Full text of "Bolgár néphit"

See other formats

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.

Usage guidelines

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying.

We alsó ask that you:

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.

About Google Book Search

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web

at |http : //books . google . com/

lYPL RESEARCH UBRARIES

433' 06819817 9

i^>

■ \^ ' "^^ iÚ

_— *

^i7fs:.o

St'CaU^'2..

7-B\M

MAQTAR HEFRA^^I

R«

I. SZÁM.

BOLGÁR NÉPHIT.

IRTA:

STRAUSZ ADOLF.

BUDAPEST, 1897.

A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG KIADÁSA.
Ára 4k £rt.

Nyomatott a Pécsi irodalmi és könyvnyomdai részvénytársaság nyomdájában.

ELŐSZÓ.

Százötven éve annak, hogy egy nápolyi földműves szántás
közben márványtöredékekre és szokatlan alakú éreztárgyakra
bukkant. Nem volt ugyan elég képzett arra, hogy megítélhesse
leletének archaeologikus becsét, de elég értelmes és becsületes,
hogy olyan embereknek adja át, a kik meg tudták becsülni
igazi értékét. Ama bizonyos földművesnek lelete — Pompei és
Herculanum fölfedezésének kulcsa volt. A vastag lávaréteg
alatt alvó városok, melyek lételét vitatta ugyan a tudomány,
de még senki sem fürkészte ki, ekképen kerültek ismét a föld
szinére és megnyiltak a bámuló világ előtt, mely először birt
mélyebben betekinteni a római kor társadalmi, családi és
egyéni életébe.

A szerző nem óhajt egyebet, minthogy ennek a föld-
művesnek szerény érdeme legyen az ő osztályrésze. Ekéjével
felbarázdálta a bolgár nép rég letűnt korszakainak mondáit és
szokásait, melyekben teljes erővel nyilatkozik ama rég sejtett
igazság, hogy a magyar és bolgár nép szoros történeti kap-
csolatban élt az őshazában. A szlávságnak vastag lávarétegei
alól kiásott néhány tiszta, ősrégi bolgár folklorisztikus adat még
Ar>^ a régi hazából került Moesiába. Átadja leleteit a hivatottaknak,
^ a kiknek tudománya biztosítékot nyújt arra, hogy a napvilágra

0^ hozott kincseket érdemük szerint fogják méltatni.

Slrausz )\dol/.

i
S.

ELSÓ RÉSZ.

KOZMOGÓNIAI NYOMOK.

Eddigelé Európa tudományos irodalma a bolgár néphitről
nagyon kicsit tudott, ámbár a legújabb időben a bolgár nép
ezen a téren is bámulatra méltó tevékenységet fejtett ki. A
,,Sbornik'' czimü nagy gyűjtemény néhány év óta a bolgár
néphit mélységes forrásából sok kincset hozott napfényre s a
néphit gazdag tárházát hozzáférhetővé tette.

Azonban daczára ennek, a küUold tudományos köreire
nézve ezen anyag többé-kevésbé ismeretlen maradt és csak
jelen műben lesz a bolgár ethnikum, ha csak szűk keretben is,
a külföldi tudomány számára némileg hozzáférhetővé téve. Jelen
műben nem csupán azon fejedelemség jön tekintetbe, me-
lyet 1878-ban a berlini kongressus létesitett, sem az a terület,
melyet a bolgárok az 1885-ik évi unió által teremtettek, ez a
Bulgária csak földrajzi fogalom ; ezúttal a Balkánfélsziget ösz-
szes bolgárságát vettem tekintetbe.

Amennyiben az összehasonlitó módszer érvényesülhetett,
ezt a jelen munkánál már azon oknál fogva is számba vettük,
hogy a magyar és általában ugor néphit rokon vonásaira
utalhassmik és ez által az ujabb magyar nyelvészek és nép-
kutatóktól felállitott véleménynek uj támpontot szolgáltassunk,
mely vélemény szerint a bolgár és magyar nép az őshazában
szoros kapcsolatban állott egymással.

Ezen módszeren alapulnak az idevágó ujabbkori kutatá-
sok meglepő eredményei. A Kelet és Nyugot minden rokon-
mondájának összehasonlítása, melyet a népajkáról vagy régi
Írott feljegyzésből gyűjtöttek, képezi a kapcsolatos lánczot, mely
a hagyomány elhomályosodott alakjainak változatossága daczára
azon meggyőződésre vezeti a kutatót, hogy a mondavilág meg-
fejtése korántsem megoldhatatlan probléma.

Strausz: A bolgár néphit. 1

Az összehasonlító uralaltaji nyelvészet terén eddigelé tett
kutatások eredménye elvitázhatatlan tényíil kimutatta, hogy a
magyar szókincsben előforduló t()rök elemek másai főleg a
Volga vidékén lakó csuvasok nyelvében találhatók meg. A
Volga melletti régi bolgár birodalom területén talált feliratok
pedig azt bizonyítják — amint ezt Ilminszky és Radloff orosz
tudósok már rég kimutatták — hogy a csuvasok mai nyelve
a régi volga-bolgár nyelv ujabb képzése.^) Már 922-ben a volga-
bolgárok felvették az izlam-vallást és amint arab irók tudósi-
tanak, nyelvök a kazárokéval rokon volt ; tehát török nép volt,
mely a népvándorlás idejekor a szomszédos ugor népekre két-
ségkívül nagy mivelődési befolyást gyakorolt.^) Ibn Rosteh,
kinek tudósításai a magyar nép legrégibb ismert történelmi
korszakára vonatkoznak, a madáar-okat mint a bolgárok szom-
szédjait ismeri. A Volga vidékén legújabb időben ismeretessé
vált földrajzi nevek : Madjar, Madjarovo, Moíarovo, Moíarka,
Moíary stb., valamint a régi orosz kéziratokban előforduló nép-
név moáar, maíar, ma^arin, moíerjan a mellett szólanak,
hogy az korántsem valami képzelődés, a mit Juhán szerzetes
tudósítása a Volga vidékén fekvő ..Magna Himgaria"-ra vonat-
kozólag tartalmaz. Ezen az alapon tehát történelmileg is egész
biztonsággal a magyaroknak a bolgárokkal való szoros érint-
kezése vándorlásaik közben feltételezhető. A csuvas alakú török
elemek a magyar nyelvben pedig még régibb jelleget áruhiak
el, mint azt a volga-bolgárok keletkezésére kronologice általá-
ban megengedik.

Már az a körülmény, hogy a magyar nyelv török kölcsön-
szavai csak déhbb vidéken vallhatták ezen nyelv alkotó részévé
(v. ö. oroszlán, teve, gödény, kaplan, parducz, szőlő, búza,
borsó, körte, tengeri stb.) határozottan ezen feltevés ellen szól,
másrészt pedig korántsem lehet kimutatni, hogy a magyarok
valaha a Volga vidékén tartózkodtak volna. A legrégibb görög
tudósítás őket Lebediában ismeri, a fekete tenger partján és
ugyanazon területen a régibb források az ugorokat is ismerik.

1) V. ö. ó-bolgár s e g e r : csuv. s a g e r =^ 8 (török s e k i z) ; ó-bolgár
t V i z : csuv. t p g o r ^-^ 9 (tör. t o k u z) ; ó-bolg. v e c : csuv. v i s s é = 3 (tör.
ücs) ; ó-bolgár t u t : csuv. téwatté = 4 (tör. tört); ó-bolg. s o m o r : csuv.
á i r é m =^ 20 (tör. j i g i r m i) ; lásd Munkácsi Bernát az „Ethnographia"
V., 1. füz. és K u u n Géza gróf „Relationes Hungarorum "

2) Lásd Munkácsi B. az „Ethnographia" VI. 180, és u o. V. 171.

Az ugor törzsek ottani telepeiről egészen határozottan Zemarcliosz
tndósit bennünket útleírásában, midőn 568-ban az Arai- és
Kaspi-tó vidékéről a török fejedelem udvarából Byzanczba visz-
szatérve, az Adil (Volga) és Kophen (Kubán) folyók közt az
ugurok földjén áthatolt, mely ugor népben más körülmények
egybevetése mellett a magyarokat ismerhetjük fel.

Nagyon korán, néhány századdal időszámításunk előtt
kezdődött az ugorok kivándorlása az őshazából. A legrégibb
tudósítást erre vonatkozólag a Kr. e. első században élő Strabó-
nál olvassuk, ki szerint „az egész tengermelléki vonalon a.
Borysthener (Dnjeper) és Istros (Duna,) között legelőbb a géták
pusztasága fekszik ; azután a tyrigéthák tartománya következik,
ezután a szarmát jazygeké, ezután a királyiaknak nevezetteké
(t. L a királyi szkytháké), ezután az urgoké {Oloyoiy ök na-
gyobbrészt nomádok ; kevesen földmiveléssel is foglalkoznak.
Gyakran laknak állítólag az Istros két partján ís.^) A ma-
gyarok egy része már az őshazából kivándorolt és az Ist-
ros partjain kóborgott, míg végre mostani hazáját elfoglalta ;
másik rész pedig az őshazában visszamaradt, a bolgárok szom-
szédságában. Az ugor törzset a hunoktól kiszorított avarok,
jobban mondva az emezektől szorongatott szabirok zavarták ki
ősi lakhelyeikről s akkor történhetett, hogy a vogulok és oszt-
jákok, sőt úgy látszik, egyes magyar nemzetségek is éjsza-
kabbra a Tobol, Irtis és Ob vidékeire szorultak, a legdélibb
unugor-magyar ág pedig legalább nagyobb részébén az Alsó-
Volga és Kaukázus kíiztí vidékekre kíUtözött, amely hazájuk-
ról Zemarcliosz hagyott fönn számunkra értesítést. Itt jutottak
ez utóbbiak a bolgárok szomszédságába, kiknek a byzanczi
írók taniisága szerint Kuvrát alatt 635 tájt alattvalói is voltak
s kikkel amúgy is igen szoros kultm'áhs érintkezésben kellett
állaniok, amint ezt a magyar szókincsnek bolgár-csuvas jel-
legű török elemei bizonyítják.^)

1"^ . . . ij írr vníQy.eiL.hn] ncíaa /jhoa tov Xf/Jhéviog Utcc^u fíoQVQÍhtyovg y.at
^ífTTQOV TTQMTrj qív loiiv íj lítíV FfTojy Iffn^ía, ímnti 6i TvQsyeTCit, ^eíl' evg oT
ííÍQvysg Zc(QÍ^cfTKt xní oi JíaatXetoi Xeyo^evoi xai OvQyoi, Irb ylv TiXéoy
í'OQtíás^ . . TovTov^ (fdúi y.ttl TiccQíi Tly ^JgiQov oíy.tTy lq> ixíaeoa jioXXa xig
Egy kéziratnak lapszéli jegyzete az Ovqyoi szóban egyenesen, magyarokat vél :
Ovqyoi yüi% oT őé cwtoí xai Tovqxoi XsyovTat (l. Gust. Kramer, Strabonis
Geographica. Berlin 1847. II. 32. 1.)

2) Lásd Munká-csi B. az „Ethnographia" V. köt. 21— 24. 1. ós u. o.
V. köt. 174. 1.

Tudvalevőleg a K. u. VI. századbeli volga-bolgár biroda-
lom Kuvrat fejedelem halála után — kinek birodalma a fekete
tengertől észak felé terjedt — támadt népvándorlással össze-
függött, midőn t. i. a bolgárok egy része Asparuch fejedelem
alatt Mösiába vándorolt és ott a mai Bulgáriát alapitotta; a
másik rész pedig Bathai vezérlete alatt a mai Kazán vidékén
és annak környékén, a Volga és Kama közében, uj honra talált.

Az összes nyelvi adatokat egybefoglalva, azon feltevést
fogadhatjuk el, hogy a magyar nyelv csuvas, tehát ó-bolgár
elemei nemcsak a két népnek a Volga vidékén történt érintke-
zéséből, hannem a fekete tenger éjszaki partvidékeinek a bol-
gárok által való elfoglalása idejéből származnak. Ép úgy azon
körülmény is, hogy a magyarokkal politikailag szövetkezett
bolgároknak elszakadása a voltaképeni okot szolgáltatta arra,
hogy a magyarság egy része szintén Moesia felé vonuló bolgá-
rokat követte, a kazárok szomszédságába ; a másik része pedig
az észak -felé vonuló bolgár töredékkel indulva, a Volga vidé-
kén letelepedett ; végül az u. n. „Nagy-Magyarország'' szom-
szédsága a volga-bolgár birodalommal, a legrégibb bolgár-ma-
gyar szövetséggel összeesik. De mivel a nyelvi érintkezés na-
gyon intensiv természetű lehetett, mely a primitiv kulturfogal-
makon kivül (marhatenyésztés, földmivelés, irás, hadászat stb),
az ige- és viszonyszókra is kiterjedt, úgy ezen nyelvi befolyás
csakis a szoros ethnikai érintkezésből magyarázható meg.
Eszerint a bolgár nép ethnikumában azon ethnikai anyag oldó-
dott fel, mely ezer év előtt a honfoglaló magyaroknak kultu-
rális vonásait képezte.

Ez okból még a mai bolgár és magyar néphitben —
ámbár előbbire a bogomilismus többé-kevésbé befolyással volt
az ősrégi néphitre — meglepően hasonlatos vonásokra találunk.

A pogány népmji^hologia, a kereszténység és bogomilis-
mus daczára, Bulgáriában a mai napig fenntartotta magát.

A kereszténységgel egyidejűleg terjedt el a bogomilismus,
mely dualistikus jellegű volt és Ázsiából származott. A Balkán-
félszigeten való keletkezésének legkíizelebbi indoka az örmény
Paulikanusoknak letelepitése a bolgárok közé volt^) Csakhamar
fellépett Bogomil, kitől aztán az egész felekezet nevét kapta és

1) P y p i n A. M. ós S p a s o v i ö V. D „Geschichte der slavischen Lite-
raturen " Deutsch von Fr. R e c h. 90. 1.

aki neki szláv-nemzeti szinezetet adott, a mainál könnyebben
volt eszközölhető, mivel a bolgár néphit és kosmogonia ősidők
óta dualistikus jellegű volt.

Hogy a bogomihsmus minő arányban egyesült a nemzeti
világnézettel és minő nemzeti elemek mentek át a bogomolis-
musba, azt az összehasonlító módszer utján, legalább nagyjá-
ban, meghatározhatjuk. Ha a magyarok kosmogóniáját és a
velők rokon vagy történelmi vonatkozásban állott népek világ-
nézetét a bolgárokéval összehasonlitjuk, úgy azt találjuk, hogy
a bogomihsmus a néphit nagyon sok elemeit felvette magába
és a bolgár néphagyományra csekély mértékben birt megvál-
toztató befolyással.

Valamint számos más népek kosmogoniai hagyonlányai-
ban, úgy a bolgár néphitben az ördögnek eredetileg demiur-
gikus szerepe volt, mely csak a kereszténység befolyása alatt
változott át diabolikussá. A bolgár mondákban Istep és ördög
közösen működnek ; az ördög Istennek segít. Ilyen nyomot a
következő bolgár mondában is találunk.^)

..Kezdetben nem volt sem f()ld, sem emberek, mindenütt
\iz volt, csak az Isten és a Sátán éltek együtt. Az Isten igy
szóla Sátánhoz : — „Teremtsünk földet és embereket!'' — Te-
remtsük meg őket ! — felelt a Sátán. — De honnan vegyünk
földet?'' — .,A víz alatt van f()ld, szállj alá s hozz!'' — szólt
az Isten. — „Jó !" — monda a Sátán. — „Midőn azonban a
vizbe szállsz, ezt kell mondanod : „Az Isten és az én segítsé-
gemmel ! akkor eléred a feneket és találsz földet." A Sátán
lemerült a vizbe ; de az Isten parancsa helyett azt monda : „Az
Én és az Isten segítségével !" És ezért nem tudta a tenger
fenekét megtalálni. Visszatért tehát az Úrhoz. Másodszor is
alá szállott; de most sem jutott a fenékig. A mikor azonban
harmadszor kellett lemerülnie, már ugy monda, a hogy az Isten
parancsolta és elérte a feneket, ahonnan körmével egy kis föl-
det kapart. Azt a csipetnyi földet az Isten a vizbe vetette s
ebből támadt a föld. A hogy a Sátán az óriási földet meglátta,
az jutott eszébe, hogy az Istent elpusztítja, a vízbe dobja, a
földet birtokába veszi és egyedül lesz a föld megteremtője. Az
Isten természetesen tudta a Sátán gondolatát, és azért lefeküdt.

1) „Obst. Trud." 1868. II. köt. 73—78. I. ; „Blgarskata Hristomatia"
Vasov-tól, Velic'iov 46—49. 1.; M- Dragornaao\% §boraik Vül. 256. 1,

mintha aludna. A Sátán hirtelen megragadta az Istent ós a viz
felé vitte, hogy bele hajitsa. A hogy azonban a viz partjára
ért, a föld hirtelen nagy gyorsasággal nőni kezdett, ugy, hogy
nem tudta a vizet elérni. Sietve megi'ordult és egy másik part
felé tartott, de a növekedés itt is oly gyors voU. És ahogy
egy harmadik oldalon sem tudta a vizet elérni, az Istent a
földre csúsztatta és maga is lefeküdt melléje. A mint egy kissé
aludt, ismét felragadta az Istent és egy negyedik vizpart felé
tartott, de itt sem sikerült terve. Felkölté tehát az Urat és
monda: „Kelj fel Isten, hogy megáldjuk a föjdet !'* — .,A hogy
te engem a négy tájék felé ezipeltél, hogy a vizbe dobj és tes-
temmel keresztet irtál le, már megáldottam a földet, hogy nöj-
jön és szaporodjon !'' monda az Isten. Ez annyira megdüiiitette
a Sátánt, hogy elhagyta az Istent. A mint az Isten egyedül
maradt és a föld már oly nagy volt, hogy a nap be sem tudta
takarni, szelleméből angyalokat teremtett és elküldé hadi an-
gyalát a Sátánhoz, hogy mit csináljon a földdel, mely még
mindig nagyobbodott. Időközben azonban a Sátán egy kecskét
készített s a mint az Istenhez ment volna, a kecske hátára
ült, melynek álla alá földből szakállt csinált. Ez időtől kezdve
van a kecskéknek szakálluk. A mint az angyalok a kecskén
lovagló Sátánt meglátták, nevetni kezdtek; ez annyira felbő-
szité a Sátánt, hogy visszafelé nyargalt. E pillanatban egy
méhet teremtett az Isten, melyhez igy szólott : „Repülj gyorsan
a Sátán után, szállj vállára s hallgasd meg gondolatait s érte-
síts engem!'' A méh épen akkor szállt a Sátán vállára, a mikor
ez a következőket monda : „Oh ! ez a bolond Isten, nem tud
egy botot a kezébe venni, mely ly el a négy tájék felé keresztet
vágna s mondaná : „Eddig és tovább nem ! Nem tudja, mit
csináljon.'' — A hogy a méh ezt meghallotta, sietve vissza
akart szállani, a Sátán nyomban észrevette s azt kiáltotta
utána: „Egyen meg, a ki kiküldött. '' A hogy visszatért az
Istenhez, ehnondá, hogy mit hallott. Az Isten ugy cselekedett
és a föld megszűnt nagyobbodni. A méhhez ])edig igy szóla az
Ur: „Nálad édesebb ne legyen!" Ezután sárból embert formált
az Isten, és a hogy nagyon elszaporodtak és halni kezdtek, ma-
gához hivatta a Sátánt, hogy vele együtt éljen. A Sátán cl is
ment, de azzal a kikötéssel, hogy az élő emberek az Istené, a
holtak pedig az övé legyenek. Hogy az emberek ne haljanak
meg olv gvorsan, életüket 20() — 3ü() évre meghosszabbította. A

mikor az Isten látta, hogy több halott, mint élő ember van,
fel akarta oldani a Sátánnal kötött szerződését, de nem tudta
hogyan. Több ember tanácsát kikérte magának, pl. Ábrahám,
Mózes és Józsefét, megkérdezte az angyalokat — de senki sem
tudott neki tanácsot adni. Az emberek kikérdezték ez ügyben
a Sátánt. A ki azt monda : „Az Isten egyedül nem képes szer-
ződésünket megszegni, ha azonban szelleméből olyan férfiút
teremt, a ki nem lesz olyan, mint a többi emberek, akkor meg-
másítja a szerződésünket." A mint ezt az Istennek elmondot-
ták, gondolkozni kezdett, hogy teremthetne szelleméből egy olyan
fiút. Miután nem tudta kitalálni, megkérdezte a Sátánt, hogy
gondolta ezt O. — „Az nagyon könnyű", felelt a Sátán. „Köss
a bazilium virágból egy csokrot, tedd a párnád alá és aludj
rajta egy éjszaka, miközben arra gondolj, hogy isteni szelle-
medből egy fiu fog születni. A mikor felkelsz, vidd el a csok-
rot az érintetlen szűzi ékességü szerény Máriához, Jordán
testvéréhez, hogy megszagolja, a mitől teherbe esik !" — Az
Isten ugy tett, a mint a Sátán mondta és Gábriel őrangyallal
Máriához küldé a baziliumcsokrot. Az angyal igy szólt Máriá-
hoz : „Istentől hozok neked ajándékot, szép virágokból csokrot,
szagold meg és érezni fogod, mily iUatos !" Magához vette,
megszagolta és két-három nap alatt más állapotba jutott. Fivé-
rével rögtön a templomba sietett, de Jordán félt, hogy a nép
a húgának külseje miatt ki fogja nevetni, hogy leány létére
terhes, ezért azt monda neki, várjon mig hazamegy és vissza-
tér érette. Jordán haza is ment, magához vette a sótartót és
azt Mária kebléhez hajította, de Mária kezével felfogta -
monda : Várj bátyám, mig a sót letörlöm, nehogy az emberek
azt mondják, te megütöttél. És alsó ruhájával letörlé vérző
sebét. Jordán megszökött és a sebből, melyet a fivér keze ejtett
rajta, született a kereszténység és Mária mégis érintetlen ma-
radt. — A mint Isten meghallotta, hogy Jézus Krisztus meg-
született, harminczharmadik évében megkereszteltette. Jordán
messze szökött, de amikor egy pár év múlva meghallotta, hogy
mily csoda történt testvérével, visszatért és mély alázattal bo-
csánatát kérte. A leány igy szólt hozzá : „Ha belátod, hogy
vétkeztél, vágd le kezedet, melylyel megsebesítettél, akkor meg-
bocsátok." Levágta a kezét és szent lőn. — Jézus Krisztus
pedig Isten helyett igy szóla a Sátánhoz : „Elveszem tőled • a
halott embereket, hogy az enyimek legyenek !" — „Hogy ve-

szed ?" — kérdé a Sátán. — „Hiszen atyáddal szerződést kötöt-
tem, melynek alapján az élők az övéi, a halottak pedig az
enyémek!*' — „Te az atyámmal kötötted ki, és nem velem!''
felelt Jézus. A Sátán nem tudott tovább felelni, mert i'mim
magát csapta be. így oUUklott fel az IsttMi és a Sátán kozcUti
egyetértés, mely nyolczszázezer évig tartott. A mikor Jézus
elvette a Sátántól a halottakat, rábeszélte a zsidókat, hogy
Jézusnak ne higyjenek. A zsidók megfogadták a tanácsot és
keresték Jézust, hogy megíiljék ; de nem találták. Kiküldöttek
tehát Júdás ne\'ii szolgájukat, hogy keritse kézre Jézust. —
„Egy néhányan jöjjenek velem — szólt Júdás - oda, a hol
Jézus tartózkodik, borral fogom öt és 12 apostolát megvendé-
gelni, ezután köhögni fogok s közétek visszatérek ; erről Krisz-
tusra ismerhettek és elfoghatjátok őt !" Júdás ki is szolgáltatta
Jézust, de miután tudta, hogy föUámad halottaiból, elbujdosott
és felakasztotta magát. A mikor Jézus feltámadt és a halotta-
kat vissza akarta adni az életnek. Júdást is életre akarta hivni,
de e közben Júdás a pokolba került."

E monda rövideb változatát Drinov a bolgár tudományos
társaság füzetében (VIII. 1884.) kr)zli, melj^ igy hangzik :

.,Mint (ireg emberek beszélik, a Sátán ép oly hatalmas
és erős volt, mint az Isten, a miért is Isten gyakran tanácsért
hozzá fordult. Hogy honnan volt a Sátánnak akkora hatalma,
azt a kíWetkezőkép beszélik : Isten erdőn, mezőn át vándorolva
gyönyí')rköd(')tt a teremtés művében, ünhne azonban nem volt
teljes, társ után vágyódott, kivel beszélgethetett volna, hogy
az idő jobban teljen. A mint egyszer ismét a na])fényes mezőn
sétála, meglátta árnyékát s monda: .,Kelj fel kisérőm!'' és az
árnyék azonnal mint valami ember életre kelt. Mint kisérő és
barát Istenhez csatlakozott. Az Isten megszenítte Sátánt és
mindent megtett kedvéért'. — Sátán azt kivánta, hogy Isten
oszsza két részre a világot s felét adja neki. — „A íi'úd az
enyém legyen'' — monda Sátán, .,az ég a tied; és az embere-
ket is osszidi kétfelé ; az élők a tieid legyenek, a holtak az
enyémek !" — „Legyen ugy, a hogy akarod !*' monda az Ur.
— „Szép!" szólt Sátán; „de hogy ezt meg ne lehessen másí-
tani, add ezt nekem Írásban." Az ajándékadást Írásba foglalták
és ezen irást átadták Sátánnak. A mikor aztán Ádámot kiza-
varták a paradicsomból, Isten mimkálkodásra földet adott neki.
Mihelyt Sátán látta, hogy Ádám meg Éva szántanak, hozzájuk

menve, kiáltá : „Hogy mertek e földön a tulajdonos tudta nél-
kül szántani?" — „Hiszen mi íiz Ő földjét használjuk," szólt
Ádám és Éva. — „A tulajdonos én vagyok 1'' kiáltott Sátán;
^ü nem kértetek tőlem engedélyt ! Hagyjátok a földet nyugod-
tan és többet egyiktök se merje bántani!" A mint ezt Isten
hallá, megbánta, hogy a földet a Sátánnak adta. A mikor az-
tán az emberek megszaporodtak, Sátán egyformán kinozta a
jókat is, a rosszakat is. Isten most már arra gondoU, hogy
megvonja a Sátántól a szerződést. Összehívta az angyalokat és
elébük terjesztette : hogy ne vonja-e vissza a szerződést ? Az
angyalok megfontolták a dolgot és az egyik angyal vállalkozott
a feladatra. Emberi alakban felkereste Sátánt, és szolgájául
ajánlkozott, esakhogy ellophassa tőle az irást. Sátánnak meg-
tetszett az angyal, de az Írásra vigyázott, eldugta jól. Egyszer
a tengerparton sétáltak s az angyal kérdé Sátánt: „Tudnál te
a tenger fenekéről egy marék homokot felhozni? Erősebb és
ügyesebb vagy ugyan nálamnál, de azért még sem tudnád ezt
megtenni; én azonban megteszem!" — .,No, szeretném látni !"
szólt a Sátán. Az angyal levetette ruháit, lemerült a tenger fene-
kére s csakhamar visszatért egy marék homokkal. A Sátán most
már szintén levetkőzött és a vizbe ugrott. Fele utón azonban
visszatért, mert eszébe jutott, hogy az irást mellénye zsebében
feledte. Visszatért tehát, hogy társa nem vette-e el az irást.
A mint az ellenkezőről megyőzödött, visszatért a vizbe és leme-
rült a fenekére. Kíumyü volt lemerülni, mert ő nehéz volt, de
annál nehezebben tudott a felszínre jutni ; amint a hullámok-
kal küzdött, az angyal kikutatta zsebeit és a megtalált Írással
ég felé repült. Sátán gyorsan utána szállt, utói is érte és meg-
hai'apta talpát, de még se birta visszarántani, mert az angyal
már Isten közelében volt : dühében csak egy darab húst tépett
ki az angyal talpából. Elveszítvén most már hatalmát, ördög
lett belőle. A midőn aztán az angyal sántítva Isten elé lépett,
elpanaszolta, hogy a Sátán egy darab húst szakított ki talpából,
igy szólt Isten : „Nem baj ! valamenayi embert ugy teremtem,
hogy ne szegyeid magad!** Azóta néz ugy ki talpunk, mintha
egy darab hus hiányoznék belőle.

A világ teremtéséről egy ukrainai monda, melyet Bulgá-
riában is ismernek, a következőket beszéh:*)

„A hogy Isten a világ teremtésére gondolt, legidősebb
angyalához, a Sátánhoz igy szólt: „Nos arkangyalom gyerünk

*) M, Dragomanov: Sbonük YHI. k,

a világ megteremtésére!" — „Gyerünk Isten 1" válaszolt Sátán.
Egy mély tengerhez mentek, mely feneketlennek látszott, ott
az Isten igy szólt Sátánhoz: „Látod ezt a szörnyet?'' — „ Lá-
tom, Isten!"' feleié Sátán. — „MerüJj e szörny fenekére,"
monda Isten „és hozz egy marok homokot fel. S a mint ke-
zedbe veszed, mondd: „Az Ur nevében viszlek!'' — „Jó!"
szólt a Sátán s leereszkedett a tenger fenekére. A hogy a
homokot markába szoritá, a következőket monda : „Magammal
viszlek az Ur és az én nevemben !" p] szavakat hangoztatta
mindaddig, mig a tenger felszínét elérte. De bárhogy szorította
ujjait, a hullámok kimosták kezéből a homokot ; ahogy pedig
a felszínre jutott, nem volt homok a kezében. — „Ne légy
csalárd Sátán," szólt Isten, „merülj le ismét a fenékre, de ne
ismételd a nevedet!" Sátán újra lemerült, de ismét azt monda :
„Magammal viszlek az Ur és az én nevemben !" A homokot
újra elmosta kezéből a viz. Harmadszor azonban Sátán csak
az Ur nevét hangoztatta, sikerült is ekkor a homokot felszínre
hoznia anélkül, hogy az ujjait össze kellett volna szorítania;
és átadá az Urnák. Isten a homokkal a tengerhez közeledett
és elhinté fölötte. A Sátán azonban megnyalta ujjait, gondolta
magában : „Legalább egy magocska maradjon nálam, később
majd csinálok földet a magam számára!" A hogy Isten a ho-
mokot szétszórta, kérdezte Sátánt: „Nincs több homokod?" —
„Nincs Isten !" felelt Sátán. — „Nos akkor megáldom őt,"
monda Isten, és kitérj észté karjait a négy tájék (világrész) felé.
A hogy megáldá, nőni kezdett a homok ; de az is, a mely Sátán
szájában volt, ugy hogy arcza majd szétcsattant. — „Köpd ki
Sátán," szólt az Isten. A hogy Sátán elkezdett ugrándozni és
köpködni, a földön hegyek támadtak és ott, a hová ugrott,
völgyek keletkeztek, ezért nem egyenletes a föld szine. — „Nem
marad más hátra," szólt az Ur, mint hogy a földet megáldjam,
hogy csak nőjön ! Addig pihenjünk." — „Jó," monda Sátán.
Lefeküdtek és aludtak. Isten rögtön elaludt. Sátán pedig azon
gondolkodott, hogy az Istent a vizbe dobja, hogy a föld az övé
lehessen. Megragadta Istent és a tengerhez szaladt vele. Elmúlt
egy nap, elmúlt a másik s még mindig nem talált tengert;
bejárta a négy világrészt, de tengerre nem bukkant. Belátván,
hogy mit sem tehet, visszavitte Istent fekvőhelyére és maga is
mellé feküdt. Egy darabig ott hevert, aztán felkölté Istent :
„Kelj fel Isten, hogy megáldjuk a földet !" — „Ne törődj A^ele,

Sátán/' monda Isten, „megáldottam az éjszaka a világ mind a
négy tájékát !" . . .

Mint más népek hagyományában, úgy a bolgárokéban is a Sá-
tán eredetileg dcmiurg, ki Istennel együtt alkotja meg a világot és
csak későbben, keresztény befolyás alatt változik át diabolus-sá.
Ilyen nyomot a következő bolgár mondában is találunk :

. „A mikor Isten a földet és az eget teremtette, azt látta,
hogy az ég nem takarja el a földet. Isten aztán észrevette,
hogy a Sátán morog valamit magában. Kiküldte tehát a méhet,
hogy ez az ördögöt kihallgassa. — „Az Isten nem is tudja'',
mormogott az ördög, „hogy egy bottal addig kellene ütni a
földet, mig hegyek és völgyek támadnak ; ezáltal a föld kisebb
lenne és az ég betakarhatná!" A mint a méh ezt hallotta, visz-
szarepült az Istenhez és elmondta neki ; az Isten pedig hegye-
ket és völgyeket teremtett, a méhet pedig megáldá, hogy ke-
resztelésre és esketésre viaszkot és mézet termeljen . . .^)

A hegyek és völgyek teremtésére vonatkozólag a bolgár
hagyomány a következőket is mondja :

„Az Isten egy lisztes zsákot czipelt a hátán ; a zsák lyu-
kas volt ; a hol a liszt nagyobb mennyiségben hullott a földre,
ott hegyek és völgyek keletkeztek . . .''^)

A méhről pedig a bolgár tradiczió ezt beszéh :
„Egyszer az ördög társa volt az Istennek. Az öreg Isten
meg akarta házasítani a napot és mindenkit meghívott, az ördög
azonban boszankodva távozott. Megharagudott az Istenre és
egy nyúlon ellovagolt. Az Istennek eszébe jutott az ördög és
kiküldé a méhet, hogy hallgassa ki, mit beszél az ördög. A
méh utóiérte az (U'dögöt és kalapjára szállt, hogy meghallja
beszédét. — „Ah! mily régóta nem gondol rám az Isten!"
mormogá az ördög; „nem akar a lakodalomra megliivni. Nem
tudja, hogyha a napot férjhez adja, az emberiséget elégeti ez!"
A méh hallotta e szavakat és ziun ! zum ! tova repült. Az ördög
azonban észrevette és utána iramodott, hogy megcűje. A mikor
már majdnem utóiérte, \itána lőtt puskájával. A méh egy fűz-
fára repült és ott elbujt. Az ördög másodszor is rálőtt, de a
méh a fűz másik oldalára került. Addig hajtotta, mig sikerült
rálőnie, mi által teste két részre szakadt. Nagy nehezen tovább
repült és Istenhez érve monda: „Az ördög meg akart lőni és

\) Ilia Danev (Etropol,) Sbornik IV. 129. 2) l. u. o.

csak nehezen birtam tőle, súlyosan megsehesülve, menekülni!*'
— „E pereztol kezdve," szólt az Isten, .,hátulsó részed legyen
a legdrágább, mindenki egye, előrészed azonban maradjon ugy,
a hogy van, erősödj cs ne erezz fájdalmat!" A méh erre el-
mondta, hogy mit mormogott az ördög. Isten azonnal abba-
hagyta a lakodalmi készülődést és nem adta férjhez a napot,
így tehát a nap szűzen maradt s azóta legédesebb a méh elő-
teste, a hátulsó része pedig megnagyobbodott. így rendelte ezt
Isten . . .^)

Magyar hagyomány szerint is az Isten teremti a méhet ;
az ördög is akart egyet teremteni, de esak legyet alkotott ; a
csuvasok azt hiszik, hogy a méh a .,nagy Ist(ni" (Mun Túré)
köldökéből bujt elé : az oroszok pedig Jézuséból származtatják,
midőn ez a keresztfán szenvedett.^) Mordva néphit szerint a
méh az istennek kedvencz állata;^) a vogul hagyomány szerint
az ördög teremtette a legyei, a darázst.'*) Mindez oly érintke-
zési pont, mely közr)s őshazára visszautalhat.

A rokon népek idevágó hagyományaiban szerfelett sok az
érintkezési pont.

Munkácsi Btu-nát nem rég^) egy érdekes idevágó összeál-
litást bocsátott közre. p]zen r)ssszállitásban foglalt vjatkabeli
monda szerint az Isten, Szavaoth, a vizre kr)p, mire a \izen
kis buborék támad, melyből aztán Szataniel kij(")n. Szataniel
aztán leszáll a tenger fenekére és lába t(»ny(M*ében, valamint
szája pofájában földet hoz. A lába tenyerében hozott földet
átadja az Istennek, de a pofájában levőt eltitkolja, mert magá-
nak külön f(')ldet akar teremteni. Az Ur szétszórja a földet s
az növekedni kezdett; egyidejűleg a Szataniel pofája alatt levő
f()ld is növekedett, a mitől képe feldagadt. Az Isten nagynehe-
z{}n kivette a földet és szétszórta a már létn^ött sik földre ;
ebből keletkeztek a hegyek. Hogy az élők társaságát nagyob-
bítsa, az Úristen két követ kétszer egymáshoz ütött, mire két
arkangyal termett elő. Szataniel is ily módon sok íirdögöt te-
remtett magának. Az Úristen aztán felhőre ülve angyalaival, a
magasba szállt, hogy a f()ld fölött megteremtse az eget. Sza-
taniel ördögeivel még magasabbra szállt és megteremte a má-
sodik eget. Az Úristen aztán szintén magasabbra szállva, meg-

1) Sbornik IX. 134. 2) M a g n j i c k y, Matjerialy ko objasneniju staroj
cuvasskoj véry. Kazán, 1881.251.1. 3j Barna: A mordvaiak pogány istenei
10. 1. 4) Munkácsi Bernát, Vogul népkölt. l 163. &) Ethnographia Y, 265,

alkotá a harmadik eget. Egjmiással versenyezve, ily módon
már a kilenczedik eget is megteremtették volt. De midőn Sza-
taniel a tizedik ég megalkotásához fogott, az Úristen ledobta
őt ördögeivel együtt. Kiki amilyen helyre esett, ott maradt.
Az Úristen aztán az ember teremtéséhez fogott, földből bábut
készitvén, azt kemény testtakaróval boritá be, olyannal mint
az emberköröm. Mielőtt lelket adott volna alkotmányának, fel-
ment az égbe, hogy kipihenje magát, az ember mellé rendelvén
az ebet, hogy őrizze ezt az ördög rontásától. Az ördög aztán
szőr ruhával ajándékozta meg az ebet a bekövetkezendő tél
hidege ellen, mire ez öt az emberhez bocsátotta, leit leköpött.
Az ember körömszerü bőre erre lágygyá változott, kivéve
az ujjak végét ...

Bolgár hagyomány szerint Ádám és Eva bőre pikkelyes
volt ; de midőn a tiltott gjümölesböl ettek, lehullott a pikkely
és csak az ujjákon maradt meg nyoma.

„A kázánvidéki hegyi cseremiszekről" szóló tanulmányá-
ban (Gornye ceremiry kazariskavo krajo. Vjestnik Jevropy
1868. IV.) Znamenszkij a következőleg adja elő a néphagyo-
mányok alapján Keremet részvétét a világteremtésében :

„Keremety him kacsa képében úszkált a vizén, midőn
Juma a szárazföldet megteremteni óhajtva azt parancsolta neki,
hogy bocsátkozzék alá a vizbe és hozzon föl a fenékről földet.
Keremety hozott földet, de nem adta át mind Jumának, hanem
egy részét elrejtette szájában. Midőn Juma a földre lehelt s a
víz felületére sik földet teritett, Keremety kikezdte köpködni
elrejtett földjét és ily módon nagyszámú magas hegyet rakott
a sik földre. Az ember teremtésekor Keremety fölhasználta az
időt, midőn Juma az égbe ment lélekért, leköpdöste aman-
nak testét tetőtől talpig annyira, hogy Juma megtisztítani
nem birta, hanem egyszerűen a test külsejét befelé fordította.
Ezért lett az ember belseje tisztátalanná. Ugyanekkor Juma
megátkozta az ebet is, amely az ember őrizetérc volt rendelve,
de Juma parancsától eltántorodott, t. i. nem tudva eltűrni a
Kerometytől rábocsátott hideget, szőrruhát kapott, viszonzásul
pedig Korcmetji; az emberhez bocsátotta. Juma szikrákat csi-
szolt a kőből, melyek angyalok alakjában repültek tova. Kere-
mety megügyelte ezt, s midőn Juma elaludt, ő is hozzáfogott
a csiszoláshoz, melyből azonban ördögök támadtak . . .^)

í) Lsd. Ethnographia V. 268. — Lsd. Szmirnov M. könyvét. Cennisy
Istriko ethnografiöeskij oöerk. Kazán 1889. 220—21. 1.

Rittich A. F. ^) csaknem szószerint közli o cseremisz re-
géket, még pedig azon kiegészitéssel, hogy Keremety öcscse
volt Jumának, kit emez gőgje és uralomvágya miatt ledobott
a menyekből. Az emberőrzö ebről megjegyzi, hogy „amerikai
fajta" volt.

Az erza-mordinok ugyan e tárgyú regéjét Melynikov P. I.
közli^), mely Barna Ferdinánd fordításában^) igy hangzik :

„Midőn Csám-Páz a világ teremtését elhatározta, (\gy szel-
lemet teremte, a ki majdnem mindenben hasonló volt hozzá,
és a kinek segítségére kell vala lenni a világ teremtésében és
kormányzásában. Ez az ő teremtette szellem Saitán vala.*'

A Szamarai kormányzóságbeli Buguruszlan kerület Yei-
kamova falujában 1853-ban egy Saverski Fedor nevű pap ho-
rogra kerité Saitánt s tőle hallá a világ teremtését tárgyazó
következő tudósítást :

„Egyszer, mikor még a világon vizén kivül semmi egyéb
nem volt, Csám-Páz a nyilt tengeren egy kőszálon hintálód-
zott, magában azon tanakodván, hogyan teremtse meg és
kormányozza a látható világot. Monda tehát : „Se testvérem,
se olyan társam, a kivel e dolgot megbeszélhetném." így szól-
ván, kedvetlenül a tengerbe pökött, s tovább haladt. Darab
utat úszkálván, körültekintő Csám-Páz, s észrevéve, hogy a
nyála egy nagy hegygyé változott, mely utána úszik vala.
A hegy elpusztítása czéljából, Csám-Páz ráütött botjával. Legott
előugrék belőle Saitán s igy szóla : „Nagy gondban vagy Ur
a miatt, hogy nincs se testvéred, se oly társad, a kivel tana-
kodhatnál, s megbeszélhetnéd a világ teremtését ; én, ha úgy
tetszik, kész vagyok testvéreddé lenni." Megörült neki Csám-
Páz s monda : „elól van, légy nekem nem ugyan testvérem, de
társam. Alkossuk meg a fíűdet. Miből csináljuk? Vizén kivül
itt semmi egyéb nincs?" Saitán hallgat, dehogy tudja ö, miből
kellene a földet megalkotni. „Bukjál alá bajtárs, a tengerbe"
monda neki Csám-Páz, „a fenéken fövény van. Hozz belőle
egy keveset, majd abból csináljuk a IVildet." — „En épen azt
akai-tam mondani, bátya," okoskodék Saitán, a ki nem akará
mutatni (-sám-Páznak, hogy őt magánál többnek és tr)bbet

1) Materiali dija ethnogaíiji Rossiji, Kazaiiskaja gubernija. Kazán 1870.
II. 1036. l.

2) Russkij Vjestnik 1867. évfolyamában.

3) A Mordvaiak pogány istenei 6—9. 1.

tudónak tartja, s Csám-Pázt folji-on testvérének szólítja vala,
holott ez őt csak bajtársnak fogadta el. — „No szállj tehát alá
a fenékre fövény-hozni'', monda neki Csám-Páz, „de arra vi-
gyázz, hogy mikor hozzá akarsz kezdeni, az én nevemet emiit-
sed." Saitán alábukott a fenékre. Hanem büszkesége nem akará
Csám-Páz nevét említeni, hanem a helyett a magáét emliti
vala. Azért tehát egy szemet sem kaphatott : a tenger feneké-
ről láng csapa fel és Saitánt köröskörül megégeté. így meg-
égve felszálla a tenger szinére. „Nem tudok, bátya", monda
Csám-Páznak, „egy szemet sem felhozni, mert a tenger fene-
kéről láng üti fel magát, majdnem egészen tönkre tett.'' — „Eredj
még egyszer, bajtárs, a tenger fenekére," monda ismét Csám-
Páz, „csak nevemet emlitsd s nem fog bántani a láng." Saitán
ismét lement a tenger fenekére, de gőgje most sem engedi vala
a Csám-Páz nevét emhteni. Saitán ismét csak a maga nevét
emlité és a tűzláng keményen megperzselé újból. Saitán imét
fellszálla s Csám-Páz előtt megint fövény nélkül jelenék meg.
„Hát hogy mint jártál bajtárs ? Hoztál-e fövényt ? " kérdé tőle
Csám-Páz. — „Nem hoztam, bátya, a tűzláng az előbbinél is
jobban megégetett." — „Emlitéd-e, bajtárs, az én nevemet?"
kérdé Csám-Páz. Saitán, mivel okosabbat tenni nem tudott,
megismeré, hogy a Csám-Páz nevét nem emiitette. „Micsoda
nevet emiitettél, bajtárs?" — „A magamét, bátya", feleié Sai-
tán. — „Hallod, bajtárs", monda erre Csám-Páz, „eredj har-
madszor is a tenger fenekére, hozz onnan* íovénji; az én
nevemet emiitvén. Hanem tartsd eszedben jól, bajtárs, hogy ha
megint nem az én nevemet emhtended, tehát a tűzláng egészen
meg fog égetni, úgy, hogy nem marad belőled semmi." Saitán
tehát harmadszor is lemene a tenger fenekére, s csakugyan
most félelmében a Csám-Páz nevét emhté és hoza is egy tele
szájnyi fövényt. A tenger felszínére jutván, át is adá a fövényt
Csám-Páznak, de nem mind, hanem egy részét visszatartá a
pofájában, igy gondolkozván magában : legyen, hadd teremste
meg a bátya a maga földjét, majd én is megteremtem a ma-
gamét." Csám-Páz elkezdé a fövényt a tengeren ide s tova
szórni, mely növekedés által földdé alakult át. Hanem azon
mértékben, melyben a fövényszemek a tengeren növeked-
nek vala, azon módon kezdenek azok is duzzadni, me-
lyek a Saitán pofájában elrejtve valának. A feje egész hegygyé
nőtt tőlük. Kiállhatatlan fájdalmat érezvén, elkezdett Saitán

szörnyen ordítani. „Minek kiáltsz, bajtárs?" kérde tőle Csám-
Páz. Saitán nem tudott jobbat tenni, mint megvallani: „Nem
köptem ki, bátya", monda, „a földet egészen a számból, mert
a föld elkezdett nőni a fejemben s tűrhetetlen fájdalmam van
tőle." Csám-Páz megüté kormánypálezá jávai Saitán fejét s
monda: „Köpd ki a íövénxt, bajtárs és gyógyulj meg!"" Saitán
elkezdé a fövényt kiköpni a szájából, de oly erővel, hogy a nyir-
kos s még nem eléggé szilárdult föld rengni kezdett bele, s
ezen földrengésből támadtak a mélységek, hegyhasadások és
völgyek, abból a fövényből pedig, melyet Saitán kiokádott,
a halmok, hegycsúcsok és bérezek támadának. A mint Saitán
a bajtól megszabadult, monda neki Csám-Páz : „Nem való vagy
te nekem bajtársnak, mert rossz vagy, én pedig jó vagyok;
légy tehát átkozott s eredj a tenger feneke alá, a más világm,
abba a tűzbe, mely megégetett, mivelhogy gőgöd nem engedte
említened teremtőd nevét. Ülj ott, s szenvedj mindörökké." —
Valamint az embert, ü^y Csám-Páz t()bbi teremtményeit is
meg akarta Saitán rontani. Csám-Páz az embert sárból képezé,
de még a lélek nem vala belé lehelve. Egy percznyi időre más-
felé fordula élet-adás végett és az ebet rendelé a teremtette
testek őrizésére, nehogy Saitán liozzájok férhessen és megcsú-
folhassa őket. Az eb azelőtt tiszta állat vala, semmi szőr nem
vala rajta. Saitán sz()rnyü fagyot támaszta, s a kutya majdhogy
bele nem veszett; tehát az ebnek azt az ajánlatot tévé, hogy
öltözzön szőrbe a hideg ellen, hogy igy a Csám-Páz teremtette,
akkor még lélektelen emberhez férkőzhessen. Az eb beleegyezek.
Saitán az embert körr)skörül összeköpdösé, s ezekből az undok-
ságokból betegségek támadának ; azután az emberbe a gonosz
szellemét is belefuvalá. C3sám-Páz arra felé menve, elüzé Sai-
tánt s az eben örökre rajta hagyá tisztátalan szőrét. Hogy a Saitán
megimdokitotta ember testét megyógyitluissa, egészen kifor-
dította; de mindannak ellenére is benne maradának a Saitán
nyálából támadott betegségek. Azután elhagyá az embert, miután
abba beleleheUe saját jó lelkét. Ezen oknál fogva van az em-
bernek hajlandósága mind a jóra, mind a rosszra ; a jó hajla-
mok a Csám-Páz lehelletétől, a rosszak Saitán fuvallatától van-
nak. Midőn igj' az ember meg volt teremtve. Saitán az emberre
mutatva, igy szóla Csám-Pázhoz : „Eéhg az én lelkem van
benne, félig a tiéd. Osszuk kétfelé az embereket, legyen fele
az enyém, fele a tiéd!" . . .

Pápay Károly, korán elhunyt tudósunk hagj'^atékából Mun-
kácsi a következő osztják regét közli:')

„Midőn Isten az embert teremtette a kutya erős volt, mint
a szarv. Ez a kutya őrizte az embert, nem bocsátott hozzá
senkit. Eljöt hozzá Jung-jelemte-jung és azt kérdi tőle : „Ide
adod-e nekem ezt a subát" (t. i. az emberét) ? „Ha odaadom,
akkor a gazdám megver engem." „Ne félj, nem ver meg." A
kutya 2—3 napig ellentállt; aztán pedig odaadta neki. Ezután
maga az Isten jött és megtudta, hogy megcsalták. Kérdi a ku-
tyát: „Miért öltötted föl ezt a bőrt" (t. i. saját szőrös bőrét?)
„Egy ember jött, az kérte és én odaadtam neki." „Nincs neked
eszed. Téged majd véges-végig tartanak (az emberek), hogy
ganajt egyél." És kutyáink ma is esznek olyant ^ . . ; Isten
egy férfit és nőt bocsátott a földre : Ezek születtek és éltek.
Ugy éltek, hogy sem ruha, sem lábravaló nem kellett nekik,
mint az anya szülte, ugy éltek. A férfi mondja: menjünk asz-
szony almát enni. Elmentek, kerestek, találtak és megették,
azután haza mentek. A férfi a hátsó sarokba ment, a nő az
elsőbe : szegyeitek magukat. Az Isten mondja : megnézem őket
mit csinálnak. Megnézi: mindenik meztelen, az egyik az első,
a másik a hátulsó sarokban. „Miért vagytok ti ott?" „Meztele-
nek vagyunk." „Jöjjetek ki I" — mondja a férfinak. — „Nem
lehet, meztelenek vagyimk." „De parancsolom, jöjjetek ki." Az
ur ruhát ad neki, és az asszonynak is. „Ti majd minden
időben enni kerestek." És elkezdtek keresni. Az asszony fiút
szült, később leányt szült, azután megint fiút szült és utána
megint leányt. A nagy fiút és a nagy leányt összeházasitá és
ezektől születtek a mi nemzetségünk ..."

Egy török legenda, melyet Kimos Ignácz^ Stambiűban
hallott, a következőt beszéh el :

„Megalkotta Allah az embert és a földet jelölte ki lakó-
helyéül. És midőn megjelent a földön az első halandó és gyö-
nyörködtek az égiek Allah e csodálatos alkotásán, előjött a
rossz szellemek ősapja és irigység szállotta meg lelkét. Rontani
akart a jóságos alkotásán és ráköpte kárhozatos nyálát az
első ember tiszta testére. Ott érte a*mocsok a köldöke táján
és ezzel akarta a bűnöket beleplántálni. De elősietett az emberi

1) Ethnographia i(L h.

2) „Élet" folyóiratban I. 1. sz.

faj védője, a legirgalmasabb AUáh, kiszakította azt a húsdara-
bot a hova a nyál odatapadt volt és lecsapta a földre. így
támadt az emberi testen a köldök. Az a húsdarab pedig és a
beléje gyöfnöszölt nyál uj életre éledt a porban és az emberrel
majdnem egyidejűleg megtermett a kutya. Fele részében em-
beri testből, másik felében meg ördögi nyálból. Innen ered,
hogy sohse bántja a mozlim a kutyát, de másrészt még a világ-
ért sem tűrné el a házában. Mert emberi húsból eredt, meg-
védi; mert ördögi nyálból fajzott, megveti. A mi szehdség és
hűség van benne, azt az embertől örökölte, a mi vadság és pe-
dig éktelen düh, azt a sátáni rész teszi. Ugy mint keleten,
nem is szapordott el sehol sem az állat, mert ellensége egyút-
tal a védője is, és mert e védője a — muzulmán."

Az erdélyi czigány népköltészetben is fordul elő egy ide-
vágó monda, mely igy hangzik :^)

„Mikor a világ még nem volt meg, csak egy nagy viz
létezett, akkor Istenünk azt gondola, hogy majd teremt vüágot.
Nem tudta, hogy és milyen világot készítsen. És azon bosszan-
kodott, hogy neki nem volt se testvére se barátja. Haragjában
a botját a vízbe dobta. Akkor csak látja, hogy botjából egy
nagy fa lett, és a fa alatt nevetve ott ült az ördög és monda:
„Jó napot, édes testvérem! nincs neked se testvéred, se bará-
tod és én testvéred és barátod akarok lenni!" Isten örvendett
és monda : „Ne légy testvérem, légy csak barátom ! senki sem
lehet az én testvérem 1" Kilencz napig együtt voltak és a nagy
vízen ide-oda járkáltak és Isten belátta, hogy őt az ördög nem
szereti. Egyszer monda az ördög : „Kedves testvér 1 mi ketten
rosszul élünk, ha nem leszünk még többen; szeretnék még
másokat is teremteni!" — „Teremts másokat is !" monda Isten.
— „De én nem tudok!" válaszolt az ördög; „teremtenék én
ám akár egy nagy világot is, de nem tudok, kedves testvér!"
-^ „Jól van!" monda Isten, „világot akarok teremteni! merülj
a viz alá és hozz fel fövényt, a fövényből földet alkotok." ^
Arra monda az ördög : „Hogy akarsz a fövényből földet alkotni ?
nem értem!" — És Isten monda: „Kiejtem nevemet s föld lesz
a fövényből! Menj és hozz fövényt!" — Az ördög alámerült
és gondolta, hogy ő magának fog világot teremteni és midőn

1) Wlislocki, A. d. Volksleben d. Zigeuner ; magyarul az „Olcsó könyv-
tár" 189. füzetében.

fövényt talált, saját nevét monda. De a fövény megégette és ő
eldobta. Midőn Istenhez visszatért, monda: „Nem találok fö-
vényt 1" — Isten monda: „Eredj csak és hozz fövényt!" Ki-
lencz napig keresett az ördög fövényt és mindig saját nevét
monda; de a fövény mindig megégette és ö eldobta. Oly izzó
lett mindig a fövény, hogy az ördögöt összeégette és ő a kilen-
ezedik napon fekete lett. Istenhez jött, és ö monda: „Te fekete
lettél ! Te nagyon rossz barát vagy ! Eredj és hozz fövényt, de
ne ejtsd ki a te nevedet, mert különben elégsz!'' Az ördög
ismét elment és fövényt hozott. Akkor Isten földet teremtett
és az ördög nagyon örvendett annak és monda : „Itt a nagy
fa alatt én lakom és te kedves testvér keress számodra más
lakást." Erre megharagudott az Isten és monda : „De nagyon
rossz barát vagy ! nem kellesz többé; eredj inneni" Akkor
jött egy nagy bika és elvitte az ördögöt. És a nagy fáról hús
esett a földre, és a nagy fa leveleiből emberek termettek. így
teremte Isten a világot és az embereket . . .

Az orosz hagyomány szerint a kutya elalszik, mialatt az
ördög ráköp az emberre. Isten aztán subát ad az ebnek, hogy
máskor hidegben is őrködjön.

Ha most már a bolgár nép világteremtési hagyományát
összehasonhtjuk a bogomiHsmus tradiczióival, úgy az idevágó
még kezdetleges kutatások daczára is, majdnem biztosra vehet-
jük, hogy a bogomihsmus a bolgár néphitből uj életerőt szivott
azon néphitből, melyet a bolgárok még az őshazából magukkal
hoztak. A bogomihsmus ezen duaUstikus, már az őshazában
uralkodó kozmogonikus világnézlet szilárd alapján tovább fej-
lődhetett. A bogomilok által szerkesztett népies könyvek közöl
„János, a theologusnak, az Úrhoz intézett kérdései" czimű mű
a legnagyobb hírnévnek és elterjedésnek örvendett. E könyvben
többek közt az is áll, hogy a földet két czethal tartja a hátán. Ezt
a hiedelmet nemcsak az orosz, de a magyar néphitben is
találjuk.^) Kérdés, hogy ezen néphiedelem forrása a bibha-e,
melyben két áUatról történik emUtés : a Behemót- és Leviathan-
ról, mely utóbbit néhányan elefántnak, néhányan pedig czet-
halnak tartanak. Egy angolszász irodalmi emlék Leviathánt
szintén czethalnak mondja. Egy 16. századbeh bogomil kézirat-
ban a föld négy elemei közetkező kérdésekben és feleletekben

1) K á l ra á. n y, Világunk alakulása 9.

tárg}^altatnak : „Kérdés : Mond meg, mi tartja a földet ? —
Felelet : A nagy viz. — Kérdés : Mi tartja a nagy vizet ? —
Felelet: Egy nagy kő. — Kérdés: S mi tartja a követ? —
Négy afany czethal. — S ki tartja ezeket ? — Egy tüzes folyó.

— S mi tartja ezt? — Egy tűz, mely melegebb minden tűz-
néd) ...

A fenti könyv tartalmát kérdések képezik, melyeket János,
a theologus Krisztushoz intéz, ki mindezekre a kérdésekre meg-
adja a kellő feleletet. A kérdések tárgyát a rossz szellemek
állapota bukásuk előtt, azután a világ teremtése, az emberek
teremtése és Krisztus visszajövetele képezi.

János ezt a kérdést intézi : Minő dicsősége volt Sátánnak
bukása előtt? — Krisztus felel: A mennyei seregek főparancs-
nokságát birta s a pokolból a, mennybe és onnan a pokolba jött-
ment, s a láthatatlan atya trónusa körül időzhetett. Aztán
gőgös lett, fellázadt Isten ellen és az angyalokat is fellázitá.
S látva annak dicsőségét, ki a mennyeket igazgatja és eszébe
jutott, hogy trónust emeljen magának a fellegek fölé, hogy a
Mindenhatóhoz hasonló legyen. S midőn a levegőbe leszálla,
igy szólt a levegő angyalához: „Nyisd fel számomra a levegő
kapuját!" Az angyal felnyitá. Odább menve találkozott az
angyallal, ki a vizeket gondozza s monda : „Nyisd fel számomra a
vizek kapuját!'' Az angyal engedelmeskedett. És tovább haladva
látta, hogy az egész földet viz lepte el. S látta azt a két czet-
halat, mely egymáshoz kötve, mint két ökör a járomban, a
láthatatlan atya parancsára hátán tartja a földet^) . . .

Egy orosz kozmogóniai műben, melynek neve : „Szent
könyvek tekercse" s melynek tartalma már a 15. és 16. szá-
zadban ismeretes volt, a következő regét találjuk :

„Es Isten a levegőből leszállt a tengerre ... és látott
ott a tengeren egy kacsát (gogol) úszkálni és ezt Sátánnak
hivták; a tenger iszapjában megakadt a lába. S Isten
szóla Sátánhoz, mintha nem is ismerné: „Ki vagy te?" Sátán
felelt! „Én Isten vagyok!" — „S hogy nevezzenek engem?"

— Sátán felelt: „Te az Istenek Istene, az urak ura vagy !" Ha
igy nem szólt vala Sátán, úgy Isten őt ott a tiberiási tengeren
elpusztítja. S Isten szólt most Sátánhoz: „Szállj le a tengerbe

1) Sbornik IX. köt. i;U. 1.

2) Sbornik IX. köt. 126. 1.

és hozz fel fövényt és kavicsot! Sátán engedelmeskedett, alá-
merült a tengerbe és fövényt és kavicsot felliozva, azt e sza-
vakkal liinté a tiberiási tenger fölé: „Legyen vastag és széles
föld!" Isten egy kavicsot vett kezébe és azt két részre törve,
a jobbkezében levőt megtartá magának, a balkezében levőt
pedig Sátánng^k adá. S Isten fövényt vett s elkezdé ahhoz a
kavicsot verni. És Isten szólt : „Repüljetek elé angyalok és
őrangyalok és ti összes mennyei seregek!" A kavicsból szikra
meg tűz pattant ki és igy teremte Isten az angyalokat, az őr-
angyalokat. Sátán látván, hogy mit teremtett Isten, ő is kezdé
a kavicsot verni, melyet neki Isten balkezéből adott vala, mire
aztán Sátán angyalai megjelentek és ő is teremtett magának
egy mennyei sereget. Isten őt ezen angyalok parancsnokává
tette. (Buslaev másolata szerint a rege igy hangzik : Sátán egy
kavicsot hozott a tenger fenekéről, a kavicsot két részre törték ;
az egyik feléből, melyre Isten kormánypálczájával ütött, „tiszta
szellemek" szálltak fel; azon részből pedig, a melyre Sátán
ütött, „tisztátalan" szellemek. A tiberiási tengeren harmincz
czethalat teremtett, melyek hátán a föld nyugszik.) Sátán látva,
hogy tiszteletben részesül, gőgös lett és Istenhez hasonló akart
lenni. Isten aztán megparancsolá arkangyalának, hogy az ördög-
sereget dobja le, de sátán tüze megégette az arkangyalt, s visz-
szatért, anélkül, hogy a parancsot végrehajtotta volna. Isten
ellátta a szerzetesi tonsm*ával és Mihálynak nevezte el (egy
másik kézirat szerint Isten szerzetes öltönyt ad neki „egyszerű
kereszttel diszitve, Krisztus, Isten fiának, jelvényével.") És Isten
másodszor is kiküldé Mihályt, ki kormánypálczájával elűzte
Sátán seregét, mely mint az eső, földre huUott. Most már Mi-
hály lett az angyalok feje és az angyalok mondák : „Ámen !" Ez
a szó az ördögök seregének egyikét a hegyekben találta, a mási-
kat a folyón, a harmadilcát levegőben és ott megakadtak kezük-
kel, lábukkal a fellegekben és ott vannak még manapság is."
E helyen mellékesen felemlítjük a következő bolgár mesét :
„Egy faluban élt egy korcsmáros. Valamelyik éjszaka az
ördög jött hozzá és megkérte a korcsmárost, hogy engedje a házá-
ban aludni. Éjjel felfalta az ördög a korcsmárost. Másik estén
egy keresztény rézműves jött a faluba s miután keresztény foga-
dóban nem talált helyet, elment ebbe a korcsmába. Az emberek tud-
ták, hogy a korcsmában szellemek járnak ; mert a fuvarosokat,
kik ott töltötték az éjszakát, az ördög mind elragadta és fel-

falta. Ezt megmondták a rézművesnek. Kemény feje volt a
rézművesnek, nem hallgatott reájuk és ott maradt a korcsmá-
ban. Tüzet rakott, előszedte boros üvegét, kenyeret meg túrót
és vacsorához fogott; szándéka volt, hogy ezen az éjjelen nem alszik,
hogy a történendő dolgokat megfigyelhesse. A szoba szép volt s
a midőn evett, apadláson olyan zaj támadt, mintha ezer meg ezer
állatugrándoznék. A rézműves csendesen viselte magát; sajtot és
kenyeret evett és egy csepp bort ivott. Midőn a tűz közelébe ült, a
kéményből egy nagy fekete emberláb hullott a tűzbe. O csendesen
ült, mire aztán egy másik emberláb hullott alá. A rézműves nem
zavartatta magát nyugalmában. Rövid idő múlva egy kéz hullott
alá, s csakhamar egy másik is ; végül egy fej gurult le. Mindebből
egy arab támadt, ki szótlanul a rézművesre pillantott. A rézműves
hallgatott, mert tudta, hogy ily alkalommal a hallgatás a legjobb.
Ivott egy^t az üvegből s aztán az arab felé nyujtá ; de az nem akart
inni, hanem csak fejét billegteté ide-tova. A rézműves egy ásóval
fejére ütött. Az ördög meghátrált s kérte a rézművest: mérjen
még egy ütést a fejére, hogy végkép oda legyen. De a rézmű-
ves modá: „Anyám is csak egyszer szült engem, nem kétszer!"
S az ördög megpukkadt. Másnap az emberek a rézművest ép-
ségben, egészségben látták s kérdezték, hogy minő rabló tanyá-
zott ottan. Ezentúl bárki ott tölthette az éjszakát, nem tör-
tént senrnii baja . . ."^)

Hogy miért van az ördögnek egy lába, erről a bolgár
néphagyomány a következőket beszéh :

„Amint egyszer az Isten a világot teremte, azt mondta
az ördögnek, hogy csináljon egy állatot, mely farkas legyen.
Az ördög meg is csniálta és bele lehelte a lelket, de nem akart
életre kelni. Istenhez ment tehát panaszkodni, hogy a farkas
nem akar életre kelni. Az Isten igy szólt : „Menj és mondd, far-
kas fogd meg az ördögöt lábainál és felfog éledni." Az ördög visz-
szament a farkashoz, de nem ugy mondta, a hogy Isten tanította,
hanem azt mondta : „Kelj fel farkas és fogd meg az Istent
lábánál !" A farkas azonban nem éledt fel. Nem merte azonban
Isten parancsa szerint életre hivni, mert attól félt, hogy a far-
kas lábánál fogva elkapja. Egy lábon a vizig vitte, a hol egy lábbal
beleállott a vizbe s aztán monda : „Kelj fel farkas, csipd meg az

1) St. I. Stajkovski közleménye Pirdopból. Benedek Elek „Magyar Mese-
és Mondavilág"-jában több változata van e mesének, a rézműves helyett ren-
desen a^ obsitos szerepel,

ördög lábát." A farkas fel is ugrott s leharapta az ördögnek parton
levő lábát. Ez időtől kezdve van az ördögnek csak egy lába.

A bogomilismus sohasem hódított tért Magyarországon, s
bárha érintetlenül hagyta a magyar népet, mégis a magyar ha-
gyományban is bukkanunk rokon vonásokra. Magyar monda
szerint Mihály arkangyal dobja le az égből a gonosz szelleme-
ket s hova egyik-másik bukott, ott is niaradt.^) Altáji világte-
remtési mondákban Mandi-Sire legyőzi ErUk seregét, s kiki ott
maradt, a hova esett. ) Bukovinai magyar hagyomány szerint
Illés 40 napig villámokat szórt és azután lehajigálta az ördögö-
ket az égből. Magyar néphiedelem szerint ezen bukott lények
néha „megrázkódnak," akkor szél támad; Luczifer bukás
közben a holdon megakadt és még máig is ott van.^)

A fent közölt világteremtési mondák analógiáit a szláv
népköltészetben megtaláljuk bőven és teljes színpompájában. Az
ördögnek a tengerbe való alámerülése és a földnek fövényből
való teremtése orosz legendákban is ismétlődik. (Jakuskin-nél,
Afanasjev-nél) ; egy kárpáti orosz koljadában, (karácsonyi ének-
ben Kortomarovnál) két galamb hozza a fövényt a tenger fe-
nekéről és teremti a földet ; egy kárpáti orosz mesében szintén
az ördög hozza a fövényt és részt vesz a világ teremtésében;
egy szerb hagyományban az angyalokkal egyrangu ;*) ugyanezt
az orosz hagyomány is meséli ;^) egy kisorosz karácsonyi énekben
Péter és Pál apostolok vesznek részt a világ teremtésében :

Történt ez még akkortájt

A világnak kezdetén, —

Háborgott a kék tenger ;

A kék tenger partján

Három nagy fa állott ;

Három galamb ült rajta.

Isten ült az elsőn.

A másik galamb hátán

Szent Pál üldegéle,

A harmadik a hátán

Szent Pétert tartotta . . .

Péterhez szólt Isten :

„Tenger alá merülj,

1) Kálmán y. Világunk alak. 28.

2) Radloff, Proben d. Volkslitt. d türk. Stámme Süd-Sibiriens 181.

3) Kálmány 28.

4) P y p i n A. N. és S p a s o v i c V. D., Geschichte der slavischen
Litteraturen I. 104.

5) „Osznova" 1861. jmi. ; Dragomanov Malőr. nar. predanija, 1876
Kiev, 89. 1.

2Í

Hozzál oiinan fövényt,
Szórd el a világra,
Teremtsd meg óh Péter,
Az eget a földet.
Eget csillagokkal,
Földet virágokkal I"
Péter alászálla.
De nem talált fövényt.
Nem szórhatta el azt,
Nem is teremthette
Meg az eget, földet,
Eget csillagokkal.
Földet virágokkal.
(Ugyanez ismétlődik Pállal.)
Tengerbe szállt Isten,
Fövényt Isten hozza,
Egyedül teremte
Eget is meg földet,
Eget csillagokkal.
Földet virágokkal . . A)

Nagy jelentősége van az összehasonlító vallástörténelemre
nézve ama bolgár néphagyománynak is, mely a föld és az ég
teremtéséről szól. E monda a következő :^)

„A mint az Isten megteremte a földet, eleinte sima és
egyenlő volt. Utána teremte az eget s kendőhöz hasonlóan
körültakarta vele a földet. A hova végig tekintett munkáján,
azt látta, hogy a föld nagyobb az égnél, összeszorította tehát
minden oldalról, hogy kisebb és kerek legyen. Az egyik olda-
lon jobban összeszorította s körültakarta igy az égboltozattal.
Ezóta ilyen a föld mostani állapota és igy lett hegyes is a föld.
A napot, holdat és a csillagokat az Isten azonban épen ugy
akasztotta föl, mint a hogy a lámpást szokták a mennyezetre
felakasztani. Ezeket az angyalok gyújtják meg, mint a hogy
a templomban szokták a gyertyákat meggyújtani.''

E mondának másik variánsa igy hangzik:^)

„A mikor Isten a földet megteremtette, az minden oldal-
ról szabad volt. A hegyeken tésztából az Isten megesi-

1) A „Magazin für die Litteratur der Auslander" egyik régi folyamában
Schott (Sch.) egy idevágó észt mondát közöl.
2, Ilia Danov (Etropol.) Sbornik IV.
3) Sapkarev, BI5. Narod. Starini.

nálta az eget. A mikor azonban látta, hogy a föld nagyobb,
mint az ég, hosszasan utána gondolkozott, mig el nem találta
a dolog nyitját. Kezeibe vette a földet s minden oldalról nyom-
kodni kezdte, hogy sürübb és lapdához hasonló legyen. Ezután
kiterjeszté fölötte az eget ugy, mint azt napjainkban látjuk. A
napot, holdat és a csillagokat azonban úgy akasztja fel az
égre, mint a lámpákat szoktuk a szobában felakasztani. A csil-
lagokat az angyalok ép ugy gyújtják meg, mint a templom-
ban a gyertyákat."

Egy másik bolgár hagyomány pedig igy hangzik :
„Még mielőtt a föld meg lett volna. Krisztus már meg-
született s mint kis gyerek tipeget az Úr oldalán, erősen bele-
kapaszkodva ruháiba. Akárhova ment az Úr, Krisztus minde-
nütt követte. Már terhére is volt, hogy soha el nem liagji;a s
ezért szóla : „Fiam ne kövess mindenfelé, hanem ülj le a földre
s játszszál, mint a többi gyerekek szoktak !" A hogy Krisztus
ezt hallotta, rögtön leült a földre s játszani kezdett. Első játéka
volt, hogy a földből sarat gyúrt, ebből lapdát formált és a na-
pon megszáritá. Az Úr jókedvűen közeledett a hely felé, hol
Krisztus játszadozott. A hogy sáros kezekkel és ruhával meg-
látá, nyájas szavakkal kérdé : „Ej ! hol piszkoltad össze fiam
annyira magadat? Miből csináltad a sarat?" — „Lapdát csinál-
tam, játszani ! — felelt Krisztus. — „A lapdáid szépek — szólt
az Úr — de mit akarsz annyi lapdával ?'' — Felhajítom a leve-
gőbe, hogy játszani tudjak velők." — „Vedd hát, a legnagyob-
bat, monda az Isten s hajitsd fel, hadd látom, mily magasra
tudod hajítani !" A legnagyobb örömmel kapta fel Krisztus a
legnagyobb lapdát s felhajitá az égbe. Az Isten áldásával a lapda
csodálatos magasra repült, egy helyütt megállt s a nap lett
belőle. Egyszerre elkezdett világítani oly erősen, hogy az embe-
rek nem tudtak bele nézni. Krisztus kezeit szemei elé tartotta,
hogy figyelenunel kisérje napjának világítását. „Látod fiam,"
szólt az Úr : „hajítsd fel a többit is, hogy lássuk, mi lesz be-
lőlük." — „Valamennyit felhajítottam atyám," szólt Krisztus;
„de csináld őket is oly fényessé, hogy láthassam !" — „Jó fiam,
csak hajitsd őket fel !" Krisztus erre mindkét kezével hajította
fel lapdáit ; egyiket jobbra, másikat balra. Isten megáldá őket,
s a hova estek, az egyikből lett a hold, a többiből pedig a kü-
lönböző csillagok lettek. A hogy Krisztus látta, hogy nincs

több lapdája, egy marék földet hajított fel, melyből aztán Isten
áldása folytán az apró csillagok támadtak."*)

E helyen megemlítjük, hogy a tejutat a bolgárok a „koma
szalmájának" is hívják. „Egyszer valakinek nem volt szalmája
és kosárral lopott komájától. Hazafelé tartva, a szalmából itt
is, ott is el-elhiiUajtott. Rossz tettének büntetéséül Isten az el-
hullott szalmaszálakat csillagokká változtatta s ez a tejút . . ."^)

Magyar hagyomány szerint szalma vagy fizéna hull le a
kocsiról. Ugyanezt beszélik a szyr, török, perzsa,*^) szláv és ro-
mán^) idevágó mondák. Egy magyar monda szerint Jézus és
szt. Péter kocsijáról hullott a szalma ; egy másik magyar monda
szerint pedig szt. Péter szalmát lopva, azt elhuUatta ; más ma-
gyar mondában a lopást a czigány végzi.^)

A nap és éj változásáról a bolgár hagyomány a követ-
kezőt beszéli Zepenkov Prihpből :

„Az Istennek két fedője volt ; egyik fehér, a másik fekete
volt; mintkettő egymással össze volt kötve. Ha a fehéret le-
bontotta, nappal volt; s ha a feketét oldotta fel, éjszaka lett.
A két fedőt összekötő czérna oly hosszú volt, hogy mire a
fehéret felcsavarta, éjszaka lett ; s mire a feketével készen volt,
nappal lett. Isten egyszer a fekete czérnából egy darabkát a
fehérhez kötött. így lett, hogy télen a nap rövidebb és az éj
hosszabb, nyáron pedig a nap növekszik és az éj rövidebb."

Bolgár tradiczió szerint a napnak eleinte két szeme volt.
A mikor egyszer a patakhoz ment vizet inni, az ott levő kigyók
egyike kiszívta egyik szemét. Azóta a napnak csak egy szeme
van. Ki egy kigyót agyonüt, az jót cselekszik . . .^) A bolgár
hagyomány azt is beszéh, hogy a nap éjjel a tengerbe megy
aludni. Ez által a tenger vize annyira felmelegszik, hogy a
föld alól mint meUeg forrás tör elő . . J)

A télről pedig a bolgár nép azt beszéli :

„Egy időben nem volt tél, mint most ; akkor mindig nyár
volt és több állat is élt, melyek erősebbek voltak a mostaniak-

1) Sbornik VIII. 181.

2) S a p k a r e V id. h. III.

3) T y 1 ü r. A szült. tört. I. 354.

4) S c h a 1 1, Walach. Márchen 285.

5) K á 1 m á n y, A csillagok a néphitben, 5.

6) Sbornik VIII. 139.

7) Sbornik III 135.

nál. Egy békának megtetszett egy leány és ö annak megtiltá,
hogy máshoz menjen férjhez. A leány apja elment Istenhez
panaszra. Isten monda : „Eredj haza és mondd meg leányod-
nak, hogy hivja össze lakodalomra az összes állatokat." Az
ember engedelmeskedett, és a béka meghívta lakodalomra az
állatokat. Az egész fensik tele volt lakodalmasokkal. — „Nyisd
ki ezt az ajtót," szólt most Isten az apához, és rámutatott
egy ajtóra, mely mögött a szelek voltak elzárva. A hogy az
ember kinyitotta az ajtót, a szelek mind kitódultak s havazni
kezdett. Az állatok egy része a hegyek közé, más része a vizbe
menekült; de sokan elpusztultak. A hegyek közé menekült ál-
latok még most is ott élnek; a vizbe menekültek szintén ott
maradtak. Akkor rendelte Isten a telet s monda: „Félévig le-
gyen nyár és száradjon minden ; félévig legyen tél és a fölös-
leg pusztuljon el azalatt."

Hogy a nap miért világit nappal és a hold éjjel, arról a
bolgár monda ezt beszéh:^)

„A mikor az Isten a napot és a holdat megteremtette,
mindkettő egyformán világitott, s úgy rendezte, hogy a nap
nappal, a hold éjjel világítson. A hold azonban mindig cziva-
kodott, a mikor ugyanis az Isten megteremtette, dicsekedve
szólt a naphoz: — „Szebb vagyok mint te, erösebb a fényem
is és nagyobb is vagyok." Egy darabig csak hallgatta a nap, de
azután megsokalta s igy szólt : „Nagyon is tolakodó vagy hold
s azért azt kivánom, hogy szádat ökörfarkkal tömjék be!" És
egy felkapott ökörfarkot úgy a hold szájához vágta, hogy meg-
sértette vele arczát és szemeit is. Ezóta sápadtabb és szégyen-
lősebb is a hold."

A holdban levő foltokról egy bolgár monda következőket
beszéli :

„Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, az Isten kérdé,
ki ölte meg Ábelt? Kain igy felelt: „Nem vagyok őrzője Isten,
hogy lássam, ki ölte meg éjszakai" Az Isten pedig meghara-
gudott ezekre a hazug szavakra s a holdban felakasztá, hogy
őrként lássa, a mi rossz a földön történik, féljen és reszkessen
mint a falevél. Mindenki láthatja Káint, ha telt hold van."^)

Egy másik bolgár monda Sapkarev szerint igy szól:

1) Sapkarev id. h.

2) Sbomik VIII. köt. 139. 1.

„Egy czigány egj^szer felnézett a holdba s azt látta, hogy
az nem világit szépen. Rákiáltott tehát a holdra, mondván : „Én
már akkor is világitottam, mikor a világra jöttem!'' És nagy
hirtelen beleugrott a holdba és azóta ott kóborol. Ez idő óta
láthatók a holdban az úgynevezett „foltok."

A földrengésről ezt meséü a bolgár monda:

„Az Isten a földet kötélre kötötte és az összes kötelek
végét balkezében tartotta. Habár a kötelek száma milliókra
ment. Isten mégis tudta, hogy meljdk kötél, melyik világrész-
hez tartozik; ott, a hol az emberek rosszak voltak, megrán-
totta a kötelett, s ezáltal keletkezett a földrengés. Ha erő-
sen húzta meg a kötél végét, a földrengés is erősebb volt.''

Egy másik bolgár monda következőket beszéh a földren-
gésről :

„Az örökkévalóság egy mély völgy volt, melynek fenekét
emberi szem nem is láthatta ; a völgyön egy hid vezetett, melyen
minden halott léleknek keresztül kellett menni. Ha vétkes volt, a
völgybe esett, de ha lelke tiszta volt, úgy a hidon át a para-
dicsomba jutott. A föld azonban két oszlopon állott, és a két
oszlop két ökrön, ha az ökrök egyik fülét megvakarta, úgy a
föld reszketett; ezek az ökrök örök életűek voltak és évente
szőrüket és bőrüket változtatták."^)

E bolgár monda az ó-perzsa világteremtési mythos gyenge
reminiscencziáját tartalmazza. Az ősbika Abudad, mely mint
minden élet összfogalma az őstengerből felszáll, az ó-perzsa
mythosban a földet jelképezi. Az őstenger fogalma a régi ázsiai
ókorba visszanyúl, melyből ezen bika, mint az élet jelképe fel-
színre jön. Perzsia későbbi mohamedán irodalmában is még min-
dig előfordul ez az őstenger, melyben egy bika állt és szarván
hordozván földet, életre gerjeszté azt. A fenti bolgár hagyo-
mányban is a természet ezen ősrégi nagy felfogásának gyönge
utóhangját halljuk. S az a hid is, mely a bolgár monda szerint
egy mély völgyön vezet át, a melyen a holtak átkeltek. A régi
bolgár hagyományban bizonyára az élet-iblyó vezetett át, mely
az árja mondákban a lét és nem-lét határát képezi.

A nap férjhezmenetéről is van egy bolgár hagyomány.

„A nap férjhez akart menni és kérdé Istent: „Férjhez
menjek-e?" — „Majd megmondom", felelt Isten és az Ördögöt

i; Sapkarev id. h. III. köt. 19. 1.

e felöl kikérdezte. Az Ördög válaszolt: „Te Isten vagy, tehát tud-
nod kell, hogy mit tégy !" Nem akart többet mondani és szamará-
val távozott. Isten a népet utána küldé, hogy haUgassa ki. Az
Ördög egy folyóhoz érve, igy szólt szamarához : „Igyál, szama-
ram; Isten férjhez adja a napot és aztán elég a föld."^)

Ez is ama számos mythos utóhangja, mely szerint a vihar-
ban képzelt lényt a nap kérőjének és férjének képzelték.^)

Hogy a nap miért nem lépett házasságra senkivel, arról
is értesit a bolgár hagyomány :

„Egykor a nap nagyon alacsonyan állott a föld fölött és
házasságra gondolt. Az emberek ijedten mondták : „Most csak
egy nap süt s nyaranta oly nagy a hőség, hogy fa és kő meg-
megreped ; ha most a nap megházasodik, több nap jön a
világra, s akkor a hőségben elveszünk!" Arra gondoltak tehát,
hogy mitévők legyenek, hogy a nap ne házasodjék meg. Egy
furfangos legény elvállalta a dolog rendezését; uj ruhát öltött
magára és bokrétával kezében a naphoz ment. A nap megpil-
lantván őt, kérdezte: „Pajtás, mért diszitetted fel magad any-
nyira? „Hiszen legény vagyok, azért uj ruhában járok és oda
megyek a hová ép akarok V — Néhány év múlva férfi lett a
legényből. Ócska ruhát öltött magára és ismét a naphoz ment,
ki felismerve őt, kérdezte : „Pajtás, mikor legelőször jöttél ide,
csinos voltál, mért jársz most ilyen ócska ruhában?" „Öh akkor
még legény voltam s keresményemet magamra fordíthattam ; de
most már nős vagyok ; feleségem és gyermekem van és keresmé-
nyemet rajok kell fordítanom I" S midőn a férfi megöregedett,
legrongyosabb ruháját magára öltve, a naphoz ment és igy pa-
naszkodott: „Pajtás, eljöttem, hogy megmondjam neked, hogy
a házas élet rossz dolog ám! Ne házasodjál meg I Hiszen
láttad, hogy mily szép ruhában jártam, midőn még legény
voltam ; ime, milyen rongyos ruhában vagyok most I Megháza-
sodtam, gondoskodtam családomról, és midőn gyermekeim
felnőttek, mindenemet elvették és elűztek házamból, úgy, hogy
most koldulni járok I Pajtás, ha megházasodol, te is igy jársz!"
A nap ezt hallva, monda : „Ha igy áll a dolog, úgy nem háza-
sodom! " S mai napig sem házasodott meg . . .*)

1) D. Strikov (Sofia), Sbornik IX. köt. 12. lap. - A korán elhunyt Matov
több folklóré czikkelyében tesz erről említést.

2) S c h w a r t z W., Indogermán. Volksglaube 47. s. k. 1.

3) Stoikov N., Sbornik VII. köt. 131. 1.

A mi az első emberek teremtését illeti, a bolgár hagyo-
mány nagyjában hasonlit a bibliai tradiczióhoz. Isten kezdet-
ben az úgynevezett áidove-embereket teremte, kik szerfelett
nagyok és erősek voltak; de ha a földre leestek, nem kelhet-
tek fel többé s oda vesztek. Nem féltek még a mennydörgés-
től sem, hanem ilyenkor egy követ tettek fejükre, és kiál-
ták: „Fejem kőbőli való, nekem semmi sem árthat!" Ezért
tavaszkor első mennydörgés alkalmával jó egy követ a fejre
tenni s ugyané szavakat mondani ; akkor az ember egész éven
át nem kap főfájást. Bulgária számos helyein sok és szerfölött
nagy csontokat találnak, melyet a nép a íidovék csontjainak
mond. Isten ezt az emberfajt elpusztitá és apró törpe embere-
ket teremtett, kik a földből szálltak fel. Akkori időben a mar-
hák kecskenagyságuak voltak és ha az ólból kiszabadultak, a fákra
és a háztetőkre másztak s ott bőgtek. Ezeket az állatokat idővel
nagy kigyók falták fel. Isten látva, hogy ezek az emberek nem
alkalmasak munkára, elpusztitá őket. Végül középnagyságú
emberek szálltak a földből annak felszínére, kik még ma is
léteznek. Ezeknek megparancsolá Isten, hogy övet viseljenek
annak jeléül, hogy ők középnagyságú emberek ...

Iskrec faluban (Sofia mellet) egy bizonyos Atanasov György
ezt a mondát beszélte el a áidoveról:^)

„Midőn Isten az első világot a kis emberekkel elpusztí-
totta volt, más világot, magas, nagy embereket teremtett. Ezek
neve áid (többese áidove) volt és oly nagyok voltak, hogyha
az egyik az egyik, a másik a másik hegyen volt, ők egymás-
nak mindenfélét átnyújthattak. így Iskrec faluban is, hol éjsza-
kon a Nogaja-hegy, keleten pedig a Gerkovo-brdo-(hegy) emel-
kedik, a melyen egy íid szántott. Eltört az ekéje, és fejszéjét
otthon felejtette. Kölcsön kért tehát egy fejszét azon áid-től,
ki a másik hegyen tartózkodott ; ez rögtön oda is nyujtá neki
a fejszét. A íidek rút emberek voltak és csak egy he-
lyen szerettek időzni. Útközben hosszú, éles kaszát vittek
magukkal és azzal a bokrokat vágták le, mivel azokban ren-
desen megakadt lábuk, és ők elesvén, meghaltak. Midőn Isten
látta, hogy ezen emberek sokáig nem létezhetnek, elpusztitá
őket. Iskrec-falu közelében a havasokon és a völgyekben is
sok csontot (íidove-nek nevezve) találhatni, melyek kétszer oly
hosszúak és erősek, mint a mostani embereké . . ."^)

1; W. Velcinov közlése.

Egy másik bolgár monda pedig -ezt beszéli :-

„Az Isten először nagyon magas és erős embereket terem-
tett, a üdéket. Ha ezek elestek, betörték homlokukat és nem
tudtak többé felkelni ; a hová estek, ott maradtak, szaporodni
nem tudtak. A mikor az Isten látta, hogy nem jó művet te-
remtett, megsemmisítette őket. Teremtett más embereket, . kik
lábnyi magasságúak voltak és szakálluk ököhiyi hosszú volt. Ha
ezek az emberek dolguk után jártak, a bokrokra másztak, hogy
ökreiket keressék. Ez az emberfaj is nem volt alkalmas ; még a
hangyák és méhek is rajok nézve veszedelmesek voltak, mivel
fészket raktak a fejükön. Isten megbánta művét és őket is meg-
semmisítette. Aztán középnagyságú embereket teremtett. Isten
belátta, hogy az embereknek izmosabbaknak kell lenniök ; hogy
azzá tegye őket, sárból készité [őket és az árnyékba tette, hogy
a szél szárítsa meg őket, aztán a napra tette, hogy az is szárítsa.
Ekkor oda jött az ördög, hogy Isten szép művét ehontsa. Botjával
több helyen keresztül szúrta az embert és nyomorékká tette. A mi-
kor Isten meglátta, hogy mit művel az Ördög, fűvel betömte a lyu-
kakat, bevonta ismét sárral s kitette újból száradni. Azon füvekből,
melyekkel Isten a lyukakat betömte, származnak a gyógyfüvek."^)

Az emberek tovafejlődéséről egy bolgár népmese a követ-
kezőket beszéli : ,

„A mikor az Isten megteremtette az emberiséget, vala-
mennyi szent összegyűlt tanácskozni, hogy szaporodjanak az
emberek tovább. A tanácskozásban elhatározták, hogy a férfi
és a nő egymás szemébe való nézésével gyermekek szüles-
senek. Azután asztalhoz ültek. Szent János rendezte az asztalt,
ő egyúttal szakács is volt s felhordta az ételeket. A mikor a
levest megízlelték, igy szóltak : „János, a leves sótalan. Hozz
sót!'' Szent János hozott is sót, kezével mozgatta is a tálak
fölött a levegőt, de sót nem hullatott ki ujjai közül. A hogy
ismét megízlelték, ismét felszólaltak, mondván : „Te János, a
leves még mindig sótalan!" Szent János ismét belenyúlt a só-
tartóba, kezét a tálak fölé emelte, de a só nem huUott ki ujjai
közül. — „Kóstoljátok csak !" — szólt János, — de a szentek-
nek még most is sótalan volt, mire szent János sót tett a le-
vesbe. Mikor a szentek ismét megkóstolták, szóltak : „Elég,-
már elég sós!" — „De hát miért nem lett sós a leves— kérdé

1) Sbornik II. 164. Slaveikov közlése, ki különösen Tirnovo vidékén gyűj-
tött erre vonatkozólag becses anyagot.

szent János -— először és másodszor, a mikor pedig a kezem
a tál fölé emeltem ?" — „Mert nem tettél sót bele !'* — szóltak
a szentek. — „Hogy születhessek akkor gyerek egyedül a te-
kintettől ?" — kérdé szent János. És a szentek meglepetve
néztek össze s szóltak : „Te aranyszájú vagy János I" És el-
határozták, hogy a férfiak és nők házasságra lépjenek, hogy
megtermékenyedjenek. Szent János száját pedig megaranyozták
s azóta őt aranyszájú szent Jánosnak hivják."')

Az első születésről, mely a világon történt, a bolgár monda a
következőket beszéli :

„Először az asszony és valamennyi nőstény állat jött a
világra, még pedig oly kicsinyeknek születtek, mint pl. ma
napság egy kis gyermek. A hogy az Isten a birkától egy kis
bárányt, a tehéntől egy kis borjut, a kanczától egj'^ kis csikót
elvett, ezeket egy kis patakon keresztülhajitotta s megáldá,
hogy születésük után azonnal lábaikra állva járni tudjanak. Az
Isten el akarta venni az anyától is kis gyermekét, de ez nem
akarta odaadni. Könyörögve fordult az Úrhoz, mondván : „Hadd
nálam Uram !" Mindketten magukhoz húzták a kis gyermeket,
de a mikor látta az Isten, hogy az anyától nem veheti el, szólt :
„Légy áldott anya, de mert nem akartad a gyermeket ide adni,
hogy őt is a patakon általdobja, ugy mint a többi állatokat : azért
gondoznod, karjaidon kell czipelned egy évig mig megerősödik \''^)

E bolgár monda egyik érdekes változata a következő :

„A nő és a nőstény állatok legelső szülöttei nem tudtak
kezdetben lábukon megállani. Isten észrevette ezt és össze-
szedte valamennyi szülöttét. A juhtól elvette a bárányt, a te-
héntől a borjut, a kanczától a csikót, s azután őket egy
dombon áthajitotta, úgy, hogy mindnyájan talpra estek és
rögtön járni tudtak. E percztől kezdve az állatok szüle-
tésükkor talpra esnek Az Isten el akarta venni az asszonytól
is kis gyermekét, hogy azt is a dombon áthajitsa, de a szegény
anya átölelte és nem akarta odaadni ; úgy, hogy Isten nem ve-
hette el tőle. Végül monda Isten : „Légy áldva asszony,
de miután nem adtad ide gyermekedet, hogy a többi állatokhoz
hasonlóan a dombon áthajitsam, viseljed hát karjaidon egy
évig, mig megerősödik s járni taniü."^)

1 Sbomik V. köt. 150. I.

2) Z. Gintcev (Tironvo) Sbornik II. köt.

8) Változata B. E. M. V. 5. köt.

Régibb mondának tűnik fel az első, mert ebben az Isten
az újszülötteket vizén dobja át. A legtöbb néphitbón a viz ké-
pezi a határt az élet és halál közt. A viz elűzi a rossz szelle-
meket, a viznek tisztító hatása van és már Euripides mondta,
hogy az emberiség bűneit viz mossa le.

Hogy miért szül csak a nő, arról a bolgár hagyomány a
következőt beszéU:^)

„A mikor az Isten megteremtette a férfit és a nőt, megáldá
mindkettőt, hogy gyermeket szüljenek; a férfi is, a nő is. De Isten
mégsem bizott úgy a férfiban, mint a nőben. Egy idő múlva mind-
ketten teherbe estek. Nemsokára elérte a nőt a szülési fájdalom.
Meghúzódott egy félreeső helyre, világra jött gyermekét bepó-
lyázta és meUén szoptatta. A férfi mindezt végig nézte s nem
tetszett neki a dolog. — „Ahl hát nekem is ennyi fájdalmat
okozzon gyermekem? Ne legyen se éjjel, se nappal nyugalmam ?
Nem, ha a gyermek már lelkében hordja a paradicsomot, úgy se
kell nekem gyermek. Majd kitalálok valamit, majd megtanítom
én azt a gyermeket!" így gondolt a férfi. S midőn szülnie kel-
lett, felmászott egy körtefára s ott világra hozta a gyermeket.
A szegény gyermek leesett a fáról és meghalt. Ez volt a férfi
szülésének eredménye. Ezért a férfi többet nem is szült; az
Isten ez okból csak a nőt áldotta meg, hogy ha gyermeke
sír, sohasem az atyját, hanem mindig az anyját szóUtsa."

A magyar hagyomány szerint a férfi a vízben szült, mely
elvitte gyermekét. Büntetésül bajuszt növesztett neki az Isten.
Egy másik magyar monda szerint kezdetben a kis gyermek
rögtön járt; de egyszer egy asszony látva, hogy gyermeke el
akar esni, felkiáltott, mire Isen monda: „Ha úgy nincs jól, mint
én rendeltem, akkor hát vidd karjaidon egy évig, míg megta-
nul járni . . ."2)

Mongol monda szerint, hajdan az éjjel szülöttek reggel
már a tűz körül szaladgáltak .3)

Megvan a bolgár hagyományban is azon általánosan elter-
jedt monda, mely az ember életének, életkorának meghosszabbi-
tásáról szól. A bolgár változat így hangzik:*)

1) Sbornik XII.

2) K á 1 m á n y, Világunk alakulása 39. — Vsd. ö. az oláh mondát : M ü 1-
le r, Siebenbtirgische Sagen : „Strafe des Ungehorsams." Erdélyi, Mondák ^
„Az engedetlenség büntetése."

3) P a 1 1 a s, Samml. hist. Merkw. über d. mongol. Völkersch. II. 32. 1.

4) V. K.*Zopenkov (Prilop), Sbornik XI.

„Midőn Isten a világot megteremtette vala, hozzájött egy
ember és szólt: „Megteremtettél; de most már mondd meg
nekem: meddig élek, mivel táplálkozzam és mi legyen a hiva-
tásom?" Isten csak ezt válaszolta: „Harmincz évet élj s min-
dennel táplálkozzál, a mi egészségednek nem ártalmas!" Az
ember monda: „Óh Istenem, köszönöm ezt a szép életet, melyet
nekem adományoztál, de az életidőt mégis csak rövidnek tar-
tom." Isten monda: „Menj oda az ut mellé, ülj le ottan és
várj!" S az ökör jött Istenhez és monda: „Állatnak teremtettél
e világra; hogyan fogok éhii, mit kell dolgoznom és miből
fogok élni?" Isten válaszolá: „Látod ott azt az emhert az út
mellett ülni? Az lesz a te urad; az fog neked elődeit adni;
dolgozni fogsz, jármot és szekeret húzni, eledeled fű és szalma
lesz és harmincz évig fogsz élni !" Az ökör el kezdett jajgatni :
„Oh, Istenem, oly rósz legyen az én életem ! Röviditsd meg
éltem idejét!" Az ember ezt haUva, kezével intett Istennek és
halkan monda: „Végy el tőle néhány életévet és add nekem!"
Isten mosolyogva monda: „Jó, legyen meg, ha mindkettőtök
hasznára váhk!" és az ökör életidejéből elvett 20 évet és az
embernek adá. Azután jött a kutya is és igy szólt Istenhez :
„Istenem, te engem kutyának teremtettél, mondd meg tehát,
meddig élek, hogyan és miként fogok élni?" Isten válaszolá:
„Látod azt az embert ott az út mellett ülni ? Ez lesz a te lu'ad
és te neked kell urad juhait és vagyonát őrizned; hulladék és
csont lesz az eledeled, melj^et ő ad teneked; és harmincz évig
fogsz élni !" A kutya könyörgött : „Óh Istenem ! Ilyen nyomo-
rult legyen az életem! Kérlek, az évek egy részét vedd el
tőlem!" Midőn ezt az út mellett üldögélő ember hallá, intett
Istennek és halkan monda : „Végy el tőle néhány évet és add
nekem !" Isten ismét mosolygott és monda : „De azért legyetek
háládatosak irányomban!" S elvett a kutyától 20 évet és igy
az embernek 70, a kutyának 10 évet adományozott. Végül
a majom is eljött Istenhez és monda: „Te majomnak terem-
tettél Istenem; mondd meg tehát: meddig élek és mit kell
dolgoznom?" Isten válaszolt: „Látod ott azt az embert az út
szélén ülni ? Ez lesz a te urad, ki téged dióval, mogyoróval táp-
lálni fog; tenéked őt mulattatni kell és gyermekeit gyönyör-
ködtetni !" Erre a majom monda : „Istenem röviditsd meg éle-
tem idejét !" Isten tehát elvett a majomtól 20 évet és az ember-
nek adta, a kinek most már 90 éve volt. Az ember tehát 30-ik

évéig emberi életet él, a 30 — 50-ig marhaéletet, gondok gyötrik,
kinlódik, dolgozik, hogy nejét és gyerniekeit fenntartsa és
keresetét felemészti. Ha elérte 50-ik évét, megváltozik életmódja,
összegyűjti keresményét és őrzi azt kutya módjára. Az élet
50 — 70-ik évéig a kutyáéhoz hasonht; egész napon át vesze-
kedik társaival, káromkodik és kiabál. A 70 — 90-ik évig az
ember majomkorát éh. Mindenütt boszantják és kinevetik, mert
miután rendeltetését teljesítette, gyerek gyanánt vagy majom-
képen a földön mászkál . . ."^)

A nőre vonatkozólag a bolgár hagyomány a következő-
ket beszéli:')

„Nem minden nő volt Noé leánya. A mikor a vizözönkor
bárkáját csinálta, három mestert fogadott ; az egyik azonban csak
akkor akart neki segíteni, ha hozzá adja leányát. Noé nem akarta
odaadni. De a másik két mester is nőt kivánt. Noé tehát meg-
áldá a macskáját és a szamarát s azok virradóra leányokká
váltak. Most már három leánya volt, kiket a három mesterhez
adott. Egy idő múlva találkozott az egyik vejével és kérdé :
„Egészséges vagy és jól érzed magad? Hogy élsz leányommal?"

— „Jól élek apám,'' szólt az ember, „csak ha dühös, ugy kiált,
mint a szamár !" — „Aha !" gondolta magában Noé, „ez az,
a ki szamár volt I" Másnap találkozott a másik vejével, a ki-
től szintén kérdezte : hogy él leányával ? — „Jól élünk apám,"
szólt az ember, „csak ha haragszik, karmol mint a macska !"

— „Aha I" gondolta magában Noé, „ez az, a ki macska volt !"
Harmadik napon találkozott a harmadik vejével, s ettől is kér-
dezte : hogy él leányával. — „Nagyszerűen ;" felelt az ember ;
„ahg lehet hallani, hogy nő van a házban !" — jjNo," mor-
mogá Noé, „ez az, a ki a szivem részét kapta". Ettől a három
asszonytól származnak a nők, az egyik kiált mint a szamár, a
másik karmol, mint a macska.

Magyar monda szerint a macska ellopta Ádám egyik
bordáját, a melyből Isten a nőt akarta teremteni ; utána sietett,
de csak a farkát kaphatta el, a miből Évát teremtette. Egy
másik magyar hagyomány szerint, a kutya, kire az élettelen
testet bizta volt Isten, elfutott, miután az ördögöt odaengedte.
Isten utána futott és lekapta a farkát, melyből az első nőt te-
remte ; azért olyan bolhás a nő . . .*)

1) Változata B. E. MV. 4. kötetébon.

2) Sbornik XI. k.

3) K á 1 m á n y id. h. 23.

A bolgár hagyomány még ezt is beszéli a nőről:')

A nő az ördög farkából készült, azért oly nagy ördög is.
A hogy Isten az első embert, Ádámot, sárból megteremtette,
lelket lehelt beléje és életre keltette. Azután igy szólt önmagá-
hoz : „Ennek az embernek szüksége van valakire, a kivel be-
szélgethessen." Oda hivott egy ang^^alt s igy szólt: Hallod-e
te angyal 1 Menj el a kertbe, ahol Ádám most alszik, észrevét-
lenül vedd ki bal oldalából egyik bordáját s hozd ide; de \i-
gyázz, hogy fel ne ébredjen !" Az angyal a kertbe lopódzott az
alvó Ádámhoz és anélkül, hogy ez felédredt volna, ellopta
egyik oldalbordáját és Istenhez vitte. De ekkor Isten is aludt
és ö nem merte felkelteni. Odaállt a kapuhoz várva, mig feléb-
red az Ur. A hogy körülnézett az angyal, meglátta az Ördö-
göt. „Miért ülsz itt?'' kérdé az Ördög, „miért nem mész be?''
— „Nem akarom Istent felkölteni !" „De nini ! mit tartasz a
kezedben ?" folytatá az Ördög. „Ádám egyik oldalbordáját 1''
felelt az angyal. „Kérlek, add ide," szólt az Ördög; hadd lás-
sam, hogy néz ki !" Az angyal átadta az oldalbordát az Ördög-
nek, ki nyomban elszaladt vele. Az angyal utána iramodott és
mindenütt nyomában volt. Kz Ördög beszaladt egy lyukba és
az angyal megragadta farkát. Az Ördög a lyukba akart húzódni
és a sok huzavonában az angyal kiszakította az Ördög farkát.
Hogy adjam most Istennek a bordát ? gondolta magában az angj^al.
Mire Istenhez ért, ez még mindig aludt. „Felköltsem, ne költ-
sem ?" habozott az angyal ; azt fogja mondani, hogy miért
költöttem fel ! Erre aztán kiabálni kezdett : „Istenem I óh Iste-
nem !" — „Eredj csak tovább," szólt Isten halkan, „s a mi a
kezedben van, azzá legyen, a minek szántam, !" Igy lett az
Ördög farkából a nő, a ki Eva nevét kapta.

Az ugor népek mondáinak ezen szembetűnő megegyezése
a bolgár hagyománynyal nem lehet puszta véletlen játéka ;
okát a bolgároknak az ugor népekkel való rokonságukban kell
keresni.

A vogul Elm-pi az embert szintén „tisztának" teremtette ;
az altáji mondákban a demiiu-g Pajana az ember teremtése
után a mennybe ment a nagy Kudaihoz, hogy lelket hozzon az
ember számára, kinek testét az eb őrizetére bizza. A diabulus
Eriik, rászedve az ebet, a testet leköpdösi, minek folytán abban

1) Konstancevr (Stip.) Sbornik IX. 155.

betegségek támadnak. Ha már most a szibiriai török Sal-Jime-t,
a mongol Jaman-daga-t^), az ó4rani Jima-t és az ind Jama-t
egymás mellé állítjuk és demiurg szerepüket összehasonlítjuk,
úgy azt találjuk, hogy ezen nevek nemcsak hangra nézve
rokonok, hanem ezen lények a hatáskörre nézve is megegyez-
nek egymással. Az ó-írani Jíma^) az ember teremtője és
Ormuzd parancsára benépesíti a földet s oktatja az embe-
rekot. Jíma eredetére nézve identikus Jamával'), kiről tudjuk,
hogy az eb hűséges követője volt. Iráni befolyás érvényesül az
ebre vonatkozólag a közölt mondáinkban, mely az ugor népek-
nek a szibériai törökséggel való érintkezés folytán még az ős-
hazában kifejezésre jutott.

De térjünk most át az egyes népek származására.

A bolgár hagyomány ez irányban is sok érdekes vonást
tartalmaz.

lg}" egy bolgár monda a következőket beszéli:*)

„Volt egyszer egy császárnak egy nagyon könnyelmű leá-
nya, ki sok szégyent hozott a fejére. Megparancsolta tehát két
bizalmasának, csalják ki leányát valami puszta vidékre és öljék
meg ott, hogy se ne lássa, se ne halljon többé felőle. A hogy
kocsira ültek, a leány kutyáját is magával vitte. A mikor kiér-
tek a puszta helyre, kiszálltak a kocsiból és a két kísérő beval-
lotta, kogy minő parancsot kaptak a császártól. A leány sírt,
könyörgött életeért és erősen fogadta, hogy ott marad örök
életében a pusztában. Megsajnálták és kutyájával együtt élet-
ben hagyták. Visszatértek a császárhoz, kinek jelentették, hogy
parancsához híven megölték a leányt. A pusztában élve, a hol
nincs ember, nem is vétkezhetett s kezdte belátni, hogy milyen
életet folytatott addig. De nem szórakozhatott senkivel, csak
kutyájával, mely kan volt és ő ezzel élt. A kutyától más álla-
potba jutott s fia született. A mikor ez felnőtt, vadászni ment
s táplálékot hozott anyjának. A könnyelmű asszony azután szé-
gyenletes dolgokat kezdett neki beszélni. Egyszer kérdezte any-

1) B a s t i a n, Die Völker d. östl. Asien. VI. 569.

2)Roskoff, Geschichte des Teufels I. 107.; Zeitschr. d. deutscb.
morgenlánd. Geselisch. IV. 417. XXV. 60.

3) Gubernatis, D. Tiere in der indogerm. Mythol. 355.

4) N. Stoikov (Gabrovo), Sbornik XI. Schischmanov : A népethimolo-
giájáról szóló nagy tanuhnányában szól az osmaciról valamint Matov czikke
a Pregledben,

ját: „Ha egészen megnövök, honnan szerzek számomra nőt?
Vagy téged vegyelek elV" — „Ha vizért a kútra mész'^, felelt
anyja „majd talász ott leányokat!^' S midőn egészen felnőtt a
fia, a kúthoz vezette,, s monda : ,.Fogj itt egy nőt és vedd
feleségül !" Midőn a flii a kútnál várakozott, anyja jól eltakarta
arczát és más úton szintén a kúthoz ment. Elfojtott hangon és
szégyenletes szavakkal fordult hozzá. Az asszony ajánlatára
elhatározták, hogy a legény máskor is eljön a kúthoz. Aztán
elváltak és kiki a maga útjára tért: az asszony hamar leve-
tette álruháját s leült a földre, hogy bevárja fiát. A hogy a
legény oda érkezett, elbeszélte anyjának, hogy talált egy nőt,
ki felesége fog lenni. Az anya aztán megtanitotta, hogy mit
csináljon a nővel, ha a kútnál ismét találkoznak. A mikor elér-
kezett annak ideje, eltakarta ismét arczát és más úton szintén
a kúthoz sietett és mindaddig ingerelte fiát, mig vétkeztek . . .
és aztán az asszony megmutatta arczát. Ez időtől kezdve együtt
élt fiával, a kitől teherbe jutott és nyolcz gyermeket szült.
Miután annyi teje nem volt, a fiu vadászni indult s egy ele-
ven vaddisznót fogott, mely azután a nyolcz apró gyermeket
táplálta. Ettől a nyolcz gyermektől származnak a törökök, a
kiket még ma is „Osmaci" (— nyolczasok)-nak neveznek. Az
ősapjuk a kutya, az ősanyjuk a disznó volt, mert az ő tején
nevelkedtek fel. Ezért nem esznek a törökök disznóhúst és
szeretik a kutyát. Ezért hivják ők maguk is vallásukat „kutya-
vallás"-nak. Miután ősanyjuk eltakarta arczát, a mikor fiát
elcsábította, a török nők is eltakarják arczukat, ha férfi
látja őket."

Török monda szerint ősapjukat nőstény farkas szoptatta ;
ezt zászlójukon is jelképezték.^)

Ember és állat közti nemi érintkezésről gyakran mesél
az ó- és újkor népeinek mondavilága, ép ugy az ezen érintke-
zésből származottakról. Grimm többek közt azt mondja : „Nem-
csak az állatok külső hasonlatossága az emberhez, szemök fénye,
tagjaik formás szépsége, ez a mi bennünket hozzájuk vonz ;
hanem különböző ösztöneik, művészi hajlamuk, kívánságaik,
szenvedélyeik és fájdalmaik észlelése arra kény szerit bennünket,
hogy bensőjükben a lélek egy analógiáját feltételezzük, mely
az emberi lélekből való nagy eltérése daczára is az embert

t) Gibbon, Dec, and Fal 42.

érezhető viszonyba hozza az állattal, úgy erőszakos ugrás nél-
kül is az emberi kedély tulajdonságai az állatokra és állati kinyi-
latkozások az emberre ruházhatók át. Ha a valódi határvona-
lak mindig megjelölve maradnának, ugy a gazdag fantáziájú őskor
mégis csak átlépné ezt a határvonalat. Valamint a gyermek
ezt a különbséget kevésbé érezve, az állatokat majdnem maga
fajtabélieknek tekinti és ugy bánik el velők, ugy a régi kor is
(erre vall a mai vad népek észjárása is) az ember és állat
közt létező különbséget egészen máskép fogja fel, mint a ké-
sőbbi kor."

A bolgár monda is, mely manapság a legmélyebb meg-
vetés gerjesztésére szolgálhat csupán, ősrégi képzeleteken ala-
pul, melyek egykor a bolgár nép körében is éltek s a melyek-
nek utóhangja ép a fennti monda.

Hogy mennyire elterjedt ezen hiedelem, melyben rendesen
a farkas, vagy a vele rokon kutya lép fel, a legkülönbözőbb né-
pek számos mondáiból kivilághk; a Soa-Gui-nép (Kaotre) vagy
a Tele-nép (Chih) egj^ hun királyleánytól származtatja magát,
ki egy farkassal nemileg érintkezett; a mongolok hagyománya
szerint szintén farkastól származnak.^) A kutya nem ritkán,
mint egyes népek és nemzetségek, sőt az egész emberi nem
ősapjaképpen szerepel. Egy eszkimó monda elbeszéh, hogy egy
nő kutyával nemileg érintkezve, számos gyermeket szült.^) Az
Aino-nép beszéli, hogy midőn a világ az iszapból felbukkant,
egy nő élt a világ legszebb szigetén, mely az Aino-népnek
volt rendelve ; a nő egy nap észrevett egy nagy kutyát, mely
gyorsan feléje úszott, és midőn ő a fürdőből elmenekült, utána
szaladt és kiáltá : „Engedd, hogy melletted maradjak ; társad
és oltalmazod leszek és nincs mitől félj többé !" A nő bele-
egyezett és ezen viszonyból származik az Aina nép, azaz az
emberek egyáltalában.*) A Jeji-folyó partlakói azt beszélik,
hogy messze délen fekszik egy Dsur-lo-wato vagy nő-falu,
melyben csak nők laktak^ kik kutyákkal közösültek és vagy
bakkutyákat, v^agy leánygyermekeket szültek.^) A tibeli Tufán-

1) Tylor, Anfánge der Cultur I. 490.

2) Zeitschrift f. Ethnol. I. 58.

3) Rink, Quindens og Hundens Afkom (az „Eskimoiske Eventyr" czimü
műben. Kopenhagen 1866.)

4) L i n d a u, Voy. autour du Japon, Paris 1864.
ö) Zeitschr. f. Ethn. II. 138,

nép is kutyából származik és ugyanezen származás miatt a
Hiongnu-népet a chinaiak Tí-nek nevezik.^)

Egy másik bolgár monda pedig a törökök származásáról ezt
beszéli '})

„Midőn Agara Ábrahámtól teherbe esett és Sára ezt látta,
elkergette öt. Midőn Agara észrevette, hogy Sára nem akar
vele egy födél alatt élni, szemeit kezével elfödte és a havasok
felé ment. A havasokban egy forrásra talált, mely mellett
kunyhó állott; és ezt lakásul használta, magánosan élt ott.
Bejárta a havasokat, eledelt keresve s mint egy szuka mindig
visszatért kimyhójába. Ott szülte Iszmaelt és felneveié. Midőn
nösülésre alkalmassá lett, anyja arra gondolt, hogy nőt szerez-
zen. Izmael minden nap vadászatra ment, hogy eledelt szerez-
zen. Midőn Izmaelt az anya a nősülésről felvilágosította és ö
aztán vadászatra ment, az anyja más ruhába öltözködve, szin-
tén a havasokra ment és elriasztá a vadat; aztán haza ment.
Midőn aztán Izmael zsákmány nélkül hazatért, az anyja kérdé,
hogy miért nem lőtt vadat. monda, hogy egy nő elriasztotta
a vadat s ő mit sem lőhetett. „Ez a nŐ gyermekem Istentől
lett a te számodra rendelve s ha te öt holnap látod, fogd meg
és hozd haza", monda az anya. Másnap Izmael ismét vadá-
szatra ment és Agara más utón szembe jött vele. ; ő megfogta
és haza vitte. Midőn a kötelet leoldta róla, látta, hogy ez a
nő az ő anyja. „Mért hazudtál nekem, anyám, hogy téged nőül
vegyelek?" kérdé Izmael. „A te és az én boldogságom miatt,
gyermekem, válaszolt Agara, „hogy általunk a föld benépesit-
tessék." Izmael örült, mert most már jó dolga volt. Ezen nap-
tól kezdve Izmael Agarával élt, úgy mint a férj feleségével
szokott élni ; néhány év alatt Agara nyolcz fiút szült vala és
ezek törököknek „Osmaci"-nek (nyolczasoknak) nevezték ma-
gukat. A török nők azért födik le arczukat, mert Agara is fia
elcsábításánál elfödte volt arczát . . ."'*)

A czigányok származásáról szóló bolgár monda már azért
is érdekes, mert úgy látszik, hogy azon mondából veszi erede-
tét, melyet a czigányok magok, Közép-Európában való első
megjelenésükkor koholtak ; de lehet az is, hogy a bolgár

1) Ztschr. f. Ethn. I. 55. V. ö. L i e b r e c h t, Zur Volkskunde 18. s. k. 1.
2; M. K. Zepenkov (Prilip), Sbornik XI.

3, V. ö. Schischmanov Iván, Ethym. tanulmányait, melyek a
Sbornik külön Icnyomatakcpen könyvalakban is megjelentek Sofia, 1894,

néptől vették át és vándorútjukon hasznukra fordították. Az
illető bolgár monda ezt beszéli:

„Szt. üy()rgy egy egyptomi czárnak még az ősi időben
volt a fia. Nem nélküli volt, a miről csak anyjának és nagy-
anyjának volt tudomása. De mikor házasulandó legény lett,
anyja elbeszélte apjának, nagyanyja pedig nagyapjának. Ta-
nácskozásra gyűltek össze szülői és nagyszülői és elhatározták,
hogy a birodalom egy részét neki adják. Annyira megszerette
alattvalóit Szt. György, hogy minden adó és czári szolgálat
alól felmentette őket; a kik pedig a vallást nem tisztelték, azo-
kat büntette; szigorúan üldözte azokat, kik az isteni törvénye-
ket nem tisztelték, csaltak, loptak vagy öltek. Egy pár év alatt
alattvalói úgy meggazdagodtak, hogy mindent kétszeresen bír-
tak; de mivel szigorúan büntette őket, mert a vallást már
nem igen tisztelték, fellázadtak ellene. Azt akarták, hogy nekik
senki se parancsoljon, hanem mindent a saját eszük szerint csi-
náljanak s hogy ezt elérjék, bepanaszolták a nagy czárnál Szt.
Gryörgyöt. Azt hazudtak, hogy Szt. György erkölcstelen életet
él, hogy valamennyiök leányait megbecstelenitette már és kér-
ték, hogy szabadítsa meg őket fiától. A czár maga elé hivatta
fiát, a ki meg is jelent, hogy védje magát. „A mit a száj ki-
mond, az mind igaz?" kérdi apjától és nagyapjától. — „Nem!"
feleltek azok. — „S a mit a szem lát, el lehet azt tagadni?"
kérdé tovább Szt. György. — „Nemi" feleltek azok. Aztán le-
vetette ruháit és rágalmazói is láthatták, hogy ő nem nélküli.
A czár oly dühre gerjedt, hogy megparancsolta, hogy fia váro-
sában minden férfit meg kell ölrü. Szt. György azonban térdre
borulva könyörgött atyjához, mondván: „Ne, ne tedd meg
atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem voltak a hazugok három-
nál-négynél többen. Engedd apám, hogy megátkozzam őket, s
mondd te is reá : Ámen !" A czár beleegyezett és Szt. György
elkezdé átkozni őket, mondván: „Ezeket az embereket szeret-
tem, sok jóban részesítettem és vallásuk megtartására kény-
szeritettem őket; ezentúl ne szeresse senki őket, jót ne tegyen
velük senki, ne legyen hitük! Megóvtam őket verekedéstől,
lopástól, hazugságtól, de e percztől kezdve ne legyen közöttük
rokonság, ne legyen törvényük és hazudozniok kelljen, hogy fen-
tarthassák életüket. Alattam gazdagok voltak és békében éltek,
mostantól kezdve ne legyen sehol sem hazájuk! Koldulásból
éljenek ; meztelen járjanak és senki se fogadja be őket !" — így

átkozta meg Szt. Gyr)rgy alattvalóit, apja és nagyapja pedig
rámondták: „Ámen!'' És átka megfogant. A kiket ő megátko-
zott, ezekből lettek a czigányok; ezért bolyongnak még ma is
az egész föld kerekségén ; sehol sincs ezigány város vagy falu,
nines sem törvényük, sem rokonságuk, koldulásból és hazug-
ságból élnek. Uyörgy később szent lett és az „áldott" mellék-
nevet kapta. A mikor ő megátkozta őket, felpakolták holmiju-
kat szamaraikra s szétfutottak a világba. Elkezdtek bolyongani,
koldulni és hazudozni, egyik városból a másikba váncloroltak,
mig Szt. György maga köré nem gyűjtötte és elvezette őket a
tengerig. Ott Szt. Balázs védelmére bizta őket, hogy ez tovább
vezesse őket. Varázsvesszőjével előbb rásuhintott a tengerre s
ez kétfelé nyitott. — „Lássátok, a tenger megállott előttetek,
hogy átkelhessetek !'' monda Szt. Balázs és behajtá őket a ten-
gerbe, a víz azonban összecsapott fejük fölött; egy részük
ugyan megpróbált úszni, de ezeket madarakká változtatta, csak
néhányat hagyva meg, hogy szaporodjanak. A czigányok e
naptól kezdve Szt. Balázs napját nagy ünnepséggel ülik meg."

Az oláh czigányok származásáról a bolgár monda ezt
beszéh :^)

„Egy ember mindig ugyanegy mértékkel ivott vala bort,
és soha többet, mint a mennyit ez a mérték tartalmazott. Egy-
szer ezen mértéke nélkül ivott s miután szomjas volt és nem
tudta, hogy mennyit iszik, leitta magát és részegen a földön
fetrengett. Három fia volt ; a legidősebbik derék, a két fiatalab-
bik pedig könnyelmű ember volt és atyjukat ki nem állhatták,
mivel folyton veszekedett velők. Az idősebbik nem volt otthon
és nem emelhette fel apját a földről; a két fiatalabbik pedig
ott hagyta heverni. Midőn végül észrevették, hogy részeg, ha-
rapófogókkal ránczigálták ruháit és gúnyolva őt, végig hur-
czolták a földön. Midőn az idősebbik hazatért és ezt látta, ra-
jok kiáltott és elvéve tőlük a harapófogókat, monda : „Adjátok
ide azokat a harapófogókat, mert azokat majd a ti számotokra
fogják használni I" Aztán felemelte apját és ügyelt arra, hogy
senki se lássa, mert ő is szégyelte a dolgot. A házba vitte és
betakarta, hogy aludja ki részegségét. Midőn aztán felébredt
és megtudta, hogy a két fiatalabbik fia mit művelt vele, kiát-

1) Sbornik III. 177.

2) Stoikov (Gabrovo) Sbornik XI.

kozta őket mondván : „Legyetek tőlem és Istentől kiátkozva ;
czigányok legyetek ; ne legyen otthonotok ; csak a tűzzel tud-
jatok bánni !" Az apa átka beteljesedett, oláh czigányokká vál-
tak, kik kunyhókban laknak s akik, ha ma itt vannak, hol-
nap már máshová vándorolnak, és csak a tüzet tudják élesz-
teni. Azért olyanokról, kik nem laknak állandóan egy helyen
és folyvást vándorolnak, szokás mondani : „Vándorolnak, mint
az oláh czigányok !" . . .

A bolgár czigányok származásáról pedig a bolgár ha-
gyomány ezt mondja:^)

„A bolgár czigányok, kik mostanában mint üstfoltozó né-
pek élnek, az első bolgároktól származnak, kiket egy püspök
elátkozott. Egy városban sok éven át székelt egy püspök és
az emberek nem találhattak okot arra, hogy elűzzék onnan. A
gazdag földesuraknak nem volt inyökre, mivel ö jó volt és a
szegényeket pártolta. A gazdag emberek sokáig kerestek okot
arra, hogy őt eltávolítsák; de nem találtak, mert ő óvakodott
a rossztól és nem az ördögöt, hanem az Istent szolgálta. Midőn
a gazdagok látták, hogy eltávolítására nem találnak okot, még
jobban haragudtak rá és az ördög buzditá őket, hogy valami
rosszat fogjanak rá. E czélra felbéreltek egy könnyelmű nőt,
kinek pénzt adtak. Ennek az volt feladata, hogy korán reggel
a püspök lakásába lopódzék és ott lepettesse meg magát, hogy
aztán elűzhessék a püspököt. Ez a nő kuszált hajjal, gyűrött
ruhában, mintha ágyból kelne, korán reggel a püspök lakásába
ment és meghúzódva egy sarokba, várt, mig a püspök felkelt
s kijött; mire aztán hálószobájába lopódzott. A püspök meg-
mosta, megfésülte magát. A gazdagokat az udvaron jönni látta,
behivta őket szobájába, leültette őket és kérdezte, hogy mi já-
ratban vannak. E perczben a nő kiugrott egy szekrényből és
mellettük elszaladt. A gazdagok mosolyogva egymásra pillan-
tottak és aztán kérdezték a püspököt: „Tisztelt szent püspök!
Ilyen tiszta és igazságos vagy tehát? Most már láttuk, hogy
milyen a te szeplőtelenséged és becsületed I" A püspök észre-
vette a furfangot és megátkozta őket : „Legyetek tőlem és Is-
tentől megátkozva, legyetek czigányok és ne legyen közületek
egy se pap vagy püspök I'^ MidÖn elátkozta őket, megváltoztak ;
csúnyák, rútak és nagyok lettek, ugy hogy ők maguk meg-

1) Stoikov p. (Gabrovo) Sbornik Xh

ijedtek magliktól. S ezentúl mint tisztátalanok nem része-'
sültek az urvaesorában. Ezen gazdag földí^surakból származnak
a bolgár czigányok, szaguk cp olyan mint a törököké, mivel a
püspök megátkozta őket; az erdőiket is elátkozta a püspök,
ugy hogy azok kiszáradtak. A ezigányból tehát, ha bolgár is,
sohse lesz pap és püspök. Mivel tisztátahmok, tőlük a pap nem
fogad el kenyeret, ha valamelyikök meghal,M hanem esak a bol-
gároktól, melyet aztán a bolgárok közt szétoszt . . ."

Valamint a magyar monda szerint Szt. Péter a ráczot
fúrás által teremtette,''^) ép oly módon jön létre a bolgár monda
szerint az oláh, illetve görög.

„Vett egyszer egy bolgár Qgy vastag fát, hogy abból két
tengelyt faragjon ; midőn a fát már kifaragta volt, kezébe vette
a fúrót, hogy lyukat fúrjon; ekkor emberek jíUtek hozzá és
végig nézték munkálkodását. Fúrta a kemény fát a fúróval és
a fa monda : „Gerp, Gerp, Gerp !" Az emberek szóltak : „Mit
csinálsz ? hisz a fa ugy szól, mint egy emberfej !'' Isten áldása
folytán a fából ember támadt, ki igy szólt : „Gerp, Gerp, én
Gerp vagyok, azaz görög !" Ezt mondván a folyó partján leült
és csodálkozva kiáltá : „Móré, mily nagy viz !'' Az emberek
aztán még Morénak is hivták. A bolgár aközben a lehullott
forgácsokat hordóba tette és elkezdte azt hengergetni. A falu-
siak kérdezték : „Mit hengergeted a forgácsot ? mit akarsz csi-
nálni?" Hengergetés közben ugy tetszett neki, mintha a hor-
dóból e szavakat hallaná : „Vlak, Vlak, itt a Vlak !" Csakhamar
egy oláh támadt, ki ezt monda : „Vlak, Vlak, én Vlak (azaz
oláh) vagyok forgácsból, hulladékból: Czinczi, czinczi!" És a
bolgárok aztán az oláht Czinczinek (azaz Czinczárnak) nevez-
ték el.'*)

Egy másik bolgár monda pedig az oláhokról a követke-
zőt beszéli :*)

„Régi időben, mikor még a latin római világ létezett, az
országban emberek jelentek meg, kik loptak, gyilkoHak; na-
gyon veszedelmes emberek voltak. A lakók ezen emberek miatt

1) Ez a kenyér a zadusnica áldozat, melyet temetéskor a templomba
hoznak.

2) Kálm ány id. h.

3) M. K. Zepenkov (Prilip), Sbonűk.XI.

4) M. H l. Daskalov, Sbornik IX,

gyakran panaszkodtak a királynál, kérve öt, hogy szabadítsa
meg őket ezen rablóktól, de ő erre mit sem felelt, mert azok
is latinok voltak. De midőn a rablók a végletig mentek, kiadta
a parancsot, hogy fogják el s vezessék elibe. Megfogták s
megkötözték ezen embereket és a király elé vezették. A király
nem akarta őket kivégezni, hanem életfogytiglanra Ítélte és meg-
parancsolta a katonaságnak, hogy kergesse őket a mai Oláh-
országba, és ne adjanak nekik se marhát, se eledelt, se nőket,
csakis macskákat adjanak, melyekkel szántsanak, szekerezze-
nek és azokkal azt csináljanak, a mit ép akarnak, mig meg
nem javulnak. Eledelül halat rendelt nekik, melyeket maguk
fogjanak a Dunából és azokkal kereskedést űzzenek. Bünteté-
sül nem engedte meg nekik, hogy házakat építsenek, hanem
földalatti lyukakban kellett lakniok, melyeket náddal befödtek.
A katonaság ugy cselekedett, a hogy a király parancsolta, a
Dunához kergette őket és ott hagyta. Mivel nem volt itt senki,
kit kirabolhattak volna, a Dunához mentek halászni és hallal
táplálkoztak. Ily módon néhány száz éven át embert nem lát-
tak, eKelejtették nyelvüket, egészen elvadultak, ugy, hogj^ semmi
egyebet nem mondhattak, csakis : „0-o-o-peste !'' (Halat!) Ezen
elvadult emberek nem ismertek se királyt, se püspököt, senki-
nek se fizettek adót, nem jártak templomba, mert nem volt
hitök. Nem beretválkoztak, nem mosakodtak és mivel mezte-
lenül jártak, egész testük beszőrösödött vad állatok módjára,
miért is az emberek őket „Vlari"-nak nevezték, mivel szőrösök
voltak. De egyszer megsajnálta őket a bolgár czár, ki a Duna
mentén uralkodott és megkereszteltette s megszehditette őket.
Papokat küldött hozzájuk, hogy megkereszteljék őket ; de ők
elszaladtak és náddal födött lyukaikba bújtak. Mikor a czár
ezt látta, katonákat küldött oda és elfogatva őket, maga elé
vezettette, hogy megkereszteljék őket. „Hol és hogyan fogtad
meg ezt?" kérdé a czár. „Ezt egy lyukban találtam," felelt a
katona, „a mint épen macskáját hallal etette, midőn megpillan-
tott, elszaladt. Utána kiáltottam : Staj (állj I) De ő tovább sza-
ladt és nem hallgatott rám, de én megfogtam és most már mit
csmáljak vele ?" — „Kereszteljétek meg és nevezzétek Stánj-
nak I" válaszolt a czár. „Ez sokáig vonakodott, mig végre ide
hoztam," szólt egy másik katona. „Kereszteljétek meg és ne-
vezzétek Opró-nak, mert vonakodott!" válaszolt a czár. „Mit
csináljak ezzel a gyermekkel ?" kérdezte ogj harmadik katona.

karján levő gyermekre mutatva. „Ezt is kereszteljétek meg
még pedig Jonica névre," szólt a czár. „Ez ugy áll itt mozdu-
latlanul, mint egy nyil," szólt egy másik katona. „Kereszteljé-
tek Stankulra!" válaszolt a czár. Ilyeténképpen valamennyi
oláht elfogtak és megkeresztelték őket s e neveket viselik még
ma is. Amikor valamennyi oláh meg volt keresztelve, a Duna
mellé hajtatta őket egy pár évre, hogy beszélni tanuljanak.
De nem tudták a bolgár nyelvet jól megtanulni s idegen sza-
vakat kevertek bele, mint napjainkban is. Amikor már egy kis
tudásra tettek szert, megparancsolta nekik, hogy ezentúl adót
fizessenek neki, vallásukat megtartsák és évenkint egyszer,
húsvétkor templomba jöjjenek, hogy a szent áldást megkap-
hassák. Eltávoztak s elölről kezdték régi foglalkozásukat. Ha-
lakat fogtak, melyeket áruba bocsátottak, a pénzen pedig ösz-
szevásárolták mindazt, a mire szükségük volt. Szántani, vetni
nem tudtak. A hogy eljött a húsvét, összegyülekeztek vala-
mennyien a templomba, hogy a szent áldásban részesüljenek,
a hogy a czár azt nekik megparancsolta. Az oláhok az egész
évre megkapták az áldást (nafora), melyet skatulyába tettek, s
hazavitték lakásukra. Nehogy azonban valaki megegye, miután
nem akarták senkinek sem odaadni, rákötötték egy agár farkára,
a ki segítette őket átúszni a Dunát. Az oláhoknak ugyanis
nem volt csolnakjuk, hanem úszva igyekeztek a vizben tova ha-
ladni, ha pedig elfáradtak, vagy a viz sodrát nem ismerték,
belekapaszkodtak egy-egy nőstény agár farkába. Hogy azonban
a kutya meg ne szökjék, s az áldást meg ne egye, „s-ss-sjj"-t
kiáltottak. Azért mondják, ha valaki azt kérdi, hogy megkap-
tad a szent vacsorát ? — „S-ss-sjj !" Az oláhok manapság is
legjobban szeretik a halat. Az oláh ugy szereti a halat, hogy
ha meghal, jobb kezébe halat, bal kezébe pedig gyertyát
tesznek . . ."

Hogy miért nem nyíratják le az oláhok a hajukat s
miért borotváltatják fejüket a czigányok, egy bolgár nép-
monda a következőket beszéli i^)

„Amikor az Isten az arkangyallal a földön vándorolt, egy-
szer egy házhoz éi-tek. Az arkangyal be akart menni a házba,
hogy lássa, ki van oda benn s be is lépett, de mit látott?
Tele volt a ház oláhokkal és czigányokkal. Az oláhok és czi-

1) Daskalov, Sbornik IX.

gányok összejövetelüJckor nem szoktak beszélgetni, hanem
kiabálni, amit a szent arkangyal arra magyarázott, hogy egy-
mással veszekednek, kihúzta tehát kardját s valamennyit
levágta. Azután visszatért az Úrhoz, aki kérdé tőle, hogy hol
volt oly sokáig? Amire elbeszélte, hogy valamennyi oláht és
czigán>i; levágott. Megharagudott erre az Isten, s meparan-
esolta, hogy térjen vissza és keltse életre valamennyit. „Hogy
hozzam őket életre ?" — kérdé az angyal. — „Menj vissza,
emeld fel a fejüket s mondd" — szólt az Úr — „Isten azt
akarja, hogy valamennyien ismét életre keljetek ! és valameny-
nyien fel fognak éledni." Es az arkangyal úgy cselekedett,
ahogy Isten megparancsolta és mindannyian életre keltek. Ami-
kor azonban levágott fejüket rakta volna helyre, megtévedt,
és a czigányok fejeit az oláhokra, az oláhok fejeit a czigá-
nyokra tette. Azért borotválják tehát fejüket a czigányok, hogy
az idegen hajat eltávolítsák, az oláhok pedig megnövesztik,
hogy az idegen fejet betakarják vele . . ."

E népmondákkal kapcsolatban még a következő bolgár
mondát is felemlíthetjük :

„A mikor még a szentek a földön jártak és az embere-
ket keresztelték, hogy keresztények legyekek, azt mondták az
embereknek, hogy a ki megkeresztelkedik, az a mennybe, a
többi pedig a pokolba jut. Egy ember szintén meg akarta magát
kereszteltetni, de előbb látni akarta a menyországot és a pok-
lot is. A szent nagyon szerette volna felvenni végleg a ke-
resztények közé, mert vallás dolgában^ nagyon jártas volt, de
akárhogy is akarta lebeszélni, az ember erővel a paradicsomot
és poklot kivánta látni. Fájt a makacsság a szentnek s lebo-
rult könyörögni az Úrhoz, hogy nyissa meg a paradicsomot és
poklot a hitetlennek. Hirtelen szózatot hall a szent a fellegek-
ből, mely azt mondta neki, hogy menjen az emberrel a „Pla-
nina"-ra (fensik), a hol meg fogják látni a két helyet. Felme-
nének tehát a fensik legmagasabb ormára s elfáradva várakoz-
tak egy fa tövénél. — „Milyen emberek vannak a paradicsom-
ban?" — kérdezte az ember a szenttől. A szent azt válaszolta,
hogy ott minden népből vannak emberek. Beszélgetve elalud-
tak s álmukban a paradicsomban voltak. A hogy a kapu elé
értek, a szent arra kérte szent Pétert, hogy engedje az embert
belépni. — „Igenis I szólt szent Péter és kinyitotta a paradi-
csom kapuit. Bementok tehát s megnyílott a hitetlen szemei

előtt a Szépek legszebbje. Tele volt fehérruhás, megkoszo-
rúzott emberekkel, akik muzsika és dal kíséretében vándo-
roltak. Az ember valamennyit megnézte, hogy tulajdonké-
pen milyen emberek is lehetnek s megkérdé szent Pétertől,
van-e közöttük zsidó ?" — „Nem, emberke, szólt Szt. Péter, —
itt nincs zsidói" — „Vannak-e örmények?' — „Nincsenek!"
— „Vannak francziák?" — „Nem!" — „Vannak olaszok?" —
„Nincsenek !" — „Vannak angolok ?" — „Nem I" — „De görö-
gök csak vannak ?" — „Még azok se !" — „De hát miféle em-
berek jutnak ide, miért nem mondod?" — „Ide, barátocskám,
szólt Szt. Péter, csak keresztények jutnak!" Lementek a po-
kolba is és ott is megkérdezték, hogy milyen emberek vannak
ott? Volt ott mindenféle nemzetiségű és nyelvű, csak keresz-
tény nem. Magába száUt erre az ember s elhatározta, hogy
megkeresztelteti magát, hogy mint jó keresztény ő is a para-
dicsomba jusson. Futni kezdtek tehát, a mü*e felébredtek. A
szent elbeszélte a maga álmát, a mire az ember is elbeszélte a
sajátját és a mikor látta, hogy az övével mindenben megegye-
zik, megkereszteltette magát . . ."')

Egy magyar népmonda hasonlót mond el ogy magyarról,
a ki szintén látni akarta a mennyet és a poklot. Isten teljesí-
tette a kívánságát. A mikor a mennyet meglátta, kérdé: hogy
ott németek, oláhok stbiek vannak-e? — „Nem, — volt a vá-
lasz, — itt csak magyarok vannak!" A mikor pedig a poklot
tekintette meg, kérdésére azt a választ kapta, hogy ott minden-
féle ember van, csak magyar nincs . . ."

Egy bolgár népmese a következőkép beszél az ácsról:^)

„Egyszer egy ács annyit keresett egy nap alatt, hogy
pénzzel telt zsebbel tért hazafelé ; találkozott Istennel, a ki azt
kérdé: „Mester! mit viszesz zsebedben?" — „Fahulladékot^ —
felelt az ács — hogy gyermekeim felmelegedjenek!" E naptól
fogva szegények lettek az ácsok, akármennyit dolgoznak egész
nap, este még sem visznek haza egyebet fahulladékoknál . . .

Hasonlóképen a szabókról a következő népmesét mu-
tatjuk be :

„Valamikor csak egyetlenegy szabója volt valamennyi
embernek. Egyszer azt álmodta, hogy mindaz, a mit eddig lopott,
reá ragadva lógott rajta s az Ur angyala azt monda neki : „Hé

1) Sbornik XI.

2) D. Stoikov (Sofia) Sbornik III. ; IX.

szabó^ látod ezi a tüneiríényt? mindaz, a mit életedben loptál,
rajtad lóg! És igy fog az történni az örökkévalóságig! Ha az
Isten meg akarja javitani az embereket, képmásukat mutatja
meg nekik, hogy elszégyenüljenek önmaguktól, ez történt
most veled is. Javulj tehát meg s dolgozz becsülettel!'' — A
mikor a szegény szabó felébredt, nagyon megijedt. Elbeszélte
mindenkinek álmát s megfogadta, hogy megjavul. Attól kezdve
megbánta lopásait. Egy nap azonban megtörtént, hogy egy
drága szövetből valamit készített s egy darabot magának akart
tartani. Legényei ezt látva, figyelmeztetve mondták t „Mester
az álomkép ! Mester az álom !" Negyedszer is kiabáltak : „Mes-
ter, az angyal figyelmeztetése !" Megijedt erre, hogy nem tartva
meg fogadalmát, lopott a szövetből. A mikor a vevő eltávozott,
szóltak a legények : „Tehát hiába figyelmeztettük a mestert.
Mégis csak lop?" — „Oh legények, ti fiatal gyerkőczök —
szólt a mester — hiszen ebből a szövetből álmomban nem
lógott semmi sem! Ha még egyszer látjátok, hogy valamiből
elveszek, csak figyelmeztessetek álmomra ; de csak úgy — tréfá-
ból. És ha Isten még hosszú életet ád, még egy kis vagyont
is gyüjthetek!" És tovább lopott . . ."

