Skip to main content

Full text of "A Damokosok, regényes történet. Nemzeti kiad"

See other formats 


^ 


o 


.o 


sO 


.o^ 


o/x: 


S 

PH 

^^^^^^^^^H^^^ 

^^^^ 

3261 

^^^^^^^^^^^^^^^KS^Si^í^ű^^Sá 

j^^^^^B: 

D3 
1896 

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^HK -'-</'-'' s'    -''  ' 

^^^^^5^" 


^ 


^ 


Aí  al. 


^::- 


T^ 


JÓKAI  MOR 
ÖSSZES  MÜYEI 


NEMZETI  KIADÁS 


LYI.  KÖTET 
A  DAMOKOSOK 


BUDAPEST 

RÉVAI   TESTVÉREK   KIADÁSA 

1896 


A 


DAM OKOSOK 


REGÉNYES  TÖHTKNKT 


IRTA 


JÓKAI  MOR 


BUDAPEST 

RÉVAI  TESTVÉREK  TULAJDONA 
1896 


r-e.'RA:^'^ 


hisnvoí^^ 


c/' 


A  OSERNÁTONI  EZERMESTER. 

LAm  megmondta  jó  előre  Küprili  nagyvezér  Rákóczy 
( 1  völgy  nagy fojodolemnek  :  «nc  menj  te  Lengyelországba, 
királyságot  kt'resni ;  mert  bizony  úgy  jársz,  mint  a  teve  : 
a  ki  odament  Allah  elé,  azt  követelve,  hogy  adjon  neki 
szarvakat,  s  aztán  Allah  meg  a  füleit  is  levágta  neki».  — 
Egészen  úgy  járt  György  fejedelem  is.  Nem  érte  be  azzal, 
liogj^  a  gyönj'örü  szép  Erdélyország  nagyfejedelme  lehetett, 
eg}'formán  becsülve  némettől,  ozmántól :  a  bűne,  a  nagyra- 
vágyása átvitte  Lengj'elországba  koronát  keresni;  ottazután 
nemcsak,  hogy  a  korona  aranyszarvait  nem  kapta  meg,  de 
odaveszítette  nemzete  virágát,  Erdély  harczoló  seregét  is. 
Azokat  elfogta  a  krimiai  tatárok  khánja,  a  kit  a  szultán 
küldötti  az  erdélyi  hadak  hátába. 

A  székely  csapatok  vezére  Nyújtódi  Damokos  Tamás,  a 
mint  azt  látta,  hogy  a  fejedelem  aláirta  a  legcsúfosabb 
békekötés  feltételeit,  maga  pedig  mellékutakon  elmenekült 
Magj^arországba  ;  a  fővezér  Kemény  János  ellenben  oda- 
alázta meg  magát,  hogy  személyesen  átmenjen  a  tatár 
khán  táborába,  kiéhezett,  agyonfáradt  hadai  számára 
irgalmat-kegyelmet  könyörögni:  azt  monda  a  hadnagyá- 
nak, Czirjék  Boldizsárnak  :  « édes  játom,  nekünk  már  itt 
lőttek ! » 

—  Nem  csak  lőttek,  de  harangoztak  is. 

—  Kitalálod-e  már,  hogy  mit  t€8z  az  a  találós  mese : 
<' ettünk  sültet-főttet,  föld  alatt,  fa  tetejébe'  —  mi  az?» 

—  Ki  bizony.  A  tatárfutásról  hagjiák  ránk  ezt  a  szo- 
morú tréfát  az  őseink. 

Jókai :  A  Darookosok.  1 


—  Meg  vagyunk  mink  már  fogva  csüstül. 

—  Én  még  tudnám,  hogy  merre  kén'  kibújnunk? 

—  Én  pedig  azt  nem  tanulom  meg.  A  fejedelem  ám 
elfuthatott :  neki  kötelessége  a  személyét  megmenteni ;  te 
csak  hadnagy  vagy,  neked  sem  szégyen  a  sarkaddal  fenye- 
getni az  ellenséget ;  de  én  a  lófők  vezére  vagyok ;  nekem 
nem  szabad  a  hátamat  mutogatnom :  nekem  itt  kell  ma- 
radnom az  én  népemmel  harczban,  rabságban  egyaránt. 

—  Akkor  bizony  én  is  itt  maradok  veled. 

—  De  nem  maradsz  !  Épen  az,  hogy  el  kell  menned  > 
haza  kell  találnod ;  az  én  szerelmes  asszonyomnak  várába 
el  kell  jutnod ;  felölem  neki  hirt  mondanod. 

—  Hát  az  igen  könnyen  fog  menni. 

—  Nem  olyan  nagyon  könnyen,  mint  gondolnád.  Mert 
nem  mehetsz  ám  könnyű  szerrel.  Mivelhogy  ezt  a  turbát 
is  magaddal  kell  vinned. 

Az  a  « túrba))  a  régi  háborús  világban  valami  ember- 
hátra felköthető  vasládikó  volt,  kivül  csikóbőrrel  bevonva, 
s  vasruddal  lakatra  bezárva.  (Innen  maradt  fel  a  közmon- 
dás: ((ellopták  a  turbát,  de  nálam  a  kulcsa!))) 

—  S  van  benne  valami? 

—  Van  bizony.  Tele  van  pénzzel.  Fele  arany,  fele 
ezüst.  Nem  tudom  a  számát.  De  annyi  súlyt  vet,  mint  egy 
kis  borjú.  Ezzel  több  terhe  lesz  a  lovadnak,  vagy  pedig  a 
hátadnak,  ha  gyalog  maradsz.  Már  pedig  a  bundádat  sem 
hagyhatod  el,  mert  tél  van,  a  puskádat  is  vinned  kell ; 
meg  a  pallosodat,  aztán  meg  a  fejszédet  is  ;  de  meg  egy 
egész  kenyeret  is  kell  czepelned  az  útra,  meg  egy  darab 
szalonnát,  hogy  éhen  ne  halj. 

—  Mind  akad  annak  gazdája. 

—  Mert  látod,  ha  ez  a  pénz  most  itt  marad  nálam :  a 
mint  a  pogány  tatár  bennünket  rabságra  ejt,  az  azt  rögtön 
prédára  ejti,  csak  egy  rézgombot  is  az  mi  rajtunk  nem 
hagy.  Ha  pedig  ezt  a  pénzt  az  én  drágámnak,  jó  felesé- 
gemnek haza  viheted,  hát  ez  jó  lesz  neki  arra,  hogy  a 
váltságdíjat  lerója  belőle,  a  mit  a  gonosz  tatár  fejemre 


foK  Mni,  a  kirrtl  ttuljn.  hn^y  vezór  vagyok  :  mííK  majd  <»1cí(^ 
HciM  loHz  roii. 

])()  likkor  liat  i!lvi,s/uin  magúmmal. 

-—  Do  ugN'an  vif/yá/./  f'iin  nin^íiidni.  Iiogy  meg  lu*  fo^/- 
doHBOu  a  tatár. 

—  No  te  n('\  Hát  aztrt  volna  nekem  ezermester  a  ne- 
vem, hogy  m(^g  az  ilyen  niHnya  tatáron  He  tudjak  ki- 
fogni ? 

Gzírjék  BoldizHár  bá  pedig  nem  hiába  volt  büszke  az 
ozermosteri  nevére  :  mert  valósággal  az  volt  ö. 

CHJnált  <)  egVHzer  olyan  szövőszéket,  a  mit  a  patak  hajt 
H  magától  megszövi  az  abaposztót.  Azután  meg  egy  olyan 
g}'alogszekeret  készitett,  a  mi  ló  nélkül  jár:  az  ember 
maga  benne  ül  s  kézzel-lábbal  hajtja ;  az  igaz,  hogy  job- 
ban elfárad  vele,  mint  ha  gyalog  járna,  de  legalább  kocsin 
utazik.  Megjárta  ő  ezen  Nagy-Enyedet  is,  egész  vásár  cso- 
dájára. —  Olyan  fegyvert  is  fundált  ki,  a  mivel  a  medve 
saját  magát  lövi  agyon  :  még  pedig  puskapor  nélkül. 

Nem  kell  Czirjék  Bildizsár  hát  félteni.  Van  annak  annyi 
tudománya,  hogy  százezer  tatár  nem  jár  túl  rajta. 

Mielőtt  a  futáshoz  kezdett  volna,  hát  legelébb  is  azt 
tette,  hog3^  egy  bádog  szelenczéből,  a  mit  magával  hordott 
erre  az  alkalomra,  bekente  a  saruja  szárait  jó  erősen 
farkashájjal.  Ettől  aztán  a  saját  lova  olyan  szaladós  lett, 
mintha  farkasokat  érezne  a  hátában,  míg  ellenkezőleg  a 
tatárok,  a  kik  rögtön  üldözőbe  vették,  a  mint  látták,  hogy 
szökni  indul,  el  nem  tudták  gondolni,  mi  lelte  a  lovaikat? 
a  mint  azok  közelbe  érték  Czirjéket,  mind  visszafordultak, 
rúgtak,  kapálóztak,  lehánj^ták  a  hátukról  a  gazdáikat, 
semmiképen  nem  akartak  neki  menni  a  megérzett  farkas 
szimatnak. 

Boldizsár  bá  csak  úgy  nevette  őket,  hátra-hátra  fordítva 
a  képét. 

A  tatárok  azonban,  ha  lovaikkal  be  nem  érhették  a  futót, 
a  nplaikkal  ugyan  megtalálhaták. 

Czirjék  Boldizsár  csak  egyre  hallá,  hogy  ott  sivít  el  a 

1* 


füle  mellett  egy-egy  vasorrú  madár,  a  kinek  hátul  a 
tolla. 

«Ez  így  nem  jó  lesz :  vagy  emberben,  vagy  állatban  kár 
esik,  s  az  hiba  lesz.w  Monda  magában  a  hadnagy,  s  ez 
ellen  meg  azt  a  fortélyt  gondolta  ki,  hogy  a  mint  egy  pa- 
takhoz ért,  ott  leszállt,  a  bundáját  belemerítette  a  vízbe,  s 
aztán  a  gyapjas  részével  kifelé  fordítva,  úgy  veté  a  nya- 
kába, hogy  ez  nemcsak  őt  magát,  hanem  a  lova  hátulját 
is  egészen  takarta.  Az  a  vízbemártott  bunda  pedig  a  csi- 
korgó hidegben  egyszerre  jéggé  fagyott:  olyan  lett  az, 
mintha  vaspánczél  lett  volna.  A  bolond  tatár  egyre  nyila- 
zott rá,  de  a  nyílvessző  mind  lepattogott  a  természetadta 
birkabőr  pajzsról :  a  jégen  keresztül  nem  volt  kedve  a  nyíl 
hegyének  hatolni.  Megint  csak  ő  nevetett. 

A  tatárok  azonban  nem  maradtak  el  a  sarkából.  Egész 
csapat  fogta  üldözőbe,  fertelmes  kurjongatással.  Meglátták 
a  hátán  a  turbát,  s  azt  már  tudja  a  tatár,  sok  százados 
gyakorlatból,  hogy  abban  a  magyarok  pénzüket  tartják. 
Ez  drága  madár !  Érdemes  utána  nyargalni. 

Czirjék  Boldizsár  bá  tudta  azt  jól,  hogy  ez  az  ő  két 
stratagémája  csak  addig  használ,  a  míg  a  futása  a  hegyi 
szűk  utakon,  keskeny  völgyekben  tart,  a  hol  nem  kerül- 
hetnek eléje,  de  a  mint  valami  lapályra  fog  jutni,  a  hol  a 
tatárok  eléje  kerülhetnek,  ott  már  szél  ellenében  nem  fog- 
nak ijedezni  a  lovaik  a  farkasháj  szagától,  az  ő  lova  pedig 
a  súlyosabb  teher  alatt  hamarább  kifárad,  nem  győzi  az 
erőltetett  versenyt,  hát  valami  mást  kell  kigondolni. 

Egyszerre  egy  sűrű  erdőbe  érve,  hirtelen  utat  vesztett, 
félrecsapott,  mikor  az  üldözői  nem  látták,  s  elhagyva  a 
mély  ösvényt,  leereszkedék  az  erdős  hegyoldalon  a  mély 
völgybe. 

Ámde  a  tatárok  minden  gonosz  politikával  el  voltak 
készülve.  Csúnya,  kitanított  vérebeket  hordtak  magukkal, 
a  mik  az  üldözött  áldozatot,  ha  az  el  talált  rejtőzni  valami 
bozótban,  menten  felvadászták.  Czirjék  Boldizsár  bá,  mi- 
kor már  egyszer    egy  csorgó  mellett  pihenőt  tartana,  s 


Bzalunná/ni  kezdene,  08ak  hallju  ám,  liog)'  cMahulnak  az 
ordöbcn  u  cxiular  HÍnkoránok. 

No  to  nó !  Még  hi/ony  csúffá,  tonnónck,  ha  hag3rnám 
inasamat.  Hogy  ugatnak  a  kedvüBkók  I  Nem  hiába  kutya- 
tej ü  tiitár  az  rt  nevük. 

ilancin  hát  og^'  nzennostert  uem  olyan  könnyű  elfogni. 

13ül(li/,«ár  bá,  mogisniervö  az  új  veHzedelmet,  maga  is 
lorditott  a  utratagémán.  Leszedte  a  lováról  a  mindenféle 
czókmókot,  belekötött  mindent  a  bundájába  egy  nagy  ba- 
tyunak. Azt  a  saját  hátára  vetette. 

—  No  most  már  édes  lovam,  eredj  a  magad  esze  után 
a  merre  látsz !  Monda,  nagyot  ütve  a  tenyerével  a  lova 
hátára.  Az  sem  volt  rest;  a  mint  a  kötőféket  kiakasz- 
tották a  nyakából,  neki  fordult  az  erdőnek  s  teher  nélkül 
úgy  elszaladt,  mint  egj'  gímszarvas.  A  tatárok  vérebei  az- 
tán mind  a  futó  paripa  szimatján  csaholtak  tovább.  Bol- 
dizsár bá  farkashájas  saruinak  a  nyomát  semmi  kedvük 
sem  volt  tovább  üldözni.  A  farkast  nem  hajtja  a  kutya : 
már  nem  tudom,  nemzetiségi  rokonszenvből-e,  vagy  test- 
vérg}ülületbül ;  de  kikerüli,  ha  lehet. 

így  aztán  Boldizsár  bá  csak  nyert  egy  kis  egérutat,  s 
azt  arra  használta  fel,  hogy  a  szálerdővel  fedett  hegyoldal- 
ban mind  lejebb  ereszkedék  a  völgybe,  gondolva,  hogj'  talál 
majd  ott  egy  mély  hegy  szakadékot,  a  min  ha  keresztülhatol- 
hat, a  lovas  tatár  nem  kerülhet  elé.  A  túlsó  oldalon  aztán 
kap  egj-  új  mokánylovat,  vagy  jó  pénzért,  vagy  egy  jó 
fej  becsapásért. 

Talált  ám,  de  nem  egy  hegyszakadékot,  hanem  egy  ten- 
gerszemet a  völgy  mélyében :  az  a  völgj'  is  olyan  göm- 
bölyű volt,  mint  egy  döbör,  köröskörül  bekerítve  erdős 
hegyoldalakkal ;  nem  volt  abból  semerre  kimenekülés. 

A  tatárok  pedig  már  észrevették,  hogy  üres  paripa  után 
szaladnak,  a  lovag  elbujt ;  nagy  hamar  visszatértek :  ba- 
romsok nép  volt,  eláUták  az  egész  erdőt,  csak  úgy  visz- 
hangzott  a  szálfás  rengeteg  a  kiáltozásaiktól:  «marrha! 
marrha  ! »  a  mi  az  ő  szokott  csatakiáltásuk. 


—  Marha  ám  az  öreg  apád !  Monda  Boldizsár  bá  s  szét- 
nézett a  terepen  :  mit  lehetn-e  csinálni  ? 

A  tengerszem  be  volt  fagyva. 

Hanem  az  ilyen  tengerszemnek  a  mély  vize  mindig  me- 
leg, úgy,  hogy  vastag  jégkéreg  nem  támadhat  rajta.  Boldi- 
dizsár  bá  megpróbálta  a  balta  fokával.  A  bizony  besza- 
kadt egy  ütésre  :  —  a  jég  kenyérre  kenni  való  sajtnak  elég 
vastag  lett  volna,  hanem  pallónak  meg  dobogó  hidnak 
nagyon  vékony  volt. 

—  No  csak,  ne  ijedj  meg  magyar,  biztatá  magát  az 
ezermester :  így  van  ez  jól. 

Azzal  szétnézett  a  parton.  —  Hevei-t  ott  rakás  számra  a 
sok  fiatal  fenyő,  a  mit  a  szél  kitördelt.  Boldizsár  bá  hozzá- 
fogott a  baltájával,  négy  szál  ilyen  vékony  dorongnak  való 
fenyőből  egy  pár  korcsolyát  a  maga  két  lábának,  meg  egy 
szánkót  a  batyunak  összeeszkábálni. 

Nem  történhetett  ez  meg  nesz  nélkül.  A  sok  baltaütés 
egészen  elárulta  az  üldözők  előtt,  hogy  hol  bujkál,  a  kit 
keresnek.  Minden  oldalról  csörtettek  arrafelé, 

—  No  csak  ne  törjétek  magatokat  olyan  nagyon!  Dör- 
mögé  Boldizsár  bá.  Még  megizzadtok  s  száraz  kehet  kap- 
tok bele. 

Azok  pedig  csak  jöttek  közelebb,  s  folyvást  szorosabbra 
húzták  a  kört  a  menekülő  körül;  már  nagyon  lehetett 
hallani  a  lovaik  robaját  a  recsegő  targalyak  közt.  Most 
mindjárt  a  nyakán  lesznek. 

—  Hát  hiszen  én  is  mindjárt  készen  leszek ! 

Mikor  a  legelső  lovasok  egy-két  nyillövésnyi  távolban 
kibukkantak  a  fák  közül,  már  akkor  Boldizsár  bának  a 
lábaira  volt  kötözve  a  két  ölnyi  hosszú  fenyőfa-korcsolya, 
még  csak  a  szánkót  rakta  meg.  A  bunda  az  itt  maradhat, 
a  nélkül  is  elég  melege  van  az  embernek,  a  mikor  kerge- 
tik;  kenyér,  szalonna  se  szaporítsa  a  terhet:  «most  lak- 
tunk jól,  holnapra  is  majd  ád  az  Isten  valamit!  ha  nem 
ád,  megalkuszunk  a  gyomrunkkal ! »  —  Nem  tett  a  szán- 
kóra egyebet,  mint   a  turbát,  meg  a  fegj^vereit :  a  szánt 


odllkntottr  11/.  ovriM/,         ;i/1:iii     i ;".      Ii..      /i'i,     1ií»((V<íH 

VÓfíÜ   rudat    fo^tttt    II    K./i  lic        ;i//;il    iM  l.i    I    /iiiil.'  iloü     II     Ví'- 

kony  jrgü  t('»nak. 

E^t'íHzc'U  liolyeH  volt  u  niutlujinutikája.  A  vékony  ji'^kf 
reg  a  hosszú  fakorcsolytik  alutt  megbírta  a  gyorsan  keresz- 
tül iraniló  embernyi  terhet  is  és  sehol  nem  szakadt  be 
alatta :  úg>'  repült  át  a  tavon,  szánkójával  együtt,  mint  a 
vizi  pók  ;  nu'g  csak  meg  sem  rccscsent  alatta  a  jóghid. 

«Marriia  !  Marrlia  I»  ordítá  az  üldöző  had,  a  mint  meg- 
látta a  jég  hátán  a  menekülőt,  s  aztán  azt  gondolták,  hogy 
az  a  tó  « fenékig  tej  fel ».  utána  rúgtattak,  a  mivel  azt  nyer- 
ték, hogy  valami  huszan-harminczan  a  bolondabbak  közül 
beleszakadtak  a  jégbe  :  egynehányan  azt  is  megpróbálták, 
hogy  úsztatva  áttörtessenek  a  túlsó  partig,  de  pórul  jártak 
vele,  mert  a  vékony  jég  mind  összevagdalta  a  lovak  szü- 
gyét,  hog>'  nem  birtak  elörehatolni..  Boldizsár  bá  de  hátra 
sem  piUantott  addig,  a  míg  a  túlsó  oldalon  szárazra  nem 
jutott :  csak  akkor  nézett  aztán  vissza,  nagy  lelki  nyuga- 
lommal látva,  hogy  milyen  jól  helybenhagyta  gonosz  ül- 
dözőit. Azok  még  akkor  is  vergődtek  a  jeges  vízben,  egy- 
néhány hegyes  kucsma  ott  úszott  már  gazdátlanul ;  a  par- 
ton állók  pedig  nagy  csoportban  káromkodtak,  a  mit  Bol- 
dizsár bá  nem  hagyott  viszonzatlanul.  Jó  szerencse,  hogy 
egymás  nyelvét  nem  értették  ;  mert  különben  még  össze- 
vesztek volna.  A  tatárok  mérgükben  egész  raj  számra  re- 
pítek a  njdlakat  Boldizsár  bá  felé,  de  az  egy  sem  jutott  el 
hozzáig  :  széles  volt  az  a  tó  ! 

—  Ejnye,  nem  szégyelltek  magatokat?  No  megálljatok, 
majd  én  is  küldök  nektek  valamit. 

Azzal  lefektette  a  puskáját  a  favillái-a  s  odaczélzott,  a 
hol  legsűrűbben  álltalv  a  tatárok.  Azok  látták,  hogy  mi- 
csoda rossz  szándéka  vau  ;  de  csak  csúfságot  csináltak 
belőle.  Tudták  ők  emár*,  hogy  a  tüzetadó  likas  vas  messze 
elhord ;  csakhogy'  annak  az  elsütéséhez  tüzes  kanócz  kell, 
az  pedig  az  üldözött  kezében  nincs ;  —  azt  pedig  «még» 
nem  tudták,  hogy  kanócz  nélkül  is  el  lehet  sütni  a  puskát, 


ha  annak  zavarába  tűzkövet  tesznek  ;  s  ezt  már  a  cserná- 
toni  ezermester  régen  kifundálta,  mielőtt  a  hollandiak 
rájöttek  volna.  —  Egyszer  aztán  csak  nagyot  durran  a 
fegyver:  olyan  volt  annak  a  viszhangja  a  mély  völgyben, 
mint  a  mennydörgős  ménkű  csapása,  s  a  bennelevő  három 
golyóbis  ki  is  likasztotta  épen  egy  murzának  az  oldalát 
úgy,  hogy  az  menten  testamentumot  tett :  a  többiek  aztán 
eszük  nélkül  tánczoltak  vissza  az  erdőbe. 

—  Tanulják  meg,  hogy  kivel  van  dolguk ! 

Boldizsár  bá  hasra  feküdt  a  mohos  parton  s  úgy  pihente 
ki  magát,  csendesen  elnézve,  hogy  mit  fundálnak  már 
most  a  tatárok.  Azt  kivehette,  hogy  azok  most  abban  törik 
a  fejűket,  hogy  megkerüljék  a  tavat. 

—  Ilyen  a  buta  ember,  a  ki  nem  járt  a  fehérvári  collé- 
giumba ;  nem  tanulta  a  geometriát !  Azt  gondolják,  hogy 
ők  engem  megkeríthetnek :  holott  nekem  oda  fel  a  hegy- 
tetőig csak  egy  fél-diametert  keU  átballagnom ;  nekik  pedig 
egy  fél  circulust.  A  ki  nem  ért  a  mathesishez  ! 

A  tatárok  azonban,  úgy  látszik,  hogy  más  coUe- 
giumban  jái-ták  ki  a  primi  anni  philosophiát,  mert  egész 
bizonyosra  indultak  neki  a  két  oldalon  való  körülkerí- 
tésnek. 

Boldizsár  bá  pedig,  hogy  annál  jobban  boszantsa 
őket,  még  magasra  feltárta  előttük  a  turbát  s  megrázta, 
hogy  hallják,  hogy  csörög  benne  a  pénz.  Azok  vonitottak, 
mint  a  farkasok  a  malaczpecsenyére  ! 

Az  ezermester  minden  megerőltetés  nélkül  haladt  egye- 
nesen felfelé  a  túlsó  hegyoldalon  ;  még  nem  is  igen  sietett. 
Hanem  aztán  mikor  felért  a  hegytetőre,  akkor  látta  hüle- 
dezve, hogy  micsoda  átkozott  helyre  jutott.  A  túlsó  oldala 
ennek  a  hegynek  egy  meredek  sziklafal ;  alant  rettenetes 
mélység,  teledöntögetve  óriási  kőcsompókkal :  úgy  néz  ki  a 
vidék,  mintha  itt  bújt  volna  be  az  ördög  a  pokolba,  s  aztán 
úgy  össze-vissza  hányta  volna  a  bejáratot,  hogy  utána  ne 
találjanak.  Semmiféle  ösvény  e  lakatlan  szakadékba  sehon- 
nan nem  vezet. 


-  No  iJi'ldi/Hiir  kiitnáiii.  innen  h/iiIukIiiIj  ki  moHtun,  lm 
uzcrnioHter  vag^y  ! 

Elrre  sziimitottuk  bizonyosan  a  tatárok,  a  kiknek  oláh 
vezetőik  voltuk :  uzok  árulták  v\  előttük,  hofiy  a  merre  az 
üldö/ött  menekült,  arrafelé  nincH  a  világnak  kapuja  :  uz  a 
Csetátye  Drakuluj. 


A  CSETATYE  DRAKULUJ. 

Jaj  l)izi»uy,  itt  mo.st  epy  kicsin^i;  repülni  kell:  a  szaba- 
dulás nem  történik  meg  e  nélkül,  édes  atyárafia  I  mondo- 
gatá  magának  Boldizsár  bá.  Pedig  még  akkor  nem  is  szü- 
letett Mongolfier,  hogy  az  égből  leszállás  mesterségét  meg- 
tanitsa. 

Szétnézett  valami  segitség  után.  Megtalálta.  Egy  szép, 
nagy,  sudár,  fiatal  jegenyefenyő  volt  a  kezeügyében,  ami- 
nek a  lombos  ágai  gyászfüz  módjára  lefelé  csüggnek ;  azt 
kivágta  a  fejszéjével.  Alul  a  vastag  végére  rákötözte  egy 
sing  magassági-a  a  turbát,  arra  állítá  a  puskát,  jól  kiszá- 
mítva (Newton  nélkül),  hogy  a  mi  nehezebb,  az  megy  lefelé 
estében  előre  ;  még  felső  ruháit  is  levetette,  azokat  is  a  kö- 
rül csavargatta.  Akkor  aztán  kikeresett  egj*  pontot  a  hegy- 
szakadék ormózatán,  a  hol  a  meredek  szikla  nemcsak 
függélyesen  áll  a  mélység  felett,  de  még  egy  cseppet  előre 
is  hajlik :  oda  czepelte  a  levágott  fenyősudarat. 

Mikor  aztán  a  tatárok  jöttek  minden  oldalról  az  erdőből 
nagy  rivalkodással  feléje,  hogy  már  most  megfogják,  akkor 
Boldizsár  bá  ráült  a  levágott  fára,  mint  a  szánkóra,  s  az- 
tán elkezdte  azt  a  két  sarkával  előre  csúsztatni  a  szikla- 
párkány felé,  felsóhajtva  az  egekre:  « no,  most  pislants 
uram  Jézus ! »  Egyszer  aztán  lebillent  a  fenyőfa  a  pár- 
kányról s  alázuhant  emberestül,  mindenestül  a  mélységbe. 

A  tatárok  elszörnyedve  csapták  össze  az  első  lábaikat 
erre  a  látványra :  « ni,  a  bolond  magyar,  inkább  elöli  ma- 
gát, mint  hogy  elfogják !» 


10 

Dehogy  is  öli  el !  Ördöge  van  annak  !  Az  alázuhanó  fa 
röptében  olyan  egyenesre  állt,  hogy  a  hegyes  sudara  föl- 
felé meredt  s  a  vastag  vége  ment  előre  úgy,  hogy  mire  le- 
ért a  völgybe,  még  meg  is  állt  a  földben,  belefúródva  a 
hegyes  csonkjával,  mintha  onnan  nőtt  volna  ki. 

—  No,  ezt  csináld  utánam,  kutyafejű !  kiáltá  fel  onnan 
az  ezer  meg  ezer  lábnyi  mélységből  Boldizsár  bá,  ép- 
kézláb szállva  le  a  repülő  gépéről.  De  biz  a  tatárnak 
nem  volt  kedve  eltanulni  tőle  ezt  a  pokolra  szállás  mester- 
ségét. 

Ide  alant  lett  volna  hát  már,  a  hozzájárulhatlan  hegy- 
szakadékban :  de  hogyan  már  most  tovább?  mert  nem  jó  a 
pokolban  lakni ! 

Felülről  nézve  is  veszedelmes  hely  ez ;  mikor  pedig 
benne  van  az  ember,  sehogy  sem  érzi  benne  magát  valami 
jól.  A  mi  onnan  felülről  csak  morzsa,  az  itt  koloncz,  a 
mire  dolog  felmászni.  A  mikor  pedig  felmászott  az  ember 
egy  ilyen  nagy  kolonczra,  hát  akkor  látja,  hogy  észak  felé 
a  völgy  egészen  el  van  zárva  meredek  sziklafalakkal ;  dél- 
felé nyitottnak  látszik,  arra  mosolyognak  a  Hargita  ormai : 
ott  van  Székelyország. 

Csakhogy  odáig  még  sok  erdős  hegyet  kellene  meg- 
másznia ;  s  ezek  a  tatárok  mindent  megszálltak  már. 
A  mint  ott  a  sziklapárkányon  meggyújtják  a  lármafát, 
végtül-végig  minden  hegyormon  kigyulladnak  a  jeltüzek  : 
nehéz  innen  elvinni  az  irhát,  de  kivált  a  turbát. 
(•Azért  mégis  csak  elvigyük  mind  a  kettőt !» 

Nagy  szemfüleskedés  mellett,  fölfedezett  az  átelleni 
hegyoldalban  valami  ösvényformát,  a  mi  veszedelmes 
sziklapárkányokon  vezetett  végig,  a  hol  az  ember,  a  tiz 
körmével  a  sziklarepedésekhez  nőtt  rekettyébe  kapasz- 
kodva haladhat  csak  előre,  áthidalva  vakmerő  ugrásokkal 
az  útját  álló  szakadékot  s  Istennek  ajánlva  lelkét  a  lába 
alatt  meginduló  sziklagörgeteg  végigomlásánál :  ez  ám  a 
((gőzsikló!)) 

Csaknem  kész  este  volt  már,  mikorra  Boldizsár  bá  a 


n 

Valló  Dntkulnjban  odáig  eljutott,  a  hol  az  kezd  lefelé  mé- 
lyedni, oHHzcHZorulva  egy  kenkeny  vá|?ányba,  a  hol  csak 
egA'  onibor  fér  el. 

De  már  ha  olyan  sötét  lesz  is,  mint  a  szurok,  innen 
inógiH  ki  kell  H/abadulni  nkárliogy.  A  szűk  hegyvágány  teli 
volt  hóval.  Az  ember  csak  azt  koczkáztathatta,  hogy  vala- 
hol a  füjototejéig  szakad  bele  s  soha  ki  nem  jöhet  belőle. 
Szánkó  kéne  ide !  De  miből  faragni  ?  Nincs  itt  más  fa, 
mint  nyomorék  töi*po-feny<),  meg  boróka ;  azért  is  falra 
kellene  elébb  mászni. 

Hát  a  mint  legjobban  tusakodik  magában,  csak  jön  ám 
fölfelé,  épen  azon  a  szűk  úton,  a  min  menekülnie  kellene, 
egy  nag}'  bolond  medve,  szörnyű  mormoRáHsal.  Még  ki 
sem  lehet  térni  az  útjából. 

—  Ejnye,  maczkó  pajtás  I  zúgolódók  Boldizsár  bá:  hát 
már  te  is  a  tatár  zsoldjába  álltál?  Akkor  csakugyan  vége 
az  erkölcsnek  Moldovában  I  De  hogy  nem  alszol  te  ilyen- 
kor, mint  más  becsületes  medve  ? 

Hát  biz  a  maczkó  azért  ébredt  fel  édesded  álmából,  a 
mit  a  vizkeresztig  el  nem  szokott  hagyni,  hogy  a  Boldi- 
zsárt üldöző  tatárok  valahol  egy  barlangban  letelepültek, 
tüzet  raktak :  az  pedig  a  medve  téli  rezidentiája  volt. 
A  felzavart  fenevad  azután  megugrott  s  most  jön  felfelé 
nagy  bőszülten,  a  njári  pavillonját  keresni,  az  ott  van  a 
somberkes  sziklaoldalban,  látszik  is  a  szája. 

A  mint  a  maczkó  megint  embert  látott  maga  előtt,  el- 
ordítá  magát  vérivó  kedvében,  s  két  hátulsó  lábaira  állva, 
rohant  neki  nagy  fogcsattogással. 

—  No  csak  ne  egyél  meg !  Mert  bizony  furcsa  foimában 
várnám  be  az  Ítélet  napját !  Nem  is  tudom,  hogy  fel- 
támad-e a  medveczukor  ? 

S  azzal  kegyetlenül  a  fejéhez  csapta  a  vas  turbát  a 
medvének  Boldizsár  bá,  s  míg  az  nagy  haraggal  a  vasládát 
ölelte  át,  az  alatt  ö  igazi  székely  tempóval  odaugrék  hozzá  s 
úgy  eltrafálta  a  hosszú  késével  a  medvének  a  szivét,  hogy 
az  még  csak  búcsút  venni  sem  ért  rá  ettől  a  szép  világtól. 


Ennek  hát  megadta  a  magáét !  De  ez  még  mind  nem 
volt  ám  elég  az  üdvösségre.  Mert  a  mint  a  medve  megszűnt 
ordítani,  rákezdtek  odalenn  a  mély  útban  mások. 

Azt  is  megtudta,  hogy  kicsodák.  Magától  a  medvétől. 
Annak  a  bőrébe  bele  volt  akadva  három  nyílvessző  :  azt  a 
tatárok  lőtték  bele  futtában,  az  egyik  talpa  össze  is  volt 
égve,  a  mint  a  tüzükön  keresztül  gázolt.  íme  azok  tehát 
már  jönnek  felfelé.  Éppen  a  medve  mutatta  meg  nekik  az 
utat.  Hallik  onnan  alulról  a  rikongatásuk. 

No  most  mihez  kezdjünk?  Visszamenni  a  Valle  Dráku- 
lujba,  annyi,  mint  az  egérfogóba  belemenni.  Amott  fenn  a 
sziklaoldalban  van  a  medvének  a  nyári  barlangja,  oda  jó 
lesz  elbújni. 

De  még  a  megölt  medvét  is  fel  kell  oda  vontatni  akár- 
hogy ! 

Miért  ?  Azért ! 

Izzadságos  munka  volt  az.  A  medve  nyomott  három 
mázsát.  De  mégis  csak  felvonszolta  az  odúig. 

Igen  bizony,  de  ha  a  tatárok  ideérnek,  meglátják  a 
csizmanyomokat  a  hóban,  s  a  milyen  éles  eszük  van,  még 
kitalálják,  hogy  a  medve  nem  hord  csizmát ;  ember  van 
ott  az  odúban. 

Azt  tette  hát,  hogy  lenyiszálta  a  medvének  a  két  hátulsó 
lábát  8  azt  a  két  kezébe  fogva,  visszament  vele  egész  addig 
a  helyig,  a  hol  megölte  a  vadat,  s  onnan  kezdve  aztán  hát- 
tal, mint  a  rák,  lépegetett  négykézláb  visszafelé ;  minden 
csizmanyomot  gondosan  letaposva  a  szélesebb  medve- 
talppal, a  meddig  csak  a  hó  tartott. 

Most  aztán,  ha  jön  a  tatár,  a  mennyi  tudománya  van, 
kifundálhatja  belőle,  hogy  itt  a  medve  összeakadt  egy  em- 
berrel; azt  megölte,  felvitte  a  barlangjába  és  azóta  meg  is 
ette. 

Egészen  így  történt. 

A  mint  a  tatárok  feljöttek  égő  szurokfenyő-fáklyákkal  a 
szoros  útban,  a  medve  nyomán,  s  rátaláltak  a  tusa  helyére, 
a  hol  a  medvenyom  és  a  csizmanyom  összetalálkozott  s 


13 

egy  vértóoB&ban  v<'"v,.ff  i.i  ■    ,,n  in...>Mnf.,i.   tunácHot  tar- 
tani. 

Egy  néhány  fiiitnl  lehuny  vállalkozott  rá,  liogy  felmegy 
a  barlang  H7.AjAig,  nicgin-zi,  hogj'  mi  van  benne? 

\\h  a  medve  <»(lavitte  a/,  üldözött  székelyt,  akkor  n  liátára 
kötött  turbát  íh  odavitte.  Meg  kell  azt  ott  kapni. 

CHakhogy  a  barlanglioz  vivő,  mély  vágányú  út  olyan 
keskeny  v<>lt.  llo^y  azon  egyszerre  ohii1<  cijv  füiiir  Iii'k'Iiü- 
tott  fel. 

Hát,  a  mint  az  elHÖ  tatár  közelért  a  lyukhoz,  Bohli/Hár 
bá  eg}'8Z('rre  kidugta  rajta  a  medvének  a  fejét,  h  maga  olyat 
ordított  hozzá,  hogy  az  bevált  akármiféle  bassista  medve 
8olo-énekének. 

A  tatárok  hanyatliomlok  bukfenczeztek  vissza  a  szűk 
ösvényről  s  azt  a  hírt  vitték  a  többieknek,  hogy  két  medve 
van  odafenn :  a  nősténye  ordított,  a  kanja  csak  a  fogát  vi- 
csorgatta. 

Ezeket  pedig  vérmedvéknek  híják,  a  kik  már  embert 
ettek  :  ezekkel  nem  jó  komázni. 

A  tatárok  ismét  tanácsot  ültek.  Boldizsár  bá  egész  ké- 
nyelemmel hallgatta  ki  őket  onnan  a  medvepáholyból. 
Ezermester  ne  tudna  tatárul  ? 

Abban  állapodtak  meg,  hogy  ma  már,  sötét  éjjel  nem 
osti'omolják  meg  a  medvebarlangot  alulról ;  hanem  hol- 
nap, ha  világos  lesz,  visszajönnek,  fölülről  kötélen  egyet 
maguk  közül  a  barlang  szádáig  lebocsátanak,  az  minden- 
féle nyers  cziherrel  telehányja  a  medvebarlangot.  Akkor 
aztán  a  czihert  égő  nyilakkal  felg^'ujtják  s  a  medve  vagy 
ott  fullad,  vag}'  kiugrik :  övék  lesz  a  barlang.  Ha  meg- 
ette is  a  medve  a  székelyt,  de  nem  ette  meg  a  pénzes 
turbát. 

—  Ejnye,  no  bizony  ezt  ugj'an  jól  kitaláltátok,  eszem 
az  anyátok !  monda  magában  Boldizsár  bá,  megértve  a 
gonosz  stratagémát.  S  ismét  szélyelnézdegélt  maga  körül, 
hogy  kitől  lehetne  itt  segítséget  kérni  ?  Nem  voltak  ott, 
csak  hárman.  Először  ő  maga,  azután  a  kőszikla,  azután 


14 

meg  a  hó.  Mire  menjen  harmadmagával  annyi  kegyetlen 
tatár  ellen  ? 

Azok  pedig  nem  tágítottak  :  úgy  látszik,  komolyan  vet- 
ték az  ostromzárlatot.  Boldizsár  bá  egész  jól  láthatta  a 
csillagvizsgáló  toronyból,  hogy  alant  a  völgyben  tüzeket 
raknak  hosszú  sorban  végig,  azok  ott  akarnak  sütkérezni 
hajnalig :  szökve  sem  lehetne  közöttük  elsurranni,  úgy  be- 
világítják az  egész  völgyet.  Még  a  danolásuk  is  felhallat- 
szik idáig :  a  pogányok  danolni  szoktak  éjjel  a  táborban, 
hogy  el  ne  aludjanak. 

((Mi  pedig  nem  vagyunk,  csak  hárman :  én  magam,  a 
kőszikla,  meg  a  hó  ! » 

Hohó  !  Hisz  ez  több,  mint  elég !  Itt  van  a  hó  !  Ez  az  igazi 
jó  barát !  De  még  egy  másik  jó  barát  is  érkezett :  a  szél ;  ez 
meg  épen  derék  czimbora,  mikor  úgy  maga  jószántából 
elkezd  fújni,  aztán  hordja  a  havat,  csak  úgy  sziporkázik 
tőle  a  sziklák  párkánya ! 

((Hadd  szóljak  már  most  veletek  egy  szót,  édes  vendé- 
geim!)) monda  Boldizsár  bá  s  előbújva  a  medveodúból, 
csinált  a  két  markával  egy  kis  hólapdát,  azt  tovább  henter- 
gette  a  hóban,  míg  akkorára  megnőtt,  mint  egy  hordó,  még 
előbbre  görgette  maga  előtt,  a  míg  lett  belőle  egy  nagy 
hordó.  Mikor  aztán  egyszer  kijutott  vele  a  keskeny  szikla- 
vágányból, a  hol  elkezdődött  a  völgy  öblösödni:  ott  hatal- 
masan nekilódítá  a  hógömböt  a  meredélynek.  Ment  az  az- 
tán a  maga  eszétől  nagy  sebességgel  alá,  egyre  töméntele- 
nebbé nőve  az  útjában  felszedett  hótömegektől :  nagy- 
robaj  támadt  utána,  recsegtek  az  útjába  eső  fák,  a  miket 
kitördelt,  míg  végre  egy  mennydörgő  zuhanással  tölte  be  a 
völgyet,   a  mitől  még  idefönn  is  megrázkódtak  a  sziklák. 

((Ez  tiszta  munka  volt!))  monda  Boldizsár  bá,  a  mint 
széttekintett  s  látta,  hogy  a  völgyben  egy  tüz  sem  ég  már 
sehol.  Azokat  mind  eltemette  a  hógörgeteg ;  de  még  a  kik 
körülöttük  aludtak,  azok  is  furcsául  fognak  majd  el- 
bámulni, mikor  fölébrednek  s  akkor  látják,  hogy  a  más- 
világon vannak. 


15 

No  már  moHtan  szabad  uz  üt.  A  ^örgetcK  nK^'p;  HÍmára 
Heperte  az  egész  ORUSzkapilyát.  Már  inoHt  cHuk  mög  egy 
Bzánkó  voIuh!  Do  hát,  hogy  ne  volna,  mikor  van?  Gyere 
maczkó  !  Menjünk  szánkázni!  Boldizsár  há  olöczej)elte  a 
megölt  modvíH;  a  két  hátuluó  lába  közé  odakötözte  a  tur- 
bát,  széles  háta  volt  a  medvének,  jobb  szánkófeneket 
ó])iteni  som  lehetne :  ő  maga  ráült  a  hasára  s  megkapasz- 
kodott a  két  lőusben,  a  medve  két  első  lábában ;  a  maczkó 
feje  volt  a  szánkó  orra,  az  ő  saját  csizmasarkai  a  talpkötő 
dörzsfók  8  egyúttal  kormányrúd:  csakúgy  repült  az  a  bom- 
lott jármű  a  sík,  c8ai)inós  vágányon  alá,  át  is  ugrott  röp- 
tében egy-egy  szakadókot,  a  mibe  veszedelmes  dolog  lett 
volna  beleesni ;  de  még  azután  is  iramodott  előre,  a  mikor 
leért  a  völgybe,  a  veszedelmes  nekilódulástól :  úgy,  hogy 
Boldizsár  bának  még  a  süvege  is  lemaradt  a  fejéről  a  nagy 
röpülésben  ;  de  nem  ért  rá  felvenni,  inkább  veszni  hagyta : 
azzal  is  egy  gonddal  kevesebb. 

Hanem  a  mint  a  medveszánkó  végre  megállt,  beletúrva 
az  orrát  a  hófuvatba,  akkor  látta  Boldizsár  bá,  hogy  ott 
lehetett  hajdan  a  tatárcsapat  főhadiszállása,  a  lófarkas 
mundzuknak  csak  a  buzogányos  vége  áll  ki  még  a  hóból. 
Laknak  oda  alant  egynehányan !  De  azokat  ő  nem  sietett 
kiásni,  hanem  leszállva  a  szánkójáról,  szétnézett,  hogy 
merre  tágasabb  a  világ  ?  hová  lettek  a  tatárok  ? 

A  tatárok  nagy  része,  a  kit  a  hógörgeteg  a  völgyben  nem 
kapott,  nagy  lármázást  mívelt  odafenn  az  erdőben ;  a 
lovaik  mind  meg  voltak  bolondulva  a  rémülettől :  elég 
dolguk  volt  azoknak  a  megfékezésével ;  azoknak  nem  is 
lesz  eg}-hamar  kedvük  megint  ide  a  völgybe  lejönni.  Ha- 
nem tova  egy  magaslaton  mégis  látott  Boldizsár  bá  egy 
lovon  ülő  alakot,  a  ki  iránt  semmi  kétsége  nem  lehetett,  a 
hegyes  prémes  süvege,  a  kurta  lompos  bundája,  meg  a  he- 
gyes dárdája  messziről  hirdette  nemesi  származását. 

Ennek  a  háta  mögött  ugyan  szép  csendesen  elosonha- 
tott volna  Boldizsár  bá ;  mert  ez  nagy  bölcsen  hátat  fordí- 
tott a  zimankós  szélnek  s  úgy  belehúzta  magát  a  bunda 


r 


16 

gallérjába,  hogy  az  orra  sem  látszott  ki  belőle  ;  hanem  hát 
Boldizsár  bá  azt  tartá,  hogy  nem  illik  az  embernek  jó  nap 
kivánás  nélkül  elmenni  az  idegen  úr  mellett,  s  odajárul- 
ván, azt  monda  a  tatárnak  : 

—  Ugyan  édes  atyámfia,  nem  adnád  nekem  ide  kölcsön 
a  lovadat,  meg  a  bundádat  holnaputánig  ?  utolsó  torjai 
vásárkor  visszahozom.  Hanem  ezt  csak  azután  mondta 
neki,  a  mikor  már  a  fejszéjével  hátulról  úgy  fejbe  kollin- 
totta,  hogy  a  tatár  keresztül  esett  a  lova  fején,  s  nem  is 
mondott  neki  ellent :  kiadván  lelkét. 

Boldizsár  bá  aztán  lehúzta  a  nyakából  a  bundát  s  saját 
vállára  keríté,  a  prémes  süveget  is  a  fejébe  tette  :  «e  bi- 
zony nem  is  rossz  csere  volt :  hiuzbőr  a  préme ;  az  enyimé 
csak  farkasbőr  volt»).  Azután  a  tatár  lónak  valamit  súgott 
a  fülébe,  az  egyik  orraHkát  befogta,  a  másikba  belefújt,  a 
mitől  az  olyan  kezes  lett,  hogy  felhagyta  ülni  a  hátára ; 
pedig  különben  az  ilyen  tatár  ló  hamis :  nem  veszi  fel  az 
idegent ;  vagy  ha  felveszi,  aztán  oda  viszi,  a  hová  az 
nem  akar,  a  társai  közé,  haza. 

Az  ezermester  ennek  is  ismerte  a  babonáját.  A  paripa 
engedelmes  lett  s  ügetett  előre. 

Még  egy  másik  tatár  előőrsöt  is  talált  Boldizsár  bá  az 
útjában,  de  már  arra  messziről  rákiáltott:  «majd  nem 
alszol !  de  kinyitod  a  szemed,  álmos  kutya  !  Megállj,  majd 
adok  a  nogajkával!»  Az  a  jámbor  még  meg  is  kinálta  a 
kulacsával,  csak  ne  haragudjék.  Boldizsár  bá  megtartotta 
a  kulacsot:  jó  lengyel  pálinka  volt  benne;  szükség  lesz 
arra  ebben  a  hidegben. 

így  aztán  minden  akadály  nélkül  kijutott  a  tatárok  ke- 
lepczéjéből  s  virradóra  ott  volt  a  gyergyói  havasokon: 
onnantúl  aztán  nem  is  üldözte  még  a  madár  sem,  délig 
emberrel  sem  találkozott.  Minden  jó  lett  volna  már,  csak 
olyan  nagyon  éhes  ne  lett  volna.  Bánta  szörnyen,  hogy  el 
nem  hozta  magával  a  medve  toppancsát,  milyen  jó  volna 
az  most  sülve  I 

De  hát  jó  az  Isten !  Akkor  ád,  a  mikor  nincs.   Délben 


HoldízHár  1)11  (<K>'  pukiilár  Kunyhóho/,  jutott,  ott  ápen  Haj- 
tőt önUHk'k.  Ilatiin  voltiik  a  lügónyek  ;  u  mint  a  lován  tii* 
tilr  aliikni  II  liuMH/ú  ilfinliíval  in('jípilliiiit<ttták,  liiitim  liót- 
ft'U'  s/iilii(ltuk,  vcndc'lyt,  U'irói  ottun  Inn'NtiiK  :  nn'u  cg}' 
julinH/bundát  íh  intirtaU'-kul  felejtettük. 

Hdldi/Hiir  l)ú  aztán  IcH/álIván  a  lováról,  cUM*  kef^oHen 
eliinádko/.á,  ho^sy  «a  ki  ételt,  italt  adott,  annak  ucve  le- 
gyen áldott  t")  H  a/ti'in  kegyetlenül  niegtömte  a  IiorjjaHKait 
a  túróval,  nagyokat  nyakalt  rá  a  Havóból,  h  azzal,  mint  a 
ki  a  d»d«^áijól  végezé,  lelievercdrk  ajiihászbundára  h  olyan 
j<')t  aludt,  liogy  mikor  fölébredt,  alig  tudta  a  szeme  pilláit 
felnyitni,  úgy  le  voltak  fagyva. 

Aztán  folytatta  az  útját  az  ismerős  tájékon.  Itt  már 
ismerte  a  dörgést:  a  falu  nevét  is  tudta,  a  mi  ott  szemközt 
jön.  Azaz,  bog\'  nem  a  falu,  banem  csak  a  népe.  A  meg- 
riadt pakulárok  fellármázták  a  lakosságot,  bogy  «jön  a 
tatár  I »  S  most  az  nag}'  énekszóval,  templomi  zászlókkal 
processiózik  eléje,  bogy  kegyelmesen  fogadja  u  rettegett 
pusztítót. 

—  Ejnye,  rusnya  békák  !  rivalt  rájuk  mérgesen  Boldizsár 
bá,  bát  már  engem  sem  ismertek  ?  Nem  látjátok,  bogy  én 
vagj'ok  Csernátonból  a  Boldizsár  bá?  Én  nem  boztam 
nektek  semmit :  csak  a  tatárt  a  hátamon ;  de  azt  ne  a 
vasvilla  nyelével,  hanem  a  hegyes  végével  köszöntgessé- 
tek :  látszik,  hogy  nektek  is  csak  asszony  volt  az  anyátok, 
mint  az  oláhoknak,  nem  pedig  amazon,  mint  a  csiki  szé- 
kelyeknek !  No,  majd  ha  nagyon  megijedtek,  jöjjetek  utá- 
nam :  én  megbátorítlak. 


A  MIKO-l  JVAEI  AGYUK. 

Hogy  a  gyergyói  székelyeket  miként  eszelte  fel  Boldizsár 
bá,  meg  a  nagj'  veszedelem  a  határon  átözönlö  tatárok  el- 
fogadására ?  azt  megirtuk  egy  másik  könyvben.  Itt  történt 
az,  hogy  az  asszonyok  is  fegyvert  fogtak,  Apor  Andrásné, 

Jókai:  A  Diuuokosük.  -• 


18 

Cserei  Györgyné  előkelő  úrasszonyok  vezetése  alatt,  az 
ellenséggel  szembeszálltak,  a  férfiakkal  versenyt  hadakoz- 
tak ;  itt  örökíté  meg  hirét-nevét  a  hős  Puskás  Kalára,  ki 
jó  reményben  levő  állapotja  mellett,  mégis  kiment  az  üt- 
közetbe, 8  naphosszant  harczolva,  hét  tatárnak  kioltá  élete 
mécsét  s  azzal  hazament  estére  és  szült  három  fiút.  — 
Igaz  történet  ez  ;  a  tatárhalom  a  bizonysága,  a  hol  e;ier- 
hétszáz  tatárnak  a  csontja  porladozik,  a  kiket  tűz,  vas, 
asszonykéz  és  lezúdított  tóvíz  rakásra  ölt  a  Szárhegy  szoro- 
sában. 

Ez  a  veszedelem  tehát  el  lett  fordítva  Mikó-Ujváráról, 
mely  a  tatároknak  innen  leghamarább  esett  volna  útjában, 
de  hátra  volt  a  másik,  az  ojtozi  szoroson  betörő  tatárhad, 
a  melyik  Csíkot,  Háromszéket  elözönlötte!  ez  ugyan 
csak  később  fog  megérkezni,  de  bizonyosan  megjön,  azt 
már  tudta  az  ezermester,  nem  is  a  lelkektől,  hanem  a  sa- 
ját esze  járásából.  Hogy  a  tatár,  miután  az  erdélyi  had- 
sereget, fővezérestül  együtt  elfogta  Lengyelországban  a 
szultán  parancsából,  ottan  meg  nem  áll,  hanem  majd 
ne  iesik  a  védtelenül  hagyott  Erdélynek  s  azt  véges-végig 
pusztítja,  de  még  Magyarországba  is  áttör. 

Mert  hát  ilyen  kegyes  urunk  volt  nekünk  a  szultán,  a 
kinek  árnyékában  oly  soká  pihentünk.  Ha  szép  engedel- 
mesen megvittük  neki  az  adót  jó  pénzben,  ha  vezéreinek 
megkentük  a  markát,  ha  szépen  arczrab örültünk  előtte  s 
megcsókoltuk  a  kaftánja  szélét,  meg  ha  seregestül  meg- 
jelentünk a  táborában  hadainak  számát  szaporítani  s  elég 
ennivalót  is  hoztunk  magunkkal,  hát  akkor  megdicsért 
bennünket,  adott  játékszereket  is,  a  mikkel  játszhassunk 
idehaza.  De  hogyha  valami  olyanra  bátorkodtunk  vetni 
a  fejünket,  a  mi  ő  neki  nem  tetszett,  fogott  egy  korbácsot 
8  úgy  végigvert  rajtunk  vele,  csak  úgy  repedt  a  bőrünk. 
Ez  a  korbács  pedig  mindig  ott  lógott  az  ajtófélen :  ez  volt 
a  krimiai  tatárság.  A  szultánnak  csak  intenie  kellett : 
«indulj  meg  korbács !»  s  az  leszállt  magától  s  paskolt,  míg 
bele  nem  fáradt.  S  ha  megunta  a  szultán  a  játszásunkat. 


19 

elvette  ti  jdtókazoroinket,  tömlöczbo  cHukatta  a  nai^y  <tnibe- 
reinki't,  a  kikut  ö  muga  ruházott  ful  koronával,  fojodülom* 
HÜvuggol. 

Boldi/.HArhii  tudta,  hogy  ez  így  volt  mindig,  mo8t  ír  így 
luuz. 

A/órt  Uf^'yim  ij^yrkc/ctl  u  Irfi  ;'\  •  ihmMi  utón  hazajutni 
Mikó-lj várni.  Ott  in  lui^y  sziikst  ;^  Irs/,  o  roá. 

Mikó- Újvár  ott  feküdt  CHÍkszereda  fölött,  de  ez  nem  a 
iiiostaiii,  az  Hokkal  iiagyobh  í-h  fónycHchb  volt.  A  gazdag 
Mikó  FtToucz  ópitteté  azt,  a  ki  nagy  becHÜletben  állt  mind 
Bethlen  Gábor,  mind  I.  liákóczy  fejedelem  előtt.  A  teme- 
tósónól  nióg  a  fejedelem  ós  a  fejedelemasszony  is  kisérték 
a  halottas  szekerét,  pedig  unitárius  volt.  A  várat  aztán  az 
egyetlen  íia,  József  örökölte,  a  ki  megint  oly  szerencsétle- 
nül járt,  hogy  a  lakodalma  napján  a  lovai  megbokrosod- 
tak az  üdvlövöldözéstöl,  a  szekeret  felborították;  —  neki 
magának  a  nyaka  törött,  a  szép  felesége,  Maeskási  Ilka, 
menyasszonyi  koszorúval  uiarada  özvegyen.  Nem  soká  ma- 
radt úgy,  nagyhamar  rátalált  a  vidék  legdaliásabb  leven- 
téje, a  harczban  és  békében  egyaránt  előkelő  «primor» 
Diimokos  Tamás,  ex  genere  Nyújtód.  Mikó-Ujvár,  a  gyer- 
mektelen elhalt  Mikó  József  után  törvény  szerint  a  fejede- 
lemre szállt  volna,  de  I.  Rákóczy  meghag}i;a  azt  az  özvegy- 
nél. Itt  tartotta  azután  székhelyét  Damokos  Tamás,  a  ki 
főkapitány  vala  Csíkban. 

Rövid  idő  múlva  Il-ik  Rákóczy  György  következett  az 
erdélyi  nagyfejedelmi  trónra:  a  legszebben  virágzó  kis 
országot  vette  át,  a  mi  mindennel  bővelkedett,  a  mivel 
csak  jó  kedvében  megáldhat  az  Isten  egy  országot.  De 
Rákóczy  mindezzel  nem  érte  be,  furdalták  a  máját  a 
nagyravágyás  férgei.  Elhagyta  magával  hitetni  holmi  elé- 
gedetlen lengyel  főurak  által,  hogj'^  őt  a  lengyelek  nagyon 
kívánják  királynak  a  mostani  helyett :  óhajtanak  egy  or- 
szággá lenni  a  kis  Erdélyivel.  Elhitte  nekik  és  felült. 
Összeszedte  a  szép  vitéz  erdélyi  sereget ;  se  kérdett,  se  hal- 
lott, berontott  Lengyelországba  s  egész  Krakkóig  ment, 


20 

azt  el  is  foglalta,  mert  szép  vitéz  serege  volt  egj'ütt ...  Az 
öreg  apó  onnan  Stambulból  hiába  kiabált  utána :  «megállj 
gyerek !  mert  biz  a  fenekedre  verek  ! »  hallatlanná  tette  a 
szót,  csak  előre  igyekezett.  Mikor  aztán  ott  volt  Krakkó- 
ban, akkor  vette  észre,  hogy  nem  jó  helj''en  jár;  nem  vár- 
ják őt  itten  se  a  főpapok,  se  a  főnemesek,  se  a  diseta,  hogy 
megkoronázzák.  Akkor  aztán  már  ment  volna  vissza,  ha 
lehetett  volna ;  —  de  már  a  hátán  volt  a  nagyapó  kor- 
bácsa. Kétszázezer  tatár  állta  el  az  útját  Erdélyország 
felől.  Maga  aztán  aláirta  a  legcsufosabb  capitulatiót,  a  mi 
alatt  csak  valaha  fejedelem  neve  pironkodott  s  egy  oldal- 
ugrással elmenekült  Magyarország  felé.  A  szép  erdélyi 
hadsereg  pedig,  köröskörül  fogva  a  lengyel  király,  a  tatár 
khán,  meg  a  szepesi  sztaroszta  hadseregeitől,  agyon- 
éhezve, fáradva ;  a  tél  viharától  a  mezőn  meglepetve :  ve- 
zérestül együtt  fogságra  jutott  a  legkegyetlenebb  ellenség, 
a  tatár  khán  kezébe.  —  Ez  azonban  még  nem  volt  elég  a 
pogánynak :  a  mint  az  erdélyi  vitézek  táborát  elvitte  Kri- 
miába,  betört  minden  oldalról  Erdélybe :  oda  voltak  a 
legjobb  vitézek ;  nem  volt  kit  szembeállítani  a  gyilkos 
csordával,  a  kit  annyiszor  visszavertek  a  székelyek.  —  Vé- 
gig pusztított  a  rabló  had  az  egész  országon,  égetve,  rom- 
bolva, s  a  nép  színét-javát  szőrpányvára  fűzve.  Kilenczven- 
ötezer  férfit  hajtottak  el  Erdélyből  Krimiába.  Ugyanannyi 
asszonyszív  vérzett  idehaza  miattuk. 

Biz  ez  nem  igen  szép  történet ;  de  hát  előre  kell  bocsá- 
tanunk, hogy  az  ezután  következőket  hozzáépíthessük. 

Mikor  Boldizsár  bá,  a  tatárkölcsönözte  lovával  megér- 
kezék  Mikóvárra  :  még  akkor  senki  sem  tudott  semmit  a 
nagy  gyászról,  hogy  az  egész  erdélyi  hadsereg  hadi  fog- 
ságba esett.  Nem  is  álmodott  erről  senki.  Boldizsár  még  a 
fegyverlerakás  előtt  menekült  el,  s  olyan  gyorsan  vágta- 
tott éjjel-nappal,  lóhalálában,  hogy  még  a  madár  sem 
előzhette  volna  meg. 

Ö  volt  tehát  a  legelső  gyászhirnök,  a  ki  Ilka  asszony- 
nyal tudatta  a  hős  Damokos  Tamás  szomorú  végzetét. 


—  OyáHzholló  vriL'Vok,  L'iilaiiiltoin  :  H^cL'niiv  nílHiradiiiik 
izenetót  hozoni. 

S  azzpl  elinoiidá  ii<<ki,  itogy  mit  i/<cnt  UainokoK  'raiium 
nag>'  vt'sz('(l('lin(')l)(")l  h  átadá  iioki  a  pénzzel  tolt  turliát,  a 
kulcHilval  együtt. 

Ilka  HÍrva  fakadt  orré  a  gyáHzhirre,  h  kezét  tördclé  két- 
Hégl»eestéb(>n. 

—  Jaj,  édes  mézem,  ne  kezdj  most  a  HÍráshoz :  nem 
érünk  moHt  arra,  hagyjuk  ezt  tavaszra,  mikor  jobban  ideje 
lesz.  Ne  félj :  nincsen  még  sciiimi  baja  nz  uradnak.  Hadi 
fogságba  elviszik  ;  nem  bántják  :  tudják,  hogy  főkapitány, 
nagyon  megbecsülik  ;  sok  váltságdíjat  várnak  érte.  A  vált- 
ságdijat ime  elhoztam  magammal.  Itt  van,  egy  rakáson. 
Most  már  csak  az  lenne  anag}'  baj,  ha  valahogy,  valami 
réven  ez  a  pénz  elsikkadna:  mert  akkor  ugyan  ott  veszne 
Krimiában  a  jó  Damokos  Tamás  urunk. 

Az  asszony  letörülte  a  könyeit  s  azt  monda  Boldizsár 
bának,  hogy  nem  fog  hát  többet  sirni,  a  míg  egyéb  dolga 
lesz :  mondja  meg,  mit  tegj'en  ? 

—  Hát  legelőbb  is  arra  kell  gondolnunk,  hogy  ezt  a 
Mikó  várát  úgy  megvédelmezzük,  hogy  a  tatár  el  ne  fog- 
lalhassa. 

—  Én  Istenem !  Hisz  ez  a  Mikóvár  nem  erős  vár. 

—  Majd  erőssé  tegyük.  Te  már  azt  csak  bizd  rám,  édes 
húgomasszony.  Én  mindenről  gondoskodom,  te  csak  az- 
után láss,  hogy  legyen  a  hadi  népségnek  mit  enni.  Az  asz- 
szonyok  süssenek,  főzzenek,  a  papok  imádkozzanak,  a  töb- 
bit majd  előteremtem  én. 

Biz  azt  a  Mikó-Ujvárát  nem  nevezték  hajdanában  erős 
várnak,  mert  még  csak  valamely  hegytetőn  sem  büszkél- 
kedik, a  minek  a  három  oldala  megmászhatatlan,  a  negye- 
dik pedig  bevehetetlen  :  hanem  ott  fekszik  a  síkság  köze- 
pén, négyszögletre  kiépítve,  inkább  csak  várkastély,  vendég- 
elfogadásra, nem  ellenség  visszaverésére.  Van  ugyan  egy 
kis  gyarló  bástyája  s  azt  vizárok  veszi  körül,  de  az  a  víz 
fenékig  befagy,  ott  megy  át  rajta  a  tatár,  a  hol  akar  s  vas- 


fejű  gerendákkal  rést  tör  a  falon,  akármilyen  vitézül  védi 
magát  a  benszorult  népség. 

Immár  a  szegény  illyefalvi  székelyek  is  igy  jártak.  Öt 
napig  védelmezték  magukat  a  kis  várukban  a  tengersoka- 
ságú tatár  ellen,  akkor  rájuk  döntötték  a  sánczot,  a  kiket 
le  nem  vágtak  belőlük,  mind  elhurczolták  rabságra,  nem 
maradt  meg  az  egész  városból  több  egy  gyermeknél,  a  ki 
a  folyam  partja  alá  elbujt. 

Az  illyefalvi  nagy  veszedelemnek  a  híre  csak  egy  héttel 
később  érkezett  meg  Mikó-Ujvárra,  mint  Czirjék  Boldizsár 
hadnagy.  De  ez  a  hét  nem  múlt  el  hiába. 

A  kapitány  távollétében  ő  volt  a  parancsnok,  neki  enge- 
delmeskedett a  nép  apraja-örege.  Jól  mondám :  mert  csak 
az  apraja,  meg  az  örege  volt  otthon ;  a  derék  sereg,  a  férfi- 
had el  volt  már  fogva. 

Azért  csak  összegyűjtött  egy  védő  csapatot  Boldizsár  bá : 
minden  öreg  mellé  egy  sihedert;  aztán  kifundálta  a  hadi 
taktikát,  a  négy  legöregebb  pixidáriussal.  (A  (dófő*)  mind 
ott  maradt  a  táborral.) 

—  Nem  úgy  csináljuk  ám  a  dolgunkat,  a  hogy  a  jó  be- 
csületes illyefalvai  atyánkfiai  tették :  hogy  közel  ereszszük 
a  falainkhoz  a  tatárt,  a  honnan  kanóczos  nyilakkal  ránk 
gyújthatja  a  tetőt,  kiszedheti  a  szemünk  szőrét;  hanem 
azon  leszünk,  hogy  távol  tartsuk  őket  a  testünktől.  Innen 
is,  tul  is  Csik-Szereda  előtt  nagy  földvárat  hányunk,  s  akár 
szembe,  akár  hátul  támad  ránk  az  ellenség,  úgy  leágyúz- 
zuk, hogy  a  szeme  is  szikrát  hány  bele. 

—  Leágyúznók  ám,  ha  volna  mivel  ?  monda  Mihály  bá, 
a  legvénebb  puskás.  De  az  a  négy  réztaraczk,  a  mi  a  nagy- 
asszony kastélyában  van,  csak  lakodalmas  nép  elejbe  puf- 
fogatni  való. 

—  Már  pedig  én  nekem  huszonnégy  ágyú  kell. 

—  Ha  csak  a  földből  nem  nő  ki? 

—  Hát  igenis,  hogy  onnan  nő  ki !  Mire  való  ez  a  szép 
veresfenyő  erdő  ?  Semmi  szégyen  se  lesz  az  a  tatárnak,  ha 
mi  fa-ágyúval  lövöldözünk  belé. 


A/  (iroRek  oBÓváltúk  a  főjüket:  do  tudták,  hogy  Boldi- 
/Hilr  1)A  ozí'rmnHtor ;  hAt  (iwak  oiif^odtnk  a  parancHolatjának. 
lifvágták  a  huHzoníK^fíy  s/ál  fAt,  h  azokkal  a  na^j'  fúr/)k- 
kai,  a  mik  a  hányavi/  HzivattyncHíivoihcz  valók,  végig  fúr- 
tak valaiijonnyit. 

—  De  már  moHÍ,  hogy  lovunk  mi  íhluil  ?  ag^'/tHkodf'ík 
Mihály  l)á;  Iiíhz  az  olöMiátul  lukaK.  Kzt  ha  elKÜtjük,  ak- 
korát fog  lőni  hátrafelé,  mint  a  mekkorát  előre.  De  ho- 
gyan ifi  süsHÜk  el  ?  hisz  ha  az  oldalán  gyújtó  lyukat 
fúrunk  :  akkor  az  egész  CRÖvet  az  első  lövés  kétfelé  re- 
peHzti. 

Majd  lesz  annak  módja !  Nyugtatá  Boldizsár.  Ugy-e 
hár.  ha  a  puskád  csövo  tele  megy  homokkal  elöl  a  szájánál, 
hát  akkor  a  töltés,  inkább,  hogj'sem  azt  az  ezernyi  ho- 
mokszemet egyenkint  kitologassa,  kapja  magát,  szétveti 
a  puskád  csövét  az  ag)'ánál.  No  hát!  Ennek  a  faágyúnak 
a  hátulsó  likán  előbb  bedugjuk  a  golyókkal,  szegekkel, 
vagdalt  ólommal,  s  más  efféle  csemegékkel  tele  zacskót; 
utána  a  puskaporos  zacskót ;  azután  pedig  betömjük  azt, 
mentül  lazábban  száraz  homokkal.  Nem  lesz  annak  a  ho- 
moknak semmi  baja  a  lövés  után.  Az  ágyút  pedig  aképen 
sütjük  el,  hogy  egy  ember  oda  tart  egy  megtüzesített  végű 
kopját  a  tömő  homokhoz,  a  másik  egy  pőrölylyel  ráüt  a 
kopjan5^él  túlsó  végére,  s  mingyái-t  kész  lesz  a  durranás. 

Hej,  ha  tudta  volna  Boldizsár  bá,  hogy  ő  találta  ki  a  há- 
tultöltő czindnádel  fegyvernek  a  fortélyát ! 

Még  azután  a  faágyúkat  belül  kibéllelte  összegöngyölí- 
tett vas  pléhvel,  kívül  behuzatta  nyers  ökörbörrel,  s  meg- 
pántoltatta  vasabroncsokkal,  hogy  annál  jobban  szolgál- 
janak. 

De  már  most  puskapor  is  kéne,  ahhoz  pedig  malom  kell. 

Hogyan  fundálta  ki,  hogyan  nem,  én  azt  meg  nem  mon- 
dom ;  de  végre  azt  is  csak  előállítá  Boldizsár  bá.  Puska- 
port is  fabrikált  ö;  még  pedig  nem  feketét,  hanem  fehé- 
ret :  azt  mondta,  hogy  ez  azért  jobb,  mert  nincs  olyan  erős 
tüze,  nem  gyújtja  meg  az  ágyút. 


u 

Akkor  aztán  elhelyezteté  a  maga  ágyúit  a  földből  hányt 
bástyákra,  s  azt  mondta,  hogy  «no  már  most  nem  bánom, 
ha  jön  is  az  a  tatár ». 

Az  pedig  jött;  jó  orra  volt:  megszagolta,  hogy  Csik- 
Szeredán  jó  préda  vár  reá,  csak  Mikóujvárával  kell  neki 
elbánni :  az  pedig  félagyarára  is  kevés. 

A  tatár  nem  hordott  magával  ágyút :  nem  is  értett  hozzá. 
A  sokaságában  volt  az  ereje,  a  kegyetlenségében  a  hatalma ; 
gyorsaságában  a  veszedelmes  volta.  Egyenesen  vágott  ke- 
resztül a  rengeteg  erdőn,  a  mi  útját  állta,  utczát  taroltatva 
maga  előtt  az  előre  hajtott  foglyaival. 

Csak  úgy  feketéllett  a  mező  a  hegyes  süvegeiktől,  mikor 
a  porfelleg  elszállt,  a  mit  maguk  előtt  vertek.  Mint  a  szél- 
vész, oly  sebesen  jöttek. 

—  De  majd  visszafelé  milyen  gyorsan  fogtok  menni ! 
Monda  Boldizsár  bá  s  jó  közelre  beváratta  őket.  —  Azok 
fel  sem  vették  azt  a  kis  földturást  ott  a  sikságon  s  lóháton 
akartak  rajta  átgázolni. 

