Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


van Wen È De ene È 
ire Weed RER 
A 
% 
4 # 4 } 


ORSZÁGOS TERMESZET dia HIVATAL 
i . MADÁRTANI Bi 


| ÉVKÔNYVE | 


A ANNALES | 


“1991 


rn. 


RT: SZERKESZTI 
ae HERMAN OTTO | 


KALOTAS/ ZSOLT 


EDITOR 
ZS.KALOTAS 


FUNDAVIT 
O. HERMAN 


XCVIII. ÉVFOLYAM. TOM: 98 VOLUME: 98 


BUDAPEST, 1991. 


AQUILA 


Ne Ren 


i ao, 
x | iR 
b 


AQUILA 


A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET 
(KTM ORSZAGOS TERMESZETVEDELMI HIVATAL 


MADARTANI INTEZETE) 


EVKÖNYVE 


ANNALES 


INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 


1991 


MAY 0 7 1998 


Re der tot EEE oe rt 
2 


4 


MEGINDITOTTA _ 
HERMAN OTTO 


FUNDAVIT Z died 
ÿ AR / 
O. HERMAN / Vi at ul D À 


i i MN fe, 
Wy (7% 


XCVIII. EVFOLYAM. TOM: 98 


BUDAPEST, 1991. 


SZERKESZTI 
KALOTAS ZSOLT 


EDITOR 
ZS. KALOTAS 


VOLUME: 98. 


Megjelent — Published 
1991 


Szerkeszt6bizottsag 


DR. BANKOVICS ATTILA 
BECSY LASZLO 
DR. GYORY JENO 
HARASZTHY LASZLO 
DR. JANOSSY DENES 
DR. KALOTAS ZSOLT (elnök) 
DR. MOSKAT CSABA 
DR. MODLINGER PAL 
NECHAY GABOR 
SCHMIDT EGON 
DR. STERBETZ ISTVAN 
DR. SZÉP TIBOR A. 


AOGH TAS 
sou À YAM 


unt 115 An: 4.2 


Készült a Veszprémi Nyomda Kft.-ben, 91/1255 
Felelős kiadó: dr. Kalotás Zsolt 
Felelős vezető: Fekete István ügyvezető igazgató 


TARTALOMJEGYZEK 


dales Sandor: Vide Horvath Robert :.. ii 0a. a a EEEN 147 

Dr. Bankovics Attila: Kis héja (Accipiter brevipes Sev., 1850) a Péteri-tavon . . . . . . . 182 

Dr. Bankovics Attila: Szalagos keresztcsőrű (Loxia leucoptera Gm., 1788) 
INAS YAGOTSZAGOT 4 sae I O QT RR 184 


Baldi András: A mesterséges feszekodük hatása az odüfeszkelö énekesmadar- 
fajok diverzitasara és a széncinegék (Parus maior L., 1758) költési sürüsegere . 146 


balenare Wide WaltezkyZollan PL DITO LIRE 135 
Dr. Faragö Sändor: Ujabb adatok a siketfajd (Tetrao urogallus L., 1758) elöfordu- 
lasanakitortenetehez a'Soproni-hegysesben lil. iI OE 47 
Dr. Faragó Sándor: Adatok a tuzokcsibék (Otis tarda L., 1758) makro- és 
mikroelem-forgalmärél kísérleti, zárttéri körülmények között ............ 75 
Gergely Jözsef: A vörhenyes pacsirta (Calandrella rufescens Vieill., 1820) elsö meg- 
kerülése Ras patrie ENO Enti N ee 107 
Horváth Rôbert-Dr. Andrikovics Sándor: A vizirigé (Cinclus cinclus L., 1758) téli 
MAAR ESTA TOM. AE ET RI e I 147 
Dr. Janossy Dénes: Kés6i miocen madärfauna Polgärdiböl .................. 34 
A A ONION AREE NT ee 105 


Dr. Kovács Gabor: A havasi lile (Eudromias morinellus L., 1758) hortobágyi vonulása 94 
Dr. Koväcs Gabor: Borzas gödenyek (Pelecanus crispus Bruch., 1832) a Horto- 


BARA AMI MORICI RR TRE 181 
Dr. Kovács Gabor: Vékonycsőrű pólingok (Numenius tenuirostris Vieill., 1817) újabb 
cerdas a td orto gyon i.) set ét I Eee 183 


Dr. Kovács Gabor: Törpe sarmany (Emberiza pusilla Pall., 1766) a Hortobágyon . 183 
Dr. Kovács Gabor: Faunisztikai kiegészítések a Hortobágy madarvilagahoz 


Nele ge RR ee SP RL LAK AT O MOR FERNE EEE el RR 184 
Dr. Legany András: A mezövedö erdősávok és fasorok madártani szerepe és 
tenmeszetvedelimtjelentöseget „Une ORRORI RODE 169 
oro GiberiNide Wale TONER. dee an RA ARRE 155 
Pyne Csaba Vide Waliczky Zoltan Noi. NE LARE 135 
Dr. Rékasi József: Adatok a házi rozsdafarkù (Phoenicuros ochruros Gm., 1774) 
RATE AIRIS OZ MER nennen let PETER MENT ARR 125 
Dr. Rékasi József: Eszak-Bacska fehér gólya (Ciconia ciconia L., 1758) állománya az 
KEIOMENIMeImerePalapjan N EN RN TE ANS TC EEE 181 
Dr. Sterbetz István: Adatok a Magyarországon védett úszóréce (Anas sp.) fajok 
PIRO ASA NO MERS RIO OI RIE REN Ra ER e NCTS RIO IS 97) 
Dr. Streit Bela-Dr. Kalotas Zsolt: Költesbiolögiai megfigyelések a füleskuviknäl 
E SI SER EINES) ARA AE A RR ne NE nes ee RON PRES sites Bee 105 


Dr. Szép Tibor: A Tisza magyarorszagi szakaszan feszkelö partifecske- (Riparia 


riparia L., 1758) allomany eloszlasa és egyedszama ..................... 111 
Varga Zsolt: Az Aggteleki Nemzeti Park császármadár- (Tetrastes bonasia L., 1758) 
EHI ya Got a NR Bee IRE O n 57 
Waliczky Zoltán: Beszámoló az énekesmadarak monitoring típusú állományfel- 
mérésének els két everol,. zn 1 ks en re nn ee 163 
Waliczky Zoltän—Dr. Moskat Csaba—Baldi Andras-Dr. Lőrincz Gabor: A kerti geze 
(Hippolaıs icterina Vieill., 1817) él6helyvalasztasa a Szigetközben ........... 135 
Royidkozlemenyekr s a e Lt eo oles e, Bios E RIE 181 
TA MEO LIAN so 05 5.5.05 RR BET OR o LL ai Le 
Beelentesekt AE aye Re te EM nee Ag RR RS 197 
Banyyısmenteies; "Seo ee AAs ch A Bee 3... RI 199 
Index alpkabetieusiavtum. se. see ge os) th ce pt ge pe is ha sae eee 203 


CONTENTS 


Bea drama: Wider. Horvdth, 20 2, TRAE een 161 
Dr. A. Bankovics: Levant Sparrowhawk (Accipiter brevipes Sev., 1850) at the Péteri- 
RE. BIS LI ER SRE SAK, à DE VE TTI LE LL 187 


Dr. A. Bankovics: Two-barred Crossbill (Loxia leucoptera Gm., 1877) in Hungary . 188 
A. Bäldf: The effect of nestboxes on bird species diversity and on the breeding 


density of the Great Tit (Parus maior L., 1758) in different habitats ........ 141 
ABU NIG GUC Ey E EEE ANSIMA PRE RER 140 
Dr. S. Faragö: Neuere Daten zur Vorkommensgesuchte des Auerhuhnes (Tetrao 

moods S17 55) an dem Sopron—Gebirge. i) MM IRRE MNT nd 
Dr. S. Faragó: Metabolism of macro- and microelements in captive Bustard chicks 

PON Aa NIET TO) BUD, AUDI PRATER co Se 81 
J. Gergely: First occurence of Rufous Skylark (Calandrella rufescens Vieill., 1820) 

she Garpatinan basin, MAM eT Qi LEE SII TOA EN 109 
R. Horvath-Dr. S. Andrikovics: Winter foods of the Dipper (Cinclus cinclus L., 

LIRA Ret ed TR e PA PIE. ee SN et RR, OMAN ER ORK, | 161 
Dr. D. Janossy: Late Miocene Bird Remains from Polgárdi (W-Hungary) ..... 13 
PAS KOBE IGE Dr. BISI s .... TRI RM RI NE 97 
Dr. G. Koväcs: Migration of Dotterels (Eudromias morinellus L., 1758) in the Hor- 

ROTA RN ERREUR SU ER NE EUR AN RI DITE ORARIE DEREN. UE RN 83 
Dr. G. Kovács: Occurence of Dalmatian Pelicans (Pelecanus crispus Bruch., 1832) 

rune Horiobagy Sh. PE Us CRE Pa Rn A ARR IN 185 
Dr. G. Kovács: Recent occurence of Slender-billed Curlews (Numenius tenuirostris 

Mall: 1850) mie Tortobagy À. 22.2. Ma BEL Ee I N. 187 
Dr. G. Kovács: Little Bunting (Emberiza pusilla Pall., 1766) in the Hortobágy ... 187 
Dr. G. Kovács: Suplements to the avifauna of the Hortobágy 1987-1990. . . . . . . 188 
Dr. A. Legany: Significance of shelter-belts and rows of trees in respect of orni- 

Eiologyraniamatire.conservaney'\.1.2... RR EN AR RENE 179 
Cie Mali) 2 u re e wee dere phe 140 
BACS Me Vide. Wally EINE III VIA TRIER 140 
Dr. J. Rekasi: Foods fo the Black Redstart (Phoenicuros ochruros Gm., 1774) Nest- 

hc RIE RIOLO EA oe 132 
Dr. J. Rékasi: White Stork (Ciconia ciconia L., 1758) population of North-Bacska on 

the basısioteheteensus in 1990.40. 2 ea I e EIRE te a 186 
Dr. I. Sterbetz: On the feeding patterns of Anas species protected in Hungary .. 45 
Dr. B. Streit-Dr. Zs. Kalotäs: The reproductive performance of the Scops Owl 

(Ott SER EEO) AT RR. ESTER EROE RIO ON RAS Cee Se 97 


Dr. T. Szép: Number and distribution of the Hungarian Sand Martin (Riparia 
riparia L., 1758) population breeding along the Hungarian reaches of the 


River Lisza. cmt 0 cet RR RE ANS RI SEIEN Er NA IE 123 
Zs. Varga: Hazel Grouse (Tetrastes bonasia L., 1758) population of the Aggtelek 

National Parka; u. Sak ac age ko Ey LE IR iaia MI aR ee 71 
Z. Waliczky: Report on the point-count of Passerine — Birds, for its first two 

OES, úg sé ns at et RAT Si ds vr TE de 168 
Z. Waliczky—Dr. Cs. Moskat-A. Baldi-Dr. G. Lőrincz: Habitat selection of the Icter- 

ine Warbler (Hippolais icterina Vieill., 1817) in Szigetköz ................. 140 
SAGRE GOMMUNICAMON ANT ule sun TI I SAS NRE Re EST Sc TR 185 
LETAME] BR o e 191 
ANDOUNGEIMENES:.T: in e ER E IV CARE CRU UN 197 
BONS E LEM a chet IR IO RNA CEE PURE ns ee Lis RS 199 
Index alphabetieus’ayaum. ... fo). 21... ia he 200 See NE 203 


ÁBRÁK JEGYZÉKE - LIST OF ILLUSTRATIONS 


EM. A jelentősebb fosszilis madärleletek lelöhelyei a neogenböl Európában — 
Map showing the location of the sites of chiefly Neogene ornithofaunas in 
Europe 

12: Polgärdiböl származó madärcsontok — Bird bones from Polgárdi 

1.13. Polgardibél származó madärcsontok — Bird bones from Polgárdi 

1./4. A tyukfélék időbeli elterjedése az európai neogénben, néhány fosszilis 


madárlelőhely hozzávetőleges korrelációjával és egyes, az irodalomban 
sokszor önkényesen használt Tethys, Paratethys, valamint szárazföldiemlős- 
fejlődési szakaszok megjelölésével — Distribution of Galliforms in the Euro- 
pean Neogene, with the approximative correlation of some birdlocalities 
and with selected stages of Thetys and of the Paratethys, as well as mammal 
— ages, used in literature often arbitraliry. 

III./1. A fenyvesek aránya Sopron erdöällomänyaban 1837-t6l — Distribution of 
pine-forests in Sopron woods between 1837-1973. 

III./2. A siketfajd szövegben említett lel6helyei Sopron környékén — Occurences of 
the Capercaillie in Sopron environs 

III./3. A siketfajd elterjedese 1981-1985 között Ausztriaban — Spread of the Ca- 

©. percaillie in Auastria between 1981-1985 

IV./1. Csaszarmadar élőhelyek az Aggteleki Nemzeti Parkban — Habitets of the 
Hasel Grouse in Aggtelek National Park 

IV./2. A csaszarmadär élőhelyek tengerszint feletti magasságának eloszlása — Dist- 
ribution of heights of Hasel Grouse’s habitats above sea level 

IV./3. A terep jellegének eloszlása a csaszarmadär által lakott erd6részleteknél — 
Diversity of parts of forest inhabited by Hazel Grouses 

IV./4. A csaszarmadar által lakott erdöreszletek kitettségének megoszlása — Varia- 
tion in exposure of parts of forest inhabited by Hazel Grouses 

IV./5. A csaszarmadar által lakott erdők átlagos korának eloszlása — Average age- 
distribution of forests inhabited by Hazel Grouse 

IV./6. A faallomanyok zarödasanak megoszlása — Distribution of closing of the 
tree populations 

IV ./7.  Egyes fafajok előfordulása allomanyalkotoként a csaszarmadar lakta erdök- 
ben — Proportion of the various tree species in forests inhabited by Hazel 
Grouses 

IV./8. Egyes fafajok előfordulási aránya f6fafajként— Proportion of tree species as 
dominant ones 

IV./9. A természetes erdőtársulások, illetve a fenyötelepitesek aránya a csaszarma- 
dar altal lakott erdöreszleteknel — Proportion of natural forest associations 
and pine plantages resp., in perts of forest inhabited by Hazel Grouses 


9 


IV./10. A csaszarmadar által lakott erdöreszletek elsődleges rendeltetésének meg- 
oszlása az erdötervek besorolasai alapján — Distribution of primary function 
of parts of forest inhabited by Hazel Grouses according to the listing ot the 
forestation plans 

VI./1. Vedlett, öreg havasi lile jellegzetes tarkömintazata — Characteristic Ra 
markings of an old Dotterel after moulting 

V1./2.  Vedles kezdetén levő öreg madár állva alszik — An old Dotterel specimen is 
sleeping in standing position at the beginning of moulting 

VI./3. A déli forróságban szárnyát felemelve hüsiti magát a havasi lile— The Dotte- 
rel cools itself with wings lifted against noonday hot ; 

VI./4.  Tollaszkodö havasi lile — A preening Dotterel 

V1./5. Fiatalkori tollruhas havasi lile — A Dotterel in juvenile plumage 

VII./1. Két füleskuvik-fióka testtömegének gyarapodása — Weight increase of two 
young Scops Owls 

VII./2. A füleskuvik etetési aktivitása. Különböző fészekaljaknál végzett megfigye- 
lések átlaga. — Feeding activity of Scops Owl. An average based on observa- 
tions at various nests. 

VII./3. Füleskuvik szöcske zsákmányával — Scops Owl with its grasshopper prey 

VII./4. Bagolylepke zsákmányával a mesterséges feszekoduhoz érkező füleskuvik — 
Scops Owl with its owlet-moth prey as approaching an artificial nesting box 

IX./1.a) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért fészkelsére 

; alkalmas partfalak helye és felülete. A körátmérők a partfalak felületével 
arányosak. — Places and areas of river walls suitable for nesting along the 
reach 720-164 km of the river Tisza in July, 1990. The circle diameters are 
proportional to the areas of the river walls. 

IX./1.b) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért partifecs- 
ke-telepek helye és nagysága. A körátmérők a telepeken fészkelő párok 
számával arányosak. — Distribution and size of the Sand-Martin colonies 
recorded along the reach 720-164 km of the Tisza in July, 1990. The circle 
diameters are proportional to the number of nesting pairs. 

IX./2.a) A Tiszán 1990-ben felmért telepek 10 fkm sugarú körzetében található, 
fészkelésre alkalmas partfalak felülete és az ugyanazon körzetben talált 
fészkelőpárok száma. — Size of the river walls suitable for nesting and num- 
ber of nesting pairs recorded within a 10 km radius of the colonies along the 
Tisza in 1990. 

IX./2.b) A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán a telepek 10 fkm sugarú körzetében 
a partfalak felülete (m°), valamint a telepek helye és nagysága. — Size of the 
river walls (m?), distribution and size (pair) of the colonies within a 10 km ra- 
dius along the reach 720-164 km of the Tisza 

IX./3. A Tiszán 1990-ben felmért, 402 db fészkelésre alkalmas partfal gyakorisági 
eloszlása a felület nagysága alapján. — Freguency distribution of 402 river 
walls suitable for nesting recorded along the Tisza in 1990 according to the 
size of the area. 

IX./4. A Tiszán 1990-ben felmért 21 i db partifecske-telep gyakorisági eloszlása a 
telepek nagysága alapján. — Freguency distribution of 211 Sand-Martin co- 
lonies and the size of the colonies recorded along the Tisza in 1990. 

IX./5. A Tiszán 1990-ben, különböző nagyságú telepeken fészkelő párok száma és 
arányuk a folyón költő összes egyed számához viszonyítva. — Number of nes- 
ting pairs in colonies of various size and their proportion relative to the total 
number of nesting birds along the Tisza in 1990. 


10 


XI./1. 


XI./2. 
XI./3. 
XIII./1. 
XIII./2. 
XIII./3. 


XIII./4. 


POULT /S: 


XIII, /6. 
XV./1. 
xV:/2. 
XV./3. 
XV./4. 


RN... 


/ 


A kerti geze-territöriumok és random pontok vegetációs változói alapján ké- 
szitett clusteranalizis dendrogramja. — Dendogram of cluster-analysis ba- 
sed on the vegetational variables of random points and Icterine Warbler ter- 
ritories. 

A kerti geze-territoriumok és random pontok correspondancia-analizise. — 
Correspondance-analysis of random points and Icterine Warbler territories. 

A diszkriminanciaanalizis eredményeiből képzett oszlopdiagramok. — Co- 
lumn-diagrams drawn from the results of discriminant-analysis. 

A vizirigö köpetek begyüjtesi helyei a Szinva-patakon Collection sites of the 
Dipper pellets by the Szinva-spring. 

A vizirigö köpetek begyüjtesi helyei a Garadna-patakon. — Colleciton sites 
of Dipper pellets by the Garadna-spring. 

A vizirigö köpetek begyűjtési helye a Jösva-forras környékén. — Collection 
sites of Dipper pellets in the vicinity of the Jösva-spring. 

A Jösva-patakon, a Tengerszem-tönäl begyűjtött köpetek %-os összetétele. 
— Composition of Dipper pellets collected in the surrounding of the Jösva- 
spring and the Tengerszem-lake. 

A Szinva-patakon 1985. december 6-an begyűjtött köpetek %-os összetétele. 
— Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring on 6 th of 
December, 1985. 

A Szinva-patakon, a Puskaporosnäl begyűjtött köpetek %-os összetétele. 
— Composition of Dipper pellets by the Szinva-spring and at Puskaporos. 

A vizsgált területek elhelyezkedése Tiszavasvári határában. Location of 
study areas, rows of trees and shelter-belts in the boundary of Tiszavasvari. 
A különbözö jellegü fasorok szerkezeti felépitése. — Structure of rows of 
trees of various character. 

A különböző jellegű erdősávok szerkezeti felépítése. Structure of shelter- 
belts of various character. 

A faj egyedszámindex-változása a vizsgált időszakban — Variation in the spe- 
cies-density index during the period studied. 

A diverzitásviszonyok változása a vizsgált időszakban. — Variation in diver- 
sity relations during the period studied. 


11 


PIE NR à aera 
È Hals i 
fe 0 cn 


u N tI 
sito: ale ue ri aie AM Me NU nee plc Du! 


a 


I 1 ana N als \ | 
ann na ANA: NEL SE ee rer) sf a agit 
= Rn: Lau ac Tann dates Tolo On 4 
ne Mi SLA vie EN Te. Feed | 
Fe Mg áNltani er Dr " lc nn snai ini RÉ 
| Nas appli PO AN 4 ANN de a 


la ‘m 
ip 1 


‚her En N 


x i with v war NER BE ae ur BE a LOT Saas Nes dr 9) gig! 

ve b : ay ADRK ti d x DER ASSI, ur PAL OI) À HAUT jai Oe UNS épais AE ehr, 
NETTO el Rx till igh ins ala Ph en rs I NE al 

À at lei ént en Gala gun Va 


pt sa Limana N 1999 ago colei du Mi" 


7 


[ni | SANE 1a hea edly e O Pah fi par } 
* en een Ca vee A Re hs LE A) ut RN 


tay si \ 4 rh NOT MEL i N i te lus. dt au N nega À La Kir 


À AU AS a at rel. Bean WERE REG Mo a 
iy 2 ge Bat Penge RS mieu Mate Ta tr MU pen di: | ohh 
) ; ; We a 


fae Pek UI a al fn, vit fan h ve Dy ms ahead Wi i 
‘M UT. RAT ATEM TE UE AE n A le 
x tiv À N ‘3 i | 


ELL. VARA DA] : NI 4 b kanal Ù 


LATE MIOCENE BIRD REMAINS 
FROM POLGÄRDI (W-HUNGARY) 


Dr. Dénes Janossy 


Introduction 


Hungary is very rich in Upper Pliocene to Upper Pleistocene vertebrate 
localities with bird remains (summarized by Lambrecht, 1933, Janossy, 1976, 
1977, 1979 etc.) and this series are decising in the picture, scetchable about 
the origin of European recent bird faunas. 

Bird remains from older geological ages in Hungary are scanty or totally 
lacking (scattered remains from Csakvar, Polgardi and Tataros etc., in 
Kretzoi, 1957). Remains from the rich Paleogene to Neogene period, chiefly 
in France, Germany, Roumania and Moldavia (Gaillard, 1908, 1939; Mourer- 
Chauviré, 1981, 1987; Ballmann, 1969a, 1969b; Bohenski and Kurotchkin, 1987) 
are hitherto absent in Hungary. This is due to the special paleogeographical 
position of Hungary, especially regrettable. 

For this very reason it was fortunate that for several decades the known 
Upper Miocene vertebrate locality Polgärdi yielded not only many micro- 
mammals, but more recently birds in a considerable quantity. 

A summary of the hitherto known different vertebrate localities NE of the 
village of Polgárdi (Somly6-Hill and Köszär-Hill, both 226 m alt., 18° 19° E 
47° 06" N) was given in Freudenthal and Kordos, 1989. Devonian crystalline 
limestone here has been quarried since Roman times. In the contained karst 
fissures and caves the following various Upper Miocene vertebrate localities 
have been found: 

Loc. 1. was in 1909 only a „scatter locality”. 

Loc. 2. was the „main locality”, generally cited as , Polgárdi" in the 
literature. The locality yielded many — in those days called „Lower Pliocene” 
— large and small mammals (members of the genera Helladotherium, 
Hipparion, Ictitherium, Gazella etc.) and also some bird bones. (See Lambrecht, 
1912, 1933 p. 353). Kormos (1911) and Kretzoi (1952) who described and 
summarized all the data on mammalian material. Today we can state that 
these remains represent the same biostratigraphical unit (Pontian, Upper 
turolian, recently called MN 13, a part of ,, Upper Miocene”), collected, but 
not separated by 5 different beds. 

Two newer localities from other karstic holes in the same quarry system 
were discovered in 1971 and 1984-85 and were indicated as Loc. 3. and 
Loc. 4. Polgärdi. These localities yielded a rich small mammal and bird 
assemblage (see Freudenthal and Kordos, 1989). 


15 


Finally, Loc. 5. was discovered in 1988 in the NE part ofthe quarry system. 
The above mentioned localities produced the considerable bird material 
described in this paper. The biostratigraphical age of the last one is in a wider 
sense the same as that of the former ones (preliminary note, see Janossy, 
1989). 

I would like to thank László Kordos in Budapest, who honoured me with the — 
elaboration of this matter as well as Cécile Mourer-Chauviré in Lyon for 
sending me casts of the Galliform remains of the classical french localities La 
Grive and ,, Roussillon”. 

Kormos (1911), Lambrecht (1912) and Kretzoi (1957) published according to 
the preliminary determinations of V. Capek (Brno) the following list of birds 
from , Polgárdi" (as mentioned above all are presumably from Loc. 2.): 

Mergus sp.? 

Gallus sp.? 

cf. Coturnix sive Perdıx sp. 
cf. Lanius minor Gmelin 
Aves indet. 

Among these Mergus sp. ? was described as Anas albae Jänossy (1979) and I 
found in the older collections of the Geological Institution a carpometacar- 
pus of a Galliform with an „inventory label”: Gallus aesculapi Gaudry. In the 
present work I give the description viz. revision of all determinable bird 
bones of the localities of Polgardi as follows. 


Systematic descriptions 


Order: Anseriformes Wagler 1831 
Family: Anatidae Vigors 1825 
Species: Anas albae Janossy, 1979 
Material: Nearly complete carpometacarpus, Loc. 2. 
I have described this extinct species of a small duck in detail (Janossy, 1979) 
and I refer to this paper only here (as mentioned above, exact locality is 
Polgardi 2.). In former literature this piece was listed as „Mergus sp.”. 
Order: Galliformes Temminck 1820 
Family: Phastanidae Vigors 1825 
Palaeocryptonyx Depéret 1892 
Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. 

Derivatio nominis: hungaricus, named after the country in which the type 
locality lies: Hungary. 

Diagnosis: Small member of the genus with cranio-caudally more robust 
humerus and a slender tarsometatarsus then the hitherto described species 
of the same size category. 

Type locality: Karst cavities of Hill Szarhegy, Polgardi, W-Hungary. 

Type level: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian: 
Lower Pliocene), international biostratigraphical unit: MN 13. 

Holotype: Complete left humerus, Polgardi, Loc. 5., Geological Institu- 
tion Vt 144 V 18.093. 


14 


i 


Further material: Polgardi, Loc. 4.: Premaxilla; 3 slightly damaged 
coracoidei; proximally and distally damaged humerus; 2 damaged carpome- 
tacarpi; tibiotarsus, dist. fr.; tarsometatarsus: 1 complete, 1 proximal and 3 
distal fragm.; ? unguinal phalanx. 

Polgardi, Loc. 5. : 4 premaxillae fragm.; sternum, oral fragm.; 15 
damaged coracoidei (4 juv.); humeri: 1 complete, 3 prox. 5 dist. fragm.; 2 
proximally broken, 2 juvenile fragm.; 2 complete ulnae; 1 prox. fragm., 1 
complete and 5 damaged carpometacarpi; 2 prox. fragm., 1 dist. fragm. of 
femora; 4 distal fragm. of tibiotarsi; 2 complete, 5 proximal and 7 distal 
fragm. of tarsometatarsi; phal. I. dig. 2; 5 phal. I. dig. 3; 2 phal. I. dig. 4; 2 
phal. II. dig. 3 (all posterior) and 6 other posterior phalanges. 

Description: This rich material of nearly one hundred bones speaks 
unambiguously for the presence of a small galliform. Although I did not 
find the material, originally, collected by Kormos I am sure that the bones, 
listed by him and by Capek as „Coturnix sive Perdix” or as „sandgrouses” can be 
ranked with this species. A comparison with recent representatives of the 
same size category of the genera Tetrastes, Perdix, Coturnix, Lagopus, Francolt- 
nus, Pternistes, Alectoris, Colinus and Ammoperdix produced negative results. A 
detailed comparison with the casts of Palaeocryptonyx and Paleortyx from 
France proved a strong resemblance with the latter ones. The morphology 
of the humerus finally confirmed an identity with Palaeocryptonyx. Chiefly, 
the shape of caput humeri, the depth of fossa tricipitis and the whole shape 
and ,,torsion” of the bone as well as the distal epiphysis, all speak for this 
determination. The same concerns the morphology of all other bones 
represented in the original material, described by Depéret (1890-97). The 
bones measurements also are the nearest to Palaeocryptonyx donnezani Depéret 
(I give here the area name „Roussillon” instead of the Locality „Fort du 
Serrat d’ en Vacquer”). For the description of a new species gives the reason 
the very concrete differences of proportions of the bones. Not only the 
craniocaudal thickness of the diaphysis of humerus, but the proximally 
slender form and the torsion of the same bone, the considerably slimmer 
shape of the ulna as well as the slimmer tarsometatarsus. These differences 
underline the difference in age between ,,Roussillon” and Polgardi. Very 
important is the presence of the typical small galliform premaxillae (5 
pieces), about 5-6 mm long and wide, proximally with two foramina. It 
seems to be important to mention that the femur do not possess foramina 
pneumatica. 

Last but not least I found among the smaller bird bones 16 phalanges of 
the foot (posterior) with morphological features of Galliforms. According to 
their size, they can be grouped only with Paleocryptonyx. Considering the fact 
that I did not find in the literature data about these bones I give here some 
of their measurements. The length and width in the middle of the bone 
measures in the phal. I. dig. 3: 12.8/1.6; 13.0/1.8; 13.2/1.6; 13.4/1.5 and 
13.5/1.7; in the phal. I. dig. 4: 9.7/1.6; 8.6/1.3; 8.6/1.4; in the phal. II. dig. 3: 
8.0/1.3 and 8.2/1.5 mm. 


15 


Table 1. 
1. táblázat 


Comparative measurements of bones in Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. 
from Polgardi and P. donnezani from Roussillon (mm): 
A Palaeocryptonyx hungaricus n. sp. (Polgárdi) és a P. donnezani (,,Roussillon”) 
végtagcsontjainak néhány összehasonlító mérete (mm): 


Length prox. width thickness dist. 


width of diaphysis width 
Hosszu- prox. diaphysis diszt. 
sag szélesség szelesseg, vastagsag szélesség 
Humerus, Polgárdi, Loc. 5,1 E37 _ 3,9 3,0 — 
Humerus, Polgardi, Loc. 5,2 37,5 8,8 9,9 DAS 6,8 
Humerus, Polgardi, Loc. 5,3 37,5 9,2 3,5 2,8 1,3 
Humerus, Polgardi, Loc. 5,4 SIT 9,3 57 3,0 7,6 
Humerus, Polgardi, Loc. 5,5 38,0 9,7 3,5 2,8 7,4 
Humerus, „Roussillon”, 
(cast) (masolat) 38,6 10,0 3,6 2,5 7,4 
Tarsometatarsus, Polgardi 
ocs5s 1 SIA 4,8 2,2 1,7 52 
Tarsometatarsus, Polgárdi 
Loc. 5,2 28,0 4,5 2,4 2,0 5,5 
Tarsometatarsus, Polgardi 
Loc. 3,3 29,0 + 5,5 2.0 4 6,2 
Tarsometatarsus, Polgárdi 
Loc. 5,4 29,6 5,0 2,6 Del 5,8 
Tarsometatarsus, „Roussillon”, 
(cast) (masolat) + 34 7,0 3 2,6 3317 


A comparison with some phalanges of Lower Pleistocene Francolinus 
shows great morphological and proportional differences (9.5/1.4 in the 
phalanx I. dig. 4 and 10.0/1.8 mm in the phal. II. dig. 3). 

Considering the fact that against reiterated revision of the species of 
genera Palaeortyx and Palaeocryptonyx (Brodkorb, 1964; Ballmann, 1969) the 
picture became in my opinion no clearer than it was formerly, I make 
comparisons here with the originally described members of this group. An 
identity with the hitherto described species excludes the different measure- 
ments itself. P. depereti Gaillard 1908, with its age of Lower Oligocen is larger 
(humerus 39 mm), much more P. edwardsi Deperet 1887 and P. gaillardi 
Ennouchi 1930 (humeri 45-46 mm) or P. grivensis Ennouchi 1930 with its 
smaller and due to the description ,,slender” humerus (length 37 mm). The 
last three are Lower Miocene in age (all in Lambrecht, 1933). 

Worthy of mention is the survival of members of the Palaeocryptonyx in the 
Western European mediterranean (Upper Pliocene in the Balearic Islands, 
Eivissa = Ibiza, Alcover, 1989, or northern slopes of the Pyrenées, Montoussé 
5, Lower Pleistocene, Mourer-Chauviré, 1976). Further investigations will 


16 


probably clarify this phenomenon as well, that perhaps Paleocryptonyx, too, 
seems to be present in the considerably younger deposits as Polgárdi then in 
the „Moldavian Roussillon” („Malusteni”, Kessler, 1984, and personal com- 
munications). 

Coming back to the matter of Polgardi we can establish that the length of 
coracoidei measure 23,4; 25,0; 26.5; 26.6; 26.7; the length of two ulnae cca. 
33 and 24.4 mm. The largest distal widths of the latter are 4.5 and 4.6 mm. 
The same measurement in the cast of ulna-fragment from P. donnezanı 
(„Roussillon”) is 4.8 mm. Finally, the proximal width of the femur in the 
Polgardi material is 6.5 and 7.5 mm, the distal width of tibiotarsus 5.0; 5.2; 
5.6 (2x) mm. 

An interesting paleoecological phenomenon of this Galliform material is 
that there are on some bones small holes similar to those on the recent food 
of birds of prey (traces of unguinal phalanges). 

Genus: Pavo Linnaeus 1758 
Pavo aesculapi phasianoides n. ssp. (See also Janossy, 1976) 

Material: Polgardi, Loc. 4.: Premaxilla; coracoideum; 2 distal fragm. of 
radii; carpometacarpi: 1 complete, 2 damaged pieces, 1 distal fragment; 
phalanx 1 digiti 3 posterior and phal. 1 dig. 4 post. 

Description: the systematical position of some large Galliforms, wide- 
spread in the Neogene of Europe is very obscure and therefore I limit myself 
here to a detailed analysis of the remains from Polgardi. 

The premaxilla resembles in all details that of the Pavo. The convex shape 

from a side view, the form of proximal holes and the ventral view speaks for 
this relegation. The 56.5 mm long coracoideum stands in the shape of facies 
articularis humeralis, the cotyla scapularis, the facies articularis sternalis, as 
well as the robustness nearer to Pavo, than to Gallus or Phasianus. 
Against this observation resulted the detailed analysis of the carpometacar- 
pus in the opposite. The latter seems to be nearer to Phasianus and Gallus, 
than to Pavo. For this relegation speaks the lesser widened form of the 
metacarpale III. (os metacarpalis minus), the shape of facies articularis digiti 
major (fac. art. dig. II.) and chiefly the well-developed processus intermeta- 
carpalis (tuberositas metacarp. II.), which is in Pavo very reduced. The 
length of this bones measures 38.8 and 42.4 mm, the width in the middle 3.3 
and 4.0 mm. The morphology of the phalanges speak rather for Pavo or 
Phasianus than for Gallus, length of the phal. I. dig. 3 posterior is 18.0 mm, 
width in the middle of the bone 3.5 mm. 

As I mentioned above, I have found in the former collections of Polgàrdi 
a damaged carpometacarpus with the ,inventory-determination”: Gallus 
aesculapi Gaudry that I published under the same technical name in my 
preliminary list of birds of Polgárdi (Jdnossy, 1989). 

To my knowledge among the larger Galliforms of the European Neogene 
„Gallus aesculapi” is in the same size category as our remains and the 
morphological features show a mosaic rather of Pavo or Phasianus, than 
Gallus, I propose to use the new subspecifical name: Pavo aesculapi phasianot- 
des. Type of the ssp. the coracoideum from Loc. 4 Polgärdi (Geol. Inst. Inv. 


17 


Fig. 1. 
1. ábra 


Map showing the location of the sites of chiefly neogene ornithofaunas in Europe, 

discussed in this paper: 

Spain: 1. Eivissa 1. ( = Ibiza, Cova de Ca Na Reia); France: 2. Mountoussé 3. Hautes 
Pyrenees, near Lourdes; 3. Saint Gérand le Puy (about 18 localities) Allier, near Vichy; 4 
”Roussillon” (Pyrenees Orientales, Perpignan, Fort du Serrat d’en Vacquer); 5. La Grive 
(-Saint Alban), Rhone, W from Lyon; Germany: 6. Wintershof-West, Bayern, near Eichstätt; 
Italy: 7. Gargano (Peninsula with about 75 fissure localities), Prov. Foggia; Hungary: 
Western Part: Transdanubia: 8. Sümeg; 9. Csákvár; 10. Polgárdi; Southern Hungary: 11. 
Csarnöta 2; 12. Beremend 15.; Northern Hungary: 13. Ipolytarnóc; 14. Rudabanya; Poland: 
15. Rebielice Krölewskie, Voiv. Katowice, near Czestochowa; Roumania: 16. Malusteni, Regh. 
Tasi, near Beresti; Sovjet Union: 17-19. „Moldavia” ( = Loc. Etulya, Chismikioy, Kotlovina); 


A jelentősebb fosszilis madarleletek lelöhelyei a neogenböl Európában 


Number: Vt 145 — V 18. 094). „Gallus” aesculapi known from the former 
called „Lower Pliocene” (=Lower Miocene, Meotian) localities Pikermi, 
(Athens, Greece), from the classical (former called: „Upper-Sarmatian”) 
Tiraspol (Laskarew, 1911 Moldavia) and from the district of Odessa: in the 
outskirts of the town („catacombs” ) and North-East from the same (60 km, 
Nowa Elisawetowka, 80 km, Bjelka). 


18 


Gallus bravardı Gervais 1859 from „Roussillon” is enourmous large, 
Phasianus archiaci Gaudry 1862 (Pikermi) and Pavo moldavicus Bochenski 1987 
are also larger, than the Polgärdi specimens, according to literary data. 
Finally, Phasianus hermonis Bate 1927 (Upper Pleistocene, Near East) is in its 
age very far and also smaller and Phasianus etuliensis Bohenski 1987 (Southern 
Moldavia, Etulia, Upper Pliocene) is of the size of Alectoris. 

Order: Ralliformes (Reichenbach 1852) 
Family: Rallidae Vigors 1825 
Genus: Porzana Viellot 1816 

Porzana estramosı veterior n. ssp. 

Material: Polgärdi, Loc. 4.: premaxilla fragm.; humerus: 1 complete, 2 
proximal fragm.; 2 complete carpometacarpi; 1 proximally damaged 
femur; tarsometatarsi: 2 nearly complete, 2 proximal, 3 distal fragm. 

Polgárdi, Loc. 5. : 1 premaxilla, coracoidei: 1 complete, 4 distal fragm; 
humerus: 1 complete, 2 distally damaged, 2 proximal, 5 distal fragm.; 
carpometacarpi: 4 complete, 4 prox. fragm.; tibiotarsus dist. fragm.; 
tarsometatarsi: 5 dist. fragm.: phalanx 1 digiti 2 and phalanx 1 digiti 3 
posterior. 

It is very difficult to define exact taxonomical units in the rich rail material 
of Polgárdi. The hitherto described recent and extinct species are of 
considerable number (Olson, in: Ripley, 1977). At the same time the whole 
group shows a great homogenity in the morphology of bones, only the 
measurements are to a certain degree different. The greatest part of the 
hitherto described recent and fossil species can be excluded from zoogeo- 
graphical point of view. Although comparison with the territorially nearest 
species represents also great difficulties. I have not found e.g. in any 
osteological collections of Europe available for me, a skeleton of the Baillon’s 
Crake (Porzana pusilla) and collection of recent specimens — living in 
Hungary, — is practically impossible. Considering that we may only in the 
Pliocene viz. Miocene reckon up extinct species (also in shorter geological 
times, Jdnossy, 1987/b) our material is to be classified by (recent or fossil) 
analogies. 

There are in the Polgärdi material two or three size categories (,,species”), 
but two certainly. Taking into consideration the latter case I give at first a 
description of the smaller size category with some comparisons to the recent 
Porzana parva, to show the different allometrical situation usual in birds at 
all. 

The premaxilla is of the size of that one of Porzana parva in the shape of a 
„very small” Crex (shorter than in Porzana). 

The length of one coracoideum (between the proc. acrocoracoideus and 
the angulus medialis): 14.4 mm: in recent P. parva 14.3, 14.5 and 15.7 mm, 
as well as the whole shape of the bone agrees with that one of the recent Little 
Crake. 

The series of humeri of Polgardi (12 pieces) shows the same picture. The 
length of these bones varies between 23.5 and 30.2 mm, the width in the 
middle of the epiphysis is between 1.6 and 2.1 mm. the same measurements 


19 


in a recent P. parva are 25.0/1.7 mm. Variation of the humeri ranges with the 
maximum, known in recent literature for Rallids (in Rallus aquaticus e. g. the 
range of wing length more than 40% of maximal measurement). 

Since the series of variation seem to be uninterrupted — we have to count 
with the presence of only one smaller species of rails. 

The shape and maximal length of carpometacarpi (n=6; 14.5 — 17.4 mm) 
agrees with that ones of recent P. parva (n=3; 15.3-16.4 mm). 

Only one fossil femur is complete, with the maximal length of 31.6 and the 
width of the epiphysis in the middle of the bone of 2.2 mm. A comparison 
with the same ones in recent P. parva (28.0/1.7) may suggest some 
allometrical differences between these forms. 

In any case the differences in the tarsometatarsi are absolute. The 
length/width in the middle of the bone measures 25.6/2.0; 26.9/2.2; 27.8/2:0 
and 27.5/2.0 resp. in complete fossil specimens. The same measurements are 
in two recent exemplars of P. parva 30.0/1.5 and 32.2/1.6, which measure- 
ments speak for longer and slender bones in the latter case. The same is the 
situation in the two phalanges of small Rallids in the Polgardi material. The 
length/width in the middle of the phal. I. dig. 2 measures in the Polgärdi 
matter 11.8/1.0, in a recent specimen of P. parva 14.2/0.9; in 
the fossil phal. I. dig. 3: 11.8/1.0; in the recent material 13.2/1.0 mm. The 
differences in proportions and measurements are also in this case absolute. 

We have before us therefore a fossil small crake with usual allometrical 
osteological differences against recent forms. Considering that I described 
in somewhat geologically younger Estramos locality 9., N. Hungary a 
tarsometatarsus fragment as Porzana estramosi (Jänossy 1979) and this one 
seems to be somewhat smaller than the smallest specimens of Polgardi, I 
propose for the latter one the subspecifical name „veterior”. I designate for 
the type the largest tarsometatarsus from Polgärdi, Loc. 4 (Geol. Inst. Inv. 
Number: Vt 146 — V 18.095). I refer for further comparisons with recent 
and fossil forms at the description of the species estramosi (Janossy, 1979). 

Genus: Rallicrex Lambrecht 1933 
Rallicrex polgardiensis n. sp. 
Derivatio nominis: polgardiensis, named after the locality Polgardi. 
Diagnosis: Middle sized Rallid with a mixture of morphological features of 


Bird bones from Polgardi 
locality 4 and localıty 5: 
Otis aff. khosatzkyi: 1 tibiotarsus, cranial view; 2. coracoideum, 
distal fragm., dosal view; 

Pavo aesculapi phasianordes n.ssp.: 3. coracoideum, dorsal view; 
4. carpometacarpus, dorsal view; 5. praemaxilla, dorsal view; 
Palaeocryptonyx hungaricus n.sp.: 6. humerus, caudal view; 

7. tarsometatarsus dorsal view; 8. coracoideum, dorsal view; 
9. carpometacarpus, dorsal view; 10. praemaxilla, dorsal view; 
Figs. 1-4. natural size, figs. 6-10, twice natural size 


Polgärdibôl származó madaresontok 


20 


Fig.2. 
2. ábra 


the recent Rallus aquaticus and Crex crex, with a lesser elongated tarsometatar- 
sus, than the hitherto described only species of the genus (Rallicrex 
kolozsvarensis Lambrecht, 1933). 

Type locality: Karst cavities of the Hill Szarhegy, Polgárdi, W-Hungary. 

Typelevel: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian, 
Lower Pliocene); international biostratigraphical unit: MN 13. 

Holotype: complete left femur, Polgárdi, Loc. 5, Geol. Inst. Vt 147 — V 
18.096 

Further material: Polgardi, Loc. 4.:Humerus dist. fr.; femur prox. 
fragm.; tarsometatarsus: semiad, proximally incomplete piece, proximal 
and distal fragm. ; phal. 1. dig. 3 posterior. 

Polgardi, Loc. 5.: Femur: 2 incomplete, 2 prox. fragm.; tibiotarsus dist. 
fragm.; tarsometatarsi: 2 dist. fragm. 

Description: the bone-remains show metrically as morphologically a 
mosaic-like mixture of the features of Rallus and Crex. The measurements 
are absolutely larger than the same ones of the smaller Rallid of Polgárdi 
(Porzana estramosi veterior). 

The distal part of humerus stands morphologically nearer Rallus, chiefly 
in the shape of epicondylus dorsalis, in the measurements it is nearer Crex. 
The distal width of the bone measures 5.2 mm, in Rallus aquaticus 4.8 mm, in 
Crexierexio Amm. 

The distal width of the tibiotarsus measures in the Polgárdi specimen 9.5 
mm, in the recent R. aquaticus 4,8 mm, in Crex crex 5,0 mm. The distal 
epiphysis resembles morphologically more the latter one, but in cranial view 
the pons supratendineus is narrower and chiefly the epicondylus medialis 
stronger. 

The differences are in the femur the most pronounced. The bone (type 
specimen see Fig. 3/9) is shorter than the recent comparative specimens, but 
more robust: length 43,8 mm, proximal epiphysis 7,2 mm, distal ep. 7 mm, 
diaphysis in the middle: 3,2 mm. The same measurements in a recent 
specimen of Rallus aquaticus are 42.0/6.6/6.4/2.5, in Crex crex 46.0/6.6/6.0/2.6 
mm. The morphological features in proximal and distal view resemble 
rather Rallus than Crex, but the distal widening of the bone is stronger than 
in both recent forms. 

All pieces of tarsometatarsus are incomplete but the whole shape stands 
nearer to Crex crex and is more robust than the latter one. This robustness is 
against Rallicrex kolozsvarensis also conspicious. Against the fragmentary 
condition of both tarsometatarsi from Kolozsvár and Polgárdi it can be seen 
that the latter one had to be shorter and broader than the former one. The 
width of the epiphysis in the Polgárdi specimens varies between 2,5-3,0 mm, 
the width of distal epiphysis is ranging from 5,4-6,0 mm, that one of the 
middle trochlea from to 2,0—2,2 mm. The distal widening of the bone in this 
case is also stronger than in Rallus or Crex. One of the distal fragments is so 
narrow (about 4,5 mm), that we have to think of the presence of an other 
species. 


Last but not least I have to mention that the phalanx I. dig. 3 with 
unambiguous Rallid features and of the same size category is also more 
robust than the same one of the recent species compared. The length of the 
bone measures 17,0, the width of the diaphysis in the middle 1,9 mm. The 
same measurements are in Rallus 18.0/1.4, in Crex 15.2/1.7 mm. 

Comparisons: A comparison with the paleozoogeographically nearest 
Rallicrex kolozsvarensis of the same size category is given above. The sketched 
mixture of the osteological features of Rallus and Crex decising in my opinion 
for the relegation of this genus. A comparison with the great number of 
other fossil Rallid species in detail is problematic. In any case they are in size, 
age but chiefly in morphology and zoogeographical position different from 
the remains of Polgardi (Lambrecht, 1933, Brodkorb, 1967, Olson, 1977 etc.). 
The zoogeographically, stratigraphically and metrically nearest Rails from 
the Oligocene and Lower Miocene of France, Paraortygometra porzanoides 
(Milne Edwards, 1871) and Pararallus dispar (M. Edwards, 1871) are smaller 
than the Polgärdi species. Relation with the Middle Pliocene Mongolian Crex 
zazhigini Kurotchkin 1980 is still an open question. 

Family: Otitidae (Gray, 1840) 
Genus: Otis Linné, 1758 
Otis aff. khosatzku Bochenski et Kurochkin, 1987 

Material: Nearly complete tibiotarsus, dist. fragm. of coracoideum both 
from Polgárdi Loc. 5. 

The two bones show unambigously the morphological features of bus- 
tards. Their size lies near the recent Little Bustard, represents although a 
larger category. The distal width of the tibiotarsus from Polgárdi measures 
11 mm, the length of the whole bone (crista cnemialis included) is about 125 
mm. Otis khosatzku Bohenski and Kurchkin, 1987 was described from Moldavia 
on the basis of the distal fragment of the same bone, and his distal width 
measures 11,4 mm. Considering the localities of Polgárdi and the Moldavian 
one (Etulya) seem stratigraphically not very far I have previously identified 
the Polgárdi specimens with that Moldavian species. The coracoideum 
fragment is in the same size category (perhaps the same individual). The 
width of the bone between the facies articularis humeralis and the Sulcus 
musculi supracoracoidei (dorsal view) measures 7 mm, the same measure- 
ment, described as a smaller species: Otis paratetrix Bohenski and Kurochkin, 
1987 (measurement „b” at these autors) likewise from Moldavia 15 5,4 mm. 

Due to size and age differences we cannot compare our remains with other 
hitherto described fossil Otis species: Otis affinis Lydekker 1891 geologically 
older and larger (Lower Miocene, Tortonian), Otis lambrechti Kretzoi 1941 
younger and larger, Otis Kalmani Janossy 1971 is smaller (both Lower 
Pleistocene). No nearer determinable Otis remains are known from the Otis 
tarda size category in the Upper Pliocene Moldavian material (Chismikioy and 
Malusteni: Bochenski and Kurotchkin, 1987 and Kessler, 1984 and pers. commu- 
nication). 

I have to sketch briefly here a very damaged tarsometatarsus and a 
phalanx of a Bustard originating from the Lowest Pleistocene of the Locality 


23 


15. Beremend, Southern Hungary (Janossy, 1987). The length of this 
tarsometatarsus measures about 90 mm, the width in the middle ıs cca. 6 
mm. The same measurements are in a recent Chlamydotis undulata 100/9 mm, 
in Otis tetrax 65/5 mm, in a female of Otis tarda 126/7,5 mm. The length of the 
very characteristic phalanx 1. digiti 2 for bustards measures 13,2 mm, the 
width in the middle of the bone 2,0 mm. 

Only the distal part of the tarsometatarsus is more or less intact. 
Morphology of this whole epiphysis, shape of the trochleae as well as 
situation of the Foramen inferior (Foramen vasculare distale) and propor- 
tions of bone at all agree unambiguously with Otis tetrax and not with 
Chlamydotis. I propose for this form, up to the time of coming to light more 
complete remains, the designation Otis khosatzki beremendensis n. ssp. I 
designate as the type of the new subspecies the tarsometatarsus (Natur. Hist. 
Mus; Inv Nr.,v.90:11). 

AII in all we have to summarize that at the end of tertiary it was an 
evolutionary explosion of Bustards, mainly in the eastern parts of Europe 
and the Polgärdi-remains are the first proof of the presence of Otis in this 
territory, in the Upper Miocene. 

Order: Charadriformes (Huxley, 1867) 

The great osteological homogenity of this group, as well as the scanty, 
single remains of the waders in the Polgárdi material allow only preliminary 
determinations. 

Capella sp. 

Polgárdi Loc. 4. (Upper Layer): Prox. fragm. of humerus; distally 
damaged carpometacarpus (without the cme. III.). 

Chiefly the shape of crista pectoralis, of tuberculum dorsale and of fossa 
tricipitis in the humerus as well as the flattened shape of the diaphysis of 
metacarpale II. (Os metacarpale majus) stands morphologically the nearest 
Capella among the waders available in the osteological collection of the 
Museum of Budapest (practically all European forms). The proximal width 
of the humerus fragment measures about 8 mm (in the recent Capella 
gallinago cca 9 mm), the same measurement of the carpometacarpus in the 
Polgárdi material is cca 6 mm (in the rec. C. gallinago 5.2 mm). We can also 
conclude to the one-time presence of a snipe-like wader, a little larger than 
the Common snipe. 

Tringa (s.l.) sp. 

Polgardi Loc. 4. (Upper Layer): distal fragm. of tarsometatarsus. 

The fragment shows unambiguously the morphological features of the 
sandpipers (genus Tringa in a wider sense). The distal width (of the three 
trochleae) in the Polgardi material agrees with the same one of the ,,Green” 
sandpiper (Tringa ochropus): it is about 3.5 mm. Although it can be seen that 
the same bone of the recent species must have been longer than in the 
Polgárdi material. 

? Cursorius sp. 

Polgárdi Loc. 4. (Upper Layer): proximally and distally damaged coracoi- 

deum. 


24 


A searching comparison of the bone fragment with the same ones of 
waders of Europe and the Middle East shows the most common featers with 
the Courser (Cursorius cursor), but the fragment enables no further conclu- 
sions. 

Order: Strigiformes (Wagler 1830) 
Family: Tytonidae Ridgway 1914 
Genus: T'yto Billberg 1828 

Tyto campiterrae n.sp. 

Derivatio nominis: campiterrae, named after the close geographical 
territory (Mezöföld. mezö-campus, föld-terra) in which the type locality lies. 

Diagnosis: Smaller sized member of the genus with allometrically differ- 
ent limb-bones as in the hitherto described species of the same size category: 
especially coracoideum and femur are relatively smaller, carpometacarpus 
and tarsometatarsus comparatively larger. 

Type locality: Karst cavities of the Hill Szarhegy, Polgárdi, W—Hungary. 

Type level: Upper Miocene (former named Pontian or Upper Turolian: 
Lower Pliocene); international biostratigraphical unit: MN 13. 

Holotype: complete left tarsometatarsus, Polgardi, Loc. 5., Geological 
Institution, Budapest, Vt 148 — V 18.097. 

Further material: Loc. 4.: Distally damaged coracoideum (Loc. uncer- 
tain); 2 dist. fragm. of ulnae; femur (complete); dist. fragm. of tibiotarsus; 
prox. and 2 dist. fragm. of tarsometatarsi; 2 phalanx I. dig. 1; phal. II. dig. 
2; phal. I. dig. 3; phal. III. dig. 3; phal. III. dig. 4; 4 unguinal phalanges [all 
phalanges pedis (posterior)]. 

Loc. 5.: neurocranium fragm.; mandibula fragm.; coracoideum: 1 comp- 
lete, 6 fragm.; scapula: 2 prox. fragm.; humerus: | prox., 3 dist. fragm.; 
ulnae: 2 prox. fragm.; radius: 2 dist. fragm.; carpometacarpus: 1 complete, 
6 fragm.; phalanx I. dig. 2 alae; synsacrum-fragm.; femur: 2 complete, 5 
prox., 3 dist. fragm.; tibiotarsus: 1 prox. and 4 dist. fragm.; tarsometatarsus: 
2 complete, 6 prox., 4 dist. fragm.; 5 phalanx I. dig. 2; 4 phal. II. dig. 2; 4" 
phalanx I. dig. 3; phal. II. dig. 3; 7 phal. III. dig. 3; phal. I. dig. 4; 11 
unguinal phalanges; 5 phal. fr. anatomically indet [all phalanges pedis 
(posterior) ]. 

Description and comparisons: The more than hundred owl bones in the 
Polgardi material show without exception the morphological features of the 
Barn owl i.e. of the genus T'yto. All anatomical characteristics, enumerated by 
Ballmann (1973) for this group, in the first place the absence of the bony 
bridge over the extensor groove, so characteristic of the owls in stricter sense 
(Family Strigidae) and the elongated phalanx I. digiti 2 posterior are typical. 
As the measurements of the measurable bones prove, we can count on a 
considerable variation in size, without presuming the presence of an other, 
larger species. The proportional situation, very revealing for the new 
species, given in the diagnosis, may be especially characteristic for it. 

Noteworthy is the fact that there are some juvenile and also some 
pathologic bones (with exostoses) in the Polgardi matter. 


25 


Most of the hitherto described fossil species of the genus 7yto s. str. are 
large or even gigantic insular forms, partially zoogeographically distinct 
from our locality. Tyto pollens Wetmore, 1937, T. ostologa Wetmore, 1937, T. noeli 
Arredondo, 1972; T. riveroi Arredondo 1972 (all from the West Indies); T. 
gigantea Ballmann, 1976 (former island in place of the Gargano peninsula of 
present day in Italy); 7. balearica Mourer-Chauvire etc., 1980. (Great forms are 
summarized in this work and in Arredondo, 1976). Among the metrically near 
forms the geologically considerably older T.edwarsi Ennouchi 1930 is much 
smaller, only 7. sanctialbani Lydekker, 1893 (Lower Miocene) and T. melitensis 
Lydekker 1891 (Lower Pleistocene) are of the same size category (all these 
species under the very disturbing synonymeous genus-name: Strix!). The 
measurements given in the literature for this two latter species prove also 
quite different proportions: the length/proximal width in the tarsometatar- 
sus of T. sanctialbani measures 77/12 mm, in the Polgardi-material 66/11 and 
64/11. The length/prox.width of the femur in 7. melitensis is 54/4 mm, in the 
Polgardi-matter 50/4, 56/5 and 57/5 mm. In these cases the age differences 
also reveal a distinction of these forms. 

The newly described primitive forms of „Barn Owls”, (Mourer-Chauvire, 
1987) speak for a very old, at least Eocene speciation of Tytonidae at all. 

Order: Apodiformes Peters 1940 

Family: Apodidae Hartert 1897 

Genus: Chaetura Stephenson 1826 
Chaetura aff. baconica Janossy 1977 

Material: Polgárdi Loc. 4.: complete ulna from two not quite corres- 
ponding pieces. (Broken and later corrodent fragments. The two pieces rest 
not flat against each-other). 

Against considerable differences in size I range provisionally this bone 
with the geologically somewhat older i remain, described from Sümeg 
(Janossy, 1977). The remain from Polgárd! is too fragmentary for a detailed 
comparison, but we can suppose that the length of bone would be about 
14-15 mm, the width of diaphysis in the middle is maximally 1.9 mm. The 
same measurements are in the ulna of Chaetura baconica 18,3/2.2, in a recent 
Chaetura pelagica 13.2/1.6 mm. Morphologically the bone agrees with the 
same one of Chaetura: especially in the shape of olecranon, in the surfaces of 
the facies glenoidalis externa and interna, as well as the facies ligamenti 
Externi. 


Bird bones from Polgardi, 
locality 4 and localıty 5: 

Tyto campiterrae n.sp.: 1. tarsometatarsus, dorsal view; 2. coracoideum, 
ventral view; 3. femur, cranial view; 4. carpometacarpus, dorsal view; 
Porzana estramosi veterior n.ssp.: 5. humerus, caudal view; 6. femur, 

cranial view; 7. tarsometatarsus, dorsal view; 8. carpometacarpus, ventral view; 
Rallicrex polgardiensis n.sp.: 9. femur, cranial view. 
Figs. 1A, natural size, figs. 5-9, twice natural size 


Polgárdiból származó madarcsontok 


26 


Pa 3. 
3. ábra 


27 


I have to mention one — on all sides very damaged — humerus of a swift 
from the Lowermost Pleistocene Locality Osztramos 20. (Northernmost 
Hungary). The bone was originally about 10 mm long, with a maximal width 
of the diaphysis in the middle of about 3 mm. The bone shows more 
morphological features of Chaetura than that ones of Apus. 

Order: Passeriformes Linné 1758 

As it is known, one of the greatest problems of avian osteology is the 
morphological distinction of bones of the smaller Passeriformes. This 
regards especially geologically older material, in which we would have to 
decide not only the status of the family or genus, but that of an eventually 


Table 2. Measurements of different bones in Tyto campiterrae n. sp. 
2. tablazat rom Polgárdi in mm: 
A Tyto campiterrae n. sp. különböző csontjainak méretet 
Polgärdibél (mm): 
Length Widthofdiaph. proximal distal 
in the middle. width 
Diaphysis  proximalis disztàlis 
Hosszúság szél. kozépen szelesseg 
Tarsometatarsus,Loc.5(tipus-type) 64,5 4,3 10,5 11,4 
Tarsometatarsus,Loc.5.2 65,7 4,5 11,0 cca 
Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.3.4 - = 10,5; 10,7 = 
Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.5 = — 11,0 = 
Tarsometatarsus,fragm.Loc. 
5.6.7.8. _ = 10,5; 10,210 — 
Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.9 — = = IU BELA DI PR; 
Tarsometatarsus,fragm.Loc.5.10 = 4,3 = L1:2 
Tarsometatarsus,fragm.Loc.4 = = 12,5 = 
Humerus,fragm.Loc.5.1 = _ 16,0 = 
Humerus,fragm.Loc.5.2.3.4 = _ = 14,0; 
14,5; (2x) 
Carpometacarpus Loc.5.1 46,6 2,8(mco) 10,5 - 
Carpometacarpus Loc.5.2 45,9 2,6(mc;,) 10,3 — 
Femur, Loc.4.1 56,2 5,0 11,4 11,0 
Femur, Loc.5.1 57,0 5,0 10,4 11,0 
Femur, fragm.Loc.5.2 = 2 o, 4,8 +11 11,2 
Femur, fragm.Loc.5.3 = = » „11 = 
Tibiotarsus fragm.Loc.5.1-4 — — = 10,0; 10,7 
11.0217 
Phalanx l.digiti 2 anterior 20,8 = — — 


Phalanx l.dig.2,posterior 
Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5. 