Az állatok teremtésére vonatkozólag a bolgár hagyomány-
ban is találunk érdekes vonásokat. ^

„A bolgár nők azt hiszik, hogy a kakuk valaha asszony
volt, a kinek egyetlen fia Gugó, meghalt. Annyira sajnálta a
szegény asszony fiát, hogy minden este meglátogatta sirját, a
hol aztán keservesen sirt. Zokogását egy alkalommal meghal-
lotta az Ur is és kérdezte : „Miért sirsz te itt a sir mellett ?"
— „A mig csak élek öreg apó,'' felelt az asszony, „nem szű-
nik meg sirásom! Óh, Gugó, Gugó, Gugó, kedves fiam!" Isten
erre megáldá az asszonyt, mondván : „Légy megáldva és légy
kakuk, hogy élted végéig mindig „Gugót" kiálthass!"^)

Egy másik bolgár monda pedig a kakukról ezt beszéli :

„Egykor a császár birodalmában szokás volt, Iwjgy a legények
minden évben márcziuskor háborúba vonultak, s csak kaszálás
vagy csak aratás idején tértek haza. A legényekkel azok húgai
is mentek és fákra másztak, hogy onnan a csatát végig néz-
zék. S amott a fákon sírdogáltak: „Bratu! bratul" (fivér,
fivér!) Mivel a lányok annyira siratták a legényeket, kakukká

t) M. K. Zepenkov, (Prilip) Sbornik III. 138.

váltak és tovább siratták fivéreiket. Azért a kakiikok a fákon
ide-tova repdesnek és siratják fivéreiket. Ma napság sem ko-
tolnak, hiszen ők leányok . . .''')

A következő bolgár dal is a kaknk teremtéséről szól :

Hej mi fénylik a Stara PlaninánV')

Nem fehér hó, a mi ottan fénylik?

Juhnyáj, talán fehérszőrű juhok?

Nern a hó, a fehér, fénylik ottan.

Nem a juhnyáj, fehérszőrű juhok I

Hisz^ ha ottan fehér hó most volna.

Az a hó ott hamar elolvadna!

S elszaladna az a fehér juhnyáj !

Jankulának fehér sátra áll ott,

Amott hever fehér sátor alatt.

Amott hever Jankula, a Junak,')

Kileiicz éve fekszik ő már ottan,
-Kilenez sebe tátong ott a testén.

Nem épül fel, nem tud ő meghalni!

Imádkozik hős Jankula ottan:

— Könyörülj te rajtam, kegyes Isten !
Nem épülök fel és meg sem halok.
Meguntam én rég már életemet,
Kilencz éves nehéz betegséggel.
Kérve kérlek: életemet vedd el!"
Szóla most az Isten két angyala:

— Hej, te Jimak ! hej te hős Jankula !
Ketten jöttünk immár hozzád, Junak,
Hogy elvigyük most már a te lelked!
De mért ül itt a te kedves húgod,

A te húgod, a bánatos Jána?

Küld el : hozzon vizet néked, frisset,

— A Dnának fehér vizét hozza !
Szólt Jankula, szólt a Junak halkan:

— Menj el húgom a fehér Dimához,
Hozz csak nekem fehér vizet, frisset!

Szólt a húga, a bánatos Jána :

— Halld csak Junak, édes kedves bátyám,

1) Sbomik vir. mi.

2) Formsik, havas.

3) Fiatal hős.

Messze van a Diina, édes bátyám!

Mig átmegyek a Zagorja-mezön,

Mig átmegyek a magyar hegységen

Eltévedek sürü nagy erdőben I

Szóval mondja hős Jankula mostan :

— Édes húgom, vedd az én kis késem,

Vágd fel hamar az én kilencz sebem,

Fogd fel hamar a fekete vérem;

Zöld erdőbe aztán menj, oh húgom,

A Zagorja mezéjére szaladj, fuss csak,

Minden kő ott fehér, édes húgom,

Rajok öntsed a fekete vérem !

Bánatosan hallá ezt a húga,

Megragadja Jankula kis kését.

Fel is vágja az ő kilencz sebét,

Fel is fogja a fekete vérét ;

Gyorsan szalad a Zagorja-mezőn,

Hol meglátja a sok fehér követ,

S rajok önté bátyja sötét vérét,

Fekete vért önt ő gyorsan rajok.
Midőn aztán zöld erdőbe ére,
Midőn aztán haladt zöld fák alatt.
Mindenüvé fekete vért cseppent,
így éi-t aztán a fehér Dunához.
Vizzel tölte meg az arany bögrét.
Visszatért most a bánatos Jána,
Gyorsan akart a lány visszatérni, —
Isten küldte azt a sötét felhőt.
Az eget is elfödte egészen,
Ereszkedik le a sötét köd is.
Hull a harmat, apró cseppek hullnak,
S a mint aláhull az apró harmat.
Lemosta az a fekete vért mind,
Eltűnt a vér mindenünnen gyorsan,
És eltéved most a szegény Jána,
Három nap és három éjjel téved,
Elhagyatva zöld erdőben járkál,
Sir és jajgat most a szegény Jána,
Zöld erdőbon sirva fohászkodik :

— Könyörülj te rajtam, édes Isten 1

Nem bánom, ha szürke kakuk leszek,
Zöld erdőben repüljek én gyorsan,
Panaszoljak ott Blagovee-napján,
Repdessek én ottan Enov-napig,
Fáról-fára szálljak én ott gyorsan
Kiáltsam ott a Janknla nevét,
A bátyámat keressem én ottan,
Hátha akkor látom fehér sátrát ! —
És kakuk lett a szép Jána lányból,
Z()ld erdőben repdes most már gyorsan.
Kiáltja most nevét Jankulának,
Bátyja nevét, iaról-fára szállva.
S ránk maradt igy az a szürke kakuk,
S róla maradt ránk e szép kis dal is,
Elmondtuk e szép dalt énekszóval.
Egészséget az Úr Isten adjon . . .^)

Érdekes a bolgár monda, mely a kutya teremtését be-
széli el :

,,A mikor az Isten még a földön járt, egyszer egy nyájat
őrzött, hogy erre is megtanítsa az embereket. Oda kullogott a
l'arkas, hogj^ a nyáj eg\^ütt tartásánál segítségére legj^en. Egj^-
szer egy juh nem akart helyéről mozdiüni, a mire a farkas
dühbe jött és marczangolni kezdte. Előkapta az Ur a keztjü-
jét és a farkashoz hajitva, monda: ,,Te ő utána!" S a keztjü-
ből kutya lett, mely a menekülő farkas után iramodott. Ez
időtől kezdve a kutya őrzi a nyájat és üldözi -a farkast."')

Egy másik bolgár mimda pedig a kutyáról ezt beszéli :

„Midőn Ádám aratott vala és a gabonát két fiával, Káin-
nal és Ábellel csépelte, mindkét oldah'a egy-eg\' lapát gabo-
nát szórt. A fiatalabbik fia látva ezt, kérdé : hogy miért szórta oda
a gabonát? Ádám válaszolá, hogy áldozatot hozott, hogy a földön
levő állatoknak is eledelök legyen. Eiie aztán Ábel azt monda:
„Nem kellene ezt az áldozatot az Urnák is bemutatni?" Ádám
megengedte ezt neki. S Ábel legjobb bárányát áldozta. Kain
ezt látva megharagudott reá és ag\'onverte, mikor nyáját őrizte.

1) Shornik X. köl. 10. 1. KaracFonykor szokás énekelni ^ dalt lányos
ház elOU.

i) N. Stoikov (Sofia,) Sbornik VIL, III. 184.

Midfín Kain öcscse nélkül tért haza, azt kérdezte Ádám: „Hol
van Ábel ()cséd T' Kain azt válaszolta, hogy ő nem tudja. Mi-
dőn később a juhok pásztoruk nélkül haza tértek, Ádám fia
keresésére indult és két-három nap múlva agyonverve, nyüvek-
kel megrakottan találta meg. Ekkor Ádám megáldotta a nyü-
veket, hogy kutyák legyenek belőlük és Ábel helyett ők őriz-
zék a nyájat és rögtön kutyákká váltak. Ez időtől fogva minden
nyájnál kutyák vannak, melyek azt őrzik . . "."

Ugyancsak erre vonatkozólag a bolgár monda szerint egy
vak vadász csak a zörejen ismerte meg a mellette elosonó ál-
latokat. Egyszer Kain szaladt el mellette és ö azt hivén, hogy
állat, megölte öt. Nyüvek födték Kain testét, melyek Isten
akarata szerint kutyákká váltak. Ha egy kutyát ütnek agyon,
azt mondják, hogy a kutya ezt orditja: ,,Kaine, Kaine !" azaz
Káint hivja segítségül . . .0

Bolgár monda szerint az egerek az ördögből, a macskák
pedig a pap keztyüjéből lettek :")

„A mikor az emberek még nem voltak megkeresztelve,
az ördögök közöttük bolyongtak, a mikor azonban megkeresz-
teltették magukat, futottak előlük. Egy ördög nem szökött
meg. Emberi alakot öltött, bement a templomba, végig hall-
gatta az Istentiszteletet, de mikor keresztet kellett volna ma-
gára vetnie, a mikor ugyanis a pap monda : „S jöjjön el a te
országod I'' . . . kifutott a templomból. Ezt nem egyszer látta
a pap és eszébe ötlött, hogy ez nem lehet ember, hanem ör-
dög. Egy nap megparancsolta a pap, hogy istentisztelet köz-
ben ajtót és ablakot zárjanak be. Azután megkezdte a misét.
A mikor e szavakhoz ért : „És jöjjön el a te országod" ki
akart futni az ördög, de nem tudott. Hirtelen légygyé változott,
hogy az ablakon tudjon kimenekülni, de ezeket is zárva ta-
lálta. Erre a pap ismételte előbbi szavait, amire az ördög dü-
hödten egérré változott; de a pap utána hajította keztyüjét, a
miből macskák lettek, melyek rögtön az egér után szaladtak,
hogy elfogják. így támadtak a pap keztyüjéből a macskák."

Magyar monda szerint ily módon jött létre a mecska.
A mikor ugyanis a vizözön alkalmával az ördög egész alakjá-

1) Sopkazev, Nazodni Starini III.

2) N. Stoikov Sofia, Sbomik VIL

ban ki akarta rágni a bárkát, Noé utána hajította a keztyüjét
és ebből lett a macska.

A denevérről pedig a bolgár hagyomány azt tudja, hogy kez-
detben ö is csak egér volt. De midőn egyszer a templomban az úr-
vacsorára szánt kenyeret megrágta, szárnyat kapott, hogy a leve-
gőben repülhessen. Az ur büntetésül nappalra elvette szemevilágát,
úgy, hogy ő csak éjjel lát. Egyszersmind megátkozta, hogj^
csak lakatlan, elhagyott épületekben, romokban tanyázzék.')

A medvét Isten bolgár hagyomány szerint következőké-
pen teremte:

„Egy asszonynak egyszer két leánya volt; az egyik saját
gyermeke volt, melyet jobban szeretett a másik mostoha leá-
nyánál. Egyszer a mostoha leányát fehér gyapjúval a patak-
hoz küldte, hogy addig mossa, míg fekete lesz a gyapjú. A
leány mosta, mosta, hogy fekete legyen. Öreg ember jött oda
és kérdé : „Miért mosod a gyapjút?" — „Mostoha anyám azt
mondta, hogy addig mossam, mig fekete lesz!" szólt a leány.
— „No hát akkor csak mosd, ha azt parancsolta," monda az
öreg. A leány tovább mosott és a gyapjú aranynyá változott.
A leány haza vitte. A mikor mostoha anyja ezt látta, kiküldte
édes leányát is fehér gyapjút mosni, mig az fekete lesz. A
leány azoban csak addig mosta, mig el nem fáradt ; ekkor
leült pihenni. Ot is megkérdé az öreg ember, hogy mit mos?
„Eh mi közöd hozzá, eredj csak utadra!" felelt a leány. És
Isten, a kit a leány igy megsértett, megátkozá őt. „Vedd há-
tadra a gyapjút és vadállatként bolyongj az erdőben", szólt
Isten és a leányból medve lett."^)

Némi bibhai háttérrel bir a következő bolgár monda a
medve teremtésére vonatkozólag :

„Volt egyszer egy város ; ezen városban az emberek na-
gyon bűnösök valának. Isen monda, hogy vizözönnel fogja őket
büntetni. Egy prófétát küldött a városba, ki az utczákon meg-
térést, bünbánást prédikált. Élt abban a városban egy pap,
kinek felesége és három leánya volt ; az egész városban csak ők
voltak az igazságosak ; azért a próféta a paphoz ment és meg-
mondta neki, hogy meneküljön a városból, mert Isten vizözönt
ereszt a városra; egyszersmind meghagyá, hogy ne pil-

1 Kálniáiiy id. h

'^ Sopkarev id. h. III.

3) Sopkarev, Sbornik III.

lantsának maguk mögé. A pap szót fogadott és menekült. Út-
közben az egvik leány igy szólt a másikhoz: „Húgaim, pil-
lantsunk magunk mögé, hadd lássuk, mi történik a városban !"
Hátra pillantottak és azután folytatták utjokat. Útközben kér-
dezte a pap leányaitól, hogy mit láttak. „A városban csak a
templomok állanak még", válaszoltak a leányok. Erre aztán a
pap monda: „Mivel hátrafelé pillantottatok és nem tartottátok
meg a próféta parancsát, úgy sújtson átkom, világ végéig em-
lékezzenek meg rólam és rólatok. Az egyik legyen medve, a
másik majom, a harmadik bagoly." És a leányok menten
ilyen állatokká változtak át . . ."^)

Ez a bolgár monda Lóth feleségére emlékeztet.

A bolgár hagyomány a medvéről ezt is beszéU:

„Kezdetben a medve engedelmeskedett az ember-
nek, mert ez erős és bátor volt, s minden állatot legyőzött ;
s az állatok menekültek előle, mihelyt megpillantották. A
medve, mint bátor állat, gondolta magában, hogy az emberhez
megy s beszéd közben kikérdezi ereje felől. Útra kelt, ment
és mendegélt és az úton egy lóval találkozván, kér-
dezte azt : „Ló, milyen az ember ? Hozzá akarok menni !" —
„Ne menj hozzá", válaszolt a ló, „az ember nagyon rossz. Te
még nem tudod, hogy ha ő akarja, zablyát tesz vasból a
számba, nyerget köt hátamra, rám ül és ha sarkával rugdosni
kezd, oda űz, a hova ő akar." A medve nem hallgatott e sza-
vakra, hanem tovább ment. Ment, mendegélt és találkozott egy
ökörrel, tőle is kérdezi: „Mondd csak, milyen az ember ? Hozzá
akarok menni!" — „Ne menj hozzá", válaszolt az ökör, „oly
rossz, hogy már rosszabb nem is lehet. Te persze nem tudod,
hogy fából igát csinált, azt nyakamra teszi és nekem egész na-
pon az ekét és a szekeret kell húznom. Nézz ide, mivé lett a
nyakam, pedig én nagyobb vagyok !" Midőn ezt a medve hallá,
még jobban csudálkozott és tovább ment. Végül találkozott az
emberrel, de nem ismerte fel, tőle is kérdé : „Te vagy az ember ?
Én az embert keresem!" — „Igen én vagyok az", felelt az
ember, „mért keressz?" — „Szeretnék veled beszélni", szólt a
medve. Az ember válaszolt: „Beszédemet egy távoU helyen
hagytam ; előbb el kell azt hoznom, akkor beszélgethetünk egy-
mással. Maradj itt azalatt; de félek, hogy megszököl; azért
engedd, hogy ezen fához kösselek; akkor elmegyek, hogy be-

1) Zepenkov, Prilip, Sbomik VH-

szódemet elhozzam!" A meclvíí beleegyezett s az ember egy
fához köté ; aztán pedig ehneiit, hogy beszédét elhozza. Vágott
magának egy nagy dorongot és visszatérve kegyetlenül elverte
a medvét. Aztán szabadon bof%sátotta és monda: „Most már
menj az erdőbe és ha ezentúl embert látsz, szaladj, ahogy csak
szaladni tudsz!" Azért a medve még manapság is szalad, mi-
helyt egy embert megpillant, ámbár ö az embernél sokkalta
erősebb . . ."i)

Hogj^ miért vadulnak meg az ökrök, azt szintén tudja a
bolgár hagyomány -.2)

„Valaha a juhok voltak félénkek, vadak, az ökrök pedig
szelídek. Kimene egyszer Isten megnézni, hogy a juhász mit
csinál. És a mikor odaért, látja, hogy törött és mezítelen láb-
bal szaladgál a juhok körül, nehogy széjjel szaladjanak. Még
annyi ideje sem volt, hogy leülhessen törött lábát bekötözni.

— „Fiam", szólt az öreg Isten, „nagyon szomjas vagyok, nem
hoznál egy kis vizet ?" — „Hozok neked, öreg" felelt a juhász,
„de a juhok vadak s nem lehet őket egyedül hagyni. A mint
látod, még annyi időm sincs, hogy tíirött lábamat bekössem!''

— „Eredj csak és hozz vizet !" felel az isten, „majd vigyázok én
addig a juhokra." Felkelt, hogy összeterelje a juhokat. A ju-
hász pedig rögtön elfutott és vizet hozott. Az Isten ivott és
megáldá a juhászt, mondván: „Fiam! a miért engedelmesked-
tél, adja Isten, hogy birkáid megszelídüljenek, legyenek szelí-
dek, hogy legyen időd törött lábadat bekötni !" Ez időtől kezdve
a birkák szelídek és pásztoruk leülhet, ha elfárad. — Az
Isten most már az ökörpásztorhoz ment. Az ökrök nyugodtan
legelésztek, pásztoruk mezítelen lábbal aludt. „Eredj, fiam",
kérte az Úr, „hozz egy kis vizet, nagyon szomjas vagyok !"

— „Nem tudsz magad venni s a kútnál inni !" felelt a pásztor,
„mezítláb keljek fel s hozzak neked vizet!" Megátkozá erre az
Isten, mondván: „Ne legyen neked többé időd, bocskorod fel-
kötésére, hanem mezítláb kelljen ökreid után szaladni!" Az
ökrök erre rögtön megvadultak, ide-tova szaladtak, és a pász-
tor mezítelen lábbal szaladt utánuk, hogy ()sszeterelje őket.
Ez időtől kezdve félénkek az ökrök és szelídek a juhok."

Egy másik bolgár változat ezt igy adja elÖ :

„Azon időben, mikor Isten a földet teremtette vala, és a

1) Sbomik VII. 134. Ugyanennek magyar változata Benedek : M. V. 4. köt.

2) D. Stoikcv, Sbomik IX.

népeket s -állatokat, az emberek még jók voltak ; Isten nem
félt semmitől és a földön járt-kelt. Ez időben a marhák a déli
melegben pihentek, a juhok pedig ide-tova futkároztak. Egy-
szer Isten gyalog vándorolt és mivel meleg volt, elfáradt és
szomjas lett. Az ut közelében egy marhapásztor hevert, mialatt
a marhák az árnyékban pihentek. Isten vizet kért a pásztortól,
hogy szomjúságát oltsa, a pásztor nem adott neki vizet, de a
földről föl se kelt, hogj" megmutassa neki a forrást, hanem
lábát a forrás irányába nyújtva, monda: „Amott a forrás; menj
oda, ha inni akarsz!'' Isten továbbment és találkozott egy ju-
hászszal, ki szaladgáló juhait födetlen fővel akarta összeterelni.
Isten hozzá közeledve, monda : „Jó napot fiam!'' — „Adjon Is-
ten, öreg!" felelt a juhász. „Van-e vized, hogy ihassak?'' kérdé
Isten. .,Nincs, kifogytam belőle, öreg," válaszolt a juhász ; „én
is innék, de nem hagyhatom itt juhaimat, hogy vizet hozzak !"
Isten monda : „Menj csak fiam, menj ! addig én őrizni fogom
a juhokat!" A juhász vizért ment, Isten pedig levette sapkáját
ésmegáldá a juhokat, melyek Isten sapkájának árnyékába egy-
begyűltek, a marhák pedig szétfutottak és a pásztoruknak f()-
detlen fővel kellett utánuk szaladni, hogy egybe gyűjtse őket,
a mi nem igen sikerült neki. Ez időben Isten megáldá a juhá-
szokat és a juhok dél idején pihentek, a marhák pedig szétosz-
lani kezdtek, hogy pásztoruknak baja legyen.^) — Más alkalom-
mal Isten öreg ember képében a juhászhoz ment, hogy meg-
tudja, vájjon ez emlékszik-e még arra a jóra, melyet ő vele
tett; igy szólt tehát hozzá: „Jó napot fiam!" Emez válaszolt:
„Adjon Isten öreg!'' — Van-e egy kis vized, a mivel egy öreg
ember szomjúságát lecsillapithatná f kérdé Isten. „Nincs öreg,"
de azonnal hozok, ma ugy is rajtam a sor a farkast megvendé-
gelni." Ez ideig a juhászok nem tudták a farkast nyájuktól
távoltartani és sorban kellett nekik egy-egy kövér bárányt a
farkasnak adniok. „Jól van fiam, jól van !" szólt Isten, „mutasd
csak meg, hogy melyik bárányt adjam neki ; te csak szaladj
vizért !" A juhász megmutatta neki a legkövérebb bárányt és
aztán vizért ment. A farkas megjelent, hogy a bárányt elvigye,
de Isten nem a legkövérebbiket adta neki, hanem a legsová-
nyabbikat. A farkas megharagudott és a legkövérebbik két bá-
rányt akarta megragadni ; de Isten botjával egy ütést mért
hátára és két oldalbordát tört ki belőle, melyekből két kutya
1) Változatát találjuk Benedek ; M. V. é köt.

támadt, egy him és egy nőstény, ozekot azután Isten rá uszí-
totta. A farkas megijedt és zsákmány nélkül szaladt el. Midőn
a juhász visszatért a vizzel, igy szólt hozzá Isten: ,,F''iam, ezen-
túl a farkasnak mitsem adjatok, hanem azokkal a kutyákkal
kergessétek el, melyek azon két kutyától fognak származni !''
Ez idő óta gyáva lett a farkas és kutyák űzik őt el a nyájtól."

Ugj^anezt a magyar hag^^omány is beszéli, esak azzal a kü-
lönbséggel, hogy Krisztus lép fel, tejet kérve a pásztoroktól.^)

A bolgár hagyomány továbbá azt is elbeszéli, miért sza-
lad el a farkas az ökör elől?

„Midőn Isten a földön járt-kelt, hogy az embereket szán-
tásra tanitsa, ökröket fogott az eke elé és szántani ment a
mezőre. Szántott, szántott és délben az ökröket legelni engedte,
ő pedig lefeküdt aludni. Mialatt az Ur aludt, a farkas meg-
támadta az egyik ökröt. Az Ur felébredve, észrevette, hogj"
kárt vallott; s az ökör helyébe a farkast fogta az eke elé és
elkezdé ütni, hogy szántson. A másik ökör tovább haladt az
igával, de a farkas összerogyott. Ekkor az Úr igy szólt hozzá:
„Látod, farkas, hogy az ökörnél sokkalta gyengébb vagy és
nem mérkőzhetsz vele! Ezentúl az ökör szarvával fog döfni
és te megfutamodol előle !" Ezért a farkas manapság megfojtja
a lovat, a juhot, de az ()körtől megszalad.''

A tehénről és öszvérről a bolgár monda igy szól.

„Midőn az Istenanya a kis Istent (Jézust) szülte vala, a
jászolban szalma alá rejté. Ott egy tehén és egy öszvér is
volt. A tehén orrával befödte a kis Istent, de az öszvér min-
dig feltakai-ta. Az Istenanya megátkozta ezért az öszvért, hogy
soha se lássa utódait; a tehenet pedig megáldá, hogy minden
évben borjut szüljön, néha ikerborjut is."^)

Hogy mikép kapta a szamár nevét, egy bolgár monda a
következőkép beszél el:^)

„Mikor Noé elkészült a bárkával, egy kalapácsosai meg-
koj)ogtatta mind a négy oldalát, hogy minden állatot megment-
sen a vizbefulladástól. S az állatok össze is gyűltek a bárkába.
Meghajtották magukat előtte s mondták: „Élj egészségben!"
O is neveiken szólitá őket, mondván: „Egészségben, elefánt!''
— „Egészségben ló!'' — „Egészségben tehén!" és igy tovább.

1) Sboniik Víl 182.

2) Sbornik II. 162.

3) K. Zt'j)cnkuv (Prilip), Sburnik X.

Most ,már azon állatok, jöttek, lúelyek nevét nem tudta Noé.
Jött a szamár is és Noé nem tudván nevét, monda: „Egész-
ségben szamár!" A mikor ezt meghallották a többi állatok,
hogy őt Noé „szamár"-nak nevezte, nevetni kezdtek, és gúnyolva
mondogatták: „Szamár, szamár!" Elszégyelte erre magát a
szamár és jajgatni kezdett, mintha az ég szakadt volna reá.
kfL állatok eleinte csodálkoztak a jajgatáson, de mikor látták,
hogy a szamár az, nyugodtan tovább mentek. Panaszkodva
ment vissza Noéhoz a bárkába és elmondta jajgatva, hogy ezen-
túl az állatok őt szamárnak fogják nevezni. „Csak nem akarsz
hosszú fülű nyúl lenni?" kérdé Noé, „hiszen akkor még job-
ban nevetnének és te még jóban sirnál!" — „Óh Noé", felelt
a szamár, „engedj engem nyúlnak lennem! — „Ha te engem
nem értesz", szólt Noé, „hát akkor legyen hosszú nyúlfüled!"
És alighogy kimondá ezt Noé, a szamárnak hosszú fülei nőt-
tek. Amiért Noé e nevet adta neki, azért sír még máig is a
szamár. A mi azonban nem sokat használ neki, mert mégis
csak szamár marad. Még ma is lehet hallani a szamarakat sirni,
ha többen együtt vannak."

A magyar hagyomány szerint Noé adja az állatoknak az
illető neveket.^)

Bolgár monda szerint Ádám nevezi el az állatokat:
„Midőn Isten a világot teremtette volt, Ádámot és min-
den élő lényt alkotta, mely a világon létezik. Azután maga
elé rendelte az élő lényeket, hogy nevet adjon nekik. „Ádám,
Ádám", szólt az Úr, minden állatot eledbe hoztam, hogy nevet
adj nekik és egyet közülök társul válassz magadnak, hogy
egész életeden vele élj jóban is, rosszban is; nyisd ki szeme-
det és válaszd magadnak azt az állatot, mely neked tetszik;
hoztam annyi állatot eledbe, hogy választhass magadnak!"
Ádám leült egy székre, szemlét tartván az állatok fölött, hogy
nevet adjon azoknak. Megpillantá a hangyát (mrava) „kicsi"-
nek (mravicka, maleéka ^ kicsi) nevezte. A többi állatok felé
pedig kiáltá: „Hé, szóljatok állatok, hogy mindegyik hangját
halljam !" Az állatok saját hangúkon elkezdtek kiáltani. Midőn
Ádám hangjukat hallá, mindegyiknek hangjának megfelelő
nevet adott. Miau lett a macska neve. A szamarat is hangja
után nevezte el. A kakuk kiáltá: ku-ku-kuk! és ő elnevezte

1) Kálmány, Világ. alak. 13.

kukavica-nak. A kacsa mogszólalt: ut, ut! és 6 atkának ne^
vezte. A bagoly kiáltá: buhu, buhii! s ő buv-nak nevezte el.
S ily módon Ádám minden állatnak nevet adott. Aztán végig
nézte őket, hogy válasszon magának egyet. De egy se tetszett
neki. Miután beFejoztc mfivét, az Úr is oda jött és kérdezte öt:
,,Hé, Ádám, mit csináltál? Elvégezted, a mit rád biztam?" —
„Igen, uram", válaszolt Ádám, „de nem egészen, mert nem
találtam társat ; ime, itt ülök és csodálkozom, hogy szivem egy
állatot sem szeretett meg!" — „No, no!" szólt Isten, „feküdj
le és aludj, Ádám ! Ha aztán felébredsz, akkor talán találsz
egy pajtást, a ki tetszeni fog!" Ádám lefeküdt és elaludt. Az
Úr aközben Évát teremte. „Kelj fel Ádám !" kiáltá Isten. Ádám
felébredt s megpillantá az ö képére teremtett Évát: ,,Evo, Evo,
Eva tuk, mert ízlésem szerint vagy!" Valamint az állatoknak,
úgy Évának is nevet adott és társul vette."*)

A vakond teremtéséről ezt beszéh a bolgár monda.^)

„x\ vakond egy emberből lett, még pedig egy pap fiából.
Egyszer ugyanis két testvér volt, mindketten egy pap fiai, az
egyik gazdag és könnyelmű, a másik ellenben szegény és jó
volt. Hiába igyekezett a szegényebbik fivér valamire jutni,
semmi sem sikerült neki, mivel gazdag fivére mindig ellene
dolgozott. Nem tudott ellene semmit sem tenni, mert a tör-
vény is rendesen a gazdagabbiknak adott igazat. Istenhez for-
dult tehát buzgó imával s arra kérte, hogy változtassa öt át
állattá, mely a mezőkön szabadon élhet. Az Isten meghallgatta
kérését és vakonddá változtatta. A mikor fivére tanácsára a
törvény emberei a szegényeket (összegyűjtötték és kivezették
őket a mezőre, a vakonddá változott fivér feltúrta előttük a
földet. Megijedtek erre a törvény emberei s mondák : „Ott lak-
janak a szegények, a hova Isten őket rendelte !" A szegényebb
fivér pedig vakond maradt s ott dolgozik a föld alatt, a hol
neki tetszik."

A baglyokról a következőket beszélik :

A bagoly valaha egy féleszű ember volt, a kit Krisztus
változtatott bagolylyá. Az öregek erről a következőket beszéUk :
A mikor Krisztus a földön vándorolt s zöldcsütörtökön épen az
Úrvacsoráját osztá ki az embereknek; a templomban egy da-

1) Sbornik, VIII. 180. Ustadzima mondta el Prilipben.
\ Zepenkov (Philip), Sbornik X.

rabka a földre esett; a bagoly hirtelen utána kapott és- fel-
falta. Az úrvacsora azonban meg volt áldva Krisztustól s a
bagolynak szárnyai nőttek, mint a fecske úgy kezdett repülni.
De csak éjszaka röpködött, mert úgy látta ezt nagyapjától és
nagyanyjától is. A mikor pedig az úrvacsora darabját lenyelte,
szintén este volt, s igy lett a bagolyból éji madár.''
A sirályról pedig a bolgár nép ezt beszéli:
„A sirály egyszer játszani kezdett a halakkal s végre
valamennyit felfalta. Isten megátkozta, hogy naponta csak egy
halat fogjon, s a többi eledele béka legyen.*)

A fecske teremtéséről is beszámol a bolgár hagyomány:
„Egy időben nagyon szegyeitek magukat a fiatal asszo-
nyok anyósaik előtt. Akkoriban még az volt szokásban, hogy
az tij asszonynak, a mikor beköltözött férje házába, három évig
nem volt szabad beszélnie. Egyszer egy olyan fiatal asszonyt
vittek férje házába, aki anyósa előtt szégyenletében kilencz
évig nem beszélt. Szidalmazni kezdték, hogj^ miértnembeszél,
de ismét eltelt három év és még sem beszélt. „Kilencz éve
hogy menyünk vagy, de még nem hallottuk hangodat ! Csak
nem vagy néma, hogy nem beszélsz? Hozzunk hát egy más
feleséget fiunknak,- aki majd- beszélni fog!'' És eljegyezték
fiukat egy másik leánynyal. Már haza is vitték az új asz-
szonyt, de a régi még mindig nem akart beszélni. Este volt,
a mikor az uj asszonyt haza hozták. A régi asszony még vi-
lágított neki a vacsoránál, miközben megszólalt: „Átkozott
legyen az olyan asszony, a ki annyira szégyenlős, mint énl"
Ahg hogy kimondta, hirtelen felrepült a kémény felé ; anyósa
azonban egy zsinóron fogva tartá, úgy hogy csak a kéményig
tudott szállni. Fecske lett belőle. S a fecske még manapság is
kémény mellé, vagy eresz alá rakja fészkét és hogyha csicse-
regni kezd, mindig azt mondja: „Átkozott legyen az olyan
szégyenlős, mint én!" Azóta meg is szűnt az a szokás, hogy
a fiatal asszonynak nem szabad beszélni anyósa előtt."')
A galambról szintén vannak bolgár mondák.
Egyik bolgár hagyomány szerint egy pap gj^ermekeiböl
lettek, a kik tavaszkor nagyon is sokat énekeltek. Énekeik
azonban nem voltak vallásos tartalmúak, hanem azokban a
papot átkozták, mert az nem küldte őket a tanítóhoz, hogy

1) Sbornik II. 162.
2 Sbornik VII. 137.

könj^ekböl tanulhattak volna. Ének közben azonban magukat
is átkozták és galambokká váltak. Atyjukra a kr)vetkezö ver-
set énekelték:

„Vak legyen a pap,

Mert könyvet nem ad.

Hogy belőle tanuljunk !

S igy valamivé legyünk I"i)

Egy másik bolgár monda pedig ezt beszéli:
„Az erdei és mezei galambok igy szóltak egymás közt:
„Nézzétek csak, testvérek, mennyi a búza itt a földön; torkig
jól lakhatunk! De miért is nincs nekünk raktárunk?" Télen
pedig igy szóltak: „Oh, testvérek, raktárunk volna, de nincs
benne búzal"^)

A balhák és tetük teremtéséről a bolgár hagyomány ezt
tudja :

„Volt egyszer egy nagyon öreg asszony, a ki minden fog-
lalkozás nélkül ült napestig egy helyen. Nagyon nehezére esett,
hogy semmit sem csinálhatott s Istenhez fohászkodva, kérte :
„Óh Istenem, adj nekem valami űiunkát, hogy igy ülve fog-
lalkozhassam valamivel, mert megöl az unalom !'' Isten balhá-
kat adott neki, a melyek elkezdték csípni. Meg akarta fogni,
de vagy elbújtak riüiái ránczai közt, vagy pedig oly nagy ugrá-
sokat tettek, hogy nem tudta őket elfogni. — „Óh Istenem!'^'
fohászkodott ismét, „adj valamivel szehdebb állatokat, mert
ezek oly vadak, hogy nagy fáradság mellett sem tudom őket
elfogni!'' És az Isten ismét meghallgatta őt, tetüket adván neki.
Azóta keresgélnek magukon még manapság is az asszonyok,
ha megíiregedtek, és munkaképtelenekké váltak. Az Isten adott
nekik valamit, hogy öreg napjaikban is foglalkozni tudjanak.'^)
A pókról ezt az érdekes mondát beszéli a bolgár nép:
„A mikor Isten megteremtette a világot, lelkeket is te-
remtett, hogy ezek mindig körülötte legyenek, és kiszolgálják.
Egy pár lélek fellázadt Isten ellen. Isten megharagudott s meg-
átkozá őket, mondván : hogy senki se szeresse, kerülje mindenki
őket és csak rosszat beszéljenek róluk. Ezután pedig kizavarta
őket a mennyországból. Eltávoztak tehát és elbújtak Isten elől ;
egyik a vizbe, másik a f(')ldbe, harmadik a barlangba ; de volt

1) Zepenkov (Prilip), Sbornik X.

2) U. o.

3) Sbornik IV. 90.

olyan is, a ki a levegőben maradt, a felhők között lebegve.
Azóta úszik a pókháló még manapság is a levegőben, mint az
ördög; s ha az ember egy pókot lát, bátran megölheti, mert
vétkezik Isten ellen, ha életben hagyja. Ezek a lelkek müid
ördögökké váltak a vizben, a felhők közt és a földön. A kik
a vizben élnek, azok veszélyeztetik a vizén járó embereket; a
kik a felhők közt bujkálnak, azok mennydörgéssel és villám-
lással tesznek kárt; a kik pedig a földön járnak, azok éjjel a
szellemek órájában kisértik az embereket. Azért óvakodjanak
az emberek az ördögtől, mert őket Isten megátkozta.''^)

A dohány teremtésénél már meglátszik a török befolyás.
A bolgár népmese a dohányról a következőket beszéh:

„Egyszer, mikor még Mohamed a földön járkált, egy kí-
gyót látott, mely meg is harapta. Kiszí\i:a a seb vérét és azt a
földre köpte; a hova pedig köpött, egy növény termett, melyet
először a törökök kezdtek szívni, a miért ép Mohamed terem-
tette. Ezt a növénji; a törökök nevezték először „tütün" —
dohánynak.

Egy másik változatnál már belejátszik a kereszténység
befolyása is:

Egyszer fogadott ugyanis a török szent, Mohamed, a
keresztény szenttel. Illéssel, ki tud közülök hangosabban és
hosszabban kiáltani. Mohamed egy magas fára kapaszkodott,
s ott a mint csak tudott, elkezdett kiáltozni, azután leszállt a
földre. — „Te csak igy kiáltasz?" kérdé szent Illés. — „így,
kiálts most te is!" felelt Mohamed. Szent Illés pedig felszállott
a felhők közé s úgy megrázta őket, hogy a föld is reszketni
kezdett bele. Úgy megijedt erre Mohamed, hogy szükségét
kellett végezni, s mikor felkelt, végbeléből a dohánylevél virág-
zott ki. Mikor a törökök ezt meglátták, nagy ájtatossággal
mondták: „Ezt a növényt fel kell használni!" A leveleket meg-
szárították s elkezdték szivni. Azért tartják a törökök a dohányt
szent növénynek.

Magyar hagyomány szerint az ördög kártyára, ivásra és
dohányzásra tanította az embereket, ép úgy mint egy bolgár
népmesében :

„Az ördög és szt. Péter fogadtak egymással, hogy ki tud
hangosabban kiáltani. Az (irdög fölment egy fára, s ott oly
erősen kiabált, hogy vizelete megeredt s a földre hullott; ebből

1) Sbornik VII. 132.

nőtt a szöUötö, melynek nedve a bor, mely megbolondítja az
embereket. Szt. Péter azonban az égbe röpült fel, a. hol oly
erősen kiáltott, hogy a hegyek belereszkettek. Az örd(")g erre
ngy megijedt, hogy lelelmében kiszorította végbelét, mely jó
darabig kin is lógott. A hova pedig egy darabka hullott vég-
beléből, ott egy sajátságos növény kelt ki, melyet dohánynak
neveztek.''

Bolgár hagyomány szerint a fokhagyma Krisztus sirján
nőtt először; aki azt gyakran eszi, egészséges marad.')
A furulyát bolgár monda szerint Isten teremtette i^)
„Nyárban a juhok nem akarták a juhászt követni ; hiába
verte, űzte őket, nem mozdultak helyökből. Ekkor Isten jcitt
oda és a juhok elé állva elkezdett furulyázni és a juhok kf)-
vették öt. Ez idő óta a juhász furulyán játszik, hogy a juhok
kövessék/ őt. így tehát Isten maga tanitá őt erre.''
A bünesést a bolgár hagyomány igy adja elő: )
„Midőn Isten a világot megalkotta, az embert is teremte ;
és akkor nem volt se éj, se nap s az emberek gyapjasok vol-
tak. Kezdetben csak Ádám és Éva élt és Isten adott nekik
egy kertet és abban egy házat. A kertben sok gyümölcsfa volt,
s köztük egy almafa is. Isten megparancsolta nekik, hogy
ezen almafáról ne egyenek. Történt, hogy egyszer egy kigyó
jött a kertbe és felmászott a fára; és midőn megpillantá Ádá-
mot és Évát, monda: „Egyetek ezen almafáról; gyümölcsei
nagyon jók; Isten azért tiltotta meg, mert ha ezen fáról esz-
tek, olyanok lesztek mint ő !" Midőn ezt Éva hallá, belehara-
pott egy almába és Ádámnak is adott belőle. Miután az al-
mába beleharaptak vala, felébredt bennök a tudat, hogy ők
meztelenek, s bementek a házba és bezárkóztak. Jött aztán
Isten hozzájuk, de a ház be volt zárva; kiáltani kezde, de ők
azt felelték, hogy nem jöhetnek ki, mert meztelenek. „Az almá-
ból ettetek", szólt Isten, „azért szégyenkeztek!" Éva vála-
szolt : „Jött ide egy kigyó s az beszélt rá bennünket !" —
„A kigyó rábeszélte Évát és Éva engem", szólt Ádám. Ekkor
Isten megátkozta a kigyót, hogy a földön mászszon és az em-
bereket megmarja. A kigyó Istenhez fordult és kérdé: „Hová
marjam meg?" Ekkoi* Istennek eszébe jutott, hogy a kigyó majd

1) Sbornik IV. 90.

2) i). Stoikov, Sbornik IX.

3) Ilia Daiiev, Sbornik IV.

minden embert meg fog marni; tehát monda: ,,A szeme közé !"
Ádám és Évához pedig szólt : ,,Te Ádám, egy napig dolgozzál,
s abból egy évig élj ; te pedig Éva egy napig dolgozzál (legyen
vajúdásod) és azt (a gyermeket) aztán hord egy évig karo-
don 1" Miután Isten ezt Ádám és Évának kijelentette volt,
Ádám számára ekét készített, hogy azzal tartsa fönn magát.
Ez időtől fogva szánt az ember. Midőn az emberek nagyon
elszaporodtak, barázdákra kezdték a földet szántani. De mi-
vel nem volt éjszaka, az emberek szántáson kivül semmi
egyebet nem csináltak, szántottak s ettek; mert akkori idő-
ben az emberek nem aludtak. De midőn a föld látta, hogy
nem tud nekik eleget termeszteni, akkor elpanaszolta ezt Isten-
nek, hogy nem táplálhatja az embereket. Isten válaszolt : ,, Az
emberiség tőled táplálkozik, te pedig elemészted az emberisé-
get; de mivel nehezedre esik ez, úgy felosztom a szántóföldet,
és megteremtem az éjszakát és napot !"

A bibliai tradiezióval ellentétben tehát, bolgár hagyomány
szerint, kezdetben folyvást nappal volt. Egy másik bolgár
monda szerint az ördög az, a ki az első emberpáron segit és
a sötétséget eloszlatja, s a nappalt teremti. A bolgár monda
igy hangzik:^)

„Midőn az Úr Ádámot és Évát a paradicsomból kiűzte
volt, féltek ezek a sötétségben, mely őket környezte. Midőn e
miatt panaszkodtak, az ördr)g mellettük elhaladt és hallá pa-
naszukat; felbiztatta okét, hogy lépjenek vele szövetségre;
akkor majd szerez ő világosságot nekik. Sátán monda: „Üss
csak Ádám, erre a kőre és mondd azt, a mit én most mondok :
„Ezentúl csak a te családod leszünk ; a mig a család él, legyen
az a mienk; a halál után családunk a tied legyen!" Az ördög
körmével megsebzé Ádám ujját és a vérrel ezen fogadalmat
i'elirta a kőlapra. Ennek történte után az ördög a követ el-
sülyeszté a Jordán legmélyebb helyén. Mikor aztán Ádám és
Évához visszatért, fényes nappal lett. Midőn hozzájuk érkezett,
igy szólt: „Látjátok, hogy világosságot hoztam; most már
benneteket házat épiteni tanítlak !" Fából, kőből épité Ádám az
első házat, ügy, a hogy azt szokták épiteni. Midőn ez elkészült,
lefeküdtek a házba felhalmozott fűre és aludtak. E naptól
kezdve hű szolgái lettek az ördíignek, mistem törődve azzal,

1) M. K. Zepenkov, Sbornik Vll. 167.

hogy gyormekoiket halálok után az ördognok odaígérték. Alidon
Ádám meghalt, az övök kinok országába jutott és ott addig
ült, mig Jézus a íöláve jött és a Jordán vizélxMi mogkeresz-
teltetto magát/' Az r)rdr)gnek tehát itt is d(Mniurgikus sze-
repe van.

Összefüggésben áll azon bolgár hagyománynyal, moly
szerint Isten késziti Ádám számára az (^két, a következíí bol-
gár monda is:^)

„Midőn az első ember elkezdé a földet szántani, Isten
r)reg ember képében odalépett és megállott, mintha a szántást
bámulná. „Hé, mit ácsorogsz itt, öreg?" kérdé a szántó ember,
„vagy talán nem tetszik szántásom?'' — „Bizony nem, mivel
magadat és (ikreidet igen fárasztod", szólt az (ireg, „mért szán-
tasz úgy, hogy az egyik barázda végeztével, ün^sen visszatérsz,
és újra azon a végén kezdesz szántani ; szánts a végéig, s ott
forditsd meg az ekét és kezdjed onnan az uj barázdát szántani ;
ily módon hamarább szántod fel a mezőt és nem fárasztod
magad annyira; próbáld csak meg s csakhamar belátod!'' A
szántóember megpróbálta, jónak találta, és ez időtől kezdv(*
mai napig is igy szánt. Másnap az Ur más alakban jíUt a
szántóemberhez és kérdezte őt: „Pajtás, mondd meg nekc^n,
hogy ki tanított igy szántani?" Az ember válaszolt: „Az Ur
tanított rá, ki más!" — „Az Úr könnyen taníthatott rá", monda
Isten, „és ő meg is áldja a magot, melyet elvetsz, hogy ogy
szemből legalább negyven teremjen számodra és a mi él, tőled
nyerje eledelét!"

Magyar hagyomány szerint az ördög az, a ki a szántás-
nál tanácsot ad az embernek; itt is még demiurgikus sze-
repe van.^)

A következő bolgár mondában szintén az ördög lép fel
szántás alkalmával:

„Midőn az Úr Ádámot a paradicsomból kiűzte, megát-
kozta őt: „Menj Ádám a paradicsomból, mert nem tartottad
meg azt, a mit én teneked parancsoltam; szánts és kapálj egész
életedben ; és kenyérrel táplálkozzál !" Ádám lehorgasztá lejét,
kezénél fogva nejét, elhagyá a paradicsomot. Ez nagyon fájt
Ádámnak, de az angyaltól való félelmében nem tehetett más-
kép, ki két kígyóból font ostorral ijesztgette. Mióta vétkezett

1) Sb.omik VII. k.

-) K á 1 m á n y, „Viláí?unk alakulása" íiá. 1.

vala, belátta, hog/ itt már nincs helye és sírva távozott ' nejé-
vel együtt a paradicsomból. Egész nap a paradicsom körül
ólálkodott, hog\'' valahogy oda visszalopódzhasson ; de az ^an-'
gyal ostorával kezében a kapu előtt ült, és semmi élőt nem
eresztett be. „Óh, feleség", szólt Ádám, „mért csábítottál
el, hogy Isten ellen vétkezzem ; most te is, én is nyomort szen-
vedünk; s mit együnk most, hogy élhessünk?" — „Szánts,
kapálj, férjem", válaszolt a nö, „hogy megélhessünk; ha az
őszünk igy akarta, tehát szenvedjünk !" Ádám belátta, hogy szá-
mára mi sem marad egyéb hátra, megragadta a kapát és ka-
pálta a mezőt. Midőn elfáradt, beszüntette munkáját; de meny-
nyit kapált? Fébe dobta a kapát és ekét készített magának,
hogy azzal szántson. Befogta az ökröket és egy barázdát s?:án-
tott; még egy barázdát szántott és a harmadik barázdánál a
szántást könnyebbnek találta, mint a kapálást. „Az ekét húzó
ökrökkel nem kínlódom annyira, mint a kapálással", szólt
Ádám, „s a mint észreveszem, az eke is mindinkább könnyebb
lesz; asszony, gyere és hajtsd az ökröket, mialatt én szántok!"
Midőn Ádám e szavakat kiejtette vala, megjelent az ördög és
az ökrök elé állott. „Kitől kértél te engedélyt, Ádám", monda,
„midőn elkezdtél szántani?" — „Hát a tied ez a föld?'^ kérdé
Ádám, „mért nem hagysz szántani?" — „Persze, hogy az enyém;
eredj innen!" szólt az ördög. Ádám más helyre ment s ott
kezdett szántani; de az"örd()g itt is az ökrök elé állott és el-
kergeté őt. A harmadik helyről is elűzte. .,Do ember'', szólt
Ádám, „mért nem engeded, hogy egy darab földet fölszántsak
magamnak, hogy megélhessek?'' — ,,Nem hagylak szántani,
mert enyém a föld", válaszolt az ördög. — „Hát mit csináljak,
hogy megélhessek?" kérdé Ádám. — „Az a te dolgod", vála-
szolt az ördög, „én csak úgy adom meg az engedélyt, ha írást
adsz nekem, hogy a családodból az élők a tied, az elhaltak
pedig az enyémek legyenek." Ádám tanácskozott nejével és
végül keze vérével egy kőtáblára kiállitá az írást. Az ördög
magával vitte a kőlapot és a pokolban az üst alá helyezte. S
minden meghalt ember az üstbe jutott, míg Krisztus pokolba
szállott s a kőlapot elpusztította, melyre Ádám az írást kíálh-
totta volt. Ily módon adta át az ördög x\dámnak az enge-
délyt, hogy szánthasson és magát táplálja, miután őt Isten a
paradicsomból elűzte vala.^
1) Sbornik VI. 113.

GR-
AZ izlam szerint Gábor angyal tanítja Ádámot szántani ;
az eke mindaddig magától megy, mig Ádám nem vétkezett.*)
Mint ide tartozót, a kíivetkezí) bolgár mondát is kr)zöljük :

„A szent Atanász remete volt az erdőben. Odajött az
ördög és monda: „Apám, társad akarok lenni!" — „Nem lehet,
nem kellesz nekem!" válaszolt a szent. — ^Dehogy nem,
dehogy nem! segitek neked!" szólt az (■■)rdög. A szent bele-
egyezett. Egy napon szólt a társ: „Atyám, gyere, menjünk
lopni, hogy egyet-mást gyűjtsünk magunknak!" — „Nekem
semmi sem kell!" válaszolt a szent; de az öráOg rábeszélte és
lopni mentek. „Bármi tíirténjen," szólt a társ, „menjünk lovat
lopni!" Szt. Atanász egy házba ment vele; kivezették a lova-
kat; a társ'Jmondá: „Állj meg velük itt a kapunál; én bemegyek
még valamit lopni !" semmit sem lopott, hanem igy szólt a
házbeliekhez : „Valaki ellopta a lovaitokat, fogjátok meg !"
Megfogták, bezárták és néhány hónapot a bía'tönben trűtött.
Midőn belátták, hogy társa beszélte rá a lopásra, szabadon
bocsátották. Remetelakába visszatért. Az (irdög újra hozzájött,
de ö elűzte. Aztán Szt. Atanász zárdát épittetett az (irdögökkel
és annak kupolájába zárta be őket; most is Sveta-(iorában^)
a kolostor kupolájában ördögök vannak bezárva."

Az „Ádámesutka" keletkezéséről következőt beszéli a bol-
gár hagyomány:')

„Midőn Krisztust keresztre feszitették, egy mestert hittak,
hogy az a keresztet elkészítse, s egy egiptomit (czigányt) is,
hogy négy szeget csináljon, melyekkel Krisztust a kereszthez
szegezzék. Se a mester, se az egyiptomi nem tiltakozott az
ellen, ámbár tudták, hogy Krisztus lesz keresztre feszítve. A
mester elkészítette a keresztet, xigy, a hogy a zsidók parancsol-
ták volt; és az egiptomi négy szeg helyett ötöt kovácsolt.
„Miért készítettél (")t szeget ?" kérdezték tőle a zsidók, „mi csak
négyet rendeltünk; kettőt a kezek, kettőt a lábak számára!"
— „Igen, igy rendeltétek", szólt az egiptomi, „de én máskép
gondoltam és egyet a szív számára is készítettem." — „Helye-
sen gondoltad" mondák a zsidók. Midőn ezt mondták, szavai-
kat meghallá egy juhász, ki a kfizelben állott; nagyon sajnálta
Krisztust, és hogy ne verjék a szeget szívébe, ellopta a szeget.

1) W e i 1, Biblische Legenden der Muselmánner, 40.

2) Athos-hegység.
8) Sbornik VllL k.

A zsidók nem vették észre, liogy egy szeg hiányzik és Krisz-
tust keresztfám feszitették; két szeget kezein, két szeget lá-
bain vertek át; és midőn a szeget szive számára keresték,
nem találták azt meg. A zsidók azt hitték, hogy a körülállók
valamelyike ellopta a szeget és a katonáknak megparancsolták,
hogy kutassanak ki mindenkit s a kinél a szeg találtatik, annak
szivébe verjék azt. Midőn a juhász ezt hallá, nagyon megijedt,
s az utolsó pillanatban Isten azt a gondolatot támasztá benne,
hogy nyelje le a szeget, nehogy a zsidók azt nála találják. Az
utolsó perczben lenyelte a szeget, mely torka yégén megakadt.
Ezért sok embernek a torka végén szeg (Adámcsutka) van,
mivel ezen juhásztól származnak. Jó tette miatt Isten megál-
dotta a juliászt, hogy elszaporodjék nyája; az egyiptomit pe-
dig megátkozta, hogy mesterségével sohase gazdagodjék meg.
Ez okból ezen mesterségnél nincs egy gazdag sem. Midőn
Krisztust keresztre feszitették és a szeget nem találták meg,
sokan e fölött csudálkoztak és hinni kezdtek benne."

A szegekre vonatkozólag a bolgár hagyomány azt beszéh,
hogy azokat Mária fazék alá rejtette és innen ered az a szo-
kás, hogy a bolgár nő mindig hamut tesz a kályha azon he-
lyére, a honnan egy fazekat elvett.

A helyes szövésre bolgár hagyomány szerint Isten tanitja
az embereket :\)

„Vásznat szőve ült egy nő szobájában, és midőn a fona-
lát az egyik oldaból a másikra dobta, elszakadt a fonal. Öreg
ember képében, hófehér szakállal Isten oda jön és csodálkozva
igy szólt : „Ne csináld úgy, kedves asszonyom ; ne tépd el a
fonalat, hanem dobd szépen jobbról-balra és aztán balról-
jobbra!" Midőn a nő igy akarta tenni, a hogy Isten mondta
vala, úgy ezt jónak találta és ezután műidig igy szőtt. Történt,
hogy aztán Isten egy más nőhöz jött és kérdezte: „Ki tanított
úgy szőni, hogy nem téped szét a fonalat?" — „Ki tanitott
volna", válaszolt a nő, „én magam jöttem rá. Hát még annyit
se tudnék; vagy olyan ostobának tartasz engem, öreg?" —
„Mivel hazudtál", szólt Isten, „úgy szakadatlanul dolgozzál és
ne mozdulhass el munkádtól. Munkádat pedig, melyet végez-
ned keU, czipeld mindig öledben!" Igy tehát a nők ölük-
ben czipelik mindig munkájukat. Erre átkozta őket Isten még
ősi időben."

1) M. K. Zepenkov (Philip), Sbornik I.

Bulgár hagyomány szerint volt idö, a mikor a favágók
az erdőbe mentek és a levágott lakat összekötve, azokat vesz-
szövel érintették, mire azok maguktól haza mentek: nem kel-
lett őket szekéren haza vinni. Egyszer egy n(5 az erdőbe ment
és fát gyűjtve, összeköté azt; aztán ráült, hogy ez vigye haza
öt is. Ekkor Isten megharagudott, elrendelte, hogy ezentúl a
fa ne menjen magától haza, hanem kocsin vitessék el.^)

Midőn Jézust temetni akarták, beszéli a bolgár hagyo-
mány, követte öt anyja, a tiszta, szeplőtlen Mária. Midőn maga
mögé pillantott, látta, hogy a z s e 1 k a is k(")veti a halottat. Az
Istenanya elmosolygott, de csakhamar megbánta mosolygását
és megátkozta azt: „Bárcsak számból hernyók támadnának,
mivel mosolygott." Rövid idő múlva köpött az Istenanya és
ime, minő csodát látott? Szájából egy hernyót köpött k; s ez
a selyemhernyó volt.^'^)

Az Istenanya is szej'epel a teremtésnél. Bolgár monda
szerint a „viseletet" is ő teremtette.^)

„Midőn az Istenanya élt, faluról-l'alura, városról-városra
járt, hogy az emberek lássák, hogy ő minő ruhába öltözködik
és hogy a nők példát vegyenek maguknak. Eljött tehát az
első faluba és midőn őt a nők megpillantották, nagyon tetszett
nekik az ő ruhája és ők is olyant készítettek maguknak. Az
Istenanya más ruhában egy másik faluba j()tt. Midőn a nők
megpillantották, megtetszett nekik a ruhája és ők is olyant
készítettek maguknak. Az Istenanya a harmadik faluba jött,
de ismét más ruhában. így az Isenanya faluból-faluba, város-
ból városba jött és mindenütt más-más ruhája volt; innen van
az, hogy minden faluban, minden városban a nők más-más
ruhát viselnek."

A világ kormányzásában bolgár hagyomány szerint min-
den szent részt vesz és bizonyos szolgálatot teljesít*); szt.
Illyés például a „szörnyeteget" (a felhő-sárkányt) az eső
felszívásában akadályozza és tüzes k()vekkel hajigálja ; szent
Miklós mint a vizek ura, az embereket megóvja a vizbefulástól ;
szt. Bertalan a tizenkét apostollal a naphoz fohászkodik, liogy

1) Sbornik V. 109. Benedek Elek „MV." 4. köt. 1504.

2) Sapkarev, Narodni Starini III.

3) M. K. Zepenkov (Prilip), Sbornik XI,

4) U. o.

a télből a nyárba átmenjen; szt. Jeremiás a kígyók és gyíkok
felett örkfidík ; szt. Haralampía a Csumát (pestist) lábánál fogva
tartja, liogy ne „verje" az embereket; szt. Kusman és szt.
Dámján betegségeket ingyen gyógyítanak ; Naum, Andronia és
Spiridon szintén ezt teszik; a szt. arkangyal az emberek lel-
keit elragadja.

Összefüggésben ezzel az „osztályok alkotásáról" szóló
bolgár hagyomány némileg az Edda „Rigsmál" czimü dalára
emlékeztet :0

„Miután Isten már néhányszor kívánta volt, hogy Évát
meglátogassa, egyszer egy angyalt küldött hozzá, ki jelenté
neki: „Isten látogatásával fogja megtisztelni házadat, várd be
és főzzél számára!" Midőn ezt az öreg Éva hallotta, örömében
kitisztította házát és megtett Isten fogadtatására minden elő-
készületet. Gyermekeit maga köré gjüjté, megmosta s meg-
fésülte őket és tiszta ruhát öltött rajok, hogy legalább ez
irányban tisztán jelenhessenek meg Isten előtt. Kezei nem
győzték a sok mmikát, s ő nem tudta, mihez fogjon: az éte-
lek készítéséhez, vagy a gyermekek öltöztetéséhez? Csak egy-
szerre a gyermekek lármázva hozzák a hírt, hogy Isten köze-
ledik. Ekkor gyorsan megragadva a félig meztelen, félig mos-
datlan gyermekeket, bezárta azokat egy szobába, mert szé-
gyelte, hogy Isten azokat piszkosan lássa. És Isten csakugyan
szentjeivel és angyalaival megérkezett és vendége lett az öreg
Évának, ki mint szegény asszony, nagy előkészületeket tett
vala. Éva mindennel megvendégelte Istent, amit ez neki adott
volt, kenyérrel, sóval stb. És aztán Isten távozásra készült.
Ekkor Éva gyorsan szőnyeget teritett Isten elé, hogy ez ne
piszkolja be lábait s ő előtte letérdelhessen, kérve az ő áldását.
„Megáldalak leányom", szólt Isten, „nagy áldással áldom fiai-
dat, mivel így megvendégeltél. Áldom a legidősebb fiadat,
hogy a császárok császárja legyen; a másodikat, hogy király
legyen; a harmadikat, hogy fejedelem legyen ; a negyediket, hogy
herczeg, vagy helytartó legyen; az ötödiket, hogy tábornok
legyen; a hatodikat, hogy polgármester legyen; a hetediket,
hogy kapitány legyen; a nyolczadikat, hogy hadnagy legyen;
a kilenczediket, hogy őr legyen; a tizediket, hogy csorbadsi
(jómódú polgár) legyen; a tizenegyediket, hogy földbirtokos

1; M. K, Zepenkov (Prilip), Sbornik II.

i'l

legyen ; a tizenkettediket, hogy tanitó, a tizenharmadikat, hogy
rabló, a tizennegyediket, hogy pap, a tizenötödiket, hogy püspök
s a tizenhatodikat, hogy szerzetes legyen; a tizenhetediket meg-
áldom, hogy egyházi legyen; a tizennyolczadikat, hogy kádi
(biró), a tizenkilenczediket, hogy orvos legyen; a többiek pedig
legyenek gazdag kereskedők a gazdag keleten." Midőn az öreg
Éva hallá, hogy mindazon gjermekeket megáldotta, kik előtte
voltak, úgy ez nagyon nehezére esett, és hamar kibocsátotta
azokat is, kiket Isten előtt elrejtett vala. „Kérlek Isten", szólt
Éva, „áldd meg kegyesen ezen gyermekeket is, ha nincsenek is
megmosdva és tiszta ruhába öltöztetve, mert igy nem bocsáthat-
tam szined elé !" — ,. Jól van leányom", válaszolt Isten, „az egyik
legyen bátyjánál, a császárnál, ajtónálló; a másik szakácsa;
a harmadik kávéfőzője ; a negyedik pipahozója, az ötödik ko-
csisa ; a hatodik háremőre és a többi is legytni olyasmi. A
kik még hátra vannak, legyenek: földmivesek, kovácsok, molná-
rok, szénégetők, üstlbltozók, drótosok, szabók, vargák, kőmive-
sek, mészárosok s olyasmik; dolgozzanak, hogy fenntarthassák
magukat. S most már egészséget kivánok neked, leányom, Éva ;
gyarapodjanak és szaporodjanak gyermekeid mindíu-ökké! Ámen!"

Bolgár monda szerint Noé teremti a szőUőt :

„Midőn Noé a szőllőt felfedezte, levágott egy venyigét és
elültette azt, de nem vizzel, hanem vérrel öntcizte. A vér pe-
dig a bárán\i:ól, az oroszlántól és a disznótól származott. Mhitán
megöntözte, eképpen megáldá: „Ki bort iszik, legyen vidám
mint a bárány, ki többet iszik belőh*, legyen borzasztó hős,
mint az oroszlán ; ki mértéken felül iszik, az bukjon el és 1(í-
gyen olyan mint a disznó."^)

Ugyanezt a magyar hagyomány is beszéli.

Egy bolgár változat pedig azt mondja, hogy egy juh tette
Noét a szőUőre figyelmessé. Egyszer Noé látta a juhot szőllőt
enni és aztán vigan ugrándozni. így aztán rájött a szőllőnedv
tulajdonságára.

De menjünk ezen a téren egy lépéssel tovább.

A bolgár hagyomány ezt beszéli })

„Egykor a kalász nagyon hosszú volt, a szál gyökerétől
egészen hegyéig ért, nem úgy, mint most és akkor késsel arat-
tak és a szalmát nem ismerték. Egyszer egy asszony aratott a

1) Sboniik III. k. Benedek Elek „M. V/' 5. köt. 219. 1.

2) Stoikov. Sbornik IX.

mezőn és karján tartá kis gyermekét, a ki bepiszkolta volt
magát. Az asszony kalászokkal tisztitá meg a gyermek fene-
két. Emiatt Isten megharagudott és monda: „A gabonával,
melyet tinektek adtam, letörlöd azt ! No várjatok, elveszem
tőletek, hogy szalmát használjatok ilyesmire!" S elrendelte,
hogy a kalász kisebb legyen, s ez a szál hegyére húzódott
fel. Az asszonynál volt egy kutya, s midőn ez a kalászt kiseb-
bedni látta, elkezdett vonítani : „Óh Istenem, Istenem, hagyj a
kalászból számomra is valamit!" S ekkor Isten a kutya szá-
mára is hagyott valamicskét hátra. * E pillanattól kezdve a
kalász kicsinynek nőtt, mely hegyében a kutyának szánt részét
tartalmazza. '"

A magyaj* monda is ugyanezt, de terjedelmesebb alakban
adja elő.') A nő vétkére vonatkozólag egy votják monda^) azt
beszéli, hogy hajdanta az ég mélyen leereszkedett a földre,
ogy nő pedig piszkos pólyáját ráakasztotta, mire aztán az ég
magasra felemelkedett, a gabonaszál pedig, mely eddig a t()vé-
től a hegyéig kalász volt, ezóta csak hegyén hajt kalászt. Egy
néger monda szerint') az eget, mely mélyen leereszkedett s a
melyről a halak bőven hullottak a földre, szintén egy nő
sértette meg.

Bolgár monda szerint szt. Alajos is pártfogásába része-
siti az embereket :*)

„Midőn a szentek a földön jártak, az emberek egyszer
megkérték szt. Alajost, hogy menjen Istenhez és kérje tőle szá-
mukra a következőt: „Áldásul szolgáljon, ha valaki esőt kér
szántójára, vagy süssön a nap, vagy fújjon a szél, úgy, a
hogy azt a szántófíild kivánja ; szóval, a mire valakinek szük-
sége van, azt mondja ki és Isten teljesítse azt azonnal!" Ezt
kívánták az emberek. Midőn ezt szt. Alajos hallá, sajnálta az
embereket és Istenhez ment. Szt. Alajos sokáig könyörgött,
mig Isten meghallgatta kérését, mert ő nagy kegyben állott
Istennél. Szólt Isten: „Menj és vigy az embereknek egészséget !

1) K á 1 m á n y, Világunk 35. V. ö. G r i m m, Kinder- und Hausmárchen :
„Die Kornahre" ; W e i I, Bibi. Legenden d. Musebnanner 26. Benedek „M. V."
5. köt. 211.

2) Munkácsi Bernát, Votják népkölt. hagyományok 53.

3) Petermann, Mitteil. aus Justus Perthes geogr. Anstalt 185G. 4G5. 1.

4) M K. Zepenkov (Prilip; Sbornik H.

Meghallgatom keresődet ós miiidenkinok azt adom, a mit kór
ós a mire szüksóge van!*' H szt. Alajos leszállva a IVildre, közié
az emberekkel, hogy Isten most már mindenkinek megadja azt,
a mit kér. Ez időtől kezdve mindenki megkapta azt, a mit kí-
vánt: esőt, vagy napfénji:, Isten megadta neki. E módon áldá-
sos volt a mezei mnnka, mert minden kivánat beteljesedett, s
az aratás oly kitűnő volt, mint soha azelőtt. „Ez aztán a valódi
áldás;" mondták az emberek, „mert úgy, a hogy szükségünk
van, esőt, vagy napfényt ^kapimk ; nem úgy, mint azelőtt, mi-
kor a háromszáz vértanú kinjait végig kellett szenvednünk!
Mert ha szép időre volt szükségünk, eső hullott ; ha csépeltünk,
eső volt; szóval, rosszul volt az időjárás beosztva, nem úgy, a
hogy kellett volna! Ugy, hogy mi szegény emberek három-
százféle kint szenvedtünk és kényszerítve voltunk, a szt. Ala-
jost megkérni, hogy adjon Isten olyan időt, a melyre ép szük-
ségünk van. Senki se merészelje szt. Alajost bántani, mert ő
eszközölte ki számunkra ezt a dús áldást!" Tengerivel, gabo-
nával, szőllővel megteltek házaik. A hordók tele voltak borral,
pálinkával. Nem mosakodtak többé vizzel, hanem borral, csak
buzahsztet használtak, csak pogácsát sütöttek és lerészegedtek
a bortól. Megvendégelték egymást s utoljára azt találták, hogj^
a pogácsa és a bor keserű. „Vagy csak én találom annak ?"
szólt az egyik a másikhoz. Lárma támadt, kiabáltak, köpdös-
tek és végül belátták, hogy ők maguk kérték szt. Alajostól
ezt a nagy bőséget.

Ehndultak tehát, hogy felkeressék öt ós megkérik,
hogy vegye vissza ezt a bőséget és hogy az időjárás
ismét Isten akaratától függjön és ő bocsássa meg vétkei-
ket. Midőn végül megtalálták szt. Alajost, megkérték, hogy
könyörögjön Istenhez, hogy ez bocsásson meg nekik. És
Isten megbocsáta nekik."

Ezen bolgár monda valószínűleg a bogomilismus alatt
öltött keresztény színezetet. A rokon magyar mondában, az
ördög tanitja az embereket a pálinkafőzésre, mivel annyi ga-
bonájuk termett, hogy nem tudták, mit csináljanak vele.^)
Saitán tanitja a mordvaiakat a sörkészitésre^), a diabulus Kere-

1) Kálmán y, Világ. 15.

2) Barna, Ösvallásuuk kisubb isteni lényei 5.

met a votjákokat a kumyskára/) a finnek Osmatártól tanul-
ták a szeszes italok készítését.^)

A „szerencsének" az egyes népek közt való felosztásáról
a bolgár hagyomány ezt beszéli :^)

„Midőn az Úr a szerencsét lelosztá az emberek közt, leg-
először a törökök jöttek Isten szine elé, hogy tőle ajándékot
kérjenek. Isten szabad akaratából az uralmat adta nekik. Hal-
lották a bolgárok, hogy Isten kegyeket oszt szét, ők is hozzá
mentek, hogy nekik is adjon valamit. „Mért jöttetek ide, bol-
gárok?'' kérdé Isten. „Uram, hallottuk, hogy te kegyesen, aján-
dékokat osztasz szét," válaszoltak a bolgárok, „kérünk, adj
nekünk is valami ajándékot!" — „Hát mi kell nektek?" kér-
dezte őket az Úr. — „Add nekünk az uralmat," válaszolták a
bolgárok. — „Az uralmat már a törököknek adományoztam;
más valamit kérjetek!" szólt az Úr. — „Mit cselekedtél V Mért
adtad az uralmat másoknak? Nekünk csak az kell, azt add
nekünk!" válaszoltak a bolgárok. „Kedvesek vagytok én előt-
tem, ti bolgárok," monda ekkor az Ur, „de az ajándékot nem
vehetem vissza ; de más valamit adok tinektek : a mun-
kát; távozzatok egészségben!" Hallották ezt a zsidók. Ők is
az Úrhoz jöttek. Kérdezte őket az Ur : „Mért jöttetek ide, ti
zsidók?" — „Azért jöttünk mi ide, óh Úr", válaszoltak a zsi-
dók, „hogy valami ajándékot adj nekünk!" — „Mit adjak nek-
tek?" kérdezte őket az Ur. — .,Az uralmat akarjuk," válaszol-
tak ők. — „Azt már mások nyerték el," felelt az Úr. — .,Óli,
minő számítással élsz, Uram?" szóltak a zsidók, „az nekünk
kell!" — „No, a számolás legyen a tietek," szólt az Ur. Hal-
lották ezt a francziák. Ők is Istenhez ajándékért jöttek. Kér-
dezte az Úr őket: ..Miért jöttetek ide?" A francziák feleltek:
„Hogy valami ajándékot adj nekünk!" — „S minő ajándékot
akartok?" kérdé Isten. — .,Az uralmat akarjuk", válaszoltak
a francziák. — „Az uralmat már mások kapták," felelt az Úr.
— „Óh, minő bolondságot követtél el, Isten! Mért adtad má-
soknak?" szóltak a francziák. — „No, a bolondság legyen a
ti ajándéktok!" szólt az Úr. Hallották ezt az egiptomiak (czi-
gányok) és szintén Istenhez jöttek. „Mért jöttetek, egiptomiak?"
kérdezte őket az Ur. „Jöttünk, Uram, hogy nekünk is adj

1) B u c h, Die Wotjáken 136.

2) Kalevala XX. 167.

3) Sbomik III. k.

valami ajándékot," felelték az egiptumiak liangosan. — .,S
mit adjak? kérdé az Úr. ..Az m-almat akarjuk!" felelték az
epiptomiak hetykén. „Az uralmat már másoknak adomá-
nyoztam," monda. Isten. „Oh, s mi oly szegények vagyunk,
kínban és nyomó rban^élünk,'' szóltak az egiptomiak. ..No, hát
szegények legyetek és kinban s nyomorban éljetek,'' monda az
Úr. Végül a görög(")k jöttek. „Mért jöttetek, ti görögök?" kér-
dezte az Úr. „Jöttünk, Uram,'' válaszoltak a görögök, „hogy
adj nekünk ajándékot, még pedig mindenek közt a legnagyob-
bikat!" — „Hát mit kívántok?" kérdé Isten. ..Az uralmat
akarjuk !" feleltek a görögök. „Későn j()ttetek, ti görögök,"
szólt az Úr, „számotokra, úgy szólva, mi sem maradt ! Az ural-
mat a törökök kapták, a munkát a bolgárok, a számítást a
zsidók, a bolondságot a francziák, ikint és nyomort az egipto-
miak. Számotokra semmi sem maradt !" — „Ki követte el ezt
a csalást, hogy mi ezt nem tudtuk meg és későre jöttünk ide
az ajándékért!" kiálták a görögök haragosan. „No, ne hara-
gudjatok," szólt az Úr, „nektek is adok valamit; üresen ne
távozzatok innen; a csalás legyen a tiétek!"^)

Hogy az ember mily könnyen eljátszhatja szerencséjét,
arról a bolgár mondák a következőt beszélik :^)

„Egy aggastyánt luigyon bántotta az ő szegénysége; Istent
akarta felkeresni, hogy megkérdezze, tulajdonképen miért ő
olyan szegény. Ekkor találkozott egy emberrel, aki a követke-
zőt monda : „Menj ezen folyóhoz, hogy azon vidd által az em-
bereket; és ha Isten jő, őt is vezesd át!" Elment tehát a fo-
lyamhoz és egy ideig át is vitte az embereket ; egyszer egy
aggastyán is jött, hogy magát a folyamon át vitesse; az monda:
„Vigyél keresztül!" Ez őt hátára vette s a mhit a viz közepén
volt, nem birta tovább vinni. Zsebében (^gy tű volt, azt elő-
vette és megszúrta az aggastyánt, a ki az Isten maga
volt, mire megkönnyebbült. Tehát a vizén átvitte. Ekkor kérdé
Isten: „Kit keressz?" — „Istent keresem!" felelt az ember.
„Én vagyok az," monda Isten, „ha nem szúrtál volna meg, a
mint a vizén át czipeltél, úgy övnk életedre meggazdagodtál
volna ; de a miért megszúrtál, igy életeden át mindig szegény
maradsz !"

Egy másik bolgár monda pedig ezt beszéli :^)

1) Benedek Elek „M. W 4. köt. 251. 1. '^j M. K. Zepenkov (Prilip), Sbor-
nik II. 3) 1. II. 0.

.,Hegyek, meg szép völgy között egy szegény ember
járt-kelt, a ki Istent akarta felkeresni, miután hallotta, hogy ez
az Istennek tartózkodási helye. Három éjjel és három napig
tengődött azon a környéken ; de már második nap ke-
nyere fogji-án volt. Megijedt a szegény ember, hogy most
éhen kell meghalnia. Negyedik nap sem előre, sem hátra nem
tudott menni; lábai az éhség miatt már nem birták. „Óh, én
szegény ember, ebben a vadonban kell elpusztulnom, anélkül,
hogy Istennel talákozhattam volna,*' jajgatott a szegény ember
és keservesen sirva, leült. Amint esteledni kezdett, az átellen-
ben levő magas térségen valami füstölgött, majd lángoszlop
lebegett a magasba. .^íiondoltam én mindjárt," mormogá a
szegény ember, „itt pásztorok tartózkodnak ; hozzájuk megyek,
majd adnak kenyeret s úgy erőh()z jutok ismét!" Nagy fárad-
sággal a tűzhöz vánszorgott, melynél öreg ember ült és mele-
gedett. „Jó estét, öreg, mit csinálsz itt? hogyan érzed magad V'"
monda a szegény "ember. „Isten minden jót adjon neked,'* feleié
az öreg, „én hála Istennek jól érzem magamat. De hogy érzed
te magad? miért csavarogsz ebben a vadonban? Mi kinoz té-
ged és mit keresel 'itt?" — „Az én főbajom az, hogy már két
napja még kenyeret sem ettem," feleié a szegény ember. „A
mi a kenyeret illeti," jegyzé meg az öreg," úgy a miatt ne
aggódj, mindjárt adni fogok; de mondd meg az igazat: mit
keressz ezen a vidéken? Akarom tudni, tisztességes, becsületes
ember, vagy szegény ember, vagy mi vagy ?" — „Kedves
r)regem," feleié a szegény ember, „én sem jó, sem rossz nem
vagyok! rosszaságom abból áll, hogy szegény vagyok. Felesé-
gem és kilencz gyermekem van és még száraz kenyeret sem
adhatok nekiök többé. Most valami után nézek. Csak annyiban
vagyok rossz, hogy szegény vagyok. Azért jöttem erre a vi-
dékre, mert itt az Istent akarom felkeresni. Szerencsét kérnék
tőle; azt mondják, ha egy embernek szerencséje van, akkor
már nem szegény többé." — ..Ne törődj szegény ember," jegyzé
meg az öreg, „Isten még a tyúkokat is gondozza." Az öreg,
ki az Isten maga volt, megérinté rózsafüzérét, a mh-e két
angyal jelent meg, kiknél vacsorát parancsolt előkészíteni. Elő-
ször tizenkét gyert}'atartót hoztak. A tartók végén gyertya he-
lyett csillagok voltak. A tartók előtt tálalták elé a pompás
ételeket. „Nos, fiam egyél !" monda Isten. A szegény ember el-
bámészkodott a sok, mindenféle étel láttára. ..Egyél és lakjál

jól!" monda Isten ismételten. A szegény ember evett és jól
lakott; de aztán kezdé: „Engem a kíváncsiság nyugtalanít:
hogy te vájjon Isten lennél? vájjon téged kerestelek?" —
..Mert kérdezőskíidí')!," feleié az (ireg, ..úgy hát meg is mon-
dom. Igen, én az Isten vagyok." Ezután egy csodálatos tüne-
ményt látott : Isten karjából ég felé híd keletkezett, ekkor Isten
úgy fordította meg, hogy felső végével lefelé állott. Aztán több-
ször egymás után ide s tova forgatta Isten a hidat. „Kérlek,
Isten," monda a szegény, .,csak mondd nekem és helyetted
magam fordítanám a hidat." — .,Neliány este még vendégem
leszel," jegyzé meg Isten, „és ha szófogadó J vagy, a mit itt
látsz, mindenről felvilágosítalak." Második este az angyalok
hat gyertyatartót hoztak hát csillaggal és hat tál ételt; a har-
madik este három gyertyatartót, három csillaggal és három
tál ételt hoztak az angyalok ; a negyí'dik este mit sem hoztak.
Ekkor Isten a hid felső végét lefelé í'orditotta és az alsó ré-
szét frűfelé. Nagyon s(')tét volt, a hold nem világított. „Nos,
édes fiam," monda Isteni, ..hát tudni akarod, hogy * mind
az, mík(ít láttál, mit j(»lent ?" — .,Hát hogyne akarnám
tudni," gondola a szegény (^mber, ..hogy mit jelent, hogy
az első estén tizenkét gyej-tyatartó és tizenkét tál ételt
hoztak ; a második estén hat gyertyataj'tó és hat tál étel ; a
harmadik estén három gyertyatartó és három tál étel; a negye-
dik este semmit sem hoztak, hanem a hid i'első vége alólra, az
alsó vége felülre kerekedett?" — ..Jól van fiam, megmondom,
hogy a négy este mit jelent," monda Isten. „A leggazdagabb
emberek olyan estén születtek mint az első; a kevésbbé gaz-
dagok, mint a második, a harmadik estén azok születtek, kik
a szegény emberek munkái után élnek; a negyedik estén
pedig magad-féle emberek születtek, kiknek még kenyerük
sincs. Az emberek azt hiszik, hogy a hid egy örökkévalóságig
tart, azonban miként láttad, én forgatom ; a kik alól vannak,
majd felül kerekednek." — „üe Isten," feleié a szegény em-
ker," hisz ez mind nem tartozik én rám. Kérlek, add nekem a
harmadik estét." — „Halld édesem," iblytatá Isten. „Ha Isten
valamit megígér, azt meg is tartja. Kínlódtál, míg megtaláltál ;
üres kézzel nem is hagylak távozni. Mikor holnap útra kelsz,
egy faluba fogsz éi-kezni. Állj a fahi közepére, hogy láthassa-
nak. Az emberek a disznópásztori állással fognak megkínálni
és t(í fogadd el; d(í azt tanácsolom neked: vasárnap hagyj fel

a munkával, az a sok eszköz, miket az emberek pénzbeszer-
zésre használnak, vasárnap nyugodjon. Ezt liirdesd köztük
nevemben és vasárnap minden szerszámot gyűjts egybe/' Reg-
gel Isten útravaló kenyeret adott és a szegény ember rátalált
a falura s minden úgy történt, miként Isten előre megmondá.
Az emberek, kiknek Isten igéjét hirdette, ég felé tekintve hall-
gattak reá. A király is meghallotta ezt az esetet s ő is a csil-
lagokra nézve, ég felé emelte szemeit. Minden alattvalója, ki ezt
megtudta, maga is égre emelte tekintetét. Ha a esiUagok
eltünének, megijedtek, hogy azokat valaki ellopta. Az alatt-
valók sok pénzt gyűjtöttek, a szegény embernek adták, hogy
az a királynak vigye. A királynak is tudtára adta, hogy Istent
valóban megtalálta. A kij'ály, ki még mindig a csillagokat
nézte, azon nagyon r>rült, a pénzt átvette s öt gazdagon meg-
jutalmazta. Akkor aztán a király lement a kertbe és a szőUö-
tövek alá ült, hol egy gyik szökött kezébe. A szegény ember
a királyhoz jött, ez pedig kérdé : .,Mi van a kezemben V" A
szegény ember feleié: ,.Egy gyik!" A király nagy összeg pénz-
zel ajándékozta meg. A szegény embernek nem esett rosszul,
hogy Istent felkereste; UKu-t habár a szegények estéjén szüle-
lett, mégis gazdag ember lett belőle."

Ezt a mondát a boszniai czigányok is ismerik, csak más
régibb elemet tartalmazó befejezéssel. A czigány monda befe-
jezése t. i. igy hangzik:

„A király háza előtt ült egy nagy fa alatt. Ekkor egy
kis kigyó ölébe szaladt. Midőn a szegény czigány k()zeledett, a
.király befödte a kigyót kabátjával, kérdezve: „Ha megmondod,
hogy mit tartok ölemben, akkor még több pénzt adok!'' — „Egy
kis kigyót!'' felelt a czigány, és ez a te elhalt apád, aki eljött,
téged megdicsérni, mivel te is szereted a nagy Istent!" A ki-
rály most már még gazdagabbá tette a czigányt."

Valószínűleg a fenti bolgár monda régibb, de eddigelé előt-
tünk ismeretlen változatában úgy mint a czigány mondában a
kigyó is fellép ; mert aránylag legnagyobb elterjedéssel bir
azon hit, hogy az elhalt lelke kigyó képében tovább él és
mint olyan, a ház tájékára el-ellátogat. Ez irányban a néphit-
ben két vélemény mutatható ki; az egyik szerint a lélek
kigyóalaku, mihelyt elhagyja az ember testét, a másik véle-
niénv szerint az ember kinu'ilása után lelke e^v kiíxvó testébe

költözik.^) Maglik a kigyók tulajdonságai megmagyarázzák
annak szerepét a mythosban. Afár Bybisi Philo^) megjegyzi:
..Ezen állat a legszellemesebb a hüllők kíizt, valami tüzes ter-
mészete van. A mellett valami i'elülmulhatatlan gyorsaságot
i'ejt ki, kéz vagy láb, vagy más végtag nélkül." Ezen állal
nem hal meg természetes halállal, hanem esak úgy, ha erő-
szakos ütést kap.^)

Tényleg ezen állatra még esak a halhatatlanságot kellett
ráfogni, hogy benne az ember saját lelkének képzelt alakját
megtalálja, mondja Lippert (id. h. 38). A mi a kigyót olyan
,, szellemféle'* lénynek feltüntette, hogy öt magát szellemnek,
kézzelfogható léleknek tarthatták, az első sorban meglepő gyor-
sasága volt ellentétben teljesen tagnélküliségéhez és fogának
pusztító tüze, ellentétül teste hidegségéhez, oly ellentétek, me-
lyek őt a többi állatoktól elkülönítik. Hozzá járul még zajtalan
mozgása, váratlan megjelenése és (eltűnése, okossága és buta-
sága, végül sirok közelében való gyakori megjelenése, t) is,
mint a szellemek, ellentétben a többi állatokkal, majd jó, majd
rossz természetű. így tehát ez(Mi állat nagyon könnyíni a testen
kivül időző lélek képzetév(4 egyesülhetett és ha aztán ezen
képzelet annyira elhalványodott, hogy a lélek nem annyira egy
kigyó, mintsem inkább előszeretettel kigyóba búvik, úgy per-
sze analóg képzetek végtelen, soj'ának megnyílt a továbbfej-
lesztés lehetősége a néphiedelemben.^)

A szentek is szerepelnek a ..szerencse" felosztásánál mint
az emberek pártfogói.

Egy bolgár monda ezt beszéli:^)

„Egyszer egy szegény ember, ki a hegyeken fát gyűjtött,
a hátán bevitte a városba, a hol eladta, s annak az árából
tengette tovább napjait. Egyszer fával terhelten egy pataknál
szent Illéssel találkozott. Miután egymást köszönt()tték, az öreg
ember leült pihenni; a mint tovább akart menni, a teher úgy
megnehezedett, hogy nem birt felkelni. Szent Illést kérte,
hogy könyörögjön számára Istennél egy szamárért, mely neki

1) Lippert, Seelencult. (Berlin 1881.) 88. 1.

2) M ti 1 1 6 r, Historicum Graecorum fragmenta 9.

3) B a u d i s s i n, Studien H. 208.

-*) Lippert, Religionen der europaischon Culturvölker 800.
5) Sbomik VIII. 189.

a fát czipelje. Szent Illés rnegkönyö.rült a szegényen, s meg-
igéíte, hogy Istentől egy szamarat fog számára kérni. Elvál-
tak, miután elhatározták, hogy niásnap ugyanazon helyen ' tá-
lálkozm* fognak. Szent Illés Istenhez meríe és a szegény em-
ber számára egy szamariat kért, mire Isten azt mondatta,
hogy a szegény ember kérjen tőle szomszédja számára két
szamarat s a maga részére egyet. A mint szent Illés a sze-
gény emberrel találkozott és közölte neki Isten akaratát, a
szegény ember igy felelt : „No persze, én Istenhez könyörögjek,
hogy szomszédomnak két, nekem pedig egy szamaíat adjon !
Oh, Szent Illés, ne kérj Istentől egyet sem; sem szoniszédom-
nak kettőt, setn nekem egyét. Tudd meg, hogy éjjel,-nappal
Istenhez fohászkodom, hogy szomszédom két 'szamarát vegye
el, melyekkel m,ár bn\" — ,,Menj tehát, te balga!'' feleié szt.
Illés, „sem számarad, de még munkád sem lesz többé, meg-
halsz s népi fogsz Isten paradicsomába jutni. Isten tudatta
velem, hogy ez a te sorsod.'^ ' -

Máskép jár azon ember, kit Mózes pártfogásában részesít.
Erről a bolgár monda ezt beszéli:

„Élt egyszer egy öreg ember, ki napjait csekély hulladék-
ból tengette, melyeket a konyhákból kapott. Különben favágás-
sal kereste meg kenyerét. Favágásból családjának még a ke-
nyeret is alig birta megkeresni. Agakat, gyökereket gyűjtött,
melyeket a vásáron eladogatott. A mint egyszer egy hegyen ülve,
a felett gondolkozott, miként vihetne az összegyűjtött rőzsét a
városba. Isten prófétája, — Mózes — jött a hegyre imádkozni.
Az . öreg eniber utána kiáltott, hogj^ várakozzék reá, mert
valami mondani valója van. Mózes várakozott és a szaladás-
tól izzadtan moridá az öreg : „Kérlek szent próféta, kérd te
Istent, hadd mondja meg: meddig fogok még ezzel a rőzsével
kínlódni, és még annyit sem szerezhetek vele, a mivel jól lakjam.
Kérd őt,, adjon kissé könnyebb munkát számomra s a minél
több pénzt is szerezhetek." Mózes meghallgatta kérését, s meg-
ígérte, hogy Istennel is tudatni fogja. 'Mózes a hegytetőn a; sze-
gény emberért is imádkozott. Isten megígérte, hogy a favágó
életét megkönnyíti és kincseket fog számára adni. Visszajövet
Isten elhatározását elmondta az öregnek. Alkalmilag, a mint
.Mózes ismét a hegyre ment Istenhez fohászkodni, a szegény
öreggel találkozott, ki megint utána kiáltott: „Mózes, Mózes!
egy pillanatig várj, valamit akarok mondani!" És a mint Mó-
' ■ ■ '■ : 6

^es megállott, monda : „Ha most is Istenhez mégysz, kérj tőle
számomra sok kincset, mondd, hogy a másik világon mi sem
kell többé, csak ezen a világon legyek dúsgazdag és mikor
meghalok, szabadjon az enyémet magammal vinni." Mózes is-
mét a szegény emberért imádkozott. És Isten monda: „Hát
teljék öröme ezen a világon a kincsekben." Visszajövet, Isten
szavát tudatta Mózes az öreggel. Az öreg Isten és Mózesnek
köszönetet mondott, ásót fogott és egy törzset kezdett kiásni.
A mint a fatörzset kitépte, egy ajtó volt látható. Az öreg be-
lépett, egy hordó aranyat ég más drágaságokat látott ott. A
mennyit csak akart, annyi aranyat vett magához, mestereket
fogadott s a faluban egy nagy palotát építtetett, meg egy nagy
udvart. A föld négy világtáján egy-egy tornyot épittetett, min-
denikbe egy embert tett bele, távcsövei a kezében, hogy az
lássa, ki jön-megy a falun át. Ha egy lovas haladt el a torony
alatt, úgy a toronyőr azt a gazdag öreg vendégéül hivta meg,
s zsebkendőjét pénzzel töltötték meg. így egyszer Mózes is
arra járt s ő is kapott enni-inni. Mózes ezen nagyon csodálko-
zott, senmiihez sem akart nyúlni, de az öreg azt mondta, hogy
ez nála rend ; . mindenki enni, inni kap s pénzzel telt zsebken-
dőt. Mózesnek engednie keUett s a kincscsel telt zsebkendőt
el kellett fogadni. Mózes útközben egy emberrel találkozott,
annak adta a zsebkendőt, s aztán felment a hegyre. Istenhez
imádkozni. Amint Istenhez könyörgött, sírva monda : „Az öreg
kény szeritett enni, és hogy a pénzt elvegyem; ha te jónak
látod, vedd vissza a kincseket, melyeket tőled számára kértem,
mivel ő imádságomban zavart, melyet tehozzád intéztem!" —
„Mózes, Mózes!" monda Isten, „könyörgésedet, melyet hozzám
intézel, mindig egyforma kegygyei fogadom, akár éhesen,
akár jól lakva intézed azokat hozzám."

Egy másik bolgár mondában Isten maga lép fel.

„Élt egyszer egy özvegy, kinek 3 — 4 gyermeke volt s
nagyon szegény vala. Amint egyszer a gyermekek kenyeret
kértek s neki nem volt, elővett egy kötelet, hogy ma-
gát a tűzhely fölött felakaszsza. Amint a kötelet igazgatta,
egy koldus az ajtóban kenyeret kéregetett, mire ez asszony
megmondta, hogy neki igazán nincs. „Neked nincs kenye-
red," mondta a koldus, ki maga az Isten vala, „jer a pad-
lásra, ott van Uszt." Amint aztán a lisztet lehozták, a
koldus azt mondotta, csináljon tüzet, hogy a gyermekeknek

süssön. Az asszony nehezen csinált tüzet ; amint, a kenyér
megsült, a gyermekeknek adott belőle. Ekkor kérdé a koldus :
„Van gabona a kamrában ?" Az asszony feleié,, hogy kamrája
üres. A koldus viszonzá: „Legyen telve!" Amint az asszony
a kamrából visszatért, senkit sem talált a szobában, mert Is-
ten eltűnt."

Egy papról pedig a bolgár monda ezt beszéli :
Egykor Isten egy papnak tele hordó pénzt igért, ha Isten-
hez való szolgálatát anélkül végzi el, hogy a hordóra gondol-
jon. A pap egy ideig rá sem is gondolt, de végül mégis eszébe
jutott, hogy a hordó széles és mély lesz-e. így Isten megvonta
tőle a pénzt . . .

A következő bolgár mondában szt. Péter a közbenjáró :
Szent Péter Jézushoz mene. Volt egy szegény kőfaragó.
Szent Péter mpndá : „Isten adj ezen embernek szerencsét, hogy
megélni tudjon." „Az nem megy, mindenki földbirtokosnak
nem született ! Ha vagyont adok nekiy büszke lesz," feleié Isten.
„Kérlek nem lesz ő büszke,'' viszonzá szent Péter. „Felbőszül
és az embereket agyonüti," f oly tata Isten. „Nem fogja meg-
tenni Istenem, miért bőszüljön fel ?" veté ellene Péter. — „Ah,"
niondá Isten, „itt van egy elhagyatott legelő, ott ásson és
pénzre fog lelni." Szent Péter monda az embernek: „Eredj
amoda, ássál és vagyont szerzel." Ásott és kincsre tett szert.
A köveket abbanhagyta, munkásokat fogadott, házat épittetett
és előkelő emberré lett. Eltelt két-három év, és monda Isten :
„Eredj Péter, nézz barátod után." (Isten jól tudta, hogy az mit
csinál.) Ö elmene. A szolgák, kik a kapunál voltak, bebocsátot-
ták. A szent barátruhába volt öltözve. A mint az előkelő meg-
pillantotta, kiáltá : „Miért bocsátjátok hozzám ezt a csuhás
embert? A lépcsőről taszítsátok le!" Ledobták s egészen a
lépcsők aljára esett. Ott üldögélt, gondolkozott s tovább ment.
Isten látta őt s monda: „Nos, hogy érzi magát barátod? Nem
mondtam, hogy büszkévé lesz." — „Mit jónak tartasz Isten,
azt cselekedd," monda Péter. Isten elvette az embertől a vagyont
s megint köveket faragott. Isten tudja, kinek mit ád és ki-
nek nem.

A következő bolgár mondában is szt. Péternek hasonló
szerepe van :

„Szent Péter kérte Istent, hogy ne legyen többé se
szegény ember, se tél ; és Isten teljesítette kérését. Eljött a

nyár és a borzok és kigyók elszaporodtak. Szent Péternek volt
egy szép leánya s ki kérte azt meg ? Egy borz. Eknent Isten-
hez és monda : „Mit csináljak V Ha látnád Istenem, hogy minő
állat kérte meg leányomat! Azt már nem éli tul, meghal !''
Isten monda: „Majd túléli azt is!*' „Oh Istenem, ne tedd
azt!"— „Add oda !*' Odaadta, mit tegyen? Isten monda:
„Mikor a vad lakodalom megtartatik, az erdőben zenéljenek a
borzok és a kigyók. Az emberek elbújnak és várni fogják az
uj házasokat. De amint szokás mondani : A kő megreped, de a
szív nem I'' Midőn a borzok serege megérkezett, a palota meg-
telt velők. Ekkor Isten újra telet rendelt és váratlan hideget ;
ahol egy borz állott, ott a kő megrepedt. — .,0h, Istenem, kö-
szönöm !*' szólt Péter, ..Isten tudja, hogy mit tesz ; de mi vét-
kezünk !"

Szent eTánosról a bolgár monda ezt beszéh :
„Történt, hogy midőn egykor szt. János egy hegyre ment,
hogy ott Istenhez imádkozzon, az ut mellett embereket látott
ülni, kik a nagy hőség miatt a fűben telepedtek és szent eJá-
nos napján mulatva, bort és pálinkát ittak. Midőn közelükbe
ért, mindenki egy pohár borral vagy pálinkával kinálta meg,
de ő megköszönte a meghívást és megáldá az italt, anélkül,
hogy egy cseppet ivott volna belőle. Tovább is ment és egy
óra múlva egy patakhoz érkezett, melynek partján emberek ül-
tek és a fürdőzőket szemlélték. Szent János is megállt és szem-
lélte őket, a mint testi fogyatkozásaikat mosták. Más hehi; meg-
pillantott egy mindkét szemén vak gyermeket, ki a játéktól
felvidítva, fejét mindig arra felé forditá, a honnan kaczagás
hallatszott. Az ördög is a parton állott és végig nézte a
mulatozást. Szt. János nagyon sajnálta a vak gyermeket, mi-
dőn a hegyre felment, letérdelt és a vak gyermekért imádko-
zott. Istenhez fohászkodott. Eleinte Isten nem akarta meghall-
gatni szt. Jánost"; de midőn ez könnyes szemekkel tovább
fohászkodott. Isten kegyesen megáldá a gyermeket. Midőn a fiu
szeme kinyilt és fürdőző társait megpillantotta, ö is ugy
fürdeni és játszani akart, mint a t()bbi. A partról nádat vágott
magának, meghegyezte azt és a patakba szállt. Es mi történt
most? Rövid idő múlva fiuk jöttek hozzá, kik szemeit akarták
megnézni és aztán vele játszani. Hangosan kaczagva a vízbe
ugrottak, de a hegyes nádba esve, szivén szúrták magukat,
vérök megleste a patak vizét. Csakhamar sok ember tódult oda,

8.5.

hogy megnézze e csodát. Majd szt. János is oda jött é$ meg-
dermedve nézte a gyermek okozta szerencsétlenséget. S midőn
látta a bárány módra leszúrt gyermekek siró anyáit, visszasie-
tett a hegyre és térdelve könnj'es szemekkel Istenhez fohászko-
dott, hogy bocsássa meg a vétket, melyet a vak gyermek el-
követett. Isten igy szólt hozzá az égből : „Halldd csak szent
János ! megbocsátok, de tudd meg, sohse kérj olyasmit tőlem^
mert én mindent igazságosan rendeltem el, ha ez néked más-
ként tűnik is fel. Csak hosszú könyörgés után hallgattam meg
ama vak gyermek anyját, ki magának fiút kivánt, és én ad-
tam neki egyet, de vakot és hülyét. Most már te is meggyő-
zödtél arról, hogy a gyermek rossz és azért vaknak teremtet-
tem!" Mélyen meghajolt szt. János és elment. Midőn a fiúhoz
érkezett, látta, hogy ez újra vak, és a megölt gyermekek anyái
megvigasztalódtak. Midőn aztán szt. János tovább ment, azon
mulató emberekhez érkezett, a kik ettek, ittak s látta, hogy
ezek verekednek és kiálták : „Üssétek le 1" Részegek voltak és
verekedtek, a mit nem tettek volna, ha ö a bort és a páhnkát
meg nem áldotta volna. Ekkor egy völgybe érkezett, hol az
emberek csendesen, békésen ültek és bort ittak; megelégedés,
öröm sugárzott arczukról, ,,Ezen emberek számára," szólt szent
János, ,,a bor mindörökre áldva legyen!" így tehát manapság
varrnak emberek, kik azért nem isznak bort, mert nincs áldás
rajta, de vannak olyanok is, akik azért iszszák, mert az meg
van áldva . . .'* ,

Egészen keresztény színezetűek, csak imitt-amott pogány
reminiscentiákkal vegyitvék azon bolgár mondák, melyek Isten
gondviseléséről szólanak. Egy bolgár monda ezt beszéh:^)

„Küldte egyszer Isten angyalát, hogy egy szegény asszony
lelkét hozza el neki. Az angyal ehnent és látta, hogy a nőnek
két kis ikergyermeke van, kik még szopnak. Az angyal nagyon
megsajnálta őket és visszatért Istenhez. „Miért nem vetted el
a lelkét ?'* kérdezte Isten. „Nagyon sajnáltam," válaszolt az
angyal, „midőn láttam, hogy ikret szoptat. Egyik a másikon
hevert, és azt gondoltam, ha az anya lelkét elveszem, ki fogja
őket táplálni?" Isten monda: „SzáUj le a tengerbe és hozz fel
egy kavicsot." Az angyal leszállt és felhozott egy kavicsot. Is-
ten ketté töilie azt és ime egy hernyó volt bensejében. „Ki

1) Sbornik IV.

táplálja ezen hernyót a kavicsban ?'' kérdé Isten. «Te Istenem,"
felelt az angyal. Isten erre monda : ^ Amint ezen hernyó gond-
ját viselem, ugy a gyermekekről is gondoskodni fogok. Menj
és hozd el az anya lelkét." Az angyal elment és elhozta az
asszony lelkét. Néhány év miilva Isten az angyallal a földön
vándorolt és ekkor két lovassal találkoztak. „Fehsmerted azt a
kettőt, kik mellettünk elhaladtak ?" kérdezte Isten az angyalt.
„Nem, Istenem," válaszolt ez. — «Az ikrek voltak," szólt Isten.
E körbe tartozik a következő bolgár monda is :M
Isten angyalát küldé, hogy egy ember lelkét elvegye. Az
angyal bement a szobába, hol öt kis gyermek atyjukat szoron-
gatták, ez az öt siró kis gyermek igazi angyalokhoz hasonhtott,
nagyon szegények és teljesen meztelenek voltak a gyermekek,
anyjuk is csak ugy rongj^okba burkolódzott. Ezen szegénység
és nyomorúság láttára megszánta az angyal. Egy már nagyon
öreg emberhez ment s annak lelkét vitte Istenhez. Amint Isten
látta, hogy nem a szegény ember lelkét, hanem egy öreg em-
berét hozta el, kérdé Isten az angyalt : „Mondd csak angyal,
miért nem hoztad el azon szegény ember lelkét, kihez küldte-
lek?" — „Isten, előtted nincs hazugság," monda alázattal az
angyal, „öt gyermeke és felesége miatt nagyon megsajnáltam,
kik sirva álltak körül meztelen, mezitláb !" „Szállj angyal,"
monda Isten, „a tenger legmélységesebb fenekére, s hozz onnan
egy követ!" Az angj^al leszállt s hozott egy követ. Isten meg-
parancsolá, hogy törje szét a követ ; amint az angj^al a követ
széttörte, nagy meglepetésében annak belsejében egy férget ta-
lált. „Tudod-e, hogy ki gondoskodik a kő belsejében ezen fé-
regről?" kérdé Isten. — „Te Istenem!" viszonzá az angyal.
„Te táplálod őt ! Bocsásd meg ellened elkövetett vétkemet !"
— „Ha a kőben levő férget eltartom," jegyzé meg Isten, ..ugy
hat emberről sem feledkezem meg, nemde ? vidd vissza az öreg
ember lelkét, s hozd el a szegény emberét ! — Cselekedeteün
indokát soha senki sem fogja kitalálni! ..."

Hasonlót beszél a következő bolgár monda is :^)
„Egyszer Krisztus angyalát küldte, hogy egy szegény asszony
lelkét hozza el, kinek öt gyermeke volt. Amint az asszony
házába jött, látta, hogy annak erős kövér testét rongyok takar-

1) M. K. Zepenkov, Sbornik II. Benedek : M. M. V. 2. köt. 206, l

2) M. K. Zepenkov, Sbornik I,

ják. A gyermekek egészen meztelen állták körül, egyik kiáltá :
„Enni kell!" A másik kiáltá „Kenyeret 1" és a szegény asz-
szony semmi enni valót nem talált. A tűz mellett öreg, púpos
ember ült, ki az eleven szénre épen két darabka fát tett, hogy
meggyúljon s melegedjék, ámbár nyár — Péter-Pál napja —
volt. Az öreg ember pipára gyújtott és dohányzott; akkor aztán
fel akart kelni, de nem tudott, mig lánya kezét nem nyujtá.
Lassan-lassan csoszogott előre, épen mint az útszéli csiga; lá-
bai már alig birták. Az angyal csodálkozott, hogy Krisztus az^
anya lelke után küldte és nem az öreg emberé után, ki már
oly soká élt; igy az öt gyermek apa-anya nélkül maradjon és-
pedig az öregnél, ki az öt kis gyermeket még nem is láthatja.
Az angyal megállott s a fölött gondolkozott, hogy már most
mit csináljon. Elhatározta, hogy az egészséges anya lelkét nem
viszi el, hanem az öreg emberét, ki már egyik lábával úgyis a
sirban álL Helyesnek találta, hogy az öreg ember meghaljon,
s az öt gyermek anyja, az özvegy, életben maradjon. Elővette
kését és kivette az öreg ember lelkét, ki azoprial halva rogyott
össze. A mint ezt a szomszédok hallották, örültek ; azt gon-
dolták, hogy Isten az öregség és szenvedéstől váltotta meg.
Amint az angyal az öreg ember lelkét Krisztushoz vitte, monda
Krisztus: „Oh, angyal, angyali Miért lépted át parancsomat!
Én a szegény asszony lelkéért küldtelek és te az öreg enabe-
rét hozod. Gyorsan vidd vissza és hozd el az özvegyét." —
„Ne vedd el azét," kérte az angyal, „öt gyermeke van, kik
minden nélkül maradnak, mig az öreg ember már életét] is
megunta, hisz helyébe hat embernek kell meghalnia. Különben
legyen meg szent akaratod, én megyek." Az angyal elment,
visszaadta az öreg ember lelkét, de az özvegyét magával vitte.
Amint az emberek az özvegy haláláról értesültek, mindenki
azt mondta : ^ Isten igazságtalanul cselekedett." És a mint a
gyermekek sirva állták körül a holt anyát, mindenkinek majd a
szive szakadt meg a keserűségtől, az angyal is nagyon saj-
nálta a gyermekeket, de nem cselekedhetett máskép. Elhozta
Krisztushoz a lelket s elbesizélte, hogy mi történt. „Nagyon
sajnáltad őket?" kérdé őt Ejisztus. „Igen, az öt gyermek s a
tehetetlen öreg miatt!" viszonzá az angyal. „Tehát bebizonyí-
tom neked, hogy minden titkos cselekedetem csodálatos," monda
Krisztus," és biztositlak, hogy soha rosszat nem cselekszem.
Hágj föl a legmagasb hegyre, végy egyik oldaláról egy követ

magadhoz, melyet senki sem vohet el s hozd ide." Az angyal
elment, hozott icövet s négy részre törte iú; ime lásd! egy kis
béka volt beniae, mely a követ kivájta. A béka felszökött s
örült, hogy egy tóba kerülhet. „Lásd csak angyal,'' monda
Krisztus, '^ki táplálja • ezen békát V" — .Jyten!*' jegyzé meg az
angyal, ^bocsáss meg bűnömért." —. .J)e tudd meg, hogy töb-
bet ne vétkezzél," monda Krisztus, „eredj öt birtokoshoz és
juttasd szivükbe azoa indulat()t, Jiogy mindenik az elhalt anya
gyermekéből egyetregyet vegyen magához, hogy meggazdagod-
janak ;' azonkívül, az öregről is gondoskodjanak, hogy éljen
addig, mig eljö utolsó. órája." És mindez csakugyan meg is
történt. ; . .

A kö, nielyet az angyal ezen mondákban a tenger fene-
kéről hoz, SL fövényre emlékeztet, melyért az ördög a világ
teremtése alkalmával szintén a tenger fenekére leszáll.

Ide tartozik némileg azon általánosan elterjedt mese is,
mely „az emberről, ki az arkangyalt hitta meg komának" szól.
Bolgár változata a következő :

Történt egyszer, hogj^ egy szegény embernek gyer;neke
született. A szegény ember komát keresni indult. Útközben egy
öreg emberrel találkozott, kit, köszöntött. „Adjon Isten szeren-
csét!" monda az öreg, ^,hova vezet utad?*' — „Isten adjon,"
feleié az ember, újszülött gyermekemnek keresztapát keresek,
ki fiamat keresztvíz alá tartsa ; de nagyon félek, mert eddig
még mindenik gyermekem meghalt, bárcsak ez legalább meg-
maradna!" — „Az már csakugyan szerencsétlenség," monda
az öreg, „majdnena hallatlan dolog, hogy mindenik gyermeked
meghalt, de ha akarod, majd leszek én komád!" — „Te épen
tetszel nekem," monda a szegény ember; „de előbb mondd:
ki vagy te ? — „Én Isten vagyok," monda az öreg, s igy jobb
keresztatyát nem egyhamar találsz," — ,jUgy, te vagy az Is-
ten ? — kiáltá a szegény ember ; „menj-menj szemem elől !
Annyi gyermeket adtál és mindenik meghalt, mig a másoké
mind élnek. Sok gonosz embert azért teremtettél, hogy csak
gazdagsághoz jusson, mig nem egy tisztességes ember jutahna^
hogy minden falat kenyérért kinlódjék. Engem is azért terem-
tettél, hogy pénzben és tudásban szegény legyek. Nem. kellesz
komának!" A szegény ember tovább ment és Isten három-
négyféle alakban jelent meg előtte s mindig kérdé, hogy ka-
pott-e már komát?" A szegény ember csak haladt előre, végül

egy ifjúval találkozott, ki öt köszönté : .,Adjon Isten egészsé-
get testvér ! hová mégy és mi fölött gondolkozol ?" ,,Hát én
komát keresek," monda a szegény ember, „ki újszülött gyer-
mekemet keresztvízre tartsa. Egy öreget nem akarok komának,
mert eddig született gyermekeim mind meghaltak és az asszo-
nyok azt mondották, hogy azért nem maradtak életben, mert
nem fiatal keresztszülőjük volt. Tehát én olyant keresek, fiatal
barátom ! — „Ha akarod, én leszek komád," monda az ifjú.
— „Jól van," monda az ember, „de mondd : ki és mi vagy te ?"
„Én az arkangyal vagyok, ki az emberek lelkét elviszi,^ fe-
leié az ifjú. — „Én ép olyant keresnék," válaszolt az ember,
a ki a haszonra is néz, nem ugy mint Isten; te leszel fiam ke-
resztatyja!" Lakására vezette, s miután jól megvendégelte,
megajándékozta, hazafelé még egy kissé el is kisérte. Monda
ekkor az angyal : „Halld komám ! Mondani akarnék valamit és
azt jegyezd meg jól magadnak: Mától fogVa nagy bevételeid
lesznek, miáltal meggazdagodol. Ha valaki megbetegszik, menj
el hozzá, és ha az illető fejénél találsz állani, akkor meg ne
gyógyítsd ; de ha lábánál találsz állani, gyógyíthatod, mert amúgy
is felgyógyul. Ezen a módon dúsgazdaggá leszel!" Az ember
ugy is cselekedett s három év alatt nagyon meggazdagodott.
Történt egyszer, hogy egyedül ült a korcsmában és azon gon-
dolkodott, miként lehetne ö a város leggazdagabb embere ?
Egyszerre késsel a kezében előtte állott az arkangyal és igy
szólalt föl: „Jó napot öcsém! Lelkedért jöttem!" — „Ugyan
ne beszélj komám !" jegyzé meg az ember, „hát ilyen koma
vagy te! Hát a földön már mindenki meghalt, hogy ép az én
életemet kivánod? Kérlek, hagyj legalább még öt évig élni,
hogy élvezhessem gyűjtött kincseimet." És az arkangyal még öt
évet engedett. Öt év multán ismét megjelent az embernél, hogy
lelkét elvigye. Ismét kérésre került a dolog, hogy legalább
három évet engedje még élni; de az arkangyal nem egyezett
bele. Végül csak három órát kért az ember, hogy még élhes-
sen, hogy barátaitól a vásártéren elbúcsúzhasson. Ennyit még
engedett az angyal. Az ember kisietett a vásártérre, de mit
csinált ott? Olyan ruhát vásárolt magának, a minőt abban a
városban nem viseltek, onnan meg a kávéházba ment, a hol
sok szekeres volt, közéjük vegyült és kávét adatott magának.
Eltelt három óra és ő még mindig nem tért haza. Elmene
az angyal a kávéházba és igy szólott: „Kelj fel, öcsém, eredj

haza, a három óra már eltelt!" — „De barátom," viszonzá az
ember, hisz níliáimon láthatod, hogy szekeres vagyok és nem
ebből a vái'osból. Valószínűleg valakit keresel, a ki hozzám
hasonlít!" De az arkangyal nem ismerte a tréfát, hanem el-
vitte a lelkét. Akik a kávéházban voltak, mind nagyon cso-
dálkoztak hirtelen halálán. El akart biijni, de sorsa mégis utói
érte . . ."0

Ezzel összefüggésben állanak még a következő bolgár
mesék '})

„Amint Krisztus tizenkét apostolával a földön vándorolt,
egy szúnyog-emberhez^) érkezett vendégül vacsorára. Ettek,
ittak, a mit Isten rendelt s a mit a házigazda készitett. Ott is
éjszakáztak, s reggel tovább készülődtek menni. Ekkor monda
Krisztus a szúnyog-embernek: „Kérj valamit, hogy vacso-
rádért megajándékozzalak." — „Nem tudom mit kérjek, Krisz-
tus," jegyzé meg a szuny og-ember, „hanem áldd meg mes-
terségemet." — „Miféle mesterséged van?" kérdé Krisztus. —
„Hát te Krisztus nem tudod?" feleié a szúnyog ember, „hogy
mi az én mesterségem ? A kártyajáték az én mesterségem ;
nnndig „szunyogosdit" játszom. Ha akarod, áldd meg kár-
tyáimat, hogy senki a játékban le ne győzhessen, így a kár-
tyajáték nagy mestere leszek, s ezáltal meggazdagszom."
Krisztus nevetett s megáldá káryáit és nyereségét. Nem egy
napot töltött a szuny og-ember a kávéházban és „szunyogos-
dit" játszott. Mindig nyert. Rövid időre gazdag ember lett.
Evek múlva Isten magához akarta venni lelkét s ezért egyik
apostolát küldé hozzá. Az apostol eljött a szúnyog-emberhez,
s megmondta, készüljön meghalni, mert Krisztus lelkét kivánja.
A szunyog-ember nagyon kérte az apostolt, hagyná őt még
néhány évig élni; de mindez nem használt. Végül monda:
„Kérlek apostol, utolsó kívánságomat halldd meg életemben:
ülj le s játszál velem még egy kis „szunyogosdit." Ha nyersz,
vedd el életemet, de ha én nyerek, úgy engedj még három
évig élni." Az apostol játszott, veszített és a szúnyog ember
lelke nélkül ment az égbe Krisztushoz. „Miért foglalkozol
olyan dolgokkal, mi nem mesterségedhez tartozik, miért nem

1) Sbomik m. Benedek M. M. V. 2. köt. 87. 1.

2) M. K. Zepenkov, (Prüip) Sbomik IX.

3) „Szúnyog" egy kártyajáték (^^ komarja, komardzija) neve ; rendőri
leg eltiltott hazárdjáték s a ki ezt üzi ; komardzija v. i. szunyog-ember.

teljesited parancsomat?'' monda Krisztus. „Menj te Péter apos-
tol a szúnyog-emberhez és vedd el lelkét ; de te is, mint öcséd,
játszál vele kártyát." Szent Péter elmene a szúnyog-ember-
hez, s megmondta, készülődjék a halálra. „Kérlek, ülj le, szent
Péter!*' monda a szimyog ember, „meghalni, az még a legke-
vesebb ! Jer, játszunk még egyet a kártyákkal, s ha nyersz,
vidd el a lelkemet; de ha én leszek t^ győztes, akkor még
három évig engedj élni!'' — „Csak feküdj le s halj meg!"
ismétlé szent Péter, „hogy a túlvilágon játszhassunk, úgy ma-
gammal viszeni kártyáidat, csak indulj előre!" A szúnyog-em-
ber belátta, hogy nincs mást mit tenni, zsebre vágta kártyáit
és szent Péter előtt ég felé tartott. Amint az ég első részébe
jutottak, hol az (u'dögök az emberek vétkeit átveszik, őt is
előszedték, hogy vétkeit elvegyék. Most ugy egyezett meg az
ördögökkel : játszanak véle egy játszma kártyát és ha ők nj'ernek,
akkor örökre vegyék őt el, de ha nyer, engedjék meg, hogy a
paradicsomba egy embert vihessen magával. Az ördögök bele-
egyeztek és vesztettek; az öreg ördög ezért nagyon is sze-
gy elte magát. Még egyszer elkezdtek játszani s mindenik ördög
ellene játszott, de ismét vesztettek. Most az első ördög a para-
dicsomba vezette. Mindannak daczára, hogy szent Péter ját-
szani engedé őt, gondolta magában: „No, itt már szeretném
látni, hogy megszentelt kártyáival mit csinálliat!" Az első
részből a második, s igy a többi, mig végre a tizenegyedik
paradicsom részébe kerültek. Minden részben legyőzte játéká-
val az ördögöket. Szent Péternek tetszett, hogy az ördögök a
szúnyog-embert elvesztették. Most azon részbe jutottak, hol a
legnagj^obb kinok vannak és mindenik ördög szövetkezett, hogy
tőle megmeneküljenek. De már most mi fog történni; az ördö-
gök nem akarták a paradicsomba bebocsátani. De mégis nem
erőszakoskodhattak, mert játszás közben ők vesztettek. „Miért
bosszankodtok ti ördögök; búsultok öcsétek után?" kérdé a
szunyog-ember. „Adjatok nekem tizenegy embert és vegyétek
vissza a tizenegy ördögöt!" — „A mi ezt illeti, ez már csekély-
ség !" feleiének az ördögök. Az örökkévalóságnak tartott, magá-
val vitte tizenegy barátját és igy Krisztushoz ment a paradir
csomba. „Miféle társaság ezt' kérdé Krisztus, „én csak téged
hívtalak s nem a többieket !" — „Az igazi" monda a szunyog-
ember, „de a mint te jövel hozzám, tizenhármán voltatok, de
mi csak tizenketten vagyimk, egygyel kevesebben, hogy ne bősz-

szankodjál ! ^^ond(l csak : Isten hozott ! úgy, mint egyszer én is
neked mondottam ós aztán készen vagyunk !" Krisztus neve-
tett és monda : „Ha úgy tetszik, hát jer mind a tizenegygyei
a paradicsomba, hisz kedvedért nekik is megbocsátok!"

Egy bolgár változat ezt igy beszéli el })

A mint Krisztus tizenkét apostolával a földön vándorolt,
sok gazdag ember hivta meg őket vendégül. Élt egyszer eb-
ben az időben egy szegény ember, kinek egy tyúkja és 2 — 3
oka hsztje volt csak, ez monda feleségének : „Tudod mit gon-
doltam feleség? Old le a tyúkot, a hsztből süssél hozzá tész-
tát; Krisztust vacsorára fogom hivni !'' — „Jól van!" feleié
az asszony és hozzálátott a vacsora készítéshez ; az ember
pedig elment Krisztushoz, hogy őt meghívja; de csak őt ma-
gát hivta el, mert még a 12 apostolnak is nem jutott volna mit
enni. Este Krisztus tizenkét apostolával jött a vacsorához;
amint a szegény ember és asszony az ajtón őket bejönni látta,
ijedtökben kezöket csapdosták össze, mivel az étel nem volt
elég; de Krisztus már a küszöbön megáldá az ételeket, hogy
azok megsokasodjanak. Amint ettek, szent Péter monda a sze-
gény embernek I „Kérj valamit az Úrtól, hogy adjon neked
valamit!" — „Nem tudom szent Péter, hogy mit kérjek!" —
feleié a szegény ember: „Kérj egy helyet magadnak a para-
dicsomban, hogy halálod után ott lakhassál," monda szent
Péter. A szegény ember azt kérte, s Krisztus teljesítette is
kérését. Szent Péter megint bátorította, hogy valamit kérjen. A
szegény ezt kérte : „Senki se vehessen az udvaron lévő almafa
gyümölcséből, mert a kik átmennek, ha mindig szakasztanak
egyet, számomra egy sem marad, a mit gj^üjtsek, eladjak, s
igy pénzhez juthassak !" És Krisztus monda : „Aki a fához
almát tépni közeledik, annak keze akadjon a fán, s addig szót
sem szólhasson, amig onnan meg nem szabadítják 1" A sze-
gény embert ismét kérésre nógatta szent Péter, ekkor a sze-
gény ember azt kérte, hogy játszó kártyáit áldja meg az Ur.
Krisztus megáldá. Másnap reggel felkelt a szegénj'^ ember, el-
ment a korcsmába, elkezdett játszani, s az emberek pénzét el-
nyerte; igy meggyőződött, hogy Krisztus megáldá kártyáit.
Évek multán megjelent Isten angyala, lelkét Istenhez viendő.
„Mindjárt jövök," monda az angyalnak. — „De siess gyor-

1) M. K. Zepenkov. Sbomik II.

san, monda az angyal. „Már ha igy van a dolog, hozzál kér-
lek egy almát a fáról, hadd egyem meg, mielőtt meghalok,"
jegyzé meg az ember. Az angyal almát akart szakgatni, de
keze oda ragadt a fához. „Mindjárt hozok almát, de kezem
odaragadt !" kiáltá az angyal. — „Megszabadíthatnálak," feleié
az ember, „de igérd meg, hogy húsz évig még élhetek." Az
angyal engedett még 20 évet élni, s az ember megszabadította
kezét. Húsz év múlva megint eljött az angyal az ember lel-
kéért. Amint az ember megpillantotta, megint almáért küldte,
de az angyal nem ment, hanem monda : „Jer barátocskám,
nem csalsz meg többé. Csak rajta, semmi reményed ne legj^en,
mert most már csakugyan elviszlek." Amint az ember ezt hal-
lotta, feleségétől elkérte a kártyákat, zsebébe tette és elment
az angyallal. Amint a pokol előtt elmenének, az ördögök elé-
szaladtak és a pokolba akarták húzni. Az ember monda : „Ti
ördögök a pokolba akartok vinni ! Jól van ! Valamelyitek elébb
jöjjön velem kártyázni, ha le tudtok győzni, veletek megyek, el-
lenben ti jöttök velem." Az ördögök ráállottak, játszottak és
vesztettek, és igy az ember egyiket magával vitte, amire az
ördögök dühbe jöttek s megint játszani akartak, de hiába, az
ember még tizenegy ördögöt nyert, kikkel a paradicsomba ment.
A kapu előtt kiáltá : „Szent Péter nyiss ajtót, hogy a paradi-
csomba mehessünk ; te tudod, hogy nekem ott helyem van !"
„Ha te biztosítottad is a magad helyét," jegyzé meg szt. Péter
„de ez a tizenkettő, kik veled jönnek, mit akarnak, számukra
nincs hely !" — „Te csak hallgass," monda az ember „jól tu-
dod te szent Péter, hogy Krisztust én is csak egymagára hív-
tam meg vacsorára és mégis még tizenkét vendéget hozott
magával. A mint ő velem, ugy cselekszem én is vele !" Elég
az hozzá, szent Péter kinyitá a paradicsom ajtaját és bebocsá-
totta őket . . .^)

Ezzel összefüggésben még a következő bolgár mondát is
közöljük :^)

„Volt egyszer a paradicsomban egy gyermek, ki folyvást
énekelt. Egyszer észrevette Isten, hogy nem énekel többé és
hozzá küldte angyalát, hogy kérdezze meg : mért nem énekel
többé. Midőn az angyal a gyermekhez jött és megkérdezte, ez
igy felelt : „Hogy énekeljek, ha anyám meghalt és most a po-

1) Benedek : M. M. V. 3. köt 192. l.

2) iiia Danov (Elropol), Sbornik IV.

kolban van 1" Az angyal ezt tudtára • adta Istennek, ki őt aztán
a pokolba küldte, hogy kérdezze meg az anyát : adott-e valaha
életében valakinek valamit ajándékba. Az angyal oda ment és
háromszor nevén kiáltá: „Kata!" Midőn az asszony megjelent,
kérdezte az angyal, hogy valaha életében ajándékozott-e vala-
kinek valamit? Az asszony azt válaszolta, hogy ő bizony nem
ajándékozott semmit. Az angyal visszament és közölte ezt Is-
tennel. Akkor Isten másodszor elküldte öt, hogy kérdezze ki
az asszonyt. Az angyal tehát másodszor odament, hogy a nőt
kikérdezze, de ugyanazt a feleletet nyerte. „Én feljegyeztem
magamnak" szólt most Isten, „hogy ő egyszer egy szegény asz-
szonynak egy zöld hagymaszálat adott !" Az angyal most már
harmadszor hozzá ment, hogy kikérdezze őt, de most is csak azt
az egy feleletet nyerte. „Gondolj csak utána," szólt az angyal,
lehet hogy elfelejtetted!" — ,,De mire való ez," monda a nő,
„egyszer adtam életemben egy szegény asszonynak egy zöld
hagymaszálat !" Midőn ezt az angyal hallá, visszatért Istenhez
és közié ezt vele. Most már Isten azt mondta az angyalnak, hogy
vegyen egy zöld hagymaszálat és vágja oly vékony szeletekre,
mint a czérna és azzal aztán húzza fel a nőt a pokolból. Az
angyal úgy cselekedett és a czérnát leeresztette a pokolba, me-
lyet az asszony megragadott. Midőn a pokolban a tíibbiek látták,
hogy Kata felemelkedik, ők is felugrottak, hogy kijussanak. Müdőn
Kata ezt észrevette, ell^ezdte őket szidni és gyalázni : „Mért ka-
paszkodtok belém ; ez a czérna az én hagymaszálamból készült !"
Midőn ezt kiejté, a czérna elszakadt és Kata visszaesett a pokolba."

S mint idetartozót még a következő bolgár mesét is kö-
zölhetjük, mely az Ábrahám pátriárka áldozatával hasonlatos :

„Élt egyszer három fivér, kik nagyon szegények voltak
és semmivel sem birtak. Elhatározták egyszer, hogy felkeresik
Istent, ha ez a földön jár, és megkérdezik : ad-e ő nekik valaha
annyit, hogy valahogy^ megélhessenek. Útnak indultak tehát,
jártak-keltek és végül egy öreg emberrel találkoztak. „Jó
találkozást (dedo) öreg apó," mondták a fivérek. „Adjon Isten
gyermekeim!*" válaszolt az öreg, „mi járatban vagytok?" „Oh
öreg apó," válaszoltak a fivérek, „mi hárman testvérek va-
gyunk, nagyon szegények vagyunk, semmink sincs, mivel táp-
lálkozhatnánk, útra keltünk tehát, hogy megkérdezzük : ad-é Isten
valaha annyit, a miből megélhetünk !" Ekkor az öreg ember
kérdezte a legidősebbik fivért : „És ha Istenhez jösz, mit kérsz

tőle?" ,,Nyájat kerek tőle és tanyát építek magamnak, hogy
minden járó-kelőt ing>'en megvendégelhessek," felelt a legidő-
sehbik fivér. Volt ott egy térség tele kavicskővel. Az aggas-
tyán, ki maga az Isten volt, monda : „Kerüld meg ezen köve-
ket!" Ö megtette és a kövekből juhok lettek, ugy hogy most
nagy nyája volt. A legidősebbik fivér most már ott maradt,
tanyát épitett magának és legeltette juhait. A másik két fivér
tovább ment, hogy Istent felkeressék. Mentek, mendegéltek és
egy erdőbe jutottak, hol egy sziklából sok viz bugyogott elé s
ott a forrás mellett ült egy aggastyán. „Jó találkozást, öreg
apó," köszönték a fivérek. „Adjon Isten, gyermekeim," vála-
szolt az öreg, „mi járatban vags^ok ?" — „Oh öreg apó !" fe-
leltek „mi ketten fivérek vagyunk, nagyon szegények vagyunk,
és elindultunk, hogy Istent megkérdezzük : ad-e nekünk annyit,
a miből megélhetünk !" Isten kérdé a középső fivért : „S mit
kérnél Istentől?" — „Vendéglőt kérnék magamnak, s minden
utazónak ingyen az italt !" — „Erre a sziklára épits magadnak
egy vendéglőt !" monda az aggastyán ; s midőn a fivér meg-
fordult, látta, hogy a sziklából viz helyet bor és pálinka bu-
gyog elé. Ott maradt és vendéglőt épitett magának. A legfiata-
labbik most már egyedül indult, hogy Istent megkeresse. Ment
mendegélt s végül egy mezőre érkezett, hol szépen termett a
vetés, egy szép leány aratott, de oly rövidre vágta a kalászt,
hogy a mag mind kihullott. Ugyanott egy aggastyánnal is ta-
lálkozott. „Jó találkozást !" üdvözölte a fivér. „Adjon Isten,
fiam !" válaszolt az öreg, „mi járatban vagy ?" „Oh, öreg apó,''
felelt a fivér, „mi három testvér vagyunk, és nagyon szegé-
nyek voltunk, elindultunk, hogy Istent megkérdezzük : ad-e
nekünk annyit, hogy megélhessünk. Testvéreimnek adott és
ők elmaradtak tőlem, én pedig tovább mentem !" „S ha, fiam.
Istenhez jösz, mit kérsz tőle ?" kérdé az aggastyán. „Öreg apó,
válaszolt a fivér, „én csak egy jó leánji; kérnék magamnak
feleségül, hogy együtt dolgozzunk és tűzhelyet alapitsimk !"
Ekkor az öreg monda : „Vedd ezt az arató leányt feleségül ; ő
jó !" A legfiatalabbik fivér szót fogadott és nőül vette a leányt.
Ez az aggastyán Isten maga volt. Most öreg ember képében
mankóval útra kelt, hogy a három fivért felkeresse, hogy lássa :
mikép élnek és megtartották-e szavukat? Legelőször is a leg-
idősebbik tanyájára ment. Ez juhász volt és nagy nyájjal, sok
túróval, zsirral és tejjel birt. „Segítsen Isten, fiam !" szólt Is-

ten. „Neked is öreg," válaszolt a legidusebbik fivér. „Utas va-
gyok, fiam, s éhes vagyok, nem vendégelnél meg valamivel?*'
kérdé Isten. „Oh öreg apó, ha minden utast megvendégelnék,
csakhamar mi sem maradna az én szárnomra!" válaszolt a leg-
idősebbik fivér, mert nem tudta, hogy ez az aggastyán Isten
maga. Ekkor Isten monda : „Csa ! ra ! ra !'' p]gy pillantás alatt
a juhok sasokká változtak át s ég felé repültek. Innen az öreg
ember a középső fivérhez a vendéglőbe ment. „Segítsen Isten
fiam !'' köszönt az öreg. „Neked is öreg apó," felelt a kíizépső
fivér. „Fiam, én szegény utas vagyok," szólt most az öreg;
„adjon Isten szerencsét üzletedhez ! Nem akarsz egy keveset
megvendégelni és valami italt adni !" — „Oh öreg apó,"
monda a középső fivér, „ha mindenkit, a ki hozzám jcin, meg-
vendégelnék, csakhamar misem maradna az üzletből az én szá-
momra !" Ekkor Isten monda: „Sor! sori" És a sziklából is-
mét csak víz bugyogott elé. Végül Isten a legfiatalabbik fivér-
hez ment. Ez feleségével kis kunyhóban lakott és nagyon
szegény volt. Midőn Isten hozzájok jött, a fiatal asszony azon-
nal elébe ment, nem tudták, hogy ki ő, de nagyon örültek,
hogy egy ember meglátogatja őket és mondták : „Oh, öreg apó,
légy üdvözölve : már rég óta, hogy itt letelepedtünk, de mivel
szegények vagyunk, senki se látogat el hozzánk !" Nagyon örül-
tek, hogy az aggastyán eljött hozzájuk, bevezették a kunyhó-
jukba és leültették. A legfiatalabbik fivér most már tanácsko-
zott nejével, hogy mivel vendégeljék meg az aggastyánt, mivel
szegények voltak és semmijök sem volt. De volt már egy
fiacskájok. Midőn Isten ezt hallá, monda : „Gyermekeim, hosszú
útról jövök és nagyon éhes vagyok, ha tehát semmitek sincs,
ugy öljétek meg a gyermeket, készítsétek el és vendégeljetek
meg azzal." Ok válaszoltak : „Oh öreg, mi szegények vagyimk
és nincs semmink, mivel megvendégelhetnénk, de mivel mesz-
szünnen jövel házunkba és éhesen nem engedhetünk el, ugy
tehát megöljük gyermekünket. Isten majd mást ad helyébe !''
Az apa megölte a gyermeket, az anya megkészítette és a ke-
menczébe tette, hogy megsüsse. Egy idő múlva az aggastyán
igy szólt a nőhöz : „Eredj s nézd meg, hogy megsült-e a gyer-
mek; hadd egyek!" S midőn a nő a kemencze ajtaját fel-
nyitá, a gyermek ott ült élve, a kemenczében és egy halom
aranynyal játszott. A nő csodálkozva a kunyhóba szaladt és
.elbeszélte ezt férjének; az aggastyán eltűnt . . ."*)

1) Bonodck Elek : M. M. V. I. köt. 459. 1.

Végül különösen fontos okból bolgár mondákat közlünk
„Krisztus keresztfájáról" '})

„Midőn Ádám meghalt, f]va eltemette őt és a paradi-
csomban evett alma három magját szájába dugta. Ezt a há-
rom magot találta és az a gondolat, hogy ő vétkezett, nem
hagyott neki nyugtot; a három magot tehát Ádám szájába
dugta, hogy Isten előtt vétkeitől tisztázza magát. Idővel Ádám
fejéből három fa nőtt, melyeknek nem volt gyümölcsük és
nem volt árnyékuk, melj^ekről mindenki, a ki őket látta, csak
rosszat mondott, mivel se gyümölcsük, s^ árnyékuk nem volt.
Azt persze senki sem tudta, hogy azok az Éva által Ádám
szájába dugott három magból termettek. Hogy a dolgot tisz-
tázza. Isten nagy szelet indított a három fa ellen, mely őket
gyökerestől kitépte a földből. A nép odaszaladt és megbámulta
a gyökerestől kitépett fákat és sokan jónak mondták, hogy a
szél ezt a három undorító fát kitépte. Sokan ágakat tördeltek,
hogy azzal tüzet rakjanak, do az ágak nem gyúltak meg, mire
mindenki mondta : „Átkozott fa, életedben nem termett rajtad
gyümölcs, árnyékot nem nyújtottál, és most nem akarsz égni!"
Ezen időtől fogva az emberek undorral pillantottak nemcsak a
fára, hanem azon helyre, a hol nőttek volt, s mindenki azt
hitte, hogy Isten ezt a helyet megátkozta. Egy napon hullott
az eső, midőn egy lovas katona, lándzsával vállán ezen a helyen
ellovagolt, hol e fák állottak ; midőn ott egy gödröt meg-
pillantott, leszállt lováról, hogy oda meneküljön az eső elől.
Midőn lovával a gíidörben állt, észrevett ott agy emberfejet.
Midőn az eső megszűnt, a katona elment a biróhoz és feljelen-
tette a dolgot. A törvény emberei kimentek és midőn ásni kezd-
tek, egy emberfőre bukkantak. Most már a papok, püspökök
és tudósok összegyűltek, hogy kiderítsék : kié ez a fej ? Végül
az egyik azt mondta, hogy a fej az öreg Ádámé, mire a papok
azt kövekkel dobálták és megátkozták, mivel Ádám vétkei miatt
a paradicsomból kiűzetett és vele együtt minden ember, hogy
most már mindenki kínlódjon és szenvedjen. S az Ádám fejét
átkozó emberek elkezdtek kiabálni : „Dobjuk ezen fákat a vizbe,
azok is átkozottak, mert Ádám fejéből nőttek ki !" És az em-
berek a közelben folyó patakba dobták a fákat. Sok éven át
ott hevertek, s a ki láta őket, az megátkozta. Minden évben
Isten angyala a patakoz jött és a fákat megtisztogatta a sártóL
Történt, hogy egyszer egy beteg ember azt álmodta, hogy ő

1) M. K. Zopenkov 'Prilip^ Sbornik VI. 7

ezen patak vizében megmosdott és az által visszanyerte egész-
ségét. A beteg ember tehát a patakhoz ment, megfürdött és
egészséges lett. Ez a hir elterjedt és sokan jöttek a patak-
hoz, de egy se nyerte vissza egészségét, mire aztán átkoz(5dva
mondták : ,,Ezen vizben, melyben ezen megákozott fák hever-
nek, nem épül fel senki!" Evek multak és csak egy ember
áldá a patakot, melyben a három fa sárosan hevert, mig azt
sokan megátkozták. Evek múlva, midőn a Megváltó a földön
járt és a nép öt keresztfára akarta fesziteni, akkor a pa-
pok és a rabbinusok a három fára visszaemlékeztek, és elha-
tározták, hogy azokat kiszedetik a patakból és három keresz-
tet készittetnek belőlük : egyet Krisztus számára s egyet-egyet
a két rabló számára. „Helyes!" kiálták a zsidók, „ez ép ezen
emberek számára való, erre az átkozott fákra kell őket feszi-
teni!" Sőt voltak olyan emberek is, kik Krisztust ép úgy meg-
átkozták, mint a három fát, mert ő is az embereket ezen pa-
takhoz küldte, melyben a három fa feküdt. Kihúzták a pa-
takból és tanácskoztak: hogy hol állítsák fel a kereszteket,
melyre Krisztust és a két rablót feszitsék? Elhatározták, hogy
a kereszteket megátkozott helyen állítják fel, még pedig oda,
a hol Ádám feje fekszik. És midőn ezen a helyen a Megvál-
tót keresztre feszi tették, vére Ádám fejére folyt és ez által
Ádám is megkereszteltetett és bűneitől megváltatott ..."