Mikor  aztán  jó  közel  jöttek,  egy  parittya  vetésre : 
akkor  megszólaltatott  ellenük  Boldizsár  bá  egy  pár 
ágyút. 

Bevált  biz  az  !  A  faágyúk  jól  szuperáltak.  A  szeges  zsák, 
meg  a  lánczos  golyóbisok  csúnya  felköszöntést  adtak  a  ta- 
tárnak. Szokás  szerint  megrökönyödének  s  rögtön  hátat 
fordítottak.  A  murzáik  azonban  korbácscsal  terelték  ismét 
össze  a  csapatjaikat  s  pokolébresztő  nagy  zsivajjal  zudíták 
tömegestől  a  lovasságukat  a  földsáncz  ellen. 

Most  aztán  tíz  szörnyeteg  okádta  egyszere  a  sárkány- 
tüzet  a  fejeikre:  egész  pusztulás  lett  bennük ;  s  nehogy 
valami  kétségük  legyen  az  iránt,  hogy  mi  az  odahátul  ? 
alig  múlt  el  egy  felfohászkodás,  Boldizsár  bá  mind  a  ti- 
zenkét ágyúval  odacserdített  közéjük. 

Nem  ettek  ilyet  a  tatárok  még  soha. 

Azok  ott  ördögökkel  vannak. 

A  tatár  vezér  nagyon  megszégyenlé  magát  a  kudarczon 
s  elővéve  szokott  taktikáját,  egy  csoportot  az  erdőn  keresz- 


ír. 

tül  a  Hz^kulyok  inügkorülüH«''rü  küldött.  XííikIíl'  iu\  szoktuk 
a/t,  ko/iikok,  tatárok:  a  kik  együtt  járnaK 
Az  illyefalvai  HiralraaH  krónika  íh  igy  énokii : 

«Ko/Ak  kurt/itiy  falat  vA^a, 
Tatár  tlJ/.ót  rúiik  hocBátjii.» 

A  viid  lu'p  nyilzáporrul  szokja  nu-ssziröl  ningtáinadni, 
Hobbe  ejteni,  lángba  borítani  az  ellensége  badHorát  és  vá- 
rát :  az  egéflz  kedvük  ellenére  volt,  bogy  a  másiknak  meg 
olyan  lövő  szerszáma  legyen,  a  mi  az  ö  tegzónél  messzebb 
boni.  Pedig  bizony  a  csíkszeredai  ágyúk  sem  voltak 
különb  fegyverek  a  száraszerijjnál. 

A  mig  a  kerülő  csapat  az  átelleni  völgy  felöl  alászállt : 
addig  a  szemközt  álló  tatárok  csak  abban  mesterkedtek, 
bogy  egyes  vitézeik  előre  nyargaltak,  vitézi  párbajra  bivo- 
gatni  fel  a  székely  daliákat.  Kár,  hogy  olyan  közel  egyik 
aem  hozta  a  képes  felét,  hogy  Boldizsár  bá  a  kovás 
puskájával  megtisztelhette  volna.  (Hiszen  volna  csak  itt- 
hon Daniokos  Tamás,  majd  megmutatná  az  tinektek,  bog}' 
hány  mázsát  nyom  egy  font  vas,  mikor  kardnak  van  la- 
pítva I  De  hát  nem  voltak  itt  a  daliák,  csak  a  bölcseséghez 
kellett  folyamodni.) 

Odafenn  a  vár  sánczain  az  asszonysereg  állt  őrt,  szem- 
füleskedve mindenfelé.  Damokosné  meg  künn  a  bástya- 
szegleten egész  ökröt  süttetett,  bort  üttetett  csapra,  hogy  a 
tatárok  láthassák,  mily  bővében  vannak  az  ostromoltak 
mindennek :  a  gyerköczök  sem  maradtak  dologtalan,  hord- 
ták az  ételt,  italt  a  harczoló  csapatoknak. 

Az  őrtálló  csapatok  hamar  észre  is  vevék,  hogy  az  új 
erdő  vágásán  keresztül  ugyancsak  nyomakodik  előre  egy 
tatár  csapat  a  város  megkerülésére  s  jelt  adának  ideje- 
korán Boldizsárnak.  A  hadnagy  azonnal  utasítást  adott  az 
alhadnagyának,  ki  a  túlsó  sánczban  vigyázott.  Ez  pedig 
Mihály  bá  volt.  A  hátulsó  sáncz  pedig  úgy  el  volt  rejtve 
gyalogfenyő-bokrokkal,  hogy  abból  semmi  sem  látszott :  a 
közeledő  gyümölcsös  kertnek  nézhette. 


26 

A  megkerülő  tatár  csapat  lármafával  adott  jelt  a  hegy- 
tetőről a  tábornak,  b  akkor  egyszerre  támadtak  minden 
oldalról  a  mikóvári  sánczok  ellen,  a  mikor  aztán  lett 
olyan  nagy  ágyúzás,  hogy  három  mértföldnyi  kerületben 
minden  vad  elszaladt  az  erdőből.  De  nem  csak  a  vad,  a 
tatár  is  elszaladt,  a  ki  ott  nem  maradt,  A  gonosz  pogány 
had  véres  fejjel  lett  visszaverve  Mikóvár  alul,  pedig  csak 
öreg  emberek  és  suhanczok  álltak  vele  szemközt:  fából 
csinált  ágyúk  dörögtek  ellenük. 

A  murza  maga  rohant  utoljára  a  Boldizsár  bá  által  vé- 
dett sáncz  ellen,  a  mundzukos  lófarkat  kezébe  ragadva,  s 
nem  törődve  az  ellene  szórt  tört  patkódarabokkal,  miket 
zsákszámra  okádának  a  faágyúk.  —  Ekkor  azonban  egy 
ilyen  fenyőfa-csatakigyó  azt  a  tréfát  mivelte,  hogy  nagyon 
erős  löportöltést  kapván,  a  kartácscsal  együtt  magát  az 
ágyú  béllését,  az  összegöngyölt  pléhcsövet  is  kilőtte  a  cső- 
ből, 8  az  mint  valami  röpülő  tüzes  sárkány,  úgy  szállt 
nagy  süvöltve  a  tatárok  közé.  —  Ez  már  nagyon  erős  ar- 
gumentum volt !  A  hol  már  az  ágyút  is  ellövik  az  emberre  : 
ott  nem  lehet  megmaradni !  A  murza  a  hátára  kapta  a  paj- 
zsát, s  úgy  elfutott  ijedtében,  hogy  a  saját  hivei  sem  érték 
éjszakánál  elébb  utói. 

Boldizsár  bá  azonban  jól  tudta  azt,  hogy  mikor  valaki  a 
tatárt  egyszer  megverte,  akkor  még  ne  tartson  «Te  Deum 
laudamust)),  mert  az  annak  még  nem  elég.  Nappal  meg- 
futott, éjszaka  visszatér:  s  iszonyú  boszút  áll.  Kétszer  kell 
a  tatárnak  a  fejére  ütni,  mert  az  különben  be  nem  veszi  a 
tanácsot. 

Amint  leszállt  az  éjszaka,  söté|;  felleges  idő  lett:  Boldi- 
zsár bá  kiválogatott  száza-t  a" legjobb  lábú  ficzkók  közül; 
azoknak  a  számára  készített  óriási  nagy  fakardokat,  mikor 
aztán  már  nagyon  sötét  volt,  akkor  levezette  őket  egész  a 
táborba  szállt  tatárseregig.  Ott  az  erdő  oltalmában  vala- 
mennyinek a  képét,  meg  a  fapallosát  bekente  valami  ör- 
döngös zsírral,  a  mitől  az  ábrázat  és  kard  úgy  fénylett  a 
sötétben,  mintha  tűzből  volna. 


«No  moHt  liijin.  iMj.j.  i.  .Ir/ii-  ir.N.vol!  Hzűv.  Máríft 
liirc^vol  l'> 

A  tüzoR  arozú  alakok,  a  lángoló  kardokkal  napiy  HÍvalko- 
(lán  incllctt  inluimlnnk  n  fnnultim  clpiliont  tatárokra  :  azok 
meg,  mint  a  kiket  »z  ördögök  szálltak  meg,  olyan  rómü- 
lÖHRol  kavarodtak  fol  erre  a  túlvilági  rémek  támadánára,  h 
opyniást  gázolták  ol  a  nagy  HzaladáRban. 

Boldizsár  bá  fakardon  suhanczai  még  jobban  megver- 
ték a  tatárt  másodszor  is,  mint  a  lu^py  a  faágyus  aggas- 
tyjinai. 

—  No  már  most  cncki'lhctünk  egyot,  kedvoskéimi  monda 
Czirjck  Boldizsár  a  sivó-rívó  nsszojivoknak :  vy.o.k  már 
nem  bántanak  minket  többé. 

Nem  is  mentek  a  tatárok  Mikóvárnak  a  tájékára  sem 
többet.  A  murza  visszafutott  a  khánhoz,  s  a  prófétára  es- 
küdött, hogy  olyan  ellenségre  még  nem  akadt,  mint  a  «ki- 
séi-tetek  völgyében* .'•^  Mindig  óvták  attól  az  oláhok  is, 
hogy  oda  ne  menjen,  mert  ottan  földalatti  lelkek  uralkod- 
nak ;  de  ugyan  tapasztalta  ennek  az  igazságát,  mert 
ottan  nemcsak  hogy  száz  ágyút  sütögettek  el  a  népe  közé, 
de  utoljára  magát  az  ágyút  is  közéjük  röpítek  ;  éjjel  pedig 
tüzes  arczú  dzsinek  szálltak  le  az  égből,  lángpallosokkal : 
a  kire  csak  ránéztek  is,  rögtön  korommá  sült  a  tekintetük- 
től. Ezért  aztán  Mikóvár  vidéke  —  ezen  tatárjárás  alatt  — 
meg  lett  szabadítva  mindenféle  kelletlen  látogatástól. 


*  Az  akkoriban  dívó  néphit  szerint  a  legfel  elmésebb  réme 
volt  a  csik-szeredai  völgynek  a  «Simó  Péter»,  egj'  nagy  fekete 
óriás,  a  ki  az  éjjeli  utazók  szekereire  felült,  s  gazdáikat  birkózni 
hivta  az  ólomszérüre. 


28 


BENN  AZ  ELLENSÉG  A  VAEBAN. 

Czirjék  Boldizsár  azért  nem  feküdt  le  a  fülére,  de  min- 
dig csak  félszemmel  aludt,  a  másikkal  az  ellenségre  vi- 
gyázott ;  mindenütt  ott  vala,  hogy  az  ellenség  meg  ne  lep- 
hesse a  várat.  Végtére  aztán  ez  a  zivatar  is  csak  elmúlt  a 
maga  jó  kedvéből,  a  tatár  telerabolva  magát,  haza  ment  a 
prédával,  meg  a  sok  rabszíjra  fűzött  fogolylyal.  A  fejede- 
lem is  hazakerült,  az  országgyűlés  is  összeült ;  azok  aztán 
kegyetlenül  egymás  hajába  kaptak,  ki  rebellált,  kit  szám- 
űztek :  egyszóval  minden  rendbe  jött. 

Százezer  harczos  férfi  ugyan  ott  sinylett  Krimiában  rab- 
lánczon,  hanem  az  is  mind  rendben  volt.  Gazdája  akadt 
valamennyinek.  Itthon  pedig  a  magas  kormány  az  előkelő 
özvegyeknek  és  árváknak  tutorokat  rendelt,  ennél  többet 
pedig  nem  lehet  kivánni. 

Boldizsár  bá  is  megkapta  a  parancsolatot,  hogy  leültet- 
heti már  a  csiki  hadakat,  nincs  rájuk  több  szükség,  lás- 
sanak a  mezei  munka  után.  A  csizmadiák  menjenek  csiz- 
mát varrni.  Az  ágyukat  olvasztássá  be  s  az  anyagot 
küldje  fel  Szebenbe,  hadd  öntsenek  belőlük  harangot. 
Boldizsár  bá  hiven  tűzbe  tétette  a  faágyuit  és  a  hamuját 
lelkiismeretesen  felküldte  Szebenbe,  öntsenek  belőle  ha- 
rangot, ha  tudják  a  módját. 

Csak  azután,  hogy  mindent  elintézett,  tért  haza  ő  is 
Mikóujvárára,  a  hol  a  hadnagyi  felügyelet  volt  a  hivatalos 
dolga. 

Legelébb  is  felkereste  az  ő  kedves  úrasszonyát,  a  ki 
talpig  gyászba  öltözve  fogadta,  s  százszor  is  köszönte  neki 
azt  a  sok  jó  szolgálatot,  a  mit  neki  és  családjának  tett; 
Ígérte,  hogy  soha  sem  fogja  elfelejteni. 

—  Már  most  hát,  édes  húgomasszony  (a  Czirjékek  és 
Damokosok  vérszerinti  rokonok  voltak),  monda  Boldizsár 
bá :  a  legelső  dolgunk  az  legyen  ám,  hogy  a  mi  Tamásun- 


2!í 

kat  kif»/,Rl)iuHtHuk  onnan  a  tatár  foRKágábí'íl,  m<?rt  neki  Htm 
j('>  uttiin  lenni,  dü  nekod  Honi  j(')  liin  itten  magadban  len* 
ní'd  a/,/al  a  krt  kis  ártatlan  poronty tyal. 

Minden  bi/.onynyal,  a/  Ioh/  uz  elHÜ  dolgunk,  édeK  bá- 
tyiiin.  Mgyóbiránt  addig  sem  vagyok  itten  egénzen  tanócH 
iM'lkiil  liu^cyva,  a  jó  fejedelem  gondoHkodott  róla,  hogy  a 
dia'ta  rindeljon  ide  <'tut()rt»>  a  kis  ^'yeniiekeim  Hzáiuíira,  h 
nekem  sztikHÓgben  tanácHadót. 

Holdizsár  bá  nagyot  törült  ernt  a  Hzóra  az  <irrán(boHzii- 
Kiigt(')l  viszketett  az !)  s  azt  dörmögé,  liogy  biz  a  jó  fejede- 
lem még  Hokkal  jobb  fejedelem  lett  volna  akkor,  ha  ma- 
radt volna  itthon  medvéket  vadászni,  mint  hogy  elvitte  a 
cnaládapákat  az  operentiákra,  koronát  vadászni,  a  kiknek 
a  helyébe  aztán  most  tutorokat  ültet.  Eg}^ébiráut  ki  légyen 
az  az  iderendelt  tutor,  ha  szabad  a  nevét  tudni  ? 

Ilka  asszony  monda  neki,  hogy  az  bizony  Apor  István 
uram  ö  kegj'elme. 

Hüh  be  nagyot  ugrott  erre  a  szóra  Boldizsár  bá ;  a  sü- 
vegét pedig  úgy  vagdalta  a  padl(')hoz,  hogy  az  olyanokat 
puffant,  mint  egy  mozsárágyú. 

—  Oh  te  szent  Pilátus !  Oh  te  szent  Heródes !  s  még  a 
hány  füzfánfütyülö  szent  van  a  világon !  Hisz  akkor  benn 
van  a  várban  az  ellenség  I 

—  Micsoda  ellenség  ? 

—  Micsoda  ellenség?  Az,  a  ki  rosszabb  a  töröknél, 
rosszabb  a  tatái'nál ;  a  ki  jobban  megéget,  mint  a  tűz,  job- 
ban felforgat,  mint  a  földindulás,  ügj'an  hogy  tudtad  azt 
ide  beereszteni  ? 

—  Ugyan  mit  tud  kegyelmed  Apor  István  ellen  ? 

—  De  bizony  eleget.  A  mit  a  pápisták  hét  főbűnnek  hi- 
nak,  az  mind  meg  van  benne,  csordultig  tetézve. 

—  Példának  okáért. 

—  Először  nagy  benne  a  kevélység.  Nem  tudja  elfelej- 
teni, hogy  azt)któl  a  hatalmas  Aporoktól  származik,  a  kik 
hajdan  Erdélynek  vajdákat  adtak  ;  Bálványosban  most  is 
uralkodnak.  Ezért  képes  volna  elárulni  minden  atyafiát,  a 


30 

ki  fölötte  áll,  hogy  annak  a  helyébe  ő  juthasson.  Azután 
irigye  minden  embernek,  a  kit  csak  az  Isten  valamivel  meg- 
áldott; az  egyiktől  irigyli  a  vagyont,  a  másiktól  a  jó  hír- 
nevet, a  harmadiktól  az  észt,  a  negyediktől  a  családi  bol- 
dogságot, s  képes  rá,  hogy  azt  semmivé  tegye,  csak  azért, 
hogy  másnak  se  legyen,  a  mi  neki  nincsen.  Azután  jön  a 
fösvénység,  a  kapzsiság,  a  pénzhetnémség :  kártyán 
nyerni,  uzsoráskodni,  örökséget  hajhászni,  simoniát  űzni, 
ebben  ő  mind  tudós.  Kétszeresen  árva  az,  a  kinek  ő  lett  a 
gyámja,  mert  azt  egy  ingben,  mezítláb  teszi  az  utczára. 
Azután  iszákos,  a  bort  nem  is  issza,  hanem  úszik  benne ; 
s  ha  feltette  az  Orbán  süvegét,  akkor  meg  garázda,  véres 
verekedő,  belevész  az  édes  apjába  is,  s  a  papját  is  megveri ; 
haragtartó  lelke  soha  el  nem  felejti,  ha  egyszer  megbán- 
tották, s  nagy  idő  multával  is  boszút  áll  érte.  Mindjárt 
kész  a  kardjához  kapkodni.  Hanem  annál  restebb,  ha  va- 
lami üdvösséges  dolog  van  rája  bízva.  Akkor  mindig  azt 
mondja,  « majd  holnap,  majd  holnap !»  Ha  egy  irgalmas 
kiáltással  megszabadíthatna  valakit,  még  azt  is  restell ;  ha 
a  lábával  eltaposhatna  egy  üszköt,  még  azt  sem  teszi  meg : 
elnézi,  csupa  restségből,  csupa  tácsóságból,  hogyan  lesz 
belőle  nagy  tűz. 

—  Ejnye,  de  összegyűjtötte  kegyelmed  a  hét  fő  bűnöket 
szegény  Apor  István  fejére. 

—  Még  csak  hatot  számláltam  el ;  a  hetedik  hátra  van, 
hogy  azzal  kössem  be  a  koszorúját.  A  legfőbb  vétke  az, 
hogy  fajtalan,  buja  indulatú ;  a  ki  előtt  semmi  asszonyi 
erény  sem  szent,  akár  szolgálónál,  akár  fejedelemnőnél 
legyen  található.  Ha  egyszer  ez  az  indulat  elvakítja :  akkor 
nincs  az  a  gonosztett,  a  mitől  visszarettenjen,  csakczélját 
elérje. 

Ilka  asszony  gondola  magában,  hogy  Boldizsár  bá  a 
valláskülönbség  miatt  gyűlöli  ilyen  nagyon  Apor  Istvánt, 
s  csillapítólag  hozá  fel : 

—  De  gondolja  meg  kegyelmed,  jó  Boldizsár  bátyám, 
hogy  ö  az  én  szegény  jó  Tamásomnak  régi  jó  barátja. 


31 

—  HÍH7,  H/.  II  hibii.  Inkább  ollönHÓgo  volna ! 
--  Müg  jityuria  íh. 

—  Mint  Ábdlnek  Kain. 

—  Aztán  ón  noktni  meg  nagyon  j(')  akarí')m. 

—  Hiszen  azt  íh  tudom. 

—  GyáHZoH  ö/,vt'g;y'HÓgüm  HZomnru  iiaiijaihiiii,  ^/» ;'.  ii\ 
üIhí'í  uram  lialála  után,  igen  Hokat  feljárt  hoz/.iuii.  sigiií./,- 
talt,  tanácHolt ;  a  mit  csak  kivántam  tőle,  mindent  megtett 
értem. 

Boldizsár  bá  minden  egyen  mondásra  ráintett  a  fejével, 
H  aztán  hozzá  toldá : 

—  Úgy,  úgy  I  Még  gitározott  is  neked  és  énekelt 
mellé  !  Mert  azt  hitte,  hogy  hozzá  még}'.  Szerelmes  volt 
beléd. 

—  Én  belém  ?  szólt  Ilka  elbámulva.  Én  nem  adtam 
arra  neki  semmi  okot. 

—  Elég  ok  egy  asszonynak  az,  hogy  szép,  arra,  hogy 
szeressék.  Te  nálad  azonban  még  egjgyel  több  ok  is  volt. 
Tudod  jól,  hogy  mikor  szegény  első  urad  olyan  szerencsét- 
lenül végezte  életét:  a  fejedelem  (Isten  nyugtassa  meg,  de 
derék  jó  úr  volt !  Bár  még  most  is  élne!),  hát  a  fejedelem, 
a  kire  a  magtalanul  elhunyt  Mikó  József  minden  birtoka 
visszaszállt,  azt  a  szót  ejté  ki,  hogy  bizony  annak  fogja 
donátiózni  az  egész  Mikóujvárt  dominiumostól,  a  ki  a 
szegény  fiatalon  gj-ászban  hagyott  özvegyet  feleségül  veszi. 
Ezt  orrontotta  meg  Apor  István  uram,  s  ezért  taposgatta 
olyan  szorgalmasan  körülötted  a  földet.  S  most  megint  itt 
van  rtz  alkalom,  megint  özxegy  lettél :  nincsen  urad,  s  ő 
tőle  függ,  hogy  visszakerüljön-e  valaha,  vagy  végkép  oda- 
veszszen.  wKecskére  bizták  a  káposztát !» 

Ilka  asszony  csak  mosolygott. 

—  No  hát  lássa  kegyelmed,  hogy  mennyire  csalatkozik 
ez  emberben  :  íme  az  most  is  abban  jár,  hogy  legnagyobb 
készséggel  meghozza  az  engedelmet  a  szultán  tihájától 
szegény  férjemnek  azonnal  kiszabadítására.  Annyit  lótott- 
futott már  eddig  is,  hogy  sikerült  neki  megtudnia,  mely 


32 

várba  vitték  Tamásomat,  kinek  hatalmában  van,  ki  a 
gazdája?  A  váltságdíj  felől  is  ki  van  már  egyezve  a  tatár- 
ral, 8  csak  a  postáját  várja  vissza,  hogy  megtudja,  hová 
hozzák  őt  ki,  hová  kell  küldeni  a  pénzt  érette,  rögtön  ö 
maga  fog  érette  elmenni,  ő  hozza  el  maga  szegény 
Tamásomat.  Láthatja  kegyelmed,  hogy  ez  egy  igazi  nemes 
szív. 

—  Hallom,  de  nem  látom,  s  ha  látom,  sem  hiszem :  va- 
lami kutyaság  lesz  ennek  a  saroglyájában.  Az  én  Están 
komám  soha  sem  tett  még  semmit  nemeslelküségből,  s 
nem  hiszem,  hogy  a  climactericus  esztendeje  jött  volna 
meg,  a  mikor  az  embernek  a  természete  rögtön  megválto- 
zik. Veszedelem  lesz  ennek  a  vége !  Ezt  súgja  nekem  a 
kisujj am.  Hanem  hát  jól  van.  Te  csak  légy  nyugodt  és  várj 
minden  jókat,  majd  ébren  leszek  én.  Ha  Apor  István  ura- 
mat megtették  a  te  tutorodnak,  majd  megteszem  én  maga- 
mat az  ő  tutorának,  s  fogadom,  hogy  én  jobban  fogok  vi- 
gyázni az  ő  árva  fejére,  mint  ő  a  te  árváidra.  Az  Isten  sza- 
badítson meg  e  gyászruhától. 

Ilka  szépen  megköszönte  még  egyszer  Boldizsár  bának 
az  eddigi  sok  jóságát  s  az  egész  beszédből  semmi  tövis 
sem  maradt  a  lelkében :  ő  nem  hitte  azt,  hogy  rossz  embe- 
rek lehessenek  a  világon  (ha  csak  nem  kutyafejű  tatárok), 
s  azt  gondolta  Boldizsárról,  hogy  ez  olyan  ember,  a  kinek 
sok  észt  adott  az  Isten,  több  bajt  lát  a  világon,  mint  a 
mennyi  valósággal  létezik. 

Apor  István  uram  számára  berendezték  a  vár  legszebb 
szobáit.  Boldizsár  bá  a  földszinti  boltozatban  lakott. 


BUZDURGAN. 

A  mit  Ilka  asszony  megtudott  az  elfogott  férje  felöl,  az 
mindössze  annyi  volt,  hogy  a  rabbá  lett  Damokos  Tamás- 
nak a  gazdája  Buzdurgán  murza. 

Ezt  hírül  hozták  neki  illyefalvi  szökevények,  a  kiknek 


HÍkonilt  ral>HiÍRukbrtl  kinu-nokülni  h  c/or  voHZi'ly  éfl  kiállóit 
nyomoruHáK  utiin  a  "záptcnKer*  haliilhü/ű  morotvilin  kft- 
roHztül,  nagy  vargabetűvel  haza  kerülni. 

Ezek  ugyan  retteneten  dolgokat  tudtak  regeim  Ki  iiiummI 
ÓH  az  odahurczolt  rabmagyarok  borzanztó  HorHánil.  Il'<;'.v 
liurczolták  őket  ló  melló  kötözve,  hogy  etették,  itattilk  őket 
olyan  «gazzal»,  a  mit  meglátni  íh  undorodás ;  hogy  fogtiik 
őket  olyan  Haiiyarú  raunkAra,  a  mit  idehaza  a  barmok  vé- 
geznek. Ezek  közt  pedig  legkeservesebb  volt  az  állatbőrök 
kallózása,  csávázása,  cserzése,  lugzása. 

A  krimini  tatárok  marokin-bőripara  liiroK  volt  az  e^'es/, 
világban.  Nem  tudtak  olyat  sehol  előállítani,  llabszolga  kel- 
lett annak  a  készítéséhez.  Eszes  állat,  a  ki  baromszolgála- 
tot végez.  A  krimi  tatárok  hirhedt  bőriparuk  által  kin- 
cseket halmoztak  össze ;  el  lehet  mondani,  hogy  a  Bakcsi- 
Szeráji  és  Akhtiári  tatár  fejedelmi  paloták  bőrből  lettek 
építve.  Minden  finom  saru,  keztyű,  a  pompás  könyvtáblák 
a  régi  könyvtárak  incunábuláin,  a  préselt  borítékok  a 
karos  székeken,  az  úrnők  czipői  s  a  fejedelmi  paloták 
aranynyal,  ezüsttel  kivert  bőrszőnyegei,  mind  a  krimi 
tatároktól  származtak. 

Átkozott  munka  volt  annak  az  előállítása ! 

A  legelső  csáva,  a  mibe  a  bőröket  beáztatták,  a  legron- 
dább hulladék,  marótrágya  keveréke  volt,  a  minek  bűzét 
megszokni  nagyobb  gyötrelem  volt  a  purgatoriumnál.  Eb- 
ben a  keverékben  kellett  térdig  gázolni,  könyökig  vájkálni 
a  szegény  raboknak :  szabad  ember  semmi  fizetésért  meg 
nem  tette  volna. 

Azoknak,  a  kik  ezzel  a  legelső  csávába  rakott  bőrrel 
bántak,  a  karjaik  és  lábszáraik  olyan  feketékké  váltak, 
mintha  szerecsentől  kérték  volna  kölcsön. 

Azután  jött  a  bőröknek  eczetben,  füzfah  éj  lúgban, 
savanyú  lótejben  keresztül  erjesztése,  a  minél  megint 
olyan  hőséget  kellett  kiállniok,  hogy  az  bevált  a  pokol  elő- 
csarnokának. 

De  legrosszabb  sorsuk  volt  azoknak,  a  kik  a  finom  szat^'- 

Jőkai :  A  Damokosok.  " 


8i 

tyánbört  készítek,  mert  annak  meg  az  volt  a  módja,  hogy 
a  lenyúzott  állatbőrt  összevarrták,  szumachgubicsport  tet- 
tek bele,  8  akkor  egy  embernek  egy  csövön  át  addig  kellett 
belefújni,  míg  az  irha  simára  felpuffadt,  mint  egy  bendö : 
így  került  az  aztán  a  csávába.  Ettől  a  munkától  az  ember 
tüdejének  előbb-utóbb  meg  kellett  szakadni. 

No  hát  erre  volt  jó  a  rabszolga. 

A  derék  krimi  bőrgyárosok  gondoskodtak  róla,  hogy 
soha  szükséget  ne  szenvedjenek :  az  európai  uraságokat 
marokinnal,  szattyánnal  és  bagariával  mindig  ellát- 
hassák. 

A  legtöbb  rabszolgát  Oroszországból  hordogatták  el. 
Maga  Dewlet  Ghirai  khán  alatt,  Moszkvából  és  környéké- 
ből nyolczszázezer  munkást  hajtottak  el  bőrt  gyártani 
Krimiába  s  egy  egész  százötvenezer  főre  menő  orosz  had- 
sereget elfogtak  mindenestől  a  tatárok. 

A  rabszolgákból  ritkán  került  valaki  haza. 

Az  a  kegyetlen,  sanyarú  munka  rövid  idő  alatt  elpusztí- 
totta a  vele  foglalkozókat ;  a  kik  kiállták,  sem  teleped- 
hettek meg.  A  férfit  és  nejét  (ha  fiatal  volt)  nem  hagyták 
együtt :  a  rabszolgaságból  nem  származik  új  ivadék.  A  kit 
nagy  áron  ki  nem  váltottak  :  az  ott  veszett  a  csávában,  vagy 
elmúlt  magától,  ha  megvénült.  Idegen  nem  települt  meg  a 
félszigeten  a  tatárokon  kívül,  csak  épen  a  koraita  zsidó,  a 
ki  ott  földműveléssel,  kertészkedéssel,  állattenyésztéssel 
foglalkozott 

A  leghíresebb  bőr  volt  ez  idő  szerint  a  «buzdurgán». 

Azt  a  zománczos  színt,  azt  a  kigyófényhez  hasonló 
arany-ezüst  ragyogványt,  azt  a  művészi  préselést,  azt  a 
magas  ízlésre  mutató  rajzot,  pompát,  színvegyüléket,  ami 
e  bőröket  oly  nagybecsűekké  tette,  nem  birták  utánozni  se 
a  francziák,  se  a  mórok  Spanyolországban.  Ez  a  tatárok 
titka  volt. 

S  ezt  a  bőrt  azért  hívták  «buzdurgán»-nak,  mert  a  ki- 
nek a  gyárában  az  készült,  az  volt  Buzdurgán  murza 
maga.  (Most  már  csak  egy  híres  krimiai  körtefaj  tartó- 


8ft 

^;ntja  a  novónok  «/,  (íinNki  t  ;  boitcsimilnak  múhnk  íh  azóta, 
(U>  olyan  H/ópi't  Hoha,  mint  a  buzduiyán  v.,Il 

Buz(lur^;á,u  inurza  külonbon  íh  kivn  volt. 

A    nu'KH'/okott  oinlx  /luitolú  rengeteg 

óriiÍH;  a  kinok  n  '  >  ii  iii  \r^  •  i~>itálliatott  a  hóna 

alatt:  a  lMÍ)liai  <■  nlik  kinfli'iHhnn. 

Mint  olökülö  murza,  6  volt  a  \  dandár- 

nak, H  annálfogva,  mikor  hadl)a  ke  111  ti  m.  mu,  o  is  lóhá- 
ton ült.  De  ö  nem  úg}'  lovagolt,  mint  iii;i-  jninlior  omber, 
a  ki  a  kongyolbe  dugja  u  lábát;  han( m  ;i  li' ^^.v  a  kutyán 
H/oktak  nyargalni,  hogy  a  lovagnak  a  két  lába  is  éri  a 
földet,  H  a  hányat  lépett  a  lova,  annyit  lépett  ő  is,  úgy 
hogy  hat  lábbal  futottak;  a  annál  gyorsabb  volt  a  hala- 
dásuk, minthogy  még  a  lovas  is  segített  a  lónak  szaladni. 
Volt  neki  egy  iszonyú  nagy  kardja,  a  mivel  egy  vágással 
ketté  tudott  hasítani  egy  embert,  a  sisakjától  kezdve  a 
nyereg  kapájáig;  s  tizenötfontos  buzogányával  tovább  tu- 
dott hajítani,  mint  más  ember  a  parittyával. 

És  a  mellett  tetőtől  talpig  pánczélba  volt  öltözve,  mikor 
csatába  ment.  A  pánczélja  csupa  egymásra  fekvő  articsóka- 
szerű  lemezekből  állott,  a  mik  mint  a  halpikkelyek  fedez- 
ték egjTnást,  finom  aczélból  voltak  készülve  ;  de  elől  a 
mellükön  aranyveretü  korán-mondatokkal  ékesítve,  a  két 
vállán  pedig  ezüst  madarakkal,  és  trombitafarkú  kutyács- 
kákkal.  Maga  a  pánczélja  nyomott  egy  mázsát  s  megért 
három  falut.  A  dárdája  pedig  beillett  árbocznak. 

Hanem  hát  Buzdurgán  murza  holmi  dib-dáb  csatában 
elő  se  vette  a  kardját,  buzogányát,  dárdáját :  elég  volt  neki 
maga  a  nogajka.  Ez  egy  hosszú,  szíjból  font  korbács  volt, 
végtül  végig  megrakva  réz-  és  ólomgombokkal.  A  kire  ez- 
zel egyet  végig  húzott,  nem  kellett  annak  többet  semmi 
kenet  ezen  a  világon.  A  futó  ellenséget  kergetve,  csak  ez- 
zel csapkodott  jobbra-balra  maga  körül,  s  hullott  előtte  a 
halandó,  mint  a  letört  bogáncs. 

A  mellett  a  hangja  olyan  volt,  hogy  egy  mértföldnyire 
meg  lehetett  hallani,  mikor  neki  ereszté  az  ordításnak,  s 


36 

ha  az  ellenséget  hívogatta  vele,  bizony  inába  szállt  a  lelke 
ettől  a  nagy  hangtól  a  legbátrabbnak  is. 

No  hát  ez  volt  az  a  Buzdurgán  murza,  a  ki  a  jó  Damo- 
kos  Tamásnak  a  rabtartó  gazdája  lett. 

így  hozták  azt  hirül  Ilka  asszonynak  a  hazatérő  illyefalvi 
menekülök.  így  tudósítá  őt  Apor  István  uram  is. 

Napról  napra  többet  kellett  Ilkának  hallani  a  borzasztó 
Buzdurgán  murza  felől,  meg  a  rab  magyarok  válogatott 
szenvedéseiről,  azoktól  a  menekültektől,  a  kiket  Apor 
István  uram  a  várba  hozogatott  s  Ilka  asszony  az  asztalá- 
hoz ültetett,  a  családjával  együtt  vendégelte  meg,  hogy 
mindig  a  könyei  hullottak  a  tányérjára,  s  egy  falatot  nem 
volt  képes  enni,  mikor  azt  hallotta,  hogy  a  szegény  ma- 
gyar raboknak  a  tatár  tört  kölest  ad  ételül,  feleresztve 
savanyú  lótejjel,  vagy  pedig  lóhúst,  a  mihez  nem  kapnak 
sót,  úgy  hogy  a  bőrgyártáshoz  való  salétromot  használják 
só  helyett. 

Boldizsár  bá,  a  kinek  ezeket  szintén  mind  végig  kellett 
hallgatni,  mert  mint  várnagy,  ő  is  ott  ebédelt  Ilka  asszony 
úri  asztalánál,  utoljára  már  megsokallta  azt  a  sok  szeren - 
csétlenkedést,  s  a  hirhordó  menekülteket  még  a  kapuban 
elfogdosta:  «mit  akarsz  ?  honnan  jösz?»  Ha  azt  mondta 
ajámbor:  ((Krimiából,»  akkor  azt  kérdezte  :  « ettél-e  altyin- 
nát?»  arra  akár  azt  mondta  a  góbé,  hogy  « ettem  bizony, » 
akár  azt,  hogy  «nem  ettem, »  mindenképen  kidobta  a  nya- 
kánál fogva  a  kapun :  mert  a  ki  valaha  akár  koldus,  akár 
rabszolga  volt  Krimiában,  annak  tudnia  kell  azt,  hogy  az 
altyinna  a  legkisebb  tatár  rézpénz,  a  mit  alamizsnának 
osztogatnak. 

E  miatt  elvádolta  Apor  István  Boldizsár  bát  Ilka  asz- 
szony  előtt;  hogy  nem  ereszti  a  hírmondókat  ő  eléje.  Ilka 
asszony  ezért  négy  szem  között  előfogta  Czirjéket  s  zsém- 
belni  kezdett  vele. 

—  Mikor  úgy  hazudnak,  mint  a  köles  !  A  tizedik  sem 
volt  tatárrabságban;  hanem  egytől  hallott  a  többi  vala- 
mit, azt  azután  tódítja  tehetsége  szerint  tíz  más. 


37 

—  De  már  tipiyan  in<'rt  akarntink  ongcm  oxko)  koHori- 
teni? 

—  H&t  ozt  EHtáii  koniiim  tudja  jobban. 

—  Csak  nem  gondolja  tán  ko^olmed  ? 

—  Do  biz  azt  gondolom  ("n,  bog}'  /)  uHzítja  te  rád  eze- 
ket a  Szüutlá/ár  vitúzeit,  Iiogy  tógcdot  jobban  elijesztges- 
senok. 

—  De  már  ugyan  miért  tonnó  azt? 

—  Hát  azt  is  kitalálom  ón.  Ugy-e  bár,  hogy  ö  alkuszik 
a  mi  Tamáflunk  váltságdijára  atatár  tihajával?  Azt  mondja: 
nógy  ezer  aranyat  követel  a  murza,  azon  alul  ki  nem  adja 
az  urunkat.  Tg  neked  pedig  azzal  a  pénzzel  együtt,  a  mit 
az  urad  küldött  én  általam,  alig  van  több  készpénzed  két- 
ezer aranynál.  Most  pedig,  ez  után  az  országos  tatárdulás 
után,  alig  lehet  pénzt  kapni  egész  p]rdélyben :  a  kinél  van 
is,  a  maga  családjához  tartozók  kiváltására  szükséges  neki. 
Tudom,  hogy  már  a  mi  arany,  ezüst-marbád  volt,  mind 
Brassóba  vándorolt  a  göröghöz :  de  még  sem  telik  ki  a 
nagy  váltságdíj.  Kész  volnál  végtére  még  a  mikóujvári 
uradalmat  is,  várastul  együtt  zálogba  adni,  hogy  az  ura- 
dat kiszabadítsd ;  ha  azon  nem  aggódnál,  hogy  akkor  meg 
a  két  kis  fiadat  rontod  meg.  Ezért  rémítget  Están  komám 
mindennap  új  meg  új  hírekkel,  hogy  állj  rá  minél  elébb 
az  ő  feltételeire,  s  az  uradért  cserébe  add-oda  a  várad,  az 
egész  birtokod:  majd  ő  kerít  rá  pénzt. 

—  Hisz  oda  is  adnám !  monda  rá  Ilka  asszony. 

—  No  úgy-e,  hogy  kivakkantottad  a  titkot,  a  mit  súg- 
tok-búgtok  a  tutor  urammal  ?  Ezért  az  a  nagy  ijesztgetés. 
De  hát  én  azt  mondom,  hogy  ne  tedd.  Beéri  a  tatár  a  két- 
ezer arany  váltságdíjjal,  még  kezet  is  csókol  neked  érte. 
Ne  hagyd  magad  agyoníjeszteni.  Nagy  pénz  az :  kiadják 
érte  Damokos  Tamást. 

—  De  mikor  én  nekem  rettenetes  érzés  az,  hogy  ő  ott 
törje  a  fekete  csávában  a  bort  az  ö  szép  kezeivel !  Minden 
nap,  a  mit  neki  ott  kell  szenvedni,  egy  örökkévalóság  én 
előttem. 


aís 


—  Hiszen  ne  vedd  ám  azt  úgy,  a  hogy  ezek  a  gyászvité- 
zek  híresztelik.  Én  is  ismerem  a  cserző  varga  mesterségét : 
magam  is  tanultam.  Igaz,  hogy  az  első  munka  nagy  un- 
dorsággal jár :  de  arra  csak  a  legaljasabb  szolgákat  hasz- 
nálják, a  kik  egyébhez  nem  tudnak.  Ámde  az  olyan  nagy 
eszű,  Írástudó  embert,  a  milyen  Tamás  öcsém,  nem  küldi 
a  tatár  cserző- csávába :  hanem  beviszi  a  palotás  műhelyébe, 
ott  azt  bízza  rá,  hogy  a  legfinomabb  munkát  végezze 
ügyes  kézzel.  A  mi  Tamásunkat  bizonynyal  abban  foglal- 
koztatják, hogy  ezeket  a  szép  aranyos-ezüstös  madarakat, 
tulipánokat  festetik  vele  a  kész  préselt  bőrre,  a  miket  itt 
a  karos  székeiden  látsz ;  az  pedig  kellemetes  munka.  0  ért 
az  irás  mesterségéhez  :  vele  íratják  bizony  nyal  a  neveze- 
tes mondásokat  azokra  a  pánczél-bőrökre,  a  miket  a  tatár 
uraságok  hordanak.  Mert  ne  ezekből  a  rongyos,  szurtos 
tatárokból  ítéld  meg  ám  a  krimi  tatár  nemzetet,  a  kiket 
mi  itten  faágyúval,  cséphadaróval  rakásra  öldösünk  :  ez 
csak  a  söpredéke.  Otthon  a  tatár  fényes,  kérkedő  úr,  dus- 
kálkodík  a  világi  pompában.  Aztán  azt  se  hidd  el  ám  sen- 
kinek, hogy  az  egész  Krimia  egy  olyan  dögleletes  puszta- 
ság, a  milyennek  a  kezdetén,  a  záptengernél  mutatkozik, 
a  honnan  a  szökevények  elillantak ;  belül  fölséges  szép 
birodalom  az :  tele  pompásnál  pompásabb  kertekkel,  erdő- 
számra  vannak  ott  a  gyümölcsfák,  a  miket  mi  csak  aszalt- 
gyümölcseik  után  ismerünk.  A  mi  Tamásunk  pedig,  tudod, 
hogy  milyen  nagy  kertész  volt :  akármi  legyek,  ha  most  ő 
ott  nem  a  főkertésze  a  tatár  murzának,  s  míg  mi  itt  a  jég- 
csapokat bámuljuk  az  ereszen,  ő  most  ott  a  virágos  kert- 
ben a  jáczíntokból,  meg  tulipánokból  kötöz  bokrétákat 
Buzdurgán  uram  feleségeinek. 

Ezzel  a  mondással  még  szinte  hogy  majdnem  meg  is 
nevetteté  Boldizsár  bá  a  szegény  kesergő  asszonyt. 

—  Aztán  még  egyet  teszek  hozzá :  monda  Czírjék.  Azt 
is  vedd  fontolóra,  hogy  Buzdurgán  murza  nagyon  jól  tudja 
ám,  hogy  Damokos  Tamás  főfő  székely  ember,  főkapitány, 
primőr,  kastélyos  uraság.  Ott  van  Kemény  János  uram,  a 


f/Wozér:  az  ír  megmondja  noki,  hogy  ki  az  a  Damokoi 
Taináfi'?  0  óric  Jiuzdurgiin  iiruiu  kóiozer  aranycnikót  kap. 
fiút  cHuk  van  oHZo,  hogy  olpuH/<tiilni  ne  engedje.  Ne  félj 
l)i/.(>ny,  mikor  eniiok  a  tubbi  Hzcgóny  ral)nak  H/jilmát  sem 
adnak  alomhoz  valót,  h  a  sótalan  lóhúsra  fogják  okot,  a 
tu  uradat  raandolával,  meg  mazsolaszőlővel  hizlalják;  8 
raóg  a  holyót  íh  megtörlik  a  murza  feleségei,  a  hová  leül> 
totik.  Úgy  ól  az  ott,  mint  a  paradicsomban,  csak  te  hibá- 
zol neki,  egyoh  Hemmi. 

Erre  aztán  sírt  is,  meg  nevetett  is  egyszerre  Ilka  asz* 
szony. 

—  No  látod,  édes  mézem,  nem  kell  az  embernek  magát 
mindig  a  leggonoszabb  bajok  képzeletével  gyötörni.  Aztán 
Isten  is  van  a  világon.  Nem  hagyja  ő  el  az  Ínségben 
levőket. 

Ilka  asszony  egészen  megvigasztalódott  erre  a  kecseg- 
tetésre,  és  azt  monda  Boldizsár  bának,  hogy  áldja  meg 
ezért  a  jó  szaváért  az  Isten. 

—  Hanem  hát  arra  kérlek,  hogy  el  ne  mondd  ám  Están 
komámnak  mindezeket,  a  miket  most  neked  elbeszéltem; 
mert  az  majd  megint  valami  új  furfangot  fundál  ki.  Hej, 
mert  sok-fábul  faragott-ember  ám  az  én  komám.  Te  csak 
mondd  neki  mindig  azt,  hogy  itt  van  a  kétezer  arany : 
ennyi  elég  legyen,  többet  nem  tudsz  előteremteni. 
Ha  a  tatár  keményen  tartja  magát,  vársz  a  míg  meg- 
szottyan. 

Ilka  asszony  megígérte,  hogy  majd  úgy  tesz.  Nem  szól 
Apor  Istvánnak  semmit.  Pedig  hát  dehogy  állhatta  meg, 
hogy  ne  szóljon.  A  legelső  találkozásnál  persze  hogy 
elmondta  előtte  azt,  a  miben  vigasztalását  találta. 

Egyszer  aztán  megint  csak  kisírt  szeműnek  találta  Bol- 
dizsár bá  Ilka  asszonyt. 

—  Hát  már  most  megint  ki  törte  el  a  mécses  cserepet? 
Támadt  rá  at3'afiságos  zsémbeléssel  a  húgára.  Miért  itat- 
tuk meg  ismét  az  egereket  ? 

Az  csak  húzódozott  s  felelt  is,  meg  nem  is  :    «hát  csak 


40 

van  énnekem  elég  okom,  hogy  sírással  töltsem  a  napjai- 
mat)). 

— Épen  annyi,  mint  százezer  özvegy  asszonynak  Erdély- 
országban, a  ki  mind  úgy  van,  a  hogy  te.  Ha  azok  mind 
rákezdenék  nap-naponta  a  sirást :  uram  őrizz,  felvenne 
bennünket  az  árvíz !  De  te  neked  még  kevesebb  okod  van 
annyival,  hogy  hírt  hallasz  az  uradról. 

—  Hírt  ám,  szepegett  az  asszony  :  de  milyen  hírt  ? 

—  No  hát  milyent  ?  Talán  bizony  hátul  kötötték  a  sar- 
kát ? 

—  Kegyelmednek  mindig  tréfára  áll  a  kedve ! 

—  Hogyne  állna  ?  Mikor  egész  nap  nekem  muzsikálnak 
—  a  hátamon.  De  hát  ugyan  mi  rossz  hírt  hallottál  Ta- 
másról ?  Lánczra  verték  ?  ütik  verik  ? 

—  Azt  nem  teszik.  Sőt  inkább  .  .  . 

—  Talán  bizony  ölelgetik,  csókolgatják  ? 

Az  asszonynak  megint  olyan  formára  görbült  a  szája, 
mint  a  ki  mindjárt  sírva  akar  fakadni. 

—  Mondtam  úgy-e,  hogy  tovább  ne  add  Están  komám- 
nak azt,  a  mit  tőlem  hallottál?  Most  az  már  telebeszélte 
a  füledet,  az  egész  lelkedet  azzal,  hogy  hja  bizony  a  Ta- 
más szemre  való  legény :  az  bizony  megtetszett  a  murza 
feleségének ;  azóta  össze  is  szőtték,  boronálták  a  dolgukat ; 
talán  még  tatárul  is  megtanult  a  Tamás,  s  el  is  felejtette, 
hogy  van  felesége.  Ott  lakik  már  benn  a  palotában,  s  kala- 
majkát tánczol,  a  tatár  ifj asszony  meg  timburán  muzsikál 
hozzá;  —  úgy-e,  hogy  ezt  mondta  neked  Apor  István 
uram  ? 

—  Nem !  Nem  ő  mondta ;  hanem  úgy  álmodtam. 

—  Álmodtad  ám :  az  Están  komám  szemeivel.  No  hát 
akár  álmodtad,  akár  ő  tőle  hallottad,  ne  hajts  rá  semmit. 
Alom  :  szófia  beszéd !  Hát  ugyan  olyan  embernek  ismered 
te  a  te  derék  jó  uradat  ?  A  ki  hitvesi  hűsége  ellen  még 
akkor  sem  vétett,  mikor  a  világ  magas  paripái  ragadták  ma- 
gukkal ;  hát  az  majd  most  fogja  megtömi  esküjét,  mikor 
az   Istennek   ilyen    súlyos   látogatása    van  rajta  ?  Eredj 


mari  .\i    1  .rriiu<k!  Nt-/,/,  lurlc   it    tiiiirMOc,    u/Auii    kt'r- 

(Ic/d  iiii;  iim;  iiiltól,  hoj^y  ülfüU'dlict-f  valaki  imy  ilyen 
dőli  magyar  aHHZonyt?  Aztán  kiért  ?  Egy  tatár  licbulláórt ! 
Ha  láttál  volna  valaha  cg,v  tatár  aHH/.onyt,  kinovotniMl  ma- 
gadat. Az/.al  a  fukute  pofával  !  Az  orruk  (sg  fcló  áll,  úg>' 
hogy  beleemik  az  ühő:  h  a  füleik  akkorák,  hogy  legyezlitttik 
vele  magukat,  h  Hzájuk  meg  olyan  nagy,  hogy  Haját  maguk* 
nak  a  fülóbc  Hugdoshatnak  vele  ;  a  fogaik  feketére,  a  Hzcmöl- 
dökeik  kt'kre  vannak  befestve ;  egy  ilyen  madárijeBztö 
váztól  félted  az  uradat,  hogy  elszereti  tőled.  Inkább  attól 
félthetnéd,  hogy  megeszi. 

Nevetett,  nevetett  ezeken  az  asszony,  meg  is  törlé  sze- 
meit a  könyektöl,  hogy  hát  jól  van,  nem  gondol  eiTe  a 
bolondságra.  De  mégis  csali  komolyan  vette  a  dolgot. 

—  Mert  hiszen,  lássa  kegyelmed ;  nem  azért  aggok  én, 
hogy  az  én  Tamásom  mást  szeret,  nem  engem.  Nem  va- 
gyok én  olyan  irigy.  De  attól  reszket  a  szivem,  hogy  ha  azt 
a  uuírza  egyszer  meg  találja  tudni,  én  édes  Istenem,  még 
valami  szörnyű  csúfondáros  módon  megcsonkíttatja  sze- 
gény uramat. 

—  De  verd  ki  az  egész  aggságot  a  fejedből.  Add  vissza  an- 
nak, a  kitől  kaptad.  Ha  álmodtad,  álmodd  vissza.  Annak  az 
én  kedves  komámnak,  a  tutornak  pedig  mondd  meg:  hogy 
az  Isten  őrizze  őt  attól,  hogy  egyszer  én  is  ott  legyek  álmom- 
ban, mikor  ö  te  neked  álmodban  ilyen  híreket  hord  haza, 
mert  Isten  úgy  segéljen,  olyat  somodorintok  a  feje  tar- 
kójára —  álmomban,  —  hogy  ébren  is  megtapogatja  a 
helyét. 

Ezt  hát  valahogy  elütötte-vétette  Boldizsár  bá ;  de  azért 
magának  is  szeget  ütött  ez  a  fejébe.  Mert  nem  igaz  ám 
az,  hogy  azok  a  tatár-asszonyok  olyan  csúfak  volnának  ! 
Inkább  nagj^on  is  szépek.  Termetük,  arczuk,  hát  még  a 
szemeik !  Veszedelem  azoknak  a  villámlásába  kerülni.  — 
Aztán  húsból  van  az  ember,  még  ha  Damokos  is.  Az  ilyen 
dologban  az  asszonyok  nagyon  helyesen  szoktak  álmodni. 
Ébren  sincs  az  máskép.  Az  egész  világtörténet  egyetlen 


42 

egy  esetet  tudott  följegyezni  a  férfiúi  erényről :  az  is  ki 
tudja  igaz-e  ?  Az  a  történet  Potifárné  és  József  között  az- 
zal a  köpönyeggel.  Az  egyik  így  adja  elő,  a  másik  amúgy. 

Hogy  melyik  mondott  igazat :  az  excellentiás  asszony-e 
vagy  a  zsidó-gyerek  ?  ez  a  kérdés  még  nem  volt  biró  előtt. 
(Ezeket  Boldizsár  bá  óggta-mógta  így  magában.) 

Csak  legjobb  lesz  siettetni  a  kiváltási  ügyet,  s  e  végett  ő 
neki  magának  felmenni  Gyulafehérvárra  a  szultán  tihajá- 
jához  és  siettetni  az  alkut;  mert  a  mit  az  asszonyok 
álmodnak,  annak  fele  is  igazság. 


KALME. 

Buzdurgán  murzának  a  hires  nevezetes  telepe  ott  vala, 
a  hol  a  Karaszu  és  a  Salgir  folyamok  egybeszakadnak  s 
egy  hegyes  félszigetet  képeznek.  Maga  ez  a  telep  egy  egész 
kis  város  volt :  mondhatni  erősség ;  mert  a  két  folyam 
csupa  zuhatagokban  omlott  alá  a  hegyek  közül,  úgy,  hogy 
a  vízsebesség  miatt  hajóval  nem  lehetett  egyik  partról  a 
másikra  átmenni,  de  még  a  ki  úszással  akart  is  átjutni, 
számot  vethetett  a  lelkével.  A  száraz  felől  pedig  erős  kő- 
fal vonult  egyik  partról  a  másikig,  mely  a  háromszöget 
bezárta. 

A  félsziget  csúcsa  az  utolsó  pontja  volt  egy  lankás  hegy- 
láncznak,  oldalai  szőlőkkel,  gyümölcsfákkal  beültetve,  a 
miknek  koronái  közül  messze  kifehérlett  a  murza  palotá- 
jának márványhomlokzata,  a  lapos  terrasseokkal,  a  mik- 
ben alkonyi  órákban  a  háremét  lehetett  látni  mulatozni 
a  távolból.  Bizony  csak  távolból,  mert  a  bőrgyár  telepei 
lenn  voltak  a  parti  lapály  okon :  azoknak  vízhez  közel  kel- 
lett lenni,  ott  voltak  az  erjesztő,  posajtó  medenczék.  Az 
egész  emberi  lakcsoportozat  igazi  tatárépítmény  volt :  ren- 
detlen, egymást  támogató  házak,  vakolatlan  falak,  kiálló 
szarufák,  nyers  bőrrel,  náddal,  fakéreggel  fedett  kunyhók, 
közben  egy-egy  sárgára,  kékre,  pirosra  festett,  hanem  azért 


iMiiitlcimU  lyukíiH  ('•pület ;  hoHR/.ú  H/.iirii^jrkok,  nyitott  Hzi- 
iifk  :  Honiiiii  utc/ti,  cHak  HKÜk  HÍkáiorok,  a  rnikhcn  kt'it  öhz« 
vór  ki  nora  kerüUuiti  oRjniáHt;  áthidaló  crcH/.ok  ctCfA  «>!<*• 
torból  a  ináHÍkl>a  a  liáztot«'5k  föleit:  Hzáritó  (inztrciiKák,  vö- 
i()H  U'^lafalu  ablaktalan  rakodók.  Hótét  bolt-odúk  :  azok 
(d(Ht  megint  rudakra  épített  lonibHátorok ;  szép  lugasok, 
dögbőrökből ;  H  mindenütt  Hár,  piHzok,  rondoHág;  fekete, 
sárga.  voreH,  zöld  rondaság;  bűz.  büdösHég,  pcHtilentia  a 
lortelem  minden  fokozatain  kereKztül:  h  mindezekhez 
hozzáillő  félmeztelen,  piszkoH,  cseredzett,  sovány,  elkóny- 
szeredett,  vadállattá  aljasult  embertömeg;  rabságra  hur- 
czolt  áldozatok  minden  körül  lakó  nemzet  népeiből,  a  kik- 
ről régon  megfeledkeztek.  Itten  gyártják  a  marokint.  meg 
a  bagariát. 

Hanem  odafenn,  a  palota  körül,  valódi  panwlicsom  van. 
Idáig  nem  hatol  fel  sem  a  posajtók  lugszaga,  sem  n  rab- 
szolgák jajveszéklése.  A  természet  maga  alkotta  édenné 
ezt  a  helyet,  a  midőn  a  magasabb  hegyekről  egy  hatalmas 
patakot  irányzott  a  félszigetre,  a  mi  aztán  a  magas  elő- 
fokról  zuhatagban  omlik  alá  a  Karaszuba. 

Fenn  a  várban  kristályvizet  isznak;  lenn  a  városban 
cserző  lúggal,  trágyalével  zavaros  habarékot.  Idelenn  a 
csáva  bűzölög,  odafenn  a  balzsamfák  ambrája  terjedez. 

A  hegylánczon  túli  része  Krimiának  egészen  az  olasz 
égalj  áldásai  alatt  virul.  Épen  úgy  diszlenek  a  szabadban 
a  babérfák,  a  gránátalmák,  a  narancsok  egész  ligetszámra, 
mint  Róma  körül,  s  az  olajfák  ezüstszürke  örökzöldje  kö- 
zött már  otthonossá  lettek  a  kis -ázsiai  nemesített  gyümöl- 
csök, körték,  almák,  baraczkok.  Talán  el  is  felejtette  már  a 
világ,  hogy  ezek  keletről  jöttek  a  nyugati  zord  világba,  s 
úgy  terjedtek  tovább  :  úgy,  hogy  mikor  már  a  székelyek  a 
szilvából  «ízet»  főztek,  akkor  még  ennek  a  fáját  Belgium- 
ban, Angliában  nem  ismerték  s  a  poroszoknál  az  egyetlen 
érett  gyümölcs  volt  a  főtt  körte. 

Buzdurgán  murza  nem  is  volt  semmire  olyan  büszke, 
mint  a  kertjére,  A  nagy  rablóhadjáratokból,  a  miket  veze- 


tett,  zsákmányon  és  foglyokon  kivül  még  a  kerti  virágokat 
és  ritka  gyümölcsfákat  is  haza  hordta  s  nagy  gondja  volt 
rá,  hogy  megéledjenek  ;  kertészeit  a  szultán  Gökk  Sü  mel- 
letti palotájában  kitanult  bosztandzsik  közül  szerezte  s 
azoknak,  mivelhogy  eunuchok  voltak,  szabad  bejárásuk 
volt  a  palotájába  s  fizetést  és  kaftánt  kaptak.  Az  elhurczolt 
foglyok  közül  is  kiválogatta  a  legelőkelőbbeket,  az  értel- 
meseket, meg  a  kik  tanítók  voltak,  s  azokat  sorozta  a  kert- 
ben dolgozó  rabszolgák  közé.  Az  izoglán-basi  azokat  diri- 
gálta oktató  szóval  és  —  nogajkával. 

Február  végével,  a  mikor  még  a  székely  földön  harago- 
san fújdogál  végig  az  öreg  Nemere  s  rázza  a  havat  a 
szakálláról,  a  krimi  félszigeten  már  teljes  virágpompájuk- 
ban állnak  a  gyümölcsfák  s  a  talitarka  virágágyak  csak 
ugy  nevetnek  a  kinyílt  jáczintoktól  és  tulipánoktól. 
A  Tsatir-Dagh  magas  hegyein  megtörik  az  észak  fagyos 
szele  s  a  Fekete  tenger  felől  langy  áramlat  sietteti  a  tavaszt. 

Hanem  hát  van  az  öreg  Nemerének  egy  felesége,  a 
Burána.  Ez  orosz  születésű.  Ez  még  sokkal  kegyetlenebb 
szél  a  másiknál.  Megesik  az  félszázadban  egyszer,  Olasz- 
országban is,  hogy  az  adriai  tenger  befagy  s  ugyanakkor 
a  tél  köpönyege  beteríti  egész  Nápolyig  a  délszaki  paradi- 
csomot; az  olasz,  a  ki  először  lát  havat  esni,  azt  hiszi, 
gyapot  hull  az  égből.  Ilyenkor  természetesen  minden 
növényzet  elfagy.  Ez  a  rém  meglátogatja  Krimiát  is. 

Mikor  legszebben  virágoznak  a  fák,  csaknem  nyári 
meleg  van :  egyszer  csak  felülkerekedik  a  kopasz  hegy- 
ormokon valami  csúnya,  rongyosszélű  ólomszürke  felleg 
s  nagyhamar  betakarja  a  ragyogó  kék  eget,  olyan  hegyes 
esőt  szitálva  alá,  hogy  szinte  szúrja  vele  az  embernek  a 
bőrét.  Ez  így  tart  három  nap,  három  éjjel.  Olyan  hideg 
van,  hogy  bunda  nélkül  nem  lehet  kilépni  a  szabadba. 
A  bunda  a  tatároknál  a  thermométrum. 

Buzdurgán  murza  mindennap  háromszor  bejárta  az 
egész  kertet,  sorra  nézegetve  a  virágzó  fáit,  különösen 
sokat  elidőzött  az  épen  egész  pompájukban  diszlő  gránát- 


4ri 

almuk  ulait  h  taniicHot  tartott  a  kert(^H/y<vol ;  de  híz  &■/.  mm 
tudott  noki  iiu'iHt  iiiondani,  mint  lio^y  ha  a  kerin^^rlö 
dervÍHok  naponkínt  hároniH/or  vcgif^  nom  tánczolják  a  kert 
ntindi'ti  ritjuit  H  az  iniiiin  nót^ysKor  a  nap  n(^Ky  HzakaHzá- 
han  cl  nem  énekli  a  Koránhói  a  XXIII-ik  Hzúrát,  hát 
akkor  ninoBen  segedelem.  Ha  estére  ki  talál  tisztulni  az 
idő.  óJHzakára  olyan  dér  lesz,  hogy  minden  fűnek,  fának 
vóge. 

Pedig  hát  épen  estére  állt  meg  a  kegyetlen  hideg  szél. 
Ug}'  szokta  azt  a  Burána  asszony.  Elvégezte  a  nagy  szapu- 
lást,  most  aztán  kitereget.  Szép  « fogas  verőfény*  lett. 

Az  iniámok  üvöltöttek,  a  dervisek  verték  a  csörgő  dobo- 
kat ;  a  kertész  a  szakállát  tépte ;  Buzdurgán  murza  pedig 
mint  egy  őrült  szaladgált  a  kerti  utakon  alá  s  fel,  hol  az 
eget,  hol  a  fákat  nézve  kétségbeesetten. 

Egyszer  egj-  rabszolga,  a  ki  ott  gereblyélt  a  virágágyak 
közt,  megszólítja: 

—  Keg}'elmes  uram,  murza :  nem  használ  ám  seramit 
ez  a  könyörgés,  a  mit  a  derviseid  mivelnek ;  attól  a  fagy 
el  nem  múlik  rólunk ;  hanem  én  tudnám  egy  módját,  a 
hogy  mi  szoktunk  az  ellen  védekezni  székelyek. 

A  murza  végignézett  rajta,  s  ráhorkantott  boszusan. 

—  Hát  te  székely  vagy  ?  Mi  a  neved  ? 

—  Damokos  Tamás. 

—  Damokos  is,  meg  Tamás  is  ?  Melyik  vagy  hát  ? 

—  Mind  a  kettő.  Székeljek  főkapitánya  vagyok. 

—  Héj  ha  azt  tudom,  nehezebb  lánczot  tetetek  a  kezedre, 
lábadra.  Hát  aztán  mit  tudtok  ti  székelyek  Allah  haragja 
ellen,  a  kik  még  arra  sem  vagytok  érdemesek,  hogy  az 
árnyékába  elbújjatok  ? 

—  Hát  mi  füstölni  szoktunk  ilyenkor. 

—  Hisz  azt  tudom  bolond  nélkül  is.  Olyan  rakás  töm- 
jént gyujtaték  meg  a  serpenyőben,  hogy  az  egész  mosée 
tele  van  az  illatával. 

—  De  mi  kinn  a  szabadban  füstölünk  a  fák  alatt,  és  nem 
tömjénnel,  hanem  tőzeggel,  nyers  gazzal,  a  mi  nehéz  bűzt 


ád:  az  veri  el  a  fagyot.  Engedd  meg  nekem  kegyelmes 
uram ;  hadd  tegyek  vele  egy  próbát. 

—  No  hát  tedd  meg ;  adj  rendeletet  a  többi  rabszolgák- 
nak, hogy  segítsenek  neked  ebben  a  székely  istentisztelet- 
ben. Hanem  annyit  mondok  neked  Damokos  is,  meg  Tamás 
is :  hogy  ha  engem  lóvá  tartasz  s  nekem  hiába  büzölöd 
tele  a  kertemet  meg  a  palotámat,  s  reggelre  mégis  elfagy 
minden  :  hát  akkor  tégedet,  a  Damokost  is,  meg  a  Tamást 
is  karóba  huzatlak. 

—  Ott  is  ott  leszek  én.  Felelt  vissza  a  rabszolga. 

—  No  hát  kezdj  hozzá  a  babonádhoz  :  megengedem. 
Damokos  Tamás  azonnal  összehordatta  a  tisztásokra  a 

többi  rabokkal  a  nyers  iszalagot,  reketyét,  s  tüzet  gyújtott 
alá.  Mire  a  nehéz  füst  elkezdett  szétterjengeni  s  elülte  az 
egész  kertet.  De  egyúttal  beszüremkedett  az  a  palota 
szobáiba  is,  s  betölté  keserű  illattal  még  a  háremet  is. 
Buzdurgán  murza  dult-fult,  prüszkölt  az  orrtekerő  illattól 
s  szidta  a  székelynek  még  a  dédükeit  is,  a  ki  ezt  támasztja ; 
de  kénytelen  volt  eltűrni,  mert  maga  rendelte  meg.  Éjfél 
felé  pedig  Damokos  Tamás  jó  nyers  cserhulladékot  horda- 
tott fel  a  gyárból,  azt  rakatta  a  tűzre.  Buzdurgán  murza 
azt  hitte,  hogy  a  poklok  kéménye  nyilt  meg :  az  füstöl  az 
orrába ;  pedig  dehogy  az  nyilt  meg :  az  még  ezután  követ- 
kezik. Végtére  afféle  drágalátos  bőrhulladék  szemetet 
gyújtatott  meg  Tamás  a  kert  minden  részében,  a  minek  a 
kedveskedésétől  Buzdurgán  murza  valamennyi  asszony- 
népével mind  a  pinczeboltokba  menekült,  s  a  muezzimnak 
odafenn  a  minaréhban  a  torkába  rekedt  a  «la  illah  il 
Allah ! »  Az  egész  kert  palotástól  be  volt  burkolva  a  füstbe. 

És  aztán  olyan  hideg  lett,  hogy  a  szökőkút  medenczéjé- 
ben  befagyott  a  víz. 

A  mint  kisütött  a  hajnali  napsugár  s  Buzdurgán  murza 
előjött  a  pinczéből,  az  első  dolga  az  volt,  hogy  felszaladt 
a  palotája  lapos  tetejére,  széttekinteni  a  világban.  Eémülve 
látta,  hogy  a  tegnapi  zöld  erdők  mind  szürkék-barnák 
köröskörül,  s  az  udvaron  levő  szökőkút  medenczéje  be 


i7 

van  fagyva,  a  osövekrftl  jögcsapok  filggnok  alá.  A  hzip 
paradifHoiiilicrt  niiij^ii  |n'<lig  inóg  iiioHt  íh  hüiü  fÜHtbc  van 
burkolvii 

-  Átkozott  liilitltii  luityii !  orditá  Buzíhir^án,  fóktelon 
(lühéhen  h  H/aladt  válogatni  a  kurbácHaiban,  niolyikkcl 
verje  bahilra  a  csalfa  rabszolgát,  a  ki  egész  éjjel  így  meg- 
kino/ita  a  maga  fÜHtölésével  öt  és  egész  báza  népét  s  ehun 
ni !  meg  jobl)an  megharagitá  vele  Allabtl  A  míg  azonban 
a  korbticHüi  közül  megtalálta  az  igazit,  az  alatt  keletkezett 
egy  jó  frÍH8  reggeli  szellő,  az  hirtelen  elfújta  a  kertet  el- 
ülő nehéz  fÜHtöt,  h  mikor  Buzdurgán  murza  lerohant  a 
kertbe,  íme  eléje  niosolyogtak  a  lángvirági'i  gránátalmák, 
a  tulipánok  és  jáczintok :  nem  pokolbűz,  hanem  millió 
eleven  virág  füszerillata  lengett  a  szellőben.  A  kert  meg 
volt  mentve :  zöld  maradt  minden  falevél. 

• —  Allahé  a  dicsőség !  kiálta  a  murza  elbámulva  azon  a 
nag}'  csodán,    s  aztán  maga  elé  hivatta  Damokos  Tamást. 

—  No  te  székely !  látom  bizony  hogy  a  te  isteni  tiszte- 
leted jó  volt.  Büdös  volt ;  de  jó.  Szidtalak  egész  éjjel,  meg- 
dicsérlek nappal.  És  már  most,  hogy  megjutalmazzalak, 
háromféle  kegyelmet  teszek  veled. 

Damokos  Tamás  megörült,  hogy  ilyen  nagj'  embertől 
valami  kis  kegyelem  nem  jöhet. 

—  Először  is  elengedem  neked  azt  a  kétszáz  korbácsot, 
a  mit  az  éjjel  megfogadtam,  hogy  saját  kezemmel  rád 
verek.  Másodszor  levétetem  a  lánczodat;  ezentúl  láncz 
nélkül  dolgozhatol  a  kertben.  És  harmadszor  minden  na- 
pon kapsz  egy  egész  kenyeret,  nem  a  többi  rabszolgák 
moslékjából  eszel. 

Ennyi  nagylelkűség  csak  elég  egy  napra  egy  tatár  mur- 
zától. 

—  No  most  már  elmehetsz  dolgodra.  Hát  te  csakugyan 
Damokos  is  vagy,  meg  Tamás  is  ?  Ej,  ha  azt  tudtam  volna, 
dupla  váltságdijat  kértem  volna  érted.  Feleséged  is  kettő 
van  ? 

—  De  az  csak  egy  van. 


i8 

—  Kár.  Ha  ketten  volnának,  könnyebben  kiteremtenék 
érted  azt  a  kétezer  aranyat. 

—  Kiteremti  azt  az  az  egy  is,  kegyelmes  uram ;  légy 
felöle  bizonyos;  nem  hagy  az  itt  engemet  sokáig  rabszolga- 
ságban. 

—  Örülök,  ha  kivált;  örülök,  ha  itt  hagy,  jó  Damokos 
Tamás. 

Ettől  fogva  aztán  Tamásnak  könnyebb  volt  az  állapotja 
az  ő  rabságában :  a  kertészkedést  otthon  is  nagy  kedvvel 
szokta  gyakorolni. 

