Full text of "Aquila"

See other formats

Xr
aL!
ose

"e AQUILA

A MAGYAR MADARTANI INTEZET

(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ES TERMESZETVEDELMI HIVATAL
MADARTANI INTEZETE)

EVKÖNYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

Proceeding of the International Crane Foundation

Working Group on European Cranes
1st meeting, 21—26 October, 1985
Oroshaza—Kardoskut, Hungary

1986 — 1987
MEGINDÍTOTTA SZERKESZTI
HERMAN OTTÓ BANKOVICS
ATTILA
1! TI
A Ay Hf Wa
FUNDAVIT
O. HERMAN EDITOR
A. BANKOVICS
XCIII—XCIV. ÉVFOLYAM. TOM. 93—94 VOLUME: 93—94

BUDAPEST, 1987

Ni
} KA N DI

\ in, O ul Pe A |

if
4

DI i ua iV 7 T4
oF a nt 5 7
| (BON LI A d
$ N à! va fl

AQUILA

A MAGYAR MADÄRTANI INTEZET

(AZ ORSZ. KÖRNYEZET- ES TERMESZETVEDELMI HIVATAL
MADARTANI INTEZETE)
EVKÖNYVE

ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

Proceeding of the International Crane Foundation
Working Group on European Cranes
1st meeting, 21—26 October, 1985
Oroshäza—Kardosküt, Hungary

1986 — 1987

MEGINDÎTOTTA SZERKESZTI
HERMA j En, BANKOVICS
ATTILA

MAY 0 7 1998
LIBRARIES

FUNDAVIT

O. HERMAN EDITOR
A. BANKOVICS

XCII—XCIV. ÉVFOLYAM. TOM. 93—94 VOLUME: 93—94

BUDAPEST, 1987

Megjelent — Published
1987

Kérjük Szerzöinket, hogy közlemenyeiket írógéppel, három példányban, jó mi-
nőségű papírra írva, az alábbi formában szíveskedjenek az Aguila szerkesztőjének
elküldeni:

Bal oldalon 5 cm-es margó, 60 betűhelyes sorok, 2-es sortávolság és oldalan-
ként 30 sorterjedelem. A táblázatokat ne a szöveg közé, hanem külön oldalra,
címfelirattal ellátva készítsék. A táblázatok feliratai alatt bőségesen hagy-
janak helyet a később elkészülő idegen nyelvű címszavak elhelyezésére. For-
rásmunkák idézésénél az Aquilaban rendszeresített forma az irányadó.
Újragépeltetés esetén a költségek a szerzőt terhelik. Kérjük a közlemények

végén a szerző postacímét feltüntetni. Lapzárta március 1.
A szerkesztő

ISSN 0374-5708

CONTENTS

Ács, A.—Palkó, S.: First record of the Pine Bunting (Emberiza leucocephala Gmelin) in Hun-

RE RR N A EEE RR EEE RER NE Art 255
Alonso, J. A— Alonso J. C.: Demographic parameters of the Common Crane (Grus g. grus)

Booulanon winternein Iberia Di iii 11 NER oes iran ane esse te ce n 137
EEE Ide ASA: O, ME OO EEE LE eae he Ehe 137
Alonso, J. C— Alonso, J. A.—Cantos, F. C.: Crane spring migration over Gallocanta (Spain) 213
na. 4. €: Vide Manson ar VI ERE MN Fula LUS OS PRES IR RIND 213
Dr. Archibald, G. W.: 1986 Report of the World Working Group on Cranes ................... 21

Dr. Bankovics, A.: First Meeting of the Working Group on European Cranes of the International
Crane Foundation, held in Oroshäza, Hungary, 21—26 October, 1985: antecedents and

breanizationiof the meetings .. 2.2.54... ene ae na RITO RI SO 15
Dr. Bankovics, A.: A comparison of weather and number of staging cranes (Grus grus) at
Kardoskut(Fungaw)htivP ale rar ee 223
Dr. Bankovics, A.: Red-crested Pochard (Netta rufina) on Lake Csaj ................,..... 309
Dr. Bankovics, A.: White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) in the Aggtelek National
A er i celere rar rn 311
GFOVICZÉNY Bde Vide Fernandez Cruz: MSI erected bos cee enna 115
Buxton, J. J.: The European Crane in the United Kingdom of Great Britain in 1985 ........... 55
EZT OS MEN vide ALONSO s IC SORRISO A A Et 213
ESOL DANG S vide Stollmann, Abs IONI STERILI 314
Farhadpour, H.: Capturing Common Crane (Grus grus) with Alpha-chloralose . . . . . . . . . . . . . . . . 237
Fernandez-Cruz, M.—Román, J. A.—Boroviczény, I. de: The wintering of Common Cranes in
EEE aio EEE RR A Ple negro cup it NEE NEE Seren da 115
Haraszthy, L.—Schmidt, E.: Bird-banding of the Hungarian Institute for Ornithology — 38rd
REPOLGOMDITE= Dan GIO E ee ee ee 289
Bir Jánossy, D.: Fossil data on Cranes if Hungary... 224.20 dell ra amines dea nennen 35
Bir. OLAS. 2S: = VdADFISHEI BOT IRRE EIERN TE 279
Karlin, A—Raivio, S.: Crane research in Finland in 1983 ................................... 39

Dr. Koväcs, G.: Staging and summering of cranes (Grus grus) in the Hortobägy in 1975—1985 153

Dr. Legány, A.: Ornithological control studies in the Fehér-szik Nature Reserve at Tisza-
VASVALIOSASI NO EE Rote dle o: MONO, RR TEN CRISI IE E A Vr 259

Matyikö, T.: Dunnock (Prunella modularis) overwintering at Tarnalelesz .................... 313

Markus, F.: Data on the nesting frequency of the Hooded Crow (Corvus cornix) in Szigeskòz .. 312

Markus, Fo — vide Szalai, F. 3: 2.2.00 00 len Hl ae nn ee «= epiteto aa 312

Dr. Mészáros, F.— vide Dr. Stollmann, A. .....................................sse. 314
Dr. Moskät, Cs. — vide Szekely, T0. Mise sis als o's latte se nun ones ee nn nn anne een 273
Neumann, Th.: Status of the Common Crane (Grus grus) in West Germany. ................. 49
Palli (Six vide AA E Een lee eut i ea AO EEE 255
Dr. Prange, H.: Staging and migration of cranes in the GDR ............................... 75
RADIO S'— vide Karin; A. ae cca a ce eket elete vejét a [s an Bm ae E 39
Dr. Randik, A. K.: Crane migration in Czechoslovakia ..................................... 171
Dr. Rékdsi, J.: Contribution to the bird lice (Mallophaga) infestation of the Saker (Falco
cherrug) and the Common Crane (Grus grus) .......................................... 309
Rinne, J.: Crane (Grus grus) migration in Finland ....................................se.ee 149
Riols, Ch.: Wintering of Common Crane in France ......................................e 123
Roman, J. A.— vide Fernandez-Cruz, Mo o era seta 00 se 000 5.600010 ie) oun anise leale ite 115
Dr. Ruzsik, M.: The occurrence of the Hazel Hen (Tetrastes bonasia) in the Karancs—Medves
SR MERO hehe cn ciate EEE LL, 310
Dr. Ruzsik, M.: Alpine Accentor (Prunella collaris) on the basaltic rocks of Salgö-vär .......... 313
Salvi, A.: Crane (Grus grus) migration over France from autumn 1981 to spring 1984........... 107
Sani — vide Thenenot Mis sans RN lea RAI 233
Schmidt, A.; King Eider (Somateria spectabilis) on the Danube at Visegräd ................... 309
Schmidt, E5— vide Haraszthy, L. szása ere es ae scene MCE 289
Somodi, I.: Cranes wintering in the Kardoskut area (SE-Hungary) ........................... 191
Dr. Stollmann, A—Csorba, G—Mészdros, F.: Occurrence of the Scarlet Rosefinch (Carpo-
dacus erythrinus) in Somogy County. ITA MENT dele oie lel state's ER 314
Dr. Sterbetz, I.: The Demoiselle Cranes (Anthropoides virgo L. 1758) in Hungary .............. 25
Dr. Sterbetz, I.: Juvenile ratio of Common Crane, (Grus grus L., 1758) at staging sites in
SEP SARY ite TA SIRO VELI atea de Blaise RR te 197
Dr. Sterbetz, I.: Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) at the Dinnyesi-Fertö
(Velence Lake) as RO ER RC EN Rain 309
Dr. Streit, B—Dr. Kalotäs, Zs.: Contribution to the breeding biology of the Scops Owl (Otus
SOS ae EN EL RL Oo sete Pr 279
Swanberg, P. O.: Migration routes of Swedish Cranes (Grus grus) present knowledge . . . . . . . . . . . 63

Swanberg, P. O.: Studies on the influence of weather on migrating cranes (Grus grus) in Sweden 203
Szalai, F—Mdrkus, F.: The first occurrence of the Short-toed Lark (Calandrella brachydactyla)

in the Matraalja u au. E see ne fejet és ats ae ae Wore N arte Gia rea taj álta 4 SC 312
Székely, T—Dr. Moskdt Cs.: Guild-structure of the bird-society in Oakwood ................. 273
Thevenot, M.—Salvi, A.: Wintering of Common Cranes (Grus grus) in Morocco from 1980 to

ROSS I nen A 233
Treuenfels, C. A. von: Public awareness and crane protection .............................. 145

Drs. van der Ven, J. A.: Demoiselle cranes (Anthropoides virgo) — an attempt atsurvival.... 31
Drs. vander Ven, J. A.: Results of the first meeting of ICF’ s Working Group on European

Wessels, H.: Crane (Grus grus) migration over the Netherlandst PR La 91

Zsoldos, À.: First record of the Sardinian Warbler (Sylvia melanocephala) in Hungary.........- 313
Resolution ofthe 4th Conference of the Crane Working Group OASIS lee ut 247
Short COMMUNICATIONS ......-2...+- sciiti 314
OA Met ne Nan Doc ae nes es dei rs eee ANA e 319
RO er lee SIRO OR O s 2e need EU whe de ea ss ARS + 321
EN RS EE IE PORTE PP PART JAG S OO RO CCE LEE EEE 323

oe. go di VOL É N an an à
i UMR (A RTE AR

VE Be a 3 DE sieht nös BODE
7 ch [4 e aK 6

HR Ge tt ate sa 4 tetta ui Ay mita Fan fées mil
| TVT Luo MEGA CADET War ed ae rH to MAL ES ti sean les Em Li sh È

AE Oy a ee Ee | Va lpg Ss

}
À! ARNO
Ir Pr tá , So
RN yeni sit
à i
ha Pa ele } 7
d i 5 i
d" k ot : A
| -
DA u jou ? LI
u
| a 4 ő
i
\
2 1
at an
ì \ vil
}
> NA L rad
i
!
i x
x 11
i
EN C4
au Ph
4 x
| j ail
li 4 4 .
)
: tun x
“i Î
CT “hay ‘ VE ae
fe
? ‘ > ae) I
È y hod 2 +
MOT , Ág # ol) | E.
À nu ; | =
f ‘ihe i i
a A
Lay n. Pag bi, )
BL AR Wu db jui 4
FR fu i
: (A PO (s A
47. AS oy
TR ee oe \
i Ma A Ka 4 EM - I 4 1
i ga j
IR RA LE EV FI i n da: A à

an Pr ih, Say pee fy if à HR Nata JA dia 24 tp TIER wale oe hou

i A Lun b i b f
pok eee Li) DI Satay # Duran ee Oy Ry han bé PEUR ARE wag ones |
ti X VA 3 1 AL T i 25 TT Ul) ¥ Liye M ALLUME n Le Mi ivy : di i met. (a Eike OR ER [9

’

4 }
d I | : wa LS hs | k d
Lt To et re PALI - ee ey hy

Toe om, mr x M 02) i} we Cin Lal ló an Hi RR
AN À } ry ral ir ; P ni Ne ry ai DA È mab ge Fire ee a sf úgy

pole rei set posi ch RU ae ve i in)

f po: 16 a I, i NT à N

ori 4 Mi guri tát ni
i CL di

TER) ein Ni du
à hy ar:

(OTTO

TARTALOM

Ács A.—Palkó S.: Fenyösärmäny (Emberiza leucocephala Gmelin) Magyarorszägon......... 255
Alonso, J. A-— Alonso, J. C.: A daru (Grus g. grus) Iberiäban telelő populációjának demográfiai

EEE ee RE DEREN E Prat HERREN ENTE 137
FIONSONISES—VIACAIONSO DAS NE TIA ehe ee roi eher tele 137
Alonso, J. C.—Alonso, J. A.-—Cantos, F. J.: A darvak tavaszi vonulása Gallocanta (Spanyol-

Dice tte) ca ee RI REN SB IE a RA N: 213
no LA = vide Alonso, CH VIS ERA I een N As 213
Archibald, G. W.: A Világ Daru Munkacsoportjanak 1986. évi jelentése ..................... 21
Dr. Bankovics A.: A Nemzetközi Darualap Európai Munkacsoportja 1. munkailésének szerve-

zése és előzményei (Orosháza, Magyarország, 1985. X. 21—26.) .......................... 15
Dr. Bankovics A.: A daru (Grus grus) vonuläsdinamikäja Kardosküton, összehasonlítva az idö-

SARA RU AS al. Se Re SN N seat ig geom 223
Dr. Bankovics A.: Feherhätü fakopäncs (Dendrocopos leucotos) az Aggteleki Nemzeti Park-

E ase I REA TEN, te ns sm ee ce ee Sesia as demo Bun tee ee Pipes 311
Dr. Bankovics A.: Üstökös récék (Netta rufina) a Csaj-tavon ................................ 309
Borovicény, I. de — vide Fernandez-Cruz, M. ............................444.4444.see, 115
Buxton, J.J.: A daru Nagy-Britanniäban 1985-ben ......:.-...: 444. lel wee a Fin “on >)
Restore. Go vide Alonso TI net errang er IR a ER > 213
Merate Vide Stallman Au 22, nti IRE da LE
Farhadpour, H.: A daru (Grus grus) befogása Alpha-chloralose használatával . . . . . . . . . . . . . . . . 237
Fernandez-Cruz, M— Roman, J. A.—Boroviczény, I. de: A daru telelése Spanyolországban. . . . . . 115
Haraszthy L.—Schmidt E.: A Madártani Intézet madärjelölesei — XXXVIII. gyűrűzési jelentés

ne... OS. Pense Arafat, Es REN CORI MONTRES Win te at Seale I RES o 289
Dr. Jänossy D.: Adatok magyarorszagi fosszilis darvakrol . ........................,........ 35
DrsKalotas)ızs Vide DR Streit BA TA A ERRORI IIS AN A. CR EN SE PE 279
Karlin, A-—Raivio, S.: Darukutatäs Finnországban 1983-ban ............................... 39
Dr. Koväcs G.: A Daru (Grus grus) vonuläsa és nyäri elöforduläsai a Hortobägyon 1975—

OS Sa DENT ee STO TT SUI e So ete ne Ge sms este 153
Dr. Legäny A.: Madärtani kontrollvizsgälat a tiszavasväri Fehér-szik Természetvédelmi Területen 259
Matyikö T.: Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) attelelése Tarnalelesz környékén ...... 313
Márkus F.: Adatok a dolmänyos varjú (Corvus cornix) szigetközi fészkelésének gyakorisägähoz.. 312
KEREK ÜSSE VIA ZERIT IE SRE A RE TAI TIR 312

Mészáros E. vide Stollmann Ax LUI TRIM ne oe era nina olel one dot 314

Dr Moskal'Cs vide SzékelyT 00 D RARE tdi css tant 273
Neumann, Th.: A daru (Grus grus) helyzete az NSZK-ban ................................ 49
EIA IO A i e EEC 255
Dr. Prange, H.: A daru vonuläsa és pihenöhelyei a Német Demokratikus Köztärsasägban ..... 75
Rasgto NS —vide Karin A\ 000. linate aa ni ei 39
Dr. Randik, A. K.: A daru vonulása Csehszlovákiában ................................ 171
Dr. Rékdasi J.: Adatok a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a daru (Grus grus) tolltetü (Mallo-

Phaga) fertozöttsegehezn. nanne i EL ee 309
Rinne, J.: A daru (Grus grus) vonulása Finnországban .................................... 149
Riols, Ch.- A darsitelelése Franciaorszägban u. able IE e ARIE 123
Roman, J.-A. —vide:Fernandez<CruzM. .............0 ode. ner tegnere 115
Dr. Ruzsik M.: Csäszärmadär (Tetrastes bonasia) előfordulása a Karancs—Medves hegység

EOS IO RIN NITTO OE 310
Dr. Ruzsik M.: Havasi szürkebegy (Prunella collaris) a Salgö-vär bazaltszikläin . . . . . . . . . . . . . . 313
Salvi, A.: A daru (Grus grus) vonulása Franciaország felett 1981 őszétől 1984 tavaszáig. . . . . 107
SalvivA=—vide Theveno Mib nr RA ERE 233
Schmidt A.: Cifra pehelyréce (Somateria spectabilis) a visegrádi Dunán ..................... 309
Schmidt'E:- vide Haraszthy [SCA RE ER NP el seals rec 289
Somodi I.: Daruättelelesek Kardosküt térségében ............eue. eee oo ose nenne mel 191
Dr. Stollmann A.—Csorba G.—Mészäros F.: Karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) elöfordu-

NASA SOPMORVDARA e euere ee are e Bela fate à aie pate ore SE NA IN 314
Dr. Sterbetz I.: A pärtäsdaru (Anthropoides virgo L. 1758) Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Dr. Sterbetz I.: A daru (Grus grus L., 1758) fiatal példányainak aránya a Delkelet-magyarorszägi
Gyülekező helyeken bi intra vestes oies aa ele Ha 6 5 ee ee EIRE 197
Dr. Sterbetz I.: Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) adat a Dinnyési—Fertőről 309

Dr. Streit B—Dr. Kalotás Zs.: Adatok a füleskuvik (Otus scops L.) feszkelesbiolögiäjähoz.... 279

Swanberg, P.O.: Jelenlegi ismereteink a svédországi darvak (Grus grus) vonulási ütvonalairöl 63

Swanberg, P.O.: Az időjárás hatása a darvak (Grus grus) vonulására Svédországban .......... 203
Szalai F—Mdrkus F.: Sziki pacsirta(Calandrella brachydactyla) előfordulása Mátraalján . . . . . 312
Székely T.—Dr. Moskát Cs.: Egy cseres-tölgyes erdő madárközösségének guildszerkezete II. 273
Thevenot, M.—Salvi, A.; A. daru (Grus grus) telelése Marokkóban 1980 és 1985 között. . . . . . . . . 233
Treuenfels, C. A. von: Tömegtájékoztatás és daruvédelem ................................. 145
Drs. van der Ven, J. A.: A pártásdaru (Anthropoides virgo) — túlélési kísérlete ................ 31
Drs. van der Ven, J. A.; A Nemzetközi Darualap (ICF) Európai Munkacsoportja 1. munka-
ülésének eredményel 4.2: 34.0400 Karen sue e anis ae een 241
Wessels, H.: A daru (Grus grus) vonulása Hollandiában .................................. 91
Zsoldos A.: Kucsmäs poszáta (Sylvia melanocephala) első megkerülése Magyarorszägon.... 313
A Szovjetunió Daruvédelmi Munkacsoportja Negyedik Konferenciájának hatärozata......... 247
Rövid közlemenyek »: 1.4 nur u BY eta i LR sende dae SE 314
Bejelentenek sde dus tie a Deel e 6 kékes ie SN SR RTS 319
JEMEMOHAM.%..... was toes as oS nie ced ne neue eféle Galena een 321
IKÖNYVISIMEETELÉS LI CRN A sie ee ee Oe ae ewe En eye wine EEE 323

Index alphabeticus avium .. ....... „a a ee ale ana an om eee 325

LIST OF ILLUSTRATION — ÄBRÄK JEGYZEKE

1/1. A group of the participants — A résztvevők egy csoportja
III/1. Roost site of the Demoiselle Crane observed on 17 Sept. 1969 at Kardoskut
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — Kardosküton 1969. IX. 17-én megfigyelt partasdaru alvöhelye
11/2 A flock of 5 Demoiselle Cranes feeding place on maize stubble on 22 October, 1977, at Kardosküt
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — Az ötös pdrtäsdarucsapat tdplalkozohelye kukoricatarlon.
Kardosküt, 1977. X. 22.
V/1. Geographical names connected with cranes in Hungary — A daruval kapcsolatos
helységnevek Magyarorszägon
VII. The areas of the ornithological societies in Finland
VI/2. Nests of the crane found in N-Finland
VI/3. Clutches of the crane found in Finland
V1/4. Broods of the crane found in Finland
VI/5. The arrival of cranes in Finland in the spring 1983. Each spot the first observation
on the crane in a 10 km 10 km square (Poutanen, 1984.)
VI/6. Recoveries of cranes ringed in Finland as juveniles. The dot in Estonia denotes two
individuals, both of them ringed in SE-Finland
VII/1. The distribution of the Common Crane in W-Germany
IX]1. Migration routes
IX]2. Radar patterns of Crane migration
IX/3. Cranes, 1966
IX/4. Migration flights through Sweden, reported after inquiries 1967, 1968, 1973.
Weekly numbers showed in per cent of the number in the respective zone. Cranes
n= 91 646, reports= 1447
IX/5. Grus grus juv. et imm. Lake Hornborga, 1983
X1/6. Routes of cranes migrating S-Sweden S 60° N in Sept. 1967 and 1968 and
reported after radio/TV inquiries. Thick arrow indicates group of 100 or more
IX/7. Cranes, autumn 1968. Reported migrating Sweden S 61° N weekly figures
X/1. The roosting sites of the Bock (left) and Riigen (right) with the daytime foraging
roosting Places
X/2. Variation in the number of cranes of the Bock (thick line) and at Riigen
(thin line) with standard deviations
X/3. Variation in the number of cranes staging in spring at the Bock (thick line) and at Rigen
(thin line) with standard deviations
X/4. The autumn migration routes in the GDR with the staging sites at the coast as well as with
the gathering sites (hollow circle) and staging Sites (full circle) on the mainland
(triangles correspond staging former sites)
X/5. The spring migration routes in the GDR with staging sites on the coast and in the mainland

X/6. Common Crane (Photo: P. Schroeder)

X/7. Common Cranes on their feeding place in Rügen (Photo: P. Schroeder)
XI/1. The numbers of cranes wich are observed migration through the Netherlands can vary a lot
form migration period to migration period (a—b)
X1/2. Line roughly indicated the western border of the area over wich migration occurs
(Libbert, 1936; Braaksma, 1937)
XI/3. Crane migration N. of the river Waal, October 1976
X1/4. Crane migration N. of the river Waal, November 1976
X1/5. Crane migration of N. the river Waal, December 1976
X1/6. Crane migration over the Netherlands N. of the river Waal, autumn 1982, September,
October, November, December
X1/7. Crane migration over the Netherlands N. of the river Waal, 1976—1984 averages over
52 weeks. Alerior n=40 063
X1/8. Crane migration over the Netherlands N. of the river Waal, autumn 1976
X1/9. Number of groups of cranes observed in March 1980 and the days on wich there were
eastern winds
X1/10. The same situation is apparent for autumn 1982
XI/11. Migration Cranes over the Netherlands, spring 1977—1984 (a) Migration Cranes over
the Netherlands, autumn 1976—1984 (b) % 24 hours
X1/12. The Netherlands Cranes Groups period 1977—1984, apring (averages) (a). The
Netherlands Cranes Groups period 1976—1984, autumn (averages) (b)
X1/13. Crane migration over the Netherlands 1977—1984 spring. Numbers by directions
(groups)
XI/14. Crane migration over the Netherlands 1976—1984 autumn. Numbers by directions
(groups)
X1/15. Crane migration over the Netherlands, period 1977—1984, spring
XI/16. Crane migration over the Netherlands, period 1976—1984, autumn
XI/17. Cranes over the West-side of the Netherlands. One group + 90 cranes 6 November, 1982
X1/18. Cranes in the Netherlands % birds on halting places
X1/19. The Netherlands halting-places, spring 1977—1984
X1/20. The Netherlands halting-places, autumn 1976—1984
XI/21. Cranes migration over the Netherlands North of the river Waal, spring 1980 (January—
May)
XII/1. Travelling of the cranes in France
XII/2. Resting places of cranes in France during autumn 1982 and spring 1984. Stars
show the main regulary used resting places
X11/3. Evolution of the number of cranes observed in the main resting places in France during
the last years
X11/4. Observations of cranes in summer in France. Stars show summering birds, circles
only-time observed birds
XIII/1. Crane wintering in Spain
XIV/1. Wintering of Common Crane in France
XIV/2. First important staging, without wintering on Lake Der-Chantecog, 1975/76
XIV/3. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1976/77, 1977/78, 1978/79
XIV/4. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1979/80, 1980/81, 1981/82
XIV/5. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1982/83 1983/84

XIV/6. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1984/85
XVIII/I1. Common Cranes on their feeding place in Hortobágy (Photo: Dr. G. Kovács) —
Taplalkozo darucsapat Hortobágyon őszi gabonavetésen. Nagyiván, 1985. okt. 14.
XIX/1. Crane migration in Czechoslovakia

XX/1. Kardoskuti Feher-tö, 1982—1983.
XX/2. Kardoskiti Fehér-t6, 1984—1985. For symbols see fig. I.
XX/3. Kardoskuti Fehér-t6, 1981—1982. For symbols see fig. 1.
XXI/1. The staging site of cranes at the Fehér-t6 of Kardosküt
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — A darvak gyülekező helye Kardosküton
XXI/2. Cranes foraging on rape field (Photo: Dr. I. Sterbetz) — Repcevetésen táplálkozó
darucsapat
XX1/3. Percentile ratio of first-year young cranes at SE-Hungarian staging sites (Kardosküt,
Montdgpuszta) — Elsőéves darvak szazalékaranya a delkelet-magyarorszdgi gyülekezöhelyeken
(Kardosküt, Montagpuszta)
XXIIII. 19 April, 1969
XXII/2. Normal time of day for starting continued migration from the stage at
Hornborgasjön, 9—16 April, 1983. As time for sunrise and sunset is used the median time
between 9th and 26th April
XX11/3. Arrival to Swedish S-coast
XXII/4. Departure hours in the autumn Öland
XXII/5. Taking off long distance S-flight, and weather 2—17 September, 1973. Grus grus
stage Oland, Sweden
XXII[6. Cranes at the stage Hornborgasjön, Sweden, 58°17’ N
XXII/7. Grus grus. Departure from the roost to the feeding fields in April. Normal time
and frost-related exceptions. Take-off per 5 minutes expressed in per cent of the day’s number of
roosting cranes
XXII/8. Two cranes, photographed on the morning of 13 April, 1974, when the temperature was
— 10 °C, one them with its legs drawn up. Leif Arvidson
XXIII/1. The study area
XXIII/2. Numbers of cranes arriving at departing from and roosting at Gallocanta
through the 1984-and 1985 prenuptial migratory periods (a—b)
XXIII/3. Seasonal variation of the % of juv. cranes
XXIII/4. Daily departure pattern; n= number of birds
XXIV/1. The migration diagram of the Common Crane at Kardoskiit resting place in 1983 —
A daru atvonulasi diagramja 1983-ban
XXIV/2. The spring migration diagram of the Common Crane compared with the average daily
temperature at Kardosküt in 1983 — A daru tavaszi átvonulásának diagramja,
összehasonlítva a napi átlaghőmérséklettel, Kardoskút, 1983
XXIV/3. The autumn migration diagram of the Common Crane compared with the average
daily temperature at Kardosküt in 1983 — A daru őszi átvonulásának diagramja,
összehasonlítva a napi atlaghömerseklettel, Kardoskut, 1982
XXIV/4. The autumn migration routs and resting places of Common Crane (Grus grus) in Hungary.
(A) migration routs, (B) resting places (the given figures mean the number of cranes observed
during 1 day) — A daru őszi átvonulása (A) és pihenöhelyei (B) Magyarországon
(a megadott számok az őszi vonulason I napon megfigyelt mennyiségekre utalnak)
XXV-I. Wintering areas for cranes in Morocco, 1980—1985
XXIX./1. Fenyösarmany — Pine Bunting (Emberiza leucocephala) (Fotó; Vaski L.)
XXX/1. A tiszavasvári Fehér-sziken a fajazonossági értékek grafikus ábrázolása
XXX/2. A tiszavasvári Fehér-szik vegetációs viszonyainak vázlata 1984-ben

XXX/3. A tiszavasvári Feher-sziken fészkelő madáregyüttesek alapján számított
biomassza-diagramok
XXX/4. A tiszavasvári Fehér-sziken 1984-ben fészkelő madarak I.
XXX/5. A tiszavasvári Fehér-sziken 1984-ben fészkelő madarak II.
XXX/6. A tiszavasvári Fehér-sziken 1984-ben fészkelő madarak III.

XXX/7. A tiszavasvári Feher-sziken 1984-ben fészkelő madarak IV.
XXX-8. A tiszavasväri Feher-sziken 1984-ben feszkelö madarak V.
XXXI-1. A vizsgált tíz állandó faj elhelyezkedése az 1. fökomponens mentén, a
täplalekkeresesi viselkedésük alapján
VXVI/2. A vizsgált fajok elhelyezkedése a 2. főkomponens mentén
XXXI-4. A vizsgált fajok elhelyezkedése az első két főkomponens alapján
XXXII-1. Füleskwik. Szekszárd, 1985. június 28. (Fotó; Dr. Kalotás Zs.)
XXXII/2. Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. ( Fotó; Dr. Kalotäs Zs.)
XXXII/4. Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. (Fotó: Dr. Kalotäs Zs.)
XXXIV/1. Császármadár (Tetrastes bonasia) a fészkén ( Fotó: Dr. Ruzsik M.)
XXXIV/2. Császármadár fészekalja néhány órás fiókákkal ( Fotó: Dr. Ruzsik M.)

FIRST MEETING OF THE WORKING GROUP ON EUROPEAN
CRANES OF THE INTERNATIONAL CRANE FOUNDATION,
HELD IN OROSHÁZA, HUNGARY, 21—26 OCTOBER, 1985:

ANTECEDENTS AND ORGANIZATION OF THE MEETING

Dr. Attila Bankovics
Hungarian Institute for Ornithology, Budapest

In 1973 a new international bird protection organization was established: two
young ornithologists and nature conservationists, the Canadian George Archibald
and the American Ron Sauey established the International Crane Foundation (ICF)
in the United States. The objectives of the foundation were to save endangered crane
species from extinction and to promote research on and conservation of all the crane
species in the world.

The headquarters of the organization were set up near Baraboo, Wisconsin, on
a horse farm owned by Ron Sauey’s parents which they made available to them free
of charge for 10 years. Since that time the foundation has grown to become a truly
international organization, and ICF is known in all the countries of the world where
cranes occur. The foundation provides assistance for cranes from Morocco to China
and Australia.

In 1983 the 3rd Workshop of the ICF was held in Bharatpur in India,

1. A group of the participants — A résztvevők egy csoportja

when all the issues of research and protection of the 15 crane species of the world
were discussed. In order to increase the effectiveness of protection, it was decided that
regional working groups should be set up whose sole task would be to promote pro-
tection of the cranes occurring in their respective regions, and their habitats Working
Group/on European Cranes of the ICF was formed to help protect the European
Crane (Grus grus) and the Demoiselle Crane ( Anthropoides virgo). The coordinator
of this group is Drs. Joost A. van der Ven (the Netherlands).

Officials of the National Authority for Nature Conservation and Environmental
Protection of Hungary (OKTH) received a letter from Dr. George Archibald in 1984,
in which Hungary was asked to host the first meeting of the European working group.
Mr. Zoltán Rakonczay, vice-president of the Authority was more than happy to
fulfil this honourable request and appointed the Hungarian Institute for Ornithology
to organize the meeting. Subsequently I contacted Drs. J. A. van der Ven, who obly-
gingly volunteered to share the responsibility for the international aspects of the orga-
nization of the meeting, and he was in direct correspondence with members of the
working group and compiled the scientific programme. Dr. J. Sterbetz of the Hungarian
Institute for Ornithology, a noted expert on cranes, assisted in organizing the
meeting. Logistic support for the meeting was provided through the assistance of
Dr. E. Bartucz, director of the Southern Great Plain Directorate of the OKTH, and
through the kind help of Miss Zsuzsa Illés and Mrs. Imréné Nagy, from the staff
of the central office of the OKTH.

The meeting was held in an old school building reconstructed as a guest house
at Tatärsänc, a few kilometers from Oroshäza. Participants were accommodated at
the Alföld Hotel of Oroshäza. Since the Kardosküt Nature Reserve lies only 6 km from
Tatarsanc, the evening return of the cranes to the roost was observed on three occa-
sions, when 5000—6000 cranes arrived to the roost every evening.

The meeting was closed by a full-day excursion to the Hortobägy National
Park. The Dévavanya Bustard Reserve was visited on the way to the national park.
In the Hortobagy we were fortunate enough to enjoy the sight of cranes and bustards
(Otis tarda) feeding together on the same alfalfa field.

The Tourism Department of the “New Life” Agricultural Cooperative of Oros-
haza handled the meeting very efficiently. Mr. Istvan Rajky of the Cooperative did his
best to provide local flavours and Hungarian hospitality besides the smooth running
of the event. Dr. András Demeter of the Hungarian Natural History Museum inter-
preted for us at the meeting and assisted with the editorial work of this volume.

The present volume of Aquila is mainly devoted to papers read at the Oroshäza
meeting.

A Nemzetközi Darualap Európai Munkacsoportja 1. munkaiilésé nek
szervezése és előzményei (Orosháza, Magyarország, 1985. X. 21—26.)

Dr. Bankovics Attila
Magyar Madartani Intézet, Budapest

1973-ban egy újabb madärvedelmi vilägszervezettel gazdagodtunk; két fiatal ornitológus, ter-
mészetvédő, a kanadai származású George Archibald és az amerikai Ron Sauey az Egyesült Államok-
ban létrehozza a Nemzetközi Darualapot (International Crane Foundation, ICF). Az alapítvány cél-
ja a kipusztulás veszélyébe került darufajok megmentése, továbbá a világon élő valamennyi darufaj
védelmének és kutatásának fokozása.

A szervezet központját Wisconsin államban Baraboo város közelében állították fel. Bázis-

helyül Ron Sauey szüleinek löfarmjät rendezték be, amit 10 éves használatra ingyenesen megkaptak,
Az azóta eltelt időben a szervezet valóban világszervezetté vált. Az ICF neve ismertté lett a világ
valamennyi darvak lakta országában. Segítséget nyújt és szervez Marokkótól Kínáig és Ausztrá-
liáig.

1983-ban az ICF az indiai Bharatpurban tartotta 3. munkaértekezletét, amelyen megvitatták a
világ 15 darufajának további kutatási és védelmi kérdéseit. A hatékonyabb védelem elősegítésére
született az a javaslat, hogy regionális munkacsoportokat kellene létrehozni, és ezek hatékonyabban
segíthetnék elő a saját kontinenseiken élő darvak és azok élőhelyeinek védelmét. Így jött létre a
többiekkel együtt az ICF Európai Munkacsoportja a daru (Grus grus) és a pártás daru / Anthropoides
virgo) védelmére. A munkacsoport vezetője (koordinátor) Joost A. van der Ven (Hollandia).

Az Országos Környezet- és Termeszetvedelm' Hivatal vezetése 1984-ben kapta kézhez a Nem-
zetközi Darualap igazgatójának, George Archibald úrnak levelét, amelyben Magyarországot kéri fel
az Európai Munkacsoport 1. konferenciájának a megszervezésére. Rakonczay Zoltán, a hivatal
általános elnökhelyettese készséggel hagyta jóvá a megtisztelő felkérést, s egyben megbízta a Madár-
tani Intézetet a konferencia megszervezésével. Ezt követően — mint felelős szervező — közvetlen
munkakapcsolatba léptem koordinátorunkkal, J. A. van der Ven úrral, aki szívesen átvállalta a szer-
vezés nemzetközi részét, a tagsággal való közvetlen levelezést, a tudományos szimpózium anyagának
összeállítását. Az intézetben Sterbetz István — a téma szakértője — volt segítségemre. Ránk a hazai
előkészítő és szervezési teendők hárultak. Mindenben támogatták munkánkat az OKTH Dél-alföldi
Felügyelőségének munkatársai. Sokat köszönhetünk a szervezésben nyújtott segítségért Bartucz
Emil igazgatónak, valamint Illés Zsuzsának és Nagy Imrénének, az OKTH központi munkatärsai-
nak.

A rendezvény az Orosházától néhány kilométerre fekvő Tatársáncon, a vendégházzá átalakí-
tott egykori tanyasi iskolában zajlott. A résztvevőket az orosházi Alföld Szállóban helyeztük el.
Mivel a Kardoskúti Madárrezervátum mindössze 6 km-re van Tatársánchoz, három délután is lehe-
tőség nyílt az esti darubehúzás megtekintésére. Mintegy 5000—6000 daru járt be ezekben a napok-
ban a területre éjszakázni.

A konferencia a Hortobágyi Nemzeti Parkba irányuló egynapos tanulmányúttal zárult. Út-

közben mód nyilt a Dévaványai Túzokrezervátum meglátogatására is. Hortobágyon a lucernatarlón
tünk.
5 A konferencia közvetlen rendezésével és bonyolitäsäval megbízott Orosházi Új Élet Mgtsz
idegenforgalmi csoportja kitűnő partnernek bizonyult. Munkatársuk, Rajki István nagyban hozzá-
járult ahhoz, hogy a rendezvény simán, zökkenőmentesen, magyaros ízek és magyaros hangulat
mellett zajlott. Ezúton is köszönjük tevékenységüket. Külön köszönet illeti dr. Demeter András
munkáját, aki a tolmácsolásban, majd az előadások kivonatolásában és fordításában nyújtott pótol-
hatatlan segítséget.

Jelen Aguila-kötetünk nagy részében az orosházi konferencia előadásainak anyagát adjuk
közre.

List of Participants
A résztvevők névsora

Czechoslovakia

Mr. A. K. Randik: Centre of Bio-ecological Sciences
Slovak Academy of Sciences,
Institute of Ex. Biology and Ecology,
Department of Zoocenology,
Obrancov mieru 3,
CS — 81 434 Bratislava

Miss Suvi Raivio:

Mr. J. Rinne:

Mr. Chr. Riols:

Mr. A. Salvi:

Mr. Th. Neumann:

Mr. C. A. von Treuenfels:

Mr. H. Dost:

Dr. H. Prange:

and Mrs. Prange:

Dr. A. Bankovics:

Mr. E. Bartucz:

Dr. A. Demeter:

Mr. I. Fintha:
Dr. J. Győry:

Dr. D. Janossy:

Mr. Gy. Kallay:

Dr. G. Kovács:
Mr. G. Nechay:

Mr. I. Prager:

Finland

Laurinniityntie 16 C 27
Sf — 00440 Helsinki 44
Sf—02 430 Masala

France

Chatillon sur Broue,

F—S51 290 St. Remy en Bouzemont
La Cure d’Air, 16 El,

Rue de la Cöte,

F—S54 000 Nancy

Federal Republic of Germany

Kuckucksredder 8,

D—2413 Breitenfelde
Siesmayerstrasse 54,

D —6000 Frankfurt am Main

German Democratic Republic

Stralsunder Chaussee 1,
DDR—233 Bergen/Rügen
Dornbluthweg 7,

Potfach 306—23,
DDR—6900 Jena

Hungary

Hungarian Institute for Ornithology
H—1121 Budapest, Költő u. 21.
Szeged Inspectorate of the National
Authority for Environment Protection
and Nature Conservation,

H—6700 Szeged, Feltámadás u. 29.
Natural History Museum

H—1088 Budapest, Baross u. 13.
Hortobägy National Park

P. O. Box 4015-23, Debrecen, Hungary
Hungarian Institute for Ornithology
H— 1121 Budapest, Költő u. 21.
Natural History Museum

H— 1088 Budapest, Múzeum krt. 14/16.
Hungarian Ornithological Society

H— 1121 Budapest, Költő u. 21.
Hortobágy National Park

H—5363 Nagyiván, Bem apó u. 1.
Hungarian Institute for Ornithology
H— 1121 Budapest, Költő u. 21.
National Authority for Environmental
Protection and Nature Conservation,
H— 1531 Budapest, P.O. Box 33.

Mr. I. Somodi:
Dr. I. Sterbetz:

Drs. A. H. Dorresteijn:

Drs. J. J. Hooft:
Drs. H. de Jong:

Drs. C. M. Schepers:

Drs. J. A. van der Ven:

Mr. H. Wessels:

Mr. J. A. Alonso:

Mr. J. C. Alonso:

Mrs. Paloma Salcedo:

Mr. I. de Boroviczény:

Mr. S. Karlsson:

Mr. P. O. Swanberg:

Mr.J.J. Buxton:

Mrs. Buxton:
Dri Ga. Frys

H—6701 Szeged, Föltämadäs u. 29.
Hungarian Institute for Ornithology
H—1121 Budapest, Költö u. 21.

The Netherlands

Johan Frisohof 38,
NL—7061 WV Terborg
Goeman Borgesiuslaan 22,
NL—9722 RJ Groningen
c/o P.O. Box 3005
NL—2011 EJ Haarlem
Mesdagstraat 27,
NL—6521 ML Nijmegen
c/o Stateforestry,

P.O. Box 20 020,
NL—3502 La Utrecht
Orion 12,

NL—7122 XG Aalten

Spain
Catedra de Zoologia (Vertebrados)
Facultad de Biologia,
Universidad Complutense,
E—28 040 Madrid

Museo Nacional de Ciencias Natutales,

CSS
Castellana 80,
E—28 046 Madrid
Castellana 80,
E—28046 Madrid
Aizgorri 5,

E—28 028 Madrid

Sweden

Boställsgatan 10,
S—54 200 Mariestad
PI. 10 619,

S—52 100 Falköping

United Kingdom

Horsey Hall,

Gt. Yarmouth,

Norfolk, Nr. 29 4 EF

Horsey Hall,

Gt. Yarmouth

Norfolk, Nr. 29 4 EF
Department of Zoology,
Aberdeen University Tillydrone,
Aberdeen B92TN, Scottland

United States of America

Dr. G. W. Archibald: Tt. 1, Box 230 C,
Baraboo, Wisconsin 53 913

International Crane Foundation: Dr. G. Archibald.
International Waterfowl Research Bureau: Drs. J. A. van der Ven

1986 REPORT OF THE WORLD WORKING GROUP ON CRANES

Dr. George W. Archibald
U.S.A.

The International Crane Foundation (ICF) and its hundreds of colleagues in many
nations constitute the ICBP Specialist Group on Cranes. ICF includes a fulltime staff
of 13 persons at our headquarters near Baraboo, Wisconsin, U.S.A. We are prima-
rily supported by contributions from the general public. As well as maintaining
a “Species Bank” of captive cranes, ICF staff travel to many nations where cranes are
threatened to conduct field research, and public education programs and to encourage
our colleagues in their efforts. Because cranes are large, visible, valuable and vulnerab-
le birds, they have become effective ambassadors of wetland conservation and inter-
national goodwill.

The Canadian and United States Governments continue to lavish attention on
the needs of the Whooping Crane (Grus americana), which, during the past four
years, has increased from 117 to 164 birds. The traditional migratory flcck that breeds
in subarctic Canada and that winters along the coast of Texas has increased to 96.
The Rocky Mountain population that originated by substituting Whooping Crane
eggs into the nsts of Sandhill Cranes includes 28 birds, but unfortunately they have
not paired or 1eproduced. Forty Whoopers are held in captivity, 38 of them at the
Patuxent Wildlite Research Center. Eggs from both the Canadian flock and the cap-
tive cranes are used in the cross-foster experiment in Idaho. Whooping Crane mana-
gement in the U. S. A. is coordinated by Dr. James Lewis of the United States Fish-
and Wildlife Service. He works in collaboration with the Whooping Crane Recovery
Team, whose members represent federal, state and private sectors. Similarly, the
Canadian Wildlife Service administers a Recovery Team in Canada.

Although the Sandhill Crane may number more than one half a million indivi-
duals with more than 20,000 birds legally harvested by hunters each year in Canada,
Mexico and the U.S.A. the subtropical subspecies, the Mississippi Sandhill (G.
canadensis pulla) numbers fewer than 60 individuals. Their habitat is protected and
managed to maximize productivity, and cranes reared at Patuxent are successfully
released with the wild cranes to bolster their numbers. Another potential crisis for
Sandhills concerns the availability of water and roosting sites along the Platte River
in spring where the bulk of the northern population stages before continuing on to
their breeding grounds. The Whooping Crane Habitat Maintenance Trust in Nebraska
is effectively addressing these concerns.

Approximately 200 persons concerned with the welfare of North American
Cranes met at Grand Island, Nebraska in March, 1985 to participate in a four day
workshop, the proceedings of which is now available through the WCHMT.

Crane conservation efforts in Japan have been consolidated into the Special
Committee for Protection of Cranes (SCPC) under the leadership of the Japan Wild
Bird Society. SCPC has 22 official members, representing various conservation orga-

nizations and agencies. In 1985 meetings of SCPC were also convened in Izumi and
Kushiro to discuss local problems facing the nearby cranes. ICF also has a branch in
Japan that publishes a newsletter twice a year that is sent to about 150 members.
More than 6,000 Hooded Cranes (G. monacha) and more than 1,200 White-naped
Cranes (G. vipio) winter in southern Japan, while the sedentary population of Red-
crowned Cranes (G. japonensis) in Hokkaido stands at 384 individuals. The expense
of artificially feeding migrant cranes, the associated risks from disease, and the
conservation of the breeding habitat of Hokkaido’s cranes are the challenges for
SCPC.

China has five endangered species of cranes: Red-crowned, White-naped, Hoo-
ded, Siberian (G. leucogeranus) and Black-necked (G. nigricollis). Crane conserva-
tion is a high priority for both the Ministry of Forestry and the Environmental
Protection Agency. One or the other of these agencies in Beijing is responsible for
establishing, then administering nature reserves in each province. During the past
seven years, a network of wetland reserves has been set up to protect critical habitats
of each endangered species of crane. Research and education centers are now being
constructed at four of these reserves, the foremost of which is the magnificent head-
quarters for the Zhalong Nature Reserve. A Crane Working Group was established
in 1984 with Mr. Qing Jian Hua of the China Wildlife Conservation Association
as Director. Meetings of the Group have been convened in Nanjing in 1984 and in
Sian in 1985, and twice a year the Group produces a newsletter, The Call of the
Crane.

Approximately 500 Red-crowned Cranes breed in the three northeastern pro-
vinces of China, where five nature reserves cover their most important nesting habitat,
wetland that is also shared with a lesser number of White-naped Cranes. Most of
the 3,000 + White-naped Cranes that breed in China are assumed to inhabit narrow
wetland walleys in the Daurian steppes and as yet a nature reserve has not been set
up specifically for White-naped Cranes. More than 400 Red-crowned Cranes winter
on the coastal wetlands of Jiangsu Province, while the 2,000 + White-naped Cranes
winter on the mudflats of Poyang Lake in Jiangxi Province, in company with about
1,400 Siberian Cranes and 200 Hooded Cranes. Approximately 300 Red-crowned
Cranes and 1,000 White-naped Cranes winter on the Korean peninsula, particularly
in the vicinity of the Demilitarized Zone.

The Black-necked Crane is endemic to the Tibetan Plateau where as few as 700—
900 individuals may survive. The two largest known flocks on their wintering grounds
in China and Bhutan each number about 300 birds.

Since 1980 the Crane Working Group of the USSR, including more than 200
professional and amateur ornithologists, under the direction of Dr. Vladimir Flint,
has influenced their government to protect more than three million hectares of wet-
lands for the four endangered species of cranes native to the Soviet Union. The Group
has met four times nationally and four times locally and has published five books
on cranes. The Group was surprised by the discovery of 1,400 Siberian Cranes in
China, for only about 200 birds were estimated to breed in the tundra of Yakutia.
The Soviets are now searching for the missing Siberian Cranes and undoubtedly
more land will be protected as a consequence of their work.

In 1983 the Government of India, ICBP, and ICF cohosted an International
Crane Workshop in Bharatpur, India. About 170 people from 24 countries partici-
pated. The event marked the historic meeting of Russian and Chinese colleagues.
The Workshop also gave birth to Working Groups for Africa, Europe, and for Black-
necked Cranes. The Proceedings of the Workshop is now being published by ICF.

The Working Group on African Cranes is headed by ICF and Dr. Emil K. Urban.
The Group met in Francistown, Botswana in April, 1985 in conjunction with the
Pan African Ornithological Congress. Crane counts are underway in Kenya, South
Africa, Uganda and Zimbabwe, and in the near future major research undertakings
are planned for Botswana, Tanzania and Zambia. ICF publishes an annual newslet-
ter, The Crowned Crane, which is sent to 123 members in 42 nations.

The Working Group on European Cranes, under the leadership of Dr. Joost van
der Ven had its next meeting in Hungary in 1985 and was attended by 57 delegates
from 20 nations. European countries are joining forces to study the abundant Com-
mon Crane (G. grus) and to stress the importance of saving the relict flock of Demoi-
selle Cranes ( Anthropoides virgo) in Morocco.

The Crane Study Group of the Indian subcontinent met in New Delhi in Feb-
ruary, 1986 with representatives from India and Bangladesh. The Group is led by
Mr. Prakash Gole and their objectives are (a) to work with Afghanistan, Pakistan
and the USSR on the crane hunting problems in the Hindu Kush, (b) to join with
the military in conserving the small population of Black-necked Cranes that nest in
Ladakh, and (c) to monitor the numbers of Sarus Cranes (G. antigone) outside of
protected areas.

Each spring and autumn thousands of Demoiselle Cranes and Common Cranes,
and fewer than 40 Siberian Cranes migrate through Afghanistan and Pakistan where
they are hunted. In recent years Pakistan has established laws that forbid the hunting
of Siberian Cranes and curb the harvest of the other species. Crane hunters are now
encouraged to band and release the cranes that are live caught.

Southeast Asia and Australia are home to the little-known Fastern Sarus Crane
(G. a. sharpii), a bird that apparently has been extirpated frcm southern China, the
Philippines and Thailand, and may be gone or rare in Burma, Cambodia, Laos and
Viet-Nam. Surprisingly the Fastern Sarus is increasing in northern Australia and
thus the source of birds for reintroduction into countries from which they have been
extirpated. In 1984 ICF presented to the Queen of Thailand, six birds that originated
from eggs collected in Queensland. A Sarus Crane Working Group has been organi-
zed in Bangkok and their goal is to reestablish cranes into areas of recent habitation
as local conditions allow.

Members of all Crane Working Groups receive ICF’s quarterly publication, the
ICF Bugle, a vehicle for communication and encouragement among crane enthusiasts
worldwide.

Author’s address:

Dr. George W. Archibald
Rt. 1, Box:230:C

Baraboo, Wisconsin 53 913
U.S.A.

A Világ Daru Munkacsoportjänak 1986. évi jelentése

Dr. George W. Archibald
USA:

A szerző sorra veszi a világ veszélyeztetett darufajainak ällomänyviszonyait, majd ismerteti

a darvak védelmére megalakult területi munkacsoportokat és azok tevékenységét.
A legritkább faj, a lármás daru ( Grus americana) állománya az utóbbi négy évben 117 egyedről

164-re emelkedett. Kínában az egyik telelöhelyen 1400 szibériai darut (Grus leucogeranus) szamol-
tak, ami joval nagyobb feszkelöällomänyt sejtet a Szovjetunio tajgaGvezetében, mint eddig hittük.

Legtöbb területi munkacsoport 1984-ben vagy 1985-ben értekezletet tartott. Ilyenek voltak
Szovjetunióban, Japánban, Kínában, Indiában, Botswanában, az USA-ban (Nebraska) és Magyar-
országon. Thaiföldön megkezdődött a keleti antigone daru (Grus antigone sharpii) visszatelepítése.

‘A világszervezet a negyedévenként megjelenő lapjában, az ICF Bugle-ban adja közre híreit,
amely tájékoztatja és tovább ösztönzi a darvak védelmében lelkesen tevékenykedő munkatársakat.

THE DEMOISELLE CRANES (ANTHROPOIDES VIRGO L. 1758)
IN HUNGARY

Dr. Istvan Sterbetz
Hungary

The Demoiselle Crane occurs onlyrarely in Hungary. No far-reaching conclusion
can be drawn from the 9 Hungarian and the two Slovakian records close to the Hun-
garian border. The distribution of the data is noteworthy, however, therefore it is
a worthwhile exercise to review the collections and records made between 1858 and
1984.

a) Collected specimens:
1. Szeged, 20 June 1858 (in the coll. of the Nat. Wiss. Mus., Wien).
2. Felsöszentivän, 6 June, 1901 (in the coll. of the Hungarian Natural History
Museum, Budapest).

b) Observations:

. Hortobágy, 29 June, 1969, 1 specimen (Endes, 1972).

. Kardosküt, 17 September, 1969, 1 specimen (Sterbetz, 1975).

. Kardosküt, 22 October, 1977, 5 specimens (Sterbetz, 1977).

. Hortobágy, 26 August—8 September, 1979, 1 specimen (Kovács, 1984).
. Békéssämson, 15 April, 1980, 11+4+25 specimens (Sterbetz, 1982a).
. Kardosküt, 13—15 November, 1981, 12 specimens (Sterbetz, 1982b).
. Rakamaz, 8 September, 1984, 1 specimen (Sterbetz, in press).

hello elit io nk WH

c) Data from Slovakia close to the border:
10. Smizany (Szepessümeg), December, 1871. Uncertain record from collected
specimen (Geyer, in: Glutz—Bauer—Belle, 1973).
11. Senne (Szemna), 23—30 March, 1953, 3 specimens observed (Ferianc, in:
Glutz—Bauer—Belle, 1973).

It may be seen from the records that the observations were made in two time
periods. During the 94 winters beginning with 1858 there were 2 certain and one un-
certain records, and no records at all between 1902 and 1952. However, during the
much shorter period of 1953—1984, there were 8 records of a total of 64 cranes!

Therecords from the past 3 decades are either single specimens from the months
of June, August and September, or small migrating flock joining larger groups of
migrating cranes (Grus grus). (At Kardosküt, on 22 September, 1977 the 5 Demoiselle
cranes were feeding in a separate group but on the same maize stubble as several
hundred Common Cranes. At Békéssämson, on 15 April, 1980, several hundred
Common Cranes were staging in dispersed groups on a Festicetum pseudovinae
grassland, among which the 11+4+25 Demoiselle were noted. When the cranes took
flight at my approach, the Demoiselle cranes did not mix with the Common Cranes.
At Kardosküt, on 13—15 November, 1981, 12 Demoiselle Cranes were feeding on
maize stubble among 800 Common Cranes.)

1. Roost site of the Demoiselle Crane observed on 17 Sept. 1969 at Kardosküt
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — Kardoskuton 1969. IX. 17-én megfigyelt partasdaru alvohelye

The records in the Carpathian Basin pose two questions. On the one hand, where
do the cranes come from, and on the other hand, what is the reason for the repeated
appearance of the Demoiselle Crane in groups in recent years?

When discussing the answers to the first question, one obviously considers the
possibility of captive birds escaping from zoos and parks, as Demoiselle Cranes are
often kept as semi-wild birds. It is evident that the crane collected in Smizany (Slo-
vakia) in December 1871 must have been an escapee, if it was a Demoiselle Crane
at all. It is noteworthy, however, that the rest of the single records are all from the
summer. These might have been escapees, but also non-breeding straggling, or early
migrating wild birds. None of the birds collected or observed in Hungary had zoo
on them,and their fearless behaviour also indicated wild birds.

The explanation for the small migrating flocks observed in October—November
and March—April is more difficult. Why is it that the repeated records were made
during the time period when the former range of the species (extending to Dobrudza
in Romania and Bessarabia in the Soviet Union) shrank to the Crimea with the dis-
appearance of the marginal populations? (Glutz—Bauer—Belle, 1973; Cramp—
Simmons, 1980.)

One must also consider that intensive studies on crane migration were initiated
only in 1960, and previous to that Demoiselle Cranes mixing with Common Crane

flocks might have been overlooked and the likelihood of recording them was only a
fraction of that nowadays.

The migration of the Demoiselle Crane takes place at a different time as that of
the Common Crane. The species migrates southward 6—8 weeks earlier in autumn
and returns to its breeding ground somewhat later in the spring than the Common
Crane. It is striking that the Demoiselle Cranes recorded in autumn were late mig-
rants, whereas those in spring were early migrants, and always in the company of
Common Cranes. Undoubtedly the Demoiselle Cranes joined the Common Crane
flocks. The best possible answer as to why this mixing and spatially and temporally
unusual migration pattern has happened, most probably lies in the changed ecologi-
cal conditions of the Nile valley, where recently contructed dams and reservoirs have
adversely affected the traditional wintering grounds in the south of the Sudan. This
notion is substantiated by the report of Matthiasson (1963), who recorded between 12
February and 2 April, 1961 only 141 Demoiselle Cranes and 630 Common Cranes
in an area which had previously been used by several thousand cranes as wintering

2. A flock of 5 Demoiselle Cranes feeding place on maize stubble on 22 October, 1977, at Kardosküt
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — Az ötös pärtäsdarucsapat täplalkozöhelye kukoricatarlön.
Kardosküt, 1977. X. 22.

grounds (Berg, 1924; Cave—Macdonald 1955). We do not yet know the details of

how this dispersion of the Demoiselle and Common Cranes from their most impor-

tant wintering ground has happened. The disturbed conditions for migration in the

Nile valley probably account for the sporadic appearance of Common Crane flocks

which migrate along hazardous routes, or which had joined Demoiselle Crane on
their wintering grounds.

The validity of the above reasoning will only be verified by studies in the forth-

coming years.

Author’s address:

Dr. István Sterbetz

H—1131 Budapest

Fiver u. 4/A

References

Berg, B. (1924): Mit den Zugvögel nach Afrika. Berlin.

Cave, F. O.—Macdonald, J. D. (1955): Birds of the Sudan. Edinburgh.

Cramp, S.—Simmons, K. E. L. (1980): Handbook of the Birds of Europe, the Middle East and North
Africa. Vol. II. Oxford. p. 631—634.

Endes, M. (1972): A pärtäsdaru Magyarorszägon. Ällattani Közl. LIX. p. 177.

Glutz U. v. B.—Bauer, K.—Belle, E. (1973): Handbuch der Vögel Mittel-Europas. Bd. 5. Akad.
Verlag, Frankfurt a. M. p. 606—618.

Kovács, G. (1984): The effect of floodings on the avifauna in the Hortobagy-puszta. Aquila. 91. p.
171.

Matthiasson, S. (1963): Visible Diurnal Migration in the Sudan. Proc. XIIIth. Intern. Orn. Cong-
ress Ithaca, 17—24 June 1962. Vol. 1. p. 430—435.

Sterbetz, I. (1975): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Kardosküt in Zeitraum 1952—1973.
Aquila. 80—81. p. 108.

Sterbetz, I. (1977): Pärtäsdaru. Madártani Tájékoztató. XI-XII. p. 7.

Sterbetz, I. (1982a): Demoiselle Cranes migrating in groups in SE, Hungary. Aquila. 88. p. 134.

Sterbetz, I. (1982b): Pärtäsdarvak újabb előfordulása Magyarországon. Madártani Tájékoztató.
1—III. p. 33—34.

Sterbetz, I.: Újabb pártásdaru- (Anthropoides virgo) előfordulás Magyarországon. Aquila. (In

N. press.)

A pärtäsdaru (Anthropoides virgo L. 1758) Magyarorszägon

Dr. Sterbetz Istvan

A pärtäsdaru Magyarországon nagy ritkán fordul elő. Kilenc hazai és határaink közeléből két
szlovákiai előfordulása túlságosan kevés ahhoz, hogy ezekből megállapításokhoz juthassunk. Az ada-
tok megoszlása azonban elgondolkoztató, ezért érdemes az 1858—1984. év időközéből származó
gyűjtéseket és megfigyeléseket áttekinteni.

a) Gyüjtött példányok:
1. Szeged, 1858. VI. 20. (Nat. Wiss. Mus. gyűjteménye, Bécs).
2. Felsőszentiván, 1901. VI. 6. (Term. Tud. Múz. gyűjteménye, Budapest).

b) Megfigyelt példányok:
3. Hortobágy, 1969. VI. 29. 1 ex. (Endes, 1972).
4. Kardoskút, 1969. IX. 17. 1 ex. (Sterbetz, 1975).
5. Kardoskút, 1977. X. 22. 5 ex. (Sterbetz, 1977).
6. Hortobágy, 1979. VIII. 26—IX. 8. 1 ex. (Kovács, 1984).

7. Békéssämson, 1980. IV. 15. 11+4+25 ex. (Sterbetz, 1982a).
8. Kardosküt, 1981. XI. 13—15. 12 ex. (Sterbetz, 1982b).
9. Rakamaz, 1984. IX. 8. 1 ex. (Sterbetz, megjelenés alatt).

c) Hataraink közeléből származó szlovákiai adatok:
10. Smizany (Szepessümeg), 1871. XII. Bizonytalan adat gyűjtött példányról (Geyer, in:
Glutz—Bauer—Belle, 1973).
11. Senne (Szemna), 1953. III. 28—30. 3 ex. megfigyelve (Ferianc, in: Glutz—Bauer— Belle,
1973).

A felsorolásból szembetűnik, hogy az adatok két időszakra csoportosulnak. Az 1858-t61
kezdődő 94 évben még csak két biztos és egy kétes példány került meg, az 1902—1952. év időköze
pedig adatmentes. Az 1953—1984. év közé eső, rövid második időszakban azonban már 8 alkalom-
mal 64 példányt figyeltek meg itt!

Az utóbbi három évtized adatai egyrészt június augusztus szeptemberi magányos példányok-
ról, másrészt átvonuló daru- (Grus grus) seregekhez csatlakozott kisebb csapatokról tanúskodnak.
(Kardoskúton 1977. X. 22-én kukoricatarlón, több száz daruval közös táplálkozóhelyen, de a dar-
vaktól elkülönülve legelt az öt pártásdaru. Békéssámsonban 1980. IV. 15-én Festucetum pseudovi-
nae sztyeppén több száz daru tartózkodott elszórt csoportokban. Közöttük sikerült a 11+4+25
pártásdarut felismerni. Amikor a madarak közeledésemre felrepültek, az Anthropoides-ek nem keve-
redtek a Grus-ok közé. Kardoskúton 1981. XI. 13—15. között 8000 daru táplálkozóhelyén, kukori-
catarlón tartózkodott a 12 pártásdaru is.)

A Kárpát-medencei adatok két kérdést vetnek fel. Egyrészt az egyes példányok származását,
másrészt az utóbbi években feltűnően ismétlődő, csoportos megjelenés okát kell tisztázni.

Az értékeléskor elsősorban a fogságból szabadult példányok lehetősége merül fel, mivel ezt a
fajt állatkertekben, parkokban gyakran tartják félvad körülmények között. Kétségtelen, hogy a
Smizanynál (Szlovákia) gyűjtött (1871. december) példányt — ha az valóban pártásdaru volt — ide
kell scrolni. Elgondolkoztató azonban, hogy a többi magányos példány következetesen nyáron for-
dult elő. Ezek egyaránt lehetnek fogságból származók, de szaporodásból kimaradt kóborló vagy kora
ősszel vonuló, vad példányok is. A Magyarországon gyűjtött vagy megfigyelt pártásdarvakról hiány-
zott az állatkertek gyűrűje, és vadmadárra vallott bizalmatlan viselkedésük is.

Bonyolultabb az október novemberben és március—áprilisban megfigyelt kis csapatoknak a
magyarázata. Miért éppen akkor jelentek meg ismetlödve, amikor a román Dobrudzsáig és a szov-
jetunióbeli volt Besszarábiáig nyúló, hajdani áreahatár már a Krím-félszigetig húzódott vissza a
„perempopuläciök” felmorzsolódásának következtében? (Glutz—Bauer—Belle, 1973; Cramp—
Simmons, 1980.)

Gondolnunk kell arra, hogy Magyarországon csak 1960 óta vizsgálják elmélyültebben a darvak
vonulását, ezért lehetséges, hogy az átvonuló daruseregekben régebben is előfordultak nagy ritkán
pártásdarvak ; csak megkerülésük valószínűsége volt akkor sokszorta kisebb a jelenleginél.

A pártásdaru vonulása időben jelentősen eltér a daruétól. Ősszel 6—8 héttel korábban indul és
tavasszal kissé később jelenik meg a fészkelőhelyén. Szembetűnő, hogy a Kárpát-medencében csapa-
tosan látott pártásdarvak ősszel e faj számára jelentősen kései, tavasszal korai időpontban jelentek
meg itt, és mindenkor darvak társaságában! Kétségtelen tehát, hogy ezek a vonuló darutömegekhez
csatlakozott példányok. A keveredésre és az időben-térben rendellenes mozgalomra a Nilus-völgy
ökológiai viszonyainak a megváltozása adja a legtöbb lehetőséget, ahol az utóbbi évtizedekben kié-
pített víztárolók, duzzasztóművek kedvezőtlenül alakították át a klasszikus dél-szudáni darutelelő
helyeket. Erre világít rá Matthiasson (1963) közlése is, aki 1961. II. 12. és IV. 12. között mindössze
141 pártásdarvat és 630 darut talált azokon a területeken, ahol korábban még mindkét faj sok ezres
mennyiségben telelt (Berg, 1924; Cave—Macdonald, 1955). Erről a legjelentősebb téli szállásról ki-
szorult darvak és pártásdarvak szétszóródásának részleteit nem ismerjük. A nílus-völgyi daruvonulás
megzavart körülményei is magyarázhatják, hogy olyan daruseregek is elvetődhetnek időnként
Magyarországra, amelyekhez a bizonytalanná vált vonulási utakon vagy telelőhelyen pártásdarvak
csatlakoztak.

A felvetett gondolatok helytállóságát csak további évek tapasztalataival tudjuk elbírálni.

A À Mi LTE MR TROT D CLORO A i bi y a 3 Ti
M Mr APN TRE ER Ti WS AE LE APN LEN TUE II.
oy Wy aa ae MT n ra IM, à ay) i ì À È, | gén Le Lf ti i
at ! i Lu \ i ae aa i ! 4 È
ET MEN CRT Ut Tr I
PRS TERME SE ARE PENSER AL Ia Me PA en BEA új
Ue Kine? Geraci tthe LT 7 RR pe hay nf
ud 4 ar tp N Wi 2 | } TE?
4 (I PA ai du me hy 5 > re a ta À i
jé Cm A! à NY iad 19 “ i M A LA N Ir: L i | e "A Nf é
" TAN CONS ‘hea. a
hy MAE ire: Le ea ete i: Are 44 i MT
N EN RT RTE SR st j "HE Paw) |

Pee. AAO Rut IEEE una Wal vi

BE N di lee 1 PTT
|: ETEK] an te zie ha dt # tai O I) TIE i)

a ma

u Da si ind hy Wen: Me h 4, PERE 4 b

ea Aa RE NEN ner; | vi

f LEI $
Nie a Lis ph A1 9 Ki DI silky att eA ps My est wa | i
#
i ‘air Hi pa ih 1H gti an i) de m | "

ied ent, tt CAN AL vu új UE AUOT ENTE Restless ie,
új Le RER

ger bea EN db | N in Yu Hey i } | (PEN ét de à

i, ide Li if | titan pole AA Mer: ‘cet 1e) hin. } MAGIA ra
N | 4 We ‘pe Wis bal an; ce Ag na Pudi) oe aw was ui A \ A
Ù a 2 Mia sil hu ey MN aA a dard His ee i | MATO | Atene 14
a ey baglioni Nada: ba! an VO er Bra VASTO dea (4 rasta n
t fi i

A NT Takte, a ár 44 (4 as Ne Te LIT, t gi gba y
le BR ROUE ea rg PT i BAN GÁT

tH: ar kr, f Dr A) i PAT: bg 4 te Pr a0 1
( ae N 1
Ri ol un Bin ei ze f à ] a lata! #4 chi Ge 4 n
ui MR dr Wr... lag ! Bau rn ag a re A NAS
ru À JA | Na Pay ip pur n ett cae TOR
DO ana ETRE: (Mi a DAS RE ul avt in ni NES
14 j f

PAT | I 1 ;
Fi (emi WA Via SIDE abc A sb O Ha
By Lion bit u Watts anne RN RULES pdl

È quo Made at i Ri ara a 1001 A Le a A MN LU 4° où HR
br ele ai eA db. PEP OT li RN ile x Vl; NR DA

A a Te mr aon Nt MN pny s wy ee M PEN te d'u n a
HAE ea as Pete Lr een) ey Sprea Le ND SE dit TRE Vinile
i ATTI co N Set rd HAIE EEE

fe CT desta Ped, star RIONI? Pio Oa ts i ‚Merle

‘ he J app wo! in er al MENT ETATS
SOT Pearl: Tillbaka rit
i ( sh 14 TA ‘al WR, TR ya at x ni N i + tette
ae Ks lodl cn her dan Hp 08, apap Aah Gt ee PN
hae i if een. Pao ee, CORR, Wah ge TRE lel), RASE
N Mt | Led a) ar) Ha Rawal ais A i hab is sea they dre Een LT a

ee ee er diatribe o oath dre epen ob Yagami rules
7 Mn: an, XD AU, Free PS ert dti) ie vu Fi Br

un ciato tardivi alarsenzgne Fave: Héros deo stantio tai Forsedia à

DEMOISELLE CRANES (ANTHROPOIDES VIRGO)
— AN ATTEMPT AT SURVIVAL

Drs. Joost A. van der Ven
The Netherlands

If you wish to become crane-minded, watch the Demoiselle crane, and you will
be lost for ever. That is, if you can find the Demoiselle in its natural habitat: breeding
in the dry of the steppe; resting by a dried lakeside during the night or wintering in
the green fields of the tropical regions.

The Demoiselle crane is not ‘endangered’. Their numbers are not that low, but
each crane species, and almost all bird species will be endangered if we continue to
build, to farm, to electrify, to hunt and to drain as we have done in the last hundred
years. The crane habitat is important for so many other birds that weshould pay much
more attention to these birds than to many others. The cranes are by no means the
easiest birds to ensure protection for, but if we achieve success here, there will be
important habitat provided for many other bird species and anımals. The protection
(or wise use) of their habitats means a continuous battle against allwho want to use
these areas for other purposes. We don’t want to be losers again, as many areas have
been in the past and the remaining areas are needed for breeding, wintering and step-
ping stones between them.

The photographs of Bengt Berg taken in the thirties along the river Nile show us
flocks of Demoiselle cranes in an area where nowadays the cranes have gone. The
flocks of wintering cranes in Gujarat (India) seem to be smaller than those of several
years ago. And why is it very difficult to find juvenile birds in these flocks even in
early wintertime? No population can survive if there are insufficient or no young at
all born each year.

It is nice to know that there are many crane species in captivity and it will be
possible for several centuries to see cranes in captivity. However, cranes in the fields,
in their own habitat is something different. The sight of cranes in a nice garden is
pleasant, but to see a flock of 5000 cranes landing in a lake is unforgettable.

All these activities have to go hand in hand to ensure that cranes can be enjoyed
by people.

Let us return to the Demoiselle. Not endangered on world scale but serious dec-
reases can be registered from breeding sites in Europe and Africa. According to
Cramp and Simmons the sites in northern Africa (Tunisia, Algeria and Morocco)
have no breeding cranes. Only in mid-Morocco does a small population appear to
remain. It is one of the tasks of the Working Group to find out what is going on in
this area and what kind of protection measures have to be taken. One hopes the spe-
cies can be reintroduced from this small remaining population to former breeding sites
in North Africa. Once again the Working Group offered help to Morocco—either
personnel or financially—if projects can be developed to protect the last Demoiselles
in west Africa.

In Europe we lost during the last few centuries, breeding Demoiselle cranes

(Cramp and Simmons) from Romania (till 1926!) and other countriest, but breeding
had never been completely established and profitable.

Now we have to fight for the last pairs in eastern Turkey. Mount Ararat is sur-
rounded by marshes. Though other use is made of these marshes, the population
seemsto return each year. The remnants of Noah’s Ark seem to keep a vigilant eye
upon this small population.

The most important beeding area however stretches from west Russia to east
Mongolia. Very little is known about the breeding sites here, and we can only judge
the result by observing the Demoiselle cranes during their migration and in their
wintering areas. It is remarkable that Johnsgard mentions in his book ‘Cranes of
the World” that: “Unfortunately, there is no good information on the incidence of
juvenile birds in fall or winter flocks, although such information should be easily
obtainable”.

“Easily obtainable”. Travelling behind them by many years I can assure you that
nothing is easy with cranes. From five years of observations of Demoiselle cranes in
Cyprus during the end of August I can give one figure. In several groups during these
years with in all a little over 200 birds, there were just 15 juveniles. In the other flocks
it was not possible to recognize any juveniles, caused by late arrival of the cranes or
disturbances by military activities. “Easily obtainable”. Demoiselle cranes migrate
early. Though even this fact cannot be proved satisfactorly, Demoiselle cranes can be
seen at the end of August in Cyprus and in Turkey. Later in September we have ne-
ver had the opportunity to see Demoiselles. It is not clear where the Cypriot nesting
cranes are coming from. As no regular observations are undertaken in the most im-
portant resting area in Cyprus (Akrotiri lake) there is a big gap in information. It is
also not surprising that, also caused by the lack of this information, the destruction
of this lake seems to be inescapable. The Cypriot government prefers the short-term
profits of tourism to long-term wise management of the Akrotiri-area. After he Cyp-
rus ambassador in Strasbourg declared in 1983 that the area would be protected, much
was expected, however further destruction was planned, and an important area bet-
ween Russia and Africa may be lost. The consequences for the remaining population
can only be judged after many years. As such processes are irreversible, one would
expect more responsible behaviour from a member of the Council of Europe.

During two visits in 1983 and 1984 at the wintering areas in mainly Gujarat
(India) one gets the impression that there are still Demoiselle cranes: large flocks
of up to 5000 birds use the ‘tanks’ (water reservoirs) as their resting place and they
feed in the fields during day time or when there is a full moon. More information on
the Demoiselle in India will be assembled by P. Gole and myself in 1986 after another
visit.

The Indian attitude towards cranes, and birds in general is ideal for protection
of the species. They are easy to see and to study, and Indian people enjoy the cranes’
presence — so do I. Various projects developed in India to protect cranes and other
animals are all very successful, as the people themselves want to protect the natural
resources of their country. Once again: the number of juveniles among these winte-
ring cranes seems to be very low. In several groups one can hardly find any young,
although in winter they may be easily recognized. We would like to know more about
the Demoiselle crane. It may be that others learn from our past mistakes, and can
win the battle in India.

Demoiselle cranes are almost always given names which describe their virgin
beauty. So far, I have only found a small variance on this theme in Hungary and Tur-
key. In Turkey the word Telliturna is generally used. It means thread-crane; crane

decorated with a thread or a string. The Hungarian name Pärtäs expresses more cle-
arly the combination of virginity and beauty. Young Hungarian girls dance with a
"párta" in their hair—a kind of lace cap or string with hanging ribbons.

There is no better honour to our Hungarian hosts than to compliment them upon
this name in the hope that the Demoiselle crane will once again fnd its way to Hun-
gary.

Author’s address:

Drs. Joost A. van der Ven
Slimbridge Glos.

G12 7Bx

United Kingdom

A pärtäsdaru (Anthropoides virgo) — túlélési kísérlete

Drs. Joost A. van der Ven
Hollandia

A pärtäsdaru nem veszélyeztetett faj, mégis törekednünk kell arra, hogy megvédjük. Olyan
élőhely jellegzetes madara, amelyet a fokozódó emberi behatások (építkezés, lecsapolás, mezőgazda-
ság stb.) folytonosan fenyegetnek. Keveset tudunk a pártásdaru szaporodásáról s annak sikeréről,
mert kevés juvenilis egyedet lehet találni a telelő csapatokban. Észak-Afrikában már csak Közép-
Marokkóban van egy kis költő populáció. A fő költési terület Nyugat-Szovjetuniötöl Kelet-Mongö-
liáig terjed. Az előbbi területről induló madarak vonulásának fontos állomása a ciprusi Akrotiri-tó,
amelyet infrastrukturális fejlesztés fenyeget. Indiában viszont ígéretes a helyzet a pártásdaru védelmét
illetően.

è! all ú aan 4 DN |
MR f À we
À a: \ tae |
ye Vi di F ; Era i si ‘à 7 Û wi LU . eit j \ A i

vil, ai? ara hu Po RI de ER Re de I b, Di J Tan 1 si me Rn a

Lu i iy" (VAT RE x is ART PA an ne ar Ut i hi site A dt N

ni 1 ES vie Owe ie ád EN ‘ | VER j
NZ è { Hi un Si Va ren J A he sn feti Dr rel ur

en 4 | giana UT tee 4 Új War EN di “RASO
TE id NI PAIN TE ROME REA | DD LUE 1 no NÉK it Pat u

is a À
1 M de } EN fi
aan NE, è
gi i Ring) } ú
\ ’ ua oa ity |
HN ETC
(re ty
"Mi ae yi j
nS u à i om [OWN , ] ria à 1
i 7 an A j
»
| ! ar À
fi
bas?
f UNE? 4 fe de giù ; à PU 04 ‘ {
Kun. KT) re BT ue dus i
“4 \ I A u

a le il: AI

STE Aa: PUR en ity dup (eee rt) tae TT i> © i!

À N — =
y SER
i -
win» i
y b f j
è / UWi ‘
à A Lt N
Woy À
] Muhr 6 hi 9
1g 1
è t |
T FR
pi 7 wt N ?
à 4 A
Tal, HA DR toy
nr ő 4,
x Devi u Rh i R
À, 3 IE H Lei IN | è .
is
| a! (dot
au | NOV.
AURA.
>) fà, J há" Be vi AAN i a
N À bl i

aay LUE de JOY wiry ln v i 21 AN AR
fi Dole 1.) CNT PRE | co pe a
N RA + We, MURS se KAM M ken ting babe ha by ( y
NL. Sam ads aide W Ey DT, er DA fi hy MN GP EE ak m id

ri EV SPINTA KA ER N BIN. RE Mur LEE
(0 ee: 4%, hu PRATI lé ama! D 1 ‘ +
d da del el" Chi NI L VEN | Dar; È Ten : i TA PRIE ZI à DAT DE
ide. Wi 1 ae ‚ng Ha, A «A hs ét ity
J Nei wm wif, | a Le, PTS M BE, | x fg.) 1 à or NI pitt

FOSSIL DATA ON CRANES IN HUNGARY

Dr. Dénes Jänossy
Hungary

Our knowledge about the ancestors of birds is — chiefly in comparison with that
of mammals—very imperfect. The evolution of a lot of orders of birds is even today
wrapped in mystery, and some very fragmentary, newly discovered remains throw
often new light upon the relationships of them.

On the other hand, this is not the case with the group of cranes! More than a
hundred years ago (1871) there were described remains of an about 40 million years
old (Oligocene) crane, Palaeogrus excelsa (Milne Edwards) from the classical french
locality “St. Gérand le Puy” (Lambrecht, 1933 etc.). Since that found we have known
of a lot of bone remains of at least twenty different species emanating from the last
60 million years, from Asia, Europe and North America. The evolution of the crane
group produced very different forms, small and large, some of them also flightless
and not only waterforms but also didactylous birds, such as were accommodated
to desert conditions (Urmiornis) etc.

As it is generally known, the territory of today’s Hungary was covered by sea
up to the last 2—3 millions of years and, therefore, the conditions of preservation of
bird bones were former not given. Thus, founds of fossil bird remains which are
characteristic of younger periods are well represented in our territory, start only with
the last 15—20 millions of years, ranking former as Pliocene, but newly classified
now as Miocene. In the hills of Western Hungary lies the locality Csäkvär, with a
cave which was at that time on an Island in the Pannonian inland sea. This yielded
the oldest crane remains of our territory, Pliogrus pentelici Gaudry in size and mor-
phology not very far from our recent crane. About half a million years old crane rema-
ins were discovered in the travertines of the Castle Hill of Buda and some hundred
thousand years old ones also in the hills of Transdanubia, near lake Balaton, at Lo-
vas. The very regular and numerous bone-remains of cranes of our archaeological
sites of the last ten thousand years show the great interest of our ancestors in these
birds. Nearly in all archaeological localities from the Neolithic Period up to the
Middle Ages there are numerous bones of cranes, the most common among subfos-
sil bird remains at all. According to the size of remains these birds were 10 to 20 per-
cent larger than the ones we have today. The birds were surely bred, reared, consumed
and hunted for their plumage. In later centuries ranking after the eagles it was the
most common heraldic bird (Jdnossy, 1981, 1985).

According to literary data, the crane has during the last two centuries—if
such thing as ornithological investigation and research in our territory can be men-
tioned at all—never been a regular breeding species. However, it always had a
regular migration route through Hungary, chiefly through its eastern part. The great
interest of our country men in this bird in recent times transpires from the large num-
ber of local names connected with the cranes (in Hungarian=daru).

I have collected chiefly from very old military maps printed in the last century
names of ponds, balks, small waters, farms, sand banks etc. connected with this bird.
If we pin-point these places on a map of Hungary, we get an interesting picture (Fig. 1.)
These points are scattered about the whole territory of our country, but they are con-
siderably more frequent on the eastern part of Hungary, where even today the main
migratory routes of these birds run. You can find in these territories within one square
kilometer names of crane lakes, crane balks, crane farms, crane islets, crane pits
and crane fountains etc. which names these places acquired by no accident. Also I
have found in the Hungarian Diploma-Dictionary (Szomota—Zoltai, 1902—1906)
the earliest hint on cranes dating from 1367, as “Darvas”, Terrum paludosum que
vocatur daruosto, gruibus copiosus; in German: “reich an Kranichen”. The locality

Fgure|1. Geographical names connected with cranes in Hungary — A daruval kapcsolatos
helységnevek Magyarországon

is also in the Eastern part of the present-day Hungarian territory ("Hajdúság"). Thoma
Darw as a family name originates as a first reference from 1526.

The cranes, this superb group of birds is our heritage from the evolutionary
processes of the far past. They were connected with man former from utilitarian as-
pect, but today we have to protect them for the future for their aesthetic, melancolic
cries that we hope will sound through the great plains for many more centuries to
come.

Author’s address:

Prof. Dr. Denes Jänossy
H—1088 Budapest
Múzeum krt. 14/16.

National Museum
36

References

Janossy, D. (1981): Plio-Pleistocene bird remains from the Carpathian Basin. VI. Systematical and
geographical catalogue. Aquila. 1980. 87: 9—22.

Janossy, D. (1985): Wildvogelreste aus archäologischen Grabungen in Ungarn (Neolithikum bis
Mittelalter). Fragmenta Mineralogica et Paleontologica. 12: 67—103.

Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Poläornithologie. Borntraeger, Berlin. pp. 1022.

Szomota I.—Zoltai Gy. (1902—1906): Magyar Oklevelszötär. Budapest. Hornyänszky V. pp. 1210

(Hungarian)

Adatok magyarországi fosszilis darvakrél
Dr. Jánossy Dénes

A darvak a madarak ősi csoportja. Az elmúlt 60 millió év alatt legalább 20 különböző méretű
és alakú forma fejlődött ki. Hazánk területéről a legkorábbi daru-előfordulás a miocénből való,
ezenkívül még félmillió és százezer éves maradványok kerültek elő. A régészeti ásatások szintén gaz-
dag szubfosszilis anyagot tártak fel, teháta daru őseink fontos tápláléka lehetett. A számos hazai,
daruval kapcsolatos helységnév arra utal, hogy korábban is — elsősorban — az ország keleti része
felett volt a fő vonulási útvonal,

7 7 A "

Mur Pt; ni a PN A VAT UTI. mph 9 s jus ny PH Li ua AR sl a en pe

8), x bi

“ua Val ily Ps SETTI Me
DIOR ee ee ee | tas ey RnR dre
Om VSE

CRANE RESEARCH IN FINLAND IN 1983

Antti Karlin—Suvi Raivio
Finland

Introduction

The Finnish working group on cranes was formed in 1983 (chairperson Dr. Juhani
Rinne) and it is supervised by the Association of Ornithological Societies in Finland
(AOSF). Our main questions are:

1. Where do the Finnish cranes winter and where do they moult?

2. How many non-breeding cranes stay in Finland in summer and where do

they stay?

3. What is the exact size of the crane population in Finland?

4. What is the proportion of juvenile birds in autumn flocks?

5. How much damage do the cranes cause to agriculture?

AOSF chose the crane as its project species for the year 1983. The aim of the
study was to get information from amateur ornithologists on migration, breeding
biology and the size of the crane population in Finland. In addition, the most impor-
tant resting areas and the number of non-breeding birds were recorded, as well as
damage to agriculture caused by cranes. In this paper we shall concentrate mainly
on breeding biology; migration will be discussed only broadly.

Material and methods

Finland is divided into 26 areas, in each of which there is an active local orni-
thological society (Fig. 1). In most areas a local organizer collected observations from
bird-watchers and this paper is based on those local reports. Further information has
been obtained from old breeding records and literature, as well as through a campaign
organized for school children.

The distribution of the crane in Finland

The distribution of the crane in Finland is rather well known. According to the
Finnish bird atlas (Hyytiä et al., 1983) the crane breeds all over Finland. The popula-
tion seems to be most abundant in the large peatland areas of western and northern
Finland. In the southern and eastern parts of the country the population is rather
sparse (Hyytiä et al., 1983 and the unpubl. line transect data of O. Jdrvinen and R. A.
Väisänen). The crane breeds occasionally as far as northern Lapland. The northern-
most limit of the distribution follows the northern limit of the mixed birch-conife-
rous forests (Fig. 2).

Population size

According to our data, at least 3500 pairs of cranes breed in Finland. It is very
difficult to estimate the exact size of the population because of the many non-breeding
birds. Hölsä (pers. comm.) has estimated that there are about 300—350 non-breeding
cranes in South Karelia (area 6 in Fig. 1) during summer, i. e. more than breeding
cranes in the same area (104 pairs). In June and July 1983, 26 flocks (each at least 5
individuals), about 400 cranes in total, were reported from Finland, but this is presu-
mably an underestimate. It seems quite likely that more than 1000 non-breeding
individuals spend the summer in Finland.

Figure/1. The areas of the ornithological societies in Finland

Figure]2. Nests of the crane found in N-Finland

Breeding habitat

Different kinds of mires (peatlands) are the most common nesting sites for cranes.
During the last twenty years, however, an increasing proportion of cranes have been
found nesting in reed-beds and shore meadows overgrown with sedges, especially
in the southwestern part of Finland (e. g. von Haartman et al., 1963—1972; Hyytiä
et al., 1983). It has been estimated that 30% of the crane population in South Karelia
breed in such habitats along lakeshores (Hölsä, 1981). The proportion of cranes
nesting in different habitats is presented in Table 1. The proportion in bogs and fens
is certainly underestimated, because cranes are easier to detect in shore habitats
near human dwellings than in large and often inaccessible peatland areas.

Draining of bogs and fens has destroyed many former breeding habitats. In
southern Finland as much as 80% of the area of the peatlands have been drained, the
corresponding figure for all of Finland being 55%. The cranes have therefore been
forced to change their breeding habitats, shifting to large reed-beds and damp mea-
dows along sea- and lakeshores.

Egg-laying and clutch size

In southern Finland egg-laying starts in the second half of April, in the Oulu
district (area 24 in Fig. 1) in the beginning of May (von Haartman et al., 1963—1972).
The earliest clutch so far recorded was found on 16 April in southern Finland. Accor-
ding to this and earlier records from the literature, nine clutches from April are known
so far. In northern Finland laying begins in June (Fig. 3).

Table I;

The proportion of cranes nesting in different habitats
and the estimated number of breeding pairs

Area Bog/fen Lake. Seashore Total | eared

1 — 2 — 2 + 57

2 11 18 5 34 145"

3 5 6 6 17 35°

4 5 8 5 18 25°

5) 7 6 1 14 120*

6 22 18 — 40 104*
7 2 4 _ 6 40

8 2 — — 2 2%

9 6 1 — 7 35°

10 1 — — 1 30*

11 1 3 — 4 3°

12 7 1 — 8 20*

13 3 — — 3 12*
14 4 1 — 5 150

15 4 4 — 8 135*
16 1 — — 1 110
17 3 8 — 11 170
18 — — — - 70
19 4 — — 4 150
20 1 — — 1 170
21 2 2 _ 4 150
22 18 5 2 25 400
23 5 — | — 5 500
24 7 — — 7 200

25 1 — — 1 110*

26 9 — — 9 | 500*
Total 131 87 19 237 3391

% 55 37 8 100

* Fairly exact

In published accounts there are no records of re-laying. In the south of Finland,
however, two exceptionally late clutches have been found, on 26 June and 13 July. Re-
laying seems to be very uncommon because no flightless young have ever been ob-
served at the end of August or in September.