— 
NO 
EN 
09 
Ha 
| 
| 


Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.2 13,( 3,5 = = 
Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.3 13253 3,2 - — 
Phalanx 1.dig.2,post.Loc.5.4 13,3 3,0 = _ 
Phalanx 1.dig.1,post.Loc.4 13,5 3,0 = = 
Phalanx 1.dig.1,post.Loc.5 13,3 310 _ = 
Phalanx 2.dig.2,post.Loc.5 18,2 4,0 - - 


extinct taxonomical unite. Therefore I refer in case of the matter of Polgärdi 
only to the presence of some groups of oscine birds, chiefly based on the 
analysis of the humeri. The most important result of this analysis is the fact 
that we can assume the presence of a rich song-bird fauna in general already 
in the Upper Miocene. The determined groups are as follows: 

Motacilla (s.l.) sp. 

Lanius sp. 

Acrocephalus sp. I. (array of arundinaceus) 

Acrocephalus sp. II. 

Cettia sp. 

Sylvia sp. 

Turdus sp. (size of iliacus) 

Luscinia sp. 

Fringillidarum gen. et spec. ind. 

Corvus sp. 

Let us make some remarks on the different forms listed above: Two 
humeri with a length of 16.9 and 17.3 mm show a mixture of the 
morphological characteristics of Anthus and Motacilla. Therefore I range 
them with the „large” genus Motacilla (Loc. 5.). A distal fragment of 
tarsometatarsus was determined at that time by the excellent specialist for 
song-bird bones, W. Capek as „cf. Lanius minor”. A new revision justified this 
determination, although in my opinion „Lanius sp.” seems to be more exact 
(Loc. 2.). In the material of Loc. 4. („Upper part”) I found a proximal fragm. 
of humerus of a larger reed warbler of the size of Acrocephalus arundinaceus 
(prox. width about 4.3 mm). The morphological features show a mixture of 
the characteristics of Acrocephalus and Locustella. Similarly a prox. humerus- 
fragm. of smaller size reckons with the same group Acrocephalus sp., (Loc. 5). 
A complete humerus from the Loc. 4. (,,Lower part”) of the same systemati- 
cal group, somewhat smaller (length about 12 mm) agrees mostly with the 
recent Cettia cetti without we could speak surely from a generical identity. A 
humerus from Loc. 4. (,,Lower part”) with a length of 20.5 mm shows rather 
Syvia-like features, an other one Turdus-like morphology (length cca 26 mm) 
and two other ones (length about 20 mm, Loc. 4. and 5.) rather Luscinia-like 
characteristics. The most numerous remains of this group (10 humeri from 
Loc. 5., length 16-17 mm) show chiefly the morphological features of Passer 
or Carduelis and therefore I indicate them as Fringillidarum gen. et sp. indet. 
Finally, we have to mention here an unguinal phalanx of the size of the rook, 
with the characteristic grooves on both sides, which proves the presence of a 
larger Corvid in the Polgärdi-fauna (Loc. 4). 

Regrettably much more bones of Passeriformes remained undetermined, 
than determined, in most cases not only the genus, but the family is also quite 
uncertain (cca. 50 pieces). 


Paleoecological, paleogeographical 
and stratigraphical remarks 


If we summarize the lists of the fossil bird faunas of different localities of 
Polgardi, we can hardly establish a difference between Loc. 4. and 5., proved 
to be a little dissimilar in their age, reflected by small mammals. Only the 
scatter-Loc. 2. may be a somewhat diverse one. The special stratigraphical 
position of the whole locality-complex of Polgárdi makes it understandable 
that most of species are new for the fossil ornithofaunas and for Hungary at 
all. 

From paleoecological point of view it is worthy to mention that the great 
number of swampy birds (chiefly rails, waders, reed warblers), together with 
those of drier territories (Palaeocryptonyx, bustard) speak for a contempo- 
raneous diversified environment. However we have to count especially on 
extending marshes, perhaps connected with the last scattered lakes of the 
Pannonian continuously dried up inner seas. 

Predominance of the barn owls (7’yto) among the owls (all species of this 
genus being today nearly only tropical-subtropical), may suggest a warmer 
climate as today. 

Zoogeographically the contemporaneous occurence of the eastern bus- 
tard and the hitherto only western European Palaeocryptonyx (besides the 
stratigraphically near type-locality also in the above mentioned, newly 
discovered „Upper Pliocene” remains from the Balearic Island) is inte- 
resting. 

Outstanding is the fact that the above several times mentioned age-deter- 
mination by large and small mammals is strengthened also by regional 
depositions. At the margine of the Polgardi-Szarhegy (Hill), composed of 
devonian limestones and containing the vertebrate localities is to be found a 
determinable Miocene (classical Pannonian) marine-lacustrine „Congeria- 
balatonica-clay” (also with a few Hipparion-fauna), which was deposited 
before the elevation of the hill (J. Kokay, pers. comm.) 

The in this paper described fossil bird fauna is not comparable with any 
hitherto described, somewhat significant terrestrial tertiary ornithofaunas 
of Europe. This is possible neither with the geologically considerably older 
(Eocene to Lower Miocene) ones of France (the locality-groups of the 
phosphorites de Quercy, or that one of Saint Gérand-le-Puy, and the 
stratigraphically clearer La Grive), Germany (Wintershof/West), Italy (very 
endemic Gargano-fauna) or Hungary (Csakvar, Rudabanya), nor with the 
clearly younger ,,classical” Roussillon in France or the stratigraphically not 
unambiguous locality-series of the ,Moldavian Roussillon” (Déperet, 1890- 
1897, Gaillard, 1908, 1939, Kretzoi, 1957, Ballmann, 1969, 1973, Bochenski- 
Kurochkin, 1987 etc.). To make these facts clearer, I compiled a tabular sketch 
of the data (see Table) with the approximate stratigraphical arrangement of 
Hungarian and other European Tertiary localities and with the stratigraphi- 
cal ranges of ,,index fossils” of these ornithofaunas — the Galliforms. The 
members of the Palaeocryptonyx-Palaeortyx group may be considered as 


30 


Table 3. 
3. táblázat Numbers of bird-bones from different localities of Polgárdi 
A madarmaradvanyok darabszáma Polgárdi különböző lelöhelyein 


) Loc.2 Loc.4 Lach, I 


Osszesen 

Anas albae Janossy 1 — - - 
Palaeocryptonyx hungaricus n.sp. x 15 75 90 
Pavo esculapi phasianoides n.ssp. 1 10 — MM 
Porzana estramosi veterior n.ssp. — 14 A? 56 
Rallicrex polgardiensis n.sp. - 6 V/ 13 
Otis aff. khozatzkii Bochenski et Kurochkin — — 2 2 
Capella sp. — 2 2 
Cursorius sp. — l — l 
Tringa s.l. sp. — 1 — l 
Tyto campiterrae n.sp. - 17 93 110 
Chaetura aff. baconica Janossy — l — 1 
Motacilla s.l. sp. — — 2 2 
Lanius sp. 1 — — 1 
Acrocephalus sp.I.(, arundinaceus") = = 1 1 
Acrocephalus sp.II. — 1 — ] 
Cettia sp. — 1 — 1 
Syviasp. — 1 — 1 
Turdus sp. (,,iliacus”) _ 1 _ Il 
Luscinia sp. = 2 = 2 
Fringillidarum g. et sp. indet. _ — 10 10 
Corvussp. — 1 — 1 

308 


Lower Tertiary tropical relicts in the Neogene of the present temperate 
Europe, which were replaced near the Pliocene-Pleistocene boundary in the 
eastern parts of Europe by Francolins and later in our whole continent 
chiefly by Tetraonids. I indicated in this table also Ipolytarnóc. Namely in 
my opinion a part of the footprints of birds in this locality originates from 
some members of the Palaeortyx-Palaeocryptonyx group (a part of the 
„Ornithotarnocia” of Kordos, 1985). The first data from the Inner Asiatic 
Neogene („Pliocene”) ornithofaunas (Kurochkin, 1985) show — indepen- 
dently from uncertainties in the stratigraphical position, — a quite different 
picture, chiefly in the Galliforms: against Palaeortyx-Palaeocryptonyx the 
presence of Phasianus-Perdix like forms. 

The most striking feature of the ornithofauna of Polgärdi is the „modern 
shape” of it, nearly without tropical features. This phenomenon agrees with 
the modernisation of the former tropical flora of our territory in that times 
(e.g. the vanishing of palms etc.). 

In any case, we have with the stratigraphically absolute homogenious 
Polgärdi ornithofauna a first picture of an Upper Miocene-Lower Pliocene 
contemporaneous bird life in our territory — with an outstanding complete- 
ness (20 species as a maximum of such ornithofaunas). 


31 


Pig.?. 
4. abra 


PLEISTOCENE 


PLIOCENE 


MIOCENE 


RUSCINIAN 


(PANNONIAN) 


" EUROPEAN GALLIFORMES 


SELECTED BIRD-FAUNAS 


HUNGARY OTHER EUROPE 


TETRAONIDS 


FRANCOLINUS Î 


0 
"6 5 (10 sp.) CSARNOTA 2 


PAVO 


PHASIANUS 
PALEOCRYPTONYX 


(20 sp.) POLGARDI 
(3 sp.) SÙMEG 

(5 sp.) CSAKVAR 

(3 sp.) RUDABANYA 


(4 sp.) IPOLYTARNOC 


(9 sp.) MONTOUSSE-5 
(12 sp.) BEREMEND 15 (20 sp.) REBIELICE 


(4 sp.) ROUSSILLON 


(13 sp.) GARGANO 
(LOC.-GROUP) 

(20 sp.) LA GRIVE 
(LOC.-GROUP) 

18 sp.)WINTERSHOF-WEST 


(FOOTPRINTS) 


ASTARACIAN/VALLESIAN /TUROLIAN 


(BURDIGALIAN ) 


(40 sp.) SAINT GERAND 
LE PUY 
(LOC.-GROUP) 


Distribution of Galliforms in the European Neogene, with the approximative 
correlation of some bird-localities and with selected stages of Thetys (Burdigalien) and 
of the Paratethys (Pannonian), as well as mammal-(terrestrial)- ages, used in 
literature often arbitraliry. 
(Between brackets before the localities the number of species found in one place). 


A tyukfelek időbeli elterjedése az európai neogénben, néhány fosszilis madärleléhely 
hozzávetőleges korrelaciojaval és egyes, az irodalomban sokszor önkényesen használt 
Tethys -(burdigalai), Paratethys -(pannoniai), valamint szárazföldi emlős-fejlődési 
szakaszok megjelölésével. 
(Zárójelben a lelőhelyek előtt az illető helyekről meghatározott madárfajok száma). 


References — Irodalom 


Alcover, J. A. (1989): Les aus fossils de la Cova de Ca Na Reia. Edins. Palma de 
Mallorca, Ne 14-15. 95-100. 

Arredondo, O. (1976): The Great Predatory Birds of the Pleistocene of Cuba. 
Smithsonian Contributions to Paleobiology, 27. 169-187. 

Ballmann, P. (1969): Die Vögel aus der altburdigalen Spaltenfüllung von Wintershof 
(West) bei Eichstätt in Bayern. Zitteliana, 1. 5-60. 

Ballmann, P. (1969/b): Les Oiseaux miocenes de la Grive-Saint-Alban (Isere). 
Geobios, Ne 2. Lyon. 157-204. 

Ballmann, P. (1973): Fossile Vögel aus dem Neogen der Halbinsel Gargano (Italien). 
Scripta Geologica, 17. Leiden. 1-75. 


32 


Bochenski, Z. (1987): Miophasianus medius (Milne Edwards 1869) from Przeworno (SW 
Poland) and some general remarks on the genus Miophasianus, Acta Zool. Cracov, 
30. 71-80. 

Bochenski, Z.-Kurochkin, E. N. (1987): Pliocene bustards (Aves: Otididae and Gryzaidae) 
of Moldavia and Southern Ukraine. Documents, Lyon, N° 99. 173-185. 

Brodkorb, P. (1964): Catalogue of fossil birds: Part 2 (Anseriformes through Galliformes). 
Bull. Florida State Mus. Biol. Sci. 8. 3. 195-335. 

Brodkorb, P. (1967): Catalogue of fossil birds: Part 3 (Ralliformes, Ichthyornithiformes, 
Charadrüformes). Bull. Florida State Mus. Biol. Scı., 2. 99-220. 

Depéret, C. (1890-1897): Les animaux pliocenes du Roussillon. Mém. Soc. geol. 
France, Paléontologie, 3. 1-194. 

Freudenthal, M.—Kordos, L. (1989): Cricetus polgardiensis sp.n. and Cricetus kormosi 
Schaub, 1930 from the Late miocene Polgárdi localities (Hungary). Scipta Geol., 89. 
71-100. 

Gaillard, Cl. M. (1939): Contribution a l’étude des Oiseaux fossiles. Archives Mus. 
d’Hist. Natur. Lyon. 15. 1-100. 

Gaillard, C. (1908): Les Oiseaux des Phosphorites du Quercy. Ann. Univ. Lyon. N. 
Ser. fasc. 23. 1-178. 

Jânossy, D. (1988): List of birds from the Late Miocene of Polgárdi. Information Letter. 
Soc. Avian Paleont. Evolution. Ne 2. 9-10. 

Jânossy, D. (1972): Die mittelpleistozäne Vogelfauna der Stranskä Skála. Antropos. 20 
(N.S. Du 35-64. 

Janosy D. (1976): Plio-pleistocene bird remains from the Carpathian Basin. 1. 
Galliformes. 1. Tetraonidae. Aquila. 82. 13-34. 

J@nossy, D. (1977): Idem. II. Galliformes. 2. Phasianidae. Ibidem. 29-42. 

Janossy, D. (1979): Idem. IV. Anseriformes, Gruiformes, Charadriiformes, Passeriformes. 
Ibidem. 85. 11-39. 

Janossy, D. (1983): Humeri of Central European Smaller Passeriformes. Fragm.Min. 
et Pal. Budapest. 11. 85-112. 

J@nossy, D. (1987): Ältestpleistozäne Vertebratenfauna von Beremend 15. (Süd- Un- 
garn); Fragm. Min. et Pal. Budapest. 13. 89-96. 

Jânossy, D. (1987 b): Taxonomical status of Upper Pliocene-Lower-Pleistocene bird 
remains. Documents, Lyon, Ne 99. 189-192. 

Kessler, E. (1984): On some bird remains from the Pliocene of Malusteni in the 
Laboratory of Paleontology- University of Bucharest. 75 Years. Laboratory Paleon- 
tology. Spec. Vol. 287-292. 

Kordos, L. (1985): Footprints in Lower Miocene sandstone at Ipolytarnóc. Geol. 
Hung. Ser. Palaeont. Fasc. 44-46. 260-376. 

Kormos, T. (1911): Der pliozäne Knochenfund bei Polgardi (vorläufiger Bericht). 
Földtani Közlöny. 41. 171-189. 

Kretzoi, M. (1941): Die unterpleistozäne Säugetierfauna von Betfia bei Nagyvärad. 
Földtani Közlöny, 71. 308-335. 

Kretzoi, M. (1952): Die Raubtiere der Hipparion-fauna von Polgárdi. Jahrb. Ung. 
Geol. Anst. 40. 1-12. 

Kretzoi, M. (1957): Bird remains from the Hipparion-fauna of Csäkvär. Aquila, 
63-64. 239-248. 

Kurotchkin, E. N. (1980): Middle Pliocene rails from Western Mongolia. Contrib. Sci. 
Natur. Hist. Mus. Los Angeles County, 330. 69-73. 

Kurotchkin, E. N. (1985): Birds of the Central Asia in Pliocene. Transact. Sov. 
Mongolian Paleont. Exp. 26. Moscow. Nauka. 120 pp. (russ) 


Lambrecht, K. (1912): Fossile Vögel des Borsoder Bükk-Gebirges, und die fossilen 
Vögel Ungarns. Aquila. 19. 269-320. 

Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Paläornithologie. Borntraeger Berlin. 1024 pp. 

Lascarew, W. D. (1911): Sametki o novyh mestonahochdeniah iskopaemyh mlekopita- 
juchih w tretitchnyh otlocheniah juchni Rossii. Sapiski Noworossijckowo 
obchtchestwa estestwoi spitatelej. Odessa. 38. 

Lydekker, R. B. A. (1891): Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum (Natural 
History). London. 368 pp. 

Mourer-Chauviré, C. (1976), in: Clot-Chaline-Jammot-Mourer-Chauviré-Rage: Les 
poche ossifères du pléistocène moyen et inférieur de Montoussé (Hautes-Pyré- 
nées). Bull.Soc. D’Hist.Natur. Toulouse. 112. 146-161. 

Mourer-Chauvire, C. (1980): in: Mourer-Chauviré-Alcover-Moya-Pons: Tyto baléarica 
n.sp. (Aves, Strigiformes) du Plio-Pleistocene des Baleares. Géobios, Lyon. 13. 
803-811. 

Mourer-Chauvire, C. (1981): Première indication de la presence de Phorusracidae, 
famille géante d’Amerique du Sud, dans le Tertiaire européen: Ameghinornis n.g. 
(Aves, Ralliformes) des Phosphorites de Quercy, France. Géobios, Lyon. 14. 
637-647. 

Mourer-Chauvire, C. (1987): Les Strigiformes (Aves) des Phosphorites du Quercy 
(France): Systematique, biostratigraphie et paleobiogeographie. Documents, 
Lyon. 99. 89-127. 

Olson, St. L. (1977): A Synopsis of the Fossil Rallidae, in: S. Dillon Ripley: Rails of the 
World. S. Godin, Boston-Massachusetts 339-378. 


Author’s address: 
Dr. Dénes Janossy 
Budapest 
Torockò u. 10. 
H-1026 


KÉSŐI MIOCÉN MADARFAUNA POLGARDIBOL 


Dr. Janossy Dénes 


Magyarország pliocentöl a holocénig terjedő időszakának madarvilagarol (3 millió 
evvel ezelöttöl mindmàig) még Lambrecht Kalman öta (1933) euröpai viszonylatban is 
a szakterülethez mérten eléggé teljesek ismereteink (Janossy 1976, 1977, 1979 stb.). A 
távolabbi múlt felé haladva hazai adataink e teren egyre hianyosabbak és csak 
szórványnak tekinthetők, Európa más részeihez képest (főleg Franciaország, Né- 
metorszag, de Moldávia stb. is!) különösen. (Csákvár: alsó miocén, Tataros: felső 
miocén, 1—2 lelet stb. /Kretzoi, 1957, Lambrecht, 1933].) 

A jelen publikációban ismertetésre kerülő felső miocén (régebben alsó pliocénnek 
nevezett, kb. 5 millió éves, az európai szárazföldi rétegtanban: pontusi, felsö-turoli, 
MN 13-as szint) gazdag leletegyüttes az első a maga nemében hazánkban és 
Európa-szerte 15. Az anyag számszerűleg (több száz darab) és faji össszetételben is, a 
hasonló ilyen természetű ornithofaunakhoz viszonyítva, igen gazdag (20 faj). 
Ezenkívül az ugyancsak nagyszámú emlősleletek a geológiai időmeghatározást a 
lehető legpontosabban lehetővé teszik. Végül is e szempontból egyedülálló, hogy a 
lelethelyek közelében (Polgardi—Szarhegy) az akkori hazai beltenger (, Pannon tó") 
üledékei is segítik a korhatározást. 


34 


Az adott feltételek mellett érthető, hogy főleg a tudományra nézve új fajok és 
alfajok jelenlétével számolhatunk (még ha egyes fajoknak az irodalomban feltétele- 
zett 1 millió éves élettartamával is számolunk, ami véleményem szerint maximális). 

A madárfauna egyik legjellegzetesebb tagja egy kis termetű tyúkféle (Palaeocryp- 
tonyx hungaricus n. sp.), amely csontozatában a mai délkelet-ázsiai , erdei foglyok”-hoz 
(Arborophila spp.) mutat leginkább hasonlóságot. Egy másik, nagy termetű tyúk alakú 
faj (Pavo aesculapi phasianoides n.ssp.) a páva, tyúk és fácán csonttani bélyegeit egyesíti 
magában. Nagyszámú lelet képvisel egy a törpe vízicsibénél kisebb és egy guvat 
nagyságú kihalt guvatféle fajt, ill. alfajt (Porzana estramosi veterior n. ssp. és Rallicrex 
polgardiensis n. sp.). A túzokok jelenlétét egy a rezneknél valamivel nagyobb faj két 
csontjanak jelenléte bizonyítja (Otis aff. khosatzku Bochenski et Kurochkin). 

Jelentősek a mai területünkön élő gyöngybagolytöl csak méretaranyaiban eltérő 
kihalt bagoly gazdag leletei (Tyto campiterrae n.sp.), melyek területünkön a gyöngyba- 
goly egykori jelenlétének első bizonyítékai. Egyedi leletekkel képviselt néhány 
közelebbről meg nem határozott parti madár (Capella sp., Tringa sp.,? Cursorius sp.), 
valamint egy akkori gazdag énekesmadár-faunára utaló leletsorozat (Motacilla, 
Lanius, Acrocephalus, Cettia, Sylvia, Turdus, Luscinia, Fringillida és Corvus nemzetségek 
fajai). Az először a miocénben egyszerre fellépő énekesmadarak az eddig ismert 
európai ornithofaunákkal szemben Polgárdiban a trópusi alakok teljes hiányával 
jellemezhetők. Egyetlen csonttal egy látszólag DK-ázsiai rokonságú sarlósfecske 
(Chaetura baconica Jánossy) szerepel. 

A madárfauna egészét nézve megjegyzendő az, hogy az egykori mocsaras környe- 
zetre utaló fajok nagy száma (guvatfélék, parti madarak, nádi poszáták) talán az 
akkor már önálló tavakra szétszakadozott Kárpát-medencei (pannon) beltenger 
szomszédságára utal. Száraz, esetleg erdei életterekre mutatnak a tyúkfélék és 
túzokok. 

A baglyok körében egyedülálló gyöngybagoly a maihoz hasonló, vagy kissé 
melegebb klímára utal (a 7yto genus fajainak 90%-a ma mediterrán vagy tröpusi). 

Állatföldrajzi tekintetben jelentős az eddig csak Nyugat-Európából (D-Franciaor- 
szág) ismert tyúkfélék (Palaeocryptonyx) és az eredetileg inkább keleti (ázsiai?) 
előfordulású túzokok együttes fellépése. 

A fauna fent vázolt egyedi jellegéből adódik, hogy az új rendszertani egységek 
hazánk faunájára is újak (a 7yto mint genus is mindeddig fosszilisan nálunk 
ismeretlen volt). 


35 


LA ARTEN, 
al Bin 


ee aL. 
| My Baa rx 

a er! 
; fini 


N 


ir airone) 


ADATOK A MAGYARORSZÁGON VÉDETT USZORÉCE 
(ANAS SP.) FAJOK TÁPLÁLKOZÁSÁHOZ 


Dr. Sterbetz István 


Bevezetés 


Magyarország úszórécéi közül a kendermagos réce (Anas strepera), a 
nyilfarkü réce (Anas acuta), a kanalas réce (Anas clypeata), és a márványos réce 
(Anas angustirostris) élvez védettséget. Eletkörülényeik megismerése ezért a 
természetvédelmi kutatás érdekköre. A Magyar Madártani Intézet az IWRB 
programok keretében az 1960-as évek óta foglalkozik a hazai vadrécefajok 
állományának alakulásával. E vizsgálatokba később az 1974-ben alakult 
Magyar Madártani Egyesület is bekapcsolódott. (Schmidt 1959, 1960, Keve— 
Schmidt 1960, Schmidt-Sterbetz 1968, Keve-Schmidt 1975, Schmidt 1978, Bod 
1984, Molnár 1984, Bankovics 1986, Molnár 1986-89). Eredmenyeikböl 
kitűnt a recemennyisegek fogyatkozó tendenciája. A csökkenés alakulását 
nem volt lehetséges nagyobb időkeresztmetszetben is statisztikailag nyomon 
követni, mert a korábi forrásmunkákból hiányoztak az ehhez szükséges 
adatsorok. Néhány összefoglaló faunisztikai tanulmányt az utóbbi évtizedek 
vízimadár-számlálásaival összevetve azért a jelenség folyamatossága érzékel- 
hető. 

A Balatonról, környékének halastavairól és a Kis-Balatonröl Homonnay 
1940 és Keve 1968, 1973, 1973a, 1976, a Fertő tóról Kárpáti 1982, a Dunáról 
Keve 1969 és Faragó 1989, a Hortobágyról Udvardi 1941 és Kovács 1981, a 
szegedi Fehér-tóról Beretzk 1950, a hódmezővásárhelyi Tisza-arterböl és 
Kardoskútról Sterbetz 1972, 1975a, Pusztaszerről Marian 1976, Biharugráról 
Müller 1980, valamint Sterbetz megjelenés alatt álló munkája adtak korábbi 
tájékoztatást. Adataikat a fentebb idézett, egyidejű vízimadár-számlálások- 
kal párhuzamba állítva fogalmat alkothatunk a kedvezőtlen jelenségek 
dinamizmusáról. 

A magyarázó tényezők között a táplálkozási viszonyok romlásával 15 
számolni kell. Ennek tisztázására foglalkoztam a Madártani Intézethez 
került récefélék gyomortartalom-vizsgálatával. A vizsgálatsorozat eddigi 
eredményeit alábbi munkáim ismertetik: Sterbetz 1964, 1967, 1968, 1968a, 
19693419694, 11972) 197202 09720; 9735 1973 aj 973, TOTTI PISS MEGÁT 
1988, megjelenés alatt a, b. 


Anyag és módszer 
1974-1975 időközéből a hazánkban védett négy úszórécefaj 148 példánya 


állt rendelkezésemre. A gyűjtőhelyek megoszlását az 1., a vizsgálati anyag 
havonkénti csoportosítását a 2. táblázat tartalmazza. A viszonylag kis 


37 


” 


1. tablazat A gyomortartalmak gyüjtöhelyei 


Fabled, Collecting sites of the stomach content samples 
Gyüjtöhely Anas Anas Anas 
Collecting site strepera acuta clypeata 
Hortobágy 3 l 
Tiszasüly 1 

Besenyszög 1 

Biharugra 15 7 ev les 
Szabadkigyös I 2 

Mezöhegyes 1 
Kardoskút környéke 36 32 1 
Székkutas I 

Kakasszék l 

Martély 4 2 

Szeged-Fehertö 3 a 2 
Dinnyés 2 1 

Sárszentmiklós I 

Sarbogard 1 

Dombóvár 2 l 1 
Rétszilas 2 

Balatonmagyaród I 

Varaszlo l 

Asvany 5 

Fert6boz l 
Duna-delta, Romania: 

Ilfov 2 

Tulcea 2 1 

Crisan 2 
6 Martie 1 

a i 57 I 


példanyszamra tekintettel ide soroltam még tovabbi 8 Duna-deltai gyüjtesü 
récét, valamint a nálunk ugyancsak védett és rendkívül ritka marvanyos réce 
egyetlen példányát is, amely izraeli gyűjtőhelyről került intézetünkbe. E 
külföldi récék tápláléka nem tért el a hazai viszonyokat tükröző képtől. A 
táblázatokba rendezett tápláléknemek értékelése az előfordulási esetek 
számát, a darabszámot és a gyakorisági százalékot tünteti fel. A gyomortar- 
talmakban talált magvakat az Országos Vetőmagfelügyelőség által forgalma- 
zott, Zsák Zoltán-téle gyommaggyűjtemény összehasonlító anyagának segít- 
ségével határoztam meg. Az állati taplaléknemek meghatározásánál Dr. 
Kaszab Zoltán tette lehetővé a Természettudományi Múzeum Allattaranak 
segítő közreműködését. 


38 


2. táblázat 


Table 2. 
A vizsgált gyomortartalmak havi megoszlása 
Specimens examined per month 
Anas strepera Anas acuta Anas clypeata 
I: I l 
HE l 
III. 3 2 
IV. F5 4 2 
V. 3 ] l 
VI. 5 1 
VAL 1 l 
VIII. 21 20 2 
IX. 16 9 2 
x: 9 6 
XI. 3 fi 2 
XII. 5 3 
Osszesen: 
ui 79 57 11 


A négy uszorécefajbol kikerült 148 gyomortartalom ahhoz nem elegendő, 
hogy analizisükböl messzemenö következtetesekhez juthassunk. Közlesük 
azonban mégis indokolt, mivel a jövöben nem lesz lehetöseg e nalunk védett 
fajok tömeges gyűjtésére. Természetvédelmi kezelésük viszont megkívánja 
az életkörülményeik mindenre kiterjedő megismerését. 


Eredmények 


A márványos réce Magyarországon különösen ritka vendég. 1893—1896 
időközében a Velencei-tavon több ízben megfigyelték, 1894. szeptember 
15-én egyet gyűjtöttek is itt. 1951 januárjában 4 példány 2 hétig tartózkodott 
a Velencei-tavon. 1977. november 22-én Kardoskúton, majd 1981. május 
4-én Hortobágyon figyeltek meg 1-1 márványos récét. Az 1955. április 9-én 
Izraelben gyűjtött, és a Madártani Intézethez került példányból Carex sp. 
magvakat és őrleményt lehetett kimutatni. 

A 79 kendermagos réce táplálék-összetételét a 3., a 7., nyílfarkú récéét a 4., 
és a 11 kanalas réce vizsgálati eredményeit az 5. táblázat ismerteti. A 
kimutatott tápláléknemeknek s azok rangsorának tanúsága szerint mindhá- 
rom faj a submersus növényzetben és paludáris vegetációban, vizirovarok- 
ban gazdag, természetes jellegű vizek parti zónájában talál tömegtáplálékot. 
A kendermagos és a nyílfarkú récénél szántóföldről származó kultúrmagva- 
kat jelentéktelen mennyiségben lehetett kimutatni, a kanalas récénél pedig 
csak vízi környezetből kikerült tápláléknemeket. A Bauer—Glutz (1968) és 
Cramp-Simmons (1977) féle kézikönyvek felsorolása is a magyarországihoz 
hasonló táplálékválogatási tendenciát tükröz. 


39 


3. táblázat 
Table 3. 


A táplálék neme 
Food item 


Magvak: 

Seeds: 
Polygonum sp. 
Setaria sp. 

Carex sp. 
Atriplex sp. 
Trifolium sp. 
Zea mays 
Potamogeton sp. 
Schoenoplectus sp. 
Glyceria maxima 
Suaeda maritima 
Sparganium sp. 
Triticum vulgare 
Scirpus sp. 


Növényi törmelék: 
Plant fragments: 
Chara sp. 
Graminea sp. 
Crypsis aculeata 
Állati táplálék: 
Animal food: 
Chitintörmelék 
Sigara sp. 
Chironomus sp. lárva 
Helophorus sp. 
Corixa sp. 
Carabidae sp. 
Chortippus sp. 
Planorbidae sp. 
Carabidae sp. 
Hydrophylidae sp. 
Cicindela sp. 


Ballaszt: 

Ballast: 

Homok és subfossilis 
Molluscavaz 

Sand and subfossil, 
Mollusc shell 


79 Anas strepera tápláléka 


Food of Anas strepera 
Eléfordulasi Pa earn i 
esetek TE Le Gyakorisag % 
umbero 
Number of ; Freguency 90 
pieces 
occurence 

10 52017 x figs 

9 Ae 22 3% 6,8 

9 21 000 6,8 

8 16 052 6,0 

6 O22) +x 4,5 

4 80+x 3,0 

4 36 3,0 

3 246 2,2 

3 37 2,2 

2 899 155 

2 5 195 

1 236 0,7 

1 88 0,7 

17 x 12,8 

8 x 6,0 

7 x 4,5 

9 x 6,8 

7 14 33 

2 12 13 

2 4 153 

2 4 159 

2 2 LS 

l 56 NT 

1 3 0,7 

I l 0,7 

1 1 0,7 

1 l USE 

69 x 87,0 


4. tablazat 
Table 4. 


A táplálék neme 
Food item 


Magvak: 

Seeds: 

Polygonum sp. 

Setarla sp. 
Echynochloa crus galli 
Hordeum vulgare 

Zea mays 

Atriplex sp. 
Bolboschoenus maritimus 
Helianthus sp. 
Potamogeton sp. 
Carex sp. 
Schoenoplectus sp. 
Triticum vulgare 
Amaranthus retroflexus 
Oxalis sp. 

Cyperaceae sp. 
Suaeda maritima 
Plantago sp. 

Növényi törmelék: 

Plant fragments: 
Graminea sp. 

Lemna sp. 

Chara sp. 

Állati táplálék: 

Animal food: 

Valvata sp. 
Chitintörmelék 
Chortippus sp. 


Ballasztanyagok: 
Ballast: 


Homok, kavics és subfossilis 


Molluscaváz törmeléke 
Sand and subfossil, 
Mollusc shell 


57 Anas acuta taplaléka 


Food of Anas acute 
El6fordulasi Pee 
esetek Number of 
Number of ‘ 
E pieces 
occurence 

14 1 674 
6 1 539 
5 972 
4 188+x 
4 121+x 
3 4318 
3 197 
3 136 
3 132 
3 24 
3 19 
2 164 
1 3 886 
1 58 
1 22 
1 8 
l 1+x 

18 X 
5 x 
5 x 
2 28 
2 x 
1 l 

43 x 


41 


Gyakorisag % 
Frequency % 


» “ 


» s w sa w sa w s » 


» - a » 


w 


— 
FESS SEEN 0 09 09 09 09 OO A BR OLD a 
oO mm E ne NN IN or 


w 


76,0 


5. tablazat 


Table 5. 
11 Anas clypeata tápláléka 
Foods of Anas clypeata 
Ataplalékneme Elöforduläsi esetek Darabszam Gyakorisag % 
Food item Number of Number of Frequency % 
occurence pieces 

Magvak: 
Seeds 
Potamogeton sp. 4 952 2505 
Setaria sp. l 218 5,8 
Sparganium sp. 1 3 0,0 
Cyperaceae sp. 1 1 5,8 
Növényi törmelék: 
Plant fragments: 
Chara sp. 2 x 11,6 
Vegetabilia 1 x 5,8 
Állati táplálék: 
Animal food: 
Chitintörmelék 4 x 23,5 
Gastropoda sp. 

tormelék 2 x 11,7 
Hydrophylidae sp. l ] 568 
Ballasztanyagok: 
Ballast: 
Homok és kavics 9 x 81 


Sand and stone 


A természetes jellegű és a halastavakká, víztárolókká kiképzett, hazai 
vizeinken rohamosan csökken az ilyen táplálékszolgáltatás. A technokrata 
szemléletű vízgazdálkodás összetételében és mennyiségében egyaránt elsze- 
gényíti a vízi és a paludáris élővilágot. Ezek a tapasztalatok sürgető 
természetvédelmi beavatkozást kívánnak, mert a gyakorlat azt igazolja, hogy 
a vízhez kötött természeti értékek kiszolgáltatottságát csak védett, s lehetőleg 
nemzetközileg is minősített (Ramsari Egyezmény, Bioszféra-rezervátum) 
környezetben lehet hatékonyan mérsékelni. 


42 


Irodalom — References 


Bankovics, A. (1986): Estimate of the Water-fowl population passin across Lake 
Balaton. Aquila, 92: 55-64. 

Bauer, K.—Glutz, U. V. B. (1968): Handbuch der Vögel Mitteleuropas Frankfurt a. M. 
Akad. Verl. pp. 340-341, 471-473, 519-521. 

Beretzk, P. (1950): The avifauna of the Fehertö near the towne Szeged. Aquila, 
51-54.: 51-80. 

Bod, P. (1984): Nyilfarku és kendermagos réce in: Magyarország fészkelő madarai, 
szerk, Haraszthy, L. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, pp.41—43. 

Cramp, S.-Simmons, K. E. L. (1977): Handboock of the Birds of Europe, the Middle 
East and North Afrika Vol.1. Oxford, pp. 488, 524, 542. 

Faragó, S. (1989): A vonuló és telelő vízimadár-fauna felmérése a Duna magyaror- 
szági középső szakaszán. Állattani Közlemények, 75: 29-42. 

Homonnay, N. (1940): A Balaton és környékének madarai. Magyar Biol. Kut. Int. 
Munkäi, Tihany, X. 245-276. 

Kárpáti, L. (1982): Ecological examination of Bird fauna of Fertő. Erdészeti és Faipari 
Egyetem (Sopron) Tud. Közl. 1: 111-209. 

Keve, A. (1968): Aythyae és Merginae fajok előfordulása és vonulásuk évi ciklusa a 
Balatonon. Aquila, 75.: 21-44. 

Keve, A. (1969): Das Vogelleben der Mittleren-Donau. Studia Biologica Hungarica 7.: 
1-128. 

Keve, A. (1973): Die Schwimmenten des Balaton Sees. Aquila, 76-77; 117-139. 

Keve, A. (1973 a): A somogyi Balaton-part halastavainak madárvilága. Somogyi 
Múzeumok Közlemenyei, 263-275. 

Keve, A. (1976): Adatok a Kis-Balaton madärvilägähoz I. Aquila, 82: 49-80. 

Keve, A.-Schmidt, E. (1960): Einige Ergebnisse der synchron Wasservogelforschun- 
gen in Ungarn. XII. th. Intern. Orn. Congr. Helsinki, 400-403. 

Keve, A.—Schmidt, E. (1975): A vízimadarak vonulasanak egyidejű (synchron) kutatása 
Aquila, 69-70.: 145-157. 

Kovács, G. (1981): A comprehensive survey of the avifauna of fish ponds in the 
Hortobágy. Aquila, 91: 21-46. 

Marian, M. (1976): Die Vogelwelt des Naturschutzgebiets Pusztaszer. Aquila, 82.: 
81-98. 

Molnár, L. (1984): Kanalas réce in: Magyarország fészkelő madarai. Szerk.: Ha- 
raszthy, L. Budapest, Mezögazdasägi Kiadö, pp. 43-44. 

Molnár, L. (1986-1989): Egyidejü vizimadar-szamlalasok jelentesei. in: Oxyura, 1-13 
sz. (rotapr.) 

Müller, G. (1980): Geszt környékének és madarvilaganak változásai az elmúlt 40 ev 
soran. A Bekes megyei Müzeumok közlemenyei. 6.: 157-170. 

Schmidt, E. (1959): Az 1959. évi synchron vizimadär-kutatäs eredményei. Vertebrata 
Hungarica. 1.: 171-186. 

Schmidt, E. (1960): Az 1960. évi synchron vizimadar-onulasi megfigyelések eredmé- 
nyei. Vertebrata Hungarica, 3.: 83-104. 

Schmidt, E. (1978): A vizimadar-szamlalas legújabb hazai eredményei. Nimród, 8.: 
358. 

Schmidt, E.—Sterbetz, I. (1968): Daten zum Entenzug auf zwei natrongewässern der 
Ungarischen-Pussta. Die Vogelwelt, 2.: 47-51. 

Sterbetz, I. (1964): A magyarországi rizstermesztés madarproblémai. Doktori érteke- 
zés kéziratban. 


43 


e 

Sterbetz, I. (1967): Economic and Nature conservation Problems in feeding habits of 
hungarian mallard. Aguila, 73—74.: 133—145. 

Sterbetz, I. (1968): A magyarországi böjti és csörgő récék összehasonlító táplálkozás- 
vizsgálata. Állattani Közlemények 55: 119—122. 

Sterbetz, I. (1968 a): Studie über die Umgebung der in Kardoskuter Naturschutzge- 
biet lebenden Wildenten. Aguila, 75: 45—77. 

Sterbetz, I. (1969): Über die Ernáhrung der Moorente in Ungarn. Der Falke, 16: 
202-295. 

Sterbetz, I. (1969 a): Moulting ecological problems of wild ducks in the Tisza-Basin. 
Tiscia (Szeged) 5: 73-78. 

Sterbetz, I. (1972): A hödmezövasarhelyi Tisza-arter természetvédelmi területeinek 
madárvilága. Aquila, 78—79.: 45-80. 

Sterbetz, I. (1972 a): À magyarországi vizivad taplalékbazisa. Állattani Közlemények, 
59: 119-125. 

Sterbetz, I. (1972 b): Vizivad. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 53-69. 

Sterbetz, I. (1973): Investigations on Wild Ducks in the Inundation Area of the River 
Tisza. Aquila, 76-77.: 141-163. 

Sterbetz, I. (1973 a): Madartaplalkozasi adatok a Balaton-videkröl. A Veszprém 
megyei Múzeumok Közl. 12: 575-577. 

Sterbetz, I. (1975): Einige Angaben zur Nahrung mancher in Ungarn seltener 
vorkommenden Gänse und Enterarten. Aquila, 80-81; 197—198. 

Sterbetz, I. (1975 a): A kardoskuti természetvédelmi terület madárvilága 1952-1973 
idöközeben. Aquila, 80-81: 91-120. 

Sterbetz, I. (1977): Einfluss der Veränderung der Agrarumwelt auf die Tierwelt des 
Naturschutzgebietes Kardoskut. Aquila, 84: 65-81. 

Sterbetz, I. (1983): Wintery alimentation of wintering mallard masses on the reach of 
Tisza at Szentes-Hödmezövasarhely between 1971-80 Tiscia (Szeged), 18: 119- 
122. 

Sterbetz, I. (1984): The migrant mollusc (Dreissena polymorpha) as the aliment of 
natatorial birds at the Tisza-Valley Tiscia (Szeged) 19: 201-204. 

Sterbetz, I. (1988): Marvanyos réce in: Magyarorszag madarvendégei. szerk.: Ha- 
raszthy, L. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, pp. 35. 

Sterbetz, I. (—): Adatok a biharugrai halastörendszer madarvilagarol. A Békés megyei 
Múzeumok Közl. Megjelenés alatt. 

Sterbetz, I. (—a): Taplalkozäsvizsgälatok szeged-fehértói vizimadarakon. Móra Ferenc 
Múzeum Évkönyve, Szeged. Megjelenés alatt. 

Sterbetz, I. ( —b): Taplalkozasvizsgalatok a biharugrai halastavakon és környékükön 
gyűjtött vízimadarakon. A Békés megyei Múzumok Közleményei. Megjelenés 
alatt. 

Udvardy, M. (1941): Die Vogelwelt des Hortobágy. Tiscia, 5: 92-168. 


A szerző címe: 

Dr. Sterbetz István 
Budapest 

Fivér u. 4/a 
H-1131 


44 


ON THE FEEDING PATTERNS 
OF ANAS SPECIES PROTECTED IN HUNGARY 


Dr. Istvan Sterbetz 


Feeding patterns of Anas strepera, A. acuta, A. clypeata and A. angustirostris are 
discussed here in respect of nature protection. Distribution of the collecting sites is 
shown in Table 1. Monthly distribution of the samples is given in Table 2. Food 
composition for Anas strepera, A. acuta and A. clypeata is presented in Table 3, 4 and 5, 
resp. Of marbled Teal only one specimen collected in Israel on 9th April, 1955 could 
have been analysed. Its stomach content consisted of Carex sp. seeds. 

Tables 3, 4 and 5 reveal that Anas strepera, A. acuta and A. clypeata feed in the of 
shore zone of waters of natural character rich in submersal and paludary vegetation 
and lower aquatic animals. Such areas have been reducing within the Carpathian 
Basin due to technocratic water management. Degradation of the feeding conditions 
is evidently one reason for the population decline of the above Anas species in 
Hungary. The conclusions drawn the study promotes a more effective protection of 
aquatic habitats. 


45 


CI igh hi ww Ii i 
dati M à si; "A 
i A OR pari i 


2 Es x idl 


Hera AS mit PUR 


> dés Dr pe 


rd ee fl ti (ee 0 
À Mo x ai re 


i Liane 


à dg A) Wm, 
AOE VIA dvd M, WS Ki 13 2 
gr MW tó NU LL CLS lető ipivilen mi nia 
Maat teed BO), | új 
ie uh nt der Abk der awl ili or 
x (SRG, er iti Ò RT 
N hin ats muse i uhr (at ie 
hu bits etat III: Pacte Santi 
ho re i L y 
nti CAT QU palyinoti sò: in te ci A 
ù x at legen VAG WAL. ALVA i UA" N 
æ diri: {io EVEN. AS (| th AU RY ile te dai) ser hl | 
4 15 zt hy anh By my 18 Y f He 
A à vincita ére ae) ara DL) MORAR À . 
a 4 i | 
ke ve Pete RE NR 
ft WA AGÁR | 
4 pira ‘ 4 vág ar Hi hi ha ern Tria 
VA li AE PAST yi X TRETEN. 
A i “ È 
Me a Lia 7 fi ) i | 4 a! of 
+ no 
a À (er en 
| Myf vehet Lit | 
” clap 
Lavia 
if 
Ri Li 


dr 


hinder) 


ri nos va yi 

rt VER "7 pr 

Poe K hr Mi MONTE de tha 
it 


HS br; 


UJABB ADATOK A SIKETFAJD 
„ (TETRAO UROGALLUS L., 1758). 
ELOFORDULASANAK TÖRTENETEHEZ 
A SOPRONI-HEGYSEGBEN 


Dr. Faragó Sándor 


Erdészeti és Faipari Egyetem 
SOPRON 


Bevezetés 


A siketfajd Magyarország mai területén csak a nyugati határszélen fordult 
elő (Horváth, 1958, Keve, 1960, 1984). Három elterjedési területe volt ismert: 
a Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység és az Őrség. E két utóbbi terület 
siketfajdállományának történetét Csaba (1974) részletesen feldolgozta. A 
Soproni-hegység siketfajdjairól Gyóry (1962) munkája alapján tájékozódhat- 
tunk. Sajnos a források hiánya miatt ez a kiváló dolgozat is csak szemelvénye- 
ket szolgáltatott e faj Sopron környéki történetéhez. Azt, hogy munkám 
most napvilágot lát, az tette lehetővé, hogy az Erdészeti és Faipari Egyetem 
Vadgazdálkodástani Tanszékének Könyvtárából előkerült egy olyan doku- 
mentum, mely alapján a két világháború közötti időszakban végigkísérhet- 
jük a soproni fajdok történetét. Ezek az adatok néhány sorba sűrítve 
szerepelnek Mayer (1928) és Roth (1932) közleményeiben — melyek Győry 
(1962) munkájának alapjául szolgáltak —, de e szerzők inkább csak a 
különlegességeket emelték ki. A , Vadásznapló" tartalmazza a siketfajdok 
életével, elterjedésével, gondozásával kapcsolatos feljegyzéseket, mert sze- 
rencsére e madarak az Erdőmérnöki Főiskola tanulmányi vadászterületén 
éltek. 

Mindezek mellett igyekeztünk a szakirodalomban a megtelepedési folya- 
mat dokumentumait is megtalálni, s nem utolsósorban annak ökológiai 
magyarázatát. 


A siketfajd megtelepedése Sopron környékén 


A siketfajd Nyugat-Magyarországra a múlt század 80-as éveiben telepe- 
dett be. Chernel (1899) szerint ,,...újabban — vagy két évtized óta — azonban 
Sopron és Vas megyében is beterjedt, s míg azelőtt itt egyáltalán ismeretlen 
volt, ma már elég szép számmal található, s évről évre közönségesebb lesz..." 

Erdekes ugyanakkor, hogy Madarász (1899-1903) nem említi Nyugat-Ma- 
gyarországról. Chernel (1904), Schenk (1929) a Magyar Brehmekben, ill. 
Horváth (1958) megismétlik, hogy a siketfajd Nyugat-Magyarországra, így 
Sopron megyébe az 1880-as években települt be Ausztria felől. Nem szabad 
azonban elfeledkeznünk arról, hogy ekkor a történelmi Magyarországról 
van még szó, s Sopron megyén a mai Burgenland (Ausztria) jelentős része is 
értendő. A Soproni-hegysegböl első adata 1886-böl származik, melyet Gyóry 
(1962) 15 említ Roth (1932) és Mayer (1928) közléseire hivatkozva. Roth (1932) 


47 


dolgozatäböl megtudhatjuk, hogy édesapja lötte egy hatalmas vihar utän az 
említett siketfajdtyukot, mert azt ragadozönak nézte. „Par évre ra mar dürgö 
kakast is állapítottak meg”. Ez az elszaporodäs olyan mérvű volt, hogy a 
terület I. világháború előtti egyik bérlőjének (Pusswald bárónak) minden 
dürgéskor sikerült 3—4 öreg kakast elejtenie (Mayer, 1928). Ugyanezen 
szerző Zügn Nándor városi erdőmester 20 évi megfigyelései alapján azt közli, 
hogy a fajd állománya bizonyos határok között mindig hullámzott. Jó, 8-10 
kakasos évekre gyengébbek jöttek, alig 3-4 kakassal. Mindig akkor jelentke- 
zett nagyobb számban, amikor a szomszédban intenzív erdőgazdálkodás 
folyt. 

A vadászati statisztikák szerint Sopron megyében (tehát nemcsak a 
Soproni-hegységben) az alábbi mennyiséget lőtték e fajból: 


1896: 10 pd 
1898: 8 pd 
1907: 8 pd 
1908: 6 pd. 


Vadaszatarol ugyancsak említést tesz a Vadász Lap meg nem nevezett szerző 
tollából (Anonymus, 1905), miszerint Stark Lajos vadászbérlő 1905. április 
23-án az ún. „Grüne Lacke” közelében egy dürgő kakast lőtt. Breuer (1926) is 
gyakori madárnak tartja a századfordulón, ill. századunk első évtizedében. 

A megtelepedéshez Nyugat-Magyarországon elsősorban egy állomány- 
expanzióra volt szükség, amelyet sok tényező okozhat. (Azóta faunánkban 
több ilyen eseménynek voltunk már tanúi.) Chernel (1886) szerint is ,, Világos, 
hogy a fajdok földrajzi elterjedési köre délnek nagyobbodik..." Csaba (1974) 
viszont Thiringer véleményét tartja elfogadhatónak a megjelenést illetően, 
aki szerint: vagy valahol felszaporodott állománya, vagy a táplálékforrás 
természeti behatás folytán csökkent. Ugyanakkor Csaba (1974) az ősi 
állapotú, régi módon kezelt, megfelelő biotópokban való megtelepedését 
hangsúlyozza. Mindez a Sopron környéki meghonosodásra maradéktalanul 
nem vonatkoztatható. Sőt, valamennyi szerző (Anonymus, 1905, Róth, 1932), 
s leírásaik alapján Győry (1962) is a terület fenyvesítésével, a , fenyőzéssel" 
magyarázza betelepülésének ökológiai feltételrendszerét. Minden bizonnyal 
azonban a meglevő, akkor mintegy 18%-nyi fenyőerdő (Majer, 1975), s azok 
közül is idősebb állományaik, vagy a lucfenyő hagyásfákkal tarkított sűrű 
fiatalosok képezték a betelepülés magvát. (Hozzá kell tennünk, hogy 
1837-ben pl. csupán 2%-a volt fenyő a soproni erdőknek, ezek feltételezhe- 
tően természetes társulások voltak. Majer, 1975.) 

Ezt követően, rövid 30 év alatt 50%-ra emelkedett a fenyők (lucfenyő, 
jegenyefenyő, vörösfenyő, erdeifenyő, feketefenyő) részesedése, mely nap- 
jainkig fennmaradt, sőt, az említett fenyőfajok egymás közti aránya sem 
változott ezen belül lényegesen (Majer, 1975; 1. ábra). Mindezek ellenére az 
I. világháború után a siketfajd eltűnt a Soproni-hegységből, Roth (1932) 
hiába kerestette és kereste maga is. Indokként Breuer (1926) megállapítását 
kell elfogadnunk, aki a háborút és az azt követő , zavaros időket" (gondol- 
junk Sopron hovatartozása körüli vitákra, sőt katonai akciókra) okolja a fajd 
eltűnéséért. 


48 


1. ábra “o 
Fag 1. 50 


Fenyvesek aranya 
Percentes of pinewood 


1837 1869 1895 1925 1953 1973 év 


A fenyvesek aránya Sopron erdéallomanyaban 1837-101 
Distribution of pine forests in Sopron woods between 1837-1973 


A siketfajd a két világháború között Sopron környékén 


A népszavazást követő konszolidáció a soproni erdők viszonylagos nyugal- 
mát is meghozta, aminek a siketfajd visszatelepülése lett a következménye. 
Első észleléséről eltérő adatok vannak a szakirodalomban. Breuer (1926) 
szerint 1923—1924 telén egy napon 2 tojó és 1 hím példányt láttak. Győry 
(1962) szerint 1924 volt a visszatérés éve. Roth (1932) szerint ,,...1925-ben 
állapítottam meg az elsőket, egy kakast és két tyúkot." 

Az első dürgő kakast 1927-ben észlelték (Roth, 1932; említi Győry is, 1962). 
1928-tól kezdődően pedig az említett , Vadásznapló" alapján nyomon 
kísérhetjük az eseményeket. 

1928. április: „Az első dürgő fajdkakasról Tschurl 2-án tesz jelentést, 3 
kakas állandóan szól. Professzor Úr (Roth Gyula) két ízben figyelt meg 
lőtávolságból dürgő kakast, de a csekély számra való tekintettel nem lőtt 
egyszer sem." 

1929. április: „Dürgö fajdkakasunk 3 db volt biztosan megállapítva, 
amelyekre magas vendég (Horthy Miklós) volt érkezendő, de aztán mégis 
elmaradt a látogatás." 

1929. oktöber 12.: ,,... banfalvi munkasok a Vadkanärokban (2. abra) egy 
kimúlt fiatal fajdkakast találtak, gyűjteményünk részére kitömettük”. 

1929. november 25.: ,,...Tschurl a második fiatal fajdkakast találja a 
Vörösbércen (Rödelriegel) (2. ábra), az eset azonfelül, hogy fájdalmas, 
gyanús is, mert ismét semmi külsérelmi nyom, a lenyúzott kadávert felküld- 
jük az Állatorvosi Főiskolára, de ott sem tudnak semmiféle kórokozót 
megállapítani." 

1930. április: „Az első fajdkakast Tschurl 13-án hallja dürögni, és minden 
előkészület megtörténik a budapesti magas vendégek fogadására, akik — 
ezúttal szerencsére — nem jönnek, mert csak 2 kakas szól, ezek is gyengén és 
nagyon rövid ideig, úgy, hogy dürgésről az idén nem is beszélhetünk. Ennek 
magyarázata a két db elhullott kakas (lásd: 1929. október és november — F. S.) és 
az a harmadik, amit 22-én hozott be Brennbergböl (2. ábra) Heindl 
erdőlegénye elevenen, ahova nyilván betegen repülhetett be. Sántított, dr. 


49 


Strasser combcsonttörest állapított meg rajta, a volierben azonban mintha 
javulas mutatkozna, a santitàs elmarad, és fokozott étvággyal eszik." 

‚1930. május: „Fajdkakasunk mégis elpusztul a fogságban (V. 3.), az 
Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézete vakbélgyulladást állapított meg a 
halál okául, ami szerint nem ritka eset az állatvilágban sem, csak ritkán kerül 
vizsgálat alá." 

IA vizsgálatokat, mint azt Roth (1932) megadja, dr. Jármay professzor 
végezte.] Téves tehát Roth (1932) közlése, miszerint 1930-ban 4 kakas hullott 
el. A Vadásznapló szerint csak 3. 

1931. április: „Az első fajdkakast Hammer hallja dürögni a Hétbükkfa (2. 
ábra) közelében, itt van még egy másik kakas is, és néhány tyúk, a III. 
kerületben — semmi!, amit a múlt évi elhullás után nem is lehet csodálni. 
Egyelőre tehát további kímélet a jelszó, és a megfigyelt 2 db kakasnak nem 
esik bántódása." 

1932. április: ,A fajdkakas dürgése igen gyenge. Az ágfalvi kerületben 
egyáltalán nem szólalt meg kakas, az első dürgést 17-én hallja Kolár az Ultrán 
(2. ábra) — ezek persze teljes tilalom alatt állottak." 

1932. december: ,,... Fel kell még jegyeznem azt a sajnálatos körülményt, 
hogy egy fiatal fajdkakasunk megint elpusztult — a brennbergi országúton 
törött szárnnyal találta egy munkás, (2. ábra) behozta hozzánk élve, Strasser 
dr. azonnal gondozásba vette, és a törött szárnyat amputálta, de a seb már 
fertőzött volt, és a szép madár másnap reggelre mégis elhullott." 

1933. április: ,9-én megszólal az első és egyetlen fajdkakas, a Neuwiesen — 
8 tyúkja volt a környéken, hallgatóink közül többen kint jártak néhányszor a 
dürgést végignézni — mert természetesen szigorú tilalmat írtunk elő ka- 
kasunk javára. E hó végén Kolár egy fajdtyúkot 8 csibével figyelt meg — tehát 
a jóindulat megvolna ebben a szép és nemes vadfajban az elszaporodäsra —, 
de az olyan példátlan , forgalom" mellett, mint amilyen a soproni erdőkben 
van szünet nélkül - ez sajnos aligha fog sikerülni." 

1933. május 31.: Győry (1962) szerint Kaposvári János vadőr (aki azonos 
Kolárral) talált egy fészket friss tojáshéjakkal, melyekből a csibék nem sokkal 
előbb kelhettek ki. 

Fába (1964) közli Fába Rezső preparatóriumának 1929—1940 közti naplójá- 
ban egy soproni Tetrao urogallus preparálását. Az időpont 1933. november 
(sex?), de sem lelövés, sem elhullás nem ismert ebből az időből. Mivel — mint 
láttuk — rendkívüli figyelem kísérte a fajdot Sopron környékén, valószínűsít- 
hető, hogy a nagy forgalmú Fába-preparatórium dátuma a hibás. 

1934. március: ,Kolár 19-én behoz a Tatsiárokból (2. ábra) egy beteg 
fajdtyúkot, másnap elhull.” 

1934. április: , Az első fajdkakas 7-én szólal meg a Neuwiese (2. ábra) 
melletti fenyvesben, de minthogy nincs is több, természetesen szigorú 
védelemben részesül." 

1934. szeptember: ,, 18-án Kolär egy eleven fajdtyúkot hoz be a Tolvaj-arok- 
ból, de másnapra szegény pára mégis kimúl a volierben." 

1935. március: , 27-én az egyetlen fajdkakas is megszólal, aNeuwiesen.” (1. 
térkép) 


50 


1936. november 7.: „A Faberréti csemetekert (2. ábra) mellett hajtasban 2 
fajd kel. Pflander Mihály és Zakariás András egyiket meglövik." Nem kizárt, 
hogy ezt a madarat küldték fel Fába preparatóriumába (a hónap megegye- 
zik), sa madár mind a mai napig megvan gyűjteményünkben. 

1936. október 31.: , Mélyároki vadászat. Lennt az országútnál gyűltünk 
ismét egybe, ott ahol a forrás folyik, amelyik felett egy emléktábla áll." (2. 
ábra) , Egy fajdkakast láttunk Paulin Pistàval (a jegyző: Varga Ákos), de persze 
mondanom sem kell, nem bántottuk őkelmét." 

Itt megszakadt a napló híradása a fajdkakasról, valószínűleg ez volt az az 
időszak, amikor megszűnt állandó madárnak lenni Sopron környékén. 
Bizonyítja ezt az is, hogy 1945-től napjainkig mindössze 3 megfigyelése 
ismert a fajnak a soproni erdökböl: 

1. 1952-ben látott 1 pd-t a Hidegvíz-völgyben (2. ábra) Pénzes József vadőr 
(Győry, 1962). 

2. 1971. május 17-én látott egy magányos kakast Kárpáti (1977) délután 5 
óra tájban a Várhely (tévesen Várhegynek írva) nyugati oldalán, a kilátóhoz 
közel (2. ábra). 

3. 1973. májusában Szabó (1975) figyelte meg egy kakas dürgését vörös- 
fenyves tisztásán. 


2. ábra 
Pio 2. 


A siketfajd szövegben említett lelohelye: Sopron környékén: 
1: Vadkanárok, 2: Vörösbérc, 3: Brennbergbánya, 4: Hétbükkfa, 5: Ultra, 6: Neuwiese ( Újrét) 
7: Brennbergi országút, 8: Tacsidrok, 9: Tolvajarok, 10: Fáberréti csemetekert, 11: Mályárok, 
12: Hidegvízvölgy, 13: Várhely. 