Mondtuk  már,  hogy  Buzdurgán  murza  bőrrel  kereske- 
dett. Allatok  bőrével  is,  meg  emberek  bőrével  is.  Nagy- 
kereskedő volt  mind  a  két  szakmában;  azt  is  mondhatjuk, 
hogy  nagyiparos.  A  marokinját,  szattyánját,  bagariáját 
elhordták  messze  földre  a  kalmárok  s  kereskedtek  vele. 
Az  eleven  bőr  ellenben  nem  került  nála  vásárra.  0  azt 
sokkal  gyakorlatibb  utón  tudta  értékesíteni.  Maga  is  egyik 
előkelő  vezér  lévén,  a  ki  alatt  kilencz  orta  állt,  valahány- 
szor egy  hadjáratból  haza  került  s  rendesen  egész  sereg 
foglyot  hozott  magával,  azokat  legelőször  is  szakértő 
módon  osztályozta.  A  tenyereiket  nézte:  a  melyiké  fel 
volt  törve,  az  paraszt,  földmives,  nem  sok  váltságdíj  néz 
ki  belőle,  ez  mehet  a  bőrgyárba  dolgozni ;  a  melyiknek  a 
tenyere  sima,  ez  úrféle,  ezért  váltságdijat  fognak  adni, 
ennek  az  életét  meg  kell  őrizni.  Az  öltözet  nem  tehetett 
náluk  különbséget,  mert  az  uri  köntöst  már  az  elfogáskor 
lehúzta  róluk  a  tatár  s  rongj^os  daróczot  dobott  a  nyakukba 
helyette,  úgy,  hogy  mind  egyformák  voltak.  Leány  vagy 
asszonyféléből  csak  azt  hozta  el,  a  mi  nagyon  szép  és 
fiatal  volt.  Azt  azután  megtartotta  magának  feleségül.  Volt 
az  neki  sok.  ügy  volt  vele,  mint  a  kutya  a  szénával.  Eze- 
ket nem  engedte  kiváltani. 

A  kedvenczhölgy  volt  Kalme  a  kadina :  cserkesznő,  a 
tsetsencz  fajból,  mely  a  török  padisahk  szerályának  szokta 
a  legtöbb  csillagát  kölcsönözni.  Ezt  onnan  rabolta  el  a 
Kaukázusból,  mikor  hajórajjal  mentek  át  a  tengeren  a 


4íí 

nnirtizigAtorok  ellen.  A  Rz/p  Knimo  olynn  ür  volt  Buzdur- 
gán  mnrza  fölött,   mint  a  niur/u  u  többi  rabszolgái  fölött. 

l<\)rró  délutáni  órákban  lo  Hzokott  jönni  Kulmc  a  palo- 
túíml  a  többi  bárnmbölgyckkol  a  kortbo  HŐtálni  óh  mula- 
tozni, uii(tlöttaz()ni)an  kij(")Mn('aKk,  elébb  trombitaszó  adott 
joIt  H  kertben  dolgozó  férfiaknak,  bugy  HicsHenek  a  íiallal 
körülkoHtett  rekeHztéken  kívül  eltűnni,  h  a  harmadik 
trombitaszó  után  fekete  eunuchok  jöttek  olő,  rhinoczerosz- 
bőr  korbácsokkal,  végig  szaladgálva  a  kerti  utakat,  h  sorra 
kutatva  minden  bokrot,  de  még  a  terebélyfák  lombos 
koronáit  is,  hogy  nem  maradt-e  ott  valami  kanember  ?  Jaj 
lett  volna  annak ! 

I<jg}'  délután  Datnokos  Tamásnak  azt  a  munkát  adta  a 
fökcrtész,  hogy  a  nagy  vízmedencze  körül  levő  virágágyak- 
ból szedje  ki  az  elvirított  tulipánhagjmákat  s  azok  helyébe 
későbbi  virításra  szánt  tubarózsákat  ültessen.  Tamás  el- 
végezte mind  a  kettőt  nagyhamar ;  mivelhogy  az  úrfélének 
az  a  szokása,  hogy  ha  egyszer  parasztmunkába  fog,  azt 
nagy  sietve  elvégzi ;  nem  tempózik  vele,  mint  az  igazi 
napszámos ;  egy  nagy  kosár  megtelt  kiszedett  tulipánhagy- 
mával, a  másik  kasból  meg  kiürültek  a  tubarózsák.  Ekkor 
aztán  a  fáradságtól,  meg  a  hőségtől  úgy  elnyomta  a  buzgó- 
ság, hogy  biz  ö  ott  elaludt.  A  főkertész,  a  ki  visszajött, 
megnézni  a  dolgát,  látta,  hogy  már  el  is  van  végezve  s  az 
ő  szolgája  alszik :  megszánta  szegényt,  jó  szive  volt,  fogta 
az  üres  kast,  letakarta  vele,  hogy  ne  süsse  a  verőfény,  s 
ne  csípjék  a  legyek :  a  mitől  az  aztán  még  mélyebben 
aludta  az  igazak  álmát. 

Egyszer  aztán  harsog  a  trombita ;  a  feketék  jönnek  nagy 
riogatással,  végig  toporzékolva  a  tévutakon,  s  kergetik  a 
férfi-népet  ki  a  kertből,  felkutatják  a  bokrokat,  a  filagoriás 
kösköket :  nem  bujt-e  oda  valaki  ?  Látták  biz  azok  ott  a 
virágágyak  között  azt  a  két  kast ;  az  egyiket  tele  hagymá- 
val, a  másikat  fenékkel  felfordítva ;  de  eszük  ágában  sem 
volt,  hogy  még  azt  is  megvizsgálják. 

A  jó  Damokos  Tamás  pedig  csak  aludt  szép  nyugodt 

Jókai :  A  Domokosok.  '* 


lélekkel  a  lefordított  kas  a-latt  s  eszébe  sem  jött,  hogy  a 
trombita  szóra  és  lábdobogásra  felneszeljen;  mert  ő  épen 
most  hazatérőben  volt  Mikóujvárára  mind  hadseregestül : 
annak  a  trombitái  szóltak,  annak  a  lovai  dobogtak  ügy. 
Diadalmasan  tért  haza  a  megvívott  harczból.  Szó  sincs 
róla,  hogy  őt  elfogták  volna ;  sőt  inkább  harczi  trophaeu- 
mokkal,  tatár-lengyel  exuviákkal  megterhelve  tér  haza 
népestől.  A  várának  a  tornyai  megaranyozódtak  az  alatt, 
hogy  odajárt,  ügy  ragyognak.  A  két  fia  eléje  jön  lóháton  : 
hej,  hogy  megnőttek  azóta.  Fólinges  kis  babákul  hagyta 
őket  otthon,  s  egész  legény  ékül  jönnek  most  eléje  ;  mégis 
rájuk  ismer.  No  van  csókolódás !  Hát  anyátok  hol  van  ? 
Felelnek  valamit :  de  nem  érti.  Elszokott  a  füle  attól  a 
beszédtől,  a  mit  Erdélyben  beszélnek. 

A  szerály  felőli  rácsozatos  kertajtó  megnyílik,  s  a  rózsa- 
lugassal fedett  lépcsőgádoron  át  leszállnak  a  palota  hölgyei. 
Egész  dandár  azoknak  a  száma.  Nem  mind  ikbál,  a  nagyobb- 
rész  odaliszk,  a  ki  az  úrnője  arczát  ernyővel  védi  a  nap 
ellen,  pávafark-legyezővel  hüsseli,  mandolint,  hárfát  hoz, 
vagy  csengős  nakarát,  a  mi  tánczhoz  való.  Napkelet  min- 
den festői  divatja  szerint  van  öltözve  valamennyi,  a  hány 
annyiféleképen.  Azt,  hogy  ki  közöttük  a  kadina,  a  legelső 
úrnő,  ha  a  szolgálattevő  hódolat  nem  árulná  is  el,  ha  a 
ragyogó  ékszerek  nem  kérkednének  is  vele,  hirdetné  maga 
az  arcza,  a  termete.  « Mikor  te  kilépsz  a  házadból,  a  nap 
eltakarja  az  arczát  felhővel,  azt  mondva :  most  világíts  te 
helyettem ! »  így  zengedezne  róla  valami  keleti  költő.  Mi 
azonban  nyugodjunk  meg  abban,  hogy  Kalme  legszebb 
volt  a  tizenkét  hölgy  között. 

Eleinte  fel  s  alá  sétálgattak  a  tekervényes  tévutakon, 
virágokat  szedtek,  koszorúkat  fontak,  éretlen  gyümölcsökbe 
beletorkoskodtak,  pillangókat  kergettek ;  azután  énekelni, 
tánczolni  kezdtek ;  majd  karéjban  összefogózva,  majd  páro- 
sával, fátyolkendőt  tartva  a  fejük  felett,  egynek  kedve 
kerekedett  szilaj  magántánczot  járni  leterített  szőnyegen, 
s  míg  a  csörgős  dobot  ütögette  a  feje  fölé  emelt  kezeivel. 


a/,  iiliilt  II  t()l)l)i    odnIiHzkok  zmiiiii" I:ili    'ln'lMlt.ik    Wl- 

kiirüjhan  állvu.  Kalrno,  köt  hölj^ytin  ;i  ,iill.iii;i  <liil\.  ^^yö- 
ny()rk(")(1ött  bennük. 

DaniokoH  TanulH  pcdi^  ottaiiakaH  ulutt  liitii.  ]i<>i/,\  vonul- 
nak ki  ülóje  CHÍk-8/ortMla  ifjú  hölgyei  nagy  /H<»l<>/.sina- 
ónckU'HHol.  Danolnak  íh,  tánczolnak  is.  No  lolkocKkcini, 
énokoljótek  azt  a  zHoltilrt,  hog}'  «A  Sionnak  hegyén  Ur 
lHt(»n.  TÍí'mI  m  (licHÓrot!»t  Éneklik  íh,  de  valami  olyan  furcsa 
nótára,  a  milyet  ö  soha  élotobou  nem  hallott.  Nem  illik  ex 
a  melódia  sehog}'  a  textushoz.  Aztán  nem  kellene  az  em- 
bernek tánczolni  a  zsoltárhoz. 

A  táucz  után  sorbetet,  meg  szultánkenyeret  s  egyéb 
csemegéket  hoztak  ;  a  hölgyek  letelepedtek  a  nagy  persa 
szőnyegre,  a  mit  a  pázsitra  terítenek,  s  akkor  elkezdett 
egy  török  hölgy  meséket  mondani,  a  mik  fölött  egyszer- 
egyszer valamenyi  felkaczagott.  Elhiszem  azt,  hogy  mikor 
egy  pogány  isten  egy  csoportban  ennyi  kaczagó  női  ajkot 
látott  megnyilni,  hát  azt  mondta,  hogy  «de  bizony  szebb 
a  földön,  mint  az  égben. » 

Mikor  aztán  a  nap  kezdett  aláhanyatlani,  s  a  nagy  olaj- 
fák, cziprusok  árnyéka  betakarta  a  kertet,  a  fülemülék 
megszólaltak  köröskörül,  akkor  a  kadina  megkivánta  a 
fürdést.  A  nagy  medenczében  a  szökőkút  sugara  olyan  dal- 
lamos hangokon  fecsegett  a  naptól  átlaugj'ult  habokkal, 
hogy  lehetetlen  volt  a  hivogatásnak  ellene  állani.  A  hölgyek 
valamennyien  mind  lerakták  lepleiket,  s  aztán  csintalan 
játékot  űzve,  kergetölőztek  a  nagy  medenczében;  maga  a 
bűbájos  Kalme,  mint  egy  élő  márványszobor  oda  állt  a 
szökőkút  sugara  mellé,  s  karját  feje  fölé  emelve,  engedé  a 
kristálygyöngyöket  vállain  végig  peregni. 

Halandó  szeme  nem  láthatta  ezt  a  képet :  az  istenek 
pedig  hadd  lássák !  és  irigykedjenek. 

«No  micsoda  bolond  ez  már  megint !»  monda  Damokos 
Tamás.  Ne  sikoltozzatok  annyit  a  lovam  körül,  mert  még 
lefordulok  róla.  Ne  nyúlj  hozzá  te  menyecske,  mert  meg- 
rúg !  Egyszer  csak  felugrott  a  lova,  s  ő  keresztül  esett  a 

4* 


5a 

fején.  Szerencsére  csak  a  kosár  oldalába  ütötte  a  homlo- 
kát. Aztán  nagyon  elbámult,  hogy  olyan  szűk  lett  egy- 
szerre a  láthatár.  Kereste  Mikóuj várát :  az  már  nem  volt 
ott ;  hanem  a  menyecskék  sikoltozása  folyvást  hallható 
volt  most  is. 

Már  csak  még  sem  állhatta  meg,  hogy  a  kasnak  a  fona- 
dékán ki  ne  tekintsen,  hogy  mi  lett  a  lovával,  a  melyikről 
leesett  ?  S  akkor  egyszerre  előtte  állt  az  a  látvány,  a  mi 
csak  az  olympi  isteneknek  való.  Eszbontó,  szívbetegitő 
látvány.  A  hol  az  üdvösség  és  az  elkárhozás  összetalálko- 
zik. Az  örvénynyé  vált  mézcsepp  ! 

A  mythoszi  regét  látta  maga  előtt,  Anadyomene  szüle- 
téséről, a  mint  a  nereidák  vállaikra  emelik  a  tajtékból 
született  Dionét,  hogy  hosszú,  aranyba  játszó  hajfürteit, 
a  mik  lebontva  végig  omlanak  az  élő  márványon,  illatos 
olajjal  bekenjék.  Egyik  nimfa  a  tenyerével  befogta  a 
szökőkút  csövét  s  az  elszoritott  víz  sűrű  permetegekben 
lövell  szét  a  tenyere  alól  a  csoportozat  feje  fölött,  a  mire, 
a  mint  a  pálmafák  közül  kilövellő  rózsaszin  alkonysugár 
rásüt,  félkerek  szivárvány  tündérkerete  támad  körülötte, 
maga  a  medencze  vize  a  szétterülő  olajtól  gyöngyházszin- 
ben  játszik.  Kép  csupa  ragyogásból,  fényre  festett  fény,  a 
minek  közepette  csak  a  szökőkutat  elfojtó  bizbariba  néger 
rabnő  jáspis  szobor  alakja  fekete.  A  vidám,  csintalan  női 
kaczaj  s  a  fülemüle  csattogás  egymásba  vegyül :  közbe 
egy-egy  hárfahur  pendül  s  a  megzavart  víz  habja  locscsan, 
dallamos  lubiczkolással. 

—  Ne  lássam  ezt  az  álmot !  sóhajtá  erényes  elborzadás- 
sal  Tamás.  Soha  sem  vitte  őt  arra  a  lelke,  hogy  asszonyok 
után  leskelődjék.  Sybaritának,  mohamedhivő  töröknek 
való  ez.  « Nem  akarom  látni!  Más  álmot  akarok  látni!)) 
S  hogy  annál  biztosabb  legyen  magáról,  a  két  kezével  el- 
takarta a  szemeit  és  hanyatt  feküdt  s  aztán  csak  a  fülei 
hallották  még  a  dévaj  kaczagást,  a  csalogány  czuppogását,  a 
habok  locscsanását.  Ká  tudta  magát  kényszeríteni,  hogy  újra 
elaludjék.  Kevés  ember  tette  volna  ezt  meg  az  ő  helyén. 


kmih  nz  (^hron  Utott  fcünomí^nyfk  az  álom  ornzáplha  íh 
uti'inu  tiilnltak:  lia  olfutoU  t-lölÜk,  cílójo  kcriiltck.  l'odig  , 
olyan  jól  oll)UJtiitta  maiját:  ('^y  nagy  kökoporHÓ  födele  alá. 
Itt  oHak  noin  lelnek  ni.  A  dal,  a  kaczagiiH  han^u  ugyan  ido 
íh  loliatol  hozzá;  de  legalább  HötótHí'igbon  van. 

('sakhogy  egyszerre  az  a  kőkoporHÓ  elkezd  átlátszóvá 
lonni ;  kristálylyá  lesz  a  födele,  keresztül  láthatni  rajta. 
Most  látja  már,  hogy  hová  jutott  ?  ott  van  a  török  szultán 
s/.cráljában,  annak  a  legbelső  háreni(íben  :  a  fehér  már- 
vány fürdöteremhen,  a  minek  a  falai  arany  betűs  alkorán- 
moiidásokkal  vannak  teleírva. 

KgÓ8/.  serege  zsibong  ott  a  hárombölgyeknek  :  tánczol- 
nak,  dalolnak,  vízben  lubiczkolnak,  hintán  himbálódnak, 
hegedülnek  és  tamburáznak,  egymást  narancsokkal  haji- 
gálják. 

A  világ  mindenféle  szinü  hölgyei  vannak  ott,  fehérek, 
feketék,  sárgák,  olajbarnák,  aranyozott  és  karmazsinra 
festett  szemöldöküek,  kék,  fekete  és  zöld  szemekkel,  se- 
lyemsárga, sáfránveres  és  koromfekete  hajzattal.  Vala- 
mennyien mind  tudják,  hogy  ö  ott  van,  egy  férfi,  lezárva 
kristálykoporsóba.  Körültánczolják  nevetve,  gúnyolódva ; 
kínálják  csemegékkel,  gyümölcsökkel,  habzó  serlegekkel, 
még  ajkaik  mézével  is :  tudják,  hogj'  nem  nyúlhat  hozzá, 
nehéz  ez  a  koporsófödél.  Csak  azért  ingerkednek  vele,  hogj' 
a  tehetetlen  kínlódásában  gyönyörködjenek. 

—  Pokol  tüze  emészszen  meg  benneteket !  mormogá 
magában  az  álomlátó. 

—  Tüzet  kívántál  ?  Ha  csak  ez  kell,  az  is  meglesz. 
Nag}'  hirtelen  oda  hoznak  eléje  egy  roppant  nagy  me- 

denczét,  aranyozott  vörös  rézből,  a  min  virágok  vannak 
kiverve  kék  ezüstből,  fehér  aranyból.  Ez  a  medencze  tele 
van  parázszsal.  Odahelyezik  a  kristálykoporsó  mellé :  olyan 
közel,  hogy  a  kisugárzó  meleg  süti  az  orczáját. 

—  No  már  most  mi  lészen  ebből  ?  dörmögi  a  fogai  közt. 
Az  üstre  valami  tömjénformát  hintenek,  a  miből  egy- 
szerre nagy  fehér  füst  támad,  a  mi  eltakar  mindent. 


54 

—  No  ezt  jobban  is  szeretem,  mondja  magában. 

De  a  füst  nem  soká  tart,  nagy  zsivaj  támad :  «jön  az 
aszszeki  szultána!  A  padisah  kedvencz  kadinája!» 

A  füst  kétfelé  vonul,  mint  egy  kárpit. 

Most  száll  le  a  szultána  a  negyven  márvány  lépcsőn  a 
nagy  fürdőtükörbe,  melybe  két  óriási  márványoroszlán 
okádja  a  vizet. 

—  Vakulj  meg  két  szemem !  nyögi  az  álomlátó.  Mert 
nem  elég,  hogy  látnia  kell  az  eléje  szálló  alakot,  hanem 
még  rá  is  kell  ismernie.  Az  ő  felesége  ez,  az  ő  Ilkája ! 
Nem !  Csak  volt  az  övé,  most  már  a  szultáné,  pogány  tö- 
rök császárnak  a  rabfelesége. 

Óh  mi  irtózat  ezt  látni !  Azért  hozták  ide  őt  ebben  a 
kristálykoporsóban,  hogy  ezt  meglássa.  Pokollá  akarták 
tenni  az  életét.  Csak  legalább  ne  mosolyogna  ez  a  nő ! 
Ne  mutatná  ragyogó  orczáján,  hogy  szépsége  vásárra  bo- 
csátásában diadalát  találja.  Pedig  hiszen  ő  az !  Nincs  más- 
nak ilyen  arcza !  Csak  legalább  arczát  takarnátok  el !  Dob- 
jatok rá  valami  fátyolt. 

S  az  álmodónak  csak  kivánni  kell,  mindjárt  beteljesül. 

A  rabnők  előhoznak  egy  kis  szelenczét,  abban  van  egy 
arany  fátyol.  Az  egész  nem  nyom  talán  többet  egy 
aranynál. 

Egy  nehezék  arany  olyan  finommá  ellapitva,  hogy  egy 
egész  emberalakot  képes  tetőtől  talpig  eltakarni,  mint  egy 
palást. 

De  ez  a  finom,  vékony  aranylepel  úgy  odatapad  min- 
den tagjához,  mintha  semmi  sem  volna  rajta,  még  az  arcz- 
vonásai  is  mind  oly  hiven  kitűnnek  alóla :  az  maradt  a  ki 
volt ;  csak  egy  élő  aranybálvány  lett  belőle,  a  ki  mozdul 
és  jár. 

S  hogy  még  feszesebben  álljon  rajta  az  aranypihe :  a 
derekára  övet  körítenek. 

De  nem  is  őv  az,  hanem  egy  olvasó,  csat  helyett  a  köze- 
pén a  feszület  van  rajta. 

—  Távozz  tőlem  sátán  ! 


Kz  moR  (^pon  liivo^utíÍH  volt.  Az  iinmyí)/,ott  túlvilAf^i 
alak  isnicrÖH  inoBolylyal  jíin  Ivr/./.ú  kö/,clcl)l)  h  meg  nem 
állhatja,  hogy  mikor  őt  moglátja  obhcn  a  zárkában,  fel  ne 
kaoziigjon  rajta.  A  kaczagáHtól  Hzótropfid  az  arczán  az 
ariuiyfÜKtleniez  h  moHt  már  egész  mivoltában  látja  öt  maga 

ülÖtt 

Az  /)  Ilkája  az,  nem  máH. 

Ha  moHt  megölhetné  I  Csak  ez  az  egy  vAgya. 

A  fantóm  leveszi  derekiíról  az  olvasót.  Tán  im>ulko/ní 
fog,  keresztyén  módra? 

Dohog^y  azt  cselekszi !  Sot  inkább  letépi  az  olvasóról  az 
egyes  szemeit  a  rózsafüzérnek  s  aztán  szemenkint  bele- 
hajigálja a  parázszsnl  telt  füstölőbe  s  a  fejével  bólint 
hozzá:  «Ez  a  miatyánk I  Ez  a  hiszekegy I  Ez  az  Ave 
AFária  l»  s  aztán  tovább  megint  szemenkint:  hiszekegy !  úr 
imája !  üdvözlégy ! 

A  tűzbehajitott  golyócskák  izzóvá  lesznek  ott,  s  mint 
megannyi  haragvó  angyal  szeme,  úgy  sugárzanak  a  szent- 
ségtörő arczába,  a  ki  egyre  nevet  és  bólintgat. 

Az  álomlátó  szeretné  ledobni  magáról  azt  az  átlátszó 
koporsó-fedelet,  s  aztán  beletemetni  abba  a  tűzbe  azt  a 
bűbájos  vétkezőt,  a  ki  minden  mozdulatával,  de  minden 
szempillantásával  őt  öli  meg  ugyanannyiszor.  Hanem  hát 
a  koporsó  födele  olyan  nehéz,  hogy  azt  egy  Toldi  Miklós 
sem  tudná  ledobni,  az  ő  kezei  pedig  olyan  gyöngék,  hogy 
csak  egy  kosái-  födelét  sem  birnák  fölemelni. 

Az  a  sok  rabnő,  milyen  dévajul  kaczag  ott  köröskörül  I 

Az  utolsó  szem  is  lepergett  már  az  olvasóról :  csak  a  fe- 
szület maga  maradt  még  meg  a  zsinóron.  A  csabaiak  most 
azt  is  odaveti  a  tűz  közé. 

A  zsarátnakon  izzó  felfeszített  alak  a  halálkinoktól 
látszott  vonaglani ;  Damokos  Tamás  a  megváltónak  min- 
den végmondását  haliam  véli,  mik  a  keresztfán  haldokló 
ajkairól  aláhangzottak  ;  düh  és  keserűség  szállja  meg  ide- 
geit ;  izmait,  inait  emberfölötti  erőkitörésre  feszíti ;  sikerül 
ledobni  magáról  a  nehéz  koporsó  födelet,  s  azzal  odaugrik 


a  rézmedenczéhez,  a  parázstól  izzóhoz,  az  olvasó  gyön- 
gyöktől ragyogóhoz  s  felragadva  azt  két  sámsoni  öklébe, 

a  fogantyúnál  fogva,  odazúdítja : igen  is  az  egész 

nagy  kosár  tulipánhagymát  Kálme  asszonyság  és  lubiczkoló 
rabnöinek  a  nyaka  közé.  .  . 

A  fürdő  hölgyek  e  tulipántos  felköszöntésre,  de  még  in- 
kább az  égből  cseppent  férfinak  a  látására  iszonyú  sikol- 
tozásnak eredtek,  s  nosza  rejtegették  az  arczaikat  a  tenye- 
reikbe. Csak  Kalme  nem  takargatta  a  képét  szeméremrejtő 
kézzel,  hadd  égjen  azon  a  haragnak  lángja  teljes  lobo- 
gásában ! 

—  Fogjátok  meg  a  vakmerőt  és  korbácsoljátok  halálra ! 
kiálta  istennői  durczával,  félig  befont  hajtekercsét  ökölre 
szoritva,  mintha  az  is  korbács  volna.  Mire  a  rabnők  cso- 
portja nagy  sivalkodással  rohant  rá  Tamásra  minden 
oldalról. 

Az  pedig  csak  állt  ott,  mint  Lót  felesége,  sóbálvány  ko- 
rában, elámulva  s  azt  sem  tudva,  égen  jár-e,  vagy  a  föl- 
dön ?  Vájjon  ez  is  álomlátás-e  még  ? 

A  dévaj  maenadsereg  körülfogta,  üstökébe  kapaszkod- 
tak, karjait  hátra  csavarták,  s  ő  csak  állta  mindezt  csende- 
sen, mint  a  megbénult,  a  ki  se  kezének,  se  lábának  nem 
tudja  hasznát  venni.  Azt  is  eltűrte,  hogy  az  egyik  hölgy 
hajából  kitépett  selyemszalaggal  a  hátrafacsart  ökleit  egy- 
máshoz kötözze.  Hanem  a  mint  az  a  feketebőrü  leány- 
cseléd egy  irgalmatlan  nagy  bőrkorbácscsal  reá  rohant, 
egyszerre  visszatért  a  szivébe  a  lélek ;  nagyott  sikoltott, 
szétszakitá  az  öklére  tekert  selyemszalagot,  s  azzal  hir- 
telen nyalábra  kapta  a  fekete  rabszolgálót,  mint  egy  gyer- 
meket 8  a  fejét  a  hóna  alá  fogva,  annak  a  lábszáraival, 
mint  két  cséphadaróval,  úgy  szétverte  az  egész  rátámadó 
asszonynépet,  hogy  mind  elfutott  az  a  bokorba ;  végre 
pedig  a  verekedő  eszközül  használt  szerecsennőt  vissza- 
dobta a  vízmedenczébe,  s  akkor  aztán  oda  állt  annak  a 
szélére  s  kevélyen  kifeszítve  széles  mellét  s  megrázva 
büszkén  felemelt  fejét,  így  szólt  a  kadinához : 


f.7 

ICn  ncni  vagyok  >.'^viivii  níliH/.dl-n  iv.ink  ,  liuiiem  if^fizi 
nmf»yur  nomoH!  IliviiHs  cllíinem  fóríiakai,  liozzunak  kar- 
dokat, vágjanak  darabokra  ;  do  az  én  tcHteraet  korbAcHütóa 
nom  éri,  ainÍR  ('lok  ! 

A  kadina  cllunnult  a  merósz  Hzavakon ;  ez  a  délczeg 
alak  moKÍR*''i''t<!.  ViHszaoralékeztoté  azokra  az  ŐHlionában 
lakó  vitéz  nuirtizigátorokra :  akik  közül  soha  még  elleimég 
fojílynl  ORVct  Hom  ejthetett,  mert  mindegyiknek  ott  van  az 
öve  mellett  a  görbe  kés,  a  minek  a  Harbude  arra  való,  hogy 
ha  nincB  menekülÓKe  a  hősnek,  maga  vágja  el  a  nyakát. 
Kzc'k  voltak  az  ö  rokonai. 

—  Hagyjátok  őt!  parancsolá  a  hölgyeknek.  Ne  hívjátok 
a/,  őröket.  Magunk  tartunk  törvényt  fölötte.  Azt  mondja, 
vitéz  volt :  megérdemli,  hogy  kard  által  haljon  meg.  Te, 
vakmerő  férfi,  most  lépj  be  oda,  abba  a  kÖHkbe  és  várd  el 
toviibbi  sorsodat. 

Tamás  megfordult  s  bement  a  czifra  nyári  lakba,  anél- 
kül, hogy  csak  egyszer  is  visszafordította  volna  még  a  fejét. 

Kevés  idő  vártatva  utána  jöttek  az  asszonyok ;  felöltözve 
és  arczaik  lefátyolozva. 

Kalme  maga  felült  a  kösk  közepén  levő  díványra;  a 
többi  hölgyek  félkörben  letelepedtek  körülötte  a  puha 
szőnyegekre. 

—  Jöjj  ide  és  beszéld  el  életed  történetét ;  parancsolá 
Kalme  Damokos  Tamásnak. 

A  délczeg  ifjú  a  rabszolga  köntösben  is  daliás  alak  volt, 
8  a  nyomort  is  megaranyozza  a  büszke  férfitekintet.  A  nők 
szeme  mind  rajta  függött ;  de  a  ki  leginkább  el  nem  ereszté 
egy  pillanatig  is  tekintete  elöl,  az  Kalme  volt. 

Mikor  hazájáról  s  annak  szabad  népeiről  beszélt  Da- 
mokos Tamás,  az  asszonyokról,  a  kik  a  férfiakkal  egy  be- 
csületben vannak,  arról  a  titkos  érzésről,  a  mi  a  magyar 
föld  lakóját  hazájához  vonzza :  hát  akkor  egy-egj^  elfojt- 
hatatlan  sóhajtás  támadt  szavaira,  és  mikor  leíiiia  fogságra 
jutását,  sok  szenvedéseit,  bizony  könybe  lábadt  az  asszo- 
nyok szeme :  de  valamennyié. 


Még  a  büszke  kadina  is  tenyerébe  hajtá  fejét,  olyan 
nehéz  lett  az  azoktól  a  regéktől,  miket  a  rab  vitéztől 
hallott. 

—  Megértők  sorsodat ;  kimehetsz  előlünk.  Várd  el  az 
Ítéletedet. 

Tamás  elhagyta  a  kösköt,  s  aztán  hozzálátott,  hogy  leg- 
elébb is  azt  a  kárt  helyrehozza,  a  mit  bolond  fővel  a  ker- 
tésznek tett.  Kihalászta  a  tulipánhagymákat  a  vízből  s 
gereblyével  szépen  elegyengette  a  dulakodás  nyomait  a 
virágágyak  között :  mire  Kalme  és  asszonyai  előjöttek  a 
köskből,  már  helj^re  volt  hozva  minden  kártétel. 

—  Hallgasd  meg  ítéletedet:  monda  Kalme  kegyesen. 
Életedet  meghagyjuk,  sőt  kemény  sorsodat  enyhíteni  akar- 
juk. Tudd  meg,  miképen  ? 

Kalme  e  szavaknál  olyan  közel  lépett  Tamáshoz,  hog^*  a 
vékony  aranyos  fátyolon  keresztül  a  forró  lélekzete  érte 
az  arczát.  Suttogva  beszélt  hozzája.  Azonban  Tamás  min- 
den szavára  kemény,  jól  hallható  hangon  válaszolt,  mi- 
szerint mindenki  tudhassa,  hogy  ő  ígazjáratbelí  ember. 

—  Te  azt  mondád,  szólt  Kalme,  hogy  minden  iskolát 
kijárt,  tanult,  tudós  ember  vagy  ?  Tehát  írni  is  tudsz  ? 

—  Igenis,  hogy  tudok. 

—  Úgy  van  az  az  én  hazámban  is.  A  férfiakat  mind 
megtanítják  hetüket  írni:  de  a  lányokat  csak  a  betűket  el- 
olvasni. Azért  én  eltudom  olvasni  a  mchdruli  írást :  de 
leírni  nem  tudom. 

—  Akkor  mégis  többet  tudsz,  mint  én,  mert  én  tudok 
ugyan  írni  és  olvasni  magyarul,  meg  diákul,  egy  kicsit 
görögül  is ;  a  góth  betűkhöz  is  konyítok  valamelyest ;  de  a 
mchdruli  írásnak  soha  hírét  sem  hallottam,  azt  se  írni,  se 
olvasni  nem  tudom :  mert  azt  az  én  hazámban  nem  is- 
merik. 

—  Ha  olvasni  nem  tudod,  az  nem  baj.  De  hogyha  ke- 
zed járatos  a  toll,  vagy  a  nád,  vagy  a  karczoló  tű,  vagy  az 
ecset  forgatásában,  úgy  bizonyára  egyik  betűt  a  másikról 
le  tudja  másolni,  ha  eléd  teszik. 


-  Az  már  moKlohí't.  A/,t  inondom  ni  a/.  o^yn7.<'ri  h7.6- 
kolylyol :  «  iiu'g  nom  próliAltnm,  lio^y  UuloU-o  hcKcáiWni? 
(lü  nioRlohct,  hojíy  tudok». 

-  Hiil  i)('>l(liik('íi)(!ii  tckintH  ide.  Isuliiic  lecHUloltii  I  arrmi 
derükiir()l  a  kariiuiZHinpiroH  marokiii  bőrövöt.  inolvK  (|nni- 
boru  rajzokban  raindünféle  kacHkariii^ók  voltak  aranyfeH- 
t(38sol  formálva. 

—  liátod  :  V7,  a  méli<lnili  írás  '  .  niwiKlal  it/,  al- 
koráiiból. 

Annak  a  mdhdruli  írásnak  (a  mi  a  CHerkcBzeknól  a  nem- 
zeti kalli{<rafia)  Ix'tüi  Hommilioz  sem  haHonlitannk  olyan 
nagyon,  mint  azokboz'K  zsinorkacskaringóklioz,  a  mik  a 
magyar  dolmányra  elül-hátul  felvarrva  látbatók.  Megle- 
liet,  bogy  ba  egy  ilyen  zsinóros  magyar  a  cserkeszek  közé 
tévedne,  ezek  annak  a  dolmányáról  csodadolgokat  tudná- 
nak leolvasni.  Azért  ezek  az  írásjegyek  pompásan 
diszitik  a  préselt  marokint,  sokkal  inkább,  mint  az 
arai),  vagy  akár  a  török  talik  írás  betűi,  vagj'  a  tatárok 
szarkalábjai  és  az  örmények  szerteszétágazó  ákombákjai. 

—  Le  tudnád-e  ezt  erről  az  övről  írni  ? 

Damokos  Tamás  vállat  vont.  E  bizony  nem  szentírás. 

—  Ha  rávetném  a  fejemet,  miért  nem  ? 

—  No  hát  tartsd  ezt  az  övet  most  magadnál,  s  rejtsd 
el  egy  múza-pálma  fíatal  hajtásának  a  közepébe.  Mikor 
aztán  lioldvilág  lesz,  vagy  pedig  pitymallatkor,  a  midőn 
még  mindenki  alszik,  vedd  elő,  s  ezzel  a  hegyes  késsel 
karczold  fel  ezeket  a  betűket,  jobbról  balra  kezdve,  ennek 
a  kösknek  a  falára.  A  fal  veres,  a  karcz  fehér  lesz,  elol- 
vasható. Holnap  reggel  lejön  a  murza  ide,  az  abdesztán 
mosakodást  végezni.  Meglátja  ezt  a  felkarczolt  irást  itt  a 
falon.  Közel  légy  akkor.  A  murza  fel  fog  kiáltani :  «Ki 
karczolta  ezt  az  irást  ide  erre  a  falra  ?»  Te  akkor  lépj  elő 
bátran  és  mondd  meg  neki:  « én  karczoltam  azt  oda ! »  A  töb- 
bit azután  várd  be  csendesen.  Meglátod,  hogy  mi  történik? 
Ha  van  bátorságod  hozzá,  megteszed ;  ha  nincs,  abba  ha- 
gyod. Ha  mersz  a  sorsoddal  megküzdeni,  kiállhatsz;  ha 


60 

nem  mersz,  elbújhatsz.  En  nem  árulom  el  senkinek,  ami 
itt  történt.  Hogy  biztosságban  légy,  neked  adom  ezt  a  kis 
görbe  késemet.  Ilyent  hordanak  az  én  bátyáim  maguknál, 
hogy  a  rabszolgaságtól  magukat  megóvják.  Most  pedig 
rejtsd  el  magad  oda,  ahonnan  előjöttél. 

Kalme  ott  hagyta  Tamást  a  cziprusbokroktól  rejtve  s 
hölgyeivel  együtt  visszavonult  a  palotába,  énekszó,  lant, 
koboz  elhangzott.  Tamás  visszafeküdt  a  kas  alá  s  bevárta 
csendesen,  míg  az  eunuchok  őrjárata  előjött,  kinyitogatni 
a  kertajtókat,  hogy  a  kertészek,  bosztandsik  és  izoglánok 
újra  bejöhessenek.  Mikor  a  bosztandsi  hasi  előkerült,  már 
ott  találta  a  virágágyak  között  Tamást,  gereblyézve. 

—  Csak  látszik,  hogy  legszorgalmasabb  valamennyi  kö- 
zött az  én  Tamás  szolgám. 

Másnap  kora  hajnalban  lejött  a  murza  az  abdesztán 
mosakodást  végezni  a  kerti  köskbe. 

Tamás  ott  kapargatta  a  körtefák  derekáról  a  tarjagot, 
s  vizsga  figyelemmel  nézte  a  murza  orczáját. 

Hiszen  tanulmányozásra  méltó  pofa  is  volt  az  :  széles 
és  lapos,  nagy,  kiülő  ökörszemekkel,  a  mik  egymáshoz 
igen  közel  állottak,  a  közbeeső  orr  azonban  olyan  pisze 
volt,  hogy  annál  fogva  ugyan  nem  lehetett  volna  őt  ve- 
zetni. Ennélfogva  aztán  a  szájának  sokkal  több  hely  ju- 
tott, mint  a  mennyi  a  szépségre  megkívántatik,  s  hozzá- 
járult még  az  a  hiányosság,  hogy  a  széles  ajkon  alig  ber- 
zengett  itt-amott  öt  hat  szál  bajusz,  mint  a  kandúrnál. 

Azután,  ahogy  minden  ilyen  óriásnál  szokott  lenni,  az 
érző  idegei  olyan  lomhák  voltak,  hogy  amíg  a  szemeivel 
valamit  meglátott,  nagy  idő  telt  bele,  hogy  az  arra  támadt 
érzés  az  arczvonásaiban  kifejezze  magát,  s  az  is  olyan  finta 
kifejezés  lett,  hogy  a  ránézőnek  nehéz  volt  kitalálni,  vájjon 
haragjában  agyarkodik-e  az  most,  vagy  örömében  vi- 
gyorog ? 

—  Ki  karczolta  ezt  ide  a  falra  ?  ordítá  Buzdurgán  az 
ott  kapargáló  Tamásra,  amint  elébb  a  szemeivel  megbá- 
multa apróra  a  kacskaringós  cserkesz  írást,   s  aztán  szét- 


01 

huztii  II  H/.ájdt,  fogait  kiviosoritva  (ki  tudja,  tnoHol)rgá8>e 
oz  nála,  vn(,'j  cmlxírevéHi  H/.dndók?) 

TaniÚHnak  bizony  niogrez/ont  az  ina  erre  az  ordításra. 

—  No  csak  ne  szepegj  I  monda  neki  Buzdurgún.  Hiszen 
csak  suttogtam  most !  Mászsz  közolobb !  Ki  irta  o/t  ide  a 
falra? 

8  a  Bztanei  küFi'Hztixí  álltak,  h  a  fogai  cHattogtak   lio/zá. 

S  hogy  a  rabszolga  nem  Hiotett  olcg  g>'orHan,  kinyujtá 
olóje  hoHHzú  kezét  n  niogfogta  az  orrát,  annálfogva  búzta 
közelebb. 

—  Milyen  nagy  orra  van  a  ozudarnak  !  Olyan  mint  egy 
vaddisznónak  az  orra. 

Buzdurgánnak  elég  oka  volt,  hogy  irigy  legyen  rá. 

—  No  hát  beleverjem  az  orrodat  ebbe  az  írásba  ?  Lá- 
tod ?  vagy  nem  látod  ?  Ki  írta  ezt  ide  ? 

Tamásnak  eszébe  jutott   a   kadina  mondása:  tha  van 
bátorságod,  megteszed ».  De  hát  hogy  ne  volna. 
Már  is  magasra  emelte  az  orrát. 

—  Én  írtam  azt  oda. 

Erre  a  szóra  Buzdurgán  a  két  térdére  tette  a  két  tenye- 
rét, így  görbíté  alá  a  hátát,  hogy  a  nagy  pofájával  egyene- 
sen szembe  nézhesse  Damokos  Tamást. 

—  Te  írtad  ezt  ?  Te  magad  ?  Nem  hazudsz  ?  Hát  le 
tudnád  ezt  még  egyszer  írni  ? 

—  Le  biz  én. 

Azzal  Tamás  fogta  a  kaparó-vasát  s  annak  a  hegyével 
rendén  leírta  az  egész  sort  az  út  porondjába.  Eleseszű 
volt :  bár  nem  is  értette  a  mőhdrul  írást,  amit  egyszer 
leírt,  azt  el  nem  felejtette. 

Erre  Buzdurgán  murza  akkorára  feltátotta  a  két  sor 
fogát,  olyat  ordított  mellé,  s  úgy  terjeszté  ki  a  két  karját, 
hogy  Damokos  Tamás  most  már  csakugyan  azt  hitte,  hogy 
meg  akarja  őt  enni. 

0  pedig,  a  milyen  gyors  volt,  mint  a  párducz,  hátra- 
szökkent, s  kirántva  kebléből  azt  a  görbe  kést,  marokra 
fogta  azt,  s  azt  monda  a  murzának : 


—  Meg  ne  gyalázz !  mert  elébb  ezzel  a  késsel  elvágom 
a  torkomat. 

Buzdurgán  előbb  megbámulta  a  görbe  kést,  s  miután 
meggyőződött  róla,  hogy  az  csakugyan  görbe  kés,  egyszerre 
rémületre  hosszabbodott  arczczal  kiáltá,  reszketőssé  vált 
hangon  Tamásra : 

—  Jaj  fiam  !  el  ne  vágd  a  nyakadat  azzal  a  késsel !  Nem 
akartalak  én  bántani :  csak  meg  akartalak  ölelni.  Ne  félj 
tőlem,  édeském,  fiacskám.  Kaftánt  adok,  salavárit  adok, 
selyembe  takargatlak,  lépes  mézzel  etetlek,  csak  el  ne  öld 
magadat.  Fiammá  fogadlak,  gyaloghintóban  járatlak: 
olyan  jó  dolgod  lesz  nálam,  hogy  az  édes  anyádnál  sem 
volt  jobb.  Ne  bolondozz  azzal  a  bicsakkal. 

—  No  hát !  monda  Tamás  daczosan ;  mit  akarsz  hát 
velem  ? 

—  Megmondom  egy  szóval.  Valamennyi  rabszolgám 
közt  legelsővé  teszlek.  Te  parancsolsz  valamennyinek,  te- 
neked meg  senki.  Akkor  dolgozol,  a  mikor  akarsz.  Min- 
dent tehetsz,  csak  el  nem  szökhetsz.  Kapsz  tőlem  külön 
házat,  a  miben  lakhatol ;  a  hányszor  ebédelni  akarsz,  csak 
küldj  a  szakácshoz  !  mit  iszol  ?  hozasd !  Ha  feleségre  van 
szükséged,  csak  annyit  mondj,  hány  kell?  Még  fizetést  is 
adok,  s  azt,  ha  akarod,  haza  küldheted  az  atyádfiainak. 
Olyan  jó  dolgod  lesz  nálam,  hogy  soha  többet  a  rongyos 
pereputtyaidhoz  vissza  nem  kívánkozol. 

—  De  hát  most  mégis  szeretném  tudni,  hogy  mivel 
szolgáltam  én  rá  erre  a  nagy  dicsőségre  ? 

—  Megérted  fiam  azonnal :  csak  nyisd  ki  a  füledet  és 
csukd  be  a  bicsakodat.  Ülj  le  ide  mellém  a  fűbe.  Vi- 
gyázz, hogy  meg  ne  csipjen  a  hangya.  Hát  azt  tudod  úgy-e, 
hogy  én  nekem  van  a  leghiresebb  bőrgyáram  a  világon. 
Az  én  bivalybőrömből  készitik  a  pánczélokat,  az  én  ma- 
rokinomat  viszik  fejedelmi  palotákba  a  frankok  és  egyéb 
gyaurok  birodalmaiba,  a  kik  lábas  székeken  ülnek,  s  a 
könyveiket  beköttetik,  épen  úgy,  mint  az  igazhivők  tem- 
plomaiba, a  hol  azokat  szőnyegek   gyanánt   leterítik ;  az 


03 

vu  lutihácHaim  o.'^/.tjiiK  11/,  ip^azságot  a  joges  iengertdl  ol- 
kezdve  a  Vcrostcii^crÍK ;  \u  én  bagariánimal  gisoljtt  ke- 
resztül a  cHÍkorgó  ielot  a  nioHKkó,  meg  a  polyák ;  ass  én 
Hzattyiinomat  vinolik  a  törökök  papucHnak,  az  ón  kordo- 
váiiyoinat  a  mají^arok  aurunak.  —  JCh  ezért  DiógHem  az 
én  liironi  a  loííriiiK'yobb  a  viliigon  :  nem  a  «buz<lurgán» 
nóv  a  legraf^yo^óbl)  a  börök  között ;  mert  van  a  oHOcsen- 
ozck  közt  cfíy  börgyílroH.  a  ki  azokat  a  hires  övöket  óa 
tÜHZöket  készíti,  a  mik  drágábbak  az  aranynál.  Ez  veszi  el 
előlem  az  erzerumi  vásárt,  a  hol  az  örmények,  cserkeHzek, 
oszszetek,  mind  csak  az  ö  portékáját  veszik.  S  mil)en  áll 
a  titka  ?  Abban,  hogy  az  ö  bőreire  ilyen  szép  kacskarin- 
gós Írásban  vannak  aranynyal  ezüsttel  rajzolva,  sajtolva 
alkoránból  vett  szép  mondások.  Csak  ezért  keresik  őket 
olyan  nagyon.  —  Csináltam  volna  én  ezt  már  régen  utá- 
nuk ;  de  nem  tudtam  szert  tenni  olyan  rabszolgára,  a  ki 
írni  tudja  a  mébdruli  ákombákot.  Magam  vittem  annyira, 
hogy  el  tudom  olvasni,  de  az  olvasás  meg  az  irás  közt  tudod 
jól,  olyan  nagy  a  távolság,  mint  a  földön  lépegetés,  meg  az 
égben  repdesés  közt.  A  gólya  is  lépeget  a  földön,  mint 
én ;  de  ón  nem  tudok  úgy  repülni,  mint  ő.  S  hamarább 
meg  tudnám  azt  tenni,  hogy  a  két  öklömmel  ennek  a 
pálmafának  a  derekából  ilyen  ákombákot  csavarintsak,  mint 
hogy  egy  nádszár  hasított  orrával  betűt  kanyarítsak  belőle. 
S  ezek  a  murtizigá torok,  a  kik  ezt  az  irást  tudják,  olyan 
kutyahitüek,  hogy  a  mint  egyet  közülük  a  harczban  vagy 
éjjeli  megtámadásban  elfogdosunk,  mielőtt  a  lánczot  ke- 
zére tehetnők,  kirántja  a  görbe  kését  s  elvágja  vele  a  nya- 
kát 8  azzal  porba  esett  a  pecsenyém.  —  Értheted  már 
most,  édes  fiacskám,  hogy  milyen  nagj'on  szeretlek  én  té- 
ged, azért,  hogy  el  nem  vágtad  a  nyakadat.  Te  tudod  a 
mchdi'iüi  irást !  Ugy-e  bár,  ezt  tinálatok  székelyeknél  a 
medreszekben  tanítják. 

Tamás  ráhagyta,  hogy  igenis :  ott  tanulta  ő  ezt  a  fehér- 
vári fő-medreszben. 

—  Hát   most  te  fogod  nekem  ezt   az    én    irhabőreimre 


(54 

írni !  Hahaha  !  majd  meglátod,  hogy  kiszorítjuk  vele  a 
csecsenczeket  az  erzerumi  vásárból  ?  Micsoda  ?  Még  Bag- 
dadból is  !  De  még  Aleppóból  is. 

(Jól  van,  jól ;  gondola  magában  Damokos  Tamás ;  de 
majd  mikor  kisül,  hogy  nem  tudok  többet  annál  az  egy 
mondásnál  az  egész  méhdruli  alkoránból,  azt  is  csak  úgy 
tudom,  mint  a  tyúk  az  ábéczét !) 

Hanem  hát  már  benne  volt.  Úszni  kellett.  Hadd  lássuk, 
mi  lesz  belőle  ? 

Buzdurgán  pedig  nem  tréfált :  rögtön  futtatá  az  izoglán- 
jait  a  kastélyba,  hogy  hozzanak  a  számára  pompás  öltö- 
zeteket 8  nagy  rimánkodásába  került  Tamásnak,  hogy  azt 
a  grácziát  elengedjék  neki,  a  mi  együtt  jár  a  turbán  vise- 
léssel :  tudniillik,  hogy  a  berberbasi  simára  leborotválja  a 
koponyáját;  jó  lesz  az  így  is. 

Hanem  egy  különös  kegyelmet  kért  a  murzától,  mikor 
a  czifra  ruhákat  ráadták,  a  mi  csupa  prém  és  paszománt 
volt. 

—  Nem  bánom :  napestig  kész  vagyok  a  te  bőrödre 
arany  mondásokat  festeni;  hanem  azután  engedd  meg, 
hogy  este  megint  kijöhessek  a  kertbe  dolgozni.  Ez  a  munka 
én  nekem  a  gyönyörűségem. 

De  még  meg  is  dicsérte  ezért  a  kívánságért  a  murza. 

—  Ember  vagy  fiam !  Byen  szolga  kellene  nekem  sok. 
Látjátok  ti  többi  kutyafülüek!  Ez  nem  azt  cselekszi,  amit 
ti,  hogy  a  mint  a  muezzin  estét  ordít,  rögtön  abbahagyjá- 
tok a  dolgot ;  hanem  a  mikor  az  egyik  munkájába  belefárad, 
akkor  pihenésül  a  másikat  veszi  elő ;  estig  betűket  íi*  a 
szakmányban,  este  gyönyörűségből  neki  áll  kapálni. 
Ne  félj,  fiam,  megjutalmazlak.  Te  fogod  jövendőben  a 
vétkes,  tunya  rabszolgáknak  a  talpára  leszámlálni  a 
botokat. 

Tamás  köszönte  szépen  ezt  a  szívességet :  nem  kíván 
belőle. 

—  Nem  kívánod  ?  Pedig  én  azt  gondoltam,  hogy  ez  a 
legnagyobb  gyönyörűség  a  világon. 


Bu/.diirK>in  folvezotto  a  maga  kitűntetett  rabfiEolgáját  a 
kaHt<''ly  udvarára. 

A  nag}'  nóg}'HzöKÜ  tér,  a  mit  a  palota  négy  szárnya  ké- 
pcssott,  olyan  tin/tára  volt  gereblyézve,  8  behintve  fehér 
poronddiil,  hogy  azon  móg  cHak  (;gy  fttszál  Hcra  volt  lát- 
ható ;  —  a  közópHÖ  napkelet  foló  fordult  részén  volt  a 
H/(>le8  lépcHŐzct,  a  min  a  palotába  fol  lehetett  járni,  h 
ennek  a  tornáczából  indult  ki  a  földHzinten  körülfutó 
folyosó,  a  melyen  folyváHt  járkáltak  alá  h  fel  az  eunuch 
örök,  kivont  kardokkal.  Mert  azokon  a  vasajtókon  belül, 
a  mik  e  folyosókról  nyílnak,  dolgoznak  azon  a  munkán,  a 
mi  Buzdurgánnak  legféltettebb  titka :  a  drága  bőrök  ara- 
nyozásán, virágokkal  ós  betűkkel  itt  festik  azokat  tele. 
Ezt  a  tudományt  őrizni  kell,  nehogy  megszökjék  vele  va- 
laki. Azért  is  rendelte  ide  azokat  a  műhelyeket  a  murza,  a 
saját  palotájába,  hogy  hármaszár  alatt  legyenek  s  mindig 
az  ö  szeme  előtt. 

Olyan  alacsonyak  is  a  zárkák  ajtajai,  hogy  közönséges 
embernek  is  le  kell  bukni,  mikor  rajtuk  belép,  maga  Buz- 
durgán  pedig  épen  csak  négykézláb  teheti  látogatását,  s 
mivel  nem  illenék,  hogy  ö  fejet  hajtson  a  rabszolgái  előtt, 
arnálfog\'a  háttal  szokott  hozzájuk  bemászni. 

Damokos  Tamást  itt  átszolgáltatá  a  felügj^elő  timár- 
basinak,  lelkére  kötve,  hogy  ezt  a  rabot  nagj^on  meg- 
becsülje, mert  ez  drága  kincs. 

Itt  azután  megtaníták  Tamást,  hogyan  kell  ecsettel  a 
bőrre  festeni  az  arany  czikornyákat,  aztán  miféle  tompa 
vésőkkel  és  fakalapácsokkal  kell  azokat  úgy  körülvere- 
getni, hogy  kidomborodjanak.  Tamás  egész  nap  ezt  mí- 
velte. 

Este  felé  kezdte  érteni,  hogy  miért  vásárol  a  csizmadia 
szőlőt,  mihelyt  egy  kis  pénzhez  juthat.  Rettenetes  dolog 
az,  hogy  az  ember  egész  nap  az  előtte  fekvő  bőrt  ütö- 
gesse kalapácscsal.  Ennél  sokkal  kellemesebb  a  kertben 
kapálni. 

Azonban  hát  ezért  a  munkáért  jó  ebédet  adnak :  pilá- 

Jókai :  A  Damokosok.  u 


fíO 

fot,  szultánkenyeret,  sorbetet  is  hozzá ;  a  kadinának  talán 
mégis  jó  szándéka  volt,  mikor  erre  feleszelte.  Hátba  ez 
lesz  a  kiszabadulásának  az  eszköze  ? 

A  mint  egyszer  a  mesterségbe  beleokult :  próbának  oda 
tettek  eléje  egy  övnek  hasított  bőrt,  hogy  cselekedje  rá  azt 
a  méhdruli  mondást. 

Ez  nem  ment  olyan  könnyen,  mint  az  arabeszkek  mun- 
kája; mert  csupa  kacskaringókból  állnak  a  betűk ;  de  estig 
mégis  csak  elkészült  meglehetős  sikerrel. 

Erre,  a  mint  a  muezzin  a  napot  elbúcsúztatta,  bejött  a 
műhelybe  a  murza. 

Mikor  az  elkészített  övet  meglátta,  nyalábra  kapta  Ta- 
másnak a  fejét  8  olyat  csókolt  az  orczájára,  hogy  az  majd 
megsüketült  bele. 

—  Hiszen  ezt  gyönyörűen  megcselekedted.  Hohó  !  Hi- 
szen ezzel  mind  leverjük  az  erzerumi  vásáron  a  csecsen- 
czeket.  —  Nagyon  jól  van  fiam !  Holnap  mindjárt  csinálj 
egy  másikat,  másféle  szép  mondással  az  alkoránból. 

(Másfélével  ám !  gondola  Tamás.  Ha  tudnék  másfélét ! 
De  ebből  az  egyből  áll  az  egész  tudományom  a  pogány 
szentírásból.) 

—  Nem,  uram,  ez  még  tökéletlen  munka,  kifogásolá  a 
dolgot  ravaszul.  Nem  vagyok  vele  megelégedve  :  kell  hozzá 
egy  néhány  hét,  a  míg  a  kezem  úgy  belegyakorlódik, 
hogy  olyan  szépen  megcsináljam,  mint  a  milyen  a  mus- 
trája. 

—  A  mustrája  ?  kérdezé  a  murza,  s  tátva  feledte  a  szá- 
ját bámultában.  Hát  hol  láttad  te  ennek  a  mustráját? 

Tamás  csak  most  vette  észre,  hogy  majd  elszólta 
magát.  Hanem  aztán  helyreüté  a  dolgot.  Tudta,  hogy  hi- 
tetlenek ellenében  a  hazudás  nem  vétek. 

—  Hát  biz  én  azt  a  fehérvári  coUégiumban,  a  múzeum- 
ban láttam. 

Buzdurgán  murza  nagyot  csóvált  a  hordónyi  nagy 
fején. 

—  No,  mihelyt  betörünk   megint  Erdélybe,  meglátoga- 


67 

tom  a/t  a  fühérviiri  na^mcdreszt.  De  ott  találjiim  ennek 
iiz  övnrk  a  rmiHtnljiit!  Mórt  ilyon  öve  oHak  az  én  foleR('!- 
^'('iiniok  van,  a  ktulínáiiak,  h  a/t  íh  a  patyolat  öltiinye alatt 
vÍHuii,  hogy  Honki  Bcm  Idtliatja  rajtam  kívül.  H  ilyen  öve 
vim  iioki  liuH/oniiyolc/ :  a  iiold  minden  napjára  más-más. 

A  inur/a  nagyot  fujt. 

Tán  csak  nom  fogott  ncHZt  ? 

Azt  mondják  a  c/otlialról  (a  ki  igen  nagy  állat),  hOgy 
lia  annak  a  farkába  beUütik  a  szigonyt, koll  neki  öt  perez, 
a  inig  a/  (írteHÍtö  ideg  egÓH/  a  fejéig  küldi  a  tudósitáHt, 
iiogy  sebet  kapott  odaliátul  h  a/tán  megint  másik  öt  perc/, 
!i  Tiiig  az  agyából  az  intézkedő  ideg  visszaküldi  az  utasí- 
tást, hogy  csapjon  maga  körül  a  farkával.  —  Ilyen 
czcthal  volt  a  szárazföldön  a  murza :  a  döfést  megkapta  a 
szigonj'nyal,  de  kell  neki  rá  egy  hónap,  amíg  féltékenynyé 
lesz  miatta. 

—  No  hát  eredj  most  a  kertbe  kapálni. 

Tamás  lerakta  a  czifra  ruhát,  felvette  a  kertész-gúnyát 
s  kiment  kapálni  a  kertbe. 

A  többi  rabszolgák  már  akkor  mind  kitakarodtak 
onnan. 

A  mint  Tamás  a  nagy  vízmedenczéhez  ért,  a  hol  azt  a 
furcsa  álmot,  meg  azt  a  még  furcsább  valóságot  látta, 
eszébe  jutott,  hogy  megvizsgálja  a  muzapálmának  azt  az 
új  hajtású  levelét,  vájjon  nincs-e  még  ott  a  kadinának  az 
öve,  a  mit  tegnap  odarejtett.  A  mint  lenyúlt  a  levélgön- 
gyöleg mélyébe,  bizony  a  kezébe  akadt  a  bőröv.  Tehát 
nem  jött  el  érte  a  kadina.  Ebből  baj  lesz ;  mert  a  murza 
keresni  fogja  nála  azt  a  bizonyos  övet. 

Hát  a  mint  kihúzza  azt  és  megnézi,  akkor  látja,  hogy 
az  egy  egészen  másszinű  öv :  a  tegnapi  karmazsinszínű 
volt,  ez  pedig  égszínkék.  Aztán  a  cziframondás  is  egészen 
más  betűkből  van  összerakva  rajta. 

Tamás  erre  letört  egy  agavelevelet,  annak  a  héjára  fel- 
karczolta  a  tövises  hegyével  az  egész  cziframondást  a  kék 
övről,  ezt  azután  nagy  hamar  visszarejté  a  muzapálma 


ns 

hajtásába ;  s  aztán  az  agaveleveléről  mindaddig  rajzolgatta 
a  porondba  a  czikornyákat,  míg  könyvnélkül  megtanulta ; 
mikor  a  murza  reggel  lejött  a  mosakodásra  a  köskbe,  már  ak- 
kor ott  gereblyélgetett  Tamás  megint.  Innen  aztán  együtt 
tért  vissza  ismét  a  murzával  a  kastélyba  a  festőműhelybe. 

Ezúttal  a  tegnap  betanult  verset  készítette  ki  egy  darab 
ujdonat  égszínkék  marokinra  ezüsttel. 

Mikor  a  murza  este  bejött,  s  meglátta  a  kész  munkát, 
majd  a  gerendába  ütötte  a  fejét  meghókonyodtában. 

—  Te  !  Damokos  Tamás  !  Ennek  a  mustráját  is  a  fehér- 
vári nagy  medreszben  találtad  ? 

—  Ott  biz  én.  Van  ott  a  múzeumban  ilyen  huszon- 
nyolcz  ;  a  hold  minden  napjára  más-más. 

—  No!  Ne  lássam  addig  a  mekkai  kaábát,  a  míg  a  fehér- 
vári nagy  medreszt  meg  nem  látogatom. 

(« Én  is  ott  leszek  akkor!))  monda  magában  Damokos 
Tamás,  elfelejtkezve  rab  voltáról.) 


HOGY  HOZZAK  TANCZBA  A  TOKOKOT? 

Hát  ha  csak  felét  megálmodta  is  Ilka  asszony  ezeknek 
a  krimiai  állapotoknak,  akkor  bizony  (valljuk  meg  az  iga- 
zat) elég  oka  volt  neki  siettetni  a  jó  Damokos  Tamásnak 
minél  elébb  való  kiváltatását  a  keserves  fogságból ;  mert 
nem  tréfa  dolog  az,  hogy  igazhitű  keresztyén  ember  min- 
den nap  pogány  alkorán  mondásokat  másolgasson 
mchdruli  Írásban  olyan  mustra  után,  a  mit  a  tatár  murza 
legszebbik  felesége  rejtett  helyen  visel. 

Sürgette  is  Ilka  asszony  a  kiváltás  dolgát,  de  az  csak 
nem  akart  előre  menni.  Mintha  valami  titkos  kéz,  mihelyt 
meg  van  kötve  a  csomó,  untalan  eloldozgatná  azt. 

Egyszer  aztán  azt  monda  Boldizsár  bá  Ilka  asszonynak  : 

—  No  drága  gyémántom,  most  már  magam  megyek  fel 
Gyulafehévárra.  írj  két  levelet :  az  egyiket  Akmet  bégnek, 
a  szultán  tihajájának,  a  másikat  meg  Apor  István  uram- 


nak,  a  to  tutorodntik.  A  iiliajiiimk  csak  axt  írd,  a  mit  már 
máHkor,  hugy  to  hi/.onyoHiin  tudod,  H/,tiltán  6  felnóge,  ki- 
nek Allah  iiyujtHa  incg  a/  árnyékát,  azt  rendülte,  hogy  a 
kapitányok  rahváltHága  kétozor  arany  legyen  ;  ez  k^^BZon 
íh  van  nálad,  azonnal  elküldöd  Perokopba,  mihelyt  Da- 
niokos TamáKt  oda  kihozzák,  oltalom-leveleket  adván  neki 
is,  nu'K  nekünk  Í8,  a  kik  a  pénzt  odaviMHZük.  Több  pénzed 
ninoH,  nora  íh  Hzerozhotsz.  í^nnyi  azonban  készen  áll. 

Ilka  ttHszony  még  hozzá  akarta  tenni,  hogy  odaadja  bi- 
zony minden  ékeHségeit,  aranyát  ezüstjét,  marháit  azon 
felül,  de  Boldizsár  bá  csak  azt  mondta,  hogy  «ne  'kinálj 
te  neki  eg^y  hiitkával  se  többet,  meglátod,  hogy  utána  kap, 
esze  nélkül,  csak  én  beszéljek  vele». 

Mikor  ez  a  levél  készen  volt,  akkor  azt  monda  Ilkának : 

—  No  már  most  édes  ragyogó  csillagom :  irj  egy  másik 
levelet  a  te  tutorodnak,  Apor  István  uram  ö  kegyelmének 
is.  Ezt  majd  én  dictálom.  Kezd  el :  « Kedves,  egyetlenegy 
szeretett  Pistukám  !» 

Ilka  asszony  földhöz  csapta  azonban  a  tollat,  hogy  a 
hegyével  állt  meg  a  padlóban. 

—  De  már  ilyen  megszólítást  csak  nem  irok  ö  kegyel- 
mének ! 

—  Jaj,  édes  tubavirágszálam :  te  csak  a  füleddel  hall- 
gasd, a  mit  én  diktálok,  de  eszedben  ne  tartsd  meg.  Jaj 
de  szeretem  ezt  a  felgerjedésedet  látni !  Ha  ezt  Tamás  látná, 
megenne  örömében.  De  hát  csak  írjad  te,  a  hogy  én  mon- 
dom. Én  tudom,  hogy  miből  lesz  a  gáliczkő  ?  Megállj, 
majd  új  calamust  csinálok,  szép  fáin  irást  tégy,  a  hogy  az 
asszony-ember  a  szerelmesének  küld  érzékeny  izenetet. 
De  tán  jobb  is  lesz,  ha  én  magam  elébb  leirom  azt  a  leve- 
let ;  te  aztán  magadban  lekópizálod  ;  mert  azt  már  látom, 
hogy  ha  fennhangon  dictálom,  megég  az  arczod  a  szégyen- 
nek miatta. 

Tehát  elkészíté  Boldizsár  bá  papiroson  a  levelet,  a  mi 
eképen  szólt : 

flHála  az  egeknek,  hogy  a  mennybéli  gondviselés  ismét 


vo 

utat  és  módot  nyitott  a  számomra,  hogy  valahára  egy- 
másé lehessünk.  Az  én  uramat,  a  kihez  a  meghalt  fejede- 
lem erőszakosan  kényszerített  hozzámennem,  de  a  kivel 
soha  egy  örömnapja  nem  volt  életemnek,  ellenben  éjje- 
lem-nappalom rosszabb  vala  a  purgatoriumnál,  elfogta  a 
tatár.  Mi  nekünk  kettőnknek  ezzel  nagy  örömet  szerzett. 
A  mostani  fejedelem  bölcs  akarata  kegyelmedet  rendelte 
el,  hogy  Damokos  Tamás  fogsága  alatt  az  én  tutorom  le- 
gyen 8  a  váramban  lakjék.  Ezzel  csak  a  mi  kölcsönös  vá- 
gyódásunk érte  el  legkivánatosabb  beteljesülését.  Eette- 
gek  azonban  azon  gondolattól,  hogy  ha  netalán  a  Damo- 
kos Tamás  kiszabadulása  által  ezen  mi  édes  boldogságunk 
megzavartatnék.  Ö  ha  megtudna  valamit,  engemet  talán 
még  meg  is  ölne.  Azért  kérem  kegyelmedet,  vigye  úgy  az 
alkudozást  a  váltságdíj  iránt  a  szultán  tihajájával,  hogy 
sohase  legyen  belőle  valóság.  Mert  ha  esztendő  egy  nap  el- 
múlik Damokos  Tamás  elfogatása  után,  akkor  az  erdélyi 
törvények  szerint  a  rab  felesége  elválasztatik  tőle  és  bátran 
férjhez  mehet.  És  így  ilyenformán  végre  mi  is  egj^másé  le- 
hetünk. Azért  csak  kérem  igen  szépen  kegyelmedet,  tartsa  a 
^ihaját  mindenféle  szép  kifogásokkal,  hogy  esztendő  egy  na- 
pigmegállapodásra ne  jussanak.  Akkor  aztán  beszéljen  Da- 
mokos Tamással  más,  nem  én.  Mert  a  lelkem  fáj  miatta,  ha 
ránézek  azokra  a  genge  kétezer  körmöczi  aranyakra,  a  kiket 
a  bolond  fővel  rabságba  szaladt  vétektarisznya  Damokos 
Tamásért  kellene  tatár  fogára  adnunk,  holott  mennjável 
jobban  eltudnék  ezt  mi  a  magunk  örömére  költeni !  Mi- 
lyen szép  kamukabársony  mentét,  dolmánj^t  tudnék  én 
varratni  kegyelmednek,  tarka  skófiummal !  Milyen  jó 
tokaji  négy  puttonyos  aszúval  traktálnám  kegyelmedet,  ha 
ez  a  pénz  nekem  megmaradna  !  Azért  csak  okosan  bánjék 
el  kegyelmed  a  tihajával,  hogy  ő  rajta  múljék  el  a  kiváltás, 
ne  mirajtunk.  Addig  is  csókolom  kegyelmednek  a  két  piros 
orczáját  százszor  meg  ezerszer  igaz  szeretettel.)) 

—  No  hallja  kegyelmed,  Boldizsár  bátyám  uram,  monda 
Ilka  asszony,  mikor   ezt   a  levelet  lemásolva,   pennáját 


71 

kivorte  as  aflistal  nzéléhez,  ha  a  miatyánkot,  hÍHxokegyet  én 
0,7.  üdvö/lütot  vÍHHKájáról  kellett  Tolna  elmondanom,  (a 
lio^y  »  gonoHx  boHTiorkányok  CHelekHzik),  num  korült  volna 
annyi  lelki  kínomba,  mini  c/.eket  a  Horokat  magúm  ker^c';- 
vei  loirni.  A/.onlxm  n/.  uíoIhó  kát  Hort  msm  íh  irtam  ám  le. 

—  Dü  pedig  azt  íh  odaird,  galambszálam  !  Mert  együtt 
jó  az,  mint  a  chúz,  meg  a  fogfájás.  A  nélkül  nem  valÓRá- 
gOR  ez  a  levél. 

—  De  hogy  irjam  ón  le  azt  a  szót  ocRÓkollak*  egy  ide- 
gen férfinak? 

—  -  Hiszen  ne  félj,  soha  sem  kerül  ez  a  levél  Apor  Ist- 
ván uram  kezeibe :  sőt  inkább  visszahozom  én  ezt  te 
neked,  mihelyt  elkészült  vele  a  gáliczkö  b  akkor  a  tűzbe 
dobhatod. 

—  De  én  azt  hiszem,  hogy  még  a  tintának  is  veressé 
kell  vábaia,  mikor  ilyen  fertelmes  mondást  leír  vele  a 
toll  .  .  . 

—  Ne  féltsd  te  azt  a  tintát,  angyalkám.  Mtigam  csinál- 
tam azt;  nem  veresedik  az  meg  száz  esztendő  múlva  sem, 
mert  gumi  arabikum  van  benne.  Csak  te  rajzold  oda  még 
azt  a  két  80i*t  is  szépen. 

—  No  hát  kegyelmednek  a  lelke  rajta.  De  én  tudom, 
hog\'  ha  ebből  valami  bolondság  lesz :  hát  én  felhajtom 
ezt  az  egész  kalamáris  tintát  s  úgy  ölöm  el  magamat. 

—  No  csak  ne  tarts  semmitől :  minden  bajt  én  vállalok 
magamra.  Most  pedig  írasd  fel  az  Íródeákoddal  erre  a  két 
kopertára  a  két  urnák  a  titulusait :  Akmet  bégét  magyarul ; 
Apor  István  uramét  pediglen  deákul.  Ez  már  ne  legyen  a 
te  kezedírása. 

Mikor  aztán  megkapta  Czirjék  a  két  levélborítékot, 
akkor  egészen  szépen  megcserélte  a  leveleket,  s  az  Akmet 
bégnek  czímzett  borítékba  csúsztatta  bele  az  Apor  István- 
hoz írottat,  ennek  a  borítékjába  pedig  az  Akmet  béghez 
szólót.  így  pecsételte  le  mind  a  kettőt  Ilka  asszony  pecsét- 
nyomós gyűrűjével. 

—  Meglátod,  hogj'  gáliczkö  lesz  ebből. 


72 

Boldizsár  bá  aztán  azt  tette,  hogy  kurtára  nyirta  a  baju- 
szát, székely  zekét,  harisnyát,  tört  bőr-sarut  öltött  magára ; 
nyakába  akasztott  egy  zsiros  szeredást,  kölcsön  kérte  a 
legszélesebb  karimájú  viseltes  kalapot  az  öreg  gazdától  s 
úgy  ment  fel  gyalog  Gyulafehérvárra,  ott  fűtől- fától  kérde- 
zősködött, hogy  hol  kapni  itt  meg  a  török  basát  ?  merre 
az  a  palota  ?  Pedig  jobban  ismerte  ott  a  járást,  mint  maga 
a  bakter.  Úgy  tett,  mintha  nem  tudna  más  nyelven,  mint 
székelyül  s  a  palota  előtt  strázsáló  szász  gárdistákat  úgy 
agyba-főbe  csókolgatta,  hogy  azok  alig  tudták  a  csákóikat 
helyreigazítani  utána.  Itt  is  kapott  egy  hátbaütést,  ott  is 
egyet,  míg  a  sok  hátbaütéssel  végre  csakugyan  bebukott 
Akmet  béghez ;  ugyan  őrizve  a  kalapját  a  két  kezével, 
hogy  el  ne  maradjon  tőle  valahol. 

