Skip to main content

Full text of "Dunántúli gyűjtés"

See other formats


This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at jhttp : //books . qooqle . com/ 






ítoogle 






ioogle 




I 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



DigitizedV G00gle 



AJ ' f 

-*' r f 



MAGYAR 
NÉPKÖLTÉSI GYŰJTEMÉNY 



Digitized by 



Google 



v ;j 



MAGYAR 

f II f II 



IPK9UESI CMII 



ÜJ FOLYAM 

A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL 

SZERKESZTI 

VARGHA GYULA 




VIII.* KÖTET. 
BUDAPEST 

AZ ATHENAEUM RÉSZVÉNY-TÁRSULAT TULAJDONA 
4906.- 



y Google 



DUNÁNTÚLI GYŰJTÉS 



GYŰJTÖTTE ÉS SZERKESZTETTE 



D« SEBESTYÉN GYULA 








s 



í'r 



.5? 



AZ ATHENAEUM RÉSZVÉNY-TÁRSULAT TULAJDONA 




WÜXAtKxK- Gryf*^fi^o*yLeff 




nme ív 
S&5629A 



...V- 



Budapest, Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. 



Digitized by 



Google 



o 






ELÓSZÓ. 

A Magyar Népköltési Gyűjtemény uj folya- 
mában ez már a második kötet, melyet egészen a 
dunántúli magyarság népköltésének kincsei tölte- 
tének meg. De mig az előbbi csupán Somogy vár- 
megyére szorítkozott, ez a Dunántúlnak csaknem 
egész területére kiterjed. 

Dr. Sebestyén Gyula, a magyar folklóré 
e kiváló munkása, Gyulai Pálnak a Kisfaludy- 
Társaság volt elnökének s e gyűjtemény akkori 
szerkesztőjének buzdítására ezelőtt húsz évvel kezdte 
meg szülőföldén Zala vármegyében és a szomszé- 
dos vármegyékben a népdaloknak és a népi szellem 
íj? egyéb költői megnyilatkozásának rendszeres gyűjté- 
sét. Fiatal lelkesedéssel látott a munkához s néhány 
év alatt egy egész kötetre való anyagot hordott 
össze. Örülnünk kell mégis, hogy gyűjteménye ily 
későn lát napvilágot; mert Sebestyén Gyula azóta 
sem pihent, gyűjtésének hézagait folyvást pótol- 
gatta, s a lassankint fölhalmozódott anyagból 



s 



Digitized by 



Google 



VI 



nemcsak teljes, hanem egyúttal válogatott s aesthe- 
tikai szempontból is becses gyűjteményt szerkeszt- 
hetett. 

E kötet különösen gazdag régi népszokások 
költői maradványaiban, melyek mig egyrészről 
sok becses mívelődéstörténeti adatot nyújtanak, 
másrészről a nép leleményét s humorát sokszor 
megkapó közvétlenséggel csillogtatják. A karácsonyi 
mysteriumok- és vizkereszti játékoknak addig isme- 
retlen gazdagságát tárta föl e gyűjtemény első 
kötete, rendkívül értékes irodalomtörténeti fejte- 
getés kíséretében; Sebestyén Gyula gyűjtése nem- 
csak számos uj darabbal egészíti ki azt a soroza- 
tot, hanem uj elemmel is gazdagítja, a bábtánczol- 
tató betlehemes játékokkal. Azonkívül énekekkel és 
verses mondásokkal átszőtt egyéb népszokásoknak 
is egész tárháza ez a gyűjtemény. A Balázs- és 
Gergely-járás, a pünkösdölés, a szent-ivánnapi éne- 
kek, a luczázás és a korbácsolás aprószentekkor, 
ily teljességben, ily gazdagságban egy gyűjtemény- 
ben sem fordultak még elő. Uj* fejezetet alkotnak 
a nép fiainak verses levelei. A ki a néplélek költői 
megnyilatkozásának törvényeit kutatja, sok tanul- 
ságot találhat e levelekben, mert látja belőlök 
a különbséget a közvetlenül termett valódi nép- 
dalok közt s azok között a népi eredetű ver- 
sek között, melyek a művelődés eszközének, az 
írásnak közvetítésével születnek. Végül a ráolva- 
sások is uj fejezetét teszik gyűjteményünknek, sok 



Digitized by 



Google 



VII 



jellemző vonással s a rithmus változatos, élénk 
lüktetésével. 

A kötetnek több mint felét balladák, román- 
czok és dalok töltik meg. Ujabb gyűjtéseink anya- 
gát vizsgálva, nem igen tudunk szabadulni attól a 
lehangoló érzéstől, hogy népköltésünknek korábban 
oly gazdag ere kezd kimerülni, értékesebb darabok 
csak ritkán kerülnek napfényre. Sebestyén gyűjte- 
ménye örvendetes kivétel. Egészében is felül áll az 
átlagon, egyes dalai pedig méltán helyezhetők egy 
sorba a régi gyűjtemények legértékesebb darabjai- 
val. Különös figyelmet érdemelnek a balladák és 
rokonnemüek. Sebestyén Gyula méltán mutat rá a 
kötethez csatolt gondos és kimerítő jegyzeteiben 
arra a meglepő hasonlatosságra, mely e balladák 
némelyike és a székely balladák közt fennáll, s mint- 
hogy a Tisza mellékén is akadunk tartalmi és formai 
tekintetben hasonló balladákra vagy balladatöredé- 
kekre, nem látszik alaptalannak Sebestyén Gyula 
sejtése, hogy ezek a régi magyar epikának marad- 
ványai. A régi magyar epika a székelyek közt 
maradt ugyan fenn leginkább, de nem mondható ki- 
zárólag az ő tulajdonuknak, közkincse volt vala- 
mikor az egész magyarságnak, s csak később, a 
betyár romantika hatása alatt, alakult ki a régi 
epikától eltérő alföldi magyar ballada-typus. 

A külső terjedelem tekintetében is nagyra 
nőtt kötetben aránylag szűk tér jutott a meséknek 
és mondáknak. A jeles gyűjtő a jellemző darabok 



Digitized by 



Google 



VIII 

gondos megválogatásával iparkodott ezt a hiányt 
pótolni ; míg a lakodalmi versek, tánczszók és talá- 
lós mesék közléséről helyszűke miatt kénytelen volt 
lemondani. E gyűjtemény azonban igy is oly gaz- 
dag, hogy ismét egy nagy lépéssel viszi közelebb a 
Kisfaludy-Társaságot kitűzött czélja felé. 

Budapest, 1906. május havában. 

Vargha Gyula. 



M 



Digitized by 



Google 



TARTALOM. 



Lap 

EIÖ8ZÓ V 

Népszokások... w „ 1—173 

Betlehemes játékok és karácsonyi énekek ... 2 — 81 

Három királyok (Vizkereszti játékok) 82—93 

Balázs-járás 94—122 

Gergely-járás 123-134 

Pünkösdölés 135—146 

Szent-ivánnapi szokások 147 — 148 

Luczázás 149—168 

Korbácsolás aprószentekkor 169 — 173 

Balladák és rokonnemüek 175—227 

Dalok 129—386 

Szerelmi dalok 231—264 

Katonadalok 265—292 

Pásztor- és betyárdalok 293—310 

Bordalok 311—336 

Tréfás és gunydalok .. 337—358 

Vegyes dalok 359—366 

Játékdalok és rigmusok ~ 367—386 

Levelek 387—406 

Ráolvasások * 407—428 

Mesék és mondák 429—488 

Mesék 431—472 

Krisztus-mondák 473—482 

Helyi mondák 483—488 

Jegyzetek 491—599 



Digitized by 



Google 



TÁRGYMUTATÓ. 



NÉPSZOKÁSOK. 

I. Betlehemes játékok és karácsonyi énekek. 

Lap 

Esztergomi 68 

Oálosfai, somogy-vmi M 46 

Kilitii, somogy-vmi 27 

Kis-kanizsai, zala-vmi 3 

Mindszent-kállai énekek, zala-vmi 72 

Nagy-mizdói, vas-vmi 57 

Polai, zala-vmi 24 

Tapolczai, zala-vmi 12 

Yásáros-dombói, baranya-vmi 52 

Zádori, somogy-vmi 33 

II. Három királyok (Vizkereszti játékok). 

Esztergomi <. ...o 82 

Kővágó-eÖrsi, zala-vmi ... 85 

Nagy-kanizsai, zala-vmi 88 

Nagy-récsei, zala-vmi 89 

Noszlopi, veszprém-vmi 84 

Szent-ben-kállai, zala-vmi 91 

Vépi, vas-vmi 93 



Digitized by 



Google 



XI 
III. Balázs-járás. 

Lap 

Cserszegi, zala-vmi 103 

Devecseri, veszprém-vmi 110 

Kányái, tolna- vmi „ 118 

Kővágó-eörsi, zala-vmi .. ... ... 100 

Kövesk&llai, zala-vmi .. ... ... 94 

Lengyeltótii, somogy-vmi ~ 112 

Noszlopi, veszprém-vmi ... « 107 

Szántói, tolna-vmi ... ~ 113 

IV. Gergely-járás. 

Barabásszegi, zala-vmi 123 

Ivánczi, vas-vmi .. 128 

Nemedii, tolna-vmi 134 

Oroszii, veszprém-vmi 132 

Pankaszi, vas-vmi 131 

Varsányi, veszprém-vmi ... 133 

V. Pünkösdölés. 

Balaton-újlaki, somogy-vmi 142 

Beöi, sopron-vmi 137 

Borszörcsöki, veszprém-vmi 141 

Egervári, vas-vmi 140 

Rábaközi 138 

Répczelaki, vas-vmi 139 

Szántói, tolna-vmi 143 

Vásáros-dombói, baranya-vmi 145 

Vittnyédi, sopron-vmi .„ 135 

VI. Szent-ivánnapi szokások. 

Borszörcsöki, veszprém-vmi 148 

Hédervári, győr-vmi 147 

Rábaközi 147 



Digitized by 



Google 



XII 



VII. Luczázas. Lap 

Baki, zala-vmi - .. 157 

Csényei, vas-vmi 149 

Galamboki, zala-vmi .. .. 160 

Kapos-szekcsői, baranya-vmi „ 167 

Kapuvár-garthai, sopron-vmi .. ... 156 

Karádi, somogy-vmi 161 

Komárvárosi, zala-vmi 160 

Nagy-mákfai, vas-vmi ... 151 

Nemes-dömölki, vas-vmi 153 

Niczki, vas-vmi .. ... 154 

Pákai, zala-vmi 157 

Polai, zala-vmi 159 

Pósfai, vas-vmi ... 153 

Puszta-kovácsii, somogy-vmi 163 

Sásdi, baranya-vmi 168 

Söjtöri, zala-vmi .. « „ 157 

Surányi, vas-vmi 155 

Szakcsi, tolna-vmi _ 164 

Szántói, tolna-vmi » „ ... ~. ~ 165 

Szilvágyi, zala-vmi 158 

Töttösi, vas-vmi « 152 

Vásáros-dombéi, baranya-vmi 166 

VIII. Korbácsolás aprószentekkor. 

Akó-bagodi, zala-vmi 171 

Bátaszéki, tolna-vmi 171 

Felső-segesdi, somogy-vmi ... 172 

Szántói, tolna-vmi 169 

Tényői, győr-vmi v ... 173 

BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK. 

A betyár 215 

A betyár szeretője 220 

A kanász 212 



Digitized by 



Google 



xm 

Lap 

A megcsalt leány A)—B) 210 

A rab „ 216 

A vén ember A)—B) 192 

Az asszony A) — C) 182 

Az Ur Jézus Krisztusról 226 

Bazsó Mari 207 

Báró Jenő 209 

Bogár Imre 224 

Édes anyám 213 

Fábián Pista ... ... „. 220 

Fodori Katicza A)—B) 177 

Fújdogál a szellő 218 

Ha fölmegyek a törvénybe 219 

Három árva 205 

Kató ... .. 203 

Kéri pusztán 211 

Kis Mariska 203 

Makranczos nő, A) — B) ... .. 195 

Megcsalt férj 198 

Molnár Anna A)—B) 186 

Nagy József 223 

Nádi Jancsi ~ 221 

Nővérek 189 

Ökrös legény 214 

Öreg huszár 225 

Stájeri menyecske ... 207 

Szegény molnár-legény 205 

Szolga-legény 191 

Templomkerülő 181 

Török van a kútban ~ 227 

Útonálló .. 184 

Zsandár Pali ~ 222 



Digitized by 



Google 



XIV 



DALOK. 

Lap 

A Balaton széles nagyon ... ... 359 

A budai hires lányok — linksz herstelen 276 

A czigányok sátora 256 

A fára fölmentem 260 

A hol czégért látok 335 

A kanász az erdőben 295 

A ki legény, legyen legény 255 

A kis lányé czin, czin, czin 344 

A kocsmáros panaszkodik 346 

A mi N. N. barátunkat 314 

A nagy-vághi kis lányok 356 

A pöttendi kis falu határa 248 

A sarkantyúm kiveri a nótát 325 

A sarkantyúm réz pengője talléros 250 

A szabari öreg hegybe, he ! 319 

A veszprémi börtönajtó de árva 304 

Ablakomban három bokor muskátli 246 

Amoda, amoda 231 

Apátiba beöntött a nagy árviz 233 

Apró krumpli, nagy haszon 351 

Arany kantár, selyem nyereg 254 

Arra alá a Dráva mentébe' 238 

Arra alá faragnak az ácsok 347 

Arra alá egy kis csárda magába 334 

Az Alföldön van egy kerek erdő 238 

Az angyalát, ki a betyár, ha nem én 309 

Az én szemem csak sir, csak ázik 360 

Az én rózsám kis gúny hója 235 

Az én uram meg tud verni 361 

Az isten éltesse e pinczének urát 332 

Az istenét a világnak 296 

Az uj-szőnyi hegyek alja homokos 263 



Digitized by 



Google 



XV 



Lap 

Azt mondja a kis lány az édes anyjának 265 

Á, á, bella ! „ 382 

Által mentem dunapesti lánczhidon 277 

Baka szeretője 268 

Baka-gyerek, magyar gyerek „ 272 

Bakáéknál jaj de rosszal dolgoznak 268 

Barázdában szépen szól a pacsirta 271 

Barna kis lány horgója zsebkendejét 276 

Barna kis lány kiállott a kapába 275 

Bádogos a templom tornya ~ 249 

Bánatosan zeng a szamár 349 

Belebujt az ördög ~ 288 

Besorozott Gróf Radeczki huszárnak 268 

Betyár vagyok, Séta Pista a nevem 298 

Bécsi boltba járok én 361 

Bécsi kendőm lobogós 247 

Bécsi-piros a szoknyám 242 

Béres vagyok, béres ~ 301 

Bírés gyerek, ihahha ! 308 

Birsembe, borsomba 382 

Bort iszom én, nem almalevet 316 

Bortól oszlik a gond ~ 336 

Búzavirág, konkoly ~ 232 

Csak azt mondják, ilyen-olyan vagyok én 305 

Cseng, cseng, cseng a pohár 333 

Csikós leszek az Alföldön, nem gulyás 306 

Csikós vagyok, édes apám se volt más 30O 

Csip, csip, csóka 367 

Csókolj meg rózsám 262 

Czógért látok lógicsálni ~ 312 

Cziczelle 369 

Cziczkézés ~ 380 

Czifra ahnáriom kulcsa 346 

De szeretnék fa lenni az erdőben 361 



Digitized by 



Google 



XVI 

Lap 

Divófának kigyöpösült az álla 256 

Dráva partján születtem a világra 362 

Duna partján van egy szomorú fűzfa 310 

Egészséggel, pajtás „ 329 

Ej lapula, lapula 381 

Ej, te kis bor, hol termettél ? 315 

Eladlak, eladlak, Cziczelle ~ 369 

Elén pelen esik „ 368 

El kell menni, ha esik is 262 

Elmegyek, elmegyek ... -. .. .. 360 

Elszállott a fecske 243 

Elszáradt az ibolya 257 

Elvenném én a kend lányát „ 350 

Ennek a pohárnak 326 

Eresszetek, eresszetek 378 

Esik eső csak úgy szakad M 283 

Esik eső, dörög az ég javába ... 251 

Este későn kiállók az utczára 247 

Esteledik, alkonyodik .. 300 

Észt a legént azér' őszi a mérög ... 240 

Ez a kis lány fájdítja az i — i — inát 342 

Ez a legény lentyő, lentyő 358 

Ez a legény iszik most _ 328 

Ezernyolczszáznegyvennyolczadik évbe „ 280 

Édes anya ha kiáll a kapuba .. 271 

Édes anyám, én is katona vagyok 275 

Édes anyám fia voltam 258 

Édes anyám két hetes koromba ... 366 

Édes anyám kiállott a kapuba 269 

Édes anyám küldött nekem levelet 286 

Édes anyám nevelése vagyok 254 

Édes kedves komámasszony 318 

Ég a gyertya, ég ... 381 

Éva, szivem Éva 369 



Digitized by 



Google 



XVII 

Lap 

Fehérvári réztoronyba ... 252 

Fehérvárnak az utczája márványos ... ... 250 

Fekete szem éjszakája « 3^3 

Feleségem hallgass 312 

Feleségem olyan tiszta 338 

Felizentem a keszthelyi uraknak 234 

Felszántatom a király udvarát 290 

Ferencz Jóska ládájában levelem 288 

Félre innen búbánat 231 

Fújja a szél, libeg-lobog a kendőm ... 254 

Gála vize be van fagyva 248 

Gulya, gulya, de szép szilaj gulya 293 

Gyönge a nád, lehajlik a földre 366 

Göngyélet a leány-élet ... 282 

Gyöngyöm, rózsám, gyönyörű virágszál 345 

Ha bemegyek a kustányi csárdába 320 

Ha felkötöm kis bakancsom 266 

Ha galamb lehetnék 359 

Halnak a papok 323 

Ha nem kapok vasárnapra szeretőt 232 

Harangoznak a toronyban hajnalra 261 

Harmatos a kukoricza levele 357 

Ha valaki vigan él 299 

Hármat füttyentett a gőzös masina 286 

Három fehér szőlőtőke 332 

Három iccze kendermag 357 

Három levelet irtam az anyámnak 363 

Három szál fa nem nagy erdő ... 346 

Hát ti, fiúk, nem látjátok 313 

Házam előtt a Tisza folydogál 251 

Házam előtt van egy széles árok 366 

Házas ember szavára 345 

Hej, csak mégis katonának kell menni 279 

Hej czudárom, czudárom 342 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. II 



Digitized by 



Google 



XVIII 

Lap 

Hej, rúgd ki, rúgd ki 334 

Hess légy, ne szállj rám ... « 233 

Hidasmester 377 

Hogy a túró, komámasszony ? „ 379 

Hogyha egyszer menyecske lesz a lányból 237 

Holnap lesz a negyedéves gvervizit 274 

Hol vagy maston nyalka kurucz 291 

Hopp, a herényi gyönge gyerek 274 

Hová voltál, hidasmester? 377 

Hozz bort, kocsmárosné 314, 319 

Hur, hur divó 383 

Húzd rá czigány, szakadjon el a húrod 325 

Iczi-piczi tubiczám ... ... 246 

ídes anyám, én is megházasodom 256 

Igyál, pajtás, a pohártól 316 

Incze, pincze, tizenhárom sor pincze 326 

Innejd alú jön a fölhő 237 

Isten hozzád szülőföldem, Dencsháza 361 

Iszom, iszom a csárdába 322 

Itt a szombat, közelget a vasárnap 360 

Itthon vagy-e, hidasmester? 377 

Itt is egy kis kut van 383 

Jaj de magas a bosznyai hegytető 244 

Jaj, de piczin vuótam 288 

Jaj istenem, én istenem, istenem 241 

János bátyám fekete kecskéje 344 

János ur készül 371 

Jár a holdvilág az égen 350 

Járom az urnák várházát 375 

Jártam én már a templomba eleget 309 

Jó a bor már este felé 328 

Kanizsai templom előtt 269 

Katonává lettem 278 

Keserű a borostyánfa levele 253 



Digitized by 



Google 



XIX 

Lap 

Kék az ibolya ~ 263 

Kék ibolya búnak hajtja a fejét 251 

Két krajczáros czintányér „ 343 

Két szobám nagyon söpretlen 261 

Két tyúkom van : egy tavalyi 320 

Kiadta a kapitány a parancsot 267 

Kicsiny csizma, nagy láb 352 

Kilencz alma a tányéron mind piros „ 241 

Kimentem én a szőlőbe 311 

Kimentem én a szőlőbe sötétbe 311 

Kisfaludi utcza jaj de sáros 296 

Kis kalapom darutollas, virágos ... ... 308 

Kis kacsa fördik : _ 372 

Kis kertemben rózsafa 363 

Kis kertembe* madárfészek 337 

Kis kertembe rozmaringot ültettem 363 

Kis rucza fürdik 373 

Kocsmárosné, eszem az istenedet 324 

Kocsmárosné, szép csárdásné 327 

Koma, koma, komálunk „ ... 385 

Koma küldi komának 385 

Komáromba kéretöztem 374 

Komisz kenyér, krumpli 267 

Kossuth Lajos kis kalapja 289 

Körösdi „ 374 

Köveskáli utcza «. 341 

Közelget már a nagy idő 302 

Kukoricza gánicza ... 356 

Labancz-nóta 291 

Lányok, lányok, rólam tanuljatok 279 

Leesett a csillagom 245 

Lengyeltóti torony tetejében 242 

Lészabgyák a viloját a szagájér' 355 

Löszök, löszök 365 

II* 



Digitized by 



Google 



XX 



Lap 

Lesz még czigány lakodalom 340 

Letörött a vörös torony gombja 295 

Loptam tizenhat ökröt 307 

Magyar gyerek, hadi vitéz vagyok én ... 266 

Ma van Jakabnap .. ... 322 

Már az utczán végig menni se merek 252 

Már minálunk az idén 347 

Márvánkübüő van a Tisza közepe* 255 

Márványkőből van az utcza feneke 239 

Megérett a som 342 

Megérik a szőlő nem sokára 280 

Megfújom a sipomat 306 

Meghalt a kanász .. 297 

Megkondult az öreg harang hajnalra 253 

Megsavanyult már az uj bor 321 

Megszólalt az öreg harang misére « 299 

Meguntam már a bujdosást 273 

Meszelik a kemenczét 339 

Meztelen gólya .. 367 

Még azt mondják, bort iszik a báró 312 

Mikor a barátok mulatnak .. 332 

Mikor az Alföldön duhajkodtam 293 

Mikor az úristen maga volt arató 349 

Mikor megyünk Májland felé 284 

Mikor mondják : reksót, hapták, abmacsír 276 

Mit kerülöd, mit fordulod 376 

Mit mos, mit mos, kis menyecske ... 370 

Most igyunk bort, mert most van ölég 335 

Most inaisi meg rózsámnak a levelet 277 

Most megyek li&zíim felé 236 

Mo&t szép lenni katonának 265 

Nekeresdt határon 354 

Héra bánom én, ha rám szakad is az ég 345 

Nem bánom, hogy gulyásnak születtem 307 



Digitized by 



Google 



XXI 

Lap 

Nem káposzta, ki nem fejes 364 

Nem szűk ez az utcza 313 

Négy széle van a dunyhának 243 

Nincsen annak semmi baja 262 

Nincsen annál keservesebb élet 302 

Nincsen nekem jobb tanyám 234, 252 

Nincsen nékem feleségem 364 

Nincs nékem feleségem 340 

Nincsen e világon gyönyörűbb élet 317 

Nincs szabadabb a madárnál 284 

Nini, nini, mi van ott a bokorban ! 341 

Nyócz garasnak négy a fele 348 

Ó ién idés hosszi hajam „. ... 365 

Onnan alul jön egy fényes hintó 233 

öreg-kupi faluba 281 

Öreg-Kupon kidobolták 354 

Pajtás, pajtás : kedvesed neve ? ... 317 

Patkó Pista, Patkó Pista 304 

Picziny legény, tyuhaja ! 351 

Piros alma csutkája 239 

Pőre, menj az erdőre 368 

Reggel korán legelőre hajtok 294 

Rég lehullott a levele a fának 261 

Rétest ettem, megégette számat 245 

Ricza. ricza, kukoricza 232 

Rozmaring, rozmaring 358 

Sándorházi telek alatt 339 

Sárga ló, sárga ló 249 

Sej ! béres-legény ha fölül a szekérre ... «. 301 

Sej, huj ! reportra vagyok stimmulva 278 

Siprenbe, Sopronba 368 

Sir a zsebem az ötvenes bankóér 307 

Sirhatsz, édes pinczém 319 

Sobri Józsi hiressége 303 



Digitized by 



Google 



XXII 

Lap 

Somogymegye aljában születtem 297 

Sürü erdő mellett jártam 264 

Szagos megyfát nem mindhun látni , 249 

Szedem, szedem rózsáját 384 

Szegény ember, nem csoda 315 

Szegény vagyok én ... ~ 362 

Szembekötősdi „ 384 

Szent-Balázsban végig menni se merek 236 

Szerettelek sok ideig 244 

Szécsi-sziget falujában 236 

Szép állat a liba, magát mossa 352 

Szépen fütyöl a pittypalatty hajnalra 290 

Szépen szól a báró muzsikája 290 

Szépen szól a czimbalom 247 

Szól a kakas már 258 

Szól a kakas virradóra 287 

Szomorúan nyúlok a zsebembe 312 

Szőlővessző kihajlott az utczára 241 

Tinta, penna, kalamáris, papiros 239 

Tisza, Duna tinta volna 243 

Tizet ütött az óra 329 

Túlsó szeren ég a gyertya 257 

Udvaromba kiviritott a csollán 355 

Újfaluban egy kis gyereknek 356 

Újfaluban kineveztek betyárnak 308 

Újvárosi kis erdőbe van egy fa 235 

Van nekem egy irott könyvem 250 

Vas rostélyos az én szobám 305 

Vágtat a ló, elszakad a kantárja 294 

Verje meg az én istenem 244 

Végig mentem vásárhelyi nagy utczán 280 

Végig mentem öreg-kupi faluba 281 

Vén az asszony, vén 350 

Vizzel él Iád, béka 318 



Digitized by 



Google 



XXIII 

Lap 

Yolna tündér-palotám 260 

Vött az apád kecskét 344 

Zöld mezőben bárány megy 380 

LEVELEK. 

Csurgói, fehér-vmi «. 402 

Dencsházai, baranya-vmi «. 397 

Köttsei, somogy-vmi 391 

KÖttsei, somogy-vmi 393 

Mernyei, somogy-vmi 389 

Mernyei, somogy-vmi 390 

Monoszlai, zala-vmi 395 

Monoszlai, zala-vmi 397 

Puszta-darányi, somogy-vmi 394 

Rábaközi « ... ... 405 

Sár-keresztúri, fehér-vmi 399 

Sár-kereszturi, fehér-vmi 400 

Szént-gáli, veszprém-vmi 403 

Szenegáli, veszprém-vmi 404 

Tamá8Ü, tolna-vmi 399 

Toponári, somogy-vmi 391 

Vali, fehér-vmi 401 

RÁOLVASÁSOK. 

Árpára, csonka-hegyháti, zala-vmi 417 

Disznó-görgető, bucsutai, zala-vmi 426 

Esőállitó, némedii, tolna-vmi 425 

Esoinditó, alsó-nemes-apátii, zala-vmi 425 

Fökényre (szemölcsre), rózsásszegi, zala-vmi 414 

Fökényre (szemölcsre), garabonczi, zala-vmi 415 

Golyvára, szántói, tolna-vmi 418 

Héja- és kányakergető, némedii, tolna-vmi 426 

Hideglelés ellen, velemi, vas-vmi 417 

Holttetemre, bucsutai, zala-vmi 415 



Digitized by 



Google 



XXIV 

Lap 

Kányakergető, némedii, tolna-vmi 426 

Kenyérsütéskor, alsó-nemes-apátii, zala-vmi 421 

Kérő-hivogató, garabonczi, zala-vmi ~ 421 

Köpüléskor, alsó-nemes-apátii, zala-vmi 422 

Luczanapi tyuk-kurkáláskor, iszka-szt.-györgyi, zala-vmi 423 

Luczanapi tyuk-kurkáláskor, nagy-lengyeli, zala-vmi ... 428 

Luczanapi tyuk-kurkáláskor, lesencze-istvándi, zala-vmi 423 

Luczanapi tyuk-kurkáláskor, salamoni, veszprém-vmi ... 424 

Ludvércz ellen, szántói, tolna-vmi ... 413 

Megcsodálás ellen (L. a szemverésre) ... : ... 410 

Menyétasszony ellen, bucsutai, zala-vmi 424 

Naphivogató, borszörcsöki, veszprém-vmi 425 

Nehézségre, garabonczi, zala-vmi 414 

Nyavalyákra általában, alsó-nemes-apátii, zala-vmi ... 416 

Nyavalyákra általában, szakcsi, tolna-vmi 416 

Nyüvekre, csonka-hegyháti, zala-vmi 419 

Nyüvekre, csényei, vas-vmi 419 

Nyüvekre, szakcsi, tolna-vmi 420 

Pénzvarra, csonka-hegyháti, zala-vmi 416 

Rosta-forditás, szántói, tolna-vmi 427 

Rosta-forditás, szakcsi, tolna-vmi 427 

Rosta-forditás, büssüi, somogy-vmi .. 428 

Rosta-forditás, dozmati, vas-vmi „. 428 

Rosta-forditás, garabonczi, zala-vmi ... « 428 

Súlyra, szántói, tolna-vmi ... 418 

Szemölcsre (1. a fökényre) « 414 

Szemverés vagy megcsodálás ellen, szántói, tolna-vmi 410 

Szemverés vagy megcsodálás ellen, tüskevari, veszp.-vmi 412 

Szemverés vagy megcsodálás ellen, rózsásszegi, zala-vmi 412 

Szótalanviz készitésekor, bucsutai, zala-vmi 409 

Táléra, szántói, tolna-vmi 418 

Vetés-védő, bucsutai, zala-vmi 422 

Vetés-védő, borszörcsöki, veszprém-vmi 423 



Digitized by 



Google 



XXV 



MESÉK ÉS MONDÁK 



. I. Mesék. Lap 

A jövendőkut .. 439 

A rátóti csikótojás ... ... .. 464 

Csacsi Csicsa 444 

Csali mesék I— VI 470 

Hogyan került az első katona a menyországba ? 461 

Ijesztő mese 469 

Markalf ... 431 

Rossz pap 467 

Terülj, táska ! 434 

II. Krisztus-mondák. 

A cseresznye 473 

A csökönyös szamár szerencséje 476 

A hajó-ácsok 477 

Kovácsok kovácsa 481 

Miért dolgozik a paraszt sokat? 477 

Milyen idő kell? 475 

Szüreten 478 

III. Helyi mondák. 

A Balaton keletkezése . 486 

A nagy-harsányi hegy 487 

A veszprémi Gizella-kápolna 483 

Egy homok-szirt eredete 487 

Forgó kő 486 

Mátyás királyról I— II 484 

Mátyás király és Kinizsi 485 

JEGYZETEK. 

Népszokások 491 

Betlehemes játékok és karácsonyi énekek 491 

Három királyok (Vizkereszti játékok) ... ... 520 

Balázs- járás 523 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. III 



Digitized by 



Google 



XXVI 

Lap 

Gergely-járás 529 

Pünkösdölő - 535 

Szent-iváimapi szokások 546 

Luczázás ... ... ... ~ ... ... _ ... ... « .. 548 

Korbácsolás aprószentekkor 550 

Balladák és rokonnemiiek ... 552 

Dalok ... 570 

Szerelmi dalok 570 

Katonadalok .... 574 

Pásztor- és betyárdalok - 575 

Bordalok - 577 

Tréfás és gunydalok 579 

Vegyes dalok 581 

Játékdalok és rigmusok 582 

Levelek '. 584 

Ráolvasások... M 586 

Mesék és mondák , 590 

Mesék ... 592 

Krisztus-mondák 597 

Helyi mondák 598 

KÉPES MELLÉKLETEK 

I. tábla. Kis-kanizsai, zala-vmi bábtánczoltató bet- 
lehem 5 

II. > Kilitii, somogy-vmi bábtánczoltató betlehem 29 

III. > Esztergomi bábtánczoltató betlehem 69 

IV. » Keszthelyi három királyok 89 

V. > Göcseji luczázók 161 



Digitized by 



Google 



NÉPSZOKÁSOK. 



Dr. Sebestyén gy.: Dunántúli gyűjtés. 1 

Digitized by VjOOQLC 



Digitized by 



Google 



• • • •• 

BETLEÍEÉMES JÁTÉtf#V 
ÉS KAR # Á%sÓNYr É^Eííéfe^ 



• • • • * 



1. 

(Tájszólás szerint.) 

Játszó személyek : Angyal, fehér gyolcs ing- 
ben, torony nélküli s nyitott oldalú bábtdnczoltató 
betlehemmel (1. az I. tábla képét);* első, máso- 
dik, harmadik pásztor kifordított ködmenben, botok- 
kal ; Öregapánk ugyanúgy, hosszú kenderszakállal és 
üstökkel. Bábok nevei : menyecske, dékánné csengős 
persely ly el, két pásztor, barát, kéményseprő' és ördög. 
A kivilágított betlehemben jászol, benne kis Jézus, 
mellette József, Mária, állatok, falán pedig szent 
képek láthatók. 

ANGYAL (belép, a betlehemet leteszi az asztalra s énekel) : 

Jancsika, Jancsika, 

Mé' ngm gyüssz előbbre? 

Tiltok (?) társim köszönésük, köszönésük, 

* A bábtánczoltató betlehemek fenekén nyilas van, 
melyen az angyal a hosszú nyelű bábokat, alul fogva, elő- 
vezeti és ide-oda mozgatja. 

1* 



Digitized by 



Google 



Vélük örvendezhessük, 
Hogy jobban dicsérhessük. 
* ; Ále, áleluja! 

/Grlöria, glória, inekszelczisz ! 
\]?áSztór lessz, pásztor l£saz ugyite, 
íj Bötlöbem f ügyi te, 
Jeruzsálemi, szalutátem, 
Glóriáte, kantáte! 

ELSŐ PÁSZTOR (belép és mondja) : 

íme, én szerencsés követ, Bötlöhembül gyüttem, 

Hogy néktek a vért* Messiást megjelenésem: 

Született atyánknak egygyetlen egygy fia, 

Emberi nemzetnek kegyes megváltója. 

Mást mennyetek a városon kívű', 

Talán majd ott láttyátok a Jézust a jászolban. 

Nem köll neki sem kulcsozs vár, 

Sem testgyönyörittő, melegittő ágy, 

Hanem e fölött (?) förgeteg veri szent orczáját, 

Sürü csöpp könnyekkel áztattyák szép szalmaágyát. 

Gyüjj bé, te pásztor! 

MÁSODIK PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Hopp Istók! 

Jó estét gazda, lám én is idd vagyok, 
Ugy-e bizon de derég gyerek vagyok, 
Mind a ki a szappantot megette. 

* Megrögzött nyelvhiba >várt« helyett. 

Digitized by VjOOQLC 



I. tábla. 




8 

W 
H 

u 

I 

O 
N 
O 

« 

t-H 
«í 
QQ 
N 

t-H 



M 



Digitized by 



Google 



•", n<* 






Pu; 



<>. 



' •.„■*! 



Digitized by 



Google 



Üres a tarisznya. 

íme, az első pásztor megjel&iésébül 

Megszálom a házukat isten kegyelmébül. 

Mást* megmondom, minemű here gyüttem 

Es a kis Jézus elé gyüttem. 

Gryüjj bé, te pásztor! 

HARMADIK PÁSZTOR (ugyanúgy) : 
Süttüdős**, koppantós, kalácsos estét, gazda! 
Van-ö ölögendő sűtt kóbász, szalonna? 
De nöm ám avval a 
Mérges tormával möghintött halúska, 
Hanem ezeknek a szegény pásztoroknak 
Ép pár huszasocska. 

ELSŐ PÁSZTOR : 

De mennyire kérlek, szerelmes pajtásom: 
Tunnál-ti valamid mondanyi arrul a vén csa- 
csagullér (?) öreg apánkrul? 

HARMADIK PÁSZTOR: 

Láttom, láttom: 

Utánnom hordozta a vén szösz-szakállát, 

Forgatta odakünt az üres kulacscsát. 

(Kiszól) : 
Hozza be, kend, azt a vén tetves szakállát. 

* Most. 
** Sült tüdős? 



Digitized by 



Google 



De vigyázzon kend, 

Hogy a szómaszálba el ne üsse magát. 

ÜREGAPÁNK (kívülről) : 

Hzerelmes p&jtásim, kérlek benneteket: 
Vegyétek elülem azt a szómaszálat, 
Mer 1 ha elesöm benne, beleesem a cserzökádba, 
il varga lehúzza a bőrömet. 

HARMADIK PÁSZTOR (kiszól) : 

Bár má' lehuszta vóna. 
Gyüön bé ke' vén gyepű! 

ÖREGAPÁNK (belép) : 

Szalonnás jc-stét *, szerelmes fiaim, 
íme látom, kegyelmetek jól vikságba vannak, 
De érül a szögén öregapátokrul nemisgondolkottok. 
I>e miután öreg létemre hajnatú fogva juhaim 
után járok: juhaimat megnyírom, gyaptyuikat cso- 
móiul kötözöm. Talán azt csak megérdemlem, a 
mit megtíszEm-iszom. 

HARMADIK PÁSZTOR : 
Ugy ám, öreg, ha adnának. 

ÖREGAPÁNK : 

Ha, knrncz veszett álat! 
NE csináir az öregbül csúfot, 

* Jó estüt. 

Digitized by LjOOQIC 



Hanem inkább izz* odakinn a kutyábul bolondot 

Az' gondolod, hogy jó bor a juhod, 

Csutora az inad? 

Ollant vetek a nyakad csigájjára, ** 

Hat arasznyi feslik a hátadrul.*** 

HARMADIK PÁSZTOR : 

Hallottuk, hallottuk 

Öregapánk pirongatássát, 

De már többet nem kivánnyuk zugolódássát. 

Gyüön ke' bé, öregapánk. 

Nyujtya gazdánk teli csutoráját, 

Vegyük ajándékát. 

Vessen magára ke', öreg, keresztet. 

ÖREGAPÁNK: 
Mit, mit, pereczét? 

HARMADIK PÁSZTOR. 
Körösztöt. 

ÖREGAPÁNK : 
De ha nem tudok. 

HARMADIK PÁSZTOR: 
ügy, a hogyan tud, ke'. 

* Üzz. 
** Vagy : csigolájjára. 
*** E helyetti róla a hátadra. 

Digitized by VjOOQLC 



8 

ÖREGAPÁNK : 
Atyának, Szentlélek istennek nevébe. Ammen ! 

HARMADIK PÁSZTOR: 
Hát a fiu hun maratt? 

ÖREGAPÁNK. 

Hallgass, hallgass, szerelmes liain. 

Odakinn a szallonnás-zsákot tartya. 

Ha meghalla, észalad, 

Nekünk a hele marad. 

Mást fekügyetek le. (Lefekszenek.) 

ANGYAL (énekel) : 
Glória, glória stb. (mint fentebb). 

ELSŐ PÁSZTOR : 

Hallod, pajtás, már a glóriát kiáttyák. 
Öregapánk szakállát a juhok lérág-gyák. 
Mit ámottál, pajtás? (Közben felkelnek.) 

MÁSODIK PÁSZTOR: 

En azt ámottam, szerelmes pajtásom, hogy a 
házigazdánk lánya nekem adott vóna ej jó kulacs 
bort. Hát te, pajtás, mit ámottál? 

ELSŐ PÁSZTOR : 
En azt ámottam, szerelmes pajtásom, hogy a 
házigazdánk kohászokkal veregette vóna a háta- 
mat. Hát te, pajtás, mit ámottál? 



Digitized by 



Google 



HARMADIK PÁSZTOR : 

En azt ámottam, szerelmes pajtásom, hogy a 
házigazdánk ef forintot adott vóna ajándékba. Hát 
ke', öregapánk, mit ámodott? 

ÖREGAPÁNK : 

En azt ámottam, szerelmes fiajim, hogy annak 
az eső pásztornak ef fenyőfa-gubát viszárú lö köl- 
lött vóna nyeni. 

ANGYAL (énekel): 

Pásztorok, hol vattok, 
Talán mind alusztok? 
Jól tudom hol vattok. 
Körülöm a fényességet lássátok. 
(Meggyújtja a betlehem gyertyáit.) 

»BABA-JÁTÉK.« 
(Az angyal két pásztor-bábot tánczoltat, mig a pásztorok 

szintén tánczolva éneklik) : 

Pásztorok, kellünk föl, 

Hamar indullunk el 

Bötlöhem várossába, 

Rongyos istálócskába. 

Siessünk, ne késsünk, 
Hogy még ezen éjjel is ott lehessünk 
S mi urunknak tisztöletét tehessünk. 

Angyalok hirdetik, 
Messiás születik, 



Digitized by 



Google 



10 



Idd van jele fényének, 
Szele születésének 
Pajtában, pólában 
Bé vagyon ő takarva posztócskában, 

Adott gyermek szenved má' kis korában. 

* 

(A menyecske tánczol a baráttal,) 
Micsoda dolog, 
Hogy az angyal forog 
Előttünk. 

Leszállott gyorsan, 
Énekel vigan 
Mi nékünk. 

Ne féli, a helnek (?) 
Bötlöhem fölgyének 
Lakosi. 

Született néktek, 
A kit nem vettek,* 

Föld ura.** 

* 

(Az ördög a kéményseprővel veszekedik.) 

Pásztor társim, ujj hirt mondok, 

Jertek véllem, csudát láttok: 

Egy szép szűz az éczczakán 

Fiacskát szült az szénán. 

Aj, aj! Aj, aj, aj! 

Ugy repüllünk, mind az raj! 

* Véltek? 
** Urai V 



Digitized by 



Google 



11 



Város kívül nem messze, nem messze 

Vagyon egy istálló. 

Jászolban ott fekszik, 

Barmok közt melegszik, 

Mellette szent annya, 

És az ő jó aptya, 

József és Mária. 

Áté-, álelúja! 

* 

(Dékánné játszik 8 rázza csengős perselyét.) 
Nyissa ki a ládáját, 
Vegye elő tarsólát, tarsolát, * 
Nö sajnálla hatossát, hatossát, 
Foréntos lázsiássát. 
Igye (?) kegyelméből, 
Valószinüleg » Isten « 
Vig szeretetéből 

Szeressük a Jézuskát, Jézuskát, 
Józsefet és Máriát. 
(A betlehem ajtaja bezáródik, gyertyái elalszanak.) 

* 
»INDULÓ-ÉNEK.« 
Nossza töhát indullunk, indullunk, 
Muzsikával ballaggyunk, ballaggyunk: 
Fogd Vé András dudádat, 
T'é is Pali sípodat, 
Én is ftirugláttoJc. (Elmennek.) 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Kis- Kanizsa, Zala-vm.) 
* Tarsolyát. 



Digitized by 



Google 



12 



2. 

Bötlehem-járáshol való versek. 

(Egy XIX. század elején kelt másolatból.) 

Játszó személyek : két fehér angyal, három 
bundás pásztor, vén Dadó, czigány-vajda. Tánczoló 
babák : két szárnyas angyal, két bundás pásztor, 
szőrös ördög, lajterjás kéményseprő, dékán csengős 
persely lyel. A betlehemről nincs értestilés. 

I. 
Angyalvers. 

(Bemenetkor.) 

Vigan zengjetek cziterák, 

Jézus született. 

Harsogjatok dob s' trombiták, 

Isten ember lett. 

A szüzet, ki őtet hozá 

És ki méhébe fogadá, 

Gábriel arkangyal 

Áldottnak monda. 

Pásztorok, örvendezzünk, 

Bötlehembe menjünk 

Pásztorokkal, 

Ajándékukkal. 

Ott született isten fia, 

Egy kis gyermekecske, 

Atyáinktul régtül fogva 

Várt kisdedecske. 



Digitized by 



Google 



13 

Kemény időben jászolban 
Már szenved értünk. 
Mezítelen testecskéje 
Hóval fedetik, 
Hideg széltül fejecskéje 
Jaj megsértődik. 

II. 
A pásztorok köszöntése. 

ELSŐ PÁSZTOR (belép) : 

Szerencsés jő estét a házigazdának! Házi- 
gazda, ha van vendéged, ha nem : im megérkeztem. 
Hideg, ártalmas az idő azt magad is jól látod : 
innét (ezért) jött az izenet, hogy poharadat borral 
töltsed és a jövevént ugy várd be. (Megüti az ajtót.) 
Gyere be te, pajtás ! 

MÁSODIK PÁSZTOR (belép) : 

Szalánnás jó estét a házigazdának. íme, házi- 
gazda, én is megérkeztem, csillag utján gyüttem, 
angyal szavának nem hittem, de — szerelmes 
pajtásom — a te szavadra mégis ide gyüttem. 
(Megüti az ajtót.) Gyere be te, pajtás ! 

HARMADIK PÁSZTOR (belép): 

Kóbászos jó estét a házigazdának. íme, házi- 
gazda, én is megérkeztem, néked rossz hirt hoztam : 
juhaid mind elszalogattan. Most is, hogy gyüttem, 



Digitized by 



Google 



14 



kilencz farkast futni felém láttam. De még eddig 
\^iz bojtárod lévén, el sem is tagadom. (Megüti az 
ajtót) Qyere be te vén Dadó, mer odaki megfagyó. 

VÉN DADÓ (bebotlik) : 

Pürkőczés jó estét a házigazdának. íme, 
házigazda én is megérkeztem, néked jó hirt hoztam, 
juhaid mind akiokba hagytam. Oerlicze és BaTcsá- 
nak szép kondor gyapjának egy szál hijja sincsen. 
Igyunk, együnk ha van mit; ha pedig nincsen, 
fckí'i iryünk föl a fölvetett ágy alá. (Lefekszenek.) 

ANGYALOK (éneklik): 
Glória ! 

ELSŐ PÁSZTOR: 

Hallod, hallod, Magsus pajtás, mit hirdet az 
angyal ? 

MÁSODIK PÁSZTOR : 

Hallom, hallom, szerelmes pajtásom: mintha 
a konyhában a kóbász és az ódalas sutyorogna 
ji pásztoruk számára. 

HARMADIK PÁSZTOR : 
Talán bevenné a nyakad? 

ANGYALOK (éneklik): 
Grlória ! 



Digitized by 



Google 



15 



ELSŐ PÁSZTOR (fölugrik) : 
Kurgyelek (?) lélek, veszett állat, nyúl gyalánt 
el ne vigy, vagy belőlünk csúfot ne üzz. (A pásztorok 
fölugrálnak.) 

MÁSODIK PÁSZTOR : 
Mi az, mi lőt* pajtás? Talán ürgét fogtál? 

ELSŐ PÁSZTOR : 
O, szerelmes pajtásom, mintha az éjjel álmám- 
ban fekete-rigók két lábomnál fogva az cgszünön 
hordoztak volna. 

VÉN DADÓ : 
Talán az ördögök voltak. (Ismét lefekszenek.) 

ANGYALOK (éneklik) : 
Glória, in ekszelsziz dea! 
Surgyite, surgyite pasztoresz, 
Át Betlehem fugyite, 
Jészu natum szalutáte, 
Alária kontáte! 

ELSŐ PÁSZTOR (énekelve) : 
Nossza pásztor társim, hogyha hallanátok, 
A mit én most hallok, ti se alunnátok. 

MÁSODIK PÁSZTOR (ugyanúgy) : 
Micsoda az pajtás, micsoda új csoda? 
Talán farkas gyütt a mi bárányainkra? 

* Lelt. 



Digitized by 



Google 



1B 



HARMADIK PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Nem, mert szép éneklés hallaték messzére, 
Miként muzsikáknak gyönyörű zengése. 

VÉN DADÓ (ugyanúgy) : 
Angyali szózat az ama völgyes felől, 
Talán mer' Meksiás gyütt ma onnand elől. 

ELSŐ PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Angyalok mondják: glória, glória. 
Dicsőség néked inekszelsziz dea. 

ANGYALOK (ugyanúgy) : 
Pásztorok, hol vattok ? 
Talán mind alusztok? 
Gyorsan felserkennyetek. 
Reánk figyelmezzetek. 
Jól tudjuk, hol vattok, 
Világosság van körülünk, lássátok. 

ELSŐ PÁSZTOR (énekli) : 

Nossza pásztor társim, serkenjünk fel ! 

Köszöntsük meg szóval, ajándékkal ! 

Kej föl, Geczi, álmodból, 

Fog-gy báránt a javábul; 

Fogd meg a farkát, 

Kösd meg a lábát, 

Elvárán', szaporán ! 

i Felkelnek s a betlehem elé térdelnek.) 



Digitized by 



Google 



17 



ELSŐ PÁSZTOR (énekli) : 
Üdvözlégy Jézus, pásztorok pásztora; 
Téged megkerestünk, kegyelemnek ura; 
Ajándékot hoztunk, királyok királya. 
Imé, áldott kis Jézuskám, 
Hoztam egj kis tejecskét. 

MÁSODIK PÁSZTOR (énekli) : 
íme, áldott kis Jézuskám, 
Hoztam egy kis vajacskát. 

HARMADIK PÁSZTOR (énekli) : 
íme, áldott kis Jézuskám, 
Hoztam egy kis sajtocskát. 

VÉN DADÓ (énekli) : 
íme, áldott kis Jézuskám, 
Ilyen vén Dadó létemre, 
Hoztam egy kis baránkát. Beeeeee. 
Most hát, pásztorok, vig örömünkben járhatunk 
vpry kis tánczocskát. 

III. 
Első babatánczótatás. 

(Két ángy alj két pásztorral tánczol a Jézus- 
kiinak s tánczolnak a betlehemző pásztorok is.) 

Dim, dom, jó dödölle, 
Mi kedvünknek nagy öröme, 
Ha a gazda jó bort adna, 
Nem adnánk a vén Dadónak. 

Dr. Sebestyén <*y. : Dunántúli gyűjtés. 2 

Digitized by VjOOQlC 



18 

Gejdele, gejdele, sorról sorra, 

A mennyi sok tikot, kóbászt 

Tőtenek meg karácsonra, 

Annyi áldás szálljön rájuk, 

Annyi sok bárán szülessen. 

Döndödi, döndödi ! 

Jutka, Marinka, 

A sör, bor, pálinka 

Jaj be jó volna. 

Ha elő volna; 

Ha egyet ihatnánk, 

Jaj be jót mulatnánk. 

Döndödi, döndödi ! 

Te borzas Geczi, 

Ne távozz messzi, 

Fogj báránt szaporán. 

Fogd meg a farkát, 

Kösd meg a lábát, 

Egyarán', szaporán. 

IV. 
A pásztorok éneke. 

Betlehemnek pusztájában 
Pásztorok vigyázatjában 
Nagy öröm hirdettetett, 
Mert a barmok pajtájában 
Ökör, szamár jászolában, 
Üdvözítőnk született. 



Digitized by 



Google 



19 

Szállást nem adnak magának, 
Inkább rendelték azt másnak, 
Az egész Betlehemben. 
0, te József, mit gondoltál, 
Hogy istálót választottál, 
Illen szörnyű hidegben? 
Szállj bé hozzánk Máriával, 
Született kis Jézuskával, 
Hadd lakjon mi szivünkben. 

V. 
Második babatánczoltatás. 

(Előbb a két pásztor, aztán a kéményseprő tán- 
czol a Jézuskának. A kéményseprő a belopózkodó 
ördöggel összeverekedik. Az ördög legyőzi, hátára 
kapja és elszalad vele. Utánuk bejön a dékán s a 
perselyét tánczolva, hajlongva csörgeti.) 

Talpra pajtás, jó barátim, 
Kedves jó társaim, 
Hallgassuk szavát, 
Hírmondásunk sugarlását* 
No te Ferkó, Marczi, Jankó, 
Vedd rád hamar a bundádat, 
Ne bólintgass, szunnyadozz, 
Inkább légy szorgalmatos. 
Induljunk már Betlehembe, 
Vigan legyünk a szivünkbe, 

* Régi szó »súg, besúg« értelemmel. 



Digitized by 



Google 



20 

Ajándékot vigyünk velünk, 
Hogy igy üressen ne menjünk. 
Enyhítsük sanyaruságát, 
Csókolgassuk keresztfáját, 
Vigasztaljuk szenvedésit 
Fájdalmas kis Jézusnak. 
O a rég várt Meksiás, 
Ki által lesz megváltás, 
Ördögtől szabadulás, 
Mennyországba' vig lakás. 
Csillagok örvendeznek, 
A nap és hold örülnek, 
Minden menybéli seregek 
Az égben leborulnak. 
Kerubimok, szerafimok 
Meksiásnak nevezik, 
De már nem messzi 
Fényesség jelenti, 
Betlehem határában 
Rongyos istálóban. 
Jaj szegény, de fázik, 
Könnyeitől ázik. 
Nincsen neki dunyhája, 
Se czifra nyoszolyája, 
Csak szénája, 
Csak szalmája, 
Barmok szája 
Melegítő kályhácskája, 
Ökör, szamár lehöl rája. 



Digitized by 



Google 



21 

Mit vigyen hát kiki 
Ajándékot neki? 
Sajtocskát és friss tejecskét, 
Főzzünk neki levesecskét, 
Te meg Dadó, hozd a dttdád, 
Fújj majd neki szép vig nótát, 
Hogy ezen az öröm napon 
A kis Jézus is vigadjon. 

VI. 

Felköszöntés. 

ELSŐ PÁSZTOR: 

Gazda uram, köszöntöm, 

Mielőtt borát iszom 

Czifra kis csutorából, 

De üres iharfából, 

Fapohárból, 

Föcskefarku fakalánból, 

Fakupának oldalából: 

Jámbor embernek, 

Jámbor asszonynak 

Vagyon szép leánya; 

Annak vagyon szépen szabott 

Szép czipellője, 

Azon vagyon harmincz gomb, 

Harmincz gomb meg kettő. 

Kánisz, kánisz! 

Ha ád urambátyánk, 



Digitized by 



Google 



22 

Mi könnyen elbírnánk, 
Xégyen négy darab szalánnát, 
Melléje négy kis zsódérkát. 
Aggyon Isten, kendteknek, 
$6 bort, búzát, baraczkot, 
Zsíros farkú malaczot, 
Szekerüknek kereket, 
Poharuknak feneket, 
Ugy ihatoin eleget. (Iszik.) 

MÁSÖDlK PÁSZTOR (elhadarja) : 

Ennek a kulacsomnak 
Tügyfa feneke, 
Bazsalik oldala, 
Barbél borotválta, 
Szakállát levágta. 
Amoda, az urak malmánál 
Vagyon egy keservetes császár. 
Arra mén el ürmös asszon, 
Fején vitte szatyrát, 
Ekl fi rí tö 1 1 e mákját ; 
Ara kérte rákját, 
Szedje föl a mákját. 
Csikcsont, csukacsont, 
(.Tégén vágta, 
Szigman- pohár, 
Tizenkettő. 
A ki ezen verhet el nem mondja, töltse mea; 
a csutorámat. (Iszik.) 



Digitized by 



Google 



23 



HARMADIK PÁSZTOR (a másodikat oldalba löki) : 
Mind kiiszod belőle? 

MÁSODIK PÁSZTOR : 
'Iszen, nem is volt benne. 

HARMADIK PÁSZTOR : 
Jó napot, vajda! Hogyan vagy? 
Ugy hallottam, hogy ebül vagy, 
Látom, a hasad igen nagy, 
Talán döghussal tele vagy? 
Gyere velem, vajda, kapálni : 
Meglásd, borral jól tartalak, 
Végre meg is tánczoltatlak. 

CZIGÁNY VAJDA: 
En, uram, kapálni nem tudok; 
Fáj a hasam, ha dolgozok; 
Czigány a nevem, rost vagyok; 
Inkább dorombot csinálok, 
Az uraknak is azt adok. 

VÉN DADÓ : 
Hogy a Szengellér hegyén kilenczvenszer meg- 
fordult forgószél forgassa ki a gyomrodat. 
Dicsértessék Csáki Pál! 
Sose könyörögj, 
Torkom ereszd be. 
Édes gyomrom vedd be — 
Kulacsostul együtt! (Iszik.) 



Digitized by 



Google 



24 

VII. 
Kimenő. 
ANGYALOK (énekelnek) : 
Induljatok, legények, 
Bötlehembe menjetek; 
Kis Jézust imádjátok, 
Ha majd körül aljátok. 

MIND (énekelnek): 
Elindulának és elbé jutának, 
Szűz Máriának jónapot modának. 

PÁSZTOROK (az ajtóban éneklik) : 
Jaj de sötét van, elvétjük az utat, 
Addig a tolvajok meglopják nyájunkat. 
— Jó'czakát adjon Isten! 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Tapolcza, Zala-vm.) 

3. 

Játszó személyek : Angyal fehér ruhában, 
csengetyüvel ; számadó-gazda, öreg pásztor, kis bojtár 
dolmányban, báránybőr sapkával és nagy pásztor- 
botokkal. A tornyos betlehemben a szent jászol előtt 
térdeplő pásztorok jelenete látszik, tornyában pedig 
csengő csilingel. A betlehemet az angyal viszi s 
mielőtt valahova betérnének, gyertyáját meggyújtja. 

ANGYAL (az ajtó előtt csenget s ha beszólitják, belép): 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Betlehemét 

az asztalra teszi.) Agusztus romai császár meg- 



Digitized by 



Google 



25 



parancsolta, hogy minden alattvalója abba a 
városba menjen, a melyből származik. Szent József 
és Szűz Mária Betlehembe mentek. De itt nem 
kaptak szállást, mert már igen sokan voltak 
Betlehemben. Azért egy istálóba mentek és itt 
született a kis Jézus. (Énekel): 

Mennyből az angyal 

Lejött hozzátok, 

Pásztorok : 

Hogy Betlehembe, 

Sietve menvén, 

Lássátok. (Kiszól): 
Gyere be, számadó-gazda! (A számadó-gazda 
belép, botját a földre teszi és lefekszik. Az angyal 
folytatja énekét :) 

Istennek fia, 

A ki született 

Jászolban, 

lészen néktek 

Üdvözitőtök, 

Valóban. (Kiszól:) 
Gyere be, öreg pásztor! (Az öreg pásztor 
ugyanúgy cselekszik. Az angyal folytatja énekét :) 

Mellette vagyon 

Az édes anyja, 

Mária. 

Barmok közt fekszik, 

Jászolban nyugszik 

Szent fia. (Kiszól:) 



Digitized by 



Google 



26 



Gyere be, kis bojtár! (A kis bojtár ugyanúgv 
cselekszik. Az angyal más éneket kezd :) 
Pásztorok, keljünk fel, 
(A pásztorok ébrednek és felkelnek.) 
Hamar induljunk el 
Betlehem városába, 
Rongyos istálócskába, 
Siessünk, 
Ne késsünk, 

Hogy még ezen éjjel ottan lebessünk 
S mi urunknak tiszteletet tehessünk. 

SZÁMADÓ-GAZDA : 
Öreg pajtás, mit álmodtál? 

ÖREG PÁSZTOE : 

Azt álmodtam, hogy gazduram kivett a zseb- 
júból egy zacskó rozsdást (t. i. rozsdás pénzt), oszt 
u gy Imtlm ütött vele, bogy bárom a zsebemben 
maradt, és mondta, bogy menjek el Betlehembe, 
vigyok a Jézuskának bárányt. 

SZÁMADÓ-GAZDA : 
Hát te, öcsém, mit álmodtál? 

KIS BOJTÁR : 

Azt álmodtam, hogy gazduram egy sunkát 
dobott ii tarisznyámba s azt mondta, hogy vigyem 
cl Betlohembe a kis Jézusnak ajándékba. 



Digitized by 



Google 



27 



ANGYAL : 



Nem álmodtátok azt, fiaim, hanem az angyal 
mondta azt nektek, mert az éjjel csakugyan meg- 
született a kis Jézus. Azért most menjetek el hozzá 
és imádjátok. 

MIND (énekelnek) : 

Csorda-pásztorok midőn Betlehemben 
Csordát őriznek éjjel a mezőben : 

Isten angyali jövének melléjük, 
Nagy félelemmel telik meg ő szivök. 

Örömet mondok nektek, ne féljetek, 
Mert ma született a ti üdvösségtek. 

Menjetek el gyorsan a városba, 
Ott találjátok Jézust a jászolba. 

Elindulának és el- is jutának, 
Szűz Máriának jónapot mondának. 
(Fehér Jenő gyűjt. Pola, Zala-vm.) 

4. 

(Tájszólás szerint.) 
Játszó személyek : Angyal fehérben, szines papir- 
ral díszített s bábtánczoltatásra alkalmas tornáczczal 
körülvett templom-forma betlehemet (l.a II. táblán) és egy 
csengőt visz ; első, második, harmadik pásztor kenderből 
vagy bundadarabból készült bajuszszal és lánczos bottal; 



Digitized by 



Google 



28 



öreg pásztor kifordított bundában, nagy kender- szakál- 
lal és lánczos bottal. Babok a betlehemben: két bun- 
dás baba (pásztorok) ; ördög szarvakkal, fából faragva 
és feketére festve ; kéményseprő, fából faragva és feke- 
tére festve, létrával és seprűvel ; dékány, egyik kezé- 
ben csengős zacskóval (perselylyel). 

ANGYAL (belép): 
Szabad-ö bötlehemöt köszön tenyi ? 
(Ha megengedik, a betlehemet az asztalra teszi s énekel :) 
Mennyből jöttem most hozzátok, 
És ime mily nagy hirt mondok: 
Egy kisded a zéczczaka 
Egy szép szűztől születött. 

Ez lössz néktök a jel róla: 
íme fekszik a jászolba, 
Jászolba betakarva, 
Jászolba betakarva. (Csenget.) 

ELSŐ PÁSZTOR (belép) : 
Szöröncsés jó estét a házi gazdának! Hal- 
lod-e te háziasszony, tericscs asztalodra fehér ken- 
dőt, mert megjönnek a fehér szakálos pásztorok, 
möglepik a te' házodat. — Gyere be, pajtás! 

MÁSODIK PÁSZTOR (belép) : 
Szerelmes jó estét, kedves pajtásom! íme 
látom szerelmes pajtásom, kulacsomból veszem észre 
egész álnokságodat. — Gyere be, pajtás! 



Digitized by 



Google 



U. tábla. 




KILITII BÁBTÁNCZOLTATÓ BETLEHEM. 



y Google 



TAc, n 


VvY Y'J 


— 


PUBLIC 


LÍLk 


AKY 


TILDT.N Fi 
R 


:-:nox 

)UNBA 


A N Í.1 ] 

T 



Digitized by 



Google 



29 



HARMADIK PÁSZTOR (belép) : 
Szöröncsés jó estét, szerelmes pajtásaim ! Hát 
tik idebe esztek, isztok, öregapátokrol nem is gondol- 
kottok? Megállatok, csak jertek haza, majd nem 
kaptok sült verebet, hanem botytyát húzza hatoto- 
kon körösztül ! — Gyere be, öreg ! 

ÖREG (belép): 
Kóbászos jó estvét, szerelmes fijajim ! íme, jó 
hajnalba keztem juhaimat nyiregetnyi, tehát meg- 
érdemlem, a mit eszem és iszom. 

ELSŐ PÁSZTOR : 
Igyék ke, öreg! 

ÖREG: 
Innám ám, innám ám, de a züres csutorábul 
a száraz kortyot nehéz ám kinyelni! Hanem, hogy 
a Szentgellérthegyen megfordútt forgószél hánynya 
ki a hasatokbű, a mit ettetek és ittatok ; és a bala- 
tonyi apró réczék huzkogygyák ki a vékony belete- 
ket, de ne csak a vékonynyát, hanem a vastaggyát 
is ! Tugygyátok mit fijaim ? Tél a züdő, fáznak a 
tagok, megjönnek a farkasok: alugyunk egy nótát, 
mig a hajnali csillag föl nem kel. (Lefekszenek.) 

ANGYAL (énekel) : 
Glória! 

: ELSŐ PÁSZTOR : 
Ki vagy?! 



Digitized by 



Google 



30 

ANGYAL (énekel) : 
Glória ! 

ELSŐ PÁSZTOR : 
Mi vagy?! 

ANGYAL (énekel): 
Glória inekszeldisz deó! 

ELSŐ PÁSZTOR (énekel) : 
Ki az, a ki. mi fölöttünk 
Ily nagyot kiátt, 
Szivünkbe' megháborodott 
Félelem miatt? 
Ez a szózat angyaltól, 
Égi világosságtól. 
Lábainkra nem alhatunk, 
Fődre borulunk. (Leborulnak.) 

ANGYAL (énekel): 
Pásztorok ! 

ÖREG : 
Ki vagy?! 

ANGYAL (énekel): 
Pásztorok ! 

ÖREG: 

Mi vagy?! 

ANGYAL (énekel): 
Pásztorok ! 



Digitized by 



Google 



31 



ÖREG. 

Kuratéra, bakaiéra, élhetetlen gyurgyóka, 
babsze kokassa, mit kurgyogaczcz fejem fölött? 
mér' nem haczcz má' alunynyi? 

PÁSZTOROK (énekelnek): 

Pásztorok, keljünk fel, 
(Felkelnek.) 
Hamar induljunk el. 
íme, angyal jelenti, 
Hogy Messiás született 
Égy szűztől, szép szűztől. 
Bé vagyon takargatva a pólába, 
Bé vagyon takargatva a pólába. 

Mit vigyünk hát néki, 

Ajándékot néki, 

Hogy őtet imádhassuk 

Es őtet ajálhassuk? 

Illen szögény pásztoroktol ölég lesz, 

Talán még a zaranynál is többet tesz ? 

ANGYAL : 
ílit hosztatok a kis Jézuskának? 

ELSŐ PÁSZTOR : 
En egy báránt hosztam. 

MÁSODIK PÁSZTOR: 
En egy sajtot. 



Digitized by 



Google 



32 



HARMADIK PÁSZTOR: 
Én ggy galambot. 

ANGYAL : 
Hát ke, öreg, mit hozott a Jézuskának? 

ÖREG: 
En, kis Jézuskám, semmit sem hosztam. Vót 
egy lukas tarisznyám, teli szettem magyaróval, dt* 
mire hazu értem, mind elpotyogattam. Hanem én 
a ti' számodra üdvösségös imácscságokat és énekü- 
ket szettem öszsze. 

ELSŐ PÁSZTOR : 
Melylyek azok? 

MIND (énekelnek): 
Üdvöz légy te, kisdedecske, 
BütMemi herczegecske. 
Ez élet után kérünk, 
Légy minékünk vezérünk. 
Ez lesz, ki által vagy és igaz. 

(Két bundás baba tánczolni kezd.) 
Szona, szóna, szónája, szónája, 
Kílös anynya pólája. 
Fújjad azért a dudát, a dudát, 
Hogy szóljon vig nótácskát. 

(Az ördög és kéményseprő tánczol.) 
V igádnak a zangyalok, 
Tapsolnak a pásztorok, 
Dicsőséget nyújtanak 
É<li?s megváltóinknak. 



L 



Digitized by 



Google 



33 



M^gszálták a felházakat 
És a vendégfogadókat: 
Nincs hele a Jézusnak, 
Nincs hele a Jézusnak. 

(A dékány tánczol és csönget.) 
Azért elmönt a pusztába, 
Ökör, szamár jászolába 
Üdvözittőnk született. 
Üdvözittőnk született. 
(Szóval :) 
Dicsértessék a Jézus Krisztus ! 
(Az ajándékok vétele után kimenet éneklik) : 
Elindulának és elvé (így!) jutának, 
Szűz Máriának jóczczakát mondának. 
(Peterdi László gyűjt, Kiliti, Somogy-vm.) 



Játszó személyek: Két angyal, fehér ruhájuk 
> hasonlít a ministrans-fiuk öltözékéhez*, csúcsos papir 
csákójuk szines pántlikákkal és gyöngyökkel van körül- 
véve, hegye pedig keresztben végződik, egyik angyal 
csengővel ; két pásztor közönséges ruhában, fekete 
bajusz szál és szakállal, továbbá egy-egy lánczos bottal ; 
Dadó 1 ősz szakállal és lánczos bottal. Templom-alaku 
betlehemük belső oldalán szent képek, fenekén zöld 
mohára egy porczelán baba (kis Jézus), ökör, szamár, 
teve, bárány van elhelyezve s a pásztorok ajándékául 
még néhány szem dió, aszalt szilva, alma, aranyfüst 
van elhintve. 

Dr. Sebestyén Gy. : Dunántúli gyűjtés. 3 

Digitized by VjOOQLC 



34 



EGYIK (kívülről beszól) : 
Szabad-e e tisztességes házba' a betlehemet 
bemutatni? (Ha szabad:) 

KÉT ANGYAL (belép és énekel) : 
Vigan zengedezzetek, czitorák, 
Jézus született; 
Harsogjatok gyors trombiták, 
Isten ember lett. 
Es ki szűzen szült és 
Méhében fogadá, 
Ezt is Gábriel arkangyal 
Áldottnak monda. 
Glória ! (Csengetés.) 

ELSŐ ANGYAL : 

Hála az Istennek, hogy megértük az Ur 

Jézus Krisztus születése napját! Adja Isten, több 

számos évekkel is megérhessük ; de nem ilyen búval, 

bánattal, örvendetes napokkal. Glória! (Csengetés.) 

KÉT ANGYAL (énekel). 
Angyal mondja: Glória! 
Ének szent szűz deja, 
Glóriát az istennek, 
Ki ura menynek, földnek. 
De szép az angyal neve is: Mária. 
Mert az angyal mondotta : 
Bizony az Isten fia! 
Glória ! (Csengetés.) 



Digitized by 



Google 



35 



ELSŐ PÁSZTOR (belép s a kezdő szótag ismétlésével bot- 
ját, hogy zörögjön, a földre üti) : 

Czi-czifra csutorás . jó estét kévánok a házi- 
gazdának és a háziasszonynak! Frissen, frissen 
gazda, elkészítse házát. Mint sietős posta, most 
házához jöttem, be is köszöntöttem. Gyere be te, 
csikszömü pajtás! 

MÁSODIK PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Zso-zso-zsoldéros jó estét kévánok a házi- 
gazdának és a háziasszonynak! Lesz, lesz, látom, 
itt már mindennek el van készítve, ez a ház csino- 
san fel van ékesítve. Jertek be, vendégek, ím e ház 
népét tisztelni. Gyere be te, vén Dadó, mer oda- 
kinn mögfagyó'. 

DADÓ (ugyanúgy) : 

Kö-kö-kövér, vastag szalonnás jó estét kévá- 
nok a házigazdának és a háziasszonynak! Látom, 
látom, szerelmes fiaim, hogy tik már itt régóta 
isztok-ösztök, vendégösködtök az üres asztalnál. 
Errül a vén tejfölös bajszú, penészlös szakállú vén 
ősz öregapátokrú el is feledköztök. Én már éfél uta 
járok, juhaimat megnyírtam, az gyapjút csomóra 
raktam, talánd én is megérdömlöm azt, a mit mög- 
öszöm és mögiszom. 

MÁSODIK PÁSZTOR: 

Ne félj, vén Kulid o* öregapám, ugy jó tarta- 
lak, hogy a hasad is a hátadra szárad. 
* Koredo, Koridon? 

a* 



Digitized by 



Google 



36 

ELSŐ ANGYAL : 
Glória! (Csenget.) 

ELSŐ PÁSZTOR: 
Hallod, hallod, pajtás, mit hirdet az angyal?! 
Mintha én az éjjel álmomban kokasok között eső 
biró lőttem vóna ; mintha egy kokas az én kalapom 
szélére ezüst gombot pittyentött vóna. Ugy-e, paj- 
tás, jó vóna? 

MÁSODIK PÁSZTOR: 
Bizony, pajtás, jó vóna. 

MÁSODIK ANGYAL: 
Glória! (Csengetés.) 

MÁSODIK PÁSZTOR: 
Szú-szú-szúrgyá lelök, veszött állat, csak nyúl 
gyanánt el ne vidd, mind magambú, mind másokbú 
nagy csúfot ne üzz ! * 

DADÓ: 
Itlöttem-botlottam, de mög is botlottam a sok 
szép lányok farába', még egy hosszi konyhán is 
átbotorkáltam. Hallottam annak a zsoldéros kohász- 
nak sutyorgását az pásztorok számára. Ha gazd- 
asszonyunk jó vóna, talán mög is anná. 

MÁSODIK PÁSZTOR: 
Attú öreg nem okádsz. (Lefekszenek.) 

* V. ö. az 1. sz. játék rokon tárgyú szövegével. 



Digitized by 



Google 



37 

KÉT ANGYAL (énekli) : 

Glória ének szent szűz deja, 
Szúgy ide, szügy ide, pásztorok, 
Ál betlehem szúgy ide, 
Jézom látom, szarvatorom, 
Glória kantáte. 

Hol vagytok, pásztorok? 
Talán mind alusztok? 
Gyakran frissen keljetek, 
Jézus előtt legyetek, 
Jól tudom, jól látom, 
Tik is vigan énekeljetek. 
Keljetek föl pásztorok, pásztorok, 
Nagy örömöt hirdet néktek, 
Mer' ma néktek született, 
A ki jövendöltetett, 
Szűzen szűz, szűz anya, 
Józseffel Mária, 
Es az övék társuk. Ale, áléluja! 

MÁSODIK ANGYAL : 

Glória! (Csenget.) 

MÁSODIK PÁSZTOR (botjával társaira üt s mind 
felkelnek) : 

Juhászim, bujtárim, igazodjatok. Nem vöszöm 
tréfára, ráütök birkádra, majd fölébred. 



Digitized by 



Google 



38 _ 

PÁSZTOROK (letérdelve éneklik) : 

Üdvöz légy, Jézus, pásztorok pásztora! 
Immár mögkerestünk, királok királla. 
Ajándékot hoztunk kögyelömnek atyja, 
Kögyelömnek atyja! 

ELSŐ PÁSZTOR : 

I-i-imádandó, óh szerelmes Jézuskám, én is 
hoztam egy kis tejecskét. 

MÁSODIK PÁSZTOR: 

I-i-imádandó kis Jézuskám, én is hoztam egy 
kis vajacskát. 

DADÓ: 

I-i-imádandó kis Jézuskám, én is hoztam ep 
kis baránykát, be-e-e. 

PÁSZTOROK (énekelnek) : 

Keljünk föl, pásztorok ! 

Siessünk, ne késsünk, 

Egy kis fáradságunkat se sajnáljuk. 

Talán még az éjjel fel is találjuk. 

Mit vigyünk hát néki, 

Ajándékot néki? 

Egy aranyt, egy bárányt. 

Ilyen szegény pásztoroktól elég lesz. 

Talán még az aranynál is többet tesz. 



Digitized by 



Google 



39 

MIND (énekelnek) : 

Jó estét, Mária, 

Istennek szent anyja! 

Hogy idvezitőt szültél, 

Isten anyjává lettél, 

Áldott vagy, boldog légy, 

Ezen kis tisztelet legyen tenéked. 

Óh gyönyörüségesség ! 

Ki ér vala oly frissen, 

Elünk juhász a mezőben, 

Legelvén már az erdőben. 

Nagy Icarácsony* viradj ránk! 

Uram Jézus, jöjj hozzánk! 

Ürgerétöm** a botomat, 

Rám terétöm a subámat. 

Egyet-kettőt jót aluszom, 

Mig magamat jól kinyugszom. 

Éljen a juhászélet, 

Kit az isten ugy szeret! 

János, Jankó, Bencze, Palkó, 

Juhászim, bujtárim, 

Siessetek, ne késsetek, 

Kedves jó barátim. 

Hogyha vélem Betlehembe 

El akartok jönni, 

* Ellentétben a kis karácsony '-nyal, vagy úje 
tendővel. 

** Ürgelyukba. 



Digitized by 



Google 



40 

Mézes-mákos túrós lepényt 

Siessetek sütni. 

Hogyha pedig véradatra 

Vissza is jöhessünk, 

Szaladj, Marczim, a padlásra, 

Fogj egy pár galambot. 

Te is Palkó, fuss pinczébe, 

Töltsd meg csutorád borral, 

És a mellé egy palaczkot 

Mézes pálinkával. 

Ha elvigyünk, ha megigyunk, 

Nem veszik kárba. 

Zso-zso-zsoldér, kóbász, szalonna, 

Pásztoroknak jó vóna, 

Ha gazdasszonyunk anna. 

I, i, i, egy kancsó bor mellé, 

Ki torkunkat mögkenné, 

Nem is vóna jobb enné. 

U, u, u, templom tornyán a varjú, 

Büntesse meg a hajdú. 

Pásztor társim, hirt mondok : 

Jertek velem, csodát láttok. 

Egy szép szűz az éjszakán 

Fiacskát szült a szénán. 

Ej, ej, ej, uj lesz szűz mellében tej, 

Mondván mink is keljünk fel, 

Betlehembe menjünk el. 

Az angyalok hirdetik, 

Társait oda vezetik. 



Digitized by 



Google 



41 



Ott vannak sok angyalok 

Es az ő szép szűz anyjok. 

Aj, aj, aj, ugy repüljünk, mint a raj. 

Ugy, ugy, ugy, áldot kis Jézus aludj! 

Örömet hirdetek néktek, 

Minden nemzetim, 

Mert született Betlehemben 

Egy kis gyermekecske. 

Jászolban, pólában 

Az barmok közt igen fázik, 

A pólában szépen nyugszik. 

Édes Jézusom és mi Megváltónk! 

Taapra pajtás, jó barátim, 

Kedves juhász tátsim, 

Halljunk szavát, hírmondását 

Angyalok sugallását! * 

Mennyi sok kínszenvedése 

Fájdalmas kis Jézusnak! 

Eljött, úgymond, a Messiás, 

Ki által lesz megváltás, 

Ördögtől szabadulás, 

Menyországban víg lakás, vig lakás. 

Nem köll ottan kaszálni, kapálni, 

Csak jó borral köll élni, köll élni. 

Kulidé, örülhetsz, (a második pásztor botjá- 

Hogy mivelünk jöhetsz, [val meglöki Dadót) 

Hogy kedvedet töltheted, töltheted, 

* L. a 2. sz. játék V. szakaszának »sugarlás« szavát. 

Digitized by LjOOQlC 



42 



Messiást szemlélheted. 
Hallod, hallod, pajtás? 
(Ugyanaz botját leüti.) 

Fölnyitja ládáját, 

Ránk hányja máriását, riását, 

Csoszogós bankóját, bankóját, 

Penészlös húszasát, húszasát, 

Egy kis fáradságunkért, óságunkért, 

Szives utazásunkért, zásunkért. 

Most nyílott ki egy szép rózsavirág, 

Betlehemben bimbózott zöld ág, 

Kit már régön várt az egész világ. 

Szűz Mária édös anyja vala, 

A jászolnál ott kesereg sirva, 

A szeméből könny csorog a vállán: 

Bölcsőm volna, jaj de ringatnálak, 

A hidegnek csipni nem hagynálak. 

Szolgáljunk hát urunknak, 

Ártatlan Jézusunknak, 

Ártatlan Jézusunknak. 

Volt egy pár galambocskám. 

Kivel játszod t a fiacskám, 

Tudom, szegény megsiratja, 

Ha elviszem, ő azt látja, 

De hagy sirjon, nem bánom, 

Ezt kis Jézusnak szánom. 

En egy kis mézet viszek, 

Es a mellé vajat teszek, 

Én azt hamar elkészítem, 



Digitized by 



Google 



43 

Betlehembe el is viszem 
Annak a kis gyermeknek, 
Dicsőséges kisdednek, 
Dicsőséges kisdednek. 
Fújd, Marczi, furugládat, 
Te is, Palkó, a dudádat. 
Ha mink ketten előáll junk, 
Es ott szépen furugláljunk. 
lészen a mi nótánk. 
Aludjál kis Jézuskám, 
Aludjál kis Jézuskám. 
Jutka, Marinka, 
Sör, bor, pálinka 
Ölég van, ölég van! 
Ha egyet ihatnánk, 
Jobban mulathatnánk 
Mindnyájan, mindnyájan. 
Te borzas Geczi, 
Ne távozz messzi, 
Fogd bárányt, fogd bárányt. 
Fogd meg a farkát, 
Kössd össze a lábát 
Egyarán', szaporán. 

ELSŐ PÁSZTOR (mondja) : 

Kicsiny gyermek nagy hírmondó vagyok én, 
Krisztus urunk nem fog tőlem származni. 
Szőlő, dió, kankó, bankó, 
Húszas, márjás, lázsiás, 



Digitized by 



Google 



44 

Egy kancsó bor nekünk jó. 
Csak adjanak, csak adjanak, 
Majd elmenjünk, végső szó: 
Kicsiny gyermek vagyok én, 
Kis kalácsot várok én, 
Ha kicsinyt nem adnak, 
Nagyot is elfogok én. 

ELSŐ ANGYAL (mondja) : 

Ezen irzes-borzas szőlőtűkének a leve, 

Ez iránk (?) észvesztője, 

Ruhánk rongyositója, 

Ez a ház fehér ház, 

Nincs több esztendős, mint száz, 

Kertész kézbe való ház, 

Lőjön egyet a vadász. 

Isten éltessön, pajtás! 

MÁSODIK ANGYAL (mondja) : 

Adjon isten bé bort, bé búzát, baraczot, 
Vörös farkú malaczot, 
Szekerembe kereket, 
Poharamba feneket, 
Hadd ihassam eleget. 

ELSŐ PÁSZTOR (mondja) : 

Adjon isten minden jót, 
Bükköt, makkot, magyarót, 
Házam mellé egy kecskét, 



Digitized by 



Google 



45 

Magam mellé 
Barna-piros menyecskét. 

MÁSODIK PÁSZTOR (mondja) : 

Balázs, Balázs, Kelemen, 

Kelemen, Kálmán, kan czigány, 

Pál egésségére ne is köszönts, 

Csak igyál! 

Gánicz, gánicz, getánicz, 

Uram, ha mink hárman 

Négy zsoldért elbírnánk, 

Erre egy palaczk bort is meginnánk, 

DADÓ (mondja) : 

Ezen poharamnak 

Dörzselik az oldala, 

Tölfa feneke, 

Borbély csinálta, 

Borotválta szakálát, 

Emitt ment egy irmes asszony, 

Fején vitte szatyrát, 

Eldöntötte mákját, 

Arra kérte rákját, 

Szödje föl a mákját, 

Csik-csont, csuka-csont, 

Jégen vágott szitmony? 

Szitmony, szit tizönkettő. 

* V. ö. a 2. 9z. játék VI. szakaszának szigmon-pohár 
szavával. 



Digitized by 



Google 



46 



Ki ezen tizönkét versömet el nem tudja 
mondani, tőtse meg a kulacsomat borral. Ki pedig 
ezen tizönkét versömér' jól mög nem füzet : tegnap 
láttam az erdőben két őzet, emitt-amott elpotyoga- 
tott sárga rezet, sződd fő, pajtás, ödd mög, mint az 
lépes mézet. 

MÁSODIK PÁSZTOR: 

Igyál, öreg, igyál ! Szentgöllérhögyén hétször 
mögfordult forgószél vesse ki a gyomrod közepéből. 
(Itt megajándékozzák őket.) 

MIND (kimenet éneklik) : 

Elindulának és el is jutának, 

Szűz Máriának jó'czczakát mondának, 

Jó'czczakát mondának. 

(Gáli János yyüjt. Zddor, Somoyy-vm.) 

6. 

Játszó személyek: Két angyal, fehérbe öltözve, 
bearanyozott és felpántlikázott hengeralakú papiros 
süveggel ; Palkó, Jankó, Vén Dadó nevű három 
pásztor, kifordított ködmönben, báránybőr sipkával, 
hosszú bajuszszal, szakállal és csörgős botokkal. Az 
elől beüvegezett betlehemben jászol látszik a kis 
Jézussal, mellette József és Mária áll, körülöttük 
ökrök és szamarak vannak. A betlehemet a két 
angyal viszi. 



Digitized by 



Google 



47 



EGY (beszól) : 
— Szabad-e betlehemet énekelni ? (Ha szabad :) 

PALKÓ (belép) : 

Tikhusos jó estét a házigazdának! 
íme, házigazdám, én is mögérköztem, 
Néköd rossz hirt hoztam. 
Juhaid aklodból mind elszalogattam. 
Gyere be te, pajtás! 

JANKÓ (belép) : 

Kóbászos jó estét a házigazdának! 

íme, házigazdám, én is mögérköztem, 

Néköd rossz hirt hoztam. 

Most is kilencz farkast felém gyünni láttam. 

Gyere be te, vén Dadó, 

Mer' oda ki' mögfagyó'! 

VÉN DADÓ (köhögve belép) : 

Kü, hü, hü! 

Tüdős-májos, gombóczos-huppántos jó estét 

A házi gazdának! 

íme, házigazdám, én is mögérköztem, 

Néköd jó hirt hoztam. 

Gögriczei bakjának, 

Szép kondor gyaptyának 

Egy szál héja sincsen. 

Igyunk-ögyünk, ha van mit ; 



Digitized by 



Google 



48 



Ha pedig nincs, 

Fekügyünk föl a fölvetött ágy alá. 
(Lefekszenek.) 

PALKÓ : 
Hallod, hallod, hallod, szerelmes pajtásom? 
Sutyorog a kóbász a pásztorok számára. 

JANKÓ: 
Kurgya(?) lelök, veszött állat! 

VÉN DADÓ : 
Mi lőtt, pajtás, mi lőtt ! Talán ürgét fogtál ? 

JANKÓ : 
Oh, szerelmes pajtásom, * az éjjeli álmomban 
fekete rigók az égszünön két lábomnál fogva . hor- 
doztak. 

VÉN DADÓ: 
Azok ám, az ördögök. (Elalusznak.) 

ELSŐ ANGYAL (kivül énekel) : 
Glória! 

PALKÓ (énekel) : 
Hallod-e te, mi lőhet az? 

MÁSODIK ANGYAL (kivül énekel) : " 
Glória! 

JANKÓ (énekel): 
Köljetök föl, pász tor társak ! 
(Fölkelnek.) . 



Digitized by 



Google 



49 



KÉT ANGYAL (kivül énekel) : 

* Glória ! (Belépnek, betlehemüket az asztalra 
teszik s benne a gyertyát meggyújtják.) 

VÉN D ADÓ (énekel): 
Imádjátok mi mögváltónkat. 

KÉT ANGYAL (énekel) : 
Köljetök föl, pásztorok ! 
Születött mögváltótok. 
Köljetök föl, pásztorok! 
Születött mögváltótok. 

VÉN DADÓ (énekel) : 
Szaporán köljetök föl, bujtárok! 
Az angyal azt mondja: hallottátok? 
Üdvözítőt ti ma láttok, 
Vélem eggyütt imádjátok. 

HÁROM PÁSZTOR (énekel) : 
Ne is késsünk semmit, csak induljunk! 
A nyergös szamárra fölrakodjunk! 
Jaj, mit vigyünk a gyermöknek, 
Kit az egekbül jelöntnek? 

PALKÓ (énekel): 
Majd én viszek neki kis tejecske t. r 

JANKÓ (énekel): 
Én is viszek sajtot, könyerecskét. 

Dr. Sebestyén Gy. : Dunántúli gyűjtés. 4 

Digitized by VjOOQLC 



_ 50 

VÉX DATX) (énekel) : 

Majd én viszek egy báránykát, 
Kivel jól tartom édös anyját. 

PALKÓ (énekel): 
Amott látok egy nagy fényösségöt, 
Bizonyos isteni jelönségöt. 
Nézd meg, Jankó, ott vagyon-e? 
Bízvást oda möhetünk-e? 

JANKÓ (énekel) : 

Ott vagyon bizonynyal, már mögnéztem. 

Bétekintöttem, hogy oda értem. 

Jaj, ott fekszik a jászolban, 

Bé vagyon takarva posztócskában. 

HÁROM PÁSZTOR (énekel) : 

Üdvöz légy, óh Jézus, kis királyunk, 
Kit nagy szögénységben itt találunk! 
Légy mindenkor mi oltalmunk, 
Ellenségen diadalmunk. 

PALKÓ (a betlehem előtt) : 

íme, édös kis Jézuskám, én is hoztam egy kis 
tejecskét. 

JANKÓ (ugyanott): 

íme, édös kis Jézuskám, én is hoztam egy kis 
sajtocskát. 



Digitized by 



Google 



51 



VÉN DADÓ (ugyanott) : 
íme, édös kis Jézuskám, én is hoztam egy kis 
bárány kát. 

HÁROM PÁSZTOR (énekel) : 
Nossza, Margit asszony, 
Kelj föl az ágyadból. 
Költsd föl szolgálódat 
Az ő mély álmából. 

Omát, diót/ szivát, 

Mézet egy pohárba, 

Egy csutora jó bort, 

Az nem vesz itt kárba. 
^Körben tánczolnak s botjaikat a földhöz verik.) 

Düne, düne, jó dödölle, 

A mi kedvünk nagy öröme! 

Ha a gazda jó bort adna, 

Nem adnánk a vén Dadónak. 
Döndödi, döndödi, döndödi dön, 
Döndödi, döndödi, döndödi dön! 

Jutka, Marinka, 

Sör, bor, pálinka 

Olég van, ölég van! 

Egyet ihatnánk, 

Ugy mulathatnánk 

Mindnyájan, mindnyájan! 
Döndödi, döndödi, döndödi dön, 
Döndödi, döndödi, döndödi dön! 

4* 



Digitized by 



Google 



52 

Te borzas Geczi, 

Ne távozz messzi, 

Fogj bárányt, fogj bárányt! 

Fogd mög a szarvát, 

Kösd mög a bábát 

Egyarán', szaporán! 
Döndödi, döndödi, döndödi dön, 
Döndödi, döndödi, döndödi dön ! 

Fújd föl te, Palkó, 

Szép öcsém, Jankó, 

Dudádat, dudádat! 

Vesd a válladra, 

Görbe hátadra 

Subádat, bundádat! 
Döndödi, döndödi, döndödi dön, 
Döndödi, döndödi, döndödi dön! 

(Ajándékozás után, távozáskor.) 
Elindulának és elbéjutának, 
Szűz Máriának jojczakát mondának. 
— Dicsértessék a Jézus Krisztus ! 

(Trahalka Imre gyűjt. Gálosfa, Somogy-vm.) 



Játszó személyek : Három pásztor bajuszosan, 
botokkal ; Öreg apus ősz hajjal, szakállal, kifordított 
ködmenben nagy lánczos bottal és nagy tarisznyával. 



Digitized by 



Google 



53 



ELSŐ PÁSZTOR (a második pásztorral belép és szól) : 

Dicsérjük a Jézust, mennynek, földnek urát, 
A ki igy megszánta Ádám maradékát, 
Hogy Szűz Máriától vőn emberi formát, 
Betlehembe tévé fényes palotáját. 
Ezt egy angyal nékem az éjjel hirdette, 
Melynek fényessége nyájam körülvette, 
Kik is örömükben oly nagyon ugráltak, 
Hogy terelgetésben jól kifáradának. 
Azért hát, jó gazdám, e ház tisztes ura, 
Megbocsásson szívből, hogy nyugodalomra 
Teszem le magamat, mint egy nyáj pásztora. 
Add isten, örömmel kelhessek hajnalra. (Lefekszenek.) 

MÁSODIK PÁSZTOR (mondja) : 

Mit beszélsz, pajtás? Nem tudok aludni. (Fölkel.) 
A mennyei karok mind örvendeznek; 
Békesség a földön szelíd embereknek! 
Talán nem is hallom, vagy csak ugy álmodom; 
Még egyszer lefekszem, még egyszer hallgatom. 

(Lefekszik.) 

HARMADIK PÁSZTOR (belép és szól) : 

En is megérkeztem, csillag után jöttem, 
Szerelmes pajtásom szavára siettem, 
De még az angyalnak szavát sem értettem, 
Nyájamtól az éjjel nyugtom nem lelhettem 
Azért most alvásnak magamat eresztem. (Lefekszik.) 



Digitized by 



Google 



54 



ÖREU APUS (bebotlik és mondja) : 

Ugy, ugy friss legények, tik mind al ugy átok, 

Engemet magamat odakinn hagyjatok, 

Szegény ősz fejemre ne is gondoljatok, 

Hogy már régen virraszt az öreg apátok. 

Az üres asztalnál lám vendégeskedtek. 

Öreg apátokról megfeledkeztetek. 

De én sem állom már ottkinn az istrázsát, 

Elmondom, halljátok: adj isten jójezakát ! (Lefekszik.) 

ELSŐ PÁSZTOR (énekel): 

Pásztorok, keljünk fel, 
Hamar induljunk el: 
lm az angyal jelenti, 
Hogy Messiás született. 
Jászolban, pólyában 
Bé van takargatva 
Rongy ócskában. (Fölkelnek.) 

MÁSODIK PÁSZTOR (énekel) : 

Mit vigyen hát kiki 

Ajándékul néki, 

Hogy őtet imádhassuk 

Es szívünkből áldhassuk? 

Egy sajtot, egy bárányt! 

Ilyen szegény pásztoroktól ölég lesz, 

Talán még az aranynál is többet tesz. 



Digitized by 



Google 



55_ 

HARMADIK PÁSZTOR (énekel) : 

íme már nincsen messze, 
Fényesség a jele! 
Az angyalok jelentik, 
Pásztoroknak hirdetik. 
Siessünk, ne késsünk, 
Tiszteletet mi urunknak tehessük. 