Összehasonlító szempotból a következő bolgár monda is
fontossággal bü*:^)

„Miután Loth és leányai vétkeztek, nagy búbánat fogta
el lelküket. Loth tehát zárdába vonult vissza és szerzetes lett,
hogy bűneitől megszabaduljon. Mikor a pap Loth borzasztó
bűnét megtudta, a következő nehéz feladat megoldását adta
neki : „Nagy vétked miatt, a melyet elkövettél Loth, nem Ígér-
hetek neked bocsánatot ; de ha a következőt végrehajtod. Isten
neked meg fog bocsátani !'' — „Oh, szólj !" monda Loth, „szólj,
mindent megteszek, csak menekülhessek bűnömtől és örömöm
legyen, melyet most éjjel-nappal nélkülözök !" — „Hogy bű-
nödtől megszabadulhass,'' válaszolt a pap, „mosd meg magad
szabályszerűen, menj egy keresztutra és ültess oda három szá-
raz ágat, melyet előbb tűzben tartottál. Három éven át napon-
kint öntözgesd meg és ha bimbót és levelet hajt, tudd meg,

1) M. K. Zepenkov <,Prilip), Sbornik VI.

hogy Isten megbocsátott; ellenkező esetben pedig nincs meg-
bocsátva !" Ezek voltak a pap szavai ; a mint Loth meghallotta,
reszketve szaladt a hegyre, hol a három ágat kiásta, a tűzben
megégette, kereszutra ültette, s ez időtől fogva kezdé öntöz-
getni. Bőrből kulacsot készített magának, melyet patak vizzel
töltött meg. A mint visszajött, az ördöggel találkozott, ki majd
szomjan halt s monda : „Ember kérlek, adj vizet, mert megégek
a szomj és forróságtól!" AHg hallotta Loth az ördög' kérését,
oda nyujtá kulacsát, hogy oltsa szomját. „Oh, mint lehütött
ezen isteni ital," monda az ördög Lothnak, ki bámulva tapasz-
talta, hogy a kulacsot teljesen kiitta. Visszament a patakhoz,
hogy megint megtöltse, hogy az ágakat megöntözhesse. „Három
évig naponként öntözgessed, ha bimbóznak és levelet hajtanak,
tudd meg, hogy Isten megbocsátott, ellenkezőleg nincs meg-
bocsátva !" Ezek valának a pap szavai. És Loth öntözni sze-
rette volna az ágakat, de az ördög nem engedte meg, mert
mindig más alakban jőve vizet kérni. Loth adott is vizet,
de aztán tovább ment, de az ördög megint más alakban meg-
jelent, és ismét vizet kért, mit Loth habár nehéz szivvel, de
teljesített, mert a pap azt monda, hogy mindenkinek adjon vi-
zet, ki neki azt mondja : „Isten bocsásson meg!" ha naponkint
negyvenszer is jönnek, mondva : „Isten bocsásson meg neked !"
De az ördög naponként harminczkilenczszer jőve, kiitta a vizet
s mmden szó nélkül tovább állott. így két-három napig jött
az ördög és már három éven át mindig kinozta. Isten mégis
megkönyörült Lothon, és megparancsolta az (ördögnek, hogy
mikor a vizet megitta : „Isten megbocsásson" kell mondania.
Ezen a módon szabadult meg Loth bűneitől, s kezdett remélni,
hogy engeszteléshez fog jutni, az üres kulacscsal mene a há-
rom ághoz és mindenikre egy-egy csöpp vizet csöppentett, és
csodák csodája ! Az ágak bimbózni, levelezni kezdettek. Amint
igy nőni kezdenek, három hónap alatt akkorák lettek, mintha
már három évesek lennének, és az egész környékben hire ment
ezeknek a fáknak. Multak évek, és eljőve az idő, midőn bölcs
Salamonnak a szt. Zsófia templom építéséhez három nagy,
vastag oszlopra volt szüksége. Embereit a hegyek erdeibe
küldte, ahhoz való fát keresni. Miután czélszerüre nem találtak,
megemlékezének Loth fáiról ,és Salamonnak megmondották.
Amint a király ezt meghallotta, mestereket küldött oda, hogy
a fát nézzék és mérjék meg, alkalmas-e levágni? Az emberek

1 1 ;iiy 1

100

a mint megnézték a fát, szt. Zsófia templomához vitették,
aranynyal, ezüsttel kiverték, hogy az épitkezésliez használhas-
sák. A mint a fát egyengették, látták, hogy az alant vastagabl)
mint f()lül. Tr)bb munka után is a ia nem váltott más alakot,
megmondták Salamonnak, hogy csalódtak. Salamon király
maga látta, hogy a fával nines rendben a dolog, a fát meg-
átkozta, s megparancsolta, hogy a közeU patakra hidat csinál-
janak belőle, és azt „átkozott fa hídjának'' nevezzék. Krisztus
idejében történt, hogy egy királyné sétakr)zben mindenről kér-
dezősködött, a mit látott. A mint a három fához értek, kérdé
vezetőjétől, miként hivják ezen hidat, az meg feleié : „Kegyel-
mes királyné, ezen hid „három elátkozott fa hidjának nevez-
tetik." A királyné nem értette jól s kérdé : „Hogyan a „három
áldott fa hidjának t' — „Nem áldott, hanem „átkozott fa"
hidjának, feleié a vezető. — „Mik ép V Hogyan V három áldott
fa?" monda ismételten a királyné. Salamontól megátkozva, s a
királynétól kérdései által megáldva lettek a fák. — A mint a
zsidók Krisztust kereszthalálra Ítélték, a hóhérok elhatározták,
hogy Salamon három fáját fogják használni, melyekből a hidat
csinálták. A zsidók vidáman "mentek a fát elhozni, melyből
három keresztet csináltak, egyikre Krisztust, másik kettőre két
rablót akasztottak fel. A három keresztet egy árokba dobták
és a hóhérok elrendelték, hogy az emberek a gíklörbe dobják
szemetjüket, hogy senki sem tudja meg, hogy ^ há-
rom kereszt hol van eltemetve. — Sok évre rá Konstantin ki-
rály és Irene királyné uralkodtak Byzanczban. Konstantin tag-
szaggatásokban szenvedett és a zsidó rabbik tanácsiák : Keresz-
tény gyermeket ölessen meg s annak vérével mossa magát,
akkor meggyógyul. Egészsége helyreállításáért gyermekeket
gyűjtetett össze, de Isten nem akarta igy és a királyné azt
álmodta, hogy a király Krisztus keresztjét ásassa ki, mosassa
meg s azzal a vizzel mosakodjék, ettől meg fog gyógyulni. A
királyné Jeruzsálembe ment, meg akarta tudni, hogy a kereszt
hol található, de az első hóhéron kivül senki sem tudta, kit
fenyegetésekkel sem birt arra, hogy őt felvilágositsa. Addig
nem akarta megmondani, mig a királyné egy máglyát nem
készíttetett, egy nyársat s szolgái mig fiát meg nem iogják,
hogy őt elégessék. Ekkor félelemből a hóhér megmondta, hogy
szemét-domb alatt van a kereszt, mely fcUött káposzta nőtt,
mindannak daczára, hogy azt naponként a zsidók kitépik. Isten

101

áldásából még dusabbiin nő. A királyné a szemétdombhoz ment,
emberekkel felásatta, s miután pénzt osztott szét, addig dol-
goztak, mig a keresztre találtak. De a királyné most már nem
tudta, hogy melyik Krisztus keresztje, amint ép egy halottat
vittek a temetőbe. A királyné kiáltá: „várjatok, várjatok, én
őt a keresztre akarom feszíteni, amelyiken csoda történik, az
lesz Krisztus keresztje !" Mind a három keresztre felfeszitette,
de Krisztus keresztjén feléledt a halott. A királyné magával
vivé ezen keresztet. Egy szegény asszony ajánlkozott a keresz-
tet megmosni, hogy a császár aztán abban a vizben fürödve, meg-
gyógyuljon. Ezen időre esik a császár és Irene császárnő meg-
kereszteltetése. Krisztus keresztje nagyon nagy volt, a császár
mindkét végéről levágatott, és abból több kisebb keresztet csi-
náltatott, ép ugy zászlórudat' is készíttetett serege számára be-
lőle, néhányát királyi lakjára, némelyiket azoknak ajándékozta,
kik a keresztet készítették, a nagy keresztet pedig kincsei
közé csukta, hol ez időtől fogva a kincsek megsokasodtak, de
mihelyt a keresztet elvitték, a kincsek is megfogytak. A ke-
reszt forgácsait lepedőbe gyűjtötték össze és a császár azt fo^
lyékony arany és ezüst közé vegyitette, és arany-ezüst pénze-
ket veretett belőle, melyeken Irene császárné és saját képe
volt vésve. Ezeket a pénzdarabokat azon gyermekek közt osz-
totta szét, a kiket le akart mészároltatni. Konstantin császár
és Irene császárné pénze jó befolyással volt a betegekre, ártat-
lanokra, igézés ellen. Ezen emlékérmek kis pohárkához ha-
sonlóan öblösek voltak ; iigy hogy vizet lehetett benne tartani,
melylyel a beteget itatták és mosták. Igen, még manapság is
léteznek ilyen emlékérmek, melyben vizet tartanak, mivel meg-
igézett gyermeket szoktak megmosni ..."

Ezen bolgár mondák némileg modifikált váltosjatai az
Edda Baldur mondájának és a Firdusi-féle perzsa Isfendár-
mondának.

Ezen bolgár mondák még csak néhány kiválóbb vonások-
ban árulják el rokonságukat fenti mondákkal, mely egyébiránt
még azon időből ered, mikor még istenek és hősök közt nem
létezett külömbség, a mikor még csak egy csodálatos lényről
meséltek, mely sérthetetlennek látszott, de mégis egy sajátsá-
gos fa által elpusztult. Az euphemeristikus alakulás daczára,
melyben a mythos ezen bolgár mondákban feltűnik, mégis
régi mythosi elemek maradtak meg bennök.

102

Igen messze vinne és nem itt a helye, hogy ezen bolgár
mondák magvát kifejtsük és az ind Vrtras-mondával, a perzsa
Isfendiar- és az ó-éj szaki Baldur-mondával összehasonlitsuk,
főleg miután ezt a három utóbbi mondára vonatkozólag már
Schwartz W.^) megtette.

Ezen keleti mondák, melyekből valószínűleg a zsidó mű
„Máase Talni," azaz „az akasztott történetéhez," vagyis a
„Toledoth Jeschu," „Jézus születése" keletkezett, ezen mondák
mind talán a Baldur-monda is, közös indogermán mondából
származhatnak, melyhez legközelebb az ind monda áll.

A bolgár mondában- előforduló átok, a „Toledoth Jeschu"
ezen helyére emlékeztet : „Ép a Passah-ünnepet megelőző nap
volt. De nem várták be az ünnepet, hanem még azon a napon
a kövezőhelyre vezették és kövezéssel halálát okozták. Este
egy fára akasztották. De a fa nem tartotta magán. Ő a fákat,
midőn még élt, a Sem hammephorás által eskübe vette vala,
hogy őt ne fogadják magukra, ha őt majd akasztani akarják."

Hogy a fák megátkozása az emiitett mondák mindeniké-
ben előfordul, azt bizonyltja, hogy ősi typusok nem a héber
műben keresendő. Létezett egy bolgár monda, mely az ősi typus-
ból keletkezve, a bogumihsmus idejekor keresztény elemekkel
vegyítve, az idők folyamában a mai alapját nyerte.

Indogermanischer Yolksglaube, Berlin 1Ö85.

MÁSODIK RÉSZ.

A DAEMONOK.

Tekintve az összehasonlitó mji^hologia terén tett kutatá-
sokat, csak természetes, ha a bolgárok néphite és vallásos szer-
tatásai között az ősrégi és a nép szellemi kincsét alkotó kép-
zetek mellett oly elemekre is akadunk, melyeket a szomszédos
népek néphitéből és vallásos szertartásaiból kölcsönöztek, és
most az előbbiekkel annyira összeforrtak, hogy az ős bol-
gár mythologiának rendszeres megirása — ezen az alapon —
lehetetlen.

A szakkörökben mindegyre több hivet szerez azon nézet,
hogy nincs már messze azon időpont, a mikor a tudományos
valláskutatás már nem fog beszélni ős-germán, ős-szláv vagy
ős-finn mythologiáról, hanem az európai vagy ázsiai ős-vallás
felkeresése és összeálhtása leend. Persze mig odáig érünk, ad-
dig a mythologiai kutatások terén még nagy anyaghalmazra
lesz szükség, hogy a népgondolat dómját, melyet atyameste-
rünk, Bastián, kezde épiteni, méltóképen fejezhessük be. A do-
log természetében rejhk, hogy a néphit és a népek^ vallásos
szertartása sokoldalú összefüggésben áll a népek lakhelyeinek
saj átlagosságaival és életviszonyaival. Ezért érzik meg rajtuk
a föld. Ezt bizonyította be Kuhn, mikor a mythoszokat a va-
dász-, pásztor- és földmives-népek szerint osztályozta, ezt bizo-
nyította Steinthal is, a mikor a szemita és indogermán mytho-
logia különbözéseit az éghajlati viszonyok eltéréseiből ipar-
kodott megértelmezni; ezt Müller Miksa is, a mikor arra vál-
lalkozott, hogy a mythologiában kimutassa a műveltség, a
vérmérséklet és nemzeti jellem észrevehető befolyását. Vala-
mennyien egy czélra törnek.

A bolgár néphit daemonjainál is könnyen ráakadhatunk
a környezet és az életviszonyok befolyásaira, könnyen meg-
vonhatjuk a meglepő párhuzamot a bolgár és más néphit
lényege között.

104

A hitregével foglalkozó tudósokra né^ve oly fontos, a
daemonokkal, a szellemtannal, általában foglalkozó fejezet, a
népképzelet ös-typusait ismerteti meg, a melyek, úgy látszik,
mindenütt és minden időben ugyanazok, de később múló helyi
viszonyok befolyása alatt a különféle népeknél sajátszerüen
alakíttattak át. E hit, a mint azt egy ethnologus találóan meg-
jegyzi, kaleidoskop, melyet csak érinteni kell, hogy mindig
ujabb és ujabb képeket nyerjünk. Az ősanyag ugyanaz marad,
csak különbözőképen csoportosul. A daemonologia, bárminő
alakban jelenjék is meg a népek (hitudatában, mindig lényege
fog maradni a vallástörténelmi kutatásoknak, a melynek
föladata: egybegyűjteni az idevágó tényeket.

A hegylakók daemonjai különböznek a sikságok fiainak
daemonjaitól ; sőt elmondhatjuk azt is, hogy a daemonokba
vetett hit jobban ki van fejlődve az előbbieknél, mint az utób-
biaknál: a sürü ködök is lassabban foszlanak szét a hegységek
között. Ez az oka annak, hogy a természet, melyben a bolgár
nép él, daemonologiájában hiven tükröződik vissza. Országá-
nak jellege, egének szine, mely munkájára, örömére, keservére,
reményeire és óhajaira borul, a bolgár nép daemonologiájára
is sajátos jelleget nyom.

Az emberek és a népek egymást váltják föl, az alakok
széttörnek és újra képződnek, de a népek szelleme csak úgy,
mint az egyes embereké, osztatlan egészként, egybefüggő hala-
dásban fejlődik. így a néphit is. Régi alakjai szétmállanak,
hanem ismét meg is újulnak: a régi mag azonban ugyanaz
marad.

Ezen okból akadunk például a bolgárok és a magyarok
daemonologiájában sok közös vonásra, melyek valamennyien
a két nép közös hazájába vezetnek vissza. Később a helyi
viszonyok befolyása következtében látszólag egymástól külcm-
böző alakokat (öltöttek, de a mag, a lényeg ugyanaz maradt, e
formákból is az ugor elem száll elénk.

A samovilák vagy samodivák alatt a nép rendesen ideális
szépségű női alakot ért, lángvörös hajjal, szárnyakkal, melyek
gyorsasága elképzelhetlen és fölülmulhatlan. Ezen szárnyaso-
kat régenten morski és gorski névvel jelezték a- délszlávoknál.
(Tengeri és hegyi samovilák.) ^)

A mi a vila ethymologiáját illeti, ugy Veszelovszki sze-
rint az elnevezés a dics-izdae ünnep elnevezésétől származott,

1) Mil^rev; Irodalom története (Viddin ,

105

amelynek személyesitöi volnának a vilák. A vili és a latin
virae szók hasonló hangzására is felhívja a figyelmet.
(Virae (juerquetulande -- nymphae praesidentes (|uerqueto vi-
rescenti.)

A szerb népköltészetben a vila igy mondja el származását :

Ös erdő viláját
Engem az erdő szült ;
Az takar lombjával, •
Az áztat harmattal,
Vila ápolt engem.
Hegyi szellők ellen
Az ringatott engem,
Az nevelt föl engem.

Ezen és ehhez hasonló költeményekből kitimik, hogy az
elnevezés alatt nymphák rejlenek, akik a fákkal együtt szület-
nek és együtt halnak meg; gyakran elhagyják az általuk él-
tetett lat és alatta liórót járnak. Ma Bulgáriában ezen lényeket
samoviláknak, samodiváknak nevezik. A samovila elnevezés
legrégibb értelmezésére egy szerb pergament codexben akadunk ;
a XVI., XVII. és XVIII. század kézirataiban is sokszor talál-
kozunk e névvel. Rilában is van egy okirat, amelyben el van
mondva, hogy a samovilák az Antikrisztus tanítványai. Egy
Nagy Sándorral foglalkozó bolgár legendában a Nereidákat
samovilák helyettesitik. Nem lehet kételkedni abban, hogy a
samovila szó Vilával azonos értelmű. Egy bolgár legendában
a SybiUa szerepét egy samovila viseli. Valószínű, hogy a Vila
elé egyszerűen odaillesztetett a szláv szamo, épen ugy mint a
divánál és a gorskánál (samodiva, samogorska). Hogy ez azon-
ban hogyan történt, az még eldöntve nincs. Lehetséges az is,
hogy a Vila megfelel a görög ái^yúg-nak és a samovila, ha
az analógiát vesszük figyelembe, á^«(f(7y«g-nak. A samogorska
elnevezést különösen Nyugot-Bulgáriában használják, a gorska
elnevezést pedig Macedónia és Kelet-Bulgáriában. Gorska gyak-
ran áll jelzőként a diva előtt, a mely elnevezés a samodiva
rövidítése. A gorska csak közelebbről határozza meg a diva
jelentését, amely szó a csehek, lengyelek és bolgárok diva ^ena,
vagy diva devojka-ira emlékeztet. Az utóbbiakról a Rodopeban
például igy emlékeznek meg : „Te ezért a samovilát vádolod,
pedig talán a diva zena volt." Oly asszonyoknak hiszik ezeket,
akiknek az ereje a hajukban rejhk, a gyermekeket széttépik és
jajgatva bolyongnak az erdőben. Ök idézték elő a harmatesést,

106

tíimasztottak nagy szeleket, stb. stb. Ezek a dolgok arra enged-
nek következtetni, hogy a samovilák és a többi emiitett ala-
kok a nép képzeletében a jótékony erőket személyesítették
és ennek adtak kifejezést a népköltészetben. Ebben az esetben
fontos az a körülmény, hogy ezek belső összeköttetésben állot-
tak folyton a nép legkedveltebb hőseivel. Egyáltalán a samo-
vilákat már foglalkozásuknál fogva, mert elárasztják a földet
esővel, ők száritják fel a földet, stb. magával a földekkel hoz-
ták szoros kapcsolatba és igy mint földön járó, jótékony erő-
vel ellátott felsőbb lények az emberek életére birtak befolyás-
sal. Jelvényük a thymus serpillum (masteriga) virág. Eledelük
a pirus aucuparia (brekini) vagyis vad berkenye. Azt képzel-
ték egyáltalán, hogy a női szépségeket megrontják, mig a fér-
fiakat nemcsak nem bántják, hanem azokkal szemben a leg-
őszintébb barátsággal viseltetnek. Számos epikai és má^ balla-
dai népdal bizonyltja, hogy egyes előkelőbb hőssel, különösen
pedig testi erővel felruházott férfival benső viszonyt folytathat.
A samovilák némelyike a népdalok szerint együtt élte boldog
házas életét közönségesen ismert egyénekkel.

A samovilák a környék mmden vizét egy fába gyüjthe-
tik. Egy költeményben Markó nem talál vizet a maga és a
lova számára. Megátkozza az erdőt, mely azután igy felel átkára:

Ne átkozd a szép zöld erdőt.

Nem oka a szép zöld erdő.

Samovila okozta ezt,

A forrást az szárítja ki.

Száraz tölgy áll közelében,

Száraz tölgy áll zöld gályákkal . . .

De legyőzi Markó a samovilát, lovára kap és a
Száraz tölgyet megtalálja.
Fölemeli buzogányát,
Szétzúzza a száraz tölgyet.
Tizenkét kulcs csüngött rajta,
Forrásokat azzal nyitja.

Vannak samovila-fák is, melyeket a nép samodivski-nek
liiv. Ilyen fák : a tölgy, a nyárfa, a diófa, melyekhez éjjel, kakas-
kukorékolás előtt senki sem megy. Ha valaki ily fa alá fek-
szik, ugy testének valamely tagja beteg lesz. Ez az oka, hogy
némely vidéken a faluhoz közel magas fákat nem ültetnek.^)

Halála után a samovila fává lesz, vagy fa nő halálozása

1) Milarev u. o. G. Lazev (Vadena} Sbornik IV. D. Matov Sbornik IX.

107

helyén. Egy samovila ellopta egyszer az alvó pásztor furulyá-
ját, szétkergette a nyájat és furulyázni kezdett. A felébredt
pásztor halálos ütést mért a samovila szemöldökei közé.

Merre szeme hullott,
Két tó támadt ottan ;
Merre teste hullott,
Lombos fa nőtt ottan ;
Merre haja hullott,
Zöld fii támadt ottan.

Hyen fákra ruhadarabokat aggatnak, a samovila forrá-
sok mellé kalácsokat raknak áldozatképen^) samodivski töl-
gyeknek nevezik azon tölgyeket is, amelyek alatt esőért, vagy
valamely rossz eltávoztatásáért könyörögnek.

Igen érdekes az, hogy ezen pogány istenségek, vagy ezen
népmythologiai alakok sok énekben a keresztény ünnepek véd-
szentjei gyanánt lépnek fel, azokat megvédik, azok megtartá-
sára kényszeritik a népet, pedig pogány isteni alakok, s épen
az ellenkezőt kellene róluk föltételeznünk.

A legrégibb dalokban, a melyek keletkezését a keresztény-
ség legelső korszakában lehet keresni, számos példa fordul elő,
a melyben épen a samovil az, a ki a népet készteti egy-egy
keresztény ünnep megtartására. Később azonban, a mikor már
Bolgárország a keresztény vallást teljesen elfogadta, nem nagy
fanatizmussal ugyan, de minden esetre elég természetes alak-
ban a samovilák működését, hivatását teljesen a saját nézetük-
nek és hitöknek megfelelőleg módosították.^)

így például egyik költeményben :

A VÖRÖSHAJU SZTÁNA ÉS A SÁMOVIL.
Vöröshaju Sztána fölkelt
Húsvét napján, korán reggel.
Öltözködik, czifrálkodik.
Hogy templomba menjen korán.
Inti Sztánát édes anyja :
., Lányom Sztána, édes Sztána,
Ne menj korán a templomba.
A templomban sok kispap van,
Reád vetik szemeiket.
Reád vetik, ott felejtik.

1) Marinov : Ziva Starina I., 95—96.

2) lUev tanubnánya. Sbornik III— V.

108

És a templom összeomlik."
Vöröshaj u Sztána erro
Megharagszik, s vásznát veszi,
Veszi vásznát, feliér vásznát,
És kimegy a kerthe vele.
Szagos rózsafa alá ül.
Egy öltést tesz, első öltést.
És ott terem a sámovil,
Samovil, a samagori,
Tengeren túlról jövő.
Megragadja Sztána vállát :
„Kelj fel Sztána, ajándékozd
Nekem fehér orczáidat."
Vereshaju Sztána igy szól :
„Hej, sámovil, jer be velem,
Az én anyám neked adja
Az én fehér vásznaimat."
„Hej te bolond, vörös hajú,
Ha én fehér vásznat szednék.
Az erdőt keríteném be,
Legényt, leányt fognék vele,
Csak maradj itt, add csak nekem
Szép fekete szemeidet."
„Hej sámovil, jer be velem,

Az én anyám neked dja
Az én fehér ruháimat."
„Vöröshaju, bolond Sztána,
Ha én fehér ruhát szednék,
A tölgyeket öltöztetném,
Csak maradj itt és add nekem
A te fehér szép nyakadat."
Szóval mondja néki Sztána :
„Jer az anyám neked adja.
Szépen kivert derék övem."
„Hej te bolond, vörös hajú.
Ha én kivert övet szednék.
Egész hegyet kiverhetnék
Aranynyal is, ezüsttel is,
Oda adnám szűz aráknak.
Jegyben járó legényeknek."
Dühre gerjed a sámovil,
Kiszedi a Sztána szemét,
Sötét szemét gödreiből.
Fehér kezét vállairól,
Gyors lábait térdeiről.
„Nesszé neked, vöröshaju.

így himeznek húsvét napján,
Húsvét napján, a szent napon !"i)

A samovilák rendesen csak kényszerítve kötnek halandók-
kal állandó házasságot. A ki ellophatja a samovila szárnyát,
az hatalmat is nyer fölötte. A samovilának minden hová kö-
vetnie kell a szárny birtokosát ; de ha csak egyetlen egy tollat
lop is vissza, máris megmenekül hatalma alól.

Egy bolgár mese igy beszél :^)

Élt egyszer egy vén asszony. Mikor egyszer ez az asz-
szony vizért ment, a patak partján gyermekekkel játszó királyfi
véletlenül egy kővel megdobta. Erre igy szólalt meg : „Gyer-
mek, mert felzavartad a vizet, azért soha se legyen feleséged,
hanem samovilát végy el, aki soha se legyen nálad!" Amint
ezt a királyfi meghallotta, felkerekedett feleséget keresni. Előbb
azonban megkérdezte az embereket, hogyan fogjon a dolog-
hoz ? Az emberek igy feleltek neki: „Végy magadhoz ezer da-
rab aranyat, majd azután akadsz feleségre.'' Elment tehát aty-
jához, kért tőle annyi pénzt és néhány szolgával útnak indult.
Mindenütt kérdezősködött az emberektől, pénzt adva nekik.
Egyszer azt a feleletet kapta: „Látod, itt van egy öreg ember,
öt kérdezd meg, majd ő megín')ndja neked, hol találsz felesé-

1) Strausz : Bolgár népköltési gyűjtemény I. köt.

2) G. P. Russeski (Filippopol) Sbornik V. köt.

109

get." A királyfi odament tehát az öreg emberhez és igy kö-
szöntött neki : ,,Jó reggelt apó !" „Adjon Isten neked is !" fogadta
ez a köszöntést, ,,miképen kerülsz te ide, ahova még a madár
se repül/' A királyfi ezt válaszolta : „Az ide való leányokból
szeretnék feleséget választani/* Az öreg erre igy szólalt meg:
„Nem feleségnek való lányok ezek, hanem samovilák, kik nem
a te számodra rendeltettek." — „No ha már igy van, legalább
látni szeretném őket," véli a királyfi. — „Ma ez nem történ-
hetik meg, monda az öreg, mert a samovilák csak holnap jön-
nek ide; ha iigy akarod, várd meg őket." — „Megvárom,"
hagyta helyben a királyfi. Három patak volt azon a helyen,
melyekben a samovilák fürödtek. Az egyik pataknak a vize
fekete, a másodiké ezüst, a harmadiké arany volt. Az öreg
most ezen kérdéssel fordult a királyfihoz : „Ki mondta neked
gyermek, hogy a samovilákat keresd föl és hogy közölük
végy féleséget? Nem kár-e érted, hogy ilyen leányok végett
életedet koczkáztasd?" A királyfi bevallotta most: „Egy vén
asszony átkozott meg, hogy közülök válaszszak feleséget. Azt
gondoltam, hogy tudja Isten, milyen szépek és azért jöttem,
hogy megláthassam őket." Erre igy beszélt az öreg apó: „Hol-
nap ide jönnek fürdeni. Amelyiket feleségednek akarod, annak
vedd el a szárnyát és őrizd meg jól, mert ha csak egyetlen
egy tollat veszítesz is el a szárnyból, abban a perczben elvesz-
ted a feleséged is. Ha visszatérsz atyád palotájába, ásd a szár-
nyat mélyen a földbe és ragaszd a palota alapkövéhez, hogy
egy toll se vesszék el, mert nagy kár volna, ha annyi pénzt
haszontalanul elfecsérelve, még feleségedet is elvesztenéd. Az-
után meg rossz gazdaasszonyok is, nem törődnek a háztartás-
sal. Az emberek samovilának nevezik. Kerüld inkább őket!"
Másnap eljött fürdeni a három samovila. Szárnyaikat a parton
hagyva ereszkedtek a habokba. A legöregebb fürdött meg elő-
ször, először az arany patakban, azután az ezüstben s végül a
feketében, hogy észre vehessék az emberek, hogy ő a fekete
betegség. Ezután a középső fürdött meg és végül a fiatalabbik
samovila. Fürdés közben az öreg apó elvette a szárnyakat és
megkérdezte a királyfit, melyik leány tetszik neki legjobban ? A
királyfi azt felelte, hogy a legfiatalabbik. Ennek a szárnyait
magánál is tartotta, a másik kettőét pedig az (U'eg visszatette
előbbi helyökre. A fürdés után a két idősebb samovila, ki-
szállva a habokból, igy szólt a legfiatalabbikhoz : „Istenünk 1

110

a te szárnyaid nincsenek itt, csak a mieink vannak itt." Erre el-
repültek. A legfiatalabb samovila magára maradva kiabálni kez-
dett : „Hej <">reg ! hol vagy ? Jöjj ide." Hanem az öreg helyett a ki-
rályfi jelentkezett a hi vasra és kérdéa samovilát: „Kithivsz?"
— „Azt, a ki elvitte a szárnyaimat" felelt. — „Én vittem el,"
monda a királyfi. — „Es miért?" — „Feleségül akarlak venni,
felelt a királyfi, azért jöttem, . hogy magammal vigyelek." —
„Add ide a szárnyaimat, azután majd veled megyek," monda
a samovila. — „Nem adom, válaszolá a királyfi, jöjj velem
atyámhoz, hogy megtartsuk a lakodalmunkat és én a tied le-
szek, te pedig az enyém." Föltette egy kocsira és elliajtott.
Néhány napi házasság után egy háznak az alapját kezdé épi-
teni, hogy az alap alá rejthesse a szárnyakat. „Én, monda a
samovila, ember vagyok, aki röpül és ha csak egyetlen tollat
kapok is vissza szárnyamból, mégis el tudok repülni." Egy este
sétaközben a királyfi elvesztett egy toUat. A samovila föl-
emelve a tollat, megszagolta és a saját tollára ismert. Elröpü-
lés előtt igy szólt a királyfihoz : „Atyámhoz, anyámhoz kell
repülnöm, ha uram vagy, ugy rám fogsz találni. Mi egy hegyen
lakunk, amelyen egy tó van, ott van a mi palotánk. Végy ma-
gaddal egy ökröt és sok, nagyon sok pénzt. Az ökörrel nem-
sokára egy sast kell jó lakatnod, a mely ly el egy nagy szikla-
hasadásban találkozol és a melynek a segítsége nélkül, föl nem
mászhatsz a hegyre. Ülj a hátára és ha húst kér, ugy adj neki
egy darabot, mig négy erdőn át nem repültök. Ezután nemso-
kára a mi palotánkhoz érsz. Amint anyám és testvéreim meg-
pillantanak, azonnal szívélyesen fognak üdvözölni és fogadni."
A királyfi mindenben követte a samovila tanácsát. A palotá-
hoz érve, be is ment. Amint a samovila atyja és anyja fölis-
merték a királyfit, igy szóltak hozzá : „Fiam, te a mienk vagy,
a mi leányunk a tied. Vedd, vezesd atyádhoz és anyádhoz,
mert fel tudtad öt keresni." Este megvendégelték vejüket, ettek^
ittak, mulattak. Éjjel a királyfi kiment, hogy fölfrissítse magát.
Ekkor egy farkas rohant elő az erdőből, és ugy megmarta,
hogy meghalt. Minthogy sokáig kint maradt, felesége keresé-
sére indult, egy kést is magával vivén. Amint meglátta férjét,
ráborult és megölte magát. Később az atyja és az anyja is
keresésökre indult és rá is akadtak a két holttestre. Jajok kö-
zött temették el őket: „Kelj fel, kedves vő, kelj fel, kedves leá-
nyunk! Azért jöttetek csak ide, hogy szerencsétlenül járjatok !''

111

A palota alatt levő kriptába falazták a koporsókat. Aki a kr iptán
átment, az minden betegségtől megszabadult.

Egy epikai költeményben a hős ugy rabol magának sa-
movilát, aki később elmenekszik tőle. Az ének igy szól :

Popov Iván készülődik,
Készülődik húsvét napján,
Húsvét napján szántani megy.
Fele utján merre jár már,
Egyszerre csak elébe áll,
Elébe áll a sámovil.
És elállja az ő útját
Sámovil a sámogori.
„Fordulj vássza Popov Iván,
Forduj vissza és ne menj te
Szántani ma, húsvét napján,"
De megfelelt Popov Iván :
„Szaladj, szaladj szép sámovil.
Ne szálljak le szép lovamról,
Az én gyorslábú lovamról,
Meg ne fogjam, ne ragadjam
Hosszú, vörös, dús hajadat.
Ne kösselek gyors lovamhoz,
Gyors lovamnak a farkához,
S ne vonszoljam szép testedet
Mint boronát a szántáshoz."
Feldühödik a sámovil.
Kibocsátja vörös haját,
Azzal fonja be a lovát.
Hogy kiszívja, megvakítsa.
Megvakítsa sötét szemét.
De Iván is dühre gerjed,
Megragadja erős kézzel
Sámovilnak vörös haját,
Hozzáköti gyors lovához.
Gyors lovának a farkához.
És hurczolja és vonszolja
Szép testét mint a boronát.
Haza ^dszi Popov Iván,
Haza viszi a sámovilt.
Már távolról hivja anyját.
Már távoból szól anyjához :
„Jöjj csak ide édes anyám.
Nézd, menyecskét hozok neked.
Sámovilát, szép menyecskét.
Téged fölvált a munkában.
Fehérneműt varr atyámnak,
Megfésüü a bátyámat,

Befonja a húgom haját."
És bezárja, jól elzárja,
A sámovil jobbik szárnyát.
Jobbik szárnyát a ládába.
Három évig fogva maradt,
Fogva maradt, a mig végre
Meghívták a keresztkomát.
És a fiút, a gyermeket
Hamar meg is keresztelik,
így szól most a koma asszony :
„Hej menyecske, szép sámovil,
Tánczolj nekünk egy kis hórót,
Tánczolj hórót, tündér hórót."
Szép sámovil igy felel rá :
„Komám uram, komám asszony.
Bocsássa ki Popov Iván,
Bocsássa ki a jobb szárnyam,
Tánczolok majd hórót aztán."
„Ej, menyecske, szép sámovil.
Nincsen hited, elmenekülsz !"
És ismét szól a sámovil :
„Hová gondolsz Popov Iván,
Hogyha féltesz, nincs bizalmad.
Csukd be magad a kis ajtót,
A kis ajtót és a nagyot,
Tánczolok majd hórót aztán."
Becsukták a kisebb ajtót,
A kis ajtót és a nagyot.
És jobb szárnyát a ládából
Kibocsátja Popov Iván.
Szép sámovil tánczra perdül,
S alig fordul, aUg perdül,
A kéményen át kireppen.
S hogy föllebbent, hogy kireppent,
Szól utána az anyósa :
,, Megállj menyem, szép sámovil,
A bölcsőben sir a gyermek,
Kivánja a ringatásod."
Válaszol a szép sámovil :
„Hogyha sir a kicsi gyermek.
Ha kivánja emlőimet,
Tedd ki öt az eresz alá,
Harmatg^'öngygyel harmatozom.

112

Megszoptatom, ugy itatom; Langyos szellő támad, lebben,

Hogyha sir a kicsi gyermek. Szép sámovil száll le ebben.

Ha kivánja ringatásom, És elkapja, elragadja

Tedd az ágyba, gyolcsba, lágyba, Siró, rivó kis gyermekét

Langyos szellőt hajtok rája, Popov Ivánt igy köszönti,

Ugy ringatom, ugy dajkálom." Így köszönti a sámovil :

Elhiszi az anyós mindezt, „Hallod, hallod Popov Iván,

Megfogadja tündér szavát. Hol volt eszed, hol a szemed ?

Mikor sirni kezd a gyermek Bolond voltál Popov Iván,

Emlő után, ringatásért. Mikor sámovilt tartottál.

Fölteszi a puha ágyra. Szép sámovilt feleségül !"i)

A samovila legnagyobb büvereje hajában rejlik. Ezt
mondja el a bolgár mese.

.,Elt egyszer egy szegény iskolás gyermek. A tanitó és
iskolás pajtásai verték és hogy a veréstől megmenekedhessek,
összegj^üjté az apjától, anyjától és a másoktól kapott pénzt,
s azt a tanítónak és pajtásainak ajándékozta. Megtörtént egy-
szer, hogy pénzt nem gyűjtött, a tanítónak és pajtásainak nem
is adhatott, amiért azután a tanító ismét megverte. De most
a fiút erre nagy harag fogta el és ugy megütötte a tanítót, hogy
ez összeesett és meghalt. A gyermek megrémülve menekült az
iskolából. Szaladt, szaladt, míg egy erdőbe nem jutott, a hol
harmincz ííju bajnokkal találkozott, akik egy samovila bogrács
körül a zöld gyepen ültek. Ezek itt laktak és egymásnak tör-
téneteket beszéltek el. A gyermek hozzájuk érve, köszöntötte
őket: ,.Jó napot, bajnokok.'' Ezután a legközelebbi bajnok
mellé telepedett le. A bajnokok vezére most azt súgta szom-
szédjának, hogy vigye azon helyre, amelyet ki fog neki jelölni.
A vezér szomszédja ezt a maga szomszédjának súgta meg, ez
is tovább adta, mig a parancs a fiúig jutott, a kinek ezt
mondta a szomszédja : „Kelj föl hős és vidd ezt a bográcsot
ott a réten lévő fürdőig, kis vártatva majd mi is utánad me-
gyünk." A gyermek fölkelt és mintha csak toll lenne, oly könnyen
emelte föl a bográcsot. Amint a bajnokok ezt meglátták, mind-
nyájan megfélemlettek, mert együttesen sem tudták fölemelni
a bográcsot. így szóltak a gyermekhez : „Te légy a mi vezé-
rünk!" A bogrács a samoviláké volt és nagyon nehéz volt;
a fiu azonban a vállaira emelte ; a kijelölt rétre vitte, a mely-
nek közepén szép fürdőhely volt és ott letette. Amint a für-
dőbe ment, egy arabot pillantott meg, a kinek egyik inasa a
szoba párkányzatán, a másik a föld()n volt. Két szép samovi-
lát is megpillantott, a kik közül az egyik szintén a párkány-

V Straiisz : líolg. nópk. gy. I. k()t.

113

zaton, a másik pedig a padlón volt. A padlón levő igj szólt
hozzá : „Jöjj, hajolj le egy kicsit hozzám, hogy vállaidra mász-
hassak és nővéremet leemelhessem." A gyermek lehajolt és a
samovila rámászott, de a helyett, hogy nővérét leemelte volna,
lábait lóbálta és ráztn magát. Megszólalt erre a flu : „Ne rázo-
gasd magad, mert ha megfoglak, akkor semmi sem marad
belőled." De a samovila nem hallgatott rá, hanem tovább
lóbálta magát és pedig ugy, hogy a fin egész teste is meg-
rendült. Erre a fiu karon kapta és vállairól lerántva, oly erő-
sen csapta a földön fekvő kőhöz, hogy meghalt és haja kezé-
ben maradt. Amint ezt a másik meglátta, kitépte haját és el-
menekült. A fíu ezt a hajat is fölemelte. Most egy zsidó jött a
fürdőbe, a ki megpillantva a hajat a gyermek kezében, igy
szólt hozzá: „Gyermek, ez az én hajam, honnan szedted?" A
fiu sietett válaszolni : „Ez nem a te hajad, hogyan mersz te
engem lopással gyanúsítani ?" A zsidó azonban erősködött :
„De igen, ez az én hajam, add vissza, vagy megöllek." — „Adj
harmincz napi halasztást, hogy magamnak is keressek ilyen
hajat. Ha ezalatt nem találok, ugy ezt adom neked." A zsidó
megadta a kért halasztást ; a gyermek pedig útnak indult,
hogy fölkeresse a samovilákat és tőlük hajat kérjen, hogy igy
bebizonyítsa a zsidónak, hogy az nem az ő haja. Ment, men-
degélt és két nap múlva egy tengerhez ért. Itt egy csónakost
keresett, a ki a túlsó partra vinné. Talált is egyet, aki azon-
ban igy szólt hozzá : „Egyedül magam nem vihetlek át, mert
ezen a hegyen egy samovila lakik, a ki egy utast magában nem
enged átcsolnakázni. El fog téged nyelni." A gyermek igy
beszélt erre: „Vigy csak át és ne törődjél azzal, hogy meg-
esz-e engem vagy sem!" Az ember belenyugodott és amint
igy befelé csónakáznak, eléjök úszott hal alakjában a samovila
és el akarta nyelni a fiút. A fiu az evezővel oly ütést mért rá,
hogy azonnal meghalt. Mikor később a vizben fürödtek, igy
szólt a fiúhoz a csónakos : „Óh ! gyermek, az egyiket meg-
ölted, hanem a tenger túlsó partján is van egy. Bárcsak ezt is
meg tudnád ölni és az utasokat tőle megszabadítani." A fiu
igy felelt ezen óhajra: „Ne félj, öreg, ő tőle is megszabadít-
lak, evezz csak I" Mikor a túlsó parton ki akartak szállni, elé-
jök jött medve alakjában a másik samovila és el akarta
nyelni a fiút. De a fiu neki feszitette térdét és az öklével
olyant ütött a medve fejére, hogy a tenger szine fölött ájultan

114

terült el. A gyermek ezután kiszállt a csónakból és folytatta
útját. Ment, mendegélt és egy erdőbe ért, melynek kíizepén
gyönycH'ü, pázsitos tisztás volt, ezen pedig egy óriási kö, me-
lyet harminez ember még esak helyéből sem tudott volna el-
mozdítani. A mikor a gyermek a kőhöz ért, félre tolta a kö-
vet. P]gy nyilast pillantott meg, a melyen át lépcső vezetett
egy házhoz, a melyben samo\álák laktak. A házban (így samo-
vilát talált, aki épen főzíitt és nővéreit várta. Ig}^ szólt hozzá :
„Jó napot!" — „Jó napot, jó ember! fogadta a kf)-
szöntést a samovila, mit keressz te itt? Mi jártban vagyV^' A
gyermek erre elmondta, hogy a zsidó miatt és hajért jött. Na-
gyon megijedt most a samovila és kérte a fíut, várjon estig,
amikor nővérei megjönnek. A flu tehát ott maradt; a samovila
egy szekrényt nyitott ki és oda rejté, hogy hallhassa mit be-
szélnek el róla hazatérő nővérei. p]ste (csakugyan megjöttek a
nővérek. Mindegyik elmondta, hogy mi történt vele aznap. A
jegidősebb elbeszélte, hogy miképen tíirte tagjait a hős fiu; a
második a fürdőben történteket mesélte el; a harmadik^ az el-
menekülést; a negyedik és ötödik azt, hogy hogyan verte le
őket a tengeren, mikor el akarták nyelni. Ezután bevallotta a
nővér, hogy a hős fiu a szekrényben van. A szekrény ajtait
kinyitva, előlépett a íiu is. A samovilák szívélyesen üdvözölték,
és igy szóltak hozzá: „Mától fog\ a légy fivérünk." — „Én szí-
vesen leszek fivéretek", feleié a fiu, „de sok a főfájásom. Majd
ennek az okát is elmondom." A samovilák faggatni kezdték,
hogy mi az oka főfájásának, talán ők segithetnének rajta. A
fiu elbeszélte most dolgát a zsidóval, aki követeli tőle a hajat.
A samovilák most a fiu iránti szeretetből neki adák hajteker-
cseiket. A fiu aztán megkérdezte őket, melyikök tudná őt az
ismert helyre vezetni. „()t nap alatt oda viszlek," mcmdá a
legöregebb. „Én négy nap alatf' monda a második ; a harma-
dik három, a negyedik két nap alatt akarta oda vinni. Most a
legfiatalabbik szólalt meg : „Én viszlek oda a leggyorsabban ;
amikorra szemeidet kitörlíkl, akkorra már ott leszesz." Oda vitte
tehát a fürdőbe, a hol a zsidó is volt. A fiu oda ment hozzá
és megkérdezte : „Tied ez a haj ?" — .Jgen,'* felelte a zsidó.
A fiu ekkor a többi hajfonatokat is mí^gmutatta : ,,Ezek is a
tieid ?" A zsidó megrázta a fejét és azt monda, hogy ezek nem
az (ívéi. „Ha nem a tieid," folytatá a fiu, „úgy miért akarod
őket?'' A zsidó hallgatott. A fiu erre olvant ütíitt a zsidó fe-

115

jére, hogy azonnal meghalt. Ezután visszavitte a samovilák-
nak a hajukat és náluk maradt, egész életén át fivérük és nagy
erojü hős volt/'

A bolgár népköltészetben lépten nyomon találkozunk a
samovilákkal. Megszámlálhatatlan énekben szerepelnek ; mert
Bulgáriának nincs oly vidéke, a hol e lényekben ne hinnének,
nincs egyetlen hely sem, a hol a nép egyik vagy másik he-
gyet, berket, rétet a samovilák tánczhelyének nem tartana, ahol
az éjét tánczolva tíiltik el. Már Constantin Assen (1258 — 1277.)
is emlit egy ilyen helyet Prilep mellett. A berlini szerződés
is egy ily helyről tesz említést. Ott, a hol a szerb-bolgár ha-
tárt jelölte ki, a délkeleti részen a Viljo kólójának nevezett
magaslat jelíiltetik meg határnak. A Viljo kólója pedig nem
más, mint az a hely, a melyen a samovilák éjjelenkint hórót,
vagy a mint a szerbek mondják : kólót járnak. Ilyen helyeken
a füvet sohasem kaszálják le. Több költemény tesz erről ta-
núbizonyságot és arról is, hogy ilyen mulatozás közben meg-
emlékeznek a kíizönséges emberekről és egy-egy énekest kivan-
nak maguk közé, hogy annál jobban tánczolhassanak.^)

Igen gyakran pobratimságra, testvérségre lépnek egy-egy
előkelőbb falu legényével és számos epikai költeményben a
samovil valamely bajba vagy veszedelembe került hősnek se-
gítségére siet. Konstantint, hogy meg ne mérgezzék, egy samo-
vil mentette meg. Az ilyen pobratimságriál azonban a nép
inkább azt akarja feltüntetni költészetében, hogy kedvelt hőse
oly nagy, hatalmas és előkeló, hogy még a tündérek, a féliste-
nek is érdemesnek tartották barátságukra, s azokkal csak úgy
komáznak.^)

így egy k()ltemény eképen beszél:

Varjú károg az erdőben, Sasmadárhoz ekJíépen szól :

Madarakat csalogatja, „Keresztes sas, várj egy kissé,

A fekete nagy varjukat, Várj egy kissé, hadd pihegjek.

Jöjjenek le a völgyekbe, írjak meg egy levelecskét,

Lakmározni vitézeken. Küldj em el az udvaromba,

Hála isten, hála isten, Udvaromba, jó anyámnak,

Egybegyűltek a madarak. Sirasson meg édes anyám."

A fekete sötét varjuk, Megértette ezt a madár,

Lerepültek a völgyekbe, Dojcsót hagyja pihegni még.

Egy madárra egy vitéz jut, Megirni egy levelecskét,

A szakállas keresztes sas Elküldeni udvarába,

Neki esik Dojcsin hősnek. Udvarába jó anyjának.

Még lélegzik Dojcsin vitéz. El is viszi a sasmadár.

1) Strausz : Bolg. n. gy. előszavában. 2j L. u. o. 8*

11(>

Húsvét napján, ünnep napján.
Három hórót jártak éppen.
Az egyiket Dojcsó anyja,
Másodikát Dojcsó húga,
Harmadikát szeretője
Nagy vígsággal vezérelte.
Keresztes sas egyet lebbent,
Egyet lebbent a szárnyával,
Földre rázza a levelet,
Hórót járók közé esik.
Megpillantja Dojcsó anyja,
Fájdalmában fölkiáltott.
„Én istenem, én istenem
Dojcsó vitéz, édes vérem.
Várva vártunk mai napra.
Talán megjösz messze földről,
S hired vesszük fellegekből."
Fájdalmában felkiáltott :
„Hol vagy, hol vagy szép sámovil:
Nyomban jelenj meg előttem.
Megmenteni Dojcsó vitézt."
Megjelent a sámovila.

Halkan beszél aí anyához i
„Elveszett már Dojcsó vitéz !"
Felel neki Dojcsó anyja :
„Gyorsan, gyorsan szép sámovil,
Repülj Dojcsó gyermekemhez.
Érd el Dojcsót, vitéz Dojcsót,
Érj el hozzá halál előtt.
Lássa újra öreg anyja
Dojcsó fiát, vitéz fiát."
Halva van már Dojcsó vitéz,
Hogy odaér a sámovil.
Egyet lebbent a szárnyával.
Elrepül a zöld erdőbe.
Zöld erdőbe a forráshoz.
Halhatatlanság vizére.
Megitatja Dojcsót véle.
Talpán állott Dojcsó vitéz
Mire anyja megérkezik.
Dojcsó vitézt egészségben
Találja már édes anyja.
Sámovilnek hálálkodva
Ajándékot ád az anyja.^)

A samovila gyakran édes anyaként ügyel a halandó
emberre, aki azután hősi tetteket visz véghez. így egy nép-
dalban :0

„Grunka lányom, Grunka édes,
Hogyha elmégy a bátyádhoz.
Bátyádhoz a menyegzőre.
Ne tánczolj te hórót térden.
Szoknyád földet ne érintsen.

Áldozóban van a nap már,
Sámovil ül a hegy csúcson.
Mellette van.Mircse vajda.
Tüzes lovát vezetgeti,
Vörös zászló a kezében.
Szóla Mircse a hős vajda :
„Sámovil anyácskám, édes,
Eleget vezettem lovad,
Eleget vittem a zászlód."
A sámovil csak biztatja ;
„Vezesd Mircse a lovamat.
Lobogtasd a vörös zászlót,
Csak még addig a zöld rétig.
Addig a hüs kutforrásíg.
Ott nősül most gonosz Jankul,
Kilencz húgát csalta már meg,
Tizediket meg ne csalja.
Tizedikét a szép Grunkát."
Ül Koprina az udvarban,
Gnmka lányát fésülgeti.
Fésülgeti, haját fonja.

Szép szemeden tartsd a fátyolt.
Bátyád téged meg ne lásson,
Bátyád, Jankul, édes lányom."
Ehnegy Grunka menyegzőre,
Nem fogadja anyja szavát,
Hórót térden tánczol Grunka,
Szoknyája a földet éri.
Fátyolát is lebo csatja.
Látja Grunkát bátyja Jankul,
Édes szóval igy szól hozzá :
„Fehér lakodalmas népség.
Puskátokat ne töltsétek.
Az udvarban a menyasszony !
Hallja Grunka bátyja szavát.
Átkot monda, nehéz átkot :
„Oh irgabnas jó istenem,

1) Strausz : B. N. Gy. I k. 2) L. u. o.

117

Véres harmatot harmatozz,

LegLüzesebb égi kövek

Üssék agyon a bátyámat,

Bátyámat a hitlen Jankult."

Grunka átka megfogamzott,

Megfogamzott a nagy átok.

Véres harmat harmatozott,

A legtüzesb égi kövek

Verték agyon bátyját, Jankult.
Az eljogyzett leányokat a néphit szerint szívesen üldözik
a samovilák és vőlegényüket, vagy gyakran magát a leányt is
megölik. Leheletök éltető, de halálthozó is.
Egy bolgár népmese igy szól '})

•„Volt egyszer egy leány, a ki naponként az első
kakaskukorékoláskor a forráshoz ment arezát megmosni. —
„Leányka I leányka ! te nagyon szerelmes vagy és mégis egy
holt legénynek leszesz a felesége." A kakas minden nap ezt
kukorékolta. Ugyanabban a faluban lakott egy legény, aki
társait mindenben fölülmulta. E legényt három samovila sze-
rette, de nem tudtak hozzáférkőzni és az erdőbe édesgetni.
Egyszer megtámadták az udvaron. „Meghalt, meghalt," kiálták
azok, akik most a legényt megpillantották. Anyja a temetőbe
vitette és eltemettette. Éjjel azonban eljöttek a samovilák,
életet leheltek bele és az erdőbe vezették. Lakhelyök körül a
legszebb szántóföldek, a legszebb rétek terültek el; a csodás
kerteket szép szobrok diszitették. A legénynek egyetlen óhaja
mégis csak az volt, hogy azt a leányt kaphassa feleségül, a
kinek a kakas ezt kukorékolta : „Csak halott legénynek leszesz
a felesége.'' De hiszen ő már meghalt, el is temették és föl is
támasztották. Elmultak már azok a gyásznapok is, amelyeken
a halottaknak a sírjaira ételeket szoktak hordani. A szegény
leány nagyon csodálkozott, hogy az, a mit neki a kakas kuko-
rékolt, beteljesedett. Az ételeket, melyeket naponként a sirra
tett, megette valaki. Elhatározta végre, hogy meg fogja lesni,
hova megy kedvese, ha az ételeket elfogyasztotta. Mikor ^te-
hát egyszer reggel kedvesét eltűnni látta, utána ment egészen
a samovilák lakásáig. Ott a samovilák megfogták jegyesét és
egy csodálatosan szép kertbe vezették. A leány is utánuk ment
és a kerités mögé bujt el. Itt látogatta meg vőlegénye. Az
Isten ugy akarta, hogy a halott vőlegénytől fiu gyermeke szült.
Erre nemsokára egy samovila jött arra egy korsó vizért. A

1) M. K. Zepenkov (PriUp) Sbornik VI.

118

menyecske egy korty vizet kért, de a samovilu nem adott neki.
Ezután a második samovila is arra ment, de vizet ez sem
adott. Végre a harmadik, a legfiatalabbik- samovila könyörült
meg rajta és adott neki vizet inni. Mialatt ivott, a korsóba
csúsztatta a gyűrűjét. Mikor később férje is ivott a korsóból,
a gyürü ennek ajkait érintette. A halott férj föUsmerte a gyű-
rűt és nagyon csodálkozott. Megkérdezte a legfiatalabb samo-
vilát, hogy vájjon nem találkozott-e egy fiatal asszonynyal ? A
samovila bevallotta, hogy a forrás közelében csakugyan talál-
kozott egy menyecskével. Szürkületkor a samovilák a hegy-
ségbe mentek, a férj pedig a forráshoz, a hol feleségét és
gyermekét meg is találta és magával is vitte. Ekkor igy szólt
hozzá a fiatal asszony: „Kedves férjem, miért jársz te ezen
ördögi lények után ? Vájjon én nem kellek neked ? Ne tedd
ezt többet, kedves férjem, ne bánjál ugy velem, mintha már
meg volnék halva, mintha már el is temettek volna. Látod, az
Isten gyermekkel ajándékozott meg bennünket, jöjj, menjünk
haza anyádhoz, hogy ő is láthasson, örülhessen látásodnak.''
— „Kedves kis feleségem, válaszolá a férj, szívesen hazamen-
nék én veletek, de a samovilák nem bocsátanak és ha csak
egy napon nem volnék náluk, ugy megölnének. Hanem tu-
dod-e mit kell tenned, hogy ne legyen hatalmuk fölöttem?
Varrj nekem egy uj inget és ha reggel a samovilák értem
jönnek, dobd rám. Ezzel megszabadítasz tőlük.'' A menyecske
megvarrta az inget és mikor a samovilák megérkeztek, azt
férjére dobta. A sietségben az ing nem csúszott le egészen a
földig. A samovilák nem tudták ugyan elragadni, hanem a
kilátszó térdét ragadták meg és ezt abban a pillanatban meg-
ütötte a szél, ugy hogy sehova sem tudott mozogni. A férj
most szomorúan szólt feleségéhez : „Lásd, lásd, mi történt ve-
lem!" A samovilák most a lelkemet rabolják el. Siess és ké-
szíts elő mindent, hogy tisztességesen temethessenek el." A
menyecske nagyon megijedt és a bajackához^) szaladt, hogy ez
segítsen a férjén. Talált is egy az ilyen dolgokban jártas asz-
szonyt. A vén asszony a csillagokból olvasott és igy szólt :
„Halld meg leányom, hogy mit mondanak a csillagok : ha fér-
jeden segíteni akarsz, ugy csináltass magadnak vas topánkákat
(papucsokat) és menj a Napisten anyjához. O segíthet férje-
den. Mikor hozzá mégysz, az utón egy nagy fát pillantasz majd
meg, ez meg fogja mondani, mit kell a nap anyjának monda-
1) Kuruzsló asszony.

119

nod. Te pedig megígéred, hogy azt fogod mondani, amire meg-
tanit. Azután egy patakhoz érsz, a hol három leányt találsz,
ezeknek is csak ezt mond és siess tovább.** Amint ezt a fiatal
asszony megértette, ehnduh a nap anyjához. Utkíizben elért a
nagy fához, a patakhoz és a három leányhoz és mhidenütt
ugyanegyet -mondott. Alig liagjia el ezeket, máris elért a -nap
anyjához. .,Jó estét öreg. Befogadsz-e vendégnek?" kérdé a
menyecske. „Adjon neked az Isten minden jót, monda a nap
anyja, befogadhüí ; miért ne fogadnálak be ; ugyan [ki^menekül
a vendégek elől V Ülj le menyecske ; hiszen fáradt vagy, mert
azon vidékről jösz, melyet ma napfiam besütött." Ezután el-
rejtette a menyecskét. Alig múlt el egy órajés a nap hazaér-
kezett. „Miféle emberszagot érzek anyám ?" kérdé. „Itt nincs
ember, válaszolá a nap anyja, csak egy kis nővért kaptál. Gyere
vacsorázzunk, azután majd mindent elbeszélek." Egy nagy
katlan tejet tett a nap elé, kenyeret tördelt bele. A nap rásü-
tött és enni kezdett. „Anyám, anyácskám, kezdé a nap, el aka-
rom neked beszélni, miféle csodát láttam a földön. A samovi-
lák elvarázsoltak egy férfit az (ivétől a térdéig. Én nagyon
megsajnáltam ezt az embert, mert igen hasonlított hozzám. A
samovilák elrabolták a lelkét. Hogy büntesse meg őket az
Isten." — „És te fiam nem tudod-e, mit kell ez ellen tenni?"
kérdi az anya. — „Igen, tudnám, feleié a nap, de mit hasz-
nál I Az a három falat, ami most a számból kiesett, segítene
rajta; de ki viszi neki oda!" Ezután felkelt a nap és vi-
lágutjára indult. A nap anyja pedig a nap szájából kiesett há-
rom falatot a menyecskének adta, hogy férjén segíthessen.
„Maradj egészséges, menyecske ! monda a nap anyja,' majd ha
hazaérsz, add ezt a három falatot a férjednek és azonnal meg
íbg gyógyulni. A három samovilának azonban csak három
hónap múlva mondd meg ; mert máskülönben téged ölhetnek
meg. A három leánynak mondd, hogy hagyjanak téged tovább
menni, majd azután elmondasz nekik mindent. Ezt mondd a
pataknak is. Ha majd a nagy fához Jérsz, ne szakits arany al-
máiból, mert megmérgezhetnéd magadat. Mondd neki, hogy ha-
joljon egy kicsit félre és akkor majd elbeszélsz neki mindent.
Ha félrehajol, ugy lökd föl. A gyökerei alatt egy zacskó ara-
nyat fogsz találni, amiből férjeddel együtt megélliettek." A
menyecske magához vette a három falatot, hálásan megszorí-
totta a nap anyjának a kezét és útnak indult. A három leány-

120

hoz és a patakhoz érve, ugy tett, ammt azt a nap anyja meg-
hagyta. A n^gy fához érve igy szólt hozzá : „Hajolj félre, hogy
tovább haladhassak; azután majd mmdent el fogok neked be-
szélni." A fa félrehajolt, a menyecske pedig földöntötte ugy,
hogy elszakította a gyökereitől. A gyökerek alatt megtalálta a
zsák pénzt és ezt magával haza vitte. A három falatot beadta
a férjének, a ki azonnal meggyógyult. Nagy lett a leány anyjá-
nak az öröme. Ettől fogva két kincse volt a házában : a kis fiu, a
ki egészen apjára ütött és a sok pénz, a miből királyilag éltek.
A halandó emberek, a kik a samovila szeretőivé lesznek,
ezeknek a hatahna alul már meg nem menekülhetnek. Elfony-
nyadnak és meghalnak.^)

.2)

A népdal igy szól erről

Te szép Angelina,
Sámovil rokona,
Ne járj virág-szedni
A berkekbe soha.
Gyógyfüveket ne szedj,
Berkemet ne pusztítsd,
Füveket ne szedj ott.
Hogy bátyádat gyógyítsd.
Bátyád meg se gyóg^^ul,
Mert óh — tudd előre —
Tengeri samovíl
Régi szeretője.
És ha el nem hiszed,
Menj a hegytetőre.
Oda a fensikra,
S nézz le a mezőre.
Ott a mezőn szemed
Lombos fára akad,
Tengeri sámo\ál
Van ott a fa alatt.
A te édes bátyád
Az ölében nyugszik.
Az ölében nyugszik,
Fürtjeivel játszik.
De ha majd meglátod.
Vigyázz, meg ne rettenj.
Könny fel ne buzogjon
Ragyogó szemedben.
Kezdj majd énekelni,
Próbálj mosolyogri,
Jó kedvet mutatni.
Szép szavakba fogni.

Szólj hozzá : Sámovil,
Sógorasszony, kérlek.
Szabadságát oh add
Vissza a testvérnek.
Felmegy AngeUa
Fel a hegytetőre.
Oda a fensikra,
S lenéz a mezőre.
Ott a mezőn szeme
Lombos fába akadt,
A sámovil van ott
A magas fa alatt.
Drága, édes bátyja
Az ölében nyugszik,
Az ölében nyugszik.
Fürtjeivel játszik.
Nem énekelt néki.
Mosolygás helyébe
Sírva fakadt és igy
Kiáltott a mélybe:
Bocsásd el bátyámat.
Gonosz sámovil te.
Meg vagyon igézve
Kilenczedik éve.
A sámovil ekkor
Neki dühösödve.
Feldobta egészen
A magas egekbe.
Darabokra tépte.
Kicsi darabokra,
A legnagyobb darab -
Mit elbír a hangya.

1) Strausz ; B. N. Gy I. k. 2) G. D. Lezcv (vodena) Sbomik m.

121

Éhez hasonlót énekel egy

Sétálni megy Dona
A tágas mezőre,
A sziklás tetőre,
A jávorfa felé.
Ifjú szép legény ül
A jávorfa alatt,
S messziről Donára
Hangosan kurjongat.
Kiált, és újra mondja:
„Fordulj vissza Dona,
Fordulj vissza kedves.
Ne jöjj ide hozzám —
A jávorfa alá.
Elvessz te itt ifjan.
Ifjan és virágzón.
A jávorfa alatt
Heten ülnek körbe.
Heten samovilok.
Fürtjeikét fonják,
Szived ide vonják,
És csak terád várnak."
Hallj?. Dona, hallja,
S alig hogy meghallja.
Nyomban visszafordul.
Hazafelé indul,
S messziről kiáltja
Az édes anyjának:
„Jöjj ki anyám, jöjj ki.
Öreg, édes anyám.
Hadd lássalak téged.
Te is láss engem.
Bocsáss te meg nékem.
Én is megbocsátok.
El kell vesznem ifjan.
Ifjan és virágzón."

másik népdal is:^)

Jön ki édes anyja,
És biztatja lányát :
„Ne félj édes lányom.
Nem fogsz te meghalni,
Édes apád érted
Kecske gidát áldoz."
Felel ekkor Dona,
Az Ő kedves lánya:
„Nem kell a judáknak.
Kecskét nem akarnak.
Csak embert akarnak.
Vesd meg jól az ágyam,
A tiszta szobában,
Hadd fekszem beléje."
És az édes anyja
Megveti az ágyat.
Le is fekszik Dona,
Az ő kedves lánya.
És ily szóval fordul
Édes jó anyjához :
„Eredj édes anyám.
Hívd a leányokat.
Kedves társaimat.
Hadd lássanak engem.
Én is lássam őket.
Bocsássanak meg ök.
Én is megbocsátok.
Megmondom majd nékik.
Nekem meg kell halni.
A sirom csinálják
Kilencz ajtócskával,
És ha majd a szél fuj.
Hordja el a hamvam
Kilencz féle tájra."

Ide sorozható a következő bolgár népmese is •})
„Volt egyszer egy pásztorfiu, egyetlen gyermeke anyjának
és már kora gyermekségétől fogva árva. Atyja elégséges va-
gyont hagyott hátra : szántóföldet, rétet, szőllőt és marhákat.
Anyja azonban csak az ekeszarvához sem engedte nyúlni, in-
kább maga szántott, és gymekével csak a nyájat őriztette. Este,
mikor a nyáj hazatért, az anya a falu előtt egy forrásnál várta
gyermekét Demetert. Egy este szintén gyermekét várta, de ez,
jól lehet valamennyi pásztor haza hajtotta már a nyájat, még
í) L, B. N. Gy. I. köt. 2) M. G. Radulov (St. Zagora).

122

mindig kósptt. ILirininr-z helyen is kereste a szegény asszony
gyermekét. \"égre egy favágóval találkozott, a ki, nKul még
nem volt (4ég fája, az erdőbe incmt. Kttol is jnegkérdezte,
hogy vájjon nem látta-e gyermekét V A favágó (ízt felelte a
kérdésére: „Mikor fiammal hazaj(')tt(Mn, Demeter juhait egy
csoportban c^y dombon láttam. l)emet(»r is ott volt, még át is
kiáltottam hozzá: .,IL\j I)emet(;r, mil)en invná a fejedet? () azon-
ban nem felelt/* Az anya most haza futott, uiaga mellé vette
egyik szolgáját és a favágóval fia keresésére az (M'döbe indult.
Mikor arra a helyre értíík, ahol a favágó Demet(»rt látta, ak-
kor elkezdték őt keresni, nevét kiáltozni. De sejikit sem talál-
tak, senki sem felelt hívásukra. p]zután hazahajtották a nyájat,
mely még mindig azon helyen volt, ahol a favágó látta. Az
anya nagyon bánatos lett ezután, nem dolgozott, hanem min-
denkitől elzárkózva, egytídül élt. A gazdálkodást rokonai foly-
tatták, a nyájat is ezek őrizték. Stojana, Demeter menyasszonya
is gyászolt és végre elhatározta, hogy föl fogja keresni vőlegé-
nyét. Útnak is indult azon gondolkozva, hogy merre forduljon.
Pakkor egy sast pillantott meg. Ennek a röptét követte tehát
mindenfelé, azt gondolva, hogy igy majd megtalálja ^Demetert.
Este a sas egy faesuesra ereszkedett és fészkébe üU. Stojana
egy nagy lat keresett, hogy lombjai alatt tcilthesse el az éjt.
Vánkosul egy követ hengerített a fa alá és ráhajtotta fejét.
Hangot hallott e pillanatban, mely mintha a hild alól tört
volna elő. Fölkelt és megkopogtatta a követ: „Bármi légy is
itt a kő alatt : ember, vampir, vagy samovila, nyiss ki és jöjj
elő.'' P]rre fölemelkedett a kő és egy embert láthatott, aki
igy szólalt meg : „Mit keressz te itt Stojana, azért jöttél talán,
hogy elvigyenek a samovilák ?'' Demeter volt az, a ki e sza-
vak után ismét a kő alá húzódott. — .,Nyisd fel még egyszer,
történjék, aminek történnie kell." A kő ismét fölemelkedett
és Stojana alája bujt. Este megérkeztek a samovilák és egye-
nesen a kőhöz menve kopogtattak rajta : „Hej Demeter, jöjj
elő, muzsikálj nekünk T* Demeter előbujt és furuh'ázott. Az
ördöngös leányok pihenés nélkül járták a liórót. „Mit érzek
itt? Emberhúst!" szólalt meg hirtelen az egyik samovila,
testvérünk, anyánk, kívülünk még más valaki is van itt !" Ezu-
tán egy másik kiáltott fel : „Ej müiő emberszag, gyertek, ke-
ressük meg." Igy szólaltak meg még néhányan közülök és már
keresni kez(hek volna, ha egy idős samovila meg nem akadá-

123

lyozta volna őket. Később a kakas kezdett kitkorékolni és ek-
kor a samovilák eltűntek. Ekkor Demeter igy szólt Stojanához :
„Menj haza hozzánk és mondd meg öreg édes anyámnak, hogy
süssön kilencz tiszta pogáesát, hozzon kilencz kosár mézet és
igy jöjjetek ide. Hagyjátok itt a mézet, ti pedig bújjatok el
abba az odvas fába. A samovilák nagyon szeretik a pogácsát
és a mézet és megeshetik, hogy megjutalmazzák az ajándéko-
zót. Azután előjöttök az odvas fából és azt fogjátok tőlük kérni,
hogy bocsássanak engem szabadon.'* Stojana sietett haza De-
meter anyjához és zörögni kezdett az ajtón, mert az ajtó be volt
pecsételve. Demeter anyja az ajtóhoz jött és kikiáltott : ,. Hé, go-
nosz lelkek, ti átkozottak, vigyetek el engem is, ammt egyetlen
fiamat, Demetert, elvittétek! Nem elégedtek-e meg fiammal?"
— „Nyisd ki az ajtót, édes anyám, szólalt meg a leány, nem
a gonosz lelkek vannak itt ! Én vagyok, fiadnak, Demeternek
a menyasszonya; fiadtól hozok jó hü*eket." Az anya kinyitotta
az ajtót, megölelte Stojanát, aki most igy folytatta : „Anyám,
Demeter él, tőle jövök ; azt izeni, hogy süss kilencz pogácsát,
készits kilencz kosár mézet és jöjj azután velem arra a helyre,
ahol a samovilák fogva tartják; lehet, hogy megkönyörülnek
és szabadon bocsátják." Az öreg asszony uj életre ébredt, meg-
sütötte a kilencz pogácsát, előkészítette a kilencz kosár mézet
és gyorsan útnak indultak. Még elég korán értek a samovilák
gyülekezési helyére. Kirakták a pogácsát és a mézet és elbúj-
tak az odvas fába. Este megjöttek a samovilák, kieresztették
Demetert és hórót kezdtek tánczolni. Ekkor meglátták a pogá-
csát és a mézet és mindegyik a legtöbbet akart enni. Evés
közben az egyik igy szólalt meg: „Anyácskák, testvérkék, mit
adjunk annak, aki ezt nekünk h')zta ? Megadjunk neki min-
dent, a mit kér!" A többiek is i'^y l}eszéltek. Erre előlépett
Demeter anyja és menyasszonya és igy kezdték : „Mi hoztuk
nektek ezt, anyácskák, testvérkék, mi csak azt kérjük tőletek,
hogy bocsássátok szabadon Demetert." „Bocsássuk szabadon,"
szóltak néhányan. „Adjuk nekik vissza, de csak halva," kiál-
tanak mások. „Nem, vágjuk le a kezét és a lábát," mondák ismét
mások. „Adjuk vissza, hanem előbb szúrjuk ki a szemeit," taná-
csolták többen. — „Igy háláljátok meg a jó tettet, nyomorulttá
akarjátok a szegényt tenni ? szólalt meg végre a legidősebb
samovila, ugy adjuk vissza, a mint mi elvettük." A többi sa-
movila ez ellen semmit sem tehetett. ,,He, Demeter, folytatá

124

az öreg samovila, muzsikálj, liopy még egyszer tánezolhassunk
és azután elbocsátunk/' Demeter el k(»zdett furulyázni, a samo-
vilák pedig veszetten tánezoltak az első kakaskukorékolásig.
Két vagy három hét múlva Demeter lakodalmát ülte Stojanával."
Szépen, kéiltői alakban, irja h* egy leánynak elrablását a
samovilák által a következő dal :M

És jöttödet ünnepelve,
Tánczot járunk, vigan elünk.
Megy Czvetána és elmondja
Jó anyjának a mit látott,
S a mig anyja szólni készült, *
Czveta lelke messze szállott.
Kiterítik szép Czvetánát,
És behintik friss virággal.
Rokonai, barátnői
Együtt simák jó anyjával.
Ki is zöldült sirja szépen.
Öntözték a bú könyjével.
Nappal anyja látogatja,
Sámofilek pedig éjjel.
Szólitgatják szép Czvetánát,
Hallja a szót szép Czvetána,
Jön is már szép koszorúsán,
Fehér^ selyem a ruhája.
Rohannak fel az ég felé,
A hajzatuk szétkuszálva,
Száguldanak hegyen, völgyön.
Rohannak a nagy síkságra.
Puszta romok közé érnek,
Dalohiak a csöndes vilák,
Örült hóró-tánczot járnak,
Forog velük egész világ.
Éj viharban szélvész dühöng
Samovilák hórójára,
Szegény anya reszket, reszket,
Kialudt a mécsvilága.
Hallja a szél muzsikáját,
Egész környék hallja, hallja.
Jézus Krisztus légy most velünk.
Ez a Czveta, Czveta hangja.

A samovilák a felhőkbe nyúló hegycsúcsokra épitik pom-
pás palotáikat, csodás kertjeikkel, ahol aranyat habzó források
csergedeznek, ragyogó virágok illatoznak, a megifjitó fű nő és
az élet vize folyik. Rendesen három nővér lakik együtt. Laká-
saikba csak a samovila szerelmese léphet, akit magához akar

1) L. B. N. Gy. I. k.

Ott, a hol a szélvész támad,

Messze tájon, napnyugtába,

Az átkozott rémes helyen,

Aludt el az ifjú lányka.

S hogy fölébredt, három tündér

Alit fölötte, sámovilek,

Csöndben voltak, ugy suttogtak

Az erdei csodás szüzek.

Egyik mondja : Vigyük el hát

Ezt az ifjú szép leánykát!

Játszótársunk, testvérünk lesz.

Hej milyen szép, vigyük el hát.

Másik mondja : Ne vigyük el,

Édes anyja egy leánya.

Lánya nélkül, ez egy nélkül.

Tovább élni nem kivánna.

Harmadik szól : Hej annál jobb,

Hadd sirassa édes anyja.

Könnyhullását, zokogását

Az én szivem megkívánja.

És nem tudnak megegyezni

Az erdei csodás szüzek.

Kelj Czvetána, menj anyádhoz !

Kiáltják a sámovilek.

Mond anyádnak, hogy mi téged

Elviszünk egy más országba.

Erdős hegyen, zöld berekben

Járunk veled szép leányka.

Uj életed lesz Czvetána,

Meg nem szállunk, meg nem hálunk,

Harmat hull ránk énekközben.

Hűvös estén tánczot járunk.

Menj Czvetána, mond anyádnak.

Tán örömmel ad majd nékünk.

125

édesgetni. Gyakran sajátságos anyagból vannak e várak és
paloták építve. így egy népdal szerint :

Sámovila várat emel,
Nem az égben, nem a földön.
Hanem fonnt a felhők között.
Minden oszlop egy-egy vitéz.
Kiválasztott hős vitéz volt,
Minden erkély egy-egy szűz volt,
Kiválasztott szűz leány volt,
Minden ablak egy-egy gyermek.
Kiválasztott szép gyermek volt.
Egyre nem telt, épen arra.
Mely a fényes napra nézett.

Van Markónak kicsiny fia,
Kényeztetett kis gyermeke.
A sámovil elviszi azt,
S a hiányzó ablakfának
Odateszi a helyére.
Kéri Markó, kérve kéri:
„Sámovilo, édes testvér.
Szépen kérlek, ugy könyörgöm,
Vigyázz az én kis fiamra,
Nagyon kényes a kicsinyke.
El ne feledd megitatni !"i)

A samovilák nem csak ártalmas, hanem segitö lények is.
Az embereknek erőt, egészséget adnak, sőt még halottakat is
föltámasztanak ; de ellenkezőleg közvetve, vagy közvetlenül
betegségeket is okoznak. A bolgár nép azt hiszi, hogy a samo-
vilák elhagyott utakon, éjjelenkint főznek és ételeiket az eresz
alatt fogyasztják el. Ha valaki véletlenül leveszi a fazék föde-
lét és ételeikből eszik, ugy beteg lesz, betegségében meg is
halhat, vagy legalább is egész életében nyomorék marad. ^)

így beszéhk, hogy néhány pasának sikerült egyszer a
samovilákat evés közben meglepni. Testeik azonnal dagadni
kezdtek és halálos betegségbe estek. Áldozatokat mutattak be
és ennek folytán megszűnt is a betegségük, de az egyik lábuk
mégis béna maradt.

Hogy a samovilák a gyermekeknek ne árthassanak, az
anyák nem hagyják őket az eresz alatt aludni. Ha azonban a
gyermek beteg, vagy hibás testalkatú, ugy czélzatosan te-
szik az eresz alá, hogy meggyógyuljon.^)

A bolgár samovilák legtöbb sajátságával a magyar szép-
asszony is föl van ruházva. Kálmány Lajos után, a ki a ma-
gyar néphit idevágó adatait összegyűjtötte, a következő hasonló
sajátságokat soroljuk elő:

Mindenekelőtt a szépasszonyok száma érdekel, az ugyanis,
hogy hány ilyen lény van. Forrásaink e pontnál egymástól el-
ütök. A miüt századbeh boszorkánypörökben*) és néhány erdélyi

1) L. B. N. Gy. I. k. 2) Milarev : írod. tört. 3) L. u. o. és Sbornik IV. k
*) Ipolyi, Magyar Mythologia 589. 1.

adatban^) több szép asszonyról van szó ; ma azonban a szegedi
nép és néhány erdélyi adat esak egy szépasszonyt ismernek.^)
A szépasszony lényének a meghatározásánál is eltérnek egy-
mástól a magyar források. A lent emlit(»tt perben a szépasszo-
nyok lakhelyeiről és mnlatságairól beszélnek. Egy helyen a
vádlott (Dániel Rossa) igy beszél: ,,Ez az élet gyfmyör, látod
milyen szépen élünk ; sok szépasszony van." Más boszorkány-
pr)r()kböl azt tndjnk, hogy az igy mnlató assz(myok boszorká-
nyok. A székelyek szépasszonyai a nép hite szerint elferdítik
annak a száját, aki pénteken mosott inget vesz magára. Ha-
sonlót mondanak a boszorkányokról is. Fennek ellenében azon-
ban a szépasszonyokat a következő hagyományok egészen
tündérnek mutatják be : .^Erdélyben, Kíu-íispatak l'ahi mellett
egy f()ldtöltést a szépasszonyok utjának, de ezenkivül a tün-
dérek utjának is neveznek. Ez a szépasszonyok tündér voltára
utal, amire különben a székelyeknek a vászonról szól() mondá-
jából is kíhetkeztethetünk : A szé])asszony hűtlen lett szerető-
jéhez, amiért ez arezul ütötte és a feneketlen kristályt(')ba dobta
e szavakkal: „Ezer évig várj reám!" A szépasszony ezóta foly-
ton várja kedvesét és kiteríti fehér vásznát, a mely az égim a
tejutat alkotja. Minden éjjeli megöntözi vásznát, melyről a viz
azután mint harmat hull alá. („Uj magyar múzeum** I., 258. 1.)
Megjegyezhetjük itt, hogy a magyarok a tejutat (országút),
tündérek utjának is nevezik. A szépasszonyok más és más
magyar vidéken más és más alakokká változtattak át a száza-
dok folyamán. Igy némely vidéken, például a háromszéki szé-
kelyek között, boszorkányszerü lények, másutt, például Könis-
patak körül pedig a német tündérekhez és a szláv vilákhoz
hasonlitanak. Szeged vidékének magyar hagyományai sze-
rint mind a két lénynek a sajátságait egyesitik magukban. A
szépasszonyok ártanak ugyan az embereknek, de az állatoknak
nem, aminthogy az állatokat a bolgár samovilák sem bántják.
A szépasszony, akár csak a samovila, alakját nem változtatja.
A tündérek varázserővel bírtak, tetszés szerinti alakot ölthet-
tek : hattyú alakjában szárnyakkal repültek (Egyházas-Kér) ;
a ki a tündér ruháját elrabolja, az elveheti feleségül ; ami a

1) Lásd „Ethnographia" II. köt. 360 1. és Kozma „Mithologiai elemek
a székely népköltészet és életben" 24. 1. Ezután „Földrajzi közlemények"
XXI. k. 246. l.

2) „Uj magyar múzeum" 1855. évfolyam 1. köt. 253. l.

127

szépasszonynyal nem tehető meg, mert az a férfiakkal nem áll
szóba. A szépasszony a szeged-vidéki magyar néphit szerint az
emberek átka ; alig született meg a gyermek, a szép asszony
már is a ház kíirül leselkedik és ha belopózhatik a házba, ugy
a gyermeket kiadja a boszorkányoknak. (Szőreg.) Éjjel 11 — 12
óra k()Z(')tt megy bort inni a szépasszony ; hétszer iszik, a ma-
radékot pedig az ablakon át a ház végébe önti, mert több szom-
jas boszorkány kiséri. (tízeged.) A szépasszony' kíséretével kü-
lönr)sen a gyermekágyas asszonyokra nézve veszélyes. Egy-
házas-Kéren azt liiszik, hogy a szépasszony és boszorkány-ki-
séi'ote a betegasszonyt kiemelik az ágyból és a sütöteknöbe
teszik. A nép csak a csapat vezetőjét hiszi szépasszonynak. Az
a törekvése, hogy a gyermekágyas nőt kivihesse a szabadba,
ahol könnyebben elbánhatnak vele. „Barátnőmet, beszéli el egy
Szeged-madarásztói vén asszony, kicsalták az ágyból és ha
férje észre nem veszi, meg is (ilték volna." Mint a bolgár sa-
movila, a magyar szépasszony is szélben jár-kel. Szöregen be-
szélik, hogy egy pásztorfiu kését a forgószélbe dobta. A szép-
asszonyok kinyitották a kést és a fiu lábába dobták. Magyar
Szent-Mihályon egy Kállay nevűnek a leányáról beszélik, hogy
a forgószélbe vágott egy nagy késsel, amire azután a szépasz-
szonyok megsebezték. A bolgár néphit szerint a samovilák is
forgószélben tánczolnak és ezzel az embereket elragadhatják.
Ezért a forgószélnél ezt mondják : „Foghagymát eszem, fog-
hagyma után büzlöm." p]rre a samovilák megharagszanak és
a szél eláll. A szépasszonynak a fölnőttek számára is van egy
ágya, amelyben a nyavalatch'ősek és a szifilis betegek feküsznek.
(Szeged.) Aki oly helyen jár, ahol nem kellene, annak meg-
romlilí a teste, ugy hogy betegen kell feküdnie és J ez a szép-
asszony ágyában fekszik. (Klárafalva.) A felnőttek közül csak a
gonoszok esnek a szépasszony kötényébe. „Ha egy részeg em-
ber elesik és esés közben magát megüti, ez a szépasszony kö-
tényébe esik, aki összeveri, hogy megemlékezzék róla. (0-Szent-
Iván.) Mivel a részeg nagyon könnyen elesik, azért van eléje
terjesztve a szép asszony kriténye, hogy esése közben magát
megüsse. Az ilyen emberre nézve a legveszedelmesebb idő nap-
nyugta után kezdődik, amikor legkönnyebben eshetik a szép-
asszony kötényébe. A bolgár néphit szerint a gluja dóba éjfél
után kezdődik, és első kakas-kukorékolásig tart. Ezen időben
ártanak legkönnyebben és legtöbbszőr a gonosz szellemek az

128

embereknek. A szépasszony hatalma napnyugta után nyilvánul
legerőteljesebben. Napnyugta után nem jó?moslékot, vagy a gyer-
mek fürdővizét kiönteni, mert ilyenkor a szépasszony mindig
oda tartja a kötényét vagy a tálát és aki ilyenkor oda lép, az
beteg lesz, az a szépasszony táljába lép, ha azonban elesik és
megüti magát, akkor a szépasszony kötényébe esett. (Szőreg.)
Legtöbb emberre a szépasszonytála, nevezik szépasszony tá-
nyérjának is, a veszedelmes. Nappal 12 óra vagy éjjel 12 óra
felé a szépasszony járkál és romlást hint el, árt az emberek-
nek. (Egyházas-Kér.) (L. u. e. Sbornik VI.) Tizenkét óra felé
sem nappal, sem éjjel nem tanácsos a szekérút közepén járni,
mert a szépasszony tála van ilyenkor ott ; aki belép a szépasszony
tálába, az már nem lesz egészséges. (Szege d-Madarásztó.) A
magyarok között el van terjedve a hit, hogy a keresztutakon
fekvő lópaták és szarvasmarha csülkök a szépasszonyok tálai ;
ezen dolgok a boszorkányok éjjeli dorbézolásainak a maradékai ;
aki rájuk lép, az megsántul. Erre vonatkozólag a magyar nép-
hit ezt beszéli: „A lópatákat a boszorkányok gyűjtik; arany-
poharakat készítenek belőlük a maguk számára ; ezekből isz-
nak éjjeli gyülekezésük alatt. (Ó-Szent-István.) Némelyek a
czomb elsoványosodását azzal magyarázzák meg, hogy a beteg
szépasszony tálába lépett. „Akinek a lába elszárad, az a szép-
asszony tálába lépett." (Egyházas-Kér.) Más értelmezés szerint
a szépasszony tála az eresz lesz, ha ezt bemocskitják ; azt hi-
szik a szőregi szerbek is azzal a különbséggel, hogy az ereszt
a vila mocskolja be. A szegedvidéki magyar nép a szépasszony
tálát a rosszak tálának is nevezi. Szőregen és Gyálán mond-
ják : „Este dobják az ételt a kutyának ; ha ekkor a kutya nincs
ott, ugy az, aki erről mit sem tud, átmegy rajta és ilyenkor ez
a rosszak tálába lép, az illető aszkórba esik és meghal." Másutt
Magyarországon meg azt hiszik, hogy a bemocskitott nem
tála a szépasszonynak, hanem a szépasszony köpedéke. „Nem
jó az eresznél végezni a szükséget, mert abban a szépasszony
köpedéke van." (Klárafalva.) Gyálában ezt mondják a szer-
bek : a fehér vila tálába lépett, ami megfelel a magyar mondá-
nak: a szépasszony tálába hágott.

A magyar azt is mondja, hogy ha olyan ember lép a
szépasszony tálába, akinek a számára nem volt kitéve, ugy az
ilyen ember betegségéből fölgyógyulhat. (Algyő.) Ebből az kö-
vetkezik, hogy a szépasszony kiválaszt magának egyes embe-

129

reket, akik elé tálát teszi. A szép asszony nyálára vagy köpe-
dékére vonatkozólag mondják : „A szépasszony nyála van azon,
akinek rossz betegsége van (syphilis)" (Klárafalva). Ez azo-
nos a szépasszony ágyáról fönnebb emiitett hittel. A szépasz-
szony nyála katharust (Szöreg, Klárafalva) és fejfájást is okoz.
Az ereszt nem jó bemocskitani, mert aki bele lép, fejfájást,
katharust kap; ez a szépasszony nyála; tudniillik a fejfájás és
a katharus (Szöreg). Klárafalván a szemölcsöt is igy nevezik.
Ilyen nyálról a szegedi boszorkánypörben is többször történik
emhtés. A szépasszony nyála eszerint tehát betegség, a boszor-
kánysággal vádolté azonban csak betegséget okozó, ugy, mint
a szlávok boszorkánynyála. Az ugor népek demiurgjának a
nyálából is támad betegség. A betegséget Szőregen a szépasz-
szony vizének is íievezik. Másutt a szépasszony vizét varázs-
szernek tartják, melylyel az aszkór fölismerhető. „A varázslónő
vize a szépasszony vize ; éjjel 12 órakor hallgatagon meritik. a
kútból, de nem viszik be a házba, hanem egy fa alá teszik;
napkeltéig nem szabad bevinni. A varázslónő ennek a segélyé-
vel föhsmeri az aszkórt ; mert a vizben van az, (t. i. a képe)
aki meg lett rontva" (Szöreg). A magyar hagyományok tanú-
sítják, hogy a néphitben a régibb időkben a szépasszonyok jó-
tékony és kártékony szerepet egyaránt vittek. Egyházas-Kéren
tudnak a szépasszony mosdóvizéröl ; aki ebbe lép, az beteg
lesz. Erdélyben is ismerik a szépasszony kútját. A szépasz-
szonynak törülközőkendője is van. Egyházas-Kéren azt hiszik,
hogy a szépasszony azért dobja el a törülközőkendöjét, hogy
az, aki megtalálja, beteg legyen. A szépasszonyról neve-
zett növények betegséget nem okoznak. Ilyen növények:
szépasszony tenyere, szépasszony füve, szépasszony kalácsa
(carhna acantis), szépasszony reszketőtűje (scabiosa atropur-
purea), szépasszony kása (festuca fluitans). A szépasszony szele
azonban veszedelmes. „A szépasszony szele ütötte meg, akinek
félreáll a szája" (Kübekháza). Betegséget okoz a szépasszony
pohara is (Szöreg). Ezen betegségek közül legtöbbet ráolvasás-
sal gyógyítanak. Ezt mondja el egy mese: „Volt egyszer Mo-
nostorban (Szeged mellett) egy kis leány. A kutyának a válu-
jába dobott moslékjából a szél a leányra fujt valamicskét. A
kis leánjTiak az egész teste tele lett sebbel ; már rothadni kez-
dett, de a világon semmivel sem segíthettek rajta. Egy asz-
szony azt mondta, hogy a kis leány a szépasszony tálába

130

lépett; ne tegj^enek vele mást, csak ezt: mikor sütnek, mos-
sák meg a kezüket egy edényben; ha a kovászt beleöntik,
szintén mossák meg a kezüket vizben; ha készen vannak a
dagasztással, szintén ugj^anabban a vizben mossák meg a ke-
züket; ha befütenek és szaggatnak, szintén ugj^anabban a viz-
ben mosdózzanak meg. Vezessék oda ekkor a kis leányt és
ez a kemencze előtt mossa meg lefelé a sebeit; ezután kezé-
vel öntse a vizet a kemenczébe és mondja: „Szépasszony, te
adtad, te vedd el 1" Háromszor tegyék ezt, háromszori sütésnél,
amire a kis leány meg fog gyógyulni ugy, hogy csak kis sebei
lesznek." „Ha az emberen daganat van, irjon köréje négykraj-
czárossal egy kört és dobja el balkezével a pénzt. Aki a pénzt
megtalálja, arra megy át a daganat." „Erdélyben, Homoród-
Karácsonyfalva mellett van egy Vérpataknak nevezett tó,
amelyhez Szent-György napján senki sem megy: mert a szép-
asszonyok ott végzik gonosz tetteiket. Vagy negyven év előtt
egy Mihály Pál nevű ember arra járt vesszőért. Egy fára má-
szott, hogy vesszőt vágjon. Épen Szent-György napja volt.
Délben a szépasszonyok, mint a forgószél, jöttek ; közöttük volt
Mihály Pál felesége is. Megfogták a férfit, tánczoltak vele,
azután a mély tóba dobták, ahol sokáig eszméletlenül feküdt.
Még ezután is sokáig élt, de megnémult és csak e szavakat
motyogta : „Jó, fiam, jó !'' Fiacskája ennél az esetnél jelen volt.''

A bolgár samovila és a magyar szépasszony némely te-
kintetben a germán Hellel rokon lények. Ha a magyar és a
bolgár néphitben a betegségek ma már tárgyak is, melyeket a
samovila vagy a szép asszony készitenek, de azért hajdan ki-
zárólag betegségszellemek voltak és később a szépasszonyok
vagy a samovila gyermekei szintén betegségszellemek. A ma-
gyarok szépasszonyai csak ugy, mint a bolgárok samovilái nem
csak hasznos, de ártalmas lények is. Az ugor népek szellem-
tana sem különböztet meg külím jó és gonosz szellemeket;
hanem e két tulajdonságot egy lényben egyesíti.^)

A bíjlgár nép e lények mellett szintén ismer tündér-forrá-
sokat és e források jelzőjéül e lények nevét használja. E for-
rások a Siiinovilski kladence (samovil-kutak) Ily helyeken az
utasok, niirlőtt vizet merítenek, áldozatot hagynak, hogy ezzel
a vila engedélyét nyerjék meg. Én magam is láttam Berkovica
mellett egy ilyen forrást és láttam azt is, amint egy szegény
iu a forrás mellett fekvő kőre egy kis áldozat-kalácsot tett. 2)

1) Marinov Blgarsk. Liter. 2) i. u. 0.

131

A brodnicák, vilák, akik a vizek sekély helyein laknak.
Ilyen helyeken az emberek e lényektől való félelmökben csak nap-
pal gázolnak át. Ezekhez hasonló lények a stüt-nek nevezett vilák,
akik hosszú hajú lények és a vizek mély helyein élnek. Az embert
lehúzzák a vizbe és megfojtják. Há futással akar az ember
menekülni, hosszú hajukkal mintegy pányvával fogják meg.^)

A samovilához legközelebb rokon lény a bolgár néphitnek
Judité vagy Judája. Ezek csodás szépségű nöi lények, akik
erdőben vagy tódus hegyekben laknak. Főgyülhelyük a Perin-
hegység 77 tavával és 77 csúcsával, a hova a nap heve elöl
menekülnek. Itt füi'ödnek és tánczolnak. Minden egyes Judá-
nak ván egy fehér váÜkendője, melyet sugárnak . hivnak. Mig
ez a sugara megvan, addig megvan neki a Juda minden tulaj-
donsága is. Ha azonban ellopják tőle,^ akkor közönséges asz-
szónynyá lesz. E sugarat már sok férfi lopta el szárogatás
közbén és ezután az illető Judát feleségül is vették, vele csa-
ládot apitottak. Perin faluban ma is él egy család, mely il^'en
házasságból származik. A nép hite szerint a tludák az embernek
csak nagyon ritkán ártanak. Ha megharagusznak rá, ugy egész
a felhőkig dobják, hogy a földre visszaesve összezúzza magát.
A nyári forgószeleket is Judák okozzák a néphit szerint. Né-
melyek azonban sokszor egész vidéket, pusztítanak, el és az
embereket lelövöldözik.^)

A Judidi (judák) szintén a tündérek közé tartoznak. Bár
a- nép hasonló külsővel ruházza fel őket, mégis meg kell Őket
különböztetni a samoviláktól. Inkább lehetne őket azonosítani
a stirkekkel. Ezek is vörös, hosszuhaju nők, kik folyókban
laknak és az embereket a vizben hosszú hajukkal fogják ineg.
A hajuk olyan hosszú, hogy a nép hite szerint csakis a hegy
legmagasabb tetejére keU menniök, hogy fésülködhessenek. A
judidi épugy mint a samovilák, mythologikus alakok, kik igen
sürün fordulnak elő a bolgár népköltészetben, akár a tulajdon-
képeni bolgáriban, akár a macedóniaiban.'*)

' A judidi közül némelyek az égben, mások a földön lak-
nak. Az égiek csakis azért jönnek a. földre, hogy itt isten aka-
ratát teljesíteni segítsék. A Judákat illetőleg figyelemre mél|ó
Ilievnek a véleménye, mely. szerint ezen elnevezés egyetlen
régi kéziratban sem fordul elő, szerinte e szó későbbi eredetű.
Ethymologiájára vonatkozólag Veselofsky nézete emlitenctö. E
szerint a Juda a latin undából ered. A bolgárok Dozonnal más

1) Marinov Blg. hit. 2) 1. u. o. 3) Iliev tanulmánya Sbornik HL— IV.

132

forrást neveznek meg, amennyiben Juda Iskariótból szármáz-
tatják. E nézetre közetkezőképen jutottak :

Némely kis-orosz és román mesében Júdás az ördög ko-
mája vagy maga az ördög. A román mesében az ördög neve
Iskarióth, ami tulajdonképen Júdás helyett van használva.
Ugyancsak egy román mese szerint Júdás a paradicsomba lo-
pódzott és onnan ellopta a napot, a holdat, a csillagokat, az
Isten trónját, a menyei virágokat, a keresztet, és mindezt a
pokolba vitte, mely erre világos, a meny ország azonban sötét
lett. Az Isten most összehívta a szenteket, hogy Judással har-
(ízoljanak. Egyedül csak szent Illés mert erre vállalkozni. Jú-
dást legyőzte, megkíjtözte és a hátán magával vitte. A meny-
ország ismét világos, a pokol pedig ismét sötét lett. Ez időtől
lógva kezeli Illés a villámot és a menydörgést és fogja meg
velők a sárkányt . . . Ehhez hasonló egy kis-orosz monda,
amelyben éuda-juda a napot, a holdat és csillagokat az égről
lelopja. A finnek a Juntás gonosz szellemről beszélnek, amely
keresztény eredetű és alatta Júdás rejtőzik. így lett Júdás
Iskarióthból a bolgár Juda. Júdást ördögnek hitték, aki laká-
sába csalja az embereket. A népethymologia nőnemű végzéssel
nőnemű démoni lényt csinált belőle. A népkölteményekben a
Judát gyakran összecserélik a samovilával, amiből következik,
hogy a néphitben a két lény azonos.

Verkovié, a szorgalmas népkölteménygyüjtő, ki különösen
a macaedoniai népdalokból adott ki a judidire vonatkozó szá-
mos példát, következő judidit különböztet meg: először a
cérna juda, vagyis a fekete juda. Ez az embereknek foMono-
san csak ártani iparkodik, ahol megjelen, ott baj, szerencsét-
lenség következik be. Másik a mora juda, ki az embereket vil-
lámmal sújtja agyon. Harmadik a ^iva juda, ez az embereket
olvasni és irni tanitja. Kreva juda, ki a legfelsőbb égi juda,
vagyis a legmagasabb valamennyi juda közt, ki az emberek-
nek a közeledő ünnepeket jelentette és képviselője volt a ta-
vasznak, ennek a nagy fogalomnak, mely egyáltalán oly ha-
talmas szerepet játszik nemcsak a szláv, de minden más nép-
költészetben. Filka és Mileska szintén égi judák, kik Isten en-
gedelmével lejöttek a földre, hogy elhárítsák és elűzzék a hi-
deget, tehát a tavasz elősegitöi. A nebna juda az embereket
csillagokká változtatja át. A jura juda különösen juhászok és
vitézek között töltötte idejét. Van még egj^ különös kifejezés,

133

a deveti. Ez küenczet jelent, mert egy és ugyanazon fogalom-
ban kilencz jiida testvért értenek.^)

Van számos más juda is, melyekről ismét más-más irók
és népszokásgyüjtök tesznek emlitést, akik dal, táncz és víg-
ság közt töltik egész életüket, a kiknek legkedvesebb hangsze-
rük a Kavalet. „Stojna és a Judák"" czimü költeményben ily
vigan tánczoló judáklioz viszik Stojnát és kényszeritik, hogy
velők tánczoljon, de ö azt csak keservesen tudta teljesiteni,
táncz közben egyre sir, egyre könnyezik. És midőn kérdezik
tőle, hogy miért sir a szép menyecske, talán a gyermekért,
melyet kénjielen volt otthon hagyni, megnyugtatja az egyik
juda és azt mondja })

Süh'sem aggódj, soh'sem búsulj ;
Arra jártam tegnap este,
Házad táján, nagy kapudnál.
A te öreg, jó anyósod
Kis fiadat elringatta,
S ezt dúdolta altatóul:
— „Aludj babám, kicsi árva,
Ha szerencse rád nem várna,
Gondolj akkor jó anyádra.
Megsegít az, majd kijárja . . .*•

A juhászoknak áldozatot kell bemutatniok a Judáknak,
hogy a nyáj legeltetésekor ne háborgassák őket. így egy köl-
temény szerint :'0

Murzso, Murzso, Kara Murzso, Juda, Juda, nagyliatalmas.

Három hosszú esztendeje, Légy türelmes, várj egy kissé,

Hogy juhaid itt legelnek. Fehér bárányt adok néked

És nem fizetsz Otlachot*) S kifizetem a meződet.

Mit miveljek, hogy megfizesd ? Szóval mondja Juda néki :

Szegény Murzso csak könyörög : Murzso, Murzso, barna Murzso,

Juda, Juda nagy hatalmas. Fehér bárányt ha fogadnék.

Légy türelmes, várj egy kissé. Hófehérré válna mezőm,

Gyűjtsek össze néhány garast, iá nem lehet majd legeltetned.

Kifizessem a meződet. Szegény Murzso csak könyörög ;

Legelödnek kövér füvét. Juda, Juda, nagy hatalmas,

Szóval mondja Juda néki. Légy türelmes, várj egy kissé,

Murzso, Murzso, barna Murzso, Szürke lovat hadd keressek.

Garasokat, ha fogadnék, S kifizetem a meződet.

Tán ezüstből volna mezőm, Szóval mondja Juda néki :

S nem lehet majd legeltetned. Murzso, Murzso, barna Murzso,

Szegény Murzso csak könyörög: Szürke lovat ha fogadnék,

1) Verkovic : Bugarske narodne pesme és 1. Marinov Blg. üt. 2) Strausz :
B. N. Gy. l. k. 8) l. u. o. 4) Adónem a török időben.

134

Hamuszürke volna mezőm,

S nem lehet majd legeltetned.

Miként tudnánk megegyezni ?

Mézes sipod szólaltasd meg,

Apró hórót járjak rajta.

Ha te tovább birsz sipokii.

Mezőm legyen ajándékod.

Ha meg tovább tánczolhatok,

Elragadlak Kara Murzsó,

S igy a mezőm kifizetted.

Előveszi Murzsó sipját,

Játszik, játszik mézes sipján,

Juda meg jár apró hórót.

A következő népkölteményben a Judák . is büntetik a
szent napok megszegését és a bűnös embert magukkal ra-
gadták.2)

Sípolt Murzsó, tánczolt Juda.
Három napja, három éje,
Murzsó sipol, kéri istent :
Sürü esőt támassz isten,
Eláztassa Juda szárnyát.
Sötét felhők tomyosukiak,
Sürü eső kél belőlük.
És elázott Juda szárnya.
Megáll aztán erős Juda,
Nem volt képes már tánczolni.
Tovább sipolt Kara Murzsó, .
És a mezőt ő nyerte meg.i)

Nagycsütörtök napján Stojna,
A szép asszony, szép menyecske,
Varrni ült le, szabni ült le.
Vékony inget varrt Stojánnak,
Fehér fökötőt magának.
És a mint varr, és a mint szab,
Láng se lobban, föld se dobban,
Két Vestricza előtoppan.
És Stojnát, a szép menyecskét
Közre fogták, elragadták.
Fölemelték, tova vitték,
Föl a judák tánczhelyére,
A hol fürgén perdül pörgén
A sok juda, tánczot ropva.
És keringve tánczba lejtve,
Ugy forognak, hórót ropnak,
És felejtve, mit sem rejtve
Vélük ropja a szép Stojna.
Két szeméből könyje hullott.
A vén juda észreveszi
Stojna könyjét, hulló könyjét.
Meg nem állja, szóvá teszi :

„Stojna lányom, szép menyecske,
Hórát járva, mért hull könnyed?
Fáj a szived, haza vágyói.
Kis fiaddal játszadoznál.
Szerelmeddel, szép híveddel.
Véle is tán elcziczáznál ?"
A szép Stojna, szép menyecske,
Nem szól semmit, hallgat egyre,
Két szeméből könnyje hullott.
A vén juda észre veszi
Stojna könyjét, hulló könyjét.
Meg nem állja, s igy folytatja:
„Sohsem aggódj, sohsem búsulj,
Arra jártam tegnap este
Házad táján, nagy kapudnál.
A te öreg jó anyósod
Kis fiadat elringatta,
S azt dúdolta altatónak:
— Aludj babám, kicsiny árva,
Ha szerencse rád nem várna,
Gondolj akkor jó anyádra,

Megsegít az, majd kijárja !"3)
A bolgárok egyik népmeséje ezt beszéli a Judáról:*)
.,Élt egy erdőben egy Juda, akinek sok szántófölde, rété,
szóval nagy mezőgazdasága volt. Egy helységben élt kilenez
testvér. A legfiatalabbik hibás volt, sántított; testvérei rá sem
ügyeltek, csak nevették. Egyszer a testvérek együtt mentek mun-
kát keresni. Este egy erdőbe értek és nem tudták, hogy ez a

1) Strausz : B. N. Gy. I. k. 2 L. u. 0. 3) i,, u. 0. és 133. 1. 4) Sí, Sis-
kov Sbornik IV.

13§

hely egy Jiidaé. Tüzet raktak, megvacsoráíjtak és elhatározták,
hogy ott meg is hálnak. Alig vacsoráztak azonban meg, ami-
kor egy szépen öltözött m* jött hozzájuk. A Juda volt, aki
meg a karta őket ölni. Megkérdezte tőlük, hogy hova valók
és hova mennek. A testvérek azt felelték, hogy aratók és
mmikát keresnek. A Juda erre felszólította őket, hogy arassák
le és csépeljék ki az ö gabonáját, amiért még nagy napszá-
mot is Ígért nekik, mert csakugyan sok gabonája volt, de
senki sem akart nála dolgozni. Bárki dolgozott ugyanis nála,
a munka végzése után nem tért élve vissza. A Juda reggel
ismét eljött és elvezette őket aratni. Nappal arattak, éjjel pedig
a Juda házában voltak szállva. A testvérek bámulták a szép
palotát és a szép nagy kertet. Az egyik fán három ezüst alma
volt. És éjjel, mikor a Juda aludt, azt mondta a sánta, hogy ő
el fogja lopni az ezüst almákat. Kiment ^a házból és a kertbe
ment. Rázogatta a fát és félvén attól, hogy az m* tetten kapja,
egy fa alá bújva hallgatódzott. Ugy tűnt föl neki, mintha
maga a földes ur állt volna az ezüst almafa alatt. Megfordult,
hogy meggyőződjék, csakugyan egyedül van-e? És ime mit
látott! A Judát. Visszament, hogy meghallhassa azt, amit a Juda
magában beszél. Ez pedig megrázta a fát és igy szólalt meg :
Ha-va-a 1 Épen kilenczen vannak, akik aratnak és azután
megeszem őket. Egy darabig magában beszélgetett, azután el-
hallgatott éz elaludt a fa alatt. A sánta visszament a szobába
aludni. Testvérei nem hallottak semmit. Reggel a testvérek
aratni mentek és a Juda, mhit ember ügyelt rájuk. Délben el-
ment tőlük. Távollétében a sánta elbeszélte testvérehiek azt,
amit látott és hallott. Erre a testvérek elhatározták, hogy az
elmondottak igazságáról meg fognak győződni. Nappal arattak,
este pedig a Judával együtt visszamentek a Juda házába. Éj-
jel a legidősebb testvért küldték ki leselkedni. Ez szót foga-
dott a sánta testvér utasításának és meg is győződött a hal-
lottak igazságáról. Ezután visszament a szobába, és elmondta
a látottakat és hallottakat testvéreinek, akilv még abban a
pillanatban megszöktek. A sánta azijnban még ott maradt,
hogy ellopja az ezüst almákat. Reggel sirva fakadt, amit mikor
a Juda meghallott, azonnal hozzá sietett és megkérdezte, hogy
miért sir? .,Ha-a-a-a, testvéreim megszöktek és engemet itt
hagytak," monda a sánta. „Hallgass 1 Neked háromszoros nap-
számot fizetek; a többiek pedig nem kapnak semmit. Mondd

meg, mily irányba mentek?" kérdé a Juda. „A-a-a-a, e-e-e-ei,
ebbe az irányba," feleié a sánta. „Maradj te csak itt, én majd
visszahozom őket," monda a Juda és az erdőbe sietett utánuk.
Alighogy elment hazulról a Juda, a sánta azonnal a kertbe
ment, leszakította az ezüst almákat és más irányba szökött. A
Juda nem érte utói a testvéreket, mert a maga határán tul
egy lépést sem tehetett. A sánta az ezüst almákkal a ezár
székvárosába iparkodott. Oda érvén, ott találta testvéreit, akik
a czárnál arattak. Mikor testvérei meglátták, szidalmazni kezd-
ték és elűzték maguktól, nehogy a czár megtudja, hogy ilyen
béna testvérük van. A sánta most tanakodni kezdett, hogy
hova menjen és mit tévő legyen. Gondolkozott és a czári palo-
tába ment, egy ezüst almát tartva a kezében. Mikor a czár
leánya meglátta, magához hivatta és igy szólt hozzá : „Honnan
vetted azt az almát? Kérlek add nekem, hozzád ugy sem il-
lik." — „Neked adom, ha a palotádba vezetsz és megengeded,
hogy egy éjjel és nappal ott maradhassak," monda a sánta.
A czár leánya ezt megengedte, amiért a sánta neki is adta az
almát. Este, mikor a testvérek az aratásból megjöttek és sánta
öcscsüket a palotában látták, mérgükben képesek lettek volna
öt elevenen széttépni. Másnap kiment a palotából és a másik
ezüst almát tartotta a kezében. A czár leánya ismét meglátta és
ismét megengedte neki, hogy egy nappalt és egy éjjelt a pa-
lotában tölthessen. Testvérei ismét meglátták, haragjuk határ-
talan lett. Megkérdezték a czárt, hogy ki az, aki a palotában
lakik ? A czár most magához hivatta és vallatni kezdé. A sánta
bevallotta, hogy hol lopta az almákat. A testvérek erre azt
mondták a czárnak: „Ha ö lopta el az almákat, ugy küldd el,
hogy a Judát elevenen hozza ide." Azt akarták, hogy a czár
küldje el és hogy a Juda egye öt meg. A czár erre igy szólt
a sántához : „Vagy idehozod nekem elevenen a Judát, vagy
lefejeztetlek. Ha ide hozod, ugy boldoggá teszlek." A sánta
beleegyezett és egy arabot, két pár ökröt, egy fm*ulyát, egy
baltát és négy szeget kért. A czár megadta neki, amit kért.
A sánta ezután más ruhát öltött és a Judához indult. A Juda
erdejébe érve, egj^ fát kezdett kivágni és eközben sirt. A Juda
azzal a szándékkal jött hozzá, hogy majd megeszi. A mint
azonban látta, hogy sir, megkérdezte tőle, hogy mit keres és
miért sir? A sánta sirva mondta el, hogy a czár azért küldte,
hogy estig egy fürdőkádat készítsen neki, mert máskép eleve-

13T

nen sütteti meg. Mikor a Juda ezt meghallotta, szabadon hagji;a
és maga látott a kád megcsinálásához. Megkérdezte tőle, hogy
vájjon tudja-e, milyen nagy a czár, nehogy kicsinyre csinálja
a teknőt. A sánta igy felelt : „Olyan mint te, olyan széles,
erős és nagy. Feküdjél a teknőbe, hadd lássam, elég nagy-e?''
A Juda belefeküdt, a sánta pedig leszegezte és a Juda igy a
kádban maradt. Ezután befogta az ökröket, kezébe vette a fu-
rulyát és a Judát furulyázva vitte a czárhoz. Az egész udvar
összefutott, hanem a kádat egyik sem merte kinyitni. A sánta
testvérei is eljöttek, hogy meglássák, ki nyitja föl a kádat. Hiába,
csak nem akadt bátor. Végtére rábeszélték a sántát, hogy ő
nyissa föl. A sánta kikötötte, hogy a teknőt az ő nyolcz bátyja
tartsa. Ezután fölnyitotta és a Juda azonnal elnyelte mind a
nyolcz testvérét. maga azonban előrelátó volt és jobb olda-
lán ugy megütötte a Judát, hogy ez meghalt. A sánta most
felvágta a testét és kivette belőle testvéreit. A czár pedig fele-
ségül adta neki a leányát, vejévé fogadta és nagy vagyont
adott neki . . .'*

A bolgár néphit szerint a legirtózatosabb szörny a lámia.
A macedóniai bolgárok óriási szörnyetegnek, vizözön előtti ele-
fántnak, mamutnak képzelik óriási testtel, mindent megemésztő
gyomorral. Bulgária más vidékén azt hiszik, hogy olv kigyó-
főből támadt, melyet véletlenül vágtak le a kígyó tes-
téről és a véletlenül közelben heverő ökör, vagy bivalyszarvba
gurult. Negyven év múlva a kigyófő egybe nő a szarvval és a
lámia támad, melynek nagy, éles fogú kutyafeje, négy éles-
karmu lába, egy-egy hosszú farka van. A farok végére van nőve
a szarv. Teste haljnkkelyekkel van födve. De ember nem ölheti
meg, erre csak a zmej képes, de ez is csak nagy erőmegfe-
szitéssel.*)

Ha a forgószél nyáron a fákat gyökerestől tépi ki, a ház-
tetőket leszaggatja, akkor azt mondják, hogy ez egy meghara-
gított lámia munkája, melyet a zmejek menydörgéssel és vil-
lámokkal támadtak meg. Ilyen harczban rendesen nagyon sok
zmej pusztul el.'^)

A lámiák nagy, hozzáférhetetlen barlangokban laknak,
ahol elásott kincseket őriznek. A bolgár néphit szerint minden
nagy folyó nyilasán egy lámia ül és arra vigyáz, hogy a fo-
lyónak más irányú folyást ne adjanak.^)

A Maleékovo czimü költeményben az mondatik, hogy

•1) Strausz B. N. Gy. ^) Marinov Blg. lit. és Iliev tan. Sbornik III. S) 1. u. o.

138

Maleckovo már három éves korában megölte a lámiát, mely
az egész környéket félelemben és rettegésben tartotta,
íme a költemény:^)

A fényes nap versenyez a holddal.

„Hej fényes hold, egyet mondok, értsd meg,

Együtt keljünk és nyugodjunk egyszer."

Másnap korán reggel kél fel a nap,

Feleutját be is járja déUg,

A fényes hold pedig akkor kél csak.

„Hütelen nap, fogadásod szegted.

Ugy-e megfogadtuk mi egymásnak,

Együtt kelünk és lenyugszunk együtt.**

De megfelel a nap ilyen szóra :

„Hej tiszta hold, nem ugy van ez, érts meg.

Sosem kelt föl a világ még délben.

De korábban, már hajnalban ébred."

Nap szavára felel a hold ekkép ;

„Hűtelen nap nagy az oka annak.

Hogy korábban nem keltem föl reggel.

Csodálatos nagy esetet láttam !

Betegágyas özvegy asszony küzdött,

Hogy egy fiut szüljön a világra.

Kilencz bábaasszony bábáztatta.

S megszületett a kis fiu végre.

Megszületett, meg is szólalt rögtön,

S az anyjához ilyen szókkal fordult :

„Hej jó anyám, édes anyám kérlek,

Pólálj engem fehér takaróba.

Kötözz aztán szép selyem kötővel,

Három nap és három éjjel alszom.

Édes anyám, ne is költs fel engem."

A hogy mondta, ugy is tett az anya.

Harmadnapra felébredt a gyermek,

És igy szólott az a kicsiny gyermek ;

„Hej jó anyám, édes anyám, kérem.

Meg van-e még édes atyám ménje.

Meg van-e még szép fegyvere, vértje ?"

Szólt az anya „Édes fiam, kincsem.

Meg van még az édes atyád ménje,

És meg van még szép fegyvere, vértje."

„Édes atyám szép fustánja hol van ?"

„Édes atyád szép fustánja meg van."

„Add elő hát anyám a fustánját."2)

Tarka szekrényt nyit az anyja rögtön.

És a fustánt előveszi onnan.

Öltözik a fiúgyermek sebten.

Czifrálkodik és felölti nyomban

1) Strausz B. N. Gy. I. k. 2) Ránczos szoknya. Macedóniában divatos.

139

Édes atyja fegyvereit sorban.

Fölpattan a telívérü ménre,

És elvágtat, azt sem mondja, merre.

Nagybátyjához, Jankulához vágtat.

Három hete, hogy az lagzit ülne.

Lakodalmas népe vigad folyton,

S egy se mozdul, hogy menyecskét hozzon.

Hej, hoznának, de egynek sincs mersze.

Menyecskéért útra kelni félnek.

Az átkozott, isten verte lámja.

Az utjokat biztosan elállja.

És elpusztul, a ki arra járna.

És a gyermek az udvarba érve,

Tánczoltatja édes atyja ménjét.

Lakodalmas népet körül járja.

Nagy haraggal igy kiabál hozzá :

„Hej, virágos, lakodalmas népek.

Három hete, hogy itt vigan éltek.

Eszem-iszom, dinom-dánom járja.

De menyecskét egy sem hoz a házba !"

Felelnek a lakodalmas népek ;

„Hej, kis gyermek, ez nem is nagy vétek.

Hadd mondjuk el a nagy csodát néked.

Az átkozott isten verte lámja

Az utunkat biztosan elállja.

És elpusztul, a ki arra járna."

De a népet biztatja a gyermek :

„Keljetek fel és utánam jertek.

Ne féljetek, előttetek járok."

S a virágos lakodalmas népek

Menyecskéért rögtön útra kelnek.

A nép előtt jár mindig a gyermek,

A többiek mind utána mennek.

El is érik az átkozott lámját.

Ott megállt a lakodalmas népség,

A kis gyermek kiugrat a térre.

Előveszi sárga buzogányát.

És kihúzza damaskuszi kardját.

Jó kardjával a torkára vágott,

Hej, ezután nagy csoda esett meg !

A szivéből, nagy fehér szivéből

Jött ki három lakodalom népe,

Szép menyasszony jött ki onnan három.

Vőlegény is jött ki onnan három.

Nosza hamar menyecskéért mentek.

Az udvaron nagy almafa állott.

Aranyalmát termelt a fa hármat.

Isznak, esznek, szép menyecskét visznek.

140

S az almafát kitépte a gyermek.

Jankulához igy indultak vissza,

Es elérik az udvart, a házat,

Bámulják a kicsi 'gyermek tettét,

S áldomásként nagyot lakomáznak.

De imigy szól ekkor a kis gyermek :

,.Hej, Jankula, kedves bátyám halljad,

S halljátok meg lakodalmas népek !

Három hete, hogy itt vigan éltek,

Eszem-iszom, dinom-dánom járja,

Jertek hozzám, ott lesz majd a párja,

Ott üljük meg a keresztelőmet !"

Bámul ezen Jankula, a bátyja,

És vezeti lakodalmas népét.

És az öcscsét keresztelik vigan,

El is tartott három álló hétig.
A bolgár népköltészetben ugyanis a főliös öt gyermek.
Ezen öt gyermeknek a bolgár nép a kcivetkezö neveket
adta: Sekula Detence vagy Sokolova Detence, Dete Dikatince,
Dete Golomese, üruiea Detence és Dete Maleékovo. E nevek
mellé még ezen jelzőt is tete : junaci nad junaci, „hősök a hő-
sök fölött." M

A lámiáról a bolgár népmese is regél '})
„Élt egyszer két testvér. Volt egy tehenük, egy szolgáló-
leányuk és egy kosár gyümölcsük. Egyszer igy sz(31t az egyik :
„(lyere, vágjuk le a tehenet és a szolgálóleányt, hogy kirabol-
hassuk őket, a gyümölcsöt pedig égessük el." Ezt meg is tet-
ték és tettök után megszöktek. Mentek, mendegéltek, mignem
egy pajtához értek. Itt egy kotlóstyukot találtak, ezt megfog-
ták, tojásait pedig megették. Ezután folytatták utjokat. Más-
naj) egy öreg asszonyhoz értek. „Jó estét,'' köszöntötték az
öreget. „Adjon az Isten nektek minden jót," mondák a gyer-
mekek. „Adj egy kis vizet !" monda az egyik testvér. „Adok,
válaszolá az öreg, jóllehet havonként áldozatot kell bemutat-
nunk a lámiának, hogy el ne vegye a vizünket. Holnap kerül
a sor a czár leányára. Tegyétek be az ajtót, hogy a lámia be
ne jöjjön." Az öregebb testvér lefeküdt, de lefekvés előtt három
követ dobott a tűzbe. Ekkor jött a lámia, hogy megegye őket.
Az öregebbik testvér a három követ a tűzből a lámia torkába
dobta. Ez kihányta a köveket, az elsőt, a másodikat, a harma-
dikat is és azután elfutott. Az öregebbik testvér utána lopód-
zott, elővette kését, megölte a lámiát, a kést pedig elásta.

i) Marinov : Blg. hit. és Strausz: B. N. Gy. 2) D. Mircev (Résen) Sbomik IX.

141

Reggel a lámia halva feküdt és a viz bőségesen folyt. A
czár, mikor azt meghallotta, összehivatta az egész falut és
kiliirdette, hogy az, aki a lámiát megölte, leányát felesé-
gül veheti. Az öreg asszony is elment meghallgatni a
hirnököt. „Van-e nálad valaki?" kérdek tőle. „Két idegen
van nálam!" válaszola az anyóka. „Menj, vezesd őket ide"
mondák neki. Az asszony elővezette a fiatalabbik testvért.
Ez ketté törte a kését és azt mondta, hogy a lámiát ő ölte
meg. Az öregebbik ekkor kiásta a kését és megmutatta. Ekkor
a czár igy szólt hozzá : „Neked adom a leányomat. A lámia
nem ette meg, hát inkább neked adom . . ."
Egy másik népmese meg ezt mondja el :')
Egy czárnak három fia volt, leánya azonban nem volt.
Kérte tehát Istent, hogy ajándékozza meg egy leány nyal. Az
Isten meghallgatta kérését, adott neki egy leányt, aki azonban
valójában lámia volt. Egy reggel a czár istállójába menve, azt
látta, hogy lovai mind meg vannak fojtva. így kiáltott föl :
.,Ezt a lámia cselekedte !" Elküldte tehát legöregebb fiát
az istállóba, hogy ölje meg a lámiát, ha az istállóba jő. A fiu
várt, várt, mig nem végre elaludt. Ekkor jött be a lámia és
ismét megfojtotta a lovakat. A czár most középsíi fiát küldte
az istállóba, de ez is ugy járt, mint bátyja. Utoljára a legfiata-
labbikra került a sor. Ez fegyveiTel kezében várta a lámiát.
Csakhamar zörejt hallott, amiről megtudta, hogy a lámia jő.
Amikor a lámia az őrködőt észrevette, halkan csúszott a lo-
vakhoz és kezdé őket sorba fojtogatni. A czár fia kardjával
feléje vágott és levágta a kis ujját. A lámia elmenekült, a fiu
pedig megmutatta a czárnak a levágott kis ujjat. Amint a czár
a kis ujjat meglátta, azonnal tudta, hogy az a leányáé. A czár
leánya ugyanis épen akkor sirva panaszkodott, hogy levágták
az ujját. A czár haragosan szólt a fiához: „Szamár vagy; leá-
nyom ujját vágtad le és azt mondod, hogj^ a lámiát támadtad
meg." A czár fia mentegetődzött és erősitette, hogy valóban
a lámiát támadta meg. A czár erre még haragosabb lett, és igy
kiáltott fiára : „Elég, takarodjál ! Menj a szolgákkal, akik meg
fognak ölni!" Előhivatta a szolgákat és igy szólt hozzájuk:
„Menjetek és öljétek meg fiamat. Bizonyítékul pedig hozzatok
egy vérével telt kis üveget és a gyürüt a kis ujjáról. A gyű-
rűre neve, Konstantinus van vésve. A czár fia most anyjához
ment és ennek beszélte el, hogy miképen ütött kardjával a

í) A. Mitov. Sbornik IV.

142

lámiára és hogy most atyja megparancsolta a szolgáknak, hogy
öt öljék meg. A czámé igazságtalanságot látott ezen eljárásban.
A czárhoz ment, hogy fiának életéért könyörögjön. A czár
nem hallgatta meg feleségének könyörgését. A szolgák tehát
megragadták a fiút és meg akarták ölni. A szolgák feje azon-
ban egy cselt eszelt ki, melyet társaival közölt. A czár fiának
két egyenlő gyűrűje volt. Az egyik gyürüt elvették tőle. Az
utón pedig egy kutyára akadtak, ezt ölték meg és véréből
egy kis üveget megtöltöttek. Ezt az üveget és a gyürüt átad-
ták a czárnak. A czár fia anyjával a Balkán-hegységekben
kóborolt, szarvasokra és nyulakra vadászva. Öltözetük a vad-
állatok bőre volt. Amint igy egyszer az erdőben kóboroltak,
egy nőstény medvével találkoztak; amely két ág közé volt szo-
rulva és kérte őket, hogy szabadítsák meg, hálából majd egy
medvebocsot ad ajándékba. Megszabadították a medvét, amely
meg is adta nekik a bocsot. Most már tovább mentek a medve-
boesal. Később egy oroszlánnal találkoztak, mely két ág közé
szorult. Ez is kérte, hogy szabadítsák meg és hálából egy
oroszlánkölyköt igért. Megszabadították és jutalmul megkapták
a kölyket. További útjukban egy lámiával találkoztak, melyet
juhászkutyák üldöztek. Ez arra kérte őket, hogy. szabadítsák
meg a kutyáktól, ő majd egy kis lámiát ad nekik, A czár fia
megszabaditá a kutyáktól, amiért egy kis lámiát kapott. Útju-
kat most már a medveboescsal, az oroszlánnal és a lámiával
folji^atták. Egyszer csak a távolban gyönyörű palotát pillantot-
tak meg. Elhatározták, hogy a palotába mennek. A palotában
egyetlen egy emberre sem akadtak. A czárné eledeleket készített
elő, megmosta ruháilíat, mindent kitisztogatott, tüzet rakott ez-
után és a padlásra bujt. A czárfiu ezalatt az erdőbe ment,
ahol három samovilával találkozott. Ezek testvérül fogadták.
Amint földalatti palotájukba értek, egy hatszárnyu lovat
adtak neki. A czárfiu felült a lóra és épen akkor ért a lá-
miához, amikor ez kicsinyeit szoptatni akarta. A czár-
fiu elvett tőle egy kis lámiát, egy üveget megtöltött
tejjel, azután lován tova repült. A mikor a lámia ész-
revette, hogy egy ember volt nála, üldözésére indult. De. a
czárfiu könnyen röpült lován, melynek hat szárnya volt. A
lámia egy ideig csak üldözte, de amint észrevette, hogy nem
tudja utóiérni, visszatért. Másodszor az életvizért ment A.szá-
movilák ekkor egy kilenczszárnyu lovat adtak neki. A czárfiu

143

azon kőhöz ment, amelyben az életvize volt. A kő ketté vált
és a közepén feküdt a viz. Amint a vizet az arany edénynyel,
mety egy boton lógott, merítette, a kő ismét összecsapódott.
De a kilencz szárnjni ló még ennél is gyorsabb volt és igy a
czár fia az életvizet hazavitte a szamoviláknak. Harmadszor
egy piros rózsáért küldték és ekkor a legszebb, egy tizenkét-
szárnyú lovat adtak neki. A czárfiu fölpattant a lóra és a
piros rózsákhoz ment. Amikor oda ért, ahol a rózsák voltak,
akkor a duna nymfák épen a túlsó parton voltak és nem ve-
hették észre, amint egy piros rózsát leszakasztott. A rózsát le-
szakítván elröpült szárnyas lován. A nymfák üldözni kezdték,
de nem tudták utóiérni és megfogni. Végre a samovilákhoz
ért. Mig a czár fia ide-oda járt, addig a medve, az oroszlán, a
lámia a samoviláknál voltak, akik gondot viseltek rájuk. Végre
visszatért anyjához a palotába, a hol anyja egy dervisnek
lett a feleségévé. A samovilák azt mondták neki, hogy azt, váj-
jon a dervis anyjánál van-e, erről fogják megismerni : ha a
szobába dugott bot mozog, ugy a dervis a palotában van. Ha
nincs a palotában, ugy nem fog mozogni. A fiu igy szólt
anyjához : „Anyám, kérdezd meg a dervist, hogy hol van a
lelke, hadd öljem meg." Az anyja meg is kérdezte a dervist,
de ez nem mondta meg. Végi*e egy napon mégis elszólta ma-
gát és megmondta, hogy lelke egy nőstény medvénél van,
mely egy mocsár közelében tartózkodik. Az anya megmondta
ezt a fiának. Amint erről beszélgettek, megjött a dervis és még
mielőtt az anyja elrejthette volna a fiát, a dervis megölte. A
czár fia azonban már előbb megmondta : „Ha látod, hogy vias-
kodom és a vér a térdemig ér, akkor hivd a medvét, az orosz-
lánt és a lámiát segítségül. Amikor a samovilák ezt látták,
segítségül hívták a medvét, az oroszlánt és a lámiát. Amikor
ezek elősiettek, látták, hogy a czár fia darabokra van szaggatva.
Összeszedték testének darabjait, egyet azonban a kutj^a meg-
evett. A samovilák összerakták a darabokat, a hiányzó test-
részt pedig a lámia testéből pótolták. Az összerakott testet
leöntötték az élet vizével és a czárfiu uj életre kelt. A samo-
vilák elbeszélték most, hogy a dervis darabokra tépte, ők azon-
ban ismét életre keltették, testének hiányzó részét pedig, me-
lyet a kutya megevett, a lámia testéből pótolták és igy ön-
tötték le az élet vizével. A czárfiu ezután azon mocsárhoz ment,
ahol a medve a dervis lelkét őrizte. Mikor azon helvre ért.

144

előbújt a medve. Sokáig viaskodtak egymással, mig nem a
czár fia legyőzte a medvét. Ekkor fölvágta a medvét és egy
nyúl bujt elő. Fölvágta a nyulát is, amelyből egy galamb jött
elő. A galambot is fölvágta és ebből egy üveg esett ki. Ezen
üvegben volt a dervis lelke. Az üveget föltörte és előjött a
dervis, aki megbetegedett és meghalt. Ezen mimkák után visz-
szatért atyjához. Otthon csak nővérét, a lámiát, találta. Nővére
mindent, még atyját is megette és egyedül maradt. A mint őt
a lámia meglátta, igy szólt: „Itt jön a számomra egy áldo-
zat." A mikor látta, hogy semmi sem maradt már fön, csak
három fa, a melyekről táplálkozott, a testvérét is meg akarta
enni. Amint ez észrevette, hogy őt is meg akarja enni, egy
fára mászott. A nővére igy szólt hozzá : „Jöjj le." Ő azonban
nem jött le. Erre gyökerestől kitépte a fát, de testvére a má-
sodik fára mászott. Nővére ezt is kitépte, fivére pedig a har-
madik fára mászott és igy szólt : „Engedd meg, hadd imád-
kozzam és azután megehetsz." Amint ezt a samovilák meg-
hallották, odasiettek és megfojtották a lámiát. A czár fia ezután
elégette a lámiát, hamvát leöntötte az élet vizével és a hamuból
egy ember támadt."

Az ember sorsát megállapító lényekben szintén hisz a
bolgár nép. A néphit e lényeket Urisnica, Narusnica nevek
alatt ismeri. Rendesen három ilyen lény jelenik meg a bölcső-
nél és közösen állapítják meg az újszülött sorsát. Általában
azt hiszik, hogj^ kettő közülök a gyermeknek minden jót, a
liarmadik azonban minden rosszat ró a gyermekre. Hogy hol
és mikor jelennek meg az urisnicák, hogy a gyermek sorsát
meghatározzák, erre vonatkozólag az egyes vidékek hitei egy-
mástól eltérnek. Általában azt mondják, hogy a születés éjje-
lén, vagy a keresztelés napjának éjjelén jelennek meg.^)

Egy mesében e lények keresztény befolyás következtében
az Istennek rendeltetnek alá. E népmese igy szól:^)

,,Volt egyszer egy szegény ember. Ez egyszer az Isten
fölkeresésére indult. Meg is találta az Istent, akivel aztán
együtt gyalogoltak. Útközben egy gazdag ember házába értek,
ahol egy ezüst halat és arany villát találtak. Vacsorához ültek.
Vacsora közben oda jöttek az urisnicák és igy beszéltek : „Isten,
egy gyermek született, mit határozasz fölötte?" Az Isten ezt
felelte: „Ami itt az asztalon van." Az urisnicák ezután elmen-
tek a gyermek házába, ahol reggel távozás előtt kenyeret ad-

1) Strausz B. N. Gy. 2) Az urisniczáról l. D. V. Steikov Sbornik VII. D.
Matov Sbornik V D. Zkimov (Samakov) Sbornik X.

145

tak nekik. Másnap az Isten a szegény emberrel egy más hely-
ségbe ért, ahol szintén egy házba tértek be. A házigazda jó
ember volt ugyan, de aranya és ezüstje nem volt. Vacsorához
ültek és vacsorázás közben ismét megjelentek az m'isnicák.
Most is igy szóltak az Istenhez : ,Jsten, egy gyermek született,
határozd meg szerencséjét." — „Ami itt az asztalon van, az
legyen övé," monda az Isten. Az urisnicák ismét elmentek a
gyermek házába, de itt reggel kenyeret sem kaptak. Az Isten
a szegény emberrel most eg^^ harmadik faluba ment, ahol egy
szegény ember házába tért be. A gazda gombát szedett és
abból vacsorát készített. Az urisnicák ismét megjelentek és
igy szóltak: „Isten, egy gyermek született, határozd meg
szerencséjét." — „Ami itt az asztalon van, az legyen az övé,"
monda az Isten. Az Istennel vándorló szegény ember ezek után
megszólalt : „Isten, én is gombák mellett születtem, azért vagyok
talán olyan szegény?" Az Isten ezt feleié: „Én is szegény
vagyok."

Amit az urisnicák a gyermek fölött határoznak, az föltét-
lenül teljesedésbe megy. Egy népdal ezt mondja el:

U R I S N I C Z A.

A királyné asszony
Gyerckágyat fekszik,
Kilencz napja fekszik,
Kinos kilencz napja.
Kilencz öreg asszony
Állja körül ágyát,
Kilencz asszony közül
Kilenczedik török.
Török asszony övét
Testéről leveszi,
S keresztcsonton üti.
Szült gyermeket nyomban
A királyné, fiút.
„Király, király, nagy bölcs,
Neked fiat szültem.
Ajándékot érte
Pazar kézzel osszál,
Hogyha ezt megteszed,
Ne aggódjál, ne félj,
Fölépülök rögtön."
Öreg este is lett.
Az asszonynép elmégy.
Olt maradt az első,

Első és utolsó.
Utolsó a török.
„Vigyázunk mi rájuk.
Gyermekedre, nődre,
Hogyha urisniczák
Sorsmondani jönnek,
Meghalljuk, megértjük.
Szól a török asszony :
„Király, király, nagy bölcs.
Feküdj le és pihenj.
Vigyázunk mi rájuk.
Gyermekedre, nődre.
Hogyha urisniczák
Sorsmondani jönnek.
Meghalljuk, megértjük."
Vacsorához ültek,
Feküdni is tértek.
Ébren van az apa.
Hogy föhrjon mindent.
Urisniczák jönnek.
Kitakarják szépen,
S fölveszik a fiút.
Jövendölni néki.

14(5

Ekkój) s/ól az első :
.Xovelkeíljél. nüjj fol,
Li''gy huszonkét éves,
Essél rá egy késre,
Halálod igy légyen."
A második beszél :
«Mit so tud az első,
Én mo]idoiu meg sorsod,
Nevelkedjél, nöjj fel.
Huszonhárom évig
Az életed tartson,
Öljön meg egy golyó."
A harmadik mondja :
„Jövendölök néked.
Légy huszonöt éves,
Anyád legyen a nöd !"
Felkeltek és elmentek,
Hallja ezt az apja,
Senkinek se szólva,
ír levelet nyomba.
Ellopja a fiut,
Ládába bezárja,
Levelet tesz mellé,
S a tengerbe dobja.
Fölkapja a tenger,
Vitte, kivetette
Püspök udvarába.
Kinyitja a püspök.
Kinyitja a ládát,
Hát bemie egy gyermek,
Mellette egy fennán.
Mikor oszt megérti,
Mit tudat a fennán,
Megtartja a fiut,
És nevet ád néki.
Udancsu lett neve.
Nevelték a íiut,
Nevelődött szépen,
Oktatja a püspök.
Jó vladika sokra,
Már is t()bbet tudott,
Mint maga a püspök,
A királyné asszony
A szép özvegy asszony,
Sokat hallott róla.
Udancsu meg egyszer

Vladikához igy szól :
,,0h vladika, atyám,
Adj engedélyt nékem
Czárigrádba meniii,
Királyasszonyt látni,
Csodaszép királynét.
Bájos özvegy asszonyi,
Ha én tetszem néki,
Ö megszeret engem,
Feleségül veszem."
Szól a püspök erre :
„Megengedem íiam,
Nem tiltom meg. eredj.**
Megy LMancsu, megfen,
A királynét látja.
Megszereti menten.
Királyné is ötét.
,,0h vladika atyám,
Királyasszonyt láttam,
Megszerettem nagyon,
Ö a legszebb asszony,
Czárigrádba megyek.
Megesküszöm véle."
A vladika mondja :
„Vegyed ezt a fermánt,
S ha tied az asszony.
Olvasd mi van benne."
Esketik az ifjút,
Esketik Udancsut,
Eszébe jut ekkor.
Mit mondott a püspök.
Nyúl zsebébe gyorsan.
Aranyból volt zsebje,
Abban volt a fennán.
Azt ves/.i ki onnan.
Menyasszonya mellett
Olvassa a fermánt,
A mikor bevégzi.
Kiveszi a kését,
A szivébe veri,
S nag\' iiangosan kiált :
„Hallották-é, látták.
Anyját nöíil venni ?
Ez volt nekem irva
Jövend()lve, mondva !"
(Strausz: B. N. Gy. 11. k.)

l^^yanez a inotiviun tárgya egy másik népdalnak is

147

A fiatal momiricza

Kilencz leány gyermeket szült,

Várandós a tizedikkel.

Szóval mondja momir néki,

Momir bég a hires vajda :

„Hej menyecske, ifjú asszony,

Ifjú asszony, momiricza.

Ha tizedszer is leányt szülsz,

Levágom a lábaidat,

Lábaidat térdeidben,

Kezeidet vállaidban.

Kiszúrom a szemeidet,

Megvakitlak, megcsufitlak,

Szép menyecske, ifjú asszony !"

Az idő is eljött végre,

Hogy szüljön a momiricza,

S kézen fogja kis leányát,

Legifjabbat, kis Todorát.

Kimennek a zöld erdőbe.

Zöld jávorfa alá ülnek,

És ott szült a momiricza.

A tizedik nem volt leány,

A tizedik fiu gyermek.

Fehér pólyába takarja,

Selyem kötőt fűz köréje.

Sir a gyermek, hull a könnye.

És az ifjú momiricza

Tüzet akar éleszteni.

Elküldi a kis Todorát,

És az tüzet hoz a sikról.

Erős tüzet raktak hamar,

Melengetik a csecsemőt.

El is aludt a kis gyermek,

S elaludt a momiricza.

Tűz meglobban s előtoppan

Három erős narisnicza.

De nem alszik kis Todora.

Néz és figyel minden szóra,

Narisniczák beszédére.

Szól az első ; „Hej, vigyük el !"

Szól a másik : „Ne vigyük el,

Ugy sem női meg ez a gyermek.

Nem éri meg a hét évet."

A harmadik szól : „Hadd nőjjön.

Nagy vitézzé nevelődjön.

Szép menyasszonyt eljegyezzen,

Esküvőre is elmenjen,

S mikor lépdel a templomba.

Majd csak akkor vigyük őt el."

Szél meglebben és a három

Narisnicza tova szállong.

Nőtt a gyermek, nagyra termett,

Hires vitéz lett belőle,

Megérett a nősülésre.

Szép menyasszonyt el is jegyzett.

Az esküvő napja előtt

Szép Todora igy beszéle :

Anyám, anyám, édes anyám,

Ne hozd bajba szép öcsémet,

Mert a mikor megszületett,

Három öreg narisnicza

Róla Ígyen határozott :

Szólt az első : Hej, vigyük el 1

Szólt a másik : Ne vigyük el,

Ugy sem női meg éz a gyermek,

Nem éri meg a hét évet.

A harmadik szólt : „Hadd nőjjön.

Szép vitézzé nevelődjön,

Szép menyasszonyt eljegyezzen,

Esküvőre is ehnenjen,

S mikor lépdel a templomba.

Akkor aztán vigyük őt el.

így szólott és mén Todora.

Kinyitja a tarka ládát,

Kiveszi a fusztániát.

És Todora átöltözik

Szép fiatal völegénynyé,

A násznéppel, virágossal

El is megy a mennyasszonyévt.

El is megy és el is hozza,

És vezeti esküvőre,

Esküvőre, a templomba.

Ekkor erős szélvész támad,

Sürü pára, sürü köd száll,

Szállnak véle, s ülnek rajta

Mint lovon erős vinliczák.

És megfogják, elragadják

Szép Todorát a vőlegényt,

Felragadják a felhőkig.

És a násznép, virágosán.

Nem tudja, hogy mi történik,

Hogy a nővér feláldozza

Önmagát a kis öcscséért,

Mert csak ezt az egyetlen egy

Fiút szülte édes anyja.

És a kicsi szép Todora,

10*

148

Szép Todora elvt szett.
De megiuaradt a vőlegény.
És öleli, dédelgeti
Szép aráját boldogságban.

Egy népmese a kr)vetkezöt meséli az iirisniczákról :

Volt egyszer egy király és egy királyné, volt nekik ki-
lencz fiu- és egy leánygyermekük. A leány születése után har-
madnap éjjel megjelentek az lu-isniezák és kimondták, hogy a
leány kígyómarás következtében haljon meg. Mikor ezt a ki-
rályné és Idlencz fia meghallotta, jajgatni kezdtek és arra kér-
ték a királyt, hogy csináltasson egy szobát, vastag falakkal,
hogy oda rejthessék a királyleányt és megőrizhessék a halál-
tól, éjjelenkint felváltva örködvén fölötte. így növekedett
föl a királyleány. Már menyasszony volt és vőlegénye ekkor
egy kosár szőUöt küldött neki ajándékba. Mikor a leány a ko-
sárból egy szőllőfürtöt kivett, ezen egy kis kigyó volt, mely
a kezét megmarta. E marás folytán azután meg is halt a ki-
rályleány, (ív. K. Sapundziev (Lom) Sbornik VI.)

Egy másik népmese igy beszél :

Egy kereskedő jött egyszer egy faluba" üzletet csinálni és
itt egy korcsmába szállt. A korcsmárosné két nap előtt szült
egy fiúgyermeket és a szülésben maghalt. Harmadik nap meg-
jelentek a házban az urisniczák és az első igy szólalt meg :
„Vegyük el a lelkét, hogy anyátlanul ne kelljen kinlódnia." A
másik kettő azonban ebbe nem egyezett bele, hanem elvették
a kereskedő pénzét és ráállottak. A mint ezt a kereskedő
észrevette, hogy az urisniczák el ne költhessék a pénzét, meg-
vette a gyermeket, hogy fölnevelje. Foglalót is adott. Haza-
menet azonban a gyermeket egy bokorba dobta és nélküle
ment haza. Ugy történt, hogy egy pásztor juhait keresve az
erdőn keresztül ment és megtalálta a gyermeket. Magával vitte,
kecske tejjel IVUnevelte és ,,Erdő"-nek nevezte el, mert az er-
dőben találta. A gyermek megnőtt és oly okos lett, hogy még
a ialubeliek is ő hozzá jártak tanulni. Evek multak igy el, mi-
kor a kereskedő ismét a l'aluba jíUt és ő is meghallotta a fiu
hirét. Eszébe jutott, hogy ez lehet az a gyermek, akit ő kitett
az erdőben. Magához csalta tehát azon Ígérettel, hogy neki
adja a leányát leleségül és hogy igy megölhesse. Erdő elment
tehát a kereskedővel. Mikor a kereskedő leánya atyjától meg-
tudta, hogy Erdőt borért a pinczébe fogja küldeni és ott majd

' 149

agyonüti, megmondta Erdőnek, mert nagyon megszerette, hogy
ne menjen a pinczébe. hanem bújjék az árnyékszékbe. Este
a kereskedő Erdőt csakugyan a pinczébe küldte borért ; hanem
ez nem ment a pinczébe, hanem az istállóba az ökrökhöz. A
kereskedő várta mikor hallja a puskadurranást, de zaj nem
hallatszott. Tjcment tehát a pinczébe a felbérelt gyilkosokhoz.
A mint a gyilkosok j()nni látták, azt hitték, hogy Erdő jön és
lelőtték. Erdő ezután elvette a kereskedő leányát és vele együtt
a kereskedő pénzét is megkapta. (ív. k Sap. (Sbomik VI.)