—  Hát  kied  az  az  Akmet  basa  ?  kérdé  bebotorkázva. 

A  tihaja  kicsiny,  czingár  emberke  volt,  sovány  képű 
görögbe  ojtott  arabs. 

—  Látod ;  buksi ! 

—  Aújnye !  Nálunk  mind  azt  mondják,  hogy  «török 
basa,  nagy  a  hasa» ;  hogy  maradt  kied  ilyen  keszeg  ? 

—  Ne  ugass,  hanem  beszélj,  mit  hoztál  ? 

—  Ejnye  no.  Soha  sem  láttam  én  még  eleveny  török 
basát :  hadd  nézzem  ki  elébb  jól  magamat,  hogy  elmond- 
hassam odahaza  a  nagyasszonyomnak,  miféle  csudát 
láttam. 

—  Hát  már  nincs  náladnál  okosabb  ember  a  Székely- 
földön, te  góbé,  hogy  téged  küldtek  ide  ? 

—  Van  biz  ottan,  hanem  azt  okosabb  helyre  küldik. 

—  No  hát  ki  küldött  ?  mondd  el. 

—  Hát  ki  küldött  volna  ?  Csak  nem  vetyegtem  ide  ma- 
gamtul,  mint  egy  goromba  ?  Csak  nem  is  a  Herkópáter 
küldött.  De  meg  nem  is  a  vörös  gárgyán  küldött.  Sem 
pedig  a  tarka  Jeezus  nem  küldött  kledhez  engemet  talán- 
tán,  vagy  mi  ? 

—  Ördög  bújjék  a  kelepelő  nyelvedbe !  Add  ki  már, 
hogy  ki  küldött  ? 


Vi 

—  Ilát  uúiii  inoiuloin,  ho^y  a  nagyaoBzonyom  küldött  ? 

—  Ki  az  a  tü  iiaf^yaHH/.oííyoíl  ? 

—  Nü  te  nó  I  Hogy  toHzi  kied  magát,  mintha  nem  tudná, 
hogy  ki  az  ón  niigyaHH/onyom  ?  lliH/.cn  ahajt  küld  kicd- 

.ni'k  ogy  pakflamótát  tülom,  hát  <;Hak  tudni  koll  kiednek, 
hogy  ki  Írja  ozt  az  instanoziát  ? 

—  Óh  tü  külüfcjü  !  Már  hogy  tudnám,  hogy  ki  írja  hoz- 
zám a  levelet,  a  míg  fel  nem  bontom.  AdHza  a  levelet. 

—  Hm.  Nem  addig  van  ám  az  !  Mert  hát  két  pakHaraétát 
hozók.  Az  egj'iket  az  Etítán  urnák  hozam.  Aztán  a  jobbikat 
a  jol)l)ik  cHiznulm  Hzárába  dugám,  a  balabbikat  meg  a 
bulcHizmám  szárába  dugám,  h  már  moHt  nem  tudom,  hogy 
melyik  légyen  a  bal,  melyik  a  jobb  ! 

—  óh,  hogy  a  méukö  csapogasson  a  két  füled  közé ! 
hát  nem  tudsz  olvasni  ? 

—  Hiszen  ha  olvasni  tudnók,  nem  járnók  gyalog, 
hanem  beállnék  püspöknek :  hat  lovon  járnék. 

—  Add  ide  azt  a  két  levelet !  Majd  megmondom  én, 
hogy  melyik  szól  nekem  ? 

Czirjék  nagy  küzködéssel  előkereste  a  két  levelet  a  két 
csizmaszárból.  Biz  az  nagyon  egyforma  volt  mind  a  kettő : 
az  ember  megtéveszthette. 

—  De  aztán  ne  a  jobbikat  vegye  el  kied  magának. 
Akmet  bég  kikapta  a  neki  czímzett  levelet  Boldizsár  ke- 
zéből,  a  ki  egészen  odaállt  az  orra  elé. 

—  Jól  van !  Most  állj  oda  az  ajtóhoz  és  meg  ne  moz- 
dulj! Befogd  a  szádat:  ne  fújd  rám  a  foghagymás  kol- 
básznak a  szagát. 

—  Aújnya !  Kied  talán  próféta  epret  evett,  hogy  még 
azt  is  kitalálja,  hogy  mit  evett  a  székely  ma? 

És  aztán  a  legegyügj'űbb  pofával  támaszkodék  neki  az 
ajtófélnek  s  az  egyik  szemét  be  is  liún}i;a,  csak  a  másikkal 
sandított  a  törökre,  hogy  mit  fog  az  most  mindjárt  mi- 
velni,  ha  azt  a  levelet  (a  mi  nem  neki  van  írva)  elolvassa. 

Akmet  bég  a  díványon  ült  akkor,  a  midőn  a  levelet  fel- 
bontotta, a  két  lábát  törökösen  maga  alá  szedve.  A  mint 


74 

elkezdte  a  levelet  olvasni,  egyezerre  csak  kirúgta  maga 
alul  az  egyik  lábát,  a  mint  tovább  ment,  menmeg  a  másikat ; 
aztán  az  öklével  taszította  meg  a  levegőt,  ahajt  talpra 
ugrott;  az  egyik  lábát  felkapta  a  másik  után  s  nagyokat 
dobbantott,  hol  a  fejéhez  kapott,  hol  a  térdére  ütött:  az 
ábrázatjának  a  cserszine  csokoládészinüre  vált ;  elkezdett 
toporzékolni  dühében.  —  Boldizsár  csak  nézte  ezt  nagy 
delectátióval,  s  aztán  mikor  látta,  hogy  nagyon  ugrál  a 
török,  elővette  a  zeke  ujjából  a  tilinkóját  s  elkezdett  rajta 
kedélyesen  furulyázni. 

—  Elment  az  eszed,  kutyaszánkázta  góbéja,  hogy  itt 
nekem  furulyázol? 

—  Hát  azt  gondoltam,  hogy  a  «boriczát»  akarja  kied 
tánczolni. 

—  Majd  tánczoltatom  én  mindjárt  a  te  hátadon  a  kor- 
bácsot, csak  sokat  mókázz  velem  !  Micsoda  bolond  levelet 
adtál  nekem  ?  Hisz  ez  nem  nekem  szól. 

—  Nám  mondtam,  hogy  ne  a  jobbikat  vegj^e  el  kied ! 
De  hát  az  után  kapkodott,  a  melyik  zsirosabb  volt. 

—  Hozd  ide,  hol  a  másik  ? 

—  Nem  én  addig,  a  míg  az  egyiket  vissza  nem  adja  kied. 

—  Itt  van,  kapd  el !  Aztán  mondd  meg  az  asszonyodnak, 
hogy  az  Íródeákjára  vágasson  tizenkettőt,  a  miért  a  koper- 
tákat  elcserélte. 

—  Hát  a  volt  a  hibás  ?  No  mert  már  megijedek,  hogy 
talán  a  szászok  cserélték  el  a  lábaimat,  mikor  ott  aluvék 
Ebesfalván. 

—  Nesze  most  ennek  a  másik  levélnek  a  kopertája; 
tedd  bele  az  egyiket :  ez  szól  az  Apor  István  uramnak.  De 
hazudj  neki  valamit,  hogy  miért  van  a  koperta  feltörve, 
mert  ha  megtudja,  hogy  én  olvastam  el  a  neki  szánt  levelét 
a  nagyasszonyodnak,  bizony  olyan  ötvenet  csapat  rád, 
hogy  nem  adod  százért ! 

—  Dejszen  majd  leragasztom  én  ezt  fáinul,  macska- 
mézzel, hogy  a  bolond  se  látja  meg.  Azért  nem  muszáj 
hazudni.  Soha  sem  hazudok  én  igazán.  Ha  peniglen  észre- 


7.1 

vcs/i  MiliiMK  iy(  si,  iiiijl  Úgy  megmaRyarázom  én ast  noki, 
hüg}'  soliii  Hl  Ml  I  rti  iii.K.  Kjnye  no,  hogy  hát  ozigy  el  volt 
OHerólvü.  Nó!  Már  mioHoda  dolog  ez  hát  ?  Ejnye  Jézoskám. 
lliij.  liiij.  No. 

l:lllMlM4^/  iiuir  Isten  hírével (  Mire  vársz  még? 

Ilit  ;ik  1  1  inHtúloin,  hogy  ha  bazamék,  g  otthon 
majd  azt  kérdi  töleni  a  na^ytiHKZonyoin  :  «noto  Pálya,  hát 
kaptál -e  ogy  pohár  bori  a  liaHa  urnái !»  hát  mit  mondó 
legyek  neki  ? 

--  Vagy  úgy  ?  Dörmögé  a  bég,  h  a  tarsolyába  nyúlva, 
oda  dobott  eg}'  fólpiasztert  Boldizsárnak,  a  mit  az  el- 
kapott a  nagy  kalapjával  röptében.  Itt  van  1  Igyál  rajta 
egyet  I 

—  Hehéj  !  Hisz  ez  török  pénz  !  Az  apám  látott  ilyet,  de 
én  nem.  Megér  ez  kétannyit,  mint  a  fele !  De  biz  ezt  én  be 
nem  iszom.  No  ezt  hazaviszem  a  gyerekeimnek,  hadd 
tanuljanak  meg  tőle  törökül.  Adjon  Isten  kiednek  basa 
uram  ezer  annyit,  (de  ne  a  mi  zsebünkből).  Áldja  meg  az 
Isten,  jártában,  keltében,  minden  maradékaival  együtt ; 
vigye  szerencsésen  a  maga  országába  haza ;  adjon  Isten 
kiednek  bort,  búzát,  bölcseséget,  jámbor  csendes  felesé- 
get; jól  szelelő  pipát,  vágott  dohányt;  megőrizze  a  rossz 
nyavalyától,  ha  pedig  kiszólitja  ez  árnyékvilágból  .  .  . 

—  Ha  nem  szaladsz  mindjárt,  rögtön  elveszem  a  kala- 
podat !  Riaszta  rá  Akmet  bég  a  hálálkodásból  kifogjhatat- 
lanra,  s  ez  a  fenyegetés  volt  a  legsikeresebb ;  Boldizsár 
olyan  sebten  ugrék  ki  az  ajtón,  úgy,  hogy  ha  ide  hátba- 
ütésekkel igazították  a  bég  cselédei,  innen  ki  viszont 
üstökczibálással  vezették ;  mert  úgy  szaladt,  mintha  lopott 
volna.  Azonban  a  n&gy  húsz  fontos  kalapjával  úgy  talála 
fejbe  ütni  egy  goromba  csauszt,  hogy  az  összenyaklott 
alatta,  a  kapuban  útját  álló  szász  alabárdosra  pedig  ráfogta 
a  tilinkóját,  a  mitől  az  megijede,  azt  vélvén,  hogy  puska, 
8  hátat  adott.  Mikor  pedig  aztán  már  egyszer  Boldizsár 
kinn  volt  a  piaczon,  akkor  abba  hagyta  a  futást :  a  szájába 
vette  a  tillinkóját   s   nagy   gyönyörűséggel   billegette   el 


76 

rajta  azt  a  szép  székely  nótát,  hogy  «aluszol-e  te  juhász  ? 
Hej  dehogy  aluszom)).  Hagyták  menni  békén. 

Nem  is  kereste  ő  aztán  Apor  István  uramat  azzal  a 
czigányutczára  szaladt  levéllel,  hanem  iparkodék  minél 
hamarább  kívül  kerülni  a  sánczkapun,  nehogy  felismerje 
valaki,  s  aztán  hazafelé  vette  az  útját :  nem  is  igen  sietvén 
vele  ;  még  három  napra  való  kolbász  volt  a  szeredásában. 

No,  hanem  az  szép  találkozás  volt,  a  mi  erre  követ- 
kezett Akmet  bég  és  Apor  István  között !  Én  nem  tudom, 
mert  nem  voltam  ott ;  de  csak  elképzelem,  hogy  mikor  a 
nemes  úr  szokás  szerint  délután  ellátogatott  a  tihajához, 
a  kinél  mindennapos  volt  fekete  kávéra,  hogy  micsoda 
szemekkel  nézett  az  rajta  végig. 

— '  Ejnye  de  szép  dolmányod  van,  j oldás  (pajtás) !  Ka- 
muka bársony,  úgy-e  ?  Szeretnél  úgy-e,  egy  egész  kaf- 
tányt  is  kamuka  bársonyból?  Skófiummal  kivarrva, 
úgy-e  ?  Az  lehetne  szép  !  Az  illenék  jól  a  termetedre  ! 

Apor  István  nem  gondolt  egyebet,  mint  hogy  Akmet 
bég  a  nagy  barátság  jussán  őt  egy  díszkaftánynyal  akarja 
megajándékozni. 

—  Hát  a  tokaji  bort  szereted-e,  joldás?  —  Azt  a  négy 
puttonyost !  Az  lehet  valami  jó !  Magam  is  megiszom,  a 
mikor  nem  látják. 

Apor  István  szentül  azt  hitte,  hogy  Akmet  bég  most 
mindjárt  előhoz  egy  olyan  faedényt,  a  miről  a  magyar  azt 
énekli,  hogy  flaszuszőlős  átalag,  jaj  de  régen  láttalak !» 

—  Hát  a  szép  menyecskét  szereted-e,  joldás?  Az  olyan 
menyecskét,  a  ki  szalmaözvegy ;  a  kinek  van  ura,  csakhogy 
hátul  köték  a  sarkát  és  nem  jöhet  haza  ?  Szeretsz-e 
kecske  lenni  a  káposztás  kertben  ?  szeretsz-e  macska 
lenni  a  tejfeles  fazék  mellett  ?  Hej  te  Apor  István !  Azt 
nézem  én  ki  a  te  két  szemedből,  hogy  te  nagyon  szereted 
a  szépet ! 

A  főúr  valósággal  azt  hitte,  hogy  ez  a  török  úr  most 

valami  okos  dologban  töri  a  fejét.  Ez  az  ő  gyönge  oldala. 

Akkor  aztán  kiverte  a  pipájából  a  hamut  a  bég,  s  fel- 


iKirpcnii' a  kii\  I  I  I    n  uillif       ■  l.iliiijoiva  a  jol<l;i  .ili"/, 
ii/.t  Htigá  iioki  a  liil<  I 

—  Nö  hát  nem  <  >  i  i  l<)le.  Mertén  ezoldtt  egy  órával 
indítottam  ol  a  lován  Htafétát  tatár  Krímiába,  bogyboz/ák 

,  ki  a  rnI)Hágl)(')l  DaiiiokuH  Tamáut  Percikupig;  clfogadtatik  a 
kinált  vállsiigdij  (írotté:  kétezer  arany!  a  minek  egy 
tizede  az  enyém,  két  tizede  a  kháné,  a  többi  a  murzáé. 
Egy  hónap  múlva  ottlion  leflz  a  várában  Damokos  Tamás. 

Apor  István  uram  buszusan  gondola  magában  :  ugyan 
ki  lehetett  az  a  gézengúz,  a  ki  ezt  a  dolgot  így  megkon- 
fundálta  ?  8  hogyan  lehetne  ezen  még  becsületesen  for- 
(litani  ? 

Nem  iszol  te  abból  a  tokajiból ! 

A  tutor  nem  értett  belőle  semmit.  Nem  kapta  ám  ő  azt 
a  levelet,  a  mit  a  bég  elolvasott. 

Boldizsár  bá  pedig  csak  úgy  harmadnapra  vetődött 
haza  gyalogsorban  Mikó-Ujvárra. 

Ilka  asszonynak  már  akkora  kezében  volt  Akmet  bég 
válasza  a  levelére  (azt  lóháton  hozták),  a  miben  értesíti  a 
nagyasszonyt,  hogy  elfogadtatik  a  kinált  váltságdíj,  csak 
küldje  minél  előbb  Perekopba :  ott  átadják  az  urát  érte. 

Jaj,  milyen  nagy  örömsirással  fogadta  Boldizsár  bát  a 
szegény  jó  asszony !  Hogy  megölelgette !  Majd  hogy  a 
kezeit  is  meg  nem  csókolgatta:  « olvassa  kegyelmed  a 
tihája  levelét ! » 

—  Tudom  én,  édes  mézem,  mi  van  benne  ?  ha  nem  ol- 
vasom is ;  —  én  pedig  visszahoztam  neked  azt  a  másik 
levelet,  a  minek  megírása  neked  annyi  sírásba  került. 
Tedd  el,  össze  ne  tépd.  Majd  ha  Damokos  Tamás  elő- 
kerül :  sokszor  elővegyük  s  nagyokat  nevessünk  rajta ! 


7S 


MUNDUKA  RAVASEL. 

Nem  telt  bele  két  hét,  hogy  Apor  István  uram  vágtatva 
jött  öt  lovas  hintóval  Mikó- Újvárra  s  még  a  dobogó  hidon 
elkezdett  valamit  kiabálni,  de  a  mit  csak  akkor  értettek 
meg,  mikor  a  várudvarba  érkezve,  újra  kezdte. 

—  Itt  a  kezemben  a  fetva !  Hozom  haza  Damokos 
Tamást !  Meg  van  már  Damokos  Tamás  !  Örüljön,  örvend- 
jen kegyelmed  Damokosné  asszonyom!  Jön  már  az  ura  ! 
Én  hozom  a  szabadságát ! 

Olyan  nagyon  kiabált,  hogy  az  ember  azt  hihette  volna, 
hogy  már  ott  hozza  valahol  a  Damokos  Tamást  a  sarog- 
lyában. 

—  No  no  !  Monda  erre  Boldizsár  bá.  « Lassan  a  testtel  !»> 
A  szegény  Ilka  asszony  is  nagy  örömre  volt  gerjedve,  a 

a  mint  azt  a  zajt  meghallotta;  kivált  mikor  Apor  István 
azt  a  függőpecsétes  fetvát  megszűnt  lobogtatni  a  kezében 
8  kiteríté  az  asztalra,  s  ő  aztán  meglátta  benne  azt  a  sok 
török  szarkalábat,  de  a  miknek  közepette  piros  tintával 
pingálva  maga  a  név  ugyan  olvasható  vala:  Tomasius 
Damokos  de  Newtood. »  Ez  már  itt  van  ! 

«Itt  van  már  a  mi  Tamásunk.))  Monda  Apor  István  s 
olyan  ragyogó  orczával  tekinte  Ilka  asszonyra,  hogy  az 
szinte  kísértetbe  jött,  hogy  kezet  nyújtson  neki  hála  fejé- 
ben, hanem  Boldizsár  bá  egyet  olyat  nézett  rá,  hogy  el- 
ment a  kedve  a  kézszorongatástól. 

—  Itt  biz'  a  «rák  a  levélben)),  monda  Czirjék ;  de  nagy 
út  az  odáig,  a  míg  azt  megkapjuk.  Hadd  tegyek  csak  egy 
pillantást  ebbe  a  tarkafirkába. 

Mint  a  féle  ezermesternek,  törökül  is  csak  kellett  neki 
tudni. 

A  míg  pedig  azt  az  írást  (visszájáról)  kisilabizálta,  sok 
fejcsóválást  mívelt  azalatt. 

—  Sok  teketória  jár  ám  még  ezzel.  Azt  értem   meg 


7<» 

l)(il5Ii>,  hugy  a  TamáHt  osak  Perekopi^  iiozxák  ki  •  nekünk 
lu>ll  (xliiig  olküldonünk  a  kétezer  arany  yáltgágd^at. 
A/után,  hof^y  őzzel  u  futvával  két  embernél  több  nem 
tita/Iiatik.  Annak  Hom  szabad  a  kardon  kívül  sorami  más 
f(.^ryv(.it  vinni  magával,  h(>  piiHkát,  se  pisztolyt. 

.)()!  van,  jól,  monda  Apor;  de  ellenben  meg  van 
hagyva  mindenütt  a  bógoknuk,  agáknak  és  hoszpodárok- 
nak,  hogy  egyik  vilrontól  a  másikig  hat  fegyveres  lovast 
adjanak  ogy  csauszai  együtt  kíséretül  a  pénz  vivőinek ; 
hol  i)t'dig  voszedelmes  az  út,  a  hegyek  között,  s  félni  lehet 
a  hajdemákoktúl,  ott  még  azonkívül  tizenkét  fegyveres 
phijászt. 

-  Csakhogy*  tudom  ámen  jól,  hogy  mennyit  ér  azoknak 
a  apáhi  uraknak,  meg  a  plájász  ficsóroknak  a  védelme 
valami  igazi  veszedelem  idején,  jobban  rá  merném  én 
hizni  magamat  az  én  hóka  lovamra,  meg  a  kovás  pus- 
kámra, mint  arra  az  egész  kíséretre. 

—  Már  pedig  az  így  van  elrendelve.  Ez  kötött  marsch- 
ruta :  ettől  ol  nem  szabad  térni. 

—  Hát  hiszen  majd  kifundáljuk  a  dolgot;  csak  hadd 
gondolkozzam  rajta  egy  cseppet ;  mert  nem  tréfa  dolog 
ám  kétezer  aranynyal,  puska,  mordály  nélkül  keresztül- 
útazni  Moldvaországon. 

Ilka  asszony  pedig  jaj  de  szerette  volna,  hogy  nyomban 
repültek  volna  Perekopba. 

—  Hát  csak  egy  kis  útravaló  pogácsáról,  elemózsiáról 
ia  kell  gondoskodni.  Monda  Boldizsár  bá. 

Ilka  asszony  rögtön  futott  az  övéről  lekapott  kulcscso- 
móval, kiadni  az  éléstárból  a  szakácsnak :  süssön  minden- 
félét az  utazóknak. 

—  Várj  csak,  galambocskám,  majd  én  leszedem  a  son- 
kákat a  füstölőből;  monda  Boldizsár  bá,  utána  sietve 
nagy  készségesen,  s  mikor  aztán  egj^edül  voltak  a  kam- 
rában, azt  monda :  « nem  akartam  az  előtt  a  másik  előtt 
szólni;  de  én  nekem  most  épen  eszembe  jutott  az  a  mese 
a  révészről,  a  kinek  egy  folyón  egy  farkast,  egy  kecskét, 


80 

meg  egy  káposztát  kellett  átszállítani,  még  pedig  úgy, 
hogy  egyszerre  csak  egyet  szállíthatván  át  a  lélek  vésztőjén, 
az  alatt  a  másik  parton  vagy  a  farkas  meg  ne  egye  a  kecs- 
két, vagy  a  kecske  a  káposztát.  Hát  most  én  is  ezen  tusa- 
kodom ám  magamban.  Mert  ha  én  most  magam  megyek 
el  a  pénzzel,  s  itthon  hagyom  a  várban  Apor  István  ura- 
mat :  akkor  együtt  marad  az  innenső  parton  a  farkas  a 
kecskével,  ha  pedig  ő  rá  bizom  a  pénzt,  hogy  vigye  el 
Perekopba  Tamást  kiváltani,  akkor  a  túlsó  parton  lesz  a 
kecske  a  káposztával ! 

—  Ejnye  !  Kegyelmed  mindig  a  legrosszabbat  gondolja 
az  emberről. 

—  Ez  az  egy  virtusom  van,  a  miért  szeretem  maga- 
mat. 

Midőn  azonban  déli  harangszóra  az  ebédnél  összegyüle- 
kezének,  az  étkezőben  Boldizsár  bá,  szokása  szerint,  leg- 
hamarább érkezvén  meg,  hogy  a  háziasszonynak  a  leves 
kimérésénél  segítsen,  s  a  kenyérfelszelést  másnak  ne  en- 
gedje, akkor  Ilka  asszony  így  beszélgetett  hozzája : 

—  No  lássa  kegyelmed,  hát  a  mesebeli  révész  mégis  csak 
kitalálta  végtére,  hogy  mi  módon  szállítsa  át  a  farkast  is, 
meg  a  káposztát  is  egyik  partról  a  másikra,  a  nélkül,  hogy 
valamelyik  a  másikat  megegye.  Az  imént  nyilatkoztatá  ki 
Apor  István  uram,  hogy  ő  semmi  módon  el  nem  engedi 
magától  vétetni  azt  a  szerencsét,  hogy  kegyelmeddel 
együtt  menjen  Moldvába,  a  pénzt  elvinni  az  én  lelkem 
uramért.  És  így  már  most  a  farkas  is,  meg  a  káposzta  is 
együtt  mennek,  a  kecske  pedig  itthon  marad. 

—  No  ha  azt  mondta  Apor  István  komám,  akkor  hát 
neki  osztom  a  zúzáját. 

(Jaj,  de  érteni  kell  ám  ezt !  Mert  hát  itt  mi  nálunk  az  a 
szokás  még  mai  nap  is,  hogy  mikor  azt  a  drága  jó  lúd- 
gégés*  levest  kiosztják,  annyi  szerecsendiót  reszelnek  fö- 
léje, a  mennyi  elég  egy  magyarnak,  hát  még  azon  feljül  a 

*  Hát  ezt  ki  tudja,  hogy  mi  ? 


mi  apról(^kja  van  a  kácHának,  lúdnak,  a  májával  én  zúzá- 
jával of^yiltt,  fí/.mU'n  f(*loHztják  a  táiiyt'trokba,  a  nélkül,  meg 
paprikii  nélkül  nem  volna  igazi  a  leveH.) 

(Hanoin  aztán  megint  van  egy  magyar  példabcnzéd,  a 
mi  azt  mondja,  liog^y  « hamis  a  zúzája!*  Valakit  a  lúd 
zúzájával  uicgkinálni,  gyönge  czólzÚHnak  vétetik.) 

No  de  annál  többet  ittuk  azon  ebéd  alatt  Damokos  Ta- 
más uramnak  a  boldog  kiszabaduláHÚért!  Elfogyott  egy 
veder  bor  az  asztalnál,  s  az  inasok  nem  győzték  a  lengyel 
meggyvizcH  karcsú  palaczkokat  újra  töltögetni,  a  miknek 
a  tartalmát  kotyogtatva  kell  inni. 

Ilka  asszony  tudatú  az  útra  kelendő  uraságokkal,  mi 
mindenféle  dn'iga  elemózsia  van  összehalmozva  aszámukra 
az  útra.  Azt  elvinni  magát  kell  egy  fogadott  mokány  ló. 

Ebéd  után  aztán  Apor  István  uram,  meg  Czirjék  Boldi- 
zsár hadnagy  kiülének  a  szakállszárítóra  pépányozni. 
A  boros  veder  ide  is  utánuk  kivánkozott. 

—  Hát  holnap  reggel  korán  hajnalban  útrakelnénk  Oj- 
toz  felé.  Monda  Czirjék  Boldizsár. 

—  De  má  minek  mennénk  mi  Ojtoz  felé  és  nem  Gij- 
mesnek  ?  veté  ellen  Apor  István  uram,  mikor  az  először 
is  nagy  kerülő ;  háromszor  annyira  van  a  határhoz  és 
négyszer  annyira  Jászvásárhoz,  mint  ha  Gijmes  felé  men- 
nénk ki ;  másodszor,  a  míg  a  gijmesi  szorosban  a  székely 
határőrség  strázsál,  addig  Ojtoznál,  a  hires  Rákóczy 
várat  a  török  tartja  megszállva,  annál  kell  kéredzked- 
nünk. 

—  Az  ám,  mert  nem  kellett  volna  a  várőrségnek  épen 
akkor  szedni  széjjel  a  puskáit,  tisztogatás  végett,  mikor  a 
törökök  megrohanták  a  várat,  hogy  aztán  egyet  se  tudja- 
nak lőni. 

—  No  de  már  az  megvan.    Az    a  vár  most  a  töröké. 

—  Hát  az  nem  baj.  Legalább  a  mint  előmutatjuk  a  fet- 
vánkat,  azonnal  kapunk  kíséretül  hat  szpahít,  a  ki  elko- 
czog  velünk  Bakuig. 

—  De  miért  mégis  az  a  nagy  kerülés  ? 

Jókai :  A  Damokosok.  "> 


82 

—  Hát  csak  egy  szót  mondok,  s  az  elég  lesz,  «Munduka 
Eavasel)). 

—  A  rablóvezér  ? 

—  Elég  jó  hire  van,  mindenki  ismeri  a  nevét.  Ha  magát 
az  érdemes  personáját  senki  se  tisztelheti  is,  mert  a  zsi- 
ványkodásánál  fekete  álarczot  visel. 

—  Nagyobb  annak  a  füsti,  mint  a  lángja. 

—  De  én  a  füstjét  sem  szeretem,  (hogy  töltené  vele  a 
poklokat).  Azt  azonban  bizonyosan  mondhatom,  hogy  ez  a 
martalócz  most  az  egész  hajdemák  csapatjával  ott  kóriczál 
a  gijmesi  szoros  körül  s  lesi  a  Bakuba  menő  vásárosokat. 

—  Kitől  tudja  ezt  kegyelmed  ? 

—  Hát  kitől  mástól,  mint  az  oláh-csügödiektől.  Mert  a 
gijmesi  határon  két  falu  áll  egymással  szemben ;  Magj^ar- 
Csügöd  ErdélyjDen,  Oláh-Csügöd  Moldvában;  csakhogy  a 
Magyar-Csügödben  csupa  oláhok  laknak,  az  Oláh-Csügöd- 
ben  pedig  merő  csángó  magyarok.  Ezektől  kaptam  az  érte- 
sülést. 

—  Hát  akkor  jól  van.  Akkor  menjünk  Ojtoz  felé,  monda 
Apor  István ;  megadva  magát  ennek  az  arguválásnak. 

De  nagyon  szeget  ütött  a  fejébe  Boldizsárnak  ez  a  gyors 
engedékenység.  Mi  lehet  ennek  a  köpenyege  alatt  ? 

Kezdte  már  bánni  nagyon,  hogy  egy  pillanatra  hűtelen 
lett  ahhoz  a  virtusához,  hogy  a  legrosszabbat  teszi  föl  az 
emberről,  s  elmondta  a  maga  kedves  komájának  az  igazi 
okot,  a  mért  nem  akar  a  rövidebb  utón  menni  ki  Moldo- 
vába.  Hogy  minek  beszélt  neki  Mundukáról  ? 

De  annyira  csak  még  sem  birt  skeptikus  lenni,  hogy 
gyökeret  hagyjon  verni  a  lelkében  annak  a  gyanúnak, 
hogy  előkelő  magyar  főúr,  az  Apor  familiából,  a  melynek 
minden  tagja  dicsőséggel  és  becsülettel  halmozza  el  azt 
az  Attilával  egyidejű  ős  székely  nevet:  egy  <(Apor)),  a  ki- 
nek ha  a  nevén  kívül  semmije  sem  maradt,  még  akkor  is 
gazdagabb  egy  oláh  hospodárnál,  hogy  az  képes  legyen 
valami  oly  árulást  elkövetni,  a  minek  a  szégyenét  az  Olt 
vize  se  mossa  le  róla !  Hogy  az  titokban  összeszövetkezzék 


H3 

o^y  f)l<'th  mbl(')vo/.(^rreI.  Nom !  ilyen  rosHzat  mir  csak  még 
Hom  tudott  róla  föltonni. 

Murt  nem  vetto  H/.áinitilHba,  hogy  nugy  ördög  az  a  oze- 
relom.  A  kit  annak  a  högölyo  megcHÍp,  kirúg  az  minden 
liániból :  m(%  ii  hocHÜlet  hámjtiból  in.  Hogy  a  ki  úgy  meg 
viiii  bolondulva  egy  H2j('<p  iiHH/.oiiycrt,  annak  uemmi  se  le* 
hototlon,  mikor  nrról  van  hzó,  hogy  azt  a  más  kezérdl  el- 
HZ)ikitbaH8a,  magábo/.  k(>tbeBHe. 

No,  ho^y  ez  egyszer  ilyen  jóhiszemű  volt  Boldizsár  bá, 
annak  majd  megadja  a/  árát  koHervesen,  ő  is,  meg 
más  íh. 

A  mint  ennek  ii  hcszcIgcteHiiok  vege  volt,  Apor  István 
uram  nag^'ot  nyújtózkodott  s  azt  monda: 

—  Ejh,  de  kegj'etlenül  ellakám  vala !  Egy  siket  fajdot 
megettem  majd  egészen,  a  mózesmálit  meg  nem  is  szá- 
mítottam, hány  kupával  csúszik  le  ?  A  «tálbansült»  kissé 
kövér  is  volt.  Csak  a  hátamba  ne  álljon  a  csömör  a  sok 
mindenféle  jótól !  Nem  fog  ártani,  ha  egyet  lovagol  az  em- 
ber az  erdőben.  Hátha  csapázás  közben  még  egy  vad  ko- 
czát  is  elejthetnék. 

Boldizsár  bá  ráhagyta,  hogy  no  hát  lovagolja  ki  azt  a 
nagy  evést-ivást,  ha  máskép  nem  bir  vele. 

Apor  István  aztán  előhozatta  a  paripáját  s  kilovagolt  a 
várból ;  csatlóst  sem  vitt  magával. 

De  olyan  soká  kimaradt  a  föur,  hogy  estére  válván  az 
idő,  Boldizsár  bá  nem  győzte  tovább  várni :  lefeküdt,  el- 
aludt. 

Azonban  oly  imette  szokott  mindig  aludni,  hogy  a  mint  a 
hidon  meghallatszott  a  hazatérő  föur  lovának  a  dobaja,  rög- 
tön fölébredt  rá,  s  meg  akarta  tőle  kérdezni,  hogy  ugyan  ta- 
lán eltévedt  az  erdőben  valahol  s  talán  egy  egész  vaddisznó- 
kondát  hoz  magával  haza  a  cserkészetből  ?  Azonban  az  a 
nagy  lárma,  pofozkodás,  a  mit  a  lováról  leszálló  főúr  el- 
követett a  cselédség  között  oda  lenn  az  udvaron,  aztán 
meg  a  pitvarban,  végig  a  tornáczon,  eléggé  fölvilágosítá 
őt  az  állapotokról.  Ur  uram  ámbár  csak  egyedül  jött  meg, 

6* 


84 

mégis  hozott  haza  egy  disznót.  Nyilván  folytatta  a  szom- 
szédban a  kupák  ürítgetését,  s  ilyenkor  aztán  jobb  kitérni 
az  útjából,  mert  belevész  ez  még  az  útfélen  álló  ártatlan 
kőszentbe  is. 

Azonban  ismét  lefeküdvén  a  hárságyra,  nagyon  rosz- 
szakat  álmodók  Boldizsár  bá ;  elannyira,  hogy  mikor  föl- 
ébrede,  s  felnyergeltetvén  a  paripákat,  mindent  elkészíte 
az  útra,  a  mokány  lovat  is  megterhelte  az  elemozsinás  ta- 
risznyákkal, a  pénzes  turbát  pedig  felcsatolá  erősen  a  sa- 
ját lovának  hátára  a  nyereg  mögé ;  hát  e  közben,  folyvást 
a  rossz  álmait  magyarázgatva,  az  a  furcsa  bogara  támadt, 
hogy  hátha  most  már  csak  azért  is  Gijmes  felé  venné  az 
utat? 

Hej  ha  ez  után  a  bogár  után  indult  volna,  az  nem  ve- 
zette volna  őtet  ezúttal  valami  gonosz  büdübe. 

De  nem  akart  most  már  az  útitársával  e  miatt  ungor- 
kodni. 

Lett  arra  alkalom  a  nélkül  is. 

Mert  a  mint  Apor  István  uramba  lelket  lehetett  verni, 
hogy  felöltözék  és  elkészüle  az  útra:  Boldizsár  bá  majd  a 
falnak  esett,  mikor  meglátta  őt  előtámadni  gránát  szinű 
karassia  posztó-köpönyegben,  ezüst  gallércsattal  és  az 
alatt  karmazsinpiros  kamuka- dolmányban,  arany  súj- 
tassál. 

—  Hejhej !  Kegyelmes  komám,  lakodalomhoz  öltözék 
kegyelmed !  Kár  lesz  ez  a  czifra  öltözet  erre  a  nehéz 
útra. 

—  Az  nem  a  kendtek  gondja !  förmedt  rá  a  főúr.  (Mikor 
nagy  crapulája  volt,  mindenkit  «kend))-nek  tractált.) 

—  De  az  én  gondom  is,  mert  ha  így  meglátnak  bennün- 
ket az  oláhok  útközben,  mind  azt  hiszik,  hogy  berezegek 
vagyunk  s  rézgaras  helyett  aranyat  várnak  tőlünk  fize- 
tésképen. 

—  Hadd  várjanak !  Én  fizetem !  horkantott  rá  Apor 
István  nagy  kevélyen,  a  tarsolyára  csapva,  hogy  csak  úgy 
csörömpölt.  Lássák,  hogy  urakkal  van  dolguk. 


líát  jól  van,  ükkor  6n  ín  felvoH/.ein  a  narááéH  ruhá- 
mat ;  nekoiii  ifi  vau  voreH  dolmdiiyom,  granátnxin  köpe- 
nycgcni.   Különben  azt  hÍH7.ik,  hogy  én  kegyolinodnek  az 

intiHa  va^ok. 

-  Kon<l  ix'dig  uHak  maradjon  a  kókbolijóbon  t  toporzé- 
Ivolt  rá  mürgtíRon  a  főúr.  Kendnek  abban  is  jó  I 

Czirjók  nem  voHzekedett  vele.  HiHzen  úg}'  hc  vette  volna 
fel  az  ünneplő  köntösét.  Jobb  az  ilyen  útra  a  jó  bárány- 
bőrrel béllelt  dóka,  meg  a  nagy  kerek  köpönyeg  brassói 
posztóból. 

Még  az  elindulás  előtt  lejöve  hozzájuk  Lika  asszony,  a 
két  kis  fiát  is  lehozva  az  ölében,  hog\'  búcsút  vegyen  az 
útrakolöktöl  s  mindenféle  izcneteket  kössön  az  emlékeze- 
tükre, a  miket  azok  az  ő  szerelmes  urának  átadni  el  ne 
felejtsenek,  még  a  két  kis  poronty  is  küldött  egy-eg}'  üze- 
netet az  apának ;  a  kisebbik  az  igaz,  hogy  nem  többet,  csak 
annyit,  hog\'  «pá-pá!» 

Még  azután  is,  hogy  eltávozának,  sokáig  lobogott  utá- 
nuk az  a  fehér  kendő  onnan  a  vár  erkélyéről,  üdvözletet, 
áldást  küldve  a  vándorok  útjára,  a  mit  a  hátratekintgetö 
Apor  mind  a  maga  számára  foglalt  le,  ő  válaszolván  az 
üdvözlésekre,  vitézi  módon  kivont  kardjának  megvillan- 
tásával.  S  mikor  így  hátramaradott  visszaköszöntgetni, 
olyan  édes  volt,  mint  a  reszelt  füge,  midőn  megint  oda 
rugaszkodott  Boldizsár  bá  mellé,  akkor  mérges  volt,  mint 
a  fias  ménkű. 

De  úgy  látszik,  hogy  Dka  asszony  áldásai  nem  igen  ér- 
ték őket  utói,  mert  a  mire  Kezdi -Vásárhelyre  értek,  Apor 
István  uramnak  a  lova  mind  a  négy  patkóját  elvesztette. 
Ott  meg  kellett  hálni  s  az  egész  lovat  újra  megvasaltatni.  De 
még  más  időhaladék  is  támadt.  A  török  azt  rendelte,  hog>' 
a  ki  valamely  szoroson  ki  akar  menni  Erdélyből  a  Havas- 
alföldre, annak  el  kell  magát  látni  paksussal ;  még  pedig  a 
brassói  tanácstól,  mert  a  mostani  nyomorúságos  időkben 
a  háromszéki  királybirákat  mind  rabszolgaságra  hurczol- 
ták.  Ki  menjen  hát  Brassóba  ? 


—  Lóduljon  be  kelmed  hamarjáhan  !  Monda  Apor  Czir- 
j  éknek. 

—  Én  ?  Brassóba  ?  A  szindikushoz  paksust  kérni  ?  In- 
kább szúnyogot  nyúzni  fanyelű  bicskával ! 

Tehát  Apornak  kellett  beugratni  a  teherhordó  mokány 
lovon.  Csak  másnap  estére  került  vissza. 

Két  napot  tehát  már  eltarisznyázának  az  úton,  csak 
harmadnap   reggel  indulhattak  neki  az  ojtozi  szorosnak. 

De  az  is  nagyon  szakadozott  utazás  volt ;  nem  mintha 
valami  veszedelem  állt  volna  a  vándorok  elé,  sőt  inkább 
a  nagyon  is  barátságos  fogadtatás  miatt.  Végig  kellett 
menniök  a  hosszú  Nyújtódon,  a  Damokosok  eredethelyén 
s  az  Aporok  mostani  birtokán,  ott  egyik  kastély  a  másikat 
éri,  valamennyiben  mind  atyafi  lakik,  annak  a  portája 
előtt  meg  csak  nem  lehet  úgy  elhaladni,  hogy  az  ember 
be  ne  térjen  egy  szóra;  ilyenformán  Bereczknél  tovább 
megint  nem  juthattak  naplementig  s  csak  negyed  nap  lát- 
hatták meg  a  szép  Rákóczy  várat  az  ojtozi  szorosban, 
A  többi  szép,  nagy,  erős  várakat  mind  elpusztították  a 
mongolok,  a  kik  erre  vonultak  ki,  a  Rákóczy  vár  akkori- 
ban még  új  vár  volt. 

Itt  már  aztán  kezdődött  a  török  világ.  A  két  vándor  úr- 
nak meg  kellett  mutatni  az  igaz  járatbeli  voltuknak  min- 
den bizonyítványait  a  parancstevő  aga  előtt,  a  ki  meg- 
feketekávéztatván  őket,  a  fetva  értelmében  rendelt  melléjük 
hat  darab  szarácsit,  régi,  kanóczos  puskákkal,  aztán  meg 
tizenkét  szál  oláh  plájást,  a  kiknek  a  salláriumát  előre 
mindjárt  le  is  fizették. 

Mindezek  egész  Oknáig  voltak  fogadva,  a  mi  a  legköze- 
lebbi határszéli  város  Moldovában,  alig  egy  jó  hajtás  az 
ojtozi  Rákóczy  vártól  hegynek  lefelé. 

Idáig  csinált  út  volt  egész  a  határig,  régi  várak  romjai 
a  hegytetőkön ;  kallók,  ványló  malmok,  kásatörők,  fürész- 
malmok, ércz-zuzók  az  Ojtoz  folyam  mentén,  bekerített 
szilvások,  a  szép  kőházak  körül,  az  oláh  határon  egy- 
szerre mindez  megszűnt,  az  út  nem  út  többé,  csak  görge- 


toR  krtvok  vÓRtolon  vApiAiiya,  csupa  {ony6or(\6  Tninden 
ogÓH/  az  ÖHVÓny  murtjáig;  cHak  a  hcmeH/olt  fdk  mutatják, 
líopiy  merro  kell  tartani  a  liaraHztlnptü  bozótban  :  itt-amott 
a  tiH/táson  ogy  pakulár-fíuiiyhí'),  mcllottoogy  H/A'naboglya, 
folpf'tczkolva  egy  t<»rob(''ly('H  fa  totcj('ro,  nóhol  a  nappal  is 
Hötót  moly  iHban  egy  kiálló  Hziklán  látH/ák  egy  Hok  ágú 
keresztfa,  molyuok  miiulcii  oldala  tele  van  irva  cyrill-be- 
tiikkfl.  Ott  valami  gazdag  bojárt  vertek  agyon  a  zsivá- 
nyok :  annak  az  emlékére  emelték  azt  a  hirmondó  keresz- 
tet az  utódok. 

Egy  lielyen  ezt  az  útnak  csúfolt  járókát  egy  meredek 
palakő-Hziklapadmaly  annyira  odaszorítja  az  Ojtoz  folyam- 
hoz, hogy  a  lovagoknak  magában  a  mederben  kell  CRÜlökig 
gázolni.  A  palaköréteg  amfitheatrum  alakban  karéjt  fog, 
a  miben  a  folyó  fennakad ;  ezt  meg  azután  mesterségesen 
összébb  vonja  valami  cziklopsi  kőrakás :  úgy  látszik,  hogy 
ez  is  valami  hajdankori  agathyrz  munka,  a  mikből  azután 
a  meggyújtott  vizet,  ellenséges  berohanás  idején  a  táma- 
dók fejére  zudíták.  Azóta  senkinek  sem  jutott  eszébe  ezt 
a  védgátat  egészen  elrontani,  s  az  most  is  ott  állt,  színig 
megtelve  vízzel,  a  meredekebb  partjairól  hosszan  libe- 
gett alá  a  tavak  zöld  «Ú8Z8zakála»,  a  csendesebb  öböl  rej- 
tekében pedig  felverte  a  vízi  tök,  meg  a  békakorsócska, 
széles  gömbölyű  bőrleveleivel. 

Itt  csak  egyesével  lehetett  haladni  a  karavánnak. 

Elöl  ügettek  a  plájások  mokány  lovaikon,  középen  a  két 
utazó  magj^ar  uraság,  hátul  a  hat  török  szarácsi. 

Mikor  a  palakö-padmaly  mögül  kikaptattak  a  nyilt 
térre,  hát  egyszerre  a  közeli  erdőből  sűrű  puskaropogás 
üdvözölte  a  karavánt. 

Embert  ugyan  nem  talált  a  golyó,  hanem  azért  tökéle- 
tes lett  az  ijedtség  erre  az  orvtámadásra.  A  plájások  egy- 
szerre mind  hason  feküdtek  a  földön,  hogy  még  tanúnak 
se  lehessen  őket  hívni :  ők  nem  láttak  semmit ;  a  szarácsíak 
pedig  megfordították  a  lovaik  fejét  s  hátrafelé  gyorsan  el- 
szeleltek. 


S  akkor  egyszerre  nagy  ordítozással  rohant  elő  az  erdő- 
ből minden  oldalról  a  hajdemák  sereg :  lehettek  negyve- 
nen-ötvenen.  A  ki  a  parancsot  osztotta  közöttük,  az  egy 
magas,  veres  köpenyeges  alak  volt,  fekete  selyem  álarcz- 
czal,  az  arnót  harámbasák  módjára  öltözve. 

Boldizsár  bá  mindjárt  kitalálta,  hogy  ez  a  Munduka 
Eavasel.  Ilyennek  irják  le,  akik  vele  találkoztak  s  élve 
megmenekültek  a  körme  közül. 

Ennek  ugyan  a  torkába  jöttek,  mikor  épen  ki  akarták 
kerülni.  Valaki  elárulta  neki  az  en-efelé  választott  út- 
jokat. 

Apor  István  uram  erre  a  rémségre  azonnal  vitézül  kar- 
dot rántott,  s  neki  rúgtatott  —  a  hátrafelé  vonulásnak, 
a  merre  a  szarácsiak  is  elinaltak. 

Egynehány  handzsáros  hajdemák  ugyan  eléje  kapott  a 
sziklán  keresztülszökdelve  s  elállta  az  útját,  hanem  ekkor 
Munduka  Eavasel  dörgő  hangon  kiálta  reájuk,  hogy  szikla 
és  erdő  viszhangzott  bele : 

«A  vöröset  hagyjátok  futni,  csak  a  kéket  gyilkoljátok 
agyon.)) 

Boldizsárnak  valami  világosság  lobbant  át  az  agj^án 
erre  a  szóra :  nem  erre  való  volt-e  az  a  pirosba-veresbe 
való  öltözködés  ? 

Hanem  e  fölött  nem  sok  ideje  maradt  elmélkedni,  mert 
egyszerre  több  puska  ropogott  körülötte  s  ő  észrevette, 
hogy  lova  megrogyik  alatta.  A  lovát  sebesítették  halálra. 

No  innen  most  nincsen  menekülés. 

Apor  István  már  messze  elrugtatott  a  veszedelem  he- 
lyéről, a  nélkül,  hogy  a  kardját  csak  egyszer  is  összecsapta 
volna  az  önként  utat  nyitott  rablókkal,  s  még  csak  hátra 
sem  tekintett ;  Boldizsár  magára  volt  hagyva,  egyedül.  S  bár 
legalább  a  puskája  lett  volna  vele. 

A  lova  csülkeire  rogyott  alatta,  három  golyó  is  találta 
szegény  párát.  Csak  nagy  ügyességének  köszönheté  Boldi- 
zsár bá,  hogy  maga  is  a  lova  alá  nem  szorult,  de  kétfelé 
vetett  lábakkal  szépen  talpon  maradt  s  kiszökhetett  a 


IhIv  volnii. 

Noin  vult  itt  mcggondoliiHra  való  í<io  annyi  Hem,  mint 
o^y  móiikiicHapáHimk  H/ázadrÓHZo.  Előtte  uz  ('K>'('í1í11í  Hza- 
1)11(1  tér,  u  nicly  vi/jíyüjtö  tó,  abl)a  ruhiiHtól,  kopónyegeB- 
i6\  IhiIo  I  CHak  azután,  mikor  odalenn  vala  a  biztos  vízfe- 
MÚkon,  akkor  k<^Z(lett  cl  azon  f^ondolkodni,  hogy  do  mi  lesz 
már  inoHt '?  Itt  miir  volt  rá  ogy  kÍH  ideje. 

Élni  kell  1  ¥//.  volt  az  cIhő  theHis.  Ez  volt  a  feladat. 
\  <"(iuÍ8?  —  quid?»  —  «ubi?»  megvolt  állapítva.  De 
••4UÍ1)U8  auxiliia?*  Ez  várt  még  megoldásra.  Micsoda  se- 
gítséggel ? 

Kik  vannak  itt?  Nagy  víz.  Nymféa  bokrok  a  víz  alatt, 
leveleik  fölötte,  jó  árnyék,  rengeteg  sok  pisztráng. 

Megvan ! 

A  köpönyegét  kikapcsolta  a  nyakából  s  víznek  ereszté. 

Hallotta  jól,  odafenn  hogy  biztatták  egymást  a  rablók, 
«a  mint  felbukik,  löjjed!» 

«Csak  te  lüjjed !» 

Annak  a  köpönyegnek  a  belső  zsebében  volt  egy  jó  nagy 
darab  kolbász.  Azt  a  pisztrángok  rögtön  megsejtették  s 
prédálni  kezdték.  Ettől  a  víz  színére  emelkedő  köpenyeg 
olyan  rángatózásba  jött,  mintha  igazi  ember  volna  alatta. 
Hangzott  is  rá  a  puffogás  és  a  köpönyeg  nem  egy  golyót 
kapott.  Hanem  az  azért  csak  úszott  és  rángatózott  tovább, 
míg  belekerült  a  folyam  árjába  s  akkor  aztán  haladt  a  víz 
sodrában. 

Hanem  hát  ez  jó  volt  a  köpönyegnek;  de  a  gazdájának 
odalenn  a  víz  fenekén  lélegzeni  is  kell. 

Az  is  mind  kitelik  a  maga  emberségéből.  Itt  van  a  hosz- 
szú  tör ökmegg3f a- pipaszár,  á  mit  az  ember  az  övébe  dugva 
visel,  annak  az  egyik  végét  a  szájába  dugja,  a  másikat  fel- 
ereszti a  uj-mféa  bokrok  közé  s  olyan  szépen  elpipázgatja 
azon  keresztül  a  drága  jó  levegőt,  hogy  csupa  gyönyörű- 
ség a  dolga. 

Hallgatta,  hogy  mit  beszélnek  odafeim. 


90 

—  Hozd  utánam  ezt  a  turbát  Zemyestre !  parancsolá  a 
vezéri  hang. 

« Ahá !  Zernyesten  lakol !  Tehát  erdélyi  ficsór  vagy  ?» 

Ezt  jó  volt  megtudni. 

Azután  még  egy  kis  érthetetlen  szóváltás  volt  s  arra  a 
távozó  dobaj  jelenté,  hogy  a  rablók  tovamentek. 

De  azért  Boldizsár  bá  csak  nem  hagyá  el  a  maga  ké- 
nyelmes búvó  helyét.  Azt  monda:  fürödjünk,  ráérünk; 
urak  dolga  ez. 

Élt  a  gyanúperrel,  hogy  a  rablók  hátrahagytak  egy  pár 
őrt,  puskával  a  lesben,  a  ki  arra  vigyázzon,  hogy  nem  buk- 
kanik-e  fel  a  víz  fenekéről  az  ezermester  ?  hátha  nem  halt 
meg  igazán?  s  csak  a  köpönyege  lett  agyonlőve  ? 

S  nagyon  jól  sejtette.  Két  martalócz  ott  hasalt  a  parti 
fövény-bokrok  között  s  ott  őrizte  a  tavat. 

Boldizsár  bá  pedig  őrizte  a  tó  fenekét.  Hanyatt  feküdt 
és  levegőt  pipázott. 

Egyszer  a  két  rabló  megunta  magát  s  elkezdett  ümmögni, 
vartyogni,  mint  a  béka. 

—  Ahá  !  gondola  Boldizsár  bá.  Az  apádat  tedd  bolonddá ! 
Azt  gondolod,  nem  tudja  a  székely,  hogy  a  béka  nem  lakik 
olyan  vízben,  a  hol  pisztrángok  laknak? 

Ezzel  árulták  el  épen  a  rablók  a  jelenlétüket. 

Ekkor  aztán  ö  talált  ki  a  számukra  valami  ravaszságot. 

Volt  neki  egy  vitézkötéses  süvege  nyestből :  azt  nem 
vesztette  el,  mert  jól  a  fejébe  volt  szorulva.  Leszakította 
róla  a  vitézkötést,  s  aztán  felbocsátá  a  víz  színére. 

A  mint  a  süveg  felbukkant,  egy  lövés  eldördült,  a  víz 
nagyot  csattant  a  marék  göbecstől,  a  mi  érte. 

Erre  a  közelebb  álló  martalócz  el  kezdett  kaczagni. 

■ —  «Su8  ki !  de  ne  lú  !»  (Tréfásan  r  süsd  ki,  de  ne  lőjj !) 

—  Nem  ember  volt,  csak  süveg,  mormogá  amaz  távo- 
labbról. 

—  Bizonyosan  elvesztette,  s  most  jön  fel. 

—  Pedig  szép  süveg,  nyestből  van. 

—  Piros  bársony  a  csákója. 


9t 

Hof^liirt  íh  látok  rajtfi. 
Ki  lutllono  )iuliÍH/,ni. 

-  Tudsz  to  ÚHZiii  ? 

Tudok,  de  nem  morék ;  mert  még  nem  próbáltam. 

-  (iázolj  ho  órtc.  majd  ón  fogom  az  Ü8t()ködct. 
Káállt  a  niÚHik. 

Knnok  az  egyiknek  még  töltve  volt  a  puskája. 

Holdizsár  há  nicf^'várta  szépen,  mig  az  egyik  ral)ló  neki 
vetkőzik,  a  másik  meg  kötelet  köt  amannak  a  derekára, 
hogy  igy  a  viz  fölött  tartsa,  8  aztán  ketten  egyesült  erővel 
kihalászszák  a  drága  szép  süveget. 

Kkkor  aztán  Boldizsár  bá  hirtelen  felrúgta  magát  a  víz 
fenokóröl,  kiszökött  a  partra,  felkapta  a  ral)ló  töltött  i)us- 
káját,  a  mi  a  falnak  volt  támasztva.  Az  pedig  ijedtében 
háromfélét  gondolt :  ha  a  pajtását  elereszti,  az  a  vizbe  ful- 
lad, ha  megrohanja  Boldizsárt,  az  a  kardjával  levágja,  ha 
pedig  szaladásra  veszi  a  dolgot,  a  saját  puskájával  lelövi. 

Az  utolsó  esett  meg  rajta. 

A  parton  maradt  rablót  Boldizsár  keresztül  lőtte ;  a  má- 
siknak elég  volt  a  vízbe  fúlni ;  azt  elvitte  a  folyó. 

Ekkor  aztán  megcserélte  a  ruháit  az  áldozatul  esett 
ellenfelével ;  a  kardját  is  annak  az  oldalára  kötötte,  evő- 
eszközeit is  a  csizmaszárába  dugta,  a  hosszú  haját  levágta, 
s  aztán  beledobta  a  vízbe. 

Maga  pedig  felvéve  a  megölt  rabló  puskáját  és  szeredását, 
hálákat  adott  az  Istennek  a  megszabadulásért  s  azzal  nya- 
kába vévé  az  erdőt. 

S  ugyan  okosan  tévé,  hogy  hamarosan  végzett :  mert 
alig  volt  annyira  a  sűrűben,  hogy  a  fák  eltakarták,  a  mi- 
dőn látta,  hogy  jönnek  ám  fáklyákkal  az  eltávozott  rablók 
egész  csapattal  vissza,  és  hálókat  hoznak  magukkal.  Ezek 
ki  akarják  ötét  halászni !  Jó  volt  felváltatni  magát. 

Munduka  Ravasel  pogány  káromkodást  mivelt,  mikor  a 
két  otthag}'ott  őrt  nem  találta  sehol.  Esküdözött,  hogy 
mind  a  kettőt  felakasztatja,  amint  kézre  kapja.  Neki  is 
indítá  a  fáklyásai  egy  csapatját,  hogy  hajtsák  fel  az  erdőt 


9'i 

a  helybenhagyottakért,  s  a  hol  megkapják,  mindjárt  fára 
húzzák. 

—  Ne  te  né !  Bolondok !  Monda  Boldizsár  bá.  Bizony 
még  felakasztanának  tolvajképen !  Holott  ha  meg  akartam 
volna  halni,  meghalhattam  volna  én  ma  már  becsületes 
emberképen  is.  Nem  úgy  verik  a  czigányt. 

Talált  is  nyomban  egy  odvas  fát,  a  melybe  bizton  elbujha- 
ték  s  annak  a  padláslikán  keresztül  gyönyörködhetek  benne, 
hogy  verik  fel  a  rablók  az  egész  erdőt  idefenn  s  hogy  húzzák 
a  hálót  odalenn  a  tóban.  Egyszer  aztán  a  halászoknak  meg 
van  a  nagy  örömük :  meglelték,  a  mit  kerestek.  Kubája, 
kardja  ugyanaz,  még  az  ezüstnyelű  étszerei  is  ott  vannak 
a  csizmaszárában.  Azt  azután  nagy  riadallal  viszik  el  do- 
rongokra fektetve,  míg  lassankint  az  utolsó  fáklyafény  is 
eltűnik  az  erdők  sötétjében,  s  a  kurjantások  hangját  elnye- 
lik a  sziklák. 

De  azért  csak  akkor  jött  elő  a  rejtekéből,  mikor  már  a 
bakőzeket  hallotta  rigyetni.  Most  már  csakugyan  nincs 
közel  emberi  fenevad. 

Akkor  aztán  sietett  erdőn ,  bozóton  keresztül ,  a 
merre  a  vén  Nemere  ormait  látta  fehérleni  a  csillag- 
fénynél. 

Azt  már  megtette,  hogy  életben  maradt. 

((Hanem  ez  még  kevés !  Ez  még  semmi  sem  !  Oda  a  túrba 
a  kétezer  aranynyal.  Oda  van  Damokos  Tamás ! » 


A  CSODATEVŐ  KIGYOKO. 

A  mióta  útra  kelének  a  követ  urak,  Ilka  asszony  minden 
este  ott  nézte  a  naplementét  a  vára  erkélyén,  ott  várta, 
míg  a  csillagok  feljönnek,  számlálgatta  magában,  hány 
nap  tölt  le  ?  milyen  messze  járhatnak  már  ? 

Egy  ilyen  szép  estén  aztán,  valami  hetednapra  az  elin- 
dulás után,  egy  magános  lovagot  lát  bandukolni  a  vár  felé 
vezető  úton,  a  kinek  már  messziről  virít  a  granátszin  és 


í»3 

karmazHin  öltíizoto.  Épen  nlyan  gimyája  van,  mint  Apor 
iHtván  iiranniak.  Vnjli  ki  Iclict? 

A  l)iz  ópcn  ido  tart  a  várkapunak. 

Do  wohó'A  arra  rdismorni,  mert  a  homloka  és  félszeme 
át  van  kötve  kondfívol,  a  mi  erősen  véres,  a  jobb  karja 
pedig  bo  van  bugyolálva  vastagon  s  a  nyakába  felkötve. 

Még  mikor  felvezetik  a  jámbor  lovagot  az  úrasszony  elé, 
akkor  sem  nkur  az  ráismerni ;  még  a  szavának  is  alig  akar 
hinni. 

—  Jaj,  édes  lelkem  húgomasszony,  nézze  kegyelmed, 
micsoda  állapotban  kerültem  haza. 

—  Az  Isten  szent  szerelmeért !  Kegyelmed  az,  Apor  Ist- 
ván uram  ?  Mi  történt? 

—  Jaj  ne  is  kérdezze.  Oda  vagyok.  Össze  vagyok  kasza- 
bolva. A  fejemet  végig  hasították,  a  jobb  karomat  össze- 
zúzták. Egy  oláh  kovács  kötözte  be.  Most  is  zsindely  között 
a  jobb  karom. 

Úgy  nyögött  a  főúr,  s  olyan  vékony  hangon  beszélt, 
mint  egy  leégett  ember. 

—  Kik  ?  Hol  ?  Micsoda  ?  Kapkodott  rémületében  a  szó- 
hoz Ilka  asszony. 

—  Hát  az  az  átkozott  Munduka  Kavasel,  meg  a  czimbo- 
rái.  Jaj,  minek  mentünk  mi  Ojtoz  felé?  Mondtam  annak 
a  bolond  Czirjékuek,  hog^'  rövidebb  út  lesz  Gijmesnek. 
0  vitt  belé  a  veszedelembe.  Meg  is  lakolt  érte. 

—  Mi  történt  Czirjék  Boldizsárral? 

—  Meglőtték,  a  vízbe  fojtották.  Jaj,  nem  tudok  tovább 
beszélni.  A  fejem  oda  van.  Fektessenek  le.  Azóta  mindig 
lovon  ülök.  Mindjárt  elájulok.  Majd  holnap  elmondok 
mindent. 

A  szegény  megrémült  asszony  maga  is  segített  a  roska- 
dozni készülő  lovagot  felkarolni  s  a  szobájába  vezetni. 
Maga  húzta  le  neki  a  csizmáit ;  elkészíté  a  feje  alját,  ahová 
nagy  keserves  nj'ögések  között  lefekteté  a  halálra  sebesül- 
tet ;  azután  sietett  a  laboratóriumába  :  a  rendes  házi  asz- 
szonvnak  abban  az  időben  kellett  ilvent  tartani  a  háznál ; 


94 

mert  nem  volt  ám  akkor  se  patika,  se  tilógus  egész  Kolozs- 
várig, magának  a  házi  asszonynak  kellett  érteni  a  mithri- 
datok  és  theriákok  készítéséhez.  Ebben  járatos  is  volt  Ilka 
asszony,  s  a  mi  csak  életserkentő  szer  van  a  világon,  azt 
mind  elöhordta  a  nyavalyás  főúrnak,  akit  egész  éjjel  őrizni 
és  ápolni  kellett,  mert  a  sebláz  következtében  egyre  félre- 
beszélt és  hadakozni  akart :  rablókra  kiabált  és  az  ágyat 
rugdalta.  Eeggelre  azonban  a  hétféle  balzsamoktól  és 
julepektől  lehetetlen  volt  meg  nem  gyógyulnia;  úgy,  hogy 
felébredvén,  nyögdécselő  szóval,  meg-megszaggatva  a  ful- 
ladozástól,  elbeszélheté  Ilka  asszonynak  az  egész  történe- 
tet, elejétől  végig,  úgy,  a  hogy  igazán  megesett.  Az  ojtozi 
nagy  vízfogónál  hogy  rohanta  meg  háromszáz  hajdemák- 
kal  Munduka  Eavasel  az  ő  kíséretüket,  mely  vitéz  ellent- 
állás után  keresztülvágta  magát  vissza  Ojtoz  felé.  0  maga 
a  tutor  úr  négy  hajdemákot  a  pokolra  küldött,  mikor  a 
jobb  karját  összezúzták,  akkor  a  balkezébe  kapta  a  kardot, 
úgy  harczolt  tovább.  Hanem  a  nyomorult  Czirjék  az  ott 
veszett,  mert  keresztüllőtték  s  aztán  beledobták  a  vízfogó 
tóba. 

—  Hát  a  pénz  hová  lett  ?  kérdezó  rémledezve  Ilka  asz- 
szony. 

—  A  pénz  bizony !  sápítozék  a  sebesült  úr.  Hisz  az  a 
legnagyobb  veszedelem  !  Mindig  mondtam  annak  a  Czir- 
j  éknek,  hogy  ne  a  maga  lova  nyergére  kösse  a  turbát,  ha- 
nem az  enyimre.  íme,  én  visszahoztam  volna.  De  makacs 
volt;  nem  engedett.  S  íme  ez  lett  a  vége. 

—  Elvették  a  pénzt?  Jézus,  szent  megváltóm  !  Mi  lesz 
az  uramból,  ha  nem  viszik  oda  érte  a  váltságot ! 

—  Dejszen,  galambom,  húgomasszony ;  a  felől  legyen 
kegyelmed  nyugodt.  Annak  a  pénznek  elő  kell  kerülni ! 
Ha  az  utolsó  bogláromat  eladom  is ;  ha  úgy  koldulom  is 
össze  a  Damokos  Tamás  váltságának  ki  kell  kerülni.  El- 
adunk mindent:  gulyát,  nyájat,  még  a  rézmozsarakat  is  a 
bástyákról;  de  a  Tamás  váltságának  össze  kell  kerülni. 
Mihelyt  én  az  ágyat  elhagyhatom  :  esküszöm  minden  szén- 


95 

tokro,  hogy  oz  Iohz  a  logclsd  dolgom.  No  ohmóIc  kegyelmed 
k«''tHi'gl)o.  MÚHodHZor  nem  raholjilk  azt  ol  tolom. 

Dl)  bi/ony  iiag^'un  íh  kótHÓghu  volt  <<hv(;  Ilka  aHHZony,  a 
kezeit  tördelve  és  zokogva  járt  fel  h  alá  a  Hzobáíban,  fel- 
nyitotta a  Kzekrónycit,  halomra  hányta  a  köntöHcit;  az 
arany-i'ZÜHt  kincneit :  mú^'  ma  elviszi  mind  liruHHÓba, 
eladja  a  görögiiek.  Egyóhre  Hom  gondolt,  mint  hogy  az 
elrabolt  váitnágdijat  a  férjének  újra  kiteremtse,  ha  egy 
Hzál  köutööben  marad  is  miatta. 

Dél  felé  azonban  már  annyira  magához  tért  a  sebesült 
úr,  hogy  egy  gyámolító  inas  támogatása  mellett  átbíczeg- 
hetett  az  obédlöterembe.  Igazán :  a  pogánynak  is  meges- 
hetett volna  a  szive,  olyan  nagyon  tudott  nyögni. 

—  Nincs  nyugtom  az  ágyban !  monda  Ilka  asszonynak, 
a  ki  gyöngéd  aggodalommal  feddé,  hogy  minek  kelt  még 
föl  lázár  létére:^  Nincsen  maradásom,  a  míg  hozzá  nem 
foghatok  annak  a  váltságdíjnak  a  visszavi vasához,  a  mit 
az  a  szerencsétlen  Czirjék  elveszített, 

Ilka  asszonynak  azonban  volt  rá  gondja,  hogy  a  lábba- 
dozó  számára  egy  kis  jó  betegnek  való  csirkebecsináltat 
készítsen,  a  mi  annak  nagyon  jól  is  eshetett. 

—  Két  nap  óta  egy  falatot  sem  vettem  magamhoz !  édes 
lelkem,  húgomasszony.  Ha  egy  szegény  oláhasszony  meg 
nem  szán  egy  harapás  mamaligával,  éhen  is  vesztem  volna. 
Mert  mindenütt  a  hegyi  utakon  kellett  menekülnöm  a 
rablók  elől.  Szegény  Czirjék !  Mondtam  neki,  hogy  ne 
menjünk  Ojtoz  felé.  0  félt  legjobban  a  zsiványoktól  s  ő 
vezetett  a  fészkükbe.  Csak  már  a  pénzt  ne  vitte  volna  ma- 
gával !  Ötét  magát  bánná  a  szösz ! 

—  De  én  bizony  sajnálom  szegény  Boldizsár  bátyá- 
mat, monda  Ilka  asszony.  Nekem  nagyon  kedves  embe- 
rem volt,  meg  a  szegény  uramnak  is.  ügy  hozzá  is 
vagyok  szokva,  hogj'  ime  most  is  feledtemben  neki  is  ide 
terítettem  az  asztalhoz,  mindennapi  szokás  szerint. 
Szegény  Boldizsár  bá,  ö  sem  iszik  hát  többet  a  kedves 
kupájából. 


0(5 

—  Biz  az  már  eleget  ivott  az  Ojtoz  vizéből.  Halak  pré- 
dája lett. 

S  még  részletesebben  elmondá,  a  mit  látott,  Ilka  asz- 
szonynak ;  hogy  annak  már  a  hidegtől  borsózott  az  egész 
teste. 

Jó,  hogy  már  felhozták  azt  a  becsináltat. 

Ilka  asszony  maga  kötötte  fel  az  asztalkendőt  a  tutor  úr 
nyakába,  sőt  még  a  csirkehúst  is  feldarabolta  a  tányérjá- 
ban, mivelhogy  az  a  jobb  kezét  nem  használhatta.  Egy  kis 
jó  aszúborral  is  megkinálgatta :  hadd  jöjjön  erőhöz. 
Semmi  sem  olyan  jó  orvosság  a  nagy  betegnek,  mint  a 
tiszta  jó  bor.  S  minthogy  a  tutor  úr  nagyon  beteg  volt, 
annálfogva  nagyokat  is  ivott  ebből  az  orvosságból.  Meg  is 
használt  neki.  A  két  csirkéből  főzött  becsináltat  mind  elfo- 
gyasztotta. De  még  a  leve  is  nagyon  jó  ám  annak  :  a  drága 
sáfrányos,  petreselymes  lé.  Azt  kanállal  szokták  megenni. 
Csakhogy  az  ember  nagyon  ügyetlen  a  balkezével,  mikor 
kanállal  dolgozik,  mind  félreöntözi  a  levet.  Ilka  asszony 
megszánta  a  gyámoltalant,  fogta  az  egyik  kezébe  a  tányért, 
a  másikba  a  kanalat,  s  gyöngédeden  megetette  kanállal  a 
kedves  beteget,  amitől  az  csak  úgy  éledt  szemlátomást. 

Hanem  egyszer  csak  nagyot  csuklik  s  hátrakapja  a  fejét 
az  etetett  lázár. 

Ilka  asszony  azt  hitte,  tán  egy  csirkecsont  akadt  a  torkán. 

Nem  biz  az.  Hanem  amint  Ilka  asszony  megfordult,  s 
hátratekintett  az  asztal  felé,  hát  ott  látta  Czirjék  Boldizsárt 
ülni  a  szokott  helyén,  ahol  fel  volt  számára  terítve. 

—  Ejnye  de  hideg  van  odakinn!  monda  Boldizsár  bá  a 
tenyereit  dörzsölve.  Ugyancsak  fuj  a  Nemere. 

Ilka  asszony  csak  kiejtett  tányért,  kanalat  a  kezéből. 

—  Minden  jó  lélek  dicséri  az  urat ! 

—  Ámen.  Monda  rá  a  jó  lélek. 

—  Boldizsár  bá!  Kegyelmed  élő  testben  van  itt? 

—  Csak  hozzák  azt  a  tokányt,  majd  meglátod,  hogy 
nem  vagyok  lélek. 