ÖREG APUS (énekel) : 

Jaj szegény mint fázik, 
Könnyeitől ázik, 
Mert nincs neki párnája, 
Sem vetett nyoszolyája, 
Csak széna, csak szórna, 
Barmok szája melegítő párnája. 

MIND (énekelnek): 

Vigan zengjetek cziterák, Jézus született ; 

Harsogjatok dob, trombiták, isten ember lett; 

Szűz jelöltetett hozá, 

Ki méhébe fogadá: 

Eztet Gábriel arkangyal áldottnak monda. 

Czifra pompás palotákat íme megvetett; 

Az istálót választotta, abban született. 

Udvarló szolgái, 

Juhok, barmok pásztori, 

Nem is e tündér-világnak földesurai. 



Digitized by 



Google 



56 



Mostan kinyílt egy szép rózsa-virág, 
Kit régen várt már az egész világ, 
Betlehemben kibimbózott zöld ág, 
Királyi méltóság. 

Bölcsőd volna, elliidd, ringatnálak, 
Az hidegnek csipni nem hagynálak, 
Betakarva ugy ápolgatnálak. 
Szolgálnék mint urunknak, 
Szolgálnék mint urunknak! 



(Tovább énekelnek és tánczolnak.) 

Ha a gazda jó volna, 
Húszast, márjást is adna, 
Megköszönnénk azt neki. 
Ej, ej, ej! 

Gazdaasszony jó volna, 
Hurkát, kolbászt adhatna, 
Megköszönnénk azt neki. 
Ej, ej, ej ! 

A mellé egy kulacs bort, 
Mely megkenné a torkot, 
Mindjárt jobban lehetnénk. 
Ej, ej, ej ! 



Digitized by 



Google 



57 



(Ismét mondják) : 
Jobb ez a gazda, mint a másik volt. 
Az édes tejjel, máléval tartott, 
Ajtója mögé minket szorított, 
Furkós botjával jól meghátazott. 
Nosza tehát hagyjuk itt, hagyjuk itt 
A nyáját és csordáját. 
Betlehembe ballagjunk, 
Muzsikával induljunk. 
Fújd Dade dudádat, 
Te meg Ferkó furuglyádaL 
Ále, ále, áleluja! (El.) 
(Szarvas M. gyűjt. Vásáros- Dombó vidéke, Baranya-vm.) 

8. 

Játszó személyek : Angyal fehér ingben, aranyos 
papirsapkával s a sapka elejére ragasztott fehér csil- 
laggal. Három álbajuszos és szakálas pásztor : Titeris, 
Maksus és Öreg, a kit Koredobnak is csúfolnak, kifor- 
dított bundában, szőrös sapkában, lánczos botokkal. 
A kivilágított betlehemben az istálló-jelenet, tornyá- 
ban egy csengő látható. 

(A pitvarból beszólnak.) 
— Krisztus urunk születéséről egy szép éne- 
ket mondanánk, ha meghallgatnájék.* (Ha meg- 
engedik :) 

* Meghallgatnák. 



Digitized by 



Google 



58 



ANGYAL : (Bemegy, a betlehemet az asztalra teszi, a gyer- 
tyát benne meggyújtja és csenget.) 

PÁSZTOROK (künn énekelnek) : 
Ma született kisded Jézus, 
Mindenek örvendjetek. 
Jertek mindnyájan, 
Jer üdvözöljétek, 
Mert az istáló 
Fölnyilt már néktek. 
Kisded Jézust köszöntsétek, 
Vigan énekeljétek: 

Csordapásztorok Betlehembe menjünk, 
Muzsikával induljunk. 
Te, Jancsi, sípodat, 
Te, András, dudádat, 
Mink is fújjuk furaglánJcat. 
Allé, Alleluja! 

ANGYAL (szóval): 
Örülj és örvendezz, Ádám maradéka, 
Kit szűztől született, vedvilág (?) váltságra.* 
Jöjjetek, keressétek. 

MAKSUS (bejön): 
Bötlehem pusztáján sok éjjel szállottam, 
De még ilyen idegen szót sohasem hallottam. 
íj, huj ! Veszett farkas úgyanán ** el ne vigy. 
(Lefekszik.) 

* Talán : Ki szűztől született, lett (ledd) világ váltsága. 
** Juh gyanánt. 



Digitized by 



Google 



59 



TITERIS (bejön) : 

Teljességgel eluntam már a sok csatringulást, * 
Sok hitván kosok után való csarkallást. ** 
De nékem is jó volna egy kis nyugovás, 
Ha gazdám fogadna helyettem mást. 

MAKSUS (felugrik) : 
Micsoda? Mi lárma esett köztetek? 
Talán a világ dolgáról valamit végeztetek? 
S engem fonnyaszt a véghetetlen álom, 
Az éjjel sem volt valami jó álmom. 
De vigyázz, farkas, boszudat ne álljam ! 

ÖREGr (bejön, vontatottan szól) : 
O, uram ! En istenem ! 
Hogy jöttem én ide ez idegen földre? 
Régen kivánkoztam Bötlehem mezejére. 
De ki visel gondot sok apró kecskéimre, 
Hogy tőlem a vad izről-izre ne szedje ? 

TITERIS : 
Tőlem is elkapott ama lator: bakot, 
A ki a pusztában csak egyedül lakott. 
Tőlünk kesekestől (?) tőlünk elmaradott,*** 
Fújás felét farkas véle elballagott. 

* Csatangolás. 
** Járkálás. 

*** Egy jaáki (vas-vmi) változat szerint : Tegnap a 
kecskésnél tőlem elmaradott. 
■j* A honnan a szél fú. 



Digitized by 



Google 



60 



MAKSUS : 
Hallod-e te, vén após, élsz-e vagy meghaltál? 
Vagy pedig valahol régen fönnakadtál? 
Számtalan kosokat eleventen nyúztál, 
Jó meddő juhokat föl is tráncséroztál. 

ÖREG: 
Ej, dehogy, dehogy! Meg sem haltam; 
Látod, hogy itt állok. 
Eh akaratjával volna, 
Hogy mink itt maradnánk, 
Holnap regvei jó püszent eszével (?) * 
TJtnak indulnánk. 

MAKSUS : 
Nosza hát, pajtások, alugyunk egy nótát. 
Senki ne nevessen, csak vonja le magát. 
Édesen dalolván tátsa föl a száját, 
Hunyja le erősen fényes pillangóját. 

ÖREG: 
Ugy ám, de ki lészen a nyájnál? (Lefekszik. 

TITERIS : 
Lészen a Maksus, mivel az jó győző. 
(Lefekszik.) 

MAKSUS : 
Stiridom fumfárom, 
Azoknál fumfárom; 

* A jaáki változat szerint : Piheiit erővel. 



Digitized by 



Google 



61 

A jóknál fumfárom, 
Stiridom fumfárom. 
(Lefekszik. Alszanak. Szünet.) 

ANGYAL : 

Glória! (Csenget.) 

ÖREG (nyög) : 

Ő! 

MAKSUS : 
Vén szatyor, ha botom kezdem közted forgatni, 
Hátadat, hasadat azzal tapogatni, 
Ugy hogy a földről hat ölnyire is fogsz ugrálni, 
Csak ne alhass! 

ANGYAL : 
Glória, glória! (Csenget.) 

ÖREG (nyög) : 
O! 

MAKSUS : 

Véne áte bukót (?), a farkas ordított, 

A kakas parancsolta (?) vén szatyra, 

Két lábbal állok a vén szakálladra, 

Ugy hányom botomat a két oldaladra, 

Csak ne alhass! 

ANGYAL : 
Glória, glória in excelsis deo! 
Keljetek fel, pásztorok, 



Digitized by 



Google 



62 

Mert született Messiás. 
Jöjjetek, keressétek! 

ÖREG : 

O! Kórót hínak kaszáni. 
Hogy mennénk mi kórót kaszáni? 
Mikor ma született Messiás, 
Azt menünk keresni. 

MAKSUS és TITERIS (felugranak s az Öreget kétfelül 
felhúzzák s vele éneklik) : 

Keljünk föl, pásztorok ! 
Mit jelentsen ez a jel? 
Mostan láttunk álmunkban 
Egy gyermeket jászolban, 
Ki mellett szűz leván 
Egy vén emberrel hált. 
Hagyjuk itt a nyájat, 
Fogja kiki sipját. 
Menjünk az istállóba, 
Nem lesz álmunk hiába. 
Csak hamar siessünk, 
Itt sokat ne késsünk. 
Üdvöz légy, kit szemlélünk, 
Ki köszöntésére jöttünk, 
Vég nélkül, szüntelen, 
Mind örökkön. Ámen. 
(A betlehem elé járulnak.) 



Digitized by 



Google 



63 



MAKSUS : 
O, édes kis Jézuskám, de nagy hidegben szü- 
lettél e világra ! Megajándékozlak. A juhaim szőré- 
ből varratok egy kis vánkosocskát. 

TITERIS : 
De még én is megajándékozom ! . A juhaim 
szőréből varrok egy kis graczugánykát. 

ÖREü: 
Én meg varratok egy kis papucskát. 

MIND (énekelnek): 
Üdvöz légy kis Jézuska, 
Üdvöz légy kis babácska! 
Mért fekszel a jászolban, 
Az hideg istálóban? 

Hol van a szép nyoszola, 
Bársony, paklan, vánkocska, 
Aranyból szövött póla, 
Czifra dacskos fitucska. (?)* 

Te József, mit gondoltál, 
Hogy Jézussal igy bántál? 
Mért tetted a jászolba, 
A hideg istálóba? 

* A jaáki változatban: 

Czifrázott korpétocska. 
A usepregiben ( Sopron- vm.) : 

Czifrázott korpelucska. 



Digitized by 



Google 



__64 

Bötlehemi főrendek, 
Embertelen emberek, 
Mért nem köllött örvendeni, 
Ki szive (?) értetek jött* 

TITERIS (szóval) : 

Nosza hát, Maksus pajtás, 

Igyunk egyet, kettő lesz belőle, 

Zárjuk össze a kettőt, 

Egy lészen belőle. 

Köszöntsed a vén Koledobra, 

En is köszöntök Titeris társamra.** 

ÖREG : - 
(Bundáját megrázza.) 

MAKSUS : 

Most rázintotta meg mellettem csuháját, 
Most tapintottam meg csutorámnak száját. 
(Titeris és Maksus isznak.) 

ÖREG : 

Ti csak isztok, esztek, 

Az én vén szakállamról meg sem emlékeztek. 

* A jaáki változat szerint : 

Miért nem kellett ily vendég, 
Ki született értetek. 
** Ugyanott : >Maksus pajtásomra*. 



Digitized by 



Google 



65 



MAKSUS : 

Hallgass, vén szatyor, neked csak jut, ha marad. 
(Kínálja.) 
Ne, igyál! Tele van ürmössel, 
De jobban üressel. 
Ittál-e? 

ÖREG: 
Nem is ittam, csak a számat csalogatjátok. 

MAKSUS : 

Vén dög, neked sohsem elég! 

Pedig most tánczolsz, mint a vén eb. 

MIND (az asztalt kerülve s lánczos botjaikat csörtetve 
éneklik) : 

Nosza Maksusok, félre! 
Vig, friss társak, 
Együtt vigadjunk! 
Koredobbal tánczoljunk, 
Ajándékot itt hagyjunk 
Kis Jézuskának. 
Mondjunk neki tisztöletet, 
Szent Józsefnek böcsületet 
Ez nagy pajtában. 
Vegyen műnket kedvébe, 
Szentséges kegyelmébe 
Született Krisztus. 

Dr. Sebestyén Gy. : Dunántúli gyűjtés. 5 



Digitized by 



Google 






66 



TITERIS (szóval) : 
Noszsza hát, pásztorok, menjünk innét odább, 
Mert ez a mi urunk sok szép máriást ád. 

MAKSUS : 
De hallod-e, kis pajtás, tavai is voltam én 
unná' a házná' ; de nekünk itt az iszákot húszas- 
sal <5s máriással töltötték. 

TITERIS : 
Hát azonkívül? 

MAKSUS: 
Sok kis pénz, pótúra, pirított pókaszar. Egye 
meg íiz öreg. 

ÖREG : 
Edd meg te. 

MIND (éneklik) : 

0, ö, ó. 

Három esztendős tokló. 
Vöröshagyma, egy kis só, 
A bográcsba volna jó. 
ü, ó, ó. 

í, í, í. 

A kalács mindennapi. 
Hogyha adna valaki, 
Ugy lehetne jólakni. 

1, í, í. 



l > x í 



Digitized by 



Google 



67 

É, é, é. 

Egy korsó bor e mellé, 
Torkainkat megkenné, 
Nem lehetne jobb enné'. 
É, é, é. 

xjLj a, a. 

Kolbász ide, szalonna, 
Pásztoroknak jó volna, 
Gazdaasszony ha anna. 
A, a, a. 

ÖREG (levett süveggel) : 

Hála isten, megérhettük ezt a mai szent 
napot, úgymint Krisztus urunk születésnapját. Adja 
isten, hogy esztendő ilyenkor is megérhessük, de 
nem ilyen búval, bánattal, hanem szebb vigadozó 
napokkal. 

MAKSUS (fejet hajtva) : 

Ugy engedje isten, vén akasztófa, velem esz- 
szütt (együtt?). 

MIND (tánczolva éneklik) : 

Mennyországba jer pajtás, 
Ottan lészen jótartás, 
Sör, bor folyik mint a tenger, 
Ott ihatik az ember. 

Hop, hop! 



Digitized by 



Google 



68 



Egyik angyal trombitál. 
A másik meg fulugrál. 
A harmadik tánczot jár, 
Erre minden szent ugrál. 

Hop, hop! 
(Murányi József gyűjt Nagy-Mizdó, Vas-vm.) 

9. 

Játszó személyek : Nagy angyal és kis angyal 
fehér ingben, bő gatyában, koronaszerű papirsü véggel ; 
öreg pásztor és kis pásztor kifordított bundában, 
báránybőr-süveggel ; az öreg pásztor kampós pásztor- 
bottal, tarisznyával, a kis pásztor ugyanolyan bottal 
és perselylyel. A széles elejü nagy betlehem két tornya 
közt van a nyitott istáló, a melyben látható : egy 
szamár, két tehén, két bárány, Szűz Mária, Szent 
József, egy kis baba, két angyal, jászol, csengetyü 
stb. A két torony alján egy-egy nyitható ajtó van, 
melyen át az istálló előtt tánczol tátott bábok meg- 
jelennek és eltűnnek. (L. a III. táblán.) A bábok ezek : 
két fekete juhász, két fehér juhász, angyal, ördög és 

asszony. 

(Az ablakon bekiáltanak) : 

— Szabad-e a betlehemmel bemenni? 
(Ha szabad, mind beállítanak). 

KÉT ANGYAL (szóval köszönt) : 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
Eljöttünk mi e házhoz, 



Digitized by 



Google 



HL tábla. 




ESZTERGOMI BÁBTÁNCZOLTATÓ BETLEHEM. 



Digitized by 



Google 



-•? Y- . 



■AKY 






Digitized by 



Google 



69 



Mint háromszáz porta (?) sereggel. 
Szabad-e bemenni a szép betlehemmel? 
Jézus született, 
Harsogjanak a trombiták, 
Zengjenek a cziterák, 
Isten ember lett. 
A szűz kérte Gábriel angyalt, 
Áldottnak monda. Glória! 

KIS PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Szerencsés örvendetes estét kívánok az urnák 
és az asszonynak! Örülök, örvendek, hogy friss jő 
egészségben látom, de még jobban megörülnék és 
örvendeznék, 

Ha egyet-kettőt hörpenthetnék, 
Tányérom, tallérom egy nagyot perdülne, 
Azon az én szivem nagyon megörülne. 
Tessék elhinni, én azért nem bánnám, ha egy 
máriást vetnének a perselyembe. , t 

NAGY PÁSZTOR (ugyanúgy) : 

Szerencsés örvendetes jó estét kívánok stb. 
(mint az előbbi.) 

Tányérom, tallérom egy nagyot perdülne, 
Azon az én szivem nagyon megörülne, 
De mivel nagyon el vagyok fáradva, 
Térjünk, pajtás, nyugalomra. 
(Két pásztor lefekszik.) 



Digitized by 



Google 



70 

KÉT ANGYAL (énekel) : 

Ti, kis madárkák, szálljatok ide : 

Itt fekszik Jézus jászolban, ime. 

Csija-buja, csija-buja! 

Kanáli, csízecske, 

Szóljatok ékesen, 

Kis Jézusnak tessen, 

Melyet Szűz Mária 

E világra hozta. Glória! 

KIS PÁSZTOR (közbeszól) : 
Hallod, pajtás, mit mondanak, hogy goniola. 

KÉT ANGYAL (ismétli) : 
Glória! 

NAGY PÁSZTOR (közbeszól) : 

Hallod, pajtás, mit mondanak, hogy túrós 
gombócza. Ejnye, én felkelek, megnézem, ez nekünk 
igen jó volna. (Felkel.) 

KÉT ANGYAL (énekel) : 
Glória in excelsis deó! 

KIS PÁSZTOR : 

Nem azt mondták, hogy gombócza, 
Hanem: oldal, kolbász, szalonna, 
Pásztoroknak jó volna. 



Digitized by 



Google 



71 



ÖREG PÁSZTOR : 
Nem azt mondták azok, hanem: a farkasok 
juhainkat mind elvitték, az árát pedig rajtunk 
követelik. Add ide gyorsan azt a tereczet* 

KIS PÁSZTOR : 
Micsodát? Pereczet? 

ÖREG PÁSZTOR (a kis pásztorra üt s ez is felkel) : 
Tereczet. 

MINDKÉT PÁSZTOR (énekel s a kis pásztor a bábokat 
tánczoltatja) : 

Nossza Jankó, nézz az égbe, 
Mi tündöklik a szemedbe? 
Talán a Messiást jelenti ez. 
Héli, Héli jelenté ezt. 

MIND (énekli) : 
Csorda pásztorok stb. 

(Kifelé indulóban éneklik) : 
Isten áldja meg a házigazgát, 
Töltse meg az isten pinczéjét, padlását. 

(Az ajtón kivül) : 
— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

(Karácsonyi Béla gyűjt. Esztergom.) 
* Terecz = kampós juhász-bot. 



Digitized by 



Google 



72 



10. 
Karácsonyi énekek. 

(Egy 1815-ben másolt falusi kántor-könyvből.) 

1. 
Pásztorok kellyünk föl, 
hamar indullyunk el, 
im Angyal szók jelentik, 
hogy Messiás születik, 
el mennyünk, 
siessünk, 

fárodságunk mostan mi ne sajnálluk, 
talán még az éjjel is megtalállyuk. 

Hát Jankó ibregy meg, 

Péter is jeleny meg, 

haliad a nagy újságot, 

ved-rád hát a bundát, 

fújjad meg 

Dudádotj 

ugy köszöntsed te is a' te meg váltódat, 

érted született a' te szent Uradat. 

Azért hát ne késsünk, 
minnyájan indullunk, 
mert az Angyal jelenté, 
hogy minékünk születte 
Szűz Anya 
Sz. Fiát, 



Digitized by 



Google 



ki el veszi váltságunknak a' dijját, 
és meg adja mi Lelkünk boldogságát. 

íme már nints meszszi, 

fényesség jelenti, 

Bötlehem határában, 

nem fekszik palotában, 

jászolyban, 

pólyában, 

bé van takarva egy kiss posztótskába, 

Istenségit rejti kis rongyotskában. 

Jaj szegényke fázik, 

könyveitűi ázik, 

mert nints néki ruhája, 

hideg az ágyotskája, 

kiss szalma, 

kiss széna, 

Barmok szája melegéttő kálhája, 

ökör szamár lehőlete dunyhája. 

Mi vigyünk hát néki, 

ajándékot kiki, 

hogy kedvet találhassunk, 

egy Bárányt, 

mint aranyt, 

illyen szegény pásztoroktul elég lesz, 

talán még az aranynál is többet tesz. 

A' Bentze jelentse, 
többit is ibreszsze, 



Digitized by 



Google 



74 



hogy vigyünk egy sajtocskát, 

kövér gyönge Báránykát, 

a Pista 

és Gyurkó 

ithon ne hadgya a tejes kobakját. 

Seregessen igy áldjuk Isten Fiát 

Ámen. 

2. 

Ne féljetek Pásztorok, 
örömöt hirdetek, 
mert ma néktek született, 
a' mit jövendöltetek, 
egy Szűznek míhébül, 
Szűzen szült vírébül, 
meg váltó Istentek 
álle-álleluja. 

Hogyha pedig ez csudát 
akarjátok látni, 
Bötlehemben mennyetek, 
ott lészen a jeletek, 
Jászolban altatva. 
Posztóban takarva, 
Gyermetskét találtok 
álle-álleluja. 

Város kivül nem meszsze 
vagyon istálotska, 



Digitized by 



Google 



75 

Barmok között ott fekszik, 
szároz szolmán ott nyugszik, 
mellyette Szűz Anya, 
és az ő vélt Attya, 
Józseffel Mária 
álle-álleluja. 

Noszsza tehát hadgyuk itt 
a nyájat és csordát, 
Bötlehemben indullunk, 
muzsikával ballagjunk, 
fog Andris sípodat, 
te Jantsi dudádat, 
én is fogom fruglámat 
álle-álleluja. 

De üressen ne mennyünk, 
ajándékot vigyünk, 
egy kis tarka gidátskát, 
fejér kondor báránykát, 
friss gyönge sajtó tskát 
vigyünk Jézuskának 
álle-alleluja. 

A' Báránnyal Jantsika 
meny bé te előre, 
térdet hajtván üdvözled, 
vélünk edgyütt tisztölled, 
áldását magunkra, 



Digitized by 



Google 



7fí 

nialasztyát nyájunkra, 
kérjed mezzeinkre 
álle-álleluja. 



Sörkenyél föl te pajtás, 
ugorgyál talpadra, 
mert az angyal megjelent, 
igazét oly útra. 

Hogy születik kiss Jézus, 
Bötlehem városba, 
a' csillagja mutatott, 
rongyos istálóba. 

Ugy-e' Pajtás az lészen, 
világ Megváltója, 
az kit régen jövendölt 
Isaiás próféta. 

Hogy születik egy Szűztűl. 
úgymond az Messiás, 
ő lészen mi Istenünk, 
kit hirdet az irás. 

Azért Jantsi Dudádot, 
Pali furugládot, 
hozd el te is Gyuricza, 
kondor bárány kádot. 



Digitized by 



Google 



77 

Térden alva imádgyuk, 
királyok királlyát, 
a kitül születettéit, 
a' szép szűz Máriát, 

Mondjunk tehát Ozánnát, 
a ki el-küldetett, 
a szép Szűz Máriának 
míhébül született. 



4. 

Bártsak előbb föl ibredtem volna, 
de Iád Pajtás most állok talpomra, 
már is tsöndült a fülemben, 

Angyalnak mondása, 
mint ha Jézus most születnék 
amaz istalóba. 

Oda megyek, vagyon bátorságom, 
reménylem, hogy kiss Jézust meg-látom. 
Gyere pajtás indullunk el, 

te is lehetsz társom, 
velem lészen faruglásom, 
a' régi bujtárom. 

Hallod Pajtás, hogy többen is leszünk, 
azért tovább itten ne is késsünk, 
mentül előbb lehet, néki 



Digitized by 



Google 



78 

üdvözletet tegyünk, 
oda érkezvén mindnyájan 
térdeinkre essünk. 

A Pásztorok hogy el indulának, 
monda Gyurkó: immáron mit tegyünk? 
Bujtár mondgya, hogy mink ketten 

Báránykáért mennyünk, 
még az éjjel kettőt hármat 
könnyen meg süthetünk. 

Romlott istálló mellet maradjunk, 
a' meddig lehet addig dudálhmk, 
ez azomban el érkezvén 
addig itt tanítottunk, 
Jézus Mária Jósefnek 
énekeket mondjunk. 

Isten Fia néked is verseket, 
mint Pásztorok jó cselekedeteket, 
és a felhők midőn adnak 

szapora tsepeket, 
ugy dudállak az Isteni 
szép ditséreteket. 

Szűz Mária téged is köszöntünk, 
angyalokkal IJdvözletet teszünk, 
mind a ? számtalan csillagok 
fénylenek fölöttünk, 



Digitized by 



Google 



__ 79 

bizonyítják, hogy Jászolban 
fekszik Üdvözíttönk. 

Távul légyen tőlem szomorúság, 
mert Szivemben vagyon nagy Vigasság, 
mind hogy Pásztorokhoz szállott 

ez a' nagy Uraság, 
ki- által adatik nékünk 
az örök boldogság. 

Várakozzál még egy verset mondok, 
az után egy keveset mulatok, 
és az után éhszag felé 

közelebb ballagok, 
az én JÉSUSOM kedvéért 
egy szép lejtött járok. 

Alhatatlan ne tsintalankodjál, 
elég volt már kit eddig tántzoltál, 
jobb adgy néki ajándékot, 

a' kit veled hoztál, 
köszönnyed meg ő nékie 
kit véle mulattál. 

Nem adhatok elegendő hálát, 
hogy az Atya Isten ő Sz. Fiát, 
hozzánk küldi Pásztorokhoz 

váltságunknak árát, 
ki meg nyittya minyajunknak 
az egek ajtaját. 

Ámen. 



Digitized by 



Google 



80 



Pásztor társok uj hirt mondok, 
jertek vélem tsudát láttok, 
Egy szép Szűz az éjtszakán, 
Fiatskát szült a' szénán, 
ej, ej, ej, ej, ej, 
hol lesz Szűz emlődben tej. 

íme az Jászolban fekszik, 
Barmok között ugy melekszik, 
ott van a sok Angyal is, 
és az ő szent Annya is, 
o, o, o, o, o, 
boldog az az Istálló. 

Noszsza azért hát siessünk, 
Bötlehemben hogy érkezzünk. 
A kiss Jézust meglátni, 
Le borulván imádni, 
haj, haj, haj, haj, haj, 
ugy röpüllünk mint az raj. 

Azért Palkó hát indulj meg, 
Vigassággal köszöntsed meg, 
mert megváltod született, 
Jászolban bé tétetett, 
nézd, nézd, nézd, nézd, nézd, 
a' nagy tsudákat tsak nézd. 



Digitized by 



Google 



81 

Minthogy hidegben születet. 
Pásztoroknak hirdettetett, 
azért mennyünk ő hozzá, 
üdvözleteket mondván, 
haj, haj, haj, haj, haj, 
indullunk meg mint az raj. 

Üdvözlégy te kis Gyermetske, 
Bötlehemi Hertzegetske, 
ez élet után Kérünk, 
légy Egekben vezérünk, 
ugy> ugy, ugy, ugy, ugy, 
te azonban tsak aludj. 

Ámen. 
(Dr. S. Gy. gyűjt Mind-Szent-Kálla, Zala-vm.) 



Dr. Sebestyén Gy. : Dunántúli gyűjtés. ti 

Digitized by VjOOQLC 



II. 

HÁROM KIRÁLYOK. 

(Vizkereszti játékok.) 

1. 

A három király fehér ingben és gatyában jelenik 
meg. Gáspár koronaszerű süveget és piros nyelií, 
aranyos hegyű lándzsát, Menyhárt ugyanolyan süveget 
és régi kikölcsönzött kardot hord. Boldizsár fejére 
piros és fehér ruhából turbán van csavarva. A kirúg- 
ható csillagot Boldizsár kezeli. 

HÁRMAN (beköszöntének) : 

— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Eljöttünk mi e házhoz, 

Mint háromszáz porta (?) sereggel. 

Szabad-e bemenni a szép betlehemmel? 

Jézus született, 

Harsogjanak a trombiták. 

Zengjenek a cziterák, 

Isten ember lett. 



Digitized by 



Google 



83 



GÁSPÁR (kilép és mondja) : 

Én, mint Gáspár, oly hiven jártam, 
Hogy még máma csak háromszázat szúrtam. 
Szúrásaimban ugy elfáradtam, 
Hogy talán az ajándékot sem vehetnem el; 
de ha kapnék perselembe bevetném. 

MENYHÁRT (ugyanúgy) : 

Én, mint Menyhárt király, vitézségem nagy van. 
Pántlikás seregemtől el nem válok, 
És kihúzom kardomat (kihúzza) 
És az egész ház szeme láttára 
Ugy reméllem, éljen (egyet vág). 

BOLDIZSÁR (ugyanúgy) : 

Én, mint Boldizsár király, messze földről jöttem, 

Azért ne csudálják, hogy igy megfeketedtem, 

Mert én onnan való vagyok, 

Hol istennek nagy tüze vagyon: 

Azért ne higyjenek se zsidónak, se pogánynak, 

Csak egyedül Krisztus urunknak. 

HÁRMAN (éneklik): 

Három királyok, három magányok,* 
Ur Jézus, Ur Krisztus. 
Gáspár azt mondja, tömjénét nyújtja 
Jézusnak, Jézusnak. 

* Pogáüyok ? 

6* 

Digitized by VjOOQLC 



84 



Három királyok stb. 

Menyhárt azt mondja, mirháját nyújtja 

Jézusnak, Jézusnak. 

Három királyok stb. 

Boldizsár azt mondja, csillagját nyújtja 

(Csillagját kirúgatja.) 
Jézusnak, Jézusnak. 

Három királyok napján stb. 

(Három versét éneklik el.) 

MENYHÁRT és BOLDIZSÁR (kimenet) : 

Eridj Gáspár előre, 
Nem kell lámpás elődbe, 
Ragyognak a csillagok, 
Csak nézz az égre. 
(Kívül) : 
— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
(Karácsonyi Béla gyűjt. Esztergom.) 



Három iskolás-gyerek házról -házra járva énekli 
s vezetőjük a csillagot minden refrainnél kétszer 
kirúgatja. 

Három király messze földről 
Hogy elérkezett, 



Digitized by 



Google 



85 

Jeruzsálem városában 
Kérdezősködött. 

Harmadnapja, midőn a kis 
Gyermek született, 
Menyhárt, Gáspár és Boldizsár 
Nagyon keresik. 

Három királyok elihdulának — 
A csillag, a csillag! 
Istálló fölött megállapodik 
A csillag, a csillag ! 
Három királyok elindulának, 
A csillag, a csillag! 
Szűz-Máriának jónapot mondának, 
A csillag, a csillag! 
Szűz-Máriának térdet hajtanak, 
A csillag, a csillag! 
Szűz-Máriának fejet hajtanak, 
A csillag, a csillag! 

Három királyok napján stb. 
(Kis Kálmán gyűjt. Noszlop, Veszprém-vm.) 



Játszó személyek : Vitéz, piros süveges és fehér- 
gatyás katona, karddal ; Káplár, magyar huszár, per- 
selylyel ; Boldizsár, szerecsen király kormos képpel, 
kirúgható csillaggal. 



Digitized by 



Google 



86 

VITÉZ : 
En vitézségemben senkitől nem félek, 
Pántlikás seregem elől el nem állok, 
Ezzel hüvelyéből kihúzom a kardot 
S egész háznép örömére, 
Vigságára fordítom. 
Reménylem valóban! 

KÁPLÁR : 

En káplár*tisztemben, melyben* eddig jártam, 
Tegnap és ma háromszázakat levágtam. 
De azért ha egy kis ajándékot kapok, 
Markomban meg se tartanám, 
Könnyen a pörsölybe dobnám. 
Reménylem valóban! 

BOLDIZSÁR : 

En Boldizsár király vagyok, 
Messze földről jöttem, 
De azt meg ne csodálják, hogy 
így megfeketedtem, 

Mert én Krisztus Urunk tüzében születtem: 
Kivül is, bévül is feketére égtem. 
De azért mi ne higyjünk a 
Hamis prófétáknak, * 

Hanem higyjünk Krisztus urunk 
Bölcs tanításának. 

Evvel a szóval és lélekkel mondjuk el a három 
királyok énekét. 



Digitized by 



Google 



87 



MIND (énekelnek) : 

Ujj csillag támadt az égen, 
Kit megprófétáltak régen. 
Ez a jele ujj királynak, 
Kit a lölkök régen vártak. 

(Boldizsár a csillagot kirúgatja.) 
Csillag fényhöz járulunk, 
Ur Jézusnak udvariunk. 

Szent Gáspár az ujj királyunk 
Enged fényes csillagának, 
Vallván Jézus emberségét, 
Mégis vallja istenségét. 

(B. ugyanúgy.) 
Csillag fényhöz járulunk, 
Ur Jézusnak udvariunk. 

Szent Boldizsár mirhát viszen, 
abban erősen hiszen, 
Hogy az isten emberré lett, 
Azt jelenti mirha-kenet. 

(B. ugyanúgy.) 
Csillag fényhöz járulunk, 
Ur Jézusnak udvariunk. 

(Vörösmarty né Sebestyén Eszti gyűjt. Kővágó-Örs, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



___88_ 

4. 

(Tájszólás szerint.) 

Játszó személyek : Angyal, fehér ingben és 
gatyában kiugratható csillaggal, Sárvári, Hős magyar, 
Heródes , Szitkes-szutykos csákókkal és fakardokkal. 
Mind a négyen egyszerre belépnek. 

ANGYAL (mondja) : 

Sárvári királok, 

Mást gyütt postátok, 

íme fordullatok, 

így lesz kisked jutalmatok. 

HERÓDES : 

Én vagyok Heródes királtok, ki háromszáz- 
hatfanhat gyereket kinczre-konczra vagdaltatott. 
Mégse taláták fő kis Jézust. 

HŐS MAGYAR : 

En vagyok hős magyar királtok. En rám nagy 
gondot viseljetek, mer' királságomat nem adom 
oda (ics csöpp véretekér. 

SZITYKÉS-SZUTYKOS : 

Szitykes-szutykos szógálló ugorgy le az ágyrú. 
Vödd magadho a pincze-kúcsot, hadd ihassunk 
rájja. AH' fére, te vas banyo, nö nézz rám um mind 
a vazsvella. Rád csikorgatom a fogaimat, mind az 
erdei vadakra. 



Digitized by 



Google 



IV. tábla. 




O 



o 

« 

w 

l— I 

w 

w 

H 
N 
gg 
W 



Digitized by 



Google 









Aó . ■ '^, '-* 

K 






Digitized by 



Google 



89 



MIND (énekelnek) : 

Három királok naptyán stb. (ezzel megtoldva) : 

Föl-fölkelletek, 

Angyalokká mennyetek, 

Muzsikát is evigyétek, 

A kis királt köszönésetek, 

Hamar mennyetek. 
— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
(Dr. 8. Gy. gyűjt. Nagy-Kanizsa, Zala-um.) 

5. 

(Tájszólás szerint.) 
Mind hárman hosszú pántlikás süveggel. Meny- 
hír d keresztet, Gáspár kiugratható csillagot, Heródes 
kardot hord. 

MÉNYHÁRD (benyit és mondja) : 

En, mind Ményhár', megérkésztem, 
Mirhát hosztam, kibe hittem 
Es vallottam. 

A kis Jézust környül áltam, 
Napkelettel bizonyittom. 

(Kereszt jót felemeli.) 
Mást érkezik be Gáspár. 

GÁSPÁR (belép és mondja) : 

En, mind Gáspár, megérkeztem, 
Tömgyént hosztam, kibe hittem 
Es vallottam. 



Digitized by 



Google 



90 

A szent csillag után gyöttem, 
Napkelettel bizonyittom. 

(Csillagját ugratja.) 
Mást érkezik be Heródes. 

HERÓDES (dühösen beront) : 
En Heródes vagyok, főfordút vérem! (Kard- 
jával vagdalkozni kezd.) Én Heródes vagyok, ki 
már háromszáznegyvenkét gyerekét kargygyára fő- 
füzött, mégse talátam kösztük kisded Jézust, 
A mit néktek adattam, mongyátok. 

MIND (éneklik) : 
Három királlok naptyán, 
Országunk egy istáptyán, 
Dicsérgyük énekékkel, 
Vigadozó versékkel. 

(G. csillagját ugratja.) 
Szép jelén, szép csillag, 
Szép napon támad! 
(Cl. csillagját kétszer ugratja.) 

Hol van zsidók királla, 

Hogy megjelent csillaga. 

Dicsérjük énekékkel, % 

Vigadozó versékkel. 

(G. csillagját ugratja.) 
Szép jelén, szép csillag, 
Szép napon támad! 
(G. csillagját kétszer ugratja.) 



Digitized by 



Google 



91 

Mi vigagygyunk, vigagygyunk, 
Ur Jézusnak hálát agygyunk, 
Jézus Krisztusnak ajájjuk. 

• (Dr. 8. Gy. gyűjt Nagy-Récse, Zala-vm.) 



6. 

Három fehérbe öltözködött gyerek énekli. Egyik 
a betlehemet viszi, a másik kettő hosszú botot hord, 
melynek végén kereszt van. Ha valahova beállítanak, 
a betlehem gyertyáit meggyújtják és énekelni kezdenek. 

Három királyok napját, 
Mint hitünk diadalát, 
Buzgó szivvel, lélekkel 
Dicsérjük énekekkel. 
Szép jel! A jövendölt 
Csillag megjelent, 
Csillag megjelent! 

A három szent királyok 
Ajándékot hozának 
A kicsi Jézuskának, 
Kit jászolban imádnak. 
Szép jel, mely Jézusban 
Megváltót mutat, 
Megváltót mutat! 



Digitized by 



Google 



92 

Királyok ajándékát, 
Aranyt, tömjént és mirhát, 
Vigyünk mi is urunknak, 
A kegyes megváltónknak. 
Szép jel! Egy új csillag 
Jézushoz vezet, 
Jézushoz vezet! 

Arany lesz szeretetünk, 
Tömjén ájtatos szivünk. 
Mirhával azt tiszteljük, 
Ki magát bűntől őrzi. 
Szép jel! Egy új csillag, 
Új napunk támadt, 
Új napunk támadt! 

Buzgó szívvel könyörgünk, 
Szent királyok, hogy értünk 
Kérjétek isten fiát, 
A királyok királyát, 
Hogy egykor minket is 
Vegyen magához, 
Vegyen magához ! 

(Bufaú Takács Gyula gyújt. SzenUBen-Kálla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



93 

7, 

(PARÓDIA.) 

A czifrán felöltözött » három király « messze ki- 
ereszthető csillaggal jár házr ól-házra s a » Három 
királyok napján « kezdetű éneknek néha a paródiáját 
is elmondják, igy : 

Három királok napján 
Összöveszett két czigán, 
Egyik tennap, másik ma 
Megfulladt a mácsikba'; 
Mer' a mácsik zsíros vót, 
A czigán meg torkos vót. 

(Varga Ignácz gyűjt. Vép, Vas-vm.) 



Digitized by 



Google 



III. 

BALÁZS-JÁRÁS. 

l. 

Szent Balázs napján, febr. 3-án, egy püspök kettős 
kereszttel és négy katona (kettő fakarddal, egy nyárssal, 
egy pedig kasárral) járja sorra a házakat. 
ELSŐ KATONA (belép és mondja): 

Én vagyok az első vitéz, 

Legyen kegyelmetek szobája tiszta, kész. 

Mert nagyúri méltóságok 

Immár beérkeztek, 

Minden korsót, minden rokkát 

Most félre tegyenek. 

A TÖBBI (a nyitott ajtó előtt énekeli) : 
Emlékezzünk, hogy ma vagyon 
Szent-Balázsnak napja, 
Máskor is hogy megérhessük, 
Az Úristen adja! 
Örömöt e háznak, 
Asszonyok urának ! 
Most hirdetjük énekléssel, 
Hogy ő ezt tanítja. (Belépnek.) 



Digitized by 



Google 



95 



PÜSPÖK (előlép és mondja) : 

r 

Állj mellé, katonám, az én személyemnek. 
A mit mestered parancsol, 
Egyenesen tedd meg. 
Mert ha meg nem tetted, 
Szigorúan megbüntetlek. 

MÁSODIK KATONA (odalép) : 

Püspök uram, mit akar? 
Talán valamit akar? 
Attól féltem, rettegtem, 
Leharapja a fülem. 
Nagysága elejbe lépni 
Majd alig mertem. 

HARMADIK KATONA : 

Katona vagyok, 
Talpra állok, 
Szememet forgatom, 
Fogaimat csikorgatom. 
Tudom megijjedik valaki! 

NEGYEDIK KATONA : 

Föltartom nyársamat az egecske felé: 

Ballagjon a házigazda 

Öregkéssel a hé* felé, 

Tegyen az én nyársamra egy darab szalonnát 

* Héj. padlás. 



Digitized by 




96 

Ha nem adnak szalonnát, 
Kilököm a gerendát!. 

ÖTÖDIK KATONA : 

Föltartom kosaracskámat 
Az egecske felé: 
Ballagjon a háziasszony 
A tikfészek felé, 
Tegyen az én kosaramba 
Egynéhány tojást! 

HATODIK KATONA: 

Inemine pátrisz ! * 

Oly pórul jártam, mikor az egekben bujdos- 
tam: a rongyos papucsomat elhagytam. A gatyám 
ránczában pedig akkora egy bóhát találjam, hogy 
hája, szalonnája miatt nem fért be a héj'- ajtaján. 
Sunkáját száz esztendeig ettük, bőréből helyes 
nadrágom lett, de olyan, hogy ma is emlegetem! 

MIND (éneklik) : 
I, i, i. Ez volt a régi módi! 
Térdig érő szoknya volt, 
Rövid ujjú rékli volt 
I, i, i. Ez volt a régi módi! 

Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyürü, 
Azt az ujjára húzza, 

* In nomine patris. 

Digitized by VjOOQlC 



,, 7 Ü-u/irt. 

A legénynek ugy adja. ^ 

Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyürü! 

O, ó, óc A szalonna, kolbász jó ! 

Ha megtöltik nyársunkat 

Es a kis kosarunkat. 

O, ó, ó. A szalonna, kolbász jó! 

De, de, de. Mi a diák ebédje? 
Tudjuk, hogy leves, kása. 
Soha szemed ne lássa. 
De, de, de. Mi a diák ebédje? 

Gé, gé, gé. A vén asszony gégéje! 
Op Dirmeg, dörmög magába, 
ffo Hogy nincs a csutorába. 
ví Gé, gé, gé. A vén asszony gégéje! 

*J~ Ká, ká, ká. A kolbászos káboszta! 
A ki abból ehetik, 
Ára egyet ihatik. 
Ká, ká, ká. A kolbászos káboszta! 

ELSŐ KATONA (szóval): 

Hozzanak minekünk Ferenczet, 
Had tördeljen velünk pereczet. 

MÁSODIK KATONA : 

Hozzanak mit rekünk -tizenkét réf kolbászt, 
Had foilfuíoT;^ yefé 'íté i^cft^padlást. 

Dr. Sebest/éí^jf, :_Pun4ntúli gyűjtés. ~ * \ 7 

■iow 

>ogle 




L 



98 



HARMADIK KATONA: 
Hozzanak minékünk négy füstölt disznólábat, 
Had támasszuk meg vele az iskola-házat. 

A PÜSPÖK (»dudál<, vagyis a dudaszót utánozva egy- 
hangúan énekli, hogy) : 

Trelle lelle, trelle lelle, trelle lelle . . . 

A TÖBBIEK (ez alatt mély hangon dörmögik): 
Molnárnénak tikja, ludjai mind jóllaktak 
derczével, merczével. Házigazda, mostan kelj fel 
gyorsan hozni nékünk jó bort, és a mid van házad- 
nál csak hord. Nézd a nyársunk üres, a hasunk 
is éhes ; ha sajnálod szalonnádat, légy magad is 
éhes. 

MIND (éneklik): 

Asszony, csald meg az uradat, 

Költsd el keresményét; 

Ne sajnáljad megoldani 

A pénzes erszényét. 

Sarkon ugró Katicza, 

Szeretné az anyicza, 

Ha őtet elvennék. 

Picziny Orzse, Katicza, 

Ugy tettetik magukba, 

Hogy nem bánják ő kigyelmök, 

Hu fordulna a koczka. 

Ejr huja, hapajna, 
Ma ítamvazó-szerda : 



_ 



Digitized by 



Google 



_99 

Hazzatok lányok törzsöTcöt 
Köveskáli útra. 

Elmúlik a vig farsang, 
De mi ne sirassuk. 
Sirassák a leányok 
Otthon maradásuk, 
Kiknek a nagy méreg miatt 
Ránczos az orczájuk. 

Jaj, szegények, jaj özvegyek : 
Miért szomorkodtok? 
Talán bizony hogy igy 
Megfogyott sorotok? 
Nem kell férjhez menni, 
Galibát szerezni, 
Hanem, ha van olvasótok, 
Arról gondoskodni. 

Mi már többet nem tréfálunk, 

Ajándékot várunk, 

És ha áztat kapunk bőven: 

Istenesen, seregesen 

A szomszédba állunk. 

• KÁPLÁR: 

Káplári tisztemben oly hiven eljártam, 
Hogy ma egy emberre háromszázat vágtam. 
Most mégis ugy elfáradtam versemben, 
Hogy hólyagok is lettek tenyeremben. 



995629A 



100 

Ha valaki ajándékot adna. 

Meg se tudnám tartani kezembe. 

De ha megfoghatnám, majd eltenném 

Csergős erszényembe. 

Nincs egyéb hátra, 

Csak a serpenyő susorogjon, 

A pintes üveg meg forogjon 

Kezünkben. 

(Vörösmartyné-Sebestyén Eszti gyűjt. Köveshílla, Zala-vm.) 



2. 

Játszó személyek : Öt katona, álbajuszszal, pántli- 
kás papiros csákóval, négyen kivont fakarddal, egy 
tarisznyával, egy pedig nyárssal. 

ELSŐ KATONA: 
(Kopog, beront és szóval mondja) : 

Én vagyok az elől járó vitéz. 
Kegyelmetek háza csakhamar legyen kész ; 
Leányok, leányok félre rokkátokkal, 
Mert katonáimat,' ha sorba állítom, 
Mindet elszóratom. (Kardjaival az ajtót megüti 

[s mind bejönnek.) 

MÁSODIK KATONA : 

Főkapitány voltam, vár alatt nyargaltam ; 
De ne csodáljátok, mert kikotortattam, 



Digitized by 



Google 



101 

HARMADIK KATONA: 

Káplári tisztemben oly hiven eljártam, 
Melyre háromszázat azomban levágtam. 

NEGYEDIK KATONA : 
Majd megvizsgálom az iskolamestereket, 
Hogyan tanítják az apró gyerekeket. 

ÖTÖDIK KATONA : 
En kis nyársas vagyok, 
Üres nyársat tartok 
Az egecske felé. 
Ha nem adnak szalonnát, 
Kibököm a gerendát. 

MIND (énekelik): 
Emlékezzünk Szent Balázsról, 

Hogy ma vagyon napja. 
Többször is hogy megérhessük, 

Az úristen adja. 

Emlékezzünk, Szent Balázsról, 

Kérjük szent áldását: 
Mindnyájunktól távoztassa 

Torkunknak fájását. 

Szent Balázs a torokfájás 

Ellen nagy védelmünk, 
Adjál is hát nyers szalonnát, 

Háziasszony, nekünk. 




y Google 



> 



1 02 

Csak hozz hurkát, kolbászt, sunkát, 
Nézd, a nyársunk üres. 

Ha sajnálod ajándékod, 
Maradj magad éhes. 

Elmúlik már a vig farsang, 

Mi azt nem siratjuk, 
Majd a böjtön iskolában 

Jobban tanulhatunk. 

Sirassák meg a lányok, kik 

Otthon maradának, 
Kiknek a sok méreg miatt 

Ránczos'az orczájuk. 

Hapodári, kapod ári — 

A hamvazószerda. 
Fűzzelek leányok koszorút 

Kivágörsi* dombra. 

Mi már többé nem tréfálunk, 

Ajándékot várunk; 
Rólatok megemlékeztünk — 

Istennek ajánlunk! 

i Lh\ S. Gy. gyűjt. Kövágó-Eörs, Zala-vm) 
• Kovaijóörsi. 



Digitized by 



Google 



103 



3. 



Játszó személyek : Balázs püspök, kenderből 
készült hosszú hajjal, bajuszszal és szakállal, püspök- 
süveggel, hosszú pásztor-bottal, papos ruhában ; Nyár- 
sas, Tarisznyás, Kosaras katonák, nevüknek megfelelőleg 
nyárssal, tarisznyával, félkézkosárral, papiros csákók- 
kal és fakardokkal ; Kis diák. 

BALÁZS PÜSPÖK (belép és mondja) : 

Ősz hajam, szakálom mutat száz esztendőt, 
Ennyi hijján multam tizenkét esztendős. 
Jártam sok ezernyi faluban, városban, 
Térdig majd elkopott lábam a járásban. 
Voltam tengeren tul Operencziában, 
A hétfejű sárkány nagy birodalmában. 
Csak azt tapasztaltam jártomban-keltemben, 
Hogy műveléssel jött áldás földön, mennyben. 
Láttam apát, anyát zokogva és sirva. 
Kérdeztem: mi bajuk? Emondták bánkódva, 
Hogy rossz gyermeküknek engedetlensége 
Leszállítja őket a sirnak mélyébe. 
Ilyen vastag fát hajtani, mint a karom, 
Nem lehet, de vesszővel ugy bánok, mint akarom. 
(A Nyársas, Tarisznyás, Kosaras és Kis-diák belép.) 

MIND (énekli) : 
Ma vagyon Szent-Balázs, 
Akkor pedig szokás 
Volt már régen, 



Digitized by 



Google 



104 

Hogy a jó diákok, 
Oskola-pajtások 
Verbulálnak.* 

Minket is tanítónk 
Sok jóra oktatott, 

Azért küldött, 
Hogy minden henyélőt, 
Oskola-kerülőt 

Összeszedjünk. 

Van-e hát e házban 
Kis kompániánkba 
Való gyermek? 
Álljon a verbungba, 
Jöjjön iskolába, 
Nem bánja meg. 

NYÁRSAS (mondja) : 

Nyársunk is üresen áll, mint a kútágas, 
Ugyan ráillene egy disznó-oldalas, 
Vagy a szalonnából egy rán tatra való. 
Nem nagy, csak akkora, mint ez a fél ajtó. 
En vagyok a nyársas, én tartom a nyársat. 

Ha nem adnak szalonnát 

Kiszúrom a gerendát. 

(Nyársával megböki a gerendát.) 

* Verbuválnak. 

Digitized by VjOOQLC 



105 

TARISZNYÁS (ugyanúgy) : 

A mint beléptem a szobába, 
Pogácsa-szag ütött az orromba. 
Tudom, tizet, húszat raknak tarisznyámba. 
Ez jó lesz a szegény diákok számára. 

KOSARAS (ugyanúgy) : 

En is e kosarat örömestebb vinném, 
Ha tele volna liszttel, tojással. 
Polczolás*, máriás, 
De még jobban szeretnénk eltenni lázsiást. 

BALÁZS PÜSPÖK: 
Mond föl kis diák a leczkédet. 

KIS DIÁK : 

A, bé, ezé, dé czimere, piszter kti. 
En kis diák vagyok, 
Ezek pedig nagyok, 
Mégis többet tudok, 
Mert én nem hazudok. 
Embert a szavánál, 
Marhát a szarvánál 

Kell megfogni; 
Nem kell hát hazudni. 

(Énekelve) : 
Aj iiij a. 

* A gyűjtő sejtése szerint >polturá<ic. 

Digitized by VjOOQlC 



106 

TÖBBIEK (éneklik) : 
Istennek legyen hála, 
Hogy megértük e napot, 
Nem kellett hínya papot. 

KIS DIÁK : 
I, i, i. 

TÖBBIEK : 
Örülhetünk ezen mi, 
Hogy üres kosarunkba, 
Tegyenek húst nyársunkba. 

KIS DIÁK : 
Ef, ef, ef. 

TÖBBIEK : 

Nem kell nekünk sok lif-lef. 

KIS DIÁK : 
Gé, gé, gé. 

TÖBBIEK : 
A vén asszony gégéje 
Kukorog a szobába, 
Pitteg-pattog magába.* 
Az igy összegyűjtött holmit régebben a tanító- 
hoz vitték, a ki a Balázs- jár ókat végül megvendé- 
gelte. 

(Csákós János gyűjt. Cserszeg, Zála-vm.) 

* Kégebben a kis diák végig énekelte az egész 
ábéczét, de mostanság több versre már nem emlékeznek. 



Digitized by 



Google 



107 



4. 



Játszó személyek: Elüljdrő, Toldi Miklós, Ver- 
bung vörös zászlóval, két huszár fakarddal és öt-tiz 
apróbb gyerek. 

ELÜL JÁRÓ (benyit és mondja) : 

En vagyok az előre elküldetett vitéz, 
Hogy az urak szobája legyen tiszta és kész. 
Az orsót és rokkát eltakarítsátok, 
Külömben szavamat tapasztalhatjátok. 
(Toldi, Verbung és a huszárok bejönnek.) 

TOLDI MIKLÓS : 
Konkolos szemekkel itthon maradt lányok, 
Hogy verset se mondok, azt ne gondoljátok. 

Egy, kettő, három! 

Ide vigyázz, jó barátom! 
En vagyok a Toldi Miklós gyeneráris, 
A mi kitetszhetik viselletemről is. 

VERBUNG : 
Kiküldötte Balázs püspök 
Nyalka verbungját, 
Kitetette a piaczra 
Vörös zászlaját. 
Nosza édes pajtásunk, 
Vigan mulassunk: 
Tele borral az üvegünk, 
Vigan tánczoljunk. 



Digitized by 



Google 



1 08 

ELSŐ HUSZÁR : 

Vigyázzatok, lányok ennyihány versünkre, 
Hogy éneklésünk váljék becsületünkre. 

Sarkon ugró Nanicza 

Azt hiszi, hogy már Nacza; 

Szeretné, ha elvenné 

Valami nagy uricza. 

Törik- zuzik a csömpe, 

Mert elégett a csörgő, 

Es nem tudja a Sára, 

Mit tegyen a kására. 

MÁSODIK HUSZÁR: 

Emlékezzél házi gazda, 

Ma van Balázs napja; 
Dobd a bundát az ágy alá: 

Mond, hogy heje-huja! 
Már mi nekünk vagyon kedvünk, 
Semmivel mi nem törődünk. 
Nosza azért, házi gazda, 
Jancsit, Miskát, Ferkót, Józsit 

Ereszd hát bejönni. 

AZ APRÓBB GYEREKEK (jövet mondják) : 

A tanulást 

Es nagy-haszon firkálást, 

Az ábéczét 

Tanulni jó mesterség. 

Digitized fyvjOOQ LC 



109 

Megtanuljuk még idővel 
Mink is a diák-szót, 
Három tizig megolvasni 
A csicseri borsót. 

MIND (éneklik) : 

Most vagyon emlékezet 

Régi Szent Balázsról. 
Mink sem feledkeztünk el 

A régi szokásról. 
Énekünket elmondtuk, 

Szép vigasztalásunk, 
Most hallgassa csak ki-ki 

Szerencse- mondásunk. 

Ékes szemű szép szüzek, 

Virágszál leányok, 
Ne szóljatok mert tudjuk, 

Mi a kivánságtok. 
Férjhez-menés, fejkötő 

Csak a kivánságtok ; 
A hirdetést, esküvést 

Már alig várjátok. 

Hipp, hopp, haj a haj! 

Nincs itt semmi haj. 
Csak az egész szomszéd sógor, 
Többet ér egy kancsó jó bor. 



Digitized by 



Google 



110 

A, a, a — 

Ma vagyon Balázs napja. 
E, e, e — 

Azért jöttünk mi ide, 
I, i, i — 

Mesterünk tanítványi. 
U, u, u — 

Mi erszényünk szomorú, 
Megütötte azt a bú, 
Nem vastag, hanem karcsú. 
U, u, u — 

Mi erszényünk szomorú. 
N, n, n — 

Mindnyájan mondjuk: Ámen. 
(Kis Kálmán gyiijt. Noszlop, Veszprém-vm.) 

5. 

Játszó személyek: Elüljáró vitéz, Bandi, Máté 
fakarddal és csúcsos felpántlikázott fekete papirsüveg- 
gel ; Szent Balázs püspök fehér ruhában, pántlikával át- 
kötött fehér püspöksüveggel és nagy kettős kereszttel.) 

ELÜLJÁRÓ (belép és mondja) : 
En vagyok az elüljáró 
Es az elküldetett vitéz. 
Az urak szolgái csakhamar 
Rokkákat, korsókat* eltegyenek, 



* Orsókat. 



Digitized by 



Google 



111 



Hogy azokban károk ne essenek. 
Gyere be, te püspök! 

(A szoba közepére egy széket tesz.) 

PÜSPÖK (ugyanúgy) : 

Balázs az én nevem. 

Azt mindenőjük jól tudja, 

Én vagyok a Krisztus hivikárusá,* 

A ki a gyermekeket 

Az iskolába oktatja és tanítja. 

Gyere be, te Bandi! (A székre leül.) 

BANDI (Mátéval belép és mondja) : 

Jól van, édes Balázs uram, 

Hogy intését meghallgattam, 

De magamban azt gondoltam, 

Hogy édes tanítómtól és 

Édes mesteremtől elbúcsúztam, 

A ki az idei deákokat ferrek vendálja.** 

De azután hátamat fordítom 

A püspök előtt. (Megfordul.) 

ELÜL JÁRÓ: 

Püspök uram, mit akarsz? 
Talán engem kihajtasz? 

* Vikáriusa. 
** Frekventálja. 

Digitized by VjOOQLC 




112 

PÜSPÖK : 
Ej, Máté, ránts kardot, 
Nosza, Bandi, durungot! 
Indítsunk vigságot, 
Töltsük a farsangot. 

ELÜL.TÁRÓ, BANDI, MÁTÉ (a püspök körül körben 
járva énekelni kezdik) : 

Emlékezzünk Szent Balázsról, 
Hogy ma vagyon napja stb. 

BANDI (iámét szóval) : 

Kedves háziurak bocsánatot kérünk, 
Hogy e ház népének kedvére tehettünk. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Devecser, Veszprem-vm.) 

6. 

Bégebben a mester (tanító) járt a fiukkal ház- 
ról házra. A fiuk czifra papirkucsmát és fakardot 
hordtak, s ha valahova betértek, egymásmellé sora- 
kozva mondták el a következő rigmusokat : 

Iskolába jár pajtás, jár pajtás ! * 

Ott vagyon legjobb lakás. 

Mester urunk muzsikál, l 

Ha van nála jó virgács, , 

Tánczolhatik eleget, I 

Valamennyit billeget. í 

* K helyett : jer pajtás. | 



Digitized by 



Google 



113 



Utczu tehát, na hát, na! 

Menjünk az iskolába. 

Köztünk csak egy sincs szamár . . . 

Ma van emlékezete, 

Szent Balázs püspök ünnepe, 

Hogy a szegény diákok 

Házról-házra járjanak. 

Adjanak nekünk szalonnát, 

Véres májust, kis hurkát. 

Az így összeszedett szalonnát, kolbászt, sonkát stb. 
a mesterhez szállították, a ki » tartott nekik érte nagy 
bált«. 

(Vizer János gyűjt Lengyeltóti, Somogy-vm.) 



7. 

E népszokás itt már nincs divatban, de az öre- 
gebb emberek közt még élnek olyanok, a kik legény- 
korukban Balázs-járók voltak és az összes mondokákat 
ismerik. Szerintük három szereplő volt : egy püspök, 
fején kétfülü püspöksüveggé formált papiros kürtővel 
és hosszú görbe pásztorbottal, fehér ingben, ugyan- 
olyan péntölben és szijbocskorban ; továbbá két katona 
kúpalakú papiroscsákóval, szűrben, fakarddal s az egyik 
nyárssal, a másik tarisznyával vagy félkézkosárral. 

ELSŐ KATONA (benyit, engedelmet kér a Balázs-versek 

elmondására. Ha megengedik, széket készít a püspöknek s 

aztán kimegy) : 

Dr. Sebestyén Gy. : Dunántúli gyűjtés. 8 



Digitized by 



Google 



114 



MIND (belépnek, a püspök leül, katonái két oldalt mellé 
állnak s énekelni kezdenek) : 

A, a, a, 

Ma vagyon Balázs napja, 

Merre minket juttatott, 

Az ur isten vérasztott. ' 

Mesterünk tanítványi. 

Ó, ó, ó, | 

Az oldalas igen jó, 

A ki áztat szereti, j 

Arra a bort ihati. 

En, en, en, 

Mindnyájan mondjuk: Ámen! 

Emlékezzünk, hogy ma vagyon 

Szent Balázsnak napja. 
Többször is hogy megérhessük, 

Az ur isten adja. 

Kérjük ajándékát, 

Nyújtsa szent áldását, 
Mindnyájunkról távoztassa 

Torkunknak fájását. 
A Szent Balázs torokfájás, 

Merre nincs jobb haszon, 

Csak adjon az asszon 



Digitized by 



Google 



115 

Nyers szalonnát, egy kis kolbászt, 

Hogy gyakran nyelhessünk. 
Mert mi azért fáradozunk, 

Hogy teljék kosarunk, 
Jótevő adományival 

Virágozzék nyársunk. 
Elmúlik a vig farsang, 

Mi haszna sirassuk. 
Majd a böjtön oskolába 

Jobban tanulhassunk. 

Sirassák a lányok 

Otthon maradásuk, 
Kiknek a nagy méreg miatt 

Ránczos a pofájuk. 

Vannak még legények, 
Sánták, némák és süketek, 

Haggyá (?) a szegények. 

PÜSPÖK (feláll és mondja) : 

Férjhez menő lányok, konkolyos szemekkel 
néznek szemem közé, mintha róluk verseket tud- 
nánk mondani. (Katonáihoz): Tudtok-e, édes fiaim, 
verseket ? 

KATONÁK : 

Igenis, tudunk! 

PÜSPÖK : 

Nohát, mondjátok (leül). 

8* 

Digitized by VjOOQlC 



116 



KATONÁK (éneklik): 

Nohát, lányok, vigyázzatok 

Néhány verseinkre. 

Trézsi, Julis, Klára, 

Szerencsétek hátra, 
Meggyalázott benneteket 

A szántói bába. 
Heje-huján, kapuján, 

A hamvazószerdán 
Húzzatok lányok törzsököt 

A szántói utczán. 
(Mondják) : 
Gé, gé, gé. 
A vén asszon gégéje 
Kikereg a szobában, 
Dizzeg-duzzog magában. 

Adjatok nekünk Miskát, 
Hadd húzza ki az ólbul a siskát. 
Kvonum veredinctum laudam 
Totus clamor florum gyermine. 

Adjatok nekünk Juliskát, 
Hadd tartson a láda sarkán pálinkát. 
Kvonum veredinctum stb. 

Adjatok nekünk Ferenczet, 
Hadd tördelje a pereczet. 
Kvonum veredinctum stb. 



Digitized by 



Google 



117 

(Éneklik) : 

Adjatok nekünk kis hurkát, nagy hurkát: 

Ekkorát, mekkorát, 

Mint az kardom, akkorát, 

Ha minékünk nem adtok, nem adtok, 

Fazekaitokban kárt valltok. 

Mink ugy fogunk tánczolni, tánczolni, 

Mint a molnár tyúkjai, 

Kik jól laktak búzával, búzával v 

Az ellopott bocskásbul. 

(Mondják) : 
Ha a szűröm ujja ki nem szakadt volna, 
Abbul az áldás is ki nem hullott volna. 
Kívánunk kendteknek egy jó fejős kecskét, 
Annak a húsával jó megevő lencsét. 
(Éneklik) : 

Ez a farsangi módra, 

Mészárosok szerencséje, 

Vágyódik a mérésére, 

Sovány tehén, kövér ökör, 

Légyen bőven mindörökkön 

Szerencsés farsang! 
(Mondják) : 
Már most egyéb nincs hátra: 
A serpenyő siseregjen-susorogjon, 
A héj-ajtó nyikeregjen-nyekeregjen, 
Pintes üveg firegjen-forogjon, 
Pénzes zacskó csirregjen-csörrögjön. 



Digitized by 



Google 



118 



— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
A Balázs- járók végül a tanítóhoz vitték keres- 
ményüket, a hol aztán gazdagon megvendégel tettek. 
(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó, Tolna-vm.) 

8. 

Játszó személyek : Püspök, keresztes bottal ; 
Ábéczés, könyvvel ; Káplár, Strázsamester és Elüljárő 
vitéz fakardokkal, Nyársas, nyárssal és tarisznyával. 

ÁBÉCZÉS (a püspökkel benyit) : 
Dovedáre, püspök uram: 

PÜSrÖK : 
Szári csúcsos midicseji! 

ÁBÉCZÉS : 
Aá, bé, cze, szeme pisze, 
Ettől az egytől rettegtem, 
Nagyságod elejibe léptem. 

PÜSPÖK : 
Ne félj fiam, ne félj ! 

ELÜLJÁRÓ (belép és mondja) : 
En vagyok, én vagyok elüljárő vitéz. 
Elküldettem, házuk hogy hamar legyen kész; 
Tüstént innét orsót, rokkát ha el nem dobnátok, 
Azoknak kárát tapasztalhatjátok. 



Digitized by 



Google 



119 

KÁPLÁR (ugyanúgy) : 

Én káplár-tisztemben hiven eljártam, 
Tegnap is egyre háromszázat vágtam. 
Nagyon elfáradtam az kötelességemben, 
Hólyagok születtek az jobb tenyeremben: 
Azért az ajándékot nem foghatom kezembe, 
Hanem a mit adnak, teszem a zsebembe. 

STRÁZSAMESTER (ugyanúgy) : 

Én strázsamester-hivatalba járok, 

És nappal csak házomban sétálok, 

Katonáimnak igy kiáltok: 

Üsd! Vágd! Lökd! 

Néha álgyukat is vontatok, 

E mellett szép ajándékot várok. 

NYÁRSAS (ugyanúgy) : 
En tartom a nyársat az egecske felé, 
Ballagj, asszony, öreg késsel a szalonna felé. 
Ha nem adnak szalonnát, 
Kifúrom a gerendát, — 
Azért mégis ember leszek 
Szent Balázs napján. 

MIND (éneklik) : 
Emlékezzél, házi gazda, 

Ha van Balázs napja. 
Kinek a mi deákságunk 

Ünneplé8Ít tartja. 



Digitized by 



Google 



120 

Kérjük ajándékát, 
Adja szent áldását, 
Mindnyájunktól távoztassa 
Torkunknak fájását. 

Emlékezzél, házi gazda, 

Ma van Balázs napja, 
Dobd a bundát az ágy alá, 

Mondjad: heje huja! 
Lásd, mi nékünk van kedvünk, 

Senkivel sem törődünk, 
Mesterünk regulájától 

Épen ma nem félünk. 

Nosza azért gazdasszony, 

Eressze eljönni 
Ferkót, Gyurit, Jánost, Tamást 

Abéczét tanulni. 

A mesterség-tanulás 

Nagyon hosszú hírhallás, 
Azért gyüjjetek el velünk 

Ferkó, János, Tamás. 

Hamar megtanulhatjátok 

A kis-deákságot, 
Három tizig megolvasni 

A csicseri borsót. 
Oly nagy bölcsek lennétek 

Diktumra és faktumra, 



Digitized by 



Google 



121 

Ha jól ráfigyelmeznétek 
Az én mondásomra. 

Nosza azért hát szolgálok, 

Cserepet csinálok. 
De nagy tudós okos lettél 

Paraszt iskolában. 

Tányér, lábos, könyveim, 

Törött edény betűim, 
Eitka nap hogy nem olvasom 

Annak leveleit. 

Lányok, lányok vigyázzatok 
Egy néhány versünkre, 

Váljék a mi éneklésünk 
Becsületetekre. 
Sarkon ugró Katicza, 
Szeretné is a Nacza, 
Hogyha őtet elvenné 
Mostan a Gyuricza. 

De rost az ő fonyásában, 

Nem veszi el Pali. 
Egy asszony meg arra kéri 

A tánczos Magdolnát, 
Hogyha őtet elvétetné, 

Mert megunta párját. 

Illegeti fejében 

Fejkötőjét Panni: 



Digitized by 



Googk 



122 

Ha valaki elvenné, 
Szeretné föltenni. 
Adjatok hát foglalót, 
Legalább petákot. 
Nyisd meg, asszony, szépen kérünk, 

A pénzes ládádat. 
Ne sajnáljad a juhádat, * 
Egy darab szalonnádat, 
Vélünk tett szívességedért 
Járunk egy kis tánczot, 
Vélünk tett szívességedért 
Ugrunk egy kis tánczot. 
(Tánczolya) : 
Mondjunk hát jó egésséget 

A házi gazdának, 
Es az ő szerelmetes 

Hites társának, 
Hogy örömükben bukfenczet hányjanak 
Es néha egymás hajába kapjanak. 
Maradj te csak gazdaasszony 
Jó békességben, 
Mert a házigazda 
Hasábfát fölkapja, 
Szenvedségben hozzád nyújtja. 

(Szarvas Mariska gyűjt. Kánya, Tolna-vm.) 
* Juha = bőr. 



Digitized by 



Google 



IV. 
GERGELY-JÁRÁS. 



Szent Gergely napján, márczius 12-én, 3 — 4 
iskolás gyerek csapatba áll, kalapját felpántlikázza 
és házról-házra jár. Egyik társuk, a bejelentő, előre 
megy, szerencsés jó napot kivan s megkérdezi: » meg- 
engedik Szent Gergely napját köszönteni?* Ha igenlő 
választ kap, társait is behivja s aztán eléneklik az 
alábbi verseket. Végül a házbeliek megajándékozzák 
őket. Az igy gyűjtött pénzt maguk közt felosztják, 
az ennivalót — tojást, szalonnát stb. — pedig tanitó- 
juknak szolgáltatják át. 

MIND (éneklik) : 

Szent Gergely doktornak, 
Hires tanítónknak 

Ma van napja. 
Régi szokás szerint, 
Menjünk isten szerint 

Iskolába. 



Digitized by 



Google 



124 

Lám a madarak is 
Hadd szaporodjanak, 

Majd eljőnek. 
A szép kikeletkor 
Sok szép énekszóval 

Zengedeznek. 

Mert ilyetén helyben, 
Mint gyümölcsös kertben, 

A fia fák, 
Nevelkednek ifjak, 
Gyermekek, jó fiak 

Isten által. 

Ily helyben királyok, 
Úrfiak, császárok 

Tanitta tnak ; 
A szegény árvák is, 
Elhagyott fiak is 

Oktattatnak. 

Ti is ezen képpen 
Jertek el nagy szépen 

Iskolába, 
Hol velünk legyetek 
És szép részt vegyetek 

Tudományban. 

Nem jó tudatlanul, 
Felnőni parasztul 
E világban, 



Digitized by 



Google 



125 

Mert igy emberségre 
Nem mehet tisztességre 
Ez országban. 

Szüléknek öröme, 

Mint drága gyöngy szeme, 

Ti drága kedvesek, 
Krisztus mutat példát, 
Hogy ebben ő magát 

Keressétek. 

Krisztus urunk régen 
Itt e földön lévén 

Gyermekkorban, 
Szereti rendünket, 
ülvén doktorok közt 

A templomban. 

Jertek el hát velünk, 
Mert értetek jöttünk, 

Jó gyermekek: 
Sok áldást ugy vesztek, 
Istennél ugy lesztek 

Ti kedvesek. 

Ott kell megtanulni, 
Miként kell szolgálni 

Az istennek, 
Hittel, szeretettel, 
Szent kegyes élettel 

Felségének. 



Digitized by 



Google 



126 

Kérünk hát jó szülék, 
Hogy jól megértsétek, 

A mit mondunk, 
Mert nem azért jöttünk, 
Hogy itt időt töltsünk 

Házatoknál. 

Hogyha nem adhattok 
Az útra deákot 

Házatokból, 
Papirosra valót 
Adjatok adományt 

Javatokból. 

Hogy isten áldása 
Es szent áldomása 

Házatokon 
Maradjon mind végig, 
Világ végeztéig 

Jószágtokon. 

BEJELENTŐ (mondja) : 

Békességet adjon az ur e háznépnek, 
A kiknek lábaik igaz utón lépnek, 
Közönségesképpen kisdednek, öregnek, 
Kik az ur útjában járni törekednek. 
Ezentúl a tavasz ujjul virágokkal, 
Vitézek kik vagytok ugró paripákkal, 
Mint árva táborát ti is tanulókkal 
Méltán kövessetek szép fiaitokkal. 



Digitized by 



Google 



127 

Megleszen immáron Gergely pápa napja: 
Készülj gyermek, mindjárt viszlek iskolába, 
Eleget hevertél itthon a kuczkóban, 
Sokat kandikáltál a kásás fazékba. 
Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó, 
Csuszkó, Paszkő, Palkó, Galaboczi, Ferkó: 
Ezek mind egyenként táborunkba valók, 
Elviszszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát, 
Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát, 
Szalonnával együtt tojást és az anyját, 
Görbe garast, márjást és kóczrágó Jutkát : 
így vesztek istentől mindenféle áldást! 

MÁSODIK FIU (mondja) : 

Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök, 
Mig mi ide jövünk, megvirágzik a tök, 
Azután pediglen kész lesz ABCz-tek — 
Az urnák ajánlván mindnyájan bennetek! 

HARMADIK FIU (mondja) : 

En is feltartanám üres acskóm száját, 
Ha valaki villogtatná előttem húszasát. 
Nosza, jó gazdám, hát keresse az acskót, 
Adjon csak ide egy ötforintos bankót. 

MIND (éneklik) : 

Dicséret, dicsőség, 

Tisztesség adassék 

Az istennek! 



Digitized by 



Google 



128 



Csendesség, békesség 



Légven a háznépnek! 
Ámen, ámen! 

(Dobay Sándor gyűjt Barabásszeg, Göcsej, Zala-vm.) 



A Gergely- járásra vállalkozó 6 — 8 fiu ünnepi 
ruhát ölt, vagy a viselőruhája fölé térden alul érő 
fehér inget huz, kalapját pedig egészen elárasztja 
bokrétára kötött hosszú pántlikákkal. E diszitésben 
a falu menyecskéi szoknak segédkezni. Vezetőjük 
nyársat, a többi pántlikás botot hord s ezenkivül az 
egyik még egy kosarat is visz magával. A nyárs az 
ajándékba adott szalonna és füstölt hús felszurására 
szolgál, a kosaras pedig a tojást, kenyeret, kalácsot stb. 
gyűjti. A pénzen, a mi néha a 30 koronát is meg- 
közelíti, maguk közt megosztoznak, az ennivalót a 
tanítónak szolgáltatják át s ez őket napközben két- 
szer is megvendégeli. Régebben oly szívesen látták 
őket, hogy a következő napokban a szomszédos köz- 
ségekbe is átrándultak vendégszerepelni. Ma már több 
háznál elutasítják őket, a miért aztán durva rögtön- 
zésekkel szoktak maguknak elégtételt venni. 

MIND (az ajtó előtt) : 
— Dicsértessék a Jézus Krisztus ! 



Digitized by 



Google 



129 



EGY (belép) : 

— A Szent Gergely lovagjai vagyunk. Tár- 
saim, kik kinn vannak, engem fciztak meg, hogy 
engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmon- 
dására. Hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, 
hiszen nemcsak az imádság, hanem az ének által 
is a mindenható dicsértetik. 

MIND (körben állva éneklik) : 

Szent Gergely doktornak, 
Hires tanítónknak, 

Az ő napja! 
Régi szokás szerint 
Menjünk isten szerint 

Iskolába. 

Lám a madarak is, 
Hogy szaporodjanak, 

Majd eljönnek; 
A szép kikeletnek 
Sok szép énekszóval 

Zengedeznek. 

Krisztus urunk régen, 
Itt e földön lévén 

Gyermekkorban, 
Szeretvén rendünket, 
Ülvén doktorok közt 

A templomban. 

Dr. Sebestyén Gy.: Dunántúli gyüj.és. 9 



Digitized by 



Google 



130 

Mert illendőképpen, 
Mint gyümölcsöskertben 

A fáitok, 
Neveltetnek ifjak 
Gyermekek s jó fiúk 

Isten által. 

Ilyképpen királyok, 
Úrfiak s császárok 

Oktáttatnak, 
A szegény árvák is, 
Elhagyott ifjak is 

Taníttatnak. 

Ti is azonképpen 
Jertek el csak szépen 

Iskolába. 
Jó tanitónk vagyon, 
Kit isten megáldjon, 

Ki minket vár. 

Hogyha nem adhattok 
Mi nekünk diákot 

Házatokból, 
Papirosra való 
Adományt adjatok 

Javatokból. 
(Távozáskor a ház tornáczán) : 



Digitized by 



Google 



_131_ 

Az isten áldása 
Es szent áldomása 

Házatokon. 
Maradjon mind végig, 
Világ végeztéig 

Javatokon. 
(Szöllösy Antal gyűjt. Ivdncz, ' az-vm.) 



A fenti 1. szám két első versszakát igy foly- 
tatják. 

Mert ilyetén helyben, 
Mint gyümölcsöskertben, 

A fiatal : 
Nevelkednek ifjak, 
Emberek, jó fiak 
Isten által. 

Ily helyben királyok, 
Ilrfiak, császárok 

Taníttatnak, 
A szegény árvák is, 
Elhagyott ifjak is 

Oktattatnak. 

Ti is ezenképpen 
Jertek el nagy szépen 
Iskolánkba, ' 

9* 

Digitized by VjOOQLC 



132 

Mert még ezután is 
Ide kell jönnötök 
E szent helyre. 

Hogy isten áldása 
És szent áldamása 

Házatokon 
Maradjon mindvégig, 
Világ végeztéig 

Jószág tokon. 

Dicséret, dicsőség, 
Adassék tisztesség 

Az istennek, 
Csendesség, békesség, 
Legyen e ház népnek 

Ámen, ámen! 
(Németh Elek gyűjt. Pankasz, Vas-vm.) 

4. 

A 4 — 10 tagból álló s nyársakkal, zászlókkal 
házaló gyerekcsapat az 1. szám két első versszakát 
igy folytatja : 

Szerelmes öcséim, 
Kik lesztek társaim, 

Jertek el hát. 
Jó mesterünk vagyon, 
Kit isten megáldjon, 

Kit minket vár. 



Digitized by 



Google 



133^ 

Nem jó tudatlanul, 
Felnőni parasztul 

Ez világban, 
Mert igy emberségre, 
Nem mehetsz tisztségre 

Ez országban. 

Most isten veletek, 
Kik még el nem jöttök 

Iskolába. 
Ha adtok elvesszük, 
A többihez tesszük 

Tarisznyánkba. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Oroszi, Veszprém-vm.) 



5. 



Régebben a nagyobb gyerekek vesszőből font 
korbácscsal sorra járták a házakat s a következő 
mondóka kíséretében megveregették a kisebb gyere- 
keket : 

Gergely pápa napja van ma e világon, 
Tartozsz gyerek holnap menni iskolában. 
Eleget hevertél otthon a kuszkóban, 
Sokat kandikáltál a kásás fazékba. 

{Káldy József gyűjt. Varsány, Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



134 



6. 



Kalaudáriomnak harmadik levele, 
Ma reggel hogy kérdem, nekem igy felele: 
Ma van Gergely-napja, melynek im a jele, 
A verbuválásra seregünk fölkele. 

Majd elgyün a tavasz, haza gyün a fecske, 
A nagy kősziklákon ugrál a bakkecske, 
Örül és énekel a fülem ülécske, 
Majdan vigabb leszen a komor menyecske. 

Pista, Peti, Palkó, András, Mihá', Laczkó, 
János, Jankó, Gyurkó, tikkergető Ferkó, 
Krisztina, Delina, kenyérmaró Kató: 
Ez mind egytül-egyig oskolánkho' való. 

Hozd elő, barátom, a zsiros tarisznyát, 
Hadd raknak beléje tiktojást, szalonnát, 
El ne vedd a kicsit, hadd adják a nagyját; 
Kezed el ne hagyja, mit a szemed meglát. 

(Berger Mariska gyűjt. Némedi, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



V. 
PÜNKÖSDI KIRÁLYNÉ. 



Két iskolás leány kezénél fogva vezet egy még 
kisebb leányt, a pünkösdi királynét, a kinek fejét 
egy ráborított selyemkendő egészen eltakarja. Utánuk 
egy negyedik leány kosarat visz, melybe a kapott 
ajándékot (tojást) teszik. A két vezető egy-egy pálczát 
tart, a melyre zászlónak selyemkendő van kötve. 
A falut járva, minden háznál eléneklik : 

A pünkösdnek jeles napján 
Szentlélek isten küldetett 
Erősíteni szivüket 
Az apostoloknak, 
Melyet Krisztus igért vala 
Akkor a tanítványinak, 
Mikor méné meny országba 
Mindeneknek láttára. 
Tüzes nyelveknek szólása, 
Úgymint szenteknek zúgása, 
Leszálla az ő fejükre 
Nagy hirtelenséggel. 



Digitized by 



Google 



136 

Dicsértessék atyaisten, 
Mindörökké fiuisten 
Szentlélekkel egyetemben 
A nagy úristenben. 

Aczintus, páczintus, 
Tarka tulipányos, 
Hintsetek virágot 
Az isten fiának. 
Elhozta az isten 
Piros pünkösd napját, 
Mi is meghordozzuk 
Királyunk asszonyát. 
Enej, denej, denejde! 

A szép leányoknak 
Három águ haja, 
A szép legényeknek 
Négy águ bokréta. 
Enej, denej, denejde! 

A szép menyecskéknek 
Utczán az ülésük, 
A kis gyerekeknek 
Porban heverésük. 
Enej, denej, denejde! 

Öreg asszonyoknak, 
Porhanyó pogácsát, 



\ 



Digitized by 



Google 



137 

Öreg embereknek 
Csutora borocskát. 
Enej, denej, denejde! 

A mi királynénkat 
Nem is anya szülte: 
A pünkösdi hajnal 
Rózsából nemzette. 
Enej, denej, denejde! 
A kiváncsi hallgatóság a királyné kendőjét végül 
fellibbenti, hogy megcsiklandozhassa. Mert a jó királyné- 
nak ilyenkor magát elnevetni nem szabad. 
(BoUa Géza és ifj. Gróf János gyűjt. Viitnyéd, Soproyi-vm.) 

2. 

Egy fehér kendőt négy sarkánál fogva négy 
leány tart s e kendő alatt megy a felkos'zoruzott fehér 
ruhás »pünköskirályné«, a ki az ajándék számára egy 
kosarat is visz magával. Az éneket a kendőt tartó 
négy leány a házak udvarán mondja el. 

Elhozta az isten 
Piros pünkösd napját, 
Mi is meghordozzuk 
Királyné asszonykát. 

Nem anyámtól lettem, 
Rózsafán termettem, 
Piros pünkösd napján 
Rózsafán termettem. 



Digitized by 



Google 



138_ 

Öreg asszonyoknak 
Csutora borocskát, 
Öreg embereknek 
Bársonyos kaputját . . . 

(A királynét felemelik.) 

Ekkora legyen a kietek kendere! 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Beö, Sopron-vm.) 



Pünkösd első napjának reggelén pár apró fiú- 
gyerek összeáll s a legényes és leányos házaknál a 
következő verset énekli: 

Mi van ma? Mi van ma? 

Piros pünkösd napja. 

Holnap lesz, holnap lesz 

A második napja. 

Jó legény jól megfogd 

A lovad kantárát, 

Hogy le ne tépázza 

A pünkösdi rózsát. 

Jó legény, jó leány, 
Vigan ünnepelhetsz, 
Templom után estig 
Örömre röpülhetsz. 
Jó leány, jól megfogd 
Az öröm kantárját, 
Hogy pünkösdi tánczban 
Bú ne szegje szárnyát. 
(Polldk Miksa gyűjt . Bábához.) 



Digitized by 



Google 



139 



4. 

A falu leányai maguk közt pünkösdi királynét 
választanak. Választásuk rendszerint a legszebb leányra 
esik. Pünkösd délutánján fehérbe öltöznek, koszorút 
raknak s a közrefogott királynét lefátyolozzák. Mikor 
vele valamely ház udvarára betérnek, körötte énekelni 
és tánczolni kezdenek. Énekük szövege igy hangzik : 
(Lassan.) 

Elhozta az isten 

Piros pünkösd napját, 

Mink is meghordozzuk 

Király kisasszonykát, 

Király kisasszonynak 

Rózsa-koszorúját, 

Ifjú legényeknek 

Szegfű bokrétáját, 

Öreg embereknek 

Csutora borocskát, 

Öreg asszonyoknak 

Töltött galambocskát. 

Nem anyától lettem, 
Rózsafán termettem, 
Piros pünkösd napján 
Hajnalban születtem. 

Ritka az a búza 
Kibe konkoly nincsen, 
Ritka a szerelem, 
Kibe hiba nincsen. 



Digitized by 



Google 



140 

(Frissen.) 
Gyere be, rózsám, gyere be: 
Csak magam vagyok idebe, 
Két czigány legény hegedül, hegedül, 
Csak magam járom egyedül. 

Hugóm, húgom, húgom, 
Szent Örzsébet asszony, 
Ki is váltanálak, 
Ha váltságom volna. 
Miért adtad másnak 
Magadat, magadat? 
Azért adtam másnak 
Magamat, magamat 
Viselje az isten 

Gondomatj gondomat. ! 

(A királynét felemelik s fátyolát lekapják.) 
— Ekkora legyen az N. N.-né néni kendere! 
(Németh Jenő gyűjt. Répczelak, Vas-vm.) 

5. 

A kis királynét négy nagyobb — nyolcz-tiz 
éves — leány vezeti egy selyemkendő alatt. 

Elhozta az isten 
Piros pünkösd napját, 
Lelkünkbe öntötte 
Drága szent malasztját, 
Hogy bölcsen használjuk 
A földi életet, 



Digitized by 



Google 



141 

Megértsük, megtegyük 
Mi istenhez vezet. 
Szentlélek tanácsa 
Vezessen bennünket, 
Lelki erősséghez 
Adjon szent kegyelmet. 
Fiatal tanuljon 
Jót és szépet mindég, 
Hogy benne isten és 
Ember kedve teljék. 
Jámborság erénye 
És az úr félelme 
Legyen ifjú lelkünk 
Legszebb édessége. 

Adj isten minden jót, 
Áldj meg itt minden lakót, 
Legyen itten pünkösdkor, 
Azután is mindenkor 
Pénz, posztó, paripa, 
Széna, szalma, szalonna, 
Bor, búza, békesség, 
Finom fürge feleség. 
(Simon Ifitvdn gyűjt. Egervár, Vas-vm.) 

6. 

Négy nagyobb leány egy nagykendőt tart ki- 
feszítve s alatta két másik leány vezeti a fehérbe 
öltöztetett kis pünkösdi királynét. Mögöttük megy még 
e gy kosaras leány is, a ki az ajándékot átveszi. 



Digitized by 



Google 



142 



A házról-házra járó csoport mindenhol elénekli 
»A pünkösdnek jeles napján* kezdetű kath. egyházi 
éneket, minden versszakot megtoldván ezzel : 

Segéljétek a kis királynét, 

Kis királyné asszonyunkat 

Pár tojással, pár garassal, 

Katona-forintokkal. 
Az utolsó versszak végén vezetői a kis pünkösdi 
királynét fölemelik. 

(Vathy István gyűjt. Borszörcsök, Veszprém-vm.) 



Négy-öt serdülő leány pünkösd előtt kiszemel 
egy 3 — 4 éves csinos kis leányt pünkösdi királynénak. 
Ünnep első napjának reggelén aztán felkoszorúzzák s 
a hajáha pántlikát fonnak. Mise előtt ketten elindul- 
nak vele, ketten-hárman pedig kengyeles kosárral 
(füles félkézkosárral) utánuk mennek, hogy az aján- 
dékul adott tojást, kalácsot és más effélét összegyűjt- 
sék. Mikor valamely ház udvarára érnek, a két vezető 
bemegy a pitvarba, vagy konyhába és megkérdi, hogy 
szabad-e bejönni a » pünkösd- jár ók «-nak. Ha nem 
engedik meg, a királynét leilltetik s akkor nem női 
meg a gazdaasszony kendere. Ha megengedik, bemen- 
nek a szobába és énekelni kezdenek : 

Pünkösdnek jeles napja, 

Szentlélek isten küldötte, 

Erősítse mi szivünket, 

Ugy mint az apostolokat stb. 



Digitized by 



Google 



143 

Ilinkám, pilinkám, 
Jáczéntos virágom. 
Kertben tulipántok, 
Hintsetek virágot 
Az isten fiának. 

Noha kicsiny vagyok, 
Nagyot nem szólhatok, 
Ennek a gazdának 
Sok jókat kívánok : 
Bő búzát, gabonát, 
Szerencsés esztendó't, 
Lelki üdvösséget. 
(A királynét háromszor fölemelve :) 
— Ekkora kendere legyen! 

(Ismét éneklik :) 
Szánjon kendtek királynénknak, 
Mi királyné asszonyunknak 
Bár tikmonyát, bár kalácsot, 
Katona-foréntot.* 
(Kertész József gyűjt. Balaton- Újlak, Sornogy-vm.) 

8. 

Itt már csak emléke él annak, hogy két évtized- 
del ezelőtt a falu 13 — 15 éves leányai » pünkösdölni* 
jártak. Közülök két szines ünneplő ruhába öltözött 
koszorús leány kisérte házról-házra a fehér ruhás szép 

* Itt krajczárt értenek alatta. 

Digitized by VjOOQlC 



144 



pünkösdi királynét. Ha betértek, először valamely 
ismertebb alkalmi szent éneket énekeltek, utána pedig 
énekelték a következő szöveget : 

Piros pünkösd napján 
Mindenek újulnak, 
A kertek és mezők 
Virágzásba jutnak. 

Bor, búza, békesség, 
Lelkünknek egyezség. 

Jáczintus, jáczintus, 
Tarka tulipános, 
Hintsetek virágot 
A kis Jézuskának, 
Mert én picziny vagyok, 
Nagyot nem szólhatok, 
Mégis istenemnek 
Szolgálni akarok. 
Szolgálok, mig élek, 
Mig testemben lélek. 
Segélje, kcetek, királynénkat, 
Mi urunkat, asszonyunkat: 
Pár tikmonyát, 
Pár kalácsot, 
Katonaforintot, 
Katonaforintot ! 
(A királynét felemelték, mondván :) 
— Ekkora legyen a keetek kendere! 
(Szabó Zoltán yyüjt. Szántó, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



145 
9. 

MIND : 
Pünkösdnek jeles napja, 
Szentlélek-isten küldöttje, 
Erősítse mi szivünket, 
Az apostolokat, 
Melyet Krisztus igért vala, 
Akkor tanítványainak, 
Mikor mene mennyországba 
Mindenek szeme láttára, 
Ugy mint szeleknek zuggása 
Leszálla az ő fejükre 
Nagy hirtelenséggel, 
Segélje meg királynénkat, 
Asszonyunkat, asszonyunkat. 

KIRÁLYNÉ: 
Jáczintus, jáczintus, 
Kertben tulipántos, 
Hintsetek virágot 
Az isten lányának. 
Noha kicsiny vagyok 
Nagyot nem szólhatok, 
De az úristennek 
Szolgálni akarok. 
Szolgálok mig élek, 
Még testemben lélek, 
Koporsóm bezártáig, 
Koporsóm bezártáig! 

Di-. Sebestyén : Danántúli gyűjtés. 10 

Digitized by VjOOQLC 



146 



MIND : 
Szent János áldása 
Szálljon erre a házra! 
Pár kalácsot, pár tikmonyát, 
Katonaforintot 
Adjatok, adjatok! 
Adjon isten bort, búzát, gabonát 
Lélek-iidvösséget ! 
Nagyra nőjjön a kenderük! 

(Indulás előtt :) 
Isten maradjon kendtekkel, 
Mert minékünk el kell menni 
Isten fiát látogatni, 
Csillagokat elkísérni. 
(Szarvas Mariska gyűjt. Vásáros- Dombó, Baranya-vm.) 



Digitized by 



Google 



VT. 

SZENT-IVÁNNAPI SZOKÁSOK. 

1. 

Szent-Iván napján (Keresztelő Szent János szül. 
jun. 24-én) a leányok a mezőn tüzet raknak és át- 
ugrálják. Az ugrás formáiról rendesen a férjhezmenésre 
következtetnek. Mig az ugrálás tart, ezt éneklik : 

EGYIK : 
Virágos Szent-János, 
Éjszakád világos. 
Mig előtted leszek, 
Tiszteletet teszek, 
Csak addig világos, 
Légy aztán homályos. 

MINDNYÁJAN : 
Hajtsuk, hajtsuk a cseresnye ágát, 
Mert most éli Ivánkor világát. 
Hadd szakasszak szépiből, 
Szeretőmnek színéből. 

(Tollak Miksa gyűjt. Rábaköz.) 

2. 

Szent-Ivánnap estéjén a legények és a leányok 
kimennek a faluvégre s ott meggyújtott seprűket 
dobálnak a levegőbe. Az üszkös nyelet a káposztás 

10* 

Digitized by VjOOQLC 



148 



kertekbe viszik s ott a vetemény közé ledugják. Mikor 
ez megtörtént, az apróbbak házalni kezdenek a követ- 
kező szöveg éneklése mellett: 

Ivánnapja van ma. 
Kalács köll ma, 
Nem köll hajma. 
Görögök papja, 
Hordók csapja. 
Adjanak egy sonkát, 
De ne csonkát. 
Ha nem adnak, 
Mind meghalnak. 
(Dr. S. Qy. gyűjt. Hédervár, Györ-vm.) 

3. 