Occurences of the Capercaillie in Sopron environs 


ot 


A kipusztulás okai 


Boback (1952) a siketfajd pusztulásának vagy kipusztulásának okait az 
alábbiakban foglalja össze. A tojást a mókus, sün, hermelin, menyét, görény, 
nyuszt, borz, róka és a vaddisznó, a madarat a nagyobb szőrmés dúvad, 
ragadozó, kóbor kutya, kóbor macska pusztítja. 

Közvetett módon a zaklatás, a modern erdőgazdálkodás, a legeltetés, az 
erdőtüzek, hótörések, széltörések, betegségek és paraziták is okozhatják a 
regresszióját. 

Lovassy (1927) elsődleges pusztító tényezőnek az erdőirtást, az erdei 
munkát tartotta. Csaba (1974) az őrségi fajdok kipusztulását a következő 
tényezőkre vezette vissza: 

— nagymérvű fakitermelés (egy nagy hótörés után), 

— dúvad elszaporodása, 

— orvvadászat (kritikus időszakbani vadászat), 

— betegség. 

A Soproni-hegység siketfajdállományának stagnäläsät mar Szügyı (1933) 
megpróbálta komplex módon értékelni. Felteszi a kérdést: mi lehet az oka a 
kevés kakasnak és a stagnällé állománynak, ha 1 tyúk 6-10 csibét nevel, 
melyek között 3 : 1 az ivararány a kakasok javára? Az alábbiakban válaszolja 
meg: 

1. Nagymérvű zavarás: az erdők 1/3-a közvetlenül települések mellett van. 
Állandó a turisták, cserkészek, kirándulók, gomba-, szamóca-, áfonya- és 
szelidgesztenye-szedök, rözse- és hulladekfagyüjtök, favágók, egyéb erdei 
munkások (ültetéskor, ápoláskor, tisztításkor) általi zavarás. 

2. A tyúk nem óvatos a fészek helyének kiválasztásában, ezért sok fészek 
elpusztul. 

3. A „modern” erdőgazdálkodás (1933-ban!) a siketfajdot is lassanként a 
kihalásra, jobb esetben elvándorlásra ítélt. 

Szügyi (1933) véleménye szerint a jövőben sem fog elszaporodni. Kiha- 
gyott ugyanakkor egy triviális tényezőt, melyről olyan sokat beszéltünk, a 


3. ábra i 
Fig 3: 


N m 
à Lr 
A 
Ce 
LA 5 


A siketfajd elterjedése 1981-1985 között Ausztriában 
Spread of the Capercaillie in Austria between 1981-1985 


52 


I m 


betegség hatását. Roth (1932) viszont a betegségek következtében történő 
elhullásokkal magyarázza pusztulását. 

Magunk részéről az említett 4 tényezőn kívül egy ötödiket ıs feltételezünk, 
nevezetesen az 1880-as években meginduló expanzió ellentételét, az 1940— 
50-es években meginduló regresszióét. 

Ez a Soproni-hegységben az I. világháború körüli alacsony szintre való 
visszaszorulás következtében korábban — már a 30-as években — végbement. 

Ha Szügyi (1933) megállapításai 50 éve igazak voltak, akkor a zavarás, a 
modern erdőgazdálkodás káros hatása százszorosan igaz napjaink soproni 
erdeire. Ezt igazolják Graczyk (1982) lengyel kutatásai is. 

Bár a tenyésztés és kibocsátás technológiája sok nehézség árán megoldó- 
dott, az antropogén tényezők és a természetes ellenségek magas száma 
lehetetlenné teszi nemcsak visszatelepüleset, hanem visszatelepiteset is 
Sopron környékére. 

Várható alkalmi megjelenése Nyugat-Magyarországon az osztrák terüle- 
teken való előfordulásával (3. ábra) magyarázható (O. G. V. 1986), de 
minden bizonnyal a jövőben is csak mint ritkaság fog szerepelni ornito-fau- 
nánkban. 


Irodalom — References 


Anonymus (1905): Siketfajdok Sopronban. Vadászati Lap, 1905. június 25. p. 242. 

Borback, A. W. (1952): Das Auerhuhn. Die Neue Brehm Bücherei Heft. 86. 

Breuer, Gy. (1926): Tetrao urogallus Sopron megyeben. Aquila 32-33: 252. 

Chernel, I. (1886): A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugoti hegylanczaiban. Vadász 
Lap 7: 355-356. 

Chernel, I. (1899): Magyarorszag madarai különös tekintettel gazdasagi jelentöse- 
gökre II. Budapest 

Chernel, I.-Brehm, A. (1904): Állatok vilaga, Madarak Il. Budapest 

Csaba, J. (1974): Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im west- 
lichen Teil des Komitates Vas. Aquila 78-79: 157-169. 

Fäba, L. (1964): Madärtani adatok egy régi preparaläsi naplöböl. Aquila 69-70: 272. 

Graczyk, R. (1982): Ecological and Ethological Aspects of Synanthropization of Birds. 
Memorabilia Zoologica 37: 79-91. 

Györy, J. (1962): Das Brüten des Kreuzschnabels Gimpels, Goldhähnchens und 
Auerhuhnes in dem Soproner (Ödenburger) Gebrige und deren Brüten in 
Ungarn. Aquila 67-68: 125-140. 

Horváth, L. (1958): Tetraonidae in Szekessy (szerk.): Aves, Fauna Hungariae. 
Akadémiai Kiadö, Budapest. 

Kárpáti, L. (1977): Capercaillie (Tetrao urogallus) and Hazel Hen (Tetrastes bonasia) in 
the hill-country of Sopron. Aquila 83: 299. 

Keve, A. (1960): Nomenclator Avium Hungariae. Madartani Intézet kiadvanya, 
Budapest. 

Keve, A. (1984): Nomenclator Avium Hungariae. Biológiai Tanulmányok 11. 
Akadémiai Kiadö, Budapest. 

Lovassy, S. (1927): Magyarorszag gerinces allatai és gazdasagi vonatkozäsaik. Buda- 
pest 

Madarász, Gy. (1899-1903): Die Vögel Ungarns. Budapest 


55 


Majer, A. (1975): A Sopron környéki erdők átalakítása és Muck Endre tevékenysége. 
Soproni Szemle 29. 4: 338-347. 

Mayer, Z. (1928): A föiskolai tanulmänyi vadäszterület. Erdeszeti Lapok 67. 4. füzet: 
139-149. 

O. G. V. (1986): Brutvogelkartierung 1981 bis 1985 Vorlaufinges Endergebnis. 
Ornith. Informationdienst Folge 42. 1986. August. 

Roth, Gy. (1932): Beszamolö a föiskola tanulmanyi vadäszterületenek tiz Everöl. 
Erdeszeti Lapok 71. 11. füzet 1047-1058. 

Schenk, ].—Brehm, A. (1929): Az állatok világa, Madarak II-(IX). Budapest 

Szabö, I. (1975): Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron. Aquila 80-81: 
302. 

Sziigyi, Gy. (1933): A nagykakas és a csaszarmadar a soproni erdőkben. Nimród 
Vadaszuyjsag 21. 1: 11-12. 

Vadäsznaplo-kézirat az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének 
Könyvtárában Ltsz: 647. 


A szerző címe: 

Dr. Faragó Sándor 

Erdészeti és Faipari Egyetem 
Pf. 132: 

H-9401 Sopron 


NEUERE DATEN ZUR VORKOMMENSGESCHUCHTE DES 
AUERHUHNES (TETRAO UROGALLUS, 1758) 
IN DEM SOPRON-GEBIRGE 


Dr. Sandor Faragö 


Auf dem heutigen Gebiet Ungarns kommt das Auerhuhn nur am westlichen 
Grenzgebiet des Landes, in dem Sopron-Gebirge, im Gebirge von Köszeg und im 
Orség vor. Die Ursachen der Ansiedlung bzw. des Verschwinden dieses Vogels in 
Sopron-Gebirge sind aufgrund publizierten Daten (Mayer, 1928; Róth, 1932; Győry, 
1962) bzw. dem unveröffentichten „Jägertagebuch” (was befindet sich in Lehrstuhl 
für Jagdwirtschafts-wissenschaften der universität in Sopron) untersucht. 

Das Auerhuhn siedelte sich in Westungarn in den 80-er Jahren des vorigen 
Jahrhundertes an (Chernel, 1899). Die erste Angabe in Sopron-Gebirge stammt von 
1896 (Mayer, 1928; Roth, 1932). Bis zum ersten Weltkrieg entwickelte sich sein 
Bestand ziemlich gut. Der Pachtinhaber des Reviers hatte in jeder Balzsaison 3-4 
Auerhähne zur Strecke gebracht. Die Grösse des Bestandes schwankte stark. In 
einzelnen Jahren befindeten sich 8-10, in anderen 3-4 balzende Hähne im Revier. 

Zur Einbürgerung der Art in der Umgebung von Sopron waren einerseits eine 
Bestandesexpansion, andererseits geeignete Verhältnisse im Lebensraum notwen- 
dig. Jeder frühere Verfasser bringt die Einbürgerung des Auerwildes in Sopron-Ge- 
birge mit Beforstung des Gebietes mit Koniferen in Zusammenhang. Im ersten 
Drittel des 19-ten Jahrhundert bedeckten die Nadelwälder nur 2% des Forstgebiet 
von Sopron aber in der Zeit der Einbürgerung schon 18%, später — in einer kurzen 
Periode von 30 Jahren — aber bereits 50% (Majer, 1975,). Trotz alledem, verschwand 
das Auerhuhn aus dem Gebiet während dem 1-sten Weltkrieg und der darauffolgen- 


54 


nm a, 


den, „verworrenen” Zeit. Eine neue Einbürgerung spielte sich im Winter 1923/24 
(Breuer, 1926) und den ersten balzenden Hahn wurde in 1927 beobachtet (Roth, 
1932). Aus der darauffolgende Periode, zwischen 1928 und 1936 haben wir cca. 20 
Registrierungen über dem Auerhuhn, in den obenerwähnten Quellen.) Das Auer- 
huhn könnte gleichzeitig mit der letzten Tagebuchseintragen aus dem Sopron-Ge- 
birge verschwunden und nach dem 2-ten Weltkrieg sind nur 3 Beobachtungen 
bekannt (Győry, 1962; Kárpáti, 1977 und Szabó, 1975). 

Die Ursachen des Verschwundess der Art kann man in den Folgenden zusammen- 
fangen: 


1) die ziemlich grosse Gestörrtheit der Wälder von Sopron, (ein Drittel der Wälder 
sind unmittelbar in der Nähe von Ortschaften), 

2) die immer intensiver gewordene Forstwirtschaft zwischen den zwei Weltkriegen, 
3) die unbewahrten Nisten-Gewohnheiten des Auerhuhnes, 

4) die Auswirkung der Krankheiten (Verendungen: im Jahre 1929, 2 ©, 1930; 1 ©, 
1932 1 ©”, 1934; 2 © 1936; 1 9 geschossen aus Versehen), 

5) die Einschrumpfung des Artareals. 


Ein Erscheinen des Auerhuhnes in Westungarn ist gelegentlich zu erwartend. Das 
ist aus seinem Vorkommen in Österreich erklärbar (0. G. V., 1986) doch es fehlt die 
ökologische Basis seiner Wiedereinbürgerung bzw. seiner Wiedereinführung. 


JD 


AZ AGGTELEKI NEMZETI PARK CSASZARMADAR- 
(TETRASTES BONASIA L. 1758) ALLOMANYA 


Varga Zsolt 


Aggteleki Nemzeti Park 
Jósvafő 


Bevezetés 


A császármadár az egyik legkevésbé kutatott, legkevésbé ismert életmódú 
hazai madárfajok közé tartozik, ami szórványos előfordulása mellett minden 
bizonnyal rejtett életmódjával is magyarázható. Természetbúvároknak, 
vadászoknak kint a természetben e madárnak pusztán a megpillantása is 
. szenzációszámba ment — és megy még ma is. Ezért mind az ornitológiai 
szakirodalomban, mind a vadászati irodalomban többnyire csak a faj 
észlelésével kapcsolatos beszámolók jelentek meg. 

Hazai elterjedésével korábban Vertse Albert (1939), természetrajzával 
Szügyi Gyula (1927, 1931) és Vásárhelyi István (1959, 1963) foglalkozott 
behatóbban. Az elmúlt évtizedekben Czajlik Péter és kutatócsoportja végzett 
rendszeres és sokirányú kutatómunkát a faj hazai életviszonyairól. (Czájlik 
Péter 1976, 1978, 1979, 1985, 1986/a, 1986/b) 

Czájlik 1976-os kérdőíves felmérésének köszönhető a császármadár 
Északi-középhegységben való elterjedésének tisztázása. Az Észak-borsodi- 
karsztvidekröl az első császármadár-megfigyeléseket Jánossy (1972) publi- 
kálta Vertse 1939-es felmérésében ez a tájegység, mint császármadár-élőhely, 
egyáltalán nem szerepelt. Czájlik (1985) az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) 
jelenlegi, közel 20 000 hektáros területén 27 császármadár-élőhelyet regiszt- 
rált. Ebből 24 az Aggteleki karsztvidéken, 3 pedig az Észak-borsodi-dombvi- 
dékhez tartozó fedett karsztos területeken található. További élőhelyeket is 
jelez, ahol korábban élt császármadár, az utóbbi években azonban kipusztult 
vagy legalábbis kérdéses a jelenléte. 


Vizsgálati terület 


Az Észak-borsodi-karszt hazánk egyik legészakibb fekvésű tája, mely 
közvetlenül az országhatár mentén terül el. Maga az országhatár nem 
természetes földrajzi határvonal, mivel a karsztvidék a határ túlsó oldalán a 
Gömör-tornai-karszt szlovákiai részében folytatódik. 

Az Aggteleki Nemzeti Park két tömbből áll: Aggteleki-karsztból és 
Szalonnai-karsztból, melyeket a Bódva-völgye választ el egymástól. Ez 
Magyarország legjellegzetesebb karsztvidéke. Délnyugati részén, az Aggte- 
lek-Egerszög vonaltól délre a mészkő alapközetre kavicstakaró ülepedett 


57 


(fedett karszt). Az ätlagos tengerszint feletti magassag 300-400 m. A 
magasabban fekvö reszeken eles gerincek helyett többnyire kisebb-nagyobb 
fennsíkokat találunk, melyeket sűrűn elhelyezkedő tölcsér alakú mélyedé- 
sek, az ún. töbrök tesznek változatossá. A déli oldalak általában meredek, 
elkarsztosodott, köves, sziklás lejtők. 

A klíma viszonylag hűvös, az évi középhőmérséklet 8 °C alatt van. Az évi 
csapadékmennyiség 600-650 mm. 

A nemzeti park területének 75%-ât borítják erdők. Klimazonalis erdötär- 
sulas a gyertyanos-tölgyes, Querco petraeae-Carpinetum), amely a fennsíkok 
egyes reszein es a deli oldalakban melegkedvelö tölgyesbe Corno-Quercetum), 
illetve sajmeggyes karsztbokorerdökbe (Ceraso-Quercetum pubescentis), északi 
kitettsegü oldalakban és árnyas völgyekben szubmontan bükkösökbe (Me- 
litti-Fagetum) megy at. A deli területeken a cseres-tölgyesek (Quercetum 
petraeae-cerris) is megjelennek. 


Vizsgälati mödszerek 


1986. február óta dolgozom a nemzeti parknäl természetvédelmi felügye- 
lőként, a munkaidőm, illetve tavaszi-nyári hónapokban a szabad időm 
jelentős részét is terepen töltve. Zoológiai jellegű kutatómunkám nem 
kifejezetten a császármadárra irányult. Minden évben teljes ragadozóma- 
dár-felmérést végeztem, és végzek az ANP területén és környékén egy 
30 000 hektáros területen, szemmel tartva eközben egyéb ritkább vagy 
szórványosan előforduló madárfajok állományát is. Ennek eredményekép- 
pen sikerült minden évben új, addig ismeretlen császármadár-revireket is 
felderíteni. 

A fajjal való ismerkedésben sokat segített Czájlik Péter, akitől sok gyakorlati 
tanácsot kaptam. Az egyik általa szervezett mátrai császármadár-kutató 
táborban is részt vehettem, ellátott szakirodalommal, sőt egy császármadár- 
síppal is, térképen bejelölte számomra az ANP területén általa ismert 
császármadár-élőhelyeket. 

A császármadárkakas territóriumjelző hangja egy nagyon vékony, jelleg- 
zetes dallamú és ritmusú sípolás. Ez emberi fül számára nagyobb távolságból 
már nemigen észlelhető, és amúgy sem gyakran hallatja. Ez a tény a 
császármadár-állomány pontos felmérését — más, szintén rejtett életmódú, 
de hangosabb madárfajokkal (pl. fürj, haris) szemben — nagyon megnehezíti. 
Az elmúlt öt évben mindössze négy alkalommal figyeltem fel császármadár 
jelenlétére a hangja alapján. Északi országokban - eredetileg a császármadár 
vadászatához — kis fémsípokat készítenek, mellyel az említett sípolás utánoz- 
ható, és a madár kellő türelemmel 5-10 m-es távolságra is becsalogatható. 
Másfél éven át magam is próbálkoztam ezzel a módszerrel. Új élőhelyek, 
revirek felderítéséhez nem bizonyult igazán hatékonynak — több száz 
próbálkozásból mindössze egy ízben jártam eredménnyel —, azonban már 
felriasztott császármadárkakasok visszacsalogatásához, közelebbi szemrevé- 
teléhez több ízben jó szolgálatot tett. 


58 


Eredmenyek 


Alabbiakban közreadom az elmült öt ev soran (1986-90) az Aggteleki 
Nemzeti Park területeröl összegyűlt császármadár-megfigyeléseket. A 78 
észlelésből 22 a területet járó erdész és természetvédő kollégák (Balázs 
István, Buzetzky Győző, ifj Demjén Béla, Dienes Tibor, Halmos Ferenc, 
Hudák László, Jónyer Sándor, Magura Tibor, Sulyok József) megfigyelései, 
melyekért e helyen mondok köszönetet. Részletesen csak az érdekesebb 
információkat ismertetem (zárójelben római számmal jelzem a territórium 
számát). 


Aggtelek: 23 megfigyelés 


1. 1986. április 21-én a Baradla-tetőn, 41 C erdőrészlet felső részében 
barlangászok a táborhelyük közvetlen közelében egy császármadárfészket 
találtak. Buzetzky Győző a zavarás miatt már valószínűleg régebben elha- 
gyott fészekből begyűjtötte az öt kihűlt tojást. (III) 

2. 1987. árilis 6-án 8 óra 50 perckor 43 A erdőrészletben egy párt pillantok 
meg a földön. Sípolásomra a kakas felszáll az úttól mintegy 15 méterre levő 
tölgyfára, 6 méter magasra. Innen figyel 5 percig, majd visszaszáll a bokrok 
közé a tyúkhoz. (IV) 

3. 1988. május 23-án 7 órakor a Baradla-völgyben, 41 C erdőrészlet alján, 
egyik töbör szélén az út mellől egy párt riasztok fel. A kakas egyszer válaszol 
a sípolásomra, és később is a közelben mozog. (III) 

4. 1990. június elején 46 C erdőrészlet felső részén, a gerinc közelében 
Leskó István egy tyúkot riasztott fel, és öt csibét látott elszaladni. (II) 


Jósvafő: 17 megfigyelés 


1. 1987. április 14-én 17 óra 50 perckor a 3 C erdőrészletben és az út mellől 
egy császármadárkakast riasztok fel, amely még feljebb száll. Sípolásomra 
rögtön felszáll egy fára, és onnan válaszol. A következő 15 percben felváltva 
sípolunk, miközben a madár kíváncsian röpköd körülöttem fáról fára, 
izgatottan keresve a hang forrását. Később lejjebb száll, de még onnan is 
válaszol. (IV) 

2. 1988. május 29-én 7 óra 30 perc körül 2 A erdőrészlet bokorerdős 
részén, a tisztás alatt egy tyúk szaladgál a közelemben (4-5 méterre) halk, 
gyors, kotyogó hangot hallatva. Valószínűleg kis fiökäi lehettek, fészket nem 
találtam a környéken. Később lefelé száll, de csak 15—20 méterre. (VII) 

3. 1990. május 21-én az Éles-hegy gerincénél, 3 A erdőrészlet keleti 
részében egy császármadártyúk röppen fel az út mellől három, fürjnél kisebb 
fiókával. Azok is fölszállnak a fák ágaira, kettő messzebb, a harmadik először 
csak tőlem 5 méterre, később odébb, ahol már szem elől vesztem. A fiókák 
feltételezett tartózkodási helye alá telepedve figyeltem a tyúk viselkedését. 
Az nemsokára vissza is szállt a közelbe, és — időnként bugyborékoló hangot 
hallatva — egy kb. 30 m sugarú körben mozogva röpködött fáról fára. Ezalatt 
sikerült több diafelvételt is készíteni a madárról, majd magára hagytam a 
családot. Mindez kora délután történt. (IV) 


59 


Bali sen”. 
pie askd 


nia 
TOUS 
Sei 
IS 

i 

s 
aN 
N J 


Sp 


Hidan 


iN Rasy po - Sas. 
N : 
E SzLO 3 yok ia ma a Rd 7 
© S vr par ‚00m Da IRR 
CALI IV PR SZ él 7 f 
i amo = zöglig 2 em 
N om a in a, Ser Sk Toner torta 


una 


: a - AB.) Puszta NE 
Cox ao sa 


Ame LX 
ts & ns Sì N DE 1 DEA 
Oxy. IX. | on mé Qi! Br 
fecs0 ig Or __J6svaté ‘© ra co 
Î o: e Le 7 Meri Perkupg 
È, 62 où PE OP 2: Ca } Martonyi 


fori inf © 
Rs ake Eu 


2% 
je ag Ne > 


Denn: wi Ÿ 


\ 
(È [Alsétglek&s ozendrög LL 
/ 


\Felsötdiek: 


Csaszarmadar-él6helyek az Aggteleki Nemzeti Parkban 
Habitats of the Hasel Grouse in Aggtelek National Park 


Jelmagyarazat: 

o /elenleg meglévő csaszarmadär-elöhelyek 

a Az 1976. Evi felmereskor csaszarmadär-elöhelynek minősített területek, ahonnan a 
felmeres óta nincsenek csaszärmadär-adatok 

4 Régi csaszarmadar élőhelyek, ahonnan az utóbbi 20 év során nem érkezett 
császármadár-megfigyelési adat 


Signs used: 

o /laces of occurence of the Hazel Grouse for the present 

a les regarded as habitats of the Hazel Grouse at the time of 1976 census, and where 
species cannot be found since that time 

À ancient habitats data on the species are not available for the last 20 years 


Szögliget: 8 megfigyeles 


1. 1990. augusztus 7-én 18 óra 15 perckor a Kecskés-forrasnal tartözkod- 
tam. 10 C erdöreszlet sziklás részéről egy csaszarmadarkakas ereszkedett le a 
forrás közelébe. Mozdulatlanna merevedtem, s a madár nemsokára odajött a 
patak mellé, tőlem 3—4 méterre. Csaknem 20 percig felváltva iszogatott és táp- 
lálkozott, rövid szünetekkel, időnként bugyborékoló hangot hallatva. Közben 
egy örvös galamb (Columba palumbus) is leszállt inni nem messze. A rigók 
riasztó hangjára a császármadárkakas mozdulatlanul figyelt, majd megnyu- 
godva újra inni kezdett. Mindezek után visszaszállt a sziklás oldalba. (V) 


60 


Bodvaszilas: 


6 megfigyelés 


1. 1990. június elején 20 A erdérészlet északi részében Dienes Tibor egy 
tyukot figyelt meg öt csibevel. (IV) 


Tornanddaska: 


1 megfigyelés 


Szin: 
6 megfigyelés 


Szinpetri: 
5 megfigyeles 


1. 1989. szeptember 28-án 4 E erdérészlet nyugati szélén, az út közelében 
egy ragadozó emlős által széttépett felnőtt csaszarmadar tollaira bukkanok. 


(IT) 


Teresztenye: 


1 megfigyeles 


1. 1990. május közepén Hudák László 2 H erdérészlet keleti részében, egy 
hajdani mészégető kemence oldalában császármadárfészket talált kilenc 
tojással. (I) 

Égerszög: 

3 megfigyelés 

Trizs: 

5 megfigyelés 


Szuhafo: 
2 megfigyeles 


Szalonna: 
1 megfigyelés 


A fenti megfigyelések alapjan a mellékelt ANP-térképre (I. abra) felrajzol- 
tam a jelenleg is lakott csaszarmadär-elöhelyek hozzávetőleges helyét. 12 
község határában kereken 50 revirt sikerült elkülöníteni a nemzeti park 
területén. X-szel jeleztem azokat az élőhelyeket, melyek az 1976-os felmérés 
alapján lakottnak bizonyultak, de az elmúlt öt évben nem történt császárma- 
dár-megfigyelés. A A-l jelzett területek pedig a még régebben lakottnak 
ismert erdőrészek, ahonnan azonban az elmúlt 20 év során nem került elő 
császármadár (6 élőhely). 

Osszehasonlítva a 15 évvel ezelőtti és a mostani felmérés eredményét, első 
pillanatra pozitív kép tárul elénk: Az ANP területén ma ismert császárma- 
dár-élőhelyek száma csaknem a duplája az 1976-os felmérés eredményekép- 
pen Czájlik Péter által feltérképezett lakott élőhelyeknek. Ugyanakkor a 
76-ban felmért 27 élőhelynek csak a 37%-an, 10 revirben történt az elmúlt öt 
évben is császármadár-megfigyelés. 


61 


A csaszarmadar az éléhelyéhez erősen ragaszkodó faj, amely revirjet csak 
végső esetben, többnyire az ember drasztikus átalakító tevékenységének (pl. 
nagy kiterjedésű tarvágások) hatására hagyja el. Márpedig az 1976-os 
élőhelyeken azóta jelentős erdészeti beavatkozások nem történtek. A két 
felmérés végeredménye közötti kis (15%-os) átfedés tehát véleményem 
szerint inkább csak arra utal, hogy egyik felmérés sem tekinthető teljesnek. 
A két felmérés összevetéséből a császármadár-állomány alakulására vonatko- 
zóan messzemenő következtetéseket levonni nem szabad. A jelenleg ismert 
viszonylag sűrűbb állomány valószínűleg csak a rendszeresebbé vált terepi 
megfigyeléseknek köszönhető. Az elkövetkező években minden bizonnyal 
további élőhelyekről fog előkerülni a faj. Az ANP területének jelenlegi 
császármadár-állományát legalább 70-80 párra becsülöm. Ennek teljes 
felméréséhez, az élőhelyek, revirek pontosabb feltérképezéséhez egy erre 
specializálódott kutatótábor két-három évi kutatómunkájára lenne szükség. 

Az erdőtervi adatok és saját helyszíneléseim alapján elkészítettem a 
császármadár által lakott erdőrészletek leírását. Ebben az 1976-os Czájlik- 
féle felmérés során az erdészek által pontosan jelzett lakott erdőrészletek is 
szerepelnek. 

Az erdőrészletek egyes jellemzőinek eloszlását grafikonokon szemléltetem 
(2-9. ábra). 

A császármadár által lakott erdőrészletek elemzéséből az alábbi következ- 
tetések vonhatók le: 

— A császármadár nem kötődik meghatározott erdőtársuláshoz, sőt, élő- 
helyigénye meglepően nagy változatosságot mutat. A déli kitettségű, mere- 
dek oldalak karsztbokorerdöitöl az északi kitettségű, hűvös klímájú bükkö- 
sökig, a száraz hegytetőktől a nedves patakvölgyekig szinte minden fás 
élőhelyen előfordul. A hangsúly sokkal inkább a változatosságon van. A faj 
életfeltételeit táplálkozásbiológiaiai szempontból elsősorban az aljnövényzet 
változatos összetétele, búvóhely szempontjából pedig a felszín változatos 
tagozódása, továbbá a faállomány kormegoszlása, a növényzet szintezettsége 
határozza meg. (Bergmann et. al. 1982). 

— Egy-egy császármadárlakta erdőrészlet átlagosan 2,65 állományalkotó 
fafajból áll, ami jócskán meghaladja a hazai erdőkre jellemző átlagos értéket. 
Terepi tapasztalataim alapján a terület jellemző elegyfafajainak — rezgő nyár 
(Populus tremula), cseresznye (Cerasus avium), vadkörte (Pyrus pyraster), 
juharok (Acer-sp.), magas kőris (Fraxinus excelsior), nyír (Betula pendula), 
hársak (Tıilia-sp.), berkenyék (Sorbus-sp.) — nagy része a legtöbb császárma- 
dárlakta erdőrészletben előfordul. A nyír, rezgő nyár, cseresznye, vadkörte, 
illetve a berkenyék különböző növényi részei (rügy, hajtás, levél, virágzat 
vagy virágrügy, termés) a császármadár fontos táplálékát képezik (/vanter, 
1957-59). Az állományalkotó fafajok közül a gyertyán (Carpinus betula) és a 
bükk (Fagus silvatica) rügye és barkája, valamint a lucfenyő (Picea abies) 
tűlevelei és az erdeifenyő (Pinus silvestris) magja szerepel az étlapján (Ivanter 
1959, Sziigyi 1931). 


62 


ehe BEE RT RER. > 
Fig. 2. 
v gk tf o tv 


A császármadár-élőhelyek tengerszint feletti magasságának eloszlása 
Distribution of heights of Hasel Grouse’s habitats above sea level 


v = völgy (valley) 

gk — gerinc környéke (surroundings of ridge) 
tf = töbrös fennsik (dolina uplancl) 

o = hegyoldal, domboldal (mountain-side) 

tv = töbrös völgy (dolina valley) 


A császármadár által lakott erdőrészletek kitettségének megoszlása 
Variation in exposure of parts of forest inhabited by Hazel Grouses 


év year 
4. abra 1-10 
5 11-20 
Wee ct. LG, 
31-40 
41-50 
51- 60 
61-70 
71-80 
81-90 
91-100 
101-110 


KŐ 
10 20 30 40 


A császármadár által lakott erdők átlagos korának eloszlása 
Average age-distribution of forests inhabited by Hazel Grouses 


63 


5. ábra 30 % 


ot or oe 702" so G0 00 zaroads 
closing 


A faällomänyok zarödasanak megoszlása 
Distribution of closing of the tree populations 


6 ábra 80 
Fig. 6. 


70 
60 
50 


40 


30 


KTT GY MoT B CS MK LF MJ EF FF KST VF RNY VT KH SM A ME DF 


Egyes fafajok elöfordulasa allomanyalkotökent 
(elegyarany = 10%) a csäszärmadärlakta erdőkben 
Proportion of the various tree species in forests 
inhabited by Hazel Grouses 
(mix ratio > 10%) 


Jelmagyarázat a 7. abranal 
To signs.: see Fig. 7. 


64 


7. ábra 50 % 
Fig. 7. 

40 

30 

20 

10 


Kin GY Mot LE B ERis KS CS FF VE 


Egyes fafajok előfordulási aránya fő fafajkent (elegyarany = 40%) 
Proportion of tree species as dominant ones (mix ratio z 40%) 


KTT = kocsánytalan tölgy (Quercus petrae) 
GY = gyertyán (Carpinus betulus) 

MoT = molyhos tölgy (Quercus pubescens) 
LF = lucfenyö (Picea abies) 

B = bükk (Fagus silvatica) 

EF = erdei fenyő (Pinus silvestris) 

KST = kocsányos tölgy (Quercus robur) 
CST = csertölgy (Quercus cerris) 

FF = feketefenyö (Pinus nigra) 

VF = vörösfenyö (Larix decidua) 


8. abra Gist] Yl: 


A természetes erdötärsulasok, illetve a fenyötelepitesek (satirozott rész) aranya 
a csaszarmadar által lakott erdöreszleteknel 
Proportion of natural forest associations and pine plantages (hatched part), 
resp., in parts of forest inhabited by Hazel Grouses 


kbe = sajmeggyes karsztbokorerdö (Ceraso-Quercetum pubescentis) 

mk T = melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) 
CS-KTT = cseres-kocsänytalan tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) 
GY-KTT = gyertyänos-kocsänytalan tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum) 
B = szubmontan bükkös (Melitti-Fagetum silvaticae) 

pm É = patak menti égeres (Alnetum glutinosae-incanae) 


65 


10 20 30 40 50 


A csaszarmadar által lakott erdöreszletek elsődleges rendeltetésének 
megoszlása az erdötervek besorolasai alapján 
Distribution of primary function of parts of forest inhabited 
by Hazel Grouses according to the listing of the forestation plans 


FT = fatermesztés (forestry) 

VE = talajvedelem (soil protection) 

TV = természetvédelem (nature conservancy) 
VG = vadgazdálkodás (game management) 


Czajlik (1979) szerint hazánkban „a csaszarmadar szigetszerű elterjedése 
közel azonos a bükk szigetszerü elterjedesevel”, illetve „az északi hegyvidé- 
ken a csäszarmadar elterjedési területe az üde, felnedves-nedves bükk- 
termöhelyeken optimalis”. Sajat vizsgalataim, az Aggteleki Nemzeti Park 
területén végzett megfigyeléseim ezt nem támasztják alá. A bükk itt fő 
fafajként csak a császármadár által lakott erdőrészletek 4%-aban fordul elő. 
Bár a gyertyán fő fafajként való magas (22%-os) előfordulási aránya arra 
utal, hogy a korábbi szakszerűtlen erdőművelés következtében a gyertyán 
több helyen a bükköt is visszaszorította, egy-két bükkös termőhelyre pedig 
lucfenyőt telepítettek, mindennek figyelembevételével a bükk-termőhelyek 
itt a császármadárlakta erdőrészletek 10%-at sem teszik ki. A bükk az 
aggteleki karsztvidéken csak extrazonálisan, szigetszerűen — északi kitett- 
ségű oldalakban, üde völgyekben, töbrök alján — fordul elő, a császármadár- 
élőhelyek azonban nem kötődnek szorosan ezekhez a szigetszerű előfordulá- 
sokhoz. A nemzeti park délnyugati részén, a fedett karszton a bükk 
egyáltalán nem honos, császármadár-élőhelyek azonban itt is vannak. 

Az ANP területén a császármadár által lakott erdőrészleteknek már 
jelentősebb részét (37,6%) alkotja a terület zonális erdőtársulása, a gyertyá- 
nos-tölgyes. Az élőhelyeknek csaknem a felén azonban a sajmeggyes-moly- 
hos-tölgyes karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek vagy cseres-tölgye- 
sek dominálnak. Ezek együttes aránya 49,7%-ot tesz ki. 

Mindez a viszonylag dús cserjeszinttel magyarázható, amely abükkösökkel 
és gyertyános-tölgyesekkel szemben ez utóbbi erdőtársulásokra jellemző, s 
ami részben alacsony záródásuknak (karsztbokorerdő), részben a tölgyek 
jobb fényáteresztő-képességének köszönhető. A dús cserjeszint a császárma- 
dárnak részben búvóhelyéül, részben táplálékbázisul szolgál. Olyan — ezek- 
ben az erdőtársulásokban gyakori — cserjefajok, mint a mogyoró (Corylus 
avellana), kecskerágók (Euonymus sp.), vadrózsafajok (Rosa sp.) , szeder (Rubus 
fruticosus), boróka (Juniperus communis), somok (Cornus sp.), galagonyák 
(Crataegus sp.), sóskaborbolya (Berberis vulgaris), bodza (Sambucus nigra) a 
császármadár táplálékának jelentős hányadát képviselik (Bergmann et al, 
1982). A mogyoró barkája, rügye révén télen és kora tavasszal fontos 


66 


táplálék, a kecskerägönak a szárát, kocsanyat, többi fajnak főképp a termését 
fogyasztja (Ivanter 1959, Szügyi 1931). 

A cserjeszintet, mint búvóhelyet sűrű, fiatalos erdőrészek, fenyőtelepíté- 
sek is helyettesíthetik. Mint Czájlik (1979) is megállapítja, a lucfenyő — és más 
fenyőfajok — megfelelő termőhelyre, kis foltokban vagy szórványos elegyfaj- 
ként telepítve, elsősorban téli búvóhelyként jó szolgálatot tesz a császárma- 
darnak. Kiterjedtebb, többhektáros lucfenyő-monokultúrák létrehozása 
azonban — mely az elmúlt évtizedekben az ANP területén sem volt ritka — 
megengedhetetlen a faj fennmaradt élőhelyein, mivel az — záródása után — 
minden őshonos cserje- és lágyszárúfajnak, s ezáltal a császármadárnak is 
megszünteti az életfeltételeit. 

A császármadárlakta erdőrészletek kitettségének eloszlását mutató 3. ábra 
is jól szemlélteti, hogy az ANP területén a császármadár inkább a délies 
kitettségű területek erdőtársulásait részesíti előnyben az északi kitettségű 
bükkösökkel, illetve gyertyános- tölgyesekkel szemben, mivel utóbbiakban a 
védelmet nyújtó cserjeszint a nagyobb árnyaltság miatt többnyire hiányzik. 
(ENy-E-EK együttesen 24,5%, DNy-D- —DK együttesen 47,1%) 

A tengerszint feletti magassag és a terület atlagos lejtése közvetlen 
meghatározó tényezőként nem játszik szerepet. 

A faállományok záródásának alacsony átlagértéke (6990) is mutatja a 
császármadár vonzódását a ritkásabb, dús cserjeszinttel rendelkező erdők- 
höz. 

Egy-egy császármadár-reviren belül is általában a szárazabb hegyoldaltól, 
hegytetőtől az üdébb völgyig változik a terep jellege, ezáltal a terület többféle 
erdőtársulást magába foglal. A mészkőfennsíkokon az üdébb völgyeket a 
töbrök hasonló mikroklímájú, mélyebb részei helyettesítik. Nyáron, — 
melegebb órákban — többnyire revirjüknek ezeken a hűvösebb részein 
találkozhatunk a madárral. 

A császármadár által lakott erdőrészletek faállományának átlagos kora (4. 
ábra) önmagában szintén nem meghatározó tényező. A madár — a friss 
tarvágások kivételével — gyakorlatilag mindegyik korosztályban előfordul. A 
hangsúly itt is a változatosságon, vegyeskorúságon van. Minél változatosabb 
egy 20-30 hektáros terület faállományának korosztálymegoszlása, annál 
több esély van rá, hogy a császármadár élőhelyül választja. 

Fentiek alapján világossá válik, hogy a nagy kiterjedésű tarvágásokkal, 
egykorú és többnyire egy fafajból álló erdőrészletek kialakításával dolgozó 
nagyüzemi erdőgazdálkodás miért okozta a császármadár eltűnését hazánk 
hegyvidéki erdőterületeinek nagy részén. Hogy az Aggteleki-karszton egy 
ilyen viszonylag erős populáció fennmaradhatott, az elsősorban a karsztvi- 
dék rendkívül változatos terepi adottságainak, a nehéz terepviszonyoknak és 
a gyenge fatermőképességű termőhelyek magas arányának köszönhető, ami 
a terület jelentős részén akadályozta és gazdaságtalanná tette a nagyüzemi 
erdőgazdálkodást. A császármadár által lakott erdőrészletek nagy része 
(jelenleg 71%-a) védelmi-talaivédelmi vagy természetvédelmi rendeltetésű, s 
ez az arány a jövőben remélhetőleg csak nőni fog (9. ábra). A nemzeti park 
területén belül is érzékelhető, hogy a császármadár-élőhelyek sűrűsége 


67 ; 


nagyjából fordított arányban van az elsődlegesen, ma is a fatermesztest 
szolgáló erd6részletek arányával. À 

Ahol még ma is intenziv nagyüzemi gazdälkodas folyik (pl. Eszak-borsodi 
dombvidék), ott lenne a legsürgősebb a még szórványosan előforduló 
császármadárpárok felmérése, élőhelyeik feltérképezése és figyelemmel 
kísérése (esetenként a területek védetté nyilvánítása). 

A császármadár fennmaradását tehát egy-egy területen legfőképp az 
intenzív nagyüzemi erdőgazdálkodás, a nagyobb kiterjedésű, többhektáros 
tarvágások alkalmazása, az erdők egykorú és elegyetlen kultúr-ökosziszté- 
mákká alakítása, illetve tájidegen fafajokkal való újraerdősítése veszélyezteti. 
Ez a következő módszerekkel küszöbölhető ki: 


1. A még természetszerű erdőkkel borított területek óvásával, érintetlenül 
hagyásával. (Ez inkább csak a fokozottan védett területeken, valamint a 
talajvédelmi rendeltetésű erdőrészletekben valósítható meg.) 

2. Ahol még a faállomány jelenlegi összetétele ezt lehetővé teszi, tarvágás 
és mesterséges erdőfelújítás helyett természetes felújítási módok — fokozatos 
felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás — alkalmazásával. 

3. Az Észak-Amerikában — eredetileg éppen az ott honos fajdfélék 
kipusztulásának megakadályozása érdekében kikísérletezett — jól bevált, és 
ma már sok helyen alkalmazott, Czájlik (1986b) által nálunk is javasolt 
módszer bevezetésével. Ennek lényege, hogy egy-egy 20-30 hektáros 
területen belül kis kiterjedésű — maximum 1,2 hektáros — tarvágásokat 
alkalmaznak, melyek végrehajtása mozaikszerűen és 5-10 éves időbeli 
eltolódásokkal, ciklikusan történik. Ezzel a technológiával a korábbi nagy 
területű tarvágások következtében kialakult egykorú, elegyetlen állományo- 
kat a természetes erdőkhöz közelebb álló elegyes, ellenállóbb, s mindamellett 
gazdaságos erdővé alakítják. (Az eredmény egy évtizeden belül a fészkelő 
fajdfélék egyedszámában is jelentkezett, amely ugrásszerűen megnőtt.) 

4. Fatermesztési célú erdőrészletekben nagyobb területű — de maximum 5 
hektáros (!) — tarvágások esetén hagyásfa-csoportok és — főképp elegy 
fafajokból — hagyásfák kijelölésével, meghagyásával, mivel így szűkebb 
területen belül is biztosított a faállomány elegyessége és bizonyos fokú 
korosztálymegoszlása. 


Természetesen egyik módszer sem csak a császármadár védelme szem- 
pontjából lenne indokolt erdeinkben, és alkalmazásuk nem csak a védett 
területeken lenne ökológiai és tájvédelmi szempontból kívánatos! 

Tovább elemezve a császármadár fennmaradását veszélyeztető tényező- 
ket, szólni kell természetes ellenségeiről. A ragadozó emlősök közül a 
nemzeti park erdeiben gyakori a róka (Canis vulpes), a borz (Meles meles), nem 
ritka a nyest (Martes foina), a nyuszt (Martes martes) és a vadmacska (Felis 
silvestris) sem, sőt, az utóbbi években már a farkas (Canis lupus) ıs újra állandó 
vadfajnak tekinthető, és a hiúz (Lynx lynx) is előfordul. Bár császármadár 
vagy annak tojásos fészekalja és fiókái elvileg mindegyik említett ragadozó 
étlapján szerepelhet, az öt év során csak egy alkalommal találtam a területen 
ragadozó emlős által széttépett császármadár tollmaradványait. Országos 


68 


ta Ze 


viszonylatban a nemzeti park ragadozomadar-allomany sűrűsége magasnak 
mondható (20 000 hektáron pl. 25 pár héja [Accipiter gentilis] fészkel), 
felméréseim során azonban több száz begyűjtött ragadozómadár-tépésből 
egy sem utalt császármadár-zsákmányolásra. 

Czajlik (1979) a vaddisznót (Sus scrofa) jelöli meg, mint a császármadár 
legfőbb természetes ellenségét, mely a fészekaljak jelentős részét elpusztítja. 
Erre vonatkozóan konkrét megfigyeléseim nincsenek. A vaddisznó az ANP 
területén is gyakori nagyvad, de létszáma az elmúlt évek során talán 
valamelyest apadt, de legalábis stagnált. A császármadár-felmérés eredmé- 
nye azt jelzi, hogy egy összefüggő, nagyobb létszámú császármadár-populá- 
ció mind a ragadozók, mind pedig a vaddisznók által okozott kártételt képes 
kompenzálni. Természetesen a vaddisznóállomány létszámának csökken- 
tése továbbra is szükséges. (Ebbe ma már a farkasok is besegítenek.) Kóbor 
kutyák, macskák kártétele inkább csak a lakott területek környékén jöhet 
szóba. Ezeket a forgalmasabb helyeket azonban — mint a térkép is mutatja — 
a császármadár eleve kerüli. A császármadár-populációk fennmaradása 
szempontjából az emberi zavarás is fontos tényező. Az ANP területén a 
turistatorgalom ma még nem jelentős, a turisták elsősorban a barlangokat 
látogatják. Az erdei turizmus a turistautakra korlátozható. A helybeli 
lakosság jelentős része kötődik az erdőhöz tűzifabeszerzés, gombaszas, erdei 
gyümölcsök és gyógynövények gyűjtése, agancsozás stb. révén, azonban 
ezeknek a tevékenységeknek a fő szezonja nem esik egybe a császármadár 
költési idejével, így szaporodására nézve különösebb veszélyt nem jelente- 
nek. Császármadár-élőhelyeken a jóváhagyott erdei munkákat (tisztítások, 
gyérítések stb.) eleve az őszi-téli hónapokra korlátozzuk. 

Czäjlık (1986) a császármadár zárt téri tenyésztését, a veszélyeztetett 
fészekaljak begyűjtését és kikeltetését, s a kinti állományok zárt térben 
felnevelt egyedekkel való rendszeres feldúsítását is javasolja. Véleményem 
szerint az elképzelés eredményes végrehajtását több tényező erősen kérdé- 
sessé teszi. A következő kérdések merülnek fel: 

— Ki fogja megkeresni a császármadárfészkeket? Az elmúlt öt év során az 
ANP területén mindössze két megtalált fészekaljról szereztünk tudomást. 
1990 tavaszán a zárt téri keltetés kikísérletezéséhez feladatul szabták a 
nemzeti park őrszolgálatának egy vagy két császármadár-fészekalj begyűjté- 
sét. A terv nem valósult meg, mivel két-három hetes intenzív keresés ellenére 
sem sikerült fészket találni. 

— Ha a fészkek felkutatása eredményesebb lenne, minek alapján lehetne 
eldönteni, hogy , veszélyeztetett"-e a fészekalj? Az előre látható veszélyeztető 
tényezők egy fokozottabban védett faj esetében elvileg kiküszöbölhetők. 
Ismert császármadár-élőhelyeken az intenzívebb fészekkereséssel — ami 
automatikusan zaklatással jár — nem ártanánk-e inkább a vadon élő állo- 
mánynak? 

— Eredményes keltetés és fiókanevelés esetén sincs garancia arra, hogy a 
zárt térben felnevelt császármadarak kint a természetben életképesek 
lesznek, és el tudják kerülni a rájuk leselkedő veszélyeket. A sikeres 


69 


visszavaditäs mäs pusztulöfelben levö, vegsö esetben zärt terben tenyésztett 
fajoknál is a legnehezebben megoldható probléma. 

Az Aggteleki Nemzeti Park területén tehát jelenleg is egy viszonylag 
nagyobb létszámú császármadár-populáció él, melynek fenntartása, sőt, 
gyarapítása megfelelő — közvetett — módszerekkel, korlátozásokkal is bizto- 
sítható. Ehhez szükséges az élőhelyek még pontosabb ismerete, feltérképezé- 
se. Biztató az állomány fennmaradására nézve, hogy nem egy elszigetelt 
populációról van szó: az Aggteleki-karszt császármadár- -állománya déli, 
délnyugati irányban az Észak-borsodi-dombvidék, nyugat és észak felé a 
Gömör-tornai-karszt szlovákiai részének császármadár-populációjával áll 
közvetlen kapcsolatban. Ez utóbbi szintén védett terület (Szlovák Karszt 
Tájvédelmi Körzet), mely az Aggteleki Nemzeti Parkkal együtt, mint 
Bioszféra Rezervátum nemzetközi védettséget is élvez. 


Irodalom — References 


Bergmamn, H. et. al. (1982): Das Haselhuhn. Die Neue Brehm Bücherei, 77 Bd. A. 
Zvemsen Verlag, Wittemberg Lutherstadt p. 196. 

Czájlik P. (1978): Adatok a császármadár (Tetrastes bonasia L.)-populáció magyaror- 
szagi helyzetéről, ökológiai viszonyairól. Med. ‘Taj. 3.: 22—25. 

Czájlik P. (1979): A császármadár — Tetrastis bonasia L. — az Eszaki-közephegysegben. 
Fol. Hist. Nat. Mus. Matraensis. 5: 107-129. 1 

Czajlık P. (1985): A csaszarmadar (Tetrastes bonasia L.) élőhelyei az 1976-0s országos 
kérdőíves felmérés és annak ellenőrzése alapján. Aquila, 92:1135-129. 

Czäjlık P. (1986): Gondolatok a teljes értékű erdőkről és erdöink rekonstrukciöjaröl. 
Természetvédelem, 10. sz. 

Czajlik P. (1986): Javaslat az Aggteleki Nemzeti Park területén létesítendő csaszarma- 
där-genrezerväciöra. Kézirat. 

Ivanter, E.V. ou Zur Biologie des Haselhuhns in Karelien. Ornitologia, 4: 87-98. 

Jânossy, D. (1972): Faunatörteneti és jelenlegi adatok a csaszarmadar (Tetrastes bonasia 
L.) el6fordulasahoz Magyarországon. Aquila, 78-79; 153-156. 

Szügyi Gy. (1927): A csaszarmadär. Nimród, 1927: 665. 

Szügyı Gy. (1931): Miért nem szaporodik el nálunk a csaszarmadar? Nimród, 1931: 
7D) 

Vasarhelyi I. (1959): Csaszarmadar a Bükkben. Magyar Vadasz, 7: 15-18. 

Vásárhelyi I. (1963): A csaszarmadar megfogyatkozasanak oka. Kézirat. 

Vertse A. (1939): A csaszarmadar elterjedése Csonka-Magyarorszagon. Aquila, 
42-45: 227-239. 


A szerzö cime: 

Varga Zsolt 

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatösaga 
Jósvafő 


70 


HAZEL GROUSE (TETRASTES BONASIA L. 1758.) POPULATION 
OF THE AGGTELEK NATIONAL PARK 


Zsolt Varga 


The only representative of the family Tetraonidae occuring in Hungary is Hazel 
Grouse. Since the species is close to extinction in Hungary, it is under strict 
protection. Ensuring the survival of the domestic population and promoting its 
propagation are important tasks of nature conservancy. 

According to this survey one of the most vital Hazel Grouse populations occurs in 
the North-Borsod karstic area. This paper presents the habitats of the Hazel Grouse, 
its ecological requirements, the risk factors and management to be realized. 

These last decades Péter Czajlık and his team have conducted a systematic and 
multi-purpose research on the local life conditions of this species. Occurence of Hazel 
Grouse in the North Mountain-range was evidenced by a questionary census in 1976. 

The North-Borsod karstic area is one of the northest region of Hungary situating 
directly along the frontier. The National Park itself was established in 1985 and it 
consists of two blocks: the Aggtelek Karst and the Szalonna Karst separated from one 
another by Bödva valley. Its area comprises 19 708 hectares with 75% share of forest. 

These last five years (1986-1990) a total of 78 Hazel Grouse observations have 
been recorded during field work and on the basis of personal communications. Based 
on this around 50 reviers being still inhabitated can, be distinguished in the 
boundaries of 12 villages (Fig. 1). This is nearly double of these habitats mapped by 
Czàjlik as a result of the census in 1976. But observations have been conducted only in 
37% of 27 habitats surveyed in 1976 these last five years. Final results of the two 
surveys and their overlapping may suggest that none of them can be accepted exact. 
The present Hazel Grouse population of the ANP may amount to at least 70-80 
pairs. No long-term conclusions can be drawn from the comparison of the two 
surveys since the present relatively more abundant population may only be attributed 
to more regular field visits. Characteristics of parts of forest inhabitated by Hazel 
Grouses are illustrated in Figs. 2-9. 

The Hazel Grouse habitats are not connected with definite forest communities on 
the contrary, they are rather varied. Life conditions of the species is primarly 
determined by underwood composition and configuration of the surface in respect 
of feeding-biology and shelter, resp., as well as age-distribution of the tree population 
and strata of vegetation (dense shrub stratum). That is why large-scale sylviculture 
with extensive clear-felling and creation of parts of forest without shrub stratum has 
contributed to the extinction of Hazel Grouse in the major part of the highland forest 
areas. These adverse effects may be eliminated by adequate restrictions and special 
management and reforestation methods, at least in the protected areas. 

Though the various mammalian and avian predatory species occur here in 
relatively high number at national level, the primary predator of the grouse nestfuls, 
the wild boar is frequent here, the survey revealed that concentrated Hazel Grouse 


71 


population of higher abundance could compensate the losses due to natural 
predators. 

In the area of the Aggtelek National Park there is still living a relatively abundant 
population of Hazel Grouses that can be conserved, even multiplied using adequate 
— indirect — methods and restrictions. These require exact knowledge of habitats. 
Concerning survival of the population, it is promising that this colony is not an 
isolated one. The Hazel Grouse population of the Aggtelek Karst is directly related 
to the population of the North Borsod hilly southwards and southwestwards and that 
of the Slovakian part of the Gömör-Torna Karst, westwards and northwards. This 
latter is also under protection (Slovakian Karst Landscape Protection Area) which 
together with the Aggtelek National Park, as a Biosphere Reserve, enjoys internatio- 
nal protection, too. 


ADATOK A TÜZOKCSIBÉK (OTIS TARDA L. 1758) 
. MAKRO- ES MIKROELEM-FORGALMAROL 
KÍSÉRLETI, ZÁRTTÉRI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 


Dr. Faragó Sándor 


Erdészeti és Faipari Egyetem 
SOPRON 


Bevezetés 


Az ásványi anyagoknak a magasabb rendű állatok által hasznosítható 
energiatartalmuk, szűken értelmezett tápláló hatásuk nincs. Az étrendben 
mégis legalább annyira fontosak, mint némely táplálóanyag. 

Az ásványi anyagok élettani szerepéről összefoglalva az alábbiakat mond- 
hatjuk el (Herold, 1977): 

a) a kolloidális rendszer alkotórészei 

b) az ozmózisos nyomás szabályozása és fenntartása 

c) anyagcserére ható anyagok jo részének felépítése 

d) a testnedvek, főként a vér kémhatásának fenntartása 

e) sav-bázis egyensúly befolyásolása. 

Mindezek alapján az állatok — s így a túzok — anyagforgalmi vizsgálatai 
között kiemelt figyelmet kell fordítanunk a makro- és mikroelemek, s 
környezetszennyezési megfontolásokból a nehézfémek. vizsgálatára. Az 
ásványi anyagok a vegyes táplálkozású túzok esetében részint a növényi, 
részint az állati eredetű táplálékkal kerülnek a szervezetbe. A növényi 
komponensek felépítésében szerepet játszó ásványi anyagok beépülése a 
növény fajától, fejlődési stádiumától, a termőhely talajtípusától és a talajásvá- 
nyi anyagok kölcsönhatásaitól, a trágyázástól, a csapadéktól függnek. 
Ugyanez az állatokban, illetve az állati eredetű táplálékban (pl. tojás, túró 
stb.) egyrészt a táplálkozás következménye, másrészt azok aránya genetikai- 
lag determinált. 

Az állati szervezetben előforduló leggyakoribb, illetve legfontosabb ele- 
mek a következők: 

Makroelemek: Ca, P, Mg, Na, Cl, K, Fe, S. Ezek viszonylag nagy 
mennyiségben fordulnak elő, a test szilárd vázát alkotják, szervek felépitésé- 
ben vesznek részt. Szervépítő elemeknek is nevezzük őket. 

Mikroelemek: Cu, Co, Mn, Zn, J, F, Se. A mikroelemek többnyire csak 
nyomokban fordulnak elő mind a növényi, mind az állati szervezetben. 
Ennek ellenére óriási hatásuk van. Igen gyakran fontos aktivátorok (enzi- 
mek, hormonok) alkotórészei, biokémiai folyamatok katalizatorai. 

Külön kell szólnunk a nehézfémekrél, melyek egészen más kategóriába 
tartoznak, de felhalmozódásukkal, közvetlen hatásukkal az életfolyamatok 
csökkenését, szélsőséges esetben elhullást eredményeznek. 


13 


Mindezek alapján nem kell bizonygatni, hogy elemforgalmi vizsgálatok 
nélkül korszerű zárt téri tenyésztés, takarmányozás aligha oldható meg. 
Szabad területen a túzok nagy akciórádiuszával, szélesebb táplálékspektru- 
mäval ki tudja elégíteni a létfontosságú elemigényét. Takarmanyozas során 
viszont előállhatnak hiánybetegségek, amelyek az életfolyamatok működését 


felboríthatják, s érzékeny veszteségeket okozhatnak. Vizsgálataim erre az: 


aspektusra is rávilágítanak. 


Anyag és módszer 


Vizsgálataimat a Dévaványán lefolytatott anyag- és energiaforgalmi vizs- 
gálatok keretében végeztem (Faragó, 1990). 

A vizsgálatok végzésére több módszer is kínálkozott, melyeket Regiusné 
Műőcsényi (1982) alapján mutatok be. 

a) A valódi emészthetőség meghatározása igen körülményes. Ehhez spe- 
ciális, elemhiányos, illetve izotópos takarmányokat kell alkalmazni. Ez utóbbi 
esetben az ún. dinamikus izotóphígításos és komparatív mérleg módszereket 
használják. 

b) Egy-egy elem mérlegét az elfogyasztott, valamint az FU-val (feces+urin) 
kiürült mennyiségek különbsége alapján kapjuk. Ennek hátránya, hogy 
egyes elemekből luxusretenció (luxusfogyasztas) állhat elő (pl. cinkbél, 
rézből), ezért a módszer a szükséglet megállapítására nem minden elemnél 
alkalmas. Általában a szaporodási ciklusban nem ajánlott alkalmazásuk. 

c) A teljes testanalízises módszer a kísérlet elején és végén végzett teljes 
testelemzések összehasonlításával történik. Ez alapján lehet a beépülés 
mértékét elemezni. 

d) Egyes szervek vizsgálata elsősorban a hiányos ellátás megállapítására ad 
lehetőséget. A vérszérum, máj, vese, csont, szőr stb. vizsgálati eredményeit a 
standarddal vethetjük össze. 

Mint látható, bizonyos objektív tényezők (természetvédelmi érték) egyes 
módszereket [c), d)] eleve kizárnak. Jóllehet történt egyszeri teljes testanalí- 
zis is, de az csak a vizsgálat után elpusztult (gyomorelzáródott) madárra 
terjedt ki. Mivel sem megelőző, sem standard adatunk nincs, önmagában a 
hasznosulásról információkat nem nyújt. 

Maradt tehát a b) módszer, azaz egy-egy elem mérlegének felállítása a 
vizsgálat során elfogyasztott összes táplálék által tartalmazott mennyiség és 
az összes FU-val távozó mennyiség arányából megállapítható hasznosulási % 
értékkel. 

A mintákat salétromsavas perklórsav nedves feltárásával készítettük elő, 
majd a salétromsavat lehajtva 10—10 ml-es törzsoldatokat készítettünk. A 
minták analizálása a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kémia Tanszéké- 
nek ICP-AS atomemissziós spektrométerén, plazmaindukált gerjesztéses 
módszerrel történt. 


74 


A táplálék makro- és mikroelem-tartalma 


A salatabol, tehentüröböl, főtt tojásból, büza- és kukoricadaräböl, vala- 
mint Kafocit-M premixböl álló tapkeverék egyes komponenseinek makro- 
és mikroelem-analiziseböl (1. táblázat) számítható volt 1 gramm täpkeverek 
SZA-ra vonatkoztatott elemtartalma. 


1. táblázat 
Table 1. 
A tüzokcsibék täpkeverekenek makro-, mikroelem-tartalma 
Macro- and microelement composition of the food-mixture for Bustard chicks 


Salata Turò Tojas Dara Kafo- A tapkeve- 
ug/g cit-M rék 1g 
SZA-ban 
Lettuce Curd Hen’segg Semolina Total 
+ Corn amount ner 
grits lgdry 
matter 


Kalcum 14533,66 1568,66 2112,66 331,26 ,, 252999 66 72.202543 
Foszfor 4731.15. 0.641,75 ....8,726,75.. 3.592,75... 140999750 184168 2 


Magn. 4814,85 155,45 510,15 1213,85 2740,85 1493,14 
Nátrium 5201,00 474,00 3 188,00 2 © 1 371,50 
Kálium 60438,81 104481 3 760,81 3 666,81 431,71 9977,07 
Vas 308,36 12,22 109,86 47,41 1 411,96 219,70 
Réz 10,90 1,15 2877 3,01 11,81 4,33 
Kobalt a) 0,148 ORO Le 0,617 0,148 
Mangan 69,89 0,78 2,03 20,23 48,82 21,04 
Cink 64,77 23,44 45,34 19,65 2.006,97 219,37 
Szelen 2 2,294 7,592 5,049 D 3,683 
Higany © @ 1,605 4,860 2,146 D 2,032 


Kadmium D 0,0809 0,0976 D 3,8690 0,4048 


Kafocit-M, Ca- és P-tartalma értelemszertien kiemelend6. Magas emellett 
a Fe-, Zn-, Cd-tartalma, hianyzik belöle ugyanakkor a Se és a Hg. 