De  bizony  úgy  megörült  ennek  a  nyilatkozatnak  Ilka 


97 

íiRHZony,  li<)j?y  inindrii  tiirt(»/,k<i(láht  fdn  t(  ve,  odarohant 
lioldi/.KÚr  búho/  óh  ii  nyiikál)iL  liorult. 

—  Oh  cHakhogy  kc^^^Vflincdíit  vÍHHicahozia  a  jÓHá^fOH  úr 
iHten !  Hogy  nem  oltók  agyon  a  zsiványok. 

.  —  No  —  egy  kicsit  —  taliln  mégis,  dünnyög*  IJoldizKÚr 
há  8  nagy  flegmával  elkezdett  a  kÓHKol,  villával  dobolni  h 
czintányóron. 

Tlimt'ni  Apor  iHtván  uram  hároniféh.'  szint  is  váltott  oz 
idő  alatt  H  iili^  akart  helyrejönni  a  csukláHból. 

Hát  nem  lottók  kegyelmedet  keresztül  a  zsiványok? 
kórdezó  Ilka  asszony ;  a  hogy  Apor  István  urambátyám 
látta. 

—  De  ugyan  keresztül  lőttek,  édes  mézem. 

—  S  azután  meg  a  vízbe  is  fojtották. 

—  Az  Í8  igaz.  Úgy  van,  a  hogy  István  komám  látta.  Be- 
lém lőttek  tíz  golyóbist,  s  belé  is  fojtottak  az  Ojtoz  tavába. 
Hanem  azért  se  annyi  ólmot  nem  ettem,  se  annyi  vizet 
nem  ittam  rá,  hog>'  most  pogányul  éhes  és  szomjas  ne 
lennék.  Azért  csak  hozzad  azt  a  sóbanfőttet,  tálbansültet, 
meg  egy  jó  veder  mézesmálit,  hadd  felejtsem  el  az  én  ba- 
jaimat. Látom  bizony,  hogy  Están  komám  is  kiheverte 
már  a  magáét.  No  engem,  fogadom,  még  etetni  sem  keU, 
mint  ö  kegyelmét. 

Apor  István  összeszedte  magát  az  első  meghökkenésé- 
ből s  látva,  hogy  Boldizsár  bá  milyen  igazi  parasztikus 
mohósággal  tehónkedik  neki  a  felhozott  ételnek,  bele 
kezdett  helyezkedni  a  kényelmetlen  állapotba,  hogy  vele 
szemközt  ülve  maradjon,  s  a  nyilazó  szemeinek  gúnyos 
tekintetét  nyugodtan  kiállja. 

Ilka  asszony  tétova  tekintettel  nézegetett  hol  az  egyik, 
hol  a  másik  férfinak  az  arczára,  mintha  kezdene  a  kettő 
közül  valamelyiknek  a  szavában  kételkedni  De  még  nem 
határozta  el  magát. 

Boldizsár  bá  pedig  sokkal  praktikusabb  ember  volt, 
minthogy  egy  olyan  thémát  discussióba  hozzon,  aminek 
bizonyára     asztalbontás    lesz     a     vége;    (minek    előtte 

Jóki\i :  A  Damukosok.  • 


98 

az  ebédnek  vége  volna.)  Csak  hadd  folyjon  le  elébb  a 
lakoma. 

Ilka  asszony  ugyan  nagy  aggodalommal  járogatott  kö- 
rülötte, kérdezgetve  tőle,  hogy  hol  van  meglőve  ?  nehogy 
a  fájós  helyén  érinteni  találja  a  kezével.  Talán  a  mellén, 
vagy  az  oldalán  ?  De  Boldizsár  bá  mindenre  csak  azt 
mondta,  hogy  <(ühüm»,  a  míg  a  szája  tele  volt. 

Mikor  aztán  az  utolsó  falatot  is  lenyomtatta  a  kupa 
borral,  akkor  hátraveté  magát  a  székében  s  elkezdte  a 
török  kése  hegyével  a  hatalmas  szép  egészséges  fogait 
piszkálni. 

— Hát  biz  ez  mind  úgy  történt,  a  hogy  Están  komám 
elbeszélé.  A  czudar  hajdemákok  elébb  összelövöldözének, 
s  azután  a  vízbe  dohának.  Nem  is  lett  volna  soha  belőlem 
élő  ember,  ha  ezt  a  gyűrűt  az  apám  rám  nem  hagyta 
volna,  a  kinek  még  a  szép  apja  örökölte  ezt  a  hires  Eap- 
sonnétól ;  a  ki  nagy  tündérasszony  volt.  Ennek  a  köve 
egy  kigyókő  !  Nézzék  kegyelmetek.  Párja  ez  annak  a  kígyó- 
kőnek,  a  mit  Bethlen  Gábor  dicső  fejedelmünk  a  testamen- 
tumában különösen  felemleget.  Minden  szerencséjét  annak 
köszönhette.  Az  ilyent  a  kígyók  fújják  a  királyuknak  a 
fejére,  s  a  ki  ezt  elkaphatja  a  kigyó -királyból,  csodákat 
mivelhet  vele.  Már  a  nagy  Theofrastus  ismerte  ennek  a 
felséges  tulajdonságait.  Az  ilyen  kigyókő  minden  sebeket 
begyógyít,  rögtön  és  azonnal :  az  eltört  csontokat  össze  - 
forrasztja  s  a  golyókat  a  sebből  kihúzza.  íme  élő  példa 
vagyok  én  magam  itt.  Még  csak  meg  sem  látszik  rajtam, 
hol  lőttek  keresztül  ?  De  még  ez  nem  minden.  Még  arra 
is  használ  a  kigyókő,  hogy  ha  ezt  egy  vízbe  esett  ember  a 
szájába  veszi :  soha  bele  nem  fullad  a  vízbe,  ha  egész  nap 
a  fenekén  hever  is :  mert  ez  a  kigyókő  annyi  életessentiát 
izzad  ki  magából,  hogy  a  lelkét  visszatartja.  Ennek  a  se- 
gítségével maradtam  élve.  így  szabadultam  meg  a  halálos 
sebektől,  vizbefulladástól. 

Hát  biz  ezt  hitte,  a  ki  akarta.  De  ellene  mondani  senki- 
nek sem  vala  kedve.  Ha  lódít,  ő  lássa ! 


—  Bizony  olyan  cHodntov/í  M  ez,  hizonyo/,(^k  Boldizsár 
l)á,  t()Viil)b  nm^iiHztulvH  a  ^yüríijc  vanizHííníjót.  Kiállja  oz 
tt  próbát  akárluuiyszor.  Murik  rá  fogadni,  liogy  ha  ozzol 
a  kigyókövel  mog(irintcm  a  HZörnyÜBÓgeH  nagy  mély  vá- 
gánt.  a  mit  kegyelmed  kapott,  EHtán  komám,  a  nagy  dula- 
kodiishan,  ogybe  összeforr  az,  a  helye  sem  marad  ott. 

Apor  István  most  vette  csak  észre,  hogy  micsoda  vesze- 
delmes trófával  szándékszik  őt  megkeríteni  Boldizsár  bá 
H  harngoH  kemény  hangon,  mely  az  eddigi  nyögdécselő 
nyöHzörfíéstöl  nag;>'on  is  elütött,  eléje  kezde  vagdalni. 

—  Hagyja  kend  I  Maradjon  kend  azzal  az  ostoba  babo- 
nárt hitével  távol  a  testemtől.  Felvilágosodott  magyar  em- 
berek a  XVIl-ik  században  az  ilyen  bolondságot  már  repu- 
diálják  !  Kigyokirályok  nincsenek.  Edgyókövek  csodaerejé- 
ben keresztyén  ember  nem  hisz  többé. 

—  Micsoda  ?  Kiálta  felugorva  helyéről  Boldizsár  bá,  s 
áthajolva  az  asztalon  az  átelleneséhez.  Ezt  akarja  kegyel- 
med eltagadni?  okosabb  akar  kegyelmed  lenni  a  mi  feje- 
delmünknél, dicsőült  Bethlen  Gábornál,  a  ki  igaz  kálvi- 
nista fejedelem  volt?  Meg  akarja  kegj^elmed  czáfolni  Hat- 
vani professort,  a  nagy  astrologust?  Látott  már  kegyel- 
med igazi  kigyókövet?  Valóságos  igazit,  a  milyen  az 
enyim  ?  Ezt  nézze  meg  jól ! 

De  a  míg  gyűrűjét  az  öklével  odatartotta  Apor  István 
uramnak  az  orra  alá,  egyszer  csak  lerántotta  a  fejéről  a 
véres  köteléket,  a  nagy  sebtapasszal  együtt,  s  ime  —  azon 
a  magas  homlokon  nem  látszott  de  még  csak  egy  karczo- 
lás  sem. 

—  No  látja  kegyelmed,  hogy  milyen  csodát  mivel  az  én 
kigyókövem.  Hogy  begyógyította  kegyelmednek  azt  a  nagy 
vágást  a  homlokán. 

De  már  ekkor  a  főúrnak  nem  volt  több  tréfálni  való 
kedve.  Kirúgta  a  széket  maga  alól,  s  most  már  aztán  a 
jobb  karjáról  is  lerántá  a  zsindelyes  burkolást  s  nagyot 
ütött  az  öklével  az  asztalra. 

—  No  lám  !  Még  az  összetört  karját  is  hogy  meggyógyí- 

7* 


100 

tottam  kegyelmednek  a  kigyókövemmel !  dicsekedék  Bol- 
dizsár bá. 

Ilka  asszonynak  ekkor  nyiltak  ki  egyszerre  a  szemei. 
Végignézett  villámló  két  szemével  Apor  Istvánon.  De 
olyan  nézés  volt  az,  a  mi  túltett  minden  fegyveradta  se- 
ben :  megölő,  lesújtó  tekintet  egy  asszony  szeméből,  a 
kinek  olyan  fegyvert  adott  a  természet,  a  mi  ellen  semmi 
sem  védelmez. 

Apor  István  látta,  hogy  le  van  róla  rántva  minden 
álarcz,  s  a  tettenkapott  kalandor  fogcsikorgató  dühével 
rázta  a  felemelt  öklét  Boldizsár  felé  fordulva,  a  ki  csen- 
des nevetéssel  tekinte  szemébe.  Azzal  kirohant  a  teremből ; 
de  az  ajtóból  visszafordulva,  rekedtes  hangon  hörgé : 

« Megkeserüli  még  ezt  ez  a  ház !» 


El  is  vágtatott  még  abban  az  órában  a  négylovas  hinta- 
ján, a  melyen  idejött,  minden  búcsúvétel  nélkül :  renge- 
teg haraggal  és  megszégyenüléssel. 


A  NÉGYEZER  ÖZVEGYASSZONY  OSTROMA. 

—  Most  már  mindent  elhiszek  erről  az  emberről !  Li- 
hegé  Ilka  asszony,  reszketve  a  haragtól.  Még  kanállal  eteté 
magát  velem !  Hogy  forrna  a  torkán,  mint  Júdásnak  a 
mártott  falat !  Most  már  szentül  hiszem,  hogy  összeczim- 
borált  a  rablókkal ! 

—  No,  hogy  épen  megosztozott  volna  Mundukával,  azt 
nem  akarom  állítani,  hanem  hogy  ő  igazitotta  utunkba, 
arra  a  fejemet  teszem,  egyenesen  azért,  hogy  szegény 
Damokos  Tamás  ott  veszszen  a  rabságban  s  te  özvegyen 
maradj. 

—  Mit  teszek  én  most?  Mit  teszek  én  most?  Töprenke- 
dék  Ilka  asszony,  kinek  a  lelki  tusakodásban  elsápadt  az 
arcza  s  mégis  veríték  gyöngyözött  rajta. 


101 

hizony  iiom  tudom  ón  éíioH  liugoinaHHZony.  V/'^c  nz 
oxenueHterHÓgeniuok.  Az  ozerogyediknól  pati/úl  u/  oH/.em. 
Mert  Hxt  nem  toHKoin,  liof(y  paniiHzm  rnonjek.  Hová  ? 
HraHHÓba '/  a  RzindikuHlioz  '.'  inkább  kis  kutyát  fésíUni. 

—  IíjU  (-n  tudom,  hof^'V  mit  teszek! 

l'íJíyiui  mondd  mc^;  teHtcHtül-lelkeHtül  segitflégedre 
leH/ok  benne  az  utolKÓ  körcimR/akadtáig. 

—  KöHzönöm.  Nem  k<ll  mi1<('iu  ebhez  férfi.  Egy  ffirfi 
sem  kell  hozzá. 

—  Akkor  furcsa  munkn  i(  >/.  azi 

—  Mert  az  Isten  büntitt'M- <z  rajtam  viiiui.a/i  mostan. 
Azért,  ho^'y  olyan  kevély  voltam ;  olyan  elbizakodott  vol- 
tam. Csak  a  magtim  bajára  gondoltam,  a  másé  után  nem 
kérdezÖHködtem.  Azt  mondtam,  nekem  módom  van,  sok 
pénzem,  íme  én  kiviilthatom  könnyen  az  uramat ;  a  többi 
szegény  árva  özvegy  ám  lássa,  mikor  hogyan  jut  a  maga 
legkedvesebbjéhez.  íme  megalázott  az  Isten !  Ledobott 
oda  a  többi  özvegyasszonyok  közé,  a  kiknek  nincs  miből 
előteremteni  a  rabságban  sinylo  uraik  váltságát.  Olyan 
lettem,  mint  az  uram  szegény  társainak  szegény  asszony- 
kái. Hát  én  most  neki  indulok  és  összeszedem  valamennyi 
özvegyasszony  van  Erdély  országban,  a  kinek  az  ura  rab- 
ságban sínylődik:  magam  köré  gyűjtöm  egész  tábor 
számra,  felviszem  magammal,  a  hol  az  ország  rendéi  ta- 
nácsot tartanak,  az  országg}ülésbe :  berontok  közéjük  a 
tanácsterembe,  ki  nem  jövök  onnan,  míg  nem  határoznak; 
megszállóm  a  fejedelem  palotáját,  ostrom  alá  veszem :  ha 
rabságra  adta  férjeinket  a  fejedelem  és  az  ország,  most 
váltsa  is  ki  őket  egyszerre  az  ország  és  a  fejedelem ! 

Boldizsár  bá  csak  a  falnak  esett  elámulásában. 

—  Oh  te  csodatevő  asszonyi  lélek !  Müyen  nagy  vilá- 
gosság lakozik  te  benned !  Hát  persze,  hogy  ez  a  legegy- 
szerűbb dolog :  olyan  egyszerű  ez,  mint  a  Columbus  to- 
jása. A  kiket  rabságba  ejtett  az  ország  és  a  fejedelem, 
váltsa  ki  az  ország  és  a  fejedelem  !  De,  hogy  mindjárt  tegye 
és  ne  halogassa,  rontson  rajok  rögtön  egy  asszonyi  tábor: 


102 

egy  egész  hadsereg  a  fogoly  vitézek  gyászbaborult  özvegy- 
asszonyaiból. Nagy  gondolat  ám  ez !  Soha  én  ezzel  a  ma- 
gam tökkolop  fejével  erre  a  nagy  szóra  rá  nem  jöttem 
volna !  Ez  lesz  jó  !  Ezt  tedd  meg !  Neked  sikerül  az.  Iga- 
zad van  benne !  Nem  kell  ide  férfi !  A  férfi  mind  gyáva 
olyan  nehéz  csata  előtt,  a  minek  az  aöszony  neki  megy,  s 
áttöri !  Ne  hallgass  senkire  :  semmi  csititásra.  Bölcs  do- 
log az,  a  mit  művelsz.  Ne  hátrálj ;  ne  engedj  senkit  szó- 
hoz jutni.  A  ki  itt  okosan  akar  beszélni,  az  a  bolond.  Te 
beszélj,  te  követelj,  csinálj  csetepatét,  a  mekkorát  csak 
tudsz,  olyan  patáliát,  hogy  hét  országra  szóljon !  S  a  míg 
azt  nem  mondják  rá:  «deliberatum»,  ne  tágíts  helyedről. 
Ne  ijedj  meg  senkitől!  Senki  haragos  orczájától! 

—  Bizony  nem  én !  Még  a  fejedelemtől  sem  !  Azt  meg 
fogja  látni! 

—  Fogj  hozzá;  de  mindjárt.  Kezdd  el  itt  Csíkszeredán : 
ma  heti  vásár  van.  Eredj  ki  a  piaczra  a  trombitásoddal  és 
fúvasd  el  vele  a  ((háromszáz  özvegy  tánczát*  s  buzdítsd 
fel  szavaddal  az  asszonynépet.  Mihelyt  egy  pár  százan 
lesztek,  indulj  meg  végig  a  székely  falvakon,  városokon : 
úgy  fog  nőni  az  a  sereg,  mint  a  hógörgeteg.  Elég  lesz  az 
Deés  városát  megszállni,  fogadom !  De  hogy  mégis  tud- 
jad, hogy  ha  egyszer  ottan  lesztek,  mit  követeljetek:  halld 
meg  a  tanácsom.  Mert  minden  munkánál  az  az  első  dolog, 
hogy  az  ember  megtalálja  a  fogantyúját,  a  minél  megra- 
gadja. Aztán  az  is  régi  igazmondás,  hogy  « Kutya  ugat, 
pénz  beszél)).  Hiába  minden  decretum,  deliberatum,  arti- 
culus,  pecsétes  levél,  ha  nincs  meg  hozzá  a  felvehető  pénz. 
De  hát  megvan.  Azért  tartsad  eszedben.  A  mi  dicsőült 
fejedelmünk,  Bethlen  Gábor,  az  ő  emlékezetes  nagylelkű 
testamentomában  a  sok  egyéb  legátumokon  kívül  magának 
Erdélyországnak,  rendkívüli  szükségekre  nyolczvanezer 
aranyat  hagyományozott.  Ez  a  pénz  ott  fekszik  az  özvegy 
fejedelemnönél,  Lorántfy  Zsuzsanna  asszonynál,  ki  ezt  a 
kerek  summát  mind  ekkorig  nem  adta  ki  az  ország  ren- 
déinek,   azt   vetve    ellen,    hogy   hiszen   nincsenek  jelen 


azok  a  rendkívüli  szAknégek  ae  országban,  a  miket  a 
böloB  fojedelom  oKÓlzdnkópon  előre  mcgjclzett.  No  bát 
moHt  már  itt  van  az  a  « rendkívüli  Hzüksög*.  Annyi  sok 
tízezer  magyarnak  rabHágba  ürüho  bizony  nevezhető  an- 
nak. Kzt  követüljod  liiit.  ParancHolja  meg  az  orHzággyüléR 
H  fojodolomnek  én  az  özvegy  fejodolemnőnck  . . .  (igen  is : 
piirnncHolja  meg!  mert  az  orRzággyülÓR  az  úr,  a  fejedelem 
pedig  üsak  az  ország  váltisztott  első  tisztviselője),  hogy  a 
Bethlen  Gábor  nyolczvanezer  aranyát  azonnal  adják  ki. 
Azt  is  pedig  egyenesen  a  török  szultán  tihájának  a  kezébe 
tegyek  le,  nehogy  kézen-közön  még  azt  is  elmundukázza 
valaki  s  akkor  egyszerre  az  egész  elfogott  erdélyi  sereget, 
vezérestől,  kapitányostól  mind  haza  fogják  bocsátani. 
Egyébről  ne  ia  hagyj  magaddal  diskurálni.  Igazságodban 
vagy,  helyes  úton  jársz  ;  győzni  fogsz.  Mentül  elébb  indítsd 
meg,  a  mit  kigondoltál.  A  mit  asszony  kigondolt,  asszony 
megcselekszi  I 

Ilkának  sem  kellett  több  buzdítás.  Rögtön  lovat  nyer- 
geltetett,  magához  vette  az  udvari  trombitását  s  egyedül, 
minden  más  kiséret  nélkül  átlovagolt  a  csíkszeredai  vásár- 
térre, a  hol  épen  akkor  sokadalom  vala. 

Ott  a  templom  előtt  megállva,  megparancsolá  a  trom- 
bitásának, hogy  fújja  el  a  « háromszáz  özvegyasszony 
tánczáto. 

Híres  nóta  volt  ez  akkoriban ;  akként  keletkezett,  hogy 
egy  aranybánya  összedőlt  s  egyszerre  háromszáz  bánya- 
munkást temetett  el  halottul.  Mielőtt  a  nagy  szerencsét- 
lenségnek híre  futamodott  volna,  a  bánya  tulajdonosa, 
gazdag  magyar  főúr,  pompás  lakomát  rendezett  a  kasté- 
lyában s  arra  felhívatta  a  háromszáz  asszonyt,  a  kiknek 
a  férjeik  ott  vesztek  a  bánya  düledékei  alatt,  s  fényesen 
megtraktálta  őket;  mikor  aztán  már  jó  kedvök  lett  a  ser- 
tül,  bortul,  akkor  megfúvatta  a  trombitásával  az  új  nótát, 
a  minek  a  láb  alá  való  hangjaira  a  menyecskék  tánczra 
kerekedtek,  s  egymással  párjában  ugyan  rúgták  a  port. 
Mikor  aztán  legvigabban  járták,  a  palota  ura  elkiáltja  ma- 


104 

gát:  «no  még  soh'se  láttam  háromszáz  özvegyasszonyt 
egy  rakáson  ilyen  vigan  tánczolni». 

Erre  aztán  egyszerre  nagy  sírás,  jajgatás  lett  az  elébbi 
víg  vihánczolásból :  a  szegény  asszonyok  a  táncz  közben 
tudták  meg,  hogy  özvegyek  lettek ! 

Kegyetlen  tréfa  volt  biz  az  attól  a  főúrtól,  másféle  mu- 
latságot is  találhatott  volna  ki  magának.  Ilyen  volt  az  idő 
és  az  erkölcs. 

Hanem  a  nóta  maga  elterjedt  egész  Erdély  országban  s 
mindenütt  úgy  hívták,  hogy  a  «háromszáz  özvegy  tánczaw. 

Hej  mikor  ezt  a  nótát  meghallották  a  rab  székelyek  asszo- 
nyai, de  nem  kellett  nekik  semmi  magyarázat  hozzá !  Ilka 
asszony  ugyan  hatalmas  dictiót  fundált  ki  magában,  a  mit 
elmondjon  az  összegyűlt  nép  előtt.  De  nem  lett  abból 
semmi.  Csak  odáig  tudta  vinni,  hogy  « az  én  lelkem  uram 

tatár  rabságában »  ott  egyszerre  zokogásba  tört  át,  s 

arra  aztán  valamennyi  asszony  mind  rákezdte  karénekben 
a  sírást ;  s  a  sírás  közben,  mintha  valamennyi  mind  egy- 
szerre kitalálta  volna  azt  a  nagy  szót,  a  mit  el  akart  közöt- 
tük mondani  Damokos  Tamásné,  sűrűn  kiáltották :  « men- 
jünk !  menjünk  fel  a  diétára  !  a  fejedelemhez  !  vezessen  a 
főkapitányné  asszonyom ! » 

Jámbor  öregek,  a  férfi-székelyek  oda  furakodtak  közé- 
jük, hogy  szép  szóval,  gyönge  erőszakkal  megmarasszák 
őket ;  de  nem  bírtak  velük :  « nem  kell  közénk  férfi!  Ma- 
radjanak kendtek  itt  a  sutban !  Jöjjön  velünk,  a  hány  öz- 
vegyasszony ! » 

Utoljára  még  a  trombitásnak  a  kezéből  is  kikapták  a 
tárogatóját  s  azt  is  kilökték  a  körükből,  hogy  még  ennyi 
férfi  se  maradjon  köztük;  volt  ott  egy  menyecske,  a  ki 
nagyon  jól  értett  a  tárogatófuváshoz,  a  háromszáz  özvegy 
tánczának  a  nótáját  is  tudta,  ez  lesz  a  trombitásuk. 

S  aztán  megindult  a  lavina.  Lóháton  és  szekéren.  Min- 
den falu,  minden  város  szaporította  a  sereget,  mikor  Deés 
felé  közeledtek,  már  akkor  egy  tábor  volt  a  Damokosué 
vezette  asszonynép.  Úgy,  hogy  mikor  annak  a  közeledtét 


nu'gliittuk  ii  (It'csi  orc^  toronyliol,  Ícíimm  rt.  I.  a  liinjiíjL'ot, 
l'"Ky  j""  '•>''  fllt'nHrg.  iH/.onyú  volt  a/i  ii  i'>i\i-\ii  y^,  ,i  ím  ii 
töinórdek  8Zokór,  a  az  oI6ro  vágtató  Iovuh  aHH/,onynóp  nyo- 
oiában  tiinuult.  A  fojodclomnek  joltiiit 
toll  kiküldött  egy  lovaHliadna^'yot  .  h., '••  *"t".>  i.M^/..vt- 
ral,  ho^y  iiuíiijouck  elöro  h  tudjíik  nicf^',  lioj^y  mi  hz  ? 
A  hadniijíy  útban  találta  az  özv«':  lyok  lóli;i 

(iHapatját;    fdki-tc    /áH/lojuk    volt,    ;i  Itékós   laiicz 

akawztva.  Kérdt'HÓro  nem  eg^'en,  de  ti.  zau  felelték: 

nmogyünk  a  fejedelemre,  követelni  a  rabokat!  Ha  elvesz- 
tette, hozza  vissza !» 

A  hadnagy  b'thalálában  vágtatott  vissza  a  fejedelemhez, 
H  olmondá  nagy  hűlt  szájjal,  hogy  ugyan  jön  ám  egy  egész 
liadscreg  a  fejedelem  nyakára,  követelni,  hogy  a  tatár 
rabsi'igra  esett  harczosokat  váltsa  ki  azonnal.  Csak  azt  felej- 
tette el  hozzátenni,  hogy  ez  a  sereg  csupa  asszony.  Vagy 
talán  azt  hitte,  hogy  csak  az  elöcsapat  az,  s  a  mi  hátul  jön, 
az  mind  férfi. 

Nosza  a  fejedelem  sem  vette  tréfára  a  dolgot,  hirtelen 
felpakoltatott ;  Deés  városa  nyitott  város ;  azt  nem  lehe- 
tett megvédelmezni,  úgy  elvágtatott  onnan,  hogy  meg  sem 
állt  Szamosujvárig. 

Mikor  aztán  a  rendek  megtudták,  hogy  a  fejedelem 
odább  állt,  maguk  is  azomial,  minden  határozathozatal 
nélkül,  befogattak  a  szekereikbe  s  utána  siettek  a  fejede- 
lemnek. 

Damokosné,  meg  az  özvegyek  tábora  már  csak  a  hűlt 
helyüket  találta  Deésen. 

<«No  jól  van !  monda  Ilka  asszony;  elölünk  ugyan  a  vi- 
lágból ki  nem  futtok  1  Valahol  majd  csak  utolérünk  ben- 
neteket » . 

Ott  Deésen  tehát  szépen  kipihenték  magukat ;  a  város 
népe  ellátta  őket  minden  jóval,  s  aztán  az  ottani  asszonyok 
is  hozzájuk  csatlakoztak,  a  kiknek  a  férjeit  elvitte  a  tatár. 

Ez  alatt  a  fejedelem  és  a  diaeta  legalább  időt  nyert  Sza- 
mosujváron  elhelyezkedni. 


106 

Rákóczy  György  beült  a  várba,  a  minek  akkoriban  még 
védhető  sánczai  is  voltak,  a  Szamossal  összekötve.  (Most 
ez  az  állami  börtön,  hétszáz  rablógyilkos  és  más  gonosz- 
tevő számára !) 

Hanem  a  diseta  számára  nem  volt  a  várban  hely ;  ott  nin- 
csenek nagyobb  termek. 

Ellenben  volt  ott  egy  igen  nagy  uradalmi  pajta :  azt  be 
lehetett  rendezni  országháznak.  Egy  kis  radikális  takarí- 
tás, a  falak  kimeszelése,  a  gerendák  lepókhálózása  után 
egészen  alkalmassá  lett  az  téve  rendeltetése  czéljára.  Az 
ablakain  ugyan  nem  voltak  üvegtáblák,  s  annálfogva  ke- 
resztül-kasul járhatott  rajtuk  a  szél;  hanem  a  két  végét, 
a  mi  pajták  szokása  szerint  nyitva  volt,  (hogy  a  terhes 
szekerek  által  s  kijárhassanak),  alul  bedeszkázták  heve- 
nyében ;  felül  azért  csak  nyitva  maradt.  Egyéb  baj  aztán 
nem  volt,  mint  hogy  az  ezer  meg  ezer  veréb,  a  mi  már  ide- 
szokott, nem  szűnt  meg  csiripelni  odafenn  a  házban  a  ta- 
nácskozás folyamata  alatt ;  s  a  protonotárius  úrnak  ugyan 
vigyáznia  kellett,  hogy  az  egerek  meg  ne  egyék  a  jegyző- 
könyvét, minekelőtte  hitelesítve  van.  Egy  hosszú  asztalt  le- 
czövekelt  lábakra  végig  nyújtóztattak  a  középen  a  rendek 
számára,  annak  a  felső  végéhez  T  betű  formára  egy  má- 
sik asztalt  ragasztottak,  a  mi  a  fejedelem  tanácsurainak 
volt  a  helye.  Rédey  Ferencz  uramnak,  az  elnöknek,  karos- 
szék jutott,  a  tanácsurak  szalmaszékeket  kaptak,  a  rendek 
beérték  lóczával. 

De  mind  jó  ez,  ha  bölcseség  van  hozzá !  A  Rákoson 
még  ennyi  sem  volt.  Mégis  milyen  jól  ment  minden ! 

Hanem  az  volt  a  nagy  baj,  hogy  a  fejedelem  betegnek 
jelenté  magát.  Az  udvari  orvosa,  doctor  Reineckius  azt 
mondta,  hogy  a  szive  van  meghűlve  s  azt  mással,  mint 
porrátört  csörgőkigyó-szívvel  nem  lehet  felmelegíteni ;  az 
pedig  csak  Bécsben  kapható.  Az  egykori  krónikairó  ellen- 
ben azt  mondja,  hogy  biz  az  csak  afféle  wfebris  scholaris)) 
volt.  Mikor  a  gyerek  nem  tudja  a  leczkéjét,  azt  mondja,  a 
hideg  leli. 


107 

Bizony  p('(IÍK  n  j<'  Hal<"»</.v  (lyí^r^^y  ii(.'yíuifmil<  ii<m  f<i- 
(lott  uzokm  a  kórdi'Hekrc  im-'f.  I(  Ini,  u  miket  iiz  orHzág 
rendéi  hozzá  intóztek. 

Az  iúh6  kórdt'H  mindjárt  az  volt,  hoj^y  ii^,'\  an  miért  cfli- 
ná.lta  az  orHzággyüIÓH  tudta  m  bolccf^yc/csc  nólkül  azt  a 
BZcrcncKÓtlon  hadjáratot?  Ki  vette  rá.  li<'<^'y  IjiidHorcggol 
menjen  Longyelországba  koronát  kercHui .' 

Hát  orro  bizony  a  fejedelem  nem  tudott  ('^'ychct  felelni, 
mint  azt.  hogy  meghűlt  a  szive. 

A  második  kérdés  meg  az  volt,  hogy  mi  módon  fogja 
már  most  az  elfogott  tömérdek  rab  hazafit  a  tatárok  Ián- 
czaib(')l  kiszabad itíini  ? 

Erre  a  fejedelem  még  rosszabb  betegséget  vallott  be : 
azt,  hogy  üres  a  cassája. 

A  jó  mulatság  bekoronázására  aztán  még  ott  ült  a  nya- 
kukon a  szultán  tihajája,  Akmet  bég,  s  a  tatár  khán  kö- 
vete, Dája-Lot-Ali  bég,  a  kik  mindennap  kétszer  bekopog- 
tattak, hogy  letették-e  már  a  rendek  Rákóczy  Györgyöt  a 
fejedelmi  székből?  Ezek  másról  hallani  sem  akartak.  Ha 
nem  teszik  le  ezt  a  « láz  adót »,  a  ki  a  felséges  szultánnak 
nem  engedelmeskedik,  jön  az  egész  tatárság  egyfelől,  a 
budai  basa  másfelöl,  az  erdélyi  népséget  a  lovai  lába  alá 
gázolni.  Válaszszatok  magatok  közül  egy  « emberséges  em- 
bert ! »  Ez  volt  a  mindennapi  szavuk. 

És  a  magyar  urak  naponkint  nem  tehettek  egyebet, 
mint  hogy  a  két  bégnek  hol  egy  czifra  kaftányt,  hol  egy 
szép  aranyos  billikomot  küldtek  ajándékba,  hogy  csak  tür- 
tőztessék a  haragjukat.  Mindennap  újra  be  kellett  a  szá- 
jukat csukni  vagy  aranynyal,  vagy  ezüsttel. 

Megérkezék  azonban  Damokos  Tamásné  az  özvegyek 
táborával  Szamos-Ujvár  alá.  Az  örmény  asszonyok  még 
feleúton  eléjük  vonultak  egész  processióval  a  városból. 
Mikor  felvonultak  a  Szamos  mentén,  egész  tábor  volt  a 
sokaságuk,  minden  falunak  a  maga  fekete  zászlója. 

Azon  a  reggelen  pedig  különös  csodatünemény  jelent 
meg  az  égen  :  mint  ez  a  krónikában   fel  vagyon  jegyezve. 


Az  igazi  nap  körül  egy  fényes  szivárványba  játszó  tág 
udvar  öblösült  s  annak  a  karimáján,  délponton  és  a  két 
horizonon  három  ellennap  támadt.  A  valódi  nap  ép  oly 
sápadtnak  látszott,  mint  a  három  naprém,  hogy  puszta 
szemmel  a  tányérjába  láttak,  s  az  egész  ég  nem  volt  kék, 
hanem  szürke.  Sokáig  bámulta  minden  nép  ezt  az  égi  cso- 
dát. Gonosz  jövendőket  jósoltak  belőle.  Hogy  négy  fejede- 
lem fog  lenni  egyszerre  Erdélyországban:  (egyik  sápad- 
tabb, mint  a  másik  I)  s  nagy  vérontás,  országromlás  lesz 
a  vége. 

S  be  is  teljesült  e  rossz  jóslat;  pedig  ez  nagyobb  csoda 
volt  a  földön,  mint  az  a  másik  odafenn  az  égen. 

Talán  ez  égi  tüneménj^nek  a  bámulata  okozta,  hogy  az 
oda  irányzott  figyelem  miatt  ezt  a  kisebb  tüneményt  alig 
vette  észre  valaki,  a  mint  egy  csupa  asszonyokból  álló  tá- 
bor körülfog  egy  kerített  várat,  bezárja  azt  szekérsán- 
czaival,  mintha  a  leghadismerőbb  megszálló  ellenség  volna. 

Csak  azután,  hogy  az  országházzá  átalakult  pajta  előtt 
megjelenek  egy  száz  főre  menő  küldöttség,  mind  az  ország 
legelőkelőbb  özvegyasszonyaiból  válogatva,  kiknek  néme- 
lyike még  a  kis  ölbeli  gyermekét  is  elhozta,  kezdek  észre- 
venni az  curak)),  hogy  idelenn  a  földön  is  történik  valami. 
Kemény  Simon  (az  elfogott  Kemény  János  fővezér  nagyob- 
bik fia)  mint  háznagya  a  diaetának,  találkozók  legelébb  az 
asszonyságokkal,  s  azt  kérdezé  tőlük,  hogy  hová  igyekez- 
nek? Az  asszonyok  vezetője,  Damokos  Tamásné  választ 
adott  neki,  mondván : 

—  A  disetára  jöttünk,  a  fogságra  vitt  rabok  kiszabadítá- 
sát szorgalmazni ! 

—  Azt  ugyan  helyesen  teszik,  monda  a  nyájas  levente. 
Tessék  besétálni.  Odabenn  tanakodnak  már  a  rendek. 

Azzal  bebocsátá  őket  mind  a  százat.  A  pajta  előterében 
volt  egy  korlátokkal  elzárt  rész  a  hallgatóság  számára, 
ellátva  lóczákkal ;  azokra  a  hölgyek  szépen  letelepedének 
s  kezdetben  igen  csendesen  viselték  magukat. 

Ellenben  a  többi  asszonynépet  a  darabontok  az  ajtóból 


Ui'.i 

vÍHsy,ai<'r<'ltók.  A/ok  ii/Uiii  ii  piijtii  mind  ii  K»  I  oldalán  noki 
fdküvrnok  a  dcK/.kú/.atiuik  n  a  denzkák  liustidckain  hl  lialU 
pittiik  ós  HRemh'dók  a  diff  tán  tört('»n('ndők('t :  rnAMok  pedig 
fidkapaHzkodának  a  pajta  ablakaiba  k  onnan  diif^^iflk  hu  a 
fcjt'ikct.  il^}'.  hogy  mindon  ablak  tch-  volt  kiváncHÍ  ábra- 
/utókkal. 

Eleinte  az  uraHágoknak  tetszett  az  nagyon,  hogy  ilyen 
H7.ÓI)  auditóriumuk  van.  Igyekeztek  íh  kitenni  roagnkórt 
ékes  szónokiatokkal. 

Az  öregebbik  Ebéni  ott  vette  fel  a  szót,  a  hol  Deósen 
elhagyd ;  követelve,  hogy  a  fejedelem  adjon  választ  arra  a 
kérdésre,  ki  bii*ta  rá,  mi  oka  volt  rá,  hogy  a  szerencsétlen 
leng}'elországi  hadjáratba  belcugorjon  ?  Igen  keze  ügj'ébe 
eső  orátori  fordulat  volt  tőle.  a  midőn  odamutatva  a  kar- 
zaton megjelent  gyászoló  özvegyekre,  azoknak  keserves 
szenvedéseit  megható  szavakban  ecseteié,  az  özvegyek  han- 
gos zokogása  mellett. 

E  vehemens  szónoklat  hatása  alatt  a  rendek  azonnal 
határozatot  hoztak,  hogy  a  fejedelem  még  egyszer  szólít- 
tassék  fel  categorice,  hogy  feleljen  meg  erre  a  kérdésre  ;  a 
határozatot  pedig  sietve  vigye  fel  hozzá  Barcsai  Ákos, 
rontson  be  a  fejedelem  szobájába,  s  ha  beteg  is,  ha  nem  is, 
adjon  választ,  ne  tartsa  a  világot  véka  alatt ! 

Barcsay  Ákos  bement  a  várba,  az  alatt  az  urak,  több 
ismerősre  akadván  az  asszonyságok  között,  azokkal  el- 
diseurálgatának ;  mikor  aztán  Barcsay  Ákos  visszajött, 
ismét  a  helyeikre  ülének. 

Barcsay  mély  csendesség  közepett  elmondá,  hogy  a  feje- 
delem izenete  ez  :  0  a  lengyelországi  hadjáratot  egye- 
nesen a  fejedelmi  tanács  tudtával  és  beleegyezésével  kezdte 
meg. 

No  iszen  támadt  erre  nagy  patália !  A  hosszú  asztalnál 
ülő  rendek  mind  felugrálának,  s  húszan  is  kiabáltak  egy- 
szerre, az  ökleikkel  fenyegetve  a  felső  asztalnál  ülő  taná- 
csosokat, mindent  elmondtak  azokra,  csak  azt  nem,  hogy 
derék  emberek. 


110 

Az  asszonyok  ezt  a  jelenetet  csak  hüledezve  nézték, 
mind  a  korlátok  mögül,  mind  az  ablakokból :  azt  hivék, 
hogy  most  mindjárt  darabokra  aprítják  az  urak  a  taná- 
csosokat. 

Nagy  sokára  szóhoz  tudott  végre  jutni  az  elnök  :  Rédey 
Ferencz  uram.  Mind  a  két  kezével  megüté  a  mellét,  így 
kiálta : 

—  Isten  engem  úgy  segéljen,  hogy  senki  én  velem  e 
hadjáratnak  semmiféle  okát  nem  közölte  ! 

Ez  nagy  szó  !  Mikor  egy  puritán  életű  ember  azt  mondja : 
Isten  úgy  segéljen !  Nem  volt  ez  akkoriban  útféli  szólás- 
forma. 

—  Esküdjenek  meg  a  többi  tanácsurak  is  !  Követelték  az 
urak  a  hosszú  asztalnál. 

S  a  tanácsos  uraknak  egyenkint  fel  kellett  állni  és  ég- 
hez emelt  kézzel  megesküdni,  hogy  egyikükkel  sem  közölt 
senki  egy  szót  is  a  hadjárat  okairól. 

Ilka  asszony  és  a  többi  özvegyek  kezdték  ezt  a  dol- 
got már  egy  kissé  unalmasnak  találni  s  fészkelődtek  a 
helyeiken. 

—  Hát  akkor  miért  adták  a  tanácsurak  a  beleegyezésü- 
ket a  hadjárathoz?  kiáltá  Ebéni. 

Rédey  Ferencz,  sarokba  lévén  szorítva,  kénytelen  volt 
kirukkolni  a  válaszszal. 

—  Hát  énnekem  Kemény  János,  a  fővezér  azt  mondotta, 
hogy  igen  fontos  okok  parancsolják  a  lengyelországi  had- 
járást ;  de  azok  annyira  titokban  tartandók,  hogy  ha  az  ő 
saját  inge  tudna  felőlük  valamit,  még  azt  is  a  tűzbe 
dobná. 

((Nekünk  is  mind  azt  mondta  !»  bizonyozának  a  többi 
tanácsurak  a  felső  asztalnál. 

Erre  aztán  megújulva  tört  ki  a  vihar  idelenn  ! 

((Meg  kell  nótázni  Kemény  Jánost !  Száműzessék  !  Tűz- 
től-víztől  eltiltassék ! » 

A  nagy  harag  nem  csillapodott  le  elébb,  mint  mikor  a 
protonotarius  felmutatá  az  összehajtott  ív  papirt,  tudatva 


111 

a  rendrklul.  lio^y  iiiu-  k/'Hzon  van  a  anota*  Kemény Jánon 
clUai.  Sziiinüzfiik  Knlclyből  örökn-. 

Vi({}'o  fvl  a  notiit  BarcHay  AkoH  a/oiinal  a  füjcdolcm- 
))('/.  iiliiiráH  vÓKett.  Ha  beteg  Í8,  ha  nem  íh,  n'/.t  alá  koll 
Írnia. 

A  Iliig  azonban  Baronay  odajárt,  berohantak  a  t^írcmbc 
Kemény  JánuH  köt  legény  fiai,  8  az  idŐHebb  Simon,  kirántva 
kardját,  noki  hevült  niTzczal  kiálta  a  rendekre: 

—  Eii  az  ai)iiiii  becsületében  gázolni  nem  hagyok.  A  ki 
az  én  upúinat  hazaárulónak  meri  nevezni,  mind  kihivom 
ogy  szál  kardra.  Csúnyaság,  léhaság  egy  tilvollevcire  kenni 
minden  hibát ;  a  ki  nem  jöhet  ide  magát  kitisztázni !  Azt 
Ítélni  száműzetésre,  ki  maga  is  ott  sínylődik  tatár  Krimiá- 
ban  rablánozükra  verve. 

De  már  ennek  az  asszonyok  is  mind  pártjára  keltek. 
flCsunyaság!  Gyalázat!  A  rabvezért  ítélni  el!  A  helyett, 
hogy  kiszabadítanák  !» 

A  rendek  alig  tudtiik  lecsillapítani  ezt  a  lármát,  s  a  köz- 
ben maguk  is  rájöttek,  hog}*  bíz  az  egészen  helytelen  dolog 
volt :  szegény  Kemény  Jánost  ítélni  el  számkivetésre,  a  ki 
a  nélkül  is  rabságban  ül,  s  nagy  nehezen  rávették  a  heves- 
kedő Simont,  hogy  dugja  hüvelyébe  a  kardját  s  aztán  job- 
ban megruminálva  a  dolgot,  másik  határozatot  hoztak, 
melynek  értelmében  Kemény  János  fővezérnek  fenhagya- 
tík,  hogy  ha  hazaszabadul  a  fogságból,  magát  a  rendek 
előtt,  ha  tudja,  tisztázhassa,  s  a  veszedelmes  hadjárat  okai- 
nak igazságát  kimutassa. 

Mikor  aztán  Barcsay  Ákos  visszatért  az  elsőbb  határo- 
zattal, melyet  ugyan  nagy  koczódásba  került  a  fejedelem- 
mel aláíratni,  akkor  azt  mondták  neki,  hogy  no  csak  for- 
duljon meg  a  sarkán,  s  vigye  fel  a  fejedelemhez  ezt  a  má- 
sodik határozatot. 

—  Eb  meg}'  vissza  harmadszor  is  a  fejedelemhez  !  így  is 
majd  kidobott  ő  nagysága,  doctor  Keineckius  pedig  min- 
denkit a  kristélylyal  fenyeget,  a  ki  még  egyszer  a  magas 
beteget  háborgatni  próbálja. 


112 

—  No  hát,  felviszem  én !  ajánlkozék  Kemény  Simon,  s 
a  rendek  ráhagyták,  elfeledkezve  róla,  hogy  ö  a  háznagy, 
a  kinek  a  rend  fentartása  kívül  is,  belül  is  hivatalos  köte- 
lessége. 

Ezzel  hát  a  mai  ülésnek  a  feladata  szerencsésen  be  lett 
volna  végezve  ;  a  rendek  kérdeztek  sokat :  megtudtak  sem- 
mit ;  határoztak  sokat :  végeztek  semmit. 

S  azzal,  quasi  re  oj)time  gesta,  kezdtek  felczihelődni  s 
abba  a  gyülésbontó  csendes  zsibongásba  általmenni,  a  mi- 
kor senki  se  bánja,  hogy  vájjon  miért  tátog  az  elnök. 

Az  asszonynépben  forrt  a  méreg. 

—  No,  feleim !  monda  Dka  asszony,  most  kezdődik  már 
az  országgyűlés ! 

Azzal  felugorván  a  padra,  hatalmas  harangcsengésű  szó- 
val elkiáltá  magát : 

—  Ür  uraim !  Országos  rendek  és  méltóságok  !  Ne  higy- 
jétek  áztat,  hogy  mi  azért  jöttünk  volna  ide,  hogy  a  ti 
koczódásaitokban  gyönyörködjünk,  hanem  hogy  tőletek 
a  mi  rabságban  sinylődő  férjeink  kiszabadítását  köve- 
teljük ! 

Ez  a  felszólalás  nagy  indignatiót  keltett  a  rendek  közt. 

—  Csitt !  asszonyok !  Ez  itt  országháza !  kiálta  recsegő 
hangon  az  egyik  tanácsúr  nagy  dölyfösen. 

De  visszavágott  ám  neki  Ilka  hatalmasan. 

■ —  Bizony  majd  azt  hinné  az  ember,  hogy  még  most  is 
pajta,  arról  a  sok  üres  szalmáról,  a  mit  úr  uraimék  itt  csé- 
peltek. 

Ez  már  szörnjniség  volt.  wA  tyúk  kukorékol !»  wMulier 
taceat  in  ecclesia !» 

—  Fájdalom,  hogy  nem  vagyok  «mulier»,  nem  asszony, 
hanem  «vidua)),  özvegyasszony,  s  az  özvegyasszonynak 
hazánk  törvényei  szót  és  szavazatot  adnak  mindenha ! 
Tudjátok,  a  kik  a  törvényt  ismeritek. 

Ez  egy  kis  gyenge  lefőzés  volt.  A  szép  szónoknőnek 
akadtak  rögtön  párthívei,  a  kik  azt  kiálták :  « halljuk ! 
halljuk  ! »   Mások  ellenben,  különösen  az  éltesebb   urak. 


aiiiiúl  liiiÍHn>/.i)tial)linn  liiinKoztatiiik  :   •Véftfcv&n'   I. 
cKt  Mcssio  !  Klx'íln'  lmniMjí(>/.nak.» 

S  valóban  a  H/ainoHUJvári  toronyban  épen  akkor  kezd- 
tek (<1  (lelet  baiiMi^o/ni. 

nraiin  !  kiiilta  DainokoHné;  kilcnczvcnezor  jó  ma- 
^'var  ha/.aiinak  nem  harangoznak  ebédre,  a  kik  tatár  rab- 
stVKbiiM  moslékkal  és  dögliulladékkal  tengetik  életőkctl 
Van-e  lelkük  keií^elineteknek,  hogy  nyugodtan  aHztalhoz 
üljenek,  hogy  fejüket  álomra  hajtHák,  a  míg  kilenczven- 
ezeinyi  vérük,  atyaliuk  jajkiálttiHai  verdeHÍk  az  eget ;  h  ide- 
haza egy  egész  árván  maradt  nemzet  HÍr  miattuk?  De  foga- 
dom lelkemre,  hogy  ma  kegyelmeteknek  sem  harangoztak 
ebédre,  de  még  vacHorára  nem  fognak  harangozni !  \fert 
mi  innen  kegyelmeteket  ki  nem  bocsátjuk  addig,  a  míg  a 
rabáraink  kiváltását  el  nem  végzik. 

«Nem  bocsátjuk  !  Bizony  nem  bocsátjuk  l»  kiáltozákegy 
szívvel  és  szájjal  mind  a  száz  asszonyok,  a  kik  odabenn 
voltak. 

Kiabált  az  elnök,  harsogtak  az  urak,  de  mind  elnyomta 
azt  az  asszonyok  sivalkodása.  A  kivüllevő  asszonynép  pe- 
dig, a  ki  a  bejáratnál  leste  a  kimenetelt,  azt  vélve,  hogy  a 
küldötteiket  odabenn  öldöklik,  nekivételkedtek  annak  a 
gyarló  deszkapalánknak,  a  mi  a  pajta  nyilasát  elzárta,  egyet 
recscsent,  kettőt  roppant,  azzal  bedőlt  s  a  résen  keresztül 
tódult  be  az  egész  asszonysereg,  a  mennyi  csak  befért. 

A  túlsó  oldalán  a  pajtának  épen  olyan  deszkafal  volt 
felállítva,  nagj'  hiba  lett  volna,  ha  másik  pillanatban  az  ott 
Ös8zeg3^ülekezett  fehérnépek  azt  is  be  nem  döntötték  volna ; 
most  aztán  mind  a  két  oldalon  megtelt  az  országház  asz- 
szonynyal,  a  mennyi  csak  befért,  a  kívüh-ől  tódulok  a  száz 
küldöttet  előre  tolták,  úgy,  hogy  azok  a  zöld  asztalhoz,  az 
urak  hátára  lettek  szorítva,  egj'-kettő  a  tolongásból  fel- 
ugrott a  lóczákra,  utoljára  Damokosné  valami  tized- 
magával épen  a  zöldasztalra  jutott  fel. 

Lárma  pedig  vala  olyan  nagj',  hogy  senki  a  maga  szavát 
nem  hallhatá. 

Jókai:  A  Piunokosok.  o 


114 

Soha  még  országgyűlést,  mióta  a  világ  áll,  ilyen 
«pres8ió»  alatt  nem  tartottak. 

Szép  lett  volna  feloszlatni  a  gyűlést,  csak  lehetett  volna. 
De  minden  követnek  a  vállára  három  asszony  támaszko- 
dott, ott  kellett  ülve  maradni. 

Végre  aztán  Damokosné  addig  integetett  a  becsődült 
asszonynépnek,  mutogatva,  hogy  ö  akar  beszélni,  a  míg 
lassanként  elcsendesülének. 

Az  első  csendességet  azonban  egy  tanácsos  úr  arra  hasz- 
nálá  fel,  hogy  mérgesen  protestáljon  az  erőszak  ellen. 

—  Micsoda  violenczia  ez  ? 

—  Igenis,  violenczia,  felelt  rá  Ilka  asszony.  De  igazat  ad 
nekünk  hozzá  ez  a  gyászfátyol  a  fejünkön,  a  mit  mi  sem 
jókedvünkből  viselünk.  De  bár  akkor  tették  volna  az  asz- 
szonyok  ezt  a  violencziát,  a  mikor  kegyelmetek  elhatároz- 
ták, hogy  háborút  kezdjenek !  Bár  akkor  jöttünk  volna  ide 
protestálni  az  oktalan  vérontás,  pusztulás,  veszedelem 
ellen,  a  mi  országunkat  érte.  Egész  sor  tanácsos  úr  esküdött 
itt  rendre  egymás  után,  hogy  ő  semmit  sem  tanácsolt  a 
fejedelemnek,  mikor  az  a  hadjárathoz  készült ;  küldték 
volna  hát  maguk  helyett  az  asszonyaikat,  azok  majd  tud- 
tak volna  a  fejedelemnek  jó  tanácsot  adni. 

Ez  az  igazmondás  egy  kis  derültséget  keltett  az  urak 
között  is.  «Füge  egy  menyecske!*)  dörmögék  a  sza- 
kállukba. 

Azután  nagy  csendesség  között  folytatá  Damokosné : 

—  De  nem  jöttünk  mi  ide  zűrzavart,  háborúságot  csi- 
nálni. Nem  hányjuk  mi  szemére  sem  a  disetának,  sem  az 
ország  tanácsának,  sem  a  fejedelemnek  azt,  a  mi  meg- 
történt. Tudjuk,  nekik  is  fáj.  Hanem  azért  jöttünk,  hogy  a 
megtörtént  veszedelem  megszüntetését  követeljük.  A  mit 
az  ország  és  a  fejedelem  elrontott,  tegye  jóvá  az  ország  és 
a  fejedelem;  ha  elfogatta  az  urainkat  seregestül,  váltsa  ki 
őket  seregestül. 

Eédey  Ferencz  elnök  uram  csendesen  válaszolt  az  asz- 
szonyi  szónoknak. 


—  HiHzrn  épen  azon  tanítcHko/auik,  jo  iisH/nny,  \nm^ 
hogyan  éa  mi  módon  ? 

—  Minek  ide  a/,  a  nagy  tanácHkoziiH  ?  Itt  van  a  HKultán 
kövotc,  itt  a  tatár  khán  követe :  le  kell  a  ke/xMkbe  tenni  a 
vtiltHá^dijat  H  azonnal  lia/.aereH/.tik  a  fogoly  Herogünket. 
Minket  Hü  kinoznak,  a/.okat  ho  kinozzák  tovább. 

-  Iga/  az,  jó  aHBZony  I  helyeHló  az  elnök.  Dehátamos- 
tűni  inHt'geH  időkben  honnan  vegyen  egy  akkora  Hum- 
niát  az  orHzág,  mint  a  mekkorát  a  khán  követel,  jó  anz- 
Bzony  ? 

Damokosné  megsokallta  már  a  sok  «jó  asszony  »-t,  mert 
neki  máH  titulusa  is  volt. 

—  Hát  megmondom,  jó  ember,  hogy  honnan  vegye  az 
ország  azt  a  nagy  summát  egyszerre.  Meg  van  az,  közel 
van,  csak  meg  kell  markolni.  Ott  van  a  nyolczvanezer 
arany,  a  mit  dicsőült  nagyfejedelmünk,  Bethlen  Gábor 
király  az  országnak  hagyott  rendkívüli  szükségekre.  Itt  a 
rendkívüli  szükség;  ott  a  nyolczvanezer  arany!  Tessék 
approbálni. 

Az  urak  között  élénk  mormogás  támadt.  Ez  az  asszony 
a  fejére  talált  a  szegnek.  Tudták  az  urak  maguk  is,  hogy 
megvan  az  a  pénz.  Csakhog}'  azafejedelemnőládája  fene- 
kén van,  8  nem  akadt  férfi,  a  kinek  elég  erős  szive  legyen 
erre  ráutalni;  asszonyi  bátorságnak  kellett  feltámadni, 
mely  az  első  szót  kimondja. 

Az  indítvány  meg  volt  most  már  téve,  in  optima  forma. 
Lehetett  fölötte  tanácskozni,  napirendre  kitűzés  nélkül. 

Nem  is  lehetett  ellenvetést  tenni  I  Ez  a  pénz  az  országé. 
Joga  vau  vele  rendelkezni. 

Az  egyik  Ebéni  rögtön,  magáévá  tette  az  indítványt,  s 
rövid  szóváltások  után,  a  mik  inkább  csak  a  formaságok 
megtartása  végett  emeltettek,  kimondhatá  az  elnök  a  hatá- 
rozatot, miszerint  a  rendek  a  Bethlen  Gábor  hagyomá- 
nyozta összeget  a  rab  hadsereg  kiváltására  fordítják.  S  ez- 
zel a  mai  gyűlés  csakug^^an  nevezetes  lépést  tett  előre. 

—  No    már    most    hugomasszonyok,    szálljanak    le 

8* 


l1r, 

az  asztalról  s  menjenek  haza  Isten  hírével !  monda  az 
elnök. 

—  Dehogy  megyünk  !  viszonzá  Ilka  asszony.  Nincs  még 
ezzel  vége.  Ha  egyszer  vége  lesz,  majd  kiáltunk  mi  az 
országgyűlésnek  olyan  nagy  vivátot,  hogy  reng  bele  a 
ház,  s  elmegyünk  a  magunk  jószántából,  minden  küldés 
nélkül. 

—  Hát  mi  kívánságuk  van  még  ? 

—  Mi  bizony?  Hát  talán  azt  gondolják  a  tekintetes  ren- 
dek, hogy  azért,  mert  « hosszú  haj,  rövid  ész»,  hát  mi  sem 
látunk  tovább  az  orrunknál  ?  A  mióta  szegény  rab  uraink 
távol  földön  vannak,  megtanultuk  már  a  messzelátást. 
Hiszen  vak  tyúk  volna,  a  ki  azt  nem  látná,  hogy  a  mint 
Lorántfy  Zsuzsanna  nagyasszonyom  megtudja  azt,  hogy  a 
rendek  elhatározták  a  Bethlen  Gábor  kincsének  a  kiadatá- 
sát, menten  összepakol  Fogaras  várában,  s  úgy  el-ki- 
kocsikázik  széles  Magyarországba  a  pénzzel  együtt,  hogy 
üthetjük  bottal  a  nyomát.  Meg  kell  azt  a  pénzt  fogni,  még 
pedig  vasmarokkal. 

—  Ebben  az  asszonyban  tizenhárom  prókátor  veszett  el, 
dörmögé  az  elnök  a  protonotáriushoz. 

—  Meg  hét  diplomata,  toldá  hozzá  a  főjegyző. 

—  Hát  hogyan  gondolja  kegyelmed,  úrasszonyom? 

—  Megmondom  én  azt  is.  Határozzák  el  a  rendek  egy- 
úttal az  özvegy  fejedelemasszony  elfogatását  is. 

De  már  erre  nagy  zúgás  támadt  az  urak  között.  Ez  még 
sem  megy.  Ez  már  lehetetlen !  Elkezdtek  egymás  közt 
diákul  társalogni,  hogy  a  nők  ne  értsék. 

«Hoc  non  pergit !  Hoc  non  pergit!»  Ez  hangzott  leg- 
sűrűbben. 

—  Már  pedig,  akár  «pergit)),  akár  nem  «pergit»,  de  ura- 
ságtok innen  addig  el  nem  « pergit  »>,  a  míg  ezt  el  nem  ha- 
tározza a  diaeta :  ha  holnapután  ilyenkorig  együtt  mara- 
dunk is. 

Ez  veszedelmes  fenyegetés  volt.  Ez  az  asszonyhad  bizony 
még  kiéhezteti  a  disetát. 


KoroH/itül  ronttuii  rajtuk  po(ii^  tÍH/.ia  lolicMIciiHÓfj.  ('nak 
a  kik  odabenn  vannak  íh,  ntn^iíte^  KokaHá^^,  dn  hát  mrsg  a 
ki  a  pajtiin  kívül  áll !  Az  v^vh'/.  átüirlietctlcn  liuiJHorcK  I 

Nom  Vüit  itton  iiuíh  H/.abaduláM,  mint  hogy  Uhq'v  ÍKinét 
KIm'iií  urain  tniiKáóvá  a  veszedelmes  inditványt, s abba  aS' 
után  u  rcndrk  általános  köhögéssel  és  torokköszörfiléssel 
oonHontiáljanak.  ProtonotáriuM  uram  soha  olyan  nehezen 
nom  c'onripiált,  mint  o/.úttal,  a  tollának  a  Hzárátfóligmog* 
ett(>,  a  nii^  elkÓHziilt  vele  ;  akkor  meg  a  rendek  nem  voltak 
megelégedve  a  conceptuHával ;  de  bíz  ö  maga  Kem :  min- 
denki hozzászólt,  az  egyik  ezt  a  8zót,  a  másik  amazt  kívánta 
beleszúrni,  ide  eg}'  clauKulát,  oda  egy  mentális  reservátát, 
a  «pedig»  helyett  « mindazonáltal  o-t.  Utoljára  addig  fur- 
tak-faragtak,  gyalultak  rajta,  míg  csakugjan  nyélbe 
ütötték  a  határozatot,  mely  szerint  az  özvegy  fejedelem- 
asszony, rangjához  illő  tisztességgel,  nyájas  és  kellemes 
módon  elfogattassék,  s  a  pénzzel  egj'ütt  az  egybegyűlt 
Rendek  elé  hozassék  és  kérdőre  vonassék. 

Porzót  és  pecsétet  rá ! 

De  már  most  ki  vigye  fel  ezt  a  fejedelemhez  aláírás 
végett  ? 

Minden  ember  eltagadta  az  ahhoz  való  tehetségét.  Utol- 
jára is  Barcsay  Ákost  megfogták,  felemelték,  a  határozatot 
a  kebelébe  dugták :  el  kellett  neki  fogadni,  vagy  tetszett, 
vagy  sem,  a  küldetést. 

De  hogy  kell  innen  kimenni"? 

Az  asszonysereg  tömegén  keresztül  még  egy  egér  sem 
futhatna  ki.  Azok  pedig  nem  nyitnak  utat. 

Nem  volt  más  mód,  mint  hogy  Barcsaj-t  felemelték  a 
fejük  fölé,  s  aztán  mint  egy  hanyattúszó  embert  a  hullá- 
mok tetején,  úgy  adták  kézről-kézre  a  tenyereiken,  a  míg 
valahol  odakünn  a  száraz  földre  jutott. 

A  fejedelemnek  pedig  doktor  Reineckius  ez  alatt  akkora 
dosis  ipecacuauhát  adott  be,  hogj'  a  felöl  annak  még  ettől 
az  egész  planétától  is  elment  a  kedve.  Azt  monda,  hogy 
úgy  küldjenek  hozzá  a  rendek  még  ma  egy  határozatot, 


liö 

hogy  azt  ő  vagy  olvasatlanul  aláírja,  vagy  valami  mást 
cselekszik  vele. 

Az  elsőbbet  tette  meg. 

Bele  sem  tekintett  az  eléje  tett  határozatba,  csak  alá- 
öklözte a  nevét. 

Barcsay  Ákos  mégis  czélszerűnek  látta,  per  apices  el- 
mondani a  fejedelemnek  a  határozat  meritumait.  A  Bethlen 
Gábor-féle  nyolczvanezer  aranyról  van  szó. 

—  Bánja  a  szösz  ! 

((Aztán  meg  a  rendek,  nagyobb  megnyugvás  okáért,  az 
özvegy  fejedelemasszony  személyét  biztos  helyre  akarják 
tenni. » 

Azt  sem  bánta  a  fejedelem.  Miatta  most  elfoghatják,  le 
is  nyakazhatják,  el  is  temethetik  az  egész  világot. 

Barcsay  Ákos  a  legjobb  sikerrel  térhetett  vissza  az 
országházba,  a  hol  most  már  út  volt  a  számára  nyitva  az 
eleven  fal  között,  a  mely  azonban  ismét  összezáródott 
utána,  mint  a  Soncha  barlangjának  a  sziklái  a  szerencsétlen 
kincskereső  után. 

Abból  a  jelenségből,  hogy  az  aláirás  ilyen  hamar  meg- 
történt, mind  a  rendek,  mind  az  asszonynépek  azt  az  ör- 
vendetes következtetést  vonták  le,  hogy  tehát  a  fejedelem 
is  nagyon  helyesli  ezt  az  egész  modus  procedendit. 

Csak  Ilka  asszonynak  maradt  meg  a  gyanúja  a  lelke 
fenekén.  Nem  hisz  ő  már  senkinek,  a  mióta  az  Apor 
Istvánban  olyan  keservesen  megcsalódott.  A  milyen  szelid, 
nyugalmas,  minden  embert  jónak  hivő  teremtés  volt  addig 
az  ideig,  abban  a  pillanatban,  a  mikor  megtudta,  hogy  a 
szerelmetes  férjét  a  legjobb  barátja  árulta  el,  és  még  milyen 
praktikával :  egyet  fordult  az  egész  lelke.  A  gyöngeség 
erővé  vált  benne,  a  szelidség  haraggá,  a  hitből  kételkedés 
lett,  a  félelemből  vakmerőség.  Eddig  soha  még  a  vissza- 
feleselő cselédjével  sem  mert  szembeszállni ;  most  szarvakat 
emelt,  hogy  a  fejedelmet  megöklelje  vele. 

■ —  Ne  örüljetek  még  asszonyok !  Kiálta  onnan  az  asztal 
tetejéről   a   zsibongó   hadnak.   Még   hátra   van  az   ebek 


11  u 

Iianiiinüzmlja,  noin  oRtünk  át  rajta.  Mont  HienHüak  ki  innen 
Hrliion,  vÍHHXii  11  H/()k(>ntíiikhe/.;  do  kürülfogra  tartsuk  a 
vi'inil  H  c^ÓHz  (jjcl  őrt  álIuHHunk  ;  nehogy  a  fejedelem  előre 
futtiiHKa  a  koi)Kyelfut('iját  Fogarasra,  8  mogizenje  as  öreg 
asH/oiiynak,  ho^y  mit  határoztak  a  rendek,  h  aztán  mire 
a  (lióia  küldöttje  iiiegórkozik,  már  akkor  CBak  hűlt  helyét 
találja  a  fojüdclciniu'hiek,  meg  a  nyolczvanczer  aranynak. 

S  í!/,  bizonyára  nagyon  okos  észrevétel  volt;  csakhogy 
már  kÓHÖn  jött!  A  fejedelem  Barosay  Ákos  eltávozta  után 
luv^ití  utána  gimdolt  annak,  hogy  mit  határoztak  a  rendek? 
l'hinok  ft'lo  Kcni  trófa.  Azonnal  levelet  írt  az  özvegy  feje- 
deleninönek,  tudatva  vele  a  veszedelmet,  s  a  kengyelfutó- 
ját felöltöztetve  parasztnak,  abban  a  nyomban  útnak 
indítá  a  levéllel ;  úgy,  hogy  annak  egy  pár  órai  egérútja 
volt  az  országgyűlés  kiküldötte  előtt. 

Mire  az  asszonyi  had  körülfogta  a  várat,  már  akkor 
messzejárt  a  kengyelfutó  a  levéllel :  strázsálhattak  már 
szegények  egész  éjjel  imette. 

De  nemcsak  a  fejedelemnöhöz  küldött  izenetet  Rákóczy 
György,  hanem  a  Kolozsváron  levő  hadai  parancsnokához, 
valamint  a  gyulafehérvári  kapitányhoz,  hogj'  a  titokban 
összegyűjtött  hadaikkal  vonuljanak  fel  Szamosuj várra. 

(Mert  az  alatt,  a  míg  a  rendek  azon  tanakodtak,  hogyan 
fizessék  ki  a  nyakukon  ülő  törököt,  tatárt  aranynyal  és 
szép  szóval,  az  alatt  Rákóczy  György  abban  fáradozott, 
hogy  mint  fizesse  ki  ezt  a  kegyetlen  zsarnokát  az  ország- 
nak —  vassal,  üj  hadakat  gyűjtött,  arra  kellett  neki  min- 
den pénz.  Nem  fösvénységből  tagadta  ő  meg  a  foglyok  ki- 
váltását; hanem  a  fegjTerén  esett  kudarczért  készült 
boszút  állni.  De  ezt  nem  mondhatta  meg  a  rendeknek, 
mert  azok  bizonyára  ellene  lettek  volna.  Azokat  nagyon 
bölcsekké  tette  az  országos  pusztulás.) 

Egész  csendességben  megteltek  a  Szamosuj  várral  szom- 
szédos falvak :  Mikola,  Boncs,  Hesdát,  Ördöngös-Füzes  a 
fejedelem  gyalog  és  lovas  katonáival,  benn  a  várban  is 
volt  némi  helyőrsége,  azok  között  hatszázra  menő  szász, 


■2ií 


Gaudé  András  kapitánynyal,  meg  a  szász  egyetem  dara- 
bantjaival;  Deés  felöl  pedig  közeledőben  volt  Bethlen 
János  és  Baresay  András  a  Krakkóban  hátrahagyott  hely- 
örséggel, a  kiket  Rákóczy  sógora :  Lubomirszky  marschall 
«pacificando»  szabadon  bocsátott,  ügy,  hogy  Szamos- 
újvárt  egy  valóságos  érczgyűrű  fogta  körül  a  Eákóczyhoz 
hűnek  maradt  fegyveres  csapatokból  addig  a  keserves 
szempillantásig,  a  midőn  az  országgyűlés  kiküldötte  vissza- 
kerül azzal  a  leverő  hirrel,  hogy  mire  ő  Fogarasra  egész  pa- 
rádéval beczafatolt,  akkorra  már  az  öreg  fej edelemnő  hopp 
hirével  hegyen-völgyön  túl  járt;  azóta  odakinn  van  Ma- 
gyarországon, sárospataki  várában.  És  így  a  nyolczvanezer 
aranyat  bizony  elvitte  a  « patak.)) 

A  diéta  erre  az  értesülésre  fűiét  fejét  elereszté  s  nem 
tudta,  hogy  most  már  szégyenkendjék-e,  vagy  ungorkodjék. 

Annál  hangosabban  tört  ki  a  zendülés  az  asszonynép 
közt.  Fennhangon  szidták,  mocskolták  a  fejedelmet,  a  vár 
ablakai  alá  gyülekezve,  s  ne  mutatta  légyen  egy  fejedelmi 
darabont  magát  a  vár  kapuin  kivűl,  mert  annak  bizony 
kikefélték  a  mundérját  kefe  nélkül. 

Damokos  Tamásné  erre  a  rossz  hirre  kétségbeesetten 
rohant  be  Szamosujvárra  s  berontott  egyenesen  a  szultán 
tihájához,  Akmet  béghez. 

A  lábaihoz  veté  magát,  a  kezeit  csókolta. 

—  Oh  uram  :  kegyelmes  uram  !  Légy  hozzám  irgalom- 
mal. Én  vagyok  a  szerencsétlen  Damokos  Tamásnak  a 
hitvese,  özvegy  asszony,  a  kinek  az  ura  még  él. 

—  Ahá!  Te  vagy  az  a  kaczki  menyecske,  a  ki  Apor 
István  uramhoz  levelet  irtál,  hogy  csak  hagyja  az  uradat 
ott  veszni  a  tatár  rabságban. 

—  Csak  finta  volt  tőlem  az  a  levél :  a  szorultság  dik- 
tálta. 

—  Tudom,  tudom,  jó  asszony.  Elpanaszolta  azt  már 
nekem  azóta  Apor  István  uram  maga.  Ertem  már  a  dol- 
goi.  Nekem  volt  szánva  a  finta,  s  rá  is  mentem  a  lépre. 
Elfogadtam  a  váltságdijat.  No  hát  mi  lett  a  váltságdíjból? 


121 

—  0  rá  biztam,  hogy  vigye  «1  TatárorHzii^^ha  h  a  rooMvnt 
határon  mcgtámadtiik  a  ral>lók,  olvotU'k  U)U'  a  pón/t. 

—  MiUkor  a  rablókra  bizd  az  uradnak  a  váltHáKát,  a/ok 
haroarább  kó/.boz  adják.  Én  pedi^  nriubit  kibo/attam 
Perekopba.  A  gazdája  íh  vele  jött,  h  az  dülnm  Ickz,  ha  a 
mondott  idöro  meg  n(>m  érkezett  az  urad  váltHágdija.  Ncni 
tudom,  mit  cHÍnál  \o\c  baragjábtin. 