The crane generally lays two eggs, one egg is rare and clutches of three are ex-
ceptional. So far only three clutches with three eggs are known from Finland. In all
cases the third egg was a so called dwarf egg (Table 2).

=
TS SA ES
ee;

N TR >
ATS a Seno
SEIT EEE
ave ACI PED
Me NI
PIATTA
AA eta)

Figure/3. Clutches of the crane found in Finland

Table 2.

Clutch size of the crane

| von Haartman et al.

No. of eggs 1963—1972 This study
“a 10 18
83 148
3 — 3
Total | 93 | 169
Hatching

The first young hatch at the end of May in southern Finland, in the farther north
some wecks later (Fig. 4). Hatching often seems to be asynchronous, for example
in Lapland a nest was found in which the first egg hatched on 18 June and the second
one on 20 June. Luhta (1980) describes a nest where two eggs hatched at an interval
of one day.

Brood size

The data on brood size consist of 97 broods. Broods of one and two young were
equally frequent: 49 broods had one young and 48 broods two young. The size of
the broods has also been studied in autumn flocks. According to the report from area
4 (Fig. 1), 32 broods consisted of one juvenile and 12 broods of two juveniles (Rik-
berg, 1984).

The proportion of juvenile cranes in the autumn flocks was estimated in three
different areas. The proportions were as as follows: 9.79 (area 4, N=1206), ca. 16%
(area 5, N=320) and 15,3% (area 15, N=59).

Migration

Very little is known about the migration routes and wintering areas of the Fin-
nish cranes, whereas the phenology of migration is well documented. The first cranes
arrive in Finland at the turn of March and April (Fig. 5) and they usually leave by the
middle of October. Up to the end of 1984 sixty cranes have been ringed in Finland,
four of which have been recovered abroad (Fig. 6). These recoveries suggest that the
Finnish cranes use the eastern flyway through Estonia and Hungary, and they probab-
ly winter at the upper course of the Nile in the Sudan.

Damage to agriculture

During the last few years the Finnish authorities have permitted the killing of a
few cranes, mainly to prevent damage to potato and grain fields. In 1985 some cab-
bage growers demanded compensation for damage caused by the cranes. During this
study cranes have been observed eating potatoes or grain only seven times. In the

RITA RR:
PPAR ROL |
eI otra oa
ISIN
STARTS
RAR
ATOS OA CRE
DÉS e

; we ARLE È Ga a

WS pos

Figure/4. Broods of the crane found in Finland

A) 4 —10 April
B) 11 —17 April
C) 17 — 24 April
D) 25 April — 1 May

Figure/5. The arrival of cranes in Finland in the spring 1983. Each spot the first observation
on the crane in a 10 km X 10 km square (Poutanen, 1984)

Figure]6. Recoveries of cranes ringed in Finland as juveniles. The dot in Estonia denotes two
individuals, both of them ringed in SE-Finland

Oulu district cranes have been driven away from fields, among other methods, by
means of intimidation equipment designed for elk hunting. The most effective method
has been a dead crane hanging on a pole.

Acknowledgements

We thank all those ornithologists who took part in this study. Barbro Elgert,
Olli Järvinen and Mikael Kilpi read earlier drafts of the manuscript. Their comments
are gratefully acknowledged.

Author’s addresses:
Antti Karlin
Kalevantie 15 A 22
Sf-23 500 Uusikaupunki
Suomi

Suvi Raivio
Laurinniityntie 16 C 27
00 440 Helsinki 44
Suomi

References

von Haartman, L.—Hildén, O.—Linkola, P.—Suomalainen, P.—Tenovuo, R. (1963—1972) : Pohjolan
linnut värikuvin. Otava, Helsinki.

Hyytiä, K.—Kellomäki, E—Koistinen, J. (eds.) (1983): Suomen lintuatlas. SLY :n Lintutietosy,
Oy., Helsinki.

Hölsä, I. (1981): Etelä-Karjalan pesimäkurjet. Ornis Karelica. 1:25—29.

Luhta, J. (1980) : Kurkimaa. Helsinki.

Poutanen, T. (ed.) (1984): Tarkkaile luontoa. Luonto-Liitto r. y. Helsinki.

Rikberg, R. (1984): Undersökning av tranan i Ostra Nyland 1983. Corvus. 7: 4—7.

Darukutatäs Finnországban 1983-ban

Antti Karlin—Suvi Raivio
Finnország

A szerzők 26 helyi madártani egyesület tagjai által gyűjtött adatokat elemezték. A daru az or-
szág egész területén fészkel, a legsűrűbb állomány a nyugati és az északi részeken van, kb. 3500 pár-
ban, ezek mellett még mintegy 1000 nem szaporodó kifejlett példány található. Elsősorban tőzeges
területeken fészkel, de azok lecsapolása miatt egyre inkább nádasokban, tó- és tengerparti nedves
réteken. A költés Finnország déli részén április második felében, északon június elején kezdődik,
kivételes esetben később. A két tojásból álló fészekalj a jellemző. A kikelés a déli részeken május
elejére, északon néhány héttel későbbre esik. A kirepített fiókák egyenlő arányban álltak 1, ill. 2
fiatalból. Az őszi juvenilis aránya 9—15%. A darvak a keleti vonulási útvonalat követik. Kárt okoz-
hatnak a burgonya-, a gabona- és a káposztaföldeken, ezért egyes helyeken riasztásukról kell gondos-
kodni.

STATUS OF THE COMMON CRANE (GRUS GRUS)
IN WEST GERMANY

Thomas Neumann
Federal Republic of Germany

As far as one knows, the Common Crane has never existed as a breeding bird in
large numbers in West Germany.

By 1900 the maximum population appeared not to have exceeded 50 pairs;
by 1950 there ware about 35 and in 1972, following thorough research investigations,
only 16 pairs.

The main breeding area existed as it does today, in the north-eastern part of
West Germany, namely in the federal States of Schleswig-Holstein and Lower Saxo-
nia, and was always closely connected to the most densely populated area of East
Germany (GDR).

There are indications that around 1850 single pairs existed in Bavaria. In the
north of Germany there was one breeding place near the border to Denmark up
to 1949. These birds probably communicated with 2—3 breeding pairs in Denmark
which possibly belonged to a former population in the south of Scandinavia.

WWF’s conservation programme

In 1972 WWF started a programme with the following aims:

1. to stabilise the remaining breeding places;

2. to increase the number of fledged young birds;

3. to restore old breeding habitats and prepare new ones to enable the extension
of population reserves;

4. to use the attractive crane as a means of publicity and of achieving political
influence for nature conservation in a densely populated and polluted envi-
ronment.

In the course ofthe project, the following protective measures have been taken:

Sientific research:
— studies of breeding habitat and nesting places;
— studies of breeding biology, laying of eggs, rearing ot the young, moulting;
— studies of individual traditions;
— studies of influence of negative factors.

Practical conservation work;
— informing landowners and authorities;
— organising an honorary group of collaborators, such as ornithologists, fores-
ters, hunters;

— discussing and counselling with certain bodies connected with water manage-
ment, agriculture, forestry;

— safe-guarding the water levels in the breeding places by:

a) damning of old trenches;

b) thinning out of trees and bushes in overgrown swamps and moors;
c) laying-out of new swamp areas (with the aid of digging machines
and by blasting of dry pest);

— laying-out and preservation of feeding areas for the migrating crane family
(mainly to increase the stock of animal food for the nestlings in the first 6
weeks of life):

a) by leasing or buying agricultural areas near the nesting places, in order
to keep them free of pesticides;
b) by development of moist meadows;

— protecting the cranes from enemies, for example by increasing the shooting
of Wild Boars (Sus scrofa); the latter have increased in numbers conside-
rably due to the increased amount of maize being sown in recent years;

— constant supervision of the breeding places from mobile look-out vans:
a) against egg thieves and other crane-disturbing persons;

b) observation of non-hunting season (1. 3.—15. 6.);
c) guiding and informing tourists;
d) collecting of scientific data.

Public relations:
— publicity in newspapers and television;
— printing of a WWF crane conservation leaflet;
— producing a WWF film;
— fund raising.

Results

The following points resulting from our research formed the basis for the dra-
wing up of our conservation programme.

Nesting places

As far as the nesting places are concerned, the crane in West Germany is very
versatile. One can divide them into three groups:

1. read-beds of shallow lakes; about 20% of breeding pairs; the nests are made

of plants (Phragmites, Typha, Carex);

2. swampy woodlands: about 60% of breeding pairs; the birds often do not
build nests but simply lay their eggs on tree roots (especially in Alnus glu-
tinosa);

3. peat sphagnum moss: about 20% of breeding pairs; the nest in built on wsam-
py sphagnum plants.

A decisive factor in the choice of nesting place is the water level (ca. 50 cm). It
must provide protection against enemies on the ground and have good all-round vie-
wing.

Sometimes eggs are laid at the end of March (the earliest observance was on
21. 3. on frozen swamp land!). One assumes that disturbed clutches (broken eggs)
are often due to Spring frosts. But cranes are able to lay a second clutch (normally
also consisting of two eggs) and even a third (consisting of one egg only).

DENMARK

AUSZTRIA

maximum expansion of the eastern population
_ recession from 1950 —1972
99 concentration of breeding places since 1972

tt newly foundet breeding areas

Figure/1. The distribution of the Common Crane in W-Germany

Rearing the young

Crane families often undertake extensive walks during the rearing period. The
availability of animal food (partcularly insects) seems to play a decisive role in the
first 6 weeks of the young bird’s life. \

During observation of a traditional pair of cranes breeding in a sour peat area,
it was registered that cranes wandered up to 5 km from their nesting places with their
nestlings.

Another breeding pair breeds regularly and successfully on a nutrient island of
only 20.000 m? (0,02 km?) large and which is surrounded by a deep lake.

‘

Table 1.
The development of the crane population after 1972

Year | ae Breeding p. Fledglings per bic p.
1972 17 416 8 . 0,50
1976 20 16 18 1,12
1979 27 22 19 0,86
1980 27 23 25 1,09
1981 28 25 30 1,20
1982 27 24 27 1,12
1983 33 27 38 (!) 1,40
1984 33 ZN 29 1,07
1985 ET CR 2 27 0,84

Table 2.

Pesticides in crane eggs ( Tierhygienisches Institut, Freiburg)

83 Ba 0,78 0,02 2,0 1,0

1,49 0,04 3,9 2,0

Ba 0,79 0,04 12 0,9

+2,18 012: er 3,4 2,5

Rg 0,24 0,02: 0,5 0,1

0,58 0,06 1,3 0,3

84 Kb 0,29 0,01 1,6 0,5

nclitece b 78: bat 0,03 | 4 en, 5

Hh 0,45 002) „09 lu 40.4

a 23 0.04.17, 2,5 1,1

85 Kp TT Oa ea ki ‘0,7 0,3

0,5 |: 925 ESTEK (POT

Kb 0,22 0,8 0,6 0,2

OS a sale poss 1,106

The situation is not dangerous compared to other birds (b. of prey)

The breeding success depends mainly on the following factors:

— weather conditions at hatching time (early broods which hatch at the end
of April are rarely successful, as fauna and flora are hardly developed);

— availability of food for the nestlings. If breeding and feeding places are sepa-
rated by roads, chemically-treated agricultural land, etc., many nestlings
don’t survive.

Habitats of cranes after the breeding season

Towards the end of the rearing period, crane families like to stay in arable areas
and feed on crops, particularly maize and potatoes. This has led to the fact that ga-
thering places during migration time are versatile and also that the time of migration
is delayed (e. g. 90 ex. up to 22. 12. 82 near Hamburg, 20 ex up to 17. 1. 84 near Hanno-
ver). These arable areas, however, also have their disadvantages for cranes: these open
areas are more accessible and human interference is difficult to prevent, resulting in
the birds being driven into the air more often than is normal for them. Not only do
they lose energy reserves in this way, but also are in danger of flying into electrical
telegraph wires. From 21 adult birds found dead from 1975—1985 10 were certain
deaths in flight.

Cranes moved back into former breeding areas. In Schleswig-Holstein the popu-
lation spread 30 km further west, into areas where cranes have never been known to
breed.

Through the crane as a symbol of nature conservation, it has been possible to
establish swamp areas also for other endangered animals and plants.

Author’s address:
Thomas Neumann
Kuckucksredder 8
D—2413 Breitenfelde
BRD

A daru (Grus grus) helyzete az NSZK-ban

Th. Neumann
Német Szövetsegi Köztärsasäg

A daru sohasem feszkelt nagy számban a Német Szövetségi Köztársaság területén, ällomäny-
csökkenése jelen századunkban azonban így is jelentős. 1900-ban 50 pár, 1950-ben 35 pár, 1972-ben
pedig 16 párra zsugorodott az állomány. Ezt követően indít a WWF egy védelmi programot, ami
számos gyakorlati intézkedést, ismeretterjesztő és népszerűsítő tevékenységet foglal magába. Kiter-
jed a darvak élőhelyének védetté nyilvánítására is.

A Schleswig-Holstein tartományban található fészkelő populáció az utóbbi években terjeszkedni
kezdett, s ma 30 km-rel nyugatabbra is költ a daru, olyan helyen, ahol azelőtt sohasem fészkelt.

‘ t i N i AR di i
Tana Ri Mas Geto ya Py im
| perv) Ae NEL ILES
ER ey aly Pee ges
ak lo a a

¥
7

| I
Era, 4
MM } iy N ni 4
€ A LI Fi | |
ét) ‘ 2
U AT N ps
A tw 4 f
Ht Ji } A ‘ f :
a
Bisel À u J
itor VOLT Pada A
Te ő {à
È 1
j Es ne
a 19 i
I »
ae dA N! |
FEAT PRT | |
Pe BEL LE tare) ine
cha Ma)
CASCA
4
A k
7 a
4
a à he (let Mas te || FAT È ; ¢ | vf
i
fix! AL 1 Pie Pi ; È: i ’ Z Pi
Ne MENU ANY Mea "A ?
N «nr Lehi) Apiro ag Mr tr |
4
1

ae ÚTAT sei fay TN gett 4 et ie nn N
LR Gili bt fera 4% e ¢ i ih N [ x het tri rta DE cdi by À
| ‘i NU

VUE
J

THE EUROPEAN CRANE IN THE UNITED KINGDOM OF
GREAT BRITAIN IN 1985

John J. Buxton

Great Britain

Historical

Old records show that the “Common Crane” (Grus grus) was a resident british
bird in reasonable numbers in the British Isles previous to the 16th century. I have
sometimes wondered why in U.K. We call this splendid bird “Common” because
that is one thing it certainly is not in that country.

The significance of this “Common” adjective is possible some proof of its former
numerical presence in U.K.

There were well authenticated reports of breeding as well as migrating birds
in England and they were predominantly in the lower eastern areas of the country.

As with so many areas of extensive wetlands the possible habitats have been
reduced in modern times but much of the early disappearance of these birds was
caused by human activities. Guns became more universal. Agriculture became more
intensive and was worth extending into previously untouchable places in the marshes.
There is also evidence that a Crane was considered to be a delicacy for eating
and records exist of their being an important part or indeed a complete course at
banquets.

There is likely to have been some confusion between Cranes and Herons in early
reports. They obviously can be confused by local people and as they share similar
requirements of habitat and location there must have been some duplication of the
one species with the other. Falconry was a form of sport which certainly favoured
both cranes and herons as quarry.

Guns for sport and hunting for more than merely acquring one for the pot be-
came more widespread. By the 1650’s it seems that the “Common Crane” ceased suc-
cessful breeding in Britain completely all accounts.

Current distribution in the U.K.

Up to about 1962 from the beginning of the 20th Century the European Crane
records show this bird to have been described as a rare vagrant in Gt. Britain as a
whole. Most of the sightings were on migration and the numbers low. However
there were records from almost every county in the British Isles including Scotland
as well. There seem to have been no complete over winterings or breeding reports
at all at that time. Since the 1960’s the numbers of sightings have increased and al-
though they tend to have been in the east and south it seems that more European Cra-
nes have chosen to visit the country. The overwintering seems to have become more
frequent too. There has of course been an enormous increase in general interest in
birds in U.K. as elsewhere and this fact may well have produced better recordings
and more pairs of human eyes to note these things more effectively.

To start the present situation in U.K.

In September 1979 a pair of European Cranes arrived in the Broadland area of
East Norfolk. They were first seen by a local farmer who had no great knowledge of
birds but was used to certain species seen in the course of his daily work in the mars-
hes including Herons. He came to me with some excitement in his voice to describe
that he had seen “two of the biggest bloody herons I have ever seen in my life".
The sequence followed on from this report which was on land near my home and al-
though I did not see these two birds till a few days afterwards they were undoubtedly
the same creatures which persisted off and on in the area till the present time. Hence
in fact my presence here at this conference.

If it had not been for that pair of Cranes to drop in one September day in 1979
near my base I would not only have missed a wonderful trip to India with the I.C.F.
in 1983 also no doubt would have missed the chance to enjoy this present get together
in Hungary so I am extremely grateful to all concerned from George Archibald and
the I.C.F. to Drs. Joost van der Ven, and our hosts here plus of course that pair of
Cranes which stirred my special interests in the field.

The area which these birds have chosen to reside is technically perfect in crane
sense. There are large areas of open marsh with summer grazing of cattle which is
mostly grass still with intercutting of drainage ditches we call dykes. There are nume-
rous areas of lake and swamp country locally known as Broads, and the largest in-
dustry in the district is farming which provides a variety of food crops—which a crane
happily feeds upon.

The climate is reasonable in crane terms too although some winters since 1979
must have caused this particular pair some anxious times.

Except for the occasional sortie away at various times this pair of Cranes has
remained in the area ever since. There have been other individuals who have joined
the pair at times, and the number has varied between the two up to six at one moment
in the district.

I said that the choice of location was technically perfect in crane terms but there
are many snags to the area as well in the same sense. The various human pressures
are considerable from straight farming activities to sheer over enthusiasm by bird
watchers, and coupled with the fact that the Norfolk Broads is a very popular holiday
area for a great number of people on foot, in boats and for all sorts of other reason.

The status from 1980 till the present time

There has been much discussion in ornithological circles about why these par-
ticular cranes chose to stay in the district which they have. A possible reason was short-
ly after the first pair were seen a third single crane arrived and soon after a fourth.
One of these extra birds was found by someone partly entangled by some nylon near a
ditch, and was taken to a local wildfowl reserve for treatment. This bird eventually
recovered and was released back into the wild where it re-joined its friends during the
late winter of 1980. Owing to this injury and loss of a companion the other extra crane
stayed about with main pair for all that first winter and may have partly creat-
ed a local flock sense which gave the three of them security in an otherwise new
surrounding.

Another very important factor in that first winter was food. It so happened that
there was an abundance of un-harvested potatoes on one particular farm in the area

and the cranes found ample food by digging at hese even in quite hard frost conditi-
on. There was also a good start to their winter feeding in a late harvest of grain in
some fields with pelenty of loose grain about and unburnt straw which the birds
spent much time turning about for grain and worms beneath.

The human disturbance factor started at a reasonably low key because these
cranes had luckily chosen to live on a place which does not encourage ad lib public
access. Inevitably word gets round of rarities among the Twitcher brigade in U.K.
as I am sure it does everywhere nowadays. Howerer very careful control of access
in the area was maintained, and on the whole the birds had sufficient privacy to feel
secure enough to stay throughout the winter of 1980.

_ So there they were from September round to March reasonably undisturbed for
both feeding and roosting and not flying much further than a three mile radius in
that time. Sometimes there were four together sometimes three and occasionally
just the one extra alone. Luckily the individuals were easy to recognise and the main
pair were most distinct with the male showing a big black bussel, and the female a
pale grey one with flecks of black along its side. The extra birds were less obvious but
different again in their bussels. The term bussel may not be a correct one for that part
of the cranes feathered anatomy but it serves a most useful identity feature for my
descriptions of individuals.

Interested people in the area accepted that these birds stayed over the winter
but they said—“ You wait till the March migration times. They will be off”. Well
March did come and they stayed on with intermittant flights around the area. I was
worried they might go away I must admit but was rather attached by now and since-
rely hoped they would not try too hard to migrate that 1980 spring. I had organised
a warden by then to help keep an eye on the birds, and felt reasonably able to do a
minimigration myself with my family for two weeks away in early April. I telephoned
home the first evening from away, and was told that the cranes had gone: “Seen
flying out over the coast towards Holland very high and calling as they went”. Oh
dear, how sad, I thought. I returned home two weeks later, and the cranes (original
pair only this time) came back the following day! There were some interesting activi-
ties during that first summer and the pair of cranes covered the area similar to their
winter habits. The large number of summer human holidaymakers and attendant ext-
ra noises and general disturbance kept the birds moving about more than in the pre-
vious months. However time went on, and with careful wardening already an impor-
tant factor in the district through the summer season, the cranes stayed on.

I had heard vague reports of a single crane being sighted at other places some-
times many miles away that season but one day in the autum suddenly there was one
of the extra birds feeding with the pair on the marshes again. It had not been near
them, and not in the immediate area since late March. The three remained all winter
and though it was usually obvious by grouping that the pair were closest together,
the ‘odd man out’ as he became known was often very much part of the group.

The human Twitcher disturbances became a real problem that winter as more
people became aware of the birds. Even though there were times in harder weather
when they were dependent on a limited food supply in a particular field site it was
depressing to frequently have to persuade people to leave the cranes in peace. There
are recognised public access paths and routes through all this area but there are also
neccessarily certain parts which are not open to public access. Forthe security of these
birds it is vital to have safe undisturbed places for them to feed and roost.

Much the same pattern has followed since those first years, and the birds have

found a slightly increased teritory depending on food sources and roosts in winter
and quiet seclusion for feeding and living in summer.

There have been various attempts at breeding over the years the cranes have been
in the territory. There has been a constant predator problem in the form of foxes.
In normal conditions the cranes are well able to cope with foxes, and have been seen
actually flying along and dipping over a galloping fox which itself was undoubtedly
very frightened by the situation. I once managed to film with a cine camera from a
vehicle at a safe distance for disturbance the pair of cranes walking about in long grass
near a fox which was also manouvering about in the grass within twenty meters of
each other. However at nesting time things are different and one particular year a
fox stole the eggs from the nest only eight days prior to hatching. The birds did not
re-lay and quickly resorted to normal feeding together again. Another year fox was
seen close to the pair when they had a three week old chick with them and suddenly
the parent birds were seen to fly away and call in unison, and few hours later they
again reverted to normal feeding together in another place where no possibillity exis-
ted of the chick being with them. I have organised with other wardening operation
to control foxes but it is difficult to cover all points over a long vulnerable fledgling
period of ten weeks.

There has been success howewer and gradually these birds will learn how best to
cope provided that there are not too many pressures put on them by human or other
more natural forms of predation. They will need much help however but hey are get-
ting that, and I consider myself extremely lucky to be envolved in such an endeavour.

Habitat and general requirements in U.K. European Cranes

The fact that cranes have come to U.K. now as an apparently permanent fixture
is surely an encouraging situation. They are not truly a flock in normal crane terms but
a start has been established, and it is hoped that the presence of the small nucleus may
decoy others to join the party. Since September 1979 the original pair plus various
other individuals have remained without total migration.

Reports over these years have indicated that the single birds which have not been
attached to a mate in breeding terms have tended to migrate around the U.K. ra-
ther than make a complete break. Reports of s single crane of this species have come
from as far spread as Fair Isle in the very north of Scotland right down to the south
coast of England with other locations as far east and west as is practical in between.

There have been visits from other groups too including 114 in October/Novem-
ber 1982 as reported in British Birds at that time.

The larger groups seem to be proper migrating parties which have chosen a route
through the British Isles for various reasons and sometimes they have stayed a few
days and fed satisfactorily, and roosted without undue disturbance.

Unfortunately it is the regular known group which tend to incite the most dis-
turbance with human nature being what it is. This group or in particular the main pair
have learnt to shun human beings quickly, and having originally tolerated a human
upright figure at two hundred metres are quickly in flight with alarm at less than
400 meters. They are more tolerant of vehicles and farmtra ctors are apparently not a
worry at much closer range.

The original pair are extremely competitive to new-comers of their kind but will
tolerate a persistently keen companion after a few days trying to join the party. This

applies in normal Autumn thru Winter to early Spring conditions but they become
most intolerant again in the breeding time from mid March onward.

An offspring seems to be tolerated round the year to the following March but
no later. The time of this toleration ending seems to co-incide with the juvenile’s
voice breaking. — To put it in rather unscientific terms. — The BREAK being the
change from an intermittant peeping call to the full voiced loud cry oryelp of the adult.

The intolerance of particularly the male of this or iginal pair is carried to an
extreme sometimes. I watched horrified last late spring at a distance of 1/2 a mile
through my binoculars as the male adult Crane chased a young pair for some twenty
minutes ferociously diving at them high in the sky, and eventually causing the pair
to break up and not rejoin for some days on the normal feeding location. At one
stage later in the season the younger pair were not seen in the area asa pair for some
weeks with an intermittent showing of the young female on her own.

This high degree of intolerance by the original male bird seems to suggest that
there is not much hope of more than the one pair becoming truly resident in the area.

The actual size of the suitable district is probably large enough for two or three
pairs of cranes to live and breed in harmony. However possibly due to the fact that
this particular male has had it all his own way for now six years he has become less
tolerant at breeding time than is normal in wild cranes. I have watched him literally
hunting out the other cranes during feeding periods, and then vearyernestly andeffecti-
vely driving them out of the area up to two or three miles away. The normally accep-
ted area these birds occupy is an area of approximately three miles by two and is lar-
gely determined by location of available marsh country mixed with suitable arable
and other farmland.

The feeding requirements seem fairly easy to accommodate in the area they have
chosen with normal farming activities over arable land an grass marshes with reed
beds between them and some open water as well. They have been seen feeding on pota-
toes as most favoured crop and they like them best when the tuber is still in the ground
rather than having an easy picking on the surface. They have very powerful necks
and dig energetically in quite hard soil to peck out the vegetable. In hard weather I
have seen them walking about on frosty mornings pecking at odd seeds and small
pieces of vegetation. They move about considerable distances as they feed. I watched
the pair once in July walking along the edge of almost mature barley, and the female
stopped to select a single stalk of Rye Grass outside the barley crop. She plucked off
the whole stalk of the Grass and placed it under her foot on the ground and then pro-
ceeded to peck of each of the seed heads individually.

In summer grazing marshes they walk about feeding among the grass and some-
times catching frogs and insects but often digging hard for worms and earth bound
insects below the turf surface. They eat a great deal of seeds of grasses.

Their normal roosting requirements are a pond or lake with about a foot to two
feet depth of open water in which they stand, and go to sleep on one leg. They often
call in unison on arrival at the night roost, and quickly settle down to sleep. Their
roost begins a little earlier than the normal mallard arrival time at an evening flight
location. They leave it at first light, and never seem to stay in daylight where they have
roosted unless disturbed at feeding. They are wonderfully well equiped to see out for
danger, and spend a lot of time with head well up looking out around them. They
like to be in a place with long wiews, and tend to avoid areas with thick cover unless
it is a nesting situation.

They are quite playful and love to dance like all cranes at times. They sometimes
seem to enjoy chasing other birds such as ducks on arrival at the night roost. And I
have seen one of them leap in the air after succesfully pushing off other fowl they had
run through shallow water after.

Conclusion

Whether the present situation will be maintained for the future depends on the
habitat remaining suitable. There is every chance that there will not be dramatic
changes in the chosen area but human interests do alter and it is difficult to forcast.
Provided that the human pressures can be sustained, and that the farming program-
mes do not alter too much there will be sufficient food for the cranes.

Disturbance is always a real problem and requiree control particularly at a nes-
ting stage, and is vitally important for well being.

The two biggest problem factors in this situation have become the overenthusi-
asm of birdwatchers resulting from the enormous increase in interest in birds in gene-
ral and rarities in particular. People have more time and more leasure, and need
more open spaces to accommodate these trends.

There must be places where wildlife can be secure without human interference,
and these places are becoming scarce in a country like the United Kingdom.

The other big problem is natural predators such as foxes. Control is limited,
‘and often very difficult to achieve in the big marshes and wetlands of the region. Dis-
turbance by the wardening operations themselves can only be jugded at the time a par-
ticular situation arises. Cranes are apparently very intolerant of disturbance as wee
and quickly able to alter their habits to fit a disturbance factor.

They are also an extremely difficult bird to hide if one is trying to help them in
their daily existency.

I feel I have grown much older in the last few years, and possibly I hope wiser
but find considerable satisfaction in the fact that these birds are still around.

I recall a particular incident last spring on a lovely sunny day with blue sky spa-
ced with high white clouds. I suddenly heard a crane call up there somwehere, and
at last saw two tiny black figures straight above me at a great height.

They were moving with set wings very slowly out over the coast eastward, and
after a few minutes had disappeared behind a cloud, and I still heard an occasional
sharp yodelling cry as I wondered if that was the end of an interesting association
between us. Two days later there they were back on one of their favourite marshes
feeding happily as I watched from a vehicle through my telescope. Perhaps they be-
came a little home sick after all or perhaps they simply did not know where else to go
but home again. After all it is their choice, and all we can do:is try to make the situation
attractive for them in the place they know best. i 5

Authors address:
John J. Buxton
Horsey’ Hall

ie Gt. Yarmouth
Norfolk, Nr. 29 4EF
United Kingdom

A daru Nagy-Britanniäban 1985-ben

John J. Buxton
Nagy-Britannia

Törtenelmi idökben a daru elég gyakori lehetett a Brit-szigeteken. Nemcsak a konyhära, hanem
sport céljából is vadäsztäk, és az 1650-es években szűnt meg a faj sikeres költese a szigetországban.
A XX. század elejétől 1962-ig csak ritkán kóborló egyedek jelentek meg; gyakorlatilag az ország

egész területén. Azóta egyre több alkalommal figyelnek meg darvakat, s az âttelelések száma is meg-
nőtt. 1979-ben egy pár megtelepedett az East Norfolkban fekvő Broadland nevű mocsaras területen,
zik, de ezek nem maradnak meg. A darvak előszeretettel táplálkoznak a betakarítatlan burgonya-
földeken. Vonulási időben rövid időre el-eltávoznak, de eddig mindig visszatértek. Az emberi zava-
rás komoly veszélyt jelent a darvakra mezőgazdasági munkák, kirándulók és túlbuzgó madarászok
formájában. Az elmúlt évek során a pár többször próbált költeni. A rókák két alkalommal is kifosz-
tották fészküket, de volt sikeres költés is. A jelentésekből úgy tűnik, hogy párba nem állott egyedek
kóborolnak az országban. A megtelepedett pár körül talán kialakulhat egy költőterület annak elle-
nére, hogy a pár — különösen a hím — elég ellenségesen viselkedik az új jövevényekkel szemben.
A terület nagysága 2—3 pár fészkelését tudná biztosítani.

val | | i
b A 4
Kr ‘ Ty 4

votes RI ada Aule a Ma Mate Wa an tree sale OUEN SA DI Put salì rer
Re a | ee Rha Sy banat Fa ny Liù fay ina PRE ap Fah 9 ET Bee art M rey 540,

BTL UE an í DI ALIA vé 5 ites sit pagliaro 14, 7) m al we

nn A zat ded, (ME CAPRE Let LE i Ri ja
ope ar ref net A
HUE Le Iata PT e A MA PI Li vn

tr We Wa ind dde ae mn at ve JA a A A
bas ét a O Ye Mirai an sel. act? TO STO pyr
golly fsa at! Agi A ani | A HUN a ens aE

oO 1, it h inal ae veal LA M ALTE Vate? dit HE In & pany WR 17 à vu ae

‘ ean tae TEE DETTA ata PUR er dà
np a ANTOINE A fur ntl hades MOMIE
VA goes d BE Le Pe et CU YR
# Kan!
| I i y
4
wi F LI
A
N PR id VE |
ro RAA
"RI Er L
f i i ul A I
i i dl Var ( bl: i
|
j :
n a) e” LITRO nm HAN, oe i

e A à ő x ì

LOST,

nr! i] bt

ant

è A

i wer 1 4 de TOR 1h À ZN War 4 if i Ri | i} x
A 0 on deg zen ar is SH cel gt ini
Te 4 ay fire i ve LEA Laer ur an? 1 | I ul \
Ca at A Da y A Ge D? es b OLA Sn bl bie n m
ive a nM, nf or a i FETES ete M € j « CET A j

sch ui (que RAG eae b ar i 1% ‘à UE Dar x já ‘ Ye ti, d ,
cea ty ie UE OR IE

i b
A >
tr À lla dl ict. att Dee et

ae ME A HERR NO. GE ie Pa ga rare Ya 1
u are: LI LE VA lá la, i 4 ur" fo Wie bee AT LR NET vs sp hive FLY
[ul vx baud ita LARE vit fiche er ny wri 4 MI a ák vég ig a

MIGRATION ROUTES OF SWEDISH CRANES (GRUS GRUS)
PRESENT KNOWLEDGE

P. O. Swanberg

Sweden

The spectacular migration flight of the cranes gave, even 140 years ago, the Swe-
dish professor C. J. Sundevall the idea to investigate the features of the crane migra-
tion by means of wide Swedish and international inquiries. He got good response,
and some figures can still be of use to our own statistics.

Ringing reports

Slightly more than a hundred cranes have been ringed in Sweden during the last
38 years. From long-distance recoveries we know that the main part of the Swedish
cranes migrate from Sweden across the Baltic to the Rügen area of Mecklenburg.
From there they go to southwest, passing Nord-and Südeifel in Germany, and through
France to Spain, where they spend the winter months (fig. 1). We have got 5 recove-
ries from western Spain, 4 of which from the province of Badajoz. The three birds
found in Gironde and Vendée in France in October— November could have been on
their way to Spain. The bird that ended its life late in March in Western Germany,
65 km northeast of Köln, was in its third year of life and had probably spent two
winters in Spain.

These recoveries do not tell the whole truth however. The map in figure I shows
that two cranes from northeastern Sweden have commenced on a straight southerly
course via Poland and Czechoslovakia. This may indicate that some of the cranes
breeding in northeastern Sweden, migrate along the same route as cranes from wes-
tern Finland, maybe to Tunisia.

Colour-banding

Much research remains to be done. To catch 6—8 weeks old juveniles is a hard
Job. In addition, Swedish crane banders have to work alone. This year, our voluntary
crane banders succeeded in banding only two juveniles. The birds were marked with
red plastic bands. To make the work technically possible for a single-handed bird
bander and to facilitate it, the banders were equipped with a special tool for opening’
the plastic bands.

The plastic bands are 6 centimetres high and they are applied above the ancle
joint. With a 20x magnifying spotting scope it is possible to read the number of the
ring at a distance well over 200 metres.

In April we have fairly good opportunities from an automobile parking lot for
detailed studies of 2000—3000 cranes in the stage area at Lake Hornborga. Four years
ago, in 1981, a juvenile crane could be photographed so close that the number of the

0 200 400 600 800 1000 km
VOL Og MT

Figure/1. Migration routes

ordinary metal ring could be analysed. We found that the bird had been ringed in

July1980. Probably it was on its way back from its winter quarter in Spain to some-
where in the breeding area of its parents.

We are hoping for better success in colour-banding in coming years, which in
the long run would give a wealth of many-sided information to ornithologists.

E
=
oO
un

of Crane migration

Figure]2. Radar patterns

March

Pyrenees

France

|
|
|
|

Rhineland

Mecklenburg

|
|
|
|

Lake Hornborga
|
|
|
|

Figure/3. Cranes, 1966

April

— — -— —._ — je — — —

_— — — — m —r Fr - —

Springtime migration

From the south coast of the Baltic Sea the cranes breeding in southern Sweden
go in a fan-shaped dispersion straight to their breeding places, as may be illustrated
by the radar-echo map made by Alerstam and Bauer (1973). The first step is usually
taken after the middle of March and in the first week of April.

Nineteen years ago, Dietrich Ristow in Germany and István Sterbetz in Hungary
together with me tried to get a survey picture of the crane migration from the winte-
ring areas throughout the continent. For the western section we obtained a picture
like the one shown in fig. 3. We found that the flight through France and West Ger-
many proceeds rapidly, and that the bulk of the cranes arrive to Mecklenburg as
early as in the middle of March. From the thorough and very useful studies made by
Bodo Behlau in West Germany we know that the main arrival in the last two years,
1984 and 1985, occurred at about 20 March.

Dre] N62°
50
25
60—62°
50
25
56°30 -60°
50 Arrival.breed
|a!

23 S56°30
50

8-14 15-21 22-28 29—
March April
Figure/4. Migration flights through Sweden, reported after inquiries 1967, 1968, 1973.

Weekly numbers showed in per cent of the number in the respective zone. Cranes
n=91 646, reports= 1447

pri
150

130 ge \

110 N

90 o
70

recepire venti N ccnl
5 10 15 2014725 30 5 10 15 20: 425
April May

Figure/5. Grus grus juv. et imm. Lake Hornborga, 1983

In the year 1966, April was very cold in Scandinavia. At the Hornborga stage
we had only 200 cranes until 23 April. That means that in the year 1966 the cranes
stayed in Mecklenburg for about 4 weeks. Normally the stay lasts for two or three
weeks as in this year, 1985. That in turn indicates that Mecklenburg is a very impor-
tant staging area along the northbound flight. It is worth noting that Ebbinge et al.
(1982), as regards Brent Geese, stressed indications "of the extreme importance of
spring stage areas" for building-up body reserves before the breeding season. This
may well be the case with cranes, too.

Cranes that have more than one day’s flight from the Baltic to the breeding
grounds in northern Scandinavia, travel in stages. In Sweden the most important stage
in the springtime is the Marsh or Lake Hornborga, about 450 kilometres north of
the Rügen area. There they have had stable and good ecological conditions for more
than 70 years. Up to 1971, the Hornborga area was a well-known stage for about
6000 cranes. After some years with food shortage, we today calculate the yearly num-
ber in April of about 5000 cranes using the stage.

The graph of fig. 4 was made after inquiries by radio and TV, and indicates the
gradual flight north with arrivals in the north 1—2 weeks later than at the stage
Hornborga.

In April the great majority of the cranes are adults. The non-breeding birds arri-
ve three weeks later, normally during the first weeks of May (Karlsson—Swanberg,
1984) (fig. 5). This is in accordance with the statements on family break-up in Spain,
made by Alonso et al. (1984). In the summer, the non-breeding birds are found in
small groups in suitable habitats all over Sweden.

The autumn migration in Sweden
For many years, only few migrating cranes passing western Sweden were obser-
ved in the autumn. Evidently, this was caused by lack of attractive resting places and

by rapid passage at great attitudes. We know that 200 years ago cranes were staging
in thousands in western Sweden in September.

Figure]6. Routes of cranes migrating S-Sweden S 60° N in Sept. 1967 and 1968 and reported
after radio/TV inquiries. Thick arrow indicates group of 100 or more

In the autumn 15 years ago, no migrating cranes stayed at Lake Hornborga.
The former lake had been drained and the lake bottom was overgrown with reeds.
Their habits changed after slightly raising the water level and making an opening
in the reeds, thus creating a suitable roosting space even in the autumn. Now, at
least 3000 cranes use the area as a stage even in September. In other words—a rela-
tively simple procedure gave surprisingly good effect.

From reports given after inquiries in radio and TV we know that in the autumn
migration from northern and central Sweden is divided in to two main groups.
The western group goes straight south to the great old stage in the Riigen area. The
eastern group turns at 59 °N, heading for a stage on the island of Öland, 10—20
kilometres east of the Swedish mainland (fig. 6). They spend their time at the southern
part of the island, where they find vast open fields with many suitable shallow roos-
ting waters.

A study of fig. 7 indicates the importance of the island as a stage in September.
To the left is a curve indicating the timing of the southbound migration through
Sweden. The curve to the right shows the extended stay on Öland, used for, so to
say, refuelling. The young birds are then only 3—5 weeks after fledging. A hint of
the importance of the refuelling purpose was given by a juvenile which on 16 Septem-
ber struck a powerline at the southern end of the island, only a moment before lea-
ving Oland. In its gullet I found, as a fuel supply for a 4-hour flight, 153 grains of
barley.

The histogram of fig. 7 shows the same facts in another way, too: the relation
between arrival at and staying on the island of Oland in August—September 1968.

How cranes leave Oland in the autumn

Leaving Oland in the autumn, the cranes are once again divided into separate
groups. The main part was found to go southwest during a thorough investigation
in 1973, most of them probably in a non-stop flight to the Rügen area. Other cranes
of the same group go to the mainland of Sweden and follow the southeastern coast,
finishing the flight with 100 kilometres across the sea to Rügen.

Many other cranes are observed leaving Oland, heading south. In 1968 as well
in 1973, 20% of a total of 7067 cranes were noted disappearing south. Their definite
destination is not firmly established. A third group, approximately 25—30%, goes
SSE. Through radar we have been able to follow birds of that group half the way to
the nearest part of the Polish coast. Probably those birds later go on heading south
(cf. the ring recovery map, fig. 1).

As to reports on crane migration routes in Poland, we find an interesting coin-
cidence with circumstances on Oland. In the spring, very few cranes are observed
on Oland, and in Poland there is, according to Kazimierz Dobrowolski, no springtime
western route in a S—N direction. In the autumn, however, a “route, not occurring
in spring, leads from north to south through the western part of Poland and it is
possible that Scandinavian birds take this western route, going south...” (Dobrowolski,
in litt.).

An unanswered question arises: is there, in the breeding area in the north, a
geographical divide between the cranes going straight south and those turning south-
west after a south-directed flight in Sweden?

The crane population on the large island of Gotland in the Baltic Sea, east of the
mainland, amounts to at least 30 pairs, probably more (Högström, 1980). We have

[N]

40%
3500 /\
pra
|
3000 u
\
/ \
/
/ \
2500 \
25%d \
4 IA
2000 / e | N resting at Öland
O
1500 \
\
\ |
e°Columns-N \
2° § arrived to ì
/ o” Öland in the \
300 day \
1 7

14 21

August

28 4

11 18 25
September

October
Figure/7. Cranes, autumn 1968. Reported migrating Sweden S 61° N weekly figures

no real study of the migration of those birds. Indeed we have two radar echoes that
indicate a 250 kilometre flight straight across the sea to the coast of Poland, which
could be reached after four hours. Those echoes were registered on a warm, sunny,
high-pressure day, favourable for cranes, on 13 September, 1973. We had indeed no
correlated field observations at that time. Consequently, it is not definitely proved that
both the echoes originated from cranes.

Flight speed
Alerstam (1975) has calculated a ground speed over the Baltic of 67 km/h,
and over land an average speed of 50 km/h. Identified radar echoes and my own
direct field recordings (n=21) have given an average ground speed of 52 km/h over
the waters surrounding Oland. Schindler (1972) found and average speed of 51,5
km/h with a maximum of 65 km/h.

Acknowledgements

This report has been made possible through the invaluable help given by Dr
Nils Dahlbeck of the Swedish Radio-TV, by Dr. Thomas Alerstam, by a great number

of dedicated members of the Skövde Bird Club and by a thousand an more other
contributors from all over Sweden. My warm thanks to them all.

Summary

Scandinavian bird-ringing has until now resulted in 8 long-distance recoveries of
cranes. The majority of Scandinavian cranes winter in southwestern Spain. Two reco-
veries of cranes from northeastern Sweden indicate another, southbound route thro-
ugh Poland, Czechoslovakia etc. The destination of those birds may correspond
to that of cranes from western Finland. Rewarding investigation remains to be done.

In 1985 only two juveniles were colour banded with red bands. The potential
crane banders have a special tool for easy opening the plastic bands.

From a stage in Mecklenburg close to the Baltic, the cranes in March—April
gradually start their final flight straight to the breeding grounds, most of them with
several stages along the way.

In the autumn they are divided in to two main groups. One group follows wes-
tern Sweden to around Rügen in Mecklenburg. An eastern group turns, about
59 °N, to SSE—SE in a flight to the island of Oland. Migration routes and times in
the mainland were studied by means of radio and TV inquiries. Synchronous field and
radar studies show that the majority of the resting cranes on Öland fly from there
over the sea to SW. A minor part of the cranes go SSE, heading to the nearest part of
the coast of Poland.

Authors address:

P. O. Swanberg

Pl. 10619

S—52 100 Falköping

References

Alerstam, T-—A. Bauer (1973): A radar study of the spring migration of the Crane (Grus grus)
over the southern Baltic area. Vogelwarte. 27:1—16.

Alerstam, T. (1975): Crane (Grus grus) migration over Sea and Land. Ibis. 117:489—495.

Alonso, J. C—J. P. Veiga—J. A. Alonso (1984): Familienauflösung und Abzug aus dem Winter-
quartier beim Kranich (Grus grus). J. Orn. 125:69—74.

Ebbinge, B—A. St. Joseph—P. Prokosch—B. Spaans 1982): The importance of spring staging are-
as for arctic-breeding geese. Aquila. 89:249—258.

Högström, S. (1989): Tranorna räknade pa Gotland, 1980. Bläcku, 6:96—99. (Swedish)

Karlsson, A—P. O. Swanberg (1984): Cranes at Lake Hornborga 1983 in the light of yearly studies
1966—1983. Planeringsenheten medd. 5/84. Länsstyrelsen, Mariestad. (Swedish, graphs with
Engl. text).

Jelenlegi ismereteink a svedorszägi darvak (Grus grus)
vonulási utvonalairol

P. O. Swanberg
Svedorszäg

Skandináviában végzett gyürüzes eddig 8 nagy távolságban észlelt visszajelzést eredményezett.
A skandináv darvak túlnyomó része Délnyugat-Spanyolországban telel. Két északkelet-svédországi
visszajelzés egy másik útvonalat mutat, Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül déli irányban.
Ezek végcélja a nyugat-finnországi darvakéval lehet megegyező. A további vizsgálatok értékes ered-
ményekkel kecsegtetnek.

1985 sorän mindössze ket fiatalt gyürüztek meg szines läbgyürükkel. Egy különleges szerszäm-
mal könnyűszerrel széthajthat a piros műanyag gyűrű.

A Balti-tenger partjaihoz közeli mecklenburgi pihenőhelyről március—április folyamán foko-
zatosan indulnak az utolsó vonulási szakasz megtételére a költőterület irányában; a legtöbb madár
útközben még többször megpihen.

Ősszel a darvak két fő csoportra oszlanak. Az egyik csoport Nyugat-Svédországban halad a
mecklenburgi Rügenig. A keleti csoport az 59 °N körül DDK—DK irányban fordul az Öland sziget
felé. A szárazföld feletti vonulási útvonalat rádió- és televízió-felhívás segítségével követték nyomon.
A szinkron terepmegfigyelések és radarvizsgálatok kimutatták, hogy az Ölandon pihenő darvak túl-
nyomó része délnyugati irányban távozik onnan. Kisebbik részük DDK-iränyban, Lengyelország
legközelebb eső partja felé távozik.

| | | i { f ‘
A ei NA | Aa ora iid indie Dee iit AE de A Motte | it 4
iB ay BAS radios! sev à Crete dits alse tanith ie I
Met Hé nee ae hetiny VAN | ae Pointy Mer ati ri Ait he m
thin vdi pre) WA DB, pi ut ndo diari ab a dre e Da vi
MI O RAT Wi fell ji ing Ne hag les VAR TERN? gaa cad ANNE na brie
1m pr PNT ita Sato gen “a RN Me A pe pre igh clint the
Tote hai ir phen a canteen o WORM Hie a is EIB luccio lg VA at è da
Ba pa gl PAL ‘barat PLAT NP OU th reals pleating NM 2 tet Qu s
le NR Logan CL Gare To ee N PR angehen ib DT vt ant
ona a sabi AL PT PRATO ul nl TOT pini vagy IN

ir War hi? M'A in il AND ML JA TA EN 9 FT ik iv) We j vor
oe DI Bee Hi?) re ton NA EUR |
4 oh) MISTO) Tey kee Re ti | i à TT — Mr
Em CUS RE gira Ken i, a gen
4 i "Pl, d'a an ti Va : i det hy dj ti tt \ lys de i i i
pee TINA eh VI wen tant | Lugo ME Dh ( CN RR TEL: vec! VOR

ERA: È Le Wa un win va Ag ; Oi u Fi "4 k 4 Hy ‘re à

Apr di: 7 Wu; Ts ASMA NT tá EN a i hi FIN ’ Pr
a | (SI a N ehe Le TE a
È tab È Fay à PART ET in AL LE dee

N a STILI lan PO ea IO’ ONE ni VK AT IT |
| ER ON A ih L ah hae 1 Pi i A Pr CPAS 7 RR.) RE PR TE
MM ar pen BL Ser Pens quite CN) APT
Ws DIE # Uto: Ne +) vai k PIT LITE TTV Valve Bu ‘Mn Mat trota int: A, à Ber‘

NT h #. w fhe) PRONS dr tek CNT EUR PT EI er nll gi Lod + ad) ARG
Mdr IAA Mi oes ben) ie res fs 14 d: À yr: Frida! + ll 11} vp
Bt at)

ion à ¥ 1

Suoni RAPINA NAVE Ogi Me WA A u
L si CU Tori AN hr Al

i x N À DI où N SMI N íg | 8 pry

Migr A | (TE enne.

IRRE days Me te PATES dus ua aux nt at |

À M te i ya Ann AM eh eh whe, RUN AE a, DET (RESA iv nese A A

si | I Falke eh cy joe? fen SIAT Lasi NL | wh ee 4

tat 1, te bg a, Fre anita dr in ets de she eM
wi À at et ai LAT | |

STAGING AND MIGRATION OF CRANES IN THE
GERMAN DEMOCRATIC REPUBLIC

Hartwig Prange
Jena, German Democratic Republic

In the GDR, the crane is registered as a species threatened with extinction. It
is strictly protected both at the breeding sites and in the gathering and staging places.
In this connection, based on regulations by law and a multilateral cooperation pro-
ject, a monitoring system has been developed with which reliable estimation of the
crane population and a purposeful exchange of information can be achieved.

This paper summarizes our experiences concerning crane staging. It will deal
with the large stages on the coast of the Baltic Sea and refer to the inland staging sites
which, in addition, are always the gathering places of the native crane population.

Stages on the coast of the Baltic Sea

In the “West-Rügen” area and on the westward adjacent group of island named
the “Bock”, there are two large staging sites where the Scandinavian population in-
terrupts its migration. Frist descriptions date back to the 19th century, and were
given by Picht (1821) about Rügen and by Lühder (1871) about the Bock. Since then
the sites of the stages have changed only a little, unlike the agricultural practices.
Both sites are situated in a large wetland region of international importance, and there-
fore, are subject to special conservation measures (Prange, 1966, 1974).

Roost sites

A well-frequented roost includes places for undisturbed sleeping, and grounds
with sufficient food. Both prerequisites are given here. The 3 main roost sites (Grosser
Werder of the Bock, Udarser Wiek of Riigen and a coastal area near the island Lie-
bitz/Rügen) are protected by the status of nature reserve. The roost sites are situated
in 10—30 cm deep water of the shallow bays, and in case of the Bock, also on sea-
ward sand-banks. In autumn we observe a closer adherence to the traditional sleeping
places than in spring, when wet meadows and fields are also utilized. The choice of
the individual roost depends on the situation of the feeding grounds, on the depth
of the water, on the animals’ need for safety, on factors of sociability and habituation,
and near the coast, also on velocity and direction of the wind.

Arrival in the evening occurs equally in autumn and in spring between the first
signs of dusk and the darkness. In case of mass roosting, the time of arrival at the
roost site may last 45 minutes before and after sunset. Factors influencing arrival
time include visual range, light intensity and the safety distances at the roost sites.
Moreover, seasonal differences seem to exist, for in August smaller flocks sometimes

return earlier, and the cranes even stay at the roost for some hours in mid-day. The
departure in the morning is, as a rule, less protracted, and is over within 30 minutes
prior to sunrise.

It is natural that with increasing numbers of roosting cranes the duration of the
passage and the width of the front of incoming cranes also increases. Violent winds
cause unusual directions of entry by displacing the birds. At the Bock, for instance,
in case of violent southeastern winds, flocks arrive from the west along the peninsula
of Zingst, and on its shallow coast the flight becomes sometimes interrupted. Here-
by, mass roosting may give rise to new habits which have also led to new roost
sites.

On the island of Rügen, high water-level causes a displacement of the cranes to
the marginal areas of the Udarser Wiek where more severe disturbances occur, which
repeatedly have led to the abandonment of the roost site. Thereby, since 1977 a new
large roost has been established, which is situated between the islands of Hiddensee
(Gellen) and Ummanz. This roost is usually deserted again after the water-level
returns to normal.

It is apparent, that on the one hand, a strong adherence to the major roost sites
but on the other hand, some variability in the development of new roosts may be
recognized.

MAG

/ + " >
EL Stralsund §
4 SA | 1
LT

Figure/1. The roosting sites of the Bock (left) and Rügen (right) with the daytime foraging roosting
places

Areas of daily visit

With a very small portion of woods, the fields daily entered by the cranes are
12—15 km away from the roosts, during roosting also up to 20 km (fig. 1). In search
of food, the birds prefer winter crops (particularly wheat) sown in autumn, as well
as harvested maize, corn and potato fields. The flocks remain as long as possible in
the nutritious fields.

Before spring sowing, the birds spend all day in search of food, consisting partly
of animal origin. When spring sowing begins, food becomes plentiful and only part
of the daytime hours spent feeding. The cranes now show many-sided behaviour at
patterns.

Damage to agriculture is, under the conditions of the large-scale cultivation of
cooperatives, an exception to the rule, even though the cranes pick up grains from the
soil surface and may grub out the newly drilled seeds with their beaks. Regularly
frequented fields are commonly given 5—15% more seeds, which has brought good
results.

By contrast, the small fields of the peasant agricultural system before 1960
had suffered, in part, greater damage in the fields sown first and where wheat
sheaves had been set up. Damage to fields of peas and cabbage have also been ob-
served. As a result of the negotiations concerning this damage, the so-called “fow-
scharecrow” was developed, which consisted of rotating brown wooden boards
and it is said to have been effective in particularly thereatened fields (Mansfeld,
1961).

In autumn, during the afternoon hours, we often observe the crane flocks app-
roaching the roosts so that “preliminary” gathering sites or “intermediate” landing
places develop, which may be maintained over weeks. Here the gatherings are par-
ticularly impressive when the birds are in migration mood and mass departures are
imminent.

Variation in number of roosting cranes

In autumn, the number of roosting cranes at Rügen (14 years) and at the Bock
(11 years) are depicted in fig. 2. They demonstrate a continuous flow of arrivals from
mid-August to late October and partly to November. The descending part the curve
is steeper than the ascending one, which is due to mass departures. There are great
differences in the number of roosting cranes between the years, which are weather
related and become visible in the high standard deviations.

The mean duration of staging is 14 weeks (range 11—18), with slight differen-
ces in favour of the Bock. Mass departures do not develop in every year, yet may
occur repeatedly several times in a season. They are characterized by distinct deviati-
ons in behaviour during preceding days, and by the exodus of a great part or nearly
all of the cranes. They are in direct relationship with imminent low-pressure weather
and cold fronts (Deppe, 1978). A further prerequisite is a marked migratory dispo-
sition that is hardly expected here before the 3rd week of October. The end of staging
comes when tere are no flights any more to the roost sites. The mean value of all years
evaluated showed this to be the 15th of November for Riigen and the 22nd for the
Bock. Thereafter, occasionally smaller roosting groups may stay for a short time.

In order to compare the two roosts and various time periods, we also calculated
the maximum counts, the sum of all crane staying days (roosting mass), meen roos-
ting day (50% of all crane staging days) and peak staging days (maximum achieved).

9000

6000

3000

|
Aug. Sept. Oct. Nov. Dec.

Figure]2. Variation in the number of cranes of the Bock (thick line) and at Rügen (thin line)
with standard deviations

Hence it follows that:

— duration of staging since 1977 has in both sites grown longer by 9 days and
departure occurs proportionally later; on the Bock all parameters are reached
at least one week later and that a clearly higher portion stages here as late
as November;

— a numerical comparison between Rügen and the Bock reveals that from 1977
number of roosting significantly decreased at the former and increased at the
latter site. This shift has to be related to the greater susceptibility of the Rügen
roosting places to disturbances, whereas the vast and inaccesible roost sites
of the Bock meet all requirements (table 1):

— the hitherto obtained maximum counts are over 10 000 cranes for Riigen
(11 October, 1972) and some 18 000 for the Bock (7 October, 1979, 18 Octo-
ber, 1980). Particularly high total counts of both sites were registered in
1983 and 1984, namely about 21 000 and 23 000 cranes respectively, indica-
ting a further increase in staging at present.

Spring staging is far less massive. On the average, the cranes arrive in the first

10 days of March (fig. 3). First their number rises gradually, yet more sharply from
the last week of March to a peak in the first 10 days of April, then decreasing until
the beginning of May. Thus, on the average of several years, an approximately iso-
celes curve develops. Considerable scatter again suggests great differences between
several years, referring to both crane counts and the temporal course of staying. The
maximum counts obtained for Rügen vary from 460 (6 April, 1984) to 3075 (14 April,

Table 1.
Duration of staging and maximum numbers of cranes

Duration of staging |

days X 1000 Maximum numbers
Rügen Bock Rügen Bock
x +s x +s x +s z +s

1965—1972 288::39,5 | 201+123 | 9000+3100 | 5 430+3540

1977—1984| 165+45,2 | 518+133 | 4250+1260 |13 200+2880

X = mean value.
+s = standard deviation.

3000
2000

1000

March April

Figure/3. Variation in the number of cranes staging in spring at the Bock (thick line) and at Rügen
(thin line) with standard deviations

1971), whereas those obtained for the Bock range from 1940 to 4100 cranes
(30 March, 1973).

After the termination of the continuous staging process, in most years crane
flocks were observed for a short time in the field or at the roost site. They are thought
to be non-breeding groups. A proportion of 78% of last year’s juveniles in a late
staying flock of 255 cranes of Rügen (8 May, 1985, RW. eiss) corroborates the finding
of Alonso et al. (1984) that those birds may form their own migratory groups that
leave the winter quarters after the adults.

The greater speed of spring migration is characterized by a far shorter duration
and by correspondingly lower figures of the staging parameters as compared with
those in autumn (table 2).

Table 2.

Comparison of autumn and spring staging in Rügen and on the Bock

Spring Autumn Ratio
Duration of staging 14,0 1:1,9
(weeks) WP
Crane Roosting Days
X 1000 88,8 621,0 1:7,0
Crane Roosting Days
X 1000/week 1253 46,0 1:3,7

The proportion of juveniles

From 1977 to 1984, R. Weiss checked a total of 9156 cranes on Rügen island as
regards the proportion of juveniles at different times. As a result, their portion inc-
reases continuously with the autumn months (August: 2,1%; September: 7,2%;
October: 13,5%; November: 15,9%). These monthly differences are, on the one hand,
due to the later arrival of the families and on the other hand, to an earlier departure
of the non-breeders.

In the first week of April in 1985, among 1333 cranes 12,5% las year’s juveniles
were encountered, less than a fourth of them showing distinct family bonds. This
proportion corresponds to the autumn average of 11—13% over many years.

Inland gathering and staging sites

From the beginning of August, the cranes of a certain breeding area arrive at the
gathering site. At first, the non-breeders and disturbed breeding pairs appear, if
the former have not already summered here. From the end of August, the families
will follow, and at the end of September, as a rule, the maximum in numbers is
reached.

The gathering places are distributed in the breeding areas with distances of 20 to
60 km from one another (fig. 4). The breeding range of the crane in the GDR is ro-
ughly bordered by the course of the Elbe river to the west and south. Higher breeding
densities of the altogether 850—900 pairs are found in the terminal moraine bend bet-
ween the subdistricts of Bad Freienwalde in the east and Schwerin in the west, as
well as in numerous river valleys, lake- and fen-areas (Mewes, 1980).

During the past three decades an increasing number of breeding localities and
gathering sites have become known. In each of the 24 sites between 25 and 400 cranes
gather, which are joined by birds staging in October and November. These sites may
be classified into three categories:

— exclusive of predominant gathering sites with a staging portion below 25%;

— mixed gathering and staging sites with a staging portion of 25—60% as well

— staging and gathering sites with a staging portion of over 60%.

A comparison of the staging parameters clearly shows later dates, on the one
hand, for the places with more staging than gathering, and on the other hand, for
staging inland ragher than at the Bock (table 3).

LS N NAN

Figure/4. The autumn migration routes in the GDR with the staging sites at the coast as well as
with the gathering sites (hollow circle) and staging sites (full circle) on the mainland
(triangles correspond former staging sites)

The gathering and roosting sites of the inland display, in principle, the same cir-
cadian rhythm as on the coast. The daytime flights are seldom made further than a
distance of more than 12 km. For most sites, 2—3 roosting places have been ascer-
tained, the distance between them may be up to 8 km. In some places, there is a greater
variability among them, which causes the risk of confounding them with different
gathering places. Sometimes, however, the limits mell may be confluent.

Table 3.

Comparison between the parameters of gathering and
staging sites of the main land and the coast

Inland Coastal

GS! GS+RS! RS+GS! RS!
Proportion of staging | 225% I 25-60% > 60% 7 100%
Number of sites I 8 7 6 2

(weeks) 421 15,3 14,9 14,0

Mean staging day 21 Sept 11 Oct. 25 Oct. 10 Oct
Peak staging day 30 Sept 25 Oct: 1 Nov 17.0et:
Crane roosting days
x 10007 55 80 170 683
Maximum values? 1400 2300 5800 17 500
Proportions in %
August/September 61 43 19 35
October Si 38 41 52
November/December 8 19 40 13

1 = GS: Gathering site.
RS: Roosting site.
GS+RS: Gathering and staging site.
RS +GS: Staging and gathering site.
2 = Total sum of the single sites.

The crane flocks enter the roosting places either directly from the fields or,
more frequently, a preliminary gathering at so-called , intermediate" lading places
occurs. They are close to the roosting sites and may repeatedly change during one sea-
son In certain manner they seem to be necessary for tiding over the time between last
feeding and the night falling; for this is crucially determined by the safety distances
atthe roosting place. Sites where these are small and where possibilities of greater disur-
bances exist, for instance in the open reed zone of a lake, the birds enter distinctly
later than in the vast lagoons of large fens.

The roosting places we know of are distributed in the following habitats:

1. Lagoons in low moor: 10 places. Usually well-protected; however endangered
by dessication following meliorations nearby and in case of drought, as
well as by growing of trees and disturbances by wild-boars.

2. Shallow lake shores: 8 places. Constant water-level, but more possibilities of
being disturbed by men (goose-hund, anglers, visitors), because there is, as
a rule, not much place to retreat to.

3. Pools in larger areas of reed: 6 places. Greater variations in water-level
and danger of overgrowing vegetation, otherwise good protection, as a rule.

4. Flooded river banks and wet meadows: 6 places. Changing water-levels, risk of
being disturbed greatly variable.

5. Other sleeping places: 8 sites in small field pools, fishing ponds, sewage farms
and peat-cuttings. In most cases these are secondary roost sites used only
occassionally.

Two-thirds of all roosts are in nature reserves, hence their protection is in most
cases warranted. One-third of all roost sites are highly endangered by dessication,
natural changes, heavy disturbances by human beings and by approaching browncoal
mining, while merely an other third may be regarded as well conditioned and suitable
even in the long run. The specific conservation measures result from the given con-
ditions; attention has to be paid to the extensive irrigation of 2 low moors and to
the abolition of planting and growing trees in numerous fens.

No relationship could be established between the type of the roost habitat and
the number or roosting cranes. By contrast, there are distinct geographical patterns,
so that the duration of staging significantly increases both from north to south and
from east to west (table 4). Thus, a gradual departure can be expected, which does
not preclude repeated entry into places farther westward. For this reason, the exact
registration of the cranes staging inland seems to be impossible.

Table 4.
Duration of staging related to the geographical
position of the gathering and staging sites
(over 25% staging )
Proportions
of Nov./Dec.
Mean staging Peak staging
% p
Bock 12 October 21 October 17,2<0,001?
Inland!
— north of Berlin 17 October 28 October 24,5
— south of Berlin 23 October 29 October 43,5 0.01
— east of Berlin 12 October 25 October 23,0
— west of Berlin 25 October 1 November 38,0, 20>

1 = Included are GS+RS in the subdistricts of Prenzlau, Neustrelitz, Oranienburg, Havelberg,
Luckau and Eilenburg.

2 = Frequencies differ significantly between the stages of the Bock and the staging and gathering
sites west and south of Berlin (chi-square test).

Table 5.

Variation in the number of staging cranes

| : Maximum values
RS+GS ue
si date | x cts from—to
East shore of 1947—1959 | 13.10. | 4050 + 3620 | 600—12 000
Lake Müritz 1960—1981 | 3.10.| 324+103 |180—570
“Stremel” near 1968—1976 | 22.10.| 456+ 185] 220—825
The Havel river 1977—1983 |1/2.11.|2960+1965| 650—5 000

Finally, some examples to illustrate which alterations over longer period
have be taken into consideration:

— Between 1940 and 1960, the largest of the 4 major inland stages was situated
in the nature reserve “East Shore of the Lake Müritz”, where, with considerable annu-
al variations, up to 15 000 cranes were staging. Table 5 documents the change of this
stage into a gathering site which it certainly had been before. On the other hand, the
nature reserve “Stremel” nearby the Havel river has for some years shown the oppo-
site tendency, with up to 5000 staging cranes. In both cases, the standard deviations
are larger with increasing staging portion, as an expression of large annual differen-
ces.

— The gathering and staging site of the nature reserves “Borcheltsbusch” and
“Bergen-Weissacker-Moor” in the subdistrict of Luckau south of Berlin was subject
to a particularly intensive study by Jähme (1984), so sthat comparisons between diffe-
rent time periods are possible (table 6). The duration of stay has become longer in
every time period studied, with increased portions in November—December.

Regular spring staging inland can sometimes be observed only in a few places.
With regard to the staging of small migratory groups, lasting days or weeks, it is
remarkable that the autumn roosts are often not sought out by the birds (Schröder
et al., 1972; Jähme, 1983).

Estimation of the total number of staging cranes

Pooled maximum counts on Rügen and the Bock during 5 years were 17600
(range 16 000—23 000) cranes, registered by simultaneous observations. Further, the
proportion of departing birds has been calculated before the maximum value and
that of the arriving ones after it. Given a mean observation interval of 5 days, this
results in a value of about 40%, which is related to the mean maximum value and is
added to it. Hence, on the average about 25 000 cranes (range 22 000—32 000) stage
every years on the coast.

The above counts are in very good agreement with representative data collec-
tions performed in the Lüneburger Heide (FRG), over which the majority of Scandi-
navian oranes pass. Here, schindler (1972) yearly registered 25 400 cranes (range
23 000—295 000) between 1964 and 1968, in the course of which good agreements
was found between mass departures here and main migratory days there. jp! pifi

Table 6.

Variation in the number of staging cranes at a medium-size
gathering and staging site of the main land ( Subdistrict of Luckau)

1960—1968 1969—1976 1977—1984

Duration of staging

(weeks) 12,5 15,8 17,8
Mean staging day 22) Sept. 28 Sept. (7 Oct.
Peak staging day 11 Oct. 15 Oct; 23 Oct.
Maximum number

of cranes 206 221 333
Crane roosting days

x 1000 9,6 12,2 2557
Proportion of roosting (9) 49 34 12
Monthly proportions (%)
— August/September 60 51 31
— October 33 30 29
— November/December 7 19 40

Including the data of the inland pairs at least 5000—7000 staging as well as
3500 native cranes (900 pairs, their juveniles and about 900 non-breeders) have to be
added, so that the crane count on the western migratory route may be estimated at
about 35 000 birds (range 30 000—40 000). This estimation is confirmed by the data
from Alerstam and Bauer (1973), and quite exactly corresponds to the observations
made at French roosts (Riol, 1985, pers. commun.).

At the same time it complements the picture of the numerical distribution of
migration over a migratory route of about 340 km width in Central Europe. Accor-
dingly, the migratory centre of the Lüneburger Heide is passed by about 70% of
all cranes, whereas the remaining 30% are distributed in a width of about 75 km
to the north (up to Hamburg/FRG) and 200 km to the south (down to the Thuringian
Forest).

Notes of migration

The Scandinavian subpopulation that has left Sweden stages on the Baltic coast
until the beginning of October (Swanberg, pers. commun.). However, at the end of
October and in the beginning of November, up to 10 000 cranes may arrive at our
stages from the east. The origin of these animals is unclear; for on this side of the
dividing line of migration, which roughly follows the middle course of the Weichsel
river, not more as 3000 cranes may be found; and so far there is no concrete evid-
ence of greater east-west shifts ofthis dividing line between the southern and western
route. It must therefore be assumed that an annually varying portion of the Scan-
dinavian cranes migrate over the island of Öland/Sweden to the Polish coast and
then entering the gathering and stages there. With the onset of migration these cranes
sometimes arrive in greater number on our coast and sometimes in greater number
at our inland stages. Thiscould explain why also inland at least occasionally, mass sta-
ging is possible (fig. 5).

Figure]5. The spring migration routes in the GDR with staging sites on the coast and in the
mainland

While the cranes migrate from Rügen and the Bock southwestward over western
Mecklenburg and the Lüneburger Heide, every year a more westward orientated
migration over the mainland can be observed. At present, the last is especially cons-
picuous north of Berlin, along the river Havel and in the area of the middle Elbe
(fig. 6—7).

In the range of the main migratory route, the time peak has for may years
fallen into the 2nd and 3rd 10 days of October. By contrast, in the southern zone
of the route 60% of all cranes migrate in November and December. This results
in a time difference of some 14 days between north and south (Prange, 1984).

Figure]6. Common Crane (Photo: P. Schroeder)

Figure/7. Common Cranes on their feeding place in Rügen (Photo: P. Schroeder)

The flight home to the breeding areas is accomplished quicker and more purpose-
fully than the autumn departure. In spring, the cranes fiy on the average at greater al-
titudes and in smaller flocks, probably more often during the night hours. In Central
Europe, compared with the autumn, a northward shift of the entire migratory route
by 30—50 km may be detected, equally appearing in the border areas as in the centre.
On the one hand, it seems to be due to a more pronounced orientation towards the
breeding sites, and on the other hand, to regular southwest winds and corresponding
warm currents in the lower and middle troposphere (Deppe, in print).

In spring the migration passing the mainland of the GDR appears to be smaller
than in autumn, the Scandinavian birds now do not fly via Poland. About 80% leave
our coast between Darsser Ort in the west and the isle of Greifswalder Oie in the east.
According to Alerstam and Bauer (1973), nearly 20% of all passing cranes already turn
away farther west from our coast to reach Sweden via the Danish islands or the open
Baltic Sea.

The inland passage peaks already 14 days prior to the arrival at the coast so
that in regions of common migration not uncommonly 2 peaks can be identified.
While on Rügen and the Bock the staging peak may be as late as in the first days of
April, the nests of the native breeding population have long been occupied (on the
average, by 16 March in Mecklenburg — Mewes, 1976; by 11 March in the most
southwest habitat in the Dübener Heide near Leipzig — Seidel, pers. commun.).

As regards the earlier return and the departure in larger number, the cranes of
the southwest stay about 4 weeks longer in your country, than the Scandinavian sta-
ging population. Hence, the migratory time is apparently defined by the geographi-
cal origin and it is modified by the weather conditions. Taking into account these
two factors the great variability in migratory behaviour may be understood, which,
over longer or shorter periods, leads to both temporal and spatial shifts.

Summary

In the west Rügen area and the westward adjacent group of islands named the
Bock, there are 2 large stages at which the Scandinavian crane population interrupts
its flight. The roosting places are in shallow bays surrounded by a feeding area with
a radius of 12—15 km. Autumn staging starts in the beginning of August, peaks in
October and lasts for an average of 14 weeks. On the Bock, up to 18 000 cranes have
been observed yearly with increasing tendency for about 10 years. By contrast, the
tendency on Rügen has been decreasing to 6000 cranes, due to the susceptibility to
disturbances of the main roosting place. From the middle of October mass departures
are regular, but do not occur every year. In spring, only a fraction of the autumn num-
ber of cranes stages between the beginning of March and the end of April. The propor-
tion of juveniles is about 11—13%. In autumn, the non-breeders appear first, in spring
there is a reversed trend.

Inland, 24 differently frequented gathering sites are known, at which the native
cranes arrive between the beginning of August and the end of September. In Octo-
ber they are joined by staging birds whose count varies widely in between years and
places. Two-third of the roosts are situated in nature reserves. One-third of all roosting
sites are subject to greater disturbances. The departure of the southern and western
sites takes place significant later than from those in the north and east. In autumn
and spring the main migratory dates vary by 14 days between the centre (West—Meck-
lenburg) and the southern border (Thuringian forest) of the migratory route, so that
the cranes of the southern range stay with us about 4 weeks longer than the Scandina-
vian staging population does.

On the average 25 000 cranes (range 22 000—32 000) roost on the coast. In addi-
tion, there are 3500 native and 5000— 7000 inland staging birds, so that the cranes of
the western migratory route of 340 km in width here in Central Europe are estimated
at approximately 35 000 (30 000—40 000).

Author’s Address:

Dr. sc. Hartwig Prange
DDR— 6900 Jena
Dornblutweg 7

References

Alerstam, T.—A. Bauer (1973): A radar study of the spring migration of the crane (Grus grus) over
the southern Baltic area. Vogelwarte. 27:1—16.

Alonso, J. C—J. P. Veiga—J. A. Alonso (1984): Familienauflösung und Abzug aus dem Winter-
quartier beim Kranich (Grus grus). J. Orn. 125:69—74.

Deppe, H. J. (1978): Witterungsbedingte Steuerungsfaktoren beim Herbstzug des Kranichs (Grus
grus) in Mitteleuropa. Vogelwarte. 29:178—191.

Deppe, H. J. (in print): Zum Frühjahrszug des Kranichs (Grus grus) im Ostseeküstenraum. Beitr.
Vogelk.

Jähme, W. (1983): Der Kranich (Hrus grus L.) in der nordwestlichen Niederlausitz. Teil 1: Früh-
jahrszug, Brutpaarbestand und Nichtbrüter. Biologische Studien Luckau. 12:55—69.

Jähme, W. (1984): Der Kranich (Grus grus L.) in der nordwestlichen Niederlausitz. Teil 2: Sam-
meln, Rasten, Herbstzug und Überwinterung. Biologische Studien Luckau. 13:56—70.

Lühder, W. (1871): Notizen über den Bock. J. Orn. 19: 300—303.

Mansfeld, K. (1961): Zur Ernährungsbiologie des Kranichs und seiner Abwehr auf landwirtschaft-
lichen Nutzflächen auf norddeutschen Rastplätzen Falke. 8: 272—276.

Mewes, W. (1976): Der Zug des Kranichs in den 3 Nordbezirken der DDR. Falke. 23:75—78.

Mewes, W. (1980) : Der Bestand des Kranichs (Grus grus L. 1758), in den 3 Nordbezirken der DDR.
Arch. Natursch. u. Landesforsch. 20:213— 234.

Picht,? (1821): Antworten auf Fragen. Pommersche Provinzialblätter für Stadt u. Land. Treptow
an der Rega. 2:231.

Prange, H. (1966): Über den Rastplatz der Kraniche am Bock. 1. Mitteilung: Der Herbstzug 1965
und 1966. Natur u. Natursch. in Mecklenb. 4:145—162.

Prange, H. (1974): Kranichrast und -zug auf Rügen. Arch. Natursch. u. Landesforsch. 14:157—177.

Prange, H. (1984): Der Kranichzug in Thüringen und seine Einordnung in die mitteleuropäische
Flugroute. Thür. Orn. Mitt. 32:1—16.

Schindler, W. (1972): Über den Zug des Kranichs (Grus grus) durch die Lüneburger Heide. Celler
Ber. Vogelk. 2:38.

Schröder, P.—B. Endler—W. Scheller (1972): Über den Kranich in Südostmecklenburg. Falke. 19:
370—374.

A daru vonulása és pihenöhelyei a Német Demokratikus
Köztársaságban

Dr. Hartwig Prange
Jena, NDK

A nyugati Rügen térségében és az ettől keletre fekvő Bock szigeteken két nagy gyülekezőhely
található, ahol a Skandináviából vonuló darvak megpihennek. Az éjszakázóhelyek sekély öblökben
vannak, amely körül 12—15 km sugarú körben táplálkoznak. Az őszi vonulás augusztus elején kez-
dődik és októberben tetőzik, átlagosan 14 hétig tart. Az elmúlt 10 év folyamán a Bock szigeteken
emelkedő tendenciával mintegy 18 000 darut figyeltünk meg, ellenben a rügeni területen ez a szám
6000-re csökkent, amit az éjszakázóhelyek zavartsága okozott. Október közeéptől tömeges tovább-
vonulás válik rendszeressé, bár ez nem minden évben következik be. Tavasszal az őszi darvak csak
egy része jelenik meg a területen, március elejétől április végéig. A fiatalok aránya 11—13%. Ősszel
a szaporodásban részt nem vevő egyedek pihennek meg először, tavasszal fordított a sorrend. 24
különböző gyülekezőhely ismert a szárazföldön, ahol a helyi populáció egyedei augusztus elejétől
szeptember végéig gyülekeznek. Októberben újabb egyedek csatlakoznak, ezek egyedszáma évenként
és helyenként nagyon változik. A gyülekezőhelyek kétharmada védett területen van, egyharmada
erősen zavart. A déli és a nyugati területekről a darvak hamarabb indulnak délre, mint az északi és a
keleti pontokról. Ősszel és tavasszal a főbb vonulási időpontok 14 nappal különböznek a vonulás
központi (nyugat-mecklenburgi) és a déli (thüringiai) határától, tehát a déli területek darvai mintegy
4 héttel tovább maradnak a területen, mint a skandináv madarak. Átlagosan 25 000 (22 000—32 000)
daru gyülekezik a tengerparton. Ezek mellett a 35 000 helyi és az 5000— 7000 szárazföldön gyülekező
daruval számolva, a 340 km széles nyugati útvonalon Közép-Európában kb. 35 000 (30 000—40 000)
madár vonulát.

CRANE (GRUS GRUS) MIGRATION OVER THE
NETHERLANDS

Henk Wessels
The Netherlands

Introduction

Since autumn 1976 I gather and study crane-observations in the Netherlands,
more specifically in the area north of the river Waal.

Crane-observations south of the river Waal are studied by Vergoossen.

Unfortunately the raw data from the southern part were not available for inter-
pretation. There fore this lecture will only concern the situation north of the river
Waal, and everywhere where I speak of the Netherlands, I actually mean the area north
of the river Waal.

The study of cranes in the Netherlands is not based on systematical observations,
For most of the data I have to rely on observations by amateur-ornithologists.

To stimulate these ornithologists to report their observations, summonings
are published in Dutch Birding reviews and regional newspapers every year.

Even regional radio-stations in areas where cranes are expected, are asked to
give attention to crane-migration.

If this publicity is given in a period with high migration activity, large numbers
of crane observations are reported.

Interesting in the same way, is the seeming correlation between migration inten-
sity and week-ends or holidays.

It will be clear that cranes are not tied to flying during week-ends, at the most to
flying under good weather conditions, when also the largest numbers of observers are
likely to be in the field an additional problem is the possibility of migration geese
being reported as cranes by unexperienced observers.

Interpreting the rawdata brought together in this way, I try to find to the follo-
wing questions concerning the migration of cranes:

— What numbers are involved in crane migration over the Netherlands?

— How is the observed migrations distributed over the spring and autumn mig-

ration periods? And what factors determine this distribution?

— What is the importance of the Netherlands for the crane during its migration?

— What is the importance of halting-places, and how can they be protected?

Methods

All observations of migration (flying) and halting cranes from autumn 1976 unto
autumn 1984 are gathered and analysed. The data can be separated into three groups:
observation during spring, summer and autumn.

Summer observations will not be dealt with in the lecture, because they only
concern a few incidental observations. For all reported observations the following
characteristics were filed: date, time of day, number of observed cranes, indication

of place and grid number (5x5 KM grid), ratio of adult and juvenile birds, flight
formation, flight direction, sounds, particular details and the name of the observer.

Often, however, only date, numbers and place are reported, sometimes comple-
mented with the time of the day and the flight direction.

These data are analysed in relation to:

1 — the numbers of migration cranes observed (migration intensity);

2 — theregions in the Netherlands from which cranes are reported;

3 — the time of the year (migration period);

4 — some weather characteristics;

5 — time of the day;

6 — average groups sizes;

7 — preferential flight direction;

8 — migration routes and migration speed;

9 — halting places and landscape types.

Results

Migration intensity

The numbers of cranes which are observed migration through the Netherlands
can vary a lot from migration period to migration period (fig. 1).

1456

10801
RT

n= 12426

In some periods hardly any cranes are observed at all, while in other periods
mass migration occurs. Two autumn and one spring period in the span of the research
showed extreme high numbers.

In ‘normal’ years in autumn on average 900 cranes are observed, but in autumn
1976 nearly 12500 and in autumn 1982 up to 17000 specimens — which is about half
the migration population — were counted?

In ‘normal’ spring periods an average of 300 cranes is observed, but spring
1980 showed about 3000 cranes.

1000 1979 an 1981
n= 1108 n=462

250 750

500 500

250 250

15.327

1982

n = 16494

Figure/I. The numbers of cranes wich are observed migration through the Netherlands can
vary a lot from migration period to migration period (a—b) P.T.O.

The western border of the migration area

In some older literature it is stated that migration cranes are normally observed
east of the line Lübeck, Bremen ( West-Germany), Deventer (The Netherlands) and
Antwerpen (Belgium). This line roughly indicated the western border of the area
over which migration occurs (Libbert, 1936; Braaksma, 1937) (fig. 2).

Lübeck

® Bremen

Wessels 1984 fi Antwerpen

Libbert 1936
Braaksma 1937

Figure/2. Line roughly indicated the western border of the area over wich migration occurs
(Libbert, 1936; Braaksma, 1937)

Figures 3—5 show the migration as it occurred in autumn 1976. In October the
migration as observed is concentrated, in the east, in November groups of cranes are
reported also from the west of the Netherlands.

In December migration has come to an end, only a few solitary cranes are repor-
ted.

Figure 6 shows the situation as observed in autumn 1982. Groups of cranes were
reported from all over the Netherlands, except for the north-eastern part of the Net-
herlands.

There are only a few groups, that were probably migration south over the Wad-
denzee, and along the cost-line, were reported.

These recent data show that the western border of the migration area actually
lies over the provinces of Groningen, the Flevopolders, Zuid Holland and Zeeland.

Figure/3. Crane migration N. of the river Waal, Figure/4. Crane migration N. of the river Waal,
October 1976 November 1976

Figure/5. Crane migration N. of the river Waal, Figure/6. Crane migration over the Netherlands N.
December 1976 of the river Waal, autumn 1982, September,
October, November, December

Distribution of the observed migration in the spring and
autumn migration periods

From the total material of the research period, the average number of cranes
observed per week can be calculated (fig. 7).

This results in the distribution of the observed crane migration over the weeks
within the migration periods.

N
2458 4

1000
800
600
400

200

spring autumn

Figure/7. Crane migration over the Netherlands N. of the river Waal, 1976—1984 averages over
52 weeks. Anterior n=40 063

Spring migration in the Netherlands can be observed from the end of February.
The highest intensity occurs in the second half of March. In the beginning of April
still some migration occurs, but after mid-April it is mostly finished.

In autumn the first cranes in the Netherlands can be observed from the begin-
ning of September. A peak occurs at the end of October, after that it lingers on until
the end of November. Then, at the end of November or the beginning of December a
second, smaller peak can be seen.

The last migration cranes can be expected unto the last week of December.

Migration and weather conditions

It is obvious that weather conditions can play an important role before or during
crane migration.

The crane seldom uses thermics like e.g. (for instance) the Stork (Ciconia ci-
conia).

And since the crane flies its own power, migration can be expected to be obser-
ved under a wide range of weather conditions. The direction of the wind, the strength
of the wind, and sight appear to be most important.

When the autumn of 1976 large parts of West-Germany, and the Netherlands
were covered with fog, no migration cranes were observed. Possibly many cranes hal-

ted in the north of West-Germany during that period. But when in the middle of
November winds incrased from the east and the fog partially lifted, suddenly mass
migration was observed.

On november 14! and 15" ca. 9000 cranes were counted, which was about 72%
ofthe total number observed in that period. November 14" was the median date and
one day later, November 15", 90% was counted (fig. 8).

A lot of groups had migrated westward, even into the western part of the Ne-
therlands. Then the fog grew thicker again and a number of groups wereforced to halt

6443
1494 1175
863
634
n= 12 426
500
400
300
200
100 à
september october november december

Figure/8. Crane migration over the Netherlands N. of the river Waal, autumn 1976

again (and observed). In years in which western winds dominate the migration periods,
few migrating cranes are observed.

Eastern winds, all winds between north—north-east and south—south-east,
result in the opposite.

The influence of the eastern winds in 1976 was already mentioned.

The two other extreems, spring 1980 and autumn 1982, also occurred in periods
dominated with strong eastern winds, even storms in 1982.

Figure 9 shows the number of groups of cranes observed in March 1980 and
the days on which there were eastern winds.

20
10 groups
Autre
march 1980 ern

Figure]9. Number of groups of cranes observed in March 1980 and the days on wich there were
eastern winds

The parameters appear to be strongly correlated.
In figure 10 the same situation is apparent for autumn 1982. In this period almost
no cranes were observed on days without estaern winds.

n=379

groups

dat
ee ae

oo e- wind

nov/dec 1982

Figure/I0. The same situation is apperent for autumn 1982

Distribution of migration intensity in the day

In research in the ‘Ruhrthal’ in West-Germany it was shown that cranes in
spring show the highest migration intensity in the afternoon. In autumn, at the same
place, numbers appeared to be evenly spread in the day (Metser, 1961).

In the Netherlands the data from 1976 unto 1984 were analysed with respect to
the hour of the day in which the observations were done. In spring about 30% of
the cranes is observed to pass in the morning, between 6 p.m. and mid-day (fig. 11).
Between 12.00 and 18.00 h, in the afternoon, about 55% passes, and in the evening,
between 18.00 h and 24.00 h about 12% passes. In autumn the distribution in the day
is roughly the same: about 35% in the morning, about 50% in the afternoon and about
14% in the eveming.

le]

[hours] 6.00 12.00 18.00 24.00

[%]

[hours] 6.00 12.00 18.00 24.00

Figure]11. Migration Cranes over the Netherlands, spring 1977—1984 (a) Migration
Cranes over the Netherlands, autumn 1976—1984 (b) % 24 hours

Average groupsize

In analysing the data with respect to the average groupsizes were observed, it
was tried to avoid double countings as much as possible. But especially when smaller
groups have united to larger groups farther on on their migration routes, this is
difficult to recognize from the reported data.

Also it is possible that groups have been missed by observers farther on. From
reports on observation done late at night e.g. (for instance), it is clear that they are
often done by sheer coincidence.

Figure 12 shows the average groupsizes for all migration periods in the research
period. If is remarkable that average to be larger in periods with a high migration
intensity (mark spring 1980 and autumn 1976 and 1982).

In the same sense groupsize tends to be larger in autumn than in spring.

30 30
:20 20
10 10
77 78 79 80 81 82 83 84 76 77 78.79 80 81 82 83 84
(a) (b)

Figure/12. The Netherlands Cranes Groups period 1977—1984, spring (averages) (a)
The Netherlands Cranes Groups period 1976—1984, autumn (averages) (b)

Preferential flight direction

Figures 13—14 show the preferential flight direction of groups of cranes as ob-
served in spring and autumn migration periods.

It is remarkable that on both seasons about 6% of the groups as reported flying
in a, what might be called, non-functional direction. It remained unclear if this is to be
related to the circling behaviour that can be observed with cranes or if sudden strong
winds or even mistaken observation might explain the phenomena. A more visualised
picture of the preferred flight directions is presented in figures 15—16.

Crane migration over the Netherlands 1977—1984 Spring
Numbers by directions (groups)

TEN 78 10379 ED! égy, TEL! Be lisy7z 008

Figure] 13. Crane migration over the Netherlands 1977—1984 spring. Numbers by directions (groups)

100

Crane migration over the Netherlands 1976 — 1984 autumn
Numbers by directions (groups)

Figure/14. Crane migration over the Netherlands 1976 —1984 autumn. Numbers by
directions (groups)

NORTH
NORTH-WEST NORTH -EAST
WEST EAST
SOUTH-WEST SOUTH-EAST
SOUTH

Figure/15. Crane migration over the Netherlands, period 1977—1984, spring

NORTH
NORTH-WEST NORTH-EAST
WEST EAST
SOUTH-WEST SOUTH-EAST
SOUTH

Figure/16. Crane migration over the Netherlands, period 1976—1984, autumn

101

The measure of preverence is indicated by the length of the lines. The radius
of the circle is equal to 50%.