Az urisniczák határozatainak betelj esedéséről egy mese
ezeket mondja :

„Történt egyezer, hogy mikor egy asszony ikreket szült,
harmadnapon megjelentek az urisniczák és megátkozták mind
a két gyermeket. Az egyiknek egy kigyó, a másiknak egy fa-
ág fogja majd okozni a halálát. A mint az atya azt átkot meg-
hallotta, kinevette az urisniczákat. Jegyszer a gyermekek a ré-
ten voltak s ott halálukról beszélgettek, nevetve az urisniczák
és atyjuk fölött. Amint tovább mentek, az egyik ledobta ma-
gáról a kabátját és egy fára mászott, a másik pedig a fa alatt
maradt. A fán egy kigyó volt, melyet a fin nem vett észre.
Mikor egy ág után nyúlt, a kigyó megmarta a kezét és halva
esett le a fáról. A fa alatt álló fiúnak a fejére pedig egy ág
esett és agyonütötte. Az urisniczák átka tehát beteljesült ..."

Egy más bolgár mese ezt beszéli az urisniczákról :

„Mikor az Ur még a földön járt, egyik napon estefelé egy
juhász házába ért, a hol meg is éjszakázott. A juhász felesége
épen két nap előtt szült egy fiúgyermeket. Most következett a
harmadik éj. Az urisniczák el is jöttek, a gyermekhez és a kö-
vetkezőleg határoztak felőle: „Egy csepp viz okozza a halálát.''
Az Ur meghallotta az urisniczák határozását és igy szólt:
„Ugy-e.bár, ti el tudjátok venni a lelkét?'' Azok igy feleltek:
„Nem most, hanem majd ha a lakodalmát üli, hogy anyja és
menyasszonya megsirathassák." Az Ur pedig a gyermek ke-
resztatyja lett. Távozásakor igy szólt a juhászhoz : „Majd ha
valamikor megházasitjátok a fiút, akkor, ha élek, engemet is
hijjatok meg a lakodalomra és nélkülem semmiképen se men-
jetek a menyasszonyért." A juhász igy válaszolt erre : „De
komám, honnan hivjunk meg téged ?" Az ur feleié : „Egy ka-
lácsot és egy kulacs bort tegyetek egy tarisznyába és tegyétek
ezt egy liegjTe. Majd ha meglátom a tarisznyát, eljövök.'' Ezóta

150

lett szokássá, hogy a vendéget kalácscsal. és egy csutora bor-
ral hívják meg a lakodalomra. A juhász fia nagyra nőtt és
szülei eljegyezték. A lakodalomra meghívták a komát is, ugy
amint ez meghagyta nekik. A koma el is jött és a lakodal-
masokkal együtt ment a menyasszonyért, aki a folyó túlsó
partján fekvő faluban lakott. Oda mentek, elvitték a menyasz-
szonyt és a mint a folyóhoz értek, ez már meg volt áradva.
Az Ur a vőlegényt maga mögé ültette a lóra és így ment
át vele a folyón. Amikor már átmentek a folyón, egy csepp
víz hullott a szájába és ettől haldokolni kezdett. Valamennyien
sírni kezdtek, leginkább pedig a menyasszony. Az Isten nem
menthette meg a legény lelkét az urisniczáktól. Ekkor kebe-
lébe nyúlt, egy nagy könyvet húzott elő, amelyben az embe-
reknek életkora volt bejegyezve. A legénynek hatvan, a leánynak
száz év volt beírva. Az Úr ekkor azt mondta a menyasszony-
nak, hogy ha életéveinek a felét az urisniczáknak adja, ugy
ezek visszaadják a legénynek a lelkét. A leány feláldozta
életének felét, a legény pedig visszakapta a lelkét. A mit az
urísníczák harmadnap éjjelén elhatároznak és a nagy könyvbe
beírnak, azon az Isten sem változtathat. (SbornikVI.)

Egy másik egészen keresztény szellemben átalakított me-
sében ezt olvassuk:

„Mikor még szent Alajos a földön járt, egyszer a Sar-
Planína-hegységen kellett átmennie. A csúcsra érve, három asz-
szonynyal találkozott, akiknek a lábán kötősczipő volt és a
kezükben botot tartottak. „Isten nevében üdvözöllek, nővérek !
Hova szándékoztok?" kérdé szent Alajos. „Üdvözlünk az Isten
nevében öreg," válaszolá az egyik asszony, „ha akarod, légy
útitársunk, mi is oda megyünk, ahova te menni akarsz." —
„Jól van," monda szent Alajos és így gondolkodott: „Mégis
csak különös dolog, hogy ez a három öreg asszony épen oda
akar menni, ahova én akarok. Legalább azt mondták. De én
nem mutatom meg nekik az ajtót, hadd lássam, igazat mond-
tak-e?" Egész nap gyalogoltak, éjjel egy faluban háltak meg,
másnap pedig egy magas hegységhez értek. „Látod-e öreg,
azt a magas hegységet, ahol az emberek a hótól megfehéred-
nek? Ott van az a ház, a hova mi is, de meg te is menni
akarunk," szólalt meg az egyik vén asszony. Szent Alajos
nagyon csodálkozott, hogy ezek a vénasszonyok kitalálták
azt, hogy hova akar ő menni. „Körülbelül 5 — 6 napi járó föld

151

van még addig/' mondák tovább a vénasszonyok, amin Szent
Alajos csak még jobban csodálkozott. Tovább mentek és elér-
tek a hóval boiitott hegységhez, amely alatt egy falu feküdt.
A faluban sok monosor volt. Mikor azon ajtóhoz értek, ame-
lyen Szent Alajos be akart lépni, a vénasszonyok eltűntek, e
szavakat mondva: „Maradj egészségben. Szent Alajos, az éjjel
majd eljövünk hozzád, hogy elvégezzük munkánkat." Szent
Alajos kopogtatására kijött a házigazda, hogy megnézze, ki
kopog. „Mit kopogsz öreg?" kérdé a házigazda. „A vendéged
akarok lenni, testvér," feleié Szent Alajos. A gazda visszasietett
a házba és elmondta a feleségének, hogy egy öreg az éjjelre
vendégük akar lenni. Az asszony azonban azt mondta az urá-
nak, hogy ne vezesse be, mert szülni fog és csak egy szobájuk
van, amelyben neki szülnie kell, az pedig nem iUik, hogy egy
idegen öt végig hallgassa. Holnap azonban jöjjön el. A gazda
szép szavakkal mondta ezt el, hanem Szent Alajos olyan so-
káig kérte, hogy mégis bebocsátotta. Egy lepedőt vett és ezt
fölakasztotta a szobába, hogy az idegen ne láthassa feleségét.
Rövid idő múlva az asszony fiút szült. Szent Alajos éjfél felé
hangokat hallott, melyek a vele volt vénasszonyok hangjához
hasonhtottak. „No hát nővér, milyen szerencsét adjimk ennek
a fiúnak?" kérdé az egyik, mire a másik igy felelt: „Ezen
gyermeknek, a ki miatt mi a Fekete-tengertől a legmagasabb
hegységeken át e fehér faluba jöttünk, az legyen, hogy min-
den nap 100 pára jövedelme legyen." A másik azonban igy be-
szélt : „Ne 100 párája, hanem 5 garasa legyen napimkint." Igy
határozták meg a gyermek sorsát. Szent Alajos ezt kevésnek
tartotta és igy kiáltott föl : „Ne ilyen szerencsét nővérek 1 Lás-
sátok milyen jó szülei vannak, daczára bajaiknak, mégis be-
tbgadtak és mindenből adtak, amit az Isten adott. Nagyobbít-
sátok meg tehát a gyermek szerencséjét, hogy élliessen és szülein
segíthessen." A vén asszonyok öregbítették erre a gyermek
szerencséjét és minthogy szent Alajos arra kérte őket, hogy
még 100 Iparát adjanak neki, tehát 10 garas napi jövedelmet
rendeltek a részére. Az atya nagyon csudálkozott és nem tudta,
mért pártfogolta őt Szent Alajos, aki másnap reggel megál-
dotta a gyermeket és az Isten rendeletére, ugy a mint jött, el
is távozott. Mikor a gyermek nagyobb lett és dolgozni kezdett,
minden nap 10 garast keresett. Igy kezdett erre okoskodni: „Én
most minden dolgommal naponkint 10 garast keresek, de ha

ir,2

még egy vagy két emberem volna, vájjon mennyi lenne a
jövedelmem ?" Társat keresett tehát magának és uj üzletet
nyitott. Hat hónapig, egy évig együtt dolgoztak, azután össze-
számították, mennyit kerestek ; ezután még egy évig együtt dol-
goztak. Ezután még egy társat fogadott magához egy más üz-
lethez és ezzel is együtt dogozott egy évig. Amikor ezzel is
leszámolt, látta, hogy semmit sem nyert. Ekkor egy este gon-
dolatokba mélyedt és azon gondolkodott, hogy az Isten neki
semmit sem ad. Épen ebben a pillanatban kopogtattak az aj-
tón, melyet az atya kinyitott. Szent Alajos lépett be, a ki je-
len volt a gyermek születésénél. Szivesen fogadta tehát őt és
jól megvendégelte. Kérdezte, hogy hol volt olyan sokáig, hogy
miért nem látogatta meg. Szent Alajos elmondta, hogy most
már nem csak a földön, hanem a felhők között is vándorol.
Miközben szent Alajos vacsorázott, a fiu mindig az üzletén
bánkódott, amely semmit sem jövedelmez neki. Ekkor ezzel a
kérdéssel fordult hozzá szent Alajos : „Miért gondolkodói any-
nyit fiam ? Talán mert hozzátok jöttem ? Mondd meg, mi bánt,
és én mint öreg ember, aki már annyi jót és rosszat látott,
majd tanácsot adok." A fiu most elmondta, hogy a társaival
mit sem tud nyerni. „Mondj el mindent, biztatá szent Alajos,
ne szegyeid magadat egy aggastyán előtt, hiszen én születé-
sednél is ott voltam." A fiu most mindent hűségesen elmon-
dott. „Gyermekem, monda erre szent Alajos, az urisniczák ne-
ked 5 garast rendeltek, azután ezt 10 garasra emelték. Azért
azt mondom én neked, dolgozzál csak a magad üzletében, hogy
azt, amit az urisniczák rendeltek, megkapjad. Még ha tiz üzle-
ted volna is, mégis mindig csak tiz garast keresnél, és ha nem
dolgoznál, ugy mind a tiz üzleten vesztenél. így áll a te ügyed,
ne töprenkedjél hát, hanem dolgozzál csak a magad üzletében
és majd jól folyik a sorsod." E szavak után eltűnt szent Ala-
jos. A hátramaradtak a mondottak fölött nagj^on csodálkoz-
tak és azt mondták, hogy ő mégis csak a szent, a ki most a
felhők között jár. Másnap a fiu az üzleteken megosztozott tár-
saival és e naptól fogva csak a maga üzletében dolgozott és
élvezte a szerencsét, amit neki az urisniczák rendeltek ..."

A bolgár néphitben a zmejek szerepelnek mint vihardae-
monok.

A zmejek az emberektől csak annyiban különböznek,
hogy hónaljuk alatt szárnyaik vannak, a melyeknek a segélyé-

153

vei a levegőben röpülhetnek. Testi erejök rendkivüli és le-
heletükkel a legnagyobb fát is képesek kidönteni. A zmejek
némely tekintetben az embereknek hasznosak, amennyiben az
emberekre veszedelmes lámiákat pusztítják. A sziklahegy sé-
gekben laknak és vihar alkalmával előjönnek, hogy fölfogják
a villámokat, melyek után a viharban futkosnak. Van felesé-
gük és gyermekeik, akik valamennjien a hegyekben laknak.
Számos monda regéU, hogy a zmejek földi asszonyokba szeret-
tek és azokat elragadták ; vagy hogy a zmejek a falukban jár-
nak és földi asszonyokkal gyermekeket nemzenek, akik fél em-
berek és fél zmejek és a testi erejük rendkívülien nagy.^)

így Gornya Brodniczában egy asszony egy zmejtől lett
viselős, és egy gyermeket szült, akinek arany szárnyai voltak.
Mikor a gyermek megnőtt, atyja a levegőben villámlás és dör-
gés közt ragadta el magával.^)

Krusevo faluban élt egy aggastyán, aki szintén egy zmej
fia volt és szárnyai voltak. Mint juhász a . falutól három óra
járásnyira fekvő Ali-Botus hegységben legeltette nyáját. Ha az
ennivalója kifogyott, akkor a hegyen oly hangosan kiabált,
hogy a faluban meghallották és enni valót vittek neki. Ez
háromszáz kiló vasat fel tudott emelni és a levegőben meg-
forgatni.**)

Beszélik, hogy régente a zjmejek a földön jártak és hős-
tetteket végeztek. De amikor a lőfegyvereket feltalálták, akkor
a szikla-hegységekbe rejtőzködők.^)

A bolgár népkölteményekben szereplő zmejek a villámot
és a dörgést és a viharfellegeket személyesitik. Ezért itt-ott
tüzeseknek (Ogneni) nevezik, mert a nekik nem tetsző tárgya-
kat azonnal lángba borithatják. Egymás között és a népköltészet
hőseivel szövetséges társak.^)

A zmejek a bolgár néphit szerint karikán járnak, melye-
ket természetfölötti erővel biró kis fekete vagy fehér lovak
vormak a magasban. Tartózkodási helyüket örökös hó boritja,
ahol a viharfelhők is tanyáznak. A zmej is üldözi a leányokat,
de ellenökben nem erőt, hanem inkább cselt használ, hogy igy
csábíthassa el őket. Szerelmével benső visonyban él, amelyből
rendesen gyermekek is származnak.^) Feleségét sohe sem veri

i)-5) L. S. D. Bof,eY (Sbornik ÍV.) ós Vatrov (Sbomik IX.)

2; Strausz : „Bulgarische Yolksdichtungen," Wien, 1895. Graesor L. 52.

154

meg. A zmejleányokból boszorkányok lesznek, akik a gabonát
lopják, amiben azonban a zmejek őket gátolni iparkodnak.

Sadovik faluban élt egyszer egy koldus zmej, aki lóra
kötve, remegő fejjel üldözte a boszorkányokat. Otthon felesége
volt, aki valahányszor csak férje a boszorkányokkal küzdött,
mindig megverte. Összetörte minden csontját és ezért az egész
teste remegett.

Az udvaron nem szabad szemetet hagyni, mert a boszor-
kányok ezzel megverik a zmejt, aki ekkor tüzet hányhat rájuk.

Egy mese ezt mondja :

„Volt egyszer egy király, aki megbetegedvén, birodalmá-
nak valamennyi orvosát magához rendelte. Baján azonban egyik
sem tudott segíteni. Ekkor kiadta a parancsot, hogy gyűljenek
össze az öregek, hogy megtudják, nem hallott-e egyikük ilyen
betegségről és nem tudná-e meggyógyítani. Egy öreg ember
ezt meghallván, azt álmodta, hogy a királyt csak hallal lehet
nieggyógyitani. Ezt elmondta a királynak, aki azonnal megpa-
rancsolta, hogy a legközelebbi folyóban fogjanak neki halat.
Oly szép halakat fogtak, hogy a király fia megsajnálta őket és
nem főzette meg atyjának, hanem szabadon bocsátotta. Az
öregek megmondták ezt a királynak. A király meghagyta erre,
hogy íiát öljék meg, amiért a halakat szabadon bocsátotta. A
mikor a királyné moghallotta, hogy a fiát meg akarják ölni,
igy szólt hozzá : „Menekülj innen gyermekem, mert atyád meg
akar öletni." A királyfi polgári ruhába öltözött, lóra ült és el-
menekült. Sokáig lovagolt, mig végre egy szántóföldre érve
hátra tekintett és háta mögött egy embert pillantott meg, aki
fejszével volt fölfegyverkezve. A királyfi lovára ütött és tova
vágtatott. Rövid vártatva ismét hátra tekintett és ekkor az em-
ber már egészen közelében volt. Végre a királyfi hozzá lova-
golt és megkérdezte, vájjon megparancsolta-e neki a király,
hogy őt megölje? Az ember azt felelte, hogy őt senki sem
küldte, ő csak egyszerű vándorló. Ezután együtt folytatták ut-
jokat, de hogy egymástól ne féljenek, pobratimstvot kötöttek és
megfogadták, hogy keresményükön becsületesen meg fognak
osztozkodni. A pobratimstvo megkötése után tehát együtt ván-
doroltak tovább és egy más királynak a városába értek. A ki-
rályfi itt egyszerű ruháit aranyruhával cserélte föl. Mikor a két
barát igy együtt sétált, a királyleány kinézett a palotából és
megbámulta a királyfi gazdag öltözetét. Azonnal megparan-

155

csolta, hogy jelenjék meg szine előtt. A szolgák oda hívták
erre a két barátot. A királyfi megjelenve a királyleány előtt,
ez fgy köszöntötte : „Föhsmertem szépségedet, és magas szár-
mazásodat ; és szerelmes lettem beléd. Ha te is szeretsz engem,
ugy házasodj imk össze." A királyfi eKogadta az ajánlatot és a
király kitiízte az esküvő és a nagy lakodalom napját. A király-
leányt azonban egy zmej is szerette. Sőt többször is férjhez
ment már, de másnap a férj megmagyarázhatlan módon eltűnt.
Az esküvő után azt kérte a királyfi pobratime, engedjék meg
legalább azt, hogy a mennyegzői szoba ajtajában aLhassék,
hiszen arra esküdtek, hogy egymásnak segíteni fognak. A ki-
rályleány sokáig nem akart beleegyezni, de mikor látta, hogy
ifjú férje nem enged, ő is belenyugodott abba, hogy a jó barát
az ajtó előtt aludjék. Mikor a fiatal pár az ágyba feküdt és
végre elaludt, a jóbarát az ágyhoz csúszott, hogy meglássa,
mi fogja barátjának a halálát okozni. Rövid idő múlva a ki-
rály leány szájából egy kétfejű zmej jött elő és meg akarta ra-
gadni a fiatal férjet. Ezt látva a jóbarát, levágta a zmejnek a
két fejét és tovább őrködött. Kis vártatva egy másik háromfejű
zmej bujt elő, de a jó barát ennek a három fejét is levágta és
egy zsákba rejtette. így megmentette a királyfit a zmej éktől.
Mikor másnap a rokonok látták, hogy az ifjú férj még él, na-
gyop megörültek és újra lakmározni kezdtek. Egy darabig
együtt élt már a fiatal pár. Ekkor meghalt a férj királyi atyja
és anyja egy levélben felszólította, hogy térjen most már haza.
A királyfi megmondta ezt feleségének, ki a hazatérésbe bele
is egyezett. Az ifjú pár a jóbarát társaságában útnak indult.
Elértek végre azon folyóhoz, amelyből a király számára a
gyógyerejű halakat fogták. A jóbarát ekkor igy szólalt meg :
„Lássuk csak testvérem, mi van a mi eskünkkel ! Mikor barát-
ságot esküdtünk egymásnak, arra esküdtünk, hogy keresmé-
nyünkön megosztozunk; miért nem akarsz most erről semmit
sem tudni?" A királyfi igy válaszolt: „De hiszen mi még
senunit sem kerestünk. En magam szereztem magamnak egy
fiatal feleséget, őt csak nem akarod két részre vágni?" A ba-
rát igy felelt : „A feleségen is megosztozkodhatunk ! Itt van
a késem, osztozkodjunk." A királyfi inkább egészen át akarta
feleségét engedni, de a pobratim a kettévágásnál maradt és
egy baltával ketté is vágta a feleséget. Még ekkor is volt né-
hány zmej a menyecskében, „Látod, monda erre a pobratim,

156

már az első éjszakán megöltem két zmejt és ti még az ajtó
előtt sem akartatok aludni hagyni!" Ezután elővette a levágott
zmej fejeket és megmutatta a királyfinak, ezeket mondva: j, Kö-
szönöm, hogy megmentettél és visszabocsátottál a folyóba alv-
kor, amikor mint halat megfogtak és atyád számára meg akar-
tak főzni. Én pedig téged a zmejektől mentettelek meg/
Ezután ismét hallá változott; beugrott a folyóba és elúszott.
A királyfi pedig örvendve sietett anyjához . . /'

Egj^ másik mese igy regél a zmejekről :

„Egy ezárnak hét* fia és három leánya volt. A leányok
oly szépek voltak, hogy sok czár birodalmában beszéltek szép-
ségükről. Egy erdőben élt három zmej és pedig egymástól
külön válva. Ezek is hallottak a czár leányairól. Szép ruhába
öltözködtek tehát és el akarták nyerni a czári leányokat. Azt
mondták, hogy nagyon távoli ezárnak a fiai. A czár nekik is
adta leányait, kiket a zmejek magukkal is vittek. A fivérek
később azonban megtudták, minő kezekbe kerültek nővéreik és
hogy hova vezettettek. De volt még egy másik czár is, akinek
olyan szép leánya volt, hogy a naphoz hasonlított. Senki sem
nyerhette el feleségül, mert senki sem tudta azt végrehajtani,
amit kért. Neki ugyanis éjjel-nappal egy kövecske volt a szá-
jában, a mivel mindent véghez vihetett, amit csak akart. A
czár fiai is hallottak róla és a legöregebbik útnak indult, hogy
megkérje a leány kezét. Útja sógorainak lakása mellett veze-
tett el. Elért tehát a legöregebbik nővéréhez. A nővér sirt
örömében, mert már hosszú évek óta nem látta bátyját. Sógora
azonban nem igen örült jövetelének. Nővére igy szólt hozzá:
„Bátyám, hova rejtselek, a zmej meg fog téged enni." Végre
mégis csak elrejtette ; de mikor a zmej t hazajött, azonnal
megérezte, hogy ember van a házban. Faggatni kezdé tehát
a feleségét, hogy ki van nála. Eleinte nem akarta megmondani
a felesége, de végre mégis bevallotta. A zmej most előhivatta
sógorát, azt mondva, hogy ha kicsi ugy nem bántja, de ha
nagy, ugy megeszi. Mikor előjött, a zmej lenyelte. A czár hasz-
talanul várt fiára és a menyére. Ekkor a második fiu indult el
bátyjának a felkeresésére és hogy a szép czári leány kezét
megkérje. Mikor nővéréhez ért, ott őt is elnyelte a zmej. Leg-
utoljára a czár legfiatalabb fia indult útra, hogy fölkeresse
bátyjait és megkérje a szép czári leány kezét. Mikor a nővé-
réhez ért, a zmej ugy fogadta őt, mint egy czárt. Nővére meg-

157

kérdezte, hogy hova megy? A czár fia ehnondta szándékát és
igy végzé beszédét: „Nem ismerem az utat, mely ezen czár-
hoz és leányához vezet." A zmej erre igy válaszolt : „Várj csak,
nekem vannak madaraim, melyek nappal mindenütt ríipködnek,
majd ha estére hazatérnek, megkérdezem tőlük, hogy hol lakik
az a czár. '* Este, mikor a madarak hazajöttek, a zmej kikérdé
őket. A madarak azonban igy válaszoltak : „Igaz, hogy nap-
pal mindenütt röpködünk, de azt nem tudjuk, hogy van-e egy
ilyen czár, mi semmit sem hallottunk róla. Kérdezzétek meg a
másik zmej madarait, azok messzebbre repühiek, mint mi, ők
talán tudják." Másnap a nővére és a zmej megvendégelték a
királyfit és a másik zmejhez kisérték, azt azonban nem mondták
meg, hogy miképen vesztek el bátyjai. A másik zmej is meg-
vendégelte őt. Itt is elmondta szándékát, itt is megkérdezték a
madarakat, de ezek sem tudtak semmit sem arról a czárról. A
harmadik sógoránál is szives fogadtatásra talált. Itt is elmondta,
mi czélja van utjának és itt a madarak már tudtak valamit a
czárról. A zmej kikereste most a leggyorsabb madarat és meg-
parancsolta, hogy vigye sógorát a czárhoz és segisten neki,
hogy elnyerhesse a czár leányának a kezét. Ekkor igy szólt a
madár a czár fiához: „Nyisd ki a szádat, hadd köpjek bele.''
A czár fia engedelmeskedett, a madár szájába köpött, amire az
is madár lett. „Ülj most a hátamra,'' monda a madár, „és ka-
paszkodjál erősen belém.'' Ezután elrepültek a czári biroda-
lomba és a czár kertjébe szálltak le. A czár leánya magas
falaktól köritett palotájában ült. Sokan jöttek kezét megkérni,
de egyik sem tudta kívánságát teljesíteni. A madár ekkor igy
szólt a czár fiához : „En itt ezen a fán megvárlak. Te röpülj
a szobákba, a czár leánya majd megfog és egy kalitkába zár.
Nappal aludjál, éjjel azonban őrködjél ; ha a czár leánya alu-
szik, hints borsot a farkadra és nipködj az orra körül. Erre
majd tüszszenni fog, és a szájából egy kövecske esik ki. Vedd
fői a kövecskét és röpülj vele ide. E kövecske nélkül itt sem-
mit sem tehetsz." A czár fia tehát a palotába röpült, a hol a
czári leány csakugyan megfogta. Nagy volt az öröme, ha a
madár a fejére, vagy a vállára szállt. Még éjjel is a hálószo-
bájában hagyta. Mikor aludt, a madár borsot hintett a farkára
és halkan a czár leányának orra körül röpködött. A leány
tüsszentett és a kövecske kiesett a szájából. A leány észrevette
ugyan, de azt gondolta, hogy majd reggel amúgy is megtalálja.

158

A madár fölemelte a követ és megvárta a reggelt, hogy ki-
nyissák az ajtót, a mikor aztán el is röpült a másik madár-
hoz, ez most leköpte és ismét ember lett. A madár most igy
beszélt hozzá: „E kövecske nélkül semmit sem hajthatsz végre,
azért tehát jól vigyázz reá. Menj most és kérd meg a ezári
leány kezét. Mindent, a mivel megbiz, hajts végre és ne félj.
Minden óhajának eleget tehetsz, mig a kövecske veled lesz.
És ha valamivel megbiz, ugy jöjj hozzám és mond meg nekem
és akkor el fogod végezni." A czár fia magához vette a kö-
vecskét, elment a czár leányához és igy szólt hozzá : „Hiredet
hallottam, azért jöttem ide, ha boldog akarsz lenni, jöjj velem.
Mondd meg, akarsz-e az én feleségem lenni, vagy nem. Ha
nem akarsz az enyém lenni, ugy mást fogok magamnak ke-
resni.'' ~ ,,Mért ne akarnék én a tiéd lenni," feleié a czár
leánya, ,,de előbb teljesitened kell azt, a mit reád bizok. Ha
teljesíted, ugy feleségeddé leszek; ha pedig nem, ugy levága-
tom a fejedet ; gondold meg tehát jól a dolgot.'' — „Mondd
hát, mit tegyek,'* szólt a czár fia. „Végy egy korsót," paran-
csolta a czár leánya, „töltsd meg csordultig vizzel, azután menj
le és jöjj föl a lépcsőkön, anélkül, hogy csak egy csepp vizet
is kiöntenél. Ha ezt megteszed, ugy a feleségeddé leszek. De
ha csak egyetlen egy csepp vizet öntesz is ki, ugy leüt-
tetem a fejedet." — „Jól van, holnap majd teljesítem a
kívánságodat," monda a czár fia. Ezzel visszament a madárhoz
és elmondta, mivel bizta meg a czár leánya. A madár biztatá,
hogy csak lásson a dologhoz, a követ azonban tegye a kor-
sóba. Másnap a czár fia visszament a czár leányához, a korsót
csordultig töltötte vizzel és a követ beletette. Háromszor futott
föl-alá a lépcsőn, anélkül, hogy egy csepp viz is kihullott
volna. Ezután kivette a kövecskét a korsóból és elrejtette. Az
emberek most a czárhoz futottak és hirül vitték neki, hogy
leánya egy hős czári fiúhoz fog feleségül menni. A czár erre
nagy kísérettel jött és meggyőződött a dologról. A leány átka-
rolta atyját és igy szólt a czár fiához: „Látom, hogy veled
boldog leszek. De vágj még nekem előbb egy fát ki. Ha ezt
megteszed, ugy megüljük a lakodalmat; de ha nem tudod
megtenni, ugy leüttetem a fejedet. Három szobába foglak ve-
zetni. A szobák késekkel vannak tele; válassz magadnak egy
kést és ha egy vágással levágod a fát, én a tied leszek." A
czár. fia ebbe is beleegyezett, de másnapra tűzte ki a határidőt.

159

Ismét visszament a madárho;^ és olmondott neki mindent. A
madár azt mondta, lio^^y a három szoba egyikében az ajtó mf)-
gött, egy nagyon régi kés van ; azt és ne más kést válasszon.
Másnap a czár és az egész udvar összegyülekezett. Eljött a
czár fia is, kit a czár leánya a három szobába vezetett, hogy
kést választhasson. A két első szobában különféle kisebb,
nagyobb arany és ezüst kés volt, de ezek kr)zül egyik sem
tetszett meg a czári fiúnak. A harmadik szobában azonban az
ajtó mögött lévő régi kést választotta. Ezután lementek a gyü-
mölcsös kertbe és ott egy nagyon vastag iát kerestek. A czár
fia késével egyszer ráütcHt a fára, és az kidűlt. Megülték most
már a lakodalmat. A czár fia feleségét most azon fa alá ve-
zette, melyen a madár várt. Ez szájukba köpött, mire mada-
rakká változtak és a zmejhez ríipültek. Innen a sógor haza
kisérte őket."

A vámpírokban vetett hit a bolgárok között nagyon el
van terjedve.^) Azt beszélik, hogy a régi időkben nagyon sok
vampir volt és sok kárt és bajt okoztak. Ha egy keresztény meg-
halt és testét borral és olajjal nem kenték be, a homlokára, mel-
lére, kezeire és lábaira nem jelöltek az ujjal keresztjelet, ha a
temetésnél nem tettek borral és olajjal telt edényt a koporsó
fejébe, vagy ha pap nélkül temették el, az illető vámpírrá lett.
Némely vidéken azt is mondják, hogy ha a ravatalon fekvő
holttestet egy tyúk vagy macska átugorja, ugy az illetőből
szintén vampir lesz. Ezen alakjában is ugyanaz az alakja van,
mint életében, csak csontja és húsa nincs, hanem csak bőre
és vére van. A halottaknak, a kik nu\r élettjkben gyanúsak
voltak, hogy vampirrá válnak, a gyomrukba tűt szúrnak. Kö-
rülbelül ötven évvel ezelőtt Misimerben nagyon féltek a vam-
pirektöl. Ebben az időben az emberek nem vigyázhattak eléggé
a vajra és túróra; mert a vampirok mindent megrontottak, A
szérű éjjel a vampirok zenéjétől visszhangzott, sokszor még a
házakban és a fonókban is lármáztak és tomboltak. A szegény
falusiak nem tudták, mihez fogjanak, mert a vámpíroknak még
a puska sem ártott. p]gy kalugernek köszönhették megszaba-
dulásukat. Ez megtanította őket arra, hogy hogyan kell a
vampireket elhajtani. Meg kell váltani a halottakat ugy, hogy
a vizbe borral és olajjal telt üveget dobnak, amit addig nem

1) A vámpírokról : Z. Gincev (Sbornik II.) M. G. Radutov u. o. D. Matov
Sbornik IX. Lezev (Sbornik III.) Zepenkov Sbornik VII.

1()0

tudtak. így azután a vámpírok száma egyre* kevesbedett és
végre valamennyien eltűntek.

Bisivunban azt hiszik, hogy ha valakit pap nélkül temet-
nek el, iigy az illeti) vampirrá lesz. Egy bisiruni lakos beszélte,
hogy ö már látott is egy ilyen vampirt. Egyszer egy társával
ez elaludt a szabadban egy la alatt, amely alatt néhány nappal
előbb egy asszonyt pap nélkül temettek el. Éjjel társa kiabálni
kezdett: Mizi, heiMizi ! Kelj fel, testvér; a vampir kezd nyomni,
nem enged lélegzenem, segíts.''

A bolgár néphit szerint a vampir állatalakot is ölthet :
kutya, ló, szarvas alakot, s(5t tüz is lehet belőle. Nekem azt
beszélte egy falusi, hogy egy éjjel egy faluba lovagolt és lovát
egy agár ugrálta körül és harapdálta. O azután keresztet ve-
tett, amire az agár eltűnt. Később egy nyúl ugrálta körül a
lovát, ő ekkor ismét keresztet vetett és a nyúl is eltűnt. Azu-
tán egy szarvas jelent meg. Máskor egy társával ment egy
másik faluba. Útközben azt látták, hogy az egyik fáról a má-
sikra fej nagyságú szikrák ugrálnak. Tudta azonnal, hogy ezek
vampirek. Muzsikálni, ülnczolni is hallották őket. A vampirek
esak kakaskukorékolásig maradhatnak a földön.

Némely vidéken beszélik, hogy a vampirek gyakran asz-
szonyokkal ismerkednek még és velők gyermekeket nemzenek.
Kasturban egy pap mint vampir gyermeket nemzett.

A vampirek csak a farkasoktól félnek, amely az ö legna-
gyobb ellenségük és a mely elől el nem bújhatnak.

A vampirelhajtók, az úgynevezett vampirid^ik elől sem
menekülhet a vampir. Ezek igy tanulják meg a mesterségüket.
Éjfélkor egy temetőbe mennek, ahol egy siron nádat égetnek
el, miközben puskájukkal hadonáznak. A vampirek erre össze-
gyűlnek és életűkért könyörögnek,

A vampireket következőképen pusztítják el. A vampiridíik
arra a helyre megy, a hol a vampir van és lelövi a vampirt.
Hogy a lelőtt vampir véréből ismét vampir ne támadjon, a
vértócsát forróvizzel öntik le, vagy parazsat hintenek rá. Né-
mely vidéken éjfélkor a vampir sírjához mennek, amely időben
a vampir még nem tud megmozdulni. Ekkor kiássák a tetemet
és elégetik. Ha a vampir-elűző nem tudja elpusztítani a vam-
pirt, ugy legalább más vidékre hajtja. Prilep környékén egy-
szer egy nagyon veszedelmes vampir létezett, Timon szabó.
Elűzésén még a vladika is fáradozott és negyven napon, át

161

negyven házban énekelt zsoltárokat, a házigazda olajával űzve
el a vámpireket. A negyvenedik napon épen szombati nap volt,
a vladika a temetőbe ment a vampir sírjához. Szentelt vízzel
hintette be a sirt, azután lolásatta. A holttest a viztől fel volt
puffadva. A pap most vizet öntött a halott szájába, amire az
olyan száraz lett, mint a deszka. És ime, a halott többet nem
jelent meg vampir alakban. A házigazda azonban később el-
beszélte, hogy a vladika nem tudta megölni a vampirt, mert
ez még sokszor haza járt és a szentelt viz miatt haragudva,
még több kárt okozott. Az illető gazda Kurto vampirid^ónak
sok pénz Ígért, aki azután meg is ölte a vampirt.
Egy bolgár monda a következőt beszéli el :^)
„Azon időben, mikor még vampirek voltak, meghalt egy
leánynak a vőlegénye. Egy szombatra menő éjjel a leány anyja
a közeli városba ment, egyedül hagyva otthon leányát. Mint-
hogy a leány félt egyedül aludni, a szomszédból barátnőjét hivta
magához, hogy este együtt fonjanak. A szomszéd leánya el is
jött munkájával és kendőjével, hogy barátnőjénél fonjon. Este
tehát együtt fontak, beszélgettek, énekeltek, végre szeretőikről
is megemlékeztek. A menyasszony igy szólt barátnőjéhez : „Az
enyém meghalt, de legalább a gyűrűmet húztam volna le az
ujjáról. Miért is engedtem a gyűrűmmel eltemetni." — „Igazad
van, monda a barátnő, mért maradna a gyűrű a sirban. Jöjj,
ássuk ki." A két barátnő elment most a temetőbe, kiásták sír-
jából a vőlegényt és az ujjáról le akarták a gyűrűt húzni. Az
ujj azonban épen ugy mint az egész test, meg volt dagadva.
Ekkor az egyiknek az ötlött az eszébe, hogy vágják le az ujjat
és vigyék haza. Az egyik kivette a kését, levágta a halottnak
az ujját, ismét eltemették a testet és azután hazamentek. Ott-
hon egy vizzel telt fazekat tettek a tűzre és bele tették az uj-
jat, hogy megfőjön és igy könnyebben lehúzhassák a gyűrűt.
Amint igy fonva és beszélgetve a tűzhely mellett ültek, éjfél-
kor a meghalt vőlegény a kéményen át a leányokhoz jött vam-
pir alakjában. A leányok elsápadtak, mint a falevél, remegtek és
nem tudták mittevők és mit mondandók legyenek. Végre a vampirrá
lett vőlegény kérdezte a leányoktól, hogy mit főznek a fazék-
ban ? „Kölest," válaszolának a leányok. Ekkor melléjük ült és
azt mondta, hogy megvárja, mig megfől a köles és majd velők
fog enni. Az idegen leány el akart menni, mert félt, de barát-
nője nem engedte. Amikor látta, hogy barátnője épcnséggel

1) Zepenkov (Prilip) Sbornik Hl. 11

lf)2

Tiem akarja elereszteni, eldugta kenderét és kérte a barátnőjét,
hogy engedje haza kenderért. Barátnője kérte, hogy maradjon,
de ő minden áron el akart menni. Hogy azonban barátnője
elhigyje, hog}- visszatér, a fonál egyik végét a lábára kötötte,
a másik végét pedig barátnőjének a kezébe adta és azt mondta
neki, hogy ha majd sokáig marad el, ugy csak hvizza meg a
fonalat és ő azonnal vissza fog jönni. A barátnő hitt neki és
elengedte. Alig lépett azonban át a küszöbön, máris leoldta
lábáról a fonalat és t(')bbet már Aissza nem jött. A menyasz-
szony csak várt, csak várt és amikor látta, hogy még mindig
nem jön, meghúzta a fonalat. A fonalat húzva csakhamar a
fonál másik vége is a kezébe került. Látta most, hogy barát-
nője megcsalta és még inkább megijedt. Vőlegénye mellette ült
és azt kérdezte tőle, hogy mikor fői meg a köles. Nagyon jól
tudta ugyanis, hogy mi van a fazékban. A leány biztatta, hogy
]iem sokára megfő, de a fődéit nem merte levenni a fazékról,
nehogy vőlegénye az ujját meglássa. Végre, mikor már a ka-
kaskukorékolás ideje közelgett, amikor a vampireknek el kell
tűnni, felugrott, megölte a leányt és kiszívta a vérét. Mikor
minden vérét kiszivta, testét szalmával kitömte, menyasszonyi
ruhájába öltöztette, az ajtó mögött a fal mellé támasztotta és
eltűnt. Másnap a leány anj ja hazajött a vásárról és kopogtatni
kezdett az ajtón, hogy njissák ki. De senki sem mozdult meg.
Benézett az ablakon és mit látott? Leánya, menyasszonyi ru-
hában, az ajtónak támaszkodik. Megharagudott és kiabálni
kezdett: ,,Ej te kutya, ugyan fölékesítetted magadat és most
még csak meg sem mozdulsz ! Nyisd ki az ajtót, nem szégyen-
led magadat'? Csak menjek be, majd megtanítalak! Mért nem
nyitod ki az ajt()t V** A leány azonban nem felelt. Az anyjának
tehát be kellett törni az ajtót. Méi'gesen lépett a szobába. Mi-
kor aztán a leányát verni kezdte, ez azonnal a fíUdre esett.
Ekkor látta az anya, hogy leánya meg van fojtva és a vére
ki van szopva. Sirva hivta most r)ssze szomszédnőit. A szeren-
csétlennek a barátnője is eljött, aki mindent elmondott.
Zeinskoban (Maczedonia) a bolgárok ezt beszélik:
„Történt egyszer, hogy egy leánynak meghalt az anyja,
az apja pedig egy öreg asszonyt vett feleségül, akinek szintén
volt egy leánya. A szegény leánynak tehát mostoha testvére is
lett. Atyja egy vízimalomban őr voh, ahol kisértetek miatt
veszedelmes volt hálni. Egyszer, mikor atyja elment hazulról,

163

leányára bizta a malmot, de csak azért, hogy a vampir a vérét
kiszívhassa. A leány engedelmeskedett, egy kalácsot sütött
magának és a malomba ment, ahol egy kis kutya, egy kakas
és egy macska volt. A leány halakat fogott és vacsorát készí-
tett magának. Ezután becsukta a malom ajtaját és társaival
együtt vacsorához látott. Legtöbbet azonban a macska evett.
Mikor a leány feküdni ment, azt mondta neki a macska, hogy
addig el ne aludjék, mig a kakas nem kukorékolt, a tüzet
pedig hagyja égni. Ha valaki bebocsátást kér, ne nyissa ki
neki előbb az ajtót, mig a macskát és a kakast meg nem kér-
dezte. Kis vártatva kopogtatott valaki az ajtón és igy kiál-
tott: „Hopp! Tropp! kis leány, nyisd ki az ajtót." A leány
megkérdezte most a macskát és a kakast, ezek pedig a kis
kutyát kérdezték meg: „Ki van kint kutyácska?" Ez igy felelt:
„Egy vampir." — „Mit csináljunk," kérdé a leány a macská-
tól, amely erre igy válaszolt: „Mondd neki, hogy hozza el a
leggazdagabb ember kincseit, melyek egy katlanban vannak
és akkor majd be fogod ereszteni; akkor azonban már kuko-
rékol a kakas." A leány szót fogadott. A vampir elment, de
nem sokára vissza is tért a sok kincscsel és kiabálni kezdett:
„Kis leány, nyisd ki az ajtót." A leány most a kakast kér-
dezte meg, amely igy válaszolt: „Itt van már a kakaskukoré-
kolás ideje" és kukorékolni kezdett: „Kukurikú." A kis kutya
is ugatni kezdett, mire a vampir elfutott. Másnap este még
több halat fogott és még nagyobb kalácsot sütött, hogy társai
előtt hálásnak lássék. Mikor sötétedni kezdett, a macska igy
szólt a leányhoz: „Tégy ugy, mint tegnap éjjel." A leány is-
mét nem aludt el, mig a vampir el nem jött és nem kiáltott :
„Kis leány, nyisd ki az ajtót." A leány megkérdezte most a
macskát, mely igy felelt: „A vampir menjen el a föl-
desúrhoz és hozza ide ne csak a földesúr pénzét, hanem min-
den vagyonát is." A vampir elment és mindent a malomhoz
hozott és ismét kiabálni kezdett : „Kis leány, nyisd ki az aj-
tót." A kis leány erre azt mondta: „Dobálj be mindent a
malomba, hadd lássam, mit hoztál." A vampir mindent bedo-
bott, úgy hogy a malom egészen megtelt. A kis leány most a
kakast kérdé : „Mit tegyünk f Ez igy felelt : „Itt van már
a kakaskukorékolás ideje" és ezzel kukorékolni kezdett, a kis
kutya meg ugatni, amire a vampir eltűnt. Hajnalba eljött a
malomba az ember, hogy megtudja a történteket. Es ime leánya

11*

ÍM

szép ruhába volt öltözve, a inalí)m pedig kincscsel volt meg-
tr)mve. Ekkor ezt kérdezte leányától : „Ki hozta a kincseket és
ruhákat?" A kis leány elbeszélte, hogy a macska, a kutya és
a kakas segítségével rábírták a vámpírt, hogy lopja el ezeket
a dolgokat. Az ember a kincsek láttára így szólt leányához :
„Szedd ()ssze a kincset és hagyd itt, hogy a vámpír sok nagy
gazdagságot hordjon ide össze/' A kis leány egy rakásba
rakta a kincset és hazament. Eljött az idő, mikor a másik
leánynak kellett a malomba menni. Anyja mindenféle süte-
ményt sütíitt neki és a molnárral kísértette a malomba. Az
árva leány azonban így szólt mostohájához : „Mondd meg nő-
véremnek, hogy mikor a vámpír jön, a macskát, a kutyát és
a kakast kérdezze meg, hogy mit cselekedjék." A leány a
malomba ment, jól megvacsorázott, hanem a kutyának, a macs-
kának és a kakasnak semmit sem adott, a vámpír kopogtatott,
ő is megkérdezte az állatokat, hogy mitévő legyen, de ezek
azt felelték, hogy ők maguk sem tudják ; „magad ettél, felelj
magad" mondák és elbújtak. Ekkor bejött a vámpír, megfoj-
tí)tta a leányt és kiszívta a vérét. Reggel nagy örömmel jött a
malomba az anyja, hogy gyönyörködhessék leányaínak a kin-
cseiben. De a malomban leányát hava találta. Mit tegyen most
dühében ? Egy korbácsot ragadott, hogyagyon verje a macskát,
a kutyát és a kakast, a miért nem tanították meg a leányát,
hogy miképen fogadja a vámpírt. Az állatok azonban lyukaikba
bújtak. Az asszony ezután eltemette a leányát. A lekíísmer ét-
len anya most így gyónt meg önmagának: „Mostoha leányo-
mat akartam elpusztítani, hanem az Isten másképen akarta és
én k<)nnyelmüen saját leányomat küldtem a malomba és így
korai halálát okoztam." Ezután így szólt a férjéhez : „Ellened
évS az Isten ellen vétkeztem, mert üldöztem a leányodat és
bűnöm az én fejemre hárult." Ezután a leány megmutatta
atyjának a tömérdek kincset, gazdaggá tette és arra kérte,
hogy romboltassa le a malmot és építtesen egy templomot a
helyére Szűz Mária tiszteletére ; mert a szerencsétlenségnek az
anya könnyelműsége és lelkíísmeretlensége volt az okozója. Az
atya teljesítette leányának a kívánságát, aki most így szólalt
meg : ,,Még egy kérésem van : csináltass nekem három kalit-
kát, egyet a macskának, egyet a kutyának és egyet a ka-
kasnak ; fogadj a részükre egy jó szolgát, aki jól gondjukat

105

viselje." Az atya- hálából teljesítette okos leányának kívánsá-
gát. A kis leány ezután boldog volt." (Sbornik lií. 150. i.)

Ez a mese, az alapeszmét tekintve, a hamupipőke mese-
körébe tartozik, de a háládatos állatokkal is rokon.

A bm'gaszi és a kís-tírnovoí kerület lakosai egy usztrelnek
nevezett szörnyben hisznek. Itt e lényről számos mese és
monda forog közszájon. A lakosság leírása szerint az usztrel
gyenge, de átváltozó és láthatatlan lény. Kizárólag a juhok,
tehenek és néha a bivalyok vérével táplálkozik. Ha ingerlik,
akkor embervért is iszik. Nappal pihen, éjjel zsákmánya után
jár. Szombaton még ezt a kis erejét is elveszti és egész napon át
aluszik. A lángoló tűztől és a farkasoktól fél. Az usztrel szom-
baton született és kereszteletlenül meghalt keresztény gyermek-
ből támad. A temetés utáni kilenczedik nap a gyermek már
kész usztrel. A síron oly nagy lyukat fur magának, a melyen
egy kis gyermek átbújhat és ezen a lyukon át jár fel sírjából.
Egész éjjelen át állatokat keres, hogy vérüket kiszívja, hajnal-
ban azonban visszatér sírjába, ahol egész nap aluszik. Ha ereje
már nagyobbodott, ami tíz nap mulya áll be, mikor már több
áUat vérét kiszívta, ugy az usztrel hosszabb utakat tesz meg
és ha útközben nagyobb juhnyájra vagy szarvasmarha-csordára
akad, akkor már nem tér vissza a sírjába, hanem nappal vagy
egy erősebb üszőnek, vagy egy kosnak a szarvai között, vagy
egy tehén tőgyénél ül. Azon állatok, melyeknek a vérét ki-
szívta, még az nap meghalnak. A csordát az usztrel a legkö-
vérebb állatokon kezdi ki és igy megy át a soványabbakra,
mígnem az egész csordát elpusztította. Ezután másik csordát
keres magának. A megölt állat teste reggelre földagad és ha
megnyúzták, ugy a hátán, az oldalán vagy a hasán egy kékes,
vérrel körülömlött foltot lehet látni. Az usztrel ezen a helyen
szívta ki az állat vérét. Egy éjjel néha öt állatot is megöl,
többet csak nagyon ritkán. E csodálatos szörny súlyát változ-
tathatja, így például a kos nappal alig érzi az usztrel súlyát,
de ha éjjel egész súlyával nehezedik az állatra, ugy ez meg
sem tud mozdulni és keservesen nyög. (Sbornik V. 131.)

Kora és a sok kiszívott állatvér az usztrelt bátorrá, vak-
merővé változtatja. Különféle alakokat ölt, különösen állat ala-
kot, de ismeretlen, soha nem látott alakot is és ha akarja, lát-
hatóvá is lehet. Vakmerőségében már az embereket is megtá-
madja, eleinte csak az alvó embert, de később már éber álla-

166

potában is. Az embereknek is a vérét s^ivja ki. Ha már em-
bervért ivott, ugy emberalakot is ölthet.

Egy usztrel egyszer legény alakot öltve, beleszeretett egy
leányba, akit feleségül is vett. E házasságból két gyermek
származott. A férj az éjét rendesen a házon kivül töltötte és
mindig véres ajkakkal jött haza. Szombaton sem ő, sem gyermekei
nem tudtak mozogni és beszélni. Egy napon a rendesnél is .
véresebb ajakkal tért haza. Felesége ekkor megtudta, hogy
férje vampir, mert ezenkívül gyermekei is szerették a vért.
Az asszony ezután egy szombati napon férjét és gyermekeit
megölte. (St. Russev (Burgas) Sbornik V. 132.)

Raéo, visici lakos (Kis-Tirnovo mellett) egyszer a, malom-
ból ment haza. Már esteledni kezdett, de meg nagyon meleg
is volt, elhatározta tehát ezért magában, hogy egj^ kicsit szun-
dikálni fog a szabadban. Az úttól tiz lépésnyire kiterítette köd-
menét, lefeküdt és elaludt. Közelében legelészett egy tehén-
csorda, melyben az állatokat az usztrel pusztította. Éjfél tájban
érezte az öreg Raco, hogy valami nyomja és pedig oly suly-
lyal, hogy még kiáltani sem tudott. A fűre nyújtott karját aka-
ratlanul emelte maga fölé s egy puha gyapjas tárgyat ragadott
meg, mely azonban azonnal kisiklott kezéből. Raéo azoimal
könnyebben érezte magát. Erre felugrott és egy fekete gyap-
jas gömböt pillantott meg, amely testéről legurult. Néhány
perez múlva ismét lefeküdt, de izgatottságában már nem tudott
még egyszer elaludni. Ugy egy óra tájban ismét a lábára nehe-
zedett valami. Raco felugrott, de most senunit sem látott.
Ezután haza sietett és otthon elbeszélte a vele történteket.
(Ezt 1875-ben Raéo maga beszélte el.)

Egy fiatal házaspár (a férj usztrel volt) a szomszéd faluba
ment lakodalomra. Útközben megállították kocsijukat, kifogták
az ökröket és legelni engedték. A férj eközben az erdőbe ment
és eltűnt. Kis vártatva egy farkas rohant elő az erdőből és az
asszonyról dühödten tépte le a ruháit. Az asszony kiabálását
senki sem hallotta. A farkas azonban a ruha leszaggatása után
visszafutott az erdőbe, az asszony pedig hazarohant. Ugy egy
félóra múlva haza jött a férj is. Az asszony széttépett ruháiban
sirva sietett eléje és beszélte el a történteket. A férj nem felelt,
hanem csak nevetett. Fogai között azonban az asszony ruhái-
nak a rongyaiból egy darab volt látható, amit mikor a feleség

167

megpillantott, azonnal tudta, hogy férje usztrel. A legközelebbi
szombaton meg is ölte férjét. (Sbornik Y.)

Egy emberalakot öltött usztrel nagyon barátságos és ud-
varias volt. A falvakban, az erdöbeii járva, mindenkivel pobra-
timotrot kötött. A régi időkben ez az udvariasság jele volt,
azért mindenkivel megkötötték a barátságot, ami gyürük köl-
csönös kicserélésében állt. Azt senki sem vette észre, hogy az
usztrel gyürük különös alakúak. Ha az ujjra húzták a gyürüt,
kisebb lett és többé lehúzni nem lehetett. Ez nagy szerencsét-
lenség volt. Ha az usztrel éjjel vért ment szivni, ugy emberi
hangon kezdett kiabálni : Oj ! amire a legközelebb lévő pobra-
timnak a gyűrűje visszafelelte : Oj ! Az usztrel követte a han-
got, ráült az emberre és kiszívta a vérét. Az usztrel egy pob-
ratime éjjel meghallotta az usztrel és a gyürü kiáltozását. Fel-
ugrott és a hanggal ellenkező irányban menekült. Minthogy
azonban üldözője nem maradt el és az ujján lévő gyürü „Oj" ki-
áltozásával elárulta, már nem igen bizott menekülésében, mert
az éj még hosszú volt, a gyürüt az ujjáról lehúzni nem tudta,
ereje pedig kezdett kimerülni. Egy hidon valami eszébe jutott.
Levágta gyürüs ujját, a folyóba dobta, maga pedig elmenekült.
Az usztrel követve a gyürü hivását, a folyóba ugrott és meg-
süketült. (Sbornik V.)

A szombaton született emberek és állatok meglátják az
usztrelt, megkülönböztetik alakjait. Minthogy pedig a bolgár
néphit szerint minden farkas nagyszombaton kölykezik, ezért
a farkasok valamennyien látják, sőt mégis foghatják. A szom-
baton kölykezett kutyák az usztrel közeledtére iszonyatosan
VOnitanak. (Russev Burgasban 1. Sbomik V.)

Szombaton született emberek, akik már usztrelt láttak,
ezt igy Írják le.

1) Mikor az usztrel életének első hónapjaiban szombaton
erőtlenül a sírjában fekszik, akkor dudához hasonlít. Nyaka
nincs, feje közvetlenül a törzshöz van nőve ; szája hasonlít a
disznóéhoz, de nagyon rövid, szemei az ember szemeitől abban
különböznek, hogy a szélei vörösek és szemcsillaguk nincs,
a pillák pedig szakadatlanul mozognak. Fülei nincsenek, az orr
helyén egy lyuk van, lábai helyén két kinövés van öt hosszú,
fekete karmokkal ellátott ujjal. Ezen alaktalan tömegnek
csontja nincs. Ilyen állapotában az usztrelnek golyó, fegyver,
tüz nem árt. Csak a fekete glog töviseivel ölhető meg, ha

168

vele átszúrják, amire fekete, nyálkás vér ömlik belőle. Ezt a
vért már más napon született emberek is látták.

2) Mikor az usztrel a szarvasmarha szarvai között ül,
akkor a kukumievkához hasonlít ; hanem teste csupasz ; lába,
csőre és farka nincs. Az állat, a melyen ül, csendesen viseli
magát ; de ha valaki közelit hozzá, akkor az usztrel más állatra
röpül, rémes pillantásokat vetve az emberre. A pásztor csellel
most megfoghatja, ha ugyanis megígéri neki, hogy egy kövé-
rebb csordába vagy nyájba viszi. A megfogott usztrel sir, mint
a gyermek. Ezt mindenki hallhatja. Ezen állapotban is meg-
lehet a glog tövisével, vagy ezüst pénzdarabbal ölni.

3) A harmadik alakjában bőrgömbhöz hasonlít, süi'ü,
hosszú fekete szőrrel van födve. Járása ingatag. Ezen állapotá-
ban közelből még nem lehetett megvizsgálni.

4) A negyedik alakja a legtökéletesebb. Ezen alakjában
állatalakokat ölthet már magára. Állat- vagy emberalakjában
az állattól vagy embertől csak annyiban különbözik, amennyi-
ben orrában nincs válaszfal és igy két orrlyuka helyett csak
egy van. (Sbomik V. 138. l.)

De ezen tökéletessége mellett sincs csontja. A sírokban
az usztrel gömb- vagy emberalakban ritkán található, de annál
többször azon alakban, amely alakjában a csordákban él.

Az usztrelt a következőképen hajtják el : Szombaton, nap-
lenyugta előtt a falu dobosa kihirdeti, hogy a tüzet minden
házban oltsák el. Ilyenkor még dohányozni sem szabad. Ezután
a háziállatokat, kivévén a szárnyasokat, a szabadba hajtják ki.
A csorda előtt két ember halad, a kiknek nevét akkor a faluban
kiejteni senkinek sem szabad. Ezek az erdőben két száraz ágat
keresnek, meztelenre vetkőznek és az ágakat addig dörzsöhk
egymáshoz, mig lángra nem kapnak. Az igy meggyuladt ágak-
kal a keresztúton, a hol a farkasok szoktak járni, az ut két
oldalán tüzet raknak. A két tűz között áthajtják a csordát. E
tűzből vitt parázszsal gyújtanak a faluban ismét tüzet. Néhány
napon át senkinek sem szabad azon helyre menni, ahol a tü-
zet rakták. Az állatok ezután megszűnnek pusztulni. A bolgár
néphit szerint ugyanis az usztrel, mikor az állatokat a két tüz
között áthajtják, a földre esik. Itt fekve marad és este külön-
féle neveket kiabál. Ha egy arra járó ember nevét kiáltotta,
ugy ezt falujába kiséri. Azért senki se járjon e helyek körül,
^z usztrel egy emberhez sem csatlakozhatik, akkor éjfél-

169

tájban a keresztúton járó farkas megfojtja. Néhány nap múlva
azután a pásztorok ráakadnak a nyálkás vérével megitatott
helyre. A fahiban igy gyújtott tüz az usztrelt a faluba bejönni
nem engedi. (Sbomik V.)

Ehhez rokon lény a lepir, amely szintén holt emberből
támad és pedig olyanból, akinek a tehenét macska ugrotta át.
Ennek is csak egy orrlyuka van, éjjel jár föl shjából, az em-
bereket alvásközben megnyomja és az élőkkel szerelmi viszonyt
köt. Az emberi alakon kivül oly alakot is ölt, amelytől az
ember megijed. A lepirt csak ugy lehet megölni, hogy az illető
halottat kiássák, sirján tüzet raknak és e tűzön elégetik.

Egy ember egy éjjel a temető mellett haladt el, az ott
legelésző juhok között egy szamarat pillantott meg, amelyről
azt hite, hogy a faluban van. Meglepetve lépett a temetőbe,
hogy haza hajtsa a szamarat. Ez azonban most kutyává, azután
pedig macskává változott, melj^ ő rá ugrott és össze-vissza
karmolta. Végre az ember egy követ kapott föl és ezzel akarta
az állatot agyonütni. A macska erre a sirra ugrott, ahonnan
morogva, tágra nyitott szemekkel bámult rá. Az ember most
a lepirtől való félelmében elmenekült. (Sbomik ili. 162.)

Ezen lények közé sorozhatjuk a talasamot is, amely tulaj-
donképen az ember árnyékából támad. Ha azt akarják, hogy
valakiből tálasam legyen, ugy ennek az árnyékát valamely na-
gyobb épület építésénél fonállal megmérik és a skatulyába rej-
tett fonalat az épületbe falazzák. Az illető ember 40 nap múlva
meghal és lelke a befalazott skatulyába repül. E skatulyából
néha ember alakjában előjő és olyanoknak, akik szombaton
születtek, megjelenik. E lények leginkább iskolákban és tem-
plomokban laknak, amiért is ezen épületek idővel összedűlnek.
Hogy ennek az elejét vegyék, tanácsos, hogy az építésnél egy
macska árnyékát falazzák be a fönt leirt módon. A tálasam
az embernek bajt nem okoz, csak ha valamit széttör, ebből
egy darabot dob az ember elé, hogy az megbotoljék benne.^)

Egy neme a házi szellemeknek a sabii. Némely háznak
férfi, másnak nő házi szelleme van. Ez a szellem néha
hosszú szakállú öreg férfi, vagy fehér ruhájú (u-eg nő
alakjában jelenik meg. Nappal, mint kis kigyók a ház lyukai-
ban tartózkodnak, éjjel pedig a házban járnak-kelnek. Nagy
tiszteletben részesittetnek, mert ha elhagyják a házat, a sze-
rencse is velük megy. Ha valaki egészen uj házat épit, akkor,

1) Lezev (Vodena) Sbomik IV. 117. Zepenkov Sbomik III. 158.

170

mielőtt családjával bele menne lakni, egy kost vagy juhot, egy
kakast vagy tyúkot vág le és szétosztja a szomszédok között,
a család pedig nem eszik belőle. Azért teszik ezt, hogy házi
szellemet csaljanak az uj házba, hogy a benne lakóknak a dol-
gai jól folyjanak. Ezen szokás összetiigg az építésnél hozott
áldozattal, amikor ugyanis a felépitendő ház alapkövébe cson-
tot, tojást, sőt még élő állatokat is befalaznak.

A házi szellemek közé sorolnám még az úgynevezett
stupánt. Azt hiszik, hogy minden falunak meg van a maga
stupánja, mely a falut idegen emberek és betegségek ellen
védelmezi. A néphit szerint minden falu stupánjának más az
alakja. Zehoroban például bivaly alakjában jár-kel a faluban.
Krcovoban mint lóháton ülő ember jelenik meg, más fahiban
kecske alakban stb. Mikor a stupan a faluban van, akkor oda
idegen be nem tévedhet. Háborúkor a csatamezőre megy vért
inni, és ilyenkor a falut folytonosan betegségek látogatják.
Sokszor éjjel hangosan kiabál és aki meghallja a hangját, az
meghal. Ezért kakaskukorékolásig nem szívesen mennek ki a
házból. A stupan a falu végén odvas fákban lakík.\)

A bolgár nép ezen daemonokon kivül néhány betegséget
is gonosz természetű szellemeknek tart. Ezek közül némelyik-
nek állat, másoknak pedig ember alakja van. A legtöbbnek
nem adnak ugyan határozott alakot, de azért mégis anyagi
léttel képzelik. A betegség szellemeinek női alakot tulajdoníta-
nak ; nappal szívesen hevernek a gyapjún, pamukon, éjjel azon-
ban az utczákon kóborolnak. A nép ezen gyűjtőszóval bolki
nevezi őket és azt hiszi, hogy elhagyják a falut, ha a lakos-
ság a kedvökben jár. Ezért járványos időben éjjel megkötik a
kutyákat, hogy a bolkikat éjjeli kóborlásukban ne zavarják.
A házakat tisztán tartják, mert a szellemek kedvehk a tiszta-
ságot. Disznóhúst nem főznek, mert a szagát a bolkik nem
szeretik. Hogy megengeszteljék őket és igy a falut minélelőbb
elhagyják, kis mézes pogácsákat akasztanak a kapura. Éjjel a
beteg mellé mézzel telt edényt és pogácsát tesznek, hogy a
bolkik, ha eljönnek, ehessenek és a beteget ne gyötörjék. Ne-
veiket csak tisztelettel ejtik ki. Ha hozzájuk beszélnek, hizelgő
jelzőket tesznek a neveik elé. Hogy meg ne haragítsák őket, a
betegnek orvosságot nem adnak. A nép névszerint három bol-
kit ismer : a Kaurkat, Turkomankat és a Csahutkát. A Kaurka

1) S. D. Bozev (Demar-Hissar) Sbornik IV. 110.

171

különösen a keresztényeken könyörül és kéri társnőit, hogy
ezeket ne bántsák. (Sbomik Iii. 153. — IV. lll.)

Különös betegségszellem a morava, akinek az alakját nem
ismerik. Az embert éjjeU álmában látogatja meg és ekkor
gyöngiti. Arról, akinek az ereje fogy, azt mondják, hogy a
morava kövesiti meg. Megölni e szellemet nem lehet, elhajtani
is csak nagy nehezen lehet. Azon embernek, akihez ellátogat,
mindig az evangeUumot kell a kezében tartania. (Sbomik IV.)

Hasonló szellem a senka, akit csak a vampir, elűzött,
vagy a szombati napon született emberek látnak és ölhetnek
meg. Azonban ahol senka lakilí, a lakók mindig betegek.
Különösen a viselős asszonyokat üldözi, akik azután emiatt be-
tegesek és idő előtt szülnek. (Sbomik IV. lll.)

A didein már nem ilyen veszedelmes. Ennek kecske
vagy kos alakja van és éjjel mekeg. Azt hiszik, hogy mezőn
kiöntött állattejből támad. E tej negyven nap múlva kis sze-
meivel hunyorgatni kezd és lassanként dideinné nő. Teljes kifej-
léséig a házakban lakik, éjjel lármáz, tombol, ijesztegeti az
embereket. Később barlangokban tanyázik. Aki a didein hang-
ját hallja, az megbetegszik, vagy meghal. (Sbomik iv.)

A legveszedelmesebb és legrémesebb betegség a cuma.
Vén asszonynak képzehk, hosszú, kuszált hajjal, hosszú fekete
karmokkal, aki gyermekeket is szül. Mikor Isten az embert
alkotta, néhány nem sikerült. Ezekből csináUa a cumákat. Még
az Isten is félt tőlük és közeledtükre elrejtőzött. Hogy nagy
erejöket elvegye, villámot sújtott rájuk. Ettől kezve a nyakuk
meg van görnyedve és fejeiket nem mozdíthatják. A cuma sem
hátrafelé, som oldalvást nem mehet és ezért csak azt támadja
meg, aki szembe jő vele. Ez a megtestesített járvány.

Egy ember a következőt beszélte el:

„Mikor egyszer a döghalál dühöngött, az én apám is be-
teg lett. Amint önkívületi állapotában az ágyban feküdt, csen-
getyühangot hall, mintha karaván közelednék. Épen éjfél volt.
Atyám fölugrott és kiment a szobából. Ottkint megpillantott
egy elvonuló karavánt. A lovak sorban egymás farkához voltak
kötve. Mindenféle háziszerekkel voltak megterhelve. A hajcsá-
rok oláh czigányok voltak, akik szétrongyolt ruhájukban, ré-
mes külsejükkel egyptomiakhoz hasonUtottak. Mikor igy apám
előtt elvonultak, egy asszonyt pillantott meg, aki egy lovon
a teher fölött ült. Arcza ijesztő volt, haja kuszált, karjai fel-

172

tünően hosszúak voltak. Jobbjában kicsorbult kaszát tartott.
„Élj egészségben, Kosta," monda atyámnak a rettenetes asz-
szony. „Hogyan élhetnék egészségben," feleié atyám, „nem
tudom, hogy te ki vagy, mi vagy és te mégis tudod az én ne-
vemet !" — „Ej, fiam, már hogy is ne ismernélek," monda is-
mét az asszony, „én a cuma vagyok ; itt már nem dolgozom.
A cuma vagyok én, fiam. Kosta." A karaván tovább ment.
Mig atyám a karavánt nézte és a cumával beszélt, nővérem
és anyám nem vették észre, hogy atyám kiment a szobából.
Mikor visszajövet kopogtatott, akkor látta csak nővérem, hogy
atyám nincs az ágyában. Kiment az udvarra és bevezette atyá-
mat, aki mindent elbeszélt. Ettől fogva a faluban senki sem
halt meg döghalálban.^)

Különös neme a samoviláknak a vetrica, egy neme a be-
tegségszellemeknek. A néphit szerint a vetricák annak ártot-
tak, aki a fa alatt aludva tagszaggatást kapott. Szeleknek kép-
zelik az éjfél tájban járó szellemeket is. Ezen időtájban a vet-
ricáktól való félelemben senki sem megy ki a házból. Ezen szelle-
mek gyakran ugy csalják ki az embereket, hogy egy kedves
ismerős hangját utánozzák, amire a hivott kisiet és kint a
szellemek megtámadják.^)

Meg kell még említenünk a vinhcáknak nevezett gonosz
szellemeket, akik az embereket kirabolják. Ha valaki oly he-
lyen jár, ahol vinlicák laknak, ugy kiköp, amivel a lényeket
erejöktől és hatalmuktól fosztja meg. Több vidéken a vinlicákat
a samovilákkal azonosítják, és azt hiszik, hogy ezek is a szél-
lel járnak-kelnek.

Eremia pap, a bogumilistáknak neves irója és tudora,
akit helyesen, vagy helytelenül Bogumillel azonosítanak, figye-
lemre méltó történelmi egyéniség. Személyéről egy monda ma-
radt ránk, de ez is csak az apokrif iratoknak egy jegyzékében,
ahol az mondatik rőla: „bil vo naveh za Verziulovo Kóló."
A Verzevul, kol vagy kolo, naveh vagy navi elnevezés értel-
mét már keresték és sokféleképen is magyarázták.^)

Már kezdetben azt hitték, hogy a ránk maradt mondat-
ban egy Kol-ról, fadarabról, valószínűleg nyársról van szó.

1) Zepenkov, Sbornik IV. 120. 1. '^) Sboniik III. 158. I.
3) M a t o V D. Versiulovo kolo i navitc czunü tanulmányából kivonat
Külön lenyomat a „Blgarski Pregled^-böl. II. évf. IX.— X. k.

173

amelylyel Eremiát, akit a nép Verkolak-szellemnek tartott,
halála után átszúrták.^) A varázsló Eremia nem csak eretnek
volt és nem csak apokrif iratokat terjesztett, hanem apokrif
természetű erisákat is szerzett és a betegségeket varázsmondá-
sokkal gyógyította. Ezért, mint eretneknek, keresztény bűn-
bánat nélkül kellett meghalnia és hogy a sírjában marad-
jon, hogy vampirrá ne legyen, testét egy nyárssal átszúrták,
mit hasonló esetben még ma is megtesznek.

Jagic tanár 1877-ben ezen Eremiára vonatkozó mondatot
másképen értelmezte. Szerinte a Verziulovo Kóló Verziiű hóró-
ját, Verzhil körét jelenti. A szerbek azt hiszik, hogy a varázs
lók Verziul körébe lépnek, hogy művészetüket tökélyre vi-
gyék. Jagic szerint Verziulban a római költőnek, Virgilnek a
neve rejUk, akit a középkorban a varázslók közé számítottak.
A dalmát-boszniai papság a Virgilről keringő mondákat ismer-
tette és ezek szerint Virgil az ördögökkel állott szövetségben
és a varázskör és varázsmondások segélyével űzte varázsló
mesterségét.. A szerbektől e hit a bolgárokhoz szivárgott át,
ami, tekintve e népek gyakori érintkezését, könnyen meg is
magyarázható.

Matov 1889-ben meggyőződött arról, hogy Macedóniában
a navi-ban, mint hitregebeli lényekben hisznek. Ezek a szülő
asszonyokat kínozzák. Minthogy a navi tulajdonságaikkal a
vestricákhoz és samovilákhoz hasonlítanak és minthogy a bol-
gárok hisznek a samodivsko hóróban, azért azt hiszi Matov,
hogy az Eremiára vonatkozó mondatban nem halottakról, hanem
naviról, vestricákról, samodivákról betegségek személyesitései-
ről van szó. Lehetséges, hogy a hóró, melyben Eremia részt
vett, navinak volt a hórója és e szó Verziulov, csak később
került a mondatba. Ezen értelmezés hasonló Jagicéhoz, de azzal
a különbséggel, hogy a navi nem poklot, hanem navi-szelleme-
ket jelent. így az Eremiát jellemző mondat azonos a néphit-
tel, melyet Macedóniában megőriztek.

Matov értelmezését Sobolovski tanár azzal egészíti ki,
hogy a navi szóhoz a gonosz szellem fogalma is kapcsolandó.
Figyelembe véve a körülményt, hogy az orosz krónikások sze-
rint 1092-ben a návik a pavlikánokat megverték, nyilvánvalóvá
lesz, hogy itt nem halottat, hanem gonosz szellemeket kell
érteni. Sobolevski a Verziulov szót semmiféleképen nem akarja

1) Bozev S. D. (Demir-Hissar) Sboniik IV. 111. 1.

174

Virgiliusból származtatni, hanem azt állitja, hogy e szó egy-
szerűen a Velseviil, Velseul szó átalakítása. Az enűitett mon-
datnak Sobolevski szerint ez az értelme : Velsevul gyülekezeté-
ben a gonosz szellemek között volt és pedig oly gyülekezetben,
amelyen az ördögök a varázslókat művészetükben oktatták.

Sobolevski ismerteti az orosz néphitet is, amelyet a
legrégibb krónikák őriznek, melyek kezdetben a nav szónak
„halott" értelmet is adtak. A kievi kormányzóságban még ma
is hiszik, hogy a vampirek megtámadják a falvakat, az embe-
reket és az állatokat megölik. Ha ezt összehasonlítjuk a króni-
kásokkal, ugy okvetlenül el kell vetnünk azon véleményt, amely
szerint a nav szó a rossz szellemeken, vámpírokon kivül mást
is jelenthet. És ha meggondoljuk, hogy a vámpírnak daemoni
ereje van, ugy e nézet csak nyer valószínűségben.

A kóló és a navehről alkotott nézetek ma már egyesittet-
tek ; a Jagic által vont párhuzam alapján itt hóróról vagy a
szellemek gyülekezetéről van szó. (Matov f. i. m.)

Némelyek Versiult Velsevul átalakulásainak tartják, mások
Virgihus nevéből származtatják, akit, amint emiitettük, a közép-
korban varázslónak tartottak. A szó igazi forrását ugylátszik
Veselovski találta meg. Vannak apokrif imádságok, melyekkel
a treski, tresavici daemonokat űzik el. Ezek betegséget hozó
szellemek. Ezen imákkal még egy más ördögi lényt is elűz-
nek, a gilót, amely az újszülöttnek a lelkét rabolja el és a
szülő anyákat gyötri. E lénynek vagy több neve van, melyek
a treskihez hasonlítanak, vagy több egymáshoz hasonló lényre
osztatik. Ezen imákhoz sorakoznak, vagyis inkább ezen imák-
nak a részét képezik a legendák, amelyek azt beszéhk, hogy a
daemonokat elüzö szent miképen menti meg a nővérét, akitől
már többször elrabolták a gyermekeit. Ezen szentnek a neve
rendesen Sisini, (Sisvi stb.) a nővéréé pedig Melitrina.
Egy kopt variánsban a nővér maga változik át vestricévé,
daemonná, s ekkor a neve Versilija és ez már élénken emlékez-
tet Versiül ra. A szláv és a román imádságok és varázsmondá-
sok a görögöknek az átalakításai. A varázsolás első színhelye
C'haldau volt ; Gaster szerint Persia és Sophia határa, ahonnan
átment a zsidó kabahsztikus irodalomba is, amelyben Giló
szerepét Ádám felesége, Sisiniét pedig Éliás próféta veszi át.

A sisini név sensvi, senvi, sansenvi angyal nevére emlé-
keztet. F()ltehetjük, hogy a giló elleni varázsmondásokban

175

kezdetban az angyal egy neve szerepelt és csak később kerül-
tek bele az angyal többi nevei, amelyeket sisini testvéreinek
véltek, akkor ngj^anis, amikor a sisini nővéréről szóló legenda
hozzá kapcsoltatott. Ezt Sokolov átlátja, Yeselovski pedig, aki
különös jelentőséget nem tulajdonit azon körülményn ek, vájjon
az imádságban sisini az angyal nevét vette-e föl, azt hiszi,
hogy a sisini és nővérének legendája, a varázsmondás és az
epikai rész elkülönitendők. Veselovski azt gondolja, hogy szent
Sisini neve alatt Manes utóda rejtőzik, aki a szekta alapitójá-
nak halála után a szekta feje lett. Ennek a bogimiilek között
meg volt a legendája és az imádsága, amelyeknek szerzőjéül
Bogumilt gondolták. Természetes, hogy Bogumil ezeket csak
forditotta vagy átdolgozta és valószinüleg manicheus körökben
készült. E nézetet erősiti meg Veselovski legújabb értekezései-
ben is, melyekben sisini imádságát a kopt-mondával hason-
litja össze. (l. Matov f i. m.)

Minthogy az aethiopiai mondában sisini nővére Verselia
nevet vesz fel, amely lény a gyermekeket megöli és navit csi-
nál belőlük, azért e mondát itt közöljük :

„Az atyának, a fiúnak, a szentléleknek, az egyetlen Isten-
nek a nevében ; a teremtő, az élő, a mindenütt jelenlévő Isten-
nek a nevében."

Szent Sisian imádsága, hogy minden gyermek megőriz-
tessék a gonosztól. Ez segit minden asszonynak, hogy gyer-
mekei életben maradjanak. A beteg irja le magának, viselje
a mellén és üdvös lesz rá nézve a nagy és jóakaró Isten ke-
gyelméből. Az Isten óvjon mindenkit, aki viseli, az ördög tá-
madásaitól, a degiontól, a bodestől, a gyomorfájástól, a kokal-
tól, ütéstől és töréstől, megveréstől, ájultságtól, váratlan sze-
rencsétlenségtől, napsziu*ástól, tűztől és támadástól, gyuladástól
és vérzéstől, senistától és a ciunától, a treskától, magosnicák-
tól, bajaékaktól, basmarektól, csont- és gyomorszurástól, min-
den gonosz szellemtől, a varázslóktól és minden tisztátalan
ördí)gtől, óvjon és segitsen.

Volt egy ember, Suseni volt a neve; megnősült és fele-
sége egy fiúgyermeket szült. Nővére Verselia eljött, megölte
az elsőszülöttet és eltávozott. Az anya jajgatni és sirni kezdett.
Susííni meghallva az anya sirását, hazajött és kérdé: „Miért
sirsz, asszony ?" Ez igy felele : „Ide jött Versilia, megölte a
fiamat és eltávozott.'* Mikor ezt Susen hallotta, fölkelt, lovára

176

ült, jobbjába vette lándzsáját és nővérének a fölkeresésére in-
dult. Egy kövön ülő vénasszonynyal találkozott, akit igy kér-
dezett: „Hova ment a gyermekgyilkos Versélija?'' Az asszony
feleié: „Erre ment! az előtted elterülő kertbe ment." Amint
Susen ezt az asszonytól megtudta, a kertbe ment, ahol Verse-
liát egy csoport gonosz szellem között megpillantotta. Szent
Susen leszállt lováról, kelet felé fordul, letérdel, kitárja karjait
és imádkozik : „Ur Jézus Krisztus, keresztények istene és Izrael
királya, essék Versilia kezeimbe, hogy megölhessem, hogy me^
ne gyilkolhassa az újszülötteket, hogy az asszonyoknak és fér-
jeiken veszedelmet ne okozzon. Tanúbizonyságot fogok tenni a
te nevednek a nagyságáról." Azután igy imádkozván, szó-
zatot hall a menyből : ,,0h ! szent Susen, hallottam imádságo-
dat és kérelmedet; erő fog neked adatni, hogy utóiérd Versi-
liját és megöld, és teljesíthess mindent, amit kérsz !" Mikor
Suseni ezt hallotta, nagyon örült. Fölült lovára, lándzsáját
jobbjába vette, Versilijára rohant, hogy megölje és átdöfte jobb
oldalát. Ez hangosan kiáltott : „Uram, szent Suseni ! hetedizig
megátkozlak téged az arkangyalokkal, Mihálylyal, Rafaellel,
Sadakjallal, Anapjallal, Faumirral, akik örökkön az Ur előtt
élnek, a világ teremtője előtt öröktől fogva örökké. Én már
soha sem fogok az utakon vándorolni, ahol a te neved említte-
tik, sem a templomokban, sem azon helyeken, ahol az embe-
rek a te nevedet kiejtik ; ott az emberek éljenek békében. Nem
hozok veszéljrt oda, ahol könyvedet olvassák, senkire, aki
imádat imádkozza, legyen az férfi, asszony, legény vagy leány
vagy agg, sohasem hozok rájuk veszélyt!" E szavakkal halt
meg Versihja és szent Suseni tanuja lesz az Ur nevének, a
mi Urunk Jézus Krisztusénak ; akit tisztelet, hódolat és dicső-
ség illet öröktől fogva örökké." Ezután szent Suseni visszatért
Antiochia városába feleségéhez stb. stb. (i. Matov.)

Minthogy René Basset franczia tudós tanúsága szerint
Szent Suseni és Versilia neve más variánsokban is előfordul
és minthogy a szent antiochiai volt, ebből Veselovski azt
akarja kimutatni, hogy e varázsmondás vagy imádság Örmény-
országból ment át Aethiopiába. A Balkánfélszigetre is valószí-
nűleg ezen vidékről ment át. Ezen alkalommal Veselovski a
bolgár varázsmondásokról is megemlékezik, amlyekben a navi,
a treski, ermenki neveket viseli. Megemlíti a pavlikánok be-
vándorlását Trakiába a 743. és 970. években, úgyszintén a

pavlikán és manícheus, Armen és Bogumil nevek összetévesz-
tését is. Az emiitett varázsmondás a délszlávoknál Verselija
névvel lordul elő. És innen maradt meg Veselovski szerint e
mondat: „bil v naveh, na versiulove kolu." Versiulov tehát
Versiliából származtatandó. Igaz, hogy inkább várhatnánk Ver-
siliut, mint Versiulovot, de ezen alakot a leiró javításának is
vehetjük. Veselovski szerint az Eremiára vonatkozó mondat
értelme ez: Eremia, akinek a nevét a legenda szt. Sisinijének
a nevével hozza kapcsolatba, a navivel, Versilijával, Versilija
gyülekezetében,^hórójában, a navi, a vilák, a szülőkre vesze-
delmes szellemek közepette volt.

Veselovski ezen értelmezéséhez még hozzá teszi, hogy az
imádságban Sisini szent Györgyhöz hasonló hős. Szent György
kapadociai származású. Eletleirása szerint Örményországban,
Kapadariban született és innen Trakiába költözött, az első pav-
likán kolóniába. Szülővárosa Melitina volt, amely Sisini nővé-
rének nevét juttatja eszünkbe. Es megemlíthetem, hogy épen
Philippopel környékéről ismerek oly varázsmondást, amelyben
Sisini szerepét szent György viseli, (i. Matov.)

Minderre támaszkodva hiszi Veszelovski, hogy ez a legenda
a régibb, amelyben a szentnek a nővére daemon. A sátáni
erővel bíró nővér, vagy anya a meséknek ismert alakja, ami
kezdetben a jó és rossz küzdelmét jelenthette ; a rosszét, mely
ellensége minden élőnek és az életet már megjelenésekor ki-
í)ltja. A legendában épen ezen dualizmus van megörökítve.

A versiulov hóró, amelyben Eremia részt vett ; vilák vágy
magusnlcák hórója volt. Ismeretes dolog, hogy a sátánok gyű-
léseket tartanak, amelyeken uj magusnieákat csinálnak. Ezen
hitből támad a szerb Versiül kóló. Versilija mint nava ilyen
hórót vezethetett. A navaknak, a samoviláknak hasonló lények-
nek is lehetett hórója, amelyben a bajackák és a vilák is részt
vettek. (1. u. a.)

Hogy az iménti fejtegetést megerősítsük, meg kell ismer-
kednünk a szülő asszonyokat gyötrő navival. Veleskoban azt
liiszik, hogy három nava asszony van, kik a szülő nőt önkí-
vületi állapotba döntik. Ezek közül kettő Ermenka és a har-
madik Nasenka. Ha viselős asszonyt vizén keresztül vezethet-
nek, ugy ez az asszony meghal. Ez ellen következőképen véde-
kezhet ik : Egy hordóba kátrányt, összemorzsolt vöröshagymát
és három porrá tört szenet tesznek. A bajaéka ezen keverék-

178

kel az asszony keresztcsontján át három vonalat huz, ezeket
mondva: „Nézz ide, megmentettem N. N.-nét. Aminthogy bü-
dös a kátrány és a vöröshagyma, ngy legyen büdös N. N. a
naváknak. Aminthogy minden fél a tűztől, ugy fussanak a
navák N. N.-töl/' E varázsmondást Bajad^iev jegyezte föl,
Svesde lisicai bajaéka után.

Rudnikban is hiszik, hogy a navák gyötrik a viselős asz-
szonyokat, sőt halálukat is okozzák. A navák kölönféle állatok
alakjait öltik magukra. Velesben az asszonyok azt hiszik, hog>^
a navák a tengeren laknak és hogy a beteg, amelynek az ár-
nyékát elrabolják, két, három nap múlva meghal, az árnyéka
pedig ide s tova kóborog. Az agónia beálltakor ezt mondják:
„A navák ragadták meg, a navák vitték el." Mig az önkívü-
leti állapot tart, ezt mondják : „A navák vitték el, a navák
vitték el." Legtöbb esetben azonban nem ejtik ki a nava nevét,
hanem e szóval „maisti" helyettesitik. Ezt különben minden sze-
mélyesített betegséggel szemben megtartják.

Vasiliv szerint az ustrel a hang után indul, amiért is a
pásztorok éjjel semmiféle hívásra sem felelnek, ha csak meg
nem ismerik a hangot. Veleskoban az asszony a szülés után
egyetlen szót sem ejt ki és a pap nem megy a házba. Még ha
kívülről hívják, sem felel, mert fél, hogy a navák őt megra-
gadják.

A navák ellen még más óvószerek is vannak : „Mikor a
gyermek megszületett, a szoba közepére egy vízzel telt teknőt
tesznek és izzó parazsat dobnak bele. Később az anya a teknő-
nek egyik, a bábaasszony a másik végére áll, miközben a bába
az anyának a nyaka körül egy kendőt köt és ezzel húzza, hogy
a teknőn át hozzá lépjen és azután ismét vissza az előbbi he-
lyére. Ez háromszor ismétlődik. Ezután a teknőben megfürösz-
tik a gyermeket, az anya pedig visszafekszik a megvetett

ágyba. (l. Matov tanulmányát.)

Lesis környékén azt hiszik, hogy a navák az ember fe-
jét megtámadják és ekkor az ember meg fog halni. Az itteni
hit szerint a navák a samovilákhoz hasonlítanak és oly szá-
mosan vannak, mint a fűszál. Ha a szélben valahol átvonulnak,
az asszonyok ezt kiabálják : „Fussatok, mert a vak tyúkok
vonulnak el !" Mert futnak, rájuk lépni nem lehet és igy nem
is árthatnak.

A resení, prilepi és bitoliai bolgárok szintén hisznek a

179

návákban és hogy megmenthessék tőlük maglikat, a varázs-
mondásokat veszik igénybe.

Tetovoban a nava által okozott betegséget narovnak ne-
vezik (Gerov). A zaribrodiak hite szerint a kereszteletlenül .
meghalt gyermekek szárnyat kapnak és madarakká válnak. E
madarat návának nevezik. Hangosan fütyülnek, az embereknek
és az állatoknak a vérét szivják ki.

Küstendil vidékén az a hit uralkodik, hogy a gyermeke-
ket és az asszonyokat a navjacitől és más rossztól ugy lehet
megőrizni, ha nem oltják ki a tűzhelyen a tüzet. E lények
ugyanis félnek a tűztől. A navjacik nem egyebek, mint az éj-
jel fütyülő navamadarak. Születésnél fütyülnek és magukhoz
csalják a gyermeket. A viselős asszonyok félnek, nehogy meg-
hallják a fütyülést, mert ekkor a szülésük nehéz lesz. E nav-
jacit Samokov vidékén is ismerik.

Hasonló lények a Tatár-Bazardzikban ismert naviasulok, .
amely szó szintén betegséget jelent. E betegséget vizzel való
leöntéssel gyógyíthatják.

Ochridban e lényeket hupan-nak nevezik. A nőt ezek szü-
lése után harmadnap múlva támadják meg. Hogy az asszonyok
megmenekülhessenek tőlük, fejük alá sütőlapátot tesznek, ezen-
kívül a vánkos alá még egy kötelet, tengelyt raknak, a fejre
í'ésüt, a lábra és a kézre tésztát.

A lomi kerületben a viselős asszonyokat megtámadó lé-
nyeket latrusi-nak nevezik. E görög származású szóval nevezik
a fiatal anyákat is.

Mint már emiitettük, Kelet-Bulgáriában ezen elnevezés nava
ismeretlen, helyette az Ermenka nevet találjuk. Hogy e lények-
től óvja magát a viselős asszony, mikor a mezőre megy,
„ressen"-t visz magával, mert a vas elűzi a gonosz szellemeket,
E gonosz szellemektől való félelemben az asszonyok a szülés
után negyven napig nem mennek ki az utczára és ha ki kell
mennie, ugy rendes ülőhelyére söprüt tesz. De ilyen esetben
nem szabad az erdőre tekintenie, mert akkor megbetegszik.

Dobris körül a navákat armenci, sarmanci-nak nevezik és
a samovilákkal és urisniczákkal azonosítják. A szülés után
harmadnapra a gyermeknek is, az anyának is ártanak, ha
ugyanis a bábaasszony elfelejtett a gyermek feje alá este egy
ezüst pénzdarabot tenni ; ezen a napon jelennek meg az uris-
niczák is és megbüntetik az anyát, ha a gyermek feje alá nem

12*

IHÜ

tett ezüst< pénzt. Ha egy asszony az armeneik révén beteg
lesz, ugy ,,sekat" (metszik) vagyis ráolvasnak. A szoba mester-
gerendája alá helyezik, a bajacka egy baltával hátul és oldalt
az asszony körül egyszer a földre üt, a varázsmondást morogva,
amelyet a betegnek, vagy ha az önkivületi állapotban van, vala-
kinek másnak utána kell mondani. Ezután a bajaéka egy fe-
hér és egy vörös fonalat vesz elő, ezt vörös hagymával ke-
nyérre teszi, az egészet pedig a beteg fejére, ami után a bal-
tával a kenyérre üt. A beteg most azt kérdi : „Mit ütsz ?"
..Armenci^' válaszolja a kuruzslónő. Ezt háromszor ismétlik,
miután a kuruzslónő e varázsmondást morogja: „Menjenek ki
a fejedből, a szemeidből, a szemöldöködből, a szempilláidból,
a szivedből, a kezeidből, az ujjaidból. Itt nem ehetnek, nem
ihatnak, menjenek a zöld erdőbe; ott egyenek, ott igyanak,
ott kóborogjanak. Ha férfiak, ugy fivéreid legyenek; ha asszo-
nyok, ugy nővéreid legyenek. Az orvosság tőlem, az egészség
a szent szüzanyától !" Ha a betegség három nap múlva meg
nem szűnik, akkor a beteget az r)rmény paphoz vezetik, hogy
ez olvasson rá.

A sarmanka bizonyára az armenka szóból származik. E
lények a treski, velazonorak.

A samovilák, urisnieák és armenkák (■)sszetévesztését mu-
tatja egy lovcsai varázsmondás is, melyet gyermekágyas asz-
szonynál használnák : „Isten anyja, Krisztus Isten, lehusi, sil-
vestri, kilencz nővér. Aminthogy ti N. N.-nek a kezeibe, lábaiba,
szemeibe stb. mentetek, ugy menjetek a puszta erdőbe: ételt
és italt készítettem nektek; meghittam a samovilákat, hogy
egyenek és igyanak ott, ahol a madár nem énekel, ahova az
ember nem jut, ahol a leány nem fon. Jöjjetek ki a kezekből,
a lábakból, a szemekből, a szivből, az erekből stb."

Amennyiben a zidov(^ (^'gyes sz. zid) a bolgár néphitben
mint emberek szerepelnek, akik nagyságuk miatt később a
földről eltűnnek, annyiban a kosmogoniába tartoznak és ott
van helye érdekes szereplésüket méltatni. E lények azonban a
bolgár népmí)ndákban mint rémitő, gonosz szellemek is előfor-
dulnak. A népkr)ltemények kíirülményesen leirják a ^id óriási
alakját, iszonyatos erejét és fantasztikus külsejét. A rendkívüli
erejű nemzeti hősökkel erős harczokat vivnak a költemények
szerint, amely harczokat épen ugy leirják, mint e hősöknek
\} samovilákkal, judákkal, zmejekkel, lámiákkal folytatott har-

181

czát. Ezért a zidove-t is megemlithetjük ebben a fejezetben és
mivelhogy róluk ez ideig kevés jelent meg a szláv iroda-
lomban, azért nem lesz fölösleges, ha velük e helj^en kimerí-
tőbben foglalkozunk. Hü képét iparkodunk adni a áidnak és a
fogalomnak, melyet a bolgár nép magának róla alkotott. Nagy
segitségünkre lesz munkánkban Iliev tanuhnánya, mely a
Sbornikban jelent meg. Már is megjegyezzük azonban, hogy
Ihevvel is csak addig tartunk, amig ő a zideket, mint ispoli-
niket (óriásokat) ismerteti. E tekintetben hazájának különböző
vidékeiről sok monda áll rendelkezésére. Nem tartunk vele
azonban akkor, mikor a íidről alkotott fogalmat történelmi utón
akarja levezetni.

Bulgáriában a ^idove szónak több variánsa van. A nép
azt mondja : zidove, zitove, d^idove, d^idovci, ^idovci, zitovci.
Először is Rakovski emliti „Blgarska starina"-jában a ^idet,
megjegyezvén, hogy az ásatásoknál talált nagy embercsonto-
kat a bolgárok őseik csontjainak tartják. Halanski azt állitja,
hogy a ^idet nem ismerik egész Bulgáriában. Es csakugyan
Éjszak-Bulgáriában és Macedóniában a nép alighogy ismeri e
kifejezést. Jirecek szerint e kifejezés csak a tirnovai és a szófiai
kerületekben ismeretes. Hogy a tirnovai kerület zidjeiről mit
mond E. Gincev, azt már az első fejezetben elmondtuk. Ezt a
mondát, bár más alakban, P. R. Slajevkov is megörökítette a
Sbornikban. Ezen lényeket azonban zidove ispolininek nevezik.
Tirnovoban egyáltalában ispolininek nevezik, úgyszintén Gornja
Orehovicában is. Slaveikov és Beron jegyzeteiben sokszor for-
dul elő e két szó: ^idov-grob (zidov-sir). A Tirnovo melletti
^idov-grobról Slavejkov a következőket mondja el : „A zidov-
grob Tirnovotól nyugatnak egy kilométerre fekszik, a Mame-
pole felé a Kartalj -magaslaton. A sir 6 méter hosszú, IV2 mé-
ter széles. E sirban van eltemetve egy zid, a ki Tirnovot a
törökök kezébe juttatta, értesítve őket, melyik oldalról és mi-
képen vehetik be a várost. Ezen alkalmas támadási pont Ka-
jabasi és Hissarja között volt. A város elfoglalása után a zid
Sohman pasához ment árulásának jutalmáért. E helyett azon-
ban a pasa lefejeztette. A íid fölkapta levágott fejét és futni
kezdett. A Kartalj -dombon megbotlott és halva rogyott ösz-
sze. Soliman megparancsolta, hogy azon a helyen temessék el.
Minden bolgár, aki a sir mellett elment, követ dobott
rá. így nagy köhalmaz emelkedett ama helyen, melyet a tir-

182

npvoiak ^idov-grobnak neveznek. Soliman parancsára a törö-
kök óvenkint egy juhot vágtak le. A törökök Adil Dobának
nevezték a helyet és a kádi évenként istenitiszteletet tartott
ott, köszönetet mondva a prófétának, hogy Tirnovo a zid se-
gítségével meghódittatott. E szokás megőriztetett az utolsó fel-"
szabadító hadjáratig. Ezután a török asszonyok juhfejeket,
húst, belet vittek áldozatul a sirra, melylyel ma senki sem
törődik." A sírnak egy másik leírásában Slavejkov még ezt is
mondja: „A íídove hajdan a Jantra folyó mellett elvonuló he-
gyekben laktak. Egy áíd lejött a hegyekről a folyó partjára
sétálni. Mikor az emberek meglátták, üldözni kezdték. A ^íd
menekülése közben egy rögben megbotlott és halva rogyott
össze. Az emberek most köveket dobáltak rá és egészen bete-
mették, hogy minden ember megemlékezzék arról, hogy a iiá
valamikor lejött a hegyekről a Jantrához és e helyen meghalt.
Béla faluhoz közel, éjszak-nyugot felé romok láthatók, melyet áí-
tovski mogihnek neveznek. A nép azt hiszi, hogy itt áitovi laktak.

Elena és Lovca közt nagy csontok találtattak, melyekről
azt hiszik, hogy ^id csontok. Gigen faluban, az Isker folyó
jobb partján Arkarig római föliratok találhatók. A nép ezek-
ről is azt hiszi, hogy zidek irták. Arkarban egy szorosnak
áidove a neve, melynek partjait a zidove emelték. A Trojanski
monastírtól éjszakra egy ^idov-rid ismeretes. A lomi kerület-
ben a nép azt hiszi, hogy a áídove olyan íspolíni, akiknek a
homlokukon egy szemük van. Ichtiman mellet is vannak régi
sírok, melyekben áidove íspolíni vannak temetve. Sofia mellett
Kostínbródban van egy nagy sir, amelyben szintén egy ily
lény fekszik. A Slivnicába vezető ut baloldalán szintén vannak
sídovski grobi. Sofiában azt beszélik, hogy egyszer ott egy
zid elesett, azonnal meghalt és feje kővé vált. E kő-fej a
Soha melletti Vitosa-hegyen látható.

Halanskí Szerbiában hallotta a koszovói vilajetben egy
szerbtől, hogy a d^idi már Marko király előtt éltek. Erősek
" és nagyok voltak. E szerb azt is mondta, hogy ő maga ásta
ki egy ily dzídnek a csontjait és a fejét. Régi sírokat Szerbiá-
ban is d^íd síroknak neveznek : áidovskí grobista, áídovskí
groblje. Pasic N. állítása szerint Alexínac és Bánja között van
egy ilyen sir. Az íspolíni (óriások) a szerb népkölteményekben
is megemhttetnek. Halanski szerb területen is födözött föl
néhány epikai költeményt, axnelyekben a hősök rendkívüli

183

testi erővel vannak felruházva ós nagyon magasak. E költe-
mények nagyon hasonlítanak a bolgár költeményekhez. E szerb
hősöknek a neve : Sidov, Sidovic, Sidovka, Sidovin, hasonlóan
a Madáarin és Arapinhoz, melyek a bolgár költeményekben is
előfordulnak.

Egy a szerémségből eredő költemény, melynek a ezime-:
„Marko Kraljevic és Neda Sidovina" a következőt beszéh :

„Egy nagy czári vendéglőben a budai nagyfejüek és ve-
lük együtt Markó Kralyevics, boroztak. A Neda Sidovina ment
el mellettük és köszöntötte őket. Mindnyájan fölkeltek, megha-
joltak, levették a kalapjukat és kezet csókoltak neki. Csak
Markó nem emelkedett föl. Ez nem tetszett Neda Sidovinának
és igy szólt Markóhoz :

Tudod-e te More, ki szült téged,
Tudd meg hát most, én szültelek téged,
Mikor Budát szerbek ostromolták,
Szeretöm volt édes anyád nékem . . .

E szavak által sértve, Markó édes anyjához ment és szár-
mazását tudakolta tőle. Az anya azt felelte neki, hogy atyja
Vukasin és nem Nede Sidorina. Markó most Sidorinához ment
és párviadalra hivta. Ez elfogadta a kihivást és a küzdtérre
lépett. Markó azt akarta, hogy a Sidovina foglajon előbb ál-
lást, ez viszont ezt Markónak, mint a fiatalabbnak engedte át.
Markó tehát állást foglalt. A Sidovina fegyvere széttörött,
anélkül, hogy Markónak árthatott volna. Most a Sidovina állt
ki. Markó oly erős ütést mért rá, hogy mind a két szeme ki-
folyt. A vak Sidovina most üldözni kezdé Markot és el akarta
fogni. Markó végre megunta az üldözést, megforgatta fegyverét
és levágta a Sidovina fejét.

Fejét vette hős Kraljevics Markó,
A lovára kötötte a Nédát,
A császári vendéglőbe vitte.
Az urak ott sétálgattak épen,
Sidovina fejét bámulták meg.
Harminczhat szem volt azon az egy főn !
Megcsodálták az urak a szörnyet.
Üdvözölték érte a hős Markot :
— „Egészséget kivánok hős Markó,
Egészséget jó szülő anyádnak.
Ki legyőztél, ki leöltél bátran
Olyan hőst, mint az a Sidovina!"

184

Egy másik szerb népdal, melynek ezime : „Markó Kraljevié
és Sidovka" ezt beszéli el :

„Egj'szer Markó Kraljevié két bajtársával, Milossal és Rel-
jával egy kolostorba ment az Istent imádni. Kezdetben széles
mezőkön vándoroltak, ezután egy erdős vidékre értek, ["tköz-
' ben egy nagy sas tollát találták meg. A toll keresztben feküdt
az utón és gátolta őket a tovább menésben. A nehéz tollat
nem tudták félre tenni, fegyverrel a kezükben kellett tehát az
erdőben utat törni. A kolostorba érve, a pinczébe mentek és
borozni kezdtek. Ezt Markó az édes anyjának elmondja, hogy
a pinczeajtóban ült és onnan nézte az egybegyűlteket. Egy-
szerre belépett egy fiatal leány, kinek nyakáról aranyfürtök
lógtak, kezében ezüst korbács és füle míigött az óriásmadár tolla
volt. Bement a leány a sziklapinczébe, melynek ajtajában ül-
tem, letevé az ezüst korbácsát, azt a csizmámhoz támasztá.
Mikor a nővér érinté lábamat, ugy éreztem anyám, mintha tü-
zes áram járna át a lábamon.

A leány most azt kérdezte a hősöktől, vájjon ismerik-e
Markot VRelja és Milos azt felelték, hogy nem ismerik. Markó
hallgatott. A leány most levette Markó lábairól a köteléket és
eltávozott. Markó kisietett a pinczéből, utóiérte a leányt és
megkérdezte tőle, hogy unt akar Markóval? „Szeretném már
egyszer látni azt a Markot, feleié a leány, vájjon lehetne-e az
én vőlegényem ? Markó erre igy felelt :

A korbácsot ellenem emelte,

Agyon ütni akart vele engem,

Nagyon megijedtem, nagyon, jó anyácska,

A leány előtt reszkettem anyácska.

Kergetett a leány most egyre engem,

A templomba menekvék előle.

Észre vette a Sidovka lány is,

Hogy a hős im templomba menekszik.

A korbácsot utána hajitá,

Hogy ha azzal eltalálja lányka.

Azon helyben én meghaltam volna

Fejem fölött repült el a korbács,

A szellője szörnyen megütött már,

Ugy repültem mint a szellő tőle,

A templomba futottam legottan.

A leány most elbnjt a templom közelében, Markó pedig
a templomajtó mögé vonult, pakkor véletlenül elsült a fegyvere

185

és golyója a Sidovkát szivén találta. Markó ezután föl vágta a
testét és megvizsgálta a szivét.

Három sziv volt az egy szive helyén,
Az egyik sziv én értem dobogott,
A második dobogott magáért,
A harmadik harczért, háborúért,
Három fejű kigyó fekíidt ezen
Ha a kigyó meglát vala engem,
is menten elpusztított volna.

A sidove ispolini fogalom Oroszországban ismeretlen. Az
orosz népköltészetben egyetlen egy „Ilija Muravec és Sidovin"
czimü költemény emliti ez utóbbit mint ispolint. E dal a kö-
vetkező :

Kiev előtt egy csapat liősáll ői*t. E csapatnak a vezére az orosz
epikai költészetben ismert Ilia Alurovec. A hősök egyszer csak
azt veszik észre, hogy Sidovin megkerülte az őrséget. A vezér
követi a nyomokat. Olyan patkónyomokat talált a mezőn,
melyek legalább is akkorák valának mint egy fél kályha. Né-
zegette az óriási patkónyomokat, melyek jelezték, hogy erre
egy nagy hős járt. A Sidovkia országból jött, egy sidovin volt
a hős, ki gazdagon, hatalmasan vonult itt végig a császári
mezőkön.

A hősök most egybegyűlnek és a fölött tanácskoznak,
hogy melyik megyén a Sidovin ellen. Miután néhány sikertele-
nül vette föl a harczot, Dobrinja Niketic vonul ki, erősen fel-
fegyverkezve és e szavakkal hivja viadalra a Sidovint :

Rabló, kutya, semmirekellő te,

Őrségünket mért kerülgeted te ?

Mért nem hajlongsz mélyen le a földig ?

A vezérünk előtt tisztelettel ?

Mért nem hoztál ajándékot néki,

A vezérnek, meg a testvéreknek ?

Mikor a Sidovin e szavakat meghallotta, megsarkantyúzta
a lovát és oly erővel támadt Dobrinja Niketicnek, hogy :

Köröskörül reszketett a föld is.
Partjaiból tóvize kibugygyant.
Térdre bukott lova Dobrinjának !

Dobrinja az Istenhez és az Isten anyjához imádkozott és
visszamenekült az őrséghez. Mikor Ilija Murovec látta, hogy

186

már senkit sem küldhet a Sido-vin ellen, maga indult ellene.
Már messziről kiáltotta feléje a kihívást. Sokáig küzdöttek a
nélkül, hogy egyik a másiknak árthatott volna. Ekkor lUja
Murovec bal térdére bukott. A Sidovina azonnal mellette ter-
mett és fejét akarta venni. Ihja azonban égi segítségért kö-
nyörgött és ereje nagyobbodott. A Sidovmt a földre sújtotta.

Földre bukoU csodálatos módon,
Övig sülyedt mélyen be a földbe,
Villámgyorsan oda ugroU Hja,
A vállára tette nehéz lábát,
Fölhasitá kardjával a torkát.
Homály borult Síd ovin szemére.
Lemetélte fejét rut testéről.
Föltüzé azt fényes dárdájára,
így vivé azt az örségi helyre . . .

Dobrinja Niketié és többi társai üdvözlik :

A fejet most Hja földre dobta,

S büszke hangon fönnhéjázón igy szólt:

Harmincz éve járom a mezőket,

De ily csoda nem történt még vélem.

Az orosz egyházi könyvekben egy Jodejskija czár is em-
líttetik, akinek Sidovskija hatalma van. Ezt igy mondja el :

„Konstantin Samoljovic czár imádkozott, amikor a vá-
roshoz a Jodejski császár, akinek sidovskija ereje volt, közele-
dett és egy hatalmas löveget küldött a város ellen. A szálló
lövegre ez volt irva : Konstantin Somojlovic császár, add át
önként a várat, mert ellenesetben én azt htózatos fegyverrel
veszem meg !

A czár fejedelmeit és bojárjait hivta össze tanácskozásra
és igy szóla hozzájuk : fejedelmek és bojái;pk, előkelő vendé-
geim, ki akar közületek a Jodeiski császár ellen sikra szállani,
hogy engem megvédelmezzen?

Mindnyájan hallgattak, egyedül csak Tiron Teodor vál-
lalkozott. Megkezdődött hát a harcz közte és a Jodejski czár
között. És Tiron Tivadar legyőzte és megsemmisité a hatahnas
Jodejski császárt.

A kereszténység véleménye szerint, a zsidók (^idove) vol-
tak az első emberek, akiket az Isten teremtett. A nép hite sze-
rint a zsidók óriások voltak és ezért hozták őket kapcsolatba
az óriásokkal. Igy származhatott a zidove-ispolini fogalom.

187

Egy bolgár karácsonyi énekben, amelyben három hitről
van szó, határozottan álUttatik, hogy az első hit a zsidók hite.
A kereszteletlen gyermeket a bolgárok ma is Evreice-nek ne-
vezik és a keresztelés után a keresztapa e szavakkal adja a
gyermeket anyjának : „Zsidócskát adtál, keresztényt hoztam ne-
ked vissza."

A bolgár népkölteményböl, mely a szent erdőnek a zsidó
által történt megvételéről és a zsidónak Markó általi megöleté-
séről szól, amelynek egyik variánsát „A Sárga zsidó" czim-
mol Racamovski után a Sbornik közli, nyilvánvaló, hogy a sárga
zsidó egy ispolin. Ez a költemény igy szól :

Amint Markó szokása szerint anyjával a vacsoránál ül,
titkolódzva mosolygott a szakállába. Anyjának kérdésére, váj-
jon az egyszerű vacsora, vagy az ő öregsége fölött nevet-e,
igy válaszol :

Nevetem csak sárga zsidó tettét,
Dicsekszik a sárga zsidó egyre,
Három ezer harczost gyűjt majd egybe.
Hogy azokkal a szent hegyet -vijja,
A szent Illés-kolostort megvijja,
A keresztjét le akarja tömi,
Hogy ezüstjét, aranyát elhordja.
Csodálkozom, egybe mérgelődöm.
Nem tudom, hogy gyorsan oda menjek,
A szent hegyet hogy gyorsan megvédjem.

Anyja ezt tanácsolja :

Hála érte édes fiam Markó !
De ne kezdj ki a sárga zsidóval.
Mit atyád birt teljes életében.
Pedig hős volt, áldás emlékére.
Oda ment mind a zsidó városba,
A hatalmas, a sárga zsidóhoz.
Csak ne vohia a sárga zsidó itt,
Nem követnéd szegény atyád sorsát,
Nem pusztulnál el most ilyen ifjan.

Markó azonban nem szívleli meg anyjának a tanácsát,
hanem fölfegyverkezett, lóra ült s a szent erdőbe indult. Levá-
gott egy fát, lovát megkötötte és lefeküdt aludni. Lova azon-
ban csakhamar kapálni kezdett a lábával és igy szólt Markóhoz :

Kelj föl gyorsan, föl Kraljevics Markó !

Közéig feléd a sárga zsidó már.

Háromezer ember tart most véle !

188

Markó felébredt és mikoT megpillantotta a sereget, kalap-
ját szemére húzta és keservesseii sirt. Lova vigasztalni kezdé :

Ezer harczos inezitelen arnaut,
Ezer harcsos fekete czigány mind,
Sárga zsidó a más ezer harczos.
(isszetiprok ezret a lábammal,
A kardodtól ezer seramisül meg,
Sárga zsidó a más ezer harczos,
Es a zsidók nagyon félénk népek,
Elpusztulnak csupa félelemtől.

Markó fölkel, kirántja kardját, lovára pattan és az egész
sereget elpusztította ugy, amint azt a lova mondta. Markó
ezután nagy merészen a sik mezőre tért és ott az utón utóiérte
a sárga zsidót. A hatalmas sárga zsidó érczszekerén ült, me-
lyet tizenkét pár bivaly húzott nagy nehezen. Markó megsu-
hintá kardját és levágta a sárga zsidó tar fejét. De a sárga
zsidó feje nem hullott le, hanem tovább maradt a sárga vál-
lakon és igy üldözőbe vette Markot. Markó az erdőnek szá-
guldott lován, a sárga zsidó követte és igy kiáltott: „Törjetek
elő hős seregeim! Hol késlekedtek, mikor harczban vagyok?
Jertek segítségül fák és sziklák, hogy el ne pusztuljon a sárga
zsidó, hogy le ne hulljon sárga feje a porba !'' Meghallotta ezt
Veljo Krilatiea és azonnal harczra indult, levágva a fákat,
(isszezűzva a köveket. A sárga zsidó elesett és leuUott a sárga
feje. Markó most visszatért, elővette fekete kését és fölvágta
a sárga zsidó testét, hogy megnézze szivét ; három szive volt
az egy sziv helyén. Az egyik épen meghalt, a második épen
ébredezett, a harmadik még csak nem is élt még.

A bolgár népköltészet sárga cifutinája és a szerb d^idovka
divojka óriások, akik nem halnak meg, hogyha levágják a fejei-
ket, hanem csak akkor, ha a földre buknak. A földnek lialált-
liozó ereje van velők szemben is.

A sárga basirgyán ugyanis a szent hegyre, a kolostor
priorjához egy levelet küldött, amelyben azt izeni, hogy ha
nem adja el az erdőt, ugy azt erőszakkal foglalja el. A prior
háromszáz kalugert hitt össze tanácskozni, és ezek elhatároz-
ták, hogy mindenhova segélyért fognak fordulni :

Honnan jön most egy hős segélyünkre ?

Közéig felénk a sárga bazirgán!

El akarja venni a szent hegyet . . .

189

A prior mindenhova irt ily levelet, de nem akadt hős,
aki meg mert volna küzdeni a basirgánnal.

Hogy megmenekedjenek a veszéMől, a kalugerek Salo-
nikiben három napon át hirdették, hogy a szent hegyet el
akarják adni egy hősnek. De senki sem jelentkezett. Ekkor
megjelent a sárga basirgjan és megkérdezte az árát. A szent
hegyet 40 mérő aranyért, 9 mérő sárga dukátért és más egyéb
kincsekért meg is vette. Ezután azt kcwetelte, hogy a kalu-
gerek valamennyien hagyják el a szent erdőt, mert akit közü-
lök ott találnak, azt megöhk. A szent könyveket sem szabad
elvinni. Ezt mindeütt, tehát Prilepben is megtudták. Meghal-
lotta Kraljevic Markó is és elmondta édes anyjának, aki azon-
ban nem engedte meg neki, hogy megküzdjön a sárga basirg-
jannal. Ekkor Markó azt irta a basirgjannak, hogy viselje ma-
gát nyugodtan, mert különben föl fogja keresni és meg fogja
ölni. A felelet igy szól : „Egészséget kivánok hős Markó ! Jöjj
el hozzánk kora hajnalban, akkor add hősiséged próbáját. Ha
te léssz a győztes, ugy szabad légyen a szent erdő, de ha én
maradok a győztes, ugy nem öllek meg téged Markó, hanem
az ajtó félfájához szögezlek, hogy a ki ott meglát, engemet
dicsőítsen. "

Markó megetette, megitatta a lovát és egyenesen Saloni-
kiba lovagolt, aliova korán reggel ért. A basirgjan csak-
hamar észrevette. Nem nyergelte meg erős lovát, puszta szőrén
ülte azt meg, nehéz kardját kezébe ragadta, igy járult Markó
elé. Mikor meglátta imigyen Markó, szörnyen megrémült a
zsidótól. Sarac lova pedig ezt súgta neki: Menjünk, fussunk
innen el messzire. nagyobb hős mint te és erősebb. Csak az
Isten ölje meg őt, te nem tudod őt megölni.

Markó mégis elhatározta, hogy meg fog vele küzdenL
„Akár ma halok meg, lovam, akár holnap. A minek meg kell
történni, az történjék meg."

A basirgjan most azt ajánlja, hogy Markó álljon ki neki
előbb. Markó beleegyezik. A basirgjan a kezébe veszi a fegy-
verét, de a ló egyet ugrott és a csapás nem talált. Ezután
Markó támadott. Nehéz kardját keményen suhintá és szeme
kr)zé vágott a nehéz karddal. A csapás olyan erős volt, hogy
a kard négy részre tört.

A basirgjan most azt ajánlja, hogy menjenek Saloniki
alá és köveket dobjanak a magasba. Markó egy nagy fehér

190

követ emelt föl, elhajitá a nagy nehéz követ, mely vagy három
óra járásnyira esett le a földre. Erre a basirgján vett egy ne-
héz feliér követ és elhajitá a nagy követ, de sehol sem érinté
a földet, hanem repült tengereken által. Erre azután Markó
még jobban megijedt.

A basirgján ezután pedig azt ajánlja, hogy menjenek Salo
nikibe és ott a kastélyon ugráljanak át. Ez is jobban sikerül a
sárga baskgjánnak, mint Markónak, aki most őt a legnagyobb
hősnek ismeri el és csak arra kéri, hogy eressze haza az édes
anyjához. A basirgján azon föltétel alatt ereszti el, ha reg-
gelre visszajő. Otthon édes anyja azt tanácsolja neki, hogy
korán reggel koldusnak öltözve, egy bizonyos forráshoz menjen,
a hova a basirgján is jár, hogy sárga lábait mossa. Utoljm'a
még ezt mondja neki az édes anyja : „Ha kardodat ellene eme-
led, ne szúrd azt középen, mert a szive tájéka tisztára kő. így
soha sem fogod megölhetni. Mélyebbre suhints, vágj a lábára,
térdben vágd el a lábát, azután olyan gyorsan, a mint csak te-
heted, fuss el onnan, fuss el onnan messzire."

Markó a forráshoz megy és a lovát a közelben legelni
hagyja. A basirgán is eljött és megparancsolta a koldus ruhába
öltözött Markónak, hogy tartsa a lovát.

Verje Isten a sárga basirgjant,
Szörnyeteg volt fejtől a bokáig.
Kilencz ága volt a forrásnak ott,
Nyolczat elzárt a basirgján gyorsan,
S kiitta az utolsót egy cseppig.

Markó most mindakét lábát levágja, azután lovára pattan
és menekülni kezd. A basirgján megismerte és levágott lábak-
kal vette üldözőbe. Üldözés közben elesett és meghalt. Markot
pedig, múlt a szent hegy megszabaditóját és a basirgján meg-
ölöjét ünnepelték.

A sok változat közül itt közlöm szószerinti fordításban a
legteljesebbet :

Hallgasd öreg s mond el az ifjúnak !
Erős volt a sárga bazirgáni,
Erős volt ő Soluni) városában.
Hetven királyt pusztított el sorra,

1) Saloniki.

191

Nyolczvan bánust vert Ö le bizonynyal.

Kilencz magas, fehér tornyot épit,

Kilencz tornyot hősi koponyákból,

Hősök csontja a kapuk félfája,

Megfogadta : Markot elpusztítja

S elfoglalja a szentelt hegységet.

Lánggal éget minden szent kolostort,

Fölgyújtja az Ilindár kolostort.

Megöli majd mind a vén Igument,i)

Megöli majd mind a tanitványt is,

Elégeti sorra a szent könyvet,

Törvény nélkül maradjon a nép majd.

Levelet ir a sárga bazirgán,

A levelet elküldi Gorába :2)

„Egészséget, öreg Igumene !

A szent Gorát add át menten nékem,

Ha kivánod, pénzért megvásárlom,

Ha nem adod,"elveszem erővel !"

Válaszolt az öreg Igumene :

„Üdv néktek, ti háromszáz' Igumen !

Mondjátok, hogy mi a véleménytek?

Hűségesen válaszolnak ök most :

„Üdv tenéked öreg Igmnene,

Mindenüvé leveleket irjál,

Vájjon van-e egy hős, ifjú, bátor.

Hogy kiszálljon más hős ellenébe,

Megvivni a sárga bazirgánnal.

Hogy mngmentse fehér sveta Gorát ?

Megfogadta ezt az Igumene.

Leveleket irt gyorsan, fehéret,

Mindenüvé küldé gyors futárral.

De nem jött meg a hős ifjú, bátor,

Hogy kiálljon más hős ellenébe,

Megvivni a sárga bazirgánnal,

Hogy megmentse fehér sveta Gorát.

„Nem jön senki, nem akad hős egy sem ?

Sveta Gorát adjuk hát el pénzen.

Még mielőtt elpusztulnánk mind itt !*'

Válaszolt a háromszáz Igumen :

„Üdv tenéked öreg Igumene !

Küldj egy futárt, gyors futárt Solunba,

Hirdesse ezt Solun városába.

Jelentkezik majd talán egy hős ott.

Ki megmenti fehér sveta Gorát !"

A futár ezt hirdeti- három nap,

Hirdeti ezt Solun városában :

1 Pap. — 2) Sveta Gora Athos hegye a sok kolostorral.

192

„Eladó a fehér sveta Gora,

Kinek van itt hozzá elég pénze?

És nem jött el a hös, ifjú, bátor,

Hogy kiálljon más hös ellenébe,

Megvivni a sárga bazirgánnal.

Földerüle a harmadik nap is,

És eljött a sárga bazirgáni, ,

Imigy szól a sárga bazirgáni :

„Üdv tenéked öreg Igumene !

A szent hegyért, mond meg : mennyi pénzt kérsz '^"

Válaszol az öreg Igumene,

„Köszöntelek téged hősök hőse !

Nem tudom én, mennyit kérjek érte.

Adj valamit Istennek nevében,

ügy sem volt e hely eladó soha!"

Válaszol a sárga bazirgáni :

„Üdvözöllek öreg Igumene !

Negyven öszvért küldj el hozzám nyomban.

Negyven öszvért rakj meg szin aranynyal,

Szinaranynyal, sárga dukátával,

Kilencz öszvért küldj el aztán nyomban,

Kilencz öszvért rakj meg rubintokkal,

Nem számlálom vagyonomat, kincsem,

Aranyomat nem mérem okával,

Amennyit birsz, annyit vigy el tőlem "

Kezet csókolt egymásnak a kettő,

S aztán szólt a sárga bazirgáni :

„Üdvözöllek öreg Igumene !

Add tudtára minden Igumennek,

Hirdesd ki ezt a sveta Gorában,

Hirdesd minden fehér kolostorban :

Ilindar nagy szent kolostorában

Távozzanak mind az Igumenek,

Távozzanak a kolostorokból,

Ne vigyenek könyveket magukkal !

Később a hü cselédséget küldöm,

Hogy megöljék mind a szent kalugert.

Fölkiált az öreg Igumene :

,, Tudja meg már minden ember mostan,

Eladták a magas sveta Gorát,

Megvette a sárga bazirgáni,

Elfoglalja a szentelt hegységet,

Lánggal éget minden szent kolostort,

Fölgyújtja az Ilindár kolostort,

Megöli majd mind a vén Igument,

Megöli majd mind a taniványt is,

Elégeti sorra a szent könyvet,

Törvény nélkül maradjon a nép majd."

193

A nagy gyászhír elszállt messze földre^
Elszállt messze Prilip városába,
A hős Markot szomorúvá tette,
És igy szóla öreg jó anyjának :
„Anyám, édes jó anyácska,
Hatalmas volt a sái'ga Bazirgan,
Hatalmas volt Solun városában,
Hetven királyt pusztított el sorra,
Nyolczvan bánust vert ö le bizonynyal,
Sok királyné lett a rabszolgája.
Kilencz magas fehér tornyot épit,
Kilencz tornyot hősi koponyákból.
Hősök csontja a kapuk félfája,
Megvásárlá magas sveta górát,
Megvásárlá nagy vagyonért, kíncsért,
Elfoglalja a szentelt hegységet,
Lánggal éget rnínden szent kolostort,
Fölgyújtja az Ilindár kolostort.
Megöli majd mind a vén Igument,
Megöli majd mind a tanítványt is.
Elégeti sorra a szent könyvet.
Törvény nélkül maradjon a nép majd.
Anyám, édes jó anyácskám,
Ne induljak, ne menjek mint hős el,
Sveta górát hogy fölszabadítsam.
Hogy a földön emléket állítsak.
Ha meghalnék, ha elpusztulnék most,
A vallásért halnék, pusztulnék el . . ."
Válaszol rá Markó édes anyja:
„Köszöntelek édes fiam Markó !
Elbocsátlak a nagy küzdelembe.
Elbocsátlak a veszélyes harczba.
De megáldlak édes fiam Markó.
Győzd le hősleg a sárga Bazirgánt,
Szabadítsd meg a szentelt hegységet,
Dicsőséges légy te itt a földön.
Dicsőséges légy te fönn az égben."
Ezt az áldást vette a hős Markó,
Ezt az áldást kapta jó anyjától.
Levelet ír hős Kraljevics Markó,
Elküldi a sárga Bazírgánnak :
„Béke veled sárga Bazirgáni !
Nem adom át néked sveta górát.
Nem adom az lÜndár kolostort.
Térdben vágom el a két nagy lábad.
Vállban vágom le a két karodat."
Elolvasta a fehér levélkét,
Elolvasta a sárga Bazírgán,

194

Elolvasta és irt más levélkét,
Elktildé azt Prilip városába :
,, Egészséget hős Kraljevics Markó !
Jöjj el hozzám majd holnap, hajnalban.
Hadd ismerjük meg a hösiséged,
Ha nagyobb hős vagy te nálam Markó !
Lemondok én a sveta góráról.
Kifizetem, de átadom néked.
De ha Markó, én lennék nagyobb hós,
Nem öllek meg hős Markó én tégod.
Kiszögellek a kapufélfához,
A ki meglát, engem is meglát az,
Dicsőítsen aztán téged Markó,
Dicsőítnek úgyis mindenfelé.*'
Kora reggel abrakolja Markó,
Kora reggel lovát a hű Sarkot,
Vörös búzát ad neki abraknak,
Három éves óbort ad italnak.
Fölpattan a futó paripára,
Elszáguld szép Solun városába.
Még fris harmat csillogott a füvön,
Solun mellett nagy erődítés volt,
Kilencz fehér torony az erődnél,
E tornyokban volt a Bazirgani !
Meglátta a sárga Bazirgani,
Hogy eljött a hős Kraljevics Markó.
Nem volt^neki, ki lovát nyergelje.
Szőrén ülte meg erős lovát ő.
Kézbe vette nehéz buzogányát,
Így ment gyorsan hős Markó elébe.
Megijede hős Kraljevics Markó,
Előtte volt a hősöknek hőse,
Sárkó lova súgva mondja néki :
„Fuss el innen hős Kraljevics Markó,
Nagyobb hős ő, verje meg az Isten !*
Súgva mondja Markó hü lovának :
„Édes lovam, jó paripám Sárkó,
Akár máma, akár holnap haljak.
Történjék meg, aminek kell, máma !"
Helybe állott, viadalra állott,
Alig pár szót vesztettek el ott.
Első szól a sárga Bazirgani :
„Üdvözöllek hős Kraljevics Markó,
Legnagyobb vagy a hősök sorában.
Állj ki Markó, állj ki viadalra,
Véled is hadd próbálkozzam Markó !"
Helyt állt Markó, viadaba állott,
Buzogányát, nehéz buzogányát,

195

Kézbe vette a sárga Bazirgán.
Markó lova megállott ott hiven.
Csendben állott, nyugton mint a bárány,
Verje Isten a sárga Bazirgánt,
Nem hős M»kó czélozott elsőnek,
A mint czélzott a ló homlokának,
A mint hajit a sárga Bazirgán,
(Markó lova jól ismerte már ezt,
Jól ismerte bulgár hősök cseljét,)
Földre veté a ló magát gyorsan,
Feje fölött repült el a kopja,
Hős Markóra került a sor mostan.
A Bazirgán kiállott a czélnak.
Egész mellel ugy áll a Bazirgán,
Hej hős Markó kopját vethet bizton,
Fölemeli hős Kraljevics Markó,
Fölemeli nehéz buzogányát.
Eltalálta a sárga Bazirgánt,
A homlokán találta el épen,
De széttörött nehéz buzogánya.
Széttörött a Bazirgán homlokán.
Soha ilyet hős nem látott, hallott.
És igy szólott a nagy hősök hőse :
„Üdvözüllek bős Kraljevics Markó,
Imént mit is mondánk mi egymásnak.
Azt, hogy Markó adott szavát állja?"
Válaszolja hős Kraljevics Markó :
„Igazmondást mondott az én szivem,
Igaz hivők szava volt az én szóm,
Állok érte mig a szivem dobban "
Válaszol rá a sárga Bazirgán :
„Menjünk innen Solun város mellé.
Solun mellett van egy fehér szikla.
Hogyha Markó te vagy a nagyobb hős,
Tovább veted majd a sziklát nálam.
De ha nálad én vagyok nagyobb hős.
Nem öllek meg hős Markó én téged.
Kiszögellek a kapu félfához,
A ki meglát, engem is meglát az.
Dicsőítsen aztán téged Markó !"
Elindultak Solun városához.
Megragadta hős Kraljevics Markó,
Megragadta a nagy fehér sziklát.
Nehéz, nagyon nehéz volt a szikla.
De hős Markó nagy erővel dobta,
S szállt az három óra járásnyira.
Megragadta a sárga Bazirgán,
Megragadta ugyan azt a sziklát,

13*

Álvetette a széles .mezőkön,

De a szikla neiri hullott le többé,

Szállott messze tengereken által,

Elszállt messze fehér tengeren tul.

Megijedett hös Kraljevics Markó,

És igy szólott a sárga Bazirgán :

„Üdvözöllek hös Kraljevics Markó,

Menjünk ketten Solun városába,

Átugrani a fehér tornyokat.

Ha nagyobb hős vagy te Markó nálam,

Majd a tornyot jobban átugratod.

De ha Markó én vagyok nag^'obb hös.

Nem öllek meg hös Markó én téged,

Kiszögellek a kapufélfához,

A ki meglát, engem is meglát .^z,

Dicsöitsen aztán téged Markó I"

Indul Markó a hös Bazirgánnal,

Oda mentek a magas tornyokhoz,

Tánczoltatja lovát a hös Markó,

S átugrotta a nagy magas tornyot.

Tánczoltatja lovát a Bazirgán,

S átugrotta mind a kilencz tornyot,

A tornyon tul a magas felhőkig.

Megijedett hős Krajlevics Markó,

Es igy szólott kél ve, könyörögve :

„Üdvözöllek téged hősök hőse.

Nálad nagyobb hős már nincs a földön,

Te Bazirgán vagy a hősök hőse,

Egy kérésem volna hozzád mostan,

Te általad elpusztulok érzem.

Hadd induljak a házamba innen,

Hadd búcsúzzam édes jó anyámtól.

Hadd tudja meg, hogy közel halálom !"

Válaszol rá a sárga Bazirgán:

„Üdvözöllek hös Kraljevics Markó,

Megengedem, hogy elmenj házadhoz.

Jó anyádtól bucsut venni menj el,

Holnap reggel visszavárlak Markó,

Nem öllek meg hös Markó én téged,

Kiszögellek a kapufélfához,

A ki meglát, engem is meglát az,

Dicsöitsen aztán téged Markó !"

Megfogadta Markó ezt a mondást,

És elindult Prilip városába,

És ehndult fehér udvarába.

Szive buját kisírta ott aztán.

Hozzálépett öreg édes anyja.

És igy szólott jó Markó fiának :

197

„Ne félj fiam, ne félj fiam Markó !*
Válaszol rá hős Kraljevics Markó :
,Ne szólj anyám, ne szólj ilyen hangon.
Szivem vérzik, hösiségem fáj most.
Nem az fáj, hogy elpusztulok mostan,.
Bár megölne saját édes anyám !
Engem anyám nem fognak megölni.
Kiszögelnek a kapufélfához,
A ki engem lát, az öt is lássa,
Dicsöitsék hős nevemet aztán.
Édes anyám ezt nem tudom tűrni.
Ha megölne joggal, hösiscggel !
Engem igy a népek szeme öl csak,
És a nép majd imigy szól felölem :
Nem ugy halt meg Isten keze által,
De megölte a sárga Bazirgán.
Bocsáss meg te édes jó anyácskám,
Ha ellened hibáztam, vétkeztem !"
Válaszol rá Markó édes anyja:
„Üdvözöllek édes fiam Markó,
Ne félj, ne félj édes üam Markó.
Mindig mondta, szóval mondta anyja.
Isten téged sok jóval megáldott.
Öltözz Markó koldus ruhájába,
A lovad is koldus módra nyergeld,
így indulj el holnap kora reggel,
így indulj el Solun városába,
Solun mellett a fehér forráshoz.
Oda jár a sárga Bazirgán is,
Napfölkelte előtt, kora reggel
Ottan mossa szörnyű sárga lábát,
Ottan iszik vizet éhgyomorra,
Azért lett ő a nagy hősök hőse.
Öltözz Markó koldus ruhájába,
A lovad is koldus módra nyergeld,
így indulj el holnap kora reggel,
így indulj el Solun városába,
Solun mellett a fehér forráshoz,
Oda jár a sárga Bazirgán is.
Napfölkelte előtt kora reggel,
Ottan mossa szörnyű sárga lábát.
Ottan iszik vizet éhgyomorra,
Markó fiam ott tudod megölni.
Forgasd meg ott damasceni kardod,
De ne szúrd azt kellő közepébe.
Mert a szivejtiszta merő kő már.
Ha megölni akarnád öt ottan,
Üss le mélyen a lábára, üsá le,

J98

Térdkalácsán alul vágd el lábát.
Aztán fuss el, a merre csak futhatsz !"
Jó tanácsát megfogadta Markó,
Fölpattan a Sarkó jó lovára,
Elvágtatott Solun városába,
Elvágtatott a fehér forráshoz.
Sarkó lovát legelteti ottan,
És igy szólott jó Sarkó lovának :
„Üdvözöllek Sarkó lovam téged,
A forrásnál legelj szabadon te,
De csak én rám vesd a pillantásod.
Itt fog jönni a sárga Bazirgán,
Hozzám siess édes lovam akkor,
Fölkapok majd a hátadi'a akkor,
Aztán fuss el, a merre csak futhatsz !"
Elérkezik hös Kraljevics Markó,
Elérkezik Solun városához,
Solun mellett a fehér forráshoz,
Elereszti a lovát legelni,
A zöld rétre ereszti legelni,
Szóval mondja Markó hű lovának :
„Üdvözöllek Sarkó lovam téged ;
Kövér réten legelészhetsz mostan,
Kövér füböl ne sokat egyél most.
És csak én rám vesd a pillantásod.
Itt fog jönni a sárga Bazirgán,
Hozzám siess édes lovam akkor,
Fölkapok majd nagy erős hátadra.
Aztán fuss el Isten segítséggel,
Fuss, mert ö a hősök legnagyobbja !"
Napfölkelte előtt jött Bazirgán,
A Bazirgán eljött a forráshoz.
Nyereg nélkül ült a lova hátán.
„Isten hozott, koldus, téged itten.
Tartsd egy kissé erős paripámat !'*
És a lovat megragadta Markó,
Megragadta erős balkezével,
A másikkal intett Sarkójának.
„Gyere ide édes lovam Sarkó,
Isten verje a sárga Bazirgánt,
Szörnyű látvány, szörnyszülötte volt ö.
Kilencz fehér forrás bugygyant ottan,
Nyolczat rögtön elzárt a kezével,
Aztán ivott a kilenczedikből.
Kapja Markó damasczéni kardját.
Lábát vágja le a térdkalácsnál.
A hűséges Sarkó ott terem most,
Markó gyorsan íölpattan hátára,

199

És elszáguld Sarkó lován Markó,

Mint a szélvész száguld a zöld réten,

Mint a szélvész követi Bazirgán,

Lába nélkül üldözi Bazirgán,

Három órán kergeti hös Markot

ügy megrémült ettől a hös Markó,

ügy rewketett ettől a hös Markó,

Hogy a fráz majd három hétig rázta.

De a Markó liire lön nagy mostan,

Sveta Gorát megmentette végre.

Megmentette Ilindár szent házát.

És megölte a sárga Bazirgánt.

Meghallá ezt az öreg Igumén,

Futva ment el hös Markóhoz menten,

Tisztelettel tisztelgett Markónál.

Alig halt meg a sárga Bazirgán,

Fölszabadult a szegény nép aztán.

Megmentette a szentelt hegységet,

Megmentette mind a szent kolostort,

Megmentette Ilindar kolostort,

Megmentette mind a vén Igumént..

Megmentette mind a szentelt könyvet,

A nép törvény nélkül maradt volna.

Sok dicsőség Markó hös nevére !
Mig a Bazirgán sárga zsidó esete Markó hőstettét zengi
meg, melyet zsidó férfival szemben követett el, addig a követ-
kező bolgár népdal egy zsidó leányról szól, kit a néphit szin-
tén az óriások közé sorol, természet fölötti erővel és különössé-
gekkel látva el. x\z óiiás erejű zsidó leányról számtalan válto-
zatokban emlékszik meg a bolgár népköltészet. Bolgár népköl-
tési gyűjteményemben is van egy költemény, melyben a rettegett
hajdiik vezére egy Penka nevű zsidó leány. Penkát azonban
közönséges emberi természettel látja el a néphit, mig az itt
következő dalban a zsalta esifutina (sárga zsidónöben) a dae-
mont tünteti föl.

Vacsorázik Markó az anyjával.

És magában nevet hös Kraljevics Markó,

Édes anyja ránéz a fiára.

Szóval mondja Markó jó fiának :

„Üdvözöllek édes fiam Markó !

Bajusz alatt mit nevetsz te Markó ?"

Válaszol rá hös Kraljevics Markó :

„Üdvözöllek édes jó anyácskám.

Nem nevetem vékony vacsoránkat.

Isten adta vékony vacsoránkat,

Nem nevetem a te öregséged,

200

Minden ember megöregszik egyszer,

Nevetem a sárga zsidó lánykát,

Összegyűjtött három ezer harczost,

Oda viszi a szentelt heg^'^séghez,

Elpusztitni Ilindár kolostort,

Ledönteni a keresztes tornyot,

Hogy elvigye ezüstjét, aranyját.

Csodálkozom ezen jó anyácskám.

Bizony isten, ez jár a fejemben.

Menjek vagy sem a sveta Gorához,

Menjek vagy sem, mond meg jó anyácskám,

Megmenteni a szentelt hegységet ?"

Válaszolja édes anyja halkan :

„Üdvözöllek édes fiam Markó !

Ne törődj te fiam a zsidókkal.

Édes apád látod hires hős volt.

Gyakran ment ö zsidók városába.

Ott őgyelgett, ott szédelgett gyakran.

Sárga zsidó lány kedvében jára.

Talán ez a sárga zsidó lányka.

Bizony édes apád édes lánya.

És te ifjan pusztulsz el miatta !"

Nem hallgatja a tanácsot Markó,

Fölül gyorsan hü Sarkú lovára,

Elvágtat a tiszta szent hegyhez,

Oda viszi a fehér nagy sátort.

A sátorhoz köti a hü Sarkot.

És álomra hajtja fejét Markó,

Fölébreszti lábával öt Sarkó :

„Kelj föl, kelj föl hös Kraljevics Markó.

Meglát ottan három ezer harczost.

A szemére húzza a kalapját,

És a földet könyekkel áztatja.

Látja ezt a lova, a hü Sarkó,

Halkan súgja ezt a gazdájának :

„Ne félj gazdám hős Kraljevics Markó,

Ezer harczos mezitelen arnaut.

Ezer harczos fekete czigány mind,

Sárga zsidó a más ezer harczos.

Összetiprok ezret a lábammal,

A kardodtól ezer semmisül meg,

Sárga zsidó a más ezer harczos,

És a zsidók nagyon félénk népek,

Elpusztulnak csupa félelemtől ..."

Fölkél mostan hös Kraljevics Markó,

Előveszi nehéz éles kardját.

Felül aztán hű Sarkó lovára,

Táncz^oltatja a zöld mezők szélén,

201

Találkoznak a három ezerrel.
Mint a sáskák pusztítnak el mindent,
összetiprott hű Sarkó vagy ezret,
A kardjától vagy ezer pusztult el,
A más ezer a félsztől hullott el.
És hös Markó elvágtat előre.
Mint a szélvész vágtat a sik réten.
Sarkó lova fekete port ver föl,
Meglátja a sárga zsidó lányt ott,
A zsidólány ugy ment vasszekéren,
Tizenkét pár bivaly húzta lassan.
Kirántotta kardját a hős Markó,
Vilámgyorsan tarfejét levágta.
Ott ingott a fej a sárga vállán,
Üldözőbe vette a lány Markot,
Futott Markó a széles mezőkön.
Futott Markó s hangos szóval mondja :
„Fel, bajtársak, gyorsan segítségre,
Hol késtek most, hol vagytok bajtársak.
Dobáljatok nagy köveket és fákat,
Dobjátok a sárga lány útjára.
Hadd botoljék a sárga zsidólány.
Sárga feje hadd hulljon itt porba !
Elér mindjárt, verje meg az Isten !"
Meghallotta szavát szárnyas Réla,
Segítségre siet szárnyas Réla,
És dobál nagy köveket, fákat,
Dobálja a sárga lány útjára.
Botlik rajtuk a sárga zsidó lány.
Lehullott a sárga fej a porba.
Visszafordul hős Kraljevics Markó,
Kihúzza nagy sötétnyelü kését.
Fölhasítja a sárga zsidólányt.
Szörnyen átkos szivét hogy meglássa.
Átkozott volt a sárga zsidólány,
Három szive volt a szive táján,
kz első szív épen most haldoklott,
A második ébredezni kezdett,
A harmadik még élttelen volt . . .