Szent-Ivánnap előestéjén a legények, leányok, 
gyerekek s a felnőttek közül is sokan kimennek az 
erdőre, leginkább az erdő nyires részére. Visznek 
magukkal ennivalót is, hogy kinn maradhassanak egész 
reggelig.. A legények megszárogatott nyirfakéregből 
szövétneket, »fákiát« készítenek, s ha meggyújtják, 
hangos kurjongatással futkosnak vele az erdőben, 
közben pedig feldobálják a levegőbe. Ezt nevezik 
» Szent Iván tüzének «. Ugyanekkor lesik az » aranyos 
pátrácz« (páfrány) virágzását, mert azt tartják róla, 
hogy a virágja olyan fényességet áraszt, mint a nap. 
Ezt igen kevés ember láthatja meg ; de ha egyszer 
meglátta, » mindentudó táltos* lesz belőle. 

(Vathy István gyűjt. BorszörcsÖk, Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



VII. 
LUCZÁZÁS. 

L 

Egy idősebb legény 6 — 7 iskolás gyerek kísé- 
retében decz. 13-án, Lucza-nap hajnalán megy házról- 
házra »palázúnyi«. A legény egy »pusli« szalmát visz 
magával s a sötét szoba közepén rátérdel, aztán 
mormolni kezdi mondókáját, közben pedig széthinti 
a csomóból » kikapirgált « szalmaszálakat. Az apróbb 
gyerekek, kik közül néhánynak kosara ós tarisznyája 
van, az ajtónál vonják meg magukat. A legény 
mondókái után ezek »kotyolják« a refraint ós végül 
ezek veszik át az ajándékot is. 

LEGÉNY : 
Tiktyuk, lugygyuk ülőssek legyenek! 

GYEREKEK : 
Lucza, Lucza, kitty, kotty. 

LEGÉNY : 
Fejszéjek, furajok um megállón a nyelibe, 
Mind e' száfa a helibe! 

Digitized by VjOOQlC 



150 

GYEREKEK : 
Lucza, Lucza, kitty, kotty. 

LEGÉNY : 
Annyi tojássok legyen, 
Mind az égen a csillag! 
Annyi csibéjek legyen, 
Mind a fődön a köviécs! 

GYEREKEK : 
Lucza, Lucza, kitty, kotty. 

LEGÉNY : 
Ollan vastag szalánnájuk legyen, 
Mind a templom fala! 
Ollan hosszi kóbászszuk legyen, 
Mind az öreg harang kötele! 

GYEREKEK : 
Lucza, Lucza, kitty, kotty. 

LEGÉNY : 
Annyi töpörtőjek legyen, 
Mind a Dunába a föhény (föveny)! 
Annyi zsirgyuk legyen, 
Mind a Gyöngyösbe a viz! 

GYEREKEK : 
Lucza, Lucza, kitty, kotty. 

LEGÉNY : 
Kiétek leányának akkora csöcse legyen, 
Mind az arató bugyoga! 



Digitized by 



Google 



151 

Kiétek leányának akkora foga legyen, 
Mind a törekrugó grábla! 

MIND: 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Csénye, Vas-vm.) 

2. 

Három-négy 14 — 15 éves fiú már éjfél után 
2 óra tájban elindul s ha a kazalból a szükséges 
szalmát már kihúzkodta, bekiált : 

— Szabad-e luczázni? 

(Ha igenlő a válasz, elkezdik:) 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 
Tikjuk, ludjok ülősek legyenek, 
Teheneik fejősek legyenek, stb. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 
Annyi pénzük legyen, 
Mint a pelyva-kutyában a pelyva, stb. 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
Majd meglátom: mint adtok. 
A mit adtok, elveszem : 
Van tarisznyám, elteszem. 

A gazdasszony az ajtó elé szórt szalmát össze- 
takarítja s beteszi a tyúkólba fészeknek. 

(Wittmann Kálmán gyűjt Nagy- Mák fa, Vas-vm.) 



Digitized by 



Google 



á 



152 



A legények és nagyobb gyerekek a hajnali 
órákban sorra járják a házakat s szalmával beterítik 
a tyúkólak és házajtók elejét. Közben az állatok 
hangját utánozva reczitálják mondókájukat. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty, 

Sáp, sáp, rud, rud, kukorikú! 
Annyi csirkéjük legyen, 
Mint égen a csillag! 
Annyi pénzük, búzájuk legyen, 
Mint földön a fűszál! 
Akkora kolbászuk legyen, 
Mint az országútja! 
Akkora szalonnájuk legyen, 
Mint az utczakapu! 
A doktor, patika éhen haljon, 
A barmuk zsirtul megfulladjon, 
A gazdaasszony sohse lustálkodjon! 

Lucza, Lucza, kitty, kotty, 

Kukorikú ! 

(Ha keveslik az ajándékot:) 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 
Egy csibéjük legyen, 
Az is vak legyen. Kotty, kotty! 
A lányuknak akkora csöcse legyen, 
Mint a bugyogó korsó; 
Akkora hasa legyen, 
Mint a szapuló sajtár; 



Digitized by 



Google 



153 



Akkora v .... a legyen, 
Mint a kemencze szája! 
Kukorikú ! 
(Kimer János gyűjt. Töttös, Yas-vm.) 

4. 

A legények és fiúk párosával látogatják a házakat. 
Érkezésük alkalmával bekiáltanak : 

— Szabad-e palázolni? 

Igenlő válasz után szalmájukat a konyha föld- 
jére terítik, aztán ráülnek és kottyolás nélkül rákezdik : 

Tikaik, ludaik jóülősek legyenek, 
Leányuknak akkora csöcsö legyen stb. 
Ha mondókájuk végére érnek, felugrálnak s a 

konyhát telehintik szalmával, miközben a csirkék 

pittyegését utánozzák : 

— Pity, pity, pity, pity! 
(Kulcsár Ferencz gyűjt Pósfa, Vas-vm.) 

5. 

Két gyerek, vagy két legény kora hajnalban 
fog egy seprűt és lop hozzá egy-egy csutak szalmát, 
aztán sorba látogatják a házakat. A mely házhoz 
betérnek, az ajtókat és ablakokat kivülről lesepergetik, 
közben pedig mondogatják : 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Mikor ezzel elkészültek, ajtót nyitnak előttük, 
a luczázók belépnek s elkezdik olyformán, mint a 



Digitized by 



Google 



154 



tyúkok szokták, a velük hozott szalmát szétvájni, 
közben pedig hangosan reczitálják ; 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 
A tiktyuk jó tojók legyenek stb. 
Az ott hagyott szalmából az asszonyok tyúk- 
jaiknak fészket csinálnak. Ugyanők a szomszédok 
favágítóiról forgácsot lopnak s aztán ólba dobják, hogy 
a tyúkok jó tojók legyenek. 

( Mesterház y Károly gyűjt. Nemes- Dömölk^ Vas-vm.) 

6. 

Több 15 — 20 éves legény összeverődik s kiki- 
egy nagy 30 — 40 kilós szalma-köteget vive, köszönés 
nélkül bemegy a konyhába, a hol a szalmát szórva 
kezdi a »luczázás»-t. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty, 
Sáp, sáp, kukorikú! 
Tikjuk, ludjuk jótojók legyenek. 

Sáp, sáp, kukorikú ! 
Annyi tojásuk, csibéjük legyen, 
Mint égen a csillag. 

Sáp, sáp, kukorikú ! 
Annyi zsírjuk legyen, 
Mint a kútban a viz. 
Sáp, sáp, kukorikú ! 
Olyan hosszú húsos kalbászuk legyen, 
Mint a falu hossza! stb. 

Mondókájuk végeztével az elszórt szalmában 
hentergem kezdenek, s ha ajándékvétel után elvonulnak, 



Digitized by 



Google 



155 

a gazdaasszony e szalmából minden állat ólába bevet 
néhány maroknyit. 

(László János gyűjt. Niczk, Vas-vm.) 

\ 7 ' 

A gyerekek kora hajnalban lopott szalmával 
jelennek meg. Mikor illedelmesen beköszöntének, a 
szalmát gyorsan ledobják és rátérdelnek, aztán rá- 
kezdik : 

Kitty, kotty! 

Tiktyuk, ludgyuk ülősek legyenek. 

Fejszéjek, furájuk 

Ugy megálljon a helébe', 

Mind egy szálfa a tövébe'. 

Zsirgyuk annyi legyen, 

Mind a kútban a viz. 

Töpörtőjük annyi legyen, 

Mind a kútban a föhény. 

Tojásuk annyi legyen, 

Mind az égen a csillag. 

Pénzek annyi legyen, 

Mind a pelva-kutyóba a pelva stb. 

A hosszú mondóka végeztével, a szalmát vájni 
kezdik, hogy vele az egész szoba tele legyen. A gazda- 
asszony e szalmát utóbb gondosan összesepri s elteszi 
tavaszra fészeknek a tyúkok megültetéséhez. 
(Bozzay Mihály gyűjt, Surány, Vas-vm,) 



Digitized by 



Google 



156 



8. 



A luczázó gyerekek hajnalban szalma-csomóval 
lépnek be a szobába: 

Dicsértessék a Jézus Mária! 

Adja isten, 

Hogy több Lucza-napját megérhessék, 

Erőben, egészségben eltölthessék. 

Maguk disznajuknak stb. (Végül:) 

Pénzük annyi legyen, 

Mint a polyva. 

(Elkiáltják magukat :) 
Kotkodács, kukorikú! 
(A szalmából fészket csinálnak s beleülve folytatják) I 
Tiktyuk, ludgyuk jó tojósak legyenek, 
Annyit tojjanak, I 

Mint az égen a csillag. 
Maguk lányuknak akkora csöcse legyen, | 
Mint a bugyogó korsó. , 

Keetek lányának akkora s . . . e legyen, | 
Mint a kemencze szája. 
Adjon isten 

Bort, búzát, békességet; 
Ha meghalunk, mindnyájunknak 
Örök üdvösséget! 
Dicsértessék a Jézus Mária! 
(Köttbaum Sándor gyűjt. Kapuvár-Gartha, Sopron-vnü 



Digitized by 



Google 



157 



9. 



Két-három 10 — 15 éves gyerek egy-egy csomag 
salmával indul >Luczát köszönteni «. Csomagjukat 
ívül az ajtóhoz teszik, ráülnek, aztán rákezdik : 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Galamonya kettő, 

Mind a kettő meddő. 

(A rendes kívánalmak után :) 
Akkora csöcsi legyen a kietek lányánok, 
Mind a bugyigás korsó, korsó. 
Akkora s . . gi legyen a kietek lányánok, 
Mind a kemencze szájo, szájo. 
Ugy állon a kietek fejszéje a nyelébe', 
Mind t . ki, p . esi a helébe', helébe'. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Galamonya három, 

A pálinkát várom! 
A luezázók rendszerint pálinkát és aszalt gyü- 
mölcsöt kapnak, aztán sietnek a többi házakhoz. 
(Fater F. Ferencz gyűjt. Sojtör, Zala-vm.) 

10. 

Két-három iskolás fiú kora hajnalban elindul 
hasábfát, vagy ha ez nem akad, forgácsot lopni, aztán 
benyitnak annál a háznál, a hol »kotyolni« akarnak. 
Ha a kért engedélyt megkapják, a fát vagy forgácsot 
az ajtó küszöbére, vagy a pitvar földjére teszik, aztán 
kiki a magáéra ráül s kotyolni kezd. 



Digitized by 



Google 



_ 158 

Lucza, Lucza, kitty, kotty, kitty, kotty, 

Kalamonya kettő, kettő, kettő, 

Mind a kettő meddő, meddő, meddő. 

Kietek lyányának akkora csöcsi legyen stb. 

Kietek tikja, ludja annyit költsön, 

Mint az égen a csillag, csillag, csillag. 

Kietek lova ugy csíkozzék, 

Mint a hangyái, hangyái, hangyái. 

Szálljon isten házukra, 

Hat szekérrel, hat lóval, 

Kilencz borjus tehénnel. 

Szent Jób, szent Iván. 

Három angyal áll. 

(Gönczi Ferencz gyűjt. PáJti^ Zala~vm.) 

11. 

Mint az előző sz. göcseji kotyolók. 
Lucza, Lucza, kitty, kotty; 
Tyeteknek * tiktyok, luggyok um megüllön, 
Mind az én két kis monyam a hőelibe** 

Dömötör Péter 

Kutya zséter 
Lucza, Lucza, hajnal lesz ! 
Tyetek lyánya szajha lesz. 
Tyetek tiktyok, luggyok stb. 
Galamonya három, 
Száraz körtét várom. 

(Gönczi Ferencz gyiijt. Szilvágy, Zala-vm.) 
* Kendteknek. 
** Helyében. 



Digitized by 



Google ' 



159 

12. 

Mint a 10. sz. göcseji kotyolók. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Tyetek lyányának akkora csöcsi legyen stb. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Tyeteknek annyi réczéje legyen, 

Mint a réten a füjszál. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Tyetek tiktya tojjék, 

Másé meg csatázzék. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 

Kalamonya három, 

A pálinkát várom. 

(Gönczi Ferencz gyűjt. Bak, Zala-vm.) 

13. 

Három-négy 10 — 14 éves fiú csoportba áll. 
Néha 8 — 10 ilyen csoport is kergeti egymást a faluban. 
A fiuk mindegyike nagy botot hord, a melyet egy 
» Üdvözlégy Mária stb.« után elreczitált mondókájuk 
folyamán maguk alatt keresztben kell tartamok, hogy 
ráguggolhassanak s így guggon állva ide-oda ugrál- 
hassanak. 

Lucza, Lucza, kitty, kotty, kitty, kotty. 
Galagonya kettő, kettő, 
Nekem is van kettő, 
Mind a kettő meddő. 
A keetek disznajának 



Digitized by 



Google 



__ 160 _ 

Akkora szalánnája legyen 
Mint ez az ajtó, ajtó stb. 

(Fehér Jenő gyűjt Pola, Zala-vm.) 

14. 

A kotyoló suhanczok egyenesen a favágítóhoz 
mennek s onnan egy tuskót vagy hasábfát visznek a 
pitvarba, a hol ráülnek és »kotyónyi« kezdenek: 

Lucza, Lucza, kitty, kotty! 
Gelegenye kettő, 
'zén monyam is kettő! stb. 
Ollan magos legyen a keetek kendere, 
Mind a templom tornya, 
Lucza, Lucza, stb. 
A keetek tiktya tojjék 
A másé meg f . . sék. 
Itt a házi asszony kukoriczát hint a tuskó köré. 
aztán ráereszti baromfiait, hogy jó tojók legyenek. 

(Kertész József gyűjt. Komárváros, Zala-vm.) 

15. 

Két-három fiú kora reggel megjelenik a favágí- 
tónál és onnan egy jókora tuskót behengerget a 
szobába, s ha az ajtó mögött elhelyezte, ráül, 
aztán hangosan rákezdi : 

Kitty, kotty, kitty, kotty! 
Adjon isten bé bort, bé búzát, 
Léleküdvösséget legtöbbet, legtöbbet. 



Digitized by 



Google 



V. tábla. 




o 

ü 

P 

Hl 
M 

DQ 
ü 
O 



Digitized by 



Google 



:':-AK-> 



Ti L I3EN >-( )M \, r) í, v j ( ) v. 



'/\ 



^ / 



Digitized by 



Google 



161 



(Az ajtót könyökeikkel döngetik, a gazdaasszony 
pedig kukoriczát szór reájuk.) 

Akkora szalonnája legyen a kieetek 

Mind ez az ajtó, ajtó! [disznajának, 

Kitty, kotty, stb. 

Annyi csirkéje legyen a gazda'sszonynak, 

Mind égén a csillag, 

Földön a fűszál, fűszál ! 

Kitty, kotty, stb. 

Adjon isten, egy rongyos óllat 

És bele száz apró malaczot! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! 

Adjon isten be bort, bé búzát, 

Léleküdvösséget legtöbbet, legtöbbet. 

(Bagyary Simon gyűjt. Galambok, Zála-vm.) 

16. 

Szűz szent Luczáról azt tartja a somogyi nép, 
hogy nem akart férjhez menni s rokonai ezért halálra 
kínozták. Noha gazdag kérői voltak, Lucza inkább 
eltűrte a halálos kínokat, mintsem hogy egy férfi 
vágyainak kiszolgáltassa tisztaságát. Nagyon szerette 
isten világát és a házi állatokat. Halála után az úr 
e szelídségeért felemelte szentjei közé. Lucza napját 
a nép félünnepnek tekinti, s a hol ennyire tiszteletben 
tartják, a fiúk és leányok már névnapja előestéjén 
fölkerekednek, minden ház ablaka alatt elreczitálván 
a következő .rigmusokat : 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyüjtéá. 11 



Digitized by 



Google 



162 _ 

Megjöttem én jó este, 
Lucza köszöntésére. 
Lucza fekszik ágyában 
Az őrző angyalával. 
Gyere, Lucza, menjünk el, 
Mennyországot nyerjünk el, 
Ha mi áztat elnyerjük, 
Boldog lesz az életünk. 

Másnap hajnalban a 14 — 16 éves fiúk egyik ház 
udvarán fát lopnak s vele elmennek a másik házhoz. 
ott aztán ráülnek és »kottyolni« kezdenek : 

Kitty, kotty! Kitty, kotty! 
Maj hajnal lesz, 
Ha megvirrad, 
Majd reggel lesz. 
Adjon isten kendteknek 
Száz malaczot, egy rossz ólat. 
Kitty, kotty! stb. 

Míg ezt reczitálják, a gazdaasszony egy kosáron 
át vizet hint a fiúkra és közben szórja rájuk a kuko- 
riczát is, a mit aztán tyúkjaival etet fel, hogy jó 
tojók legyenek. A fiúk a lopott fát — nehogy vele 
a szerencsét (ezúttal a tyúkok hasznát) elvigyék — 
ott hagyják, de helyette e háznál már lopnak másikat, 
mert a fának csak úgy van hatása a kivánalmak telje- 
sedem küifQÍ) ha lopott. 

(Kis Jenő gyűjt. Karád, Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



163 



17. 



A »kotyúni« induló gyerek egy dorongot, vagy 
egy tuskót visz a hóna alatt s ha kértére beeresztik, 
leteszi a küszöbre, vagy a kályha mellé, aztán ráül 
és rákezdi mondókáját. Közben a tojó tyúkok számára 
kukoriczát hint szét a szobában. 

Kitty, kotty! Kitty, kotty! 

Majd hajnal lösz, 

Majd mögvérad. 

Gelegonya kettő, 

Biró hátán teknyő, 

Benne ül a jegyző. 

Kitty, kotty! Kitty kotty! 

Majd hajnal lösz, 

Majd mögvérad. 

Akkora szalonnája legyek a keetek 

Mint az ajtó, stb. [disznajának 

Olyan vastag legyek a keetek lánya, 

Mint a banya-kemencze. 

Adjon isten keeteknek 

Száz malaczot, egy ólat stb. 
Mikor a kotyuló eltávozik, a gazdaasszony gon- 
dosan összesöpri az elszórt kukoriczaszemeket s más 
hatféle eleséggel összekeverve, »abrincsból« eteti meg 
vele a tyúkokat. Mielőtt ugyanis a tyúkokat reggel 
kieresztené, a földre egy abroncsot tesz s az eleséget 
az abroncson belül hinti el. 

(Cséplő Ernő gyűjt. Puszta- Kovácsi, Somogy-vm.) 

11* 



Digitized by 



Google 



164 



18. 

Luczanap előestéjén, az apróbb gyermekek ház- 
ról-házra járnak s ajtó mögött a magukkal hozott fára 
ráülnek, aztán elkezdik a »kotyolás«-t : 

Kitty, kotty, kitty, kotty, 

Majd hajnal lesz, 

Majd megverrad! 

Annyi csirkéjük legyen keeteknek, 

Mint az égen a csillag 

Az égen a fűszál! 

Kitty, kotty, kitty, kotty, 

Majd hajnal lesz, 

Majd megverrad! 

Annyi tejük, vajuk legyen, stb. 
Kotyolás közben a gazdaasszony kukoriczát szór 
a fiúkra s ezek ott, a hol őket szivesen fogadták, másnap 
szintén megjelennek és a következő verset mondják : 

Megjöttem jó reggvee 

Lucza köszöntésére. 

Lucza fekszik ágyába' 

Őrző angyalávaa'. 

Gyere, Lucza, mennyünk ee, 

Mennyországot nyergyük ee, 

Ha mink áztat eenyergyük, 

Örök boldogok leszünk. 

Dicsértessék a Jézus Krisztus ! 
Lucza estéjén a kotyolók ott hagyott fájával az 
ólat megkurkálják, hogy a tyúkok jó tojók legyenek. 
(Mányok Ferencz gyűjt. Szakcs, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



165 



19. 

A luczázó legények régebben akkora gerendát 

unszoltak be a szobába, hogy a végét még az ágy 

Iá is be kellett dugni ; ma már csak kisebb törzsö- 

:öket, vagy fadarabokat hoznak be és énekelni kezdik : 

Lucza fekszik ágyában, stb. 

Végeztével a törzsökre ülnek és reczit alják : 

Kitty, kotty! Kitty, kotty! 
Majd hajnal lesz, 
Majd megvirrad. 
Kitty, kotty! Kitty, kotty! 
Akkora szalonnája legyen a keetek 
disznajának, 
Mint ez az ajtó! 
Akkora orrja legyen neki, 
Mint a mester-gerenda! stb. 

Mikor ezzel is végeztek, a gazdaasszony meg- 
liinti őket kukoriczával és vizet is önt rájuk, miköz- 
ben tyúkjait hívja: 

— Híjjad pizsém, híjjad! 

A kukoriczát reggel összeseprik s a baromfiak- 
nak vetik, hogy jó tojók legyenek. A törzsökből, vagy 
fadarabból levágnak egy darabot és a tyúkólba vetik. 
Régebben a szívesen látott vendégekre nagyon ügyelni 
kellett, mert a gerendát mindig mástői lopták, ha aztán 
egyéb nem akadt, elvitték még a kapufélfát is. 
(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó, Tulna-vm.) 



Digitized by 



Google 



166 



20. 

Gyerekek, legények, fiatalabb házas emberek egy. 
aránt eljárnak »kottyozni«. Mikor oda érnek, a ház 
udvaráról egy tuskót bevisznek a szobába, a hol az 
ajtó mellé teszik, ráülnek s elkezdik : 

Kitty, kotty! Kitty, kotty! 
Majd megvirrad, 
Majd hajnal lesz. 
Galagonya három, 
Biró nyakán járom! 
Kitty, kotty! Kitty, kotty! 
Majd megvirrad, 
Majd hajnal lesz : 
. . . Akkora hája legyen a kendtek 
disznajának 
Mint a pap vödre. 
Kitty, kotty! Kitty, kotty! stb. 
Annyi csibéje legyen kendteknek, 
Mint az égen a csillag, 
Földön a fűszál. 
Kitty, kotty! Kitty, kotty! stb. 
Itt a gazdaasszony kukoriczát szór rájuk, ők 
pedig elkezdik : 

Csi-csi, li-li, bi-bi! 
Csi-csi, li-li, bi-bi! 
Mikor a megajándékozott látogatók távoznak, a 
tuskót a szobában hagyják. 

(Farkas Igiiácz gyűjt. Vásáros- Dombó, Baranya-vm.) 



Digitized by 



Google 



167 



21. 

A »kottyozó« fiú csendesen az ajtó mögé guggol 
és elkezdi : 

Kitty, kotty, kitty, kotty! 

Majd megverrad, 

Majd hajnal lesz! 

Majd megverrad, 

Majd reggel lesz! 

Annyi csibéje, libája legyen kendteknek 
mint az égen a csillag! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Akkora órja* legyen a kendtek diszna- 
jának, mint egy mestergerenda! 

Kitty, kotty, kitty, kotty ! stb. 

Akkora szalonnája legyen a kendtek 
disznajának, mint egy hidastábla! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Olyan táltott szájjá legyen a kendtek 
lányának, mint az ozorai hordó! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Akkora csöcse legyen a kendtek lányá- 
nak, mint a dóri korsó! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Ugy gyűjjön a kendtek öreganyjának a 
száján a szó, mint a kemencze száján a füst! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

* Hátgerincze. 

Digitized by VjOOQLC 



168 



Annyi kendere legyen kendteknek, mint 
a réten a fűszál. 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Hideg vegye a házukat, dér csípje az 
orrukat ! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! stb. 

Annyi tej, túró, vaja legyen kendteknek, 
mint a kanálisban a víz! 

Kitty, kotty, kitty, kotty! 

Majd megverrad, 

Majd hajnal lesz ! 

Majd megverrad, 

Majd reggel lesz! 

Átment a kend lánya a szomszédba, be- 
lépett a pocsétába, rája föccsent az orrára. 

Kitty, kotty, kitty, kotty . . . 

(Kimenet kotyognak tovább.) 
A közeli Sásdon Sebők Mihály értesítése szerint 
a gazdaasszony egy edényben kukoriczát tesz a koty- 
tyozó elé, a ki mondókája végeztével belemarkol a 
kukoriczába s azt visszapotyogatva a tyúkokat hivja, 
mintha meg akarná őket etetni. 

(Szarvas Mariska gyűjt, Kapos-Szekcső, Baranya- vm.) 



Digitized by 



Google 



VIII. 
KORBÁCSOLÁS APRÓSZENTEKKOR. 



A legények és gyerekek a csizmaszárukba fűzfa- 
vesszőt dugnak s párosával már kora hajnalban elindul- 
nak aprószenteket köszönteni. Először ezt a rigmust 
mondják el : 

Hála légyen az istennek, 

Hogy megértük ezt a mái szent napot, 

Úgymint aprószentek napját. 

Engedje az édes Jézusom, 

Hogy többeket is érhessünk 

De ne ilyen búval, bánattal, 

Hanem örvendetes napokkal. 

Adjon az isten bé bort, bé búzát, 

Lelkünknek örök üdvösséget. 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 
(V a gy e sz é után » adjon* így folytatva:) 

Adjon isten bé bort, bé búzát, boroczkot, 

Kurta farkú malaczot, 

Szekerünknek kereket, 



Digitized by 



Google 



170 

Csutoránknak feneket, 
Abból igyunk eleget. 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

(Vagy az egész helyett :) 

Hála légyen az istennek, 
Hogy nincs szarva az egérnek, 
Mert ha neki szarva volna, 
Sok asztagot széjjelszórna. 
Adjon isten szekeret, 
Csutoránknak feneket, 
Abból igyunk eleget. 

(Az egész háznépet korbácsolva :) 

Kelléses ne legyen, 
Porzsávás ne legyen, 
Friss legyen, 
Jó etető, itató legyen, 
Jó szántó, vető legyen, 
Jó fonó, varró legyen, 
Jó ebédfőző legyen, 
Férjhez menjen, 
Mint az öregasszony, 
Ne dudogjon! 

A gazda korbácsukkal kimegy az istállóba s a 
marhákat is megveregeti : 

Jó evő, jó ivó légy, 

Jó dolgos, jó szekérhuzó légy, 

Jó fejő légy! 



Digitized by 



Google 



171 



Ezután odaveti elibük azt a szénát, a melyet 
még karácsonykor az asztal alá tettek. 

(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó, Tolna-vni.) 

2. 

A gyerekek »lucsi« fenyő-ággal mennek házról 
házra »virgácsolni«. Beköszöntőjük így hangzik: 
Engedje az Isten: 

Több aprószentek napját is érhessünk, 
Erővel, egészséggel, 
Nem ilyen bú és bánattal, 
Örvendetes napokkal, 
Bé búzát, bé bort, 

Lélek üdösséget ! (Korbácsukat előrántva :) 
Keléses ne legyen a keetek házik. 
(Joó Károly gyűjt. Bátaszék, Tolna-vm.) 

3. 

A legények hajlós fűzfa-galyból több ágú korbá- 
csot fonnak s vele aprószentekkor sorra járják a leányos 

házakat. 

Hála isten, megértük 

Aprószentek napját! 

Adja isten, 

Hogy esztendő-ilyenkorra is megérhessük ; 

De ne ilyen búval-bánattal, 

Hanem szép örvendetes napokkal. 

(A leányokat korbácsolva :) 
Egészséges legyen, 
Keléses ne legyen! 



Digitized by 



Google 



172 

Ebben az új esztendőben 
Friss legyen! 
Ha borért küldik, 
Vizért menjen; 
Ha vizért küldik, 
Borért menjen. 
Kert alatt küldik, 
Utczáról menjen ; 
Utczáról küldik, 
Kert alatt menjen. 
Váljék egészségére! 
(Kende Janka gyűjt. Alsó-Bagod, Zala-vm.) 



A legények és gyermekek 4 — 12 ágra font kor- 
bácsot — néha még kézfejvédővel is ellátva — rejte- 
nek a dolmányuk alá s házról-házra járva, az ajtó 
előtt elkezdik : 

Hála isten, hogy megértük stb. 
(Mint az előbbiben. Aztán benyitnak és korbá- 
csolni kezdik a háziakat s a helyzethez alkalmazkodva 
ezt mondogatják :) 

Keléses ne légy, 

Porzsávás ne légy, 

Friss légy, 

Egészséges légy, 

Jó tanuló légy, 

Jó szófogadó légy, 



Digitized by 



Google 



173 

Jó furó-faragó légy, 

Házasodni készülj, 

Férjhezmenni készülj, 

Jó szövő-fonó légy, 

Jó varró légy, 

Jó sütő-főző légy, 

Ha vizért küldnek, borért menj, 

Ha sörért küldnek, pálinkáért menj. 

(Ha végeztek :) 
Adjon isten bé bort, bé búzát, 
Léleküdvösséget legtöbbet ! 

— Jó röggelt adjon isten! 
(Peterdi László gyűjt. Felső-Segesd, Somogy-vm.) 



A gyerekek gömbölyűre, vagy négyszögletűre 
font korbácscsal berontanak s a kit érnek, a számukra 
már előkészített karácsonyi kalács fejében megverege- 
tik, közben ezt a rigmust hajtogatván : 
Egészséggel, békességgel! 
Több jóval, kevesebb bűnnel! 
Keléses ne legyen a helye! 
(Kuszák Béla gyűjt. Tényö, Győr-vm.) 



. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



BALLADÁK 
ÉS KOKONNEMÜEK. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



1—2. 

Fodori Eaticza. 

A) 
»Eladtalak lányom, egy itcze bor árun, 
Egy kajla garason. « 

»»Kinek édes anyám ?«« »Borosfai Lászlónak. « 
»»En ahhoz nem megyek, menjen ké' el maga.«« 
»De ahhoz köll menned, ha mindjárt meghalsz is.« 

— Jó reggelt, jó reggelt, Fodori nagyasszony, 
Kedves napamasszony ! 

Hol van a menyasszony, Fodori Faticza, 
Kedves hütvös párom? — 
» Öltözik, vetkőzik röjtött kamarába 
Haláli ruhába. « 

— Jó reggelt, jó reggelt, kedves hütvös párom! 
Nyisd föl az ajtódat, röjtött kamarádat. — 
»»Nem nyitom ajtómat, röjtött kamarámat, 
Nem vagy hütvös párom, megölő gyilkosom.«« 

— Fodori nagyasszony, kedves napamasszony, 
Nem vádol társának, ölő gyilkosának. — 

» Kössed ló farkára, addig mindig húzasd, 
Mig annak nem vádol. « 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 12 

Digitized by VjOOQLC 



178 



»»Lassan menj, lassan menj, Vidrai Pál fia, 
Kerék arany szoknyám tele vagyon vérrel, 
Fekete két szömöm homályba borultak. «« 
»» Lassan menj, lassan menj, Borosfai László, 
Kedves hütvös párom. 
Kerék arany szoknyám tele vagyon vérrel; 
Fekete két szömöm homályba borúltak.«« 
Röptön le is oldta, csakhamar kérdezte: 
— Mit ennél, mit innál, Fodori Katicza, 
Kedves hütvös társam? — 
»»Nem eszem, nem iszom, mind eleget adtál; 
De mégis megennék gyönge szajkó szárnyát. «« 
Borosfai László kapta a puskáját, 
Hajtja a vadakat, lövi madarakat; 
Mire haza vitte gyönge szajkó szárnyát, 
Fodori Katiczát ki is nyújtóztatták. 

(Kardos Albert gyűjt. Résznek, Göcsej, Zala-vm.) 



B) 

(Tájszólás szerint.) 

»Elattalak lányom, Fodori Katica !« 

»»Kinek iedes anyám ?«« » Borosfaji Lászlunak.« 

»»Nem mének ien hozzá, mennyen ke el maga.«« 

— Fodori nagyasszony, kedves napamasszony, 

Főzzön jó vacsorát. 

Fodori Katica, kedves hütfös párom, 

Ujj bé az asztalho. — 



Digitized by 



Google 



179 



Beült az asztalho, l&dopta villáját, 

Borosfaji Lászlu fölakarta vönnyi, 

Fodori Katica lehajlott utáno, 

Borosfaji Lászlunak méglátto lólábát. 

Küment az asztaltul, el is sirta magát. 

»» Anyám, iedes anyám, megöl tiel engemet. «« 

— Fodori nagyasszony, kedves napamasszony, 
Hun van a menyasszony? — 

»Otözik, vetkőzik röjtött kamarábo, 
Haláli ruhábo.« 

— Fodori Katica, kedves hülfös párom ! 
Nyizsd föl az ajtudat, röjtött kamarádot. — 
»»N£m nyitom ajtumat, röjtött kamarámot, 
Nem vagy hütfös párom, mögölüö gyilkosom. «« 

— Fodori nagyasszony, kedves napamasszony, 
N£m vádu párjánok, ölüö gyilkosánok. — 
»Közsd a lófarkáho, addig mindég huzazsd, 
Még annak nem vádu.« 

»» Lassan hajcs, lassan hajcs, Vidrai Pál, 
Kerék arán szoknyám tele van mán vérrel. «« 

— Csak hajcs, Vidrai Pál, mentül jobban lehet. — 
»» Lassan hajcs, lassan hajcs, Vidrai Pál, 
Ráncos szárú csizmám teli vagyon vérrel. «« 

— Csak hajcs, Vidrai Pál, mentül jobban lehet. — 
»»Lassan hajcs, lassan hajcs, Vidrai Pál, 

Sárgo bodor hajam vérben úszik immán.«« 

— Csak hajcs, Vidrai Pál, mentül jobban lehet. — 
»»Lassan hajcs, lassan hajcs, Borosfai Lászlu, 
Kedves hütfös párom. 

12* 

Digitized by VjOOQlC 



180 



Fekete kiét szömöm homályban borultak. «« 
— AH mfe'g kocsis, áll meg! 
Mit enníl, mit innál, Fodori Katica, 
Kedves hütfös párom? — 

»»Nem ehetek ien mást, jönge szajku szárnyát.*' 
Borosfai Lászlu kapja a puskáját, 
Hajtya a vadokat, égi madarokat. 
Mire haza vüttö jönge szajku szárnyat, 
Fodori Katicát kü is nyójtósztatták. 

* 

Diófa koporsut faragnak az ácsok. 
Fodori nagyasszony hozza koszorúját, 
Nem a mennyasszonynak, csak a sztép halottnak, 
» Fodori Katica, kedves iedes lányom! 
Keserves szivembű n£m mggy kü a bánat, 
Megölnek a kinok, bocsázsd m£g bűnömet.* 
»»Vüdd el, iedes anyám, vüdd é koszorűdot; 
Átkozott a főd is, a hová letesznek, 
Fü rajt ne teremjen, virág elhervaggyon, 
Nem is bocsátok meg, hogy is bocsáthatnak. 
Mikor az ördögnek hatalmáro attál.<« 
Fodori nagyasszony liliomot ültet, 
Fehér liliomot leányo sirjáro. 
»Fodori Katica, kedves iedes lányom! 
Keserves szivembű nem megy kü a bánót, 
Megölnek a kinok, bocsázsd meg bűnömet. 
Vérem a véreddel eggy patakba follyon, 
Lölköm a lölköddel eggy istent dicsérjen, 
Mennyeknek közepin örökkin élhessen.* 

(Kardos Albert gyűjt. Résznek, Göcsej, Zala-vm.) 

Digitized by VjOOQLC 



181 

3. 
Templomkerülö. 

A karádi biróné 
Küldte lányát misére; 
De a lánya nem ment el, 
Beugrott a kis kertbe. 
Ottan virágot szedett, 
Abból koszorút kötött. 
Mikor elsőt kötötte, 
Pap a misét elkezdte. 
Másodikat kötötte, 
Pap az urat fölvette. 
Harmadikat kötötte, 
Pap a misét végezte. 
Negyediket kötötte, 
Három gonosz ment érte. 
Ötödiket kötötte, 
Három gonosz ott érte. 
Fogta ördög hátára, 
Vitte pokol ajtyára. 

»Zuggó pajtás, eressz be! 
Testet hoztam lelkestül. 
Ültessétek le székre, 
Itassátok meg vizzel. 
Öntsetek az üvegbe, 
Üvegből a pohárba. « 



Digitized by 



Google 



182 

Mikor elsőt megitta, 
A fejét lehajtotta. 
Másodikat megitta, 
Szivét elszoritotta. 
Harmadikat megitta, 
Szavát megindította. 

»» Izének az apámnak, 
Apámtól az anyámnak, 
Hogy a fiát tanítsa, 
A misére elhajtsa, 
Mert ki áztat kerüli, 
A poklot megérdemli. 
Lám, én áztat kerültem 
S a pokolba kerültem. «« 

Negyediket megitta, 
Szavát elállította. 
Ötödiket megitta, 
Lelkét kiszakította. 
(Szemnecz Emil és Bt. S. Gy. gyűjt. Köttse, Somogy-vm.) 

4—6. 
Az asszony. 

A) 
»Mit sirsz, mit keseregsz, édes feleségem? 
Van nekem jószágom, sok szép gazdaságom, 
Sok szép gazdaságom, szép szántóföldeim, 
Szép szántóföldeim, jótermő szőleim, 



Digitized by 



Google 



183 



Jótermő szőleim, három gulya marhám, 
Három gulya marhám, négy szép hintós lovam, 
Négy szép hintós lovam, kőből rakott váram, 
Kőből rakott váram, szép eladó lányom !« 

— Verje meg az isten sok szép gazdaságod, 
Hordja el az árviz szép szántóföldeid, 
Jégeső verje el jótermő szőleid, 

A menykő csapja meg négy szép hintós lovad, 
A dög eméssze meg három gulya marhád, 
Szakadjon hegyibéd kőből rakott várad, 
Magam se érjem meg a holnapi napot, 
Hogy ha nincsen néked ifjú legénységed! 

(Káldy Imre gyűjt Nagy-Dém, Veszprém-vm.) 

B) 
»Mit sirsz, mit keseregsz, kedves feleségem? 
Van nekem jószágom, sok szép gazdaságom, 
Sok szép gazdaságom, szép eladó lányom, 
Szép eladó lányom, kőből rakott várom, 
Kőből rakott várom, robogó ménesem, 
Robogó ménesem, gulyabeli marhám, 
Gulyabeli marhám, szép szántó földeim, 
Szép szántó földeim, kaszáló réteim!« 

— Az isten vegye el szép eladó lányod, 
A nyila verje meg kőből rakott várod, 
A tatár hajtsa el robogó ménesed, 

A dög eméssze meg gulyabeli marhád, 
Az árvíz hordja el szép szántó földeid, 
Az iszap öntse be kaszáló réteid! 



Digitized by 



Google 



184 

Az ökör a földet nem magának szántja, 
Az asszony a lányát nem magának szánja, 
Szépen felneveli, más kézre ereszti, 
De szép szemmel nézi, ha ura szereti • . . 
Máshol töltötted el szép ifjúságodat, 
Velem töltötted el búdat, bánatodat. 

(Turc8ányi Andor gyűjt. Tés, Veszprém-vm.) 

Q 
»Mit búsulsz, mit bánkódsz ifjú feseségem? 
Nincsen nékem pénzem, teli-láda kincsem, 
Fényes fóka-gulyám, lobogó*) ménesem?* 

— A föld eméssze meg a te láda kincsed, 
A dög eméssze meg a te fóka-gulyád, 
A farkas hordja el lobogó ménesed: 
Hogyha nincsen néked ifjú legénységed! 

(Szarvas Mariska gyűjt. Ireg, Tolna-vm.) 

7. 
Útonálló. 

,Minden édes anya meggondolja magát, 
Hogy kinek adja el szép hajadon lányát ! 
Engem is eladott az én édes anyám 
Egy utonállónak, egy embergyilkosnak, 
A ki minden éjjel elszökik mellőlem 
Utakat állani, embereket ölni, 

*) E-. h. >robogó«. 



Digitized by 



Google 



185 

Minden éjfél tájban oda hozza mellém, 
Oda hozza mellém a véres ruháját. 4 

'Társam, édes társam, vidd el ezt a ruhát 
A sötét barlangba, a vizes patakba. 
Ott is ugy ereszd le, senki meg ne lássa, 
Még a madarak se szóljanak reája. 
Ugy mosd ki, ugy mosd ki, zuhanja se halljon, 
Zuhanja se halljon, csöpp vize se lásson !« 

'Társam, édes társam, sírtál te valahol ?« 
,Nem sirtam, nem sirtam, én uram, én uram; 
Cserfa füstje fogta kökény-kék szememet, 
Annak lángja csapta piros két orczámat/ 

»Társam, éde3 társam, mért sirtál, inért sirtál ?« 
,Apámtul izentek, menyegzőbe menjek, 
Öcsém házasítják, húgom férjhöz adják/ 

'Társam, édes társam, mit visz' ajándékot ?« 
,TJram, édes uram, egy pár viasz-gyertyát. 
Ugy van ott a szokás, ha lányt férjhöz adnak, 
Legényt házasitnak, viasz-gyertyát adnak/ 

'Társam, édes társam, mitől van, mitől van: 
Atyád erdejében madarak sem szólnak ?« 
,Uram, édes uram, ugy vagyon a szokás, 
Mikor lányt eladnak, madarak sem szólnak/ 

'Társam, édes társam, mitől van, mitől van : 
Atyád mezejében ekén nem szántanak ?« 
,Uram, édes uram, ugy vagyon a szokás, 
Mikor lányt eladnak, se vetnek, se szántnak/ 

'Társam, édes társam, mitől van, mitől van: 



Digitized by 



Google 



186 

Atyád városában nagyon harangoznak?* 
,Uram, édes uram, ugy vagyon a szokás, 
Mikor lányt eladnak, hirharangot húznak.' 

» Társam, édes társam, mitől van, mitől van: 
Atyád udvarában én sok népet látok ?« 
,Uram, édes uram, ugy vagyon a szokás, 
Mikor lányt eladnak, szép sereggel járnak/ 

» Társam, édes társam, mitől van, mitől van: 
Atyád udvarában nagy jajgatást hallok?* 
,Uram, édes uram, ugy vagyon a szokás, 
Mikor lányt eladnak, jaj -szóval siratnak . . .' 

,Fogjátok, vigyétek tömlöcz fenekére: 
Atyámat megölte, anyámat megölte! 
Vigyétek, tegyétek tömlöcz fenekére: 
Öcsémet megölte, húgomat megölte!' 

(Szarvas Mariska gyűjt. Kánya, Tolna- vm.) 

8—9. 

Molnár Anna. 

A) 
(Töredék.) 

Egy katona a menyecskét 
Csalogatta más országra; 
Addig, addig csalogatta, 
Míg egyszer csak el is csalta. 
Mentek, mentek egy kis erdőt, 
Egy kis erdőt, egy kis mezőt; 
Találának egy szép fára, 
Szép fa alatt hűs mohára. 



Digitized by 



Google 



187 



Ȇlj le ide, kis menyecske, 
Nézz egy kicsit a fejembe. « 
(Mig a fejében keresgetett, a menyecske egyre 

azon gondolkozott, hogy miként szabadulhatna meg. 

Mikor a katona ott az ölében elaludt, kirántotta 

Tamás-kardját s vele az alvó fejét levágta, aztán :) 
Felöltözött ruhájába, 
Visszanyargalt hazájába. 
,Jó napot, jó biró gazda! 
Adsz-e szállást az éjszaka ?' 
»Nem adhatok, jó katona, 
Mert nincs nékem feleségem, 
Ki vacsorát főzne néked. « 
,Nem kell nékem a vacsorád, 
Csak kell nékem meleg szobád/ 
(Meleg szobát azt kapott, meg vacsora is lett. 

Lefekvés előtt aztán a vendég újra megszólamlott :) 
,Huzd le, biró, a csizmámat, 
Szárogasd meg a kapczámat. 4 
»Huzd le, lányom, a csizmáját, 
Szárogasd meg a kapczáját.« 
»»Apám, apám, édes apám, 
Ez volt az én édes anyám !«« 
» Hallgass, beste kurafia, 
Elment anyád katonával. « 
»»Apám, apám, édes apám, 
Ez volt az én édes anyám! 
Megösmerem lábairól, 
Vékony karcsú derekáról, 



Digitized by 



Google 



188__ 

Legyintgető két karjárol.«« 
Kigombolta a kaputját, 
Megkínálta szopós fiát, 
Megkérlelte jámbor urát. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Köveskálla, Zala-vm.) 

B) 
Elment, elment a vásárra, 
A biróné a vásárra. 
Utána ment a katona, 
Ki mind addig csalogatta, 
Mig magával el nem csalta. 
Mentek, mentek a mezőbe, 
Azonközben egy erdőbe 
Leültek egy fa tövébe. 
Gondolkozik a biróné: 
Mi jót tegyen katonával? 
Keres katona fejében, 
Kihúzza neki a kardját, 
Levágja vele a nyakát, 
Levágja a katonának. 
Felöltözik ruhájába, 
Felül a paripájára, 
Ugy megy el a hazájába. 
»Jó nap, jó nap, biró gazda !«« 
»»Isten hozta, jó katona !«« 
»Arra kérem, biró gazda, 
Lesz-e nékem jó vacsora ?« 
»» Nincsen nekem feleségem, 



Digitized by 



Google 



189 



Ki vacsorát főzne nékem !«« 
»Nem kell nekem vacsorája, 
Csak a jó meleg szobája. 
Biró gazda arra kérem, 
Ha a csizmámat lehúzná !« 
»»Huzd le fiam a csizmáját, 
Szárogasd meg a kapczáját.«« 
— Apám, apám, édes apám! 
Ez ám az én édes anyám. 
Megismertem a lábáról, 
Vékony karcsú derekáról, 
Fekete bodor hajáról. 
»»Nincsen néked édes anyád, 
Mert elhagyta a hazáját, 
Nem sajnálta barna fiát.«« 
(Bognár Pál Czeczil gyűjt. Csepreg vidéke, Sopron-vm.) 

10. 

Nővérek. 

Megkérette nénémet 
Czifra szabólegény, 
Engem is megkéretett 
Szegény juhászlegény. 
Öröme nénémnek 
Czifra szabólegény, 
Siralmam énnékem 
Szegény juhászlegény. 



Digitized by 



Google 



190 

Fölültették nénémet 
Födeles hintóba, 
Engem is fölültettek 
A szamárkordéra. 
Öröme nénémnek 
Czifra szabólegény, 
Siralom énnékem 
Szegény juhászlegény. 

Lefektették nénémet 
A födeles ágyba, 
Engem is lefektettek 
Szalma-ny oszoly ára . 
Öröme nénémnek 
Czifra szabólegény, 
Siralom énnékem, 
Szegény juhászlegény. 

Fölkeltették nénémet 
Hétágú ostorral, 
Engem is fölkeltettek 
Szép szerelmes szóval. 
Siralma nénémnek 
Czifra szabólegény, 
Örömem énnékem 
Szegény juhászlegény. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Kis-Berzseny, Veszprémem.) 



Digitized by 



Google 



191 

11. 
Szolga-legény. 

(Tájszólás szerint.) 

jCsillagom asszonyom, 
Füzess ki engemet!' 
»En szógám, én szógám, 
Ne haggy itt engemet.. 
Od' adom, od' adom 
Sok fóka gujámat!« 
,Nem köll nékem, nöm köll 
A te fóka gujád. 
Itt van az esztendő, 
Füzess ki engemet! 4 
»En szógám, én szógám, 
Ne haggy itt engemet. 
Od' adom, od' adom 
Ládabeli kincsem. « 
,NSm köll nékem, nem köll 
Ládabeli kincsed. 
Itt van az esztendő, 
Füzess ki engömet/ 
»En szógám, én szógám, 
Ne haggy itt engemet. 
Od' adom, od' adom 
Az hajadon lányom. « 
'Nem köll nékem, nem köll 
Az hajadon lányod. 
Itt van az esztendő, 



Digitized by 



Google 



192 

Füzess ki engemet.' 
»En 8zógáin, én szógám, 
Ne haggy itt engemet. 
OcT adom, od' adom "— 
Magamat ajállom.« 
,Csillagom asszonyom, 
Eddig is észt vártom!' 
(Szarvas Mariska gyűjt Kánya, Tolna-vm.) 

12-13. 

A vén ember. 

A) 
Elment, elment a vén ember 
A fiának leányt kérni. 
Megkérette a fiának, 
Haza vitte ő magának. 

Elment, elment a menyecske 
Ifjak közé játszadozni. 
Utána ment a vén ember: 
,Gyere haza, te menyecske; 
Nem azért vettelek én el, 
Hogy te elmenj játszadozni, 
Hanem azért vettelek el, 
En fejemet fésülgetni.' 

Haza ment az uj menyecske 
Szikra-tüzet élesztgetni, 
Szikra-tüzet élesztgetni, 
Fazék vizit odatenni. 



Digitized by 



Google 



193 

» Gyere ide, te vén ember, 
Hajtsd le ide az ölembe, 
Hajtsd le ide a fejedet, 
Megkoppasztom vén fejedet. « 

». . . Gyüjjön átal, szomszédasszony, 
Most haldoklik a vén ember, 
Meregeti a szemeit, 
Borzogatja a szakálát.« 
»».Ne félj tőle, szomszédasszony, 
Köss kötelet a lábára, 
Huzzad-vonjad a mályvába !«« 
(Szarvas Marisica gyűjt. Kánya, Tölna-vm.) 



B) 

Elment, elment a vén ember 
Ümagának lányt keresni. 

Dulidán, duládán, 

Dulidán, duládán. 

Megkérette a fiának, 
Haza vitte ümagának. 
Dulidán, stb. 

Elment, elment a menyecske 
A kocsmába mulatgatni. 
Dulidán, stb. 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 13 



Digitized by 



Google 



194 

,Gyüjjön haza, ides anyám, 
Rongyos ruhát fotózni rám. 4 
Dulidán, stb. 

♦Ides fiam, várj égy kicsin t: 
Hadd ugorjam még egy kicsin t.« 
Dulidán, stb. 

,Gyüjjön haza, ides anyám. 
Beteg az én ides apám/ 
Dulidán, stb. 

»Ides fiam, várj egy kicsint: 
Hadd ugorjam még e^y kicsint. « 
Dulidán, stb. 

,Gyüjjön haza, ides anyám, 
Meghót az én ides apám/ 
Dulidán, stb. 

^Jobban bánom a ludamat, 
Mint a vén kopasz uramat, 
Dulidán, stb. 

»Mert a ludam szép tollú vót, 
Az uram meg vén kopasz vót.« 

Dulidán, duládám, 

Dulidán, duládán. 

(Kertész József gyűjt. Nagy-Lengyel, Zála-vm.) 



Digitized by 



Google 



195 

14—15. 
Makranczos nő. 

A) 
Ifjú legény voltam, 
Kevély leányt elvettem. 
A vásárra elmentem, 
Magammal elvittem. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 
Vettem ottan néki 
Szép piros pántlikát. 
Az sem tetszett néki, 
Még szebb kellett néki. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 

Másodszor elmentem, 
Magammal elvittem. 
Vettem akkor neki 
Szép piros pantoflit. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 
Az sem tetszett néki 
Még szebb kellett néki. 
Duna, Duna, Duna, Dum ! 

Harmadszor elmentem, 
Magammal elvittem. 
Vettem ottan néki 
Üst aranyos lánczot. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 
Az sem tetszett néki, 



13* 

Digitized by VjOOQLC 



_196_ 

Még szebb kellett néki. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 

Negyedszer elmentem, 
Magammal elvittem. 
Vettem akkor néki 
Kétágú korbácsot. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 
Először megvágtam, 
Nyakamba borula; 
Másodszor megvágtam, 
Magam is megszántam. 
Duna, Duna, Duna, Dum! 
(Egy XVIII. századi dalgyűjteményből.) 

B) 

Először elmentem 

Világ vásárjára, 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Vettem a rózsámnak 

Kamásli czipellőt. 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

A mint haza vittem, 

Az asztalra tettem. 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Még csak rám sem nézett, 

El sem mosolyodott, 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 



Digitized by 



Google 



197 

Másodszor elmentem 
Világ vásárjára, 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 
Vettem a rózsámnak 
Egy selyem pruszlékot. 
Hm, hm, hm, hm. hm, hm. 
A mint haza vittem, 
Az asztalra tettem. 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 
Még csak rám sem nézett, 
El sem mosolyodott. 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Harmadszor elmentem 

Világ vásárjára, 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Vettem ott magamnak 

Hétágú korbácsot. 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

A mint haza vittem, 

Az asztalra tettem. 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Még csak rám sem nézett, 

El sem mosolyodott. 

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 

Először megvágtam, <\0 

Még csak. rám sem nézett; \j£~^ 
Hn>f ^n>/%m,"hín,' hu*. h^O}" -<^* 



198 

Másodszor megvágtam, 
Mosolyogni kezdett; 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 
Harmadszor megvágtam, 
A nyakamba borult. 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 
Többet nem bántottam, 
Mert magam is szántam. 
Hm, hm, hm, hm, hm, hm. 
(Thúry Etele gyűjt. Csurgó, Fehér-vm.) 

16. 
Megcsalt férj. 

Minap hogy haza érkeztem, 
Ott áll vala látom 
Udvaromon egynehány ló: 
Egy, kettő, három! 
» Kedves feleségem ?« mondék. 

— Mi baj no, angyalom? 
»Mire valók e lovak itt, 
En meg nem foghatom ?« 

— No lássa az ember az oktondit! 
Ki lát itt lovakat? 

Fejős tehenek mind, anyád 

Küldé ma azokat. 

» Fejős tehenek — megnyergelve? 

Oh ég, óh ég! 

Szegény csalatott férj vagyok én, 

Mint más sokak is még.« 



Digitized by 



Google 



199 

A folyosóra felmenvén, 
Ott függ vala látom 
Egynehány fehér köpönyeg: 
Egy, kettő, három! 
» Kedves feleségem ?« mondék. 

— Mi baj no, angyalom? 
»Mit keres e köpönyeg itt, 
En meg nem foghatom ?« 

— No lássa az ember az oktondit! 
Hol itt a köpönyeg? 
Agyteritők, szárogatni 

Raktam ki ezeket. 

r 

» Agyteritők — veres gallérral? 
Óh ég, óh ég! 

Szegény csalatott férj vagyok én, 
Mint más sokak is még.« 

Hogy a pitvarba beléptem, 

Felakasztva, látom, 

Egynehány kard függ a szegen: 

Egy, kettő, három! 

» Kedves feleségem ?« mondék. 

— Mi baj no, angyalom? 
»Mire valók e kardok itt, 
En meg nem foghatom ?« 

— No lássa az ember az oktondit ! 
Ki lát itt kardokat? 
Pecsenyesütők, a vásárba' 
Vettem ma azokat. 

Digitized by VjOOQLC 



_200 

» Pecsenyesütők — pardupéval?* 
Óh ég, óh ég! 

Szegény csalatott férj vagyok én, 
Mint más sokak is még.« 

Hogy a szobába toppanok, 

Ott áll vala látom 

Az ágy előtt néhány csizma: 

Egy, kettő, három! 

»Kedves feleségem ?« mondék. 

— Mi baj no, angyalom? 
»Mit keres e sok csizma itt, 
Én meg nem foghatom?? 

— No lássa az ember az oktondit! 
Hol itt a sok csizma? 
Tejesköcsögök, teheneidhez 
Piaczon vettem ma. 

» Tejesköcsögök — felsarkantyuzva ? 
Oh ég, óh ég! 

Szegény csalatott férj vagyok én 
Mint más sokak is még.« 

Hogy az ágyakra tekintek, 
Ott feküszik látom 
Egynehány izmos katona: 
Egy, kettő, három ! 
»Kedves feleségem ?« mondék. 

— Mi baj no, angyalom? 

* Porte-épée, kardbojt. 

Digitized by VjOOQLC 



201 

»Mit keres itt a katona, 
En meg nem foghatom ?« 

— No lássa az ember az oktondit! 
Hol itt a katona? 

Szolgálók ők, teheneinket 

Hajtják az udvarra. 

» Szolgálók — kikent bajuszszal? 

Oh ég, óh ég! 

Szegény csalatott férj vagyok én, 

Mint más sokak is még.« 

A kancsókát* előveszem, 
Ez kell itt már, látom. 
»Tánczra, kedves feleségem: 
Egy, kettő, három !« 

— Ugyan te vén bolond ! monda. 
»Mi lelt no, angyalom ?« 

— Miért e vad kegyetlenség, 
Én meg nem foghatom? 
»Hát kegyetlenség ez? 
Czirógatlak, simogatlak : 
Csupa szerelem ez ! 

— Szerelem a — kancsókával? 
Óh ég, óh ég! 

Szegény csalatott asszony vagyok, 
Mint más sokak is még. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Tapolcza, Zala-vm.) 

* Kancsuka. 

Digitized by LjOOQlC 



202 

17. 
Kató. 

,Sok jó estét, Kató fiam!' 
» Adjon isten, szivem urain !« 

,Magas az ágy, Kató fiam. 4 
» Fölvetettem, szivem uram.« 

,Mozog az ágy, Kató fiam/ 
»Egér van benn, szivem uram.« 

Elvágta a Kató nyakát, 
Árván hagyta Jancsi fiát. 
(Kertész József gyűjt. Zalabér •, Zala-vm.) 

18. 
, Kis Mariska. 

— Fekete városnak 
Fehér tornya látszik — 
Láttam a rózsádat, 
Más ölében játszik. 
Sajnáltam szólítni, 
Szivét szomorítni, 
Szivét a szivedtől 
Elidegenítni. 

»Jó napot, jó napot, 
Ismeretlen anyám! 
Hol van az én kedves 
Kis Mariska mátkám ?« 



Digitized by 



Google 



203 

»»Ott lenn van a kertbe' 
Violát szed benne, 
Violát szed benne 
Menyasszonyi jegybe. «« 
» Nincsen ott, nincsen ott, 
Ismeretlen anyám! 
Hol van az én kedves 
Kis Mariska mátkám ?« 
»»Mit tűröm, tagadom, 
Ha meg kell mondanom: 
Szobájában nyugszik 
Aranyos paplanyon.«« 

Belépett hozzája, 
Leborult az ágyra. 
»Kelj föl, édes mátkám, 
Nézz meg utoljára. 
Kelj föl, édes mátkám, 
Tekints az egekre, 
Az Ur Jézus neve 
Jusson az eszedbe. 
Eltem az élteddel 
Egyszerre múljon el, 
Vérem a véreddel 
Egyszerre folyjon el, 
Testem a testeddel 
Egy sirba leszálljon, 
Lelkem a lelkeddel 
Egy istent imádjon. 



Digitized by 



Google 



204 

Aranyos betűkkel 
írják a fejfámra : 
Itt nyugszik egy árva, 
Kit elhagyott párja, 
Kinek szerelemből 
Történt a halála. « 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Nagy-Kanizsa, Zala-vm.) 

19. 
Három árva. 

Kis-keszei temetőbe, 
Három árva sétál benne. 
Az is azért sétál benne, 
Édes anyja fekszik benne. 

»Kelj föl, kelj föl, édesanyánk! 
Leszakadt a testi ruhánk. « 
»»Nem kelhetek, három árva, 
Deszka közé vagyok zárva. 

»»Van tinéktek mostohátok, 
A ki gondot visel rátok; 
Fejeteket megfésüli, 
Hátatokat hátba veri.«« 

Van is nekik mostohájuk, 
De gondot nem visel rájuk; 
A fejüket nem fésüli, 
De hátukat hátba veri. 



Digitized by 



Google 



205 

Az ebédet elkészíti, 
Három árva sirva nézi ; 
Három árvát kitaszítja, 
Maga lányát behivatja. 

»Gyertek, menjünk a pajtába, 
Boruljunk egymás nyakába, 
Sirassuk meg jó anyánkat, 
Jó anyánkat, jó dajkánkat ...« 
(Pollák Ida gyűjt. Rábaköz.) 

20. 
Szegény molnár-legény. 

(Tájszólás szerint.) 

Szegén mónár-legén 
De sokat szenvedett, 
Mikor a vó'gy hidra 
A Dunába esett, 
t leget kiáltott, 
Senki se hallotta; 
Kedves édes annya 
A parton siratta. 

»Ne sirass engemet, 
Kedves gyermekedet: 
Habos Duna vize 
Temet el engemet. « 

»»Harangok, harangok, 
Szépen harsogjatok, 

Digitized by VjOOQLC 



206 

Kedves gyermekemnek 
Szép marsot húzzatok. 
Csillagok, csillagok, 
Szépén ragyogjatok, 
Kedves gyermekemnek 
Utat mutassatok. 
Szerelem, szerelem, 
Átkozott gyötrelem, 
Mér' nem virágosztál 
Minden fatetejen ? 
Minden fa tetején, 
Czidrusfa levelén, 
Mér' nem szakajthatott 
Szegén mónár-legén ?...«« 
(Dadái Király Pál. gyűjt. Csúza, Baranya-vm.) 



21. 
Stájeri menyecske. 

Vágott farkú fecske — 
Stájeri menyecske, 
Miért jöttél, hogyan jöttél 
Ez idegen földre? 

»Nem jöttem én gyalog, 
Kese lovam hozott, 
Kese lovam négy lábáról 
A patkó lehullott. 



Digitized by 



Google 



207 

»Csak egy maradt rajta, 
Az is lotyog rajta, 
Kovács-legény, édes rózsám, 
Szorongasd meg rajta.« 

»»Meg is szorongatom, 
Meg is kopogtatom, 
Barna-piros két orczádat 
Meg is csókolgatom. «« 

» Sokáig szorongasd, 
Sokáig kopogtasd, 
Odahaza az uramat 
Jól megvárakoztasd. « 

Stájer menyecskének 
Mi baja szegénynek? 
Régen Játtá jámbor urát, 
Az fájhat szivének. 

»Nem vagyok én beteg, 
Csak a ló rázott meg, 
Barna-piros kovács-legény 
Szerelme ártott meg.« 
(Dr. Szita Elemér gyűjt. Felsö-Eőr, Vas-vm.) 

22. 
Bazsó Mari. 

Bazsó Mari kis fia 
Mindig az apját ríja. 



Digitized by 



Google 



20 8 

»Ne ríj fiam, van apád, 
»A verebi uraság a te apád. 

* 

;Bazsó Mari firhangja, 
Leszakadt a sallangja. 
Majd vesz rá az uraság, 
Bazsó Mari firhangjának sallnngját. 

Bazsó Mari kis ágya, 
Meg van vetve puhára, 
Oda jár az uraság, 
Öleli a Bazsó Mari derekát. 

Bazsó Mari köténye, 
Kurta lett a kötője. 
Majd vesz rá az uraság, 
Bazsó Mari kötényere pántlikát. 

Bazsó Mari orczájü, 
Elnyilott a rózsája. 
Rösteli az uraság, 
Pirosító keni el a bajuszát. 

Bazsó Marin megesett, 

Kicsi fia született. 

Tiszteli az uraság: 
Bazsó Mari, keress neki más apát. 
(Dr. S. Gy. (jyüjt. Tengőd, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



209 

23. 
Báró Jenő. 

Este későn ragyognak a csillagok, 
Báró Jenő a faluban andalog. 
»Edes anyám eresszen ki hozzája, 
Fáj a* szivem, majd meghasad utána. « 

»» Kedves lányom, ráérsz te még kimenni; 
Ráérsz te még a báróval beszélni. «« 
»Edes anyám, addig élem világom, 
Mig a báró sötétbe' jár utánam.« 

. . . Báró Jenő azt tette föl magába', 
Dupla csévü fegyvere lesz halála. 
Megtöltötte dupla csévü pisztolyát, 
Báró Jenő ugy lőtte agyon magát. 

Báró Jenőt beviszik a városba, 
Szeretője a kapuban siratja, 
Eszébe jut piros bárós czipője, 
Nem lesz többet a báró szeretője. 

»Báró Jenő, hány esztendős lehettél, 
Mikor engem szere tgetni elkezdtél?« 

— Tizenkilencz, meg egy fertály, meg egy fél. 
» Ilyenformán húsz esztendős lehettél. « 

— Kedves rózsám, hány esztendős lehettél, 
Mikor engem szeretgetni elkezdtél? 

» Tizenhárom, meg egy fertály, meg egy fél.« 

— Ilyenformán még kis leány lehettél. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 14 

Digitized by LjOOQlC 



I 



210 

Báró Jenőt viszik a temetőbe, 
Leteszik a sirnak a fenekére. 
Sirja körül rozmaringszál nyiladoz, 
Közepibe báró Jenő hervadoz. 
(Dr. S. Gy. gyűjt Hédervár, Györ-vm.) 

24 - 25. 
A megcsalt leány. 

A) 

Falu végén vagyon egy mély árok, 
Oda járnak fördeni a lányok. 

— Édes anyám eressz ki hozzájuk, 
Páros csókot hadd rakok reájuk. 

Falu végén vagyon egy gunyhőcska. 
Abban vagyon fölvetett nyoszolya, 
Nyoszolyában halovány menyecske. 
A bölcsőben siró gyermekecske. 

Lágy kezével lágyan ringatgatja, 
Szép szájával szépen csicsigatja: 
»Alugy, alugy, szerelem virága, 
Szerelemből jöttél a világra. 

» . . . Ember, ember, tekints az egekre, 
Vagy erre az ártatlan gyerekre. « 

— Tekintettem, mikor . megcsaltalak, 
Mikor a jó istenre bíztalak. 



Digitized by 



Google 



211 

» Lányok, lányok, rólam tanuljatok : 
A legénynek csókot ne adjatok, 
Mert az a csók nem esik hiába, 
Könnyed csordul a bölcső gombjára. « 
(Pálffy Dénes gyűjt. Puszta- Ma gyár ód, Zala-vm.) 

B) 
Egy asszonynak vagyon három lánya : 
Kettőnek van kivarrott szoknyája, 
Harmadiknak szép ringó bölcseje, 
Abba' fekszik szép fattyu-gyermeke. 

A lábával el is ringatgatja, 
A szájával el is csicsigatja: 
»Hejli, hujli, csicsíjja babája. 
Szerelemből jöttél a világra . . . 

»Lányok, lányok, rólam tanuljatok: 
A legénynek csókot ne adjatok; 
Mer' az a csók nem esik hiába — 
Könnyed csordul a bölcső gombjára. « 
(Pollák Sarolta gyűjt. Beled, Sopron-vm ) 

26. 
Kéri pusztán. 

Kéri pusztán az endrédi határban 
Leveledzik egy nagy hársfa javában. 
Hej endrédi határ öreg hársfája, 
Búsulni jár a kis bujtár alája. 

14* 

Digitized by VjOOQlC 



212 

Ég a gyertya ha meggyújtják odabe', 
Barna kis lány szomorkodik mellette. 
— Barna kis lány, ne szomorkodj, gyere ki; 
Vár tégedet a kis bujtár ideki. 

Kinyílott a tiszttartó-ház ablaka, 
A kisasszony maga nézett ki rajta. 
Felsóhajtott a kisasszony magába': 
»Mért is vagyok a tiszttartó leánya. « 
(Dr, 8. Gy. gyűjt. Balatonvidék.) 



27. 
A kanász. 

Megismerni a kanászt 

Ékes járásáról, 
Tánczra termett lábáról, 

Tarisznya-szijjáról. 

Búzába megy a disznó 

Kilencz malaczával, 
— Eredj utána bojtár 

Fényes balaskáddal. 

»Hutá, huta, lele, le!« 
Csak a füle látszik . . . 

A berekben a kanász 
Menyecskével játszik. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Köveskátta, Zala-vm.) 

Digitized by VjOOQLC 



213 

28. 
Édes anyám . . . 

Édes anyám, mire van kérésem: 
Piczi czizmát csináltasson nékem. 
Piczi csizma ezüst sarkantyúra, 
Az illik a magyar gavallérra. 

Édes anyám, mire van kérésem: 
Magyar mellényt csináltasson nékem. 
Magyar mellény apró ezüst gombra, 
Az illik a magyar gavallérra. 

Édes anyám, mire van kérésem : 
Sárga kocsit csináltasson nékem. 
Sárga kocsi apró kerekekre, 
Azon megyek a rózsám elejbe. 

Édes anyám, arra van kérésem: 
A rózsámat had vegyem el kérem ; 
Az had legyen az én feleségem, 
Kivel boldog világomat élem. 

— Nem vetem meg fiam kérésedet, 
Elveheted kedves szeretődet. 
Elveheted kedves szeretődet, 
Hogy ne átkozz holtomig engemet. 

El is veszlek, rózsám, nem sokára, 
Csak várj a győ' farsang utoljára. 



Digitized by 



Google 



214 

Ha szegény vagy, szegény vagyok én is; 
Majd csak azért boldogulunk mégis. 
(Pollák Miksa gyűjt. Bábaköz.) 



29. 

Ökrös legény. 

^Elveszett az ökröm 
A ezedrus-erdőben, 
Elvásott a czizmám 
A sok keresésben'. « 

— Ne keresd, angyalom, 
Be vagyon má' hajtva, 
Ligeti csárdában 
Szól a csöngő rajta. 

»Osmérem csöngeit, 
Volt is a kezembe', 
Veszprémi vásáron 
Vettem az ökrömre. 

»Ot forint az ára, 
Babám adta rája: 
Aranyos betűvel 
Van neve rávágva. « 
(Rohonczy Károly gyűjt. Veszprém.) 



Digitized by 



Google 



215 

30. 

A betyár. 

Csütörtökön este 
Csak azt vettem észre: 
A marczaJi fogadóban 
Vasra vagyok verve. 

Arra jön angyalom, 
Sirat engem nagyon. 
Ne sirass engem, angyalom, 
Fáj a szivem nagyon. 

»Mért ne siratnálak, 
Mikor vason látlak, 
Holnap reggel nyolcz órára 
Tömlöczbe is zárnak. « 

Kedves kis angyalom, 
Csak arra kérnélek: 
Engem szeress ezután is. 
Régi szeretődet. 

Ha nem szeretsz, mond meg, 
Nem haragszom érte . . . 
Magam kérem a vármegyét, 
Csukjon el örökre. 
(Dr, S. Gy, gyűjt. Nikla, Somogy-vm.) 



Digitized by VjOOQlC 



216 

31. 
A rab. 

*Azt mondja a világ, 
Hogy árva rab vagyok. 
Esztendeje elmúlt, 
Mióta hervadok. 

»Rab vagyok, hervadok, 
Szabadulást várok; 
A jó isten tudja, 
Mikor szabadulok. 

»Kilencz funtos vasat 
Hármat elszaggattam, 
A negyediket is 
Jól megvásitottam. 

» Vármegye-ispánnak 
Elloptam négy lovát, 
Sallangos szerszámát, 
Födeles hintóját. 

» Sallangos szerszámát, 
Födeles hintóját, 
Czifra feleségét, 
Kisasszony leányát. 

» Kocsit, lovat, asszonyt 
Visszabocsájtottam ; 

Digitized by VjOOQLC 



217 

De a szép kisasszonyt 
Magamnak tartottam. 

»Látom most az urak 
Tizenketten vaunak, 
Mind a tizenketten 
En rám törvényt szabnak. 

» Anyám, édes anyám, 
Menj föl az urakhoz : 
Kérjed levelemet, 
Szabad életemet. 

» . . . Anyám, édes anyám, 
Mit mondtak az urak?« 
— Csak azt mondják, fiam, 
Hogy fölakasztanak. 

» Anyám, édes anyám, 
Kár volna azt tenni, 
Az én bodor hajam 
Szélnek fújdogálni. 

»Ha vármegye-ispán 
Nem is sajnál engem, 
De a szép kisasszony 
Elhervadna értem. « 
(Dr. S, Gy. gyűjt. Almás, Zála-vm.) 



Digitized by 



Google 



218 

32. 
Fújdogál a szellő ... 

»Fujdogál a szellő 
A Najgebáj felöl, 
Rossz híreket hallok 
Az én fiam felöl . . .« 

»»Ne csodálkozz, anyám, 
Hogy én sárga vagyok: 
Kilencz esztendeje, 
Hogy én itt hervadok. 

»» Hallottad-e hirét 
Híres Nájgebájnak? 
Hát a benne lévő 
Sötét áristomnak? 

»»iíájgebáji urak 
Tizenketten vannak, 
Mind a tizenketten 
Rólam tanácskoznak. 

»»A tizenegyedik 

Nevemet olvassa. 

A tizenkettedik 

Rám a törvényt szabja. «« 

» Hallottam, hallottam, 
Voltam is már benne. 
Verje meg az isten, 
A ki építette. 



Digitized by 



Google 



219__ 

»Nagy a kerítése, 
Magos az ablakja, 
De sok édes anya 
Sírdogál alatta. « 

»»Ne sírj anyám, ne sírj, 
így kell annak lenni, 
Minden nemzetségben 
Kell egy rossznak lenni. «« 
(Barla-Szabó István gyűjt. Hencsc, Somogy- vm.) 

33. 

Ha fölmegyek a törvénybe . . . 

»Ha fölmegyek a törvénybe, 
Az alispán ül a székbe, 
Kacsintgat a jobb szemembe: 
Hány pár csikó jut eszembe? 

»Nem loptam én, csak egy csikót 
Az is négy lábra kese vót. 
Azon hajtottam hat tinót 
Az is mind daru-szőrü vót. 

^Elhajtottam Devecserbe : 
Kettőt eladtam belőle, 
Kettőt adtam a babámnak, 
Kettőt meg az alispánnak . . .« 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Kis-Czell, Vas-vm.) 



Digitized by 



Google 



220 

34. 

A betyár szeretője. 

Ennek a kis lánynak nincs babája, 
Pandúr-káplár jár az udvarára. 
» Pandúr-káplár jöjjön be, 
Magam vagyok ide be 

A szobába « 

Kimegy a kis kertbe rózsát szedni, 
Utánna a pandúr megkötözni. 
» Eressze el a karom, 
Ezt a betyárt akarom 

Megölelnie 
(Dr. S. Gy. gyűjt Györ-Sziget.) 



35. 

Fábián Pista. 

,Szép csárdásné, hozzon bort hitelbe: 
Itt hagyom a szűrömet érette; 
Ha ki nem váltom mához egy hétre, 
Tegye ki a czégér tetejébe.' 

Erre alá hat zsandár-katona, 
Mind a hatnak ragyog a csákója; 
Előtte gyün hat pandúr nyargalva, 
Egyenesen a csárda ajtóba. 



Digitized by 



Google 



221 

— Jó nap, jó nap, jó nap csaplárosné! 
Hát ez a szép szürke csikó kié? 

»Ott benn iszik ennek a gazdája; 
Azt nem tudom, hol van a lakása. « 

— Hát hijják ki ennek a gazdáját, 
Vagy kérdezzék: nevéről hogy' hijják? 
,Engem hínak Fábián Pistának. 

Mit akarnak vélem a zsandárok? 4 

— Megmutatom én azt nem sokára, 
Letetetlek sötét föld gyomrába. 
»Kutya zsandár, rakd le fegyveredet, 
Kutyák igyák, egyék a véredet !« 

Szereteje ablakon hallgatja, 
Mikor Pistát a zsandár vallatja. 
»»Kedves babám, ne veresd magadat: 
Valld ki minden titkos bajaidat. «« 
(Grünfeld Ferencz gyűjt. PölöskefÖ, Zála-vm.) 

36. 
Nádi Jancsi. 

Nádi Jancsi a csárdába' 
Ráparancsol a csárdásra: 
» Húzza le a férhangokat, 
Hadd mulassam ki magamat. « 

Nádi Jancsi Fenékben van, 
Zsand ároknak izén ve van : 



Digitized by 



Google 



222 

— Most jöjjetek hamarjába', 
Nádi Jancsi a csárdába. 

»Még egy iccze borom járna, 
Ha az idő el nem járna.« 
Az idő már későre jár, 
Az ajtónál áll hat zsandár. 

Jött a zsandár nagy sietvel, 
Dufla töltött fegyverekkel. 

— Jancsi, akarsz-e meghalni, 
Vagy magadat meg kell adni. 

Jancsi kapta a fegyverét, 
Elkeríté az istenét, 
S mire magát észre vette, 
Golyó szivét sértegette. 

Nádi Jancsi fejér teste 
Fenékben van eltemetve, 
A fenéki temetőben 
Nyugszik a fekete földben. 
(Grünfeld Ferencz gyűjt. Pölöskefö. Zala-vm.) 

37. 
Zsandár Pali. 

Máté-Szalka gyászba van, 
Zsandár Pali halva van. — 

Még vasárnap délután 
Kiment a birkák után. 



Digitized by 



Google 



223 

Mondta neki az anyja: 
— Pali fiam, jöjj haza. 

»Nem megyek én ma haza, 
Vérbe fördök én még ma. 

»A kocsmába köll menni, 
Verekedés fog lenni. 

» Három juhász indítja, 
Ketteje meg csitítja. « — 

». . . Édes anyám, édesem : 
Van-e ruhám szennyesen? 

»Ha nincs ruhám szennyesen, 
Hoztam egyet véresen. « 

A ruháját kimosták, 
Magát kinyújtóztatták. 
(Vendé Ernő gyűjt. Kánya, Tolna* vm.) 

38. 

Nagy József. 

Jaj de porzik a pápai nagy utcza, 
Görög Janit most kisérik ki rajta. 
Koporsója végig virág-koszorú, 
Selyem Lidi megy utána szomorún. 

Görög Janit viszik a temetőbe, 
Nagy Józsefet kisérik a tömlöczbe. 



Digitized by 



Google 



224 

— Jaj istenem, számadásra most megyek; 
Selyem Lidi, te miattad szenvedek. 

A Nagy József leveles rózsafája, 
Bánatvirág nyilott vala ki rája, 
A sok pandúr azt is leszakasztotta, 
Édes anyja szivét gyász borította. 

Édes anyja ha bemegy a szobába, 
Sirva borul fenyőfa asztalára. 
Jaj istenem, de szomorú a szivem : 
Volt egy fiam, azt is eltemettetem. 

— Édes anyám, arra kérlek tégedet, 
Kisérj ki a temetőbe engemet, 
Görög Jani mellé tétess engemet, 
Megköszönöm ezt a szívességedet. 

(Kiss Kálmán gyűjt. Noszlop, Veszprém-vm.) 

39. 
Bogár Imre. 

(Töredék.) 

. . . Harangoznak délre, 
Féltizenkettőre, 
Hóhér mondja az Imrének: 
Álljon föl a székre. 

Fölállott a székre, 
Föltekint az égre. 



Digitized by 



Google 



225 

»Jaj, istenem! Sok rablásim 
Most jutnak eszembe. 

»Edes anyám voltál, 
Mért nem tanítottál? 
Gyönge fának ága voltam, 
Könnyen hajlíthattál, 

»A kik ifjak vagytok, 
Rólam tanuljatok, 
Hogy a rossz társaságokkal 
Soha ne tartsatok. 

»Hol vagy, kedves testvér, 
Ki a jóra kértél, 
De én nem arra hajtottam, 
Roszszal társalogtam? 

»Hol vagy, kedves anyám, 
Kedves szülődajkám? 
Törüld meg könnyes szemedet, 
Engem ne sirassál. « 
(Dadái Király Pál gyűjt Tata vidéke, Komárom-vm.) 

40. 
Öreg huszár. 

Harmatos a kukoricza levele — 
Letelett az öreg huszár ideje, 
Kezében a szabadságos levele, 
Már ezután nem lesz huszár a neve. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 15 

Digitized by VjOOQLC 



226 



,Édes fiam, maradj a regimentnél, 
Derékjabb legény leszel a többinél; 
Három csillagot kapsz a gallérodra, 
Harmincz huszár hallgat a komendódra.' 

» Kapitány úr, köszönöm a jóságát, 
Adja másnak mind a három csillagát: 
Letelt nekem hét keserves esztendőm, — 
Odahaza vár én rám a szeretőm. « 
für. 8. Gy. gyűjt Ács, Komárom-vm.) 

41. 

Az Úr Jézus Krisztusról. 

(Krisztus-monda.,) 

Mikor az Úr Jézus ezen a földön járt, 
Elment Jeruzsálembe s ott szállást nem talált. 
Bement egy házba, vendég fogadóba: 

»Adj Isten jó estét néked édes uram! 
Adhatnál-e szállást a Jézus Krisztusnak, 
Az ő érdeméért, kínszenvedéséért ?« 

»Nem adhatok, szegény, mert sok vendégem lesz. 
Majd azok belőled majd csúfot űznének 
A Jézus Krisztusnak az ő érdeméért, 
Kinszen védéséért. « 

»Menj el Péter, menj el a város végére, 
Ott lakik egy szegény özvegyasszony. « 



Digitized by 



Google 



227 

»Adj' Isten jó estét, Veronika asszony ! 
Adhatnál-e szállást a Jézus Krisztusnak, * 
Az ő érdeméért, kínszenvedéséért ?« 

»Van énnékem házam, három vetett ágyam, 
A legszebbikébe lefektetem Jézust. « 

Fejénél fölkelt ragyogó napvilág, 
Lábánál fölkelt tündöklő holdvilág . . . 
(Krivarics Márk gyűjt. Balatonvidék.) 

42. 
Török van a kútban. 

(Töredék.) 

Vanyoczki-utczának 
Elmásult a neve, 
Mert a török- járás 
Elvégződött benne. 
Vanyoczki ablakján 
Szól be egy katona: 
Hozzon hamar létrát, 
Török van a kútba'. 
Mikor kimerítik, 
Pistyog mint a béka; 
Mikor visszadobják, 
Morog mint a kutya . . . 
(Szarvas Mariska gyűjt. Vásáros- Dombó. Baranya-vm.) 

15* 

Digitized by VjOOQlC 



_. 



Digitized by 



Google 



DALOK. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



I. 
SZERELMI DALOK. 

1. 

(1-3. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Félre innen búbánat, 
Ölelem a babámat. 
Ámbátor elpirulok, 
A szivére borulok; 
Ha szivére borulok, 
Talán el is ájulok. 
(Akaii, Zala-vm.) 

2. 

Amoda, amoda 
Két águ czédrusfa. 
Az alatt kesereg 
Barna-piros gyerek. 

Az is azt kesergi, 
Párja nincsen neki. 
Hogyha megengedi, 
Párja leszek neki. 
(Köveskálla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



232 

3. 
Bicza, ricza, kukoricza, palacsinta — 
Megölelem, a ki felül kocsimra; 
Megcsókolom, ha beleül az ölembe — 
Sej ! . . . véle esem szerelembe ! 
(Köve8kálla, Zala-vm.) 



(4—5. Bott Miklós gyűjt.) 

Búzavirág, konkoly, ing a ház — 
Még az éjjel, rózsám, nálunk hálsz. 
Nálad hálok, rózsám, örömest, 
Sej! ha te engem igazán szeretsz. 

Nem tennék én neked egyebet, 
Válladra tenném két kezemet, 
Átkarolnám karcsú derekad, 
Sej ! megcsókolnám édes ajakad. 
(Balaton- Henye, Zala-vm.) 



Ha nem kapok vasárnapra szeretőt, 
Fölszántom a kis henyei temetőt : 
Belevetem magamat egy virágnak, 
A ki szeret, majd leszakajt magának. 
(Balaton- Henye, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



233 

6. 
(Raksányi Károly gyűjt.) 

Hess légy, hess légy, ne szállj rám: 
Beteg vagyok ám én, 
Beteg vagyok ám én! 

Hajtsd el rólam, magyar lány: 
Jobban leszek ám én, 
Jobban leszek ám én! 

Adj egy csókot, angyalom: 
Meggyógyulok ám én, 
Meggyógyulok ám én ! 
(Balaton- Henye, Zala-vm.) 

7. 

(7 — 8. Dukai Takács Gyula gyűjt.) 

Apátiba beöntött a nagy árviz, 
A lányokat mind elvitte a nagy viz. 
Édes anyám, kifogom a páromat, 
Mert én kenddel nem élem világomat. 
(Monostor- Apáti, Zala-vm.) 

8. 

Onnan alól jön egy fényes hintó, 
Áztat húzza hat fekete csikó, 
Rozmaringszál a tengelye fája — 
Én vagyok a szeretőmnek párja. 



Digitized by 



Google 



234 

Rozmaringot ültettem kosárba, 
Kitettem a kiskertem sarkába, 
Rozmaringszál felnőtt az ég felé — 
Gyönge vagyok a szeretőm mellé. 
(Monostor- Apáti, Zala-vm.) 

9. 
(9—16. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Nincsen nekem jobb tanyám, jobb tanyám, 
Mint az én babám ágyán, igazán, 
Nem kell oda a subám, a subám, 
Két dunyhát ád én alám a babám. 

Az egyiket takácscsal szütette, 
A másikat édes anyja vette — 
Mig el nem vitték a temetőbe, 
Nekem hagyta végrendeletébe. 
(Csobáncz vidéke , Zala-vm.) 

10. 

Felizentem a keszthelyi uraknak, 

Csináltassák meg az országutakat. 

Felfecseli, 

Nem ereszti daru-szőrü lovamat — 

Be sajnálom a kedves galambomat! 

A veszprémi vármegyeház eleje, 
Fészket rakott egy gilicze fölibe. 



Digitized by 



Google 



235 

Kis gilicze, 

Bús gilicze mindig áztat kiáltja : 
Ne sirj, kis lány, ide ér nemsokára. 
(Tapolcza, Zala-vm.) 



11. 

Újvárosi kis erdőbe van egy fa, 
Barna babám ott sírdogál alatta. 
Ej huj ! Ha én az erdőbe fa lennék, 
Barna babám vállaira borulnék. 

(Kis- Kanizsa 7 Zala-vm.) 



12. 

Az én rózsám kis gunyhója 
Többet ér, mint Buda vára. 
Ragyogó csillagom, galambom! 
Buda vára az országé, 
De a gunyhó a rózsámé. 
Ragyogó csillagom, galambom ! 

Az én rózsám kökény szeme 
Többet ér, mint Zalamegye. 
Ragyogó csillagom, galambom ! 
Zalamegye az uraké, 
De a rózsám csak magamé. 
Ragyogó csillagom, galambom! 
(Zala-Szent-Grót, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



236 

13. 

Szécsi-sziget falujában két templom, 
Abba jár el az én kedves galambom. 
Az egyikben én értem imádkozik, 
A másikban én értem siránkozik. 

Ne siránkozz, árván hagyott galambom; 
Borulj inkább a szivemre, ha mondom. 
Eszem azt az imádságos kis szádat, 
Csókolom a harmatos két orczádat . . . 
(Kerka-Szent- Miklós , Zala-vm.) 

14. 
Most megyek hazám felé, 
Zala-vármegye felé, 
Egy kis madár szárnyaival 
Röpkéd az orczám felé. 

Szállj le, madár, ha lehet, 

Vidd el ezt a levelet; 

Kérdezd meg a szeretőmet: 

Ismer-e még engemet? 

(Gélse, Zala-vm.) 

15. 
Szent-Balázsban végig menni se merek — 
Kalapomon fekete gyászt viselek. 
Gyász én nékem még a fehér kendőm is, 
Mert elhagytam a kedves szeretőm is. 



Digitized by 



Google 



237 

Nem idevalósi gyerek vagyok én, 
Messze földről szolgálatba jöttem én. 
így jár, a ki messze földről vándorol: 
Nincs babája, a ki vállára borai. 
(Szent-Balázs, Zala-vm.) 

16. 

Innejd alú jön a fölhő, 
Sötét fölhő sebesen. 
Az a fölhő, sötét fölhő 
Nem is jön ám üresen. 
Sújt a zápor csak u' szakad, 
Mossa csárdás kalapom — sej ! 
Más öleli, más csókolja 
Az én kedves galambom. 
(Szent-Balázs, Zala-vm.) 

17. 
(Pálffy Dénes gyűjt.) 

Hogyha egyszer menyecske lesz a lányból, 
Magas kontyot kanyarít a hajából. 
Magas kontyot jaj de sokan megnézik, 
Szegény urát még se sokan irégylik. — 

Tűzről pattant kis menyecske vagyok én, 
Hogyha tőlem csókot kérnek, adok én. 
Adok csókot kettősével, hármával, 
Nem törődöm én az uram szájával. 



Digitized by 



Google 



238 

Nem hiába járok én a kis utczán, 
Minden este ott vár én rám a rózsám. 
Ej haj ! ha megtiltják százszor is : 
Megcsaljuk mink az uramat akkor is. 
(Puszta- Magyarod, Zala-vm.) 

,18. 
(18-27. Dr. S. Gy. gyűjt.) 
Az Alföldön van egy kerek erdő, 
Sárga rigó benne a kerülő, 
En is voltam annak kerülője, 
Barna kis lány igaz szeretője. 

Sárga rigó fölszállott a fára, 
Búsul szegény, mer' elhagyta párja. 
Engemet is elhagyott a rózsám, 
Árva vagyok, mint a rigó a fán. 

Sárga rigó, ne szállj föl a fára, 
Inkább szállj le rózsám ablakára; 
Fütyöld el ott szomorú nótámat: 
Érte öl meg a keserű bánat. 
(Szigetvárj Somogy-vm.) 

. 19. 
Arra alá a Dráva mentébe' 
Páva szállott a bokor tövébe, 
Szárnyaival csak azt lebbegeti. 
Van szeretőm, de más ölelgeti. 
(Szigetvár, So mogy-vm .) 



Digitized by 



Google 



239 

20. 
Tinta, penna, kalamáris, papiros — 
Az én rózsám messze útra masíroz, 
írok neki egy szomorú levelet: 
Ha belenéz, gyönge szive megreped. 
(Kaposvár.) 

21. 
Márványkőből van az utcza feneke — 
Gyönge vagy te, babám, a szerelemre. 
— Ne nézd, babám, az én gyöngeségemet : 
Gyönge karom gyöngén ölel tégedet. 
(Toponár, Somogy-vm.) 

22. 
Piros alma csutkája — 
Sebes a rózsám szája. 
Meg kell annak gyógyulni, 
Mire el kell búcsúzni, 
Mire el kell búcsúzni. 

Azt gondolod, angyalom, 
Hogy megöl a siralom? 
A siralom nem öl meg, 
A szerelem gyötör meg, 
A szerelem gyötör meg. 

Ha te elmégy, én is el, 
Tőled nem maradok el: 



Digitized by 



Google 



240 

Megfogom a kezedet, 
Mégis elmegyek veled, 
Mégis elmegyek veled. 

Vékony deszka-kerités, 
Átlátszik az ölelés. 
Ölelj, rózsám, kedvedre, 
Nem hányják a szemedre, 
Nem hányják a szemedre. 
(Kadarkút, Somogy-vm.) 



23. 
(Tájszólás szerint.) 

Eszt a legént azér' őszi a mérög, 
Hogy én a kis szeretőmmé' beszéllök. 
Csak had ögye, mig végig mög nem őszi, 
Szeretőmet magájévá nem töszi. 

Kv vén asszon vasra akar veretnyi, 
Hogy a lánya éngöm akar szeretnyi. 
Ne veressön vasra az a vén banya, 
Nem köll néköm az álnok szivü lánya. 

Tégöd kis Ián fene övött vóna mög, 
Hogy sohase ismertelek vóna mög. 
Átkozott vót az az óra, az a ház, 
A kibe mink mögösmerhettük egymást. 
(Csákány, Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



241 

24. 

Jaj istenem, én istenem, istenem: 
A rózsámat de el kell felejtenem! 
Ha még soká kell ily árván maradnom : 
Nekem a sok sírásban kell meghalnom... 
(Csákány, Somogy-vm.) 

25. 

Kilencz alma a tányéron mind piros — 
Legénynek a lányhoz járni nem tilos; 
Tilos lenne, még akkor is eljárnék, 
Mig magamnak igazszivü 
Barna kis lányt találnék. 

Három dinnye van egy indán, mind sárga — 
Három szeretőm van nékem, mind árva; 
Három közül egy az igaz szeretőm, 
Azt az egyet két kezével 
Áldja meg a teremtőm. 

(Porog-Szent- Király, Somogy-vm.) 

26. 

Szőlővessző kihajlott az utczára, 
Sárga rigó rászállott az ágára. 
Sárga rigó ázt danolja magába: 
Minden lánynak szép a maga babája. 
(Lengyeltóti, Somogy-vm.) 
Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 16 

Digitized by VjOOQLC 



242 

27. 
Lengyeltóti torony tetejében 
Egy kis madár tiszta feketében, 
Szárnya alatt egy szomorú levél: 
Katona lesz minden módi legény. 

En istenem, de meglátogattál: 
Szeretőnek valót nem is hagytál; 
En istenem, adj erőt lábamnak: 
Hagy' keressek egy szépet magamnak. 
(Lengyeltóti f Somogy- vm.) 

28. 
(Kerek F. Jolán gyűjt.) 

Bécsi-piros a szoknyám, 
Ugy-e rózsám illik rám ? 
Ugy-e rózsám illik rám? 
Holnap is ezt veszem rám. 

Fekete-gyász a kendőm, 
Elhagyott a szeretőm. 
Nem kell helyette másik: 
Ugy se lesz igy sokáig. 

Veszik a szemfödelet, 
Holnapután temetnek. 
Sárga szekfü, liliom — 
Kinyilik a síromon. 
(Old, Bara?iya-vm.) 



Digitized by 



Google 



243 

29. 
(lyányos Gyula gyűjt.) 