A salata K-, Na-, Mg- és Mn-tartalma valamennyi komponens közül a 
legmagasabb, hianyzik belöle ugyanakkor a Co, Se, Hg és Cd. A szerves 
komponensek közül ebben található a legtöbb Ca. A túrónak magas a 
P-tartalma, de kevés benne a Cu és az Mn. Ugyanez mondható el a tojásról, 
de sajnálatos módon itt mérhettük a legmagasabb Hg-tartalmat. A dara 
értékei átlagosak, viszont hiányzik belőle a Na, Co és a Cd. 

A tápkeverék 1 gramm szárazanyagában (SZA) dominál a Ca és a P. 
E csontfelépítő anyagok jelenléte biztosítéka annak, hogy a korábbi nevelési 
technológiákban fellépő hiánybetegségek elő ne forduljanak. 


75 


Egyéb anyagok mértékéről csak hasznosításuk arányai után nyilatkozha- 
tunk, s ezt ott meg is tesszük. Szükséges megállapítani a Hg 2,032 ppm-nyi és 
a Cd 0,4048 ppm-nyi mennyiségét. 

Tájékoztatásul közlöm 2 ad. túzok májából készült analízis eredményeit 
(Faragó, 1989) és egy 2 hetes elhullott túzokcsibe teljes testanalízisének 
eredményeit (2. táblázat). 


2. táblázat 


Table 2. 

Tuzokmajak makro- és mikroelem-tartalma (no. 1—2), 

illetve egy teljes testanalízis hasonló értékei (no. 3) 
Macro- and microelementary composition of Bustard 
livers and chick body, respectively 
Sopronkőhida Balf Dévaványa 
ug/g 1987. 02.03. 1987.02.08. 1986. 07. 20. 
ad 9 ad © juv 
lle 2 oe 

Réz —Cu 86,23 15,35 12,73 
Cink —Zn 784,40 315,89 733310 
Mangán —Mn 7,94 8,83 35,84 
Olom —Pb 8,90 3,63 D 
Kadmium —Cd 42,30! 1,02 1,33 
Krom Cr 0,55 0,38 D 
Kobalt —Co —nd —nd 1,62 
Szelen —Se —nd —nd D 


Az elemek hasznosulasa 
Calcium (Ca) 

A kalcium a foszforral együtt a legfontosabb s legnagyobb mennyiségben 
előforduló elem. Főleg a csontozat felépítésében van jelentősége. Hiánya 
fokozott ingerlékenységet, görcsöket és ásványianyag-forgalmi zavarokat 
okoz. A vérkalciumszint csökkenése s a magnézium túlsúlya tudatzavart 
okoz. 

Esetünkben a Kafocit-M etetésével kalciumhiányról nem lehet szó. 
Csontképzési problémák ismeretlenek. Ugyancsak kedvezőek egy fontos 
ismérv, a kalcium-foszfor arányának értékei: 


Ca P 
Takarmany 1,4% 1 
Test 1,44 | 
Urülek 1. 1,48 | 
Ürülék 2. 1,53 I 
Urülek 3. 1,50 ] 


76 


3. tablazat 
Di En A kísérletbe vont tüzokcsoportok elemhasznositàsa (%) 


konstans takarmány esetén 
Utilization % of elements by the Bustard groups 
receiving a standard diet 


I. korcsoport II. korcsoport III. korcsoport 
1. Age group 2. Age group 3. Age group 
3-10 days 10-17 days 14—21 days 

Kalcium Ca 49;546 51,944 45,940 
Foszfor E 49,736 53,770 44,827 
Magnézium Mg 50,129 44,695 35,193 
Natrium Na 15,393 52,147 42,864 
Kalium K 50,403 45,997 20,390 
Vas He 58,040 41,308 28,654 
Réz Cu 39,124 39,644 0,319 
Kobalt Co 66,391 100,000 19,815 
Mangan Mn 37,524 35,007 24,698 
Cink Zn 87,857 88,364 85,136 
Szelén Se 100,000 100,000 100,000 
Higany Hg 100,000 100,000 100,000 
Kadmium Cd 46,631 36,595 12,452 


A hasznosulas (3. táblázat) a három vizsgált korosztályból az első kettőben 
azonos volt, a harmadikban mintegy 15%-os csökkenés állt elő. 


Foszfor (P) 

A foszfor szerepe hasonlóan fontos, hiánya étvágytalansághoz, lesoványo- 
dáshoz vezet. Az állat ellenálló képessége csökken. Felelős a hámszövet 
fejlődéséért és regenerálódásáért. Ha kevés a foszfor, azaz a Ca:P arány 
eltolódik, csontritkulás, csontlágyulás is bekövetkezhet. A Kafocit-M etetése 
a foszforhiányt kiküszöböli. A hasznosulás a három vizsgálati korosztálynál 
kettőben azonos, a harmadik héten viszont mintegy 17—20%-os csökkenés 
tapasztalható. 


Magnézium (Mg) 

A magnézium befolyásolja az erek épségét, átjárhatóságát. A Ca-hoz 
viszonyított magnéziumtöbblet görcsöket válthat ki. 

A Ca:Mg arány a következőképpen alakult: 


Ca Mg 
Takarmány TOA I 
Ürülék 1. 19,34 l 
Ürülék 2. 16,61 1 
Ürülék 3. 16,53 I 


17 


A magnézium hasznosulasa a csibék korosodasaval együtt csökken, a 
kezdeti 50,403 %-röl 35,193%-ra. 


Natrium (Na) 

A natrium fontos alkotöeleme a vérnek, a testi (szomatikus) sejteknek. 
Könnyen felszívódik, segíti a növekedést. Hianyaban a növekedés, a terme- 
les csökken, zárt tartasnal, zsúfolt csapatban kannibalizmus is felléphet. 
Vizsgálataim során a Na hasznosulása jelentősen csökkent az első 3 hét 
folyamán. A kezdeti 73,39390-os értékről 42,864%-ra, csaknem felére 
csökkent. 


Kälium (K) 

A túlzott K-tartalom Na- és Cl-hianyt okozhat a szervezetben, de kedvezôt- 
lenül befolyäsolja a Ca-, Mg- és P-forgalmat is. Kaliumgazdag takarmanyo- 
zás esetén konyhasó adható a takarmányhoz. A vizsgálat során a hasznosulàs 
szerény mértékben, de fokozatosan csökkent, a harmadik hetes csibék 
valamivel több mint 1/3-át hasznosítják a felvett K-nak (38,393%). 


Vas (Fe) 

A vas a hemoglobin és egyes enzimek nélkülözhetetlen alkotórésze. 
Vashiany — a réz és B,y-vitamin egyidejű hiánya esetén — táplálkozási 
anémiát, vérszegénységet okoz. Csökken az állat növekedése, ellenálló 
képessége. A zöldtakarmányok, főleg a pillangósok, vasban gazdagok. 

Mivel receptúránkban saláta révén a zöldtakarmány képviselve van, 
vashiány nincs takarmányozásunkban. A vas hasznosulása erőteljes csökke- 
nést mutat, az első 3 hétben mintegy felére csökken, több mint 70%-a az 
ürülékkel eltávozik. (Hasznosul 28,654%). 


Réz (Cu) 

Kedvező feltételeket teremt a fehérjék, a szénhidrátok, egyes mikroele- 
mek hasznosulásához, felszívódásához. Fontos szerepe van a vérképzésben 
is, bar nem alkotórésze a hemoglobinnak, de nélkülözhetetlen a vas 
beépüléséhez. Hiánya táplálkozási anémiát, szívizom-elfajulást, légzési, fej- 
lődési rendellenességeket okoz. 

A máj igény szerint raktározza, azaz visszatartja, illetve átbocsátja a rezet. 
Mivel a 3. hetes madaraknál csak 0,315% a hasznosulás mértéke, nagy 
biztonsággal feltételezhető, hogy rézhiány nincs, luxusretenció kizárt. 


Kobalt (Co) 

Legfontosabb szerepe a B,y-vitamin szintézisében, ezen keresztül a vér- 
kepzesben van. Elösegiti a szervezet hasznos mikroorganizmusainak szapo- 
rodasat, eletmüködeset, a növekedést, az emészt6nedv elválasztását, altala- 
ban az anyagcserét. A tüzoknak kezdetben magas a kobaltigénye, 66-100% 
körüli a hasznositäs mértéke. Kés6bb ez 20% ala csökken. Az allati eredetü 
takarmányok jórészt kielégítik a Co-igényt. 


Mangán (Mn) 
A csontozat fejlődésében, az epifizis elcsontosodásában, s későbbiekben a 
szaporodásban játszik fontos szerepet. Elősegíti a hasznos bélflóra szaporo- 


78 


dasat. Hiánya a madaraknál csontfejlödesi rendellenességeket okoz. Elégte- 
len mangantartalmu takarmány okozza a túzok hírhedt betegségét, az ún. 
incsuszamlást vagy perozist. Szerencsére ez a betegség nem fordul elő 
nálunk, hiszen a Mn-t csökkenő mértékben 37-25%-ban hasznosítják a 
csibék. 


Cink (Zn) 

A cink enzimek, hormonok alkotórésze, a növekedést, fejlődést, a csonto- 
zat erősödését segíti elő. Növeli a tollképződést, a táplálék hasznosulásának 
mértékét. A sok mész relatív cinkhiányt okozhat. Talán a Kafocitnak tudható . 
be végig magas hasznosulása, 85-88% körüli értékkel. 


Szelén (Se) 

Fontos szerepet játszik az anyagcserében, az E-vitamint pótolja, sőt 
hatékonysága ennél sokszorta nagyobb. Szárnyasokban gyakori a hiánya. 
Bizonyítja ezt az is, hogy minden általam vizsgált korosztályban 100%-osan 
hasznosult a szelén. A Dévaványán esetenként megfigyelhető csökkent 
fejlődés üteme, a gyakori szívizom- (olykor vázizom-) elfajulás, májproblé- 
mák (esetenként májnekrózis) erre vezethetők vissza. 

A szelént legcélszerűbb lenmagdara-takarmány keverésével pótolni. A 
Myoselen gyári takarmánykiegészítő már kismértékben túletetve is mérge- 
zést okoz, ezért ajánlatos inkább a természetes prevenció alkalmazása. 


Higany (Hg) 

A vizsgálatok szerint főként tojással, darával és túróval került az állat 
szervezetébe, míg a helyszínen termesztett saláta, illetve a Kafocit premix 
nem tartalmazott higanyt. Hasznosulása 100%-os volt, azaz akkumulalodik a 
szervezetben. 


Kadmium (Cd) 

A táplálék magas kadmiumtartalmát a Kafocit-M eredményezte. Rendki- 
vül magas 3,869 ug/g (ppm) értéke volt. Ezenkívül csak az állati eredetű 
takarmanykomponensekben — a túróban 0,0809 ppm és a tojásban 0,0976 
ppm — volt kadmium. Kihasználása szerencsére erősen csökkenő mértékű. 
46%-röl 12%-ra. Akkumuláció tehát nem volt tapasztalható. 


Összevont értékelés, javaslatok 


A vizsgált 13 elem összesített hasznosulási értékeit a 3. táblázat mutatja. 

Az elemek általában lényegesen nagyobb mennyiségben állnak rendelke- 
zésre, mint amennyit a csibék hasznosítanak. Néhány elem esetében — ilyen a 
szelén és a cink — teljes, vagy csaknem teljes hasznosítás történt, amit 
hiányként értékelhetünk. Másnál — mint a higany — a teljes hasznosítás 
élettanilag káros, lévén nehézfém. 

A kobalt részleges hiánya is megfigyelhető. 

A javasolt, preventív módok a hiánybetegségek elkerülésére a következők: 

1. Kobalt hiánya miatt az állati eredetű táplálékkomponens növelése. 


79 


2. Cink hiánya miatt (a Kafocit-M hatása kompenzálandó) cink-szulfät, 
cink-klorid vagy cink-oxid preventív etetése. A mennyiség, optimális fejlő- 
dés eléréséhez elemi cinkben számítva 60-80 mg/kg lehet. [Ez az érték 
megfelel a pulykánál alkalmazott dözisnak (Mészáros, 1966).] 

3. A szelénhiány kompenzálására a takarmányba lenmagdara keverendő. 
Myoselen adagolása a túladagolás veszélye miatt nem ajánlott. 

4. Törekedni kell a nehézfémekkel kevéssé szennyezett táplálékkompo- 
nensek beszerzésére. A bioeljárással termesztett növények, illetve tenyésztett 
állatok felhasználhatók a tapkomponensek előállításában. 


Köszönetnyilvánítás 


A laboratóriumi minták előkészítésében nyújtott munkájáért köszönet 
illeti dr. Varjú Pétert (MTA Mikrobiológiai Kutatócsoport, Erdészeti és 
Faipari Egyetem, Sopron), az analízisek elvégzéséért pedig dr. Fodor Pétert 
(Kertészeti és Elelmiszeripari Egyetem Kémia Tanszék, Budapest). 


Irodalom — References 


Faragó S. (1989): Túzok- (Otis tarda) elhullások 1986/87 telén Magyarországon. 
Madártani Tájékoztató 1989. januar—december: 14-17. 

Faragó S. (1990): Investigations the matter and energy flow of Great Bustard chicks 
aged 1—21 days Bustard Studies 6. (in press) 

Herold, I. (1977): Vakarmanyozas. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. p. 62-69; 101-107. 

Mészáros I. (szerk.) (1966): Baromfiegeszsegtan. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. p: 191— 
198. 

Regiusné Mécsényi A. (1982): Az anyagforgalmi kísérletek tervezése és lebonyolítása. 
In Czakó, J. (szerk): Allattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése. Akadémiai 
Kiadó, Bp.: 307—335. 


A szerző címe: 

Dr. Faragó Sándor 

Erdészeti és Faipari Egyetem 
Vadgazdálkodástani Tanszék 
Sopron 

PE. 132 

H-9401 


80 


METABOLISM OF MACRO- AND MICROELEMENTS 
IN CAPTIVE BUSTARD CHICKS (OTIS TARDA L., 1758) 


Dr. Sándor Faragó 


Metabolism of macro- and microelements as well as utilization of heavy metals were 
studied in captive bustard chicks at the Dévaványa Bustard station in 1990. Turnover 
of the individual macro- and microelements was performed as a difference between 
guantities consumed and those of eliminated in droppings. The samples were 
exposed wet to perchlorate containing nitric acid then, nitric acid was refluxed and 
stock samples of 10 ml were prepared. The samples were analysed with the 
plasm-induced stimulation method using an ICP-AS atomemission spectrometer. 
Having analysed the composition of the food-mixture containing lettuce, cottage 
cheese, boiled eggs, somolina, corn grits as well as, Kafocit-M premix the elementary 
content per 1 g dry matter was calculated (Table 1). A total of 13 elements were 
analysed: Ca, P, Mg, Na, K, Fe, Cu, Co, Mn, Zn, Se, Hg, Cd. The majority of the 
elements occured in surplus quantities where Se and Zn were almost totally utilized 
indicating relative deficiencies. Besides a partial deficiency of Co with total utilization 
of Hg is a negative factor (Table 3). 

As a comparison, liver and complete body analysıs data, resp. for two adult 
bustards and one 2-weeks old chick are also presented (Table 2). Co deficiency can be 
compensated by increasing animal components in the diet. Zn deficiency can be 
cured by administration of zinc-sulfate, zinc-chloride or zinc-oxide in quantities 
equivalent with 60-80 mg/kg elementary zinc. Se can be supplemented by providing 
linseed groats. Heavy metals can be eliminated by using products of crops and 
animals produced by the „bio-method”. 


81 


rh. CU 


it 9 cli ay aba Út 
AAA vigili 
AI CART, Te peter Jhb ovis a Ti ite 
Fa we oS altel) 1d Suite mt ik 

Haba PARAL à bal aut ande 
lore Ri what PP 191 PEUR" DS 


4 iN, en vinden Mi LAN ha à a 


Le AL qe EM A 1, 
Be i (Mis MOI sy 15: i cea te dig Bei Diner 
A re) al was Lt 


k tg ddl fy x dritta 


7 ka aa Los Ich wha bb 
N id 4 Via it ly. 70 
di Ne a 2 2 2 fül 

pé um" i i 1 
i \ i 
sn 7 A 7 v i | m | A i En 4 HA u) 
BALIA TE A7 APE bte re drehte 
: 4 vn. 9 À A A “ 

ay, ay fie DUT 4 ; 
hey è 
+ 

1 e tb \ ' 

a ; 
» A 
4 
Q fá 
Py 
LI 
7 
e 
, 
bie LI 


MIGRATION OF DOTTERELS (EUDROMIAS 
MORINELLUS L., 1758) IN THE HORTOBÁGY 


Dr. Gabor Koväcs 


Hortobägy National Park 


Introduction 


First occurence of Dotterel in Hungary has been reported by István Sterbetz 
(1959). In his study he details and evaluates the domestic data mentioning 
the species occurences in the Hortobágy with reference to Sdtori (1943) and 
Radó (1957). In 1965 and 1972 Sterbetz again published the previous data 
including the Hortobágy observations between 1964 and 1965 and 1966 and 
1969, resp., together with additional data on the dotterel. 

The main migration routes through the Hortobágy were studied by L. V. 
Szabó between 1971 and 1978 (Szabó, 1976; Horvath-Szabö, 1981). 

I have been studying the occurence of Dotterels since 1974. Results of the 
observations conducted in the Hortobägy are available here in more details. 
The part results have already been published elsewhere (Kovács, 1979; 
1980a; 19805; Kovacs-Konyhds, 1986). 

During my research I attempted to reveal the reason for the regular 
occurence of this rare bird species in the Hortobägy. Role of the heat-plant 
assotiations and vegetation cover with the grazing anımals was evident. Yet, 
several part questions with replies still unconfirmed arose during the period 
of a more than one-and-a-half-decade-long observation. 


Materials and methods 


Migration events and behavioural patterns of the birds staying here 
should be started with listing the data series for 17 years. The observation 
data are presented according to year indicating location and type of habitat. 
Besides my data I also refer to personal or written communications of my 
collegues indicating the initial letters of their names: Zoltan Ecsedi (Z. E.), 
István Fintha (1. F.), Sándor Konyhas (S. K.), Zsolt Végvári (Zs. V.). 

László Vilmos Szabö’s personal communications I used for analysing the 
data between 1974 and 1979 which I refer to in the text. I would like to thank 
to all of my collegues for their data and help. I have Sandor Konyhäs to thank 
for his active and fruitful participation in observations at the Kecskés, 
Szelencés and Angyalhaza puszta and for the large number of data, that I 
could access with his assistance. 


83 


Besides the Hortobágy I could watch Dotterels in Bihar as well on one 


occasion, that I present here. 
My observations between 1974 and 1986 have been detailed in my 


previous papers (Koväcs, 1986; 1988). 


Results 


The year of 1987 was rather dry, however, I could not observe a 
considerable rate of migration. The first flock of Dotterel arrived very early 
on 16th of August, but even their greatest flock contained less than 20 
specimens. 


16th Aug. Szelencés 4 overflying (S. K.) 

18th Aug. Angyalhaza 1 overflying (S. K.) 

18th Aug. Szelencés 3 overflying (S. K.) 
20th Aug. Szelencés 2 at herd yard 

24th Aug. Kunmadaras 2 at Bogarzò herd yard 
26th Aug. Kunmadaras 6 at Bogarzo herd yard 
16th Oct. Nagyivan 14 at Mérges-hat herd yard 
18th Oct. Angyalhaza 9 bare sheep-run (S. K.) 
18th Oct. Szelencés 6 herd yard (S. K.) 

25th Oct. Szelencés 17 herd yard (S. K.) 

30th Oct. Szelences 4 herd yard (S. K.) 

31st Oct. Kunmadaras 1 overflying 


In 1988 the summer was somewhat drier and migration was slightly more 
intense. 


22nd Aug. Kunmadaras 1 Gyurokut herd yard 
23rd Aug. Kunmadaras 3 Grazed sheep-run 

28th Aug. Kunmadaras 1, overflying 

22nd Sept. Szelencés 12 herd yard 

4th Oct. Szelencés 41 herd yard and sheep-run 
13th Oct. Kunmadaras l overflying 

22nd Oct. Szelencés 30 herd yard 


In 1989 the summer was fairly rainy: 327 mm of rain were recorded 
between Ist June and 31st Aug. Migration of Dotterels seemed to fail since 
their favourite migration places were covered by grass of 10-20 cm, the 
livestock could not cope with grazing it! (As in 1980!) 


24th Aug. Kunmadaras l overflying 
25th Aug. Szelencés 8 herd yard 
3rd Sept. Szelencés 3 herd yard 
27th Sept. Szelencés 5 herd yard 


In 1990 the drought was extreme! In summer as few as 93 mm of rain were 
recorded. All the migration sites were grazed bare and the grass disappeared 


84 


Gita o ee 


in some places, e. g. in the Kunmadaras puszta (sheep-walk around 
Füveshalom) untill the autumn rainfall. 

Volume of migration approximated to and even surpassed that of 1986. 
Angyalhaza became a stable migratory place (surroundings of the Vadallo- 
kút and Dorogat) where Sándor Konyhäs had already observed their scattered 
and occasional appearances in the previous years. 

Two unusual sites of occurence were also recorded in the Mata-puszta (Zs. 
Véguari’s observation, Pers. comm.) and in the Kondas fish-pond of 460 ha 
where I observed one specimen probably wandered from those occurring at 
Mata. Not even hard frosts could force the Dotterels to remigrate. 

Also of interest is that spring occurence was recorded even at two sites in 
the same year. One of the birds, watched by Sándor Konyhas at Angyalhaza on 
17th of May, had nuptial plumage. 


11th May Kunmadaras 


17th May Angyalhaza 
22nd Aug. Angyalhaza 
24th Aug. Kunmadaras 
25th Aug. Szelences 

2nd Sept. Szelences 

3rd Sept. Mata 

5th Sept. Szelencés 
10th Sept. Szelences 
11th Sept. Kunmadaras 
l4th Sept. Szelencés 
16th Sept. Kunmadaras 
17th Sept. H. Fish-pond 
18th Sept. Kunmadaras 
18th Sept. Szelencés 
19th Sept. Kunmadaras 
20th Sept. Kunmadaras 
21st Sept. Kunmadaras 
23rd Sept. Szelences 
25th Sept. Kunmadaras 
27th Sept. Kunmadaras 
28th Sept. Kunmadaras 
28th Sept. Angyalhaza 


29th Sept. Kunmadaras 

30th Sept. Szelencés 

30th Sept. Angyalhaza 
4th Oct. Angyalhaza 
7th Oct. Angyalhaza 
9th Oct. Angyalhaza 
9th Oct. Szelencés 


l'in a sheep-run nearby the 
Luca-spring 

1 Vadällö-küt sheep-run (S. K.) 

6,, Varostanya” (Z. E.) 

2 Bogarzo herd yard 
16 herd yard 
22 herd yard 

8 pasture nibbled off (Zs. V.) 
15 herd yard 
16 herd yard 

3 Bogarzo 
12 herd yard 
18 Bogarzo 

1 Kondäs-t6 1-2 draigned 

l overflying 
51 Bare grass nearby Nagyagér 
13 Benched sodic grass 
20 Bogarzo 
19 Bogarzo 

7 herd yard, Szunyog-kut 
21 Bare sodic grass (Puccinellietum) 
18 Bogarzo herd yard 
14 Bogarzò herd yard 
85 Vadallo-kut, bare benched sodic 
area 

6 Bogarzò 
32 herd yard and surroundings 
30 Bare area nearby Dóró- -gat 
11 Bare area nearby Dörö-gaät 
15 Asottér-telek, sheep-run 
46 Vadallo-kut, grass nibbled 
76 herd yard and surroundings 


85 


11th Oct. Szelencés 50 herd yard and surroundings 


11th Oct. Angyalhaza 41 Sheep-hold, sheep-run 

17th Oct. Angyalhaza 17 Boggy dry grass 

17th Oct. Szelencés 67 herd yard 

20th Oct. Kunmadaras 17 Komocsin-gerinc, loess grass 
nibbled 

24th Oct. Angyalhaza 39 Dörö-gät 

24th Oct. Szelencés 42 herd yard 

25th Oct. Angyalhaza 68 Surroundings of Dörö-gät (S. K.) 

26th Oct. Kunmadaras 3 Pemetés-fert6, benched sodic area 

30th Oct. Angyalhaza 78 Grassy areas surrounding 


Vadallo-kut 
Spring migration 


The data serie presented before contains spring occurences in a very 
limited number. According to Radó (1957), Sterbetz (1972), Fintha (in lit.) 
Sandor Konyhas (Pers. comm.) and my personal observations Dotterels migrate 
over here between 8th of March and 24th of May. The migration takes place 
in far shorter a period than the two-month-long interval would actually 
make it possible: onset of migration shows great annual variation. Besides, 
migration takes place in a relatively short time and majority of the birds fly 
across the Hortobagy without landing. Dotterels flying down single or in 
smaller groups stay in our puszta areas for maximum 3-12 days. Another 
possible explanation is that birds may use another route at spring migration. 

If the spring migration were more regular and longer it would have been 
certainly recorded from 1977 on since I recorded the arrivals of the 
Dotterels between February and May walking on the observing routes, day 
to day. 


Autumn migration 


A most conspicious ornithological feature of some arid sodic areas of the 
Hortobagy is the regular migration of Dotterels occuring approximately in 
the same sites between August and October. Unlike spring movements the 
autumn migration involves rather long residence here: the earliest datum of 
arrival is 16th August (S. K., 1987), the latest occurence recorded in autumn 
is 19th November (1979). 

According to my observations, duration of migration and number of 
Dotterels staying here are considerably affected by the amount of precipita- 
tion or degree of aridity in the previous 3—4 months. In case of rainy weather 
the dense grassy vegetation of the puszta is grazed by livestock (mainly 
sheep) only half-third. A 15-30 cm high grass is less preferred by Dotterels 
since it makes difficult their running-feeding habit. Thus, after rainy 
summers their migration is rather scanty or might even fail (e. g., in 1978, 


86 


1980, 1989), while in dry years, particularly of drought summer, the 
migration is more abundant and Dotterels occur in higher number in the 
sodic grass-plots nibbled bare (1979, 1986, 1990). 


Sites of occurence in the Hortobägy 

1. Pentezug 

It was known as the most stable migration place in the Hortobagy between 
1966 and 1976. The birds frequented a Festucetum grass-plot of 30-40 ha, 
nibbled almost to ground by sheep, surrounded by the so called Ördögärok- 
Arteziküt-Kincses-lapos. They frequently appeared on the bare dirt roads 
acrossing the puszta and occasionally appeared at the herd stand and its 
surroundings 1 km southwards. No considerable migration has been noted 
in this puszta since 1981. 


2. Szelencés 

This is a very dry area, ca. 6 air kilometres from the previous migration 
site. In 1973 László Vilmos Szabó could watch 130 Dotterels here, the highest 
number ever recorded in the Hortobagy. 

This area has been the most stable migration place in subsequent years, 
too. Till 1980 the southern part of the puszta, a Festucetum and Puccinellie- 
tum grass-plot of ca. 100 ha, nibbled heavily by sheep, bordered by the 
Ageri-halom, Deszkäs-hodäly, Sebesér and Kenéz-küt, had been their most 
faovourite migration place. From 1981 Dotterels have mainly frequented 
the livestock yards, heavily treaded and covered by droppings, laying rather 
northwards in a cattle-pasture between Nagyagér and Tekeszarvhalom as 
well as the abandoned sodic rice fields. 


2. Kunmadaras-puszta 

Their first occurence was recorded by Läszlö Vilmos Szabö in 1971 (Pers. 
comm.). Between 1971 and 1981 the most frequent sites of occurence were 
the cattle-pasture and itself the herd yard heavily manured and treaded, 
surrounded by Gyüröküt, Tippan-hat, Halas-fenék, Csöszhäz and Forras- 
fenék. Occasional presence of Dotterels were seen in sheep-runs nearby 
Döghalom, Luca-ér and Füveshalom. Since 1981 the migration has moved to 
a part of puszta of ca. 150 ha. heavily benched, extending between the 
Bogarzo herd yard and Füveshalom. 


4. Angyalhaza 

Before 1986 I could observe some occasional birds only at the southern 
border of the puszta, nearby Szelencés. Angyalhaza has been frequented as 
migration place since 1986. This has mainly been suggested by Sándor 
Konyhda’s data. First we have thought of Angyalhaza as a changing area of the 
Szelencés migration place, being only 2—3 kilometres away, but in 1990 it was 
proved that crowded Dotterel flocks were staying simultaneously on both 
sites. 

The Vadällé-küt, Szarnyékos sheep-hold, Szalonnas flat and surroun- 
dings of the Dóró-gát as sites of high priority have become their favourit 


87 


places where the ground is bare, heavily benched and sodic. Occasionally, 
they have appeared in farer places, e. g., at Asottér-telek and in sheep-runs 
nearby Fürott-küt, in the „sheep-powder” spots accumulated around the 
sheep-holds. An interesting observation was recorded on 30th of October, 
1990. We were walking in the area in rainy and stormy windy weather and 
could watch Dotterels even in spike-rush-bent-grassy boggy areas covered by 
semi-high grass. It was highly unusual for the birds, which probably hid here 
against the raw weather. 


5. Other sites of occurence 

According to previous findings, publications and some recent observati- 
ons Dotterels occur besides their regular migration places in the northern 
part of the Hortobágy (Darassa, Mata, Halastó), in the southeast (Alomzug) 
and central (Nyirölapos) parts and in the southern area (Borzas, Nagyiván, 
Zam). My 1975 record in Bihar (Sandoros) suggests that Dotterels may 
occasionally appear for a short time at any sites in the territory east of the 
river Tisza. 


Topography and vegetation of the migrating places 


Dotterels prefer most the dry sodic puszta area covered by the shortest 
grass, where the predominant plant association is composed of Artemisio-Fes- 
tucetum pseudovinae and Puccinellietum limosae artemisietosum. 

In warm weather Dotterels hide in spike-rush-bent-grassy (Eleochari-Ag- 
rostidetum stoloniferae) vegetation of sodic runlets, swamps, heavily treaded 
and grazed short by the livestock. The birds may visit the blank sodic spots 
covered with Camphorosma annua or Spergularia salina when it is not too 
warm. At noontime Dotterels can hardly tolerate the warm of around 25-30 
°C and shelter in shadow. The characteristic place of noonday rest at 
Szelencés was a shadow offered by Juncus conglomeratus, but hoof-prints, 
wheels-tracks and a handful of shadow provided by larger clods or droplets 
do for them, as well. They are attracted by roads and paths acrossing the 
puszta and their withdrawal to the smaller-larger sodic berms or to the small 
Festuca-rush-beds is not unusual either Dotterel is rarely seen in arable lands 
(the only record is: 14th of September, 1985) and rare visitor in burnt down 
grassy areas, too. It steers clear of the high weeds covering the abandoned 
livestock yards, too. 


Behaviour, associate species 


Dotterels are friendly and even tame birds. When feeding they take short 
runnings and abruptly pickling about. Members of the actively feeding 
flocks take 8-12 runnings and 14—17 picklings per minute. They are closely 
related to one another, the individual straggling behind makes permanently 
its deep monosilable call flying here and there untill the „reply” of the flock 
as if calling down their lost fellow. 


88 


Larger flocks are sometimes split up to smaller groups of 4-20 specimens 
even for several days. Diurnal rhytm of birds is significantly affected by 
temperature, precipitation and wind conditions. In August-September 
warm days of 28-30 °C are not unusual in the Hortobägy. Our northern 
guests are slumbering over the hot hours of the day and having a noonday 
rest as described above. When a refreshing wind arises the Dotterels stand 
up turn against the breeze lifting half outright their wings and cool 
themselves. 

In windless canicular days I often saw as the birds suffering from hot were 
slavering. In such days they are only active at early morning and late-after- 
noon at sunset. Their overall diurnal rhytm can be described as follows: 

— Before sunrise they become lively, sing a lot, sometimes fly up. Then, 
Dotterels are actively feeding over 3-4 hours. 

— Around 9-10 hours with warming up they are getting weaker and 
weaker. The birds are standing about a lot, begin to plume then, at adequate 
place (traded by animals, varied by wheel-tracks or clods) the whole flock 
seats down, nearly all at once. 

— Noonday rest lasts to 3.00-4.00 hours p.m. meanwhile Dotterels are 
sleeping or only sitting and lying about suffering from hot. Occasionaly, one 
of them give a thin complaining alarm and the whole flock stands up; they 
take some steps, plume and stretch themselwes then, sit down again. After 
the elapse of the noonday rest a long period of pluming begins, the birds are 
dropping, running and occasionally jumping up fluttering. After some 
shorter flyings and circlings the afternoon feeding begins which lasts untill 
sunset. 

— When there is a bright moonlight the birds are also active during night 
sing a lot and fly, too. 

Under cool, windy and rainy weather conditions the above rhytm turns 
completely over. The birds are active from morning till sunset they rest 
more, sometimes for 5—6 minutes occasionally for one and a half hour. 
During hot days Dotterels are rather tame (I could approache them to 1,5 m, 
once even to 60 cm), whilst in hard wind, especially in cold weather, they are 
much wilder and less confidental. 

Frequent quarrelling, pursuit and short single fights can mainly be 
observed in cool weather. The attacker makes a rash, with head drooped 
almost chrouching down, at its rival, but the driving has never surpassed 1—2 
m. The fighting birds chirped sharply and halting. This voice differed 
considerably from the thin and soft whistling of anxiety, from the mono-si- 
lable and slightly scarpy alarm and from the calling whistle of the bird 
strayed. 

Among other avian species Dotterels form occasionally loose feeding 
community with Golden Plover (Pluvialis apricaria), Lapving (Vanellus 
vanellus), Starling (Sturnus vulgaris), Yellow Wagtail (Motacilla flava), Grey 
Plover (Pluvialis squatarola), Lapland Bunting (Calcarius lapponicus), Skylark 
(Alauda arvensis), Stone Curlew (Burhinus oedicnemus), Curlew (Numenius 
arquata) written in order of frequency (Koväcs, 1980; 1983; 1986). 


89 


However, Dotterels tend to avoid the „outsider” species even, driving 
them away e. g., Starlings, Skylarks and Lapland Bunting. 

They are afraid of the Corvidae and particularly of the predators. Of the 
latters Hobby (Falco subbuteo) disturbs them most frequently. The occassion- 
aly occuring Peregrine (Falco peregrinus) more dangerous for Dotterels: in 
1976, for example, a north Peregrine (Falco peregrinus calidus) had cought 
one specimen in the Kunmadaras-puszta . In September Red-footed Falcons 
(Falco vespertinus) assembling for remigration sometimes occupy en mass 
certain parts of puszta, even the migration places used by Dotterels. This 
flock of predators may considerably disturb the Dotterels which may even 
abandon their usual place. 


Moulting, age structure 


In August and early September coloured or slightly moulting specimens 
may still be seen in quite a great number. Their moulting takes place here. 
Onset and duration of moulting show great variations, some are in nuptial 
plumage still at late-September, but the majority of Dotterels wear already 
winter plumage. 


Fig. 1. Characteristic occiput biro of an old Dotterel after moulting 
1. ábra Vedlett, öreg havasi lile jellegzetes tarkomintazata 


Fotö: Dr. G. Koväcs 


90 


Dig. 2 An old Dotterel specimen is sleeping 
2. äbra in standing position at the beginning of moulting 
Vedles kezdetén levò öreg madár állva alszik 


Fotó: Dr. G. Kovács 


Fig. 3. The Dotterel cools itself with ee lifted wings against noonday hot 
3.abra Adel forróságban szárnyát felemelve hüsiti magát a havasi lile 


Fotó: Dr. G. Kovács 


91 


Generally the coloured old specimens (probably females) are the first, to 
arrive but joint appearance of a family (1 old male and 2-3 yearlings) has also 
been experienced. Family tie in large flocks was somewhat unclear for me. 
Proportion of juveniles in such flocks amounted to 55-60% or sometimes 


more. 


Fig. 4. A preening Dotterel 
4. ábra Tollaszkodö havasi lile 


Fotó: Dr. G. Kovács 


. 


Fig.5. A Dotterelin juvenile plumage 
5. ábra Fiatalkori tollruhas havasi lile 


Fotó: Dr. G. Kovács 


92 


Nature conservation 

In the Hortobágy migration places Dotterels are not endangered by 
human activity. The puszta areas of Hungary provide favourable temporary 
homes for them. The practical protection work may include grazing and 
treading the grass by livestock in an area covering at least 10-15 ha in 
one-two favourite migration places (Kunmadaras, Szelencés) thus the period 
of their migration and stay here can be extended and their population be 
increased even in unfavourable years. Since Dotterels are not disturbed by 
the grazing livestock no restrictions of grazing are needed. 


References-Irodalom 


Horváth, L.—Szab6, L. V. (1981): The Ornis of the Hortobágy. In: The Fauna 
of the Hortobágy National Park. Bp., Akadémiai Vol. 1. 391-407. 

Konyhas S.—Koväcs G. (1990): Szokatlan átvonuló és ätnyaralö fajok a 
Hortobágyon, 1990 apr—jun. Mad. ‘Taj. 

Kovács G. (1978): Madarvonulasi adatok a Hortobägyrél. Aquila, 84: 
108-109. 

Kovács G. (1980 a): Havasi lilék a Hortobágyon. Term. Vil. 1980. 1. 28. 

Kovács G. (1980 b): A havasi lilék hortobágyi vonulása. Mad. Taj. 1980-1. 
12-13. 

Kovács G. (1983 a): Hajdú-Bihar védett madarai: A havasi lile. Hajdü-Bihari 
Naplö, 1983. febr. 17. 

Kovács G. (1983 b): Megfigyelések az ujjaslile (Pluvialis squatarola) tiszántúli 
elöforduläsäröl. Mad. Tàj. 1983-2. 88-91. 

Kovács G. (1986): Az aranylile (Pluvialis apricarius) a Hortobágyon. Aquila, 
92: 97-103. 

Kovács G. (1986): A havasi lile (Eudromias morinellus) hortobágyi vonulasa- 
nak vizsgalata 1974-85 között. MME II. Tudomänyos Ülese, Szeged, 
1986. 269-274. 

Kovács G.-Konyhas S. (1986): A havasi lile (Eudromias morinellus) 1986-os 
vonulása. Mad. Taj. 19864. 33-34. 

Kovács G. (1988): A Hortobágy madarvilaganak 6ko-faunisztikai vizsgálata, 
1971-1986. In: Tóth A. szerk.: Tudományos kutatások a Hortobágyi 
Nemzeti Parkban. KVM, Budapest, 113-208. 

Radö A. (1957): Havasi lilek a Hortobagyon. Aquila, 63-64: 277. 

Satori J. (1943): Faunisztikai adatok a Hortobägyröl. Aquila, 50: 406-407. 

Sterbetz I. (1959): A havasi lile (Charadrius morinellus) Magyarországon. All. 
Közl. XLVII. 1-2: 143-147. 

Sterbetz I. (1965): 1964-65. évi megfigyelések a Hortobágy madarvilagardl. 
Deri Müz. Evk. 1965 Debrecen. 383-396. 

Sterbetz I. (1972): 1966-69. évi adatok a Hortobágy madarvilagarol. Déri 
Múz. Évk. 1969-70. Debrecen. 33-52. 


93 


Szabé L. V. (1976): Gerinces állatok. In: Kovacs G-ne-Salamon F.: Hortobágy 
a nomad pusztától a Nemzeti Parkig. Budapest. Mezőgazdasági K 
70-114. pp. 

Szabö L. V. (1988): Havasi lile. In: Haraszthy szerk.: Magyarorszag madar- 
vendégei. Budapest-Dabas. Natura, 78. pp. 


Author’s addresse: 
Dr. Gabor Kovacs 
Nagyivan 

Bem apo u. 1. 
H-5363 


A HAVASI LILE (EUDROMIAS MORINELLUS L. 1758. ) 
HORTOBAGYI VONULASA 


Dr. Koväcs Gabor 


Hortobágyi Nemzeti Park 


1974 és 1990 között a szerző több mint 200 alkalommal figyelte meg a Magyaror- 
szágon ritkának számító havasi lilét. A Hortobágy négy területén alakultak ki 
rendszeresnek mondható átvonulóhelyek, melyeken (az erősen csapadékos évek 
kivételével) minden esztendőben előfordultak ezek a madarak. 


e a Hortobagyon 
1. Pentezug: főleg a 70-es években jelentek meg itt feltűnő rendszerességgel. 1981 óta 
viszont megszűnt az itteni vonulás. 

2. Szelencés: a legstabilabb vonulöhely, ahol kedvező években 120-130 példány is 
megjelenik. 1980-ig a kopár juhlegelőket, 1981 óta inkább a gulyajárást látogatják. 
. Kunmadarasi-puszta: több pontját is használják. Egy stabil hely mellett , tartalék" 
helyeket is felkeresnek. Létszámuk kedvező években a 40 példányt is meghaladta. 

. Angyalháza: 1986-ban Konyhás Sándor észlelte a havasi lilék itteni megjelenését, 
kopár birkajáráson. 1990-ben kiderült, hogy ez a hely nem a közeli Szelencés 
, váltó" területe, hanem külön vonulóhely, ahol a létszám a 80 példányt is 

meghaladta. 

5. Egyéb, alkalmi előfordulási helyek: Darassa, Máta, Halastó, Álomzug, Kecskés, 
Nyírőlapos, Borzas, Nagyiván, Zám. 1975-ben még a bihari Sándorosnál is 
előfordult. 


u 


A 


Az átvonulóhelyek felszíni formái, növényzete: rövid füvű szikes pusztai asszociá- 
ciók erősen legelt és taposott változatait kedveli. Vonzódik a patanyomokkal, 
keréknyomokkal, trágyalepényekkel tarkított jószágállásokhoz. Szántókon igen rit- 
ka. 


Tavaszi átvonulás 

Ritkán fordul elő. Az adatsorban ismertetett néhány eset, ill. Radó (1957), Sterbetz 
(1972) és Fintha (in litt) szerint márc. 8. és máj. 24. között vonulnak át, de valószínűleg 
a zömük leszállás nélkül repüli keresztül a Hortobágyot. 


94 


Őszi vonulás 

Legkorábbi adatunk: augusztus 16. (1987, Konyhás Sándor megfigyelése), legkésőbbi 
előfordulás: november 19. (1979.) Meghatározó tényező a vonulást megelőző nyár 
csapadékossága vagy aszályos volta. Igazán nagy számban csak száraz években 
érkeznek. 


Viselkedés, társuló fajok 

Jámbor, bizalmas madár. A terepen a táplálkozó csapatot könnyű észrevenni, mert 
rövid nekifutásokkal és megtorpanásokkal egy irányba haladva szedegetnek, percen- 
ként 8-12 megiramodást és 14-17 csippentést végezve. A társaitól elmaradt egyed 
folyton hallatja egytagú, mély hívogató hangját, miközben ide-oda repülve keresi a 
csapatot. A többiek a földről válaszolva , lehívják" az ilyen kóborlót. 

Napi ritmusuk az időjárás függvénye. Meleg időben sokat szunyókálnak, árnyékos 
helyekre húzódva. Ez a „deleles” akár 5 órán át is eltarthat. Szeles, hideg vagy esős 
időben rövid pihenési szakaszok váltakoznak tollászkodásokkal, ill. táplálkozási 
szakaszokkal. Holdas éjszakákon, főleg meleg időben nagyon aktívak, repülnek és 
bizonyára táplálkoznak is. 

Főként a hűvös időben gyakori, hogy a csapat egyes tagjai összeverekszenek, de az 
ilyen párbajok nagyon rövidek, 1—2 méteres kergetőzésből, szárnyverdeső felugrás- 
ból és szaggatott csipogásból állnak. Más fajok jelenlétét nem keresik, de eltűrik a 
bíbic, aranylile, seregély, sárga billegető, ujjaslile, sarkantyús sármány, pacsirta, 
ugartyúk, nagy póling jelenlétét. Esetenként a kisebb madarakat (seregély, pacsirta, 
sarkantyús sármány) elűzik maguk közül, más esetekben egy-egy pacsirta vagy 
sármány órákon át együtt mozog a lilékkel, sőt, azok elülése, szunyókálása esetén sem 
hagyja ott a csapatot. (1990. október, Kunmadarasi-puszta.) A varjaktól és aragadozó 
madaraktól erősen tartanak. A kabasólyom időnként rájuk támad, de eredményesen 
csak a vándorsólyom vadászik rájuk. A Hortobágyon olyan gyakori kék vércsék 
pusztai jelenlétét is nehezen viselik el. 


Vedlés, az öreg és fiatal egyedek aránya 

A kiszínezett, még vedletlen öreg példányok (tojók?) érkeznek elsőként, majd a 
kissé vedlett (him?) egyedek, a fiatalokkal, mintegy családonként. Teljes átvedlésük a 
hortobágyi vonulóhelyeken zajlik, általában szeptember közepéig-végéig. Nagyobb 
csapatokban a fiatalok mennyisége elérte, néha meghaladta az 55-60%-ot. 


Természetvédelmi feladatok 

A Hortobágy ideális körülményeket biztosít a havasi lile vonulásához. Csupán esős 
éveken válhat szükségessé egy-egy kedvenc helyükön a túllegeltetés, hogy a rövidfü- 
ves állapot kialakuljon. 


95 


DONNE OK pen sali ‘aM CITE 
QU soli à andato i iby Fond winken! u. 
Lai ale ILL badge, For Sugli sa 
an ae of + i nr ps QU a 

LA % ps a 4 ? = ‚ur dui Er G ry hi 
VOGA 1. vent infos RETI sid aye it cen | (hh ee 
pi pine QUE bra 10e: k ren évő THEN 


Reet RIVES er) gui a ou 
“ide My pain! (iti Tre aie nant lee me i 


éve , ' BR, 
WA ni vg Ha & an a ol i Titus ip tea ‘ my hs Wie |) Ab) ‚Im 
k visg ea no N: fi rito cape gta Ag a 
Eu i ) 


ù 


tarat Kell! pi 
N Ts ut te un ne 


NE ARE tot SD tai 
Í en tl To Be Ù ti pee "ch AUX 
Ah (REX, Ae | da i $ ae) 
bt povlorded Annan’ n abs (i di a 
| | wage Line Ne. fi n 


, (rt ni al np 


kv 


THE REPRODUCTIVE PERFORMANCE OF THE SCOPS 
OWL (OTUS SCOPS L, 1758.) 


B. Streit! and Zs. Kalotas* 


1. Hungarian Ornithological Association 
2. Institut of Ornithology 


Introduction 


Reproductive performance of the Scops Owl has been little studied 
(Mikkola, 1983). Some of the studies have been conducted on captive 
specimens, which means considerable alterations in the ecological conditions 
(Cramp 1985, Radu 1984). Field observations have been occasional, inciden- 
tal and scanty (Mebs 1960, Roget 1971, Haraszthy 1984). No detailed analysis 
has been performed on larger samples (Bavoux and Burneleau 1985). 

We studied the nesting biology of a hill-country Scops Owl population for 
nine years in view of time of hollow occupation, date of egg laying, clutch 
size, chronological succession of nesting and hatching, development and 
feeding of the nestlings and, finally hatching success. Besides, biometrical 
data were recorded as well. Our observations made until 1985 together with 
the distribution of the scops owl in Hungary have already been published 
(Streit and Kalotäs 1987). 


Study area 


The study area is the Szekszard Hilly-Country frequented by nesting 
Scops Owl population at the margins. The area situated in the vicinity of 
town Szekszárd in SW-Hungary approximates to 70 km’. It is covered with a 
shrubby vegetation consisting mainly of abandoned vineyards and orchards 
variegated with a few years old acacia and Austrian pine plantages as well as 
with occasional dense shrub lines at the field margins. Detailed description 
of the study area has already been presented in our previous paper (Streit and 
Kalotas 1987). 


Methods 


The first nesting of the Scops Owl was recorded here in 1979 (Streit and 
Kalotäs 1985). To promote nesting we set out nesting hollows during the 
consecutive years hung on branches or fixed to tree-trunks at a height of 
1,5-5 meters, resp. The nesting hollows were made of stumps or plywood in 
various sizes with an entrance hole of 6x6 to 20x30 cm. The nesting hollows 
varied in number annually, the maximum was 25. The number of the known 
Scops Owl nestings showed an increasing pattern. The corresponding 


97 


records are as follows: one in 1979, two in 1983 and 1984, three in 1985, four 
in 1986, five in 1987, nine in 1988 and 1989 and, eight in 1990. Rate of the 
occupied nesting hollows and settling density of the scops owls followed a 
parallel increase (Kalotäs and Streit, 1986). Sometimes the nesting pairs 
occupied hollows close to one another, even at a distance of only 140 m. 
Except for three cases, the owls were nesting in the nesting hollows. 

During the nesting season we chequed the nesting hollows on several 
occasions in day-time. The night observations were performed from a 
watch-tent and photographs were also taken. 

The biometrical data were recorded on the spot using a slide-gauge and an 
analytical balance. The measurements were performed to an accuracy of 0,1 
mm and 0,01 g, resp. 

Prey animals were identified by visual inspection and analysing the food 
fragments remaining in the hollows as well as by evaluation of the coloured 
photos. 


Results 


Generally, Scops Owls migrate from their wintering place to the nesting 
area in late April and early May. We failed to obtain data on the period 
between the arrival and the onset of brooding, including the events of revier 
occupation, choice of pairs and mating, which is partly due to geographic 
conditions and partly to the great number of the potential nesting hollows. 
The earliest date of hollow occupation and egg-laying was 12 of May. The 
main part of the nestfuls was laid during the second half of May and in the 
first half of June. The last egg-laying was recorded on 2nd of July, the onset 
of the last secondary brooding (replacement clutch) was noted on Ith of July. 

The Scops Owl laid the eggs on the debris lining the bottom of the hollow 
or on the nesting material of a previous songbird. The eggs were laid at 1-2 
day intervals. The clutch size varied between 2 and 5 eggs according to the 
following pattern: 


Clutch size 2 3 4 5 


Number of nests 5 17 10 11 


Among two-egg clutches incomplete ones also occured. The replacement 
clutches usually consisted of three eggs. The average clutch size referred to 
total nesting was 3,6 eggs. 

The eggs were short oval-shaped, white and shining. The eggshell was 
contaminated during hatching and became dull in appearance. The egg 
measurements are given in Table 1. 

Only the female was brooding. Contrary to the literary data (Makatsch 
1976, Mebs 1980) it is likely that incubation commences already after laying 
the first egg, consistent with our observations: we could always find the layer 
in the nest in day-time. The female left the hollow only on 1-2 occasions for 


98 


5-10 minutes even at night. The brooding layer was fed by the male. The 
dietary composition agreed with that of the nestlings’. The hatching occured 
after 24-25 days of incubation. The nestlings hatched asynchronously at 1-2 
day intervals. The hatching success is presented in Table 2. 


Table 1. 
1. táblázat 


Average: 
Meretek: 


Maximum: 
Minimum: 


Profile index: 


Mass: 
Tömeg: 


Eggshell mass: 
Tojashéj tömeg: 


Table 2. 
2. táblázat 


Clucht size 


Feszekalj 
nagysaga 


Ov 09 DO 


Total 
Osszesen 


Egg dimensions 
A tojások méretei 


31,05 x 26,60 mm (n — 125) 


33,80 x 27,15mm 
31,70 x 28,00mm 


28,80 x 25,05 mm 
32,15 x 21,90 mm 
1,16 
12,09 g(n = 21) 


0,929 g(n = 12) 


Scops Owl’s hatching succes related to clutch size 


A füleskuvik kelési sikere 
a fészekalj nagyságához viszonyítva 


Clutches  Eggshatched Eggshatched Mean hatching 


n n per egg laid per nest 
Fészkek Kikelttojasok Akikeltés Egyfeszekre 
szama szama lerakott  juté kelés atlaga 
tojasok 
hányada 

5 4 0,40 0,80 
17 31 0,60 1,82 
10 28 0,70 2,80 
11 32 0,50 2:90 
43 95 0,60 2,20 


The size, i. e. age differences among the nestlings were consistent all over 
the observation period. During the first two weeks after hatching the layer 
stayed with the nestlings even in day-time, from the third week she was 
hiding in the dense foliage close to the hollow. The day-time resting place of 
the male was situated farther from the nest. From the 18th day the nestlings 
frequently appeared in the hole of the hollow mainly at night, but sometimes 
in day-time, as well. During the period ranging from the 20th to 32nd days 
after hatching the young birds left the nesting hollow before reaching full 
flying ability. By that time their body weights approximated to those of the 
parent birds (Fig. 1). 


Fig.1. Mass 
I. dbra Tömeg 


g 
80 


70 
60 
50 
40 
30 
20 
10 


113 5 NILO 13015471927. 23 Gays 


nap 
Weight increase of two young Scops Owl 


Ket füleskuvik-fiöka testtömegenek gyarapodasa 


The young birds leaving the nesting hollow were hiding among the 
surrounding trees and shrubs sometimes in the dense grass. In case of 
disturbance they took a sleeked upright posture and when, responding to 
direct threat, a forward-threat posture while snapping with the beak. 

The nestlings were fed by each parent, but during the first 10 days only the 
male carried the food. The feeding activity commenced a quarter of an hour 
after sunset and lasted prior to sunrise, i. e., it amounted to a period of 8 
hours. We could watch only on one occasion as the adult bird was feeding 
even after sunrise. The number of feeding occasions was high, the average 
number recorded at night was 102 with a range from 78 to 127. The number 
of feedings was somewhat higher during the first two-third part of the night, 
compared to the remaining period. The hourly values ranged from 2 to 43, 


100 


the average was 13. Such a frequency of feeding suggested a feeding site with 
a radius of less than 100 m. 

The Scops Owls discovered their preys from outstanding hiding places 
and with an abrupt strike caught them by their talons then carried them in 
the beak into the hollow. Among all European owls the scops owl consumes 
the greatest number of insects: this item constitutes more than 90 per cent of 
its food. Among insects Orthopteras, mainly Tettigonia viridissima constitute 
the basic food of the Scops Owl. In a certain period, probably at time of 
swarming, the adult birds frequently brought various Noctuidae imagos to 
the nestlings. The third most frequent food item was Coleopteras. Occasio- 
nally, the food also contained vertebrate anımals, small rodents and 
songbirds. Composition of the food samples (%) is presented in Table 3 


Table 3. 


3. tablazat ! , 3 
The diet of young scops owls during the breeding season. 


Percentages based on number of food items (n = 640) 
A füleskuvik-fiokak taplalék-osszetétele a költési időszakban, 
a taplalékallatok százalékos megoszlása alapján 


Insects 

(Orthoptera, Lepidoptera, Coleoptera) 97,2% 
Mammals 

(Apodemus, Microtus, Mus, Muscardinus) 2,5% 
Birds 

(Passer domesticus, Delichon urbica juv.) 0,3 


Hatching success of the 43 nestings examined is shown by Table 4. It can 
be seen that nestfuls with eggs are much more endangered since only two 
dead nestlings were found. Clutch mortality can be attributed to desertion 
and predation. The nests were mainly preyed by the Mustelidae. The adult 
scops owls dont defend the nestfuls with eggs firmly. When the male is 
staying close to the hollow in day-time it gives one or two alarming voices. 
The layer usually leaves the nesting hollow. When she is staying inside she 
takes first a sleeked-upright posture in the entrance of the hollow with eyes 
half-closed. Responding to further approach of the intruder it lies on her 
stomach at the bottom of the hollow and tolerates catching being immobile. 
They defend the nestlings more energetically: besides the above strategies, 
they give sharp alarming screams and, mainly at night, repeal the intruder 
by onflying. On an occasion we could watch as the adults managed to repeal 
a young long-eared owl from the nesting hollow using this method. 

The 7 specimens recaptured of 105 ringed birds proved that Scops Owl is 
faithful to its habitat and the specimens ringed as nestlings or in the 
adulthood return to their habitat, frequently into the same hollow where 
they were brooding or hatched (Kalotäs and Streit, 1989). This may suggest 
that migration to the wintering place and return to the nesting place take 


101 


Table 4. 

4. táblázat Scops owl’s fledging success related to clutch size 
A füleskuvikköltesek eredményessége 
a fészekalj nagyságához viszonyítva 


Clutch Eggs Chicks Chicks Mean fledging 
size hatched fledged fledged per nest 
n n per egg 
Feszekalj Kikelt Kirepült hatched Egy feszekre 
nagysaga tojasok fiókák juto kirepült 
száma száma Kirepült fióka/ fiókák átlaga 
kikelt fióka 
2 4 4 1 0,80 
3 31 31 l 1,82 
4 28 28 l 2,80 
5 32 30 0,93 2.02 
Total 
Osszesen 95 93 0,97 2,16 
Big. 2, Numbers of nets visits 
2. ábra A fészekre szállások száma 
18 
15 
12 
9 
6 
3 
hrs 


219 422 AN 28 VAD al 2 3 Aww iS 


Feeding activity of Scops Owl. An awerage based on 
observation atvarious nests 
A füleskuvik etetési aktivitàsa. Különböző fészekaljaknal 
végzett megfigyelések átlaga 


102 


probable place in loose groups, occasionally in families. The furthest 
domestic finding was 4 km from the ringing place. No data on recaptures in 
foreign countries are available. It has also been evidenced by ringing that 
pair-relation may occur among the relatives in the Scops Owl population: a 
layer ringed as a nestling formed a pair with its own parent and brooded 
successfully during the consecutive year. Again, ringing gave evidence that 
female birds reach sexual matur ity before the age of one year. According to 
ringings the greatest age was 3 years: one layer ringed as an adult hatched in 
the same nesting hollow during the two consecutive years 


Fig. 3 
3. ábra 


Scops owl with its gr ‘asshopper prey 
Fiileskuvik sz oe zsakmanyaval 


Fotó: Dr. Zs. Kalotas 


103 


Fig. 4. 
4. ábra 


Scops owl with its owlet-moth prey as approaching an artificial nesting box 
Bagolylepke zsakmanyaval a mesterséges feszekodühoz érkező füleskuvik 


Fotó: Dr. Zs. Kalotàs 


References — Irodalom 


Bavoux, Ch.—Burneleau, G.: (1985): Premieres données sur la biologie de reproduction 
d’une population de Hiboux petit-ducs Otus scops (L.). Alauda, 53: 223-225. 

Cramp, S. ed. (1985): The Birds of the Western Palearctic, Vol. IV. Oxford University 
Press, Oxford, New York, pp. 454-456. 

Haraszthy, L. ed. (1984): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, pp. 
IRIS OE 

Kalotäs, Zs.—Streit, B. (1986): Kísérletek a füleskuvik (Otus scops) mesterséges megtele- 
pitésére. Mad. Taj. 3; 6-9. 

Kalotas, Zs.—Streit, B. (1989): A füleskuvik (Otus scops) területhüsege. Madart. Tajék. 
1-2. pp. 47-48. 

Makatsch, W. (1976): Die Eier der Vögel Europas. Neumann Verlag, Leipzig-Rade- 
beul. Band 2. 35-36. 

Mebs, Th. (1960): Die Zwergohreule (Otus scops) als Brutvogel an der Halburg bei 
Volkach/Main. Anz. Ornith. Ges. Bay. V. 5, pp. 584-590. 

Mebs, Th. (1980): Eulen und Kauze. Strigidae. Franckh. Stuttgart. pp. 102-106. 

Mikkola, H. (1983): Owls of Europe. T. and A. D. Poyser, Calton. pp. 63-68. 


104 


Radu, D. (1984): Reproducerea in captivitate, in Romania, a ciufului pitic (Otus scops). 
Ocrot. nat. med. incon]. 28: 102-111. 

Roget, S. (1971): Observations d’une famille de Hiboux petits-ducs Otus scops en 
Ardeche. Nos Oiseaux, 31: 117-120. 

Streit, B.—Kalotäs, Zs. (1985): Füleskuvik-fészkelések a Tolnai Hegyhát területén. 
Mad. Táj. 3: 25-26. 