A zsidónak az óriásokkal való népies azonositásának a
roHiáii néphitben is találjuk nyomát. Számos adatot közlünk
itt Sejnianu nyomán.

Az óriás elnevezés gyakran ered etlmikus nevekből; a
német Hüne „óriás" a középnémetben magyart jelent, a Nibe-
kmgénekben Attila egy alattvalóját, a középlatin Hunus vagy
Chunus-t adva vissza; hasonlókép a tót Óbor, a cseh obr
„óriás" nem egyéb, mint az Avarus vagy Abarus szó, mely

202

a középkorban rokonértelmii volt a Huiius-szal, az orosz Nesz-
tor az avarokat obrik-nak nevezvén ; az oroszok egyformán
csud-nak nevezik a finneket és óriásokat. A modern görögben
az ellenas szó „óriást" jelent, mert az ős gíirögöket mint óriás
nemzetség ivadékait tartják, s végre ugyanazt a szerepet töltik
be népmeséinkben az arabok.

Az etlmikus tatár név használata „óriás" értelemben te-
hát nem izolált; a baszk nyelvben a tartaro szó éppen óriást
jelent s mint ilyen szerepel ennek népmeséiben is.

Mikép magyarázható ki azonban az az összefüggés, m(^-
lyet a román a zsidó és tatár kiv/A'út állított fel ?

Csoportositsuk először a rendelkezésünkre levő anyagot,
hogy igy k()nnyebben kitűnjék a rája épitett h\T)othezis. Ez
anyag legnagyobb részét a falusi tanítók által az Odebescá ré-
giségtani kérdéseire adott válaszokból merítettem, mely ma a
román akadémia birtokában van.

A román köznép a zsidó szót tí)bbször oly értelemben hasz-
nálja, mely mind az eredeti „óriás" értelemre vihető vissza.

I. Etlmikus használat, melylyel a föntebbi analógiák ha-
sonlíthatók össze.

1. Zsidó vagy tatár, mindkettő „óriás" értelemben.

Tatarescu N. tanitó ezeket irja a dimbovieai kerület, mus-
celi járásában levő Dragoslavele k()zségből. (Az akadémia 228.
számú kézirata.)

A preatra galbanai barlang, a mely ott, hol a kerületi
ut épül, Mateasi szomszédságában, a Peatra Maguran van, a
természet csodája, mely minden emberi lényt bámulatba ejt.
E barlangnak mintegy két méter magas nyilasa a Dimbovica
felé néz. Az (n-egek azt mesélik, hogy ők ugy hallották, hogy
itt valaha természetföl()tti magasságú emberek laktak. Ennek
bizonyságául egy érdekes adomát mesélnek (4 : „Egyike ezen
zsidóknak, látva, hogy szánt egy paraszt két szolgája és 12
ökrével, elcsudálkozott a vállalaton s odament hozzá, fölszedte
őt, szolgáit, ökreit és ekéit s mint valami játékot a hegy aljába
Aitte, ahol tovább szántatott vel()k, majd visszavitte őket oda,
a honnan hozta.

Azt is mondják még az öregek, hogy a Peatra Gimba-
vuluin is laktak volna valami zsidók, mely község szintén
Dragoslavele határán van, a hol egy üregből kőtej . ömlik ;
hogy egy peatra galbanai zsidó megszeretvén egy peatra gim-

203

baviilui zsidó leányát, titkon járt el hozzá látogatóba. Az atyja
meglátván őt egyszer a Prislev csúcson, egy sziklát hajitott
utána, hogy megüsse, de nem találta el. Ez a szikla máig
látható a Prislop tetején s mintegy 2000 oka nagyságú.

Egy Balasel stefanestii tanitó által közölt legendában ér-
tékes részleteket találimk az ős zsidókról.

A régi emberek zsidók voltak : azaz szörnyű nagy embe-
rek; fejük akkora, mint az öt vedres hordó, szemeik mint a
tányérok, kezeik mint a mosdó-kád, lábaik mint tölgyek, s
ujjaik kérgesek, fogaik akkorák, mint az ekevas. Mi mostaniak
olyanok vagyunk a zsidók mellett, mint valami apró legyecskék.

Egyszer ezek az emberkék oda voltak szántani. Hát ime,
ügy 15 éves zsidó leány jön lassan hozzájuk, kötényébe veszi
őket hármukat, eke és ökreikkel együtt s mint az egereket
viszi őket anyjához, kinek ezt mondotta : „Nézd anyám, mit
találtam amott, valami legyek karczolták a földet." Erre anyja
ezt mondotta: „Vidd vissza őket, ezek emberek, kik majd a
földet fogják örökölni." S visszavitte őket oda, a honnan hozta.
Azok az ocsmány zsidók oly nagyok voltak, hogy lábukkal
egyik hegyről a másikra léphettek.^)

Megkapó analógiáját találjuk ennek a zsidónak, aki játék-
szer gyanánt veszi a parasztot, ökreit és ekéjét a német mon-
dákban, a hol ugyancsak egy óriás leánya vesz a kötényébe
egy parasztot s viszi atyjához. Hasolókép mesélik, hogy a fe-
keteerdői Hünenkoppen lakott egy óriás asszony a leányával.
Ez is meglátván egy parasztot a hegyen, kötényébe veszi, s
viszi anyjához a kis imposztort, az ő macskáival (kleinen Kerl
mit seinen Kátzchen). A haragos anya rögtön megparancsolja
neki, hogy vigye vissza a parasztot ekéje és állataival együtt^).

Thessalia és Beotiában azt mondják, hogy a hellének
(óriások) oly magasak voltak, mint a nyárlak, az Arachobitok
pedig azt mondják, hogy a régi hellén czizmája akkora volt,
mint egy mai ember/*)

A nép szemében tehát a zsidók vagy tatárok természet-
ellenes nagyságú emberek voltak, akik közül egy maga képes

1) Sezetoarea m. évf. 28—29. 1.

2) Grimm: 505—7. 1. Hasonló meséik vannak a szászok, ruthének s
oroszoknak is.

3) Schmidt : Das Volksleben der Neugriechen 233. és köv. 1.

204

2-4: ökröt az ölébe vonni egyszerre. ..A nép nj^clvében az óriá-
sok és zsidók rokonértelmü szavak/' M

2) Jellemzetes szólásmód : a zsidók vagy tatárok vagy óriá-
sok idejéből szólásmóddal ősrégi időt akar a nép jelezni, kivált
ősrégi épületekről szólva, melyekről már nem tudja, mely idő-
ből valók. A modern görrig hasonló szólásmóddal él ilyen
alkalomkor, ha régiséget akar jelezni : a hellének, vagy óriások
korából való.

Az Oltul kerület Peatra falujában ezt beszélik:
„Emusesti községben, hol a vasút halad el, mintegy öl-
nyire ásván ki egy hegyfőt, több kis kő és nagy téglából való
építményre akadtak, szintúgy nagy fazékcserepekre, melyek
több mint két ujjnyi vastagok voltak. Ezekből láthatni, hogy
itt valaha ősi intézmények állottak, vagy tán még az óriások,
zsidók idejében.

3) x\z óriás értelmet föltaláljuk még a népies metaphorá-
ban, a zsidó munkában, melylyel egy roppant nehéz, az emberi
erőt fölühniüó, kitartó, hosszadalmas mimkát akar jelezni. Ha-
sonlókép mindig „hellén (óriási) mimkának'' nevezi a nag\'
megerőltetést kivánó mimkát, az arahobita pedig erre a „tesz
mint a hellén'' kifejezéssel él, a mi megfelel a román „dolgozik,
mint a zsidó" mondásmik.

Egy havasalföldi regében (Ispirescu 207. 1.) olvassuk:

„Újra munkához fogott, — zsidó egy munka — hánykó-
dott jobbra, baba az ember, kézzel-lábbal dolgozott ugy szólván,
s haszon körömfeketényi se.'*

A „Pipelcuta vagy Cenuserlasa" mesében ez áll :

A leány kicsiny korától megszokván a küzdelmet, dol-
gozott mint a zsidók, éjjel-nappal, s a legnehezebb munkát
végezte.

II) Használják a zsidó szót gyűjtő értelemben helyi elne-
vezésekre: zsidóvá annyi, mint „a zsidók, vagy óriások vára.''
Vesd össze az uj görög elleniko elnevezést, mely régi építmé-
nyek és várakra vonatkozik. Messeniában a hellén vár „óriás
várat" jelent.

1) A (Jampulung melletti zsidóvá vagy uriásá-ról ezt
olvassuk :

Poennari faluban meséhk:

1) Arielseu : Istoria Campulungului 1. r. 13, 1,

20o

Az öregek elbeszélése szerint van egy igen régi kőépit-
mény, melyet zsidovának neveznek. Ez a romvár Poenari falu-
tól nyugatra fekszik. A hely, a hol fekszik, (íradiste lonkájá-
nak neveztetik. Benső kiterjedése egy harmad nagy pogont
tesz ki ; alakja négyszögű, faragatlan sziklából épült.

Schitu-Golestiben pedig :

Gradiste fölött, a Yalea Uneheasuhii közelében van egy
roppant régi kőfal. E zsidóvá nevű várról azt mondják, hogy
tatárok és zsidók építették.

E várat legelőször Boliae költő irja le :

Zsidóvá vagy Uriásá Campulung mellett van, rom ez, mely
egyenes szöget képezve, éjszaki szára 115 lépés, a nyugati
pedig 160 lépés hosszú, három részre oszlik, zárt völgyben, a
hegyek közt van s neve ma (jradiste.^)

Nagy fontosságú tény az, hogy ilynevü helynevekre aka-
dunk Erdélyben is. Ha követhotnők e közös topographiai pon-
tokat, megállapithatnók azon nép útját, melynek tulajdonitják
ez ősrégi romokat.

Neugebauer arról értesit, hogy Huny ad táján a Kaivadia
folyó mentén egy sziklatetőn 180 lábnyi terjedelmű kerek
erősség van, melynek kapuja s falai (31' magas és 7' széles)
valamint ablakai is vannak. A néphagyomány szerint ezt
óriások vagyis zsidók épitették. Egy másik várat az Ompoly
folyó mellett Zlatna környékén a magyarok zsidó-várnak ne-
veznek.2)

A germán néphit szerint a régi csodálatos építményeket,
melyek századokat éltek át s a milyeneket a mai nemzedék nem
kisérlene meg fölépíteni, az óriások, vagyis az ördögöknek tu-
lajdonitják. Épp igy Hellas nagyszerű emlékeinek látása, me-
lyek megbirkóztak a századok zivataraival, a kőfalak roppant
sziklái, valamint a templomok nagyszerű romjai azt a hitet
keltették a modern görögöknél, hogy azok, akik ily építkezése-
ket hoztak létre, nem lehettek közönséges emberek. Innen ered
a hellének azonosítása az óriásokkal, akik a eiklopi építkezé-
seket végezték.

2) Dombok és halmoknak is vannak ilyen elnevezéseik.

1) Curierul rüinaiiesc 1845. évf. 339. 1.

-) Neugebauer : Dacieu aus d. Uberresten des class. Alterthums 85.

Jankán, a romanaei járás községében mesélik :

E falutól jobbra esik egy halom, melyről azt mondják,
hogy a zsidók ásták ki a IVildböl ; zsidóvá halomnak is neve-
zik, mert a hely és gödör, a honnan kivették, máig meglátszik,
tőle keletre. Az a gödör igen nagy s a hely is látható, a hová
letették, miután kiemelték a földből.

Riureni fahiban pedig ezt mondják :

E faluban most is látható egy 8 és V. í')1 magas domb,
melynek kerülete 30 öl, kerek, teteje (*suesos, s nu»lyről azt
mondják, hogy tán a zsidók építették. Lejebb ugyanabban a
faluban, az erdőben van egy 50 öl hosszú tisztás, ahol azt mcmd-
ják, hogy valaha a tatárok táboroztak.

Kakaleei faluban beszélik :

A falutól délre van egy 5 öl magas, 27 öl kerületű domb
melynek teteje le van ütve. Ugyanezen részen zsidó csontok
találhatók, és agyag-esatornák, melyeken át a viz folyik, vagyis
akkor láthatók ezen csontok és csatornák, ha nagy esők vaimak.

Az „óriás" értelmű zsidó szónak, legalább kr)zvetlenül,
semmi köze sincs a vele egyhangzásu szóhoz, mely a tulaj-
donképeni zsidót jelenti. A szerb nyelvben is meg van ez a
két jelentősége. Polyphemos legendájának szerb változatában
(Vuk 2. Nr. 35.) az óriás vagy valami emberevő lény helyett
zsidóval találkozunk, oly tény, melyre analógiát a többi népies
irodalomban nem taláhmk, mint azt Krek széles alapra fekte-
tett tanulmányában kimutatja.

Bibliai hagyományokol) nehezen volna kimutatható ez a
logikai associatio. A közvetítő fonal s egyúttal a kérdés cso-
mója a tatár szó, az associatio harmadik Ibgalma, mely egye-
dül fejtheti meg a másik kettő közötti összefüggést: a zsidó
és óriás között. Hogy a hypothesis a jelen esetben igazolható
legyen, kell, hogy kimutassa az azonos három: zsidó, tatár és
óriás közti összefüggést.

A tatár herkulesi alakja és ijesztő megjelenésével köny-
nyen hagyhatta a nép emlékében az óriás benyomást, melynek
helyhez kötött nyomait az ország több vidékén fel is találjuk.
Hátra van kimutatni a zsidó és tatár közti összefüggést.
Az egyszerűsített kérdés tehát erre vezetc^ndö vissza : volt-e
valaha olyan nép, melyről bizton lehessen állitani, hogy ugyan-
azon időben tatár és zsidó is volt?

'201

Hyen nép létezett, s a történelemben kazárok nevén ismeretes.

A kazárok, finn-tatár eredetű nép, mint a hunok és ava-
rok, kik majdnem egész Dél-Oroszországot foglalták el, a VlII-ik
században elfogadták a judaismust s mint ilyenek, három száza-
don át (1016.) maradtak meg. Birodalmuk a Vll-ik században
a Dontól Pannoniáig terjedt; a bolgárok s más szláv népek
alá voltak nekik vetve. A magyarok is alattvalóik voltak s a
bizanti császárok adót fizettek nekik. Az orosz krónikás, Nesztor,
89(J körül emliti őket ^idove kozartiy néven; később, hatalmuk
pusztulása után, egy kozár kíizség a tauriumi félszigeten tar-
totta fönn magát, ugy, hogy a kaukázusi népek az összes
zsidókat az ö etlmikai nevükkel illették, elnevezvén őket álta-
lában Ghyssarnak (--kazár). A VlII-ik századbeli Krímben
fölfedezett zsidó föliratokban tatár nevekre akadunk, mint
Tohtamis, ami nem lehet más, mint egy áttért Nogai neve.

Főnökeik, mint minden tatár nemzetség főnökei, Kaga-
noknak neveztettek, ezek közül egy, József ben Áron a X-ik
században Rabi Hisdai ibn Saprutnak, III. Abdul-Rahman
kalifa követének egy nevezetes levelet irt, melyet máig megőriz-
tek s melyet a pétervári császári könyvtár kézirata alapján Har-
kavy adott ki. E levélben a kazár király elbeszéli az áttérés
történetét: 73()-ban Bulan kagán egész népével a zsidó hitre
tért, a monda szerint a három egy Istent hivő hit követőinek
vitája alapján, tényleg azonban a kazár udvarnál levő zsidó
tolmácsok, orvosok és tanácsosok rábeszélésére.^)

Amint áttértek, utána jártak Bulgária, Magyarország, Ha-
vasalföld és Horvátországon át, hogy érintkezésbe jöjjenek a
Földközi tenger keleti partján levő hitsorsosaikkal. „De cetté
Judée khazare partaient non seulment les missives qui allaient
consoler les malheureux fréres d' Espagne, mais les mission-
naires qui allaient précher la loi de Moise aux Bulgares noires,
aux Hongrois, aux Bulgares danubiens."^)

Ezek a kazárok, hatalmuk elenyészte után, összeolvadtak
a Feketetenger-melléki más tatár népekkel, eredetük vissz-
hangja azonban nem múlt el az emberek emlékezetében. A
szomszéd népek emlékezete mind homály ()ssabb lett azon tatá-
rok felől, kik valaha zsidók is voltak, akik gyaki'an félomli-

1) Graotz : Gcsch. der Judeii V. köt. 18(>. 1. ; Viviou de St. Martin „Mó-
inoiro sur les khazares" Mélanges de géographie-ében 1851.
- Rambaud : Constantiu Porphyrogénéte, 400 1.

i>()8

tették meg őket, szokatlan nagyságukkal és erejükkel és hal-
hatatlan tetteikkel.

E kazárok egy része korán kereshetett menhelj^et Erdély-
hen, a honnan a dunai országokba mentek, különösen Havas-
alföldre s itt kivált a mai Muscel és Romanati tájára, a hova
ugylátszik összpontosult a rájuk vonatkozó emlék. Itt emelhették
ők azt a zsidóvá nevű ciklopi építményt, melynek régiségéről
már csak a név beszél. Berendezéseik és lakásaik nevezetes
nyomokat hagytak maguk után, melyek a nép képzeletében
óriásiaknak tűnnek fel. Valamely ősrégi időben e helyen ter-
mészetföl()tti nagyságú emberek laktak, a kikről a legöregebb
emberek is már alig emlékeznek, s ez óriás embereket a köz-
nép zsidóknak, vagy tatároknak nevezi.

Yalószinü, hogy az elzsidósodott tatárok megőrizték még
vallásukat a békés népek közepette, a melyek irtóztak az ő
hatalmuktól, s hogy a romániai zsidók primitív rétegében is
folyt a kazár vér. Renan Ernő is egy ily véleményt fejezett ki
1883. január 27-iki, a Saint Simon-körben tartott fölolvasá-
sában.

Összefoglalva, a zsidó „óriás" értelemben, a tatároknak
ez országba történt első betöréseinek halvány visszfénye van. Egy
elzsidósodott turáni nép emlékezetét foglalja magába, mely elenyé-
szett később mint nemzet, de a mely keresztül vonult a Dima
völgyén, melyből egy rész itt maradt, a dunai országokban
található judaizmus magvát vetvén el. Egy része elpusztult a
szakadatlan harczokban, más részök beleolvadt a többi tatár
nemzetségekbe, s ekép egy valaha hatalmas nép eltűnik a tör-
ténelemből, nem ugy azonban, hogy nyomot ne hagyjon maga
után, mely a jövő nemzedéknek elmondja, hogy ő e helyen
létezett egykor.

Hamjakov A. S. orosz tudós már 1852-ben azon vélemé-
nyének ad kifejezést, hogy az orosz népies énekekben a zsi-
dókra vonatkozó allusiók valószínűleg a kazárokra való meg-
emlékezések. E véleményt magáévá tette azután Porfirico N.
a maga orosz irodalmi tíirténetében^)

Az orosz epikai költészetben is szerepel az „Ila Murometz
és zsidovin" czimű költeményben a zsidó szó mint „óriás.''
Ezen a maga nemében páratlan versben ezt olvassuk :

1) Karán, 1896. 76. 1.

20Ö

Mely vitéz lovagolt itt
Nagy Zsidóországon át?
Zsidó volt az, a császári földek
Hatalmas vitéze.
Ezenkívül a vallásos költészetben is a ,,Czár judeiszki"
zsidó császár szólamokkal találkozunk, valamint „szila zsidó v-
szkije" zsidó sereg elnevezésekkel. Egyikben Rzamoilovies
császár kétségbeesve kérdi bojárjaitól :

Ki fog szembeszállni az cllenségeminel,
Ki áll a hatalmas zsidó császár elé,
Zsidó sereg elé ?
Vesselovszki e nyomokon indulva a zsidó, óriás és kazár
közti összefüggést bebizonyitottnak tekinti.

Halanski lengyel tudós meg tagadásba veszi a zsidók ós
kazárok azonosságát, az elsőket a görög gigász szóval hozza
kapcsolatba.

p]z az (összefüggés azonban annyira benső és megfogható
a nép előtt, hogy némely bolgár népkölteményben a záidó
óriást a zsidók mai jelzőjével látja el, mint csiFut „uzsorás'"'
és bazarghidin „kereskedő" névvel, egyiket s másikat is mint
óriást szerepelteti.

HARMADIK RÉSZ.

A VÉGZET A NÉPHITBEN.

A sorsra vonatkozó hit az emberiség kedélyvilágába ezer-
meg ezerfélekép elágazó gyökerekkel kapaszkodik. A vallástu-
domány terén tett kutatások kimutatták, hogy a sorsra vonat-
kozó hit előfordul a legkülönbözőbb népeknél és a legkülön-
bözőbb időkben, mindenütt és mindenkor. De a tudományos
kutatás számára mindörökre lehetetlen annak a földrésznek,
annak a népnek a meghatározása : hol támadt legelőször ezen
hit. Az embernek előre meghatározott sorsába vetett hitét a
bolgárok számos, mondhatni a földgömb minden eddigelé is-
mert népével közösen birják. Az ember sorsa a bolgár néphit
szerint is jó vagy rossz lehet, ugy, ahogy ezt a végzetet intéző
tündérek meghatározták, vagy a mily mértékben a boszorká-
nyok és más gonosz szellemek üldözik. Mielőtt azonban a tündé-
rek a gyermek jövendőbeli sorsát eldöntenék, gonosz emberek és
szellemek annak sorsát megváltoztathatják. Mélyen gyökeredzik
az emberi lélekben azon vallásos érzelem, mely az ember sorsá-
nak eldöntésénél természetfölötti erőket szerepeltet. Ezen érze-
lem kifolyása egyúttal azon hit, mely arra ezéloz, hogy a bal-
sorsot mysthikus módon megakadályozza és jólétének biztosí-
tására neki buzduljon a tőle telhető legnagyobb erőmegfeszi-
téssel, hogy a gonosz szellemek befolyása ellen diadalmasan
megküzdhessen.

Ezen hit aztán szorosan összefügg a szerenese személye-
sitésével is, melyre vonatkozólag a bolgár monda nagy tárhá-
zában számos adatra találunk. így például egy bolgár monda
ezt beszéli:^)

.,Volt két testvér, kik örökségüket megosztották és aztán
egymástól külíinváltan éltek. Elválásuk után a fiatalabbik
földbirtokos lett, az idősebbik elszegényedett és mint napszá-

1) Stoikov (Vukadinov) Shornik X. 143. (Gurmazo faluból) 1. u. e. Cola-
kov Sbornikjában.

211

mos testvérénél élt. Egyszer a mezőn dolgoztak és midőn este
hazafelé indultak, a fiatalabbik terstvér lóra ült ; daloló napszá-
mosai és aratói követték, kik zsákokat és edényeket, élelem-
mel és itallal telve czipeltek. Az idősebbik fivér fáradt volt és
alig követhette a munkásokat; bánatosan sírdogált, mivel öcs-
cse földbirtokos s lovagol, ö pedig napszámos és zsákokkal,
edényekkel megrakva vánszorog fáradtan. Egyedül, sirva kul-
logott a többi napszámos után. Megfordult fivére és monda:
„Bátyám, térj vissza a mezőre, ott felejtettünk egy kötelet;
hozd el, mert holnap más mezőre megyünk !" Fáradtan vissza-
ment, hogy a kötelet megkeresse. Midőn a mezőre ért, egy
embert pillantott meg, ki kalászokat szedegetett fel és azokat
a kévékre tette. Megtalálva a kötelet, azt az emberhe'z hají-
totta és kiáltá: „Eln ugyan szegény vagyok, de te testvérem-
nél két darab kenyeret láttál s most pedig idejöttél, hogy va-
lami boszorkányságot végezz gabonájával, ugy-e!" Az ember
megfordult és monda: „Mért háborgatsz? Nem jöttem én ide,
hogy testvéred ellen valami boszorkányságot miveljek, hanem
a mezőről az ő számára gyűjtöm a kalászokat, melyeket az ara-
tók elhullajtottak; én az ő szerencséje vagyok!" Erre a szegény
ember azt kérdezte : ,,Te vagy az ő szerencséje ?" — „Igen,"
felelt a férfi. „Oh, az én testvérem földbirtokos és nekem
semmim sincs!" sóhajtott a szegény. A szerencse monda : „Nem
látod, hogy az ő számára gyűjtöm a kalászokat és holnap oda
megyek, a hol aratni fogtok. Testvérednek segitek, azért sokat
szerez és földbirtokos!" — „Oh, miért nem segitél nekem is,
hogy ne dolgozzam annyit és én is szerezhessek valamit és
könnyen megélhessek?" kérdé a bátya. „Mivel elmúlt a sze-
rencséd, azért nem segíthet neked," felelt az idegen. „Oh, ha
te a szerencse vagy, akkor tudnod kell, hogy hol tanyázik az
én szerencsém és miért nem segit nekem ?'' kerdé a szegény
ember. „Szerencséd olyan kövér, akár a disznó, s azért hever
és nem gondol tereád, szegény emberre," monda az idegen,
„de menj az erdőbe, ott hever és végy lábad közé egy zsákot,
ijeszd fel és ő azután a zsákba szalad; kösd be a zsákot és
addig verd a bottal, mig neked három diót nem ad." Az ember
haza ment. Másnap korán zsákot vett a hóna alá és az erdőbe
indult az ő szerencséjéhez. Ott feltárta a zsákot, mire a sze-
rencséje beleugrott. A zsákot bekötötte, és a szencséjét addig
verte, mig ez igy szólt: „Engedj, ezentúl utánad látok és hasz-

14*

21í>

nodra leszek!" De ö tovább verte és monda: „Adj három diót,
akkor elbocsátlak!'' — „Bocsáss el," könyör^ycHt a szerencse,
„veled megyek; mit használ neked a három dióV Ezentúl s(»-
gitelek, s te is fr)ldbirtok()s leszel!'* — „Most megfogtalak és
agyon verlek, ha nem adsz három diót!'' felelt a szegény em-
ber. A szerencse belátta, hogy nem menekülhet, oda adta a
három diót, mondván: „íme, a három dió! Ha innen elmész,
az utón három gyermeket találsz, kik egy fazék mialt cziva-
kodnak; mindegyiknek adj egy diót s vedd magadhoz a faze-
kat!'' Elvette a három diót és hazafelé indult. Utkíizben t^gy
dombon három gyermeket talált, kik verekedtek. Az egyik
kiáltá: „En találtam a fazekat, az enyém!'' A másik monda:
„En találtam!" Czivakodtak, hogy kié legyen a fazék és nem
vették le róla a födelet, hogy tartalmát megnézzék. Az
ember hozzájok lépett és monda : „Oyermekek, mit cziva-
kodtokr* ük felelték: „Atyuska, mi itt a dombon játszottunk
és ezt a fazekat kiástuk ; most már a miatt czivakodunk, hogy
kié legyen!" O monda: „Oh, gyermekek, miért verekedtek egy
fazék miatt? Íme mindegyiknek egy diót adok, játszatok
tovább és adjátok nekem a fazekat !" A gyermekek elfogadták
a három diót és a befödött l'azekat neki adták. Haza vitte a
fazekat, levette róla a födelet és látta, hogy a fazék tele arany-
nyal. Most már ö is szerencsés volt és földbirtokos lett."
Hasonlót beszél a következő bolgár monda :
„Elt egyszer két testvér; az egyik gazdag volt, a' másik
szegény. A szegény gazdag fivére számára annak szántóföld-
jein dolgozott. Midőn egy este a napszámosokkal vacsoránál
ült, eszébe jutott, hogy kaszáját a mezőn felejtette. Felkelt az
asztal mellől és anélkül, hogy csak egy falat kenyeret evett
volna, kiment a mezőre, hogy kaszáját elhozza. Midőn odaér-
kezett, észrevette, hogy a réten valaki a lóherét gyűjti ; oda-
kiáltott: „Hé ember! minő joggal szeded ezen rétről a lóherét ?
Nem tudod, hogy ezen rétnek tulajdonosa van!" — „Nem kér-
dezem azt senkitől, kedves emberem!" feleltemez; „tudd meg,
nagyobb ur vagyok testvérednél; én az ő szerencséje vagyok;
éjjel-nappal az ő számára dolgozom, ő neki gyűjtöm az itt el-
szórt lóherét, hogy abból is haszna legyen ! Ez vagyok én 1
De mért hagytad abba vacsorádat V" — „Barátom," felelt a

213

szegény ember, „ kuszámat itt felejtettem és azért jöttem vissza !'*

— „Hiszen a kasza ott csüng a válladon," szólt az idegen;
„vagy azért hagytad abba a vacsorádat, hogy szintén lóherét
gyűjts?" A szegény ember vállához kapott és ime! ott csün-
gött a kaszája! Borzadály futott végig testén. „H^^ gazdag
volnék," monda, „bizony nem jöttem volna ide a kaszáért !''

— „Valóban, barátocskám." szólott az idegen, „te nem tudod,
hogy minő szerencséd van ! Én vagyok a szerencsések legsze-
rencsésebbike, én vagyok a szerencsések királya ; ezentúl nem
kell dolgoznod ! Nagy kincshez segítelek, vedd ezt a szijjat,
kösd meg vele bocskorodat s menj ama magaslatra; annak
tetején nagy palotát pillantasz meg, melyben a szerencsések
királya lakik ! Ütközben hozzám hasonló alakokat látsz, kik
szintén dolgoznak; kérdezd meg őket az ut felöl és ők meg-
mutatják azt neked. Ha a király elé jutsz, csak azt a kalit-
kába zárt tyúkot kivánd magadnak, mely mindennap egy arany
tojást tojik. Ha nem akarja rögtön neked adni, süsd el ezt az
ágyút, s ő azonnal neked adja; igy aztán nagyon gazdag em-
ber leszel !" Az ember köszönettel vette az ágyút és hazafelé
indult. Másnap korán reggel útra kelt. Útközben egy szántó
emberrel találkozott. „Jó reggelt," szólt a szegény ember, hogy
s mint van a szerencse, meg a föld?" A szántó ember mind-
addig nem felelt, mig a barázdát végig nem szántotta, aztán
felelt: „Adjon Isten minden jót, hova vezet utad?" — „Meg-
mondom azt neked barátom, hogy hova vezet," felelt a sz^ény
ember, „de mondd meg előbb, hogy miért nem feleltél nekem
mindaddig, mig a barázdát végig nem szántottad?" — „No
barátom," szólt a szántó ember, „én egy földmives szerencséje
vagyok, és nem szakithatom félbe munkámat, hogy gazdag le-
gyen az uram !" A szegény fivér tovább ment és egy vinczel-
lérrel találkozott, ki egy másik ember szerencséje volt és szin-
tén csak elvégzett munka után felelt. Aztán egy emberrel ta-
lálkozott, ki fát gyűjtött. „Jó napot!" köszönté őt. „Adjon Is-
ten!" felelt az ember tovább dolgozva; „segitsd barátom ezt a
három tönköst a vállamra !" — „Szívesen," felelt a szegény em-
ber ; „de mondd meg, mutasd meg a szerencse király palotá-
ját!'* — „Szívesen," felelt amaz és a három tönkkel vállán
tovább mentek. Midőn a palotába akartak lépni, az őrök elő-
rohantak és a szegény embert meg akarták verni ; de ő elsü-
tötte az ágyút, mhe az őrök serege nyomtalanul eltűnt. Az

.214

ágyulö'Vésre összerezzent a király és haragosan kiáltá: .,Mit
keresel itt ? Mórt nem dolgozol, hogy meggazdagodjál ? Ne
merj ide belépni, mert széttöröm csontjaidat!'' De miután a
király felocsiidott ijedtéből, leültette a szegény embert és igy
szólt: „Kedves barátom, ami megtörtént, az elmúlt; csak azt
kívánom, hogy bocsáss meg nekem ; most még én parancsolok
s nem te ! De hallgass ide ! Egész életedre földbirtokossá teszlek,
jövedelmemet és vagyonomat rendelkezésedre bocsátom : any-
nyit végy, amennyit akarsz!" — „Pénz nem kell nekem," vá-
laszolt a szegény fivér; „csak ama tyúkot kérem tőled, melyet
kalitkába zártál!'' — „Oh csak azt a tjukot ne kérd barátom,
szólt a király, mert akkor bánatomban meghalok !" Midőn a
szegény fivér látta, hogy nem adja neki a tyúkot, megtölté
ágyuját, hogy elsüsse. A király remegve segítségért kiáltott ;
katonák rohantak elé, ugy hogy a szegény fivér egy perezre
megijedt; de aztán elsütötte az ágyút, mire mindnyájan elsza-
ladtak. A szegény fivér megához vette a tyúkot és hazament.
A tojások árával nagy gazdagságra tett szert és ezentúl a sze-
rencse is az ő részén dolgozott . . .

Más bolgár mondákon az a fájdalmas gondolat vonul vé-
gig, hogy akinek részére nem rendeltek szerencsét, annak min-
den körülmények és viszonyok közt csak szerencsétlensége
van ; a legszebb előzmények daczára minden cselekedete balul
üt ki. Egy bolgár monda ezt beszéli:

„Volt egyszer két vagyonos testvér.V) Midőn munkájukat
végezték és még a semmiből is hasznot húztak, meg akartak
arról győződni : vájjon a szerencse Istentől vagy magától az
embertől származik. Egy napon veszekedtek és az idősebbik
monda : „A szerencse Istentől jön !'' a fiatalabbik pedig monda:
„A szerencse az embertől származik !" Hogy megtudják, melyik
a helyes, a következőt végezték : Sok pénzzel útra keltek.
Mentek, mendegéltek és egy faluba értek. Ott a legszegényebb
embert magukhoz hivatták. Midőn látták, hogy semmije sincs,
húsz aranyat adtak neki, mondván : „Vedd ezt a pénzt, de sohse
mond: .Jsten fizesse meg, s csak nekünk fizesd vissza!" Ezt
mondva, távoztak. Midőn a szegény látta, hogy annyi pénzzel
bir, nagyon örült és feleségéhez sietett, hogy pénzével dicse-
kedjék előtte. Ez, ahelyett, hogy örvendene, szidta a férjét,

1) Elmesélte : Bozov Sz. D. Demir-Hissárbau.

215

hogy mórt logaclta el idegenektől a pénzt, most már elkölti és
akkor nem fizetheti vissza. Rá akarta beszélni, hogy adja
vissza a pénzt. De ö nem fogadott szót, hanem a piaczra ment,
hogy vásároljon ott olyasmit, amit haszonnal eladhat. S mivel
sok ideig szegény volt, egy mészárszék előtt elhaladva, azt
gondolta magában : „Veszek most egy darab húst, hogy a
gyermekeknek legyen egy kis élvezetük !" Húst vett és haza-
indult. Útközben egy holló repült feje fölött ; ő azt gondolta,
hogy a holló el akarja lopni a húst és azt ruhája alá rejté.
Midőn házába akart lépni, a holló elragadta fejéről sapkáját,
melybe pénzét rejtette volt, — s sohse látta azt többé. De ez
még nem volt elég, midőn feleségének ezt elbeszélte^ ez újra
leszidta. Később kétségbe estek, mert nem tudták, hogyan fog-
ják majd a pénzt visszafizetni. Egy év múlva a két fivér a
faluba jött, hogy utána nézzenek, mit mi veit a szegény pénzük-
kel. Ő aztán elbeszélte nekik a történtet; de ők újra 400 aranyat ad-
tak neki, mondva : ,,Vedd e pénzt és csinálj vele amit akarsz, de
imádban sohse emlitsd Istent, hanem csak bennünket!" A szegény
ember hazament, nem szólott nejének egy szót sem, hanem egy
maggal telt fazékba rejté pénzét és aztán a piaczra ment, hogy
valamit vásároljon. Mialatt a piaczon időzött, háza előtt egy
almás szekér haladt el és gyermekei almát kívántak. Az any-
juknak nem lévén pénze, a maggal telt edényt odaadta az
embernek ahnáért. Este hazatért a szegény ember, s egyenest
az edény felé tartott, de ezt már nem találta helyén. Kérdezte
nejét, és ez aztán megmondta, hogy az edényt egy almaáruló-
nak adta. Az ember dühöngött, összecsapta kezeit, de az
almaáruló nem tért vissza. A két fivér újra megjelent, hogy
meggyőződjenek, mit csinált a szegény ember pénzükkel.
Most már két darab ólmot adtak neki, egyet neki, egyet a fe-
leségének. Midőn hazajött, megmondta nejének, hogy mit ka-
pott, az asszony mérgében a két ólomdarabot kidobta az ud-
varra. A ház egy folyó partján állott. Egyszer halászok vonul-
tak ott el és kérdezték az asszonyt, hogy nem adhatna-e nekik
egy darab ólmot, mely ly el kijavíthatnák hálójukat, melyről az
ólom leszakadt. Az asszony előkereste a két ólomdarabot és
odaadta a halászoknak, kikötvén magának az első halakat,
melyeket a hálóval fognak. A halászok ezen ólomdarabokkal
felszerelték hálóikat, a vizbe dobták azokat, de csak egy halat
fogtak, melyet az asszonynak adtak. Este a nő felvágta- a ha-

216

lat, hogy vacsorára készítse ós benno egy nagy fényld követ
talált, mely akár a nap, ugy ragyogott. ()k nem tudták, hogy
ezen kö nagyon drága, és gyertya gyanánt használták. Velük
szemben egy zsidó lakott, ki látta, hogy a ház feltűnően vilá-
gos, csodálkozott, hogy ezen szegény emberek honnan v(\szik
ezt a világítást, hiszen még kenyerük sincs gyermekeik szá-
mára. A zsidó tehát elment a szegény emberhez, hogy meg-
nézze, mivel világítanak ; s nagyon csodálkozott, midőn a nagy
drágakövet látta. Meg akarta venni, és így sz()lt a szegény em-
berhez : „Kérj szomszéd amennyit kívánsz, csak add nekem a
követ!" A szegény ember, ki a kő értékét nem ismerte, szólt:
„Adj annyit, amennyit megér !" A zsidó 10 aranyat ígért. A
szegény ember azt hitte, hogy a zsidó tréfát űz vele és azért
monda: „Adj annyit, amennyit megér!" A zsidó húsz, (Hven
és végül száz aranyat ígért neki. A szegény ember most meg-
értette a dolgot. Mikor látta, hogy a zsidó neki amiyít igér,
nem adta oda, hanem azt monda, hogy azt a császárhoz viszi.
A követ csakugyan a császárhoz vitte és így szólt: „(Jsászár,
én ezt a követ találtam, s miután megtudtam, hogy nagyon
értékes, ajándékba hozom teneked !" Midőn a császár megpil-
lantotta a követ, kérdezte az embert, hogy mit adjon neki
érte. A szegény ember felelt: „Semmit!" Végül monda a csá-
szár: „De ezen kőért valamit kell elfogadnod!" — „A mit a
császár nekem ad, azt elfogadom !'* felelt a szegény ember.
A császár megkérdezte, hogy ki ő és honnan való V Akkor a
császár országa egy részét neki adta az adóbeszedési joggal
és azon szabadsággal, hogy tetszése szerint cselekedhessek, ugy
amint ez egy császárhoz ilHk. Aztán a császár embereit ezen
országrészbe küldte, hogy ott mindenkinek tudtára adják, hogy
ezentúl kiki az uj császárnak engedelmeskedjék. A szegény
tímber most már császár volt az illető országrészben. A két
testvér ismét eljött, hogy megnézzék : mit mívelt a szegény em-
ber a két ólomdarabbal. Midőn a császár az ablak mellett ült,
megpillantotta a két testvért és magához hivatta. A fivérek
eleinte nem akartak a császárhoz jönni ; de végül is engedel-
meskedni()k kellett a császári parancsnak, s eljöttek, meghajtva
magukat, kérdezték, hogy miért hivatta őket. A császár kér-
dezte őket: hogy ismerik-e őt vagy sem? Mivel nem tudták
maguknak elképzelni, hogy a szegény emberből császár lett,
kijelentették, hogy nem ismerik öt. Most a császár monda :

217

„En vagyok a szegény ember, kinek pénzt adtatok, hogy be-
lőle istentagadót csináljatok ; de azzal nem basználtatok nekem,
mikor két darab ólmot adtatok, hogy feleségemmel össze vesz-
szek, Isten mindezt nekem adta, amit itt láttok ; ezért mindent
Istentől várjatok !" Most már a fiatalabbik fivér belátta, hogy
vétkezett és bocsánatot kért, és most elhitte, hogy minden Is-
tentől jön és hogy annak akarata nélkül semmi sem tör-
ténik . . })

E gondolatot még találóbban fejezi ki a következő bol-
bolgár monda :^)

„Élt egyszer egy nagyon szegény ember, kinek semmij(í
se volt. Dolgozott és igyekezett, s még sem vitte semmire se.
Az emberek azt mondták, hogy nincs szerencséje, azért nem
szerezhetett semmit se magának. Mikor ezt egy földbirtokos
hallá, igy vélekedett: „Váljon ez lehetséges-e V Sok em-
bernek szerencséje van, azért megélhet ; más pedig, kinek
nincs szerencséje, semmire se viheti.'* Nem hitt a szerencsében.
Egyszer a szegény ember a folyó mellett haladt el, hol épitő
fa hevert. Midőn a földbirtokos észrevette, hogy a szegény
ember a hid felé indul, oda ejtett egy aranyat és elbújva, lesbe
állott: vájjon a szegény nem kapja-e meg az aranyat, mert
hiszen azt mondják : hogy nincs szerencséje. Midőn a szegény
ember a hidra ért, azt gondolta magában : „Megpróbálom, vájjon
a vak ember hogy megy a hidon átT' Behunyta szemét és
mint egy vak, végig ment a hidon. Most már igy szólt a föld-
birtokos : „Mégis csak igaz, a mit a szerencséről beszélnek !
Neki szántam az aranydarabot, s ő behunyja szemét, hogy
megpr()bálja : hogyan megy a vak ember a hidon át ! Végig
megy a hidon, rálép az aranyra és még sem találja meg!"

Más bolgár mondák már egészen kei'esztény színezetűek,
nem ismerik a személyesített szerencsét, vagy végzetnőket,
hajiem az ember szerencséjét vagy balsorsát Isten elhatározásá-
nak tulajdonítják. Igy pl. egy bolgár monda ezt beszéli:*^)

„Tróján császárnak szamárfüle volt. A borbélyokat, kiket
a palotába magához hivatott, mind lefejeztette, nehogy fogyat-
kozása kitudódjék. A sor egy szegény fiatalra került, kinek őt

1) Boiiedek M. M. M. \. Majdiieiu szószerinti vállozala.

-) Bozov St. D. Demir-Hissárbaa. L. u. e. Stoikov óboraik X. 144.

3) Russeski G. P. Stara-Zagora.

218

beretválnia kellett. Midőn ezt neki tudtára adták, ijedtéb(^n
i*emegett. Vette szerszámát és elment a esászáilioz, hogy meg-
beretválja. A császár kérdezte : „Van-e testvéred?" O felelt :
„Nem, uram; én vagyok anyám egyedüli fia." Erre a császár
monda: „Azt, amit énrajtam láttál, elmondod-e valakinek, hogy
leüttessem, ugy mint a tíibbinek, a t'ejedí^t?" A fin felelt: „Es-
küszöm, uram, hogy senkinek sem fogom megmondani, s ha
az ellenkező tudomásodra jut, ugy azonnal vedd fejemet!" A
császár monda: „Eredj! és tartsd meg szavadat!'' A fiu haza-
ment, de ez idő óta folyvást bánkódott és betegeskedett. Mi-
dőn anyja észrevette, kérdezte, hogy mi baja van V de ő azt
felelte, hogy nem modhatja meg, mert fejét veszik, ha vala-
kinek megmondja, „(lyermekem," szólt az anya, „menj az er-
dőbe; áss ott egy lyukat és kiáltsd azt háromszor bele, ami
szivedet nyomja; akkor elmúlik a bajod!" A fiu követte anyja
tanácsát, az erdőbe ment, mély lyukat ásott és abba három-
szor belekiáltá : „Tróján császárnak szamárfüle van!" Aztán a
lyukat behantolta és elment. Ez után szive megkönnyebbült,
felépült és munkája után látott. Múlt az idő és ezen lyukból
különös növény sarjadzott, mely mindnagyobbra nőtt. A marha-
pásztorok, kik arrafelé jái-tak, meg-megnézték, vágtak belőle
egy-egy ágat és abból furulyát csináltak. Ha ilyen furulyán
játszottak, ez mindig csak ezt sipolta: „Tróján császárnak sza-
márfüle van!" Ez a hir aztán elterjedt a nép k(")zt és végül a
császár is megtudta, ki rí)gtr)n a borbély után küldött és őt
kérdezte : „Ugy-e megigérted, hogy arról,, amit rajtam láttál,
senkinek sem fogsz szólani l^ Most a nép közt is elterjedt,
mért fecsegtél 1^" — „Uram én senkinek sem szóltam egy árva
szót sem ; de tudd meg, hogy ezen idő óta lefogytam és anyám
tanácsát követve, elmentem az erdőbe, hol mély lyukat ástam
és háromszor belekiáltottam azt, ami a szivemet nyomta ; aztán
a lyukat behantoltam és munkám után néztem. Ezt tettem,
de senkinek sem szóltam. Uram győződj meg erről, és sétálj
este az erdőben. A mikor a pásztorok hazatérnek a legelőkről,
furulyáikon játszanak és akkor meggyőződi )1 arról, hogy én
nem szóltam senkinek sem!" Este titkon azon helyre ment,
a hol a furulyaszót lehetett hallani ; fel és alá járkált és hal-
lotta a pásztorok furulyajátékát. Ö ekkor hallá e szavakat:
„Tróján császárnak szamárfüle van!" Most már meggyőződött

219

arról, hogy a fin igazat mondott. így szólt: „Isten igy hatá-
rozta el a dolgot!" S megbocsátott a borbélynak."
E bolgár monda egyik változata igy hangzik:')
„Tróján császár nagyon szép férfi volt, csakhogy kecske-
füle volt. Hogy a nép ne lássa fogyatkozását, füleit mindig
kalapja alá rejté. A mig füleit eldugva tartá, nem nyíratta le
haját, nem beretváltatta magát. De midőn haja nagyra nőtt és
elcsufitá őt, ugy borbélyra kellett magát biznia, a mi még-
is történt. Tróján császár tehát borbélyt hivatott és igy szólt
hozzá : „Azért hivattalak, hogy megberetválj és hajamat lenyird;
de mielőtt ezt megteszed, egy titkot közlök veled, melyért, ha
valakinek megmondod, a fejedet vétetem!" A császár kívánsá-
gával szemben nem lehetett mást tenni, mint akaratát teljesi-
teni ; azért a borbély megígérte a császárnak, hogy a titkot
senki fiával sem közli. Tróján császár most már levette kalap-
ját és monda: „Én Tróján császár vagyok; Isten nagy szép-
séget adott nekem és csak valami csufit el, ez a kecskefülem;
mindig te fogsz engem beretválni, s parancsolom neked, hogy
erről senkinek se szólj, mert életedet veszted!" Sok ideig be-
retválta ő a császárt és senkinek se mondta meg, hogy Tro-
jánnak kecskefüle van. Hosszú idő múlva nem volt többé
nyugta a borbélynak, valakinek megmondani kivánta a titkot,
hogy az által szive megkönnyebbüljön. De ezt már semmi szin
alatt nem tehette. Egy napon a borbély távol a várostól sétált
és ott egy elhagyott kutat talált; belepillantott, hogy lássa :
mi van benne ; de nem látott egyebet, csak egy békacsaládot
és aztán igy vélekedett: „Itt nem látok egy élő lelket sem, a
ki a császárnál bevádolhatna; megkönnyebbítem a lelkemet!"
A kut fölé hajolt és háromszor belekiáltá : „Tróján császárnak
kecskefüle van!" Séta után visszatért a városba. Néhány év
múlva fuvarosok jártak arrafelé és véletlenül a kut melletti
árnyas fa alatt pihentek meg; legelőre csapták lovaikat és a
fa alá feküdtek. De midőn felfelé pillantottak : mit láttak ? Min-
den falevélen ez volt irva: „Tróján császárnak kecskefüle van!"
Letéptek nebány falevelet és e szavakat olvasták ; felszerelték
lovaikat és sietve elindultak. Rövid idő alatt az egész világ
megtudta, hogy Tróján császárnak kecskefüle van. A császár
magához hivatta a borbélyt és megkérdezte: „Miért árnltad el

1) Supkov Iván, Mevrokopban (Macedónia).

220

titkomat? Most már l'ojodt^t v(\szitod!" — „En, tisztelt (ísászár,
senkinek som mondtam meg!" felelt a borboly. „De honnan
tudja az egész világ," szólt a császár, „hogy kecskefülem A^an?
Vagy mondd meg az igazat, vagy fejedet vétetem!" A borbély
gondolkozóba merült, de végül eszébe jutott a kut s monda:
„Isten és császár előtt semmit sem lehet eltitkolni ! A reám
bizott titkot sokáig megőriztem, ámbár lelkem kivánta, hogy
azt legalább egy embernek megmondjam, hogy szivem meg-
könnyebbüljön; de azért még sem mondtam meg. Egy napon
távol a várostól sétálva, egy kutat találtam ; belehajoltam, hogy
megnézzem : mi van benne. E perczben eszembe jutott, hogy
háromszor elkiáltsam magamat: „Tróján császárnak kecskefüle
van!" Ezt tettem, csakhogy, tisztelt császár, a szivem megköny-
nyebbüljön! Senki mással nem közöltem titkomat." A császár
meg akart győződni az igazságról. Egy napon magával vitte a
l)orbé]yt a kúthoz. Mielőtt odaértek, kérdezte a császár a bor-
bélytól : hogy minő jel volt akkor a kut mellett? Ez azt felelte,
hogy semmi jel sem volt. Midőn a kúthoz érkeztek, mit láttak ?
A kútból egy i'a nőtt vala ki, melynek leveleire e szavak vol-
tak Írva: „Tróján császárnak kecskelule van !" A császár aztán
ezt mondta: „A mit Isten adott, azt nem szabad rejtegetni!"
Ez időtől fogva nem rejtette el kecskefüleit."

Azon mondát, mely számos nép monda-körében található,
és a fiúról szól, ki az akasztófa alatt leharapja anyja nyelvét,
a bolgárok ezen alakban ismerik :0

„Élt egyszer egy gonosz asszony, kinek olyan kis lábai
voltak, akár egy egérnek. Volt egy gyermeke, mely oly enge-
delmes, jó és jámbor volt, akár egy angyal. A gonosz anya
nagyon rosszul bánt gyermekével, és a szomszédokhoz ker-
gette, hogy a csűrben a tyúkok alul lopja el a tojásokat. „Eredj
fiam,^' szólt az asszony, „menj a szomszédságba és lopj tojást,
beteg vagyok, megdagadt a testem és tojást kell ennem !" És a
szegény gyermek nagy félelemmel elment és egy tojást lopott,
melyet anyjának átadott. Más alkalommal a gonosz nő almát
kivánt és ismét ártatlan gyermekét küldte, hogy lopjon neki
almát a szomszéd kertjéből. És a gyermek ismét engedelmes-
kedett és elindult, de kevesebb félelemmel, mint első alkalom-
kor, hozott is anyjának egy almát. Más alkalommal szőUőt ki-

1) Zepenkov Prilipben.

221

vánt az anya és megmagyarázta fiának, hogy milvépen járjon
el a szomszéd szőllőjében ; és a fiii már még kisebb félelem-
mel indult el és elhozta anyjának a kívánt szöllőt. í]z a há-
rom eset a fiiiból minden félelmet kiirtott, és ezentúl minden-
félét lopott és hazavitte anyjának. Ilyenkor az anyja megdicsérte,
mondván: „Helyes, fiam, ez már helyes! Lopj, csak lopj!
Rabló légy, hogy meggazdagodj és ne légy oly szegény, mint
a szomszédunk ! Keserves dolog, ha az embernek mindennapi
kenyeréért kínlódnia kell !^' Felnőtt a gyermek és az elvetett
mag nagyon jól csírázott, mert a fiúból elsőrangú rabló lett,
ki a vidék veszedelme lőn. Végül beteljesedett rajta a k(*)z-
mondás: „A korsó addig jár a kútra, mig a nyaka szakad!"
„Tele pohár kifolyik!" „Végül a czipő elszakad és az ördíigé
lesz !" Végül utóiérte a végzet azt a fiút is, kit az anyja toJ-
vajlásra tanított. Egy éjjel rácsaptak, midőn egy boltot feltört.
Hazahurczolták, hol még sok lopott tárgyat találtak. Halálra
Ítélték és kivezették a vesztőhelyre. Mielőtt a hurkot a nya-
kába tették, felpillantott és látta az ()rdr)göt egy pár rongyos
czipövel a levegőn át repülni. „Mit szaladsz pajtás egy pár
rongyos czipövel t^ kiáltá feléje a fiu, „gyere és ments ki !"

— „Azt már nem teszem," válaszolt az ördög, „lásd én is egy
pár czipőt téptem el, mig az akasztófára hoztalak, nem,
nem mentelek ki; ép azért állok most is fölötted, hogy a
hurkot hamarább elkészíteni segítsem ; ördögi munkát vége-
zünk mi; csak ártnnk az embereknek és az akasztófára juttat-
juk őket ; jót sohse cselekszünk !" Midőn a fiu e szavakat hal-
lotta, anyjára gondolt, ki őt lopásra tanította, kincsekkel ke-
csegtette és őt megdicsérte, ha valamit lopott. A rossz anya
mellette állott, sirt, jajgatott és haját tépte, hogy ne akaszszák
fel az ő fiát. „(xyer ide, anyám, adj egy bucsucsókot az utolsó
útra, amelyre most indulok,'' szólt a fiu anyjához. Es midőn
az anya fiához közeledett, hogy ajkával érintse, igy szólt a
fia : „Nyújtsd ki anyám a nyelvedet, hogy csókoljam meg,
mert vele tanítottál !" Midőn a bánatában majdnem eszmélet-
len anya kinyujtá nyelvét, a fiu megragadta azt fogaival és
kitépte anyja torkából. A nép ezt látva, elkiáltá magát : „Oh,
rossz ember ! mit tett a gazficzkó ! anyjának kitépte a nyelvét !''

— ,, Emberek !"" kiáltá a fiu, „ha ezen nyelv nem lett volna,
nem vált volna belőlem rabló és nem jutottam volna ide az
akasztófára ! Ez a nyelv tanított engem a lopásra és érte meg-

ooo

dicsért. íme, itt ez a hitvány nyelv, hogy más embert rosszra
ne csábithasson ! Ha megkegyehneztek, ugy igérem, hogy
megbánom bűneimet, melyekre anyám tanított és becsületes
ember leszek ! . . ."

Azon elterjedt hit, hogy állatok is jóra változtathatják az
ember sorsát, a következő bolgár mesében is feltalálható, mely
az összehasonlítás szempontjából némi értékkel bir:M

„Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és an-
nak egy leánya. Midőn a leány felnőtt, idegen hei'czegek jöt-
t(^k háztüz nézni. A király férjhez akarta adni leányát, de nem
tudta, hogyan mutassa öt meg a herezegeknek, mert a leányt
sohase lehetett szép ruhában látni. Ha este felöllözkr>d(">tt, reg-
gelre a riüiája piszkos volt. A király hiába csodálkozott azon,
nem tudta mitév^ö legyen. Embereket küldíitt leánya után,
hogy lessék meg, hova jár éjjelenkint és mit csinál, — de
mindhiába ! Végül, mit csináljon ; rendeletet bocsátott kíizro,
melyben megígérte, hogy feleségül annak adja leányát orszá-
gának leiével együtt, ki őt éjjeU utján meglesheti, de aki errcí
váUalkozik és végrehajtani nem tudja, annak fejét véteti. So-
kan próbáhak szerencsét, de egy se akadt a királyleány nyo-
mára s igy tehát lefejezték őket és lejeiket a palota falaira
akasztották. Végül egy parasztfiú jelentkezett, ki arra vállal-
kozott, hogy a leányt meglesi ; adja a király neki a leány ék-
szereit és ruháit. A király kinevette és monda : „Oh, te ka-
masz ! Hogy vállalkozol te olyasmire, miután ez számos vitéz-
nek nem sikerült !'' — „Jól megfontoltam a dolgot, nagy ki-
rály !" felelt a parasztfiú „és fejemet rendelkezésedre bocsátom !''
A király éjjelre a fiúnak egy párnát és egy takarót adott, ki
most már a királyleány hálószobájának küszöbére feküdt és
elrejté a magával hozott kecskét, mely azt mondta neki, hogy
rejtse el. A szolgák mélyen aludtak a palotában, midőn valaki
az utczán kiáltá: „Má-ri-a ! Má-ri-a ! Hugóm, gyere velem! Éj-
fél már elmúlt !'' Erre a királyleány felugrott és kinyitá az
ajtót. Midőn a küszíibíin fekvő parasztfiut mt^gpillantotta,
monda: „Oh, te szamár! kit a gonosz szellem hatalmába ke-
rített ! Ti' akarod nyomomat megtalálni V Holnap bizonyára a
te fejedet is lándzsára szúrva fogom amott megpillantani !" és
haragosan elment. Ekkor a kecske igy szóh a parasztfiuhoz :

1) La/ev D. György Vodonskoból.

223

„Kelj fel és vigy magaddal !" A fiu felkelt és magával vitte a
kecskét. Midőn az utczára ért, nagy sereg leányt látott, kik
közt a királyleány is volt. A sereg egy « palotába vonult, hol
egy félhomályos teremben eltűnt. „Mit vacsorázunk ?" kérdé
egy vén leány, mire aztán a szolgasereg kérdé : „Mikor vacso-
rázunk ?" í]teleket hoztak, húst és kenyeret, és elkezdtek enni.
Étkezés után lementek a kertbe. A kecske odavezette a fiút,
s odaérkezve igy szólt : „Köss egy bogot a zsebkendődre !" A
fiu megtette. A kertben a leányok megrohantak egy almafát,
almát ráztak maguknak, sőt néhányan leveleket is ettek. S
minő óriási nagyságú almák voltak ezek ! akkorák, mint egy-
egy tök, és vörösek, akár a láng ! A kecske igy szólt a fiúhoz :
„Végy néhány almát és dugd a zsebedbe I" A kertből a leányok
a mezőre mentek, melynek k()zepén egy kunyhó állt, sürtí tö-
vistől és bokroktól környezve, ugy, hogy oda vadállat nem jut-
hatott be. E helyen a leányok és a királyleány is elkezdték
a hóró tánczot lejteni, ide-oda ugráltak, mig a kakasok el-
kezdtek kukorikolni. „Elég volt ! Holnap éjjel újra !" e szavak-
kal elváltak. A kecske ismét megszólalt : „Dugj néhány tövist
magadhoz !'' Gyorsan hazasiettek és midőn a királyleány visz-
szatért, a fiu már ismét a küszöbön feküdt és a királyleány
monda : „Szamár, te szamár ! ugy találtalak, amint elhagytalak !
no holnap a lándzsán látom a fejedet !'^ Reggelre kelve, a ki-
rály magához hivatta a fiút és kérdezte : „Nos vitéz, mit lát-
tál ?" — ,jNagy király,'' felelt a fiu „hozasd ide leányodat !''
A király odahivatta leányát, kihez a fiu igy szólt: „Azt gon-
dolod hajadon, hogy engem ugy találtál, a hogy elhagytál V
Azt hiszed, hogy nem láttam, hogy mit miveltél? Nem jöt-
tek-e éjfélkor a leányok és hittak és te velük mentél a nagy
palotába, hol vacsoráztatok ? Még többet mondjak neked ? S
mutatta a vacsorából megmaradt szilvamagokat. Aztán monda :
„Nem mentetek egy kertbe, hol almát ettetek? Magammal
hoztam egynehányat ! íme, itt vannak ! S aztán nem mentetek
egy mezőre, hol bokrok és tcivisek mellett hóró-tánczot lejtet-
tetek ? íme itt vannak a tövisek !" Aztán a fiu a királyhoz
fordult, mondván : „Ha most akarod nagy király, fejemet ve-
heted !" A király ennek hallatára nagyon elcsudálkozott és
leányát a fiúhoz adta és országának felét is. Nagy lakodalmat
tartottak, tánczoltak és mulattak ; még a szolgák is a Iiórót
járták. Én is ott voltam, ettem, ittam, tánczoltam s most is

224

abból eszem. Sok mindenfélét, pénzt, húst, drágaságot hoztam
magammal, de midőn falunkhoz közeledtem, megrohantak a
kutyák és hogy menekülhessek, mind(Mit odadobtam és üres
kézzel jöttem haza . . /'

A legkülönbözőbb országokban ismernek egy beszélysoroza-
tot, melyben elmesélik, hogyan sikerült egy szerelmesnek őrült-
séget színlelve czélhoz jutni. Egy keleti mese .,(iül o Sanau-
bar" (rózsa és cziprus), melyről hat hindustani változat isme-
i'etes,') elbeszéli: „Turkesztán-országban volt i^gy király, név-
szerint Kimus-Sah, kinek hnínya, Mihr-angu(»z (azaz : szerelmet
keltő) rendkívüli szépséggel bii't, ugy, hogy számtalan királyfiú
vetélkedett érte. De mindegyikhez ezt a kérdést intézt(v. „Mit
tett (Jül (rózsa) a Sanaubarnak (a eziprusnak) V' és múltán
egy se tudott erre felelni, elvesztették életüket és fejeiket a
királyi vár bástyáii*a akasztották. Ily módon Samsad-Lal-i)os
hat fia is elvesztettéi volt életét, daczára ennek, a hetedik.
Almás nevű fia nem riadt vissza a veszedelmes vállalattól,
ámbár tr)bb (elővigyázattal járt, mint bátyjai, kiket megbőszülni
akart. Behatol Alihr-anguez kertjébe és őrült módjára bolondos
beszéddel mulatja a királyleányt, ki egy parizad-hoz (tündér-fiú-
hoz) hasonló szép fiatal emberbe beleszeretett és őt Dilaram
nevű komornája gondozására bizta. Ez is beleszeret Almásba
és elárulja neki, hogy Mihr-anguez trónusa alatt egy szerecsen
van elrejtve, ki Wakaf városából elmenekülve, nála menhelyre*
talált és neki a Gül és Sanaubar meséjét elbeszélte. Almas
csakhamar a nevezett városba indul és egy pir-től (dervistől)
megtudja, hogy ez a város a Kaukázusban, a I)ÍV' és Dsinc^k
országában fekszik. A Latifa nevű boszorkánynőhöz jutva, ez
viszonzatlan szerelem miatt szarvassá változtatja, de ennek
Dsamila nevű húga által visszanyeri előbbi alakját és tőle
három ajándékot nyer, még pedig Salih próféta ivét és nyilait,
a „Salamon skorpiója'' nevű kardot és egy a bölcs Taimuztól
készített tőrt. Útra kel és egy oroszlán segítségével, melynek
(Vedelt szerzett, megöl egy iszonyatos szerecsen királyt, egy
sárkányt, mely a Simorg nevű madár fiait akarta felfalni ; s

1) Lsd. Garein De Tassy, AUégories, Recites poétiques et Chansons popu-
laires traduite de Farabe, du persaii, riiindoiistane, et du turc. Seeondc edition
Paris 187G. p. 423. — V. ö. még Liebreclit, Zur Volkskiinde 142. 1. és Wlislocki
a „Germania" 1888. évf.

2Ö5

ez a madár azután 7 tengeren át Wakaf városába viszi. Ott
Almás megtudja, hogy az ország királyát Sanaűbarnak, nejét
pedig Gülnek iiivják és hogy a király mindénkit lefejeztet, ki
a Gíil nevét kiejti, vagy neje után kérdezősködik. Almás a
királynak egy szerfelett drága gyöngyöt ajándékoz, melyet
Simorgtól kapott volt és igy megnyeri annak bizalmát és egy
alkalomal hozzá intézi a kérdést, hogy rnit tett GüJ Sanaűbar-
nak, miután t. i. életét biztosította. A király kezdetben nem
akar felelni, de végül megteszi azon feltétel alatt, hogy Almás
kivánsága után fejét veszítse. A király parancsára 12 rabszolga
drága nyakkötővel elhatott nagy kutyát és egy gyönyörű szép
nőt lánezon elővezetnek. A kutya elé drága szőnyeget ■ teríte-
nek és megrakják azt a legjobb ételekkel, a nő elé pedig
egy tálat tesznek, melyben egy szerecsen feje van elhelyezve ;•
aztán piszkos tányéron azt adják neki, amit a kutya megha-
gyott. A nő keservesen sir, könnyei gyíuigyíikké válnak ; majd
pedig nevet, mire rózsák hullanak szájából. Ismételt kérdéseire
megtudja Almás Sanaubartól, hogy ez a nő az ő felesége Gíil,
kinek viszontszerelmében sokáig bizott. De egy éjszaka észre-
vette, hogy a mellette fekvő nejének keze, lába jéghideg. Gíil azt
felelte kérdéseire, hogy szükségét végezvén, megmosta kezeit,
azért oly hideg keze, lába. Ezt a mag^-arázatot a ' következő
éjjeleken is adta. De Sanaubar gyanakodott és utána járva a'
dolognak, egyik lovászától megtudta, hogy (xül mihden' éjjel
lóháton távozik, és csak hajnalban tér vissza. Kgf éjjel Sa-
naubur a fennt emhtett kutya kíséretében utána szaladt és látta,'
hogy felesége egy ház előtt leszáll és bemegy; de csakhamar
több szerecsen a legkínosabb verésekkel kilcikik a házból, mit
Gül ellenszegülés nélkül eltűr és késő megjelenését indokolja,
hogy férje, t. i. Sanaubar későn aludt el, aztán gyöngéd sza-
vakban biztosította a szerecseneket tántorithatlan szerelméről,
mm ezek bevitték a házba és szerelmét élvezték. Sanaubar'
magán kivül dühében a szerecsenekre vetette magát, kik kí)-
ziil négy elszaladt ; az ötödiket eltiporta, de Gül őt hátulról á
földríí teritvén, a szerecsennek egy tőrt adott, ki máris leszúrni
akarta Sanaubart, midőn hu kutyája a szerecsen torkát meg-
ragadta és igy alkalmat nyújtott urának, hogy ez megsemmi-
sit-se ellenségét. E menekültek közül Sanaubar hármat utóiért
és elfogott ; a negyedik pedig men(űvült és most már Mihr-
arguez trónja alatt biztonságban van. — Most már Almásnak

22G

életét kellett volna Tiagjmia, de a halál elől menekül, mert Sa-
naubar nem tudott feleletet adni, hogy a negyedik szerecsen mért
menekült Mihr-arguezhez és ez mért fogadta be. Simorg madár
a 7 tengeren újra átviszi, mire aztán Almás Dsamihit nőül veszi,
Latifát pedig az izlamra tériti. Végül Kimuz királyhoz visz-
szatér és megmondja, hogy mit tett Gül a Sanaubarnak, mire
aztán Mihr-arguez is az ö neje lesz . . .

Benfey^) összeállítása szerint e mese változatait szibiriai
népeknél is ismerik. A bolgár mese nagyon halvány mása ezen
változatok valamelyikének, még pedig minden valószinüség
szerint az uj-görög változat mása^) ; de nincs kizárva az az
eset sem, hogy ezen mese a bolgár és görög néphez a bogii-
milismus jussán jutott, hiszen a „nemi érintkezést" a bogumi-
lismus „ördögi bűnnek'' mondta.

Hogy néha az állatok is befolyásolják az ember sorsát,
az kitűnik a következő bolgár mesében, mely a „vitéz szabóról''
szóló ismert német népmese köréhez tartozik :

„Egyszer egy egyptomi (czigány) ember egy kertben sé-
tált és egy forrást vagy tejet keresett, hogy szomját oltsa.
Csakhamar egy forrást talált, de inkább tejet akart inni, és
kérte tehát a kertet, adjon neki tejet. De a kert igy szólt hozzá :
„Tejet nem adhatok neked, menekülj a havasokba, mert rög-
tön itt lesz egy nagy kigyó, mely minden alkalommal egy
nagy kád tejet iszik, és ha a tejet nem kapná meg, nagy kárt
okozna az országnak !" Alig mondta ezt a kert, már ott volt
a kigyó és haragosan igy szólt a czigányhoz : „Hogy mersz
ide jönni ?" — „Hős vagyok és mertem ide jönni !" válaszolt
a czigány. — „Hadd lássam, minő hőstetteket végezhetsz !"
szólt a kigyó. A czigány szerencséjére egy folyót ismert, mely
számtalan forrásból támadt, és ő igy szólt a kígyóhoz : „Men-
jünk a folyóhoz, hogy mutassam meg neked, hogy minő hős-
tetteket végezhetek ! Ott majd egy fehér k()vet annyira meg-
szorítok, hogy tej csepeg ki belőle !" S ő a követ annyira be-
szorította a forrásba, hogy a viz csak a kövön át tudott ki-
bugyogni. A kigyó nagyon csodálkozott, midőn ezt a hőstettet
látta. „Most már mutass te nekem valami hőstettet!'' szólt a

1) Pantschatantra, I. XXI. jegyz. és XXIV. 448 -454.

2) Hahn, Neiigriochischo Miircliori 114. sz.

227

ezigány. „No hát én is mutatok egyet 1" válaszolt a "kígyó és
a kádra rohant, kiitta a tejet és aztán a folliökig felhajította á
kádat és midőn ez leesett, kis ujjával felfogta. „Nő látod, ezi-
gány, minő hőstettet végezhetek én" szólt a kigyó, „ákarsz-ó
velem barátságot kötni f „Igen," felelt a ezigány és most már
ketten vándoroltak. A spanyol havasokba értek és ott egy cse-
resznyével megrakott fát pillantottak meg. A kigyó a fa körűí
tekerte magát és annak koronáját le a földre ' Iiajtá és enni
kezdte a gyümölcsöt. A ezigány is megfogott egy ágat és evett.
Midőn a kigyó jóllakott, lebocsátá a fa koronáját, mely íiagy
erővel visszapattant és az ágat tartó czigányt messze elhajitá.
A ezigány szerencséjére egy faágra esett és mivel nem történt
semmi baja, ugy nem veszté el bátorságát és az ágoii hintá-
zott. Midőn a kigyó ezt látta, igy szólt: „Mit csinálsz ott te
hős? Mivel elbocsátottam a fát, történt ez veled?" — ^^Oh,
nem ; láttam egy nyulat, pajtás," váhiszolt a ezigány, „s élve
akartam megfogni, azért átugrottam a fát 1" E hazugság foly-
tán a kigyó még jobban elbámult a czigányori. Tovább mentek
és egy idő múlva igy szólt a kigyó : „Éhes vagyok, együnk
valamit!" — „Jól van, de mit együnk?" kérdezte a ezigány,
mire a kigyó válaszolt : „E hegy ezen oldalát én járom be,
te a másik oldalát, hogy egy őzet felriaszszunk magunknak.
A kigyó azonnal elindult és felriasztá az állatokat, melyek
előtte menekültek. Midőn a ezigány a felriasztott medvéket és
vaddisznókat megpillantá, elkezdett bámulni, de cáakhaínar ha-
lálos félelem szállta meg. Szerencsére egy odvas fát talált,
melybe elrejtőzött, hogy a medvék fel ne falják. A fában égy
madárfészket talált, melyben egy veréb tojásain ült. Azonnal
megfogta a verebet. Aközben visszatért a kigyó és kiáltá :
„Pajtás, pajtás, hol vagy ? fogtál-e valamit ?" Midőn a kigyó*
kiáltását hallá, előbujt rejtekéből. A kigyó elébe sietett és el-
kezdett panaszkodni : „És te nem fogtál egy állatot sem ! Nem,
de inkább madarakkal töltöd az időt ! Hát nem szaladt el mel-'
letted egy állat sem? Lám, én égy őzet fogtam és azt 'most
már megeszszük !" A kigyó megölte az őzet, tüzet rakott és,
elkezdé a húst sütni, mialatt igy szólt a czigányhoz : „f^ájtás,"
vedd az őz bőrét és töltsd meg vizzöl, miközben a hus még-
sül !" A ezigány a nyers bőrrel a patakhoz meiit és megtíjl- '
tötte vizzel, de most már nem birta visszavinni. Nem csoda ! '
több niint 100 oka viz volt a bőrben, és hiába igyekezett, nem

15*

228

birta a bőrt felemelni. Az öz már megsült, de ii kigyó nem
evett ; a vizre váil. De hiába várt ; a ezigány nem jött. Elin-
dult tehát, hogy lássa : mi történt a vizzel és az () pajtásával.
Midőn • odaérkezett, látta, hogy a ezigány késével a fíildet túrja.
„Mit csinálsz?" kérdezte a kigyó, „mit ásol?'' — „Csatornát
ások," felelt a ezigány, „hogy a patakot oda vez(\ssem, ahol
enni fogunk. Mi nekünk egy vizzel telt bőr? A torkunkat, vagy
ny éhünket nedvesitsük-e meg vele?'' — „(iyere csak, gyere!''
szólt a kigyó ; ^,már esteledik ; ez is elegendő l(\sz, ami itt a
bőrben van. Majd elviszem én ; gy(M'e csak, hogy együnk l'^" El-
mentek tehát és evéshez fogtak. Ks az evésnél is megcsalta a
czigány a kigyót, valami ürügy alatt félre küldv(» azt, jól meg-
tömte magát hússal. A kigyó mind(»zen hőstettek iolöU nagyon
is csodálkozott és már is félni kezdf^tt a czigánytól. Arra gon-
dolt tehát, hogy mi módon rázza le nyakáról ezt a pajtását.
Beesteledett, midőn egy völgybe érkezt(»k, melyet a kigyó pi-
henésre alkalmasnak talált. így szólt tehát társához : „Pajtás,
ez a völgy nagyon alkalmas éjjeli pihenésre; feküdj le, és én
körülíUted lefekszem, hogy vadállatoktól megóvjalak !" A czi-
gány lefeküdt, de. volt annyi esze, hogy maga és a kigyó közé
az őzbőrt tegye. Midőn a kigyó (4aludt, a czigány megfog-ta a
botját és eltávozott. Kjjel a kigyó felébredt és a mellette fekvő
bőrt magához szoritá, igy szólva: „Most már megjutalmaztam
restségedet, mivel nem szer(»ztél sült(»t !" Regg(»l a czigány
visszatért és midőn a kigyó őt mi^gpillantotta, azt hitte, hogy
ez az ő szelleme. Nagyon megijedt és kérdezte; „Csakugyan
te vagy-e az, pajtás?'' — ,,Peisze, hogy én vagyok," felelt a
czigány; „az éjjel nem aludhattam, nem tudtam ezen az olda-
lon nyugodni és a másikra fordultam.'' „No gondolta magában
a kigyó, ez aztán olyan hős, ki mindent végezhet. P\Mek, hogy
felfal. Mit csináljak, mit kr)V(4eljek tőle, ami n(4i árthatmi?
De ha észre veszi szándékomat, megfoszt életemtől !" Hango-
san igy szólt a czigányhoz : „(iyere, czigány, a mezőre, kel-
jünk birokra ! Nem lehetek munka nélkül !" Kimentek a me-
zőre, hogy megbirkózzanak (egymással. A czigány mej?fogta a
kigyó derekát, hogy felemelje, de még a helyéből sem tudta
mozditani. Aztán a kigyó megragadta a (czigány t, f(4emelte és
ráereszkedett, ugy, hogy a czigány szemei kiduzzadtak, akár
egy haldoklóé. „De minek fáradozol, jobb ha pobratimok (vér-
t(»stvérek) leszünk !" „Jól van ! legyen hát ugy !" szólt a kigvó.

229

xVztán elszaladt és sok pénzzel visszatért, hogy azt a czigány
lakcására szállítsa. Midőn haza küszöbéhez érkeztek, a kigyó
egy szőnyeget kért ; de a czigány azt válaszolta, hogy ő nem
olyan gyáva ember, ki szőnyegeken sétálgat ; ő hős, ki' az ál-
tala leterített vadállatok bőrén fekszik. Midőn a kigyó ezt hallá,
félelmében elkezdett reszketni, és igy szólt : „Itt a pénz ; en-
gedj haza, hogy még egy harisnyával hozzak !" És elrohant,
mert félt, hogy a czigány neki is lenyúzza a bőrét . . ."

Mellékesen, mint félig-meddig idetartozót, a következő
bolgár mesét is közöllietjük :

„Egy czigány a mezőn egy bokor alatt heverve, arra gon-
dolt, hogy milyen jó lenne szép házban vagy nagy palotában
lakni. „Bizony, szép dolog volna," mormogá a czigány, „ha
én egy szép házban, vagy palotában laknék ! de akkor keresz-
ténynek vagy törökntík kellene lennem ! Elmegyek tehát egy
szent paphoz ; hadd halljam, hogy mit beszél ő nekem á ke-
reszténységről." Elment tehát egy püspökhöz és igy szólt:
„Valamit akarok kérdezni, te pap! de hol a feleséged? Mond
meg az igazat: vannak a keresztényeknek nejeik? Beszéld el
nekem, mert én is keresztény akarok lenni, mivel a czigány-
élet terhemre esik, hogy egész napon át a zöld mezőn, bokor
alatt kell hevernem. En is ember vagyok és szeretnék
olyan házban lakni, mint a keresztények. Ezt kérdezlek te pap;
beszéld el tehát a ti hiteteket." — „No, hát, hallgass ide, te
pogány!" válaszolt a püspök, „a mi hitünk nagyon egyszerű.
Ha templomba mész, keresztet kell vetned ; három feleségnél
t()bbed nem szabad hogy legyen ; böjtölnöd kell és az ünnep-
napokat meg kell tartanod. Ez a te kötelességed." Midőn a
czigány a püspök ezen szavait hallá, fejcsóválva elment és fel-
keresett egy ulemánt (t()rök papot), akinek ügyét előadta. Ez
a következőket monda : „Ugy, czigány, te török akarsz lenni ?
Miután hitünk felől kérdezősködöl, ugy tudd meg hát, hogy
vallásunk szerint mindig tisztában kell öltözködni ; naponta
ötször kell magad mosnod, templomba járnod és a Ramazan-
ünnepeket meg kell tartanod. Nőt pedig annyit tarthatsz, a
hányat akarsz!" Midőn a czigány a török uléma szavait hallá,
igy vélekedett : „En böjtöt és Ramazant tartsak ; no igen, nincs
más gondom!" Se böjt, se Ramazanl inkább a bokor alatt

230

lakom és foleségemmel odahozatom ételemet és italomat; mért
legj^ek én keresztény vagy török?"

A bolgároknak a sorsra vonatkozó hiedelmök tárgyalá-
sánál nem mellőzhetünk az ördögre vonatkozó néhány mesét,
melyek az Összehasonlító mesebuvárlatra nézve is értékkel bír-
nak. A „megcsalt ördögről" pl. ezt beszéli a bolgár mese:^)

„x\zon időben, a mikor az ördög még a földön járt-kelt,
egy oláh vele barátságot kötött, sőt még egy közös üzletet is
nyitottak, hogy együttesen nyerészkedjenek. Hagymát ültettek.
Midőn a hagyma kibujt a földből, eldönteni igyekeztek, hogy
kiki mennyit kap belőle, de nem tudtak megegyezni, ugy, hogy
végre is az ördög a hagj^ma felső, a föld fölötti részét magá-
nak követelte. Megkapta tehát a liag}Tnaszárat, az oláh pedig
annak gyökerét. De midőn az ördög észrevette, hogy csalatko-
zottj, dühbe jött, mire aztán az oláh így szólt hozzá: „Tudod
mit, a jövő évben más valamit ültetünk, akkor te kapod a gyö-
kerét, én meg a szárát." A következő évben búzát vetettek
és midőn a gabona megért, az oláh egyezség folytán a kiilá-
szokat vette magának, az ördög pedig a gyökereket kapta. Midőn
az ördög látta, hogy újra csalódott, még jobban megharagudott
társára és felbontotta a szeződésüket. Végül mégis kibékültek
és abban állapodtak meg, hogy kiki valamit meséljen és éne-
keljen. Először az ördög mesélt és énekelt. Aközben esteledett
és most már az oláh kezdett mesélni és énekelni, mialatt őt
az ördög a hátán tovább vitte. Az oláh mesélt s mesélt és
végül az ördög megunta a dolgot és elkiáltá magát : „Hát a
mesédnek még sincs vége ?" — „Most már megzavartál !" hang-
zott a felelet. Az ördög tovább vitte az oláht, ki folyvást be-
szélt és dololt. Az ördög újra megunta a dolgot és kérdezte :
„Még sokáig tart éneked, lesz-e annak már vége egyszer?"
— „Még csak három versszak van hátra," felelt az oláh.
likkor a kakasok kukorikoltak ; reggeledett és az ördög meg-
pukkadt az oláh alatt. így csalta meg az oláh az ördögöt."

Egy másik bolgár mese ezt beszéli :

„Egy ördög egyszer egy réten tartózkodott, ugy, hogy
azon senki sem legeltethette marháját, vagy tölthette azon az
éjszakát. Két ember összebeszélt, hogy lovaikkal oda mennek,
hogy lássák: bántja-e őket az ördög. Elmentek a rétre, meg-

i) Közli : Sapkarev Ochridból

231

kötötték lovaikat és ugy feküdtek le egymás mellé, hogy az
volt a látszata, mintha egy kétfejű ember heverne ott. Éj-
félkor eljött az ördög, körültánczolta és aztán szemügyre vette
őket, kik ugy néztek ki, mint egy kétfejű ember. Rajok fujt,
káromkodott, de nem tudta megijeszteni őket. Újra körültán-
czolta őket és elkezdett énekelni : „Egy paraszt két fejjel, egy
paraszt két fejjel!^* Az emberek meg se mozdultak; és midőn
a kakasok elkezdtek kukorikulni, az ördög megpukkadt, mivel
nem árthatott nekik.^)

A „megcsalt ördögről" a következő bolgár monda is
beszél :

Egy kertben egy ördög tartózkodott és az emberek nem
mehettek a kerten át, hanem azt kerülniök kellett. A kerítést
leszedték és a király sok pénzt igért annak, ki a kertbe be
mer menni. Egy paraszt erre vállalkozott és lovára egy áruval
telt hordót, egy másik lóra pedig egy üres hordót kötött. A
szomszédok ezt látva, elkezdtek vele veszekedni: „Megbolon-
dultál, hogy a kerten át akarsz menni ! Nem tudod, hogy aki
oda megy, sohasem tér vissza?*^ De a paraszt nem hallgatott
rajok és odább állott. Midőn a kert közelébe ért, az üres hor-
dóba bujt és a lovakat egyedül hagyta menni. Az ördög oda-
szaladt és megálhtva a lovakat, kiáltá : „No, na ! két ló is van,
de ember egy sincs ! Hé, ember !" Megkopogtatta a hordókat,
de embert nem találva, a lovakat tovább engedte menni. A kert
túlsó végén a paraszt kibujt a hordóból és elkezdte az ördögöt
annyira csúfolni, hogy az mérgében majdnem megpukkadt és e
helyről távozott. A paraszt megkapta a királytól az igért pénzt."

Hogy az ördög az ember sorsát befolyásolja, arról a kö-
vetkező bolgár mese bizonyít :^)

„Ősrégi időben élt egyszer egy szegény ember, ki az
ördögöt folyvást gyalázta és átkozta. Munkaközben mindig
türelmetlen volt és ha valami kiesett a kezéből, mindig igy
átkozódott : „Az ördög vigyen el !" Sőt mikor valamit kapott
is, igy átkozódott: Bújjon beléd az ördög! Vigyen el az ör-
dög !" Ily módon megátkozott mindent, a mi birtokába került és
az ördögnek kivánta. Végül az ördög is megsokalta a dolgot
és annyira dühbe jött, hogy mérgében majdnem megpukkadt.

1) HalloUam Kucuta Tasától Levocovóban.

2) ZepenköV K. M. haUotta atyjától Z. Kostától.

232

Egy napon tehát összogyültpk az ördögök ós az eg\ik ember-
alakot ölt()t1, más kettő pedig (iszvérbörbe bujt, melyet az első
vásárra hajttjtt, mintha ezeket az áUatokat el akarná adni.. Mi-
dőn annak a háza eld értek, ki őket mindig gyalázta, a két
öszvér a férfi körül ugrándozott, iarkukat es('n álták, úgy, hogy
az ember örömmel pillantott rájuk és monda: „Hé, te ember,
ezek az állatok eladók-ef' ~ ,Jgen!'' felelt a hajtőjük, „3ÜÜ ga-
rasért eladók; de nem szabad őket befogni; hiszen kár vohia
a jámbor állatokért, ha az ember elkinozná őket l'' — „Nem
vagyok fuvaros," szólt az ember, ,,add el nekem ! Nálam csak
aratáskor és szüretkor dolgoznak ; azután annyit ehetnek, a
mennyi csak kell; de 3üü garas sok pénz; 20ü-at adok, nem
bánom, ha tetszik ; pukkadjon meg az ördög/' — „No, jó hát !''
szólt a másik, „add ide a pénzt ; de annyit még mondok, iie ve-
ress a lábukra patkót/' ~ ,Jme, a pénz," válaszolt az ember,
„d« miért látod el patkóval öketV Pukkadjon meg az ördög."
A szomszédok ezt látva, hallva, nagyon csodálkoztak, hogy az
ember milyen olcsón vette e két szép állatot. „Bizony, bizony,
szólt az egyik a másikhoz „nagy szerencséje van, mily olcsón
vásárolt!" Alig hajnalodott, az ember öszvéreit a templom
melletti forráshoz vezette, hogy megitassa őket. De alighogy a
váluhoz hajtotta, elkezdtek tánczohű és beleugrottak a vizbe,
mialatt az ember bámulta, a két üres kantárt kezében, tartá és
igy kiálta: „Oh, az ördög, elvitte őket!. Ez aztán munkába fog
kerülni !" Egészen vizes lett és midőn a vizből kiálló füleiket
megpillantá, patkókat tüzesitett meg, hogy őket megbüntesse
és elkezdte hivogatni : „No, \Iuczi, no, gyertek ki no !" De
ezek nem is hederitettek gazdájuk hivogatására. Csak a füleik
és farkaik látszottak ki a vizből, melyet nem akartak elhag\'ni.
Körüljárta a forrást^ hogy a másik oldalról csalogassa; de ők
nem hallgattak a hivogatására: „No, Muczi, no, gyertek ki
no !" Ekkor egy másik ember is a forráshoz jött, hogy szomját
oltsa és ez nem tudta fölfgoni, hogy az az ember ott voltaké-
pen mit csinál. „Te ember,'' szólt ő végre, „az állatokat csak
ugy hivhatod ki a vizből, ha zabbal telt tarisznyát mutatsz
nekik." Midőn látta, hogy a másik ember kineveti őt, hazasza-
ladt és ogy zabostarisznyával tért vissza, hogy ezzel az állato-
kat kicsalja. De hiába mutatta nekik a tarisznyát ; nem jöttek
ki a vizből. Telt az idő és asszonyok jöttek oda, vizet meríteni.
Bámulták az embert, ki a parton fel-alá szaladva, öszvéreit

233

csalogatja : „No, Miiezi, no, gyertek, no !" — „No ezt az ördög
megcsalta," szóltak ai nők egymáshoz, „ez az ember megbolon-
dult; és liogy úsznak, mintha úszómesterek volnának!" Egy
másik nő monda: „Mily gyenge az ember, ha erős jelleme is
van, a sors hatalmába kerül. Ki gondolta volna, hogy ez az
ember még igy jár !'' Es aztán jött egy vénasszony is a forrás-
hoz, hogy vizet meritsen, de az ember ezt nem engedte meg.
Elkezdtek veszekedni ós az ember ugy meglökte az öreg asz-
szonyt, hogy az térdre hullott és megsérté lábát. Az (ireg asz-
szony (?1 kezdett hangosan rimánkodni és jajgatni, mialatt a
t(")bbi nő sebét kötözgette. Nagy lárma támadt; a nők az öreg
asszony pártját fogták és folyvást azt kiabálták, hogy ez az
ember megbolondult ; ez pedig nem engedte, hogy vizet jnerit-
senek. „Te ember,'' szólt hozzá egy másik férfi, „mért nem
engeded, hogy a nők vizet meritsenek?*' — „Az öszvérek nem
akarnak a vizböl kijönni,^' felelt az ember, „lásd, a zabostarisz-
nyák és a kantárok már eltépődtek és még sem csaUiatom ki
öszvéreimet!" — „Ember," kiálták a parasztok, „te megbolon-
dultál ! Hiszen azok maguktól már nem jöhetnek ki. Takarod-
jál innen; hadd a nőket vizet meritenni, hanem, bezáratunk!"
De az ember nem hallgatott a parasztokra, kik közül hárman
látva, hogy az öszvérek a vizbe fúltak, azokat a patakból ki-
húzni igyekeztek, mialatt az ember folyvást kiáltá: „No, Mu-
ezi, no, gyertek, no!'' \^égül az őrök elfogták az embert és
bezárták a falu házába. A börtönben elkezdett a szegény ember
dühöngni és meg akarta ölni az — ördögöt. Midőn a birák
hárum napi fogság után szabadon bocsátották, figyelmeztették,
hogy ne menjen a patakhoz és hagyja békében a nőket, mert
ellenkező esetben majd gondoskodnak róla a börtönben. Az
ember tehát haza ment és azon tíirte a fejét: váljon hogy ke-
j-ithetné vissza öszvéreit. Néhány nap eltelt, de aztán az ember
nem birt magával ; önkéntelenül a patakhoz ment, hogy lássa :
mi történt öszvéreivel? Egy reggel tehát a patakhoz ért és oh
csoda 1 látja, hogy öszvérei a vízben rugdalódznak és ki akar-
nak jönni. Midőn az ember ezt látta, elkezdé kiáltani : „Oh,
átkozott ördög! belefúlnak! No, Muczi, no, gyertek, no !*' Eköz-
ben emberek jíKtek a patakhoz, hogy szomjukat oltsák ; nők
is jöttek, hogy korsóikat megtöltsék : de ő senkit sem enge-
dett oda, nehogy (kszvéreit elriaszszák. Az emberek a falu há-
zába szaladtak és panaszkodtak, hogy az ember a pataknál

234

ismét öszvéreit kergeti és senkit sem enged oda. Néhányan el-
fogták és a biró botozással fenyegette, ha még egyszer ilyes-
mit cselekszik ; de az örök kurtán bántak vele, megbotoztak,
vasra verték és elzárták. A börtönben most már ideje volt a
történtek felöl gondolkozni. Ugy rémlett neki, mintha az ör-
dögöt látná maga előtt, ki igy szólt hozzá : „No, ember, a jövő-
ben is meg akarod azt átkozni, amit kapsz, és akarod még az
ördögöt gyalázni ? Ez még megjárja, ha valamit elveszítenél ;
de ha valamit kapsz, minek szidod folyvást az ördögöt? Hi-
szen én veled rosszat nem tettem és mégis engem gyalázol.
Majdhogy belepukkadok ! Az egész világon nincs olyan rossz
ember, mint te, ki az ördögöt ok nélkül gyalázza. Rossz szel-
lemed, rossz ördögöd vagyok, és azért még egyszer mondom
tenéked, hogy ha még továbl- is gyalázol, még nagyobb kelle-
metlenségekbe keverlek. Az öszvérek elvesztek ; hiába mész
a patakhoz, hogy kicsaljad őket ; nem fogod többé látni ! Ez
szolgáljon javulásodra !" És az ember azt hitte, hogy az
ördög csakugyan ezt mondta neki, és ezentúl soha sem átko-
zódott és mindig szentelt gyertyát égetett, hogy ne kerüljön az
ördög hatalmába ..."

Egy másik bolgár mese pedig ezt beszéh '})
„Midőn Isten még a földön járt, az emberek igazságosok
voltak, és az ördög nem élhetett meg köztük ; azért a vizek-
ben élt, honnan papokat és embereket ijesztgetett. Egyszer egy
juhász juhait legeltette a tengerparton, és az ördög egész éj-
szaka embereket ölt a vizbe. Midőn a nap felkelt, az ördög
kibujt a vizböl és felmászott egy hegyre, hogy ott a napon
heverészszen. Volt ott egy farkas, mely az ördögöket megette.
Midőn a juhász a gonosz farkast megpillantotta, odakiáltott az
ördögnek : ,.Hé pajtás ! menekülj, ha nem, felfalnak !" Az ördög
a vizbe ugrott és menekült. Midőn a farkas eltávozott, az ör-
dög újra a hegyre jött és kérdezte a juhászt, hogy mit kivan
magának, hogy jótéteményét kamattal visszafizesse! A juhász
azt kivánta magának, hogy ha egyszer a tengeren utazik, az
ördög ne boritsa fel csónakát. Történt, hogy a juhász elveszte
juhait, elszegényedett és idegen földön akart szerencsét pró-
bálni. Szerencséjére a tengeren erős viharok uralkodtak, az
emberekkel telt hajót széttörték a hullámok és csak néhány

1) Közli; Zepenkov M. K. Prilipböl.

285

deszka úszkált még a vízen. A juhász egyszerű, de igazságos
ember volt, nem tudta ő, hogy mikor és kihez kell imádkozni ;
és ha este a juhait az akolba zárta, imádsága csak abból ál-
lott, hogy háromszor körüljárta az aklot és aztán lefeküdt. A
hajón sok gazdag pogány volt, de fí szokott módon imádko-
zott és nem törődött azzal, hogy kinevették. Midőn a hajó alá-
merült, mindnyájan a tengerbe fúltak; a juhász pedig egy
deszkára ült és menekült. A sötétben tovább úszott, a deszka ;
és midőn a juhász a távolban gyertyafényt vett észre, arra felé
evezett. Egész éjen át igy úszkált és reggel aztán maga előtt
látott egy szigetet, mely az ördögök szigete volt. Eleinte ör-
vendett, de csakhamar megijedt, midőn az ördögöket megpil-
lantotta. Az ördögök a falu közepére a nagy ördöghöz vezet-
ték, hogy ez mondjon ítéletet fölötte. De itt megismerte az az
ördög, kit ő megmentett, és kérte a nagy ördögöt, hogy adjon
a juhásznak egy ördöghajóst, ki őt a szárazföldre visszavezeti.
A juhász néhány napig barátjának vendége volt; minden este
a falu közepére ment, hol az ördögök a nagy ördögnek min-
den nap bejelentették tetteiket. Egyenként a nagy ördög előtt
letérdeltek és jelentették, hogy hány embert izgattak fel Isten
ellen, és aztán érdemök szerint megjutalmaztattak ; azokat pe-
dig, akik semmit sem végeztek, a nagy ördög megkorbácsolta
és a földbe zárta, hogy ott kínlódjanak. Végül arra is került
a sor, hogy a juhásznak egy vezetőt válaszszanak. A nagy
ördög kérdezte őket, hogy közülök ki jár a leggyorsabban.
Előlépett egy ördög és monda : „Oly gyorsan járok, hogy
még a legerősebb szelén is tulteszek !" Egy másik monda :
,,En oly gyorsan járok, mint a látás, amelyik rónára pillantasz,
abban a pillanatban én már ott vagyok !" Az utolsó monda :
„Én oly gyorsan járok, hogy ha valahova gondolsz, én már
ott is vagyok!" A nagy ördög megjutalmazta őt és monda:
„Te mész a juhászszal!" A juhász evett, ívott barátjánál, aztán
útra kelt. Barátja egy botot meghegyesitett és átadva ezt neki,
azt súgta fülébe : „Barátom ,*zt a botot jól elrejtsed, mert mi
ördögök nagyon sokat hazudunk, hogy vezetőd meg ne csal-
hasson. Ha vezetődet megi*agadtad, soha se engedd el, ár-
nyékba vagy forráshoz ne szállj le; ha még sapkád is leesik,
akkor se szállj le, hogy azt felvegyed. Hi- vezetőd pihenni
akar, ne hallgass rá, hanem üsd ezen bottal.*' A juliász felült
vezetőjére és eUndult, Útközben egy forráshoz, értek és az ör-

236

dög irondá: ..Oh mily tiszta viz.! szállj le rólam, hadd igyak !"
A juhász a hogy(\s holtai (így ütóst mért reá. Tovább halad-
tak; migy meleg támadt és az (uxlög monda: .,Hé, Uitod ezt
a hüvr)S árnyékot amottan ; szállj le, hogy pihenjünk, aztán
majd tovább megyünk!" A juhász ismét ráütött hegyes bot-
jával. Midőn az (irdög látta, hogy nem csalhatja meg a juhászt,
elkezdett gyorsan futni, hogy a juhász sapkája a földre hullott.
Ekkor az ördíig monda: „Szállj le pajtás, vedd fel sapkádat 1"
A juhász ismét ráütött. Most már tudta az (irdög, hogy ki ta-
nitotta minderre a juhászt és igy szólt:. ..Tudom, iiogy ki ta-
nított erre, mondd hát meg, hogy hová vigyelek ?'' A jiüiász
azt mondta, hogy vigye el arra a helyre, amelyen ő jiüiaival
volt, midőn az ördögöt megmentette a farkastól. Hogy gyor-
sabban haladjanak, az (h'dög a mezőkön átvágott, de egyne-
hány mezőt útközben gondosan kikerült. A jiűiász csodálkozva
kérdezte, hogy miért teszi ezt, az ördög aztán igy felelt: ,.A
mely mezőkíin áthaladok, azok az enyémek, mert mikor tulaj-
donosa szántani jíui, nem mond a szántóföldnek „jó reggelt;*"
elkezd szántani, de nem vet keresztet, otthon veszekedik, a
szegényeknek semmit sem ad, nem segit szomszédjainak ; az
ilyen tulajdonosok esak hozzán fordulnak, és mi ördögök nem
csak szántólVUdjük fölött uralkodunk, hanem háztájuk és szi-
v(')k felett is ; mialatt másokra befolyást nem gyakorolhatunk
és azokat kerüljük!" Ak()zben arra a helyre érkeztek, hol a
juhávsz egyedül is kiismerte magát. Az (")rdög barátságot akart
a juhászszal kötni, és bemejit vele a faluba, hol épen lakodal-
jnat tartottak, ott néhány lakodalmast (isszeveszitett, ezek hajba
kaptak és fésűik a f()ldre hullottak, az ördög a fésűk egyikét
a jiűiásznak adta és aztán elment, hogy ne időzzön itt a földön
és távol legyen az emberektől, elment a nagy ördöghöz, ki öt
megjutalmazta. Ha nem ugy történt volna, akkor nem igy be-
szélték volna el . . .'*

A bolgárok egy másik meséje pedig igy szól:
..Volt egyszer egy ember, kinek olyan zsákja volt, melyl)e
belejutott minden, a mit ő kivánt, mihelyt monda: „Ez vagA*
amaz jusson a zsákba!" T< irt ént, hogy az ember farsang-
kor hátiin a zsákkal az utón végig haladt és midőn egy
fához ért, megpillantott azon valamit. Midőn jobban odanézett,

1) Zepenkov M. K. PriUpböl.

237

látta, hogy az egy körtefa, tele gyümölcscsel. O maga igen
rest volt ahhoz, hogy a körtét leszedje és gondolta magában:
„Minek dörzsöljem fel a kezeimet!'' Felnyitá a zsákot és
monda: „Minden, mi a fán van, jusson a zsákba." S valóban
érezte, hogy a körték mind a zsákba . vándoroltak. Összekö-
tötte a zsákot, vállára vette és tovább ment. Tovább haladva,
érezte, hogy a zsákban valami mozog; és agy tetszett neki,
mintha valami élő vohia a zsákban. Fejét csóválva tovább ment.
Otthon felnyitá a zsákot és lám! ördr)gí)k is voltak benne.
.,Kik vagytok?" kérdé az ember „és mit kerestek itt a zsák-
ban! Látom, hogy ördögök vagytok és mit csináljak veletek?"

— „Ne bánts bennünket,'' szóltak az ördíigök, „ne bánts !
hiszen mi a mai napig nem okoztunk neked kárt, ugj^-e bár?"

— „Az igaz, ördög koma,'' monda az ember, „rosszat nem t^ette-
tek velem, de jót sem és hasznomra sem voltatok eddigelé." —
„Az is igaz, jó ember, hasznodra sem voltunk eddigelé," szól-
tak az ördögök, „de kivánj amit akarsz és mi megszerezzük
neked!" — „(xazdag akarok lenni, adjatok sok pénzt," felelt
az ember. — „A mennyit csak kivánsz, de add vissza szabad-
ságunkat!" kiálták az ördögök; „kösd be a zsákot, vidd a
vásárra és adj el bennünket. A mit azon a pénzen vásárolsz,
melyet értünk kapsz, az mindig visszakerül a zsákba." Az
ember igy is tett, beköté a zsákot, a vásárra ment, hol letele-
pedett, hogy (irdögeit eladja. A mint ugy ült, jött egy férfi és
látni akarta, hogy mit árul ez az ember. A zsákban megpil-
lantá a fehéres szeraü, tüzes szarvú fekete alakokat, elszaladt.
Jött egy második, harmadik, negyedik ember, de mind elsza-
ladtak. Végül mégis csak jött egy ember, ki el kezdett vele
alkudozni és csakhamar megegyeztek, mire a vevő kivánta,
hogy az ember adja neki a legnagyobb (irdögíit. „Csak ne vá-
logass, koma!" szólt az ember, „ördög (irdögnek marad, mind-
nyájan egyformák ; mindegy, melyiket fogod meg, s akkor add
ide az istenadta pénzt!" Felnyitá a zsákot és az (irdögök mint
a nyüvek ugy másztak elő; mindegyik mielőbb menekülni
akart börtönéből. Végül a vevő kiválasztott magának egyet ;
az ember pedig zsebre rakta a pénzt és elment, azon remény-
ben, hogy bevásárol magának valamit, hogy a pénz ismét visz-
szakerül a zsákba. Aztán az örd(')gökkel telt zsákot vállára
vette és haza sietett. Otthon kioldta a zsákot és belepillantott,
de abbaji a pénznek még nyoma se volt. „Oh, átkozott ördö-

238

gök!" kiáltá az ember, „megcsaltatok! No várjatok, segítek a
bajotokon!" S a mint a zsákot a földhöz csapta, az ördögök
elkezdtek jajgatni, bőgni és rimánkodni, hogy ne bántsa őket:
,,0h, uram, ne verj meg; hiszen mi nem csaltunk meg! Te
magad csaltad meg magadat; mert midőn az embertől a pénzt
kaptad, „istenadta" pénzről beszéltél. Rosszul csináltad a dol-
got. Menj még egyszer a piaczra és adj el közülünk valamelyi-
ket, de ne emlitsd az „istenadta'' pénzt; és meglátod, hogy a
pénz visszakerül a zsákba!'' Es az ember ugy tett, a piaczra
ment, eladott egy másik ördögöt és a pénzért vett magának
valamit. Otthon gyorsan kinyitotta a zsákot és lám! a kiadott
pénz most már benne volt! Az ember néhány napon át fogva
tartotta az ördögöket és csak miután meggyőződött arról, hogy
a kiadott pénz csakugyan mindig visszatér a zsákba, szabadon
bocsátotta őket. Midőn az ördögöknek visszaadta a szabadsá-
got és ők eh'epültek, szemeik ijedtségükben még mindig moz-
dulatlanul maradtak."

A „megcsalt ördög" meseköréhez tartozik a következő
bolgár mese is:*)

„Volt egyszer egy anya, kinek egy árva fia volt. Miután
atyja meghalt, az anya fiát egy tanitóhoz vitte, de csakhamar
mesterségre adta; de a fiu mindenünnen megszökött Egj'szer
ketten egy hidon mentek; az anya fáradtan egy kőre ült és
elkezdett sóhajtani: „Oh, én szegény asszony, mihez fogjak
most ?" E perczben egy ember haladt arrafelé és kérdé : „Miért
sóhajtasz, minő bánatod van ? Mond meg nekem !" És az anya
elbeszélte neki, hogy fiát egy tanitóhoz és aztán mesterségre
adta, de sehol sem maradt meg, és most már nem tudja, hog,y
mitévő legyen vele. „Add hozzám," szólt az ember „és én egy
év alatt sok mindenre tanitom." — „Jól van," válaszolt az
anya, „mondd meg nevedet és hogy mikor vihetem hozzád
fiamat." — „Az én nevem Of,'* felelt a férfi, „egy évig a fiu
eltartásáról neked kell gondoskodnod ; csak kiáltanod kell :
„Of!" és én rögtön megjelenek!" Egy év múlva, még pedig
ugyanazon a napon az anya a fiáért a hidra ment. Ugyanazon
kőre leült és kiáltá: „Of, hol vagyV" És az ember azomial
megjelent, visszaadá az anyának a gyermeket és monda : „A
fiúnak nagyon buta feje van!" Az anya gyermekével haza

1) Ezt a mesét Kiöovo vidékén beszélik.

239

ment és otthon a fiu igy szólt: „Anyám, én sok dolgot és
ostobaságot tanultam. Ö még azt sem tudja, hogy én tudom,
hogy az, akinél én eddig voltam, az ördög maga. Most már
hős lesz belőlem, és te drágán adj el engem, adj a vevőnek
egy kötelet, hogy ne szökhessek haza !" Az anya eladta őt egy
tizesért és haza tért. De a fiu is csakhamar haza jött ; és igj-
történt, hogy az anya őt gyakran eladta és pénzt kapott érte.
Történt egyszer, hogy a fiu gycmyörü lóvá változott át és egy
előkelő ur meg akarta azt venni és sok pénzt igért érte. Ez
az ördög maga volt és mivel az anya nem akarta neki a lovat
eladni, ugy erőszakkal akarta azt elvenni, a fiu feUsmerte, hogy
ez az ördög és nyúllá változott át. Az ördög agárrá lett és a
nyúl után futott. Majdnem utóiérte, midőn a fiu galambbá vál-
tozott át, az ördög pedig bagolylyá lett. A galamb gyorsan
elrepült és egy ház kéményébe leereszkedett és gyönyörű alma
lett belőle. A ház lakói szagolták az almát és midőn az ördög
oda jött, ő is elkezdé az almát szagolni; de az alma hamar
kásává változott át és a házban szétszóródott. Az ördögből
most már kotlós lett, mely tizenkét csibéjével a kását megette.
A kásából ahg néhány szem maradt, a melyek most már
rákká változtak át, mely a kotlót és a csibéket megfojtotta,
így tehát a fiu túljárt tanítójának, az ördögnek az eszén."

Összehasonlító szempontból a következő bolgár monda
értékkel bir:^)

„Történt egyszer a télen, hogy egy tisztességes ember ut-
ján haladva egy másik emberrel találkozott, ki szintén vele
tartott. „Adjon Isten minden jót !'' köszönté a szegény ember
az idegent és aztán kérdé : „Hova igyekszel?" — „Én is azt
kivánom neked!" feleié az ördög — mert az volt az idegen —
., magam is a városba tartok." — „Ugy hát útitársak vagyimk,"
jegyzé meg a paraszt ember. Amint az utón haladtak, az ör-
dög a szegény embe:t rossz útra igyekezett terelni és bűnbe
akarta csábítani. A paraszt hamar belátta, hogy társa nem
épen a legtisztább jellemű ember, megsejté, hogy ez az ördög.
A paraszt ravasz ember volt és csúffá akarta tenni az ördögöt?
Az ördög majd megfagyott, és a mint látta, hogy az ember a
ytenyerébe fú, kérdé : miért teszi azt ? „Kezeimet melengetem
pajtás !" felelte a szegény ember. A mmt este a városba ér-

1) Zepenkov M. K. (Prilip).

240

keztek, betértek egy korcsmába. Azonnal a kályha mellé ültek,
hogy felmelegedjenek. Amint a megdermedt kezek kiengedni
kezdtek, a paraszt ismét fúni kezdte. Amint az ördög ezt látta,
rákiáltott: „Kmber ! már mit csinálsz megint a kezeiddel!''
— „Lehűtöm, miután a tííz kr)zelében nagyon égnek," ielelé a
paraszt. „Micsoda t' kiáltá az ördög ijedten, „az embernek hi-
deg és meleg lehellete van a szájában ?"' Es ime azonnal el-
hagyja a szegény, embert, és nyomtalanul eltűnt . . .

Ez a mese ugy látszik az egész világon ismeretes.

Egy kalotaszegi magyar monda ezt beszéli:

., Ezelőtt sok évvel a la vágóknak könnyű dolguk volt. Ki-
mentek az erdőbe, ettek-ittak, heverésztek és aludtak. Egy da-
darab húst s egy csepp bort a fa alá tettek a vad öreg szá-
mára, ki azt megette, megitta és a favágók nehéz munkáit estig
elvégezte. De idővel hamis lelkűek lettek a favágók és a vad
(ireget bosszantották és vizet tettek neki bor helyébe. Meg-
bosszankodott tehát és Kalotaszegen elpusztított minden sző-
lős kertet ; azóta nincs már szőUőnk. Monda : „ha vizet adtok
nekem bor helyébe, igyatok hát ti is vizet!" De viz mellett is
még mindig dolgozott, ámbm* a favágók őt mindinkább bosz-
szantották. Egyszer egy borús téli napon a favágók tenyerükbe
lüttak. Kérdé a vad öreg: ,. Miért futtok tenyeretökbe?" Mon-.
dák a favágók: „hogy felmelegedjenek." Délben levest főztek
és a forró levest futták. Kérdé a vad öveg : „Miért fújjátok a
levest?" Mondák: „hogy meghűljön !" No már erre dühös lett a
vad öreg és kiáltá: „Egyszer futtok, hogy meleg legyen, más-
kor fúttok, hogy hideg legyen ! Engem bolonddá nem tesztek,
várjatok csak!" S elment a vad öreg s nem segit ttibbé a fa-
vágóknak, sőt üldözi is őket. Azért mondják, ha embert erdő-
ben megüt egy fa : „megrázta őt a vad (ireg.''

Ez a „vad öreg'' egy hegyi, illetve erdei szellem és ugy
látszik internationalis szerepe van.

Ez a szellem egy erdélyi szász mondában is mint „Holz-
mandel'' (faemberke) ismeretes. Egy erdélyi szász monda ezt
beszéli •})

„A hol most a Holczmány (Holczmengen) fahi áll, ott
lakott egykor egy kis emberk(\ ki niindí^n hetivásárra egy

1) Wlislodki H. Volksbrauch und Volksgl. d. Siobonb. Sachsen.

241

szekér fát vitt be Szebenbe. Senki sem ismerte voltaképeni
nevét. Egyszerűen „faemberké'^-nek nevezték. Később e hegy-
vidéken emberek telepedtek le, kiket mindnyájan faemberek-
nek neveztek, mivel fával kereskedtek. A faemberke idővel
eltűnt és az emberek az ő neve után falujokat Holzmengen-
nek nevezték el. E monda- egyik változata Adleíf szóbeli köz-
lése szerint azt tartja, hogy a faemberke még sokáig élt az
ott letelepedett emberekkel és azoknak mindenben segédkezett.
De az emberek háládaltanul viselték magukat iránta, sőt tíirpe
termetének rútsága miatt gúnyolták is. Egyszer egy hideg téli
reggelen künn voltak az emberek az erdőn fát vágni és kezükbe
fúttak, hogy leheletükkel felmelegitsék. A faemberke kérdé:
„Miért fúttok a kezetekbe ?" Az emberek felelték : „Hogy fel-
melegítsük." Délben levest főztek és evésközben a kanálban
levő levest futták. A faemberke kérdé: „Miért fújjátok a le-
vest ?" Az emberek azt felelték : „Azért, hogy meghűljön." Erre
a faemberke mérgesen felkelt és monda : „Ti velem csak csúf-
ságot űztök ! Egyszer azért fúttok, hogy meleg legyen, máskor
pedig azért, hogy hideg legyen! Ilyen gyalázíítos teremtések-
hez nincs többé közöm!" A faemberke eltűnt és soha többé
nem tért vissza."

Mario Menghini, ismertetve Giannini „L'Uomo Selvaggio"
ez. értekezését (Lucca, Giusti 1890), e tárgyról ezt irja:0 Ezen
mesék tárgya nagyon régi eredetű. Olasz hagyomány szerint
a „vad" tanította az embereket a vaj készítésre s még sok
mindent tanulhattak volna tőle, ha meg nem sértik; mire ő
aztán eltűnt. Egyszer t. i. nagy hidegben őrizte a teheneket
és mivel meztelen volt, nagyon fázott. Egy havasi kunyhó tu-'
lajdonosa kinevette őt; de a vad nem hagyta el az embereket.
De másnap, midőn ismét a havasi kunyhó elé került, látta,
hogy az ember markába fú és ő kérdezte : „Mért fújsz ujjaidra?"
Az ember válaszolt: „Hogy melegedjék!" Midőn a kunyhóba
lépett, ép a levest tálalták és az ember a forró levesre fujt.
„Miért fuvod a levest?" kérdé a vad. Az ember felelt: „Hogy
megliűljön!" Erre aztán a vad felugrott helyéről, kiáltva: „Nem
maradok többé az ilyen emberek közt, kik hideget és meleget
egy szájból fújnak !" Es azóta nem látták t()bbc.

„Ez a jóságos, talán túlságosan jóindulatú lény," mondja

1) Zeitschrift des Vereins f. Volkskunde in Berlin I. 403.

242

Menghini, „mely a legközönségesebb természettünemények
fölött csudálkozásba esik, mely egy más hozzá hasonló lényt
valami természetfölöttinek tekint, talán valami ősi, praehistori-
kus faj képviselője, mely egy más, inteUigensebbtől leigáztatott.
Nem osztozom tehát Giannini véleményében, mely szerint ez a
legenda Aesopus egyik meséjéből ered, ki mint első dolgozta
fel az irodalomban ezt a tárgyat, habár Aesopustól származ-
nak az uj-latin irodalomban található számos feldolgozások.
Ellenben Giannininek valószínűleg igaza van, ha az Uomo
Selvaggio-t az Uniboveről, a Marcofról, a Bertholdról szóló
hagyományokkal összeveti, melyek a paraszt furfangját tárgyal-
ják. Ezen mese számos változata és elágazása egy közös alap-
gondolatban összpontosul: az ész és esztelenség közti dualis-
mus tárgyalásában. A tárgy maga nagyon régi eredetű és
már azon tény is, hogy ó-északi és talmudhagyományokkal
lehet összeköttetésbe hozni, a mellett tanúskodik, hogy az
Írott szóbeli hagyomány eleme egy bizonyos ponton meg-
szűnik, hol aztán a szóbeli hagyomány átveszi a folyta-
tást, mig aztán ez is a történelem előtti idők homályában
elvesz. Ez a lény nemcsak Aesopusnál, de Aviamisnál is (Sa-
tyrus et viator), Erasmusnál, La Fontainenél fordul elő és
nyomát régi toscanai versekben, Fazio degli Uberti Dittamodojá-
ban, Rolandban, Straparolánál stb. találjuk."

Ezen mesekörhöz tartozik némileg a következő bolgár
mese is:0

„Egyszer egy ördög meghalt és három hátramaradt fia
semmikép sem tudott osztozkodni egy kalap, egy vaspálcza,
egy pár vasczipő és egy varázspipa fölött, mivel mindenik
két darabot akart magának tartani. Csak Isten tudja, mennyi
ideig zsörtölődtek egymással, mig végül egyik napon egyik
a másikat fojtogatni kezdé ; ekkor a legöregebbik igy szólott :
„Ugyan testvérek, ne fojtogassuk egymást, hát máskép nem
tudnánk egyezkedni? Hisz van olyan bölcs ember a vilá-
gon, ki minket kibékíthet és jó szót is mondhat. Menjünk a
fiatal királyhoz, ki igen okos, hadd Ítéljen a mi esetünk felett
is!" — „Jól van" felelének a többiek, „menjünk hozzá; atyánk
is monda, hogy olyan bölcs ember nincs a világon!" Mind-
hárman útra keltek és Salamonhoz ménének tanácsért. Egy

1) Zepenkov M. K. Sbomik IV. 101. I.

243

reggel a királyi palotához értek, hol Salamonra találtak, ki
szép virágai között sétált. Elmondták, hogy miért jöttek és
a király utána gondolt a mondottak fölött, hogy milyen kü-
lönös eset is az, hogy ilyen semmit érő csekélység miatt is
hozzá jönnek, hadd ossza ő el ezt a csekély örökséget. „No hát,
monda a király, ,,én nagyon csodálkozom a ti észjárástok fö-
lött. Négj' ilyen semmiség miatt verekedtek egymással, agyon-
ütitek magatokat és végül hozzám jöttök, hogy én oszszam el
köztetek, mivel ti nem tudtok megegyezni. Nem szégyen, ilyen
értéktelen tárgyakkal hozzám folyamodni ? Induljatok, s egyez-
zetek egymás között meg! Még ha egy nagy vagyon volna,
akkor jól teszitek, ha hozzám folyamodtok, de ilyen csekélység
miatt nem kellett volna hozzám jönni !" — „Oh, ez nem cse-
kélység!" mondák az ördögök, „ellenkezőleg, ezen tárgyak
nekünk nagyon is értékesek és nagyatyánkról maradtak reánk !"
— „Ugyan miféle értékes tárgyak ezek, mutassátok, hadd lás-
sam én is!" feleié Salamon. Az ördögök folj'tatták : „Ez a négy
tárgy varázshatalommal bir, nagy király és ezért nem^ tudunk
megegyezni! Ha a kalapot fejedre teszed, láthatatlan vagy;
ha a czipőket felveszed, 24 óra alatt a földet körüljárhatod ;
ha a pipába fújsz, valamennyi ördög eléd gyűl és ha a bottal
egyet suhintasz, ugy egyszerre annak ütésétől háromszáz em-
ber hal meg!" — „Ha ez igaz," monda a király, „hogy ezek
a tárgyak ilyen erővel birnak, akkor helyes, hogy hozzám for-
dultatok, hogy én adjak nektek tanácsot, üe bármikép is osz-
tom el köztetek ezen tárgyakat, meg kell elégednetek. Mindhár-
man menjetek M ama magas hegyre, s egyszerre kezdjetek el
szaladni; ki legelébb hozzám ér, az két tárgyat választ ki ma-
gának; a második a két megmaradt tárgy* közül az egyiket
választja magának; a harmadik azt kapja, mi a négy tárgy
közül megmaradt." Ugy is tettek. De a mint Salamonhoz ér-
tek, a pálczával egyet suhintott s mind a három ördög halva
terült el ; megtartotta a négy varázstárgyat, melyekkel számos
okos cselekedetet vitt véghez. Igen, még az ördögöket is meg-
csalta. A pipába fútt, ördögök serege jelent meg, kik igy
szóltak: „Parancsolj hatalmas király! Mond, mit tegyünk?"
Salamon templomot építtetett velük és megátkozta őket, hogy
nehéz köveket tartsanak.

De térjünk most át a voltaképeni „sorsról" szóló bolgár
néphiedelemre.

16*

244

Sokfélék azok az előjelek, melyek az embernek jövendő
sorsát előre hirdetik. Házi és vadállatok, növények, égi testek,
emberek, álmok, szóval minden hirdeti a hivőnek azt, ami
jönni fog : szerencse vagy szerencsétlenség. Meglepő az a szer-
fölötti nagy megegyezés, mely ez irányban a legkülönbözőbb
népek és idők közt létezik. De korántsem lehet feltételezni,
hog}^ az előjelek, ez a meglepő megegyezése térben és időben
egymástól távol eső népek közt, a puszta véletlen játéka, ha-
nem inkább a mindenkor és mindenütt hasonló emberi termé-
szetre vihető vissza. Az emberi lélek mélyében ugy látszik,
kisebb-nagyobb mértékben symbolikus megfigyelő tehetség rej-
lik. Ősidő óta és mindenütt hasonló értelemben beszéltek az
anyaföldről, csevegő patakról, bugyogó forrásról, a szálló fel-
hőkről, a czikázó villámról. A sorsról szóló néphit is az embe-
riség ilyen közös szellemi vonása, mely mindenkor és minde-
nütt meg volt és meglesz, ahol csak ember létezik és mint
olyan a jövőjét önkéntelenül fürkészi.

A bolgár néphit ezt mondja :

Ha az ember a házból kilép, ügyeljen arra : hogy kivel
és mivel találkozik legelőször ; ha szemetet, üres edényt hoz-
nak vele szembe, ugy járata sikertelen lesz; telt edény, ke-
nyér, ló : szerencsét jelent. Czigánynyal, farkassal vagy kigyó-
val való találkozás szerencsét jelent ; terhes asszonynyal, pap-
pal vagy nyúllal való találkozás ellenben szerencsétlenséget.
Ha az embernek házából való távozásakor vizet öntenek a kü-
szöbre, ugy az illetőnek járata oly könnyű lesz, mint a mily
könnyen a viz folyik. Ha az ember hazulról távozik, nem sza-
bad visszafordulnia, mert baj éri. Nem lesz sikere a munkánk-
nak, ha dologra való menetelünkkor oly emberrel találkozunk,
ki keresztbe font karokkal áll; de ha karjait mozgatja, vagy
dolgozik, sikeres lesz a munkánk.

Sok ember, mielőtt juhait legelőre hajtja, egyet a far-
kasnak enged át, mert ez a nyájra aztán szerencsét hoz. Nős-
tény bárányt nem szabad leölni, mert baj éri a gazdáját ; úgy-
szintén nem jó, farkastól szétmarczangolt juh húsát megenni.
Ha. a farkas a nyájra tör, egy bárányt elrabol és észrevétlenül
távozik, ez szerencsés előjel a gazdára nézve. Olyan évben sok
barom pusztul el, amelyben a farkasok csapatosan ordítanak.

245

Ha a macsta a szobában fenekén ide-oda csuszkái, ez rosszat
jelent; jó jel ellenben, ha a kemencze felé csúszik. Elromlik a
túró, ha annak készítése alkalmával megrázza magát a macska.
Ha macskára akarunk szert tenni, úgy azt lopnunk, vagy bár-
mily csekély áron vásárolnunk kell, különben kárt vallunk lo-
vainkban. Ha a macska az üzletbon megrázza magát, elűzi a
vevőket. Vonitanak a kutyák, ugy éhség, betegség vagy marha-
vész tör ki a faluban. Rossz előjel, ha a kutya a küszöbre
vizel; ha lyukat kapar, köpj bele, különben rossz betegséget
kapsz. Rossz aratást jelent, ha a kutya szántóföldön kapar.
Ha a hangyák a házból apró tárgyakat az udvarba czipelnek,
ez szegénységet jelent; ellenben jövendő jólétet, ha az udvar-
ból a házba czipeUk a tárgyakat. Háborút jelent, ha a han-
gyák csapatosan mászkálnak, vagy sok béka ugrik az utón,
vagy sok sáska lepi el a vidéket, vagy sok hernyó pusztitja a
fákat. Ha sok az egér, drágaság lesz. Hamar elpusztul a ház-
táj, ha akáczfát ültetnek a ház elé, vagy ha bagoly vagy ka-
kas száll a ház fedelére. Küszöb előtt kukorékoló kakas és
házf edelen kerepelő szarka vendéget jelent. Szerencsés az a
ház, melynek tetején gólya fészkel. A hol gólyát elpusztítanak,
abban a faluban tűzvész tör ki. Ha levetkezéskor az egyik
czizma a másikra esik, az illető embert vendégségbe hivják.
Minden rábízott titkot elárul az, ki tyuklábat eszik. Szeren-
csétlenség éri a házat, ha a tyúk szerfelett kis tojást tojik ;
ellenben szerencsét jelent, ha a szobában megrázza magát és
tollat hullat el, ha a háztetőn kadicsál vagy két sárgával biró
tojást tojik. Ha kelet felé fordulva kadicsál, ez jó előjel; rosz-
szat jelent, ha nyugot felé fordulva kadicsál.^)

Ha valaki kezeit szemléli, azt mondják, hogy valaki be-
szél ő róla ; ha jobb kezét nézegeti, nő emlegeti ; ha balkezét
szemléh, férfi emlegeti. Kinek a füle ég, arról beszélnek. A ki
csuklik, azt emlegetik ; ilyenkor ejtse ki rokonai és isme-
rősei nevét és a mely név kiejtésénél a csuklás eláll, az az
illető ember emiitette őt. Ha ugy ül az ember, mintha lova-
golna, csakhamar valami hirt hall. Ha jobb szemed viszket,
ez szerencsét jelent ; szerencsétlen előjel a balszem viszketése.
A kinek a füle cseng, arról azt mondják, hogy angyal repült
el mellette ; azért is keresztet kell vetnie ; vagy azt mondják,
hogy az illető bosszankodni fog. Bosszankodni fog az is, kinek
szájába légy repül. Ha uj erszényt veszel, fújj előbb bele, ak-

1) Zepenkov K. M. Priiip.

246

kor mindig lesz pénzed. Öa jobb tenyered \ászket, pénzt
kapsz; ha pedig a bal, akkor pénzt fogsz kiadni. Rosszat
jelent, ha valaki evés közben megharapja magát. Ha a szobá-
ban eszel, tedd be az ajtót, különben az emberek ócsárolni fog-
nak ; azért nem szabad a küszöbön enni. Naplemente után ne
egyél, mert szájbetegséget kapsz. Letörli magáról szerencséjét
az, aki evés után kezeit dörzsöli. Evés után mossa meg a ven-
dég a kezeit, Jíülcmben a ház szerencséjét elviszi. Kenyér nél-
kül nem szabad asztalt tcriteni, különben inség vonul a házba.
Ki kenyérre szándékosan lép, megvakul. Szemfájós lesz az, ki
sót dob a tűzbe ; ép úgy az is, ki evés előtt és után nem mossa
meg kezeit. Sót nem szabad lopni, sem kölcsönvettet Aásszaadni,
mert szembetegséget kap az ember. Ha két pajtás meglopja
egymást, egerek pusztitják el vetésüket. Pattogó tűz veszeke-
dést jelent; czivakodást jelent, ha kézzel piszkálod a tüzet.
Ha szappannal mosod a lábad, szegénységben maradsz. Uj
szolgának legelőször vizet kell hozni a házba, hogy keze alatt
a munka ugy folyjon, mint a viz. Uj korsóból férfi igyék elő-
ször, hogy a viz mindig „édes" legyen. Ne igyál megforditott
kézzel tartva az edényt, mert szerencsétlenséged lesz ; ép ugy,
ha te iszol legelőször abból a vizből, melyet te hoztál. Seprés-
kor a szemetet az ajtótól a kemenczc felé kell seperni; ez
szerencsét hoz a háztájra. A családfő elutazásának napján
nem szitl^ad a szobát seperni, különben nem tér vissza, vagy
más baj éri. Seprűvel nem jó állatot verni; Isten elsöpri, meg-
döglik. A ki a csillagokat számlálja, pattanásokat kap a kezén.
Ki a templomból valamit ellop és azt hazaviszi, annak vagyona
porrá, hamuvá válik. Ha a templom k()rül jársz, mialatt a kol-
dusok előtte állanak és egy gyermeket látsz, akkor gazdag
leszel; de ha később embert pillantasz meg, az korán elhal.
Ha két ember egyszerre vizet iszik, mindketten egy időben
halnak meg ; és ha együtt koldulnak, meggazdagodnak. Aki
tiszta inget (Ut magára, előbb beleköp, hogy boszorkány ne
árthasson neki. Ha egy férfi egy nőt Icrészegiteni akar, üveg-
ből egy pohárba pálinkát ii'út és mialatt a férfi iszik, a nő te-
nyerével elfíkli az üveg nyilasát. Ha házépítéskor egy ember
árnyéka oda esik, a hova az első követ fektetik, megbetegszik
az illető, mert árnyékával egészségét is oda befalazták.

Hogy az u. n. épitési áldozat a bolgár néphiedelemben is
ismeretes, kitűnik már a következő mondából:

ij Zepenküv M, K, S])oruik U. i20;J. 1.

247

„t^olt egyszer három fivér, kik az építészetet tanulták.
Hirökről hallott a király és magához hivatta őket, hogy neki
egy hidat építsenek. Midőn a három mester hozzájött, igy szólt
a király : „Ide hallgassatok. Azért hivattalak, mert hallottam
hireteket és országomat egy csodaművel akarom megajándé-
kozni. A városon keresztül folyó folyóra épitsetek tehát egy
hidat; de annak három év alatt el kell készülnie, mert ellenkező
esetben fejetekkel lakoltok. Esküszöm, hogy megtartom szava-
mat.'' A három fivér hazautazott, hogy elbúcsúzzanak nejeiktől
és aztán a hid építéséhez fogjanak. De bármily szorgalmasan
dolgoztak, a mit nappal építettek, az éjjel összedőlt ; s már két
évig dolgoztak, anélkül hogy a hid alapzatát felépíthették volna.
Mikor már a harmadik évben is siker nélkül dolgoztak, meg-
ijedtek, hogy a király szavát megtartja. Ekkor történt, hogy
a legidősebbik testvér Istenhez segedelemért fohászkodott, és
ekkor egy fekete tyúkot imigy hallá kodácsolni : „Legidőseb-
bik testvér, te nagyon szépen fohászkodol Istenhez, de tudd
meg: mig a legfiatalabbik testvéred nejét nem falazod be az
alapzatba, addig a hidat nem építheted fel!" Midőn ezt a leg-
idősebbik testvér hallá, magához hivatá testvéreit és közölte
velők a hallottat. Elhatározták, hogy ha a legfiatalabbik test-
vér neje az ebédet hozza, a nőt a hid alapzatába befalazzák.
Midőn a testvérek munkára indultak, meghagyták a legfiata-
labbik fivér feleségének, hogy hozza majd utánuk az ebédet s
midőn az ebéd elkészült, a nő azt a hídhoz vitte. Midőn átadta
nekik az ebédet, haza akart menni, de férje igy szólt: j,Ne
menj haza, kedves feleségem ! szállj le inkább az alapzatba,
melyet évek óta hiába építünk!** — „Oh, kérlek kedves férjem,
könyörgött a nő, „engedj haza, ne tartóztass vissza; fiunk fel-
ébred és emlőm után sirni fog!** — „Kérlek kedves felesé-
gem,'' szólt a férj, „hozd fel onnan az aranygyűrűmet, mely
oda esett!" S midőn a szegény nő oda leszállt, hogy a gyűrűt
felhozza, azonnal nagy köveket hengergettek reá és befalazták
az alapzatba. Ekkor a szegény nő igy könyörgött: „Oh, ked-
ves férjem, ha a hidat csak ugy tudjátok felépíteni, hogy en-
gem ide falaztok, akkor szívesen meghalok; csak arra kér-
lek benneteket, ne falazzátok be emlőimet, hogy azok a falból
kilógjanak, és hozzátok ide kis fiamat, hogy szophasson, hogy
nagyra nőjjön és rám emlékezzen; és mindenki, ki e hidon át-
halad, csakúgy remegjen, mint én remegek szeretett fiacskámért !"

24a;

Cöak ennjit szólhatott a szegény asszony; aztán meghalt.
Még manapság is azt hiszik az emberek, hogy ott az ördög
emlői kővé váltak és a hicl azért reszket, ha valaki rajta
átkel ..."

Ugyanerről a tárgyról szól egy bolgár népdal is :*)

Fogadást tett, aman, egyszer három testvér,
Három testvér, aman, mind unoka testvér.
Felépitik, aman, Szmilen város várát,
Szmilen várát, aman, a Strundzsa viz mellett.
Nappal készült, aman, de ledőlt mind éjjel.
Ledőlt éjjel, aman, kő kő után hullt le.
Kő kő után, aman, oszlop oszlop után.
Megcsodálta, aman, ezt a három testvér,
Három testvér, aman, mind unoka testvér.
Lefeküdött, aman, most a három testvér,
Lefeküdött, aman, el is aludt nyomban.
Álmot láttak, aman, álmot álmodoztak:
Kinek neje, aman, eljön legkorábban,
Eljön korán, aman, másnap korán reggel.
Másnap rojjgel, aman, eljön az étellel,
Azt teszik, majd aman, a vár alapjába,
Hogy igy a vár, aman, megmaradjon épen.
Megfogadta, aman, ezt a három testvér,
Három testvér, aman, török esküvéssél,
Nem szólnak majd, aman, feleségeiknek,
De a kettő, aman, nem állott szavának,
S bizony szóltak, aman, feleségeiknek.
A legkisebb, aman, az nem szólt egy szót sem,
Nem árult el, aman, semmit asszonyának . . .
És ez eljött, aman, legkorábban reggel,
És ez eljött, aman, a fris eledellel.
Mikor látta, aman, szeme könybe lábbadt,
És ez így szól, aman, igy beszéle hozzá :
„Miért sirsz te, aman, jó Manuel mester?"
És ő felel, aman, válaszol reája :
„Hogy ne sirnék, aman, én első szerelmem.
Elvesztettem, aman, az arany gyűrűmet,
A gyűrűmet, aman, arany jegygyűrűmet.''
És ez felel, aman, igy beszéle hozzá :
„Ne sirj azért, aman, jó Manuel mester,
Megkeresem, aman, majd meg is találom."
És lehajol, aman, hogy azt megkeresse.
Hogy keresse, aman, az elveszett gyűrűt.
Megragadták, aman, nyomban le is rakták,
Le is rakták, aman, a vár alapjába.
És ö kiált, aman, sirva kiált, jajgat :

~ 1) 1. Strausz B. N. Gy.

249

„Ó mesterem, aman, jó Manuel mester,
Ki táplálja, aman, íiu csecsemőmet ?*'
És ö beszél aman, beszél, válaszolja :
„Majd táplálja, aman, majd táplálja húgom."
Ismét kérdi, aman, jajgatva azt kérdi :
„0 mesterem, aman, jó Manuel mester.
Ki táplálja, aman, többi gyermekimet ?*'
És ez beszél, aman, beszél válaszolja :
„Majd táplálja, aman, erdei madárka."
És újból szól, aman, jajgatva azt kéri :
„Ó mesterem, aman, jó Manuel mester.
Szabadítsd fel, aman, csak a bal emlőmet,
Hadd szoptassam, aman, fiu csecsemőmet."
Megtették ezt, aman, a bal emlőjével.
Hogy szophasson, aman, fiu csecsemője.
Ott a hol volt, aman, ez a bal emlője.
Ott fakadt ki, aman, tiszta hűvös forrás,
Hűvös forrás, aman, a legtisztább tejjel . . .

A kőmivesek és ópitő mesterek babonájáról más népköl-
tészetben is találunk énekeket. A székely népballadák között
ott van Kőmives Anna gyönyörű balladája. Bulgáriában azon-
ban épen ugy, mint a Balkán félsziget többi népeinél lépten-
nyomon bukkanunk e babonát feltüntető mondákra, dalokra.
Már „Balkán félsziget" czimü munkámban az albán-skutarii vár
építésének történetéről a Rosa-fa hegyén következőket irtam:
E hegy nevét a nép különös történettel hozza kapcsolatba.
Ugyanis egy Rosa nevű hatalmas főnök építette éveken ke-
resztül; de hiába, mert a legmagasabb torony, a mint befejez-
ték, rögtön összedőlt. Hiába emelték föl, újból összedőlt ez is-
mét. Az építkezések vezetője azt álhtá, hogy a vár el nem ké-
szülhet előbb, mig egy élő nőt bele nem falaznak. Ugyanekkor
arra járkált Rosa nővére. A munkások azt ragadták meg és
befalazták. A torony azután fölépült, a hegyet pedig a nép
Rosafának nevezte el. Albán nyelven fa annyit jelent, mint
leány. A legtöbb népnél különben szokásban volt áldozatot
hozni valamely uj épület emelésénél, a mi által a földszellem-
től mintegy megváltották azt a területet, melyet beépítenek.
A délszlávoknál legjobban tartotta fenn magát még a mai
napig ez az ősi szokás. Sőt nem csak épületeknél, hanem egy-
szerű szántóföldeknél is, mielőtt azt először vetnék be, áldoza-
tot hoznak. így szokásban van most is egy ezüst pénz felét
odahajitani a fölszántandó területre, a másik felét jól meg-

250

őrizni. Ha valaki ilyen félpénzdarabra bukkan szántóföldeken,
föl nem veszi, hozzá nem nyúl, mert az a szellemeké és földi
lénynek esak bajt okozna. Ezelőtt kétségkivül nagyobb
épületek vagy várak emelésénél emberáldozatokat hoztak ; de
ez a formája az áldozatoknak a kultúra haladtával elmaradt s
helyet cserélt állati áldozatokkal. De még 15 évvel ezelőtt is
berezegő vinai építészek, kik kőhid alapját akarták megvetni,
előbb Raguzáböl hullát loptak, s azt falazták be, s csak azután
fogtak igazán munkához. Nem a törökök hozták e szokást a
Balkán félszigetre, hanem a szlávoknál találták. Bulgáriában,
Boszniában, Szerbiában legtöbb esetben a szláv lakosság ta-
nácsolta illető pasáiknak az áldozathozatalt. A népköltészet,
mely a míJveltség alacsony fokán álló népeknél a legbiztosabb
történeti kutforrás népszokásokat illetőleg, hiven megőrizte
emlékét korunkig az emberi áldozatoknak. A „kadiin most''
története Bulgáriában, mit a Struma folyón át építettek, ugyan-
csak nőáldozatról tanúskodik. Márahidneve kadina törökül asz-
szonyt jelent. A bosnyák Tesanj váránál szintén asszonyt fa-
laztak be, miről szebbnél szebb költeményeket daliának Bosz-
niában. Albán Skutari várának építéséről s azon alkalommal
hozott áldozatról különben már Karadzics Vuk az általa ki-
adott szerb népköltészeti gyűjteményben is tesz említést. A
szerb változat ez áldozathozataltól teljesen eltér a fent előadott
albántól, amennyiben ugy adja elő a dolgot, hogy felsőbb ren-
deletre a három Mrljavcsevics testvér együttesen vezette a nagy
építkezést. Munkaközben megjelent előttük az alpesi vila, ki-
jelentvén nekik, hogy ők hiába fáradnak, hiába dolgoznak, be
nem fogják fejezhetni a munkát mindaddig, migien nem talál-
nak egy testvérpárt, fiút és leányt, kiket áldozatul befalaznak.
A fiút Sztojánnak, a leányt Sztojánnának kell hini. Sokat és
soká bujdosott a három testvér, de nem tudtak találni ily test-
vérpárt. Erre aztán elhatározták, hogy kárpótlásul befalazzák a
legifjabb fivérnek gyönyörű szép feleségét. A szerencsétlen
asszony csak egyet kért a férjtől meg sógoraitól, hagyjanak
csupán akkora rést a falban, a hova emlői elférnek, hogy igy
legalább kisdedét szoptathassa. Az asszonynak ezt a kérését
a kegyetlen három testver teljesítette. Alaposság tekintetében
f()lébe kell helyeznem a szerb költemény előadását az albán-
nak, mert az tény, hogy Skutari körül a szoptatós asszonyok,
ha kevés tejjel rendelkeznek, oda vándorolnak a vártorony

251

egyik falához, annak vakolatából, körmeikkel emlőikre kaparnak
néhány porszemet abban a biztos liiszemben, hogy ennek tit-
kos ereje megáldja emlőiicet bőséges tejjel. Van számos költe-
mény és monda, mely emberáldozatokról tesz említést, de egy
sem oly borzasztó és egyszerűségében annyira megrázó, mint
az az eset, melynél az anya pénzért adta el e ezélra gyerme-
két. A kőmivesek édes anyja jelenlétében megragadták az ár-
tatlan gyermeket, kezébe nyomtak süteményt s kezdték falazni.
A gyermek midőn már jó magasra falaztak, oda kiáltott
anyjához :

— Édes anyám, még látlak ám !

Tovább falaztak s a gyermek ismét kiáltá:

— í]des anyám, még látlak ám egy kicsit!

Midőn a kőmivesek feje fölé helyezték az utolsó követ,
a gyermek kiáltá :

— Édes anyám, most már nem látlak !^)

Az itt közölt költeményt is különféle ráltozatban lehet
Bulgáriában hallani. Leginkább lakodalmak alkalmával szok-
ták énekelni ebéd alatt. A verset egy ember mondja el, de a
benne előforduló „aman*' szót, mely török nyelven indulatos
felkiáltást jelent, az egész társaság szokta mondani kórusban.
P]z adja meg különben az egész versnek az ütemet. Egyik
változata a következő : Manol mester hidat épit kilcncz legény-
nyel, de a mit nappal építettek, az éjjelre mind összedőlt. Hogy
ezen a bajon segítsenek, abban állapodtak meg, hogy azt a
menyecskét fogják befalazni a hidoszlopba, ki legelőbb jön
étellel. A legények siettek figyelmeztetni feleségeiket az egyez-
ségre, csupán Manol mester állott szavának becsületesen, ő
nem szól feleségének Gankának és igy természetesen ez jött
be először az étellel. Az általunk bemutatott versben előfordul
Smilján városa. Ez az Achir Cselebi járásban még ma is léte-
zik és 6üü házból áll. Sok más költeményben más várost vagy
helységet emhtenek. így az egyikben emlités történik Bealasa
vérosról, mely ma azonos Muszina Kaleszi helységgel. Itt is az tör-
tént, mint a mi bemutatott költeményünkben és a nő emlőiből
kifolyt tejet itt is mutogatják manapság. A babonás nép még
tovább megy és felfödözi azt a helyet is, hol a nő emlői szaba-
don lehettek. Ide járnak bucsm^a sokan és port kaparnak a

^) 1. Strausz ,,Balkán félsziget" ez, m.