—  Ob  bÍHZ  ópon  azrrt  vagyok  kctHégbeesve.  8e  éjjel,  ne 
nappal  nincH  nyugodalmam.  Az  ital  nem  megy  le  a  torko- 
mon, a  nagy  keBerÜHÓgtöl,  h  a  falatomat  a  porba  keverem 
meg,  mikor  a  jó  uramra  emlékezem.  Azért  zúdítottam  fel 
azt  a  sok  asszonynépct,  bogy  j()jjünk  egyesülten  fel  a  dic- 
ttira.  Nem  tudtam  mást  kigondolni  nagy  rettegésemben, 
mint  hogy  az  országtól  kérjek  segedelmet. 

—  Azt  nag}'on  jól  tetted.  Egészen  helyes  volt.  Hallot- 
tam a  hirét.  Derék  asszonyság  vagy.  Hát  aztán  mi  történt? 

—  Most  jött  vissza  a  diéta  követe  a  rettenetes  hirrel, 
bogy  a  mit  az  ország  váltságdíjnak  határozott  a  rab  ma- 
gyarokért, az  országnak  testált  nyolczvanezer  aranyat  el- 
vitte magával  a  vén  fejedelemasszony.  Előre  futtatá  a 
fejedelem  a  kengyelfutóját  Fogarasba  hozzá,  bog}'  elmene- 
küljön a  sok  pénzzel,  a  mi  uraink  váltságdijával !  Oh  uram ! 
könyörülj  rajtunk  nyomorultakon  :  szegényeken. 

—  Oh,  dehogy  vagytok  ti  nyomorultak,  dehogy  vagytok 
ti  szegények,  erdélyi  asszonyok.  Több  kincsetek  van  ti 
nektek,  mint  a  világ  akármi  asszonyának. 

—  Nincs,  uram,  bizony  nincsen,  hidd  el ;  ha  minden 
ékességet  a  testünkről  kótyavetyére  dobunk  is,  csak  egy 
tizedrészét  sem  tudjuk  mi  előteremteni  az  elcsizelt  nagy 
pénznek. 

—  Nem  ott  van  a  ti  kincsetek,  asszony ;  hanem  a  ti 
pergő-forgó  nyelvetekben  :  soha  én  a  szultán  mamelukjait 
nem  láttam  ugj  hadakozni  szablyával,  dzsiriddel,  mint  a 
hogy  a  magyar  menyecskék  tudnak  hadakozni  az  ő  szájuk 
éles  fegyverével.  Ebben  vagj'on  a  ti  hatalmatok.  Gyakorol- 
játok, a  hogy  elkezdtétek.   Eontsatok  rajta  azokra  a  kaka- 


sokra,  a  kik  tojásokon  ülnek,  a  mikből  tettek  helyett 
szavak  kelnek  ki.  Ha  ők  kotkodácsolnak,  ti  kukoritsatok ! 
Mert  bizpny  mondom  néktek,  hogy  ha  annyi  pénzt  össze- 
hordtok  is,  hogy  Szamost  lehet  vele  rekeszteni,  azért  a  ti 
rab  uraitokat  a  szultán  ki  nem  adja;  hanem  ha  az  ö  paran- 
csolatjának engedelmeskedtek;  ha  ezt  a  lázadó  fejedelmet 
leteszitek,  elkergetitek;  választatok  helyébe  magatok  közül 
egy  emberséges  embert,  akinek  a  szultán  fejedelemsüveget, 
zászlót,  athnamét  küldhet :  akkor  mind  valamennyi  rab- 
magyart, urat  és  szegényt  szabadon  bocsát  és  haza  ereszt 
a  felséges  szultán  ingyen  váltság  nélkül.  Ha  pedig  ezt  nem 
teszitek;  ha  ezt  a  hitszegő,  lázadó,  kevély-kutya  fejedel- 
meteket el  nem  kergetitek,  hanem  hozzá  ragaszkodtok, 
bizony  fogadom,  hogy  a  tatár  khán  mind  valamennyi  fogoly 
magyaroknak  orrát,  fülét  levagdal  tatja. 

Dka  asszony  nem  várt  többet.  Eohant  ki  a  bég  szállásá- 
ról az  utczára  s  elmondá  lihegő  szóval  az  ott  kinn  vára- 
kozó asszonyi  sokaságnak,  hogy  micsoda  szörnyű  vigasz- 
talást hallott  tőle.  Orrát,  fülét  levagdalják  a  raboknak. 

De  inkább  mind  a  négy  lába  eltörjön  a  fejedelmi 
széknek. 

Ezt  nem  veszik  az  asszonyok  olyan  könnyen. 

Mentek  nagy  zsivajjal  vissza  a  várhoz,  az  országgyű- 
léshez. 

A  pajtának  a  két  nyitott  oldalát  ezúttal  már  vastag 
gerendákkal  rekesztették  el  a  rendek,  okulva  a  minapi 
tapasztalaton,  nehogy  még  egyszer  rájuk  döntsék  a  falat 
az  asszonyok :  most  már  csak  egy  kis  ajtón  lehetett  be- 
lépni a  gyűlésterembe  s  azt  fegyveres  darabontok  őriz- 
ték. De  többet  ért  minden  erősködésnél  a  két  Kemény 
fiaknak  a  bölcsessége,  a  kik  eléje  jöttek  az  asszonyi  kül- 
döttségnek, a  mely  nőttön  növekedett  az  országházig  érve. 
Valamennyinek  az  arcza  piros  volt  már  a  haragtól  s  a 
kontya  félrecsapva.  Dka  asszonynak  a  szemei  ugy  szikráz- 
tak, mint  egy  furiáé.  Arra  a  kérdésére  Kemény  Simonnak, 
hogy  mi  a  kívánságuk  megint  ?  csak  annyit  mondtak ; 


/,at  a  rendekre. 


113 

u  liUBzan)  hogy  rá  akarjuk  fj^yiijtani  as  országba- 


—  No  no,  asszonyaim !  Hátha  megalkudnánk  ? 

Dl  ü H/köt  vetünk  ugyan  ennek  a  bódénak,  ha  csak . . . 

ll:i       1   I  i^tön  le  nem  teszi  a  diéta  ezt  a  hitszegő 

fcj.drilll,    t. 

Miihljiirt  megértjük  egymást.  Hiszen  a  rendek  is 
('pcn  abban  ín  iádnak  odabenn.  Higyjék  el  kegyelmetek, 
drái^'a  aHHZon.vHágok,  iiogy  odabenn  még  forróbb  az  «aer>, 
mint  idcikimi.   A        If   i  '  'ir  khán  kegyetlenül  be- 

fűtötték a  icikIcKi    i     III  1  olvassa  fel  a  protonotá- 

rius  a  leveleiket,  a  mikben  kegyetlen  fenyetőzéssel  köve- 
telik Rákóczy  György  letevését,  száműzetését. 

—  Hát  min  tanakodnak  még  akkor  a  bölcsek?  heveske- 
dók  Ilka  asszony.  Miben  válogatnak?  Ha  két  félelem  kö- 
zött van  a  választásuk,  csak  megmondja  nekik  talán  a 
fogvaczogásuk,  hog}'  melyik  a  nagyobb  ?  A  melyiktől  job- 
ban rázza  az  embert  a  hideg!  A  fejedelemtől  kell-e  jobban 
félni,  vagy  a  szultántól.  Gonosz  betegség  ez !  Az  urakat 
még  csak  a  hideg  rázza,  de  már  mink  a  forró  lázban  va- 
gyunk, s  nem  ismerünk  se  Istent,  se  urat!  Ha  el  nem  kergeti 
az  országgyűlés  a  fejedelmet,  felgyújtjuk  az  országházat. 

—  De  azt  bizony  ne  tegyék  kegyelmetek,  a  míg  Bánffy 
Dénes  uram  vissza  nem  jön  a  várból. 

—  Hát  mi  dolga  ott  ? 

—  íme  felvivé  a  rendek  kérelmét  a  fejedelemhez,  hogy 
mondjon  le  önként  a  fejedelemségről. 

—  Mit,  kérelem  neki?  Mit  instáncziáznak?  Ha  a  szám- 
adó juhászom  széthagyja  zavarni  a  farkasoktól  a  juh- 
nyájamat,  maga  hibájábul:  nem  kérem,  hogy  menjen; 
kergetem  botszóval.  Hát  annyi  ezernyi  magyar  vitéz  nem 
több  a  birkánál  ? 

—  De  a  fejedelem  is  több  ám  a  számadó  juhásznál. 

—  No  és  ha  azt  mondja  válaszul  a  rendeknek,  hogy 
«eb  ura  a  fakó !»  akkor  mit  lesznek  teendők  ? 


—  Hát  az  majd  megválik.  De  most  nagyon  kérem  kegyel- 
meteket, hogy  a  saját  magunk,  és  az  egész  ország  érdeké- 
ben ne  rontsanak  be  az  országgyűlésbe;  hanem  maradja- 
nak kivül.  Nehogy  majd  egy  másik  országgyűlés  azt  mond- 
hassa, hogy  ennek  a  mostaninak  a  határozata  pressio  alatt 
hozatott,  confusio  volt  benne,  rend  és  forma  ellen  történt 
s  ennélfogva  érvénytelen.  Sőt  tartsák  kegyelmetek  magu- 
kat távol  és  csendesen ;  hogy  rájuk  ne  foghassák  a  beavat- 
kozást. Én  bizony  mondom  kegyelmeteknek,  hogy  a  mai 
szent  napon  Eákóczy  György  elmegy  a  fejedelmi  székről. 
Vagy  önként  megy,  vagy  elmenettetik ;  de  ezzel  a  mai 
nappal  együtt  ő  is  leáldozik.  Erre  a  hitemet  kötöm  le. 
S  hogy  szavam  igaz  lesz,  arra  zálogul  odaadom  kegyel- 
mednek Damokos  Tamásné  asszonyom  az  édes  kedves 
kardomat  az  oldalamról;  tartsa  azt  estig  magánál,  kösse 
fel  a  saját  derekára,  s  ha  hazugságban  maradok,  soha  se 
adja  vissza:  rókafarkat  viseljek  az  övemen  kard  helyett. 

Ez  a  tréfásan  komoly  beszéd  úgy,  a  hogy  lecsillapítá  az 
asszonyokat;  de  még  alkalmasabb  volt  a  felgerjedt  indu- 
latoknak más  fordulatot  adni  az  a  hir,  a  mit  gyors  futa- 
modással  hoztak  a  városból  a  hátramaradtak:  «lovas 
katonaság  közelít  nagy  számmal  Ördöngös-Füzes  felől ! » 

S  azzal  egy  időben  a  toronyban  felállított  örök  kiálto- 
zák,  hogy  a  hezdáti  utón  nagy  porfellegek  mutatkoznak,  a 
mikből  számos  dárdák  hegyei  villognak  elő. 

A  fejedelem  katonaságot  hoz  az  országgyűlés  ellen ! 

«No  most  hát  felkötöm  a  Kemény  Simon  uram  zálogba- 
hagyott kardját!  Mutassuk  meg  asszonyok,  mit  tudunk?)) 

S  ezt  mondva  Ilka  asszony,  valósággal  felköté  a  kardot 
a  karcsú  derekára  s  hamarosan  parancsokat  osztott,  a  mik 
nyomban  végre  is  hajtódtak.  Egyfelől  a  szamosujvári 
utczákat,  másfelől  a  Szamoson  átvezető  hidat  úgy  eltorla- 
szolták egymásnak  fordított  szekerekkel,  hogy  azokan  se 
gyalog,  se  lovas  had  tréfásan  át  nem  törhet.  A  Szamos 
hídjáról  pedig  felszedték  a  padlókat.  (Tudva  levő  dolog, 
hogy  a  Kolozsvárról  Peésre  vezető  országút  olyan  elme- 


son  viiii    fmidfllvii,    hog)'  az  utba<'«/í  SzaiuímujMn 
óriiiti,  liaiM'ru  u  SzmnoH  tulHÓ  partiiíii  hnlarJ   «•!  r   il 
liidon  lehot  bejönni.  Armuniopolih 
krroHztühita/ó  katonákat  I) 

DuiiiokoH  TiiniáHné  úgy  kommandérozott,  mint  egy 
güiuTiilÍH,  H  ogÓH/  Htrategiai  éleHlátásHal  rekeszte  ol  min* 
(Uíii  I lejáratot  a  vár  én  or8zágg3rülé8  épülete  felé. 

Iga/.ti  volt.  Ha  az  asszonyoknak  nem  nzabad  prensiót 
gyakorolni  az  országgyűlésre,  liát  akkor  a  katonáknak  se 
1  ügyen  szabad. 

Hánffy  Dénes  oz  abitt  visszaérkezett  a  várból  a  fejede- 
lem válaszával.  Kákóczy  György  nem  mond  le  a  trónról  a 
szultán  fenyegetésére,  hanem  daczol  vele,  s  kész  fegyveres 
erővel  megvédeni  az  országát  és  trónját  a  török  hatalom 
ellen. 

Ez  a  kemény  makacsság,  a  megtörtént  nagy  veszedelem 
után  8  a  fenyegető  még  nagyobbal  szemben,  végső  elkese- 
redésbe hozta  a  rendeket.  A  mint  a  visszatérő  küldött  ki- 
mondta, hogy  Rákóczy  György  nem  lép  le,  egy  szívvel  és 
szájjal  kiáltanak  fel  valamennyien  :  «no  hát  letétetik  !» 

Nem  fázott  már  senki.  Náluk  is. bekövetkezett  a  láznak 
az  a  foka,  a  mikor  a  vér  a  fejnek  tódul. 

A  zaj  lecsillapultával  az  elnök  Rhédey  Ferencz  kimondá, 
nyugodt,  elhatározott  magatartással,  hogy  az  egybegyűlt 
erdélyi  rendek  a  törvényesen  megválasztott  fejedelmet 
ismét  törvényesen  leteszik  trónjáról. 

Az  első  felindulás  zaja  olyan  nagy  volt,  hogy  azt  meg 
kellett  hallani  a  nyitott  pajtaoldalokon  keresztül  nemcsak  a 
kívül  álló  sokaságnak,  hanem  magának  a  fejedelemnek  is 
odafenn  a  várban.  Látni  lehetett  az  alakját  többször  az 
országgyűlési  pajta  felé  néző  ablakban,  a  mint  összefont 
karokkal  merően  odaállt ;  sápadt  arcza,  kőmerev  szemei, 
beharapott  ajkai  elárulták,  hogy  miben  szenved  most. 
Gyűlölnie  kell  azt  a  népet,  a  melyet  kénytelen  szeretni. 
Nem  veszi  észre,  hogy  fenyegetik  ököllel  az  özvegy  asszo- 
nyok odalenn,  nem  veszi  észre,   hogy  egy  dühös  míenade 


12H 

felmarkol  egy  csomó  porondot  s  feléje  hajítja.  "Eigy  nagy 
szál  árboczfa  van  uz  országház  elé  plántálva,  azon  lobog- 
tat a  szél  két  zászlót,  az  egyiken  Erdély  czímere,  a  másikon 
a  Rákóczy  családé.  Ezeket  a  zászlókat  bámulja  mereven. 

Azután  a  harsogó  lármára  mély  csend  következik. 

Mi  történik  odabenn  ?  kérdezi  mindenki.  A  szó  elhal  az 
ajkakon. 

Az  történik  e  nagy  csendességben,  hogy  az  országgyű- 
lés főjegyzője  a  rendek  határozatát  szerkeszti  Írásba ;  a 
holott  renddel  elősoroltatnak  azok  a  súlyos  indító  okok, 
a  mik  Rákóczy  Györgyöt  megéretté  teszik  fejedelmi  süve- 
gének elvesztésére. 

A  mély  csendesség  tart  még  akkor  is,  midőn  a  főjegyző 
felolvassa  a  súlyos  határozatot.  Egy  hang  sem  szól  ellent. 
Mindenki  belenyugszik,  némán,  méltóságteljesen:  egész 
érzetével  a  cselekedet  fontosságának. 

De  a  fejedelmi  trón  egy  perczig  sem  maradhat  üresen. 
Választani  kell  mást!  Ki  legyen  a  fejedelem. 

Uj  rivallás  támad !  Ismét  oly  általános,  mint  az  eléb- 
beni ;  de  ez  már  nem  a  harag  hangját,  inkább  az  örömét, 
a  lelkesedését  hirdeti  a  levegőknek. 

Mi  történik  ott  most  ?  Kérdezi  a  sokaság. 

Mi  történik  ott  most  ?  kérdi  az  a  márványarcz  fenn  a 
várablakban. 

Az  történik,  hogy  új  fejedelmet  választanak. 

Ki  legyen  ?  Az  a  kérdés. 

Barcsay  Ákos  felugrik  a  pad  tetejére  s  elkiáltja  magát: 
« éljen  Rhédey  Ferencz,  Erdély  fejedelme  !» 

Az  a  nagy  rivallás  ezt  a  « vivát  »-ot  sokszorozza. 

A  derék  főúr  váltig  szabadkozik,  hogy  ő  nem  arra  való  ; 
nincs  neki  se  kedve,  se  tehetsége  hozzá,  hogy  ő  öreg  em- 
ber, lovon  sem  ülhet  már,  csatákat  intézni,  sereget  vezetni 
soha  se  volt  kenyere  !  nem  hagyják  szóhoz  jutni,  a  kar- 
székével együtt  felemelgetik  a  levegőbe.  Utoljára  meg- 
haragszik, nagyot  sújt  a  buzogányával  a  zöld  asztalra  s 
kivívja,  hogy  legalább  mint  elnököt  hallgassák  ki. 


—  Tc)kini<'l»M  rcinlfk  !  Hát  ni?  viHuHH/iiiik  új^'V  fi-jí-dol- 
inot,  a  hn^y  ii  kozákok  váltiH/.tják  a  Kohivoí  Attuniánju* 
kat:  a  kik  addi^  cxíhálják  n  ino^'\'álaH/.toU  íiHtok('t,  h  ütik 
afíyha-föhc,  a  inig  köt<''lii(k  áll  h  clfoj^ndjii  a  fí-jí-dídini 
Hüvoget  :  hanem  válaszH/unk  rend  óh  törvénycH  HzoknH 
Hzerint,  candidatura  h  titkoH  szavazás  mellett,  mcKtartva, 
hogy  a  canditatióban  az  ország  mind  a  négy  bevett  valláHa 
reprii>Hüntálva  legyen. 

Kl)l)(<  csakugyan  bole  kellett  nyugodni.  B  akkor  aztán 
megalakult  a  oandidáló  bizottság  és  a  scrutinium.  Barcsay 
AkoK  ík  belekerült  a  jelöltségbe ;  de  ö  maga  kért  minden 
embert,  hogy  ő  rá  ne  szavazzanak. 

Ez  alatt  ismét  csendességnek  nevezhető  időköz  támad. 

Mi  történik  ott  benn  ? 

Egyszer  csak  megjön  rá  a  felelet.  Az  árboczon  lengő 
zászlók  egyike  elkezd  alá  szállni,  és  Rákóczy  György 
onnan  a  várablakból  láthatja,  hogy  hull  alá  a  czimeres 
zászlója  Erdély  lobogója  mellől :  le  a  porba. 

Most  már  tudta  mindenki,  mi  történt. 

A  lehulló  zászlót  frenetikus  « vivát »  ordítással  üdvözlé 
az  asszonyok  serege :  ezer  meg  ezer  kéz  fordult  mutató 
ujjával  a  fejedelem  felé,  kinek  az  arcza  ettől  a  látványtól 
olyan  sápadt  lett,  mint  egy  sírból  feltámadt  halotté. 

Perez  múlva  eltűnt  az  ablakból. 

De  kevés  vártatva  dobpörgés,  trombítarecsegés  hangzott 
a  várudvaron.  A  kapuk  megnyíltak,  s  a  fejedelmi  várőrség 
zárt  hadirendben  nyomult  ki  a  térre,  elől  Gaudi  szász 
dárdásai,  utánuk  a  lovasság,  s  azoknak  a  közepette  a  feje- 
delem maga  lóháton,  —  kivont  karddal. 

Mit  akar  azzal  a  kivont  karddal  ? 

Szét  akarja  verni  az  országgyűlést,  a  mely  őt  letette. 

Nem  volna  nagy  munka  azt  a  csoport  urat  onnan  a  paj- 
tából a  palánkon  keresztűlugratni,  s  a  trónról  elűző  hatá- 
rozatot visszakergetni  a  kalamárisba. 

Hanem  közbeesik  négyezer  kétségbeesett  asszony  hada. 
Az  nem  ereszti  a  fegyveres  hadat  az  országházig. 


Mint  egy  mozdulatlan  sáncz,  úgy  fogják  körül  az  ország- 
házat, vállat  vállnak  szorítva,  s  szitokkal,  gúnynyal  fogad- 
ják a  fejedelmet,  ki  lovasai  élén  rést  keres  az  ország- 
házhoz. 

—  Minket  öless  előbb  halomra !  kiált  Damokosné,  oda- 
vetve magát  vakmerően  a  fejedelem  paripája  elé.  Tapos- 
tass el  a  lovasaiddal.  Ha  az  urainkat  elvesztetted,  veszíts 
el  bennünket  is.  Otthon  vannak  az  árváink,  azokat  is 
ölesd  rakásra,  hogy  ne  maradjon,  a  ki  megátkozzon.  Sújts 
ide  azzal  a  karddal !  Ellenséget  nem  tudtál  vele  verni : 
verd  hát  a  magad  népét  vele.  A  hol  fegyverre,  férfira  ta- 
láltál, hüvelybe  taszítád,  elfutottál  vele :  most  diadalmas- 
kodhatsz !  Látod :  asszonynép  van  itt  és  fegyvertelen.  — 
Vágjad  fejedelem  ! 

Rákóczy  György  a  fogait  csikorgatta  dühében,  s  szemé- 
ből könyet  facsart  ki  a  szégyen.  Hüvelyébe  taszítá  a 
kardját. 

Nem  lehet  asszonyok  ellen  harczolni. 

—  Eh  mit  I  kiált  egy  daczos  hang  a  fejedelem  kíséreté- 
ből. Korbács  kell  ezeknek,  meg  seprű,  nem  kard ;  küldje 
csak  nagyságod  a  szász  darabontokat  ellenük  vizes  kö- 
téllel, fogadom,  hogy  utat  nyitnak ! 

Ilka  asszony  Apor  István  szavát  véli  megismerni  a  go- 
romba tanácsadóéban  s  erre  elfutja  a  méreg.  Most  már  ő 
ránt  kardot :  ott  van  az  oldalán  a  Kemény  Simon  szab- 
lyája. 

—  No  ha  te  mi  ránk  korbácscsal  akarsz  jönni,  mi  foga- 
dunk téged  doronggal:  úgy  készülj.  Tépjétek  szét  asszo- 
nyok azt  a  kerítést ! 

Az  országház  pajtáját  a  szabad  tértől  egy  hevenyészett 
kerítés  zárta  el,  keresztberótt  fenyőfadorongokból.  Egy 
perez  alatt  szét  lett  bontva  a  kerítés,  s  a  hány  dorong, 
annyi  asszony  kezében  kalimpált  a  levegőben. 

Jöjjenek  hát  azok  a  szász  universitás  darabontjai 
a  korbácsaikkal !  Jertek  zöld  angyalok :  kék  angyalok 
lesztek! 


Itövid  időn  úg)' jArt  lUkóczy  Oyörgy,  lio^y  n/  •• 

volt  megtámadva  a  fcnyogotőxö  aHMzonyiK'ipckti'íl 

A  fulrendelt  Imduk  púdig  se  SzamoHUJvir  frlol.  •  u 
hoHdiiti  ütról  nem  jülicttck  át  a  ssekérHánc/.ok  cn  n  U-\- 
H/,(Ml(>tt  hid  miiitt,  )i()gy  eg^'üttes  megjelonéHÜkkcl  véget 
vessenek  <  unttk  a  kellomutlon  patáliának.  A  vakmerő  íimz- 
szoiiyiuip  beleknpuHzkodott  a  lovasok  /aldyáiba,  h  (dfog- 
dosta  II  Iniiil/sMsok  czuczáit.  ürdügök  voltak  velük,  nem 
főitek  -itol. 

E/.  alatt  púdig  odabenn  a  pajtában  folyt  csendesen  a 
f(íjodeleniválasztás.  A  scrutiniiun- bizottság  számlálta  a 
szavazatokat.  A  túlnyomó  többség  líliédey  Ferenczre  adta 
a  szavát.  Jiaresay  Ákos  kapott  nyolczat,  a  lutheránus  jelölt 
oj^yet,  az  unitárius  szintén  egyet. 

K  válságos  pillanatban  trombitaszó  hangzott  Szamos- 
újvár  felöl,  de  ebben  Rákóczy  nem  a  maga  kornétásáóra 
ismert,  mert  az  török  sípnak  hangja  volt.  Akmet  bég  jött 
lóháton  teljes  pariidéban  a  város  felöl ;  mellén  kiterítve  a 
szultán  fermánju  pergamenen,  előtte  egy  lovas  csausz,  a 
lófarkas  boncsokkal,  meg  egy  piros  ruhás,  rézsísakos  sza- 
rácsi a  török  síppal.  Oda  igj^ekezett  a  válság  színhelyére. 
Csak  harmad  magával  jött,  de  azzal  a  magabíztával,  hogy 
előtte  feg}'veres  és  fegj'vertelen  népek  bizony  utat  nyit- 
nak ;  mert  ő  a  földi  fejedelmek  leghatalmasabbikának  sze- 
mélyét képviseli. 

Nem  is  igen  tekingetett  se  ide,  se  oda ;  nem  nézte,  ki 
marad  el  mellette  jobbról,  ki  balról  ?  Asszonyok  ?  Fegy- 
veres vitézek  ?  Csőcselék,  szemét !  mi  gondja  rá?  Mereven 
nézett  maga  elé,  mint  a  hal. 

A  czivakodó  táborok  pedig  engedelmesen  utat  nyitottak 
a  trombitafuvó  és  boncsokvivő  lovasai  előtt. 

Mikor  Akmet  bég  Eákóczy  György  elé  ért,  azt  meglátta 
s  ott  megállítá  a  lovát ;  de  nem  szemközt  fordulva,  hanem 
csak  úgy  oldalvást,  mintha  a  fejedelmet  csak  félvállról 
venné.  Ott  jobbról  a  trombitás,  balról  a  boncsokos  egy 
lófej  jel   hátrább   maradva,  mellé  sorakozának  s  erre  a 

Jókai:  A  Dainukosok  S» 


130 

trombitás  három  czifra    rivallást    bocsátott  el   a  török 
sípjából.  Az  azt  jelenté,  hogy  hallgassatok! 

A  helyreállt  csendben  aztán  így  szólt  Akmet  bég : 
((Becsületes  magyarok,  fegyveres  vitézek,  Messiást  hivő 
három  nemzet !  Én  Akmet  Ben  Khalil  bég,  a  magas  Kapu 
tihajája,  adom  tudtára  mindeneknek  e  mai  napon  ezeket. 
Az  én  uram,  a  felséges  török  szultán,  (kinek  árnyékát 
Allah  terjeszsze  ki  a  négy  világ  sarkáig!)  parancsolja  ti 
nektek,  alázatos  jobbágyainak,  hogy  a  kit  a  ti  rendeltek 
mai  napon  az  ő  legmagasabb  parancsolatjára  a  fejedelmi 
székből  letettek,  a  lázadó,  hitszegő  és  nagyravágyó  Eá- 
kóczy  Györgyöt  se  pártolni,  se  követni  többé  ugyan  ne 
próbáljátok,  hanem  a  kit  az  erdélyi  három  nemzet  a  meg- 
rögzött főrendek,  vagy  egyéb  nemzetbeli  urak  és  úrfiak 
közül  fejedelemnek  megválaszt,  hogy  az  ország  szegény 
népének  oltalmazására  legyen  :  annak  bizony  engedelmes- 
kedjetek. Mert  ime  megparancsolá  a  felséges  nagy  úr, 
(kinek  nevét  Allah  megdicsőítse)  a  budai  Ali  basa  fővezér- 
nek, az  ö  magyarországi  kormányzójának,  hogy  azonnal 
minden  hadaival  meginduljon  Erdélyország  felé  és  hozza 
el  a  zászlót,  a  fejedelmi  botot  és  az  athnamét  a  megválasz- 
tott új  fejedelemnek.  Hasonlatosképen  megparancsolá  a 
fölséges  krimiai  khánnak,  a  Mehemed  Ghirainak,  hogy  a 
Kemény  János  vezér  alatt  bolondul  fogságra  jutott  szegény 
rabokat  mind  szabadon  bocsátaná  s  őket  hazakisértetné 
legkisebb  sarczolás  nélkül.  Ha  pedig  az  ország  a  maga  ve- 
szedelmét kívánná  s  ragaszkodnék  ama  gonosztevőhöz,  a 
ki  a  magas  Kapu  méltóságos  parancsolatjára  mai  napon  a 
fejedelmi  székből  letevődött :  megparancsolta  a  felséges 
szultán  (áldassék  minden  jó  népek  által  és  rettegtessék 
minden  gonoszak  által  az  ő  neve)  a  budai  Ali  basa  fő- 
vezérnek (kinek  Allah  méltóságát  nevelje  !),  hogy  minden 
zászlóival,  a  mik  örökké  győzhetetlenek,  az  egész  spahik 
és  janicsárok  válogatott  seregeivel,  az  egri  és  esztergomi 
hatalmas  basákkal,  számtalan  ágyúkkal  Erdélybe  be- 
rohanjon, a  népet  a  lovak  lábai  alá  gázoltassa ;  az  orszá- 


131 

got  vó^töl  véfíi^^  rIpiiM/iiUa,  a  foWi^oH  tiittir  khári  íh  (kínok 
noin/.ctHÓKÓt  Alhili  H/iiporJtHa  moK).  iw  c-Hak  ho^  HKaluulon 
no  l)<)(!HiÍHHa  a  nihokat,  do  hí')Í  ni('<K(!gyHzcr  annyit  hurozol* 
jun  ol  ral)H/.ol^ául  KnK'lyből :  hanolia  a  ma^aH  Khimi  mM- 
tÓHágOH  paranrHolatja  ollon  ti  ordólyi  liárora  nemzet  szar- 
vakat ömölnétek.  Hallottátok  H/avaim,  a  mik  mind  i^^azak. 
Mondám  a  Zilkndi  havának  utolHÓ  napján,  a  MzcntHéKcH 
Moluunmod  MuHztafa  ozorhetvcnodik  OKztondejéhen.  (ion- 
doljútok  meg,   hogy  okosat  tegyotek-o,  avagy  bolondot.* 

Erre  ismét  hármat  fúvatott  a  török  sippal  h  visHzafor- 
ditá  a  lovát. 

És  Uákóozy  Györgynek  látnia  kellett,  hogy  tódul  az  ő 
saját  nemzetének  asszonynépe  ahhoz  a  hitvány  szolgához, 
a  ki  a  szultán  cselédjeinek  rangjában  következik,  hogy 
csókolják  annak  a  kezeit,  a  kaftánja  szélét,  még  a  kengyel- 
vasát is :  leterítik  eléje  a  zekéiket,  hogy  azokon  léphessen 
végig,  s  áldást  zengedeznek  felé ;  míg  őt  szidalmakkal  te- 
tézik, átkozzák  H  tele  marokkal  szórják  felé  a  port. 

Az  a  teugermélységü  keserv,  a  mi  a  szivét  e  látványra 
eltölté,  egyszerre  meggyógyította  a  testét. 

Nem  volt  már  halavány,  tűzlángban  égett  az  arcza. 
Szemei  feliéréhöl  elmúlt  a  kóros  sárgaság,  vér  futotta 
azokat  el :  minden  ereiben  elkezdett  a  vér  egészséges  lükte- 
tésbe kerülni.  Nem  sírt  I  Kevélyen  felemelte  a  fejét  és  ka- 
czagott.  S  azt  kiáltá  a  fegyvereseinek:  «no  hát,  lássuk  azt 
a  budai  basát !  A  ki  törököt  akar  ütni :  jöhet  velem  !» 

Ez  a  szó  gyújtott. 

Az  impertinens  hang,  a  dölyfös  modor,  a  mit  a  török 
követ  használt  előttük,  dühvel  tölte  el  a  harczosok  szivét. 
Annak  nem  fojthatták  azt  a  torkára,  mert  a  követ  személye 
szent.  Az  asszonyokon  nem  állhattak  boszut,  mert  az  gyá- 
vaság volna ;  az  országgyűlés  rendéit  nem  verhették  széj- 
jel, mert  az  zsarnokság  volna:  a  fejedelem  megmutatta 
nekik,  hogy  hol  keressék  a  koszorúikat  s  ezzel  bizonyítá 
be,  hogy  mégis  csak  ő  az  igazi  fejedelem.  Ha  hibái  vannak 
is:  fejedelmi  hibák! 

9* 


Minden  csapatja  egy  lélekkel  kiálta  neki  vivátot  s  azt 
monda,  vele  megy  a  pokol  ellen  is. 

Eendelkezett,  hogy  a  szekérsánczokat  hányják  széjjel,  s 
a  hidat  állítsák  helyre. 

A  míg  ez  megtörtént,  beküldé  a  rendekhez  Mikes 
Mihály  kanczellárj át  azzal  az  izenettel,  hogy  csak  határoz- 
zanak tetszésük  szerint,  nem  akadályozza  őket  semmi- 
ben, válaszszanak,  ha  tetszik,  új  fejedelmet :  ő  most  a  ren- 
deknek békét  hagy  és  másfelé  fordítja  haragját. 

A  szekérsánczot  maguk  az  asszonyok  önként  elbontot- 
ták, a  mint  azt  megtudták,  hogy  Eákóczy  György  seregé- 
vel együtt  el  akar  vonulni. 

Mikor  a  híd  helyre  volt  állítva  s  Eákóczy  György  a  lo- 
vasai élén  átlovagolt  rajta,  visszatekintett  az  elhagyott 
vár  felé.  Akkor  húzták  fel  az  új  fejedelmi  zászlót  az 
országház  előtti  árboczfa  hegyére. 

Eákóczy  György  ráismert  a  czímerre  ;  a  kétfarkú  orosz- 
lán, koronával  a  homlokán,  karddal  a  markában :  ez  a 
Ehédeyek  czímere. 

A  jó  Ehédey  Ferencznek  a  fia,  János,  épen  hadsegéde 
volt  Eákóczy  Györgynek,  a  testőr  dragonyosok  had- 
nagya. 

—  Ej  ha,  édes  öcsém,  monda  Eákóczy  a  mellette  lo- 
vagló Ehédey  Jánosnak.  Úgy  látom  arról  a  zászlóról,  hogy 
a  rendek  a  te  édes  apádat  választották  meg  helyembe  feje- 
delemnek. —  No  ezt  nem  nagy  fáradságomba  fog  kerülni 
onnan  elkergetnem,  ha  visszatérek. 

—  Magam  is  azt  hiszem,  feleié  Ehédey  János ;  s  aztán  a 
vitéz  urak  közt  nagyon  derült  hangulat  támadt  erre  a 
hírre.  Jobb  tréfát  nem  lehetett  volna  kigondolni,  mint  azt, 
hogy  a  derék,  jámbor,  senkinek  soha  nem  vétett  Ehédey 
Ferenczet  válaszsza  meg  Erdély  fejedelmének. 

Erről  többet  nem  is  beszéltek.  Passiójáték,  semmi  más 
ez.  Hadd  játszszák,  a  kiket  mulattat. 

Eákóczy  György  összeszedte  a  hadait,  megnyitotta  pén- 
zes ládáját.  Eabokat  kiváltani  nem  volt  pénze,  uj  zsoldo- 


Holuit  l<i|4iiiliii  Solt.  Jliillcr  (iulidria,  ÜutLluti  •iunoHni  iiixtii 
a/,  iilv('/,('»ri  tiH/itHr^üt. 

A/./al  <7^'V(>ii(>K(>n  Jonö  feló  indultjából  UjUky  Lánzló 
várkapitány,  l)i<')H/,ogi Kristóf  lovoHsági  hadnagy,  azd  hívei 
vódtrk  a  várat  a  nagy  Huroggel  megúrko/utt  hiidai  fövoKér 
Ali  basa  cdloii. 

A  MaroH  partján  niegütkü/iött  llákóczy  György  a  török 
fövozórrul,  s  úgy  pozdorjává  törte  az  egósz  ozmán  sereget, 
a  hogy  már  rúgóta  ni>ni  volt  a  félhold  fogyvure  megalázva 
n  magyar  földön  :  felet  a  török  hadnak  helekergette  a  Ma- 
rosba, a  ki  oda  nem  fúlt,  csak  az  raonckült  meg.  A  fővezér 
maga  egy  csónakon  szabadult  ki  a  mészárláBból ;  de  el- 
esett az  egri  basa,  meg  az  esztergomi  bég;  s  ott  veszett  a 
török  ármádia  minden  zászlója,  lófarka,  ágyuja,  pod- 
gyásza. 

Olyan  volt  ez,  mint  mikor  a  feldühített  oroszlán  kisza- 
badul a  ketreczéböl  s  a  gyilkos  boszantói  közé  veti  magát. 

Agya- feje  törötten  került  haza  az  a  sereg,  a  melynek 
Erdélyt  a  lovak  patkói  alá  kellett  volna  gázolnia. 

Hanem  hát  mindez  nem  sokat  használ  a  szegény  Da- 
inokos  Tamásnak  !  Meg  az  ö  rab  társainak. 


A  SZERELEM  BOSZUJA. 

Buzdurgán  murza  ez  alatt  hiába  leste-várta  Perekop- 
ban,  hogy  mikor  érkezik  meg  a  Damokos  Tamás  váltság- 
dija? 

A  szultán  tihajájának  a,  leveléből  világosan  megértette, 
hogy  azonnal  hozza  ki  az  uri  foglyot  «Órkapu»-ba ;  a  hogy 
a  tatárok  hívják  Perekopot,  (Arany  kapu)  mert  a  váltság- 
díjjal jönnek  már  Erdélyből.  0  tehát  egész  kén^'^elemmel 
oda  utazott.  A  kedvencz  kadináját  is  magával  vitte,  s  asz- 
szonynyal  utazván,  elég  lassan  haladhatott.  De  meg  az 
.emberség  is  azt  kívánta,  hogy  a  foglyot  nagyon  meg  ne 


134 

hajtsa;  mert  annak  nem  könnyű  lánczczal  a  lábán  gyalo- 
golni :  azt  pedig,  hogy  egy  foglyot  szekéren  szállítsanak, 
no  ily  bolondot  még  nem  hallott  senki.  Hanem  az  meg 
volt  engedve  a  rabnak,  hogy  annak  a  szekérnek  a  sarag- 
lyájába  kapaszkodjék,  a  melyen  Kalme  utazott.  így  aztán 
lopva  juttatott  neki  Kalme  egy-egy  falatot  a  szultán- 
kenyérből Buzdurgan  uram  minden  szemfüleskedése  mel- 
lett is. 

A  murza  nem  is  hitt  egyebet,  mint  hogy  a  mikorra  ö 
megérkezik  a  záptenger  szorosához,  már  akkor  ott  vár  a 
Damokosné  küldöttje  a  pénzzel.  Nagyon  megorrolt,  mikor 
nem  talált  ott  senkit !  Még  neki  kell  ott  várni  a  kutyafülű 
gyaurra ! 

Perekopot  pedig  nem  azért  hiják  Arán  kapunak, 
mintha  volna  rajta  valami  aranyos.  Czudar,  piszkos, 
ronda  fészek  az  egész  :  jobb  felül  a  holt  tenger  mellette, 
bal  felül  a  záptenger.  Az  egyiknek  a  partján  tengeri  sót 
párolnak,  a  másikból  tőzeget  vágnak.  Béka,  sáska,  ojtott 
szúnyog,  repülő  poloska  annyi  van,  a  mennyi  csak  kell. 
A  levegő  dögleletes,  a  víz  émelyítő,  a  nap  sem  süt  istene- 
sen, mindig  köd  ül  előtte. 

Az  egyedüli  úrnak  való  lakás  a  vár ;  abban  van  elég 
üres  szoba. 

Buzdurgan  murza  oda  kvártélyozta  be  magát,  a  mi  már 
csak  azért  is  szükséges  volt,  mert  itt  az  ajtókat  be  lehet 
zárni  lakattal.  Egy  szobából  csinált  háremet,  abba  be- 
zárta Kaimét,  a  másikból  tömlöczöt,  abba  elcsukta  Damo- 
kos  Tamást.  —  A  kulcsokat  aztán  az  övébe  dugta,  s  unal- 
mában elment  a  kávéházba  csibukozni,  meg  a  tenger- 
parton a  sóaszaló  medenczéket  végiglépni,  aztán  meg  a 
moschéeba  a  keringelő  dervisekben  gyönyörködni.  Negye- 
dik mulatságot,  akárhogy  kereste,  nem  tudott  kitalálni. 

Mikor  már  nagyon  sok  nap  elmúlt,  azt  monda  egyszer 
Damokos  Tamásnak  a  murza,  mikor  felnyitá  a  zárkáját, 
hogy  a  mindennapi  piláfot  beadja  neki  egy  fatálon. 

—  Hallod-e  te  Tamás  a  Damokosok  között ;  azt  gondo- 


i;:., 

\íh\-v  U\  lioKj  (in  nokdin  valami  nagy  gyönyörüfu^g  itten 
mindonnap  oln(''icn(!in,  lio^  hány  OHotvor  MÖt  sepernek 
ÖHH/,0  H  /tiptenger  purtjiin  ?  lio^  hány  legyet  kapnak  el  a 
kutyák,  a  kik  a  kávéház  elejét  körülülik  ?  meg  hogy  hányat 
fordulnak  egy  óra  alatt  a  keringelő  dervÍAek? 

—  Magamnak  sinoH  johb  mulatságom :  felelt  rá  Tamás. 

—  Neked  I  Dagadj  meg  I  Te  rab  vagy,  abban  kell  meg* 
nyugodnod,  a  miben  meg  vagy.  De  nekem  senki  sem  pa* 
ranoHolja,  hogy  én  itt  a  számbarepkedő  szúnyogokat  köp- 
ködjem, 8  a  büdös  víztől  az  orromat  fintorgassam,  mikor 
így  ÍH  elég  pisze.  Az  a  te  váltságdijad  csak  nem  jön. 

—  Magam  is  eleget  aggódom  miatta,  hogy  miért  nem  jön. 

—  Én  azt  mondom,  azért  nem  jön,  mert  nem  küldik. 

—  A  felöl  bizonyos  lehetsz  uram,  hogy  a  feleségem 
azonnal  elküldte  a  pénzt,  a  mint  megtudta,  hogy  te  elfo- 
gadod. 

—  Én  pedig  azt  mondom  neked,  hogy  a  te  feleséged 
egy  nag}'  ....  (Itt  egy  olyan  szót  használt  a  murza,  a  mit 
nem  szokás  papirosra  leírni.) 

Erre  Damokos  Tamás  úgy  teremtette  neki  a  fejéhez  az 
egész  tálat  piláfostul  együtt,  hogy  a  murzának  a  szeme, 
szája  tele  lett  faggyus  riskásával. 

—  Ne  volna  csak  kétezer  aranyam  a  bőrödben,  hogy 
összetörnélek  most !  Agyarkodék  a  murza,  letörölgetve  po- 
fájáról az  ételmaradványokat.  —  Veszett  bolond !  Most 
már  az  a  büntetésed,  hogy  nem  kapsz  más  ételt.  Feleheted 
a  földről,  a  mit  hozzám  vágtál !  —  Hanem  aztán,  ha  itt 
találsz  veszni  a  nyakamon  :  akkor  lesz  még  majd  neked 
drága  ez  a  piláf ! 

Ezzel  a  fenyegetéssel  kiment  a  zárkából  a  murza  s  rá- 
lakatolta az  ajtót  Tamásra.  Azután  átment  a  háremébe, 
felhordatta  a  maga  lakomáját,  s  annak  az  elköltése  köz- 
ben elpanaszlá  Kaiménak,  hogy  hogyan  járt  Tamással. 

Kalme  nevetett  rajta. 

—  De  hát  minek  is  mondtad  neki  azt,  hogy  a  fele- 
sége « az  ? » 


136 

—  Hát  mert  az ! 

—  Mért  gondolod  ? 

—  Nem  gondolom,  hanem  tudom.  Megírta  nekem  a  le- 
velében Akmet  bég,  hogy  ugyan  siessek  elfogadni  a  kí- 
nált kétezer  aranyat,  mert  a  menyecske  félrecsapó. 
Olvasta  neki  egy  levelét,  a  mit  egy  másik  gyaur  béghez 
írt  az  asszony.  Nem  bánná  az,  ha  itt  veszne  az  ura,  hogy 
másikat  kapjon  helyébe. 

S  nagyobb  igazság  kedvért  elő  is  vette  Buzdurgán  murza 
azt  a  levelet,  a  mit  Akmet  bégtől  kapott,  s  megmutatá  azt 
Kaiménak ;  Akmet  bég  szórul-szóra  közölte  abban  annak  a 
levélnek  a  tartalmát,  a  mit  Ilka  asszony  Boldizsár  taná- 
csára fintából  Apor  Istvánhoz  irt. 

—  Meglátod,  hogy  itt  hagyja  az  átkozott  a  nyakamon 
veszni  az  urát. 

Kalme  lecsillapította  a  murza  haragját.  Volt  neki  ahhoz 
való  szere.  Jó  adag  mákonyt  tömött  a  pipájába :  mire  azt 
kiszítta  a  murza,  úgy  aludt  tőle,  mint  a  só. 

Akkor  aztán  Kalme  kivette  az  övéből  a  zárka  kulcsait, 
összegyüjté  a  lakoma  maradékát,  a  miket  ő  a  saját  szájá- 
tól megvont,  s  a  hogy  azt  rendesen  tenni  szokta,  mikor  a 
murza  mély  álomba  dőlt  ebéd  után,  felnyitá  a  Tamás 
börtönét  s  átvitte  hozzá  a  körömfaladékot. 

Tamás  tudta  azt,  hogy  ilyenkor  a  murza  alszik,  s  dongó 
legyen  a  talpán,  a  kinek  a  csípésére  csak  annyit  is  szusz- 
szant,  hogy  whess  légylw  Ilyenkor  történhetik  felőle 
akármi. 

—  Elébb  egyél,  lakjál  jól.  Aztán  majd  zsémbelek  ve- 
led. Monda  Kalme,  oda  kuporodva  Tamás  meUé  a  szal- 
mára. 

Mikor  aztán  Tamás  mindent  elfogyasztott  hűségesen, 
akkor  rákezdte  Kalme  a  zsémbelést. 

—  Micsoda  bolondot  cselekedtél  a  murzával  ? 

—  Fejéhez  vágtam  az  ételes  tálat. 

—  Miért  tetted  ? 

—  Azért,  mert  rossznak  mondta  a  feleségemet. 


—  R  azórt  úgy  M  kollctt  K(»rjo<ln<)<l  ? 

—  Mikor  azt  bántják,  a  kit  Hy.on^iek. 

—  Hát  to  azért,  a  kit  szeretsz,  minden  vakmeróségre 
kópés  vagy  ? 

—  Még  a  halálra  is. 

—  Még  a  halálra  íh?  Akkor  hát  egy  másik  életre  is  ? 

—  A  másvilágon  bizonynyal. 

—  Nem  a  másvilágon,  hanem  ezen  a  világon. 

—  De  már  ezt  nem  értem. 

—  Hát  megmagyarázom.  —  Nézz  a  Bzcmenibe.  B  ha 
valamit  a  azám  rosszul  mond,  olvasd  ki  a  Hzemcmböl 
jobban.  Engem  is  Hokszor  háborít  az  álom,  hogy  miért 
nem  született  számomra  olyan  férfi,  a  ki  mikor  szeret,  a 
haláltól  sem  retteg  ?  E^et  találtam  s  az  is  a  másé.  S  en- 
nek olyan  bolond  vallása  van,  a  mi  tiltja,  hogy  egy  szív 
két  szivet  zárjon  be.  Annak  csak  egy  nőt  szabad  sze- 
retni. 

Damokos  Tamás  elértette  biz  ezt  a  vallomást,  s  lesü- 
tötte szemeit  szégyenletében.  Az  oroszlán  nem  olyan  rette- 
netes állat,  mint  egy  idegen  asszony,  a  ki  szerelmet  vall 
egy  feleséges  embernek. 

Nem  tudott  rá  felelni  semmit.  Eszébe  jutott  József  tör- 
ténete Potifárnéval.  S  neki  még  csak  köpönyege  sincs, 
amit  a  kezében  felejtsen. 

Pedig  biz  azt  sejthette  volna  előre  is,  hogy  a  sok  nyá- 
jasságuak,  barátságnak  ez  lesz  a  vége. 

—  Szebb  a  feleséged,  mint  én  ?  Kérdezé  Ealme,  meg- 
taszítva kezével  az  elmélázót. 

—  Nem  tudom.  A  feleségemet  nem  láttam. 
(Már  tudniillik  «úgj'^)),  mint  a  kadinát.) 

—  De  engemet  láttál.  Tudhatod,  hogy  semmi  hibám 
nincsen.  Még  a  hol  tizenketten  vannak  is  mellettem, 
nem  én  vagyok  a  tizenharmadik ;  hanem  én  vagyok  az 
első. 

—  Az  már  igaz. 

—  Rossznak  sem  igen  ismerhetsz.  Mindenkor  csak  jő- 


kat  tettem  veled.  Sok  kínzás  elmaradt  rólad  az  én  könyör- 
géseimre,  a  mi  különben  rád  volt  mérve.  Én  enyhítettem 
a  rabságodat.  A  falatomnak  felét  félreraktam,  hogy  tene- 
ked juttassam. 

—  Elismerem.  Áldjon  meg  érte  az  Isten. 

—  Azt  is  tudod,  hogy  nem  játék,  a  mit  teszek.  Mert  ha 
megtadná  Buzdurgán,  hogy  téged  meglátogatlak,  mozsár- 
ban töretne  össze. 

—  Elég  bolondul  cselekszed. 

—  Nem  gondolok  akkor  arra.  Azt  hiszem  a  menny- 
országban vagyok,  mikor  hozzád  közel  vagyok ;  azt  hiszem, 
hogy  idvezültem,  mikor  a  szemedbe  nézek.  Meg  tudnék 
halni  azért,  hogy  szeress.  —  És  te  engem  még  sem  sze- 
retsz. 

—  Mert  te  neked  már  van  urad ;  s  nekem  is  van  fele- 
ségem. 

—  Az  igaz,  hogy  Buzdurgán  az  én  uram,  mert  megvett 
a  derbendi  vásáron,  mint  legszebb  leányt  háromezer  ara- 
nyon, ép  úgy,  mint  megvette  a  legnagyobb  lovat  ugyan- 
akkor kétezer  dénáron ;  de  ha  a  Kara-Kush  lovának  em- 
bernyi esze  volna,  mint  nekem,  az  is  azt  tenné,  hogy  nem 
őtefe  venné  fel  a  hátára,  hanem  tégedet  meg  engem,  s 
elfutna  velünk  a  világba.  Az  a  te  feleséged  pedig  ki  tudja, 
a  te  asszonyod-e  még  ? 

—  De  én  tudom. 

—  Ne  bizonyítsd.  Tudod,  hogy  a  ti  országotokban  van 
olyan  törvény,  hogy  ha  egy  asszonynak  az  ura  egy  esz- 
tendeig egy  napig  a  feleségéhez  meg  nem  tér,  az  asszony 
felszabadíttatik,  s  választhat  más  urat  magának. 

—  Én  ugyan  ilyen  törvényről  semmit  sem  tudok,  pedig 
jártam  volna  Gyulafehérvárott  a  kollégiumba.  De  hogy 
ha  mindjárt  Zandirhám  kőpaizsára  volna  is  bevésve  ara- 
nyozott betűkkel  egy  ilyen  törvény,  és  hogy  ha  azt  ke- 
mény parancsolás  mellett  hagynák  meg  az  én  drága 
Ilkámnak,  hogy  kövesse  és  én  tőlem  elválasztva,  magát 
más  férfinak  adja :  még  akkor  is  kétszer  Tamás  vagyok 


bnnne,  hogy  ö  engciin  i  ii><>tuorult  raliHágoinban  elhagy* 
jon,  m&SHal  föloHoréljen. 

—  Akkor  nem  jól  ismored  az  tisHzonyokat. 

—  A/i  igaz.  T(")bt)  HHH/oiiyt  Huba  nvm  ÍHmcri«tii  cMak  a 
felüuégomot.  Annak  ho  tanultam  uz  indulatait :  nem  für- 
késztem, nem  kutattam,  noni  jártam  utána.  Nem  kerc8- 
tem  a  bizonyHágokat,  nem  tettem  próbára  a  hűségét,  nem 
őriztem  Árgus  szemekkel :  bánom  hiszek  benne,  úgy  mint 
az  egy  Istenben  I 

Kaiménak  a  szemébe  szökött  a  köny.  Boszusan  torié  le 
a  fátyolával. 

—  Mit  keres  ez  az  ostoba  víz  a  szememben  ?  Hát  te 
biszesz  az  asszonynak?  —  Vájjon  hisz-e  te  benned  is  épen 
úgy  az  asszony  ? 

—  Bizonyára  ő  is  úgy  hisz. 

—  Nem  álmodja-e  meg,  hogy  egy  más  asszonynak  sze- 
mei égnek  az  orczádon  ?  S  ha  megálmodta,  nem  fáj-e  a 
szive  bele? 

—  A  ki  maga  is  igaz,  annak  nincsen  gyanúja. 

—  És  azért,  látod,  még  az  is,  a  kiben  úgy  biszesz,  mint 
az  Istenben :  itt  hagy  kiváltatlan,  nem  küldi  a  váltság- 
díjad ;  míg  az,  a  kit  megvetsz,  föl  sem  veszesz,  minden 
nap  újra  kezdi  szabadításod  munkáját.  Te  nem  is  álmo- 
dol  arról,  micsoda  éles  tőr  függ  a  fejed  felett  asszonyi 
hajszálon  ?  Az  az  én  hajszálam.  Ennek  a  szörnyetegnek 
itt,  a  kinek  a  horkolását  hallod,  a  hányszor  fölébred,  az 
az  első  szava :  elhozták- e  már  a  váltságdíjat  azért  a  lán- 
czos  kutyáért?  S  mikor  megtudja,  hogy  még  nincs  itten, 
dúl- fúl,  átkozódik.  Mennyi  liizelgésbe,  mennyi  szép  sza- 
vamba kerül  én  nekem  mindannyiszor  lecsillapítani  a  ha- 
ragját !  A  ki  próbálta  már  bőszült  vízilovat,  dühödt  ele- 
fántot megszelídíteni,  csak  az  tudja,  mi  az  én  munkám. 
Szörnyű  boszut  akar  rajtad  állni,  hogy  ha  ki  nem  vált- 
nak. Napról-napra  egymásra  tetézi  a  félrerakott  haragját, 
hogy  egyszerre  elborítson  vele.  Ugy  kell  neki  mindenféle 
csábítással,  édesgetéssel  a  kezére  járnom,  hog5'  még  egj* 


14-0 

napot  várjon,  ne  vigyen  még  vissza,  hátha  holnap  meg- 
érkeznek a  küldött  a  pénzzel.  De  annál  nagyobbra  no  min- 
dennap az  adósságod  kínszenvedésekben,  ha  végre  is  itt 
találsz  rajta  veszni, 

—  Én  hiszem,  hogy  ez  a  mai  nap  utolsó  napja  a  vára- 
kozásnak. 

—  Én  óhajtom,  hogy  az  legyen.  Ma  még  meg  is  sértet- 
ted a  murzát.  Ez  nem  megy  ingyenbe.  Ha  te  őt  ismernéd, 
lélekzetet  se  vennél,  mikor  előtte  állsz,  mert  a  mit  szájá- 
ból kilehel,  még  az  is  tele  van  méreggel.  Ez  legyen  az 
utolsó  napod  az  ö  keze  közelében.  Ha  holnap  ki  nem  vált 
a  feleséged,  akkor  csak  az  Isten  segít  rajtad  —  vagy  én. 

Ezzel  magára  hagyta  Damokos  Tamást  a  szép  ke- 
gyencznő,  s  ismét  rázárta  a  börtönajtót,  és  visszatért 
az  alvó  szörnyetegéhez,  a  kinek  a  horkolásától  reszketett 
a  vár. 

Másnap  délig  senki  az  ajtót  sem  nyitotta  a  fogoly  úrra. 
Még  csak  neszt  sem  hallott  magányos  zárkájában,  a  hová 
még  a  napvilág  is  gyéren  hatolt  be,  az  ajtó  fölötti  szűk 
kerek  ablakon  át. 

Csak  arról  tudta  meg,  hogy  dél  van,  mikor  a  murza 
hazaérkezett  a  délelőtti  unalmas  csavargásából,  végig  ká- 
romkodva a  hosszú  folyosón.  Mikor  az  ő  zárkájának  az 
ajtaja  előtt  elment,  nagyott  rúgott  rajta:  «Kell  piláf? 
lánczos  kutya!))  Azután  kinyitotta  az  átelleni  ajtót  kulcs- 
csal s  akkor  meg  Kalme  csengő,  hízelgő  hangját  hallá  egy 
pillanatra  Tamás,  s  aztán  becsukódott  az  ajtó,  ismét  csen- 
des lett  körülötte  minden.  Csak  egy  nyomorult  légy  züm- 
mögött a  szögletben,  a  mit  megfogott  a  pók. 

«Úgy  látszik,  hogy  a  murza  ma  böjtöt  akar  tartatni  ve- 
lem ; »  gondola  magában  Tamás. 

Hosszú  idő  telt  bele,  a  míg  újra  hallá  nyikorogni  az 
átelleni  ajtót,  a  mire  azonnal  következett  az  ő  börtön- 
ajtajának felnyitása  :  előtte  állt  Kalme. 

A  kadinának  arczán  valami  ördögi  jókedv  látszott  ez 
alkalommal ;  a  szemei  tüzeltek,  az  ajkai  nevetésre  voltak 


iiNitvii;  iiaiM'Mi  a  iiiollotl  ii  Hxciiidliiei  ('HH/.oiiii/.uiiUvk,  uiint 
lu't  Itigyó. 

—  Jó  hirt  bozuHz'.'  K(  rdozó  TamiiH  loIK' 

—  Hát  mit  hoznék  inúst '.' 

—  Megérkezett  a  váltHili^'oin  ? 

—  Megérkezett  a  KZubuduláHod  napja.  Jöjj  át  a  mur* 
zálioz. 

—  Vflc.l  ..g^vütt? 

—  No  hát  mi  az? 

—  Nem  IiaragHzik  meg  a  murza,  ha  a  felesége  fátyol 
nőikül  mutatja  magát  idegen  férfi  előtt  ? 

—  Oh  a  murza  Hoba  sem  haragHzik,  mikor  alszik  ;  szólt 
Kalme  dévaj ul  nevetve.  Olyankor  mindent  megenged. 

—  De  ha  föl  talál  ébredni  ? 

—  Holnap  reggelig  nem.  Annyi  hashinht  tettem  a  kávé- 
jába, hogy  egy  napig  ott  marad  a  paradicsomban.  Tán- 
czolhatunk,  dalolhatunk,  miatta.  Ott  lakomázhatsz  a 
hátán. 

—  Ne  tégy  velem  bolondokat. 

—  Csak  te  bizd  rám  magadat.  Mondtam,  hogy  megsza- 
badítalak. Elébb  lakjál  jól.  Ne  félj  semmitől.  Magunk  vu 
gyünk.  A  murza  szolgái  mind  meg  vannak  nyerve.   —  De 
a  tánczhoz  nem  kell  a  láncz.  Elvettem  a  lakat   kulcsát ; 
elébb  leoldom  kezedről,  lábadról. 

Tamás  engedte  a  lánczait  levetetni. 

—  No  jer  velem.  Az  asztal  meg  van  terítve. 

A  tatárok  nem  esznek  asztalról.  Tudta  ezt  Tamás. 

Hanem  azért  neki  mégis  terített  asztala  volt.  Buzdur- 
gáu  murzának  a  háta.  A  mint  az  esetlen  nagy  kolossz  ott 
feküdt  hosszan  elnyúlva  a .  földön  hasmánt,  Kalme  az  ő 
széles  hátára  rakta  fel  az  ételeket  és  csemegéket :  oda 
kellett  Tamásnak  letelepedni  és  a  gazdája  hátáról  lako- 
mázni. —  Bizony  olyanformán  érezte  magát,  mint  a  sira- 
lomházba kitett  rab,  a  kinek  a  nyakán  van  már  a  hóhér 
kötele  s  úgy  kínálják  mindenféle  drága  étellel  és  itallal  — 
utoljára  életében. 


Kalme  csintalanul  nevetett  a  vendége  rettegésén, 

—  Ne  félj  tőle !  Nincs  ez  itthon.  A  paradicsomban  van 
most.  Nézd,  hogy  ragyog  az  arcza  a  gyönyörűségtől !  Most 
a  tubafa  virágkelyheiből  szürcsöli  az  édes  mézet  ajkaival. 
Ott  jár  a  kristálypalota  hetvenhetedik  termében.  Hetven- 
hét huri  tánczol  körülötte.  Nézd,  hogy  mosolyog  reájuk ! 

S  mikor  azt  látta  Kalme,  hogy  a  vendége  mégis  csak 
nagyon  feszeng  s  kényelmetlenül  érzi  magát,  felkapta  a 
murza  rhinoczerószbőr  korbácsát  s  nagyokat  húzott  vele 
az  alvónak  mezítelen  talpára :  a  mire  az  összevissza  rán- 
dult. 

—  Légy  Istennel !  rebegé  Tamás.  Ne  kisértsd  az  ör- 
dögöt. 

—  Hahaha!  Kaczagott  Kalme.  Hiszen  most  a  hurik 
csiklandozzák.  No  hát  csak  te  egyél  nyugton. 

S  azzal  békét  hagyott  Tamásnak  is  meg  a  murzának  is, 
8  elkezdett  egy  szerelmes  románczot  dalolni  Mirza  Shaffi- 
tól,  s  a  közben  egy  nagy  pávatoll -legyezővel  hüsselte  a 
vendégét,  meg  néha  a  gazdáját  is,  a  ki  neki  asztalul  szol- 
gált. 

Tamás  azonban  mindeneknél  inkább  éhes  volt  arra  a 
hirre  :  hogy  megérkezett-e  hát  a  váltságdíja  ?  csakugyan 
itt  van?  hogy  jött  meg?  ki  hozta  el  ? 

—  Ki  végezne  egyszerre  két  dolgot?  Enyelge  vele 
Kalme.  Mikor  eszel,  akkor  ne  beszélj.  Mikor  iszol,  vesd 
félre  a  gondot.  Majd  megtudsz  idején  mindent. 

—  €sak  annyit  mondj,  hogy  szabad  leszek-e  már? 

—  A  mondás  hazudhat :  a  cselekedet  igazat  mond. 
A  számnak  ne  higyj,  hanem  a  kezemnek  hihetsz. 

Azzal  felkapta  Kalme  a  lánczot,  a  mit  Tamás  kezéről, 
lábáról  levett ;  oda  futott  vele  az  ablakhoz,  s  kihajította 
azt  rajta. 

Tamás  megrettent.  Az  jutott  eszébe,  hogy  az  a  láncz  az 
ő  személyének  kiegészítő  része.  Azt  neki  Buzdurgán  murza 
nem  azért  adta,  hogy  az  ablakon  kidobálják.  Hát  majd 
mikor  visszakéri  ?  Ijedtében  maga  is  odafutott  az   ablak- 


hoz,  n  molynn  Kalmo  l{ído))in  a  lánozot,  h  kidugva  mjia  a 

f('j«-(.,  utána  uÓY.cii,  hoí^'y  hová  OHott  a  láncz  ? 

Az  biz  c^'.v  iiM'lv  sáno/árokba  onott,  a  minek  a  feneke 
liiit  ölnyi  niolycn  volt  ha  iihltik  alatt;  e  sánczárokba  nyil> 
tuk  u/  JHtiUlók  kapui,  a  inikbon  a  várőraég  lovait  szokták 
tartani.  Most  íh  ott  vezotgotott  ogy  felnyergelt  paripát  egy 
fólmoztolon  rabHZolgit,  a  ki  meghallva  a  leeső  láncz  csőr* 
ronÓHÓt,  niogállt  óh  foloniclto  az  arezát  ahhoz  az  ablakhoz, 
a  honnan  a  lánczot  ledobták. 

De  hát  arcz  volt-e  az  ?  Ember  arcza  ? 

Tamásnak  még  a  lelke  íh  fázott,  mikor  rátekintett.  Ezen 
az  emberi  ábrázaton  úgy  el  volt  csúfítva  Isten  remeklése, 
liogj-  irtózat  volt  ránézni.  Átkozott  kezek  csonkították  így 
meg. 

Tamást  úgy  megigézte  ez  a  rémtekíntet,  hogj'  nem  bírt 
tőle  megválni ;  a  keble  elszorult ;  szerette  volna  meg- 
siratni. 

A  szép  kadina  oda  hajolt  föléje,  az  arezát  az  övéhez 
illesztve  8  a  haját  hátra  simítva  szép  bársony  kezével. 

—  Látod  ;  monda  neki.  Ez  egy  hazádfia :  székely  vitéz. 
Ezzel  is  az  történt,  hogy  Buzdurgán  murzával  kihozatták 
Perekopba,  váltságdíjt  ígérve  érte.  0  aztán,  hogy  hasz- 
talan vái-t  a  váltságdíjra,  az  nem  jött  meg :  boszujából 
így  elcsuíittatá  az  arezát  a  rabjának,  a  milyennek  látod. 
Talán  nemes  úr  volt ;  most  istállót  tisztít. 

Tamás  összeborzadt.  Ilyen  kegyetlenül  bánni  egy  em- 
berrel, csak  azért  mert  rab  volt,  s  itt  feledték.  A  köny  is 
meggyült  a  szemében. 

A  megcsúfolt  ember  a  föld  felé  fordítá  az  arezát.  Tudta, 
hogy  irtóznak  tőle. 

Kalme  a  kezével  inte  az  elcsúfított  arczúnak,  hogy  ve- 
gye fel  a  lánczot  s  vigye  onnan. 

—  Ez  a  mi  hívünk ;  suttogá  Tamásnak. 

( —  Miféle  liivünk?  kiknek  wnekünko  ?  töprengett  ma- 
gában Tamás.) 

A  mennyire  a  szeme  ellátott  onnan  az  ablakból,  a  vég- 


144 

telén,  vigasztalan  zápttnger  terült  el  előtte,  elszórt  mo- 
hotkás  szigeteivel,  a  szikes  sivatagba  beleharapdáló  töm- 
pölyeivel,  vérveresre  festve  az  alkonyégtől ;  sehol  egy  hajó, 
egy  mentőcsónak  az  egész  hullámpusztaságon. 

—  Jer  innen!  monda  Kalme,  elvonva  őt  kezével  az 
ablaktól.  Milyen  fagyos  a  kezed!  Nézd  az  én  arczom 
milyen  forró.  S  odaszoritá  Tamás  kezét  lángoló  arczá- 
hoz.   Nesze  igyál  ebből  a  muskavitból :   ez  fölmelegít. 

S  valami  zöld  ragyogású  nedvet  töltött  egy  szűknyakú 
velenczei  kristályból  egy  talpatlan  pohárkába,  azt  maga 
megízlelte  először,  belemártva  piros  nyelve  hegyét,  s  aztán 
ráerőltette  Tamásra. 

Ez  csakugyan  bűbájos  ital.  Egyszerre  tűzzé  válik  az 
emberben  s  minden  érző  idegébe  szétfut.  Még  a  szivet  is 
csiklandozza. 

—  Jer.  Ülj  ide  mellém  ! 

Hova  ?  Hát  csak  arra  az  élő  kerevetre  :  a  murza  idom- 
talan  tetemére,  úgy  sem  jó  az  egyébre.  S  hogy  Tamás- 
nak nem  akarózott  a  leülés,  átölelte  a  nyakát,  úgy  rántá 
oda  maga  mellé  s  egy  hirtelen  csókot  nyomott  az  ajakára, 
a  mitől  szegény  Tamás  ugyan  halálra  ijedt  volna,  ha  a 
muskavit  lángja  nem  bátorítja  vala. 

—  Haragszol  érte?  suttogá  Kalme.  Ha  nem  tetszett, 
add  vissza. 

De  biz  azt  nem  adta  vissza  Tamás,  hanem  csak  letö- 
rülte a  nyomát  a  szájáról  a  dolmánya  ujjával. 

—  No  hát  ha  nem  akarod,  hogy  szerelemről  beszéljünk, 
hát  beszéljünk  a  szabadságról,  monda  Kalme. 

Már  erre  a  szóra  ugyan  villogtak  a  szemei  Tamásnak. 

—  Akarsz-e  megszabadulni  ? 

—  Éjjel-nappal  azért  imádkozom. 

—  Kihez? 

—  Az  Istenhez. 

—  Hát  azt  gondolod,  hogy  az  a  tízezer,  meg  tízezer 
társad,  a  ki  veled  együtt  esett  rabságba,  nem  imádkozik 
épen    úgy  a  szabadságért,  ugyanahhoz  az  Istenhez?  Azt 


nr. 

Miroil,  lioKy  M  te  ímáflNii^odtit  lUüf^liallKUHha,  antmk 
• /.urnok  iiu-^  u/.t  iiioiiiljii:  «iium  hallok  !• 

—  Ne  tarts  te   nekem   muHtrát    ax    UUin   huh 
fulett :  azt  nom  bízták  halandó  emberre.  Én  igazhivu  ke- 
rusztyón  vagyok. 

—  Bánom  íh  én,  akármit  hivő  vagy.  Nekem  nem  kell 
hinnem  semmit,  inert  aHszony  vagyok.  Allahnak  semmi 
gondja  az  asszonyokra.  Kutya,  macska,  madár,  asszonyi 
állat,  él,  hal,  kiluiieli  a  páráját,  s  aztán  nem  vár  se  jót, 
su  roHs/at.  Nekünk  addig  kell  kivennünk  az  életből  a  ma- 
gunk részét,  a  míg  itt  ezen  a  földön  vagyunk. 

—  De  ne  töltsük  az  időt  az  istenség  és  az  asszonyi  lé- 
lek fölötti  vitatkozással,  monda  bosszúsan  Damokos  Ta- 
más, megbotránkozva  az  oktalan  asszonyi  állat  eszeve- 
szett okoskodásán. 

—  Kénytelen  vagj'ok  ám  azon  kezdeni,  monda  Kalme, 
mert  hogyha  Istentől,  vagy  lelkes  asszonytól  vártad  a 
megszabadulásodat :  hát  mondhatom,  hogy  hiába  vártad. 

—  Mit  szólsz  ? 

—  Azt,  hogy  még  ma  sem  érkezett  meg  a  váltságdíj aíl, 
a  murza  pedig  nem  vár  több  napot.  Ha  akarna  sem  vár- 
hat. És  ha  minden  hizelkedésemet  elővenném  is,  nem 
tarthatnám  őt  egy  nappal  tovább  sem  itten.  Ma  mód  nél- 
kül agyarkodó  volt,  a  mikor  hazakerült.  Mindenféle  csábí- 
tással, édesgetéssel  végre  kivettem  belőle,  hogy  miért  dúl- 
fúl?  A  khámtól  kapott  levelet,  hogy  minden  hadaival 
azonnal  induljon  meg  hosszú  hadjáratra:  holnap  már  meg 
is  érkeznek  az  agák,  a  kik  alatta  vannak,  a  felültetett  lo- 
vas ortákkal  s  rögtön  ki  kell  vonulniok.  A  murza  dühös 
ilyenkor,  mert  itthon  kell  hagynia  a  palotáját,  a  háremét, 
még  engemet  is,  és  az  egész  bőrgyárát,  a  várvavárt  erze- 
rumi  vásárt ;  mindent  itt  kell  ebadóba  hagyni,  s  aztán  az 
egész  csapatját  neki  kell  mindennel  ellátni,  a  mig  az  ellen- 
séges földet  el  nem  érik.  Értheted  ebből,  hogy  miért  pusz- 
títanak aztán  a  tatárok  olyan  kegyetlen  dühvel,  a  hova 
betörnek  ? 