The flight directions as observed in the autumn migration periods show a ten-
dency of a change in flight direction from south-west to west—south-west, the more
westward groups are observed.

Migration routes and migration speed

The observations on different groups of cranes, gathered and mapped over
the years, give an impression of how the migration over the Netherlands occurs.
Normally the cranes migrate, both in spring and autumn, over the south-east part
of the Netherlands.

By studying the movements of individual groups, it was tried to reconstruct the
route which a certain group followed. This appeared to be very difficult for groups
travelling over the east part of the Netherlands.

The large number of groups observed in that part and their interference, made
it impossible to recognize individual groups over a long trajectory.

For one group in the autumn of 1982, migrating south over the west part of the
Netherlands it appeared to be possible to reconstruct its migration route.

Figure 17 shows this route. On November 6° at 11.15 h in the morning a group
of 90 cranes was observed flying above the south part of the Jjsselmeer. Its flight
direction was south-west.

The group was observed another four times before at 11.30 h. It reached the
cost of the Zjsselmeer at Diemen, still flying south-west.

77 78 79 80 81 82 83 84

Figure/17. Cranes over the West-side of the Figure/18. Cranes in the Netherlands
Netherlands. One group +90 cranes % birds on halting places
6 November, 1982

102

One hour later the group was observed near Den Haag. Flight direction south.
A short time later the group was observed near the cost at Hoek Van Holland.

Flight direction south—south-west. At 14.00 h it was observed again. This
time above the islands of Zuid Holland.

The trajectory which was partially over water, was covered at an average speed
of 50 km/h.

It is, however, unknown if the group has halted somewhere on the trajectory.
Therefore, this speed is no more than an indication of the migration speed!

In the east part of the Netherlands a speed of 45 km/h was found for a some-
what shorter distance over land.

Halting places in the Netherlands in spring and autumn

The numbers of cranes which were observed halting in spring and autumn can be
expressed as a percentage of the total number of cranes observed in the particular
period (fig. 18). There are almost no cranes observed halting in autumn. In spring
however halting groups are seen regulary. This difference between spring and autumn
is not quite understood.

Figure 19 shows all blocks in which cranes were observed to halt, for all spring
migration periods in the research period. They appear to be located mostly in the
east and the north-east of the Netherlands.

Some observations along the coast are related to solitary birds. Figure 20 shows
the same data for the autumn period. Altough the numbers of cranes that were
observed halting in autumn are less, the number of localitys equals that ofthe spring
period. With exception of some locality in Zuid-Flevoland, where in autumn 1982
some groups halted, they are again mostly located in the east and north-east of the
Netherlands.

Figure/19. The Netherlands halting-places, Figure/20. The Netheralnds halting-places,
spring 1977—1984 autumn 1976—1984

103

Halting places and landscape types

When the data on halting cranes are analysed with respect to the landscape-type
used, three landscape types emerge, being equally dominant: bogpeat and heather
areas with 33%, meadows with 29% and arable land with 25%.

The remaining 13% was observed in forelands, the Zjsselmeerpolders, the Wadden
and some other coast areas.

The importance of halting places

There are only very few halting places in the Netherlands and they are exposed
many negative influences.
"They are mostly situated in areas which are least populated, but especially those
areas are often visited for recreation, which causes a lot of disturbance for the halting
cranes.

In certain years, like spring 1980, r.lativety many halt in the Netherlands, and
not only the traditional places (fig. 21). At that time a lot of disturbance was caused
by curious people. I think it of essential importance, that at least those places which

Figure/21. Crane migration over the Netherlands north of the river Waal, spring 1980 (January—
May)

are frequently visited by cranes can get an optimal protection. This could be done
by making them into restricted areas—if possible—at times when cranes are halting
there.

If we want protect the cranes, which are also endangered outside the Netherlands,
think of the disturbance of breeding cranes, the destruction of habitats, recreation,
high tension cables, and hunting from their threatening extinction.

104

If we want to protect them as species, but also as a part of the avifauna, we have
to come up with effective measures on national and international level.

Author’s address:
Henk Wessels
Orion 12

7122 XG Aalten
the Netherlands

A daru (Grus grus) vonulása Hollandiában

H. Wessels
Hollandia

A szerző 1976-töl összegzi a daru ätvonuläsära vonatkozó megfigyeléseket Hollandiában. A ta-
pasztalatok szerint az őszi vonuläson átlagosan 900 darut számolnak, de kiugró volt az 1976-os ősz,
amikor 12 500, illetve az 1982-es 6sz, amikor 17 000 darut észleltek. A tavaszi vonuläson jöval kisebb
a szäm, ätlagos években: 300; kiemelked6 az 1980-as év tavasza, amikor a 3000 peldänyt is elérte az
észlelt darvak mennyisége.

A szerző sürgeti a darvak pihenöhelyeinek védelmét, mivel ezek általában a ritkán lakott terüle-
teken vannak. Ugyanakkor a kirándulóforgalom jelentős része éppen ezekre a helyekre irányul, ami
számottevően zavarja a darvak ott-tartózkodását.

105

ak x

„nA wy ins si % Are PAT HET EN REN dI aren ww wn Bl Kir
NN Burn ak ban HE ann SERIE vasasfio tar gi sents QD dar
ete (RIRE OM DER MEN DA Re DER TORRE RETI Loi IRL TAN MI
i Beas I LA RA VEN LAN ae, VARA Fa De
UE a I e et ORLO i
go gént LAG | VUS ra DU N eet ES DAT OD? a A 1)
yh ft eal a

pat GHG da i a À
ER A ‘On Ty wey teed Haid itr sien Kr ET ae VITARA

% rca oon iù
LT AM et M ee ATEN RUN bok I cata sla huj Muli.

pro Pda ore ap Mie eo A à PEST Ir PI IFR A
am Au Mgr Gt vi. antun rail OUR ac notées Lindt ao tait Al fr

A Vu TAC TA D TEEN Sia nb DEIN: DE: SAC SAT Ra
bri Ba 7 Na aan AUOT TER LE PAR ER do
| vun he LEE tI tk i Oe KR ate Ba fr Lent i ass sea sr ‘ a
N à ecran nee tried’ mio Vin ala Reeves n las daro LA i
pags RG dass pari Andre DL URS pid, nal NA
| raid PME PT) da pra h mire? cri
(| Rs új | dt €
i Wy La Ps ti |
DÌ ' ’ vő + à P, p7
i # u x
1 Amy Ms mr
4 ? NT wege val u“ mi
x ATEN N nes pr Fe ty |
FA i ) f à a Ly %
i A Wal ; het a j
. O pra ) Hi, à Ir i ro r nt, uf i è j
Li § j y y { i
i N | } a Ji
Gr ‘To mA N Jé À at +f x { A

17 $i in ne Mm pedi ale os DAME UNE roue } A
ai | NT | } à ARIA ni

Kanne cado pol ee protrae. [AUS
Kind art WY jou tien at Meme Sr neat

A ioe myc ar a ins tt D
if nr ah Lu hear koret 00 Mob GB
wi Dabs Loc the Martha Eat an" 9

RANA PR
RCI CEE

Ir
Da DIDO 2 Vi
ru LOTTA: RR BL N

CRANE (GRUS GRUS) MIGRATION OVER FRANCE FROM
AUTUMN 1981 TO SPRING 1984

Alain Salvi

France

Introduction

The last study specifically concerned with crane migration over France was
published at the end of the last century (Ternier, 1899). More recently, different
ornithological books or articles give general patterns of this phenomenon but without
new precisions (Dorst, 1956; Geroudet, 1978; Cramp—Simmons, 1980; Johnsgard,
1983), or only speaking about some particular aspects (Section technique O.N.C.,
1983). In fact, the best study is found in G/utz von Blotzheim et al. (1973) with a rela-
tively precise map, but the authors point out the lack of information in some parts
of the country.

So, the aim of this paper is to complete as much as possible this view with recent
examples of normal and exceptional migration, but also to describe the important
modifications actually observed in the migratory behaviour of the species in France.

Method

Data used for the study are principally issued from intensive observations carried
out for some years by many ornithologist associations of France.

The map of the country is divided into squares (0,25X 0,25 Grade, say 17 km
west-east X25 km north-south). In each of these quadrats, the number of cranes
observed is computed for each migration from autumn 1981 to spring 1984. The
values, clustered into five classes (see legend of fig. 1) are then plotted on maps.
The same method is applied for resting cranes in autumn 1982 and spring 1984.

Results

Travelling routes of the cranes in autumn (fig. 1, left). Cranes migrating over
France fly obviously along a general NE—SW heading track direction, avoiding
completely the Rhone valley (where not more than 100 birds are seen per year).
However, as a result of different wind conditions, more or less important drifts may
occur, mainly in autumn. Studies over long periods show that the average migration
direction shifts to the west in this season (Salvi, 1984b; De Liedekerke, 1984), even
if some flocks travel through the most eastern part of France (East-Lorraine, Rhine
valley (Salvi, op. cit.).

Normal autumn migration was observed in 1981 whereas extreme and opposite
examples of drift were found in 1982 and 1983.

At the beginning of November 1982, an exceptional migration occurred over
the southern Netherlands (Marteijn et al., 1984), Belgium (Symens, 1984; Peero et al.,

107

100

100
I
km

AUTUMN ‘81 SPRING ‘82

= 0<n 10

- 10<n 30
:30<m 100
* 100<n 1000

a esas " 1000<n
tini LES N
Coni PETTO 1

.. eee

000 ce

100
Ss
km

AUTUMN ‘82 [.,, ~ - SPRING 83

cee se

100
es
km

AUTUMN '83

Figure/1, Travelling of the cranes in France

108

1984) and West-France (Service technique O.N.C., 1983) as far as in England where
some hundred cranes were observed (Mac Minn, 1983). Drifted by a strong south-east
wind, the birds reached the north and west coasts of France where some thousand
cranes stayed for some days. As soon as the tempest stopped, most birds began to
take flight towards the southern winter quarters. The last previous comparable
migration had taken place twenty years before in 1963 ( Wille, 1964; Cramp— Simmons,
1980).

m: the last days of October 1983, a couple of thousand cranes (1500 to 2000)
following the eastern border of France crossed the country along a very unusual axis.
In fact, this phenomenon appears almost each year with a slight intensity, and without
such a drift to the south. So, assuming that cranes compensate completely for wind
drift over land (Alerstam, 1975), and since the main migratory wave peaked twelve
days later, this observation supports the pseudodrift hypothesis (Salvi, op. cit.).
However, it can only be confirmed by the analysis of departures from German staging
places, which would answer the question whether some migrants prefer to travel
along favoured track directions under different wind conditions (Alerstam, 1975).

Travelling routes of the cranes in spring (fig. 1, right). As shown by long-term
studies, migration in spring is always more regular than in autumn. It usually takes
place through a more central and narrower 200 km wide passage without any signi-
ficant drift. This fact is observed not only in north-east France but also in the south-
western part of the country (Petit, pers. comm.).

In fact, it seems that in spring cranes respond to unfavourable north-eastern
winds rather by stopping migrating and spending more time staging than by drifting
(Salvi, 1984b). This may simply be due to the natural scarcity of tempests at the end
of the winter, but perhaps also to the fact that nocturnal flights and fogs seem to be
less frequent in spring than in autumn. Compensation for wind drift can then be more
efficient, as the cranes use landmarks (Alerstam, 1975).

Like in autumn, the way through the Pyrenees is not known well. Actually,
one pass is regularly surveyed only in autumn, and it is crossed by some thousand
cranes (maximum 4000 in the autumn of 1982).

Staging sites of cranes in France. France is an important stage on the way between
breeding and wintering areas, chiefly because of its length (nearly 1000 km). Thus,
it is not surprising to find different resting places. Five main sites are regularly used
during each migration by about 1000 birds at least (fig. 2). They lie in wetlands, and
except R5, near ponds or lakes which are used habitually as roosting places.

Their relative importances are unequal and can be evaluated by the maximum
number of staging cranes observed together during a migration (fig. 3). So, one must
emphasize the first-ranking importance of R3 and R5, the former because of the
number of cranes concerned, the latter also because of its situation just before (autumn
migration) or behind (spring migration) the Pyrenees.

The absolute importance of any staging site is very difficult to estimate. Daily
counts are necessary but one risks counting many times the same birds because of the
unknown and probably variable resting time. Furthermore, the number of resting
cranes may considerably change from any one migration to the next one. Therefore
it seems impossible to give a general rule concerning the precise numbers of birds
using the different sites. However, attempted evaluations tend to confirm the relative
importances of the staging sites.

Finally, the most striking fact is a general trend towards an important increase
in the frequentation of these resting places. Cranes are increasingly more numerous
and the duration of staging is increasingly longer. In fact, all these five sites have

109

100
er

km km

AUTUMN '82 SPRING 84

Figure]2. Resting places of cranes in France during autumn 1982 and spring 1984. Stars show the
main regulary used resting places

N. cranes max. | date
obs.n.

oR3 | 12000 | Spr. 85

10000
total
transit
5000 eno he
age 7-8000} Aut. 82
max. obs.
ere lea 2400 | Aut. 84
81 83 84 [years]

Figure/3. Evolution of the number of cranes observed in the main resting places in France
during the last years

110

become over the few years regular wintering areas for cranes (Salvi, 1984a; Riols,
1985). During normal migration, it seems that small secondary or occasional staging
sites tend to disappear, while cranes concentrate at the large sites. During perturbated
migration, cranes can rest in great numbers at other places. Thus in autumn 1982,
thousands of cranes stayed in West-France (fig. 2, left). Likewise, in spring 1984, cold
north-eastern winds stopped the cranes’ migrating. Larger numbers of cranes staying
longer are observed at the traditional stages but some exceptional thousand crane
flocks rest for few days in central France (fig. 2, right).

Cranes in summer in France. In the past cranes were observed in the southern
part of the country in summer (Makatsch, 1970) and especially in Camargue (Glegg,
1932). During the last ten years, similar observations were made in Normandie
(1 bird) and Lorraine (2 birds). At the same time birds summered in central France
(1 bird), Champagne (2—4 birds) and Lorraine (1 bird) at traditional staging sites
(fig. 4). They were probably immature birds which migrated later than the adults
(Alonso et al., 1984), currently observed in Lorraine in April and sometimes until
May or June.

100
km

SUMMER

Figure/4. Observations of cranes in summer in France. Stars show summering birds, circles
only-time observed birds

Discussion

To conclude this study, it is important to give a more complete view of the
notable alternations observed in the migratory behaviour of cranes during the last
ten years.

Like in France, more and more important concentrations of cranes are observed
in Spain (Fernandez et al., 1981), and also in Hungary on the second European mig-
ration route (Philippona, 1984). Thus, this phenomenon cannot be due only to local
environmental changes, even if the case of R3 is exceptional (since the creation of
this lake in 1975, its frequentation has grown from some hundred to more than
12 000 cranes!). In fact, other additional factors must be responsible and these obser-

111

vations may be connected with the disappearance of three important staging sites
in the Binnenland (G.D.R.) during the fifties and the sixties. This inverse phenome-
non could neither be explained only by environmental factors (Mewes, 1976).

The development of new wintering habits is observed not only in France but
also in Spain (Fernandez et al., 1981; Alonso et al., 1983). It may be more easily
explained by new agricultural products and methods and by changes in the traditional
winter quarters. However, weather constraints subsist especially in north-east
France, and still, it seems that, little by little, cranes try to adapt themselves to these
conditions.

Thus, a survey of crane behaviour appears to be the next essential step for a
better understanding of these striking modifications. Yet at the same time we must
not forget their contradictory consequences like necessary protection of the concerned
sites and damage risks to fields under cultivation. Finally, further investigations
should be carried out to test the pseudodrift hypothesis or the existence of different
migratory strategies in autumn and in spring.

Acknowledgements

It is a special pleasure to thank all the persons and associations who contributed
to the accomplishment of this work by making their observations available.

Resume

La migration des Grues cendrées (Grus grus) en France de l’automne 1981
au printemps 1984.

Le report sur des cartes des observations de grues au cours des quatre dernières
années permet de visualiser précisément les voies migratoires en France. Les dérives
principales sont ainsi mises en évidence ainsi que les déviations exceptionnelles.
La comparaison des migrations d’automne et de printemps permet de suggèrer
l’existence de stratégies migratoires différentes utilisées par les grues selon la saison.

La localisation et l’importance relative des principaux sites de repos sont égale-
ment précisées.

Les rares observations estivales de l’espèce sont également signalées mais l’accent
est mis principalement sur les modifications récentes apparues dans le comportement
migratoire des grues: apparition et extension vers le Nord de l’hivernage, concentra-
tions des oiseaux de plus en plus denses sur certains sites.

Replacées dans le contexte européen, ces modifications apparaissent comme
les éléments d’une évolution en cours, dont le déterminisme ne réside pas seulement
dans des facteurs du milieu. Ainsi, une meilleure connaissance de l’éthologie de
l’espèce doit permettre de progresser dans la compréhension de ce phénomène.

Author’s address:

Alain Salvi

La Cure d’Air, 16 El
Rue de la Cöte

F—54 000 Nancy, France

112

References

Alerstam, T. (1975): Crane (Grus grus) migration oversea and land. Ibis. 117:489—495.

Alonso, J. A—J. C. Alonso—J. P. Weiga (1983): Ecologia alimentaria e incidencia de la Grulla
comun (Grus grus) en el area cultivable de Gallocanta. S. E. O. Ministerio de obras publicas
y urbanismo Madrid.

Alonso, J. C—J. P. Veiga—J. A. Alonso,(1984): Familienauflösung und Abzug aus dem Winter-
quartier beim Kranich (Grus grus). J. Orn. 125:69—74.

Cramp, S—K. E. L. Simmons (1980): The birds of western Palearctic. Vol. II. Oxford University
Press Oxford.

De Liedekerke, R. (1984): La migration de la Grue cendrée (Grus grus) en Wallonie de 1966 à 1983.
Aves. 21:129—142.

Dorst, J. (1956): Les migrations des oiseaux. Payot. Paris.

Fernandez Crus, M Jet al. (1981) : La migracion einvernada de la Grulla comun (Grus grus) en España.
Resultados de Proyecto Grus. Ardeola. 26—27:1—164.

Geroudet, P. (1978): Grands Echassiers, Gallinacés, Räles d’Europe. Neuchatel. Delachaux et

Niestlé, Paris.

Glegg, W. E. (1932): Les oiseaux de l’Ile de la Camargue et de la Petite Camargue. O. R. F. O.
2: 292— 338.

Glutz von Blotzheim, U. N. (1973): Handbuch der Vogel Mitteleuropas. Band 5. Akademische Ver-
lagerschaft, Weisbaden.

Johnsgard, P. A. (1983) : Cranes of the world. Croom Helm Ltd., Beckenham.

Mac Minn, S. (1983): Cranes in Kent in October 1982. Brit. Brids. 76:451—452.

Makatsch, W. (1970): Der Kranich. A. Ziemsen Verlag, Wittenberg—Lutherstadt.

Marteijn, E. C. L—P. L. Meininger—W. G. Vergoossen (1984): Massale doortrek van Kraanvogels
(Grus grus L.) in ziudelijk Nederland gedurende najaar 1982. Het Vogeljaar. 32:245—251.

Peero, M.—R. De Liedekerke—A. Blondlet (1984): La migration d’automne des Grues cendrées
(Grus grus) dans la partie méridionale de la Belgique en 1982. Aves. 27:143—158.

Philippona, J. (1984): Enige waarnemingen van Kraanvogels in Turkije en Hongarije. Het Vogeljaar.
32:242—244.

Riols, C. (1985): Wintering of Cranes in France. Crane meeting. Oroshäza.

Salvi, A. (1984a): La Grue cendrée (Grus grus) en Lorraine. Analyse des observations hivernales
de 1967 à 1984. Ciconia. 8:1—24.

Salvi, A. (1984b): La Grue cendrée (Grus grus) en Lorraine. Analyse des passages migratoires de
1967 à 1984. Ciconia. 8:109—135.

Service Technique de VO. N. C. (1983): La migration d’automne des grues cendrées: cas particulier
du passage de novembre 1982. Bull. mens. O. N. C. 60:25—28.

Symens, D. (1984): Massale doortrek van Kraanvogels (Grus grus) over Vlaanderen tijdens het na-
jaar 1982. Wielewaal. 50:55—65.

Ternier, L. (1899): Notes sur les migrations et la distribution géographique en France de la Grue
cendrée d’après les données de l’enquéte territoriale de 1885 et 1886. Ornis. 10:205—211.

Wille, H. (1964): Une migration extraordinaire de Grues (Grus grus) en automne 1963. Aves. 1:177—
21.

113

A daru (Grus grus) vonulása Franciaország felett 1981 őszétől 1984
tavaszäig

Alain Salvi

Franciaorszäg

A századforduló óta kimondottan daruvonuläsi vizsgálatokat nem végeztek Franciaországban,
csak a vonulás általános menete volt ismert. A dolgozat az 1981 ősze és az 1984 tavasza közötti és az
ország teljes területére vonatkozó megfigyeléseket közli. A. vonulás fő iránya északkelet—délnyugat
tengely mentén fekszik, ezt az irányt a szélviszonyok némileg módosíthatják, viharos időben esetleg
szélsőségesen. A tavaszi vonulás általában rendezettebb, mint az őszi. Számos pihenőhely ismert az
országban, ezek közül 5 kiemelkedően fontos. Az elmúlt évek során mind a pihenő darvak száma,
mind azok tartózkodási időtartama jelentősen megnövekedett. Az átnyaraló madarak száma is
növekedett az utóbbi években. A daru viselkedésének alapos vizsgálata szükséges ahhoz, hogy meg-
értsük az elmúlt években bekövetkezett változások okait.

114

THE WINTERING OF COMMON CRANES IN SPAIN

M. Fernandez-Cruz—J. A. Román—I. de Boroviczeny
Spain

Since time immemorial, Common Cranes (Grus grus) have been both breeding
and wintering in Spain. 5000 to 6000 years old drawings on cav ewalls already show
their presence on the Iberian Peninsula. As breeding birds, they were quite common a
few hundred years ago, then came a rapid decline and the last information we have
about one breeding pair is of 1954. Thus after a decline that at first probably went
almost unnoticed and then became more and more rapid, the Spanish breeding popu-
lation of cranes was definitely lost to mankind some 30 years ago.

Unfortunately, crane wintering on the Iberian Peninsula seems to show a simi-
lar pattern, altough we have no scientific proof for it, as we have no idea about the
number of cranes that wintered in Spain 50, 100 or 200 years ago. From old records
of falconers and hunters we do know, however, that in times when great areas of
Spain were still covered by oak-woods, these birds wintered in many parts of the
country where today there is not the slightest trace of them to be found. Real crane
research was not started until the 1960s, when one of Spain’s greatest ornithologists,
Prof. Bernis, made his survey, concluding that perhaps as many as 10 000 to 15 000
cranes spent the winter months in Spain — mainly in the Western-Spanish Extrema-
dura —, and that passing of cranes from Spain to North-Africa was much less im-
portant, than formerly thought. Since then, and till 1979, only partial, local studies
were carried out. Thus we knew about Prof. Bernis’ findings and we also knew, of
course, that the cranes’ winter habitat was being destroyed on an ever increasing
scale, by the felling of oak-woods, changes in agricultural practices and the poisoning
of their food. But we had no real confirmation of Prof. Bernis’ figures; we knew
little about the cranes habits, movements, space-requirements and migratory flyways,
and we had no scientifically founded knowledge about which were their principal
wintering sites which should be protected.

Then, in 1979, the newly founded Spanish Co-ordinating Federation for the
Protection of Birds (CODA), together with the Spanish Ornithological Society,
launched a big crane-survey, funded by ICBP’s Migratory Birds Committee, cove-
ring all known or suspected Spanish Crane areas, and also obtaining data from Por-
tugal and southern France. This survey’s co-ordinator was Dr. Fernandez-Cruz,
who also wrote a very extensive and detailed final report; and as many of the data
I am giving here are taken from that report, I feel it is more than justified to cite him
as one of the authors here. During the winter of 80/81 the survey was repeated, on a
lesser scale, to verify the previous results. Since then there has been no repetition, so
that the data I am going to give here mainly refer to 1979/81. Partial checks were
made, however, in the western Spanish Extremadura, by the regional conservationist
society ADENEX, without finding significant changes — excepting the still increasing
habitat destruction. During the present, 85/86 winter, ADENEX is planning to carry

115

FRANCE

AFRICA

—> principal autumn and spring flyways
SD principal wintering areas
* most important resting places

Figure/l. Crane wintering in Spain

out a complete survey of Extremadura, so that then we shall know, if the last 6 years
have brought any significant changes or not.

The 79/81 surveys’ final results showed that 17 000 or even more cranes spend
the winter in Spain. We even have one almost absolute figure: on 5 March, 1981,
12 135 cranes were counted on lake Gallocanta, their large resting and gathering
place; just a few days earlier, between 3000 and 5000 cranes had been counted in
southern France which obviously had come from Spain. The mean value for France
— 4000 —, plus the Gallocanta figure already give over 16 000, and surely this was
not absolutely all the Iberian wintering cranes.

Taking, on the other hand, the population figures for Sweden, Norway and
Finland, given by Cramp’s Handbook of the Birds of the Western Palearctic, it
appears that between 42 and 50% of the total Scandinavian Crane population win-
ters in Spain. Or rather, on the Iberina Peninsula, though the number of cranes win-
tering in Portugal does not seem to be higher than 500 to 1000. Also, we came to the

116

same conclusion as Prof. Bernis, namely that scarcely any cranes fly over to north
Africa.

All this means that Spain is of crucial importance for the northern European
Crane population, and that there exists a mutual, great responsibility for their future
between Spain and quite specially Sweden and also probably Norway, and perhaps
to a lesser extent, Finland (from where, as far as I know, a good portion of the cranes
take the eastern migratory route).

As the findings of the 79/81 surveys have partly been published (the 79/80 one)
and we had reported on them during the 1982 Crane Symposium in India, I shall
here only briefly outline them, for the benefit of those who could not come to India
or study the extensive Spanish report in “ARDEOLA”.

So far, the 79/80 survey was the largest collective ornithological project ever
carried out in Spain and forms the basis of all crane research done in our country
since then. Apart from general, simultaneous national censuses done in November,
mid-December, end of December, January, February and March, some 150 local
census surveys were carried out by well over 100 ornithologists, and some 3000 ques-
tionnaires were completed by hundreds of wardens of the Spanish Nature Conserva-
tion Authority. Then, during the 80/81 survey, the possibly most important wintering
area was under constant, close observation during a total of 3 weeks, in order to study
the behaviour, habits, movements and space requirements of cranes in a zone where
about 25% these birds winter. Thus our results and findings are fairly accurate.

As it ıs known, post-nuptial migration in Scandinavia starts with young birds
leaving in late August, to be followed by adults with the year’s chicks a few weeks
later. It takes the birds about a month to reach Spain, and the first ones fly in over the
western Pyrenees during the last days of September. The immigration usually reaches
its peak in the second half of October and is finished by the end of November.

As can be seen on the map, most of the cranes take more or less the same route,
which first leads them southwards to lake Gallocanta. Then most turn towards the
Extremadura, while a smaller number flies in a more SSW direction to central and
southern Spain. It seems that in former times many of the cranes turned westwards
much sooner after crossing the Pyrenees, taking quite a different route to Extremadura.
Since then, however, some important wetlands have been drained and with the
disappearance of these resting places the route is not used any more.

Between the autumn immigration and settling down in the final winter-quarters,
there is still quite a lot of movement and temporary occupation of pseudo-wintering
areas. One of these lies in the NNE of Spain, touching the Pyrenees and SW-France,
the second occupies central Spain and the third one is down south and SW, very
roughly from Malaga to Portugal and Extremadura. The reason for the existence of
these sites probably weather conditions and movements between real wintering areas.
The pseudo-wintering movements are very unstable, but their direction generally points
south and south-westwards.

As also can be seen on the map, the main wintering areas are relatively close
to each other, occupying eastern and western Extremadura, the latter touching NW-
Andalusia and the former going into Portugal. Here we find very large, stable con-
centrations of cranes, numbering up to 2700 birds in a single place, the eastern nuc-
leus being the more important of the two. Then there are some peripheral zones, to
almost west and to the south of Madrid in central Spain, and also in southern Spain.

The principal areas together contained, during the 79/80 survey, up to 89%
of all the cranes wintering in Spain; up to 67% were concentrated in the eastern nuc-
leus, the Badajoz-Cérdoba area, shared between Extremadura and Andalusia.

117

It was in this area that during the 80/81 survey a special study: of the movements
and behaviour of between 4000 and 4500 cranes was carried out, reaching the follo-
wing main conclusions:

— the feeding area of a population of around 2000 cranes can exceed 600 to

700 square kilometres;

— roosting sites not close to wet areas are subject to sudden changes; flyways

seem to be fairly stable routes and thus their protection is Important;

— crop damages caused by the cranes can constitute a major problem;

— weather has a direct influence on group behaviour;

— the numbers of individuals in a group is not necessarily stable and transfers

between groups are freguent.

Naturally, the 79/80 survey, apart from identifying flyways and wintering areas,

also led to some important general conclusions:

— As compared to the situation some 20 years before, there is a marke Inc-
rease of large groups (of up to 2700 individuals) and decrease of ‘small
groups. This indicates that areas and sites suitable for cranes have been dis-
appearing at an alarming rate.

— Lake Gallocanta has, almost overnight, become of really crucial importance
for the cranes. As a wintering site, its stable winter population went up from
just a dozen or two to some 2000 in 79/80, and according to latest information
it has since then increased to almost 4000. In addition, as a stop-over site during
the autumn and spring migrations it is used by 80% or more of all the cranes
that come to Spain.

— The main wintering areas invariably consist of a mixture of sparse oak-
woods and cereal fields.

— And finally, the survey made it possible to study the age composition of the
cranes wintering in Spain: of a total of 17 240 birds the age of which could
be determined, 11.4% were young birds of the same year; of 1,847 identified
pairs, 47.6% had young with them, and out of these pairs, 82.4% had one
and 17.6% two juveniles with them. From this it can be calculated that in
1979 average breeding success was 1.17 chicks per pair.

And now we come to the final phase, the pre-nuptial migration from Spain

wack to the northern breeding grounds. As you know, the cranes begin to arrive in
Scandinavia in April. Thus logically they start off from Spain in March. :
In fact, the overwhelming majority of cranes leave Spain between the end of
February and mid-March, although of course the timing and the quantities of both
post- and pre-nuptial migrations are influenced by weather conditions in Europe. The
flyways out of Spain lie to the east of the autumn, incoming routes and the average
group-size is more than double of that in autumn with a mean of 50,3 individuals
per group in autumn and 106.8 in spring.

As mentioned before, Gallocanta again is an extremely important gathering pla-
ce. You remember that in 1981 on a single March day over 12 000 cranes were coun-
ted here. Just about 10 days ago I was told by a Zaragoza based ornithologist who,
by the way, is the Spanish Ornithological Society’s actual President, that on the one
hand this year immigration seems to be late, probably because of the uncommonly
long and warm early autumn, and on the other hand, that the general situation at
Gallocanta has not changed during the last 4—5 years. Farmers now do get compen-
sations for crop damage caused by cranes, but nevertheless they are getting more and

118

more hostile towards these big birds trampling on their fields. So far no serious inci-
dents have happened, but they could explode any day. The payment of damage
compensations is clearly not the ideal, final solution. It is not only that money is short
but, as probably all of you know, once compensations are being paid, people tend to
regard them as a nice additional income and tend to exaggerate damages; moreover,
the number of people who claim damage compensation for non-existent damages,
or for damages by quite a different cause, will invariably increase anywhere, and is
increasing at Gallocanta. Some other, permanent solution is urgently needed.

Apart from a resolution about Gallocanta, which I hope you will agree to, I
have been asked to ask you: Is there anybody here, who would have the expertise
and experience in such matters and would be willing to give advice to the authorities
responsible for Gallocanta? If that is so, I should be very grateful if that person or
persons could kindly contact me while we are together here. One of the officials
responsible for Gallocanta would have come here, but unfortunately he got to know
about this conference too late.

As to the reason of Gallocanta’s increasing importance for the cranes, one hypo-
thesis is that as more and more wintering and also stop-over sites are destroyed, more
and more cranes are forced to this one site. Remember: at minimum, 42% of all
Scandinavian Cranes come to Spain and of these at least 80% touch Gallocanta.
The importance of this site cannot be underestimated.

But let me include also a more optimistic note. As regards the cranes’ principal
wintering areas in Extremadura. Less than a month ago I had a meeting with the Extre-
maduran autonomous Government’s Director General for the Environment, a noted
naturalist and conservationist, whom at least some of you know personally or by
name: Jesús Garzon. Well, he told me, that on his desk he had a Decree, which will
give full legal protection to two crane areas, one in one of the principal wintering
areas and the other being a site that is perhaps a bit more peripheral for cranes, but
where a lot of other species will also benefit from the protection. As the Decree is not
yet published, I was asked not to give their exact locations. Moreover, four additional
areas are being studied as to the feasibility of their protection as crane wintering
sites. à

As I have already mentioned, we might be in the process of losing our wintering
cranes, after having lost the breeding population. Threats to cranes exist at Gallo-
canta, but also in their main wintering areas of the Extremadura. The data on these,
are recent — I received the report on this, written by our crane co-ordinator Jose
Antonio Romän and his colleague Juan Ferrero, just a week ago.

The principal problems are the continuing felling of oak-woods, new irrigation
projects, an important new electrical power-line, plus some construction works,
pesticides and hunting.

At practically every single regional, national and international conference that
has to do with nature conservation in Spain, resolutions are passed, asking, begging,
imploring Spain to stop the destruction of oak-woods. Between 1950 and 1980 more
than eight million of these trees have been felled in Extremadura!, and this has not
stopped since then either. In 30 years, Badajoz has lost 40% of its oak-woods, and
Cäceres about 60 000 hectares. The reasons are, that, thanks to the African swine-
fewer, pig raising has lost its rentability since 1960, and thus acorns are no longer of
interest; in many places former oak-woods are transformed into cereal cultivations
or irrigated agricultural land; farmers use large machines, and these trees make dri-
ving them difficult; fire-wood for elegant chimneys and charcoal for barbecue are
becoming more and more fashionable, and oak wood is excellent for these purposes.

119

At the same time, however, farmers are in fact hurting themselves, and that is the
utterly sad and senseless aspect of it. To take out some of the trees would still be un-
derstandable and would not do too much harm. But in many places, all the trees are
felled and that, in a foreseeable future, will result in the loss of soil fertility, then
erosion and then desertification. Yet farmers only see their immediate gain, while
authorities and political forces (which all too often are one and the same), just seek
spectacular, so-called advances in order to secure more votes. Thus the felling of the
oak-woods is not only a disaster for our cranes, but for the entire region’s longer-
range economic future as well.

Actually, over 135 000 hectares are to be newly irrigated and some of the cana-
lisation works have already been started, notably the so-called “Canal de las Dehe-
sas”, and another 23 000 hectares in the Tagus valley. All in all, these irrigation pro-
jects would profoundly affect the wintering sites of over 3200 cranes, unless certain
key-areas can be kept out of irrigated cultivation.

Electrical power-lines have in the past already caused the death of cranes, but
so far this problem has not been really extremely serious. Now, however, a large,
380 kilovolt power-line is being planned between the new nuclear power station
Valdecaballeros and a big water reservoir in the Province of Sevilla. This line, with
cables in three layers, would traverse the most important wintering area, which we
termed the eastern nucleus. Many thousands of wintering cranes would have to cross
and recross the power-lines on their daily flights between roosting and feeding sites
and many accidents are bound to happen, specially during December and January,
when dense and persistent fog often occurs.

This nuclear power station already was responsible, this very year of 1985,
for the elimination of 10 000 oak trees. Now add to this the illegal construction
settlements here and there, of a great dam on one of Extremadura’s rivers, the Zùjar,
the building, in 1982, of a small airport in a crane area, the above-mentioned power-
line, that not only crosess daily flight-routes, but also the main spring migration route,
and you have a very nice picture of what is happening and what could still happen
to almost half of Scandinavia’s Cranes when they come to sunny Spain for their
winter holidays.

Poison is another problem, the effects of which cannot easily be measured or
demonstrated. The fact is, the pesticides and seed-dressings are being used, and that
at least in some parts even the almost completely prohibited DDT is still there.
I have no information on direct crane mortality caused by pesticides, but we all
know that such poisons can and do have effects on birds’ fertility and on egg-shell
thickness. I do not know whether or not crane birth-rate is changing, but the danger
that pesticides used in Spain might affect Scandinavian Crane birth-rate is evidently
present.

Finally, hunting. ADENEX estimates that around one hundred cranes per year
reach taxidermists’ workshops, and we know that in some villages crane meat is
eaten. We feel, however, that the outright killing of cranes is not really a big problem
and that the nuisance to feeding and roosting cranes is more important, even if the
ireal harmful effects cannot be measured.

Our federation, CODA, and in the very first place of course our Extremaduran
Member society, ADENEX, are doing everything that is possible to afford better
protection to our wintering cranes. ADENEX has produced thousands of posters
and leaflets, in order to highten the public’s understanding and awareness of cranes
and ADENEX is also actively working on fact-gathering and collaborates with the

120

Directorate General for the Environment in trying to find and put into practice solu-
tions for the many problems I have briefly outlined.

Within our limited means, we in Spain certainly do what we can for nature con-
servation in general and, as I have tried to show you, for the protection of wintering
cranes. Often, however, we are hampered not only by the lack of understanding and
lack of honest willingness of the public and the authorities, but also by our own shor-
tage of man-power — very many conservationists and ornithologists can only give
their free time, after work-hours, to this cause —, and by simple lack of money,
which makes it impossible to organize extensive campaigns, or to pay people for
gathering and putting together facts and data. Thus we need your help too. In some
instances we need your expertise, like in what I said about Gallocanta. In others we
need the resolutions and recommendations of international organisations and mee-
tings, like the present one. These alone usually have no real, decisive effects, but they
certainly do help and constitute an additional point of pressure. And finally, we often
need your financial help, directly or more or less indirectly, for projects, campaigns,
participation in meetings and our own functioning.

To end my report, I should like to take this opportunity once more to thank, in
the name of nature conservation in Spain, for the many instances we did get the help
we needed from many of our colleagues and from many foreign societies and organi-
satıons.

Resolutions requested by ICBP/Spain

1. Considering the enormous international importance of lake Gallocanta, in
Spain’s autonomous region of Aragón, where between 35 and 40% of the entire wes-
tern European Common Crane population gather during their autumn and spring
migrations, this conference:

URGES the Governments of Spain and of the autonomous region of Aragön to
adopt urgent and permanent measures for the protection, and safeguarding of this
unique European heritage and of the cranes during their permanence at lake Gallo-
canta.

2. This Conference, having been made aware of the continuing large-scale dest-
ruction of evergreen oak-woods, specially in Extremadura; of the new irrigation pro-
jects actually being studied or for which work has already started, of the electrical
power-line that is to connect the Valdecaballeros nuclear power plant with the Pintado
reservoir in Sevilla; and on the other hand, of the actual plans to put at least some
crane wintering areas under legal protections,

Congratulates the Extremaduran autonomous Government for the intention of
protecting crane areas, but:

URGES this same Government, and where its competence could call for it,
the central Government of Spain:

— to give legal protection to all important crane wintering areas and migratory
flyways;

— to take urgent measures for stopping the destruction of oak-woods;

— to take the necessary measures in order to protect and maintain the important
crane areas which would be affected by the irrigation scheme of the “Canal
de las Dehesas” and others;

— andto plan the electric power line that is to connect the Valdecaballeros power

121

plant with the Pintado reservoir, so that by no means it will run through the

principal crane wintering area of eastern and south-eastern Badajoz and
northern Cördoba.

Author’s address:

I. de Boroviczény

Aizgorri 5

E—28 028 Madrid

Espafia

J. A. Román Alvarez

Ntra. Sra. de la Antigua 2

Merida — Extremadura

España

A daru telelése Spanyolországban

M. Fernandez-Cruz—J. A. Roman—I. de Boroviczény
Spanyolorszag

Mintegy 39 eve mar nem feszkel a daru az Ibériai-félszigeten. 1979-ben, majd 1980/81-ben

széles körü felmérést vegeztek, amely kimutatta, hogy 17 000-nél több daru telel Spanyolorszagban.
A fö telelöhelyek Nyugat- és Kelet-Extremaduraban, Közep- és Del-Spanyolorszägban talalhatok.
Az utóbbi 20 év alatt megnövekedett a csapatok átlagos nagysága, ami a telelöhelyek számának
csökkenésével magyarázható. A Gallocanta-tó a kiemelkedően legfontosabb telelőhely. A széltében
folyó erdőirtások, az öntözési rendszerek, a nagyfeszültségű áramvezetékek építése, valamint kisebb
mértékben a vadászat veszélyezteti a madarakat. Mivel a Skandináviában fészkelő darvak mintegy
42%-a Spanyolországban telel, a konferencia a felsorolt veszélyek elhárítására ösztökélő felhívást
intéz a spanyol kormányhoz.

122

WINTERING OF COMMON CRANE IN FRANCE

Christian Riols
France

Historical account

Despite the work of Dietrich Ristow in the 1960s, the survey of Common Crane
migration remained rather efficient in France until 1975, except for a few locali-
ties.

However, perceptible increase in winter observations has been recorded since
1973—1974 in the better surveyed areas. This trend coincides with two major pheno-
mena: establishment of the Spanish site of Gallocanta and noticeable increase of au-
tumn gathering in the Riigen area. Until then there had been very scarce wintering
of single birds. In 1974—1975, a distinct migration of 900 cranes in 25 flocks of 2—150
occurred throughout December in Champagne and ended on January 4. Wintering
took place likely as early as this year.

There were almost no December passage during the following 3 winters. The
cranes arrived again in masses in 1978, 380 in Nord and Somme from December 2 to
31, 720 in Champagne, and flocks near Paris, on the Brittany coast, and many else-
where in the main flyway. Afterwards such a late migration happened every year.

Its recent increase is related to several factors, among others rapid and conside-
rable maize development in northern Germany and north-eastern France, and the
creation of 2 large artificial lakes in Champagne: Forét d’Orient (Aube: 2500 hec-
tares) in 1966 and Der-Chantecog (Marne and Haute-Marne: 4800 hectares) in 1974,
both of them opened in wildfowl reserves. Perhaps connected with climatic and ecolo-
gical conditions (degradation of some Spanish wintering areas as clear oak-woods,
“dehesa”). these 2 factors allowed.the recent development of true wintering in north
eastern France. The phenomenon existed probably formerly in the south-west of the
country (Landes of Gascony) where large-scale maize farming is much older.

Since autumn 1973, both lakes of Forêt d’Orient and Der-Chantecoq became of
increasing importance for the cranes which selected them as staging sites during au-
tumn and spring migration, then as wintering places. This has fundamentally disrup-
ted the migratory pattern of cranes in the area and consequently in other parts of
France: wintering cannot be discussed without talking a few about dramatic changes
in migratory gathering.

First “true” wintering was recorded in 1976—1977, there was no late migration,
during the previous autumn in Wet Champagne and on the 2 lakes 10+ 30 birds).
Since then overwintering has become quite regular on Lake Der-Chantecoq, but
irregular on Lake Forét d’Orirnt, and 2 other wintering places appeared in 1977—
1978: Landes of Gascony (25 cranes) and Lorraine (31 birds in Meuse). Occasional
wintering in some parts of France occurred almost yearly since this season.

Moreover, the big storm of 6—8 November, 1982 induced several wintering ca-
ses; since then, another site is regularly occupied in coastal Vendee: the Bay of Aigu-
illon, a “Classisal” wintering place was occupied by large number of cranes in 1982—
1983, and this figure is to be discussed separately.

123

ocassional wintering
irregular wintering
regular wintering
main flyway

—-7 normal extense

\Oo-

Figure/]. Wintering of Common Crane in France

Occasional wintering

Wintering cases since 1960 are considered only. Beside the year 1982—1983,
23 cases are known for 11 winters and 21 sites: 11 of these latter are out of the usual
migratory corridor, 5 are on its border, 1 on the border of the main flyway and only
4 inside it. Twelve of these winterings concern single birds; there were pairs on 4
occasions, families (3—4) on 4 occasions and twice larger groups in a new site,
which is perhaps becoming a regular staging place in southern Landes (Arjuzanx

reserve, 2000 hectares). The large surface of this reserve is sufficient in itself for the
establisment of cranes.

124

10 000

5000

2500

500

250

100

Xi) i [u fiv]

October
November

March
April

Januar
Februar

NI
On
=~
N
a

Figure/2. First important staging, without wintering on Lake Der-Chantecep, 1975/76

125

Irregular wintering

Lorraine

Cranes have wintered at least 6 times since 1967: 1977—1978 (31), 1979—1980
(4 family), 1981—1982 (8), 1982—1983 (4 or 5 different places), 1983—1984 (14
birds in 3 places) and 1984—1985 (6).

Two main areas are used by cranes: principally nothern Meuse and central Woëvre.
The former site had birds on occasions, plus an attempt, and is also the chief resting
place in Lorraine during migration. Feeding grounds are mainly maize stubbles.
Salvi (1984) has discussed wintering in Lorraine in detail: its irregularity seems
closely connected with some climatic factors, mainly frost and snow. The former,
when severe and prolonged enough, can break wintering or even prevent it if happe-
ning too early. Snow can also drive the birds away if it is too thick or long-lasting
to allow detection of and access to food.

Bay of Aiguillon

Following the first wintering after the November 1982 gale, wintering has since
occurred every year but with decreasing importance: 58 Cranes in 1982—1983, 16 in
1983—1984 and 8 in 1984-1985. It should be observed that the site is fairly far from
the traditional flyway, and it can be supposed that one, and the same small flock
flies back here every winter: in 1983—1984, birds were on the site as early as 31
October, and they were seen during spring migration, crossing Loire’s estuary on
29 February, quite an astonishing movement.

In this particular place, the cranes feed in polders and roost on mud-banks in
the middle of the bay.

Miadle valley of the river Allier

Cranes overwintered here 4 times between 1974—1975 and 1983—1984, singly
except for the 4-8 in 1979—1980. Their stay begins between the end of November
(2 times) and mid-December (once), and wintering ends in the middle or at the end
of February, or even in very early March.

The site is in a farmland area (various cereals, maize and alfalfa).

Regular wintering

Two areas in France only receive a regular wintering cranes. Landes of Gascony
and Wet Champagne. The phenomenon is more important here and shows a dis-
tinct increasing trend.

Wet Champagne

Two wintering places are known in this area.

Lake Forét d’Orient (Aube: 2500 hectares), filled in 1966, it is a very regularly
used staging site, discovered by cranes in autumn 1969, some years before the first
important stop-over in October 1973 (400). If an increasing trend may be observed
as regards migratory staging, it is not so with wintering, which is only irregular (every
other year since 1974—1975), which involves less than 10 birds, except in 1982—1983
and 1983—1984.

Lake Der-Chantecog (partly Marne and Haute-Marne, 4800 hectares), 40 km
north-east of the above site, has been fairly massively visited since its complete filling
in 1975. Far much more suitable than Lake Forêt d’Orient on account of its surface,

126

10000

5000

2500

1000-

500

[x pa xl ja ji)

October
November
December

Figure/3. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1976/77, 1977/78, 1978/79

topography and less wooded surroundings, there were rapidly increasing number
of staging cranes during the spring and autumn transit, and increasing number of

over wintering birds.
Like Lake Forét d’Orient, this place receives the status of migratory bird reserve:
hunting is allowed only in neighbouring farmland, and the cranes are generally held

in respect.

127

— u

1X |XX} ı Yu | fIV] vivi] xxx aufm] XIX 1 Julufıv]
anne DU GG Go 25 STGP 257
352990595 Reesss 3225555
TNT è o a ORO NC c= OO Ole (EIS
DOS © € bob a> ei 2s ©
er e Far se.
1979/80 1980/81 1981/82

Figure/4. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1979/80, 1980/81, 1981 /82

The hydraulic regime of the lake, with summer drawning, when very large mud
flats uncovered from the end of September, is very attractive for the cranes which
feel completely secure here. The whole of the lake is used as a roosting site: the first
feeding grounds are very close by, where cranes feed mainly in maize stubbles and
grasslands in autumn and winter, in the spring also possibly causing damage to

freshly sown barley, peas and beans.

128

The almost permanent winds and a stream crossing the lake usually prevent
ice formation, except during severe cold spells (as in 1984—1985). Finally gradual
winter filling leaves large islets emerged until March: they provide highly valuable
roost sites.

Wintering cranes are sometimes present as early as the beginning of November:
1980—1981, 1982—1983 and 1983—1984, when 3/4 of the over wintering birds
stayed after arrivingin masses on 12 November. Sometimes, arrival takes place much
later and can go on until 10 January. Departure in a south-western direction may
occur in case of cold spells. So, in January 1980, of the 625 cranes still present on the
morning of the loth successive departures from the 10th to the 14th, just before the
very cold, left only 44 winterers. The phenomenon was more prominent again in
1984—1985. If frost is not too sudden, these movements can be made by easy stages:
thus a half albino bird observed from 21 to 24 December, 1979 on Lake Der-
Chantecoq was later recorded on 12 January, 1980 at Lake Forêt d’Orient.

Wintering ends at variable dates. First departure may take place between 12
February and the end of the month (very early in 1982 but on 5 March only in 1984),
often after the first few post-winter arrivals. Overwintering cranes’ departure is not
always obvious, because of the arrival of migrants. In 1983, for instance, all the win-
tering cranes remained until 4 March. Also, in 1984 more than 3 4 of the overwin-
tering birds were still in place on the morning of 7 March, when again there was no
arrival.

Landes of Gascony

The potentially main wintering area in France is in the south-western part of the
country, around the military camp of Captieux. Situated in the administrative
departments of Gironde and Landes, 70 km south of Bordeaux, this camp covers
9000 hectares: essentially wet moorlands (Molinia, Erica, Calluna, Ulex) dotted
with clumps of Martime Pines, Oaks and Birches. It is used for bombing and gunnery.
About 1500 hectares have been reclaimed and used for extensive farming of cereals
and mainly maize. With its mild climate and all the large enclaves devoted to maize
monoculture, this area is able to shelter and feed probably up to several thousand
cranes. The birds disperse daily to the surrounding maize stubbles, and use the camp
as roosting site, and refuge when hunting is too intense all around.

Table 1.

Numbers of wintering cranes on Champagne lakes

Year Lake of Der-Chantecoq Lake of Forét d’Orient
1974/75 0 5
1975/76 0 0
1976/77 20—30 9—10
1977/78 12 0
1978/79 28—32 1
1979/80 54—65 8
1980/81 34 0
1981/82 175—200 0
1982/83 1215—1395 155— 200
1983/84 408 30—53
1984/85 126—200 0

129

Although the noise of low-flying jets, machine-gunning and explosions practi-
cally do not disturb the birds, the hazard of crash with a crane flock is quite high,
just as that of destruction of a landed group during bombing.

However, the main problem in the area is hunting pressure: Roe-Deers and
Wild Boars are hunted all over the camp with considerable force. It is in the crop
fields where hunting is the heaviest, on account of the big flocks of Wood Pigeons
wintering here and attracting several hundred hunters: it is to be considered that the
4 departments of Charente-Maritime, Gironde, Landes and Pyrenees-Atlantiques
experience a really incredible hunting pressure with about 250 000 hunters (1/7 of
the total number in France!). Cranes are still often shot, despite their legal protection.
In addition to shooting, disturbance is very important, especially in autumn, and
often prevents or shortens staging, and disperses the potential winterers elsewhere.
The reduced number of cranes during the winter of 1979—1980, for instance, was
caused by frequent battues for Wild Boar, every week-end in November and Decem-
ber. Staging was far more numerous in spring (March) because of more sporadic
hunting.

Disturbance on the feeding grounds is sometimes so intense that the cranes,
hopelessly holding on to the site, are sometimes reduced to reversing their circadian
rhythm, feed ing at dusk and “roosting” in daylight after unceasing flights from one
place to another. In 1980—1981, flight distance from a car reached 800 m.

With a view of promoting wintering and of long-term improvement, several
measures were proposed in 1982:

— prohibition of hunting in crops and adjacent woods;

— if total prohibition is impossible, to restrict hunting to areas the cranes do
not frequent;

— if Wild Boar battues are absolutely necessary, they should be carried out
in September and October, before the cranes’ arrival;

— cultivation of cereals and potatoes, with crops left in the field, in parts of the
peripheral fire-belt (food supply for the cranes);

— traffic prohibition of this fire-belt, except for agricultural machines and
surveillance vehicles;

— permanent wardening from September to April;

— to avoid any improvement of the track approaching the fields in the southern
part of the camp (which is presently the main wintering sites) which would
make it suitable for motor vehicles: this proposition, unfortunately, has not
been headed because recently important road works were made.

Winter 1982/83

The autumn of 1982 was characterized by a very unusual migration. A strong
south-east gale on 6—8 November literally blew ashore some 10 000—20 000 cranes
from coastal Flanders and England to the Charente-Maritime islands. Brief staging
in masses was recorded in all large bays and estuaries (Somme, Seine, Mont St-Michel,
Loire, Bourgneuf and Aiquillon). On this occasion, the Bay of Aiquillon became a
wintering place with 58 cranes, remnants of an enormous party of 2400.

Crane passages along the coastal areas were simultaneous with a Geese rush,
so that the number of cranes killed in western and south-western France was probably
as high as several hundred birds.

130

Table 2.

Numbers of cranes wintering in Captieux

Year Brian
1977/78 | 25
78/79 250
79/80 60
80/81 130
81/82 400
82/83 1710
83/84 575
84/85 935

The extended staging in December and early January in southern Gironde and
nothern Landes, and important wintering were probably the result of the strong
perturbations suffered by cranes. Considerable disturbances owing to hunting induced
desertion of some feeding grounds before the end of December, frightening away
many potentially over wintering cranes. In Captieux, on the moring of 21 December,
intense rifle-volleys were waiting for each large flock leaving the roost and skimming
along the pines; on the evening return, the same thing was observed (gravely wounded
birds, many carcases found later). New feeding grounds were found, however, as
large number of cranes were staging (1710 in January). The cranes departed om
February 25 to March 2: over 600 left on the latter date.

Wintering cranes have also been recorded in the border of Beauce (2 cases
involving 6 birds) and in Cher (21 in a military camp where Bean Geese winter
regularly).

In the other main areas, no less than 5 different places were occupied in Lorraine:
northern Meuse gathered 140—230 birds and central Woévre 50—60, the 3 other
sites 23 in total.

In Champagne, 2 occasional wintering occurred in southern Ardennes (15)
and northern Marne (40). The most important staging ever known until then in
autumn was recorded on 6 November and following days on the 2 lakes: up to 3205
on Der-Chantecog and 1470 at Forêt d Orient. Since then, the staging sites have been
intensively utilized: the number of cranes at Lake Der-Chantecoq was always over
1500 until the end of November, when departures took place, reducing the number
to 270 birds on 1 December. A new influx was observed on 2—3 December and more
than 1000 birds roosted there after the evening of 5 December. Some departures
occurred in mid-December, followed by a few arrivals in the first half of January:
a definitely wintering flock (1380—1395) was recorded since 16 January to 15 Feb-
ruary. The arrival of spring migrants made it difficult to detect the departures from
the wintering grounds, but all wintering cranes were still present on 4 March (fog),
and perhaps until the 9th: the duration of the winter stay of most of the birds was
3 months long, and 4 months for some others. Wintering at Lake Forêt d’Orient was
much reduced, but no less than 150—200 cranes stayed here since the end of December
until first spring arrival in the last days of February.

Such a mass wintering was possible owing to persistent rainy weather in avtumn,
which considerably impeded maize harvesting and ploughing, so that most of the
maize stubbles remained in the field, and provided much food for the cranes.

131

10000

2500

1000

500

250

100

N
a

Figure/5. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1982/83, 1983/84

Moreover, weather was particularly mild. Due to the high number of birds, diurnal
dispersal from roost increased noticeably during winter, up to 15 km when it is usually
only 2—8 km.

A quite amazing event was the passage in central France (Sologne) of several
hundreds of cranes flying north-eastwards on 31 December, and of about 1000 birds

132

TL / a 2
A iF
DA |
LS 7
= BEE 4 a A £ A =
GIA yyy
YY / 7 SAS,
LH, VE
LL /// I
A Sf E
CL DA, À
— — — a
/ DA,
4 07 Ap fp ff,
yy LH
DE DEL, LA / 7
ey LLY, 4 /
ALL AA
AA, f /
LOL Th 27
i fh
SIS
A. el
DE OO CLIENT Ve
1 új Rig TOUR T T î
x 1xılxal ı || u LIVE V VEUX | x XX 1 | I WIV] VIVE!
1 I | | i | | | | | |
oper SA EE > wu EL x NE
PI OA Eri
Sis! = So e lo) SIEHE
OEE Sie SS iene Oe LENS 54
905.2 SHG CS vi
o50°% ers
száma LL VU ZA LL
1982/83 1983/84

flying in the same direction by strong moon-light on 2 January, some 250 km ENE
(Aube): it is uncertain whether they were the same birds.

In total, wintering in France in 1982/83 reached 3500—3550 cranes. This pheno-
menon is more especially noteworthy as the same occurred in East-Germany (400—
500) and in Hungary (2250—3350), simultaneously on the western flyway and on the
eastern one.

10000 on

5 000 ee een | mE
2500-1 i ———
KOOG we ent à

500 e n ala “a

250° aaa ;

ni 4
100 Y
SONS 7

x
DE
=

October *
November
December

January
February

March

—
wo
oo
Je
>
oo
01

Figure/6. Wintering of Common Crane on Lake Der-Chantecog, 1984/85

133

Cold snap 1984/85

The frost which set in January 1985 provided good opportunity for recording
the fidelity of crane to their wintering places, even under very hard weather condition.

Some birds (6 at least) remained in their main haunts of Meuse in Lorraine, out
of 400—450 on 2 January. The Vendean coastal site (Bay of Aiquillon) kept its 8
cranes all over January despite very low temperatures and snow, rather unusual here.
In Landes of Gascony, the 2 sites of Arjuzanx and Captieux remained occupied, the
latter with 935 birds, out of 1295 on 2 January.

The particular case of Champagne

Lake Forét d’Orient was deserted about 7 January (still 150 cranes on 31 De-
cember). The development of roosting was observed very well on Lake Der-Chan-
tecoq.

Gradual frost became of daily occurrence since 28 December, with a strong
snow during the night of 3—4 January. All waters froze during the following night
(— 18°), and the lake itself, unusually low, was almost completely frozen. A second
snow fall occurred on 7 January, with the thickness of ice reaching 10—15 cm.
There was no more open water in the crane area. The most severe frost reached was
on 8—9 January with —18° and —25° (locally —30°). On 13 January, a strong
north-eastern wind formed in many places a compact crust (2—3 cm) on the recovered
snow surface, this latter remaining unfrozen because its very powdery consistence.
The frost on 16—17 January (—20°, —25°) before weather became milder on the
18th. The first above-zero night temperatures were recorded during the nights of
20—21, and thaw set in on 22 January in the shore of the lake. The cold period proper
lasted 16 days, with night temperatures of —5°/—25° (mean — 14.5°).

In this connection, Lake Der-Chantecoq saw during autumn 1984 the largest
crane gathering in its history: 56 consecutive days with more than 1000 birds since
14 November, from which 18 days with more than 4000 and an unprecedented peak
of 9555 cranes on the morning of the 19th. So, 3300 cranes were continuously present
since 17 November. Some departures were widely balanced by new arrivals until
3 January: on that morning, 4220 cranes departed from the roost. Important depar-
tures during 3 days reduced the number of birds to 1300: this number remained almost
unchanged from the 5th (afternoon) to the 8th (morning), despite night temperatures
of —15°/—22° (reaching briefly +6°/-+10° at mid-day).

There were further departures on 8 January: cranes flew directly towards Spain,
because flocks were heard crossing western Pyrenees in the middle of the following
night. Then, las arrival was recorded on 9 January, the coldest day (— 25° during the
night and only —8° during the day), with a relative stability from the 9th to the 13th.
The last important departure occurred on the morning of 13 January with strong
NNE winds: the last cranes flew away at 11.55 hrs, u.t.

The remaining birds seemed to scatter after that date: 126 on 14—15 January,
but only 37 on the 17th, which did not return to the roosting site for 3 days, staying
in “their” maize stubble when weather grew considerably milder. They reappeared
at the roost on the evening of 20 January. On 24 January, 132 cranes were present,
of which curiously there was a flock of 126.

Some very gradual arrivals raised the number of cranes to 200 on 9 February:
it should be noted that a flock of 80 birds was seen flying south-westwards in the
afternoon of 23 January, 20 km NE of the lake.

134

A second period of pronounced frost (—5°/—13°) from 12 to 23 February
induced no movement, except a little increase (233 on the evening of 20 February,
322 on the 22th). The first arrival of migrants at the site was recorded on 28 February
(+450) and especially on 2 March (+2100).

Some similarities between cranes and wintering Sea Fagles have been recorded,
such as the particular behaviour of cranes flying with feet folded up among the central
feathers when there is a strong frost.

Age-ratio

Some observations have been made about wintering flock composition in Cham-
pagne:
— 1976/77: 9 young out of 35 birds (both 2 places) = 25.71%;
— 1977/78: 5 young out of 12 birds (Der-Chantecog) = 41.67%, non-significant
on account of the very low sample size;
— 1979/80: 7 young out of 44 birds (Der-Chantecog) = 15.91%;

1982 24,23 2 220 26,67 1125 | 1982/83
1983 15,53 2164 13,81 391 | 1983/84
1984 16,67 15 663 16,67 48 | 1984/85

— 1982/83: 300 young out of 1125 birds (both 2 places) = 26.67%;
— 1983/84: 54 young out of 391 birds (both 2 places) = 13.81%;
— 1984/85: 8 young out of 44 birds (Der-Chantecog) = 16.67%.
The respective values of age-ratio during autumn passage and wintering seem to
be fairly similar in this area.
Author’s address:
Christian Riols
French Crane Working Group
Chatillon sur Broué
F—51 290 Saint Remy en Bouzemont
France

References

Blanchon, R. (1983): Migration de la Grue cendrée (Grus grus L.) dans le Nord-Ouest du Massif
Central. Le Grand-Duc. 23:3—12.

Blondel, J-—Isenmann, P. (1981): Guide des oiseaux de Camarque. Neuchätel—Paris: Delachaux—
Niestlé. 344 p.

Loison, L. (1978): Hivernage d’une Grue cendrée en baie du Mont Saint—Michel pendant l’hiver
1977—1978. Le Cormoran. 19—20. (3) 39—43.

Loison, L. (1980): La Grue cendrée en Normandie. Le Cormoran. 22. (4) 142—145.

Salvi, A. (1984) : La Grue cendrée (Grus grus) en Lorraine. Analyse des observations hivernales de
1967 a 1984. Ciconia. 8. (1) 1—24. Viain, P. (1983): Observations de Grues cendrées (Grus
grus) en Franche-Comté depuis 1975. Falco. 18:53—59.

135

A daru telelése Franciaországban

Christian Riols
Franciaorszäg

Az 1970-es évek elejétől kezdve számos változás történt a darvak franciaországi teleleset ille-
tően. Ezek részben a tengeri termesztés növekedésével, részben két nagy mesterséges tározó építésé-
vel magyarázhatóak. Korábban csak szórványos áttelelést tapasztaltak, ezek gyakorisága a hetvenes
években és az 1980-as évek elején nőtt meg. Rendszeresen áttelelő darvak az ország két területén
fordulnak elő, a Forét d’Orient és a Der-Chantecog tavakon Wet Champagne-ban és az ország dél-
nyugati részén levő mocsarakban. Az utóbbi helyen nagyfokú a madarak zavarása, főként a vadászok
által. Az 1981/82-es télen nagyszámú daru telelt át, amelyeket vonulásuk során orkánszerű vihar
kényszerített útjuk megszakítására. Többévi megfigyelések szerint az áttelelő csapatokban a fiatalok
aránya 13—26%.

136

DEMOGRAPHIC PARAMETERS OF THE COMMON
CRANE (GRUS G. GRUS) POPULATION WINTERING IN IBERIA

Javier A. Alonso—Juan C. Alonso
Spain

Introduction

Studies on demography of wild animal populations are of fundamental interest
in order to try to track their dynamics, to predict their short- and mid-term trends,
and to develop management programs for endangered species. Particularly in cranes,
little is known about the dynamics and structure of their populations, in spite of their
being a group of birds that has been object of numerous studies and conservation
efforts during the last years (see revision in Johnsgard, 1983). Nevertheless, certain
parameters like age-ratio and brood size, which can be best determined by field
observations at some wintering areas where these species form large aggregations,
may provide important information on the annual recruitment rate of the populations
and the average success of the breeding pair. Other studies on the Common Crane
(Grus grus) (Fernandez et al., 1980; Sterbetz, 1986; Swanberg, 1981), as well as on
other crane species (Blackman, 1971; Buller, 1976; Crete—Grewe, 1982; Drewien,
1973; Flint—Kistchinski, 1981; Herter, 1982; Konrad, 1981; Lewis, 1974; Libbert,
1969; Lovvorn—Kirkpatrick, 1982; Nishida, 1981; Sauey, 1976; Walkinshaw, 1973)
give information on these parameters, but certain methodological problems discussed
below make comparisons very difficult and sometimes even make it hardly possible
to be sure of some of the conclusions. Thus, only methodologically very strict field
data recorded, if possible, through several consecutive years, are suitable for analysis,
comparison and discussion.

In this paper we give the annual recruitment and average brood size figures
for the Common Crane (Grus g. grus) population of Western Europe during the
years 1979—1985, and discuss the interannual differences observed, and infer from
these parameters and recent literature data on breeding success some tentative results
concerning the structure of the adult population.

Methods

The basic field work consisted in recording (1) the adult: juvenile ratio and (2)
the brood size in the largest possible number of wintering cranes. Sampling was done
at random, including unselectively all flocks as they were found in the field. In the
“adult” category we included all cranes in nonjuvenile plumage, i. e. more than one
year old, while the birds less than one year old were included in the “juvenile” cate-
gory. This was possible due to the relative ease of recognizing juvenile plumaged
birds in winter crane flocks, although in late February—March it is sometimes
really difficult to recognize some juveniles, specially under suboptimal light condi-
tions. Such parameters are only valid and representative of the whole population
if a large number of birds can be aged each season in the same area and at approxi-

137

mately equal conditions. The Laguna de Gallocanta, NE-Spain (40°58’ N, 1°30’ W),
one of the most important wintering and staging areas of the Western Common
Crane population, offered the possibility of recording such data, as a very high
percentage of this population stage at it during both migrations. Excellent visibility
conditions in this flat area facilitated the field work. The major foraging areas were
surveyed by car weekly for two days from October to March each year between 1979
and 1985, except during the spring migrations 1984 and 1985, when the data were
recorded daily. In total we aged over 100 000 cranes, of which only the 84505 aged
during autumn migration — until 31th December —, and early spring migration,
from the date when the first arrivals of flocks from SW until the beginning of the
family breakup, which determines a rise in the percentage of juveniles in the study
area (see Alonso et al., 1984), were analysed in this study. The birds aged during
January were also discarded, as the percentage of juveniles increased then signifi-
cantly with respect to both migratory periods, due probably to the wintering of
relatively more families than subadults, nonbreeders or adults without young in the
study area. The brood size figures were obtained by recording the number of young
for each family recognized as such with complete reliability, i. e. on family groups
clearly indentified as a unit within larger flocks or, better, independent of them. First
we calculated two yearly values for each parameter, percentage of juveniles and
average brood size, one for the autumn, and one for the spring. Both yearly figures
were statistically identical in all years studied, enhancing their reliability and repre-
sentativity, and supporting the idea that the same birds migrate through Gallocanta
in autumn and spring. Therefore, for the purposes of this study they were combined
into one figure for each year and parameter considered.

Results

The percentage of juveniles and brood size figures are given in table 1. In spite
of the small interannual differences, the 1981 values are significantly higher, and the
1983 values significantly lower than most of the other years studied (table 2). The
percentage of juveniles divided by the brood size, and multiplied by two gives the
wintering number of parents of those juveniles per 100 wintering cranes. For example.
for 1979 (see table 1): 12.48% divided by 1.42 and multiplied by 2 is equal to 17.58%.

Table 1.

Annual recruitment, average brood size and percentage of successful breeding adults in the
Common Crane 1979—1984

Year 1979 1980 1981 1982 1983 1984 | Mean

Percent juveniles in population 12.48. 1 12.951, 14.17 | 12.12 | 11:67, 123427512762
No. cranes aged 5890 6508 | 20 301 | 17 991 | 20917| 12 898 | 84 505
Average brood size 1.42 1.33 1.44 1.29 1722 1.33 1.34
No. families identified 45 27 300 382 342 201 1 297
% of total cranes rearing

offspring successfully 17.58 | 19.47 | 19.68 | 18.79 | 19.13 | 18.56 | 18.87
% Cranes in nonjuvenile plumage

rearing offspring successfully 20.09). 22.37 4) 22.93 21.38 N 21.66.17 212177 | 21.60

138

Table 2.

Tests of interannual differences in brood size
( X2-test) and annual recruitment (t-test)

hk Brood size
1979 | 1980 1981 1982 | 1983 1984
1979 | — |
1980 | 0.56 - | |
1981 | 0.04 Je -—
1982 ] 3.16 0.19 15.07*** | —
1983 | 8.19** 1.63 32.64*** | 4,35* — "
1984 | 1.47 0.00 5.89* 0.76 6.99** ==
cal recruitment a
1979 1980 | 1981 1982 1983 | 1984
1979 | — | |
1980 | 0.80 = | |
198177331484 LIZÁT = — | |
1982 | 0.74 1.76 5.91*** | — |
1983 | 1.71 2.79%* |07:58**%: | 1,37 MESS |
1984 \028 !123 | 4.77*** | 0.58 1.85 DE
* p<0.05
#* 9<0.01.
*** p-z0.001.

From this figure, we can calculate the percent of “adult” birds (in nonjuvenile plumage)
that had successfully reared offspring to the next winter that year; in our example,
20.09% of all “adult” cranes.

The percentage of juveniles in the population is a variable that depends on (1) the
number of successfully breeding adults, and (2) their average brood size. Actually,
the percentage of juveniles is positively correlated with (1) (r = 0-63; d. f. = 4, n.s.)
and (2) (r = 0-80; d. f- = 4, p = 0-05) (table 2). Although the data presented
here are of only 6 years and the results of their analysis should therefore be consi-
dered as preliminary, the difference between these correlation coefficients is statis-
tically significant (t = 12-80; p<0-01); these results suggest that the interannual
variations in the percentage of juveniles depend perhaps more on the variations in the
average brood size of successful parents (% variance explained = 100 rî = 64%) than
on the percent of successful breeders itself (% variance explained = 100 ri = 40%).

Discussion

The brood size

Our preliminary data, with average figures for the six years (1979—1984) of,
respectively, 12.62% annual recruitment into the population and 1.34 young reared
per successful breeding pair, indicate that the Common Crane, like other cranes

139

(Johnsgard, 1983) has an extremely low reproductive rate. The small interannual
varlations of the various parameters given suggests, in principle, that this low rep-
roductive rate is probably inherent to the species and associated to its deferred sexual
maturity and low clutch size, rather than dependent upon local variable factors such
as weather conditions, and degrees of local disturbance or predation. This seems
to be, roughly speaking, true but, as discussed below, there are small interannual
variations in the various parameters analysed, that could be really reflecting certain
influences of extrinsic factors, probably variability in weather and breeding habitat
suitability. This can only be tested through detailed studies of the habitat needs of
individually marked cranes during reproduction, and careful analysis of the carrying
capacity of the breeding habitat in Northern Europe.

The greatest constancy is observed in the successfully and unsuccessfully breeding
fractions of the adult population, with coefficients of variation (1000-X) of 4.1% and
1.1% respectively. The coefficient of variation of the average brood size is higher
(5.6%) and closer to the coefficient of variation of the percentage of juveniles (6.3%).
These results, together with the higher correlation of percentage of juveniles with
brood size than with percent of successful parents suggest that the small, but significant
interannual variability in the annual productivity figures is more influenced by the
variations in the raising of one or both young by successful adult pairs than by the
percent of successful adult cranes itself, which is apparently more constant from year
to year. Thus, the raising of one or both young is probably influenced by external
factors, such as weather, food or predation, and seems to be in fact of greatest
importance for the annual recruitment of the population, in contrast to the suggestions
of Miller (1973).

On the structure of the population

Our results indicate that only about one fifth of the nonjuvenile population of
cranes represents successfully breeding pairs, the resting 80% of birds in nonjuvenile
plumage being either immatures, nonbreeders or unsuccessful breeders. As most
of the cranes wintering in Iberia breed in Sweden and other Northwest European
countries (Makatsch, 1970; Glutz et al., 1973; Swanberg, 1986), we calculated an
average breeding success figure from the data available in the literature for those
countries. The average breeding success of 156 Swedish crane pairs was 0.61 young
per breeding pair (Bylin, 1980; Nilsson, 1982; Swanberg, pers. comm.), while the
success of 649 German pairs was 1.09 young per breeding pair (Mewes, 1984; Neu-
mann, 1986). The mean figure for the North-western crane population would then be
0.85 young per breeding pair. This means that, from each 100 cranes of the wintering
population, 14.85 breeding pairs, or 29.69 breeding adults, would rear the 12.62 young
recorded over the last 6 winter seasons in Spain as mean annual recruitment figure
(see data in table 1). As the percent of total cranes rearing offspring successfully is,
on average, 18.87 (table 1), the unsuccessful breeding pairs would be: 29.69 — 18.87
= 10.82 per 100 birds, and the percent of immatures plus nonbreeders would be:
100 — 12.62 — 18.87 — 10.82 = 57.69 birds. These figures and the corresponding
percentages referred to the adult population, are given in table 3. These data would
mean that nonbreeding adults plus immatures amount to 66% of the nonjuvenile
population. Assuming the population to be stable and the sexual maturity to be
acquired, on average, at 3—4 years (Archibald pers. comm.; Johnsgard 1983), most
of these 66% nonjuvenile cranes clearly must be sexually mature birds. Even if we
admit that the real age of first breeding is 4-6 years (Makatsch, 1970; Glutz et al.,
1973), and allowing for some annual mortality, about half of these 66% nonjuvenile
birds would be real adult cranes that could potentially breed but do not in fact do it.

140

Table 3.

Summary of data on the Common Crane population structure,
based on winter field data and literature references on breeding success (see text)

% of nonjuvenile

vimini | of total cranes ee
Juveniles 12.6 | —
Successful breeding adults | 18.9 21.6
Unsuccessful breeding adults 10.8 12.4
Nonbreeding adults plus immatures 57.7 | 66.0

A possible reason for that could be that the population is near the carrying capacity
of the breeding habitat available. The coexistence of numerous nonbreeders and
pairs with high breeding performance fits Brown’s (1968) model well. This model
establishes the exclusion of some individuals from the most suitable habitats and
the existence of nonbreeding adults when the population size is too high for the limited
area available (see also Patterson, 1980). That is, only those pairs settled in optimal
habitats would succeed in breeding. The higher correlation of annual recruitment
of the population with average brood size than with the percent of successful breeders
suggest that good environmental conditions in a given year would benefit relatively
more those pairs that had succeeded in occupying the best territories.

It seems, finally, that the current demographic status of the Western population
of the Common Crane reflects the high pressure exerted upon it by continual deterior-
ation of the breeding habitats of Central and Northern Europe. However, according
to the thesis of higher breeding performance in areas with lower density of breeding
pairs (Perrins, cit. Brown, 1968), the high brood size recorded suggests that at least
a fraction of the population nests in areas with adequate breeding densities. If that
is true, it would at first view be surprising that more pairs didn’t move into these
optimal zones, given the pressure exerted by the habitat upon the population. Pos-
sibly, some density-regulating mechanisms closely linked to territorial behaviour may
also be acting (Brown, 1968; Patterson, 1980). The older birds, which might be in the
best reproductive conditions, would keep a strong territoriality on the best areas,
thus enhancing their breeding performance, while other probably younger birds
occupying suboptimal habitats or submitted to higher density pressures would fail.

Although we suggest that the population wintering in Iberia might be increasing
in certain areas of its breeding range, an appreciable and generalized rise of current
population levels seems unlikely without a reestablishment in the breeding areas
formerly occupied by the species. If the breeding habitat does not deteriorate any
further, the species might maintain its current population level. Finally, some band-
ing would be very desirable, in order to test the hypotheses proposed in this study,
as well as to obtain information on mortality rates, which are fundamental to establish
a definitive demographic model of the population.

Acknowledgements

Part of the field data were obtained and some of the ideas discussed with J. P.
Veiga. The CAICYT—CSIC Project No. 22107—01, the Direcciön General de Medio
Ambiente (MOPU) and the ECPMDMB (ICBP) provided financial support during
the field work.

141

Summary

The percentage of juveniles and the average brood size of wintering Common
Cranes (Grus g. grus) were recorded at Laguna de Gallocanta, NE Spain from Oc-
tober 1979 to March 1985. The yearly means for percentage of juveniles varied bet-
ween 11.67% and 14.17%, and the yearly figures for average brood size, between
1.22 and 1.44 young per successful breeding pair. The figures for these six years
suggest that the interannual variations in the annual recruitment of young into the
population depend more on the variations in the average brood size of successful
parents than on the percent of successful breeders itself. This preliminary result and
the percentages of successful and unsuccessful breeders, nonbreeders and immatures
deduced from the percentage of juveniles and brood size figures, suggest that the
West-European population of Common Cranes is near the carrying capacity of the
habitat available for suitable breeding.

Author’s address:

Javier A. Alonso

Dep. de Zoologia (Vertebrados)
Facultad de Biologia
Universidad Complutense
E—28 040 Madrid

España

Juan C. Alonso

Museo Nacional de Ciencias Nat.
Csic, José Gutiérrez Abascal 2
E—28 006 Madrid

España

References

Alonso, J. C.—Veiga, J. P—Alonso, J. A. (1984): Familienauflösung und Abzug aus dem Winter-
quartier beim Kranich (Grus grus). J. Orn. 125:69—74.

Blackman, J. G. (1971): Sex determination of Australian cranes (Gruidae). Queensland J. Agr.
Anim. Sci. 28 :281—286.

Brown, J. L. (1968) : Territorial behaviour and population regulation in birds. Wilson Bull. 81 :293—
329.

Buller, R. J. (1976): Recent studies of age ratios of Sandhill Cranes in the Central Flyway. In:
Lewis, J. C. (ed.): Proceedings of the International Crane Workshop. Stillwater, Oklahoma
State University Print. Dept. 1973. pp. 78—85.

Bylin, K. (1980): Tranans (Grus grus) uppträdande under häckningstiden. Var Fagelvärld, 39:15—
19.

Crete, R. A—Grewe, A. H. (1982): Greater Sandhill Cranes of Burnett County Wisconsin. In:
Lewis, J. C. (ed.): Proceedings 1981 Crane Workshop. Tavernier, Fla. National Audubon
Society. pp. 281—287.

Drewien, R. C. (1973): Ecology of Rocky Mountain greater sandhill cranes. Ph. D. dissertation.
Univ. Idaho, Moscow.

Flint, V. E—Kistchinski, A. A. (1981): The Siberian crane in Yakutia. In: Lewis, J. C.—Masatomi,
H. (Eds.): Crane Research Around the World. Proc, Int, Crane Symp., Sapporo, 1980. Int.
Crane Found., Baraboo, Wisconsin. pp. 136—146.

Glutz, U.—Bauer, K —Bezzel, E. (1973): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Band 5. Akademische
Verlagsgesellschaft, Frankfurt.

Herter, D. R. (1982): Staging of Sandhill Cranes on the Eastern Cooper River delta, Alaska. In:

142

Lewis, J. C. (Ed.): Proceedings 1981 Crane Workshop. Tavernier, Fla. National Audubon
Society. pp. 273—280.

Johnsgard, P. A. (1983): Cranes of the World. Croom Helm, London.

Konrad, P. M. (1981): Status and ecology of the Wattled Crane in Africa. In: Lewis, J. C.—Masa-
tomi, H. (eds.): Crane Research Around the World. Proc. Int. Crane Symp., Sapporo, 1980.
Int. Crane Found., Baraboo, Wisconsin. pp. 220—237.

Lewis, J. C. (1974): Ecology of the Sandhill Cranes in the South-eastern Central Flyway. Ph. D.
dissertation. Oklahoma State Univ., Sillwater.

Libbert, W. (1969): Über das Verhalten der Kraniche (Grus grus) auf Rast- und Sammelplätzen.
Beitr. Vogelk. 14:388—405.

Lovvorn, J. R—Kirkpatrick, C. M. (1982): Recruitment and socially specific flocking tendencies of
eastern Sandhill Cranes. Wilson Bull. 94 :313—321.

Makatsch, W. (1970): Der Kranich. A. Ziemsen Verlag, Wittemberg—Lutherstadt.

Mewes, W. (1984): Gefährdete Tierarten. Im Auftrag der B. A. G.

Miller, R. S. (1973): The brood size of Cranes. Wilson Bull. 85:436—441.

Neumann, T. (1986): Breeding cranes in the Federal Republic of Germany. Aquila, 93.

Nilsson, S. G. (1982): Differences in the breeding success of the Common Crane (Grus grus) bet-
ween south and central Sweden. J. Orn. 123:93—95.

Nishida, S. (1981): Wintering life of cranes in Kagoshima and Yamaguchi prefectures, Japan. In:,
Lewis, J. C—Masatomi, H. (eds.): Crane Research Around the World. Proc. Int. Crane Symp.
Sapporo, 1980. Int. Crane Found., Baraboo, Wisconsin. pp. 52—60.

Patterson, I. S. (1980) : Territorial behaviour and the limitation of population density. Ardea. 68 : 53—
62.

Sauey, R. T. (1976): The behavior of Siberian Cranes wintering in India. In: Lewis, J. C. (ed.):
Proceedings Int. Crane Workshop. 1973. Stillwater, Oklahoma State Univ. Print. Dept. pp.
326—342.

Sterbetz, I. (1987): Ratio of juvenile cranes in resting places. Aquila. 93—94.

Swanberg, P. O. (1981): Notes on the population of Common Crane in Scandinavia and Finland:
a preliminary survey. In: Lewis, J. C—Masatomi, H. (eds.) : Crane Research Around the World.
Proc. Int. Crane Symp., Sapporo, 1980. Int. Crane Found., Baraboo, Wisconsin. pp. 184—
185.

Swanberg, P. O. (1986): Migration routes of Swedish cranes. Aquila. 93.

Walkinshaw, L. H. (1973): Cranes of the World. Winchester Press, New York.

rer

A daru (Grus g. grus) Iberiäban telelő populációjának
demográfiai jellemzői

Javier A. Alonso—Juan C. Alonso
Spanyolország

Az északkelet-spanyolországi Laguna de Gallocanta térségében telelő daru- (Grus g. grus)
csapatokban a fiatalok arányát és az átlagos fészekaljszámát vizsgáltuk 1979 októbere és 1985 már-
ciusa között. A fiatalok évenkénti aránya 11,67 és 14,17% között változott; az átlagos fészekaljszám
1,22 és 1,449 között alakult. Az adatokból arra következtethetünk, hogy a populáció évi szaporula-
tának változásai inkább a sikeresen költő szülők átlagos fészekaljszámán — és nem a sikeresen költő
felnőtt madarak arányától — függ. Ez az eredmény, valamint a fiatalok százalékos aránya és a
fészekaljadatokból következtetett százalékos arányok (amelyek a sikeresen és a sikertelenül költő,
valamint abban az évben nem költő madarakra, a még nem ivarérett példányokra vonatkoznak)
arra engednek következtetni, hogy a közönséges nyugat-európai populáció szintje közel áll a rendel-
kezésre álló költésre alkalmas élőhely eltartóképességéhez.

143

Li: (iene
rey fi 4 4
aa Ty À i j u M
Di mir heb RT eh LEU K { elé sii hatte Ma
INS EN A Tan Hea Art ita | sé Par
x ty se bey u. an? 4 i ¥ m di Y

DIR Wy fe ) w & nia pi
à "i, ei tinny Qu L mye, gt

! gdcuay tions
PET *

pon | LI PULLS a D MT van
Mo él ing Al (jé «y lara i, (neu der 9, ul WAR Merwe Ri

i, ATT il je {pike ge mb ì fag

" kél Vie | 14 con
DI gv; NT tane: illy range da de cotta, À Ra AA mars
Mira "nen Fu mA ihe GNI does ne ee 46.21 hend Pol
fi aan est doni AR TAN NE RT du ws te Mi sha veri lo
N it (a er TU Ser A ied stor Kun # EE h Ala

pa a

aes YA alieni 99 A « Ma rad oh |
se wa editti berlines wh étre Beth: FUIT ot Me
a ‘ ne ii agli ande PILATO nta apr vedo lr cl

da ns CE
ui DIET = pito Fuga: si i

PUBLIC AWARENESS AND CRANE PROTECTION

Carl-Albrecht von Treuenfels
Federal Republic of Germany

In addition to all of the scientific interest our meeting and the different papers
on breeding, migration and history etc. has generated, we have the goal addressing
some new aspects on conservation. I want to contribute a few suggestions as to how
we can make our subject “cranes” and especially the ideas about the protection of
these wonderful birds more interesting for the public. On a long term — I think we
all are aware of the fact that we only can save the cranes with public, which also means
with political, support.

This problem, of course, concerns all birds and all other kind of wildlife. In West
Germany we have realized that the crane, our Grus grus, is a wonderful and very
special “leading figure” in nature conservation, and that we can focus a great deal of
interest on nature and its protection with the help of this bird. The crane’s size, its
call, its manner of living in pairs, the long-distance migration between continents,
the return in springtime, its marvellous flight in formation, the clandestine breeding
in remote areas — all these factors make the crane an attractive species of bird even
for people not interested in birds. The crane is not only of interest for nature enthusiasts
and ornithologists, it is also of interest for journalists and advertising people.

You can find a good example in your files. Lufthansa, the German airline, is
doing a lot of public relations work with the crane, although their symbol since 1926
is a “phantasy bird”, which is a designer’s Hybrid between crane and heron. However,
Lufthansa has decided many years ago that this bird should be a crane. When Luft-
hansa learned years ago that “their bird” was endangered in West Germany due to
loss of habitat, Lufthansa’s PR-staff decided to work together with Conservationists
to help the bird and generate discussion about the problem. As a consequence, Luft-
hansa contributed funds for the purchase of some swamps and wetlands, they spon-
sored books on nature conservation and disseminated information about the crane.

Today, Lufthansa is a well-known factor in crane conservation, and as George
Archibald can confirm, they also help with international transportation of cranes and
those people who care for the birds.

We have heard from George that even the most important political figure in
China came to visit a crane reserve, where it was helpful to be able to show him some
semi-tame birds. Those who have been to Japan probably have not only seen the
gatherings of white-naped and hooded cranes in the south near Izumi and of the red
crowned cranes on Hokkaido, but also the gatherings of hundreds of people attrac-
ted to the winter feeding places.

Thousands of people gather each spring at Lake Nornborga to observe the cra-
nes who are also the subject of newspaper, radio and television reporters. In Germany,
we are considering the construction of an observation-tower near the traditional bree-
ding and feeding place of some crane pairs so that more people can observe the birds

145

without disturbing them. We have heard about the large roosting areas in France
and Spain and believe observation and information-towers in those areas would help
generate public awareness of cranes and their need for protection.

The media in the USA pays a great deal of attention to the migration of whoo-
ping cranes from their breeding grounds in Wood Buffalo National Park in Canada
to their winter area at Arkansas, Texas, on the Gulf of Mexico.

I could give you more examples but you are probably better aware of them than
I myself. Therefore, let me concentrate with a few sentences on our work in Germany.
Thomas Neumann presented the crane and wetland project of WWF-Germany to
you. Thanks to him, this is not only the oldest national WWF-project in our country
(in the meantime we have more than ten similar projects) but also the most successful
one. That is not only because he is an excellent ornothologist but also a good politi-
cian and an experienced PR-man.

We have used the crane as an eye-catcher in several brochures, in advertising
campaigns and on posters. We realized that the crane always brings an excellent feed-
back. Not only the response and the flow of coupons were good; with a crane you also
can wake up politicians and so-called decision makers much faster than with a frog,
a butterfly or a rare plant, if you want to save a swamp or some grassland. Politicians
and people working in the administration normally react on media rather intensively.