252

falról, kőről, mit olyan asszony italába kevernek, kinek kevés
teje van.*)

Szerencsés vagy szerencsétlen előjelek ugyanazon jelen-
séggel birnak, mint a „találkozás." límber, állat, tárgy, melyre
reggel első kimenetkor vagy i}gy ut megkezdésekor bukka-
nunk, szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent és arra int,
hogy a megkezdett utat folytassuk vagy abba hagyjuk.

Ezzel aztán a nap választása is összefügg, amennyiben a
bolgár néphiedelem a jó vagy rosszra való következtetéseit
nemcsak bizonyos napokhoz, hanem bizonyos napszakok- és
évszakokhoz is fűzi.

Esti szürkületkor nem szabad enni, mert akkor csak a
koldusok esznek és az illető is koldusbotra jut. Este nem jó
fütyülni, mert az ördög körült ánczol ja az illetőt ; éjfélkor pedig
ne igyék az ember, mert akkor az ördög a vizben alszik és az
illető testébe jut. Naplemente után nem szabad az aklot kita-
karitani, mert a juhok megbetegednek. Ez időben nem jó a
házból sót, lisztet, eczetet kiadni, mert elpusztul a háztáj.
Ha az ember este eczetet ad el, megromlik a megmaradt eczet.
Üzlethelyiségben nem szabad este seperni; a vevőket sepri el
az illető. Vizzel telt edényben nem jó a napot szemlélni; szá-
razság áll be. Holdváltozáskor nem kell a holdat említeni, mert
baj éri a házat. Némely vidéken ünnepnapon nem ejtik ki e
szavakat : bolond, hülye stb., mert azt hiszik, hogy ez esetben
az illető ruháit ilyen ember fogja eltépni. Kedden, pénteken
vagy szombaton elkezdett munka sikertelen lesz. Vasárnap
ne fésülje magát a nő, mert férje meghal. Deczember 25-től
kezdve január 6-ig nem jó éjjel a szabadban járkálni, mert
akkor a rossz szellemek kóborolnak ; aki ez időben fejét mossa,
megbetegszik. A juhkosarat Ignácznap előtt kell egy helyről
a másikra helyezni, különben azon évben a juhok szétszalad-
nak. Ha az a virág megfagy, melyet a pap vizkereszt napján
megszentelt, ugy ez szerencsét jelent. E nap éjjelén megnyílik
az ég és a ki ezt észreveszi, annak minden kivánsága teljese-
dik. A milyen a sorsod február 2-án, olyan lesz az egész éven

1) Az ópitési áldozat jelontöscgérül ós ulturjedésóröl v. ö. Liübrocht :
Zur Volkskuade és Andree R. : Ethnogr. Parallelen und Vergleiche.

253

át. Ha szegény ember nagycsütörtökön gazdag háztól kovászt
lop, meggazdagodik. Ki a kakukot az évben legelőször éhgyo-
morra hallja kiáltani, egész éven át egészséges marad; ki szt.
György napja előtt hallja, szerencsés lesz az évben. Ha tavasz-
kor legelőször sötétszinü pillangót, vagy sárga tulipánt látsz,
egész éven át betegeskedel ; és szerencsétlenséget jelent, ha
tavaszkor az ember legelőször fekete bárányt lát. Mentől ko-
rábban menydörög tavaszkor, annál drágább lesz a gabona.
Szt. Györgynap előestéjén nem szabad tejet, vajat, túrót a ház-
ból kiadni; a fejős állatok hasznát adja ki azzal az ember.
Nyáron ételmaradékot nem szabad az udvarra dobni; ez kárt
okoz a gabonában; de ha az ember ezt télen teszi, ugy ez
szerencsét hoz a ház tájékára.

Az időjárásra vonatkozólag ezt tartja a bolgár nép-
hiedelem :

Ha a macska kelet felé fordulva mosakodik, megváltozik
az idő ; ha farka alatt mosakodik, csakhamar esni fog ; ha pedig
nyugot felé fordulva ül, szél támad. Játszadozó disznók rossz
időt jelentenek. Ha a marhák a legelőn egymást kergetik,
hátulsó lábaikra állanak, vagy a földön fetrengenek, eső vár-
ható. — Egy földmives Prilepből ezt beszélte : „Átutazott egy-
szer egy fiatal legény falunkon, ki Görögországban végezte
tanulóéveit. Egy paraszt szívélyesen szállással kínálta meg.
Este a paraszt felszóhtá a legényt, hogy jöjjön be a szobába
és feküdjék le. »Nem, ide künnt a kertben alszom," szólt az
idegen legény, „hiszen szép az idő!*' A paraszt felelt: „Ma éj-
jel csúnyán fog esni." — „Oh, nem!" vélekedett a fiatal, „én
megfigyeltem a felhők vonulását és csillaghullást láttam ; semmi
esetre sem fog esni!" A paraszt felelt: „En se a fellegeket
nem figyeltem meg, se a csillagokat ; én csak azt tudom, hogy
tehenem este hazajövetelekor nyalta magát, mire aztán az ólba
sietett. Ez pedig esőt jelent." A legény mégis csak a kertben
maradt. Éjféltáján szörnyű eső támadt, úgyannyira, hogy a
fiatal csak nagy nehezen menekülhetett a szobába. „Igazad
volt," szólt a paraszthoz ; „az én tudományom mit sem ér a
te tapasztalatoddal szemben !"

Nem csak az időjárás tüneményeinek beható megfigyelése,
hanem az állatok viselkedése is, amennyiben ez a néphiede-
lem szerint a jövendő időre következtetni enged, az időjárásra
vonatkozólag a bolgároknál is nemzedékről nemzedékre örökölt

254

következtetéseket idézett elő, melyek lehetővé teszik, hogy a
nép embere meglehetős biztossággal a jövendő időre követ-
keztethet.

így pl. a bolgárok azt hiszik, hogy ha a kutya télen a
hóban szaladgál és szimatol, még sok hó várható. Ha a tyú-
kok érintetlenül hagyják eledelöket és kiáltva odább szaladnak,
rossz idő közeleg. Szárnyaikkal a vízben csapkodó libák, ka-
csák esőt, havat jelentenek ; ugyanezt jelezik a fák csúcsán ülő
hollók. Ha őszkor a fa levelei először a csúcsról hullanak le,
korán beköszönt a tél; ha a fa közepéről hullanak legelőször,
kemény tél lesz; ha az aljáról hullanak, nagy hideg áll be
ősz végén. A kéményben hulldogáló korom nyáron esőt, télen
havat jelent. Ha télen a sárga rigó megszólal, csakhamar ha-
vazni fog; ha tavaszkor fütyül, déli szél támad. Békák lármája
száraz időt jelez ; de ha a hernyók a földből előbújnak, csak-
hamar esni fog; ép ugy ha az ember füle viszket. Ha ujhold-
kor esik, az eső holdtöltéig eltart. Őszkor virágzó fák kemény
telet jeleznek ; ha pedig kora tavaszkor virágzanak, szép nyár
várható.

A bolgár néphiedelem a szerencsére vagy szerencsétlen-
ségre vonatkozólag az álomnak is tulajdonit jelentőséget.

A ki álmában bort iszik, egészséges marad vagy azzá
lesz ; ha pedig pálinkát iszik, csakhamar megbetegszik. Ha ál-
modban szántasz, jó termésed lesz. A ki álmában énekel, éb-
ren veszekedni vagy sirni fog. Ha azt álmodjuk, hogy beteg
ember meghal, az felépül. Ki vetésről álmodik, bosszankodni
fog; és a ki álmában puskát lát vagy lövést hall, valami hirt
fog hallani. Ha álmodban kutyaugatást hallasz, őrizkedj ellen-
ségeidtől. Szerencsét jelent, ha kenyérrel vagy aranynyal ál-
modunk. Ha álmodban gyürüt viselsz ujjadon, szégyen ér. Ki
pénzzel álmodik, boszankodni fog ; ki álmában rézpénzt lát,
czivódásba keveredik. Ha álmodban megvakultál, nagy baj ér;
de ha megházasodol, nagy örömben fogsz részesülni. Ha ál-
munkban valakit megverünk, az illető mcgbotogszik. A ki ál-
mában folyó vizén átkel, megbetegszik, ép úgy aki sárban gá-
zol vagy fekete ruhát visel. Ha búzáról álmodunk, családunk-
ból valaki meghimlősödik. Ha vásznat látsz álmodban, csakha-
mar útra kelsz ; ha pedig folyót látsz házad körül folyni, gaz-
dagságra teszel szert, ép úgy ha álmodban repülsz. Veszekedést
jelent, ha kacsáról vagy koszorúról álmodunk. Ha álmodban

255

valakivel veszekedel, csakhamar megbarátkozol az illetővel. Ha
fehér ruhát látsz álmodban, útra kelsz; ha fekete vagy kék ru-
hát látsz, utazásod szerencsétlen lesz. Veszekedést jelent, ha
álmodban lakodalmon vagy. Ha álmodban uj ruhát viselsz, sor-
sod jóra fordul; ha falon átugrasz, más faluba költözöl. A ki
álmában fát vagy forrást lát házában vagy házát füst nélkül
égni látja, vagy az utón felfelé halad, az csakhamar meggaz-
dagodik. Ha házad füstölve ég, nagy bajba keveredel ; ép ugy
baj ér, ha álmodban fürdesz, vagy az utón lefelé haladsz, vagy
tojást látsz. Ki álmában kenyeret osztogat, pénzt kap, mely
hamar elvész. A ki álmában érett gyümölcsöt eszik, csakha-
mar bosszankodik ; ha valami édeset eszünk, jó hirt hallunk ;
rosszat pedig, ha savanyut eszünk. Ha álmodban fogadat taka-
rítod, házad a rosztól tisztul ; ha pedig kezedet mosod, valamit
elvesztesz; lábmosás közeU utazást jelent. Ki halottról álmodik,
azt az embert megsajnálják. Ha azt álmodjuk, hogy álmodunk,
lelkünk abban a perczben a paradicsom közelében volt, a hon-
nan az angyalok visszaküldik, mire aztán felébredünk.

A gyermek jövendő sorsára, a rossz sors megváltoztatá-
sára vagy elkerülésére és a jó sors előmozditására vonatko-
zik mindazon bolgár szokás és néphiedelem, mely a terhesség
és szülés körül csoportosul.

Ha néhány hónap vagy év lejárta után a fiatal asszony
még nem érzi magát teherben, ugy a bajackához (tudós nő,
javasasszony) fordul segítségért, ki vele és férjével valami báj-
italt megitat, mialatt ő maga varázsigéket mormol. Ha ez nem
jár sikerrel, az illető nő „menses" idejekor kendőt csavar al-
teste körül, hogy „méhe táguljon." Sterilitás és impotentia a
bolgár néphiedelem szerint varázs következményei. Május else-
jén leányok és gyermektelen asszonyok kora reggel a rétekre
mennek, hol meztelen felső testtel a harmatos fűben szalad-
gálnak, hogy egészségesek maradjanak s gyermekeket szülje-
nek. Nők, kik minden coitus után teherbe esnek, az actus után
kifújják orrukat, vagy ópiumot fecskendeznek méhükbe. A
Rusalka nedclja ünnep idejekor a férjek kerülik nejeiket, ne-
hogy beteges gyermeket szüljenek.

A sterílitást a bolgár nép nagy szerencsétlenségnek tartja
és számos népdal és mese is tárgyalja azt. így egy bolgár
mese ezt beszéh :

256

„Volt egyszer egy nő, ki magának egy fiút kívánt. Na-
ponta Istenhez fohászkodott és neki akarta ajánlani, neki adni
a gyermeket hét éves korában, hogy neki dolgozzék, neki szol-
gáljon. Isten meghallgatta a nőt és adott neki egy fiút. A fiu
születése napján meghalt a férj és az asszony özvegységre
jutott ; midőn a fiu hét éves lett, az anya a templomba vezette,
hogy Istené legyen, ugy, amint ö azt Ígérte. A templomban volt
egy férfi, ki a templomot szolgálta és akiről mindenki az állí-
totta, hogy szent. Ez a fiút magához vette, hogy ez szolgáljon
neki és ő őt arra tanítja, hogy tudjon Istenhez imádkozni. Né-
hány évig tanította és akkor egy reggel magával vitte, hogy
a város körül sétáljanak. A város melletti utón élt egy
ember, ki minden áron szent akart lenni. Midőn ez a szentet
megpillantotta, magához kérte, hogy vele beszélgessen. A szent
betért hozzá és beszélgetés közben a szentek is szóba kerül-
tek. A szent, ki a fiút nevelte, azt állitá, hogy sehol sem léte-
zik két olyan szent, mint az özvegy és fia. Ekkor a szentek
megparancsolták a fiúnak, hogy emelje fel azt "a követ, mely
annak az embernek udvarán feküdt, ki magát szentnek nevezte,
és dobja a magasba. A gyermek megfogta a követ és feldobta.
A kő mint a villám a felhőkbe repült. Az egyik szent a fiu
szent lényétől és nagy erejétől megijedve, így szólt a másik
szenthez : „Szent, mondd meg a fiúnak, hogy várja itt be a
követ; mert ha az nagy erővel leesik, itt mindent elpusztít!"
A szent most megparancsolta a fiúnak, hogy fogja fel
a követ és tegye régi helyére vissza. Ez megtörtén-
vén, a fiu előtt meghajtá magát az az ember, ki ma-
gát szentnek tartotta, és ezentúl senkinek sem mondta,
hogy ő szent. Hazatértekor a szent kérdezte a gyermeket: mit
kér Istentől, hogy ez azt megadja neki. A fiu pénzt kívánt,
hogy azt az anyjának adja. Ekkor Isten kegyelméből pénz
hullott az égről, a melyre a szent a gyermeket ráállitotta. Ezt
a pénzesőt egy másik gyermek látta és odaszaladt a fiu any-
jához, azt mondva, hogy fiát az égről lehulló pénz agyonütötte.
Az anya oda siet és azt kiáltja a szent felé, hogy ne hagyja
a fiút a pénzbe belefúlni. S csoda ! a pénzeső megszűnt ; az
égről hullott pénzt pedig a szent átadta az anyjának, hogy
boldogan éljen . , ."

A fiatal asszony rendesen anyjával, női rokonaival közli,
hogy ő áldott állapotban van. Ez időtől kezdve külöi;iös előzé-

357

kenységben részesitik. Arra ügyeink, hogy olyan ételt ne kap-
jon, melyet soha sem evett, vagy ezen állapotban nem ehet.
Az anyja zöld ágat ad neki, melyet ezentúl mindig meztelen
testén visel ; alsó testére kecskeszarvat köt, olyan almát vagy
körtét, mely télen át a fán maradt. Sokan a vajúdás beálltáig
olyan amuletteket és reliquiákat is viselnek testükön, melyeket
valamelyik török had^i (zarándok) »Jeriizsálemböl hozott, l'őleg
azon fonal egy darabkáját, melylyel a szerzetesek azt a követ
körültekerték, melyhez Mária szüléskor kapaszkodott. Sakan az
„Isten-anya kezének" nevezett növény kézalaku gyökerét vizbe
teszik és ezt a vizet iszszák. Ha a gyökér rügyet hajt, közéig
a szülés órája. Hogy a no könnyen szüljön, tudta nélkül a
bába sót tesz párnája alá, melyet aztán hái'om éj elmultával
elővesz és a terhes asszony ételébe kever.

Ha a terhes nő almát, körtét, szőllőt stb. evett, nem sza-
bad nedves kezeit ruháihoz törölni, mert gyermekének jegye
lesz a testén. Ha eszik, vagy iszik és aközben megijed, akkor
a gyermek testén jegyet kap, mely az illető ital-, illetve étel-
hez hasonht. Azt a napot, a melyen megijedt, jegyezze meg
magának a nő. S ha a gyermek jegygyei jön a világra, az
anyának három héten át mindig azon a bizonyos napí)n azon
italban, illetve ételben kell fürdenie, melynek elfogyasztásánál
megijedt. Ha a terhes nő valamit lop és akkor testéhez nyid;
a gyermek testének ugyanazon helyén olyan jegyet kap, mely
a lopott tárgyhoz hasonlit. Terhessége alatt nem szabad a nő-
nek állatot ölni.

Bolgár néphiedelem szerint a terhes nő cselekvése, maga-
viselete különös befolyással van gyermekének leendő sorsára.
Főleg az ördög az, ki ez időben a gyermek lelkét magának
igyekszik megkeríteni. Egy bolgár mese ezt beszéli :^)

„Elt egyszer egy özvegy asszony, kinek egy nagyon rossz
fia volt, ki az ördöggel barátságot kötíitt és nagyon rossz dolgot
mivolt. A szegény anya mindig inté fiát : ,,Ne tedd ezt fiam !
Ne járj az ördöggel, mert végül a pokolba visz I" De a fiu nem
hederített anyja szavára, ki folyton inté, hogy ne miveljen rossz
dolgot. Az anya még egyszer s utoljára inté: „Ne tedd azt,
kedves fiam! Ne barátkozzál az ördöggel, kedvesem! Fogadj
szót s hallgass rám ! Ha nem hiszesz szavanmak, ugy tégy egy

í) St. Siskov Sbornilv I. (Achar-Colebi.

17 .

258

próbát ! Vedd a gatyádat, tíimd ki szalmával és állítsd fel a
kerítés mellé ; te pedig biijj el valahová ; és akkor csakhamar
hallód, hogy mit szól az ördög a gatyádhoz !'' A fiu iigy tett,
amint az anyja mondta. Midőn az ördög odajött és a gatyát
felakasztva látta, azt gondolta, hogy a ftu benne van és így
szólt : ^No, a saját udvarodon akasztottak fel ! Es én nem vol-
tam jelen I Bárcsak a piacz közepén akasztottak volna fel.
No, ilyesmi még nem esett meg rajtam ! De várj csak, pajtás,
várj csak I Majd magammal viszem lelkedet, ha ! ha ! ha ! Ak-
kor legalább megtudod, hogy kivel barátkoztál !" Midőn a fiu
az ördög, szavait hallá, megbánta rossz tetteit és szót fogadott
anyjának. Elszaladt és elbeszélte anyjának, hogy mit hallott.
Ez időtfjl kezdve minden rossztól tartózkodott és egészen meg-
változott. Rossz szokásaival felhagyott és jó ember lett . . ."

Ha a terhes nő azt álmodja, hogy csibéi udvarából elre-
pülnek, gyermeke csakhamar elhal; ha terhességét tagadja,
néma lesz a gyermeke. Terhessége alatt az asztalon mindig va-
lami ételnek kell lenni, különben a gyermeke nem lesz sze-
rencsés. Ignácz naptól Koledáig nem szabad terhes nőnek fejét
mosni, se ruháját tisztítani, mert nehezen szül, mivel ez idő-
ben volt az Isten anyjának vajúdása. Ha a terhes asszony
naplemente után fésülködik, sokat sir gyermeke ; és ha ke-
resztbe tett lábakkal szokott ülni vagy lan lép keresztül, ne-
hezen szül.

A kilenczedik hónapban a terhes nőt egy tapasztalt asz-
szony gondozására bízzák, ki folyvást mellette időz és a szü-
léshez szükséges előkészületeket megteszi. Az utolsó időben
nem szabad a nőnek a szabadba mennie. Ha beáll a vajúdás,
ezt nem mondják meg senkinek, és senkinek sem szabad szü-
lés utánig a szobából távozni, hogy az illető nő könnyen szül-
hessen. Gyertyákat gyújtanak és mialatt a vajúdó nőt tömjén-
nel füstölik, az Istenanyjához imádkoznak. Ajtót, ablakot nyitva
tartanak, és hogy a nő könnyen szüljön, az ápolónő, vagy a
férj kezével néhányszor a vajúdó hátára üt. Ha a méh vize
kifolyt és a gyermek még sem jön világra, parázszsal telt
edénybe egy bőrdarabot tesznek és azzal füstölik a rendesen
félig álló, félig fekvő helyzetben szülő nőt. Nehéz szülésnél a
bábák rendesen sikerrel erőszakosan húzzák ki a gyermeket
az anyatestből. Az anyának nem szabad egész héten át azt a
ruhát l(»vetni, am(»lyben szült. Hogy a „rosszak" ne ártsanak

25Ö

az anyának és a gyermeknek, kötelet húznak a betegágy kö-
rül és a kályhában szakadatlanul tüzelnek. Az anyát fejével a
kályha felé fektetik és feje fölé gyümölcságat akasztanak. A
^^yermek anyja jobb oldalán lekszik, hogy becsületes, tisztessé-
ges emberré váljék a gyermek ; a párna alá pedig hagymát és
foghagymát tesznek. A köldököt csak a méhlepény elválása
után vágják el, melynek végét kék fonál hi) InkíUik ; a méhle-
pényt pedig a szobában az ajtó mögé etiís.sák/, T^ohány vidé-
ken szülés után a bába gyertyát gyújt és azt sniiáhíui a jolon-
levők fejei fölé tartja, hogy a betegséget f^Ifizíítv^'j íK^' JrWi^^^^^^^^
eloltva, annak fekete mécsével bekeni az ;ij1('>t/ lín^^y ii gycFr
mek feketeszemű legyen. Aztán mindenkinek egy poliurkii pii-
linkát ad, és miután ő maga is ivott, a pnliárkát az iis/Aalmé-
lén eltöri, hogy a gyermek boldog legyen és könnyen háza-
sodjék meg. A gj^ermek fürdővizébe a szülők két ezüst pénz-
darabot tesznek, hogy a gyermek tiszta maradjon ; az urisniczák
számára pedig foghagymát és egy darabka kenyeret tesznek,
hogy az újszülöttnek jó sorsot adjanak ; egy darabka vasat
is dobnak a fürdövizbe, hogy a gyermek megerősödjék, és bort
is (")ntenek bele, hogy vörös (egészséges) szinü legyen ; fonalat
is tesznek a vizbe, hogy a gyermek szine fehér legyen. Ezt az
ezüst pénzt 40 napig nem szabad kiadni, ép ugy azt a három
diót is meg kell tartani, melyet néhány vidéken szintén a für-
dövizbe azért tesznek, hogy a gyermek megerősödjék. Mielőtt
a gyermeket megfüröszti a bába, sót hint vajra és azzal be-
keni az újszülöttet ; ezt a következő három napon át ismétli,
azontúl a következő 40 napon át csak minden csütörtökön.
Fürdés után felfelé húzzák a gyermek fejét, hogy hosszu'nyaka
legyen. Az első fürdővízben minden jelenlévő megmossa kezét,
mire aztán megmérik a gyermeket, amennyit nyom, annyi oka
vajat ajándékoznak a templomnak. Mielőtt a gyermeket felöl-
töztetik, a bába annak ruhájára háromszor rálehel és az in-
gecske ujjain át holt szenet bocsát a földre, hogy a „rosszak''
ne árthassanak a gyermeknek. Aztán a tüz közelébe tartja és
átadja az anyának, ki háromszor rálehel és keresztet vet reá.
Végül az egybegyűlt rokonok számára pogácsát süt egy idegen
leány, kinek szülei még élnek, és a kit külön e czélra meg-
hívnak. Ebből a pogácsából nem szabad egy darabkát sem a
házból elvinni. A rokonok aztán megajándékozzák az anyát
cs a gyermekiét ; utóbbit leköpik a szemmel való verés ellen.

17*

2G0

Másnap a bába fürdés előtt a gyermek fölé egy szitát tart,
melyben az apja kapezája van, hogy a gyermek is, ha t. i.
fíu, egykor apa legyen.

Keresztelés ig nem szabad naplemente után valamit a ház-
ból kivinni. Ha ez idő alatt a házbeliek valamelyike elkésik és
naplemente után tér haza, ugy a házba való beléptekor tüzes
szenet visznek elébe és őt és a szobát tömjénnel füstölik. Sok
helyen még keresztelés után is a gyermeket egy évig nem sza-
bad este a szabadba vinni, mert megbetegszik. Ha éjjel a ka-
kas megszólal vagy a kutya vonít, azt mondják: hogy egy
angyal közeledik a gyermek felé és a „rosszak távoznak tőle."
A szülésre következő három éjszakát a bába a betegágyas no
mellett tölti. Harmadnap estéjén pogácsát sütnek a bába szá-
mára és bort forralnak; ez éjjel jönnek az urisniezák, hogy a
gyermek jövendő sorsát meghatározzák. Számukra a gyermek
közelébe borral telt serleget és néhány pénzdarabot helyeznc^k
el. A bába kötelessége, hogy az urisniezákat meglesse és ha-
tározatukat másnap a gyermek szüleivel kellemes alakban kö-
zölje ; amiért is néhány pénzdarabot kap ; a borral pedig az
anya emlőit mossák és akkor az emlőhöz, még pedig a jobb-
felőlihez teszik legelőször a gyermeket. Első nap a gyermeket
csak czukros tejbe mártott rongy gyal szoptatják. Keresztel ésig
a gyermek fekvő helye mellett egy seprű áll, hogy a „rosz-
szak'' ne bánthassák, vagy meg ne ölhessék, mert keresztelet-
lenül elhalt gyermekekből leszen navi, azaz szellemek, kik éj-
jel madáralakban repülnek, énekelnek és az embernek vérét
iszszák. Ha az anyának nincs teje, vagy ő elhal, más szop-
tatja a gyermeket, kit az illető nő gyermekei egész életük íui
át testvérnek (tejtestvérnek) tartanak; ez törökökkel szemben
is érvényes, ha keresztény nő török ember gyermekét szop-
tatja ; az ilyen testvérek aztán a bairam- és koledaünnei^en
vendégségre mennek egymáshoz. Az anya rendesen egy hétig
marad az ágyban és ez idő alatt fogadja a rokonság látogatá-
sait és ajándékait. (Colakov Sbomikja.)

Egy hét lejárta után, még pedig ünnep- vagy vasárnap
megtartatik a keresztelés, melyre mindenki előtt a komát és
annak feleségét hivják. A bolgároknál csak férfiak szerepelnek
a komaságban. A koma családja uj ruhát ajándékoz a csecse-
mőnek, kinek szülei is uj ruhában jeleimek meg a templom-
ban. Keresztelés után a koma a gyermeket e szavakkal adja

261

át az anyának : „Kis zsidót adtál nekem, kis keresztényt adok
vissza neked!" Erre az anya megcsókolja gyermeke kezét és
megajándékozza a papot, a komát és ennek feleségét. A gyer-
meket rendesen a komák, vagy valamelyik rokon vagy isme-
rős nevére keresztelik, ki iránt aztán a gyermek egész életér
ben különös tisztelettelviseltetik. Néhány vidéken nem keresztelik
a gyermeket még életben lévő nagyapja nevére; azt hiszik,
hogy valamelyikök csakhamar elhalna. Ebéd után távoznak a
vendégek, mire egy asszony nagy bokrétával és egy zsákkal,
melyben két kenyér és néhány pogácsa van, a koma házába
megy és őt rokonaival együtt a gyermek szüleihez vendég-
ségbe hivja. A vendégek ajándékot hoznak a szülőknek és a
gyermeknek is. Körülbelül a születés után következő 15-ik na-
pon az anya leányokat hiv a házába és velők mézes pogácsát
süttet, melyeket meghitt női rokonok és ismerősök fogyaszta-
nak el. A nők mindegyike egy oka lisztet ad az anyának, mire
megmossák kezeiket és evéshez fognak. Távozáskor mindegyik
néhány pogácsát és kenyeret kap az anyától. Ha valamelyik
házaspárnak három gyermeke keresztelés után csakhamar el-
hal, azt hiszik, hogy az illető komáknak nincs szerencséjük.
Ha aztán a negyedik gyermek születik, a bába azt a kereszt-
vitra fekteti és elrejtőzik, hogy lássa: ki halad el elsőnek a
keresztúton. S bárki legyen ez, köteles a gyermeket felemelni
és a templomba vinni, anélkül, hogy maga mögé pillantson.
A templomban azonnal megkeresztelik a gyermeket, még pedig
unnak a nevére, ki a keresztúton találta és a templomba hozta.
Negyven napig nem szabad az anyának az udvarából tá-
vozni, sem férjéhez közeledni. Minden este kecskeszarvat dob-
nak a tűzbe, hogy annak szaga elűzze a „rosszakat." Az anya
sohse bajlódjék a tűzzel, hogy gyermeke ne legyen oly rossz,
mint a tűz. Este nem szabad se a gyermeket, se a tüzet, vagy
a sót a házból kivinni. Ez idő alatt a szomszédok és rokonok
minden vasár- és ünnepnapon az anyának egy kenyeret, vagy
pogácsát, vagy egy tál hüvelyes magot küldenek. A negyvene-
dik napon kora reggel az anya azt az ezüstpénzt és három
diót veszi magához, melyek gyermeke első fürdőjében voltak
és férje, anyja, vagy egy idősebb nő és a bába kíséretében a
templomba megy, hol a pap egy imát mond. Hazajövet a bába
az anyát és a gyermeket három házba vezeti, hol ajándékot
kapnak, a gyermeket azonfelül Hszttel is behintik, hogy fehér

262

böre legjen. Az anyát aztán meglát(íg}itják rokonai és isme-
jösei és ajándékot hoznak neki. Ezen a napon az anya szen-
telt vízzel hinti meg a ház és udvar mmdazon részeit, melye-
ken az elmiüt 40 nap alat megfordult.

Ha a gjemiek már elkezd enni, vagy ha az anya újra
terhes, a gjermeket egy kedden vagy csütörtökön elválasztják.
Az anya egy tojást süt és azzal háromszor megkerüli a gyer-
mek testét és aztán megeteti vele. E pereztöl kezdve nem
kapja többé az anyatejet. Ez rendesen az év lejártával, vagy
az uj terhesség beálltával történik. Ha az anya ez után oda
adja gyermekének emlőjét, az rossz szemű és szerencsétlen
életű lesz. Ez alkalommal az emlőt korommal is bekenik, hogy
a gyermek Aisszaijedjen.

Ha a gyermek harmadik évébe lép, az úgynevezett .,haj-
komaságot^ végzik rajta. Ünnep- vagy vasárnap a szülők ma-
gukhoz hivják a komát, rokonaikat és ismerőseiket. A komá-
nak mhidenki kezet csókol. Leül ; müe a gyermeket, ha ez fiu,
^g}' legény, ha leányka, egy leány a koma ölébe ülteti. De a
koma háromszor Aisszautasitja, harmadszor pedig mondja : ..Most
már jól van, többet nyom, kövérebb ; legyen megtisztelve és
szerencsés ; az ég bug} ogjon rá, a föld teremjen neki ; a mit
kezébe vesz, azt ne ejtse el ; sokáig éljen apja, anyja és ő még
hosszabb ideig!** Aztán a gyermek fejére öt helyen viaszt ra-
gaszt: a búbjára, nyakára, homlokám, két halántékám és ezeken
a helyeken a hajat a viaszszal eg\'ütt ollóval levágja. A hajat
néhány pénzdarabbal a gyermek sapkájába dobja, kit aztán'az
összes vendégek megajándékoznak.

A gyermekre vonatkozólag a bolgiír néphit továbbá ezt
tartja :

Ha a gyermeken lévő ruhán valamit varnuik, czérnaszá-
lat adjimk szájába, különben feledékeny lesz. Ha a fürdővíz a
tűzhelyen sistereg, azt mondják: sok legény, illetve leány fog
a gyermek után sóhajtozni, ha felnő. Üres bölcsőt nem jó rin-
gatiű, mert sokat sír a gyermek ; vör()s, vagy fehér rongyot
nem kell a bölcsőben tartani, mert az ilynemű kelmébe bele-
húzódnak a betegségi dámonok és a gjermek beteg lesz. Ha
a gyermek álmában sir, nem szabad felkölteni, különben meg-
örül. A gyermek ruháját nem jó szombaton mosni, kanalat
sem kell kezébe adni, mert a mlamus nexü betegséget kapja
(lába mindig hideg lesz). Ha a csecsemő gyakrau keresztbe

263

fektet i lábait, anyja csakhamar újra teherbe esik. Nem szabad
a gyermek körmeit az első év leforgása alatt levágni, mert
tolvaj lesz. S legelőször nem kell szines harisnyát rá ölteni,
mert baj éri. Ha már járni kezd, ne menjen a házból legelő-
ször ki háttal fordulva, s ez alkalommal nern szabad őt kezé-
nél fogni; ha aztán visszahozzák a házba, kezecskéjébe kell
valamit adni ; akkor felnőtt korában arra igyekszik, hogy vala-
mit a házhoz hozzon és mentől kevesebbet vigyen ki a házból.
(A „gyermekbetegségekről" lásd az V. fejezetet.)

Hogy a néphit a szerelmi és házassági ügyekben is nem
ép alárendelt szerepet játszik, az majdnem magától érthető.

Ha a tej a fazék fenekéhez sül, azt a leánynak nem sza-
bad levakarni, mert lakodalmán eső lesz. Esti szürkületkor ne
igyék a leány kútból, forrásból, mert azzal a vizzel szerelmét
is eliszsza és soha sem megy férjhez. Ha a leány meg akarja
tudni, hogy gazdag vagy szegény legényhez megy-e feleségül,
márezíus elsejének előestéjén egy fehér és egy vörös fonalat
köt karjára, melyeket addig hagy a karján, mig az első fecs-
két meg nem pillantja, mire a két fonalat leoldja karjáról és e
szavakkal teszi egy kő alá: „Boldog leszek, ha nyüvek; bol-
dogtalan, ha hangyák !" Ha a fecske távozott, felemeli a követ
és ha alatta hernyót talál, gazdag ember lesz a férje, ha han-
gyát lát alatta, szegény ember veszi feleségül. Ha a leány
dalolva eszik, czigányhoz megy férjhez. Tavaszkor első kakuk-
szó hallásakor bontson a leány egy követ fel és ha alatta
hernyót talál, juhászhoz megy férjhez ; ha pedig sáskát lát
alatta, földmives lesz a férje. Ha a leány vizbe gázol, ne ned-
vesítse meg ruháit, mert részeges lesz a férje; és evés közben
ne törjön falatokat a kenyérből, mert özvegyhez megy felesé-
gül, kinek sok apró gyermeke van. A leány ne söpörje a kü-
szöböt, mert nagy lesz a melle. Ha csütörtökön és szombaton
fejét mossa, hamar és jól megy férjhez. Kő nélküli gyürüt ne
viseljen, mert vak lesz a férje. Ha este a csorda hazajövetele-
kor eszik, sokat felejt abból, a mire asszonykorában szük-
sége lesz.

Ha vőlegény és menyasszony egymás mellett állanak,
senki se lépjen közöttük el; ez által egyetértésüket megsem-
misítik. Hogy a menyasszony házasságában szerencsés legyen,
szerdán varrják menyasszonyi ruháját. Ha templomba viszik a
menyasszonyt, úgy ugyanazon az utón térnek haza, hogy a

264*

fiatul házíispAr egészsógbon maradjon, fia a lakodalmi menet
halottal találkozik, a házasság szerencsétlen lesz; és ha más
lakodalmi menettel találkoznak, elfödik a menyasszímyokat,
hogy ne lássák egymást, különben meghalnak. Esketés ntán
két gyertyát gynj^^mak meg; egyet a menyasszony, egyet a
Vőlegény számára; a kié hamarabb elalszik, az hamarább hal
meg. Hogy férje mindig szeresse, lakodalom után a fiatal asz-
szony férje és a maga ingét kimossa ; legelőször a magáét
mossa, mialatt férje ingén áll. Esketésröl való hazatérése után
a menyasszony a kéménybe pillant, hogy fekete szemű gyer-
mekei legyenek. A nászéjen nem kell a fiatal hitveseket meg-
lesni, mert siket gyermekök lesz. Fiatal házasok nászruháit
nem szabad megfoltozni, mert a házaspár hamar elhal. Ha i^^y
asszony tűt kér, nem kell azt neki odadobni, hanem át kell
nyújtani, különben özvegységre jut. Ha a férfi észrevétlenül
tüszőjét maga után hurczolja, és ha a nőnek köténye lehull,
akkor férje más nő után is jár.

Ha a férfinak meghal a neje, nem szabad ezt megcsó-
kolni, se a gyűrűjét vele eltemetni, mert második neje is elhal,
ugyanezt teszi a nő elhalt férjével, ha még egyszer férjhez
akar menni.

A bolgár a házasságnak már azon álláspontról is nagy
fontosságot tulajdonit, mert azzal a nyers anyagi erőt a ház-
nál a munkák végzésére szaporítják. A fősúlyt arrra fektetik,
hogy a bolgár leány munkabíró és munkaképes legyen, mivel
a bolgár nő helyzete többé-kevésbé alárendelt és ennélfogva
a háztartás egész terhe a nő vállára nehezedik.

Egy bolgár monda ezt beszéli :

.,Midőn Krisztus az apostolokkal a földön vándorolt és
egy faluból a másikba ment, útközben egy buta legényt talált,-
ki tátott szájjal hányat feküdt egy fa alatt, és azt várta, hogy
egy körte szájába hulljon, mert annyira rest volt, hogy nehe-
zére esett, egy körtét leszakítani és azt a szájába dugni. Krisz-
tus igy szólt hozzá: ,,Jó napot!" De ő nem mozdult. Csakha-
mar más faluba kerültek, hol egy cesma (kut) mellett nehánj"
leány mosott. Krisztus vizet kért, hogy szomját oltsa. A leá-
nyok korsót vagy edényt keresve, ide-oda szaladgáltak, hogy
vizet merítsenek neki. Az egyik leány ekkor egy nagy levelet

265

szakított, azzal vizet merített és inni adott neki. Krisztus ivott
és megálda a leányt, hogy az a legény legyen az ő férje, ki a
körtefa alatt hevert. Az apostolok csodálkozva kérdezték: „Uram,
mit tettél? Nem lesz ebből szerencsétlenség, ha ez a leány
beleszeret a rest legénybe?" Krisztus felelt: „Ti mitsem tudtok
és mégis kérdeztek! Ha ama legény nem kap ilyen mimkás,
okos leányt feleségül, mint ez itt, akkor senkije se lesz, ki
róhi gondoskodjék; nem lehet gazda és családot nem tarthat
fenn." Az apostolok szégyenkezve bocsánatot kértek Krisztus-
tól. Lám, Isten nem akarja, hogy egy munkás, okos leánj^
munkás legényt kapjon férjül és ritkán esik meg, hogy vő és
meny egymáshoz hasonhtanak."

Ugyanezt beszéli egy magyar monda is:^)

„Aratók mellett haladt el Krisztus és vizet kért. Egy
anyányi leány rögtön hozta a fris vizet. Mikor Péteri'el tovább
haladtak, egy juhászt láttak, ki tátott szájjal feküdt egy kfU'tefa
alatt és azt várta, hogy a fáról a körte magától hulljon a szá-
jába. Péter meg akarta a leányt jutalmazni, a legényt pedig
büntetni. Krisztus azonban összeházasitá őket, hogy a lusta
mellett segítségül egy fürge legyen, hogy igy tönkre ne
menjenek."

A házaséletre nézve jellemző a következő bolgár elbe-
szélés :

„Volt egy embernek egy leánya ; jöttek hozzá kérők, hogy
megkérjék. A leány apja igy szólt a kérőkhöz : „Jó, én oda-
adom, de ki fog neki felszolgálni? Mert az a szokása, hogy
mihelyt tüzet raknak, azonnal elkezd kiáltani : „Oltsátok el !"
s akkor nektek el kell oltani. Ha a tüzet kioltottátok, akkor
elkezd kiáltani: „Gyújtsátok meg!" és nektek meg kell azt
gyújtani." A kérők feleltek: „Add csak ide! majd végzünk mi
vele !" És ő oda adta leányát. Midőn később tüzet raktak, el-
kezdett a leány kiáltani: „Oltsátok el!" És ők eloltották a
tüzet. Midőn a tűz kialudt, elkezdé kiáltani: „Gyújtsátok meg!"
és ők újra meggyújtották. Midőn másnap még nagyobb tüzet
raktak, ismét kiáltá: „Oltsátok el!" de senki se mozdult. Újra
kiáltott, de senki sem figyelt rá. Midőn látta, hogy senki sem
oltja el a tüzet, ugy maga oltá el. Most már elkezdett kiáltani:
„Gyújtsátok meg!" És midőn látta, hogy senki sem akarja

1) Kálmány, f. i. m.

266

lueggyujtiini, maga gyújt á ^iieg, mondva: .,No várjatok, én
magam gyújtom meg! Ki látott ilyesmit!" Harmadnap a férje
emigy tanítgatta: „Asszony, szántani megyek; te pedig must
süss, főzz és nézz munkád után, ugy, hogy este hazatértemkor
mindent rendben találjak/' Midőn este hazatért, misem volt
készen. Másnap reggel felkelt a férj, botot vett kezébe és azt
a falra akasztva, igy szólt hozzá: „Te bot, szántani megyek,
te pedig végezd a házi dolgokat ; mert ha nem végzed el,
megverlek hazatértemkor !'' Midőn este hazatért, misem volt
kész. Ekkor levette a botot a falról és nejéhez verte; aztán
visszaakasztotta a falra. Másnap ismét munkára ment, miután
a botnak újra meghagyta, hogy hozzon mindent rendbe. Az
asszony egy ideig csendesen üldögélt, de aztán megszólalt :
„Mozdulj bot és végezd a házi teendőket ; mert ha este haza
jön a férjem és mitsem talál készen, ismét hozzám ver!" De
a bot helyén maradt. Erre az asszony monda: „No, várj csak,
én magam fogok mindent elvégezni ; mert ha este haza jön a
férjem és mitsem talál készen, ismét hozzám ver." Felkelt ülté-
ből és elvégzett minden munkát. Alidon férje a munkáról este
hazatért, igy szólt a bothoz: „Lám, bot, igy akarom a dolgot;
most már mindent elvégeztél !" De az asszony elkiáltá magát,
„No igen! nem a bot, hanem én végeztem mindent!" A férj
felelt: „No igen, a bot is nagyon jól végezte munkáját! Ha a
bot nem lett volna, most sem lenne semmi sem készen !" Emigy
javult az asszony és ezentúl minden munkát férje meghagyása
nélkül végzett és most már boldogan éltek egymással."

A bolgár asszony rendkívül házias, egyszerű, munkás,
erk()lcsös, kitűnő anya és odaadó feleség. Házasságtörés a leg-
ritkább esetek közé tartozik még ma is ; ha az előfordul, rend-
kívül nagy szigorral bünteti meg. Nem kerül törvény elé az
ily eset, hanem a helység maga elbírálja. Kiméri a büntetést
és végrehajtja. Vannak esetek, hogy házasságtörő asszony
kénytelen egy csacsira ülni megfordított arczczal, a csacsi far-
kát a kezébe adják, a csacsit pedig a csábító kénytelen vezetni
és igy az egész helység hahotája és köpködése közt végig
kell neki járni a falu vagy helység összes utczáit. Mindezek-
ről a dolgokról számtalan népdal szól.^

A nő ravaszsága, furfangja és bosszúvágya a bolgároknál

1) Strausz : B. N. Gy. I, k.

267

közmondás tárgya, ámbár szerencsétlen házasságok csak na-
gyon ritkán fordulnak elö.

így egy bolgár mese ezt beszéli :^)

„Isten óvjon meg mindenkit a nő bosszújától !" Volt egy-
szer egy ember, ki minden este munkája végeztével többek
közt ezt is monda imájában : „Isten óvjon meg mindenkit a
nő bosszújától!" Szomszédja nagyon csodálkozott ezen szavak
i*öl{)tt és egy este elbeszélte feleségének, hogy amaz ember na-
ponta Istenhez imádkozik, hogy óvja meg a nő bosszújától.
„Nem olyan nevetséges a szomszéd véleménye a nők bosszú-
járól," válaszolt a felesége, „mert ez a bosszú borzasztó valami !"
A férfi ezt nem akarta elhinni és elkezdett a lolött vitatkozni,
végül annyira megverte feleségét, hogy ez összerogyott. „Jól
van !" gondolta magában az asszony, „majd megtudod, mit
hoz számodra a nő bosszúja!" Hogy meggyőzze őt a nő bosz-
szujáról, elment a közelben levő dervisekhez és kérdezte őket,
hogy akarriak-e . rajta segíteni. „Hogy segítsünk ?" kérdé a
dervisek főnöke. Az asszony elbeszélte, hogy férje megőrült; ő
pedig azt álmodta, hogy felépül, ha őt egy évre olyan szobába
zárják, melynek nincs ablaka, hogy tartózkodási helyét ne tud-
hassa meg; éjjel pedig vezessék sétálni, de akkor zárják el
újra; elegendő étele és itala legyen ; de vigyázzanak arra, hogy
ne aludjék sokáig, és ostorral kell őt verni, hogy felébredjen,
és ezt kell akkor kiáltani: „Hé öreg, hé!" Beszéde végén
monda: „Egész éven át igy tegyetek vele! A mennyi pénzre
szükségtek lesz, annyit adok, mert nagy szolgálatot tesztek
nekem, ha férjemet meggyógyítjátok és visszaadjátok egészsé-
gét. Én már nem birom őt egész éjszakán át ostorral kezem-
ben őrizni. No, mit kértek e szolgálatért? Mondjátok meg és
aztán éjjel kettő közületek vigye el őt, hogy senki se lássa,
hallja !" A dervisek főnöke magas pénzösszeg fejében bele-
egyezett, melynek egyik felét az asszony előre fizette ki. Este
a nő férjének valamit a borába kevert, és midőn ő ezt megitta,
elvitték a dervisek és egy földalatti szobába zárták, ugy bán-
tak el vele, amint az asszony meghagyta. A midőn felébredt,
nagyon csodálkozott a dervisek eljárásán és kérdezte : „Hol
vagyok? Álmodok-e?" — így telt el az év, az asszony kifi-
zette a derviseknek a hátralevő összeget és meghagyta a der-

1) Zepenkov M. K. Sbornik II, 201. U

268

visoknek, hogy adjanak ierj(Miek ismét ogy álomitalt ós hoz-
zák aztán haza. A dervisek ugy tettek és aztán haza vitték.
Otthon lefektette őt a neje és várta t'eléhredését. Alidon l'eléh-
redt, kérdezte neje: „Felébredtél, kedvesem? Mi kell? Kávét
főzzek?" De ő már megszokva az erőszakos felébredést, el-
kezdett kiabáhii: .,Hé, öreg, hé! Hé, hé, öreg!" — „Miért ki-
áltsz, kedvesem! Mit mivelsz?'' kérdé neje. Ő újra elkezdett
kiáltani: „Ne félj, kedvesem? Mit mivelsz?" szólt a ielesége.
Végül magához tért és miután vizet ivott, megmosta kezét és
megitta a kávét, aztán újra elkezdett kiabálni, de nem oly han-
gosan, mint azelőtt. „Mond csak, asszony, hol vagyok? Otthon,
vagy idegen helyen ?" kérdezte az ember. Felesége válaszolt :
„Mért vagy oly szórakozott, mit kéi)zelődől, mit kiabálsz ? Térj
eszedre, mert most már te is Istenhez imádkozhatsz, hogy óv-
jon meg a nő bosszujutól!" „De hogy jelenjek meg üzletem-
ben? Hiszen az emberek kinevetnek, ha ezt hallják!;' jajgatott
a férj. „Ne törődj te azzal," monda a felesége ; erről is gon-
doskodtam. Vedd ezt a rózsafüzérrel telt táskát és menj üzle-
tedbe, és ha valaki jön és igy szól : „Üdvözlégy zarándok !'"
akkor adj neki egy rózsafüzért; mert én azt mondtam, hogy
te zarándok útra keltél!" És a szegény elment üzletébe és az
emberek .,Hadái"-nak (zarándoknak) nevezték. E naptól kezdve
minden este, amikor üzletét zárta, imádkozott : „Isten, őrizz
meg a nő bosszújától ! . . ."

E]gy másik bolgár mese a nő ravaszságát igy jellemzi :
„Egy gazdag ember fiának háromszáz juhot adott és
azt is kijelöhe, hogy hol teleljen azokkal; tavaszkor aztán
hozza haza a háromszáz juhot, anélkül, hogy esak egy öt pára
(pénznem) értékű bért kérjen. A szegény fiu egyszer nyáját
egy falun hajtá keresztül és elkezdett jajgatni és sirni, mert
nem volt pénze ételre. Egy leány megpillantva öt, kérdé : mért
sir ? O elbeszélte neki : „Háromszáz juhot adott nekem apám
és háromszázat követel tavaszszal vissza ; de pénzt nem adott,
hogy etessem őket !" Ekkor a leány k(")vetkezőre tanitá : „Végy
k()lcsön pénzt és etesd a juhokat tavaszig, akkor nyird le a
gyapjat, add el és a pénzzel fizesd ki az adósságodat; a há-
romszáz juhot pedig hajtsd vissza apádhoz."" Es a fiu igy tett.
Tavaszkor a fiu visszahajtá a juhokat apjához, ki megkér-

269

dezte : ,,Ki tanított erre ? Ez nem termett a te koponyádban !"
A fiu azt felelte : „Egy leány tanított erre." Az apja kérdezte :
,. Akarod azt a leánji: nőül venni? Én oda megyek és megké-
rem számodra !'' — „Menj," válaszolt a fiu, „kérd meg szá-
momra ; nőül veszem !" Midőn az apa oda ment, hogy meg-
kérje a leánjt, annak atyja nem volt otthon; kérdezte a leányt:
„Hol az apád?" A leány felelt: „A malomba ment." — „Mi-
kor jön haza?" kérdé az öreg. A leány azt felelte: „Ha nem
a szokott utón jön, akkor hamar itt lesz ; ha pedig a szokott
utón jön, akkor még sokáig marad ell^' Rövid idő múlva az
ember hazajött a malomból és odaadta leányát. Midőn a lako-
dalmat tartották és a szobában ültek, künnt a kutyák ugatni
kezdtek. A fiatal férj kiment, hogy megnézze, ki érkezik. Midőn
visszatért, kérdezték tőle, ki érkezett? Ő azt felelte: „Egy sza-
kálltalan ment itt el, egy restet vezetett, az pedig a magáét
vitte !" Az összes lakodalmi vendégek kérdezték, hogy mi lehet
ez, de senki sem tudta megmondani. Ekkor a vőlegény monda:
„Megkérdem a leányt, hogy mi ez ?" A leány felelt : „Én tu-
dom !" — „Hát mi ?" kérdezték mindnyájan. „Egy szerzetes
haladt el, számarat vezetett, mely sót vitt," felelt a leány. A
lakodalom utáni reggelen mindnyájan távoztak és a fiatal férj
monda : „Menjetek csak, én még itt maradok és vadászok,
mindamellett utói érlek benneteket; várjatok reám a száraz
utón, melyből viz szivárog !" Midőn eltávoztak, senki sem tudta,
hogy hol várjanak reá ; de midőn a szőUőkhöz érkeztek, monda
a fiatal asszony: „Itt várjatok. Férjem megparancsolta, hogy
itt várjak reá." A vendégek kérdezték : „Es mit akar itt csi-
nálni ?" — „Vadászni," felelt a fiatat asszony „és a mit talál,
azt lelövi ; a hányan erre szaladnak, annyit fog ő haza vinni."
Rövid idő múlva a fiatal férj is megérkezett és akkor tovább
indultak. A havasokon tolvajok kezdték a fiatal férjet üldözni
és pénzt követeltek tőle. De a fiatal férj igy szólt a tolvajok-
hoz : „Menjetek el házamba és mondjátok meg feleségemnek,
hogy főzzön nektek, adjon bort, szolgáljon fel nektek és az-
tán vezessen a pinczébe, hol a pénz van ; és akkor vegyetek
annyit belőle, amennyit ép akartok ; de aztán arra kérlek ben-
neteket, mondjátok meg a i'el ősegemnek, hogy a kutyám és a
disznóm megfiókázott; tegye a kutyakölyköket a disznó alá, a
malaezokat pedig a kutya alá!" A rablók oda mentek és meg-
mondták miudent a fiatal asszonynak, a mit férje reájok bizott,

270

mire ő felelt: „Mindent úgy teszek!" Elkezdett tehát főzni,
leitatta őket és aztán monda : „Most gyertek, hadd adjak nek-
tek annyi pénzt, amennyit ép akartok." Felzárta a pincze ajta-
ját és a rablók habozás nélkül beléptek. Az asszony aztán rá-
juk zárta az ajtót, összegyiijté a falu lakóit és elbeszélte nekik
a történteket. „E malaczokat a kutya számára, a kutyakölyke-
ket a disznó számára!" A falusiak agyonütötték a rablókat ós
aztán kiszabadították a fiatal férjet."^)

Még a papoknak is sokat kell szenvedni a no furfang-
jától, így pl. egy bolgár- mese ezt beszéli :'^)

„Egy papnak nagyon furfangí)s felesége volt. Ünnepnap
t(\jfelt evett és különböző helyeken kóborgott. Egy ünnepnapon
a pap bezárta, hogy ne egyen tejfelt és tiltott híűyen ne kó-
borogjon. De ez sem segített a bajon. Egyszer a pap nagyon
felbőszült ; maga készítette el ételeit és elvitte azokat a tem-
plomba, hogy más nap, egy ünnepnapon, az istentisztelet után
elfogyaszsza azokat. Éjjelre a templom kulcsát párnája alá
tette ; de midőn aludt, a papné kilopta onnan és a templomba
ment, hol elfogyasztotta az ételeket és azok maj*adékával az
oltár fölött függő szt. János képének ajkait bekente. Aztán jól
bezárta a templom^t és a kulcsot visszatette férjének párnája
alá. Reggel a pap nagyon örvendett, hogy ö is egyszer tejfelt
ehet. Vette a kulcsot és a templomba ment, még pedig egye-
nest az oltárhoz, hogy végezze az istentiszteletet. Miután ezt
elvégezte, levetette magáról a miseruhát és felkereste az elrej-
tett ételeket. De mit látott ? A tejfel hiányzott. Bánatosan az
oltár felé fordult, hogy keresztet vessen, és most már látta,
hogy szt. János szakálla be van kenve. Levette a képet az
oltárról, haza vitte és el akarta égetni, de ekkor a szent igy
szólt a papnéhoz: „Sohase emlitsd szt. János nevét és
tartsd meg az ünnepnapokat, azokon tartsd eszedben, hogy
senki se egyék tejfelt, mert én feljegyzem az emberek bűneit !"

Bolgár hagyomány szerint maga Salamon király is meg-
érezte egyszer a nő furfangját. A bolgár nép erről ezt beszéli :

„Midőn Salamon király volt, beleszeretett egy nagyon
gazdag és szép nőbe, kit ágyasává szeretett volna tenni. Sok
embert küldött ki, hogy beszéljék rá az asszonyt, jöjjön hozzá,
(le az a logerényosebb nők egyike volt. Végre a király azzal

1; Zoponküv (Prilip.) -- 2) Sl. Siskov (A. Cclobi) Sbornik I. 121. 1.

271

ijesztgette, hogy erőszakosan fogja házából elvitetni. Az asszony
megijedve, beleegyezett, hogy a király öt meglátogassa, de csak
azon feltétellel, hogy éjfélkor, sötétben jöjjön hozzá. Midőn a
király ezt hallotta, nagyon örült és éjfélkor az asszony háza
olé ment, ki a felső emeleten várakozott reá. Kötelén egy ko-
sarat bocsátva alá, igy szólt a nő : „Fenséges király, szállj a
kosárba, hogy felhúzzalak és férjem, ki a lépcsőn alszik, mit-
sem vegyen észre!" A király állati ingertől ösztökélve, be-
szállt a kosárba. De az asszony a magas ház kíizepéig húzta
fel és ott a kosárral együtt a levegőben hagyta csüngni. Sa-
lamon király kinos helyzetbe jutott. Alulról az a veszedelem
fenyegette, hogy összezúzza magát, felfelé pedig nem mászha-
tott. Elkezdett tehát könyörögni, mire az asszony igy felelt:
„Látod, bölcs király, meimyire tcM'jed bölcseséged. Balga vagy,
mert nem jutott eszedbe, hogy mi mindent mi vélhetek veled !
Mindenkinek jó tanácsot adhatsz, csak tenmagadnak nem,
mert rossz ösztöntől elhomályositá eszedet. Ülj tehát a kosár-
ban, mint vak a kása előtt. Cserbe hagyott tehát bölcseséged !
Nos, mit gondojsz, leejtselek, vagy itt hagyjalak, hogy reg-
gelre az emberek szép látványban részesüljenek?" — „Oh.
erényes asszony!" könyörgött Salamon, „eressz lassan lefelé,
hogy ne üssem agyon magamat. Drága ékszereket adok neked
és soha sem fogom kivánni testedet érinteni ; mert a mit most
velem miveltél, felnyitotta szememet ! Oh, őseink helyesen mond-
ták: „A bölcs és a balga egyformák!" Kérlek tehát, erényes
asszony, bocsásd meg, hogy ellened vétettem; azt, amit velem
tettél, helyesen tetted. Még mindig szeretlek ; de koronámra
esküszöm, hogy többé nem üldözlek és húgomnak foglak tekin-
teni!" Midőn az asszony esküjét hallá, lebocsátá és a nagyon
bölcs Salamon haza sietett és ez időtől fogva kerülte az eféle
kalandokat."

Egy másik bolgár mese pedig igy szól :

„Az ördögök királya, kit Antikrisztusnak hívnak, egy kis
ördíigöt magához szólított és megparancsolta neki, hogy keres-
sen magának egy kis fiút és veszekedjen vele. Midőn az ör-
dög egy fiúhoz jött, igy szólt hozzá : „Halld csak fiu, anyád
szült!'' A fiu felelt: „Meglehet, szép reményben volt!" Az
ördög erre igy szólt: „Két gvermeket szült!" A fiu felelt:

272

„Bizony volt reménye két gyermekre I" Az ördög szólt:" Az
egyik meghalt!" A fíii felelt: „Hiszen ö nem is szuka, hogy
kettőt is szoptasson!" — „A másik is meghalt!" monda az
ördög. A fin felelte: „A testvér csak testvérét követte!" Az ör-
dög monda: „Anyád leöli két ökrét gyermekei ünnepére!" A
fiu felelt : „Hát a két halott tor nélkül maradjon ? Az nem
történik meg sehol e világon !" — „De a kutya az ünnepen
lehorgasztja fejét!" szólt az ördög. „Bizonyára abban telik
kedve," felelt a fiu. Most már monda az ördög : „Akkor apád
a két hullát levette a szekérről !" — „Ugy," válaszolt a íiii,
„bizonyára velük agyonütötte a kutyát!" Midőn az ördög látta,
hogy a ravasz fiút nem szoritiiatja sarokba, majdnem me^^-
pukkadt mérgében és eltűnt. De a fiu ezt gondolta magában :
„Valami ördögfajzatot veszek feleségül, hahaha!" és az ördí*).^-
liöz ment . . ."^)

E helyen még mellékesen tv következő bolgár mesét kö-
zöljük :2)

„Volt egyszer egy ember, ki sok rosszat tett, de mindig
titokban és a világ előtt szent cselekedet szine alatt. De a
következő cselekedete arra volt szánva, hogy az ördög harag-
ját magára vonja és a pokolba jusson. Egy alkalommal egy
faluba ment, és midőn útközben nagy cső támadt, megjelent
az ördög ember alakban, anélkül, hogy nyoma lett volna rajta
az esőnek, anélkül, hogy csak a legcsekélyebb mértékben is
vizes lett volna. Megpillantotta az ördögöt az ember és nagyon
csodálkozott, hogy amaz nem is nedves, ámbár ő is a nagy
esőben járt; az ördög pedig kérdezte: „Mit csodálkozol rajtam
pajtás ? Azt, hogy nem vagyok nedves ? Jaj, ha az ember
varázsolni tud, akkor nem éri baj !*' — „Hogyan, te varázsolni
tudsz f kérdezte az ember, „hiszen ahoz csak az örd(*)g ért !"
— „Ez a varázs nagyon könnyű," válaszolt az ördög ; „ha
nagy eső év, vesd le ruháidat és ülj reá, mig az eső eláll ; és
ha akkor felöltözködöl, ismét száraz ruhád van és megifjodott
erőd is lesz, mintha fürödtél volna !'' Ezt az ördögi tanácsot
megjegyezte magának az ember, és midőn másnap reggel újra
esett, követte a tanácsot, melyet neki tegnap a jószívű ember
adott és pőrére vetkezett. Az grdög igy gondolkozott: ez az

1) Bakalov C. F. közlése. (Kara-Ozinan.^

2) Zepenkov (Prilip) Sbornik I. í)b. 1.

ember se nem ás, se nem szánt, csak másoknak árt, utána
lopódzott és ellopta ruháit. „Oh !" kiáltá az ember, „hová let-
tek ruháim?" És elkezdte azokat mindenütt keresni, de sehol
sem találta meg. Ekkor közeledett az ördög leányával és hozta
az ember ruháit; kérdezte őt: „Miért vagy meztelen, pajtás?
Talán ezek a te ruháid, melyeket egy farkastól ragadtam el?
Ha a tieid, vedd el, de fogd meg a leányom kezét, mialatt egy
puskáért szaladok, hogy a farkast lelöjjem, mely a leányomat
is fel akarta falni !" Az ember megragadta az ördög leányának
kezét és az ördög eltűnt. Bármennyire is rossz volt ez az em-
ber, mégis, ha veszedelemben forgott, azt szokta mondani :
„Isten nevében 1" Midőn az ördög eltűnt, szintén monda : „Is-
ten nevében !" mire aztán az ördög leánya is eltűnt, és kezé-
ben csak egy kevés por maradt, melyet a keleti szél rögtön
elhordott. Ekkor az ördög visszatért és kérdezte : „De ember,
hol a leányom, mi történt vele ?" Az ember felelt : „Por és
hamu lett belőle, és kezemből elhordta a szél!" — „Leányom,
leányom, hol vagy?" kiáltá az ördög. — „Itt vagyok, apám 1"
felelt a leány és megjelent. — „íme, vedd pajtás!" szólt most
az ördög, „legyen a feleséged!" És eltűnt. A leány kezén ra-
gadta az embert és egy ideig egymás mellett mendegéltek,
elérték a tengert, a melybe ^ férfi őt beledobta, ahol már kez-
dett alámerülni. Az ember ijedten elsietett és ismét az ördög-
gel találkozott, ki őt kérdezte : „Ember, hol a leányom ? Mi
történt vele?" — „Leányod a tengerbe fúlt," felelt az ember.
— „Leányom, leányom !" kiáltá ismét az ördög. — „Itt vagyok,
apám!" felelt a leány és megjelent. — „Fogd meg a kezét,"
szólt az ördög, „és ne okozz neki kellemetlenséget!" Erre az-
tán az ördög újra eltűnt. Az ember törte a fejét, hogy mit
kezdjen ezzel az ördögfaj zattal, hogy vigye haza az ő felesé-
géhez, ahol szégyenkeznie kellene. Eleinte szép szavakkal kérte,
hogy hagyja el őt; de az ördög leánya nem távozott mellőle.
Sokaik kérte; végűi torkon ragadta, hogy megfojtsa. A mint
fojtogatta, a leány reszketni kezdett és vérveres almává válto-
zott, mely kezében maradt. Az ember nem sokat törődött a
dologgal, hanem megette az almát. Midőn újra az ördöggel ta-
lálkozott, ez kérdezte: „Hol a leányom?" Az ember felelt:
„Leányod elszökött tőlem!" — „Leányom, leányom, hol vagy?"
kiáltá az ördög. — „Itt vagyok apám ezen férfi szivében I"
hangzott a válasz a férfi szivéből, — .,Maradj csak ott lányom,"

274

válaszolt az ördcig ; „akarom, hoefv te belülről és én kívülről
hassunk oda, hogy mielőbb hozzánk juttassuk! . . /'

Alig egy félszázad előtt Bulgáriában a lerílak 35—40, a
nők 30~3o éves korukban léptek házasságra. Manapság a
legény már 18 éves korában nősül és a lő éies menyasszonyok
nem tartoznak a ritkaságok k()zé. Enikő és Gabrovo vidékén
a szerelem már korán mutatkozik a fiatalságníU. Nem mintha
korábban fejlőd()ttek volnának a fiuk és leányok, hanem intel-
lektuális okokból. Ugyanis maguk a szülök szerelmi tr)rténe-
tek mesélésével mulattatják a gyermekeket. Innen van, hogy
például Aehar Cselebiben 12 — 13 éves szerelmes párok is akad-
nak. Ez azonban csak az ujabb idők jelensége, mert még fél-
század előtt a 20 éves legények gyermekjátékokkal tcUtötték
idejüket és semmiféle nyilvános mulatságon nem jelentek meg.
A 18 éves leányok még baromfiakat őriztek és fonni is aUg
tudtak. Vannak azonban esetek, mikor a fiatal ember nagyon
ifjú még a házasságra s öt gyakran teljesen élemedett hölgy-
gyei köti össze az apja. Ez meglehetős csúnya szokás. Utóbbi
időben törvény elé került több eset, mikor a fiatal férj még
nem volt abban a helyzetben, semhogy férji kíUelességének
eleget tehessen és igy a^ ő férji szerepét saját édes apja ön-
magának tartotta fen. így tűnt ki ezen szokás erkölcstelen
alapja. Mikor néhány ily eset a törvény elé k(»rült, egyszerre
kiviláglott, mi a tulajdonképeni oka, hogy némely vidéken az
édes apa oly sürgősen kényszei'iti még alig felesi »p(')rödött fiát
a házasságkötésre. Egy paraszt ember ilyen (»setben röviddel
ezelőtt megölte a saját menyét, mert ocsmány szándékának
ellent állott. Ma ugyanis arra ügyelnek, hogy a házaspár élet-
kora közt ne legyen feltűnő különbség. ^

A leánykérés, eljegyzés, külíhiböző vidékeken más-más
foiTTiában tíirténik, de többnyire az ifjú részéről nidul meg a
dolog, kinek vagy az édes anyja, vagy pedig rokona egy kivá-
lasztott leányhoz indul, hogy azt a fia, vagy rokona részére
megkérje. Ilyenkor azután megállapítják, hogy mennyit tarto-
zik a fiatal ember, a vőlegény (godenik, glavenik) fizetni a
leány szüleinek, (ez az u. n. prid, agirlik), de egyúttal meg-
állapítják azt is, hogy a leányt, a menyasszonyt, (godenica)
mennyi hozomány (pridan, goda, prikja) illeti, mennyi féle
ruhanemű vagy más értékesebb holmit hoz a házhoz. Szerelmi

1) Slrausz: B. Nk. Gy. I. köt.

275

házasságot faluhelyen még találhatni, de városban igen ritkán
fordul elő. (L. B. Nk. Gy. I. köt.)

Egyes vidékeken, városban, falun, fennmaradt a szülőknek
az a rendelkezési joga, hogy gyermekeik megkérdezése nélkül
megkötik egymás között a házasságot, és a gyermekek akarva
nem akarva kénytelenek engedelmeskedni. Az eljegyzés (godeí,
obraki) gyürüváltásból áll (meneá) — mit nagy áldomás követ.

A gyürüváltás kötelező erővel bir, a melyet nagy szégyen
volna megszegni. Vannak vidékek, a hol a fiatal embereket
nagyon korán házasítják ki a szülők, tisztán azon okból, hogy
a fiatal ember mellett munkaerős asszony segédkezzék és együt-
tes jövedelmező mimkásságot fejtsenek ki.

Az eljegyzés és a lakodalom (svadba) között alig szokott
nagy időköz lenni ; ellenkezőleg lehetőleg legrövidebb idő alatt
megszokták azt tartani. A házasság alkalmával mindkét fél
köteles majd csak hogy az összes vendégek között, de különö-
sen a rokonság és a szomszédság között ajándékokat osztani
szét. Ez okozza, hogy sok helyen a házasság megkötésénél a
rendes szokástól és a vele járó formáktól eltérnek. Ezen né-
mely vidéken ugy segítenek, hogy a leányt a szülői háztól
megszöktetik.

Ezt a megszöktetést ugy kell értelmezni, hogy tiüajdon-
képen nincs megszöktető és szökevény, mert a leány szülei
egészen tisztában vannak azzal, mik fognak történni és az egész
úgyszólván beleegyezésükkel történik. A megszöktetéssel aztán
elérik a mi tulajdonképen czéljuk volt, hogy a frigy utólagos
szentesítése alkalmával, a szokásos nászajándékok elmaradnak.
Takarékossági szempontból tehát nem tartozik a ritka dolgok
közé a leány szöktetés. Beszélik, hogy a nászajándék némely-
kor valóságos akadályt képez a házasságnál és ha nem élnek
a szöktetés módjával, ugy az ekész lakodalom illetve házasság
elmarad.

Vannak esetek Bulgáriában épugy, mint annak idején le-
írtam, Boszniában, hogy a leány maga elhagyja szülői házát
és elmegy szive választottjához vagyis annak szülőihez és igy
szintén kikerüli a költséges lakomázást, ajándékosztogatást. ^)

Leányszöktetők a szó igazi értelmében a leány beleegye-
zése nélkül, vagyis erőszakos szöktetés a legritkább esetek
közé tartozik és óriási felháborodást kelt az egész országban.
Majd csak minden esetben a leány rokonai a fiatal ember esa-

^) Strausz : Bosznia és Herczegovina I. köt. 18*

276

ládjával formaszerinti harczot viv ós a legtöbb esetben számos
emberáldozatba kerül. ^)

A leányrabalás következőkép szokott történni: A legény
megtudakolja szerelmesétől, hogy szülei mikor nem lesznek
otthon, s ebben az időben 15 — 20 egykorú társával, va-
lamennyien fölfegj'verkezve megrohanják a házat és a
leányt elviszik a legény házába. Ha a szomszédok megakar-
nák akadályozni a rablást, fegyvereiket is használják. Megtör-
tént már, hogy a leányt nyilvános helyről, társnői közül vit-
ték el.2)

Szóhagyomány szerint, 150 év előtt, Dirokaluka, Csok-
manovo, Raikovo és Deroko falvak lakói Péter napján a Csorika
nevű mezőn szoktak összegyűlni. A vigasság és mulatozás 10
napon át tartott. Erről az összejövetelről szólt ez a nóta :

összegyűltek, gyülekeztek
Csorikának magas sikján
Kilencz gazdag nagy faluból stb.

Történt egyszer, hogy egy diroka-lubai beleszeretett egy dere-
kéi leányba és elakarta venni, de a leány vonakodott. Fogta magát
a legény és a Csorika mezei mulatozás utolsó napján fegyve-
res társaival együtt elrabolta a leányt. Ennek a rokonai azon-
ban védelmére keltek, s olyan csete-paté támadt, hogy húsz
halott maradt a küzdtéren. A sirdombok még most is fültalál-
hatók a térségen levő horista közepén.

A sok ajándék gyakran a házasságkötés akadálya. Egy
bolgár mese ezt beszéli :

„Volt egyszer egy szegény ember, kinek két felnőtt leánya
volt. Szépek voltak, de ő neki még egy garasa sem volt,
hogy férjhez adja őket. Gondolkozott, elmélkedett, hogy mit
tegyen. Egyet gondolt és elment szt. Spiridonhoz, hogy
elpanaszolja neki bánatát. A szegény ember kcmnyezve beszélte
el neki, hogy két felnőtt leánya van, de nincs egy garasa se,
hogy ruhát csináltasson nekik. Miután szt. Spiridon végighall-
gatta a szegény ember szomorú beszédét, nagyon megsajnáltai
és jobb lábáról lehúzva harisnyáját, monda : „Vedd ezt a ha-
risnyát és menj vele gazdag emberhez, mondd meg neki, hogy
enyém ez a harisnya, és akkor az én kedvemért annyi pénzt

1) Jirccok : l^iilfíarien.

2) L. f. i. nu

2t7

fog neked adni, hogy férjhez adhatod leányaidat; és hanem akarja
elhinni, hogy ez a harisnya az enyém, akkor térj vissza, hogy
a másikat is neked adjam." A szegény ember a harisnyával
egy gazdaghoz ment és elmondta neki azt, mit szt. Spiridon
meghagyott neki. De a gazdag ember nem akarta elhinni, hogy
a harisnya szt. Spiridoné. Sőt gúnyosan kikergette házából.
A szegény ember szomorúan visszament szt. Spiridonhoz és
elbeszélte neki, hogy egy gazdag ember csak gúnyt űzött a
harisnyából. A szent igy szólt : „Vedd a másik harisnyát is és
menj a gazdag emberhez. Ha nem akarják elhinni, hogy az
enyém íi két harisnya, akkor tegyék az asztal egyik végére, a
másik végére pedig tegyenek pénzt, és akkor majd látnak va-
lamit!" A szegény ember elment a gazdaghoz és megmondta,
hogy mire tanította öt szt. Spiridon. A gazdag újból kinevette
s a harisnyákat az asztal egyik végére tette, a másikra pedig
egy zacskó pénzt, hogy a szegény embert még jobban kigú-
nyolhassa. De szt. Spiridon harisnyái magukba szitták a pénzt
és még sem teltek meg. Ekkor a gazdag belátta, hogy ezek
szt. Spiridon harisnyái és a szegény embernek és leányainak
sok pénzt adott, hogy férjhez mehessenek ..."

Háztüz-nézés, eljegyzés előzi meg a lakodalmat. A ház-
tüz-nézés inkább kiszemelésnek, (sgledvanie) nevezhető, a mely
a fonókban (sedenki popreli) vagy nyaranta a hóristán megy
végbe. Ha a leány megtetszett a legénynek, ez utóbbi szülei-
nek valamelyik rokona által megkérdeztetik a leány szüleit,
hogy odaadják-e lányukat ? Kedvező válasz esetén kitűzik az
eljegyzés napját. Ha a szülők nem tudnak megegyezni, a legény
elrabolja a leányt, nem törődve a következményekkel. Régente
az is megtörtént, hogy a szerelmes pár titkon jegyezte el ma-
gát, de most már nem fordul elő.

Az eljegyzésnek két fajtája van : kis és nagy eljegyzés
(dodes). Az előbbi következőkép történik : Mikor a szülők már
megegyeztek, a meghatározott nap estéjén a legény szülei
néhány rokonnal elmennek a lányos házhoz, vivén magukkal
többféle ajándékot a leány és pálinkát a szülők számára. Min-
denkinek a kezében van egy cseresznye- vagy szilvagaly nyá-
ron, fenyögaly pedig télen. Megérkezve helyet foglalnak a leg-
díszesebb szobában és előadják jövetelük czélját. A leány szü-
lei ezzel felelnek: „Megkérdezzük lányunkat, hogy akarja-e
eljegyeztetni magát," s behívják a hajadont. Az apa megkér-

278

dezi háromszor: „Akarod-e, hogy eljegyezzelek a legénynyel?"
Ha a leány igennel felel, odaadják neki a pálinkát, a melylyel
mindenkit megkínál, kezdve a maga szülőinél. Aztán átadják
neki a hozott tárgyakat, a melyek leginkább gyüszüből, ken-
dőkből, nisamból (pénzből készült nyakláncz) s ezüst holmik-
ból állanak. Mindezek fehér kendőbe vannak takarva. Távo-
záskor a leány anyja a kérőket megajándékozza egy-egy ken-
dővel, a melyet „agluk"-nak neveznek; a leány anyja fejken-
dőt kap (testimen), a legénynek pedig kendőt és szines virá-
gokból kötött bokrétát küldenek.

Másnap a leány anyja meglátogatja a rokonokat és isme-
rősöket, s páUnkával kínálva őket, elbeszéli, hogy leányát elje-
gyezték. Ezzel a kis godes véget ér. Hajdanta a leány nem
jelent meg a kérők előtt, hanem rejtett helyről felelt a kér-
désre igennel. (Strausz : B. Nk. Gy. I. köt.)

A nagy eljegyzés csak két-három év elteltével történik,
még pedig nagyobb ünnepnap előestéjén. Azt megelőzőleg pár
nap előtt a szülők megállapodnak, hogy hány vendéget hívja-
nak és mennyi ajándékról gondoskodjanak. A kitűzött napon
a vőlegény maga keresi fel a rokonokat és ismerősöket, s mind-
egyiknek egy szilva- vagy (íseresznye-galyat adva, ekkép hivja
meg: „Jöjj estére házunkhoz, mert ma megyünk sok pálinká-
val X.-hez." A leány hasonlókép cselekszik, de csak rokonait
hivja meg. Alkonyatkor összegyűlnek a meghívottak, gajdás-
tól kisérve dalolgatnak, s pálinkázás után elindulnak a lányos
házhoz. Útközben énekelnek és lövöldöznek (illetőleg csak lö-
völdöztek, mert most tiltva van). A ház előtt várják őket a
leány rokonai és bevezetik a szobába. A legény által hozott
ételeket átadják a leány szülőinek, hogy készítsék el. Legtöbb-
nyire rizst és kenyeret hoznak.

A godeá a jegyespárnak nem ad jogot bensőbb érintke-
zésre; csakis a csesmánál találkozhatnak, vagy útközben. A
szülők ellenben nagyobb ünnepkor, minő Miklós napja, a ko-
leda ünnep, húsvét, Péter napja, karácsony stb. egymásnak
ajándékokat : czukrot, baniczát, pálinkát, bort, kenyeret, pénzt
küldenek. A vőlegény is szokott pénzt küldeni menyasszonyá-
nak, a melyen az utóbbinak a szülei lisztet, zsirt és lukumot
vásárolnak s azokból a vőlegénynek is küldenek.

Szokás, hogy a vőlegény megizeni menyasszonyának,
hogy ekkor meg ekkor a falun kivül bizonyos helyen várni

27^

fogja. A leány egy négyszögletes pamut kendőt vesz magához
(a kalilot), s mintha füvet menne szedni, kisétál a megjelölt
helyre, ahol aztán a jegyesek kibeszélik magukat. Ezt nevezik
,Jiodenie na paratiku"-nak. Ezután azonban már nem- hagy-
hatják el egymást, mert senkinek sem kellenének. Ha a leány
nem megy el, a vőlegény fölbontja az eljegyzést.

Sok helyen egy rostát állítanak a szoba közepére.
;. Legelőször a legény apja dob beléje néhány garast, aztán
sorban a többiek, ezt mondogatván : „Öregedjenek meg, őszül-
jenek meg mindig jóval. Én tőlem kevés, az istentől sok."
Utoljára maga a legény dob néhány garast a rostába. (Hasonló
ceremónia történik a leány házánál.) Aztán az összegyűlt pénzt
— ami lUÜ— 500 garast tesz ki — bekötik vászonból készült
fehér vagy vörös kendőbe, melléje tevén a legény gyűrűjét és
czukrot. Ezt hivják nisean-nak. Ezután a legközelebbi rokonok,
számszerint hárman vagy öten (de mindig páratlanul, mert a
páros szám a legény vagy leány halálát jelentené) a legény ap-
jának vezetése alatt a niseant elviszik a leányhoz. Ott meg-
vendégelik és megajándékozzák őket, mire visszatérnek, hoz-
ván a legény számára a leánytól néhány otthon készült fehér
kendőt s egy leveles galyat almával. A leány gyürüt nem ad.

Hadíileskóban egy héttel az esküvő napja előtt a vőle-
gény apja egy csutora bort, font kalácsot és tavanlukot vásá-
rol. (Tavanluk e szóból ered : taván cseréptál, melyben a fok-
hagymával jól megspékelt húst sütik. Magát e húsételt neve-
zik tavanluknak). Böjt idején a tavanluk sós hal rizszsel főzve.
Ezzel megy a menyasszony házába. (B. Nk. Gy. i. köt.)

Az, ki az esküvő napját meghatározza, „otsekár" vagyis
metsző. Az otsekár igy köszönt be a menyasszony házába:
,,Jó estét!" A háziak pedig igy fogadják: ,, Adjon isten minden
jót, isten hozott!^' (Dobre dosU.) Mielőtt leülne, átadja a meny-
asszony anyjának a tavanlukot, meg a kenyér szakasztót ken-
dőbe kötve. A bort is átadhatja, magánál is tarthatja. Miután
tisztességtudóan jó egészséget és sok szerencsét kivánt volna
az otsekár a családnak, elmondja, hogy isten jóvoltából eljött
meghatározni azt a napot, melyen az esküvőt fogják megtar-
tani, ezt azért teszi, hogy igy mindkét fél elkészülhessen rá.
Ennek a ceremóniának rendesen az esküvő vasárnapját meg-
előző vasárnapot választják. Itt az esküvőt rendesen vasárnap
tartják, igy hát az otsekvánie is vasárnapra esik. Ez alkalom-

280

mai fizeti az otsekár az agarlu^át, ha még nem volna meg-
fizetve. Agarluíka alatt azt a pénzösszeget értik, melyen a
legény a leányt formaszerint megveszi. A nyolczszáz garasos
ár eddig a legmagasabb volt. Másutt ezt a vételdijat kepinnek
nevezik. Mig az agarluíka kifizetve nincsen, a legény még
csak a lábát sem teheti a lányos házba. Sok helyen a lakodal-
mat megelőző vasárnap este a legény az apja és néhány ro-
kona kíséretében elmegy menyasszonya szüleihez, kikkel meg-
beszéhk: hány vendéget hívjanak, mennyi ételt, italt és aján-
dékot szerezzenek be, s mennyi legyen a hozomány, a „spara."*
Ez 50-től 200 garasig szokott terjedni, mihez járul még egy
pár papucs a leány szüleinek és bátyjainak. A vétel-árt a nép
obustának mondja. Az egész ceremóniát teéenie na svadbata-
nak nevezik. A következő napokon sem a legény, sem a leány
nem hagyhatja el a házat. Az utóbbi otthon sírdogál ; társnői
naponta eljönnek vigasztalni, s kezeit kendővel takarják le,
hogy ne lehessen látni.

Csütörtökön, vagyis két nappal az esküvő előtt, a vőle-
gény nővére felölti uj ruháját és de vert keres. A de ver köte-
lessége az esküvő alkalmával a gyűrűket váltatni és az egész
aktus alatt két szál gyertyát tartani a jegyespár háta megett.
A zelva, vagyis a vőlegény nővér j még a lányokat is meghívja
és különös tekintettel van a maga rokonságára. Fölhívja őket,
hogy menjenek vele mind a vőlegény házába a lakodamat elő-
készíteni. (L. B. Nk. Gy. I. köt.)

A meghívottak csakhamar egybegyűlnek a legény házába,
hol a leányok maguk között négy énekesnőt választanak. A
zelva teknőt, lisztet és szitát készít elő.

Mikor a leányok mind összegyűltek, az asztalra fehér
saják teritőt borítanak, arra pár pénzdarabot és azután a tek-
nőt. A zelva szitát hoz, melybe mazsola szőUőt, öt szem diót
és lisztet tesznek. A szitát a vőlegény, a zelva és a dever
jobb kézzel fogja. így kezdik el a szitálást együttesen. A zelva
azonban egyedül végzi el a szitálást és különösen arra ügyel,
hogy a diók össze ne ütődjenek. Azt hiszik, ha a diók össze-
koczulnak, az uj házaspár is csupa perpatvar lészen.

Mialatt a zelva szitálja a lisztet, két fehér fazekat tesznek
vizzel tele a tűzre és arra ügyelnek, hogy a viz parázson forr-
jon fel és láng a fazekakat ne érje. Az egyik fazékba fasipot
tesznek, abba meg bazsalikomot dugnak, azután a sipra ezüst

281

gyürüt húznak. Ezt a gyürüt fogja a vőlegény az eskü alkal-
mával a menyasszonynak átadni. A fazekakból öntenek vizet
a dagasztáshoz, a mit szintén a vőlegény, zelva és dever együtt
kezdenek. Ez a három a sipot jobb kézben tartván, megkezdi
a liszt és viz összekeverését. A dagasztást énekelve a zelva
végzi be. Ezután a zelva a négy énekesnő kiséretében az ud-
varra megy, hogy kezét megmossa. (L. B. Nk. Gy. l. köt.)

A négy énekesnő a két fehér fazékban maradt vizet tálba
önti és ezzel mossa a zelva a kezeit ugy, hogy egy másik tál-
lal alulról a lecsurgó vizet felfogják. Ha a zelva keze tiszta,
veszi a második tálat, melyben a vizet felfogták és annak tar-
talmát a ház tetejére önti. A kézmosást a következő dallal
kisérik :

Megmostad a kezed, zelva?

Befontad a hajadat, zelva?

Szedtél-e rózsát, zelva?

Piros rózsát nem szedtem én,

Hajamat se fontam be én,

Fehér tésztát dagasztottam,

Fehér tésztát szakasztottam. (L. B. Nk. Gy. II. k.)

A kézmosás után két fehér fazekat a fennmaradt víz-
zel az udvar közepére viszik és ott a zelva a négy énekesnö-
vel hórót tánczol a fazekak körül. A hórót a zelva vezeti. Bal
kezével az egyik énekesnőt, jobbjával pedig azt az edényt
fogja, melyben a már emiitett mazsola szőUő és öt szem dió
van. Hóró mellett következőt éneklik :

Játszadozott, játszott, szép Mária, játszott,

A lány a legénynyel, Mária, legénynyel.

Az egristen játszott, szép Mária játszott.

De rossz helyen játszott, Mária, rossz helyen.

Elvesztette a lány, Mária, vesztette

Csontos szép fésűjét, Mária, fésűjét.

A legény elveszte, Mária, gyűrűjét.

Kiáltott, Mária, a leánynak anyja :

„Hozzátok, Mária, azt a sűrű szitát.

Szitáljátok gyorsan a hamut, homokot,

Keressük, Mária, a leány fésűjét,

A leány fésűjét, a legény gyűrűjét." (L. B. Nk. Gy. 11. k.)

A dal után megszűnik a táncz. A zelva szétosztja a leá-
nyok között a mazsola szőllőtés a diót. Az ötödik diót magá-
nak tartja. A két fehér f^^zékban maradt vizet olyan fára önti

282

a zelva, melyon griimöles van. Különösen almafára szeretik'
önteni ezt a maradék vizet. Az üres (nlényeket visszaviszik a*
házba. Mikor a fazekakat visszahozták, mindenkinek szabad
énekehű, mindenkinek szabad tánezohii. Valamennyi járja a
hórót, és valamennyi énekel is hozzá. Többnyire a következő
dalt éneklik a tánczhoz :

Elment Péter elszegődni,

Szép menyasszonyt ment keresni.

De nem akadt Péter sehol

Gyönyörű szép feleségre.

Ekkor Péter ellovagol,

Elmegy messze paripáján.

Hol a szőke Duna folyik.

Ottan talált egy szép leányt,

Karcsut, miként a pálmafát.

A leány az udvart sepri.

Sepergeti zöld gályákkal,

Bazsalikom virágokkal.

„Leány, karcsú mint a pálma.

Kérdezd meg csak jó anyádat :

Ad-e nékem feleségül ?"-

Dunántúli karcsú lányért

Nyomban Péter elszegődött. (L. B. Nk. Gy. 11. k.)

Az énekek eldalolása ntán a lióró feloszUk és a leányok
a szobába mennek, hol teritett asztal vár reájnk. Az asztalon,
melyet a zelva teritett meg, csak lius van kenyér nélkül. Mi-
kor a leányok az asztal köré telepedtek, a zelva észrevétlenül
hátukba kerül és egynehány leányt fejbe kiMint a fonott ka-
lácscsal. Erre a leányok nagy lármával fehiadnak, de egyikük
sem bánja, ha fejbe kólintották a kalácscsal, mert ez azt je-
lenti, hogy hamarabb megy férjhez. A lakoma ntán a lányok
haza mennek. Csnpán a zelva marad ott, ki a házat el nem
hagyja addig, mig a lakodalomnak vége nincsen. Megjegy-
zendő, hogy a zelva már rendes férjes nő.

A dagasztás napjától kezdve a legény nem végez semmi-
féle munkát, hanem tűz mellett melegszik. A dever nündig
mellette van. A legénynek bár a tűz mellett ül, azt élesztenie
nem szabad, sőt ha szivarkára akar gyújtani, azt is csak gyu-
fával teheti. Ez a szokás azt akarja jelképezni, hogy az uj
házaspár mindig jó riüiában fog járni. Manapság azonban
legtöbben nem tartják be ezt a régi népszokást.

283

A zelva a lányok eltávozta után k tészta kelését várja.
Ha a tészta megkelt, három darabban, a kemenczébe teszi. Et-
től a naptól kezdve a zelva minden nap kenyeret süt.

De ezen a napon a menyasszony házában is dagasztanak,.
Itt a zelva szerepét a menyasszony valamely barátnéja végzi.
A szitálásban, dagasztásban azonban csupán a zelva és a
menyasszony vesz részt.

Ugyancsak ennek a napnak az estéjén a dever tarisznyá-
jába három kalácsot tesz és ugy megy a menyasszony há-
zába. Itt átadja a tarisznyát a menyasszony anyjának, kinek
kezet csókol, a magával hozott csutora bort pedig a lány ap-
jának adja, vagy annak, ki az apát helyettesiti. Ennek is meg-
csókolja kezét.

Mikor a dever az üres tarisznyával haza vagyis vissza
akar indulni, a leány szülei a magukéból négy kalácsot tesz-
nek a tarisznyába. Ez természetesen akkor történik, ha a leány
is, a legény is egy faluból valók. Ha különböző falukból valók,
ugy a devert ezen látogatása aidaimából a falu leányai és a
lány rokonai kocsikon kisérik a faluból.

Meghivó gyanánt a leány rokonai gályákat küldenek szét.
A galyak csak nyár idején zöldek s vörös fonalakkal kötik ösz-
sze őket. A fonalakon egy pár apró pénzdarab is van. Télviz
idején száraz bazsahkom ágakat küldenek szét. Ha a leány
és legény egy faluból valók, ugy e meghívókat nem a dever,
hanem a leány rokonai viszik. A meghivó gályákat a leányok
fejdísz gyanánt használják és ugy hordják a nyilvános cses-
máról (kútról) a vizet.

A dever a tulaj donképeni komoly meghívást az esküvő
előtti napon végzi. Még a legközelebbi rokonok sem mennek
el, ha ezen a napon újból meg nem hivja őket a dever. A
bolgár közmondás ezt mondja: Neskalesen gost e gotove ma-
gáré, hívatlan vendég kész szamár.

A vőfély csutora borral megy a meghívást eszközölni.
Persze minden meghívottat megkínál borából. Mikor a dever
innni ad, egyúttal kezet is csókol. A násznagy rendesen a de-
ver apja. (L. B. Nk. Gy. I. köt.)

Demir Hisarskóban (Máczedonia) már szerdán reggel sü-
tik a kenyereket a lakodalomra, melyeket bazsahkommal gon-
dosan betakarnak, mialatt a leányok e dalt énekehk :

284

Tölgyfa, tölgyfa, Mind a ketten?

Sötét tölgyfa, Udvaromra

Tölgyfa zölden Köd borult le.

Mért fonnyadsz el ? Köd borult le,

Tölgyfa én is Le a földig.

Elfonyadtam, Udvarodra

Elszáradtam Két nap sütött,

Ifjan, zölden. Két nap sütött,

Mért fonnyadunk Világított.

Dagasztás előtt egy búzával telt rostába teszik a jegy-
gyűrűt és mialatt a leányok énekelnek, a dever és egy asszony
a rostát körülforgatják.

Deberskóban valamelyik ünnepnapra a rokonokat össze-
gyűjtik a legény házába, s ott az örömapának, vagy ha az
nem él, az apa testvérének kezét megcsókolják, s átadják az
eljegyzési tárgyakat: a sármiát és a pénzdarabokat. Innét a
menyasszony házába mennek, hol megvendégelik őket.

A legény csak később mutatkozik, a mikor aztán az em-
iitett tárgyakat a jegyespár maga cseréli ki. A kézcsókolás
ismétlődik, s ezután a leány a jelenlévők mindenikét' inggel
ajándékozza meg és pedig a férfiakat géppel készített, a nőket
sajátkezüleg szőtt vászonból csinált inggel. Ezt a szokást hív-
ják malarmas-nak, sversanie-nek.

Következő napon harmincz, vagy kevesebb tiz éven alóli
gyermek jelentkezik a leány házában, honnan egy öreg asszony
elvezeti őket a menyasszonyhoz. Egyik gyermek kendőbe ra-
kott gyümölcsöt, a másik ingbe göngyölt ötféle gyümölcsöt,
a harmadik pedig zsinórra fűzött pénzeket visz, melyek közt
három nagyobbértékű is van. A leány már várja őket, s egyen-
ként kezet csókol nekik, utoljára hagyva az ajándékhozókat.
A gyermekek először édességeket kapnak, később más enni
valót is. Azután ismét kezet csókol nekik a leány, s megaján-
dékozza őket virággal, inggel. Egy szépen kivarrott inget és
egy virágot elküld a vőlegényének. A neki hozott gyümölcs-
ből nem szabad ennie. (B. Nk. Gy. I. k.)

Pár hónappal ezután a vőlegénynél, kit a bolgárok már
csak ,,Zet"-nek, vőnek neveznek, az asszony rokonság egybe-
gyűl, hozva magukkal gyümölcscsel telt edényeket, sok zöld ágat,
melyek közül a legnagyobbra selyem fonállal arany pénz van
kötve (ez a menyasszonyt illeti). Hoznak azonkívül ez utóbbi

285

számára kapczákat, opánkát, egy csizmát vagy czipöt, néhány
oka fonott lent, s különböző szinü selyem fonalat. A leány-
nak ez utóbbi holmikból ingeket kell készítenie, hogy a lako-
dalom alkalmával szétosztogassa. A vőlegény vendégei átmen-
nek a leány házába, hol teritett asztal várja őket. Megjelenik
köztük a menyasszony, sorba kezet csókol és megkínálja őket
egy pohár borral; közben három éneket dalolnak el. A leány
vőlegénye nővéreinek egy-egy inget ad, azonkívül leendő anyó-
sának is, megtoldva az ajándékot egy gyümölcscsel teh edény-
nyel s zöld ágakkal, melyek közül a legnagyobbon arany pénz
van a vőlegény számára, de kisebl> mint az, melyet ez küldött
a leánynak. Inget kapnak továbbá a nagybátyák (a deverek)
és a leendő após.

Az esküvőt két héttel megelőző szombaton a legény ro-
konai és barátai kíséretében u. n. armasniczára megy, vivén
magával enni és inni valókat. Az anyja egy tepsiben fonott ka-
lácsot visz, nővérei pedig kolan-t (derékövet), négy gyürüt,
kivarrott ingujjat, himzett fejkendőt, tükröt, fezt, fésűt és ara-
nyokat. A legénynél himzett kendőben gyümölcs van. A meny-
asszony házához érve, a szoba egyik felén a férfiak leülnek,
másik felén az asszonyok állva maradnak. A menyasszony egy
leány kíséretében megjelenik, s a férfiaknak kezet csókol, csak
vőlegényének nem. Majd megcsókolja az asszonyok kezét, és
átveszi az ajándékokat, de nem tartja magánál, hanem társnő-
jére bizza. Legutoljára vőlegényéhez megy, s kezet csókolván,
átveszi a kendőben levő gyümölcsöt. Ezalatt asztalt terítenek és
a hozott holmikból lakmároznak. A legény a vendégeknek kezet
csókol s pálinkával kínálja meg őket. A jelenlevők legidő-
sebbje ketté töri a fonott kalácsot, s közepét, a rajta levő régi
pénzzel együtt, odaadja a menyasszonynak. Kis idő multán a
legény borral kínálkozik és újból kezet csókol vendégeinek.

Majd a leány enni és innivalójára kerül a sor, ugyan-
olyan szertartások mellett, mint a vőlegényénél. A mulatozás
egész éjen át tart, senki sem megy aludni. Hajnal tájban a
legény pálinkáját veszik elő s hörpintgetnek miiítíaddig, mig a
leány vizet nem hoz, hogy azzal megmosakodjanak. Ennek
megtörténte után a menyasszony egy inggel ajándékozza meg
vendégeit, kik viszont egy-egy aranynyal kedveskednek neki.

Ez a szertartás a gólem armas.

A macedóniai bolgároknál szokásban van, hogy az esküvő

286

előtti vasárnap (rendesen 7 nappal előbb) a legény egy hordó
bort kap menyasszonya részéről. L^gyanakkor néhány barát-
nője a menyasszonynak elmegy a legényhez, vivén ajándékul
inget, két gatyát, eg^^ kíuitíist, egy kabátot és egy teritőt,
azonkivül a testvér, apa és rokonok számára küKm eg\^-egy
inget. A legény ezeket az egyik szoba falára akgatja, hová
esakis a menyasszony ajándékai jimnek. Azután elkezdődik a
vendégeskedés, meg a táncz ; eljárják a hórót és pedig ugy,
hogy háromszor ki és vissza tánezolnak az udvarra. Ezt hív-
ják ruba-nak.

p]gy másik szokás: a lames, mely kíHetkezőkép megy
végbe :

Három nappal a lakodalom előtt, azaz csütíu-tíik reggel a
vőlegény házánál két kalácsot dagasztanak ; egyiket a meny-
asszonynak, másikat komáinak. A dagasztást falubeli leányok
végzik, hozván magukkal három teknőt és három szitát. Há-
rom leány átszitálja a lisztet és egy halomba rakja. Egy kis
gyermek, aki azonban nem szabad, hogy árva legyen, vizet és
sót t(»sz a lisztbe. Az egyik leány egy darab fával, melyet
,,bukudarka''-nak neveznek, összekeveri a vizet, sót és lisztet,
mire mind a hárman kiihUi dagasztanak. Készen lévén, meg-
fogják a gyermek kezét, s az abba szorított fával háromszor a
tésztára ütnek, ugyanannyiszor kiáltván: „legény és leány*" —
„momak-í moma.'* (L. B. Nk. Gy. i. köt )

Ugyanezen a napon a leányok frugliczát vagy baimk
zászlót esinálnak, a mi nem más, mint egy bot, rája akasztva
egy kimosott fehérkendő, a bot végén pedig e^y aranyozott
alma. Egy férfiruhába ()hr)zr)tt leány, fején férfi fezzel, kezébe
veszi azt a zászlót és a tr)bbi leányt karján vezeti.

Este egy ládát küldenek a leánynak, belerakva három al-
mát és egy esomó árpát. A ládával egész menet megy, zász-
lós férfi vezetése alatt, ki a mint a ládát átadta, reá ül. A
leány kezet csókol neki és megajándékozza egy inggel. Ezután
a vőlegény apja keresi f()l a menyasszonyt, s viszi magával a
reggel készitT^tt három kalácsot, melyek vörös selyem kendőbe
vannak takarva. A kalácsok kíizepén régi aranypénz csillog,
melyet zelo-nak neveznek. A menyasszony megvendégeli lenndö
apósát, ki a kalácsot széttördeli. Ez alkalommal megbeszélik,
hogy milyen ruhákat készítenek. Estefelé a legénynek 7 — S
barátja megy a leányhoz, s magukkal vivén a kalácsokat, föl-

287

keresik a komát, hogy az esküvőre meghívják. Ennél egy ideig
mulatoznak, s aztán visszamennek, a menyasszonyhoz.

Másnap, vagyis pénteken ebéd után a menyasszonyos
háznál összegyűlnek a menyasszony nőrokonai, hogy a
menyasszony haját befonják, a mi, tekintve a számtalan vé-
kony hajfonatot, nem kis dolog. Legelőször egy kis gyermek
(de nem árva) kifonja és megfésüli a leány haját, aztán a ro-
konok újra megfésülik, befonják. Ezután a menyasszony sorba
kezet csókol nekik, s hórót tánczolnak, a mikor is a meny-
asszony fejére fezt tesznek. Ugyanekkor szemlére kiteszik a
szobában a leány esküvő ruháját. A legénynél ezalatt a zászló-
vivők (fluglicári) zászlót készítenek, s azzal sorba járják a
meghívandó vendégeket. (B. Nk. Gy. I. köt.)

Demir Hisarskóban (Maezedonia) ezen a napon az úgy-
nevezett Mesenie gurgurski prepora történik. A gurgurska há-
rom fonott kalács, mely fölött különböző alakokat készítenek.
Ezen kalácsok egyike közepén lyukas. Ennek a neve kamara.
Ezt teszik az asztalfőre, vagy mint a bolgár mondja, az asz-
tal homlokára, hol az após és a násznagy ülnek.

A kamara közepébe három águ galyat dugnak, melyre
három aranyozott almát tűznek. A kamara szombat estétől ked-
dig az asztalon marad, csak azután eszik meg, mikor a vőle-
gény és menyasszony ajándékot visz kalatjának. A másik két
gurguruskába kendőt dugnak, melyet vasárnap a vőlegény és
dever viselnek. így mennek a menyasszonyért.

A gurgurusokat pénteken reggel dagasztják, délfelé éke-
sitik. Ez alkalommal a lányok a következőt énekelik :

Holló repült, délről repült,

Leszállt a lány udvarába.

Ifu lányok tanakodtak,

Mit tegyenek, hogy elszálljon?

Adtak neki szőllőtökét —

De a holló el nem szállott,

Adtak neki gyümölcs ágat,

De a holló el nem szállott,

Adtak néki ifjú lánykát,

És a holló elszállt aztán. (B. Nk. Gy. II. k.)

A preporát (zászlót) ugy készítik, hogy botot vesznek, arra
vörös kendőt varrnak, melyet körül fognak zöld levelekkel. A
bot végére keresztet tűznek.

Szombaton néhány legény megy a vőlegény házába, hogy

288

levágják az ökr()t, amely nélkül bizonyos vidékeken nincs la-
kodalom. Néhány vidéken e nap estéjén négy bizalmas ember
elmegy a menyasszonyhoz, hogy elvezesse a kúthoz, hol a
leányok eléneklik :

Korán kél Rusánde,

Korán megyén vizért,

Korán, hajnaltájban,

Korán mossa fejét,

Korán, hajnaltájban.

Korán dagaszt tésztát,

Korán, hajnaltájban.

„Hej, idegen hallod,

Hová indulsz, hová?"

„Megyek kedvesemhez."

Társnők, hűtlen társnők,

Ne bízzatok bennem.

Nem szóltatok hozzám

Igaz szót az este,

Mikor vizért mentünk !

Íme anyám, viz, viz.

Távozik leányod !

íme atyám, viz, viz,

Távozik leányod !

íme bátyám, viz, viz.

Távozik a húgod ! i.B. Nk. Gy. II. k.)

Ugyanez este a legénynél is, meg a menyasszonynál is
vendégeskednek. A vőlegény házánál a leányok pogácsát gyúr-
nak, úgyszintén a menyasszonynál is. Gyúrás közben igy da-
lolnak :

Két kis szürke szelid gerle,

Szállott vigan az ereszre.

Mondjátok meg a kis lánynak:

Gyúrja meg a pogácsákat.

Vasárnap korán reggel a borbély megjelenik a vőlegény-
nél és megborotválja. De már akkor ott van két leány, kik
inget tartanak az álla alá, hogy a lehulló hajat és szakáll szőrt
felfogják; ezt aztán a menyasszony ládájába teszik. A borot-
válás befejeztével az inget a borbélynak adják, s azonkívül min-
denki tetszése szerint pénzzel is megajándékozza. A vőlegény
a jelenlevőknek kezet csókol és megmossa magát. A vizet ad-
dig ki nem öntik, mig a menyasszony meg nem érkezik. Aztán
előhozzák a vőlegény ruháját, melyet egy gyermek megmér, s

289

a legény felöltözik, de régi lábbelijét az esküvőig magán viseli.
Borotválás közben ezt éneklik :
A vőlegény nem akarja, hogy a borbély borotválja,
Mig nem mondja isten hozzád — Isten hozzád édes apám!
A vőlegény nem akarja, — Hogy a borbély borotválja,
Mig nem mondja isten hozzád, — Isten hozzád édes anyám!
A vőlegény nem akarja, — Hogy a borbély borotválja,
Mig nem mondja isten hozzád, — Isten hozzád édes bátyám!
A vőlegény nem akarja, — hogy a borbély borotválja,
Mig nem mondja Isten hozzád, — Isten hozzád édes húgom!
Elbúcsúzik az apjától, — Fehér ruhát ölt fel aztán.
Szóval mondja édes anyja: — „Vőlegény vagy, hej okos légy!
Messze ehnégy édes fiam, — Atmész három vagy négy falun,
Vigyázz, ki ne csúfoljanak, — Ne hozz szégyent jó szülédre!"
Dél felé gyülekeznek a lakodalmas vendégek ; külön meg-
hivják a násznagyot és feleségét, kiknek megérkezte után evés-
hez ülnek. A vőlegény kezet csókol a násznagynak, kinek hi-
vatalos neve kuma-koma, meg a többi vendégeknek, s eUn-
dulnak a menyasszonyért.

Megérkezve a házhoz, a leendő anyós, továbá a násznagy,
(a dever) meg a vőlegény sógornői bemennek a szobába, hol
a menyasszony a rokonságtól körülvéve, kezében babbal teU
rostát és három fenyő hasábot tart, mialatt valamennyien ének-
lik : „Vedd meg a menyecskét dever, érdemes erre." A dever
néhány pénzdarabot nyújt be az ajtón át, mire valamennyien
bemennek, ekkor a leány a rostát tartalmával együtt az udvarra
vagy a háztetőre dobja. A dever ezután a menyasszonynak
harisnyákat ad, melyek egyikében gyümölcs van. A leány
zsebre teszi, s a lábai elé rakott czipőket, miután háromszor
megrúgta, felhúzza. A koma szőllulevelekből font és vörös sza-
lagokkal diszitett koszorút tesz a fejére, a vőlegény anyja pe-
dig ezüst virágokkal ékesiti fel, mialatt a leányok énekelnek.
Aztán átkötik fehér kendővel, a bal hónaalja alatt vállán át
sermával, s leterítik fehér lepedővel. így feldiszitve a meny-
asszony háromszor meghajol apósa és a násznagy előtt, s félre
áll. A vendégek pedig előtte hajolnak meg. Sok helyen ekkor
egy szitát adnak a menyasszony kezébe, hogy azon nézze vő-
legényét és teljék be vele. (Nevesta gleda zeto nis sito za da
bidi; sito =- szita, sit = jóllakni, igen régi szójáték.) Mikor már
jó hosszú ideig nézte a menyasszony a vőlegényt, kimegy az

290

udvarra, hova apja, anyja s a ktizeli rokonsága kiséri. A roko-
nok a menyasszony nevében borral kinálják a vőlegényt. A
vőlegény azt elfogadja és minden pohár bor után tartozik r)sszes
rokonságának kezet csókolni. Ezalatt a leányok ezt éneklik :

Isten hozoU ifjú,
Hej te deli ifjú,
Fehér kezet csókolj,
Ne hozz reánk szégyent,
Apádra, anyádra,
Anyádra, bátyádra,
Bátyádra, húgodra.

A vőlegény mindenkinek, ki őt ez alkalommal borral kí-
nálta meg, egy almát ad, melyben egy pénzdarab van. A pénzt
kiszedik, és az almát visszaadják neki. Mikor a menyasszonyért
indulnak, Enikőben és Gabrovóban háza elé 19 arsin magas
gerendát vernek a földbe, melynek a tetején piros kendő lobog
s addig a lakodalmasak nem mennek a házba, mig" a leány
rokonai közül valamelyik fel nem mászik a gerendára és le
nem hozza a kendőt. Demir Hisarskoban a vőlegény tem-
plombamenet előtt jobb lábával menyasszonya jobb lábára lép,
mire a menyasszony a vőlegény előtt meghajol. A vőlegény-
nek erre kenyeret adnak, a mit ő térdén három darabba tör. A
maga darabját a zelvának adja. Ezután tepsiben egy baniczát
adnak neki, a minek széleit letöri. A közepét a kenyérrel együtt
a zelva kendőbe köti, átadja a menyasszonynak, a vőlegény-
nek, a széleit pedig szétosztja az asszonyok között. Most elő-
veszik azt a kendőt, melyet a menyasszony a vőlegénynek
ajándékozott, azzal a vőlegényt odakötik az ajtófélfához és azt
kérdik tőle: ,.Kenclő kell-e vagy menyasszony?" A vőlegény
azt feleli: „Kendő is, menyasszony is!" Ezt ismételtetik velő
háromszor is. Ahg mondja ki harmadszor ezt a vőlegény, ki-
kergetik a szobából, a menyasszonynak pedig kíivetkezö dal
kíséretében levetik a papucsát:

Vesd le lányka, vesd le,
A papucsod vesd le.
Egyszer lányka vetted.
Kétszer leányka szőtted !

A levetett papues helyébe sárgát tesznek, melyet a vőle-
gény adott. A monyasszony megrúgja a papucsot és a sarkával
maga felé fordítja, az énekesnők pedig újból kezdik:

291

Huzd fél, lányka, húzd fel,
A papucsod huzd fel !
Egyszer lányka vetted,
Kétszer megköszönted.

Ezután egy kis leány kézen fogva a menyasszonyt a
többi nőkkel együtt a vőlegényhez vezeti. A férfiak a menyasz-
szony házában maradnak, kivéve a legény apját, ki a templom
előtt várja a menyasszonyt. A lakodalmas népség a vőlegény-
nél mulat, de külön a vőlegénytől, ki a furuglicsárikkal egy
másik szobában van, hol szintén asztalt terítenek. A vőlegény
a föltálalt étel négy sarkáról három ujjal vesz magának és
ugy eszik. Nemsokára megjelenik nagynénje, s átadja a jegy-
gyűrűt, karjára pedig fehér kendőt dob. A legény kezet csókol
neki, s ehnegy a kumához. Helyét a menyasszony foglalja el,
s megeszi azt, amit a vőlegény ott hagyott, más ételhez csak
ezután nyúlhat. Evés után a vőlegény és menyasszony együtt
mennek a násznagy elé, ki kendővel leteriti fejüket, s egy po-
hár bort, melyben kis darab kenyér van, tartva kezében, meg-
áldja őket, s aztán a bort átönti a fejük fölött. Mindezek után
a menyasszonyt lóra ültetik és templomba vezetik. Útközben
az asszonyok énekelnek, a menyasszony pedig mindenki előtt
meghajtja magát. A templom elé érve, az asszonyok megvár-
ják, mig.a menyasszony megérkezik, s köréje gyűlve énekelnek.
A lóról a leendő após segiti le, kinek kezet csókol és egy ken-
dőt ad ajándékba. Esküvő után ismét az após ülteti lóra. Visz-
szatérve a vőlegény házához, a kapu előtt énekelnek. Mielőtt
a fiatal menyasszony leszállana a lóról, két fiúgyermeknek ke-
zet csókol s ad nekik abból a gyümölcsből, melyet harisnyába
kötve az esküvő előtt kapott és a zsebébe tett. A megmaradt
gyümölcsöt szétszórja. Ekkor az após apró pénzt szór feléje és
a lóról leemeli. Ezután a hóna alá két kenyeret tesznek, meg
azt a vizes tálat, melyben a vőlegény megmosdott. így meg}^
lassan a házba, s vigyázva kiöntögeti a vizet, mignem a szo-
bába ér, hol a vőlegény, az ajtó mögött elbújva, várja. Ez há-
romszor a homlokára üt, s kimegy az udvarra. A menyasszonyt
most a sarokba állítják, a kenyeret és vizestálat pedig az ud-
varra dobják. Sok helyen az após a gyúródeszka elé vezeti a
menyasszonyt, kinek most laskát kell készitenie. üemir Hi-
sarskóban a menyasszony vizet önt ezután anyósára, a ki kö-
tényébe három kenyeret tosz. A házban a tűzhely elé vezeti,

19*

292

hol az asztal elé ül. A dever térdére ül. Csíptetőt adnak ke-
zébe és ö meg a dever azzal a tüzet piszkálják. A vendégek a
tűzre sót vetnek Enikőben. Esküvőről hazatérve a menyasz-
szonyt az asztalra ültetik, s egy fiúgyermeket tesznek az (*)lébe,
a kit a menyasszony egy pár harisnyával, ezukorral, teli ta-
risznyával s pár darab pénzzel megajándékoz s aztán megcsó-
kol. Ez azért történik, hogy az első gyermek fiu legyen. Ez a
szokás sok magyar vidéken is divatos.

Ezután enni s inni adnak a menyasszonynak, s a vendé-
gek távoznak. Estére azonban újra összegyűlnek, még pedig
vendégségre, a mikor a menyasszony mindenkinek ajándéko-
kat osztogat, a mit a vendégek szintén ajándékokkal viszo-
noznak. Sok helyen ez alkalommal a vőlegényt legidősebb ba-
rátja vezeti az asztalhoz, hol apja előtt háromszor hajol meg
és csókol kezet. Ezután megkapja az engedélyt, hogy aludni mehet.
Legidősebb barátja és barátnője kisérik a vőlegényt a menyasz-
szony szobájába, mögöttük rájuk zárják az ajtót. Mikor az uj házas-
pár magára maradt szobájukban, az ajtajuk elé egy cserépedényt
állítanak, mely dióval van megtöltve. Ezt az edényt nagy lár-
mával eltörik és a szétguruló diót még nagyobb lárma között
kapkodják össze a gyermekek, lányok és menyecskék.

Reggelre a férjet tapanarikkal (dobokkal) keltik fel. A
férj kimegy az udvarra a dobosokhoz. Ezek pedig a dobverő-
vel egynehányszor a férj homlokára ütnek, hogy amúgy Isten
igazába felébredjen. A férj a tápárnak öt garast (1 frank) ad
baksis fejében.

A menyasszonyt énekkel keltik a leányok.

Kelj fel Iányka» egészséggel fel ne kelj !
Felkelt a nap fenn a magas hegyeken,
A dobosok dobolnak az udvaron,
Az erkélyen lakodalmas népség van.
A szobában ül az ifjú vőlegény,
Az ablakon a keresztes zászló van,
Kelj fel lányka, egészséggel fel ne kelj !

A vendégek újra összegyűlnek és lakmároznak, tán-
czolnak.

Ha a menyasszonyt a legény érintetlen állapotban találta,
akkor ez utóbbinak az anyja másnap reggel meglátogatja a
szomszédokat és megkínálja páUnkával, a devert pedig elkül-

293

dik egy üveg pálinkával a leány anyjához, a ki viszont a saját
szomszédnőit vendégeli meg pálinkával. Ezt hivják „blaga rákiad-
nak. Ha a menyasszony nem volt szűz, a pálinkázás vagy el-
marad egészen, vagy a következő módosítással történik : a po-
hár alján lyukat fúrnak, a melyet a kináló befog az ujjával és
azután megtöltik a poharat. Mikor megkínál valakit, a pohár
átnyújtása közben elveszi ujját a lyukról, mire a pálinka kifo-
lyik. Régente a mominik a vőlegénynél maradtak és megvárták
a blaga rakiát. Ha a leány szűz volt, pénzt kaptak, ha nem
volt szűz, a lyukas pohárral kínálták meg őket, mire szégyen-
kezve távoztak. A szüzességét veszített menyasszony többé nem
lehetett összeköttetésben a férjével. Régente az ilyen leányt
visszavitték a szüleihez, ha csak ezek nagy kárpótlást nem
fizettek a legénynek. Számos esetben történt öngyikosság az
esküvő utáni napon. (L. B. Nk, Gy.)

Kedden a fiatal asszony az edényeket összetöri és kisöpri
a szobákat. Előbb azonban tetteti, hogy nem tud söpörni, s
csak akkor fog hozzá, mikor néhány pénzdarabot szórnak a
földre. A dagasztásnál is eljátsza ezt a tettetést, mig pénzt nem
tesznek a lisztbe. A mit elkészít, azt társnői fogyasztják el.
Sok helyen e nap reggelén azok a leányok, kik a zasevkiben
vettek részt, újból felöltik legszebb ruháikat, s elmennek, hogy
az ifjú menyecskét a csesmára vezessék vízért. A leányok or-
sót visznek és fonnak, a menyecske pedig csöbröt visz. A
csesmáig vezető utón éneklik :

Kersmiarkó szép szűz,
Ólomból öntöttek,
Budavárból hoztak,
Kerget az anyósod,
Nagy kovászt csinálni,
Kenyeret dagasztni,
Sóval behinteni.

Ezután énekelve hazamennek. Mikor a szobába érnek,
háromszor körüljárják a szobát s ugyanannyiszor keresztcson-
ton ütik a menyecskét, s miután ebédeltek, elmennek.

Sok helyen csak szerdán vezetik a kúthoz, hol a fiatal
asszony mindenkit borral, páhnkával megvendégel. A kutat
háromszor megkerüli, aztán kölest dob bele, végre a négy világ-
táj felé meghajtva magát, egy pénzdarabot dob a kútba. Akkor
megtölti korsóját vízzel,

294

Csütörtökön este a fiatal asszony apja ad vendégséget.

Pénteken a fiatal pár sehova sem megy.

Sok helyen az úgynevezett svernacka (hazatérés) is szo-
kásos, melyet csak nagy ünnepnapon tartanak meg, mikor
az idegenben dolgozó falusiak is hazatérnek. Ekkor a falu
összes mátkapárjait egy napon esketik, még pedig azon
sorrendben, melyben eljegyzésüket a papnak bejelentették.

NEGYEDIK RÉSZ.

ÜNNEPI SZOKÁSOK.

A népies ünnepi szokások mindenütt és mindenkor azon
áldozatok körül csoportosultak, melyeket az istenségnek mu-
tattak be, hogy megengeszteljék vagy kegyét nyerjék. Az ün-
nepi áldozat, melyet nagy ünnepeken vagy rendkivüli alkal-
makkor áldoztak, a legalkalmasabb arra, hogy az ember sor-
sát folyton irányító és befolyásoló istenséget kedvező hangu-
latba hozzák. Ezeken a ma is fennálló és mindenütt élő po-
gány alapon fejlődött áldozatokon épülnek föl a bolgárok ün-
nepi szokásai, melyek idővel szorosan hozzásimultak a keresztény
egyház szokásaihoz, olyannyira, hogy első tekintetre azok al-
kotó részéül volnánk hajlandók tekinteni. A mai ünnepi szoká-
sok magját rendesen az ősrégi áldozati kulturcselekmény ékben
találhatjuk föl; a mi keresztény van benne, az rendesen csak
a burok, a forma. Hiszen a keresztény egyház maga is rajta
volt, hogy üimepi szokásait a pogány szokásokhoz idomítsa,
s ekképen az ősi pogány törzsökbe uj sarjadékot oltson. Éppen
azért akárhány jelenlegi ünnepi szokásra találunk, melyeknél
bajos meghatároznunk, vájjon pogány maradékkal vagy keresz-
tény toldalékkal van-e dolgunk ? Az összehasonhtó népismer-
tetésre nézve rendkívül fontosak ezek az ünnepi szokások, mert
világosan megmutatják a kutatónak, hogy ezek az ünnepi
formulák már sokkal előbb éltek a népek közt, mintsem arra
gondoltak, hogy levonják belőlük az „ünnep" fogalmát.

A bolgároknak itt közölt ünnepi szokásaiban is számos
bizonyítékot találhat az összehasonhtó néprajz és mythologia
annak kétségtelen igazságát illetőleg, hogy a nép szívósan ra-
gaszkodik ősrégi hitformáihoz, s bár alakjuk már régen szét-
porladt vagy idegen mázt vett föl, tartalmuk még mindig meg-
maradt eredeti hamisitatlanságában.

Nemcsak a tulaj donképeni Bolgárország népe, melynek
pohtikai határait ismerjük, képezte e czikkem anyagát, hanem

296

a politikai határain messze túl lakó bolgár nemzetiségek ün-
nepi szokásait is fölvettem. A mennyi adat és gyűjtött anyag
mai napig rendelkezésre áll, azt igyekeztem mind felhasználni,
úgy hogy e tanulmány lehetőleg teljes képet nyújt a bolgár
ünnepi népszokásról.^)

Prilepben az év ünnepei október 14-én Szent Petka nap-
ján kezdődnek és szeptember 8-án, Mária napján végződnek.
„Szent Petka az első szolgáló'' (Sveta Petka prvasluga), mondja
a nép. Az, a kinek a házában az ünnepségek kezdődnek, már
napokkal előbb mindent bevásárol és a pokanac-át (vendég-
hívó) megbízza, hogy hivja meg rokonait és barátait. A poka-
naé a házba, a honnan vendéget akar hivni, belépve, rövid
köszöntés után a legöregebb előtt áll meg és igy szól : „Egész-
séget és életet az atyától és az anyától ! Jöjjetek hozzánk
Szent Petka ünnepére." Kz öreg átveszi a pokanac ajándékait,
megkínálja pálinkával és megígéri, hogy el fog menni. Az ün-
nepnapon megjelenő vendégek helyet foglalnak a éestnata tra-
péza (tisztes asztal) körül, a melynek közepén kalács, és e
körül pedig az ételek vannak. A lakmározás reggehg tart, a
mikor valamennyien a templomba mennek, a hova az ünneplő
gazda ajándékot visz. Innen ismét visszatérnek az ünneplő
házba, ahol még délutánig esznek-isznak. Prilep környékén nem
hivnak vendégeket, hanem mindenkit szívesen látnak. Itt négy
napig is eltart a dinom-dánom. Az ünneplő már az ünnep elő-
estéjén tömjént, viaszkot, olajat, néha kenyeret visz háziszent-
jének tiszteletére a templomba. Az ünnep reggelén a pap a
házban k^syö^ és búzát áld meg, a mit régente a templom-
ban foganatosított. Ezután az előénekes előhozza a szent arcz-
képét és az egyik kezébe gyertyát, a másikba pedig szentelt
vizet vesz, a mivel a képeket sorbacsókolókat meglocsolja. A
jelenlevők a templom részére pénzt ajándékoznak.

1) E tanulmányom főanyagát a bolgár nyelven különböző helyen és idő-
ben megjelent művekből (m. Colakovnak Bolgrádban megjelent Sbornikja, Iliev-
nek és Sapkarev Sbornikjai stb.) vagy egyes rövid czikkekből merítettem,
melyek bolgár nyelven jelentek meg. Ilyen rövid szakszerű összeállítás a Kisové
(Rupcóból) , rövid kalendárium" czimmel (Sbornik VIII. k ) M. K. Zepenkové
(Prilepből) Sbomik X. k. Lazevé (Vodenából) ,a szent szerda ünnepe" Sbomik
V. k. és végül korán elhunyt barátomé a Sbornik nagy gyűjtőmunka főszer-
kesztője Matové : „Kalendárium" czimmel, mely Sbornik XI. kötetében jelent
meg. Ez utóbbi bár rövid, de nagy fontosságú fejtegetés.

297

Prilepben a következő házi ünnepek vannak:

Október 14. (Szent Petka), október 26. (Demeter), novem-
ber 1. (Kusman és Damjan), november 8. (Archangel), novem- <
ber 9. (Matróna), november 17. (Min), november 24. (Merkmii),
november 26. (Györgye Alipia), november 27. (precista), deczem-
ber 4. (Barbara), deczember 5. (Bogati Sav), deczember 12.
(Spiridon), deczember 27. (Archidjakon Stefan), január 18.
(Atanas), márczius 9. (negyven vértanú), április 23. (Georg),
niájus 1. (Eremias), május 2. (Atanas Talelae), május 8. (Iván
Bogoslav), június 29. (Petár), július 15. (Julita és Kirika), jul.
17. (Marene), július 20. (Ilia), augusztus 15. (Mária), szeptem-
ber 8. (Maria, Spasov és Duvodcu).

Suruvak (január 1.) Újév napján minden családtag
számára egy somfaágat metszetnek le s ezeket a családfő
egyenkint a tűzbe dobja e szavak kíséretében: „Ha egészségben
éli át az uj évet, úgy pattanjék." (Aku ste prikaza áivu i zdravu
gudinata, ci do sa raspetli.) Ha az ág pattanik, ez azt jelenti,
hogy az illető családtag egészséges és szerencsés lesz; ha nem
pattanik az ág, úgy az ellenkező fog bekövetkezni. A pattanó
ágat azonnal kiveszik a tűzből és megőrzik, hogy szükség ese-
tén gyógyszerül használhassák. Bőrbetegségeknél az állatokat
oly vizzel mossák meg, a melybe a megszenesedett ág porrá
tört szenéből kevernek szénport. Ha a pattogó ág egészen elég,
ugy ez az illető családtag halálát jelenti. (L. v. fej.)

Az újév előestéjén a legények és leányok a patakhoz
mennek, zabot dobnak bele és vizet merítenek belőle egy kor-
sóba s a leányok gyűrűiket e korsóba dobják. Ezután énekelni
kezdenek és minden egyes ének végén egy gyűrűt vesznek ki
a korsóból, valamely mesterséget kiáltva ki. A illető leány
férjének ez lesz a mestersége. (L. III. fej.)

Újév napján a gyermekek somfavesszőkkel házról-házra
járnak és a kivel találkoznak, azt e szavakkal ütik meg: Surva
zdrava gudina i dá gudina sas zdravie. A megütött egyén aján-
dékot ad a gyermekeknek. E napon minden házban pitát süt-
nek, a melybe egy kis ágra kötött ezüst pénzdarabot dagasztot-
tak. A pitát annyi darabra vágják, a hány családtag van és e
darabokat e szavakkal osztják szét: „Azé legyen a pénz, a ki
szerencsés lesz az egész esztendőben." E napon köszöntik meg
a Basihus nevűeket.

Hogy a háziállatok az egész évben egészségesek legye-

298

nek, azért a házigazda a templombamenés előtt egy somfa-
vesszövel szm*kálja meg barmait. Ezt teszik a csecsemővel is,
ha van a házban.

Január elsején babot, kalácsot tesznek a szabadba áldo-
zatképen a farkasok és a medvék részére. E közben a med-
véknek ezt mondják: „H'^- én a fa alatt vagyok; te a csúcsán
légy; ha én a csűrön vagyok, légy te a csűrben; ha én a he-
gyen vagyok, légy te a hegy alatt." A farkasoknak pedig ezt
mondják : „H^izug morgással veszi áldozatát a szájába; az Is-
ten szegezze be a száját és vaksággal verje meg."

Iván napján (január 7.) a tiz éven alóli leányok fölemelt
köténynyel állnak a templom ajtaja elé, hogy az istentiszte-
letre jövők pénzt dobjanak bele. E közben énekelnek :

Lobog a láng, nem oltja el,
Fuj a szélvész, nem oltja,
Hull a harmat, nem oltja cl.

Az isteni szolgálat után a leányok csoportokra oszlanak és
az egyes máhálékban (város- vag\^ fahu'észekben) házról-házra
járnak, hórót tánczolva. A házi gazdának az udvarralépés előtt
ezt éneklik :

Kelj fel bulár, jó csorbadzsi.
Ha szundikálsz, nosza ébredj.
Józanodjon, a ki részeg !

A hórót elkezdve folytatják:

Azt hallottuk, hogy fiad van, Czárrá legyen, azt kívánjuk,

Arany hajú, erős mellű, Add ki nekünk, jöjjön velünk,

A „czár" nevet hozzuk neki. Czárt belőle hadd nevelünk !

A régi időkben az öregeknek csak engedélylyel énekel-
hettek :

Ült az öreg Janó Főzet a menyével,

Puha selyemágyon. Az unoka szolgál,

Fiának dolgot ád. Az apróság tánczol.

A férjhez menő leánynak ezt énekhk :

Érett szőllőt árulgatnak
Drinápolynak piaczán,
Egy szem szöUő háromezer,
Háromezer garas bizony,
Két szem hatezer garas.

299

Nem is akad vevő rája.
Arra jár egy tüzes ifjú,
Nem volt többé érett szöllő.
Kis leányka állott ott,
Kis leányka sötét szemű,
Sötét szemű, vörös hajú . . .

Iván napján mindenki korán kel, hogy a felkelő napban
megláthassa az arczát. A ki a napban az egész testét meglátja,
azt az egész évben nem éri baj. A ki azonban fej nélkül látja
meg magát, az meg fog halni.

Koars (január 5.) E napon a pap sorba járja a házakat
és azokat beszenteli, amiért megajándékozzák (vajjal, tojással,
gabonával stb.) Este búzát főznek, hogy a házi nép egészsé-
ges maradjon. Éjjel az első kakaskukorékoláskor a háziasszony
a kúthoz megy és szótlanul vizet merit, a melyet azután az
év folyamán sok betegségnél gyógyszerül használnak.

Kamilare, Vodnici (január 6.) A falu legényei este össze-
jönnek a faluban, mindegyik egy-két csengetyüt hozva magá-
val, melyeket aztán vesszőkre kötöznek. Az egyik legény most
papnak öltözik, a másik némának tetteti magát és igy liázról-
házra járnak és ajándékokat gyűjtenek e szavakkal: „Pat-
koljátok meg a mi tevéinket.'' A kapott ajándékokat együtt
fogyasztják el.

Három királyok napjának előestéjén a háziasszony hajnali
első kakaskukorékoláskor folyóhoz, patakhoz megy és vizet
merit, melyet többféle betegségnél használnak gyógyszerül. E
napon mindenki elmegy a folyóhoz, vagy ha ez nincs, a ces-
mához (kut). A vőlegény már egy nappal előbb pénzt küldött
a menyasszonyának. Az egyházi vizszentelés után a vőlegény
után a vőlegény rokonai megmossák a menyasszony arczát, a
miért a menyasszony pénzt ad nekik. Hazamenet valamennyien
égő gyertyát visznek kezeikben, az asszonyok pedig szentelt
vizet, a mivel otthon a szentképeket megmossák. Ezen alka-
lommal egy keresztet is eldobnak. A ki a keresztet megtalálja,
az az egyik társával házról-házra megy és adományokat gyűjt,
melynek egyrésze a templomé, a megmaradt rész pedig a
gyűjtőké. E napon azokat ünneplik és ajándékozzák meg bor-
ral és pénzzel, a kiknek a neve Jordana, Dana vagy Jana. A
ki már annyi ajándékot kapott, hogy viszontajándékot adni
nem képes, azt a folyóhoz vagy cesmához viszik és ott egy

300

teknőben megfürösztik. Lázl)etegségeket, vagy könnyű betege-
ket szintén ezen teknőben lurösztenek meg, hogy meggj'ó-
gyuljanak. (L. V. fej.)

Atanas-den (január 18.) E napon a háziasszony fehér
kendőt visz a templomba ajándékul, hogy a háziak egészsége-
sek maradjanak.

Trifim (február 1.) E nap reggelén a háziasszony baltá-
val egy fatörzs(")kre üt és ezt kiáltja: „Hallasz-e engem TrilunV''
A háziak a házból felelnek: „Nem hallok a vajtól és a túró-
tól." Azt hiszik, hogy minden egyes ütéssel egy háziállatot
gyógyitanak meg. Ezt a szertartást ismétlik a szántóföldeken
és a réteken is; alkalmazzák a pénzes erszényre is, hogy az
egész évben tele legyen. A szertartást Trifunosvanie-nek neve-
zik. Magtalan asszonynál szertartás közben motolát használ-
nak. E napon éles szerszámhoz senki sem nyúl, mert azt hi-
szik, hogy megsértik magukat. Némely házban a baltát a
nőstény állatok fölött megcsóválják és e közben ezt mondják
háromszor: „Vagy elleni fogsz vagy leváglak." Másutt a házi-
asszonyok e napon kenyeret sütnek és az anyaállatokat tész-
tás kézzel megfogják, hogy könnyen elljenek.

Sveta Bugrodica (február 2.) napján az asszonyok pitát
sütnek és azt gyermekeik egészségére szétosztják.

Sveti Arala (február 10.) napján az asszonyok búza- és
kukoriczalisztből izzó vaslemezen kis pogácsákat sütnek, czu-
korral és mézzel behintik és a szomszédok közt szétosztják,
hogy a Bulichciei csendben távozzanak. Egy kalácsot az ereszre
vagy a keresztutra tesznek a betegségszellemek részére.

Sveti Vlas (február 11.) napján korán reggel, vagy már e
nap előestéjén az útra kimennek, a hol az állatok egészségére
kalácsot morzsolnak és hintenek szét. A bolgár néphit szerint
ez a szent védi az állatokat. E napon semmihez sem szabad
nyúlni, a minek vörös szine van. Dolgozni sem szabad, hogy
az állatok ne vetéljenek és az asszonyok béna gyermekeket
ne szüljenek.

Tódor napján (február 17.) az asszonyok kalácsot sütnek
és a szomszédok között szétosztják, hogy a lovak egészségesek
legyenek és meg ne bokrosodjanak.

Ivanuva glava napján (febr. 25.) találták meg szent János
fejét a csalán között, azért e napon minden házban csalánt
főznek ebédre.

301

A brunite dene nevezett napok márczius elsején kezdőd-
nek. Számuk nincs meghatározva. A hónap első napját Mart-
nak nevezik, a többi napokat csahldok, szomszédok és asszo-
nyok neveiről nevezik el. A második nap egy ismerős család
nevét viseli. Ha e napon az idő szép, ugy az illető család élete
is szép lesz az egész esztendőben; ha az idő rossz, ugy az
illető család az egész év folyamán veszekedés, czivakodásban
fog élni. E hónap hét első napjának az időjárásából következ-
tetnek a következő hónapok időjárására.

Márta napján (márczius 1.) mindenki korán kel, hogy
Márta a szemökbe ne vizeljen és igy egész évben álmosak len-
nének. Az asszonyok gondosan kisöprik a szemetet és messze
a háztól eldobják. A házat, az udvart, a kertet a gonosz szel-
lemek ellen tömjénnel beíüstöUk. A kigyók távoltartása végett
a gyanús helyeken tüzet raknak. A családtagok karjaira piros
fonalat, martenicát kötnek. Némely vidéken e fonalat az első
fecske megpillantásáig viselik, a mi után egy száraz ágra
függesztik, hogy az egész évben egészségesek legyenek. Ha a
háziasszony ezen a napon, melyet a tavasz kezdetének tartanak,
lusta, akkor az egész évben lusta marad.

Sveta Csiterdeste napján (márczius 9.) kukoriczát főznek
és minden háziasszony 140 szemet oszt szét. Ezen a napon ül-
tetik el a fákat is, mert azt hiszik, hogy ha ezen a napon
száraz ágat ültetnek is el, még az is megfogamzik. Ha e na-
pon, a negyven vértanú napján negyven vesszőt ültetnek el,
ezek megfogamzanak és nagy fákká nőnek.

Blaguvec napján (márczius 25.) a gólyák, a fecskék, szó-
val a vándormadarak visszatérnek. A ki e napon gólyát lát
repülni, az az egész év folyamán egészséges lesz ; de ha a föl-
dön látja meg, akkor betegséget várhat. Ha a legény vagy
leány repülő fecskét pillant meg, repülését nézi és e ke •'ben
zsebkendőjére három csomót köt, ezeket mondva : „A m.'nő
leánji, veszek el, olyan jegyet csinálok." A zsebkendőt három
nap és három éjjel egy kő alatt hagyják és azután feloldják a
három csomót, azt gondolva, hogy valamelyikben a leendő
házastársra vonatkozó jegyet találnak. Ha például sarat ta-
lálnak benne, ugy ez szegény férjet jelent. A papírdarab
tudóst, a rongy szabót, az érczdarab kovácsot jelent. A viselős
asszonyok ebből gyermekeik jín^őjéro k()vetkeztetnek. Ezen a
napon eresztik a méheket.

302

A márczius hónap két utolsó napját Babini dene-nek ne-
vezik, mert ezeket Márta a februárius hónaptól lopta, hogy a
Baba a juhait a hegyekben más helyre hajtsa. Ezért rövidebb
két nappal a februárius hónap.

Szent Gy()rgy napig (április 24.) a juhászok bárányt nem
vágnak, de ezen a napon egy áldozatbárányt szúrnak le.

Az emberek Szent György napján korán kelnek és har-
matban mosdanak, hogy az egész éviben egészségesek legyenek.
E napon gyógyfüveket is szednek. A néphit szerint e napon
minden fűnek gyógy ereje van.

Ha Szent György napján esik, az esővizet edényekbe
gyűjtik és addig hagyják a napon, mig, a mint mondják „meg-
eczetesedik." Az asszonyok, a kik ez évben üemeter napja után
mentek férjhez, kalácsot és kenyeret visznek a templomba és ott
rokonaik között szétosztják, E szokást pearva cjorkva-nak ne-
vezik. Szent György napján aludni nem szabad, nehogy egész
évben álmosak és lusták legyenek. E napon meg is szokták
magukat mérni. Hogy a családban mindenki egészséges legyen,
kalácsot sütnek s ezí zöld gályákkal diszitett asztalon eszik
meg. Ha e napon kigyót ütnek agyon, elégetik és hamuját
gyógyszer gyanánt őrzik meg. A magtalan asszony e napon
egy kígyónak a fejét vágja le, a levágott fej szájába babsze-
met rejt és a falun kivül, ott, a hova a kakaskukorékolás nem
hallatszik már el, egy odvas fába dugja. Ha a bab kicsirádzik,
az illető asszonynak gyermeke lesz. Ha Szent Gyíu-gy napjában
a hóróban czigányasszony is tánczol, úgy a hóróban tánczoló
lányok még azon évben eljegyzik magukat.

Az Űrnapja után következő csütörtököt Kusi-csütörtöknek
nevezik és a ki ezen a napon dolgozik, az az egész éven át Kus
marad.

A zöldcsütörtök és az Ur menybemenetele közé eső csü-
törtököket veliki éetvertici-nek nevezik, a melyeken dolgozni
nem szabad, niert másként a jég veri cl a vetéseket. Némely
vidéken e tilalomra oly szigorúan vigyáznak, hogy az utón do-
logban talált szekereket szétzúzzák.

Zöldcsütörtök reggelén harmatban mosdanak meg, vagy
oly vizben, a melyben zdravec-nek nevezett virágot áztattak.
E napon kenyeret és egy kalácsot sütnek és a kalács közepére
piros tojásokat raknak. Egy tojást lehéjaznak és vele minden
családtag arcza körül kört jeleznek, e szavakai mondván: .,Egész-

303

ségben, életben, piros tojáska." Az e napon tojt tojást a tem-
plomba viszik és egész húsvétig ott hagyják, a honnan aztán
a szántóföldre viszik, hogy a jég a vetést el ne verje és bő
termés legyen. A gyertyát, melyet e napon gyújtottak meg a
templomban, megőrzik és vihar alkalmával meggyújtják. E
nap a lelkek napja, mert a bolgár néphit szerint az Isten e
napon bocsátja őket szabadon és csak Spasov napon zárja el
ismét őket.

Zöldcsütörtök reggelén minden házigazda égő gyertyát
visz haza, a melylyel a ház három sarkán megáll és a negye-
diknél eloltja. Azért teszi ezt, hogy a ház népeket ne hábor-
gassák a balhák. Az asztalra teszik a föntemlitett ünnepi kalá-
csot (Kusureta), a melyből minden egyes családtag kap egy
darabot egy piros tojással. A mi megmarad, az a vendégeké
lesz. E napon minden fiatal házaspár kalácsot, piros tojást és
két kenyeret visz házassági komájának, a ki viszont kenyeret
és tojást ad nekik ajándékba. A gyermekek a tojásokat össze-
verik s a melyiknek a tojása összetörik, az az összetörött tojást
a másiknak adja.

Fehér hétfőn, a mely a Tomina napra következő hétfő,
mindenki már korán reggel dolgozni kezd, mert ez az év leg-
szerencsésebb napja és az e napon kezdett munkának minden-
esetre sikere lesz.

Húsvét első napján egy kalácsot ketté vágnak és az egyik
felét magasra emelik, hogy a gabona is olyan magasra nőjön.