Négy széle van a dunyhának, nem kettő — 
Hadd nézzem meg, mikor te rajta feksző; 
Hadd nézzem meg piros koczkás dunyhádat: 
Jobb' szeretlek, mint az édes anyádat! 
(Nagy-Harsány, Baranya-vm.) 

30. 

(30—2. Sebestyén Izabella gyűjt.) 

Elszállott a fecske, 
Visszatér, visszatér. 
Fügefa-levélre 
Verset ir, verset ir. 

Az lesz a levélre 
Ráírva, ráirva: 
Erted van a szemem 
Kisírva, kisírva, 
(Kup, Veszprém-vm.) 

31. 

Tisza, Duna tinta volna, jó volna — 
A szeretőm írni tudna, jó volna: 
Mégse tudná azt leírni sorjába, 
Kit szeretek öreg-kupi határba'. 
(Kup, Veszprém-vm.) 

Digitized by VjOOQIC 



244 

32. 
Jaj be magas a bosznyai hegytető, 
Nem láthatom tőle a kis szeretőm. 
Azt a hegyet csákómban is elhor'nám, 
Hogyha a kis szeretőmet láthatnám. 

Ha fölmegyek a bosznyai hegyekre, 
Föltekintek a csillagos egekre. 
Jaj istenem, hogy' is tudok megszokni, 
Ha nem tudom azt a kis lányt feledni. 
(Kup, Veszprém-vm.) 

33. 
(33-52. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Verje meg az én istenem, 
Ragyogó csillagom, galambom, 
Verje meg az én istenem, 
Ki áskálódik ellenem, 
Ragyogó csillagom, galambom. 

Ha én valamit vétettem, 
Ragyogó csillagom, galambom, 
Ha én valamit vétettem, 
Azt is szerelemből tettem, 
Ragyogó csillagom, galambom. 
(Bársonyos, Veszprém-vm.) 

34. 
Szerettelek sok ideig, 
Tizenhárom esztendeig, 



Digitized by 



Google 



245 

Mégse mertem hozzád szólni, 
Sajnáltalak búsítani. 

Akármilyen kedves voltál, 
Mégis álnok szivü voltál, 
Kívántam is, hogy a halál 
Kaszáljon le, ha rád talál. 
(Vár-Palota, Veszprém-vm.) 



35. 

Rétest ettem, megégette számat, 
Más öleli az én kis babámat, 
Más öleli, másnak ül ölébe, 
Más kacsingat csalfa két szemébe. 

Zárd be babám, zárd be kis kapudat, 
Nem taposom kerek udvarodat, 
Vethetsz bele szekfüt, majoránnát, 
Nem tiprom le annak gyönge ágát. 
(Csojágh, Veszprém- vm .) 



36. 

Leesett a csillagom, 
Elhagyott a galambom. 
Ha elhagyott, lesz másik — 
Kutya búsul sokáig! 

(Veszprém ) 



Digitized by 



Google 



246 



37. 



Ablakomban három bokor muskátli — 
Beizentem a rózsámnak, jöjjön ki; 
Vagy jöjjön ki, vagy nézzen ki, 
Vagy hijjon be engemet, 
Hogy ne bántsa a szerelem 
Az én árva szivemet. 

Édes anyám, nézzen ki az ablakon, 
Most megy erre az én régi angyalom. 
Selyem kendő, piros rékli, 
Fehér szoknya van rajta — 
Jaj de igaz szeretőm volt 
Ez a kis lány valaha. 

(Csernyi Veszprém-vm.) 



38. 

Iczi-piczi tubiczám, 
Ne kacsintgass annyit rám, 
Mert a szivem gyönge ám, 
Megreped ám igazán. 

Ha te tudnád, a mit én, 
Mennyire szeretlek én: 
Te is sírnál, nemcsak én, 
Örömedben, ugy mint én. 
(Pápa.) 



Digitized by 



Google 



247 



39. 



Bécsi kendőm lobogós, 
Piros szoknyám suhogós, 
Hadd suhogjon, lobogjon, 
Csak a szived — 
Csak a szived értem dobogjon. 

Tuli-piros, hupi-kék — 
Rajtad, babám, minden szép. 
Legyen csúnya mindened, 
Csak szeressél — 
Meg ne vessél, babám, engemet. 
(Pápa.) 

40. 

Szépen szól a czimbalom, 

Czimbalom — 

Kérdik tőlem, mi bajom? 

Mi bajom? 

Itt, itt, itt fáj valami, 

Valami ; 

Szivemben van a bibi — 

Bibibi . . . 

(Pápa.) 

41. 

Este későn kiállók az utczára 
Ennek a kis leánynak a trucczára ! 



Digitized by 



Google 



248 

Jaj istenem, a szivemnek de nehéz : 
Nem is szeret r nem is köszön, rám se néz. 
(Somló- Vásárhely, Veszprém- vm.) 

42. 

Gála vize be van fagyva, 
A rózsámhoz járok rajta, 
Gyalogszerrel, sötét éjjel, 
Mikor csillag sincs az égen. 

Hogy a világ meg ne tudja, 
Kis kapuja mindig csukva, 
Nem ég világ ablakában — 
De én mégis rátaláltam. 
(Somló vidéke, Veszprém-vm.) 



43. 

A pöttendi kis falu határa 
Körös-körül gombos majoránna; 
Valahány szál gombos majoránna, 
Annyi betyár gyerek istrázsálja. 

A pöttendi utcza sarkán vggy bó't, 
Abba vásál a rózsám koszorút ; 
Koszorút vesz, lányságát elhagyja, 
Szeretejét Pöttendér" se adja. 
(Pcttcnd, Fehér-vm.) 



Digitized by 



Google 



249 
» 

44. 

Bádogos a tepmlom tornya, aranyos — 
Az én rózsám jaj de csinos, de magos. 
Ha magos is, nem kell azzal törődni : 
Majd lehajol, ha meg akar ölelni. 
(Pettend, Fehér-vm.) 

45. 

Szagos meggyfát nem mindenhun látni, 
Barna kis lányt nem könnyű találni, 

Mer' arra le keletnek 
Mindenfelé barna kis lányt keresnek. ' 

Cserfa, bikkfa nem ég meg az erdőn. 
Az én rózsám nem ölel meg engöm. 

Mer' arra le keletnek 
A leányok nem igazán szeretnek. 
(Pettend, Fehér-vm.) 

46. 
Sárga ló, sárga ló, jaj de nagyon sárga, 
Az a barna kis lány jaj de nagyon árva. 
Ha nincs másnak szánva, nem lesz soká árva: 
Még a szüret után én leszek a párja. 

Sárga ló, sárga ló, jaj de nagyon sárga. 
Elmegyek, elmegyek a rózsámhoz rajta, 
Rózsám látására, vigasztalására, 
Piros orczájának megcsókolására. 



Digitized by 



Google 



250 

Sárga ló, sárga ló, nyílik már az ajtó, 
De le is hullott ám lábáról a patkó. 
Csak egy maradt rajta, az is inog rajta: 
Kovács jó barátom, szorongasd meg rajta., 
(Szent-Ágota, Fehér-vm.) 

47. 

Van nekem egy irott könyvem, 
Ha kinyitom, hull a könnyem : 
Az van abba bele irva, 
A szerelem visz a sirba. 
(Csurgó, Fehér-vm.) 

48. 
Fehérvárnak az utczája márványos — 
Nem hiába szabadkirályi város. 
Van is benne sok szép barna kis leány, 
Ki maga jár a szeretője után. 
(Fehérvár.) 

49. 
A sarkantyúm réz pengője talléros — 
Ugy szép a lány, a legénynyel ha páros. 

A pávának szép a tolla, aranyos — 
Nem vagyok én a babámmal szabados. 

Lesz ám még a páva tolla sáros is — 
Leszek én még a babámmal páros is. 
(Fehérvár vidéke.) 



Digitized by 



Google 



251 

50. 
Esik eső, dörög az ég javába, 
Beütött a kondorosi csárdába. 
Eg a csárda, nincsen a ki eloltsa — 
Bús szivemnek nincsen vigasztalója. 

Szánt az ökör, ripeg-ropog a járom 
Édes anyám, csak énnékem nincs párom. 
Az erdőben minden fának van ága, 
Édes anyám, csak magam vagyok árva. 
(Tábajd, Fehér-vm.) 

51. 
Kék ibolya búnak hajtja a fejét, 
Mert az égből nem öntözik a tövét. 
Szállj le harmat kék ibolya tövére, 
Hadd szakajtsak barna babám kezébe . . 
(Polgárai, Fehér-vm.) 

52. 

Házam előtt a Tisza folydogál, 
Közepében felnőtt három nádszál, 
Hajtogatja a szélnek fújása, 
Eszembe jut rózsám bucsuzása. 

Minek menjek már én a templomba, 
Ha rózsámat nem látom a karba? 
Katonának vitték más országra, 
Ott hervasztják el a kaszárnyába. 
(Polgárai, Fehér- vm.) 



Digitized by 



Google 



262 

53. 
(Szakonyi József gyűjt.) 

Fehérvári réztoronyba 
Kilenczet ütött az óra, 
Nem ütött az nekem jóra: 
Áll a rózsám kézfogóra. 

Fehérvári halmok alatt 
Meglepett engem a harmat; 
De nem ama halmok alatt, 
Kedves rózsám karja alatt. 
(Moha, Fehér-vm.) 

54. 
(Vargha Gyula gyűjt.) 

Már az utczán végig menni sem merek, 
Mert azt mondják, fekete gyászt viselek; 
Fekete gyász legfehérebb keszkenőm, 
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm. 
(Adony, Fehér-vm.) 

55. 
(Marx Paula gyűjt.) 

Nincsen nekem jobb tanyám 

— No de, jobb tanyám, 
Mint a babám bal karján 

— No de, bal karján. 
Ha bal karja elunja, 
Jobb karjára fordítja 

— No de, jobb karjára fordítja. 

(Bonyhád, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



253 

56. 

(56-7. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Keserű a borostyánfa levele, 

Még keserűbb az én rózsám szerelme. 

Viselek én mindenféle bánatot, 

De csak az fáj, de csak az fáj, 

De csak az fáj, hogy a rózsám elhagyott. 

Duna, Tisza visz a tenger partjára, 
Tekints, rózsám, szivem bubánatjára. 
Majd ha téged gyönge szél is döntöget, 
Akkor tudod, akkor tudod, 
Akkor tudod, mi vitt sirba engemet. 

Ha meghalok, nem kell akkor szerető, 
Jó lesz nekem a szedresi temető, 
Sárga agyag hervasztja a szivemet, 
Csalfa kis lány, csalfa kis lány, 
Csalfa kis lány felejti a nevemet. 
(Szedres, Tolna vm.) 

57. 

Megkondult az öreg harang hajnalra, 
A zúgása árva szivem szakgatja, 
Szeretőm volt, a ki meghalt, elhagyott, 
A ki nekem, a ki nekem — 
A ki nekem annyi fájdalmat hagyott! 
(Fadd, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



254 

58. 
(Szarvas Mariska gyűjt.) 
Édes anyám nevelése vagyok, 
Barna legény szeretője vagyok; 
Édes anyám nevelt ekkorára, 
Barna legény szive fájdalmára. 

Édes anyám nevelése vagyok, 
Barna legény szeretője vagyok; 
Annak a hű szeretője vagyok, 
Ki az este egy pár csókot adott. 
(Kánya, Tólna-vm.) 

v 59. 
(59—61. Dr.-' S. Gy. gyűjt.) 
Fújja a szél,, libeg-lobog a kendőm, 
Keszkenőm — 

Akármit mond ez a világ, te vagy a 
Szeretőm. 

így teszek, ugy teszek nem bánom — 
így leszek, ugy leszek azt várom — 
így is, ugy is az a vége, 
Kedves rózsám, mához esztendőre 
Megyünk az esküvőre. 

(Sárvár, Vas-vm.) 

60. 
Arany kantár, selyem nyereg, 
Pej paripán selyem gyerek — 



Digitized by 



Google 



255 

Zabot adok a lovának, 
Édes csókot az urának. 

Gyere, gyere, édes lovam, 
Repülj, repülj kis madaram: 
Itthon vagyok, magam vagyok, 
Szerelmedért majd meghalok. 
(Oloszka, Vas-vm.) 

61. 

(Tájszólás szerint.) 

Marván kübüő van a Tisza középé 5 , 
Góla-madár fiészket rakott beléje, 
Kiét szárnyávuó vággyo sziéjjge a habot . . . 
Mást tuttam még, hogy a ruózsám eéhagyott. 

Hogyha ién ászt tuttam vuóna istentüő, 
Hogy a szüved éévállik az ennyimtüő : 
Szász forintot attál vuóna ezüstbüő, 
Miég se szerettelek vuóna szüvembüő. 
(Szombathely vidéke.) 

62. 
(62—4. Dadái Király Pál gyűjt.) 

A ki legény, legyen legény, 

Jöjjön velem kaszálni, 

Ne csak este a lányokhoz eljárni: 

Vágjon olyan sürü rendet a réten, 

Mint a mennyi csillag ragyog az égen. 



Digitized by 



Google 



_26_6_ 

Három csillag, fényes csillag 
Van az égen egy sorba, 
Három szeretőm van nékem egyforma: 
Három közül csak egy olyan akadna, 
Ki engemet búmból megvigasztalna. 
(Rába-Hidvég, Vas-vm.) 

63. 
Ides anyám, én is megházasodom, 
Szeretőmet más kézire nem adom. 
Egész világ legyen bár ellenségem, 
Barna kis lány, te lesz a feleségem. 
(Hegyhát, Vas-vm.) 

64. 
Divófának kigyöpösült az álla, 
Sárga zsibát legeltetnek alatta, 
Sárga zsibát sárga kis lány őrizi, 
Azért sárga, a szerelem gyötöri. 
(Hegyhát- Sál, Vas-vm.) 

65. 
(65—70. Pollák Miksa gyűjt. 
A czigányok sátora, 
Kigyúladt a hátulja, 
Benne égett a vajda, 
A vajdának szép lánya, 
A szép leány subája. 
Tyuhaja! 



Digitized by 



Google 



257 

Én a vajdát n$m szánom, 
Se a subát nem bánom, 
Csak a szép lányt sajnálom, 
Mert a barna czigány lány 
Szeretett csak igazán. 
Tyuhaja ! 
(Rábaköz.) 

66. 
Túlsó szeren ég a gyertya — 
Barna kis lány koppantgatja; 
El-eloltja, meg-meggyujtja, 
Szeretejét csalogatja. 

Túlsó szeren van a házuk, 
Fehér rózsa nyilik náluk: 
Ha fehér kell, szakajthatok, 
Ha piros kell, magam vagyok . . . 
(Bábaköz.) 

67. 

Elszáradt az ibolya. 

Nem tudom, miért? 
Elhagyott a szeretőm. 

Nem tudom, kiért? 

Ha elhagyott, visszatér 
Könnyes szemekkel, 
Én törülöm orczáját 
Fehér kendőmmel. 
(Rábaköz.) 
Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 17 



Digitized by 



Google 



258 

, . 68. 
Szól a kakas már, 
Majd megvirrad már — 
Zöld erdőben, zöld mezőben 
Sétál egy madár. 

Micsoda madár? 
Micsoda madár? 
Sárga lába, zöld a szárnya, 
Engem oda vár. 

Várj, babám, várj; 
Majd megvirrad már. 
Ha az isten néked rendelt, 
Tied leszek már. 
(Rábaköz.) 

69. 
Édes anyám fia voltam, 
Igazán, igazán, igazán ! 
Mig szeretőt nem tartottam. 
Igazán, igazán, igazán! 
Mihelyt szeretőm akadott, 
Édes anyám megtagadott. 
Igazán, igazán, igazán! 

Édes anyám megtagadott, 
Igazán, igazán, igazán! 
A szeretőm is elhagyott, 
Igazán, igazán, igazán! 

Digitized by VjOOQLC 



_ 259 

Hogyha elhagyott egy hétre, 
Én meg elhagyom örökre. 
Igazán, igazán, igazán! 

A beledi kertek alatt 
Igazán, igazán, igazán ! 
Karikagyűrűm ott maradt. 
Igazán, igazán, igazán! 
De még azért visszamegyek, 
Szeretőmtől bucsut veszek. 
Igazán, igazán, igazán! 

A beledi kertek alatt 
Igazán, igazán, igazán! 
Folyik a szerelem-patak; 
Igazán, igazán, igazán ! 
A ki abból egyet iszik, 
Babájától elbúcsúzik. 
Igazán, igazán, igazán! 

A ki abból egyet iszik, 
Igazán, igazán, igazán! 
Babájától elbúcsúzik: 
Igazán, igazán, igazán! 
Lám én abból egyet ittam, 
A babámtól elbúcsúztam. 
Igazán, igazán, igazán! 
(Beled, Sopron-vm ) 



Digitized by 



17* 

Google 



260 

70. 
A fára fölmentem, 
Almát szedtem; 
A kertbe lementem, 
Eózsát szedtem. 
Van szeretőm csinos, 
Mint a rózsa piros. 
Eszemadta ! 

Gyere ide, rózsám, 
Átkarollak ; 

Nyújtsd ide szép ajkad, 
Megcsókollak. 
Átkarollak kétszer, 
Megcsókollak hétszer, 
Eszemadta ! 

(Beled, Sopron-vm.) 

71. 
(71 — 3. Paál János gyűjt.) 

Volna tündér-palotám, 
Ezüsttel vert szép szobám, 
Benne arany nyoszolyám, 
Abban is csak te felőled álmodnám. 

Minek tündér-palota, 
Minek arany nyoszolya? 
Mikor szebbet álmodom 
Két karodban, szép galambom, rubintom ! 
(Nyalka, Györ-vrn.) 



Digitized by 



Google 



261 

72. 

Harangoznak a toronyban hajnalra, 
Kis pej lovam föl van már kantározva, 
Két napi zab, széna föl van pakolva, 
Kis pej lovam mégis ugrál alatta. 

Ha még egyszer lehajlom a nyeregből, 
Bucsut veszek a kedves szeretőmtől. 
Adj egy csókot, kedves rózsám az útra — 
Isten tudja, láthatsz-e még valaha. 
(Ménfő, Györ-vm.) 

73. 

Rég lehullott a levele a fának, 
Kis angyalom régen járok utánad; 
De mi haszna, ha nem tudsz megszeretni, 
Elébb-utóbb el kell téged feledni. 

Felednélek, felednélek ezerszer, 
De eszembe jutsz én nékem ezerszer; 
Be vagy irva a szivembe örökre, 
Duna, Tisza sem mosna ki belőle. 
(Gyirmót, Györ-vm.) 

74. 

(74-8. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Két szobám vagyon söpretlen, 
Paplanos ágyam vetetlen. 



Digitized by 



Google 



262 

Csókolj meg rózsám, ugy hogy czuppanjon! 
. Ej rózsám, czuppanjon, 
Czupa, czupa, czuppanjon! 

Vétettem, rózsám, engedj meg; 
Ha hozzám fordulsz, csókolj meg. 
Csókolj meg, rózsám, ugy hogy czuppanjon ! 
Ej rózsám, czuppanjon. 
Czupa, czupa, czuppanjon! 
(Kis-Barát, Gyor-vm.) 



75. 

Nincsen annak semmi baja, 
Kinek szeretője barna, tyuhaja! 
Lám az enyém csak egy szőke, 
Mégis maj' meghalok érte, tyuhaja! 

Nincsen nekem feleségem, 
Nem is köllene az nékem, tyuhaja! 
Ugy se tudnám megböcsülni, 
Csak a lányokat szeretni, tyuhaja! 
(Gyarmat, Györ-vm) 

76. 

El kell menni, ha esik is, 
Ha nehezemre esik is; 
Nehezen esik a járás, 
Tőled, rózsám, az elválás. 



Digitized by 



Google 



263 

En elmegyek, te itt maradsz. 
Tudom, rózsám, hogy megsiratsz* 
Sirat engem a madár is, 
Rám hajlik a gyönge ág is. 
(Üj- Malo m8ok, Györ-vm.) 

77. 

Kék az ibolya, szép a virágja — 
Kék a szeretőm szép szeme párja. 
Néz hát, rózsám, a szemembe: 
Sir a lelkem örömembe; 
Vagy ülj bele az ölembe: 
Hadd eszlek meg örömembe. 
(Koroncző, Györvm.) 



78. 

Az uj-szőnyi hegyek alja homokos, 
Vetek bele szekfümagot, de bokrost, 
A ki áztat leszakítja, jaj be kár, 
Az én szivem egy kis lányért jaj be fáj. 

Borul az ég köröskörül fölöttem, 
Boldogtalan szerelemre születtem, 
Sirat engem a csevegő madár is, 
Bánatában földre borul az ág is. 
(Uj-Szöny, Komárom-vm.) 



Digitized by 



Google 



264 

79. 
(Thúry Etele gyűjt.) 

Sürü erdő mellett jártam, 
Rózsabokor alatt háltam, 
Rozmaring ága hajlott rám - 
Haragszik rám az én rózsám. 

Annyit adok haragjára, 
Mint a kötényem fodrára, 
Még arra is többet adok — 
Ha leszakad, mást varratok. 
(Ács, Komárom-vm.) 



Digitized by 



Google 



II. 
KATONADALOK. 

1. 

(Nagy Zsigmondné gyűjt.) 

Most szép lenni katonának, 
Mert Kossuthnak verbuválnak. 
Négy esztendő nem a világ, 
Éljen a magyar szabadság, 
Éljen a nemzet! 

Kossuth volt az indítója, 
Magyarország szószólója ; 
Kossuth Lajos nem lett volna, 
Katona sem lettem volna. 

Éljen a nemzet! 

(Köveskálla, ZcUa-vm.) 

2. 

(2—31. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Azt mondta a kis lány az édes anyjának : 
Vessen puha ágyat a szegény bakának. 
Fáradtan jön szegény az egreczér-placzról, 
Verejtéke csurog a halántékáról. 



Digitized by 



Google 



266 

Tisztelem, angyalom, az édes anyádat, 
Ne vettessen nékem puha fehér ágyat; 
Hadd boruljak inkább puha kebeledre, 
Ott pihenem én ki magamat kedvemre. 
(Köveskálla, Zala-vm.) 

3. 

Magyar gyerek, hadi vitéz vagyok én, 
Német császárt, nem magyart szolgálok én. 
Gyalog viszem jobb vállamon puskámat, 
Ugy védelmezem az magyar hazámat. 

Bárcsak hamar nyolcz esztendő letelne, 
Hogy a rózsám űjra megölelhetne, 
Hogy a rózsám újra megszerethetne, 
Hogy a rózsám feleségem lehetne. 
(Monoszló, Zala-vm.) 

4. 

Ha felkötöm kis bakancsom, 
Már én messze elmegyek. 
Téged, rózsám, azt kivánom, 
A jó isten áldjon meg; 
Adjon neked a jó isten 
Oly szeretőt, ki elvesz, — 
Mert mire én házasodom, 
Az még nagyon soká lesz. 
(Szent- Ben-Kál, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



267 



Komisz kenyér, krumpli, 
Czakompak, menázsi, 
Huszonöt rövid vas, 
Aristom, 

Négy órakor kelni, 
Bakancsot puczolni, 
Dob után marsolni — 
Trom, trom, trom! 

Ez az élet a gyöngy élet igazán, 
Kivált mikor csókát, 
Kövér libaczombot 
Hoz az én aranyos tubiczám! 
(Ncmes-Pécsely, Zala-vm.) 



6. 

Kiadta a kapitány a parancsot: 
Minden baka faszoljon új bakancsot, 
A talpába negyven szeget veressen, 
A sarkára fényes patkót üttessen. 

Ha fölhúzom az én új bakancsomat, 
Hét országon nem találom páromat, 
Ugy megyek el szép szeretőt keresni, 
A ki engem igazán fog szeretni. . 
(Sümeg, Zala-vm*) 



Digitized by 



Google 



268 

7. 

Besorozott Gróf Radeczki huszárnak: 
Jobb sorom lesz, mint a rongyos bakának, 
Nem hordozom senki tehene fiát, 
Nyergelem a daruszőrii paripát. 
(Szent-Balázs, Zala-vm.) 

8. 
Baka szeretője, 
Fehér fejkötője; 
Frájter szeretője, 
Bársony czipellője; 
Kápláré kisasszony, 
Fűrer szép lányt tartson, 
De az őrmester — 
Éljen csendben, rendben 
Feleségével. 

(Keszthely.) 

9. 
Bakáéknál jaj de rosszul dolgoznak, 
Németül kell tanulni a magyarnak: 
Pedig a német szó 
Nem a magyarnak való, 
Nem a magyarnak való. 

Ezernyolczszáznegyvennyolczban nem így volt, 
Mikor még a Kossuth apánk vezér volt. 



Digitized by 



Google 



269 

Azt mondták a vezérek : 
Előre legények! 
Futott is ám a német. 
(Zala-Eger szeg.) 

10. 
Kanizsai templom előtt 
Vörös zászló a nép előtt. 
Sok édes anya sírdogál, 
Mikor a fercsel vizitál. 

Anyám, anyám, édes anyám, 
Szedjed össze az én ruhám: 
Visznek engem katonának, 
Ferencz József bakájának. 

Anyám, anyám, édes anyám, 
Édes fölnevelő dajkám, 
Születésemnek örültél, 
Az országnak fölneveltél. 

Anyám, anyám, édes anyám, 
Ne sirj, mikor gondolsz reám ; 
A szivedet bú ne járja, 
Megjövök én nemsokára. 
(Nagy-Kanizsa .) 

11. 

(Tájszólás szerint.) 
Édes anyám kiálott a kapuba, 
Sirval nézi, hogy a fia katona. 

Digitized by VjOOQLC 



270 ^ 

Ne sirgyon kee', nem lüszek a magáé, 

Magáé, de magáé, 
Három évet szógálok á hazaér'. 

Megveregette az orvos a válom, 

Mer nöm tálát külömb legént énnálom. 

Nem vizitát, hanem csak beíratott, 

íratott, beíratott, 
Édes anyám nöm hiába siratott. 

Nem tálát az orvos egyébb hibámot, 
Mikor látta sirni az én babámot, 
Megtaláta bennem azt az eggy hibát, 

Fggy hibát, de eggy hibát, 
Hogy a szivem a babámér' nagyon fájt. 

Édes anyám mért is szült a világra, 
Mér' nem dobott a zavaros Tiszába? 
Tisza vize vidd vóna ja Dunába, 

Dunábú ja Drávába, 
Hogy a babám szive értem né* fájna. 

Zöldellik már a fákonn a falevél, 
Hajtogattya ágait a gyönge szél — 
Szorongattya ja szivemet a bánat, 

A bánat, de a bánat: 
Levelet irok a kedves babámnak. 

Ne siránkozz árván hagyott galambom, 
Gondójj. fájó szivem felé, ha mondom. 



Digitized by 



Google 



271 

Csókolom a szép harmatos orczádat, 

Orczádat, de orczádat, 
Eszem azt a barnapiros kis szádat. 
(Kis-Kanizsa, Zála-vm.) 

12. 
Barázdában szépen. szól a pacsirta — 
Levelemet régi szeretőm irta, 
Könnyes szemmel azt olvasom belőle : 
Csak a halál választhatna el tőle. 

Köpönyeget cseréltem a subámér, 
Kék nadrágot patyolat bő gatyámér, 
Az bakancsot szép kordovány csizmámér, 
Ebben vitézkedem én a hazaér. 

Az van nekem az országtól kiadva, 
Fél font húsom, fél kenyerem egy napra. 
De meg is kell ám ezt nékem szolgálni: 
Kell egreczérozni, sirbakot állni. 

Nem kell többet a selyem nyakravaló, 
Mert az csak szabad legényeknek való; 
Puskát viszek a vállamon, nem kaszát, 
Avval lövöldözöm én a francziát. 
(Kis- Komárom, Zala-vm.) 

13. 

Édes anya ha kiáll a kapuba, 
Sirval nézi, hogy a fia katona, 



Digitized by 



Google 



272 

Ne sirj, anyám, ne sirass, 

Visszajövök még; 
Majd visszahoz engemet 

A csillagos ég. 

Édes anya levelet irt fiának: 
Gyere haza, édes fiam, úgy várlak. 
Kis pej lovad hagyd ott már, 

Anyád haza vár, 
Haza vár a szeretőd, 

Szép magyar huszár. 
(Kadarkút, Somogy-vm.) 

14. 

Baka-gyerek, magyar gyerek, 

Szereti a tánczot, 
Az oldalán, bal oldalán 

Zörgeti a kardot. 
Hadd zörgesse, hadd csörgesse, 

Most van módja benne : 
O felsége, Ferencz Jóska, 

Maga megengedte. 

Ez a kislány selyem ágyát 

Magasra vetette, 
Baka gyerek a csákóját 

Rajta felejtette. 
Hozd ki, babám, a csákómat, 

Tedd is a fejembe, 



Digitized by 



Google 



273 

Hogy ne nézzen minden kis lány 
Hamis szemeimbe. 

Megálljatok, megálljatok, 

Budapesti lányok, 
Nem lesz néktek, nem lesz néktek 

Ilyen jó világ tok. 
Nyitva lesz a csárdaajtó, 

Szól a czigány benne; 
De elmennek a katonák, 

Nem 1 tánczolnak benne. 
(KMső-Somogy.) 

15. 

Meguntam már a bujdosás t, 
Hegyen-völgyön a mulatást, 
Papot illet a szentírás, 
Szegény legényt katonaház. 

Napnyugaton fordul a szél, 
Pádovából jön a levél : 
Katonának kell elmenni, 
Újra háború fog lenni. 

Nem szép élet, nem gyöngy élet, 
A ki mindig otthon élhet, 
Mer' úgyis csak meg kell halni, 
Betegágyban elhervadni. 

Katonaság az uraság, 
Tiszteli az egész világ; 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 18 



Digitized by 



Google 



274 _ 

Nincsen gondja sóra, borra, 
Nagy pompára, koporsóra. 

Nem látja az édes anyja, 
Nem sir a kedves galambja ^ 
Siratják majd a pajtások, 
Haza hallik a sírásuk. 
(Kis- Dobsza , Somogy-vm.) 

16. i 

Holnap lesz a negyedéves gvervizit, 
Albrecht-bakát az áristomba viszik . 
Rozsdás fegyver, szép szerető nem passzol, 
Szegény baka tiz nap eggyest kifaszol. 
(Kaposvár.) 

17. 

(Sorozáskor :) 
Hopp, a berényi gyönge gyerek! 
Nem dolgozik, csak enyeleg. 

(Ha bevált :) 
Hopp, a császár bakája, 
Nem a lányok babája! 
(Ha nem vált be :) 
Hopp, alanyok babája! 
Nem a császár bakája. 
(Nagy-B erény, Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



275 



"18. 



Barna kis lány kiállott a kapuba, 
Sirval nézett a karcsú derekamra. 
Barna kis lány ne sirassál engemet: 
Három évig úgyse leszek a tied. 

Októberban kimegyek a faluból, 
Barna kis lány nézz ki majd az ablakból. 
Az nézzen ki, a kinek van babája, 
Mert az áztat három évig nem látja. 

Ha meghalok, a rózsámnak meghagyom, 
Hogy engemet jajszóval ne sirasson. 
Ha sirat is, sirasson egymagába, 
Mikor este lefekszik az ágyára. 
(Ádánd, Somogy-vm.) 



19. 

Édes anyám, én is katona vagyok, 

Budapesti kaszárnyában hervadok, 

Onnan nézem a fényes nap járását, 

Ugy várom a szabadságom óráját. 

> 
Édes anyám gyöngén nevelt engemet, 

Nem is tudja az én bus életemet; 

Mert ha tudná az én bus életemet, 

Éjjel nappal siratgatna engemet. 

(Siófok, Somogy-vm.) 

18* 

Digitized by VjOOQlC 



276 

20. 

(Tájszólás szerint.) 

Barna kis jány horgója zsebkendejét, 
Sorozatni várgya a szeretejét. 
Edés annya jó züvüen* neveti, 
Hogy a jányát barna gyerek szereti. 

Barna kis jány mi lőtte** a szivedet? 
011 messzirű égeti jaz ényimet. 
Könnyebb lenne szivem bubánattyának, 
Ha én lennék veje a te apádnak. 
(Somogy-vm. t Balatonpart.) 



21. 
Mikor mondják: reksót, hapták, abmacsír, 
Szegény magyar bakának a szive sír. 
Mért nem mondja magyarul, hogy mit akar: 
Szivesebben cselekedné a magyar. 
(Székes- Fehérvár vidéke.) 

22. 
A budai hires lányok — linksz herstelen! 
Mind a dunaparton járnak — rekcz rikt ájk ! 
Kávét isznak, kiflit esznek — hapták! 
A díványon heverésznek — báj fúsz rút! 

* ízűen. 
** lelte. 



Digitized by 



Google 



277 



Felém jönni láttam egyet, rákiáltok: — halt! 
Oda megyek, jól megnézem: — ver da? 
A mint látom, nagyon csúnya — kert ájk 
Szaladj, ebadta ringyója — laofsíritt mars! 
(Székes-Fehérvár,) 



23. 

Most irtam meg rózsámnak a levelet: 
Ha várt eddig, várjon is meg, ha lehet; 
Szabadságunk közeledik minden nap, 
Ugy számítjuk mától fogva harmincz nap. 

Szabadságos kis könyvünket megkapjuk, 
Balfelöl a szivünk mellé szorítjuk; 
Isten hozzád rongyos szürke köpönyeg, 
Nyűttelek én téged eddig eleget. 

Végig mének fehérvári nagy utczán 
Betekintek kedves rózsám ablakán: 
Add ki kis lány a gyűrűmet, nem bánom, 
Odahaza vár az igazi párom. 
' (Székes-Fehérvár.) 



Által mentem dunapesti lánczhidon, 
Fújja a szél pántlikás kis kalapom. 
Fújjad, fújjad, úgy se soká fújod már, 
Ferencz Józsep katonája vagyok már. 



Digitized by 



Google 



278 

Jaj istenem, fáj annak a legénynek, 
A kit busz éves korában elvisznek: 
Rózsabimbót virágjában elviszik; 
Elhervasztják, aztán hazaeresztik. 
(Csurgó, Fehér- vm.) 

25. 
Sej, húj! 

Reportra vagyok hónapra stimmulval, 
Ászt is tudom, hom meg leszek strófolval, 
Tiz nap egyes, húsz .kaszárnya-áristom: 
Sej, húj! 

Harmincz napig nem látom a galambom. 
(Szent- Ágota, Fehér- vm.) 

26. 
Katonává lettem, 
De nem kevélységből: 
Szolgálom a császárt 
Xagy kénytelenségből. 

Az ád nekem ruhát, 
Gyolcs inget, gyolcs gatyát, 
Alám pej paripát, 
Szép sarkantyús csizmát. 

Ha fölül a huszár 
Piros pej lovára, 
Fölteszi csákóját 
Gvászos homlokára. 



Digitized by 



Google 



279 

Fölteszi csákóját 
Gyászos homlokára, 
Hullik sürii könnye 
A lova nyakára. 

Csillagok, csillagok, 
Szépen ragyogjatok: 
A magyar huszárnak 
Utat mutassatok. 

(Polgár di, Feh er-v m.) 

27. 

Hej, csak mégis katonának kell menni, 
Rövid szárú bakkancsot kell viselni. 
Jaj, istenem, jaj de rövid a szára! 
Esik a hó, fázik a lábam szára. 

Megizenem majd az édes anyámnak: 
Másik fiát ne nevelje bakának, 
Mert a baka nyáron lógerban ázik, 
Télen pedig az áristomban fázik. 
(Dencsháza, Baranya-vm.) 

28. 

Lányok, lányok, rólam tanuljatok: 
A legénynyel ne barátkozzatok, 
Mert a legény elmegy katonának, 
Szeretőjét itt hagyja árvának. 



Digitized by 



Google 



280 

Sok szép legény elment katonának, 
Ártani az ellenség sorának. 
Mindeniket siratja babája; 
De hiába nem mehet utánna. 
(Afarczaltő, Veszprém-vm.) 

29. 
Megérik a szőlő nemsokára, m 

Árván marad a tőke utána; 
Te is árván maradsz kis angyalom, 
Közelget a háború, úgy hallom. 

Terebélyes a diófa ága, 
Bearanyoztatom nemsokára. 
Ha majd én azt bearanyoztatom : 
Árván maradsz, kedves kis angyalom. 
(Kenése, Veszprém-vm.) 

30. 
Ezernyolczszáznegyvennyolczadik évbe, 
Mikor mentünk a németek elébe, 
Áprilisnak harmadikán hajnalba, 
Ágyuszóval harangoztak hajnalra . . . 
(Fok- Szabadi, Veszprém-vm.) 

31. 

Végig mentem vásárhelyi nagy utczán, 
Fújja a szél rózsaszínű pántlikám. 
Fújjad szellő, úgyse soká fújod már, 
Ferencz József regrutája vagyok már. 



Digitized by 



Google 



281 

Vennék, rózsám, egy itcze bort, ha innál; 
Másodikat, ha hű szeretőm volnál; 
Harmadikat, hogyha el nem felednél, 
Negyediket, ha soha meg nem vetnél. 
(Somló-Vásárhely, Veszprém-vm.) 

32. 

(32—3. Sebestyén Izabella gyűjt.) 

Öreg-kupi faluba 
Biczacza, sáricza! 
Szépen szól a muzsika, 
Biczacza, sáricza! 
Baka gyerek huzatja, 
Szeretejét ugratja. 
Sej, ringé runge rá! 
Biczacza, sáricza! 
(Kup, Veszprém-vm.) 

33. 

Végig mentem, végig mentem 
Öreg-kupi faluba — 
Sir az anyám, sir a babám, 
Hogy mos.t lettem katona. 
Ne sirj anyám, tyuhaja! 
Ne sirj kedves szeretőm: 
Majd letelik, majd elmúlik 
Az a három esztendőm. 



Digitized by 



Google 



282_ 

Végig mentem nagy hegyesen 
Öreg-kupi gyöngy utczán, 
Utánam jött, utánam jött 
A szeretőm legszebb lány. 
Szomorúan, tyuhaja! 
Néz föl a kalapomra: 
Jaj de szépen, jaj de vigan 
Lobog rajt a pántlika. 

Kék pántlika, zöld pántlika 
A kötényem köteje — 
Árva kis lány, árva kis lány, 
Kinek- nincs szereteje. 
Nékem is egy, tyuhaja! 
Barna kis lány könyörgött, 
De énnékem, de énnékem 
Az a hamis nem köllö't. 
(Kuj), Yeszprém-vm.) 



34. 

(34—42. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Gyöngy élet a leány-élet, tyuhajna! 

Ütöt-hatot hitegetni, 

ügyet igazán szeretni, tyuhajna! 

Gyöngy élet a legény-élet, tyuhajna! 
Ha elviszik katonának, 
Megsiratják a leányok, tyuhajna! 



Digitized by 



Google 



283 

Gyöngy élet a leány-élet, tyuhajna! 
Nem viszik el katonának, 
Tarthat szeretőt magának, tyuhajna! 
(Vasvár, Vas-vm.) 

35. 

Esik esső csak ugy szakad, 
Babám szive maj' megszakad ; 
Fáj a szive én érettem, 
Hogy én baka-gyerek lettem. 
(Vasvár, Vas-vm.) 

36. 

Belebujt az ördög ^ 
A bakancs szárába, 
A szegény bakának 
Majd eltört a lába. 

Kérte az ördögöt, 
Hagyná őt békébe', 
Menjen vissza szépen 
Pokol fenekébe. 

De az ördög nem ment 
Vissza a pokolba: 
Jól érezte magát 
A czudar bakancsba', 
(Molnári, Vas-vm.) 



Digitized by 



Google 



284 

37. 
Mikor megyünk Májland felé, 
Meghasad az ég két felé, 
Sirnak a fényes csillagok, 
Hogy én is katona vagyok. 

Édes anyám, majd ha eljön, 
Májland felé keressen föl, 
Ott lesznek az új legruták, 
Kiknek a haját levágják. 

Mikor bodor hajam vágták, 
Rózsám kötényibe hányták. 
Nem volt annyi hajam szála, 
Mint a hány könny hullott rája. 

Gőzkocsinak hat kereke, 
Bárcsak vizzé-porrá törne, 
Hogy engemet el ne vinne 
Arra az idegen földre. 

Gőzkocsinak hat ablaka, 
Magyar legény néz ki rajta, 
Szemére húzza csákóját, 
Úgy siratja a rózsáját. 

(Molnári, Vas-vm.) 

38. 
Nincs szabadabb a madárnál, 
Nincs árvább a katonánál, 



Digitized by 



Google 



285 

Nincs a ki kényesebb legyen, 
Nincs a ki. annyit szenvedjen. 

Borjúból van gazdasága, 
Próczakli a kamarája, 
Patrontás a reménysége, 
Jobb vállán lóg a fegyvere. 

Bárhogy' van a világ sora, 
azt egyformán kóstolja; 
Akármilyen jó termés van, 
Lédungja csak egyformán van. 

Katonának szép a neve, 
De keserves az élete; 
Hat krajczár a fizetése, 
Ha megiszsza, nincsen pénze. 

Sokszor van ugyan vig napja. 
De azt hamar elszalasztja; 
Többször könnyeznek szemei, 
Mint tánczolnak a lábai. 

Katonaság nem uraság, 
Verje meg a szentháromság! 
Szegénységet besorozzák, 
Uraságot otthon hagyják. 
(Szombathely.) 



Digitized by 



Google 






__286_ 

39. 
Édes anyám ablakában 
Kinyílt a rózsa magában, 
Szomorú szél hajtogatja, 
De nincs, a ki leszakajtsá". 

Édes anyám rózsafája, 
En voltam az egyik ága, 
Én voltam az egyik ága. 
A hazának katonája. 

(Rába-IIidvég, Vas-vm.) 

40. 
Hármat füttyentett a gőzös masina 
Édes anyám, nem leszek a kend fia. 
Fekete föld rejts el engem, 
Ugy sincs nekem jó emberem, 
A ki megsiratna engem. 

Ha elvisznek Bosnyákország szélire, 
Megásatom a síromat előre. 
Ott lesz majd az én sirhantom, 
De nem lesz ott a galambom, 
Nem lesz könnyes a sírhalmon . . . 
(Oloszka, Vas-vm.) 

41. 
Édes anyám küldött nekem levelet: 
Gyere haza, kedves fiam, ha lehet. 



. 



Digitized by 



Google 



287 

Nem mehetek, édes anyám, nem lehet, 
Szigorú a kapitány úr, nem ereszt. 

Nem irhatok az anyámnak levelet, 
Mert a golyó elvitte a kezemet. 
írd meg, pajtás, az én édes anyámnak, 
Mily szomorú sorsa van a fiának. 

Édes anyám de sokat kért a jóra, 
Hogy ne menjek én a korcsma ajtóra. 
Nem hallgattam édes anyám szavára, 
Azért vagyok most a barak lakója. 
(Sárvár, Vas-vm.) 



42. 

Szól a kakas virradóra, 
Trombitálnak riadóra. 
Vörös az ég Erdély felül, 
Magyar huszár nyeregben ül. 

Fegyverem veszem válamra, 
Rágondolok galambomra, 
Mer' nem tudom mely órába' 
Jutok a halál torkába. 

Kedves rózsám kapujába 
Megbotlott a lovam lába; 
Gyere ki szivem rózsája, 
Búcsúzzunk el utoljára. 



Digitized by 



Google 



288 

Kedves rózsám, szivem-lelkem, 
Hazám hadba hivat engem; 
El kell mennem a csatába, 
Külső ország határára. 

Ha elmegyek a csatára, 
Ne sirj értem, mert hiába; 
Ne sirjál, mert én is sirok, 
Bánátimmal úgy se birok. 

Köszönöm hű szerelmedet, 
Isten áldjon meg tégedet! 
Túl a siron egybekelünk: 
Induljunk hát, isten velünk ! 
(Kis-Czéll, Vas-vm.) 

43. 
(Dadái Király Fái gyűjt, tájszólás szerint.) 
Jaj, de piczin vuótam, mikor születtem, 
Bimbuó vuótam, mikor katona lettem, 
Ruózsa vagyok hazám kis falujábo, 
Meghervaszt a szombatheli kaszárnyo. 
(Szombathely vidéke.) 

44. 

(Pollák Miksa gyűjt.) 

Ferencz Jóska ládájában levelem, 
Arra vagyon fölírva az én nevem. 
Elveszett a láda kulcsa, 



Digitized by 



Google 



289 

Keresik, de hiába — 

Az én rózsám, az én rózsám 

De sokáig lesz árva! 

Rába partján van egy szomorú fűzfa, 

Ahhoz vagyon kis pej lovam csatolva. 

Vizbe hajlott, vizbe hajlott 

Szomorú fűzfa ága — 

Az én rózsám, az én rózsám 

De sokáig lesz árva. 

(Rábaköz.) 



45. 
(45—9. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Kossuth Lajos kis kalapja, 
Nemzeti szin lobog rajta, 
Az is azért lobog rajta, 
Országunkat igazgatja, 
Éljen á haza! 

Kossuth Lajos Debreczenbe, 
Sok pénzt rakott a zsebébe. 
Húzd rá czigány, pengőt adok, 
Mert én Kossuth Lajos vagyok. 
Éljen a haza! 

(Ság, Sopron-vm.) 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 19 

Digitized by VjOOQLC 



290 
46. 



*fcO. 

Szépen szól a báró muzsikája, 
Kis pej lovam jaj be szépen járja. 
Sárga nyereg, arany a kantárja, 
Gyenge testem jaj de illik rája. 

Kis pej lovam csak azt kalapálja, 
Térdig jár a nagy fekete sárba. 
Szaladj lovam gazdád jóságáért, 
Az is szenved a magyar hazáért. 
(Alsó-Bük, Sopron-vm.) 



47. 

Felszántatom a király udvarát, 
Belevetem az ország bánatát, 
Hadd lássa meg a király felsége, 
Mi terem a magyarok szivébe'. 
(Sajtóskál, Sopron-vm.) 

48. 
Szépen fütyöl a pittypalatty hajnalra, 
Baka gyerek a strózsákon hallgatja. 
Kelj föl baka íbörsvungot puczolni, 
Napkőttekor ki köll néked rukkolni. 

A bakának nem köll más csak jó fegyver, 
TTgy indul el a csatába jó kedvvel. 
Ha az baka csibeg-csobog a vérbe, 
Mégsem sóhajt az istenhez az égbe. 
(Csanak, Györ-vm.) 



Digitized by 



Google 



291 

49. 

(Labancz-nóta.) 

Hol vagy maston nyalka kurucz, 
Ki oly voltál mind a szép strucz, 
Hogy mást szép hazádban nem jutsz, 
Talán ez világbul kifutsz, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz? 

Hol czifráztad a ruhádat, 
Másfél araszt dolmánkádat, 
Hol sarkantyúztad csizmádat, 
Hol prémezed kalpakodat, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz? 

Hol van hosszú pántos kardod, 
Kiütköző nagy pallosod, 
Gréczi, bécsi pár pisztolod, 
Skófiumos pantallirod, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz? 

Nem mégy maston Sopron tájra, 
Az kűszögi nyájasságra, 
Szombathelyi szép dámákra, 
A sümegi czifra tánczra, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz. 

Szegénységet szittad-verted, 
Nemzetségit nem böcsülted, 
Senki személyit nem nézted, 
Testét-lelkét megmívelted, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz. 

19* 



Digitized by 



Google 



292 

Azért isten megbüntetett, 
Szabadságot tűled elvett, 
Az idegen földre vetett, 
Csaknem koldulásra vetett, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz. 

Hol vagy mostan, nyalka kurucz, 
Ki oly voltai mind a szép strucz, 
Ki már egyszer megdöglöttél, 
Pokolnak is utat vettél, 
Nyalka kurucz, nyalka kurucz? 
(Egy XVIII. századi irott gyűjteményből.) 



. 



Digitized by 



Google 



III. 
PÁSZTOR- ÉS BETYÁRDALOK. 

1. 

(1-8. Dr. S. Gy. gyűjt.) 
Gulya, gulya, de szép szilaj gulya — 
. Én voltam a szilaj gulya ura. 
Lesz-e, a ki legelteti, 
Ha majd el kell masírozni? — 
Ne sirass, angyalom, 
Fáj a szivem nagyon! 

Gulya, gulya, de szép szilaj gulya — 
Más lesz majd a szilaj gulya ura. 
Fáj a szivem kivül-belül, 
Bánat szoritja két felül. 

Ne sirass, angyalom, 

Fáj a szivem nagyon! 

(Zalavár, Zala-vm.) 

2. 
Mikor az Alföldön duhajkodtam, 
De sok szilaj csikót elhajtottam. 
Mégse tudták utamat elálni, 
Jól tudott a kis lovam vigyázni. 



Digitized by 



Google 



294 

Fölkerestem minden egyes állást, 
Mégse kaptam a fakómnak szállást. 
Szállást kértem egy kis barna lánytul, 
Nem mert adni az édes anyjátul. 

Megfogadott csikósnak a báró, 
Hogy ne legyek többet útonálló, 
Azért aztán az a barna kis lány 
Csikósné lett az alföldi pusztán. 
(Csány, Zala-vm.) 

3. 
Reggel korán legelőre hajtok, 
Szinte harsan, akkorát durrantok, 
Félre ütöm cseperke kalapom, 
Széles e világra semmi gondom. 

Tele főzöm bográcsom, edényem, 
Körül üli az én sok cselédem; 
Hat bojtárnak vagyok fejedelme, 
Ugy tisztelnek : számadó kegyelme ! 
( Felső- Kustány, Zala-vm.) 

4. 
Vágtat a ló, elszakadt a kantárja, 
De a betyár mégsem esik le róla — 
Ha a kedvem el is hagyott, nem bánom: 
Terem még lány szebb is, jobb is 
Ezen a rongy világon. 



Digitized by 



Google 



295 _ 

Úgy elmegyek, hirt se hallasz felőlem, 
Száraz levél takarja be lépésem, 
Isten hozzád, kis angyalom, elmegyek, 
Én már többé, soha többé 
Becsületes nem leszek. 

(Szent-Grótj Zala-vm.) 

5. 

Letörött a vörös torony gombja — 
Ihatnék a Prekóp Józsi lova. 
Eredj kis lány, meríts neki vizet, 
Mert a Prekóp Perkátára siet. 

Prekóp Józsi nyergeli a lovát, 
Édes anyja siratja a fiát. 
Ne sirj anyja, édes anyja hiába : 
Hét vármegyén forog a distancziája.* 
(Göcsej, Zala-vm.) 

6. 
A kanász az erdőben 
A botjával játszik, 
Ugy forgatja baltáját, 
Csak a fénye látszik. 

Búzába ment a disznó, 
Csak a füle látszik. 
Mert a megyén a kanász 
Kedvesével játszik. 
* Instantia, kérvény. 



Digitized by 



Google 



296 

(Frisse.) 
Az beszélik, nincs baja 
A török-tatárnak . . . 
A szegény legények is 
Három tánczot járnak. 
(Nyirácl, Zala-vm.) 

7. 
Kisfaludi utcza jaj de sáros, 
Benne járnom, rózsám, nem tanácsos, 
Mert ha engem megfognának benne, 
A sok zsandár mindgyárt vasra verne. 

Sümeg felől fújdogál a szellő, 
Jön a zsandár onnan mindenfelől; 
Jön a zsandár, de nem félek tőle, 
Ha kiállók, megbirkózom véle. 
(Kékkút, Zala-vm.) 

8. 

Az istenét a világnak! 
Mért nevez engem betyárnak, 
Mikor mindig igaz voltam, 
Lovat is csak néha loptam. 

Szép a betyár a csárdába, 
Szépen ragyog a baltája. 
Betyár vagyok a csárdában, 
Betyár az istenházában. 
(Balaton-Henge, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



297 

9. 
(Grünfeld Ferencz gyűjt.) 

Meghalt a kanász, 
Oda a kanász ; 
Ki mondja majd a bojtárnak: 
Vágd le a Siskát ! 

Meghalt a juhász, 
Oda a juhász ; 
Ki mondja majd a Puminak: 
Tereld a fókát! 

Meghalt a gulyás, 
Oda a gulyás; 
Ki mondja meg a tehénnek: 
Hajrá, te Vellás! 

Meghalt a béres, 
Oda a béres; 
Ki mondja az ökrének: 
Haj erre, te 'Rendes ! 

(Dúsnak, Zala-vm.) , 

10. 
(10-21. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Somogymegye aljában születtem, 
Tüske-bokor között neve'kedtem. 
Van cserényem, van szép fehér gulyám: 
Gulyás v^gyt^^JjUjt^h^sztán. 




_2_98 

Gulya keriti be cserényemet, 
Hat komondor istrázsál engemet, 
Magamban is helyén áll a lélek, 
Sem zsiványtól, sem vadtól nem félek. 

Leterítem a subám a gyepre, 
Bundi kutyám lefekszik melléje, 
Bundi kutyám ugy vigyáz reája, 
Mint komorna a grófné lányára. 

Hat bojtárnak vagyok fejedelme, 
Ugy tisztelnek, gazd' uram kegyelme; 
Terelem a gróf Zichy gulyáját, 
Szeretem a megye minden lányát. 

Este felé behajtom a gulyám, 
♦ló izüen megeszem a vacsorám, 
Ugy jó lakom zsiios tarhonyával, 
Mint a gróf úr tekenős békával. 
(Kadarkút; Somogy- v m .) 



11. 

Betyár vagyok, Séta Pista a nevem, 
Hét regement katona se bir velem. 
Nem is félek, mert van nekem koronám : 
Szeret engem az én gyönge violám. 
(Kadarkút, Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



299 " 

12. 
Megszólalt az öreg harang misére, 
Jön a rózsám földig piros selyembe'. 
Az áldóját! de csinos a járása; 
Szépségének, jóságának 
Ihaj, tyuhaj ! hét vármegyén nincs párja. 

Járásbiró, szolgabíró, csendbiztos — 
Nem vagyok én egyiknél sem bentkosztos ; 
Az áldóját! nem kell nekem prókátor, 
Ha bajom van, kigázolok 
Ihaj, tyuhaj ! én a magam bajából. 
(Kis-Dobsza, Somogy-vm.) 



■ 13. 

Ha valaki vigan él, 
Juhász-legény is ugy él : 
Zöld erdőben, sik mezőben 
Sétál, pipál, furulyái, 
Billeg-ballag, meg-megáll. 

Ha valaki rútul él, 
Disznó-pásztor is ugy él: 
Egész télen, egész nyáron 
A sok disznót tereli — 
Juhász-legény neveti. 
(Boglár, Somogy-vm.) 



1 



Digitized by 



Google 



300 

14. 

Csikós vagyok, édes apám se volt más, 
Szijjostor a derekamon karikás, 
Ostoromat lovam szügyébe ^vágom — 
Szaladj velem keresztül a világon. 

Ha lemegyek Somogyba a vásárra, 
Piros bort méretek a csutorámba — 
Hozd ki, babám, réz fokosom, baltámat, 
Mer' levágnak a somogyi zsandárok. 

Most jöttem meg Somogyvárról nem régen, 
Fogtam csikót a somogyi térségen, 
Mindre reá üttettem a numerust, 
Hogy a megye ne tarthasson hozzá just. 
(Tab, Somogy-vm.) 

15. 
Esteledik, alkonyodik, 
Nyolczat ütött az óra, 
Haza felé, haza felé 
Szépen legel a gulya. 
Leterítem a subámat, 
Rágyújtok a pipámra, 
Rágondolok, rágondolok 
Az én kedves babámra. 

Két nyárfa közt, hét nyárfa közt 
Fesütött a holdvilág, 
Te rád ragyog, de rád ragyog, 
Egyetlen egy gyöngyvirág. 



Digitized by 



Google 



301 

Más ültette a rózsafát, 
En szedem a virágát; 
En ölelem, én csókolom 
Rózsám piros orczáját. 
(Küiti, Somogy-vm.) 

16. 

Sej ! Béres-legény ha fölül a szekérre, 
Oda vág a csális ökör fülére. 
Csális ökre tekergeti a nyakát, 
Sej ! Béres legény öleli a babáját. 

Sej ! Rakott szekér, hat ökör huz előtte, 
De csinos kis lány ül a tetejébe'. 
Hajlós ostor, rozmaringfa a nyele, — 
Sej! En vagyok a csinos lány szereteje. 
(KÜiti, Somogy-vm.) 

17. 
Béres vagyok, béres, 
Azért vagyok kényes; 
Azért vagyok kényes, 
Mert a nevem béres. 

Béres vagvok, béres, 
Már el is szegődtem; 
Itt az új esztendő, 
Jön a szekér értem. 



Digitized by 



Google 



302 

Bánom az ökrömet. 
Vas járomszegemet, 
Czikfra ösztökéniet, 
Barna szeretőmet 

Ökreim a réten, 
Gulyám a vetésen, 
Paripám az állófánál, 
Magam a rózsámnál. 
(Polgárai. Fehér-vm.) 

18. 

Közelget már, közelget már a nagy idő ; 
A juhásznak a gazdával számolni kő', 

Nincsen neki egyebe, 

Csak egy vezér ürüje, 

Rajta réz csengetyüje. 

Terelgeti, terelgeti alá felé, 
Ivandorosi, kandorosi csárda felé; 

Csárdásnénak eladja, 

Az árát elmulatja, 

Szeretője siratja. 
(Fehérvár vidéke.) 

19. 
Nincsen annál keservesebb élet, 
Ha a kis lány mesterlegényt szeret, 
Mesterlegény elmegy vándorolni: 
Ttt hagyja a kedvesét búsulni. 



Digitized by 



Google 



_303__ 

Nincsen annál szerencsésebb élet, 
Ha a kis lány juhász legényt szeret. 
Juhászlegény kimegy a mezőre: 
Utána megy, a ki szeretője! 
(Moha, Fehér-vm.) 

20. 

Sobri Józsi híressége 
Pandúroknak rém ülése, 
Kiáll rövid fegyverével 
Pandúroknak ezerével. 

A keszthelyi major alatt 
Sobri Józsi majd ott maradt, 
A németek nem ösmerték: 
»Hol fan sifán?« azt kérdezték. 

Nem fél Sobri katonáktól, 
Sem szakálas hadnagyoktól, 
Sem Dombitól, sem a Paáltól, 
Sem a nagy bajszú Kaszástól. 

Répa Rozi Biliegében 
Nyugszik a Sobri ölében, 
Azzal magát vigasztalja, 
Sobri Józsi csókolgatja. 

Ne higyj Rozi a Sobrinak, 
Hódol ő egy kisasszonynak: 
Hogyha azzal mulatozik, 
Rólad nem is gondolkozik. 



Digitized by 



Google 



304 

A Tónika fejkötője, 
Libeg-lobog a kötője, 
Az se maga pénze ára — 
Sobri Józsi vette rája. 
(Nagy- Vázsony, Veszprém-vm.) 

21. 

A veszprémi börtönajtó de árva, 
Abba vagyon az én rózsám bezárva. 
Kilencz závár meg egy lakat van rajta, 
Hunczut a ki a rózsámat becsukta. 
(Tót- Vázsony, Veszprém-vm.) 

22. 

(Thúry Etele gyűjt.) 

Patkó Pista, Patkó Pista 
Duhaj nemzetből való, 
Nem kell neki, nem kell neki 
Selyem dunyha, takaró; 
Nem kell neki, nem kell neki 
A babája dunyhája, 
Beéri a, beéri a 
Tizenhat rét' gatyája. 

Patkó Pista, Patkó Pista 
Sétál a zöld erdőben, 
Vágott golyót, vágott golyót 
Töltött a fegyverébe; 



Digitized by 



Google 



305 

Cserfa alatt, cserfa alatt 
Vagyon az ő szállása, 
A vármegye, a vármegye 
Azért nem fér hozzája. 
(Szent-Gál t Veszprém-vm.) 

23. 

(23-25. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Csak azt mondják, ilyen-olyan vagyok én, 
Édes anyám nevelése vagyok én. 
Jobb lett volna, vetett volna Dunába, 
Mikor mondta: áll az isten babája. 

Mikor engem keresztelni elvittek, 
Elfeledték az én kereszt nevemet. 
Édes apám izent oda a papnak, 
Kereszteljen akasztani valónak. 
(Szegszárd, Tolna-vm.) 

24. 

Vas rostélyos az én szobám, 
Még a holdvilág se süt rám, 
Hát a fényes nap világa 
Hogy' sütne be a szobámba. 

Csireg-csörög a vas ajtó, 
Talán jön a tömlöcztartó. 
Vizitálja a rabokat, 
Senki sem szánja azokat. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 20 



Digitized by 



Google 



__ 306 __ 

Csireg-csörög a vas ajtó, 
Belép rajt a tömlöcz tartó, 
Vizitálja fejem alját: 
Nem ástam-e ki a téglát. 
(Tengődj Tolna-vm.) 

25. 

Csikós leszek az Alföldön) nem gulyás, 
Ostor csörög a kezemben karikás, 
Ha kivágom az ostorom sudarát, 
Azt gondolom enyém a széles világ. 
(Gonozd, Tolna-vm.) 

26. 
(26—8. Szarvas Mariska gyűjt.) 
Megfújom sípomat 
Erdő derekában. 
Meghallod-e, kis angyalom, 
Szobád ablakában? 

Meghallom, meghallom, 
Nem tehetek róla, 
De én, kedves kis angyalom, 
Nem mehetek oda. 

Ha oda mehetnék, 
Vagy ugy üzenhetnék, 
Jaj, ha kedves kis angyalom, 
Véled beszélhetnék ! . . . 
(Kapos-Szekcső, Baranya-vm.) 



Digitized by 



Google 



307 

.27. 
Nem bánom, hogy gulyásnak születtem, 
Csak azért, hogy számadó lehettem. 
Tiz bojtárnak vagyok fejedelme: 
Ugy tisztölnek, számadó kegyelme! 

Mind' azt mondják, nincs asztalom, székem. 
Egy grófnak sincs olyan, mind énnékem; 
Asztalom i, Tisza, Duna partja, 
Oda ülök, a há'á kedvem tartja. 
( Vásár os^Lfömbó, Baranya-vm.) 



Sir a zsebem az ötvenes bankóér, 
Meg is kapnám egy szép sárga csikóér. 
Majd lesz pénzem, ha a jó isten segit, 
Ha a réten mindenfelé ló nyerít. 
(Koros, Baranya-vm.) 

29. 
(Taraásovics Lajos gyűjt.) 

Loptam tizenhat ökröt 

A tavalyi nyáron, 
El is adtam azokat 

Siklósi vásáron, 
El is fogyott az ára 

Czipó're, csizmára — 
Hej, de a ki azt viseli, 

Másnak a rózsája! 
(Siklós vidéke, Baranya-vm.) 



20* 

Digitized by VjOOQLC 



308 

30. 
(30 — 1. Dadái Király Pál gyűjt, tájszólás szerint.) 

Bíres gyerek, ihahha! 
Bíres gyerek, tyuhahha! 
Meztiéláb mént szánytonyi. 
A csizsmájo, ihahha! 
A csizsmájo, tyuhahha! 
Kovácsnál van vasalnyi. 
Kilencz kovács nem merte elvádúnyi : 
Hogy n§m tud rá, ihahha! 
Hogy nem tud rá, tyuhahha! 
Ruózsás patkuót csinyányi. 
(Hegyhát, Vas-vm.) 

31. 

Kis kalapom darutollas, virágos, 
Ha fölteszem, jaj de igen betyáros, 
Leán legyen, ki előtt megemelem, 
Kiért én a legénységem elvesztem. 
(Szarvaskend, Vas-vm.) 

32. 

(Pollák Ida gyűjt.) 

Újfaluban kineveztek betyárnok, 
Keresnek is engemet a zsandárok. 
Ha keres is csak hát meg ne találjon, 
Szeretőmnek bánatot ne csináljon. 



Digitized by 



Google 



309 

Azt kérdezi tőlem a iunczut zsandár : 
Hová való születés vagy, te betyár? 
— Sopronmegye, Répczemellék a hazám, 
Gavallérnak nevelt az édes anyám! 
(Beled, Sopron-vm.) 

33. 

(Paál János gyűjt.) 
Jártam én már a templomba eleget, 
De a paptól pirulásnál 
Nem tanultam egyebet; 
Kipapolja, prédikálja, 
Hogy a világ azt mondja : 
En vagyok a falurossza, bitangja. 

Ha nem tetszik, akkor én majd beállok 

Az Alföldre istentelen 

Útonálló betyárnak, 

Papolhat majd akárki fia- ura: 

Nem hallgatok se a papra, 

Se a hires falura. 

(Tét, Győr-vm.) 

34. 

(34—5. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Az angyalát, ki a betyár, ha nem én? 
Ki öltözik betyárosan, ha nem én? 
Ha benézek valamelyik faluba, 
Minden kis lány kiáll a kis kapuba. 



Digitized by 



Google 



310 

Nem találnak rám a hires hadnagyok, 
Pedig mindég megizeneni, hói vagyok. 
Magam fajta betyár-gyerek nem volna, 
A sok zsandár imádkozni sem tudna. 
(Új '-Malomsok, Győr-vm.) 

35. 

Duna partján van egy szomorú fűzfa, 
Kis pej lovam oda vagyon akasztva, 
Három szinü pántlika a fékszára, 
Gróf JJadeczki ajándékozta rája. 

Meguntam én Gróf Radeezkit szolgálni, 
Azt a fényes hosszú kardot hurczolni, 
Nem maradtam ő felsége huszárja, 
Inkább lettem ^zöld erdőnek betyárja. 
(Tata, Komárom-vm.) 



Digitized by 



Google 



IV. 
BORDALOK. 

1. 

(1—3. Nagy Zsigmond gyűjt.) 

Kimentem én a szőlőbe 
Kapálni, kapálni; 
TJtánnam jött egy kis leány 
Gyomlálni, gyomlálni. 
Utánna a felesegem 
. Etyegni, petyegni ... 

Hej ! nem véltem én teréfára : 

Megcsókoltam hamarjába. 
Süttüdüdrom . . . süttüdüdrom . . . 
(Köveskálla, Zala-vm.) 

2. 
Kimentem én a szőlőbe sötétbe, 
Megöleltem én egy karót sötétbe; 
Megöleltem én a karót, a karót: 
Azt gondoltam, hogy a kedves babám vót. 
Már pedig nem az én kedves babám vót : 
Szőlőtőke mellett egy nagy karó vót. 
Síva-ríva hagytam én ott a karót, 
Azt gondoltam, az én kedves babám vót . . . 
(KöoesMlla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



312 

3. 

Feleségem, hallgass, 
Nem vagyok én ittas; 
De ha ittasan is látnál: 
Én vagyok az ur a háznál! 
(Köveskálla, Zala-vm.) 

4. 

(4-<*. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Czegért látok lógicsálni, 
Beköllene botorkálni. Haj! 
Van még egy rongyos forintom: 
Isten uccse, lekortyintom! 
(Köveskálla, Zala- vm .) 

5. 

Szomorúan nyúlok a zsebembe, 
Se kongó, se bankó nincsen benne. 
Elköltöttem borra, pálinkára: 
Szeretőm a kocsmárosné lánya. 
(Kövágó-Eörs, Zala-vm.) 

6. 
Még azt mondják, bort iszik a báró: 
Többet iszik egy bocskorban járó! 
Én is ittam teljes életemben — 
A pénz penészt nem kap a zsebemben. 
(Rév-Fülöp, Zalavm.) 



Digitized by 



Google 



313 

7. 
(Nagy AntÓDia gyűjt.) 

Nem szük ez az utcza, 
Csak kicsit szoros — 
Nem vagyok én részeg, 
Csak kicsit boros; 
Nem tántorgom én, 
Csak ugy czif rázom, 
Hej, mer' ez énnekem 
Régi szokásom. 

(Szepezd, Zála-vm.) 



8. 
(Kaksáoyi Károly gyűjt.) 

(Egy): 
Hát ti, íiuk, nem látjátok, 
Milyen részeg nagy apátok? 

(Másik) : 
Fáj, fáj, fáj 
Fáj a torkom, fáj. 

(Mind) : 
Oh ne féljen, domine, he, 
Itt van a jó reczipe, he, 
Aló mars, hát levele, hehehe, 
Porcziónként szedje be! 
(Balaton- Henye, Zála-vm.) 



Digitized by 



Google 



314 

9. 
(Bott Miklós gyűjt.) 

A mi N. N. barátunkat 
Az isten éltesse! 
Kezit-lábát a görcs tekergesse! 
Hiszen ő sem a világ eleje: — 
Egye meg a, kadarkuti fene. 
(Balaton- He nye, Zala- vm.) 

10. 
(Varga Lajos gyűjt.) 

Hozz bort, kocsmárosné, 
Megadom az árát. 
Hogyha én meg nem adom. 
Thuhaja ! 

Megadja a galambom, 
Igaz a' ! 

Húzd rá, czigány, százszor. 

Megadom az árát. 

Ha nem akad húszasom, 

Tyuhaja! 

Tied a rajtam-valóm. 

Igaz a ? ! 

(Mon oszló. Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



315 

11. 

(Szentmihályi Gyula gyűjt.) 

Szegény ember, nem csoda, 
Ha a bort szereti: 
Attól minden búját-baját 

Felejti, felejti, 

Lejti lejti, felejti, 

Biíját-baját felejti. 

(Mono8zló, ZcUa-vm.) 

12. 
(12—4. Dukai Takács Gyula gyűjt.) 

Ej, te kis bor, hol termettél? 
Ha hegyoldalban termettél, 
Járd meg az én torkomat; 
Ha pedig lapban termettél, 
Járd meg az én talpamat ; 
De ha a tetőn termettél, 
Járd meg egész testemet- 

Ej ha! 

Hát nem tudod, mi a 

Katonai regula? 

A mért engem annyiszor megvertél : 

Mars az áristomba, 

Sötét áristomba. 

(Monostor- Apáti, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



_316 

13. 

Igyál, pajjás, a pohárból, 
Úgyis kimegy a világból. 
Te is ugy jársz, mint az apád : 
Felfüggesztik a kaponyád. 

Az se halt meg, csak megfuladt, 
A sintér kert alatt szunnyadt; 
Forgó szél lett muzsikája, 
Csóka, varjú trombitája. 

Ha meggebesztik testedet, 
Adasd nekünk a bőrödet: 
Kikészíttetjük dudának, 
Pokolbéli muzsikának. 

Ha pedig nem kell dudának, 
Se sipnak, se trombitának : 
Jó lesz pokol-fuj tatónak, 
Ördögöknek bugyogónak. 
(Monostor- Apáti, Zala-vm.) 

14. 
Bort iszom én, nem almalevet, 
Nem rútítom a magyar nevet, 
Borral jóval, csókkal sokkal, 

Avval élek én: 
Az én kedves barátimmal 
így mulatok én. 
(Szent-Ben-Kálla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



317 

15. 

(15—21. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

(Lassan) : 
Nincsen e világon gyönyörűbb élet, 
Mint ha a kancsóból foly az ítélet, 

Igyál, fráter Ferkó, 

Jól megy még az akhó, 

Ad ám még a hordó. 
(Gyorsan) : 

Akármilyen a kend csöcse, 

Ráviszi a terefere; 

Akármilyen a kend fara, 

Ráviszi a tarafara. 

(Lassan) : 
Haj, rózsám, violám! 
Csókold meg az orczám. 
(Balaton- Füred. Zala-vm.) 

16. 
Pajtás, pajtás: kedvesed neve? 
(Az illető egy nőnevet mond : pl. Julcsa !) 
Julcsa, Julcsa — éljen ő soká, 
Julcsa, Julcsa — éljen ő soká; 
Éljen, éljen, éljen ő 
Éljen veled a dicső 
Hosszú barátságban! 
(Balatonvidék.) 



Digitized by 



Google 



318 

17. 

Vizzel éljen lúd, bóka 

S ily portéka, 

De az okos ember torka 

Szomjúhozzék borra, 

Borra, borra. 

Es ha néha el is ázik, 

Bölcs marad az mind halálig, 

Mind halálig. 

(Nagy-Kanizsa, Zala-vm.) 

18. 

Édes kedves komámasszony, 
Menjünk el a hegyre, 
Ha sietünk, megjöhetünk 
Holnapután délre. 
Addig igyunk sorba, 
Mig nem érnek nyomba. 
Hej dinom- dánom ! 
Igyunk hát, nem bánom! 

Herére, mizerere ! 
Mi is mondjuk nékie, 
Váljon egészségébe 
Ez a jó bor. 

Ez a jó bor, tessék. 
Jézus dicsértessék, 
Jézus neve dicsértessék. 
(Kis- Ka nizsa, Zala-v m .) 



Digitized by 



Google 



319 

19. 
A szabari öreg hegybe, 

He! 
Jó bort isznak a pinczébe, 

He! 
Ritkának van jó teteje, 

He! 
Mégis egyre isznak benne, 

Hehehe ! 
(Szábar, Zala-vm.) 

20. 
Hozz bort, kocsmárosné, 
Mig borod van, hozzál ; 
Te meg czigány, 
Mig húrod van, húzzál; — 
Húzzad, húzzad addig, 
Kivilágos kivirradtig: 
Hadd tudják meg, 
Betyár gyerek mulat itt! 
(Alibánfa, Zala-vm.) 

21. 

Sirhatsz, édes pinczém, 
Hogy árván maradtál. 
Böcsületben voltál, 
A mig innom adtál ; 
De most már nem köllész, 



Digitized by 



Google 



320 

En beléd nem járok, 
Iszalag vagy csallán, 
Fussanak be azok, 
Egerek és gyikok 
Lakjanak hát azok. 
(Ateó-Páhok, Zala-vm.) 

22. 
(Pálffy Dénes gyűjt.) 
Két tyúkom van: egy tavalyi, 
A másik meg harmadévi. 
Által járnak a szomszédba 
Eltojni. 

Tyutyus karma, 
Tyutyus barna, 
Tyutyus kendermagos — 
Igyunk egyet komámasszony, 
Megtojja a búbos! 
(Puszta-Magyarod, Zala-vm.) 

23. 

(23—30. Dr. S. Gy. gyűjt.) 
Ha bemegyek a kustányi csárdába, 
Eszem, iszom kedvem szerint rovásra, 
Elégséges hitelem van ott nékem, * 
Megfizetek, becsületem nem sértem. 

Szép csárdásné, nekem pirosat hozzon, 
Az áráról semmit se gondolkozzon; 



Digitized by 



Google 



321 

Eladom a kifli-szarvu tehenet, 
Bor árárul mégis teszek eleget. 
( Felső- Kustány, Zala-vm.) 

24. 

(Mind) : 
Megsavanyult már az uj bor, 

Ihatunk pajtás! 
Félre a vizes kancsóval, 
Van helyette más! 
(Egy) : 
Gem vasanyuit rám az uj rob, 

Ahitunk sajtáp ! 
Léfre a szives nak csóvál, 
Van helyette sám ! 
(Mind) : 
Emlegettük fáradozva 

A szüret nevét, 
Mostan azért vigadozva 
Igyuk a levét. 
(Egy): 
Emgelettük ráfadozva 

A rüszet vénét, 
Somtan azért givaszodva 
Gryuki a levét. 
(Mind) : 
Mért epesztenéd magadat: 
A kancsó tele! 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 21 

Digitized by VjOOQLC 



322 

Dobd a sutba most a gondot, 
Ne gondolj vele! 

(Egy) : 

Trém peszetedén gamadat, 

A csónak étel! 
Dobd a tusba som a dongót 

Ne noglódj evvel! 
( Puszta- Darány, Somogy-vm.) 

25. 

Iszom, iszom a csárdában, 
Mig egy lovam lesz a hámban. 

Babám ! 
Kettőt fogok bé középre, 
Az keres a menyecskékre. 

Babám ! 

Iszom a bort, rugóm a port, 
Szeretem én a szép asszonyt. 

Babám ! 
A szép asszony ábrázatja 
Hajt engem a gyalázatra. 

Babám ! 
(Puszta- Darány, Somogy-vm.) 

26. 

Ma van Jakabnap, 
Bort iszik a pap. 



Digitized by 



Google 



323 

Ha iszik a pap: 
» Iszik, mint a csap. 

Iszik, mint a csap: 
De csak hogyha kap. 
(Barcs, Somoyy-vm.) 

27. 

Halnak a papok, 
Én is bekapok, 
Eklézsiába, vagy bortul, 
A hogy a szerencse fordul. 

Elszáradt a tök, 
Nem lesz rajta több, 
Elszáradt a szőlő fája — 
Hunczut a német fajtája. 
(Szent- István, Somogy-vm.) 

28. 

(Mulatságokban danolják, s a ki az itt közölt daltöredékeket 
esetleg folytatja, az büntetésül egy pohár bort iszik.) 

Fekete szem éjszakája, 
Hány csillag ragyok ki rája? 
Hány csillagból van a szemed Juliskám, Mariskám — 
Ihaj fölhajtott a, ihaj ki látszott a 
Pi- pi- piros bort az üvegbe, 
Csinos, csinos, csinos, — csinos leányt az ölem- 
Befordultam a konyhára, 

21* 

Digitized by VjOOQLC 



324 



Rágyújtottam a pipámra, 

Az az rágyújtottam — 

Volt szeretőm, de már — 

Nincs mennyország, se pokol, se pokol, — 

Még azt mondja a retek, a retek, 

Hogy én szőkét .— 

Szeretnék szántani, 

Hat ökröt hajtani, 

Ha — 

Rózsabokorban jöttem a világra, — 

Nem is voltam soha, nem is leszek soha csapodár, 

Megmaradok az én kedves rózsámnál; 

Nem kell nékem senki megunt babája, 

Akármilyen — 

Szépen szól a bébicz madár a réten, a réten, 

Megcsókollak kis angyalom a héten, a héten. 

Páros piros alma gömbö- gömbölyű, 

Az én rózsám jaj de gyönyörű. 

(Köttse, Somogy-vm.) 



29. 

Kocsmárosné, eszem az istenedet, 
Ha tartozom, ne zsebelj ki engemet; 
Ha lesz pénzem, uri módon megadom : 
Száz pengőre száz ölelés — 
Száz édes csók lesz a napi kamatom! 
(Topondi', Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



325 



30. 



Húzd rá, czigány, szakadjon el a húrod, 
Úgyis tudom máskor nekem nem húzod; 
Énnékem majd ő felsége muzsikál, — 
Annak a nótája pedig jaj de f áj . . . 
(Toponár, Somogy-vm.) 

31. 
(Dömény Zoltán gyűjt.) 

A sarkantyúm kiveri a nótát, 
Megmondja a mondani valóját, 
Mert bús hazám gyászos ege alatt 
Talán sirva vigadni sem szabad. 

Oly szomorún szól a muzsikátok, 
Talán meghalt az édesanyátok? 
Vigan szóljon hegedütök húrja, 
Hogy ne lásson senki engem sirva. 

Megfagyott az én szivem előre, 
Hűtlen babám rátekintésére ; 
Ki van sirva két szemem golyója, 
Semmi sincs több siratni valója. 

Harmad napja, hogy én itt mulatok, 
A lovam nem evett egy falatot. 
Kis pej lovam, bocsásd meg ezt nekem, 
Soh'se volt még ilyen kutya kedvem. 
(Tengőd t Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



326 

32. 
(Szarvas Mariska gyűjt.) 

Ennek a pohárnak 
Bazsalik a neve. 
Jeruzsálemből hozták, 
Meg is aranyozták. 
Föld szülte fáját, 
Fája szülte ágát, 
Aga szülte bimbóját, 
Bimbó szülte virágát, 
Virág szülte Szent Annát, 
Szent Anna szülte Máriát, 
Mária szülte szent fiát, 
Világ megváltóját! 
Adjon isten szivet kettőt, 
Mossa össze mindakettőt! 
Igyunk hát a jóért, 
A megmondott szóért, 
A megmondott szóért! 
(Kánya. Tolna-vm.) 

33. 

(33—35. Dr. S. Cly. gyűjt.) 
Incze, pincze, tizenhárom sor pincze — 
Babám előtt üresen áll az itcze. 
Szép csárdásné arra való, hadd töltse : 
A kinek van potya-pénze, hadd költse ! 
(Szegzárd.) 



Digitized by 



Google 



327 



34. 



Kocsmárosné, 

Szép csárdásné, de ugat a kutyája. 

Nem jöttem én lopni az udvarára, 

En csak azért jöttem az udvarára, 

Az én kedves 

Rózsám szavát hallottam a csárdába. 

Kocsmárosné, 

Szép csárdásné, de savanyu a bora, 

Olyan mint a valóságos vadalma. 

Kocsmárosné, czukrozza meg a borát: 

Hijja ide, 

Csalja ide a legszebbik leányát. 

Szép csárdásné, 

Jó bort hozzon, két poharat melléje, 

Szőke lányát ültesse az ölembe. 

Ha megölel, ha megcsókol, ne bánja: 

Jól esett ám 

Kelmédnek is fiataljabb korába. 

Kocsmárosné, 

Szép csárdásné, de szeretem én magát, 
Még az éjjel mind megiszom a borát. 
Ha megiszom, zsebemben van az ára, 
Ha kivánja, 

Szép csárdásné, vágom az asztalára. 
(Székes-Fehérvár.) 



Digitized by 



Google 



328 



35. 



Ez a. legény iszik most, 

Iszik most, 
Nem gondolja, hogy a must 

Drága most 
Azt kivánjuk nekije 

Nekije : 
Váljék egészségére, 
Váljék egészségére! 

(Tabajd, Fehér-vm.) 

36. 
(Uáthy Zoltán gyűjt.) 

Jó a bor már este felé, 
Mikor úgy szól a kis harang: 

Bim bam bum, 

Bim bam bum. 

Még jobb a bor éjfél felé, 
Mikor ügy szól a nagy harang: 

Bim bam bum, 

Bim bam bum. 

Jó kedvem van hajnal felé, 
Mikor úgy szól a két fülem : 

Bim bam bum, 

Bim bam bum. 
(Ajka, Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



329 

37. 
(Sebestyén Izabella gyűjt.) 
Tizet ütött az óra, 

Hipp, hipp, happ. 
Beharangoztat a pap. 
Délig az istent kéri, 
Délután a bort méri. 

Hipp, hipp, happ. 
Seprű, korró, vasvella — 
Ez is mingyár egy nóta. 

(Kup' f Veszprém-vm.) 

38. 
(38—40. Vathy István gyűjt.) 

Mulató gajd. 

Egészséggel, pajtás, 
Nékem megbocsáss, — 
Egészséggel, pajtás, 
Nékem megbocsáss. 
Vélem együtt, véled együtt 
Mennyországot láss. 
Láss, láss, láss, láss, láss, — 
Vélem együtt, véled együtt 
Mennyországot láss. 
(Igyál, ne!) 

Szivem a szivedért, 
Eltem az éltedért, 

Digitized by 



Google 



ogk 



330 

Most iszom, angyalom, 
Jó egészségedért, — 
Most iszom, angyalom, 
Jó egészségedért. 
(Igyál, ha gusztusodat tartja !) 
» 

Feleségem jó volt, a mire költött, 
Rokka, orsó néki nem igen köllött, 
A hol czégért látott, oda sietett, 
A ki neki bort vitt, annak füzetett, 
Oda, oda, oda sietett, 
A ki neki bort vitt, annak füzetett. 
(Igyál, igyál, no!) 
* 

Az én uram jó volt, a mire költött, 
Kasza, kapa néki nem igen köllött, 
A hol czégért látott, oda sietett, 
A ki neki bort vitt, annak füzetett, 
Oda, oda, oda sietett, 
A ki neki bort vitt, annak füzetett 
(Igyál öcsém, ma-holnap 
Zsákjába dughat a pap). 
* 

Jó barátom, nem csoda, 
Ha a bort szereti, 
Mert őtet a sok dolog 
Mindétig emészti. 



Digitized by 



Google 



331 

De ha szereti, de ha teheti, 
Poharát kezébe veheti, 
Minden búját és bánat ját 
Avval elfelejti. 
(Igyál, ha köll még!) 



Ez a jó bor innya való, 
Nem czipellő kennyi való. 
Ej huj, igyunk rája, 
Ugy is elnyel a sir szája, 
Ott lesz fáradt testünk 
Csöndes hazája. 

Ez a bortul undorodik, 
Az mint szapusajtár iszik; 
Ez nem okos, az nem józan, 
Itt is ott is nagy hiba van. 
Ej haj, igyunk rája stb. 

Tartson isten téged, minket, 
Tartsa meg szép vendéginket, 
Tartsa meg az országunkat, 
Benne lévő magyarokat. 
Ej haj, igyunk rája, 
Ugy is elnyel a sir szája, 
Ott lesz fáradt testünk 
Csendes hazája. 
(Bor szőr csökj Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



__332_ 

39. 
Megittad már mindenemet 

Egy pénzig, 
Három vasas szekeremet 

Egy szegig, 
Kilencz borjas tehenemet, 
Ujjonand csinált ekémet, 

Te gonosz! 
(Somló-vidék, Veszprém-vm.) 

40. 
Az isten éltesse e pinczének urát, 
Ki vendégjeitől nem sajnálja borát, 
Hosszura elnyújtsa élete fonalát, 
Araszsza mindenben reá szent áldását. 

Az erény, mint gyémánt, benne tündököljön. 
A borosedénye soha ne ürüljön, 
Jó izü italtól a hasa úgy nyőljön, 
Negyedfél rőf posztó bugyogónak kölljön. 
(Somló-vidék, Veszprém-vm .) 

41. 
(Dr. Hering Miklós gyűjt.) 
(Egy szóval) : 
Mikor a barátok mulattak, egy sirbakot állí- 
tottak a pinczeajtóba (egy kimegy), azután rákezdtek: 
(Mind) : 
Három fehér szőlőtőke, 
Három fekete — 



Digitized by 



Google 



333 

(A sirbak bekiált): 
Jön a gvárdián! 

(Mind, kenetteljesen) : 
Dicsértessék az Úr Jézus 
Áldott szent neve. 
Szűz Mária, szűz anyánk, 
Te lég)' a mi pátrónánk; 
Szűz Mária, segits meg — 

(A sirbak bekiált) : 
Visszament ! 

(Mind susogva) : 
Hogy a fene egye meg! 
Ezt a kis bort igyuk meg! 

(Fenn): 
Hogy a fene egye meg! 
Ezt a kis bort igyuk meg! 
(Kemenesalja, Vas-vm.) 

42. 

(42-5. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Cseng, cseng, cseng a pohár, 
Cseng, cseng, cseng a pohár! 
Hol a pohár bujdosik, 
Siklik a bú. mint a esik. 
Jaj de jó a dínomdánom, 
Nincs ennél szebb a világon, 
A világon, a világon! 

Digitized by VjOOQLC 



334_ 

Idd, idd, idd meg a bort, 
Idd, idd, idd meg a bort! 
Bortól szökik a búbánat, 
A bajból is öröm támad. 
Jaj de jó a dínomdánom, 
Nincs ennél jobb a világon, 
A világon, a világon! 
(Kemenesalja, Vas-vm.) 

43. 

Arra alá egy kis csárda magába. 
Ott mulat az öreg isten bujába, 
Az angyalok rézkancsóval köszöntik, 
Krisztus urunk a némettel vesződik. 
(Kóny, Györ-vm.) 

44. 

Hej ! rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki — 
A kis czipőt ki rúgta ki? — 
Kocsmárosné lánya lába ujja búbja tudja, 
Hej ! hogy a czipőt hová rúgta. 

A czipőnek meg kell lenni, 
Komáromba el kell menni. 
Kocsmárosné lánya lába ujja búbja tudja, 
Hej ! hogy a czipőt hová rúgta. 
(Koronczó, Györ-vm.) 



Digitized by 



Google 



335 



45. 



Most igyunk bort, mert most van ölég: 
Nem vágta el a szőlőt a jég. 
Önts föl a garatra, rajtad a sor — 
Nincsen jobb csömöge, mint ez a bor. 
(Koronczó, Győr-vm.) 



46. 
(Paál János gyűjt.) 

A hol czégért látok, 

Oda bemegyek, 

A hol jó bort mérnek, 

Oda sietek. 

Sári tili tullárom, 

Oda bemegyek. 

Sári tili tullárom, hopp! 

Itt egy czégér himbál, 
Ide bemegyek; 
Itt mérik a jó bort, 
Ide sietek. 
Sári tili tullárom, 
Ide bemegyek. 
Sári tili tullárom, hopp! 
(Kis-Barát, Györ-vm.) 



Digitized by 



Google 



_336_ 

47. 
(Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Bortól oszlik a gond, 
Bortól oszlik a gond, 
A kinek van bubánatja, 
A mi borunk meggyógyitja, 
Meggyógyitja. 

Ej de jó a dinom-dánom, 
Nincs ennél szebb a világon, 
Addig igyál, jó barátom, 
Mig nincs itt a jajdebánom, 
Jajdebánom. 
(Sajtos- Kál, Sopron-vm.) 



Digitized by 



Google 



V. 
TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK. 

1. 

(1—2. Pálffy Dénes gyűjt.) 

Kis kertembe' madárfészek — 

Sujárirom! 

En a legénynek nem hiszek, 

Sujárirom ! 

Mer' a legény leány-csaló, 

Verje meg a mindenható. 

Sujári, sujárirom! 

Édes anyám férjhez adott, 

Sujárirom ! 

Egy talléros szoknyát adott. 

Sujárirom ! 

Olyan fene kis uram van, 

Kukoricza nadrágja van. 

Sujári, sujárirom! 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 22 



Digitized by 



Google 



338 

Kis kertemben egy kis lakat 
Sujárirom ! 

De vén feleségem akadt. 
Sujárirom ! 

Alig várom az ördögöt, 
Hogy elvigye a vén dögöt. 
Sujári, sujárirom! 
(Puszta-Magyarod, Zala-vm.) 

2. 

Feleségem olyan tiszta, 
Kétszer söpör egy hónapba; 
A szemetet se viszi ki, 
Az ágy alá söprögeti. 

Kenyeret is jól tud sütni: 
Ötször-hatszor befűt neki, 
Ötször-hatszor befűt neki, 
Mégis sületlen veszi ki. 

Káposztát is jól tud főzni: 
Ötször-hatszor beránt neki, 
Ötször-hatszor beránt neki, 
Mégis föletlen tölti ki. 

Eeggel fölkel nyolcz órakor, 
Feje olyan, mint a bokor, 
Két szemébe' két kis csipa, 
Csapja meg az istennyila. 
(Puszta-Szent-László, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



339 

3. 

(Rohonczy Károly gyűjt.) 

Meszelik a kemenczét 

Fehérre, 
Ölelik a menyecskét 

Se tétbe. 
Házas ember otthon légy, 
Otthon nem csip meg a légy 

Setétbe'. 
(Söjtör, Zala~vm.) 

4. 

(Jendrassák Ignácz gyűjt.) 

Sándorházi telek alatt 

No de nem baj! 
Egy kis kut van födél alatt. 

No de nem baj! 
Közepében rozmaringszál — 
Lányok lelke az égbe szál. 

No de nem baj ! 

Sándorházi telek alatt 
No de nem baj! 
Egy kis kut van födél alatt, 

No de nem baj ! 
Közepében tüskebokor — 
Legényeké a mély pokol. 
No de nem baj! 
(Sándorháza, Zála-vm.) 

22* 

Digitized by VjOOQLC 



340 

5. 

(5—9. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Nincsen nékem — Szedte-vette 

Nincsen nékem Teremtette — 

Feleségem, De jól tette, 

Nem adott a — Hogy elvette, 

Nem adott az Mert hej ! 

Isten nékem. Nem kedvemre 

Egyet adott, Teremtette! 
De elvette; 

(Alsó-Lendva, Zala-vm.) 



Lesz még czigány lakodalom, 
Magam is megházasodom. 
Ej more, mamóre, 
Cziliváre gadzsore. 

Lesz még czigány lakodalom, 
Lesz még czipó az asztalon. 
Ej more, stb. 

Lesz még czigány lakodalom, 
Magam is megházasodom. 
Ej móré, mamóre, 
Cziliváre gadzsore. 

(Szent- Balázs, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



341 



Nini, nini, mi van ott a bokorban! 
Azt gondoltam, hogy egy őz . . , 
Keresztanyám meg a csősz — 
Mind a kettő csupa ősz. 

Nini, nini, mi van ott a bokorban! 
Azt gondoltam, hogy egy nyúl . . . 
Komámasszony meg egy ur 
Ugrott ki a bokorbul. 

(Köveskálla, Zala-vm.) 



8. 

Köveskáli utcza 
Le van flaszterolva, 
Kilencz kis lány meg kettő 
Gyöngyén sétál rajta . . . 
Mikor végig megyek rajta, 
Czeterál a czizmám sarka. 

Köveskáli utcza 

Végig bazsarózsa, 
Hat szál gyertya meg kettő 

Csöndesen ég rajta . . . 
Mikor végig megyek rajta, 
Czeterál a csizmám sarka. 
(Köveskálla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



342 



Megérett a som — 

Nincsen húszasom. 
Megérett a szőlő fája — 
Hunczut a német fajtája. 

Megérett a som — 

Nincsen húszasom. 
Elvitte a hunczut német — 
Hogy a fene csak enné meg. 

(fialaton- Füred, Zala-vm.) 

10. 
(Halász János gyűjt.) 

Hej czudárom, czudárom, 
A farsangot bevárom, 
Hogyha itthon maradok, 
Apáczának fölcsapok. 

Oh, te rozzant kaloda, 
Nem való vagy te oda; 
Nem való vagy egyébnek, 
Fogatlan gereblyének. 
(Balaton- Henye, Zala-vm.) 

11. 

(Dukai Takács Gyula gyűjt.) 