To get such a result we have built up the crane as a very sensible, rare living being
and as an important bio-indicator in our endangered nature. We try to “sell” to the
public that it is to the advantage of all of us if everybody can observe this largest bird
in Germany. The “save-the-crane-story” sells itself in West Germany because we
still have only very few. Of course, it is more difficult to do so in countries where the
bird is still as numerous as is the case in Sweden, for example.

In Great Britain, though, the crane story by John Buxton — which is really a
fantastic story — could do a lot for the protection of these birds in the whole area, es-
pecially if the story is set up in the right journalistic or even adversiting manner. But
as we were told that too much interest by the ornithologists is not even good. The
protection of the land against human invasion as we practice it in Germany with sign
and guards, will have to be organized before you try to get some help against drainage,
spraying, cultivating etc. by public awareness.

If we succeed to get more of this public awareness for the cranes we will get more
interest in nature conservation in general. It would be important for the breeding
areas as well as for the countries where our birds have their wintering places. Spain,
for example. If you can build up the crane as a very special animal with all the inter-
national focus on it and if you can make clear that it is not only the hobby of some
crazy birdwatchers (and as we can see, the International Crane Foundation and the
so-called ambassador of Cranes, George Archibald, are working hard in this direc-
tion), then it will be more unlikely that people who are not knowledgeable about
wildlife, will harm these birds.

Not only all kinds of organisations could support such efforts. As the example
of Lufthansa shows there are more ways which can be taken. Japan Air Lines, for
instance, also has the Crane as a symbol. There are big manufacturers of industrial
cranes. Breweries like to engage themselves in nature conservation. In Germany
we will soon have a new magazine called “Kranich” (Crane), and the editor wants to
support the crane protection (but we have to wait and see if this ambitious project
will be successful).

These are only a few examples. With some phantasy one can organize quite a
lot of new activities for better information of the public and maybe, for some funds

146

to be raised to purchase land, to build up more protection and to influence people
in the right way. Let us see what we can add to this subject when we — hopefully —

meet in China in 1987.
Author’s address:

Carl-Albrecht von Treuenfels
D-2411 Neu-Horst
BRD

Tömegtäjekoztatäs és daruvédelem

Carl-Albert von Treuenfels
Német Szövetségi Köztársaság

A tudományos értékű vizsgálatok és természetvédelmi intézkedések mellett a nagyközönség
is sokat tehet a darvak védelmében. A tömegek e célú mozgósítására a tömegtájékoztatási eszközök
megfelelő bevetése szükséges. Egyik jó példa erre a munkára a Lufthansa légitársaság, amelynek
szimbóluma egy stilizált daru, és reklám- és propagandacélból a vállalat sok segítséget nyújt a daru-
védelemhez. A természetvédelem iránt nem fogékony embereket is megmozgatja egy olyan érzelme-
ket kiváltó madár, mint a daru, s így rá lehet őket vezetni az élőhely megóvására is.

147

le h i VA

Ce Äh de are traine u bte pioli Ania ont To he tera el

More cl pl A aa palle vl
uu de API, | 4 TON pri $ 994 Sl NY

re voi EM Hi as aa Ana b gti n° MAI LONGUE

MIRA pe ANS Tiber Pa id 1 PAT ir | Lu MNT OT EN CA SR

Eu n put rm A
Atay my VIA HOCH |
(} ATI N Mi TT à n WIR
LS OR Tirza cu E NO RER te ee Na left ONE ile Ag) Ban
AAN: DT en, periti SA VER Di ii A y e Par retry,

PEN, fv LA ori PA LE i
HA un a a AN ered SOT

pd ors ui ity eee

FU, SRA dr lu pedate à

Don Chat útvon wily mi WA UTET e, Sa “a Ti
LL er

Br ER er run BA munie Ian pari ur,

Ha # he Morte a OR e
o we Ad side Me: hátsó Pals dul ona
inni 1 ahah Pela aie Vi do as

Lies i tet ru)
du it ENT"
à Mt ME HELEN L i pi i si qe dr ' it
DI N NV ah hy
et ng ri barony ene ON Beh di
sato EI 8 da tap ele ee pai aw «is ye 2” qm an bit un d'hier
i Cam be PH hy" sl. ah” oi I
ati for ply very Tine | ia Whi. Bo eK laut in id &
bard fi ARD da a che hye hr Get, Gor el
is May hot area, Sn a Lost RI un? veces Puta
> Aus tab We vid po he ini Fe tonne pr eo ház i
yore LAURE ETS BUI u re AN RT AI A ore i i mores
cupa ae Ln Mat Vidia Dh A e aa Ana tp lal Be
(OE parer ige jég MAR OMAN EEE En Min ee
all a tt D ni a rt ou vi tty ben tt apt gi

Lcd mg afro dir EN ne

Role: habite dm tation dre sven RI cado ne Spontini CN
"noe APM nd Toi (hate Apo > motan waar DARAI: Guest: ca Nor be
RE dos ar tart TTS U ET Eee ur Zn we
ein A tH LP as ESC he 4: Bol nes he ÓÓ
es ee Ai CO a Dec! AE Can ing
| ER nié dub cé Eté ur A sian DURANT bey
ee AL Ta noe. det CARTES le Pi ary DNS an
APM ‘PA Aulas ara tar | ,
Ps cut AI ol yond ei dent tz Como Men A
ae go hip hare a niece hips while Eu Jig (hha Jee A
REN, Kind: Di CE CT A ee in dre ARS Ole
he L'ORIENT | Cala dope far en Vert rte
LRO Haba ra RES nie A PAT TER e th
ta io niet ne as w wur fuer i yn

ne ’

MR |

‘ de: ur Hi

u f ei PASINI udn Ai pula eis saga
MF Be a de is wd ee

CRANE (GRUS GRUS) MIGRATION IN FINLAND

J. Rinne
Finland

Introduction

The crane migration has been extensively studied in the surroundings of Helsinki.
In the sping, the cranes lose height when they have to cross the Gulf of Finland. Usu-
ally the migration takes place during a period of a few days only. In the autumn the
cranes leave the coast at greater heights than when arriving in the spring. The autum-
nal migration period lasts about two months. Thus the crane migration of the spring
is easy to observe: the cranesarrive in a few days and fly low. Therefore study of
the migration has traditionally been concentrated on the spring migration.

In this paper, only the spring migration will be discussed. The details of the
migration are given in terms of the main route passing close to Helsinki. Then, some
comments will be made on the cranes of western Finland. Finally, a general descrip-
tion will be given. The exceptional year 1981 will be mentioned.

The extensive literature concerning the migration observations in Finland
will not be given. Most of the main papers are given in Rinne (1972, 1983).

The migration on the main route

The main route passes to the west of Helsinki, about 15 kms from the city. The
migration can be said to be rather regular. Nearly all of the birds are seen between
April 15th—May 2nd, mostly from April 25—30th. The migration begins sharply
at 10.45 (8.45 GMT), i.e. 6 hours after sunrise. No night observations are known from
the spring time. The main migration route is often within a band of approx. 10 kms.
As an extreme case in 1959, 4000 cranes were observed on 26th April. No other
observations are known from that spring.

Of course the migration never follows precisely the average description. There
are cases of early morning migrations. Rather often the migration begins frist in
the afternoon. Some migrations at very high altitudes have also been observed.

The yearly numbers vary to a considerable extent. Small spring numbers are
explained by assuming that the migration has passed the observational network with-
out having been seen. There may have been days or locations without observes.
It is obvious that sometimes the flight altitude can be very great. Sometimes migra-
tions above a fog layer have been observed. It is possible that the migration can occur
above clouds.

The maximum number of the cranes can be derived from the observations. In
the surroundings of Helsinki, this figure is between 6000 and 7000.

The migration is depends on weather to a great extent. The main factors are
temperature and wind. The relationship between these and the migration could be
given as rules derived from observations. These rules were tested in 1971 by an attempt
to forecast the actual day’s migration. There was a reasonable success.

149

Migration is sensitive to the wind. In days with a strong westernly (easternly)
wind component the main route can deviate over 30 kms eastward (westward) from
the mean line. More precisely, the deviation is 7 km for an east-west component
of 1 m/s.

The Helsinki migration is described in detail in Rinne (1972).

The western population

Another route is found some 100 kms west of Helsinki, somewhere between
Hanko and Turku. A new feature is that these cranes are interpreted as forming an-
other population. In addition to the separation in space there is a separation in time.
The migration occurs mainly during the first half of April. Thus the main migration
there happens before the beginning of the main movement on the Helsinki route. As
an extreme case, 300 cranes were observed on a return migration on 6th April, 1981,
i.e. at a time when only occasional cranes were observed in the Helsinki area.

Migration in Finland

The main direction is north. Thus at Tampere, which is located some 200 kms
north of Helsinki, the observations seem to be correlated with those in Helsinki.
The observations are often made during the afternoon, i. e., some hours later than
in Helsinki.

The birds seem to fly directly to the nesting areas because no stages like the
Matsalu Bay in Estonia are known.

Along the western coast the migration is weak. Some cranes have been observed
to continue to the Swedish side of the Gulf of Botnia.

It is must be noted, however, that apart from this there is no migration from Fin-
land to Sweden or vice versa.

There is some sporadic migration in May. It is believed that these birds do not
nest eventually.

Migration over the eastern part of the country seems to be rather weak.

It is estimated that during normal springs the population sizes are as follows:

Western cranes 3 700
Helsinki cranes 6 300
Fastern Finland 2 500
May migration 1000

13 500

These figures include the non-nesting birds as well. Thus the size of the breeding
population is 6000 pairs or less. The estimate is not accurate. However, the total
sum of 13 500 cranes does not differ very much from the estimates of other authors.

150

Spring 1981

In spring 1981, the migrating populations were estimated to be as follows:
Western cranes 5 200
Helsinki cranes 12 800
Eastern Finland 2 500
May cranes 1 000

21 500

There exists no explanation of these exceptional masses. The number of cranes

in Helsinki has always been less than 6500 ind.
The estimation of the bird numbers of 1981 in comparison to normal springs is

given in Rinne (1983).

Author’s address:
J. Rinne
Sf — 02 430 Masala
Suomi

References

Rinne, J. (1972): Der Frühjahrszug des Kranichs (Grus grus) in der Umgebung von Helsinki in
den Jahren 1950—1969 (with an English abstract). — Ornis Fennica. 51:155—182.

Rinne, J. (1983): Liian monte kurkea kevätmuutolla 1981 (with an English summary: Abnormally
intense crane migration during spring 1981). — Lintumies. 18 :99—106.

A daru (Grus grus) vonuläsa Finnorszägban

J. Rinne

Finnorszäg

Finnországban a darvak vonulása két útvonal mentén történik, a fő útvonal Helsinkitöl mint-
egy 15 km-re keletre esik. A tavaszi vonulás április közepétől május végéig tart, és általában 6 órával
napfelkelte után érkeznek meg dél felől. A tavaszi vonulás során 6000—7000 daru vonul el ezen az
útvonalon. A vonulás erősen függ az időjárástól, és különösen a keleti (nyugati) szél módosíthatja
az útvonalat, akár 30 km-rel is. A kevésbé jelentős nyugati útvonal Helsinkitől mintegy 100 km-re
húzódik, és jóval kevesebb madár vonul erre. Átlagos időjárású tavasszal kb. 13 500 daru vonul
Finnországban, ez alapján a fészkelő párok száma kb. 6000.

151

A Kit il jt NT) i HN avy ies a mm qui: ti, a à when RN... u ay
| a eae eet NN PA Roue ge MESA aR rin 90 Hoare ey bar An RP UE Yen
| pr? ins en TRAURIG: PR do Vera NE PLUS UE DE
May QU tatin ov vette Al
| ‘iw 44 oe) lari ima NR ue chen ae OO LA la, nna ideal
Mie rect uvam
CN) rs N |
i ar | Ke CU Pal ve gt EN , >

t
IR 1

mani ei tát soi pans iti of CE ankam

pi
min misi A. pane ponti ye UE HAT ANA 90 gran tm Li ns Pen d
6 ip a se a ss an a AEE Jen rc Py bot ad vai En 2 }
n papi, rata fv vita ty i |
er br. ag Pag ign hu 4 gi a a wane en Ae FAN

+10: dr PA uh, Di
N Wat Vine fy! ET WED N ithe We Ee EU CR a thal uf r
Wie #4 dans Got lt tb SI RUE: on vu Eo HAN (ig wi aan

aa ur

Matin ain.»

ui Ay rt datent Aa PR
peri it arène RU AI N ppi

a dote miri) LR). LAN ta. Mei |
es Hain. ki, | Ae serata + LOI anne pe e nur 2 wy
Vive tie die BA Ry Caries tb Bali, N" Decano DE ‘MAD

Da
sw i
| alto: (anny, Berl) EMA dat Ve
vi vegan dé ube Bada oy id Ot tanh di Paid | à
Klima Outed: ferne, Mair: rn vét Cite aes MAT to
don pn PR) va Cal
| ol iy oli infil a A ee
i Lab te ' LL Fi M

u |

A
fd

\ , N i ei cia dogatiA pri tu PR dda
Aa mig Lù DU di Me

a Hú tH: h
nia ja the no ftt gi Kine, NY er VS ihe tt
ae 4 h ay me fe; 4 pats, Heng
Pa CS nals prion prep Bite ais ern que HEAR §
Dar ao he; | ryt hi hale
i i My ANI IVI pi ni ie LM
ta I en pen TNT | fi
1174 MER UE dita i Mila
COM | MALI Ly
È j } | } u an AVI N i i HU ia
di | 4 i | ò Valle a un
Va m I A = | Ù à |
ac, N
Da eu ti i AM | i er LE
d Supe Hy tla ¢ NAS TENTE
LL 7,3 AC IR Ta

4 REKEN. AN

| is 2 hr ae jis Pi poi
i liés ic TARR Me ero
a a o N 7 74 I} fu 4 ri "YI AD AU a BEN:

STAGING AND SUMMERING OF CRANES (GRUS GRUS)
IN THE HORTOBÄGY IN 1975—1985

Dr. Gábor Kovács
Hungary

Introduction

The Hortobágy is justifiedly famous for the masses of birds which stop there on
their migration, and the area is an important stage for cranes (Grus grus) as well.
Many observations concerning cranes may be found in the literature of the past 60—70
years. This study focuses on the data of the past 11 years and will only mention briefly
the previous publications.

In the compilation of this report I received invaluable assistance from István
Fintha, nature conservation warden of the Hortobägy National Park, who placed
at my disposal his observations on cranes made in the northern and north-eastern
parts of the Hortobägy. I wish to express my sincere gratitude to him. I am also
grateful to Mihály Bodnár, nature conservation ranger, who made his 1985 summer
observations available to me.

Brief review of the period 1915—1975

Especially the data of G. Szomjas (1917) and L. Szomjas (1924, 1934) are of inte-
rest. These publications gave not only the observations concerning mass migration
(sometimes in the order of several thousand) but also the localities frequented by
cranes in summer (Borsös, Zäm) and the number of summering birds (max. 50—60).

S. Németh (1934) reported on 17 cranes observed on 22 June, 1933, indicating
summering.

J. Nagy (1934) counted 2 500 cranes during the october migration (1933) and on
the basis of this figure, estimated the total number of cranes passing over the area
as 50 000, clearly an exaggeration.

L. Nagy (1950) counted 320 resident individuals in the dry summer of 1946,
which roosted in the dry bed of the Hortobägyi-halasté (fishpond).

Köver (1954) reported similar observations from 1948. Besides the Hortobägyi-
halast6, the water reservoir at Borzas was also used as a roost site.

Söregi’s (1955) observation one year later, from october 1949, mentions 1000
specimens of cranes from the south-eastern part of the Hortobägy (Szelencés, Kösely-
szeg, Agota).

Keve (1955) saw 20—25 cranes on 15 July, 1951 in the Kunkäpolnäs-swamps, and
6 summering birds near Nagyivan on 19 July, 1952.

From the 1960s, the observations of B. Kovács (1965) are of interest, who noted
summering flocks of 20—30 cranes in the years 1962—1964.

Sterbetz (1974), in his detailed study of the cranes in the Carpathian-Basin, analy-
sed the data from the Hortobägy, and besides the above references cites the obser-
vation made by Schmidt and Pätkai in May 1965, of a moulting crane unable to fly.

153

Fintha (1976) observed a migrating flock of 503 cranes in October, 1973 at Mäta-
puszta.

In the following the observations of cranes made between 1975 and 1985 in the
Hortobägy will be related, wherever necessary referring to data collected in the Bihar
region (Konyär, Hosszüpälyi).

Spring migration

In the study period spring arrival of the cranes was between 2 March and 4 April,
but within this range most observations were made in the second half of March:

1975—02.03 1979—29.03 1983—28.03
1976—19.03 1980—19.03 1984— 29.03
1977—20.03 1981—22.03 1985—04.04
1978—26.03 1982—18.03

Spring migration is a rather rapid event. The number of cranes observed on the
first day may be very large, several hundred cranes. Migration peaks in a few days
and by the middle of April only a few sporadic smaller groups may be seen. The
cranes seen in May probably stay on to spend the summer here.

Depending on the date of first arrival, migration peak occurs in the last 10 days
of March, or the first 10 days of April.

Staging, feeding cranes are rarely observed during spring migration in the Hor-
tobägy. Usually the cranes pass over the area at high altitude in several successive
waves towards the north and north-west. The data indicate that there are two flyways
in the western and east-central parts of the Hortobägy:

1. The direction from Karcag—Kunmadarasi-puszta—Nagyivani-puszta and

Zam—Parajos—Ohat and Egyek—Tiszacsege.
2. From Agota—Borzas and Szelencés—Pentezug—Mata—Darassa—Bagota.
Occasionally smaller groups may be observed straggling away from the main
direction (in the environs of Angyalhaza, Alomzug, Köselyszeg, Balmazújváros
Tiszaigar and Tiszafüred).

The largest number of cranes observed on any single day was on 4 April, 1985,
when at Borzas, and on the Kunmadarasi- and Nagyivani-pusztas I observed a total
of 3000 specimens. During the 1980s there were several instances of 1500—2000 cra-
nes migrating over the area in a single day (1981, 1982).

Summer observation, summering

As I mentioned in the literature review, for many decades the Hortobagy has
been noted for the presence of smaller or larger summering crane flocks. During the
period of this study, it was only in the last 4 years that summering has become as
regular phenomenom.

Practically there are no summer records from the middle of the 1960s to 1974.
In 1975 7. Fintha observed cranes at Kondas-fenék, and then in July, 1977 at Fekete-rét.

In 1982 cranes appeared in summer at Nagyiväni-puszta and Zam, and in the
months of June, July and August in 1983 at Angyalhäza and Agota. That year I also
observed cranes at Konyäri-Söstö in the Bihar region in August (G. Koväcs, 1984c).
In 1984 there were summering cranes at Borzas, Szelencés, Kunmadarasi-puszta,

154

Hortobägyi-halastö and Nagyiväni-puszta (G. Koväcs, 1984d). In 1985 summering
cranes were observed at Bagota and the Kunmadarasi- and Nagyiväni-pusztas.

Below is a table of the summer records of cranes, with the names of the areas
and the number of cranes involved:

1982 1983 1984 1985
Angyalhäza -- 2 — —
Agota —— 14 — —
Bagota _ - = 11
Bihar region = 4 — —
Borzas —- —- 22 1
Hortobágyi-halastó —- == 5 ==
Kunmadarasi-puszta - —— 2 8
Nagyiväni-puszta, Zäm 4 2 12 18
Szelencés = = 6 =

The above localities are the summer locations of the cranes, which, however,
rarely spend all their time in a single location. There is a certain circadian rhythm of
movement within each locality. They feed mainly in short or low sodic grassland or
fields. As opposed to the cranes on migration, they are attracted to artificially flooded
fields, pastures and tussocky wet meadows. They often visit arable field (alfalfa, wheat
stubble), at such times the cranes return to the sodic grassland only to drink and to
roost.

Summer records are from the following habitat types (plant associations):

— loess risings — Salvio—Festucetum sulcatae,

— dry sodic grassland — Artemisio-Festucetum pseudovinae,

— dry meadow — Agropyro— Alopecuretum pratensis,

— wet meadow — Eleochari—Agrostidetum stoloniferae and Beckmannietum

cruciformis,

— swamp meadow — Bolboschoenetum maritimi,

— bed of drained fishpond, dry bed of lake,

— wheat stubble prior to plowing,

— alfalfa.

Cranes foraging in the last two habitat types often accompany bustard groups.
On a few occasions we have observed cranes feeding on young shoots of autumn wheat
in the company of bustards and wild geese.

The increasing frequency of summer observations allows us to suppose that in
the near future cranes might attempt nesting in the arca.

Autumn migration

Whereas the spring migration is a dynamic rapid process, the one in the opposite
direction in autumn is protracted, it may last up to 6 weeks. The crane flocks arriving
in the Hortobägy from the north stage at several localities. There are regularly used
roost, feeding and drinking sites which are visited during certain periods of the day.
(Later I will analyse in detail the various gathering sites.)

Similarly to the data on spring migration, below I present the autumn dates of
first arrival. The presence of summering cranes was excluded from these data:

1975—10.10 1979—04.10 1983—03.09
1976—26.09 1980—25.10 1984—13.10
1977—27.10 1981—27.10 1985—27.09
1978—10.10 1982—20.10

155

Migrating cranes in the autumn may first be seen between 3 September and 27
October. I consider it necessary to relate each of the most important roost and res-
ting sites in turn, and to list the more important foraging areas of the cranes accor-
ding to habitat type.

Roost and resting sites

1. Hortobdgyi-halasté. During recent years the Kondäs-fenék lake (460 ha),
the largest unit of the system of fishponds, was always fished and drained in the middle
or the end of September. The dry lake bed provides suitable roost for even the lar-
gest crane flock, besides many other species of birds (G. Kovács, 1984a). The largest
number of cranes recorded here was 1200—1500 in October—November 1984 (ob-
servations of Fintha). It must be noted that occasionally the adjacent lakes no. 5 and
6 are also used if they are drained.

2.Zam-puszta, Csécsi-fishpond. Since 1983 the water of the Csécsi-lakes is drained
into the nearby swamps of Zäm-puszta, as a result of which large areas are flooded at
Kenderätö-fok and Halas-fenék, with many small islets. In 1983 there were ca. 400
cranes roosting at Kenderätö-fok, in 1985 first 960 then 2000 cranes in the same place
and later in the Halas-fenék area. The Csécsi-lakes are not protected so there is quite
a lot of disturbance from hunting, so the cranes usually visit the lake only in daytime.
Rarely they have the opportunity to spend the night on the bed of a drained lake.

3. Angyalhaza. In the largest eastern puszta of the Hortobágy, larger roosting
groups of cranes occur at Csikér-, Bogärzö-lapos, on extensive, slightly rising dry
sodic grassland where visibility conditions are excellent (/. Fintha’s observations).

4. Kunmadarasi-puszta. The cranes staging here are mainly found on the islands
between Ökörfenek and Budirka-fert6, sometimes roosting in the dry sodic grassland
between Luca-ér and Döghalom. Roosting flocks may also be seen in the very sparse
dry grassland between Bogärzö-fenek, Csikos-fenék and Bézi-ér. According to old
herdsmen this area used to be the main roosting site in the Kunmadarasi-puszta 40—50
years ago. The outstanding ethnographical student of this region, Sandor Szücs noted
this in his work of 1982. I observed 600 specimens here on 16 October, 1984.

Foraging sites

The cranes on autumn migration mainly feed on wheat fields (freshly sown seeds
or young shoots). There are maize fields only in the outskirts of the sodic grasslands
of the Hortobägy region. Less often alfalfa field are also visited, joining bustards fee-
ding there (e. g. on 18—27 October, 1985. Freshly growing grass of hay-fields, mea-
dows and pastures after inundation are also relished (G. Kovács, 1984b).

Below is a list of the most important foraging areas:

1. Wheat and arable field: Kecskés, Völgyes, Cserepes, Bagota, Egyek, Ohat,
Parajos, Nagyiväni-puszta, Faluvéghalom, Karcag-Tilalmas, Ecsezug, Német-szi-
get, Borzas, Agota, Szelencés, Alomzug, Köselyszeg, Borsös, Köudvar.

2. Maize stubble adjacent to the Hortobägy: Hort, Tiszacsege, Egyek, Ohat,
Karcag-Tilalmas, Alomzug, Elep, Balmazüjväros-Nagyhät (Bihar: Konyär, Esztär,
Hosszupalyi).

3. Fresh grass following inundation: Kunmadarasi-puszta, Nagyivani-puszta,
Zam, Agota, Borzas, Mata, Kecskés.

156

Figure/1. Common Cranes on their feeding place in Hortobágy (Photo: Dr. G. Kovács —
Táplálkozó darucsapat Hortobágyon őszi gabonavetesen. Nagyiván, 1985. okt. 14.

The circadian rhythm of a flock of cranes studied in October and November, 1984

at Kunmadarasi-puszta is similar to those of other larger staging groups:

— departure to foraging sites before sunrise;

— visit to drinking place in the late morning or the early afternoon, followed
by a longer period of rest around, or at some distance from the water; the
cranes visit canals, ditches, partially filled fishponds, rain water collected in
deep furrows in order to drink;

— return to foraging area in the afternoon;

— return to roost sites in several succesive waves before dusk. Groups may
arrive at the roost site until complete darkness sets in. The cranes may call
well in to the night.

Nature conservation measures

There are hardly any natural predators of the alert and cautious cranes. They
willforagein a large area, during which large-scale agriculture, mainly maize monocul-
ture and wheat fields are preferred.

Nature conservation can only help the cranes by diverting disturbance from the
roost sites. The stringent nature conservation policy pertaining to the roost sites
of the cranes afford protection for the bird. It would be desirable to stop all hunting
on the fishponds in the Hortobágy National Park.

157

Crane records from the Hortobägy and surrounding land (1975 — 1985)

The final part of this report is a chronologically ordered list of crane observations
made over the last 11 years, with locality and number of specimens indicated. A sig-
nificant portion of these observations was made by István Fintha, nature conservation
warden, and the abbreviation 7. F. stands for his name. The 1985 data of nature con-
servation ranger Mihály Bodnár are indicated by M. B.

Author’s address:

Dr. Gäbor Koväcs
Nagyiván, Bem apó u. 1
H—5363

Hungary

A daru (Grus grus) vonulása és nyári előfordulásai
a Hortobágyon 1975—1985-ben

Dr. Kovács Gábor

Bevezetés

Az átvonuló madártömegeiről méltán nevezetes Hortobágy jelentős szerepet tölt be a daru
(Grus grus) mozgalmäban is. Ha áttekintjük az utóbbi 60—70 év madártani irodalmát, nagy mennyi-
ségben találunk erre vonatkozó utalásokat.

Jelen tanulmány az utolsó 11 év adataira, megfigyeléseire épül, így a korábban megjelent köz-
leményekre csupán rövid utalásokat teszek.

Dolgozatom összeállításához nagy segítséget kaptam Fintha István természetvédelmi felügyelő-
től, aki főleg a Hortobágy északi és északkeleti részein végzett darumegfigyeléseit közölte velem.
Támogatásáért ez úton is őszinte köszönetet mondok. Bodnár Mihály természetvédelmi őrtől 1985-ös
nyári és őszi adatokat kaptam, akinek szintén köszönetemet fejezem ki.

A 1915—1975 közötti időszak rövid áttekintése

A megjelent közlemények sorában főként Szomjas G. (1917) és Szomjas L. (1924, 1934) adatai
érdekesek. Nemcsak a tömeges (olykor ezres nagyságrendű) átvonulásra vonatkozó megfigyeléseiket
ismertetik, hanem a daru kedvenc átnyaraló helyeit (Borsós, Zám) és az átnyaralók mennyiségét
(max. 50—60 pld) is.

Németh S. (1934) 17 daruról szóló, 1933. június 22-i adata szintén az átnyaralás tényére utal.

Nagy J. (1934) az 1933-as októberi nagy vonuláskor 2500 darut számlált, ez alapján ötvenezres
átvonuló tömeget feltételez, ami azonban erősen eltúlzott szám lehet.

Nagy L. (1950) az 1946-os száraz évben 320 átnyaraló példányt számlált, amelyek a Hortobá-
gyi-halastó száraz medrében éjszakáztak.

Kövér (1954) hasonló megfigyeléseket közöl az 1948-as évről. A Hortobágyi-halastó melletti
Borsós-tározón is tanyáztak darvak.

Sőregi (1955) adata egy évvel későbbről, 1949 októberéből említ 1000 példányra tehető daru-
csapatot Hortobágy délkeleti részéről (Szelencés, Köselyszeg, Ágota).

158

Keve (1955) a Kunkäpolnäsi-mocsär térségében 1951. június 15-én 20—25, 1952. június 19-én
a közeli Nagyiván mellett 6 ätnyaralö példányt közöl írásában.

A 60-as évekből figyelmet érdemelnek Kovács B. (1965) adatai, aki 1962—1964-ben 20—30-as
nyári csapatokat észlelt a Hortobágyon.

Sterbetz (1974) részletesen a Kárpát-medence daruállományáról szóló tanulmányában elemzi a
hortobágyi adatokat, és a közleményekben megjelenteken kívül megemlíti Schmidt és Pátkai 1965.
májusi hortobágyi megfigyelését egy vedlő, röpképtelen daruról.

Fintha (1976) 1973 októberében Máta-pusztán 503 példányos átvonuló csapatot figyelt meg.

A továbbiakban az 1975—1985 közötti évek hortobágyi darumozgalmát ismertetem; szükség
szerint utalok bihari adataimra is (Konyár és Hosszúpályi környéke).

Tavaszi vonulás

A vizsgált időszakban a daru tavaszi érkezése marc. 2.—apr. 4-ike között történt, de e két szélső
érték között inkábbb március második felében a leggyakoribb az első tavaszi megfigyelés :

1975. 03. 02. 1979. 03. 29. 1983. 03. 28.
1976. 03. 19. 1980. 03. 19. 1984. 03. 29.
1977. 03. 20. 1981-0322: 1985. 04. 04.
1978. 03. 26. 1982. 03. 18.

A tavaszi ätvonuläs hirtelen lezajl6 folyamat. Az els6 napokban észlelt mennyiség is lehet igen
nagy, több száz példány. Néhány nap alatt kulminälödik a vonulás, és április közepére már csak ször-
ványosan mutatkozik néhány kisebb csapat. A májusban is látható egyedek már valószínűleg átnya-
ralásra is itt maradnak.

A darvak tavaszi érkezésének első napjától függően a vonulás maximuma március végére vagy
április első dekádjára esik. A tavaszi vonulás során Hortobágyon ritkábban lehet látni pihenő, táp-
lálkozó csapatokat. Legjellemzőbb, hogy nagy magasságban, egymást követő több hullámban húz-
nak a puszta fölött észak-északnyugat felé. Adataink szerint a Hortobágy nyugati és középső keleti
részein két légifolyosón haladnak:

1. Karcag—Kunmadarasi-puszta—Nagyiväni-puszta és Zäm—Parajos—Ohat és Egyek—
Tiszacsege környéke.
2: Âgota—Borzas és Szelencés—Pentezug—Mata—Darassa—Bagota.

A leírt két iránytól eltérő helyeken is megfigyelhetők néha kis csapatok (Angyalhäza, Älomzug,
Köselyszeg, Balmazújváros, illetve Tiszaigar és Tiszafüred környéke).

Az egyetlen nap alatt észlelt legnagyobb tömeget 1985. április 4-én jegyeztem fel, amikor
Borzason, a Kunmadarasi- és a Nagyiváni-pusztán összesen kb. 3000 példányt figyeltem meg. A 80-as
években többször is előfordultak 1500—2000 példányos napi átvonuló tömegek (1981, 1982).

Nyári megfigyelések, átnyaralási adatok

Miként azt az irodalmi áttekintésben is említettem, hosszú évtizedeken át Hortobágy egyik
specialitása volt a kisebb-nagyobb darucsapatok nyári előfordulása. A jelen dolgozatban vizsgált
időszak során csak az utolsó négy évben vált ismét rendszeressé az átnyaralás.

A 60-as évek közepétől 1974-ig gyakorlatilag nincs nyári adat. 1975-ben Fintha I. Kondás-
fenéken, majd 1977-ben Fekete-réten észlelt darvakat július hónapban.

1982-ben a Nagyiváni-pusztán és Zámon, 1983-ban már Angyalházán és Ágotán is mutatkoztak
június—július augusztus hónapban. Ebben az évben a bihari Konyári-Sóstó mellett is észleltem
augusztus eleji előfordulásukat (Kovács G. 1984c). 1984-ben már Borzason, Szelencésen, Kunmada-

159

rasi-pusztän, Hortobägyi-halastön és Nagyiväni-pusztän nyaraltak át darvak (Kovács G., 1984d).
1985-ben Bagotän, Kunmadarasi- és Nagyiväni-pusztän, valamint Borzason észleltünk ätnyaralökat.

A következőkben összesítve mutatom be a nyári elöforduläsokat. A területek megnevezése
mellett a megfigyelt példányszámot is közlöm:

1982 1983 1984 1985
Angyalháza — 2 pe pbs
Agota = 14 » 22
Bagota = a at 11
Bihari területek — 4 me LA
Borzas os — 22 1
Hortobägyi-halastö — — ae
Kunmadarasi-puszta — — 2 8
Nagyivani-puszta, Zam 4 2 12) 18
Szelences — — 6 ptt

A felsorolt területek a darvak nyäri tartözkodäsi helyei. Ritka azonban, hogy egész napjukat
egy helyen töltenek. Egyazon pusztän belül is napi mozgalmuk van. Täplälkozöterületüket a rövid
füvü vagy a fälmagas növényzetű, száraz sziken, illetve réten választják. Ellentétben a tavaszi és az
őszi átvonuló tömegekkel, az átnyaralók vonzódnak a mesterségesen elárasztott rétekhez, legelők-
höz, zsombékos mocsárrétekhez. A pusztai környezetből gyakran kijárnak a megművelt szántókra
(lucerna, gabonatarlök), ilyenkor csak inni és pihenni térnek vissza a szikre.

Nyári előfordulásokat a felsorolt élőhelytípusokon észleltünk :

— löszhät — Salvio—Festucetum sulcatae,

— szäraz szikes gyep — Artemisio—Festucetum pseudovinae,

— szäraz ret — Agropyro—Alopecuretum pratensis,

— nedves rét — Eleochari—Agrostidetum stoloniferae és Beckmannietum eruciformis

— mocsärret — Bolboschoenetum maritimi,

— lecsapolt halastó medre, kiszáradt tofenék,

— gabonatarló, leszántás előtti állapotban,

— lucerna.

A két utóbbi élőhelytípuson portyázó darvak esetenként túzokok csapatához szegődnek. Ritka
esetekben előfordult az is, hogy kikelt őszi gabonän túzokok és vadludak csapatában figyeltem meg
a darvakat.

Az egyre sűrűsödő nyári adatok arra utalnak, hogy nem kizárt, akár már a közeli jövőben sem
a daru esetleges fészkelési kísérlete.

Őszi vonulás

Amíg a tavaszi átvonulás dinamikusan lezajló, rövid folyamat, addig az őszi ennél jelentősen
hosszabb, közel másfél hónapra elnyúló. Az északról hozzánk érkező darucsapatok a Hortobágy
néhány pontját tartósan megszállják. Rendszeres alvóhelyeik, táplálkozó- és ivóhelyeik vannak, ame-
lyeket a nap bizonyos szakában keresnek fel. (A későbbiekben a legfontosabb gyülekezőhelyeket
részletesen elemzem.)

A tavaszi első adatokhoz hasonlóan az őszi érkezést is dátum szerint közlöm, nyári darvak jelen-
létét nem számítom ide:

1975. 10. 10. 1980. 10. 25. 1983. 09. 03.
1976. 09. 26. 1981. 10. 27. 1984. 10. 13.
1977. 10. 27. 1982. 10. 20. 1985. 09. 27.
1978. 10. 10.

160

Az adatsor Szerint az első őszi érkezések szeptember 3. és október 27. között ingadoznak. Az őszi
vonulást elemezve szükségesnek látszik, hogy egyenként ismertessem a legfontosabb hortobágyi
éjszakázó- és pihenőhelyeket, valamint típusonként felsoroljam a lényegesebb táplálkozóhelyeket.

Éjszakázó- és pihenőhelyek

1. Hortobágyi-halastó. Az utóbbi évtized során mindig szeptember közepén—végén került sor
a tóegység legnagyobb medencéje, a 460 ha-os Kondás-fenék lecsapolására, őszi lehaläszäsära.
A hosszú hetekig szárazon álló tómeder — egyéb madarak mellett — akár a legnagyobb darucsapa-
toknak is biztonságos alvóhelyet kínál (Kovács G., 1984a). Az itt észlelt legnagyobb mennyiség —
Fintha megfigyelései alapján — 1200—1500 pld. között volt (1984. okt.—nov.). Megemlítendő, hogy
esetenként a Kondás-fenékkel szomszédos 5. és 6. számú tavakat is megszállják, ha azok éppen le-
csapolva állnak.

2. Zám-puszta, Csécsi-halastó. 1983 óta a Csécsi-tavak nyár végi—őszi lehalászásakor a meden-
cék vizét a közeli Zam-puszta mocsaraiba vezetik. Ennek során a Kenderätö-fok, a Halas-fenék ter-
ségében nagy elöntések alakulnak ki, sok szigettel. 1983-ban kb. 400, 1985-ben előbb 960, majd
mintegy 2000 daru éjszakázott a Kenderátó-fok, később a Halas-fenék területén. A vadászatokkal
erősen zaklatott (nem védett) Csécsi-tavon inkább csak nappal szállnak le a darvak. Nyugodt éjsza-
kázásukra csak ritkán nyílik alkalom valamelyik leeresztett vizű tófenéken.

3. Angyalháza. A Hortobágy legnagyobb keleti pusztáján — főleg Csíkér-, Bogárzó-laposnál —
a nagy kiterjedésű, jól belátható, kissé hátas, száraz sziken fordulnak elő nagyobb, éjszakázó csapa-
tok. Max. 1000 példány, 1976. okt 20—26. (Fintha I. megfigyelése.)

4. Kunmadarasi-puszta. Az itt időző darvak leginkább az Ökörfenék és a Budirka-fertő közötti
szigeteken, néha Luca-ér és Döghalom közötti száraz sziken éjszakáznak. Alvásra összegyülekező
csapatok ezen kívül előfordultak a Bogárzó-fenék, Csikos-fenék, Bézi-ér közötti erősen szikfokos
területen. Öreg pásztorok elmondása szerint ez az utóbbi már 40—50 évvel ezelőtt is a legnépesebb
kunmadarasi alvóhely volt. A táj jeles néprajzi kutatója, Szűcs Sándor is megemlékezik róla 1982-es
írásában. 1984. okt. 16-án 600 példányt figyeltem meg.

Táplálkozóterületek

Az őszi átvonulók főleg a gabonatáblákon táplálkoznak (frissen elvetett magvak vagy a-már
kikelt vetés). A szikes Hortobágyon csak a peremterületeken találnak kukoricatáblákat. Ritkábban
a lucernásokat is felkeresik, esetenként az ott táplálkozó túzokcsapatokhoz szegődnek (pl. 1985.
okt. 18—27.). A kaszálók, a rétek, a legelők elárasztás után kisarjadt füvet is szívesen legelik (Kovács,
G., 1984b).

Felsorolásszerűen közlöm a legfontosabb táplálkozóterületeket.

1. Gabonatáblák, őszi vetések (1. ábra): Kecskés, Völgyes, Cserepes, Bagota, Egyek, Ohat,
Parajos, Nagyiváni-puszta, Faluvéghalom, Karcag—Tilalmas, Ecsezug, Német-sziget, Borzas,
Ágota, Szelencés, Álomzug, Köselyszeg, Borsós, Kőudvar.

2. Kukoricatarlók a Hortobágy peremterületein: Hort, Tiszacsege, Egyek, Ohat, Karcag—Tilal-
mas, Álomzug, Elep, Balmazújváros—Nagyhát (Bihar: Konyár, Esztàr, Hosszúpályi).

3. Árasztások nyomán, nedves réteken kisarjadó fű: Kunmadarasi-puszta, Nagyiváni-puszta,
Zám, Ágota, Borzas, Máta, Kecskés.

A Kunmadarasi-pusztan 1984 október—novemberében vizsgált darucsapat napi ritmusa hason-
ló a többi, nagyobb gyülekezőhelyen tanyázó darvakéhoz:

— napkelte előtt alvóhelyükről táplálkozni indulnak ;

— késő délelőtt vagy déltájban inni mennek, ezt hosszabb pihenő követi a pusztai ivóhelyek

mellett, vagy tágabb környékükön; vízivásra a darvak felkeresnek árkokat, csatornákat,
arasztasokat, félig lecsapolt halastavakat, mély keréknyomokban meggyűlt esővizet stb. ;

161

— délután újabb táplálkozásra indulnak ;
— alkonyat előtt több hullámban érkeznek vissza az éjszakázóhely elfoglalására. Az újabb és
újabb csoportok érkezése a teljes sötétség beálltáig eltart. Néha még éjszaka is kurjongatnak.

Természetvédelmi feladatok

Az éber és az óvatos darut természetes ellenség alig fenyegeti nálunk. Táplálékát nagy akció-
körzetben szedi össze, ennek során a nagyüzemi mezőgazdasági környezethez — főleg a kukorica-
monokultúrákhoz és a gabonatáblákhoz — kötődik.

A természetvédelem egyetlen nagyobb segítséget adhat számára, ez pedig az éjszakázóhelyek
zavartalanságának a biztosítása. Pihenőhelyein a fokozottan védett területekre vonatkozó kezelés-
előírások a darut is jól védik. Halastavi környezetükben kívánatos a vadászat teljes megszüntetése a
HNP területén.

Daruadatok a Hortobágyról és környékéről (1975—1985 )

A tanulmány befejező részében a tizenegy év darumegfigyeléseit közlöm időrendi sorrendben,
a hely és a példányszám feltüntetésével. Az adatok jelentős része Fintha István zoológiai felügyelőtőj
származik, ezeket F. I. betűkkel külön is jelölöm. Bodnár Mihály természetvédelmi őr 1985-ös adatait
B. M. jelöléssel adom közre.

1975
03. 02. Konyári-Sóstó (Bihar) 2
03. 30. Balmazújváros —Nagyhát 70
04. 03. Mäta 320 F. I
04. 06. Debrecen 200
04. 09. Mata 56 F. I.
04. 09. Meggyes 120 F. I
04. 17. Mäta 80 F. I.
09. 07. Kondäs-fenék 10 F. I.
10. 10. Kondäs-fenék 2m 7
17. 10. Nyirölapos 32 F.I
10. 28. Nyirölapos 62 F. I.
10. 29. Debrecen 19 F.1.
1976
03. 19. Mäta RE
03. 19. Balmazújváros —Nagyszik Si
04. 05. Mata 30 F. I.
04. 06. Balmazujvaros—Nagyszik 8
09. 26. Mäta 30 F. I
10. 13. Német-sziget 19
10. 14. Zam 2
10. 20. Nagyivani-puszta 8
10. 20. Vokonya 450—500 F. 1.
10. 25. Nagyiväni-puszta 153 F. I.
10. 20—26. Angyalhäza 1000 F. I.
10. 25. Tiszacsege 500 F. 1.
10. 26. Darassa 40 F. I.
10. 29. Nagyiväni-puszta 31
10. 29. Sas csárda környéke 60—80 F. I.
10. 29. Angyalháza 450—500 F. I.

162

10.
11,
11:
11%
2%
14:
11:
11:
LI
u:
11;
11.

03.
03.
03.
03.
03.

31. Borzas

02. Nagyiváni-puszta
04. Juhoshát

04. Balmazújváros

04. Ágota

04. Kunmadarasi-puszta
05. Kunmadarasi-puszta
09. Nagyiváni-puszta
10. Vókonya

10. Kunmadarasi-puszta
16. Nagyiván —Hármas
23. Máta

20. Nagyiváni-puszta
22. Kungyörgy

23. Máta

23. Nyírőlapos

24. Hortobágyi-halastó

03: 25. Ágota

03.
03.
03.
04.
04.
04.
07.
10.
11.
11.

03.
03.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
10.
10.
11.
11.

25. Mäta

25. Nyirölapos

26. Nyirölapos

04. Debrecen

14. Balmazújváros

14. Hortobägyi-halastö
15. Fekete-ret

27. Nyirölapos

06. Kunmadarasi-puszta
07. Kunmadarasi-puszta

26—31. Hortobágy

29. Pentezug

01. Ägota

07. Zam

10. Kunmadarasi-puszta
12. Ohat

12. Kunmadarasi-puszta
20. Kunmadarasi-puszta
21. Kunmadarasi-puszta
23. Kunmadarasi-puszta
10. Hortobägyi-halasto
15—19. Pentezug

07. Meggyes

10. Nagyiväni-puszta

. 15. Nagyiväni-puszta
11.
14.

16. Nagyiváni-puszta
21. Zäm

1977

1978

1500—1600 F. I.

287

24
245

85 F. I.
400

46 FI.
190 F. I.

STIF.L

163

164

11.
11.
12.

03.
03.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
10.
10.
10.
10.
11.
11.
11.

03.
08.
08.
13.
10.
10.

03.
03.
03.
04.
04.
04.
04.
10.
11.
11.
11.

03.
03.
03.
03.
04.
04.
04.
04.

22.
23.
02.

29.
31.
02.
04.
11.
12.
13.
13.
04.
06.
21.
28.
13.
18.
23.

19.
04.
04.
04.
25.
26.

22:
28.
29.
04.
08.
12.
20.
07.
03.
04.
06.

18.
23.
23.
23.
01.
01.
06.
17.

Tiszafüred
Zam
Nagyivani-puszta

Kunmadarasi-puszta
Hortobägy falu körny.
Hortobägyi-halasté
Kunkäpolnäs
Hortobagyi-halast6
Zam

Patkös csarda körny.
Mäta
Nagyiväni-puszta
Kecskés

Hortobágy falu körny.
Angyalháza
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta
Nagyiváni-puszta

Zám

Borzas
Nagyiváni-puszta
Kunkápolnás
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta

Kunkápolnás
Hortobágyi-halastó
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Álomzug, Görbehát, Borsós
Nagyiváni-puszta
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta

Kunmadarasi-puszta
Zám

Csécsi-tó
Nagyiváni-puszta
Kunmadarasi-puszta
Ágota
Nagyiváni-puszta
Hortobágyi-halastó

1979

1980

1981

1982

04.
04.
04.
04.
07.
08.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
11.
11.
11.
11.
11.
11:
11.
11.
12.

03.
03.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
06.
07.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
09.
10.
10.
10.

. Kunkápolnási-mocsár
. Kunkápolnási-mocsár
. Kunmadarasi-puszta

. Kunmadarasi-puszta

. Nagyiváni-puszta

. Zam

. Karcag-Tilalmas

. Máta

. Kunmadarasi-puszta
. Kunmadarasi-puszta
. Hortobágyi-halastó

. Hortobágyi-halastó

. Német-sziget

. Hortobágyi-halastó (Kondás-fenék)
. Hortobágyi-halastó (Kondás-fenék)
. Nyírőlápos

. Meggyes

. Fekete-rét

. Nagyiváni-puszta

. Hortobágyi-halastó
. Kecskés

. Kondás-fenék

. Kunkápolnás

. Zám

. Künmadarasi-puszta
. Kunmadarasi-puszta
. Kunkäpolnäs

. Borzas, Pentezug

. Nagyiváni-puszta

. Szelencés

. Máta

. Kunkápolnás

. Debrecen

. Angyalháza

. Ágota

. Nagyiváni-árasztás

. Konyári-Sóstó (Bihar)
. Nagyiváni-puszta

. Ágota

. Kunkápolnás

. Ecsezug

. Kunkápolnás

. Nagyiváni-puszta

. Hortobágyi-halastó
03.

Német-sziget

10. 04. Darassa

1983

146
480 F. I.
85
158
246 F. I.
1000 F. I.
600
1200 F. I.
1200 F. I.
100 F. I.
10 F. I.
180
277 Ff.
1500 F. I.
30
70
1

165

166

10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.

10.

10.
10.
10.
11.
11.
it.
11.
11.
11.

03.
03.
04.
04.
04.
04.
04.
04.
05.
05.
06.
06.
06.
06.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
10.
10.
10.

. Nagyiváni-puszta
. Hortobágyi-halastó

09. Hortobágyi-halastó

. Parajos

. Nagyiváni-puszta

. Kunmadarasi-puszta
. Egyek

. Angyalháza

. Zam

19. Hort

29.
29.
03.
10.
11.
14.
17.
18.
04.
06.

. Vókonya
. Kunkápolnás

. Parajos
. Nyírőlapos

. Meggyes

. Hortobágyi-halastó
. Zám

. Parajos

. Hortobágyi-halastó
. Cserepes

. Borzas

. Hortobágyi-halastó

Ágota

Ohat
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Zám
Hortobágyi-halastó
Nyirölapos
Kunmadarasi-puszta
Parajos

Szelencés

04—09. Kunmadarasi-puszta

. Szelencés

17. Szelencés

. Szelencés

30. Borzas

04.
15.
16.
17.
20.
21.
26.
13.
13.

Borzas
Nagyiváni-puszta
Kunmadarasi-puszta
Nagyiváni-puszta
Hortobágyi-halastó
Nagyiváni-puszta
Nagyiváni-puszta
Hortobágyi-halastó
Máta

. Darassa

1984

10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
10.
11.
11.
11.
11.
11:
11.
11.
11.
11.
10.
11.
11.
12.

16.
Ly.
19.
21.
24.
21:
28.
28.
31.
01.
03.
04.
06.
06.
06.
06.
06.
06.
11.
11.
28.
07.

Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta
Nagyiväni-puszta
Borzas
Kunmadarasi-puszta
Hort

Mäta
Kunmadarasi-puszta
Hortobägyi-halasté
Mäta

Borzas
Nagyiväni-puszta
Hortobägyi-halasté
Akadémia-halasté
Kecskés

Völgyes

Parajos
Nagyiväni-puszta
Völgyes, Kecskés
Völgyes

Zam

Borzas

04.04. Kunmad. Borzas, Nagyivan

04.
05.
07.
07.
07.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
08.
09.
09.
09.
09.
09.
09.
09.
10.
10.
10.
10.
10.

05.
22.
10.
. Kunmadarasi puszta
. Bagota

. Kunmadarasi-puszta
. Kunmadarasi-puszta
. Borzas

. Kunmadarasi-puszta
. Kunmadarasi-puszta
. Nagyiväni-puszta

. Kunmadarasi-puszta
. Zam

. Nyirölapos

. Nagyiväni-puszta

. Zam

. Parajos

. Nagyiväni-puszta

. Kunmadarasi-puszta
. Darassa

. Kis-szeg

01.
01.
03.

Karcag-Ecsezug
Kunmadarasi-puszta
Kunmadarasi-puszta

Zäm
Borzas

Hagymäs

1985

Un OO he

8 8

QIAHAW AAA
ty

—

jr
on

167

10. 13. Nagyiväni-puszta 900

10. 14. Nagyiväni-puszta 170

10. 15. Agyagos 12

10. 16. Zäm 800

10. 16. Kondäs 1500 B. M.
10. 17. Zam, Nagyivani-puszta 960

10. 18. Kondas-fenék 1300 F. I.
10. 25. Zam, Nagyivän, Parajos 500

10. 25. Vokonya 110

10. 28. Hort 300 B. M.
10. 28. Borzas 639

10. 29. Borzas 314

10. 29. Angyalhaza 34

10. 30. Kunkäpolnäsi-mocsär 12

11. 04. Zam 1100

11. 05. Borzas 1200

11. 05. Hort 600 B. M.
11. 08. Zam 2000

11. 09. Borzas 270

11. 17. Zam 27

Összefoglalás

A tanulmány az utóbbi 11 év adatainak ismertetését adja. Rövid áttekintést közöl az 1915 —
1975 közötti évekre vonatkozó, a szakirodalomban megjelent daruadatokról.

A továbbiakban a szerző részletesen tárgyalja a daru hortobágyi mozgalmának egyes jelenségeit
az 1975—1985 közötti években.

1. Tavaszi vonulás. Az érkezések napjai márc. 2.—ápr. 4. között szóródnak. Jellemző a gyors
átvonulás, nagy. csapatok ritkán szállnak le pihenni.

2. Nyári megfigyelések, átnyaralási adatok. A Hortobágy korábban nevezetes volt kisebb-
nagyobb csapatok átnyaralásáról. 1982 óta ez ismét rendszeres, főleg Zämon, Nagyiváni- és Kun-
madarasi-pusztán (4 év alatt a HNP 9 területén).

3. Őszi vonulás. Az első őszi érkezések adatai szept. 3.—okt. 27. között szóródnak. Hosszabb
lefolyású, mint a tavaszi vonulás, kb. másfél hónapos. A szerző részletesen ismerteti a fontosabb
hortobágyi éjszakázóhelyeket (Hortobágyi-halastó, Zám, Angyalháza, Kunmadarasi-puszta), majd
a táplálkozóterületeket sorolja fel típusonként csoportosítva. A Hortobágyon kevés a kukoricatábla,
gyakrabban járják a gabonavetéseket és az esők vagy az árasztások nyomán kisarjadó rétet. Alkalmi-
lag lucernáson is megjelennek.

4. Daruadatok (1975—1985). A tanulmány végén a szerző 11 év alatt gyűjtött 284 adatot sorol
fel. Ebből 84 megfigyelés Fintha Istváné, 6 Bodnár Mihályé, 194 pedig saját adat.

A szerző ez úton is köszönetet mond adataik átengedéséért a nevezett két kollégának.

Irodalom — References

Fintha I. (1976) : Daruadatok. Aguilla. 82:232—233.

Keve A. (1955): Madártani jegyzetek a Kunkäpolnäsi-pusztäröl. Aquila. 59—62:413—416.
Kovács B. (1965): Adatok Hajdú-Bihar megye madärvilägähoz. Déri Múz. Évk. 363—381.
Kovács G. (1984a) : A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapján. Aguila.
91:21 —46.

Kovács G. (1984b) : Az árasztások hatása a Hortobágy madárvilágára. Aguila. 91:163—176.
Kovács G. (1984c): Átnyaraló darvak a Hortobágyon és Biharban. Mad. Táj. 1:32—33.
Kovács G. (1984d) : A daru újabb átnyaralásai a Hortobágyon. Mad. Táj. 4:210—211.

168

Köver B. (1954): Madärtani hirek a Hortobägyröl. Aquila. 55—58: 264.

Nagy J. (1934): Nagy daruvonuläs... Aquila. 33—41:373—374.

Nagy L. (1950): Újabb madártani megfigyelések a Hortobágyon. Aquila. 51—54:87—90.

Nemeth S. (1934): Ekfarkü halfarkas a Hortobägyon (és egyéb megfigyelések). Aquila. 38—41:381.
Söregi J. (1955): Darujäräs Nadudvaron. Aquila. 59—62:381.

Sterbetz I. (1974): A kárpát-medencei daruvonuläs időszerű kérdései. Aquila. 78—79:11—31.
Szomjas G. (1917): Levelek a Hortobägyröl. Aquila. 23:345—347.

Szomjas L. (1924): Daruadatok. Aquila. 30—31 : 300.

Szomjas L. (1934): Nagy daruvonuläs a Hortobágyon. Aquila. 38—41 :374—375.

Szűcs S. (1982): Tücsökzene mellett. Új Tükör. 52:39.

169

bi
As a “ga vet or da

fi a sl «à un. uw |

mbe |

Ber

ig
È fi

CRANE MIGRATION IN CZECHOSLOVAKIA

Dr. Aladar K. Randik

Czechoslovakia

Abstract

On protective grounds it is necessary to know the ecological claims laid upon envi-
ronment in connection with migrating populations of the crane (Grus grus L.), and
to document of the migratory situation because radical changes in the landscape have
made biotopes, and resting areas vanish within the whole of Central-Europe. The
migratory situation in connection with the crane was analysed within the Carpathian
Basin by Béczy—Mosansky—Sterbetz—Szlivka (1974). The crane is a regular trans-
migrant in Czechoslovakia, gradually dwindling and at present it is already a non-
nesting species. In the past it nested probably in the Potiskä nizina lowland near
Senné in Eastern Slovakia. Data on crane migration were summarized by several
authors: Bauer (1963), Ferianc (1955, 1964, 1977), Hudec—Cerny et al. (1977),
Matousek (1961), Mosansky (1958, 1967), Mosansky—Voskdr (1965, 1967), Voskdr

/
100 -1000

(5000) 1900-2000.

<10-50

Figure/1. Crane migration in Czech oslovakia

171

(1971, 1978) and others. In Czechoslovakia it occurs regularly and in larger numbers
only in Eastern-Slovakia, where sporadic immature individuals are staying also du-
ring the nesting period. On the rest of the territory, in Western-Slovakia, in Bohemia
and Moravia it occurs sporadically during the vernal and autumnal flight. A more
concentrated occurrence was registered in the area of the East-Slovakian Potiskä
nizina lowland, in the natural preserve “Senné”. In the East-Slovakian lowland major
protective care should be devoted to migrating populations and resting areas of the
crane. The paper includes a documentation on migrating crane populations in Cze-
choslovakia with reference to the feature of the environment, migration localities
and protective conditions mainly in the area of the East-Slovakian lowland.

Introduction

The Common Crane (Grus grus L.) is a rare transmigrant in Czechoslovakia
and belongs, within Central-Europe, to the threatened species whose living space
(migration localities, nocturnal resting grounds, nutrition base) continues to be dep-
leted by large-scale landscape transformations in lowland areas, vanishing gradually.
In the past it nested, within the Carpathian-Basin, probably also in Czechoslovakia,
on the East-Slovakian Plain, representing the northern tongues of the Potiskä nizina
lowland. A more detailed documentation on the occurrence of the Common Crane
in Czechoslovakia is given in the treatises by: Bauer (1963), Béczy—Mosansky—Ster-
betz—Szlivka (1974), Ferianc (1955, 1964, 1977), Hudec—Cerny et al. (1977), Matousek
(1961), Mosansky (1967), Mosansky—Voskdr (1965, 1967), Voskdr (1971, 1978) and
others. The individual authors report on the occurrence of the Common Crane a
follows:

Bauer (1963) writes that “it occurs regularly only in Eastern-Slovakia. It occurs
regularly in spring and on its autumnal migration flight and irregularly in the nesting
period on the inundation territory of the neighbourhood of the Senné community
(District of Michalovce). Individually it was also encountered at other localities.
Nesting does not occur, and our eastern territory lines on their regular migration
route.”

Ferianc (1955) writes: “Common Cranes occur regularly at the locality of Senné
on their migration”. In other papers (Ferianc, 1964, 1977) he notes that cranes are
transmigratory species in Slovakia, flying over the eastern part of the state annually
in considerable numbers, in the West irregularly and in low numbers, and that in
the past, more than probably, they had also been nesting. In his estimation the mean
number of migrating birds during the year amounted so some 1000—2000 pieces.

Hudec—Cerny et al. (1977) write: “It does not nest, as to the past, however,
nesting can be assumed”. Although there is no evidence of nesting, in Eastern-Slo-
vakia’s Potiskä nizina lowland they nested over the longest space of time. The East-
Slovakian Plane is the sole area where cranes occur regularly and in higher numbers
on migration. The main gathering area was the inundated region near Senné. The
number of cranes transmigrating here was estimated at 1000—2000 birds.

Matousek (1961) writes: “In Fastern-Slovakia it is a relatively abundant, in
Western-Slovakia and unfrequent up to rare transmigrant. It transmigrates the loca-
lity of Senné annually, and a few not breeding specimens stay here almost annually
throughout the summer.”

Mosansky (in Béczy 1. c.) notes that “not only in the Vihorlat area and to the
east therefrom do cranes pass the Carpathians, but also in the valley of the Toryse
river”. He collected up to 120 occurrence-related data and presented, as gathering

172

grounds, in addition to Senne, the area of the Medzibodrozie, the southern planar
regions of the Kosickä kotlina basin as well as the neighbourhood of Presov, where it
occurs in smaller-larger flocks. To the west therefrom it is a rare migratory species.

Voskär (1971) considers the depression of Senné to be the main migration rou-
te of cranes through Eastern-Slovakia where migration was found to be strongest.

In the paper the hitherto gained findings are summarized on the occurrence of
the Common Crane in Czechoslovakia on the basis of accessible literary sources and
more recent, so far unpublished observations. The list of localities is not yet complete,
and will be updated within the frame of the Fauna Data Bank of Czechoslovakia.

Migration routes

Bauer (1963) describes the migration route of cranes, passing along the state
frontier of Czechoslovakia and the Soviet Union. Cranes flying from the north enter
our territory through the frontier mountains, and skirt the state frontier in the direc-
tion over the communities of Nova Sedlica, Zboj, Ulié-Krivé, Ulic, Ubla, Dübrava,
Podhorod toward the inundated territory in the neighbourhood of the community
of Senné. At the spring migration the direction is reverse. Concurrently additional
cranes skirt our frontier, though on the territory of the USSR, in the Transcarpathian
Ukraine, over the Uh river. In terms of the numbers presented by Ferianc (1955)
there are some 1000—2000 cranes at the locality of Senné. Bauer (1. c.) believes that
the main migration route of cranes skirts our frontier in the Western-Ukraine, where
up to 2/3 of cranes take their route, only 1/3 choosing to fly through the Carpathians
over the Vihorlat. Individuals migrating from the south through the Medzibodrozie
area, continue through the valley of the river Uh to the north, on the territory of the
USSR.

Mosansky (1. c.) believes that cranes migrate not only through the Vihorlat moun-
tain and to the east of the Vihorlat, but also along the river Torysa, and unanimously
with him, Danko (in litt.) also states that good crane migration routes lead also up-
ward over the valleys of the rivers Torysa and Hornäd. Voskär (1971 an in litt.)
reports that vernal migration passes off usually very quickly and frontally through
the entire East-Slovakian region. Widespread floods in the area of Senné certainly
affected migration in the past which was more concentrated in those years exactly
in the East-Slovakian lowland.

On the whole it may be laid down that the vernal flight of cranes appears to be
more numerous, spontaneous and cumulated, while the autumnal flight is more prot-
racted and staged.

The biotope

Large water surfaces (the Protected Examination Area of the Subvihorlat Water
Reservoir — the Sirava, and the State Nature Preserve of Senné-Fishponds) are
attractive to cranes in Eastern-Slovakia during migration, and of essential significance
and influence upon the character of the subsequent flight (Voskdr, 1971).

The characteristic biotope, migration localities, resting grounds, night resting
grounds, are alluvial meadows e. g. along the river Torysa (in the district of Presov),
remnants of autochthonous meadows and pastures in the vicinity of Senné in the
catchment area of the Cierna Voda which have been, and continue to be utilized by
cranes as resting grounds on their flight.

173

The feature of the vegetation cover in the State Nature Preserve of Senné-Fish-
ponds (water level, high red-type flora) is unfavourable for cranes, hence the drier ©
portions of the Preserve are going to be mown, and treated in a way to provide a sui-
table biotope for cranes since these are in need of a wider overview.

Ferianc (1955) characterizes the biotopes of cranes, and notes in connection with
their ecological demands on environment that “before the spring sowing cranes stay
mostly on meadows where they feed on tiny grass, underground stalks of grasses
and sedges or also on the unploughed field. In the afternoon hours they use to fly
off northward, obviously to feed on meadows stretching many kilometres along the
Cierna Voda, or also to the fields. At the vernal ploughing and sowing period the
fly to the fields gathering barley and maize (observed on 21 April, 1953). The speci-
mens staying there throughout the summer, are also fond of visiting cereal fields.”

In another paper Ferianc (1964) writes that they stay on widespread meadows bet-
ween Senne, Inatovce, Blatnä Polianka and Blatné Remety up to Blatné Revistie,
flying also out into the fields. On their spring flight they stop on similar localities as
those of Senné, around the lower stream of the Ondava river (Petrikovce) and on the
north beneath the Vihorlat mountain. Danko (in litt.) demarcates the territory where
cranes regularly land, this being the area between Vysoka over the Uh river through
Senné up to Blatné Revistia. Cranes spend the nights also in the preserve of Senné
and its neighbourhood which attracts them by the water level, and by the relatively
widespread pastures that are ploughed now at an ever wider scale and transformed
into field and cultural steppe. Bauer (1963) notes in agreement with this that in the
area of the Vihorlat near Ulit they also settled down on muddy pastures and fields.

Feature and frequency of migrating populations

The feature of the flight depends on the terrain configuration and on weather
conditions. In the area of the Vihorlat and the Uzskä hornatina mountains (more
than 1000 m altitude above sea level), cranes make use of the terrain valleys in the
Uzska hornatina mountain to overfly the mountains (Bauer, 1963). Over mountainous
terrain the cranes fly only in good weather, with good visibility, when there is no rain,
snowfall and fog. There are no flights in heavy wind.

The frequency of migrating cranes over the territory of the Czechoslovak Socialist
Republic in the individual years follows from the overview of data on their occur-
rence as presented in table 1. Data on flock size and frequency in the individual
months are summarized in table 2.

Occurrence in the nesting period

Grabär (1931) observed in the years 1926—1927 flocks of cranes of 15—16
individuals throughout the summer, and writes that no nesting was observed. On 29
July, 1929 the occurrence of cranes at Tahyna is mentioned by Molnär (1933) who
observed additional 2 individuals on 2 July, 1932 at the Palagéa marshes near Vojany.

Ferianc (1955) notes that sexually immature individuals stay for a longer time
at Senné, for several weeks and some of them even for the whole summer. In 1949
Kuchta reported the occurrence of 20 individuals throughout the summer, and on 29
May 1949 six individuals were also observed by Ferianc. In 1950 they were 30—40,
in 1951 50—70, in 1952 40—50 in number and on 16 July, 1953 41 cranes together,

174

Table 1.
Data on flock size and frequency in the individual months are summarized

Year Exemplar

1860—1900 | 1,1,1,1,1,1,1,1,

1901—=1945" 1715 40 K3IS—<16,,..1, 1, 1; 2, 6

1951—1955 | 50—70, 40—50, 41, 8, 22, 1000—2000, 50, 122, 38,
47, 48, 3, 3, 5, 45, 35, 19, 31, 41, 81, 25, 94, 18, 24, 60

1956—1960 | 48, 47, 50, 25, 1, 66, 80, 54, 1(3), 17, 4, 46, 101, 1
1961—1965 | 70, 74, 75, 51, 41, 63, 9, 76, 34, 52, 24, 72, 31, 60,
16;/23,.8, 4, 60,'2, 5,.58,:50,'6, 5,15, 3; 7, 7,17

1966—1970 | 7, 5, 4, 117, 32, 40—50, 28, 16, 32, 13, 40, 5, 399,
200, 18, 62, 220, 3277, 250, 350, 150, 100, 150, 200,
100, 150, 100, 200, 25, 74, 150, 132, 300, 400, 350,
68,28,1, 2,2, 73, 73, 700; 70; 120; 700

1971—1975 | 4, 36, 1, 200, 100, 100, 26, 150, 80, 170, 2, 1, 8, 1,
17, 130, 100, 120, 150, 20
1976—1980 | 17, 56, 90, 30, 40, 70, 60, 130, 100, 3, 14, 1, 25, 7,
125 SOT 2,4) 7,0, 23:29:29; 15; 300059750;
1000, 200, 50, 3, 6, 42, 6, 28, 2, 20, 18, 1
1981—1985 By 25/140, 301420; 5w50.18;1, 1, 23,12,'20, 40, 5,°5;
ST, 357534, 10; 545513373, 4, 5 1,856} 93,
110, 200, 40, 6, 4, 5, 50

staying there till autumn. In the neighbourhood of Trnava at Laborec 1 specimen
was caught on 11 July, 1944. Randik heard cranes crying in the area of Brehov on 24
July, 1957. Stollmann (1957 and in verb.) observed cranes on rice paddies near the
Latorica, and according to local experts, they were also observed on rice paddies
near Leles in the period between 14—30 June, 1954, in flocks numbering 8 and 22
individuals.

From the total number of 238 analysed data 14 observations (i. e. 5.8 per cent)
fell to the share of June; 13 (5.4 per cent) to the share of July; 11 (4.6 per cent) of
occurrence to August. It follows from this that in the nesting period individual
non-nesting (subadult) individuals stay on the East-Slovakian lowland throughout
the summer. Catches stemming from this area from the nesting period also confirmed
that the individuals in question were sexually immature (Mosansky, in Beczy
EL al.; LC.)

175

Table 2.

Table 3.

176

Years

1860—1900
19011945
1946—1950

1951—1955
1956—1960
1961—1965
1966— 1970

1971—1975
1976—1980

1981—1985

Fre-
quence

8
10
7

24
14
30

20
38

236 analysed data

Exemplar Average

8 1,00
69(70) 6,90( 7,0)
64(74) 9,10(10,5) | 1000 pld.évenként
(Ferianc, 1955)
950(980) | 39,50 1000— 2000 pld.
évenként
(Ferianc, 1964)
541(543) | 38,60

| | | ——

998 33,20
6 246 138,80 3277 (tavasz, 1969)
(Voskar, 1971)
1 416 70,80
1.225 32,23 5000 (15.04.1979.)
(Voskär, 1971)
1000 (es több,
ösz 1979)
(Danko in litt.)
1180 29,50
12 689 | 55,65
Distribution] Month
Month Frequence
March 48
April 80
May 12
June 14
July 13
August 11
September 10
October 37
November 11
December 2
Sum total | 238

Protection and changes in the landscape

Land reclamation work and water management regulations, artificial inter-
ference and large changes in the landscape over the East-Slovakian Plain in the last
30 years have exerted a considerable influence upon the feature of biotopes. The
dropping of the groundwater level and the prevention of floods produced essential
changes in autochthonous meadows, and natural habitat conditions, making some
plant and meadow communities vanish completely. A part of the meadows of the
depression of Senné in the catchment area of the Cierna Voda between the rivers
Uh and Cierna Voda was ploughed, and a part was used to build fishponds, forming
the present State Nature Preserve of the Senné-Fishponds.

After cutting out the floodplain forests in the past, the territory was regularly
flooded here, giving rise to alluvial meadows which were preserved here also after
embarking upon the great water management regulations on the East-Slovakian
lowland in the years 1960-1965. Although ploughed up to a great deal at present,
mesophillous meadows were nevertheless preserved here in large complexes, repre-
sented by the association Cnidio—Alopecuretum pratensis. Permanent pasture,
however, changes the meadows into pasture communities, especially into the associa-
tions Ranunculetum repentis and Alopecureto—Festucetum pseudovinae (Ruziëkovä,
1971).

The State Nature Preserve of Senné Fishponds lies at an above sea altitude
of 98—103 m to the south-east of Michalovée, covering an acreage of 213.31 ha,
of which approximately 132 ha fall to the share of the water surface of the fishpond,
the rest are waterlogged meadows and pastures. The entire complex will cover some
700 ha after the completion of the fishponds system. The State Nature Preserve of the
Senné Fishponds with the neighbouring alluvial meadows are a significant migration
resting ground for the cranes’ vernal and autumnal flights as well as for other rare
aquatic birds, and the nesting locality of several rare bird species (Ardea purpurea,
Anas acuta, Chlidonias hybrida, Himantopus himantopus, Circus pygargus, Acro-
cephalus paludicola, Platalea leucorodia and others.)

At the fringes of the preserve dry pastures are joining in, in dependence on the
groundwater level height, and wetting they pass through various plant communities
from dry up to wet types and to open water surfaces. The association Agrostidetum
alba hungaricum belongs to the most widespread vegetation types on the Potiskä
nizina lowland, skirting the water fringes within the preserve, too. Localities of a
lower position are covered by sedge vegetation. Mesophillous meadows are mostly
composed by the community Agrostidetum albae, and considerable areas are also
covered by bunches and stands of Caricetum gracilis and Scirpo—Phragmitetum,
with stands of Typha sp. also present. Plant communities on the territory of the State
Nature Preserve of the Senné Fishponds comprise, though only in fragments, a whole
set of plant communities known from the more southerly and more preserved parts
of the Potiskä nizina lowland (Voskdr, 1978).

For the sake of establishing adequate biotopes for cranes the protective measures
to be taken include the moving of drier sections of high stands in the preserve and to
keep up, within the preserve, a sufficient extent of mesophillous meadows, and pas-
tures especially in the catchment area of the Cierna Voda river.

Special protective measures for cranes have not been taken so far, it appears
to be desirable, however, to mark out spaces as potential migration resting grounds
or summer habitats for cranes also in additional areas, and to take major protective
care of these territories by preserving the contemporary character of the vegetation
conditions, the management regime and stillness at those localities where cranes
occur in larger crowds.

— bi
hi © \O CO -J Où Un BR U) ND —

Di et et nd ji jet jet jou
© © -J ON Un BR & ND

N D D D
© D = ©

NN
ns

NNN
DONO

Occurrences

. Dobsinä, 1860, 1 ex. (Tschusi—Dalla-Torre, 1887);

. Buzinka, 27.03.1883 (Dalla-Torre, 1885);

. Lubenik, 18.05.1884, 1 ex. (Lovassy, 1888);

. Orava—Tstenä—Tvrdosin, 1887, 1 ex. (Kocyan, 1889);

. Holic, 1889, 1 ex. (Malesevics, 1892);

. Tovarné, 23.03.1898, 1 ex. (Schenk, 1907);

. Morava, 08.1898, 1 ex. (Talsky, ex. Knezourek, 1912);

. Navarov near Zelezny Brod, 1900, 1 ex. (Knezourek, 1910);

. Rosicka, Jindrichov Hradec, 1902, 1 ex. (Knezourek, 1910);

. Bohdanec, 21.11.1903, 1 ex. (Jirsik, 1935);

. Samorin, 12.4.1906 (Schenk, 1907);

. Brezi (Mikulov), 04.1906 (Zdobnitzky, 1907);

. Strachotin (Breclav), 04.05.1907, 40 ex. (Zdobnitzky, 1907);

. Ruska Nová Ves, 12.03.1910 (Aquila, 1911);

. 10.03.1912 (Lambrecht, 1913);

. Kosice, 14.03.1912 (Aquila, 1913);

. Komärno, 06.04.1917, 1 ex. (Bottay, in U. O. C., 1918);

. Senne, 1926, 1927, 15—16 ex. (Hrabär, 1932);

. Tahyna, 29.07.1929 (Molnár, 1933);

. Jihlava, 07.10.1929, 1 ex. (Sträz Myslivosti VII, 1929);

. Dolna Dobra Voda, 06.03.1930, 1 ex. (Sträz Myslivosti VIII, 1930);
. Vysokä pri Morave, 1930—1932, 1 ex. (Balthasar, 1934);

. Palagéa pri Vajnoroch, 02.07.1932, 2 ex. (Molnár, 1933);

. Latorica—Krälovsky Chlmec, 1933 (nidificant), (Molnár, 1933);
. Rimavskä Sobota, 28.10.1933, (több — more), (8 csapat — 8 group), (Ferianc,

1977);

. Praha, 03.1942, 6 ex. (8.30), (Stanek, in Wahl, 1944);
. Trnava—Michalovce, 11.07.1944 (Molnár, 1933);

. Detva, 09.06.1946, 1 ex. (Turcek, in Ferianc, 1964);
29.
30.

Lednice, 24.06.1946, 1 ex. (Hudec, 1947);
Nesyt—Lednice, IV.—8.V.1948, 5 ex. (Kux—Hudec—Svoboda, in Hudec—
Cerny et al., 1977);

. Senne, 1949, 1000 ex. (Ferianc, 1964);

. Senne, 1949, 20 ex. (Kuchta, in Ferianc, 1955);
. Senne, 29.05.1949, 6 ex. (Ferianc, 1955);

. Cilistov, 23.03.1950, 1 ex. (Baldt, 1956);

. Senne, 1950, 30—40 ex. (Ferianc, 1955);

. Senne, 1951, 50—70 ex. (Ferianc, 1955);

. Senne, 1952, 40—50 ex. (Ferianc, 1955);

. Samorin, 09.12.1952 (Balat, 1956);

. Senné, 21.04.1953 (Ferianc, 1955);

. Senné, 16.07.1953 41 ex. (Ferianc, 1955);

. Leles—Velké Kapusany—Krälovsky Chlmec, 14—30.06.1954, 8, 22 ex. (Stoll-

mann, 1957);

. Senne, 1955, 1000—2000 ex. (évenként — every year), (Ferianc, 1955);
. Ulié, 25.03.1955, 50 ex. (12.00), (Bauer, 1963);

. Ulié, 25.03.1955, 122 ex. (12.30), (Bauer, 1963);

. Ulic, 25.03.1955, 38 ex. (17.15), (Bauer, 1963);

. Ulié, 26.03.1955, 47 ex. (10.25), (Bauer, 1963);

. Ulié, 30.03.1955, 48 ex. (16.40), (Bauer, 1963);

. Uliè, 31.03.1955, 3 ex. (6.35), (Spak, in Bauer, 1963);

. Ulic, 03.04.1955, 5 ex. (16.10), (Bauer, 1963);

. Ulic—Krive, 08.04.1955, 45 ex. (8.45), (Bauer, 1963);

. Zboj, 08.04.1955, 35 ex. (9.06), (Bauer, 1963);

. Ulie, 11.09.1955, 19 ex. (16.18), (Bauer, 1963);

. Zboj, 19.09.1955, 31 ex. (16.30), (Bauer, 1963);

. Ulii—Krivé, 30.09.1955, 41 ex. (15.45), (Bauer, 1963);

. Ulic, 02.10.1955, 81 ex. (15.50), (Bauer, 1963);

. Uliò, 02.10.1955, 25 ex. (15.54), (Bauer, 1963);

. Ubla, 13.10.1955, 94 ex. (13.00), (Bauer, 1963);

. Hrabovä Räztoka, 13.10.1955, 18 ex. (16.00), (Bauer, 1963);
. Podhorod, 31.10.1955, 24 ex. (15.15), (Bauer, 1963);

. Lednice, 28.11.1955, 60 ex. (Ludwig, in Hachler, 1958);

. Ulié, 23.03.1956, 48 ex. (12.05), (Bauer, 1963);

. Novä Sedlica, 28.03.1956, 47, 50 ex. (9.30), (Bauer, 1963);

. Podhorod, 01.04.1956, 25 ex. (12.30), (Bauer, 1963);

. Trnovské rybniky—Kamenny Mlyn, 05.11.1956, 1 ex. (Matousek, 1961);
. Ulié, 28.10.1957, 66 ex. (11.02), (Bauer, 1963);

. Podhorod, 30.10.1957, 80, 54 ex. (16.05), (Bauer, 1963);

. Brehov, 24.07.1957, 1—(3) ex. (t6bb — more), (Randik, in litt);
. Podhorod, 10.04.1958, 17 ex. (11.30), (Bauer, 1963);

. Svinica, 22.05.1958, 4 ex. (Mosansky, 1958);

. Zboj, 27.10.1959, 46, 101 ex. (14.30), (Rauer, 1963);

. Oponice, 12.04.1960, 1 ex. (Ginter, 1960);

. Nastaz, 24.10.1961, 70, 74, 75 ex. (16.11), (Bauer, 1963);

. Ulic, 28.03.1962, 51 ex. (13.10), (Bauer, 1963);

. Ulié, 28.03.1962, 41 ex. (13.12), (Bauer, 1963);

. Ulic, 28.03.1962, 63 ex. (16.30), (Bauer, 1963);

. Jursky Sur, 28.03.1962, 9 ex. (Brtek, in Ferianc, 1977);

. ULië, 30.03.1962, 76 ex. (16.30), (Bauer, 1963);

. Nastaz, 02.04.1962, 34 ex. (9.28), (Bauer, 1963);

. Nastaz, 02.04.1962, 52 ex. (9.29), (Bauer, 1963);

. Ulié, 07.04.1962, 24 ex. (Poliscus, in Bauer, 1963);

. Stuzica, 13.10.1962, cca. 72 ex. (11.50), (Bauer, 1963);

. Stuzica, 13.10.1962, 31 ex. (12.05), (Bauer, 1963);

. Stuzica, 13.10.1962, 60, 16 ex. (13.45), (Bauer, 1963);

. Rusky Potok, 14.10.1962, 23 ex. (16.00), (Poliscus, in Bauer, 1963);
. Zahorska nizina, 04.1963, 8 ex. (Randik, in litt.);

. Kosické Olsany, 30.03.1964, 4 ex. (Danko, in litt.);

. Senné, 12.04.1964, 60 ex. (Danko, in litt.);

. Cernice, 15—17.04.1964, 2 ex. (Ferianc, 1977);

. Podvihorlatskä vodnä nädrz, 28.03.1965, 5 ex. (Mosansky, in Voskdr—Mosansky

—Palasthy, 1965);

. Sebastovce, 08.04.1965, 58 ex. (Danko, in litt.);
. Buzice, 08.04.1965, 50 ex. (Danko, in litt.);

. Silickä Jablonica, 11.04.1965, 6 ex. (Brtek, in Ferianc, 1977);
. Podvihorlatskä vodnä nädrz, 11.05.1965, 5 ex. (Voskär, in Voskär—Mosansky—

Palasthy, 1965);

179

94.
93

96.
97.
98.
92.

100.
101.
102.
103.
104.
105.
106.
107.
108.

109.
110.
111.

112.
113.
114.

115.
116.

117.
118.
119.
120.
121.
122.
123.
124.
125.
126.
127.
128.
129,
130.
131.
132.

133.
134.

180

Sirava—Podvihorlatskä vodnä nädrz, 15.05.1965, 5 ex. (Danko, in litt.);

Podvihorlatskä vodnä nädrz, 29.06.1965, 3 ex. (Voskár, in Voskär—Mosansky—

Palasthy, 1965);

Podvihorlatskä vodnä nädrz, 03. 09.1965. 7 ex. (Voskdr, in Voskar—Mosansky—

Palasthy, 1965);

Podvihorlatskä vodnä nadrz, 12.09.1965, 7 ex. (Voskar, in Voskar—Mosansky—

Palasthy, 1965);

Podvihorlatskä vodnä nädrz, 19.09.1965, 7 ex. (Mosansky, in Voskär—Mosansky

— Palásthy, 1965);

Podvihorlatská vodná nádrz, 23.03.1966, 7 ex. (Voskár, in Mosansky—Voskar,
1965);

Podvihorlatská vodnä nádrz, 19.04.1966, 5 ex. (Ferianc, 1969);

Chym, 23.04.1966, 4 ex. (Danko, in litt.);

Láb, 06.10.1966, 117 ex. (Brtek, in Ferianc, 1977);

Podvihorlatskä vodnä nädrz, 17.11.1966, 32 ex. (Ferianc, 1969);

Senne, 08.04.1967, 40—50 ex. (Mosansky—Voskdr, 1967);

Senne, 09.04.1967, 28 ex. (Mosansky—V oskär, 1967);

Senne 10.04.1967, 16 ex. (Mosansky—Voskdr, 1967);

‚Senne, 12.04.1967, 32, 13, 40 ex. (Mosansky—Voskar, 1967);

Podvihorlatska vodnä nädrz, 13.04.1967, 5 ex. (Voskár, in Mosansky—Voskdr,
1967);

Podvihorlatska vodnä nadrz, 14.04.1967, 399 ex. (Ferianc, 1969);

Senné, 15.04.1967, 200 ex. (Mosansky—Voskdr, 1967; Voskdr, 1978);
Podvihorlatskä vodnä nädrz, 15.08.1967, 18 ex. (Voskdr, in Mosansky—Voskdr
1967);

Podvihorlatskä vodnä nädrz, 24.10.1967, 62 ex. (Ferianc, 1969);
Podvihorlatskä vodnä nädrz, 03.04.1968. 220 ex. (Ferianc, 1969);
Vychodoslovensky kraj, 06—11.04.1969, 3277 ex. (összesen Kelet-Szloväkiäban
— summary in East-Slovakia), (Voskdr, 1971);

N. Sebastova, Torysa, 06.04.1969, 250 ex (15.00—16.00), (Voskar, 1971);
Tovarné, Ondava, 07.04.1969, 350, 150, 100, 150, 200, 100 ex (11.00—12.00),
(Voskär, 1971);

Sabinov, Torysa, 07.04.1969, 150, 100, 200 ex. (11.00), (Voskdr, 1971);

Fintice, Torysa, 07.04.1969, 25 ex. (8.45), (Voskdr, 1971);
Kosice(mesto)—Horndd, 07.04.1969, 74 ex. (15.30), (Voskdr, 1971);

Jasenov, Laborec, 07.04.1969, 150 ex. (17.00), (Voskär, 1971);

Senné, Uh, 07.04.1969, 132 ex. (Voskar, 1971);

Bardejov, Topla, 07.04.1969, 300 ex. (11.00), (Voskdr, 1971);

Jasenov, Laborec, 08.04.1969, 400 ex. (17.00), (Voskar, 1971);

Rus. Poruba, Ondava, 09.04.1969, 350 ex. (12.00), (Voskdr, 1971);

Senné, Uh, 10.04.1969, 68 ex. (Voskdr, 1971);

Lubotice, Torysa, 11.04.1969, 28 ex. (17.30), (Voskdr, 1971);

Brehov, 30.05.1969, 1 ex. (Danko, in litt.);

Klastorské Luky, Turiec, 06.1969, 2 ex (Darola, 1971);

Kosice, 18.09.1969, 2 ex. (Danko, in litt.);

Senné, 13.10.1969, 73 ex. (Voskar, 1978);

Senné, Uh, 13.10.1969, 73 ex. (Voskdr, 1971);

Senné, Uh, 13., 25.10.1969, 700 ex. (Voskdr, 1971);

Jasenov, Laborec, 18.10.1969, 70, 120 ex. (17.30), (Voskar, 1971);
Senné, 25.10.1969, 700 ex. (Voskdr, 1978);

135. Snina—Vihorlat, 15.10.1970 (több — more), (Danko, in litt);

136. Senne, 27.07.1971, 4 ex. (Voskdr, 1978);

137. Senne, 12.10.1971, 36 ex. (Voskdr, 1978);

138. Koplotovce, 26.12.1972. 1 ex. (Kanuscak, 1976);

139. Michalovce, 07.04.1973, 200 ex. (Voskdr, in litt.);

140. Skäros, 07.04.1973, 100 ex. (és több — and more), (Danko, in litt.);

141. Zemplinska Sirava—Podvihorlatskä vodnä nädrz, 07.10.1973, 100 ex. (és több —
and more), (Danko, in litt.);

142. Polov, 14.10.1973, 26 ex. (Danko, in litt.);

143. SPR Senné-rybniky, 150, 80 ex. (Danko, in litt.);

144. Senne, 24.10.1973, 170 ex. (Voskdr, 1978);

145. Jovsa, 20.03.1974, 2 ex. (Danko, in litt.);

146. Durkov, 23.03.1974 (több — more) 20,30 ex. (Danko, in litt.);

147. Horovce, 24.03.1974, 1 ex. (Danko, in litt.);

148. Jovsa, 26.03.1974 (több — more), (Danko, in litt.);

149. Jovsa, 29.03.1974, 8 ex. (Danko, in litt.);

150. Senne, 05.09.1974, 1 ex. (Voskdr, in litt.);

151. Hrhov (o. Roznava), 01.11.1974, 17 ex. (Fulin, et Voskdr, in litt.);

152. Tovarné, 31.03.1975, 130, 100, 120 ex. (9.30, 13.20, 14.45), (Dostäl, et Voskár
in litt.);

153. Kochanovce, 06.04.1975, 150 ex. (Danko, in litt.);

154. Jastrabie—Blatné Remety, 27.04.1975, 20 ex. (Danko, in litt.);

155. Starina, 28.03.1976, 17, 56 ex. (11.00—12.00), (Dankó, in litt.);

156. Strazske, 05.04.1976, 90, 30, 40 ex. (15.00—15.30), (Danko, in litt.);

157. Kochanovce, 05.04.1976, 70 ex. (Danko, in litt.);

158. Bardejov, 12.04.1976, 60 et. ( Weisz, et Voskdr, in litt.);

159. Domasa, 13.04.1976, 130 et. ( Weisz, et Voskar, in litt.);

160. Staré nad Laborcom, 16.04.1976, cca. 100 ex. (Danko, in litt.);

161. Inaéovce, 04.04.1977, 3 ex. (Danko, in litt.);

162. Inaéovce, 12.04.1977, 14 ex. (Danko, in litt.);

163. Kochanovce, 18.04.1977 (több — more), (Danko, in litt.);

164. Malé Ozorovce, Slanské vrchy, 05.06.1977, 1 ex. (Danko, in litt.);

165. Remétske Hamre—Morské oko (több — more), (Danko, in litt.);

166. Kapusany pri Presove, 23.10.1977, 25 ex. (Voskdr, in litt.);

167. Kamienka, 13.03.1978, 7 ex. (Danko, in litt.);

168. Inacovce, 16.03.1978, 12 ex. (Danko, in litt.);

169. Blatné Remety, 21.03.1978, cca. 30 ex. (Danko, in litt.);

170. Senné—Ina€ovece, 31.03.1978, 7 ex. (Danko, in litt.);

171. Zemplinska Teplica, 15.04.1978, 2 ex. (Danko, in litt.);

172. Inalovce, 31.10.1978, 4 ex. (Danko, in litt.);

173. Senné, 18.11.1978, 7 ex. (Danko, in litt.);

174. Inaïovce, 27.11.1978, 11 ex. (Danko, in litt.);

175. Pavlovce nad Uhom, 02.04.1979, 2 ex. (Danko, in litt.);

176. Sabinov, 12.04.1979, 29 ex. (14.15), (Voskar, in litt.);

177. Sabinov, 14.04.1979, 29, 15 ex. (16.00), (Voskdr, in litt.);

178. Lemesany-Janikovce (o. Presov), 15.04.1979, 5000 ex. (Voskar, in litt.);
179. Sabinov, 16.04.1979, 9 ex. (15.35), (Voskdr, in litt.);

180. Blatnä Polianka, 03.10.1979 (több — more), (Danko, in litt.);

181. Inatovce, 08.10.1979, 50 ex. (Danko, in litt);

181

182.