Húsvét harmadnapjának délutánján az úgynevezett velik-
denskot ünneplik. Ekkor az egész falu hóróra megy, melyet
azonban most nem ugy tánczolnak mint rendesen, hanem kör-
ben. A körben egy leány, a körön kivül egy legény áll s ezek
egy kendőt tartanak két sarkánál fogva magasra, a mely alatt
a tánczolók átbújnak. Ezután két legény lép föl, az egyik a
körben, a másik a körön kivül, kezükben botot tartanak. Erre
énekelni kezdenek és pedig olyan énekeket, melyeket máskor
sohasem hallani. Ének közben a legények a tánczolók fejei
fölött ütik egymást. Sokszor vér is folyik az ilyen mulatságok-
nál. Rila faluban ezzel végződik a húsvét ünnepe. E velikdensko
énekekből ismertetjük a következőt:

Vidó, Vidó, Füstös Juda !
Füstös Jüda, Samovila !
így kiált a füstös Juda

304

Perin hegytől Kratováig.
„Kratovának lakosai
Halljátok meg a mit mondok :
Hozzatok két ifjú asszonyt,
Hozzatok két ifjú leányt,
A kit el nem jegyeztek még,
Hozzatok még két junákot,
A kit el nem jegyeztek még,
Két gyermeket hoztok hozzá.
Két gyermeket, a kik szopnak.
Ezt adjátok, hogy ne menjek,
Ne menjek el a faluba,
Ott nagyon sok rosszat tennék.
Az anyákat megríkatnám,
Az anyákat, az apákat,
Mind simának a testvérek."
Csodálkozva hallgatják ezt.
Hol találnak olyan anyát,
Ki két lányát oda adja?
Hol talábiak olyan anyát,
Ki két junák fiát adja ?

Hol találnak olyan anyát,
Ki gyermekét oda adja?
Hol találnak két oly férjet.
Ki a nejét oda adja?
Válaszoltak a lakosok :
„Vidó, Vidó, füstös Juda,
Füstös Juda, Samovila !
Hallgass ide, kérve kérünk :
Asszony helyett, kettő helyett
Mind ezüstöt adunk néked,
A két ifjú lányzó helyett
Színaranyat adunk néked,
A két kicsi gyermek helyett
Csupasz fehér pénzt adunk mind !"
Válaszol rá Füstös Juda :
„Kratovának lakosai.
Van aranyom annyi nékem.
Hogy az erdőt bevonhatjuk.
Van ezüstöm annyi nékem.
Hogy a mezőt kirakhatnám !"

Spasuski cetvoartaci-nak nevezik a húsvét és spasov nap
közé eső csütörtököket, a melyeken fonni, varrni, a kertbe ka-
pát vinni nem szabad, mert máskép jégeső fog pusztitani. E
csütörtökön a halottak tiszteletére zsiros köleskását főznek.

Stefanovo, Madíura, Blaca, Resovo, Merzivo, Urgari, Prig-
lopo bolgár, Kosti, Bordilovo, Kalandba görög-bolgár falvakban
régtől fogva azt hiszik, hogy vannak emberek, a kik szüleik-
től titkos tudományokat örökölnek, igy például az igazság meg-
ismerését, a mit nekik szent Konstantin nyilvánít ki. Ha va-
laki május hónapban izzó parázson tánczol, úgy elnyeri e tit-
kos erőt, a melynek segélyével megjósolhatja a jövendőt. Az
ilyen embereket nistinároknak nevezik, s közöttük az a legelső
és a legjobb, a ki leghosszabb ideig tánczolt a parázson. Nis-
tinár lehet férfi is, asszony is. Az 1884. évig Baba KaU volt a
leghíresebb nistinár Mersivoloban, ma leghíresebb Baba Kica
Urgari faluban. Május elsején a nistinárok ételeket és italokat
vive magukkal, az első nistinárhoz mennek. Ez az udvaron fo-
gadja őket, a hol a többiek lerakják a magukkal hozott étele-
ket és italokat, háromszor meghajolnak előtte és kezet csó-
kolnak neki. Az ajándékokat ezután hálálkodások közben adják
át. Az ünnepelt első nistinár komolyan, némán vezeti vendé-
geit a szobába, a melynek padlóját vászon-szőnyeg borítja,

305

falai körül pedig vánkosok vannak. A szoba közepét egy ki-
sebb szines szőnyeg takarja, erre egy asztalterítő van kiteritve,
a melyen különféle edények állnak. A vendégek ajándékaikat
a szőnyegre, ha erre nem férne, a padlóra rakják, miközben
az ünnepelt, a ki, mint már mondtuk, asszony is, férfiú is le-
het, a tűzhelyen ételeket loz ; ezek között káposztát is szalon-
nával. Ezután a főnistinár parázszsal telt füstölőt vesz elő, a
parázsra timijént hint és a füstíilővel a kezében vendégeit a
mellékszobába vezeti, a mely a főnistinárnak a házikápolnájíi.
Ezen szoba egyik falán a Jézust tartó Isten anyja, szent Mik-
lós és Modestus, György, Panteleimon szentek képei függnek.
E képcsoport közepén szent Kcmstantin és szent Ilona . képei
vannak. E. két kép különös gonddal van diszitve. A keret ezüs-
tözött, és fejeiken ezüst koronák vannak. A képeket élővirá-
gok koszorúzzák, előttük ezüst mécses lóg, a földön vasgyertya-
tartó áll. A szemközt levő falon Krisztus sírjáról hozott két
Mosania függ, kíirülöttük Krisztus menybemenetelét és az örök
kárhozatot ábrázoló képek láthatók. E képek alatt egy dob van
a falra akasztva. A főnistinár befüstöli a képeket, vendégei pedig
keresztet vetve hajolnak meg előttük, megcsókolják a képe-
ket és azután visszamennek a másik szobába, a hol korszerint
ülnek egymás mellé. Az első helyet a főnistinár foglalja el.
Május elsején tulajdonképen azért gyűlnek egybe a nistinárok
a főnistinárnál, hogy ez fölhatalmazza őket arra, hogy Kon-
stantin és Elena napján a szent forrásokat meg tisztítgatják. E
tisztítás módját azonban minden nistinár tudja., A főnistinár
vendégeit pálinkával, borral, ételekkel megvendégeli, mire ezek
rövid tanácskozás, meghajolás és kézcsókolás után távoznak.

Konstantin és Ilona napján (május 21.) a pap már haj-
nalban isteni szolgálatot tart, a miután a lakosság, kocsin, ló-
háton, gyalog, de ételekkel megrakottan, a templom előtt gyü-
lekezik. Egy fiatal nistinár kihozza a templomból Kostantinnak
és Elenának feldíszített képeit, a miközben megszólalnak a
dudák és dobok, a dobok között a szent dob is, az, a mely a
templomban a két szent kép alatt függ. E dobot az veri, a ki
ezen esztendőben háziállatainak az egészsége végett szent Kon-
stantinnak fogadást tett. így indul a gyülekezet a szent forrás-
hoz, mely t()bb falu között elterülő erdőben van. Ide gyűlnek
a. kíizeli falvakból is. A pap megáldja a forrást, vizéből min-
denki iszik és behinti magát. Ezek után kosokat, bikákat vág-

306

nak le, lakmároznak ; a lakmározás után haza mennek. Ha
hazamenet egy más szent forrástól j(")vö csapattal találkoznak,
ugy a képeknek meg kell küzdeniök, hogy megtudják, melyik
csapaton segit majd inkább szent Konstantin. A küzdés igy
történik meg. A két csapat képvivői addig nyomják egymás
elenébe a képeiket, mig a gyöngébb enged és meghátrál. A
győzőn és faluján tehát segiteni fog szent Konstantin. Ezalatt
a faluban 20 — 30 kocsi fából és rözséből, az erre kijelölt embe-
rek felügyelete alatt, szabad helyen nagy máglyát raknak, mely-
nek a csapat visszatértéig egészen el kell égnie. A szent forrástól
visszatérő emberek a kép vivő emberrel egj^ütt hórót kezdenek
járni a parázs körül, a melyben néhányan a pjarazsat túrják
föl és egyengetik. A parázsmező körül vizet öntenek. A dudá-
sok egy sajátságos dallamot játszanak, a nistinárska svirnját,
a mely azonban szintén hóró. E hóró közben ismerik föl a tulaj -
donképeni nistinárt. Ez az, ki a hórót mindig elliibázza, sze-
mei megmerevednek, teste pedig mint a falevél remeg. A táncz
végeztével a fanatikus nistinár kezébe ragadja a szent képet és
azt a nép felé fordítva, a duda hangjai mellett a parázsmezőn
tánczol. A táncz után a lábait a parázs köré öntött vizben meg-
mossa. Ezt teszi minden nistinár. A parázstáncz közben jöven-
dölnek is és pedig ily formán: „Baba Kerin Petkoja! vágj le
szent Konstantin tiszteletére egy tehenet és meg fogja menteni
gyermekedet a haláltól." Vagy: „Csorbádéi Demeter! nevelj fel
két árva gyermeket, égess egy évig szent Konstantin tisztele-
tére mécsest és a fiad egészséges lesz!" Vagy: „Gyermekeink
meghalnak, barmaink elpusztulnak, ha nem épitjük föl a tem-
plomot!" — ,,A falunkban N. N. a legbünösebb ember" stb.
Másnap a nistinárok a főnistinárnál gyűlnek (issze és ott néha
az egész héten át lakmároznak. A nép hite szerint a nistinár
csak májusban képes a parázson tánczolni, más hónapokban
erre nem képes.

Mehmeckoi-ban és a közeli falvakban a nagyböjt idejében
mulatságot nem tartanak. A fiatalság legfíilebb vasárnapokon
és ünnepeken gyűl össze különféle játékokra, melyeket fiilek
néven neveznek. Játékközben alkalmi úgynevezett velikdenski
énekeket énekelnek, a minő pl. a következő :

Dimu halkan ílótán játszik Jiida kettő hallga tódzik.

Szop birtokán, Kavalicskán. Velük három Samovila.

Prinápolyi zöld berkekbon. Pinztitják az erdőt ketten.

307

Szárítják a forrást hárman, A Dimunak igy szólottak :

Mig a Dimut megtalálták, „Nem tudod te szegény Dimu,

Mig meglátták szegény Dimut, Hogy a böjtök idejében
Furulyázó szegény Dimut. Nem játszanak, muzsikálnak,

Mikor Dimut megtalálták. Nem ílótáznak, furulyáznak!"!)

A böjt első hetében (mjosnica) és utolsó hetén (sü'nica),
a leányok este a patakhoz mennek és ágakból kis hidakat
építenek. Ezután más utón térnek vissza a faluba. Az a legény
veszi el a leányt, a kit álmában a hidon keresztülmenni látott.
Este a leány az első falatot a vánkosa alá rejti és a kivel ál-
mában megette, az lesz a férje. Tésztából kigyót sütnek, az
ajtó mögött hallgatagon ketté törik és ezt mormogják: „Ha a
kő alatt van a kigyó, úgy én a kő fölött legyek." Esténként
a szomszédos családok meglátogatják egymást, közösen elfo-
gyasztják a magukkal hozott ételeket, énekelnek és tánczolnak.
A hóróban vénnek, fiatalnak részt kell venni, hogy a kender
magasra nőjjön. Az utolsó héten a rokonok látogatják meg és
vendégehk meg pálinkával egymást. Ekkor az ellenségeknek
ki kell békühiiök egymással. A gyermekek, hogy nőjjenek és
egészségesek legyenek, főtt tojást kötnek a fonálra és ezzel az
(■)regek száját megérintik. E hét egyik napján öregje, fiatalja
rózsát hoz az erdőből és azt a kertben meggyújtják és a para-
zsat éjfélig élesztik. E szokást Oradie-nek nevezik. A vacsora
után körültánczolják még az öregek is a tüzet és énekeket
énekelnek.

Loasku napján (április) egyik a másikat akarja elbolon-
ditani, liogy a balhák egész éven át ne csipjék.

Irmia napján (május 1. Eremias) a házakat korán reggel
körtefa gályákkal ékesítik és a réten tejet isznak. Az asszo-
nyok május másodikát is megünneplik, hogy meg ne beteged-
jenek. E napon hajtják át a nyájat a nyári legelőre. E napon
jó a harmatos fűben járni; mert minél harmatosabb lesz va-
laki-, annál több szerencse éri az év folyamán. Ünneplik c na-
pot azért is, hogy a kigyó meg ne marja őket. A ki c napon
dolgozik, azt abban az évben kigyó fogja megmarni.

Guduvete napját (május 9.) a betegségek tiszteletére
ülik meg.

Cyrill és Method napja (május 11.) iskola-ünnep. Ha a gyer-
mek ezen a napon először jő iskolába, a tanítónak egy kendőt
ajándékoz, melynek sarkába pénz van kíUve. Az anya pedig

1) Sbornik IV. IG.

20*

308

ételeket ajándékoz neki, ezeket mondva : .Jtt hozzuk neked a mi
N-nünket, hogy oktasd. Mi húst, mi mindent adunk neked,
csak ne kimélj semmi fáradságot sem, hogy embert csinálj
belőle. A vessző ne kímélje a hátát." Ezután gyermekéhez szól
az anya : „Hallottad, mit parancsoltam a tanitónak. Majd meg-
látom, mit fog csinálni." Minden nagyobb ünnepen és az abcés
könj^ befejezésével a tanitó a gyermekek szüleitől ajándéko-
kat kap. Ünnep szokott lenni az a nap, a melyen a gyermek
egy könyvvel végzett. E napokon a tanulók anyái nem fonnak,
hanem a rokonokat meghiva; lakmároznak.

Preduj napján, vagyis Konstantin és Elena napján (május
21.) a juhászok elválasztják a bárányokat az anyajuhoktól. A
gazdák áldozatbárányt szúrnak le, friss juhtúrót készítenek és
azt a rokonok és szomszédok kíizt osztják szét. Az asszonyok
főznek és az ételekből a juhaklokba öntenek, hogy a juhok
sok bárányt éljenek, sok tejet adjanak és egészségesek marad-
janak. A keresztszülők keresztgyermekeiknek a leszúrt bárány
csontjait, kenyeret, túrót és tejet adnak.

Goresnici-nek a június hónap három elsó napját nevezik.
A minő volt az időjárás a három napon, olyan lesz az év első
három hónapjában is.

Kunar napját (június 9.) azért ünneplik, hogy egészsége-
sek legyenek. A ki e napon dolgozik, ember vagy állat, az
megsebzi magát.

Vertulumei napját (június 11.) a pomákok is megünneplik.
E napon vasszerszámhoz nyúlni nem szabad, hogy baj ne t()r-
ténjék.

Eliseus napjáig (június 14.) a lakósok elvetik a kölest,
mert a ki e napig elvetette, az aratni is fog; a ki később veti
el, az nem fog aratni.

Ha Achrie napján dolgoznak, \ihar()k, jégesők fognak
pusztítani.

A ki Lisej napján (július 14.) dolgozik, biztosan számit-
hat valami bajra. Rendesen arczbetegséget kap.

Piatej napján (julhis 15.) szintén nem szabad dolgozni,
mert máskép valamit elveszt, vagy meg is halhat az, a ki dol-
gozott. A ki e napon megfüröszti gyermekét, az estig el is
vesziti.

Jenjuf napján (június 24.) a leányok fehér virágot szed-
nek és belőlük csokrot kíitnek. E virámjk neve bolgárul

309

juska kitkíi. Minden leány jegyet köt csokrára, hogy megis-
merhesse. Este hallgatagon vizet merítenek egy edénybe, ebbe
dobják csokraikat, lefödik az edényt övvel és az éjen át egy
rózsabokor alatt hagyják. Másnap az edényt egy udvar köze-
pére viszik és körüle énekelve liórót járnak. A táncz végezté-
vel egy vénasszony a csokrokat kendőbe teszi és betakarja. A
leányok ezután megmosakodnak az edényben és keresztet vetve
kiáltanak föl: „Adj Isten egészséget; hosszú évekre egészsé-
get!'' A vénasszony a csokrokat most egymásután veszi elő a
takaró alól, minden egyes csokornál ilyesmit mondán: „Akié
ez a csokor, azt corbadzi veszi feleségül.'' A leány, aki-é a
csokor, a reá kötött jegynél Ibgva f()lismeri és azt hiszi, hogy
csakugyan corbadzi lesz a férje. A csokrokat megőrzik és bőr-
betegségeknél gyógyszerül használják.^)

A ki Prukop napján (július 8.) dolgozik, annak az év
folyamán semmi som fog sikerülni. Bitóiban'-) az asszonyok e
napot azért ünneplik meg, hogy gyermekeik okosak legyenek.

Sveti Kirik napját (július 15.) azért ünneplik, hogy a
gyermekek betegek ne legyenek.

Sveta Marina napján (július 17.) czérnához, kötélhez, szőr-
höz nyúlni nem szabad, nehogy, a kigyók elszaporodjanak.

Ilin napján (július 20.) a hegycsúcsokon áldozatbárányo-
kat ölnek, hogy erőben sohase legyen hiány.

Jegus napját (augusztus 1.) a betegségek távoltartása miatt
ülik meg. Mindenki egy gerez foghagymát eszik meg, hogy
hideglelése ne legyen. Az augusztust tartják a legszerencsét-
lenebb hónapnak, a melynek folyamán ruhát nem varrnak, el-
jegyzéseket, lakodalmakat nem tartanak.

Gulemata cjorkva napon (augusztus 15.) minden egyes
háziasszony az Istenanya tiszteletére egy tányér mézet visz a tem-
plomba. A családok lakmározni gyűlnek egybe.

Ivanuva glava napján (augusztus 29.) mindenki böjtöl; somot
senki sem eszik, mert a néphit szerint e napon fejezték le
szent Jánost és sombokorban találták meg a fejét. (1. febr. 25.)

Ustina napját (szeptember 1.) a vadállatok tiszteletének
szentelik. E napon ollót kinyitni és vele vágni nem szabad,
hogy ki ne tágítsák a farkasok torkát.

1) Várna vidékén. 2) Bitolia-Monastir.

310

Maikata cjorkvá-n (szoptonibor 8.) az Istenanya tisztele-
tére kalácsot és kenyeret osztanak szét.

Szeptember 24- és 25-1 két a farkasok és a viselős asszo-
nyok tiszteletére ülik meg, hogy idő előtt ne szüljenek.

A Sveti Tuma napja (október (5.) az ácsok ünnnepe, a kik
e napon kenyeret visznek a templomba és egymást megláto-
gatják. Tamás apostol volt ugyanis mesterségük IViltalálója.

Pjotkuf napját (október 14.) a megőrülés ellen ünneplik
meg. A ki e napon dolgozik, az meg fog őrülni. E napon bo-
csátják a kosokat a juhok közé, a hol egy hónapig maradnak,
a mely idő alatt a juhászok seimni sárgához nem nyúlnak. A
juhászok e napon mézespogácsát sütnek és rokonaik kr)zött
szétosztják.

Dimiter napját (október 20.) első cjorkvá-nak is nevezik,
mert a kik ez év nyarán házasodtak, azok e napon kalácsot és
kenyeret visznek a templomba, és rokonaik k()rében mulat-
nak. E napon szegődnek el a cselédek és gazdáik tiszteletére
mulatnak.

Bitoliában, Szófiában és kíirnyékén az asszonyok Nestor
napját (október 27.) is megünneplik, hogy az egerek a ház-
ban semmit se rongáljanak meg. Azt beszélik, hogy mikor e
napot ünnepelni kezdték, néhány asszony gúnyolódott. Szent
Nestor ekkor egereket küldött rájuk, a melyek lerágták az or-
raikat. Ezután már hittek e nap szentségében is. Bitoliában
Min napját is megünnepelik az asszonyok, hogy a fejük ne
fájjon.

Sveti Vrac napját (november 1.) a betegségek távoltar-
tása miatt ünnepelik meg.

Andrei napján (november 30.) külíhilele eledeleket készí-
tenek, hogy a háziak egészségesek legyenek. A kalácsokba
pénzt dagasztanak, hogy a pénz szaporodjék a házban.

Vlcite prasnici (farkas ünnepek) november 10 — 15-ikéig,
némely vidékeken november 12 — 21-ikéig tartanak. Ezen ün-
nepekről a néphit ezt regéli : „Egyszer az emberek már nem
tartották meg a farkas ünnepeket. Egy asszony megfoltozta
férjének a köpenyét. Mikor az ember a városba ment fát vágni,
egy farkas támadt rá és leszakítva ködmenéről a foltot, vissza-
futott az erdőbe, a nélkül, hogy az embert bántotta volna. Eb-
ből megtudták az emberek, hogy a farkas ünnepeken dolgozni
nem szabad. E napokon a seprűt, a lapátot, a csipővasat a ke-

311

nionozcbe teszik és befödik a kemencze száját, hogy a farkas
szája is csukva maradjon. A tűzhelyre lánczot kötnek, hogy
vele a farkast kössék meg. A háziasszony az istálló ajtaja előtt
ruháját elől és hátul összevarrja, hogy a farkas bosszúját ki-
engesztelje. A férfiak nem borotválkoznak ; fehér ruhát nem
váltanak. Az asszonyok nem mosnak, nem fonnak. Az istálló-
ajtókat csukva tartják, hogy csukva maradjon a farkas szája
is. Némelyek e napokon még a kenyeret sem vágják késsel és
a faluból el nem távoznak.')

Katarina napján (november 25.) korán reggel mézeskalá-
csot sütnek, ezt fehér kendőben az utcza közepére viszik és az
arra menőket megvendégelik. A dagasztás közben egy darab
tésztát leszakítanak és ezt külön sütik meg és Asmak ajtaja
fölé akasztják a Baba Sarka részére, hogy a háziak himlőbe
ne essenek.

Sveta Varvara napján búzát főznek, kalácsot sütnek, gyer-
tyát öntenek, melyet csak házszenteléskor gyújtanak meg. E
Borbála-gyertyákat gyógyszerül is használják szüléseknél, óv-
szerül a jégeső ellen. Ilyen gyertya kivétel nélkül minden ház-
ban van. E napon vörös fonálhoz nem nyúlnak, hogy a kigyók
ellen védve legyenek. Az e napon fogott hal sok betegségen
segit.

Sveti Sava napján (dííczember 5.) minden házból kalácsot
visznek a templomba, a melyet otthon azután elfogyasztanak.
Az uj házaspár is visz egy kenyeret a templomba, a melyből
azonban a pap a maga részére semmit sem vág le. A papnak
más kenyeret adnak.

Miklós napján (deczember 6.) szent Miklós tiszteletére hal-
lal vendégelik meg egymást.

Spiridon napja (deczember Ti.) az arany,- ezüst- és réz-
műveseknek az ünnepe. E .napon kalácsot sütnek, és hogy
egészségesek maradjanak, e szavakkal osztják szét a szomszé-
dok közíitt : „Fogadd a betegséged részére, hogy a szent Spi-
ridon tartsa távol tőlünk.'*

Deczember 17. és 19-ikét az asszonyok ünnepelik, hogy
gyermekeik a hit és más veszedelmek ellen védve legyenek.

Sveti Ignat napján (deczember 20.) kezdé az Istenanya a

i) A koráa elUuuyt Matov küldte egy kérdő levelemre e becses adatokat.

312

szülési lájdalinakal érezni, a miért is az asszonyok e napot
niogünnííplik. Ha o napon oiősziu* asszonyvendég lép a házba,
ez szerencsét jelent a házra. Szent Ignat védszentje a tűznek
is. Ignat napjától háromkirályokig az asszonyoknak nem szabad
nehéz munkát végezniök, mert az Istenanya ekkor szenvedte
át a szülési fájdalmakat. A ki e napon először lép valamely
házba, annak egy vánkosra kell ülni, hogy a tyúkok könnyen
költsenek. Addig ülve kell maradni, mig néhány knkoriczasze-
met ki nem pattogtattak. Ugyancsak a fönti okból az a csa-
ládtag, a ki elöszíir a szobába lép, egy marok szalmát hoz ma-
gával, azt a tűzhelyre teszi, ráül és kotkodákol. A motolának
e napon nem szabad fonál nélkül maradni, mert máskép a
család elszegényedik. A ház legöregebb asszonya reggel, mi-
kor felkel, egyet-egyet üt a gyermekekre, hogy nőjjenck. Azt
hiszik, mert Ignat napján kezd nőni a nap, hogy ezáltal nőnek
a gyermekek is.

A deczember 24. és jannár 5. k(')zötti időt bugane-dene-nek
nevezik, mert az úgynevezett buganite az évnek csak ezen a
na])jain járnak. A kit a buganite megfognak, azt magukkal vi-
szik és megeszik vagy pedig emberhusssal etetik, a mitől azután
ő is ilyen lénynyé lesz. Ezért e luipokon éjjel, kakaskukoréko-
lás előtt, senki sem megy a szabadba és még az ajtókat is
már kora este becsukják. A bolgár néphit szerint rettenetes
lények ; egyszemüek és egy lábúak és éjjel meztelenül kóbo-
rognak. Olyan barlangokban laknak, a hova az ember el sem
tévedhet, a hova kakaskukorékolás nem hallatszik. Mikor a
pap január 5-ikén beszenteli a házakat, akkor e lények eltűn-
nek az emberi hajlékoknak a környékéről.

A novoseloi kerületben Ignat napjának hajnalán minden
házban kenyeret sütnek, melynek a tésztáját kenderfésülő vei
verik meg. A tésztából kis font kalácsokat is csinálnak, me-
lyeket egy évig megőriznek és betegségnél gyógyszerül hasz-
nálják. Minden egyes családtag számára külön egy-egy kalá-
csot sütnek. Ezután kezdődik a koleda. A kis koleda ünnepen
(deczember 24.) a gyermekek somfavesszőket metszenek ma-
guknak és csapatonkint házról-házra járnak, a földet verik
vesszőikkel, ezeket kiáltozva: „Bog se rodi — Koleda." (Az
Isten születik — Koleda.) Addig kiabáhiak, mig a háziúr ka-
lácsot nem ad nekik. Karácsony este összetörött foghagymából,
dióbői és vizböl egy eledelt készítenek, a melyből minden csiv

eSl8

ládtagnak ennie kell. Közvetlenül a vacsora előtt két család-
tag a kertbe megy, az egyik a fejszével minden egyes IVit meg-
fenyeget, mintha le akarná vágni, a másik pedig ezeket mondja :
„Ne vágd le, ebben az évben majd gazdagon gyümölcsözik."
így ijesztgetik a fákat és hiszik is, hogy bő termésük lesz. Az
asztal alá hintett szalmára eledeleket raknak, egy kenyeret
pedig, melybe pénzt dagasztottak, kivisznek a kapuba és meg-
hívják lakomára a felhőket, hogy a nyáron jégeső ne verje el
a vetést. Ezután a kenyeret darabokra törik és a család tagjai
k()zött szétosztják. A kinek a darabjában a pénz volt, az az
egész évben szerencsés lesz. A vacsora előtt az asszonyok még
fonalat is fonnak és ezt a méhkasokra kötik, hogy a méhek
visszatérjenek a kasba. Az evés megkezdése előtt egy család-
tag tömjént tesz ^gy parázszsal telt csészébe és megfüstöli az
asztalt, a mi után a csészét a vizes kanna alá helyezi. A va-
csora után megnézik, vájjon van-e még parázs a csészében.
Ha van, ez szerencsét jelent, ha nincs, ugy szerencsétlenséget.
Vacsora kr)zben az asztaltól senkinek sem szabad elmenni,
hogy a szárnyas háziállatok és a méhek el ne tévedjenek. Szük-
ség esetén is csak a gazda kelhet föl, a ki azután mélyen meg-
hajolva megy oda,. a hova mennie kell. Azért hajlott meg, hogy
a kalászok is meghajoljanak a szemtől. Minden ételből min-
den egyes családtag félre tesz egy harapást, hogy azt másnap
a háziállatoknak adja. A leány egy harapást vánkosa alá is
tesz, és á mely legénynyel azt álmában megeszi, az a legény
lesz a férje. V^acsora után a gyermekek az asztal alá t^ritett
szalmában szemet keresnek és a talált szemeket a vetőmag
közé keverik, hogy bő legyen az aratás. A szalmából azután
ágyat vetnek, a melyen egész éjen át a családfő aluszik. Más-
nap a szalmából koszorúkat fonnak, melyeket a fák köré kötöz-
nek. A szalmamaradékot megőrzik és szent György napján
egy magaslaton égetik el, azt gondolva, hogy azon kerületben,
a melyből a tüzet látni lehetett jégeső nem fog pusztítani. Éjen
át a tűzhelyen egy tuskót égetnek, mert „az Istenanya látni
akar.* A tuskó maradékból ekei'észeket faragnak. A hol ily
ekével szántanak, ott a jégeső kárt nem fog okozni. Karácsony
reggelén nagyon ügyelnek arra, hogy asszony lépjen először
a házba, hogy csupa nőstény bárányokat elljenek a juhok. Ha
férfi lép először a házba, ezen gazda juhai ebben az évben
mind kost ellenek majd. Ezen a Wdéken a koledát koladnici-

314

niik nevezik. A kolodárok stuiuinikot, bla^osloviiikot, szaiminit
és macskát váhiszümak maijuk knznit Az előkészületeket már
egy héttel előbb megkezdik. Legtr)bb nehézségét a stananik
vákisztása okoz, a kinek házas embernek kell lenni és a kit
három évre választanak. Ha alkalmas embert találtak, egy csu-
tora borral kinálják meg, és ha iszik belőle, ezzel a megvá-
lasztást ellbgadta. Pedig stananik senki sem lesz szívesen, mert
az előkészület hetében a koledárok folyton nála esznek-isznak,
nála tanulják be a koledaénekeket. A stananik egy koladnik-ot
egy csutora borral a blagoslovnik keresésére küld, akinek tudni
kell az áldásokat. A szamarat és macskát a fiatalabb koladnici
közül választják. A szamár a zsákokat viszi, a macskának pedig
nyafogni kell, hogy az alvókat l'ölébreszsze. A zsákokon kivül
még a kaniskáról is a stananiknak kell goncftjskodnia. A ka-
niska kalács, a melynek a közepén Qgy nagy négyszögletes
lyuk van^ melyet koszorú kinit s a közepén bazsalika virág
van. Ez a koszorú, valamint azok a koszorúk is, melyeket a
koledniczik viselnek, szaritott gyümölcsből vannak összefűzve.
A koladnik menyasszonya vagy szeretője késziti e koszorút,
melyet a koleda tartama alatt le nem tesz. A koleda a stana-
nik házában kezdődik éjfél után. A stananik ezután egy csu-
tora borral és a kalácscsal a kezében házról-házra vezeti a
csapatot. Minden házban jó reggelt kivannak. A köszöntés
után a stananik a házigazdát borral és kalácscsal kínálja meg.
A koladnici énekelnek, amiért a házigazdától pénzt kapnak
ajándékba. A blagoslovnik az igy kapott ajándékokkal a szo-
bában függő szent kép elé lép és ott áldást mond. Ezután a
jelenlévőknek még egy rövid mesét mond el, a minek befejez-
tével a pénzt a stananiknak, a kalácsot pedig a szamárnak
adja. A koladnici csak oly házba mennek be, a melyben ha-
lott nincs, vagy a halálozás óta legalább is hat hónap már
elmúlt. Befejezvén körmenetüket a faluban, visszatérnek a sta-
nanikhoz, a hol meleg borral vendégeltetnek meg és a kapott
ajándékokat elfogyasztják.

Dobrickóban a koledárok egy stananikot, egy papot és
két hlebárt (kenyérhordót) választanak. A stananiknak a koleda
énekeket kitűnően kell tudni és a koledárokat engedetlenség
miatt szigorúan meg is büntetheti. A pap az áldást mondja, a
hlebárok' pedig az ajándékba kapott kalácsokat viszik, melyekre
azon leánynak a nevét irják, a ki a kalácsot adta. Az ének

315

után a ^'íizclii itt is pénzt ós kalácsot ad, a mire a pap elmondja
az áldást. Másnap reggel a koledárok igy osztoznak meg a
kalácsokon: A stananik sorba rakja a kalácsokat és azután
egyet a kezébe vesz és leolvassa róla a ráirt leánynevet. A
legények most árverezni kezdenek a kalácsra és az a legtöbbet
Ígérőé lesz. Gyakran 40—50 garasért adnak el egy kalácsot,
különösen, ha az illető leányt több legény szereti. A befolyt
pénzért a stananik Iván napján megvendégeli a koledárokat.
Philippopol környékén a badni vecer deczember 24-én
kezdődik. Az esti liarangszóra a háziasszonyok kalácsot kez-
denek dagasztani, a melybe, Jézus Krisztus titokteljes születé-
sét jeUíépezve, ezüst pénzt kevernek. E kalácsot azért Isten
kalácsának nevezik. Ez az ezüstpénz rendesen régi, forgalom-
ból már kivont pénz és évről-évre megőriztetik, mert szerencse-
pénznek tartják. Többféle eledelt készítenek a kenyérdagasztás
után : guskát (vagdalt hus káposztával és rizszsel), babot, szőlőt,
fosarot (főtt aszalt gyümölcs), borenia (káposzta rizszsel) stb.
A kecskék számára is készítenek rizsből, lencséből, borsóból,
babból és kölesből egy ételfélét és pedig azért, hogy el ne
vetéljenek. Az ételeket az asztalra rakják egy kis hordó vörös
borral együtt, a melyre égő viaszgyertyát erősítenek. Ezután a
legöregebb tömjénnel megfüstöli az asztalt, a melyre még három
szemétdombról hozott szemetet, három különböző helyről hozott
szalmát, homokot és kölessel és pénzzel teli zacskót helyeznek.
A szemét az ember múlandóságát, vagy a termékenységet, vagy
Jézus jászolát jelképezi és a szertartások befejeztével a mezőre
viszik, hogy bő legyen az artás. A homok az emberek szapo-
raságát jelképezi és hombárok körül hintik el, hogy sok ga-
bona teremjen. Mikor a homokot az asztalra helyezik, akkor
némely helyen ezt mondják: „Amennyi itt a homok, a gyermek
is amiyi legyen." Ezt a homokot este szótlanul meritik a patak
medréből és pedig azért szótlanul, mert azt hiszik, hogy ezen
időben titokteljes lények vannak a vizben, kik nem engedik
meg, hogy homokot vegyenek. A szalma az Istenanya ágyát
jelenti és szent György napján este egy magaslaton égetik el,
hogy a vetést megóvják a jégveréstől. E szalmából a gymnölcs-
fák köré is kötnek szalmakoszorut, hogy bőven teremjenek ;
valamint a tyúkólba is visznek belőle, hogy a tyúkok sok to-
jást rakjanak. A kölestazért teszik az asztalra, hogy a tyúkok jól
kotoljanak. Vacsora előtt a legöregebb családtag megfüstöli a

eSlfi

szobákat, üz istállókat ós a j(»l(Milévők fejrevalóit, hogy az egész
ház meg legyen védve az ördíigi lények ellen. A vacsora előtt
valamennyien foghagyniát (esznek, hogy veszett kutya meg ne
marja őket. Ezután eltórdelik az ünnepi kalácsot és szétosztják
a család tagjai között. Egy-egy darabot félretesznek a ház
szent képeinek, a gazdaságnak, és külön-küLui a távollévő csa-
ládtagoknak. A ki a pénzes kalácsdarabot kapta, az lesz az
év folyamán a legszerencsésebb. Ha a pénzt egyik darab kalács-
ban sem találták meg, ugy ez nagy szerencsétlenséget jelent.
Vacsora k()zben az asztaltól scMikinek sem szabad távoznia,
nehogy a kotlós-tyukok elhagyják fészkeiket és hogy a házi-
állatok el ne vetéljenek A tűzre tett karácsonyi törzsöknél egy
gyermek a kakaskukorékolást utánozza, a mire az ajtó elé
megy ki, hol háromszor ezt kiáltja : ,,Kukurigu-u tebe kaklacita
i glamnata, cistata zagaria."

A tizenkét napot, mely karácsony első napja és a Három-
királyok közé esik, bogane dene-nek nevezik. E napokon az asszo-
nyoknak nem szabad mosni vagy gyermekeiket füniszteni. E napo-
kon alakulnak a falvakban az úgynevezett «Rusalki" társaságok. A
társaság megalakulásának módja és szertartásaik a következők :

Minden társaságban 20 — 60 felnőtt ember vesz részt, a
kik párokra osztatnak föl. Az egy párba került tagoknak egy-
mást elhagyni semmiféle körülmények között sem szabad. Vala-
mennyien együttvéve lánczot képeznek. Minden csapatnak van
két dobosa és két furulyása. A társaságot ketten vezetik; az
egyik vezetőt Baltad^ia-nak, a másikat Resedáia-nak nevezik.
Az ezek után következő pár kezdi meg mindig a hórót. Van
még egy harmadik megkülönb()ztetett pár is, a „Csausi", mely
a sorral párhuzamosan halad és tagjai egymásután mennek.
Van ezenkívül minden társaságban két hirnök, két vagy négy
szolga. A tagoknak húsvéti ruhájokba kell öltözködniök. A
baltadzia fejszét visz kezében, mint fegyvert, a többiek hegyes
karókat, hegyes végeikkel a föld felé tartva. A tagok karácsony
első napján az egyházközség világi elöljárójánál gyűlnek össze
s innen indulnak szertartásos útjukra. Mielőtt a tagok a gyü-
lekezési helyre indulnak, búcsút vesznek családjaiktól, mintha
csak háborúba mennének, a honnan nincs visszatérés, Csak-
ugyan megtörténik s régente gyakran megtörtént, hogy a Rusalki-
csapat több tagját útközben temették el. Az ehndulástól kezdve
a visszatérésig, tehát 12 napig a tagok a következő határozatok-
nak kénytelenek magidcat alávetni:

317

a) Minden tagnak fölvételénél hallgatni kell, még társával
sem szabad beszélnie. Csak este alvás előtt válthat társaival
néhány suttogva kiejtett szót. Kivételt csak a vezetők és a
két causi képeznek, de ezeknek is csak szükség esetén sza-
bad beszélni.

b) az alvás előtt, az evés és ivás előtt keresztet vetni nem
szabad. Az imádság e 12 napon egyáltalán tilos.

c) Evés és ivás előtt vagy után egészségére kívánni sen-
kinek sem szabad.

d) A tagoknak este, reggel, a házba lépésekor vagy távo-
zásakor köszönteni senkinek sem szabad. Még a régóta nem
látott rokonokat vagy ismerősöket sem szabad k()szönteni.

e) Táncz vagy menésközben egyik tagnak okvetlen oda
kell lépnie, a honnan a másik ellépett.

1) Jóllehet a tagok menés vagy táncz közben nem tart-
ják egymásnak kezét, de azért a sort vagy hórót egyiknek
sem szabad megszakítani. Kivételt csak a betegek képeznek,
akik tánczközban a kör közepén állanak, remélve a meggyógyu-
lást. E reményben a táncz végeztével keresztet vetnek magukra.

g) Útközben vizbe lépniök nem szabad. Ha olyan vizre
akadnak, melyet átugrani nem tudnak, akkor ugy vitetik ma-
gukat át a vizén.

h) Az egy párt képező két ember egymástól el nem vál-
hatik; ha az egyik kénytelen megállani, meg kell állnia a
másiknak is és kezével társának a feje fölött kell hadonázni,
hogy elűzze tőle a rosszat. Ha véletlenül házi szárnyas repül
el a csapat fölött, azt megfogják, megölik és estére meg is
eszik. Ezért őket kérdőre vonni senki sem meri.

i) Ha a társaság fahiban tölti az éjét, minden pár más
házban kap szállást.

j) A vezető pár a legnagyobb házba száll. Ide szállnak a
muzsikusok is, mert este az egész társaság ide gyűl össze hórót
tánczolni.

k) Ha a társaság véletlenül oly faluban tölti az éjét, a honnan
a társaság valamely tagja származott, úgy ezeket nem szállásolják
rokonaikhoz, sőt még csak meg sem látogathatják rokonaikat.

1) Mikor valamely falu elé érnek, eléjök jő az egész falu
és a legmélyebb tisztelettel fogadtatnak és vendégeltetnek meg.

m) Mielőtt valamely faluba mennének, jövetelüket a hir-
uökíik által tudatják, hogy a lakosok készülhessenek fogadásukra.

318

n) Ha egy faluban már volt egy ilyen társaság, a máso-
dik már nem megy a faluba, hanem a hir hallatára irányt
változtva kerüU ki e falut és megy más faluba. Ha hajdanta
két ilyen társaság találkozott, akkor a gyengébbik csapat a
karók hegyét a földbe szúrta és az erősebb csapat által kép-
zett sorfal között a magasra emelt karók alatt kellett mintegy
a meghódolás jeléül elvonulnia. Ez nagy szégyen volt a s leg-
több esetben verekedés lett a vége. Ilyenkor többet agyon is
ütöttek s a holttestet a verekedés szinheJyén temették el, egy-
házi szertartás nélkül. Az egyházi szertartás igénybe vételét
bűnnek tartották. Még ma is láthatók az utak mentén Russalki
grobista (russalka sirok). Ma ilyen verekedések már nem for-
dulnak elö, mert a társaság útját a hatóságnál tartozik be-
jelenteni.

Karácsony első napján gyűlnek össze az egyházi elöljáró-
nál, a honnan zeneszó mellett házról-házra járnak hórót tán-
czolni. A 12 nap alatt a vezetők és a causi korlátlan urak. A
baltadzia adja ki a röndeletet, a razed^ia vezeti a hórót. Reg-
gel napkelte előtt egy órával már dobolnak a dobosok, feléb-
resztik a tagokat, a kik rövid reggeli után azon házba sietnek,
a melyben a vezető töltötte az éjét. Innen hóró tánczolás után
tovább indulnak. Előbb azonban a vezető szemlét tart a csa-
pat fölött. A szemle alatt a tagok karóikkal hadonáznak. A
csapat vagyonát, élelmiszereit stb. a szolgákra bizzák, a kik
a csapat után mennek.

Hóró közben nem fogják meg egymásnak a kezét, mint a
rendes hórónál. Tánczközben a tompa csúcsával fölfelé tartott
karót a zene ütemének megt'elelőleg i'ölemelik és lebocsátják.
Baljuk szabad és csípőjükre szorítják.

Ha útközben keresztúthoz, kúthoz, forráshoz, kiszáradt fá-
hoz, elhagyott temetőhöz, vagy templomromhoz érnek, ezeket
háromszor tánczolva körüljárják. Erre a baltadzia példáját kö-
vetve, az egyes párok karóikat keresztbe teszik, a mi után
tompa csúcsukkal a földbe ütik, ezt kiáltva: „Ehe-e-el" Ezt
teszik a hóró végeztével is.

Mig a tásaság valamely házban hórót jár, a két caus a
szolgák kiséretében a szomszéd házakba megy és a kikkel út-
közben találkoznak, azoknak homlokára a karókkal a keresz-
tiét jelzik. A házakban az ajtóra és még két más hel\Te egy-
egy háromszíiget rajzolnak, a jelenlevökiiok a homlokára pedig

iinil'

319

az imént emiitett módon keresztet jeleznek, a mire a háziaktól
pénzt, ételeket, szóval ajándékot kapnak. A mely házban vise-
lős asszony van, oda nem mennek be. A viselős asszonyok is
kerülik őket.

A házigazdák gyakran meg is hivják őket, hogy náluk
tánczoljanak és a házbelieket a kereszttel jelöljék meg, hogy
egészségesek maradjanak. Ha beteg van a házban, a ki nem
mehet a társasághoz, akkor az egész társaság a beteghez megy
és a tagok külön-külön jelölik meg a kereszttel, hogy meggyó-
gyuljon. Ha halottas menettel találkoznak, megállítják a me-
netet, a koporsót a földre tétetik és azt minden egyes tag át-
ugorja. Csak ezután mehet tovább a halottas-menet.

A társaság csak reggel, délután és este eszik. Ilyenkor
rendesen valamely gazdának a vendégei. Kenyérszeletekre túrót
tesznek és igy rakásra rakják a szeleteket. A rakásból a tag
vesz egy szeletet, aztán helyére megy és megeszi. Erre bort
kapnak. Törvényeik szerint még naplemente előtt be kell men-
niök valamelyik faluba. A szállásadó házban még evésközben
sem beszélhetnek. Vacsora után a vezető összedoboltatja a tago-
kat. A dob hangjának okvetlenül engedelmeskedniök kell.
Összegyűlnek tehát azon házban, a hova a vezető szállt és a
vezető kivételével párosan hórót járnak. A falu lakosai a néző-
közönség. Ha a rangban második pár tánczol, akkor a bal-
tad^ia kivételével, mindannyian fölállnak és igy várják a
tán ez végét.

Kőrútjuk befejeztével, Három-királyok előestéjére, vissza-
térnek falujokba, a hol egyenesen a templomba mennek és a
pappal együtt szent énekeket énekelnek. A ki nem énekel velük,
arról azt hiszik, hogy megbolondult. A templomban az asszo-
nyok ajtaján át mennek, lebocsátott karókkal és párosan egy-
másután. A pap az oltár mellett levő székre lépve mindegyik-
nek külön-külön egy imát olvas fel. A mint valamelyik előtt az
imát elolvasta, az illető azonnal a templom közepére megy, a
baloldalon lévő székekhez. Az imaolvasás befejezte után kör-
menetet tartanak a templomban. Ezután eléjük áll a pap, balke-
zében a kereszttel, jobbjában egy szentelt galylyal. A társaság tag-
jai födött fővel, keresztet nem vetve, sorban csókolják a keresztet
és a pap jobb kezét, miközben az uj hit iránti tisztelet jeléül
karóikat a fr)ldre dobják és közvetlenül ezen jelenet után a
templom ajtaja előtt egy rakásba rakják. A templomba most

320

már mint keresztények födetlen fővel, égő gyertyát tartva, tér-
nek vissza, megcsókolják a szent képeket, a szent szobrokat,
a mi után egymást előbb a templomajtó előtt megölelve haza
mennek. A kivel utkr)zben találkoznak, annak, mintegy jelezve,
hogy a keresztény hitben újjá születtek, a jobbját csókolják
meg. Minden házat meglátogatnak. Otthon családjaik által ünne-
pélyesen fogadtatnak, ruhát váltanak, az utón viselt ruháikat
pedig az asszonyok a szabadban azonnal kimossák. Másnap,
vagyis Háromkirályok napján áldozatjuhot vágnak, melyet kö-
zösen fogyasztanak el.

A Koledar praznik (Koleda ünnep), mely kezdetben bizo-
nyára pogány-ünnep volt, a téli napfordulás ünnepe, ma már,
mikor a nap helyét Krisztus és Mária foglalják el, keresztény
alakot öltött. Kereszténytelen jelleget kölcsönöz neki a Mladi Bog
(kis Isten) elnevezés, a melyet a koleda énekekben az újszü-
lött Istenre alkalmaznak. A magyarárzók tévedése csak a jelző
hamis értelmezésén alapszik.

A hajdani napfordulás-ünnepével van összefüggésben a
deczember hónap Kolozeg elnevezése is, a mely elnevezést
csakis a bolgárok őrizték meg.^)

Egyes családok valamely szent tiszteletére különös ünne-
pet ülnek. Ezen ünnepet Svetec-nek nevezik. Néhánj^ nappal
az ünnep előtt egy családtag borral és csutorával a rokonokhoz,
szomszédokhoz, barátokhoz megy és meghivja őket az ünnepre,
mely rendesen 2 — 3 napig is eltart, mert a vendégek nem egyszerre
jelennek, hanem egymásután. Az ünnep előestéjén egy nagy
kalácsot tesznek a teritett asztalra, a kalácsra pedig sót. A ven-
dégek kalácsot és bort hoznak magukkal és a megérkezéskor
igy köszönt: „Dobro vi na svetoga," amire igy felelnek: „Dal
Bog dobro." íízután ételekkel, italokkal kínálják meg. A ven-
dég távozáskor néhány pénzdarabot dob a kalácson lévő sóba,
a mikor ezeket mondja : „Svetomu" (a szentnek.) A családta-
gok igy felelnek: .,Segitsenek a szentek a szántáskor!" „Ti
rólatok se feledkezzenek meg, úgy a minthogy ti sem feled-
keztetek meg rólunk" mondják ismét a távozó vendégek.

Említsünk meg végezetül még néhány ünnepet, melyek
nincsenek oly határozottan az egyházi ünnepekhez kötve.

Egy búcsú-félét ismei* a bolgár nép is e név alatt : Sbor

1, Ezen elnevezést legelőször Karavelov emliti me^ ,,Pamjatnik"-jában.
Mcgemliti Sapkarev is példabeszédében. (Sbornik ot narod. Slarini IV. k.

321

fgyülés). Á mint a bolgár közmondás mondja : „Minden falu-
nak megvan a maga törvénye," a magyar: a hány ház, annyi
szokás ; ennek megfelelöleg a búcsúkat is minden faluban más-
képen és más-más napoii tartják meg. Malko Tirnovoban pél-
dául május 27-én, Konstantin napján. E napon korán reggel
végezik el az istentiszteletet, a mire a dudások a boltok előtt
dudálni kezdenek. A boltokban már hemzseg a sok vevő, ide-
való, más falubeli. Mikor a papok harangszó mellett kijönnek
a templomból, a nép örege, apraja a hóróstérre siet, a honnan
a hóró után mindenki a búcsú tulaj donképeni szinhelyére siet,
mely rendesen egy fákkal beültetett magaslat. Fák alá teritett
szőnyegekre ülnek le az egyes családok egyetemben. A fára
egy tejjel vagy fris túróval telt edényt akasztanak, nyáron bá-
rányokat sütnek, vagy bográncsokban főzik meg. A dvinab
forrásánál a papok megállnak és megáldják a vizet, a melylyel
mindenilc meghinti magát. Az asszonyok által kirakott elede-
leket is megáldja a pap, és egy-egy darabot magának vesz ki.
Az egyik családtól a másikhoz menve, megáldja a bort és a
tejet is, a melyekből szintén kiveszi a maga részét. Ezután
késő estig járják a hórót.

Az iparos czégeknek is meg van a maguk külön ünnepe,
melyek a vidék szerint más és más napra esnek és Esnaf-
nak^) neveztetnek. Malko Tirnovoban például a bakalok (szató-
csok) újév napját ülik meg ; a szabók Athanász napját, január
18-át; szent György napját a juhászok; Spiridon napját a czi-
pészek, és Modestus napját a földművesek. Stara Zagorában a
szűcsök az Esnaf napon kivül lUn napját is megünnepelik, az
ácsok meg Tamás napját. Lozen városában a cserepesek ün-
nepe deczember 12. A gazdagabb czéheknek pénztáraik vannak.
Ezek a templomban az egész éven át mécset égetnek. A ten-
gerparton nünden jelentékenyebb napot megünnepelnek. így
a burgaszi kerületben Otanaszki faluban Archangel napját. Svt.
Nikola faluban Miklós napját, Grammatikovoban szent Petka
napját. E napon a faluban a lakosok a templomba mennek és
áldozat-állatot ölnek le, a szomszéd falvakban azonban, mint
rendesen dolgoznak. Kurbant^) különben mindenütt és min-
den alkalomra vágnak le. Valamely szerencsés eseménykor,

1) Esnaf törökül : iparosczéh.

2) Kurban - kosáldozat.

a22

a halottak emlékére, az Isten segítségéért stb. Kiirban csak
kos lehet, melyet belestől együtt megfőznek a bográcsban.
A pap megáldja az áldozatot, a miért bőrét és egy czombját
kapja és a megáldás után kis darabokban a jelenlevők közt
osztatik szét. Az ngynevezett Panaireknél (görög szó = ünnep)
is vágnak áldozatot. A panair tulajdon képen Sbor, panairkor
veszik és adják el az állatokat, szóval vásárt tartanak. Falu-
ban panairt nem tartanak.

Meg kell még emlékeznünk a vikanje szokásról, a mi tu-
lajdonképen a majdnem mindenütt ismert épitési áldozat. E
szokást különösen a Stara Planina északi lejtőjén fekvő fal-
vakban tartjak meg. Mikor valamely épületnél a mesterge-
rendát teszik a falakra, akkor előbb megpihennek ; dohányozva,
beszélgetve ülnek az építőmester köré és értesitik az épitötu-
lajdonost, hogy már pihennek. A tulajdonos csakhamar meg-
jelenik a körükben és pálinkával, borral, különféle ételekkel
vendégeli meg őket, miközben minden egyes munkás áldást
mond az épittetőre és családjára. Most a tulajdonos több mé-
ter hosszú vászonnal megérinti az épitő mester vállát és ezeket
mondja : „Nagyon tisztelt ajándék." Ezt ismétli minden munkás-
nál. Erre az építőmester átadja a vásznat az első ácsnak, a ki most
helyére teheti a mester-gerendát és a vásznat az ezen lévő
keresztre akasztja. Az ünnep vége lakoma, a mi közben mind-
egyik munkás kap ajándékot.

A Starei-nak nevezett menetet, a meso pustuata-nak ne-
vezett vasárnapot követő hétfőn rendezik. Több férfi összeáU
egy csapatba czigányoknak, derviseknek stb. öltözködve. Egy
gajdar (dudás) kíséretében házról-házra járnak, hórót tánczol-
nak és ajándékokat gyűjtenek, amit közösen fogyasztanak el.
Azt hiszik, hogy ha ezen menet egy évben elmaradna, úgy
rossz termés lenne az évben.

A Mara lisanka menetet a Svetlata Sreda^) napján rende-
zik, a mely napot a burgaszi kerület több falujában fél ünnep-
nek tartanak. Az öregek azt követelik a fiataloktól, hogy ezt
a napot is épen ugy üljék meg, mint a Svetlata nedeljat.^) E
napon csak könnyebb munkát szabad végezni. A leányok ösz-
szegyülve egy leányfejet csinálnak, azután három leánynak a
fejkendőjét és pedig két pirosat és egy sárgát úgy kötnek a
mesterséges főre, hogy a sárga középen legyen. Ezután e fejet
egy leány fejére teszik és igy az egész csapat a horistérre megy.

1) Nag\'hét szerdája. — 2^ Virágvasárnap.

323

Ezt a menetet nevezik Mara lisankanak. A horisten a legé-
nyek és az asszonyok várnak reájuk. A leányok most két fél-
hold alakú sorban állnak egymás mögé. A belső, sor első
leánya kezébe veszi a főt, a mi közben mindegyik sorban két-
két leány énekel.

Most annak a nevét ejtik ki, a ki a fejet tartja és neve
után a szeretőjének a nevét mondják.

Minden leány kezébe veszi sorba egymásután a fejet, s
minden leánynak ugyanezt a dalt éneklik. Azért teszik ezt,
hogy a leányok megtudják, melyikhez melyik legény illik.
Végül szétbontják a fejet.

Kukerov napján (a sirnata nedelja^) hétfője) a legények
korán reggel egy kutyát fognak és egy helyre vezetik, a hol
már készen áll az akasztófa. A kutyát a teste köré kötött kö-
télnél fogva felhúzzák az akasztófára. E közben a Kuker (bo-
lond) vezetése alatt, zenekíséret mellett álarczosok jönnek. A
Kukernek az arcza be van feketítve. A másik főszemély a
baba, egy asszonynak öltözött férfiú. Ezután jönnek leányok
legénynek, legények leánynak öltözve. A medvének öltöztetett
kutyákat rongyokba takart emberek vezetik. Ezek után jön-
nek a haraearik, a kik a velők szembe jövőket kötéllel meg-
fogják és arra kényszeritik, hogy adjanak nekik pénzt, a mit
ocsmány képekkel és szavakkal nyugtáznak. A kukért követi
a király s több méltóság, közöttük a biró, a ki mindenkit meg-
büntethet ok nélkül is. A tisztán öltözött király a méltóságok-
kal egyetemben egy magasabb helyre ül és a kuker dolgait nézi.
A papság mindent elkövet, hogy e szokást megszüntesse. A nép
hite szerint a kuker a legnagyobb bűnös, a kihez 40 napig an-
gyalok nem közelednek és a kinek hat hétig a templomba mennie
nem szabad. Este a kuker oly ekével szánt, mely elé két em-
ber van fogva. Néhány barázdát szánt, megcsinálja számláját,
összegyűjti a neki járó pénzt. Fizetése rendesen 2 — 3 kiló ga-
bona és 50—100 garas.

A Sirnica sagoveni^) napján minden ember a templomba
megy. A vacsorához már korán reggel készülődnek. A gyer-
mekek a Sirnicat csinálják, vagyis szalmát, rőzsét raknak egy
rakásra. A fiatalság hórót tánczol, mert már ezentúl a böjtben
tánczolni nem lesz szabad. Halva-árusitók'*) járnak a faluban

1) Vajas hét. — 2^ Vajhagyó. 3) Halva — édesség.

21*

3á4

és mindenki vesz magának egy darab halvát, melyet estéi:^
a lamkanje-nak nevezett szertartáshoz használnak. Minden
mahala^) készit magának egy Sirnicát valamely magaslaton,
Ezenkivül sznrokba karókat mártanak, melyeket este a Sirni-
cával együtt pisztolydurranás és kiabálás között égetnek el.
A Sirnica leégése után a gyermekek vigan mennek haza, azt
hiszik, hogy a balhák ebben az évben nem csipik őket. Este
a rokonok egymást meglátogatják s az egymás ellen elköve-
tett rosszért bocsánatot kérnek. Ekkor végzik az úgynevezett
lamkanjet is. Egy fonah'a halvát kötnek és ezt a gerendára
kötik. Ezt az édességet a gyermekek a szájukkal iparkodnak
elkapni, de eközben kezeiket hátukon keresztben kell tartani.
Brestovicában a Sirniea meggyújtásakor egnittal a tuj kanjet is
végezik. Ez abból áll, hogy egy agyagból készitett golyó két
lyukába gyúlékony anyagot tesznek és azt meggyújtják. A le-
gény a meggyújtott golyót szeretőjének a háza felé dobja.

Lázár napján a kis leányok hatonkint sorba járják a há-
zakat és az úgynevezett Lázárszki énekeket énekhk. Négy
leány énekel, kettő tánezol. A tánczolók és énekesek föl is
válthatják egymást. Minden családtagnak külön ráillö éneket
énekelnek, a miközben az egyik leány az illető családtagnak a
vállán tartja a kendőjét, hogy az illető abba pénzt kössíin.
Gyakran kapnak pénz helyett csak tojást. Az ajándékokat a
leánykák fölosztják maguk között.

Sirni zagovesni-től Lázár napjáig Orelavskoban nem sza-
bad zárt hórót tánczolni (Sfanato hóró), hanem csak nWtottat
(bojanec), hol a tánczoló sor nem zárt. A leányok e helység-
ben és ezen a napon fűzfavesszőkből koszorúkat fonnak és
azokat valamennyien egyszerre -a vizbe dobják. Azt a leányt,
kinek a koszorúja elsőnek úszik, húsvét napján kalácsesal és
tojással ajándékozzák meg.

1) Mahala ^^ városrész v. negyed.

ÖTÖDIK RÉSZ.

ORVOSSÁGOK A NÉPHITBEN.

A néphittel legszorosabb összefüggésben áll a népgyó-
gyászat, melynek öseredeti forrása a vallásra, a bűbájra és a
legprimitívebb gyógyászatra vezethetők vissza. Mint az alsó-
foku képzelőtehetség és hitfelfogás kifolyása, sem nem keresz-
tény, sem nem pogány eredetű, hanem az igazi babona szülötte.
Minden pogány népnél kimutatható a babona és bűbájosság
szereplése, mely ellentétben és elkülönítve van a tulajdonké-
peni néphittől és a bevett istentisztelettől. így volt ez mindig,
s igy van ma is. A babona nincs kötve bizonyos néphez és
bizonyos valláshoz, hanem általánosan emberi. Az emberi be-
tegségek orvoslása visszanyúlik a homályos ó-korba. Elegendő
számú nyomait találjuk ennek a bolgár néphitben is, melyből
mellékesen következtetni lehet arra, hogy a bolgároknak a
kereszténység fölvétele előtt mindenesetre kifejlődött, s meg-
felelő áldozatokkal s szokásokkal biró természeti vallása volt.
Egyes maradványai még ma is virágoznak a keresztény tör-
zsön, talán még üdébben, mintsem első tekintetre gondolnók.

A bolgároknál jelenleg is szokásos áldozatok szmtén po-
gány eredetűek, valamint azok a szokások is, melyeket nép-
gyógyászatukban megfigyeltünk.

Például, ha valaki megbetegszik, hozzátartozói a ház
szellemének az u. n. namestnik-áldozatot hozzák, melyhez egy
férfit és egy nőt választanak ki. A férfi a beteg ember nyájá-
ból kikeres egy egészen fekete kost, elviszi a házba, s a beteg-
szoba padlójába a tűzhely jobboldah részén lyukat ás. Ezután
levágja a kost úgy, hogy vére a lyukba folyjon. A kos meg-
emészthetetlen részeit bedobja a lyukba, a vérrel pedig a tűzhely-
lyel szemköztös oldalra keresztet főst. A húst megfőzik és
vacsorára félre teszik; eközben az illető nő kenyeret süt. Egy
kis hordót megtöltenék borral, s egy fiút elküldenek a faluba,
házról-házra menvén, következőkép hivja a lakókat vendégségbe.

326

„Jó egószscgol nektek; jöjjetek este iiamestriik-rc." Estszür-
kületkor a meghívott vendégek (Ksszegyülnek a beteg szobá-
jában, mire két gyertyát gyújtanak, s az egyiket a szoba északi,
a másikat a déli részén állítják föl. Ezután megteritik az asz-
talt s a húst, meg a kenyeret ráteszik. Egy tányérba bort töl-
tenek, s befödik egy kerek süteménynyel, hogy a bort ne
lehessen látni. A tányér alá gyapjút tesznek, mire a jelenlevők
valamennyien háromszor megforgatják s pár cs()pp bort az
asztalra folyatnak. A megmaradt részt elteszik a jövő szom-
batig. Megjegyzendő, hogy a namestniket mindig szombaton
tartják. Ezután egy tálat megtöltenék kolivo-val kenyeret tesz-
nek, legfölül pedig kisebb tálat hússal és főtt májjal (d^iger)
s addig adogatják kézről-kézre, mig el nem fogyasztják. Ezután
kezdődik a tnlajdonképeni czéczó tánczczal, zenével és énekkel.
A következő szombaton újból süteményt sütnek, s előveszik a
borral telitett és süteménynyel befödött tálat. Mindkettőből a bort
s a süteményt megeszik, a mivel a namestnik be is van fejezve.

A bolgár népmedicinában is nagy szerepet játszanak a
javasasszonyok, kik orvosszerek mellett ráolvasásokat is alkal-
maznak, hogy a meglevő bajt eloszlassák. Ezek az áldásmon-
dások vagy ráolvasások egyszerű népies imák, a minthogy a
legrégibb és legszebb áldások minden népnél amaz imákban
fordulnak elő, melyek eredetileg az áldomásoknál mondattak s
legalább is amaz időre vezethetők vissza, a mikor a nép még
ragaszkodott természeti hitéhez. Lehetséges, hogy ezek a régi
áldási és ráolvasási formák nem mások, mint pogány időből
fenmaradt imádságok. A nép föltétlen bizalma azonban mai
napig megmaradt e csodás áldások iránt.

A javasasszonyokat és ráolvasókat a bulgároknál bajac-
kának és vrackának hívják. Leghíresebbek közülök azok, kik
valamely betegségben szenvedve, delíriumban fekszenek. Ezek-
ről azt tartják, hogy dehriumos állapotban sok túlvilági gyógy-
szerről szereznek tudomást. A gyógyítási mód gyermekeknél
más, mint felnőtteknél, ép ugy mint fiataloknál vagy öregek-
nél, nőknél, vagy férfiaknál.

Az eleni kerületben a javasnő a beteg gyermeket vagy
öreg embert kiviszi az udvarra, hol jobb kezének középső
ujjával megkopogtatja a homlokát és háromszor ezt mondja :
„Isten szent anyja nevében menjen a rossz innen oda, hol a
kakasok nem kukoríkolnak, hol a kutyák nem ugatnak, hol a

327

t>aikok nem gágognak, hol a fa nem rügyedzik, hol a viz nem
folyik, hol a hold nem süt: a puszta erdőkbe, a puszta sziklákra."

Ezután a bajaéka megmossa vizzel a beteg arczát, újból
elmondván a föntebbi formulát.

Csaknem minden betegséget élő lénynek, mintegy dé-
monnak tekintenek, a kinek megbántásától mindenki óvakodik.

Még az egészséges sem mer egészségével dicsekedni, ne-
hogy a megszemélyesített betegségek ezt meghallván, beteggé
tegyék. Még az Isten és az ördög, a samodivák és russalkok
is beteggé tehetik az embert. Legnagyobb ellensége azonban
az embernek az ördög, ki vagy szélvészben (dijavolsko horo
ördöghóró) törve elő, az emberbe hatol, vagy ha az illető este
vagy éjjel vizet iszik, s nem vet előbb magára keresztet. A
„rosszszemü" emberek is tudnak betegséget okozni embertársaik-
nak, különösen gyermekeknek. A samodivák (tündérek) azokat
teszik beteggé, a ki tartózkodási helyükön bolyong. A bolgár
néphit szerint ők az okozói a menési raendpedumnak, az en-
teralgiának, tiphusnak, nephritisnak, vitium eondisnak. A rus-
salkok (tündérek) okozhatnak szintén betegségeket és pedig
ograma parlysis hemiphlegia, paraplegia, sőt őrültséget is.

Az úgynevezett Mrniste-napok (jan. 11 — 14) alatt az
elbűvölt medvék és farkasok kiszívják mindazok vérét, akikkel
éjjel találkoznak.

Albanismus partialis akkor támad a bőrön, ha valaki oly
részén alszik a földnek, a hol „fehér pénz" (ezüst pénz, béli
pari) van elásva. Bőrbetegségek akkor is ütnek ki, ha az anya
terhessége alatt valamit lopott. Enteralgiát akkor kap az ember,
ha olyan helyre lép, a hol kutyák fetrengtek. A sárgaság oko-
zója a hosszas alvás. Rheumát kap az ember, ha ünnepnapon
dolgozott. Ha valaki megpillantja az ujholdat és nyomban
utána egy emberre néz, az utóbbi forró lázat kap. Hisztérikus
nők a bolgár néphit szerint nemileg érintkeznek a mithikus
lénynyel, az u. n. zmejjel (kígyóval vagy sárkánynyal), a mely
az ilyen nők szivét „kiissza" (pijat srceto.) Gyakran fordulnak
mellbetegek az orvoshoz, kik azt állítják, hogy betegségüket
onnét szerezték, mert valaki akaratukon kivül lemérte testük
hosszát és egy épületbe befalazta. Kutyaüvöltés betegséget,
vagy halált jelent. Ha terhes nő kötélen ugrik át, nehezen fog
szülni. Ha a bölcsőt hintázzák, a gyermek megbetegszik. Ha
valaki a házból távozáskor nem köp a kis gyermekre, akkor

328

felszólítják erre. A ki ezt elmulasztotta, feljelentik a falu birá-
jának s meg lesz büntetve. Ha a kis gyermek ruháját szom-
baton szappannal mossák, a gyermek beteg lesz. Ha a gyermek
süteménynyel játszik, hideg lesz a lába és megbetegszik.

Aki a csillagokat számlálgatja, vagy szemölcsök nőnek a
kezén, vagy lázbeteg lesz. Aki sót kér kölcsön és nem adja
vissza, vagy a ki sót lop, szembajt kap.

Valamint az ember bizonyos napokon különösen könnyen
megbetegszik, ugy bizonyos napokon megerősítheti egészségét.
Az egészség gyarapitása, vagy fenntartása czéljából pl. január
5-én búzát főznek. Éjjel a házigazda elmegy egy forráshoz, s
vizet merit, a mely orvosszer minden betegség ellen. Könnyebb
ragályban szenvedők január tí-án a patakban megmossák ru-
háik:at, hogy a betegségüktől megszabaduljanak.

Január 18-án a háziasszony kendőt visz a templomba,
hogy a család egészséges maradjon.

Február 2-án az asszonyok pítát (süteményt) sütnek és
szétosztják, hogy gyermekeik egészségesek maradjanak; ugyan -
ily czélból Arala-napkor (febr. 10-én) mézes kalácsot sütnek.

Vlas-napján (febr. 11.) vlas, — a régi volos a háziállatok
patrónusa volt — ételeket tesznek az útra, hogy az asszonyok
ne szüljenek nehezen.

Márta-napkor (márcz. 1.) vörös és fehér szálakat kötnek
össze, (a melyeket Martiniczának neveznek) s a kézcsuklóra
kötik, hogy lázt ne kapjanak.

A ki Glajuvec-napkor (márcz. 25.) gólyát lát, egész év-
ben egészséges marad.

Gryörgy-nap (april 25.) a bolgároknál is a boszorkányok
napja. Csak a füvek, melyeket a kuruzslóasszonyok e napon
gyűjtenek, mind gyógyhatással birnak. Ugyanezen a napon a
meddő asszony megöl egy kigyót, levágja a fejét és a szájába
babot dug, azután eltemeti a fejet a falun kivül olyan távol-
ságban, a hová már nem hallatszik kakaskukorékolás. Ha a
bab kinő a földből, az illetőnek gyermeke fog születni.

A ki Lissei-napkor (július 14.) dolgozik, beteg lesz és
pedig rendesen arczfájdalmat érez. Július 15-én nem fürdetik
meg a gyermekeket, nehogy még az estig meghaljanak. Ez a
nap különösen veszedelmes a gyermekekre nézve. Augusztus i

1-én mindenki foghagymát eszik estére, hogy lázat ne kapjon.
Augusztust különben is szerencsétlen hónapnak tartják.

329

Szeptember 24-ikét és 25-ikét megünneplik a terhes asz-
szonyok, hogy ne legyen szerencsétlen szülésük.

Október 14-én nem szabad dolgozni, hogy meg ne bolon-
duljon az ember.

A Demeter-napnak (október 24.) ugyanaz a jelentősége
van, mint a György-napnak.

November 1-ét sveti orac-nak mondják (orac bolgárul
bűbájost jelent) s a betegekre nézve ünnepnap jelentőség-
gel bir.

Deczember 4-én (Borbála-napkor) gyertyát öntenek (var-
varska svest) s evés előtt meggyújtják, hogy mentesek marad-
janak a betegségtől. A nő szülése alatt is meggyújtják ezeket
a gyertyákat.

Az amuletteket (sapissi) szintén hatásos ellenszernek tart-
ják a betegségek elhárítására. Az amulettek rendesen vászon-
vagy bőrdarabkából állanak, a melyet a mellen hordanak. Kü-
lönösen a bulgáriai török lakosság használ ilyesfajta talizmá-
nokat (talasum) és amuletteket (amamli).

Kipróbált gyógymódnak tartják az érvágást. Minden falu-
ban van 1—5 egyén, kik ezt gyakran legemberietlenebb módon
gyakorolják és gyakran a pacziens halálát idézik elő az anámia
(elvérzés) által. Az 1888-iki törvény azonban, ugy látszik, en-
nek a fölösleges vérontás nak gátat vetett.

A massage-t sokféle betegség ellen alkalmazzák ; bedör-
zsölésre spermacetet, nyúl- vagy medvezsirt használnak.

Gyógyfüveket bizonyos meghatározott napokon, különösen
Enov-napkor keresnek; a füvek felhasználását azonban a tö-
rököktől tanulták. Enov-napkor (június 24-én) napfelkölte előtt
a szabadba mennek, összekeresik a galiimi malum-ot és a ga-
liimi verum-ot, felkoszorúzzák ezzel magukat, s ha a nap fel-
kelt, egyházi dalokat énekelnek. Hazatérve néhány virágot,
megfőznek s ezzel a vizzel megmossák a fejüket, azt remélvén,
hogy most már szent Enov megőrzi őket betegségtől. A többi
virágot félreteszik és adandó alkalommal italt főznek belőle a
betegek számára.^)

A bolgár néphit azt tartja, hogy minden növény bir gyó-
gyító erővel bizonyos betegség ellen, csupán azt nem tudják

1) Sbornik UI. köt. 90— 9t 1,

330

már most, a mit őseik jól tudtak, ho^y melyik betegség ellen
melyik való. (-sodaorvosoknak (libere) nevezték a füelarusi-
tókat.

Egy bolgár monda ezt beszéli:

.,Midőn Isten az első embert teremtette, lyukat csinált a
tíístébe, s ott hagyta a földön, hogy másnap ezen a lyukon át
lelket leheljen beléje. Éjjel eljött az örd()g és egészen átlyug-
gatta a testet, azt hivén, hogy az Isten majd egy másikat fog
formálni. Isten azonban másnap az összes lyukakat betömte
gyógyfüvekkel és aztán lelket lehelvén beléje, életre támasz-
totta. Ezeket a füveket pedig megáldotta, hogy hasznára legye-
nek az embereknek betegségükben. Azok a íunemek, melyek-
kel Isten az ember fejét betömte, most fejfájás ellen használtat-
nak; a melyekkel a hason levő lyukakat tömte be, azok a
hasfájás ellen valók; a melyekkel a lábat, azok a lábfájás el-
len és igy tovább. Ha valaki ilyen növényt talál s felfedezését
nem közh embertársaival, vétkezik Isten ellen s az ördögnek
tesz használatot."

Ezért nem fogadnak el a bajackák pénzt a gyógynövé-
nyekért, legfeljebb egy párát (V4 krajczár.) És mnen ered a
szegényekre vonatkozó mondás: „Még az orvosságot sem tudja
megfizetni."

Bulgáriában körülbelül 200 gyógynövényt ismernek, me-
lyek közül sok van fölemlítve a Simeon bolgár czár által készített
„Sbornik"-ban. Érdekes, hogy mily fogalma van a bolgár nép-
nek az orvosi tanulmányról. Gyakran csak azért megy a beteg
a „carski doktor"-hoz, (császári orvoshoz) hogy ez megmondja
neki, milyen bajban szenved. Ha az orvos megmondja a beteg
baját, erre ez segélyért a kuruzslónőhöz fordul. Ha az orvos
valami gyógyszert rendel, a beteg legtöbbnyire nem csináltatja
meg a patikában, hanem a receptet vizzel telt üvegbe teszi, és
a vizet megiszsza vagy elégeti a papirost és a hamut lenyeli,
igy remélvén gyógyulást baja ellen.

Anaemía, inanitus propter tuberculosis a földre égő szenet
tesznek és a gyermeket egy kádba fölötte háromszor átlóbáz-
zák, háromszor ezt mondván : „Nőstény farkas kölykével átmegy
a tűz fölött : a nőstény farkas nem égett meg, a farkas kölyök
sem égett meg."

A kádhoz tapadt hamut a gyermeknek vizben bead-
ják inni ; némely vidéken a beteg gyermeket megfürösztik olyau

331

vízben, a melybe két tojást ütíittek. Tuberculosisnál a kuruzsló
az ördögöt és a samodivákat igyekszik a beteg testéből kiíízni
olyképen, hogy különböző füveket főz és varázsigéket mormol.
Néphit szerint az ördög és a rossz szellemek megjelennek a
tűzhely körül és térdre esnek a kuruzslónö előtt. Ezután a be-
teget kiviszik a szabadba és egy fa alá ültetik, mire az ördög
és a rossz szellemek elhagyják a testet és a fára menekülnek.

Minden kiszáradt fáról azt tartja a néphit, hogy alatta
egy beteg gyógyult meg. Ha ez az eljárás nem segit, akkor a
baj „ednomesecna" (egy hónapbeli), vagyis azt jelenti, hogy
a betegnek egy olyan rokona halt meg, a ki, ha vele nem is egy
esztendőben, de ugyanabban a hónapban született. A bajaéka
kivezeti a beteget hajnal előtt az illető rokonnak a sírjához,
hol hátával a kereszthez támaszkodva kell leülnie. Erre a ba-
jaéka lánczczal a kereszthez köti és kulcsot dug a láncz egyik
szemébe. A beteg erre azt kérdezi : „mit csinálsz ?" a kiu*uzsló-
nő azt feleli: „lánczczal a sirhoz kötlek." Néhány perez múlva
a lánczot leveszi és a beteget hazakíséri, a hol őt gazdagon
megvendégehk.

A palpitatio cordis nervosa nevezett betegséget megkapja
az ember, ha valmitől megijedt. Ily esetben rögtön kőre kell
vizelnie, hogy az aggodalom benne kővé változzék; ha ez a
betegsége azonban már régibb keletű, elmegy egy kuruzsló-
nőhöz, aki egy vizzel és parázsszal telt kancsót vesz a kezeibe
és a következő igézetet mondja: „Üzd el az ijedtséget a fej-
ből, a szájból, a szemekből, az orrból, a fogakból, a fülekből,
a kezekből, az ujjakból, a szivből, a térdekből, a sarkakból, a
lábujjakból."

Egy másik babona igy hangzik:

„Ment egyszer egy szörnyűséges török szörnyű puskával,
szörnyű pisztolylyal, egy szörnyű késsel, egy szörnyű karddal
és egy szörnyű lándzsával. Az ijedtség találkozott vele s resz-
ketett a szive, meg az ereje és vére megállott a félelemtől.
Majd a vér a fejébe szállt és ott maradt betegség gyanánt.
Kiabálni és sirni kezdett égbekiáltó hangon. Találkozott vele
az Istenanya és szt. György s megkérdezték: „Ijedtség, miért
kiáltasz te föl az égre s miért sirsz könnyeket a földre?" —
„Szent Istenanyám és szent György, hogy ne sirnék, mikor olyan
szörnyűséges puskával, pisztolylyal, késsel, karddal és lándzsá-
val ellátott szörnyűséges törökkel találkoztam?" — „Ne sirj

332

Ijedtség; vannak asszonyok, akik tudnak rajtad segíteni; hi-
vasd valamelyiket,^ hogy szivedet, májadat, csontjaidat, véredet,
fejedet és idegeidet megszabadtisa a félelemtől és elkergesse
egy pusztaságra, a hol a gyermeket nem keresztelik meg, ahol
a kakas nem kukorékol, a hol a bárány nem béget s a kutya
nem ugat, a hol rüncs sem étel, sem ital. Az embert megke-
resztelem békében, istenfélelemmeh, s nem kap sem enni, sem
inni, hogy megtisztuljon mint a tiszta ezüst, hogy repülni tud-
jon, mint a pehely és ugy aludjék, mint a bárány anyja mel-
lett . . /'

Keresztfájásnak nevezik azt a betegséget, mely a kereszt-
csontban, vagy a gerincz fölött okoz fájdalmat. Különféle mó-
don gyógyítják, többek közt dörzsöléssel, csiklandozással, rá-
zassál, nyomogatással, meleg zacskó rátevéssel stb. A csiklan-
dozásnál a beteg hasra fekszik s a hátát egy gyerek csiklan-
dozza. A rázás ugy történik, hogy a beteget egy erős ember
felemeli a derekánál fogva s néhányszor megrázza, liog\^
a „keresztcsont megígazodódjék"; vagy pedig háttal álla-
nak egymáshoz s az egészséges magára emelvén a beteget,
néhányszor megrázza. A bekenést faolajjal vagy zsírral csinál-
ják, közben pedig meleg téglát raknak a beteg hátára.

Az emhtett gyógymódokon kívül gyakran alkalmazzák az
u. n. „átléptetést" is. A beteg elnyújtózkodik az ajtóküszöbön,
egy asszony pedig egy kanczát vezet elő, s az ajtó elé álÜtja,
kezeível rátámaszkodik a hátára s lábával rálép a beteg em-
ber fájós részére, ezt kérdezvén: „Van-e iker anyád?'' Az iker
anya most jobb lábával rálép a küszöbre, ballábával a beteg
hátára, majd megfordítva bal lábbal a küszöbre és jobbal a
betegre ; ezt háromszor isméth, aztán hazamegy, ezt mondván
a betegnek : „Ha az iker anyád hordozott, menj be egészsége-
sen.'' Ezt a procedúrát néhányszor ismétUk. Hogy az illető nőt
mért hívják íkeranyának, azt alig lehet kimagyarázni. A bol-
gár néphit különben azt tartja, hogy ezt a betegséget csak ik-
rek tudják gyorsan és alaposan meggyógyítani. Mellékesen
megemhthetjük, hogy a beteg gyermeket el szokták vinni a
templomba és a küszöbre fektetik, hogy a lelkész „átlépje"'
s ezáltal egészséges legyen.

Szemfájás ellen napfölkeltekor ki kell menni egy folyóvíz-
hez, a szemeket megmosni és ezt mondani : „Nap az erdő mö-
gött, szemfájás a vízből, két bivaly verekedik, a fekete legyőzi

á vöröset." Vagy pedig a bajaéka jobb kezének hüvelykét ú
felső, balkezének hüvelykét az alsó szemhéjra szorítja, néhány-
szor fel- és lemozgatja, végre ráfú a szemre és ezt az igézést
mondja:

„Alólról jön a Samodiya,

Kiterjeszti jobbik szárnyát,

A jobb szárnyát, szürke szárnyát,

Beporozza a jobb szemét,

A jobb szemét, saját szemét,

Szórja csak ő egyedül a port,

Gyógyitsa meg maga magát."

Szokás még vízzel telt hordót állítani egy méhköpü alá
s a vízzel megmosni a beteg szemét, napfölkeltekor kelet felé
fordulva ; ilyenkor háromszor keresztet kell vetni a szem fölött.
Szembajokat mézzel, sóval, fülzsirral és rózsavízzel is szokás
gyógyítani.

Az úgynevezett metalkja a szembajon lévő fehér vagy vörös
gj^üladás. A fehér ellen foghagymát vagdalnak, a vörös ellen vö-
rös hagymát és az illetőnek szemébe köpik. A fehér metalkját
ugy is gyógyítják, hogy egy vörös hagymát kivájnak és anyatejet
töltenek bele, még pedig, ha az illető beteg férfi, akkor olyan
nő tejéből, a ki fiút szoptat, ha az illető nő, akkor leányt
szoptató asszony tejéből. A tejet fél óráig a hagymában hagy-
ják s aztán megnedvesítik vele a szemet.

Ha a gyermek fogzáskor hasfájást éö hasmenést kap, ha-
mut olvasztanak föl vízben és 3 kanállal egymásután keverik;
a kotyvalékból időközönkint inni adnak a gyermeknek. Ezután
a kanalakat a gyermek fejére teszik, s ha azok előre esnek le
a földre, az arczon keresztül, azt jelenti, hogy a betegséget
nem a fogzás okozza. E procedúra alatt a bajaőka ezt mondja :
,,Fut N. N. (a gyermek neve) és sir. Az Istenanya találkozik
vele és kérdezi : Miért sírsz te ? — O szent Istenanya, eleven
gyomorfájás fogott el engem. — Hallgass és ne sírj. Paran-
csommal elparancsolom, seprűmmel elsöpröm, tűzzel elégetem."
Ezután elereszti a km*uzslónő a beteget e szavakkal: „Föl!
eredj! A szent Istenanya segítsen!" Vagy fogja a. varázs vizet,')

1) A varázsviz ugy készül, hogy a kuruzslónö a viz fölött 9-tftl l-ig szá-
mit visszáról s minden szíim után a baja (varázs) szót mondja.

3a4

néhány csöppet locskend egy fedőre és vászonfelét térit a csep-
pek körül köralakban anélkül, hogy azokat érintené, s ebbe
a körbe gyul'át tesz. Ezután balkezébe fogja a fedőt, jobbjában
pedig egy üres edényt tart. A fedőt ráállitja a gyermek fejére
s mialatt az anya vagy egy más nőszemély a gyufákkal meg-
gyújtja a vásznat, a megszenesedett maradékot a kuruzslónő
belerakja az edénybe. Ezt az eljárást háromszor ismétlik s az-
tán az összegyűjtött hamut vizbe vegyitik, a melylyel a gyer-
meket egy héten át minden reggel megitatják.

A néphit szerint vannak emberek, kik „rossz nézés" -sel
birnak, s ez által másokat megbetegítenek. Különösen férfiak
„verik meg szemmel" a szép gyermekeket ; undok külsejüeknek
nem árt a szemverés. Hogy a gyermek óva legyen a szemve-
rés ellen, ezüst, vagy arany gyürüt, vagy pénzdarabot kötnek
a nyakára és gyakran megitatják szentelt vizzel. Ha a gyer-
mek megbetegszik, a kuruzslónő elviszi a gyermeket az anyjá-
tól egy férfihez, akinek a gyermek szájába kell köpni, vagy az
anya hozza haza a nyálat s vizzel vegyítve itatja meg a gyer-
mekkel. Minden látogató köteles kiköpni, ha a házban kis
gyermek van; ha nem teszi, kényszeritik reá, ami gyakran
veszekedésre ad okot. A szemmel vert gyermeket szerdán és
szombaton, napfölkelte előtt szokás gyógyítani.

A szemverés ellen a bajacka elővesz egy vizzel tele faze-
kat, a tűzhöz álhtja s kereszt alakjában négy darab izzó sze-
net dob a vizbe, varázsigéket mondván. Ha a szén rögtön a viz
felszínén úszik, akkor az illető nincs megbabonázva ; ha ellen-
ben a fazék alján marad, akkor szemverés érte; ha a szén
leszáll, de csakhamar feljön, ez azt jelenti, hogy a baj hamar
elmúlik. Ha a tűzhely hamujában, hol az edény állott, lyukak
mutatkoznak, azt mondják, hogy a beteg közel áll a sirhoz;
ha nincsen lyuk, akkor hamar meggyógyul. Ezzel a vizzel
megmossák a beteg gyermek testét, s inni is adnak neki belőle.
Szokás továbbá, hogy a javasasszony vizzel telt zöld tálat ál-
lit a tűzre, s egyenként három izzó parazsat dob a vizbe, a
kereszt jelét csinálván a viz fölött; közben e szavakat mondja :
„Ha az igézés leánytól származik, menjen a hajába, ha egy
ifjútól, menjen a szakállába; ha nőtől, menjen a torkába; ha

férfitől, menjen a p be." Miután mind a három szenet

bedobta a vizbe, igy szól : „Valamint a szén kialszik, ugy múl-
jék el N. N.-nél az igézés." Ezután ollót vesz elő, s a Aázben

335

vagdal vele, ezt mondván: „A mint az olló vág, ugy vá-
gassék el N. N.-től az igézés." Ha a szén lesülyed, az illetőt
szemverés érte. A vízzel megmossák minden egyes testrészét,
s a javasassony hozzámondja : „Hogy az igézés elhagyja a
homlokát, szemeit, karjait, lábait, szivét stb. stb." A megmaradt
vizet ráöntik egy kutyára, s ha lerázza magáról, igy szólnak:
„A mint a kutya lerázta, ugy rázza le N. N. az igézést." Idő-
közben megdörzsölik a beteget, ily szavak kíséretében: „Bal-
kezes embertől származott, menjen tehát balra a hegységbe,
hol görbe fenyők és rossz vadgesztenyék teremnek, hol görön-
gyös sziklák emelkednek ; ha az az ember balról jött ide, essék
le a baloldala; ha az asszony balról jött ide, essék le a balol-
dala." Vagy pedig ezt mondják: „Elmentem a baloldali szom-
szédhoz, aki rossz borral kinált meg; elmentem a baloldah
(vagyis rossz) hegységbe, a hol levágtam a görbe fűzfát, farag-
tam egy görbe csutorát s megtöltöttem rossz borral; vissza-
tértemben találkoztam egy balkezes emberrel; adtam neki a
rossz borból, hogy kiigya a rossz igézést."

Szemverés ellen a bolgár néphit szerint legjobb a fok-
hagyma. Ha uj ruhát vesz valaki föl, előbb bedörzsöli egy ki-
csit fokhagymával, ha a lánynak hosszú a haja, egy darabka
fokhagymát fon a hajába, hogy meg ne rontsák. Aki idegen
faluba megy, előbb megtörh az arczát ingujjával, és azt mondja:
„Ha a rossz szemek megszámlálták ingem ujjának szálait, csak
akkor rontsanak meg engem." Némely vidéken az ajtóküszöb-
ről három forgácsot hasítanak és három gerezd fokhagymával
együtt elégetik ; a megmaradt szenet bal sarokkal széttapossák,
s a porral bekenik a homlokot, hogy a megrontás ellen védve
legyenek.

Ugyancsak a megrontás ellen szokás, hogy az anya meg-
nyalja gyermeke homlokát és háromszor mondja: „Fekete te-
hénnek fekete a borja, fekete tehén szülte és rontotta meg őt
is." Ezután megfogja az ingujját és azt mondja: „Aki az ölté-
seket az ujjon megszámlálja, az szabadítsa meg gyermekemet
a megrontástól" ; vagy pedig : „Lenyalom az igézést, bárkitől
is ered" s háromszor kiköp a gyermek feje fölött. Gyakran ezt
is mondják : „Fekete tehén fekete borját maga szülte, maga
nyaldosta, maga is gyógyítja."

Szokás az is, hogy a bába nyalja meg a gyermek hom-
lokát, miközben két ujjával a testét dörzsöli és ezt mondja :

„A t()rök kiment a faluból és egy zsákban diót vitt; elesett és
a dió szétszóródott; a mint a diók szétgurultak, iigy távozzék
el a gyermektől a megrontás. Ha nő igézte meg, menjen a
hajába; ha férfi igézte meg, menjen a p . . . . be." Vagy pedig:
„Madár repült ki a faluból; fehér tej esíipögött; kövek repe-
deztek; a szemei ugrottak ki annak, a ki ezt a gyermeket
megrontotta."

Némely községben péntek este tojást ütnek egy vizzel
telt tálba s éjszakára a kertbe állítják. Ha szombaton az em-
berek haza jímnek a vásárról, a gyermeket megfürösztik ebben
a vizben és azt mondják: „Miként a vásár feloszlott, ugy
oszoljon szét az igézés a gyermeknél." Szokás az is, hogy
vizet töltenek a küszöbre, gyorsan felfogják egy tálba, bele-
dobnak három izzó szenet s ezzel a vizzel megmossák a gyer-
meket és inni is adnak belőle neki.

Hogy megtudhassák, vájjon a gyermek megvan-e „igézve"
vagy szívbajban szenved, avagy az u. n. ijedtség bántja, a
következőkép járnak el: Egy deszkáról három forgácsot hasí-
tanak, s az egyiket a fejére teszik, mondván: „A megronüís
ellen!" A másikat a szivére e szavakkal: „A rossz betegség
ellen!" A harmadikat lábaira, igy szólván: „Az ijedtség ellen!"
Ezután a három forgácsot a tűzbe dobják, miközben egy fiú-
gyermek a kútról gyorsan vizet hoz, a melybe belevetik a meg-
égett fadarabkákat. A melyik darab lesülyed a vizbe, a meg-
felelő betegségben szenved az illető gyermek. Ezzel a vizzel
megmossák a gyermeket és meg is itatják belőle. Ha mind a
három fadarab lesülyed a vizbe, ezt az eljárást háromszor is-
métlik ; s ha mind a háromszor lesülyednek a fadarabok, akkor
a gyermeknek meg kell halnia, mert mind a három beteg-
ségben szenved. Rossz vagy gonosz betegségnek tartják a
szivfájást és erről azt mondják : „Ha a kigyó szájából ki tudsz
szakítani egy halat vagy egy békát, add oda a halat vagy bé-
kát megenni a gyermeknek s egészséges lesz tőle."

A veszett kutyaharapás ellen czitromot etetnek a beteg-
gel és kifüstölik a illető kutya szőrével. A ki veszett kutyát
ver agyon, leteríti szalmára és elégeti, miközben néhányszor
átugrik a tűzön, hogy a veszettséget meg ne kapja. Némely
vidéken a megharapott testrészt erősen lekötik, hogy a mérges
vér ne hatoljon a szívbe; azután a sebre kovászt tesznek,
2—3 perczig rajta hagyják s a kutyának adják megenni, ab-

387

ban az esetben, ha a kutyát nem tartják megveszettnek. Ké-
sőbb tiszta ezüstpénzt tesznek a sebre, s azt eldobják. Végül 20
gramm fehér és fekete dafkát főznek meg 20 gramm tehén-
vajjal, s bekenik a sebet vele. A köteléket többször
megujitják.^)

Kutya-, skorpió-, kigyó- és pókmarás ellen használni
szokták a „sambucus ebulus"-t is. Ha a kutya nem volt veszett,
az esetben a levelekből és fiatal hajtásokból köteléket csinálnak
a sebre ; ha a seb kicsi, akkor csupán a növény nedvét csavar-
ják ki reá. Ha azonban a kutya meg volt veszve, akkor egy
olyan házból, honnét' még senki sem házasodott meg, kétszer
„hallgatva" lisztet kérnek, a melyet ugy intéznek el, hogy
előbb elküldenek valakit értesíteni az illetőket. Ebből a lisztből
süteményt készítenek, a melyet nem a tűzhelyen, hanem a
tűzön sütnek meg. A süteményt a megmart szótlanul eszi meg.
Sok vidéken a sebet kiégetik. A mint a veszettség első jelei
(fejfájás, láz stb.) mutatkoznak, a megmartnak nyelve alatt
szürke pattanások támadnak, melyeket a hozzáértő asszony
megtüzesített kötőtűvel kiéget.

A bolgár néphit szerint van a verebeknek egy fajtája, a
mely a legmagasabb légrétegekbe száll fel, s az ott uralkodó
rossz szelektől megvesz és dögölve zuhan a földre. Ha ilyen
verebet a kutya fölfal, szintén megvesz.^) Ha kiütések mutat-
koznak a testen, az illetőnek esküvői ruháját körbe viszik kö-
rülötte. A^agy pedig előkeresnek 40 szem fekete babot, a tűzön
szétpanttantják és külön-külön minden egyes babbal megérin-
tik a kiütéseket; aztán mind a 40 szemet egy kő alá ássák,
ezt mondván : „Ha ezek a babok kicsiráznak, kiütések támad-
janak rajtam."

A villám által sújtott embereket a földbe ássák, de ugy,
hogy az arczuk szabadon maradjon.

Kék kiütésnek nevezik azokat a vöröses-kék és gennyes
folyadékot tartalmazó hólyagokat, melyek rendesen a kézen
támadnak. Ha a hólyag fölpattan, s a geny kifolyik, akkor fáj-

1) Sbomik V. k. 126. o.

2) Sbomik X. k. 325. 1. — A magyar néphit szerint (a kalotaszegi vidé-
ken) a magasban dúló rossz szelek megmérgezik a leg^-eket és azok a földre
esnek ; ha a kutya eszik belőlük, megvesz. Czigány hit szerint a rossz szelle-
mek húst dobnak a földre ; aki eszik abból, veszettség tör ki rajta.

338

dalmas seb támad. Hogy ezt elkerüljék, tiszta tfivel kék szálat
húznak a hólyagon keresztül, s benne hagyják, mig a folyadék
kijön belőle és a bőr hozzánö a húshoz. Hasonló eljárás törté-
nik az égési hólyagokkal ; némelyek az égési hólyagra megme-
legitett fadarabot tesznek, vagy közel tartják a tűzhöz, mig a
hólyag fölfakad s a genny kifolyik. A kiütéseket csak olyan
ember gyógyíthatja meg, a ki tengervizet ivott. Ez kezébe
fog egy füstölő-edényt, s háromszor a beteg felé lóbázza, hogy
a szikrák testére hulljanak ; aztán rálehel arczára.

Ha a gyermeknek sérve van, vagy biczeg, lefektetik az
ajtó elé, ugy hogy feje a küszöbön nyugodjék. Valaki oda-
nyomja a gyermek fejét a küszöbhöz, egy más valaki pedig
az ajtón kivül állva ugy tesz, mintha fürészszel levágná a lá-
bát egész a sarkáig. Ez alatt egy öreg asszony, a ki bent vau
a szobában, ezt kérdi : „Mit fürészelsz ?" Az illető azt feleli :
„A sérvet és a biczegést vágom le." Ezt a kérdést három-
szor ismétli, s az öreg asszony ugyanannyiszor hozzáteszi :
„Holnap már nem lesz se sérve, sem biczegése." Ezután a
gyermeket fejénél fogva megfordítják és ismétlődik a fűré-
szelés, miközben az asszony kérdezi : „Mit fürészeltél szét?"*
— „A sérvet és a biczegést." — „Holnap már nem lesz
sem sérve, sem biczegése." — Ezt háromszor isméthk, aztán a
gyermeket lefektetik pihenni. Ha egy hó elteltével a sérv és a
biczegés nem szűnt meg, a gyermeket megmérik s ezt az eljá-
rást többször ismétlik.

Mellfájás ellen a beteg 40 napon keresztül éhgyomorra
egy kanál női tejet iszik, ha a beteg férfi, akkor olyan nő tejét
kell innia, a ki fíut szült ; nőnek pedig leánygyermeket szop-
tató nőét.

. Diphteritisnél a lomi kerületbeli javasasszonyok leszorít-
ják a hangszálakat, sokszor el is szakítván azokat. Ezt a gyógy-
módot különben bármiféle torokbajnál alkalmazzák. Gyerme-
keknek torkába cs(')vön át dohányfüstöt fújnak és szeszes itallal
kevert amoniákkal itatják meg. Ha a betegség járványszerüen
lép föl, a gyermekeknek disznó torkon át vért kell inniok.
Hasmenés (bolg. varvet, modor, nagon) ellen cseresznyét és
gesztenyét esznek.

A torokbajt gyiknak nevezik és különítsen gyermekeknél
fordul (»lő. (íyógyszerül meleg bivaly trágyát, vagy más szarvas-
marhának a tráí^yáját kenik egy kendőre és azzal a nyakat

339

bekötik ; gyakran cziikrot is, vagy tömjént is kevernek olyan
porra, melyet a szarvasmarha bőréről kaparnak le.

Egy hónapbelieknek hivják azokat a gyermekeket, a kik,
ha különböző években, de ugyanazon hónapban születtek és
ezért a nép őket fivéreknek vagy nővéreknek tartja. Ha közü-
lök valamelyik meghal, azt hiszik, hogy a többieket maga után
hivja, és azok is meghalnak. Hogy ezt megakadályozzák, ilyen
halálesetnél egy ezüst pénzdarabot az ajtóküszöbre tesznek és
két felé vágják, azt a felét, mely a küszöbről a szabadba esik,
azt az elhalt gyermek sirjára dobják; a másik felét pedig, a
melyik a szobába esett, az életben lévő gyermek mindig ma-
gánál hordja. Azután megmérik az élő gyermeket, és a súlyá-
nak teljesen megfelelő követ az elhunyt gyermek sirjára he-
lyeznek. Némely faluban az élő gyermek lábszárát hozzákötik
zárral ellátott kötelékkel a halottéhoz és mindkettőt a sirba
ereszik, az élő gyermeket azonban kihúzzák ; a kötelék a zár-
ral együtt a halottnál marad. Ha a gyermek később megbeteg-
szik, az illető sirhoz kötik, hol mintegy tiz perczig marad,
mialatt a j avasasszon ji;ól ezt kérdezik : „Mit csinálsz te ?" a
felelet igy hangzik : „Foglyot kötözök a sirhoz." Ezután a gyer-
mek a javasasszony nyal, a kit második anyja gyanánt kell
tisztelnie, hazamegy, a hol lakomát tartanak. Ha a gyermek
két-három hónap múlva sem egészséges, odakötik akármelyik
kereszthez és megkérik valamelyik arramenő férfit, hogy ol-
dozza föl; az illető ezt szivesen megteszi és ettől kezdve a
gyermekkel egész életén át barátságban marad.

Az enteralgiát (bolg. kUnove, samodivki papek) igy gyó-
gyítják: a beteg holdtöltekor minden szerdán és szombaton
elmegy a javasasszonyhoz, aki őt selyemből, vagy farkas által
megharapott juhnak gyapjából készített fonállal leméri. Miután
a beteg a fonalon három bogot kötött, a javasasszony azt
egy cseresznyefaágra csavarja; azután a beteget lábbal fölfelé,
fejjel lefelé egy fához támasztja. Lábainál lyukat fúr a fába
és odaerősíti a cseresznye ágat. Ezután a fonal egy részét öt
kutyafog köré csavarja és megbízza, hogy rejtse el egy tökbe,
alőbb azonban rövid ideig a földre kell feküdnie és pedig, ha
az illető személy férfi, a hasára, ha pedig nő, szétterjesztett
czombokkal a hátára, a mikor is az öt fogból egyet-egyet a
kezeire, ugyanannjit a lábaii'a és egyet a hátára, illetőleg a
hasára tesznek. Következő nap a beteg tojást és egy kevés

22*

340

kölest hoz magával. A fentebbi eljárás után a javasasszony
a beteg mögött egy lyukat ás a földbe, a tojást beleteszi, aztán
kezében kölest tartva, háromszor megkerüli a beteget és szét-
szórja a kölest. A beteg anélkül, hogy megfordulna, a lyukba
lép és széttapossa a tojást. A fába lurt lyukból kieső kérget
a betegnek vizben meg kell innia. Ezt harmadszor is ismétlik ;
a javasasszony is harmadszor ad neki inni és pedig első izben
a tűzhelynél, másodízben az ajtóküszöbnél, harmadszor az udva-
ron, amikor is az ital maradványát abban a reményben öntik
ki, hogy azzal együtt a betegséget is kiöntötték.

A ragályos betegséget, az epidémiát, vénasszonynak tart-
ják. Azokban a házakban, hol gyakran fordul elő, egy sarokba
szappant meg vizet és egy fésűt tesznek e szavak kíséretében :
„Aranyos kedvenczünk, jöjj és mosdjál meg, de ne okozz bajt."

Strugában még ma is ösmerik azokat a házakat, melye-
ket a 60-as években a járvány fölkeresett.

Epilepsiánál (nyavalyatörés), melyet ^fekete betegség"-nek
neveznek, óvakodnak a beteget kézzel, vagy lábbal érinteni,
mert ezáltal a beteg keze vagy lába megsérül. A betegnek viz-
ben feloldott ökör- vagy lótrágyát adnak inni. Azon a helyen,
hol leestében a feje feküdt, a földbe egy fekete tyúkot ásnak
el, ha az illető személy nő ; ha pedig férfi, akkor egy fekete
kakast. Ugyanabba a lyukba teszik a betegnek fényes borotvá-
val levágott körmeit, s magát a borotvát is. Ezután a javas-
asszony meghagyja a betegnek, hogy egész életén át tartóz-
kodjék a tyúkok lábaitól, szárnyaitól, gyomrától, a garam-hal-
tól (csuhától) és a kecskehustól.

Epilepsia és ijedtség ellen a következő eljárást is alkal-
mazzák : A javasasszony a tűzhelyről hamut tesz a földre és a
beteget mezitláb abba állítja, aztán 9-től l-ig visszafelé szá-
mítva a lábnyomról hamut szed föl, vizbe keveri, inni ad be-
lőle a betegnek, a maradékot pedig egy fa alá, vagy egy kőre
("mti. Vagy pedig hamut hint a tűzhely elé és erre teszi a la-
pátot, melylyel a kenyeret a kemenczébe rakják. Ezután a be-
teget seprűvel a lapát körül kergeti s miközben a hátát veri,
kezét a fejére teszi és igy szól: „A sziv ^a maga helyén, a
tyúk a ketreezben, a juh az akolban, a bojtorján a mezőn és
a hal a tengerben." A beteg most még egyszer átlép a lapá-
ton, mikr)zbon a javasasszony kezét majd a szivére, majd a
fejére teszi, a föntebbi mondást ismételvén. Ezután elemelik a

341

lapátot a lianiuró], s megnézik, mi van a hamuban. Néha ta-
kUnak szenet vagy más egyebet, a mit a javasasszony átad a
betegnek e szavakkal : „Nézz ide, itt van az ijedtség."'

A vizbeesettet egy erős ember megfogja a lábainál s kör-
ben foi-gatja, hogy a viz kifolyjon belőle.. Vagy pedig fejjel le-
felé fektetik, s verik a hátát. Szokás még az orrát befogni,
s a szájába fúni, hogy lélegzethez jusson. Közben dohányfüs-
töt is fúnak a szájába és a testét dörzsölgetik.

Láz ellen a beteg napkeltekor háromszor körülfut egy
fűzfát és ugj^anannyiszor kiáltja : „Téged rázzon a láz és en-
gem melegítsen a nap." Vagy pedig a betegnek a csuklójára
vörös fonalat kötnek. A láz akkor is elmúlik, ha a beteget egy
török ember sirján szalonnával megfüstöUk. A török uralom
idején ezt a dolgot czigányok sírjánál végezték. Ugyanezen
eljárás szokásos az uraninál, a mely betegség ugy származik,
hogy a nedelka (tündér) vagy a juda (mithikus női személy)
az embernek az arczát megütötte. Láz ellen a betegnek az uj-
jára kötözik a tojás héja alatt levő bőrszerü anyagot, ha hó-
lyag támad, azt jelenti, hogy a láz átment a hólyagba.

Meleg-láz ellen a beteget a patakpartnak olyan részére
vezetik, hol a vizböl a sás látszik ki. A javssasszony kihúz
sást, vizbe mártja, s háromszor megkerülvén a beteget, bef öcs-
kendezi e szavak kíséretében: „Kigyuladt a czár palotája,
semmisem olthatja el a tüzet, de a hideg viz hamar el fogja
oltani, meg a zöld sás és a világos sárga pitypang."

Lompalanka környékén a betegnek láz ellen szeszes italt
adnak, a melybe előbb egy békát tettek. A „láz megkötése"
Bulgáriában is ösmeretes, de a következő módon : A javasasz-
szony ujholdkor kilencz fonalat sző egybe s aztán e szavakkal
köti a lázbeteg balkezére : „Megkötöm a láz kezét, megkötöm
a láz lábát, megkötöm a láz száját, megkötöm a láz nyelvét,
hogy megmerevedjék, hogy ne tudjon mozogni, hogy néma
legyen mint a hal a mélységben, mint a kő a mezőn, mint az
Enov napkor levágott fü." A beteg addig hordja ezt a fonalat
a csuklóján, mig a hold fogyni kezd és akkor titokban rádobja
egy a faluból kimenő kocsira. Leskoveczben török ember kocsi-
jára szokás dobni ezt a fonalat. Némely faluban vannak forrá-
sok, melyeket „areskavi klade"-nak neveznek, s a melyekbe az
ilyen fonalat dobják. Ha a láz még nincs „megkötve", a beteg
kitép egy szálat az övéből s ráakasztja egy fára olyan forrás

(

342

közolébon, a mely(>t a saniovilák forrásának tartanak. A fáról
senkinek sem szabad a fonalat leszakítani.^) Lázbetegek inni
szokták az inula dypenretica virágját, vagy a salix álba forrá-
zatát. Használatos az aristolochia clematitis (bolgárul farkasalma)
gyümíUcséböl, leveleiből és ágacskáiból készített ital is.^)

Van még egy gyógyszer, melyből a betegnek minden láz-
roham előtt adnak inni egy evőkanállal és ez 100 gram amo-
niakból, 100 gram kámforból és 100 gram áloéból áll, vizben
összevegyitve. Lompalánkában a betegnek ürmöst és spanyol
paprikát adnak inni borszeszben s lázrohamában megfüi-ösztik.

Hypertrophiánál, mely a láznak következménye, bekenik
a beteg hasát mézzel ; szombaton és szerdán a javasasszony
kptelet köt a balkarjára s felhúzza egy fára ; aztán tízszer ráüt
a kötélre, hogy a test megrázkódása következtében a láz el-
nuiljék. Ha ehhez a betegséghez még kiütések is járulnak, azt
dalak-nak nevezik.

Sárgaság ellen némely vidéken leborotviUják a szemöl-
dököket.

Tirnovo környékén az izületi gyuladást (Karajának cerno
izgorelo) következőkép orvosolják: Friss meggy-ágat megme-
legítenek és a beteg testrészre kötik. Ha a gyuladás gennyed,
megmelegített mézet tesznek rá, s egy orsóra gyapjuszálakat
fonnak, azt a mézbe mártják és a sebre nyomják. Azután ki-
mossák a sebet sz^appanos vizzel és pálinkával. Ha a seb gyó-
gyulni kezd, charpiet és terpentin-olajat tesznek reá.

Nyakmirigy-gyuladás ellen füstölést alkalmaznak. Meg-
szentelt gyertyánál, a mely húsvétkor lesz először meggyújtva,
tömjént vagy a bárány első lábának egy olyan csontját meg-
égetik, a melyet erre a czélra már György nap óta tartogatnak ;
a füstöt ráeresztik a beteg nyakára. Közben a nyakra tintával
egy kört és abba egy keresztet rajzolnak; a kör felső részébe
J. K. betűket, az alsó részébe N. K. betűket pingálnak. Az
előbbi a Jézus Krisztust jelenti, utóbbi Nikát (segits.) A beteg
nyakát este, csillagfeljövetelkor a szabadban egy asszony be-
keni fagygyuval, miközben a beteg a csillagokat nézi^ az fisz-
szony pedig ezt mondja : „Ma feljöttek a csillagok, holnap nem
jönnek fel."

1) Sbornik X. köt. 131. 1.

2) Sbornik m. köt. 76. 1.

343

' Nyakfájás ellen megmelegített hagymát vagy .//sirral ye^-
gyitett meleg hagymát tesznek a nyakra, vagy izzó vasszögek-
kel felmelegített pálinkát adnak inni a betegnek. Némely vi-
déken fehér tömjénnel befüstölt gyapjút vagy szintén befüstölt
fehér vászondarabot tekernek a nyakra; ha a nyakfájáshoz
még fej- és fülfájás is járul, akkor páUnkát töltenek a fülbe.

Kutyabetegségnek nevezik a sorvadást, a melynél a gyer-
mek lesoványodik és hátán szőr nő. A gyermeket többször be-
kenik zsírral és hamuval, s miután hátáról a szőrt leborotvál-
ták, megfürösztik néhányszor olyan vizben, a melyben hamu
lett feloldva.

Köhögés ellen higanyt, vagy mézből és paprikából készült
rántást használnak, a melyből az első napon két és így egyre
több adagot adnak be. Ha a beteg vért köp, gummi arabicumot
kell szopogatnia ; ha a köhögés sokáig tart, csalángyökér főzt-
jét kell innia. Szamárhurut ellen (Suásus consulsiva) szamár-
-tejet itatnak. Közönséges köhögésnél is éjszakára a nyakat be-
kötik harisnyával (corap).

A carbunculus-t Bulgáriában dalak-nak vagy ovcí kozija
dijavol-nak nevezik ; azonkívül sladkala loravala, pupku, jakma
és buba raja név alatt is ösmeretes. Veszedelmes, sőt halálos
daganat, ha az aljában kemény edés mutatkozik, a melyet „ asz-
talnak "* (stol) neveznek. Hogy megtudhassák, vájjon a daganat
tényleg dalak-e, ezen czélból hegyes vasdarabot izzítanak és* a
daganatra tartják; ha tényleg „dalak", akkor az illető semmi
fájdalmat sem érez. Ennek megállapítása után azonnal hoz-
zálátnak a szétoszlatásához. Némely vidéken hegyes fával
addig szurkálják a daganatot, míg seb támad, melyre aztán
oltatlan meszet tesznek. Másfelé az a szokás, hogy a javas-
asszony kenyérből 99 golyócskát készít, s azokat kílenczesével
tizenegy sorba állítja. Azután elvesz egy golyót az első sorból
és azzal a daganatot kílenczszer megköriti, közben varázsigé-
ket mormolva. Ugyanezt ismétli valamennyi golyóval. A beteg
erre elalszik, s mire fölébred, meg van gyógyulva. A mint lát-
szik, itt elaltatás és hypnotízálás esete forog fenn. Egy másik
gyógymód az „erek fölmelegítésében" áll. Tésztából fazekat
készítenek, azt féhg megtöltik mézzel és a beteg gerínczére
állítják. Ezután a fazékban levő mézet izzó vasdarabokkal for-
rásba hozzák. Ugyanezt az eljárást ismétlik a fejen, a halán-
tékon stb., hogy a vér az erekben megmelegedjék.. Néha azon-

(

344

ban a daganatot borzasztóan kiégetik izzó vaspálczikával,
hogy a keményedés (az „asztal") is eltűnjék. Mig a seb be
nem gyógyul, pálinkával mossák. Ezen idő alatt a betegnek
sem savanyu ételt enni, sem szeszes italt inni nem szabad ;
még a kenyeret is só nélkül készitik számára.

Ha valamely faluban a gyermekek szamárliurutban szen-
vednek, egy öreg asszony kiássa egy fűzfa gyökerét s alatta
a földet annyira kikaparja, hogy egy 12 éves gyermek átbúj-
hasson. E«után valamennyi gyermek átbuvik háromszor, s
mindeniknek a ruhájából egy kitépett szálat ráakasztanak a
fára, egy olyan szálat pedig a nyakára, a mely a fonásnál meg-
maradt. A fonásnak szombaton kell kezdődnie és befejeződnie.
Ezt az eljárást felnőttek is gyakorolják nehéz betegség után.

KUmának nevezik azt a fájdalmat, melyet a fiuk heréik-
ben, a leányok az első menstruatio előtt éreznek. Ezek ellen a
linaria vulgáris virágját és leveleit főzik meg s az illetőt abban
megfürösztik, a virágot és leveleket azután ráteszik a fájó
testrészre.

Holt csontoknak mondják azokat az ökölszerü, fáj-
dalmatlan, diónagyságu kinövéseket, melyek rendszeresen a
kézfejen támadnak. Az ilyen kinövést korán reggel bedörzsö-
lik nyállal, vagy valami sima tárgygyal, főként csonttal lenyom-
ják. Vagy egy száraz kútból negyven kavicsot szednek, s
ezekkel líiegérintik a holt csontot. A kavicsokat ezután egyen-
ként visszadobálják a kútba, ezt mondván : „A mint kiapadt ez
a forrás, ugy tűnjék el rólam ez a csont, s ne legyen többé.''
Hazafelé más utón kell menni és pedig visszafordulás nélkül.

Csonttörésnél reggel és este hamut tesznek a beigazított
testrészre és e mellett ezt mondják: „Jó reggelt (vagy jó estét)
te szép eltörött; milyen nagyon jó vagy te! Eredj a négy testvér
közül a legfiatalabbhoz." Ezután eczettel készített tésztát tesz-,
nek az eltörött testrészre és azt fadarabok közé sinelik be.

Fejfájás és sárgaság ellen szokásba van, hogy a javas-
asszony zöldre festett kannával vizet merit a patak azon részén,
hol a gyermekek szoktak átjárni. Ezután a tűzhelyről ollóval
három izzó szenet vesz le, velők a kereszt jelét csinálja meg
a víz fölött és bedobja őket a kannába. A vizet megérintvén
az ollóval, kiveszi az elaludt széndarabokat és a következő
ráolvasást mondja:

\
\

345

Csodálatos méhek mentek, csodálták a csodálatosakat;

Csodálatos ágat vittek csodásan csodásat ;

Csodálatos hegyre érkeztek csodásan csodásra ;

Csodálatos fákat döntöttek le, csodásan csodásokat;

Csodálatos akadályokat csináltak, csodásan csodásat ;

Csodálatos nyájat hajtottak, csodásan csodásat ;

Csodálatos tejet lejtek, csodásan csodásat ;

Csodálatos dézsába fejtek, csodásan csodásba;

Csodálatos sajtot készítettek, csodásan csodásat ;

Csodás szitán törték át, csodásan csodáson ;

Csodálatos késsel vágták, csodásan csodással ;

Csodálatos feketével, csodásan csodással;

És nyolcz irányban vitték azt szét.

így vigyék szét Iván sorvadását,

Mint az útról a könnyű port.

Mint a ködöt a Dunáról,

Mint az asszonyt a templomból,

Mint a férfit a mezőről.

Mint a fiatal nőt hórótánczból,

Mint a leányt a mosásból,

Mint a fiatal leányt a fürdőből.

Ezt ismétU mindenik széndarab kivételénél. Azután még-
egyszer megcsinálja a kereszt jelét a viz fölött a széndarabok-
kal és ezt mondja:

Ördög repül fönt az ég felé,
Ördög ül fönt a kéményen;
Ördög lelke, ördög teste —
Csak Ivánka ne távozzék el.''

Ezt háromszor ismétli, mire kilencz széndarabot dob a
vizbe, melyet egy ággal és az ollóval néhányszor megérint. Az
ágat és az ollót leteszi a tüzhelyi'e és inni ad ebből a vizből a
betegnek.

A kinek csak egy oldah fejfájása van, ezt a betegséget
„Zórá"-nak (Mijnal pirkadásnak) nevezik. Az illetőnek még
szürkületkor a szabadba kell mennie és sódarabkákat dobálni
a hajnalcsillag felé, közben ezt mondván : ,,En keresem a zórát,
fejem azonban nem akarja."

Fejfájás ellen szokás a beteg fejét darab kék papirossal
bekötni, a melyet előbb tűvel átszúrnak és tömjénnel behintet-

346

tok. Vagy pedig mogsütött vOr(")sh'agyinát ezití*ommal keverve
tesznek a fejre.

Ha a gyermeknek gíu'csei vannak, ekevasat izzóvá mele-
gitenek és aztán vizzel leöntenek ; az igy támadt gőz fölé tart-
ják a gyermeket.

Dobriéban egy gyermekbetegségnél, melynek nevét azon-
ban nem tudom, különös eljárás van divatban. A betegség
arról ismerhető föl, hogy a gyermek senkit sem ismer tol, még
szüleit se, habár előbb jól ismerte őket. Az anyának neni sza-
bad gyermekéhez nyúlnia, különban az meghal. A javasasszony
hoz egy megfeketedett k^st, háromszor meglóbázza a gyermek
feje fölött; azután leveszi a gyermek fejkendőjét, s azt meg-
gyújtván, szintén háromszor meglóbázza a feje fölött. Ezután
ráparancsol az anyára, hogy egészen meztelenre vetkőzzék.
Mialatt a javasasszony a szobából távozik, az anya levetkőzik,
befödi a gyermeket egy fekete kendővel és háromszor hozzá
lépvén azt mondja: „Aki téged szült, az gyógyítson is meg.''
Ezután egy pálczikát vesz a kezébe, háromszor körüljárja a
gyermeket és fölötte széttöri a pálczikát. Majd fölöltözvén, ki-
megy az udvarra, hol a széttört pálczikát eldobja. Ezután visz-
szatér a szobába a javasasszonynyal, ki arra a helyre, hol a
gyermek szivén feküdt, hosszú tűt szúr a földbe. Végül lyukat
ás a földbe és az ott talált szenet a vizbe teszi. Ezután meg-
sebesíti a gyermek sarkát és a kiömlő vért felfogja a pohárba,
a melyben a szén van. Ezenkívül fiúgyermeknél egy kakast,
leánynál tyúkot vágnak le és a vért szintén abba a pohárba
fogják föl. Az igy készített orvosságot beadják a gyermeknek.
Ezután a javasasszony az anyával együtt kimegy az utczára
és negyven kavicsot gyűjtenek. A kavicsokat az anya mellébe
ereszti és aztán feloldja az övét, mire a kavicsok szoknyája
alatt a fölre esnek. Ezeket a kavicsokat a kakassal, illetőleg- a
tyulíkal együtt elföldelik. Az azután következő negyven napon
keresztül az anya minden reggel vizzel kevert mézet, főz és
arra helyre tölti, hol a kavicsok vannak elásva ; eközben igy
szól: „Amig te engem égetsz, addig égetlek én téged." E negyven
nap alatt a gyermeknek nem szabad a ruhát levetni, csupán a
kezét megmosni; nem szabad továbbá kocsira ültetni, a tem-
plomba, vagy vizén átvinni. Az anyának nem szabad kenyér-
dagasztás után ujjait a rátapadt tésztától megtisztítani. Ezt
negyven nap elteltével a javasasszony végzi el.

347

A kinek gyomorfájása van, azt hiszi, hogy a szabadban
ahidt és kigyó csúszott a gyomrába. Ez ellen megölnek egy
gólyát s a húsát megetetik vele, azt hivén, hogy a kigyót meg
kell ölnie, miután a gólya elemészti a kígyókat.

Ha a betegágyas asszonynak 'nincs az emlőjében elég teje,
akkor ezt szüi'kületkor kiállítják a házajtajába és kezében ke-
nyérszeletet és egy vizzel telt korsót tartván, e szavakat
mondja : „Az est szürkület megkezdődött, az emberek jönnek
a munkáról, a szarvasmarha a mezőről, a juh a hegyről haza-
tért és az én tejem kiapadt, a gyermekem sir, akár férfiasan,
akár nőiesen, akár alvás után, akár tehén után, akár a szom-
szédok után."

Azután iszik a vizből, keveset rátolt a mellbimbójára,
eszik egy keveset a kenyérből, aztán visszamegy gyermekéhez
és letévén melléje a megmaradt kenyeret, igy szól: „fogd,
hoztam neked tejet — már jön."

A szülés utáni három első hónapban az anyának minde-
nütt, a hová elmegy, adnak egy korsó vizet, hogy igyék és
teje legyen, azokivül Ggy kenyérszeletet és hagymát, mire az
anya igy szól: „Mire való ez a szelet? ha legalább egy hara-
pás volna." A ház asszonya azt feleli: „Nem neked adjuk a
kenyeret, hanem gyermekednek, ez az ő szerencséje. Ha az
asszony fájlalja a mellét, a javasasszony a következő ráolva-
sást mondja :

„Átmentünk a mezőn.

Láttak téged kecskepásztorok,

Láttak téged iharhapásztorok,

Láttak téged juhpásztorok.

Láttak téged disznópásztorok,

Kutya nélkül megfogtak.

Kés nélkül megöltek,

Tüz nélkül megsütöttek.

Száj nélkül fölfaltak,
, A te lelked könnyebb az enyémnél."
Eközben elővesz három darabka sót, az egyiket bele-
mártja egy vizes tálba, ráteszi a fájós melhe, majd onnan el-
vevén, beledobja a tálba, másik két darabkával ugyanezt teszi
a fentebbi ráolvasásra. Ha az anya az első hónapokban a szü-
lés után a rokonait látogatja meg, nem csak hagymát, kenye-
ret és vizet adnak neki, hanem sót is és a gyermek számára

348

egy tojást, hogy olyan kövér legyen az, mint a tojás. Első
időben az anya mindig hord az övében egy kanalat és zsebé-
ben egy darabka kenyeret. Reggel kimegy egy folyóvizhez, a
kanállal megnedvesíti a kenyeret és mellét is leönti vizzel,
hogy mindig legyen teje. Ugyanezen czélból a mimkából este
hazatérő munkások egy kenyérszeletet mártanak a Iblyóvizbe
és odaadják a szoptatós anyának. Csodaszert is szoktak készí-
teni az anyatejből. Nevezetesen, hogy hazatérésre hivják azt,
ki szülőföldjét kerüli, egy anyának a tejét összekeverik a leányá-
nak a tejével, rátöltik egy vízimalom vizét és igy szóhiak :
„Amint az anya és leánya szeretik egymást, ugy szeresse őt
az apai ház ; a mint a viz forgatja a malmot, ugy forditsa meg
az ö értelmét.'' A tej keverékből egy keveset öntenek a tintába,
melylyel az illetőnek levelet írnak, vagy magát a levelet ned-
vesitik meg vele. Ugyanebből kevernek annak a leánynak az
ételébe, a kinek kívánják, hogy az illető feleségül vegye. Vese-
és májbajoknál a javasasszony almával megérinti a betegnek
fájdalmas testrészeit és aztán az almát kidobja az útra, hogy
a betegség arra menjen át, a ki az almát megtalálja és megeszi.

Mlamos-nak nevezik Tirnovo környékén azt a betegséget,
melyet a gyermekek kapnak, ha hajadon fővel aludtak a na-
pon. Jelenségei ennek: a test lesoványodása, sárga bőrszin,
izzó szemek, fejfájás és reszketés. Ez az úgynevezett meleg
mlamos; de van hideg is, mely meghűlés következtében tá-
mad ; az utóbbi esetben a test lesoványodik, hideg, a bőr sárga
és a végtagokat gyakori reszketés fogja el.

Ez a betegség tulajdonképen gyomorelrontásból szárma-
zik, ha t. i. a gyermek édes és meleg tejjel teleszívta magát.
Ha az anya ki van fáradva, ezt szokták neki mondani : „Ne
szoptasd a gyermeket, ha ki vagy merülve és a tejed meleg,
mert különben az éhes gyermek megkapja a mlamost." Ha
észreveszik, hogy a gyermek tényleg megkapta, elviszik olyan
nőkhöz, a kik ezt gyógyítani tudják. Az illető javasasszony
elővesz egy fazekat, három ujjnyi magasan megtöh vizzel, tűzre
áUitja és beletesz három hosszú lud- vagy tyuktollat, három
kést és három kanalat. Mikor a viz forr, csöndesen ki-
vesz a fazékból egy kanalat és azzal a tűzhelyről há-
romszor hamut merítvén, azt beledobja a fazékba ; ugyan-
ezt ismétli a többi kanállal, késekkel és tollakkal, aztán
ezeket egymás mellé rakja. Ha a viz körülbelül tiz perczig

349

forrott, beletölti mély tálba és azt befödi a fazékkal. Ezután a
tálat a fazékkal együtt a gyermek fejére teszi és a kanállal
megkopogtatván, azt eldobja a gyermek feje fölött; ugyanezt
ismétli a többi kanállal, késekkel és tollakkal. Ha ezen idő alatt
a víz fölfut a fazék szájáig, azt mondják, hogy a mlamos ösz-
szegjült a fazékban és a betegség elhagyta a gyermeket. Ezután
a vizet ismét a tálba tölti és néhány kanállal inni ad belőle
a gyermeknek. Majd megmelegíti a gyermek lábait a tűznél,
egészen bekeni faolajjal, szent tör szét s azzal bedörzsöli a
homlokot. Ha a baj ugyanazon a napon nem szűnik meg, ezt
az eljárást estefelé 6 órakor ismételik. A kanalak, kések és
tollak összesen kilencz tárgyat képeznek; a kilenczes szám
pedig a bolgár néphitben misztikus szám, a mely dalokban,
közmondásokban és esküvésekben előfordul. így például: „El-
kergetik a kilenczedik határig; nem fogja elfelejteni kilencz
és kilenczvenkilencz esztendeig ; 99 hős és 9 fürge segitő stb. "
Ez a szám nagy szerepet játszik a javasasszonyoknál is.

Egy más kuruzslási mód a következő : Elővesznek egy
fazekat, zöld tálat, három fakanalat, egy rövid fadarabot, egy
fésűt és egy kést. A fazekat vizzel megtöltik és tűzre állítják.
Ha a víz forr, a javasasszony a fésűvel háromszor hamut me-
rit a tűzhelyről, beledobja a fazékba, annak tartalmát a tálba
üriti és a fazekat ráállitja. Azután a kanállal, a fadarabbal, a
fésűvel és a késsel megkopogtatja a fazék fenekét, háromszor
ezt mondván : ^Húzódjék el a mlamos a fejből, a szivből, a
lábakból stb. stb. és gjoiljön ebbe a fazékba !** Ha a gyermek
tényleg szenved ebben a betegségben, akkor a viz a tálból föl-
megy a fazékba.

Ennek a betegségnek a neve a görögből származik. (Mla-
mospára.) Kelet-Ruméliában az ezen betegségben szenvedő
gyermekeket „pázások"-nak vagy „ megpörköltek "-nek nevezik.
Van a négylábuaknak (scolopendra) egy sárga szinű fajtája,
melyet „mlamosnika"-nak mondanak vagy pedig „sárga beteg-
séget" jelent. (Mlama a görögben „aranyat jelent ; az ezen be-
tegségben szenvedő gyermekeknek tényleg sárga szine van.)

Névtelen betegségnek (TQiof^og) nevezik a csecsemők ajká-
nak megsebesedését és fölpattanását, a melynek következté-
ben nem tudnak szopni s éhen halnak. Ez ellen gilisztát mos-
nak meg borban, szétmorzsolják olajban, a gyermek ajkára kö-

350

tik s rajta hagyják 24 óráig. Ha giliszta nincs kéznél, akkor
tojást készítenek igj' el s teszik a szopós gyermek ajkára.

Kiszakadt körmöket a ranunculus acris föztjével mos-
sák meg.

Ájulásnál egy edénybe amoniacot és meszet tesznek, s az
orra alá tartják, hogy a szíigot fölszivja.

Fülfájás ellen a fülezimpára tintával kört rajzolnak, abba
pedig keresztet és ezeket a betűket : Js (Jézus) Kr (Krisztus)
Mika (Segíts.) Lompalanka vidékén ünnepnapon megszentelt
olajat öntenek a fülbe, vagy jól zárható edényben eczetet for-
ralnak, azután a fedőn kis lyukat csinálnak s a kiszálló gőzt a
beteg fülre teszik, vagy marhaganéjjal megfürösztik.

Perestez az a betegség, mikor az ember arczán foltok je-
lentkeznek és a szemet lezárják. A beteg olyan asszonyhoz
kénytelen fordulni, a ki az úgynevezett „elfuvást" tudja alkal-
mazni. Két ily eh javasasszony elmegy oda, a hol fákat vág-
nak, s összegyűjtenek 39 faszáikat kötényükben, összekeveiúk
kölessel,, ezt szétszórják a földre és egymást taszigálva az
egyik kérdezi, a másik feleli :

— Fújni, fújni!

— Mit fújsz te el?

— A perester-t fuvom el.

— Fújjad el !

— A viz elvitte magával

— A szél elfútta,

— Tőle (t. i. a betegtől) már eltűnt.

Azt hiszik, hogy az arczon a szem alatt árpa nő, a mely
ugyan nem okoz fájdalmat, de ha a szembe jut a mo-
sakodásnál, mégis bajt okoz. Ez ellen egy gram amoniákot ösz-
szekevernek borszeszszel és éjszakára egy darab rongyba ta-
karják ; azután rákötik az arczra és három nap és három éjjel
rajtahagyják, daczára annak, hogy égető fájdalmat okoz.

Pleuresia, pneumonia, perupneumonia. (Bolgárul blas, bo-
des, dupes.) A beteget ráültetik a meleg tűzhelyre s körülrak-
ják megmelegített cseréppel, a melyet vízzel vagy eczettel
megnedvesítettek, vagy megnedvesített edényekkel, a melyek-
ben meleg viz van, vagy pedig közelébe rakják a sütőkályhá-
ból kiszedett kenyereket. Egy darabig még fölmelegített árpára
fektetik és jól betakarják. Nénuűy faluban a beteg testrészre
paprikával kevei-t mézet i*aknak.

351

Orbáncz ellon a következő ráolvasás van szokásban :

^Orbánez légy te, puszta erdőkbe menj, őrizkedj az or-
báncztól; ott tisztulj meg, mint az ezüst és arany; az orbáncz
nem eszik és iszik semmit ; eredj a vad erdőkbe, hol a kakas
nem kukorékol, hol kutya nem ugat, ökör nem bőg, juh nem
béget, kecske nem mekeg, szamár, ló és öszvér nem nyerit.
Ott zöld mezők és magas fák vannak és sötét árnyékban for-
rások; ülj egy forráshoz, merits vizet, igyál belőle és mosd
meg magad, s kend be arczodat mézzel; a faluba ne jöjj visz-
sza; a kutyák megugatnak, hogy meg fogsz rémülni."

„Pesicavo"-nak, „disznós"-nak mondják a gyermeket, ha
testileg lefogy, ha bőrszíne megsárgul és gyönge lesz. Az ilyen
gyermeket következőkép gyógyítják: Egy nagy mozsarat meg-
töltenék vizzel, s a gyermeket megfürösztik benne. Fürdés
után női ingbe csavarják, a földre teszik s mialatt az anya
megszoptatja, egy másik nő ezt kérdi: „Minek ülsz itt öreg?"
Az anya ezt feleli : „Pesic miatt ülök itt." A kérdést és felele-
tet háromszor ismétlik. Ezután hamut kötnek egy rongyba, s
beteszik vizbe, a melyben a gyermek meg lesz fürösztve. Éj-
szakára a rongyba kötött hamut kiteszik a háztetőre. Követ-
kező reggel leveszik, s ha még nedves, az azt jelenti, hogy a
gyermek szenved ugyan abban a betegségben, de meggyógyul.

Ha a gyermek gyönge, az anya tiz, húsz, vagy harmincz
embert meghiv egy szombati napon az udvarába. Tiznél keve-
sebb nem lehet jelen. Ha negyvenet hivtak, mindenik hoz egy
ágacskát, ha húszat hivtak, akkor kettőt hoznak, ha tizen van-
nak, mindenik négy ágacskát hoz magával. Ezután rézüstőt
állítanak az udvaron három kőre s alatta az ágakból tüzet
raknak, de ugy, hogy ne lánggal lobogjanak. Az anya a mez-
telen gyermeket néhány perczig az üstbe tartja, hogy megerő-
södjék, azután meleg vizben megfüröszti. Némely vidéken a
gyönge gyermeket olyan \izben fürösztik, a melyben előbb
egy macska, vagy kutya lett megfürösztve. Ha az állat a
vizből kiugorván, megrázza magát, akkor „a gyermek is lerázza
magáról a betegséget." Hogy megtudhassák, javult-e a gyermek
állapota, megmérik, s ugyanolyan sulyu száraz homokot tesz-
nek egy zsákba, mint amennyit a gyermek nyom. A zsákot a
következő szombatig száraz helyre állítják, s akkor ugy a
gyermeket, mint a zsákot újból megméi'ik; ha a gyermek sú-
lyosabb, akkor javult az állapota.

852

Kigyómarás ellen megfogják a kígyót és szétzúzott fejét
a sebre teszik, hogy a mérget kiszívja. Vagy pedig egj" élő ka-
kas fejét tartják addig a seben, míg megdöglik; ezután egy
másik kakassal csinálják ugyanezt, majd egy harmadikkal. Ha
ez nem döghk meg oly hamar, múit a másik kettő, akkor el-
dobják és szederfa (éernica) leveleket kötnek a sebre, (Lásd
fentebb a „veszett kutya harapásnál.")

Ijedtség ellen fejszével a földre csapnak, s aztán vizes-
tálban megmossák ; miután ezt háromszor ismételték, a vizet
az illető személylyel megitatják. A fejsze megmosásánál mind-
annyiszor ezt mondják : „Vágd el az ijedtséget, miként a fejsze
vág." Szokás az is, hogy verebet vagy kis tyúkot felhasítanak,
s a még meleg szivet az illetővel lenyeletik. Némely vidéken
az ijedt embernek 40 napon keresztül a következőket keli
tennie : Odamegy az ajtóhoz, arczczal az ajtó felé fordul, kezeit
a csípőjére teszi és így szól: „Jöjj szivem a helyedre," aztán
a tűzhelytől az ajtóig és vissza háromszor bukfenczet hány, is-
mételvén a fentebbi mondást. Gyermekek valakinek a segé-
lyével csinálják a bukfenczet, aki helyettük a mondanivalót is
elmondja.

Ha gyermek ijed meg, az esetben az anya jobb kezének
ujjait szétterjeszti a földön, ráfekszik a hátára és háromszor
mondja: „Ijedjen meg a föld, de te ne ijedj meg." Ha a gyer-
meknek szívdobogása is van, kivágják egy verébnek a szivét,
s odaadják a gyermeknek megenni, ilyenkor ez a szólásmód :
„Gletne deka, íe oste íuro srce," „élő szivet nyelt le." Szokás-
ban van még has.znált ólmot is nyeletni az ijedtség ellen. Az
általánosan ismert ólomöntés a bolgároknál is divatban van
s az ólom alakjából előre megmondják azt az állatot vagy
tárgyat, melytől az illető megijedt.

Ha valakinek öröklött betegsége van, egy férfi vagy egy
asszony (a szerint, a mint az illető beteg him- vagy nőnemű)
elvezeti a szomszédfalu határához, hol az egészséges levág
két szőlővenyigét s ezeket bizonyos távolságban egymástól a
földbe dugja, felső részöket azonban összeköti. A beteg ezután
meztelenül átbújik a nyilas alatt még pedig háromszor. A ru-
hákat egy fára akasztják, s mást kell fölvennie. Hazamenetkor
a mezőn átbújik egy magasan tartott ekevas alatt is. A daga-
natokra megmelegített sóval behintett hagv^mát tesznek, hogy
azok felpattanjanak.

353

Maczédoníában különösen el van terjedve a scrophula,
amelyet „karteiéina*'-nák hívnak. Gyakran a betegnek egész
testét daganatok borítják, a melyek nem ritkán halált is okoz-
nak. A betegnek diólevél forrázatot adnak inni, s a testen mes-
teséges sebeket támasztanak, hogy a daganatoknak levezető
csatornája legyen.

Sipanica (baba sarka-boginja-varoila ve'rd.) Ezt a beteg-
séget női démonnak tartják, s a mint valamelyik házban meg-
jelenik, gondot fordítanak a legnagyobb tisztaságra. A beteg-
ség tartama alatt nem szabad forralni, sem valamit eladni,
vagy venni. Ha ez mégis feltétlenül szükséges, akkor a szom-
szédházban végzik el. A beteg személy anyjának nem szabad
dolgozni, hogy a sipanica e miatt meg ne haragudjék. Ha a
gyermek czípökröl, vagy más efélékröl álmodik, rögtön meg-
szerzik számára, mert azt hiszik, hogy azt a sipanica kivánja s
kívánságának teljesülése után a beteget életben hagyja. Abban
a házban, hol a betegség kiütött, férfiak és nők egymástól el-
különítve élnek s tartózkodnak a coitustól; a hulladékot^ elvi-
szik a házból, hogy a sipanica meg ne botoljék bennük. Éjjelre
nem zárják be az ajtót, mert ha a sipanica zárva találja, a faluban
fog lármázva és üvöltve bolyongani. A kutyáknak nem szabad
ugatni*, hogy zavartalanul mehessen be. Éjszakára mézes süte-
ményt és egy pohár bort tesznek valami világos helyre, hogy
könnyebben megtalálja. Éjszaka senki sem megy ki a házból
szükségét végezni, nehogy bepiszkítsa a véletlenül ott szuny-
nyadó sipanicát. Ha a szobát kisöprik, ügyelnek arra, hogy
a betegágyból kiesett tollakat, szalmát stb. ne dobják a
tűzbe, mert a sipinica emiatt megharagszik. Ha a beteg meg-
gyógyul, a szalmát melyen feküdt, a földbe ássák ; ha meghal,
holttestét nem kiséri pap a sirhoz, mert a sipanica nem tűri a
tömjént. Gyógyitószert ennél a betegségnél nem hasnálnak,
sem orvost nem hivatnak, mert a sipanica emiatt megharagudnék.
Sirma-nak hivják azt a betegséget, mely meghűlés követ-
keztében a kézen és lábon támad, s fájdalmas szaggatással
jár. A javasasszony megdörzsöli a beteg kezét és azt mondja:

„Sirma nyárson lovagolva

Ment a rasárra;

Találkozik vele a farkas,

Megette száj nélkül.

Kirakta s . . g nélkül"

354

' Ochridábíxn ázt hiszik, hogy ezt a betegséget csak akkor
lehet alaposan kigyógyitani, ha az illető a beteg testrészét le-
teszi az ajtóküszöbre s egy terhes asszony átlép rajta.

„Száraz fésü''-nek nevezik azt a helyet, a hova kutya
vizelt vagy okádott, a ki odalép, egész testén viszkető fájdal-
mat kap. A betegnek először el kell menni egy disznó-ólhoz,
lábával megrúgja az ajtót és igy szól: .,0, csalás, mely en-
gem egy idegen nő részéről ért." Ezután fölkeres egy javas-
asszonyt, a ki elvezeti Őt egy szemétdombra vagy egy folyó-
hoz s mialatt arczávala napfölkelte felé fordul, keresztet vet
rá s egész testét megkaparja egy fésűvel, miközben ezt mondja :

„Letörülte a száraz fésűt
Kutyáról,
Macskáról,
Farkasról,
Verébről,
Békáról,
Hollóról,
Kakasról,
, Emberről,
Nőről,
Tehénről,
TjTikról,
Ökörről."

Tüdőbajnál (tuberkulosis) a javasasszony megpróbálja az
ördögöt és a samodivákat kiűzni a beteg testéből, olykép, hogy
különböző füveket főz és varázsigéket mormol. A néphit sze-
rint az ördög és a samodivák összegyűlnek a tűzhely körül s
letérdelve könyörögnek a javasasszonynak. Végül a javasasz-
szony elvezeti a beteget egy fához, a hol vizzel leönti, mire
az ördög és a samodivák elhagyják a testet és a fára mene-
külnek. Ha ez az eljárás nem használ, akkor a baj „ednome-
seéna" (egyhónapbeli) vagyis a betegnek egy rokona meghalt^
a ki vele egy hónapban született. A javasasszony elviszi a be-
teget hajnal előtt az illető rokon sírjához, s ott a kereszthez
háttal odaköt()zi. Pár percznyi ottidőzés után leoldja a lánczot
s hazamennek, hol a javasasszonyt megvendégelik.

Nyugtalanul alvóknak s olyanoknak, kik álmukban be-
szélnek, fésűvel a szájtu'a ütnek. Azokat, kiknél gondolják.