Jókai  :  A  Damokosok.  10 


—  Bizony  jaj  annak  a  népnek,  sóhajta  fel  Tamás. 

—  És  hát  tudod,  hogy  kinek  lesz  ezúttal  jaj  ?  A  te  nem- 
zetednek, a  te  hazád  népének.  A  szultán  parancsolta,  hogy 
az  engedetlen  országot  meg  kell  fenyíteni ;  a  Ghirai  Khán 
törjön  be  azonnal  egész  seregével  s  pusztítsa  végig  az 
egész  országot,  a  hol  csak  magyar  lakik,  a  mig  csak  a  né- 
met császár  birodalmát  nem  éri,  addig  meg  ne  áUjon. 

—  Én  uram  s  Istenem  ! 

—  Bizony  méltán  sóhajtasz  fel.  Mert  mikor  Buzdurgán 
kidühöngte  magát,  akkor  aztán  azt  monda  maga  vigaszta- 
lására: «no  de  legalább  meglátogatom  azt  a  Gyulafehér- 
várt, a  hol  a  nagy  medreszben  tanítják  a  mchdruli  irást,  de 
aztán  ott  találjam  azt  a  huszonnyolcz  asszonyi  övet,  a  miről 
ez  a  lánczos  kutya  vette  a  tudományát ;  mert  ha  nem  ta- 
lálom, bizony  tőbül  kiforgatom  az  egész  Gyulafehérvárt  s 
megeszem  a  népét  kanál  nélkül ! » 

—  Jézusom !  Máriám ! 

—  No,  ugy-e  most  már  Jézusról,  Máriáról  sóhajtozol. 
Hát  még  ha  a  többit  megtudod  ?  Buzdurgán  úgy  törül- 
gette e  fenyegetés  után  a  száját  kétfelé,  mintha  már  fel- 
lakmározta  volna  őket.  Azután  nevetett,  s  a  szemeit  for- 
gatta fölfelé.  «No  de  még  más  tréfát  is  teszek,  csak  egyszer 
odabenn  legyek  abban  az  Erdélyben.  Ha  sajnálta  Damo- 
kos  Tamásné  asszonyom,  meg  az  ő  pereputyjai  a  nyomo- 
rult rab  űrökért  megküldeni  azt  a  rongyos  váltságot  ide 
hozzám,  hát  majd  nem  restellek  én  elmenni  érte  magam 
ő  hozzá,  s  majd  elhozom  az  asszonyt  is  minden  ijafiával 
együtt  ide,  hogy  legyenek  egy  csomóban. 

—  Oh  mennybéli  szentek !  nyavalygott  Tamás,  a  kezeit 
összekulcsolva  s  a  homlokához  verve. 

—  De  iszen  híhatod  azokat !  Messze  a  mennyország ! 
A  mig  azok  ideérnek,  addig  Buzdurgán  murza  be  is  vet- 
tette sóval  a  te  városodnak  a  helyét. 

—  Hogy  én  most  nem  lehetek  otthon  !  hörgé  Tamás,  az 
öklével  törülve  könyező  szemeit. 

—  Hát  hiszen  arról   akarok  neked  beszélni,  hogy  ho- 


gyan  lógy  otthon  —  liainiiráhli,  mint  HiizdtirKán  hadui  át- 
törnek a  hatiiron  h  találj  HzahaduláHt  a  magad  emberei 
82ániára,  a  kik  hozzád  tartozandók.  Akarod,  hogy  erről 

))(>HZ<^ljok  '? 

—  Köriek,  asHzonyom. 

—  Ne  mondj  aHHzonyodnak ;  mert  akkor  azt  hiszem, 
iiogy  az  vagyok.  No  liát  közelebb  buzódol-e  hozzám  ? 

Tamásnak  most  már  csakugyan  egészen  oda  kellett 
ühiie  a  kadina  mellé,  hogy  az  a  fülébe  suttoghasson. 

—  A  szcntok  nom  tudnak  rajtad  segíteni,  azt  már  látod, 
hátha  a  tündelevények  tudnak  ?  Látod  én  tündelevény 
viifTyok,  a  ki  az  emberek  vérét  kiszívja.  Imádkozni  nem 
tudok,  hanem  bűvölni  tudok.  A  börtönöd  már  felnyitot- 
tam, a  lánczodat  lövetettem.  Két  szál  gyertyát  a  kezembe 
veszek,  kerülök-fordulok,  s  innen  el)böl  a  várból  is  ki- 
viszlek. 

—  Nem  hiszek  én  a  varázslatokban. 

—  Te  bolond.  Hisz  az  én  varázslatom  nagyon  is  köny- 
nyü.  Látod  ezt  a  nagy  börerszényt  ?  Emeld  meg,  ugy-e 
milyen  nehéz?  Tele  van  aranynyal.  A  hány  marokkal  ki- 
veszek belőle,  annyi  zárt  nyitok  ki  vele.  Fényes  nappal  is 
sötétséget  csinálok  vele ;  a  látót  vakká,  a  beszélőt  némává 
bűvölöm  vele. 

—  De  hisz  ez  a  murza  pénze. 

—  Hát  kié  volna  másé  ?  Azért  jó  nekünk. 

—  De  hisz  ezt  elvenni  rablás  volna. 

—  Hát  mi  az  ? 

—  Te  talán  nem  tudod,  hogy  a  lopás  rossz  cselekedet? 

—  Annak,  a  ki  lop,  jó. 

—  De  tiltva  van.  Megbüntetik  érte. 

—  Igen,  ha  megkaphatják.  De  ha  nem  foghatják  meg, 
akkor  jót  tett  magával. 

—  Ez  nem  az  én  hitvallásom. 

—  De  az  enyém  az ;  itt  tanultam  a  tatároknál.  A  mit 
elrabolni  sikerült,  azt  elrabolni  jó  volt.  Ökröt,  lovat,  szép 
leányt :   a  hol  kapják.  A  ki  elvihette,  ha  utói  nem  ériek, 

10* 


1 4s 

az  övé.  —  Engem  is  úgy  raboltak  el  az  apára  kertjéből.  — 
Hát  téged,  meg  valamennyi  társadat,  a  kik  rabok  vagytok 
Tatárországban,  nem  úgy  raboltak- e  el  ?  vagy  kérdezték 
tőletek,  hogy  akartok- e  velük  jönni?  Kezük  ügj^ébe  este- 
tek s  elhajtottak.  Épen  olyan  igazsággal  hajtod  te  el  a 
murza  aranyait  ezzel  az  egész  zacskóval,  még  hírmondót 
sem  hagysz  neki  itt  belőle. 

Tamás  nagyon  meg  volt  akadva  a  philosophiájával.  Ez  a 
sophisma  nagyon  hasonlított  az  igazsághoz. 

—  Aztán  látod,  monda  Kalme,  ebből  még  az  a  jó  is 
lesz  majd,  hogy  ez  a  pénz  a  murzának  arra  való,  hogy  a 
seregeit  élelmezze,  a  mig  Moldván,  Havasalföldön  keresz- 
tül mennek,  a  hol  rabolni  nem  szabad,  mert  azok  a  szul- 
tán tartományai.  Már  most  ha  ez  a  pénz  hiányozni  fog  a 
tarsolyából,  addig  meg  nem  mozdulhat  innen  a  seregével, 
s  a  míg  újra  összeszedi  a  költséget,  meglehet,  hogy 
a  szultán  haragja  elmúlik  s  nem  küldi  a  tatárokat  Er- 
délybe. 

Ez  erősen  súlyt  vetett  a  latba.  Azalatt  haza  lehetne 
menni  Erdélybe  s  tudósítani  az  ország  nagyjait  a  fenye- 
gető nagy  veszedelemről. 

—  Csak  te  bízd  magadat  egészen  én  reám,  suttogá 
Kalme.  És  ne  tarts  semmitől.  Mihelyt  besötétedik,  itt  van 
egy  hosszú  kötél :  ezen  leereszkedünk  a  sánczárokba  az 
ablakból. 

—  Te  is  ?  Kérdé  Tamás. 

—  Hát  mit  gondolsz  ?  Itt  csak  nem  maradhatok,  ha  té- 
ged megszöktettelek.  A  murza  darabokra  tépne. 

—  Ez  már  igaz. 

—  Aztán  meg  nálam  nélkül  ki  sem  tudnál  innen  jutni. 
Nekem  kell  a  kapuőröket  megvesztegetnem,  azután  meg  a 
vámosokat  a  sorompóknál,  amíg  a  két  tenger  közül  kiju- 
tunk. De  még  azontúl  is,  te,  a  ki  idegen  vagy,  járatlan  ezen 
a  földön,  azt  sem  tudnád,  hogy  merre  illanj ;  mindenütt 
veszedelembe  rohannál ;  én  pedig  ismerek  itt  minden  ös- 
vényt, tudok  a  nép  nyelvén  :  elvezetlek  pusztáról  pusztára. 


tanyáról  tiinyára:  iuík  clérjUk  azukat  a  kik  ]\i'i^\ih:t,  >i/.o> 
kiit  ii  Hötót  ordAkiit,  a  hol  a/,  ón  nópem  lakik. 

—  fiát  tü  engoni  oda  akarsz  vinni '.'  Kórdó  uicj^dijhlMiiví! 
Tamás. 

Odal  Oda!  Az  ón  hazám  ŐHerdojóhc:  ahol  a  fak  is 
lyan  óriások,  uükónt  ax  emborok  ;  a  hol  Hzikla,  folyam, 
<  rdö  tele  van  Istennel ;  maga  a  nap  is  egy  Isten;  és  a  le- 
v(>^ö  íh  az;  ahol  minden  szabad:  még  a  szerelem  is. 

Kalmc  arczát  olyan  tűzláng  borította  erre  az  emléke- 
zetre, mint  mikor  a  felkeld  nap  az  Elbonis  jeges  ormait 
rózsalánggal  festi. 

—  Igen  ám,  j('»  asszony,  monda  Tamás,  csakhogy  én 
nem  azért  akarnék  innen  kiszabadulni,  hogy  a  te  hazádba 
menjek:  hanem  hogy  a  magam  országát  lássam  meg,  a 
mi  énnekem  épen  olyan  gyönyörűséges,  mint  te  neked 
Gircassia. 

—  De  ott  megint  csak  szolgaságba  futsz. 

—  Már  az  igaz,  hogy  magyar  létemre  sok  megaláztatást 
kell  a  magam  hazájában  elszenvednem.  De  hát  inkább 
szolgálok  alázattal  otthon  a  hazámért,  mintsem  büszkén 
száguldozzak  idegen  ország  szabad  hegyei  közt. 

Kalme  fejét  rázta.  Nem  értette  ö  ezt. 

—  No,  ha  te  neked  jobban  tetszik  a  szabadságnál  a  szol- 
gaság :  erről  sem  beszélek  többet.  Hát  legyen  úgy.  Vedd 
hát  utadat  Erdély  felé  s  tűrd  majd  a  nyomorúságot,  a 
mit  a  sors  majd  fejedre  mér.  Én  azt  is  megosztom  veled. 

—  Mit  akarsz  te  velem  megosztani  ?  Kérdé  hüledezve 
Tamás. 

—  Minden  nyomort,  sanyarúságot,  ami  téged  ér.  Le- 
szek futásodban  vezetőd,  bajodban  ápolód ;  cseléded,  szol- 
gálód, aki  nem  követel  semmit,  se  bért,  se  szerelmet,  se 
tiszteletet,  csak  azt,  hogy  odaülhessen  a  lábadhoz,  s  ha  el- 
rúgod onnan,  megint  visszatérhessen  oda. 

Damokos  Tamás  szivét  mégis  nagyon  meghatotta  ez  a 
nagy  ragaszkodás.  Erőt  vett  rajta   az  érzékeny  indulat. 

—  Látod,  jó  Kalme,  ez  lehetetlenség.  Én  agyonütni 


15Ü 

való  gonosztevő  volnék,  ha  az  irántad  való  háladatosságot 
csak  egy  nap  is  el  tudnám  feledni.  Ha  te  engemet  még 
annyi  jóság  után  meg  is  szabadítasz,  az  én  szájamban  az 
«Ur  imája»  egy  sorral  hosszabb  lesz,  mint  másnál,  mert  a 
te  nevedet  is  bele  foglalom.  De  az,  hogy  velem  jöjj,  merő 
lehetetlenség.  A  mi  keresztyén  erkölcsünk,  vallásunk  erő- 
sen köt  és  fel  nem  oldoz. 

—  Nem  kivánom  én,  hogy  te  légy  hozzám  kötve,  monda 
Kalme  szelid  lemondással.  Követlek,  mint  a  kutyád,  s  a 
mit  eldobsz,  a  mi  másnak  nem  kell,  azt  veszem  fel :  azt  is 
megköszönöm.  Se  nem  követelek,  se  nem  panaszkodom. 
Féltéssel  nem  kínozlak,  még  csak  egy  kihulló  könynyel 
sem  mutatom,  hogy  fáj-  e  valami.  Csak  dalló  szavam  hal- 
lod. —  Oh  vigy  el  magaddal. 

—  Nem  lehet !  Nem  lehet !  Tusakodék  vele  Tamás.  — 
Te  nem  jöhetsz  velem.  Nekem  asszonyom  van,  két  gyer- 
mekem anyja,  a  kit  én  szeretek,  a  kivel  én  megesküdtem, 
holtomig,  holtáig:  Isten  szent  nevére,  oltár  előtt,  pap 
előtt;  a  kinek  nevemet  adtam,  a  kinél  zálogba  van  a  be- 
csületem. Én  annak  az  egész  szivemet  adtam  oda ;  nem 
tehetem,  hogy  csak  egy  morzsáját  is  ennek  a  szivemnek 
visszavegyem  tőle,  s  oda  vigyek  hozzá  egy  másik  asszonyt, 
a  kiért  ő  róla  a  napnak  csak  egy  pillanatáig  is  el  kell  fe- 
lejtkeznem. Én  őt  meg  nem  bántom. 

Kalme  e  szóra  büszkén  állt  fel  Tamás  mellől,  márvány- 
nyá  halaványult  arczát  magasra  emelve. 

—  Hát  te  azért  nem  akarsz  magaddal  vinni,  hogy  a  szi- 
vedet odaadtad  a  feleségednek  ?  No  hát  jó  !  Majd  én  elmon- 
dom te  neked,  hogy  hová  jutott  az  a  te  drága  kincsed  ?  — 
Eddig  csupa  édes  mézzel  olvasztgattam  ezt  a  te  kőszive- 
det.  Majd  most  maró  mérget  öntök  reá ;  meglássuk,  nem 
olvad- e  meg  benne? 

Damokos  Tamás  azt  látta  ezekből  a  villogó  szemekből, 
hogy  minden  rosszra  el  kell  készülnie.  Ez  a  szép  Sphinx 
bizony  összetép,  ha  a  találós  meséjét  meg  nem  fejtetted. 

Kalme  egyet  rántott  a  nagy  alvó  tetemen,  hátára  for- 


ditva  ii/,t,  lio^}'  u  kaftánja  belHojúbÖl  olőkcrr>HhoHHO  ax  oda- 
dugott  iratokat.  Megtalálta,  a  mit  koroHott. 

—  Itt  van ! 

A  hanyatt  fordult  óriiiH  ekkor  aztán  elkezdett  rómfiége- 
sen  horkolni,  hogy  uHak  úgy  rengett  bele  a  ház. 

No  ez  épen  hozzá  illő  zenekiHŐrot  volt  ahhoz  a  romános- 
hoz,  a  mit  Kalmo  előadott :  még  azt  a  gonoszságot  is  meg- 
tóvc,  hogy  tgN'Hzer-egyKzor  belekapott  az  igjaival  a  mellette 
hevurö  timbora  húrjaiba. 

—  Hát  volt  egyszer  ogy  Hzóp  asszony,  a  kinek  az  urát 
fogságra  vitték,  mt'SHze  földre. 

Tamás  összefonta  karjait :  megértette  a  szót,  most  az  ö 
feleségéről  fognak  beszélni.  Valami  nagj-on  rosszat.  Ha- 
zugság lesz  I 

—  De  a  rab  neje  gazdag  volt.  Pénze,  kincse  elég  sok  rá, 
hogy  az  urát  kiválthassa,  mihelyt  a  sarczoltatásáról  hirt 
vesz.  Azt  elküldtek,  meg  is  kapta ;  kiválthatja  az  urát,  ha 
letesz  érte  kétezer  aranj'at.  A  szegény  rab  várt  sokáig : 
mikor  jön  már  a  váltsága  ?  Nyár  elmúlt,  őszi  levél  lehullt, 
téli  hó  elolvadt,  tavaszvirág  kibujt:  az  ő  váltsága  nem 
jött. 

A  timbora  közbe  pengett,  s  az  alvó  óriás  horkolta  hozzá 
a  bombardout. 

—  A  szép  asszonynak  az  alatt  akadt  odahaza  vigasz- 
talója, gyámolítója,  védelmezője. 

Tamás  közbevágott. 

—  Tudod  asszony?  megkínozhatsz,  meggj'ötörhetsz, 
megkötözött  rab  vagyok ;  olybá  veszem,  mintha  a  láncz 
rajtam  volna :  de  a  feleségemről  hiába  mondasz  meséket, 
mevt  én  semmit  sem  hiszek  el  belőle. 

—  Hát  meséket  mondok-e  én  ?  Hát  tudok-e  én  neveket 
megálmodni  ?  Hát  ismerem  én  Apor  István  uramat  ? 

—  Apor  István !  kiáltá  fel  Tamás.  Ez  a  név  hegj'es  nyil 
volt,  át  is  fúrta  magát  a  szive  pánczélján. 

—  No  ugv-e  hogy  van  ilyen  nevű  ember  a  világon  ?  Én 
nem  ismerem.  Azt  sem  tudom,  mely  ország  szülötte.  Itt 


van  a  neve  ebben  a  levélben,  a  mit  Akmet  bég,  a  szultán 
tihájája  ir  Buzdurgán  murzának.  Azt  mondja  levele  ele- 
jén, hogy  siessen  a  Damokos  Tamás  nevű  fogoly  nemes 
urat  azonnal  kihozni  Or-Kapuba,  s  az  érte  küldött  két 
ezer  arany  sarezot  fogadja  el;  mert  különben  bizony 
rajtavész  az  egész  fogoly  és  senki  azt  egy  réz  osporáért 
sem  váltja  ki.  Hozzá  teszi  Akmet  bég:  most  jutott  épen 
a  kezembe  Damokos  Tamásné  asszonyomnak  egy  levele, 
a  mit  Apor  István  uramhoz  irt,  a  Rákóczy  György  által 
kinevezett  tutorához,  de  mely  levél  tévedésből  az  én  hoz- 
zám czimzett  kópertába  lett  pecsételve.  Szép  dolgokat  ér- 
tek meg  belőle,  melyek  közül  a  te  felvilágosításodra,  hogy 
tudjad  mit  cselekedjél,  csak  a  következőket  irom  ide  :  a 
megszólítás  így  szól :  <(Kedves  egyetlenegy  szeretett  Pis- 
tukám ! » 

—  Nem  igaz  !  ordítá  közbe  lábával  dobbantva  Tamás. 

—  Ne  dobolj,  kérlek !  Nem  elég  törökmuzsikát  csiná- 
lunk mink  ketten  a  murzával  ?  Hallgasd  tovább !  szép 
nóta  ez, 

«Pimpilimpim»  szólt  közbe  a  timbora. 

—  «Hála  az  egeknek,  hogy  mi  ismét  egymásé  lehetünk. 
Az  én  uramat  elfogta  a  tatár.  De  nem  bánom.  Soha  se  volt 
vele  egy  örömnapom.  De  éjjelem  és  nappalom  rosszabb  a 
purgatoriumnál.  (Pimpilimpim !) 

Damokos  Tamás  keserűen  nevetett. 

—  Ah,  nem  igaz  az  !  Dehogy  igaz. 

—  Én  nem  az  ujjámból  szopom  :  ide  van  irva.  Én  azt 
sem  tudom,  mi  az  a  « purgatórium.))  —  Hallgasd  tovább. 
<(A  fejedelem  bölcsen  rendelte,  hogy  az  uram  fogsága 
alatt  kegyelmed  legyen  a  tutorom,  s  a  váramban  lak- 
jék. ..»  (Pimpilimpim.)  «De  rettegek  attul  a  gondolattul, 
ha  netalán  a  Damokos  Tamás  kiszabadulása  a  mi  édes 
boldogságunkat  megzavarná.  Ha  ő  megtudna  valamit :  en- 
gem talán  meg  is  ölne ...»  (Pimpilimpim,  tintirintim ! 
pengedezett  a  timbora,  az  óriás  meg  fújta  a  pokol  harso- 
náját hozzá.) 


huinokoH  Tamt'iH  az  iSHH7.oHzorlUitt  VH  fikláyel  a  lére* 
^öbo  oHiipntt  H'/M  H  majd  mog  a  Haját  liomlokát  űiAtte  ve- 
lük. —  Méreg!  pnkolHiir  !  vitriol  hullott  a üsÍTére.  —  Min/) 
HTsavak  I 

—  TovAbb,  tovább.  Mág  nincH  vége.  « Azért  vigye  ke- 
gyelmed az  alkudozáHt  i^gy  a  nzultdn  tihájárval  a  válteág- 
díj  iránt,  hogy  Hoha  ho  logA'en  vége.  Mórt  ha  egy  cnztendA, 
<'gy  iiíi])  aliitt  az  uram  haza  nem  kerül,  elválhatok  t/5Ic  b 
fórjlu!/  nulictek  kegyelmedhez.*  (Pimpilimpim,  tintirin- 
tim.) 

DamakoH  Tamás  minden  tagjában  reszketve  dűlt  arcz- 
ozal  a  falnak,  h  égő  liomlokát  a  hideg  kövön  enyhíté.  Úgy 
nyögött. 

—  Most  jön  a  legszebbje ;  «raert  a  szivem  fáj,  ha  ránéz- 
zek azokra  a  gyenge  kétezer  körmöczi  aranyakra,  a  kiket 
a  bolond  fővel  rabságba  szaladt  vétektarisznya  Damokos 
Tamásért  kellene  tatár  fogára  adnunk ;  mennyivel  job- 
ban ...» 

—  Elég  már !  Elég  !  ordítá  Damokos  Tamás,  dühében 
toporzékolva. 

—  Dehogy  elég !  dehogy  elég.  Hátra  van  még  az  utolsó 
vers:  ez  a  java.  Ez  gyógyít  meg.  « Addig  is  csókolom  ke- 
gyelmednek a  két  piros  orczáját  százszor  meg  ezerszer, 
igaz  szeretettel.)) 

Damokos  Tamás  nem  volt  többé  ember,  veszett  orosz- 
lán volt,  rárohant  dühösen  a  levélolvasóra,  az  egyik  ke- 
zével kikapta  a  levelet  a  kezéből,  a  másikkal  pedig  meg- 
ragadta a  torkát,  s  úgy  rázta  az  asszonyt  is,  meg  a  levelet 
is  a  két  kezével,  mintha  egyik  sem  volna  a  másiknál  ne 
hezebb. 

—  Hazugság !  varázslat,  pokoli  szemfényvesztés  volt  az 
egész  dolog.  Átkozott  légy  élve  is,  halva  is,  a  ki  ezt  ki- 
gondoltad, boszorkány! 

Azzal  odadobta  az  asszonyt  a  levéllel  együtt  az  alvó 
murzára,  a  ki  erre  egy  kissé  felhagj^ott  a  horkolással. 
Kalme  csaknem  halott  volt,  mikor  Damokos  Tamás  ke- 


154 

zéböl  kikerült.  Fuldokolva  tért  magához.  És  aztán  térden 
csúszva  mászott  oda  a  kevély  férfi  lábaihoz,  a  ki  rabszolga 
létére  úgy  állt  előtte,  mint  egy  király,  mint  egy  boszuálló 
angyal. 

—  Bántottalak  ?  rebegé  alázatosan. 

—  Engem  nem !  De  azt,  a  kit  szeretek. 

—  A  kit  te  szeretsz,  meg  van  az  szeretve ! 

—  Ez  mind  káprázat !  Gonosz  cselszövény !  Nem  hiszem. 
Ez  nem  az  én  feleségem.  Mert  az  egy  szent. 

—  Látom  már,  hogy  milyen  nagyon  tudsz  szeretni. 
Majd  összeszaggattál  érte ;  engem,  a  ki  oly  nagyon  szeret- 
telek. —  Szépen  megöleltél  —  fojtogató  kézzel,  de  én  ezért 
az  ölelésért  még  jobban  szeretlek.  —  Nem  kényszerítlek 
már,  még  csak  nem  is  kérlek.  Bocsátlak  békével.  Mene- 
külj magadban.  Utad  elkészítem.  Itt  van  a  szőrkötél,  a 
min  éjjel  leereszkedhetel  az  ablakból  a  sánczba,  ott  vár 
rád  a  híved,  az  elcsúfított  arczu,  két  gyors  paripával,  ha 
nyugotnak  tartasz  folyvást,  eljuthatsz  Erdélybe.  Béke  le- 
gyen veled,  járj  szerencsével.  Elbocsátlak. 

Damokos  Tamás  megrázta  a  fejét  büszkén  s  félvállról 
szólt  vissza,  az  ajtónak  fordulva. 

—  Én  pedig  nem  szököm.  Egyedül  magam  sem.  Ha 
minden  ajtó  nyitva  volna,  ha  szárnyas  paripa  várna  rám, 
a  ki  repül  velem  ;  még  akkor  sem.  Mert  egy  Damokos  még 
soha  neni  lopott,  nem  csalt  meg  senkit.  Én  a  Buzdurgán 
murza  rabja  vagyok,  a  kinek  kétezer  aranyat  kell  értem 
kapni.  Megígértem  neki :  adósa  vagyok  vele.  Ha  elszököm 
tőle,  szavamat  szegtem  meg ;  tolvaj,  csaló  lettem :  magam 
előtt  meg  kell  utálnom  magamat.  Itt  maradok  a  börtö- 
nömben. 

Kalme  összekulcsolt  kezekkel  rimánkodott  előtte. 

—  Gondolj  rá,  hogy  ha  a  murza  fölébred,  egész  irtóz- 
tató dühét  a  fejedre  önti :  rettentően  fog  veled  bánni. 

—  Meggondoltam  azt.  Bizony  készen  vagyok  rá.  De  azt 
is  meggondoltam,  hogy  ha  én  most  magamat  szökéssel 
megmentem,  akkor  az  itt  maradt  ezernyi  ezer  szegény 


l.V» 

nil)1iirH)iiiinn  In^imk  iiiiijd  ki-^yctlcii  luioKut  áiiani.  As  éo 
HoiHoiiiai  visolcin  inaj^uin.  A  mi  CHiiimn  nekem TSll  MáOTA: 
(trji'ii  ('ii(^('iii,  Hcnki  ináHt.  Ho/aml  fel  a  ledohoti  lánoKomat 
K  veresd  rám  ujru.  Börtönömbe  vágyom!^ 

—  üh  mi  rtttüntö  ember  vagy  te  I 

—  Csak  a  többihez  baHonló.  Ha  jót  akaroz  még  velem 
tenni,  ho/iaHd  fel  a  láno/omat  óh  zárj  a  börtönömbe,  ne 
Iii^'vjeamurza,  ha  föh'hrcd,  hogy  H/.ökni  akartam,  a  míg  6 
aUidt. 

—  Hát  erőnek  erejével  el  akarsz  pusztulni  ? 

—  Nem  !  Szentül  hiszem,  hogj'  holnap  reggelig,  a  miga 
murza  fölébred,  megérkezik  a  váltságdíjam,  a  mit  a  fele- 
ségem elküldött. 

Azzal  elhagyta  a  murza  háremszobáját  Damokos  Tamás 
s  átment  a  zárkájába. 

*  Igazolja  ezt  a  krímiai  rab  uraknak  egy  levele  1658.  május 
elejéről,  melyet  Rákóczy  Györgyhöz  irtak,  elpanaszolván,  hogy  két 
társukat  erős  eskü  mellett  elbocsáták  az  uraik,  hogy  hazamenvén 
Erdélybe,  mind  magukért,  mind  rabul  maradt  társaikért  a  vált- 
ságdijat meghozzák.  De  azok  hitszegően  elmaradtak,  t Immár  pe- 
diglen a  terminiis  elmúlván,  minket  szegény  megnyomorodott 
rabokat  érettek  rontnak,  vernek,  kínoznak  és  keservesen  csigáz- 
ván, orr-,  fülmetéléssel.  fogkivonással,  szemeink  kivájatásával  fe- 
nyegetnek, ha  vissza  nem  jönnek :  kiért  az  Ur  Isten  erős  harag- 
ját rájuk  bocsátani  fogja  (a  szökevényekre).  Mert  mikoron  kibo- 
csátották volt  őket,  erős  hittel  igen  esküdtének,  hogy  az  élő  Isten 
őket,  ha  kötéseknek  nem  állanak,  semminemű  dolgaikban  meg  ne 
segítse,  sőt  Istennek  minden  áldása  fejeiken  átok  legyen  és  a 
gyermekeiket  is  az  átok  és  Istennek  rettenetes  haragja,  mint  az 
ég  a  földet,  ixgj'  borítsa  be :  sőt  ha  meghalnának  is,  az  testeket  az 
földnek  gyomra  kiokádja  és  lelkek  ítéletnapig  se  mennyország- 
ban, se  pokolban  ne  mehessen !  Mégis  az  napjára  be  nem  jövé- 
uek  az  hamishitű  istentelen,  minket  nyomorgattató  és  örökkévaló 
rabságba  borító  emberek  ...» 

Ezen  levélben  Damokos  is  fel  van  említve  a  sanyargatott  ra- 
bok között :  tévedésből  Péter  keresztnévvel,  de  a  családi  okmá- 
nyok és  Kemény  János  fejedelem  levele,  melyet  Tamás  is  aláírt, 
ez  utóbbit  igazolják. 

L.  Történeti  tár  1882.,  IV.  füzet,  614.  1. 


Kalme  egész  a  börtönajtóig  követte. 

Ott  megállt,  az  ajtó  kilincsét  a  kezében  tartva. 

S  aztán  ezt  monda  Tamásnak  végbúcsú  fejében  : 

—  Köszönd  Istenednek,  hogy  állhatatos  voltál !  Mert  ha 
szép  szavamnak  engedsz,  ha  szökni  mégy  magadban :  én 
utánad  küldök,  szökőben  fogatlak  el,  mint  hitszegő  rabot, 
a  kiből  a  kutyalelket  aztán  a  korbács  veri  ki ! 

Azzal  becsapta  rá  a  börtönajtót. 

Hogy  a  váltságdíj  nem  érkezett  meg  másnap  reggelre 
sem,  s  hogy  mért  nem  érkezett  meg,  azt  már  régen 
tudjuk. 


AZ  EGEKFOGO. 

Eájöttem  én  már  arra,  hogy  a  dicsőség  nem  ér  egy  fa- 
dorombot.  Hannibál  cannaei  diadala,  meg  azé  a  « névtelen 
hősé»,  ki  a  távgyaloglásban  a  « viador))  czímet  elnyerte  : 
egyformán  hiábavalóság.  Amaz  megrontotta  vele  Cartha- 
got,  emez  meg  a  tüdejét.  Jobb  lett  volna,  ha  otthon  pipáz- 
tak volna  az  alatt. 

n.  Eákóczy  György  fejedelem  jenői  diadala  a  törökökön 
épen  ilyen  hiábavalóság  volt.  Dicsőségnek  elég  szép  volt, 
hanem  haszonnak  semmi.  Mert  ezzel  a  győzelemmel  az- 
tán egészen  magára  haragította  H.  György  a  török  szul- 
tánt, a  ki  azonnal  kiküldte  ellene  magát  a  nagyvezért,  erős 
ármádiával  Temesvár  felől.  Eákóczy  György  ennek  nem 
volt  elég  erős  ellene  állni,  csak  meghúzta  magát  Nagy- 
Váradra,  onnan  nézte  el,  hogy  capitulál  az  erős  Jenő  vára 
a  nagyvezér  előtt.  A  keleti  határon  pedig  a  megfogyott 
székely  lakosságon  kívül  épen  senki  sem  akadt,  a  ki  a  tatár 
khán  hordáit  feltartóztassa  Erdélyről. 

A  mire  jó,  azaz  hogy  nagyon  is  rossz  volt  a  jenői  győ- 
zedelem, az  lett,  hogy  Eákóczy  György  most  aztán  a  maga 
híveit  beküldé  Erdélybe  feles  csapatokkal  s  kihirdetteté, 


Iio^y  II  li  |)  (Irliiii  trolit  isiiM-t  vÍHHzafoKlalja.  A  jó  Khédoy 
i'VniKv.  loj^loii  le  íh  H/állt  róla  h  a/i  iiioiidUi :  •tcHHék  t* 
ő  inagtt  megy  haza  a  jÓHKíigára  birkát  nyíratni ;  a  népet 
nyírja  nii'iH! 

Dr  fllunlu-n  a  riiidck  ntni  akarták  II.  (lyörgyöt  vÍHiBa- 
fopulni,  hanem  kikiáltották  ffjedeh-mnek  IJan^Hay  AkoKt. 
Azt  a  török  nzultán  rögtön  meg  ia  erÖHÍtotte  h  a  temeHvári 
liaHa  Heregüt  íh  adott  a  kezére,  a  kivel  a  fejüdelmi  Kzékót 
körülvegye. 

Volt  már  tehát  a  szegény  kÍH  Erdélynek  fejedelme  há- 
rom. Az  égi  jóslat  a  négy  nappal  négyet  igért :  egynek  még 
kt'U  jönni  hozzá,  hogy  ki  legyen  a  quadratum  ! 

II.  György  aztán  akkor  azokat  mind  megnotázá,  a  kik  a 
letevését  kívánták  h  a  váraikat  elfoglalva,  azokba  a  saját 
örségét  lielyi'zé  el. 

A  s/.ékolyek  mindvégig  hivei  maradtak  II.  Györgj'nek ; 
nekik  nem  kellett  se  lihédey,  se  Barcsay. 

Ezeket  tehát  nem  kellett  bántani  Hákóczynak,  csak  a 
felöl  biztosítani  magát,  hogj'  el  ne  pártoljanak  tőle.  E  vég- 
ből a  saját  legjobb  hiveit  küldé  oda  a  váraikba  kapitányok- 
nak, a  kik  az  őrséget  a  hűségre  feleskették. 

Egy  szép  napon  Mikó-Ujváron  is  megjelent  az  új  kapi- 
tány, kevés  fegyveres  kísérettel.  Ki  is  lett  volna  az  más, 
mint  Apor  István  uram  ? 

Ilka  asszony,  a  mint  megérkeztének  hírét  vette,  rög- 
tön bezárkózék  a  legbelső  szobájába  s  betegnek  mondata 
magát. 

Apor  István,  a  tornácz  erkélyére  kiáUva,  felolvasá  a  szé- 
kely vitézek  előtt  a  fejedelem  parancsát,  melyben  kipróbált 
hűségüket  az  ö  szolgálatára  bocsátja  s  őt  a  vár  kapitányává 
és  urává  rendeli,  a  kinek  gondja  lészen,  hogy  a  betörő  go- 
nosz ellenség  eUen  a  szegény  lakosságot  fegyveres  erővel 
megvédelmezze. 

Ez  pedig  hogy  ne  tetszett  volna  a  székelyeknek. 

—  Esküdjetek  meg  a  fejedelem  hűségére  azonnal !  pa- 
rancsolá  Apor  István  a  vitézeknek. 


158 

De  azok  csak  súgtak-búgtak,  utoljára  felküldék  a  tor- 
náczra  a  hadnagyukat,  Czirjék  Boldizsárt,  hogy  beszéljen 
a  fejével  a  kapitánynak. 

—  Adjon  Isten,  a  mi  nincsen  ;  vegye  el,  a  mi  van !  Ked- 
ves komám,  Están  uram.  Ugyan  jó,  hogy  ma  jött  kegyel- 
med, nem  tegnap,  mert  akkor  ma  már  «holnap»  volna,  s 
nem  mondhatná  a  székely  azt,  hogy  «ma  nem».  Mert  hát, 
tudja  kegyelmed :  ((szóbul  ért  az  ember  !»  aztán  meg  «több 
nap,  mint  kolbász »,  az  is  igaz  pedig,  hogy  wjobb  egy  lám- 
pás elől,  mint  kettő  hátul »,  s  «az  oláh  is  okosabb  a  vásár 
utánw,  azért  azt  tartják  a  székelyek,  hogy  « kötve  kell 
hinni  a  komának »,  mert  « ember  teszi  a  fogadást,  agg  eb, 
ki  megállja »,  pedig  hát  «az  ökröt  szarvánál,  az  embert 
szavánál  fogják  meg)),  azért  nehogy  « szappant  vegyünk 
sajt  helyett))  .  .  . 

—  Hadd  el  az  ördögbe  ezt  a  sok  bolond  példás  beszé- 
det, vágott  közbe  Apor  István,  rukkolj  ki  vele  magyarán, 
mi  csipte  meg  a  góbékat  ? 

—  Hát  biz  azok  azért  vakaróznak,  hogy  mindenképen 
szeretnék  tudni,  hogy  miféle  állapotban  került  ide  kegyel- 
med, hogy  ennek  a  várnak  ura  legyen  ?  Hogy  nem  szár- 
mazik-e ebből  majd  Ilka  asszonyra  valami  veszedelem  ? 
Mert  tudja  kegyelmed,  első  ember  az  országban  a  fejedelem, 
de  még  annál  is  elébb  való  az  asszony.  Azért,  ha  azzal  a 
hatalommal  jött  ide  kegyelmed,  hogy  a  fejedelem  paran- 
csolatjára Mikóujvárát  dominiumostól  Ilka  asszonytól  el- 
vegye s  őtet  gyermekeivel  együtt  abból  kiforgassa,  hát 
akkor  kevés  ám  ez  a  kis  csapat  vasfazekas  fejű  darabont 
itt  körülötte  a  székelyeknek,  úgy  kirakják  innen  velük 
együtt,  hogy  a  lába  sem  éri  a  földet.  No  úgy-e,  már  most 
kegyelmed  is  vakarja  a  fejét.  Hát  ott  mi  csíp?  Mondja! 

—  Gyere  be  velem  a  szobába,  majd  ottan  elmondom. 
Addig  küldd  az  őrséget  nyugodni. 

—  Köszönik  szépen,  elálldogálnak  ők  itten. 

Apor  István  behivta  magához  Boldizsár  hát  s  elment 
vele  egész  a  szélső  gömbölyű  torony  szobájáig,  a  hol  senki 


Hcin  lijilli;athatja  ki,  ho^^y  »ni<  l.is/<'lii<  I.  I.n  rnuk  m;tn  mu- 
dár,  vagy  (lonuvór. 

—  Hát  haragHzunk-c  m 

H/.Ót  Apor  iHtváll.  (0  került  U    Kis  ujln   I<m»i,    mert   tiKilii  J<»l, 

hogy  a  H/.i>k(>ly  «lui(lnagyi»,  a  kinek  öíh/áy.  píxidariuH  lénia 
paranoHiit,  nagyobb  úr,  mint  a  «kapitány»,  a  kínok  cHak 
bús/,  (irabunt  áll  a  H/.olgálatára.) 

liüldi/Hiir  bá  a  mellóro  tette  a  jobb  kezét  h  így  h'/a'Aí  : 

—  Isten  úgy  tartson,  hogy  Hzivemből  kivántam,  hogy 
újra  megláthassam  kegyelmedet  ebben  a  várban. 

Ennek  a  szónak  nagyon  megörüle  Apor  István  uram ; 
a  székely  az  Isten  nevét  nem  szokta  liiába  felvenni  a  nyel- 
vére ;  s  miután  Boldizsár  bá  kezét  megszorongatván,  arról 
is  meggyőződött,  liogy  nincsen  a  markában  valami  lengyel 
garas  odaszorítva  (mert  ha  az  ott  vagyon,  akkor  az  eskü 
átka  a  lengyel  garast  éri,  nem  az  ő  lelkét !),  tehát  egészen 
igaz  szó  volt,  a  mit  kimondott,  annálfogva  ő  is  igen  nyá- 
jas lett  hozzá  8  megczirogatá  az  orczáját. 

—  No  hát  legyünk  akkor,  mint  régi  jó  komák,  ismét 
per  tu. 

—  Meg  se  bánjuk.  Én  igaz  hitemre  mondom,  nem 
csak  azt  kivántam,  hogy  visszajöjj  ide,  de  hogy  itt  is 
maradj. 

—  Hát  hisz  magam  is  azt  óhajtom.  Épen  abban  járok. 
Megmutatom  neked  fejedelem  ő  nagysága  levelét  is,  a 
melyben  nekem  condonálja  egész  Mikó-Ujvárát,  a  hozzá- 
tartozó dominiummal  együtt,  mint  a  melyet  perduellióiért 
Damokos  Tamásné  fiscaliter  elvesztett.  Hiszen  tudod  azt  a 
casusát  Szamosujvárott?  Milj^en  asszonysereget  hozott 
magával  a  fejedelemre  !  Hogy  betört  a  diaetába,  s  még  a 
rendeket  is  kényszeríté,  hogy  a  fejedelmet  detronálják,  sőt 
annyira  ment  a  vakmerősége,  hogy  még  a  fejedelem  lová- 
nak a  zabiájába  is  belekapott.  Ha  én  akkor  ott  nem  va- 
gyok I  A  fejedelem  ezért  őt  megnotáztatta. 

—  Bizony  Isten,  nagy  bolondság  volt !  erősíté  Boldizsár 
bá.  (Az  ember  ugy  is  vehette,  liogy  a  Damokosné  cseleke- 


IGO 

dete  volt  a  nagy  bolondság  ;  úgy  is,  hogy  a  fejedelemé  volt 
az.)  Hanem  hát  én  is  megmondom  igazán,  a  mi  a  szívemen 
van.  Én  sajnálom  az  Ilka  húgomat,  de  különösen  a  két  kis 
ártatlan  porontyát.  S  fáj  a  szívem  érte,  hogy  így  egyszerre 
árvákká,  földönfutókká  legyenek.  A  Damokos  Tamásnak 
már  vége.  Az  nem  élő  ember  többé.  Tudom  a  tatárok  szo- 
kását. A  kit  szökésen  kapnak,  vagy  a  kiért  a  sarczot  meg 
nem  hozzák  Or-Kapuba,  mikor  a  foglyot  odáig  kivezették, 
az  nem  jön  emberszámba  többé.  Azt  úgy  elcsúfítják,  hogy 
nem  marad  rajta  emberi  ábrázat  s  örök  baromszolgaságba 
vetik,  a  hol  a  nehéz  munka,  sanyaruság  nagyhamar  megöli. 
Szegény  Tamás  oda  van  már.  Ilka  asszony  özvegy  lett  már. 
Apor  István  kivette  a  selyem  zsebkendőjét,  hogy  meg- 
törülje a  szemeit  erre  a  szomorú  hírre. 

—  Ne  fújd  az  orrodat,  mert  veres  lesz  !  monda  Boldizsár 
bá.  Inkább  szóljunk  vidámabb  dolgokról.  Ugy-e  bár,  valld 
meg  igaz  hitedre,  hogy  most  is  szereted  Damokos  Ta- 
másnét  ? 

—  Tudom  már,  mit  akarsz  ezzel?  Hogy  hát  legjobb 
lenne,  ha  elvenném  a  menyecskét,  akkor  ő  is  megmaradna 
a  birtokában,  én  is  úr  lennék  benne,  a  fejedelem  is  vissza- 
vonná a  megnotázást. 

—  Ejnye,  de  éles  eszed  van,  komám ! 

—  Hát  hiszen  nem  hiába  vagyok  a  fejedelem  taná- 
csosa. 

—  Azért  van  hát  olyan   nagy  szerencsében  ő  nagysága. 

—  Magam  is  tudnám  én  azt,  hogy  Ilkát  meg  kellene 
nyernem,  mert  azzal  együtt  a  székelyeknek  a  szívét  is 
megnyerném,  s  aztán  meg  minden  non  putarem  eventuali- 
tásokra  is  biztos  titulusom  volna. 

—  Holmi  fejedelemváltozás  esetére,  úgy-e  ? 

—  No  igen.  Deméghogy  afődolgotmegvalljam  :  bizony 
maga  az  asszony  sem  megvetendő  egy  falat. 

—  De  nem  bizony  !  A  régi  világban  tündérnek  fogták 
volna  el.  Te  !  Mikor  a  haját  leereszti  (én  már  láttam  egy- 
szer), hát  egész  a  sarkáig  ér. 


—  Ne  »''br('H/.fírM(l  Ix'titu^ni  ii/.  filv<»  uiiis/.miit  i  l  ^v  ím 
H/ornja/.om  a  H/.ive  vórót ;  (1«  mit  rr,  lm  ö  ttjdni  -rrrt  nhír 
rólam.  Addig  müg  H(!ni  kc'irhüiem, 

tói  (d  nincH  váhiHztva.  Azt  pcdiu.  '  dt 

fi'rjót<)l  (dválas/.H/ák,  í'K.vt'diil  ü  in...  'Dl 

H/óktől :   más  a/i  nem  t(d)üti.  Hol  vt ;  (!»• 

Rzólást,  a  moiinyivcd  ón  Ilka  aHHZonyt  crro  rábcH/.íljcin ? 
Holott  annyira  meg}'  a/,  irtlntnm  vnl  '  "  '  '  ■ 
móg  maga  üló  som  ereszt,  luiiit m   Ím  ti  '    j     ' 

gát  s  minden  ajtót  bezár  előttem. 

—  Ez  nagy  bolondság  tőle,  monda  Czirjók.  Mert  már  a 
Daniokos  Tamásról  egyszer  le  kell  neki  tenni.  Akár  így, 
akár  úgy.  Azt  soha  sem  látja  többet.  Mit  is  látna  rajta? 
Csak  elfutna  tőle.  Hidd  el,  hogy  nem  te  érted,  banora  ő 
érte  beszélek.  Mert  látom,  bog}'  így  elpusztul,  s  nincs  más 
menekülés  a  számái'a,  mint  a  te  karjaid  közé.  Ha  beteg, 
hát  meg  kell  gyógyítani.  Biz  az  orvosságot  senki  sem  sze- 
reti :  azért  mégis  csak  beadják.  Tudnám  én  annak  a  mód- 
ját, hogyan  lehetne  őt  rákényszeríteni,  hogy  ö  maga  adja 
mindenbe  a  beleegyezését. 

—  Ha  tudod,  ne  rejtegesd  I  Mi  az  ? 

—  Hát  az  executión  kell  kezdeni  a  processust. 

—  Ezt  magam  is  felérem  ököllel ;  de  hiányzik  a  fődolog 
hozzá,  mint  tudod,  az  «occasio  bona!» 

—  No  hát  azt  megszerzem  én  neked,  ha  rám  bizod. 
...  A  szép  menyecskének  a  hálószobája  a  kastély  keleti 
gömbölyű  tornyában  van,  a  minek  csak  egy  ablaka  nyi- 
tott, a  mi  a  havas  felé  néz.  Ehhez  a  szobához  egy  sötét 
folyosó  vezet,  a  mi  a  vastag  várfalba  úgy  van  beépítve, 
hogy  a  cselédségből  senki  se  tud  róla.  A  folyosó  bejáratát 
azon  az  oldalon,  a  hol  a  fegyverterem  van,  egy  szekrény 
takarja ;  abból  nyilik  egy  alacsony  ajtó,  a  minek  nálam  a 
kulcsa.  A  másik  végén  a  folyosónak  pedig  ismét  van  egy 
ajtóforma  fatábla.  Arról  ismét  senkinek  semmi  tudomása 
nincsen,  mert  a  hálószobában  ^zt  a  bejáratot  egy  nagy 
velenczei    tükör   fedezi.    Ez  előtt    a  tükör    előtt   szokta 

Jókai  :  A  DaniokosDk.  1 1 


162 

Ilka    asszony     éjszakára    a    haját     kibontani,     b    újra 
befonni. 

—  Hát  te  ezt  honnan  tudod  ? 

—  Ej  no.  A  fatábla  végig  van  hasadva  s  a  tükör  hátul- 
járól egy  helyen  levált  az  ezüst. 

—  Hej  te  vén,  gaz  kópé !  Magad  is  leskelődtél  már  a 
szép  menyecske  után  egyszer-másszor ! 

—  Ugyan  ne  ungorkodj !  Hát  akkor  sem  vétettem  vele 
senkinek.  No  hát  értsd  meg  tovább.  A  szobában  világos 
szokott  lenni,  mert  egész  éjjel  ég  a  mécses.  Láthatod,  hogy 
mikor  jött  el  az  időd.  Az  a  tükrös  tábla  azonban  nem  nyí- 
lik kulcscsal,  hanem  alul  van  egy  forditó  retesze  ;  a  mint 
azt  szépen  elcsavarod,  a  tábla  elfordul  a  sarkában  s  nyitva 
az  utad  a  szobába.  Akkor  aztán,  hogy  miként  viseled  ma- 
gadat? ha  nem  tudnád,  vedd  elő  Cornelius  Agrippa 
könyvecskéjét  «de  vanitate  8cientiarum»,  abból  kikeres- 
heted. 

Apor  István  uram  egészen  fel  volt  villanyozva  ezen  ha- 
mis furfang  által. 

—  Adsza  azt  a  kulcsot. 

—  Hohó,  komám.  Csakk  lassan  a  testtel !  Szegődött  bér 
osztott  koncz.  Krisztust  sem  árulták  el  ingyen.  Előbb  én  is 
itt  vagyok  ám. 

—  Ha  sikerül  a  practicád,  bizony  jól  megjutalmazlak 
érte. 

—  Mi  az  a  «jól?» 

—  Meghagylak  a  hadnagyi  tisztedben,  s  inscribálok 
neked  három  portát. 

—  Jól  van.  Hanem  azt  add  Írásban. 

Apor  István  megirta  a  kötést,  meg  is  pecsételte :  azt 
Czirjék  Boldizsár  eltette  a  tarsolyába.  Akkor  aztán  el- 
vezette a  tanácsos  urat  és  kapitányt  a  czímerterembe,  ott  a 
szeme  láttára  félretolta  az  emiitett  szekrényt,  felnyitotta 
a  kis  ajtót,  végig  világítva  egy  szövétnekkel  a  keskeny 
rejtek  folyosón,  a  mi  annak  a  háta  mögött  nyilt.  Aztán 
odaadta  a  kis  aranyozott  kulcsot  Apor  Istvánnak. 


1«(8 

-  Tehát  cHiik  ()1<()Ran  óh  meréBsen.  Act&n  ba  lakoda- 
lomra kerül  H  Hor,  engem  ki  ne  felejts  belőle.  Moft  pedig 
gyerünk.  esketiHÜk  fel  a  hűségre  a  ssókelyeket. 

Ez  az  utolsó  szó  egészen  meggyőzte  Apor  Istvánt  a  felöl, 
hogy  Czirjók  igaz  jó  akaró  embere. 

lIÍH/en  nincs  abban  semmi  gonoszság,  a  mit  az  most 
eképen  kifundált.  A  szegény  Damokos  Tamás  kárbaveszett, 
uzon  már  nem  lehet  Hegíteni ;  u  nyomorult  asszon3mak 
inkiihh  kell  új  férjről,  iutáprói  gundoKkodni,  a  kivel  egy- 
úttal a  birtokát  is  megmentheti.  Nincs  most  idő  hossza- 
dalmas turbékolásra,  «HU80góra»  ;  practice  kell  a  dologhoz 
hozzáfogni.  Ha  Apor  István  Ilka  asszonynak  a  hálószobá- 
jába éjjel  bejuthatott,  onnan  csak  mint  jövendőbeli  férj 
jöhet  ki.  Igen  jól  van  az  kiszámítva,  brutális,  de  egyenes 
mód !  Magának  is  van  benne  érdeke  a  lúfönek  I 

Alig  is  várhatta  Apor  István,  hogy  beesteledjék.  A  szé- 
kelyek felöl,  miután  felesküdtek  a  hűségére,  egészen  biz- 
tos lehetett ;  esküjét  a  székely  soha  meg  nem  szegi,  ha  a 
nyaka  utána  szakad  is.  Csak  utána  kell  nyiilni  az  érett 
gyümölcsnek,  s  minden  a  kezében  marad. 

Mégis  nagyobb  bátorság  okáért  azt  a  busz  drabantot,  a 
kiket  a  fejedelmi  szász  testörségböl  magával  hozott,  oda 
rendelé  fel  a  czimerterem  előtti  tornáczba,  hogj^  ott  legye- 
nek éjjel,  így  egészen  bizonyos  lehetett  a  terve  sikerülé- 
séröl. 

A  mint  elharangozták  az  esteli  angelust,  bezárá  belülről 
a  fegyverterem  ajtajait,  s  azután  a  rejtekajtón  át  behatolt 
egy  viaszgyertya  világa  mellett  a  keskeny  folyosóba. 

A  csizmáit  is  lehúzta,  hogy  a  lépteinek  semmi  hangja 
el  ne  árulja  közeledését.  A  folyosó  túlsó  végéhez  érve, 
aztán  elfújta  a  gyertyát,  észrevéve,  hogy  a  Czirjék  emlí- 
tette hasadékon  át  világosság  szüremlik  keresztül. 

Odalopózott  az  áruló  hasadékhoz,  a  honnan  a  világos- 
ság derengett.  A  tüköramalgama  kopásán  keresztül  egé- 
szen végig  láthatott  az  ágjasházon. 

Ott  volt  a  fülkében,  nehéz  függönyökkel  beárnyékozva, 

11* 


164 

Ilka  asszony  özvegy  nyoszolyája;  mellette  egy  kisebb  kár- 
pitos ágy,  a  két  kis  gyermek  alvó  helye.  Épen  most  fek- 
teti le  őket.  Maga  vetkőzteti,  megimádkoztatja  :  « Szegény 
jó  apánkat  őrizze  az  Isten  minden  veszedelemtől,  hozza 
vissza  friss  jó  egészségben.))  Anyjuk  megcsókolgatja  mind 
a  kettőt.  Azok  még  sokáig  elvihánczolnak  az  ágyban, 
gyermekek  módjára. 

—  Nem  tudtok  már  eldögleni,  fattyuk  !  —  mormogja 
magában  a  türelmetlen  leskelődő. 

Pedig  még  sok  végigvárni  való  van.  Mikor  a  gyermekek 
elpihennek,  maga  Ilka  asszony  veszi  elő  a  kapcsos  ima- 
könyvet s  letérdelve  az  Istenanya  képe  elé,  hosszan,  ke- 
servesen, könyhullatások  közt  imádkozik. 

—  Mit  tud  annyit  könyörögni  annak  a  festett  képnek  ? 
De  még  aztán  egy  másik  festett  kép  is  előkerül ;  arany 

keretbe  foglalt  elefántcsontra  festett  miniatur-arczkép. 
Azzal  is  sokáig  el  kell  beszélgetni,  meg-megcsókolgatni, 
szivéhez  szorongatni.  Ez  bizonyosan  Damokos  Tamás 
képe. 

A  felébredt  oroszlán  dühét  ez  még  csak  ingerli. 

Végre  aztán  mégis  rászánja  magát  a  szép  nő  a  lefek- 
vésre, maga  levetkőzik,  nem  kell  neki  cselédsegítség.  Le- 
bontja a  szép  hosszú  haját,  hogy  újra  befonja,  s  nagyot 
bámul  rajta,  hogy  egy  szál  ősz  hajat  talál  közte  :  ez  akkor 
támadt,  mikor  hirét  hozták,  hogy  a  férjeért  küldött  vált- 
ságdijat elrabolták.  Hiszen  még  alig  huszonnégy  éves ! 
S  már  itt  van  az  ősz  szál. 

A  leskelődő  lator  lihegve  emészti  sóvár  szemével  a  deli 
hölgy  bájait.  Türelmetlen  is  már.  Alig  birja  magát  addig 
tartóztatni,  mig  a  nő  ágya  félfüggönyét  maga  fölé  húzta, 
csak  a  másikat  hagyva  feltárva,  hogy  onnan  fekhelyéről  a 
gyermekekre  lásson.  Aztán  félkarját  a  feje  fölé  emeli,  az 
arczát  ráfekteti  s  Istenben  elalszik. 

—  No  most  itt  van  az  én  időm !  mondja  magában  Apor 
István,  elfordítva  a  csavarreteszt  a  deszkapad  alján,  a 
hogy  Czirjék  megtanította  rá,  s  abban  a  szent  perczben  — 


l<i(>MÍk  ii  f<')l(]  ii  Iáim  ulúl,  H  iS  a/,  elbillenő  pa^Uórol  lo/.ulmn 
valami  nagy  Kötót  m('»lyHÓgl)o. 

8/or(<noH(''jo,  bo^'v  H/.ahniira  phoü:  nem  t^rte  m  ken^ 
He  lábát. 

Hanem  a  /.urcjri'  t(»l(l)n!(lt  lika  usHZony  h  kiiigorva 
a/i  ágyából,  azt  kónló  :  «Ki  jár  ott?t 

Arra  ugyan  neki  a  báborgató  meg  nem  feleibetett, 
mórt  az  valami  három  ölnyi  mélységben  kuczorgott,  a 
bová  nom  hat  le  se  hzó,  se  világosRág ;  do  a  földalatti 
kaji(l>ajának  még  is  fel  kellett  hozzá  törni  még  a  vastag 
bástyafalon  keresztül  is,  a  mibe  az  a  sülyesztŐ  volt  le- 
mólyitve,  a  hová  Apor  István  leesett.  Valami  régi  kincs- 
tart('>  rojtck  volt  az,  a  melyben  az  első  Mikó  a  drágasá- 
gait diigdosá,  8  a  mi  felől  csak  Czirjéknek  volt  tudomása; 
hanem  a  furfangos  sóhajhidat  már  ö  csinálta  hozzá  a 
rúgi  csapóajtó  helyett  s  a  levezető  lajtorját  is  kihúzta  be- 
lőle. Akkor  végezte  ő  ezt  az  egész  munkát,  a  mikor  Ilka 
asszony  Szamosujvárt  járt  diaetát  és  fejedelmet  regu- 
lázni. A  mint  a  jenői  győzelemnek  hire  terjedt,  rögtön 
megsejté  Boldizsár  bá,  mi  lesz  ennek  a  következése? 
A  győzelmes  fejedelem  visszajön,  —  Damokosnét  meg- 
nótázziUi,  —  Mikóujvárt  elkobozzák  tőle,  —  azt  pedig 
senki  se  kapja  meg  más,  mint  Apor  István,  a  kinek  min- 
dig fájt  rá  a  foga,  —  az  idejön  várat,  birtokot  elfoglalni, 
ha  egyszer  itt  lesz,  az  ő  luxuriosus  természeténél  fogva 
könnyű  lesz  őt  belecsalni  ebbe  az  egérfogóba :  mivel  aztán 
az  ezermesternek  még  messzebblátó  czéljai  voltak. 

Azonban  a  megmagyarázhatlan  zajra  Ilka  asszony  hir- 
telen magára  kapkodta  a  ruháit,  s  a  cselédjeit  készült 
felkelteni,  a  midőn  a  hálószobája  ajtaján  halk  kopogta- 
tást hall. 

—  Ki  van  az  ajtón  ? 

—  Én  vagyok  itt,  édes  lelkem,  a  Boldizsár  bátyád. 
Ébren  vagy-e '? 

Ilka  asszony  sietett  felnyitni  az  ajtót. 

—  Ugyan  jó,  hogy  már  felöltözve  talállak,  édes  mézem. 


16ü 

Csak  költsd  fel  a  kis  gyermekeket  is,  s  öltöztesd  fel.   Fut- 
nunk kell  innen  ! 

Ilka  asszony  a  lába  alatt  zakatoló  zörejre  figyelmezteté. 

—  Mi  van  ott  ?  Soha  sem  hallottam  itt  semmi  neszt  még. 

—  Patkány  került  a  csapdába.  Hadd  kaparjon.  Te  csak 
szedd  össze  hirtelen,  a  mi  drágaságod  van,  rakd  egy  bőr- 
iszákba ;  a  legdrábbakat,  a  kis  porontyokat,  jól  fel  is  öltöz- 
tesd, befogva  a  hintód  :  éjjeli  útra  megyünk,  Brassóig 
meg  sem  állunk. 

—  Az  történt  meg,  a  miről  beszéltünk  ? 

—  Az.  Tégedet  megnotáztak.  Apor  Istvánnak  adták  a 
váradat,  birtokodat.  Ha  magad  is  az  övé  nem  akarsz  lenni, 
akkor  fuss  innen. 

—  De  hová  ? 

—  Majd  megmondom,  ha  az  úton  leszünk.  Egész  odáig, 
a  hol  már  a  világ  be  van  deszkázva.  De  most  siess !  Majd 
én  elvégzem  a  magam  dolgát  azzal,  a  ki  idelenn  zakatol. 

Ilka  asszony  hirtelen  felölelte  a  gyermekeket  az  ágyuk- 
ból 8  kifutott  velők  a  cselédjeihez.  Egészen  agyon  volt 
rémülve,  s  féltette  őket  ebben  a  kísértetes  szobában. 

Boldizsár  bá  pedig,  mikor  egyedül  maradt  ott,  félre- 
tolta a  helyéből  a  nagy  fali  tükröt  s  kezébe  véve  az  éjjeli 
mécsest,  levilágított  vele  a  mély  bástyaüregbe. 

—  No  kedves  komám,  nem  ütötted- e  meg  magadat  ? 
Hathatós  káromkodás  volt  rá  a  felelet. 

—  Látod,  így  jár  ám  az,  a  ki  a  tiltott  gyümölcs  után 
ágaskodik.  Dejszen  döngetheted  azt  a  falat!  Egy  öl  széles 
az  elől  is  hátul  is.  Nem  hallik  ki  innen  semmi  kiáltás. 
Jobb  lesz,  ha  szépen  megalkuszol  velem,  ha  ki  akarsz 
innen  kerülni  valaha. 

—  Mi  kell  ?  Haramia !  Kiált  fel  onnan  alulról  a  fogoly. 

—  Mi  kell?  Kitaláltad.  « Haramia.))  Azt  mondd  meg 
nekem  azonnal,  hogy  kinek  hívják  igazi  néven  a  Mun- 
duka  Eavaselt  ?  a  ki  a  Damokos  Tamás  váltságát  elra- 
bolta s  hol  találok  rá  minden  bizonynyal. 

—  Mit  tudom  én  ? 


I'i7 

TlAt     csak     t(»nl      riti     :,     fejed:     lm     <lfe|ejt(ttí-f|,   nií(,r 

oHzodbo  jut,  mórt  neli m  /lem  lioss/n  az  i(|<j  i(l<'ítun  rii- 
várnom,  a  mig  megmondod :  ha  nekod  nem  Iiohszú.  Te 
nckod  tudnod  kell  uzt!  R  ha  rooBt  jóllakva  nem  jut 
oH7:odho,  majd  (eszedbe  jut  chomra,  mert  én  addig  meg 
noni  mondom,  hogy  hol  van  a  pékholt,  ahol  czipót  ve- 
hetsz, —  oda  lenn  a  nutban. 

—  Csak  nem  akarsz  éhnn  megölni  ? 

—  Ne  akarj  éhen  meghalni.  Do  ón  bizony  alább  nem 
adom  a  ezipót,  megmondtam  az  árát. 

—  No  hát  vigyen  el  az  ördög.  ZernycHten  lakik  l'.nis'^ó 
mellett,  Dimbora  Lupujnak  hívják. 

—  Ügy?  Jól  ismerem.  Derék,  becsületes  hiróviselt  em- 
ber. Hát  annál  vannak  az  elrabolt  aranyok? 

—  Azt  nem  tudom. 

—  Dehogy  nem  tudod  1  Vájjon  hol  tartja  őket? 

—  Az  ördög  jobban  tudja. 

—  Könnyű  neked  odalenn  a  pokolban  az  ördögöt  em- 
legetni. Hát  kérdezd  meg  tőle,  közelebb  vagy  hozzá  mint 
én.  Különben,  bizony  Isten,  itt  maradsz  Ítéletnapig. 

—  No  hát  süketülj  meg  tőle !  Egy  hosszú  oláh  tilínkóba 
vannak  belerakva,  az  ott  lóg  az  ág3^a  fölött  a  falon.  Vedd 
el  tőle  !  mit  bánom  én  ?  süsd  meg ! 

—  Hát  hiszen  meg  is  sütöm  én  azt,  csak  megkapjam 

—  No  már  most  adj  le  egy  létrát,  hadd  megyek  fel. 

—  Jaj  de  házsártos  vagy,  kedves  komám ;  pedig  még 
csak  most  kerültél  le  s  már  is  ki  akarsz  jönni !  Hátha, 
mint  a  szegény  Damokos  Tamásnak,  esztendő  számra  ott 
kellene  taposnod  a  csávát  a  keserű  rabságban  !  Nem  megy 
az  olyan  hamar !  Várnod  kell  egy  kisség !  Előbb  én  majd 
elmegyek  a  Mundukát  felkeresni.  Téged  addiglan  itt  hagy- 
lak. Ne  félj  semmit,  nem  halsz  éhen.  Ha  a  szalmát  félre- 
hárítod a  lábad  alól,  találsz  egy  csapó-ajtóra,  azt  a  vas- 
karikájánál fogva  felemeled,  s  azon  bejutsz  egy  gádorba, 
a  melyik  egy  csinos  kis  boltba  vezet.  Az  lesz  a  te  ideigle- 
nes lakásod  ebben  a  várban.  Van  nálad  tűzszerszám,  ott 


168 

találsz  gyertyát  is,  nem  maradsz  sötétben ;  meglátod,  van 
enni-inni  való  akár  két  hétre  is.  Én  az  alatt  csak  meg- 
kapom a  Mundukát.  Ha  az  igazi  nevet  mondtad,  akkor 
bizonynyal  megkapom.  Hogy  a  pénzt  hogy  veszem  el 
tőle,  az  aztán  az  én  gondom.  Akkor  azután  rögtön  hír- 
mondót futtatok  ide  a  hadnagyokhoz,  hogy  hol  keressék 
a  kapitányukat,  a  kik  bizonyára  addiglan,  ha  eget-földet 
egygyé  tesznek,  sem  akadnak  rád  sehol.  Ha  azonban  nem 
az  igazi  nevet  adád  tudtomra :  akkor  visszajövök  ide,  erre 
a  szent  helyre  s  megint  lekiáltok  hozzád :  «hol  vag}' 
Ádám !»  jer  elő,  ne  hazudj  igazán,  ki  a  Munduka  Ravasel? 
S  ezt  mind  addig  újra  ismételem,  a  míg  csak  te  meg  nem 
unod. 

—  Az  igazi  nevet  mondtam.  Dörmögé  a  mélységbe 
jutott. 

—  No  hát  akkor  béke  legyen  veled  !  Ha  látlak,  lássalak 
friss  jó  egészségben. 

Ezzel  lecsukta  a  fogolyra  az  elbillenő  ajtót;  helyre  for- 
dítá  a  csavaró  reteszt ;  a  nyilástzáró  táblát  a  belső  tükör- 
rel együtt  helyére  tolá  s  aztán  végighaladva  a  rejtek  folyo- 
són, kijött  a  czimerterembe  ;  a  nehéz  szekrényt  megint  a 
rejtekajtó  elé  tolta,  s  valamennyi  szobán  keresztül  sétálva, 
végig  ballagott  a  külső  tornáczon,  úgy  került  Damokos 
Tamásné  elé,  a  ki  azt  hitte,  hogy  boszorkányság  van  a 
dologban :  mivelhogy  a  toronyszobából  lehetetlen  más 
ajtón  kijönni  valakinek,  mint  a  melyen  bement.  Merre 
jött  ki  az  ágyasházból  ? 

—  Eepültem  galambom !  magyarázá  Boldizsár  bá.  De 
most  már  repüljünk  veletek  együtt,  a  míg  a  csillagokban 
tart. 

Azzal  a  két  kis  gyermeket  a  karjaikra  vették,  a  kiseb- 
biket az  anyjuk,  a  nagyobbikat  Boldizsár  bá  s  levitték 
őket  a  hintóhoz.  A  nagyobbik  nyűgösködött.  « Minek  köl- 
töttek fel  ?  Olyan  jót  álmodtam.  Az  apámnál  voltam ». 

—  0  nála  fogsz  lenni  kicsikém  nem  soká !  —  monda 
Boldizsár  bá  —  odaviszlek  hozzá  ! 


-  Miliők   holondiija  oz/.ul   n   H/.ogúny  gyűrniük ct '/  - 
f(<(l(l()  Jlku  iiHH/iony. 

—  Igazat  mondtam  vn.  Bizony  odamogyünk  t  DuinokoH 
Tamáshoz  I 

Ezért  a  szóért  aztán  mind  a  hárman  a  nyakába  borul- 
tuk, anya  és  két  gyermek  és  ösHzecHÓkolták. 

—  Igaz  ez  ?  igaz  ez  ? 

—  Ha  én  mondom,  hát  igaz ! 


A  DRAKU  POPI. 

Útközben  Boldizsár  bá  elmondott  Ilka  asszonynak  a 
megtörténtekből,  8  az  ezután  tervbe  vett  dolgokból  any- 
nyit,  a  mennyibe  azt  szükséges  volt  beavatni.  Megtudta 
már  Aportól,  hogy  mi  az  igazi  neve  Mundukának  ?  hol 
kapható  meg,  és  az  elrabolt  aranyak  hova  vannak  el- 
rejtve ? 

—  Tehát  mégis  az  ö  tudtával  történt !  szörnyüködék 
nka  asszony. 

—  Bocsásd  meg  néki,  szentem.  Az  irántad  való  szere- 
lem vitte  rá,  nem  valami  nemtelen  indulat. 

—  Pokolra  jusson  érette  ! 

—  «Ott»)  van  már,  ne  kivánd  még  mélyebbre.  Szépen 
birtokba  vette  a  váradat,  mondhatom:  csak  hadd  üljön  ott. 
Nem  tart  az  sokáig,  pünkösdi  királyság  lesz  az,  két  ellen 
fejedelmünk  már  van,  mire  visszakerülünk  Krimiából, 
negyedik  is  lesz,  az  majd  kiveri  valamennyit.  Hanem 
most  legelébb  is  az  a  főgondunk,  hogy  Mundukától  vissza- 
kapjuk a  pénzt. 

—  Eögtön  jelentse  föl  kegyelmed  a  brassói  királybíró- 
nál, hogy  fogassa  el  az  embert. 

—  Dehogy  jelentem,  édes  mézem !  hisz  az  annyi  volna, 
mintha  rókát  akarnék  fogni  s  kolompot  akasztanék  a  nya- 
kamba. Majd  kikeritem  én  azt  királybiró  nélkül,  egy  nap 
köze  alatt.  A  ki  az  emberek  bölcsességére  számít,  az  bizony 


170 

csúfot  lát ;  hanem  aki  a  bolondságukra  számít,  az  mindig 
czélba  talál. 

Ilka  asszony  tehát  egészen  rábizta  az  ügyet  Boldizsár 
bára. 