183.
184.
185.
186.
187.
188.
189.
190.
191.
192.
193.
194.
195:
196.
197:
198.
199.
200.
201.
202.
203.
204.
205.

206.
207.
208.
209.
210.
214
212.
213.

214.

215:
216.
217.
218.
219.
220.
221.
222.
223,
224.
225
226.

227.

182

Senne rybniky, 25—26.10.1979, 1000 ex. (és több — and more), (Kuchta, et
Danko, in litt.);

Senné, 01.11.1979, cca. 200 ex. (Danko, in litt.);

Michalovce, 28.03.1980, 50 ex. (Danko, in litt.);

Blatnä Polianka, 01.04.1980, 3 ex. (Danko, in litt.);

Senné, 15.04.1980, 6 ex. (Danko, in litt.);

Pavlovce p. Vihorlatom, 16.04.1980, 42, 6 ex. (Danko, in litt.);
Blatnä Polianka, 16.04.1980, 28 ex. (Danko, in litt.);

Blatnä Polianka, 06.05.1980, 2 ex. (Danko, in litt.);

Inaéovce, 20.05.1980, 20 ex. (Danko, in litt.);

Inaëovce, 30.09.1980, 18 ex. (Danko, in litt.);

Ina&ovce, 03.11.1980, 1 ex. (Danko, in litt.);

Senne, 15.03.1981, 1 ex. (Danko, in litt.);

Blatnä Polianka, 31.03.1981, 2 ex. (Danko, in litt.);

Inatovce, 14.04.1981, 140, 31, 120 ex. (Danko, in litt.);

Inaëovce, 22.04.1981, 5 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 28.04.1981, 50 ex. (Danko, in litt.);

Senne, 03.05.1981, 8 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 08.06.1981, 1 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 22.09.1981, 1 ex. (Danko, in litt.);

Inaovce, 27.10.1981 (több — more), (Danko, in litt.);

Brezina, 28.03.1982, 23 ex. (Danko, in litt.);

Zemplinska Teplica, 28.03.1982 (több — more), (Danko, in litt.);
Blatnä Polianka, 04.05.1982, 12 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 23—28.08.1982, 20 ex. (mindennap — every day), (Danko,
in litt.);

Senné, 19.10.1982, 40 ex. (Danko, in litt.);

Inatovee, 08.11.1982, 5 ex. (Danko, in litt.);

Presov, 10.11.1982 (több — more), (Voskar, in litt.);

Senné, 19.03.1983, 5 ex. (Danko, in litt.);

Horovce—Hriadky, 03.04.1983, 57 ex. (Danko, in litt.);
Michalovce-Zäluzice, 35 ex. (Danko, in litt.);

Inaëovce, 12.04.1983, 5 ex. (Danko, in litt.);

Zemplinska Sirava—Podvihorlst. vodna nadrz, 15.04.1983, 34 ex. (Danko,
in litt.);

SPR Senné-rybniky, 17.04. 1983, 10, 54, 5 ex. ( és több — and more), (Danko,
in litt.);

SPR Senné-rybniky, 18.04.1983, 13 ex. (Danko, in litt.);
Remétske Hamre, 28.04.1983, 5 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 18.07.1983, 3 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 08.08.1983, 4 ex. (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 22—28.08.1983 (Danko, in litt.);
Senné-rybniky, 1 ex. (Danko, in litt.);

Senné, 27.03.1984 (több — more), (Danko, in litt.);

SPR Senné-rybniky, 29.03.1984, 8 ex. (Danko, in litt.);

Senné, 30.03.1984, 6 ex. (és több — and more), (Danko, in litt.);
Presov, 05.04.1984, 55 ex. (15.00), (Voskar, in litt.);

Blatné Remety, 13.04.1984, 110 ex. (Danko, in litt.);

Maly Saris, 14.04.1984, 200 ex. (17.00), (Voskdr, in litt.);

InaŸovce, 15.04.1984, 40 ex. (Danko, in litt.);

228. SPR Senné-rybniky, 6 ex. (Danko, in litt.);
229. Kosice, 14.10.1984 (több — more), (Danko, in litt.);
230. Senne, 19.03.1985, 4 ex. (Danko, in litt.);
231. Sigord (Kokosovce, Zlatà Bana), 23.03.1985, 5 ex. (Danko, in litt.);
232. Sträzske, 30.03.1985, 50 ex. (Danko, in litt.).
Author’s address:
Dr. Aladár Randik
Centre of Bio-ecological Sc.
Slovak Academy of Sciences,
Institut of Ex. Biology and
Ecology,
Dep. of Zoocenology,
Obrancov mieru 3
CS—81 434 Bratislava
CSR

References

(1894): Magyarország 1892-diki vadlelövesenek kimutatása varmegyénként. Erdészeti lapok.
Budapest. XII :953—960.

(1900): Vzäcni lovecky zdar. Ceskä myslivost. 4:88.

(1901): Vzäcny ulovek. Lovecky obzor. 5:155.

(1926): Jeräbi v Krusnych horäch. Sträz myslivosti. 4:160.

Balät, F. (1956): Prehled vsenek (Mallophaga), zjistenych na ptäcich a ssavcich Slovenska. I. —
Übersicht der in Slowakei gefundenen Feder- und Haarlingen (Mallophaga). I. Teil. (In Czech
with summaries in German and Russian.) Sbornik Krajskéhzo müzea v Trnave. I1:56—77.

Balis, M. (1951): Zaujimavosti o tahu vodného vtäctva v Sennom. Polovnicky obzor. VI:98—100.,
122—124, 137—138.

Balis, M. (1952): Kvantitativny vyskum vtäctva kuznych lesov Podunajska. Diplomovä präca,
Bratislava.

Balthasar, V. (1934): Ptäctvo Izznich lesu slovensk&ho Podunaji. Bratislava. VIII:189— 215.

Bauer, Z. (1963): Tah jeräba popelavého (Grus grus L.) v severni cästi vychodniho Slovenska. —
Zur des Kranichs (Grus grus L.) im nördlichen Teil der Ostslowakei. (In Czech with summaries
in Russian.) Zoologické listy — Folia Zoologica. 12. (3) 217—222.

Beczy, T.—Mosansky, A.—Sterbetz, I.—Szlivka, L. (1974): A kárpát-medencei daruvonuläs idő-
szerü kerdesei. — Die aktuellen Fragen des Kranichzuges im Karpatenbecken. (In Hungarian
and German.) Aquila. 78—79:11—43.

Dalla-Tore, K—Tschusi, V. (1885): II. Jahresbericht (1883) des Comités für ornithologische Beo-
bachtungsstationen in Österreich und Ungarn. Ornis. 1:197—575. Wien. 77.

Scherner: Aus dem Reiche der Vögel. Karpathen-Post. VI. Kesmärk.

Darola, J. (1978): Vysledky vyskumu vtäctva Turcianskej kotliny z hladiska ochrany prirody. —
Results of research in birds of the Turiec holow from the viewpoint of nature protection.
(In Slovak with summaries in Russian, German und English.) Vyskumné präce z ochrany
prirody 1:249—279.

Ferianc, O. (1941): Avifauna Slovenska. Tecnicky obzor slovensky V. prirodovednä priloha.
Bratislava. II:127—173.

Ferianc, O. (1955): Inundaéné üzemie pri Sennom (okres Velké Kapusany) ako dolezitä migraèna
lokalita vodného vtäctva na vychodnom Slovensku. — Das Inundationsgebiet bei der Ortschaft
Senné (Bezirk Velké Kapusany) als wichtige migrations lokalität der Wasservögel durch die
Slowakei. (In Slovak with summaries in Russian and German.) Präce II. Sekcie SAV, seria
biologickä. I. (4) 1—32.

183

Ferianc, O. (1958) : Slovenské näzvoslovie vtäkov. Bratislava.

Ferianc, O. (1964): Stavovce Slovenska. II. Vtäky 1. — Vertebrate of Slovakia. II. Birds 1. (In Slo-
vak.) Vydavatelstvo SAV, Bratislava. 1—600.

Ferianc, O. (1969): Migrujüce vtäctvo na Podvihorlatskej vodnej nadrzi. I. cast. — Migrierende
Vogelwelt am Stausee Podvihorlatskä vodnä nadrz in der Ostslowakei. I. Teil. (In Slovak with
summaries in Russian and German.) Biologia, Bratislava. 24. (11) 813—838.

Ferianc, O. (1972): Migrujüce vtäctvo na Podvihorlatskej vodnej nädrzi a zvysenej nezavodnenej
casti Blatskej niziny r. 1966—1970. Biologia. 27:859—868.

Ferianc, O. (1977): Vtäky Slovenska. 1. — Birds of Slovakia. 1. (In Slovak.) Veda, Vydavatelstvo
SAV, Bratislava. 1—684.

Ginter, F. (1960): Zeriav na juhozäpadnom Slovensku. (In Slovak.) Polovnictvo rybärstvo. XII.
(8)5.

Grabar, A. (1931): Ptäctvo Podkarpatské Rusi. — Avifauna Carpathorossica. Podkarpatskä Rus.
VIII. Uzhorod.

Hachler, E. M. (1958): Zajimavejsi pozorovani z Lednicka. (In Czech.) Sylvia. 15:214—220.

Hrabar, A. (1932): Ptäctvo na Podkarpatské Rusi (Reklad Prof. A. Malicha). Sbornik zemské mu-
sejni spolecnosti v Uzhorode. 59—86. Uzhorod.

Hudec, K. (1947): 24. ëervna 1946. Ceshoslovensky ornotolog. 9.

Hudec, K—Cerny, W. et al. (1977): Ptäci. 2. Fauna CSSR, sv. 21. — Birds 2. Fauna of Czechoslo-
vakia. Vol. 21. (In Czech with summaries in German.) CSAV Academia, Praha. 1—896.

Chrenöczy-Nagy J. (1904): A madär. Nitra.

Jirsik, J. (1927): Seznam slovenského ptactva. Sbornik Vysoké skoly zemedelské v Brne. Sign.

DS. Brno.

Jirsik, J. (1935): Jak ziji zvirata. Mor. Ostrava.

Kanuscäk, P. (1975): Avifauna sirsieho okolia Piestan. — Avifauna of wider surroundings of Pies-
tany. (In Slovak with summaries in Russian, English and German.) Biologické präce. 21. (4)
1—132.

Knezourek, K. (1910): Velky prirodopis ptäku. III. Praha.

Koczyan A. (1889): Az Ärvai-värban őrzött ällatgyüjtemeny tärgymutatöja. Alsö-Kubin.

Libbert, W. (1936): Der Zug des Kranichs (Grus grus L.). Journal für Ornithologie, Berlin. LXXXIV.
297—337.

Libbert, W. (1938): Der Zug des Kranich. Journal für Ornithologie, Berlin. LXXXVI. 374—378.

Lovassy S. (1888): Adalékok Gömör megye madärfaunäjänak ismertetéséhez. Matematikai és ter-
mészettudományi közlemények, Budapest. XXII: 241—268.

Malesevic E. (1892) : Losonc faunája, vagyis az 1876. év őszétől az 1891. év végéig talált és megha-
tározott állatfajok rendszeres felsorolása és a fauna jellemzése. A Losonci Magy. Kir. Állami
Főgimnázium Értesítője, Losonc. 1891—1892:3—47.

Matousek, B. (1958) : Vtáctvo trnavskej níziny. Biologické práce, Bratislava. IV. (10).

Matousek, B. (1961): Faunisticky prehlad slovenského vtáctva. (In Slovak.) Ac. rez. natur. mus.
slov. Bratislava. 7 :3—109.

Molnár, Z. (1933): K poznäni ptäctva vychodni tasti CSR. Vesmir. Praha. X1:242—243.

Mosansky, A. (1958): Niekolko poznämok k avifaune motiarov v ckoli Krälovského ChImca. II.
Cast. — Einige Bemerkungen zur avifauna der Moore in der Umgebung Krälovsky Chlmec.
II. Teil. (In Slovak with summaries in German.) Acta Rez. Natur. Mus. Slov. Prirodovedny
sbornik Slovenského muzea. 4:70—75.

Mosansky, A. (1967): Ekologickä avigeografia vychodného Slovenska. MINI. (In Slovak.)
Kandidat. dizert. präca. Kosice.

Mosansky, A.—Voskar, J. (1965): Ornitologické poznämky z Podvihorlatskej nädrze II. (Zpräva
za r. 1966) — Ornithologische Notizen von Wasserkunstsammelbecken unterhalb des Vihorlat-
gebirges II. (Bericht f. d. Jahr 1966) (In Slovak with summaries in German.) Sbornik Vycho-

184

doslov. müzea. Acta Musei Slov. Reg. Orient. Kosice. Seria B. Zool-Botun. VI—B. 102—
104., 113.

Mosansky, A.—Voskdr, J. (1967): Ornitologické poznimky z Podvihorlatskej nädrze III. (Zprava
za r. 1967) — Ornithologische Notizen von Wasserkunstsammelbecken unterhalb des Vihorlat-
gebirges III. (Bericht f. d. Jahr 1967) (In Slovak with summaries in German.) Sbornik Vycho-
doslov. müzea. Acta Musei Slov. Reg. Orient. Kosice. Seria B. Zool.-Botan. VIII—B. 167-169.

Nagy, J. (1859): Die Vögel der Unter-Neitraer Gespannschaft. Verhandlungen des Vereins für Na-
turkunde zu Pressburg. Pressburg. TU :45—66.

Nagy, E. (1918): Kranich-Studien und Beobachtungen aus dem Komitate Csanäd. Aquila. 25:182—
190.

Naumann, J. A. (1905): Naturgeschichte der Vögel Mittel-Europas. Gera.

Ortvay T. (1902): Pozsony vármegye és a területén fekvő Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor és
Szentgyörgy városok állatvilága. Pozsony.

Portenko, L. A. (1950): Oéerk fauny ptic zapadnogo Zakarpatija. Pamjati akademika Petra Petro-
vica Suskina. Moskva. 301—359.

Rochel, A. (1821) : Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn.
Pest.

Ruziekovd, H. (1971): Rastlinné spoloëenstvä luk a slatín v povodi Ciernej Vody Vychodoslovenskä
nizia. — Pflanzengesellschaften der Wiesen und niedermoore im Einzugsgebiet des flusses
Cierna Voda. (In Slovak with summaries in Russian and German.) Biologické präce. 17. (7)
1—136.

Schenk, J. (1899): Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahres 1898. Aquila. 6:168—252.

Schenk, J. (1907): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1906. Aquila. XIV :1—170.

Schenk, J. (1938): Der Zug des Kranichs im historischen Ungarn. Journal für Ornithologie. Ber-
lin. LXXXVI: 54—58.

Stollmann, A. (1957): Madártani adatok Szlovákiából. — Ornithological Report from Slovakia.
(In Hungarian and English.) Aquila. 43—44:320—321., 365.

Talsky, J. (1902): Ein Kranich in Mähren erbentel. Illustr. österr. Jagdblatt. Brünn. 18:84.

Talsky, J. (1902): Ein Kranich in Mähren erlegt. Verh. Forstw. Mähr. 53:272—274.

Talsky, J. (1902): Zum Vorkommen des Kranichs in den Mittel-Europäischen Ländern besonders
in Mähren. Verh. Forstw. Mähr. 53:56—61. und Illustr. österr. Jagdblatt. Brünn. 18:20—22.

Tschusi, V.—Dalla = Torre, K. (1887) : III. Jahresbericht (1884) des Comités für ornithologische Beo-
bachtungsstationen in Österreich und, Ungarn. Ornis. Wien. IIT:1—156., 161—360.

U. O. C. (1918): Vogelzugsdaten aus Ungarn (Jahrgang 1917). Aquila. 25:241—261.

Vezényi, A. (1902): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1900. Aquila. 9:81—155.

Voskar, J. (1971): Tah zeriavov popolavych (Grus grus) na vychodnom Slovensku v roku 1969. —
Kranichzug (Grus grus) im Jahre 1969 in der Ostslowakei. (In Slovak with summaries in Ger-
man.) Ochrana fauny. 5. (1) 19—22.

Voskar, J. (1978): Vplyv budovania rybnicnej oblasti v Inatovciach na avifaunu stätnej prirodnej
rezerväcie Senne. — Einfluss der Aufbaus von Fischteichen im Gebiet von Inaëovce auf die
Avifauna der Staatlichen Naturreservation Senne. (In Slovak with summaries in Russian,
German and English) Vyskumné präce z ochrany prirody. 1:1—86.

Voskär, J—Mosansky, A.—Palasthy, J. (1965) : Ornitologické poznämky z Podvihorlatskej nadrze
I. (Zpräva za r. 1965) — Ornithologische Notizen vom Wasserkunstsammelbecken unterhalb
des Vihorlatgebirges I. (Bericht f. d. Jahr 1965) (In Slovak with summaries in German.) Sbornik
Vychodoslov. muzea. Acta Müsei Slov. Reg. Orient. Kosice. Serie B. Zool.—Boten. VI—B.
99—102., 113.

Wahl, V. (1945): Prazské ptactvo. Praha.

Zdobnitzky, F. (1907): Ergebnisse von Frühjahrsbeobachtungen aus der Umgebung von Muschau.
Mitt. d. Komm. z. ntw. Durchf. Mähreus. No. 10. 1—38.

185

A daru vonulása Csehszlovákiában

Dr, Aladár K, Randik
Csehszlovákia
A Szlovák Tudományos Akadémia Élettani-Ökológiai Centruma, Bratislava

Csehszlovákiában a szürke daru (Grus grus L.) ritkán átvonuló (transzmigrans) és Közép-Euró-
pában a veszélyeztetett madárfajhoz tartozik, élőhelye pedig (migrációs utak, éjjelezési helyek, tró-
fikus bázisok) a nagy kiterjedésű táji elváltozások folyamán a lapályos területeken folytonosan szűkül.
Régen valószínűleg fészkeltek is a Kárpát-medencében, így nálunk is a kelet-szlovákiai síkságon,
amely a Tisza menti alföld északi nyúlványait képezi.

Részletesebb dokumentáció a szürke daru előfordulásáról — CSSR területén egybegyűjtve — a
következő értekezésekben található: Bauer (1963), Béczy—Mosansky—Sterbetz—Szlivka (1974),
Ferianc (1955, 1964, 1977), Hudec—Cerny et al. (1977), Matousek (1961), Mosansky (1958, 1967),
Mosansky—Voskar (1965, 1967), Voskdr (1971, 1978) es mások.

Az egyes szerzők így fogalmaznak:

Bauer (1963) szerint , rendszeresen csak Kelet-Szlovákiában fordul elő, tavasszal és ősszel,
rendesen vonuláskor és néha fészkeléskor az árterületeken Senné község körzetében (Michalovce —
Nagymihály járás). Társtalan példányokat másutt is észleltek. Nem fészkelnek, azonban keleti terü-
letünkön rendszeresen átvonulnak."

Ferianc (1955) így ir: ,,Senné falu körzetében a szürke daru rendszeresen előfordul." További
írásaiban Ferianc (1964, 1977) megemlíti, hogy a daru Szlovákia területén átvonuló (transzmigráns)
faj; az állam keleti részén nagyszámú és rendszeres, nyugaton csekély és nem rendszeres az ätvonulä-
suk. Nagyon valószínű, hogy régen itt is fészkeltek. A migráló darvak évi átlagos számát 1000—2000
darabra becsüli.

Hudec—Cerny et al. (1977) így tudósítanak: ,,...nem fészkelt, de múltbani fészkelése feltételez-
hető". Leghosszabban a szürke daru a Tisza menti lapályon fészkelt — Szlovákia keleti részén —, de
biztos dokumentumok erről nem ismertek. A kelet-szlovákiai síkság az egyedüli nálunk, ahol a dar-
vak előfordulása rendszeres, és nagyobb mennyiségben észlelhető vonuláskor a Senné község melletti
árterületeken. Az itt áthúzó darvak létszáma kb. 1000—2000 darab.

Matousek (1861) ezt írja: Kelet-Szlovákiában aránylag gyakori, Nyugat-Szlovákiában ritka,
sőt becses átvonuló (transzmigrans). Senné község vidékén évenként átvonul, és egynéhány fészkelő
pár majdnem egész nyáron át itt-tartózkodik.

Mosansky (in Béczy 1. c.) idézi, hogy , a darvak nemcsak Vihorlät környékén és onnan keletre
vonulnak, hanem a Kárpátokon át is; sőt még a Torysa (Tarca) folyócska völgyének hosszában is”,
A darvakról összegyűjtött kb. 120 előfordulási adatot; és gyülekezési helyként Senné falun kívül még
Bodrogköz körzetét, a kosicei (kassai) medence déli lapályos részét, sőt Presov (Eperjes) körzetét is
említi, mint ahol a darvak kisebb és nagyobb csapatokban észlelhetők. Ezektől nyugatra igen ritkák
a vándorló darvak.

Voskár (1971) a Senné község melletti depressziót (horpadást) tartja a fő vonulási útvonalnak
Kelet-Szlovákián keresztül, ahol a legerősebb vonulásokat észlelték.

E közleményben gyűjtöttük össze az eddigi ismereteket a szürke darura vonatkozó élőhelyekről, |
az elérhető irodalomból, valamint az újabb és eddig még nem publikált megfigyelésekből. A helységi
névjegyzék nem teljes még, de a CSSR állatvilágának adatbankja segítségével még kiegészítésre szorul.

Húzási útvonalak
Bauer (1963) a darvak vonulási útját írja le, amely Csehszlovákia és Szovjetunió közötti hatást
követi. A darvak északról érkeznek területünkre a határ menti hegységeken át, és Nová Sedlica, Zboj,
Ulié-Krivé, Ulié Ubla, Dúbrava és Podhorod felett szállnak a Senne község határában fekvő árterü-
letre. A tavaszi költözés idején ellentétes irányban szállnak. További darvak párhuzamosan vonul-
nak az Uh (Ung) folyó mentén Kárpát-Ukrajna területén. Ferianc (1955) részéről 1000—2000 lét-

186

számra becsült darvakröl Senne községben Bauer (1. c.) úgy vélekedik, hogy a vonulási főút Kärpät-
Ukrajnában van a velünk közös határ mentén, és hogy erre vonul a darvak kétharmada, és csak egy-
harmada száll — a Kárpátokat keresztezve Vihorlát felett — területünkön át. Azok a példányok ame-
lyek délről jönnek a Bodrogközön át, az Uh (Ung) folyó mentén szállnak Szovjetunió területére.

Mosansky (I. c.) úgy vélekedik, hogy a darvak nemcsak a Vihorláton át, hanem ettől keletre is
a Torysa (Tarca) völgyének irányában vonulnak. Ezzel egyetértésben Danko (in litt.) is megállapította,
hogy a darvak a tavaszi migráció idején a Torysa- és Hornad-völgy mentén észak felé vonulnak.
Voskár (1971 és in litt.) észlelte, hogy a tavaszi költözés szokásosan nagyon gyorsan és frontálisan
zajlik le széltében Kelet-Szlovákiában. Senné körzetében a nagy kiterjedésű áradások a múltban
befolyással voltak a darvak vonulására. Vándorlásuk a régi időkben ezáltal a kelet-szlovák síkságon
koncentráltabb volt. Egészében véve kimondhatjuk, hogy a darvak tavaszi migrálásai nagyobb lét-
számúak, ösztönösebbek és kumuláltak, az ősziek inkább szakaszonként és vontatottan történnek.

Biotop

A terjedelmes vízfelületeknek (Sirava — Vihorlát-aljai Védett Tanulmányi Víztároló ; Senné —
Halastavak Állami Természeti Rezervátum) a vándorlások idején nagy vonzóerejük van a darvakra;
így alapvető fontosságúak, és befolyásolják a további vonulások jellegét (Voskdr, 1971).

Jellegzetes élőhelyeket, húzási helységeket, pihenő megállót, éjszakai tartózkodási lehetőséget
jelentenek a darvak számára az áradmányos (alluviális) rétek a Torysa (Tarca, Presov — Eperjes
járás) mentén, úgyszintén az őshonos (autochton) rétek és legelők maradványai Senné község körze-
tében és a Cierna Voda vízgyűjtő területén ; ezek a vonuläsok idején a darvak kedvelt éjszakai pihenő-
helyei voltak, és még jelenleg is azok.

A növényzet által nyújtott fedezék jellegei az említett rezervátumban — tehát a Senné melléki
halastavakon (vízszint, magas növésű, nádas típusú növényállományok) — nem felelnek meg a dar-
vaknak, ezért a szárazabb részeket kaszálni fogják, és majd olyan állapotba hozzák, hogy a szélesebb
kilátást kívánó darvaknak kellő biotópot képezzenek.

Ferianc (1955) a darvak biotópját jellemezve és életkörnyezeti igényeiket említve közli, hogy a
darvak a tavaszi vetési munkákat megelőzően nagyjából réteken tartózkodnak, ahol apró füveken,
sásféléken és a füvek zsenge gyökereinlegelésznek, gyakran a még le nem szántott mezőkön is. A dél-
utáni órákban észak felé szállnak — nyilván élelem után nézni — a Cierna Voda mentén a sok kilo-
méternyi hosszúságú rétekre és mezőkre. A tavaszi szántó-vető munkák idején elhúznak messze a
földekre, és ott kukoricát és árpát keresgélnek (megfigyelés : 1955. ápr. 21.). Az egész nyáron át itt-
tartózkodó példányok szorgalmasan látogatják a gabonatermő földeket.

Ferianc (1964) más írásában közli, hogy a darvak terjedelmes réteken tartózkodnak naphosszat
a következő falvak határában: Senne, Inaëovce, Blatná Polianka, Blatné Remety és Blatné Revis-
tia, de átszállingóznak a termőföldekre is. Tavaszi vonuláskor megállnak Senné körzetében ismert,
hasonló jellegű helységekben, mégpedig az Ondava folyó alsó szakasza mentén (Petrikovce határában)
és északon a Vihorlát alján. Danko (in litt.) feljegyezte magának a térséget, ahol a darvak rendszere-
sen leszállnak. Ez az említett térség: Vysoká Uh (Ung) folyótól községtől és Senné falun át Blatné
Reviste község kataszteri területe. Éjjeli szállásként a Senné halastavak rezervátuma is kedvelt helyük.
Ide vonzza őket a nagy vízfelület és az aránylag nagy kiterjedésű legelők, pedig ezeket mind gyakrab-
ban szántják fel gabonatermő földnek és kultúrsztyeppévé. Ugyanakkor Bauer (1963) arról értesít,
hogy a Vihorlát térségében, Uli falu határában darvak szálltak le aláázott mezőkre, lápos legelőkre.

A vonuló csapatok jellege és létszáma
A vonulás jellegét a terepviszonyok és az időjárási körülmények szabják meg. Vihorlát térségé-
ben és az Uh (Ung) hegyvidékén (t. sz.) felett 1000 m a völgyeken kelnek át a darvak (Bauer, 1963). Vo-
nulásuk a hegyes vidéken csak jó időjárásban, esőtől, hótól, ködtől mentesen, jó látási viszonyok
között történik, erős szélben szünetel.
CSSR területén átvonuló darvak létszámát az 1. táblázat mutatja. A vándorló seregek tömegé-
ről és az egyes hónapokra eső létszámokról a 2. táblázat ad képet.

187

Létszämok a fészkelési idényben

Grabdr (1931) az 1926—1927. évben darvak csapatait szemlélte, 15—15 tagúak voltak egész
nyáron át, de fészket nem talált. Molnár (1933) jelzi, hogy 1929. július 28-án Tahyna község határá-
ban látott darvakat, további 2 példányt 1932. július 2-án a Palagéa nevű mocsáron, Vojany község
határában látott.

Ferianc (1955) szerint Senné körzetében huzamosabb ideig tartózkodtak nemileg még nem érett
példányok, néhányan hetekig, mások egész nyáron. Kuchta (1949) 20 példány egész nyári ottlétét
jelezte, és Ferianc 1949. május 5-én 6 darvat észlelt. Ugyanitt 1950-ben 30—40, 1951-ben 50—70,
1952-ben 40—50 és 1943. július 16-án 41 példányt észleltek, és ezek késő őszig ott is maradtak. Trnava
pri Laborci falu határában 1944. július 11-én lőttek egy darvat. Randik 1957. július 24-én darvak hang-
ját hallotta Brehovo falu határában. Stollmann (1957 et in verb.) a Latorica mentén, a rizsföldeken
észlelt darvakat, és helybeli szakértők Leles község határában a rizsföldeken szemléltek egy 8 és egy
22 tagú csapatot 1954. június 14. és 30. között.

A 238 példányt kitevő és elemzett észlelésekben júniusban 14 (azaz 5,8%), júliusban 13 (tehát
5,4%), augusztusban 11 (tehát 4,6%) volt a megállapított előfordulások száma. Ebből következik,
hogy fészkelési idényben és egész nyáron át a kelet-szlovákiai síkságon tartózkodtak egyedülálló,
nem fészkelő (szubadult) példányok. A zsákmányolt, elejtett példányok megerősítették, hogy nemileg
még nem érettek is tartózkodnak fészkelés idején e térségben (Mosansky, in Béczy et al. I. c.)

Védelem és táji elváltozások

A talajjavítási munkálatok, vízgazdálkodási szabályozások, műszaki beavatkozások és nagy
terjedelmű táji elváltozások a kelet-szlovákiai síkságon az utolsó 30 évben lényegesen befolyásolták
az élőhelyek jellegét. Az őshonos rétek és a természetes figyelőállási körülmények a talajvíz szintjének
süllyesztésével és az árvízvédelemmel alapvetően megváltoztak és egyes növényi (mint a réti) társulá-
sok kipusztultak. Senné község körzete földtani depresszió (horpadás), a Cierna Voda vízgyűjtője;
az Uh és a Cierna Voda között a rétek egy részét felszántották, további részén halastavakat létesí-
tettek. Ez most az Állami Természeti Rezervátum — Sennéi-halastavak.

Régen — a folyam menti nedves ligetek kivágása után — a területet rendszeresen árvizek öntöt-
ték el; az itt keletkezett áradmányos (alluviális) rétek megmaradtak, még az 1960—1965. évi nagy-
szabású vízgazdálkodási szabályozások után is. Bár már nagyrészt fel vannak szántva, mégis terje-
delmes komplexumban vannak még mezofita rétek, és ezeket képviseli a Cnidio—Alopecuretum pra-
tensis társulás (asszociáció). Folytonos legeltetés révén e rétek legelői társulásokká alakulnak, főleg
a következő két asszociáció által képviselve: Ranunculetum repentis és Alopecureto-Festucetum pseudo-
vinae ( Ruzicková, 1971).

Az említett természeti rezervátum, a Sennéi-halastavak 93—103 m t. sz. f. magasságban, Mi-
chalovée járási várostól délkeletre fekszik, összterülete 213,31 ha, ebből a halastó felülete 132 ha, a
maradék lapályos, nedves rét és legelő. A halastavi rendszer végleges kiépítése után a teljes rezervá-
tum területe 700 ha lesz. E terület a környező alluviális rétekkel együtt kiváló pihenési hely a tavaszi
és az őszi vonulások idején a darvak részére, de más ritka vízimadár tanyája is lehet. Egyben fészke-
lési helye számos ritka madárfajnak is (Ardea purpurea, Anas acuta, Chlidonias hybrida, Himantopus
himantopus, Circus pygargus, Acrocephalus paludicola, Platalea leucorodia stb.).

A rezervátum széléhez száraz legelők kapcsolódnak. Ezek a talajvíz szintjétől és az aláázástól
függően különféle növényi társulásoknak az élőterei, és ezek által is változnak száraz, nyirkos, ned-
ves típusokká, egészen a nyílt vízfelületig. A Tisza menti lapályon a legelterjedtebb növényi társulás
az Agrostidetum alba hungaricum asszociáció, ez képezi a vizek szélét a rezervátumban is. Az alacso-
nyabb fekvésű helyeket a sásfélék növik be. A mezofita réteket többnyire az Agrostidetum albae
képezi, de nagy felületeket takarnak a Caricetum gracilis és a Scirpo—Phragmitetum, és nem ritka a
Typha sp. A szóban forgó rezervátum területén növényi társulások széles választéka található —
bár csak töredékesen —, amelyek a Tisza menti síkság délebbi és jobban megóvott részeiről ismertek
(Voskár, 1978).

188

Természetvédelmi 6vintézkedésként javasolták a magas nädak és säsfelek kaszäläsät a darvak
részére kedvezőbb élőhelyek létesítése végett; a rezervátumban és környékén pedig elégséges területű
mezofita rétek és legelők fenntartását, nevezetesen a Cierna Voda vízgyűjtőjében.

Külön természetvédelmi óvintézkedéseket eddig nem foganatosítottak, de kívánatosnak véljük
bizonyos térségek kijelölését mint potenciális pihenőhelyeket a vonulási útvonalakon. Esetleg nyári
élőhelyeket kell kijelölni a darvak számára további más körzetekben, és e területeken aztán fokozott
természetvédelmi gondoskodást — az eddigi növényzeti viszonyok jellegének fenntartásával —,
kell megvalósítani ; a gazdálkodási rendszer és a nyugalom fenntartását olyan helységekben is, ahol a
darvak koncentráltabb előfordulása mutatkozik.

189

war Wa We ae Hiatt An by dell Varini hi Ca \ Ni 4 lente, ‘veu wir
fit; AB, we HAT Reg (03 TR, Wha DL AE vi M b, Hu Leith A TR Ga dy
de iO Ce AN at | AAN Eb. 1 HR
Bu; My f haf vis ry mt ea i) die d in WI + 4 i pir I ,
ve 4 i} #1 wo PTT rath a ‘ih tively A fa { ist aul Mary 4
mar fe uy DT thy Wade?) { ‘a R # fi ne vj My! s ni if d à ty n i an
u ua Kuala TEN wt Mr > IHR;
ans ni LS ff NE vb eal (ris IR ‘ Ni / MN fi ig ed
Nous 1) “od | an ” no) He) N) PRI Path ; Ù pO Hie Mi
Wess fase Psi Bey A | y EIRE an, i Nine
? i tà Many MR) us v ;
A koh tes Nid if ‘hy:
NS Mei pi i
À ( DIN
f j } Mi
At % i Y N A A Tai i
PN Vea Da { § 4 |
‘ vy CRT: LA MIT
i; hire È al v So Api i
Pe) TANI mite My | WEG hi i |
2 is st w} A ots f
Sa ein rét 4 Roy È i i N
4 Why “6 wha bi i de árt bay y hi pr 40 Ù 14
dut fo na de à ’ ta igh i F
sal til i dd Atari Vi ‘M
U TORE A weak 1 vi / è
di a “eu > Sue NE PA op hi ye le Ti
Der voter vo ry ial if
PA a RA Et Peta RUN i M) M 0 iù i MIS
fer La Ter DI UP Éve A Là dat
Te VOR ee IE 2 de IN FA M 10) ht trie RARA
ide Ent re): ‘
Ly Re URNA dite a det neces hte 2 Merrell de SIT
gant 2 Yan) jp LAS | (ih nd Aires air D Cher pit 2 gr, KNIE N 1 IE,
timer: Pira in wu. 3) Vai MALA “os à
l'UE \ MRO TO Een, aa dadi i" '
Mg! In ON Po u 102) MY ie " ‘ k
Minime, hy bi mé MLD T RAR Ma, Me
ana) may nica i) NA
Ne hu VÉVE Lok LL Kam we ee { Mau à
a i, CaP pot aa oly fel Ding, A Casi. ee aw ab A
TI A ENT PONT SENTE NL PONS à Su PAU T7 SRI nr
ya TAV iti u). | UTO RO EU DT RE LR

a, de tnt Ay ones peace p Gin
de

PE dp a A bros un Manet:

Pas: ae LT bn my! Los à de

Lidi alii Vee GAL

a er
vert 4
meen Mie de fds

vr edi
i vanto i

Vagy \

CRANES WINTERING IN THE KARDOSKÜT AREA (SE-HUNGARY)

Istvan Somodi
Hungary

In recent years, especially from the beginning of the 1970s, first in small numbers,
then in 1980 in masses cranes spent the winter in the surroundings of Fehér-t6 at
Kardosküt.

Previous to this period, overwintering cranes were recorded in 1924, 1946 and
1964. The protection extended to the area, which provides ideal conditions for the
staging cranes, is only one of the factors favouring prolonged stay. Food is abundant
in the area and induces the cranes to winter or to prolong their staging.

Observations indicate that in autumn the cranes forage in an area of a radius
of about 20—25 km around the staging site. In late autumn and winter the cranes
mainly forage on maize stubbles which had been harvested by machines, to a negli-
gible extent on wheat sown in autumn. Large-scale agriculture and sparsely populated
undisturbed habitat have resulted in regular wintering.

Table 1 contains the number of cranes wintering in the area.

Possibly mild winter weather plays a role in the wintering of cranes, though
this is not unambiguous. During the years in question there were no instances of
prolonged autumn cold fronts south of the Carpathian Basin, on the Balkan or in the
Mediterranean region, which could have held back the migrating flocks. Of course
this supposition is quite absurd knowing the climate of Europe.

Table I. I. táblázat

Number of wintering cranes in the Kardoskút area in 1970—1985
A telelő darvak létszáma Kardosküt térségében (1970—1985 )

ks F Kardoskut Montäg-puszta

1970—1971 22 16
1972—1973 33 40
1973—1974 20 155
1975—1976 12 ae

1976—1977 50 230
1977—1978 10 120
1979—1980 12 41
1980—1981 31 52
1981—1982 == 20
1982—1983 2500—3000 850
1983—1984 15 LITE

1984—1985 1200 180

191

Fig. 1 contains the number of cranes and weather data for the winter of 1982/83.
The period November to February was dry (55 mm precipitation) and the whole
winter was quite mild. Daily mean temperature fell below zero for longer duration
only at the end of February, when spring migration had already begun. Monthly
maximum temperature were: November 16°C, December 12°C, January 11°C,
February 8 °C. Daily minimum temperature did not fall below —5 °C until 23 Feb-
ruary. Because of the mild weather and insufficient precipitation, there was a thin
snow cover only for a few days, and that did not hinder the feeding of the cranes.
Observations indicate that the majority of the wintering cranes foraged in the area
of Pusztaföldvär, Tótkomlós and Békéssämson, at an average of 8—10 km distance
from the roost.

Fig. 2 depicts the conditions in the winter of 1984/85. The very high number
of cranes gradually diminished to 2200 by 11 November, and remained constant
till Chrismas. Then cold (—15 °C) and a snow cover of 12 cm set in, which prompted
the cranes, save for a group 42, to move southwards. On the 30th a group of 1200
cranes arrived, which left on 15 January. It must be noted that the temperature did
not rise above —8 °C in January and there were four occasions from the 15th onwards
when temperature fell below —22 °C.

The cranes foraged at a distance of 2—3 km and did not roost on the lake,
but on rape field adjacent to the area. According to nature conservation ranger

[Number]

Figure/1. Kardosküti Feher-tö, 1982—1983

192

[Number]
7000 -2200 2200 -1120 1120 _

+20

5
10
15 e O
o
-20 0000

Figure]2. Kardoskúti Fehér-tó, 1984—1985. For symbols see fig. 1.

István Farkas sen., the cranes flew to the foraging grounds with their legs drawn up
in the morning.

Fig. 3 contains the weather data for the winter of 1981/82. Over the past
5 years the weather of this winter was the one most usual. Of the 4000 cranes staging
in November none spent the winter at Kardoskút. Monthly mean temperature was
7°C in November, with a range of —3 °C—+17 °C.

There was great fluctuation in temperature in December, but still with a mean

of +1.5°C, and no cranes in the area.

January and February were as in normal years, or only slightly warmer. The

86 mm precipitation falling in December would not have been troublesome for the
cranes as continuous snow cover only developed on 4 January.

The following conclusions may be drawn for a comparison of crane numbers

and weather data:

— prolonged cold spell, if there is no thick and crusted snow cover on the fields,
like in January 1985, has no effect on wintering;

— relatively mild and dry weather in November and December does not induce
the cranes to winter;

— it may be summerized that besides extreme weather conditions and prolonged
snow cover which is unusual in the area, the available foraging grounds and
the undisturbed roost site are the factors influencing wintering.

It is a prerequisitive for wintering that there be large maize stubbles in the

area which have not been plown. This is the dominant source of food in winter because
of its high energy content. It is no mere coincidence that with dropping temperature,

193

[Number]

Figure/3. Kardosküti Feher-tö, 1981—1982. For symbols see fig. 1.

when energy demand increases, the distance between the roost site and the foraging
grounds decreases.

Agricultural practices in recent years have been in the direction of plowing soon
after harvesting and the burning of the stubbles, or at last before frost sets in, especi-
ally in dry years. In those instances cranes do not winter in the area, or in such
small numbers as in 1970—1980. It must be noted that there were no differences in
mortality observed during the spring and the autumn migration.

Author’s address:
Istvan Somodi
Szeged
Föltämadäs u. 29.
H—6701

Hungary

A daruáttelelések Kardoskút térségében

Somodi István
Az utóbbi években, különösen a 70-es évek elejétől kisebb számban, majd 1980-tól kezd töme-
gessé válni a darvak telelése a kardoskúti Fehér-tó környékén.
A megelőző időszakból, 1924., 1946. és 1964. évben történik említés darutelelésről. A terület
fokozott védettsége — amely a vonuló fajok részére ideális feltételeket teremt — csak egy feltétele a

194

térségben tartózkodásnak. Főleg a környék täplälekbösege készteti a darvak egy részét Attelelésre
illetve alaposan meghosszabbítja az őszi elvonulás idejét.

Megfigyeléseink szerint mintegy 20—25 km-es körrel lehet jellemezni őszi vonuláskor a táp-
lálkozóterület határát. A késő őszi, téli időszakban zömmel a gépi betakarítású kukoricatarlók,
elenyésző arányban az őszi búzavetések képezik a táplálékot. A nagyüzemi mezőgazdaság, a ritkán
lakott, zavartalan környezet eredményezi az immár rendszeressé váló telelést.

Az I. táblázat a térségben telelő darvak létszámadatait tartalmazza.

Feltételezhető, hogy az enyhe téli időjárásnak is hatása van a darvak áttelelésére, bár ez nem
egészen egyértelmű. A felsorolt években egyszer sem alakult ki Kárpát-medencétől délre, Balkán,
ill. Földközi-tenger térségében olyan tartós, őszi hidegfront, amely mintegy visszatartotta volna a
vonuló csapatokat. Igaz, ez a feltételezés Európa éghajlatának ismeretében abszurd lehetőség.

Az I. ábra az 1982/83-as téli időjárás és létszám adatait ábrázolja. A jelzett hőmérsékleti értéke-
ket figyelembe véve, a november—február közti időszak száraz (55 mm csapadék), az egész tél igen
enyhe időjárású volt. Tartósan a napi középhőmérséklet csak február végén szállt fagypont alá,
mikorra már a tavaszi vonulás is megkezdődik. A havi maximumok: november 16 °C, december
12 °C, január 11 °C, február 8 °C. A napi minimum hőmérséklet február 23-ig egyszer sem süllyedt
— 5 °C alá. A kevés csapadék és az enyhe idő miatt csak néhány napig tartó, vékony hótakaró alakult
ki, amely a darvak táplálékfelvételét nem akadályozta. Az akkori megfigyelések szerint a telelő állo-
many zöme a Pusztaföldvar—Tötkomlös—Bekessamson vonalon táplálkozott, átlagosan 8—10 km-
re a területtől.

A 2. ábra 1984/85 telének adatait ismerteti. A november eleji igen magas induló létszám foko-
zatosan 2200 példányra apadt, amely állomány november 11-től karácsonyig kitartott. Ekkor a
hideg (— 15 °C) és a 12 cm-es hótakaró hatására — egy 42 példányos csapat kivételével — az állo-
mány elvonult. 30-ára érkezett egy 1200 példányos csapat, amely január 15-én távozott a területről.
Megjegyzendő, hogy januárban —8 °C fölé egyszer sem emeikedett a hőmérséklet, viszont 15-étől
négy alkalommal mértek —22 "C-ot.

A darvak 2—3 km-re jártak el táplálkozni, éjszakára nem szálltak be a tóra, hanem a terület
közvetlen szomszédságában levő repcetáblán éjszakáztak. Id. Farkas István természetvédelmi őrünk
megfigyelése szerint hasuk alá húzott lábbal röpültek ki a madarak reggel a táplálkozóterületre.

A 3. ábra az 1981/82-es tél időjárási adatait szemlélteti. Az elmúlt öt évben ez az évszak felelt
meg leginkább az átlagos téli időjárásnak. A novemberi 4000 példányos létszámból ez évben nem
akadtak áttelelő példányok. Novemberben 7°C havi középhőmérséklet mellett a hőmérsékleti
maximum +17 °C, a minimum — 3 °C. Decemberben nagy höingässal, de még +1,5 "C-os középhő-
mérséklet mellett már nincs daru a területen.

Január és február is átlagos, illetve annál valamivel magasabb hőmérsékletű volt. A december-
ben lehullott 86 mm csapadékösszeg sem tűnik riasztónak, hiszen összefüggő hótakaró csak január
4-étől borította a térséget.

A létszám és az időjárási adatok összevetéséből következtetéseket lehet levonni:

— a tartós hideg — hacsak nincs vastag és fagyott hótakaró a földeken, mint az év januárjá-

ban — számottevő hatással nincs az itt-tartózkodásra ;

— a relatíve meleg és száraz november, december sem készteti a csapatokat telelesre;

— összesítve megállapítható, hogy a szélsőséges időjárási viszonyokat és a térségre egyáltalán
nem jellemző, hosszan tartó hóborítást leszámítva, a rendelkezésre álló táplálkozóterület,
valamint az éjszakázóhely nyugalma határozza meg a telelést.

Az áttelelésnél elengedhetetlen, hogy a darvak a környéken nagy kiterjedésű, feltöretlen kuko-
ricatarlót találjanak. Nagy energiatartalma miatt télen eza domináns táplálék. Az sem lehet véletlen,
hogy a hőmérséklet változása — tehát az egyre hidegebb idő — miatt egyre nő az energiaszükséglet,
így rövidül az éjszakázó- és a táplálkozóterület közötti távolság.

A mezőgazdaságnak logikus törekvése — különösen az utóbbi csapadékszegény években —,
hogy a kukoricabetakarítást, a tarlóégetést szinte azonnal — de még a fagyok beállta előtt — a szán-
tás kövesse. Ez esetben a darvak áttelelése elmarad, illetve olyan alacsony szintű, mint 1970—1980
között. Megjegyzendő, hogy a telelő csapatokban nem észleltünk eltérő mértékű elhullást az őszi vagy
a tavaszi vonuló állományhoz viszonyítva.

PAL dé TRE

As 1 . 4 4 ci i N isi q n I A £ i h 7 | i J c
nk AE LT À DIG] EMEL LEERE LAS . COS ka x dl
er rl A en Pat iw’ pal of aki Mit PET ee atto me

gy i | 3 QE Mi j à bel | LS à

u VB Air KL ANA ER "A LE TA, 1 j NOTONS Be È M HAT PARA CAE PL NT 8 audi w fi j

k "n (ARI Lu = ÿ a due bre trite bj i nat. re Ji: Wan ative psd cade
ay ( SIR OUR ‘in La al M) Tanner 4 iii 110 4 Pr A tà

en ip? új ge ad ai ‘è 1 ÿ! A att ’ i é I. t Î i f “i 4
Da: at a" In tua: 1 NET FEIN) | POP A VO | f KR Le TE? WE J AO
Vay A ty à A RL pa
nthe wie mi; i rs i Mec pi li e Ad PL PU HN
il, ly Api At HT Kt Va NE ui ti DIL RPM Tel Nie) | é ni per F
bic; RN ake aah ave (i VA AR We elite AT alles Ge DEO vn |
A 1% , bp
È Paghi Pal "i MAR 1 LIN BEN (ET a:
i 4 ag | DEI A IT A ag au Mur dik Wy: più kurt Aa Ya | > 2 4 A éz
| u N. 4 4 a ku A RAN Y Bashy ae N IA ine
NN si AA A HAN Dh pe? fut vi oy at rien ti Muh «tti ur ipo 40 vet +4
ve rere daga haha O gatte weeny! Api Aie uit +

)
21 A | | i
fr 5 a7 FAR, Bud ! töve toh 9 4, Ar! Fr inca dc ich LL
ih #. aaa bon Apro RÉ il ne Gye Aa or ot wo ty, Att + un dio
i : | widdonabeetaned!: 06 WU TER UNE versand 0 |
| Perl 10% dual tp. 1 JL NA Pare ze à Mons rágja Seale ad pon ON a

O ne radar CCE LE ‘A hide Bb ROYAN A nad MA aA) lag iR
Alpi gozinA Laga chie oni Lusi, } Ara, alr want À nai Apres de ti
TN # n y ah a LATE SIT AM LAN RM ls uti ak Dj |
di re à ne nr à a ee er et nadia seta nyelte À Sn
Del i af Iotti e a TUT Stando « ‘adi Re ui UNIES pel
Kun 7 pla il A Bien spare crd er ur MAIN
bo VIA 2 DURE ur À À. wah GL‘ AM Tepe cn da Fire ih
Er "gr gf di tape ue U EEE REN
D AL penn thai hf tata |
GBR ORTE Hanne perla cite rh RN vith
e Yaseen igen ie A e gr

JUVENILE RATIO OF COMMON CRANE
(GRUS GRUS L., 1758) AT STAGING SITES IN SE-HUNGARY

Dr. Istvan Sterbetz
Hungary

Introduction

A significant part of the Common Cranes breeding in Scandinavia migrate
along flyways touching the eastern part of Hungary. In the Hungarian section of
their narrow flyway, traditional staging sites are found in the Hortobägy-puszta,
the steppes around a fishpond system at Biharugra, and in the large sodic grassland
at Kardosküt and Montäg-puszta near Oroshäza. During the last weeks of the
autumn migration the cranes staging in the Hortobägy and Biharugra join those
gathering around Kardosküt, therefore the number counted there may be taken as
the total number of cranes migrating above Hungary (Sterbetz, in: Béczy—Mosans-
ky—Sterbetz—Szlivka, 1974). The last review of the Furopean crane populations is
that of Cramp and Simmons (1980), who compared the Hungarian counts with data
from elsewhere and concluded that about 25% of the crane population of the conti-
nent stage at south-eastern Hungarian sites (Sterbetz, 1984).

The cranes staging at Kardosküt provide many opportunities for studying the
masses of birds. I was able to observe the cranes there every year from 1966 to 1982,
the details of these studies have been published in a series of papers on the migration
ecology of the species (Sterbetz, in Béczy et al., 1974; Sterbetz, 1978, 1981, 1984).
In this paper I report on the ratios of first-year juveniles observed at Kardosküt and
Montäg-puszta.

Study area and methods

The cranes staging at Kardosküt and Montäg-puszta forage up to 20 km from
the roost site. The study area comprises about 30,000,000 ha in the environs of Oros-
háza (46°30’N—20°40’ E), Székkutas (46°30’ N—20°30’ E), Kardoskut (46°40’ N- -
20728" E), Békéssamson—Montagpuszta (46°25’ N—20°38’ E) and Tótkomlós (46°
25’N—20°44’ E).

In these areas I aged a total of 70,597 specimens over 17 years, on the average
4 152 specimens per year.

Two aspects were taken into consideration during the analysis. On the one hand,
I selected well defined, easily countable groups to determine the juvenile ratio. On
the other hand, when family groups could be recognized on the basis of consistent
cohesive behaviour, I determined brood size per family and calculated the mean
as well.

I aged the cranes only in autumn when the young in juvenile plumage cannot be
confused with the adults. Partial moulting in the wintering grounds are a possible
source of error, therefore I did not age the birds in spring.

197

Figure/1. The staging site of cranes at the Fehér-t6 of Kardosküt
(Photo: Dr. I. Sterbetz) — A darvak gyülekező helye Kardoskuton

Figure]2. Cranes foraging on rape field (Photo: Dr. I. Sterbetz) Repcevetésen táplálkozó
darucsapat

I always aged the cranes in excellent light conditions either in the foraging grounds
or in the vicinity of the roost site during the afternoon gathering, using 10, 22, 40
and 60 power binoculars.

Results and discussion
Earlier studies on juveniles ratios have shown that counts carried out near the

breeding range always gave higher percentages of juveniles than at farther staging
sites. Thus, Richter (1956) found 28%, Moll (1963) found 33%, Libbert (1969) estima-

198

ted 31% juveniles not far from the breeding grounds. As opposed to these figures,
the juvenile ratio in flocks arriving at their winter quarters in Spain were given as
10—13% by Perez—Fernandez-Cruz (1971). In the same locality Fernandez-Cruz
et al. (1981) found 11.42% juveniles among 17 240 cranes in 1979/1980.

The data in Table 1 show a range from 4.9 to 16.8% over the 17 years, with amean
of 9.94%. These data stand close to those reported from Spain. The disparity in juve-
nile ratio observed in the breeding grounds in the north and in the south
may be explained by the fact that near the breeding sites most of the adults are bree-
ding birds, whereas those aged further south are a mixture of breeding, non-breeding,
immature cranes which began migration earlier in order to moult. One may conclude

Table I. I. táblázat
Percentile juvenile ratio in staging Common Cranes in SE— Hungary

Fiatal példányok %-os aránya a Délkelet- Magyarországon gyülekező,
őszi darutömegekben

Year Peak number

Év Tetőző
példányszám

Értékelt Fiatalok %-a
példányszám

Number aged % of juvenile

1966 1 420 910 9,0
1967 758 604 7,6
1968 1 600 1310 8,7
1969 2950 2352 91
1970 3 700 3112 10,0
1971 2 600 2022 5,7
1972 2 400 1 980 6,0
1973 3 000 2 841 LEE)
1974 7 000 503 12,3
1975 9 000 6 310 13,2
1976 16 000 1031 14,2
1977 15 800 9 642 15,1
1978 5 000 4 410 4,9
1979 11 500 9 880 15,3
1980 6 300 4910 6,2
1981 8 000 7 660 7,1
1982 18 000 11 120 16,8

from the studies of Pukinski (in Gawrin—Tschekmenew, 1964) and E. Stresemann—
V. Stresemann (1976) that the moulting of the primaries every 3—4 years may exclude
a significant part of the birds from breeding. In the Hungarian data, higher counts
of cranes did not always mean higher juvenile ratio, so the variation cannot be only
explained by breeding success. Doubtlessly the moulting groups of cranes which have
not been studied on a continetal scale, may significantly influence the breeding rate.

Studies in Spain in 1979—1980 found 1.17 young per pair (Fernandez-Cruz et al.,
1981). A total of 182 families were counted at Kardosküt and Montägpuszta, 29 of
which had two young with them, and 153 pairs had a single fledgling. Average brood
size was 1.15, almost exactly the same as on the western European Flyway. In esti-

199

16.8%

Figure/3. Percentile ratio of first-year young at SE-Hungarian staging sites (Kardosküt,
Montäg-puszta) — Elsőéves darvak szazalekaranya a délkelet-magyarorszagi gyülekezöhelyeken
(Kardosküt, Montag-puszta)

mating brood size, I did not consider the pairs unaccompanied by young because of
the uncertainty with which such pairs can be recognized.

To summerize the above, there seem to be only slight differences in the perventile
reproduction figures in cranes from the Scandinavian and Ealtic breeding ranges
First-year young comprise about 30% of the population in the vicinity ofthe breeding
site, at farther gathering and staging sites this figure falls to around 10% because of
the presence of non-breeding individuals. A single young is the usual brood size.
There is, however, extreme fluctuation in the percentile juvenile ratio registered over
a long term in south-eastern Hungary. Besides detailed analysis of meteorogical data,
studies on the synchronized moulting of the cranes will be necessary to elucidate this
aspect of crane biology.

Author’s address:
Dr. Istvän Sterbetz
Budapest

Fiver u.4/A
H-1131

200

References

Béczy, T.—Mosansky, A.—Sterbetz, I—Szlivka, L. (1974): Die aktuellen Fragen des Kranichzuges
im Karpathenbecken. Aquila. 78—79:11—43.

Cramp, S.—Simmons, K. F. L. (1980): Handbook of Birds of Europe, the Middle East and North
Africa. Vol. II. Oxford. 618—631.

Fernandez-Cruz, M. et al. (1981): La migracion e invendada de la Grulla comun (Grus grus) en
España. Resultadas del Projecto Grus. Ardeola. 26—27:5—164.

Gawrin, w. F—Tschekmenew, w. D. I. (1964): The mass moult of the common cranes on the lake
Selety Tengez. Trudy Inst. Zool. Akad. Nauk Kasach SSR. 24:59—64.

Libbert, W. (1969): Über das Verhalten der Kraniche auf Rast- und Sammelplätzen. Beitr. Vogelk.
14:388—405.

Moll, K. H. (1963): Kranichbeobachtungen aus dem Müritzgebiet. Beitr. Vogelk. 8:221., 253.,
368—388., 412—439.

Pérez, J. J.—Fernandez-Cruz, M. (1971): Sobre Grus grus y Circus pygargus en Extremadura.
Ardeola. 509—574.

Richter, H. (1956): Kranichzug an der Müritz. — Vogelwelt. 77:97—108.

Sterbetz, I. (1978): The Role the Maiz-monoculturs in the food basis of the migration of Water-
fowl. Állattani Közl. LXVI. 1—4:153—159.

Sterbetz, I. (1981): A daru vonulásának ökológiai vonatkozásai a Kardoskúti Természetvédelmi
Területen. MTA Szegedi Bizottságának 1981. évi pályázata. (Manuscr.)

Sterbetz, I. (1984): The transformation of the character of migration of the crane in Hungary.
Állattani Közl. LXXI. 1—4:145—150.

Stresemann, E.—Stresemann, V. (1967): Ein Sammelplatz mausernder Kranichs. Journal f. Orn.
108:141.

A daru (Grus grus L., 1758) fiatal példányainak aránya
a Delkelet-magyarorszägi gyülekezőhelyeken

Dr. Sterbetz István

Bevezetés

Az Észak-Európában fészkelő darvak jelentős hányada Magyarország keleti határszélét is érinti
vonulásában. Keskeny vonulási útjuknak ezen a szakaszán a Hortobágy-puszta, a biharugrai halas-
tórendszer környékének sztyeppéi és Orosháza közelében a Kardoskúti Természetvédelmi Terület
Montág-pusztával összefüggő szikes rétjei kínálnak számukra hagyományos gyülekezőhelyeket.
Az őszi vonulás utolsó heteiben azonban a hortobágyi és a biharugrai darutömegek is a Kardoskút
környékén gyülekezőkhöz csatlakoznak, ezért az ilyenkor itt számba vett mennyiségeket a Magyar-
ország fölött átrepülő darvak összesített példányszámának lehet tekinteni (Sterbetz, in: Béczy—Mo-
sansky—Sterbetz—Szlivka, 1974). Az európai darupopulációkról legutóbb Cramp és Simmons
(1980) adtak összefoglaló képet, és adataikat a magyar szämläläsokkal összevetve kitűnik, hogy föld-
részünk daruállományának mintegy 25%-a vonul át a délkelet-magyarorszägi gyülekezőhelyeken
(Sterbetz, 1984).

A Kardoskút környéki darugyülekezés kedvező lehetőségeket kínál a tömegesen tartózkodó
madarak sokoldalú vizsgálatára is. 1966—1982 időközében volt alkalmam folyamatos megfigyelé-
sükre, és ennek vonulásökológiai vonatkozásait az idézett tanulmányaim részletezik (Sterbetz, in
Béczy et al., 1974; Sterbetz 1978, 1981, 1984). E helyen az elsőéves, fiatal példányok arányának
alakulását vizsgálom Kardoskút és Montág-puszta környéki gyülekezőhelyeken.

201

A vizsgálatok helye és módszere

A Kardoskúton és Montág-pusztán gyülekező darvak éjjelezőhelyeiknek mintegy 20 km-es
körzetében szóródnak szét a táplálkozóhelyeken. A vizsgálati terület közel 30 000 hektárt ölel fel
Orosháza (46° 30’N—20° 40’E), Székkutas (46° 30’N—20° 30’E), Kardoskút (46° 30’N—
20° 28’ E), Bekessämson—Montägpuszta (46° 25’ N—20° 38’ E) és Tótkomlós (46° 25’ N—20° 44’E)
határában.

Ezeken a területeken 17 év alatt mindösszesen 70 597 példányt, évente átlagosan 4152 példányt
értékeltem életkor szerint.

Értékeléskor két szempontot vettem figyelembe. Egyrészt a pontosan megszámlálható csapatok-
ban kerestem az elsőéves példányok arányát. Másrészt az összetartó viselkedés alapján felismert
családokban vizsgáltam a fiókaszámot, és az így kapott eredményekből kíséreltem meg az átlagos
szaporulatot kiszámítani.

Csak az őszi vonulás idején végeztem életkorvizsgálatokat, amikor a fiatalkori tollazat nem té-
veszthető még össze az idősebbekével. A telelőhelyeken történő, részleges vedlés azonban már hiba-
forrásokat valószínűsít, ezért tekintettem el a tavaszi megfigyelésektől.

Mindenkor a kedvező fényviszonyokhoz ragaszkodva végeztem a vizsgálatot a táplálkozóterü-
leteken és az alvóhelyek közelében a délutáni gyülekezések alkalmából, tízszeres, huszonkétszeres,
negyvenszeres és hatvanszoros nagyítású távcsövekkel.

Megállapítások

A korábbi, ilyen célú kutatásokból kitűnt, hogy a fészkelőhelyek közelében végzett számlálá-
sok alkalmával következetesen nagyobb volt a fiókaszázalék, mint a távolabbi gyülekezőhelyek érté-
kei. Így pl. Richter (1956) 28%-ot, Moll (1963) 33 %-ot, Libert (1969) 31 %-ot mutatott ki a költöterü-
letektöl nem nagy tävolsagokböl. Ezzel szemben Spanyolországban Perez—Fernandez-Cruz (1971)
szerint a fiatalok aránya 10—13% körül alakul a telelésre érkező csapatokban. Ugyanitt Fernandez-
Cruz et al. (1981) 17 240 példány között 11,42%-ban talál fiatalt az 1979/80. évben.

A saját eredményeimet bemutató 1. táblázatból és 1—3. ábrából kitűnik, hogy a fiatalok aránya
17 év alatt 4,9 és 16,8 szélső értékek között átlagosan 9,94%-ban alakult. Ezek a számok a spanyol-
országi százalékarányokhoz állnak közel. Az északi és a déli területek jelentősen eltérő megállapí-
tásait kétségtelenül az magyarázza, hogy a költőhelyek közelében még túlnyomórészt a szaporodás-
ban részt vevő példányok szerepelnek, távolabb pedig már a nem szaporodó, ivaréretlen és a vedlés
céljából korábban már elvonult madarak csatlakozása befolyásolja az arányokat. Pukinski (in Gaw-
rin—Tschekmenew, 1964) és E. Stresemann—V. Stresemann (1976) közléseiből arra következtethe-
tünk, hogy a 3—4 évenként esedékes evezötolicsere tekintélyes mennyiséget kapcsol ki az az évi
szaporodásból. A magyarországi táblázatban a nagyobb madármennyiség nem mindenkor jelent
nagyobb fiókaszázalékot is. Ebből látjuk, hogy ezt a kérdést nem magyarázhatjuk egyedül csak a
szaporodási eredményekkel. Kétségtelen, hogy kontinentális méretben még nem vizsgált vedlő csopor-
tosulások is jelentősen befolyásolhatják a szaporodás mértékét.

A spanyolországi vizsgálatok 1979—1980-ban páronként 1,17 fiatalt számoltak ki (Fernandez-
Cruz et al., 1981). Kardoskúton és Montág-pusztán 182 darucsaládot értékeltem ilyen szempontból
a vizsgált csapatok kötelékében. 29 családban páronként 2 fiatal, 153 családban páronként 1 fiatal
volt. Az átlagos fiókaszám páronként 1,15, vagyis a nyugat-európai vonulási úton kapott, spanyol
értéket majdnem pontosan fedi. Ezeknél a megfigyeléseknél a fiatal nélküli darupárokat nem vettem
figyelembe, tekintettel arra, hogy jelentős mértékű hibalehetőség áll fenn az ilyen párok felismerésénél.

Az előbbieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Európának a skandináv és a balti költő-
helyekről származó darupopulációinál nagyon kis eltérésekkel alakulnak a szaporodás eredményessé-
gét kutató vizsgálatok százalékértékei. A költőhelyek közelében általában 30%, a szaporodásból
kimaradó példányokkal is számoló, távolabbi gyülekezőhelyeken pedig általában 109 körül vehet-
jük az elsőéves fiatalokat számításba. Költőpáronként 1 fióka általánosítható. A hosszabb időszakot
felölelő, delkelet-magyarorszägi kutatásból azonban a fiókaszázalék erős hullámzása is szembetűnik.
Ennek magyarázatához a meteorológiai statisztikák feldolgozása mellett az európai darvak csoportos
vedlésének körülményeit kell a jövőben részletesen megismerni.

STUDIES ON THE INFLUENCE OF WEATHER ON
MIGRATING CRANES (GRUS GRUS) IN SWEDEN

P. O. Swanberg

Sweden

It is commonly said that, as a distinguishing feature, storks are separated from
cranes by their dependence on up-currents, and that cranes are able to travel indepen-
dent of thermals.

Factors influencing continued migration

In reality, the migratory behaviour of the cranes in Sweden makes it clear that
soaring flight and up-currents are very important in crane migration too. Severa
factors exert their joint effects at Scandinavian staging places.

The primary factor for initiating continued migration from a stage is, of course,
the timing of their internal programme, of their hormonal and physiological readi-
ness, which is related to the season of the year.

A second factor is evidently the trend to make the true migration in long-distance,
energy-saving flights between favourable stages.

This second factor is, in turn, dependent on a third factor, that is local weather
providing favourable conditions on the day, and which is important, at the right hours
of the day.

In springtime this is evident in southern Sweden. In the staging area around and
on Riigen, from late March the Swedish cranes wait for the right time to continue
their migration into the Swedish climate. When the day comes, they take off some
hours after sunrise (radar echoes by Alerstam—Bauer, 1973, field observations by H.
U. Dost, in litt.). When they are internally ready and there is a day with favourable
weather, their flight may proceed as in fig. 1. About 1000 cranes started successively
in the morning of that April day, and thanks to numerous reports we were able to
follow their progress to the stage at Hornborga. They passed the southern coast of
Sweden at about 11.00 hours, and the wave was then continuously recorded until
700 of the birds, group by group, could be watched arriving at Lake Hornborga
between 17.00 and 19.30 hrs.

The remaining 300 birds had met weather that had delayed them. As they did
not reach their destination before dusk, they stopped on the way for overnight rest.
It is interesting and characteristic that those cranes which failed to reach their goal
for the day, did not wait until the next day for favourable weather, such as is needed
for initiating the real start of a long-distance flight from a stage. Instead, early the
following morning, they took off to finish their interrupted flight. Shortly after 07.00
hrs in the morning they began to arrive at their pre-determined assembly place. In
spite of snow at times, and a strong headwind, they arrived within the next few hours.
Some of them showed obvious signs of exhaustion from the wind.

203

= Nu

x
9
A

Figure/1. 19 April, 1969

It seems evident that if the cranes do not reach the day’s pre-determined destina-
tion for a long-distance flight, they are able to go on during the next day or days
to a certain degree independently of the weather, in order to reach their stage.

Take-ofî time for long-distance flight
The basic tendency to travel in long-distance flights using energy-saving ther-
mals is indicated in fig. 2. The graph shows take-off hours for all the cranes of one

of the two groups at Hornborga throughout April, 1983, when we kept daily conti-
nuous watch. It shows that the cranes normally do not start a long-distance flight

204

to another stage until about 3 hours after sunrise, when (and if) the aır temperature
begins to rise. The thick broken line drawn at noon reminds us of the fact that take-
off only takes place at certain hours, seldom after noon—this is certainly for the reason
that a later start is unfavourable for a long-distance migration flight.

Exceptions may be found, as indicated in the lower left-hand corner of the
graph. Sometimes cranes delayed by the weather, after a long stay reach such a state
of physiological readiness that they do not make their usual first morning flight to
the feeding fields. Instead, they take off directly from the roost to the north as early
as before or at sunrise.

Sometimes, but rarely, serious disturbances in good weather can cause their
departure some hours after noon.

Cranes.
800
n= 2592
700
I
|
600
500
400
300
200
100
Summer time 5 MAIS VAY ais) 20
astronomich 4 5 6 822972 1011715122 ls 12 19
normal time A A
sunrise sunset.

Figure/2. Normal time of day for starting continued migration from the stage at
Hornborgasjön, 9—16 April, 1983. As time for sunrise and sunset is used the median time
between 9th and 26th April

205

Of course we find the same daily rhythm of the flights from the Rügen area south
of the Baltic to the southern Swedish coast. Fig. 3 isa compilation of times for 10 700
cranes noted in 186 reports during 10 years. It confirms indirectly that only very few
cranes had started their flight from the Riigen stage before 08.00. Almost all cranes
had started between 08.00 and noon.

From the island of Oland, the cranes have 3—4 times as great distance to cover
to the land south of the Baltic as from the mainland. Nevertheless, in the autumn they
show the same departure rhythm as in the spring on the mainland. This is obviously
a way to enable them to fly in energy-saving weather (fig. 4). In fact, the final stage
flight distance is equivalent to that in the spring, i. e. 450—500 km.

30
20

§ LA
OS | O7 09 11 13 15 17 19

[%]
40
30
20

sunset

10 30 Sep. 1Aug.

Figure/4. Departure hours in the autumn, Öland

Fig. 5 shows how the selection of departure days is directly dependent on immi-
nent good weather with more or less warm upcurrents. Due to lack of space, only
the period in September, 1973, is included. However, the pattern in other years,

and in the spring as well as in the autumn, coincides with the picture conveyed by
this graph.

206

% of cranes
ul
3 3 8

Le)
oO

September

favourable thermals

strong wind, 10-12 m/s

O
& dense cloud cover
A

light wind, direction

Figure/5. Taking off long distance S-flight, and weather 2—17 September, 1973. Grus grus
stage Öland, Sweden

It may be noted that the weather per se is not the primary cause of the flight —
the real cause is their latent migratory readiness. The weather only makes possible
or prevents the programmed start for their continued flight.

Certainly, this behavioural rhythm is not restricted to the cold zones of Europe.
When the Common Crane or the Demoiselles rest in Cyprus at Akrotiri Salt Lake,
they mostly do so without feeding. Nevertheless, the resting birds do not start their
continued flight across the Mediterranean until hours after sunrise. An example may
be mentioned: of 3000 cranes resting overnight at Akrotiri in the days Octeber 21—29,
1983, 96% did not start their continued flight until 2.5—3.5 hours after sunrise. On
the other hand 1200 cranes did not break their flight at all. They passed by at sunset
and went on during the night to Egypt.

Knowledge of the normal take-off hours in the day is most useful when we want
to determine about where a long-distance migration flight started.

Severe cold influence
The fact that winter cold can temporarily stop the migration, and on the other

hand, that high-pressure is not the real cause of the migration, may in certain years
be well studied at the Hornborga stage. For example, in 1966 and 1970 spring mig-

207

ration was delayed considerably by very cold weather in spite of several high-pressure
days and clear physiological readiness (fig. 6).

The behaviour in 1966 was interesting. About two hundred cranes stayed for
two weeks from April the Sth. After several days they stopped feeding at about
09.00 hours, and moved to a field that I soon called their runway. There they lingered
for hours, preening and waiting for take-off weather in vain. At noon the normal
time for possible departure ended, and with that the migratory readiness of the day
expired. They could only give up. This being so, they moved back to the feeding
field. The following days the same behaviour was repeated, and it was not until the
15th day, a day with +10°C and high-pressure, that the first 105 cranes were able
to leave for their continued, but two-weeks delayed migration.

It is remarkable that a weather situation, which in April is an absolute obstacle
to their the continuation of the migration flight, may instead cause an instant take-

1966 |
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
7
80°
81
82
83
84
85

o first 10 cranes

O at least 100 cranes
@ first and last day when 1000 or more stayed

Figure/6. Cranes at the stage Hornborgasjön, Sweden, 58°17’ N

208

[%]
of cranes
of the day

8-24 April 1983 (n=11 647)

O— +10 °C
NORMAL

30222107100230 minutes
al after
sunlrise

14 April 1983 (n= 2087)

-7°C

20 40 60 80 minutes after sunrise

14 April 1973 (n= 1295)

| 20. 40 60 80
Sunnice 2 hours + minutes
Figure/7. Grus grus. Departure from the roost to the feeding fields in April. Normal time and
frost-related exceptions. Take-off per 5 minutes expressed in per cent of the day’s number
of roosting cranes

off in October. This is exemplified by the graph in fig. 4. In September 1968, 4000
cranes gradually left the stage on Oland, evidently all during the normal hours of
the day, i. e. several hours after sunrise. The temperature dropped extremely rapidly
in the night between 4 and 5 October, and in the morning the cranes found an ice
crust around their feet. They began taking off half an hour before sunrise. In the
next hour 700 cranes passed me in one long, magnificent line, heading southwest.
Only 21 were left on the island. Such a sudden departure directly from the roost in
the early morning in the autumn has been mentioned many times, and was discus-

209

sed by, among others, by Libbert (1957). For other discussions about mass migration in
the autumn see Libbert (1961), Prange (1966), Keil (1970), Schindler (1972)
and Deppe (1978).

The number of staging cranes can be determined by counting them when they
leave the roost. In Scandinavia it is therefore useful to know that cold weather may
retard the flight from the roost. Fig. 7 shows the normal time of the morning flight,
i. e. between half an hour before and fifteen minutes after sunrise. This may be valid
at temperatures above freezing point. The graph in the middle is probably a common
picture of the time for leaving the roost when the temperature is 6—7 °C below zero.

I will, indeed, never forget the very cold morning of 12 April, 1973 (fig. 7). I
did not know that the cranes had changed their roosting spot. I arrived in the dark
so as not to disturb the birds. When I had 30 metres left to my observation place, a
tower, I heard a faint sound in an unexpected place. I suddenly found myself only a
hundred metres from the cranes. I had to stop on the spot behind the snow covered
willows that concealed me from the cranes. I never again experienced such a dense
congregation as on this bitterly cold morning. A total of 1217 cranes stood close to-
gether in a space of about 1400 square metres, I had to sit motionless in the snow
for three hours until they started moving their feet, breaking the ice. At the same
time my assistants, who had taken up their agreed places for the actual counting one
kilometre away, noted that the cranes, as well as I, were absent. Unaware of the ex-
ceptional situation, they went home back to their ordinary work.

Flight with legs drawn up

The crane is a tough bird. Sometimes it will arrive at the breeding grounds in the
north when there are only few bare spots in the deep snow cover. Nevertheless, they
are not completely indifferent to cold. When the temperature sinks to considerably
below freezing point, some, but not all cranes, may be seen drawing their legs and
feet forward into the feathers of their belly. We have indeed no special investigation
of this. It may only be mentioned that 70% of the 99 noted cases were recorded on
those rare occasions when the temperature was below —6 °C. This behavour is indi-
vidual (fig. 8)—cranes are in various respects individualists.

Corresponding behaviour has been found in Grus canadensis (Walkinshaw,
1953; Nesbitt, 1978), Grus americana, (Epp, 1970, in Nesbitt, 1978) and in Grus japo-
nensis ( Walkinshaw, 1973; Hayashida, 1981).

Night migration

It is worth noting that night migration is rarely observed in Sweden. When it is
observed, it is certainly a consequence of their tendency to make long-distance mig-
ration flights to a pre-determined stage. When the birds have not been able to reach
their destination before dark, they can go on during the night for very great distances.
This hypothesis has been mentioned many times since it was put forward by Profes-
sor Sundevall (1856) 130 years ago.

Lastly, it may be noted that wind drift is commonly found in Sweden, success-
fully studied with radar by Alerstam (1973, 1976. Field observations confirm that
indeed wind drift is well compensated for by landmarks, and no lasting effect has
been found.

210

Figure/8. Two cranes, photographed on the morning of 13 April 1974, when the temperature was
—10 °C, one of them with its legs drawn up. Leif Arvidson

Acknowledgements

I am extremely grateful to great many dedicated and patient members of the
Skövde Bird Club, particularly to Alf Karlsson, who have worked with me during
this 20-year investigation.

Summary

It is commonly said that the crane is distinguished from the storks by its ability
to travel independent of upcurrent air. Indeed, when starting long distance fiights from
a stage the cranes in Sweden clearly are anxious to watch the opportunity of using
thermals for energy saving flight, and to avoid days with unfavourable weather. This
strongly influences the migration behaviour. Knowledge of their preferred rhythm,
correlated to the weather, is useful when collecting field notes for investigation in
Scandinavia. Migration flight in the night is rare in Sweden, may be thanks to abun-
dance of more or less suitable resting places. In springtime, temperature below the
freezing point and absence of thermals may delay start from the stage at Lake Horn-
borga (between 57 and 58 °N) until two weeks. In the autumn equivalent weather
may release instant mass departure from a stage in early October. In springtime in
Sweden, it may be important to know that time for leaving the roost may be in a way

211

dependent on the temperature. Below the freezing point the leaving of the roost may

be delayed. Wind drift may influence, temporarily, the passage in certain days with
strong wind. It gives indeed no lasting effect.

Author’s address:

P. O. Swanberg

PI. 10 619

S-52 100 Falköping

Sverige

References

Alerstam, T— Bauer, C. A. (1973): A radar study of the spring migration of the crane (Grus grus)
over the southern Baltic area. Vogelwarte. 17:1—16.

Alerstam, T. (1976): Bird migration in relation to wind and topography. Academ. thesis. Lund.

Deppe, H. J. (1978): Witterbedingte Steuerungsfaktoren beim Herbstzug des Kranichs (Grus grus)
in Mittel-Europa. Vogelwarte. 29:178—191.

Epp (1970): Canad. Field Nat. 84:307—308.

Hayashida, T. (1981): The Japanese Crane. Tokyo—New York.

Keil, W. (1970): Untersuchungen über den Zug des Kranichs von Herbst 1966 bis Frühjahr 1970.
Emberiza. 2:49—60.

Libbert, W. (1957): Massenzug des Kranichs im Herbst 1955 und seine Ursachen. Vogelwarte. 19:119
132.

Libbert, W. (1961): Über den Zug des Kranichs, Herbst 1958. Vogelwarte. 21 :94—101.

Nesbitt, S. A. (1978) : Sandhill cranes in Florida flying with their legs drawn up. Florida Field Nat.
6217:

Prange, H. (1966): Über den Rastplatz der Kraniche am Bock. Natur und Naturschutz in Meck-
lenburg. 4:145—162.

Schindler, S. (1972): Über den Zug des Kranichs durch die Lüneburger Heide. Celler Ber. zur
Vogelkunde. 2.

Sundevall, C. J. (1856): Svenska Foglarna. Vol. 1. Stockholm.

Walkinshaw, L. H. (1953): Notes on the Greater Sandhill Crane (Grus canad. tabida). Auk. 70:204.

Walkinshaw, L. H. (1973): Cranes of the World. New York.

ger

Az időjárás hatása a darvak (Grus grus) vonuläsära Svédországban

P. O. Swanberg
Svedorszäg

Gyakran állítják, hogy a darvak abban is különböznek a gölyäktöl, hogy felszálló legäramla-
toktól függetlenül is képesek vonulni. Valójában hosszú távolságok megtétele esetében a svédországi
pihenőhelyekről felszálló darvak igyekeznek kihasználni a meleg felszálló légáramlatokat és a ked-
vezőtlen időjárási viszonyokat elkerülik. Ez erősen hat a vonulási viselkedésre. A preferált, időjárás-
hoz kapcsolódó vonulási ritmus ismerete hasznos, amennyiben terepmegfigyeléseket akarunk gyűj-
teni Skandináviában. A darvak éjszaka ritkán vonulnak Svédországban, ami valószínűleg a többé-
kevésbé megfelelő pihenőhelyek nagy számának köszönhető. Tavasszal, a fagypont alatti hőmérsék-
let és a felszálló légáramlatok hiánya akár két hétig is késleltetheti a Hornborga-tó (57 és 58 °N
között) körül pihenő darvakat. Ősszel, kora októberben a hasonló időjárási viszonyok a darvakat
tömeges, egyidejű távozásra kényszeríti. Fontos tudni, hogy Svédországban tavasszal a szálláshely
elhagyása valamilyen módon a hőmérséklet függvénye, fagypont alatt késlekedik a távozás. Egyes
szeles napokon a szél sodrása ideiglenesen módosíthatja a vonulás útvcnalát, de ennek nincs maradan-
dó hatása a vonulásra.

212

CRANE SPRING MIGRATION OVER GALLOCANTA

(SPAIN)
Juan C. Alonso—Javier A. Alonso—Francisco J. Cantos
Spain
Introduction

Throughout the last years we have observed an increase in the numbers of Com-
mon Cranes (Grus grus) staging at Gallocanta lake (NE-Spain) during both migratory
periods (Alonso et al., in press). This led us to carry on a study on the prenuptial
migratory period. Similar studies have also been made at other localities (Rinne,
1974; Alerstam—Bauer, 1973; Karlsson—Swanberg, 1984; Swanberg, 1986; Deppe,
1981). This paper describes the general pattern of the spring migrations 1984 and
1985, including some preliminary data on the influence of weather.

Study area

Laguna de Gallocanta (40.58 N, 1.30 W, 990 m a. s. 1.) is a saline lake with a
water surface of 1400 ha. It lies in a very flat basin of 53 637 ha, most of which is
intensively cultivated farmland, mainly wheat and barley (fig. 1). In the last two years
sunflower has also been grown in the zone. The basin is surrounded by low mounta-
ins (up to 400 m above the level of the lake).

The climate is mesothermic, with mild summers and frequent frosts between
November and March. In normal years there are 75—100 dry days, an average rain-
fall of 400—600 mm and mean temperatures of 10—12 °C. Table 1 shows detailed
meteorological data during the study period.

Material and methods

Between 2 and 5 observers studied the crane migration at Gallocanta continuous-
ly from 18th February to 19th March in 1984, and from 18th February to 18th March
in 1985. We made two daily censuses of the crane population staging in the study
area, counting the birds while leaving the roost in the morning and entering it in the
afternoon. In 1984 censuses after 19th March were also available.

We also counted the cranes leaving the study area northwards from 2—4 ob-
servation points located on the top of the mountains NE of the lake. Observatories
were separated 4—11 km between one another (fig. 1). The observers stayed there
from immediately after crane departure from the roost until 16.00 hours. Later,
possible migration departures were controlled from the lake basin. We calculated
the numbers of cranes arriving at the study area each date from the daily censuses
and migration departure figures.

Observations were made with the aid of binoculars 8X 30, telescope 20—60 X
and radios connecting the different observatories, so that duplications while counting

213

214

Table 1.

Max. Min.
Date temp temp.
°C °C
13 Feb. 6.2 1.4
14 4.4 2.6
15 9:2 5.6
16 11.2 6.4
17 11.6 6.6
18 11.8 4.4
19 6.8 1.2
20 10.6 1.0
21 10.2 0.4
22 8.0 3) 72
23 7.0 12
24 6.0 | —0.6
25 4.0 | —2.8
26 5.8 | —6.6
27 5.4 | —3.4
28 2.2 0.8
29 6.0 0.4
1 March 2:6:|1—1:8
2 8.6 | —3.2
3 8.8 | —1.8
4 5.6 | —3.0
5 12.2 | —5.8
6 14.6 | —4.6
7 16.2 1 =3.8
8 14.2 | —3.0
9 7.0 | —22
10 5.2 | —4.0
11 7.6 7.8
12 11.6 | —6.2
13 11.4 0.4
14 8.0 | —0.8
15 7.8 | —2.0
16 8.4 2.0
17 7.4 0.2
18 12.4 | —2.6
19 11.6 | —0.8
*Snow

Main weather data during the study

Pre-
cipit.
mm

speed
m/sg

2.5
6.0
8:5
2,2
— | INS
2.4

Wind

Main
wind

direction

N
NNE
W
SW

Max.
temp.
°C

Min.
temp.
SG

1985
Pre-

cipit.
mm

Wind
speed
m/sg

Main
wind
direction

215

departing flocks could be completely avoided. We measured the air temperature, wind
speed and direction, cloudiness, athmospheric pressure and relative humidity every
hour at the main observatory. The number of birds, flight direction and height, and
time of departure were recorded for each departing flock when it flew over the obser-
vation point. Additionally, 1—2 observers aged (adults or juveniles) many of the birds
contacted during all-day surveys of the feeding areas, and also obtained complemen-
tary information about the movements of the cranes inside the basin.

Results and discussion

Migration phenology and crane numbers

The crane spring migration takes place at Gallocanta between mid February
and late March (fig. 2). In 1984, crane numbers regularly decreased after 19th March
until 8th April, when the last 11 cranes left the area. The length of arrival and depar-
ture periods in Gallocanta were approximately equal in both years. In general, depar-
ture figures were not very much correlated with arrival figures during the previous
day, indicating that cranes tend to stay more than one night at Gallocanta. In fact,
we never observed cranes arriving from other wintering localities and migrating over
Gallocanta northwards without staging there for at least one night (see also below,
timing and pattern of departure). More precisely, the weighted “mean arrival dates”
were the Ist March, in 1984, and the 5th March, in 1985, and the weighted “mean
departure dates” were the 9th March, in 1984, and the 10th March, in 1985. This
indicates that, on average, one crane spent respectively 8 and 5 days in our study area,
showing the importance of this zone as one of the first migratory staging points during
prenuptial migration. The period of the most intensive crane migration coincides
with the first days of March. First arrivals and departures ocurred in mid- and late
February, respectively for 1984 and 1985, but important departures only took place
after a considerable increase in the number of staging birds.

The staging population reached peaks on 8th March 1984 (6107 cranes), and
9th March 1985 (20 878 cranes), and average numbers of cranes per day for the whole
migratory periods were respectively 3923 and 9679. The maximum numbers of cra-
nes departing on one day were, respectively, 4353 (Sth March, 1984) and 9328 (9th
March, 1985), and the total numbers of migrating cranes censused were 16 351 for
the 1984 season and 31 945 for the 1985 season (Alonso et al., 1985), including
those birds that remainded at Gallocanta when we finished the study (fig. 2). So far
as we know, 20 878 is the highest figure censused at any Common Crane staging loca-
lity in Western Europe (Makatsch, 1970; Prange, 1984; Alonso et al., 1985). These
figures show that the regular increase in the number of cranes staging at Gallocanta
throughout the last decade has still continued during the last two years.

Migration and meteorological variables

Migration takes place in waves (fig. 2) that are related to favorable meteorolo-
gical conditions. As a rule, migration departures are impeded by rain and snowfalls
or strong head winds (table 1, fig. 2). The fraction of staging birds departing each
day is negatively correlated with cloudiness (r= —0.41; n=43; p<0.01) and wind
speed (r= —0.31; p <0.05), and positively with tail wind (r=0.41; p<0.01) and its
increment with respect to the previous day (r=0.54; p <0.01), and also with the incre-
ment in temperature (r=0.34; p <0.05) (Alonso et al., in preu).

216

migration 1984
n= 16 351

departures

arrivals

20 1 ‘10 20
February March

number of birds (X 1000)

staging 1984

20 1 10 20

February March
a

Figure]2. Numbers of cranes arriving at departing from and roosting at Gallocanta
through the 1984 and 1985 prenuptial migratory periods (a—b) P.T.O.