Ez a kis lány fájdítja az i- i- inát, 
Mert nem kapott tegnap este 



Digitized by 



Google 



34=3 

Fa- fa- fazékban főtt a lencse — 
Í3z ám a nagy szerencse! 

Ez a legény fájdítja az i- i- inát, 
Mert nem kapott tegnap este 
Pi- pi- pipadohányt, kostököt, 
Reggelre jó fröstököt. 

Uton-utfélen terem a mu- mu- murva, 
Szép kis lányból lehet még a 
Ku- ku- kurucz-világ régen volt, 
Talán bizony soh'sem volt. 

Elmentem én a nagy-turi vásárra, 
Rátaláltam egy nagy fene pi- pi- 
Csára hajlott a lovam, 
Pedig nem is csapkodtam. 

Júniusban szépen peng a ka- ka- kasza, 
Paraszt ember lába közt a 
Fa- fa- faszerszáma, ülője, 
Kaszaköszörülője. 

(Szent- Ben-Kálla } Zala-vm.) 



12. 

(12—4. Bohár Lajos gyűjt.) 

Két krajczárös czintányér 
Ne epekedj a lányér', 
Dunárul fun a szél! 



Digitized by 



Google 



344 

Mer' a lánynak baja lesz, 
Kondor hajú fia lesz. 
Dunárul fun a szél! 
(Puszta- Somodo r, Somogy- vm.) 

13. 

A kis lányé czin, czin, czin; 
A nagy lányé pin, pin, pin; 
Menyecské-é kitty, kotty, kotty; 
Vén asszonyé litty, lötty, lötty. 
(Mernye, Somogy-vm.) 

14. 

Vött az apád kecskét, 
Tudod azt? 
Kiverte a kerbe, 
Látod azt? 
Megötte a farkas, 
Hallod azt? 

Meghagyta a farkát . . . 
(Ha valaki tovább kérdi, annak hozzá mondják) : 
Szopod azt! 

(Mernye, Somogy-vm.) 

15. 

(15—7. Dr. S. Ily. gyűjt.) 

János bátyám fekete kecskéje 
Többet ér> mint piczi felesége, 



Digitized by 



Google 



345 



Mer' az asszonyt elszöktették Pestre. 
De a kecske — megmegy minden este. 
(Látránn, Somogy-vm.) 

16. 

Gyöngyöm, rózsám, gyönyörű virágszál, 
Elvennélek, ha szegény nem volnál; 
De mi haszna borul szemem könybe — 
Drága neved nincs a telekkönyvbe. 
(Jákó, Somogy-vm.) 

17. 

Nem bánom én, ha rám szakad is az ég, 
Úgy is mindig reszelt leves az ebéd, 
Reszelt leves az ebédem, semmi más, 
A vacsorám egy keserves sóhajtás. 
(Kadarkút, Somogy-vm.) 

18. 
(Kiss Lajos gyűjt.) 

Házas ember szavára 
Ki ne állj az utczára: 
Házas ember szerelme 
Méreggel van keverve, 
Méreggel van keverve.* 

* Ugyanígy lehet a tisztelem!' úr szerelme ostyával, 
a tanítóé bö'tüvel, a doktoré vattával, a postamesteré billog- 
gal, a telegráf osé deróttal keverve. 



Digitized by 



Google 



34tt 

Legényember szavára 
Kiállhatsz az utczára, 
Mert a legény szerelme 
Édes mézzel van tele,' 
Édes mézzel van tele. 
(Bisse, Baranya-vm.) 

19. 
(20 — 1. Szarvas Mariska gyűjt.) 

A korcsmáros panaszkodik, 
Hogy az küszöbje elkopik. 
Mert minálunk minden legény 
Bemegy akár milyen szegény. 
Angyalom ! 
(Kapós- Székest), Baranya-vm.) 

20. 

Czifra almáriom kulcsa — 
Ez a legény jaj de furcsa: 
Nappal a leányt megszólja; 
Este elmegy, megcsókolja. 
(Vásáros-Dómba, Baranya-vm.) 

21. 

Három szál fa nem nagy erdő, 
Sáj ráj ríja, hap hap liapp! 
A leány csak búnevelő. 
Sáj ráj ríja, hap hap happ ! 



Digitized by 



Google 



347 

Három ürü nem nagy fóka; 
Sáj ráj ríj ja, hap hap happ! 
A leány csak heje-huja. 
Sáj ráj ríja, hap hap happ! 
(Sásd, Baranya- vm.) 

22. 

(22-8. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Arra alá faragnak az ácsok, 

Ide hallik a fejszecsapásuk. 

Ergye, kis lány, kérdezd meg az ácsot: 

Ad-e csókért egy kötény forgácsot. 

Egye meg a fene azt az ácsot, 
Nagyon sokra tartja a forgácsot: 
Kilencz csókot Ígértem meg érte, 
De neki még ráadás is kéne. 
(Szegzárd, Tolna-vm.) 

23. 

Már minálunk az idén 
Megbukott a krinolin. 
Megjárták a kis lányok, 
Nincs krinolin-szoknyájok. 

Lányok, lányok sírjatok: 
Nincs krinolin-szoknyátok. 
Már én sirtam eleget, 
Hogy énnékem nem lehet. 



Digitized by 



Google 



348 

Sáska isten ostora — 
Hát a krinolin-szoknya ! 
De még annál is nagyobb, 
Hogy az idén megbukott. 

Ez a kis lány arra kért: 
Vegyek neki krinolint. 
Vettem neki pattogóst, 
Nyalka csinos ropogóst. 

Kereskedő' panasza, 
Keményítőn nincs haszna. 
Adjátok el hát lányok 
A krinolin-szoknyátok. 

Czeperl-polka csúnya táncz - 
A krinolin csupa ráncz. 
Hip itt, hop ott, Habakukk 
A krinolin csupa lyuk. . 
(Agárd, Tolna-vm.) 

24. 
(Tájszólás szerint.) 

Nyócz garasnak négy a fele 
Ovött vóna mög a fene. 
Te vótá' szeretőm nem más, 
Essön beléd a nyilamlás. 

Apád ki vót, nem tudhatod, 
Senkire rá nem foghatod; 



Digitized by 



Google 



349 

Elég, ho' nagyon szegén vót, 
Bécsben liszttologató vót. 
(Almás, Tolna~vm.) 

25. 

Mikor az úristen maga volt arató: 

Szent Antal és Szent Pál volt nála nyomtató, 

Szent Péter is beállt hozzája vellásnak — 

(Aztán azt mondta :) 
»De az úristennek se dolgozom másnak !« 
(Nagy-Dorog, Tolna-vm.) 

26. 
Travestia. 

Bánatosan zeng a szamár, 
A kanczáját siratja; 
Bánatos a bivaly-borjú, 
Mert az anyja kávéházban 
A czigánynyal huzatja. 

Pillárom pitty, 

Reportom szotty. 

Hármat tojott az oroszlán 
A jegenyefára, 
Oda ment az öreg medve, 
El is szedte, meg is ette 



Pillárom pitty, 
Reportom szotty. 
(Polgárai, Fehér-vm.) 



Digitized by 



Google 



350 



27. 



Vén az asszony, vén; 
Nem szeretem én, 
Ha ránézek én, 
Elájulok én, 

Tyutyu tyu, heere tyutyu tyu ! 
Küldd el fene az ördögöt, 
Hadd vigye el a vén dögöt 
Tyutyu tyu, heere tyutyu tyu ! 
(Seregélyes, Fehér-vm.) 

28.' 

Elvenném én a kend lányát, de csalfa; 
Nem dologra nevelte föl az anyja, — 
Pedig nekem dologra kell az asszony: 
A kend lánya urnák nevelt kisasszony - 
En mellettem fölpirulna a napon. 
(Csákvár, Fehér-vm.) 

29. 
(29—30. Bott Miklós gyűjt.) 

Jár a holdvilág az égen 
Óriási kifliképpen. 
A ki azt éhesen nézi, 
Jaj be rosszul esik néki. 
(Vámos, Yeszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



351 

30. 

Apró krumpli, nagy haszon — 
Eresszen be kisasszon, kisasszon. 
Ha beereszt kisasszon : 
Magáé lesz a haszon, a haszon. 
(Vámos, Veszprém-vm.) 

31. 
(31-3. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

. Picziny legény, tyuhaja! 
Mondja meg, hogy mi baja; 
Mondja meg piczi szája, 
Mit érez szive tája? 

Ne félj, kincsem, ne ne ne, 
Nem vagyok én a fene; 
Nem eszlek meg, angyalom, 
Csak úgy szorítlak agyon. 
(Hajmáskér, Veszprém-vm.) 

32. 

Bécsi boltba járok én, 
Régi réffel kérek én; 
Régi réffel nem adnak, 
A méterrel megcsalnak. 

A kocsmába járok én, 
Rézitczével kérek én; 
Rézitczével nem adnak, 
A literrel megcsalnak. 



Digitized by 



Google 



352 

Mészárszékbe járok én, 
Régi fonttal kérek én; 
Régi fonttal nem adnak, 
Kilogrammal megcsalnak. 
(Csernye, Veszprém-vm.) 

33. 
Kicsiny csizma, nagy láb, 
Ne húzz bele kapczát: 
Nem megy bele, belemegy. 

Kicsiny pohár tűznél, 
Nagy a fedő rajta: 
Nem lepi be, belepi. 

Sistereg a hurka, 

Hozza be a Jutka: 

De mingyárt ám, de mingyárt. 

Ha majd meghalsz, lölköm, 
Ne vigy veled bundát. 
Nem kell oda bunda, 
Se a köpönyeged, — 
Mert a pokol úgyis elég meleg. 
(Tüskevár, Veszprém-vm.) 

34. 

(Vathy István gyűjt.) 

Szentmártonnapi nóta. 

Szép állat a liba, magát megmossa, 
Orrával tollait fölborzogatja. 



Digitized by 



Google 



353 

Kis kertemben, ligetemben 
Együtt röpködtek — 
Kedves, édes kis angyalom, 
Jaj de szeretlek. 

Jó libának lenni, szép tollak födik, 
Fűvel, salátával vendégeskedik. 
Kis kertemben, stb. 

Teletömik hosszú bögyit kukoriczával, 
Ugy meghízik, hogy már alig birhat magával. 
Kis kertemben, stb. 

A ki Mártonnapján libát nem eszik, 
Ámbár jóllakjék is, mindig éhezik. 
Kis kertemben, stb. 

A ki jó ludhussal akkor jóllakik, 
Teli csutorából könnyen ihatik. 
Kis kertemben stb. 

Kedves, édes rózsám, gyönge violám, 
Csókra termett szép szád be megcsókolnám. 

Kis kertemben, ligetemben 

Együtt röpködtek — 

Kedves, édes kis angyalom, 

Jaj de szeretlek. 

( Bors zör csök, Vcszprém-vm.) 
Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 23 

Digitized by VjOOQLC 



_3B4_ 

35. 

(35—7. Sebestyén Izabella gyűjt.) 

Nekeresdi határon 

Riczacza, Sáricza! 
Nyargal a pap szamáron, 

Riczacza, Sáricza! 
A rektorné vezeti, 
A papné meg neveti. 
Sej, ringé, runge, riczacza, Sáricza! 

Nekeresdi faluba 

Riczacza, Sáricza! 
Készen az akasztófa, 
Riczacza, Sáricza! 
Alatta van a kocsi, 
Rajta meg lóg a csacsi. 
Sej, ringé, runge, riczacza, Sáricza! 
(Kup, Veszprém-vm.) 

36. 

Öreg-Kupon kidobolták, 
Node kidobolták: 
Ne főzzenek lisztes kását, 
Node lisztes kását, 
Mert a lányok igen szeretik. 
Fazekastól majd megeszik, 
Node majd megeszik. 
(Knp, Veszprémem.) 



Digitized by 



Google 



355 

37. 

Trencsin megyébe, 
Ülj az ölembe, 

Kis angyalom! 
Nem ülök én az ölébe, 
Inkább leülök a földre 
Trencsin megyébe. 
Kis angyalom! 
(Nőráp, Veszprém-vm.) 

38. 

(Gueth Lajos gyűjt, tájszólás szerint.) 

Leszabgyák a viloját a szagájér', 
Éveszik a csúnya lant a jussájér', — 
Mer' mind ojjany a mastanyi vőlegény, 
Nem kő neki a szép leján, ha szegény. 

Má' minálunk ojjanyok a legények, 
Házosonnyi sö mernek a szegények, 
Mer' mind ojjany a mastanyi menyecske: 
Szép a zura, de még szebbet szeretne. 
(Felső-Eör, Vas-vm) 

39. 
(39 — 40. Dr. Hering Miklós gyűjt, tájszólás szerint.) 

Udvaromba kiviritott a csollán — 
Má' minálunk megörekszig minden Ián. 
Maga mongya ja legínnek, gyűjjön be! 
Nem megyek be, egyen meg a vín fene! 
(Kemenes-Högyész, Va,8-vm.) 

23* 



Digitized by 



Google 



356 

40. 

Kukoricza gánicza, 
Rászárott a lábosra. 
Ek kis I6án kotorta : 
A'szonta, hon nöm torta. 
(Kemenes-Högyész, Vas-vm.) 

41. 
(41—4. Pollák Miksa és Sarolta gyűjt.) 

A nagy-vághi kis lányok 
Mind tunikába járnak. 
Hanem az a czinder bunder, 
Sájvárom, rászászom . . . 

Illik rájuk tunika, 
Mint szamárra az iga. 
Hanem az a czinder bunder 
Sájvárom, rászászom . . . 
(Rábaköz.) 

42. 
Újfaluban egy kis gyereknek 
Rossz bocskora van a szegénynek, 
El akarja a sárt kerülni, 
El akar a bocskor merülni. 

Ujfalusi utcza derekán 
Kiállott egy borzas hajú lány. 
Megéri-e majd a szerelme, 
Ha a rossz bocskor elmerülne? 
(Rábaköz.) 



Digitized by 



Google 



357 



43. 



Harmatos a kukoricza levele, 
Férjhez mennék, ha valaki elvenne. 
Azt se bánnám, ha az uram megverne, 
Csak a nevem ifiasszony lehetne. 
(Rábaköz.) 

44. 

Három iccze kendermag — 
Jaj de büszke fráter vagy. 
Mit ér az a büszkeség, 
Ha nincsen, nincsen, 
Ha nincsen, nincsen, 
Ha nincsen, nincsen feleség. 

Nekem olyan asszony kell, 

Ha beteg is keljen fel, 

Főzze meg a vacsorát, 

Ugy várja, várja, 

ügy várja, várja, 

Ugy várja, várja az urát. 

Nekem olyan legény kell, 
Ha beteg is keljen fel, 
Menjen ki a konyhára, 
Gyu-gyujtson, gyújtson, 
Gyu-gyujtson, gyújtson, 
Gyu-gyujtson, gyújtson pipára. 
(Beled, Sopron-vm.) 



Digitized by 



Google 



358 

45. 

(45—6. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Rozmaring, rozmaring, 
Leszakadt rólam az ing. 
Pedig ha a ? leszakad, 
A gatyátul elmarad. 
Aj, vaj, maduli csaj, 
Aj, vaj, mangi csaj, 
Dala maszi. dala maszi, 
Szusz pendali dikhecz, 
Boldog dala mi. 

Akkor hizik a rajkó, 
Mikor döglik a disznó; 
Keze-lába csupa zsir, 
Három hétig nem is sir. 
Aj, vaj, maduli csaj, 
Aj, vaj, mangi csaj, 
Dala maszi, dala maszi, 
Szusz pendali dikhecz, 
Boldog dala mi. 
(Dénesfa, Sopron-vm.) 

46. 
Ez a legény lentyő, lentyő, — 
Nekem bizon nem kő, nem kő. 
Inkább az a fiatal, 
A ki engem kitakar, betakar — 
Tudja fene mit akar! 

(Alsó- Bük, Sopron-vm.) 



Digitized by 



Google 



VI. 
VEGYES DALOK. 

1. 

(Raksányiné-Bohár Ilona gyűjt.) 

Ha galamb lehetnék, 
Vad erdőben sírnék; 
Ha szellő lehetnék, 
Messze elrepülnék: 
De egyik sem vagyok, 
Szegény árva vagyok; 
Ha meg nem változik, 
Búmban elhervadok. 
(Mernye, Somogy-vm.) 

2. 
(2—4. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

A Balaton széles nagyon, 
De annak is partja vagyon. 
Az én búmnak nincs határa, 
Bele halok nem sokára. 
(Gomba, Somogy-vm.) 

Digitized by VjOOQLC 



360 

3. 
Az én szemem csak sir, csak ázik; 
Az én szivem egyre csak fázik: 
Megöli a keserűség — 
Szegény embernek ez elég . . . 
(Duna-Földvár, Tólna-vm.) 

4. 
Itt a szombat, közelget a vasárnap, 
Söpörgetnek a regöli leányok; 
Söpörgetik a regöli gyöngy-utczát, 
Hogy a legény el ne verje a lábát. 

A regöli széles utcza de pocsék, 
A leányok vörös borral öntözik; 
Öntözzétek, hadd teremjen virágot, 
Majd kinyilik, hogyha én arra járok. 
(RegÖly, Tolna-vm.) 

5. 

(5—6. Szarvas Mariska gyűjt.) 
Elmegyek) elmegyek, 
Én itten nem leszek, 
Hej, a te faludnak 
Lakosa sem leszek. 
Akkor lesz, akkor lesz 
Visszajövetelem, 
Majd ha egy szem búza 
Száz körösztöt terem . . . 
(Kánya, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



361 

6. 
Ai én uram meg tud verni, 
De keszkenőt nem tud venni. 
Ezt az egyet azért vette, 
Hogy «, fejem beköthesse, haj ! 
( Vásáros- D, mbó, Baranya-vm.) 

' 7. 
(7-8. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

De szeretnék — 

De szeretnék fa lenni az erdőben, 
Ha valaki tüzet rakna belőlem,; 
Felgyújtanám ezt a czudar világot, 
Közepéből — 

Két széléből szakajtanék virágot. 
Kutya világ — 

Czudar világ mikor érem végedet? 
De meguntam benned az életemet, 
Mikor nincsen soha benned vig napom: 
Világvége 

Lesz mire én bánátimat elsirom. 
(Dencsháza, Baranya-vm.) 

8. 
Isten hozzád, szülőföldem. Dencsháza; 
Szálljon reád a jó isten áldása! 

Kedves rózsám, te tőled is búcsúzom: 
Gyér' közelebb, megcsókollak, angyalom ! 
(Dencsháza, Baranya-vm.) 



Digitized by 



Google 



362 

9. 
(Biczó Kálmán gyűjt.) 
Dráva partján születtem a világra, 
Nem fürösztött soha engem a bába 
Megfürödtem én a Dráva tizébe' — 
Borulok a kis angyalom ölébe. 

Három hete hogy a Dráván halásztam, 
Könnyeimtől egy csepp vizet se láttam. 
Kihalásztam a rózsám zsebkendejét, 
Kék selyemmel várattam rá a nevét. 
(Old, Baranya-mi.) 

10. 
(10—11. Pálffy Dénes gyűjt.) 
Szegény vagyok én, 
Szélrül lakom én. 
A házamnak nincs teteje, 
Elhordta a szél. 

Ha én akarom, 
Megzsuppoltatom ; 
Arra jár egy barna kis lány, 
• Becsalogatom. 

Azt is megteszem, 
Hogy majd elveszem, 
Aztán küldöm a dologra, 
Magam lefekszem. 
(Puszta- Magyarod, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



363 

11. 

Kis kertembe rozmaringot ültettem, 
Minden éjjel könnyeimmel öntöztem, 
Mégis elvitte az égi háború — 
Erted vagyok, édes anyám, szomorú. 

Kis koromban árvaságra jutottam, 
Árvaságra, kire nem is gondoltam. 
Megtanultam szomorkodni, bánkódni, 
Az igazi édes anyát siratni. 

(Puszta-Magyarod, Zála-vm.) 

12. 
(Dr. S. Gy. gyűjt.) 
Három levelet irtam az anyámnak, 
De ő egyet se küldött a fiának. 
Magas egek sirassatok engemet, 
Ti tudjátok az én bús életemet. 

A negyedik levelet is megírtam, 
Könnyeimet a betűkre rásirtam. 
Ne olvasd el, édes anyám, ha lehet: 
Gyönge arra a te szived, megreped. 
(Páka, Zala-vm.) 

13. 

(Sebestyén Izabella gyűjt.) 
Kis kertemben rózsafa — 
Kettős bimbó van rajta. 
Egyik bimbó lehajlott, 



Digitized by 



Google 



364_ 

A szeretőm elhagyott; 
Választani akarok, 
Nem tudok. 

Öreg-kupi kis leány — 
Fodros szoknya a farán ; 
Fodros szoknya a farán, 
Selyem-kendő a nyakán, 
Megszólítja a legényt 
Az utczán. 
(Kup, Veszprém-vm.) 

14. 

(Kiss Kálmán gyűjt.) 
Nincsen nékem feleségem, 
Nem is volna való nékem, 
Tyuhajna ! 

Ugy sem tudnám megbecsüni, 
Csak a lányokat szeretni. 
Tyuhajna! — 
Szép élet a legényélet, 
Ha mondom! 
Sóra, borsra, paprikára, 
Tunikára, pántlikára 
Nincs gondom ! 

(Noftzlop, Veszprém-vm.) 

15. 

(Pollák Sarolta gyűjt.) 

Nem káposzta, ki nem fejes — 
Nem is leány, ki nem kedves, 



Digitized by 



Google 



365 



Nem is legény — ej húj! — , ki nem csalfa, 
Ki a leányt meg nem csalja, 
Ha tudja. 

Nem is dinnye, ki nem sárga — 
Nem szerető, ha nem árva, 
Nem is legény — ej húj ! - , ki megteszi, 
Hogy az árvát el nem veszi, 
Rászedi. 
(Bábaköz.) 

16. 

(Dadái Király Pál gyűjt.) 

(Éjfélkor éneklik, mikor a menyasszony fejére a főkötőt 

fölteszik. — Tájszólás szerint.) 

A) 
»0 ién ides hosszi hajam, 
Hová lettiél? 
Talán a fejkötüő alá 
Pöndöröttiél?« 
— Oda pöndöröttem ién, 
Le sö ereszkedem ién 
Egísz huótig. 

B) 
Leszek, leszek, 
Menyasszony leszek, 
Koszorú helett 
Fejkötüőt teszek. 
(Hegyhát, Vas-vm.) 



Digitized by 



Google 



366 

17. 
(17—19. Dr. S. Gy. gyűjt.) 

Edes anyám két hetes koromba' 
Kötött volna követ a nyakamra, 
Dobott volna bele a Rábába: — 
Nem volnék most senki keze-lába! 
(Vasvár, Vas-vm.) 

18. 
Gyönge a nád, lehajlik a földre — 
Ha én sirok, nem hallik messzire, 
Ha én sirok, sirok keservesen, 
Bús fejemet lehajtom csendesen. 
(Oloszka t Vas-vm.) 

19. 
Házam előtt van egy széles árok, 
Többet azon nappal én nem járok; 
Este járok, mert nappal nem merek, 
Ne szóljon meg minden hitvány gyerek. 

Házam előtt van egy széles árok, 
Azon húzzák most is a czigányok. 
Erre lakik a sok hires dáma, — 
A ki nem a', ne vegye magára. 
(Székes-Fehérvár.) 



Digitized by 



Google 



VII. 
JÁTÉKDALOK ÉS RIGMUSOK. 

1—3. 
Dajka-rimek. 

A) 
(A dajka megcsípi a baba kezefejét s himbálja.) 

Csip, csip, csóka, 
Vág, vág, róka, 
Szekeres gazda 
Aluszik a gazba. 
Adsz-e komám szekerpt? 
Nem adhatom oda, 
Tyúkok ülnek rajta. 
(A kezüket libbegetni kezdik.) 
Hess, el másé, 
Gyere haza magamé. 
Hess hess, hess! 

B) 
Meztelen gólya, 
Csipjen meg a bóha! 
Ha a bóha meg nem csip: 
Én csíplek meg, így ni! (Csipdesi.) 



Digitized by 



Google 



368 

C) 
Pőre, 

Menj el az erdőre; 
Vágj fát, 

Haza ne gyüjj estére, 
Mer' megbök a kecske. (Megböki.) 
(Sebestyén Izabella gyűjt Kup, Veszprém-vm.) 

4— fi. 
Kiolvasó versek. 

A) 
Siprembe, Sopromba süt a nap, 
Beharangoztat a pap; 
Az én bátyám, a barát, 
Mondja a litániát. 
Incz, vincz, kalavincz, 
Te vagy — kinn ! 

B) 
Elén pelen esik, 
Zsiros a mácsik. 
Eczetet a csikra, 
Mézet a mácsikra. 
Bagó szemű szoknya, 
Szép lány, a ki — szokta! 

Ül a kis lány kosárba, 
Császár király lánya. 
In tan tana, 
Rizsi, ruzsi — le! 
(Sebestyén Izabella gyűjt. Kup, Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



369 



7. 
Cziczelle. 

Cziczelle a kör közepén áll, fejét lehajtja. 

KÖR: 
Eladlak, eladlak, Cziczelle ! 

CZICZELLE : 
Kinek adsz, kinek adsz, jó gazdám? 

KÖR (énekli) : 
Jó szántónak, jó vetőnek, 
Barna-piros legénykének. 
Cziczelle, Cziczelle, Cziczelle! 
Vesd meg az ágyadat, 
Söprik a szobádat, 
Cziczelle ! 
Törüld ablakodat, 
Öleld galambodat, 
Cziczelle, Cziczelle, Cziczelle! 
A következő játékban az lesz Cziczelle, a kit 
választ és a kivel tánczol. 

(Szarvas Mariska gyűjt. Kánya, Tólna-im.) 

8. 
Éva, szivem Éva. 

A leányok körbe fogódzanak és énekelnek. 
A körben álló összetett kezeit sorban végig húzza a 
leányok kötényén úgy, hogy az ének minden ütemére 
egy-egy leány kerüljön. 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés! 24 

Digitized by VjOOQlC 



370 



Mit mos, mit mos, kis menyecske? 
Ungöt, gatyát, varrott keszkenyöket. 
Öleld, a kit szeretsz. 

(A körben álló folytatja) : 

Ezt ölelem, ezt csókolom: 

Az asszonyom lányát, 

Kötöm gyöngyös bokrétáját. 

(Azzal, a kire az utolsó ütem esett, tánczra kerekedik, míg 

a kör énekli) : 

Éva, szivem Éva, 
Most érik a szilva, 
Terítve az alja, 
Fölszedjük a nyárra. 
Bárcsak ez a hajnal 
Sokáig tartana, 
Hogy a szerelemnek 
Vége ne szakadna. 
Szerelem, szerelem, 
Átkozott gyötrelem, 
Mért nem virágoztál 
Minden fa tetején, 
Minden fa tefején, 
Czidrus-fa levelén, 
Hadd szakajtott volna 
Minden szegény legény. 
Lám én szakajtottam, 
De elszalajtottam, 
Utána indultam, 
De el nem foghattam. 



Digitized by 



Google 



371 



Ángyam sütött rétest, 
Nem adok belőle. 
Kivitte a fára 
Legények számára, 
Arra ment a gólya 
Elvitte magával. 
Hajdina roponya 
Engem kéret a koma, 
Téged meg a sodrófa. 
A befogott a körben marad s vele a játékot 
újra kezdik. 

(Berger Mariska gyűjt. Némedi, Tólna-vm.) 

9. 
János ur készül ... 

Egy a körön kívül, a másik belül áll ; kar- 
jukat összefogják s a forgó kör fölé tartják. Mikor 
az ének utolsó szavához értek, karjaikat lecsapják s 
az így megállítottakkal tánczolnak. Őket a játék 
folytatásánál tánczosaik váltják fel. 

János ur készül németi Bécsbe, 
Lovai vannak nyergélő-félbe ; 
Nyerge szijja hajlandóba, 
Tiz arany gyürü hörgendőbe. 
Hajtsd erre magadat, 
Azt a görbe nyakadat. 
Az hajnali tánczra. 
En még sohasem voltam Uj-Budára, 

24* 

Digitized by VjOOQlC 



372 

Mind megirott palotába, 
Szent János temetésére. 
Hozzátok ki a koszorút, 
A kit kötött az én lányom. 
Aratás, kapálás, 
Szénahordás, megállás. 
(Szarvas Mariska gyűjt, Kapos-Szekcső, Baranya-vm.) 

10—11. 
Kis kacsa fördik . . . 

A) 
(Körbe fogózva éneklik.) 

Kis kacsa fördik 
Fekete tóba, 
Fijáho' kíszű 
Len gy elországb a. 
Kengyé mosgyá, 
Szép kis menyecske, 
Ölejj, csókojj, 
Akit szereccz, kab be. 

(Kiki párt választ és tánczol.) 
Hej széna szénádom, 
Széna szakadéktya, 
Benne vagyon kerék asszon, 
Kerék kis menyecske. 
Ezt ölelelem, ezt csókolom, 
Ez az én pajtásom. 
Járgyátok, járgyátok, 
A szálai tánczot. 



Digitized by 



Google 



373 

Majd éfárad egygyikünk, 
Az se tuggyuk mellikünk, 
A lekkissebbikünk. 
(Dr. Hering Miklós gyűjt. Kemenes- Hogy ész, Vas-vm.) 

B) 
Kis rucza fürdik 
Fekete tóban, 
Ki az ott, ki az ott 
Lengyelországban ? 
Lengyel mondja: 
Szép kis menyecske, 
Öleld, a kit szeretsz. 

(Kiki párt választ és tánczol.) 
Ezt ölelem, ezt csókolom. 
Szita, szita, péntek, 
Hop szerda, 
Juliska. 

Ég a gyertya, ha meggyújtják, 
Azt a lányok szépen fújják: 
Rakd ide, rakd oda! 
Zibet-zabot a lovának, 
Gyingyet-gyöngyöt a lányának. 
Rakd ide, rakd oda! 
Szita, szita, péntek, 
Hop szerda, 
Juliska ! 
(Farkass Sándor gyűjt Nova, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



374 

12. 
Körösdi. 

Három kis gyereket egymástól 2 — 3 lépésnyire 
leültetnek s a kör ezek közt kígyózó vonalban kezd 
akként kerengeni, hogy egy gyermek a körön kívül, 
kettő pedig belül essék. így aztán a körösdinek kifli- 
formája lesz. Keringés közben éneklik : 

Komáromba kéretőztem, 

Oda sem adának, 

A gyöngyösi vén vargának 

Neki taszigálnak. 

Nem köll nékem lencse, borsó, 

Csak köll nékem az koporsó. 

Ej huj, husszu (?) pajtás, 

De szép élet, de szép élet, 

De szép, a ki élhet. 

Szabad péntek, szabad szombat, 

Szabad szappanolni, 

Szabad nékem Köveskálon 

Szeretőt tartani, 

Akár egyet, akár kettőt, 

Akár tizenkettőt, 

Akár hármat, akár négyet, 

Akár tizennégyet. 

Nem köll nékem stb. 



Digitized by 



Google 



375 



Elvesztettem zsebkendőmet, 
Megver anyám érte, 
Egy kis legény megtalálta, 
Csókot kivan érte, 
Akár egyet, akár kettőt stb. 
(Vörösmarty né- Sebestyén Eszti gyűjt, Köveskálla, Zala-vrn.) 

13—14. 
Várkörkerülő. 

A) 

A kerülő a körben jár körül s a többiekkel 
énekli : 

Járom az urnák várházát, 
Járom másod magammal. 
Szőke legény lábaimat sem nyomja, 
Gyönge karját sem nyújtja. 
Oh, Örzsébet asszonyka, 
Fogj kezet velem (Mariska). 
Erre a megszólitott Mariska bemegy a körbe 
és az ott állóval kezet fog ; mindketten sarokra áll- 
nak, lábhegyüket pedig egymáséinak neki dülesztik 
és igy forognak a kör felé, míg egyik a másikat a 
körből ki nem pöndöríti. Mig ez történik, a többiek 
éneklik. 

Hová megy kend, honnan jön kend? 
Kapitány ur lányát kérettem, 
Szebbiket, jobbikat, 
A legmagasabbikat. 



Digitized by 



Google 



37« 

Ipadomnak, napadomnak, 
Fogd a kezét násznagyomnak, 
Aztán pörditsd ki. 

(Poüák Ida gyűjt. Bábaköz.) 

B) 
Körben forognak, egy pedig a kört kívül ellen- 
kező irányban kerüli. 

*Mit kerülöd, mit fordulod, 
Az én házam táját ?« 

— Azt kerülöm, azt fordulom: 
Van eladó lányod? 

»Nincs.« 

— Ne tűrd, ne tagadd, 
Mert megláttam kis vásárkor: 
Piros almát árult. 

Vettem is belőle 
Fehér keszkenőbe. 

»Nem adom én az én lányom 

Pár kés nélkül, pár vella nélkül 

Arany hintó nélkül, piros szoknya nélkül. « 

— Megvan. (Egyet megkap s vele pörögni 

[kezd.) 
» Megvan, megkapod, 

Jönnek az én leányaim 

Dibegőbe, Dobogóba — hopp!« 

(Szarvas Mariska gyűjt. Vásáros- Dombó, Baranya- vm.) 



Digitized by 



Google 



377 



15—17. 
Hidasmester. 

Á > 

Párosával összefogózkodnak és egymás mögé 
állnak. Az első pár visszafordul s karjait föltartja. 
Ezek a hidasmesterek, a többi utas. 

» Itthon vagy-e, hidasmester ?« 

— Itthon vagyok, csak most gyüttem. 
»Eressz ától te hidadon.« 

— Nem eresztlek, mer' leszakad. 
»Ha leszakad, megragasztom. « 

— Mivel tudnád megragasztani? 
* Arany-porral, gyürü-gyöngygy el, 
Gyürü-gyöngygyel, gyöngyvirággal^ 

(Mind éneklik) : 
Bujj, bujj zöld ág, zöld levelestül! 
Bújj, bujj zöld ág, zöld levelestül! 
A hidasmesterek karjai alatt páronként átbúj- 
nak ; mikor átérnek, megállnak s karjaikat szintén 
föltartják. Ha az utolsó pár is átért, belőlök hidas- 
mesterek lesznek, s a játékot újra kezdik. 

(Szarvas Mariska gyűjt. Kánya, Tolna-vm.) 

B) 
»Hová voltál, hidasmester ?« 

— Győrbe voltam gyürü-gyöngyért. 
»Kitől kérted azt a gyürüt?« 

— Jó istentül törvénykedtem. 



Digitized by 



Google 



378 



»Eressz áti te hidadon.« 

— Nem eresztelek áti, 
Mert még csötörtökön este 
Eltörtétek hidam lábát. 
Még most se csináltatok meg. 
^Megcsináljuk, megcsináljuk 
Bürübül, bozzábul, bozzalevelébül. 
Ácsok vagyunk, ácsok leszünk, 
Diófábul megcsináljuk, 
Aranyfüstel megfüstöljük. 

Hadd vigyék át a menyasszony ládáját !« 
A hidasmesterek felemelik karjaikat, a másik 
félen lévők egymásután, de összefogózkodva, átbújnak 
s az utolsók közül egyet-kettőt lecsapott karral vissza- 
tartanak. Ezek aztán a hidasmester oldalán csatla- 
koznak, a többiek pedig folytatják a játékot az utolsó 
» utasig «. 

(Dr. S. Oy. gyűjt. Garaboncz, Zala-vm.) 

C) 
Fiuk és leányok külön csoportosulnak s a melyik 
csoport játszani kezd — itt pl. a leányoké — liossszú 
sorban feláll, egymás kezét megfogja, a másik csoport 
— a fiuké — pedig kiáltja : 

» Eresszetek, eresszetek 
Ordán (Jordán ?) vizin által. « 

— Nem eresztünk, nem eresztünk, 
Mert nem tudjuk: ki népei vagytok? 
» Lengyel László jó királyunké 



Digitized by 



Google 



379 



— Nekünk is nagy ellenségünk. 
» Micsoda nagy ellenségtek ?« 

— Múlt napokban itt voltatok, 
Tikunk (hidunk?) lábát eltörtétek, 
Most sem csináltátok még meg. 

» Ácsok voltunk, ácsok leszünk, 
Holnap délre visszajövünk, 
Fenyőfából kifaragjuk, 
Arany szegekkel be is koczogtatjuk. 
Mit kívánsz ?« 

— Szint. 

» Micsoda szint ?« 

— Egy hordó bort, 
Kemencze kalácsot, 
Egy szép gyereket, 

Kinek neve (Kovács Fcrencz). 
Kovács F. fut s ha át tud a soron törni, a 
leányok csoportjánál marad, különben visszamegy a 
fiukéhoz. A kérdések újra kezdődnek, mig a fiúk 
mindegyike át nem törte a leányok sorát. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Beö, Sopron-vm.) 

18. 
Turózás. 

A » túrók « körbe ülnek s a tulajdonosok 
kötényükkel beterítik őket. Ha a vevő egyet meg- 
szólít, a következő párbeszéd kezdődik : 

»Hogy a túró, komámasszony ?« 

— Két garas egy harapás, 



Digitized by 



Google 



380 



Meg egy kenyér-szakasztás. 
»Hogy a túró, komámasszony ?« 

— Három lépés egy futás, 
Kilencz kenyér-dagasztás. 
Hanem abból nem eszel, 
Hacsak meg nem betegszel; 
Akkor is csak ugy eszel, 
Ha halálra betegszel. 
^Fussunk egyet, komámasszony !« 

— De magam se bánom, 
De magam se bánom. 

Most a kört ellenkező irányban körülfutják s 
a ki előbb visszaér, azé lesz a türó. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Vasvár, Vas-vm.) 

19. 
Cziczkézés 

Egy »cziezke«, a ki kérdez; a többiek »egerek«, 
a kik csoportban állva felelnek. Az utóbbiak az utolsó 
felelet után szanaszét futnak, s a kit a cziczke meg- 
fog, az a következő játékban fölváltja. 

»Zöld mezőben bárány megy, 
Szép kis lánynyal hova megy?« 

— Az erdőre rózsáér'. 
» Minek az a rózsa ?« 

— Szitát kötögetni. 
» Minek az a szita ?« 

— Tejet szürögetni. 



Digitized by 



Google 



381 

» Minek az a tej?« 

— Vajat köpülgetni. 
» Minek az a vaj?« 

— Arany kocsit kenegetni. 

» Minek az az arany kocsi ?« 

— Fejér márványt hordogatni. 
» Minek az a fejér márvány ?« 

— Kis palotát építgetni. 
» Minek az a kis palota ?« 

— Minket bele csalogatni. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Tót -Vázsony, Veszprém-vm.) 

20—22. 
Guggos. 

' A) 
Ég a gyertya, ég, 

El ne alugyék; 
Mig a szikra lángot nem vet, 
Mind leguggoljék! 
A ki utoljára guggol, zálogot ad, vagy a kör- 
ből kiáll. 

(Sebestyén Izabella gyűjt Kup, Veszprém-vm.) 

B) 

Éj lapula, lapula, 
Kerekesi széna. 
Utczu bizony lobbot vessen, 
Gonosz farkas tőrbe essen. 
Guggulj le! 



Digitized by 



Google 



382 



C) 
Birsembe, borsomba, 
Gyöngyös kosaramba. 
Szabad egyet guggantani, 
De nem szabad mosolyogni. 
Guggulj ! 
Guggoláskor egymás térdét csiklandozzák s a 
ki elneveti magát, zálogot ad. 

(B—C. Tollak M. gyűjt Beled, Sopron-vm.) 

23. 
Á, á, bella! 

A kör közepén biró áll, a többi énekli : 

A, á, bella! 
Ablakomba' csella, 
Néném asszony szitkozódik, 
Bátyám uram csattogózik, 
Csattá szivem, csattá; 
Réz ujjam rezzenik, 
Apró pénzem csörrenik. 

(A biró felkiált :) 
A ki nálamnál előbb elneveti magát, 
Biró veszi zálogát. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Vár-Palota, Veszprém-vm.) 

24. 
Hurhurozás. 

Egy a körben áll, a többi összefogózkodva 
kering és énekli : 



Digitized by 



Google 



383 



Hur, hur divó, 

Férges divó. 

Ammelikünk elesik, 

Al lesz a férgesebbik. 

Leguggolnak. A körben álló sorban megfogja a 

guggolok állát s azt, a ki nevet, arczul üti, a ki 

pedig nem nevet, azt »megsimálla« (megsimogatja). 

A megsimogatott lesz az angyal, a megütött az 

ördög. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Jánosház, Vas-vm.) 

25. 
Szunyó. 

Égy a » szunyó «, egy a »dugó«. A dugó valami 
értékes tárgyat rejt a többi játszók markába ; a szunyó 
keresi s a hányszor nem találja el, annyi esztendős 
»bika*. Mikor három esztendőssé lesz, akkor a dugó 
befogja a szunyó szemeit s neki vezeti a bokornak, 
fának, gödörnek stb. A többiek haját, fülét czibálják, 
s közben ezt éneklik : 

Itt is egy kis kut van, 

Bele ne essél; 

Amott is egy kut van, 

Bele ne essél. 

Szélrül legeljetek, 

Fának ne menjetek, 

Mert ha fának neki mentek, 

Fejeteket beveritek. 

Szili kut, szanyi kut. 



Digitized by 



Google 



384 

Itt is egy kis kut van, 
Bele ne essél; 
Amott is egy kut van, 
Bele ne essél stb. 

26. 
Szembekötősdi. 

A bekötött szemű körközépen áll ; a többiek 
éneklik : 

Szedem, szedem rózsáját, 
Kötöm bokrétáját, 
A fejire kötözöm 
Rózsakoszoruját. 
Kopp, kopp, kopp! 

Itt a bekötött szemű valaki előtt megáll, a ki 
hümmögetni kezd. Ha eltalálja az illető nevét, akkor 
az felváltja ; ha nem, akkor ezt éneklik tovább : 

Erdő hátán gilicze, 
Mondjál hangot kicsike; 
Mond meg nekem nevedet, 
Es hogy hivnak tégedet. 
(25—26. Pollák Ida gyűjt. Beled, Sopron-vm.) 

27. 
Koma-tál 

Némely helyen a lányok húsvét-hétfőn meg- 
raknak egy tálat szalaggal, rozmaringgal, gyűrűvel, 
képpel, pereczczel, csemegével és elküldik a komának 



Digitized by 



Google 



385 



kiszemelt ismerőshez. Ha ez a barátságot elfogadja, 
a koma-tálból kivesz valamit emlékül és mást tesz 
helyébe. Az ily barátnék aztán egyik helyen pün- 
kösdig komázzák egymást, másutt kendezik. A ki a 
tálat megviszi, átadáskor ezt mondja : 

Koma küldi komának, 
Koma váltsa magának. 
Ha nem váltja magának, 
Visszaviszem komának. 

(Vagy :) 
Szív küldi szívnek szívesen, 
Szív váltsa szívtől kedvesen, 
Ha nem váltja szív szívtől kedvesen, 
Visszaviszem szívtől szívnek szívesen. 

(Fóliák Miksa gyűjt. Rábaköz.) 

28—30. 
Komálás. 

A) 

Szent János napján a leányok egymásnak kis 
bokrétákat ajándékoznak s közben ezt mondogatják : 

Koma, koma, komálunk, 
Esztendeig komálunk. 
Száz bika, száz kígyó 
Tekeredjék a nyakadra. 

(Erdélyi István gyűjt. Kis-Köcsk, Vas~vm.) 
Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 25 

Digitized by VjOOQIC 



386 

B) 

Ugyanazon alkalommal mondják még ezt is : 

Koma, koma, komálunk, 
Győri ágyat vettessünk, 
Ketten bele fektessünk. 
Száz béka, száz kigyó 
Tekeredjék a nyakadra, 
Ha még haragszol. 
(U. a. gyűjt. Egyházas- Hetye, Vas-vm.) 

C) 
A gyerekek húsvétkor pirostojás-cserélésnél e 
verset szokták mondani : 

Koma, koma, komálunk, 
Esztendeig komálunk, 
Győri ágyat vettessünk, 
Abba ketten fekhessünk. 
Hétig-hótig 

Kis-karácsony napjáig. 
Ha jó lesz, komám lesz; 
Ha rossz lesz, kutyám lesz. 
Száz béka, száz kígyó tekeredjék a 
nyakadba, ha visszaveszed a pirostojást! 

(Vathy István gyűjt Bor szór csök, Veszprém-vm.) 



Digitized by 



Google 



LEVELEK. 



25* 

Digitized by VjOOQLC 



Digitized by 



Google 



(1—13. Dr. S. Gy. gyűjt.) ' 
1. 

Kedves galambom! 
Készebb vagyok inkább kősziklává válni, 
Mint igaz szivedtől örökre elválni : 
Mert ha két igaz sziv egymástői elválik, 
Még a fényes nap is homályosra válik. 

Isten hozzád, rőzsám, szeretett angyalom, 
Nem ölelhet már át reszkető két karom. 
Te voltál életem egyetlen reménye, 
Jaj, de *te is lettél megkeseritője. 
Mióta itt hagytál, nincsen olyan perczem, 
Hogy két piros orczád ne volna eszemben. 
De mit ér énnékem ilyen gondolatom, 
Hogyha én azokat meg nem csókolhatom ! 

Szépen nyilik a viola — 
Nem is felejtelek soha. 
Isten hozzád, isten veled, 
Téged hiven szerettelek. 
Itt mikor én éjjel irtam, 
A szivemmel alig birtam; 
Éjjel irtam, meg-megálltam, 
Könnyeimtől alig láttam. 



y Google 



390. 

Isten hozzád, isten veled, 
Sok szerencse legyen veled, 
Kedves kis angyalom! 
(Mernye, Somogy-vm.) 

2. 

Reszkető karommal irom soraimat, 
Bús könnyekbe mártom az irótollnmat, 
Mert mikor elkezdem levelemet irni, 
Elkezd a két szemem sürü könnyet sirni. 
Messze vagyok hozzád, nem látnak szemeim, 
Nem karolhatnak át reszkető karjaim, 
Nincs kinek mondhatnám az én panaszaim, 
Nincs kivel megosszam búval telt óráim. 
Az én árva szivem érted majd megreped, 
Midőn eszembe jut forró szereteted. 
De nem is felejtelek, mig a földön élek, 
Mig elszáll belőlem ez a gyarló lélek. 
Ha pedig angyalom, már elfelejtettél, 
Gyönge kis szivedből engem kivetettél: 
Ugy jobb volna nékem sir alá leszállni, 
Téged az életben soha meg se látni. 

Látod rózsám, látod, igy vagy az eszembe, 

Mig az álom nem száll könnyező szememre. 

Fejőmre kulcsolom gyenge karjaimat, 

Ugy kérem istentől szabadulásomat. 

Kérem, hogy téged is annyi áldás érjen, 

A hány csillag ragyog fényes nyári égen. 

Isten veled! 

(Mernye, Somogy-vm.) 



Digitized by 



Google 



391 

3. 

(Hazaküldött arczképpel.) 
Szeretett jó apám, kiért hull a könnyem, 
Kedves édes anyám, kiért rebeg szivem, 
Kedves testvéreim, kikkel nevelkedtem, 
Sok szép vig napokat veletek töltöttem: 
Azért is eljöttem még egyszer hozzátok, 
Az isten áldását kérni tereátok. 
Eljöttem meglátni kedves szüleimet, 
Hogy ti is lássátok vitéz arczképemet. 
Messze földről jöttem, szüleim, hozzátok, 
Tündérek képében leszállok hozzátok, 
Hogyha szállást adtok, itten megmaradok, 
Tovább nem utazok. 
Kívántam meglátni kedves szüleimet 
Es azokkal együtt kedves testvérimet. 
Pappiros arczomból szólani nem tudok, 
De ha felnyithatnám beszédre ajkamat, 
Ugy elpanaszkodnám minden soraimat, 
Akkor én kitárnám vitéz karjaimat, 
Átölelném velők édes jó anyámat, 
Édes testvérimet, édes jó apámat, 
Kiknek most egyébként szerencsét kivánok ! 
(Topon ár, Somogy-vm.) 

4. 
Könnyes szemeimmel irom levelemet, 
A keserű bánat elvette kedvemet, 
A nagy nyomorúság elnyomott engemet, 



Digitized by 



Google 



392 

Bánattal töltöm én egész életemet. 

A kedves rózsámat jaj de messze hagytam, 

Idegen országban vagyok nagy rabságban, 

Katona-regulát vettem a válamra, 

Az anyám bújára, az apám kárára, 

Az én kedves rózsám szive fájdalmára, 

Bánatfelhó's szeme sirdogálására. 

Végig sirtam én is tizenkét országot, 

Mégsem fogtam meg az éjszakai álmot. 

Alom helyett mindig rólad gondolkozom, 

Nappali jártomban rólad álmodozom. 

Mi a szerelemnek első regulája? 
Meg akarod tudni? Megtanítlak rája: 
Kiki a galambját rabságban sajnálja. 
Rab vagyok, rab vagyok, de nem a tömlöczben, 
Hanem a keserves katona-életben. 
Keservesen eszem prófont kenyeremet, 
Bubánatba ölöm vándor-életemet. 

A patáliába sokszor elindultunk 
És egész napestig mindig tűzben voltunk, 
Csak azt vettük észre, hogy arczra borultunk, 
A nagy ágyuszóval világból kimúltunk. 
Sok ezer népekkel már atakéroztunk, 
És vitézi módra ottan forgolódtunk, 
Sokszor nagy keserves jajszókra fakadtunk, 
Mikor vagy kéz vagy láb nélkül ott maradtunk. 

Én most nem mondhatok semmi vigaszságot, 
Mert én már meguntam ezt az uraságot, 
Mert a ki próbálta a katonaságot, 



Digitized by 



Google 



393 

Tudom, megpróbálta a nyomorúságot. 
Sok felé forgattam én csekély elmémet, 
Mégis csak a sok bú érte én fejemet: 
Nincs ki vigasztalja szomorú szivemet, 
Mióta elhagytam szabad életemet. 
Az istenen kivül te maradtál nékem, 
Szomorú galambom, egyetlen reményem. 
Maradj is meg annak, szivemből kívánom: 
Ezen szóval végzem szomorú irásom. 
(Köttse, Somogy-vm.) 

5. 

(A szülői házhoz.) 
Áldást, békességet kívánok házamnak, 
Legelsőbb is pedig apámnak, anyámnak, 
Azután pediglen atyafiaimnak, 
Hogy engemet emlékezetben tartsanak. 
Hullajt sürü könnyet érettök két szemem, 
Nincs is és nem is lesz többé vig életem. 
Kívánom az isten áldja meg kendteket, 
Szerencsétlenségtől ójja mindenöket, 
Soha bubánatba ne ejtse szivöket, 
Szerencsétlenség se érje nemzetemet. 

Megbocsáss, galambom, kedves hitestársam, 
Ha velemlétedben valamit vétettem, 
Hozzám jó voltodat ha meg nem szolgáltam. 
Szomorúan kezdem tőled bucsuzásom, 
Mert elválásunkat még most is sajnálom. 
Légy jó egészségben, az isten segéljen, 



Digitized by 



Google 



394 

Egész életedben gondviselőd légyen. 
Ha most utoljára néznél levelembe, 
Az én bucsuzásom igy adnám elődbe: 
Az isten áldjon meg, légy jó egészségben, 
Kedves nemzetimmel éljél békességben, 
Friss jó egészséget az ur isten adjon, 
Minden rokonimmal soha el ne hagyjon. 
Köszöntöm ezerszer az édes apámat 
És ővele együtt az édes anyámat. 
Elvárom éltöknek tudtomra adását, 
Hadd tudhassam én is szivök kivánságát. 
Mert ha olvashatnám kezöknek irását, 
Akkor még megérném szivem vigaszságát 
Mert zokogó szájjal, könnyes szemeimmel, 
Végzem most levelem szomorú szivemmel. . . 
(Köttse, Somogy-vm.) 

6. 
(Ugyanoda.) 

Bús könnyeim folynak halovány orczámra, 
Nincs ki vigasztaljon idegen országba', 
írom levelemet könnyes szemeimmel, 
Rakom betűimet gyarló kezeimmel, 
Le is pecsételem piros pecsétemmel. 

Jól tudják szüleim, hogy ily távol estem; 
De nem tudják, mennyit kell nekem szenvednem : 
Mert mikor elhagytam a szülei házat, 
Hires kis falumat, szép magyar hazámat, 
Mikor utoljára láttam a rózsámat, 



Digitized by 



Google 



395 

Akkor szállt szivemre iszonyú búbánat. 
És most ha valami rajok emlékeztet, 
Akkor könnyeimmel sózom kenyeremet; 
Es hogyha mászkálunk nagy havas hegyeken, 
Mindig hazafelé fordul tekintetem. 
Hanem azért engem soh'se sirassanak, 
A jó isten majd csak megszánja sorsomat, 
Rám engedi venni szép czibil ruhámat, 
Hogy a két kezemmel maguknak szolgáljak. 

Vigasztalásukra most többet nem irok, 
Bánatos szivemmel mert már alig birok. 
Síromig maradok engedelmes fiuk. . . 
(Puszta- Darány, Somogy -vm.) 

7. 

Tulipán módjára felnőtt szép virágom, 
Legyen nálad kedves ezen bűs Írásom, 
Melyben ily távolról kívánlak tisztelni. 
Szivem vonzalmait előtted kitárni! 

Az én egészségem különben jó volna, 
Rólad álmodásom ha nyugodni hagyna, 
Sok elmúlt szép napom eszembe nem jutna; 
De ha szép termeted, ragyogó két szemed, 
Szivemet ápoló igaz szereteted 
Eszembe jut, mindjárt elfog a búbánat, 
Kínozza lelkemet, sóhajtat utánnad. 
Oh, ha fülemüle kis madár lehetnék, 
Mikor nékem tetszik, hozzád repülhetnék: 
Gyönge két orczádra csókokat hintenék. 



Digitized by 



Google 



396 

Gondolatim- feléd szünetlen röpkédnek. 
Vágyó sóhaj tásim hozzád törekednek. 
Ugy bujdosom én itt, mint gilicze-madár, 
Ki bánat közt eped, ha párjától elvál, 
Jaj kesergi társát, zöld ágra nem is száll, 
Csak sóhajtva nyög, mig párjára nem talál. 
Az én életemnek szint' igy van most sora, 
Mert bokros búbánat szüntelenül sújtja. 
Mint a sebes esők, melyek partot mosnak, 
Ugy gyötri szivemet a bánatok árja. 
E miatt keserves jajszót kiált én szám, 
Mert többé nem látlak, szerelmes violám. 
Istenem, istenem, szánd meg szenvedésem, 
Szabadítsd honomba bús epekedésem, 
Derítsd fel napomnak homályból világát, 
Űzd el bús szivemnek epesztő fájdalmát! 
Már megadózhattam számtalan vétkemért. 
Elég számkivetést szenvedtem hazámért! 
Te pedig, szivemből szeretett kedvesem, 
Szived fenekébe ird be ezen versem, 
Ily távollétemben ne felejts el engem, 
Mig majd karjaimban újra ölelhetlek, 
Majd örömhangokkal újra tisztelhetlek. 

Bezárom Írásom végre ezen szóval: 
Áldjon meg az isten, kedves, minden jóval! 

Kivánja szivéből. . . N. N. 
(Monoszló, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



397 

8. 
Nagy könnyhullajtással irom e levelem 
Szomorú világban, szép szerelmü lelkem! 
Nem tudom, hogy' kezdjem szomorú soraim 
Arról, hogy mily nagyok az én bánatjaim. 
Mert bánat fiává lettem, lásd kedvesem, 
Miolta szivedtől igy elrekeszttettem. 
Oh kegyetlen végzés kemény irigysége, 
Mért lettél szivemnek boszus ellensége? 
Telhetik most kedvem gyászos sirásomba, 
Ha visszagondolok szomorú hazámra, 
Szomorú hazámban egy szomorú házra, 
A szomorú háznak árva galambjára. 
Hogyha elgondolom e czudar életet, 
Mely annyi örömet bánatba temetett: 
Kedvemet semmivel föl nem derithetem. 
Kérem a jó istent, édes teremtőmet: 
Vigasztalja szegény haldokló szivemet. 
Te pedig kertedbe ültess rózsafácskát, 
Rózsafácska alá gyönge violácskát, 
S légyen, kis galambom, te dicső kiskerted, 
Az én bús szivemnek örökös emléke, 
Benne nyiló virág legyen hü szerelmem — 
Ne felejts el rózsám, áldjon meg az isten ! 
(Monoszló, Zala-vm.) 

9. 

Vájjon mit ir jak rózs ámnak, q\ 

Legkedvese]>jb<íív5^^77^\ % C r ^ 

/fa ^*-.-*/."SV>^ 



k;. 



ooQie 






398_ 

Reszket kezem, amig irok; , 

Alig látok, annyit sirok. 

Gyakran nézek hazám felé, 

Reggel, délben, este felé. 

Kikönyöklök az ablakon, 

De nem látlak, kis angyalom. 

Hű -szeretőm voltál, 

A mig igaz voltál, 

Mégis megvetettél, 

El is felejtettél, 

Az én hű szivemre 

Nagy követ ejtettél. 

De én azért mégis csak jókat kívánok: 

Adjon a jó isten nálam szebb virágot. 

Jaj, mért is hagytál el, Mariskám, édesem, 

Jaj, mért vitted sirba az én gyöngy életem, 

Mért homályoztad el életemnek fényét, 

Eletemnek fényét, örömét, reményét. 

Hanem azért mégis csak jókat kívánok: 

A mit velem tettél, mindent megbocsátok. 

Isten hozzád, egyetlen szép ibolyácskám, 
Repülj hozzám, szépen szóló kis madárkám. 
Mig élek, Mariskám, mindig szeretlek, 
Eletem végéig el nem feledlek. 
Az urnák angyala legyen te veled, 
Áldjon meg az isten, kincsem, tégedet . . . 

De minek is irom bucsu-levelem, 
Mikor a válaszát soha se veszem! 
(Dencsháza, Baranya-vm.) 



Digitized by 



Google 



399 



10. 



Midőn pappirosom az asztalra teszem, 
Reszkető kezembe a tollamat veszem: 
írom levelemet, nem irom nevemet, 
Tudod már virágom, hogy hínak engemet. 
Ezen levelemből olvasd el, szerelmem, 
Hogy érted mily forrón dobog én bús szivein. 
Éppen olyan vagyok, mint gerlicze madár, 
A ki a párjától más országra elszáll. 
Bárcsak leírhatnám bánatát szivemnek, 
Megmagyarázhatnám fájdalmát lelkemnek. 
A jó isten tudja csak az én sorsomat, 
Hogy' állok ki érted tengernyi kínokat. 
De azért ne búsulj, vigasztalódjál meg: 
Jó az egek ura, megsegít engemet. 
Kitelik lassanként az én három évem, 
Keblemre szoritlak, egyetlen szerelmem. 
Addig szerelmemnek légy hű ápolója, 
Légy ezen levelem' könnyel olvasója, 
Légy boldog és gondolj régi szeretődre. 
Isten veled, édes ! Itt versemnek vége. 

(Tamási, Tólna-vm.) 

11. 
Menj, édes levelem, siess kebelemből, 
Köszöntsd kedvesemet igaz szerelemből. 
Mond meg, hogy én istent mindig azon kérem 
Valamíg testemben pezseg piros vérem, 



Digitized by 



Google 



400 

Hogy én kedvesemet tartsa meg énnékem, 
A kivel valaha világomat élem. 

Tudod, kedves rózsám! ha látnád szivemet, 
Vagy csak pillantanád az én személyemet, 
Meglátnád, hogy elölt a bú már engemet, 
Miolta nem látlak, kedvesem, tégedet. 
Éjjel álmomban is veled beszélgetek, 
De sehol se látlak, mikor fölébredek. 
Felém ragyogsz mindig, mint a piros hajnal, 
De el nem érhetlek gyönge karjaimmal. 
Áldjon meg az isten minden javaival, 
Mint kertnek virágát drága illatokkal. 
Múljék el különben a nap ragyogása, 
Hogy föl ne virradjak több szomorúságra. 

Isten hozzád, édes kis angyalom! 
(Sár- Keresztúr, Fehér-vm.) 

12. 

Te kedves szeretőm, hogy ha rád gondolok, 
Elmémben semmi más csak búbánat forog. 
Azzal köszöntelek, édes szép virágom, 
Hogy az ég áldását szivemből kívánom. 
Mert a hol csak járok, minden lépésemben, 
Kedves kis angyalom, te vagy az eszemben. 
Fáj is az én szivem érted mind halálig, 
Nem is felejtelek koporsóm zártáig. 
Szomorúságomat csak az isten tudja, 
Melyet az én tollam le sem is írhatna. 



Digitized by 



Google 



_401_ 

Mert hogyha lefekszem kemény strózsákomra, 
Könny pereg szememből gondolkozásomba. 
Mert olyanná lettem, mint az árva madár, 
A ki alvó helyet keres, de nem talál. 
Álmodozók rólad, gyönyörű virágom, 
Kit sohase látlak, kedves arany szálam. 
De mit ér az nékem, hogyha álmodozom, 
Mikor szép orczádat meg nem csókolhatom. 
Azért hát csak bizzunk a kegyes istenben, 
Megsegít az minket minden szükségünkben. 
Ugy tetszik, hogy lassú az idők folyása, 
Hanem azért eljön az is valahára, 
— Csak az isten erőt, egészséget adjon — , 
Hogy a szivünk egykor egygyé olvadhasson. 

Édes szép virágom, szivemnek zöld ága, 
írnék én többet is, ha szivem nem fájna. 
Azért hát bezárom reszkető Írásom, 
Az isten megáldjon, gyönge virágszálam ! 
(Sár- Keresztúr, Fehér-vm.) 

13. 
Levelemet irtam reszkető kezemmel, 
Olvasd el angyalom könnyes szemeiddel. 
Én is ha gyakrabban olvasnám leveled, 
Nagyon meggyógyitná bánatos szivemet. 
Mert mikor elváltam tőled utoljára, 
Szivem majd meghasadt érted bánatába'. 
Fogadd el hát, kedves, ujjaim irását, 
Tollammal lerajzolt szivem zokogását, 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 26 

Digitized by VjOOQLC 



402 

Hallgasd meg keblemnek sürü sóhajtását, 
Tekintsd szemeimnek forró könnyhullását. 
Kivánok tenéked friss jó egészséget, 
Istennek áldását, csöndes békességet; 
Kívánom istentől, sokáig éltessen, 
Minden lépésedben téged vezéreljen. 
Csak madár lehetnék, hozzád elrepülnék, 
Piros két orczádra forró csókot raknék. 
Csak jönne el egyszer az a boldog óra, 
Hogy ölelhetnélek szivem szándékára: 
De elpanaszkodnám életem sorait, 
Az én bús szivemnek sürü fájdalmait! 

Tiszta szeretetből irtani én ezeket, 
Mutatni akarom forró szerelmemet. 
Azért küldtem hozzád pöcsétes levelet, 
Hogy megtudhasd az én távol' életemet. 
Isten veled ! 

(Vál, Fehér-vm.) 

14. 
(14-6. Thúry Etele gyűjt.) 

Kívánom, hogy ezen egy pár sor irásom 
Friss jó egészségben tégedet találjon. 
Az én szerelmemet tagadni nem tudom, 
Azért most tenéked Írásban kiadom. 

Egyetlen virágom, ne felejts engemet, 
Mert az isten tudja, a mit én szenvedek. 
Mikor eszembe jut számtalan jóságod, 
Elhajtom szememről az éjjeli álmot. 



Digitized by 



Google 



403 

Szomorodott szivem rólad gondolkozik, 
Sirom oldalán is hozzád fohászkodik. 
Bizzál, édes rózsám, ne is légy szomorú, 
Majd csak megtalál a szerencse-koszorú. 
Addig dolgainkat türelemmel ejtsük, 
Várjuk a jövendőt, a multat felejtsük. 
A jó isten majd csak megszán valahára . . .* 

Ne borits homályba, kedves kis angyalom : 
Érdemeljen választ ez a néhány sorom. 
Örökös hűséggel levelem bezárom, 
A melynek válaszát égő szivvel várom. 
(Csurgó, Fehér-vm.) 

15. 

Levelet indítok gyönge virágszálnak, 
Velem egy faluban felnőtt tulipánnak. 

Tisztellek kedvesem, csókommal köszöntlek, 
Fáj nekem, hogy veled most nem beszélhetek. 
Mindig előttem vagy, rólad álmodozom, 
Kedves kis angyalom, rólad gondolkozom. 
Valahányszor, kedves, te jutsz az eszembe, 
Bánat ereszkedik szomorú szivembe. 
Mert hogy én szeretlek, azt az isten tudja, 
A ki e világot bölcsen igazgatja. 

Kedves kis angyalom! A ki voltam régen, 
En az is maradok tehozzád egészen. 

* Itt a szöveg teljesen romlott 6 — 7 sora követ- 
keznék. 

26* 

Digitized by VjOOQLC 



404 

Szivem titkát irom, gyönyörű virágom: 
Ha időm kitelik, te leszel a párom. 
Bízzál hát, angyalom, a kegyes istenben, 
Es maradj tovább is szerető szivemben, 
Édes öleléstől pihentesd karodat — 
Miden reménységem, bizodalmam te vagy. 
Ugy szórja te reád az isten áldását, 
Mint szép csendes éjjel a földre harmatját. 
Hallottad, kedvesem, lelkem kívánságát, 
Fogadd bús szivemnek érted dobogását. 

Kérlek, vedd jó néven ezen soraimat — 
Minden reménységem, bizodalmam te vagy. 
Kívánom istentől, hogy ezen levelem 
Legjobb egészségben találjon édesem. 
(Szent-Gál, Veszprérn-vm.) 

16. 

Idegen országból küldöm levelemet, 
Mutatom rózsámnak hű szeretetemet; 
Küldöm kedvesemhez bús szivemnek titkát, 
Reszkető kezemnek szomorú Írását. 

Bánatos a szivem e gyarló világban, 
Mert ifjúságomat töltöm más országban. 
Be vagyok én zárva a nagy hegyek közé, 
Onnét tekintgetek magyar hazám felé. 
El nem felejthetem szép magyar hazámat, 
Sem a benne nyíló egyetlen virágot. 
Távol estem tőled, egyetlen angyalom, 
De azért szerelmem szivedben maradjon. 



Digitized by 



Google 



405 

Bizom az istenben, hogy majd nemsokára 
Megölelhetlek még szivem szándékára. 
Azért, kedves rózsám, tégedet köszöntlek, 
Bár távollétemben most nem ölelhetlek. 
Azért az istentől minden jót kívánok, 
En mint hű kedvesed . . . N. N. 

( Szent-Gál 7 Veszprém-vm.) 

17. 
(Pollák Miksa gyűjt.) 

írom levelemet, 
Nem irom nevemet, 
Mert tudom, kedvesem, 
Úgyis szeretsz engem. 
Elküldöm levelem szomorú útjára, 
Keresse rózsámat idegen országba'. 
Ha kérdik, hogy kitől jöttél, 
Kinek a postája lettél? 
Mondjad, hogy egy bús leánytól, 
A te régi kis babádtól. 
Kérdezd aztán : én galambom, 
Elfeledkeztél-e rólam? 
En nem feledkeztem soha, 
A mig élek nem is felejtkezem róla. 
Küldök innen vigasztalást, 
Hogy még én nem szeretek mást. 
Nem adom én szivem másnak, 
Kis galambom, téged várlak. 



Digitized by 



Google 



J06 

Küldj messziről vigasztalást, 
Hogy te nem szerettél meg mást. 
írd meg szivednek titkait 
Es minden gondolatjait. 
Akkor volnék én csak boldog, 
Ha azt irnád, jól megy dolgod. 
En ezt neked tiszta szívből kívánom 
Isten veled, gyönyörű szép virágom! 

(Rábaköz,) 



Digitized by 



Google 



RÁOLVASÁSOK. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



1. 

Szótalanviz készítésekor. 

A ki szótalan vizet koszit, az a folyóból ne a 

folyás ellen, hanem a folyás után merítsen, s mig 

vizért jár, edényét otthon le nem tette, senkivel szót 

ne váltson. Hogy e viz szemverés vagy egyéb rontás 

ellen használjon, három izzó parazsat kell beledobni 

ilyen szavakkal : 

(Első parázsra :) 

Szeme meglátta, 

(Második parázsra :) 
Szive megszerette, 

(Harmadik parázsra :) 
Nyelve megverte. 
Adja isten : 

Hogy kezem használjon, 
Szemem ne ártson, 
Minden élő szentek 
Legyenek segítségek. 
Miatyánk stb. 
Üdvözlégy stb. 
Ha a parázs szene a vizben nem merül el, akkor 
a beteg ember vagy állat nincs megigézve. Ha leme- 



Digitized by 



Google 



410 



rül, akkor sikerrel ugy alkalmazható, hogy a beteg- 
szoba ajtajának sarkára kileDcz visszafelé megolvasott 
(9, 8, 7, 6 stb.) cseppet cseppentünk, a beteg nevének 
megfelelő védszent tiszteletére egy Miatyánkot és egy 
Üdvözletet mondunk s aztán a beteget a szótlan víz- 
zel megmosdatjuk. Ha állat van megrontva, Szent 
Vendel tiszteletére mondunk Miatyánkot és Üdvözle- 
tet, aztán kezünket a szótlanvizbe mártjuk s vele az 
állat hátát háromszor végig simitjuk. 

(Kiss Lajos gyűjt. Bucsuta, Göcsej, Zala-vm.) 

2—6. 
Szemverés vagy megcsodálás ellen. 

A) 
Ha állatot vagy kis gyereket szemmel megver- 
tek vagy megcsodáltak, szenes vizzel mosdatják ki a 
bajából. Vesznek egy meszelyre való vizet és abba 
három parazsat dobnak. Hogy hatékonyabb legyen, a 
szenes vizet » tudós asszony « készíti és a mosdatást is 
ez végzi el. Mikor ez a parazsat vizbe veti, a három 
bevetés alkalmával háromszor egymásután ezt az igét 
mondja el magában : 

Istennek nevében. Ámen. 

Jézus, Mária szerelmiért. 

Szem megverte, sziv szerette : 
Vetem kalap alá. 
Szem megverte, sziv bágyasztja: 
Ur Jézus orvosolja. 



Digitized by 



Google 



411 

Szem megverte, sziv szerette: 
Vetem fejkötő alá. 
Szem megverte, sziv bágyasztja: 
Ur Jézus orvosolja. 

Szem megverte, sziv szerette: 
Vetem pántlika alá. 
Szem megverte, sziv bágyasztja: 
Ur Jézus orvosolja. 

E vizzel a beteg gyereket megmosdatják s köz- 
ben igy imádkoznak : 

Miatyánk stb. 
Hiszek egy istenben stb. 

Szent (a beteg védszentjének neve) tiszteletére kérem 
a Jézus Krisztust: ezt a beteg gyereket gyó- 
gyítsa meg. 

A beteg állatot viszont ugy gyógyítják, hogy 
előbb a szemét megmossák, aztán szenes vízbe már- 
tott kézzel orrától a fején és hátgerinczén át a far- 
káig végig húzogatják, végül pedig az állattal szenes 
vizet itatnak. A közben elmondott imádság igy alakul : 

Miatyánk stb. 

Hiszek egy istenben stb. 

Szent Vendel tiszteletére kérem a Jézus Krisztust : 

ezt a beteg marhát gyógyítsa meg! 

(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



412 



B) 
Ha a kis gyereket megigézték — pl. szemmel 
megverték — szenes vizet készítenek s vele kereszt 
alakjában meglocsolják, mondván: 

Ember verte, 

Szent Ferencz verte. — 

Asszony verte, 

Szent asszony verte. — 

Leány verte, 

Szűz leány verte. 

C) 
Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek! 

Kalap alá. 
Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek! 

Fejkötő alá. 
Atyának és Fiúnak és Szentlélek istennek! 
Pántlika alá. 
(B—C. Sulyok István gyűjt. Tüskevár, Vcszprcm-vm.) 

D) 
A szenes vizet ugy készítik, bogy bárom kanál 
vízbe három izzó szenet dobnak. E vizet aztán kana- 
lanként mérik a szemveréses gyerekre, ezeket mondván : 
(Az első kanálnál :) 
Kalap alú gyüttél, 
Kalap alá visszamennyél. 

(A második kanálnál :) 
Fejkötő alú gyüttél, 
Fej kötő alá mennyéi. 



Digitized by 



Google 



413 

(A harmadik kanálnál :) 
Párta alú gyüttél, 
Párta alá mennyéi, 
(Mikor a vizzel lemosdatja:) 
Evve talátalak, 
Évvé veszejcselek. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Rózsásszeg, Göcsej, Zala-vm.) 

7. 
Ludvércz ellen. 

A tolnai magyarság a bolygótüzet s az alak- 
váltó » rossztévők «-et nevezi ludvérczeknek, azaz lidér- 
czeknek. Az utóbbiak különösen a házastársakat kisértik 
egymás távollétében. Különösen azt a férjet fenyegeti 
veszedelem, a ki hetekig állatot őriz a szabadban. 
A ludvércz csak nyáron, hajnaltájt jelenik meg, de 
ha sokat nyájaskodott, jöhet este, sőt napközben is. 
Mindig a távollevő házastárs alakját ölti magára s 
ha jelen van, csak a kisértett fél látja, a ki lassan- 
ként lefogy, erejét veszti. Távozásakor büdös szagot 
és olyan hulladékot hagy maga után, mint hogyha 
oltatlan mész volna hamuval összekeverve. Ellene csak 
egyféle »javosság« használ. A kisértett fél háromszor 
elimádkozza egymásután : 

Keresztelő Szent János, 
Keresztelj meg egészen! 
Urszinü Szent Benedek, 
Feddj be a te palástoddal egészen! 



Digitized by 



Google 



Körösztöt vetek magamra 

Öt ujjal, 

Öt angyallal, 

Száz szenttel, 

Krisztus körösztjeivel 

Atyának, fiúnak és szentlélek nevében! 

Ámen ! 

(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó, Tolna vm.) 
8. 

Nehézségre. 

A beteg keresztet vet és háromszor elmondja : 
Nem félek, 

Velem az Ur Jézus Krisztus 
Szent szivével, 
Szent lölkével, 
Szent arany koronájával. 
Áldozzék, bizon áldozzék 
Az Ur Jézus Krisztus szivemben. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Garaboncz, Zala-vm.) 

9—10. 
Fökényre. 

A) 
A kinek fökénye (szemölcse) van, ujpénteken 
(az uj holdra következő első pénteken) mondja, mikor 
a holdat először meglátja : 



Digitized by 



Google 



_415_ 

Uj hold, uj király! 
Uj hold, uj király! 
Uj hold, uj király. 
Vendégségbe hiattál. 
Magam nem mehetek el, 
Fökényemet kűdöm el. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Rózsásszegj Göcsej, Zala-vm.) 

B) 

Uj hold, uj király, 
Vendégségbe hítál. 
Magam nem mehetek, 
Nekem van egy vendégem, 
Majd azt elküldöm. 

(Háromszor egymásután.) 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Garaboncz, Zala-vm.) 

11. 
Holttetemre. 

A nép a bőr alatt növő keménységet, csont- 
kinövést nevezi holttetemnek vagy hold-tetemnek. Az 
utóbbi név népies etymologizálás eredményének lát- 
szik, mert a vele megjelölt beteséget ugy gyógyitják, 
hogy a beteg ujholdkor egyik kezét a kinövésre teszi, 
aztán a hold felé fordulva s a holdra nézve három- 
szor elmondja : 

Uj hold, uj király, 
Vendégségbe hivattál. 



Digitized by 



Google 



416 

Magam nem mehetek el, 
Hanem egy vendégem van, 
Helyettem azt küldöm el. 
(Kiss Lajos gyűjt. Bucsuta, Göcsej, Zala-vm.) 

12—13. 
Nyavalyákra általában. 

A) 
Bármely esetben háromszor mondandó : 
Uj hold, uj király, 
Engem vacsorára vár. 
De én magam nem mehetek, 
Elküldöm a (hideglelésemet stb.). 
(Török Károly gyűjt. Alsó-Nemes- Apáti, Zala-vm.) 

B) 
Mikor az uj holdat a beteg először meglátja, 
felé fordulva mondja háromszor : 

Uj hold, uj király, 
Hínak engem vendégségbe. 
Elküldöm a nyavalyámat, 
Mert én nem mehetek el. 
(Mányók Fercncz gyűjt. Szakcs, Tolna-vm.) 

14. 
Pónzvarra. 

A pénzvart (viszkető sömört) ugy vesztik el, ha 
tűvel háromszor megkerítik s kerítés közben ezt 
mondják : 



Digitized by 



Google 



417 

Mo kétí, 
Mo vesszí! 
(Ma keltél, 
Ma vesszél!) 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Csonka-Hegyhát, Göcsej, Zala-vm.) 

9. 
Árpára. 

Ha a szemen árpa nőtt : az, a ki még nem 
látta, az ujjával kerítse meg s közben mondja ezt : 

Szalaggy árpa, learatlak! 

(S a harmadik mondás után :) 
Ha még ecczer itt érlek, 
Megraklak! (vagy: lesz., lak!) 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Csonka-Hegyhát , Göcsej, Zala vm.) 

16. 
Hideglelés ellen. 

A beteg pontosan vegye számításba, hogy a 
hideg hányszor lelte ki. Ha tudja, írja fel a kéménybe 
fehér krétával ezt az igét: 

Az isten nevében, 

A boldogságos Szűz Mária nevében. 

Utána pedig jobbr ól-balra menő irányban (tehát 
visszafelé) húzzon egymás mellé annyi függőlfiges vonást, 
a hányszor a hideg kilelte. Ha a hideglelés számát 
nem tudná bizonyosan, húzzon találomra több vona- 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 27 

Digitized by VjOOQLC 



418 



lat, mert ha tévedésből 1-gyel, 2-vel kevesebbet húzna, 
akkor 1 — 2 » rossz* megszabadul s a hideg továbbra 
is borzogatja. Ha azonban valamennyi rosszat meg- 
kötötte, akkor a hideg még csak egyszer leli ki. 
(Dr. 8. Gy. gyüQt. Velem, Vas-vm.) 

17. 
Súlyra, golyvára és táléra. 

Ha valamely állaton súly (kelevény), golyva 
vagy tálé (tályog) van, csak a » j avas-asszony « gyógyit- 
hatja meg. Ez a beteg állatra » ráolvas* s közben a 
kelevény t sóval bökdösi és dörgöli. Mikor végzett, a 
sót mindig tűzbe veti. A gyógyításnak csak akkor 
van hatása, ha az állatra háromszor olvas rá: egy 
reggel és két este. A ráolvasás igy hangzik: 

Kilencz súly, kilencz golyva 

Hadra akar menni. 

Nem kilencz, hanem nyolcz. 

Nyolcz súly, nyolcz golyva 
Hadra akar menni. 
Nem nyolcz, hanem hét. 

Hét súly, hét golyva 
Hadra akar menni. 
Nem hét, hanem hat. 
(És igy tovább. Végre:) 

Egy suly, egy golyva 
Hadra akar menni. 
Nem egy, hanem egy se. 



Digitized by 



Google 



419 

Ha tálét gyógyítanak, a szöveg így alakul: 

Kilencz golyva, kilencz tálé 
Hadra akar menni. 
Nem kilencz, hanem nyolcz stb. 
(Szabó Zoltán gyűjt. Szántó^ Tolna-vm.) 

18—20. 
Nyüvekre. 

A) 
A nyüves állatot lehetőleg napfelkelte előtt szem- 
közt kell állítani s aztán rá kell olvasni : 
Kilencz nem kilencz, 
Nyolcz nem nyolcz, 
Hét nem hét stb. 
Kettő nem kettő, 
Egy nem egy 
Holnap illenkorra 
Egy se legyen bennetek. 

A ki valaha ezt kutyára is elmondta, annak a 
szava többé nem használ. 

(Dr. S. Gy. gyűjt Csonka- Hegyhát, Göcsejt Zala-vm.) 

B) 
A ki a nyüvet » kiolvassa «, szótlan jön és szót- 
lan távozik. Érkezése után keresztet vet s magában 
elmond egy Miatyánkot. Ugyanezt teszi a kiolvasás 
után. A kiolvasó ige szövegét három lélekzetre mondja 
el, így: 

27* 

Digitized by VjOOQlC 



420 

Száz nem száz, 
Kilenczven nem kilenczven, 
Nyolczvan nem nyolczvan, 
Hetven nem hetven, stb. 
Tiz nem tiz, 
Kilencz nem kilencz, 
Nyolcz nem nyolcz stb. 
Kettő nem kettő, 
Egy nem egy. 

(Dr, 8. Gy. gyiijt Csénye, Vas-vm.) 

C) 

Máshol a »kukaczkihajtás« alkalmával a ráol- 
vasó ezt így mondja el : 

Azt mondják (Horváték disznajában) 

Kilenczvenkilencz kukacz van. 

Nem ! Nyolczvankilencz. 

Nyolczvankilencz ? 

Nem! Hetvenkilencz. 

Hetvenkilencz ? stb. 

Tizenkilencz ? 

Nem ! Kilencz. 

No hát, ha kilencz van : 

Az se maradjon benne! 

(Mányók Ferencz gyűjt. Szahcs, Tolna-rm.) 



Digitized by 



Google 



421 



21. 
Kérő-hivögató. 

Szent Márton napján hajnalban a hajadon leá- 
nyok egy medencze trágyát visznek a kertbe, ott 
leborítják s ráállva ezt mondják: 

Alulról is, felülről is, 
Keletről is, nyugatról is 
Jöjjenek a kérők! 
(Kiss Lajos gyűjt. Bucbuta, Gö'csejj Zala-vm.) 

22. 
Kenyérsütéskor. 

Az idősebb asszonyok azt tartják, hogy a kenyér 
szép kerekesen és domborúan sül ki, ha pemeteléskor 
a kemenczére, bevetéskor pedig a kenyérre ráolvas- 
nak, igy: 

Pemeteléskor : 

Pántlika Péter 
Nagy hadra készül; 
Nincs az az ember, 
Ki utána menjen. 

Kenyér-bevetéskor : 

Keljetek föl pógárok! 
Meghót a bírátok. 
Szép leány szünötök, 
Borsos az izetek. 



Digitized by 



Google 



422 

Valahány a bűnötök, 

Mind a bírótokra szállt. 

Czucz, kerekedjél! 

Lapis, domborodjál! 

(Egyet czuppantanak.) 

(Török Károly gyűjt. Alsó-Nemes- Apáti, Zala-vm.) 

23. 
Köpüléskor. 

Hogy a tejfel hamar összemenjen, a köpülő ezt 
szokta mondani: 

Kő, kő, (kell) irósvaj! 
Ajtó mögött hasas lány, 
Irósvajat kivan. 

(Egyet czuppant.) 
(Török Károly gyűjt Alsó- Nemes- Apáti, Zala-vm.) 

24—25. 
Vetés-védő. 

A) 
Midőn a vetést megkezdik, a vető három magot 

a nyelve alá dug s fejét az ég felé emelve, behunyt 
szemmel elvet három marok vetőmagot. Ezután ki- 
nyitja szemeit és szótlanul folytatja a vetést. Midőn 
végzett, elmegy a harmadik szomszédja földjére, a 
melyen lyukat ás és a nyelve alul kiköpött három magot 
egymásután beletemeti, minden magra ezt mondván : 

Veréb-madarak, ezt egyétek meg! 
(Kiss Lajos gyűjt* Bucsuta, ' Göcsej, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



423 



B) 

Somló vidékén buzavetés kezdése előtt a gazda három 
szemet a szájába vesz. Ha végzett, kiköpi s ezt mondja : 

Ez a tietek, madarak. 
(Vathy István gyűjt Borszörcsok, Veszprém-vm.) 

26—30. 
Luczanapi tyuk-kurkáláskor. 

A) 
Luczanapján, decz. 13-án hajnalban a gazdasszony 
bebúvik a tyúkólba s ott a disznópörkölésnél használt 
égett karóval vagy piszkafával hadonászni kezd a tyú- 
kok közt, közben pedig ezt mondogatja : 

Kotolj, kotolj, tikocskám! 
Tojjál, tojjál, tikocskám! 
(Brandt István gyűjt. Iszka-Szent-György, Fehér-vm.) 

B) 
Göcsejben csak az olaj tó nyilasán át kurkálják 
meg a tyúkokat, többször ismételve ezt: 
Az én tikom tojjék, 
Másoké kotágjék.* 
(Dr. 8. Gy. gyűjt. Nagy-Lengyel, Göcsej, Zala-vm.) 

C) 
A ki hajnalban peméttel megkurkálja tyúkjait, 
ezt mondja háromszor egymásután: 

Tojjatok, ne kotoljatok! 
(Pákay Károly gyűjt. Lesencze-Istvánd, Zala-vm.) 

* Káricsol, kárál, mikor a tojását érzi. 



Digitized by 



Google 



424 



D) 
Csibék sok legyenek (igy!), 
A mezőre kimenjenek, 
De ott sok kárt ne tegyenek, 
Búzát, rozsot ott egyenek. 
Irigy asszony azt akarja, 
Hogy a tikja sokat tojna. 
Húzzon nyársat a tikjába, 
Aztot senki se sajnálja. 
Adjon Isten bő áldást: 
Tiz öreg véka tojást. 
(Vida Sándor gyűjt Salamon, Veszprém-vm.) 

E) 
Lucza napján este ketten a tyúkólhoz mennek 
seprűvel és egyik piszkafával kurkálja a tyúkokat, a 
másik egy rostát ütöget, ezt mondogatván: 

Tojj, tojj! Kotty, kotty! 

Annyit tojj, a hány szem (lyuk) ezen a rostán van. 
(Spitzer Gyula gyűjt Gárdony, Fehér-vm.) 

31. 
Menyétasszony ellen. 

Hogy a » menyétasszony « (menyét) el ne hord- 
hassa a csirkéket, néhány pálczikára kenderkóczot 
tekernek s ezt a mondókát háromszor megismételve, 
a fészek közelében helyezik el : 

Orsó, rokka, menyétasszony. 
(Kiss Péter gyűjt Bucsu, Vas-um.) 



Digitized by 



Google 



425 



32. 
Naphivogató. 

Szent György napján a kisebb gyerekek csengetyü- 
szóval lemennek a rétre és ott e versecskét dalolják: 
Ablak alatt csöngetnek, 
Héba* harangoznak: 
Süss fel, nap, 
Szent-György-nap, 
Tikaim, ludaim 
Megfagynak. 
(Vathy István gyűjt. Borszörcsök, Ycszprém-vm.) 

33. 
Esőindító. 

Mikor elborul, de esni nem tud, noha nagyon 
kellene már az eső, ezt mondogatják: 

Uram, uram, ereszd meg 
A te csatornádat. 
Zab szaporodjék, 
Búza bokrosodjék. 
(Török Károly gyűjt Alsó-Nemes- Apáti, Zala-vm.) 

34. 
Esőállitó. 

Ha az eső esik, a gyerekek kiállnak és ugrálva 
mondják : 

* Héj, padlás. 

Digitized by VjOOQlC 



426 

Ess, ess, esső! 
Zab szaporodjék, 
Búza bokrosodjék! 
Gytijj ki, Miklós, a verenibül, 
Majd elál, az esső. 
(Berger Mariska gyűjt. Némedi, Tólna-vm.) 

35. 
Héja- és kányakergető. 

Kur héjjá, 
Vasvella, 
Menj az erdőre, 
Hozz fát jövendőre. 
Be tollas, 
Bé farkas, 

Te vagy a hatalmas. 
(Berger Mariska gyűjt. Némedi, Tólna-vm.) 

36. 
Disznó-görgető. 

Ha valaki göbe (emse, nőstény) disznót öl, per- 
zselés és feltisztogatás után emlőbimbóit lemetéli s 
hogy disznai görögjenek és szaporodjanak, e szavak- 
kal bedobja a disznóólba : 

Fele göbe, fele kan! 
(Kiss Lajos gyűjt Bucsuta, Göcsej, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



427 

37—41. 
Rosta-forditás. 

Ha valaki meg akarja tudni, hogy ki lopta 
meg: rostát fordit vagy rostát pörget. Az eljárás ez: 
egy rosta kérgébe félig kinyitott ollót böknek s a 
rostát ketten az olló lyukjánál fogva mutatóujjukon 
felemelik. Mikor a rosta már mozdulatlanul áll a 
levegőben (vagy állhat a földön is), a károsult, vagy 
a neki segédkező javas elkezdi s háromszor elmondja 
egymásután : 

Szent Péter és Szent Pál, 
Fordítsd meg a rostát. 
Ez a (Szigeti Pál) 
Vitte-e el a ludamat? 
(Ette-e meg a tikomat? stb.) 

A kinek nevére a rosta megmozdul, elfordul, 
megperdül vagy elgurul, az lesz a keresett tolvaj. 

(Szabó Zoltán gyűjt Szántó, Tolna-vm.) 

B) 

Ugyanigy mondják : 

Szent Péter és Szent Pál, 
Fordítsd meg a rostát: 
(Rudas Julcsa) vitte el a tikot. 

(Mányók Ferencz gyűjt. Szalccs, Tolna-vm.) 



Digitized by 



Google 



428 

C) 
A rostát fölemelve mondják: 

Szent Péter és Szent Pál, 
Fordítsd meg a rostát. 
Igaz-e, hogy (Szabó János). 
Lopta el a lánczomat? 
(Keller György gyűjt. Büssű, Somogy- vm.) 

r>) 

Máshol az igét kétszer mondják el : 

Szent Péter és Szent Pál, 
Ki lopta el az én ludamat? 
Szent Péter és Szent Pál, 
Mondd meg nekem, hogy a (Kovács Jóska-e), 
Vagy a (Polgár Döme) lopta-e el? 
(Balogh István gyűjt. Dozmat, Vas-vm.) 

E) 

Máshol az ellopott holmit nem emiitik: 

Szent Péter és Szent Pál. 
Fordítsd meg a rostát. 

(Sípos József). 
Szent Péter és Szent Pál, 
Fordítsd meg a rostát. 

(Kertész János stb.) 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Garaboncz, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



MESÉK ÉS MONDÁK. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



L 
MESÉK. 



1. Markalf. 

Egyszer egy királynak volt egy jókedvű 
bolondos embere: ugy hittak, hogy Markalf. Az 
urak, úrfiak, királyok, herczegek nagyon szerették, 
mert unos-untalan tréfálkozott velük. Csak ha haza 
vetődött, volt nemulass neki. A felesége mindig 
mosdatta, szapulta szegény fejét. Egyszer aztán 
Markalfnak se kelWlt több : jól elverte az asszonyt. 
Ez csak annyit mondott, hogy » vigyen el az 
ördög « ; de ezt nem hiába mondta, mert a rezi- 
denczia keritésénél az ördög már útját állta Mar- 
kalfnak. 

— Ki vagy? 

— A.z ördög. 

— Jól van! Verekedjünk. Te a vasvillát 
veszed, én meg egy nyársat fogok. Te a kerítésen 
belül állsz, én meg kivül maradok. 



Digitized by 



Google 



432 



Ugy lett. Egymásnak estek. Az ördög böködte 
a kerítést, mert a vella benne megakadt. Markalf 
pedig össze-visszaszurkálta az ördögöt. 

— Ez nem igazság! — orditotta az ördög. 
Inkább üssük egymást agyon. 

— Jól van ! Ha te az ördög vagy, kapj fel egy 
nyomórudat. En megelégszem egy furkósbottal is. 

Ugy lett. Markalf egy kupába állt, aztán 
fejbe kólintotta az ördögöt. Mikor pedig az ördög 
rá akart vágni, szépen leguggolt. 

— Ez sem igazság! — orditotta az ördög. 
Inkább fussunk versenyt. Ha aztán legyőzlek, 
bugyromba teszlek. 

— Állom! Gyerünk a mezőre. Onnan egy 
bokortul futunk majd a hegyen át, meg vissza. 

Ugy lett. Markalf egy olyan bokor felé ment, 
a melyikben nyulat tudott. Mikor közelébe értek, 
kereket oldottak. De Markalf csak a bokorig 
futott, mert a nyúl felugrott, az ördög meg utána. 
Mire visszaért, Markalf már egy pacsirtát is 
fogott. 

— Ez sem igazság ! — orditotta az ördög. 
Te négy lábon is tudod vinni az irhát. Inkább 
dobjunk a levegőbe valamit. Ha magasabbra dobok, 
bugyromba teszlek. 

Ugy lett. Az ördög föllóditott egy nagy 
szikladarabot, Markalf pedig földobta a pacsirtát. 
Az ördög elszörnyülködött, mert a pacsirta maga- 
sabbra is ment, meg vissza se esett. 



Digitized by 



Google 



433 



— Ez sem igazság! Törjünk inkább követ. 
Ha lepipállak, bugyromba teszlek. 

— Állom ! De ha az ördög vagy, akkor te is 
ugy csinálod, ahogy' én. 

Markalf elővett a tarisznyájából egy pogácsát, 
kettétörte, aztán szépen megette. Az ördög meg 
újra fölkapott egy szikladarabot, kettétörte, aztán 
rágni kezdte. Mikor az agyara kitörött, elordította 
magát : 

— Jól van, komám, kifogtál rajtam. Mivel 
tartozom ? 

— - Vidd el a feleségemet. 

Az ördög megigérte, hogy bugyrába teszi. 
Mikor haza értek, az asszony éppen kemenczét 
fűtött. A köszönésre visszafordult és meglátta az 
ördögöt. Ijjedtében elsikitotta magát, aztán ugy 
elvágódott, mint egy tejesköcsög. 