355

hogy álmukban rossz szellemek nyomják, s ezért kiabálnak,
néven szólítják, hogy fölébredjenek s jobb oldalukra feküdjenek.

Altestidugulásnál á javasasszony vesszővel háromszor rá-
csap a betegre, s mindannyiszor azt kérdezi : „Vesszőt akarsz-e
vagy dugulást?" A beteg azt feleH : „Vessző kell, nem dugulás."
Ennek a vesszőnek azonban olyannak kell lenni, a melyet a
szent földről hozott egy hadsi (zarándok).

Venerikus betegségeknél az illetőt higanynyal kezelik. A
higany füstölve lesz, de hogy mikép, az titok ; annyi tudva
van, hogy sokan meghalnak tőle.

Mérgezés ellen ezt a ráolvasást használják : Hetvenkét
gonoszhitü mendegélt és pedig izraehták, latinok, sorvadáso-
sak, méregkeverők, lelkiismeretlenek és találkoztak a mérge-
zéssel, kiszívták a szivét, a máját, a gyomrát, . vérét, ereit és
agyvelejét ; beteg lett, félt és nem tudott aludni. Sirt gyermek
módjára; a mint ezt Isten szent anyja és szent György meg-
hallották, ezt kérdezték : ^Miért sirsz olyan hagon, mely az
égig hat és miért könnyezel a földre?" — „Hogy ne sirnék és
könnyeznék ? Találkozott velem hetvenhét gonosz hitű s kiszív-
ták szivemet, májamat és minden nemes részemet." — „Ne
sirj, mérgezés, hanem eredj és ülj fel az anyád köntösére ;
vannak öt ujjú asszonyok, kik téged meg tudnak gyógyítani.
Hívjatok el korán reggel egyet, fésüljön meg téged fésűvel,
dobja azt egy lakatlan házba, anyád söpörje ki tisztára és a
szemetet dobja ki a falu szemétdombjára, hová a falusi ku-
tyák, állatok, barmok és szárnyasok járnak ; ezek tapossák a
lábaikkal, tépdessék a fogaikkal, hogy azt (t. i. a betegséget)
széttépjék és a vér a Dunába folyjon, a hol megsemmisül. Ott
nincsen étel, sem ital. Az embert én békében keresztelem."

Őrültség ellen, mely megigézés következtében támadt, a
következőket olvassák a betegre : „Isten anya és Krisztus Is-
ten, áldozatok, Sylveszter, kilencz testvérek. Menjetek a puszta
erdőbe, ételt és italt készítettem ott előre, mindenkit meghív-
tam oda, hol a madár nem énekel, hol a tyúk nem kotkodá-
csol, hol a kakas nem kukorékol, hová ember nem megy, oda
menjetek a lábakból, kezekből, szemekből, a szivekből, az erek-
ből stb. stb."

Egy másik ráolvasás igy hangzik: „Őrültség! Miért ve-
szekedtél a kereszttel, a csontokkal, a lábszárakkal, mint a
bika a tehénnel, mint a kos a juhval, mint a kecskebak a

23*

356

kecskével. Hogy tudtál összeveszni? A szent Istenanya talál-
kozott vele s azt monda: „Eredj vissza, küldök hozzád egy
nőt, egy javasasszonyt, hogy veled aitól (az őrültségről) be-
széljen és elvezesse puszta erdőkbe, hol nap nem süt, szél
nem fuj, juh nem béget, ahol nincsen sem enni, sem inni való."
Akinek szemölcse van, mihelj^ két személyt lát egy sza-
máron lovagolni, azt kiáltja: „Az én szemölcseim menjenek
át tirátok."

Ha a gyermek nagyon sokat sir, az anya leány vagy fiú-
gyermeket hiv magához s az illetővel három fáról egy-egy
ágat szakittat. Ezeknek az ágaknak egyik végét tűzbe tartják s
a mikor égni kezdenek, az illető személy egyet a jobb kezébe,
a másik kettőt a balkezébe fogja és az anyát, ki gyermekét
karjában tartja, kergetni kezdi. Rövid futkosás után azt kérdi
az anya: „Mit kergetsz te?'' Az illető azt feleli: „A sírást.*
Erre az anya azt mondja: „Kergesd, kergesd, csak kergesd,
hogy kiűzzed I" Ezt az eljárást háromszor isméthk s aztán az
égő ágakat az udvarra dobják, hogy ott maguktól kialudjanak.
Szokás még az is, hogy az anya három napon át gyermekét
a felkelő és lemenő nappal szembe tarja, ezt mondván: „Ha
gyermekem a nap után sir, sirjon a nap is az én gyermekem
után."" Némely községben az anya éjszaka kimegy a szabadba
olyan helyre, honnét a pásztorok tüzét látni lehet és gyerme-
két a tüz felé tartva igy szól: „Gyermekem ne sirjon a pász-
torok tüze után; a juhok sírjanak az én gyermekem után." Ha
egy idegen távozik a házból, ott kell hagynia egy szálat a
ruhájából, nehogy a gyermeke a sirást megkapja. Némely fahi-
ban a gyermeket háromszor áthúzzák egy olyan nyilason, ahol
előbb egy kutya bujt keresztül. A sirás ekkor a kutyába
megy át.

Sebet (podljota) igy szokás kezelni : A javasasszony ösz-
szegyüjt néhány gabnakalászt, néhány zöld füvet, egy fehér
kakastollat és egy vörös czérnaszálat, aztán igy szól :

„Átugrott a kertbe.

Hogy növényeket gyűjtsön.

Növényeket és virágokat,

í^yörgy napi imához.

Növényt hem gyűjtött,

De megszúrta magát

A szederinda tövisen.

357

A- kigyó csontokon,

A farkas fogakon,

S közeledik a'podljota;

Podljota megsérült,

Leült és sirt.

Hozzá jött szent Istenanya

És igy szólott hozzá : '

— Miért sii*sz te N. N. (neve a betegnek) . ^
És az ezt feleli :

— Szent Istenanyácskám,
Már hogy ne sirnék én,
Elmentem a kertbe
Virágot gyűjteni,
György napi imához

S megszúrtam magam a szeder tövisén,

A kigyó csontokon,

A farkas fogakon,

S podljotát kaptam,

Podljota megromlott.

A szent Isten anya feleié :

Ne sirj,

Eredj a javasasszonyhoz,

Hogy meggyógyítson téged,

A zöld fűvel, a gabnakalászszal,

A kakastoUal,

A vörös czérnával.

Majd könnyebben érzed magad

És örülni fogsz

Mint a bárány a zöld mezőn."
Hogy a seb gyorsabban hegedjen, fehér mézzel vegyitett
tiszta bnza vagy rozslisztet tesznek reá. Ugyenezért megmos-
sák a sebet olyan vizzel, a melyben az ulmus compestris héját
főzték meg. Szokás a sebet hypericum perforatummal is gyó-
gyítani. Ha virágzásban van (június, augusztus), összegyűjtik
a virágjait, beleteszik egy edénybe, olajat töltenek reája és
aztán félreteszik, hogy előforduló esetnél fölhasználják. Fájós
női melleket is szokás ezzel bekenni. Égési sebekre káposzta-
leveleket tesznek, hogy hólyag ne támadjon. Használni szok-
tak egy kenőcsöt is, a mely 25 gramm disznózsírból, 4 darab
tojás fehérjéből és 4 gramm porított kámforból áll. Az állatok

35á

ütési és zuznsi sebeire sótalan disznózsírt tesznek. Ha embernek
támad ilyen sebe, vérelállitóul szétmorzsolt gombát vagy do-
hányt tesznek reá.

Giliszták ellen a skolopedrium oíficinárum főztjét hasz-
nálják.

Fogfájás ellen legelterjedtebb szer a tömj én, melyből dión agy-
ságii darabkát eczetben megfőznek és ezzel a folyadékkal a szájat
kiöblítik. Szokás még a pinus sylvestris egy darabkáját eczetbe
megfőzni és azzal a foghust bedörzsölni; használják még az
arcz bedörzsölésére a puliurus ausrális gyökeréből nyert ned-
vet is ; a fogba pedig caryophillus aromaticust dugnak ; a rózsa-
olajat is használják a foghus bedörzsölésére.

Ha a gyermek a fogzásnál megbetegszik, vagy öreg em-
ber reumában, csuzban szenved, a javasasszony jobb kezé-
ben egy tojást fog, azt megforgatja a beteg feje körül, e sza-
vakat mondván: „Ha ördögtől jött a rossz, menjen a fekete
kakas után, a fekete medve után, a puszta erdőkbe ; ha pedig
a szép mézédes hliomtól jött, bedörzsölöm mézzel, hogy a mé-
hek elvigyék a szőllővesszőkre, a cseresznyefákra, a körte-
fákra és a virágokra ; ha á legszentebbtől jött, űzze el az Is-
tenanya, dobja az ördögök közé, a kövekre, a csillagokba, hová
az ember nem mehet, hol a kakas nem tud repülni, hol a vad
nem tud élni." Ezután az egyik sarkánál feltöri a tojást, ki-
issza a fehérjét, a sárgájával pedig bekeni a beteg testrészét.
Végül két lyukat fur a tojás héjába, czérnát huz azon keresz-
tül és a beteg nyakára köti.

A bolgár népmediczináról csak a legutóbbi időben gyűj-
tik össze a néprajzzal és demográfiával foglalkozók az adato-
kat. Az itt közölt igen becses adatok csupán egy részét képe-
zik az összegyűjtött és a Sbornikban közölt anyagnak. Azok
számára, kik e nagyfontosságú tárgyról még részletesebb ada-
tokat kivannak megismerni, egybefoglalom itt az összes eddig
gyűjtött anyagot abban a sorrendben, a melyben azok meg-
jelentek, megjelölvén egyúttal nemcsak a Sborniknak megfelelő
számát és lapját,de fölsorolom a helyeket is, a hol az anyagot
összegyűjtötték.

Sbornik I. kötetben : Popov A. a Hadzilesko kerületből l 78. o.

Mircusko S. verses ráolvasások 1883-ból, Siroka

vidékén 1. 90. o.
Zepenkov K. M. Prilibböl, Petra, Bona, Ivana stb.
bajackákról l. 92. o.

359

Sbornik II. kötefben :

Sboraik III. kötetben :

Sbornik IV. kötetben :

Sbornik V. kötetben :

Sbvrnik VI kötetben ;
Sbornik VII. kötetben :

Sbornik VIII. kötetben :

Sbornik IX. kötetben :
Sbornik X. kötetben :

Sbornik XI. kötetben :
Sbornik XII. kötetben :

Sbornik XIII. kötetben :

Siskov St. Achar Celebiböll. 170. o.

Gincev Z. Tirnovóból 1. 172. o.

Ikonomo/, Deberskóból l. 173. o.

Zepenkov, Prilipböl I. 173. o.

Radulov, Dobricból 274. o.

Stoikov D. Sofiából 1. 142. o.

Saranov, Orhaniából l. 144. ó.

Stoikov N., Kazanlilvból I. 145. o.

Gincev Z. e kötetben egy hosszabb és rcHíl^itt-ző
tanulmányt irt anélkül, hogy magái rjilurncív
meghatározott helyhez kötötte voln;i kí/.únjja;:,
Ez a tanulmány nem fordul elö a Shnriiik
néprajzi részében, hanem a tudományt 15 tzik-
kck. között. 1. 70. o.

Ilcev Mária, Orhaniából 1. 95. o.

Cicov Nikola, Kosturbül 1. 108. o.

Gincev Z. Tirnovóból l. 97. o.

Siskov S. N. Achar-Celebiböl 1. 102. o,

Bozev D. Demir-Hissar 1. 1Ó5 o.

Ilcev Mária, Orhania 1. 114. o.

Stoikov, Sofia, Gabrovo és KazanÜk 1. 117 i*s tüL »l

Berkovski J. P. Lomból 1. 128. o.

Stoilov P. A. Gomo-Dzumaisko 1. 120, <k

Zepenkov K. M. BitoUa-Monasztárból I, lU. a,

Ilcev Mária, Orhaniából 1. 98. o.
: Atanasov Paskal, Dobricko 1. 141. o.

Trifunov St. Lovcából 1. 144. o.

Carakciev, Küsztendil 1. 145. g.

Gincev Z. Tirnovóból 1. 144. o.

Velcinov testvérek, Sóíiából 1. 153. o.

Trifunov Lovcából 1. 156 o.

Matov Kr. Strugából 1 136. o.

Gelobov Spas, Plovdiv (Filippopol) 1. tíl7» Oi

Sapkarev K. nagyobb tanulmány a iiííicrdfinitíi
népmedieináról, mely szintén nem a iió)kntjzi,
hanem a tudományos részben fordul t'líi^ bo
nomenclaturával ellátva, 1. 324.

Gincev Z. Tirnovóból 1. 128. o.

Matov D. Velesböl 1. 86. 0.

Dimitrov P. M. Trajánból 1. 90 o.

Bojadziev, Pirdopból 1. 87. o.

Staliöki Z. Lomból l. 142. o.

Bozov D. St. Nevrokopból 1. 124. o.

Zlatarov, Novrokopbél 1. 150. o. és Kí^nu^kó^
ból L 151. 0.

Angelov V. G. BitoUa-Monasztirból 1. l^^ít ii.

Ikonomov T. Rahovóból l, 176. 0,

360

Ez összeállításból az világbk ki, hogy Bolgárországban
igen sokan foglalkoznak a népszokások összegyűjtésével. Ennek
okát pedig abban kell keresni, hogy nem csak sokan érdek-
lődnek ez iránt, hanem főleg azért történik ez ilyen nagy buz-
gósággal, mert a bolgár közoktatási minisztérium több szaktu-
dós hivatalnokot alkalmaz pusztán az általa kiadott Sbornik
szerkesztésére és mindaz ami a Sbornikban megjelen, tisztes-
séges honoráriumban részesül.

HATODIK RÉSZ.

HALOTTI SZOKÁSOK.

Valamennyi népnél a halotti szokásokban mutatkoznak a
legrégibb hit legjelentékenyebb maradványai. A kultúra min-
dent szétbomlasztó befolyása a néphitnek egyetlen ágát sem^
hagyta aránylag annyira érintetlenül, mint a halotti szokáso-
kat. Ez némileg természetes is, mert első sorban a szivre és
kedélyre ható eseményekre vonatkoznak és naponként felújul-
nak, ennélfogva feledésbe könnyen nem merülhetnek.

E szokások tulajdonképeni lényege a modern nem-
zetek néptudatából ugyan már rég eltűnt és pedig főként
a kereszténység befolyása alatt, de azért hagyományos szokás
gyanánt mintegy szentségnek tekintve, még mindig fennál-
lanak.

E szempontból a bolgár halotti szokások is, melyek sok
tekintetben változatlan öseredetüek, jelentékeny becscsel birnak
a vallástörténelmi kutatásra és összehasonlító népismére vo-
natkozólag.

A bolgár néphit szerint a halálnak, mint megszemélyesí-
tett lénynek, nincs szabad akarata, hanem mint minden teremt-
mény az Istennek van alárendelve, a ki elküldi öt azon ember
lelkének elvételére, a kinek Isten akarata szerint az utolsó
órája ütött. Ekkor a halál láthatatlanul jelenik meg az ember-
nél s elrabolja lelkét ; a test élettelenül összeomlik, a halál ál-
tal elrabolt lélek pedig egy darabig a földön bolyong, majd
eljut Isten elé, hogy büntetését vagy jutalmát elnyerje.

Egy bolgár monda ezt adja elő })

„Isten elküldte egyszer a halált egy szegény, beteg em-
berhez, a kinek sok gyermeke volt, hogy vegye al a lelkét. A
halál belépett a házba, hol a beteg feküdt és igy szólt: „Jó

1) Kostencev A. közli Stipböl.

362

reggelt!'' Az asszony és a gyermekek ráválaszoltak: „Adjon
Isten minden jót!'' És az asszony nyomban rendelkezett : „Ha-
mar adjátok elő, gyermekek, amit Isten nekünk adott, hogy a
halált megvendégeljük." E szavakra a halál igy szólt: „Hagy-
játok, hagyjátok, nem kell nekem semmi, én a beteg lelkét
akarom elvinni és az Istenhez vmni, a ki várakozik reám." A
mint az anya és gyermekek ezt hallották, körülfogták a halált,
sirtak és könyörögtek, hogy ne hagyja őket az apa nélkül ; ki
táplálja, ruházza őket, mikor még egyikőjük sem képes dol-
gozni?" A Halál belátta, hogy a gyermekek csakugyan éhen-
halnánakj s ezért el is távozott. Az Isten azonban magához
hivta és megkérdezte : „Mit csinál annak az embernek a lelke,
akihez küldtelek?" — „Jobb volna" — feleié a halál — „a
gyermekek lelkét elvenni, mert azok még kicsinyek és munka-
képtelenek." — „Hallgasd meg, a mit mondok," szólt az Isten
„szállj alá a tengerfenékre, keress ott egy követ és hozd fel
hozzám ; de gyorsan térj vissza, ne időzz sehol útközben. " A
Halál gyorsan elsietett és hozott egy követ a tenger fenekéről.
Isten ekkor azt parancsolta neki: „Törd szét a követ és nézd
meg, hogy mi van benne!" A Halál széttörte a követ s egy
kis féreg mászott ki belőle a kezére. „Jöjj most ide!" szólt az
Isten. A Halál megijedve az Isten elé állott, a ki ezt kér-
dezte : „Ki teremtette ezt a követ ?" — „Te teremtetted," fe-
leié a Halál. — „Ki adta az életet ennek a féregnek, ki táp-
lálja őt a kőben, a tenger fenekén?" — „Te, Isten," feleié a
Halál. — „Ha tehát én a tenger fenekén levő féregnek életet
és táplálékot adok," monda az Isten, „hogyne gondoskodnám
én ez általam teremtett emberekről? És te sajnálod az embe-
reket?" Erre megátkozta őt és ezt monda: „Mától fogva vak
leszel, hogy ne láthasd, melyik ember szegény vagy gazdag,
öreg vagy fiatal. Azonkívül süket is, hogy ne halljad az em-
berek siránkozását és könyörgéseit. Azonkívül rest is leszel,
hogy ne sokat beszélj és az emberek beszédedi*ől föhsmerjenek ;
láthatatlan is leszel, hogy az emberek ne lássanak téged és
megijedjenek tőled, végül pedig szívtelen is leszel, hogy ne saj-
nálkozz az emberek fölött." Ezután az Isten pofon ütötte a
Halált, mire ez vak, süket, rest, láthatatlan és szívtelen lett.

Ősrégi az a hit, hogy a halál előre jelentkezik, mintegy
hírnököt küld, hogy a halandót előre értesítse, hogy készüljön
el a hosszú útra, a halálra. A néphit legváltozatosabb anyaga

363

áll a bolgárok közt is rendelkezésünkre, mely mindezt tisztán
föltünteti. Ősidőktől a halál nyújtott legbőségesebb tápot a leg-
több babonás hiedelemre.^)

A bolgár néphitben számos nyoma van a halálsejtel-
meknek is.

Ha egy tyúk ugy rikácsol, mint a kakas, akkor halálozás
fog történni a házban, kivéve, ha a tyúkot azonnal odajándé-
kozzák egy kolostornak. Nagyon el van terjedve az a hit is,
hogy a szellemeket előre megérzi. Ha a kutya lyukat ás az
udvarban, azt jelenti, hogy valamelyik házbelinek nemsokára
sirt kell ásni. Ha a kutya ház előtt üvölt, ugy nemso-
kára meghal valaki a háziak közül ; a ki először hallja meg
az üvöltést, annak igy kell szólnia : „Üvölts, üvölts ! üvöltsd
csak magadnak a halált!" Ha kigyó mutatkozik a házban,
szintén halálesetet jelent; ha a kigyót megölnéd, még nagyobb
fájdalom fogja érni valamelyik hozzátartozódat, mint a halál.
Ha a holló azt kiálltja: „Krá-krá", akkor egy állat döglik meg;
ha ellenben ezt kiáltja: „Kro-kro", akkor egy ember hal meg.
Ha pedig estenden hosszú nyújtott hangon károg, halálesetet
jelent előre. Gólyafészket nem szabad szétrombolni; aki meg-
teszi, annak a hozzátartozója közül valaki hamar meghal. János
napkor korán kell felkelni az embereknek, hogy felkelő nap-
ban megláthassák saját alakjukat; ha az egész testet fejjel
együtt látják, ugy az egész évben életben maradnak ; ha ellen-
ben a fej hiányzik valamelyiknél, az illető még abban az évben
meghal. Ha valaki álmában az ácsot látja házában dolgozni, a
lakók közül valaki hamar meghal; ugyanez következik be, ha
valaki álmában a házat bedőlni látja. Ha látunk valakit ál-
munkban esküvőre készülrü, az illető meghal. Ha elvesztesz
álmodban egy malaczot és buslakodol miatta, meghal a gyer-
meked. Ha álomban fogat huzatunk, a rokonságunkból fog
meghalni valaki. Szegénységet jelent, ha valaki álmában egy
elhunytnak süteményt' ad. Ha az ujjaidon kis sárga foltok ke-
letkeznek, halált jelent; ha a foltokat a házban észreveszik, a
háziak közül hal meg valaki; ha a szabadban veszik észre,
akkor a rokonság köréből ; ha pedig az utón, akkor a szom-
szédok közül. Valamely temetésről hazajövet nem szabad ide-

^) Schwebel S. Tod u. ewiges Lében 96, 1.

364

gen házba betérni, mert a halált vinnéd oda. Ha vétkezésnél
bocskorod lolíbrditva esik a földre, hamar meg fogsz halni. Ha
valaki iij riüiát húz fel, előbb lépjen rá lábával, hogy a ruha
hamarabb szakadjon el, mielőtt ő meghalna. Ha valaki a napra
fordulva alszik, hamar meghal.

Ugyanezt látjuk a halotti szokásokból is, a melyekhez
minden nép erősebben ragaszkodik mint más szokásaihoz s
amelyek kevesebb változásnak vannak kitéve. Röviden ismer-
tetni fogjuk a bolgárok halotti szokásait, melyek a külföldön
kevésbé, sőt nagyobrészt egyálalán nem ismeretesek.

Ha valaki valamely házban bármilyen betegségbe esik,
mindenekelőtt a papot hivják, hogy énekeljen. Azután a pap-
pal elhozatnak a beteghez a templomhoz tartozó valamely tár-
gyat, leginkább kulcsot, vagy pedig más dolgot, pl. szent szob-
rocskának vagy szent képecskének egy részét, ezüstöt, aranyat ;
azt lemossák vizzel és ezzel a vizzel azután a beteget egészen
leöntik, sőt inni is adnak szegénynek belőle. A templomba pe-
dig vajat, viaszkot, ruhát stb. mindenfélét visznek.

Ha ez az orvosság a pappal és templomkulcscsal nem
használ, akkor a javasasszonyhoz fordulnak. Az ily javasaszo-
nyokról azt hiszik, hogy különös mágikus képességgel birnak,
mindenben járatosak. Ez az asszony rendesen azon helyekről, a
melyeken a beteg járt, földet hozat, azokból a vizekből, me-
lyekből a beteg ivott, szintén hozat, ezeket megfüstöh, meg-
fecskendezi vele a beteget, megmossa és kiönti a keveréket
ugyanazon helyen, a hol a beteg járt. Vagy pedig megvizs-
gálja a javasasszony a szivét, hogy nem ugrott-e ki szive a
helyéből? stb. Orvos persze ritkán kerül elő, ezelőtt egyátalán
nagyon ritkán találhattak ilyet az egész országban. (Lásd V.
fejezet).

Ha a beteg állapotában veszélyes változás áll be, papot
hivnak hozzá, mert azt tartják, hogy a lelkész látogatása után
harmadnapra a beteg vagy meghal, vagy állapota megjavul.
Namestniknek hivják azt az áldozatot Bulgáriában, a melyet
azért hoznak, hogy a beteg visszanyerje egészségét. Az áldo-
zati szertartást egy férfi és egy nő végzi, még pedig rendesen
szombati napon. A férfi mindenek előtt az illető betegnek a
nyájából egy fekete kost keres ki, a melyet elvisz a beteg
házába. Aztán egy lyukat ás az akol jobboldali részén a pad-
lóba és a kost levágja olykép, hogy vére ebbe a lyukba foly-

365

jon. A kos meg nem emészthető részeit szintén ebbe a lyukba
dobják. Ezután a kos vérével az akol ellenkező oldalára ke-
resztet föstenek. A húst megfőzik és íelreteszik étkezésre. Ezen
idő alatt az illető nő kenyeret süt, egy fiu pedig teh boros-
üveggel házról-házra megy és vendégeket hí az áldozati lako-
mára ily módon : „Jó egészséget nektek, jöjjetek el estére
namestnikre." (Mnogo vi zdravie, da doidate do vecera na na-
mestnik.) Este a beteg házában összegyűlnek a vendégek, mire
két gyertyát gyújtanak, s egyiket a szoba északi, a másikat a
déü részére álUtják. Mielőtt a vendégek étkezéshez látnának,
egy tányérba bort öntenek és süteménynyel lefödik. A tányér
alá gyapjút tesznek. A jelenlevők egymásután kézbe veszik a
tányért, háromszor megforgatják maguk körül s háromizben
folyatnak pár csöppöt a borból az ételekkel födött asztalra.
Ezután megkezdődik az étkezés. A tányért a maradék borral
és a süteménynyel együtt félreteszik. Legközelebbi vasárnap
ismét csinálnak egy süteményt, előveszik a félretett tányért, a
bort megiszszák és mindakét süteményt megeszik. Mindez abban
a hitben történik, hogy ez által a betegség az illetőt elhagyja és
csakhamar meggyógyul. Ha járvány van a faluban, akkor este
a kályhaljrukba sót tesznek, eléje pedig vizes korsót állítanak,
hogy a betegség, mely a kályhán át jön, ne a lakókba, hanem
a fazékba hatoljon. Mielőtt a halál beállaná, a haldoklót tiszta
fehérneműbe öltöztetik, s többi ruháját az ágyra teszik, mert a
néphit szerint a másvilágon ezekbe fog öltözni, végül viasz-
gyertyát nyomnak a kezébe, a melyet a pap ott időzése alatt
készítenek.

Ha a halálozás bekövetkezett, a holttestet kiterítik, a ke-
zeket a mellen összeteszik, a szemeket erővel lenyomják, mert
ha a halott nyitott szemmel ránéz valakire, annak rövid idő
alatt követnie kell őt a másvilágra. Ha a halott meg van mosva,
és legszebb ruhájába felöltöztetve, melyet már esküvőkor elké-
szítenek a haláleset alkalmára, akkor az asszonynép kimegy a
szabadba és 15 — 20 perczig jajveszékel és siránkozik.

A bolgár népköltészetnek tekintélyes részét képezik a
halotti sirámok. Ez a költészeti faj a délszlávok közt erősen
ki van fejlődve.

A halotti sirám egész Bolgáriában el van terjedve. A ha-
lottat legjobb ruhájába öltöztetve, fejjel nyugatra fordítják s
aztán elkezdik a siratást. Az illető, ki a halotti sirámot mondja,

366

gyakran elbeszéli az elhunytnak egész élettörténetét, kiemeli jó
tulajdonságait, de egyszersmind gyöngéit és hibáit is. Ezen al-
kalommal a hátramaradottak összes kivánságait is tolmácsolja.
Kéréseket is intéznek az elhimythoz, hogy azokat a másvilágon
hátramaradottal érdekében hozza elő.

Tökéletesen ugy beszél a sirató a halotthoz, mint ha élő
személyhez szólna. Erre a czélm némely vidéken meg vannak
a kész versek. Kész a vers, melyet az anya fiához, leányához,
úgyszintén melyet a gyermek anyjához, atyjához, nővéréhez
mond. A népköltészet gondoskodott már előre minden képzel-
hető alkalomra néhányat.

A magyar népköltési gyűjtemény U. kötetében Török
Károly közli csongrádmegyei gyűjtését. Ebben a kötetben van
néhány sirató, és a gyűjtő szükségesnek találta a következő
jegyzetet irni a siratókat illetőlég a gyűjtés végére : „A halotti
énekek a nagy közönség előtt eddig ismeretlen műfaj képvi-
selői. Erdélyi ugyan a Népd. és Mond. I. kötetében a 327 — 334.
számok alatt közlött néhány „szent éneket," melynek egy része
irók, más része pedig a nép vagy ismeretlenek szerzeménye.
Hasonlókép Kriza „Vadrózsá"-iban az 523 — 526. számok alatt
közzétett 3 éneket a szombatosok sektájától; azonban e szám
vallásos irányú népies költészetünk termékeinek megismerteté-
sére és kellő méltánylására oly csekély, hogy méltónak tartot-
tam az itt közlött néhány halotti éneket a gyűjteménybe fel-
venni. Ezeknek egy részén meglátszik ugyan, mint például a
4-ik szám alatt közlöttön, hogy iskolázott elme szüleménye, de
egy jó részről bizton merem állitani, hogy majdnem egészen
irás-tudatlan emberek agyából került elő. A mint valami neve-
zetesebb haláleset fordul elő, a falusi múzsa készen van ke-
sergő énekével, elbúcsúztatja a megboldogultat szeretett övéitől,
intő s vallásos életre serkentő tanácsokat oszt a híveknek. Az
ily énekeket aztán azon jó néném-asszonyok, kik egész nap el-
énekelgetnek ott a halott mellett, vagy magok leirják vagy
mással leíratják, hogy alkalom adatván, újra elővehessek, meg-
tévén rajta az alkalomszerű kellő változtatásokat. így pl. a
3-dik szám alatti éneket egy még a század első évtizedében
összeirt énekes könyvből irtam ki, s több ilyent átlapozván,
mondhatom, nemcsak a névre, hanem egyes sorok, sőt egész
vei'sszakokra nézve is lényeges változtatásokat tapasztaltam az
utóbbi Írott példányokbao. Állittásom igazolására felkérem a

367

szíves olvasót, hogy a most emiitett és a 6-ik számú éneket
hasonlítsa egymással össze. A 10. szám alatti ^Síratót" egy
fiatal özvegy után jegyeztem föl ; valóban ez nyilatkozata az
igazán s forrón szerető hitvestárs sebzett szívének. Tudtommal
ez az első, mely a válásfájdalom eme nyilatkozataiból eddig
föl van jegyezve. De nem mindenkinek esik kezére, mint szok-
ták mondani, a siratás. Egy némelyik oly együgyüen hadar
össze mindent, hogy a halottnézők mosolyra fakadnak felette."
Mutatóba közlünk itt néhány bolgár sirámot a javából,
melyeket Zepenkov M. K. közölt a Sbornik III. és lY. kötetében.

ANGELINA SIRATJA LEÁNYÁT, RÁZDELINÁT.

Én Istenem, én Istenem,

Szerencsétlen árva lettem.

Máma reggel, hajnal táján,

Meghalt az én Razdelinám.

Édes lányom, te egyetlen.

Édes lányom ne hagyj itten.

Ne hadd itten jó anyádat,

Ott a földben férgek rágnak !

Ifjúságod ne add oda,

A fekete földbe ne szállj !

A fekete hideg földben

Nagy fekete kigyó lakik.

Három fejű hideg kigyó,

Két szép szemed kiszijja az.

Csuszó-mászó féreg van ott.

Által rágják szép testedet.

Vékony, karcsú termetedet.

RázdeUna, szépen kérlek.

Csak még egyszer gyere vissza,

Szánj meg engem, gyere vissza.

Ne menj még a másvilágra!

Hej ki oda egyszer ehnégy,

Soha többé vissza nem tér.

Vagy annyira beteg lennél.

Hogy már nem tudsz visszatérni ?

Hallgass reám édes lányom.

Édes anyád nem hazudik,

Csak még egyszer szólalj hozzám.

Hogy elmondhasd jó anyádnak,

Mi baja van a szivednek ?

Hej a szived megmérgezték,

Sok keserű orvossággal,

Attól vagy elkeseredve,

Arczod attól oly haragos.

Szóval mondtad jó anyádnak :

„Eredj anyám, hozz egy orvost,

Hivjad hozzám, vizsgáljon meg.

Talán még az meggyógyíthat?"

A mikor az orvos eljött,

Az örömtől fölugrottal,

Ugy vártad nag^- tisztolottol.

Kérdésére megfeleltél,

398

Elmondtad a nagy bajodat.
Ö meg mondta : „Nincsen bajod,
Három napra meggyógyítlak,
Hozok neked orvosságot."
Mikor pedig elment tőled,
Várva vártad, jöjjön vissza,
A szemedet le sem vetted.
Az ablakot nézted folyton.
Vájjon jön-e már az orvos ^
Talán lelket ad majd néked.
Ha megláttad jönni hozzád
Üvegekkel a kezében, '
Fölugrottal lábaidra.
Szóval mondtad az orvosnak :
„Drága orvos, nagyon kérlek.
Orvosságod használjon ám,
Három napra föllábadjak,
Hadd örüljön édes anyám,
Rég ideje, hogy gyötrődik,
Hogyha engem meggyógyitasz,
Bovcsalukot adok néked."
Bevetted az orvosságot,
Örültem is határtalan.
Szóval mondtad édes lányom :
„Édes anyám, jobban vagyok."
Erre aztán három napra,
Könybe lábadt két szép szemed,
Könybe ázott fehér arczod.
Szomorkodtál • keservesen.
Kérdeztelek jó gyermekem :
„Édes lányom mért könnyezel ?"
Szóval mondtad édes lányom :
„Édes anyám, édes snyám.
Három napja rég elmúlt már.
Bár az orvos azt mondotta.
Három napra meggyógyítlak,
íme jobban még sem vagyok,
Két szememen sürü köd ül."
így szóltál és elhallgattál,
Mert akkor már haldokoltál.
Valami az eszedbe jut.
Hirtelen a ruhád kérted, .
Oda hoztam, melléd tettem.
Megvizsgáltad darabonként.
Könnyeiddel megáztattad,
S nagy sóhajtva igy beszéltél:
„Édes anyám öltöztess föl,
Öltöztess föl, cziczomázz föl.
Menyasszonynak ékesíts föl.
Holnap visznek mindörökre,
Másé soha ne lehessek.
Édes anyám szépen kérlek,
Selyem ruhám el ne adjad,
Oszd szét szegény lányok között,
Ök viseljék, mondják is majd,
„Rázdelina, pihenj nyugton 1"
Hej leányom, édes lányom.
Én aranyos, okos lányom.
El nem tudlak felejteni.
Az volt végső kívánságod,

,369

Nézegessem társnőidet,
Társnőidet faluvégen,
Ha tánczolnak, hórót járnak —
— Szerencsétlen árva lettem!

Ez a sirató már csak azért is érdekes, mert az anya el-
mondja hiven a betegség egész lefolyását, és jellemzi a leány
jó neveltségét különösen akkor, midőn az orvos szereplését
említi, és hogy a leány bár nehéz beteg volt, mindig fölkelt.
Bulgáriában az asszony előkelő ember előtt felkel és még a
beteg is felkél a tudós orvos megjelenésekor. Vannak vidékek,
a hol a nő egyáltalán fölkelni tartozik minden férfi jelenlété-
ben, a mivel tiszteletének ad kifejezést. A délszlávok ezen szo-
kását részletesebben leirtam „Bosznia'" munkám I. kötetében és
,. Balkán félsziget" czimü munkámnak Montenegróról szóló részé-
ben. Rázdehna nagyon szeretett volna meggyógyulni, sőt az
orvosnak arra az esetre, ha meggyógyul, ajándékot is igcr. Az,
hogy a leány ruháinak felosztásáról intézkedik, ez általános
bolgár népszokás. A hajadon leány holta előtt társnői között
osztja szét összes ruháit. Különösen azok kapják az értékeseb-
beket, kikkel az egristen (játszóhely) hórót szokott tánczolni.
Azért is kéri édes anyját, hogy oszsza szét a ruhákat a leányok
között, s a faluvégén nézegesse társnőit, ha tánczolnak, hórót
járnak, — mást nem kér, mást nem kivan anyjától. Bovcsáluk
török szó, és kendőbe kötött ajándékot jelent. Bovcsál annyit
jelent törökül, mint kendő, ebbe meg szépen himzett gatyát,
inget, harisnyát és két zsebkendőt kötnek.

A fennti ének után az anya odafordul Bozilkához ós igy szól :

Jó Bozilka, jó nővérem.
Nézd csak, nézd csak, mivé lettem,
Mi lett kedve ^. szép húgoddal.
Szép húgoddal, Rázdelinnal !

Ez egyszerű felszólítás a siratóra, vagyis jelzi, hogy ő be-
fejezte sirató dalát és most folytassa ezt valaki a rokonságból.
De még e felszólitást is versben végzik.

Mire aztán Bozilka kezdi siratni nagynénjét, Rázdelinát :

A mi mostan sújtott téged,
Többé nem fog busitani.
Ángelina, édes húgom.
Mind a ketten árvák vagyunk.
Tavaly meghalt az én Dvezdám,i)

1) üvezda csillagot jelent, azonban Bulgáriában és Maczedoniában gyak-
ran előforduló nőnév. Legtöbb helyen kedveskedő megszólítás.

370

Életemnek csillaga volt,
Most utána Rázdelina,
Te mentél ol Rázdolina.
Mért okoztad e bánatot,
Jó anyádnak, jó apádnak?
Hiába, csak sirathatunk.
Szüleidnek egyetlené.
Érted táradt édes anyád.
Álmában is téged látott,
Rázdelina, jó unokám.
Hallgass reám, szépen kérlek.
Csak meg egyszer tekints reám.
Valamit hadd mondjak nékod
Vigyél tőlem, üdvözletet.
Az én I cdves leányomnak.
Az unoka testvérednek,
Valamennyink Dvezdájának,
A ki már az égben rád vár.
Mond meg neki, ezt üzenem :
„Beteg nagyon édes anyád,
Mert utánad búsul egyre,
Feketébe jár miattad.
Kéri Istent, hog^' haljon meg.
Hogy mehessen téged látni/*
Mindezeket mond meg néki.
Aztán szépen ülj melléje.
Egyedül ne menj sehová.
Hogy valahogy el ne tévedj !
Édes kicsi ártatlanom,
Én beczézett, jó unokám !

Xliután Bozilka befejezte a sirámot, az anya újból kezdi :

Hej gyermekem, Rázdelinám,
Miért lettél oly haragos ?
Lecsuktad két szép szemedet,
Keresztbe van két szép kezed.
Kelj föl lányom, tekints reánk.
Láss bennünket, hallj bennünket,
Bus éneket énekelünk.
Hogy bánkódunk te utánad !
Öreg anyád örömdalt mond.
Esküvőre készülődünk.
Téged, édes, férjhez adunk,
A fekete, puszta földhöz.
Mindjárt jönnek a vendégek,
Elkisémi Rázdelinát!
Még lovat is hoznak néked.
Négyen tesznek föl reája !
Tudod-e ezt Rázdelina ?
Ne hadd magad vinni innen.
Addig ne légy te menyasszony,
Mig a gnjdát meg nem hallod,
A vőlegényt meg nem látod,
Ne hagyd magad vinni innen.
Habár négyen jöjjenek is.
Ó te Mito, öreg anya !
Ó te Dvezda, édes testvér !
Segítsetek sirni nekem,

371

Hallják meg azt fönn az égben.
Tán az Isten meghallgatja,
Rázdelinát visszaadja,
És helyette én halok meg !
Rázdelina igy válunk el —
Ó én szegény, szerencsétlen!

Most előáll Rázdelina öreganyja és szól;

Hej unokám, Rázdelinám,
Mért okoztál ily bánatot?
Fájdalmat hagysz magad után,
Rázdelinám, hogy elváltál
Jó anyádtól, jó apádtól,
Öreganyád és n énedtől,
Meg az egész nemzetségtől.
Jó anyádat mért bántod meg,
Engemet is, öreg asszonyt,
A te görnyedt öreganyád.
Világtalan öregszüléd.
Én unokám, Rázdelinám !
Fordulj vissza, ne távozz ol,
Ne rikass meg mindnyájunkat,
Én megyek el a helyedbe,
Hiszen rajiam volna a sor,
Meghalni és elbúcsúzni
A keserves öregségtől.
Rajtam a sor eltávozni.
És én mégis itt maradok,
Hogy tégedet sirassalak.
Mit sirassak meg legjobban,
Szépséged, vagy szondeséged ?
Engedelmes gyermek voltál.
Nem vétettél még embernek,
De még a kis gyermeknek se.
Jó unokám szánj meg engem.
Szánj meg engem, gyere vissza.
Akár miért távoztál el !
ügye lányom nagy beteg vagy,
Nem tudsz többé visszatérni —
Én unokám, édes lányom ! —

Egy testvér siratja a másik testvért,

Ó Ruménó, édes húgom,
Sokat kinzott kedves húgom,
Ilyen csudát miért tettél?
Ó Ruménó, édes húgom.
Még csak egyszer fordulj ide.
Fordulj ide, fordulj vissza,
Szólnom kell még húgom veled.
Üzenetet vigy anyánknak,
Reád váró jó anyánknak.
Mond meg neki édes húgom,
Üdvözöllek jó anyácskám.
És csókold meg jobbik kezét
Mond meg neki édes húgom,
Szép üdvözlet Kalinától !
Hej Kalina sokat szenved

24*

372

A napánál, a férjénél.

Részeg az én férjem uram,

Holtak lelkét káromolja,

A korcsmában éjszakázik,

A mije volt mind eladta,

Mind elissza, elfecsérli,

És most nagyon szegény vagyok.

így mondd ezt el édes húgom,

így mondd ezt el jó anyánknak,

Ö is sirjon sorsom felett.

Az Istenhez imádkozzék,

A jó Istent kérje anyám,

Hadd vigyen el engem is már,

Fájdalmamnak keservemnek,

Kínjaimnak végét lássam,

Hej Istennek szegénye én.

Hallgasd húgom, jó Ruména,

Hallgasd meg, mit mond Kalina.

Jó bátyánkról, Spasettáról,

Jó bátyánkról ezt beszéld el :

Vagyonkáját jól kezeli.

Nagy tisztesség éri mindig.

Eljön többször én hozzám is.

Rossz sógorát inti, kéri.

Hogy ne legyen részeg többé.

Nékem meg hoz ajándékot.

Kérem is az Istent egyre,

Adjon néki hosszú éltet.

Ó Ruméno, édes húgom,

Mond meg, mond meg jó anyánknak,

Ha még élek, ha megérem,

Spasettát megházasitom,

Gazdag házból házasítom.

De nagyon szép lesz a lány is.

Hej most várni kell bátyánknak,

Jegyes nélkül egész évig,

Mert meghaltál jó Ruménám

Kérlek kedves jó húgom te,

Ne felejts el semmit ebből.

Mindent elmondj jó anyánknak.

én nagyon szegény vagyok !

A siratok közé tartozik a következő szép vers is, bár
formailag lényegesen elüt a többitől.^) Jellemző b enne, hogy a
bolgár leány halála előtt azon tárgyak fölött végrendelkezik,
melyeket lakodalmára készített, hogy a vendégek, illetőleg ro-
konok közt szétosszon. Etnográfiailag az is érdekes, hogy a
temetés alkalmával a lányoknál különbséget tesznek és hogy
a menyasszonyt máskép viszik a temetőbe, mint a többi leányt.
Tenka kéri az anyját, hogy legények vigyék hajadon fővel az
ő koporsóját és hogy mint tiszta szüzet, mint ifjú menyasz-
szonyt temessék el őt.

1) Elmondta Pejkov Iván 1891. jan. 17-én Aloxandri faluban.

373

Szép leányka Tenka,
Gyönyörű menyasszony,
Nagy betegen fekszik.
Feje felett sir, ri.
Mint az árva gyermek,
Az ö édes anyja.
Sirva mondja néki,
Kérve kéri lányát.
Nézzen egyszer rája.
Megfordul szép Tenka,
Megöleli anyját •
„Ne sirj, ne sirj anyám,
Ne okozz fájdalmat.
Elmegyek jó anyám."
Szóval mondja anyja:
„Ne mondj ilyen szókat."
Nem késik szép Tenka,
Szerelmesen felel :
„Mind a rokonaink,
A meghalt rokonok.
Várnak engem, várnak.
Kelj fel anyám, kelj fel.
Gyújtsd meg a kis mécsest.
Égi hang szól hozzám.
Kérlek anyám, kérlek,
A kedvemért tedd meg,
Ne sirass te engem.
Nyisd ki a ládámat,
Ajándékos ládám,
A mit varrogattam
Nászra készítettem,
Én meghalok anyám.
Nem is térek vissza.
Messze megyek, messze,
A fekete földbe.
Ne sirass meg engem,
De vezessed ide
A legények javát,
Oszd szét ajándékini,
Fehér keszkenőim.
Miket magam vártam.
Vigyék azt utánam.
Papok előtt járva,
Mint hajadon fővel.
Mint a tiszta szüzet.
Mint ifjú menyasszonyt
Temessenek ők el"
Aztán Tenka újból
így szól az anyjához :
,,Kelj fel anyám, kelj fel.
Gyújtsd meg a kis mécsest,
Közéig már az óra,
Itt lesz nem sokára."

Tenka anyja gyújtja.
Meggyújtja a mécsest,
Fölkél szegény Tenka,
Elkezd imádkozni,
Háromszor is véli
A hivő keresztet.
Aztán leül újra,
S nagy szomorún igy szöl í
„Ne nézz anyám most rám^
Fordítsd el az arczod."
Elfordul az anya.
Elfordítja arczát,
Tenka végsőt sóhajt.
Elaludt, igy halt meg.
Rárogy édes anyja,
Görcsösen öleli,
Hulló könnyeivel
Áztatja szép arczát.
Mondja Tenka anyja :
„Szép leánykám, TenkáJiu
Gyönyörű menyasszonyt
Anyád egyetlenje,
Nem fogom felejtni
A te szép orczádat !
Hej mit tegyek mostan
Nálad nélkül, Tenka !
Ki fut majd elembe.
Ki gondoz majd engem ?
És siratja anyja,
Szép leányát, Tenkát.
S elküld a pazarra,
Legényeket hivja,
Hogy ifjú legények,
Vigyék majd szép Tenkát
Adott mindegyiknek
Szép fehér keszkendöt
Mikor fölemelték.
Vitték a szép Tenkát
A pazaron által,
A csarsián által,
A legények vitték,
Papok énekeltek.
A templomhoz értek.
Ottan énekeltek —
Aztán vitték, vitték.
Temetőbe vitték.
Mikor elhantolták,
Torra gyülekeztek,
S mindenki azt mondtíi :
Eltemettük Tenkát,
De emlékét tisztán.
Tisztán megőrizzük.
Azután szétmentek.

Egy anya megsiratja férjes leányát,

Bono, Bono, édes lányom.
Mért hagytál itt mindörökre,
Mért ölted meg a szivemet ?

3Í4

Nagy búban van az én szivem,

Két szemem is te érted sir!

Mi okozta halálodat ?

Megsiratlak, meggyászollak.

Téged várlak mindenik nap,

Gyere hozzám vend^^gségre.

Két kicsinyke gyermekeddel,

Ülj melléjük ki a padra.

tesmet volna ha eljönnél

Jó anyádhoz, jó apádhoz,

Hogy örömöt okozz nekem

Hogy örülhess jó szülőddel,

Jó szülőddel, testvériddel.

Könyörülj meg édes Bono

Két kicsinyke gyermekeden,

Árván maradt mind a kettő.

Kikre hagytad az árvákat?

Ki neveU szegénykéket?

Ki leszen az édes anyjuk?

Mondd el nekem, tudjam én is.

Csak még egyszer szólalj meg hát,

Hallgass reám' mit mondok én :

Mért tudtál ugy haragudni.

Hogy két árvát hagyj utánad.

Hogy az utczán kószáljanak

Anya nélkül, apa nélkül ?

Kelj föl lányom, tekints rájuk,

Téged néznek könyes szemmel,

Hej gyermekem, édes Bono,

Szólítanak, hivnak, kelj fel.

Kenyeret adj gyermekidnek !

Kit sirassunk meg legelébb ?

Téged avagy jó magamat,

Vagy kicsinyke árváidat?

Egymagamban maradtam már,

Sehová sem mehetek már

Elmondani, mi bajom van.

Ha valami bánatom volt.

Hozzád mentem panaszkodni,

Nálad magam kibusultam,

S fölvidulva eltávoztam.

Hej de mostan hová menjek.

Kinek mondjam panaszomat.

Mely folyóba vessem magam ?

Isten hozzád, csak azt kérem.

Bűnös lelkem vedd magadhoz !

Édes lányom te nem hallod,

Miként sirat édes anyád.

Milyen szépen rendez téged.

Még szerencséd se volt néked.

Az az ifjú nincs melletted,

A te kedves első férjed,

Hogy tégedet kikisérjen

A fekete hideg sirhoz,

Honnan nincsen visszatérés.

Holnap veszi a levelet,
Elégeti a mint kapja.
És elsirat keservesen.

375

Yéla Janova megsiratja férjét, mondván :

Édes gazdám, drága férjem,
El kell válni tőled nékem,
Mért hagyod itt a házadat,
Mért hagyod itt nemzetséged ?
Harmincz és nyolcz esztendeig
Éltünk együtt békességben,
S el kell válni mégis nékem.
Éjjel-nappal fáradoztunk,
Tisztességgel éldegéltünk.
Tisztességes családunk volt.
Szegénységet elszenvedtünk,
Soha azt nem szégyeneltük.
A templomba együtt jártunk,
Az istenhez fohászkodtunk.
Adjon derék jó családot.
Ahogy gazdám imádkoztunk.
Az úristen ugy áldott meg.
Adott az ur két szép fiút,
És egy derék munkás leáayt,
Becsületes családunk lett,
Adott isten apró marhát,
A munkánk is megkönnyebbült.
Neked gazdám nem volt terhes,
Mikor arra került a sor,
Hogy egy házat épithessünk
S azon kezdtünk gondolkozni.
Hogy miképen csináljuk azt?
Akkor lettél beteg, gazdám,
Lakodalmat nem értél meg,
Annak te nem örülhettél,
A betegség elcsigázott.
Éjjel nappal rád vigyáztunk,
Orvossággal orvosoltunk.
Mind hiába, nem segitett.
Soká voltál beteg gazdám !
Vétettünk is tán ellened,
Isten ellen is vétkeztünk.
De az Isten megbocsátja.
Ha ellened is vétettünk —
Szépen kérünk, bocsáss nékünk.

Vél a Krstava siratja nagybátyját :

Édes bátyám, drága bátyám.
Hej, hogy nekünk el kell válni !
Drága bátyám voltál nékem.
És te bátyáni itt hagysz engem,
Elköltözöl másvilágra.
Reád vár ott nemzetségünk.
Édes anyánk, testvéreink,
Mind kijönnek téged várni.
De anyánknak nincsen szeme,
Hogy tégedet megláthasson.
Hogy téged megcsókolhasson.
Szomorú volt itt a földön,
Szomorú ö az égben is.
Hogyha bátyáin meglátod öt,

376

Keservesen sirassad meg.
Ha hangodat hallja, bátyám,
Arról mindjárt reád ismer.
Szomorú volt itt a földön,
Szomorú ö az égben is.
Emlékszel rá édes bátyám,
Hogy sajnáltad itt a földön,
Sajnáld meg őt az égben is —
Világtalan öreg anyád.

Sztruma megsiratja bátyját:

Bátyám, bátyám, én Szilánom,
Mért hagytál itt boldogságom ?
Fiatalon, jó erőben.
Mért engedted magad, bátyám,
A halálnak martalékul ?
Hogy sötét sir legyen ágyad ?
Mért tetted ezt édes bátyám,
Temetőbe elvigyenek ?
Soha el nem felejtelek.
Te voltál az egyetlenem,
Hiába is várlak többé,
Hogy jó szóval tartsál engem,
Árva lett a leányom is,
Nincsen apja, nincs nagybátyja.
Hányszor mondtad, mondogattad :
„Sztruma, Sztruma, jó testvérem,
^n adom majd Czonát férjhez.
Találtam már egy jó legényt.
Jó apától, jó anyától.
Ahhoz adom leányodat.
Amennyit te költesz rája,
Annyit adok én is néki.
Jó hírünket, hogy megtartsad,
Mert családunk, derék család.
Tisztessége ismeretes.
Más Ízben meg igy beszéltél :
Édes húgom, ne búsulj te.
Hogy a gazdád, férjed meghalt.
Itt vagyok én, megsegítlek,
Akármi ér, megsegítlek.
Hej, de mostan édes bátyám,
Ki segiti a házamat,
Férjhez adná leányomat !
Nincsen apám, nincsen anyám,
Kinek búmat panaszolnám !
Édes apám, édes anyám,
Régen meghalt mind a kettő.
Tégedet is árván hagytak,
Hogy a dutjant te vezessed.
Mikor édes apánk meghalt,
Két láncz földet eladtál te.
És a boltot rendezted be.
Aki látta megcsodálta,
Milyen nagy a gazdagságod.
Édes bátyám, én Szilánom,
Hallgass reám, kelj fel, kelj fel,
Könyörülj meg lányo-mon,

377

Édes bátyám, én Szilánbm,

Czona lányom árva maradt —

— Nincsen apja, nincs nagybátyja !

E sirámot a moghaltníik unokahuga igy folytatja

Jó bácsikám mi lelt téged.
Gyászba borult a háznéped.
Mért haltál meg csodamódra,
Mért haltál meg ifjú korba.
Jó anyámat elemészted,
Szegény szivét keseríted.
Olyan testvér mint te nincsen,
Olyan bácsi mint te nincsen
Árvák lettünk mind a ketten,
Könyörülj meg édes bátyám,
A nővéred kis leányán.
Szánj meg engem édes bátyám.
Ébredj, kelj föl és tekints rám.
Haját tépi szegény húgod.
Szemeimből köny patakzik —
Töröm gyönge ujjaimat —
Ébredj, kelj föl édes bátyám,
Szegény édes anyám mondta.
Ne távozz a sötét sirba.
Fiatalon, jó erőben.
Ne hagyd pusztán a házadat,
Gyász emészti családodat,
Jó bácsikám, hallgass reám,
Légy ez egyszer engedelmes.
Csak ez egyszer fordulj vissza.
Gyere hozzánk, ülj közibénk,
Hisz mi téged ugy szeretünk —
Tartunk szóval, mulatással.
Nevetéssel, vig játékkal.
Meglásd, milyen jó leszek én.
Az én kedves anyám ölén.
Édes bátyám, egyetlenem.
Jó arczodat nem felejtem,
De mennyi jót tettél velem.
Akár csak az édes apám.
Jaj fejemnek, jaj énnekem,
Nincs bácsikám, árva lettem.
Nincsen apám, öregapám.
Öreganyám, se nagybátyám.
Keserű már az én sorsom.
Árva vBgyok mindekoron.

Struma liiiga iijból folytatja a sirámot :

Édes bátyám, jó Szilánom,
Hallod-e a húgod hangját,
Rimánkodó bús szózatját ?
Kelj fel bátyám, fordulj vissza,
A húgodat oktasd újra.
Atyja helyett légy az apja.
De te bátyám rám sem hallgatsz,
Czona lányom sem hallgatod.
Mi is jutott az eszedbe,

(

378

Miért vagy igy felöltözve?
Elkészültél hosszú útra,
Elköltöztél más hazába
Mond meg nekem édes bátyám,
Vájjon újra vissza jösz-é,
Vájjon újra várjalak-é ?
Hozzák, hozzák már a kocsit,
Hogy tégedet föltegyenek.
Édes bátyám, jó Szilánom,
Hallgass reám, mit mondok én,
Tiszteltetem az apánkat,
Tiszteltetem az anyánkat,
Tisztelteti a lányom is,
Tisztelteti mindnyájukat.
Beszéljed el jó anyánknak,
Hogy leányom még hajadon.
Édes bátyám, jó Szilánom,
Mindezeket el ne feledd,
Ajánld Isten keg^^elmébe,
Irgalmába Czona lányom.

Parasztasszony megsiratja fiát :

Petko, Petko, édes gyermek,

Mi lelt téged, mért haltál meg ?

A házunkat beesukattad.

Szomoritod jó apádat,

A szivemet megmérgezted,

Árván hagyod feleséged,

Árván hagyod, árnyék nélkül,

Nincsen apja, nincsen anyja,

Aki róla gondoskodna.

Sirj csak menyem, sirj Petkána,

Meghalt a jó férj, a gyermek,

Hej csak menyem, sirassuk meg !

A szántókat hej, ki szántja ?

A szöllöket ki kapálja?

A juhokat ki gondozza?

Hej mirajtunk nagy seb támadt,

Ránk borult a nehéz bánat.

Itt maradtunk elhagyatva,

Mért ébredtünk ilyen napra !

Sirj csak te is, búsulj gazda.

Sirassuk a jó fiunkat,

Elveszettük jó fiunkat.

Árván ketten megmaradtunk.

Hogy sirassuk, búslakodjunk.

Hej hogy ketten meg nem haltunk !

Petko, Petko édes gyermek,

Mi lelt téged, méit haltál meg ?

Szegény menyem, édes lányom,

Most hogy nmcsen, mostan érzed,

Ö volt a te mindenséged !

Ezt te néked narusniczák,

Ugy-e régen megjósolták ?

Születéskor megjósolták,

Ifjan jutsz majd özvegységre!

Hej, hogy lelked meg is érte !

Istenem, ó, én uram,

Akaratod másithatlan,

379

Eztán árván maradt menyem
Én gondozom, én őrizem.
Fotko, Petko édes gyermek,
Hallod-e az anyád szavát ?
Könyörgését, siró hangját ?
Könyörülj meg édes gyermek,
Csak Petkánán könyörülj meg.
Vagy könyörülj az anyádon,
Az anyádon, az apádon,
A szol lökön, a szántókon,
Az ökrökön, a juhokon.
Deli, erős ifjúságod.
Méri, hogy te azt nem sajnálod !
így állsz te a sölél sirba !
Hej mért volt ez igy megírva !

Egy anya igy siratja meg idegenben elhall Hát

Fájdalmas hir jutott hozzánk,
Fehér levél, tűzre való !
Hozta a hirt, hogy meghaltál.
Messze földön, Szerbországban.
Szivünk tele van bánattal.
Édes íiam, gyászba borult
Az életünk haláloddal,
^gy jó ember irta ezt meg,
liozencséböl jött a levél,
Hogy meghaltál messze földön.
Messze földön idegenben.
Anyád, apád nem láthattad.
Édes íiam, jó gyermekem.
Anyádat se láthattad meg.
Ha sajnáltál volna engem.
Hazajöttél volna fiam.
Jó anyádat megláthatni.
Jó anyádtól elbúcsúzni.
Lázáré, kedves fiam.
Mit sirassak meg legelébb ?
Mért nem voltam közeledben ?
Adtam volna gyógyító irt.
Kínálhattam volna mindent.
Hideg vizet adtam volna,
Hadd hüsitse lázas ajkad !
Elgyötörve, mngkinozva,
Keserves volt a halálod,
Idegen föld adott enyhet.
Ismeretlen sírban fekszel.
Édes fiam, jó gyermekem,
Ki fog járni a sirodra.
Hogy üdvödért gyertyát gyújtson ?
Ó én szegény, szerencsétlen.
Szegény fejem itt maradtam,
Lázáromat elvesztettem.
Benne biztam, benne hittem,
Hogy ápoljon agg koromban.
Eltemessen tisztességgel,
Ö legyen a házi gazda,
Ö járjon ki a sironu'a.

í \

380

Hogy üdvömért gyertyát gyújtson,
Meleg hangon vigasztaljon,
Hogy az égben találkozzunk.

Ha valaki idegenben halt el, s iKjllteste nem lett haza-
szállítva, akkor odahaza levő ruháit a földre teritik és meg-
kezdik a halotti sirámot, mintha maga a halott feküdnék ott.

A leghíresebb halotti sirámok és halottsiratók Krusovo-
ban vannak. A bolgároknál az erő és nagyság nem a fájdalom
elnyomásában és visszatartásában nyilvánul, hanem inkább
abban, hogy a nagy fájdalom minél szabadabban, kézzelfogha-
tóbban tűnjék föl az emberek előtt.

Gyakran elég szivtelenül még az illető egyén halála előtt
rákezdik az elsiratást, hogy a hátramaradottak kívánságai annál
kfizvetlenebb meghallgatást nyerjenek. Előfordul például, hog>^
a fivér a haldoklóhoz lép és elrémítő hangon ordítja : „Látod-e
kedves anyánkat T' (aki t. i. már régen meghalt.) p]fajta kér-
désekkel addig ostromolják a haldoklót, mig az öntudatlanul
beszélni kezd. Ekkor az illető igy szól : „Mondd meg neki, hogy
a legnagyobb nyomorúságban vagyok ; mondd meg neki, hogy
mindazt megtettem, amit akart ; ó mondd meg neki, hogy ebben
vagy abban a dologban szóljon értem az Istennél.''

A haldokló, kit eközben felültettek az ágyban, kénytelen
igennel, vagy nemmel felelni. Hasonló jelenetek gyakran ját-
szódnak le, mert kevés az orvos, ellenben sok a sarlatán és
javasasszony. A nép sokszor azt sem tudja, hogy a beteg mikor
halt meg.

A halottsiratók at zleanje-nak nevezik, az általok elmon-
dott énekeket pedig zalosni pesni-nek. Az elhimytnak legkí)-
zebbi rokonai a sirató közelében állanak, hajadon fővel, a távo-
labbi rokonok és pedig az asszonyok fehér fejkendővel és vörös
köténynyel oldalt ülnek. A szertartás e nemét a német nyelvből
kölcsönzött „trauer" szóval jelölik.

Egy öngyilkosra a következő szép nótát énekelik :

Énekel a kis madárka,
A faluban, Rurirában.
A húgaid sirva sirnak,
Sirva sirnak és azt mondják :
„Megtaláltuk dolmányodat,
Jegenyefa ágán lógott.
Megtaláltuk a tüszödet,
Jegenyefa ágán lógott."
Mit gondoltál, miért lettél,

381

Miért lettél öngyilkossá?
Ifjúságod virágjában,
Miért lettél gyilkos, gyilkos,
Tenmagadnak gyilkosává.
Felemeltek, el is vittek
A pásztorok kunyhójába,
Onnan vittek a faluba,
A faluba három napon
Voltál aztán kiterítve.
Fáj-e ólmos sebed, fáj-e ?
— Örvendj atyám, örvendj atyám,
Tánczolj atyám, tánczolj atyám,
Ifjúságom virágjában
Választottam szép menyasszonyt,
De elvetted tőlem apám,
Feleséged lett az a lány.

Ez bolgár-mohamedán dal. Egy valóban megtörtént ese-
tet énekel meg. Az óngyikosság a mohamedánok között a legrit-
kább esetek közé tartozik. Csak az utóbbi időben fordul elő
nagy ritkán ily eset. Sőt már a legmagasabb rétegekben is
előfordul az öngyilkosság, mint azt csak nem régen láttulí Bécs-
ben, hol a török birodalom egyik legnagyobb államférfia és
Írója Sadullah pasa sajátkezüleg vetett véget életének. De épen
mert ritka az öngyilkosság, nem csoda, ha a nép az ilyen ese-
tet rögtön ajkára veszi és megénekli. A mi énekünk egy Raki-
tovó faluban történt öngyilkosságot énekel meg. Ezelőtt 7 — 8
évvel ugyanis egy Hasszán nevű ifjú hazavezette mennyasszo-
nyát, midőn édes atyja igy szólt hozzá: „Hasszán fiam, ezt a
leányt majd én veszem feleségül, te meg menj és keress ma-
gadnak mást." Hasszán anyja nagy rémültében az imámhoz
(pap) küldé Haszánt, hogy gyorsan keljenek egybe. Azonban
az öreg túljárt az eszükön, megelőzte őket és leendő menyét
mint feleségét hozta a házhoz. Hasszán szerette a leányt, de
atyja iránti tisztelete és alázata sokkal nagyobb volt, mintsem
nagy haragját atyjával szemben éreztette volna, hajnalba ki-
ment a közeli Ruriába, ott ruháit a fára akasztá és nagy elke-
seredésében szájába lőtt és rögtön meghalt. Hasszán apját a
biróság elfogta, de daczára a nép nagy felháborodásának, három
havi vizsgálati fogság után, újból szabadlábra helyezték és még
most is él Rakitovóban.

A gyászháznál az egész falu össze szokott gyűlni ; a halott
mellett gyertyákat gyújtanak s almát vag^^ más gyümölcsöt
raknak melléje. Ez képezi az ajándékot a halott, vagy az előtte
elhunytak számára, akiknek át fogja adni. Temetéskor ezt a
gyümölcsöt a gyermekek közt osztják szét. Abban a szobában

eS82

hol íi halálozás történt, három napon át vajat és bort tesznek
az asztalra a házbon még mindig bolyongó lélek számára. Ha
valaki a bort vagy vajat történetesen elfogyasztaná, azt hiszik,
hogy az a halottnak javára szolgál, akár csak maga fogyasz-
totta vohia el.

Hogy honnan származik a halottak eltemetése, arról a
bolgár monda ezt tartja:')

„Midőn isten a világot létre hozta, az állatokat hamarább
teremtette, mint az embereket ; utoljára teremtette Ádám apán-
kat s annyira megörült neki, hogy bordájából egy nőt adott
neki, hogy együtt aludjanak. Ha a paradicsomban járt, elha
nyagolta dolgait, mert folyton azt nézte, hogy azok hogy alsza-
nak. Később, mikor Ádám vétkezett, az Ur nagyon meghara-
gudott reá, de még inkább a nőre, mert Ádámot az csábitotta
bűnre. Még aznap maga elé hivta őket, hogy Ítéletet mond-
jon fölöttük. Ádám elment leveleket gyűjteni hogy azokat
összekösse és magát betakarja; Éva ellenben elrejtőzött a pa-
radicsomban a fák alá; mert a midőn vétkeztek, azonnal ész-
revették, hogy meztelenek. Az Ur még egyszer hivta őket, mire
Éva megszólalt : „Fel akarok öltözni, hogy útközben senki előtt
ne jussak szégyenbe, mert meztelen vagyok; itt vagyok Uram,
de nem jöhetek elő, mert meztelen vagyok." — „Ki mondta
neked, hogy meztelen vagy ?" kérdezte az Ur. — „Igazán nem
tudom ; ma egy fának gyümölcséből ettünk, s a hogy ettünk
belőle, rögtön észrevettük, amiről eddig nem volt tudomásimk,
hogy meztelenek vagyunk." — „De miért ettetek annak a fá-
nak gyümölcséből, a melyből enni megtiltottam?" kérdezte az
Isten. — „Mert a kigyó volt ott" felelte Éva. Az Ur ekkor
észrevette a levelek közt Áaámot és megbotránkozva kiáltotta:
„Pusztuljatok innen ! Ne kerüljetek még egyszer szemeim elé,
mert csodát teszek veletek ! Ki innét !" Ádám és Éva kisom-
polyogtak az útra, mely egész váratlanul előttük volt és kive-
zette őket a paradicsomból ; amint visszafordultak, hogy még
egyszer lássák az Edent, egy borzasztó cherubot pillantottak
meg, aki pallossal kezében az ajtó előtt állott, hogy senkit ne
bocsásson be. Sirva mentek tovább, hogy valami enni valót
keressenek. Később visszatértek, és sirtak, hogy az Ur bocsás-

1) Shoniik IX. k. H;1. I

e383

son meg nekik. Isten azonban nem vonta vissza kimondott
szavát. Kénytelenek voltak eltávozni és megkezdni saját ere-
jükön az életet. Az isten megajándékozta őket gyermekekkel,
s ezekkel elfoglalva lévén, elfeledték a paradicsomot. Gyerme-
keik oly szépek voltak, mint az angyalok. Az idősebbet Káin-
nak, a fiatalabbat Ábelnek hivták. Atyjuk foglalkozását űzték
ők is : Kain földet mivelt, Ábel pásztor volt. Mindketten enge-
delmesek voltak apjuk iránt, Ábel azonban szivesebben hall-
gatott az anyjára, miért is Éva gyakran mondogatta : „Gyer-
mekeim szivesen hallgatnak reám, Ábel azonban leginkább."
így nyilatkozott Kain előtt is, nem gondolva a következmé-
nyékre. Kain nem csak bátor, de vad is volt. Midőn egyszer
a gyermekek együtt voltak, az anya ismét kijelentette : „Ábel
igen hallgat reám, vajha az Ur ugy hallgatna reá !" Ezután
a két flu távozott, s Kain igy szólt Ábelhez : „Ej, Ábel, mondd
csak, mit csinálsz te anyánknak, hogy annyira engedelmeske-
del? Tele van dicsérettel felőled és azt mondja: Kain enge-
delmeskedik nekem, de Ábel még jobban; ha nála vagyok,
mindig rólad kell hallanom ; engem ellenben sohasem
dicsért." — „Hát azért," feleié Ábel, „mert te nem tudod mi-
kor kell neki valami, amit hozhatnál neki; én azonban rögtön
kitalájom. Te megvárod, mig fölszólit reá, ez pedig nem
igazi engedelmesség. Lásd, én tudom, hogy mikor és mi kell
neki." — „Melyik Úrról mondta azt," folytatá Kain, ,.hogy
vajha hallgatna reád?" — ., Hogyan" csodálkozok Ábel, „te
nem tudod, hogy csak egy Ur van?" — „No igen," felelte
Kain, ,,de nem értettem őt meg ; miért hallgasson az Ur terád,
micsoda neked az Ur, hogy meghallgassa azt, a mit tőle kí-
vánsz ? Talán azt kéred tőle, hogy nagyobb légy, mint én ?" —
„Lásd milyen vagy te, s mint gondolkozol felőlem," monda
Ábel, „ha én kérem, hogy az Ur meghallgasson, nem e világ
miatt kérem, hanem hogy halálom után hallgason meg, és
vigyen vissza ama 3zép helyre, a paradicsomba, ahol szüleink
éltek, mielőtt vétkeztek volna." — „Ej", feleié Kain, „te meg-
javítod ezt a világot, s megkapod ezt is !" — „Hát akkor meg
is tartom," monda Ábel, „engem meghallgat az Ur." — „Van
hasznod abból, ha meg is hallgat?" kérdezte Kain; „mondd
csak mivel van neked többed, mint nekem, s mire vagy te
többre képes?" — „Azért nincs itt semmim," felelte Ábel,
mert reméllem, hogy majd a másvilágon meghallgat." — „Sok

384

szerencsét" monda Kain, „majd meglátjuk. — „Ha akarod,
megkisérelhetjük", vélte Ábel; „akarod-e? Jöjj, áldozzmik vala-
mit az Urnák, majd ö megmutatja." — „Micsoda áldozatot
mutassimk be neki?" kérdezte Kain. — „Az Ur nem eszik
semmit, tehát nem hivhatjuk meg vendégségre", felelte Ábel;
„hanem nyújtsunk neki áldozatot első terményünkből; én egy
bárányt, te valamit a föld termékéből. Majd meglátjuk, hogy
melyiknek a füstje fog az Urnák jobban tetszeni. Akarod-e?"
— „Megtehetjük, de csak holnap", monda Kain. Másnap Kain
hozott egy mérő rozsot, Ábel pedig egy bárányt. Mindketten
nagy tüzet raktak, s mikor erősen lobogott, rádobták az Urnák
szánt áldozatot. Ekkor az Ur, ki nem volt ugyan ott, de sza-
vaikat hallotta és tudta, hogy mikép gondolkodnak, erős szelet
bocsátott Kain áldozatára, ugy, hogy a füst nem szállhatott
fölfelé, hanem a földön maradt. Ábel áldozatára ellenben lanyha
szellőt eresztett, ugy, hogy az ég megnyílt mint szent három-
király napján megnyílik és sugárzik, ugy sugárzott most is ;
csakhamar azonban ismét beborult. „Lásd, testvér, mit tehet
az Ur, ha akarja? kérdezte Ábel Káint. — „Láttam, de . . ."
feleié Kain. — „Itt nincsen de", monda Ábel, „az Ur meg-
mutatja az embernek, amit akar!" Kain megharagudott, lehor-
gasztotta fejét és eltávozott ; az irigység annyira erőt v^Jt rajta,
hogy majd kiugrott a bőréből dühében. Ettől fogva nem ke-
reste föl többé Ábelt a mezőn s nem tért haza. Ha véletlenül
meglátta, mindig haragos szemmel nézett reá ; gyűlölte, mint
valami férget. Egy napon amidőn Kain kiment a mezőre dol-
gozni, hozzászegődött egy kutya. Elérkezve a helyre, ahol dol-
gozni szokott, két nyulat pillantott meg a dombon játszadozva.
A kutya is észrevette és a sűrűben közel lopódzott hozzájuk,
hogy lássa, mint játszanak. Az egyik nyúl észrevette, s abban
a hitben, hogy meg akarja támadni, elfutott a dombról. A
kutya nem tudta magát tartóztatni és utána fntott ; mind-
ketten elbuktak és a dombon lecsúsztak; a kutya a nyúlra
vetette magát és megölte. Kain megnézte őket; délben eljött
és ismét megnézte őket ; este hazamenetkor odament és megte-
kintette. Eddig még nem látott halottat; most a döglött nyúl
megzavarta fejét, lelkiismerete mondott neki valamit és magá-
ban mormogta : „Hm, hm." Este vacsora volt otthon, s midőn az
étel elkészült, leültek enni. Kain is leült és evett egy-két hara-
pást; aztán fölállott, mert az ct(;l nem Ízlett neki; kiment és

385

lefeküdt. Ábel a szobában maradt és elbeszélte a tegnapi áldo-
zatot; mindent elmondott, s aztán elaludtak. Kain korán reg-
gel fölkelt és elment arra a helyre, hova Ábel a nyájával szo-
kott jönni. Keresett egy nagy husáng fát és azzal Ábelt meg-
ölni akarta; elrejtőzött egy fánál, a mely mellett Ábelnek el
kellett mennie. Ábel csakugyan jött, gyanútlanul, s Kain
néhányszor ugy a fejére sújtott, hogy lerogyott a földre és
meghalt. Miután Ábelt megölte. Kain visszahúzódott, hogy
gondolkozzék: mit tegyen? „Most már jól van," mormogta,
„megöltem öt; most már nem fogom hallani, hogy mint di-
csekszik az Úrral; az anyja sem fog imádkozni érte, hogy az
Ur öt meghallgassa; ha majd kérdi tőlem: hol van Ábel? csak
nem fog apja fölkelni, hogy megkeresse és csak nem fogja
mondani : gyere Kain velem ! te jobban tudod, hol járt leg-
utóbb. Hová vezessem akkor? Ide? Ó nem! De hát hová?
Jobb lett volna ha meg nem ölöm, csak jól elvertem volna,
hogy megemlegesse: mint henczegett az ő engedelmességével
és az ö Urával. Ej, de mégis jobb igy : Mert sok bajom lett
volna még vele. Ha azonban rothadni kezd, a szaga majd el-
érzik hazáig. Erre nem is gondoltam. Még se kellett volna
megölni!" Mialatt gondolkozott a teendő felől, a túlsó oldalról
nagy zaj és csiripelés hallatszott. „Mi az?" Föltekint és egy
egész csapat seregélyt lát repülni, ugy tűnt föl neki mintha
vinnének valamit, halotthoz hasonlót. Utánnuk megy és látja,
hogy egy pusztaságon, a vizesés mellett letelepszenek, csiri-
pelnek, aztán elrepülnek. Odalép és észreveszi, hogy egy cso-
magot hagytak ott. Fölnyitja, s nagy csodálkozására egy dög-
lött kis seregélye talál benne. „Áldottak legyetek, seregélyek,
hogy ezzel az eszmével engem megmentettetek !"

A bolgár néphit szerint a halottnak ama ruhadarabjait,
melyekkel eltemetik, nem szabad sem begombolni, sem össze-
kötni, mert ezáltal az özvegyen maradt házastárs ugy az el-
hunythoz köttetnék, hogy nem tudna újból megházasodni. Ha
az özvegy férjnek szándéka van újra nősülni, az esetben kiterí-
tett neje jobboldali halántékáról egy hajszálat tép ki s a te-
metésen nem vesz részt. — A holttest fölravatalozása után a
nők azonnal hozzáfognak a halotti lakoma készítéséhez. Férfi
halottnál kost, női halottnál anyajuhot áldoznak. A rokonság-
beli asszonyok mindegyike hoz vagy lisztet, sót, főzeléket vagy
bort. Mielőtt valaki a borból innék, néhány csöppet a holttest

eS86

elölt a földro (mt, e szavakcat mondván: „Isten bocsássa meg
a bűneit." Ezután me^íállapitják, hogy a rokonok közül melyik
született az elhunyttal ugyanazon hónapban. Hogy az illető
meg no betegedjék és meg ne haljon, elviszik a halotthoz; rá
kell hajolnia a boltost mellére, s fejével a halott fejét három-
megérintenie. Több faluban szokás a halott kezébe búzával teli-
tett kendőt tenni, a melyet kevéssel a temetés előtt elvesznek
tőle, hogy a búzával együtt a ház szerencséje is el ne t(*-
mettessék.

Faluhelyen a koporsót bivalyok által vont kocsi viszi a
templomig; a kocsin több asszony is helyet foglal, kik a temp-
lomig, s onnét a temetőig folyton siránkoznak és jajgatnak. A
ki a halottas kocsival találkozik, gyorsan tövist dug a szájába,
hogy fogai erősek maradjanak, s egy kavicsot tesz a mellére, hogy
egészsége ne változzék. Beszentelés után a rokonok sorban a
halotthoz lépnek, s jobbját megcsókolva ezt mondják : „Bocsáss
meg nekem." Ezután a halott kezébe viaszból készült keresz-
tet nyomnak, melynek közepébe egy ezüstpénz van erösitve, oly
czélból, hogy másvilági utján az ördögök ne zaklassák, ^ikor
a koporsó le van eresztve a sirba, a rokonok pénzdarabokat
dobnak utána, a többiek pedig rögöket, hogy a föld könnyű
legyen a halottnak.

A holttest eltakaritása után a család rögtön hazamegy. A
ravatalt megégetik, hogy ezáltal a házban maradt betegséget
megsemmisítsék. Előbb azonban mindenki megmossa a kezét,
ugy mint az még a zsidóknál szokásban van. Ezt a szokást a
bolgárok szigorúan megtartják s többnyire már künn a tem(^-
tőben végzik el. Ez alkalommal valaki, ha a meghalt férfi volt,
férfi, ha nő volt, ugy nő, felölti a meghaltnak ruháit és ebben
imádkozik a meghaltnak lelki üdvéért. Ha az illető, ki az imád-
ságot mondja, eddig nem tartozott volna a családhoz, e percz-
től fogva a meghaltnak családja szoros rokonságot tart vele.
A meghaltnak legjobb ruháit neki ajándékozzák.

Ezután felteritik az asztalt halotti lakomára, melynek
felső részén, a keletre néző oldalon, a pap foglal helyet és
pedig a szoba kifüstölése u'^án e szavakkal : „Isten bocsásson
meg az elhunytnak."

A lakomán, mely az úgynevezett kolivon-nal kezdődik,
az összes jelenvoltak részt vesznek, a család tagjait kivéve,
kik az asztal körül álhuiak és a felszolgálásban segédkeznek.

387

A boroskorsó mindig jobbra-balra jár körbe. Érés közben a
pap többször mondja : „Egyetek, igyatok és mondjátok *,' Isten
boc^sásson meg N.-nek", (az elhunytnak). Mire a vendégek kar-
ban leiéinek: „Isten bocsásson meg neki."

Másnap egy árva leány a házat kisöpri és kitisztítja, hogy
a szerencse újból visszatérjen oda. Mialatt az árvaleány a házat
söpri, balkezében égő viaszgyertyát tart, azonkívül az elhunyt-
tól eredő ajándékot. A seprőt azután eldobják. A halotti házon
kivül az összes rokonok házaiban kisöprik a szobákat.

A temetés utáni harmadnapon reggelenként 3 — 5 asszony
kiniegy a sirlioz, gyertyát gyújtanak és a sírdombra vizet és
bort töltenek. Első reggél sem sirniok, sem beszélniök nem
szabad a sirnál. Harmadik reggel füstölőt gyújtanak és
a sírdomb közepére egy edényt álhtanak. Az első három
napon (némely házban negyven napon át) reggel és este
azokra a helyekre, hol az elhunyt imádkozni szokott, követ
tesznek és arra égő gyertyát álhtanak. A néphit szerint a lélek
temetés után még 40 napig a meghalt házában tartózkodik. A
ki a hátramaradottak közül azon idő alatt, mig a holttest a
házban kiterítve volt, vagy a temetés alatt dolgozott, annak a
kezei fölcserepesednek. A temetés napján a nők az elhunytnak
fehérneműit kimossák, de szappan nélkül.

Némely faluban hat, máshelyütt tizenkét hónapon keresz-
tül minden tizennégy nap első szombatján prinos-t csinálnak,
a melynél ha a halott férfi volt, kost, ha pedig nő volt, juhot
vágnak le. Ezt az áldozatot kurban-nak nevezik. Az állatot
egészben főzik meg; a bőre és hátsó része a papé, a többit a
vendégek fogyasztják el.

A kolivo elkészítése után a vendégeket és a papot meg-
hivják a Bog da prosti-ra. A temetést követő negyven napon
át az elhunytnak férfirokonai nem borotválkoznak, sem haju-
kat nem vágatják; a női rokonok nem olajozzák be hajukat
és egy évig nem tánczolnak hóró-t.

A kis gyermekek halálát Bolgáriában nem gyászolják,
legalább a szülők se a templomba nem mennek a beszente-
lésre, se a temetőbe nem mennek ki. A gyermek szülői, mint
egy közmondásuk is jelenti: „da ide dar za boga" a gyerme-
ket ajándékba küldik az úristenhez. Azt hiszik, hogy a még

388

ártatlan gyermek rögtön angyallá lesz és igy az úristen mellett
lesz a szülőknek szószólója.

A bolgárok is anyagi léteit gondolnak a szellemeknél. Az
ös- vagy műveletlen népek egyáltalán képtelenek az anyagot
elválasztani a szellemitől. A bolgárok e tekintetben még ma
is ilyen kezdetlegesen vélekednek. Szerintök valamely egyén
földi viszonyai a túlvilágon is folytatódnak. Ez magyarázza
meg a nálok divó halotti szokásokat.

Valahányszor a nők fölkeresik az elhunytnak a sirját,
mindig bort és vizet öntenek reá, hogy ne szomjazzék. A te-
metés után negyven napra egy asszony a pappal együtt ki-
megy a sirhoz, magával vivén a kolivo-féle süteményt és egy
üveg bort, melyeket a sirra tesz, hogy a „íöld a halott szemeiről
eltávolodjék." A pap imádkozik, tömjént füstöl, s a sirba lyu-
kat ás, hová vizet önt s az étel egy részét elhelyezi. Ezt „za
dusnica"-nak nevezik.

A „za duánica" (némely vidéken „odusje") tehát azaczerc-
monia, melyet az elhunyt tiszteletére tartanak. Egy évben ren-
desen négy „za dusnica" szokásos, nem számítva a minden hó
utolsó szombatján tartottat. Szerdán este az asszonyok bort,
süteményt és főtt búzát visznek a templomba, ahol azt el is fo-
gyasztják. Vespera után a pap a füstölővel körüljárja a
templomot, s a jelenlevőket megáldva, átveszi tőlük a czédii-
lákat, melyekre az elhunytak nevei vannak följegyezve.

Ezután a templom előtt levő szegények közt alamizsnát
osztanak szét. Szombat reggel mindenik özvegy egy kis asztal-
kára bort, szeszes italt, süteményt és virágot állit, aztán az
asztalkát elviszi a templomba, hol még égő gyertyát is tesz
reá. Miután a pap a halottak nyugalmáért imádkozott, sorban
mindegyik az asztalt megfüstöli, fölemiitvén az illető halott nevét.
Aztán az ennivalókból leszel magának egy darabkát s egy
kosárba dobja. A megmaradt ételeket és italokat a nők szét-
osztják a szegények közt a templom előtt. Azok az asszonyok,
kiknek hozzátartozói abban a hónapban hunytak el, már
a templomban végzik a szétosztást. Ezután az aszonyok
bciüstölik az elhunytak sirját, s gyertyát áUitanak a vízzel és
borral mogöiitözött sírdombra. Az edényeket, melyekben az
ital volt, vagy széttörik, vagy elajándékozzák.

Ha a hátramaradottak valamelyike azt álmodja, hogy a
halott liazajott ós kenyeret kért, ez azt jelenti, hogy az elhunyt-

389

nak lelke éhes; erre az özvegy vagy valamelyik nőrokon több
kenyeret süt, s azokat mint ,,za bog da prosti"-t a szomszédok
és rokonok közt szétosztják. Egy darab kenyeret a sirra is
tesznek. Gyakran gyümölcsöt is helyeznek oda. Még nem rég
ételeket is hordtak ki a sirhoz, honnét a koldusok esti órák-
ban elvitték. Akadt olyan özvegy is, aki feketekávét kedvelő
férjének sirjába minden nap töltött feketekávét.

Egyes vidékeken az a hit van elterjedve, hogy a lélek a
halál után negyven napig marad a házban s csak azután megy
a túlvilágra. Azoknak a lelke, kiket nem pap temetett el, min-
dig a földön marad. A lélek hazatér, ha a holttesten ember
vagy állat átlépett ; ha a temetés utáni reggelen a sirnál valaki
beszélt vagy sirt ; ha a halottnak a házát, vagy azét, a kihez
járni szaretett, temetés előtt kisöprik. Hogy a halott, mint haza-
térő lélek bajt ne okozzon, tűt szúrnak a tomporába, különö-
sen azoknál, kiknek a családjában — a néphit szerint — haza-
térő szellemek szoktak lenni. Hogy a bolygó lélek ne hatoljon
be a lakásba, az ajtó külső felére kátránynyal keresztet testé-
nek, a belső felére pedig számtalan leszakított szálból bogot.
A lélek nem juthat tovább, mig a szálakat mind meg nem
számolta; eközben azonban a kakas kukorékol, s a szellem-
nek a sirba kell visszatérnie. Pár év előtt még ugy ölték meg
az ilyen hazajáró lelket, hogy a holttestet kivették a sirból, a
fejét levágták s a két testrészt külön temették el.

A hazatérő lelket ugy is szokták ártalmatlanná tenni,
hogy éjjel földet hoznak a sírjáról, s a folyóvízbe dobják ; a
mint a lélek észreveszi a tova úszó földet, utánna ugrik, és
belefullad a vizbe. Miután a néphit szerint ezek a szellemek
fölöttébb buták és ostobák, ugy is meg lehet semmisíteni őket,
hogy találkozáskor rájuk kiáltanak : „Hallottam, hogy a Duná-
ban egy gyönyörű hal van.'* A szellem a Dunába ugrik és
belefúl. Ezeknek a szellemeknek igen nehéz a teste ; ha vala-
melyik ráül a szekérre, a bivalyok sem tudják elmozdítani.
Késő este szoktak a sirból a lyukakon kibújni, s különösen
tél idején okoznak sok kellemetlenséget. Még a nőkkel is érint-
keznek nemileg. Orzoja faluban 1888-ban meghalt egy leány,
akiről azt beszéhk, hogy a szellemekkel való ilyen érintkezése
miatt hunyt el. Tavaszszal az első menydörgésnél valamennyi
azon évbeli szellem megsemmisül. Ha egy szellem az első meny-
dörgést tuléH — ami csak ritkán történhetik meg — akkor

390

varnpyr lesz bolőlo, s mini ilyoii már láthcitó is. A halottak
csak tólon lolietuok szoII(3m(rkkó.

SzííIUMiick ós k(M'(\sztol(ít]eníil elhunyt gycnnekek nem
juthatnak a másvilágra. Tcirvónytelen gyermekek holttestei ren-
desen nyáron tartós szárazságot okoznak. 1888-ban Samolna-
jovcehan egy asszony hat hónapi házasság után gyermeket
szült. A gyermek csakmar meghalt és a községi temetőben
földelték el, mire a jég elverte az egész termést. A falubeliek
erre kiásták a holttestet és a községtől két mértföldnyire egy
odvas fába dugták. Erről az esetről dr. Rabinovicz berkoviczi
kerületi orvos jegyzőkönyvet is vett fíU 1888. július 2-án.
Ugyanilyen okból a vizbefultakat és öngyilkosokat sem viszik
a temetőbe.

Egy bolgár monda ezeket meséli el :
„Történt egyszer, hogy kereskedők pénzzel és portékával
megrakodva jöttek hazafelé a vásárról. Amint egy szép mező-
höz érkeztek, amelyen bőven volt fű, elhatározták, hogy a lo-
vakat kifogják legelni, s maguk is megpihennek. Vacsora után
lepihentek. Egyikőjük azonban elég okos volt, hogy vette
puskáját és elvonult magában aludni a közeli csalitba. Éjfél-
tájban megjelent egy kövér ember, előhúzott ruhája alól vala-
mit, a mivel az alvóknak a fejét sorban megérintette, s aztán
kirabolta őket. A csalitban levő kereskedő mindezt látta, s
mikor már valamennyit kikereste, puskájával lelőtte. Midőn
hozzáment, látta, hogy az illető Ggy czigány, ki a rablást egy
halott kezének a segélyével hajtotta végre. Költögetni kezdte
társait, de azok nem ébredtek föl. Eleinte nem tudta, hogy mit
csináljon ; majd eszébe jbtott, hogy a czigány a holtkézzel
balról jobbra érintette társait, s ő megpróbálta megfordítva
tenni. Erre azok felébredtek, a czigányt beczipelték az erdőbe,
a holt kezet bedobták egy patakba és hazautaztak."

A néphit egyébként a halott minden testrészét bűvös erő-
vel ruházza föl, miért is, kivált régebben, napirenden voltak a
sirboly gátasok. A gyermeksirokat fölásták s a jobb szemet, a
jobb kezet, a jobb lábat elvitték oly asszonyok számára, kik-
nek gyermekei mindjárt a szülés után meghaltak. A bolgár
néphit szerint a gyógytárakban emberzsírt árulnak. A balkán-
államok banditái, a hajdubok ilyen zsirral dörzsölik be a sze-
müket, hogy. éj jel is ugy lássanak mint nappal. Gyertyát is esi-

391

nálnak maguknak ilyen zsírból ; a hol ilyen gyertya ég, ott
nem ébrednek föl az emberek.

A sirban talált gyűrűket, aranypénzeket s más ilyen tár-
gyakat jó az embernek magával hordani, mert megóvnak be-
tegségtől, bajtól és szerencsét hoznak.

Tirnovóban van egy templom, melyet Asen János épitett
1230-ban, a negyven martyr tiszteletére. Ezt később a törökök
mosévá alakították át, s Tebe dsami néven volt ismeretes.
1877-ben az oroszok újból keresztény templomot csináltak be-
lőle. Erről a templomról ugy a keresztények, mint a törökök
azt hiszik, hogy valami természetfölötti van benne elrejtve,
így beszélik azt is, hogy őszszel a -halottak a templom udvarán
bolyonganak. Jaj annak, aki éjjel odamegy, hogy meglássa
őket. Beszélik, hogy egyszer épen mározius 9-én (a negyven
martir napján) éjfélkor egy fehérbe öltözött, leírhatatlan szép-
ségű nő imádkozotf hosszasan, mély áhítatba merülve az oltár
előtt.^) Aztán meggyújtotta a lámpást, körüljárt a templomban,
több helyen letérdelt és imádkozott. Majd a templom ajtaja
magátul feltárult, s a fehér asszony kilépett az udvarra, hol
azonnal szörnyű szárnycsattogás, rémitő kaczaj és fogcsikor-
gatás volt hallható ; a sírkövek egymásra borultak, s a közeli
folyó hullámai vadul zajongtak. De mindez csak rövid ideig
tartott, s utána halotti csönd állott be. Eközben a fehér asz-
szony (belata áena^) a templomot kívülről is háromszor meg-
kerülte, majd a sírokhoz lépett, fölemelte a köveket, be-
ereszkedett az egyik sírba és ott gyertyát gyújtott. Ezután el-
ment a folyóhoz, megmosta kezeit és az arczát, sőt meg is
fürdött. Fürdés közben haja leírhatatlan fényben ragyogott.
Aztán újból visszatért a templomba, fölment a minaretbe, azt
háromszor megkerülte, aztán megállott és tekintetét a folyón
tul fekvő Trepevic felé irányozta, hol egykor a bolgár czárok

1) Akkoriban az oltár fallal volt körülvéve. 1877-ben Gurko tábornok
elrendelte a dsámia rendbehozását, de máig is régi állapotában van, egyedül a
dsámia kinyúló szöglete hiányzik.

2) Hasonlít e monda a Hohenrokem-ház fehér asszonyához, valamint a
a bécsi Burg szelleméhez. Egy franczia ballada is van hasonló tartalonunal,
melynek refrainje :

Prenez garde, prenez garde !
La Dame blanche vous regarde,
La Damo blanche vous entende !

392

templomának keresztje az ég felé meredt. Hajnalhasadtakor a
fehér nö eltűnt és egy évig nem mutatkozott.

Ha keresztény látja meg a fehér nőt a minareten, égi
jelenségnek tartja és azt hiszi, hogy vállalataiban szerencsés
lesz és minden baj elkerüli. Beteg emberek sok éjjelen át les-
tek a fehér asszonyt, hogy tekintetétől meggyógyuljanak. Nem
igy történik azonban, ha egy muzulmán, vagy más hitetlen,
vagy olyan látja meg, a kit csak a kíváncsiság vitt oda. Ilyen-
kor a szellemek berontottak a dsamiába, körülrohanták az oltárt
s az illetőnek valamelyik tagja vagy kificzamodott vagy meg-
vakult a szemére.

A legújabb időben (10—15 év előtt) ezt hozták kapcso-
latba a fehér asszonnyal :

A tirnovoi metropohta elküldte Dioniust a shájkhoz, a ki
a dsámiára felügyelt, hogy kutasson Hilarion Meglinski fölta-
lált kincsei : egy arany kereszt és arany korona után, egyben
nézzen szét a templomban, nincs-e más kincs is ott elásva.
A küldöncz félénk természetű lévén, reszketve ment a templom
környékére, de azért megfelelt megbízatásának, amennyire épen
tehette, sőt még ebéden is volt a shájknál. Amint azonban tá-
vozni akarván, a templom udvarából kilépett, hangosan fölki-
áltott s kezeit csapkodva és érthetetlen szavakat mormolva
őrültként futkosni kezdett az utczákon. A mohamedánok azt
beszélték, hogy a shájk megmérgezte, hogy ne tehessen jelen-
tést az elrejtett kincsek felől.^) Beszéhk erről a templomról,
hogy a minaret a keresztények örömére több izben leomlott.
Hiába hoztak a törökök áldozatot, hiába imádkoztak, a mina-
ret ismét összedűlt. Már nem is akarták újból fölépíteni, mi-
kor a kádi vizsgálatot rendelt el. Fölásták a minaret alját és
ott egy katakombára akadtak,^) amelyben sok kincs volt; ezt
a törökök megtartották, és a minarettet felépítették újból. Fönn-
állott egész az oroszok benyomulásáig, amikor ismét ösz-
szeomlott.

A gyermekek halála után három, vagy némely vidéken
kilencz év múlva a szülők kiássák a csontokat, borral meg-

1) Ez állítólag történeti tény.

2) Az oltártól jobbra volt egy sírbolt, mely összeköttetésben állott egy
földalatti úttal. A templomban talált föliratokról azt tartják, hogy az ördög
piszkította be azokat ós totto olvashatatlanokká. A törökök tényleg ezt művel-
ték minden keresztény tomi)lomban, a melyet mosóvá változtattak át.

39á

mossák és egy éven át a templomban hagyják, mire aztán
ismét elföldelik a temetőben. Azok a szülök, kiknek gyermekei
korán elhunytak, az életben maradt gyermeket arra tanítják^
hogy az apát ne tate-nak (apának), hanem dedo-nak (nagyapá-
nak) és az anyát ne nane-nak (anya), hanem babo-nak (nagy-
anya) nevezze.

Végül emlékezzünk meg röviden a lelkek túlvilági ál-
lapotáról.

Sok haldokló elfödi arczát azért, mert életében rossz tet-
teket követett el, s utolsó órájában maga előtt látja a haragos
arczu angyalt, a ki az embert halála után elviszi azon helyre,
hol az illető valami jót vagy rosszat követett el.

Mint emiitettük, a bolgár néphit szerint a lélek negyven
napig bolyong a földön s csak azután jut a másvilágra, ahol
negyven biró Ítélkezik fölötte sorban. Csak a negyvenedik
biró dönti el, hogy a lélek a pokolba vagy a menyországba
jusson. Az Ítélet „az angyalok által vezetett listák és föl-
jegyzések" alapján hozatik ; az angyalok viszik a védői, az ör-
dögök a vádlói szerepet. Az emberek tettei lemérlegeltetnek ;
a jó tettek az egyik, a rossz tettek a másik serpenyőbe kerül-
nek ; amahoz kapaszkodnak az angyalok éhez az ördögök,
hogy a súly nagyobb legyen.

Húsvét első napjától pünkösd első napjáig Isten kibo-
csátja a lelkeket a paradicsomból, hogy szétnézzenek a égben
és a földön. Pünkösdkor a lelkek övéikkel együtt vannak a
templomban és velők mennek a temetőbe, a zadusnica-ra.

A paradicsom a néphit szerint szép kert, melynek köze-
pén egy nagy fa áll; ez alatt ülnek a jók lelkei és pedig fér-
fiak, nők, leányok, ifjak, egymástól elkülönítve. Mindegyik lé-
lek előtt van egy asztal, rajta zadusnica-ajándékok, melyeket
az életbenmaradottak juttattak az illető halott számára. Mind-
egyik lélek kezében tartja azt a kendőt, melyet temetéskor
nyomtak a markába. Valamennyien harmincz éves emberhez
hasonlítanak ; életük gondtalan s nézik a pokolban kinzott
lelkek viselkedését.

A pokol a paradicsom alatt a földön van. A bűnösöket
megsütik, a gyilkosoknak szakadatlanul inniok kell azt a vért,
mely a meggyilkotnak véréből folyik. Azok, kik életükben

394

libát vagy juhot loptak, folytonosan kötelesek tollakat vagy
gyapjút gyűjteni, a mit azonban a szél mindig elkap tőlük.
A rágalmazónak a megrágalmazott húsából kell étkeznie.

Ezek volnának a bolgár halotti szokások főbb vonásai,
melyek némely tekintetben adalékul szolgálhatnak az általá-
nosan érvényes népgondolkodáshoz, népszellemhez.

Tárgy- és névmutató.

395

Abarus 201.

arab 22, 112, 136.

Abdul Rahman 207.

Arachobitok 203.

Ábel 27, 52, 5;?, 332.

Arala 300, 328.

Ábrahám 7, 40, 94.

arany 254.

Abrudad 28.

arapin 183.

Achrie 300.

aratás 245.

ács 48, 310.

Archangel 321.

Ádám 8, 13, 35, 36, 52, 53, 5í

), 64,

arczfájdalom 328.

65, 66, 67, 68, 69, 98, 174,

382.

Arielsen 204.

Ádámcsutka 68.

aristolochia clm. 342.

Aesopus 242.

armasnica 285.

Aethiopia 175, 176.

armen 177, 180.

Afanasjev 23.

arnaut 188.

ág 99, 257, 259, 275, 277, 283,

285,

árpa 386, 350.

287, 301, 356.

árva 286. •

agár 46, 160, 239.

Asen 115, 393.

Agára (Elágár) 40.

Asparuch 4.

agarluzka 280.

ászkor 128, 129.

agluk 278.

Atanasov 359.

ágyú 213.

Atanas 68, 297, 300, 321.

Aino 39.

átléptetés 321.

ajtó 258, 259.

Augustus 309, 328.

ájultság 175,'- 350.

avar 202, 207.

ákáczfa 245. *

Avarus 201.

akasztás 82, 102.

Avianus 242.

akasztófa 220, 221, 323.

Alajos 73, 74, 150 151.

Bab 298, 302, 328, 337.

albanismus 327.

Baba Sarka 311.

áldozat 52, 107, 125, 130, 133,

140,

bábaasszony 178, 179, 258, 259, 260,

169, 107, 182, 246, 250, 295,

298,

261, 335.

302, 308, 309, 321, 322, 325,

361,

babini dene 302.

389, 394.

bagoly 55, 60, 239, 245.

Allah 17.

bairak 286.

állat 222, 226, 243, 297, 300.

bairam 260.

állatlakodalom 27.

bajacka 175, 177, 180, 255, 326, 330,

állatok teremtése 49.

333, 334.

alma 17, 64, 72, 97, 119, 135,

136,

Bajadziev 178, 359.

139, 215, 220, 223, 239, 257,

273.

bájital 255.

282, 286, 287, 290, 348, 361,

381.

bajusz 33.

Almás 224.

Bakalov 272.

aloe 342.

BalaselJ203.

álom 243, 243 ff, 258, 301, 302,

383.

Balázs 42.

ammóniák 338, 342, 350.

Baldur 101.

amulet 257, 329.

balha 35, 62, 303, 307.

Anapjal 179.

balkéz 130.

Andree R. 252.

balta 180.

Andrei 310.

Baltadzia 316.

Andronia 71.

Barbara"297.

Angelov 359.

bárány 72, 133, 244, 253, 302, 342.

angol 48.

Barna 12. 14, 74.

angyal 6, 20, 21, 36, 47. 66, 71

, 85,

Basilios 297.

86, 87, 89, 92, 94, 174, 175,

245,

basirgan 188, 189, 190, 191, 193, 194,

255, 260, 290.

195, 196, 199.

Antikrisztus 105, 271.

Basset 176.

apostol 90, 92.

Bastian 37, 103

április 302, 307, 328.

Bathai 4.

396

Baudissin 80

bazarghidin 209.

bazilium 175.

bazilium 7, 280, 282, 288.

bazmarek 175.

Behemót 19.

béka 27, 61, 88, 245, 336, 341, 354.

Benedek Elek 56, 57. 72, 73, 76,

86, 90, 93, 95, 217.
Bertalan 70.
berkenye 106.
Berkovski 359.
Beron 181.
Herthold 242.

betegség 15, 37,71, 89, 101, 106, 111,
125, 127, 128, 129, 170, 171, 172,
173, 175, 178, 179, 180, 245, 246,
352, 253, 254, 259, 260, 262, 299,
300, 301, 307, 308, 309, 310, 311,
317, 319, 325 ff, 349, 361, 362,
388, 393, 394.
betegségi szellemek 130, 171, 172, 174,

300.
blaga rakia 293.
blagoslovnik 314.
Blaguvec 52. 301.
bodes 175.
bogati sav 297.

Bogomilismus 4, 20, 23, 74, 102, 177,

226.
Bogoslav 297.
bojtorján 340.

Bolgárok 75.

bolki 170.

bölcső 262, 327.

bor 74, 95, 159, 254, 382.

Borbála 329.

borda 35, 36.

bors 157, 159, 260.

borszesz 350.

boszorkány 125, 126, 127, 129, 154,
224, 246.

borz 84.

bőr 17.

bőrbetegség 297.

bot 6, 11, 143, 235, 266.

Bozev 153, 170, 173, 214, 217, 359.

brodinica 131.

brimite dene 301.

Bnch 75.

buchlicici 300.

Buda 183.

bugane dene 312.

buganite 312.

Bugrodica 300.

bukovinai magyar 23.

Bulan 207.

búza 230, 299, 311, 328, 388.

Buzlaev 21.

büntetés 64.

jbarbunbulus 343.

Carakciev 359.

carlina ac. 129.

caus 318 ff.

Chaldea 174.

Chunus 201.

Cicov 359.

cifutina 188, 199.

cjorkva 310.

coitus 255, 353.

csahutka 170.

Csam-paz 14, 15.

csalán 300.

cseh 106.

cseremisz 13.

cseresznye 338, 339.

cérna Juda 132.

cifut 209.

csillag 24, 25, 26, 28, 76, 118, 132,

246, 328, 367.
citerdeste 301.
csizma 245.
Colakov 210, 260.
csontszúrás 175.
csonttörés 344.
Csuma 71,T175.
csuklás 245.
Csuvas 2. 12.
csütörtök 259, 262. 263, 280, 286,

294, 302, 304.
csúz 358.
czérna 356
czethal 19. 20, 21.
czigány 18, 26, 40, 41, 42, 43, 46, 68,

79, 171, 188, 226, 227, 228, 229,

230, 244, 263, 302, 341, 392.
Czinczár (zinzár) 44.
czipő 221, 3.53. — vasból 118.

Daemon 103, 132, 152, 174, 177.

daganat 130.

dal 50, 114, 116, 120, 124, 131, 138,
145, 147, 183, 184. 185, 186—192,
199, 248, 255, 281, 282. 284, 288,
289, 290, 291, 292, 293, 298, 303,
306, 342, 343.

Damjan 71.

Dana 299.

Danev I. 11, 24, 64. 93.

Daskalov 44, 46.

deczember 297, 312. 321, 329.

degion 175.

Demeter 297.

demiurg 66, 129.

denevér 54.

dervis 143, 267.

Dete Dikatence 140. D. Golomose 140.

— Maleckovo 140.
dever 280, 287.

397

didein 171.

Dimitrov 359.

dió 106, 211, 259, 261, 280, 292, 312,

336.
diólevél 353.
diphteritis 338.

disznó 72, 170, 227, 253, 338, 354,357.
diva devojka 105.
diva zena 105.
divojka 188.
Dojcsü 115.
dohány 63, 64, 357.
Dozon 131.
döghalál 17, 172.
Dragonianov 5, 9.
Drinov 8.
Dsarnila 226.
dugulás 355.
Duvoden 297.
dzidove 181.
dzidovka 188.

Eb 13, 20, 34, 35, 37, 39, 52, 53, 58,
73, 128, 129, 137, 142, 160, 163,
169, 170, 225,245,254,316,323,
327, 335, 336, 339, 343, 351, 352,
353, 354, 361, 384.

Edda 71—101.

edény 244.

ednomesecna 331.

ég 12, 26, 27, 73, 252.

egér 54, 220, 245, 246, 310.

égés 338.

égi hid 77. — test 243.

egristen 367.

éjfél 160, 168, 172.

éjszaka 65.

eke 65. 66. 67, 68, 346.

ekevas 352.

elefánt 58, 137.

életíolyó 28. — kor 33, 150.

életviz 142, 143, 144.

eltuvás 350.

Éliás Isd. Illés.

Eüzeus 308.

elles 300.

eljegyzés 308.

EUenás 202, 305, 308.

Elm-pi 36.

előjel 243 ff.

emberszag 119.

emberteremtés 13 If, 16, 17, 30.

embersziv 392.

emlő 260, 347. — elválasztás 262.

énekes 115.

Enov 52, 329

enteralgia 339.

epidémia 340.

epilepsia 340.

építési áldozat 169, 246, 252, 322.

Erasmus 242.

Erdélyi 33, 364.

erdő 179, 187, 189.

eresz 128, 129, 300.

Eriik 36.

ermenka 177.

ermia 172, 173, 177, 297.

erszény 245.

érvágás 329.

erza mordvin 14.

eskü 155.

esküvő 361 ff.

esnaf 321

eső 73, 74, 106, 253, 263, 272, 302.

eszkimó 39.

észt 24.

ételmaradék 252.

üva 8, 13, 35, 36, 60, 64, 65, 71, 97,

382.
evangéhom 171.
evés 246, 252, 257, 263.
evrei 187.
ezüst 168.

Fa 97, 98, 99, 102, 105, 129, 136,
172, 155, 281, 300, 301, 302, 313,

315, 318, 331, 339, 340, Ml, 342,
350, 352, 354. — fára ruhdara-
bot aggatni 107.

faemberke 241.

falat, szájból kiesve 119.

falevél 19, 219.

farkas 22, 38, 39, 52, 57, 56, 110, 160.

165, 167, 169, 234, 236, 244, 309,

310, 311, 327, 354, 357.
favágó 6, 70.
Fazio degli Uberti 242.
február 300, 302, 328.
fecske 263, 273, 298. 301.
fehérasszony 393, 394.
fej 263.
fejfájás 30, 129, 330, 337, 344, 345,

348.
fejsze 30, 352.
feltámadás 8.
féreg 86, 361.
festuca íluitans 129.
fésű 179, 236, 281, 340, 349, 354.
fésülés 258.
filka 132.
finn 75, 132, 207.
Firdnsi 101.
fog 255, 312, 316, 328, 333, 335, 361,

388.
fogfájás 358.
foghagyma 64, 127, 159, 309, 312,

316, 328, 333, 335.
fogzás 358.

fonal 162, 169, 180, 257, 259, 262
263, 301, 311, 341.

898

forgács .*53().

forgószél 130.

forrás 255, ;i05, :506, 841.

föld 5, 10, 11, 12 ír, 14, 15, 2:{, 24,

352, 361, 380, 391.
földrengés 15, 23, 24, 352, 361, 380,

391
fövény Isd. homok,
franczia 48, 75.
frugalica 286.
fruglicari 287.
fül 245, 254, 3Ő0.
fürdés 255, 257, 259, 260, 261, 262,

300, 328, 330, 351.
fürdővíz 128.
furulya 64, 136. 218.
fűzfa 11, 341, 344.

Gábor 7, 68.

galamb 23, 61, 62, 144, 239.

galium 329.

galy lordág.

ganaj 17.

Gaster 174.

gatya 258.

Gelabov 359.

germán 205.

Gerov 179.

Ghyosar 207.

gesztenye 338.

Giannini 241, 242.

Gibbon 38.

gigász 209.

giliszta 349, 359

giló 174.

Gincev 32, 159, 181, 359.

glog 167, 168.

godez 278.

gólem armat -85.

gólya 245, 301, 328, 347, 301.

gomba 357.

gondviselés 85.

goresnic 308.

gorska 105.

görcs 346.

görög 44, 48, 76, 202, 209, 226.

Graetz 207.

Grimm 38, 73, 203.

Gruica Detence 140.

Gubernatis 37.

Gül 224 ff.

gulemata cjorkva 309.

Gunduvet 307.

Gurko 393.

gurgurska 287.

gyapjú 326.

gyermek 32, 33, 65, 73, 87, 88, 95,
105, 111. 112, 113, 125, 127, 128,
130, 133, 140, 144, 145, 147, 148,
153, 160, 165, 174, 175, 177, 178,

179, 180, 187, 210, 211, 246, 251,
255, 284, 286, 288, 291, 292,
298, 300, 301, 302, 306, 308, 309,
312, 316, 326, 327, 328, 330, 332,
333, 334, 335, 336, 339, 340, 342,
344, 446, 547, 348, 349, 351, 352,
358, 361, 389, 392, 394, 395.

gyertya 258, 259, 264, 280, 299, 303,
311, 389, 392.

gyik 71, 79.

gyógyfü 31, 303.

gyógyszer 297, 302.

gyomorfájás 175, 333, 347, 348.

gyöngy 225.

Györgye Aupia 297.

Gyöigy szt. 41, 130, 177, 253, 297,

302, 305, 313, 315, 321, 328,

329, 331, 342, 356.
gyufa 334
gyuladás 175, 343.

gyümölcs 255, 284, 285, 291, 381, 391.
gyúródeszka 291.
gyürü 118, 141, 161, 167, 254. 263,

264, 275, 280, 281, 284, 291,

297, 393.

Háború 245.

hadzi 257, 368, 355.

hagyma 94, 177, 180, 230, 259, 333,

343, 346, 347, 352.
Hahn 226.

haj 105, 107, 112,113,131, 288,387.
hajkomaság 262.
hal 46, 61, 73, 113, 155, 215. 311,

336, 340.
halál 6, 66, 170, 171, 188, 264, 279,

297, 299, 360.
Halanski 181, 182, 209.
halhatatlanság 80.
halott 243, 255, 264, 362, 393.
halotti énekek 365.
halotti lakoma 388.
halotti szokások 360.
Ilamjakov 208.
hamu 69, 333, 334, 340, 342, 344,

348, 349, 351.
hamupipőke 165.
hangya 59, 245, 263.
Haralampia 71.
harisnya 263, 277.
harmat 105, 111, 302, 307.
háromkirálv 319
hasfájás 330, 333, 338.
hattyú 126.
házasság 17, 31, 254. 337, 348. —

törés 266, 274, 302, 311.
háztető 281.
hegyek keletkezése 10, 11 13, 14, 15.

24, 188.
Hell 130,

399

hellén 204.

here 344.

hernyó 70, 85, 245, 254, 2615.

hétfő 303.

hid, égi 77.

hideg 132.

hideglelés 309.

higany 343, 355.

himlő* 311.

Hisdai ibn. Sparut 207.

hisztéria 327.

Hohenzoller 393.

hold 23, 24, 25, 26, 27, 28, 77, 132,

138, 252, 254, 339, 341.
holló 215, 254, 287. 354, 361.
homok 9, 14, 18, 21, 23, 88, 315, 351.
hóvó 111, 122, 173, 177, 223, 305,

306, 309, 318, 319, 322, 324.
hozomány 274 ff, 281, 298, 302, 303.
huUa 250.

humus 201, 202, 207.
hupán 179.
hurut 343, 344.
hús 19, 215. 337, 395.
húsvét 46, 107, 108. 111, 116, 278, 303.

316,;342, 395.
hülés 353.
Hüne 201.
Hünenkopp 203.
Hypertrophia 342.
hypericum perforátum 357.
hypnotizálás 343.

Ibn Rosteh 2.

időjárás 253, 301, 308.

igézés 335, 355.

Ignácz 258, 311, 312.

ijdtség 257, 336, 340, 352.

Ikonomov 359.

Ilcev 359.

Illés 23, 63, 70, 80, 81, 132, 174, 187,

297, 321.
Iliev 107, 131, 137, 181, 296.
Ilin 309.
Ilminszky 2.

Ima 174, 175, 235, 317, 326.
impotentia 255.
ind 102.

ing 118, 126, 246, 204, 335, 351.
Ipolyi 125.
Iréné 100, 101.
Iricek (Jirecsek) 181, 275.
Isfendár 101, 102.
Iskarioth 132.
Ispirescu 204.

ispolini 181, 182. 185, 186, 187.
Istenanya 309, 310. 311, 315, 326,

331, 333, 337.
iv 224,

Iván 297, 298, 299, 300/ 309, 315,

Izmael 40.

Izrael 179.

Jagic 173, 174.

Jakuskin 23.

Jama 37.

Jaman-daga 37.

Jana 299.

Január 298, 399, 312, 327, 328.

Jankula 50, 116.

János, a theologus 19, 20.

János, szt. 31, 84, 85, 300, 309, 361.

járvány 362.

javasasszony 325, 334, 347, 348, 353,
354, 358, 351.

jég 302, 303,1304, 311.

jégeső 309.

Jegus 308.

Jenjuf 308.

Jeremiás 71, 307.

Jeruzsálem 257.

Jézus 7, 20, 21, 25, 66, 70, 83, 86, 88,
90, 92, 93, 97, 98, 100, 101, 102,
176, 180, 264, 265, 315, 320, 342,
350.

jodeskija 186.

Jordán 7, 65. 66.

Jordana 299.

József 7.

József ben Áron 207.

Juda 131 íf. 180, 303, 304, 306, 341.

Júdás 8, 132.

Judit 131.

juh 52. 56, 57, 64, 72, 95, 179, 170.
182. 233, 245, 244, 252, 302, 308,
318, 339, 340, 347, 389, 395.

Julita 297.

Juhus 308/309, 328.

Juma 13, 14.

junak 50, 140.

Június 308, 328.

Jung-jelemte-jung 17.

Juntas 132.

jura Juda 132.

Kacsa 13, 20, 60.![254.

Kain 27, 52, 53. 382.

kakas 106, 117. 123, 124, 127, 160,
162, 170, 230, 231, 260, 298, 299,
302, 312, 316, 328, 340, 346, 352,
354, 456, 358, 361, 391.

kakuk 49, 50, 52, 59, 253, 263.

kalász 72, 73, 163, 356.

Kálmány 19, 23, 26, 33, 35, 44. 54,
59, 66, 73, 74, 125, 265.

Kalevala 75.

Kalotaszeg 240.

kaluger 159, 189.

kamara 287.

kámfor 342. 357,

400

kamilare 299.

kanál 348.

kapa 67.

kapcza 260.

káposzta 357.

karácsony 187, 278, 312, 316.

Karavelov 320.

kard 224

Karteicina 353.

kártya 90, 91, 92.

kása 239.

kasza 30, 172, 211.

Katarina 311.

katharus 129.

kátrány 177, 391.

Kaurka 170.

Kavalet 133.

kavics 21, 85, 344, 346, 388.

Xazár 2, 207, 208, 209.

kecske 6, 148, 170. 171, 222, 223, 257,

261, 370.
kecskefül 219.
kedd 252, 262, 287, 293.
kelet 245, 253.
kemencze 130, 311.
kémény 264.
kendő 800.
kenyér 180, 246, 254, 255, 259, 261,

290, 291, 296, 343, 347, 348, 390.
Keremet 13, 14, 74.
kereszt 6, 21, 97, 98, 100, 101, 132,

159, 160, 187, 229, 309, 317, 318,

319, 327, 331, 333, 334, 342, 344,

345, 354, 391.
keresztcsont 145, 178.
keresztelés 144, 165, 187, 260
kereszténység születése 7.
keresztfájás 332.

keresztút 128, 168, 169, 261, 300, 318.
kés 127, 159, 158, 348, 549.
kesztyű 53.
kétfejű ember 231.
kéz 245, 255, 157, 392.
kigyó 26, 63, 64, 66, 71, 79, 80, 84,

137, 148, 149, 169, 185, 226, 244.

301, 302, 306, 309, 328, 306, 309,

328, 336, 347, 352, 357, 361, 382.
kígyómarás 352.
kilencz 18, 50, 133, 145. 147, 165, 193,

194, 333, 340, 349.
Kimus-Sah 224, 226.
kincs 82, 137, 163, 264, 211, 394.
kinövés 344.
Kinka 297.
kiütés 337.
Koars 298.
kokal 175.
Kol 172.
kolan 285.
Koleda 260, 258, 278, 312.

Koledárok 313.

kolednik 314.

koledár praznik 320.

koldulás 246.

kolivon 388.

kóló 115, 174.

ko'ozeg 320.

koma 260. 261, 303.

komadzija 90.

Kontancsev 36.

Konstantin 101, 115, 304, 305, 306,

321.
koponya 193.
koporsó átugrás 319.
kopt 174.
korbács 184.
korcsmáros 21.
kormánypálcza 21.
korom 254, 262.
Kortomarov 23.

kos 170, 271. 325, 361, 387, 389
Kostencev 360.
koszorú 254.
kovász 170, 253. 336.
Kozma 126.
kö 86. 87. 114, 122, 140, 176, 157,

158, 181, 182, 189, 190, 197, 202,

216- 226, 256, 263, 301, 321, 360.
köhögés 343.
köldök 12, 17, 18, 259.
köles 161, 315, 340.
köny 225.
köpés 13, 14, 15, 17, 18, 20, 36, 70,

128, 129, 157. 158, 15íí, 245, 246

259, 327, 333.
köröm 5, 13, 263, 340, 349, 350.
körte 237, 257, 264, 307
kötél 179, 211, 259, 327, k. a földet

tartja 28.
Kramer 3.
kreva Juda 132.
Krilatica 188.
Krisztus 58, 60, 64, 305. 355, lásd

Jézus.
Kriza 364.
Kucuta 231.
Kudai 36.
Kuhn 103.
Kuker 323
Kukerov 323.
kukoricza 301.
kukumievka 168.
Kunár 308.
Kunos Ign. 17.
kurban 321, 322, 389.
Kusman 71, 297.
Kusi 302.
Kuun G. gróf 2.
kút 129. 219, 293, 244.
kutya, lásd eb.

401

Kuvrat 3, 4.

küszöb 244, 245, 346, 263, 332, 338,
340, 354.

Láb 190, 197, 198, 246, 290, 392.

lábfájás 330.

La Fontaine 242.

lakodalom 255, 275.

lames 286.

Lamia 137 ff, 153, 180.

lamkanie 324.

láncz 311.

lányrablás 276.

lányszöktetés 275.

Latifa 224. 226..

latrusi 179.

láz 300, 328, 337, 341.

Lázár 324.

Lazarski 324.

Lebedia 2.

légy 12, 245, 337.

lehelet 116, 153. 259.

lélek 62, 80, 89, 117, 118, 143, 149,

150, 169. 174, 255, 257, 250, 303.

360, 391, 395.
lengyel 105.
lepir 169.
levegő kapuja 20.
Lezev 106, 159, 169, 222, 295.
liba 254, 348, 395.
libere 330.

Liebrecht 40, 224, 252.
Lindau 39.
Lippert 80.
Lisej 308, 328, 337.
liszt 11, 252, 261, 337.
ló 55, 58, 142, 153, 160, 239, 332.
Loasku 307.
lopás 257.
Lóth 55, 98, 99.
Luczifer 23.
lyukba kiáltani 218.

Macska 35, 45, 53, 59, 163, 169, 245,

253, 351, 354.
madár 156, 157, 179, 224.
madjar 2.
Madjarovo 2.
Madzarin 183.
mag 215

Magna Hungária 2, 4.
Magnjicky 12.
Magosnica"175, 177.
magyar 12,' 19, 23, 26, 33, 35, 44, 48,

53, 54, 58, 59, 63, 66, 73, 74, 125,

265.
maisti 178.
majom 35, 55.
máj 348.
május 255, 305, 307, 308, 321.

malacz 361.

maikata cjorkva 310.

malarmas 284.

mamut 137.

manes 175.

Manuel 248.

maniheus 177.

Mandi-Sire 23.

Masse-Talni 102.

mára lisanka 322, 323.

Markov 242.

marczius 263, 301, 302, 328. 393.

marha 253, 339, 347.

marhapásztor 56.

marene 297.

Maria 7, 69, 70, 164, 257, 296, 297,

320.
Marina 309.

Marino V 107, 130, 131, 133, 137, 140,
Markó 106, 182, 183, 187, 188, 189,

190, 191, 193, 194, 195, 196, 198,

199, 200, 201.
mart 301.

Marta 301, 302, 328.
martenica 301, 328.
masteriga 106.
Matov 20, 37, 106, 159, 172, 163, 175,

176, 178, 296, 311, 359.
Matróna 297.
mazar 2.
mazarin 2.
mécs 259.
medve 54, 55, 113, 142, 143, 227,

298, 323, 327, 358.
meggy 342.
meghűlés 348.
mogrontás 335.

méh 6, 11, 12, 31, 301, 313, 333, 345.
méhlepény 259.
méhviz 258.
mellfájás 338.
MeÜtrina 174.
Menghini 241, 242.
menny 20, 47, 62, 395.
mennydörgés 30, 63, 132, 137, 253,

391.
mentes 255.
menstruatio 344.
mérgezés 355.
Merkuriil297.

mérés 259, 288, 302, 327, 338, 339
mese, lásd monda 322.
mesenie gurgurski prepora 287.
mész 350.
metalkja 333.
Method 307.

méz 11, 12, 342, 343, 346, 350, 357.
meztelenség 17, 168, 257, 346, 382,
Mihály szt. 21, 23, 176.
mihr anguez 224.

402

Miklós 70, 805, 321.

Miklós-napja 278, 811.

Milos 184.

Milares 104, 106, 125.

mileska 182.

Min 297.

Mircse 116.

Mircev 140.

Mircusko 858

Mitov 141.

Mlamus 262, 848, 849.

Modestus 805, 821.

Mohamed 63.

monda, bolgár 5, 8, 11, 21, 22, 24, 25,
27, 28, 29, 80, 87, 89, 40, 41, 42,
48, 44,',46, 47, 48-102, 108, 112,
117, 121, 184, 140, 141, 144, 148.
149, 150, 154, 161. 162, 210-228,
226—249, 258, 257, 264, 265, 267.
268, 270, 271, 272, 275, 310, 880,
860, 882, 892.

mongol 88, 89.

morava 171.

mordva 12, 74.

Mora-Juda 182,

moniste 827.

Motarina^305.

mosdóviz 129.

mosás 258

motola 800.
, Mózes 7, 81, 82.

mozarka 2.

mozarovo 2.

Munkácsi B. 2, 8, 12, 17, 78.

Murovec Ilia 185, 186.

Müller Fr. 88, 80, 108.

Nafora 46.

nagyapa^ 261.

nagyböjt 806.

nagycsütörtök 184, 258.

nagy. Magyarország 1. Magna Hun-
gária

Nagy Sándor 105.

nagyszombat 167.

Namestnik 825,^361.

nap 11, 12, 24, 25, 26, 27, 65, 70,
78, 74, 132, 188, 252, 299, 861.

nappal 856.

napanya 119.

nap férjhezmenetele 12, 28.

napisten 118.

napkelte 129, 197, 198, 829, 841, 854.

napnyugta 168, 246, 252, 258, 260.

napszúrás 175.

napválasztás 175.

nai'ov 179.

Narusnica 147.

nasenka;177.

násznagy 288.

nászruha 264.

navi 178, .174, 177, 178, 179, 260.

navjaci 179.

nebna Juda 182.

Neda Sidovina 188.

Nedelka 841.

néger 78.

negyven 346, 852.

néma 130, í>58.

német 48.

nemi érintkezés 226.

népek származása 87 s. k 1.

nephritis 827.

Nesztor 207, 810.

Neugebauer 205.

név 168, 245, 261.

Niebelung 201.

Niketic Dobrinja 185, 186.

nisean 278, 279.

nistinár 804.

nistinárska svirnja 806.

Noé 35, 58, 59, 72.

Nogai 207.

november 110, 297, 811, 829.

nöteremtése 35, 86.

növény 248.

nővér feláldozata 147.

nympha 105, 143.

nyakfájás 843.

nyakmirigv 342.

nyál 15, 17, 18, 129.

nyár 26, 71.

nyárfa 106.

nyavalyatörés 127.

nyelv 221.

nyil 224, 244.

nyugot 253.

nyúl 11, 144, 160, 227, 289, 884.

Óbor 201.

obri 202.

ó-északi 242.

Of 238.

ogneni 158.

október 296, 297, 810, 829.

oláh 44, 46, 48, 230.

olaj 159, 296, 349.

olas7 44

olló 309,' 884, 844, 845.

ólom 215 ff 332.

ópium 255.

oradie 806.

orbáncz*351.

óriás 198 ff

Ormuzd 88, 40.

oroszlán 224.

orr 168, 169, 255.

orsó 342.

orvosság 825 ff

osmaci 88, 40,

403

Osmatar 75.
■ osztályok alkotása 71.

osztják IH.

otsekar 279. 280

ökör 20, 27, 28, 84, 55, 5B, 58, 136,
157, 340, 354.

ölés 257.

öngyilkos 380.

ördög 5, 12, 18, 22, 29, 31, 35, 36,
43, 53, 63, 65, 67, 78, 74, 88, 91,
99, 132, 174. 175, 221, 226. 230,
240, 242, 252, 257. 258, 271, 273,
327, 330, 331, 345, 358, 394.

örmény 48, 180.

örökkévalóság 28, 78. 91.

őrültség 262, 310, 355.

ösbika 28.

östenger 28.

öszvér 58, 232 ÍT.

öz 227, 228

özvegység 264, 387.

Pojane 36.

Pál 23.

pálcza 346

pálinka 74, 254.

Pallas 33.

palpitatio cordis 331.

Pantelemion 305.^

pap 83.

Pápai K. 17.

paprika 243.

papucs, lásd lábbeli.

paradicsom 28, 47, C 5, 66, 67," 81, 91,
92, 93, 98, 132, 255, 382, 395.

parázs 304.

passah 102.

Pasic 182.

pata 128.

patkó 185.

pattanás 1,337.

pavlikán" 173, 176, 177.

pearva cjorkva 502.

Pejkov 372.

péntek5,126, 252," 287, 294, 335.

pénz 130, 179, 180, 215, 229, 237,
246, 256, 259, 260, 261, 278, 284,
285, 286, 190, 293, 297, 300, 310,
313, 327, 357, 330, 393.

pénzeső 256.

perestez 350.

perzsa 26, 28, 102,"! 174.

Pesicavo 351.

pestis^ 71» 171.

Pctar 297.

Péter 23, 26, 44, 47, 48, 63, 64, 82,
91, 92, 93, 265. — P. napja 278,

Peterman 73.

Petka 296, 297.

Philo 80.

pikkely 13, 137.

pillangó 253.

pinus sylv. 358.

pirus aucup. 106.

Pjotkuf 310.

Piatej 308-

pleuresia 350.

pneumonia 350.

pobratim 115, 154, 155, 228.

Podljota 357.

pohár 119.

pók -62, 63, 337.

pokanac 296.

pokol 20, 67, 93, 94, 132, 173, 272,

395.
PopoV 358.
por 273.
Polyphem 206.
Porpbyrogenelos 207.
precista 297.
Preduj 308.
prepora 287.
prinos 389.
Prukop 309.
puska 254.
pünkösd 395.
Pypin 4, 23

Rabbinus 98, 100.

rácz 44.

Racamoski 187.

Radloff 2, 23.

Raduloff 121, 159, 359.

Rafael 176.

rák 239.

Rakovski 181.

ramazan 2^9.

Rambaud 207.

ranunculus acr. 350.

zádvarár 129, 180,326, 330 331—335,

344, 447. 350-356.
Reech 4.
Rela 201.
Relja 184.
reliquia 257.
Renai]| 208.
resedzia 316.
ressen 179.
részegség 127.
rézműves 21.
rheuma 327, 358.
rigó 254.
Rigsmál 71.
Rink 39.
Rittich 14.
Roland 242.

román 26, 132, 174, 201, 202, 204.
Rosa 249.
Roskoff 37
rosta 279.
rózsa 143 309.

404

rózsafüzér 268.
ruha 17, 255, 258, 286, ^61.
russalka 255, 816, 327.
russalki grobista 318.
Russeski 108, 217.
Russev 166, 167.

Sabii 169.

Sadakjal 176.

Sadullah 381.

Saitom ördög U, 74.

Salamon 99, 224. 242, 270.

Salih 224.

salik 342.

Sal-Jime 37.

Samakov 144.

sambucus 337.

Samoljovic 186.

Samsad-lal-por 224.

Sapkarev 24. 26, 27 28. 53 54, 70,

230. 296, 320. 359.
Sapándziev 148.
Sáj-a 40.
Saranov 359.
sárga 310.

sárgaság 327, 342 344.
sárkány 70. 132, 224, 327.
sarmanci 179.
sarmanka 180.
sarmia 284.
sar 95, 110, 115.
sarka 245, 263.

Sátán 5, 8, 9, 20, 21, 177, lásd Saitan
és ördög.

Sbomik 1 358, 359, 365, 382.

Schmidt 203.

Schott 24, 26.

Schwartz W. 29, 102.

Schwebel 361.

scroppula 353.

sel 129, 130. 356.

Sejnian 201.

sekat 180.

Sekula Detence 140.

selyemhernyó 70.

Sem-hamephoras 102.

senista 175.

senka 171.

sensvi 174.

seregély 387.

seprés 246, 252, 263.

sérv 338

Sidov, Sidovic, Sidovin, Siduvka 183,

184, 185
Sidovskija 186.
siketség 264.
Simeon 330.
Simorg 224.
sip 280, 281.

sir 117, 160, 161,169, 181, 182-331,

339, 341, 354, 356.
sirály 61.
sirámok 364
sirató 364.
sirma 353.

Sirnica nedelja 323.
Sirni zago vésni 324.
Sisini 174, 177
Siskov 257, 270, 359.
Sismanov 37, 40.
skolopedrium oíT. 358.
skorpió 224, 337.
Slaveikov 31, 181.
só 7, 31, 246, 257, 259. 259, 328, 345,

347, 352, 363.
Soa-Gui-nép 39.
Sokolova Deterce 140.
Soliman 181.
som 297, 298, 309, 312.
sorvadás 342.
soványság 128.
söprű 297. 297, 310, ;i40.
Spasov 297, 303, 304.
Spasovic 4.

spasuski cetvoartaci 304.
spermocet 329.

Spiridon 71, 275, 297, 311, 321.
Supkov 219^
suruvak 297.
Suseni 175.
sütölapát 179.
svernacka 294.
svetec 320.
Sybilla 105.

Szabó (vitéz) 226.

szabó 48.

szalma 26, 312, 315.

szalonna 341.

szamár 29, 35, 58, 59, 80, 81, 169,

266, 269.
szamárfül 217, 218.
Szamoilovics 209.
szamodiva 104, 327, 331, 333, 354

lásd szamovila.
szamovila 104. 173. 177, 178, 179,

180, 304, 306, 342
szamovila-fa 106.
szamovilszki kladence 130.
szántás 9, 65, 66 111, 236, 254, 323.
szántóföld 245, 300.
szárazság 252, 392.
szárny 108, 109, 110, 111. 126, 152,

153.
szarv 17.
szarvas 160.
szász 240.
Szataniel 12.
Szavaoth 12.

Mi'

székely 249.

tej 171, 252, 253, 260, SV.\^ 307. 333

szél 28, 27, 73, 97 106. 127, 129,

338, 345, 347, 34>í.

131. 137, 172 178, 253, 327, 337,

tejtestvérség 260.

szellemek 17, 21, 33, 132, 169, 172,

tejút 26, 126.

173, 174, 1.75, 177, 210, 250, 301,

tél 26, 71.

361.

Tele-nép 39.

szem 182, 183, 245, 246, 262, 392.

temetés 159, 165, 319.

szembetegség 328, 332.

temető 160, 161, 169, 31H.

szemét 154, 244, 246, 301, 354.

templom 246, 297, 318.

szemmel verés 259, 334, 335.

tengely 179.

szemölcs 129, 132, 328, 356.

tenger 9.

szemöldök 342.

tenyér 246.

szén 177. 260. 330. 336. 344. 345. 346.

terhesség 244, 259, m\. ;!l(l. 31ÍI, Ml

szentek 47. 63, 70 73 80. 107, 132,

353, 354.

174. 177.

tészta 179.

Szépasszony 125.

thymus serp. 106.

szépasszony köténye 127, — tálja 128.

typhus 327.

szeptember 296, 297 309, 310, 329.

Tiron 186.

szerb 105. 173 176. 177, 179, 188,

Tódor 300.

206. 250. 260, 261, 394.

Tohtamis 207.

szerda 263, 283, 293, 296 339, 342

tojás 140, 170, 213, 2J4, 1^20, ÜL>7 245

390

255, 302, 303, .306, :VM, ;i;iU, :i3H

szerecsen 224 225, 226 243.

341, 350, 357.

szerencse 75. 76, 211, 297, 303,311,

Toledoth Jesu 102.

312 313 388 393.

toll 108, 109, 184.

szerencsétlenség 175, 243.

tonsura 21.

szifilisz 127.

torokbaj 338.

szikra a köböl. 13. 21.

torony 191.

szita 260, 289.

tót 201.

sziv 185,ri88. 189 197, 201, 336.

lök 339.

szivdobogás 352.

tölgy 106, 107.

szláv 26, 129, 174.

tömjén 258, 260, 296, :;(i[. 'Am, lUll

Czmirnov 13.

315, 338, 343, 345.

szombat 161. 165, 166, 167, 168. 171,

tör 224.

252, 262, 263 285, 287, 339, 342,

tövis 223, 388.

344 351 361. 389. 390.

trágya 338, 340.

szöllö 72, 220 240 257, 352.

tresavici 174.

szörruha 13.

treski 174, 175.

szövés 69.

Trifun 300.

szülés 17, 31. 32, 33. 77. 138. 144.

Trifunosvanie 300.

145, 149. 151. 167 171. 173,

Trifunov 359.

174. 175, 177. 179, 257, 310,

Trojan 217, 218, 219.

311, 312, 328, 329 347.

tuberculosis 331, 354,

szüzesség 292.

tuüpán 253.

túlvilág 895.

Tagszaggatás 172.

Turkoraanka 170.

Taimuz 224.

túró 245, 253.

találkozás 243, 252.

tü 264, 246, 391.

talány 269.

tüdőbaj 354.

Tálasam 169.

tündér 126, 130, 131.

talizmán 329.

tüz 331.

talmud 242.

tyúk 140, 159, 170, 17H, 2i:i. yU. üíti

talp 9.

239, 245, 254,258. ;ní. ;'.l5.:;iíJ

támadás 175.

340, 346, 348, 35:2, :!54. üni

Tamás 310, 321.

tapanar 292.

Ugor 3, 36, 129, 13íi.

Tassi 224.

ujj 361.

tavanluk 279.

újév 297, 321.

tatár 202, 203, 204, 206, 208.

ukrain 9.

Tataresev 202.

ulema 229.

tavasz 132.

ulmus comp. 357.

tehén 58, 140, 165, 3.35, .347, 354.

und 131.

406

unnibovo 242.

ünnep 132, 134, 252, 295.

Uoma selvaggio 242.

iiranina 341.

Urisnica 144, 179, 180, 259, 260.

Ur mennybemenetele 302.

Űrnapja 302.

Úrvacsora 60.

ustina 309.

usztrel 165.

Vacsora 54.

vadöreg 240.

vaj 241, 253, 300, 382.

vajúdás 65, 257, 258.

vakond 60.

vakság 84, 254, 263, 394.

vampir 159

vampiridzik 160.

varázs 126, 129. 173, 174' 175, 177,

178, 179, 180, 272, 333, 334.
varázsczipö 242. — ige 255.
varázspálcza 242 — pipa 242. —

vessző 42.
varjú 115.

Varvara (Borbála) 311.
vas 259.
vasárnap 252, 279, 280, 286, 287.

322.
Vasiliv 178.
Vasos 5.
vászon 126.
Vatrov 153.
végzet 210.
végzetnök 217.
Vlcinov 30, 359.
velkdensko 303, 306.
veliki cetvertici 302.
Vélik ov 5.
venerikus 355.
vér 65, 67, 72, 141, 143, 160, 162,

165, 167, 168, 170, 327, 338, 346,

395.
veréb 227, 337, 352, 354.
Verkolak 173.
Verkovic 132, 133.
vérpatak ISO.
Vertiüja 174, 177.
vezér 175.

vértanú 74, 297, 301.
Vertulumei 308.
Verzevul 172.
Verziul 173, 174.
vére 348.

Vesselovszky 105, 174, 175, 176, 177.
Vestrica 134, 171, 173, 174.
veszekedés 255.
veszettség 336.
vessző 355.
vetés 254, 303.
viaszk 11, 262, 296.

vihar 152, 153, 303, 308.

vikonyi 322.

vila 105, 131, 177.

világosság 65.

világteremtés 5, 88.

Viljo-kóló 115.

vinlicza 172.

villám 23, 132, 137, 153, 171, 337.

virae 105.

Virgil 173, 174.

viselet. 70.

víz 5, 33,' 129, 149, 159, 161. 178,

244 299.
vizbeeselt 340.
vizek kapuja 20.
vizelet 63, 301.
vizkereszt 252, 299.
vizözön 54, 137.
Vlas300,328.
vlcite prasniti 310.
vodnici 297.
vogul 36.
voIga-bolgár 2, 4.
vőlegény, halott 117.
völgyek keletkezése 10, 11.
votják 73, 75.
vörös 300. .
vrac 310.
Vrtar 102
Vuk 250.
Vükasin 183.

Weil 68, 73.
Wlislocki 18, 224, 240.

Zab 297.

zadusnica 44, 395.

zalosni pesni 382.

zdravec 302.

zelo 286.

zelva 280.

zemarchos 3.

Zepenkov 26, 33, 40, 44. 49, 55, 58,
60 62, 65, 69, 70, 71. 73, 76, 86,
90, 92, 97, 98, 117, 159, 161, 172,
220, 231, 234, 236, 239, 242, 425,
746, 267, 270, 272, 296, 358 365.

zet 284.

zid, zidove 30, 31, 180.

ziva Juda 132.

Zbatarov 359.

Zleanje 380.

zmej 137, 142, 180, 527.

Znamenszkij 13.

zóra 345.

zöldcsutörtök 60, 302, 303.

zselka 70.

zsidó 8, 48, 68, ö9, 75, 98, 100, 113,
llí 174, 186, 187, 188, 199, 200,
201, 205, 215, 261.

Zsófia 99.

''mMMmm-'m

TARTALOMJEGYZÉK.

Kozmogóniai nyomok .1

A daomonok 103

A végzet a néphitben 210

Ünnepi szokások 295

Orvosságok a néphitben 324

Halotti szokások 361

Tárgy és névmutató 395

yr ^ V^ 'V- y^c ' *' *^

v-^ ^

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Bolgár néphit"

See other formats