217

218

number of birds (X 1000)

departures

arrivals

migration 1985
n = 31 945

ope
de
d AE
) { f
? ‘ i 3%
7 t- I] co a =
=

20 1 10 20
February March

staging 1985

20 1 10 20
February March

Percentage of juveniles

As we had already observed during the preceding years (Alonso et al., 1984),
many adults depart from Gallocanta without their offspring. We observed that same
pattern during the present study: the percentage of juveniles increased to over 50%
during mid March, when 931 birds (19th March, 1984) and 4169 birds (16th March,
1985) were still at the study area (fig. 3).

Daily routine

The cranes leave the roost between 6.30 and 7.15 hours in the morning. Usually,
the flocks stay in the feeding grounds until around 9.00 hours. Then, most of them
begin to soar. The size of the soaring flocks progressively increases as they approach
the mountains at NE and gain height. Most cranes cross these mountains through
3-4 main valleys (fig. 1), which facilitates their counting from the observatories,
although some birds follow other routes and fly straight over the top of the moun-
tains. The cranes that do not migrate may soar for some time and later land again
and spend the rest of the day on the feeding areas. If the weather conditions are not
good enough, most of the cranes may soar for some hours, but instead of leaving
the area, they successively circle up and glide down for several times. On very windy

De
oO

fe of juveniles

February March

Figure/3. Seasonal variation of the % of juv. cranes

or cloudy days the birds continue feeding during the whole day and may not show
the typical premigratory flight behaviour described above.

Timing and pattern of departure

Migrating cranes left the study area between 8.24 and 14.55 hours, although
the main departure period was from 9.00 to 11.00 hours (fig. 4). The significant
difference between the departure frequency distributions for both years (y?-test,
p=0.001) was probably related to the interannual differences in the daily tempera-
tures. In fact, during 1984, when the departures occurred later than in 1985, the mean
temperature at 9.00 h for the sample of migratory days was only 0.7°C (¢,=2.78;
n=18), while in 1985 it was 3.1°C (o,=2.28; n=12). The difference is significant
(t=2.36; p <0.02). We have compared the mean temperatures at 9.00 h because it is
normally at that time when migrating flocks begin to fly. Supporting the hypothesis

219

1984

50 n=12022
25
N
È
= 8 10h, 12 14 16
o
> 1985
50 n =30 360
25
8 109. 2 2. 46

time of day (GMT)

Figure]4. Daily departure pattern; n= number of birds

of the temperature effect on the timing of departure, the mean daily departure times
are inversely correlated with the air temperature at 9.00 h (r=—0.55; n=30 days
both years together; p<0.01), and also with the temperature increments between
roost leaving time and 0.99 h (r= —0.42; n=30; p<0.05). These results indicate
that the sooner the air temperature rises, the earlier the birds begin the migratory
flight, and suggests that a certain threshold could exist, below which the start of a
migratory flight would be uneconomical.

The size of the flocks leaving the area was highly variable (table 2). The mean
flock size was significantly lower in 1984 than in 1985 (t=3.72; p<0.001). As the
total numbers of departing birds censused in 1984 and 1985 were, respectively,
15614 and 30 333, and the numbers of departure days, 18 and 12, the average daily
numbers of cranes leaving the area were, respectively, 867 and 2528 cranes, the
difference between the latter figures being statistically significant (t=2.35; p <0.05).
This suggests that the higher average flock size observed in 1985 could have been
simply determined by the higher number of birds migrating through Gallocanta this
year. Supporting this hypothesis, a significant correlation exits between the mean
departure flock size and the number of birds departing for the sample of 30 days
of migration (r=0.49; n=30; p<0.01). A similar correlation exists between the
number of birds departing and the duration of the daily departure intervals (r=0.49;
n=30; p~-0.01; table 3).

220

Table 2.
Size of departing flocks

1984 1985
Mean 37.02 51.07
S. e. 2.10 3.14
n 313 595
Max. 380 550
Min. 1 1

Table 3.

Daily departure interval (minutes between
the first and the last departing flock )

1984 1985
Mean 11:55 109.08
S; e. 13.98 11.81
n 18 12
Max. 222 148
Min. 0* 35

* A single flock.

Summarizing the main results concerning the departure pattern, the better the
metheorological conditions on a given day, the higher the percentage of cranes that
leave the area, the longer the departure interval and the higher the average migrating
flock size.

Acknowledgements

We sincerely acknowledge the field assistance of J. C. Alvarez, L. M. Bautista,
R. Munoz, L. Muguruza, R. Urrialde, I. Vega, G. Castro, J. Castro, A. Barroso,
A. Alvarez and E. Segovia. We also thank P. Mercadal, for his kindness and infor-
mations.

Most of the field expenses and the travel of one of us (J.C.A.) to the Ist Meeting
of the European Crane Group were financed by CAICYT—C.S.I.C. Project
No. 22 107—01. Accommodation expenses of the field team were financed by the
Direcc:ön General de Medio Ambiente (MOPU).

Summary
Common Crane (Grus grus) spring migration was studied during 1984 and 1985

at Gallocanta lake (NE-Spain). The migratory period extended from mid February
to late March. It was estimated that one bird spent, on average, 8 and 5 days, respec-

221

tively for 1984 and 1985, in the study area. The first days of March were the period

of most intensive crane migration. Peak staging population figures were reached on

8th March 1984 (6107 cranes) and 9th March 1985 (20 878 cranes). The total numbers

of migrating cranes censused were 16 351 and 31 945, respectively during the 1984

and 1985 seasons. Preliminary correlations between numbers of birds departing and

some meteorological variables are given. Also, the effect of air temperature on the
timing and pattern of departure is discussed.

Author’s address:

Juan C. Alonso

Museo Nacional De Cienc. Nat. C.S.I.C.

José Abascal 2

E—28 006 Madrid, Espana

Javier, A. Alonso

Francisco I. Cantos

Dep. de Zoologia, Facultad de Biol. Univ.
Complutense

E—28 040 Madrid, España

References

Alerstam, T— Bauer, C. A. (1973): A radar study of the spring migration of the Crane (Grus grus)
over the Southern Baltic Sea. Vogelwarte. 27. (1) 1—16.

Alonso, J. A— Alonso, J. C.—Cantos, F. (1985): On the size of the Common Crane (Grus grus)
population migrating through Western Europe. Ornis Fenn. 62.

Alonso, J. C.—Veiga, J. P-—Alonso, J. A. (1984): Familienauflösung und Abzug aus dem Winter-
quartier beim Kranich (Grus grus). J. Orn. 125:69—74.

Alonso, J. C.—Veiga, J. P— Alonso, J. A. (in press): Possible effects of recent agricultural develop-
ment on the wintering and migratory pattern of Grus grus in Iberia: a study of winter ecology
in a suitable locality. Proc. III Int. Crane Workshop, Bharatpur, 1983.

Deppe, J. H. (1981): Beobachtungen an Kranichrastplätzen in Mecklenburg. Orn. Mitt., Göttin-
gen. 33. 4) 95—104.

Karlsson, A—Swanberg, P. O. (1984) : Hornborgasjöns tranor, 1983. Lansstyrelsen, 5/1984. Mariens-
tad.

Makatsch, W. (1970): Der Kranich. A. Ziemsen Verlag, Wittemberg—Lutherstadt.

Prange, H. (1984): Der Kranichzug in Thüringen und seine Einordung in die mittel-europäische
Flugroute. Thiir. Orn. Mitt. 32:1—16.

Rinne, J. (1974) : Der Frühjahrszug des Kranichs (Grus grus) in der Umgebung von Helsinki in den
Jahren 1950—1969. Ornis Fenn. 51:155—182.

Swanberg, P. O. (1986): Migration routes of Swedish cranes, present knowledge. Aquila. 93.

A darvak tavaszi vonulása Gallocanta (Spanyolország) fölött

Juan C. Alonso—Javier A. Alonso—Francisco J. Cantos
Spanyolország

A szerzők a daru (Grus grus) tavaszi vonulását tanulmányozták az északkelet-spanyolországi
Gallocanta-tónál 1984. és 1985. év során. A vonulás február közepétől március végéig tartott. Becs-
lések szerint egy-egy madár átlagosan 8 napot töltött a pihenőhelyen 1984-ben és ötöt 1985-ben. A da-
ru tavaszi vonulásának legmozgalmasabb szakasza március első napjaiban volt, 1984-ben a pihenő
darvak számának csúcsa március 8-ra (6107 egyed), 1985-ben március 9-re (20 878 egyed) esett.
A vonuló darvak összesen észlelt száma 1984-ben 16 351, 1985-ben 31 945 volt. Az eltávozó madarak
száma és néhány meteorológiai változó közötti összefüggéseket közölnek előzetesen. Ezen kívül kitér-
nek arra, hogy milyen hatással van a léghőmérséklet az eltávozás idejére és módjára.

A COMPARISON OF WEATHER AND NUM BER
OF STAGING CRANES (GRUS GRUS) AT KARDOSKUT (HUNGARY)

Dr. Attila Bankovics
Hungarian Institute for Ornithology, Budapest

Methods

The Kardosküt Nature Conservation Area is the most important staging and
gathering site of the Common Crane in Hungary, therefore the number of migrating
cranes is regularly monitored. The number of birds roosting at Kardosküt is counted
or estimated by nature conservation ranger István Farkas sen. and his son István
Farkas jun. During the migration season counts are made almost daily. I wish to
thank them here for collecting the data with so much diligence and care. The analysis
presented here is mainly based on data collected by them and partly by myself.
Of the weather data, I considered daily mean temperatures measured at Békéscsaba,
40 km from the study area. This work is based on the 1983 and 1984 data.

Wintering

The year 1983 began with an unusually mild winter. In January mean tempera-
ture fell below 0 °C only for 5 days. As a result, many of the autumn crane migrants
remained at Kardosküt and did not continue their usual south-bound migration to
Africa. About 5500 cranes roosted every night at Kardosküt in November, and this
order of magnitude remained until the beginning of January (fig. 1). About 300 cranes
persisted throughout January, and these were not induced to depart even by the cold
spell in February. The minimum temperature in February was recorded on the 23rd
with —15°C at night. The daily mean temperature was also very low, — 7.1 °C during
that day. Then, in spite of the cold weather, about 2500 cranes stayed in the area.
As a result of the cold spell, their behaviour, circadian rythm changed. Members of
the flock separated into two compact groups and roosted on the dry bed of the lake
that was covered by 2—3 cm thick layer of snow. They left for their foraging areas
only at 10.30 hrs, much later than usual, and foraged on green shoots of winter
wheat and plown-in maize stubble. The first groups started returning to the roost
4-5 km away at 16.45 hrs, therefore the cranes spent 6 hrs foraging. The flight
of the cranes changes at an ambient temperature of about —10 °C. They withdrew
their legs to below the belly, reducing the loss of heat from the body surface. During
such flights they assume a V shaped formation reminiscent of giant wild geese (Ban-
kovics, 1986a).

Spring migration (1983)
In 1983 the first smaller groups arrived at Kardosküt from the south on 5 and 6

March, when daily mean temperature slightly incremented from 1.3 °C to 4.9°C
(fig. 2). The first larger groups arrived on the 9th from the south, increasing the

223

Grus grus, Kardosküt, 1983

10000

number of cranes

1000

J F M A M J J A S (0) N D

Figure/I. The migration diagram of the Common Crane at Kardosküt resting place in
1983 — A daru dtvonuläsi diagramja 1983-ban

number of roosting cranes to 5000. That was the first day that year when daily mean
temperature reached, or exceeded 10 °C. Spring migration peaked with about 10 000
staging cranes on the 17th and on the 19th of March. The number of cranes started
to decrease on 21 March with warming weather (on 25 March daily mean temperature
was 15.4 °C). The number of cranes decreased to half of the peak number by 28 March
(5000). Another migrating wave increased the number to 7000 on 2 April, but by
the 4th only 2000 left the roost in the morning, and most of those departed for the
north that day.

After that date, 250—300 cranes were staging at Kardosküt until 17 April, and
the last 52 cranes left on the 20th. Hence, spring migration lasted 45 days in 1983
and there were cranes continuously in the area during both the wintering and the
spring migration period. The number of staging cranes increased proportionately
with the sudden increase in temperature in the spring. The direct relationship can be
observed up to the peak, thereafter there is an inverse relationship, the higher the
temperature, the fewer cranes in the area.

224

Autumn migration (1983)

In 1983 the first 6 cranes arrived at Kardosküt on 18 September, 10 days earlier
than usual. The temperature dropped on that day from 18.1 °C on the previous day
10133"C.

The number of cranes remained low during the rest of the month (36 specimens
on 25 September), but suddenly increased to 250 on the 30th (fig. 3). The weather did
not change on that day, but two days later the temperature dropped, and undoub-
tedly the cranes had been prompted to depart from their stage further north by that
cold front.

The large masses of cranes arrived on the day when the temperature significantly
decreased. The following data indicate the relationship between migration and
temperature (fig. 4):

30 September FACE 250 cranes,
1 October 113 °C 255 cranes,
2 October 7.3 Ch 22600 eranes;
3 October 83°C 4200 cranes.

Although the temperature did not decrease during the following days (after
3 October), the number of cranes increased to 8000 by 12 October, and peaked on the
19th with 10 000 birds. During this saturation phase the movement of the cranes was
determined by the weather conditions in the north.

It may be observed that after the peak it is local weather conditions which induce
departure for the south. The peak number of 10 000 fell to 4500 between 23 October
and 3 November. During this period the previous mean temperature of 9—10 °C
decreased to 4-6 °C. The temperature stabilized around 3—4 °C between 3 and
11 November, and a constant number of 4500 cranes staged at Kardosküt during

0 00010 cranes 5

— temperature

°C
18 3
164 =
14 È 9
21,08
01 7
84 26
64 35
ps 6
E
2 3
0 2
a2 1

6 9 12 17 19 SDR U ieee 15 18 20
March Apr. Apr.

Figure/2. The spring migration diagram of the Common Crane compared with the average daily
temperature at Kardosküt in 1983 — A daru tavaszi dtvonulasänak diagramja összehasonlítva a
napi ätlaghömerseklettel, Kardoskut, 1983

225

res Chelmes

temperature

number of cranes in 1000

3042, 16 12 19 26 a ein 19
. Sept.Oct. Oct. Oct. Oct. Oct. Oct. Nov. Nov. Nov.

Figure/3. The autumn migration diagram of the Common Crane compared with the average
daily temperature at Kardosküt in 1983 — A daru őszi atvonulasanak diagramja
összehasonlítva a napi dtlaghömerseklettel, Kardoskut, 1983

en 1-50 o 50-500

A © 500-3000 |B

450-500

"||
E 500- 15000 | (©) 3000 -15000|

Figure]4. The autumn migration routs and resting places of Common Crane (Grus grus) in Hungary.
(A) migration routs, (B) resting places (the given figures mean the number of cranes observed
during 1 day) — A daru őszi átvonulása (A) és pihenöhelyei (B) Magyarorszagon
(a megadott számok az őszi vonuläson 1 napon megfigyelt mennyiségekre utalnak)

226

this period. The temperature significantly decreased after the 12th with a daily mean
of —6.1 °C (on 15 November), which prompted the cranes to depart.

There were still 3000 cranes on 15 November, but only 2300 on the 19th, and
as a result of the steady cold (mean daily temperature below zero for 13 days), all
birds departed by the 19th.

Thus in 1983 the autumn migration lasted 63 days at Kardosküt.

Winter records in 1983/84

There were no cranes at Kardosküt between 20 November and 28 December
after the autumn migration in 1983. A flock of 15 cranes arrived on the 30th and
stayed until 28 January. During this period the temperature ranged from +2 to
— 2°C, except for 4 days when minima of —3 and —5°C were recorded.

Spring migration (1984)

After the cold spell between 10 and 22 February, the first group of 65 cranes
arrived on the 24th, when the daily temperature increased from below zero to +4.1 °C.
In the following days the temperature only slightly varied between +2 and +5 °C,
as a result which there was no apparent fluctuation in crane numbers. The 65 cranes
arriving on 24 February only increased in number on 10 March, when there were
220 cranes. On the 17th, however, 880 cranes roosted at Kardosküt, the majority
of which continued their migration on the following day.

There was considerable change on 20 March, in spite of lower daily mean tempe-
rature(—1°C).A group of 2800 arrived at Kardosküt, whose number increased to 3200
on the 21st, and to 5000 on the 22nd. Obviously a warm front in the wintering grounds
or in the south-Furopean staging sites triggered the main migration wave to depart.

The staging peaked with 5100 cranes on 25 March, after that date (when the
daily mean temperature slightly increased from 4 °C to 9 °C), the number of cranes
started to decrease, but there were still 3800 on 1 April, the majority of which left
on the following day.

Observations made in previous years have shown that large numbers of cranes
(over 1000) depart for the north in the beginning of April (Bankovics, 1986b). The
last thousand-strong groups left the Hortobägy and Kardosküt on 6 April in 1982
and on 4 April in 1983. On the contrary, in 1984 the spring migration was rather
protracted, as there were still 1500 cranes on 11 April and 1250 on the 14th. About
600 cranes left on the 18th, but another group of 230 cranes arrived on 26 April.
On 30 April there were still 125 cranes, and on 3 May 112 individuals roosted at
Kardosküt. The last group numbering over 100 left on 4 May.

Daily mean temperature varied between 8 and 15 °C during the protracted spring
migration between 2 April and 3 May, and suddenly increased from 15 °C to 19°C
when the last group of cranes left Kardosküt.

Summering
There was a quite large number of cranes at Kardosküt in the summer of 1984.

A flock of 42 cranes arrived at the roost on the evening of 28 May. Twenty-eight
cranes roosted at the site between 1 and 21 June. The flock of 42 cranes was observed

227

by István Farkas along the Söstö main canal on 28 June, and later on 16 July. Forty-
three cranes roosted at the Fehér-t6 every night between 12 and 24 August. On 19
August, in the company of Gäbor Koväcs I observed 9 cranes in the outskirts of
Nagyiván in the Hortobágy National Park (Kovács, 1986). It must be noted that
summering cranes were observed east of the river Tisza, as well as between the latter
and the Danube. Mihály Bognár regularly observed 12 cranes for 4 weeks in June
of that year in Bagota-puszta (Görbehäza) in the north of the Hortobägy. Katalin
Sändor observed 16 cranes on 22 July, near Tiszadada, north of the previous locality.
Antal Széll saw 3 cranes at Kardosküt on 13 August, and one on the 31st. Single
cranes were observed at the Büdösszek lake of Pusztaszer on 16 and 31 July (Antal
Széll and László Tajti). There was a solitary individual on the Fehér-t6 at Szeged
on 10 August (A. Szell). As can be seen the summer records were increasing in area
and time period during both 1984 and 1985.

Autumn migration (1984)

This season was characterized by late first arrivals, and similarly to that in 1982,
a prolongation of the autumn migration into the winter.

The first 3 cranes arrived on 6 October, and there were 14 on the 8th and 82
on the 10th. There was a noticeable increase in number on the 12th (580 individuals),
and 2800 on 13 October. There was an influx of 8500 cranes on 17 October, when the
temperature dropped from a daily mean of around 10 °C to 4.8 °C. The peak occurred
on the 19th with 11600 cranes. This number started to decrease only gradually.
There were still 9200 cranes on 25 October and 7200 on the 31st. The number of
cranes stayed around 7000 during the first days of November, but decreased to 2200
by the 14th. This number remained in the area until 4 December. During this period
daily mean temperature was above zero, mainly 4—7 °C, but on some days 8—10 °C.
There was a sharp fall in temperature from 4 December, with a daily mean of —4.6 °C
on the 6th. There were about 1200 cranes in the area after the 4th but interestingly
enough, only 42 roosted after the first snow (7 mm) on 25 December. However, the
1200-member flock reappeared on 29 December, and stayed in the area until 4 Ja-
nuary, in spite of the daily mean temperatures of —5 to —9 °C. Mean temperature
fell below —10 °C after the 4th and prompted even the most persistent cranes to
move on. There were no cranes in the area during the cold period between 4 January
and 2 March.

In 1984, the duration of autumn staging delimited between 6 October and
4 December lasted 60 days. Actually the flock of cranes that attempted wintering
increased this period by an additional 31 days, so the migration period at Kardosküt
lasted 91 days.

Acknowledgements

I wish to express my gratitude to nature conservation rangers István Farkas sen.
and István Farkas jun. for regularly carrying out the counts, and to Mihály Bodnár,
Katalin Sándor, Antal Széll and László Tajti for making their observations available
to me, and to Mrs. Hunor Lakatos of the Meteorologica! Office for extracting the
weather data from the official records.

228

Summary

1. It was found that in 1983 and 1984 the duration of staging by cranes increased
in Hungary. Protracted spring and autumn migration, as well as increasing frequency
of wintering and summering characterize this period.

2. Peak numbers at Kardosküt increased as compared to those in the 1970s,
with the following figures: spring 1983 — 10 000; autumn — 10 000; spring 1984 —
5100; autumn — 11 600.

3. The spatial pattern of migration and staging has not changed in spite of
increasing number of cranes involved. Summer and winter records are from the
course of the river Tisza and east of the river.

4. Weather conditions influence the timing of arrival to, and departure from the
staging site.

5. Wintering cannot be prevented by the frost setting in late (e. g. on 23 February,
—15°C). The cranes remain in the area in spite of the cold. The same effect could be
observed on 4 January in the following year, so if the cold spell sets in earlier in the
winter, weather may prevent wintering and induces the cranes to move south.

Author’s address:

Dr. Attila Bankovics
Budapest

Nature History Museum
Baross u. 13.

H—1088

References

Bankovics, A (1986): The extraordinary flight of the Common Crane (Grus grus) Aquila. 92

Bankovics, A. (1987): A daru (Grus grus) vonuläsa 1982-ben Magyarorszägon — Puszta 10/3

Koväcs, G. (1986): Staging and summering of cranes (Grus grus) in the Hortobägy in 1975—1985
Aquila, 93.

A daru (Grus grus) vonuläsdinamikäja Kardoskuton,

összehasonlítva az időjárás alakulásával

Dr. Bankovics Attila
Magyar Madártani Intézet, Budapest

Módszer

A Kardoskúti Természetvédelmi Terület a daru legfontosabb gyülekező- és pihenőhelye Ma-
gyarországon, ezért itt rendszeresen regisztráljuk az átvonuló mennyiségeket. Id. Farkas István
természetvédelmi őr és fia, ifj. Farkas István helyi lakosok végzik a számlálásokat. Vonulási időben
csaknem naponta felmérik, illetve felbecsülik a területen éjszakázó darvak számát. Előadásom elsősor-
ban az ő adataikra és részben saját megfigyeléseimre épül. Az időjárás elemei közül a napi átlaghőmér-
sékletet vettem alapul, amelyet Békéscsabán (40 km) mértek. Jelen munkám az 1983-as és az 1984-es
adatok feldolgozására irányul.

Telelés
Az 1983-as év szokatlanul enyhe téllel kezdődött. Januárban a napi átlaghőmérséklet csupán
5 napon került kevéssel 0 °C alá. Az enyhe időjárás következményeképpen az őszi darutömeg na-
gyobb része is helyben maradt, nem vonult tovább szokásos útvonalán az afrikai telelőhelyek felé.

229

November végén még 5500 daru járt be éjszakázni, és ez a nagyságrend megmaradt 1983 január ele-
jéig (1.ábra). Mintegy 3000 daru végig kitartott januárban, és ezeket már a februárban beállt kemé-
nyebb hideg sem késztette vonulásra. Február folyamán 23-án volt a leghidegebb, — 15 °C éjszakai
minimummal. A napi átlaghőmérséklet is kiugróan alacsony (— 7,1 °C) volt ezen a napon. Ekkor az
erős hideg ellenére is kb. 2500 daru tartózkodott a területen. Viselkedésük, napi aktivitásuk a hideg
következtében megváltozott. A sekély (2—3 cm-es) hóval borított, egyébként az előző nyáron ki-
száradt tóaljzaton éjszakázó csapat tagjai szorosan egymás közelében álltak, két nagyobb csoportba
tömörülve. Reggel nem a szokásos időben, hanem csak 10*°-kor repültek ki a táplálkozóterületekre.
A madarak zöldellő őszibúza-vetéseken és beszántott kukoricatarlókon keresték táplálékukat. A 4—
5 km-re fekvő szántókról 16*°-kor indultak vissza az első csapatok az éjszakázóhelyre. A táplálék-
kereséssel eltöltött idő tehát 6 óra. Repülési módjuk is megváltozott a — 10 °C körüli hőmérsékleten.
Ekkor ugyanis repülés közben nem hátranyújtva tartják lábukat, hanem hasuk alá húzzák, ezzel is
csökkentven testük hőveszteségét. Ilyenformán óriási vadludakra emlékeztet a V alakban repülő

darucsapat (Bankovics, 1986a).
Tavaszi vonulás (1983)

1983-ban március 5-én és 6-án érkeztek az első kisebb csapatok dél felől, amikor a napi közép-
hőmérséklet kisebb ugrással 1,3 °C-röl 4,9 "C-ra emelkedett (2. ábra). Március 9-én jött meg az első
jelentősebb tömeg dél felől. Ezekkel 5000-re szaporodott fel a Kardoskúti Fehér-tavon éjszakázók
száma. A napi középhőmérséklet ekkor érte el, illetve haladta meg először a 10 "C-ot. Március 17-én
7000, majd március 19-én kb. 10 000-es tömeggel tetőzött a tavaszi átvonulás. Március 21-én indult
a darvak számának csökkenése egy ekkor kezdődő felmelegedéssel (III. 25-én már 15,4 °C a napi át-
laghőmérséklet). Március 28-ig felére csökkent (5000) a darvak száma. Április 2-án egy újabb át-
vonuló hullám következtében rövid időre ismét 7000-re duzzadt a területen éjszakázók száma, de áp-
rilis 4-én reggel már csak 2000 repült ki, és nagy részük még aznap tovább is vonult észak felé.

Ezt követően mintegy 250—300 daru még április 17-ig a területen maradt, és az utolsó, 52-es
bennéjszakázó csapat április 20-án kelt útnak észak felé. A tavaszi átvonulás 1983-ban tehát 45
napig tartott, és — mint láttuk — az átvonulási periódus egybeolvadt az áttelelési periódussal, jelen-
tősen megnövelve így a darvak itt-tartózkodási napjainak számát.

A tavaszi vonuláson kezdetben a hőmérséklet ugrásszerű emelkedésével arányosan növekedett
az átvonuló darvak száma. Ez az egyenes arányosság látható a darvak számának tetőzéséig. Ezt kö-
vetően fordított az arány ; a hőmérséklet emelkedésével a darvak száma jelentősen csökken.

Őszi vonulás (1983)

1983-ban a megszokottnál 10 nappal korábban, szeptember 18-án érkezett az első 6 daru Kar-
doskútra. Éppen ezen a napon esett jelentősen a hőmérséklet; az előző nap 18,1 "C-áról 13,3 "C-ra.

A hónap folyamán azonban csekély maradt a számuk (szeptember 25-én 36 pld.), majd szeptem-
ber 30-án hirtelen nőtt: 250 pld. érkezett. (3. ábra) Ezen a napon még nem változott nálunk jelen-
tősen az időjárás, de ezek a madarak érkezésükkel előre jelezték a 2 nappal később kezdődő le-
hűlést, amely nyilván Európa északabbi részein, a darvak akkori tartózkodási helyén már korábban
érezhető volt és megindította a vonulást.

Az igazi tömeg érkezése azonban arra a napra esett, amikor nálunk is jelentősebben csökkent a
hőmérséklet. A következő adatok tükrözik ezt a vonulási helyzetet (4. ábra) : ,

szeptember 30. 151€ 250 daru,
oktöber 1. 11 S#C 250 daru,
oktöber 2: 7,3°C 2600 daru,
oktöber 3 8,8 °C 4200 daru.

Annak ellenére, hogy a további napokban (október 3-a után) a hőmérséklet nálunk jelentősen
nem változott, a darvak száma október 12-re már 8000-re nőtt, és október 19-én elérte az őszi maxi-
mumot 10 000 pld.-ban. Ebben a telítődési szakaszban az északi területek időjárása határozta meg
mozgásukat.

230

A tetözest követően megfigyelhető volt, hogy a helyi időjárás alakulása játszik legfontosabb
szerepet a déli irányú továbbvonulásukban. Október 23. és november 3. között a korábban tetőző
10 000-es tömeg 4500-ra csökkent. Ez idő alatt a korábbi 9—10 "C-os átlaghőmérséklet is lényegesen
csökkent; 4—6 °C között alakult. November 3. és 11. között állandósult a 3—4 "C-os hőmérséklet,
és ilyen időjárási viszonyok mellett egy 4500-as darutömeg változatlanul kitartott. November 12-től
azonban ismét lényegesen csökkent a hőmérséklet (november 15-én már — 6,1 °C a napi átlag), és ez
a darvak továbbvonulását is megindította.

November 15-én még 3000 daru maradt, november 19-én reggel már csak 2300, majd az állan-
dósuló hidegperiódus hatására (13 napon át fagypont alatt volt a napi átlag) ez a tömeg még novem-
ber 19-én elvonult.

1983 őszén tehát 63 napig tartott a daru átvonulási ideje Kardoskúton.

Téli előfordulások 1983/84 telén

Az őszi vonulást követően 1983. XI. 20-tól XII. 28-ig nem mutatkozott daru Kardoskúton.
XII. 30-án azonban megjelent egy 15 pld.-ból álló csapat, és az a területen tartózkodott I. 28-ig. Ez
idő alatt XII. 30—I. 28. időszakában +2 és —2 °C között alakult az átlaghőmérséklet; kivéve 4
napot, amikor — 3 és —5 °C-ra süllyedt.

Tavaszi vonulás (1984)

A február 10-e és 22-e közötti hidegperiódus elmúltával II. 24-én érkezett az első csapat (65 pld.)
amikor a napi átlaghőmérséklet a korábbi negatív tartományból fokozatosan +4,1 "C-ra emelke-
dett. A napi átlag ezt követően +2 °C és +5 °C között stagnált, ennek következtében a darvak száma
sem változott jelentősen. A II. 24-én érkezett 65 pld. csak III. 10-én gyarapodott 220 pld.-ra. Március
17-én azonban már 880 pld. repült be éjszakázásra, jelentős részük valószínű, hogy másnap tovább-
vonult.

A lényeges változás III. 20-án mutatkozott, amikor ugyan a vizsgált területen éppen csökkent
a hőmérséklet (— 1 °C a napi átlag). Ennek ellenére 2800 daru érkezett a területre, amelyek száma III.
21-én, 3200-ra, III. 22-én pedig 5000-re emelkedett. Nyilvánvaló, hogy telelöhelyükön vagy dél-
európai pihenőhelyükön elkezdődött felmelegedés indította el a vonulás fő hullámát.

A kardoskúti darumennyiség III. 25-én tetőzött 5100-as tömeggel, ezt követően (amikor a napi
átlag kis ugrással 4 °C-kal 5-ről 9 "C-ra emelkedett) csökkeni kezdett számuk, de még IV. 1-én is
3800 tartózkodott itt; ezek nagy része azonban másnap továbbvonult.

A korábbi két év tapasztalatai azt mutatják, hogy a darvak jelentős (ezret meghaladó) tömegei
április elején továbbvonulnak észak felé (Bankovics, 1987). 1982-ben IV. 6-án, 1983-ban IV. 4-én
vonultak el az utolsó ezres tömegek Hortobágyról, illetve Kardoskútról. Ezzel szemben 1984-ben
egy jelentős elhúzódás figyelhető meg a tavaszi vonuláson, mivel 1500 madár még IV. 11-én és 1250
madár IV. 14-én is a területen tartózkodott. Április 18-án vonul el mintegy 600 pld. Ezt követően
IV. 26-án ismét megjelenik egy 230 pld.-ból álló csapat. Április 30-án még mindig 125, majd május
3-án 112 pld. húz be éjszakázásra a kardoskúti Fehér-tóra. Május 4-én vonul el ez az utolsó százat
meghaladó csapat.

Április 2. és május 3. között — az elhúzódó tavaszi vonulás időszakában — többnyire 8—15 °C
között alakult a napi átlaghőmérséklet, éppen május 4-én emelkedett hirtelen 15-ről 19 "C-ra, amikor
az utolsó csoport is elvonult. x

Atnyaralas

Kardosküt környékén 1984-ben is jelentős számban nyaraltak át darvak. Mär V. 28-án megjele-
nik egy 42 pld.-ból álló csoport az esti behúzáson. Június 1. és június 21. között minden este beszáll
28 pld. Június 28-án, majd július 16-án Farkas István a Sóstói-főcsatorna mentén észleli a 42 pld.-ból
álló csapatot. Augusztus 12—24. között 43 pld. járt be Fehér-tóra éjszakázni. Augusztus 19-én a
HNP területén Nagyiván határában Kovács Gábor-ral észleltünk 9 pld.-t (Kovács 1986).

Itt jegyzem meg, hogy az átnyaralás jelensége 1985-ben is feltűnő volt Tiszántúl területén, de

231

megfigyelhető a volt Duna— Tisza közén is. Júniusban a Hortobágy északi részén, Bagota-pusztän
(Görbeháza) Bognár Mihály 4 héten át rendszeresen észlelt 12 pld.-t. Ettől északra Tiszadada határá-
ban július 22-én Sándor Katalin észlel 16 pld.-t. Kardoskúton augusztus 13-án Széll Antal észlelt
3 pld.-t, majd augusztus 31-én ugyanott 1 pld.-t. A pusztaszeri Büdösszéken július 16-án és július
31-én figyeltek meg 1-1 pld.-t (Széll Antal és Tajti László). Augusztus 10-én a szegedi Fehér-tavon is
mutatkozik 1 pld. (Széll A.). Mint látható, az átnyaralási adatok 1984-ben és 1985-ben területileg és
időtartamban is növekvő tendenciát mutatnak.

Őszi vonulás (1984)

Az első darvak érkezésének néhány napos késése és az őszi vonulásnak — az 1982. évhez hason-
lóan — ismét a télbe való belenyúlása jellemezte ezt az idényt.

Október 6-án érkezett az első 3 pld. ; október 8-án 14, majd október 10-én 82 a számuk. Jelen-
tős ugrás október 12-én tapasztalható (580 pld.), majd október 13-án 2800 pld.; a beözönlés idején,
október 17-én 8500 pld. jelentős a hőmérséklet esése, a korábbi 10 °C körüli napi átlag 4,8 "C-ra
csökkent.

A darvak száma október 19-én tetőzött: 11 600 pld. Az ezt követően induló csökkenés fokoza-
tos. Október 25-én 9200 pld., október 31-én 7200 pld. November első napjaiban még kitartott a
kb. 7000-es tömeg. November 14-re azonban számuk 2200-ra csökkent le. Ez a mennyiség folyamato-
san a területen maradt december 4-ig. Ebben az időszakban a napi középhőmérséklet szinte végig a
pozitív tartományban volt, legtöbbször 4—7 °C, néhány napon át viszont 8—10 °C körül alakult.
December 4-ére viszont jelentős lehűlés kezdődött, december 6-án már — 4,6 °C a napi középhőmér-
séklet. December 4-e után mintegy 1200 pld. még a környéken maradt, de érdekességképp, az első,
havazás után (7 mm), december 25-én csak 42 pld. érkezett be az éjszakázóhelyre. December 29-én
azonban ismét megjelent az 1200-as csapat, amely január 4-ig a — 5, —9 "C-os napi középhőmérséklet
ellenére is kitartott a területen. Január 4-ével azonban — 10 °C alá süllyedt a napi középhőmérséklet,
és ez végleges továbbvonulásra kényszerítette a végsőkig kitartó darucsapatot is. E kemény pelően
1985. január 4. és március 2. között nem is mutatkozott daru a területen.

Az őszi darus napok száma 1984-ben Kardoskúton az október 6-tól december 4-ig tehető átvo-
nulási periódusban — az elméleti határ megvonására — 60 nap. Gyakorlatilag azonban az áttelelési
kísérlet egy hónappal (31 nap) megnövelte ezt az időtartamot, tehát az átvonulási periódus valójá-
ban 91 napos volt.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetem fejezem ki id. Farkas István és fia, ifj. Farkas István természetvédelmi őröknek a
számlálás és a becslés rendszeres elvégzéséért, továbbá Bodnár Mihály, Sándor Katalin, Széll Antal és
Tajti László munkatársainknak megfigyelési adataik megküldéséért, valamint Lakatos Hunorné-nak, a
Meteorológiai Intézet munkatársának az időjárási adatok kigyűjtéséért.

Összefoglalás

1. Megállapítható, hogy az 1983-as, 1984-es évben tovább nőtt a daru magyarországi tartózko-
dásának időtartama. Elhúzódó tavaszi és őszi vonulások jellemzik az időszakot, és egyre
gyakoribb az átnyaralás s az áttelelés.

2. Az 1970-es évekhez képest Kardoskúton emelkedtek a vonulási maximumok. A darvak száma
az átvonulás kulminációja idején a következő : 1983. tavasz — 10 000; ősz — 10 000; 1984
tavasz — 5000; ősz — 11 600.

3. A daruvonulás térbeli elhelyezkedése az emelkedő mennyiség és a megnövekedett tartózko-
dási napok száma ellenére sem változott. Az átnyaralás és az áttelelés területei a Tisza vonala
mentén és a Tiszántúlon vannak.

4. Az időjárás befolyása jelentős a pihenőhelyekre való érkezés és a továbbvonulás megindítása
szempontjából.

5. Az áttelelést egy későn érkező fagyhullám (pl. február 23-án, — 15 °C) már nem töri meg.
A darvak a hideg ellenére sem vonulnak el a területről. Ugyanez a hatás másik évben január
4-én, tehát a tél jóval korábbi szakaszában bekövetkezvén már meghiúsítja az áttelelés
kísérletet, továbbvonulásra készteti a madarakat.

WINTERING OF COMMON CRANES (GRUS GRUS)
IN MOROCCO FROM 1980 TO 1985

Michel Thevenot— Alain Salvi
Maroc—France

Introduction

Till the fifties, cranes were considered to winter essentially in Morocco when
migrating along the south western european route. In fact, Bernis (1960, 1966)
pointed out the importance of the Iberian peninsula in the wintering of cranes and
further investigations confirmed its first place (Fernandez-Crus, et al., 1981).

Thus, actually, only some hundreds of cranes are considered to cross the straits
of Gibraltar (Cramp—Simmons, 1980) and the aim of this study is to give precisions
on the sites and numbers concerned during the last years.

Wintering areas in Morocco

Data from Thevenot et al. (1980, 1981, 1982, 1985) and Thevenot (1985) show
the existence of five (six?) regular wintering places for cranes in Morocco (fig. 1).

In the South of the country, these sites are mainly wetlands. For example, site E
is a mouth of a river with a lake. In North-Morocco, they are open coastal or slightly
undulated plains with cereals, sugar cane, beet... fields (Jacquemin, pers. comm.).
At last, birds can travel regularly from extreme South-Spain to extreme North-
Morocco or inversely during the day (Heim de Balsac—Mayaud, 1962; Pineau—
Giraud-Audine, 1979; Fernandez-Crus et al., 1981).

The numbers of cranes concerned may change from year to year and from site
to site (table 1).

Discussion

Now, Morocco is certainly the most southern wintering area for cranes travelling
along the South-West migration route in Europe. It appears to be a very secondary
wintering site, even behind France some years, but we do not know if this situation
was already the same in the past. If it was, our former ornithologists were mistaken
about their estimations. If not, one might believe that the progressive (?) desertion
of Morocco has been the beginning of the actual modifications observed in the
migratory behaviour of the species (Salvi, 1985).

Summary
L’hivernage des grues cendrées (Grus grus) au Maroc de 1980 à 1985.

Longtemps considèré comme le quartier d’hivernage essentiel des grues migrant
par la voie ouest-européenne, le Maroc s’avère être en fait un site relativement secon-

233

\ Spain

2 100

Figure/1. Wintering areas for cranes in Morocco, 1980—1985

Table 1.

Maximum number of cranes observed at the different regular wintering sites in Morocco during the
last 5 years (from Thevenot, 1985 ). For the whole country, the maximum number of wintering cranes
do not exceed 800—1000 in the best years

Site ere eae | Date of the winter
A 250 1984—1985
B 400 1980—1981
e 700 1983—1984
D 150 1981—1982
E it i 200 | 1980—1981

234

daire, moins de 1000 grues hivernant sur 5 à 6 zones régulières. La situation dans

le passé est mal connue, si bien qu’on ne peut attribuer les anciennes conceptions

à des estimations incorrectes ou à des transformations apparues depuis dans les
habitudes migratoires de l’espèce.

Author’s address:

Michel Thevenot

Institut Scientifique

B. P. MA—703 Rabat-Agdal

Maroc

Alain Salvı

La Cure d Air

16 El rue de la Cöte

F—54 000 Nancy

France

References

Bernis, F. (1960): About wintering and migration of the Common Crane (Grus grus) in Spain. Proc.
XII. Int. Orn. Congr., Helsinki, 1958. 1:110—117.

Bernis, F. (1966): Aves Migradoras Ibéricas. Fasc. 3. Soc. Esp. de Ornithologie, Madrid.

Cramp, S.—Simmons, K. E. L. (1980): The birds of western Palearctic. Vol. II. Oxford University
Press, Oxford.

Fernandez-Crus, M. et al. (1981): La migracion e invernada de la Grulla comun (Grus grus) en Es-
paña. Resultados del Proyecto Grus. Ardeola 26—27:1—164.

Heim de Balsac, H—Mayaud, N. (1962): Les Oiseaux du Nord-Ouest de l’Afrique; Ed. Lechevalier,
Paris.

Pineau, J.—Giraud-Audine, M. (1979): Les Oiseaux de la Péninsule Tingitane. Institut Scientifique,
Rabat.

Salvi, A. (1985): Crane (Grus grus) migration over France from autumn 1981 to spring 1984. Crane
meeting, Orosháza.

Thevenot, M. (1985): Statut et répartition des grues au Maroc. Unpublished.

Thevenot, M.—Bergier, P.—Beaubrun, P. (1980): Compte-rendu d’ornithologie marocaine année
1979. Documents de l’Inst. Scient. 5:68.

Thevenot, M.—Bergier, P.—Beaubrun, P. (1981): Compte-rendu d’ornithologie marocaine année
1980. Documents de l’Inst. Scient. 6:96.

Thevenot, M.—Beaubrun, P.—Baouab, R.—Bergier, P. (1982). Compte-rendu d’ornithologie maro-
caine année 1981. Documents de l’Inst. Scient. 7:120.

Thevenot, M.—Beaubrun, P. (1985) : Compte-rendu d’ornithologie marocaine année 1982. Documents
de l’Inst. Scient. 9. (In press).

A daru (Grus grus) telelése Marokköban 1980 és 1985 között

Michel Thevenot—Alan Salvi

Marokk6—Franciaorszàg

Az ötvenes évekig a nyugat-európai darvak fő telel6helyének Marokkót tartották. Ma már
tudjuk, hogy elsősorban az Ibériai-félszigeten teleinek, és csak 5 (6?) telelőhely található Marokkó-
ban, néhány száz (1983/84-ben 700) egyeddel. Két lehetséges magyarázat van erre; vagy a korábbi
becslések voltak túlzóak, vagy az ország fokozódó elsivatagosodása okozta a csökkenést.

235

LR 2
Sr

\ i jó i
et

+ A 1
al"

at ste 1

Otis

ff
WALA

CAPTURING COMMON CRANE (GRUS GRUS) WITH
ALPHA-CHLORALOSE

Heidar Farhadpour

Environmental Office, Shiraz, Iran

Background

Following previous investigation of Siberian Cranes (Grus leucogeranus) used
to migrate to southern parts of Iran for wintering at the last seventy years, in order
to develop the habitation of their wintering ground and their population, International
Crane Foundation decided to work on the primary project that consist capturing
alive and marking Common Cranes under the asistant of Iranian researcher.

Following this program so far 252 Common Cranes were captured, marked
(the used colour is kept secret and all observers of these cranes are invited to inform
ICF-Europe!), and released at the Dasht-e-Arjan and Pahrishan lake at the Four
different steps as follows.

Areas °N of the birds Years

Pahrishan 12 1975—1976
Dasht-e-Arjan 112 1976—1977
Dasht-e-Arjan 8 1977—1978
Dasht-e-Arjan 60 1983—1984

Suitability of Pahrishan lake and Dasht-e-Arjan wetland due to having fresh
water and availabilitay of those foods.

Abstracts

Between 1983—1984 sixty Common Cranes (Grus grus) were captured using
Alpha-chloralose basic techniques for capture, handling, and factors influencing
mortality are described.

Table 1.
The age and the iris colour distribution of 60 Common Cranes captured in 1984
Age Neuste Iris colour Number
of cranes of cranes
Adult 44 pale yellow 1
Immaturus 9 yellow 17
2nd year 6 orange 1
3rd year 1 pale reddish 4
reddish 29
red 1
pale brown 4
grey 3
60 60

237

Table 2.
The weight of the 60 Common Cranes captured in 1984

E rt E
en Number of all birds se Bia

— 4.000 6 6
4.001—4.500 9 5
4.501—5.000 16 4
5.001—5.500 11 1
5.501—6.000 16 —
6.000— 2 | —
60 16

Alpha-chloralose (Fish scientific company) was used to capture Florida (Grus
canadensis pratensis) and Greater Sandhill Cranes (G. C. tabida) for banding,
colour marking and radio telemetry studies in Alachua, Manatec and Glades coun-
ties Florida.

Cranes were also captured using recoilles rocket-net traps (Wildlife materials,
inc. and Nichols, Net and Twine company). Between 1975—1983 at the four different
steps (Alpha-chloralose) was used to capture Common Crane (Grus grus) for
banding, colour marking studies in Arjan National park province Fars southern
part of Iran (Dr. G. W. Archibald I. C. F. head and R. Vaziri—H. Farhadpour),
Ornithology unit member Iran Deparment of the Environment.

Description of capturing area

Capture sites consist of a farmland near by a shallow lake approximately
2000 m in elevation, and 24 km? in size and surrounded by over grazed and partially
cultivated land which in former times was probably marshland.

A wall of high mountains of spectacular beauty surronds the basin, an island,
consisting mainly of Phragmites ocoupies approximately 20 percent of the lake,
and presumably serves as a nesting ground for the many thousands of waterfowl
inhabiting the lake.

The island appears lush in comparison with the mainland, it is the only area
of habitation.

Precipitation, amounting to approximately 1000 mm per year, fell between
November and April, snow was normally recorded between December and March
inclusive.

Capture sites were prebaited with scattered wheat for up to ten days prior to
capture.

Bait was presented in small piles, about ten days prior to the capture attempt.
Dosages ranged 0.50 g per 300 cc (cup) of moistened wheat, these dosages are with-
in the safe limits.

There are 92 Common Cranes that they are coming at the bait between 6.5 AM
until 11 AM every morning, for that number of the cranes the formula were as
follows.

238

6900 cc (cup) of moistened wheat mixed with 11.50 g drug that each 300 cc
(cup) wheat mixed with 0.50 g drug in the suprat backet. So that 23, backet bait
that each backet was enough for 4 cranes. Mixed at the night before capturing, then
scuttered each bucket 1.50 sam? of land apart; so that it would let the cranes to
feeding equally withouth any problem.

The drug which is a powder, was mixed with moistened wheat to insure a cons-
tant dosage. Free water in the mixing bucket dilutes the dosage and should be avioded,
treated bait was placed before sunrise. The bait facilitate clean up after the capture
attempt.

Before sunrise the bait were scattered, one, to ten minutes after one hour, after
feeding the cranes got narcotized some of them flew 500 metres around the baiting
area, because they were frightened of behaviour change and other narcotized cranes.

Narcotized cranes were captured with hand, by this method, so that one hand
must be linked around the birds body, and the birds legs to be kept by the other hand,
and then they will belied in a bag and will be moved to the place that already been
viewed.

More the number of partners more the capturing would be done, and in a short
time all the cranes can be collected it must be annouced. That, if the collecting action
is prolonged, after two or three hours we vould not be able to collect them, and
unable to capture the remaining birds.

Carrying the cranes from the capturing area to the proper place that has been
provided, cranes must be taken not to be settling them on one another in the vehicle,
otherwise they will be killed by suffocation. The birds must be set in the bags so that,
the birds’ legs to be put upside of the bag and tied together.

Because the free legs would be in danger of breaking, as it is possible keep the
cranes in a room in which there is no flatness. And enough room to be avoilable,
the room must be completely dark. Because when the birds see the outside they fly
toward that, and their wings or legs possibly be broken due to this act.

Care must be taken to put the Cranes on their feet, and prevent the birds of
falling on backside, because the continuing this way causes the paralysis leg of the
birds.

As the cranes are taken to the special room, measures and marked. Them and
the marked cranes are moved to the separate room.

If the cranes are able to fly or stand and walk on its foot put them in to the bag,
and released them in the area.

It is suggested to use colour plastic leg band instead of colour wing tag, wing
tag injures or exhausts the birds.

Due to lack of facility we could not be able to collect the blood sample and
parasits.

Mortality rate were about 1.8 per cent, one bird from sixty birds. That the bing
number was LL10 370, the bird couldn’t be able to stand up and fly due to paralysis.

Author’s address:
Heidar Farhadpour

Dep. of the Environment
P. O. Box 839/71 365
Shiraz

Iran

239

References
Proc. INT. Crane Workshop. 1:296—298.
A daru (Grus grus) befogása Alpha-chloralose használatával

Heidar Farhadpour

Irän

A szibériai daru (Grus leucogeranus) kutatását követően Iránban az elmúlt években megkezd-
ték a közönséges daru (Grus grus) jelölését. A madarak befogása Alpha-chloralose használatával tör-
ténik. Összesen 252 darut jelöltek. A befogás és a gyűrűzés menetét ismerteti rövid összefoglalásban
a dolgozat.

240

RESULTS OF THE FIRST MEETING OF ICES
WORKING GROUP ON EUROPEAN CRANES

Drs. Joost A. van der Ven
The Netherlands

Thanks to the kind invitation of the Hungarian members of the Working Group
and the Hungarian authorities (Országos Környezet- és Temészetvédelmi Hivatal)
we were able to hold our first meeting in the excellent surroundings of Kardosküt,
one of the Meccas for cranes in Europe.

Most of our members were present, 35 participants from eleven countries. We
were glad to have George Archibald with us, the director of ICF. Thanks to various
(small) grants from WWF and Lufthansa, the meeting cost participants little, very
necessary for most of those involved. bass

As our Hungarian hosts from Budapest and Uj Elet Mgtsz (Oroshäza) carried
out very efficient preparations; all participants enjoyed their visit to Hungary, and
look forward to the next. We were all impressed by the results of the conservation
efforts by the Hungarians. After the officials of the Nature Conservation Organization
we should remember that Dr. I. Sterbetz has now retired, but is active as before, and
has done so much for the development of nature reserves, bird study and protection.
We were glad to have him with us.

This article will deal with the results of our meeting, and the decisions made by
the group.

1. Demoiselle crane (Anthropoides virgo)

The Working Group is aware of the fact that in the areas studied by the members,
this species of crane does not occur in large numbers. However, as we want to work
closely with our Russian colleagues, it is important to collect all information. During
the meeting some reports were given about observations in Hungary, Cyprus and
India. More questions than information occurred about the small breeding population
in Morocco. Once again the Working Group asks colleagues in this country to look
carefully at these cranes, and to inform us of the results. We would like to be informed
about numbers, areas, breeding results and protection problems, if any. The Working
Group offered all kinds of help for study or further protection.

All other sections deal with Grus grus.

2. Autumn and spring migration routes

One of the main tasks of the Working Group is to draw up maps (including
Europe, North-Africa and West-Asia) with all the important migration routes and
the most important resting and wintering sites.

With the first circular letter (small) maps will be sent to all the members with
the information gathered so far. Each member will be asked to supply additional

241

information based on observations etc. From these maps we will deduce the gaps in
our information, and so know where more study is necessary.
The aim of the maps will be:
a) to satisfy scientific curiosity,
b) to develop a plan of action for better protection of migration routes and sites.
The project itself will be carried out by the coordinator.

3. Legbands for cranes

For several reasons, we should band more cranes (preferably with coloured leg-
bands). Thanks to the help of US Wildlife Research Center in Patuxent we have a
good stock of legbands available. The programme until now has been to ring birds
individually. The colour of the legband will not give sufficient information, the number
must be read! Legbands have been requested so far by Sweden and the USSR and used
by Sweden. Until now only fledglings were banded to ascertain where the bird was
breeding and to avoid dangerous and disturbing operations. The problems of catching
young cranes in the breeding grounds are far from negligible.

One colleague from Finland gave a lively description of such an operation in a
Finnish wetland.

It was agreed to set up a small group with members from the Working Group
who will prepare further information about this subject. Proposed members are:
Swanberg (Sweden), Rinne (Finland), Markin (USSR), Farhadpour (Iran), Alonso
(Spain), a representant from Tunisia and van der Ven.

It was agreed that contacts with ringing centres in different countries are neces-
sary if breeding is to take place. This does not mean that publicity must also be given.
Legbands can be obtained after a programme is agreed with all the responsible people.
When more cranes are banded it may be possible to recognize larger numbers of crane
individually: many questions must be solved. The people mentioned above will be
asked to help with the further development of a banding programme.

After the meeting some cranes could be banded in Germany (FRG) and France.
Some birds were wounded and could be released after recovery. All together in 1985
nearly ten cranes have been banded on the western route.

4. Local studies in behaviour and juvenile rates

It was concluded generally that more study is needed at a local level. This appears
possible. Studies in behaviour can be carried out in many different places. Before
an article can be published it might be useful to send a draft to the members of the
Working Group. The coordinator will carry out the distribution. The first example
is the bibliography of the cranes by French members of the Working Group. This
report will be sent to the members for reactions.

More observations of juvenile rates are most welcome. At this moment the
observations are so incidental that no conclusions on breeding success or numbers
of non-breeders can be made. All members are asked to send some short notes to the
coordinator so we can circulate the information.

For the relation crane (crane behaviour), crane migration and weather, it is
necessary to ask extra attention. One of the members, Mr. J. C. Alonso (Spain) will
set up a clear questionnaire for 1988 (see later). In this way, we hope that the informa-
tion will be gathered, and comparisons will be more effective.

242

5. Damage caused by cranes

Information was given on problems caused by cranes for airplanes. It might be
useful if someone would take the opportunity to collect such information. Further
contact with radar stations might also give much information about migration routes.

6. Damage in agricultural areas

Cranes can also do damage in their wintering areas and during resting in Spring.
In Autumn hardly any damage was reported.

It wasagreed that the coordinator should write letters to the French and Spanish
governments on this subject. The letters will be drafted and agreed by the local
members of the Working Group.

More information is necessary about the “voracity” of the cranes. Feeding
in winter wheat does not mean that damage occurs simultaneously. This subject will
be a mainpoint during the next meeting in 1989.

7. “Hard work year” for cranes (1988/89)

It was decided that once in the five years we will have a concentrated effort to
collect more information than usual. Of course we hope that each year much informa-
tion can be gathered but for those with less available time, extra attention can be
given in one year. This was decided after the example of Sweden, who agreed in 1983
to study the breeding season of 1988, and autumn and winter season of 1988/89.
In 1987 and 1988 we will produce several kinds of forms which can be used in this year.

8. Next crane meetings

In accordance with the “hard work year” the next European meeting will be
held in Estonia (Soviet Union) in 1989 (September). All further details will be sent to
youin due time. The first results of the "hard work year” will be discussed together
with extra information about the south western wintering aspects. Crane researchers
from the north-west African countries, Italy, Yugoslavia and Iberian peninsula
will be invited in particular.

9. Slide collection for educational purposes

It was agreed that slides of cranes (habitat, birds, breeding sites, wintering,
resting, protection etc.) will be sent before 3//1/86 to S. Karlsson, Sweden (Boställs-
gatan 10—54 200 Mariestad).

He will make a collection of some 50 slides and these will be reproduced by ICF
for schools etc. Participants of the Oroshäza meeting will receive a set of these slides.

All those who have good slides available are asked to send the original or an
excellent copy to Mr. Karlsson.

Author’s address:

Working Group on European Cranes
Drs. Jost A. van der Ven
Coordinator

c/o P. O. Box 20 020

NL—3502 La Utrecht

Nederland

243

A Nemzetközi Darualap (ICF) Euröpai Munkacsoportja
1. munkaülesenek eredmenyei

Drs. Joost A. van der Ven
Hollandia

Köszönet a Munkacsoport magyar tagjai és a magyar hatóságok, az Országos Környezet- és
Természetvédelmi Hivatal meghívásának, hogy lehetővé tették első munkaülésünk megtartását, és
ahhoz ilyen kitűnő körülményeket biztosítottak.

Tagságunk nagy része, 11 ország 35 szakembere volt jelen. Örömmel üdvözöltük körünkben
George Archibald urat, az ICF igazgatóját, aki részt vett rendezvényünk teljes programján. Köszönet
a Lufthansától és a WWF-től kapott adományokért, amelyekkel könnyítettük egyes résztvevők kia-
dásait.

Mind a budapesti, mind az orosházi (Új Élet Mgtsz) vendéglátóink kitűnően készítették elő a
rendezvényt ; minden résztvevőnek élmény volt a látogatás Magyarországon, és már tervezik a követ-
kezőt. Mindannyiunkra mély benyomást tettek a magyar természetvédelem eredményei. A hivatásos
természetvédők mellett meg kell emlékeznünk arról, hogy dr. Sterbetz István már nyugdíjban van,
de ugyanolyan aktív, mint ezelőtt volt, és sokat tesz a védett területek fejlesztéséért, a madarak
tanulmányozásáért és védelméért. Mindannyian örültünk, hogy velünk tartott.

Ez a cikk a tanácskozás eredményeivel és a Munkacsoport által hozott döntésekkel foglalko-
zik.

1. Partas daru ( Anthropoides virgo)

Bár a tagok által tanulmányozott földrajzi egységben ez a darufaj nem fordul elő nagy szám-
ban, mégis mivel szorosan együtt akarunk működni a szovjet kollégákkal, fontos, hogy gyűjtsünk
róla minden információt. A tanácskozás során néhány riport hangzott el a pártásdaru-észlelésekről
Magyarország, Ciprus és India területéről. Több a kérdőjel, mint a biztos ismeret a Marokkóban még
meglevő kis fészkelő populációról. A Munkacsoport most újra kéri a marokkói kollegákat, hogy
nézzék meg gondosan ezeket a darvakat, és tájékoztassanak bennünket ezekről az eredmények-
ről. Szeretnénk tájékoztatást kapni a mennyiségekről, az előfordulási területekről, a költési eredmé-
nyekről és a védelmi problémákról. A Munkacsoport felajánl] mindenfajta segítséget a tanulmänyo-
záshoz és a további védelemhez. Az összes többi szekció a daruval (Grus grus) foglalkozott.

2. Oszi és tavaszi vonulási útvonalak

A Munkacsoport egyik legfontosabb feladata, hogy Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia
területén megrajzolja a daru összes fontos vonulási útvonalát, valamint a legfontosabb pihenő- és
telelőhelyeket. Ebből a célból az első körlevélben térképvázlatokat küldünk szét a tagságnak, amely-
re mindenki berajzolja majd a megfigyelési területén ismert vonulási útvonal szakaszát. Az így össze-
állt térképekből láthatjuk majd, hogy hol vannak hiányosságok ismereteinkben, és így megtudjuk,
hova szükséges a további kutatást összpontosítani.

A térképek célja: a) tudományos érdeklődés kielégítése, b) a vonulási útvonalak, a pihenő- és
telelőhelyek hatékonyabb megtervezése.

3. 4 darvak gyűrűzése

Fokoznunk kellene a darvak gyűrűzését, jelölését több okból is (különösen színes gyűrűkkel).
Köszönet a US Wildlife Research Center (Patuxent) segítségének, mivel most elég lábgyűrű áll ren-
delkezésünkre. A program szerint egyidejűleg jelöltünk madarakat. Csak a gyűrű színe nem ad meg-
felelő információt, a számnak távolról leolvashatónak kel! lennie! Gyűrűk szükségesek Svédország és a
Szovjetunió számára. Ez ideig csak fiatalok lettek jelölve, hogy megbizonyosodjunk, mely területről
jönnek a vonuló madarak, és hogy elkerüljük a felnőtt madarak jelölésével járó veszélyes és zavaró
műveleteket. A fiatal darvaknak a fészkelőhelyen való elfogásával járó zavarás ugyanis sokkal jelen-

244

tektelenebb. A tanácskozás egyetértett egy kis csoport létrehozásában, akik további információkat
készítenek elő. Javasolt tagok: Swanberg (Svédország), Rinne (Finnország), Markin (Szovjetunió),
Farhadpour (Irán), Alonso (Spanyolország), egy képviselő Tunéziából és van der Ven (koordinátor).

Egyetértés született, hogy fel kell venni a kapcsolatot a gyűrűző központokkal azokban az or-
szágokban, ahol a darvaknak fészkelőterülete van. Mindez nem jelenti azt, hogy túl nagy nyilvános-
ságot adjunk a gyűrűzési akcióknak. A gyűrűk beszerezhetők, ha a gyűrűzési programot elfogadták.
Ha több a megjelölt példány, nagyobb számban lehetséges felismerni a daruegyedeket, több kérdést
meg lehet oldani. Az említett csoport meghatározza majd a gyűrűzés további fejlesztését.

A tanácskozást követően néhány darut jelöltek NSZK-ban és Franciaországban. Néhány ma-
dár sérült volt, és felépülése után lett szabadon engedve. 1985-ben összesen kb. 10 daru lett gyűrűzve
a nyugati vonulási útvonalon.

4. Helyi tanulmányok a viselkedés és a fiatalok aránya kérdésében

Általános volt az igény, hogy növelni kell a helyi kutatások számát, ami lehetségesnek is tűnik.
Különböző helyeken folytatni kell a viselkedési tanulmányokat, de mielőtt egy cikket megjelentet-
nénk, szükséges, hogy azt körlevélben mutassuk be a Munkacsoport tagjainak. Koordinátor fog
gondoskodni a szétküldésről. Az első minta erre a daru bibliográfiája, amelyet a Munkacsoport fran-
cia tagjai készítenek. Ezt a riportot rövidesen megküldjük a tagoknak észrevételezésre.

A fiatalok arányának megállapítására több megfigyelés szükséges. Pillanatnyilag a megfigyelések
annyira esetlegesek, hogy nem lehet következtetéseket levonni a költési sikerre és a nem fészkelő
madarak számára. Minden tagot arra kérünk, hogy küldjön rövid jegyzeteket a koordinátornak,
hogy körözhessük az így kapott információkat.

A daruviselkedés, valamint a daruvonulás és az időjárás kapcsolatainak vizsgálata különös
figyelmet igényel. J. C. Alonso (Spanyolország) el fog készíteni egy kérdőívet 1988-ra. Ezáltal
reméljük, hogy az így gyűjtött információk összehasonlíthatósága hatékonyabb lesz.

5. A darvak veszélye a repülőgépekre

Tájékoztatást kaptunk a darvak által a légiközlekedésben okozott problémákról. Hasznos lenne,
ha valaki további információkat gyűjtene ezen a téren. A radarállomásokkal való további kapcsolat
sok információt adhatna a vonulási útvonalakról is.

6. Mezőgazdasági kártételek

A darvak kárt okozhatnak a telelőhelyeken és a pihenőhelyek körzetében a tavaszi vonulás so-
rán. Az őszi vonulásról alig jelentettek károkat.

Egyetértés született abban, hogy a koordinátor írjon levelet Franciaország és Spanyolország
kormányának ebben a tárgyban.

További információk szükségesek a darvak , falánkságáról". Az őszi búza csipegetése nem jelent
egyidejűleg károkozást. Ez a tárgy egyik fő témája lesz 1989-ben tanácskozásunknak.

7. A , darvak éve" (1988/89)

Olyan döntés született, hogy minden ötödik évben fokozottabb darukutatást kell tartani.
Természetesen reméljük, hogy más években is sok adatot gyűjtünk, de ezekben a kijelölt években
fokozott figyelmet fordítunk erre a fajra. 1987-re és 1988-ra még különféle űrlapokat szerkesztünk.

8. A következő ülés

A , darvak évének" megfelelően a következő európai tanácskozás a Szovjetunióban (Észtország)
lesz 1989-ben (szeptember). A , darvak évének"? első eredményeit együtt vitatjuk meg a dél-
nyugati telelési kérdésekkel. Északnyugat-afrikai országok, Olaszország, Jugoszlávia, az Ibériai-
félsziget darukutatóit különösen várjuk a tanácskozásra.

9. Diasorozat összeállítása nevelési és oktatási célra

S. Karlsson (Svédország) összeállít 50 diaképből álló sorozatot, amelyet a Nemzetközi Darualap
az iskolák részére sokszorosít majd.

245

| MICA

ere LEA Den a ák

| 11 Miti Meral or

API banc oot tt oat VIRA tte et RL a ra Dn

(RUDI Io RR Pe RT MARA Ar, SICU 7 12270) das Hin

HN EN li 4 ETA Co DAR DUO" ag ÖVE PIM cs rat Me the

IM I, } } | Mii è Î
‘wait vat er tév TRES M ed N gél;

UA Me OR DOKN RT KERNE un: TAS TRENNT fe

CAT OM à Wi” EN? Du oe Sani Kira} HN fs AN Mf j
AAL ALÓLI DIARI En a SERIE NR x M ae hi Me ee CISCO

7 | fi
kél "de VA AMATO RT 4 DE PAPE
PE ML A MRO RO pied rot vhs pen e
1 e i } } t i a a | j
He ta th a Ht id Tai CS) AN ma TETE Guen LEE NE
4 4 ì ‘à bla
Mad i f N I. \ if i iv
N | + er À N x À
is a BEL TE A PTE í 1 aay
ye er. Hana ‘i dusk hant RN el pai i lash Bethy RL PA! Han x
DB REN TEA dal ER ee) PAGE TI PURE is d'Al FAN EE i HER
PIRA at Hal Fo Mae ei PL IE DE PEN CT LT
ETUIS SE STD € jat boy Da MI , bij KS ce CRETE 'g Po TN bal Ned io 4 x

¥ Dar CRD PAUL NET EN Theat cy dat Er Bar a
FR PR Rn i wl penal tiri AK tes al at ade yes thal bis ae
SAR 1 ione, Grit nahi ra 6: Du eee) fi]

Mg Mn ed Oo gender ada gi se
tr wit oreo Se ey Tee ka ee ee | Pee Me i uaa
nn nn, RAM Greene pt ld Le: den oa A is
Met PMR Di; Ur à a re | voi i th ts i
EI RAT ARE tb as MASSE Hang yeah. lili Morri ME:
a rare a ORIN
ALT red eu ju hl ah d Lon be té > ee i lapo
Perle ‘di A CAR Ÿ Fr dall NEL UN tyre Me mht eb tee aa! da
En RN HINTEN (lc ppi 17 pi (Que pú doh ar Riza a valós BL
té ieh
CEO i ee, RTL; TI dites pi
Wieder win à ÖVEK Mo ae vago ib) en DEE SET
Me ab BR Are bite a
IR At 24 Pot vraie pie N ee ee d'a ti
am mer: pera, binarie D “vj; hr ET NT À drive Re:
dira Lt DE TER VITI STIRO Tak: § 4] Tu. 17212 Sur -
ATOUT CN i tagli dinde Ay N nur rc ee AO
Ve een u er Yan ol ced lavé Ar ceo A
ern la an KM rs ery ab dae Ow A git spinato a
IN sul Na Vue: aie rea RIA Moy an A Mur à ce a nt ail
a me PU N RER Role li annie szegén
ee NSZK ÁR Äh Cabins EME a « re
SARA TUE Rs N RN Pesi ik 4 Deegan MAR), to
à ant ah We: Haase it RT R clit A iar

Ag N NAN (see Ro Bir; Wa
A Jovian LIL ENG, rid gh mane | ne |

2 tam hapa i,

Ze}

RESOLUTION OF THE 4th CONFERENCE OF THE
CRANE WORKING GROUP OF THE USSR

The IVth conference of the Crane Working Group (CWG) took place 25th—
27th September 1984 at Matsalu State Reserve (Estonian SSR). Fifty representatives
of the following institutes and organisations took part: All-Union Ornithological
Society, Zoological Institute and Ringing Centre of the Academy of Sciences of the
USSR, Biological Institute of Sport Hunting of the Academy of Sciences of the USSR,
Institute of Biology of the Academy of Sciences of the Latvian SSR, Institute of Zoo-
logy and Parasitology of the Academy of Sciences of the Lithuanian SSR, Institute
of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR, Scientific
Research Institute of Forestry and Nature Conservation of the Estonian SSR, All-
Union Scientific Research Institute of Nature Conservation and State Reserves
of the Ministry of Agricuhure of the USSR, Ministry of Forestry and Nature Conser-
vation of the Estonian SSR, Central Scientific Research Laboratory of the Central
Board of Hunting and State Reserves of the Soviet of Ministers of the RSFSR, the
State Reserves of Matsalu, Oka, Khingan, the Breeding Centre for Endangered
Cranes, the Universities of Moscow, Voronyozh, Odessa, Ural, Tomsk, Krasnoyarsk
and Kazan, the Crimean Museum of Regional Studies, Moscow and Tallinn Zoos,
Editorial Board of the Zoological Journal and Estonian Nature, Working Group
for Nature Conservation of Moscow University and the Estonian Board of Civil
Aviation.

The conference heard 25 reports and communications covering the most up-to-
date problems related to research carried out in the USSR on cranes, the organisation
for their conservation and the restoration of their numbers, and discussed the imme-
diate task of expanding and extending research already done, developing new studies
and standardising methods of collecting, processing and formating data. A promi-
nent place was given to the locating and study of autumn concentrations of Grus grus,
counts of this species, the tracking of migration and methods of gathering, storing and
utilising the extensive data. The experiment at catching and colour-marking Grus
japonensis and G. grus was examined especially critically. Reports were heard on the
present status of Anthropoides virgo in the Crimea, of G. japonensis and of both
populations of Grus leucogeranus, and also of the work of the Breeding Centre of
Endangered Cranes. In the report from the Bureau of the CWG great attention
was given to organisational questions, in particular to the curators’ duties and to
publications.

In order to familiarise participants at the meeting with the methods used in
Estonia, a similtaeous count of G. grus at its gathering sites in Matsalu Bay and an
excursion to the Radar Station at Tallinn Airport which tracks migration were orga-
nised. At intervals between sessions visits were organised to Matsalu State Reserve,
the Ringing Centre there and to the Puhtu Ornithological Station of the Institute

247

of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR. Recent
films on cranes were also shown.

Despite the extremely full programme, the work of the conference was very
productive, thanks to its efficient organisation and the well thought-out selection
of participants.

The IVth Conference of the CWG confirmed definite progress in the study
of cranes of the Soviet Union, which covered an increasingly wide range of problems
and which was executed at a higher standard, as a result of introducing modern
methods of research in a number of regions. The monitoring of the Matsalu concent-
ration of G. grus is carried out using original methods of objective monitoring of
its numbers. In the Lower Ob and in Okski State Reserve the first experiments in
replacing the eggs in G. grus nests with those of G. leucogeranus were carried out
successfully. For the first time in the USSR young were hatched of Grus monacha
and G. japonensis (Breeding Centre of Endangered Cranes), Grus vipio and Sarus
Crane (Grus antigone?) (Moscow Zoo) and for the first time in the world of G. /euco-
geranus (at the International Crane Foundation, USA, from birds reared from eggs
sent from Yakutia in 1977). Research, based at the Breeding Centre of Endangered
Cranes and in the wild, was begun on determining different ages of birds in groups,
moulting, post-embryonic ontogenesis and behaviour of cranes. Morphofunctional
research into land locomotion of cranes has been carried out. A programme of
research into the cranes of the USSR, methods of aerial counting of endangered
species and land counts in sites of concentrations, collection and transportation of the
data for the zoos have been prepared. “Cranes of Eastern Asia” and “Cranes in the
USSR” have been published, “Research into Cranes of the USSR” is in print.

The Conferences acknowledged as substantial achievements in the field of crane
conservation: the organisation of the republican zakazniks Khanka (breeding of
G. japonensis and G. vipio) and “Chaigurgino” (breeding of part of the Yakutia
population of G. leucogeranus); the increase in the territory of Khingan State Reserve
and the establishment there of conservation of the crane breeding sites; the gaining
of the status of republican reserve by Kunovatski Zakaznik (breeding of the Ob
population of G. leucogeranus). In Moscow Oblast the Working Group for Nature
Conservation of Moscow University is successfully continuing its research on the
status of G. grus. With its participation a plan was drafted for a republican zakaznik
“Podmoskovny”, including the already established regional zakaznik “Zhuravlinaya
Rodina” (“Crane Homeland”). A. virgo has been included in the Red Book of the
USSR (2nd edition) and of the RSFSR. An important part in the activity of the CWG
is the popularising of knowledge of cranes via central and regional television, radio
and press. The number of films on cranes, made to a high scientific and artistic
standard is increasing.

The Conference noted with satisfaction the increased international links and
authority of the CWG of the USSR. Its members were the organisers and active parti-
cipants of a symposium and round-table discussion on cranes at the XVIIIth Inter-
national Ornithological Congress (Moscow, 1982); we represented our country at
the International Crane Conference (India, 1983), the IUCN Board Meeting (Spain,
1984); we took part in meetings with Japanese ornithologists (Japan, 1983 and
Moscow—Khabarovsk, 1984); in 1984 we held the first international count (USSR,
Japan, People’s Republic of China) of G. japonensis.

The experience in organising the CWG, the principles and methods of its func-
tioning and also the results achieved in the study and conservation of the cranes of

248

the Soviet Union are included in a course of lectures given at Moscow University
to students and members of the Faculty of Improvement of Professional Skills.

In addition the Conference noted that there is still not enough coordination
and planning of the scientific and practical work of the CWG; there is a lack of
precise direction in crane research carried out in Eastern Siberia and in the north
of the Far East; research into A. virgo and G. monacha is not carried out actively
enough. Because of the lack of special conservation measures for the breeding grounds
of A. virgo in the field, its last concentrations in the Crimea and southern Ukraine
are under threat of extinction.

The activity ofthe CWG has been adversely aflected by the delay in the publica-
tion of “Research into Cranes of the USSR” which is devoted mainly to questions
of methods, and also of the programme of crane research. Through the fault of the
curators and some members of the Bureau of the CWG did not give the necessary
data in time, the appearance of the next edition of “Information Bulletin” is very late.
Among the papers passed on by the authors to be included in the book on cranes
there are many which have been done at a not very high scientific and methodical
level, poor in content, repetitive of data already well known and stylistically and
technically carelessly put together. There are still cases of publication of papers on
cranes in non-specialist, departmental or regional publications, which leads to the
dispersion of data, including those already rejected by reviewers and the editorial
board of the CWG.

The IVth Conference of the CWG considered it necessary:

1. To continue the study of the status of all crane species in the USSR in their
natural conditions and, to a differing degree, in their disturbed natural conditions
and also of the periodic occurrence of their annual cycle and behaviour. To pay parti-
cular attention to:

a) the intensification of work on determining the distribution and numbers
of G. monacha in Yakutia and G. vipio in the Transbaikal;

b) the monitoring of the dynamics of known concentrations of G..grus and the
discovery of new sites of concentrations of this species;

c) the study of the breeding biology of A. virgo on Kerchen Peninsula;

d) the complex study of the habitat and tropics of cranes.

2. To use G. grus in Estonia as a model for the devising and for the practical
verification of new methods. To establish a data bank on G. grus at the Institute
of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR, having
first specified the fundamental interests of the CWG in a computer programme.

3. With the objective assessment of the possibilities of the questionnaire method
in view, to carry out, with the aid of this method, the count of G. grus in Estonia,
which has exact data on the numbers of this species available.

4. In order to obtain reliable comparative data, to recommend that members
of the CWG use: the method suggested by the Institute of Zoology and Botany of
the Academy of Sciences of the Estonian SSR when studying concentrations of
G. grus; the methods perfected by the All-Union Scientific Research Institute of
Nature Conservation of the Ministry of Agriculture of the USSR for G. leucogeranus
when carrying out aerial counts and those of the Biological Institute of the DVNTs
of the Academy of Sciences of the USSR in conjunction with Moscow University
for G. japonesis.

5. To continue morpho-functional research into different systems of crane
organs. In order to provide these studies with data, to drawn once again to the atten-

249

tion of CWG members, especially workers in the zoos, the importance of keeping
all dead birds and of passing them on to the appropriate curator.

6. To support the plan of the Spanish Group for Crane Research aimed at
devising scientifically based measures for saving the relic population of A. virgo
in Morocco and to request the WW Brehm Fund for International Bird Conservation
(Walsrode, FRG) to provide the necessary means for implementing this.

7. To introduce more widely into the practical work of the CWG commissioned
studies on specific themes which will be carried out by specialists or students rec-
ruited for this purpose.

8. To publish the data presented at the IVth Conference of the CWG in the
form of 2 volumes of collected papers—in Leningrad (Zoological Institute of the
Academy of Sciences of the USSR) and Tartu (Baltic Commission on Research into
Bird Migration).

9. To be more active in issuing in the provinces popular and popular-scientific
books and brochures on cranes and also posters, albums and postcards with pictures
of these birds.

10. To make particular mention of the great organisational work carried out
between IIIrd and IVth Conference of the CWG by A. N. Bochkaryev (Khingan
State Reserve), Yu. E. Keskpaik (Institute of Zoology and Botany of the Academy
of Sciences of the Estonian SSR), /. A. Neifeldt (Zoological Institute of the Academy
of Sciences of the USSR) and V. G. Panchenko (Zoo for Endangered Cranes at
Okski State Reserve).

11. To approve the activities of the Bureau of the CWG and to confirm them
for a new term with the following staff: Chairman — V. Ye. Flint; Secretary-in-Chief
— S. M. Smirenski; members — Yu. E. Keskpaik, I. A. Neifeldt, V. G. Panchenko,
S. G. Priklonski, A. G. Sorokin, Yu. V. Shibayev.

12. To express deep thanks to the staff of Matsalu State Reserve and the Institute
of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR for the
excellent organisation of the conference and also for the opportunity it has provided
to meet the largest G. grus concentration in Europe.

List of members of the crane working group of the USSR

Andronov, Vladimir Andreyevich, Khingan State Reserve, 676 740 Arkhara, Amurskaya Oblast, per.
Dorozhny 5.

Andreyev, Boris Nikolayevich, Elgaiskaya Secondary School, 678 274 Elgai, Suntarski Raion, Yakuts-
kaya ASSR.

Andrusenko, Nikolai Nikolayevich, Kurgaldzhino State Reserve, 474210 Kurgaldzhino, Tselinog-
radskaya Oblast, Kazakh SSR.

Baranov, Aleksandr Alekseyevich, Krasnoyarsk Pedagogical Institute, Zoology Dept, 660 017
Krasnoyarsk, Lebedevaya St. 89.

Belik, Viktor Pavlovich, Southern State Design Institute of Land Exploitation (“Giprozem”) Dept of
Geobotanical Studies, 344 061 Rostov-on-Don, Stachka Prospekt 184/1.

Belski, Yevgeni Anatolyevich, Anti-plague Dept, 418 210 Chapayev, Uralskaya Oblast, Oktyabrskaya
St. 68.

Bergmanis, Ugris, Teichi State Reserve, Latvian SSR, Madonski Raion, 229 262 Lyaudona, Avotos.

Berezovikov, Nikolai Nikolayevich, Markakolski State Reserve, 493 560 Urunkhaika, Markakolski
Raion, Eastern Kazakh Oblast.

Bochkarev, Aleksandr Nikolayevich, Khingan State Reserve, 676 740 Arkhara, Amurskaya Oblast,
per. Dorozhny 5.

250

Braude, Mikhail losifovich, Uralski State Reserve, 620 083 Sverdlovsk, Lenin Prospekt 51.

Bulakhov, Valentin Leontyevich, Dnepropetrovsk State University, Biology Faculty, Zoology Dept,
320 625 Dnepropetrovsk, Gagarin Prospekt 72.

Vasilchenko, Andrei Andreyevich, Sokhondinski State Reserve, 674250 Kyra, Chitinskaya Oblast,
Gorki St. 48.

Veprintsev, Boris Nikolayevich, Institute of Bio-physics of the Academy of Sciences of the USSR,
142 292 Pushchino-on-Oka, Moscow Oblast.

Veromann, Kheinrikh, Institute of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian
SSR, 202 400 Tartu, Venemuize 21.

Vinogradov, Sergei Ivanovich, Moscow Zoo, 123 820 Moscow, B Gruzinskaya St. 1.

Vinter, Sergei Vladimirovich, Melitopolski Pedagogical Institute, Zoology Dept, 332 315 Melitopol
Lenin St. 20.

Voloshina, Olga Nikolayevna, Institute of Biology and Medical Chemistry, AMN USSR, 109 801
Moscow, Pogodinskaya St., Bldg. A, 6 Floor.

Gavrilov, Valeri Mikhailovich, Moscow State University, Biology Faculty, 118 899 Moscow, Lenin
Hills.

Gistsov, Anatoli Petrovich, Institute of Zoology of the Academy of Sciences of Kazakh SSR, 480 032
Alma-Ata, Akademgorodok.

Glushchenko, Yuri Nikolayevich, Ussurisk Pedagogical Institute, 692 500 Ussurisk, Chicherin St. 44.,

Grinchenko, Aleksandr Borisovich, Crimean Museum of Regional Studies, 333 002 Simferopol
Pushkin St. 18.

Danilenko, Alla Konstantinovna, Moscow State University, Geography Faculty, 117 234 Moscow
Lenin Hills.

Degtyarev, Andrei Grigoryevich, Institute of Biology of YaF Sport Hunting of the Academy of Sci-
ences of the USSR, 677 007 Yakutsk, Petrovski St. 35.

Dzerzhinski, Feliks Yanovich, Moscow State Zniversity, Biology Faculty, 118 899 Moscow, Lenin
Hills.

Dobrynina, Inna Nikolayevna, Ringing Centre of the Academy of Sciences of the USSR, 109 240
Moscow, Ist Kotelnicheski per. 10.

Dorofeyev, Anatoli Maksimovich, Vitebsk Pedagogical Institute, 210 036 Vitebsk, Moskovski per. 33.

Yerokhov, Sergei Nikolayevich, Institute of Zoology of the Academy of Sciences of Kazakh SSR,
480 032 Alma-Ata, Akademgorodok.

Yestafyev, Aleksei Aleksandrovich, Institute of Biology Komi F of the Academy of Sciences of the
USSR, 167 010 Syktyvkar.

Zhukov, Viktor Semyonovich, Biology Institute of Sport Hunting of the Academy of Sciences of the
USSR, 630 091 Novosibirsk, Frunze St. 11.

Zolotarev, Aleksandr Andreyevich, Khonerski State Reserve, 397 418 Varvarino, Novokhonerski
Raion, Voronyozhshaya Oblast.

Zolotnikov, Andrei Anatolyevich, Chuvashski Museum of Regional Studies, 428 020 Cheboksary,
Karl Marx St. 7.

Zubakin, Viktor Anatolyevich, Institute of Evolutionary Morphology and Ecology of Animals of the
Academy of Sciences of the USSR, 109 240 Moscow, Ist Kotelnicheski per. 10.

Ivanovski, Vladimir Valentinovich, Vitebsk Oblast Soviet of the Belorussian Hunting and Fishing
Society, 210 015 Vitebsk, Lenin St. 26/2.

Ilyashenko, Valentin Yuryevich, Zeya State Reserve, 676 200 Zeya, Amurskaya Oblast, Tolstoi St.
2—v.

Irisov, Eduard Andreyevich, Institute of Cytology and Genetics, Sport Hunting of the Academy of
Sciences of the USSR, 630 090 Novosibirsk, Academician M. A. Lavrentyev Prospekt 10.

Kastepyld, Taivo, Matsalu State Reserve, 203 190 Likhula, Khaapsaluski Raion, Estonian SSR.

251

Kashentseva, Tatyana Anatolyevna, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Raion, Ryazans-
kaya Oblast.

Keskpaik, Yuri, Institute of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian o
202 400 Tartu, Vanemuize 21.

Klimov, Sergei Mikhailovich, “Galichya Gorya” State Reserve. 399 020 Donskoye, Zadonski Raion,
Lipetskaya Oblast.

Kovshar, Anatoli Fyodorovich, Institute of Zoology of the Academy of Sciences of Kazakh SSR,
480 032 Alma-Ata, Akademgorodok.

Kondratyev, Aleksandr Yakovlevich, Institute of Biological Problems of the North DVNTs of the
Academy of Sciences of the USSR, 684 010 Magadan, K. Marx St. 24.

Kopnina, Yelana Mikhailovna, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Rzion, Ryazanskaya
Oblast.

Kotyukov, Yuri Valentinovich, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Raion, Ryazanskaya
Oblast.

Kokhanov, Valentin Dmitrivevich, Kandalaksha State Reserve, 184040 Kandalaksha, Linyeinaya
Stoo:

Koshelyov, Alksandr Ivanovich, Odessa State University, Biology Faculty, 275 015 Odessa, Sham-
panski per. 2.

Krever, Vladimir Georgiyevich, Central Scientific Research Laboratory of the Central Board for
Hunting and State Reserves of the RSFSR, 129 347 Moscow, Losinoostrovskaya dacha, Flat 18.

Krechmar, Arseni Vasilyevich, Institute of Biological Problems of the North DVNTs of the Academy
of Sciences of the USSR, 685 010 Magadan, K. Marx St. 24.

Krivitski, Igor Aleksandrovich, Kharkov State University Biology Faculty, 310077 Kharkov,
Dzerzhinski Sq. 4.

Kuznetsov, Gennadi Aleksandrovich, 470 023 Karaganda, Zhdanov St. Bld. 28. Flat 4.

Kuresoo, Andres, Institute of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Ectonian SSR,
202 400 Tartu, Venemuize St. 21.

Kurochkin, Yevgeni Nikolayevich, Paleontology Institute of the Academy of Sciences of the USSR,
117 868 Moscow, Profsoyuznaya St. 113.

Labutin, Yuri Vasilyevich, Institute of Biology YaF Sport Hunting of the Academy of Sciences of,
the USSR, 677 007 Yakutsk, Petrovski St. 35.

Lezhenkin, Oleg Mikhailovich, Melitopol Pedagogical Institute, 332 315 Melitopol, Lenin St. 20.

Leivits, Agu, Nigulaski State Reserve, Estonian SSR, Pyarnuski Raion, 203 622 Kilingi-Nymme
Pyarnu St. 2a.

Leito Aivar, Estonian Scientific Research Institute of Forestry and Nature Conservation, 202 400
Tartu, Ryymu Tee St. 2.

Lekht, Raivo, Institute of Biology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR,
202 400 Tartu, Vanemuize St. 21.

Lelov, Eedi, “Edazi” Collective Farm, Estonian SSR, Pyarnuski Raion, 203 604 Khalinga, Libatse

Lepisk, Arvi, Ryapinaski Agricultural College, Estonian SSR, Pylvaski Raion, 202 611 Ryapina.

Lillelekht, Vilyu, Institute of Biology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR,
202 400 Tartu, Venemuize St. 21.

Lipsberg, Yuris Karlovich, Institute of Biology of the Academy of Sciences of the Latvian SSR
229 021 Salaspils, Miyera St. 3.

Litvinenko, Natalya Mikhailovna, Soil Biology Institute DVHTs of the Academy of Sciences of the
USSR, 690 022 Vladivostok, Stoletiya Prospekt 159.

Likhatski, Yuri Petrovich, Voronyozh State Reserve, 394 047 Grafskaya, Voronyozh Oblast.

Lobkov, Yevgeni Georgiyevich, Kronotski State Reserve, 684 010 Yelizovo, Kamchatskaya Oblast,
Ryabikov St. 13.

252

Lykhvar, Vitali Petrovich, “Malaya Sosva” State Reserve, 627 740 Sovetski, Tyumen Oblast, Lenin
St. 46.

Malchevski, Aleksei Sergeyevich, Leningrad State University, Soil Biology Faculty, 199 164 Lening-
rad, University Embankment 7/9.

Maran, Rein, Estonian Radio and Television, 200 100 Tallinn, Lomonosov St. 27.

Marisova, Inessa Vitalyevna, Nezhinski Pedagogical Institute, Faculty of Natural Sciences, Zoology
Dept, 251 200 Nezhin, Kropivyanski St. 2.

Markin, Yuri Mikhailovich, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Raion, Ryazanskaya
Oblast.

Martynenko, Albert Alekseyevich, “Lennauchfilm” Film Studio, 193 019 Leningrad, Melnichnaya
St. 4.

Milmets, Arvo, Matsalu State Reserve, 203 190 Likhula, Khaapsaluski Raion, Estonian SSR.