— Baj van, komám! — szólt oda Markalf 
az ördögnek. Az asszony azért ájuldozik, mert 
kenyér helyett a kis fiunkat öltötte be. 

— Hogyan? — kérdezte az ördög. 

— No, majd megmutatom. Ez a sütőlapát, te 
meg vagy a gyerek. Most guggolj rá, aztán hajolj 
le, mert a kémen cze szájában megüthetnéd magadat. 

Az ördög ugy oda kuporodott, mint valami 
tüskésdisznó, Markalf pedig bevetette a tüzes kemen- 
czébe. Az ördög persze nem égett meg, de mire 
az asszony magához tért, már heted-hét országon 
is tul járt. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 28 



Digitized by 



Google 



434 



Mivel Markalf felesége megtudta, hogy az 
ura megszánta, egy rósz szó nem sok, világ-életében 
annyival sem sértette meg. 

(Dr. S. Gy. gyűjt Noszlop, Veszprém-vm.) 



2i Terülj, táska! 

Egyszer itt, a Bakonyban, volt egy földhöz 
ragadt szegény seprükötőnek tizenkét lusta leánya, 
meg fő rá még egy iszákos, csatázó felesége. Mig a 
leányok apróbbak voltak, még csak győzte vala- 
hogy' ; de miótátul fogva a szamarát is el kelletett 
pocsékolni: az üres kötőféket mindég a dereka 
körül hordta, hogy ő biz' felköti magát. 

Csak lett, csak volt. A szegény seprükötő 
csak a szándékánál maradt. Hanem egyszer mégis 
lecsapott rá a mendergősmenykő. Jött a végre- 
hajtó. Azt aztán sehogy sem tudta túlélni, hogy a 
kis házát is elvegyék tüle. 

Kiment hát az erdőre s ott egy alkalmatos 
faágra hurkot csinált. Mikor már imádkozott is 
annyit, hogy a fejét nyugodtan a hurokba dug- 
hatta, valaki rákiáltott: 

— Hé, megálljunk ! Ha kend a pokolba készül, 
vigye el ezt a táskát. Az öcsémnek küldöm. Mondja 
meg neki, tisztelem, csak szóljon rá, hogy » terülj, 
táska !« A táska majd elterül és dül belőle, amire 
szüksége van. 



Digitized by 



Google 



435 



A szegény seprükötő ijedtében keresztet vetett, 
mire az, a ki háborgatta, nagy hirtelenséggel ellett. 
De az üres tarisznya, az ott maradt. 

— Ha már tarisznyát is küldenek tőlem, 
— gondolta a szegény seprükötő magában — előbb 
kipróbálom : nincs-e valami hunczutság a dologban. 
Egy kicsit elgondolkozott, azt' elkiáltotta magát : 

— Terülj, táska! 

A táska elterült és kifordult belőle a szamár 
kordéstul, szerszámostul. 

— Na, ennek hát a fele se bolondság! — 
A tarisznyát nyakába vetette, aztán gyi! Gyerünk 
haza ! 

Otthon mindenki elképedt, mikor a csacsi 
gazdástul együtt beállított. Az apjuk persze sem- 
mit se szólt, hanem másnapra kelve már aszta g- 
ban volt a töménytelen bankó, meg aranyból, ezüst- 
ből is volt egynehány garmada. Most gyere végre- 
hajtó! Az hát nem jött, hanem tódult a sok 
csoszogó,* no meg a sok kérő se maradt el. 
Annyira, hogy utóbb már a fészekfentő is királyok 
és herczegek közt válogatott. 

Eddétig volt, jó volt. Hanem bezzeg lett 
nagy ébrőködés, mikor a tarisznyának lába kelt. 
Ezer szerencse, hogy a gangos torkú asszonynép 
mit se tudott felőle. így csak az apjuk feje főtt, 
de utóbb már ez is beletörődött abba, hogy veszett 

* Háztüznéző, leánykérést előkészítő asszony. 

28* 

Digitized by VjOOQlC 



436 



fejsze nyelének még mindig megmaradt a bankó- 
asztag, meg a garmadában álló arany és ezüst. 
Ebből ne lehetne kiházasitani egy tuczat gyereket ! 
Persze hogy ki lehet! 

Pedig dehogy lehetett. Éjfélkor már félre 
vertek minden harangot, mert égett az asztag. 
Mire a falu összecsődült és a vidék is megérkezett, 
már csak a garmadákat lehetett menteni. Nyüzs- 
gött, mozgott a sok nép, de biz' a nagy lótás-futás- 
ban, erőlködésben, kajabálásban nem lett köszönet, 
mert akárhogy szemfüleskedett is a kárvallott 
falamia, mire pirkadni kezdett, a sok pénzgarmadá- 
nak is csak hűlt helye maradt. 

Mire a seprükötő felesége, meg a hoppon 
maradt tizenkét menyasszony újra megindíthatta 
volna a kerepelő jét, az apjuk már megint az erdőn 
volt. Egy alkalmatos ágra mindjárt hurkot is 
csinált, mert a csapást dehogy tudta volna szegény 
feje túlélni. Most még imádkozni is elfelejtett, 
hanem azért a hurokba nyugodtan beledugta a 
fejét. De valaki megint csak rákiáltott: 

— Megálljunk, hé ! Ha kend a pokolba készül, 
vigye el ezt a táskát. Az öcsémnek küldöm. Mondja 
meg neki, tisztelem, csak szóljon rá, hogy: » terülj, 
táska !« A táska majd elterül és dül belőle, a mire 
szüksége van. 

A szegény seprükötő ijedtében keresztet vetett, 
mire az, a ki háborgatta, nagy hirtelenséggel újra 
ellett. De az üres tarisznya, az ott maradt. 



Digitized by 



Google 



437 



Nézte: hát szakasztottan olyan volt, mint a 
másik. Egy kicsit elgondolkozott, aztán rákiáltott: 

— Terülj, táska! 

Jaj csak ezt ne tette volna ! A táska tüstént 
elterült, aztán kifordult belőle egy tömzsi ember, 
a ki a furkós botjával a szegény seprükötőt amúgy 
isten igazában elpáholta. 

Mire magához tért, a tömzsi ember nem volt 
sehol. 

— Hát iszen ez a tarisznya is csak valami 
— gondolta a seprükötő magában. Gyere, végre- 
hajtó! Gyere, feleség! Gyertek, leányok ! 

Eddétig volt, jó volt. A tarisznyát nyakába 
akasztotta, aztán ballagott hazafelé. Még a portá- 
jára se ért, mikor már tudta, hogy a másik táska 
ügye hányadán áll. Senki más, az ő tulajdon kereszt- 
komája egy éktelen nagy bankó-asztagot rakatott. 
Csak éppen az uj táskát ment haza elrejteni, aztán 
beköszöntött a komájához : 

— Adjon isten! Jó munkálódást! 

— Hozta isten ! So' se búsuljon, koma. Majd 
csak lesz a komának is mit a tejbe aprítani. Meg 
a keresztleányaim miatt se fájjon a feje. Nem volnék 
jó keresztapjuk, ha illendőképpen ki nem háza- 
sítanám a szentjeimet. 

De bizony ez a nagy uraság se tartott sokáig. 
A koma asztagja is leégett, meg a garmadában 
heverő sok pénzt is azonképpen elemelték. Mire 
pirkadni kezdett, már csak a seprükötő tibett-lábott 



Digitized by 



Google 



438 



a kárvallott koma udvarán. De most már nyakában 
volt ám a tarisznyája is. 

Mikor a komája a tarisznyát meglátta, nagyot 
nézett. A seprükötő nem várt a szóra, hanem azt 
mondta: »koma, én csak a tarisznyáját mentettem 
meg, mert — tudom — ha az enyim oda nem ég, 
akkor én se volnék kárvallott ember. « Erre a tarisz- 
nyát a komája nyakába akasztotta, aztán jónapot 
köszönt s haza ment. 

Még délre se harangoztak, mikor már jöttek 
a seprükötőért, hogy menjen, mert baj van : ágyba 
dűlt a komája ura. 

— Adjon isten, koma! 

— Hozta isten, koma! 

— Mi baj van, koma? 

— Nagy baj van, koma! A tarisznya meg- 
bolondult. Nem bankó terül belőle, hanem egy botos 
ember. Már kétszer agyba-főbe vert, az isten adta. 

— Talán rossz helyen tartogatta, koma? 

— A széna-kutyó fenekén, koma. 

— Akkor hát nem értem a dolgát, koma. 
Ej, dehogy nem értette. Értette biz' azt. A 

seprükötő koma már hazamenet magához vette el- 
lopott táskáját. Estefelére pedig a tolvaj koma a 
nyakára küldte a másik táskát is. 

— Köszönöm, koma! 

— Hát csak süsse is meg, koma! Engem 
azóta háromszor is csúffá tett már, koma. 

— Váljék egészségére, koma! 



Digitized by 



Google 



439 



A szegény seprükötőnek, mire a sok vőlegény 
násznépestől megérkezett, már tizenkét bankó-asztag 
állt a háza végében. Mikor a leányokat haza röpí- 
tették, kinek-kinek a bankó-asztagját is utána sze- 
kerezték. Otthon csak a két tarisznya maradt. Ha 
valami kellett, csak a seprükötő tudta, melyiket kell 
meg8zólitani. A melyik elő volt, az persze ütött. 
Akár meg is mutathatom, mekkorát ütött. ' 

(Dr. S. Gy. gyiijt. Nyirádj Zálogom.) 

3. A jövendőkut. 

(Mesélteto keretes mese.) 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon 
is túl, egy irdatlan nagy erdő kellős közepén volt 
egy szegény favágónak tizenkét gyereke. Hová beszé- 
lek? Dehogy volt több hatnál! (A mesélő mindig 
annyit, mond a hány mesét másokkal akar elmondatni.) 
Hiszen most is, hogy a tizenharmadik meglett, 
a hetediket már felkötötték. Miért? Mert ha 
az eleje annyira felcseperedett, hogy szolgálni küld- 
hették, istentől elrugaszkodott akasztófavirág csa- 
varodott valamennyiből. Azért hát a favágó felesége 
most azt tette magában, hogy mig az apjuk odavan 
(az akasztásnál siratóba volt), a hat apró gyereket 
kiviszi a rengetegbe és a jó isten erejére bizza őket. 

Hét nap, hét éjjel bujdosta velük az erdőt, 
mire egy emberjárta irtásra ért. Itt a kis szopós 
porontyot letette valami árnyékba, a nagyobbaknak 



Digitized by VjOOQLC 



440 



meg egy odatévedt szarkafán jegenyefiakat * muta- 
tott. Mig aztán emezek a nagy fene fát mászták, 
elkámforgott. 

Ment a szegény asszony, ment, mendegélt, mig 
a szeme látott, lába hatott: mégsem talált haza. 
Nem állt meg egy tikmonysültig, nem aludt egy 
nyulfarkányit : mindétig bujdosott, de a gyereksirást 
bizony mégis csak hallotta. Nagyvégrevalahára meg- 
találta a maga csapa ját. Ezen már haza talált volna, 
jaj de mikor nekilódult, egy rózsabokor mindjárt 
megkapta a péntölét. Hát uramfia, mig a bokorral 
vesződött, az erős rózsaszag-e, mi-e, de olyan álmot 
nehezitett a két szeme pillájára, hogy ott, azon 
a helyen elaludt. Mikor aztán a szemét már le- 
kumta, a rózsabokor szépen fölibe hajlott és egyre 
súgta neki, egyre búgta neki : »hogyha fölébredtél, 
csak menj, szegény asszony, arra meg amarra, onnan 
meg tarts egyenesen arra meg még amarra. Ott 
majd találsz egy kis jövendőkutat. Erted, édes : 
jövendőkutat ? A kis kut csurgójában mosdjál meg, 
a lapu levelében törülközzél meg. Erted, édes : mosd- 
jál meg, törülközzél meg! Ha aztán a gyerekek 
sorsát akarod tudni, nézz bele a kútba. Ott meg 
lesz minden gyönyörűen irva. Erted, édes: minden 
meg lesz irva!« 

Mit ? Meg lesz irva ? ! Hej, haj ! Ugy megörült 
ennek az aranyos álomnak, hogy tüstént felébredt, 

* Tréfás nyelvbotlás e helyett: ^jegenyefán szarka- 
fiákat, c 



Digitized by 



Google 



441 



aztán újra neki az erdőnek, egyenesen arra, a merre 
álmodta. Mikor a kúthoz ért, nagy sebbel-lobbal 
megmosdott, megtörülközött, meg a kútba is bele- 
nézett. Hát, uram Jézus keresztje, akár csak a 
napba nézne! Hanem azért a viz tükrében mégis 
jól meglátta, hogy a szopós gyerek szépen alszik, a 
vénebbek meg éppen az anyájas szarkaíiakon osz- 
takoznak. A kis öccsüknek a kis fészekfentő jutott 
és a többi is mind megkapta a magáét. Mikor ez 
megvolt, a vén szarka megcserrent a jegenye hegyén. 
Erre megcserrentek a fiai is, aztán az egy fészek- 
fentő kivételével szépen elrepültek. A gyerekek utána : 
mindegyikük a magáét kergette. A mi asszonyunk 
meg azt tette, hogy ő meg a gyerekek után ered. 
El is ugrott a kuttól, de a szeme abban a minu- 
tumban egészen elsötétedett. Vakabb lett, szegény, 
a legvakabb vásári koldusnál. 

Ej, ej, az a szegény asszony, az a szegény 
asszony ! Tik már tudjátok, lelkeim, hogy a szeme- 
világa csak akkor jött vissza a szegénynek, mikor 
a hat gyerek már rendre felcseperedett. Azért hát 
vegyük rendre a gyerekeket. Mindenikőtök elmondja 
egynek-egynek a históriáját. Mert ha el nem mond- 
játok, akkor az a szegény asszony én miattam 
bizony akár holta napjáig vakon maradhat. (Mikor 
az első vállalkozó a legidősebb fiu történetét elmondta 
addig, hogy egy herczegkisasszonnyal várta már a pap 
áldását, akkor így szól a mesélő :) No most már meg- 
állj, itt a második gyerek históriája következik. 



Digitized by 



Google 



442 



Azt majd te mondod el, . . . (Ez is elmondja addig 
hogy se ásó, se kapa. Majd a többiek is elmondják a 
négy kisebb történetét, aztán a ki kezdte, így fejezi 
be az egész mesét :) 

Az esküvő előtt a násznagyok, vőfények, nyo- 
szolyóasszonyok, nyoszolyóleányok, násznépek össze- 
súgtak, hogy ők biz' a világ csúfjára nem mennek 
pap elé, mig nem tudják, hogy ez a hat szép szál 
vőlegény miféle ágrúl szakadt, ki ura fia. Erre a 
vőlegények is megemberelték magukat. Kereken 
kijelentették, hogy biz' ők se állnak ki a világ 
csúfjára, mig az ő édes szüleiket valahonnan — 
ha mindjárt a föld alul is — elő nem teremtik. Ezért 
hát a hányan voltak, újra annyi felé széledtek. Tűvé 
tettek hetvenhét országot, de a szegény ember, meg 
a szegény asszony csak nem került elő. Már azt 
hitték, hogy hirük-hamvuk se maradt. Neki vágtak 
hát az irdatlan nagy erdőnek is. Itt aztán a leg- 
kisebb testvérnek egy rózsabokor megfogta a ruhá- 
ját. Még mielőtt magát kiszabadíthatta volna, ennek 
a fiúnak is álom nehezedett a pillájára. Szakasztot- 
ton ugy, mint az édes anyjának. Mikor pedig el- 
szunnyadt, a rózsabokor neki is megsúgta, hogy 
merre találja meg a jövendőkutat. Megsúgta, hogy 
a csurgóban neki is meg kell mosdani, a lapuban 
neki is meg kell törülközni. De még ez nem minden. 
Erősen lelkére kötötte, hogy a kuttól valahogy el 
ne ugorjék ám addig, mig a szemét be nem kumja, 
a csurgóban újra meg nem mosdik, a lapuban újra 



Digitized by 



Google 



443 



meg nem törülközik. Mikor a végén megtudta, hogy 
a kut neki majd a szülei jövendőjét mondja meg, 
ugy megörült az aranyos álomnak, hogy tüstént 
fölébredt és rohant egyenesen arra, a merre álmodta. 
A kútnál nagy sebbel-lobbal megmosdott, megtörül- 
között, meg a kútba is belenézett. 

A fiu alig hitt a két szemének, mert a viz 
tükrében azt látta, hogy az apja egészen elörege- 
dett, az anyja meg egészen megvakult. Mikor azt 
is meglátta, hogy koldustarisznyával járják a közeli 
falut, a szemét bekumta, megmosdott, meg törülkö- 
zött, aztán rohant a testvéreiért. A hat fiu csak- 
hamar együtt volt, meg a két öreg szüle is meg- 
került. A nagy örömre a sok násznép mind össze- 
csődült. Voltak ott királyok, herczegek, urak, úrfiak, 
válogatott czigány-legények, de akkora fene nagy 
ur már egy se akadt, aki meg ne süvegelte volna 
azt a két toprongyos öreget. Már indulni akartak, 
hogy a fiatalokra kikérik a pap áldását, mikor a 
szegény asszony ki találta a száján szalasztani, hogy 
a jövendőkut vakította meg. 

— Mit beszél, kigyelmed, édes anyám asszony ? 
A jövendőkut? Persze nem kumta be a szemét, 
aztán meg se mosdott, meg se törülközött . . . 

A többit a legkisebbik fiu már el se mondta, 
hanem az édes anyját vitte egyenesen a jövendőkut- 
hoz. A csurgónál aztán szépen megmosdatta, a lapu- 
val szépen szárazra törülte. Mikor ez megtörtént, a 
szegény asszony újra visszanyerte a két szeme világát. 



Digitized by 



Google 



444 



Lett erre nagy öröm. A hetedhét országra szóló 
lakodalmon még a két öreg is eljárta a kalamajkát. 
Csak a papuk füstölgött magában, a mért megvára- 
koztatták. A kutat mérgében betömette, a rózsa- 
bokrokat meg a jó isten figyelmébe ajánlotta. Ezóta 
lett a vadrózsa szagtalan, a bokra meg istenátkozta- 
tüske. 

Itt a vége. Higyjétek el, lelkeim. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Zcüa-vm. Balatonvidék.) 

4. Csacsi Csicsa. 
1. 

Mese, mese, mess kenyeret . . . 

Hun, hun nem, volt egyszer egy bolondos ember. 
Az egész környéken csacsi Csicsának hivták. Ennek 
a bolondos embernek volt egy hárpia felesége, a 
ki mindig csörölt-pörölt, mivel magának kellett 
tenni-venni mindent a ház körül is, meg a gazda- 
ságban is. Most dagasztott, kemenczét fűtött, a 
kenyeret kiszakasztotta, beöltötte, aztán az urának, 
már mint Csicsának, háromszor is szájába rágta, 
hogy ha az óra egyet üt, öltse be utánuk a kis 
pompost, ha az óra hármat üt, szedje ki vala- 
mennyit, mert ő most elmegy krumplit kapálni. 
Mikor az óra egyet ütött, fogta Csicsa a kis szopós 
gyereket, beöltötte a forró kemenczébe. Ez eddig 
megvan — gondolta magában, — most mig az óra 
hármat üt, húzok egyet a kazal végiben. Ugy lett, 



Digitized by 



Google 



445 



lefeküdt, aztán aludt, mint a bunda. Az óra elütötte 
a hármat, négyet, ötöt, hatot, hetet, Osicsa még 
mindig hortyogott. 

Mire a tyúkok elültek, ■ haza jött az asszony. 
Nézi: az ura nincs sehol. Kiáltja: Csicsa! Nincs. 
Benéz a kemenczébe: Jézus keresztje! kivül a kis 
gyerek, belől a kenyerek — szénné-porrá égve. 
Tibett-lábott kínjában; de hát, mit csináljon. Elő- 
vett egy vászondarabot, aztán tarisznyát vart belőle. 
Mikor másnap föltápászkodott Csicsa: gyere, vén 
bolond! Felesége a piszkafával jól megrakta, a 
tarisznyát nyakába vetette, aztán eredj ! Felküldte 
az iskolába. 

2. 

Ment Csicsa nagy szomorúan. Hát uram fia ! 
a mint ment, mendegélt, az utón egy bugyellárist 
talált. Nézi: tyű, fékomadta, tele van! Látod, 
asszony ! Aztán még te papolsz nekem ? Tarisznyá- 
jába tette, aztán ballagott tovább. 

Egy hétre rá megint az iskolába ment. Egy 
ember jött vele szemben lélekszakadva. Megszólítja 
Csicsát : 

— Jónapot, bácsi! Nem talált egy bugyel- 
lárist? 

Elgondolkodott Csicsa: ej, ej, el is felejtettem 
otthon az asszonynak mondani. Aztán fönnszóra 
fogta : 

— Dehogy nem találtam, öcséin uram, mikor 
találtam. 



Digitized by 



Google 



446 



— Hun találta? 

— Itt, az utón találtam, ni. 

— Mikor találta? 

— Mi türés-tagadás, öcsém, biz' én akkor 
találtam, mikor az iskolába először mentem. 

— Bolondozzék kend az öreg apjával, de ne 
én velem! — aztán Osicsát ott hagyta a faképnél. 
Pedig szegény feje éppen nyúlt már a bugyelláris 
után. Hej, erre meg amarra, ő czepelje azt a hunczut 
bugyellárist ! Haza ment, megmutatta a feleségének. 

— Csicsa, Csicsa, ez nem igaz keresményed. 
A te bőrödet, még megérem, kiterítik, Csicsa! 

— Ugyan ne sipákolj, édes feleségem. Vissza 
akartam én adni, de a ki kereste bolondnak nézett, 
rám bődült, meg azt' faképnél hagyott. 

3. 

A tömérdek pénzen egy vörös borjut vettek 
Csicsának. A falu csordáját náluk szeriben őrözték. 
Mikor Csicsára került a sor: mit, ő tehéncsordás 
legyen, aztán alugyék el, az állat menjen tilosba, 
őt üssék-dobják érte, a kárt reá becsüljék? Nem 
ő, a herkőpáternek se ! Agyoncsapta hát a vörös 
bor jut. Mikor a nyomorút állat már kiadta páráját, 
eszibe jutott Csicsának az asszony. Tyű, most lesz 
ám neked nemulass, Csicsa! Fogta a borjut, meg- 
nyúzta, aztán a bőrrel megszökött hazulról. 

Ment-mendegélt, uton-utfélen, még a túlon is 
túljt mikor egy ménkű nagy komondor útját állta. 



Digitized by 



Google 



447 



A kutya morgott, fogait vicsorgatta. Csicsának 
most az a bátorsága is inába szállt, a mi nem 
volt. Futott volna, ha nem röstelt volna; elbujt 
volna, de hová, mikor még csak bokrot se látott. 
Kiterítette hát a vörös borjú bőrét, aztán belebujt 
abba. Most meg a nagy fene kutya ijjedett meg, 
mivel még nem látott olyan kétlábú állatot soha, 
mint a milyen Osicsa volt abban a vörös borju- 
bőrben. A kutya kínjában kaparni kezdett. A mint 
kapart, kapart, kikapart egy éktelen nagy vasládát. 
Látván ezt Osicsa, rémültében akkorát mordult a 
kutyára, hogy az máig is szalad, ha még meg nem 
állt. Mikor igy magára maradt, a ládát elkezdte 
bicskájával feszegetni, s addig, addig feszegette, 
míg eltörött a bicsak pilingája. No, erre aztán 
elfolyta Csicsát is a méreg: akkorát rúgott az 
istenadta ládán, hogy minden zavarja fölpattant. 
Vakulj, Osicsa! A láda szinaranynyal van telides- 
teli. Látod, asszony ! Még te papolsz nekem ! Azzal 
megmerte zsebjét, tarisznyáját, még a sósgurgulyát 
is, aztán visszafordult. 

Mikor haza ért, az egész falu kiállt a csacsi 
Csicsát nevetni. Minden gyerek azt kajabajái ta, hogy: 

— Na, csacsi Osicsa bácsi, hogy' kel a borjubőr? 

— Egy tere aranyon — válaszolta Osicsa. 
Mikor mindenki látta, hogy fele se tréfa 

annak, a mit Osicsa mond, az egész falu haza 
szaladt és a' kinek szarvasmarhája volt, agyon- 
ütötte. Vitték a sok bőrt, csakúgy lafogott. Mikor 



Digitized by 



Google 



448 



aztán visszajöttek, kiállt Osicöa is megkérdezni, 
hogy' kel a marhabőr? — Nyomorút Osicsának 
majdnem bőrébe került kiváncsisága, mert a fel- 
csufolt falubeliek mindegyike ütött rá legalább 
egyet a lővátevésért. 



Csak lett, csak volt. A Csicsáék gazdasága 
egyre gyarapodott. Nem sokára a biró se szégyen- 
letté már meghívni őket komának. A paszitán 
persze ott kellett lenni Osicsának is. Az oldalbor- 
dája hát jól a lelkére kötötte: 

— Na, Csicsa, elmegyek veled, de megbecsüld 
magad. Az asztal mellett el ne alugyál, mert össze- 
törsz valamit. Az ételekből ne egyél sokat, mert 
megszólnak. Az italnak neki ne vedelj, mert leré- 
szegedsz. Csicsa, Csicsa, megfogadd a szót! Majd 
lesz rád, Csicsa, gondom ott is. Tudod, Csicsa, ha 
megnyomom a lábad fejét, ne merj semmihez se 
nyúlni, még ha én kinállak is. Mikor azután-aztán 
a paszitába megmentek, az asszony ugy intézte, 
hogy az asztal mellett Csicsa mellé került. Hozták 
a levest/ Csicsa evett belőle. Hoztak megint levest, 
Csicsa ebből is evett. Mikor a levesből elég volt, 
hozták a ludas-kását, töltött káposztát, ludhust, 
túrós rétest. Kinálták a Csicsát, nem evett. Kínálta 
a felesége is, nem evett. Imádták borral is, nem 
ivott. Itatta a felesége is, nem ivott. Hiába volt 
minden szép szó, Csicsa se evett, se ivott Mérges 



Digitized by 



Google 



449 



volt a felesége, dé a Csicsa is ám. Mikor aztán az 
utolsó tálat is elvitték, oda súgott hozzá a felesége : 

— Látod, csacsi, éhesen maradsz ! Mért nem 
ettél? 

— Oh, te asszony, asszony, mért nyomod hát 
mindig a lábam fejét? 

Erre szóra az asszony letekintett az asztal 
alá, hát látja ám, hogy — uramfia — egy nagy 
kutya aluszik még most is a Csicsa lábán. Mutatta 
Csicsának is. 

— Hanem azért ne búsulj, édes szolgám: 
nézd, ott a kályha vállán teli van még minden 
edény maradékkal. Majd ha a mécsest élviszik 
onnan, ehetsz belőlük. 

Csicsának se kellett több vigasztalás, bele- 
huzódott a kuczkóba, aztán mikor a kályha körül 
elsötétedett, neki állt falatozni. Soha ő olyan süte- 
ményeket még nem evett ! Mégis csak szép az, iste- 
nem, ha valakinek módja van. Mikor aztán az egyik 
edényből kifogyott, ment a feleségéhez, hogy ő ret- 
tenetesen szomjazik. 

— Jól van, szolgám. Melyik edényből meny- 
nyit ettél, szolgám? 

— Mi tűrés- tagadás, édes feleségem, megettem 
biz' én az egész szakasztd-vékával. 

— Tyű, ember! a szakasztó- vékával ? Hiszen 
abban macska-kölykek voltak. Gyere, fékomadta, 
mert ha megtudják, ország csúfja leszünk. Gyere, 
Csicsa, észre se vegyenek. Ne kopogj, vigye el az 

Dr. Sebestyén : Dan&ntitli gyűjtés. 29 

Digitized by VjOOQlC 



450 



ördög a nagy csizmáidat. Ha az ajtón kilépsz, emeld 
föl, érted? 

Mentek, mendegéltek; mikor már jó messzire 
voltak, Csicsa megszólalt a nagy sötétben: 

— Segits te is, anyjuk. Csak nem akarod, 
hogy hazáig magam emeljem? 

— Ugyan mit, te csacsi? 

— Ezt a nehéz ajtót már mióta hozom!? 

— Jézus, te ember ! En a lábadat mondtam, 
te meg az ajtót emeled? 

Zsipp-zsupp! Te vén bolond, te vén szamár! 
Zsipp-zsupp! s ugyancsak istenesen ellazsnyakolta 
Csicsát. Mikor az ütleg elég volt, még hozzátette, 
hogy mig az esze meg nem jön, haza ne kerüljön. 

5. 

Csicsa eleblábolt. Mig ment, mendegélt, szidta 
azt a papot, ki avval az áspis-kigyóval összeadta. 
Mikor már túl járt az operenczián, az üveghegye- 
ken, a túlon túl, az innenen innen, ott, a hol a 
kurta farkú disznó tur, elkezdett tünekedni-tana- 
kodni, hogy utóvégre is mit csináljon? Mivel még 
mindig szomjas volt, gondolta magában, beáll 
csaposlegénynek. 

Valahol, Nekeresden, talált is egy csárdát, a 
hun megfogadtad ták. Kapott egy esztendőre három- 
százhatvanöt napot, napjában jó napot, papot, laput, 
vaskalapot. Tett-vett is Csicsa mindent, a mi 
tőle csak kitellett. Meg is tetszett a kocsmárosnak. 



Digitized by 



Google 



451 



Nem sokára rábízták a csapot is. Megy Csicsa a 
pinczébe, meg visszafut, mert fönfeledte a kulcsot. 
Viszi Csicsa a kulcsot, meg visszafut, mert fön- 
feledte a gyertyát. Már itt szidták, mint a bokrot. 
Megy Csicsa, meg visszafut, mert most meg a kala- 
pácsot feledte fön. Itt már fejbe verték. Ment Csicsa 
a pinczébe s mikor leért, észre vette, nincsen 
gyújtó, nem tud gyújtani gyertyát. Leteszi a gyer- 
tyát, leteszi a kalapácsot, aztán keresi a csapot. Meg- 
találja a csapot, most meg nincsen korsó. Tapogat, 
tapogat, megfog egy edényt s viszi a csap alá. 
Ereszti, ereszti, de az edény nem telik. Csak akkor 
vette észre, hogy rostába ereszti, mikor már csobo- 
gott a borban. Tyű, Csicsa, a te bőrödet még ma 
kiterítik! Tapogat, tapogat, megfog egy zsákot. 
Még azt is áldja Csicsa, a ki adta. Hamu kell ide, 
hamu, az majd fölissza! Kioldta a zsákot, aztán 
kihintette mind, a mi benne volt. 

Mire ezzel elkészült Csicsa, jöttek a kocsmá- 
rosok nagy dérrel-durral, piszkafával, peméttel, 
doronggal. Hál a kurv anyád . . . . ba lettél, Csicsa ? 
Hun vagy, Csicsa ? Gyere elő, Csicsa ! Hej, jobb lett 
volna neked nem anyától születni, Csicsa! Mert a 
mint a pinczébe levilágítottak, látták, hogyan gázol 
Csicsa a csirizben. Biz' a csirizben ám, Csicsa, mert 
a zsákban nem hamu, de fáin buza-liszt volt, a mi 
volt. Csicsa, Csicsa, a csiriznek borszaga van ! A fene 
nem evett meg, Csicsa? Bújj elő, Csicsa! Gyere 
föl, Csicsa ! Biz' ő nem ment. Egy sarokba húzódott, 

29* 



Digitized by 



Google 



452 



•aztán azt se mondta: kukk. Jó. Lement hát a kocsmá- 
ros maga, utána a fia, a felesége, a sógora, az ismerő- 
sök, a vendégek, fiatalok, vének, urak, úrfiak, váloga- 
tott czigány legények, aztán kinek mi a kéziben volt, 
rakta vele Osicsát. Ütötték, dobták, utoljára még a 
csirizbe is jól belemaszikolták. Mikor Csicsát nagy 
keserves kinnal a pinczéből kivették, a kutya-lako- 
dalmat ott fön meg-meg csak elölrül kezdték. 

Ennek igy nem jó vége lesz, gondolta Csicsa. 
Fölkapott hát egy tollas zsákot s a fejére húzta. 
Zsipp-zsupp! Te vén bolond, te. vén szamár ! Zsippi- 
zsupp! Még a tollas zsákot is agyontépték szegé- 
nyen. Földindulás, nem más! Ha eszed van, vessd 
el magad. Bizony most Csicsa is ráfanyalodott : 
megoldotta kerekét, aztán neki a sötétnek. A kocs- 
márosok utána pereputtyostul. Mikor a nekibőszült 
had Csicsát nem találta : hej, hát ők azért melegedtek 
bele? Üssd-vétsd, nem apád: neki egymásnak! 

Csicsa nem volt az az ember, a ki fut, ha 
nem is kergetik : mindjárt a háskónál kereket 
kötött, aztán hallgatta, hogy az ő emberei hogyan 
hegedülik egymást. No jó, gondolta Csicsa, ha ti 
ennyire vagytok, akkor én nyugodtan alhatom. Jaj, 
de melyik oldalamra feküdjem, mikor nem maradt 
épen egyetlen porczikám. Mig a sötétben igy tüne- 
kedett, eltapogatott valahogyan a félszerig. Meg- 
fogja: kendertiló, tapogat: pozdorja. Nem is kel- 
lett egyébb, ráfeküdt arra az oldalára, a melyikre 
kevesebbet ütöttek, aztán elaludt; 



Digitized by 



Google 



453 



Másnap arra ébredt fel Csicsa, hogy a kutyák 
ugatják. Végig néz magán: én vagyok-e, vagy ki 
vagyok? Jaj, csak a pozdorjában meg ne henter- 
gett volna! Ugy néz ki, szentem uccse, mint 
egy tüskés-disznó. Hát még az ábrázat! Csupa 
hídtól. 

Tünekedett-tanakodott, mit csináljon? Hall- 
gatózott, hogy a csárdabeliek veszekednek-e még ? 
Jó, ha elhallgattak, akkor bemegyek, be én ; meg- 
mutatom, mivé tettek, meg én. Ha maradt még 
bennök egy csöpp becsület, majd csak adnak egy 
kis gúnyát, a miben odébb állhatok. Hát a mint 
belép, a tegnapi furcsa vacsorától egyik itt nyö- 
szörög, a másik ott nyöszörög. Meglátják, hogy 
Csicsának fele tüskés-disznó, fele lud : minden 
jótét lélek az urat dicsérje! mi ez? Aztán: vessd 
el magad; fuss, a merre látsz! Csicsa utánuk. 

— Megálljanak, hé! Ne szaladjanak. Iszen én 
vagyok, a csacsi Csicsa! 

Bizott nem állt meg egyetlen fia sem, hanem 
karikáztak tüskén-bokron által, mig egyszer egy 
rengetegnek feleközepén zsivány-tanyára akadtak. 
A zsiványok éppen ebédeltek, mikor a kocsmáros- 
falamia eleje oda ért. A vezérnek czigány-utczára 
szaladt a falatja. Hej, elfolyja a méreg, a miért ő 
vele még az evést is elvettetik : összeszedeti hát a 
futkozókat, hogy aztán keserves-kinos halállal el- 



Digitized by 



Google 



454 



pusztítassa őket. Az elsőt már éppen nyúzatni 
akarta, mikor az utolsó is oda lihegett. 

— Hát az arkangyaltokat, vagytok-e még 
többen ! 

— Még egy hátra van, de mindjárt ide ér 
az is. 

— No hát addig tegyetek testamentumot, 
aztán nyúzatlak valamennyiőtöket. 

Még ki se mondta jól, megérkezett Csicsa. 
Mikor meglátták: mi az isten csodája ez? Nosza, 
vesd el magad, mert mindjárt megesz! Szanaszét 
szaladtak: ki erre, ki arra. Csicsa meg torka- 
szakadtából rákezdte: 

— Megálljanak, hé! Ne szaladjanak. Iszen 
én vagyok, a csacsi Csicsa! 

Hallja ezt a zsiványok vezére, megáll. Csicsa 
oda megy, azután elpanaszkodja, hogy a kocs- 
márosok hogyan csépelték meg, hogyan mártogat- 
ták csirizbe, hogyan tépték össze fején a tollas- 
zsákot, hogyan hentergett a pozdorja-garmadán. 

— Ejnye, az Árgyélusát, hát te tőled ijjed- 
tem én meg? 

Zsipp-zsupp! nadrágolta mig társai egybe- 
gyülekeztek. Mikor Csicsa már odáig volt, taná- 
csot tartottak, hogy mit csináljanak vele. A vezér 
minden áron meg akarta nyúzatni ; de a többi azt 
tanácsolta, hogy vegyék be közibük tizenharmadik- 
nak, mert egy ilyen csodabogárnak még sok hasz- 
nát vehetik. 



Digitized by 



Google 



455 



— Jól van, Csicsa — szólott a vezér, — én 
hát nem nyúzatlak meg; de be se veszlek ám 
közibénk mindaddig, mig meg nem mutatod, hogy 
értesz a lopáshoz és jól tudsz utatállni. 

— Én, atyafiak ? Tudok én mindent, ha kell. 
Iszen látták, kigyelmetek, hogy már egész ármá- 
diát megszalasztottam. 

— Látom én, Csicsa, hogy te tetőtül-talpig 
derék ember vagy; de lopni tudsz-e? 

— Lopni? Hát tudják, azt még nem pró- 
báltam. 

— No, akkor meg kell próbálnod, Csicsa. 
Azért hát válaszd ki valamelyik haragosodat, 
aztán annak egy szarvas-marháját még ma elhaj- 
tod: érted? 

— Értem. 

— Azt a szarvas-marhát még ma meg kell 
fejtenünk: érted? 

— Értem. 

— Ha ma nem lesz marha-bőr, téged nyú- 
zunk meg: érted? 

Értem. 

Hej, Csicsa, Csicsa, ha az az asszony nem 
volna, soh'se jutottál volna ennyire. Hanem, meg- 
állj asszony, megállj, te sem gyönyörködsz ám 
sokáig a te két szép ökrödben ! Persze, hogy azok- 
ból hajtok ! Ha rajt érnek, ki kutyának mi gondja 
rá! A magamét lopom. 



Digitized by 



Google 



456 



7. 



Mikor alkonyodott, neki indult Csicsa a 
tizenkét zsivánnyal, aztán csötlött-botlott hegyen- 
völgyön, irdatlan nagy erdőn, hetvenhét határon. 
Egyszer csak megszólalt Csicsa: 

— Na emberek, végre-valahára itt vagyunk. 
Ez az a falu a falum, itt van az én haragosom. 

— Ember vagy, látom. (Ezt a vezér szólotta 
oda.) Eredj csak, Csicsa. Bátorság, Csicsa. Mink 
majd istrázsát állunk addig. 

— En 'iszen megyek, csak kigyelmetek tud- 
jon vigyázni, hogy az asszony valami neszét ne 
vegye. Hej, mert az az áspis-kigyó ám ő, a ki 
megnyelvelné, de még el is agyabugyálná kigyel- 
meteket, ha még annyian volnának is kigyel- 
metek. 

Ezek után Csicsa belépett az istálóba és 
tapogatott: ez itt a Bimbó, ez meg itt a Vellás. 
Melyiket is hajtsam, nó. Mindenikért kár, mind a 
kettő egyforma. Melyiket is hajtsam hát, nó! 
Mikor aztán sehogyse tudott választani, kiszólt 
szép csendesen: 

— Atyafiak, hallják: melyiket hajtsuk el, a 
Bimbót vagy a Vellást? 

Mikor senki sem felelt, megint kiszólt, de 
most már jó erősen ám. 

— Atyafiak, hé : melyiket hajtsuk el, a Bim- 
bót vagy a Vellást? 



Digitized by 



Google 



457 



Meghallja ezt a bakter: lármát csap. Erre 
aztán a tizenkét jó madár ugy elkámforgott, 
mintha ott se lett volna. Csicsa még az istálóban 
volt, mikor bement hozzá a bakter és a sötétben 
rákezdte : 

— Mit hajtasz te el, akasztófa czimere? 
Majd adok én neked ökröt ! 

Erre szóra aztán ugy vakszemen kólintotta 
Csicsát, hogy egy nyekkenés nélkül kiadta lelkét. 
A bakter világot gyújtott. Szent Habakukk, mi 
ez?! Ember-e, állat-e, gyiksárkány-e, mi-e? Nézi: 
tüskés; tapintja: megveszekedett. Akármi szerzet 
volt, megbüntetnek érte. Uram Jézus, ha soh'se, 
most segíts! 

8. 

A baktert még a hideg is borzogatta, mig 
azon tünekedett, mi tevő legyen. £j, az isten akár 
hová tesz is, gondolta magában, a faluvégen el- 
ásom valami gödörbe. Fogta hát Csicsát, elkezdett 
vele boronálni. Mikor a czizmadia ablakja alá ért, 
látta, hogy ott még fenn vannak. Ej, a fene czi- 
pelje ám tovább: fölállította Csicsát az ablak elé, 
aztán elkezdett kopogtatni. 

— Ki az? 

A bakter csak kopogtatott. 

— Ki az, no? 

A bakter mégis csak kopogtatott. Erre 
aztán a csizmadiát elfolyta a méreg, kinézett az 
ablakon. 



Digitized by 



Google 



458 



— Jézus, Mária, Szent József ! Mi ez ? 
Vetette a keresztet, szaporázta a miatyánkot, 

de a Csicsa csak állt mereven. 

— Hej, elhord magad, beste lélek, mert mind- 
járt hozzád röpittem ezt a fát. 

Bizony a Csicsa bevárta a csizmafát. A fa 
aztán hányat dobta szegényt, csakúgy nyekkent. 
Érre a bakter tovább állt, a csizmadia meg lélek- 
szakadva futott az utczára, mert látta, hogy — 
akárki volt — jói eltalálta. A mécsessel oda vilá- 
git : Szent Habakukk, mi ez ! ? Ember-e, állat-e, 
gyiksárkány-e, mi-e? Nézi: tüskés; tapintja: meg- 
veszekedett. Akármi szerzet volt, megbüntetnek 
érte. Uram Jézus, ha soh'se, most segits! 



A csizmadiát még a hideg is borzogatta, 
mig azon tünekedett, mi tévő legyen. Ej, az isten 
akár hová tesz is, gondolta magában, a faluvégen 
elásom valami gödörbe. Fogta hát Csicsát, elkez- 
dett vele boronálni, el-ki a répaföldekre. A mint 
ott kalézolt, neszét vette a répacsősz: 

— Hé, ki az? Megálljunk! 

Voltis ám esziben: Csicsát eleresztette, maga 
meg illa berek, nád a kert, neki a sötétnek. 

— Hé, megálljunk ; különben lüvök ! Puff ! 
Hallgatja: az egyik még szalad; keresi: az egyik 

ott maradt. Világot gyújt: Szent Habakukk, mi 
ez'!? Ember-e, állat-e, gyiksárkány-e, mi-e? Nézi: 



Digitized by 



Google 



459 



tüskés; tapintja: megveszekedett. Akármi szerzet 
volt, megbüntetnek érte. Uram Jézus, ha soh'se, 
most segits ! 

10. 

A répacsőszt még a hideg is borzogatta, mig 
azon tünekedett, mi tévő legyen. Ej, az isten akár 
hová tesz is, én itt nem hagyhatom, hanem bevi- 
szem a faluba, majd ott bele állitom valamelyik 
kertbe, aztán száradjon annak a lelkén, a ki meg- 
találja. Fogta hát Csicsát, elkezdett vele boronálni. 
Végig boronálta a fél falut, mig végre-valahára 
nyitott kaput talált. Osicsáék kapuja volt, a jár- 
kélok (zsiványok) hagyták nyitva. Bevitte az udvarra : 
ott hagyja, ne hagyja? Ej, hátha a kutyák kikez- 
dik. Bevitte a kertbe: ott hagyja, ne hagyja? Ej, 
hátha a kutyák itt is kikezdik. Föltette egy fára. 
Ej, hátha nem látják meg? Kampót akasztott a 
zsebibe. Ej, hátha igy se találják meg. Bezörgetett 
hát Csicsánéhoz. 

— Asszonynéni, hé : lopják a gyümölcsöt ! 
Most aztán tovább állt. Jön a hárpia, zajt csap: 

— Ki vagy, gazember ; hol vagy, gazember ? 
Ni csak, ni: a fán vagy, mákvirág; ni csak, ni: 
kampó is kellett, mákvirág? Gyere le, jó madár; 
hol a zálog, jó madár ? Megfogta a kampót, húzta, 
húzta. Puff! Leesett Csicsa, rá Csicsánéra s ugy 
ellapitotta Csicsánét, akár csak a málét. 



Digitized by 



Google 



460 



11. 



Másnap, harmadnap keresték Csicsánét. Össze 
jártak érte minden zeget-zugot, mig a kertben meg- 
találták : Mi az, a mi agyonütötte, mi az ? Ember-e, 
állat-e, gyiksárkány-e, mi-e? Akármi szerzet, volt 
annyi esze, hogy ezt a hárpiát választotta ki. Itt 
aztán elmondta a bakter, hogy először őtet akarta 
agyon ütni, de hát ő még idejében visszavágott. Erre 
megszólalt a csizmadia, hogy az ő ablakján is be 
akart menni, de ő meg egy csizmafát dobott a fejéhez. 

— Tyü, akkor égessük meg — ordítja rá a 
répacsősz, — mert az ördög ez, nem más ! Mikor a 
répaföldeket akarta legelni, én is agyon lőttem. Ott 
volt a vén ördög is, de az szerencsésen elvitte az irhát. 

— Égessük meg Csicsánét is — orditották 
sokan, — mert az ördöggel trafikált! 

Égessük meg! Égessük meg a házát is — 
orditotta az egész falu, — mert azt az ördög 
aranyain szerezte. 

Mikor már égett a ház, oda csődültek a 
csárdásék is oltani. 

— Jézus, Mária, Szent József! Mit csinál- 
nak kendtek : nem ördög az, hanem a csacsi Csicsa, 
a kit mi mártogattunk bele a csirizbe, mikor a 
borunkat elfolyatta, a lisztünket ráhintette. 

Szent Habakukk ! Bezzeg oltották volna most, 
de már nem lehetett, mert forgó-szél kerekedett, 
az aztán felpörkölte az egész falut. 



Digitized by 



Google 



461 



Szegény Csicsát a csárdásék megszánták ,és 
nagy tisztességgel eltakarittatták Csicsánéval együtt, 
így hát egy sirba kerültek és egymás oldalán pihentek 
békében, ha ugyan még ott is össze nem pörlekedtek. 

Itt a vége nem ettem meg, 
Álmodjanak velük kendtek. 
(Dr. 8. Gy. gyűjt. Köveskálla, Zala-vm.) 

5. Hogyan került az első katona a meny- 
országba ? 

Egyszer valami nagy parádé volt a meny- 
országban. Az ur Jézus Krisztus szine előtt rendre 
eldefiliroztatták az oda került lelkeket. Mondom, 
volt ott minden néven nevezhető emberi felekezet, 
csak katona nem. 

Mi az oka ennek? — kérdezte az ur Szent 
Pétert. 

- Péter csak a vállát vonogatta. Gondolta, minek 
szóljon, mikor az ur Jézus úgyis jól ismeri az 
istentől elrugaszkodott bakákat és a még förtel- 
mesebb szájú huszárokat. Hanem azért föltette 
magában, hogy a jövő parádéra már állit katonát. 

Egyszer hát leszállt a földre és itt szembe 
talált egy világtalan opsitos katonát. Mikor ez meg- 
hallotta, hogy valaki kopog, illedelmesen köszönt: 

— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

— Mindörökké, fiam! — köszöntött vissza 
Szent Péter, meg még egy kemény húszassal is 
megajándékozta. 



Digitized by 



Google 



462 



— Az isten fizesse meg ezer ennyi jóval! 

— Ej, hiszen te az én emberem vagy! — 
gondolta Péter. Azért hát fennszóra fogta: 

— Vitéz barátom, egyet mondok, kettő lesz 
belőle. Kivánd a lelked üdvösségét. 

A katona nagyot röhögött. 

— A lelkem üdvösségét?! Ha valaki egy 
jókora sonkát adna érte . . . 

Még jól ki se mondta, a sonka már ott volt 
a kezében. Mielőtt felocsúdott volna a nagy meg- 
lepődésből, Péter megint odaszólt: 

— Kivánd a lelked üdvösségét is! 

— Persze hogy kívánnám, ha valaki egy 
csutora bort adna érte. 

Még jól ki se mondta, a csutora már ott 
lógott a nyakában. Az opsitos ezen még jobban 
elbámult. Péter hát újra odaszólt neki: 

— Kivánd a lelked üdvösségét is! 

— Persze hogy kívánnám, ha valaki vissza- 
adná érte a két szemem világát. 

Péter erre megnyálozta az opsitos pilláit, 
aztán még imádkozott is hozzá valamit. Mikor 
az áment rámondta, a katona ijjedtében hányat 
vágódott. 

— Ember, neked ördögöd van! — hebetölte, 
mikor föltápászkodott. 

— No, vitéz, most már a szemed világa is 
megvan: kivánd hát a lelked üdvösségét. 



Digitized by 



Google 



463 



— Hej, nem a lelkem üdvössége kell nekem, 
hanem: juhászbojtár voltam, mig a verbung borá- 
ból nem ittam, most is csak a nyáj körül lehetne 
venni hasznomat. Adj hát énnekem uram birkát, 
meg kövér legelőt. 

Erre Péter azt mondta az opsitosnak, hogy 
vannak neki is birkái, őrözze azokat. Ha az erdőn 
átér, csak szólitsa őket, valamennyi ott terem. De 
azon túl aztán bizza rájuk, merre legeiészszenek. 

Ugy lett. Az opsitos az erdőn túl egy éleset 
füttyentett, a birkák pedig — honnan, honnan se 
— mind oda futottak. Egyet-kettőt ficzánkoltak, 
aztán kezdtek legelészni. Már öreg este lett, de a 
birkák csak mentek, csak legeltek. Az opsitos utá- 
nuk. A nagy sötétségben azt se tudta hová lép, 
merre megy, hanem azért csak ment a csöngetyü 
után. Már pitymalott, mikor észre vette, hogy a 
felhők fölött járnak. Mire hajnalt harangoztak, a 
birkák egy borzasztó nagy kapu előtt bégettek. 
Utóbb ez a kapu is kinyílt és kilépett rajta 
Szent Péter. 

— Pálinkás jó reggelt, gazdauram! 

— Mint közönségesen, fiam ! Egyébként pedig, 
gyere, számoljuk be a birkáimat. 

Mikor eregetni kezdtek, az a bika, a melyik 
beugrott, a kapun belül megrázkódott, aztán szép 
szárnyas angyal gyanánt repült tovább. Az utolsó- 
nál kiszólt Péter: 

— Egy még kint maradt. 



Digitized by 



Google 



464 



Erre a« opsitos visszanézett, Péter pedig hátul- 
ról galléron fogta és berántotta a fényes meny- 
országba. 

•Hej, tudta a macska mitül irtózik ! Vala- 
hány csillag berozsdásodott, azt mind az opsitos 
ölébe hányták, hogy katonamódra puczoválja meg. 
Ezt fütyörészve elvégezte, de abba már belebete- 
gedett, hogy a menyországban káromkodni nem 
volt szabad. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Köveskálla, Zala-vm.) 

6. A rátóti csikó-tojás. 

A rátóti csősz egyszer a mezőn egy hamvas 
uritököt talált. 

— Tyű, fékom adta-teremtette, hát ez már 
megin' mi? 

Fölvette, megtapogatta, megszagolta, de a 
maga fejétől mégse tudta kitalálni, hogy mi. Be- 
vitte hát a faluházára, a hun éppen együtt volt 
a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az 
éltes előljáró urak is mind elszörnyülködtek. 

— Sok időt megértem, de ilyen isten-teremt- 
ményét még nem láttam világéletemben. 

— No, én is sok mindenen keresztülmentem, 
de ilyent még én sem ettem életemben. 

— Hát 'szén, a mi azt illeti, én se vagyok 
már mai gyerek, hanem azért a fene jobban tudja 
ám, hogy mi a csoda lehet ez. 

Itt aztán a biró is beleszólt: 



Digitized by 



Google 



465 



— Hát, atyafiak, ez — miként a formája is 
mutatja — semmi, de semmi más nem lehet, csak 
tojás. 

— Persze, hogy tojás! Mert mi a durrogó 
ménkű is lehetne, ha nem tojás. 

Ezt aztán a csősz is erősítette avval, hogy 
egészen meleg volt, mikor tarisznyájába tette. 
A biró nem hiába volt okos ember, mert most még 
azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. 
Az öreg elöljárók gyiksárkányra, meg ludvérczre 
gondoltak, de a biró inkább a csőszre hallgatott, 
a ki olyaténképpen beszélt, hogy akkoriban egy 
idegen csikó csatangolt a határban. Erre aztán az 
elöljárók is rázendítették. 

— Ugy van! Ez az idegen csikó tojta. Mert 
mi az isten csodája is tojhatott volna nekünk 
ekkorát ? 

— No ha eddig már szerencsésen eljutottunk, 
— szólott a biró — még csak azt mondják meg 
atyafiak: mitévők legyünk? 

— Kiköltetjük ! 

— Ki ám, de mivel? A mi lovaink nem 
tojnak, tehátlan tehát nem is költenek. 

Ámbátor mindenki törte a sütnivalóját, mégis 
csak a bírónak támadt jó gondolata. 

— Tudják mit, atyafiak? A mihez nincsen 
elegendő esze a rátóti lónak, van a rátóti tanács- 
nak. En a' mondó vagyok : hogy a drágalátos tojást 
kölesük ki mink magunk. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 30 

Digitized by LjOOQlC 



466 



Nagy szó volt biz' ez, de azért bólintottak 
rá valamennyien. Jó példának okáért először a biró 
ülte meg, aztán ülték a többiek rendben, a mint 
következett. 

Bizony még ma is ülne rajta valaki, ha a 
szomszéd falukban rebesgetni nem kezték volna, 
hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikó-tojás. 
Erre aztán az elöljárók is zúgolódni kezdtek, hogy 
ők biz' nem ülik tovább senki lova tojását. 

A biró nagyon elszomorodott, mert szentül 
meg volt győződve, hogy a kis csikó már mozog. 
Az elöljárók meg váltig azt állították, hogy a tojás- 
nak már szaga van. Végtére is megállapodtak hát 
abban, hogy a záptojást kiviszik a határra s onnan 
egy dombról a felé a falu felé guritják, a me- 
lyik a rátóti tanács kiszólásában leginkább serény- 
kedett. 

Most aztán az egész Rátót kiállt annak a 
csodájára, hogy csúffá lesz téve a rossznyelvű szomszéd 
falu. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, 
a biró gurítani kezdte a csikó-tojást. A tojás 
gurult, gurult s a domb alján belegurult egy 
gelegenye-bokorba. Ott rapityánként törött, a bokor- 
ból pedig ugyanakkor kiugrott egy picziny nyúl. 
Egész Rátót elkiáltotta magát: 

— Ni, a picziny csikó ! Fut a picziny csikó ! 
Utána, emberek! 

A sok nép utána eredt. A dombon csak a 
biró maradt és ott szomorúan mormogta magában : 



Digitized by 



Google 



467 



»Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog. Hej, 
mér' is nem ültük hát türelemmel még egy-két 
nap azt az istenadta csikó- tojást !« 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Moha, Fekér-vm.) 

7. Rossz pap. 

Itt, a szomszéd faluba, a radnyaiaknak vót 
egy papuk. Tudják, abba nem vót semmi jó, nem. 
Osszeczimborát az a sátánnal is, mert Szent Mihály 
éjjelén sokszor látták a keresztúton. Eczczer ott egy 
öreg asszon — mán meghalt, az isten nyugasztalja 
meg szegént — gyónni akart, de a hitit nem merte 
rábizni a papukra, azért hát ide gyütt át Kányára. 
Nekünk akkor egy igen istenfélő papunk vót; tudják, 
nagyon jámbor jó ember vót. 

— Mit keressz te itt az én hiveim között, 
szegény asszony? — kérdezte. 

— Gyónni szeretnék én, tisztelendő atyám, — 
feleié. 

— Hát aztán miért nem gyónsz otthon ? Iszen 
van tenéktek papotok. 

— Hej, nem merem én arra a hitemet rábizni, 
mert nem jóval jár az, tisztelendő atyám! 

— Ej te, te eltévedt jó asszony, mondanék én 
neked valamit, ha jól rá vigyáznál. Azt mondanám, 
hogy menj te csak haza. Mig majd mész, mondj el 
hét hiszekegyet, hét miatyánkot, hét üdvözletet, hét 
urangyalát ; mire aztán igy haza érsz, éppen misére 
harangoznak; akkor pedig menj be a sekrestye- 

30* 

Digitized by VjOOQlC 



468 



ajtón — s a mit majd az utón, meg az istenházában 
láttál, utánna egy hétre hozd hirül nekem. 

Mikor az asszony elindult mingyár imádkozni 
kezdett : mondott hét hiszekegyet, hét miatyánkot, 
hét üdvözletet, hét urangyalát. Mig igy ment, men- 
degélt, talált az .árokban egy csúf döglött kutyát. 
A kutya — megkövetem — nagyon büdös volt, de 
a szájából olyan tiszta viz csörgedezett, mint a 
ma esett harmat. Innend tovább sietett s a mint igy 
tovább ért, a folyó árkában még egy vándollólegényre 
is akadt, a ki éppen a kis tiszta folyóból ivott. 

— Ugyan édes néni — kérdezé a vándolló — , 
jó felé megyek én erre Radnyára? 

— Az árokban nem mégy jó" felé, fiam; 
hanem ha kimész a kocsiutra, az egyenesen oda vezet. 

Még a vándolló a feleúton se vót, már az 
asszony haza ért. Ugy lett : a toronyba éppen misére 
harangoztak. A mi asszonyunk egyenesen a sek- 
restyének tartott és ott, valahun az ajtó mögött, 
szépen meghúzódott. Egyszer csak belépett a pap. 
Hát uramfia! a szegény asszony ijjedtében majd 
hótra vát, mert a pap vállán egy akkora csúnya 
varangyos béka ült, mint a két öklöm. A csúnya 
béka ott is maradt mindaddig, mig a pap az oltár 
felé nem indult; ekkor leugrott, aztán valahová 
elhúzódott. A pap most is szépen misézett, de hall- 
gatóság most is kevés volt, mert hát a tisztelendő 
atyáról már az egész Radnya tudta mindazt, a mit 
a mi asszonyunk is tudott. 



Digitized by 



Google 



469 



A rákövetkező vasárnapon a jó asszony megin 
itt volt Kányán a mi papunknál. Itt aztán rákezdte, 
hogy mi volt, hogyan volt, egészen tüvirül hegyire. 
Beszámolt a sok imádsággal, a misével, meg a dög- 
lött kutyával és varangyos békával is. 

— Lásd, édes atyámfia — monda a mi papunk 
— , az a csúnya nagy varangyos béka a ti papotok 
bűne volt, a mely mindig leválik róla, mikor az 
oltár elé lép és ott az Urnák szolgálatot teljesít. 
A jól végzett szolgálat pedig a kristály- tiszta patak 
volt, melyből mindenki ihatik, a ki lelki üdvösségre 
szomjúhozik 

Itt a radnyai asszony fejét csóválta. 

— Igen is; ihatsz belőle még te is, csak ne 
menj vissza a döglött kutyáig, vagy ha te már 
tudsz mindent, akkor ne eressz odáig másokat, 
hanem igazitsd el őket, ugy mint azt a vándolló- 
legényt, kinek az ital jól esett. 

' (Vendé Ernő gyűjt. Kánya, Tolna-vm.) 

8. Ijesztő mese. 

Egyszer egy asszonynak volt három leánya. 
Az egyik jó fonó, a másik jó szövő, a harmadik 
jó varró volt. Azt mondja az asszony a jófonó 
leánynak: Eredj ki, édes leányom, gyújtsál világot! 

— Nem megyek én, édes anyám, tudok én 
sötétben is fonni. 

Mondja hát a jószövő leánynak : Eredj ki te, 
édes leányom, gyújtsál világot! 



Digitized by 



Google 



470 



— Én se megyek, édes anyám, tudok én 
sötétben is szőni. 

Erre odaszólt a jóvarró leánynak : Menj ki 
hát te, édes leányom, gyújtsál világot ! 

— Kimegyek, édes anyám, mert én nem 
tudok sötétben öltögetni. 

Kimegy a konyhába. Keresi a tüzküt (tűz- 
követ), aczélt, taplót, csóvát: nem találja. Hát a 
mint akonyh'ajtón is kitekint, látja, hogy az udvaron 
egy öreg ember tüszköl. Oda ment. Hát a mint az 
öreg a tüzküt verte, meglátta, hogy a foga véres. 

— 'Ajnye, öreg apám, mitől olyan véres a 
maga foga ? 

— Ah, édes leányom ! En má' ma má' kilencz 
gyereket megettem. Ham ! (A mesélő az asztalra csap.) 
Te leszel a tizedik! 

(Nagy Géza gyiiQt. Gárdony, Fehér-vm.) 

9. Csali-mesék. 
I. 

(Tájszólás szerint.) 
Ecczer egy embernek vót három fija. A szegén 
ember má halálán vót, a vínyebbik fija hát meg- 
kérdezte tüle: 

— Mit hagy kee nekünk, idős apánk, ha 
mgghaa' kee? 

— Part alatt, fijam, part alatt. 
Megkérdezte még a másik kettő is, de a 

szegén ember egyre csak azt mondta: 



Digitized by 



Google 



471 



— Part alatt, fijam, part alatt. 

Mikor aztán az aptyuk meghót, a gyerekek 
a partnak estek. Ástak, turkátak, hanem a part 
alatt bizon csak ggy skatulyát talá'tak. Ebben a 
skatulyában vót még 99 más skatulya. Mikor ezt 
a sok skatulyát egymásbú kiszedték, a 99-ikben 
találtak egy ekkora kis egérfarkat. (A mesélő az 
ujján mutatja, mekkorát.) Hogyha az a kis egérfark 
nagyobb lett vóna, az én mesém is tovább tartott 
vóna. 

II. 

Egyszer volt egy ur, 
Szakálla volt hur, 
Elszakadt, a hur . . . 
Odavan az ur. 

III. 

Mese, mese, mátka, 
Fekete madárka. 
Uj bunda, kopott bunda, 
Bújj a v . . . gunkba. 
(I—IIL Nagy Géza gyűjt. Gárdony, Fehér-vm.) 

IV. 

Mikor én kereskedővé lettem, mentem. Men- 
tem a Kiriki-tónál egy félszemű szilva-fánál, ott a 
hol az ut kitörik. Ott aztán kocsira ültem. Ugy 
ment az én sárga-fekete pej lovam vőgynek, mint 
más emberfiáé högynek. Ha tán netalán tán meg- 



Digitized by 



Google 



472 



ugrott, megint odébb vótam. Mikor már igy nagyon 
neki lódultam, még jobban siettem. Ezért aztán 
megint csak gyalogszerre fogtam. Mentem, mentem, 
mendegéltem, azt' egyszer csak beleértem egy nagy 
erdőbe. Mikor benne voltam, beljebb mentem ; 
mennél beljebb mentem, annál beljebb voltam . . . 
(Ha valaki többet kivan tudni :) Iszen mondom : 
mennél beljebb mentem, annál beljebb voltam. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Nemes- Patró, Somogy-vm.) 

V. 

Zöld disznóról mesét mondok. Mondjak-e? 

— Mondjál! 

Nem azt mondom én, hogy »mondjál«, hanem : 
»Zöld disznóról mesét mondok. Mondjak-e? Vagy 
ne mondjak ?« 

— De mondjál! 

Nem azt mondom én, hogy »de mondjál «, 
hanem stb. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Balaton vidék.) 

VI. 

Mese, mese, 
Mess kenyeret . . . 
Ha nincs késed, 
Fogj egeret. 
(Dr. S. Gy. gyűjt. Köveskálla, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



II. 
KRISZTUS-MONDÁK. 



1. A cseresznye. 

Mikor Jézus Krisztus Szent Péterrel ván- 
dorolt, Péter vezetett, utána meg lépdegélt az Ur. 
A mint igy mentek, mendegéltek, Péter egy lópat- 
kót talált, de mert vásott volt, ott hagyta. Krisz- 
tus urunk már nem volt rest: a hogy odaért, 
lehajolt, aztán szépen ' fölvette. 

Nemsokára falut értek. Itt eladta Krisztus 
a patkót vaczakos zsidónak egy garasért. Megint 
mentek tovább. A nap már delelőn állott, mikor 
a következő falu fele -utján jártak. Péter hol a 
napot nézte, hol meg a délharangszó után hall- 
gatózott. No mert a nagy utón kuruczul megehült. 
Egyszer aztán kivicscsant a torony. Lett Péter 
erre nagy örömben: a két tenyeréből szeme fölé 
ernyőt csinált és nézett, — de nem ám a tornyot 
nézte, hanem azt, hogy füstöl-e még kémény ? Hát 
bizony az nem füstölt egy sem, mert a faluban 



Digitized by 



Google 



474 



már a csömpét is elmosogatták, meg a parazsat is 
betakarták. így aztán a szegény Péter még csak 
maradékra se gondolhatott. 

Mikor a faluba értek, Péter már annyira 
elszomorodott, hogy a járókelők felé se mert tekin- 
teni. Csak a templom előtt, a mint a keresztet 
vetette, fordult oldalaslag. Ni, ni: ott az árnyék- 
ban az cseresznyés-kocsi! Több se kellett! Oda- 
szólt Krisztusnak: megvan-e a garas? A mester 
bólintott és a kocsihoz lépett. Hej, hogy megörült 
Péter, mikor a garasért éppen egy kendővel adtak ; 
de mennyire elszontyorodott Péter, mikor az Ur 
se hall, se lát, hanem csak tovább megy. 

Most tehát az Üdvözítő járt elől, utána pedig 
bőczörgött az éhes tanítvány és leste hűségesen, 
mikor telepszenek már le a cseresznyét elkölteni. 
Hát a mint igy lesett: pötty! a kendőből leesett 
egy szem cseresznye. Péter lehajolt s azon porosan 
mindjárt meg is ette. Pötty! a másik szem cse- 
resznye. Péter ezért is lehajolt és ezt is megette. 
Krisztus urunk csak ment, mendegélt, a lyukas kendő 
meg csak hullatta a szép cseresznyeszemeket. Mikor 
így az utolsó szem is lepottyant, Péter már jóllakott, 
a mester pedig visszafordult s tanított ekképpen : 

— Péter, Péter, vásott patkóért is lehajolj 
ezután, mert lásd, ha most nem lettél volna rest: 
a hetvenhét cseresznyeszemért sem kellett volna 
hetvenhétszer lehajlanod. 

(Dr. S. Gy. gyiijt. Zala-vm. Balaton-vidék.) 



Digitized by 



Google 



475 



2. Milyen idő kell? 

Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel a 
földön járt, figyelmeztette Péter az Urat, hogy 
nézze, milyen rosszak néhol a mezők, s aztán kér- 
dezte: miért van ez igy? 

— Mert sok a szelük, kevés az essejük, fiam. 

— Adj hát nekik, Uram, kevesebb szelet és 
több esőt. 

— Jól van, Péter, adok; de menj be előbb 
valamelyik faluba s kérdezd meg: akarnak-e? 

Egy egész falut összecsőditett Péter, aztán 
föltette a kérdést : akarnak-e esőt ? A mint ki- 
mondta, eszeveszett zsinat keletkezett, mert ki igy 
akarja, ki ugy. Egyiknek nem kell, mert építkezik. 
A másiknak kell, mert ujszőlőt rakott. Van, a 
kinek a szőleje még csak most virágzik, aztán 
rosszul tisztulna, ha megáznék. Jaj, de van ám 
még több, a kinek az árpája elsül, a búzája, rozsa 
uiegcsökkenik. Erre meg azok kontráztak, a kik 
vásárra mennek, meg rádupláztak azok is, a kik 
félnek, hogy az uj kapálásuk kizöldül. 

— Persze, hogy kell — tóditja egy másik 
felekezet, — mert ha széna nem lesz : mién telel- 
tetünk ? 

— Ugyan, atyafiak, mit okoskodunk? — 
szólalt fel egy a tisztes öregek közül. Legyen 
ez'tán is ugy, a mint a jó isten tanácsosnak tartja. 

Mind beleegyezett. 



Digitized by 



Google 



476 



Péter a dolgot röstelte szörnyen, de azért 
urának a falu kívánságáról hűségesen beszámolt: 
hogy ezután is jól lesz ugy, ahogyan a jó isten akarja. 
(Dr. 8. Oy. gyűjt. Kö'veskálla, Zala-vm.) 

3. A csökönyös szamár szerencséje. 

Krisztus urunk a zsidók elől rosszfutó szamá- 
ron menekült. Már nagyon közel is jártak hozzá, 
mikor a csacsi egyszerre csak megbicsaklott. Ütötte- 
dobta Krisztus, de biz' az se ide, se oda. 

Mikor ezt meglátta az előcsahos, nyomban 
megállította embereit : 

— Hej, zsidók, mink aligha rossz felé nem 
megyünk. Ez a nyomorult szamaras ember nem az 
ám, a kit mink keresünk. Egy Jézus Krisztusnak 
csak nincs ilyen csökönyös állatja. 

Erre a szóra aztán a zsidók visszafordultak. 
Krisztus urunk pedig megsimogatta szamarát és 
így szólott: 

— Ejnye, én édes kis állatom, mivel hálál- 
jam meg neked, hogy engemet megmentettél ? 

— Adass nekünk, édes gazdám, minden nap 
abrakot. Legyenek ezentúl a szamarak boldog állatok. 

— Jól van, te szegény pára, egész nemzet- 
ségedet boldoggá teszem. Eddig csak nagy néha- 
napján kaptatok zabot. Ezután nem láttok egyet- 
len szemet sem. Kóró lesz az abrakotok. Azt majd 
ehettek télen-nyáron, uton-utfélen eleget. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Nyirád, Zala-vm.) 



Digitized by 



Google 



477 



4. Miért dolgozik a paraszt sokat? 

Mikor Krisztus urunk a szenvedők ügyében 
fáradozott, arra kérte a jó istent, hogy a parasz- 
tok kevesebbet dolgozzanak. A sok esenkedésnek 
lett is látatja, mert a jó isten megengedte, hogy a 
boldogulásra legyen elég ezután két órai munka. 
Krisztus urunk nyomban útnak indította Szent 
Pétert ezekkel a szavakkal: 

— Eredj el és hagyd meg az embereknek, 
hogy ezután csak öttől hétig dolgozzanak. 

Szent Péter hajnalhasadtára a földön ter- 
mett. Ám a jó hirrel már az első faluvégen meg- 
feneklett, mert a megörvendeztetett parasztok 
dehogy eresztették volna tovább, mig jól be nem 
pálinkázott. Mikor aztán mégis odébbállott, nehéz 
fejjel nem azt jelentette, hogy öttől hétig, hanem 
hogy héttől ötig dolgozzanak. 

(Dr. S. Gy. gyűjt. Koronczó, Györ-vm.) 

5. A hajó-ácsok. 

Egyszer a Mester és tanítványa itt, valahol 
a Duna mellett, hajó-ácsoknál aludt. A szorgalmas 
mesteremberek másnap már pirkadatkor munkához 
láttak s Pétert csakhamar fölverték a sok füré- 
szeléssel. Egy darabig várt, hogy majd csend lesz ; de 
mikor se vége, se hossza nem lett a nesznek, kinézett. 

— Tyű, itt nagy baj van — monda, mikor 
meglátta, hogy a gerendán álló főnek, a gerenda 
alatt álló pedig lenek ránczigálja a fürészt. 



Digitized by 



Google 



478 



Mivel ilyen veszekedést még világéletében sem 
látott, föl akarta kelteni Krisztust, hogy tegyen 
igazságot; de a mint látta, hogy mestere igen 
mélyen alszik, inkább várt, mig az ácsok maguktól 
is elcsitultak. Mikor aztán fölöstökömözni * egyik 
szin alá bementek, Péter kiment s ott a helyszínen 
arról győződött meg, hogy az elébbi tusát a nagy 
ácsfürész okozta. 

— Iszen, ha csak ennyi a ti bajotok — gon- 
dola, — ezt a keveset magam is eligazíthatom. 

Fogta hát a fürészt s a közepén ketté 
törte. A nagy csattanásra minden ács ott termett. 

Péter kínálta kinek-kinek a maga részét; de 
ezek most az egyszer bolondnak nézték a fogadat- 
lan prókátort, s ha az éktelen kiabálásra Krisztus 
urunk ott nem terem, talán agyon is ütik szegényt. 

A mester ugy összenyálazta az eltört vasat, 
hogy még a forradás helye se látszott meg ; Péter- 
nek pedig azt mondta az ámulok előtt: 

— Szó'gám, ha ezután látod, hogy rám szük- 
séged van, akkor csak költs fel engemet. 

(Dr. 8. Gy. gyűjt Szegzárd,) 

6. Szüreten. 

Hűségesen őrizte Péter a menyország kulcsát, 
mikor egyszerre csak nagy lövöldözés, rikkogatás 
hallatszott a földről. Kinyitotta a kaput, aztán le- 

* Reggelizni, mert a német eredetű fölöstököm Früh- 
stücköt jelent. 



Digitized by 



Google 



479 



kukucsált, mert a nagy kíváncsiság majd hogy ki 
nem bökte az oldalát. A neszre kijött Krisztus 
urunk is, és mikor meglátta Pétert, adott neki 
három napi szabadságot, hogy végire járhasson a 
nagy zenebonának. 

Jött Péter csak ugy sere-sorjázott, mert azt 
hitte, valami különöset lát. Pedig dehogy! Csak 
a szüret járta: kurjogattak, lődöztek, muzsikáltak, 
mint közönségesen. Már az első pinczénél nyakon 
csípték ő kegyelmét s itatták vele a murczit, ha 
kellett, ha nem. Majd meg egy öreg puttont 
nyomtak a nyakába, hogy legalább azt szolgálja 
meg, a mit megivott. Más pinczénél a friss pör- 
költet diktálták bele, a mire aztán ivott a maga 
fejétől is, ha kínálták, ha nem. Tánczban is lett 
része, meg a nótázásban sem maradt utolsó. így 
történt aztán, hogy mire magát észrevette, a sza- 
badság réges-régen lejárt. 

Péter nagy szégyen-szemmel tért vissza az 
égiekhez. Krisztus' urunk előtt nagyokat ásított, 
hosszukat pislantott s várta türelmesen a meg- 
érdemlett leczkét. A mester tudott mindent, de 
most az egyszer nem dorgálta meg; csak annyit 
kérdezett, de azt is szelíden, hogy ő róla megemlé- 
keztek-e ? 

— Egy hunczut fia se, édes jó uram, — ha 
csak valamelyik nem káromkodott. 

Krisztus urunk nagyon, de nagyon elszomo- 
rodott, hanem azért nem szólt egy árva szót sem. 



Digitized by 



Google 



480 



A dolog abban maradt. Péter a kaput hűségesen 
őrizte tovább is. Mig telett az esztendő, sok lelket 
beeresztett, még többet visszaküldött. Mikor a 
szüret ismét közelgett, minden jótétlélektől meg- 
kérdezte a szőlők állapotát. Ha megtudta aztán, 
hogy van áldás bőven : Krisztus urunk előtt is 
egyre sürüebben emlegette a szüret nevét. 

— Jól van, édes szolgám — szólalt meg az 
Ur, — látom, megint lekívánkozol. En eleresztelek; 
sőt, a mi több, a tavalyi három nap helyett fél 
esztendőt adok, de most elvárom ám, hogy idejében 
visszatérj. 

Égre-földre esküdött Péter, hogy megbecsüli 
magát, aztán jött ugy, hogy a szél se ért nyomába. 
A földön még javában arattak, olyankor pedig 
nyulat lehetne lőni a szőlőszemekkel. Azért a 
hegyeket bejárta s azután elegyedett csak az 
aratók közé. Alig hogy a mezőre ért, nagy fekete 
felhő kerekedett. A faluban mindjárt veszede- 
lem elé harangoztak. Lett is veszedelem, de még 
mekkora! Csak a szele fölforgatott minden kepét, 
a kévéket kibontogatta, a markot mind szanaszét 
seperte. De ez még mind semmi, az ítélet ezután 
következett: villámlott, dörgött, csattogott s lett 
sivás-rivás, fogcsikorgatás, mert csak ngy dűlt, ugy 
esett a jég. Nem volt már a szőlőnek egyetlen ép 
gerezdje sem, mire Péter rémültében a menyország 
ajtajára ért. 

— No, mi baj, Péter? — kérdezte az Ur. 



Digitized by 



Google 



481 



— Segíts, uram, ha isten fia vagy: földön- 
futóvá lesznek az emberek, mert minden áldást 
elver a jég! 

A mester csak annyit kérdezett, hát most 
róla megemlékeznek-e? 

— Oh, megváltó istenem, örege-apraja egytől- 
egyig azt kiáltja : uram Jézus, ne Kagyj el ! uram 
Jézus, segíts meg! 

— Látod, látod, Péter, mikor az .ember 
áldásban úszik, legelőször azt felejti el, a ki adta, 
s- csak a végső veszedelemben emlékszik meg arról, 
a kit elfelejtett. Máskor, fiam, ha ott jársz, a vig 
nóta mellett el ne feledd: imádkozni is tanítsd 
meg őket. 

(Thúry Etele gyiijt. Sopron, állam fegyház.) 

7. Kovácsok kovácsa. 

Mikor a Mester Szent Péterrel még a földön 
járt-kelt, egyszer meghallotta, hogy egy kovács 
annyira elbizakodott, hogy magát a kovácsok ková- 
csának nevezi. 

— Majd meglássuk ! — monda az Ur, és föl- 
tette magában, hogy adandó alkalommal meglecz- 
kézteti. 

Nemsokára odaállítottak a műhely elé. A ková- 
csok kovácsa éppen lovat patkolt. 

— Adjon isten! 

— Fogadj isten! 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés 31 

Digitized by VjOOQlC 



482 



— Messze földről jöttünk — szólt az Ur, hogy 
ügyességedet méltán megbámuljuk. Azt beszélik, 
hogy te vagy a kovácsok kovácsa. Igaz-e? 

— Hogy eljöttetek, biz' azt jól tettétek, mert 
sokat tanulhattok tőlem. Széles ez országban nincsen 
olyan mester mint én, mert én vagyok a kovácsok 
kovácsa. 

Hogy aztán mutasson is valamit, elkezdte a 
lókörmöt ásni, vésni, reszelni. 

— Hát biz', édes atyámfia, ez nem sok — 
mondotta az Ur. Ennél jó magam is többet tudok. 

A kovács mérgében nekivörösödött, de az 
isten fia rá se hederített, hanem fogta a ló pat- 
kótlan lábát, forgóban lemetszette, aztán satuba 
tette, hogy Péter reszelhesse, mig ő maga patkót 
tüzesit. 

A kovács bezeg lehűlt s majd hogy jéggé is 
nem fagyott, mikor a jól megpatkolt darabot az 
Ur ugy visszaillesztette, hogy még csak a forradás 
helye se látszott meg. 

— Lásd, fiam — mondotta az Ur, mikor 
elbúcsúzott, — az embernek nem szabad erejében 
elbizakodni, mert már most is akadt kovács, a 
kinek nem tudtál kovácsa lenni. 

(Pollák Miksa gyűjt. Szil-Sárkány, Sopronom.) 



Digitized by 



Google 



III. 
HELYI MONDÁK. 

1. A veszprémi Gizella-kápolna. 

Mikor a pogányok Veszprémre rontottak, csak 
Gizella királyné volt odahaza. Az ura, Szent István 
király kinn járt az országban sereget gyűjteni. 
De mikor neszét vette a bajnak, sereg nélkül is 
otthon termett. A várba persze a város laposa felől 
már nem lehetett bejutni, mert az ellenség minden 
járt utat elállt. Került hát Szent István a meredek 
szirtek felé. Tudta, hogy a felesége itt egy kepesz- 
tetőn szokta az ebédvizet a völgyből meghordatni. 
Csakhogy annyi ideje se volt már, hogy a lováról 
leszálljon: a pogányok észrevették és megrohanták. 
A felesége a nagy templomban éppen érte imád- 
kozott. Mikor a riadalomra kifutott, Szent István 
már neki ugratott a sziklának. Mivel a megré- 
mült királyné . sietségében a fényes feszületet is 
magával hozta, ezzel kezdett integetni, hogy az 
ura a lovát merre forditsa. így a meredek gyalog- 
járót szerencsésen megtalálta ugyan, de a pogá- 

31* 

Digitized by VjOOQlC 



484 



nyok mégis utolérték volna, ha közben el nem 
hányja palástját, kardját, erszényét, aranylánczát. 
Mig aztán a pogányok drágaságain marakod- 
tak, meg mig a lova arany-patkóját a sziklából 
feszegették, Szent István szerencsésen fölért a fele- 
ségéhez. 

Ennek hírére a pogányok annyira megrémültek, 
hogy maguktól elkotródtak. Oda, a honnan Gizella 
királyné a kereszttel integetett, Szent István még 
aznap kápolnát építtetett. A kis kápolna megmaradt 
egész mostanig, meg-meg az a nyom is látható, a 
melyből üldözői annak idején az arany-patkót ki- 
feszegették. 

(Pintér Dénes gyűjt. Veszprém.) 



2—3. Mátyás királyról. 



Mikor Mátyás királyt megválasztották, még 
szolga-gyerek volt. A koronát az angyalok vitték 
el neki. Mátyás akkor is a mezőn szántogatott. 
Csak a nagy fényességre tekintett föl ; de mivel nem 
tudta, hogy mi a csoda az, isztekéjével oda csapott. 
A koronát egy kicsint eltalálta, azóta aztán ferde 
rajt a kereszt. 

II. 

Mikor Mátyás király a Velenczei-tó körül 
járt, sajnálkozott azon, hogy a nagy szárazságot 
még a nád is megsínyli. 



Digitized by 



Google 



485 



— Iszen, uram, a lába vizben áll — szólott 
vissza a kocsis, a ki hordozta. 

Mátyás király nem válaszolt, hanem a mint 
haza értek, a kocsis lábait egy nagy vödör vizbe 
állittatta, aztán gazdagon megvendégelte, de italt 
nem adatott neki egy kortyot se. 

(I—IL Nagy Géza gyiijt Gárdony, Fehér-vm.) 

4. Mátyás király és Kinizsi. 

Mátyás király egyszer a Bakonyban Nagy- 
vázsony körül vadászott. Mivel nagyon meleg volt, 
beizent a barát-klastromba, hogy szomjazik. A bará- 
tok arany edényben finom somlait hoztak ; de mikor 
a tálczát felnyújtották a lóhátra, a király hozzá 
se nyúlt, mert — azt mondta — a bor neki ilyen 
melegben nem való. 

A malomajtóból meghallotta ezt Kinizsi Pál, 
a ki ott éppen malomkövet faragott. Beugrott hát 
a vizes edényért, aztán loholt vele a király felé. 
Mikor oda ért, a barátok rámordultak: bibaszt, a 
-tálczát ott bent felejtetted. Kinizsi visszafutott, 
felkapta a malomkövet s azon nyújtotta fel a vizes 
edényt. 

Mátyás királynak megtetszett az erős molnár- 
legény. Nagy-Vázsonyt ott nyomban neki ajándé- 
kozta, aztán meghívta magához, hogy álljon be a 
törökre induló magyar vitézek közé. 

(Dr. 8. Gy. gyűjt Szent-Gál, Veszprérn-vm.) 



Digitized by 



Google 



486 



5. A Balaton keletkezése. 

Azt tartják, mig még magyarok nem voltak 
itt, vagy talán még annál is régebben, a Bakony- 
ban vad óriások laktak. Egyszer ezek a rettenetes 
teremtések valamin hajbakaptak. Az asszonyok, 
mig győzték, kérlelték őket, de mikor a bunkót 
már a boldogabb végére forditották, annyira meg- 
ijjedtek, hogy a purdéikkal kimenekültek a Bakony- 
szélre. Itt a gyerekek csibét csináltak, az asszonyok 
pedig nézték, hogy a férjem-uramék hogyan dögö- 
nyözik egymást. A vége az lett, hogy egy épkézláb 
óriás se maradt. Ki ott veszett, ki meg utóbb 
adta ki a lelkét. 

A magukra hagyott szegény asszonyok ezen 
annyira elbúsultak, hogy bugyorra szedték fiacs- 
káikat, aztán örökre elvándoroltak erről a vidékről. 
Ma már hírüket se hallanánk, ha meg nem marad- 
tak volna a csibéknek csinált hegyek, meg ha. ott, 
a honnan a sok nekivalót rajkóik összekapargat- 
ták, nem támadt volna a Balaton. 

(Dr. S. Gy. Badacsony- Tomaj, Zala-vm.) 

6. Forgó kő. 

(Szójáték.) 

Midőn Devecserből (Veszprém-vm.) Hegyesd 
(Zala-vm.) felé a Bakonyon átutaztam, a Dabas- 
hegy alján egy hatalmas szikladarab mellett vitt 
el az utunk. Kocsisomtól megkérdeztem, hogy e kő 
a hegytetőről mikor gurult oda. 



Digitized by 



Google 



487 



— Hajnalban, kakas-kukorikoláskor. Tetszik 
tudni, akkor, mikor Péter az Urat megtagadta. 
Ha azóta kakas kukorékol, mindig megfordul. (Nem 
a kő fordul meg, hanem a kakas.) 

(Dr. 8* Gy. gyiijt. Hegyesei, Zala-vm.) 

7. Egy homok-szirt eredete. 

Zala-Egerszeg közelében van két »Henye« 
nevű falu : Ördög-Henye és Pető-Henye. Az utóbbi 
mellett áll egy homok-szirt, melyről azt regélik, 
hogy az ördög csinálta. Mikor egyszer arra felé 
járt, a bocskora teliment homokkal. Pető-Henye 
mellett kirázta s abból, ami a bocskorból kihullott, 
homok-szirt keletkezett. 

(Jendra8sák Ignácz gyiijt Sándorháza, Zala-vm.) 

8. A nagy-hftp sányi hegy. 

Volt Nagy-Harsányban egyszer egy világszép 
menyecske. Mindenki tette neki a szépet, de senki 
sem tudta eltántorítani. Mikor hirtelen özvegységre 
jutott, még jobban szaporodtak az udvarlói. A sok 
között elvégre mégis megtetszett neki egy, a ki 
éppenséggel szép se volt, de megfogadta, hogy ha 
a felesége lesz, kedvéért egyik kakaskukorikolás- 
tul a másikig fölszántja a nagy-harsányi hegyet. 
Az özvegy ráállt, választottja pedig másnap az 
utolsó kukorikolás után neki állt szántani. 

Csak akkor ijjedt meg az asszony, mikor 
estére kelve a szántásnak jó fele már elkészült. 



Digitized by 



Google 



488 



Csodájára kiállt az egész falu, aztán a hüledező 
gazdák rebesgetni kezdték, hogy annak a jött-ment 
ismeretlen embernek ördöge van. No ha ördöge 
van — gondolta az özvegy, — akkor én megtudom. 
Már öreg éjfél lehetett, mikor a hegy lábához i 
lopózkodott és ott — szakasztottan ugy mint egy ! 
jótorku kakas — elkukorikolta magát. Erre a 
szántó összerázkódott, aztán vesd el magad : 
elfutott. 

Ezért mondják még ma is, hogy az ördög 
ekéje árkolta fel a nagy-harsányi hegy oldalát. 

(Iványos Gyula gyújt Nagy-Harsány, Baranya-vm.) \ 




Digitized by 



Google 



JEGYZETEK. 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



NÉPSZOKÁSOK. 

I. 
Betlehemes játékok és karácsonyi énekek. 

Az első dunántúli betlehemes játékot Torkos Sándor 
közölte a Magyar Nyelvészet 1859. évi IV. folyamában. 
A tájnyelvi sajátságokat is jelző göcseji (Zala-vm.) adalékot 
Gyűjteményünk I. kötete szintén közölte a karácsonyi 
mysteriumok 1. száma gyanánt. Ugyanitt található a 6. szám 
alatt egy másik dunántúli betlehemes játék is Székesfehér- 
várról. E mutatványokat még néhány újabb közlés követte 
a Magyar Nyelvőr és Ethnographia köteteiben s a vidéki 
újságok karácsonyi és karácsony- táji számaiban. 

Nekünk a regös-énekek gyűjtése folyamán bő alkal- 
munk nyilt a regöléssel egyidejű betlehemezés megfigye- 
lésére. Tapasztalataink szerint a nyugoti és déli határ- 
vármegyék regölő területének túlnyomó részén a betlehemezés 
már egészen kiszorította a pogány eredetű ősibb népszokást. 
Tannak községek, a melyekben ma még mindkét népszokást 
ápolják (pl. Gyűjt. IV. 237.); de vannak olyanok is, a hol 
a betlehemesek a regös-ének szövegére már csak emlékez- 
nek (pl. u. o. 226, 233.). Arra is van példa, hogy a regös- 
ének szövegébe az érintkezés következtében mysteriumi 
részek keveredtek. (U. o. 201—218, 252, 270.) Mivel a 
regölés tulajdonképpeni értelmét a nép ma már nem ismeri, 



Digitized by 



Google 



492 



nagyon valószínű, hogy az alkalmi, ünnepi vonatkozásokkal 
telített, minden ízében érthető és tetszetősebb látványos- 
ságokkal kapcsolatos betlehemezés később is folytatja még 
hódításait. 

Noha alig hihető, hogy a nyugoti szomszédoktól szár- 
mazó betlehemezést népünk minden egyházi indíték nélkül, 
tehát közvetlenül, a nyugoti és dél-nyugoti magyar nyelv- 
határ regös-területén, mintegy átszűrve vette volna birto- 
kába: annyit a regös-énekek ismerete alapján mégis meg- 
állapíthatunk, hogy a két karácsonyi, illetőleg karácsony- 
újévi népszokás találkozása a betlehemezésen szintén nyomot 
hagyott. így rendelkezésünkre álló szórványos és a leg- 
több esetben fogyatékosan megfigyelt adalékokból máris 
látjuk, hogy betlehemes pásztoraink csaknem a magyarság 
egész területén ismerik a regösök készségei közé tartozó 
lánczos botot. Sőt a bot kezelésével azt is elárulják, hogy a 
bűvölő regösök réülést előidéző régi pogány eredetű műve- 
letét utánozzák. Talán akkor sem csalódunk, ha azt hiszszük, 
hogy a pásztorok kifordított ködmene és kifordított bárány- 
bőr sapkája is a regösöktől származik. Hiszen ha az alakos- 
kodók a pásztorok téli viseletét utánoznák, akkor a ködmen 
és sapka szőrös, bélését nem volna szabad nyáriasan kifelé 
fordítaniok. Ellenben a karácsonyi regösök erre azért vannak 
ráutalva, mert csak így tudják némileg pótolni az állat- 
szerepek régi szőrös jelmezeit. A figyelmesebb összehason- 
lítás talán kiderítheti még azt is, hogy a regösök mondó- 
kája szintén hatással volt a betlehemesek ajándék-kérő 
rigmusaira. 

Az így jelezhető kölcsönhatás egyöntetű elterjedése 
csak úgy érthető meg, ha számításba veszszük azt, hogy a 
nyugoti eredetű karácsonyi mysterium a regösökben már 
kész alakoskodókra talált. A ki e szempontot mysteriumaink 
történetében mellőzhetőnek tartja, okvetlen fontolja meg, 
hogy a nyugoti hatást, sőt az összes európai népi myste- 



Digitized by 



Google 



493 



riumok kialakulását is messze megelőzve, regös-területünk 
egyik részében teljesen függetlenül is történt egy rendkívül 
érdekes kísérlet arra nézve, hogy a karácsonyi alakoskodók 
a homályos tartalmú regös-hagyományba keresztyén tartalmú 
alkalmi vonatkozásokat és karácsonyi mysteriumi elemeket 
s belekeverjenek. (V. ö. Gyűjt. IV. 27—38., V. 44.) Ha e 
fogékonyság az idegen eredetű betlehemezés megismerése 
alkalmával is megnyilatkozott, akkor az sem szenvedhet 
kétséget, hogy a regös-területen, vagy a terület meglátoga- 
tott szomszéd falvaiban akadtak azok a vállalkozásra kész 
első kísérletezők, a kik aztán a használható regös-készsége- 
ket az utánuk induló későbbi betlehemeseknek is közvetítették. 
Annak tudatában, hogy a mai magyar betlehemes 
játékok kialakulására a sokkal régebbi eredetű regösök 
némi tekintetben irányítólag hatottak, a betlehemezést 
főként a regös-terület közelében kívántam megfigyelni. 
Midőn más vidékek adalékait is módomban volt megismerni, 
tényleg kiderült, hogy a jelzett nyugoti és déli részeken 
nemcsak a játék szövege teljesebb, hanem az alakoskodó 
elem is gazdagabb. így lehet aztán nyomára jönni annak, 
hogy a dunántúli betlehemes játékok kiterjedt nagy család- 
jának jobb karban lévő és ütött-kopott tagjai közt ugyan- 
olyan rokonsági kötelék lappang, mint a közös őstől szár- 
mazó regös-énekek családjának különfélekép elágazó cso- 
portjai között. Ennek nyomára azok az épebb szövegű 
változatok vezetnek bennünket, a melyeket a dunántúli 
bábtánczoltató betlehemesek őriztek meg számunkra. Ezért 
mi arra törekedtünk, hogy gyűjteményünkben ne annyira a 
változatosabbnak tetsző romlott, csonka és toldott-foldott 
szövegek, hanem a bábtánczoltató csoport kevésbé eltérő 
változatai legyenek képviselve. 