Streit, B.—Kalotäs, Zs. (1987): Adatok a füleskuvik (Otus scops L.) feszkelesbiolögiaja- 
hoz. Aquila, 93-94: 279-288. 


Authors address: Dr. Zsolt Kalotas 
Dr. Bela Streit eal ee ca 
SZEKSZÄRD rnithological Institut 


P. O. Box 85. Ka lé; + 
H-7101 fi 


KOLTESBIOLOGIAI MEGFIGYELESEK A FULESKUVIKNAL 
(OTUS SCOPS L. 1758) 


Dr. Streit Béla—Dr. Kalotas Zsolt 


Egy füleskuvik-populäciöt tanulmanyoztak 9 éven at a Szekszardi-dombsag terüle- 
ten, DNy-Magyarorszagon. A madarak tülnyomö részben mesterséges fészkel6oduk- 
ban költöttek. A költés kezdete május közepétől június közepéig, pötköltes még 
júliusban is. Az átlagos fészekaljnagyság 3,6 (2—5) tojás. A tojó már egyéves kora előtt 
ivarérett. Csak a tojó költött, a költés az első tojás lerakása után elkezdődött. A 
tojásrakás 1—3 napos időközökben történt. Az inkubáció 24—25 napig tartott. A 
fiókák 1—2 napos időközökkel keltek, a fejlettségi különbség végig megfigyelhető. A 
kirepülés a 20—32. napon, fejlettségi sorrendben történt. Költési siker: a 156 lerakott 
tojásnak 60,8%-a kelt ki, és a kikelt fiatalok 97,8%-a kirepült: ez 59,6%-os siker. Az 
egy fészkelésre jutó kirepült fiókák száma 2,16 volt. Táplálékukat 9790-ban rovarok 
képezték. A gyűrűzések alapján bebizonyosodott, hogy mind az adult, mind a 
juvenilis madarak hűek a költőterülethez, többször ugyanabban az odúban költöttek 
successív években. 


105 


w 


i 
LA 


M ‘hae mr 


Barat | 0 
fe 
A a Li 


N, N, Mu 


bt 

A “ a 
bé o” Lee 

‘ee ey Ke =. 


Aba ange a a. 


(A 
NI 
À 


Du # Fu sa 
a 


AE 
4 Hr, I 
te Ri ri 
À noi: ei Pa IH) ea) hi 


| Adi vrai EU DER u; 
és} OF t Pi Va 
j Were ey dario 
In * bain yey A 
tow Gon dritta?) 


A VORHENYES PACSIRTA (( CALANDRELLA RUFESCENS 
VIEILL. 1820.) ELSÒ MEGKERULESE 
A KARPAT-MEDENCÉBEN 


Gergely Jözsef 


Bevezetés 


A vörhenyes pacsirta (Calandrella rufescens) a legritkabb Euröpaban 
feszkelö enekesmadarak egyike. Euröpai elterjedese, költöterülete Dél-Spa- 
nyolorszäg keskeny tengerparti sävjara és a Szovjetunió Fekete-tenger 
melléki területeire korlatozödik (Makatsch, 1974). Nagyon kevés ismerettel 
rendelkezünk e madárfaj fészkelési sajátosságairól és vonulásáról. Euröpa- 
ban — költöterületen kivül — megjelent még Maltàn, Olaszorszagban, 
Nagy-Britanniaban, Helgolandon, Svédországban és Finnországban. Roma- 
niaban egy előfordulása ismeretes. Ezt a Tulcea közelében gyűjtött példányt 
a Berlini Zoológiai Múzeum gyűjteményében őrzik. Bulgáriában első ízben 
1968. szeptember 1-jén bizonyították a faj előfordulását, amikor is 10 
példányból álló csapatát figyelték meg a Kap Kaliaka-fennsíkon (Robel-Kö- 
nigstedt, 1973). Nagyon valószínű, hogy Bulgáriában esetenként költ a 
vörhenyes pacsirta, legalábbis erre utal az a tény, hogy 1978. június 6-án 
Dobrudzsában költési viselkedést mutató párt figyeltek meg. A kukoricaföl- 
dön tartózkodó madarak fészkének felkutatására tett kísérlet eredmény 
nélkül zárult (Robel-Königstedt, 1973 cit. Willems). 

A Fekete-tenger északi partvidékén költő vörhenyes pacsirták vonulásuk 
során át kell hogy haladjanak a Balkán-félsziget keleti részén is, ennek 
ellenére Görögországból és Törökország európai területéről nincsenek a 
fajról megfigyelési adatok. 


A vörhenyes pacsirta megkerülése a Bánátban 


Egészen 1989-ig nem volt tudomásunk arról, hogy a vörhenyes pacsirta 
megjelent volna a Kárpát-medencében. Ebben az évben bukkantunk rá az 
Adán élő Tóth László amatőr ornitológus és egykori vadász magángyűjtemé- 
nyében egy preparált vörhenyes pacsirtàra. A madarat még 1968. január 
8-án lőtte a Bánátban, Szaján falu közelében, egy nagy kiterjedésű, vizenyős 
réten. Sajnos, a preparálás nem sikerült tökéletesen, de így is minden 
kétséget kizáróan fel lehetett ismerni a fajt. Termetre a Közép- Európában 
költő sziki pacsirtára emlékeztet, azonban hiányoznak a sziki pacsirtára 
jellemző, a nyak két oldalán látható sötét foltok. Ehelyett a begyen jellegzetes 
hosszanti sávozottság figyelhető meg. A preparátum színezetre, mintázatra 
és méretekre is azonos a Svenson (1977) és Bub és Herroelen (1981) által 
megadott vörhenyes pacsirta leírásával. 


107 


A Szajan gyüjtött vörhenyes pacsirta szarnyhossza 89 mm, csörhossza 11,3 
mm. Svenson (1977) 50 vörhenyes pacsirta szarnymeretet vette fel Del-Spa- 
nyolorszagban, és azt találta, hogy a dél-spanyolorszägi populáció szarny- 
hosszúsága 78,0-91,5 mm között van. Wiegald (cit. Bub-Herroelen, 1981) 
1922-23 folyamán 9 him vörhenyes pacsirta szarnyhosszat mérte meg. A 
legrövidebb 86 mm, a leghosszabb 90 mm, az atlag 88 mm volt. Két tojò 
madár szarnyhosszat is sikerült felvennie, ezek 81,5 mm és 85,0 mm voltak. 
Ezekböl az adatokböl feltetelezni lehet, hogy az adai gyüjtemenyben talal- 
hatò vörhenyes pacsirta dél-spanyolorszagi alfajhoz (Calandrella rufescens 
apetzü) tartozik. Ezt a feltevést támasztja alá az is, hogy a Szovjetunió európai 
területén költő vörhenyes pacsirtàk (Calandrella rufescens heinei) szárnya 
hosszabb és hegyesebb, mint a dél-spanyolországi populációé. Dementyev 50 
hím szárnyhosszát mérte le. Az átlagméret 96,9 mm, a minimum 91,5 mm, a 
maximum 102,0 mm volt. 42 tojó szárnyméretének átlaga 89,5 mm volt 
(minimum 82,0 mm, maximum 98,5 mm) (Dementyev-Gladkov, 1954). Bub és 
Herroelen (1981) Dolnik adataira hivatkozva 84 himre vonatkozéan 98,0 mm 
átlagos szarnyhosszat ad meg (minimum 90,0 mm, maximum 105,0 mm). 61 
tojó adataiból számolva a szarnyhossz 87,0-97,0 mm között változott, az 
atlagos érték 94,6 mm volt. 

Az adai gyűjteményben lévő vörhenyes pacsirta több mint két évtizeden 
keresztül várt arra, hogy létezéséről a nyilvánosság is tudomást szerezhessen. 
Szinte biztosra vehető, hogy az eltelt időszak alatt a vörhenyes pacsirta már 
több alkalommal is megjelent a Karpat-medencében, azonban a kis számú 
képzett madármegfigyelő és a terepi felismerés nehézségei miatt nem 
kerülhetett a figyelem középpontjába. 

A Bánátban, Szaján határában 1968. január 9-én lőtt vörhenyes pacsirta az 
első ilyen madárfaj, amelyről Jugoszláviában, egész Közép-Európában 
tudomásunk van. Ezzel a felfedezéssel egy újabb madárfajjal gazdagodott 
Jugoszlávia ornitofaunája. 


Irodalom - References 


Bub, H.—Herroelen, P. (1981): Kennzeichen und Mauser europaischer Singvögel, 1. 
Teil. Lerchen und Schwalben, A. Ziemsen Verlag, Wittenberg-Lutherstadt. 
Cramp, S.—Simmons, K. (1983): The Birds of the Western Palearctic, Oxford, London, 
New York: Oxford Univ. Press. 
Dementyev, G. P.-Gladkov, N. A. (1954): A Szovjetunió madarai, V. kötet, Moszkva. 
Robel, D.—Kénigstedt, D. (1973): Die Stummellerche (Calandrel rufescens, Viell.) in 
Rumenien und Bulgarien, Larus, Vol. 25: 121-122. 
Makatsch, W. (1974): Die Eier der Vögel Europas, Neumann Verl. Radebeul. 
Peterson, R.—Mountfort, G., Hollom, D. (1985): Die Vögel Europas, Paul Parey Verlag, 
Hamburg, Berlin. 
Svenson, L. (1977): Field guide to the European Passerines, Stockholm. 
A szerző cime: 
Gergely József 
ZENTA 
Ady Endre u. 24/a 
YU-24400 


108 


FIRST OCCURENCE OF RUFOUS SKYLARK 
. (CALANDRELLA RUFESCENS VIEILL. 1820.) 
IN THE CARPATIAN BASIN 


Jözsef Gergely 


I have found a preparation of Calandrella rufescens in a private collection of Ada 
(Banat, North-East Yugoslavia). The bird was shot in Banat nearby town Sajan in an 
extensive wet meadow on 8th January, 1968. Based on examination of the specimen 
I have indentified the bird as a subspecies of Rufous Skylark native in South-Spain 
(Caladrella rufescens apetzü). This finding represents the first occurence of Rufous 
Skylark in the Carpathian Basin. 


109 


Ne 


Hi Pad di Lin MU" | 
tu BLE iy st (rh NA AY ANA 


pos (CRT LR i: 


'y ina 
LP dpi wii Len A Warn pe 


i NE A" 4 CT Lt si iy ied di Dr 
BR Lg un cu ak 


en MR Rn a cotta Pan 
i Valdi bs ihe ha LO "ah Te pee it 


LE wur uom A N al ANITA, vot! Mg RN Ang MER N 
| piss pia NE TA, an 


vb Lui en LE NT i TROIE 


he = ati lag ri 


N ha | 
SE) Wy 
pat ns 


ér" 


in | en 
Qi w 
At * ime 


i haa har ay 


Vr ÉLÉRE, a 

wi vo Calla ayer met Wee 

det Hale ni n mare Heke Sm N en 
an 1 UTI am i 


on ne Fr nr 
AA LT tela 


ARTE TIA TARA ae AUT Dana A via Cant iy hey eg Die 
} LI A ki i 
si) Háy È . | ( N M4 ur de - | Vv 3 Kay: e hel u 4 Pa Wh "4 at i pr halt L 
te a dir. aiid Aten nel PAT LU Kun Wu. te 
; rae PNA sd i v y 
f * 
LIETA i) Ala e | Va r 
? 
Vé NASEN f NA pa A, | ALDI EN Denn ey à In | tof KA EL DIO Hi 
i 7 » ‘ * VÉ CRT A 44 IN NT en rift "strali. ‘We Ni 
N . h i ta io | Pa i; ne È DI N A iù Li rH sah la [/ 
NW" d i 
La MATRA Hi te UN Ka 
b Ì È ME X ny ‘ x MM di Yin pen LT PM bi | i HA b? 
LE | reli i è 14 PORTA Veil 
j er À LA LE Ù Var pa: N È 
e grati DUI rare Veil MU 
| b Ù 16 M ? ( 
4 iP 


AURAI PO Ly ia Ÿ 
V4 Pen ti A 


A TISZA MAGYARORSZAGI SZAKASZAN FESZKELÖ 
PARTIFECSKE- (RIPARIA RIPARIA L., 1758) ALLOMANY 
ELOSZLASA ÉS EGYEDSZAMA 


Dr. Szép Tibor 


Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 
Budapest 


Bevezetés 


A partifecske egyike a legszámosabb vonuló énekesmadárfajoknak, s 
telepesen fészkelő állományának nagy területen való felmérése könnyebben 
kivitelezhető sok más fajhoz képest. E lehetőség alkalmat ad a telepes 
fészkelés sajátosságainak kutatására és egy nagy területen élő állomány 
egyedszámváltozásának folyamatos figyelésére, monitoringjára is (Szép, 
1990). Ezen vizsgálatok eredményei és azok feldolgozása egyre fontosabbak 
a napjainkban tapasztalt egyedszámváltozások okainak tisztázásában, a 
védelmi intézkedések tervezésében, eredményes megvalósításában. 

Dolgozatomban Európa és a Kárpát-medence egyik legjelentősebb parti- 
fecske-élőhelyén, a Tisza magyarországi szakaszán az 1990-ben fészkelő 
állomány egyedszámát, eloszlását, az azt befolyásoló tényezőket és telepes 
fészkelésének sajátosságait kívánom bemutatni. A Kárpát-medence térségé- 
ből napjainkig Marián (1968) vizsgálata ismert a partifecske-állomány 
nagyságát, sajátosságait illetően. Marian (1968) a Tisza középső és alsó 
szakaszán Tiszabö-Titel között (370-0 fkm), három év alatt (1964, 1966, 
1967), 370 fkm hosszon mérte fel a fészkelőállományt, melynek nagyságát 26 
ezer párra becsülte. A Tisza közel teljes magyarországi szakaszán (556 fkm), 
egy fészkelési időszakban (1990-ben) elvégzett felmérés adatai számos új 
információval szolgálhatnak e faj közép-európai állományáról és a telepes 
fészkelés sajátosságairól. 


Anyag és módszer 


Az adatgyűjtés a Tisza 720 fkm — 164 fkm közötti szakaszán, 556 fkm 
hosszon, motorcsónak felhasználásával történt 1990. július 12-julius 31. 
között az alábbi időpontokban: 

— Tuzser-Tokaj (619-544 fkm), 1990. 07. 12. 
— Szatmarcseke—Tuzsér (720-619 fkm), 1990. 07. 19. 
— Tokaj-Gyälarét (544-164 fkm), 1990. 07. 25—07.31. 

Előzetes tájékozódás alapján feltételezhető, hogy a felmérésből kimaradt 
Tiszabecs-Szatmarcseke (745 fkm-720 fkm), illetve Gyalarét—jugoszlav— 
magyar határ (164 fkm-160 fkm) szakaszokon nincs partifecsketelep és a 
fészkelőhelyeknek sem a száma, sem a nagysága nem jelentős. 


111 


A felmérések során azonos módszereket alkalmazva az alábbi parametere- 

ket mértem: 
— Potenciális fészkelőhely helye, hossza, felülete. 
— Fészkelőtelepek helye, üregek száma, lakott falfelület. 

Potenciális fészkelőhelynek tekintettem minden olyan függőleges partfa- 
lat, amelynek magassága a 0,5 m-t elérte. A több éve végzett felmerömunka 
alapján ez a faltípus bizonyult a legkisebb, még költésre használt falnak. E 
fészkelőhelyek pozícióját az 1:25 000, illetve 1:10 000 léptékű Tisza-atlasz 
felhasználásával határoztam meg, 0,1 fkm pontossággal. A falak hosszát és 
magasságát becsléssel állapítottam meg, 1 m, 2 m, 3 m, 5 m, 10 m stb. , illetve 
0,5 m, 1 m, 2 m stb. kategóriák alkalmazásával. Az adott potenciális 
fészkelőhelyek ember általi zavartságának mértéke általában igen alacsony 
volt a homokbányákban tapasztaltakhoz képest. A telepen lévő üregek 
számát egyesével számolva állapítottam meg. A számolásnál az évinek 
tekintettem minden olyan üreget, amelynek a végét kívülről nem lehetett 
látni (5 cm-nél hosszabb), és a bejárata alapján használtnak volt minősíthető 
(kör vagy nem túl lapított ellipszis alakú bejárat pókháló nélkül). A 
számolásokat a faltól 5-10 m távolságban, a csónakból végeztem. Használt 
falfelületnek a partfal azon részét tekintettem, amelynek legalább 2 m 
hosszán egy fészek volt. 

A fészkelőpárok számának megállapításánál az irodalomban és a saját 
korábbi munkáim alapján használt 6090 pár/üreg értékét alkalmaztam 
(Svensson 1986; Persson 1987a; Szép 1991, in press). 


Eredmények 
Fészkelésre alkalmas helyek eloszlása 


A Tisza közel teljes hazai szakaszán végzett fészkelőhely-felmérés alapján 
[1. a) ábra] látható, hogy igen nagy eltérések vannak a különböző szakaszok 
között. A telepek 10 fkm sugarú körzetében található összes potenciális 
fészkelőhely felületét bemutató 2. a) ábra alapján szembetűnő a Tisza 
Tuzsér—Tiszal6k (617-518 fkm) és Tiszapalkonya-Tiszafüred (485-433 
fkm) szakaszán a fészkelésre alkalmas partfalak nagy száma és mérete. A 
Tiszafüred-Szolnok (433-337 fkm), illetve a Szatmarcseke—Zahony (720— 
628) szakaszon rendkívül kis számú, egymástól nagy távolságra lévő fészkelő- 
hely található. A felmérés során jól látható volt, hogy az eltérések egyik 
lényeges oka a Tisza különböző szakaszain, különböző intenzitással végzett 
partvédelmi munka. A Kisköre-Szolnok szakaszon szinte valamennyi part- 
szakadásra alkalmas fal rendkívüli módon meg van erősítve kőzúzalékkal, 
betonráccsal, sőt egyes helyeken használt gumiabroncsok tömegével. A 
Szatmarcseke—Tuzsér szakaszon a korábbi években folyt rendszeres partvé- 
delmi munka. A Kiskörei-vízlépcső utáni hosszú szakaszon a túl alacsony 
vízszint miatt nem tudnak rendszeresen kialakulni nagyobb szakadópartok. 
A két vízlépcső felett, a megemelt vízszint miatt több állandó szakadópart 


112 


1. à) ábra Záhony 
Fig. 1. a. 


D 

SEM, 
Se _200 

Partfalfelület (m op 
Area of river wall (m = 


ALLE 
MEL) 4 D 
pa VAIO 
Sia SEA kur 
Ni KO AD D 
i 4 S 
A 
4 


Szeaad 


A Tısza 720-164 fkm közötti szakaszan, 1990 Jültusaban felmért 
fészkelésére alkalmas partfalak helye é és felülete (m N 
A körátmérők a par tfalak felületevel aranyosak 
Places and areas (m°) of river walls suitable for nesting along 
the reach 720-164 km of the river Tisza in July, 1990. 


The circle diameters are proportional to the areas of the river walls 


alakult ki; a Tiszan 1990-ben felmert 402 db feszkelesre alkalmas partfal 
nagysägänak eloszlása (3. ábra) alapján a 0-10 m” felületű partfalak 
gyakorisága a legnagyobb (58%), de jelentős számban található 10-50 m’ 
partfal is (29%). 


A vizsgált populáció eloszlása a területen 
Az 1. a) és 1. b) ábrát összehasonlítva jól látható, hogy a Tisza mentén a 
telepek számának és nagyságának eloszlása követi a fészkelésre alkalmas 


helyek számának és nagyságának eloszlását. A vizsgált 556 fkm hosszú 


113 


1. b) abra Záhony 


Fészkelő párok száma 
Number of nesting pairs 


A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán, 1990 júliusában felmért 
partifecsketelepek helye és nagysága (pár). 
A körátmérők a telepeken fészkelő párok számával arányosak. 
A fészkelő párok száma a felmért üregek 60%-a.) 
Distribution and size of the Sand-Martin colonies recorded along the reach 720-164 
km of the Tisza in July, 1990. 
The circle diameters are proportional to the number of nesting pairs 
(covering approximately 60% of the holes recorded) 


Tisza-szakaszon felmért 55 526 db üreg alapján a fészkelő partifecske-allo- 
many 33 300 parra volt tehetö. Különbözö sugarü körzetekben vizsgalva az 
összes falfelület és az összes fészkelő par közötti kapcsolatot (1. táblázat) 
pozitív korrelációt találunk (Spearman-féle rangkorreláció, P<0,05). A 
korreláció foka különösen nagy, ha nagyobb körzetekben végezzük a 
vizsgálódást. A tíz folyamkilométeres sugarú körzetben található fészkelő- 
hely-felület és fészkelőpárszám alakulása a Tisza mentén [2. a) abra] jói 
mutatja az 1. táblázat által mutatott tendenciát. A 10 fkm-es körzetben 
rendelkezésre álló összes falfelület kihasználtságában azonban lényeges 


114 


2.a)dbra Felület (m° ) opuläciö (pár x 1000) 
Fig.2.a. Area of river wall (m?) Nie er of pairs (x 1000) 


2500 
2000 
1500 
1000 
500 
o) 
1 
6 
lo 
Folyamkilométer 
(River) kilometer 
—— Felület — Populacio 
Area Population size 


A Tiszan 1990-ben felmert telepek 10 fkm sugarü körzetében található, 
fészkelésre alkalmas partfalak lee (m?) 
és az ugyanazon körzetben talált fészkelő párok száma. 
A fontosabb helységek pozíciói: Szatmárcseke—720 fkm, Vasarosnamény-686 fkm, Zahony— 
628 fkm, Tuzser-617 fkm, Tiszatelek-580 fkm, Tokaj—544 fkm, Tiszalök—518 fkm, 
Tiszapalkonya-485 fkm, Tiszafiired—433 fkm, Kisköre—103 fkm, Tiszabó—369 fkm, Szolnok— 
337 fkm, Martfi-306 fkm, Tiszakecske-286 fkm, Csongrád—246 fkm, Szeged-174 fkm. 
Size of the river walls suitable for nesting (m °) 
and number of nesting pairs recorded within a 10 km radius 
of the colomes along the Tisza in 1990. 
Positions of the most significant localities are: Szatmärcseke 720 km, Vasarosnamény 686 km, 
" Záhony 628 km, Tuzser 617 km, Tiszatelek 580 km, Tokaj 544 km, Tiszalök 518 km, 
Tiszapalkonya 485 km, Tiszafüred 433 km, Kisköre 403 km, Tiszab6 369 km, Szolnok 337 km, 
Martfü 306 km, Tiszakécske 286 km, Csongrád 246 km, Szeged 174 km. 


különbséget találunk a különböző szakaszok között (2. táblázat). Megallapit- 
ható, hogy az adott körzetben lévő potenciális fészkelőhelyek száma és 
nagysága alapvető fontosságú az ott fészkelő populáció nagyságának szem- 
" pontjából. Azonban, mint azt a különböző folyószakaszok összehasonlításá- 
nál láthatjuk, a populációnagyságot más tényezők is lényegesen befolyásol- 
hatják. 


Telepnagyságok eloszlása 


A Tiszán 1990-ben végzett felmérés során 211 db, térben egymástól jól 
elkülönülő telepet találtam. A telepnagyságok eloszlását a 4. ábra mutatja. Az 
átlagos telepnagysäg 158 pár volt, a telepek 50%-a volt 1-50 pár közötti és a 
100 párnál nagyobb telepek részesedése 38% volt. A tiszai populációnak csak 


115 


2.b)äbra Felület (m°) Populäciö (pär x 1000) 
Fig.2.b) Area of river wall (m?) Number of pairs (x 1000) 


2500 2500 


2000 2000 
1500 1500 
1000 1000 


_ 900 


Folyamkilométer 

(River) kilometer 
— Felület rd Populacio 
Area Population size 


A Tisza 720-164 fkm közötti szakaszán a telepek 10 fkm sugarú körzetében 
a partfalak felülete (m°), valamint a te a helye és nagysaga 
Size of the river walls (m°), distribution and size (pair) of the colonies 
within a 10 km radius along the reach 720-164 km of the Tisza 


1. táblázat A telepek különböző sugarú körzetében lévő összes falfelület 
Table 1. és az adott körzetben fészkelő összes par közötti korreláció 
vizsgálata a tiszat állománynál 
(Minden telep megadott körzetében megállapított érték. 
A távolságok a folyamkilometer alapján számolva. S pearman-fele rangkorreláció) 
Correlation between total wall area within varying radius of the colonies 
and total number of nesting pairs with the Tisza colony 
(The corresponding value was calculated for each colony. 
The distances were performed on the basis of river kilometer. 
Spearman rang-correlation.) 


I e SEK 


Vizsgált körzet Korreláció Mintaszám Szignifikancia 
sugara (fkm) 
Radius of area Correlation No. of sample Significance 
(rkm) 
0 — 0,5 0,82 208 p<0,05 
0,9 15 0,851 208 p<0,05 
1,51— 2.5 0,858 208 p<0,05 
4,5— 5,5 0,856 208 p<0,05 
9,5 — 10,5 0,897 208 p<0,05 
19,5 — 20,5 0,92 208 p<0,05 
49,5 — 50,5 0,954 207 p<0,05 


116 


2. táblázat 

Table 2. A Tisza négy szakaszának összehasonlítása 

a telepek 10 fkm sugarú körzetében lévő összes falfelületre eső összes üregszám alapján 
Az átlagok közötti különbség minden esetben szignifikáns (p<0,05). 

(Zárójelben a szórás) 
Comparison of the four reaches of the Tisza according 
to total number of holes relative to total wall area 
| with in a 10 km radius of the colonies 
The difference between the means was significant in each case (p<0,05) (+ S. D.) 


Folyöszakasz > üregszam Telepek szama 
(km) ------------ tö 
2. falfelület 
River reach Total wall area (m°) No. of colonies 
(rkm) 
190 — 251 6,851.78) 25 
340 — 538 3,44 (0,97) 87 
540 — 624 5;0/4(1,36) 47 
624 — 720 1.381,79) 15 
3. ábra gyakorisag (db) — frequency (pc) 
Pigs: Au 
200 
150 
01-10 11-20 21-30 31-60 51-60 61-100 101-140 141-200 201-300 
felület (m?) — area (m?) 
wm partfalteleppel CD partfal telep nélkül 
river wall with colonies river wall without colonies 


A Tiszan 1990-ben felmert, 402 db feszkelesre alkalmas partfal 
gyakorisági eloszlása a felület nagysága alapján. 
Az ábrán jelölve van annak a 211 db partfalnak a gyakorisági eloszlása is, 
amelyen partifecske-fészkelés volt É 
Freguency distribution of 402 river walls suitable for nesting recorded 
along the Tisza in 1990 according to the size of the area. 

The figure also illustrate the freguency distribution 
of those river walls revealing Sand-Martin nesting 


117 


4. abra gyakoriság (db) — frequency (pc) 
Fig.4 


i E rei: 
01-50 51-100 101-150 151-200 201-300 301-500 501-1000 >1000 


telepnagysag (par) — No. of pairs in the colony 


A Tiszán 1990-ben felmért 211 db partifecsketelep gyakoriság? eloszlása 
a telepek nagysága alapján 
Frequency distribution of 211 Sand-Martın colonies 
and the size of the colonies recorded along the Tisza ın 1991. 


5. abra 201-300 4486 par 151-200 1723 pár 
101-150 2200 par 


MA 51-100 1651 pár 


301-500 6364 par 
1-50 1707 par 


"1000 3458 pár 


501-1000 11631 pár 


pár — pairs 


A Tiszán 1990-ben különböző nagyságú telepeken fészkelő párok száma 


és arányuk (százalékban) a folyón költő összes egyed számához viszonyítva. 


Number of nesting pairs in colonies of various size 
and their proportion (%) relative to the total number of 
nesting birds 
along the Tisza in 1991. 


118 


ee ne | 


22%-a fészkelt 1-200 päros telepeken, 33%-a 201-500 päros telepeken és 
45%-a az 500 párnál nagyobb telepeken (5. ábra). Ezen adatok jól mutatják a 
nagy, 300 párnál nagyob telepek jelentőségét. Összehasonlítva ezen adatokat 
a más partifecske-populációknál végzett kutatások eredményeivel (Cramp 
1988) megállapítható, hogy a tiszai populáció átlagosan nagyobb telepeken 
él. A 3. ábra mutatja be, melyek azok a fészkelésre alkalmas partfal- kategó- 
riák, ahol telep alakult ki. Látható, hogy a rendelkezésre álló 0-10 m° 

felületű partfalak kihasználása igen kis mértékű. A partfal méretének 
növekedésével nő az adott falon a fészkelés valószínűsége és annak kihasz- 
náltsága. A telep 10 km-es körzetében található összes partfal felülete nem 
csak az ott fészkelő populáció nagyságára, hanem a telepek számára és 
nagyságára is hatással van [2. b) ábra], de a konkrét telepméret kialakulásá- 
ban egyéb faktoroknak is jelentős lehet a szerepe. 


Következtetések 


A vizsgált 556 fkm hosszú magyarországi Tisza-szakaszon egy napjaink- 
ban Európában egyedülálló nagyságú, természetes fészkelőhelyen költő 
partifecske-állományt mértem fel. Az 1990-ben kb. 33 000 páros állomány 
megléte szempontjából nagy jelentőségű a Tisza Epitö-rombolö munkája 
révén rendszeresen kialakuló nagyszámú és nagy felületű partfal. Az 
elemzések során szignifikáns kapcsolatot találtam a fészkelés szempontjából 
potenciális fészkelőhelyek nagysága és a fészkelő párok száma között. E két 
paraméter közötti kapcsolat erőssége a tanulmányozott körzet nagyságával 
arányosan növekedett. Az erős pozitív korreláció rámutatott arra, hogy a 
minimum 0,5 m magas, függőleges partfalak száma és nagysága, függetlenül 
az adott falak talajának minőségétől, növényzettel való borításától... stb. 
meghatározó egy adott körzetben (20-100 fkm) költő állomány nagyságára. 
A partfalak talajának minősége főként a fészkeléshez szükséges függőleges 
partfal kialakulása szempontjából bizonyulhat lényegesnek. A felső-tiszai 
szakaszon (Tuzsér—Tiszalok) található jelentős számú és nagyságú fészkelő- 
hely kialakulásában nagy szerepe lehet a Tisza ezen szakaszára jellemző laza 
talajnak és a folyó nagy munkavégző képességének (Lászlóffy, 1982) 15. E 
folyöszakaszon a tiszai állomány 50%-a, 16 890 pár fészkel. Természetesen 
egy adott telepen a fészeképítés a friss, laza talajú partfalakon kezdődik meg, 
de a madarak a kemény talajú vagy növénnyel borított falakat is használják, 
ha nincs kedvezőbb hely. A kemény talajú partfalak hátránya főként az lehet, 
hogy nem omlanak olyan gyakorisággal, mint a laza talajúak, s az omlás 
hiánya miatt a korábbi évről visszamaradt fészkekben kifejlődő nagyszámú 
ektoparazita hatása miatt (Brown és Brown, 1986, Moller 1987) a madarak nem 
költenek e helyeken. 

A Tisza különböző szakaszait összehasonlítva, az egységnyi falfelületeken 
költő párok számának átlaga más és más. Láthatjuk, hogy a fészkelésre 
alkalmas falfelületnek jelentős szerepe van az adott körzetben fészkelő 
állomány nagyságára, azonban a kolóniák nagyságának kialakulásában más 


119 


eröteljes hatäsok is ervenyesülhetnek. A partifecskek nem hasznaljak ki 
maximálisan a rendelkezésre álló falat. A magányos, illetve kis létszámú 
telepek számára alkalmas kis, 1—10 nm-es falak kihasználtsága elmarad a 
nagyobb felületű falak felhasználásától. A telepek felmérése során jól látható 
volt, hogy az üregek aggregáltan és nem egyenletesen helyezkednek el a 
fészkelésre alkalmas partfalon. Az adatok megerősíteni látszanak azt a 
véleményt, hogy a partifecske telepes fészkelését nem a fészkelőhelyek 
limitációja eredményezi (/osefik 1962, Spencer 1962, Hoogland és Sherman 
1976). A fészkelő párok 64%-a költ a 300 párnál nagyobb telepeken, amely a 
telepes fészkelésből adódó előnyökre (szociális táplálkozási formák, ragado- 
zók elleni védelem) hívja fel a figyelmet (Ward és Zahavi 1973, Emlen és 
Demong 1975, Hoogland és Sherman 1976, Brown 1988). 

A telepek átlagos nagysága lényegesen meghaladja a holartikus régióból 
ismert más vizsgálatoknál tapasztaltakat (Cramp, 1988). Ugyanezt mondhat- 
juk el a maximális telepméretről is. A Tiszatelek térségében lévő telep (580 
fkm) az egyik legnagyobb ismert partifecsketelep a világon. E telepen 
1990-ben 3530 db üreg volt, amely kb. 2100 pár fészkelését jelenti. A 
legnagyobb fészkelés itt 1989-ben volt, amikor 4228 db fészkelőüreget 
számláltam, s a telepen kb. 2500 pár fészkelt. A 300 párnál nagyobb telepek 
száma és jelentősége is meghaladja az eddig ismert állományok paramete- 
reit. Ezen egyedülálló nagyságú állomány fennmaradásában nagy szerepe 
van a rendszeresen megújuló, nagyméretű szakadópartoknak. Ezen szaka- 
dópartok számának, nagyságának nagy területen való erőteljes csökkentése 
a folyamszabályozás révén vezethet a Kisköre-Szolnok szakaszon tapasztalt 
alacsony fészkelési denzitäsertekre. A Szatmarcseke—Tuzsér szakaszon 
(720-619 fkm) az 1989-ben és 1990-ben végzett felmérés során mar nem volt 
tapasztalható a korábbi években rendszeres partfalbiztosítás, amely során a 
Vízügyi Igazgatóság több évre megszünteti a szakadópartokat. A korábbiak- 
hoz képest számban és nagyságban nagyobb partfalakon azonban lényege- 
sen kevesebb fecske költött, mint az várható lett volna. A fészkelőhelyek 
számának és nagyságának tartósan alacsony szinten való tartása a beavatko- 
zás elmúltával 15 sokáig akadályozhatja vagy akár meggátolhatja az adott 
körzetben költő állomány regenerációját. 

A Tisza Tuzsér—Tokaj szakaszán (617—544 fkm) 1986-1990 között végzett 
monitoring célú felmérések (Szép, 1990, 1991) adatai a partifecske-állomány 
igen erős érzékenységét mutatták ki a vonulási és telelési időszakban 
történtekkel szemben, összhangban más vizsgálatokkal (Kuhnen 1975, Cowley 
1979, Svensson 1986, Jones 1986, Pearsson 1987 a, b, c). A vonulás és telelés 
során mind az egyedszámban, mind a túlélési rátákban mutatkozó negatív 
változások csillapításának egyik legfontosabb eszköze ezeknél az átlagosan 3 
évig élő madaraknál az évről évre való nagyszámú utód biztosítása. A 
fészkelőhelyek drasztikus csökkentése mind a költő madarak számát, mind 
az átlagos évenkénti kétszeri költések esélyét csökkentheti, amely jelentősen 
hozzájárulhat az adott állomány gyors összeomlásához. A tiszai fészkelőhe- 
lyek megóvása és szinten tartása megakadályozhatja a partifecskék tömeges 


120 


attelepülését a környező homokbänyakba is, ahol a gyakori pusztítások, 
zavarasok kivédése, megakadályozása nagyon nehezen megoldható feladat. 

A Tisza magyarországi szakaszán Európa egyik legjelentősebb, természe- 
tes fészkelőhelyen élő partifecske-állománya költ. Denzitása, telepes fészke- 
lésének jellemzői egyedülállóak, s jó lehetőséget adnak a telepes fészkelés 
sajátosságainak kutatásához. 

E méreteiben nagy partifecske-állomány nagyságának és annak változásá- 
nak megbízható, pontos felmérése, valamint a gyűrűzés révén a túlélési ráta 
nagy pontosságú becslése egyedülálló lehetőséget ad a vonulási, telelési 
történések hatásainak figyelésére, monitoringjára (Szép, 1986, 1990, 1991). 
Ezen adatok más, Afrikába, nagy távolságra vonuló énekesmadár esetében is 
eredményesen használhatók lehetnek az állományváltozások okainak feltá- 
rásában. 

Különösen nagy a felelősségünk ezen állomány védelmében. Nem csak 
egy, napjainkban méreteiben egyedülálló populációról van szó, hanem egy 
olyan, még eddig kellően fel nem használt lehetőség megtartásáról, amely- 
nek alapos kutatása révén jelentős ismereteket szerezhetünk más fajok 
védelméhez és sajátosságaik feltárásához. Ennek érdekében a vízügyi hatósá- 
gokkal való rendszeres kapcsolattartás és egyeztetés mellett a tiszai állomány 
rendszeres, sokoldalú vizsgálatának megteremtése szükséges. 


Köszönetnyilvánítás 


Ezúton mondok köszönetet Dr. Aradi Csabának, Mercsák József Lászlónak, 
Parragh Dénesnek a munkámhoz nyújtott tanácsokért és támogatásért, Barta 
Zoltánnak, Molnár Editnek, Pappné Timkó Erzsébetnek, Sóvári Zsoltnak, a Magyar 
Madártani és Természetvédelmi Egyesület 36. sz. H. Cs. tagjainak, valamint 
Szüleimnek a felmérő munkában való nélkülözhetetlen együttműködésért és 
segítségért. 


Irodalom — References 


Brown, C. R. (1988): Enhanced foraging efficiency through information centers: a 
benefit of coloniality in cliff swallows. Ecology, 69: 602—613. 

Brown, C. R. és Brown, M. B. (1986): Ectoparasitism as a cost of coloniality in Cliff 
Swallows (Hirundo pyrrhonota). Ecology, 67: 1206—1218. 

Cramp, S. (ed) (1988): Handbook of the Birds of Europe the Middle East and North 
Africa. Volume 5. Oxford University Press, Oxford. 

Cowley, E. (1979): Sand Martin population trends in Britain, 1965—1978. Bird Study 
26: 113-116. 

Emlen, S. T. és Demong, N. J. (1975): Adaptive significance of synchronized breeding 
in a colonial bird: A new hypothesis. Science, 188: 1029-1031. 

Hoogland, J. L. és Sherman, P. W. (1976): Advantages and Disadvantages of Bank 
Swallow (Riparia riparia) Coloniality. Ecological Monographs, 46: 33-58. 

Jones, G. (1986): Selection against large size in the Sand Martin (Riparia riparia) 
during a dramatic population crash. Ibis, 129: 274-280. 


121 


Josefik, M. (1962): On the influence of some environmental factors on the quantity 
and distribution of colonies of the Sand Martin, Riparia riparia (L.), on the river 
San. Acta Ornithol. 7: 69-87. 

Kuhnen, K. (1975): Bestandsentwicklung, Verbreitung, Biotop und Siedlungsdichte 
der Uferschwalbe (Riparia riparia) 1966-1973 am Niederrhein. Charadrius 11: 
1-24. 

Lászlóffy, W. (1982): A Tisza, vizi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vizrendszer- 
ben. Akadémiai Kiadö, Budapest. 

Marian, M (1968): Uferschwalbenkolonien (Riparia riparia L.) bei den Mittel- und 
Unterlaufen der Tisza I. Die Uferschwalben des Theisstales. Tiscia, 4: 127-139. 
Moller, A. P. (1987): Advantages and disadvantages of coloniality in the Swallow, 

Hirundo rustica. Animal Behaviour 35: 819-831. 

Persson, C. (1987 a): Sand Martin (Riparia riparia) populations in south-west Scania, 
Sweden, 1964 to 1984. J. Zool., Lond. (B) 1: 619-637. 

Persson, c. (1987 b): Age structure, sex ratios and survival rates in a south Swedish 
Sand Martin (Riparia riparia) population, 1964 to 1984. J. Zool., Lond. (B) 1: 
639-670. 

Persson, C. (1987 c): Population processes in south-west Scanian Sand Martins (Riparia 
riparia) J. Zool., Lond. (B) 1: 671-691. 

Spencer, S. J. (1962): A study of the physical characteristics of nesting sites used by 
Bank Swallows. Diss. Abstr. 23: 4034-4035. 

Svensson, S. (1986): Number of pairs, timing of egg-laying and clutch size ın a 
subalpine Sand Martin (Riparia riparia) colony, 1968-1985. Ornis Scandinavica 7: 
221-229. 

Szép, T. (1986): Fogas-visszafogas módszerek alkalmazása madargytirtizési adatokra. 
2 nd Sci. Meet. of Hung. Orn. Soc., Szeged: pp. 149-154. 

Szép, T. (1990): Monitoring Sand Martin (Riparia riparia) populations based on 
abundance and survival parameters. pp. 459-465. In: K. Stastny, V. Bejcek (eds.): 
International Bird Census Atlas Studies. Proc. XIth Int. Conf. on Bird Census and 
Atlas Work. Prague. ' 

Szép, T. (1991): Parti fecske (Riparia riparia) populáció egyedszamänak és túlélési 
valöszinüsegenek monitoringja a Felsö-Tiszan. Ornis Hungarica 1. (in press) 

Szép, T. (in press): Estimation of abundance and survival rate from capture — recapture 
data of Sand Martin (Riparia riparia) ringing. Acta Ornithologica. 

Ward, P. es Zahavi, A. (1973): The importance of certain assemblages of birds as 
‘information centres’ for food-finding. Ibis, 115: 517-534. 


A szerzö cime: 
Dr. Szep Tibor 
Nyiregyhaza 
Zrinyi Ilona üt 9. 
H-4400 


122 


NUMBER AND DISTRIBUTION OF THE HUNGARIAN SAND 
MARTIN (RIPARIA RIPARIA L., 1758) POPULATION BREEDING 
ALONG THE HUNGARIAN REACHES OF THE RIVER TISZA 


Dr. Tibor Szép 


The Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society, Budapest 


In my study I focused on the number, distribution and colonial breeding 
characteristics of the Hungarian Sand Martin population breeding along a 586 km 
stretch of the River Tisza in N. E. Hungary. There is only one study available on this 
region compiled by Miklós Marian (1968). This, however, only so the middle and 
lower reaches of the Tisza of a length of 370 km. 

In July 1990 I carried out the survey at Szatmarcseke along a 720-164 km long 
stretch between the Yugoslavian-Hungarian border. The parameters were as 
follows: 

— The size, length and surface of potential breeding sites 

— Location of breeding colonies, number of holes, occupied bank. 

I considered as potential breeding place all vertical banks of not less than 0.5 m in 
heigth. I measured the banks by estimating and numbered the holes by counting 
them one by one. All holes with an unseen bottom (longer than 5 cm) and with signs 
of use at the entrance were identified as built in the year of my study. When fixing the 
number of breeding pairs I referred to the 60% pair/hole rate used in the literature 
and my previous surveys (Svensson 1986; Persson 1987 a; Szép in press). 

According to the breeding site survey carried out nearly all along the the 
Hungarian reaches of the Tisza (Fig. 1) differences between the several reaches are 
quite apparent. The difference is particularly well demonstrated in Fig. 2 with the 
surface of all potential breeding-sites found within a radius of 10 km from the 
colonies. This is closely related to the intensity of bank-construction activity. 
According to the size distribution of the, 402 potential breeding banks counted at the 
Tisza in 1990 (Fig. 3) banks of 0— 10 m” are the most typical (58%). There is also a 
good number of banks of 10-50 m” (29%). 

The number and distribution of colonies along the Tisza is related to the number 
and distribution of potential breeding places (Fig. 1. a, b and 2. a). Upon the basis of 
the 55.526 holes counted on the studied stretch of the Tisza the breeding population 
of the Sand Martins could be estimated to be 33.000 pairs. Analysing the relationship 
between all bank surfaces and all breeding pairs (Table 1.) with different radii I 
experienced very strong positive correlation (P<0.05). The bigger the radius, the 
bigger this correlation becomes. However, there is a major difference between the 
several reaches as far as the occupation of the whole banksurface is concerned within 
a radius of 10 km (Fig. 2.). 

In my 1990 survey along the Tisza I counted 211 seperate colonies. An average 
colony contained 158 pairs. 50% of the colonies sheltered 1-50 pairs. Those with 
more than 100 pairs came to some 38% (Fig. 4.). Only 22% of the population at the 
Tisza bred on colonies with 100-200 pairs. 33% of it preferred colonies of 201-500 
pairs and 45% gave priority to those with over 500 pairs (Fig. 5.). Compared these 
data with the results of surveys carried out at other Sand Martin populations (Cramp 
1988) it is apparent that the Tisza population lives in larger colonies than on average. 
The same can be said of the maximal colony size. The Sand Martin colony in the 
Tiszatelek region (580 km) is one of the largest colonies known in the world. In 1990 


123 


there were some 3530 holes in this colony which implies approximately 2100 pairs. 
The most nests recorded here was in 1989 with 4228 holes and 2500 pairs. 

The population of 33.300 pairs counted in 1990 came into being due to the river’s 
tidal range, as the rise and fall results in the formation of banks in an ever-increasing 
number. When analysing I came to understand that the size of potential breeding 
places and number of breeding pairs are closely related. The positive correlation 
indicated that the number and size of min. 0.5 m high vertical banks are of utmost 
significance with a view to the size of a breeding population within a certain radius 
regardless of the soil-type or vegetation cover. The soil-type of the banks may play 
important role in the formation of the vertical banks which are crucial for breeding. 

Comparing several reaches of the Tisza the average number of pairs breeding on 
one unit of bank surface is different. While the bank is of great significance as regards 
the size of the breeding population importance. is to be attached to other factors, t00, 
as regards the size of colonies. Banks of 1-10 m” sheltering small colonies are far less 
utilized than those with a larger surface. It could clearly be seen that the holes were 
clumped together rather than evenly spaced on the nesting banks. 64% of the 
breeding pairs nests in colonies of more than 300 pairs which indicates the 
advantages of colonial breeding (social foraging behaviour, protection against 
raptors). 

(Ward and Zahavi 1973, Emlen 1975, Hoogland and Sherman 1976, Brown 1988). 

The Tisza Sand Martin population’s size and characteristics offer a unique 
opportunity to monitor the breeding population in the long-run (Szép 1990, 1991 in 
press) and conduct studies in search of characteristics of colonial breeding. 


124 


ADATOK A HÁZI ROZSDAFARKU (PHOENICURUS 
OCHRUROS, GM., 1774) 
FIOKAINAK TAPLALKOZASAHOZ 


Dr. Rékasi Jözsef 


Bevezetes 


A házi rozsdafarku fiókák taplalékara vonatkozó hazai täplalkozasbiolö- 
giai irodalom különösen szegényes. A temäval kapcsolatban mind- 
összesen tizenhárom irodalmi adatot találtam, melyek időrendi sorrendben 
a következők: (Chernel 1899, Lovassy 1927, Keve 1955, Farkas 1958, Tutman 
1960, Györy-Reichart 1966, Rékasi 1975, Balogh 1979, Saghy 1981, Molnár 
1984, Schmidt 1984, Haraszthy 1987, Bali 1989). 

Jelen dolgozat ligatüräs módszerrel gyűjtött taplalékanalizisével szolgáltat 
adatokat a házi rozsdafarkú fiókák első és második költési időszakának 
táplálkozásáról. 


Vizsgálati terület és módszer 


Vizsgálataimat a pannonhalmi természetvédelmi területen végeztem, 
amely magában foglalja az arborétumot, a műemlék jellegű főapátságot, a 
bencés gimnáziumot, valamint a Boldogasszony-kápolna környékét. Az 
arborétum és a kertészet együtt 22,4 ha. Földrajzi koordinátái: É-i szélesség: 
47° 33": K-i hosszúság: 17° 45’. Tengerszint feletti magassága: 282 m. Az évi 
középhőmérséklet: 9-9,5°C, az évi csapadék mennyisége: 560-700 mm. Az 
arborétum területének mintegy 50%-at vegyes korú erdő borítja, 50%-a 
ligetes park jellegű. A kertészetben a zöldségféléken kívül levendulat, 
valamint gyümölcsöket (málnát, kajszibarackot, cseresznyét és szilvát) ter- 
mesztenek. A vizsgált területtel szomszédos részeket lucerna-, kukorica- és 
gabonatermesztéssel hasznosítják. 

Az 1990. évi májusi 5 fiókás fészket (I. költés) löszfalban a talajtól 180 
cm-re, a júniusi ugyancsak 5 fiókás fészket (II. költés) betonfal üregében a 
talajtól 100 cm-re találtam. Utóbbi fészek bejáratát pásztortáska (Capsella 
bursa-pastoris) kis nyalábja takarta. 

A táplálék minőségi és mennyiségi összetételéről nyakelkötéses (ligatúrás) 
módszerrel, valamint alkalmi szabadföldi megfigyeléssel gyűjtöttem ismere- 
teket. A fiókák nyelőcsövét a Lengyel Tudományos Akadémiától kapott 
műanyag zsineggel szorítottam le, ügyelve arra, hogy a légcső és gerincosz- 
lop ne sérüljön. A tojások lerakása és a fiókák kelése alapján a fiókákat 
három korcsoportban vizsgáltam. A táplálékminták ligatúrás gyűjtését mind 
az első, mind a második költés idején három-három alkalommal (1—5, 6—10 


125 


es 11-14 napos korukban) mindig a kora reggeli örakban vegeztem. A 
vizsgálatra kerülő taplalékmaradvanyokat a meghatärozäsig egyenként, 
papirzacsköban szaritva täroltam. A faji determinäläsokat sztereomikrosz- 
köppal vegeztem el. A vizsgälatokban szereplö komponensek egyedszama 
általában az imagokra vonatkozik, amennyiben más fejlődési städiumröl 
(lárva) van szó, azt külön feltüntettem. A táblázatokban részletezett táplálék- 
nemeket azok gyakoriságának, darabszámának csökkenő sorrendjében 
rendeztem, azonos esetben alfabetikus rendben. Vizsgáltam a szülők etetési 
aktivitását, és a fiókáknak hordott táplálék száraz tömegének alakulását 
mindkét költésben. 


Eredmények 


A vizsgálatok eredményeit az 1—4. táblázatokban részletezem. A fiókáknak 
hordott táplálék mennyisége a fiókák életkorának előrehaladtával folyama- 
tosan növekedett (1. táblázat). A fiatal (1-5 napos) fiókák nagyóbb arányban 
fogyasztanak hártyásszárnyúakat és lepkéket, mint kemény kitinpáncéllal 
rendelkező bogarakat. Az életkor növekedésével emelkedett a bogarak, és 
csökkent a hártyásszárnyúak és a lepkék együttes aránya (2. táblázat). Két 
hymenoptera faj viszont — a kaparódarázs (Sphex sp.), amely a fészkek 
közelében levő löszfalban tömegesen található, és a gyepihangya — majdnem 
mindegyik mintában megtalálható volt. A szülők az 1—5 napos fiókákat 
általában ritkábban és kevesebb bogárral táplálták, mint az idősebbeket. A 
fiatal fiókáknak hordott táplálékban a darazsak, a legyek, a szúnyogok, a 
fülbemászók és a kisebb termetű barkók domináltak. A 6-10 napos fiókák 
táplálékát az áprilisi cserebogár (első költés), a vetési pattanóbogár lárvája, a 
mezei tücsök előfordulása jellemezte, míg a 11-14 napos fiókák táplálékában 
a gabonafutrinka, a májusi cserebogár (első költés), a széles szipoly és a 
sároshátú bogár volt gyakoribb. 

A rovartáplálék-spektrum igen változatos. A legjellemzőbbek azok a fajok, 
amelyek általánosan elterjedtek és a legtöbb esetben gazdasági kártevőnek 
minősülnek (3. és 4. táblázat). A borbolyafélék levéldarazsa, abarackmoly, az 
amerikai fehér szövőlepke csak az első költés néhány napos fiókáinál, a 
bundásbogár csak a 6-10 napos fiókáknál szerepelt. Vizsgálatunkban 
burgonyabogarat és szilvamolyt csak a kirepülés előtt álló fiókák számára 
hordtak a szülők. 19 rovarfaj csak a második költés alkalmával szerepelt a 
fiókáknak hordott táplálék között. A házi rozsdafarkú szülők fiókáikat 
mindkét költésben zömében hártyásszárnyúakkal, lepkékkel és bogarakkal 
nevelték fel. Egyéb zsákmányállatok — puhatestűek (csiga), pókszabásúak és 
kétszárnyúak csak néhány esetben fordultak elő a fiókák számára szállított 
táplálékban. 

A szülők — megfigyeléseim szerint — esős időben a talajon vadásztak és 
kisebb testű zsákmányállatokat hordtak fiókáik számára. Napsütéses, meleg 
időben a felmelegedett betonfalról a levegőben szitálva riasztotta fel a 
szúnyogokat (19 esetben figyeltem meg), a löszfal párkányáról pedig 
farokrezegtetéssel zavarta fel a kaparódarazsakat. A felrepülő rovarokat a 


126 


1. táblázat 
Table I. 
A házi rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) szülők fiökaetetesi aktivitása 
Nestling-feeding pattern for parent Black Redstarts 
(Phoenicurus ochruros) 


I.-II. költés Fiókák életkora Etetési Időjárás Összesen 
Megfigyelés ideje (nap) gyakoriság AG 

hím tojó 
Brood I-II. Age of No.offeeding Weather Total No. 


Date of doser- nestlings (day) Male Layer AG 
vation 


I. költes V. 18. 1-5 14 12 18 26 
II. költés VI. 19. 1- 5 13 12 19 25 
Brood I. 18.05. L= 5 14 12 18 26 
II. 19. 06. 1- 5 13 12 19 25 
I. kôltés V. 23. 6-10 9 9 13 18 
eső 
II. költés VI. 24. 6-10 10 8 19 18 
Brood I. 23.05. oe 10 9 9 13 18 
rain 
II. 24. 06. 6— 10 10 8 19 18 
I. költés V. 29. MA 15 14 ral 27 
II. költés VI. 29. leute 9 14 14 23 
eső 
Brood I. 29. 05. Pies 13 14 21 27 
II. 29. 06. IE 9 14 14 29 
rain 


levegőben légykapó módra fogta el. Több esetben egy betonoszlop csúcsán 
lesben ülve, majd rárepülve röptében csípte el a szúnyogokat, a lepkéket, a 
legyeket. Cserebogárrajzás alkalmával a lámpafényre összesereglő májusi 
cserebogarakat is zsákmányul ejtették. Az elkapott nagy testű bogarakat a 
betonhoz veregetve ölték meg. Fiókáikat a cserebogarak lágy részeivel 
etették, a kemény kitinszárnyakat kitépték. Ezeket a kitépett kitinmaradvá- 
nyokat a fészek alatt több esetben meg is találtam. 

A közönséges fémfutókat, a kis szamócavincellért és a lucernarügy 
cickánybogarat a talajon ugrálva vadászták, de több alkalommal is észleltem, 
hogy előzőleg egy kiemelkedő ponton lestek zsákmányukra. 


127 


2. táblázat 
Table 2. 
A ligatüras módszerrel gyűjtött táplálék száraz tömegének alakulása 
az első és a második költés során 
Variation in dry weight of foods samples taken 
by the ligature method during the first and the second brooding 


Fiókák életkora Első költés Második költés 
(nap) First brood Second brood 
Age of nestlings Száraz tömeg (g) Száraz tömeg (g) 
(day) Dry weight (g) Dry weight (g) 
min. max.) 0 atlas; ‘min. max. atlag 
mean mean 
1- 5 055 kl 0,8 0,6 1:3, 1409 
6 - 10 07 1,5 ei! 0,9 Ldn Ne 
11-14 0,9 2,1 1,6 0,8 2015 
3. tablazat 
Table 3. 
A f6 rovartaplalék-csoportok aranyanak alakulasa 
a ligatúrás módszerrel gyűjtött taplalékanalizis alapján 
Variation in the proportions of the major insect items 
in food samples taken by the hgature method 
Fiókák életkora Első költés Második költés 
(nap) 
Age of nestlings First brood Second brood 
(day) Lepidoptera + Coleoptera Lepidoptera + Coleoptera 
Hymenoptera Hymenoptera 
% % % % 
1.5 81,1 18,9 50,9 22,6 
6 - 10 25,4 74,6 25,4 47,0 
11 — 14 30,4 61,0 22,2 629 


A szülők a fiékaknak kizárólag állati eredetű táplálékot hordtak. A két 
költés során 37 zsákmányállatfajt azonosítottam. A leggyakoribb fajok a 
kaparódarázs, a gyepihangya, a kis szamócavincellér, a lucernacsipkéz6 
bogár, a közönséges fémfutó és a káposztalepke voltak. A második költés 
időszakában a fiókák táplálékában az olaszsáskát, a gyötrő szúnyogot és az 
avarcsigát is megtaláltam. Általában elmondható, hogy a rovarok rajzásdina- 
mikája, tömegessége és zsákmányolásának lehetősége befolyásolja a táplálék 
összetételét (például májusi cserebogár). 

Érdekességképp megemlítem az esetenkét egy-egy mintában tapasztalt 
maximális zsákmányállat-egyedszámot; egy fióka nyelőcsövéből (első költés, 


128 


4. tablazat 
Table 4. 


5 hazı rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) fiöka I. költes 


ligaturas vizsgálati eredménye 
Food composition of five Black Redstart nestlings (brood 1.) 
(Phoenicurus ochruros) sampled by ligature 


A táplálék neme 
Food item 


Állati eredetű táplálék: 
Amimal food 
A) 1 — 5 napos fiókák tápláléka: 
A) food for nestlings aged 1 — 5 days: 
Athalia rosae larva 
Arge berberidis 
Hoplocampa minuta 
Tetramorium caespitum 
Sphex sp. 
Anarsia lineatella 
Hypnantria cunea 
Otiorrhynchus ovatus 
Sitona humeralis 
Apion aestimatum 
B) 6 — 10 napos fiókák tápláléka 
B) food for nestlings aged 6 — 10 days 
Otiorrhynchus ovatus 
Harpalus aeneus 
Epicometis hirta 
Sitona humeralis 
Sphex sp. 
Hyphantria cunea 
Anarsia lineatella 
Agriotes lineatus larva 
Pieris rapae 
Phalangium opilio 
Aedes vexans 
Sitona humeralis 
Apion aestimatum 
Gryllus campestris 
Psallidium maxillosum 
Helicella obvia 
C) 11 — 14 napos fiókák tápláléka: 
C) food for nestlings aged 11 — 14 days 
Harpalus aeneus 


129 


El6fordulàs 
Occurrence 


N N 09 00 a Ha a OF OT Ot 


A NIN 09 00 a PDP aD HA GT OT OT UT 


Darabszám 
No. of 
specimens 


= 


m N N © BR OTM © MH © N © 00 


N 
— 


A taplalék neme 
Food item 


Zabrus tenebrioides 
Anisoplia lata 
Melolontha melolontha 
Opatrum sabulosum 
Subcoccinella 24-punctata 
Sphex sp. 
Otiorrhynchus ovatus 
Tetramorium caespitum 
Pieris brassicae 
Calliptamus italicus 
Aedes vexans 

Notocelia uddmanniana 
Phalangium opilio 
Helicella obvia 


5. táblázat 


El6fordulas 
Occurrence 


m N ND DO 09 09 00 a HA OT Ot Ot OT OT 


Darabszam 


No. 
ofspecimens 


14 


Table 5. 5 házi rozsdafarkü (Phoenicurus ochruros) fióka II. költés 
ligatùras vizsgálati eredménye 
Food composition of five Black Redstart nestlings 


(brood II.) (Phoenicurus ochruros) sampled by ligature 


A táplálék neme 
Food item 


Állati eredetű táplálék: 

Animal food 

A) 1 — 5 napos fiókák tápláléka: 

A) food for nestlings aged I — 5 days: 
Tetramorium caespitum 
Hoplocampa minuta 
Paravespula germanica 
Sphex sp. 
Chironomus plumosus 
Bibio hortulanus 
Pieris brassicae 
Pieris rapae 
Tanymecus dilaticollis 
Sitona puncticollis 
Subcoccinella 24-punctata 
Byturus tomentosus 


130 


Elöfordulas 
Occurrence 


09 09 09 09 A A a a a OT OT OT 


Darabszam 


No. 
ofspecimens 


A táplálék neme Előfordulás Darabszám 


Food item Occurrence No. 
of specimens 

Forficula auricularia 3 4 
Calliptamus italicus 2 2 
Helicella obvia 1 2 

B) 6 — 10 napos fiókák tápláléka 

B) food for nestlings aged 6 — 10 days 
Sphex sp. 5 43 
Harpalus aeneus 5 14 
Calliptamus italicus 5 7 
Rhizotrogus aequinoctialis 5 6 
Tetramorium caespitum 4 149 

C) 11 — 14 napos fiókák tápláléka: 

C) food for nestlings aged 11 — 14 days 
Harpalus aeneus 5 39 
Zabrus tenebrioides 5 18 
Melolontha melolontha 5 kl 
Sitona humeralis 5 9 
Epicometis hirta 5 7 
Sphex sp. 4 16 
Phalangium opilio 4 IN 
Pieris brassicae 4 9 
Grapholitha funebrana 3 7 
Leptinotarsa decemlineata 3 6 
Tetramorium caespitum 3 6 


1-5 napos korú madár) 82 példány gyepihangya és további 21 példány 
kaparódarázs került elő! 