Másnap  délre  bevergődének  szerencsésen  Brassóba. 
Boldizsár  bá  azonban  nem  hajtatott  a  belvárosba,  a  hol 
igen  díszes  vendégfogadók  valának ;  hanem  kinn  maradt 
Bolgárszegen.  Ez  egyik  külvárosa  Brassónak,  a  mit  akkor 
csupa  görögök  laktak.  A  legélelmesebb  és  leghasznosabb 
népfaj,  a  mi  csak  Magyarországra  bevándorolt.  Itt  bolgá- 
roknak nevezték  akkoriban  őket ;  de  valóságra  macedón 
görögök  voltak.  Az  ő  kezükben  volt  az  egész  kereskedés, 
Magyarország  és  a  keleti  népek  között.  Kincsek  özönlöt- 
tek a  kezeiken  át  Magyarországra.  Szerették  is  őket  a 
királyok  és  fejedelmek,  s  erős  kiváltságokkal  kerítek  őket 
körül.  Ezek  közé  tartozott,  hogy  a  görögök  saját  birót  vá- 
lasztottak magok  közül,  a  ki  kereskedelmi  ügyeikben  íté- 
letet hozott.  Ebben  az  időben  Nogáli  uram  volt  a  görög 
biró.  Boldizsár  bá  egyenesen  az  ő  udvarára  hajtatott  be. 
Itt  minden  ház  bolt  volt  és  vendégfogadó.  Lehetett  kapni 
akár  egy  ital  pálinkát,  akár  egy  vég  posztót,  akár  egész 
ellátást,  kocsival,  lóval,  jutányosán,  becsületes  árért.  Szí- 
vesen látták  a  vendéget,  a  gazda  együtt  ebédelt,  vacsorált 
vele  :  mikor  odább  akart  menni,  megcsinálta  neki  a  szám- 
láját, a  min  magának  nyeresége  sem  volt;  engedelmet 
kért  tőle,  hogy  iljeií  sokra  megy  a  csekélység,  a  mit  szol- 
gáltatott, s  ha  azt  mondta  a  vendég,  hogy  most  nincsen 
pénze,  hát  «az  Isten  áldja  meg!  majd  megadja,  ha  vissza- 
jön megint. »  A  székelyek  legörömestebb  is  csak  ideszáll- 
tak  Bolgárszegre,  ha  Brassóban  vala  dolguk. 

Nogáli  uram  különben  is  régi  jó  ismerőse  volt  a  Da- 
mokos-családnak,  a  búzát,  gyapjút  ő  szokta  tőlük  meg- 
venni, s  viszont  kelmével,  fűszerszámmal  ő  látta  el  a 
házat.  Nagyon  örült  is,  mikor  Boldizsár  bát  meglátta 
Damokosnéval,  meg  a  két  kis  fiucskával.  0  maga  segített 
a  nagy  bőröndöt  behozni  Boldizsárnak.    «Az  ilyent  nem 


171 

kell  oBoU'dro  bi/.ni  I  óssreveRBÍ  as  emelésér/S],  hogy  arany- 
ezÜHt  van  benne. » 

-  Biz  R  van  ebben,  monda  BoldizHdr  bú.  A  i^amoko- 
Hok  niindon  cHiiládi  kincHO  itt  van.  Gyíir^y  fcjcdclom  im«g- 
DÓtáztatta  a  liu^'otnnss/onyt,  h  most  futnunk  kttli  11/  or- 
szágból. 

—  Tudom,  tudom.  Mondú  a  görög.  Az  Uten  áldja  meg 
.'itít  a  nótájával !  Majd  mi  tiinc/olunk  azon.  Hát  csak 
hagyjátok  itt  nálam  c/ekct  a  kincHeket  most:  ne  vigyétek 
magatokkal,  mert  bizony  elveszik  t<)letek  vagy  a  ZHivá- 
nyok.  vngy  »■  tatárok.  Itt  ólálkodnak  ám  már  a  Hzomszód- 
bau.  Én  adok  rá  noktok  majd  pénzt,  a  mennyi  kell.  Tu- 
dom, mi  van  a  ládában.  Ismerem  minden  darabját. 
Lehet  rá  kölcsön  adni  kétezer  aranyat.  Nem  kérek  sokat 
érte :  egy  oszporát  egy  aranyért,  a  mig  visszafizetik.  Ha 
egy  hónap  múlva,  vagy  kettő  múlva,  vagy  egy  esztendő 
múlva.  Azért  csak  egy  oszporát. 

Damokos  Tamásné  bizony  megadott  volna  akár  egy 
dénárt  is  szives  örömest  a  kölcsönajánlott  két  ezer  arany- 
ért darabonkint. 

—  Itt  én  nálam  biztos  helyen  lesz  ám  a  kincsetek,  ne 
icljetek.  Ide  nem  jön  a  tatár.  Van  mi  nekünk  olyan  abra- 
kunk, a  mit  ha  a  tatár  lovának  adunk,  hát  elmegy  tőle 
másfelé ;  Brassót  kikerüli.  Megtanulták  már  a  brassóiak, 
hogy  vassal  nem  jó  verekedni,  ezüsttel  sokkal  jobb. 

—  De  hátha  ezt  a  kétezer  aranyat  is  elrabolják  tőlünk 
a  zsiványok,  mint  a  múltkorit  ?  aggságoskodék  Ilka  asz- 
szony. 

—  Miért  nem  szóltatok  nekem  ?  Nekem  kellett  volna 
szólni  1  Én  nem  adok  ám  a  kezetekbe  pénzt;  egy  oszpo- 
rát sem.  Nem  kell  az  embernek  az  útra  pénzt  vinni  ma- 
gával ;  mert  mikor  előveszi  az  erszényét,  hogy  fizessen : 
meglátják,  s  agyonütik  érte.  Hanem  majd  adok  én  nektek 
egy  pecsétes  levelet,  jóféle  pergamenre  irva,  ezzel  aztán 
elmehettek  Bukarestbe,  Galaczba,  Bakcsi  Száraiba,  majd 
felirom  a  neveiket,  kikhez  ?  Annak  ott  megmutatjátok  ezt 


172 

a  levelet,  s  megmondjátok  neki,  hogy  mennyi  pénzt  fizes- 
sen helyettetek  ennek  meg  amannak.  Az  felirja  erre  a 
levélre,  a  mit  kifizetett,  ti  meg  irást  adtok  neki  rólí 
Mikor  visszakerültök,  ezzel  a  levéllel  beszámoltok  ne- 
kem, s  akkor  megtudjuk,  hogy  melyikünk  tartozik  a  má- 
siknak ?  így  az  egész  utón  senki  egy  tallért  sem  lát  íi 
tenyeretekben ;  mégis  mindig  lesz  pénzetek.  Ezt  a  leve- 
let pedig  hiába  rabolná  el  tőletek  akárki,  mert  ez  csak 
Damokos  Tamásné  asszonyomnak  a  nevére  szól ;  a  kit 
aztán  a  keze  Írásáról  ismernek,  meg  az  én  embereim 
minden  városban.  Ha  akarjátok,  Bagdadig  elküldelek 
benneteket  ilyen  szép  szerével. 

Oda  azonban  ök  nem  akarának  utazni,  hanem  csak 
Krimiáig,  Buzdurgán  murza  uram  palotájáig. 

Ilka  asszony  tehát  egészen  tele  volt  megelégedéssel, 
mikor  ennyit  megértett  Nogáli  uramtól.  Meg  volna  tehát 
a  váltságdíj  ismét ;  a  kétezer  arany.  Erre  a  módjára  a 
szabadulásnak  bizony  hamarább  is  gondolhatott  volna ! 
Vádolta  most  már  a  lelke,  hogy  minek  kapkodott  a  feje- 
delem lova  zablyájához?  miért  nem  kereste  fel  inkább 
azonnal  Nógáli  uramat  ?  Mennyi  idő  kárbaveszett  ezzel. 
Sőt  a  birtokát  is  elkobozták  miatta.  —  No  majd  az  urá- 
nak visszaadják,  ha  előkerül  Krimiából,  hisz  az  nem  vé- 
tett Eákóczy  Györgynek  semmit,  sőt  inkább  az  ő  hűsé- 
geért szenved. 

Boldizsár  bá  azonban  egy  szóval  sem  árulta  el  Nogáli- 
nak,  hogy  vágynak  még  más  kétezer  aranyak  is,  a 
mikre  bizonyosan  számit.  Azt  kell  kicsikarni !  De  nem 
szólt  senkinek.  Azt  mondta,  elmegy  körültekinteni  alkal- 
matosság után.  Ellenben  csak  azt  várta,  hogy  besötéted- 
jék. Akkor  egy  batyuba  kötözött  mindent,  a  mire  szük- 
sége volt.  Ha  valaki  rajta  kapta  volna,  de  elbámult  volna 
rajta,  hogy  micsoda  furcsa  dolgokat  szedett  össze  az  ezer- 
mester ?  Mi  lesz  ebből  ?  Egy  bivalybőr  szarvastul,  söré- 
nyestül,  egy  hosszú  tülök,  egy  négyszegletű  bádogszelencze. 
Vájjon  mire  lesznek  mindezek  használhatók  ? 


178 

Azt  ö  tuíUji.  A  mint  HÖt(?t  lőtt,  fclvotto  ii  haty»t  a  iiátára; 
vándor  olajkároHok  nuxljara  a  köponyüKci  a  l)atyu  fölé 
takarta,  h  aztán  ogy  boHRZÚ  H/.ogoH  bottal  a  kc/nlicn.  tdiii- 
(lult  Zernyent  foló. 

Nem  kullutt  noki  tudakozódni,  tudta  jól  lu  utat.  Minden 
házat  ismert. 

Kjft'drr  kukoritottak  ii  kakasok,  mikor  a  falu  kozcpóig 
(jljutott.  a  hol  az  ö  ombcréut  k  a  bázavolt.  Azt  íh  ismerte  ö 
flzonii'lyeson.  Sokszor  ittak  ('<^'yniáHnak  a  kulacHából.  Ki 
iiittc  volna  róla,  hogy  ilyen  <4onos/,  szollem  lakik  benne? 

Zoniyestfalva  és  egész  határa  akkoriban  mind  Jirassó 
tulajdona  volt.  A  falu  félmértföldnyi  hosszúságban  nyúlik 
végig  a  Riu  patak  partján,  más  része  meg  el  van  szórva  a 
liavasok  között;  azt  odafenn  vad,  pásztornép  lakja,  aki 
még  papot  sem  lát  soha  s  vándorol  a  nyájával,  keresztül- 
kasul a  hogN  (íken,  nem  kérdezve,  hol  Erdély,  hol  Oláhor- 
szág ?  az  idelenn  lakók  pedig  fuvarozásból  élnek.  Befog- 
nak tizenkét,  tizenhat  lovat  egy  óriási  társzekér  elé,  s  azt 
megrakva  brassói  kelmékkel,  elvontatják  Bécsig  vagy  Ga- 
laczig,  mindig  útban  vannak.  Zavaros  időkben  pedig  ha- 
lásznak is !  de  nem  a  Riu  patakban,  hanem  a  « zavarosban*. 
Eg3'  olyan  név,  mint  a  «Munduka  Bavasel»,  nem  is  va- 
lami megszégyenítő  arra  nézve,  a  ki  azt  hiressé  tette.  Csak 
olyan  az,  mint  a  hajdankorban  a  rablólovagok  viselete 
volt.  Még  népballadák  is  dicsőítik.  Egy  ilyen  híres  kalan- 
dor, Deli  Marko,  egész  ütközetet  vívott  Báthory  Gáborral 
s  meg  is  verte  (a  szászok  segélyével)  a  fejedelmet.  (A  «Deli 
Marko »  név  mindenütt  népszerű.) 

Boldizsár  bá  bizonyos  lehetett  felőle,  hogy  Dimbora 
Lupujt  otthon  találja.  Az  nem  jár  fuvarozni. 

A  háza  ott  van  egy  domboldalban,  óriási  diófáktól  be- 
takarva. Kerítése  nincsen,  még  egy  kutyát  sem  tart.  Nem 
fenyegeti  őt  itten  veszedelem ;  s  ha  fenyegetné,  gyorsan 
tudósítják  róla.  Nagy  hire  van  óriási  erejének :  az  bánná 
meg,  a  ki  reá  törne. 

Dehogy   is    jött    ellene   Boldizsár    bá   erőhatalommal. 


174 

Brassó  valamennyi  drabantja  el  nem  nyomná  a  Mundukát, 
ha  az  megharagszik. 

A  Dimbora  Lupuj  háza,  a  hogy  oláh  nemes  uraké  szo- 
kott fabrikálva  lenni,  alul  kőből  épült,  arra  vezetett  fel 
egy  lépcsős  tornácz ;  a  fölött  azután  szép  simára  gyalult 
tölgyfából  volt  emelve  a  lakóház,  ózifrán  kifestett  ajtó-, 
ablakfákkal,  a  teteje  magasabb  volt  magánál  a  háznál, 
singnyi  zsindelyekkel  fedve,  a  két  ormán  két  nagy  szarvas- 
agancscsal. 

Boldizsár  bá  a  csendes  éjszakában  toilettet  csinált  a 
diófa  alatt ;  felvette  a  bivalybőrt,  a  szarvasfejbőrt  a  fejére 
húzva,  ebben  a  riasztó  alakban  indult  meg  a  Munduka 
látogatására. 

Ismerte  a  dörgést :  ott  alszik  ő  kegyelme  a  hátsó  szobá- 
ban, a  honnan  az  erdőre  lehet  látni  és  menekülni.  Az  ab- 
laka mindig  nyitva,  még  télen  is.  ügy  alszik  ott  a  décz- 
bunda  alatt,  a  nagy  báránybőr  süveggel  a  fején. 

Boldizsár  bá  a  nagy  hársfahéj  szótülköt  betolva  az  ab- 
lakon át  a  szobába,  pokolbeli  hangon  mormogá :  « Mun- 
duka Eavasel !  »> 

A  déczbunda  megmozdult,  a  bárányb őrsüveg  felütötte 
a  fejét.  Dimbora  Lupuj  felébredt  a  hős  nevének  említé- 
sére álmából. 

Haj,  de  hirtelen  lehúzta  a  fejét  megint  a  bunda  alá, 
mert  az,  a  mit  látott,  bizony  a  legkeményebb  szivet  is  meg- 
próbálná !  Ott  tánczolt  a  falon  fényes  karika  közepében 
egy  nagy  fekete  ördög,  előre  görbült  két  szarvval,  hosszan 
kilógó  piros  nyelvvel,  tüzes  vasvillával  a  kezében ;  a  far- 
kába pedig  három  ördögfiu  kapaszkodott,  az  egyik  piros, 
a  másik  zöld,  a  harmadik  sárga,  az  egyiknek  bagolyfeje 
volt,  a  másiknak  hiúz  feje,  a  harmadiknak  sündisznófeje. 
Az  öreg  ördög  mormogott,  az  aprók  pedig  igen  illetlen 
hangokat  adogattak  közbe. 

« Jajh!  uram  irgalmazz ! »  didergé  fogvaczogvaa  rablóhős, 

((Munduka  Eavasel!  mormogá  az  ördög.  Készen  vagy-e 
a  halálra?  Jöszte  velem  !  viszlek  a  pokolba ». 


17.'. 

«No  még,  uram,  dráku!  osak  og>'  napig  ksgyelmoxx. 
Nagyon  Huk  a  bűnöm !» 

üTudomiFel  van  nálam  ijrva|   Én   vagyok  a  fdraku 

popiu. 

Ez  a  «pap  ördöge*  ama  titokteljes  seemély,  aki  eljár  as 
ablakra,  a  hol  lopott  pénzt  érez  h  kiköveteli  azt  a  primoa 

acípUHitortól.  Furcsa  incasHator ! 

—  Jaj,  mondd  meg,  mit  kivánHZ? 

«Add  ido  azt  a  furulyát  a/,  ágyad  fölül •  dörmögé  as 
ördög. 

•Jaj !  uram  driiku,  iv/.  sok  lesz.  Érd  be  felévei !» 

«Ne  alkudj !  Adod-e  mindjárt?  Vagy  szekérrel  jöjjek ?t 

Hangzott  is  már  a  pokolbeli  paripák,  a  sárkányok  prüsz- 
Hzögése :  a  kerek  fény  szérű  közepébe  ott  a  falon  egyszerre 
csak  beugrott  egy  tűzokádó  sárkány :  tüzes  szekérrel ;  ab- 
ban ült  a  poklok  királya,  tüzes  koronával  a  fején. 

Munduka  Eavasel  látta,  hogy  itt  életre  é«i  pokolra  megy 
a  harcz.  Nem  volt  ö  gyáva,  ember.  Tudta  védelmezni  ma- 
gát. Még  az  ördög  ellen  is  tudta.  Bizonyos  volt  felöle, 
hogy  ha  ö  azt  a  szentelt  viaszgyertyát  ott  a  Szent  György 
kép  előtt  megg}uithatja,  attól  egyszerre  el  kell  futni  min- 
den pokolbeli  hatalomnak.  Kimászott  négykézláb  az 
ágyából ;  elvánszorgott  a  pestesig,  azon  még  parázs  volt ; 
a  kénfonalat  bedugta  s  folyvást  imádkozva  és  könyörögve, 
odacsúszott  térden  a  szent  képig  s  akkor  aztán  meggyúj- 
totta a  viaszgyertyát. 

De  ebben  a  pillanatban  egy  olyan  tűzsugárt  okádott  a 
sárkány  a  szeme  közé,  hogy  attól  a  gyertya  is  elaludt,  s 
szakálla,  bajusza  mind  leperzselödött. 

((Munduka!  Munduka!  Ne  bolondozz  a  pokol  tüzével*, 
tanácslá  mély  hangon  az  ördög.  A  sárkány  pedig  prüszkölt 
és  nagyokat  horkantott. 

—  Jaj  nekem !  Adom  már !  nyöszörgött  a  rablóvezér. 
Harmincz  mértföldnyire  eredj  tőlem  I 

—  Mihelyt  a  furulj^ád  ide  adod. 

—  Nesze  fogd  meg. 


176 

Boldizsár  bá  érezé  a  nehézségéről,  hogy  annak  arany- 
nyal kell  tele  lenni. 

Akkor  aztán  még  egy  pokolbeli  káromkodást  mondott 
a  rablónak:  «Quadrupedanteputremcrepituquatitungula- 
campum ! »  a  mi  valami  rettenetes  átokmondás  lehet ;  Mun- 
duka  az  ágy  alá  menekült  tőle  rémültében ;  arra  aztán 
az  ördög  is  elkocsikázott  a  maga  sárkáayfogatával,  rém- 
séges gyantaillatot  hagyva  maga  után,  fejedelmi  szokása 
szerint. 

—  No  hát !  Monda  magában  Boldizsár  bá,  mikor  reg- 
gelre szerencsésen  haza  került  Bolgárszegre,  s  a  megdu- 
gasztalanitott  hosszú  tilinkóból  kiönté  Nogáli  uram  aszta- 
lára a  kétezer  aranyakat.  Valamennyi  biró,  polgármester, 
syndicus,  hadnagy,  darabant,  mind  összeverte  volna  a 
fejét,  még  se  csikarta  volna  ki  Munduka  Eavasel  uram 
markából  ezt  a  pénzt,  a  hogy  én  kivasaltam  tőle  egy  bi- 
valybőrrel, egy  tülökkel,  egy  laterna  magicával,  meg  egy 
kis  törött  gyantával ! 

Azzal  aztán  elmesélte  az  egészet,  hogyan  történt,  el  is 
producálta  a  bűvlámpa  csodaműveleteit ;  a  mi  a  kis  gyer- 
mekeknek különösen  megtetszett.  Persze  ők  még  nem  vé- 
tettek az  ördögnek,  tehát  nem  féltek  tőle. 

Mindebből  pedig  az  a  tanulság :  hogy  az  ördögre  nagy 
szükség  van  ezen  a  világon ;  azért  mi  a  mi  ördögünket 
nem  engedjük  tőlünk  eldisputáltatni  a  tudósoktól. 

—  Ez  hát  nagyon  jól  jött  így,  monda  Nogáli  uram.  Már 
most  ezt  a  pénzt  egészen  a  váltságdíjra  adhatjátok,  a  mit 
a  zálogra  felvesztek  tőlem,  az  csak  az  útiköltségre  kell 
majd.  Hanem  azt  tanácsolom,  hogy  mindjárt  útra  kelje- 
tek ;  mert  a  Munduka,  ha  egy  csomó  elrablott  pénzt  ki- 
adott a  draku  popinak,  az  addig  nem  nyugszik  ám,  míg 
helyette  még  egyszer  annyit  nem  rabol.  Neki  mindenütt 
kémei  vannak,  a  kik  tudósítják,  ki  utazik  a  vámokon  ke- 
resztül, mennyi  őrizetet  vitt  magával.  Ha  Damokosné  asz- 
szonyom  utazását  megtudja,  szentül  azt  hiszi,  hogy  sok 
pénzt  viszen  magával,  azért  ne  is  menjetek  ti  a  vám  felé 


177 

a  HzoroHoii  koreRztfll  a  rcndoH  onságúton.  Majd  elktilde- 
lok  óii  lionoütukct  mÚHÍülé,  a  ménre  a  világnak  iiincMoo 
Hztija.  Vannak  ón  nekem  egynehány  lovaM  leányaim,  a  kik 
ni(>KK/<)kták  a  havasi  utakat  járni  (a  miken  egykor  a  jó 
'I'(ik()lyi  Ixtört  a  nómot  Beregekre.)  De  ne  gondoljatok  ám 
vahmii  rosszat  felőlem.  Csak  azt  corrigálom  ki,  a  mit  a 
s/ász  urak  bolotcttok  a  törvényeinkbe,  hogy  nekünk  görö* 
göknek  nem  szabad  kényesőt,  meg  salétromot  száilitani 
ki  az  urszt'igból ;  hanem  csak  ő  nekik.  Hát  az  az  én  kényesö 
meg  Halétromszállitó  utam,  az  ő  kegyes  engedelmük  nél- 
kül. K/en  az  úton  olyan  s/épen  kivezetnek  titeket  az  én 
szolgálóim  (én  nem  tartok  féríiszoJgát,  az  mind  tolvaj, 
pákosz,  veszekedő),  még  a  madár  se  szólít  meg  benneteket 
egész  Plojestig.  Onnan  aztán  csak  egy  hajtás  Bukarest. 
Lóháton  odáig,  ott  megint  szekeret  fogadtok,  azzal  men- 
tek Gyurgyevóig.  liövidebb  volna  ugj'an  az  út  Foksánnak, 
s  úgy  Brailának,  de  ez  most  tele  van  errefelé  nyomakodó 
tatárseregekkel,  azokra  nem  jó  lenne  szembemenni.  Azért 
kell  azt  a  kerülőt  tennetek,  hogy  a  veszedelemnek  kitér- 
jetek útjából.  Onnan  aztán  evezős  hajóval  leereszkedtek 
Galaczig,  ott  kaptok  vitorlás  hajót,  az  én  embereim  eliga- 
zítanak, s  ha  Isten  segít,  két  hét  múlva  ott  lesztek  az 
akhtiari  kikötőben. 

—  Eddig  is  megsegített  csodatételével,  ezután  is 
majd  megsegít  az  Isten,  monda  kegyes  szóval  Ilka  asz- 
szony. 

Ebben  aztán  megnyugodtak. 


VAN  ISTEN  A  FOLD  ALATT  IS! 

Boldizsár  bá  azonnal  levelet  ira  a  mikóujvári  hadnagy- 
nak, melyben  tudtára  adá,  hogy  hol  keressék  az  eltűnt 
várkapitányt,  Apor  István  uramat  s  miféle  furfanggal  jus- 
sanak hozzá  az  ő  nagyrabecsült  személyéhez,  a  kinek 
azóta  már  fogytán  lehet  az  elemózsiája;  de  különben  sem 

Jókai :    \.  Danioküsok.  1— 


178 

kellemetes  a  tartózkodási  helye.  Egyébiránt  köszönteti  ö 
méltóságát,  a  furulyát  megkapá  s  igen  szép  nótákat  fúj- 
dogál rajta.  A  mit  ö  jobban  meg  fog  érteni  stb.  stb. 

Csakhogy  erre  a  levélre  már  akkor  semmi  szüksége  sem 
volt  Apor  István  uramnak. 

A  csaptatóba  jutott  főkapitány  úr  ugyanis  sehogy  sem 
akart  belenyugodni  a  maga  kellemetlen  állapotába.  Bo- 
szantotta  nagyon,  hogy  ilyen  együgyű  módon  engedte 
magát  a  concupiscentiája  kötőfékénél  fogva  belevezettetni 
a  kelepczébe.  Ha  ez  kisül,  az  egész  világ  példája  lesz  be- 
lőle; kicsúfolják,  kinevetik,  még  a  fejedelem  sem  fogja 
többé  semmi  dolgát  rábízni.  Hiába  mondja,  hogy  hiszen 
Oroszlánszívű  Eichardot  is  elfogták,  azért  még  is  csak  őt 
fogják  kigúnyolni.  Nem  várja  ő,  hogy  érte  jöjjenek,  ha- 
nem kitör  innen.  Vele  volt  az  evőszerszáma,  azt  szokás 
volt  ezüst  tokban  magával  vinni  mindenkinek.  Egy  kés 
elég  a  rabnak,  hogy  a  falát  keresztül  ássa,  akármilyen  vas- 
tag is  az. 

Eögtön  hozzáfogott  a  munkához.  A  késével  kivájta  a 
mészragaszt  egy  kő  körűi.  Csak  az  első  kőnél  ment  az  ne- 
hezecskén ;  de  mihelyt  az  ki  lett  a  helyéből  mozdítva,  a 
munka  mindjárt  könnyebben  ment.  Ha  napszámba  dolgo- 
zott volna,  bizoy  megkeresett  volna  a  kőműves  pallér- 
nál három  dénárt  egy  nap  alatt.  Soha  sem  szolgálta  még 
meg  ilyen  jól  a  kenyerét.  De  volt  is  láttatja.  Másod 
nap  már  akkora  rést  vájt  a  falban,  hogy  maga  is  belefért; 
s  nagy  vigasztalására  szolgált,  hogy  a  hátralevő  falon  ke- 
resztül már  a  külvilági  neszből  meghallott  annyit,  hogy  a 
toronyőrök  trombitálnak.  Hej  ha  ő  neki  egy  trombitája 
volna :  most  ő  is  jelt  adhatna  innen  a  föld  alul,  s  azt  a 
hívei  majd  meghallanák. 

Idelenn  a  föld  alatt  csak  az  órájáról  tudta  meg,  hogy 
mennyire  haladt  az  idő ;  s  hogy  éjfél  van  és  nem  dél. 
A  harmadik  nap  éjszakája.  Alig  fordított  belőle  valamit 
álomra.  Egyszer  azután  olyan  akadályra  talált,  a  min  az 
egész  tudománya  kudarczot  vallott.  Azt  a  rést,   a  mit  ő 


!7Ü 

H  fiiloti  kcroHztill  tört,  mikor  már  egy  ölnyire  haladt,  egy- 
Hzorru  üMuk  elzárta  üg>'  olyan  nagy  kökolonos,  a  minek 
szélűire  Bobol  sem  ukudt  rá ;  de  a  mit  onnan  elmosditani 
nem  is  volna  clúg  e^y  omber,  még  ha  maga  Sámion 
volna  Í8. 

Hogy  vágju  magát  c/cn  a  nagy  kövön  keresztül  ? 

A  kétségbeesés  kezdte  környúkezni ;  szakadt  a  testéről 
a  nehéz  veríték. 

«Hát  nínoH  Isten  a  föld  alatti*  zúgolódik  nagy  keserű- 
ségében. 

Dehogy  nincs !  Csakhogy  nom  isten  hírével  kerültünk 
ám  ide  I 

No  de  jól  vau  :  alig  hogy  e  szót  kimondta  Apor  István 
uram,  mit  liallanak  fülei  ?  Csákányűtéseket  kívül  a  falon. 
Épen  uttau,  a  liol  ö  az  alagútját  elzáró  n&gy  követ  találta. 
Ez  aztán  a  gyors  igazságszolgáltatás !  Az  ő  hívei  kívülről 
ássák  a  falat.  Tulajdonképen  nincs  is  benne  valami  külö- 
nös csoda.  Kár  is  volna  érte  letérdepelni  és  hálákat  adni 
áhítatosan,  mert  hisz  az  egész  természetes  következése  az 
eseményeknek.  A  hű  darabontok  és  a  hűséges  székelyek, 
uem  találván  reggel  az  ö  főkapitányukat,  a  ki  eltűnt,  sem 
Czirjéket,  a  ki  Mundukát  keresni  szökött,  elindultak  a  jó 
uruknak  a  keresésére  :  tudván,  hogy  itt  kell  neki  valahol 
eldugva  lenni  a  vár  bástyáiban.  Most  azután,  az  éj  csen- 
dességében, meghallották  a  neszt,  hogy  kaparja  ő  belülről 
a  börtöne  falát,  s  nosza  csákányt,  vasrudat  ragadtak,  hogy 
ők  meg  kívülről  bontsák  a  köveket,  a  mik  a  fogolynak  út- 
jában állanak ! 

Dehogy  jutott  neki  eszébe  az  imádság,  meg  a  félmázsás 
viaszgyertya,  a  mit  kínszenvedésében  a  Boldogságos  Szűz- 
nek felajánlott.  «No  megállj  Czirjék!  Megállj  Damokosné  ! 
Ezért  véres  boszút  állok !»  Még  az  is  eszébe  jutott,  hogy 
Dimbora  Lupujhoz  is  el  lehetne  még  futtatni  s  eszére  adni 
a  veszedelmet. 

Egyszer  aztán  nagyot  roppant  a  fal,  a  nehéz  alapkő  kigör- 
dül; a  csillagos  ég  derengése  bevilágít  a  földalatti  odúba. 

12* 


180 

—  Itt  vagyok  fiaim !  Itt  a  főkapitánytok,  Apor  István  ! 
kiált  a  megmenekült  fogoly,  kibújva  a  törött  résen  szaba- 
ditól elé. 

De  azok  ugyancsak  furcsán  köszöntötték.  Egyik  az  üs- 
tökébe markolt,  a  másik  a  gallérjába,  a  harmadik- negj'e- 
dik  a  két  kezét  kapta  el,  az  ötödik  a  száját  tömte  be,  s  mi- 
előtt egyet  kiálthatott  volna,  hozzá  kötötték  a  nyakánál 
fogva  egy  lónak  a  farkához,  elkezdtek  vele  vágtatni,  neki 
aztán  szaladni  kellett  tüskön-bozóton  keresztül,  ha  azt  nem 
akarta,  hogy  a  pányva  a  nyakára  szoruljon. 

No  ez  szép  kis  megszabadulás  volt ! 

A  minek  pedig  az  a  magyarázata,  hogy  nem  Apor  István 
uram  darabontjai  voltak  azok,  a  kik  a  bástyát  kikezdték ; 
hanem  a  krimiai  tatárok,  Buzdurgán  emberei. 

A  haragos  murza,  a  mit  megígért,  sietett  megtenni. 
A  maga  csapatjával  legelébb  betört  Erdélybe,  az  ojtozi 
szoroson  keresztül,  mit  senki  sem  védelmezett ;  éjszakára 
ott  termett  Mikó-Ujvár  alatt.  Fogadása  tartotta  körmére 
keríteni  Damokos  Tamásnét,  a  ki  az  uráért  sajnálta  meg- 
küldeni a  váltságdíjat.  Nagyon  számított  rá,  hogy  még  a 
szeretőjét  is  ott  fogja  a  várban  találni,  a  kiért  az  urát  ott 
hagyta  veszendőben.  Nem  volt  ott  most  Czirjék  Boldizsár, 
a  ki  a  faágyuival  egész  tatár-sereget  pocsékká  vert  ugyan- 
azon a  helyen :  székely  és  szász  a  fülére  fekve  aludt  a  vár- 
ban. Sem  kapitány,  sem  hadnagy  nem  volt,  a  ki  az  őröket 
fegyelemben  tartsa.  Könnyű  volt  őket  meglepni  gondtalan 
álmukban. 

A  tatárok  észrevétlenül  kiásták  a  bástyafalat,  azután 
ugyanazon  a  sülyesztőn  keresztül,  melybe  Apor  István  le- 
zuhant, felmászának  szépen  s  a  várszobában  alvó  dara- 
bontokat irgalmatlanul  megkötözték.  Az  alsó  boltozatban 
alvó  székelyek  csak  erre  a  lármára  ébredének  fel.  Akkor 
látták,  hogy  benn  van  az  ellenség  a  várban.  Ok  aztán,  ne- 
hogy kivül  és  belül  két  tűz  közé  szoruljanak,  senki  sem 
lévén,  a  ki  vezette  volna  őket,  felnyiták  a  kaput  és  fegy- 
veres kézzel  kirohanván,  elverték  maguk  elöl,  a  kit  utjok- 


181 

han  talil1tal(  r  aztán  olmonektíltok  a  ho^ynk  Vözó.  A  kapi- 
tiiijy  úin  liiHHa,  initóvő  Ic^o'cn  ? 

A/.t  ug,Y<in  attól  nem  kcrdozUik,  hannm  addÍK  nyargal- 
tak velő,  a  niig  a  murza  oló  noiii  (  rkozónek. 

«Ttt  liozzuk  az  Apor  Istvánt!* 

Hojh  !  ni(<kkora  kaczagásra  nyitotta  fol  az  állkapczáját 
ennól  a  nóvnól  Buzdurgán  murza. 

—  Hohoj !  ITát  te  vagy  az  a  híroH  ?  "Krdv.s  (;.'\<tlen 
PÍBtukáni!»  A  sz(^p  asszony  szerelmes  hálviirivM  '•  A  kiórt 
az  urát,  Pamokos  Tamást  ott  hagyja  u  csuviiliaii  I  'IV  ind 
fáj  a  fogam.  Csakhogy  megkaptalak !  No  ne  fólj,  elviszlek 
oda  társad  raelló:  legyetek  együtt  ketten.  Akkor  aztán  vá- 
logasson majd  a  szép  asszony  hennetak,  hogy  mélyítek 
szebb  legény  a  talpán  ?  Szerettél  a  közös  tálból  enni?  No 
majd  lefetyölöd  a  közös  moslékot,  a  közös  vályúból,  Da- 
mokos  Tamással,  s  egy  korbács  csókolja  mind  a  kettőtök 
hátát. 

Most  tudta  hát  már  meg  Apor  István,  hogy  bizonyára 
van  Isten  a  föld  alatt  is  ;  csakhogy  nem  jó  a  haragját  föl- 
ébreszteni imádkozással  az  olyan  embernek,  a  ki  valami 
rosszban  töri  a  fejét ;  mert  így  jár,  a  hogy  ö  járt. 

Ellenben  Buzdurgán  murza  még  egyszer  olyan  dühös 
lett  Apor  Istvánra,  mikor  a  kurtányok,  a  kik  a  várból  visz- 
szatértek,  liirül  hozták  neki,  hogy  a  keresett  szép  asszonyt 
nem  találták  sehol.  Vannak  ottan  fehér  népek  többen,  de 
azok  mind  vének  és  ránczos  képüek.  Hogy  az  asszonyuk 
hová  lett?  azt  senki  sem  tudja. 

—  Akkor  csak  te  tudod  magad,  Apor  István,  dörmögé 
Buzdurgán.  Ha  nekem  elő  nem  adod,  ha  ki  nem  vallod, 
hová  dugtad  el  ?  bizony  mondom  neked,  hogy  olyan  dol- 
got hallasz,  a  milyent  még  soha  sem  hallottál.  A  talpad- 
nak mondják,  s  mégis  a  fejed  érti  meg. 

Azt  pedig,  hogy  hol  van  most  Damokos  Tamásné,  nehéz 
lett  volna  akárkinek  is  megmondani.  Mert  azoknak  a 
hegyeknek,  a  miken  keresztül  Nogáli  uram  lovas  szolgálói 
vezették  ez  órában  Ilka  asszonyt,  még  neveik  sincsenek. 


182 


ASSZONYOK  VERSENYE. 

Csak  úgy  magában  járdogálta  végig  pompás  kertje  te- 
kervényes útjait  a  kadina.  Nem  telt  öröme  se  a  bajadérek 
tánczában,  se  az  almék  dalaiban.  Virágnyilás  nem  viditá 
fel,  gyümölcsérés  nem  vígasztala  meg :  körüle  paradicsom 
volt,  de  belül  volt  a  sivatag.  A  kiket  maga  körül  lát,  azok 
rá  nézve  nem  emberek  :  asszonyok  és  eunuchok,  engedel- 
mes szolgalelkek.  Üres  neki  ez  a  világ. 

Az  őrt  álló  cseléd  jön  feléje  sietve,  s  arczczal  a  földre 
borulva,  jelenti  alázatosan,  hogy  odakinn  az  udvarban 
egy  gyászruhás  asszonyság  könyörög  bebocsáttatásért,  a 
nevét  felirta  erre  a  teszkerára. 

Kalme  arczán  valami  villámlott  át,  a  mint  ezt  a  nevet 
elolvasta:  «Damokos  Tamásné!»  Megköté  magát  kevély 
indulattal  s  azt  felelte  : 

—  Mondjad  neki :  « jöjj  ön  holnap !» 

Miért  utalta  másnapra  ?  Éreztetni  akarta  tán  vele  döly- 
fös hatalmát?  Ebben  is  lehet  valami.  De  más  oka  is  lehe- 
tett. Ma  nem  hitte  magát  elég  szépnek.  Törődött  volt.  Pe- 
dig olyan  nagyon  kivánta,  hogy  valaha  az  életben  ezzel 
az  asszonynyal  összetalálkozzék,  hogy  aztán  hadd  lássák, 
melyik  volt  a  szebbik?  ő-e,  vagy  a  másik,  a  kiért  őt  meg- 
vetették, cserébe  el  nem  fogadták  ? 

Meg  akarta  ezt  az  asszonyt  verni  női  szépségével.  Az 
egész  nap  előkészülődésekkel  telt  el.  Háromféle  fürdőt  is 
vett,  legelőször  késő  este  szamártej  bői,  azután  reggel 
korán  damaskusi  rózsavízből,  utoljára  délben  a  bűbájos 
szűzleánytejből,  a  mit  ámbrával  és  pálmaborral  készí- 
tenek az  arab  bűvészek,  így  árulják  ólommal  beforrasz- 
tott üvegekben.  —  Akkor  befonatta  a  haját  az  asszonyai- 
val gyöngyfüzérek  közé ;  előhozatta  legragyogóbb  selyem- 
ruháit, kösöntyüit,  karpereczeit,  macskaszem,  karbunku- 
lus, rubint  ragyogott  a  nyakán,  füleiben.  Az  arczát  kifes- 


188 

tittto  H/.iirnórriil,  violrigyökérrel  bajnalsxin  piroira;  iiiÍd- 
(lun  H/.áj  a/.t  mondta,  do  raég  a  tükro  íh  ar.l  vallotta,  hogy 
Hxobl)  aHH/ony  norn  lehet  a  földön  Kaliiiónál ! 

•löhot  a/  H  iiiíÍkíU  ! 

Intő,  hojíy  vczcsHÓk  Ix-  uz  iidviiron  vúmkozó  g;)'áMzrahÍ8 
flHHZonyt  a  liárcinlx'. 

Biz  az  a  violaKzim'i  ^'yászniha  urin     i;'     tja,  cHak  clta* 

karja  a  női  HZt'pHrgct :  arany,  czÜKt,  (^  ■  m mt      *     - ' 

a  Hzomorú  alakon,  cf^'y  niakuhlnyi  hímh,  .1.  \;n 
kót  olyan  ékszere,  a  minővel  nem  bír  a  kadina, 
övó  volna,  bizony  csak  odaadná  érettük  cserébe  miudcu 
drágaságát,  az  u  két  szép  poronty,  olyan  piros  arczú, 
olyan  kökény-szemű  mind  a  kettő.  A  kisebbik  az  anyja 
keblén  csügg,  két  karjával  átfonva  a  nyakát  s  szégyenkedve 
rejti  az  orczáját  az  an^'ja  fátyola  közé,  a  mint  ez  a  sok 
idogen  asszony  mind  reá  néz  bámulva.  Az  anyja  suttogva 
biztatja,  hogy  ne  féljen  semmit;  —  csak  ő  vele  van  el- 
foglalva, egészen  felejti,  hogy  a  ház  úrnőjét  köszönteni  is 
kell.  És  a  kadina  irigy  szemmel  látja  vág3'tár8néja  arczán, 
hogy  annak  a  kis  kölyöknek  a  csókja  mennyivel  szebb 
pirosító  minden  szafflórnál,  violagyökémél ! 

S  ez  a  könyörgő  asszony  még  nem  is  alázza  meg  magát 
ö  előtte,  úgy  a  hogy  illik,  hogy  az  ajtónál  belépve,  lebo- 
rulna mindjárt  a  földre  s  aztán,  a  hány  lépés,  annyiszor 
értetné  a  homlokát  a  tarka  szőnyeghez,  míg  az  ő  zsámo- 
lyához eljut,  hanem  csak  ott  alkuszik  a  nagyobb  fiával,  a 
kit  kézen  vezet:  « térdelj  le  szépen  fiacskám  az  úrasszony 
előtt ! » 

«Biz  én  nem  térdelek ;  hisz  nem  a  Szűz  Mária  ez  itten  ! 

No  hát  ő  is  akarja  vele  éreztetni  a  büszkeségét. 

Az  őrt  álló  eunuch  sürgetős  levelet  hoz  a  kadinának. 
Kalme  asszony  ezüst  csíptetővel  veszi  azt  el  a  vert  ezüst- 
tálczáról.  Buzdurgán  murzának  szólt  a  levél,  kívül  ráírva : 
Foglyok  dolgában.  Akmet  bégtől.  Sürgetős. 

A  murza  kedvencz  nejét  bizta  meg  azzal,  hogy  távol- 
létében az  érkező  leveleit  felbontsa  s  a  mi  sürgős  elintézni 


181. 

való,  azt  az  ő  személyét  képviselve,  elvégezze.  (Ez  már 
egy  kis  európai  erkölcs  volt  nála.) 

Kalme  felbontá  a  levelet  s  a  míg  elolvasta,  addig  hagyta 
maga  előtt  állni  a  gyászruhás  asszonyt,  két  kis  poron- 
tyával. 

Ez  volt  a  levélben : 

« A  Damokos  Tamás  nevű  rab  magyar  urat,  volt  székely 
főkapitányt,  a  mint  ezen  levelemet  veszed,  szultán  ő  fel- 
sége parancsolatjából  (ki  ura  minden  igazhivőknek  és  így 
neked  is)  fejed  vesztésének  büntetése  alatt  azonnal  bo- 
csásd haza.  A  kétezer  arany  váltságdíjról  adjon  neked 
írást,  s  azt  majd  innenhazulról  neked  megfizesse,  mikor 
neki  lészen.  Hogy  mikor  lészen  ?  azt  ő  tudja  lészen.  A  mit 
is  pedig  neked  az  ö  feleségéről  irék,  hogy  más  lator  férfi- 
val, az  Apor  István  urammal  eő  kegyelmével  boronálta 
volna  össze  a  fátyolát,  az  csupa  csalafintaság  volt.  Az  asz- 
szony  sőt  inkább  nagyon  is  hűséges  az  ő  rab  urához  ;  még 
az  Eákóczy  György  fejedelmet  is  megkergette  ő  miatta. 
A  kétezer  arany  váltságdijat  is  megküldte  rendén  az  nap- 
jára az  uráért,  hanem  a  furfangos  Apor  István  elfogatta 
azt  útközben  a  Munduka  Kavasel  harámbasával,  azért, 
hogy  az  Damokos  Tamást  rabságba  veszítse,  s  így  az  asz- 
szonyát  könnyebben  elkaparinthassa,  a  kiben  fülig  szerel- 
mes. Tehát  az  asszonyról  többé  semmi  rosszat  ne  mondj. 
Az  Damokos  Tamást  pedig  rögtön  hazaküldjed,  különben 
elhivattatol  Sztambulba,  a  Tsiragány  palotába,  a  hová 
tudod,  hogy  egy  kapun  megy  be  az  ember,  de  két  kapun 
jön  ki :  a  feje  az  egyiken,  a  teste  a  másikon.)) 

Mikor  ezt  a  levelet  végigolvasta  a  kadina,  úgy  aláhanyat- 
lott  a  feje  és  két  karja,  mintha  halálos  betegség  lepte 
volna  meg  egyszerre.  A  mint  véletlenül,  tétova  szemével 
maga  körül  nézett,  belepillantott  a  nagy  velenczei  tükrébe 
s  elijedt  magától!  Halálsárgára  volt  sápadva  az  egész 
arcza,  a  mely  sápadáson  úgy  elütött  a  szafflórral  festett 
kendőzésnek  pírja,  mint  a  hogy  a  bealkonyult  ég  sárga 
színétől  elválik  egy  elszakadt  rózsapiros  felhő. 


18ft 

So  gyöngyök,  ho  gyömdntok  nem  adjiVk  vJMHKa  m  árosá- 
nak uzi  H  ragyog&Ht,  ii  mi  arról  clftiiit.  A  két  aMSODj 
közül  ö  volt  a  gyáHzolóbb. 

—  Mit  lio/tAl,  jó  aflHzony  ?   kcnlc/'      !  -    r,.!,!,,; 

—  Éu  bizony,  kegyehncH  hhh/ouvoih,     íi     • 
mai  aa  én  édoH,  jó  uramnak,   hiini'l        lm 

HiVgiit,  hogy  nokcd  átadjnm  h  az  uramat  kiváltHam  rajtu. 
Krrh'k,    h<»g}'    fogadd  cl;  Hzámíjlld   meg  h  n*''"     -l-l 
nokom  által  az  uramat:  nézd,  ez  a  két  ki.s  ; 
örül,  hogy  ropos,  hogy  mindjárt  megláthatják  az  ö  jó  ap- 
jukat. 

Kaimé  öRnzevonta  vékony  szemöldeit  s  hidegnek  mu- 
t.atta  nuigát,  erőltetve. 

—  Jó  asszony.  Én  addig  el  nem  fogadhatom  a  váltság- 
dijat, a  míg  az  uradra  rá  nem  találtál.  En  a  rabokat  nem 
ismerem,  azoknak  a  neveiket  sem  hallottam  soha.  Majd 
felhozatom  őket  ide  az  udvarra,  szemeld  ki,  melyik  az,  a 
kiben  ráismersz  hajdani  férjedre. 

—  Oh  én  bizony  ráismerek,  ha  daróczrongyban  van  is, 
ha  nap  elégette  is,  fekély  meglepte  is  az  ábrázatját,  rögtön, 
ezer  közül  is  egyszerre  kilátom. 

—  Kívánom,  hogy  kilásd.  De  ha  nem  találnád  itt  meg, 
ha  nem  ismernél  rá,  bizony  visszaadom  az  erszény 
aranyad. 

Azzal  parancsot  adott  a  kadina  az  eunuchoknak,  hogy 
hozzák  fel  az  udvarba  mind  a  kertben  dolgozó  rabszol- 
gákat, a  kiknek  még  tisztességes  kinézésük  vagyon. 

Azokat  ott  sorban  felállíták  s  akkor  Damokos  Tamásné 
végig  haladt  a  sor  előtt,  arczaikba  nézett,  búsan  fejet  csó- 
vált és  visszatért  a  kadinához,  a  ki  hölgyeivel  együtt  a 
kastélynak  egy  arany  rácsos  köröndjéből  nézte  ezt  a 
szemlét. 

—  Az  én  uram  nincsen  ezek  között. 

Ekkor  Kalme  azt  parancsolá,  hogy  tereljék  fel  a  többi 
rabokat  a  bőrgj^árból,  a  kik  ott  dolgoznak. 

Egyszerre  nem  fértek  el  mind  az  udvarban,  csak  úgy 


186 

csapatonkint  hajtották  fel  őket.  Ezek  már  elzüllött,  mar- 
czona  alakok  voltak,  naptól  agyonégett,  szenvedésektől  el- 
kényszerült arczokkal;  félig  mezítelen,  rongygyal  til-túl 
fedett  sovány  tagokkal;  karjaik,  lábszáraik  a  bőrcsávától 
sárgára,  feketére,  vörösre  edzve.  Kín  ezeket  látni,  végig 
szemlélgetni.  Damokos  Tamásné  sorba  járt  előttük,  végig 
nézett  rajtuk  s  csüggedten  tért  vissza:  «egy  sem  az  én 
uram ! » 

Egyre  nyomorultabb  alakok  csoportját  terelték  eléje. 
A  könytől  alig  látott  már.  Azok  között  sem  volt  még  Da- 
mokos Tamás. 

Most  aztán  Kalme  parancsot  adott,  hogy  hozzák  elő  a 
bőrlúgzóból  a  foglyokat.  Ezek  végzik  a  legkínzóbb  mun- 
kát, melyre  azokat  szokták  kárhoztatni,  a  kik  vagy  szökést 
kísérlettek  meg,  vagy  a  váltságdíjukra  hiába  várattak. 
Ezek  nem  emberi  alakok  már,  hanem  kísértetek  ! 

Ilkának  a  szíve  úgy  elszorult,  mintha  hegy  feküdnék 
rajta,  mikor  ez  ijesztő  alakok  eléje  lépdeltek,  arczuk  el- 
csúfítva, megcsonkítva.  Isten  képe  kitörölve  róla.  Óh  mily 
szívfájdalom  őket  ígyen  látni,  egy  kedves  alakot  közöttök 
keresni ! 

De  mégis  megtalálja  I 

Arczát  szétmarczangolhatták,  de  azt  a  büszke  fejhor- 
dozást el  nem  vehették  tőle.  A  szennytől  fekete,  a  rongy- 
tól undok  alakban  ráismer  az  ő  kedvesére,  s  oda  rohan 
hozzá,  öleli  karjával,  elhalmozza  forró  csókjaival  s  mondja 
édes  szóval  ennek  az  elundokított  arcznak :  « én  angyalom ! 
én  szivem  bálványa  I 

Kalme  nem  állhatta  ki  ezt  a  jelenetet,  kirohant  a  körönd 
ajtaján ;  nem  törődött  vele,  hogy  férfi  szem  látja  fátyoltalan 
arczát,  odarohant  az  ölelkezökhöz. 

—  Menjetek  előlem  !  Takarodjatok  innen  !  Ne  öleljétek 
itt  egymást,  ha  én  látlak !  Itt  a  pénzed,  asszony !  Vedd 
vissza  a  váltságdíjad ! 

Azzal  oda  veté  az  erszényt  a  lábaihoz  Ilkának. 

-  -  Nem  akarnád  őt  kiadni  ?  kérdé  megrettenve  Ilka. 


—  Do  kiadom  ingyon ! 

naniokoM  TamiiH  még  mont  in  büszke  volt!  Uonajon. 
szurtofl  ó«  ijoHztö !  I)o  móg  mindig  kovííly. 

—  V(<(1(1  fel  iut  az  oTH'/.öuyi,  monda  a  nojónok  •  add 
vÍH8za  ax  umHH/.onynok.  Knnyit  k<^riek  értem :  ennyit  ad* 
nak  örtem. 

—  Éh  6n  meg  Hom  vcHzcm  vÍHHzn,  monda  Ealme;  8  most 
már  ö  íh  vcrHiMiyri;  Hzólitfi  a  maga  büszkeoégót.  Mont  vet* 
tein  Akmet  bégiu'k  a  levelét,  a  mely  mAflt  parancsol ;  ball- 
gaBd  niog,  iKMD  fogod  megbánni. 

(Mint  azt  a  milHÍk  levélolvasáHt,  gondola  mii^íilum.) 
Mikor  azt  clolvusta  Kalmc,  az  eltorzított  arcznuk  íh  volt 
ragyogása. 

—  Lásd,  monda  a  levél  elolvasásánál,  Kalme :  a  fele- 
ségcd  ilyen  hűséges  volt  hozzád. 

—  Tudtam  én  azt  mindig!  ki  Itá  Damokos  Tamás, 
keblére  szorítva  édes  egyetlenét. 

—  No  hát  vedd  vissza  a  pénzed ! 

—  Még  sem  veszem  vissza,  monda  Tamás.  Hanem  ha  ke- 
gyelemosztó napod  van,  fogadd  el  hát  ezt  a  váltságdijat  nem 
értem,  hanem  kétszáz  fogolytársamért,  kik  velem  egj'ütt 
jutottak  rabságba.  Add  ki  őket,  hadd  jöjjenek  ők  is  velem. 

—  Jól  van.  Vidd  őket  magaddal.  De  ha  a  rabokat  nem 
adhatom  ingyen,  szabad  nekik  adnom  egyéb  útravalót. 
Gyalog  hosszú  az  út,  ott  künn  a  ménesem.  Válaszsz  ki  be- 
lőlük annyi  paripát,  a  hányan  vagytok,  magyar  rabok. 
S  aztán  nehogy  a  moldvai  oláhok,  kozákok  fegyvertelene- 
ket megcsúfoljanak,  itt  van  a  fegyvertár,  vigyetek  belőle 
magatokkal  kardot,  lándzsát,  a  mennyit  elbírtok.  De  meg 
az  sem  illenék,  hogy  útközben  fosztogatásokból  tartsátok 
magatokat :  útiköltségnek  vegyétek  el  tőlem  ezt  az  erszény 
aranyat. 

S  ezzel  a  sokat  utazott  kétezer  arany  megint  esak 
visszavándorolt  a  Damokos  Tamás  kezébe. 

Még  utoljára  majd  a  Kalme  marad  győztes  az  asszony 
versenyben. 


188 

Most  már  Ilka  asszony  könyező  szemekkel  fordula 
hozzája. 

—  Oh  úrasszonyom!  Mivel  háláljam  én  meg  ennyi 
jóságodat  ?  Mit  adhatok  én  teneked  ezért? 

Kalme  szemei  úgy  égtek,  ragyogtak. 

—  Add  ide  egy  pillanatra  azt  a  kis  kölyket  a  karodról, 
hadd  csókoljam  össze. 

Ilka  odanyujtá  két  kezével  a  kis  szégyenkedő  piros- 
pofájú  angyalkát.  Kalme  odaragadta  azt  a  keblére  mind 
a  két  karjával,  s  elhalmozta  arczát,  szemeit,  homlokát 
forró  csókjaival :  a  köny,  mint  a  zápor,  úgy  szakadt  sze- 
méből, egy  hosszú  pillanatig  olyan  boldognak  álmodta 
magát,  mint  az  a  másik  asszony. 

Akkor  visszadobta  a  gyermeket  hevesen  az  anyja  keb- 
lére. 

—  Fogjad  !  vigyed !  S  most  már  szaladj  előlem  a  kin- 
cseiddel: a  míg  jókedvemben  találsz,  a  míg  föl  nem  éb- 
redek haragos  kedvemre,  mert  akkor,  nem  tudod,  hogy 
nem  öllek-e  agyon,  s  elveszem  tőled  az  uradat  és  a  gyer- 
mekedet ! 

De  úgy  megijedt  ettől  a  fenyegetéstől  Ilka  asszony, 
hogy  egy  pillanatig  sem  maradt  ott  állva,  hanem  a  két 
kezével  megkapta  egyfelől  az  urának,  másfelől  a  nagyob- 
bik fiának  a  kezét,  a  kisebbiket  a  nyakába  ültette  lovazva 
s  úgy  futott  ki  velők  a  nyitott  várkapun,  mint  a  ki  lopott 
kincset  visz  magával. 

Csak  azután,  hogy  a  kapun  kívül  voltak,  s  látta,  hogy 
senki  sem  kergeti,  tért  magához,  s  azt  kérdé  az  urától : 

—  De  vájjon  Buzdurgán  murza,  ha  hazakerül,  helye- 
selni fogja-e  azt,  hogy  a  felesége  ennyi  rabot  elbocsátott 
8  még  lovat,  fegyvert  is  adott  nekik? 

—  De  bizony  nem  fogja. 

—  Talán  meg  is  haragszik  érte  a  feleségére  ? 

—  De  nagyon  megharagszik. 

—  Mit  fog  vele  tenni  ?  uram  Jézus ! 

—  Bőrzsákba  varratja  s  beledobatja  a  nagy  vízesésbe. 


IK9 

—  Hogy  ii/.  úr  1-Ui,  |M.o/<tiUa  ul  őt^t,  mieldti  b«sa- 
órkcxne ! 

—  Mugaiu  Í8  azt  kívánom  neki! 

('iuláii  iicin  íh  tette  volna  azt  hozzá  Damokoü  Tamáa, 
ha  ilöi'c  tihlta  volna,  hogy  az  úristen  meghallgatja  ugarán 
azt  a  kogyoH  úliajtást.  hanem  épen  ő  rá  fogja  bizni  annak 
u  V(^gniliajtáHiU.) 


A  DAMOKOS-VAGAS. 

HiralmaH  dolog  vulna  azt  leírni,  a  mik  ez  alatt  Erdély- 
bon történtek. 

A  felgerjedt  török  szultán  nieicsztó  ii  imif^a  hadait  min- 
den oldalról  a  szerencsétlen  országra,  mely  azt  sem  tudta 
már,  hogy  kinek  engedelmeskedjék?  annyi  volt  a  fejedelme. 

A  krimiai  tatárok  hordája  végigpusztitá  az  egész  feje- 
delemséget mind  a  Királyhágóig,  de  még  ott  sem  állt  meg, 
hanem  átcsapott  Magyarországra,  olyan  rémületet  tá- 
masztva maga  előtt,  hogy  senki  sem  mert  neki  ellentállni, 
csak  futott  előle  mmden  nép,  a  hol  az  előcsapatja  meg- 
jelent 8  engedte  a  városait  fölégetni.  Ekkor  pusztították 
el  Gyula-Fehérvárt  is,  a  szép  kollégium  könyvtárát  ha- 
lomra rakták,  úgy  gyújtották  meg.  S  csak  akkor  hagjiák 
oda  az  országot,  mikor  már  úgy  megterhelték  magukat 
zsákmáuynyal,  hogy  többet  nem  birt  el  a  ló,  meg  a  rab- 
szolgahad. 

A  Rákóczy  György  jenői  diadalának  ez  volt  a  szomorú 
következése, 

Buzdurgán  murza  is  megelégelte  már  az  olcsó  diadalo- 
kat, jóllakhatott  vérrel  és  jaj  kiáltásokkal,  egész  csorda- 
számra hajtá  maga  előtt  a  rabszíjra  fűzött  férfit,  asszonyt, 
marhát,  birkát  —  vegyest. 

Ekkor  került  haza  Damokos  Tamás,  a  maga  kiszabadult 
kétszáz  vitéz  bajtársával. 

Mikor  az  ojtozi  szoroshoz  éi-t,  a  hol  II.  Rákóczy  György 


190 

által  épített  vár  zárja  el  a  völgy  kijáratát,  hát  akkor  ő 
még  azt  hitte,  hogy  ez  a  vár  a  székelyek  kezében  van, 
semmit  sem  tudott  arról,  hogy  milyen  furfanggal  foglalták 
el  azt  a  törökök.  A  hazaszabadult  székelyek  pedig  mind- 
nyájan tatár- öltözetet  viseltek;  mert  bizony  Krimiában 
senki  se  varrt  az  ő  számukra  székely  zekét,  harisnyát; 
a  fegyverzetük  is  egészen  tatárokéhoz  hasonlított.  Annál- 
fogva azt  monda  Boldizsár  bának  Damokos  Tamás : 

—  Eredj  csak,  édes  bátyám,  előre  be  a  várba.  Neked 
magyar  gúnyád  van,  beeresztenek,  s  világosítsad  fel  a 
bennlevőket,  hogy  mi  nem  vagyunk  tatárok,  különben 
még  közénk  ágyúznak,  puskáznak ;  elnéznek  bennünket. 

—  De  nem  megyek  biz  én ;  monda  Boldizsár  bá.  Mert 
ha  én  bemegyek  a  magyar  ruhámmal  a  Eákóczy-várba, 
soha  ki  nem  jövök  onnan  többet.  Török  van  odabenn.  In- 
kább adj  nekem  is  egy  tatársüveget,  meg  egy  hosszú  dár- 
dát, aztán  hadd  lovagolok  előre  valami  huszadmagammal 
a  várba.  Ilyen  kevés  népet  bizton  beeresztenek.  Ha  egy- 
szer aztán  ott  leszek  a  felvonó  hidon,  ti  többiek  az  erdő- 
ben rohanjatok  utánam,  egy  hajtással  elkapjuk  ezt  a  várat. 

A  bizony  sikerült  az  ezermesternek.  Lomha  oláh  őrséget 
hagyott  a  török  a  Eákóczy-várban,  nem  is  gondolt  rá, 
hogy  azt  hátulról,  Moldvából  fenyegethesse  valami  vesze- 
delem. Egy  kardcsapás  nélkül  el  lett  az  foglalva.  Az  őrsé- 
get kilökték,  menjen  haza  az  anyja  örömébe  ! 

A  mint  annak  híre  futamodott,  hogy  hazakerült  a  Da- 
mokos Tamás  meg  a  lúfők  hada  Krimiából,  hogy  be  is 
vették  a  Eákóczy  várát,  egyszerre  nagy  lett  a  csődület  az 
ojtozi  hegyekben.  Csikből,  Háromszékből  a  hegyek  közt 
lappangó  székelység  mind  odasietett.  Volt  ember  is,  fegy- 
ver is  elég ;  csak  a  vezető  hiányzott. 

Mikor  Tamás  megtudta,  hogy  Mikóujvárát  is  elvette  a 
tatár,  nagyon  szidta  érte  a  csíki  székelyeket ;  minek  enged- 
ték magukat  olyan  könnyen  kizavarni  a  várukból  ?  Azok 
azt  felelték  rá,  hogy  « mikor  nem  volt  lovasságunk : »  Aztán 
beszélj  velük,  ha  tudsz  I 


Itfl 

—  No  hát  iMúr  iiio-^i  \uii  lovasságtok.  Hát  g>'<«rt4'k  voleni, 

fo^'liiljuk  vÍHH/.a. 
Mej^yünk  íh  I 

S  iiM'^  íh  indulúnak  l)iiinoko,H  is  (  /nji  K  vir/.iU'-Hv  nUitt 
t'gósz  Hrifí^fHtiil  a  HZilKuldó  tatami. 

Ott  találkuxának  iiiizdurKáii  luiir/.ávul  a  ('HÍkH/<n-'liii 
HÍkon.  A/  jött  Ojtoz  feló  u  nagy  pródújával  h  h/.oinyeD 
elbámult  rajta,  mikor  dárdaordöt  látott  luaga  elölt :  a  mi- 
ről azt  hitto,  hof^v  a  j;^'öken''t  íh  kití'ptü  már  a  földből. 

Hát  már  ez  a  H/úkoly,  akárhányszor  agyonverik,  mindig 
újra  fültániad  ! 

Bizony  fel  az  ! 

A  tatárnak  pcdi*;  az  volt  a  szokása,  bogy  a  hol  vá* 
ratlan  ellenálláHra  talált,  ott  mindjárt  lekonyult  a  taréja. 

Buzdurgán  miírza  dühös  volt,  hog}-  így  elállják  az  útját. 

Kilovagolt  maga  a  két  sereg  közötti  síkság  közepére  s 
kirántva  hattilmas  pallosát,  elkezdett  kiabálni,  olyan 
szörnyű  hangon,  bogy  félmértföldnyire  is  meg  lehetett 
hallani. 

«Ti  bitetlen  kutyák  !  Majd  elbujtok  egérlyukaitokba,  ür- 
gének születtek !  Ha  van  közöttetek  embernek  való  em- 
ber, küldjétek  ide  elém;  csapjunk  össze  egy  szál  karddal! 
No  hát  vau-e  ember  a  székelyek  közt!» 

Ember  volt  biz  elég,  de  óriás  nem  volt.  Azok  rég  kihal- 
tak már  a  nagy  Czohárdról,  a  hol  legutoljára  laktak.  Ki 
mérkőznék  össze  egy  ilyen  nagy  bolond  hustoronj'nyal,  a 
kinek  a  pallosát  más  Isten  teremtése  két  kézzel  sem  tudja 
megemelni. 

Pedig  hát  nag,y  szégyen  lesz,  ha  a  kérkedő  góliáthtal  nem 
tudnak  senkit  szembeálKtani. 

Egyik  a  másikra  nézett;  de  csak  egyiknek  sem  akaród- 
zott a  kardját  összepróbálni  a  murzáéval.  Hosszabb  az 
valamennyiénél. 

—  Hej  édes  jó  öcsém,  vitéz  Damokos  Tamás  kapitány 
uram.  Csak  neked  kell  ezzel  a  csodával  összeakaszkodnod  I 
Monda  Czirjék  Boldizsár  a  főkapitánynak. 


192 

A  többi  hadnagyok  is  mind  neki  esének :  «te  vívhatsz 
meg  vele,  senki  más.» 

Damokos  Tamás  látta,  hogy  ezt  a  harczot  nem  kerül- 
heti ki. 

És  akkor  erre  az  emlékezetes  mondásra  fakadt,  a  mi  fel 
van  jegyezve  a  Damokos-család  hagyományaiban. 

«Héj  becsület,  becsület !  Ha  te  nem  volnál,  nem  kellene 
ón  nekem  most  meghalnom ! » 

S  mondván,  kirántá  a  kardját,  eláldotta  ennek  a  világ- 
nak keserűségét  nagy  búbánatában,  « aztán  köszöntsétek  a 
feleségemet,  meg  a  két  kis  árvámat !»  És  most  « segíts  uram 
Jézus  ! »  azzal  a  lovát  megsarkantyúzva,  kiugratott  a  hom- 
loksorból a  síkság  közepére,  Bozdurgán  murzával  szembe- 
iramodvást. 

Amint  a  murza  meglátta  a  feléje  vágtatót,  megismerte 
az  elcsufolt  orczájáról  a  kiszabadult  rabját  s  rárivalt  csú- 
fondárosan : 

—  Hát  te  hogy  szöktél  meg  a  csávagödörből.  Tamás  a 
Damokosok  között  ?  Tán  biz  a  feleségem  bocsátott  szaba- 
don? Te  világcsaló  hazug!  Nojszen.  Voltam  a  gyulafehér- 
vári nagy  medreszben :  kerestem  a  huszonnyolcz  övet,  a 
kiről  te  mchdruli  ábéczét  tanultál ;  egyet  sem  találtam ; 
no  majd  oda  haza  esztrengára  veszem  a  kadinát,  hogy 
mint  jutottál  az  ő  öveihez?  Most  pedig  csak  gyere  ide  a 
kezem  ügyébe,  hadd  hasítlak  kettőbe.  Az  egyik  feledet  a 
magad  feleségének,  a  másikat  az  enyémnek !  Ha  olyan  na- 
gyon szerettek,  osztozzanak  rajtad. 

Azzal  felemelte  faágvastagságú  karjával  magasra  azt  a 
széles  pallost,  a  mi  egy  bikát  is  képes  kettészelni  s  csak 
úgy  forgatta  a  feje  fölött,  mintha  nádszál  volna.  Úgy  várta 
be  a  reárohanó  Damokos  Tamást. 

Hanem  hát  meglehet,  hogy  az  ilyen  nagy  testnél  nem 
olyan  nagyon  gyors  az  agy  és  a  kar  közötti  összeműködés, 
mint  a  kisebb  termetűnél,  a  míg  az  ö  feje  azt  mondja  a  ke- 
zének :  « vágj » ,  míg  az  ezt  megteszi,  az  alatt  a  tömzsi  régen 
odavágott :  Damokos  Tamásnak  az  éles  szablyája  csak  egy 


\  illlllllillsiiM    KIS    liiuVOl   oMhb  OnpOtl  Ir   ii:  f 

(Itirgún  nviikáni,  niitOott  annak  a  palcmu    >    <  i    i  .<    .  i     i 
volna,  do  ol.vun  H/crcnc^i  tlontíl  talált  neki  (mIii,  hn^r}'  u 
hordónyi   luigy   fö  CHuk  hropült  az  öriv 
uiint  tul])ra  csók  a  földön,  uii^*  roordiÚM:!. 
K/üuiöldökoit,  fintorgatta  a/  orrAt  h  na^dkat  |m 
niorrdoxö  HKcnioivol,  a  H/ája  tátogott  hozzá,  uiintl 
rohányásokat  tenn(t :    «Ej  DamokoB  Tamás,  ezt  nem  var- 
tani  tőled  |i» 

A  fejnólküli  test  pedig,  megfordulván  a  lovával,  elkez- 
dett Hzala<1ni  vÍKs/a  a  tatár  táhor  felé,  szokása  szerint  a 
köt  földig  crö  láhával  is  segitve  nyargalni  az  alatta  futó 
lónak.  Az  ökléhe  Hzoritott  pallos  egyre  csapkodott  a  leve- 
gőbe johbni-halra,  mint  a  bomlott  szélmalomszárny.  A  ta- 
társág  erre  a  látványra  úgy  megijedt,  hogy  hátat  fordított. 
elfutott  világgá,  ott  hagyva  a  székelyeknek  az  egCKz  pré- 
dáját 8  pányvára  fűzött  rabjait  valamennyit. 

Azok  között  megtalálta  Dámokon  Tamiis  Apor  iHtváu 
uramat  is.  De  nem  tett  neki  semmi  szemrehányást,  csak 
azt  tanácsolá,  hogy  máskor  legyen  Istennel  s  ne  kivánja  a 
felebarátja  romlását. 

Ekkor  aztán  a  várát  is  visszafoglalta  Tamás,  de  az  olyan 
rongált  állapotban  volt,  hogy  meg  nem  maradhatott  benne, 
hanem  elvitte  családját  Alsó-Csernátonba,  az  ősi  lakházába. 
Most  is  ottan  laknak  az  ivadékai.  Mind  olyan  derék  embe- 
rek, mint  ö  volt,  meg  a  felesége. 

Nem  sokára  a  török  szultán  kihozá  tatár  rabságból  az 
egész  fogoly  magj'arságot,  vezérükkel,  Kemény  Jánossal 
egyletemben,  a  kit  egyúttal  megtett  Erdély  fejedel- 
mének. 

És  így  beteljesült  az  égi  jóslat  a  négj'  vak  nappal,  hogy 
Erdélynek  négy  fejedelme  fog  lenni  egyszerre. 

Két  év  múlva  mind  a  négy  elmúlt :  három  csatákban 
esett  el. 

Szegény  Erdély,  de  sokat  szenvedett! 

Jókai :  A  Daii>okosok  *^ 


194 

De  fennmaradt  a  családi  hagyományok  között,  a  székely 
nép  ajkain,  Damokos  Tamásnak  az  a  jellemző  mondása  : 
« hej  becsület !  becsület !  ha  te  nem  volnál,  nem  kellene 
én  nekem  most  meghalnom ! » 

És  aztán  az  olyan  vágást,  a  milyennel  Tamás  Buzdur- 
gán  murzát  elbocsátá  a  világról,  máig  is  úgy  hivják,  hogy 
« Damokos-vágás » . 

Adjon  Isten  mindenkinek  belőle,  a  ki  megérdemli ! 


TARTALOM. 

A  OBern&toni  esarmMiter                       .  S 

A  CneUltye  Drakiilnj               .  .  0 

A  Mikó-Ujvári  ágyuk    .  17 

fi«nD  SS  elloDBég  a  várban     ...  i8 

Uuxdurgán    ...    3f 

Kalme       ..  41 

Hogy  houák  tánosba  a  törököt  ?  .                .68 

Munduka  Ravasel    ...             ...  78 

A  csodatevő  kigyókő  9i 

A  négyezer  özvegyasseony  ostroma  100 

A  szerelem  boszuja  .  133 

Az  egérfogó       ...  156 

A  dráku  popi       ...     -  .  169 

Van  Isten  a  föld  alatt  isi      ..  .                ...       177 

Asszonyok  versenye ...  182 

A  Damokos-vágás     .. .     —        .       189 


13* 


u^.  ;■ 


^^^^^ 


•^'C 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 


^>- 


UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


PH 
3261 
D3 
1896 


'<^ 


Jókai,  M6r 
A  Dámok  o  sok 


:V 


írímsttiwwAUKiuMimfiMti'. 


^^: 


5^ 


U?Z!KÍ/ÍRDIYIÍÍ1W(Í)Í 


UL^mrifHirr,^M>iMiViafM*i>íBM<t