Nálunk, a hol beszédes történeti adatok még nem 
állanak a kutató rendelkezésére, nagyon rá vagyunk utalva 
a bábtánczoltatás ismeretére. Mert e nélkül a betlehemes 



Digitized by 



Google 



494 



játékok keletkezését, fejlődését és végleges kialakulását 
pontosan még ott sem lehet megállapítani, a hol a folkloris- 
tika bőséges történeti emlékekre támaszkod hátik. Ma már 
tudjuk, hogy a hordozható betlehem keletkezése egyházi 
eredetű. A Szentföld első zarándokai áhítattal adtak hírt 
arról a kegyeletesen ápolt betlehemi szikla-barlangról, mely- 
ben a kis Jézus bölcsőjéül szolgáló jászol maradványai 
voltak láthatók. Nyugoton pedig Liberius pápa 354-ben 
gondoskodott arról, hogy a karácsony-cultus istápolására 
épített új római bazilikában (a b. Liberii-ben, vagyis a 
későbbi Beáta Maria ad praesepe-ben és Santa Maria 
maggiore-ben) a hivek szemléleti úton is gyönyörködhessenek 
a betlehemi jelenet emlékeiben. Majd midőn Theodorius 
pápa (642 — 9.) a pogányoktól féltett betlehemi ereklyéket 
Rómába vitette, széltére megkezdődött a főoltárok, oldal- 
hajók és mellékoltárok ama díszítési módja, a melyhez a 
betlehemi szikla-barlang szolgált kánonul. A szép keretben 
elhelyezett szent család, pásztorok és keleti királyok fara- 
gott képei aztán csakhamar létrehozták a liturgiái myste- 
riumot. Ez a járulék a betlehem bibliai alakjainak még csak 
lelki szerepet juttatott; később azonban indítékot szolgál- 
tatott arra is, hogy a szent családnak hódoló pásztorok és 
királyok bábjait élő alakoskodók helyettesíthessék. A szereplők 
és hallgatók vallásos lelkét egyaránt megragadó ünnepi szín- 
játék természetesen igen gyorsan hódított. Hiszen a IX — X. 
században már nyoma van Angliában és Németországban is a 
A következő századokban már panaszok hallatszanak 
az ünnep profanizálása ellen s néhol el is rendelik, hogy a 
jászol az oltár mögé, vagy a templom valamely más félreeső 
helyére kerüljön. A drámai játékokat először III. Incze 
pápa tiltotta el 1210-ben. Ugyanő tiltakozott a papok 
ünnepi alakoskodása ellen is. Nyilván ez a korlátozás indí- 
totta Assisi Szent Ferenczet arra, hogy 1223-ban a jászolt 
ne a templomban, hanem a Greccio melletti erdőben állítsa 



Digitized by 



Google 



495 



fel. Mivel a szabad természetben végzett eme "kísérletnél 
széna, szalma és élő állatok is szerepeltek, Szent Ferencz 
két rendje, a gyorsan hódító franciskánusok és klarissza- 
apáczák, a templomi jászlak köré már istállót s a barlang 
köré pedig gyönyörübbnél-gyönyörübb antik romokat és 
sziklás vidékeket is épített. A betlehemi jelenet és a hozzá- 
füződő mysterium a XIV — XV. században már oly nép- 
szerűvé lett, hogy a nép fiaiból toborzott alakoskodók 
nemzeti nyelven kezdték tolmácsolni mondanivalójukat. 
Az 1473-iki arandai zsinat 18. határozata szigorúan tiltako- 
zott a templomokban tartott decz. 25— 8-iki hallatlan szín- 
játékok és alakoskodások ellen s különösen tiltotta, hogy 
ezeket az istentisztelettel is összekeverjék. 

Mivel a kisebb egyházak még mindig a bábos betlehemi 
jeleneteket mutogatták, a hozzá szerepeket osztó mysterium 
lassanként megérlelte azt az ötletet, hogy az együgyübb 
hivők számára a nélkülözött alakoskodókat mozgó bábokkal 
helyettesítsék. Az ötlet megvalósítása egyébként semmi 
rázkódással sem járt, mert a nép nagyon jól ismerte a kis 
mozgóbábos színházakat, vagyis a keleti eredetű régi marionet- 
teket. Spanyolországban az oltáron elhelyezett népszerű báb- 
tánczoltató betlehemeket az 1600-iki orihuelai zsinat tiltotta 
el. A dieppe-i (Francziaország) Szent Jakab-templom hires 
bábjai 1443-tól 1647-ig működtek. Midőn végül a XVII. 
században a bábtánczoltatást minden templomból kitiltották, 
a világi papok a templom előcsarnokaiban, a barátok pedig 
a kolostorok kapui alatt állították fel kedvelt marionett- 
jeiket. Ugyanekkor a nép ismételten pártfogásába vette a 
betlehemet, melyet a gazdagabb osztály ezentúl már otthon 
állíttatott fel, a szegényebb osztály fiai pedig a falvakban 
házról-házra körülhordoztak s hozzá a templomból kiszorult 
mysteriumot is elénekelték* 

* Ch. Magnin : Histoire des marionettes, Paris 1852. 
és 1862. — A. Tille : Die Geschichte der deutschen Weihnacht, 



Digitized by 



Google 



496 



Az általános egyházi gyakorlat ée egyházi tilalmak 
elől természetesen a magyarországi szerzetesek és világi 
papok sem térhettek ki. A XIV — XV. századi egyházi 
művészetet nálunk ép úgy foglalkoztatják a betlehemi istálló 
és a passiók jelenetei, mint külföldön, a hol az ábrázolás 
első sorban a liturgiái mysteriumot és passió- játékot szol- 
gálta. A felső-magyarországi kereskedők városai a külfölddel 
való élénk érintkezés utján csakhamar eltanulták azt is, hogy 
a gyakran megrendszabályozott mysteriumot hogyan kell a 
templomokban feszélyezett 8 az onnan bizonyára ki is szoruló 
nép számára megmenteni és hozzáférhetővé tenni. Az ünnepi 
látványosságok rendezését rendszerint maga a város intézte. 
A nép Lőcsén, Késmárkon és Német-Lipcsén a városház 
utczáit szinház-utczának nevezte el, mert az ünnepi játékok 
a városház tanácstermében vagy a városház előtti téren 
kerültek színre.* Lőcsén 1698-ban a városház egyik elfala- 
zott üregében felfedezték s harangzúgás kíséretében a Szent 
Jakab-templom egyik oltárán el is helyezték a betlehemi 
jelenet ama gyönyörű faszobrait, a melyeket Lőcsei Pál 
szobrász, a hires Veit Stoss kortársa s Krakóban hihető- 
leg munkatársa is, a XV. század végén, vagy a XVI. 
század legelején nem is templomi czélra, hanem a városi 
mysterium-előadás czéljaira faragott. Ugyanilyen szobor-részek 
kerültek ujabban napfényre a szepes-vmi Zsegrán is.** 

(1893) IV. fej. — K. Engel : Deutsche Puppenkomödien. XII. 
(1892). — Dr. Gk Hager: Die Weihnachtskrippe, 1902. — 
H. I. Rehm : Das Buch der Marionetten, (1905). — Hefele : 
Concilien-Geschichte, VIII. 201. — Solymossy Sándor: 
A betlehem a népmisztériumokban s a dráma történetében 
(E. Philologiai Közlöny, 1894. XVIII. 106, 200, 287. és 
különnyomatban is). 

* Dr. Pirhalla Márton : A szepesi prépostság váz- 
latos története. (A »Szepesm. Tört. Társ.« kiadv. IV. 379.) 

** Dr. Vajdovszky János : Szepes-vm. művészeti 
emlékei, II. Divald Kornél : Szobrászat és festészet, 69—73. 



' Digitized by. 



Google 



497 



A templomból kitelepített alakoskodásban rendszerint 
a városi tanintézetek és iparosczéhek ifjúsága tevékeny- 
kedett. A pozsonyi német számadások közt már egy olyan 
húsvéti játék kiadásai szerepelnek, a mely 1440-ben az 
ottani iskolában kerüít szinre.* Egy szerencsésen meg- 
menekült szinlap viszont arról tanúskodik, hogy 1450 táján 
már Bártfán is játszottak ilyen húsvéti alkalmi darabot. 
Jellemző, hogy a bártfai számadáskönyvek adatai szerint 
1497-tol 1516-ig még mindig karácsonyi mysteriumok és 
húsvéti passió-játékok előadására voltak a városi tanácsnak 
kiadásai. Csak 1553-tól fogva fordulnak elő olyan följegy- 
zések, a melyekből kiderül, hogy a tanácsteremben rend- 
szerint bibliai tárgyú iskolai drámák kerültek szinre.** 
A műsor e változását Ábel Jenő igen helyesen StÖckel 
Lénárd iskola-igazgatónak tulajdonítja. Föltevését tényleg 
támogatja az a színdarab, melyet Stöckel a számadások 
szerinti első előadás évében, 1559-ben, ki is nyomatott.*** 

A hazai s a velük egyező külföldi emlékek tehát azt 
bizonyítják, hogy a világiak már akkor is előadattak alkalmi 
ünnepi mysteriumokat és passió- játékokat, midőn az ilyen 
játékok a templomokból még nem voltak végleg kiküszö- 
bölve. Hogy nálunk ez a tilalom mikor és milyen mértékben 
hajtatott végre, adatok hiányában meg nem állapítható. 
Alább közlünk néhány karácsonyi éneket, a mely azt bizo- 
nyítja, hogy a falusi kántorok még a múlt század elején is 
énekeltek olyan népies karácsonyi pastoralékat, a melyek a 
templomokból kiküszöbölt s a nép által tovább gondozott 

* Knauz : Kortan, 234. 
** Ábel Jenő : Szinügy Bártfán a *XV. és XVI. 
században. (Századok, 1884. 36—40.) 

*** História von Susanna in Tragedien weise gestellet, 
zu Vbung der Jugent, zu Bartfeld in Vngern. Durch Leonart 
Stöckel zu Bartfeld Schulmeister : Gedrucket zu Wittenberg 
durch Hans Luft. 1559. (Egyetlen példányát a berlini kir. 
könyvtár őrzi.) 

Dr. Sebestyén: Dun^rí^li^yu^s. ' " c ^/^N. 3 ^eflO^ 



498 



mysteriumoknak voltak részei. Sőt Harmath Lujza kellő 
figyelemben nem részesült rövid tudósítása szerint Erdélyben 
vannak falvak, a hol a nép fiai még ma is a templomban 
adják elő betlehemes játékaikat. >Sok helyt — írja — a 
Nyárád mentén (Maros-Torda-vm.), de legfőkép a havasok 
lábainál fekvő Remetén az a szokás, hogy karácsony éjjelén 
egy szépen felcziczomázott betlehemet visznek a gyermekek 
a templomba s ott egy kis oltárra helyezve, végigjátszák 
az egész betlehemi színjátékot az erre betanult versekkel 
és énekekkel. A pap (püspöki engedélyivel) ilyenkor két 
misét mond : egy énekest és egy csöndest. Mialatt a csöndes 
foly, fehérbe öltözött leánykák karácsonyi verseket monda- 
nak, közbe-közbe énekkel váltva fel. Tudtommal e szokás 
sehol sincs meg Magyarországon. « * 

Kétségtelen, hogy ez a gyakorlat régebben nálunk is 
általános volt. Az adott esetek pedig azt bizonyítják, hogy 
a régi szokással mi nem egyszerre szakítottunk. Ezért remél- 
hető, hogy a r. kath. püspökségek levéltárai a különböző 
tilalmakra vonatkozólag még számos felvilágosító adattal 
szolgálhatnak. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a bábtánczol- 
tató betlehemek a XVII. század óta már nálunk sem fog- 
lalhattak a templomban helyet. A tilalom azonban még 
nem jelenti azt, hogy ezeket a nép előzőleg ép úgy ne 
vehette volna birtokába, mint a hogyan a városok is birto- 
kukba vették a templomok mysteriumait és passió-játékait. 
A. bábtánczoltató betlehemesek játék-szövegében tényleg meg- 
vannak azok a belső okok, a melyek miatt mi a népi bir- 
toklást jóval régebbi eredetűnek vagyunk kénytelenek 
elismerni. 

Értjük azokat a bábtánczoltató elemeket, melyeknek 
népies kialakulására a népi mysteriummal egyidejűleg művelt 
templomi mysterium hatott irányítólag. A rendelkezésünkre 

* Ethnographia, 1899. X. 40. 

Digitized by VjOOQlC 



499 



álló dunántúli játékokban a bábok szerepe eléggé egyöntetű, 
így aztán megállapíthatjuk, hogy a magyar népi marionettek 
állandóan angyalokat, bundás pásztorokat, fekete szőrű 
ördögöket, egy keményseprőt, egy dékánt, egy dékánnét 
(menyecskét) és a legrégibbnek tetsző változat szerint még 
egy barátot szerepeltettek. Nemzetközi bizonyítékaink szerint 
ezek közül csak az angyalok, pásztorok és az ördög komoly 
mysteriumi alakok. Ilyen komoly alak volt még az ördöggel 
viaskodó kéményseprő is, a ki szerepe bizonysága szerint 
az ördög kezére juttatott Heródessel azonos. De semmi 
esetre sem volt mysteriumi alak a menyecskével tánczoló 
barát s a csengős perselyt zörgető dékán és felesége, a 
menyecske. Mivel az utóbbiak nevei a dunántúli nyelvben 
a templom-szolgát és feleségót jelentik, nyilvánvaló, hogy a 
nép itt bábjátékában azokat a személyeket szerepelteti, 
a kik a templomi marionett- előadások alkalmával a néző 
közönségtol a templom csengős perselyével alamizsnát szedtek. 
Hasonló módon került a bábok közé az a barát is, a ki 
utoljára a kolostorok kapuja alatt őrködött a marionett 
körül, s a ki bizonyára kellemetlen beavatkozásával szolgált 
rá arra, hogy az egyházi előadások jövedelmét csappantó 
népi betlehemesek vele ártatlan tréfát űzzenek. A templomi 
előadások utánzása eredményezte bizonyára azt is, hogy a 
tornyos » betleheme, mely név a XII. századi magyarországi 
német telepesek közt szereplő flandriai ak otthonában volt 
legáltalánosabban elterjedve, nem a templomok betlehemi 
barlangját és istállóját, sem az egyszerű cserényt jelentő 
német krippe-t, a játszolt jelentő tót jaslická-t, a félszert 
jelentő lengyel sopká-t, hanem a betlehemesek falusi 
templomát kivánja feltüntetni. 

Az igy kialakult bábtánczoltató betlehemes játékoknak 
ma már csak romjait tudjuk megmenteni. Az ördög jelen- 
létéből az imént azt következtettük, hogy a vele viaskodó 
kéményseprő helyét régebben Heródes foglalta el. E nyomon 

32* 



Digitized by 



Google 



500 



tovább haladva, megállapíthatjuk azt is, hogy az ördögöt 
szerepeltető mysteriumban, mint minden ilyen mysteriumban, 
az angyaloknak, pásztoroknak, ördögnek, Heródesnek és 
katonáinak jelenetein kívül megvolt még a három keleti 
király jelenete is. De mivel a templomi előadásoktól korán 
elszakadt népi betlehemezést a marionett eltulajdonítása 
után még mindig befolyásolhatták azok a fényesebb elő- 
adások, a melyekben a marionett bábjai helyett élő szereplők 
alakoskodtak : a marionettel házaló csoportok nagyobb 
hatás kedvéért elkezdték a bábok szerepeit lassanként kisajá- 
títani. Ez az oka, hogy ma már nemcsak a betlehem bábjai 
közt vannak fehér angyalok és bundás pásztorok, hanem a 
betlehemmel házalók között is ; és mivel ezek az élő alakos- 
kodók lefoglalták a bábok szerepeihez i artozó összes mondó- 
kákat, a bábtánczoltás külön játék-szövegét ma már hiába 
keresi a kutató. Alább, a játékok ismertetése folyamán, 
be fog bizonyulni, hogy csak a kis Jézus jászla előtt ellej- 
tett ősrégi s a spanyol templomokban még ma is divatozó 
ünnepi táncz maradt a betlehemesek közt alakoskodó 
pásztorok és a betlehemben ugráló pásztor-bábok közös 
tulajdona. 

Ha így a régi marionettes mysteriumok játék-szöve- 
gének nyomára jöttünk, akkor azt is határozottan állít- 
hatjuk, hogy a templomi előadásokat utánzó s a barát, 
dékán és dékánné humoros jeleneteivel tetemesen meg- 
toldott népi mysteriumok marionettes játék-szövege régen 
sokkal terjedelmesebb volt a mostaninál. Sajnos, ma már 
nincs reményünk, hogy valaha az összes hiányzó részeknek 
nyomára jöhessünk. Ámde az ang} álnak ama latin szövegg-el 
vegyített, tehát a mysterium egyházi eredetének nyomát is 
magán viselő régi énekei, valamint a pásztoroknak ama 
népiessé átgyúrt jelenetei is, a melyek eredetileg a bábjáték 
szövegéhez tartoztak, az egész ország területén, tehát még 
ott is ismeretesek, a hol a betlehemesek bábot már nem 



Digitized by 



Google 



501 



tánczoltatnak. Ha tehát tekintetbe veszsz'ük azt, hogy a 
bábtánczoltató betlehemeket nemcsak a Dunántúl nyugoti 
és déli határ-vármegyéiben, hanem az eddigi szórványos 
gyűjtések eredményei szerint Esztergomban (itt a 9. sz.), 
Pancsova vidékén, sőt a szatmár-vmi Csengerben (Gyűjt. I. 38) 
és a szilágy-vmi Tasnádon * is jól ismerik, azt kell követ- 
keztetnünk, hogy a magyar nép körében tulaj donkép a 
marionettes mysterium terjedt el s a betlehemesek a báb- 
tánczoltatást csakis a bábok szerepeinek kisajátítása után 
mellőzték. 

E föltevés támogatására számos bizonyítékkal rendel- 
kezünk. A feltűnően egyöntetű magyar mysteriumokban 
rendszerint azok a kifordított ködmönös pásztorok alakos- 
kodnak, a kik nemcsak jelmezüket és lánczos botjaikat 
hozták a dunántúli regösök és bábtánczoltató betlehemesek 
területeiről, hanem azt a tudományukat is, hogy a marionett 
pásztoraival együtt s utóbb a mellőzött pásztor-bábok nélkül 
is tánczolni kell. Mert más oldalról aligha volna bizonyít- 
ható, hogy a pásztor-táncz a magyar templomi mysteriumi 
előadásoknak szintén járuléka volt és így e fontos tánezot 
az ugráló bábokkal együtt átvett olasz marionett közvetí- 
tése nélkül bárhol el lehetett sajátítani. Mivel a marionettes 
mysteriumban Heródes szintén szerepelt, érthetővé válik, 
hogy miért merül fel a tánezoló debreczeni pásztorok társa- 
ságában Heródes és katonája (Gryüjt. I. 9.), a kik bibliai 
szerepüket végkép elfeledték s ezért más helyütt már csak 
királynak és magyar huszárnak vallják magukat. Itt jelzett 
eredetük megpecsételéseül felemlíthető, hogy a huszár király 
ura nélkül a csengeri bábtánczoltató mysteriumban szintén 
szerepel. 

* M. Nyelvőr, 1877. VI. 278. Bábtánczoltató játékot 
közöl még ugyané folyóirat V. 236. Mesztegnyéről, 
Somogy-vm. és a Magy. N. Múzeum néprajzi osztályának 
Értesítője, 1904. V. 120. Keszthelyről Zala-vm. 



Digitized by 



Google 



502 



Végül megemlítjük, hogy a három királyok és Heródes 
bibliai szerepének régi mysteriumi törmelékei szintén meg- 
találhatók a vizkereszti játékokban. Annak bizonyságául, 
hogy a dunántúli vizkereszti játékok, vagy *három királyok* 
csakugyan a karácsonyi mysteriumból szakadtak ki, utalunk 
a jelen gyűjtemény 4—6. sz. e nemű játékaira. Ezekben 
ugyanis nemcsak a három keleti király szerepel, hanem 
Heródes és a betlehemi angyal is ; sot a 6. sz. énekesei 
még a betlehemet is magukkal viszik.* Egészen nyilván- 
való tehát az, hogy itt nem a vizkereszti elemek gondos 
kiválasztásával, hanem a nép birtokában lévő régi karácsonyi 
mysterium ügyetlen megfelezésével van dolgunk. A műveletet 
bizonyára a nép ama tájékozatlan fiai hajtották végre, 
a kiknek utódai adventtől újévig betlehemmel, újévtől 
pedig vízkeresztig kirúgható csillaggal járják az egymáshoz 
közel eső falvakat. A házaló csoport jövedelmét tetemesen 
szaporító felezés tulajdonképpeni irányítója tehát a látvá- 
nyosságot nyújtó betlehem és csillag volt. Valamint irányí- 
totta még az a látványos elem is, hogy ugyanazok a szereplők 
egyszer az angyal és a pásztorok jelmezében, másszor pedig 
a három király jelmezében csúcsos süveggel és fakardosan 
alakoskodhattak. Azt azonban már nem vették észre, hogy 
a mi a betlehemi pásztor-jelenet elkülönítése után együtt 
marad, romlott és töredékes volta daczára is inkább Herodes- 
játék, mint »három király c. Sőt nem vették észre azt sem, 
hogy ha Heródes ós a három király a kisajátított báb- 
tánczoltató szöveggel vízkeresztkor külön alakoskodik, akkor 
a szöveg nélkül hagyott ördögnek és Heródesnek sem volna 
szabad tovább a karácsonyi betlehem bábjai közt ugrálni. 
E kényszer következtében azonban csak a királyok bábjait 

* A keszthelyi játékban a három »király« szerepe 
az angyal, Heródes és a szerecseny király közt oszlik meg. 
(A M. N. Múzeum néprajzi osztályának Értesítője, 1904. 
V. 129.) Képüket 1. a IV. sz. táblán. 



Digitized by 



Google 



503 



mellőzték ; a tartalmatlanná vált ördögöt a betlehemben 
feledték, viaskodó társát, a még tartalmatlanabb, sőt utóbb 
már fel sem ismert Heródest pedig megtették kémény- 
seprőnek. 

A magyar karácsonyi mysteriumok és vizk ereszti 
háromkirály- játékok forrásának tekinthető középkori eredetű 
magyar bábtánczoltató betlehem tehát legrégibb emléke 
marad a hazai népi mysteriumok történetének. Mivel a 
szomszéd népek mysteriumai a liturgiái alakoskodások 
profanizálása útján a marionett ilyen mértékű irányítása 
nélkül is létrejöhettek, nekünk a rokoni kapcsolat keresésénél 
első sorban nem a szövegre, hanem a bábtánczoltatásra kell 
figyelmet fordítanunk. 

Á szomszéd népek közül ezidőszerint csak a lengyelek 
Krakó-vidéki és orosz-lengyelországi betlehemesei tánczol- 
tatnak bábokat. A Krakó-vidékiek kis kéttornyú alkot- 
mányában Jézuska jászla, Mária, József, továbbá egy ökör 
és egy szamár látható. Az előtérben pedig azok a bábok 
mozognak, a melyeket a betlehem mögött meglapuló fiú 
a megfelelő mondóka elhadarása, vagy eléneklése közben 
a szent család elé áldozati ajándékaikkal elővezet. Ezek 
közt rendszerint egy-egy mazúr, ruthén és magyar, továbbá 
egy varga, földmíyes és pásztor, egy részeg ember, egy 
szerelmes pár, egy zsidó házaspár, egy boszorkány, Heródes 
király, az ördög és a halál szokott szerepelni. A városok ós 
nagyobb községek bábtánczoltató betlehemét ma már rend- 
szerint a kocsmákban állítják fel, hogy az oda csődült 
hallgatóságnak fesztelenebbül előadhassák a bábok szerepéhez 
tartozó terjedelmesebb, durvább és mindenesetre régibb 
játék-szöveget. Ezekben Heródes lévén a főszemély, a játékot 
és bábjait is Herodeseknek, Herodkáknak szokták nevezni. 
Környezetébe egyébként csak a feldmarsalnak nevezett 
katona, s a vele viaskodó ördög és halál tartozik. A jászol 
elé járulók közt pedig szerep jut a huszárnak és szerető- 



Digitized by 



Google 



504 



jenek, a magyarországi drótos tótnak ós olajos tótnak, 
továbbá a medvetánczol tatónak, kéményseprőnek és a csergős 
perselylyel végül adományt gyűjtő Bernardynnak, vagy 
áebraknak, vén koldusnak.* 

E bábtánczoltatás eredete még nincs megállapítva. 
A találgatások során tudtunkkal már arra is gondoltak, 
hogy a sok magyarországi szereplő lehet esetleg a különös 
játék magyarországi származásának tanuja is. A betlehem - 
állitó francziskánusok Krakóban már 1237-ben, társaik, a 
klarissza-apáczák pedig 1259-ben alapítottak rendházat. Az 
apáczák azonban csak Ulászló felesége, Hedwig királyné 
idejében és Erzsébet » regina senior Ungariae et Poloniae* 
krakói tartózkodása alatt (1370—5.) tettek szert nagyobb 
jelentőségre. Rendjük többször vendégül látta a pompa- 
kedvelő magyar királynét, a ki aztán templomukat is gazda- 
gon újra. felszereltette. Pagaczevski Julián ezért hajlandó 
azt hinni, hogy a Máriát és Józsefet ábrázoló XIV. századi 
két kis krakói mysterium- szobrot szintén Anjou-kori magyar- 
országi művészek faragták. Sőt annak igazolására, hogy a 
magyarországi érintkezés később is irányitólag hatott a mys- 
teriumi készségek készítésére, utal arra a meglepő jelenségre, 
hogy a legrégibb krakói bölcsőcske ornamentikája teljesen 
egyezik a bártfai városház hires asztalának ornamentikájával.* 

Mivel a lengyel bábtánczoltató betlehemet sopka (fél- 
tetejű csűr, félszer) néven ismerik, mi a mysteriumi előadások 

* Gyűjtésükkel leghathatósabban a varsói »Wisla« 
ez. néprajzi folyóirat foglalkozik (L. a II. 108, 325, 729 ; 
VI. 565 ; VII. 518 ; VIII. 281.). — V. ö. Az Osztrák- 
Magyar Monarchia Írásban és képekben : Galiczia, 309. és 
Ernyey József: A szláv karácsonyi játékok főbb typusai. 
(A M. N. Múzeum néprajzi osztályának Értesítője. 1904. 
V. 28.) Ugyanő volt szives számomra a lengyel mysteriu- 
mokat is lefordítani. 

**Jaselka Krakowskie. (Rocznik Krakowski. 1902. 94 — 
137.) Ismerteti Ernyey József : Ethnographia, 1906. III. füz. 



Digitized by 



Google 



505 



ama primitívebb járulékát, melynek eredetileg csakugyan fél- 
szer formája lehetett, inkább német eredetűnek tartjuk, mert 
hiszen e név a fonott cserényt, szárnyékot jelentő német krippe 
eredeti értelmét és fogalomkörét s nem a magyar betlehemét 
tolmácsolja. Ama lehetőség elől azonban mi sem zárkózunk el, 
hogy a sopkából utóbb magyarországi befolyás következtében 
lett kéttornyú bábtánczoltató marionett. És ezt szerintünk 
nem is a magyarországi alakokat ábrázoló s néha magyarul 
is éneklő és káromkodó bábok, hanem a halál, ördög és 
Heródes környezetében szereplő kéményseprő, a feldmarsaltól 
független huszár és a perselyes Bernardyn teszik valószínűvé. 
Az első kettő ugyanis elég világos bizonyítéka annak, hogy 
a lengyel sopkások akkor tanulták el a bábtánczoltatást, 
midőn tanítómestereik egy része még Heródest és egy fő hadi 
embert, más része pedig már kéményseprőt és szerelmes- 
kedő magyar huszárt szerepeltetett. És ez a zavaros tanítás 
csakis magyar lehetett, mert a két felesleges báb illetőségét 
eléggé kétségtelenné teszi a perselyes, vagy tarisznyás 
adomány-gyűjtőé, a ki a magyar betlehemek templom- 
szolgájával azonos. Mivel pedig ez a jellemző alak nálunk 
az egész bábtánczoltató templom utánzása révén jött létre, 
ezen az utón bebizonyodik még az is, hogy a lengyel sopka 
régi félszere ugyancsak a magyarországi minták után válto- 
zott át tornyos betlehemmé. 

Az így profanizált betlehemes játékokat herczeg 
Czartoriski poseni püspök 1739-ben tiltotta ki először a 
lengyel templomokból. Ezt megelőzőleg Varsó utczáin 
1701-ben már felbukkannak a templomi előadásoktól külön 
vált hordozható betlehemek, de ezekhez játék-szöveget a 
tanulók és tanítók szolgáltattak. A templomból kiszorult 
játékokat ezen előgyakorlat után a nép gyorsan felkarolta. 
Mivel kétségtelen, hogy a bábtánczoltató sopkák mysteriumi 
törmelékei s a kitiltást előidéző durvább népies vonatko- 
zások már a templomi játékokban is benne voltak: arra, 



Digitized by 



Google 



506 



hogy a lengyel nép birtokában lévő holmi a XVIII. szá- 
zadban vándorolt volna át magyar területre, még csak 
gondolni sem szabad. Hiszen ebben az esetben nálunk a 
tótságra hárult volna a gyors közvetítés szerepe. E késő 
szerepnek azonban itt semmi nyoma sem található. 

A tót, morva és cseh nyelvterületeken van népi 
mysterium, de ez jóval régibb termelés a lengyel sopkák 
kitiltásánál s játék-szövegének változatai sem a sopkák 
bábtánczoltató szövegével, hanem a bábtánczoltatás mellő- 
zése után kialakult magyar népi mysteriuméval hozhatók 
viszonyba. Már Szeberényi Lajos észrevette, hogy »a magyar 
és tót mysterium közt meglepő a hasonlatosság nemcsak 
az egész compositióban, hanem az egyes részletekben isc.* 
Később pedig Ábel Jenő utalt arra, hogy még a debreczeni 
mysterium Fedor, Iván és Andrána pásztorainak neve is 
» tiszta tót-rusznyák* név.** Csakhogy a nevek ezúttal a 
mysterium származásrendjének megállapítására nem alkal- 
masak. Mert hiszen Fedor (Theodor) és kedvelt társa. 
Stacho (Eustach), nem is tót, hanem a görög-keleti nomen- 
clatorból kikerült neveket viselnek ; harmadik társuk, a 
kedvelt Kubooál (Jakabbal) néha azonosított Baca nevű 
öreg juhász pedig világosan elárulja, hogy a tót és magyar 
mysterium egyaránt azokat a görög-keleti vlaohokat szerepel- 
teti, a kik mint vándor bács-ók^ bacsá-k (oláh pásztorok) 
nyájaikkal az előző századokban nemcsak egész Magyar- 
országot, hanem a velünk szomszédos országokat is bebaran- 
golták. A betlehemi istálló idegen pásztorainak fogalma az 
oláh bacsókéval, csobánokéval viszonylag a Székelyföldön 
forrott össze legtökéletesebben, mert a csikszéki, három- 

* A középkori mysteriumok (A Kisfaludy-Társaság 
Évlapjai, új foly. 1867. IV. 237. A fordításban bemutatott 
magyarországi tót mysterium eredeti szövegét 1. Dobsinsky : 
Frostonárodnie hry a obicaje. Turócz-Szent-Márton, 1880. 

** Id. ért. (Századok, 1884. XVIII. 29.) 



Digitized by 



Google 



507 



széki és udvarhely-vmi mysteriumokban az oláh nevű betle- 
hemi pásztorok már oláh nyelvű mondásokat is vegyítenek 
szerepeikbe.* Az bizonyos, hogy itt József és Mária régi 
szerepén már önálló kialakulás nyoma is észlelhető. Ámde 
jutna-e azért valakinek eszébe azt bizonyítani, hogy a 
magyarral még igy is szoros rokonságban álló székely 
my8teriumok esetleg oláh eredetűek ? 

Ellenben a tót és magyar emlékek szerkezetének 
azonosságát s a részletek -feltűnő találkozását már csakis 
valamely élénk kölcsön-viszony eredményezhette. A betlehemet 
kezelő angyalok szerepe s a pásztorok mókái, alvása, 
ébredése, áldozása annyira egyező, hogy merőben véletlen 
találkozásra gondolni nem lehet. Mivel azonban a magyar 
mj T 8terium szerkezete a bábtánczoltatás mellőzése után meg 
nem változott, a vele egyező, de a bábtánczoltatást ma már 
egyáltalán nem ismerő tót mysterium alakító befolyásának 
számításba vétele eredményre nem vezethet. Itt tehát csakis 
egy olyan késői magyar befolyás esete foroghat fenn, a 
melyet feltétlenül meg kellett előzni annak a korábbi 
befolyásnak is, a mely a hazai tótság nyelvterületén át a 
lengyelek bábtánczoltató sopkáinak kialakulását irányította. 

Az így jelzett, de kronologiailag pontosan meg nem 
jelölhető két határ közé esik a tót, morva és cseh mysterium 
ama felvirulása, a melynek maradtak a magyarokénál jóval 
épebb és a szomszédos németség gazdagító befolyását is 
magukon viselő emlékei. Feifaliknak még sikerült Morva- 
országban egy olyan betlehemes játékot megfigyelni, a mely- 
ben a szent család, a három király, Heródes, két drabant, 
két írástudó, a halál, egy zsidó asszony és három ördög 
együtt szerepelt. Viszont a magyarországi mysteriumokra 

* Gyűjt. I. 109— 127. ; M. Nyelvőr. 1876. V. 189. és 
1888. XVII. 328. ; Ethnographia, 1896. VII. 107., 389. és 
a M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának Értesítője, 
1905. VI. 14. 



Digitized by 



Google 



508 



emlékeztető pásztorjátékok járulékául megtalálta a jasliekák 
(jászolok) » betlehem* nevét és a jellemző pásztor-tánezot 
is ; valamint nyomára jött, hogy a Morvaországban rekedt 
és végleg letelepedett oláhok, vagy valachok, csakis morva 
szomszédjaiktól vehették kölcsön mysteriumaikat.* 

A magyarországi emlékekben szintén nyoma van 
annak, hogy a tót mysterium az első magyar kölcsönhatás 
idején jóval gazdagabb volt a mostaninál. A karácsonyi 
pásztorjáték tót alakoskodói jan. 1-én még ma is meg- 
hordozzák a hosszúra kiereszthető kígyót, mely a magyar 
vizkereszti játék kirúgható csillagjától csak annyiban külön- 
bözik, hogy a gépezet végén elhelyezett csillagot kigyófej 
helyettesíti. A hozzá énekelt szöveg a középkori mysteriumok 
elején eljátszott paradicsomi jelenet törmelékének tekint- 
hető.** A vizkereszti három királyt viszont a németség 
kedvelt forgatható kivilágított csillagával szerepeltetik.*** 
Mivel a szomszédos morva területen vízkeresztkor a fentebb 
említett teljes mysteriumot adják elő, meg kell jegyeznünk, 
hogy a három királyt külön szerepeltető tót vizkereszti 
játék nem ebből a régi mysteriumból bontakozott ki. A tót 
csillaghordót ugyanis ép úgy angyalnak nevezik, mint azok 
a magyar három királyok, a kik a bábtánczoltató karácsonyi 
játékból kiválva, a betlehemet hordozó angyalt is magukkal 
vitték.**** 

Egyébként pedig arra is van bizonyítékunk, hogy a 
hazai tótság a birtokában lévő legrégibb karácsonyi pásztor- 

* Yolksschauspiele aus M'áhren (morva v és valach 
szöveggel). Olmütz, 1864. — V. ö. a prágai »Cesky Lid* 
évfolyamaiban szórványosan megjelent közleményekkel. 

** Dobsinsky: i. m. 126—7. (a kigyó rajzával). Ford. 
Szeberényinél, 232. 

*** U. o. 126. Ford. u. o. 233. 

**** Itt a 4. sz. játékban, vagy a M. N. Múzeum nép- 
rajzi osztályának Értesítője, 1904. V. 129. és itt a IV. sz. 
táblán. 



Digitized by 



Google 



509 



játékot a maga erejéből szintén tudta némileg, ha nem is 
helyes irányban, gyarapítani. 

Tarczai G-yörgy újabban az eperjesi tótok egykor 
hires, de ma már elhanyagolt jaslicskárjait ismertette s 
közleménye alapján megállapítható, hogy a mysterium Kubő 
nevű pásztorát idővel teljesen összetévesztették a telet sym- 
bolizáló moranával, vagy halállal. Ezért aztán Kubót álarczos 
és szalmával is feldíszített fekete jelmezbe öltöztették és 
az alakoskodás folyamán agyon is ütötték.* Ha nem csaló- 
dom, tótjainkat ebben az esetben még a régi bábtánczoltató 
betlehem tévesztette meg. Mert ebben csakugyan viaskodott 
két alak ; de a fekete fél nem pásztor volt, hanem volt az 
ördög, s a viaskodás áldozata sem pásztor volt, hanem 
Heródes. Sőt a raoranát széttépő tavaszi halál-kihordás eme 
felelevenedését elősegíthette az is, hogy a mysterium ördögé- 
nek a lengyel sopka- játékok bizonysága szerint utóbb már 
egy » halál c segédkezett. Ezen a réven lett aztán Kubó is 
fekete, holott a morana eredetileg csak szalmabáb volt.** 

A tót és magyar kölcsönhatás természetesen nem volt 
egyoldalú. Az érintkezés folyamán a magyar betlehemesek 
szintén elfogadták azt a tót mysteriumi járulékot, a mi 
játékaik keretében kényelmesen elhelyezhető volt. Az a 
sajátságosan józan magyar felfogás, mely a Jézuska jászla 
előtt megjelenő betlehemi pásztorokat szerette idegeneknek 
tekinteni, az oláh bácsok és pakulárok szerepében szívesen 
látta a tót betlehemesek ama szintén idegen pásztorait, a 
kik oly kíméletlenül tudtak évődni a »halál« szerepébe 
tévedt öreg Kubóval. így jöttek aztán létre a felvidéki 
magyar mysteriumok csoportjába tartozó változatok tót 
eredetű pásztor- nevei, s a tót pásztoroktól függetlenül így 
lett nálunk általánosan kedveltté Kubo, a kinek személyével 

* A M. N. Múzeum néprajzi osztályának Értesítője. 
1904. V. 1. 

** V. ö. Gyűjt. VI. 223-4, 239. 



Digitized by 



Google 



510 



szerintem az együgyű öreg pásztor magyar typusának létre- 
jötte szorosan összefügg.* 

Végül megemlítjük még, hogy a magyar népi myste- 
teriumokra azok az iskolai drámák szintén befolyással vol- 
tak, a melyek a pásztorok idegen barbár neveit Vergilius 
idylljeiből 8 a classikus emlékeket ápoló későbbi latin ecclo- 
gákból classikusan hangzó idegen nevekkel helyettesítették. 
Mivel az iskolai dráma a XV— XVI. században kelt ver- 
senyre a templomi és városi mysteriumi előadásokkal, s 
mivel ugyané dráma csak a verseny kezdetén ragaszkodott 
a mysteriumok és passió- játékok alkalmi tárgyaihoz : a 
magyar népi mysteriumok egyik kisebb csoportjának Titirus, 
Titire, Titulus, Tötőre, — Koridon, Koredony, Koledó, — 
Mokszu8, Mocskos, Makszus, Maksus, — Menalka, Ménák stb. 
nevei szintén régen létrejöhettek Vergiliusnak közvetve átvett 
Tityru8, Korydon, Mopsus és Menalcas pásztor-nevei alap- 
ján. A cseh-tót mysteriumok e neveket ma már mellőzik, 
de régebben szintén felkarolhatták, mert e nyelvterületeken 
még ma is ilyen mysteriumi emlékkel példázódnak, midőn a 
gyámoltalan, lusta embert Kubonak és Koridonnak nevezik. 
Mivel tót mysteriumi tárgyú iskolai drámák ~ hiányában itt 
is csak kölcsönzéssel van dolgunk, a forrás ezúttal is inkább 
lehetett magyar, mint német, mert anémet mysteriumokban 
a classikus neveknek csak elvétve akadhatunk nyomára.** 

* A somógy-vmi mesztegnyei bábtánczoltató játék- 
ban >vén Guba öreg apánk* a vén Dadó (M. Nyelvőr, 
1876. V. 235.), a szentesiben Gubi (U. o. VI. 379.), a 
rimaszombatiban »vén Kubó* (U. o. XV. 232.), a hegyaljai- 
ban az öreg Guba, az öreg Bunda társa világosan meg- 
mondja, hogy ő a » szegény yén Jakab*, az apja pedig 
»Ködmön Jakab* (U. o.'X. 280.) 

** Hartmann : Volksschauspiele. In Bayern und Öster- 
reich-Ungarn gesammelt. Lipcse, 1880. 453—463. egy ober- 
pfalzi karácsonyi játékot közöl, melyben Mops és Corydon 
szerepel. — Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a lengye- 
leket az iskolai drámával először egy Fáykiss nevű magyar- 



Digitized by 



Google 



511 



íme, ennyi az, a mit az eddigi gyűjtések eredményei 
s az itt közölt bábtánczoltató játékok segítségével meg- 
állapítani és a mire a későbbi kutatók figyelmét ráirányí- 
tani lehetett. Mivel a rokoni kapcsolat nyomozása bennünket 
szláv területekre vezetett, a jövőben megejtendő gyűjtések- 
nek nemcsak a betlehem bábjaira és a betlehemesek játék- 
szövegére, hanem az énekek dallamára is ki kell terjesz- 
kedni. Az itt közölt szövegek bőséges adatot nyújtanak arra 
nézve, hogy a betlehemesek régebben hangszerekkel jártak. 
A bábok szerepeinek kisajátítása után az alakoskodás és 
tánczolás a hangszerkezelést megnehezítette, sőt teljesen el 
is mellőztette ; de az énekek typikus dallamai máig is épen 
maradtak s így újabb forrást nyújtanak a velők énekelt 
szövegek eredetének és rokoni kapcsolatának pontos meg- 
állapításához. 

1. Kis-kanizsai. Zala-vm. Nagy-Kanizsa tőszomszéd- 
ságából. A kuruezot, cserző vargát, kulcsos várat és tarsolyt 
emlegető romlott szöveg bizonyára a legrégibb e nemű 
emlékek közé tartozik. Belőle eddig csak egy rövid töredéket 
ismertünk (M. Nyelvőr, 1879. VIII. 526.). A tánezoló bábok 
csoportja is a teljesebbek közül való. A barát ma még 
csak ebben és a nagy-kanizsaiban ismeretes. Az utóbbi 
helyen egy kis könyvecskét is adnak a kezébe. Az angyalt 
helyettesítő menyecske tánczoltatásánál a mondókában még 
nyoma van annak, hogy a »baba- játék «-hoz régebben a 
mysterium megfelelő szövegét énekelték. (»Micsoda dolog, 
hogy az angyal forog* stb.) Ez és a szöveg fentebb említett 
régies vonatkozásai a nagy-kanizsai játék-szövegből már 
hiányzanak. Viszont e változat segítségével megállapítható, 
hogy az angyal belépő szövege régebben így hangzott : 

Te kis madárkák, szálljatok ide : 
Itt fekszik Jőzus jászolba téve. 



országi tanító ismertette meg. Egy kétszáz éves kéziratban 
fennmaradt művét 1. Wisla, 1887. I. 27. 



Digitized by 



Google 



512 



Fülemile, stigliczke, 

Szép kanári (?), szllzecske (csízecske), 

Szóljatok ékesen. 

Kik vannak e háznak drága lakosi, 

Kik Betlehembe jött pásztori, 

Itt szliletett isten fia, 

Egy kis gyermekecske, 

Angyaloktú' származott 

Egy szép kisdedecske. 

Annyi gyöngyök, annyi könnyek 

Érte hullanak, 

A mennyei drága vizek 

Lelkükre folynak. 

E beköszöntő első felének változata alább a 9. sz. 
esztergomi játék szövegében szintén megtalálható. A » Pászto- 
rok, keljünk föl* kezdetű ének első versszakát először 
Erdélyi közölte (I. 311.) különálló karácsonyi rigmus gya- 
nánt. Változatait 1. Gyűjt. I. 20, 37, 71 ; eddig ismert 
legteljesebb szövegét 1. alább karácsonyi énekek 1. sz. 
A » Pásztor társim« kezdetű ének első versszakának teljesebb 
változatait 1. Gyűjt. I. 101. és alább a karácsonyi énekek 
2. és 5. sz. alatt ; második versszakáét pedig ugyancsak oz 
alábbi 2. sz. karácsonyi énekben. Az »induló ének« a 
szomszédos nagy-kanizsai változatban így hangzik : 

Nosza tehát indullunk, 
Muzsikával ballaggyunk : 
Te is fogd sípodat, 
Én is fogom hegedémet. 

A dunántúli betlehemeseknek, tudtommal, ma nincse- 
nek hangszereik. Régebben azonban elmaradhatlan kellékük 
lehetett, mert az itt idézett versszaknak számos változata 
ismeretes. L. alább az 5 — 8. sz. játékban s az 1 — 4. sz. 
karácsonyi énekben, Kálmány : Koszorúk, I. 5., II. 3., a 
M. Nyelvőr közléseiben s Gyűjt. I. 103. Az utóbbi válto- 
zatot az 537. 1. hely nélkülinek jelzi, holott a 108. lapon 
említett *sóuai nagy helység* elárulja, hogy ez az Ipolyi 



Digitized by 



Google 



513 



gyűjteményéből származó közlemény Ábel Jenő helyes meg- 
jegyzése szerint a nagy-küküllő-vmi Sóna vagy Schönau 
vidékéről való (Századok, 1884. XVIII. 29. 2. jegyz.). 

Az 1. sz. táblán látható betlehemre vonatkozólag meg- 
jegyezzük, hogy a torony hiánya a bábtánczoltató betlehe- 
mek közt igen feltűnő, mert így nagyon emlékeztet a régi 
marionett-szekrényekre. Jelenleg a M. Nemzeti Múzeum 
néprajzi osztályának tulajdona. Itt, mivel igy szemléltetőbb, 
a mozgatható bábokat a betlehem nyitott oldalára szegeitek. 

2. Tapolczai. Zala~vm. Balaton-vidék. Az itt közölt 
szöveget egy XIX. század legelején irott füzetkéből másol- 
tam le. E füzetet egy tapolczai esztergályos-mester bocsá- 
totta rendelkezésemre azzal a megjegyzéssel, hogy a régi 
világban a mester-legények nem a mai kurta énekeket, 
hanem ezeket a »Bötlehem járáshol való versek«-et szokták 
elmondani. (A mai változat körülbelül egyezik azzal a játék- 
kal, melyet a M. Nyelvőr, 1876. évi V. köt. 276. 1. a szom- 
szédos Gyula-Kesziből közölt. Ebben a bábtánczoltatásnak 
már nincs nyoma.) A tájnyelvi sajátságokat is elég pontosan 
feltüntető régi lejegyzés értékét nagy mértékben emel^ a 
részekre tagoló czimek, a melyekből kitűnik, hogy a báb- 
tánczoltató szövegrészeket régebben pontosan elkülönítették 
a pásztorok alakoskodásaitól és énekeitől. Az első tánczol- 
tatás ének- szövegére nemcsak a bábok, hanem maguk a 
pásztorok is tánczolnak. Mivel ugyanez történik az előző 
1. sz. kis-kanizsai játékban is, igazolva látjuk dr. Solymossy 
Sándor idézett értekezésének ama következtetését, hogy a 
betlehem esek pásztor-táncza — ott is, a hol a bábokat ma 
már nem ismerik — tulaj donképen a régi bábtánozoltatásból 
származik. Az első tánczoltatás ének-szövegében a »gejdele, 
gejdelec a duda hangját, a »döndödi, döndödi< pedig a lánczos 
botok döngését utánozza. E szöveg sokkal épebb formában 
megvan az alábbi 6. sz. gálosfai játékban. Itt — noha 
szintén régi emlékkel van dolgunk — a bábtánczoltatást 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 33 



Digitized by 



Google 



514 



már nem ismerik s a pásztor-bábokat tánczoltató szöveget 
csakis a pásztor-tánczhoz éneklik. Mivel ez a jelenség 
pásztor-táncz eredetét még hathatósabban igazolja, meg- 
említjük azt is, hogy a második bábtánczoltatás szövegének 
egy része szintén felmerül a nágocsi, somogy-vmi játék 
pásztor- tán czának kíséretéül (M. Nyelvőr, 1877. VI. 429.). 
Az itt közölt régi tapolczai szöveg egyébként azért is érde- 
kes, mert benne »a pásztorok köszöntéséinek nevezett 
II. rész után olyan mysteriumi ismétlések fordulnak elő, a 
melyekből az tűnik ki, hogy a megismételt ének-szöveg tulaj- 
donkép a tánczoló báboknak szólt. Ez aztán ujjmutat ás volna 
arra nézve, hogy a betlehemesek a bábok szerepeinek kisajá- 
títása után nem szakítottak egészen a hagyománynyal. Az itt 
közölt kézirat szintén a hagyományt ápolta, midőn a báb- 
tánczoltató szöveget külön feltüntette. De midőn ez történt, 
a tánczoló bábok szerepei már elmosódtak és eltorzult tör- 
melékei idővel az imént jelzett ismétléseket eredményezték. 

A két bábtánczoltatás közt szereplő IV. sz. pásztor- 
ének változatát 1. Gyűjt. I. 105. A » Felköszöntés* érthetetlen- 
ségeihez hasonló rigmusok találhatók Gyűjt. I. 57. 1. a horgosi 
(Csongrád-vm.), 82. 1. a orosházai mysteriumában 8 ugyanott 
130. 1. az orosházai, 134. 1. a hódmező-vásárhelyi vizkereszti 
játékában; továbbá Gyűjt. IV. 284. és 287. 1. regös- 
énekeiben, valamint Kálmány : Koszorúk, II. 175. 1. 12. sz. 
rigmusában. — Pj felköszöntő alkalmazása hasonlít az 
eperjesi tót mysterium tréfás prédikácziójához (A Magy. 
Xemz. Múzeum néprajzi osztályának Értesítője 1904. V. 16.) 

Az itt szereplő czigány vajda eddig ismeretlen 
betlehemes játékainkban. — A Kimenő »Eiindulának . . . « 
kezdetű két sora a Cantus Catholici és Kajoni énekei közt 
is szereplő » Csorda pásztorok . . . « kezdetű karácsonyi 
énekéből való. Ugyanezt az alábbi dunántúli s.a már ismert 
alföldi Gyűjt. I. 35. és a Kálmány gyűjteményeiben sze- 
replő betlehemes játékok is kedvvel alkalmazzák a játék 



Digitized by 



Google 



515 



záradékául. — Végül megemlítjük, hogy a II. részben elő- 
forduló Gerlicze és Boksa birka-nevek párja megvan 
Kálmány : Koszorúk, I. 2. Czinege és Baksa változatban. 

3. Polai. Zala-vm. Mura-mellék. A legegyszerűbb 
játékok közül való. A pásztorok erősen fűszerezett mókái 
itt nyilván mellőztettek, mert nélkülök a szótlan benyitás 
és lefekvés értelmetlenné vált. E hiányt az angyal újabb- 
keletü beköszöntője éppen nem tudja elpalástolni. Az angyal 
énekének változatait 1. Gyűjt. I. 3, 18, 40, 48 stb. Az utolsó 
karének egy ismert kath. egyházi pastorale eleje. 

4. Kilitii. Somogy- vm. Veszprém-vm. határán, Siófok 
szomszédságában Az egyszerűbb bábtánczoltató játékok közül 
való. E typus változatai vannak elterjedve a Balaton dél- 
keleti vidékén is. A II. sz. táblán bemutatott betlehem 
a Magy. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának tulajdona. 
Oszlopos tornácza a mai házépítést utánozza, tehát nincs 
összefüggésben a régi marionett mellőzött, vagy elfeledett 
formáival. 

5. Zádori. Somogy-vm. Dráva-mellék. Benne a báb- 
tánczoltat ásnak már nincs nyoma, de azért egészen nyilván- 
való, hogy ez a déli országhatáron gyűjtött játék is a 
dunántúli bábtánczoltató typushoz tartozik. A hosszú 
ének-egyvelegben számos régiség törmeléke felismerhető. 
így az elején az »Oh gyönyörűséges ség«-gel kezdődő 12 soros 
rész egy régi pásztordal törmelékeiből rovatott össze. Ép 
szövegét 1. Bartalus, V. 107—8. A pásztorok tréfás rig- 
musaiban szintén vannak elemek, a melyek a 2. sz. 
tapolczai régi lejegyzés » Felköszöntés « czímű VI. sz. 
rigmusaiban megtalálhatók. így a második pásztor mondó- 
ka jában szerepel a czigány és a felköszöntött Pál, Dadóé- 
ban pedig az érthetlen >szitmony«, a mi a tapolczai vál- 
tozatban »szigmon - pohár « formában fordul elő. V. ö. 
Kálmány : Koszorút, II. 175. s itt a 30. sz. bordallal és 
jegyzetével. 

33* 



Digitized by 



Google 



516 



6. Gálosfai. Somogy-vm. Baranya-vm. határa köze- 
lében. Gyűjtőnk értesítése szerint e játék-szövegét egy idős. 
Gombos Apollónia nevű iparosné diktálta le és énekelte el 
úgy, a hogy azt régen a betlehemesek eljátszották. Régi- 
ségét valóban igazolja az, hogy szövege nagyon hasonlít a 
távoli tapolczaihoz. (L. fentebb a 2. sz. jegyzetet.) Dadó 
első rigmusát a tapolczain kiviil v. ö. egy szeged-vidéki 
játék rigmusával (Kálmány : Szeged népe, III. 128.) 
A »Nossza, Margit asszony . . . c kezdetű ének első vers- 
szakának változata megtalálható egy palócz karácsonyesti 
köszöntőben (Pap Gyula : Palóc népköltemények, 147. sz. 
és ez után dr. Kiss Áron : Magyar gyermekjáték-gyűjte- 
mény, 456.) 

Itt jegyezzük meg, hogy e három somogy-vármegyei 
betlehemes játékon kivül még kettő ismeretes. (M. Nyelvőr. 
1876. V. 234. és 1877. VI. 427.) Az első bábtánczoltató 
játék Mesztegnyéről való, a másik Nagocson, Tolna-vm. 
határa közelében jegyeztetett le. Az utóbbi helyen a báb- 
tánczoltatást már nem ismerik. 

7. Vásáros-Dombó vidékéről. Baranya-vm. Beküldője 
a lejegyzés helyét pontosan nem jelölte meg. Ama ritkább 
romlott példányok közül való, a melyből az angyal szerepe 
s vele a betlehem is mellőztetett. (Egy rendelkezésünkre 
álló vépi, vas-vmi, játékban ugyané jelenség tapasztalható.) 
Ezért az angyal keltegető énekét az egyik fekvő pásztor 
kénytelen pótolni. A pásztorok éneke az alább olvasható 
1. sz. karácsonyi énekből való. A karének két ismert 
betlehemes énekből vonatott össze. Az első részt 1. Kálmány: 
Szeged népe, III. 135., mindkét részt Gyűjt. I. 74 — 5. 
A táncznóta teljesebb szövegét l. a következő nagy-mizdói 
játékban. A szintén összerótt záró rigmus első felének válto- 
zata megvan az előző jegyzetben említett nágocsi, továbbá 
egy répczevidéki (Ethnographia, 1892. III. 96.) és egy szeged- 
vidéki játékban (Kálmány: Szeged népe, III. 137.). 



Digitized by 



Google 



517 



8. Nagy-mizdói. Vas-vm. Hegyhát. A beküldő szerint 
e játék hire messze földre elterjedt, mert a nagy-mizdói 
betlehemesek nemcsak a hegyháti falvakat látogatják meg, 
hanem átlátogatnak Zalába s elbarangolnak Zala-Egerszegig 
is. Ez a gyakorlat aztán a játék szövegét annyira megrögzí- 
tette, hogy a legöregebb emberek sem találnak benne elvál- 
tozást. A pásztorok nevei és szerepeik szövege valóban 
épebben megmaradt, mint e játék rendelkezésünkre álló 
többi vas-vmegyei és sopron-vmegyei változataiban. E rom- 
lott változatokban a zalai és somogyi játékok nyomán a 
pásztorok tréfás jelenete lépett előtérbe. Titeris pásztor 
classzikus nevéből Jaák (Vas-vm.) és Csepreg (Sopron- vm.) 
vidékén Finfiris lett. A többi pásztor nevét utóbb a tréfás 
beköszöntő első szavai helyettesítették. így lett Zala- 
Egerszegen és vidékén, továbbá Zala-vm. észak-keleti 
részeiben (pl. Szent-Mihályon) a >Szalonnás jó estét* kívánó 
Szalonnás és Szulánnás, a »Töpörtős (vagy: pörczékes) 
jó estét* kivánó pedig Töpö'rtős vagy Pörczékes. (V. ö. az 
előző jegyzetben említett mesztegnyei s a > Zalamegye* 
1898. évi foly. 51. sz. mellékletén található mysteriummal.) 
Ép így támadt a szombathelyi játék Hopp Istókja s így 
közzétett répczevidéki játék (Ethnographia, 1892. évi 
III. köt. 76.) Hopp Pistája és Szerencsese is. (A Hopp 
Istók beköszöntőjét 1. az 1. sz. játékban. Eredetére vonat- 
kozólag pedig 1. Gyűjt. I. 61. és 77.) Vas-vm. és Sopron- vm. 
e vidékein a helybeli templomok formáját utánzó tornyos 
betlehemek is megritkultak. így a népes Csepregen csak 
egy kis papir skatulyából formált czifra >istálócská«-t 
hordoznak betlehem gyanánt. Ilyen körülmények közt tehát 
itt a bábtánczoltatásnak sem lehet nyoma. 

Maksus >Stiridom fumfárom« kezdetű virrasztó éneke 
szakasztottan ilyen alkalmazásban megtalálható a bindt- 
márkusfalvi (Sáros- vm.) tót karácsonyi mysteriumban is : 



Digitized by 



Google 



518 



Fedor : 

Feküdjetek le mindnyájan! 
Fedor őrzi majd a nyájat. 
(A pásztorok lefekszenek, ő pedig énekel :) 

Pasor Fedor ovce, Fedor nyájat őriz, 

Fimfarum, fimfarum ! Fim farum, fimfarum ! 

Pri Betljanskich horách, Betlehem tájékán, 

Stidridom, stilridom ! Stidridom, stidridom ! 

Jellemző, hogy annak, a mi a magyar szövegben 
furcsaság, a tót szövegben sincs értelme. (A Magy. Nemzeti 
Múzeum néprajzi osztályának Értesítője, 1904. V. 23.) 
A » Nosza Maksusok . . .« kezdetű karénekben emiitett 
»nagy pajta* azt sejteti, hogy a terjedelmes mysteriummal 
régebben nem házaltak, hanem valamely pajtában nyilvá- 
nosan eljátszották. 

A » mennyországba jer pajtás* kezdetű utolsó ének 
változatait 1. Gyűjt. I. 8. és 54. 1. Kálmány : Koszorúk, II. 5. 
Megvan egy birtokunkban lévő kővágó-eörsi (Zala-vm. 
Balaton-vidéki) betlehemes játékban is. Egy terjedelmes 
világi változatát Erdélyi (I. 355.) a katonai és hadidalok 
közt adta ki. Ez a félnépi toborzó azonban csak másolat 
egy 1790-ben megjelent »Öt szép új mulatságos világi énekek* 
czímű négy leveles ponyva-termékből. Mivel e toborzóban 
a betlehemesek mysteriumi jellegű tréfás énekének minden 
sora megtalálható, mi azt hisszük, hogy a toborzóba épen 
nem illő népies mysteriumi sorok régiebbek és eredetiebbek 
is a ponyvára került XVIII. századi félnépi átdolgozásnál. 

9. Esztergomi. Egy romlott szövegű játék, melyet 
a báb tánczol tatás tesz érdekessé. A beköszöntő eleje alább 
előfordul az 1. sz. háromkirály ok- játékban is. A két angyal 
énekének nagy-kanizsai változatát 1. fentebb az 1. sz. jegy- 
zetben. A III. táblán bemutatott nagy betlehem a Magyar 
Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának tulajdona. Mivel a 
betlehemet mindig az angyal viszi, itt azért szerepelhet két 



Digitized by 



Google 



519 



angyal, mert a két oldalt két nyakbavetőveí ellátott nagy 
betlehemet két szereplőnek kell czipelnie. 

10. Mindszent-káli karácsonyi énekek. Zala-vm. 
Balaton- vidék. — Mivel az öregebb emberektől több vesz- 
prémi és zalai faluban arról értesültünk, hogy régebben a 
betlehemes játékokat az iskola helyiségében idősebb legények 
adták elő, kutatni kezdtünk ebben az irányban is. A terje- 
delmesebbeknek jelzett játékok kéziratainak nyomozása nem 
vezetett eredményre. Csak Mindszent-Kálon jöttünk nyo- 
mára annak, hogy a r. kath. leány egy házban a régi kántorok 
karácsonykor a templomban egy szép betlehemet állítottak ki 
s mig látható volt, a kórusban betlehemes énekeket is szoktak 
énekelni. A keresett kántor-könyv a múlt század 80-as 
éveinek derekán elvégre előkerült. Az írott könyv czíme ez 
volt : » Adventre való Énekek, a mellyeket irta légyen (a név 
ki volt szakítva*). A 23-ik adventi ének után e keltezést 
találtam : >Dic 20-a Juni 1815-0*. A 24- ik adventi ének 
után pedig »Karátsonyi Énekek* következtek. Az első öt 
ének mindegyike »Pastorale« czímet kapott, utánuk két 
»Alia« (a kath. énekeskönyvekben is szereplő »Midőn a' szűz 
magzat ty át . . . « és >Szűz Mária e' világra nékünk . . . « 
kezdetű karácsonyi ének), továbbá egy »Karátsonyi Kyrie«, 
a »DitsŐ8ség mennyben az Istennek* kezdetű Glória és a 
^Hiszünk mi az egy Istenben* kezdetű Credo következett. 
Mi a tudákos szerzeménynek bizonyult 3. szám kivételével 
az összes pastoralékat a helyesírási sajátságok megváltoz- 
tatása nélkül betűszerint közöljük. Közlésüket azért tartjuk 
szükségesnek, mert a 3. számú kivételével töredékesen vala- 
mennyi ének előfordul népi betlehemes játékainkban. Itt 
tehát vagy olyan emlékekkel van dolgunk, a melyek régi 
betlehemeseink teljes, vagy a maiaknál jóval teljesebb játék- 
szövegeiből gyűjtettek össze ; vagy pedig olyan népies régi 
ének-gyüjteményből valók, a melyekből a játékok szerzői 
meríthettek. Mivel az utóbbi esetben az általánosan használt 



Digitized by 



Google 



520 



és szettére megdézsmált gyűjtemény aligha maradhatott 
volna ismeretlenül, szerintünk csakis az első eshetőség forog- 
hat fenn. Egy ilyen, több vidékhez alkalmazkodó népies 
gyűjtemény nagyon könnyen létre jöhetett és el is terjed- 
hetett a kántor-működés körében. De bármi légyen is a kis 
ének-gyűjtemény keletkezésének titka, az feltétlenül bizonyos, 
hogy az énekek szorosan -összefüggenek a hazai betlehemes 
játékok történetével. Ennek bizonyítékául megemlítjük, 
hogy az 1. sz. ének egyes részeivel találkozunk Erdélyi I. 
311., Gyűjt. I. 5, 17, 20, 37. M. Nyelvőr, 1876. V. 236—7. 
a mesztegnyei játékban 8 az itt bemutatott kis kanizsai, 
tapolczai, kilitii, zádori és vásáros-dombói játékokban ; 
a 2. sz. részeivel Kálmány : Koszorúk, I. 4, 5. ; II. 2, 3, 
7—8, 10, 14—43., Gyűjt. I. 103. s itt a kis-kanizsaiban, 
vásáros-dombóiban ; a 4. sz. részeivel Kálmány : Koszorúk, 
I. 4. U. a. : Szeged népe, III 129. ; az 5. sz. részeivel 
Kálmány : Koszorúk, II. 11, 15., Gyűjt. I. 101., s itt a 
kis-kanizsaiban és a zádoriban. 

Mindenesetre fontos volna kideríteni, hogy a népi 
betlehemmel együtt máshol is beférköztek-e a betlehemesek 
pastoralei a templomokba. A további kutatások irányítása 
czéljából fentebb már közöltük azt a rövid értesítést, a 
melyben Harmath Lujza arról tudósít bennünket, hogy a 
Nyárád mentén Erdélyben még ma is a falusi templomokban 
adják elő a karácsonyi betlehemes játékokat. 

II. 

Három királyok. 

(Vizkereszti játékok.) 

Ott, a hol betlehemesek járnak, rendszerint meg- 
jelennek a »három királyok* is. Mivel a betlehemmel való 
házalás — különösen ha a szomszéd falvakba is ellátogatnak 
— néha eltart egész vízkeresztig (jan. 6.), a három királyok 



Digitized by 



Google 



521 



csaknem mindig a betlehemező fiúk közül kerülnek ki. 
A betlehemes játékok fenti magyarázatában már utaltunk 
arra, hogy ez a gyakorlat szorosan összefügg a régi kará- 
csonyi mysteriumokból kiszakított vizkereszti játékok ki- 
alakulásával. Nyilván ezzel a származással függ össze még 
az a sajátságos jelenség is, hogy a betlehemesek énekei és 
rigmusai néha a három királyok ajkán is megcsendülnek, 
s hogy néha a két játék szerepeit is összezavarják. (L. itt 
az 1. sz. esztergomi, a 4. sz. nagy-kanizsai és a 6. sz. 
szent-ben-káli játékokat, továbbá Kálmány : Koszorúk, 
II. 47—8. és 51. ; a Zalai Közlöny, 1906. jan. 13-iki Zala- 
vmi közlése szerint >az egyik egy kis kápolnában viszi 
a kis Jézust*.) A két iker-szokás sorsa egyébként annyira 
összeforrt, hogy a hol a betlehemezést utóbb elhanyagolták, 
ott már a vizkereszti játék sincs meg régi terjedelmében. 
A betlehem előtt mókázó pásztorok szerepeinek egyszerű- 
sítése rendszerint maga után vonta a királyok és környe- 
zetük szerepeinek pusztulását, is. A három király mellőzi 
régi palástját s a szerecsen király arcza sincs többé bekor- 
mozva. Utóbb létszámuk is megcsappan s a betlehemesek 
közül ide szakadt angyal helyettesíti az egyik királyt, 
a másik szerepét pedig egy régi mysteriumi alak, Heródes 
vállalja magára. A régi alakoskodás emlékéül csak a papír 
»csákókat* őrzik meg s néha felkötik még a betlehemes 
pásztorok bajuszát is. így indulnak el aztán az elmarad- 
hatlan csillaggal, melynek XXXX formára összeszegelt nye- 
lén a kirúgható >csillag« kétféle lehet: vagy egy kisebb 
csillag alakú faragvány, a mit szines pántlikákból készült 
üstökkel látnak el ; vagy pedig egy kisebb fajta szita- 
kéregből rögtönzött s elől fehér papírral befedett korong, 
melyben gyertya ég és így a papírra rajzolt alkalmi jele- 
netek is láthatók. Megjelenésük alkalmával a kath. énekes- 
könyvekből ismert » Három királyok napján . . . «, vagy 
»Új csillag támadt az égen . . . « kezdetű énekek vala- 



Digitized by 



Google 



522 



melyikét mondják el s midőn a versszakok refrainjéhez 
érnek, a csillagot mindig kirúgatják. 

Az első, de német nyelvű, vizkereszti játékot tudtunk- 
kal Réső Ensel Sándor közölte 1867-ben Császártöltésről, 
Pest-vm. (Magyarországi népszokások 339.). Magyar vidéken 
gyűjtött adalékok jelentek meg utóbb a Magyar Nyelvőr 
1876. V. 332., Kálmány: Koszorúk, II. 47—52. (három 
példány); Szeged népe II. 98., III. 138—140. (két példány) ; 
Etnographia, 1891. II. 82, 112., 1892. III. 79, 151., 1896. 
VII. 413., 1898. IX. 365., 1890. X. 302. (többnyire rövid 
ismertetés) ; Gyűjteményünk, I. 128 —134. (két példány) ; 
továbbá a M. N. Múzeum néprajzi osztályának Értesítője, 
1904. V. 1. füz., a honnan az itt közölt IV. tábla képét is 
átvettük. 

1. Esztergomi. Beköszöntője betlehemes játékból 
való. Változatát 1. fentebb a 9. sz. esztergomi játékban. 
A »Három királyok . . . « kezdetű ének változatát 1. Kál- 
mány : Koszorúk, II. 49. és Gyűjt. I. 128. A » Három királyok 
napján . . . « kezdetű egyházi éneket 1. Gyűjt. I. 131. 

2. Noszlopi. Veszprém- vm. Első versszakának váltó 
zata megvan a Cantus Catholici 1703-ki kiad. 74. 1. 

3. Kővágó-örsi. Zala-vm. A vitéz és a káplár 
nyilván Menyhárdot és Boldizsárt helyettesíti. A karének 
refrain nélküli változata ismeretes (Cantus Cath. 1703-ki 
kiad. 70—71. Kajoni : Cantionale, 1719-ki kiad. 83.) 

4. Nagy-kanizsai. Zala-vm. Az angyal bizonyára a 
betlehemesek közül tévedt ide. Jellemző, hogy e játékban 
már egy bibliai király sem szerepel. A »Szitykes-szutykos« 
neve az egyik király beköszöntőjének első két szavából 
támadt. Hasonló jelenséggel találkoztunk fentebb a betle- 
hemes játékok 8. sz. jegyzetében is. A »vas banyo« azt 
a vasfogú banyát akarja jelenteni, a kit emlegetnek egy 
göcseji (tehát közeli) betlehemes játékban is. (Gyűjt. 
I. 4.) 



Digitized by 



Google 



523 



5. Nagy-récsei. Zala-vm. Az egyházi énekeskönyvek- 
ből vett karének előfordul Gyűjt. I. 131. Refrainje a Cantus 
Catholici szerint így hangzik: »Szép s jeles, szép csillag, 
szép napunk támad «. 

6. Szent-ben-káli. Itt csillagot nem hordanak, de 
e helyett magukkal viszik a karácsonyi betlehemet. 
V. ö. a Zalai Közlöny fentebb emiitett 1906. jan. 13-iki 
közleményével. Énekük inkább templomi éneknek látszik. 
A lejegyzés helye tőszomszédja Mindszent-Kálnak, a hon- 
nan a fenti karácsonyi énekek valók. 

7. Vépi. Vasm. Az egyházi és egyéb vallásos tar- 
talmú énekek hasonló parodizál ására és traves tálasára több 
példa található Gyűjt. II. 232-4. Egy régi palócz szent- 
iváni éneket 1. Ethnographia, 1894. V. 127. 

III. 

Balázs-járás. 

Ez a febr. 3-ki magyar farsangi népszokás leginkább 
a Dunántúlon van elterjedve. Különösen Győr-, Veszprém-, 
Zala- és Somogy-vármegyében kedvelik. Mivel a szomszédos 
népek is csak a cseh-tót területeken ismerik, a hazai nép- 
rajz feladata volna, hogy bennünket eredete felől kellőleg 
tájékoztasson. Nálunk azonban történeti adatok egyelőre 
még nem állanak rendelkezésünkre, a népszokás tartalma 
pedig nem alkalmas arra, hogy benne messze visszanyúló 
vonatkozásokat keressünk. A teljesebb szövegek Szent Balázs 
püspököt szerepeltetik csákós és fakardos apró katonáival, 
a kik közt néhánynak alamizsna-gyűjtő szerepe van. A többi 
rendszerint csak rangban tér el egymástól. Rigmusaikból 
kitűnik, hogy a tréfás farsangi alakoskodásra már a régebbi 
időben is iskolás gyerekek szoktak vállalkozni. A lesencze- 
istvándi (zala-vmi) Balázs-katonák kar-éneke (Abafi : Figyelő, 
III. 375.) például azt hangoztatja, hogy 



Digitized by 



Google 



524 



Régi bevett szokás szerént 
Jöttünk énekelni, 
Dijak tör vént nem akarjuk 
Éppen félben hagyni. 

Ezért szerepükhöz szorosan hozzátartozik, hogy tudo- 
mányukat alkalmi versmondással fitogtassák. Az alsóbb- 
rendű ismeretet egy velük vitt »kis diák«-kal, vagy 
>ábéczés«-sel mutattatják be. A versek vonatkozásaiból 
még csak az tűnik ki, hogy megjelenésükkel az esti fonó- 
kat szokták háborgatni. Vaskos tréfáik éle szintén az 
asszonyok és a farsangon hoppon maradó (férjhez nem menő) 
s a nyugoti népek szokásaiban általánosan szereplő törzsök- 
húzással megfenyegetett leányok ellen irányul. A népszokás 
szövegében nyelvi régiségeknek nincs nyoma. A tartalom- 
ban sincs semmi, a mi a régebbi századok viszonyait tük- 
rözné vissza. A 4. sz. noszlopi játék egyik szereplője, a 
generális, magát Toldi Miklósnak nevezi ; de ezt beleszőhet- 
tek azok a falusi diákokat foglalkoztató tudákos iskola- 
mesterek is, a kik a generálissal máshol azt mondatták, 
hogy >régi országunkból, nemes Szitty iából* érkezett haza. 
(Abafi: Figyelő, III. 283. — V. ö. ugyanott 281, 369. 
és 371. ; továbbá M. Nyelvőr, VI. 187.) 

E népszokásra nálunk először az 1847-iki Honderű (1. 94.) 
hivta fel a figyelmet. A lelőhely megjelölése nélkül közölt 
mutatvány után Kelecsényi József 1854-ben Kubinyi Ferencz 
és Vahot Imre >Magyarország és Erdély képekben* czimű 
vállalata III. kötetében a kolóniák (Nyitra-vm.) Szent 
Balázs-napját ismertette. A két játékszöveget 1867-ben 
másodszor is kiadta Réső Ensel Sándor: Magyarországi 
népszokások, 131. és 183. Később Sztachovics Rémig tüze- 
tesebb kutatást kezdett s Abafi Lajos Figyelőjének említett 
kötetében Pozsony-, Komárom-, Veszprém-, Zala- és Somogy- 
vármegyéből közölt tiz pontosan megfigyelt Balázsjáró nép- 
szokást. Ezenkivül közölt még a M. Nyelvőr egy gyor- és 



Digitized by 



Google 



525 



két veszprém-vármegyei (1877, VI. 188. ; 1885, XIV. 140. és 
472.), egy raádit (baranya-vmit) dr. Kiss Áron : M. gyermek- 
játék-gyűjtemény 448., az Ethnographia pedig egy göcseji, 
zala-vmi (1895, VI. 322.) és egy sopron-vármegyei (1890, 
XI. 461.) adalékot. 

Ha az igy összegyűjtött anyaghoz az itt közölt nyolcz 
játékot is hozzáveszszük, elég pontosan megállapítható, hogy 
a Balázsoló népszokás összes változatai egy olyan közös 
törzsből ágaztak szét, a melynek körvonalait, sőt minden 
eredeti alkotó elemét is fel lehet ismernünk. Ezekre támasz- 
kodva már Sztachovics megállapította, hogy e népszokás 
Szent Balázs legendája alapján keletkezett. » Azonban — 
mondja — eszméjét ne az uj kivonatos legendákban, hanem 
a régiebb, teljes legendákban keressük, mert ezekben több 
az érintkezési pont a Balázs-járással.* Ebben Balázs püspö- 
köt nyilván mint gyermekek védszentjét felismerhetni : mert 
ő az, ki a legenda és Ígérete szerint a hozzájáruló gyerme- 
keket torok- bajtól s közülök egyet a torkán akadt halcsont- 
tól megszabadítja. Különben is hasonlíthatlan szelídsége, 
madarakkal társalgása, a szelídekké vált vadállatok gyó- 
gyítása, megkedvelésére hivták fel ugy a híveket hajdan, 
mint a gyermekeket a jelenben. A katonákat, kik őt Agricola 
elejbe viszik, nem szűnik az utón tanítani és téríteni ; tehát 
Balázs a tanító és a gyerekek, kik most őtet mint katonák 
kisérik, az ő tanítványai, kik az ő nevében szülőiktől aján- 
dékot kérnek, hogy így a jövendő község védszentje napján 
agapét tarthasson, c Abból, hogy a Balázs-katonák rigmusaik- 
ban az özvegyekkel, férjes asszonyokkal és férjhezmenő 
leányokkal egyaránt évődnek, Sztachovics még azt is haj- 

* Sz. forrásul »Jacobi Janucasis História Longo- 
bardica. Per Joh. Zainer in Ulm.« évszám nélküli első 
kiadását használta. Szerinte ezt tételről tételre követi a 
régi Passionale is (Köpke kiad. 168—176. 1. »Von sánta 
Blasio einem bisehowe*). 



Digitized by 



Google 



526 



lando következtetni, hogy itt azoknak az asszonyoknak 
emléke lappang, a kiket a pogányok azért végeztek ki, 
mivel a gerebennel kínzott Balázs püspök vérét összegyűj- 
tötték, a pogányok piszkos bálványait pedig istenvoltuk 
kipróbálása végett ravaszul vizbe dobták. Mi azonban ezt 
már nem tartjuk valószínűnek. Egyrészt azért, mert a 
játékok e részeiben nincs semmi legendái vonás; másrészt 
pedig azért, mert a nőkre vonatkozó sok tréfás rigmus csak 
farsangi bohóskodás akar lenni és semmi más. 

A népszokás eredetére ezúttal is az összehasonlító 
folklóré vethet némi világot. A hazai tót és ezzel szomszédos 
morva területeken még ma is megvan a mienkkel egyező 
házaló szokás. A zászlóval, nyárssal megjelenő iskolás fiák 
itt is tanítójuk számára gyűjtenek adományt és itt is összever- 
buválják leendő tanulótársaikat. A szokás régiségére szintén 
történik hivatkozás, és az ó-cseh csíziók csakugyan igazolják 
ezt a régiséget, mert a naptárhoz igazodó események közt 
megemlítik, hogy Szent Balázs napján megjelennek az 
iskolás fiúk házaló csoportjai.* Mivel pedig a kis diákok 
1799. óta megfigyelt mondókái csaknem teljesen egyeznek 
a Gergely-járók rigmusaival, nagyon valószínű, hogy a két 
közös tárgyú népszokás tulajdonkép egy közös tőből ágazha- 
tott szét.** Sőt az nem szenvedhet kétséget, hogy a törzset 
ezúttal a sokkal kedveltebb és a régi iskolai év kezdetét is 
jelző Gergely-napi népszokás szolgáltatta. így aztán kiderít- 
hető, hogy a dunántúli végek kedvelt. Balázs-napi nép- 
szokását tulajdonkép a közeli szláv területek újabb keletű 



* Abhandluug d. Königl. böhmischen Gesellschaft der 
Wissenschaften. Prága, 1843. V. 2. köt. 187. — Sborník 
slovenskych piesni. Bécs, 1870. I. 179. 

** Sasínek: Archív, 1873. II. 1. köt. 79. — Bartos : 
Nase déti. Brünn, 1888. 277-8. — Dr. J. Herben : 
Slovácké déti. Prága, 1890. 60—1, 200. — Őesty Lid. 
Prága, 1896. YI. 86. 



Digitized by 



Google 



527 



Balázs-járása keltette életre. Ez volna tehát az oka annak, 
hogy nálunk csak a Balázs- járás hasonlít a szláv szomszédok 
Balázs-napi és Gergely-napi népszokásához ; míg a magyar 
Gergely-járást már egy sokkal korábbi kölcsönhatás létre- 
hozta, a hazai viszonyok pedig fejlődését utóbb a szláv 
forrásból függetlenül irányították. 

1. Köveskállai. Zala-vm. Balaton- vidék. E lejegyzés 
az 1880-as évek derekáról való. Itt az utóbbi két évtized 
folyamán már nem jártak Balázsolók. A terjedelmes szöveg 
több helyén romlás észlelhető. A püspök »dudálás«-a bizo- 
nyára valóságos dudaszót helyettesít (v. ö. Figyelő, III. 
281.), a hozzá dörmögött szöveg (v. ö. Figyelő, III. 376., 
378. és 379.) pedig verstörmelék, mely épebb formában 
megvan a koloni változatban (Kubinyi-Vahot : Magyar- 
ország és Erdély képekben, III. 27. és Réső Ensel Sándor : 
Magyarországi népszokások, 184.). Néhány sornyi törmelé- 
két 1. itt a 7. sz. játékban. A karénekben említett törzsök- 
vontatásra vonatkozólag 1. Gyűjt. V. 237. és Figyelő, III. 
284., 285., 370. és 372. A káplár mondókája sem a játék 
le végére, hanem az elejére való. 

2. Kővágó-őrsi. Zala-vm. Az előző község szomszéd- 
ságából. A kar-ének e sora * Fűzzetek lányok koszorút* 
nyilván romlott szöveg az előző szám e sora helyett : » Húz- 
zatok lányok törzsököt . . .« 

3. Cserszegi. Zala-vm. Balaton- vidék. Az első kar- 
ének az alább közlendő Gergelyjáró ének nótájára készült. 
Ugyanilyen hatás alatt jött létre a püspök-rigmus és a kar- 
ének verbuváló tartalma is. A diák-verbuválás nyoma meg- 
van a mi 7. és 8. sz. játékunkban 8 a Figyelő, III. 371. 
és 379. A kis diák ábéczéztetése e helyes formában 
csak itt fordul elő. A vele kapcsolatos s máshol össze is 
kevert változatai teljesebb formában megvan a Figyelő, 
III. 285., 286., Székely Sándor: Tréfás népdalok, 6. és 
Ethnographia, 1895. VI. 323. 



Digitized by 



Google 



528 



4. Noszlopi. Veszprém-vm. Az itt szereplő Toldi 
Miklósról a jánosházi (vas-vmi) Balázs-járók »János fő- 
királl«-a szintén megemlékezik, igy : »Zén vagyok az elő- 
járó vitéz, melylyben az elküldetett vitéz (igy !) Balázs- 
katonák azért küldöttek, hogy nékik szálast készicscsenek. 
Ászt is tuttára adom őmiltóságának (t. i. nekem), zén 
vagyok a Toldi Miklós. Jösztök bé katonáim !« (A Balázs- 
éneket megelőző romlott szövegű mókázás közlését feles- 
legesnek tartottam.) A »Verbung« Sztachovics néhány köz- 
leményében *Fullér« néven szerepel. Mondókája a verbung- 
ének ismert szövegének elejéről való. (V. ö. Erdélyi, 
III. 123.) A diák-szóra vonatkozó sorok megvannak itt a 
8. sz. játékban, a M. Nyelvőr, VI. 188. s a Figyelő, III. 283. 

5. Devecseri. Veszprém-vm. Somló vidékén a Balázs- 
katonák rendszerint megneveztetnek, de nevüknek semmi 
jelentősége sincs. Igy a 3. sz. jegyzetben említett jánosházi 
játék szereplői János, Máté és András voltak. 

6. Lengyel-tótii. Somogy-vm. Romlott s többféle 
törmelékből összevont szöveg. Kezdő sorai egy régi betle- 
hemes-énekből valók. (V. ö. a 8. sz. betlehemes játék fen- 
tebbi jegyzetével.) A házról-házraj árast teszi szóvá a Figyelő, 
III. 374. 1. olvasható lesencze-tomaji (zala-vmi) változat is. 

7. Szántói. Tolna-vm. Az emlékezet után leirt szöveg 
több helyén romlás észlelhető. A püspök examinálása elő- 
fordul egy győr-vm. (M. Nyelvőr, VI. 189.), egy pozsony-vm. 
és egy veszprém-vm. változatban. (Figyelő, III. 284., 370. 
és 372.) A romlott latin szöveget lásd u. o. 374. és 379. 
Helyesen igy hangzik : Totus campus debitorum florem 
germinet — Omne dignum veneremur laude. 

8. Kányái. Tolna-vm. A Balázsjárók táncza — noha 
más szövegekben is találunk reá vonatkozó utalásokat 
(pl. itt az előző 7. sz. játékban s a Figyelő, III. 282., 287. 
és 378 — 9.) — csak e változatban fordul elő. Egy tatai 
játékban szerepel ugyan egy tánezoló zsidó (Figyelő, III. 



Digitized by 



Google 



529 



287.) ; de nem valószínű, hogy ez a betlehemesek lánczos 
botját zörgető alak régebben a többi változatokban szintén 
előfordult volna. 

IV. 
Gergely-járás. 

Ez a márcz. 12-iki népszokás minden tekintetben 
rokon a Balázs-járással. A tanulótársakat verbuváló falusi 
iskolás gyerekek az iskola és a tanító dicséretére éneket 
mondanak s a házalás befejeztével keresményüket még ma 
is gyakran megosztják tanítójukkal, a ki őket ünnepélyesen 
megvendégeli.* E népszokás a szomszédos német, tót, morva 
és lengyel területeken ugyanilyen formában van elterjedve. 
Ott, a hol az alakoskodás nagyobb méreteket nem öltött, 
pl. Ansbach vidékén (Bajorországban), az énekesek fakard- 
dal, Csehországban katonai egyenruhában jelennek meg, 
Németországban pedig a tanító vezetésével járják végig a 
szétszórtan épült falvak házait s az összegyűjtött élelemből 
őket tanítójuk a kocsmában megvendégeli. A cseheknél, 
morváknál és lengyeleknél szintén a tanító osztja ki a 
Gergely-katonák püspökeinek, papjainak, zászlósainak, káp- 
lárjainak, nyársasainak, kosarasainak stb. szerepeit s végül 
pénzkeresményüket elosztja köztük, az ennivalóból pedig az 
iskolában megvendégli őket.** 

* V. Ö. Ipolyi : Magyar mythologia, 189. és 299. 
** Cassel: Altkirchliche Eestkalender, 1869. 29— 31. 
— 0. Erh. v. Reinsberg-Düringsfeld : Das festliche Jahr. 
1898. II. kiad. 98., 100. — U. a.: Fest-Kalender aus 
BÖhmen, II. kiad. 94—8. (Németre fordított s magyar szem- 
pontból is szerfelett érdekes énekekkel.) — Zibrt: Staro- 
ceské vyrocní obyceje. Prága, 1889. 65—7. — Dr. J. Her- 
ben: Slovácké déti. U. o. 1890. 60—1., 200. — Bartos : 
Nase déti. Brünn, 1888. 277—8. — Cesky Lid, 1891. I. 
601 — 3., II. 66., VI. 13. (a népszokás régibb irodalmának 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 34 

Digitized by VjOOQlC 



530 



E népszokás abban az iskolai ünnepségben gyökere- 
zik, a melyet IV. Gergely pápa 830-ban rendelt el I. Gergely 
vagy Nagy Szent Gergely tiszteletére, mivel ez az elődje 
nagyot lendített az iskoláztatás ügyén s nagy kedvelője volt 
az ünnepségeknek és az énekművészetnek is. Hogy az iskolák 
e patronusát a tanítványok nálunk mikor kezdhették ünne- 
pelni, adat hiányában pontosan meg nem állapítható. A leg- 
régibb történeti nyom az 1696-ban Lőcsén megjelent »Zön- 
gedöző mennyei karc czímü énekgyüjteményben található 
meg. E gyűjtemény már közli (69—70. 1.) azt a terjedelmes 
éneket, a melyet a Gergely-járók szoktak elmondani. Mivel 
a nép ajkán jóval teljesebb szöveg él, azt kell hinnünk, hogy 
a nép nem innen kölcsönzött; hanem megfordítva, a gyűj- 
temény kölcsönzött az elterjedt népszokástól. 

A regös-énekek magyarázása alkalmával már utaltunk 
arra, hogy a Gergely-nap régebben összeesett az ó-naptár 
márcz. 1-ével, vagyis a szlávok régi uj esztendejével. Nyil- 
ván ez a naptár irányította az iskolai év régi megkezdését 
is.* Ezért nagyon valószínű, hogy ezt a diákokat verbuváló 
népszokást velünk szláv szomszédjaink ismertették meg. Rá- 
mutattunk továbbá arra is, hogy ez a naptári találkozás a 
tótsággal érintkező magyar nyelvterületen egy olyan Gergely- 
napi népszokást hozott létre, a melynek alakoskodói közt az 
ó-esztendőt symbolizáló szláv muriena is szerepelt egy fekete 
morjó képében (Gyűjt. V. 262—5.). E népszokásoknak azonban 
egyetlen teljes szövege sem maradt reánk. Az Életképek 
1844. évi 7. füzete a morjó mondókájából csak egy vers- 
szakot mentett meg. Később a M. Nyelvőr 1877. évi VI. köt. 

408—412. 1. egy Gergely-napi játékot közölt e czímmel: 
felsorolásával), 86., VII. 56., 393., IX. 354., X. 453—4. 
(Több olyan játék-szöveggel, melyeknek egyes részletei a 
magyar Balázs- járók szerepeihez és mon dókáihoz hasonlíta- 
nak.) Pauli Zegota (Lud, II. Lemberg, 1896. 199.). 

* Linde szótára erre vonatkozólag Bielski króniká- 
jára hivatkozik. V. ö. Lud, II. 198. 



Digitized by 



Google 



531 



» Carmina peracta et producta Anno 1791. Tomorini in die 
Gregorii.« Bizonyára ugyané forrásból ered az a Tomoron 
(Abauj-Torna-vm.) felfedezett Gergely-napi játék- gyűjte- 
mény, a melyből megtudtuk, hogy az 1816 — 26. években 
Simonyiban (Gömör-vra.) Ketskeméti Sámuel oskola-rektor 
tanítványaival több játékot előadatott (Ethnographia, 1903. 
évi XIV. köt. 346 — 357.). Mivel ezekben az iskolai drámák 
mintájára készült, de a népnek szánt s a néphagyományt is 
tiszteletben tartó játékokban a bohóskodó Mórión kívül 
mythologiai alakok (Dérhúzó, Músa, Pallas, Juppiter stb.), 
diákok, különböző rangú katonák és ajándék-gyűjtők (nyársas, 
kosár-hordó, erszényes, tojásos, szalonnás) szerepeltek, joggal 
hihetjük, hogy nálunk a Gergely-járók régebben mindenhol 
ilyén katonás szerepekben jelentek meg. 

Dugonics András 1820-ban kiadott »Magyar példa- 
beszédek és jeles mondások* ez. gyűjteményének I. köt. 145. 
megemlíti, hogy »régen Gergely napján a kisdedek katonást 
játszottak és a várost körüljárták vagy lovon vagy némelyek 
gyalog. Villogtatták kardjaikat, de senkit sem vágtak meg«. 
Szerinte e népszokás Erdélyben még divatban volt. Innen 
származott a mondás: Szent Gergely vitéze. (Ezt ismétli 
Ballagi : Magyar példabeszédek gyűjteménye, II. 8018. sz.) 
Erdélyi (Magyar közmondások gyűjteménye, 3064. sz.) erre 
jegyzi meg : > Azaz gyönge vitéz. Szokás falukon Gergely 
napján katonává öltöztetni fel az iskolás gyermekeket, mikor 
zászlóval, kardosán, szalagos süvegekken a falut bejárják, 
éneket s verset mondva iskolába hívogatnak, mintegy tobor- 
zanak. Innen : Gergelyt járni.« Utal továbbá a gyűjtemény 
651. sz. eme közmondására : »Pápa katonája <, a mi 
nyilván azt jelenti, hogy a katonák alakoskodásában Szent 
Gergely pápának szintén szerep jutott. 

Ma e szerepeknek csak Kálmány Lajos alföldi köz- 
leményében, egy régi mátra-vidéki palócz változatban és 
a mi 2. számú közleményünkben van nyoma. Az alföldi 

34* 



Digitized by 



Google 



532 



(apáczai, csanád-vmi) » iskolás fiuk — fejükön kék csákóval 
s oldalukon fekete szíjjal kötött karddal, fehérbe öltözve — 
járnak házról-házra sz. Gergely napján, magukat sz. Gergely 
katonájának mondják*. A Mátra vidékén a múlt század 
huszas-harminczas éveiben szintén » Gergely katonái* szere- 
peltek fakardosan. Dr. Kiss Áron egyik közlése szerint 
fakardjuk van a ballai (heves-vmi) Gergely- járóknak is. 

Mivel az igy reconstruálható magyar népszokás egé- 
szen beleillik a nyugoti szomszédnépek Gergely-napi játékai- 
nak keretébe, aligha csalódunk, ha ismételten kifejezésre 
juttatjuk azt a fentebb már jelzett véleményt, hogy nálunk 
is a Gergely-járás s nem a Balázs-járás lehetett az iskola- 
patrónus eredeti népi megünneplése. A diákok farsangvégi 
verbuválása az 1696- ban már nyomtatásban is megjelent 
Gergely-napi ének bizonysága szerint eredetileg nem a Balázs- 
járók, hanem a Gergely- járók feladata volt. Ha ehhez 
hozzávesszük azt, hogy a katona- szerepek sem gyökereznek 
szükség szerint Szent Balázs legendájában, hanem származnak 
onnan, a honnan a német és a bennünket közelebbről érintő 
szláv Gergely-katonák szerepei is eredtek : akkor nagyon 
valószinüvé válik az, hogy a Balázs-járás nálunk a szláv 
eredetűnek bizonyult ősrégi Gergely- járás megismerése után 
és a Gergely- járással együtt alakuló szláv Balázs-járás 
újabb keletű befolyása alatt keletkezett. Ez magyarázza 
meg aztán azt a különösnek tetsző jelenséget, hogy nálunk 
a Balázs-járásban még ma is felismerhető a régi Gergely- 
járás hatása; mig a Gergely-járásban ilyen kölcsönhatásnak 
semmi nyoma sem észlelhető. 