A költési időszakkal ellentétben az őszi vonuláson levő házi rozsdafarkúak- 
nál a növényi tápláléknak is szerepe lehet. Turcek (1961) kilenc növényfaj 
magját említi táplálékukban. Magam, megfigyeléseim alapján a fekete 
bodza, a vadszölö és az ördögcérna termésének fogyasztását tudom igazolni 
és ezenkívül még a pásztortáska, a borostyán, a madárbirs és a juhar 
magjának alkalmi felvételét támaszthatom alá. 

A káros rovarfajok fogyasztása alapján a biokertész a házi rozsdafarkút 
pozitívan ítéli meg. A vegyszermentes házikerti növénytermesztésben a 
biogazda — a kert többi rovarfogyasztó madárfajával egyetemben — segitö- 
társa lehet, ezért mesterséges telepítését — fészekodúk kihelyezésével — 
szorgalmazni kell. 


131 


Irodalom — References . 


Bali J. (1989): Kanadai somot (Cornus sericea) fogyasztó házi rozsdafarku (Phoenicurus 
ochruros) pár. Mad. Taj. 1—2: 61. 

Balogh Gy. (1979): A házi rozsdafarkú AIKSAHAZKOTÓK OPERA : Mad. Táj. ápr.— 
jun., 40. 

Chernel I. (1899): Magyarország madarai Lain tekintettel gazdasagi jelentösegük- 
re. Budapest II. 

Farkas T. (1958): In: Székessy, V.: Aves — Madarak: Phoenicurus ochruros gibraltariensis 
Gm. — Házi rozsdafarkü, Budapest, Akad. Kiadó, XXI. p. 10 55 

Győry J.—Reichart G. (1966): Madartaplalkozas-vizsgalatok jelentősebb erd6- és mezö- 
gazdasági kártevők tömeges megjelenése idején. Aquila, 71-72: 67-98. 

Haraszthy L. (1987): Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) fészekáthelyezése. Mad. 
Taj. 3-4: 19-20. 

Keve A. (1955): Die Conchylien Aufnahme der Vögel. Aquila, 1952-55. 59-62: 
69-81. 

Lovassy S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozasaik. Buda- 

est 

Molnár Gy. (1984): Két tojó etette a házi rozsdafarku (Phoenicurus ochruros) fiókáit. 
Mad. Táj. okt.—dec: 223. 

er (1975): Házi rozsdafarkù (Phoenicurus ochruros) füstifecskefészekben. Puszta, 

Ws. 

ee (1985-87): Madarfaunisztikai (Aves) vizsgalatok a pannonhalmi természet- 
vedelmi területen. Föiskolai Evkönyv, 9: 1-40. 

Säghy A. (1981): Házi rozsdafarku fészkelés kihelyezett odúban Süttön. Mad. ‘Taj. 
okt.-dec. 215-216. 

Schmidt E. (1984): In Haraszthy L.: Magyarorszag feszkelö madarai. Budapest, 
Natura, pp. 

Turcek, F. (1961): Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze. Bratislava, 
Verlag der Slovakischen Akad. pp. 330. 

Tutman I. (1960): Madartani adatok Laprad-szigeteröl. Aquila, 66: 296-298. 


A szerző cime: 
Dr. Rékasi 12 
Pannonhalma 
Var u. 2. 
H-9090 


FOODS OF THE BLACK REDSTART (PHOENICUROS OCHRUROS 
GM., 1744) NESTLINGS 


Dr. József Rekası 


Variations in quantity and composition of foods carried by a pair of Black Redstart 
to their nestlings of first and second brood were studied in the Pannonhalma Nature 
Conservation Area during 1990. The food samples were taken with the neck-ligature 
method. 

The parent birds fed their nestlings of both broods only with animal food. 
Altogether 36 Arthropoda and 1 Mollusca species were found in the entire sample with 
predominance of Hymenoptera, Lepidoptera and Coleoptera. The young nestlings aged 


132 


1-3 days received Hymenoptera and Lepidoptera items in higher proportions than bugs 
with hard chitin carapace. With aging proportion of bugs increased and that of 
Hymenoptera + Lepidoptera decreased. The differences noted between the two broods 
in the quantity and quality of the food were attributable to the differences in food 
supply. 

Eng habit of the Black Redstarts was characterized by a fly-catching like 
hunting: catch of the flying insects and, in rainy weather picking the moving insects 
up from the soil. 

Variation in the number of feeding the nestlings as well as insect and shell food 
items collected by the parent Black Redstarts during the first and second brood with 
identifications are given tabulated. 


| Ate ui ‘à 


N 1 aay ALERT Ka 


> 
Ù \ ő 
4 a in Mer QE “ 
LA ne ANAL à LIA öv ila piu 
1 ty Ka an AA 


haf conte dali vn 


UN VU 3 LA Ai 


AE ie 
Au RO ah VISTA ais SA ig Br Penn 


, 


ah i ae thy ee ; dh thas ‘staph új Maj ne DE obi vadb 
ANI ay 
We È N ti u pe RATEN PTE ni ali j ayy vant n 
MALTE to xe CN | I | / Í Bu 
VM WR REDE gn ee oa VI Oh delta vudgapat 


é u à ; A 
N are 


N À , AMPI | E | m b Yi 4 
Na PU : N UE CN PT AR BA ÉRŐ 
if N \ fi 4 A RE me | | § 
nie h VI, # | 
5) { N 
Im 1 on Mat f N har i rt Oe 
IT. e 
| I } 
* 
. Te 
€ 
di 
L] 
Î Mg 5 ( ty DER PI =. , IT 
* CITE RTE 
‘ \ * 
» = . 
n s 


i 


i | | iy Mh LE PET 4 Fame.) u 


i A Riga Sse RIE e me 


È WIEN OD i | 0 a wi » vé if: looting 
mt | Bein TE PRE td derit Fa 


+ 


A KERTI GEZE (HIPPOLAIS ICTERINA VIEILL., 1817) 
ÉLOHELYVALASZTASA A SZIGETKÖZBEN 


Waliczky Zoltan! — Dr. Moskät Csaba? — Baldi András? — Dr. Lőrincz Gabor? 


1. Magyar Madartani és Termeszetvedelmi Egyesület 
2. Természettudomanyi Múzeum 


Bevezetés 


A kerti geze Magyarországon elterjedt fészkelő madár. Ennek ellenére a 
vele foglalkozó hazai irodalom nagyon szegény (Papp 1980), fészkeléséről, 
vonulásáról keveset tudunk. Ennek oka az lehet, hogy ez a faj nem annyira 
gyakori, hogy könnyen sok adatot lehessen róla gyűjteni, de nem is olyan 
ritka, hogy felkeltse a figyelmet. Emellett az ártéri erdők — fő fészkelőhelyei 
— költési időben nehezen jarhatok. 

A kerti geze habitat szelekciöjaval mostanáig nem foglalkoztak részletesen. 
Simms (1985) leírása szerint a faj elsősorban a közép-európai kertek, parkok, 
gyümölcsösök madara, helyenként, pl. Svédországban fenyőerdőkben is 
előfordul. Magyarországon Chernel (1899) szerint: , Vizek mentén fekvő 
nagyobb kertekben, berkekben, angolkertekben szeret tartózkodni. Legna- 
gyobb számban a Duna ligeteiben és a » Hanysag« égererdeiben találkoztam 
vele." Újabb meghatározás szerint (Haraszthy 1984) elsősorban a folyóárte- 
rek, kertek, temetők madara, élőhelyének fő jellemzője a sűrű bokros, 
magasabb, lombos fákkal. 

Kutatásunk célja az volt, hogy tisztázzuk a kerti geze élőhely-választási 
mechanizmusának főbb vonásait. Vizsgálati területként a Szigetközt válasz- 
tottuk, mert itt él az egyik legjelentősebb hazai populáció. Megállapításaink 
természetvédelmi szempontból is hasznosíthatók, mert a geze élőhelyigényei 
megegyeznek más, védett ártéri erdei madárfajok igényeivel. 


Vizsgálati terület 


A terepi felvételeket 1989 júniusának második felében végeztük, elsősor- 
ban a kora reggeli órákban, amikor az éneklő hímek aktivitása a legmaga- 
sabb. A kutatási terület Ásványráró, Cikolasziget, Doborgazsziget, Ujsziget 
községek határában fekszik. A terület tsz. f. magassága 110-127 m. Az éves 
középhőmérséklet 9,5-10,0 °C, csapadek 550-600 mm. 

A területen — főleg Ásványráró és Cikolasziget térségében — nagy 
kiterjedésű erdők vannak. Nagy területet borítanak a bokorfüzesek (Salice- 
tum purpureae, Salicetum triandrae), fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragi- 
lis), nemesnyárasok (Populus canadensis, Populus euramericana ültetvények) és 


135 


tölgy-köris-szil ligeterdök (Querco-Ulmetum hungaricum). Kisebb jelentöse- 
gűek az akäc- (Robinia pseudacacia) és feketefeny6- (Pinus nigra) telepítések 
(Göcsei 1979). 

A cserjeszint gyakori fajaı a veresgyürüs som (Cornus sanguinea), a 
kanyabangita (Viburnum opulus), és a körislevelü juhar (Acer negundo). A 
lagyszaruszint gazdag, néhol szinte áthatolhatatlan sűrűséget képez a nagy 
csalán (Urtica dioica) és a szultán nebáncsvirág (Impatiens glandulifera). 

A terület madárvilágáról Tirjak (1987) készítette a legújabb összefoglalót. 


Módszer 


Éneklő hímek alapján lakott territóriumot kerestünk. A territóriumokon 
belül 25 m sugarú körben 7 vegetáció fiziognómiai változót mértünk, ill. 
becsültünk. Ezek a változók a következők voltak: fadenzitàs, lombkorona-bo- 
ritàs, cserjeszintboritàs, lágyszárúborítás, famagasság, mellmagassági 
törzsátmérő, lagyszaruszint magassága. A fadenzitäst a 25 m sugarú kör 
negyedén az összes egyed összeszámolásával nyertük, amit beszoroztunk 
néggyel. A mellmagassági átmérő esetében 10 fát mértünk, és ezeknek az 
átlagát vettük. A többi változót becsültük. A florisztikai összetételt a minták- 
ban talált fafajokkal és ezek előfordulásának %-os összetételével mértük. 

Ugyanezeket a változókat random módon, véletlenszám-táblázatból kivá- 
lasztott lépésszámoknak megfelelő pontok körül 25 m sugarú körön belül is 
felvettük. A random-pontok kiválasztásánál csak a különböző korú erdőállo- 
mányokkal borított területeket vettük figyelembe. 

Összesen 28 geze által lakott territórium és 39 random- pont vegetációszer- 
kezetét írtuk le. Ezen két adatsor esetleges elkülönülését és az elkülönülést 
okozó változókat többváltozós statisztikai módszerekkel vizsgáltuk. A dur- 
vább szétválasztást euklidészi távolságokon alapuló cluster-analízissel, a fino- 
mabb, kétdimenziós felbontást correspondancia-analízissel (CA) hajtottuk 
végre. A diszkriminancia-analízis a leginkább szegregáló változók felismeré- 
sét segítette elő. A cluster- és a diszkriminancia-analízist SPSS/PC program- 
csomag segítségével hajtottuk végre (Norusis 1986), míg a CA esetében Ter 
Braak (1987) Canoco nevű programcsomagját használtuk fel. 


Eredmények 


Cluster-analízis. A dendrogram (1. ábra) egyértelműen elkülöníti azokat a 
random-pontokat, amelyek a kerti geze számára fészkelőhelyként nem 
alkalmasak. Ezek a dendrogram jobb oldalán, a B-vel és A2- -vel jelzett ágakon 
helyezkednek el. A dendrogram többi részén a territórium- és random-pon- 
tok elhelyezkedése teljesen kiegyenlített. 

Correspondencia-analízis. Ennek er edményét szemlélteti a 2. ábra. A vízszin- 
tes tengely (axis 1) jobb oldali vége felé — pozitív irányban — nő a cserjeborítás 
és csökken a lágyszárúszint borítása, a bal oldalon azok a pontok helyezked- 


136 


DW+DODOO++000+++040+D+0++9+0++++++0++0+++0++0+0+00+4+0+0000+++++++++ 


A kerti geze territériumok és random-pontok 
vegetációs változói alapján készített cluster-analizis dendrogramja 
(+: random, o: territórium). T: euklideszi távolságok, Al: magas nyárasok, A2: sűrűség 
állapotú erdők, B: alacsony, sűrű erdők 
Dendrogram of cluster-analysıs based on the vegetational variables of random points 
and Icterine Warbler territories 
(+: random, o: territory). T: Euclidean distances, Al: high forests, A2: brushwoods, B: low, 
dense young forests. 


nek el, ahol a cserjeboritas a legkisebb, a lagyszaruboritas a legnagyobb. A 
függöleges tengely (axis 2) pozitiv, fels6 vége felé csökken a faegyedek 
sűrűsége, az ellenkező irányban nö. A territoriális és random-pontok itt is 
erős keveredest mutatnak a két tengely által meghatározott síkon. A 
cluster-analízis kieső pontjai, amelyeket az ábrán az eredeti számozásuknak 
megfelelően jelöltünk, itt is szélsőséges helyzetet foglalnak el, értelmezésük 
azonban a tengelyekhez viszonyított helyük alapján könnyebb. Így nagyjából 
egy csoportot képeznek a 4, 5, 21, 19, 12 és 13 pontok: ezek fiatal, alacsony 
(10-15 m magas) erdőállományok, magas fadenzitással (300—350 között), 
közepes és alacsony cserjeborítással. A 11-es és 33-as pontok sűrűségállapo- 
tú, 3-4 m magas, nem záródott, cserjeszerű állományokban lettek felvéve. 
Diszkriminancia-analizis. Az analízis alapján a legjobban szegregáló változók 
a cserjeborítás és lágyszárúszint borítása. A lágyszárúborítás erősen korrelál 
a cserjeboritässal, a legtöbb esetben azt kiegészíti 100%-ra, így nem okoz 
értelmezési problémát, ha csak a cserjeborítást vesszük figyelembe. Az 
analízis alapján szerkesztett hisztogram (3. A és B ábra) tendenciózus 
elkülönülést mutat a random- és territóriumpontok között (az A mutatja a 
territóriumok, a B a random-pontok elosztását). Ez nincs ellentmondásban a 
correspondancia-analízis kevert eredményeivel, mert a diszkrimináció-ana- 
lízis a legjobban szelektáló változókat nagyobb súllyal szerepelteti, míg a 
correspondencia-analízis nem súlyoz a változók között. 


137 


2. abra 
Figs 
A kerti geze territériumok és random-pontok correspondancia-analizise. 
(+: random, o: territórium) 
Correspondance-analysis of random points and Icterine Warbler territories. 
(+: random, o: territory) 
3. ábra N D.fv. 
Fıg. 
8 3 7 B 
D. fv. 
N 6 
5 
4 È 4 
3 3 
2 2 
1 1 
= 3) = 24451) ON LINZ 393 (yale tn ur tes 


A diszkriminancia-analizis eredményeiből képzett oszlopdiagramok 
(A: territórium, B: random pontok). N: esetszám, D. Fv.: diszkriminanciafüggveny. 
Column-diagrams drawn from the results of discriminant-analysıs 
(A: territory, B: random points). N: number of cases, D. Fv.: discriminant function values. 


138 


Megvitatäs 


Az analízis eredményei megmutatták, hogy milyen élőhelyek azok, ame- 
lyek a kerti gezének, fiziognómiás struktúrájuknál fogva, nem felelnek meg. 
Ezek elsősorban a fiatal erdők, mindenekelőtt a még egyáltalán nem 
záródott, cserjemagasságú sűrűségállapot és nagy denzitású, sűrű, kis 
cserjeszintű rudas állományok. Az eredményekből indirekt módon levon- 
ható az a következtetés, hogy a kerti geze territóriumfoglalásához jelentős 
cserjeszint és kifejlett, közepes és kis sűrűségben előforduló faegyedek 
egyaránt szükségesek. 

Mindezek azonban nem magyarázzák a cluster-analízis és a corresponden- 
cia-analízis által mutatott nagyfokú keveredést a random-minták többsége és 
a territóriumok között. Erre két hipotézisünk van: 

— a gezeállomány a vizsgált élőhelyeken nem telített. Ez kevéssé valószínű, 
mert egyrészt Magyarország nem esik a kerti geze areájának határára, 
másrészt a Szigetköz hazánkban az egyik legerősebb gezepopulációnak ad 
otthont. Tény azonban, hogy a kerti geze denzitása egyéb, ligeterdei 
madárfajokéval összehasonlítva (pl. barátposzáta, erdei pinty, feketerigó) 
alacsony; 

— a mért vegetációszerkezeti változók csak a habitat szelekció durvább 
mintázatának feltárására képesek, a finomabb mechanizmusok ezen a 
szinten rejtve maradnak. Így elképzelhető, hogy az alacsony denzitás oka 
táplálékspecializáció, kompetició, predáció, vagy egy finomabb, nem mért 
növenyfiziognömiai változó (pl. ágtiszta törzsmagasság, cserjemagasság), 
vagy ezek együttes hatása. 

Annak eldöntésére, hogy ezek a feltételezések helyesek-e vagy sem, 
további részletes vizsgálatok lennének szükségesek. Az azonban már most is 
elmondható, hogy az idős, sűrű cserjeszintű ártéri erdők fenntartása 
nemcsak kiemelten védett, nagy testű madárfajok, mint pl. gémfélék, 
ragadozó madarak szempontjából fontos. Legalább ennyire jelentős ezen 
erdők szerepe a kisebb testű, alig ismert és azért kevésbé fontosnak tartott 
madárfajok — mint amilyen a kerti geze — állományának fenntartása 
szempontjából. 


Köszönetnyilvánítás 
Munkánkat a Természettudományi Múzeum Szigetköz-kutatási prog- 
ramja keretében végeztük, amely programot a Környezetvédelmi és Vízgaz- 


dálkodási Minisztérium finanszírozta. Az angol nyelvű összefoglaló lektorá- 
lásáért Dr. Demeter Andrást illeti köszönet. 


Irodalom — References 


Chernel, I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségök- 
re. Budapest. 


059 


. 

Göcsei, I. (1979): A Szigetköz természetföldrajza. Földrajzi tanulmányok 16. Akadé- 
miai Kiadó, Budapest. 

Haraszthy, L. (szerk.) (1984): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest. 

Norusis, M. J. (1986): SPSS/PC. Advanced statistics. SPSS Incorporation, Chicago. 

Papp, J. (1980): Magyar Madártani Bibliográfia. Békéscsaba. 

Simms, E. (1985): British Warblers. Collins, London. 

Ter Braak, C. J. F. (1987): CANOCO - a FORTRAN program for canonical 
community ordination by (partial) (detrended) (canonical) correspondence analy- 
sis, principal component analysis and redundancy analysis (version 2. 1). The 
Institute of Applied Computer Science, Wageningen. 

Tırjak, L. (1987): A Szigetköz madárvilága. (Egyetemi szakdolgozat.) 


A szerzök cime: 
Természettudomanyi Múzeum 
Ökolögiai Kutatöcsoport 
Budapest 

Baross u. 13. 

H-1088 


HABITAT SELECTION OF THE ICTERINE WARBLER 
(HIPPOLAIS ICTERINA VIEILL., 1817) IN SZIGETKOZ 


Zoltán Waliczky—Dr. Csaba Moskat-Andras Baldi—Dr. Gabor Lőrincz 


We studied the habitat selection of the Icterine Warbler (Hippolais icterina Vieill., 
1817) along the riverside forests of the Danube in North Hungary during the 
breeding season of 1989. Our aim was to examine which variables are the most 
important for the Icterine Warbler when occupying territories and to provide useful 
interpretations for habitat management. 

Data on vegetation structure were collected in circular plots of 25 m radius in 28 
inhabited territories. The following 7 variables were measured: tree density 
(stem/ha), foliage, shrub and grass cover (%), tree height (m), diameter of breast 
height (cm) and grass height (m). Another data set was collected at 39 random points 
with the same vegetation variables. In order to evaluate the differences between the 
two data sets, cluster analysis, correspondence analysis and discriminant analysis 
were carried out. 

The results show chat the youngest forest stands, characterized as open, shrubby 
vegetation and the dense closed canopy forest ones up to 10 m high are practically 
unsuitable for the Icterine Warbler to establish territories. Indirectly we conclude 
that a dense shrub level and scattered mature trees are necessary for the first step in 
the habitat selection process. 

We suggest two alternative hypotheses for the low density of the Icterine Warbler 
in apparently suitable habitats: (1) the population in the study area is far from being 
saturated which is unlikely: (2) we did not measure the variables truly reflecting the 
factors influencing fine-scale habitat selection process, e. g. competition, predation, 
food-niche specialization or any unconsidered vegetation variables. 


140 


THE EFFECT OF NESTBOXES ON BIRD 
SPECIES DIVERSITY 
ANDON THE BREEDING DENSITY OF THE GREAT TIT 
(PARUS MAIOR L., 1758) 
IN DIFFERENT HABITATS 


Andras Baldı 


Ecological Research Group 
Hungarian Natural History Museum 


Introduction 


The maintenance of biodiversity is a primary issue in conservation biology 
(Scott et al. 1987, Shaffer 1987, Holsinger and Gottlieb 1989, Thomas and 
Salwasser 1989, Salwasser 1990, Westman 1990). To perform this goal one 
possibility is to preserve rare and endangered species though the difficulties 
arisen by the disappearance of natural habitats make it almost impossible. 
Captive propagation is not so promising in preserving rare species because 
of the too little capacity of zoos and botanical gardens (Frankel and Soulé 
1981). 

Another method of protection is to preserve huge areas in which natural 
ecosystems can evolve on their natural way. To adapt this latter method is 
almost impossible in Europe, where human activities have greatly reduced 
and fragmented natural habitats (Frankel and Soulé 1981, Wilcove et al. 1986, 
Thiollay 1989). 

A simple method for preserving species richness is the in situ management 
of an area. For example, we can artificially provide conditions, which have 
been altered by human activities. In this case we can expect the resettlement 
of some species. Obviously we can apply management activities only for 
some species or species groups, not for the whole community, because 
different species have different ecological claims. 

In this paper we analyzed the appearance and settlement of hole-nesting 
passerines in a nestbox area in a forest patch of Central Hungary. 
Comparisons between the breeding density of the Great Tit (Parus maior) in 
the forest patch, in extensive forests and forest patches without nestboxes 
are also made. 


Study area and Methods 


The study was conducted in the Nature Reserve of Ocsa, about 30 km 
from Budapest in Central Hungary (47° 15’ N, 19° 15’ E). The area is situated 
in a small, 7 ha forest fragment of alder wood (Dryopteridi-Alnetum). In 1986 
100 nestboxes with an entrance diameter of 32 mm were placed into the 
forest patch, so the density of nestboxes was about 140 nestbox/10 ha. The 
diameter of the tree trunks at breast height was about 15-25 cm. The 


141 


surroundings of this forest fragment was bushy area with reeds, where 
hollow trees were very scarce. The nearest neighboring forest fragment was 
more than 2 km apart. 

We studied the settlement and breeding of hole-nesting passerines nesting 
in the boxes in 1988 and 1989. Our results for the forest patch were 
compared with data from the Pilis Mountains, Hungary (Csörgö and Török 
1988, Török and Csörgö 1988). 


Results and Discussion 


Four species bred in the nestboxes. The Great Tit (Parus maior) was the 
mostabundant in both years, representing in more than 60% ofthe breeding 
pairs. The other three species were the Tree Sparrow (Passer montanus), the 
Blue Tit (Parus caeruleus) and the Wryneck (Jynx torquilla) having a domi- 
nance value of 16, 9.5 and 7.5%, respectively. 

The breeding density was extremely high. On the average seventy out of 
the 100 nestboxes became occupied, and there were altogether 146 success- 
ful breedings during the breeding season in 1988 and 1989. In spite of the 


Table I. 
1. táblázat Hole-nesting bird species and their abundance 
in Öcsa and in the Pilis Mountains 
(data recalculated from Török and Csörgő 1988). 
The data refer to two years and to 100 nestboxes. 
(The densities of nestboxes were similar.) 
The diversity value refer only to the hole-nesting passerines. 
Az odükülté fajok és mennyiségük Ocsan, illetve a Pilis hegységben 
(forrás: Török and Csörgő 1988.) 
A pilisi adatokat átszámoltuk, hogy összehasonlíthatóak legyenek ócsai adatokkal, 
így mindkét adatsor 2 évre és 100 odúra vonatkozik 
(az odúk sűrűsége szignifikánsan nem tér el egymástól). 
A diverzitäs-ertekek csak az odúköltő énekesekre vonatkoznak. 


ÓCSA PILIS 
Jynx torquilla 4,5 _ 
Parus maior 41,0 10,00 
P. caeruleus 6,0 8,00 
P. palustris — 0.33 
Sıtta europaea — 0,26 
Ficedula hypoleuca — 0,33 
F. albicollis = 24,00 
Passer montanus 10,0 — 
Diversity — diverzitás 
(Shannon—Weaver index) 0,984 1,083 


high density value the breeding success was also high: 89%, where breeding 
success was defined as the ratio of number of fledglings # 100 and the 
number of eggs. The clutch size was low, 8.01 eggs/clutch as an average, 
compared to data from the literature (Csörgő and Török 1988, Török and Csörgő 
1988). Probably the high breeding density affected the clutch size, since it is 
known that density and clutch size are negatively correlated (Perrins 1979). 

We compared our results from Ocsa with data from the Pilis Mountains 
(Table 1), where nestboxes were placed into continuous forests ( Csörgő and 
Török 1988, Török and Csörgö 1988). Certain species did not appear in Ocsa 
like the Flycatchers (Ficedula spp), Nuthatch (Sitta europaea) and Marsh Tit 
(Parus palustris), while they were present in the Pilis. Presumably these 
species have significant claim for the mountain vegetations or for the 
extensive forest stands and possible they can not tolerate the conditions 
provided by the specific habitat of the swamp and alder wood. 

The Great and Blue Tits occur in several types of habitats (Perrins 1979). 
The swamp provides suitable conditions them for foraging in spring and 
summer. When we enhanced artificially the number of breeding holes, the 
Tits were able to settle down and breed. The presence of the Tree Sparrow 
was probably due to farms about 1.5 km far from the forest patch. The 
Wryneck usually occurs in open woodlands (Haraszthy 1984), so its appea- 
rance in Öcsa and absence in the Pilis Mountains showed the normal habitat 
selection of the species, although it bred in the Pilis Mountains in other 
nestbox areas (Török pers. comm.). 

This ”extreme” habitat differs from extensive forests not only in the 
hole-nester community but in the breeding ecology of species, too. In the 


Table 2. 
2. táblázat Breeding density and breeding succes of Great Tit 
and the density of nestboxes from diffent areas in Europe and Hungary 
A szencinegek költessürüsege és költessikere, 
illetve az odusürüseg több európai odütelepröl 


Nestbox Breeding Breeding Sources 


density density succes 
nestbox breeding % 
/10ha pairs/10 ha 
Ocsa 140 60,0 89 thisstudy 
Pilis I. 110 15,2 82 Torok & Csörgő, 1988 
II. i gia 10,7 79 Török £ Csörgő, 1988 
III. 100 10,0 80 Török k Csörgő, 1988 
Budai hg. 90 12,9 85 Téthetal., 1988 
Braunschweig I. 93 16,3 = Winkel, 1989 
UE 7 9,0 _ Winkel, 1989 
III. 47 5,5 = Winkel, 1989 
Quiassic _ 1335 42 Blondel et al., 1987 


followings we deal only with the Great Tit because we have not enough data 
for other species (Table 2). 

The density of nestboxes in Ocsa did not differ significantly from those of 
other areas (Table 2) (Dixon’s probe, n = 8, r = 0.42, p > 0.1), but the 
breeding density showed a significantly greater vaule (Dixon’s probe, n = 9, 
r = 0.86, p< 0.005). The bushy surroundings provided abundant foraging 
sites for the Great Tits, but did not provide any breeding holes beside the 
nestboxes. Presumably most of their territories were outside the forest 
fragment in the surrounding habitats but they modified the boundaries of 
their territories to incorporate a nest-hole (Krebs 1970, Drent 1987, East and 
Perrins 1988). 

We can emphasize the importance of 'nestbox patch’ from another point 
of view. When nestboxes were placed into continuous forest, the originally 
present hole-nesters became more abundant (East and Perrins 1988). There 
were different results when forest patches were examined without artificial 
nestboxes. Ford (1987) found five tit species, the Nuthatch and the Spotted 
Flycatcher (Muscicapa striata) in oak forests (Quercus robur) in 19 habitat 
islands. All of these islands were less than 7 ha in size. In a suboptimal habitat 
Haila et al. (1987) found only 3 breeding pairs of Great Tits, 1 pair of 
Wryneck and 19 pairs of flycatcher species in 25 small forest fragments. 
Each of them was less than 7 ha. Helle (1984) found only one hole-nesting 
species, namely a few pairs of Spotted Flycatcher in 13 forest fragments of 
different age, all were less than 20 ha. Therefore in small forest patches the 
hole-nesting birds are rare breeders, probably due to the limiting number of 
breeding holes. On the other hand, if we place nestboxes in a small forest 
fragment, therefore enhance the number of available cavities, as we did it in 
this study, a part of the hole-nesters will settle down, moreover their 
breeding density would become extermely high. 

Consequently, in the case of forest fragmentation, the collapse of avifauna 
can partly be reduced in small patches with the provision of artificial cavities, 
at least for the hole nesting birds. 

The winter diversity of roosting passerines in Ocsa became far lower (Baldi 
in prep.) than the spring diversity. Shannon’s diversity index was 0.411 in 
winter. In the Pilis Mountains the diversity of roosting passerines did not 
decreased, moreover the increasing number of woodpeckers may increase 
the total diversity of birds (Török pers. comm.). This contrast may be due to the 
competition for roosting sites (Dhondt and Eyckerman 1980), which may be 
stronger in the swamp than in the Pilis Mountains, because in the former 
case there were only artificial roosting sites, while in the latter case there were 
natural cavities besides the nestboxes. Another explanation can be sought in 
the fact that swamp is able provide sufficient conditions to maintain as 
abundant populations as those of a continuous forest only in the springtime 
but not in winter. Resources may be as limiting in winter in the swamp as in 
Scandinavia, where the winter survival of Great Tits depends on artificial 
feeding (Orell 1989). 


144 


Summary 


The main goal in conservation biology is the maintenance of biodiversity. 
We studied the settlement of hole-nesting passerines in a small forest patch 
with a surplus of nestboxes with a surrounding bushy area without natural 
cavities. The diversity of the hole-nesters in the two study years (1988 and 
1989) was comparable to data from the Pilis Mountains, therefore in small 
forest fragments the diversity of hole-nesters can be enhanced with artificial 
nestboxes to the level of continuous forests. I discuss in details the effect of 
'nestboxes patch’ on the breeding density of the Great Tit. 


Acknowledgements 


I am especially grateful to 7. Csörgö who supervised this study, and to /. 
Török who allowed me to use his data. Cs. Moskat and Z. Waliczky made helpful 
comments on the manuscript. I would like to thank /. Baldi for field 
assistance. The Head of the Nature Reserve gave the opportunity of working 
in the area. 


References 


Csörgö, T. and Török, J. (1988): Nest-box project in the Pilis Biosphere Reserve. I. 
Breeding phenology of hole-nesting birds in different habitats. In: Torok, J. (ed.). 
Ornithological researches in Pilis Biosphere Reserve. — Hungarian Ornithological 
Society, Budapest. 

Dhondt, A. A. and Eyckerman, R. (1980): Competition between the Great tit and Blue 
Tit outside the breeding season in field experiments. — Ecology 61: 1291-1296. 
Drent, P. J. (1987). The importance of nestboxes for territory settlements, survival 

and density of the Great Tit. — Ardea 75: 59-71. 

East, M. L. and Perrins, C. M. (1988): The effect of nestboxes on breeding populations 
of birds in broadleaved temperate woodlands. — Ibis 130: 393-401. 

Ford, H. A. (1987): Bird communities on habitat islands in England. — Bird Study 34: 
205-218. 

Frankel, O. H. and Soulé, M. E. (1981): Conservation and evolution. — Cambridge 
University Press, Cambridge. 

Haila, Y., Hanski, I. K. and Raivo, S. (1987): Breeding bird distribution in fragmented 
coniferous taiga in southern Finland. — Ornis Fennica 64: 90-106. 

Haraszthy, L. (ed.) (1984): Magyarország fészkelő madarai. — Natura, Budapest. 

Helle, P.(1984): Effect of habitat area on breeding bird communities in Northeastern 
Finland. — Ann. Zool. Fennici 21: 421-425. 

Holsinger, K. E. and Gottlieb, L. D. (1989): The Conservation of Rare and Endangered 
Plants. — Trends in Ecology and Evolution 4: 193-194. 

Krebs, J. R. (1970): Territory and breeding density in the Great Tit Parus major L. — 
Ecology 52: 2-22. 

Orell, M. (1989): Population fluctuations and survival of Great Tits Parus major 
dependent on food supplied by man in winter. — Ibis 131: 112-127. 

Perrins. C. M. (1979): British tits. — Collins, London. 


145 


Salwasser, H. (1990): Conserving biological diversity: A perspective on scope and 
approches. — Forest Ecology and Management 35: 79-90. 

Scott, J. M., Csuti, B., Jacobi, J. D. and Estes, J. E. (1987): Species richness. A 
geographical approach to protecting future biological diversity. — PIERRE: SH: 
782-788. 

Shaffer, M. (1987): Minimum viable populations: coping with uncertainty. p. 69- 86: in 
M. E. Soulé (ed.) Viable populations for conservation. — Cambridge University 
Press, Cambridge. 

Thiollay, J. M. (1989): Area requirements for the conservation of rain forest raptors 
and game birds in French Guiana. — Conservation Biology 3: 128-137. 

Thomas, J. W. and Salwasser, H. (1989): Bringing conservation biology into a position 
of influence in natural resource management. — Conservation Biology 3: 123-127. 

Toth, L., Török, J. and Sasväri, L. (1988): Density and breeding success of three 
hole-nesting bird species. — Abstracta Botanica 12: 25-37. 

Török, J. and Csörgö, T. (1988): Breeding ecology of hole-nesting passerines in 
different habitats in the Pilis mountains. — Aquila 95: 67-76. 

Westman, W. E. (1990): Managing for biodiversity. — Bioscience 40: 26-33. 

Wilcove, D. S., McLellan, C. H. and Dobson, A. P. (1986). Habitat fragmentation in the 
temperate zone. In: Soulé, M. E. (ed.). Conservation biology. — Sinauer, Sunder- 
land. 

Winkel, W. (1989): Longterm trends of Great Tits (Parus major) and Pied Flycatcher 

(Ficedula hypoleuca): Results in Lower Saxony. — J. Orn. 130: 335-343. 


Author’s adress: 

Andras Baldi 

Ecological Research Group 
Hungarian Natural History Museum 
Budapest 

Baross u. 13. 

H-1088 


A MESTERSEGES FESZEKODUK HATÁSA 
AZ ODÚFÉSZKELŐ ÉNEKESMADÁRFAJOK DIVERZITÁSÁRA 
ÉS A SZÉNCINEGÉK (PARUS MAIOR L., 1758) 
KÖLTÉSSŰRŰSÉGE 


Báldi András 


Természettudományi Múzeum, Ökológiai Kutatócsoport 


A természetvédelem alapvető célja a biodiverzitás fenntartása, amire többféle 
lehetőség van. A szerző tanulmányozta, hogy milyen énekesmadár-fajok és mekkora 
egyedszámmal telepednek meg egy bokros-nádas területen levő erdőfoltba kihelye- 
zett odútelepen, Ócsán. Bár a költő fajok között kicsi volt az átfedés, a pilisi adatokhoz 
képest, a diverzitása hasonló volt, télen viszont az ócsai odútelepen a diverzitás 
lecsökkent. Tehát fészkeléskor kis erdöfragmentumokban mesterséges fészekodvak 
segítségével az odúköltő énekesek diverzitása megnövelhető a kiterjedt erdőségeké- 
hez hasonló értékre. Az erdőfoltokban a széncinegék költéssűrűsége kiugróan magas 
lehet, amennyiben odúkat biztosítunk, különben viszont a többi odúköltő madárhoz 
hasonlóan szinte teljesen eltűnnek a foltból. 


146 


A VIZIRIGO (CINCLUS CINCLUS L., 1758) 
TÉLI TAPLALEK-OSSZETETELEROL 


Horváth Róbert —Dr. Andrikovics Sándor" 


1. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága 
2. ELTE Allatrendszertani és Okológiai Tanszék 


Bevezetés 


Hazánkban ez idáig két tanulmány jelent meg a vízirigók táplálkozásáról. 
Az első, 482 madár gyomortartalmát vizsgálta (Vollnhofer, 1906), melyek . 
közül csak három származott Magyarország mai területéről. A másik, 
mindössze 39 darab köpet elemzésével (Rékäsi, 1985) szolgáltatott adatokat, 
s így csupán felületesen érintette a témát. 

Külföldön már jelentős irodalma van a vízirigóköpet begyűjtésének (/ost, 
1975/A), valamint a köpetelemzésnek (Spitznagel, 1985; 1988; Jost, 1975/B; 
1975/C). Az analízis egy másik típusát, az ürülékelemzést is több helyen 
alkalmazták (Ormerod—Tyler—Lewis, 1985; Ormerod-Boilstone-T'yler, 1985; Or- 
merod, 1985; Ormerod—Tyler, 1986; Smith-Ormerod, 1986; Ormerod—Efteland— 
Gabrielsen, 1987). Sajnos a két eltérő módszer nehezen hasonlítható össze a 
teljesség igényével, amint azt a párhuzamos vizsgálatok megmutatták (Spitz- 
nagel, 1985). 

Tanulmányunk az észak-magyarországi vízirigók táplálék-összetételét írja 
le a köpetelemzést felhasználva, valamint adatokat közöl a madár napi 
taplalékfogyasztasahoz. 


A vizsgält terület 


Az Eszaki-közephegyseg 3 vizfolyasan (Bükk-hegyseg: Szinva- [1. abra], 
Garadna- [2. ábra], Aggteleki-karszt: Josva-patak [3. abra]) telelő vizirigöktöl 
történt a köpetek begyűjtése. A terület választását a hazai állomány elhelyez- 
kedése (Horváth, 1988) indokolta. 


Módszer 


A vizsgált területen 1985 és 1986 decembere közt 1362 vízirigóköpetet 
gyűjtöttünk. A mintavétel a téli hónapokra korlátozódott, mivel nyáron 
nem, vagy alig található köpet. Az anyag begyűjtése a helyszínek távolsága, és 
az alkalmas időjárás figyelembevétele miatt nem egy időben, rendszertelenül 
történt. 

A vízirigók napi köpetszámának megállapítása elhatárolt, kiépített (itt a 
legkisebb a köpetveszteség) területen történt, a vizsgált szakasz előzetes 


147 


= 
1 Papirgyär 
1. ábra | Hs 
= Molnärszikla alatt 9 
F 2 1 Below Molnärszikla 
§- 3 x = 4480m 
t= 220 m 
Alsóhá 
x = 3600 m MISKOLC 
1=230m 
Közúti híd © © " Molnár csárda 


300 x = 4000 m 
Lillafüredi katlan t= 248 si ee 
L. cirque 
© ® Puskaporos 
© x = 3470m 
Hämori-tö 5 t= 236m 
Hámori lake? Felsőhámor 
x = 2850 m N 
t= 250 m | 
Szinva patak 
Szinva-spring 
0 = forrás 
L. bus terminal Da À cae 
Lillafüredi buszvégállomás x = 1500m x = a forrástól való távolság 
t= 330m distance from EEE 
® t= tengerszint feletti magasság 
height above sea level 
0 500m 1000 m 


A vizirigököpetek begyüjtesi helyei a Szinva-patakon 
Collection sites of Dipper pellets by the Szinva-spring 


2. ábra 
100.2. 


Garadna patak e 
Garadna-spring 


Pisztrangtele; 
x= 3500 m " 


t= 350m 


Garadna patak 


Hämori-16 
Hämori lake 


x = forrástól való távolság 
distance from spring 

1 = tengerszint feletti magasság 
height above sea level 

o = forrás 

spring 


A vizirigököpetek begyűjtési helyei a Garadna-patakon 
Collection sites of Dipper pellets by the Garadna-spring 


megtisztitäsa, a régi köpetek eltävolitäsa utan. A vizfolyasszakaszon naponta 
allomanybecslést, valamint 1-2-3 napos időközönként a köpetek szamlalasat 


vegeztük. 


A gyüjtött anyagot az Eötvös Löränd Tudomänyegyetem Ällatrendszer- 
tani és Okolögiai Tanszékén tömegällandösägig szaritottuk, határoztuk, 
majd mértük. A hatarozasok 1,6 x 10-4 x 25 nagyítású Zeiss binokuláris 
preparalömikroszköp segítségével történtek. Ugyanitt folytak a napi tapla- 
lékfogyasztás becsléséhez szükséges vizsgálatok. A különböző táplálékállato- 
kat (10 db/faj) élő állapotban történt mérés után 1 rész pepszin és 2 rész 0,01n 


148 


HCl jelenlétében három darabra vágva 1, illetve 2 órán keresztül emésztet- 
tük. Ezt követően a megemésztett táplálékok száraz tömegének megállapí- 
tása következett. 


3. ábra semana 


Lateral canal t= 220m 


Fig. 3. 


N 


EEE N 
t = tengerszint feletti magasság 


9 = forrás 
spring 


o 1% > 
? ts 222m 


A vizirigököpetek begyűjtési helyei a Jósva-forrás környékén 
Collection sites of Dipper pellets in the vicinity of the Jósva-spring 


1. táblázat A vizirigököpetek begyüjtesi adatai 
Table 1. (1-2-3. ábra) 
Dates of collection of Dipper pellets 
(Figs. 1-3.) 
Szinva-patak 1985.12.6. = 1986.1.11. 2.11. 2.27 Ws ze 12. 5-6. Osszesen 
Szinva-spring 06.12.1985. 11.01.1986. 11.02.1986. 27.02.1986. 12.11.1986. 5-6.12.1986. Total 
Lillafüredi katlan n=]5 


Lillafüred cirque x = 1,0703 


„közuti hid” n = 150 n= 80 n=53 enr 
„road-bridge” x = 14,9287g x=805lg x=6691g x=22,8547g 
Pusk n = 64 np? 
Nskaparos x = 5,7388 x=5,3302g n=775 

ar n= 28 

Alsohamor x = 2,8863 g 
= = 794114 

Molnar-csarda i 4 È 0006g ; 5 
Molnár-szikla ; : ® Es g 
Papirgyar n= 94 
Paper factory x = 8,1029g 


149 


Garadna-patak 
Garadna-spring 


Ömassa 


Ömassa-völgy 
Omassa-valley 


Pisztrangtelep 


Josva-patak 
Jösva-spring 


Tengerszem-tò 
Tengerszem lake 


1985. 12. 16 
16. 12. 1985. 


n= l5db 
x = 0,7814g 


1985. 12. 14. 
14. 12. 1985. 


n= 35 


x = 0,9678g 


1986. 11.12. 
12.11.1986. 


n= 10 
x= 1,2451g 


12.29. 
29. 12. 1985. 


n= 98 


x= 9,9336g x=5,1418g x= 15,6592g x = 11,0446g 


12.7. 
07.12.1986 


n = 34 
x = 5,8134g 


1986. 2. 9. 
09.02. 1986. 


n= 40 


12.10 
10. 12. 1986. 


n = 109 
x = 16,2395g 


LIS 
01.11.198? 


n= 129 


. 
Összesen 
Total 


n= köpetek száma: 169 db 
n = no. of pellets: 169 


x = összes szaraztömeg: 45,9081 g 


x = total dry weight: 45,9081 g 
12.5. Összesen 
05.12. 198? Total 
n = 116 n = 418 

x = 42,747 g 


2. táblázat A Josva-patakon gyűjtött vizirigököpetek összetétele (sz4raztômeg) 
Composition of Dipper pellets collected 
by the Jösva-spring (dry weight) 


Table 2. 


Tengerszem-to 
Tengerszem-lake 


Gammarus fossarum 
(Amphipoda) 


Sadleriana pannonica 
(Mollusca) 


Kö 
Stones 


Trichoptera 
(indet.) 


Silo pallipes 


Rhyacophila sp. 


Hydrobiidae 
(Coleoptera) 


Diptera 


Össztömeg 

Total weight: 
köpetek szama 

No. of pellets 
Átlagos tömeg (g/db) 
Mean weight (g/sps.) 


1985. 12. 14. 
14.12. 1985. 


0,823g 
85% 


0,1384g 
14,3% 


0,0064g 
0,7% 


0,9678 g 
35 


0,0277 


12529. 
29,12. 


5,5738 g 
96,2% 


0,0532g 
0,9% 


0,1008 
1,7% 


0,0694 g 
1,2% 


5,7972g 
54 


0,1074 


(Figs. 1-3.) 
12.29. 1986.2.9 
29. 12. 09.02. 1986. 
4,072g 5,138g 
98,4% 99,9% 

elöfordul 
traces 
0,058 g 
1,4% 
0,0064 g 
0,2% 
elöfordul 
traces 
elöfordul 
traces 
4,1364 g 5,1418g 
44 40 
0,0940 0,1285 


150 


bail, 12.5. Összesen 
01.11. 05.12. Total 
14,9313 g 9,864 g 40,4021 g 
95,4% 89,3% 94.4% 
0,6895 g 0,8346 g 1,6171g 
4,4% 17,6% 3,8% 
0,2972g 
0,7% 
0,346g 0,4282g 
3,1% 1% 
elöfordul 
traces 
0,0384 g 0,0384 g 
0,2% 
elöfordul 
traces 
elöfordul elöfordul 
traces traces 
15,6592 g 11,0446 g 42,7829g 
129 116 418 
0,1214 0,0952 0,1023 


A vizirigok tâplälék-üsszetételérél 


Eredmények 


A vizsgalt köpetek szama 1362 db, melyekben 17 gerinctelen pataklakö 
fajt, valamint zuzökö előfordulását sikerült kimutatnunk. 
A Jósva-pataknál gyűjtött 418 darab köpet száraztömegének döntő 
többségét, 94,4 %-ât a Gammarus fossarum adta. Jelentős még a Sadleriana 


3. táblázat 


A Szinva-patakon gyűjtött vizirigököpetek összetétele 


Table 3. (száraztömeg) 
Composition of Dipper pellets collected 
by the Szinva-spring (dry weight) 
'85.12.6. 12.6. 12.6. 12.6. 12.6. '86.1.11. 2.11. 2.27. 1 EM PRET 12.5. 12.6. 
Szinva-patak 06.12.85. 06.12. 06.12. 06.12. 06.12. 11.01.86. 11.02. 27.02. 12.11. 05.12. 05.12. 06.12.  Osszesen 
Szinva-spring Also- Papir- Lilla- Puska- „hid” Molnar- Molnar- „hid” hid” „hid” Puska- „hid” Total 
hamor gyár fired poros bridge csarda szikla bridge bridge bridge poros bridge 
2,7962g 8,0963g 1,0703g 5,5465g 14,1056g előfordult 2,7361g 8,0219¢ 6,1115g 17,3647g 5,2985 5,0055 77,1526g 
Gammarus fossarum 96,7% 999% 999% 96,6% 945% traces 9929 996% 913% 97,3% 994% 999% 97,2% 
Kö 0,0729¢ 0,0023 0,1001g 0,1364 0,427g 0,0972 let 0,8352 g 
Stones 25% 22% 0,9% 64% 0,8% a 1,1% 
r x 0,0172g 0,2162 0,2334 g 
Trichoptera (indet.) 0,6% 14% 0,3% 
MR e elôf. 0,0695g  0,3919g elöf. 0,2975 0,1525g 0,1322g elöf. 0,7758 
Hydropsyche instabilis traces 1,5% 2,6% traces 0,4% 2,3% 1,2% traces 0,9% 
elöf. 0,0228g = 0,0264g 0,492g 
Hydropsychesp. traces 0,5% 0,2% 

I d 0,0043 g 0,0518g 0,0208 g elöf. elöf. 0,0322 0,0769 
Rhyacophila fasciata 0,3% traces traces 0,6% 

: elöf. elöf. 
Rhyacophilasp. traces traces 
Hydropsyche elôf. elôf. 

angustipennis traces traces 
ee elôf. elôf. elôf 

Elminthidae traces traces traces 
elôf. elöf. 

Ancaena globulus e Be 
Szárazföldi , rovar" előf. előf. 

Terrestrial , insect" traces traces 

elöf. 


Sadleriana pannonica 


traces 


i la e e o dii ct ill’ Fir. 
5,0055g 79,4114g 


Össztömeg 

Total weight 2,8863 g 
Köpetszam h 
No.of pellets 

Atlagos tomeg 

Mean weight (g/sps.) 0,1031 


8,1029g 1,0703g 
94 15 
0,0862 0,0713 


5,7388 g 
64 


0,0867 


14,9287g 1,0006g 2,7569g 
150 8 29 
0,0995 


0,125 0,095 


8,051g 669g 17,8492g 5,3302g 
80 53 160 8 
0,1006 0,1962 0,1116 0,1025 


42 


0,1191 


775 


0,1025 


151 


pannonica (Mollusca) 3,8%-kal. Zuzökö a köpet tömegének 0,6%-at alkotta 
(2. táblázat). Adataink a köpetek begyűjtési időpontjának függvényében mar 
nagyobb ingadozást mutatnak, azonban egyik esetben sem csökken a 
Gammarus fossarum aránya 85% alá (4. ábra). 

A Szinva-patakon begyűjtött 775 vízirigóköpet száraztömegének nagy 
részét, 97,2%-at szintén a Gammarus fossarum alkotta. Említésre méltó a 
tegzes fajok 1,4%-os előfordulása. A köpetek száraztömegének 1,1%-a volt 
zúzókő (3. táblázat). Ennél a pataknál megállapíthattuk a köpetek összetéte- 
lének idő- és térbeli (a forrástól való távolság) változását (4. és 5. táblázat). Az 
egy időben, de a vízfolyás különböző szakaszain gyűjtött 351 vízirigóköpetet 
alkotó taplalékallatok közül — száraztömeg — a Gammarus fossarum csupán egy 


4. táblázat A Szinva-patakon 1985. december 6-án begyűjtött 
Table 4. köpetek összetétele (szaraztömeg) 
Composition of Dipper pellets collected 
by the Szinva-spring on 6th of December, 1985 (dry weight) 


Szinva-patak 1985. XII.6. Lillafüred  Kôzütihid Puskaporos Alsöhämor Papírgyár  Osszesen 


Szinva-spring cirque road bridge Paper factory Total 
Gammarus 1,0703 g 14,1056g 5,5465g 2,7962 g 8,0963 g 31,6149 g 
fossarum 99,9% 94,5% 96,6% 96,9% 99,9% 96,6% 
Trichoptera 0,2162 g 0,0172g 0,2334g 
(indet.) 1,4% 0,6% 0,7% 
| 0,0264g  0,0228g elöfordul 0,0492 
ES: 0,2% 05% traces 0,2% 
Hydropsyche elöfordul 0,3919g 0,0695 g 0,4614 g 
instabilis traces 2,6% 1,5% 1,4% 
Hydropsyche elöfordul elöfordul 
angustipennis traces traces 
Rhyacophila 0,0518 g 0,0043 g 0,0561 g 
fasciata 0,3% 0,2% 
ride eee előfordul előfordul 
ragments traces traces 
Anacaena elöfordul elöfordul 
globulus traces traces 
Kö 0,1364g  0,1001g 0,0729g 0,0023 g 0,3117g 
Stones 0,9% 2,2% 2,5% 1% 


Össztömeg 

Total weight 
köpetszam 

No. of pellets 

átl. tömeg (g/db) 
Mean weight (g/sps.) 


1,0703g 149287g 5,7388g  28863g 8,1029g 32,797 
15 150 64 28 94 351 


0,0713 0,0995 0,0867 0,1031 0,0862 0,0932 


152 


5. táblázat 


Table 5. A Szinva-patakon, a puskaporosi lelőhelyen gyűjtött 
köpetek összetetele (szäraz tömeg) 
Composition of Dipper pellets collected at localities 
of Szinva-spring and Puskaporos (dry weight) 
Szinva-patak 1985. 12.6. 12.6. 1986.2.27. 11.12. 12.5. 1249: 12.6. Összesen 
Szinva-spring 06.12.1985. 06.12. 27.02.1986. 12.11. 05.12. 05.12. 06. 12. Total 
5 EG  Glll5g = 173647g 5 5,00 6145375 
APN" Sy 94,5% 99,6% 91,3% 97,3% 99,4% 99,9% 96,6% 
Kö 0,1001 0,1364 0,427 g 0,0792g elöfordul 0,7607 g 
Stones 2,2% 0,9% 6,4% 0,5% traces 1,2% 
0,2162g 0,2162g 
Trichoptera (indet.) 14% 3% 
0,0228 g 0,0264 g 0,0492 
Hydropsychesp. 0,5% 0,2% 
rere 0,0695 g 0,3919g  0,0297g 0,1525 g 0,1322g elöfordul elöfordul 0,7758 g 
HÉMSRSNEN a 26% Ow IO 12% traces traces 19% 
Hydropsyche elöfordul elöfordul 
angustipennis traces traces 
Rens elöfordul elöfordul 
WASTES te traces traces 
. 7 0,0518g elöfordul elöfordul elöfordul 0,0518g 
ne 0,3% traces traces traces 
Szárazföldi , rovar" előfordul előfordul 
Terrestrial , insect" traces traces 
Elminthid elöfordul elöfordul 
minthidae traces traces 
elöfordul elöfordul 
Sadleriana pannonica 
traces traces 
Anacaena globulus elöfordul elöfordul 
Coleoptera traces traces 
ii 5,7388g = 149287g  8051g 6,691 g 17,8492g 533095 500559 63,5944g 
ee 64 150 80 53 160 52 42 601 
Atlagostomeg (g/db) a 010867 00995 0,1006 0,1262 0.1116 0,1085 0,1192 0,1058 
Mean weight (g/sps.) 


helyen nem érte el a 96,5%-ot (5. ábra). Az egy helyen, de különböző 
időpontokban összeszedett 601 darab köpetet alkotó taplalékallatok szaraz- 
tömegenek %-os eloszlasa mar nagyobb eltérést mutat. Igaz, itt is csak 
egyszer csökken a Gammarus fossarum erteke 92% ala (6. abra). 


153 


6. táblázat 
Table 6. 


A Garadna-patakon gyűjtött köpetek összetétele (száraz tömeg) 
Composition of Dipper pellets collected by the Garadna-spring (dry weight) 


Garadna-patak 1985512. 6.1 (12.6; 1986112: +1247. 12.10 Összesen 
Garadna-spring 06.12.85. 06.12. 12.11:86:40, 07.12. 10. 12. Total 
Pisztrang-  Omassa Pisztrang-  Omassai- Piszträng- 
telep telep völgy telep 
Ö.-valley 
G Dio előfordul  0,7776g 1,0691 g 5,7153g 15,4652g  23,0272g 
Ai; traces 99,5% 85,8% 98,3% 95,2% 95,6% 
Kö 0,2375 0,0038 g 0,1516g 0,736 g 1,1289g 
Stones 0,5% 12,2% 4,5% 4,7% 
on elöfordul 0,0383g  0,0383g 
Gyraulus albus as 03% 02% 
Sadleri RCA el6fordul el6fordul el6fordul el6fordul 0,2% 
2 Pl sexta traces traces traces traces 
| előfordul elöfordul  el6fordul 
ETET TRIER traces traces traces 
0,0148g 0,0148g 
Rhyacophila sp. 0.05% 
A a előfordul elöfordul elöfordul 
Den traces traces traces 
Pe ts el6fordul el6fordul 
olyc pus sp. traces traces 
et 0,0244 g 0,0244 g 
Armiger crista 99, 0,1% 
Elminthidae elöfordul elöfordul 
(Coleoptera) traces traces 
Cia elöfordul elöfordul 
$ 5 traces traces 
Fonalas alga, fakéreg elöfordul elöfordul 
Filiform alga, barkoftree traces traces 
ue 0,7814g 12451g = 5,8134g  1623905g 24,0794g 
Köpetszam 
No. of pellets 15 11 34 109 169 
pero 00521 0,1132  0,1710 0,1489  0,1425 


Mean weight (g/sps.) 


154 


A Garadna-pataknäl összegyűjtött 169 vizirigököpet szaraztomegének 
95,6%-at adta a Gammarus fossarum. Feltűnően nagy volt a köpetekben 
előfordult kövek 4,7%-os aránya (6. táblázat). 

Összesítve látható (7. táblázat), hogy a vizsgált vízirigóköpetek száraztöme- 
gét dominánsan, 96,1%-ban a Gammarus fossarum, 1,1%-ban különféle 
tegzesek (Trichoptera), s mintegy 1,1%-ban a Sadleriana pannonica alkotta. 


7. táblázat A vízirigóköpetek összetétele (száraz tömeg) 


Table 7. Overall composition of Dipper pellets (dry weight) 
Gyűjtőhelyek Szinva- Garadna- Jösva- Összesen 
Collection sites spring spring spring Total 
Köpetalkotöreszek 
Item 
Mollusca: elöfordul elöfordul 1,1719g 1,6171g 
Sadleriana pannonica traces traces 3,8% 1,1% 
0,0383 g 0,0383 g 
Gyraulus albus 02% 0.09% 
0,0244 g 0,0244 g 
Armiger crista 01% 0.01% 
Amphipoda: 77,1526 g 23,0272g 40,4021 g 140,5819 g 
Gammarusfossarum 97,2% 95,6% 94,4% 96,1% 
Araneidea (indet.) un 
traces 
Coleoptera elöfordul elöfordul 
Anacaena globulus traces traces 
2 elöfordul elöfordul 
Hydrobidae traces traces 
Te elöfordul elöfordul 
Elminthidae Ba ek: 
Trichoptera: 0,2334 g 0,4282 g 0,6616g 
Trichoptera (indet.) 0,3% 1,0% 0,45% 
§ ; 0,0789 0,0145 0,0934 g 
Rhyacophila fasciata 0.1% 0,05% 0,06% 
elöfordul 0,0148 g 0,0384 g 0,0532 g 
Rhyacophilasp. traces 0,05% 0,1% 0,04% 


155 


Gyüjtöhelyek 
Collection sites 


Hydropsyche instabilis 


Hydropsyche 
angustipennis 


Hydropsyche sp. 
Silo pallipes 
Chaetopteryx fusca 
Polycentropus sp. 
Chironomidae (indet.) 
Diptera (indet.) 


Insecta (ter. indet.) 


Zuzok6 
Chrushing stones 


Össztömeg 

Total weight 
Köpetszam 

No. of pellets 
Atlagos tömeg (g/db) 
Mean weight (g/sps.) 


Szinva- 


spring 


0,7758g 
1,0% 


elöfordul 
traces 


0,0492 g 
0,06% 


elöfordul 
traces 


0,8359 
1,1% 


79,4114g 
775 


0,1025 


Az emésztési kísérletekről 


A különféle táplálékállatokkal végzett emésztési kísérletek adataiból (8. 
táblázat) becsülhető, hogy a megvizsgált mintában 51 700—52 000 táplálékál- 
lat maradványa volt. Egyedszámra nézve a vízirigóköpetek mintegy 50 150 
Gammarus fossarum-ot, 1170 Sadleriana pannonica-t, és 270 tegzest tartalmaz- 


tak. 


Garadna- 
spring 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


1,1289 
4,7% 


24,0794 g 
169 


0,1425 


156 


Josva- 


spring 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


0,297 g 
0,6% 


49,7829 g 
418 


0,1023 


.. . 
Osszesen 
Total 


0,7758 
0,53% 


elöfordul 
traces 


0,0492 g 
0,03% 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


elöfordul 
traces 


2,2618 g 
1,54% 


146,2737 g 
1362 


0,1074 


Er 7 we 
96 == 
9 
ers 
ri 
ana pannonica 
5 
N 
0 
1986. 11.9 
09.02 


1985. XII. 14. X11. 29. VII 24 x. 6, XII.5. Összesen 
14. 12. 1985. 29.12 24.07. 06. 10. 05. 12 


A Jösva-patakon, a Tengerszem-tönäl 
begyűjtött köpetek %-os összetétele (szäraztömeg) 
% Composition of Dipper pellets collected in the surrounding 


of the Jösva-spring and the Tengerszem-lake (dry weight) 


Kő, egyéb 
x stones, others 


Trichoptera 


Gammarus sp. 