Moskvitin, Sergei Stepanovich, Tomsk State University, Zoological Museum, 634 010 Tomsk,
Lenin Prospekt 36.

Nazarov, Eduard Vasilyevich, Moscow Zoopark, 123 820 Moscow, B Gruzinskaya St. 1.

Nedosekin, Vasili Yuryevich, “Galichya Gora” State Reserv, 399 020 Donskoye, Zadonski Raion,
Lipetskaya Oblast.

Neifeldt, Irena Anatolyevna, Zoological Institute of the Academy of Sciences of the USSR, 199 164,
Leningrad, University Embankment 1.

Nechayev, Vitali Andreyevich, Soil Biology Institute DVNTs of the Academy of Sciences of the USSR
690 022 Vladivostok, Stoletiya Prospekt 159.

Noskov, Georgi Aleksandrovich, Nizhne-Svirski State Reserve, 187 710 Lodeinoye Polye, Leningrad
Oblast, Kommunarov St. 7.

Ostapenko, Vladimir Alekseyevich, Moscow Zoopark, 123 820 Moscow, B Gruzinskaya St. 1.

Paakspuu, Valdur, Matsalu State Reserve, 203 190 Likhula, Khaapsaluski Raion, Estonian SSR.

Paltanavichyus, Selemonas Pyatrovich, “Zhuvintas” State Reserve, 234 583 Simnas, Alitusski Raion,
Lithuanian SSR.

Panchenko, Vladimir Grigoryevich, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Raion, Ryazans-
kaya Oblast.

Pancheshnikova, Yelena Yevgenyevna, Moscow State University, Geography Faculty, 117 234
Moscow, Lenin Hills.

Priklonski, Svetoslav Georgiyevich, Okski State Reserve, 391 072 Lakash, Spasski Raion, Ryazans-
kaya Oblast.

Pukinski, Yuri Boleslavovich, Biological Scientific Research Institute of Leningrad State University,
198 904 Stary Petergof, Leningrad Oblast.

Pyatraitis, Algimantas, (—) Institute of Zoology and Parasitology of the Academy of Sciences of the
Lithuanian SSR, 232 021 Vilnyus, Akademios St. 2.

Ravkin, Yuri Solomonovich, Biological Institute of Sport Hunting of the Academy of Sciences of the
USSR, 630 091 Novosibirsk, Frunze St. 11.

Randla, Test, Hunters’ Society of the Estonian SSR, ESSR, 200 010 Rallin, Kuristiku St. 7.

Rattiste, Kalev, Institute of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR,
ESSR, 202 400 Tartu, Vanemuize St. 21.

Renno, Olav, Institute of Zoology and Botany of the Academy of Sciences of the Estonian SSR,
202 400 Tartu, Vanemuize St. 21.

Roslyakov, Gennadi Yefremovich, Khabarovsk Scientific Research Institute of Epidemiology and
Microbiology, 680 000 Khabarovsk, Shevchenko St. 2.

Savchenko, Aleksandr Petrovich, Krasnoyarsk State University, Zoological Museum, 660 075
Krasnoyarsk, Mayerchaka St. 6.

Serebryakov, Valentin Valentinovich, Kiev State University, Biology Faculty, 252 601 Kiev, Vladi-
mirskaya St. 60.

253

Smirenski, Sergei Mikhailovich, Moscow State University, Biology Faculty, 118 899 Moscow,
Lenin Hills.

Smirenskaya, Yelena Mikhailovna, Editorial Board of “Zoological Journal”, 103 717 Moscow,
Podsosenski per. 21.

Smirnov, Oleg Petrovich, Leningrad Zoopark, 197 049 Leningrad, Lenin Park 1.

Sorokin, Aleksandr Grigoryevich, All-Union Scientific Research Institute of Nature Conservation
and State Reserves of the Ministry of Agriculture of the USSR, 142 790 Vilar, Moscow Oblast,
Znamenskoye-Sadki.

Strelets, Georgi Vladimirovich, Zoological Museum of the Academy of Sciences of the USSR, 199 164
Leningrad, University Embankment 1.

Tomkovich, Pavel Stanislavovich, Zoological Museum of Moscow State University, 103 009 Moscow,
Gertsen St. 6.

Ulitin, Aleksandr Aleksandrovich, Central Board for Nature Conservation and State Reserves at the
Soviet of Ministers of the RSFSR, 101 000 Moscow, Serov Prospekt 3.

Flint, Vladimir Yevgenyevich, All-Union Scientific Research Institute for Nature Conservation
and State Reserves of the Ministry of Agriculture of the USSR, 142 790 Vilar, Moscow Oblast,
Znamenskoye-Sadki.

Khokhlov, Aleksandr Nikolayevich, Stavropol Pedagogical Institute, Zoology Dept, 355 009 Stavro-
pol, Pushkin St. 1. Bldg. 2.

Tsybulin, Sergei Mikhailovich, Biological Institute of Sport Hunting of the Academy of Sciences of
the USSR, 630 091 Novosibirsk, Frunze St. 11.

Shapoval, Yelena Anatolyevna, Zoological Institute of the Academy of Sciences of the USSR, 199 164
Leningrad, University Embankment 1.

Shergalin, Yevgeni Eduardovich, Estonian Board of Civil Aviation, 200 011 Tallinn, Lennuyama St. 2.

Shibayev, Yuri Viktorovich, Soil Biology Institute DVNTs of the Academy of Sciences of the USSR,
690 022 Vladivostok, Stoletiya Prospekt 159.

Shibnyev, Yuri Borisovich, “Kedrovaya Pad” State Reserve, 692 710 Primorskaya, Khasanski Raion,
Primorski Krai.

Shtilmark, Feliks Robertovich, Yuganski State Reserve, 626 422 Ugut, Khanty-Mansiski n. o., Sur
gutski Raion, Tyumen Oblast.

Yurlov, Konstantin Timofeyevich, Biological Institute of Sport Hunting of the Academy of Sciences
of the USSR, 630 091 Novosibirsk, Frunze St. 11.

Yaryemchenko, Olga Anatolyevna, Polesski State Reserve, 260 025 Selezovka, Ovruchski Raion,
Zhitomir Oblast.

A Szovjetuniö Daruvedelmi Munkacsoportja Negyedik
Konferenciájának határozata

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Matsalu Aliami Rezervátumában 1984. szep-
tember 25. és 27. között tartott tanácskozáson 25 intézet, szervezet és társaság képviselői voltak
jelen és számoltak be munkájukról. Sikerekről tudósítottak a veszélyeztetett darufajok fogságban
történő szaporításáról, daruvédelmi területek kijelöléséről és több, a darvak biológiájával foglalkozó
publikáció megjelenéséről, illetve előkészületeiről. A konferencia határozatban foglalta össze a leg-
fontosabb tudományos, szervezeti és természetvédelmi teendőket.

254

FENYOSARMANY (EMBERIZA LEUCOCEPHALA GMELIN)
MAGYARORSZAGON

Ács Attila —Palkó Sándor
Zalaegerszeg —Gellénháza

A Magyar Madártani Egyesület Zalai Helyi Csoportja 1985. december 27-től
1986. január 4-ig téli gyűrőzőtábort rendezett Barlahidán. A táborban 1986. január
1-jén egy fiatal hím fenyősármányt ( Emberiza leucocephala Gmelin) fogtunk. A. madár-
ról a helyszínen fotókat készítettünk, majd január 3-án a MME központi irodájában
és az OKTH Madártani Intézetében bizonyító példányként bemutattuk. Ezután
visszaszállítottuk a fogás helyére, ahol január 5-én meggyűrűzve szabadon engedtük.
A fenyősármány Magyarország madárfaunájának új, 347. képviselője (1. ábra).

A következőkben a fogás körülményeit, a madár leírását és méretadatait kíván-
juk közreadni.

1. ábra Fenyösarmany — Pine Bunting (Emberiza leucocephala) (Foto: Vaski L.)

A fogás helye és körülményei

Barlahida község (N 46°50’, E 16°45’) Zala megye nyugati részén, Göcsej
területén található, mintegy 3 km-re keleti irányban a „göcseji fenyőrégiótól". A tá-
bornak a község határában álló vadászház adott otthont. A ház melletti nyitott pajtá-
ban tárolt — vadetetésre szolgáló — zabra a citromsármányok és a mezei verebek

255

jártak táplálkozni; befogäsukhoz a pajta elé 12 m-es japán függönyhälöt feszi-
tettünk ki.

Január 1-jén a 11.30 órás ellenőrzésből visszatérő Porgányi Péter tagtársunk
felhívta figyelmünket a hálóban talált szokatlan színezetű sármányra, amelyet imma-
turus hím. fenyősármánynak határoztunk meg.

A madár leírása és méretei

A fenyősármány habitusát illetően a citromsármányra hasonlít, attól első meg-
tekintésre a sárga szín teljes hiányában különbözik. A felsorolt ismérvek a fogott
téli tollazatú fiatal hímre vonatkoznak (Svensson, 1975).

A fejtető tollai fehérek, barnásszürke szegésükön fekete hosszanti kézépcsikkal.
A szemsáv gesztenyebarna, a pofa szürkésfehér színű. A háromszög alakú torokfolt
tollai krémszínnel szegett gesztenyebarnák, alatta fehéres örv látható. A mell és a
testoldalak világos alapon gesztenyebarna mintázatúak, a farcsik vörös. A kis szárny-
fedők barnák. Méretek:

Koponyahossz 30,4 mm
Csörhossz 11,9 mm
Csörszelesseg 5,9 mm
Csörmagassäg 5,8 mm
Csüd 18,9 mm
Talp 35,3 mm
Hätsö ujj karma 6,5 mm
Szärnyhossz 96 mm
Szärnyformula 3—4, 2, 03, 9, 16, 20
Az 1. karevezö és a szärnycsücs különbsége 24 mm
Farokhossz 80 mm
Becsült kondíció 1

A méretfelvétel az AH módszereinek megfelelően történt (Szentendrey et al.,
1979). A csőr szélességét és magasságát az orrnyílás elülső szélénél mértük. A kon-
diciöt a módosított Helms—Drury-séma szerint becsültük (Nolan—Ketterson , 1983).

Összefoglalás

A fenyősármány az Ural hegységtől keletre, Szibéria területén gyakori fészkelő-
madár. Egy alfaja él Kínában. Telelőterülete Pakisztántól Kínáig terjed. Legnyuga-
tabbi (bizonytalan) telelőhelye a Kaszpi-tenger északi részénél van (Dementyev—
Gladkov, 1951—1954). Nyugat-Európában ritka őszi—téli kóborló (Bruun— Singer,
1978). Tudomásunk szerint Közép-Európából ez idáig sem kézrekerülése, sem meg-
figyelési adata nem ismeretes.

A szerzők cime:
Acs Attila
Zalaegerszeg
Pas D. u. 13.
H—8900
Hungary
Palkó Sandor
Gellénhaza
Ujw23;
H—8981
Hungary

256

Irodalom

Bruun, B.—Singer, A. (1978): Birds of Britain and Europe. Country Life Books.

Dementyev, G. P.—Gladkov, N. A. (1951—1954) : A Szovjetunió madarai. Moszkva. (orosz nyelven).

Nolan, V. jr.—Ketterson, E. D. (1983): An analysis of body mass, wing length and visible fat depo-
sits of dark-eyed juncos wintering at different latitudes. Wilson Bull. 95 (4):603—620.

Svensson, L. (1975): Identification Guide to European Passerines. Naturhistoriska Riksmuseet,
Stockholm.

Szentendrey G.—Lövei G.—Kallay Gy. (1979): Az Actio Hungarica madärgyürüzö táborok mérési
módszerei. Ällatt. Közl. 66:161—166.

First record of the pine bunting (Emberiza leucocephala Gmelin)
in Hungary

Attila Acs—Sändor Palkó

Zalaegerszeg — Gellénhaza

In the ringing camp of the Zala county section of the Hungarian Ornithological Society, one
young male Pine Bunting (Emberiza leucocephala) was netted on 1 January, 1986. This species occurs
east of the Urals and is a rare migrant in Western Europe. As far as known, there are no previous
records from Central Europe. After checking the identification in the Hungarian Ornithological Ins-
titute, the specimen was photographed, ringed and released at the site of capture.

251

ji Kr RR a {ha EM PIRATE: h LA Le ji
| sid 441 |

| ‘page Pg val DA Lost mai Fe

} | tka
oe En At

DTA TN

hose qu ANA A an a

hve ie! ne ii ity ahi by af ps

pati pulito

pi OT Ual, ai siga 1712 YA
cl DIR ve AL Mr Als Miti jie D à bie lant var pr

“Dana FO etre Mae sci ATI a teh) LI ey rath, Tu

cn Man Be 44 Lai he :

ee MER daprlticit D wall us Kb AN; A GO nena TE a ‘cari

A ARE sula Vi : un à AR eet cae un Amen) da FIS:
mia The ei È RN MR ite fa d m BR a pin Mn Aes | AR TERN ait u

tune j yi À

Au) 7 € Ho

A ruine Wagon sigma KR ni Dr
Muri pare bin % Hasan di LT ke fi LS à 4 tot n:

x N de won alle age ir AAC I LOUE ő

(a sy avi Mer ik LATTES RE a nr + tn PES

| A yatta Bi DR ús Be
Pt d ar DIR IRRE Te we Va rt olen hr rà Ag PUTTI 4 ino ni mei i dr |
au pid! PORTES Big bottoni cata Lie En, A | Ko

Led HN A Hoi ti WTA, A Bess VT id Asso reggia wis 4 af Br sentii

i pre Fest ont ant pub! ragged ashy a! Atit ni tives but partite ti) Sat A ig nus HAT D

| a spartana Per grin pr: té ds mini Hi sah Jr au su poor | |
dé du yur on en LOS a Ae a n: RIS

ti CARS ren À | 4 Da ji a LAMA i ass AR u éj x im i | N tr 4
L'on amp |: ea | KUH DI 16.24

„Ak PA pacco) ne ki os ue di PP út he x 7 ; di
‘Ari à Loi a SI

HAE -k dr Wr tes Bor

A de RER a hice a he LA doit id át, új Knee
Bi AT TO PAR RE PAR tépi M: ET RN
afidi; peer: ‘he Ro Be. cri È: ty ing Me tn DA 7 he

DRE

AN MÉ ART un i) i PI Rob | |} ANNE

MA À Mi Di Met RAV Di: a ui A bal 4 Un At È rs MOTI sot 6
LL Pn: Bg LISA Lori Talora Palli KON Kai

RR ti Adobe ee he) Att 0 pe

PONS re M Mig Kur, ts N RT di Kuna È

CR: ON ei Br RAA}: Li u MAR 3 ty U

vn. D i Peale USERN EL e

MADÁRTANI KONTROLLVIZSGALAT A TISZAVASVARI
FEHÉR-SZIK TERMESZETVEDELMI TERÜLETEN

Dr. Legäny András
OKTH Eszak-alföldi Felügyelösege, Debrecen

Bevezetes

A Tiszavasväritöl 4 kilométerre, keletre, a 36-os műút mentén elterülő, mintegy
165 hektáros — ma védett — ősszikes már az 1781—1784-ben készített első katonai
térképeken is szerepel mint mocsár. Hidrobiológiai jelentőségére még a század elején
Daday Jenő hívta fel a figyelmet, miután a tó vizéből planktonmintákat vett. A Magyar-
ország tájföldrajza sorozat , A tiszai Alföld" kötetében Somogyi Sándor a Hajdúhát
legjelentékenyebb állóvizének nevezi.

Általános, mindenre kiterjedő kutatás a területen eddig nem folyt. Legutóbb
a Kossuth Lajos Tudományegyetem Ökológia tanszéke végzett hidrobiológiai és
vízkémiai vizsgálatokat, amelynek eredményei a terület sajátos jellegére és értékeire
hívta fel a figyelmet. Magam 25 éve végzek itt madártani megfigyeléseket. Az eltelt
időszak alatt jelentős változásoknak voltam tanúja, amely a madárvilág összetételében
is éreztette hatását. Korábban — egészen a 70-es évek közepéig — 5 évenként száraz
és nedves periódusok követték egymást szabályosan váltakozva. Ennek során a száraz
időszakokban minden évben a nyár végére teljesen kiszáradt a terület. A nedves
esztendőkben viszont egész évben víz borította a tó medrét. E szabályos váltakozások
eredményeként a 60-as évek elején a vegetációban egy irreverzíbilis változás kezdő-
dött, amely a Phragmites communis térhódításával jellemezhető a Bolboschoenus
maritimus rovására (1. ábra).

A nedves periódusban megerősödő nád nem pusztult ki a száraz szakaszokban.
Jelentős — a Fehér-szik életében döntő — változás 1976 után kezdődött. Egy ko-
rábbi — még a védetté nyilvánítás előtti — építkezés következtében a területet alkal-
massá tették a környék belvizeinek befogadására. E meliorációs beavatkozás eredmé-
nyeként a vízszintingadozás periodicitása megszűnt, a vízszint jelentősen megemel-
kedett, és helyenként 150—170 cm mély lett. A magas vízszint állandóvá vált, amely

1968 1975 1976 1984

1. ábra A tiszavasvári Fehér-sziken a fajazonossági értékek grafikus ábrázolása

259

260

sd at sea

ES Phragmites communis

IM Typha sp.

Bolboschoenetum maritimi
Achilleo-Festucetum pseudovinae

2. ábra A tiszavasvári Feher-szik vegetációs viszonvainak vázlata 1984-ben

még az aszályos esztendőkben sem csökkent jelentős mértékben. Ennek eredménye-
ként a nád terjedése tovább folyt. Azonban nem befelé, hanem a korábban sekélyebb
területek irányába, ahol ismét csak a Bolboschoenus-t szorította ki. A zsióka viszont
teljesen elfoglalta az ürmös szikespusztai gyep (Artemisieto-Festuco pseudovinae)
területét. Így aztán a korábban kiterjedt gyepekből csak a legmagasabb pontokon
maradt néhány kisebb folt a szikespusztai rétekből (Achilleo-Festuco pseudovinae ) .
A terület vegetációját ma a nád uralja, amelyben jelentős kiterjedésű homogén folto-
kat alkotnak a különböző gyékények (Typha angustifolia, T. latifolia) (2. ábra).

Az állandó magas vízszint és a megtelepedést, rejtőzködést biztosító vegetáció
feltűnő változást hozott létre a terület avilaunájában is, amelyet még fokozott a halak
megjelenése és robbanásszerű elszaporodása. Itt elsősorban a veresszárnyú koncér
(Rutilus rutilus), a ponty (Cyprinus carpio), valamint a sügér (Perca fluviatilis)
jelentős. Megtelepedésük és elszaporodásuk lehetővé tette a halfogyasztó madarak
folyamatos táplálékellátását. Sajnos az orvhalászat egyre jelentősebb zavarását is.

Ugyancsak a vízszintnövekedés eredményeként eltűntek a vakszikes foltok jelleg-
zetes növény- és állatvilágukkal együtt. Ez a hatás mindenképpen károsnak tekinthető.

A korábbi — 1975—1976. évi — madártani kutatás célja többek között a védetté
nyilvánítás előkészítése volt. Ma viszont az 1977-ben kimondott védelem óta a madár-
tani kutatás feladata egyrészt az élőleltár elkészítése, másrészt a területen zajló folya-
matok nyomon követése, és végül adatszolgáltatás a természetvédelmi területkezelés
számára,

A vizsgálat anyaga és módszerei

Az említett célnak megfelelően pontosan ismernünk kell a fészkelő madárfajok
számát és mennyiségét. A területet csupán táplálkozás céljából felkereső fajokat és
állományuk nagyságát. Képet kell alkotnunk a területnek a vonulásban betöltött
szerepéről, és mindazokról a tényezőkről — főleg zavaró tényezőkről —, amelyek
hátrányosan befolyásolják a védelmi törekvések eredményeit. Mindezek. céljából a
vizsgálat programját úgy kellett összeállítani, hogy követni tudjuk a változásokat,
és a szükséges eredmények birtokába juthassunk. Az adatfelvételezések 1984. február
4-től november 25-ig tartottak, összesen 14 alkalommal. Az észleléseket minden
alkalommal térképen rögzítettem, mert így vált lehetővé az egyes fajok elterjedésének
pontos megállapítása. A fészkelő párok számának megállapításakor a rendszeresen
revirt tartó éneklő hímeket, az etető vagy a fiókákat vezető szülőket, a megtalált
fészkeket és minden olyan momentumot — pl. tojáshéj, elhullott fióka, fészeképítés
stb. — figyelembe vettem, amely utalt a költésre.

A vizsgálat eredményei

Az 1984. évi felmérés során soha eddig nem tapasztalt fészkelő faj- és egyedszám-
beli gazdaságot állapíthattam meg. A 32 költő fajt 335 pár képviselte. Összehasonlítva
ezt a korábbi évek eredményeivel, minden kétséget kizáróan megmutatkozik a védelem
és az állandó víz előnyös hatása (1. táblázat).

Mint azt az 1. táblázat alján szereplő összesítő adatsorok bizonyítják, a vegetá-
cióban lezajló változás — a nádasodás — a fészkelő fajok és párok számát jelentősen
növelte. Ugyancsak eredményesen hat az állandó vízszint is. Ha Jaccard nyomán
összehasonlítjuk az egymást követő felmérések számadatait, és vizsgáljuk a köztük
kimutatható azonosságot, érdekes eredményre jutunk (2. táblázat).

261

262

I. táblázat

A tiszavasvári Fehér-sziken észlelt fészkelőmadár-fajok (a számok
a fészkelőpárokat jelzik )

à mi
SKB OO OYA MN RWN

= ne nt pen fe nm nt nm
DO © JJHdAUAU N

DNDNDDD
BB S D ©

NNN ND
on nN

N
\0

Species

. Podiceps ruicollis Pall.

. Podiceps nigricollis Brehm
. Podiceps cristatus L.

. Ardea purpurea L.

. Egretta alba L.

. Ixobrychus minutus L.

. Botaurus stellaris L.

. Anas platyrhynchos L.

. Anas querquedula L.

. Anas clypeata L.

. Aythya ferina L.

. Aythya nyroca Güld.

. Circus aeruginosus L.

. Falco vespertinus L.

. Falco tinnunculus L.

. Rallus aquaticus L.

. Porzana porzana L.

. Gallinula chloropus L.

. Fulica atra L.

. Vanellus vanellus L.

. Charadrius dubius scop.

. Charadrius alexandrinus L.
. Tringa totanus L.

. Recurvirostra avosetta L.

. Cuculus canorus L.

. Asio otus L.

. Alauda arvensis L.

. Corvus cornix L.

. Pica pica L.

30.
31:
32;
33.
34.
35:
36.
37.
38.
39.
40.
41.

Remiz pendulinus L.

Panurus biarmicus L.
Luscinia svecica L.
Locustella luscinioides Savi.
Acrocephalus arundinaceus L.

Acrocephalus scirpaceus Herm.
Acrocephalus schoenobaenus L.

Motacilla alba L.
Motacilla flava L.
Lanius minor Gm.
Emberiza calandra L.
Emberiza schoeniclus

A feszkelö fajok szäma:
A fészkelő párok száma:

| 1961 | 1968 | 1975 | 1976 | 1984

7 13
|
4 12
10
6
6 3
3
4 11
1 2
6 1
1 11
2 2
5
1 1
1 1
9
2
io 8
40 I ASSE
19.7 a E
2
gi
PE a lus ic)
GAI GA Galli DA UE
aaa MIRE
2
au ta HE
1 pi
Weta 1
1
10
1
18
12: 12 13° 40
45
91.9| 81,30
1 1
Bunnanlli ts
5

Itt száraz — 1961, 1975, 1976 —, valamint nedves — 1968, 1984 — évek adatait
vetjük össze. Méghozzá oly módon, hogy ezek váltakozva követik egymást. A faj-
azonossági értékek egyértelműen bizonyítják a változások spirális jellegét. Az egy-
mást váltó száraz és nedves szakaszok minőségben is újhoz vezettek. A későbbi
(pl. az 1975—1976) száraz periódus más, mint a korábbi (1961) volt. Egy új minőség
— egy változást hozó nedves szakasz — alapján jött létre, megváltozott vegetációval,
más és több életlehetőséggel. Tehát, ha egy életközösségben hosszabb ideig tartó perio-
dikus változások hatnak, akkor az előző periódus minőségéhez soha nem tér vissza. Ezt
a szabályosságot komolyan figyelembe kell venni a természetvédelmi területkezelések
esetében is!

2. táblázat

Az egyes felvételi évek fajazonossági értékei Jaccard alapján

1968 | 1975 | 1976 | 1984 |
23,07 21,05 26,31 16,21 1961
36,00 41,66 47,22 1968
62,50 25,71 1975
28,57 | 1976

Vizsgältam a madärfajoknak a fogyasztott täplälek szerinti megoszläsät, illetve
annak idöbeni vältozäsät. Ezzel kapcsolatban a következök ällapithatök meg. Min-
den alkalommal mind a négy táplálkozási kategória képviselői jelen voltak. A különb-
ségek az egyes kategóriákhoz tartozó fajszámban és az egyedszámban mérhetők le
(3. táblázat).

Oka a fészkelőhelyeknek — főleg a vízszintingadozások miatt bekövetkező —
területi változásaiban kereshető. Például nőtt az avas, zavartalan nádasok területe.

A száraz időszakokban nő a kis termetű, rovarevő énekesek aránya, faj és egyed-
szám tekintetében egyaránt. Ugyanakkor csökken a húsevők és a növényevők jelen-
tősége (1961, 1975—1976). Ezzel szemben a nedves periódusban ez a változás fordí-
tott. Csökken a rovarevők aránya (nem az abszolút mennyisége!), és nő a húsevők,
valamint a növényevők szerepe. Itt elsősorban a halfogyasztó gém- és vöcsökfélék,
valamint a növényevő récék és szárcsák számának növekedése idézi elő a változást

Ezek a változások még kifejezőbbek, ha a fészkelő fajok biomasszaértékeit
elemezzük a vizsgált időszakban. Magas értékeket csak vizes periódusokban (1968,

3. táblázat

A fészkelőmadár-fajok táplálkozás szerinti megoszlása a Fehér-sziken

1961 1968 1975 1976 1984
faj | pár faj | par | faj | par | faj | par | faj | par
Hüsevö 1 1 25.510 1 1 1 2 6 39
Rovarevö 7.1.28. 1211512652 | 1051749 9 | 45 | 15 | 200
Növenyevö 1 1 8 | 64 ae 23110 9 94
Vegyesevö 2 3|—|— | —- | — 1 1 2 2

263

1984) tapasztalunk. Ami egyertelmüen bizonyitja a viz produkciöt meghatärozö
szerepét, és kijelöli a természetvédelmi kezelés egyik fő feladatát is, a megfelelő
minőségű és mennyiségű víz biztosítását.

Ha elemezzük a 4. táblázat adatsorát, megállapítható, hogy az egyes táplálkozási
kategóriákban szintén megfigyelhető a már korábban is említett tendencia. Míg
korábban csupán relatív karakterisztikák változásainak tendenciáját követhettük,
itt az abszolút értékek mutatják ugyanazt. A száraz periódusokban mindenütt (1961,
1975—76) a rovarevők abszolút dominanciáját kaptam. Ez nem a fajszám, hanem
az egyedszám növekedéséből ered.

4. táblázat

A fészkelőmadár-fajok táplálkozás szerinti megoszlása a Fehér-sziken
a tömegdominancia szerint
(a közölt értékeket grammokban adom meg )

Táplálkozás

ent | 1961 | 1968 | 1975 | > 1976 | 1984
Hüsevö 476 10 148 476 1100 39 414
Rovarevö 6676 17 998 10 114 9 020 16 216
Nôvényevô 520 74 090 1 846 1 432 | 124 810
Vegyesevö 1746 — = 974 1 360
Összesen: 9418 102 236 12 436 12 526 | 181 800

A nedves szakaszokban viszont (1968, 1984) a növényevők dominanciája válik
abszolúttá, amelyet minden esetben az elszaporodott récék és szárcsák okoztak.
Ez esetben a biomassza magas értékét a húsevők is jelentősen befolyásolják.

Egy madárállomány összetételét, az egyes fajok megtelepedését, illetve elszapo-
rodását nem csupán a táplálék hiánya vagy megléte szabja meg, hanem a fészkelés
lehetőségei is. A költő állomány, amely a legfontosabb szerepet játssza egy életközös-
ség életében, csak akkor tud megfelelően kialakulni, ha a szaporodás feltételei is
adottak. Az állomány csak akkor lesz egyed- és fajszämban gazdag, ha ezek a fel-
tételek sokoldalú igényt elégítenek ki. Ez indokolta azt, hogy vizsgáljam a Fehér-
szik madáregyüttesének megoszlását a fészkelési szintek arányában.

Minthogy szikes mocsárról van szó, a fészkelés lehetőségei adottak €s korläto-
zottak. Mindössze 4 szintben lehetséges költés — a vízszintben (hidroöcikus fajok),
a nádszintben (phragmitidikol fajok), a talajszintben (terrikol fajok) és a szegélyező
fák lombkoronaszintjében (arborikol fajok). Az egyes szintek közötti arányok azon-
ban időben és térben jelentős különbségeket mutatnak. Bizonyítja ezt az 5. táblázat.

1961-ben száraz periódus van. A területen még teljesen hiányzik a nád, csak a
széleken található keskeny Bolboschoenus szegély. Ennek következtében hidroöcikus
faj még alig van, és egyedszáma is csekély. Természetesen phragmitidikol fajok még
egyáltalán nincsenek. A nagy kiterjedésű száraz gyepeken a terrikol fajok dominálnak
mind a fajszámot, mind pedig az egyedszámot tekintve. A vizet akkor még jelentősebb
mennyiségben körülvevő fasorok, facsoportok lehetőséget adtak a sziken táplálkozó
arborikol fajok megtelepedésére.

1968-ban az állandó és magas víz miatt megjelenik és tért hódít a nád. Egyed-
számukat tekintve dominálnak a hidroöcikus fajok. Megjelennek a phragmitidikol

264

[kg]

180

100

1961 1968 1975 1976 1984

3. ábra A tiszavasvári Fehér-sziken fészkelő madaregyüttesek alapján számított
biomassza-diagramok

5. táblázat

A madárfajok fészkelési szintek szerinti megoszlása a Fehér-sziken

feszkelök és jelentösen elszaporodnak. Tekintettel arra, hogy ekkor még jelent6s terü-
letek vannak szärazon — rétek, legel6k, vakszikesek —, a terrikol fajok szäma igen
magas, amely még jelentős egyedszämmal is párosul. Ekkorra jelentősen lecsökken az
arborikol fajok száma, ami a közben végrehajtott fakivágásokkal függ össze.

Az 1975—1976-os felmérések ismét egy száraz periódusban történtek. Ennek
ellenére a nád már jelentős területet borít. Ez magyarázza — az évente jelentkező

265

kiszáradás ellenére is — a phragmitidikol fajok meglétét. Igaz, csökkentebb mennyi-
segben, mint azt korábban tapasztaltuk. A rendszeres kiszáradás következtében a hid-
roöcikus fajok egyed- és fajszáma egyre csökken. Ezzel szemben nő a terrikolck jelen-
tősége.

1984-ben nedves időszak van, sok és állandó vízzel, nagy területű náddal. Ennek
következtében mind faj-, mind pedig egyedszám tekintetében soha nem látott mértékű
a hidroöcikus és phragmitidikol fajok jelenléte. Annak ellenére, hogy a terrikolok
száma abszolút értékben nő, a százalékos arányuk csökken. Az arborikol fajok száma
viszont alacsony, és nem is várható a növekedése.

Mindezen változásokat — mint láthattuk — a víz megléte vagy hiánya, illet-
ve a nagysága és a belőle eredő vegetációváltozás hozta létre. Eppen ezért a ter-
mészetvédelmi kezelés elsőrendű feladata az optimális vízszint megállapítása és an-
nak biztosítása.

Egy természetvédelmi terület madárállományának felmérésekor fontos feladat —
a minőségi és a mennyiségi viszonyok megállapítása mellett — annak térbeli elosz-
lását is megadni. Ezt mutatja a 4—8. ábra. Ezeket vizsgálva azonnal megállapíthat-

e Podiceps ruficollis " 13 par
A Podiceps cristatus 12 par
A Anas platyrhynchos 11 par
m Anas querquedula 2 pàr
D Anas clypeata 1 pàr
+ Aythya ferina 11 pàr
@ Aythya nyroca 2 pür

4. ábra A tiszavasvári Feher-sziken 1984-ben fészkelő madarak I.

266

® Rallus aquaticus 9 par

+ Porzana porzana 2 par

e Ardea purpurea 10 par m Gallinula chloropus 8 pàr
+ Egretta alba 6 par 4 Fulica atra 52 pàr
o Ixobrichus minutus 3 par o Vanellus vanellus 5 par
m Botaurus stellaris 3 par A Tringa totanus 7 pàr
A Circus aeruginosus 5 par D Recurvirostra avosetta 1 pár
5. ábra A tiszavasvári Fehér-sziken 6. ábra A tiszavasvári Fehér-sziken
1984-ben fészkelő madarak II. 1984-ben fészkelő madarak III.

juk, hogy jelenleg a terület legértékesebb része az északi és a keleti zóna. Délen a ha-
tárt képező 36-os számú műút nagy forgalmának zavaró hatására utal, hogy ott csak
a legkevésbé érzékeny szárcsák, illetve nádi énekesek telepedtek meg. A megfigyelé-
sek szerint e területrészen még a vonulás idején is távol húzódnak a madarak. Hasonló
— bár nem ennyire súlyos — a helyzet az északi részt lezáró forgalmas földút mellett
is. Igazolva ezzel azt, hogy a természetvédelmi területek megóvása, élővilágának deg-
radálódásmentes megóvása csak a teljes nyugalom biztosítása mellett lehetséges.
Ezért jelent itt komoly veszélyt az orvhalászok rendszeres zavarása.

Elvégeztem a Fehér-szik madárvilágának faunaelem-vizsgálatát is; abból az
alapelvből kiindulva, hogy egy elterjedési terület kifejezi a szóban forgó faj ökológiai
igényeit is. Tehát azok a faunaelemek, amelyek itt megtelepedtek és szaporodnak,
számukra a terület többé-kevésbé megfelelő. Ez a faj- és egyedszámban realizálódik.
Tehát a faunaelemek spektruma kifejezi a terület ökológiai sajátosságait is. A vizs-
gálat során 7 faunaelem képviselőit találtam, természetesen különböző arányban (6.
táblázat).

267

O Corvus cornix 1 par

m Pica pica 1 par

4 Panurus biamricus 10 par

m Remiz pendulinus 1 par

e Locustella luscinioides 18 par © Luscinia svecica 1 pár
A Acrocephalus arundinaceus 49 par A Motacilla alba 1 par
+ Acrocephalus scirpaceus 45 par + Motacilla flava 5 par
m Acrocephalus schoenobaenus 30 par e Emberiza schoeniculus 5 par

7. ábra A tiszavasvári Feher-sziken 8. ábra A tiszavasvári Fehér-sziken

1984-ben fészkelő madarak IV. 1984-ben fészkelő madarak V.

Mint látható, általánosan jellemző a palearktikus dominancia a fajok számában.
Az 1984. évet kivéve, ez az egyedszámban is jelentkezik. Összevetve az erdőkkel —
ahol az európai-turkesztáni elemek igen magas értékeket érnek el —, itt ezek fajszáma
csak közepes. Egyedszámuk azonban ennél magasabb, és 1984-ben domináns értékű
lett. Ez az Acrocephalus fajok nagy mennyiségű megtelepedésével és elszaporodásával
magyarázható. Tehát egy ökológiai változás — egy állandó vízszint, kiterjedt nádas
— nemcsak úgy jelenthet minőségi változást, hogy a fészkelő fajok száma nő, hanem
úgy is, hogy a meglevők jelentősen nagyobb egyedszámban költenek. Ez a növekedés
természetesen minden faunaelemnél kimutatható, de korántsem olyan mértékben,
mint az európai-turkesztáni fajoknál; ahol a fajszám csupán 1-ről 4-re, a fészkelő
párok száma pedig 5-ről 142-re emelkedett.

A vizsgálat szerint a száraz időszakokban az európai, holarktikus, kozmopolita
és az óvilági fajok hiányzanak, illetve csak igen alacsony egyedszámmal vannak jelen.

268

6. táblázat

A Feher-sziken fészkelő madárfajok megoszlása a faunaelemek alapján

Faunaelemek reati] TT VIT STE ee) ee eel DEREN Te ETET TT

Elvégeztem bizonyos diverzitässzämitäsokat, amelyek az egyedszämra, a täp-
lälkozäsi megoszläsra, a fészkelési szintek szerinti megoszläsra és a faunaelemenkénti
megoszläsra vonatkoztak. A kapott eredmények alapján egyértelműen megällapit-
ható volt, hogy magas diverzitásértékeket csak nedves időszakckban kaptam, amelyet
a megnövekedett faj- és egyedszámmal, valamint az egyenletesebb eloszlással magya-
rázhatunk. Továbbfolytatva a gondolatsort, arra a megállapításra juthatunk, hogy
magas diverzitásértékeket esetünkben csak hosszú ideig ható, tartós, kiegyenlített
ökológiai tényezők esetében kapunk.

Egy természetvédelmi terület esetében fontos mérlegelni azt is, hogy mit jelent
azoknak a madaraknak a számára, amelyek itt nem fészkelnek, csupán táplálkozni,
vagy vonulás során megpihenni keresik fel a vizet. Fzért az adatfelvételezések során
mindig e fajokra nézve is pontos adatokat rögzítettem. Ezek elemzéséből az állapít-
ható meg, hogy a Fehér-szik jelenleg nem sok idegen fajnak nyújt táplálékot. Ezek
közül elsősorban néhány halevő faj — Nycticorax nycticorax 15—20 példánnyal,
Platalea leucorodia 8—15 példánnyal, Ardeola ralloides 4—6 példánnyal, és Ardea
cinerea 3—5 példánnyal — érdemel említést, amelyek rendszeres vendégei a víznek.
Esetenként néhány Phalacrocorax carbo is megfordul, de rendszertelenül és igen kis
számban.

A tavaszi vonulás fajban gazdagabb, ahol elsősorban a különböző parti madarak :
Tringa totanus, T. ervthropus, T. hypoleuca és főleg a nagy csapatokban érkező Phylo-
machus pugnax jelentenek tömegeket. A különböző récék — Anas platyrhynchos,
A. crecca, A. guerguedula, A. clypeata, Aythya nyroca, A. ferina — mind tavasszal,
mind pedig ősszel megpihennek a területen. Számukat tekintve az őszi itt-tartózkodás
jelentősebb és hosszabb ideig tart. Az 1984. év eredményeit idézve: március 14-én
450 tőkés réce, 10 kanalas réce, 10 barátréce, 10 nyílfarkú réce, 2 cigányréce, valamint
2500 vetési lúd tartózkodott a területen. Március 25-én 310 különböző réce mellett
8 nyári lúd, 150 vetési lúd és 250 nagylilik időzött a vízen. Ugyanez év őszén, szeptem-
ber 9-én 630 tőkés récét, 276 csörgő récét, 310 barátrécét és 2 cigányrécét számláltam
meg. Érdekes módon az őszi vonulás idején a libák kevésbé keresik fel a területet,
mint tavasszal. Ez összefügg az őszi vadászattal is. Tekintettel arra, hogy a Fehér-
sziken a vízivad vadászata november 1-én kezdődik, következményeinek bizonyítá-
sára megadom az 1984. november 4-én észlelt adatokat is. A korábban ezret is jóval
meghaladó réceállományt a vadászat kezdetét követő 4. napon mindössze 60 példány
tőkés réce képviselte.

269

Összefoglalva a Fehér-szik 1984. évi felmérésének eredményeit, a következő

megállapításokat tehetjük :

Az állandósult magas vízszint az új fajok megjelenését, valamint a meglevő fajok
egyedszámbeli növekedését tette lehetővé. Ugyanakkor a vízborítás miatt eltűntek
a vakszikes foltok, amelyek az ott fészkelő fajok — Recurvirostra avosetta, Cha-
radrius alexandrinus — elmaradását okozta.

. A védelem előnyösen hatott a terület élővilágára, amit a korábbi fajlistákkal való

összehasonlítás bizonyít. Hiába lennének meg ugyanis a feltételek a költéshez és a
táplálkozáshoz, ha állandó a zavarás, a madarak nem telepednek meg.

. A terület nagyságából és adottságából eredően még néhány faj megtelepedése vár-

ható — Anser anser, Podiceps griseigena, Lusciniola melanopogon stb. —, amennyi-
ben a természetvédelmi kezelést ennek céljából végezzük.

A felsoroltakból a következő feladatok származnak a Fehér-szik madáregyütte-

sének és természeti értékeinek megóvására és fenntartására :

Szabälyozni kell a vizszint magassägät, hogy a halak és a halevö madarak részére
állandó és megfelelő szintet tartsunk, ugyanakkor a peremi részeken csupasz,
vakszikes foltok alakulhassanak ki, amelyeken a sziki fészkelők is megtelepedhet-
nek. Ehhez a kívánatos vízmagasság — a terület délnyugati szélén beépített viz-
mércén mérve — 210 cm. A későbbi vízszintszabályozásra komoly esély kínál-
kozik, mert egy új belvízelvezető csatornát építenek, amely a környék fölösleges
vizeit nem a Fehér-szikbe, hanem a Keleti-főcsatornába viszi. Ugyanakkor a meg-
levő szivattyúállások segítségével szükség esetén a vízutánpótlás is megoldható.

. Elengedhetetlennek látszik a terület rendszeres őrzésének megoldása, amely az orv-

halászat okozta egyre súlyosabb károk megakadályczását oldaná meg. Ellenkező
esetben rohamos pusztulással kell számolni!

. Kívánatosnak látszik a terület évente egyszeri lehalászása, hogy a halállomány

esetleges túlszaporodását és az ebből eredő halpusztulást megakadályozzuk. Hang-
súlyozni szeretném, hogy itt a halakra mint a madarak táplálékára van szükség,
és semmiképpen sem termelési okokból.

. A vízivadvadászatot végérvényesen meg kell szüntetni a területen, mert annak

káros hatását többéves itt is közölt adatok bizonyítják. Érdemes megjegyezni,

hogy a teríték igen gyenge. Vadászat híján elérhető lenne, hogy a terület az őszi

vonulás idején is védett pihenőt adjon a madarak számára, amelyre a Fehér-szik
mindenképpen alkalmas!

A szerző címe:

Dr. Legány András

Tiszavasvári

Kossuth u. 56/A

H—4440

Hungary

Irodalom

Balogh J. (1958) : Lebensgemeinschaften der Landtiere. Budapest—Berlin.
Első katonai felvétel (1981—84).
Legány A. (1963): A nyugat-szabolcsi Tisza-videk avifaunája, tekintettel az emberi kultúra hatására.

Doktori értekezés. Kézirat.

Legány A. (1967): Ornithologische Beobachtungen auf dem Fehér-szik von Tiszavasvári. Opusc.

Zool. Budapest. VI: 283—288.

270

Legäny A. (1973): Adatok a felső-tiszai erdők madärvilägähoz. Állattani Közlemények. 60:79—93.

Legäny A.—Vertes I.-ne (1977): Egy modellként választott erdő madäregyüttesenek kutatási ered-
menyei. Ällattani Közlemenyek. 64:115—127.

Legány A. (1980): A tiszavasvári Fehér-szik madärvilägänak ökolögiäja. Aquila. 87:95—109.

Legany A. (1983): A Bitorligeti-lip természetvédelmi terület madárvilága. Aquila. 90:85—93.

Pécsi M. (1969): A tiszai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Vous, K. H. (1960): Atlas of European Birds. London.

Ornithological control studies in the Fehér-szik Nature Reserve
at Tiszavasvári
Dr. András Legány

Northern Plains Directorate of the National Authority for
Environmental Protection and Nature Conservation, Debrecen

Ornithological observations have been carried out in the study area for 25 years, during the
course of which population estimations were carried out regularly. In this report the results of the
latest, 1984 estimates are compared with the previous data. The tendencies of the registered changes
and their causes are discussed.

As a result of the stabilized high water level, the composition and cover of the vegetation
have changed. This change has made it possible for new species to settle in the area (Egretta
alba), and the population size of those resident has increased. At the same time, the bare
sodic patches have been inundated and the bird species characteristic for them have dis-
appeared.

. The composition of the avifauna has changed in a favourable direction as a result of conser-

vation measures.

. The current tendency of changes points to the appearance of further new species in the area :

Anser anser, Lusciniola melanopogon etc.

The following nature conservation measures are to be implemented :

2.
3
. Water-fowl hunting should be completely prohibited in the area because of the disturbance

Water level should be controlled so that besides sufficient depth the bare sodic patches should
not be inundated. This depth should be set at 210 cm on the gauge.

Regular patrolling is necessary because of illicit fishing.

The area should be fished once a year.

caused by the shooting.

271

NN dt NARNIA # ir in Hil ‘sila i MOM FT EB
"Fe er ge ba id ll ni TAO TT LA AMIR ma L'A:
CR nee TAN MERE RER ER nr Sh ste AA haa aki olaes, BR

Me italia ERP VU No ao KUN gy daa Ir tn a A tre si
ae nt at pr het Men Hatier Da A ARR tt
MMA ME se HOT 11. E év PARETI Mii BRA MN I) Be AU og

EET TA PNR MARKEN AA RP DER sf 27 LEE n ty as valet

Ce et do EM SCRE, REN dB y tel a A lo bag
pia Ted RAMONE, Cal) BOI MA RR LATO Pen DO À n
À ur rm ri dom cheat AN Pe tartos tisi ET st
Ne RUE MR Pol u lé vow “in ai pra |
i pun eg Ar whe ILE duo Va de! A
| | ni nthe, ah

An Ara Un] | nahe al 4900 4
tdi M dt mt ni ara lan LA rime V4 na, EU by it ni ms \
EIN LAI N va gel Rs NI SNA UT Ja A m Ap sana sai ER! Al
si gno. Éz BR Lat tn NS a TOR Er
BÁN RER pb, be Wahl mit bad ous aah avaro siciliana N
a táp ee il, Tey Ae AN Neve any, dic Agen VOGEL Us a dora
ay NA Naa aa ly és Ata an wut Ah PAM A ke Fran anna
BER aN, 109 ten; geh ei Goldy, dant at ze
salves. ant Wb stone ee ane a rege Wig Storm Ak ,
ter A a tla oh all a se de or a rit MEP acids
PE ln Aa aa yorkie, ana iB oot mn ral time RN All abe a
eee ak td var sean sl a hha pub rer ar aren 4 Po 1 i im
La aM ONTO hi ARS UT LA ETAT ENT | vp
nr ba blasts si EEE soir
RÉ Oi LA LAN MIAMI te PRL eat ee Mi
sv SA mesh Me aa |
moar o vana opeatns dita ata WO ali «ee DOTE
IRRE co Unive ta reni
rt A akk Ri tic indi Ap D cr Gr ivi |
TT) À ee Re Ko task ee Abati È

VAT Warn jet Li piangono, rhin, nee
ae fi Aura a a Laird edi hadát
Vital uns iti tw lenti ata dutslonces od Bleue als ur
| N

Eu jt Bi Wr Wi Ni TRE di PR (i i gs N Modo

| TSABA Mein Aut na int Fb el NR
IMMENSI Meta LUE (ob ae
fr aa hi pada ri ah A wil staal abs er
MIMO "ANI rte ak an TALI ii
x as vé We DUT HN Denia dl Da si mi
at Mék pdl IR: ta

EGY CSERES-TÖLGYES ERDŐ MADÄRKÖZÖSSEGENEK
GUILD-SZERKEZETE II.

zékely Tamas—dr. Moskät Csaba
KLTE Ökológiai Tanszék, Debrecen — TTM Ällattära, Budapest

Bevezetes

Az európai lombos és tűlevelű erdők madark6zésségeinek leggyakoribb állandó
tagjai közé tartoznak a cinegék és a harkályok. A cinegék ( Parus spp.) , a kirälykäk
( Regulus spp.), az őszapó (Aegithalos caudatus), a csuszka (Sitta europaea) és a
fakuszok (Certhia spp.) táplálékkereső viselkedését lombos erdőkben az angol kuta-
tók vizsgálták (Gibb, 1954; Gaston, 1973; Morse, 1978), tűlevelű erdőkben a skandi-
návok (Ulfstrand, 1977; Alatalo, 1982). A harkályok (Dendrocopos spp.) táplálékke-
reső viselkedését Közép-Európában és Skandináviában tanulmányozták ( Winkler ,
1973; Jenni, 1983; Pettersson, 1983). A táplálékkereső viselkedés alapján ezek a fajok
két guildbe sorolhatók : a cinegék guildjébe ( Parus spp. Aegithalos caudatus, Regulus
regulus) és a tágabb értelemben vett harkälyok guildjébe (Dendrocopos spp., Sitta
europaea, Certhia sp.) .

Vizsgálatunkban egy cseres-tölgyes erdő madárközösségét tanulmányoztuk a
több változós módszerek közé tartozó f6komponens-analizissel (PCA). Az első dolgo-
zatunkban kimutattuk, hogy a főkomponens-analízissel kapott guildek összetétele
megegyezik az előbbi , intuitív"? besorolással, és az összetétel állandó marad az egész
év során; télen, a költési és a kóborlasi periódusban (Székely —Moskát, 1986).
Ebben a dolgozatban pedig a három időszakot egyetlenegy analízisbe vontuk össze
azért, hogy a guild-szerkezet szezonális variabilitását vizsgálhassuk meg.

Vizsgálati terület és módszerek

A megfigyeléseket a KLTE Ökológiai Tanszékének síkfőkúti cseres-tölgyes min-
taterületén végeztük. A táplálkozási viselkedést öt niche-dimenzióba tartozó 42 kate-
góriába osztottuk. A következő dimenziókat vizsgáltuk :

1. táplálkozási magasság (6 kategória),

2. táplálkozási hely (13 kategória),

3. táplálkozási irány (14 kategória),

4. táplálkozási mód (6 kategória),

5. táplálkozási fafaj (3 kategória).

A mintavételek 15 másodpercenként mind az öt dimenzióban egyszerre tör-
téntek.

A vizsgált időtartamot (1983. november—1984. október) három időszakba so-
roltuk:

1. tél — novembertől márciusig,

2. költési időszak — áprilistól júliusig,

3. kóborlási időszak — augusztustól októberig.

273

A tíz vizsgált faj (1. ábra) taplalékkeres6 viselkedése alapján f6komponens-ana-
lízist végeztünk a BMDP programcsomaggal (Dixon, 1981); egyetlenegy analízis
tartalmazta mindhárom időszak adatát. (A vizsgált területről és az alkalmazott mód-
szerekről részletesebben lásd : Székely —Moskát, 1986.)

Eredmények és értékelésük

A főkomponens-analízis során az első két komponenst vettük figyelembe, melyek
együtt az összvariancia 84,18%-ät képviselték. Ebből az első f6komponens 66,53 %-ot
tett ki, míg a második 17,65%-ot.

Az első főkomponens szerint a fajok két csoportra váltak szét. A 0,1—0,4 fő-
komponenssúlyok között a harkályok, a csuszka és a fakusz található, míg a 0,7—
1,0 között a cinegék, az őszapó és a sárgafejű királyka (1. ábra). A második főkompo-
nens szerint a kéregrepedések között kutató fakusz mindhárom időszakban, míg a
csuszka télen volt hasonló a cinegékhez. A főként kopácsolva, a kéreg alól táplálkozó
nagy- és kisfakopáncs elkülönült a csuszkától és a középfakopáncstól (2. ábra).

A kétdimenziós térben a fajok két jól elkülönülő guildet képeztek (3. ábra).
A cinegék, az őszapó és a királyka alkotta az egyik guildet, míg a harkályok, a csuszka
és a fakusz a másikat. A cinegék guildjében a széncinege és a királyka télen távolabb
helyezkedett el a többi fajtól, amit valószínűleg az okozott, hogy a széncinege télen
főképpen a talajon, míg a királyka főleg lebegve táplálkozott, a többi cinegétől eltérő-

DA CSDESE DI PM PRPC PP AC

0.4 1.0

DA CS SEDE DI PC PPPMACRR

1. ábra. A vizsgált tíz állandó faj elhelyezkedése az 1. fokomponens mentén, a taplalek-
keresési viselkedésük alapján. Az 1. fékomponens az összvariancia 66,53%-dt képviselte. A leg-
felső sorban a fajok téli, alatta a költesidöszaki elhelyezkedését tüntettük fel, mig a
főkomponenstengely alatt a kóborlási időszaki elrendeződés található
PM= Parus major, PC = Parus caeruleus, PP = Parus palustris, AC = Aegithalos caudatus,
RR = Regulus regulus, DA = Dendrocopos major, DE = Dendrocopos medius,
DI = Dendrocopos minor, SE = Sitta europaea, CS = Certhia sp.

RR PM AC CSPP PC SE DE DIDA
SE DE | DA DI
|

0.4
RR CS AC [NA EAE PE SE DE DA DI

2. ábra. A vizsgált fajok elhelyezkedése a 2. fokomponens mentén.
A 2. fokomponens az összvariancia 17,65%-ät képviselte. A jelölések magyarázata az 1. ábrán

274

Az időszakok jelölése

1.0 e tel
(DIL, o költési idő
a koborlasi ido

O
(RR)

-0.2 1. fokomponens

3. ábra. A vizsgált fajok elhelyezkedése az első két fokomponens alapján. A két fokom-
ponens az összvariancia 84,18%-ät képviselte együttesen. A jelölések magyarázata az I. ábrán

en. A két guild elkülönülése az 1. f6komponens mentén történt, míg a 2. főkomponens
a guildeken belül szegregált.

A cinegék szoros csoportot alkottak, eltekintve a széncinege és a királyka téli
adatától. Ezzel szemben a harkály-guild tagjai egész évben jól elkülönültek egymástól.
További jellemzője a harkályoknak, hogy elmozdulásuk a kétdimenziós térben kisebb
volt, mint a cinegéké (t=2,31; d,=14; p=0,05), azaz táplálékkeresési viselkedésük
kevésbé változott.

A két guild összetétele megegyezik az előző vizsgálatunk eredményével ( Székely-
Moskát 1986), de eltér néhány , intuitív?" alapon létrehozott guild összetételétől.
Például Pettersson (1983) és Ulfstrand (1977) azonos guildbe sorolja a cinegéken és a
királykán kívül a csuszkát és a fakuszt is (surface gleaner, illetve pariform guild).
Ez a besorolás hasonló az általunk kapott eredményhez, ha csak a 2. főkomponenst
vesszük figyelembe, amely az összvariancia jóval kisebb részét képviselte, mint az
1. fökomponens.

A cinegék zsäkmänyällat-összetetele időszakról időszakra erősen változik
(Gibb, 1954), míg a harkályok táplálékellátottsága egyenletesebb, hiszen táplálékaik
„pufferizält” helyen vannak (Askins, 1983). Ugy tűnik, hogy a táplálékkereső visel-

275

kedés változása összefüggésben van a zsákmányállatok elhelyezkedésével. Ennek meg-
felelően a cinege-guild taplalékkeres6 viselkedése jobban változott, mint a harkälyoké.
Ezt támasztja alá, hogy a harkäly-guilden belül a fakusz taplalékkeres6 viselkedése
változott a legnagyobb mértékben, mert a guild tagjai közül a „legfelületibb módon"
a kéregrepedésekből táplálkozik. Az állandó táplálék miatt a harkályok egy-egy
táplálékkereső viselkedésre specializálódtak, amely egész évben elkülöníti őket a
többi fajtól. Ezzel szemben a cinegék táplálékkereső viselkedése időszakról időszakra
változik, ahogy változik a táplálékuk összetétele is (opportunista stratégia). A cine-
gék táplálékkereső viselkedésében a specializáció hiánya miatt az egyes fajok poten-
ciálisan képesek a többi faj táplálékát is fogyasztani, így táplálékkereső viselkedésü-
ket az interspecifikus kompetíció jelentősen befolyásolhatja (Alatalo—Lundberg,
1983). Ezzel szemben a harkályok táplálékkereső viselkedésének befolyásolásában az
interspecifikus kompetíciónak a szerepe kicsi.

Köszönetnyilvánítás

A kézirattal kapcsolatos megjegyzéseit köszönjük prof. dr. Varga Zoltánnak
és Moldován Judit-nak.

A szerzők cime:

.. Székely Tamás

KLTE Ökológiai Tanszék

Debrecen, Pf. 14.

H-4010

dr. Moskát Csaba

TTM Állattára

Budapest

H—1088

Baross u. 13.

Irodalom

Alatalo, R. V. (1982): Multidimensional foraging niche organization of foliage-gleaning birds in
northern Finland. Ornis Scandinavica. 13:56—71.

Alatalo, R. V-—Lundberg, A. (1983): Laboratory experiments on habitat separation and foraging
efficiency in Marshand Willow Tits. Ornis Scandinavica. 14:115—122.

Askins, R. A. (1983): Foraging ecology of temperate-zone and tropical woodpeckers. Ecology
64:945—956.

Dixon, W. J. ed. (1981): BMDP Statistical Software. Univ. of California Press, Berkeley.

Gaston, A. J. (1973): The ecology and behaviour of the Long-tailed Tit. Ibis. 115:330—351.

Gibb, J. (1954): Feeding ecology of tits with notes on treecreeper and goldcrest. Ibis. 96:513—543.

Jenni, L. (1983): Habitatnutzung, Nahrungserverb und Nahrung von Mittel- und Buntspecht
(Dendrocopos medius und D. major) sowie Bemerkungen zur Verbreitungsgeschicte des
Mittelspechts. Ornithol. Beobachter. 80:29—57.

Morse, D. H. (1978): Structure and foraging patterns of flocks of tits and associated species in an
English woodland during the winter. Ibis. 120:298—312.

Pettersson, B. (1983): Foraging behaviour of the middle spotted woodpecker Dendrocopos medius
in Sweden. Holarctic Ecology. 6:263—269.

Szekely T Moskät Cs. (1986): Egy cseres-tölgyes erdö madärközössegenek guild-szerkezet
I. A MME II. Tudományos Ülésének Kiadvänya. (In pgess.)

276

Ulfstrand, S. (2977): Foraging Niche Dynamics and Overlap in a Guild of Passerine Birds in
a South Swedish Coniferous Woodland. Oecol (Berl.). 27:23—45.

Winkler, H. (1973): Nahrungserwerb und Konkurrenz des Blutspechts Picoides (Dendrocopos)
syriacus. Oecol (Berl.). 12:193—208

Guild-structure of the bird-society in Oakwood

Tamás Szekely—dr. Csaba Moskdt
Debrecen—Budapest, Hungary

The föraging behaviour of tits and woodpeckers was studied between November of 1983 and
October of 1984. Data were collected in 42 categories of 5 dimensions. On the basis of the fora-
ging behaviour principal component analysis (PCA) was carried out. The first two components inc-
luded 84.18% of the total variance. The 10 studied species were separated into two guilds along the
first two principal components. The foliage-gleaning guild included the tits ( Parus major, P. caeruleus,
P. palustris, Aegithalos caudatus) and the Goldcrest (Regulus regulus). On the other hand the bark-
foraging guild included the woodpeckers (Dendrocopos major, D. medius, D. minor), the Nuthatch
(Sitta europaea) and the Treecreeper (Certhia sp.) .

The foraging behaviour of bark-foraging birds remained almost the same throughout the year,
while the behaviour of foliage-gleaning birds varied strongly. We suppose, the reason for this is the
stable food supply of bark-foraging birds, in contrast to the foliage-gleaners.

277

n a ny Lol pu
IAT M

I i ge vk tt

WERT TERTLE tte

1 14
4

re A

zu : tds i

fi wis? 1 4; noi
alt regét ceneri Lalli

i
L 4
HAL, Reh

prim tye h da
ro Hit

we MINI u vs

awd ML vé Hi
RR ii MAR nk On catari i
nut PU IR ENT UT TEL
Ar vita Driaet ac alt at) fouly
Ba NT IUT Wy LES
ea i re ie Wey D a N
ai: Re RAIN gar only ‘sis u, Ag
BET an ee

Hi Ju dai a: d
ey Ai due nial ies
d'A ie laa

Ù
Î

INA FR

nee !

Halt

ih i ay ee fl Zr aj iui

ant FA È POUPEE 1} Tr Der? 7127. li
"N HR, i Vaal Mocenigo Cad
Vi ed de Ai) Kali) RN
N snai a

1 Midi parita, % outil
PAUL INT CT

A bre My putti A bou Yad

È a my rs

hi # dpi tO gu EL
toi À sae a} 4 A AA

ag Ne ANT di

i § pai eb TÀ
Swede bb Lu IM Piatti In a PER | ti

SOR ipy vasta

ji RW i
¥

Aue, AY

a pija | t
ay ch Li in viet a) pw NA n
j cita DI

Al 4 Tm "a |

Nr DE We

a |
VA n e

Dal Sie

py i +

À Wta) a ji Pen Kite Miti UTO
mee Aue apr ‘tig lola 0%
| i ae

LE ns |

A! F
bada

ADATOK A FÜLESKUVIK (OTUS SCOPS L.)
FESZKELESBIOLOGIAJAHOZ

Dr. Streit Béla—Dr. Kalotds Zsolt

Magyar Madärtani Egyesület
(Szekszárd, Facankert)

A füleskuvik (Otus scops L.) hazánk szórványos fészkelő madara, így viszonylag
kevés megfigyelést közöltek életmódjáról (Schmidt, 1984). Meglepő, hogy a külföldi
irodalomban is ritkán említik, noha Európa déli részén gyakori költő faj (Mikkola,
1983).

Magyarországon a középhegységek lábainál és a dombvidékeken figyelték meg
a költési időszakban néhány alkalommal: Barthos (1951) Nagykanizsa környékén;
Dorning (1958) Csömörön; Jaszenovics (1982) Bataszéken; Moskát (1972) Somoskö-
újfalun; Schmidt (1984) Badacsonyban és Tihanyban; Solti (1982) a Mátrában;
Sterbetz (1981) a Szentendrei-szigeten; Tapfer (1950) Bodajkon; Urbán (1955)

1. ábra Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. (Fotó: Dr. Kalotäs Zs.)

279

Tahiban; Váradi (1979) Pomäzon; Varga (1985) Mezöszilason észlelte. Fészkelését,
illetve kôltését 15 esetben figyelték meg 1945 óta: Tahiban 1953-ban (Urbán, 1955),
Nagykanizsán 1955—56—57—58-ban (Barthos, 1957, 1958, 1961), Bodajkon 1974-ben
(Tapfer, 1985), Telkiben 1975-ben (Tapfer, 1985), Andrásfán 1975—1976-ban
(Nechay, 1985), Ságújfalun 1976-ban (Bozsik, 1982) és 1978-ban (Ruzsik, 1978),
Tihanyban 1978-ban (Schmidt, 1979) és 1979-ben (Bécsy), Mádon 1980-ban (Mer-
csák, 1980).

Magunk nyolc fészkelését észleltük a Tolnai-hegyhát területén 1979 és 1985
között, amelyekből öt sikertelen költéséről korábbi rövid közleményünkben számol-
tunk be (Streit—Kalotds, 1985). Jelen dolgozatunk az 1985. évi három sikeres költés
során nyert megfigyeléseinken és — részben — előző észleléseinken alapul.

Élőhely

Valamennyi fészkelést a Szekszárdi-dombság területén, északra, északkeletre,
lletve keletre lejtő domboldalon, elvadult kultúrbiotópban, egykori hagyományos
iművelésű szőlőben és pusztuló gyümölcsösben észleltük. A felhagyott szőlők és gyü-
mölcsösök területén másodlagos magasfüves, siska nádtippanos növénytársulás
(Calamagrostideum epigeiotis) jött létre, amelyben elszórtan, de még fellelhetők a
szőlő és a gyümölcsfák — főleg csonthéjasok: dió, mandula, őszibarack, szilva,
cseresznye és meggy — idősebb, pusztuló példányai, illetve fiatal magoncai. A régi
utak, rézsűk és mezsgyék mentén sűrű sövényt alkot az orgona, a kökény, a cseplesz-
meggy, a sajmeggy és a galagonya bozótja. A füleskuvik fészkelőhelyek közelében
jellemzőek voltak az akác néhány hektáros, foltszerűen elhelyezkedő suháng-, és
rudas korú állományai. A területen mozaikosan több kisebb, 3—5 éves erdeifenyő-
telepítés is volt. A nyíltabb részeken a szukcessziós folyamat a betelepült fás szárúak
(bálványfa, galagonya, gyepürózsa, pukkanó dudafürt, mezei szil, akác) jelezték.
Valamennyi élőhely aránylag elhagyatott, emberi tevékenységgel alig háborgatott
terület volt.

Társfészkelők

A mezei veréb (Passer montanus) gyakori fészkelő volt a területen, rendszeresen
elfoglalta a füleskuvik számára kihelyezett fészekodúkat. Két esetben a mezei veréb
által behordott fészekanyag képezte a füleskuvik tojásainak aljzatát. Cigány-csalán-
csúcs ( Saxicola torquata) egy fészek közelében költött. Egy ízben megfigyeltük, hogy
a még világosban előjövő füleskuvikot a cigány-csaláncsúcs néhány élénk csettegéssel
és rárepülésekkel zaklatta. Tövisszúró gébics (Lanius collurio) két esetben volt
társfészkelő. Egy-egy füleskuvikfészek közelében erdei pityer (Anthus trivialis)
és nyaktekercs (Jynx torguilla) fészkelt, az utóbbi egy mesterséges fészekodúban.
A bozótosokban barátka (Sylvia atricapilla), feketerigó (Turdus merula), énekes
rigó (Turdus philomelos) és fülemüle (Luscinia megarhynchos); a mélyutak mentén
vörösbegy (Erithacus rubecula) ; az erdőszéleken sárgarigó (Oriolus oriolus), citrom-
sármány (Emberiza citrinella) és csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) költött.
Megfigyeltük a területen a nagy fakopáncsot (Dendrocopus maior) és a kakukkot
(Cuculus canorus). A gyümölcsfákba vájt, elhagyott harkályodvakban seregély
(Sturnus vulgaris) és széncinege (Parus maior) fészkelt. Fészkelő faj volt még a
biotöpban a fácán (Phasianus colchicus), a dolmänyos varjú (Corvus cornix) és a
szarka ( Pica pica) is. Erdei fülesbaglyot ( Asio otus) és kirepült fiókáit két füleskuvik-

280

fészek közelében észleltünk. Két esetben megfigyeltük, hogy a füleskuvik-fiökäk
hangjára az odúra csapó, illetve az odú fölötti gallyra szálló erdei fülesbaglyot az
adult füleskuvikok elzavarták. Az egyik fészekodú környékén több alkalommal
figyeltünk meg vadászó héját ( Accipiter gentilis) és fiatal egerészölyvet (Buteo buteo).

A fészkelés körülményei

Mindhárom fészkelést általunk kihelyezett, mesterséges fatönk odúban észleltük.
Két odú kiszáradt, magányosan álló dió-, illetve mezei szilfán, egy odú fiatal, sűrű
lombú diófán helyezkedett el. Az odúk a talajtól 165, 280 és 300 cm magasságban vol-

tak a törzshöz erősítve. Bejáró nyílásuk K-i, DK-i, illetve Ny-i irányba nézett.

A fészkelőodúk méretei A röpnyílás átmérője
1. 42x24 cm 16X6,5 cm
2. 50x28 cm 13x 9,0 cm
3. 45x35 cm 8X8,0 cm

Két odüban mezei veréb fészke, egyben az ältalunk behelyezett kevés faforgäcs
képezte az aljzatot.

Koräbbi rossz tapasztalatainkböl okulva, az emlösök kärtételének kivédése
céljából — dr. Janossy Dénes javaslatára — az odút tartó fák törzsére gázolajjal
átitatott rongyot tekertünk, két odú környékén ezen kívül még vadriasztó szert
(HaTe Saatgutpuder) is szórtunk ki.

2. dora Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. (Fotó: Dr. Kalotás Zs.)

281

3. ábra Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. (Foto: Dr. Kalotas Zs.)

Tojäsméretek

Makatsch (1976) nyolc magyarorszägi füleskuviktojas méreteit közli Nemeth K.
gyűjteményéből. Mi a mostani és a korábbi fészkelésekb61 23 tojás méreteit és 12
tojáshéj tömegét tudtuk megállapítani. (Tömegmérést csak a tönkrement fészekaljak
esetében végeztünk.) A méreteket tolómérővel, a tömeget analitikai mérleggel mértük.

A tojások átlagos mérete (N=23):

30,87 X 26,33 mm.
Maximum:

33,60x 24,40 és 31,55x 28,0 mm.
Minimum:

28,85x 25,95 és 31,15X 21,45 mm.

Átlagos profilindex: 1,17.

Tömeg (N=7): 11,46 g.

Tojashejtömeg (N=12): 0,93 g.

A költés lefolyása és a fiókák fejlődése
A tönkodúkat 1983 kora tavaszán (4 db, ebből 2 db később tönkrement), vala-

mint 1984 és 1985 áprilisában (11, illetve 7 db) helyeztük ki, így összesen 19 mester-
séges fészkelőhelyet alakítottunk ki.

282

Május elsején ellenőriztük először az odükat, amikor néhányat a befeszkelt
mezei verebek miatt új helyre telepítettünk. Ekkor még a füleskuvik jelenlétére utaló
jeleket nem észleltünk. A zavarás elkerülése céljából csak június 15—16-án ellenőriz-
tük újból az odútelepet. Tíz odúban mezei veréb, egy-egy odúban széncinege, nyak-
tekercs és seregély fészekalját találtunk, három odú üresen maradt. Három odúban
állapítottuk meg a füleskuvikok megtelepedését. Ekkor már valamennyi fészekalj
teljes volt; sőt az egyik odúban a kelés is megkezdődött. Így a tojásrakás kezdetére
és a költés megindulására vonatkozó adatot nem nyerhettünk. Bizonyos azonban —
Makatsch (1976) megállapításával ellentétben —, hogy a kotlás, hasonlóan a többi
bagolyfajhoz, még a fészekalj teljessé válása előtt megkezdődik. Ezt igazolja, hogy a
fiókák nem egyszerre kelnek, lényeges fejlettségbeli különbség van köztük, és a fészek-
odút sem egyszerre hagyják el.

A kotló tojók általában nem repültek el a fészekodvak vizsgálatakor. Kezdetben
szemüket csaknem teljesen behunyva, tollfüleiket felmeresztve, testüket erősen kihúz-
va, mozdulatlanul alakoskodtak, rejtőző pózt vettek fel. Erősebb ingerekre (odú
tetejének leemelése, fészekalj vizsgálata) az odú alján elfeküdve, élettelennek tettették
magukat; az odú mozgatásával! ide-oda lehetett hengergetni őket, és a kézbe vételt is
eltűrték. A tojó a kelés után is a fiókák mellett maradt 10—12 napig, ez idő után
napközben már nem tartózkodott az odúban.

Az 1. sz. fészekodúban öt tojás volt június 15-én, és még nem kezdődött meg a
kelés június 19-én. A július 4-én történt ellenőrzéskor 5 fióka volt a fészekben. A leg-
idősebb fiókának már ütköztek az elsőrendű evezői, a legfiatalabb még pelyhes volt.
Ez utóbbi — feltehetöen a testvérei által elnyomott példány — egy nappal később

4. ábra Füleskuvik. Szekszárd, 1985. június 28. (Foto: Dr. Kalotás Zs.)

283

elhullott. Julius 7-én a fiókák már kiültek az odú nyílásába, és a szülők ott etették
őket. A legidősebb és a legfiatalabb fióka testtömege ekkor egyaránt 70 g, a két
másiké 65 és 60 g volt. Július 11-én alkonyat után az adult madár jelzésére a fiókák
az odú nyílásán sorban kijöttek, az egyik az odú tetejére mászott. Egy alkalommal
az egyik szülő itt etette, ezután a fióka — az öregek folyamatosan hangzó hívására —
a közeli bokrok közé repült. Néhány perc múlva a második fióka is követte, ugyan-
oda. Negyedóra leforgása alatt a harmadik fióka is elhagyta az odút, és négy méterre
attól, a fűbe ereszkedett le. Visszahelyeztük az odúba, de azonnal ismét kirepült.
Az ezt követő másfél órában az adult madarak csak a kirepült fiókákat etették,
az odúra nem szálltak.

A 2. sz. fészekodúban, amely az előzőtől körülbelül 500 méter távolságban volt,
két, néhány napos fióka és három tojás volt június 15-én. Két nappal később három
fióka volt a fészekben a negyedik tojást a kelő, élénken csipogó fióka már feltörte.
A kelés elhúzódott június 19-ig, ekkor bújt ki a fióka a tojásból. Az ötödik tojás
eltűnt, feltehetően záp volt. Június 29-én csak a három idősebb fióka volt a fészekben,
a negyedik elpusztult. Július 6-án éjjel két fióka kirepült. Július 7-én egy 75 g-os
testtömegű fióka tartózkodott még az odúban.

A 3. sz. fészekodúban június 16-án négy tojásból állt a fészekalj. Június 19-én
még nem kezdődött meg a kelés. Június 30-án az odúban egy kétnapos, élénken
csipogó fióka és 3 tojás volt. Július 6-án négy pelyhes fiókát találtunk a fészekben,
amelyek testtömege 42, 39, 32, illetve 20 g volt. A kotló tojó testtömege ugyanezen
a napon végzett mérésnél 100 g volt. Július 12-én a tojó napközben még a fiókák
mellett ült, melyeknek testtömege ekkor 75, 66, 65 és 45 g volt. Egy nappal később
a tojó már nem tartózkodott napközben az odúban. Július 20-án alkonyatkor a leg-
idősebb fióka az odú nyílásában ült. Éjfél körül nagy vihar volt; másnap reggel
az odú tetejét lesodorva, az odút félrebillentve találtuk, benne csak két fióka tartóz-
kodott, ezek testtömege 95 és 86 g volt. A két kirepült fióka egyikét a fészkelőodút
tartó fától néhány méterre, egy sombokor alsó ágai között találtuk meg. Szemét
behunyta, tollfüleit felmeresztette, keskenyre kihúzta magát. Amikor megfogtuk,
fenyegető pózt vett fel: szárnyait félkörben, legyezőszerűen széttárta, tollait felbor-
zolta, szemeit tágra nyitotta, kattogott. Testtömege 82 g volt. Az esős időre való
tekintettel visszahelyeztük az odúba. Utoljára július 25-én ellenőriztük a fészkelő-
odút: már csak egy fióka tartózkodott benne.

Etetési aktivitás

A fiókanevelési periódus utolsó harmadában mindhárom fészeknél vizsgáltuk
az etetések számát és időbeli megoszlását, összesen tíz alkalommal; öt esetben alko-
nyattól napkeltéig, öt esetben pedig alkonyattól éjfélig. A megfigyeléseket az odútól
2—3 méterre felállított lessátorból, zseblámpa fényénél végeztük. Holdfényes éjsza-
kákon nem használtunk lámpafényt, hogy a zavarást ezzel is csökkentsük. A madarak
nagyon hamar megszokták jelenlétünket, és zavartalanul hordták a táplálékot
fiókáik számára. Az etetések időpontját percnyi pontossággal feljegyeztük. Az eteté-
sek számát óránként csoportosítottuk, majd a három fészeknél végzett megfigyeléseket
összesítettük és átlagoltuk.

A felnőtt madarak napközben sűrű lombú fákon rejtőzködtek. Napnyugta után
15 perccel, még szürkületben kezdtek szólni, először a pihenőfájukról. Ezt követően
az odú melletti ágakra szálltak még táplálék nélkül, és halkan szólongattak. A fiókák
halk, síró hangon hívtak. A felnőtt madarak halk „tyü” hanggal tartották a kapcso-

284

latot egymással és a fiökäkkal, ritkábban. fordult elő, hogy teljes csendben etettek.
Ez a kapcsolattartó hang (contact call) azonos volt a párválasztáskor hallható hang-
gal, de jóval halkabb lévén, csak a fészek közelében volt hallható. Néhány alkalom-
mal, veszélyhelyzetben — pl. az erdei fülesbagoly megjelenésére — az adult madarak
hangos, háromtagú rikoltást hallattak. A nemek elkülönítésére csak az egyik fészek-
nél adódott lehetőség, mert a tojót meggyűrűztük. Ennek segítségével, valamint a
nem ritkán előforduló együttes etetések kapcsán megállapítható volt, hogy valameny-
nyi fészeknél mindkét szülő etetett. Más bagolyfajokhoz képest az etetések száma
igen magas volt. Ennek valószínű oka a zsákmányállatok aránylag csekély átlagos
tömege és a rovartáplálék kisebb tápértéke (Mikkola, 1983).

Egy-egy etetési periódus (éjszaka) során átlagosan 102 alkalommal etettek
(szélső értékek : 78 és 127 etetés), azaz óránként átlagosan 13 esetben (szélső értékek :
2, illetve 32 etetés). Az etetések gyakorsága alapján feltételeztük, hogy a táplálékot
100 méternél nem nagyobb sugarú körből hordták.

Az etetések időbeli megoszlásában különösebb egyenlőtlenséget nem figyeltünk
meg. Az éjszaka első kétharmadában az etetések száma nagyjából azonos volt
(átlag 15 etetés óránként), míg az utolsó harmadban fokozatosan csökkent (átlag
7,5 etetés óránként). Az etetés napkelte előtt 15 perccel fejeződött be.

Táplálék

A táplálkozásra vonatkozó adatokat közvetlen megügyeléssel, a színes fénykép-
felvételeken látható zsákmányállatok meghatározásával, illetve a fészekodúból gyűj-
tött táplálékmaradványok elemzésével nyertük. Az elenyésző számú köpetet nem
analizáltuk.

A mindhárom módszer hiányossága, hogy a kisebb zsákmányállatok meghatáro-
zása nehéz vagy lehetetlen. Ezért — bár számos adatot gyűjtöttünk — százalékos
megoszlást nem adunk, mert az erősen torzítana a nagyobb zsákmányállatok javára.

A vizsgált időszakban túlnyomórészt rovarokkal etettek, elsősorban egyenes-
szárnyúakkal (Orthoptera) : zöld lombszöcskével ( Tettigonia viridissima) és közönsé-
ges virágszöcskével (Leptophyes albovittata). A bogarak (Coleoptera) ritkábban
szerepeltek, közülük a júniusi cserebogarat ( Amphimallon solstitialis) sikerült egyér-
telműen meghatározni, ezenkívül egy galacsinhajtó ( Geotrupes) fajt is megfigyeltünk.
Feltűnő volt, különösen holdfényes éjszakákon, és nyilván a rajzással függött össze
a bagolylepkék (Noctuidae) zsäkmänyoläsa: főleg az éjszaka első felében gyakran
szélessávú fűbagoly (Triphaena fimbriata) és egyéb bagolylepke-imágókkal etettek.
Az emlőszsákmány kizárólag rágcsálókból ( Rodentia) került ki: fiatal és kifejlett
mezei pockot (Microtus arvalis) és erdei egeret (Apodemus sylvaticus) hordtak,
alkalomszerűen.

Gyűrűzés

A három fészekalj valamennyi kirepült fiókáját, szám szerint 11 példányt és az
egyik felnőtt tojót gyűrűztük meg a Madártani Intézet gyűrűivel.

285

Összefoglaläs

1. A füleskuvik májusban foglalja el költöterületeit és kezdi meg költeset. Csak a
tojó kotlik. A kotläs már az első tojások lerakása után megkezdődik. A fiókák egy-két
napos időközökben kelnek ki a tojásból. A korkülönbség a későbbiek során is jól lát-
ható a fiókák fejlődésében, tollasodásában. Az általunk vizsgált fészekaljakban a fiókák
a június közepétől július elejéig terjedő időszakban keltek. A fiókák még a teljes röpké-
pesség elérése előtt elhagyják a fészkelőhelyet. A kirepülésre általában a kelést követő
20—32. napon kerül sor. A kirepülés nem egyszerre történik, hanem fejlettségi sorrend
ben, így az — a fészekalj nagyságától és a fiókák közötti korkülönbségtől függően —
egy hétig is elhúzódhat. A fiókák kirepülését a csökkentett táplálás és a szülők hívó
hangja együttesen indítja meg a fiókák fejlettségének bizonyos szakaszában. A füles-
kuvikszülők feltehetően kondicionálják fiókáikat azzal, hogy a kirepülés előtti na-
pokban kevesebb táplálékot szállítanak számukra. Ennek tudható be, hogy a kirepült
fiókák testtömege kisebb, mint a fiatalabb, fejletlenebb, odúban maradt testvéreiké.
A kirepülés után a fiókák a közeli fák és bokrok sűrűjében rejtőznek, szüleik itt ete-
tik őket tovább.

2. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiókanevelés utolsó harmadában az etetési
aktivitás nem mutatott kiemelkedő csúcsokat. Az éjszaka első kétharmadában nagy-
jából azonos gyakorisággal etetnek a szülők. Ezt követően az etetések száma csökken.
Egy éjszaka átlagosan 102 etetést regisztráltunk (minimum: 78 — maximum: 127).
Az etetések gyakorisága alapján valószínű, hogy a párok nem távolodnak el messzire
a fészekodútól, és 100 méternél nem nagyobb sugarú körben vadásznak. A zsákmány-
listán főleg rovarok szerepelnek ; gyakorisági sorrendben : egyenesszárnyúak, bagoly-
lepke-imágók, bogarak; kisebb rágcsálókat csak alkalomszerűen. szállítottak fió-
káiknak.

3. Amint azt már előző közlemenyünkben is megállapítottuk (Streit—Kalotds,
1985), a füleskuvik a Tolnai-hegyhát rendszeres fészkelő madara. Valószínűleg az
ország más vidékein is sokkal gyakoribb — az alföldi területeket, magas hegységeket
és összefüggő erdőségeket kivéve —, mint azt az eddig publikált irodalmi adatok
alapján vélhetjük. Megfelelő élőhelyen megtelepedését korlátozza a fészkelésre alkal-
mas, természetes faodvak hiánya vagy kis száma. Ezért — mint azt korábbi irodalmi
adatok (Schmidt, 1979; Urbán, 1955) és megfigyeléseink is mutatják — mesterséges
fészekodvak kihelyezésével az alkalmas biotópokban a fészkelő párok száma növel-
hető. Dél-európai állománysűrűsége a hazainak többszöröse.

A szerzők cime:

Dr. Streit Béla

Szekszárd

Pf. 85

H—7101

Dr. Kalotäs Zsolt

a Fäcänkert
MEM Nak Természet- és Vadvédelmi Állomás
H—7136

286

Irodalom

Barthos Gy. (1951): Új adat a füleskuvik fészkeléséhez. Aquila. 55—58 : 242.
Barthos Gy. (1957): Feszkelö füleskuvik Dél-Zalaban. Aquila. 63—64:288— 289.
Barthos Gy. (1958) : Feszkelö füleskuvik Del-Zaläban és fészkelésének körülményei. Aquila. 65:287—

288.
Barthos Gy. (1961) Újabb adatok a füleskuvik fészkeléséhez Dél-Zalaban. Aquila. 67—68: 222—
223,

Bécsy L. cit.: Schmidt E. (1984).

Dorning H. (1958): A füleskuvik Csömörön. Aquila. 65:288.

Makatsch, W. (1976): Die Eier der Vogel Europas. Band 2. Neumann Verlag, Leipzig-Radebeul.
35—36. p.

Mercsäk J. L. (1980): Füleskuvik (Otus scops) fészkelése Mad határában. Madártani Täjek. X—
XI—XII: 36.

Mikkola, H. (1983): Owls of Europe. Poyser, Calton. 63—68. p.

Nechay G. (1985): személyes közlés.

Ruzsik M. (1978): Füleskuvik (Otus scops L.) költese Sägujfaluban, Nógrád megyében. Madártani
Tajek.IX—X:20.

Schmidt E. (1979): Müodüban is költ a füleskuvik. Búvár. 34:187.

Schmidt E. (1984): in Haraszthy L. (szerk.): Magyarorszäg feszkelö madarai. Natura, Budapest.
110—111.p.

Sterbetz I. (1981): Füleskuvik (Otus scops) megfigyelése. Madártani Tajék. VII —VIII —IX:156.

Streit B—Kalotds Zs. (1985): Füleskuvik (Otus scops L.) fészkelések a Tolnai-hegyhät területén.
Madärtani Täjek. (Közles alatt.)

Tapfer D. (1950): A füleskuvik fészkelése Bodajkon. Aquila. 51—54: 166.

Tapfer D. (1985): szemelyes közles.

Urban S. (1955): A füleskuvik a Dunazug-hegységben. Aquila. 69—70:385—386.

Váradi F. (1979): Füleskuvik (Otus scops) Pomáz határában. Madártani Täjek. X—XI—XII: 36

Az irodalomjegyzékben nem szereplö adatok a Magyar Madärtani Egyesület Faunisztikai
Szakosztälyänak irattäräböl valök.

Contribution to the breeding biology of the Scops Owl (Otus scops L.)

Dr. Bela Streit—Dr. Zsolt Kalotas
Hungarian Ornithological Society

1. The Scops Owl occupies its breeding range and begins incubating in May, which is done only
by the female. Incubation is commenced as soon as the first egg is layed. The young hatch at 1—2
intervals, and this age difference may be clearly seen in the later development and fledging of the
young. In the clutches examined by us, the young hatched from the middle of June to the end of July.
The young leave the breeding ground before they are fully able to fly. Fledging usually occurs on
day 20—23 after hatching, and does not take place simultaneously, but according to the state of
development. This process may take up to a week dependent on brood size and age difference among
the young. Fledging is induced by reduced feeding and inviting calls from the parents in certain phase
of growth. Presumably the parents condition the young for fledging by reducing their food for a
few days before fledging. This is the reason for the weight of the fledglings being lower than those of
the younger siblings. The fledglings hide in bushes and in the canopy of nearby trees, where the pa-
rents continue feeding them.

287

2. Both parents participate in feeding the offsprings. There was no increase in frequency of fee-
ding bouts during the last third of parental care. During the first two-thirds of the night both parents
carry prey to the young with similar frequency, which is followed by a less active period. We regis-
tered a mean of 102 feeding bouts per night (range: 78—127). Based on the frequency of feeding, it is
unlikely that the parents hunt fartber from the nest cavity than a radius of 100 m. The owls mainly
prey on insects which, in order of frequency, are orthopterans, noctuid imagos, beetles, and small
rodents are only occasionaly taken.

3. As we have shown in our previous publication (Streit—Kalotas, 1985), the Scops Owl breeds
regularly in the Tolna Hills of cental Hungary. It is probably more common in other parts of the
country, except for lowland, highland and continuous woodland, than known from literature data.
In suitable habitats its numbers are limited by the small number of natural cavities for nesting. The-
refore, as previous literature data (Schmidt, 1979; Urban, 1955) and our own observations have shown,
artificial nest-boxes can be used to increase the number of breeding pairs in suitable habitats. The
population density in southern Europe is several times that in Hungary.

288

BIRD-BANDING OF THE HUNGARIAN

A MADÄRTANI INTEZET MADÄRJELÖLESEI —

38. GYÜRÜZESI JELENTES

INSTITUTE FOR

ORNITHOLOGY — 38rd REPORT ON BIRD-BANDING

László Haraszthy— Egon Schmidt

Phalacrocorax carbo

600 557 0

2
600 561 0
SD
600 567 0
sE
600 756 0
ni

Ardea cinerea

507 108 0
x

Ardea purpurea

500443 0

Kis-Balaton (I. Harangi)
46.40 N 17.15 E
Stamma, Görögország
38.31 N 21.16 E

(K. Konsztantinosz)
Kis-Balaton (J. Harangi)
46.40 N 17.15 E
Titograd, Jugoszlavia
(Braletic Dejan)
Kis-Balaton (J. Harangi)
46.40 N 17.15 E
Görögország

(Hilton Hitel ért.)
Kis-Balaton (I. Harangi)
46.40 N 17.15 E

Pertja, Etoloakarnania
Grece megye ( Görögország )
(Görög Nagykövetség)

Körösladány (J. Bagyura)
46.57 N 21.04 E

Sokolo, Mali

(B. Diallo)

Szabadszállás (T. Jaszenovics )
46.53 N 1915 E

Grand Bassan, Abidjantöl 39 km
Elefántcsontpart

(Angui Benoit)

Egretta garzetta

407 179 0

Tiszaluc (Gy. Balogh)
48.02 N 21.04 E

Sidi Mansour

12 km North of Sfax Tunis
(ismeretlen)

06.
04.

06.
12;
06.
01.
06.

16.

05.
30.

12.

22.

30.

05.
10.

05.
12.
05.
12°
05.

02.

07.
09.

06.