Lillafüredi katlan Hid Puskaporos Alséhämor Papirgyar Osszesen 
Lillafüred cirque Bridge Paper factory Total 


A Szinva-patakon 1985. december 6-an begyűjtött 
köpetek %-os összetétele (szaraztömeg) 
% Composition of Dipper pellets collected by the Szinva-spring 
on 6 th of December, 1985 (dry weight) 


Kö, egyéb 
stones, others 


Trichoptera 


HE 1} IV.9. X.11 
06. 12. 1985. 27.02.1986. 11.03 09.04 11.10. 


Gammarus sp. 


0 
1985. XII. 6. 1986. 11. 27 XI. 12. XII. 5-6 Osszesen 
È 12.11 


05-06. 12. Total 


A Szinva-patakon, a Puskaporosnäl begyűjtött 
köpetek %-os összetétele (szaraztömeg) 
% Composition of Dipper pellets collected | 
by the Szinva-spring and at Puskaporos (dry weight) 


157 


8. tablazat 


Az emésztett taplalekällatok adatai 


Data for prey animals ingested 


Table 8. 

FA] darabszám &lötömeg (g) 

SPECIES No. liveweight(g) 

Gammarus fossarum 5 0,1702 

Gammarus fossarum 5 0,1938 

Gammarus fossarum 10 0,364 

Hydropsyche | 5 0,3154 
instabilis 

Hydropsyche 5 0,3416 
instabilis 

Sadleriana i 10 0.0318 
pannonica 


9. tablazat 
Table 9. 


l órát 2 órát száraz tömeg 
emésztve emésztve (g) 
| hrdigestion 2 hrs digestion dry weight (g) 


0,0812 0,0198 


0,0906 0,0212 


0,1718 0,041 


elötömeg 11%-a 
11% of live 
weight 


0,0832 


0,0740 


elötömeg 24%-a 
24% of live 
weight 


0,0146 


élétomeg 46%-a 
46% oflive 
weight 


A vizirigök napi köpetszama 


Daily count of Dipper pellets 


IDÖ (nap) 
Time (day) 


EGYEDSZAM(db) 5 9 3 9 9 3 
No.ofspecimens = — T 
KÖPETSZÁM (db) 


No. of pellets > 


DIM 199, 124444] 


ATLAG (db/nap) 


Qk 
Mean No./day 195.179 


158 


60 


53 


75) 46% O19 ea ve: 


11 722,2 20,7. 13,7, M0, 12,5. 15.3. 20321 16,25 23,5 1279 10.02 


Vizirigök becsült köpetszama egyedenkent napi 16,6 darab volt (9. 
táblázat). A köpetek átlagos szaraztomege 0,1074 g/db, tehát élésülyban a 
16,6 darabos napi kôpetszäm mintegy 15 grammot takar. Mivel a vizirigök 
napi táplálékszükséglete (Pastuchov, 1961) 78,5 g, feltehetően a maradék 63 
g a rendszerben oszlik el (ürülék, testtömeg-gyarapodás, elveszett köpet 
stb.). Ezek alapján vízirigóink átlagosan 2040 Gammarus fossarum-ot, 11 
tegzest és 47 Sadleriana pannonica-t fogyasztanak el naponta. A megfigyelé- 
sek (Horváth Róbert) ezt nem teljesen támasztják alá, s elképzelhető, hogy 
sokkal nagyobb a tegzesek aránya a vízirigó táplálékában. 


Értékelés 


Köpetelemzésünk alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszak alatt 
vízirigóink táplálékának döntő többségét a Gammarus fossarum (száraztömeg 
96%-at, egyedszám 97%-at) adja. Említést érdemel a tegzesek (száraztömeg 
1,12%, egyedszám 0,5%) aránya, melyet a vizuális megfigyelések az adatok- 
nál nagyobb arányúnak feltételeznek. Jelentős a Sadleriana pannonica (száraz- 
tömeg 1%-os, egyedszám 2,3%-os) előfordulása is, bár e faj esetében a 
csigaház nagy súlyeltolódást okoz. Erdekes, hogy a köpetekben alkalman- 
ként (lásd 6. táblázat, Pisztrángtelep) nagy, néhol 10% feletti volt a kövek 
előfordulása. Halmaradványokat ugyan nem sikerült a köpetekből kimutat- 
ni, de megfigyelték (Hoitsy György és Horváth R.) az említett pisztrángtelepen 
a vizirigö halivadék-fogyasztását. Esetleg kapcsolatba hozható a vízirigó 
halfogyasztása, és a köpetekben fellelhető kövek mennyisége. 

A Gammarus-ok jelentőségét a vizirigök táplálékösszetételében több szerző, 
eltérő adatokkal említi: a Kárpát-medencében (Vollnhofer, 1906) 15%-ot 
közöl, az NSZK területén 10%-ot (Jost, 1975/B), majd 30-40%-ot (Spitznagel, 
1985) írnak le. Olyan magas értéket, mint esetünkben találtunk, az Angara 
vidékéről közölnek (Pastuchov, 1961). A szerző 6150 táplálékállatot vizsgálva 
93,8%-ot említ, míg hazánkban (Rékäsi, 1985) 87 %-ot ír le. 

Az ürülékanalízist alkalmazó tanulmányok közül Ormerod és Tyler (1986) 
említi a Gammarus-okat, a zsákmányállatok egyedszamanak 5,4%-at, tömegé- 
nek 3,2%-ât adva meg. Itt újra felmerül a két módszer adatainak összehason- 
líthatósága. Fontos lenne azért is a köpet- és ürülékanalízis összehasonlítása, 
mert a vízirigók táplálék-összetételének vizsgálata tavasztól őszig az ürülék- 
elemzés útján oldható meg. 


Köszönetnyilvánítás 
Köszönetünket fejezzük ki az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság mun- 


katársainak, valamint Hoitsy Györgynek, a többször említett pisztrángtelep 
vezetőjének a vizsgálat folyamán nyújtott segítségért. 


159 


Irodalom — References 


Horväth, R. (1988): Angaben über die Wasseramsel (Cinclus cinclus) in Ungarn 
Egretta 31/1-2: 12-17. 

Jost, O. (1975/A): Uber die Fundstellen und das Aufsammeln von Wasseramsel 
Cinclus cinclus. Luscinia 42: 5/199-203. 

Jost, O. (1976/B): Fish-Otolithen is Speiballen der Wasseramsel. Natur u. Museum 
105: 283-286. 

Jost, O. (1975/C): Zur Ökologie der Wasseramsel (Cinclus cinclus) mit besonderer 
Berücksichtigung ihrer Ernahrung. Bonn, Zool. Monogr. 6. 

Ormerod, S. ].—Boilstone, M. A.—Tyler, S. J. (1985): Factors influencing the abundance 
of breeding Dippers Cinclus cinclus in the catchment of the River Wye, mid-Wales. 
IBIS 127: 332-342. 

Ormerod, S. J.-Tyler, S. ].—Lewis, J. M. S. (1985): Is the breeding distribution of 
Dippers influenced by stream acidity? Bird Study 32: 32-39. 

Ormerod, S. J. (1985): The diet of breeding Dippers Cinclus cinclus and their nestlings 
in the catchment of the River Wye, mid-Wales: a preliminary study by faecal 
analysis. IBIS, 127: 316-331. 

Ormerod, S. J.—Tyler, S. J. (1986): The diet of Dipper Cinclus cinclus wintwring in the 
catchment of the River Wye, Wales. Bird Study 33: 36—45. 

Ormerod, S. J.-Efteland, S. —Gabrielsen, L. E. (1987): The diet breeding Dippers Cinclus 
cinclus and their nestlings in Southwestern Norway. Holarctic Ecology 10: 
201-205. Coppenhagen 

Pastuchov, D. (1961): On the Ecology of Cinclus cinclus leucogaster Br hibernating in the 
Angara sources. Zool. J. Moskva 40: 1536-1542. 

Rekasi J. (1985): Adatok a vizirigé (Cinclus cinclus) taplalekahoz köpetei alapján 
Madártani Tájékoztató 1985, 1-3: 59-60. 

Smith, R. P.-Ormerod, S. J. (1986): The diet of moulting Dipper Cinclus cinclus in the 
catchment of the Welsh River Wye. Bird Study 33: 138-139. 

Spitznagel, A. (1985): Jahreszeitliche Veranderungen im Nahrungsangebot und in 
der Nahrungswahl der Wasseramsel (Cinclus c. aquaticus). Okol. Vögel 7: 239-325. 

Spitznagel, A. (1988): Strategien des Nahrungserwerbs bei der Wasseramsel (Cinclus c. 
aquaticus): eine Einführung Egretta 31/1-2: 42-55. 

Vollnhofer, P. (1906): A vizirigé (Cinclus cinclus L.) halgazdasagi jelentőségéről. 
Erdészeti kísérletek VIII/1-2. 1-81. Selmecbánya. 


A szerzők címe: 


Horváth Róbert 
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 
H-3758 Jósvafő Pf. 6 


Dr. Andrikovics Sandor 

Eötvös Lóránd Tudományegyetem 
Allatrendszertani és Okológiai 
Tanszék 

H-1445 Budapest Pf. 330 


160 


WINTER FOODS OF THE DIPPER (CINCLUS CINCLUS L. 1758) 


Röbert Horvath-Dr. Sandor Andrikovics 


In Hungary two papers have been published on the feeding pattern of the Dipper 
so far. In one study stomach content samples from 482 birds were examined 
(Vollnhofer, 1906), of which only three samples originated from the present territory 
of Hungary. In the other paper altogether 39 pellets served information (Rékäsi, 
1985) on this topic. 

In foreign countries considerable literature have accumulated on collecting 
Dipper pellets (Jost, 1975A) and their analysis (Spitznagel, 1985; 1988; Jost, 1975/B; 
1975/C). 

Another type of analysis, faeces analysis has also been applied by several works 
(Ormerod-Tyler-Leuis, 1985; Ormerod-Boilstone-Tyler, 1985; Ormerod, 1985; Ormerod— 
Tyler, 1986; Smith-Ormerod, 1986; Ormerod-Efteland-Gabrielsen, 1987). Unfortuna- 
tely, it is difficult to compare these two different methods exactly according to 
parallel studies (Spitznagel, 1985). 

This paper describes the food composition of Dippers occuring in North-Hungary 
on the basis of pellet analyses together with their food-intake data. 


Study area à 

The pellets were collected from wintering Dippers at three running waters (Bükk 
mountains: Szinva (Fig. 1), Garadna (Fig. 2) and Aggtelek Carst: Jösva-spring (fig. 3) 
in two parts of the North mountain-range of medium height. Choice of the area was 
attributable to the distribution of the domestic population (Horváth, 1988). 


Method 

A total of 1362 Dipper pellets were collected between 1985 and December of 1986. 
The daily number of pellets was recorded in a well-separated area during census and 
counting of them. 

For the daily food consumption estimates various prey animals (10 specimens per 
species) were weighed alive then, digested in three pieces in a solution of pepsine and 
0,01 n HCl of 1:2 for 1 to 2 hours. Finally, dry weights of the digested foods were 
performed. 


Results 

Of 1362 pellets 17 aquatic invertebrate species and crushing stones were found. 

In case of 418 pellets collected at the Jösva-spring 94,4% of their dry weight was 
composed of Gammarus fossarum (Fig. 3). Besides, Sadleriana pannonica can be 
mentioned with an occurrence of 3,8%. The data showed greater variation according 
to the time of collection though the share of Gammarus had never dropped below 
85%. 

In case of 775 pellet samples obtained at the Szinva river 97,2% of the total dry 
weight was composed of Gammarus. Trichoptera sp. shared by 1,4%. Here, variation of 
pellet composition was analysed according to time and space (distance from the 
spring). Share of Gammarus fossarum was lower than 92% in one case only. 

With 169 Dipper pellets collected at the Garadna-spring 95,6% of the dry weigh 
was composed of Gammarus. Stones occurred here in a rather great ratio of 4,7%. 

Gammarus fossarum constituted 95,6% of total dry weight of the entire pellet sample. 
Trichoptera sp. and Sadlerina pannonica shared with 1,1%, each. Calculated from 


161 


digestion data, Gammarus fossarum constituted 96,7% of total number of specimens. 
‘+ Sadlerina pannonica and Trichoptera sp. shared with 2,3 and 0,5%, resp. 


Conclusions 

Based on cast analyses the predominant item of the Dipper food is Gammarus 
fossarum (26% of dry weight, 97% of no. of specimens). This value is considerable 
higher that proportion published by German and British authors (Jost, 1975/B; 
Spitznagel, 1985; Ormerod—Tyler, 1986). Only Pastuchov (1961) has reported a similar 
data of 93,8%. Unfortunately, data for faeces analysis and those of pellet analysis 
cannot exactly be compared. Thus, these two methods are necessary to use 
simultan-eously in Hungary, too: food composition of Dippers cannot be solved by 
pellet analysis from spring till autumn. 


162 


BESZÁMOLÓ AZ ENEKESMADARAK 
MONITORING TÍPUSÚ 
ALLOMANYFELMÉRÉSÉNEK ELSŐ KÉT ÉVÉRŐL 


Waliczky Zoltán 


Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 


Bevezetés 


Az utóbbi években világszerte megnőtt az igény az ún. , monitoring" 
jellegű vizsgálatokra. A monitoring az élő és élettelen környezet jellemző 
adatainak rendszeres időközönként történő mérése abból a célból, hogy ezek 
, állapotának változását nyomon követhessük. Ennek oka elsősorban az, hogy 
az emberi környezetre is ártalmas hatásokat időben észlelhessük, és ezek 
kiküszöbölésére megtehessük a szükséges lépéseket. 

Az állatpopulációk monitoring célzatú kutatásai között rendkívül népsze- 
rűek a madárfajok állományváltozásait követőek. Ennek magyarázata, hogy 
a madarak könnyen és egész évben megfigyelhetők, emellett jó környezeti 
indikátornak tekinthetők (Koskimies, 1989). Hazánkban is tekintélyes múltja 
van például a fehér gólya, a ragadozó madarak (Pátkat, 1954) vagy a gém- 
félék (Szy, 1954) költőállomány-felmérésének és a vizivadak téli szinkron 
számlálásának, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek mellett az 
elmúlt években felmerült annak a szükségessége is, hogy a gyakorinak, így 
kevésbé veszélyeztetettnek tartott, nehezebben felmérhető énekesmadar-fa- 
jokon is végezzünk állománybecsléseket. Ezekről a fajokról nem rendelke- 
zünk többéves használható adatsorokkal, viszont tudjuk, hogy számos faj 
jelentős állománycsökkenést mutatott az elmúlt évek során. 

Ezeknek a populációváltozásoknak a számszerűsítése és az esetleges 
hatékony védelmi intézkedések céljából hazánkban is szükség van olyan 
programra, amely fő céljául a nem telepesen fészkelő, kistermetű fajok, így 
az énekesmadarak költő állományának becslését tekinti. Európában elsőként 
Angliában, 1962-ben indult be hasonló céllal az ún. Common Bird Census 
(CBO). Ezt követően Dánia (1975), Csehszlovákia (1981), Esztország (1983), 
Finnország és Hollandia (1984) indított be monitoring típusú programokat 
(SOVON, 1988). A hollandiai SOVON (Samenwerkende Organisaties Vogel- 
onderzoek Nederland) végzi az európai madarak monitoring kutatásainak 
összehangolását és az egyes országok tájékoztatását. Ezt segíti az évente 
kétszer kiadott Bird Census News, amelyet az I.B.C.C. (International Bird 
Census Committee) és az E.O.A.C. (European Ornithological Atlas Commit- 
tee) támogat. 

Magyarországon 1988-ban indult be egy monitoring program a Magyar 
Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében (Moskát & Waliczky 
1988). Jelen cikkben az első két év eredményeiről számolok be. 


163 


Mödszer 


Daniaban 1975-ben vezették be azt a mödszert, amelyet kisebb-nagyobb 
módosításokkal a bevezetésben említett többi ország is átvett (Hollandia és 
Anglia kivételével) és amelyet mi is célszerűnek tartottunk adaptálni. Ez a 
módszer az ún. pontszámlálások közé tartozik, amelyeknek jellemzője, hogy 
a létszámbecsléseket egy adott ponton felállva, a pont körül rögzített sugarú 
körön belül vagy távolságbecslés nélkül végezzük. A dán módszer előnye, 
hogy könnyen megtanulható, nem igényel távolságbecslést, viszonylag rövid 
távon és rövid idő alatt elvégezhető és az eredmények külföldi adatokkal is 
összevethetők. Az első néhány évben csak az erdős területekről gyűjtöttünk 
adatokat, ezt később ki szándékozunk terjeszteni minden nyílt élőhelyre ıs. 

A módszer részletes leírása: Kijelölt útvonal mentén 20 pontot helyezünk 
el úgy, hogy a pontok egymástól vett távolsága legalább 200 m legyen. A 
távolság megadásánál azt vettük figyelembe, hogy a legtöbb énekesmadár 
énekének maximális észlelési távolsága nem lépi túl a 100 métert. Az útvonal 
teljes hossza így legalább 4 km. A pontokat legjobb térképen és terepen is 
rögzíteni, utóbbi helyen vagy számok felfestésével, vagy színes szalagok 
felerősítésével, hogy a következő években is ugyanazokon a helyeken 
lehessen elvégezni a felmérést. 

Minden egyes ponton pontosan 5—5 percig kell az összes hallott vagy látott 
egyedet feljegyezni. Az egyedszámokat párokká kell átalakítani, a következő 
módon: 1 hím (éneklő vagy másképpen észlelt) = him + tojó = pár + fiata- 
lok = 1 pár. Ezenkívül minden pont vegetációs kódját is rögzíteni kell. Ez a 
kód egy számból és egy betűből áll: a szám az erdő korára, a betű a típusára 
(lombos, fenyő- vagy vegyes) utal (1. táblázat). Ezenkívül természetesen fel 
kell tüntetni a megfigyelő nevét, a megfigyelés pontos helyét és időpontját. 

A megfigyeléseket minden év május 1—20. között kell elvégezni a kora 
reggeli órákban max. 11 óráig, lehetőleg napsütéses, tiszta, szélcsendes 
időben (erős szelet, esőt minden esetben kerülni kell). Az egyes évek közötti 
eltérés dátumban és a kezdés időpontját tekintve max. +5 nap, illetve +30 
perc. 

Az adatok IBM PC számítógépen kerülnek tárolásra és feldolgozásra. A 
populációk letszamvältozasat mutató index kiszámítására szolgáló képlet a 
következő (DOFF, 1989): 


d% = (100 x A/ A, 1)—100 
I, = (I, , X d%/100) + I, 


ahol A, az átlagos egyedszám x évben, A, ; diana ugyanez x-l évben, I, a 
populaciovaltozas indexe x évben, I, , pedig x—1 évben. Ebböl is látszik, hogy 
az index egy aktuális év eredményeit mindig az azt megelőző év eredményei- 
hez hasonlítja. A kezdő év indexe, Igg — 100 minden faj esetében. 

A változások eltérését a veletlenszerütöl T-teszt alkalmazásával állapítjuk 
meg az egymást követő években felvett adatsorok adatainak felhasználásá- 
val. A szignifikanciaszint megállapodás szerint p < 0,05. 


164 


1. táblázat 


Table 1. Az élőhely jellemzésére szolgáló kódok 
A leírásban kevert kódok is előfordulhatnak, pl. 2A/4A, stb 
Codes charactererizing the habitat 
Mixed codes may appear in the description, like ZA/4A etc. 


Szamkédok 


vagasterùlet 

cserjés 

fiatal, záródott erdő 
öreg erdő 

ligetes erdő 


OÙ HA 09 NO 
| SSeS 


Numeric codes 


clear-cut area 
shrubby area 
young, closed forest 
old forest 

woodland 


Un a CON mn 
Ho de HS] 


Betűkódok 


A = lombos erdő 

B — fenyves 

C = vegyes erdő (több lombos) 
D = vegyes erdő (több fenyő) 
E — egyéb 


Letter codes 


A = broad-leaved forest 

B = coniferous forest 

C = mixed forest (more broad-leaved) 
D = mixed forest (more conifer) 

E — others 


2. táblázat A felmérési útvonalak megoszlása helységenként és évenként 


Table2. Distribution of the survey routes by localities in the two years 
ci 1988 1989 
Locality 

Budapest 5 7 
Pilis-hg. ti 3 
Debrecen 3 3 
Sopron + 2 
Szeged 3 2 
Gyula — 5 
Tata l 2 
Pannonhalma = 2 
Balatonalmadi 1 = 
Börzsöny-hg. 1 — 
Gödöllő l = 
Szombathely l - 
Tiszatelek 1 = 
Zselic 1 = 
Harta _ l 
Jósvafő — I 


165 


Eredmenyek 


1988-ban 29, 1989-ben 27 adatsor Erkezett be feldolgozäsra. Ezek föld- 
rajzi eloszlását a 2. táblázat szemlélteti. 

1988-ban összesen 87 faj 5861 egyedéről, 1989-ben 92 faj 5711 egyedéről 
érkezett be adat. A 12 leggyakoribb faj felállásonkénti átlagos egyedszámát a 
két évben és az 1989. évi indexeit mutatja a 3. táblázat a 14 közös adatsor 
alapján. A fajok az összgyakoriság sorrendje szerint vannak feltüntetve. A 
két év eredményei között egy faj esetében sincs statisztikailag kimutatható 
jelentős különbség (3. táblázat), egyedül a csilpcsalp füzike (Phylloscopus 
collybita) esetében találunk a megadott valószínűségi szinthez közeli értéket. 
Ezen túlmenően a fajok többségénél az 1988-as és az 1989-es adatok szoros 
korrelációt is mutatnak (3. tábl.). Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy 
legalábbis a vizsgált területeken ezen fajok állománya nem változott jelentő- 
sen a két évben. A többi fajra az alacsony egyedszámok miatt az eredmény 
egyelőre nem értékelhető. 


3. táblázat 
Table 3. 


A felmérés 12 leggyakoribb madárfajának útvonalankénti átlagos egyedszáma 
és indexe 1988. és 1989. évekre, 14 útvonal adatai alapján 
A különbségek egyike sem szigmfikánsan a p<0,05 szinten. 
“A különbség p<0,1 szinten szignifikáns. 
* A korreláció p<0,05 szinten szigmifikáns. 

The average number of individuals per route and index of the 12 commonest 
bird species of the survey for ihe years 1988 and 1989 based on data of 14 routes. 
None of the differences is significant at the p<0,05 level. 
™ The difference is significant at the p<0,1 level 
* The correlation is significant at the p<0,05 level. 


Faj/Species Atlagos egyedszam Index 
Average no. 
1988 1989 1988 1989 corr. 


Fringilla coelebs oN Al 28,86 100 91 0, ÖNÉ 
Sylvia atricapilla 24,86 25,86 100 104 0,778* 
Phylloscopus collybita 20,14 15,00 100 747 0,7468 
Turdus merula 14,07 17.21 100 122 0,717" 
Erithacus rubecula l'E 15,07 100 102 0,556* 
Luscinia megarhynchos 14,14 14,36 100 102 0,911* 
Sturnus vulgaris 1371 15,14 100 110 0,781* 
Parus maior 13,64 1207 100 81 0,860* 
Phylloscopus sibilatrix 194 8,36 100 75" 20,259 

Emberiza citrinella 7,29 8,79 100 121 0,920* 
Anthus trivialis 7,29 7,64 100 105 0,944* 
Parus caeruleus 4,86 5,64 100 116 0,886* 


166 


Ertekeles 


Ahhoz, hogy az eddiginel több faj allomanyvaltozasat kiserhessük figye- 
lemmel és megállapításaink az ország egészére érvényesek legyenek, több, 
legalább 80-100 adatsorra lenne szükség évenként. A mintában többségben 
vannak a Budapest környékéről származó adatsorok, míg az ország legna- 
gyobb erdősültségű részeiről (Eszaki-középhegység, Nyugat-Dunántúl) jó- 
formán egyáltalán nem rendelkezünk információval. A hiányosságok kikü- 
szöbölése az eljövendő évek feladata. Ennek érdekében kérünk mindenkit, 
akit érdekel énekesmadaraink sorsa, jó madárfaj- és főleg hangismerettel 
rendelkezik, van ideje és kedve csatlakozni a programhoz, jelentkezzen az 
alábbi címen: Waliczky Zoltán, TTM Ökológiai Kutatócsoport, 1088 Budapest, 
Baross u. 13. 


Köszönetnyilvánítás 


Köszönöm mindazoknak az áldozatos munkáját, akik 1988-ban vagy 

1989-ben részt vettek a programban és adataikkal, észrevételeikkel járultak 
hozzá annak kezdeti eredményeihez. Név szerint: Andrési Pál és Pálné, Berdó 
József, Böhm András, Emri Tamás, Forgách Balázs, Györösy Tamás, Halmosi Róbert, 
Horváth Róbert, Hraskó Gábor, Jolsvay Gábor, Kalıvoda Béla, dr. Kasza Ferenc, dr. 
Kárpáti László, Kerényi Zoltán, Lovaszi Péter, Mogyorósi Sándor, dr. Moskát Csaba, 
Musicz László, Nechay Gábor, Novák László, Pintér András, dr. Rékási József, 
Schmidt András, Siprikó Sándor, Sós Endre, Szabó Balázs, dr. Szép Tibor, Szigeti 
Balázs, Tirják László, Traser György, Varga László, Winkler Ferenc, Zágon András, 
Zeke Tamás. 


Irodalom — References 


Dansk Ornitologisk Forenings Fugleregistreringsgruppe 1989: Ynglefuglerapport. 1-46. 

Koskimies, P. (1989): Birds as a tool in environmental monitoring. Ann. Zool. Fennici 
26: 153-166. 

Moskât Cs.—Waliczky Z. (1988): Madarallomanyok változásának nyomonkövetese 
pontszamlalassal. A Magyar Madártani Egyesület új madarszamlalasi programja. 
Mad. Taj. 12: 118-120. 

Pätkai I. (1954): Ragadozomadar-kutatasok az 1949. és 1950. években. Aquila 55-58: 
75-79. 

SOVON (1988): European Monitoring Studies on Birds. 1-46. 

Szijj J. (1954): Gemtelepek Magyarországon 1951-ben. Aquila 55-58: 81-87. 


A szerző cime: 

Waliczky Zoltán 
Természettudomanyi Múzeum 
Okologiai Kutatócsoport 
BUDAPEST 

Baross u. 13. 

H-1138 


167 


REPORT ON THE POINT-COUNT OF PASSERINE-BIRDS, 
FOR ITS FIRST TWO YEARS 


Zoltan Waliczky 


Monitoring studies are increasingly popular in measuring the human impact on 
the environment and nature in general. Birds are good subjects for such monitoring 
due to their sensitivity to environmental changes and easy observability. In Hungary 
there are several ongoing monitoring programmes, either of breeding populations 
of selected species like raptors, white stork and heronries and of wintering birds such 
as wildfowl. We began a survey in 1988 for the purpose of monitoring territorial 
(mainly passerine) birds in Hungary. 

The applied method is the Danish point count (SOVON, 1988). Each observer 
selects a route with 20 points 200 m apart along its length and the birds at each point 
are counted for 5 minutes. The survey is carried out between 1 and 20 May every 
year. A simple code system was developed to differentiate between points according 
to their habitat features. Data are stored on a magnetic disk and calculations are 
performed by an IBM PC Compatible computer. The population index is the same 
as that used in the Danish Censuses (DOFF, 1989). 

A total of 27 and 29 routes were surveyed in 1988 and 1989 respectively. Data were 
collected on 5861 individuals of 87 species in 1988 and on 5711 individuals of 92 
species in 1989. Indices were calculated for the 12 most common bird species based 
on the 14 routes monitored in both years: none of the changes were significant. Only 
the Chiffchaff (Phylloscopus collybita) showed a decrease approaching statistical 
significance (p = 0.06). The values of between-year correlations were high in 11 out 
of 12 cases. 

For future studies sampling along 80-100 routes per year seems to be adequate. 
Routes should cover to a greater extent the well-forested countryside in Western- and 
Northern-Hungary. 


168 


A MEZOVEDO ERDOSAVOK ES FASOROK MADÁRTANI 
SZEREPE ES TERMESZETVEDELMI JELENTÖSEGE 


Dr. Legany András 


Bevezetés 


Soò Rezs6 (1931) A magyar puszta fejlödesenek problémàja cimü tanulma- 
nyaban irja, hogy „... az Alföld — egykori természetes erdös sztyepp ma teljes 
egészében kultürterület, történelmi hatások által létesített mesterséges 
sztyepp." Megállapítása napjainkban még időszerűbb, mert a fák, a fasorok 
és az erdöfoltok irtása azóta is tovább folytatódott. A technokrata szemlélet- 
tel kialakított, óriásira méretezett mezőgazdasági monokultúrák környezeté- 
ben fasor vagy erdősáv sokszor kilométereken át nem töri meg a tekintetet. 
Ez az elsivárosodás az utóbbi évtizedekben mindinkább felgyorsult, és egyre 
kevesebb lehetőség nyílt itt új erdőtelepítésekre. Az agrárterületek fátlanná 
válása nem csupán zoológiai szempontból hátrányos, ugyanakkor elősegíti a 
talajeróziót is, és kedvezötlenre változtatja a mezoklíma alakulását. Dolgoza- 
tomban azt kívánom vizsgálni, hogy egyrészt a fasorok és erdősávok mit 
jelentenek a madárvilág számára, másrészt az itt fészkelő madarak hogyan 
hatnak az agrárkörnyezetükre. Egyáltalán hatnak-e jelentős mértékben? 
Ebből lehet a továbbiakban következtetni a kérdéses területek zoológiai 
jelentőségére és természetvédelmi szerepére is. Egy ilyen vizsgálat azért is 
időszerű, mert további környezetrombolással kell számolnunk az átalakuló 
mezőgazdálkodásban. Termeszetvedelmi szemlélet hiányában kíméletet 
csak a jogilag is védetté nyilvánított területek élveznek. Vizsgálati eredmé- 
nyeimmel ezért az általános tájvédelem szükségességére is szeretnék ravilagi- 
tani. 


Anyag és módszer 


Tiszavasvári határában a havonkénti, rendszeres megfigyeléseket 1988 
januárjában kezdtem el. Nyolc különböző helyen telepített, és különböző 
jellegű — mintegy 11 km hosszúságú — fasort, valamint tíz, hasonló módon 
kiválasztott — 9 km hosszúságú — erdősávot vizsgáltam. (1. ábra) 

Számba vettem az ott előforduló madárfajokat, tömegviszonyaikat, és az 
észlelési helyeket térképen tüntettem fel. Minden transzektet havonta egy 
alkalommal ellenőriztem, május kivételével, amikor kétszer végeztem adat- 
felvételezést a költő fajok és párok minél pontosabb megállapítása érdeké- 
ben. A megfigyelések során az egyes fajok fészkelésére, táplálkozására stb. 
vonatkozó adatokat is feljegyeztem. A mintegy 33 terepnap során sikerült 


169 


” 
Tiszalök 


= Nyiregyhäza> 


A vizsgált területek (fasorok és erdősávok) Fe Tiszavasvári határában 
Location of study areas, rows of trees and shelter-belts in the boundary of Tiszavasvári 


— 


A különböző a fasorok szerkezeti felépítése 
Structure of the rows of trees of various character 


többé-kevésbé megbízható pontossággal az egyes mintaterületek fészkelő 
állományát megállapítani. 

A sok szempontú értékelhetőség kedvéért az egyes transzekteket úgy 
választottam ki, hogy azok több típust képviseljenek. A fasorok esetében 
fontos szempont volt, hogy nagy forgalmú közút mentén legyenek vagy 
mezőgazdasági utakat kísérjenek. Ugyanakkor olyan fasorokat is választot- 
tam, amelyek utaktól távoliak, és mezőgazdasági táblákat választanak el. 
Telepítésüket illetően szükségesnek ítéltem olyanok figyelembevételét is, 
amelyek cserjeszinttel rendelkeznek, valamint cserjeszint nelkülieket. A fa — 


170 


fajösszetetel szempontjából akác, nemes nyár és elegyes fasorokat vizsgäl- 
tam. (2. ábra) Hasonló szempontokat követtem az erdősávok megválasztásá- 
nak esetében is. (3. ábra) Eltérő jellegű területek vizsgálatát összehasonlítás, 
továbbá a különböző zavaró hatások mértékének megállapítása érdekében 
tartottam szükségesnek. 

A megfigyelések elsősorban a fészkelő avifauna mennyiségi és minőségi 


összetételére irányultak. 
° | 
i (\ | \ | 
I A) 
IN) Ä A, 


/ (u 
N N At. AN MN SY Maes 


A különböző jellegű erdősávok szerkezeti felépítése 
Structure of shelter-belts of various character 


Eredmenyek 


Az adatfelvetelezesekböl kitűnt, hogy az adott perturbaciös hatások 
mellett a fasorokban 19, a mezövedö erd6savokban pedig 36 madárfaj 
feszkelt (1-2. táblázatok). Szembetűnő, hogy az erdösavokban a faj és az 
egyedszam jelentösen nagyobb, mint a fasorok eseteben latjuk azt. Az is 
lehetséges, hogy ezek a mindösze 25-50 m széles erdősávok valódi avifauna- 
val rendelkeznek. Mintegy refugiumai az erdei madárközösségeknek a 
fátlan Alföldön. Ilyen nézőpontból a természetvédelmi szerepük különösen 
jelentős. 

Ha a két élőhely fajösszetételét összevetjük, azt tapasztaljuk, hogy olyan 
madarat, amely csupán a fasorban telepszik meg, amely egyedül csak itt 
jellemző, nem találunk. Minden itt előforduló madárfaj az erdősávokban is 
honos. Olyat viszont többet is találunk az erdősávokban, szám szerint 14-et, 
amely kifejezetten erdei faj. 

Összehasonlító értékeléseket végeztem a két élőhely között a konstans- 
azonosság, a dominánsazonosság és a fajazonosság felhasználásával, megle- 
pően egybehangzó eredménnyel: 

A konstansazonosság, a Kulczynski-féle szám értéke 0 49 

A dominánsazonosság, a Reconen-féle szám értéke 49 8 

A fajazonosság, a Jaccard-féle szám értéke 44 73 volt. 

A számok bizonyította kétségtelen rokonságot a következőképpen értel- 
mezem. Általánosan ismert jelenség a szegelycönözis elve, mely szerint az 


171 


1. táblázat 
Table 1. A mezőgazdasági fasorok fészkelő madäregyüttese 
A—arborikol, D-dendrikol, F-fruticikol, T-terrikol, H-hüsevö, R-rovarevö, N-növényevő 
V-vegyes evö 
Nesting-bird community of rows of trees 


Abbreviations: A-arboricol, F-fructicol, T-terricol, C-carnivorous, I-insectivorous, H-herbi- 
vorous, O-omnivorous 


= 
Fafaj * DE Osszesen 
Tree species È 34 = Bi si 33 Total 
PER ss € gu a Ég 
Perturbációs hatás à 4 Pain fe 
Perturbanic effects è E È sl È è % Ba 
Sk Ds Save eae hy SE AES OU 
uo gi Us SS ls sg: ji dg di fl 
6 SE 3h 83 Sb Sè Bi SZ Gs SS 35 
1. Falcotinnunculus NR 2 AHI] PAIN 
2. Columba palumbus ke: l FN) END 
3. Cuculuscanorus l ER 1} 19229129 
4. Oriolusoriolus | ACR 1.1225 
5. Corvuscornix 3 li Ad. Ve Ra 
6. Picapica 2 eh ial De A IVO, OT) SIN 
7. Saxicolatorquata | l 2 l'E De ef O 580500 
8. Luscinia 
megarhynchos 4 LIN RPG AO 
9. Sylviaatricapilla Lr Re ORO AE ZIE 
10. Sylviacommunis BH SS l Je FAO ROSI 0 EN 
11. Sylviacurruca 2 l Pi AR) 3473 HERZEN 
12. Anthustrivialis | T +R. 73 Bun 
13. Motacilla flava | Fia gi Li 1,28 012,5 
14. Laniusminor l Ay aR | +41,2.1125 
15. Laniuscollurio 2 Inu 9 FR... 6 22000305 
16. Sturnus vulgaris 3 DR, 33208 
17. Passer montanus | l ] DV. 20. 23.2.0025 
18. Cardueliscarduelis l Aca aN Dy 1.202025 
19. Fringilla coelebs l 2 AU UN 9 CR 
ee FAJOK SZAMA PO AIR A SM NE 19 
o.ofnestingspecies 
BETEN PAROKSZAMA gy 10 98 13 3 1 6 86 
o. of nesting pairs 
nt 1,732 1,6301,359 2,313 1,697 2,799 1,791 2,568 
iversity 


172 


eres 


A mezövedö erdésavok teljes hosszukban egy i felelnek 
meg. Érdekes módon Horváth (1959) az alföldi és dunántúli erdők szegelycö- 


2. táblázat A mezőgazdasági erdősávok fészkelő madáregyüttese 


Table 2. Nesting bird community of shelter-belts 
Fafaj ggg Sb E 3 id Osszesen 
Tree species ss esi 25 de ge 85 3382 sl Total 
Sg de dp es LE Cs Ed Ta ca se 
HUES ES Si Si Hi Sii Fi 
E E = 

Pertubäciös hatás E è È E: ay 

Pertubanic effects Be ES sé JI ci 4 i . 3 a5 È È È 
1 Falco vespertinus I AH 1 05 100 
2 Falcotinnunculus I Is 2 le sal A H 6 2,8 50,0 
3 Phasianus colchicus l N 1 45 10,0 
4 Columba palumbus 2 A el l RUN 9 4,2 50,0 
5 Streptopeliaturtur ei | Le | NN 5 23 50,0 
6 Streptopelia decaocto l FAN 1 05 100 
7 Cuculuscanorus l 12.07] ] FR SR 4 1,9 400 
8 Asiootus | l eke lal 3 1,4 30,0 
9  Dendrocopus maior l DER 1 0,5 10,0 
10  Oriolusoriolus elle gy sk PER DEE 2 2 ‘AU CIRMBTAS AR 16 75 900 
ll Corvuscornix l l A V 2 1,0 20,0 
12 Corvusfrugilegus 24 Ave. Vii, 22012000 
13 Pica pica 2 Abi AsV 9 4,2 30,0 
14 Garrulus glandarius l Ava. VI 1 05 10,0 
15 Parus maior l La ali ii eile SDR 4 1,9 40,0 
16 Paruscaeruleus ] D eR 1 0,5 10,0 
17 Aegithalos caudatus INES HR 1 0,5 100 
18 Turdus philomelos Th E> SR I’ 0,5100 
19 Turdusmerula DIE MEDA: 2 1,0 10,0 
20 Saxicolatorquata ] PIER 1 05 10,0 
21 Lusciniamegarhynchos Zé a 2: TG Bid ST RI 2A 9187 70,0 
22 Sylviaatricapilla l ER | Dod AUOT JAR 7 3,3 50,0 
23 Sylvianisoria | Ue RZ: AT ER KR 7 3,3 50,0 
24  Sylviacommunis l 3 ol lyk gk 6 28 40,0 
25 Sylviacurruca Zeta] 1 bel 2 A LEA HR 9 42 70,0 
26 Phylloscopus collybita | Teak 1 0,5 10,0 
27 Phylloscopus sibilatrix ] l i yr 4 1,9 40,0 
28 Muscicapastriata ER WN) DE 2 1,0 20,0 
29 Anthus trivialis As] l Sl MR 10 4,7 50,0 
30 Lanius minor l A R 1 0,5 10,0 
31 Laniuscollurio 1270 Di RAD SD MR MARYS Gime O00 
32 Passer montanus DISTA] A DIS LS 8] l De eV 9 42 70,0 


Fafaj gs ws. SR SE $23. 8. Osszesen 
Tree species 43 spet gi FF fa 33 3382 85 Total 
a ig de 2a Ad 2825 3829 SE 
SE ES SE di NME 
à SS mó 
Pertubációs hatás 5 è È =, SE 
e Bu <a Se Pei pie 28s. 
Pertubanic effects Si "HE Fa EE sé sali PE 
28 SE 26 SE Fi37 FSE 355555 
33 Coccothtraustes coccothraustes | Ent AN 3 14 20,0 
34 Cardueliscarduelis l I 2,042 A_N 6 2,8 40,0 
35  Fringillacoelebs ie Tor Pea: I ms ea | 16 7,5 70,0 
36 Emberizacitrinella 1 2 (Te NN 3 1,4 20,0 
FESZKELO FAJOK SZÁMA ÉNERGIE 36 
No. of nesting species 
FESZKELOPAROKSZAMA = yg 93 31 12 15 14 11 33 32 24 914 
No.of nesting pairs 
N. 265 243 0,89 1,91 208 244 1,85 2,55 2,49 9,55 3,15 
Diversity 


Abbreviations: see Table 1. 


nözisaban ugyanazokat a fajokat irta le, amelyeket e vizsgälatom sorän az 
erdösavokban találtam. Természetesen hiányoznak azok a fajok, amelyek a 
nagy kiterjedésű erdőket igénylik. A fasorok és erdősávok rokonsága abból 
ered, hogy a fasort is az erdősávhoz hasonlóan szegelycönözisnak kell 
tekinteni, amely azonban keskeny volta miatt sokkal szegényesebb az 
előbbinél. Itt az élőhely szélességét limitáló faktorként kell kezelni, amely 
kiszűri az érzékeny fajokat, és csupán azok maradnak meg, amelyek a 
fasorok nyújtotta szegényes viszonyokat és a fokozottabb zavarást elviselik. 

Végeredményben a mezővédő erdősávok madárvilága valódi erdei közös- 
ség, a fasoroké azonban egy annak elszegényedett, degenerált formájának 
tekinthető. 

A látott különbségeket vizsgálva felvetődik a kérdés, hogy az egyes fasorok 
és erdősávok madáregyüttesének összetételét mi határozza meg? 

Ha megvizsgáljuk a két területen a fajok és a párok eloszlását a fészkelési 
szintek szerint, alig találunk számottevő különbségeket (3-4 táblázatok). 
Még kisebb az eltérés, ha a relatív viszonyokat tükröző százalékos értékeket 
szemléljük. Ha azonban az egyes kategóriákhoz tartozó abszolút számokat 
nézzük, az erdősávoknak a madarak szempontjából előnyösebb volta világo- 
san kitűnik, hiszen nagyságrendekkel magasabb értékekkel szerepelnek. 
Csupán az odúlakók száma nagyobb a fasorok esetében, ami az igen 
türőképes mezei veréb (Passer montanus) nagyszámú megtelepedése miatt 
adódik. 

Az élőhely fafajösszetétele is kimutathatóan befolyásolja a madárállomány 
mennyiségi és minőségi viszonyait. Erdősávok esetében a homogén nemes- 


174 


nyarasoknal 26% fajszam- és 41% egyedszamcsökkenest állapítottam meg a 
tölgy-akäc-vadkörte-bodza összetételű erd6savval szemben. Ugyanígy a 
homogen akacosoknal 21% fajszam- és 51% egyedszämcsökkenes jelentke- 
zett az elöbbi kontrollterületekkel szemben. A fenti adatok egyrészt a fafajok 
okozta különbségekre, másrészt a homogén ültetvények előnytelen hatására 
utalnak. 

Hasonló elemzéseket végeztem a fasorok esetében is. Itt a ritka ágszerke- 
zetü és lombú nemesnyárasoknál 40% fajszám- és 10% egyedszámcsökke- 
nést tapasztaltam az akácfasorral szemben. Ugyanakkor az akácfasorban 
54% fajszám- és 31% egyedszámcsökkenés volt mérhető az akäc-füz-nyär— 
bodza alkotta elegyes fasorral szemben. 

A különböző perturbációs (zavaró) hatások érzékenyen érintik a madárál- 
lományt és számszerűen kimutatható változásokhoz vezetnek. A közúti 
forgalom (percenként 2,2—2,8 gépjármű az erdősáv mellett és 3,3—3,7 
gépjámű a fasor esetében) már jelentős zavarást okoz. Következményeként 
az erdősávoknál 57% fajszámcsökkenést eredményezett, amely elsősorban 
az arbikol fajoknál nyilvánul meg. A fasor esetében ez a hatás 17% fajszám- 
és 4290 egyedszámcsökkenést jelentett a kontrollhoz képest. A változás az 
arbikol és dendrikol fajokat egyaránt érintette. 


3. táblázat 


KOZ i A fészkelő fajok szintenkénti megoszlása a mezővédő erdősávokban 
Distribution of nesting bird species in shelter-belts 
according to stratum 

Szint faj pár 

Stratum Species % Pair % 
Arboricol 12 33 88 41 
Dendricol 5 14 17 8 
Fruticicol 12 33 68 32 
Terricol tI 20 41 19 


4. táblázat 
Table 4. 
A fészkelő madárfajok szintenkénti megoszlása a mezőgazdasági fasorokban 
Distribution of nesting bird species in rows 
of trees according to stratum 


Szint faj pár 

Stratum Species % Pair % 
Arboricol TI 37 20 23 
Dendricol 2 10 23 Da 
Fruticicol 6 32 29 34 
Terricol 4 21 14 16 


75 


A fenti hatást talán elemzés nélkül is elfogadhatnank és természetesnek 
tartanánk. Ugyanakkor legtöbbször nemis gondolunk a mezőgazdasági utak 
forgalmára, amelynek hatása szintén jelentős lehet. Az erdősávok mellett 
közlendő mezőgazdasági gépek 20-40% fajszám- és 18-58% egyszámcsök- 
kenést eredményeztek. A különbség a forgalom nagyságával függött össze. 
Ugyanakkor a forgalommal szemben sokkal kisebb védelmet jelentő, ezért 
sérülékenyebb fasoroknál 34-65% egyedszámcsökkenésre vezetett a fajok 
számát azonban nem befolyásolta. Talán azért, mert itt már egyébként is csak 
euriők képesek megmaradni. 

A madárállományt minden esetben érzékenyen érintette a cserjeszint 
megszűnése, részben az irtás, részben pedig a juhlegeltetés miatt. Ez a 
tevékenység az erdősávoknál 21% fajszám- és 38% egyedszámcsökkenéssel 
járt. A fasoroknäl a fogyatkozás mértéke 53-91% egyedszam- és 17-86% 
fajszámcsökkenés volt kimutatható. 

Kapcsolatot kerestem az agrárkörnyezet és a madárállomány összetétele 
között, de semmiféle összefüggést nem tudtam kimutatni, s ez nem csupán a 
mezőgazdasági kultúrákra, de az időszakosan végzett talajművelési és 
betakarítási munkákra is igaz. 

A vizsgált élőhelyeket igénybe vevő madárfajok jelentős része főként 
pihenő- vagy figyelőhelyeknek használja, de jelentős részük nem itt táplálko- 
zik. Számításaim szerint az erdősávokban táplálkozik 26 faj, a fajok 72%-a 
Ugyanakkor ez a mennyiség a madár biomasszának csak 13%-ät teszi ki. A 
környező, főleg agrárterületeken, szedi össze a napi táplálékát 10 faj, 
mindössze 28%, amely azonban a biomassza 87 %-at képviselt. 

Hasonló eredményekhez vezetett a fasorok elemzése is, ahol helyben 13 
faj, 68% táplálkozik, amely a biomassza 20%-at jelenti. Míg azon kívül találja 
meg táplálékát 6 faj, 32%, a biomasszanak 82%-ät reprezentálva. 

Mindezekből következik, hogy sem az erdősávok, sem pedig a fasorok nem 
képesek a madarakat táplálékkal ellátni. A hiányt a környező agrárterületek 
pótolják. Az elfogyasztott táplálék és a madarallomany közötti kapcsolatokat 
az 5. és 6. táblázatokban mutatom be. 

Az állományfelosztási adatok alapján becslést végeztem a költési időben 
fogyasztott táplálék mennyiségére vonatkozóan. A számítás IV. 15-től VIII. 
15-ig terjedő időszakot ölelte fel. Az erdősávokban látott fajoknál a felvett 
táplálék mennyisége kb. 640 kg, a fasorokban látottaknál 210 kg volt. 

Az adatfelvételezések során, ahogy erre korábban már utaltam, a megfi- 
gyelések helyét térképen is rögzítettem. Így a többszöri ellenőrzések alapján 
nagy biztonsággal meghatározható volt egy-egy madárpár territóriuma. 
Végül minden egyes vizsgálati területről képet kaptam a territoriális 
felosztottságot illetően. Ezek alapján elmondható, hogy az általam vizsgált 
erdősávokban és fasorokban a madarak eloszlása egyenletes volt és semmi- 
féle koncentrálódást nem tapasztaltam. Az egyes territóriumok kialakulása 
folyamatosan történt. Kezdete március közepére tehető, amikor az itthon 
maradó madarak foglaltak revirt, így a széncinege (Parus maior), a kékcinege 
(Parus caeruleus), a mezei veréb (Passer montanus) stb., majd ahogy a vonulás 
során a madarak érkeztek, folyamatosan népesítették be az élőhelyeket. A 


176 


5. tablazat 
Table 5. 
A madárfajok megoszlása a fogyasztott táplálék szerint az erdösavokban 
Distribution of bird species 
in shelter-belts according to food consumtion 


táplálék faj pár biomassza 
Food consumption Species % Pair % Hidinass LB 7 
5 
ae 3 8 10 5 4816 
Carnivorous 9 
rovarevö 
ue 20 56 115 54 122 15 
növényevő 
Ei vorons 8 22 44 20 14 050 26 
vegyesevö 
ee 5 14 45 21 27 478 50 
6. táblázat 
Table 6. 
A madárfajok megoszlása a fogyasztott táplálék szerint a fasorokban 
Distribution of bird species in rows 
of trees according to food consumption 

táplálék faj pár biomassza 
Food consumption Species i Pair % Biomass % 
a 5 4 ni lan it 

arnivorous 
i 12 63 42 49 2968 16 

nsectivorous 
ak 3 16 10 11 5570 31 
Herbivorous 
EE 3 16 30 35 7720 42 
Omnivorous 


territoriälis rendszer a költes befejeztével felbomlott, ami Julius közepevel 
indult és augusztus els6 harmadära be is fejezödött. Ebben az id6ben az 
erdősáv vagy fasor már csak egységesen taplalkozéteriletnek tekinthető. 

Az eddigi elemzések csak a költési időszakra és a fészkelő madárállo- 
mányra vonatkoztak. A vizsgált élőhelyeknek azonban a jelzett perióduson 
kívül is szerepe van, mint táplálékforrásnak, búvóhelynek vagy pihenő- és 
leshelynek. Erre utalnak a téli, tavaszi, és őszi adatok is. 

Ezekről az aspektusokról, mind az erdősáv, mind pedig a fasor esetében 
elmondható, hogy a költőfauna itt maradt képviselői mellett nagy számban 


177 


jelennek meg a vonulök és telelök is. Az aspektusok soran megfigyelt fajok 
szama jelentösen nem valtozik, esetleg csekély mértékben nö, az egyedszam 
azonban az időjárási viszonyok függvényében ingadozik. Zord viszonyok 
között megjelennek az északról érkezők, pl. fenyőrigó (Turdus pilaris), 
süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), csíz (Carduelis spinus) stb., aminek következtében 
a faj-egyedszam index jelentősen nő. Ebben az időszakban a fészkelő 
fajoknak csak mintegy 30-40%-a fordul elő. Ez az érték a költési időszakhoz 
közeledve egyre nő. 

A faj-egyedszamindex tapasztalatom szerint jól tükrözi az életkörülmé- 
nyek változását és alkalmas annak jellemzésére. Amennyiben romlás mutat- 
kozik a környezeti tényezőkben, az index növekedni kezd. Ennek érdekében 
kiszámítottam és grafikusan ábrázoltam ezeket az adatokat. A 4. sz. ábrán 


nyomon követhetjük a változásokat. 
40 


30 


erdősáv shelter-belt 


=== fasorlineoftrees 


20 
vonuläs migration 


költes — nesting 


| Me LARIO ES 7 KOENNEN DD 
MS 


A faj-egyedszam index változása a vizsgált időszakban 
Variation in the species-density index during the period studied 


Érdekes összefüggés látszik a faj-egyedszam index és a diverzitàsértékek 
között. Az ábrák elemzése azt mutatja, hogy a két érték egymásnak 
tükörképe, ez az 5. sz. ábrából tűnik ki. A növekvő diverzitasérték csökkenő 
faj-egyedszám indexszel jár és fordítva. 

A mezővédő erdősávok és fasorok természetvédelmi jelentőségét vizsgálva 
méltányolnunk kell azt a szerepet, amelyet a fátlan Alföldön ezek az 
élőlények betöltenek. Németországban ez a felismerés is ösztönözte az 
erdősávok telepítését a madárvilág óvása és visszatelepítése céljából. Rossz 
minőségű, egyéb hasznosításra kevésbé alkalmas talajadottságoknál, ame- 
lyek nagyobb erdőségek telepítésére alkalmatlanok, az erdősáv még meg- 
hozhatja a kívánatos eredményeket. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy 
a fafajok megválasztásánál és az elegyes telepítésnél körültekintőnek kell 
lenni. A homogén, monokultúrás telepítések közel nem olyan jók, mint az 
elegyes állományúak. A gyors növekedésű, de ritka ágszerkezetű nemesnyá- 
rasok mondhatni üresek az őshonos, tölgy-köris-juhar-härs-füz stb. fajok- 
ból elegyesen kialakított erdősávokhoz és fasorokhoz képest. 


178 


vonuläs migration 


/ \ — — erdésav shelter-belt 


= — = fasor line of trees 


J M A M-A SZ o N D 


A diverzitäsviszonyok változása a vizsgált időszakban 
Variation in diversity-relations during the period studied 
Location of study areas, rows of trees and shelter-belts in the boundary of Tiszavasvari 


Kívánatos, hogy az ország tajvedelmenek tervezésénél a fasorok és 
mezővédő erdősávok alföldi elterjesztése kellő nyomatékot kapjon mind a 
mezőgazdaság, mind pedig a természetvédelem szempontjából. 


Irodalom — References 


Horváth L. (1959): A szegelycönözis elve a madarak fészkelőközösségeiben. Verteb- 
rata Hungarica, tom: 49—57. 

Soó R. (1931): A magyar puszta fejlődésének problémája. Földrajzi Közlemények, 
1—3 füzet. 


A szerző címe: 

Dr. Legány András 
Tiszavasvári 
Kossuth u. 56/a 
H-4440 


SIGNIFICANCE OF SHELTER-BELTS AND ROWS OF TREES 
IN RESPESCT OF ORNITHOLOGY AND NATURE CONSERVANCY 


Dr. András Legany 


Hungary has been getting poorer in trees, particularly the eastern plains, due to 
large-scale monoculturing. This fact has prompted study of the bird-problems 
occuring in shelter-belts and rows of trees established in the boundary of Tiszavas- 
vary in East-Hungary. The research was carried out from January till December in 
1988. 

179 


n 

It could be stated that in rows of trees and in shelter-belts, resp., 36 and 19 nesting 
species can be reckoned upon. The nesting communities were mainly composed of 
tree and shrub stratum species, feeding mainly on insects. In shelter-belts 6-19 
nesting species, in rows of trees 6-13 ones occured on an average per sample plot. 

Analyses of biomass and trophic relationships revealed that both habitats imported 
considerable amounts of foods from the surrounding arable lands. 

Quantitative and qualitative relations of the nesting communities were determined 
by structure of habitat, nesting strata available, composition of tree species, various 
perturbanic effects (road and agricultural traffic, shrub clearing, grazing). I failed to 
show the impact of continuous agrotechnical activities on birds. 

Shelter-belts may provide birds nesting and feeding-sites, nesting and watch 
places, only nesting sites, only resting places and only feeding habitats, resp. 

Formation of birds’ territories commences at mid-March and end at late-May. The 
territories cease between mid-July and early-August. The reviers showed even 
distribution, no concentration occured. 

Shelter-belts as feeding and shelter places play a considerable role even in winter 
time. The species-abundance indices used as well here may adequately follow the 
environmental changes. 

The higher the quotient is, the worse the environmental factors are for birds. 
These values vary inversely to diversity. 

Shelter-belts and rows of trees have an important role in region and nature 
protection since these offer the last shelters for the forest fauna and flora in the 
treeless area. Protection of the natural endowments and propagation of additional 
ones are therefore desirable in respect of agriculture and bird protection, as well. 


180 


RÖVID KÖZLEMENYEK 


Borzas gödenyek (Pelecanus crispus Bruch, 1832.) a Hortobägyon. 1988- 
ban és 1990-ben egyaránt felbukkantak a Hortobágyon a ritkábban mutat- 
kozó gödenyfaj egyedei. 1988. június 2-ân Otto Samwald (Fürstenfeld, 
Ausztria) Kungyörgy mellett lätott egy atrepülö peldänyt. (Szöbeli közlese.) 
1990. május 22-én a Világosi János vezette angol „Cygnus” madarfigyel6 
csoport a Nagy-Kácsáson (Tiszacsege) 5 példányt látott. Ugyanezeket a 
madarakat máj. 24.—jún. 1. között én magam és sok más hazai és külföldi 
megfigyelő is többször észlelte a félig lecsapolt Nagy-Kondás-halastón. 3 
átvedlő és 2 kifejlett egyed naponta többször váltogatta helyét a halastavak és 
a Tisza-tó között. 


Dr. Kovács Gábor 


Észak-Bácska fehér gólya (Ciconia ciconia L., 1758) állománya az 1990. 
évi felmérés alapján. Az ötévenkénti rendszerességgel elvégzett országos 
fehér gólya cenzuson túl Észak-Bácskában évente elvégezzük a költő 
állomány felmérését, mert így az állományváltozások folyamatosan nyomon 
követhetők. 

A felmérés az alábbi 28 településre terjed ki: Baja, Bácsalmás, Bácsalmás- 
Telekiszölök, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Bäcsszölös, Batmo- 
nostor, Csätalja, Csavoly, Csikéria, Davod, Davod-Püspökpuszta, Ersekcsa- 
nad, Felsöszentivan, Gara, Hercegszanto, Hercegszanto-Karapancsa, Her- 
cegszanto-Hoduna, Katymár, Kunbaja, Madaras, Matételke, Melyküt, 
Nagybaracska, Sükösd, Tatahäza és Vasküt. Összesen 56 gölyafeszket 
vettünk számba, melyből 41 lakott volt. A kirepült fiókák száma 102 volt. 
(Megjegyzem, hogy 1989-ben ugyanerről a területről 53 lakott fészekből 132 
fióka kirepülését jeleztük a szegedi központ felé.) 

A kirepülési siker a következők szerint alakult: 5 költés sikertelen volt, 4 
fészekből 1, 18 fészekből 2, 14 fészekből 3 és 5 fészekből 4 fióka repült kt. 

A fészkek elhelyezkedésével kapcsolatos adatokat az alábbi táblázatban 
foglaltuk össze. 


181 


A gölyafeszkek a tetöszerkezetek szerint 


Foglaltsagi allapot 1990-ben 


‚artnsrenkezei lakott üres összesen 
Akácfa — l 2 
Kemeny 21 3 24 
Háztető l 2 3 
Templomtorony 3 — 3 
Villanyoszlop 20 3 29 
Tartöoszlop a 2 2 
Osszesen 46 11 56 


Ket esetben — bär elfoglaltak a feszket — a gölyak nem költöttek, egy 
esetben pedig maganyos gölya vette birtokba az egyik feszket. (Ezek az 
adatok a táblázatban nem szerepelnek.) 

Az átvizsgált 28 település közül csak Bácsszőlősön nem volt gólyafészkelés. 
Két helységben — Szeremlén és Érsekcsanádon — 8-8 pár költött. Érsekcsaná- 
don fordult elő, hogy egy épület mindkét kéményén lakott gólyafészek volt. 
Érdekességként megemlítjük, hogy az egyik bácsborsódi, kéményen épült 
gólyafészek alatt kb. 50 cm-re egy gyöngybagolypár fészkel több mint egy 
évtizede. ; 

Az öreg gölyak között két alkalommal fordult elö pusztuläs. Az okok 
villanyvezeteknek repüles és lelöves voltak. 

A felmérést összekötöttük a golyafibkak jelölésével is, és ennek során 
összesen 40 példanyt gyürüztünk. 

A feszekellenörzesek során gyűjtött köpet és táplálkozási maradvány 
hatarozas eredményeképpen | pld. vizisiklöt (Natrix natrix), 14 pld. (Hydrous 
piceus) és 2 pld. szegélyes csikbogarat (Dystiscus marginalis) sikerùlt kimutatni 
a gólya zsakmanyallatai közül. 