1983
1983

1983
1983
1983
1983
1983

1984

1982
1982

1977

- 1983

. 1983

289

409 379 0

Pacsmag (Z. Molnär)
Tunis
(ismeretlen)

Nycticorax nycticorax

406 748 0
+
411 712 0
+
501 184 0
+
510 332 0
+
505 678 0

Ciconia ciconia

V 249 0
VV 367 0
x
V 444 0
x
VV 648 0

290

Tiszaluc (Gy. Balogh)
48.02 N 21.04 E
Jemil, Tunis

(H. Samir)

Mözs (J. Zörenyi)
46.54 N 1845 E
Kopacevo, Jugoszlavia
45.34 N 18.53 E
(Boros Karolj)
Bélmegyer (B. Kiss)
46.53 N 21.13 E
Felline, Italia

39.56 N 18.07 E
(Zool. Bologna)
Nyiregyhäza (T. Szep)
47.58 N 21.43 E
Sarakina, Zakynthos, Greece
(Embassy of Greece)
Tiszaluc (Gy. Balogh)
48.02 N 21.04 E
Brembate, Italia

45.36 N 09.33 E
(Zool. Bologna)

Kunbaja (J. Rékdsi)
46.05 N 19.25 E
Gojjam, Motta distr.
Etiopia

(Telake Eyassu)
Tarcal (L. Mercsäk)
48.09 N 21.20 E
Naivasha, Kenya

0.44 N 36.26 E

(A. G. M. McKittrick)
Döbrököz (S. Palkó)
Beer Sheva, Israel
31.12 N 34.48 E

(Gál Bruria)

Szatymaz (I. Bogdán)
46.21 N 20.02 E

Lazar Stanevo, Lovetsch,
Bulgaria

43.06 N 24.15 E

(M. Milic)

16.

11.

06.
. 03.

. 06.
» 20:
. 06.
. 09.

UT
09;

. 06.
. 09.
. 06.
: 05:

. 06.

s'OTE
HAVE
„02;

. 06.
‚02.

06.

08.

1984
1985

1983
1984
1984
1984

1977
1983

1984
1984
1980
1983

1977

1984
1983
1984

1980
1983

1981

X 298 0

Ciconia nigra
601 607 0

Körmend (L. Schantl)
47.01 N 16.34 E
Badeschte, Staza
Zagoza, Bulgaria
42.19 N 25.39 E

(Dr. Nankinov)

Pörböly, Gemenc
(I. Höller)

Bursa, Törökország
(Samanly Köy)

Platalea leucorodia

uz 910: 0

+
Cygnus olor
600 164 *
Vv
600 166 *
V
600 169 *
Vv
V
601 265 X
Vv
601 274 *
Vv

Pälmonostora (T. Jaszenovics )
46.37 N 19.26 E

Nova tschecna (Silistza)
Bulgaria

44.00 N 26.30 E

(Dr. Nankinov)

Fertőrákos (J. Horvath—Z. Kosaras )
47.44 N 16.40 E

Wien, Wasserpark

48.15 N 16.23 E

(Dr. Schifter)

Bécs, Ausztria

(Dr. Erich Steiner )

Fertőrákos (J. Horväth—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Wien, Wasserpark

48.15 N 16.23 E

(Dr. Schifter)

Fertőrákos (J. Horvath—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Wien, Wasserpark

48.15 N 16.23 E

(Dr. Schifter)

Bécs, Ausztria

(Dr. Erich Steiner)

Fertöräkos (J. Horvath—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Wien Donai, Austria

(E. Fritze)

Fertőrákos (J. Horvath—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Bécs, Ausztria

(Dr. Erich Steiner )

13.

12.
15.

11.

04.
10.

. 09.

06.
01.

2.07.
06.
: OF.

06.
OT
. 12.
"02:
. 08.
09%
. 08.
„03:

. 1983

1984

. 1983
. 1984

“1978

1984

1983
1984

1985
1983
1984

1983
1984
1984
1985
1983
1984
1983
1985

291

601 275

601 280

601 282

601 288

601 291

Fertőrákos (J. Horvdth—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E
Eisenstadt—Wulkaprodersdorf
Ausztria

(Dr. H. Schifter)

Fertőrákos (J. Horvath—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Bécs, Ausztria

(Dr. Erich Steiner )

Fertőrákos (J. Horváth)

47.44 N 16.40 E

Wien, Wasserpark

48.15 N 16.23 E

(Dr. Schifter)

Fertőrákos (J. Horväth—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Wien, Wasserpark

48.15 N 16.23 E

(Dr. Schifter)

Bécs, Ausztria

Fertőrákos (J. Horväth—Z. Kosaras)
47.44 N 16.40 E

Emmerting, BRD

(Hans Reisinger)

Anas platyrhynchos

405 665

406 956

Buteo buteo
507 465

+ * +

Fülöphäza (MME täbor)
46.53 N 19.28 E
Gloggnitz, Ausztria

(W. Deil)

Urbö-puszta (L. Nagy)
47.10 N 19.10 E

Valle Doga. Venezia, Italia
45.33 N 12.33 E

(Zool. Bologna)

Bata (I. Höfller)

46.08 N 18.47 E

Valjevo, Szerbia, Jugoszlavia
44.15 N 19.53 E

(Orn. Zagreb)

Falco vespertinus

314 544

292

Nagyiván (J. Bagyura)
47.29 N 20.55 E
Lyvov, Ukraina, SZU
49.23 N 23.47 E
(Gyürözöközpont)

28:

24.
19,
17.
14.
20.

10.

22,
10.
17.
09.
23.

21.

14.
03.
09.
04.

28.
17.

09.
28.

08.

10.
10.
11.
03.
10.

01.

10.
01.
11.
02.
10.

11.

08.
12.
05.
12.

11.
01.

07.
08.

1983

1983
1983
1984
1985
1983

1984

1983
1984
1984
1985
1983

1983

1982
1983
1982
1983

1982
1985

1983
1983

Falco tinnunculus

312 041

Rallus aquaticus

213 321

Katymär (J. Rekasi)
46.04 N 19.14 E
Orom, Jugoszlávia
(J. Kovács)

Fülöpháza (Gyűrűzőtábor)
46.53 N 19.28 E

Riumors, Spanien

( Pere Bolasell)

Vanellus vanellus

307 098 0
|
310 819 0
314 212 0
—
318 048 x
402 993 0
+
670 695 0
_
Tringa glareola
208 033 *

Szeged (L. Tajti)

46.15 N 20.09 E
Siliqua, Italia

39.18 N 08.48 E

(Zool. Bologna)
Fülöphäza (Z. Szenek)
46.53 N 19.28 E
Baleares, Espana

39.30 N 03.30 E

(G. O. B. gyürüzöközpont)
Apajpuszta (A. Gyenes )
47.08 N 19.10 E
Calvatone, Italia

45.07 N 10.26 E

| (Zool. Bologna)

Fülöphäza (L. Molnar)
46.53 N 19.28 E

Saint Navord, Aube, France
48.32 N 04.13 E

(CS RB. BO)
Balmazújváros (L. Mag)
47.37 N 21.21 E

Lescar, France

43.20 N 0.25 E

(M. Manso)

Balmazújváros

47.37 N 21.21 E

Bastia, Korzika, France
(Pompa J. Tousscevil)

Kunszentmärton (B. Benei)
46.50 N 20.17 E
Casamance, Szenegdl

12.53 N 14.57 E

(J. Rédouin)

10.
21:

09.

16.

O1.
08.

27,
28.

20.
30.

20.
28.

zT.
01.

Zi
09.

01.
24.

06.
09.

07.
10.

05.
01.

1982
1983

1983
1983

. 1978
. 1982

. 1981
. 1985

. 1983
- 1983

. 1981
. 1984

. 1983
. 1983

. 1982
. 1983

1981
1984

293

Gallinago gallinago
224 105 * Tömörkény, Csaj-t6 (tábor)
46.36 N 20.07 E
+ Pila, Rovigo, Italia
44.58 N 12.29 E
(Zool. Bologna)

Calidris alpina
787 693 * Fülöphäza (I. Kiss)
46.53 N 19.28 E
v Ottenbym Oland, Schweden
56.12 N 16.24 E
(Hans Ellegren)

Larus ridibundus
302 374 %x Tiszavasvári (L. Demeter)
47.58 N 21.23 E
+ Latina, Fondi, /talia
41.19 N 13.20 E
(Zool. Bologna)

Columba palumbus
301 603 0 Dunaszentgyörgy (J. Zörenyi)
46.32 N 18.49 E
+ S. Agata sul Santerno, Italia
44.26 N 11.51 E
(Zool. Bologna)
405 961 0 Tengelic (Zs. Kalotas—A. Pintér)
46.31 N 18.43 E
+ Korzika, France
41.37 N 08.59 E
È (J. J. Graziani)
407854 0 Mözs (S. Farkas)
46.54 N 18.45 E
+ Arezzo, Italia
43.03 N 11.03 E
(Zool. Bologna)
409 051 0 Lajosmizse (L. Gábor)
47.02 N 19.34
+ Montes, Nuoro, Italia
40.00 N 09.20 E
(Zool. Bologna)

Streptopelia turtur
305 716 * Királyrét (I. Homoki)
47.53 N 18.58 E
+ Marsaxlokk, Malta
35.50 N 14.32 E
(Malta Orn. Soc.)

294

21.
28.

02.
25.

28.
13,

16.
17.

09.
21.

27.
02.

27.
13:

13:
23.

07.
12:

10.
07.

05.

08.
04.

1983
1983

1979
1984

1982

. 1982

. 1980
. 1983

. 1981
. 1984

. 1982
. 1983

. 1983
. 1983

1982
1984

Tyto alba

410 469 0

Asio otus

405 937 0
x

Alcedo atthis
926 454 *

Hirundo rustica
980 407 *

Riparia riparia
836 216 *

860 043 *

874 411 *
887 577 *

x
958 638 X

Regöly (Zs. Kalotas—A. Pintér )
Kacinovci (Belgrádtól nyug.)
(Juraj Kovacic)

Tengelic (Zs. Kalotäs—A. Pintér )
46.31 N 18.43 E

Proszköw, Polen

50.35 N 17.52 E

(G. Riemer)

Sumony (J. Gyurdcz)
45.58 N 17.54 E
Radziszow, Polen
49.56 N 19.49 E

(T. Bargiel)

Sumony (L. Bank)
45.58 N 17.54 E
Ein-Yahav, Izrael
34.55 N 29.33 E
(Bruria Gal)

Tahitötfalu (J. Dénes)

47.45 N 19.05 E

Pavlocä, CSSR (Sturovo és Sahy között)
(Dr. F. Balát)

Väc (J. Denes)

47.47 N 19.08 E

Pavlocä, CSSR (Sturovo és Sahy között)
(Dr. F. Baldt)

Siófok (A. Radäcs)

46.54 N 18.03 E

le Puy Sté Réparade,

France

43.40 N 5.26 E

(G. Olloso)

Gödöllő (E. Szabö—E. Bartha)
47.34 N 19.22 E

Temerin, Jugoszlávia

(Balogh István)

Báta (S. Farkas)

46.08 N 18.47 E

Osijek, Jugoszlávia

45.31 N 18.46 E

(I. Milicic)

04.
30.

26.
24.

26.

07.
23:

20.

08.
12:

04.
12,

08.
07.

08.
04.

1984
1984

1981
1983

1982
1983

1983
1984

. 1980
. 1981
. 1981
. 1981
. 1981

. 1983

> 1982
. 1983
. 1983
. 1984

295

Corvus frugilegus
310 080 % Fäcänkert (Zs. Kalotäs)
46.26 N 13.45 E
X Ukraina SSR Nikolayev O
Voznesenskiy reg.
47.34 N 31.19 E
(Esther Lachman)
318 211 %* Fäcänkert (Zs. Kalotás)
46.26 N 18.45 E
x Doroslovo, Vujvod, Jugoszlávia
45.46 N 19.10 E
(Purger Jenő )
318 315 x Fácánkert (Zs. Kalotás)
46.26 N 18.45 E
Poltava 0. Khorolski
distr. Szovjetunió
49.48 N 33.12 E

Remiz pendulinus
926 057 * Sumony (S. Farkas)
45.58 N 17.54 E
v Winden bez. Neusiedl.
Austria
47.57 N 16.46 E
Radolfzelli gyürüzöközpont

Panurus biarmicus
840 264 kk Pusztaszer (L. Tajti)
46.34 N 20.05 E
v Ldasko jezero, Subotica
(Vojvodina), Jugoszlávia
46.06 N 19.39 E
( Gergely József)
A29647 x Fertőrákos (L. Kárpáti—J. Horváth)
47.44 N 16.40 E
v Illmitz, Österreich
47.46 N 16.48 E
Station Illmitz

Turdus philomelos
214 064 x Tiszainoka
46.54 N 20.08 E

+ Ceraso, Salerno, Italia

40.11 N 15.15 E

(Zool. Bologna)

221 151 % Tömörd (R. Király)

47.21 N 16.40 E
Propriano, Corse, France
41.40 N 08.54 E

(M. Mori)

296

15.

14.

09.

29.

12.

21.

24.
24.

08.
18.

29%
15.

02.

. 10.

«UT:
. 06.

. 01.

03.

08.

09.

O1.

1979

1984

1980
1984

1980

1981

1982

1983

1985

. 1985

. 1984
: 1983

. 1983
. 1984

226 489
--
660 171 *
663 875
667697 *
+
670 600 0
-k
673 799
675 114 *
689 505

Turdus iliacus
212 576 *

Szeged (F. Gyovai)
46.15 N 20.09 E

Polino, Terni, Italia
42.35 N 12.50 E

(Zool. Bologna)
Ipolyszög (MME täbor)
48.04 N 19.13 E

Oliena, Nuoro, Italia
40.16 N 09.24 E

(Zool. Bologna)
Budakeszi (MME täbor)
47.31 N 18.56 E
Siniscola, Italia

40.34 N 09.41 E

(Zool. Bologna)
Nagykoväcsi (K. Kukurta)
47.35 N 18.45 E

Rocca Santo Stefano,
Roma, Italia

41.55 N 13.01 E

(Zool. Bologna)
Leänyfalu (T. Csörgő )
47.44 N 19.06 E

Borgo Santa Maria, Roma,
Italia

42.09 N 12.39 E

(Zool. Bologna)
Budakeszi (L. Vicsapi)
47.31 N 18.56 E
Putzolu, Italia

40.50 N 09.30 E

(Zool. Bologna)
Budakeszi (L. Kocsis)
47.31 N 18.56 E
Marmore, Terni, Italia
42.33 N 12.43 E

(Zool. Bologna)

Sopron (R. Németh)
47.41 N 16.35 E

Borgo Sabotino, Latina,
Italia

41.25 N 12.50 E

(Zool. Bologna)

Siófok (A. Szollär)
46.54 N 18.03 E
Capezzano, Lucca, Italia
43.58 N 10.15 E

(Zool. Bologna)

11:10. 1983

27.11. 1983

07.

23.

24.
04.

12.

12:

18.

19.

08.
10.

09.
12.

20.

06.

13.
01.

07.

01.

08.
03.

08.

06.

03.

01.

1977
1983

1983
1984

1981

. 1983

. 1981

. 1984

. 1980
. 1983

. 1983
. 1984

1982

1983

. 1983

1984

297

223 413 *

Turdus merula
212 145 *

a
212 338 - 0
En
214070. x
21542 %
|
216094 x
+
216 120
216150 x
--
21701 x
-
218455 x
+

298

Budapest (H. Schmidt)
47.29 N 19.03 E

Pieve Quinta, Italia
44.15 N 12.09 E

(Zool. Bologna)

Zalavég (Z. Barbäcsy)
47.00 N 17.02 E
Carbognano, Viterbo, Italia
42.20 N 12.16 E

(Zool. Bologna)
Gyöngyöshaläsz (F. Szalai)
47.45 N 19.56 E

Greccio, Italia

42.26 N 12.45 E

(Zool. Bologna)
Tiszainoka (L. Stuhl)
46.54 N 20.08 E
Solenzara, Korse, France
41.51 N 9.24 E

(C. Poli)

Nagybörzsöny (H. Schmidt)
47.56 N 18.48 E

Asola, Italia

43.20 N 13.38 E

(Zool. Bologna)
Szombathely (L. Varga)
47.15 N 16.36 E

Roiano, Italia

42.42 N 13.39 E

(Zool. Bologna)

Köszeg (L. Varga)

47.24 N 16.33 E

Pieve Santo Stefano, Italia
43.53 N 10.38 E

(Zool. Bologna)

Tömörd (L. Varga)

47.21 N 16.40 E
Ferentillo, Terni, /talia
42.37 N 12.47 E

(Zool. Bologna)

Pomäz (M. Lakatos)
47.39 N 19.02 E

Bizerte, Tunis

(Jalta Club, DIDO)
Felnémet (R. Horváth)
47.56 N 20.22 E
Montesilvano Marina Pescara,
Italia

28.
18.

03.
10.

27:
28.

08.
06.

04.
30.

ZE
20.

27:
29:

13.
10.

25.
23:
07.

14.

01.
02.

1984
1984

- 1983
. 1984

- 1983
. 1983

. 1983
. 1984

. 1983
. 1983

. 1982
. 1983

. 1983
- 1983

. 1982
. 1983
- 1983

. 198

221 407

223 108

226 418

226 430

233 304

681 767

688 661

42.31 N 14.09 E

(Zool. Bologna)
Dombövär (MME täbor)
46.22 N 18.08 E

Scidom Reggio Calabria,
Italia

38.14 N 15.56 E

(Zool. Bologna)
Dunabogdány ( E. Belanszky )
47.48 N 19.01 E
Lednessa, Rieti, /talia
42.34 N 12.54 E

(Zool. Bologna)

Szeged (F. Gyovai)
46.15 N 20.09 E
Domenica, Otranto, Italia
40.15 N 18.15 E

(Borgia Luigi)

Szeged (F. Gyovai)
46.15 N 20.09 E

Fica, Italia (Lecce)

40.15 N 18.07 E

(Zool. Bologna)
Budapest ( 4. Radács)
47.29 N 19.03 E

Canari, Hauto-Corse, France
42.51 N 09.21 E

(E. R.B.P.O.)

Miskolc (R. Horváth)
48.05 N 20.45 E

Borgo Sabotino, Latina,
Italia

41.25 N 12.50 E

(Zool. Bologna)

Pécel (E. Bartha)

47.29 N 19.21 E

Merlo, Italia

(Di Spirito Eduardo )

Luscinia megarhynchos

A 44 881

Zalaszentmihäly (MME täbor)
46.44 N 16.57 E

Winden-See, Österreich

47.57 N 16.45 E

( W. Müller)

Erithacus rubecula

797 840

Budakeszi (A. Zsoldos)
47.31 N 18.56 E
Borovci, Metkovic,

31:

18.

08.
10.

23.

07.

25.
08.

14.
23,

05.

22:

07.
24.

29:
13.

08.

07.

08.
04.

10.

1984
1985

1981

998 528 *

Jugoszlávia

43.02 N 17.38 E

(Orn. Zagreb)

Szeged (F. Gyovai)
46.15 N 20.09 E
Kosovi Lug, Titograd,
Jugoszlávia

42.26 N 19.16 E

(G. Miskovic)

Lusciniola melanopogon

858 515 *

Fülöphäza (T. Csörgö)
46.53 N 19.28 E
Apatin, Jugoszlávia
45.38 N 18.58 E

(Orn. Zagreb)

Acrocephalus arundinaceus

977 873 *

A 36473 x

Sumony (MME täbor)

45.58 N 17.54 E

Weisendorf, Mittelfr., BRD
49.37 N 10.50 E

(Vogelwarte Radolfzell, J. Beier)
Fertöräkos (T. Hadarics)

47.44 N 16.40 E

Illmitz, Austria

47.46 N 16.48 E

(Station Illmitz)

Acrocephalus scirpaceus

941 266 *
Vv
946 174 *
Vv
950 155 *
Vv
988 123 *

Fülöphäza (MME tábor)
46.53 N 19.28 E
Winden, Burg. Osterreich
47.57 N 16.46 E
(Vogelwarte Radolfzell)

Fehertö (MME täbor)
47.41 N 17.23 E
Illmitz, Ausztria

47.46 N 16.48 E
(Station Illmitz)
Fehér-tó (MME tábor)
47.41 N 17.23 E
Illmitz, Ausztria

47.46 N 16.48 E
(Station Illmitz)
Fehér-tó (MME tábor)
47.41 N 17.23 E
Mersa Matrum, Egyiptom
(P. Meininger)

16.

08.

30.

11.
18.

01.

10.

04.

04.
09.

. 08.
. 06.

. 07.
DI

“O7:
. 07.

. 07.
. 07.

. 08.
. 08.

07.
. 09.

1982

1983

1984

1981
1982

1983
1984

1984
1984

1982
1983

1982
1984

1983
1984

Acrocephalus schoenobaenus

858 614 *
Vv

978 647 *
Vv

991 839 *

Fülöphäza (MME täbor)
46.53 N 19.28 E
Sekvice, CSSR

48.54 N 16.43 E

(F. Balät)

Pölöske (MME täbor)
46.47 N 16.56 E
Podersdorf, Österreich
47.51 N 16.51 E
(Vogelwarte Radolfzell)
Ocsa (MME täbor)
47.18 N 19.14 E
Schwedt, DDR

53.04 N 14.18 E
(Vogelwarte Hiddensee)

Sylvia atricapilla

877078 *
894 654 *
907 194 *
956 239 *

Sylvia borin
909 184 *

Anthus trivialis
953 793 *

Zagyvarona (F. Varga)
48.07 N 19.53 E

Ghaziz, Jannich, Libanon
Gödöllö (R. Toth)

47.34 N 19.22 E

Askas, Cyprus

35.40 N 33.15 E

Budakeszi (MME täbor)
47.31 N 13.56 E

Island of Zakinthos,
Görögország

(Követség)

Tard (Cs. Fitala)

47.52 N 20.35 E

Khios, Greece

38.25 N 26.05 E

(John Choremi)

Budakeszi (MME täbor)
47.31 N 18.56 E
Rantamo, Finland

60.26 N 25.02 E

(Jari Kornhonen)

Budakeszi (MME täbor)
47.31 N 18.56 E
Mtahleb, Malta

35.53 N 14.21 E

(Ch. Gauci)

07.
23,

28.
31.

+05:
. 05.

SOT

. 08.
05,

. 07.

09.
. 06.

10;

. 08.
02,

07:
10.

09.
05.

08.
03.

1981

1983
1983

1983
1984

1983

1984
1982

1982

1981
1983

1983
1983

1981
1984

1983
1985

301

Sturnus vulgaris
212434 0 Fäcänkert (B. Streit) 01. 06. 1982
46.26 N 18.45 E
x Embrun, Hautos-Alpes,
France
44.34 N 06.30 E
(Mme. J. Duchon)
223 034 x Csobänka (B. Vincze) 04. 06. 1983
47.39 N 18.57 E
Marokkó 20. 12. 1983
(Marthe Femgrin)

669 859 0 Kecskemét (A. Bankovics) 15. 05. 1982
46.54 N 19.36 E

+ Castagneto, Livorni, Italia 20. 10. 1983
43.10 N 10.36 E
(Zool. Bologna)

675 647 0 Gyòngyòshalasz (F. Szalai) 28. 06. 1981
47.45 N 19.56 E
+ Selargius, Cagliari, Italia 27. 02. 1983

39.16 N 09.10 E
(Zool. Bologna)

680 860 % Pilisszentläszlö (A. Ziegner) 25. 03. 1983
47.44 N 18.59 E
Castelchiodato, Roma, Italia 27.10. 1983

42.03 N 12.42 E
(Zool. Bologna)

681 205 %x Fülôphäza (J. Kiss) 15. 08. 1979
46.53 N 19.28 E
Morro, Spuleto, Italia 05. 03. 1983

42.45 N 12.42 E
(Zool. Bologna)

681 221 %x Fülôphäza (J. Kiss) 18. 08. 1979
46.53 N 19.28 E
Torrimpietra, Roma, Italia 15.10.1983
41. N 12.13 E
(Ornith. Bologna)

681 416 x Szeged (L. Tajti) 22.02.1981
46. 20 N 20-04 E
Tarascon, France 25.04.1983
43.48 N 4.40 E
(CHR: BP. O))

684 773 0 Alsdnémedi (L. Nagy) 10.05.1981
47.18 N 19.10 E

+ M’Sila Algeria 18.10.1982

37.00 N 05.00 E
(Salami Said)

686 959 + Budapest (R. Tóth) 18.07.1982
47.29 N 19.03 E

302

v Mula, Murcia, Spain
38.02 N 01.29 E
(Angel Tortola)

689 610 * Tard (Cs. Fitala)

47.52 N 20.35 E

+ Sassari, /tala
40.40 N 09.00 E
(Zool. Bologna)

Coccothraustes coccothraustes
223 028 x Csobánka (B. Vincze)
47.39 N 18.57 E
x Ascione, Italia
45.32 N 11.39 E
(Zool. Bologna)
661 093 % Budakeszi (Gy. Danka)
47.31 N 18.56 E
+ Labin, Jugoszlávia
45.05 N 14.08 E
(Ornith. Zagreb)
661 374 * Nagykovácsi (L. Pintér )
47.35 N 18.45 E
Valpiana, Bergamo, Italia
45.53 N 09.44 E
(Zool. Bologna)
687 201 * Nagybörzsöny (H. Schmidt)
47.56 N 18.48 E
+ Moriolo, Pisa, Italia
43.39 N 10.50 E
(Zool. Bologna)
687 789 * Dunabogdány (E. Belanszky)
47.48 N 19.01 E
Primosten, Jugoszlavia
43.34 N 15.58 E
(Orn. Zagreb)
688 743 %* Pomäz (F. Váradi)
47.39 N 19.02 E
Vitorchiano, Viterbo, Italia
42.28 N 12.10 E
(Zool. Bologna)
953 011 * Budakeszi (MME tábor)
47.31 N 18.56 E
v Monte Pizzoc, Fregona,
Treviso, Italia
46.02 N 12.20 E
(Zool. Bologna)

Chloris chloris
739 857 * Vac (J. Dénes)
47.47 N 19.08 E
x Salamis, Greece

12.01.1983

29. 05. 1982

15:

14.
05.

14.

31.

20.
20.

01.
01.

20.
04.

17.
28.

13.

01.

05.
11.

12,
01.

09.
10.

04.

07.
01.

10.

1983

1983
1983

1973

1982

1981

. 1984

1982
1984

1981
. 1983

. 1982

02. 11. 1983

13.08: 1977

—. 02. 1984

303

899 455 *
x
929 875 *
936 176 *
843 888
x

929 875 *
ur
966 187 *
x

972 722 *

Dunabogdäny (J. Krämer)
47.48 N 19.01 E

Salamis, Greece

Budapest (S. Sztrehanszky)
47.29 N 19.03 E

Patras, Görögország
(Nagykövetség)
Gellénháza (J. Dedinszky )
46.55 N 16.45 E
Tychy-Kobiör, Polska
50.08 N 18.59 E

(R. Brombosz)
Zagyvarona (F. Varga)
48.07 N 19.53 E

Wara, Polen

49.46 N 22.13 E

(J. Szpiech)

Budapest (S. Sztrehänszky)
47.29 N 19.03 E

Klitoria, Kalavrite, Greece
(Görög Nagykövetség)
Páty (J. Krámer)

47.30 N 18.49 E

Sparta, Görögország
(Nagykövetség)

Tamási (Z. Molnár)

46.38 N 18.17 E

Zaleze Eliasze, Rózan
Polska (Ostroleka)

52.56 N 21.20 E

(J. Zaleski)

Carduelis carduelis

894 184 X
Vv

931 215 *
Vv

992 341 *
*

304

Budapest (S. Sztrehänszky)
47.29 N 19.03 E

Markovo, Plovdiv, Bulgaria
42.04 N 24.43 E

(Dr. Nankinov)

Budapest (O. Sztanik)
47.29 N 19.03 E
Svetozarevo, Srbija,
Jugoszlavia

43.57 N 21.08 E

(Ezveej Jozef)

Öcsa (MME täbor)

47.18 N 19.14 E
Debelyacsa, Jugoszlávia
(Gy. Mészáros)

06.
05.

10.
03.

. 1982

. 1984
. 1982

. 1983

. 1983
. 1983

. 1982
. 1983

- 1983
. 1984

. 1984

- 1985

. 1982
. 1984

. 1983

. 1984

1983
1984

Carduelis spinus

655 602 * Budapest (J. Dandl) 06. 11. 1975
47.29 N 19.03 E

+ Paradiso, Belluno, /talia 09. 10. 1981
46.04 N 12.02 E
(Zool. Bologna)

898 952 %x Budakeszi (G. Szentendrey) 02. 10. 1981

47.31 N 18.56 E
v Rybachiy, Kaliningrad,

SZU 13. 10. 1982
55.08 N 20.42 E
905 592 * Annavölgy (J. Lenner) 29. 10. 1981
47.42 N 17.40 E
v Heinola (Mikkeli) Finland 07. 06. 1985
61.12 N 26.02 E
(Hannu Knuutila)
969 808 * Budapest (S. Szabó) 09. 10. 1983
47.29 N 19.03 E
Plovdiv, Bulgária 13. 12. 1983
42.10 N 24.40 E
975 104 * Budapest (J. Dandl) 26. 09. 1983
47.29 N 19.03 E
v Weyregg, Österreich 30. 09. 1984

47.54 N 13.34 E
(Dr. G. Mayer)

Carduelis cannabina
A 42265 x Pécs (L. Bank) 17. 02. 1985
46.05 N 18.15 E
x. Czarny Dunajec, Nowy
Targ, Polen 30. 09. 1985
49.26 N 19.52 E
(R. Jaronczyk)

896 491 %x Csobänka (L. Mohai) 23. 09. 1982
47.39 N 18.57 E
v Bahrija, Malta 11. 03. 1984

35.53 N 14.21 E
(Malta Orn. Soc.)

913 823 * Pomäz (A. Radäcs) 28. 08. 1983
47.39 N 19.02 E
Gozo, Malta 18. 11. 1983

36.01 N 14.12 E
(Orn. Malta)

Serinus serinus

E 00082 x Budapest (A. Radäcs) 17. 08. 1983
47.29 N 19.03 E
Dubrovnik, Lapad,

305

918 715 *

Jugoszlávia

42.38 N 18.10 E

(P. Grljevic)

Budakeszi (J. Miklós)
47.31 N 18.56 E

Piestany (Tranava) CSSR
48.36 N 17.49 E

(V. Kubán)

Loxia curvirostra

680 849 *

Fringilla coelebs

766 883 *

930 214

er 27%

966 105 *

Pilisszentläszlö (A. Ziegner)
47.44 N 18.59 E

Monte Pizzoc, Italia

46.02 N 12.20 E

(Zool. Bologna)

Budapest (L. Vicsäpi)
47.29 N 19.03 E
Ternopol, Ukr., SZU
49.24 N 25.15 E
Budapest (L. Vicsdpi)
47.29 N 19.03 E
Narni, Italia

42.31 N 12.31 E
(Zool. Bologna)

Päty (J. Krämer)
47.30 N 18.49 E
Monte Feito Sorrento, Italia
40.40 N 14.20 E

Fringilla montifringilla

765 633 *
x
890 983 *

Pápa (S. Sifter)
47.20 N 17.28 E
Komi, Inta, SZU
66.06 N 59.57 E

Bogyiszlö (S. Farkas)
46.23 N 18.51 E
Adorf (Olsnitz) DDR
50.20 N 12.15 E

(Dr. R. Schmidt)

Emberiza citrinella

959 280 *

306

Pilisszentläszlö (J. Kramer)
47.44 N 18.59 E

Belgräd, Jugoszlävia

44.48 N 20.25 E

(Orn. Zagreb)

13.

09.
30.

10.
06.

14.
22.

10.

04.
04.

1983

1983
1983

10 1983

11.

08.
01.

1983

. 1980
. 1980
: 1983
. 1983

. 1983
. 1983

. 1980
. 1982
. 1982
. 1984

1983
1984

Emberiza schoeniclus
911 373 * Dinnyés (A. Radács)
47.11 N 18.30 E
v Illmitz, Österreich
47.46 N 16.48 E
(Station Illmitz)
991 335 * Öcsa (A. Raddcs)
47.18 N 19.14 E
v Illmitz, Österreich
47.46 N 16.48 E
(Station Illmitz)

05. 07. 1982
29. 10. 1983

22. 07. 1983
30. 10. 1993

Author’s address:

L. Haraszthy and E. Schmidt
Költő u. 21. Budapest

Hun. Ornithological Soc.
H—1121

307

Fi adi rn ee VEN >, patentati ati

| Mali MR LITERIE Ci
DRE. Mu ey DA a luc, ani re ert a DITS i. Me
ou RE “ye ni AA Te pres
NI) "She TENTE.
De ie de | N | de ait
hag ier se st pide Aad cee Fire | ERE AE ee DITA
ou LIL oe ie patti: Ln I Curl DATE
candita ac KÁN AN MI di MATE
(bi. dA agi era |

Kr
Mir adta Kate
| MAR wi ane part (Pi ba Mi
ui i eT DON AUX it
VAR N m AT, COOP AL VERA
‘aan pi 44 JE HA IN
MAT he Tvt]
HAN 104
me Baer, AUTO TOTI.
| ‘et Er
M M Mulino)

ga ur fami, Pride

Sn
LATE DE

Si Ba, er
Bat n:

a
vi IRE en

RÖVID KÖZLEMENYEK

Rövid csörü lüd (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) adat a Dinnyesi-Fertöröl.
1985. X. 22-én mintegy 20 000—22 000 Anser fabalis húzott be napközben ivás
céljából a Dinnyési-Fert6 Temészetvédelmi Területre (Velencei-tó). A lidtémegben
jó látási viszonyok mellett 2 rövid csőrű ludat ismertem fel. E fajnak 1940. évi első
megjelenése óta ez a 22-ik előfordulási adata Magyarországon.

Dr. Sterbetz István

Üstökös récék (Netta rufina) a Csaj-tavon. 1986. IV. 27-én 1 pár üstökös récét

( Netta rufina) figyeltem meg a Csaj-tó VIII. számú tóegységén. A madárpár 8—10

barátréce (Aythya ferina) társaságában úszkált, majd külön válva, hol bukva, hol
tótágast állva kereste táplálékát.

Dr. Bankovics Attila

Cifra pehelyréce (Somateria spectabilis) a visegrádi Dunán. 1986. IV. 3-án iskolai
kirándulás keretében jártunk Visegrádon, és a délelőtt folyamán az ún. sarkantyú
(kőgát) alatti szakaszon egy színesedő fiatal hím cifra pehelyrécét figyeltem meg.
A madár kb. 12 füstösréce (Melanitta fusca) társaságában tartózkodott, valamivel
odébb 1 jegesrécét (Clangula hyemalis) és 31 hegyi récét (Aythya marila) figyeltem
meg. Másnap Magyar Gábor és Boros Emil a jelzett helyen találták a madarat, 5-én
reggel apámmal, Schmidt Egonnal és más megfigyelőkkel láttuk a cifra pehelyrécét
20 füstösréce közelében. Valamivel távolabb 2 jegesréce és 30—35 hegyi réce tartóz-
kodott. E napon 7—8 óra között (nap szerinti idő), tiszta, viszonylag hűvös időben
a cifra pehelyrécénél sorrendben a következő bukási időket mértük: 30, 45, 40, 35,
38, 35, 18, 40, 32, 35, 45, 40, 47 mp. A madár néha felhozta a talált táplálékot, amelyet
Boros Emil 30 X -os nagyítású távcsővel csigänak (faj?) határozott. Egy ízben fürdött,
több alkalommal repült. Ilyenkor a lejjebb sodródott madár a füstösrécékkel együtt
eredeti tartózkodóhelyére tért vissza. Több ízben megfigyeltük, hogy utóbbiak úszás
közben feléje csíptek. Április 6-4n még ugyanazon a helyen tartózkodott (dr. Banko-
vics A., dr. Láng I., Márkus F.), de 8-án már eltűnt a környékről.

Schmidt András

Adatok a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a daru (Grus grus) tolltetű- (Mallo-
phaga) fertőzöttségéhez. A vadászok Kőtelek határában 1982. X. 24-én mérgezéstől
agonizáló kerecsensólymot találtak. Az elhullott madarat Lőrincz István a debreceni
egyetemre küldte vizsgálatra. Volt szíves a tolltetveket leszedni, s nekem megküldeni.
Az 1 db atkán kívül 8 hím, 41 tojó és 4 lárva Degeeriella guadraticollis (Rudow, 1870),
tolltetű volt a sex? kerecsensölymon.

309

Ugyancsak Lőrincz István természetvédelmi felügyelő, a Magyar Madártani
Egyesület főtitkár helyettese küldött számomra tolltetveket, amelyeket egy fiatal, Zagy-
varékas határában 1975. XI. 1—10. között lőtt daruról szedett, valamint 3 db alsó
szárnyfedő tollat. A lőtt fiatal darut dr. Jánossy Dénes paleontológusnak küldte el. A
három darab alsó szárnyfedőn mintegy 1800 db! tolltetűpetét találtam. A következő toll-
tetűfajokat determináltam: Esthiopterum gruis (Linné, 1785): 1 hím, 2 tojó, 2 lárva
egyedét; Gruimenopon longum (Giebel, 1874): 11 hím, 22 tojó, 5 lárva egyedét;
Heleonomus macilentus (Nitzsch, 1866): 4 hím, 9 tojó, 1 lárva egyedét.

Kérem az ornithológus, természetvédő kollégákat, ha ily ritka madárfajok
elhullott példányai kerülnek birtokukba, szíveskedjenek a külső élősködőket egy
nagyobb fehér papír fölött a tollakat felborzolva kirázni. Egy üvegcsébe, néhány csepp
alkoholba tegyék a parazitákat. A következő adatokat mellékeljék : a madárfaj neve
(esetleg neme), gyűjtési helye, ideje, a gyűjtő neve. A küldeményt a Madártani Inté-
zetnek vagy a Magyar Madártani Egyesületnek szíveskedjenek megküldeni (1121
Budapest, Költő u. 21.).

Nagyon fontos, hogy két különböző fajú madár egymás mellé ne kerüljön, mert
a tolltetvek átmásznak a másik madárba, és ekkor már a tudomány részére használ-
hatatlanná válik a küldött anyag!

Dr. Rékási József

Csäszärmadär (Tetrastes bonasia) előfordulása a Karancs—Medves hegység kör-
nyékén. Egyedüli fajdfélénk a császármadár, vagy ahogyan Nógrádban is nevezik a
mogyoróstyúk. Mint vadász is régóta figyelem előfordulási helyét. Salgótarjánhoz
legközelebb eső ilyen terület a Karancs—Medves hegység, Inaszó, Szőlőverő, Kazár.
Sokat kutattam a fészkelőhelyek után, de fészekaljra csak kétszer tudtam rátalálni.

Egyik helyen, május hó 12-én már kotló, illetőleg fészkén ülő anyamadarat
találtam. Rá következő napon a kicsinyek már kikeltek. A fészekben 4 üres tojást és
két csibét találtam, a többi erősebb 8—9 kiscsibe az avar és a bokrok alá rejtőzött.
Előző nap a fészkén ülő anyamadarat, majd másnap a fészekaljat két csibével, tojá-
sokkal tudtam lefotózni. Az elrejtőző kicsinyeket szinte lehetetlen volt a bokrok alatt
megtalálni, pillanatok alatt több irányba másztak.

Másik alkalommal a Karancsban már csak üres, elhagyott fészekaljat találtam
tojásmaradvánnyal. Megfigyelésem szerint a kicsinyek tojásból való kikelési időszaka
május hó közepére esik.

1978. március hó 20-án a Salgó-vár alatti Tatárárok völgyében síppal csaltam be
egy gyertyánfára először egy tyúkot, majd 3—4 perc múlva a kakast. Ugyanezen a
helyen 1978. június hó végén együtt láttam a családot, köztük 11 jól fejlett csibével.
Karancs hegységben a császármadár legkedvesebb tartózkodási helye: Tatarok-lapa,
Három-lápa, Kincsér-tető, Homoru, főleg a Hegyes-Karancs (itt sok a mogyoró-
bokor), Források völgye és végül a Ceberna-völgy. Előbb felsorolt részeken általam
becsült párok száma 20—22 lehet. Előfordul még császármadár a Medves hegységben,
Inaszó és a Szőlőverő erdeiben.

Az utóbbi években egyre több helyen találtam tollakat széttépett madártól,
hogy a tettesek szárnyas vagy szőrmés ragadozók voltak-e, megállapítani nem tudtam.
Tény az, hogy a szőrmés ragadózóink egyre jobban elszaporodtak ; márpedig a csá- ,
szármadárnak — mint földön fészkelőnek — legfőbb ellensége a róka, nyest, nyuszt,
vadmacska. Ha figyelembe vesszük, hogy három utóbbi faj védelem alatt áll, akkor
nem kell külön hangsúlyozni, egyre inkább gyarapodik ellenségeinek száma; nem
beszélve az ugyancsak védelmet élvező héjáról. Az utóbbi két évben folytatott meg-
figyeléseim, valamint a hozzám beérkezett jelentésekből sajnos az állapítható meg,

310

1. ábra Császármadár (Tetrastes bonasia) a feszken (Foto: Dr. Ruzsik M.)

hogy amíg 8—10 évvel azelőtt számuk szépen növekedett, addig az utóbbi években
rohamosan csökkenő állományról beszélhetünk, legalábbis a Karancs és Medves
hegységekben.

Egyedüli fajfélénk mindenképpen megérdemelné, hogy mind a madárvédők,
mind a vadászok, valamint az erre illetékesek is többet törődjenek vele. Nem elég
a meglevő állományt védeni, de számának fokozását valamilyen úton-módon sürgő-
sen elő kellene segíteni.

Dr. Ruzsik Mihály

Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) az Aggteleki Nemzeti Parkban.
Az Aggteleki Nemzeti Park faunájára nézve új madárfaj, a fehérhátú fakopáncs első
előfordulását sikerült bizonyítani 1986. V. 15-én, amikor Dr. Láng István, Buzetzky
Győző és Varga Zsolt társaságában Szödliget községhatárban területbejárást
végeztünk.

A tojópéldány Szádvár alatt egy tisztásra röppent ki rövid időre, s ott a száradó
csúcsú diófákat (Juglans regia) látogatta. Egyszer dobolt, jellegzetes tompán hangzó
„tyuk-tyuk” hangját hallatta, majd kb. 5 perc után visszatért a szomszédos gyertyános-
tölgyesbe. Költése valószínű.

Dr. Bankovics Attila

311

Sziki pacsirta (Calandrella brachydactyla) elöforduläsa Mätraaljän. 1984-ben
Gyöngyöstöl K-re, részben mezőgazdasági, részben külszíni banyamtivelésre tervezett
parlagterületen sziki pacsirták (Calandrella brachydactyla) új élőhelyét sikerült
bizonyítani. A 30 ha-os területről azóta a következő sziki pacsirta megfigyelési adatok
származnak :

1984. VI. 23-án a még alacsony kukoricavetés felett egy hím tartósan énekelt,
majd egy másik hím támadta;

1985 júniusában a már nem művelt és az erőgépek által letaposott, kopár terület
felett énekelt 4—5 hím;

1986. V. 7-én a kiritkult, sávokban foltos gabonavetés felett 7 éneklő hím volt
látható;

1986. V. 13-án 1 pár a területet átszelő földúton szedegetett — a hím időnként
udvarolt a tojónak —, egy másik pár a kiritkult gabonatábla széléről rebbent fel,
ugyanakkor a vetés felett további 4 tartósan énekelt. ;

1986. május 18-án Gyöngyöshalász, illetve Adács határában, fiatal kukorica-
vetés felett 2+1 éneklő hím repült.

Szalai Ferenc—Márkus Ferenc

Adatok a dolmányos varjú (Corvus cornix) szigetközi fészkelésének gyakoriságá-
hoz. 1986. IV. 15-én a Dunán a Rajka —Gönyű szakaszon (59 km) végighajózva a
folyó jobb partján, 25 m széles parti sávban, illetve 1986. IV. 16-án a Szigetköz ún.

2. ábra Császármadár fészekalja néhány órás fiókákkal ( Fotó: Dr. Ruzsik M.)

312

patkänyosi területén, 50 ha-os nemesnyärasäban történt felmérés szerint a domänyos
varjú (Corvus cornix) fészkelési gyakoriságára vonatkozóan a következő adatokat
kaptam.

Rajka—Gönyüi Duna-szakasz; az 59 km hosszú, 25 m széles partszakaszon az
összes fészekszám 38, ebből lakott 17. Az 1 km-re eső átlagos fészekszám: 0,64 db,
lakott fészek 0,28 db. 1 lakott fészekre jutó 25 m széles partisáv hossza: 3,47 km.

Nemesnyáras mintaterület: az 50 ha-on az összes fészekszám: 7, ebből lakott 5.
Az 1 ha-ra eső átlagos fészekszäm 0,14 db, lakott fészek 0,10. Az 1 lakott fészekre
jutó terület nagysága: 10 ha.

Márkus Ferenc

Kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala) első megkerülése Magyarországon.
1979. VII. 29-én madárgyűrűzés közben a Tapolca közelében levő Szentgyörgy-
hegyen egy ad. hím kucsmás poszátát fogtam!

A madár a hegy délkeleti oldalán, öreg elvadult szőlő helyén felállított 12 méteres
függönyháló segítségével került meg.

Szentgyörgy-hegy a Tapolcai-medencéből kiemelkedő vulkáni bazalthegyek
egyike. Éghajlata meleg, mediterrán jellegű, ősi szőlőtermelő vidék.

A területre jellemző madárfajok: balkáni fakopáncs, nyaktekercs, gyurgyalag,
tövisszúró gébics, sárgarigó, hantmadár, kövirigó, cigánycsuk, házi rozsdafarkú.

A fogóhely közvetlen közelében karvalyposzáta, tövisszúró gébics, cigánycsuk és
sárgarigó fészkelt. Mivel ez ennek a fajnak az első hazai adata volt, színes diafelvéte-
leket készítettem, és a Madártani Intézet munkatársának Haraszthy Lászlónak is
megmutattam.

A méretek felvétele után a madarat gyűrűvel a lábán szabadon engedtem.

Zsoldos Árpád

Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) áttelelése Tarnalelesz környékén.
Az 1984/85-ös kemény tél ellenére áttelelt néhány erdei szürkebegy területünkön.
A vastag hótakaró és a nagy hideg igen megnehezítette a madarak táplálékszerzését,
ezért csak a déli kitettségű, ún. , verő"-oldalakon találkoztam velük, ahol a vízmosá-
sokban, a hegyoldalakon gallykupacok vagy sűrű bokrosok voltak. Ilyen helyeken
ugyanis a napsütés hatására megolvadt a hó, és így táplálékhoz juthattak. A meg-
figyelési adatok a következők :

1985. I. 23. Tarnalelesz, Vermes, 1 pld. a vadetető közelében, erdei fenyvesben;

1985. II. 4. Szentdomonkos, Kő-megi-verő, 3 pld. fiatal akácosban;

1985. II. 21. Tarnalelesz, Vallós-kert, 1 pld. fiatal lucosban;

1985. II. 28. Bükkszenterzsébet, Várhegy, 2 pld. sziklás, bokros ver6oldalon;

1985. III. 3-án Váraszó, a faluban 1 pld. a patak menti bozótban.

Matyikó Tibor

Havasi szürkebegy (Prunella collaris) a Salgó-vár bazaltszikláin. A havasi szür-
kebegy hazánkban csak téli vendég. Mint ahogyan neve is mutatja, a havasok lakója.
Közép- és Dél-Európa magas hegyein, így a Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok
henyefenyőövében, sőt ennél magasabban is megtalálható.

A téli hideg időjárás kényszeríti a hegyek lábaihoz. 1984. IV. hó 8-án a Salgó-vár
bazaltzsákjain pillantottam meg egy párt, amelyek közül az egyik hím, a másik tojó

313

volt. Bokrok között suhanva, köveken, sziklákon állandóan mozogva magvakat
szedegettek. Huzamosabb időn át volt alkalmam megfigyelést végezni.

1985. XII. 30-án ugyancsak a Salgó bazalt szikláin (500—520 m magasság)
vettem észre 5 példányból álló csoportot, amelyből 2 hím volt. Velem. volt egyik
madártani csoporttársam is. Együtt figyeltük, amint száraz fűszálak, virágszálak,
kövek között keresték táplálékukat. Jó néhány filmkockát tudtam a kis csoportra
fotózni. Másnap megint kimentünk, remélve, hogy ott fognak még tartózkodni.
Így is volt. Ugyanazon a területen szedegettek, mint előző napon; ismételten meg-
kíséreltem lefényképezni őket, amely folytonos mozgásuk miatt elég körülményes volt.

Ez a pacsirta nagyságú, hamuszürke színű madár — megfigyelésem szerint —
igen ritkán látható fán, inkább a bokrok alatt, fűfélék között, a földön szeret tartóz-
kodni. Fán üldögélve — néhány percig — sikerült így is lencsevégre kapnom. Amikor
nagyobb hó esett, elhagyták táplálékszerző helyüket, január hó 4-én már nem találtuk
Salgón őket.

Költőhelyük a Magas-Tátra, Salgótól légvonalban kb. 110—120 km-re esik,
nyilván innen vonultak le sziklás vidékünkre.

Érdemes lenne november és április közötti időszakban a környékbeli felhagyott
kőbányákat figyelemmel kísérni.

Dr. Ruzsik Mihály

Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) előfordulása Somogyban. 1985. V. 21-én
9-kor Lipótfa község határában a Zselici Tájvédelmi Körzet területén a karmazsin-
pirók jellegzetes énekére lettünk figyelmesek, majd meg is pillantottuk a kiszínezett
hímet. Körülbelül két percig figyelhettük a madarat, majd elrepült, és többet nem
is láttuk.

A karmazsinpirók Magyarországon igen szórványosan észlelt, de terjeszkedőben
levő faj, így felbukkanására az eddigieknél gyakrabban számíthatunk.

Dr. Stollmann András Csorba Gábor—Dr. Mészáros Ferenc

Short Communications

Pink-footed Goose (Anser brachyrhynchus Baillon, 1833) at the Dinny&si—Fertö (Velence Lake).
About 20 000—22 000 Anser fabalis visited the Dinnyési—Fertő Nature Reserve at Lake Velence
in order to drink on 22 October, 1985. I spotted two pink-footed geese among them in good visibility
conditions. Since first noted in Hungary in 1940, this is the 22nd record of this species in Hungary.

Dr. István Sterbetz

Red-crested Pochard (Netta rufina) on Lake Csaj. I observed a pair of Red-crested Pochards

( Netta rufina) on fish-pond unit VIII of Lake Csaj. The pair was swimming among 8—10 pochards,

( Aythya ferina) , then separated from them and foraged by diving or by staying upside-down with
head below the water.

Dr. Attila Bankovics

King Eider (Somateria spectabilis) on the Danube at Visegrád. On 3 April, 1986 I visited Visegrád
on a school excursion and in the morning, on the section of the river below the stone dyke, I observed
ajuvenile male King Eider. The bird was among about 12 velvet scoters (Melanitta fusca), at some
distance there were 31 scaups (Aythya marila) and one long-tailed duck (Clangula hyemalis). The
following day Gábor Magyar and Emil Boros found the bird on the same spot, on the 5th my father,

314

Egon Schmidt and other observers spotted the king eider in the vicinity of 20 velvet scoters. At some
distance there were 2 long-tailed ducks and 30—35 scaups. Between 7 and 8 hrs, in clear, relatively
cool weather we measured the following diving times: 30, 45, 40, 35, 38, 35, 18, 40, 32, 35, 45, 40, 47
sec. Sometimes the bird brought up the food item, which was identified by Emil Boros with a pair
of 30X binoculars as some species of snail. During this time the bird bathed once and took to its
wings several times when it got carried down-stream by the current, returning to its original position
with the velvet scoters. In several instances the latter birds behaved aggressively towards the king
eider. On the 6th the bird was still at the same place (Dr. A. Bankovics, Dr. I. Láng, F. Márkus)
but was gone by the 8th.

Andrds Schmidt

Contribution to the bird lice (Mallophaga) infestation of the Saker (Falco cherrug) and the
European Crane (Grus grus). On 24 October, 1982, hunters found a saker near Kötelek agonizing
from poisoning. The dead bird was sent by István Lőrincz to the Kossuth University of Debrecen
for examination, but before doing so he was kind enough to collect the bird lice from the specimen
and send them to me for identification. Besides 1 tick, there were 8 male, 41 female and 4 larval
Degeeriella quadraticollis (Rudow, 1870) on the saker of undetermined sex. It was also nature warden
Istvan Lörincz, vice-president of the Hungarian Ornithological Society, who sent me bird lice and
3 lower coverts from a crane shot some time between 1 and 10 November, 1975. The dead bird was
sent to Dr. Dénes Janossy, paleontologist of the Hungarian Natural History Museum. On the lower
covert feather I found about 1800 bird lice eggs and identified the following species: Esthiopterum
gruis (Linné, 1758): 1 male, 2 females, 2 larvae; Gruimenopon longum (Giebel, 1874): 11 males,
22 females and 5 larvaes; Heleonomus macilentus (Nitzsch, 1866): 4 males, 9 females and 1 larva.

Dr. Jözsef Rékasi

The occurrence of the Hazel Hen (Tetrastes bonasia) in the Karancs—Medves Hills. The only
species of the Tetraonidae family in Hungary is the hazel hen. As a hunter I have noted its occurrence
for many years. The localities where it occurs around Salgótarján in te Karancs and Medves Hills
are Inaszò, Szölöverö and Kazár. I have often searched for its nest but were successful only on two
occasions.

On one of these occasions I found a female incubating the eggs on 12 May. By the following
day the young had hatched, I found empty eggshells and 2 chicks, the other 8—9 stronger chicks
had already hidden among the leaf litter and the bushes. The previous day I photographed the female
incubating the eggs, the following day I took photos of the 2 young with the eggs. It was impossible
to find the young among the bushes, they would scatter in all directions in seconds.

On the other occasion I found only the empty nests with the eggshells. I have observed that
hatching occurs in the middle of May.

On 20 March, 1978 I used a whistle to call in first a hen, 3—4 minutes later a cock, in the Tatàr-
arok valley below the Salgö-Castle. At the same site I observed a family party with 11 well developed
Juveniles at the end of June in 1978. The most favoured localities of the hazel hen in the Karancs
Hills are: Tatararok-lapa, Härom-läpa, Kincse-tetö, Homoru and mainly the Forräsok-valley
of the Hegyes-Karancs (where hazel are plentiful) and finally the Ceberna-valley. I estimate about
20—22 pairs resident in these localities. Other localities of occurrence in the Medves Hills are Inaszö
and Szölöverö.

In recent years I have found an increasing number of feathers from dead birds, though I could
not ascertain whether it was mammalian or avian predators who killed the birds. It is a fact, however,
that carnivores have recently increased in numbers, and foxes, stone martens, beech martens and
wild cats predate on the ground-nesting hazel hen. If we take into consideration that the latter three
species, as well as the goshawk, are protected, the numbers of predators of the hazel hen are on the
increase. According to my observations, and also according to reports from other bird-watchers,

315

whereas the number of hazel hens was increasing 8—10 years ago, it is again decreasing, at least
in the Karancs—Medves Hills.

The only grouse species in Hungary deserves the attention of both conservationists and hunters,
as well as that of the authorities. It is just not sufficient to protect the present population, but urgent
measures need to be taken to increase its number.

Dr. Mihdly Ruzsik

White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) in the Aggtelek National Park. I was successful
in finding a bird species new to the area of the Aggtelek National Park, when in the company of
Dr. István Láng, Győző Buzetzky and Zsolt Varga I toured the area around Szögliget on 15
May, 1986.

A female flew out to an open meadow below Szädvär and visited walnuts trees (Juglans regia)
the tops of which were drying out. It drummed in one instance, emitted its characteristic “tuke-tuke”
call, and returned to the neighbouring oak-hornbeam forest after 5 min. It probably nested in the
area.

Dr. Attila Bankovics

The first occurrence of the Short-toed Lark (Calandrella brachydactyla) in the Mätraalja (foot
of the Mätra Mts). In 1984, west of Gyöngyös, on fallowland left unattended by agriculture, or
deliberately abandoned because of future stripmining, I found a new locality record for the Short-
toed Lark (Calandrella brachydactyla). I have since then made the following observations in the
30 ha area:

23 June, 1984: a male sings for a long time above low maize, later another male attacks it;

June 1986: 4—5 males singing above bare abandoned fallowland heavily trampled by machines;

7 May, 1986: 7 males singing above patchily bare wheat field;

13 May, 1986: a pair forages on track dissecting the area, male courting female, another pair
flies from a thin wheat field, further 4 males singing prolongedly above the field;

18 May, 1986: 2+1 singing males above maize field in the outskirts of Gyöngyöshaläsz and
Adacs.

Ferenc Szalai—Ferenc Markus

Data on the nesting frequency of the Hooded Crow (Corvus cornix). I took a boat along the
section of the Danube between Rajka and Gönyü (59 km) on 15 April, 1986, when I examined a 25 m
wide strip along the bank, and on the 16th I visited a 50 ha planted poplar wood in the so-called
“patkänyosi” area of the Szigetköz, when I recorded the following data on the nests of the Hooded
Crow (Corvus cornix).

Section of the Danube between Rajka and Gönyü: total number of nests was 38, of these occupied
were 17. Mean number of nests per km was 0.64, that of occupied nests was 0.28. The length of the
25 m wide bank strip per occupied nest was 3.47 km.

Planted poplar wood: total number of nests was 7, of which 5 were occupied. Mean number
of nests per ha was 0.14, that of occupied nests 0.10. The area per one occupied nest was 10 ha.

Ferenc Markus

First record of the Sardinian Warbler (Sylvia melanocephala) in Hungary. I netted birds for
ringing on the Szentgyörgy Hill near Tapolca on 29 July, 1979, when I captured a Sardinian Warbler.
The bird was netted in a 12 m mistnet erected on the south-eastern slope of the hill in overgrown
abandoned vine-yard.

The Szentgyörgy Hillis a volcanic basaltic mount rising above the Tapolca-Basin. Its climate is
submediterranean, with traditional vine-growing.

316

Bird species characteristic for the area are Syrian woodpecker, wryneck, bee-eather, red-backed
shrike, oriole, wheatear, rock thrush, stonechat and black redstart.

In the immediate vicinity of the site of capture, nesting species were barred warbler, red-backed
shrike, stonechat and oriole nested. Since this was the first record of the species for Hungary, I made
a colour-slide photograph of the bird, based on which the identification was verified by László
Haraszty of the Hungarian Ornithological Society.

The bird was released after measurements and ringing.

Árpád Zsoldos

Dunnock (Prunella modularis) overwintering at Tarnalelesz. Ín the harsh winter of 1984/85
a number of dunnocks wintered in the area. The thick snow cover and the extreme cold made it
difficult for the birds to forage, therefore I encountered them only on southern slopes, where there
were gullies, thick bushes and piles of sticks, where the snow melted as a result of the sunshine.
The following observations were made:

23 January, 1985, Tarnalelesz, Vermes, 1 specimen in pine forest near game feeding site;

4 February, 1985, Szentdomonkos, Kő-megi-verő, 3 specimens in young black-locust wood;

21 February, 1985, Tarnalelesz, Vallós-kert, 1 specimen in spruce forest;

28 February, 1985, Bükkszenterzsébet, Várhegy, 2 specimens on rocky, bushy southern slope;

3 March, 1985, Váraszó, 1 specimen among bushes along stream in village.

Tibor Matyikó

Alpine Accentor (Prunella collaris) on the basaltic rocks of Salgó-vár. The Alpine Accentor is
only a winter visitor to Hungary, and as its name shows, it is an inhabitant of the alpine habitats.
It occurs in the high mountains of Central and Southern Europe, in the Pyrenees, the Alps, the
Carpathians in dwarf coniferous woods, or even at higher altitudes.

Cold weather forces the birds down to the foot of these mountain ranges. I recorded a pair on
8 April, 1984 on the basaltic rocks of the Salgó Castle. They foraged for seeds among bushes by
being continuously in the move. I was able to observe them for a long time.

On 30 December, 1985 I observed a party of 5 birds at the same site (500—520 m a.s.1.), of which
2 were males. A member of the local section of the Hungarian Ornithological Society accompanied
me on this occasion. Together we observed the birds foraging among dry grass, herbs and stones.
I took a number of photographs of the group. The following day we visited the site again and the
Alpine Accentors were still there, foraging in the same area as the previous day. It was difficult to
take photographs because of their incessant movement.

According to my observations, this skylark-sized bird rarely visits the canopy of trees, it prefers
to forage below bushes, among grass, on the ground. I was able to take photographs when it rested
on a tree for a few minutes. When heavy snowfall set in, the birds departed by the 4th of January.

The nearest breeding range of the Alpine Accentor, the High Tatras lies about 110—120 km
north of the Salgó, from where these birds undoubtedly had come.

It would be worthwhile to search for this species in abandoned quarries in the area between
November and December.

Dr. Mihály Ruzsik

Occurrence of the Scarlet Rosefinch (Carpodacus erythrinus) in Somogy County. We noted the
characteristic song of the Scarlet Rosefinch at 9 h on 21 May, 1986 in the vicinity of Lipótfa in the
Zselic Landscape Protection area, then we spotted the male in full summer plumage. We were able
to observe the bird for about 2 min. then it disappeared.

The Scarlet Rosefinch has been recorded only sporadically in Hungary, but its range is expand-
ing, so further records may be expected.

Dr. András Stollmann—Gdbor Csorba—Dr. Ferenc Mészáros

317

Si
pulse
di i di sét

EROS ala n Li Ne ‘a x a oe
I RUN ln ze li N A vii 2 if
De N "LIME beamed def Val FANTA A put Hal
AUTANT hs nd: Wi AI Id MAN Ru # su gy dl er ?

chur Ne sere

| if ny as aye ATA anc 1 bot 4
ua Na N Mn A a A gi tartar i TIT SE
A td | BM ify ad Di pee ae AMATO at b ÿ m. Tnt : + no \ hg iX
i th EO de We aN! PQ NE MT Pai Liri À, Re | lion NERI
TOR VARE UA | tists dei ah vies, 6d) Boe MO who Piet MESA e We ali Pa FEO NON Lun

RAM N. re tte pineta u LER De RN 44 (ru wi

rn le gatto rte ct ruine Ar pr tord Xl MON 14 LE” MR
RUS > Tena) enue er ea unes N
oF ' it

conati ron irta ee D a brr ARSTER ZA AN
I US) all Age DPR Ve chest cond tipo ppi pati ad ante quite [AM TRE d
me CAE ANNEE ANTE PARI: varici a A d yan ot ka y it

var

nd Le COSA sala tr li I to ale ee +) TE oh td 7 i,
ie, È Ai ti, súlyt iti De Wy lan Giant ot me fto doblo) sara 8 j
= 4 AN abet det EU Vey tet ad ey Anh “hae acute GAO PRIA, ti AI Le PS
Eu N. Be al ah ah tie, bat Ka en RI A
Bed A0 Dre AMAT MT de e re th ut pe Br ETUI LIL nur
i En) du Sarah GM sedotto 4 niet dt Lah prete o wt sth cana pri i

Hit ÉCRIT PNR RIETI LU ét en. has “a IS) Sys ten ge mú, M
Te ag ENT OT fat) ln phere bhi NC ante abel
CA TE € I ber us Alt) stro worn rt SOL eh o Pr ira os ean i war id
aaa Wet leur Ar Laval aa Ben
ae Dre wre ants cab lid, arena Ma MA por im wit suite
mit bug Ar art a M ah eng ee udito raf A.

Masala (Mita ati wets: menti Mg oto, ep ANT) BALL MT pus IRA NEL EN Tran (a LR

| à De de W à mn at ad, cul dr Avi. Mecs, ON TE: L'ILE i SANRIO

i spl thorny m rifai oem fad sh hot bud wh dail papas nd Ki an

Kara hd, cert ge ni ot cba hove bin ait? e Fake paces, Bi OM mre
tt ey Ne ta Pt RS ra 0. 1 athe spoon ee ore È

MeN ed, al Draco rer RR: NL tág den Mois Gigi
Ips whe he pet pie Dacca VS tratt ande 508 A

‚rare tana matt toh se loo! une CU vi ine we eh

NN PRE Er A vl Sih My Ali VAE OM one OO, Pe rl tam

«a er CS AA

way baroni RM han an wit ETAT zine 1) uno tibet i
“sake POLO ica vil a Bc gg A du cen momo
| lie i HANT raraanar egyeztet LUC 0) au arte Leggero on pane, rs. RS
Tan Med TAN nr ct its Ri dPR tanti 41 ye Tk
| a aa Eos, I

ANNOUNCEMENT
BEJELENTESEK

Avian family-group names

The Standing Committee on Ornithological Nomenclature of the International
Ornithological Committee has prepared a list of established names of avain family-
group taxa (superfamilies to tribes) and their synonyms as the first step in process
of writing an application to the International Commission on Zoological Nomen-
clature to stabilize usage of these names. The SCON wishes to obtain input from all
interested ornithologists on this list and its proposed application to the ICZN.
The list is available to all interested ornithologists who are willing to examine it
carefully and provide the SCON with corrections, additions, comments, and sugges-
tions. This list of avian family-group names is unofficial and should not be used for
any purposes other than that just mentioned. Copies of the list may be obtained by
writing to Professor Walter J. Bock, Chairperson SCON, Department of Biological
Sciences, Columbia University, New York, NY 10026, USA.

A csalad-körü madarrendszertani egységek nevei

_ A Nemzetközi Ornitolögiai Bizottság keretében működő Madarnevezéktani
Allandé Bizottság (SCON) előzetesen összeállította a csaläd-körli taxonok (super-
familia — tribe) és azok synonimäi érvényben levö elnevezéseinek jegyzékét abböl
a célból, hogy a Zoológiai Nomenclator Nemzetközi Bizottsága rögzítse e nevek
használatát. A SCON véleményeket vár a jegyzékkel és annak előterjesztésével kap-
csolatban minden. érdekelt ornitolögustöl. A lista hozzáférhető minden érdeklődő
számára, aki gondosan át akarja azt tanulmányozni és visszajelzi a SCON részére
javításait, kiegészítéseit, magyarázatait vagy javaslatait, az angol szövegben meg-
adott címen.

319

Bali rem a

ar Tomaten Sto wu vl oe my m Pitta ad ) tria :

vue va et ine To écris tarsat Qi fo fert ák log tu UM 260,160) fi ICS + Tete ar

i | ao tú Gade Petit tte 26 VAL sya) medi boo Cady OP à vale} m un
NS 1 [gyott fre Bot do stata Kia 5 Isar alt 01 malte ta iis

N à ga tels Of è aa RR AT aan area CUT: ET ae a

RIA MS att ot not LS) Le BIOL] stà br tall: weal nú are Do

er 10 RE RR dI sath ote ofr rear. baldo aut Hat ald dlinya m

TA RL ha Pate nant ay droite Jeri TELNI #46) Ye ahd bey 1. ha

| v a [rra nf oa Latta Dee Lala pu Al nacht ag füg Far nova 19 pat ai

N: ‘eu takart oct ere tat utóda 1 ira.) bano; hiv Buse art Motte M a

An _ halo lb dana 1 oa aio aol 1 ar ar
un. 3 Vai) A n}, AK ea 10, arató peters ae ‘heed

hi
I } aay 1

PA Lo tre nets Tan ins4-bilaım A

) “gun ulaM (Me Tar tie datée. Lamotattot inte Yo
ROUE) din Oiteebiitaas 5 attestanti ssaa too. MAN agi et
i Malta, Monaleayioio duel méég Hire a 8 À
Adam di seit karte sit Dr ht strata VI fi blog m |
ley babtoaize vite Hanns 25 Tell gen, a per tor ek Ria n MOD. DE, i

Malo ‘abat Cpplistaaiort, hall À dii mbar foot abi
MO 6 ixbapsariy d rail ia nile 1h ee
Cail An logan SA selon, TRAN ai: cani dr

igh o ;

dát à

IN MEMORIAM

Dr. Kaszab Zoltán (1915—1985). A magyar zoolögiät megrendítő veszteség érte
elhunytäval, aki, mint a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Természet-
tudományi Múzeum főigazgatója, a Zoológiai Bizottság elnöke, az Országos Múzeumi
Tanács elnöke, a Magyarország Állatvilága főszerkesztője, a Természettudományi
Múzeum Évkönyv főszerkesztője, az Acta Zoologica szerkesztőbizottság tagja,
az Entomologica Generalis szerkesztőbizottság tagja, az International Council of
Museums tagja, a Symposium Internationale Entomofaunisticum Europae Centrälis
Állandó Bizottság tagja, az International Union of Biological Sciences magyar nem-
zeti bizottság tagja, a Szocialista Munkáért érdemérem, a Munka Érdemrend arany
fokozata, a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje,
a Frivaldszky Imre Emlékplakett arany fokozata, az In Scientia Entomofaunistica
Excellentis Emlékérem (Leningrád), a Mongol Népi Forradalom 50. Évfordulója
Emlékérem tulajdonosa rendkívül szerteágazó, elismert munkássággal szolgálta az
állattani tudományt. Mint entomológus évtizedeken át nyújtott közvetlen és közvetett
segítséget Madártani Intézetünk madártáplákozás-vizsgálataihoz a gyomortartalmak
rovaranyagának meghatározásával és a zoológiai természetvédelemnek haláláig
lelkesen szervező, tanácsadó támogatója volt. Csöndes főhajtással adunk tiszteletet
a nagy magyar tudós emlékének.

Koffán Károly — sz. 1909, meghalt Budapesten 1985. november 9-én. Sokszínű,
öröktevékeny munkatársunkkal a magyar ornitológiának egyik sajátos egyéniségét
búcsúztatjuk. Művész volt, grafikus és a madártant is homo ludensként, ilyen szem-
lélettel mívelte.

A Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomájával Párizsba utazott, ahol öt
évig mint szobafestő és kereskedelmi levelező dolgozott. Hazatérése után 1942-ben
festőiskolát nyitott, és ez az út vezette vissza a Képzőművészeti Főiskolára, ahol
1957-ig a grafika tanára volt. Alkotó művészi és oktatói szenvedélye mellé később
a fotóművészet — ezen belül a madárfényképezés — is felzárkózott, majd fafaragás-
ban lelte örömét, az ornitológiát mindezek mellett művelte. A hivatásos kutatókhoz
fűződő viszonyát így jellemezte : Ők mívelik a tudományt, én élvezem. Ez a szemlélet
tükröződik vissza madártani életművében is. Hagyományos kutatóterületén, Budaörs
mediterrán jellegű, karsztos hegyvidékén évtizedeken át tanulmányozta az erdei
pacsirta életét. Több kötetre becsülhető adattömegének feldolgozására azonban
sohasem sikerült rábírni, ez a munka a számítógéppel gondolkodó utókorra vár.
Madártani Intézetünknek egyik kiemelkedő külső munkatársára emlékezünk, az
életet élvező, játékos, minden úton érdeklődő, mindennel foglalkozó barátot őszintén
gyászolva.

321

REA sà Free La Av nen [CAT arena A DM er fente ds
N et. Mn au siena À ge ige & LUN a
a hauataM ar ino). au Gals Hot anale. Wet Sidia ash
1 Asiens 1 rat nat PER Musto ta Rall a

HE DNA ‘nia Dia sah pina arde da se tian a taal re
E dre Ne diario Anaheim Si qu BEE aaa ALLA ae
Bene u we ra à Bra dont ern, agree jenes dé, RE
i AD WALES rn HAS unit Les aces lei es Kenia
"+. ur bruns ace: JA a Aw nal lea
x JA Dtragsül > Habit Tarirnsectemuh shuezistioh vige el
CO pére tn stimata) al AN VERT one ring) een
AN PRE ri DR ON aan. ia), fool à. (ira nei + en
Are BON TANT Lodel runs Samar tir ssodo bi
OS er er TE ÁB ee angioina 7M. fente
N Aealahanaineg 1 sorkkligesnabanligir klar dust iur
i äh samba Auiybleoe 6 63 Jovksbworbhuelgem
i ca Mogli nam deus Avant abate) io lisant Bbasalant AS
ve | un | 7 that LA atal
ar Br wee dio Hat var Hedger: ORL sa dol
nr al 4° ya foster divas daria og) Saga s (eként kétrét
DE RL i hack nro al ranrdbaei a 2 audio Mor sd
: Er IR lots ‘iran adatti Savitamiolgio ze nile fai imbibé
ni mi (asd €s0t thin sete ate notaátoh üzelevel teens 2b Dsl
N° ode bo Wai Lessinia 2 pe pststue ah wa sa hd sei =
ae i ‚Mia sylabayiose igre vò Karben StodlA Joe in
ET aha Hans atoxhotyásti et —~advoadientibiany u Est naiss oh

u 5 to | saloni tözbtzvid À stila lion Aovsbniri Adlon sad
CORAL , salájnosk a ST upto ee. Livia MO :apsteualtet wal 48
wi ay Rat Mérite RAN A roche Criediol sb #4
Mn tal xo erahnen sh feilubasità obaabivid wer
live) Hadoonn eedzárogtobta Konigenunebe turtianoti attol dati
tao aly szinte dealing kat hrlundse $i: Huet. a ey zuende à
M 4 de Altea sn Ari, Obyllemohl áró sso
fil De Arab — oe ire Siné ssid |

KÖNYVISMERTETES

Nankinoy D., 1982; Szófia madarai (Ptici na grad Sofia)
(Ornitol- inform. bül., M 12. Szófia, 300 pld., 386 p.)

Nankinov könyvének a megjelenése örvendetes esemény az ornitolögusok számára. Az utóbbi
időben az urbán madarak kutatása egyre szélesedik szerte a világon, mivel párhuzamosan gyarapszik
ilyen tárgyú publikációk száma is. Azonban egy főváros ornitofaunájáról készült monográfia még
mindig nagy ritkaságnak vehető, ezért az említett könyv megjelenését csak melegen üdvözölhetjük.
A terjedelmes tanulmány a szerző által végzett 10 éves megfigyelések eredménye. A könyv 7 fejezetre
tagolódik. Ezekben először ismerteti az olvasóval a szófiai táj földrajzi sajátosságait, a városi biotópok
eloszlását, az ornitológia kutatások történetét, amely magában foglalja a városban tevékenykedett
ornitolögusok életrajzát és s zófiai vizsgälatuknak a leírását. Ezt követi maga az ornitolögiai anyag:
a szerző előbb Szófiában észlelt 312 madárfaj ökológiáját, urbanizációját (28—313. p.), azután
az ornitofauna állatföldrajzi összetételének havi, ill. időszakos dinamikáját (314—322. p.), a madár-
vonulásokat (323—340. p.), a városi ornisz történelmi változásainak az értelmezését (352—369. p.)
közli. A végén külön fejezetben tárgyalja a városi kutatások feladatait. A könyvet gazdag irodalom-
lista (352—369. p.), orosz és angol nyelvű összefoglalás, valamint a bolgár és latin madárnévjegyzék
zárja le.

Nankinov könyve nagy visszhangra találhat az ornitolögusok körében, és követői is lesznek.
A nagy szaktudással írt munka nemcsak a városok kutatói számára hasznos forrás, hanem minden
olyan biológus részére is, aki a Balkán állatvilága után érdeklődik. A könyv egyben egy régi hézagot
pótol Bulgária ornitofauna-ismereteiről, mivel jelenleg ez a leggazdagabb mű Bulgária madárvilágá-
ról, de egyedülálló munka Délkelet-Európa antropogén ornitofaunájáról is. Kívánatos lenne a könyv
— vagy annak rövidített változatának — egyik világnyelven való kiadása nagyobb példányszámban.

Dr. Bozsko Szvetlana

Bruch, A.—Elevers, H.—Pohl, Ch.—Westphal, D.—Witt, K., 1978: Die Vögel in Berlin (West)
Eine Übersicht
(Ornithologischer Bericht für Berlin (West), 3. 1978, Sonderheft, 286 p.)

A könyv egy ornitolögiai team 12 éves (1965— 1976) munkájának eredményeként jelent meg.
A szerzők, az irodalmi adatokra támaszkodva, a teljes háború utáni periódussal foglalkoznak. Terep-
munkájukat zömében a modern nemzetközi módszerekkel folytatták (földrajzi hálótérkép, amelyet
további 1 m, -es négyzetekre osztottak, a Sharroch-féle fajkategóriák alkalmazása stb.).

A könyvet német és angol bevezető nyitja meg (9—11. p.). Ezt követi az általános rész (13—
39. p.), amely magában foglalja Ny.-Berlin földrajzi jellemzését és okológiai leírását, a városi életterek
(biotópok, B. Sz.) tipikus madárfajainak felsorolását, az aviafaunisztikai vizsgálatok igen rövid
áttekintését, az alkalmazott jelzések magyarázatát és az angol nyelvű összefoglalót. A könyv fő
mondanivalóját a speciális részben (40—271. p.) olvashatjuk. Itt találhatók a 235 fészkelő és nem

323

fészkel 6 faj fontosabb adatai: a revirek (fészkek), ill. az állomány atlagmérete havi bontásban,
de egyes fajok esetén egész évi viszonyban, a madárszám időszaki változásai, valamint a fészkelő
állomány területi eloszlása, amely 26 faj esetén fel van tüntetve a precízen kivitelezett Ny.-Berlin
térképen. A könyv végén egy táblázat szemlélteti az összes madárfaj tavaszi, ill. őszi vonulásának
fenológiáját (268—271. p.), amit már az irodalomlista követ (272—279. p.). A példásan kivitelezett
tanulmány a modern madárszámlálási módszerek az urbánvizsgálatokban való alkalmazásának és
a kollektív munkának szép példája.

A könyv nemcsak precíz, új ismereteket nyújt egy európai nagyváros madárvilágáról, hanem
mintául is szolgálhat az ornitológusoknak urbánkutatásukban és más faunisztikai munkájukban.

Dr. Bozsko Szvetlana

Ornithologische Arbeitsgruppe Berlin (West), 1984: Brutvogelatlas Berlin (West)
(O rnithologischer Bericht für Berlin (West), Jg. 9. 1984, Sonderheft, 384 p.)

A madaratlasz munkálatai csak az 1970-es években indultak el Európában. Egyes országok és
vidékek atlaszai után 1977-ben Londonban megjelent Montier-féle első városi madáratlaszt most a je-
lenlegi nyugat-berlini követ. Kidolgozásában többségében ugyanaz a szerzőgárda vett részt, amely
Ny.-Berlin madarait írta meg (1979). Az atlaszi munkák 1976—1984 között zajlottak le, az előző
munka folytatásaként. A szerzők célul tűzték ki a városban költő madarak elterjedését egy hálótérkép
alakjában ábrázolni, egy egyszerű statisztikai értékeléshez kapcsolva, ami alapul szolgálhatna a to-
vábbi ökológiai analízishez. Az alkalmazott munkamódszerek megegyeztek a nemzetközi madár-
számlálási standardokkal.

Azatlasz gazdag és értékes adatokat szolgáltat. A vizsgált terület jellemzését nemcsak fényképek,
hanem légi felvételek is kiegészítik. A szerzők mind a 120 Ny.-Berlinben fészkelő fajra vonatkozóan
precíz adatokat közölnek a madarak tartózkodási jellegét (B, C, D), területi eloszlását, a populáció
méretét, abundanciáját, dinamikáját illetően, amit a mellékelt térképek és a madárszám több évi
dinamikáját ábrázoló kis frafikonok még szemléltetőbbé tesznek. Ötletes az elterjedési fok és a faj-
sűrűség számítása. Kimerítő számadatot közöl a mellékletben elhelyezett 33 táblázat (346—381. p.),
ahol fajonként és biotóponként szedett abundancia átlagai, valamint a Bezzel-féle index értékei. fel
vannak tüntetve. A tiszteletreméltó alapossággal elkészített úttörőmunka sokat segítheti mind az
urbánornitológusokat, mind minden más, madárszámlálással foglalkozó szakembert Magyar-
országon is.

Dr. Bozsko Szvetlana

Kiss, J. Botond, 1985: Kétéltűek, hüllők
(Kolozsvár—Napoca, Dacia Könyvkiadó, 273 p.)

Ezzel az indokolatlanul szerény megjelenítésű, zsebkönyv méretű kötettel a szerző fölöttébb
hasznosat alkotott. A mindenki számára írt ismeretterjesztő könyvecske Románia kétéltű- és hüllő-
faunáját mutatja be; könnyed, élvezetes stílusban adja elő a rendkívül sok utánjárással, igényes
irodalmi forrásokból kiegészített anyagot. Tudományos igényű, de mégis középiskolás szinten is
érthető munka, tankönyve lehetne az ilyen természetű írások módszerének. Örvendetes lenne,
ha ez a szó szerint értelmezett, intelligens könyvecske nem rekedne meg a román államhatárok
között, hanem külföldön is — elsősorban a magyar nyelvterületen — szolgálhatná a természet-
védelem ügyét.

Dr. Sterbetz István

324

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Accipiter gentilis 281

Acrocephalus arundinaceus 262, 268, 300

Acrocephalus paludicola (177), 188

Acrocephalus schoenobaenus 262, 268, 301

Acroscephalus scirpeceus 262, 268, 300

Aegithalos caudatus 273—274, (277)

Alauda arvensis 262

Alcedo atthis 295

Anas acuta (177), 188, 269

Anas clypeata 262, 266, 269

Anas crecca 269

Anas platyrhynchos 262, 266, 269, 292

Anas querquedula 262, 266, 269

Anser anser 269—270, (271)

Anser albifrons 269

Anser brachyrynchus 309, (314)

Anser fabalis 269, 309, (314)

Anthropoides virgo (16), 17, (23), (25—28),
28—29, (31—33), 33, (241), 244, (247),
(249—250)

Anthus trivialis 280, 301

Ardeola ralloides 269

Ardea cinerea 269, 289

Ardea purpurea (177), 188, 262, 267, 289

Asio otus 262, 280—281, 285, 295

Aythya ferina 262, 266, 269, 309, (314)

Aythya marila 309, (314—315)

Aythya nyroca 262, 266, 269

Botaurus stellaris 262, 267
Buteo buteo 281, 292

Calandrella brachydactyla 312, (316)
Calidris alpina 294

Carduelis cannabina 305
Carduelis carduelis 304

Carduelis spinus 305

Carpodacus erythrinus 314, (317)
Charadrius alexandrinus 262, 270
Charadrius dubius 262

Chlidonias hybrida (177), 188
Chloris chloris 303

Ciconia ciconia (98), 290

Ciconia nigra 291

Circus aeruginosus 262, 267
Circus pygragus (177), 188
Clangula hyemalis 309, (314—315)
Coccothraustes coccothraustes 303

Columba palumbus 294

Corvus cornix 262, 268, 280, 312—313, (316)
Corvus frigilegus 296

Cuculus canorus 262, 280

Cygnus olor 291

Dendrocopos leucotos 311, (316)
Dendrocopos major 274, (277), 280
Dendrocopos medius 274, (277)
Dendrocopos minor 274, (277)
Dendrocopos syriacus 313, (317)

Egretta alba 262, 267, (271)

Egretta garzetta 289

Emberiza calandra 262

Emberiza citrinella 255—256, 280, 306
Emberiza leucocephala 255—256, (257)
Emberiza schoeniclus 262, 268, 307
Erithacus rubecula 280, 299

Falco cherrug 309, (315)
Falco tinnunculus 269, 293
Falco vespertinus 262, 292
Fringilla coelebs 306
Fringilla montifringilla 306
Fulica atra 262—264, 267

Gallinago gallinago 294

Gallinula chloropus 262, 267

Grus americana (21), 23

Grus antigone (23), (248) ?

Grus antigone sharpii (23), 24

Grus canadensis pratensis (238)

Grus canadensis pulla (21)

Grus grus (16), 17, (23), (25—28), 30, (39—47),
48, (49—53), 53, (55—60), 60—61, (63—72,)
72—73, (76—89), 90, (91—106), 106, (107—
112), 114, (115—122), 122, (123—135), 136,
(137—142), 143, (145—147), 147, (149—151),
151, (153—158), 158—168), (171—183),
186—189, (191—194), 194—195, (197—200),
201—202, (203—212), 212, (213—222), 222,
(223—229), 229—231, (233—235), 235,
(237—239), 240, (241—243), (247—250),
309—310, (315)

Grus japonensis (22), (247—249)

Grus leucogeranus (22—23), 24, (237), 240,
(247—249)

325

Grus monacha (22), (248—249)
Grus nigricollis (22)
Grus vipio (22), (248—249)

Himantopus himantopus (177), 188
Hirundo rustica 295

Ixobrychus minutus 262, 267
Jynx torquilla 280, 283, 313, (317)

Lanius collurio 280, 313, (317)

Lanius minor 262

Larus ridibundus 294

Locustella luscinioides 262, 268

Loxia curvirostra 306

Luscinia megarhynchos 280, 299
Luscinia svecica 262, 268

Lusciniola melanopogon 270, (271), 300

Melanitta fusca 309, (314)
Merops apiaster 313, (317)
Monticola saxatilis 313, (317)
Motacilla 262, 268

Motacilla flava 262, 268

Netta rufina 309, (314)
Nycticorax nycticorax 269, 290

Oenanthe oenanthe 313, (317)
Oriolus oriolus 280, 313, (317)
Otis tarda (16), 17

Otus scops 279—286, (287)

Panurus biarmicus 262, 268, 296
Parus caeruleus 274, (277)

Parus major 274—275, (277), 280, 283
Parus palustris 274, (277)

Passer montanus 255, 280, 283
Phalacrocorax carbo 269, 289
Phasianus colchicus 280

326

Philomachus pugnax 269
Phoenicurus ochruros 313, (317)
Phylloscopus collybita 280

Pica pica 262, 268, 280

Platalea leucorodia (177), 188, 269, 291
Podiceps cristatus 262, 266
Podiceps griseigena 270
Podiceps nigricollis 262
Podiceps ruficollis 262, 266
Porzana porzana 262, 267
Prunella collaris 313—314, (317)
Prunella modularis 313, (317)

Rallus aquaticus 262, 267, 293
Recurvirostra avosetta 262, 267, 270
Regulus regulus 273—274, (277)
Remiz pendulinus 262, 268, 296
Riparia riparia 295

Saxicola torquata 280, 313, (317)
Serinus serinus 305

Sitta europaea 273—275, (277)
Somateria spectabilis 309, (314—315)
Streptopelia turtur 294

Sturnus vulgaris 280, 283, 302

Sylvia atricapilla 280

Sylvia borin 301

Sylvia melanocpehala 313, (316)
Sylvia nisoria 313, (317)

Tetrastes bonasia 310—311, (315)
Tringa erythropus 269

Tringa glareola 293

Tringa hypoleucos 269

Tringa totanus 262, 267, 269
Turdus iliacus 297

Turdus merula 280, 298

Turdus philomelos 280, 296

Tyto alba 295

Vanellus vanellus 262, 267, 293

Megjelent a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában
Felelős kiadó az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal
Madártani Intézetének igazgatója
87-2260 — Szegedi Nyomda — Felelős vezető: Surányi Tibor igazgató
Felelős szerkesztő dr. Bankovics Attila
Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin
Műszaki szerkesztő Balla Judit
Nyomásra engedélyezve 1987. szeptember 14-én
Megjelent 20,5 (A/5) ív terjedelemben, 103 ábrával
Készült az MSZ 5601—59 és 5602—55 szabvány szerint

MG 4299-a-8700

hi { fi f ol
k 1 1} 7 N + i id A 4
i ¥ { PARA
{ N
} A 4
iR sia ih mt
fl li palin u PP a)
op
TA ! n LE
N Moma a
Vera
AR
Rae Fr
| teliek 4s
i

dî av iin Ubi A
BER EL a he iyo
ee iy. ia im ais

À, A Qu PO AN EP
(af { 28 CE: ST i "TRA DR REN
in ug rd EN i oe MT ONE SB TU

i ; 4 tà
i Loir ì nu QUE nee h M LA PUR
i f 4 eh y i thy ye
hi AG: Im gi va agata } Fo ee RAT NT hi Hi
fi Eh n 7
PACI CRETE bey AIR; ; 4 di ne M Me x b i AL TOT
J roi wi eu he Mor Dr 4 ni X à d th

NON AE A e à PALLI AE vai Le

AR Dan sg te ren

werk | usé
rer vu MOON

ee as iv ai Mt (hs ponti |
DD 5 ar TAO) up
hse he et ae leu ridi {a
Cogli ‘i AS be Add ABR nae gO EDR yee N ,
| voie "2 I ig ty hed ead aa is
et SEN ac i
um ‘on, ‘fe
S pia, Rn ie a L

Ale ya
a vate, sal

A ida
foro prg

à
ie

De
de

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Aquila"

See other formats