Dr. Rékasi József 


Kis heja (Accipiter brevipes, Sev. 1850.) a Peteri-tavon. A Palmonostora 
határában fekvő Peteri-töi Természetvédelmi Területen 1990. IV. 22-én 1 
hím kis héját (Accipiter brevipes) figyeltem meg. A madár a II. tó DNy-i 
sarkánál található 4 hektáros erdőfolt felett tett néhány kört, majd EK felé 
tovabbrepült. A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és akác (Robinia pseudoaca- 
cia) alkotta elegyes erdőben rendszeres 1 pár héja (Accipiter gentilis) fészke- 
lése, bár 1990 tavaszán fészke lakatlan volt. E fészek környékén IV. 22-én 1 
pár kabasólyom (Falco subbuteo) mutatott revierfoglalö magatartást és ugyan- ~ 
csak e fészek fölött körözött az átvonuló kis héja. 


Dr. Bankovics Attila 


182 


Vekonycsörü pölingok (Numenius tenuirostris Vieill. 1817) üjabb elöfor- 
. dulása a Hortobágyon. 1990-ben két alkalommal észleltem a Hortobágy 
területén vékonycsőrű pólingot. 

l. Október 1-jén Hortobágy-Halastó lecsapolás alatt álló 11-es taván 1 
példány tartózkodott egy keskeny iszapzátonyon, illetve mellette, a sekély 
vízben. Bibicekkel, pajzsoscankókkal, havasi partfutókkal és sárszalonkával 
együtt láttam, így a nagyságát is könnyű volt más fajokéhoz viszonyítani. 
Alapos megfigyelését 300 méterről, 28 x- és 40 x-es teleszkóppal végeztem. 

2. December 2-án Nagyivántól keletre, a Sároséri-főcsatorna és a Mérges- 
ér között, lerágott Festucetum-gyepen 6 példányt láttam. A feltűnően kis 
termetű és világos pólingokat csak egészen közelről (kb. 50 m) vettem észre, 
melyek ekkor felrepültek és félkört leírva körülöttem, kelet felé távoztak. 
Egyikük többször is szólt a nagy pólingéhoz hasonló hangon, mely kissé 
rövidebbnek és áthatóbbnak tűnt. A közelben tartózkodó szürke varjak is 
csatlakoztak a repülő pólingokhoz, így szembetűnő volt, hogy a varjak 
nagyságát sem érik el. Röptükben, főleg amíg közel voltak, jól látszott a 
mintázat, de főleg a szárny alsó részének világosságá és a feltűnően rövid 
csör. 

A hosszú ideig tartó enyhe és csapadékos őszi idő után ez volt az első fagyos 
nap. 


Dr. Kovács Gábor 


Törpe sármány (Emberiza pusilla Pall. 1766) a Hortobágyon. 1990. 
október 22-én egy törpe sarmanyt figyeltem meg a Hortobágyi Nemzeti Park 
területén. 

A megfigyelés helye a Kunkápolnási mocsár északkeleti széle volt, a 
Nagy-Darvas-fenék gátjának kunmadarasi oldala, ahol halofita növényekkel 
benőtt mély keréknyomok húzódnak. A feltűnően apró termetű madár 
nagyon szelíden viselkedett, 5-6 méterről követtem, mintegy lassan terel- 
getve magam előtt. Nem repült el és nem is rejtőzött a fű közé, mint a 
sarkantyús sármány szokta, hanem rövid futásokkal, néha ugrálva igyekezett 
az említett távolságot tartani. A keréknyomban található halofitàk (Crypszs, 
Heleochloa, Suaeda) magvait csipegette. Fejmintázatát jól megfigyelhettem, 
ezen belül is a szemsáv, szemgyűrű és a vörösesbarna arc volt a legjellegzete- 
sebb. A táplálkozó madár szinte elfeküdt a talajon, így lábszínezetét nem 
tudtam jól megszemlélni. Futkosása közben ezt szintén nem sikerült megálla- 
pítani. A közelben több nádi sármányt is láttam, így a velük való gyors 
összehasonlítás is segített a törpe sármány terepen való felismerésében. 

A következő napon már nem találtam meg a helyszínen. Előfordulásáról 
jelentést készítettem a Faunisztikai Hitelesítő Bizottság részére. 


Dr. Kovács Gábor 


183 


Szalagos keresztcsörü (Loxia leucoptera Gm. 1788) Magyarorszägon. 
1990. IX. 12-én első ízben sikerült bizonyítani a szalagos keresztcs6rti (Loxia 
leucoptera) hazai előfordulását. A bizonyító példány egy juvenilis tojó 
Sátoraljaújhelyen került kézre meglehetősen érdekes körülmények között. 
A madarat egy macska vitte haza zsákmányként. A macska gazdája, Bem 
Tamás felfigyelt a furcsa madárra, pontosan azonosította a fajt, majd a 
cadavert Madártani Intézetbe juttatta. 

1990. XII. 16-án egy újabb Loxia leucoptera példányt találtak elhullva 
Biatorbágy határában egy fenyvesben. A farok nélküli madár, mely nyilván- 
valóan egy ragadozó karmaiból menekült meg, szintén juvenilis tojó, egy 
erdei fenyő alatt feküdt ( Ujhelyi Balázs és Vágvölgyi Bence szíves levelbeli közlése). 
Mindkét példány a Természettudományi Múzeum gyűjteményébe került. 

Az 1990-es évet Európa-szerte erős keresztcsőrű- (Loxia curvirostra) invázió 
jellemezte. Feltételezhetően az invázióval délre sodródó, meglehetősen 
speciális taplalékigényti szalagos keresztcsőrűek areájukat messze elhagyván 
táplálék szűkébe kerülhettek. Kedvelt tápnövényük a vörösfenyő (Larix 
decidua) ugyanis az érintett területeken nem őshonos és csak helyenként 
telepített. Kérdés továbbá az is, milyen volt a vörösfenyő 1990. évi magter- 
mése? Mindenesetre mindkét esetben beigazolódott, hogy a madarak 
hasonló okok miatt, táplálékhiánytól legyengült állapotban válhattak a 
ragadozók prédájává. 

Dr. Bankovics Attila 


Szerkesztői megjegyzés: A szalagos keresztcsőrű magyarországi előfordulását a 
Nomenclatura Bizottság igazoltnak vette, így a faj 356-os sorszámmal Magyarország 
madarainak névjegyzékébe került. 


Faunisztikai kiegészítések a Hortobágy madárvilágához (1987-1990). A 
Hortobágy madárvilágának öko-faunisztikai vizsgálata 1971-1986 c. tanul- 
mányom 1986. febr. 28-án lezárt adatsorában 293 madárfaj előfordulását 
ismertettem. Még a könyv elhúzódó megjelenése előtt (Tóth A. szerk.: 
Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban) három újabb faj 
került elő, 1990 decemberéig pedig további kilenc. Tovább növelte a 
hortobágyi madárfajok számát az a tény, hogy az angol és német szakiroda- 
lomban újabban már egységesen külön fajként kezelik az eddig ezüstsiraly- 
alfajnak tartott Larus cachinnans-t, mely nálunk igen gyakori, és indokolt- 
nak tartom külön fajként szerepeltetését. Vele együtt a Hortobágy madárvi- 
lágát jelenleg 306 faj alkotja. 

Időrendi sorrendben közlöm az 1986 májusa óta megfigyelt újabb 
madarak jegyzékét. 

294. Tengeri partfutó — Calidris maritima. 1986. május 26—27-én Ecsedi 
Zoltán és Szondi László két példányt látott a Nagysziken. (Mad. Taj. 1987. 1—2. 
34—35.) 

295. Héjasas — Hieraaëtus fasciatus. 1986. július 17-én Szondi L. a Magdolnan 
észlelte. (Mad. Taj. 1989. 3-4. 33-34.) 


184 


296. Eleonöra-sölyom — Falco eleonorae. 1987. szept. 22-én a Kunmadarasi- 
pusztän lattam egy világos példányt. 1988-89-ben a Cserepesen és Darassán 
többször látták a sötét változatot is. (Fintha István közlése.) 

ZO. Hosszüfarkü cankö — Bartramia longicauda. 1987. okt. 18-án a Nagy- 
ivani-pusztan lättam egyet. 

298. Feherfarkü lilebibic — Chettusia leucura. 1985. nov. 15.-i előfordulását a 
Viragoskut—3. lecsapolt tavon Ecsedi Z.-Szondi L. észlelte. (Mad. Taj. 1989. 
3-4. 27-28.) 

299. Vándor partfuté — Calidris melanotos. 1988. szept. 8-An a Fenyes-2. 
lecsapolt halastavon egy példányt láttam. 

300. Pehelyréce — Somateria mollissima. Az 1988. szept. 19-24. közötti 
előfordulást a Magdolnan Ecsedi Z.—Szondi L. közli. (Mad. Taj. 1990. 1—2. 35.) 

301. Halvány rigó — Turdus obscurus. 1988. okt. 27-én Fintha István 4 
példányt figyelt meg a Meggyes-erdő közelében. (Szóbeli közlés, ill. jelentés 
a Faunisztikai Hitelesítő Bizottságnak.) 

302. Szuharbújó — Cisticola juncidis. 1989. április 28-án egy példányt Zám és 
Nagyiván határán észleltem. 

303. Uhu — Bubo bubo. 1989. dec. 3-án Szondi L. és Tar J. a Dobi erdőben 
látott 1 példányt (Mad. Taj. 1990. 3-4. 40-44.) 

304. Fenyőcinege — Parus ater. 1989. dec. 3-án és 10-én Szondi L. és Tar J. 
6 + 1 pd-t látott a Dobi erdőben. (Mad. Taj. 1990. 3-4. 40-44.) 1990. ápr. 
11-én Gerd, Gabor és Frank Wichmann osztrák megfigyelők is jelezték friss 
hortobágyi észlelésüket a fajról. 

305. Törpesármány — Emberiza pusilla. 1990. okt. 22-én a Kunkápolnási 
mocsár szélén figyeltem meg egyet. 

306. Fehérfejű sirály — Larus cachinnans. A leggyakoribb nagysirály-faj a 
Hortobágyon. 


Dr. Kovács Gábor 


Szerkesztői megjegyzés: A hosszúfarkú cankó (Bartramia longicauda), a halvány rigó 
(Turdus obscurus) és a szuharbújó (Cisticola juncidis) előfordulását a megfigyelők 
elégtelen száma miatt a Nomenclatura Bizottság nem fogadta el, ezért ezek a fajok 
nem szerepelnek Magyarország madarainak jegyzékében. A fehérfejű sirály (Larus 
cachinnans) faji különállóságának ügyében a Nomenclatura Bizottság még nem 
foglalt állást, ezért ez a faj sem szerepel a hivatalosan elfogadott madarak jegyzéké- 
ben. 


SHORT COMMUNICATIONS 


Occurence of Dalmatian Pelicans (Pelecanus crispus Bruch, 1832) in the Hortobágy. 
In 1988 as well in 1990 Dalmatian pelican specimens, infreguently occurring in 
Hungary, appeared in the Hortobágy. On 2nd of June, 1988 Otto Samwald 
(Fürstenfeld, Austria) could watch a specimen flying across (Perc. comm.). On 2nd of 
May, 1990 an English bird-watching group, „Cygnus” guided by János Világosi 
observed 5 specimens at Nagy—Kácsás (Tiszacsege). The same birds were observed by 
the author and other native and foreign observers at the Nagy—Kondas fish-pond 


185 


drained to half on several times between 24th of May and Ist of June. Two shedding 
specimens and three adults had changed their place at the extending between the 


fishpond and the river Tisza on several times. ; i 
Dr. Gabor Kovács 


White Stork (Ciconia ciconia L. 1758.) population of North-Bäcska on the basis of 
the census in 1990. Beyond the regular national censuses performed at 5 year 
intervals white storks in North-Bäcska have also been censused annually to detect 
population changes. 

The census in 1990 included 28 settlements: Baja, Bacsalmas, Bacsalmas-Telek 
vinyards, Bacsbokod, Bäcsborsöd, Bäcsszentszörgy, Bacssz6l6s, Bátmonostor, Csat- 
alja, Csavoly, Csikéria, Davod, Davod-Puspokpuszta, Érsekcsanád, Felsöszentivan, 
Gara, Hercegszanto, Hercegszanto—Karapancsa, Hercegszanto—Hoduna, Katymár, 
Kunbaja, Madaras, Mätetelke, Melyküt, Nagybaracska, Sükösd, Tatahäza and 
Vasküt. 

A total of 56 white stork nests were found of which 47 were inhabited. The number 
of young white storks left the nest was 102. (Of 53 inhabited nests flying off of 132 
nestlings were reported to the Szeged Centre in 1989.) 

Flying off success was as follows: 5 broods were unsuccessful, 1 young storks left 4 
nests, 2 specimens flew away 18 nests as well as 3 and 4 nestlings left 14 and 5 nests, 
resp. 

The data connected with the distribution of nests are tabulated. In two cases the white 
storks had no brood though they occupied the nests. In one case a soliter specimen 
inhabited the nest. (These data are not indicated in the table.) 


Distribution of white stork nests according to supporting object 


Stage of inhabitation in 1990 


SUD Ronee Opie inhabited empty total 
Robinia pseudoncacia — 1 l 
Chimney 21 3 24 
Roof Il 2 3 
Church tower 5 — 3 
Supporting electric wires 20 3 23 
Supporting-column — 2 2 
Total 46 11 56 


Of 28 settlements surveyed only Bacsszöllös was free of white stork nests. In two 
villages — at Szeremle and Érsekcsanád — 8 pairs were brooding, each. In Érsekháza 
one building had both chimneys inhabited. It is interesting to mention that in 
Bácsborsod a pair of barn owl has been nesting under 50 cm a stork nest built over a 
chimny for more than a decade. Among old storks two cases of mortality were found 
due to flying against electric cable and shooting, resp. 

Parallel with census marking of young storks was also performed ringing a total of 
40 specimens. 

Casts and food remainders collected during nest visits revealed 1 specimen of 
water snake (Natrix natrix) 14 specimens of Hydrous piceus and two specimens of 


ditiscids (Dytiscus marginalis) among prey animals of white storks. x ge 
Dr. Jozsef Rékasi 


186 


Levant Sparrowhawk (Accipiter brevipes srv., 1850.) at the Peteri-lake. At the 
Péteri-lake Nature Conservancy Area, situating in the boundary of Palmonostora I 
could watch a male Levant sparrowhawk (Accipiter brevipes) on 22nd of April, 1990. 
The bird made some circles over a part of forest of 4 ha extending at the SW corner 
of pond II then it flew forwards NW. In the mixed forest consisting of. (Celtis 
occidentalis) and acacia (Robinia pseudoacacia) 1 pair of goshawk is regularly nesting 
though their nest was uninhabited in the spring of 1990. In surroundings of this nest 
1 pair of Falco subbuteo showed revier occupying behaviour meanwhile the Levant 
sparrowhawk specimen was circling over this nest. 


Dr. Attila Bonkovics 


Recent occurrence of Slender-billed Curlews (Numenius tenuirostris Vieill 1817.) in 
the Hortobágy. In 1990 I could watch some slender-billed curlews in the Hortobágy 
on two occasions. 

1. On Ist of October 1 specimen was staying in the shallow water by a narrow 
mad-bank in pond 11 of the Hortobágy Fish ponds being under draining. It 
appeared in the company of lapwings, ruffs, dunlins and a spine so it was easy to 
compare its size to that of other species. I inspected the bird thoroughly in a distance 
of 300 m using a telescope of x28 and x40, resp. 

2. On 2nd of December I observed 6 slender-billed curlews in a Festucetum grass 
grazed, extending between the Sarosér main channel and the Mérges-ér, Eastwards 
of Nagyivan. I could inspect the conspiciously small-sized and light coloured 
slender-billed curlews in a very short distance (approx, 50 m only) which at that 
moment took flight and having taken a semicircle over me then flew away Eastwards. 
One of them gave its voice on several occasions. It resembled to that of the curlew, but 
was somewhat shorter and more shrilling. Some hooded crows occurring in the 
surroundings also joined the flying curlews revealing thereby the outstanding 
size-difference between the two species. Meanwhile flying close to the ground I could 
observe the marking, particularly the light yellowish lower part of the wing and the 
conspiciously short beak. 

This was the first frosty day after a long-lasting mild and rainy autumn. 


Dr. Gabor Koväcs 


Little Bunting (Emberiza pusilla Pall, 1766) in the Hortobágy. On 22nd of October, 
1990 I could watch one little bunting specimen in the area of the Hortobägy National 
park. The site of observation corresponds to the North-eastern margin of the 
Kunkäpolnäsi mocsár, the Kunmadaras side of the Nagy—Darvas fenék, where deep 
wheel-tracks grown by halophytous vegetation are running. The conspiciously: 
small-sized bird behaved very tamely I accompanied it as if driving in a distance of 
5-6 m. It neither flew away nor hid in the grass as the lapland bunting, but short 
running sometimes jumping tried to keep the above distance. The little bunting 
specimen was picking about the reds of Holophyta (Crypsis, Heleochloa, Suadea). I 
could watch its head motifs pretty well, especially the eye zone, the ocular ring and the 
reddish brown face. The feeding bird was nearly laying on the ground so I could not 
observe colourization of its legs. Similarly, I failed inspecting this character during 
running, as well. In the surrounders I could watch several reed bunting specimens 
offerring good opportunity for a rapid comparison thereby, identifying the little 


187 


bunting in the ground. Next day I could not find the bird on the spot. I have reported 
its occurrence to the Faunistic Certification Committe. 


Dr. Gabor Koväcs 


Two-barred Crossbill (Loxia leucoptera Gm., 1788.) in Hungary. On 12nd of 
September 1990 occurence of two-barred crosbill (Loxia leucoptera) could firstly be 
evidenced in Hungary. The evindentiary specimen, a ERRE layer was cought in 
Sátoraljaújhely under rather interesting conditions. The bird was taken home as a 
prey by a cat. Tamás Bem, host of the cat hearkened to the strange bird, he identified 
the species exactly and forwarded the beaten bird into the Institute of Ornithology. 

On 16th of December 1990 another Loxia leucoptera specimen was found dead in a 
pine forest bordering Biatorbágy. The bird without tail, escaped probably from the 
clutches of a predator, as well a juvenile layer, was laying under a Scotch fire (Balázs 
Ujhelyi and Bence Vägvölgyi kind written communication). Both specimens have been 
transported into the collections of the Museum of Natural Sciences. 

The year 1990 was characterized by a heavy invasion of two-barred crossbills (Loxia 
curvirostra). Supposed, two-barred crossbills of specific food requirement drifted by 
the invasion to the south far from their range were in shortage of food. Their 
preferable food larch (Larix decidua) is not native in the areas mentioned and occurs 
only in plantages. Another question is the seed production of larch in 1990. By all 
means, it was evidenced in both cases that birds weakened in lack of food might have 
become victims of predators. 


Dr. Attila Bankovics 


Editor's comments: Occurence of Two-barred Crossbill in Hungary has been 
accepted by the Nomenclature Comittee. Thus, this species has been registered as 
No. 356 in the list of birds of Hungary. 


Supplements to the avifauna ot the Hortobágy, 1987-1990. In my paper 
Eco-faunistic study of the avifauna of the Hortobagy, 1971-1986 occurrence of 293 
avian species were listed till 28th of February, 1986. Before appearance of the book 
(Tóth, A. ed.: Scientific research in the Hortobágy National Park) 3 specimens and 
untill December, 1990. additional 8 ones were recorded. Further increases can be 
attributed to that Larus cachinnans having accepted so far as a subspecies of the 
herring gull is recently mentioned in the English and German technical literature as 
a prio species. This bird is rather frequent in amie and I accept this listing. 
At the present the avifauna of the Hortobagy consists of 306 species including Larus 
cachinnas. 

Here I present the chronological list ot those avian species having been recorded 
since May, 1986. 


294. Purple sandpiper — (Calidris maritima). On 26-27th of May, 1986 2 specimens 
were observed by Zoltan Ecsedi and László Szondi at Nagyszik. (Mad. Taj. 1987. 1-2. 
34-35.) 

295. Bonellvs eagle — (Hieraetus fussicatus). On 17th of July, 1986 L. Szondi observed 
at Magdolna. (Mad. Taj. 1989. 3-4. 33-34.) 

296. Eleonora’s falcon — (Falco eleonorae). On 22nd of September, 1987 I could watch 
one in the Kunmadaras-puszta light specimen. Its dark variety was observed at 
Cserepes and Darassa on several occasions (Fintha, I. Pers. comm.). 

297. Upland sandpiper — (Bartramia longicauda). I could watch 1 specimen in the 
Nagyivan-puszta on 18th of October, 1987. 


188 


298. White-tailed plover — (Chettusia leucura). Its occurence on 15th of November, 
1986 was recorded by Z. Ecsedi and L. Szondi in the Viragosküt pond No. 3, having 
been emptyfied. (Mad. Táj. 1989. 3-4. 27-28.) 

299. Pectoral sandpiper — (Calidris melanotos). On 8th of September, 1988 I observed 
1 specimen in the Fényes fish-pond No. 2, having been emptyfied. 

300. Eider — (Somateria mollissima). Its occurrence at Magdolna was recorded by Z. 
Ecsedi and L. Szondi between 19th and 24th of September, 1988. (Mad. Taj. 1990. 1-2. 
35.) 

301. Eyebrowed thrush — (Turdus obscurus). On 27th of October, 1988 Fi. I. Fintha 
observed 4 specimens in the vicinity of the Meggyes-erd6. (Pers. ccomm.) 

302. Fan-tailed warbler — (Cisticola juncidis). On 28th of April, 1989 I watched 1 
specimen at the border of Zam and Nagyivan. 

303. Eagle Owl — (Bubo bubo) On 3 th of Decmber 1 specimen observed by L. Szondi 
and J. Tar at Dobi-erdö (Mad. Taj. 1990. 3-4. 40-44.) 

304. Coal tit — (Parus ater). On 3 th of December 6 specimens and | specimens on 
10th of December observed by L. Szondi and J. Tar at Dobi-erdö. (Med. Taj. 1990. 3-4. 
40-44.) On 11th of April, 1990 it was observed by Frank, Gerd and G. Wichmann 
(Austria) in asmall group of trees. (Pers. comm.) 

305. Little bunting — (Emberiza pusilla). On 22nd of October, 1990 I could watch 1 
specimen at the margin of the Kunkapolnasi mocsár. 

306. Subspecies of Herring Gull — (Larus cachinnans). It is the most frequent great gull 
species in the Hortobagy. 


Dr. Gabor Kovács 


Editor’s comments: Occurrences of Upland SAP er (Bartramia longicauda), 
Eyebrowed Thrush (Turdus obscurus) and Fan-tai si Warbler (Cisticola juncidis) 
have not been accepted by the Nomenclatury Committee due to insufficient number 
of observers. These species are therefore not covered by the list of the birds of 
Hungary. Acception of subspecies of Herring Gull (Larus cachinnas) as a separate 
species is still being discussed by the Nomenclature Comittee. This species is 
therefore not indicated either in the official list of birds registered. 


189 


WNT 
1 ha | 
Ach È 


(et Weg 


m "ul ty cube ah ni Dit eh cui if 
ba mett palo vt; RA 2 Aa 
(aka ol ne UE) re abbé: Liable) Ny 194 a ES Be“ 
ln iii era goldie di teal tan ne N trip MA A eut LI fan 


n 
i 


Im) sati titanio) È nen: 1 
| ; | a 


IN MEMORIAM 


Bechtold Istvan (1927-1991) a Magyar Madartani es Termeszetvedelmi 
Egyesület örökös tagja, a Madártani Intézet megfigyelője, Bechtold István 
ornitológus 1927-ben született Kőszegen. 

Elemi iskoláit szülővárosában, a gimnáziumot részben ott, részben Buda- 
pesten végezte. Ezt követően beiratkozott a Budapesti Műszaki Hadapród 
Iskolába. Tanulmänyainak a II. világháború vetett véget. 

1951-től nyugdíjba meneteléig a Kőszegi Textilgyarban dolgozott, kezdet- 
ben dekorációsként, majd anyaggazdálkodóként és anyagbeszerzőként. 

Szabadidejében teljesedett ki a főhivatásában az ornitológiában, a termé- 
szetvédelemben, a ragadozómadár-kutatásban, a solymászatban és nem 
utolsósorban Kőszeg es den ainak ápolásában. Faradhatatlanul járta 
Kőszeg utcáit, a környéket, a hegyeket, réteket, figyelte a természetet 
szemmel és távcsővel. És jegyzetelt mindent hosszú évtizedeken keresztül... 

Természetesen Sapio tagja lett az 1974-ben alakult Magyar Madartani 
Egyesületnek, alelnöke, majd elnöke a Solymasz Szakosztalynak és az általa 
szervezett köszegi helyi csoportnak. Az egyesületi megbizasain kivül a 
köszegi Hazafias Népfront Környezetvedelmi Bizottsaga elnökekent is 
munkalkodott szülövarosa és környeke szépitésén, környezetvedelmi prob- 
lémäinak megoldásán. 

Megfigyeleseiröl, tapasztalatairól jelentéseket készített a Madártani Inté- 
zet, az Egyesület számára és saját archívumának. Anyagai több szekrényt 
töltenek meg rendszerezve, dossziékban tárolva. 

Fontosnak tartotta a természetvédelmi tudatformálást; előadás-sorozato- 
kat szervezett a Jurisics-várban Kőszeg környékének élővilágáról. Elsősor- 
ban fiataloknak, de felnőttekre is számítva állította össze nagy gondoskodás- 
sal előadásainak anyagait, filmjeit, képeit. Az utcán szívesen megállt az 
érdeklődőknek és karján kedvenc héjájával Pubival, kedvesen válaszolt a 
kérdéseikre, mert azt tartotta, hogy ezen alkalmak is sok lehetőséget adnak a 
természet titkainak megismertetésére, a természetvédelemre való nevelésre. 
Talán ennek is köszönhetően a környék sérült, röpképtelen madarait hozzá 
vitték meggyógyítani a verébtől az uhuig. Madárkertjének kapuja mindenki 
előtt nyitva állt, de főként a beteg, sérült, anna madarak elött, akiket 
jó barátainak tekintett, ápolt, gondozott és ha kellett, rossz időben lakásába is 
befogadott. Felépülésük után pedig ismét szárnyra kelhettek. Aramütötte 
vörös vércséi pedig a gondos ápolás következtében — bár elengedésre 
alkalmatlanok voltak — szaporodtak, és öt év alatt eddig 25 fiókával 
gyarapították a vadonélők szamät. 


Jo 


Termeszetvedelmi munkässäga elismeresekent 1977-ben Szechenyi Ist- 
van-, 1982-ben Az Emberi Környezetert-kitüntetesben részesült. A Magyar 
Madártani és Természetvédelmi Egyesület , örökös tagsággal" jutalmazta 
egyesületi munkásságát. A solymászatban kifejtett példamutató tevékenysé- 
géért még halála előtt odaítéltetett, de már posztumusz kaphatta meg a 
Magyar Solymászatért érdemérmet. 

Kőszeg utcáit járva fogadta a szembe jövők „süvegeleseit” és közben 
megszülettek karikatúrái a város híres polgárairól, melyeket 1990-ben 
mutatta be kőszegi kiállításán. 

A Szent György-napi szőlőjövések könyvének vezetésével, képeinek, 
ábráinak rajzolásával a város régi hagyományának ápolásában maradandó 
érdemeket szerzett. 

Sokat fáradozott egy kőszegi természettudományi múzeum felállításán, 
melyhez rengeteg anyagot, preparátumot gyűjtött össze. A Helikon Könyv- 
kiadó megbízásából egy magyar solymászattörténeti könyv megírásán dolgo- 
zott... és szeretett volna még nagyon sokat madarászni, hiszen gyakran 
mondogatta: , alig várom már a nyugdíjaséveket, hogy végre minden időmet 
a madarászásnak szentelhessem”. 

Rendezni kívánta nagy mennyiségű kutatási, megfigyelési anyagát és 
tovább bővíteni a hazai viszonylatban egyedülálló vapadonomadeieeaete 
tarat. 

Sajnos a gyógyíthatatlan kor megtámadta és a gyorsan jött halal 1991. 
majus 9-én véget vetett a nyugdijasevek tervezgeteseinek. A varos neves 
polgárai között, a kőszegi temető fai alatt lelt örök nyugalomra. 

Halálával a magyar madártan, a természetvédelem neves személyisége 
távozott el körünkből, tudományos munkásságának hagyatékát kegyelettel 
megőrizzük! 


BECHTOLD ISTVÁN: 


Búcsúzom... 


Szerettem élni, mert szerettem a szépet 
Szívesen elnéztem csinos hölgyet, képet 
Csodáltam erdőknek sejtelmes homályát, 
Virágzó tavasznak rózsaszínű báját, 
Rötvörös őszöket, csontvásító telet, 
Hortobágyi síkot, dombvidéket, hegyet; 
Vadásztam sólyommal, kutya volt hű társam, 
Hogy védjük az élőt — sokat prédikáltam. 
Rajzoltam, festettem, dolgom mindig akadt. 
Szerettem a jó bort, mely szőlőből fakadt. 


Ám — mindennek vége! De, hogy halálom 
is hasznot hajtson — tinéktek ajánlom 
e kérést, ki olvassa felnőtt avagy diák 
Védd a Természetet, hisz oly szép a Világ! 


Duhay Gábor 


192 


Gal Sandor (1921-1988) Eletenek hatvanhetedik évében elhunyt a hajdü- 
bôszôrményi Vörös Csillag Mgtsz. Állami Dijjal kitüntetett, nyugalmazott 
elnöke, Gal Sándor. Törpebirtokos gyermekeként született, de minden 
fizikai munkában részt vett szülei kis gazdaságában, még máshová is eljárt 
aratni. Rendkívüli szorgalma segítette, hogy jó eredménnyel elvégezze a 
gimnáziumot és a mezőgazdasági főiskolát. Egész életét a közösség szolgála- 
tának szentelte. Előbb az oktatásban, majd a gyakorlati mezőgazdálkodásban 
működött. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek először főmérnöke, 
később — a tagság lelkes, teljesen egyhangú választásával — elnöke lett. Magas 
kitüntetései és beosztása ellenére mindvégig az a csendes, szerény, szorgal- 
mas ember maradt, aminek diákkorunkban megismertük. Kilenc évig 
ültünk együtt az iskolapadban , és gyerekkortól szoros barátság fűzött össze 
bennünket. Együtt jártunk számtalan alkalommal a madarakat megfigyelni, 
gyűrűzni; együtt raktuk ki a fészekodvakat, szerveztük meg a téli etetést. 
Egyszerre — 1942-ben — kaptuk meg a Madártani Inézet rendes megfigyelői 
oklevelét. 

Nagy kár, hogy sokoldalú, gazdag megfigyeléseit nem publikálta és 
azokról alig maradt feljegyzés. A madarakat azonban felnőttkorában sem 
felejtette el, élete végéig hűséges barátjuk maradt. 


Dr. Sóvágó Mihály 


Pelle István (1930-1990) 1931. november 18-án született Zrenjaninban 
(Becskerek). A zentai gimnáziumi éveket kivéve itt élte le élete nagy részét. A 
fiatal gimnazista Pelle István már ekkor eljegyezte magát az ornitológiával, 
szabadidejében sokat büjta a Tisza-parti erdőket. Ha elpusztult madarat 
talált, elvitte azentai múzeum preparátorához, amiről az itteni leltárkönyvek 
tanúskodnak. Tanulmányait Belgrádban, a műszaki egyetemen folytatta, 
ahol 1957-ben szerzett oklevelet tízes átlaggal. Elismert mérnök-technológus 
volt a szakmájában, hosszú éveken keresztül a zrenjanini Szervó Mihály 
Mezőgazdasági Kombinát keményítő-gyáregységében a fejlesztési osztályt 
vezette. 

Pelle István első madaras terepei Zrenjanin, Zenta, a kanizsai Kapitány- 
rét, a Császártó és ezek környékén voltak. Első jelentősebb megfigyelései 
csakhamar napvilágot láttak a Larusban, a Zágrábi Madártani Intézet 
évkönyvében. Nagy hatást gyakorolt rá Szergej Matvejev a jugoszláv ornitoló- 
gia nagy öregje, akivel 1957-ben ismerkedett meg. Több alkalommal együtt 
keresték fel a Deliblato homokvidéket. Később ismerkedett meg Vojislav 
Vasiétyval, akivel a Skadari-tavat járta be. Tudasat szívesen megosztotta a 
fiatalokkal, Pista bácsi mellett kezdték a madárvilággal való ismerkedést Hám 
István, Lukács Sándor, fia, Zoltán és még sokan mások. 

Elsősorban a Vajdaság fészkelő madarai érdekelték, magas szintű jartas- 
ságra tett szert a zoológiában, felbecsülhetetlen értékű tojásgyűjteményt 
hagyott hátra, amelyet most fia, Pelle Zoltán őriz. A bánáti ornitológusokkal 
1976-ban egy sajátos madarászcsoportot alakított ki. Ifjabb Pelle mellett ide 


193 


tartozott a verseci Javor Rasajaki és Teodor Gavrilov is. A nyolcvanas évek 
vegeig mintegy 200 madaraszkirandulast vezetett, többek között Magyaror- 
szágra, Romániába a Keleti- és Északi- -Kárpátokba, Makedóniába stb. 

Pelle István nagy szerelme a gólya volt, számára a gólya jelentette az első 
számú madarat. Több évtizedes munkássága alatt a világ elismert gólyaszak- 
értői közé küzdötte fel magát. Több mint 12 000 gólyát gyűrűzött meg, 
amelyek közül több mint 100 meg is került a világban. Részt vett a 
Walsrode-ben megrendezett gólyaszimpóziumon. A Vajdaság területéről és 
azon kívülről is óriási anyagot gyűjtött össze a gólyákról. Sajnos ennek a 
hatalmas anyagnak haláláig csak a töredékét sikerült megjelentetnie. Ala- 
posságra törekedett, napról napra, évről évre új tényekkel és megfigyelések- 
kel egészítette ki feljegyzéseit. Elsősorban terepi madarász volt. 

Három ornitológiai vilagkongresszuson vett részt. Tagja volt a Szerb 
Biológiai Társaságnak. Személyében a Zágrábi Madártani Intézet egyik 
legaktívabb munkatársát veszítette el. Ha megválaszthatnánk életünk utolsó 
pillanatát, bizonyára nagyobb élményt jelentő pillanattal búcsúznánk az 
élettől. Így búcsúzott el tőlünk, a világtól Pelle István: 1990. május 19-én, 
madármegfigyelés közben érte a halál. , A heliaca már a negyedik kört írja le, 
de sehogyan sem tudom meghatározni a territóriumát" — voltak az utolsó 
szavait a Deliblatón. 


Gergely József 


Josip Soti (Sóti József) (1945—1988) A halálos beteg testen az egészséges 
lélek sem tudott segíteni, majd kétévi betegeskedés után 1988. szeptember 
6-án Belgrádban elhunyt Josip Soti. 

Újvidéken született 1945. november 29-én. Apja, Sóti Pál a háború utáni 
Jugoszláviában a legmagasabb politikai régiókba feljutott vajdasági magyar 
volt, majd a hetvenes években félretették. A magyar apától született fiú 
sajnos már nem tanult meg magyarul, amit ő maga is sajnált, mert sok 
magyarországi és vajdasági magyar ornitológus ismerőse és barátja volt, 
akikkel magyarul is szívesen elbeszélgetett volna. 

A fiatal Soti már gimnazista korában eljegyezte magát a biológiával. 
Szülővárosában, Újvidéken 1964-ben a Bölcsészettudományi Egyetem bioló- 
gia karára iratkozott, ahol 1968-ban szerzett oklevelet. A rá következő évben 
tanársegédként helyezkedett el az egyetemen, zoológiagyakorlatokat tartott 
a hallgatóknak, terepi gyakorlatra vitte őket a Fruska Gorára és az Adriai- 
tenger partjára. A Technológiai és a Mezőgazdasági Egyetemen is tartott 
gyakorlatokat. A hallgatókkal való foglalatossága mellett tudományos mun- 
kát is végzett, ornitológiával és helmintológiával foglalkozott. Tagja lett a 
Szerb Biológiai Társaságnak, a Jugoszláv Ökológusok Egyesületének, a 
Jugoszláv Parazitolögusok Egyesületének, külső munkatársa volt a Tartoma- 
nyi Természetvédelmi Intézetnek és állandó munkatársa volt a Szerb 
Maticának. A Vajdasági Ökológusok Egyesületéhez tartozó madártani és 
madárvédelmi tagozat vezetője volt. Ebből a tagozatból alakult meg 1988- 


194 


ban a Vajdasägi Madartani és Madarvédelmi Egyesület, amelynek alakulö 
ülésén sajnos már nem lehetett ott. 

Josip Soti előszeretettel járta a Vajdaság és Jugoszlávia madaras terepeit, 
vérbeli terepi ornitológus volt. Sohasem egyedül indult útnak, mindig vitt 
magával valakit, ha mást nem, akkor egyet a madarak iránt érdeklődő 
egyetemi hallgatók közül. Mindig alaposan felkészült a terepre, nem 
bocsátkozott meggondolatlan kalandokba, de ha veszélybe került, hideg 
fejjel, józan gondolkodásával vágta ki magát. Sosem rejtette véka alá tudását. 
Ismereteire nem volt féltékeny, mint ahogy az annyira jellemző sok jugoszláv 
ornitológusra. Együttműködési készségét igazolják tudományos közlemé- 
nyei, amelyek nagy részét másokkal közösen jelentette meg. 

Rövid, de tartalmas munkássága során jelentős eredményeket ért el az 
ornitológia és a helmintológia terén. A tudományos közleményeit olvasva 
feltűnik, hogy milyen sokféle biológiai problémával foglalkozott széles körű 
ismeretre téve szert. Kollégái szívesen kérték ki a véleményét. Ígéretes 
tudóspalántaként kezdte pályafutását, de az évek során sokféle érdeklődési 
köre, szétforgácsolódó energiája újra és újra olyan útra vitte, amelyet nem 
járt végig. Semmilyen legyőzhetetlen akadály nem tornyosult előtte, hogy 
szép tudományos karriert fusson be, a végkifejlet mégis elmaradt. Soti meg 
volt róla győződve, hogy mindennek el fog jönni az ideje, csak ki kell várni. 
Sokszor érthetetlen módon látszólag minden ok nélkül torpant meg, hagyta 
félbe a megkezdett probléma boncolgatását, pedig már nem járt messze a 
céltól. Inkább új témát vett elő és kezdte előlről a kutatást, aprólékos 
adatgyűjtést, , tisztázta" a jegyzeteit. Ily módon sok nagyszerű tudományos 
közleménytől fosztotta meg a tudományt. Az évek során felgyülemlett 
értékes adatok és feljegyzések a fiókjában maradtak. 

Újvidék környékén kezdett el ismerkedni a madarakkal, segítsége nem 
volt. Csak már mint tapasztalt ornitológus ismerkedett meg Dr. Szergej 
Matvejevvel, a jugoszláv ornitológia élő legendájával, együtt kutatták Szerbia 
madárvilágát a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia megbízásából. 
Josip Soti a Vajdaság madaraival foglalkozott a legtöbbet. Írásaiban bemu- 
tatta a Kovilji-ret, a Kapitány-rét, Jázova, Orlovat stb. madárvilágát. A 
legtöbb időt a Bánát szikes terepein töltötte. Kedvelt terepei közé tartozott a 
Sóskopó. Ténykedésének utolsó éveiben egy jugoszlav-magyar projekt 
keretében sok adatot gyűjtött a Tisza madárvilágáról, de ez az anyag sem 
látott napvilágot. Különösen érdekelték a terjeszkedőfélben lévő fajok. 
Elsőként számolt be a berki veréb (Passer hispaniolensis) fészkeléséről a 
Vajdaságban, írt a sövénysármány (Emberiza cirlus) terjeszkedéséről. Szerbiá- 
ban foglalkozott a Vlasinai-t6 és környéke madaraival, amelyet két tanul- 
mányban jelentetett meg. Éveken keresztül tanulmányozta a Skadari-tö 
avifaunáját Crna Gorában. 

Parazitológiával valamivel később kezdett foglalkozni Mikes Mihály pro- 
fesszor mellett, akinek katedráján dolgozott tanársegédként. E tudományág 
terén a berlini Humboldt Egyetemen képezte magát tovább. Szorgalmasan 
gyűjtötte az anyagot Vajdaság vízimadarainak Achantocephala és Nematoda 
faunája című doktori disszertációjához, amelyet még 1975-ben jelentett be 


195 


Belgrádban, sajnos ez a mű is befejezetlen maradt. Egész sor munkát 
jelentetett meg Mikes tanár úrral közösen. Parazitolöguskent i is nagyon sok 
tudományos tanácskozáson vett részt Jugoszláviában és külföldön is. Érett 
elméleti-taxonómiai dolgozatokat produkált a Nematodák általános státusáról 
az élő rendszerekben. Soti életének utolsó éveiben elkanyarodott a parazito- 
lógiától, a rágcsálók keltették fel az érdeklődését. Munkatársaival tudomá- 
nyos írásokat jelentetett meg elsősorban a hörcsögökről ( Cricetus cricetus). 
Josip Soti tudomänyos munkassagarol az utókor még csak ezután fog 
ítéletet mondani, de abban már ma is biztosak lehetünk, hogy az ornitológia 
és a parazitológia terén elévülhetetlen érdemeket szerzett, amit tudományos 
közleményeinek gyakori idézése is bizonyít. Megbecsülés és tisztelet övezte a 
jugoszláv és külföldi ornitológusok körében. Olyan mély nyomot hagyott 
maga után az ornitológiában, hogy nevét nem fogják egyhamar elfelejteni. 


Gergely József 


Szomjas László (1904. május 31—1991. május 13.). Madártani Intézetünk 
közel évszázados működése során azoknak a lelkes külső munkatársaknak 
köszönhette a legtöbbet, akik szűkebb hazájuk adottságainak folyamatos 
vizsgálatával életen át szolgálták a magyar ornitológiát. A Hortobágy század 
eleji kutatásával a Szomjas családot is közöttük tartjuk számon. Az apa, 
Gusztáv, később majd Gusztáv és László fiai is tiszaeszlári birtokukról 
látogatták a pusztát, elsősorban vadlibavadászat céljából. A vadászat mellett 
azonban feltáró madárfaunisztikai munkát is végeztek ott. 1909-1934 
időközében az emlékezetes Hortobágyi levelek tanulmánysorozatban az 
Aguilában közölték megfigyeléseiket. László 1917-1963 között volt az 
évkönyv tevékeny munkatársa, 1923-tól az intézet rendes megfigyelője. A 
háborút követő társadalmi válság távol sodorta majd szeretett otthonától. 
Politikai okokból ezután szaktudásához méltó szellemi munkát nem végezhe- 
tett. 1962-ben hivatásos vadászként került a Komárom megyei Gombáspusz- 
tára, a süttői erdészet szervezésében. 1968 nyarán kullancs okozta agyvelő- 
gyulladás végzetesen megrontotta egészségét. Lassú felépülése után barátai- 
hoz írogatott, megerőltetést jelentő leveleivel gondoskodott tovább aprán- 
ként a hortobágyi vadlúdkutatásainak fennmaradásáról. Szeretre méltó, 
örökvidám egyénisége, természetrajongása, sportszeretete a magyar ornito- 
lógusok, vadászok és sportlövők számára fájdalmas veszteség. 


Dr. Sterbetz István 


196 


N BEJELENTESEK - ANNOUNCEMENTS 


FELHIVAS 


Szinesen jelölt fakökeselyük (Gyps fulvus) a Kvarner-szigetekröl (Horvät- 
orszag — Jugoszlavia). 

Kérjük, küldjék el olyan fakökeselyü-megfigyeleseiket az alábbi címre, 
amelynek során fehér szárnyjelölésen kék betűket vagy számokat és a 
lábakon színes gyűrűkombinációkat észlelnek. 

‘dr. Goran Susic 
Institute of Ornithology 
Ilirski trg 9/2 

YU 41 000 ZAGREB 


Dr. Susic kéri: írják meg a megfigyelés dátumát, napszakät, helyét, a 
madár viselkedését (repült, táplálkozott, pihent, egyedül vagy csoportban pl. 
jelöletlen példányokkal stb.) és a megfigyelő(k) nevét, címét. 

A megfigyelők viszonzásul megkapják az észlelt példányra vonatkozó 
eredeti adatokat és köszönetnyilvánítást a leendő publikációban. 


REOUEST FOR OBSERVATIONS 


Colour-marked Griffon Vulture (Gyps fulvus) from the Kvarner Archipelago 
(Croatia — Yugoslavia). 
Observations of Griffon Vultures with white wing (patasial) markers with blue 
letter or number, and colour ring combinations on legs, should be sent 
to Dr. Goran Susié 
Institute of Ornithology 
Ilirski trg. 9/2 
YU -41 000, ZAGREB 
Details should include date, time of day, locality, behaviour (flying, feeding, 
roosting, single birds or with unmarked bird etc.) name and address of observer/s. 
All contributors will receive details of observed specimen and acknowledgment in 
future publications. 


197 


awit. en { 


DM. 4A NT Ga uh; Kivi ve 
hab m M Ana 
rah ük 


LE 4% 
been vil 


meet MIE AR AA Qui ol N 


per \ 
Vt 


N u \ MOI. eli a 

a pra Ls si tosti di fs: (a! 
Aa Mii ia eva aki 
A hi cold) a aa TAGE: ME 


thy, ‘ 
ii 


ee de kb b h tn sait is ME ? sh er 
ri à lo bop pet 


ég iii N œil 


ren Phi pa 


i mf th lub u uti ÿ bi 
ving li HER ONE atua 


KÖNYVISMERTETES - BOOKS 


Urs N. Glutz von Blotzheim és Kurt M. Bauer: Handbuch der Vögel Mitteleuropas, 
Bd. 11. I-II., Turdidae. Aula-Verlag, Wiesbaden, 1988. p. 1226 (I-IL.). 


A kötetben a szerzők a korábbi, jól bevált felosztást követik, az egyes fejezetek a 
legapróbb részletekig menően tárgyalják a fajra vonatkozó ismeretanyagot. Az 
alcímek a következő sorrendben követik egymást: terepi bélyegek, leírás, részletes 
anyag, méretekkel, vedlés, hang, adott esetben az ének szonogramok segítségével 
történő ábrázolásával, költőterület, közép-európai elterjedés, az állomány és annak 
változásai, vonulás, számos megkerülési adattal, biotop, sürüsegviszonyok, szaporo- 
dásbiológia, költési eredményesség, mortalitás és életkor, táplálék, irodalomjegyzék. 
A kötet első részében kapott helyet a család általános jellemzése, majd a Cercotrichas, 
Erithacus, Luscinia, Tarsiger, Iramia, Phoenicurus, Saxicola, Oenanthe és Monticola 
nemzetségek érintett fajainak ismertetése, a második rész az igazi rigökkal, a Zoothera, 
Catharus és Turdus nemzetségeknek a tárgyalt területen előforduló fajaival foglalko- 
zik. A kötet adatai a legfrissebb eredményekre épülnek és mint azt a gazdag irodalmi 
felsorolások is jelzik, az egyes fajok feldolgozói igyekeztek minden lényeges közép- 
európai anyagot összegyűjteni. Így a kötet lényegében a pillanatnyi helyzetet tükrözi. 
Sok információt nyújtanak a leírást segítő, kitűnő minőségű színes táblák, amikor 
például a kerti rozsdafarkú vagy a rozsdás csuk esetében a kor és ivarmeghatározás, 
a hantmadárnál az őszi vonulás során megfigyelt példányok kormeghatározását 
segítik. A kötethez jó áttekintést nyújtó elterjedési térképek tartoznak, de rendkívül 
szemléltetőek a viselkedésformákkal kapcsolatos rajzok is. A népszerű sorozat 
kötetei, amelyek rendszeresen és részletesen közlik a magyar adatokat is, nélkülözhe- 
tetlenek a közép-európai ornitológusok számára. 

SE. 


S. J. Hidalgo de Turcios—J. C. Almansa: Ecologia y comportamiento de la 
Avutarda (Otis tarda L.). 


Caceres 1990. Servicio de Publicationes de la Universidad de Extremadura, Donoso 
Cortés 11,10003 Caceres kiadv. pp. 254. 


A széles körű nemzetközi együttműködéssel szervezett tuzokvédelemnek egy 
újabb, átfogó tanulmányát üdvözölhetjük a spanyol nyelven, rövid angol összefogla- 
lóval kiadott kötetben. Spanyolország a világ túzokpopulációjának több mint egyhar- 
madát mondhatja magáénak, ezért az ottani kutatások eredményei alapozó jelentősé- 
gűek. A szerzők teljességre törő igényességgel tárgyalják a túzok morfológiai, 


199 


rendszertani, elter jedesi és ällomänyproblémäit, majd a vilagallomanyra vonatkozó 
összefoglalások után spanyolországi kutatásokról közölnek részletező ismereteket. 
Így tárgyalják a magatartással, az ökológiával, a szaporodásbiológiával, a populáció- 
dinamikával, habitatválasztással kapcsolatos kérdéseket, számos újszerű megállapí- 
tással gazdagítva a mindezekről korábban vizsgáltakat. Külön említést érdemel a 
kötet irodalmat összefoglaló felsorolása, amely a korlátozott terjedelem lehetőségeit 
jól kihasználva a túzokról közölt ismeretek legfontosabbjait mutatja be. A spanyol 
nyelvű munka Magyarországon szemelvényes fordítások révén szolgálhatja a túzok- 
védelem gyakorlatát. 

Dr. Sterbetz István 


I. D. Ilicev és V. E. Flint (szerkesztők) : Handbuch der Vögel der Sowjetunion. Bd. 
1. (1985) és Bd. 4. (1989). 
A. Ziemsen Verlag, Witenberg Lutherstadt, p. 350 ill. 427. 


A Szovjetunió területén csaknem 800 madárfaj fordul elő mint fészkelő, rendsze- 
res átvonuló vagy alkalmi vendég, és így a tíz kötetre tervezett sorozat Kelet-Európa 
és Ázsia csaknem valamennyi madárfaját felöleli. Az egyes kötetek az elkészülés 
sorrendjében jelennek meg, eddig az 1. (Gavüformes, Podicipediformes, Procellariformes) 
és a 4. (Galliformes, Gruiformes) látott napvilágot. A munkában a szerkesztőkkel együtt 
12 ismert ornitológus vesz részt. 

Az első kötet elején, mintegy bevezetésképpen, részletes ismertetést találunk az 
Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió avifaunisztikai kutatásainak történetéről, ezt a 
fejezetet a területenként legilletékesebb szakemberek állították össze. A következő 
fejezet a faunisztikai kutatások mai állását ismerteti, ezt a Szovjetunió avifaunisztikai 
kutatásairól szóló, kronologikus sorrendben közölt legfontosabb irodalmi felsorolása 
követi. Ami az egyes fajokat illeti, a kötetek egységesen kialakított sémát követnek. A 
rend általános ismertetése után a sorrend a következő: a faj státusa, leírás és terepi 
bélyegek, színezet, méretek, vedlés, alfajok, rendszertani megjegyzések, elterjedés, 
áttelelés, átvonulási területek a Szovjetunióban, vonulás, biotop, gyakoriság, szaporo- 
dásbiológia, aktivitás és viselkedés, táplálék, ellenségek, ill. veszélyeztetettség, gazda- 
sági jelentőség, védelem. Az egyes részek terjedelme a adottságaitól függően változó, 
de minden igényt kielégítő részletességű. A közép-európai ornitológusokat különö- 
sen érdekelheti a különböző tollruhák részletes leírása, ehhez kapcsolódóan színes 
táblák is bemutatják a fiókákat, a nászruhát, nyugalmi ruhát és az átmeneti tollruhát. 
Részletes a költésbiológiai leírás is, amit számos, főként a nászviselkedéssel kapcsola- 
tos ügyes rajz tesz még szemléltetőbbé. A fajleírásokhoz elterjedési térképek 
tartoznak, egyes esetekben külön ábrázolják a világelterjedést, azon belül a fészkelő, 
ill. telelőterületeket, egy másik térkép ugyanezt a Szovjetunió viszonylatában mutatja 
be. Ahol több alfaj szerepel, azokat is feltüntetik. A színes táblákat a német kiadó az 
eredeti kiadásban nem szereplő, a tojásokat bemutató ábrákkal egészítette ki. 

A kötetsorozat nélkülözhetetlen minden ornitológus számára, aki Eurázsia mada- 
raival foglalkozik. Köszönet illeti a Ziemsen Verlagot, hogy ezt a nagy, összefoglaló 
munkát a németre fordítással közelebb hozza a magyar olvasóhoz is. A sorozatnak a 
hazai madarászok szempontjából csupán két nagy hibája van. Az egyik, hogy az egyes 
kötetek igen lassan követik egymást, a másik, hogy a politikai változásokat követően a 
következő kötetek ára előreláthatóan sokkal magasabb lesz. Tájékoztatásul, a 4. kötet 
1989-ben 662 forintba került. Mindezek ellenére a szép kiállítású, tetszetős és értékes 
sorozatot minden magyar ornitológus könyvespolcára ajánlom. SE. 


200 


ORNIS 
HUNGARICA 


Editor: Csaba Moskät 
Hungarian Natural History Museum, 
Budapest, Baross u. 13, H-1088, Hungary 


ORNIS HUNGARICA is published twice yearly by the Hungarian Ornithological 
and Nature Protection Society. Ornis Hungarica publishes research reports 
and short articles on the ecology, behaviour and biogeography of birds. The 
geographical emphasis of Ornis Hungarica is on Hungary, Central- and 
Eastern-Europe, but papers from other regions will also be considered. 


Editorial Board: 


A. Baldi, Hungarian Natural History Museum, Budapest 

A. G. Gosler, University of Oxford, Oxford 

T. Szekely, Kossuth University, Debrecen 

Z. Kalotäs, Hungarian Ornithological Institute, Budapest 

T. Péchy, Hungarian Ornithological Society, Budapest 

E. Schmidt, Hungarian Ornithological Society, Budapest 
M.D.F. Udvardy, California State University, Sacramento, CA 
L. Vanicsek, Eötvös University, Budapest 


Contents of Vol. 1.No. 1.1991: 


Z. Waliczky: Bird community changes in different-aged oak forest stands in 
the Buda-hills (Hungary) 

T. Szekely & C. Moskät: Guild structure and seasonal changes in foraging 
behaviour of birds in a Central-European oak forest 

A. Baldi & T. Csörgö: Effect of environmental factors on tits wintering in a 
Hungarian marshland 

T. Szép: Monitoring of abundance and survival rate of Sand Martin (Riparia 
riparia) population in the upper reaches of the river Tisza, 1986-1990 

T. Csörgö & Z. Molnär: Winter homing of Greenfinch (Carduelis chloris) 


Subscriptions 
Annual subscription price for two issues is USD 25. The subscription price 
should be paid in advance to: Hungarian Ornithological and Nature 


Protection Society, POSTABANK: 402-4131-916-01. 


201 


A: © 


4 a fu ági Os al no 
Rd MIRATO agate | | aa net 
May 44 Jung et | 
(na ito i PY. ut 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Accipiter np: 182187 

Accipiter gentilis 57-72, 182, 187 

Aegithalos caudatus 169-180 

Alauda arvensis 83-95 

Anas acuta 37-45 

Anas albae 12-36 

Anas angustirostris 37-45 

Anas clypeata 37-45 

Anas strepera 37-45 

Anthus trivialis 163-168, 169-180 

Asio otus 169-180 

Bartramia longicauda 
188-189 

Bubo bubo 184-185, 188-189 

Burhinus oedicnemus 83-95 

Calandrella brachydactyla 107-109 

Calandrella rufescens 107-109 

Calandrella rufescens apetzii 107- 
109 

Calandrella rufescens heinei 107- 
109 

Calcarius lapponicus 83-95, 181, 
185-186 

Calidris alpına 183, 187-188 

Calidris maritima 184-185, 188-189 

Calidris melanotos 184-185, 188- 
189 

Capella gallinago 12-36 

Carduelis carduelis 169-180 

Carduelis spinus 169-180 

Cettia cetti 12-36 

Chaetura aff. baconica 12-36 

Chaetura pelagica 12-36 

Chlamydotis undulata 12-36 

Chettusia leucura 184-185, 
189 


184-185, 


188— 


Ciconia ciconia 181-182, 186 

Cinclus cinclus 147-162 

Cisticola juncidis 184-185, 188-189 

Coccothraustes coccothraustes 169— 
180 

Columba palumbus 57-72, 169-180 

Corvus cornix 169-180 

Corvus frugilegus 169-180 

Coturnix coturnix 57-72 

Crex crex 12-36, 57-72 

Cuculus canorus 169-180 

Cursorius cursor 12-36 

Dendrocopos maior 169-180 

Emberiza citrinella 163-168 

Emberiza pusilla 183, 187-188, 
184-185, 188-189 

Erithacus rubecula 163-168 

Eudromias morinellus 83-95 

Falco eleonorae 184-185, 188-189 

Falco peregrinus 83-95 

Falco peregrinus calidus 83-95 

Falco subbuteo 83-95, 182, 187 

Falco tinnunculus 169-180 

Falco vespertinus 83-95, 169-180 

Fringilla coelebs 163-168, 169-180 

Gallinago gallinago 183, 187 

Gallus aesculapı 12-36 

Gallus Ba vati 12-36 

Garrulus glandarius 169-180 

Hieraaétus fasciatus 184-185, 188— 
189 

Hippolais icterina 135-140 

Jynx torquilla 141-146 

Lanius collurio 169-180 

Lanius minor 12-36, 169-180 

Larus argentatus 184-185, 188-189 


203 


Larus cachinnans 184-185, 188-189 

Loxia curvirostra 184, 189 

Loxia leucoptera 184, 189 

Luscinia megarchynhos 163-168, 
169-180 

Motacilla flava 83-95, 169-180 

Muscicapa striata 141-146, 169-180 

Numenius arquata 83-95 

Numenius tenuirostris 
188-189 

Oriolus oriolus 169-180 

Otis aff. khosatzkii 12-36 

Otis beremendensis 12-36 

Otis Kalmanı 12-36 

Otis lambrechti 12-36 

Otis paratetrix 12-36 

Otis tarda 12-36, 73-81 

Otis tetrax 12-36 

Otus scops 97-105 

Palaeocryptonyx donnenzani 12-36 

Palaeocryptonyx hungaricus 12-36 

Paraortegometra porzanoides 12— 


184-185, 


Parus ater 184-185, 188-189 

Parus caeruleus 141-146, 169-180 

Parus maior 141-146, 163-168, 
169-180 

Parus montanus 141-146, 163-168, 
169-180 

Parus palustris 141-146 

Pavo aesculapi phasianoides 12-36 

Pavo moldavicus 12-36 

Pelecanus crispus 181, 185-186 

Phasianus archiaci 12-36 

Phasianus colchicus 169-180 

Phasianus etuliensis 12-36 

Phasianus hermonis 12-36 

Philomachus pugnax 183, 187 

Phoenicurus ochruros 125-133 


Phylloscopus collybita 163-168, 
169-180 
Phylloscopus sibilatrix 163-168, 
169-180 


Pica pica 169-180 , 

Pluvialis apricaria 83—95 

Pluvialis sguatarola 83—95 

Porzana estramosi veterior 12-36 

Porzana parva 12-36 

Porzana pusilla 12-36 

Pyrrhula pyrrhula 169-180 

Rallicrex polgardiensis 12-36 

Rallus aquaticus 12-36 

Rallus kolozsvarensis 12-36 

Riparia riparia 111-124 

Saxicola torquata 169-180 

Sitta europaea 141-146 

Somateria mollissima 184-185, 188— 
189 

Streptopelia decaocto 169-180 

Streptopelia turtur 169-180 

Sturnus vulgaris 83-95, 163-168, 
169-180 

Sylvia atricapilla 135-140, 163-168, 
169-180 

Sylviacommunis 169-180 

Sylvia curruca 169-180 

Sylvia nisoria 169-180 

Tetrao urogallus 47-55 

Tetrastes bonasia 57-72 

Tringa ochropus 12-36 

Turdus merula 135-140, 163-168, 
169-180 

Turdus obscurus 184-185, 188-189 

Turdus philomelos 169-180 

Turdus pilaris 169-180 

Tyto alba 181-182, 186 

Tyto balearica 12-36 

Tyto campiterrae 12-36 

Tyto melitensis 12-36 

Tyto ostologa 12-36 

Tyto pollens 12-36 

Tyto riveroi 12-36 

Tyto sanctialbani 12-36 

Vanellus vanellus 83-95, 183, 187 


204