E népszokás emlékeiből az első töredékes borsod- 
vármegyei mutatvány az Életképek 1844. évi 7. füzetében 
jelent meg. A Honderű 1847. évi I. 94. » Gergely- és 
Balázs-napja « czímen a lelő hely megjelölése nélkül már 
egy olyan énekszöveget közöl, a melyet szerinte dudaszó 
mellett mindkét ünnepen el szoktak mondani. Kubinyi és 



Digitized by 



Google 



533 



Vahot : Magyarország és Erdély képekben, 1854. III. 27. 
1. Kerecsényi József kiadta a kolóniák (Nyitra-vm.) szokását. 
E három közlemény másodszor megjelent Réső Ensel Sándor : 
Magyarországi népszokások, 1867. 75., 132. és 178. 1. (az 
utóbbi tévesen Szent-György-napi szokásnak czímezve). Az 
1696-ban kinyomatott Gergely-napi ének teljes szövege meg- 
jelent Erdélyi, I. 312—4. (V. ö. Erdélyi : M. Közmondások 
könyve, 3060. sz.) Több versszakát dallam és német fordí- 
tás kíséretében kiadta Mátray Gábor : Magyar népdalok 
egyetemes gyűjteménye, 1852 — 8. 70.1. Ugyancsak dallammal 
közölt két változatot (Baliáról és hely nélkül) dr. Kiss 
Áron : Magyar gyermekjáték-gyűjtemény, 446 — 7. Szövegeket 
közöltek: a M. Nyelvőr 1876. évi V. 189. (Űj -Kígyósról, 
Békés-vm.) ; Kálmány : Koszorúk, II. 201 — 2. (Apáczáról, 
Csanád-vm.) Ethnographia, 1894. V. 122. (mátravidéki), 
1895. VI. 325. (göcseji), 1903. XIV. 346. (gömöriek) ; végül 
Gyűjteményünk II. 316. 

Az itt felsorolt változatok azt bizonyítják, hogy a 
régi Gergely- járás utolsó törmeléke gyanánt a lőcsei énekes- 
könyvbe is fölvett Gergely-napi ének néhány versszaka szokott 
megmaradni. A szláv eredetű régi alakoskodás emléke csak a 
Mátra vidékén él, mert itt az öregek még el tudták mon- 
dani a Gergely katonáival együtt megjelenő pápa és két 
püspök rigmusait ; sőt tudták azt is, hogy a régi Gergely- 
napi ének egyes versszakai bizonyos cselekvényekre vonat- 
koznak, s hogy az összehordott holmiból a kántorné őket 
megvendégelte, mert a mi megmaradt, az a kantonná élés- 
kamrájába került. Érdekes továbbá a koloni változat is, 
melyben az éneknek szintén van egy kedves alkalmi tolda- 
léka. Érdekes tudnunk, hogy a tanító vendégségén végződő 
énekmondás itt — miként a Honderű közleményében is 
megemlíttetik — dudaszó kíséretében ment végbe. Ez a rég 
elfeledett gyakorlat azért fontos, mert a Balázs-járók rigmusai 
szintén emlegetik a dudát. Ugyanilyen találkozás észlelhető 



Digitized by 



Google 



534 



abban is, hogy az itteni és a fentebb említett ballai Gergely- 
katonák épúgy megböködik a padlót és gerendákat, mint a 
Balázs- járók nyársasai. Dr. Kiss Áron a ballai kiséretében 
közöl még egy helynólküli változatot, melyben nem a Gergely- 
ének, hanem a Balázs- járók kedvelt abczés éneke szol- 
gáltatja a házalók mondókáját. Jellemző, hogy Balián 
és Apáczán is a tanító vendégeli meg az alkalmi ének- 
mondókat. 

1. Barabásszegi. Zala-vm. Göcsej. Az 1696-ban 
kinyomatott Gergely-napi ének 13 versszakának itt 12 vers- 
szakra terjedő változata van meg. Mivel Erdélyi, I. 312. 
a régi éneket csaknem szószerint közölte, a versszakok itt 
megzavart sorrendje könnyen ellenőrizhető. Viszont itt van 
két versszakra terjedő toldalék is : az »Ott kell meg- 
tanulni . . . « kezdetű és az utána következő versszak. 
Ugyanilyen toldalékok vannak még a koloni, az új-kigyósi 
és az apáczai változatokban. A mi 3. versszakunk e sora 
helyett : »A fia fákc az 1696-ban kiadott szövegben ez olvas- 
ható : >az Fiatal*. Noha így a szöveg értelmetlen, ugyanígy 
megrögzítve olvasható Erdélyi, Kálmány közlésében is. 
A bejelentő hosszú rigmusának szövege eredeti. Hasonló 
tartalmú rigmus követi a kolóniák karénekét is. Az utána 
következő három rigmusból csak egy sor, a második fiú 
rigmusának első sora van még a régi Gergely-napi ének 
utolsó versszakában. 

2. Ivánczi. Vas-vm. Jellemző, hogy a 3. (itt 4.) vers- 
szak ismét elkerüli a régi változat értelmetlenségét. 

3. Pankaszi. Vas-vm. A 3. versszak első fele itt is 
zavaros. »A fiatokc helyett nyilván »a fáitok* értendő. 
Az 5. versszak második fele a régi szöveg utolsó vers- 
szakának utolsó soraiból alakult ki. A záró versszak itt 
fordul elő legelőször. 

4. Oroszii. Veszprém-vm. Itt csak négy versszakot 
énekelnek. Az utolsó versszak első fele a régi szöveg utolsó 



Digitized by 



Google 



535 



versszakának kezdő soraival rokon. Második versszaka 
eredeti. Hyen ajándék-kérő sorok vannak a koloni válto- 
zatban is. A szereplők nyársai nyilván a régi kardokat 
helyettesítik. 

5. Varsányi. Veszprém-vm. Itt a Gergely-napi szokást 
az Aprószentek alkalmával gyakorolt korbácsol ássál zavarták 
össze. Rigmusuk az 1. sz. változat bejelentőjének mondóká- 
jából szakadt ki. 

6. Némedii. Tolna- vm. Gyűjtőnk a szokásra vonat- 
kozólag nem adott felvilágosítást. Az elmondott rigmus 
teljesen elüt a Gergely-járók eddig ismert mondókáitól. 



Pünkösdölés.* 

A keresztyén hitre térített latin, germán és szláv 
népeket a máj. 10. és jun. 13. közt folyton változó pünkösdi 
ünnep arra indította, hogy vele kapcsolatba hozzák a felölelt 
időköz hagyományos regi szokásait. E pogány emlékek rend- 
szerint a természet halálát okozó tél vereségét és a lombot, 
virágot fakasztó tavaszi nap győzedelmet tárgyalták. 
A májusi pünkösdöt ünneplő keresztyének tehát a tavaszi 
szent napok alkalmából szintén meghurczolták, megtépték 
és vizbe dobták a tél symbolumának tartott szalmabábot. 
Ugyanakkor zajosan megünnepelték s lombbal és virággal 
is elárasztották a tél legyőzőjét symbolizáló májusi királyt 
és alakoskodó társát, a viruló májusi menyasszonyt. 

Mivel a népszokások jelentése idővel elhomályosult, 
a pusztulásnak, idegen járulékokkal való keveredésnek, 
értelmetlen alakításoknak és torzításoknak európaszerte 
olyan zűrzavaros folyamata indult meg, a melyből a régi 

* V. ö. » A pünkösdi király és királyné « ez. czikkemmel 
az Ethnographia,. 1906. I. füz. 



Digitized by 



Google 



536 



hagyomány pontosan megállapítható elemeit kiválasztani 
s az így nyert törmelékekből a népszokás eredeti formáját 
reconstruálni rendkívül nehéz feladat. A gyér történelmi 
adatok segítségével egyelőre csak az bizonyítható, hogy 
régebben a pünkösdi király és királyné együtt szerepelt 
még ott is, a hol utóbb a népszokásból egyik vagy másik 
fél egészen kikopott. Ezzel kapcsolatban mindig és mindenhol 
szerepelt a különféleképpen alkalmazott tavaszi lomb és 
virág is.* 

A hazai emlékek közül legrégibb az ünnep pünkösd 
neve, a melyről ma már biztosan tudjuk, hogy a dunántúli 
szlovénektől kölcsönzött egyházi műkifejezések gazdag cso- 
portjába tartozik. Mivel a XVI. század elejéről származó 
nyelvemlékekben már a piros pünkösd és a pünkösdi rózsa 
is előfordul, nagyon valószínű, hogy a pünkösd nevével 
együtt az ünnepi virághintést is eltanulták őseink. E gya- 
korlat délen, a latin népek középkori templomi szertartásába 
is beférkőzött ; de utóbb kiküszöbölték, sőt még a templomon 
kívül is üldözték. A virághintés korában a pünkösdöt rózsa- 
ünnepnek tartották (pascha rosata, p. rosarum, dominica 
de rosa) s ezzel Összefüggő nevét az olaszok szláv szomszédai, 
köztük első sorban a dunántúli szlovének is eltanulták. 
A rózsahintést jelző középkori egyházi eredetű ünnep-név 
az a rosalia lehetett, a mely a IX. századi ó-bolgár nyelvben 
rusalije, a szlovéneknél rsai (* rsali), a Cattaro-Ragusa 
közti horvát-szerbeknél russalja s a szláv közvetítés hang- 
tani nyomait magán hordva, az oláhoknál rusale, rusali 
(később rosalu), a görögöknél t>ojá\m formában merül fel. 
E nevet a hazai tótság rusadly és rusadalné, vagy rusadlnie 
sviatky formában már a XVI. században ismerte. A keleti 
szlávság nyelvében a rusalka név már azokat a pünkösdkor 

* Mannhardt: Wald- und Feldkulte, I. 310—496. 
rendszeresen tárgyalja az európai népek középkori eredetű 
pünkösdi szokásainak egész körét. 



Digitized by 



Google . 



537 



jelentkező vízi tündéreket jelenti, a kiknek rusalka-dalokat 
énekelnek, a folyóvizekbe pedig — a régi rózsahintéB 
maradványaként — koszorúkat dobálnak.* 

A népszokásra vonatkozó legrégibb hazai adatot az 
1591-ki csetneki evangélikus zsinat ama latin és tót nyelvű 
tilalma őrizte meg, a melyben a régi szokás szerint történő 
pünkösdi király- választásról, tánozról és régi ködmönökben 
való alakoskodásról történik említés.** Két gömör-vármegyei 
magyar község elöljárósága 1673-ban szintén eltiltotta a 
pünkösdi király-választást. E népszokást nálunk először Bél 
Mátyás figyelte meg és ismertette röviden egy 1736-ban 
megjelent kötetében.*** Dugonics András 1788-ban meg- 
jelent » Etelka c czímű regényében szintén megemlíti, hogy 
akkor, * midőn a Pünkösdi Királyságnak híres játéka az 
Alföldön még nem tiltatott áltáljában ... a fiú és leány- 
gyermekek legritkább ruhájokba öltözvén, házról-házra 
jártának és apró tánczolások között ekképpen énekeltenek : 

Mi-mi Ma-ma Mi-mi Ma-ma piros Pünkösd napja, 
Hónap lészen hónap lészen a második napja. 
Andorjas bokrétás felesége jó tánczos. 
Az Ura selyem-szál, a szolgája arany-szál. 
Bim-bam bukoricza mire virradsz hónap.**** 

* Miklosich : Die Rusalien. (Sitzungsberichte. Wien, 
1867. Phil.-hist. Classe, XLVI. 386—405.) — Tomaschek : 
Über Brumalia und Rosalia. (U. o. LX. 371.) ; Safarik : 

0. Rusalkách. (Casopis cesk. mus. VII. 259.) — Hanusch : Die 
Wissenschaft des slavischen Mythus, 113., 374. — Máchal : 
Nákres slovanského bajeslovi, 196 — 200. — Melich János : 
Szláv jövevény szavaink. (Nyelv. tud. Közi. 1905. XXXV. 21.) 

** Bartolamaeides : Memorabilia provinciáé Csetnek. 
Beszterczebánya, 1799., 214. és 222. 

*** Notitia Hungáriáé novae historico geographica. 

1. rész, II. köt. 230-1. 

**** II. 206. 1. 16. jegyz. — D. a »bukoriczá«-t regénye 
szövegében »bukó réczé«-re magyarázza. Az előző sorokat 
csaknem betű szerint így éneklik még ma is Szegeden 
(M. Nyelvőr, 1876. V. 280.) 



Digitized by 



Google 



538 



A tilalom előtt a népszokás csakugyan nagy elterje- 
désnek örvendhetett, mert csak így érthető meg, hogy 
Kovács Pál 1794-ben kiadott » Magyar példa és kÖzmondásic 
a pünkösdi királyság-ot és pünkösdi király-t még mint köz- 
ismert dolgot szerepeltethették. (21. és 193.) Midőn Erdélyi 
János 1851-ben az első közmondást magyarázta, ismét az 
alföldi népszokással példázódott s megemlítette, hogy a csino- 
san felöltözött fiúk és leányok ilyenforma verseket énekelnek : 

Mi van ma, mi van ma ? Piros pünkösd napja, 
Holnap lesz, holnap lesz a második napja. 
Jó legény jól megfogd a lovad kantárát, 
Ne tépászsza, ne tapossa a pünkösdi rózsát.* 

A játék-szöveg e részének egy palóczföldi változatát 
egyidejűleg közölte Szabó Károly is.** Ugyanekkor Karacsay 
a Duna-Szerdahely-vidéki, Ipolyi Arnold pedig a csallóközi, 
gömöri, hon ti és nógrádi szokásokat ismertette.*** Az utóbbinak 
sikerült többek közt megtudni azt, hogy a király és királyné 
fejére koronát, vagy világkoszorút tesznek, kezökbe pedig 
királyi pálczat adnak. Sőt nyomára jött a régi rózsahintés 
maradványának is, mivel megtudta, hogy a lepedő-sátor 
alatt meghordozott királyné az ajándékot virághintéssel 
viszonozza. A Szigetközből (Kiliti, Mosony-vm.) viszont 
arról tudósították, hogy a királyné helyett egy virágokkal, 
koszorúkkal s koronával feldíszített fabábot hordoznak körül. 
Ugyanezt aztán meg is emelik, mikor azt kívánják, hogy 
magasra nőjön a háziasszony kendere.**** Ugyanő közölte 
továbbá azt a szegedi teljes játék-szöveget, a melyből 

* Magyar közmondások könyve. 6486. sz. 
** Új magyar múzeum, 1850 — 1. I. 575. 
*** Karacsay : u. o. 1851—2. 1. 503. ; Ipolyi : M. mytho- 
logia, 302—4. 

**** E kívánalom megvan a vendek húshagyói ("W. von 
Schulenburg : Wendische Volkssagen u. Gebráuche 252.) 
s a németség nyári napfordulói szokásaiban (Mannhardt : 
i. m. I. 464, 510.) 



Digitized by 



Google 



539 



Dugonics csak mutatványt idézett s a melynek újabb válto- 
zatát Kovács János is lejegyezte.* 

Megemlítjük még, hogy Jókai Mór a » Vasárnapi Újság c 
1856. évi folyamában (165—6.) olyan dunántúli pünkösdi 
népszokásról közöl ismertetést, a%ielyben az ünnepi lóverseny 
győztese a király. E szokás némi változatát még ma is 
ismerik Ugocsában, a hol a rossz gúnyákba öltözött király 
katonái kíséretében végig vágtat a falun, hogy a reá lesők 
törött edényekkel, hamuval telt fazekakkal megdobálhassák.** 
Hajdan a pünkösdi király mindenhol lovon szerepelt, mert 
különben érthetlen volna az a gyakran elhangzó ének, 
a mely ma már tárgytalan ugyan, de régen csakugyan 
intette a lóverseny győztesét, hogy az elhintett pünkösdi 
rózsát ne tiprassa el. 

A külföldi, különösen a németországi népszokások 
maradványaiban szintén előfordulnak az ilyen ünnepi ver- 
senyek. Arra is van eset, hogy a királyt méltatlan bánásban 
részesítik, sőt le is fejezik.*** Ezt azonban az idézte elő, 
hogy a népszokás értelmének elhomályosodása után a tél 
meghurczolt symboluma összekeveredett a pünkösdi királyéval, 
a kit néha már valóságos tréfálkozókkal is helyettesítenek. 

Hasonló, de más irányú tévedés eredménye lett 
szerintünk az a szomorúnak nevezett koloni (nyitra-vmi) 
pünkösdi király, a kinek a májusfa költségeinek összegyűj- 
tése alkalmával nem szabad magát elnevetnie.**** Régebben 

* Ipolyi : M. mythologia, 1854. 304. és 584. (V. ö. 
Dr. Kiss Áron : Magyar gyermekjáték-gyüjt. 452 — 5.) — 
Kovács : M. Nyelvőr, 1876. V. 278., továbbá u. a. : Szeged 
és népe, 296 — 300. Képekkel és hangjegyekkel. (V.ö. Kálmány: 
Szeged népe, I. 105.) 

** Ethnographia, 1895. VI. 226 -7. A nyárád- vidéki, 
Maros-Torda-vm. pünkösdi királyról 1. u. o. 1899. X. 46. 

*** 0. Frh. v. Reinsberg-Düringsfeld : Fest-Kalender 
aus Böhmen, II. kiad. máj. 20-ki ünnepek. 

**** Kubinyi és Vahot : Magyarország és Erdély ké- 
pekben, 1854. III. 26. 



Digitized by 



Google 



540 



ez a szerep általánosabban el lehetett terjedve, mert külön- 
ben Kovács Pál sem nevezte volna a pünkösdi királyt 
tragicm rea?-nek.* Hogy aztán a szótlan királynak hajdan 
a felesége is szótlan volt, annak nyomát az itt közölt 1. sz. 
játék igazolja. Sőt mivel tiHijuk, hogy felöltöztetett bábok 
szintén szerepeltek királynék gyanánt : gondolnunk kell 
arra az eshetőségre is, hogy a király és királyné szótlan- 
sága tulajdonkép azért keletkezhetett, mert a nehezebben 
előállítható bábokat könnyebbség okáért helyettesíttethették 
ilyen szótlan alakoskodókkal is. Ugyané gyakorlat nyoma 
ismerhető fel azon, hogy a királynét ma csaknem mindenhol 
apró leánykákkal helyettesítik, a kiket rendszerint lefátyo- 
loznak s a > körülhordozáskor « néha nem is vezetnek, hanem 
valósággal visznek. 

A pünkösdi király és királyné együttes szerepe 
tudtunkkal nálunk már egészen kiment a divatból. A régi 
hagyományt ma inkább csak leányok ápolják, a kik aztán 
egészen mellőzik a játék alkalmatlanná vált elemeit. Nálunk 
tehát a romlásnak ugyanaz a folyamata ment végbe, a mi 
már a szerbeknél, horvátoknál is megindult s egy olyan 
pünkösdi királyné- játékot, kraljicá-t eredményezett, a mely- 
ben a király régi szerepének maradványait szintén leányok 
adják elő.** Ellenben a cseh, morva és sziléziai játékokban 
a király és királyné (kral és kralka) még ma is régi hagyo- 
mányok szerint szerepel.*** E romlás daczára az ősrégi 
emlékeket rejtő játékszövegek maradványai megérdemelnék, 
hogy a gyűjtők részéről az eddiginél jóval nagyobb figye- 
lemben részesüljenek. Mert ha ezen idegen eredetű nép- 

* I. m. 193. 

** Máchal : i. m. 199. — A zágrábi Arkiv, III. 317. — 
Ethnographia, 1891. 220. — Ipolyi : M. mythologia, 305. 

*** Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képekben. 
Morvaország és Szilézia. 177. — 0. Frh. von Reinsberg- 
Düringsfeld : i. m. 256. 



Digitized by 



Google 



541 



szokásunkhoz a vele egy családba tartozó külföldi szokások 
példájára régi hazai pogány emlékek esetleg nem is társultak, 
azt talán mégis meg lehetne utólag állapítanunk, hogy a 
hazai változatok kialakulása és továbbképzése milyen mér- 
tékben hagyta érvényesülni a magyar felfogást. 

Buzdító például felemlítjük az itt közölt 3. sz. 
játékban szereplő » Szent örzsébet asszony «-t, a ki máris 
elég világosan jelzi azt, hogy a kis pünkösdi királynét 
hajdan helyettesíteni szokták azzal a magyarországi Szent 
Erzsébettel, a kit már négy éves korában eljegyeztek 
s atyja, II. András király udvarából nagy pompával el is 
vittek Thüringiába. Ma azonban a pünkösdi játéknak már 
csak törmelékei fordulnak elő a hazai gyermekjátékokban.* 
Mivel e játékok szintén pünkösdkor vannak leginkább 
divatban, még mindig remélhető, hogy olyan pünkösdi nép- 
szokásnak is nyomára jöhetünk, a melyben együtt vannak 
a gyermekjátékok Szent Erzsébetjeinek kérő, kikosarazó, 
hidat ostromló, várjáró és meny asszonyrabló stb. jelenetei.** 
Sőt a további kutatás esetleg még azt is igazolhatja, hogy 
a fentebb idézett szegedi változat bokrétás Andor jása, vagy 
Andréása tulajdonkép Szent Erzsébet atyjával azonos. 

Végül a fenti utalások kiegészítéséül megemlítjük, 
hogy a fogyatékosan megfigyelt népszokás újabban lejegyzett 
változatait közli még : Gyűjteményünk, II. 314. Csongrád- 
vmből; a M. Nyelvőr. 1874. III. 379. Körmend vidékéről, 
Vas-vm. ; u. a. 1875. IV. 333. Panyoláról, Szatmár-vm. ; 
u. a. 1883. XII. 284. Kecskemétről ; Kálmány : Koszorúk, 
I. 223. és II. 199. az Alföldről ; az Ethnographia, 1894. 

* Dr. Kiss Áron : Magy. gyermekjáték-gyűjtemény, 
218—226, 357—378, 387—9. stb. és Ethnographia, 1895. 
VI. 117. 

** 0. Frh. von Reinsberg-Düringsfeld : Das festliche 
Jahr, II. kiad. 183. egy szászországi áldozó-csütörtöki 
> Erzsébet királyné* játékot ismertet, a melyben szerintünk 
szintén a magyarországi szent emléke lappang. 



Digitized by 



Google 



542 



V. 125. a Mátra vidékéről ; u. a. 1895. VI. 407. Hajdu- 
vmből; u. a. 1897. VIII. 444. Lengyeltóti vidékéről, 
Somogy-vm. ; u. a. 1901. XII. 414—7, a Takta-közről, 
Szabolcs-vm., — Vépről, Vas-vm., — Felső-Segesdről hang- 
jegyekkel, Somogy-vm. ; u. a. 1902. XIII. Kecskemétről ; 
Dr. Kiss Áron : Magyar gyermekjáték-gyüjtrmény, melynek 
» Pünkösdi rózsa* czímű 14. sz. hevesi közlése (332. 1.) nem 
a körtánczok, hanem a pünkösdi királynét hordozók játékai 
közé tartozik. 

1. Vittnyédi. Sopron-vm. Első ének-része egy kath. 
pünkösdi egyházi énekből való (v. ö. Cantus Catholiei, 
1703-ki kiad. 180. ; a négy utolsó sorra vonatkozólag Kajoni : 
Cantionale Catholicum, 1719-kí kiad. 205., s az újabb ének- 
gyűjteményekkel is). Megvan továbbá Ipolyi szegedi közlé- 
sében (Dr. Kiss Áronnál, 452—4.), Kálmány alföldi 
változataiban s a két somogy-vmi változatban is. (Ethnogr. 
VIII. 444. és XII. 416.) Az »áczintus f páczintus* kezdetű 
versszak értelmére vonatkozólag Ipolyi 1854 előtt lejegyzett 
szegedi változata ad felvilágosítást. Szerinte »a kisebb 
leányok pünkösd napján délután koszorúval fejőkön, s egy 
virágcsomaggal, mit a királyné pálczájdnak s külön névvel 
még cinkusnak is hívnak, házról-házra járva mennek 
pünkösdölni*. (M. mythol. 584. V. ö. Kiss Áron: M. 
gyermekjáték- gyűjt. 452 — 3.) Ezért a rá vonatkozó szöveg- 
rész így is hangzik : 

Haj, ceinkus, czinkus 
Fehér tulipántos ! 

Ez a M. Nyelvőr, 1876. V. 280. közölt szegedi válto- 
zatban már így olvasható : 

Hej, czintus, czintus 
Fehér tulipántos ! 

Kovács János, a változat közlője, a ki Ipolyi közlését 
nem ismerte, jegyzetben ezt a felvilágosítást adja : » Mondják 
^czinkus, czinkus* is ; e szavak a jáczint virágra vonat- 



Digitized by 



Google 



543 



koznak, melyet népünk (t. i. a szegedi) czintus-nak nevez«. 
Ez tévedés, mert a >czintus«, vagy helyesebben >czinkus* 
nem »jáczintus«, hanem a következő vers-részben említett 
^királyné pálczája*. A nép ajkán élő czinkus vagy czinkos 
Szinnyei M. Táj szótára szerint sorshúzásnál alkalmazott 
jegyet, valamely tárgy átvételét igazoló bárczát, igazolványt, 
marhapasszust, továbbá feszítő hegyes vas-eszközt, s a 
czinkus-biró vásárbirót, vásárfelügyelőt jelent (I. 238.). 
Szarvas-Simonyi M. Nyelvtörténeti Szótára e fogalom- 
körből csak Pápai Páriz szótárának 1767-ki Bod-féle 
bővített kiadását idézi »sortes : tzinkus, vagy valami jegy, 
melyet a sorsvetők kivonnak « (I. 358.). A régibb adatok 
a mai nyelv » czinkos, czinkoskodik« jelentésének körébe 
tartoznak. Dr. Herrmann Antal azonban kimutatta, hogy 
a XVIII. század végén még a rovás-pálczákat is czinkusnak 
nevezték. (Ethnographia, 1904. XV. 157—8.) Nyilvánvaló 
tehát, hogy a pünkösdi királyné felvirágozott pálczáját és 
azért nevezték régebben czinkusnak, mert az akkor még 
használatban lévő rovás-pálczákhoz hasonlított. Jellemző, 
hogy a romlott szöveg, jáczintusra értelmezve, az itt között 
három utolsó változatban szintén előfordul. Megvan továbbá 
ugyanígy az Ethnographia, 1901. XII. 415— 6. közölt vépi, 
Vas-vm. változat refrainjében, holott az u. o. 1902. XIII. 357. 
közölt kecskeméti szövegben még csak czintus szerepel. 

Az ének végső vers-szakának változatai megvannak 
a 2. és 4. sz., továbbá a legrégibb szegedi változatban 
(Ipolyi : M. myth. 584. Dr. Kiss Áron : M. gyermekj. 454. 
V. ö. Kálmány : Szeged népe, I. 105.) az Ethnographia, 
1901. XII. 416. közölt vépi, vas-vmi szövegben is. Külön 
népdallá alakulva közli Erdélyi, I. 67. E kialakulás régi- 
ségének igazolására felemlítjük, hogy a népdal változata 
megvan már egy 1793-ból származó »Dallos könyv* ez. 
kézirat (M. Nemz. Múzeum, könyvtár, 496. oct. hung.) 57, b. 
levelén és így : 



Digitized by 



Google 



544 



Nem anyától lettél, 
Rózsafán termettéi, 
Piros pünkösd napján 
Hajnalban születtél. 

Sőt megvan egy másik vegyes nyelvű XVIII. századi 
versgyűjtemény kéziratában is (u. o. 700. quart. lat. 44. 1.) így : 

Nem anyától lettél, 
Rózsafán termettél, 
Szép piros hajnalban 
Harmattal születtél. 

Fentebb már megemlítettük, hogy az itt szereplő 
nevetni nem tudó pünkösdi királyné régebben társa lehetett 
a májusfa költségeire gyűjtő s a pünkösdi mulatságban is 
szereplő koloni (nyitra-vmi) szomorú királynak. 

2. Beői. Sopron-vm. Tulajdonkép csak töredéke a 
régi játék-szövegnek. Máshol az ilyen kopott holmival % már 
nem is házalnak, hanem csak a pünkösdi játék-tereken 
kerítenek reá sort, mint a M. Nyelvőr, 1874. II L £79. 
körmendi, vas-vmi U. o. 1875. IV. 333. panyolai, szatmár- 
vmi és az Ethnographia, 1895. VI. 407. közölt hajdú-vmi 
romlott változatokra. 

A > csutora boroczka* az 1. sz. változatban említett 
csutora borocskát jelenti. 

3. Rábaközi. Feltűnő, hogy itt a pünkösdi királyné 
meghordozását már nem ismerik, 8 hogy leányok helyett 
apró fiú-gyermekek őrizték meg a régi népszokás törmelékeit. 
E gyakorlatnak raegfelelőleg a játék-szöveg olyan részét 
éneklik, a mi a leányok itt közölt dunántúli énekeiben 
már nem hagyott nyomot. Az első versszak változata megvan. 
Gyűjteményünk, II. 314—5., M. Nyelvőr, 1875. IV. 333. 
Kálmány : Koszorúk, I. 224 - 5. Dr. Kiss Áron : M. gyermek- 
játék-gyüjt. 332., az Etnographia, 1895. VI. 407. és a 
fentebb idézett szegedi szövegekben. A második versszak 
eddig ismeretlen volt. A ló kantárjára visszaemlékeztető 



Digitized by 



Google 



545 



gyönyörű kép semmi esetre sem lehet a mai apró énekesektől 
származó újabbkori járulék. 

4. Répczelaki. Vas-vm. Első versszakának változatait 
1. itt az 1. sz. és az Ethnographia, 1901. XII. 415 — 6. 
vépi, ugyancsak Vas-vm. szövegben. A Szent Örzsébet 
asszonyról szóló rész máshol nem fordul elő. Fentebbi 
utalásunk szerint ez egy teljesebb régi játék- szöveg marad- 
ványa lehet. E játék-szöveg törmelékeit a gyermekköltészet 
számos más emléke is megőrizte. (L. Dr. Kiss Áron : 
M. gyermekjáték-gyüjt. 218 -226, 357—374.) 

5. Egervári. Vas-vm. Első éneke egyházi eredetre 
vall. Záradékában az a soronként tagozódó pontos alliteratio 
érdemel figyelmet, mely mégvan egy hajdu-nánási lakodalmi 
rigmusban is. (Ethnographia, 1899. X. 291.). 

6. Borszörcsöki. Veszprém-vm. Mivel itt a forga- 
lomban lévő egyházi énekeskönyv szövegét szokták elénekelni, 
nii csak a refrainül alkalmazott népi ónekrészt közöljük. 
Ennek változatai megtalálhatók a következő 7 — 9. sz.. 
továbbá az Ethnographia, 1901. XII. közölt felső-segesdi, 
Somogy- vm. s az u. o. 1897. VII í. 444. közölt lengyel-tóti-i, 
ugyancsak Somogy-vm. szövegben is. 

7. Balaton-újlaki. Somogy-vm. Az »í Unkám, pilinkám* 
kezdetű versszak jáczintusa szintén a régi czinkust sejteti. 
Változatát 1. az Ethnographia, 1902. XIII. 357. közölt 
kecskeméti szövegben. Ugyanott a 356. 1. megvan a követ- 
kező versszak változata is, mely a szegedi és az itt közölt 
7 — 8. sz. szövegekben " szintén megtalálható. 

8. Szántói. Tolna* vm. A »jáczintusc-sal kezdődő ének- 
részre vonatkozólag 1 az előző 7. és 1. sz. jegyzetet. 

9. Vásár os-dombói. A szöveg néhai lejegyzője a 
játék lefolyására vonatkozólag nem nyújtott felvilágosítást. 
A karének és a királyné énekének megkülönböztetése már 
a szerepeket megkülönböztető alföldi játékok földrajzi közel- 
ségét jelzi. Ugyanezekben találhatók meg a királyné énekének 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 35 



Digitized by 



Google 



546 



változatai is. » Szent János áldása* itt nem alkalomszerű. 
Lehetséges, hogy a szent- ivánnapi házalás mondókáiból 
keveredett ide. Ugyanilyen idegenszerűség tapasztalható az 
isten fiának látogatását és a csillagkisérést megemlítő 
záradékban is. De nem szabad felednünk, hogy az alföldi 
változatok szerint s az itt közölt 7 — 8. sz. szövegek szerint 
az isten fiának kértek virágot, a miből azt kell következ- 
tetnünk, hogy régebben esetleg lehettek a népszokásnak 
olyan elemei is, a melyekben az ünnepi vonatkozások ép úgy 
kifejezésre jutottak, mint az épebben megmaradt betlehemes 
játékokban. Ipolyi Arnold viszont a pünkösdi játék-szöve- 
gekbe szőtt egyházi és istenes ének-részekben kereste a 
régi »magyar passiói stb. játékok nyomait . . . , melyek 
még sok tekintetben megérdemelnék a figyelmet, miben 
eddig szinte nem részesültek ; holott a külföld e mezőn is 
szép virágokat szedett már össze, s pedig ez nálunk is az 
egyházi s nemzeti költészet régibb kora sivár parlagáról 
még egy-két arany kalászt adna« (M. mythologia, 584.). 

VI. 
Szent-ivánnapi szokások. 

Midőn bebizonyult az, hogy a karácsony-újévi regö- 
lés eredetileg téli napfordulati pogány szokás volt, a 
regös-énekek gyűjtése közben kísérletezni kezdtem a Szent- 
Ivánnap táján (jun. 24.) divatozó nyári napforduló pogány 
eredetű ünnepi emlékeinek megmentésével is. Noha Erdélyi, 
III. 148—150., Kubinyi és Vahot (Magyarorsz. és Erdély 
képekben, III. 29.) pompás koloni adalékai e téren is 
reményekkel kecsegtettek, a gyűjtés végeredménye mégis 
nagyon szegényes lett. Atovich Ferencz számunkra Kolon 
vidékén Nyitra-vmben, már csak töredékeket tudott gyűjteni. 
(Ethnographia, 1900. XI. 220.) s munkatársaink az ország 



Digitized by 



Google 



547 



más vidékeiről is csak ilyen szórványos törmelékeket tudtak 
rendelkezésünkre bocsátani. (U. o. 1901. XII. 77.) Velünk 
egyidejűleg Bellosics Bálint szintén gyűjtést indított, de az 
ő fáradozásait sem jutalmazta nagyobb eredmény. (U. o. 
1902. XIII. 25., 70., 117.) A régi közmondásokban emle- 
getett hosszú szent-iváni éneket az újabb időben gyorsan 
elfeledték. A nép ma már csak a régi népszokás körében 
fölmerülő különféle babonás dolgokkal törődik. 

Mivel a regösökről szóló tanulmányban már utaltunk 
a szent-ivánnapi tűzugró szokások eredetére, jelentésére, 
hazai és nemzetközi irodalmára (Gyűjt. V. 2j0.), itt csak 
annak megemlítésére szorítkozunk, hogy e szokások a Dunán- 
túlon leginkább a nyugoti és déli vármegyék magyar nyelv- 
területein vannak elterjedve. 

1. Bábaközi. A koloni terjedelmes ének törmeléke. 
E töredéknek csaknem szószerint egyező változatát Pográny- 
ból, Kolon szomszédságából, először a Regélő 1837. évi II. 822. 
közölte. Innen átvette s tévedésből ung-vminek jelezte Ipolyi : 
M. mythol. 194. Harmadszor átvette s újabb tévedésből 
verchovinai, ung-vmi ruthén szokás gyanánt közölte Réső 
Ensel Sándor: Magyarországi népszokások 269. Ezért aztán 
a két utóbbit Bellosics Bálint már kettőnek is veszi. 
(Ethnographia, 1902. XIII. 75.) Egy másik hasonló szöveget 
közöl Kálmány : Szeged népe, I. 107. A karének változatát 
Atovich Ferencz Csitáron, Kolon vidékén, szintén lejegyezte. 
(Ethnographia, 1900. XI. 223.) 

2. Hédervári. Az adomány- gyűjtő, koledáló rigmust 
ismerik máshol is. Az itt leírt lobogtató népszokás el van 
terjedve az egész Rába-vidéken, s szórványosan Veszprém-, 
Zala- és Somogy-vmben is. (Ethnographia, 1901. XII. 78—9., 
1902. XIII. 73—4.) 

3. Borszörcsöki. Némileg hasonló szokás van Zsolna 
vidékén. (Ethnographia, 1901. XII. 80.) 

35* 

Digitized by VjOOQIC 



548 

VII. 
Luczázás. 

Ezt a decz. 13-ki népszokást még kotyólásnak és 
palázoldsnak is nevezik. Az első név tyúkok kottyogásának 
utánzásából eredt. A másik a délszlávok polaznik nevű 
karácsonyi (középkori újévi) első látogatójával hozható 
összefüggésbe. Az így megjelölt nyomon haladva, mi e 
pogány eredetű téli napfordulati népszokás szláv forrását 
már megállapítottuk. (Gryüjt. V. 254—265.) Itt tehát csak 
azt említjük meg, hogy leginkább a szlovén befolyást köz- 
vetítő 'dunántúli nyugoti ha tár- vármegy ékben, vagyis az 
úgynevezett göcsej-hansági nyelvterületen van elterjedve. 
Mivel a luczázó gyermekeket a szájukba nem illő durva 
mondókák miatt újabban már nemcsak a tanítók, hanem 
még a csendőrök is üldözik, arra törekedtünk, hogy a 
M. Nyelvőr (1879. VIII. 526., 1888. XVII. 235.) és 
Ethnographia (1891. II. 113., 365., 1892. III. 75., 1895. 
VI. 317., 330.) közleményeit a ma még gazdagnak mond- 
ható dunántúli hagyományból bőségesen kiegészítsük. 

1. Csényei. Vas-vm. A szerepek ilyen megosztása 
máshol, tudtommal, nem fordul elő. 

3. Töttősi. Vas-vm. Az itt házaló csapatok már 
bosszúból túlozzák a boség-kivánás érzéki részét. A garáz- 
dálkodásra hajló suhanczok különben már azzal is gyűlöle- 
tessé tették a régi népszokást, hogy míg egy részük » kot yol«, 
más részük meglopja a disznóhússal teleaggatott kéményeket. 
(L. a köv. jegyzetet.) 

5. Nemes-dömölki. Vas-vm. Jellemző, hogy a luczá- 
záshoz szükséges fát, vagy forgácsot Göcsejben és a szom- 
szédos területeken lopni kell. Az egyidejűleg gyűjtött egyéb 
Lucza-napi babonás szokások közt igen gyakran rábukkan- 
tunk arra, hogy a gazdaasszonyok ott, a hol a kotyolás mái- 
divatját multa, szintén meglopják a szomszédok fav ági tóit 



Digitized by 



Google 



549 



vagy szalmakazlatait s az elhozott holmit kora hajnalban 
a tyúkólba szórják. Nyilván ez a gyakorlat szolgáltatott 
ahhoz is ötletet, hogy a luczázók a megtisztelt házból 
valamit szinten elemeljenek. A sepregetés csak itt van 
divatban. A tótság fehér lepelbe burkolt szótlan Luczái 
még mindenhol gyakorolják. 

8. Kapuvár-garthai. Sopron- vm. Záradéka más alkal- 
makkor is elmondott köszöntő, mely előfordul a regös- 
énekekben. (Gyűjt. IV. 75., 78. stb.), pünkösdölőkben 
(itt az 5. sz.), az aprószentekkor mondott rigmusokban 
(itt 1 — 3. sz.) és egyéb ünnepi szokásainkban is. 

9. Söjtori. Zala-vm. A gyűjtő véleménye szerint az 
értelmetlen >galamonya« megett a latin gallus (kakas) szó 
lappanghat. Míg a szlovén úton közvetített megfelelő közép- 
kori olasz változat nyelvtörténetileg igazolva nincs, a föl- 
tevés tárgytalan marad. 

10. Pákai. Zala-vm. Göcsej. A szükséges fa és forgács 
lopására vonatkozólag 1. az 5. sz. jegyzetét. Záradékában 
a regös-énekek kivánalma csendül meg. 

12. Baki. Zala-vm. Göcsej. A > Kendtek tyúkja tojjék, 
másé meg csatázzék* mása annak a varázs igének (Az én 
tyúkom stb.), melyet a gazdaasszonyok akkor szoktak mon- 
dani, midőn Lucza-napkor az ólakat hajnalban szénvonóval 
mcgkurkálják. V. ö. a 18. sz. luczázóval. 

16. Karádi. Somogy-vm. A falopásra vonatkozólag 
1. az 5. sz. jegyzetét. 

19. Szántói. Tolna-vm. L. az 5. sz. jegyzetét. 

21. Kapos-szekcsó'i. Baranya-vm. Sásdon a »majd 
megverrad«-ot másodszor nem mondják, a mondóka pedig 
ezzel végződik : 

Galaginya keltő, 

Az én monyom is k*-ttő. 



Digitized by 



Google 



550 

VIII. 
Korbácsolás aprószentekkor. 

Ezt a decz. 28-ki sajátságos szokást régebben főként 
az angolok és németek kedvelték. Mivel szórványosan a velük 
szomszédos területeken más népek is gyakorolják, eredetét 
nem lehet pontosan megállapítani. Annyi azonban máris 
bizonyos, hogy a betlehemi gyermekgyilkosság emlék-ünnepe 
csak egyszerű indíték volt egy régi pogány szokás alkalma- 
zására. Mert az kétségtelen, hogy az ütleg eredetileg varázs- 
vessző volt. Midőn e szokással megismerkedtünk, a köz- 
vetítők még tisztában voltak a verdesés régi jelentésével. 
Sőt tisztában voltunk vele minmagunk is, a kik samánkodó 
emlékeinkből még őriztük és számos esetben hagyományosan 
fel is használtuk azt az ismeretet, hogy a titkos erővel 
biró, vagy titkos erejű igék kíséretében igénybe vett vesszők 
és gallyak belőlünk és környezetünkből a bajokat, beteg- 
ségeket előidéző rossz szellemeket eltávolítják. Ezért lettek 
aztán a magyar korbácsoló rigmusok valóságos varázsigék. 
Valamennyiben megtalálható, hogy az, a kit a korbács ér, 
a következő új esztendőben nem lesz keléses és porzsávás 
(nyavalyás). Vagyis itt a korbácsütésnek ugyanaz a tisztító 
hatása van, a mi van a szent-ivánnapi tűznek, ha hozzá 
ugyanezt az igét intézik. (Ethnographia, 1897. VI. 329. és 
Ipolyi : M« mythologia, 194.) 

E népszokás a Dunántúlon még nagyon divatozik. 
Előfordul egyébként az ország más vidékein is. így Török- 
Szent-Miklóson (Kandra: M. mythologia, 502.), Szeged 
vidékén (Kálmány : Szeged népe, III. 138.) és a Székely- 
földön (Ethnographia, 1896. VII. 398.). Szegeden a korbá- 
csolok odericsolnak (v. ö. Miklosich : »Die slavischen 
Elemente in Magyarischen, 543.), Somogy- vm. dóinyugoti 
részeiben pedig subároznak és sibároznak. (Ethnographia, 
1892. III. 128.) A vesszőt ma rendszerint füzfa-ágakből 



Digitized by 



Google 



551 



fonják, de néhol használnak nyirágat is (pl. Török-Szent- 
Miklóson. a Székelyföldön és Somogyban.) Mivel a rokon- 
népek a fehér nyírfát a sötétség rossz szellemeinek elűzésére 
alkalmazzák (Gyűjt. V. 470.) s hasonlóképpen alkalmazzuk 
mi is szent-györgynapi babonás szokásainkban (Ethnographia, 
III. 72. VI. 327—9.), nálunk a nyirfagalyat kell a kelés- és 
porzsáva-kergetés eredeti ütlegének tartani. 

1. Szántói. Tolna-vm. Az ünnepi köszöntők általá- 
nosok s alkalmazzák más esetekben is. (Pl. a regösök 
Gyűjt. IV. 67., 71.) 

3. Alsó-bagodi. Zala-vm. A korbácsoló rigmus göcseji 
és göcsej-vidóki változatát 1. Gyűjt. IV. 193. Ethnographia, 
1895. VI. 320. A M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának 
Értesítője, 1904. V. 130. 

5. Tényői. Győr-vm. Gyűjtőnk értesítése szerint e 
rigmus a Csallóközben is divatban van ilyen változatban : 

Egésséggel, üdvösséggel ! 
Több jóval, kevesebb roszszal ! 
Keléséé ne legyen a helye ! 



Digitized by 



Google 



BALLADÁK ÉS ROKONNEMÚEK. 

A dunántúli magyarság divatosabb epikai dalai túl- 
nyomó részben a betyár- és zsivány-romantika körébe tar- 
toznak. A nép képzelmét élénken foglalkoztató izgalmas 
események befolyása alatt gyorsan megszületnek s utóbb az 
esemény emlékével együtt gyorsan feledésbe is merülnek. 
Ha több ilyen epikai terméket megismertünk, azonnal nyil- 
vánvalóvá lesz, hogy a nép az ilyen gyors termelés alkal- 
mával a rablási, gyilkossági, törvényszéki, fogházi, akasztási. 
temetési stb. jelenetek epikájának általánosan ismert köz- 
helyeiből rója össze, vagy alakítja újra énekeit. Mi az ilyen 
termékek felhalmozására nem vállalkozhattunk, s ha gyűjte- 
ményünkbe néhányat mégis felvettünk, bennünket mindig 
az irányított, hogy az alakításban legyen valami eredetiség. 

Az epikai termelés gyűjtése és tanulmányozása fonalán 
elvégre bukkantunk olyan adalékokra is, a melyek azt sejtették 
velünk, hogy a »nóták« során szereplő divatos elbeszélés a 
dunántúli magyarságnak régebben nem volt mindene. Akadtak 
avatag epikai törmelékek és olyan régi ballada-tárgyak, a 
melyeket az öregek már csak prózában tudtak elmondani. 
Az így megjelölt nyomokon tovább kutatva, gyűjtőim buzgó 
segédkezésével sikerült aztán elvégre néhány régi balladát 
is az enyészettői megmenteni. 

Noha ezidőszerint még kevés adalék áll rendelkezé- 
sünkre, a meglévő anyag alapján az mégis megállapítható, 



Digitized by 



Google 



553 



hogy a dunántúli magyarság régi epikája tárgy és forma 
tekintetében nagyon elütött a maitól. Tartalomban jóval 
gazdagabb volt, mert érdeklődése kiterjedt a népélet egész 
körére, jobban megfigyelte a családi élet s a szomszédos 
társadalmi osztályokkal való érintkezés romantikáját, sőt a 
vallásos élet mysteriumait is. A nyugodtabb epikai hangot 
sem zavarta még meg a felfogás és előadás ama liraisága, 
mely az események folyamatosságát ma már szereti lirai 
képekké rögzíteni, vagy apróbb lirai jelenetekre eltagolni. 

A régi tartalmi és formai sajátosságoknak ezúttal 
azért tulajdonítuük jelentőséget, mert minden tekintetben 
megegyeznek a székely balladák e nemű sajátosságaival. Mivel 
e jelenségek nyomai a felső-magyarországi és az alföldi régi 
epikai emlékekben is felismerhetők, mindinkább valóra válik 
az a sejtelem, hogy az ilyen elszórt törmelékekből elvégre 
majd ősi elbeszélő költészetünk képe is kialakul. E hitünkben 
különösen a dunántúli adalékok erősíthetnek meg bennünket, 
mert ezekben a legtávolabb eső székely balladák formai 
sajátságain kívül már tartalmi találkozások is fordulnak elő. 
Mivel újabbkori kölcsönzésre gondolnunk alig lehet, foglal- 
koznunk kell azzal az eshetőséggel, hogy a dunántúli és 
székelyföldi epikai közösség addig az Árpádkori érintkezésig 
visszanyúlik, a melynek emléke gyanánt a tájnyelvi sajátságok 
és a pogány eredetű regös-énekek közössége is megmaradt. 

Azt hisszük, ez elegendő ok arra, hogy gyűjtőink a 
naiv epika régi dunántúli emlékeit ezután nagyobb buzga- 
lommal és éberebb figyelemmel kutassák. 

1—2. Fodori Katicza. E ballada változatait Kardos 
Albert fedezte fel Göcsejben egy népnyelvi tanulmányútja 
alkalmával. Az első változatot kiadta a Budapesti Szemle 
1884. évi XXXVIII. köt. 287 - 8., a második változat pedig 
megjelent a M. Nyelvőr 1884. évi XIII. köt. 139—140. Mi e 
balladának nem akadtunk nyomára, noha tartalmát ma még 
Göcsej határain túl is jól ismerik. A két régebbi föl jegyzést 



Digitized by 



Google 



554 



e gyűjteményben mégsem mellőzhettük, mert ez a legtökélete- 
sebb példája ama ritka epikai emlékeinknek, a melyek azt 
igazolják, hogy a danántúli magyarság régi ballada-költészete 
főbb vonásaiban hasonló volt a székelységéhez. Népi epikánk 
termékei közt az erőszakkal férjhez adott leány szomorú 
története nem ismeretlen (L. Gyűjteményünk VII. 9, 549. és 
Kálmány : Szeged népe, III. 215.) ; de olyan egy sincs, 
a melyben ennyi démoni elem egyesült volna. A régi nemes 
családok érdek-házasságainak elijesztő példájául alakult ki 
az együgyű nép képzelmében Fodori Katicza története. 
Anyja, a nagyasszony (nemes úri asszony) eladja leányát 
Borsfai Lászlónak, a kiről a lakodalom alkalmával kiderül, 
hogy maga az ördög volt. így lesz aztán érthetővé, hogy a 
szabadkozó leányt kegyetlen anyja unszolására a vőlegény 
lófarkra kötteti és félholtra hurczoltatja. A haldokló leány 
szajkó szárnyáért küldi mátkáját, mert a szajkó nagyon 
félénk s így sokáig kell reá vadászni. Míg az ördög vadászik, 
Fodori Katicza meghal. Ezután a balladában az következnék, 
hogy Fodoriné szintén megismerje az ördögöt. E nélkül nincs 
világosan megindokolva az, hogy Fodoriné siratja leányát. 
A hiányt már a gyűjtő is észrevette, midőn a szöveg e 
helyét csillaggal megjelölte. Ugyanő mondja a Budapesti 
Szemlében, hogy »ez az első magyar ballada, melynek 
cselekvényébe az ördög, s még pedig a bibliának hatalmas, 
romlást okozó sátánja és nem a népmesének rászedett, inkább 
komikus ördöge «. Figyelmét tehát elkerülte az agyontánczol- 
tatott leány nagyon elterjedt balladájának (Gyűjt. VII. 15, 
549.) ama Szeged-vidéki változata, a melyben Sallári Kis 
Katát a Kék-álló-kelevénynek nevezett ördög tánczoltatja 
agyon (Kálmány : Szeged népe, II. 1. és III. 207.), továbbá 
az ugyancsak Szeged- vidéki >Anna« czimü ballada (u. o. 
III. j.), melynek homályos sorai szintén démoni kérőt sej- 
tetnek. Ebbe a képzetkörbe tartozik egyik népmesének halott 
vőlegénye is (Pap : Palócz népköltemények, 94. és Gyűjt. 



Digitized by 



Google 



555 



I. 207.). Viszont helyes Kardosnak az a másik megjegyzése, 
hogy a ballada záradéka a székely balladákban gyakran meg- 
található (Gyűjt. I. 169—172, 179, II. 6. és III. 420. stb.). 
A lófarkon való meghurczoltatást Gryüjt. I. 230. 

Az eddig összegyűjtött népköltési adalékok közt e balla- 
dának csak két távoli rokona található. Az egyiket a M. 
Nyelvőr, 1887. XVI. 479—80. lapján. Kárász Samu közölte 
-Bánkról, Nógrád-vármegyéből. E ballada egész terjedelmében 
igy hangzik : 

Rákóczy kis úrfi. 



Rákóczy korcsmában 
Kot krajczár ám a bor; 
Maga is ott iszik 
Rákóczy kis úrfi. 
»Igyál a boromból, 
Igyál a boromból !« 

— Nem jöttem borodért, 
Hanem a lányodért. 
Hol vagyon, hol vagyon 
Én jegybéli mátkám 'í 
»Ékes kamarában 
Csinosittya magát.« 

— Jó napot, jó napot 1 
Én jegybéli mátkám, 
»»Hoszta Isten, hoszta, 
Rákóczy kis úrfi. — 
Jaj anyám, jaj anyám ! 
Megöltél engemet, 
Megöltél engemet, 
Elvetted életemet. «« 

Azonnal felkapja, 
Kengyelbe szorittya, 
Tüskékről tüskékre, 
Bokrokról bokrokra. 
»»Ne vigy már oly nagyon, 
Rákóczy kis úrfi ! 
Szép fehér harisnyám 
Térdig véroen usz már.«« 
Annál jobban hajtya, 
Kengyelbe szorittya, 



Tüskékről tüskékre, 
Bokrokról bokrokra. 
»>Ne vigy már oly nagyon, 
Rákóczy kis úrfi ! 
Az én finom ruhám 
Derékig vérben már. 
Annál jobban hajtya 
Kengyelbe szorittya, 
Tüskékről tüskékre, 
Bokrokról bokrokra. 
»»Nc vigy már oly nagyon, 
Rákóczy kis úrfi ! 
Szép piros pántlikám 
Nyakig vérben van már.«« 
Annál jobban hajtya 
Kengyelbe szorittya, 
Tüskékről tüskékre, 
Bokrokról bokrokra. 
»»Ne vigy már oly nagyon, 
Én jegybéli mátkám l 

— Elébb szóltál volna, 
Sajnáltalak volna. 

Azonnal bevitte, 
Agyára letette. 

— Mit ennél, mit innál, 
Én jegybéli mátkám? 
»»Nem enném egyebet, 
Csak egy sült verebet.«« 
Mire azt meghoszta, 
Már halva találta. 



Digitized by 



Google 



556 



A kengyelbe szorított mátka meghurczoltatása itt már 
nem egészen világos. Az úrfiról azonban megtudjuk, hogy 
maga ül a nyeregben s azért kéri mátkája, hogy ne vigye 
oly nagyon. A haldokló leány itt sült verebet kér s mire az 
úrfi kívánságának eleget tesz, meghal. E záradék aztán 
kétségtelenné teszi azt, hogy itt csakugyan a gyönyörű 
göcseji ballada romlott változatával van dolgunk. 

A második változatot Kresztbaum Béla egy szent- 
páli, arad-vmi, cseléd után jegyezte le. A M. Nyelvőr, 
1903. XXXII. 459 — 460. közölt szöveg egész terjedelmében 
igy hangzik : 

Horvát szép Ilonka. 

Amoda egy kastély háromszáz ablakra, 
Két szoba van rajta. 
Egyikben lakik Horvát szép Ilonka, 
A másikban lakik Szalontai János. 
»llonám, Ilonám, Horvát szép Ilonám ! 
Mondjál hát uradnak, vagy hitves párodnak !« 

— Inkább mondanálak kétszer komondornak, 
Mint egyszer uramnak, vagy hitves páromnak. 
^Kocsisom, kocsisom, kedves szép kocsisom ! 
Fogd be a lovamat, nyerges paripámat, 
Kössük a farkához Horvát szép Ilonát, 
Boronáljuk végig véle a nagy utczát !« 

— Állj meg már, állj meg már, Szalontai János ! 
Mert szintén * oda van fél kezem, fél lábom ! 
»Ilonám, Ilonám, Horvát szép Ilonám, 

Mondjál hát uradnak, vagy hitves párodnak !« # 

— Inkább mondanálak hétszer komondornak, 
Mint egyszer uramnak, vagy hitves páromnak ! 
» Hajt sál hát kocsisom végig a nagy utczán, 
Boronáljuk még egyszer véle végig a nagy utczát !« 

— Állj meg már, állj meg már, Szalontai János! 
Mert szintén oda van másik fél kezem, fél lábom ! 
»Ilonám, Ilonám, norvát szép Ilonám ! 

Mondjál hát uradnak, vagy hitves párodnak !« 

— Inkább mondanálak hétszer komondornak, 
Mint egyszer uramnak, vagy hitves páromnak ! 



Digitized by 



Google 



557 



» Hajtsál hát kocsisom végig a nagy utczán, 
Boronáljuk véle végig a nagy utczát.« 

— Állj meg már, állj meg már, kedves hitves párom, 
Mert már oda vagyok, mindjárt meg is halok ! 
>Allj meg hát kocsisom, kedves szép kocsisom. 
Vegyük fel Ilonát, vigyük a szobába, 

Fektessük le őtet a paplanos ágyba. 
Ilonám, Ilonáin, mit innál, mit ennél ?« 

— Nem ennék egyebet a csóka lábánál, 
Gólyának kerepelő szájánál. 

»Azt nem birok hozni, 

Kívánságod nem birom megtenni. 

Ilonám, Ilonám, mit hagytál te nékem jussba V« 

— Nem hagyok egyebet az akasztófánál, 
A hóhér markánál. 

Isten se mentsen meg az akasztófától, 
A hóhér markától. 

A szöveg több helyén ritmikus zavart előidéző romlás 
észlelhető. A vele azonos tárgyú változatokból viszont kitű- 
nik, hogy a házasságot bevezető rész szintén elkallódott. 

3. Templomkertilö. Egy kis pulyka-pásztorleány 
énekelte el előttünk. Vallomása szerint gyermektársaitól 
tanulta. Nyomozásunk szerint Köttse és Karád vidékén a 
gyermekek csakugyan ismerik. Noha az idősebbek is csak 
gyermekkori versüknek vallották, a minden ízében eredeti 
balladát a gyermekköltészet termékei közé soroznunk nem 
lehet. A tapasztaltabb gyűjtő tudja, hogy a serdülő gyerekek 
különös kedvvel éneklik a képzel műket foglalkoztató epikai 
dalokat. Érdeklődésüket a jelen esetben még inkább fokoz- 
hatta az, hogy a balladában szereplő ördögök egyik társukat 
viszik el. A tartalomnak erősen moralizáló vallásos jellege 
van, de a nélkül, hogy a naiv népi elbeszélést megzavarná. 
Az egész előadáson végig vonuló gondolat-ritmus magában 
véve is elegendő biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy népi 
termeléssel van dolgunk. A népköltészet fekete ördöge helyett 
itt a pokolnak több ördöge szerepel. Bár az egyiknek népies 
neve is van, mégis kétségtelen, hogy a keresztyén vallás 



Digitized by 



Google 



558 



rossz angyalaival van dolgunk. Annak igazolására, hogy a 
népi epikát régebben ez a képzetkör valóban foglalkoztatta, 
eddig csak a »Júlia szép leány* czímű székely ballada 
(Kriza : Vadrózsák, 123. és 153.), továbbá ennek »Szép 
leány Zsuzsannát és >Szép Zsuzsanna* czímű két változata 
(M. Nyelvőr, 1878. VII. 143. és 1887. XVI. 48.) állott 
rendelkezésül. Ezekben a leányért egy fehér bárány szállt 
le az égből, hogy elvigye a mennyei szüzeknek Krisztus 
urunk által kiegészítendő seregébe. Itt, úgy látszik, isten 
bárányát, az agnus dei-t, és az okos szűzeket szerepelteti 
a vallásos vonatkozásaiban szerfölött homályos hagyomány. 
Arra már utaltunk (Gyűjt. IV. 335.), hogy a bárány megjelené- 
sének és leszállásának jelenete a regös-énekek csodaszarvasának 
teljesen hasonló szerepéből alakulhatott ki. Ugyanakkor meg- 
említettük még azt a találkozást is, hogy a székely ballada 
égbe szólított leánya ép úgy koszorút kötött, mint a jelen 
ballada pokolra hurczolt templomkerülő leánya. 

4—6. Az asszony. Csak az itt közölt változatok 
ismeretesek. Közülök először a második változat került nap- 
fényre. A M. Nyelvőr, 1872. I. 93—4. közölte ^Dunántúli 
népdal* czímen. E hiányos följegyzésnek csak az utolsóelőtti 
6 — 3. sora népdal, melynek változatai megtalálhatók Gyűjt. 
I. 333—4., II. 87., Kriza, 152., Szini, 173., Linibay, I. 320. 
és ugyancsak egy ballada záradékában Bartalus, I. 7. Mivel a 
kővárat, tatárt (értsd : törököt) emlegető régi ballada így ki- 
egészítve is töredékesnek tetszett, gyűjtőimmel szorgosan kutat- 
tuk változatait. így került aztán elő az első és harmadik vál- 
tozat. Tartalom tekintetében ezek sem bővebbek az előbbinél; 
sőt ezekből már az sem tűnik ki, hogy a férj fiatal második 
felesége átkozódik. Az első számú feljegyzésben szereplő 
kérlelés és átok tökéletesebb a második és harmadik vál- 
tozat kérlelésénél és átkánál. Ez egyik kitűnő példáját nyújtja 
az áradó érzelmek ama ritmikus tolmácsolásának, mely a 
magyar nép régi epikai dalainak egyik jellemző sajátsága volt. 



Digitized by 



Google 



559 



7. Útonálló. A székelyföldön elterjedt ballada, mely- 
nek eltérő változatai megvannak Gyűjt. I. 195., 228., 
Kriza, 137. Bartalus, I 5—7. és II. 19. Kálmány : Szeged 
népe, II. 171. Limbay, V. 71. 

8—9. Molnár Anna. (Töredék.) E balladának eddig 
hét székelyföldi (Gyújt. I. 137—148., M. Nyelvőr, 1902. XXI. 
47., Ethnographia, 1905. XVI. 222.) egy moldvai csángó 
(M. Nyelvőr, 1 874. III. 334.) változata és egy ung-vármegyei 
töredéke (Ethnographia, 1891. II. 79.) volt ismeretes. E számot 
most két dunántúli változattal toldjuk meg. Az elsőt egy Bódai 
Lidi nevű köveskállai (Zala-vm.) öreg asszonytól hallottam. 
Részben elénekelte, a hol pedig a szövegre már nem emléke- 
zett, tartalmát úgy mondta el. Vallomása szerint fiatal korában 
tanulta ; de arról, hogy hgl, már nem tudott beszámolni. 
Ez utóbbi kérdéssel több éven át zaklattam, mert tudomásom 
volt róla, hogy fiatalabb korában sokat hányódott a Dunán- 
túl nyugoti vármegyéiben. Kérdezősködtem a megszöktetett 
asszony neve után is, mert gyanúm volt, hogy »a menyecske*, 
>kis menyecske* itt, és a moldvai változatban is, csak a 
nevet helyettesíti. Mivel én a keresett nevet — nehogy 
félrevezettessem — nem említettem előtte, kérdezősködésem 
ebben az irányban is meddő maradt. A » Tamás-kard *-ra 
vonatkozólag sem kaptam felvilágosítást. így aztán eldön- 
tetlen marad, hogy Tamás volt-e a csábító, vagy hogy a 
menyecske a csábító »damaszk«-kardját rántotta-e ki. Az első 
esetben a Tamás név azért volna fontos, mert megegyezne 
a magyar ballada oláh változatának Torna (Tamás) nevével. 
így aztán nyilvánvalóvá lenne az, hogy régebben a székely 
balladák csábítóját is Tamásnak nevezték, s hogy az oláhság 
a névvel együtt a ballada-tárgyat is tőlünk kölcsönözte. 
Mivel a dunántúli nyugoti végek és a keleti székely végek 
közt újabbkori kölcsön : viszony fenn nem foroghat, a szóban 
forgó közös ballada-tárgyat naiv epikánk oly régi emlékének 
kell tekintenünk, hogy az oláhságtól való újabb székely 



Digitized by 



Google 



560 



kölcsönzés eshetősége többé szóba sem jöhet. Az eredet kér- 
désével kapcsolatban szóba került, hogy az oláh befolyás 
nyoma kereshető még abban a sajátos epikai hangban is, 
mely a székely balladákat a magyarországi balladáktól 
annyira megkülönbözteti (Alexics György : Vadrózsapör, 
Ethnographia, 1897. VIII. 78.). Ezen állításra azonban 
ráczáf ólnak azok a régebbi felső-magyarországi (pl. a fentebb 
közölt »Rákóczy kis úrfi*) és alföldi (Kálmány Lajos gyűj- 
teményeiben), továbbá a jelen kötetben közölt dunántúli 
balladák, amelyeknek formai sajátosságai teljesen azonosak 
a régi székely balladák e nemű sajátosságaival. — Az itt 
érintett kérdés irodalmára vonatkozólag 1. Gyulai jegyzetét 
Gyűjt. I. 551. és Alexics czikkét i. h. 73—76. 

Az itt közölt második változatnak már a jelen 
gyűjtemény nyomása közben jutottunk birtokába. Noha 
ennek is romlott, helylyel- közzel ügyetlenül felújított szö- 
vege van, az előzővel mégis igazolja azt, hogy a dunán- 
túli változatokban a székely földiektől eltérőleg egy biróné 
szerepelt, a ki nem árulja el magát, míg a nagyobbik 
gyermeke fel nem ismeri. Mivel a második változatban 
a férj nem hisz fia szavának, még kerülhet elo olyan telje- 
sebb szöveg, a melyből a feleség bocsánatot biztosító kérdései 
sem hiányoznak. 

10. Nővérek. Egyike a legbájosabb régi balladáknak. 
Eddig csak az a részletezőbb szöveg volt ismeretes, melyet 
Erdélyi közölt (I. 390.) a lelőhely megjelölése nélkül. Egy 
törmeléke pedig Ung-vmben a gyermekdalok közt merült 
fel (Dr. Kiss Áron : M. gyermekjáték-gyüjt. 378.) Amannak 
egy rövidebb s a mienkével csaknem szószerint egyező vál- 
tozatát Kováts S. János a közeli Sárvárról közölte velünk. 
Egy arra vivő tanulmányutam alkalmával bukkantam rá 
az itt közölt szövegre, mely Erdélyiétől főként abban tér el, 
hogy a szegény, de boldog juhásznéval szemben nem anyját, 
hanem nénjét szerepelteti. így aztán balladánk közeli rokon- 



Digitized by 



Google 



561 



ságba jut a gazdagon és szegényen házasodó nővérek ama 
történetével, a mely Krizánál (17) a » Katát kérették bé 
Barassóba* kezdetű balladában s Kálmán y Lajos gyűjte- 
ményeinek három alföldi változatában van elbeszélve. Csak- 
hogy ezek mégis külön csoportba eorozandók, mivel bennük 
a szegény sorra jutott nővér csak nyomorát hangoztatja. Az 
epikai ér bősége az ellentétek halmozásában és kiélezésében 
jut kifejezésre. Szerintünk ez eredméuyezhette azt, hogy a 
szerencsésebb nővért elvégre egy királyfi veszi el (Kálmány : 
Koszorúk, II. 59. és u. a. : Szeged népe, II. 8.), s hogy 
utóbb e ballada a »Királyfi« czímű ismert ballada (1. Gyűjt. 
I. 153., II. 9. stb.) záradéka gyanánt szintén szerepel- 
hetett (Kálmány: Koszorúk, II. 58.). A rendelkezésünkre 
álló példák tehát azt sejtetik, hogy a mi teljesnek éppen 
nem mondható változatunk jelzi azt az eredeti formát, 
melyben a szegény sorra jutott fiatalabb nővér boldogsága 
van szellemes fordulattal szembe állítva a gazdag sorra 
jutott idősebb nővér boldogtalanságával. Ebből alakult aztán 
ki az anyát és leányát szerepeltető Erdélyi-féle teljesebb 
szövegű változat és azok a Kriza- féle s Kálmány-féle vál- 
tozatok, a melyekben csak a nővérek sorsának ellentétes 
volta van feltüntetve az eredeti ballada elmés záradéka 
nélkül. 

11. Szolga-legény. E ballada tárgya eddig nem 
szerepelt gyűjteményeinkben. A Dunántúl keleti és délkeleti 
részein több helyütt ismeretes. V. ö. a » Gazda uram adja 
ki a bérem* kezdetű népdal változataival : Limbay, I. 
(2. kiad.) 156 — 8. A szerelmes legény helyett leányt szere- 
peltet Gyűjt. I. 214., II. 19. Erdélyi, I. 442. és Válogatott 
népdalai, 132. sz. 

12 — 13. A vén ember. Változatai Erdélyinél, III. 
171. és Kálmány: Koszorúk, I. 33. Amott a feleség vén 
férjét tűzbe löki, itt a nyakát borotválás közben vágja el. 
A mi első változatunkban szereplő szomszédasszony segéd- 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 36 



Digitized by 



Google 



562 



késése mindkettőből hiányzik. Második változatunk szerint 
a vén ember fia haldokló atyjához hívja haza mostoháját. 
Ez azonban egy másik balladából keveredett ide. A hal- 
dokló férj mulató feleségének történetét 1. Gyűjt. VII. 18., 
Erdélyi, ÜL 170., Bartalus, I. 15.. Kalmány : Szeged népe, 
L 171, H. 15. és 174. Limbay, IIL 122. A második változat 
utolsó versszakában említett lúd ezerepét Erdélyi szövege 
érteti meg, mert ebben a férj éppen lndat sut, midőn fele- 
sége tűzbe löki. 

14 — 15. Makraacios hő. Eddig két változatát ismertük. 
Az elsőt Kriza közölte (Vadrózsák, 153.1.). Ebben a gazdagon 
házasodó szegény férjet gőgös felesége csak akkor nevezi 
urának, midőn a sok vásárfia után az erdőn somfabotot vág 
és azzal jól elveri. Ugyanez történik abban az alföldi rom- 
lottabb változatban is, melyet Kalmány közölt (Koszorúk, 
II. 89.), azzal az eltéréssel, hogy itt a férj a botot szintén 
vásárfiának veszi. A mi első változatunkat a M. Nemz. Múzeum 
könyvtárának egy >Diversae cantiones* czímű XVIII. századi 
kézirati gyűjteményéből (700. Quart.Lat. 60. 1.) azért másoltuk 
le, mivel — a kézirat nyelve és helynevei után itélve — 
ezt is duDántúli terméknek kell tartanunk. A feleség ebben, 
csak kevélynek és makranczosnak van feltüntetve. Az asszony 
megpuhításának módja mindenben egyezik a nép ajkáról 
lejegyzett második változattal, a melyben már nem a feleség, 
hanem a vásározó fél rózsája szerepel.' így aztán a ballada 
romlottabbá is lesz minden említett társánál. 

16. Megcsalt férj. E ballada sajátos ritmusú ódon 
szövege és idegenszerű dallama aligha népi eredetű. Válto- 
zatát 1. Kriza : Vadrózsák, 242. Jellemző, hogy az 538. 1. 
jegyzete szerint Krizának még egy olyan székelyföldi változat 
is rendelkezésére állott, melyben a mi szövegünk refrainje 
szerepelt. Szeged vidékén Kalmány Lajos szintén rábukkant 
e ballada két töredékére (Szeged népe, III. 201.). Limbay 
Elemér »Magyar daltár«-ában (VI. 228.) a lelhely megjelölése 



Digitized by 



Google 



563 



nélkül egy teljes változat található, az Etnographia, 1906. 
évi III. füzete pedig egy romlott csángó változatot közöl 
dallamostól. Egy rokontárgyú spanyol ballada fordítása 
Greguss : Népek lantja, 36. 1. olvasható. 

17. Kató* Tárgya némileg hasonlít az előzőhöz, vala- 
mint a Sári Mariról szóló ballada egyik csongrádi válto- 
zatához is (Gyűjt. II. 45.). 

18. Kis Mariska. Rokona a > Világszép Erzsókc 
(Gyűjt. 1. 180.) ós a >Szép Erzsébet mátkámc (M. Nyelvőr, 
1874. III. 383.) czímű balladának. A mi eltérő változa- 
tunk menete szintén zavaros, mert nem tűnik ki, hogy 
a vőlegény jegyesét csakugyan hűtlenségen érte-e? Az em- 
lített második változatban a lány már halódik, midőn hozzá 
belép és késével agyonszúrja. A közös halált emlegető rész 
balladai közhely, valamint a fejfa feliratáról szóló záradék 
is, mely az előzményekhez rosszul illeszkedve, nem tol- 
mácsolja azt, hogy a sírban ketten nyugszanak. A bevezetésül 
alkalmazott s a fenti második változatban szintén meglévő 
áruló szavak egy ismert népdalból valók (Gyűjt. VI. 42. ; 
Erdélyi, II. 83., 209.; Kriza: Vadrózsák, 152., 216.; 
Bartalus, I. 50. ; Székely Sándor : Szerelmi népdalok, 58.). 
M. Nyelvőr, 1874. III. 383.; Záradéka Bartalusnál, VII. 
189., Kriza, 223. ; Kálmány : Koszorúk, I. 124., Limbay, 
III. 112. 

19. Három árva. Változatait Gyűjt. I. 185, 565; 
III. 78, VI. 388. sorolja fel; külföldi rokonairól szól 
Greguss : A balladáról, 63., Kálmány : Szeged népe I, 1., 

II. 172. A mi eltérő szövegünk azt sejteti, hogy az Erdélyi, 

III. 190. közölt dal szintén e ballada körébe tartozik. 

20. Szegény molnár-legény. Vizbe fúltakról szóló 
balladák találhatók Erdélyi, III. 168., Gyűjt. III. 36—37., 
39—40. — V. ö. ugyanott 435. és VII. 14. Záradéka külön 
dal gyanánt is szerepel : Érzékeny és víg dalok gyűjteménye. 
II. kiad. Sáros-Patakon, 1834. 86., Erdélyi, I. 427., II. 143., 

36* 



Digitized by 



Google 



564 



Kriza, 22, 68., Bartalus, V. 39., 57. és VI. 13., Csapó 
Dániel, I. 16., Kunsági, 48., Kálmány : Szeged népe, III. 29. 
U. a.: Koszorúk, I. 112. Dr. Kiss Áron: M. gyermek játék- 
gyűjt. 364., Székely Sándor: Szerelmi népdalok, 49., 
Limbay, V. 208. és e kötet »Éva, szivem Éva« czímű 8. sz. 
játék-szövegében. E dal legrégibb változata a M. Nemzeti 
Múzeum könyvtárának 1793-tól származó »Dallos könyv* 
ez. 496. oct. hung. kézirata 58. b. levelén van feljegyezve. 

21. Stájer! menyecske. Első versszakát 1. Erdélyi, 
III. 2., két első versszakát 1. két somogyi népdalban (Gyűjt. 
VI. 38. 233), harmadik versszakát egy somogyi és egy 
gömöri népdalban (Gyűjt. I. 304. és VI. 233.). V. ö. 
Bartalus, IV., 116., VII. 102., M. Nyelvőr, 1873. II. 248. 
és Kálmány: Koszorúk, I. 48. A kedves lirai történet 
romlott változatait 1. Limbay, I. köt., (2. kiad.) 177., Gyűjt. 
II. 79., V. 24—5. és egy Budapesten 1879-ben kiadott 
» Boszniából hazaérkezett honfiak új dalai* czímű ponyva- 
irodalmi termékben. Az utóbbi szöveg egész terjedelmében 
így hangzik : 

Vágott farka fecske, Hej, kovács jó barátom, 

Bácskai menyecske, Igazítsd meg rajta. 
Hej, honnét jöttél ide Meg is igazítom, 

Ez idegen földre? Rá is szorongatom, 

Nem jöttem én gyalog, Hej, az én kedves rózsám 

Fakó lovam hozott, Egy pár csókot adott. 
Hej, lovam négy lábáról Nem vagyok én beteg, 

A patkó lehullott. Csak a bor ártott meg, 

Csak egy maradt rajta, Hej, az én kedves rózsám 

Az is kotyog rajta, Szerelme ártott meg. 

22. Bazsó Mari. Tárgya és sajátos ritmusa rokon 
azzal a rövid alföldi balladával, melyet Kálmány : Szeged 
népe, III. 12. közöl. Szöveg- egyezés azonban csak az itt 
művészien elhelyezett első verászakban észlelhető. Ugyaue 
versszak változatát 1. Székely Sándor : Tréfás népdalok, 13., 
Limbay, II. 108. Törmelékeinek zavaros somogy- vármegyei 
alakulatait 1. Gyűjt. VI. 223—5. 



Digitized by 



Google 



565 



23. Báró Jenő. E nagyon elterjedt dunántúli ballada 
romlott változatait 1. Gyűjt. VII. 20. s tévesen két katona- 
dallá szakítva 214., továbbá a M. Nyelvőr 1874. III. 432., 
1889. XVIII. 240. és Limbay V. 48., VI. 77. A rendelke- 
zésünkre álló épebb szövegekből szintén kitűnik az, hogy 
itt csakugyan egy öngyilkos báróról van szó. A Nyelvőr 
közlése szerint a báró szeretője >kisasszonyc volt, a mi vál- 
tozatunk inkább egyszerű falusi leányt sejtet. Az öngyil- 
kosság okát egyik változat sem árulja el. Két első vers- 
szakának változata Erdélyinél III. 53., Molnár Jenő : A 
kaszárnyai nótái, 74. (V. ö. Gyűjt. VI. 86.). Utolsó előtti 
két versszakának változata külön dal gyanánt Bartalusnál, 

II. 56. Limbay, II. 254. és Gyűjt. VI. 72. Utolsó két sora 
Limbay, III. 169. Két első versszaka népdalba olvadva 
Limbaynál I. (2. kiad.) 149—51., Bartalusnál V. 38. 

24—25. A megcsalt leány. Két változatát Gyűjt. II. 
27. közli. Két békés- vármegyei töredékét 1. a M. Nyelvőr, 
1889. XVIII. 96. ; egy másikat hely nélkül Bartalus, II. 21. 
Néhány sora megtalálható még Gyűjt. I. 205. és III. 38., 
Erdélyi, II. 46., Kriza, 16., Pap Gyula, 8., Bartalus, II. 
19., 21. és Kálmány : Koszorúk, II. 94., Szeged népe, 

III. 12. Kezdő sorai Gyűjt. VII. 130. 

26. Kéri pusztán. E szép lírai balladát az egész 
Balaton vidéken s a Dunántúl egész nyugoti felén ismerik. A 
változatokban nagyon kevés eltérés észlelhető. Feldolgozták 
és saját szerzeményeik gyanánt szerepeltették Magyari Kosa 
Gusztáv (előbb Boros Mihály Kalauzának 1857. évi 16. számá- 
ban, utána 1858-.ban a »Magyari költeményei* ez. kötet 
55. 1.) és Berki József (költeményei 37. 1.). Szerzői joguk 
felett utóbb »Egy irodalmi ügy« czímen szövevényes vita 
keletkezett a Vasárnapi Újság 1891. évi 61. és 1892. évi 
1—2. számaiban. Noha a népi szöveggel nagyon közeli 
rokonságban álló újabb változat szerzője, Berki is sajátja-/ 
nak. vitatta a költeményt, a szerkesztőség mégis lehetőnek 



Digitized by 



Google 



566 



tartotta, hogy > mindkettő egy közös forrásból, a népdalok 
forrásából van merítve*. A mi tapasztalataink tényleg 
igazolják ezt a föltevést. — A második versszak változata 
önálló dal gyanánt szerepel Gyűjt. II. 171., Bartalus, IV. 
24., V. 84.; más dalba olvadva Krizánál 170. 1. 345. sz. 
V. ö. Limbay, I. (2. kiad.) 201. 

27. A kanász. A híres bakonyi kanász-táncz nótájának 
legszebb és legkerekdedebb szövege. Ezt is az öreg Bódai 
Lidi közölte velem (L. a 8. sz. jegyz.) Még leánykorában 
látta, hogy a bakonyi kanászok két baltát — élükkel fel- 
felé — a földre keresztben fektettek 8 egyik társuk, míg a 
többi énekelt, e balták felett eljárta a tánczot. Annak, a ki 
járta, a balták felett mindig keresztben kellett állnia s 
lábaival a balták nyelét, nehogy reá vágódjanak, nem volt 
szabad érintenie. Mivel a tánczos jobbra-balra forgolódott, 
körül pergett, lábait előre-hátra emelgette, nagy ügyességet 
kellett kifejtenie. Réthei Prikkel Marián, ki a dallamot is 
közli, e tánczot a régi hajdútáncz körébe sorolja (Ethno- 
graphia, 1905. XVI. 334.). Szövegünk eltérő változatait 1. 
Gyűjt. II. 21, 205., VII. 13. V. ö. köt. >A kanász az erdőben* 
kezdetű 6. sz. pásztordalával, továbbá Erdélyi, I. 215, ismét 
II. 460., Bartalus, III. 108., V. 109., Kecskeméthy Csapó 
Dániel, I. 32., Mátray, 80., Székely Sándor: Tréfás nép- 
dalok, 16., Kálmány: Koszorúk, I. 167., II. 137. Limbay.. 
II. 143—4. E kanásztánczot és kanászdalt Szigligeti Ede a 
>Két pisztoly* bakonyi jelenetében szintén szerepelteti. 
(1844. évi kiad. 96. 1.) 

28. Édes anyám • • • Néhány sora megvan Gyűjt. 
II. 242., Bartalus, I. 35, 53., Kunsági: Sárréti dalköny- 
vecske, 5. 

29. Ökrös legény. E szöveget s alig eltérő válto- 
zatait az egész Dunántúlon ismerik. Ugyancsak Veszprém 
vidékéről M. Nyelvőr, 1872. I. 373. Egy ozorai (tolna-vmi) 
játékdalba olvadva, csaknem szószerint u. o. 1876. V. 43. — 



Digitized by 



Google 



567 



V. ö. Gyűjt. I. 219., II. 81., 59., Erdélyi, I. 221., Szini, 
187. ; Kálmány : Szeged népe, I. 52. 

30. A betyár. Változatait 1. az eredeti záradék nélkül 
Erdélyi, III. 166., Kálmány : Szeged népe, II. 59—60. és 
Koszorúk, II. 87—88., Limbay, III. 70. 

31. A rab. A nép kedvelt rabi nótái közül való szép 
változat. A fogságban sínylődő rab panasza általánosan 
ismeretes. Változatait közli Gyűjt. I. 191., II. 32., III. 33. 
és 48., VI. 8., Erdélyi, I. 381., 419., 422., 431., II. 134., 
III. 9. Szini, 132., Kriza, 14., Pap, 53„ Bartalus, I. 11., 
Limbay, III. 26., 196., Kálmány: Koszorúk, I. 47, 168., 
II. 86., 148., Szeged népe, II. 20., 176., III. 17., 23., 220., 
Limbay, II. 112., Ethnographia, 1900. XI. 168. Utolsó etőtti 
versszakának változata Thaly : Vitézi énekek, II. 396. A leg- 
régibb változatok még a török időkből valók. A mienk abban 
tér el a többitől, hogy a régi keretben a rabság okát is el- 
mondja. A »vármegyeispán« régies összetételének analogonja 
megvan Gyűjt. I. 307. és Limbay, II. 74 — 5. > vármegye- 
urak* formában. 

32. Fújdogál a szellő • • • Szintén a régi rabi nóták 
körébe tartozik. Az anyjának panaszkodó rab hasonló tör- 
ténetét közli Gyűjt. VII. 19. is. V. ö. Ethnographia, 1901. 
XII. 457. A »Nájgebáj« a budapesti Szabadságtér helyén 
lerombolt Neugebáude-t jelenti. 

33. Ha fölmegyek a törvénybe ... E kerekded 
»betyár-nóta« egyes sorai gyakran előfordulnak a betyár- 
romantika termékeiben. így Gyűjt. VI. 161., 163., Kálmány : 
Koszorúk, I. 41., II. 85. U. a. : Szeged népe, III. 21., 66., 68., 
II. 85., Erdélyi, I. 205., Bartalus, V. 69. 

34. A betyár szeretője. Változata Mátraynál, 13. 
és Bartalusnál, VII. 190. 

35. Fábián Pista. Változatai Gyűjt. II. 62. (egy vers- 
szaka 52.), VI. 27., Kálmány: Koszorúk, II. 70., Szeged 
népe, II. 168., III. 13, 219. Első versszaka külön dal 



Digitized by 



Google 



568 



gyanánt is szerepel. A harmadik szintén : Limbay, I. 
(2. kiad.) 156. 

36. Nádi Jancsi. Gyűjtőnk a közeli Duzsnakon szin- 
tén talált egy változatot. Ebben az itt közölt három első 
versszak után e két versszak következik : 

— Jancsi akarsz-e mcghalDi, Mire Jancsi észre vette, 

Vagy a törvény rabja lenni ? Szivét golyó sértegette. 

Jancsi kapja a fegyverét, Nádi Jancsi piros vére 

Elkéreti a zöldségét. Hullik a fenéki földre. 

Egy másik változata Gyűjt. VI. 23. olvasható. 

37. Zsandár Pali. Az egész Dunántúlon ismeretes 
»duhaj nóta*. Az első sorban említett Máté-Szalka Szatmár- 
yárm egyében van, honnan szintén ismeretes már egy közeli 
változata (M. Nyelvőr, 1874. III. 243. V. ö. Bartalus, III. 
19.). Mivel a dunántúli szövegek többnyire szintén e hely- 
nevet emlegetik, valószínű, hogy e balladát valamely ponyva- 
nyomtatvány segítette elterjedni. Eddig közölt egyéb vál- 
tozatait 1. Gyűjt. II. 63., Bartalus, VI. 9—10., Kálmány: 
Koszorúk, I. 30., 11.66, 83., Szeged népe, II. 168., III. 212.. 
Limbay, V. 61—2., M. Nyelvőr, 1884. XIII. 384., 1888. XVIL 
288. Ethnographia, 1901. XII. 457. 

38. Nagy József. Ama helyi érdekű alkalmi tör- 
ténetek közül való, a melyek a balladai közhelyek felhasz- 
nálásával gyorsan keletkeznek, de az esemény emlékével 
együtt aztán gyorsan feledésbe is merülnek. A rendel- 
kezésünkre álló számos történet közül mi a legeredetibbet 
választottuk ki közlés végett. Első versszaka megvan Gyűjt. 
VI. 25. 

39; Bogár Imre. (Töredék.) Eddig ismeretlen zára- 
déka ama szép betyár- történetnek, mely Gyűjt. I. 221., 
II. 53. és Bartalus, II. 12. jelent meg. Harmadik vers- 
szakának változatát 1. Gyűjt. II. 34., Bartalus, IV. 7. és 
Kálmány; Koszorúk, II. 86. 

40. Öreg huszár. Kezdő sora Gyűjt. VI. 216. és itt 
a* 43. sz. tréfás népdalban; első versszakának változatát 1, 



Digitized by 



Google 



569 



Kálmány : Szeged népe, III. 224. ós 245. ; második és har- 
madik versszakának változatát Gyűjt. VII. 204. közli külön 
katona- dal gyanánt ; harmadik versszaka tévesen elhelyezve 
Gyűjt. VI. 139 ; két különböző dalban elhelyezett részeit 1. 
Iiimbay, VI. 128-9. 

41. Az Ur Jézus Krisztusról. E verses Krisztus- 
mondát először Hoiváth Cyrill közölte »Nemzeti irodalmunk 
a reformáczióig* czímű tanulmányában a Katholikus Szemle 
1891. évi V. köt. 676. 1. és e tanulmány különnyomatában 
138. 1. azzal a megjegyzéssel, hogy felfedezője egy Sárosi 
Istvánné nevű éltesebb asszonytól vette, ki kisleánykorában 
hallotta Somogyban, vagy Zalában. A Balaton-vidéken mi 
is nyomoztuk; de nekünk egy öreg cserszegi öreg asszony 
már csak a tartalmát és két utolsó verssorát tudta elmondani. 
Egy hasonló verses Krisztus-mondát közöl Kálmány is : 
Szeged népe, III. 306. 

42. Török van a kútban. (Töredék.) A Vanyoczki- 
utcza hollétét nem tudtuk megállapítani. 



Digitized by 



Google 



DALOK. 

I. 
Szerelmi dalok. 

1. Az első két sor változata Erdélyinél, II. 43.; 
Limbaynál, I. (2. kiad.) 167. 

2. Á második versszak gyér változata Erdélyinél, 

I. 58, — Hasonló dalmotivura van Tompa »Tó közepén . . .« 
kezdetű népdalában. 

3. Első sorának változata megvan egy mulató gajd- 
ban Bartalusnál, VI. 148. 

4. Második versszakának számos változata ismeretes. 
V. ö. Gyűjt. I. 264. ; Erdélyi, I. 86., II. 52, 130. ; Mátray, 
95. ; Kriza, 224. ; Pap Gyula, 62. ; Szini, 52. ; Kővári, 102. ; 
Kálmány: Koszorúk, I. 68. 

5. Különféle dalokba olvadva 1. Erdélyi, I. 437., II. 
23. ; Bartalus, I. 35., IV. 42, VII. 96. ; Székely Sándor : 
Szerelmi népdalok, 61. 

6. Vált. Kriza, 112. ; Limbay, IV. 112. 

7. Vált. Gyűjt. VI. 59.; Erdélyi, III. 4.; Szini, 
159. ; Kecskeméthy Csapó Dániel, IV. 34. ; Limbay, II. 
159. V. ö. Erdélyi, II. 164. 

8. Első versszakának változata Kálmány: Koszorúk, 

II. 102. 



Digitized by 



Google 



571 



9. Kezdetének s első versszakának vált. alább az 
55. sz. dalban és Gyűjt. VI. 40. ; Erdélyi, II. 103, 137, 
ni. 48. ; Szini, 199. ; Bartalus, I. 67. ; Limbay, V. 85. 

10. Második verssz. vált. Székely Sándor: Szerelmi 
népdalok, 100. ; a harmadiké Kálmány : Koszorúk, I. 144. 

12. Második verssz. vált. Gyűjt. II. 86., VI. 78. ; 
Kecskeméthy Csapó Dániel, 60. 

13. Utolsó előtti sora egyezik Tompa »Télen nyáron 
pusztán az én lakásom . . .« kezdetű népdalának ugyanezen 
sorával. 

14. Az egésznek vált. Gyűjt. II. 106.; Erdélyi, III. 
162. ; Pap Gyula, 43. ; Szini, 145. ; Limbay, IV. 84. Máso- 
dik versbzakáé Gyűjt. I. 293., III. 201-2. ; Erdélyi, I. 62., 

III. 45. ; Kálmány : Koszorúk, I. 145. 

15. V. ö. alább az 54. sz. 

18. Vált. Kálmány : Szeged népe, II. 40. 

20. Vált. Gyűjt. II. 185.; Erdélyi, III. 13.; Kriza, 
20.; Kálmány: Koszorúk, I. 39. 

21. Vált. Kálmány : Szeged népe, I. 27. 

22. Egyes sorainak ós versszakainak vált. Erdélyi, 
II. 26. ; Szini, 185. ; Kecskeméthy Csapó Dániel, I. 27., 

IV. 5. ; Bartalus, II. 93. ; Limbay, I. 135., IV. 105-6. ; 
Székely Sándor: Szerelmi népdalok, 36. és 78. 

25. Második versszakának vált. Limbay, II. 100. 

26. Vált. Kálmány: Koszorúk, II. 115. 

27. Első versszakának vált. Kálmány: Koszorúk, 1. 146., 
II. 129. ; a másodiké Gyűjt. III. 169. 

28. Első versszakának vált. Kálmány : Szeged népe, 

I. 14. 

31. V. ö. Gyűjt. I. 186., VI. 42. ; Thaly : Vitézi 
énekek, I. 180. (Horváth Ádám gyűjteményéből); Erdélyi, 

II. 173.; Kálmány: Koszorúk, I. 57., II. 164.; U. a. : 
Szeged népe, II. 45., III. 6. ; Reinhold Köhler és Dr. 
Herrmann Antal : Und wenn der Himmel w'ár' Papier. 



Digitized by 



Google 



572 



(Ethnologische Mitteilungen, I. 12, 211, 312, 319.) V. o. 
az első szerző ugyanilyen czímü korábbi összehasonlításával 
is Benfey: Orient und Occident, II. 546. 

32. Első versszakának, illetőleg 3—4. sorának vált. 
Gyűjt. VII. 65. ; Erdélyi, I. 58. ; Bartalus, VII. 65. ; Szé- 
kely Sándor : Szerelmi népdalok, 45. 

34. Vált. Kunsági, 9. és egy » Falusi Nóták « cziraü 
1875-iki ponyvairodalmi termékben. 

35. Második versszakának két első sorát 1. Bartalus, 
VII. 100. 

36. Vált. Gyűjt. VI. 65. 

38. Második versszakának vált. Erdélyi, II. 24, 100. ; 
Bartalus, II. 56, 92., V. 104.; Kálmány: Koszorúk, 1.22.; 
Limbay, II. 254., III. 171. 

39. Vált. Kálmány: Szeged népe, III. 27. 

40. Bevezető soraival v. ö. Kálmány : Szeged népe, 

I. 12. 

41. Záradékának vált. Kálmány: Szeged népe, III. 231. 
46. V. ö. a fenti 20. sz. balladával és jegyzetével, 

továbbá Gyűjt. I. 233, 262, 304. ; Erdélyi, I. 362. ; Kun- 
sági, 13. 

49. E régi kerek dalnak 2—3. versszaka más dalba 
vegyülve megvan Erdélyi, III. 189. ; Székely Sándor : Sze- 
relmi népdalok, 94. s ennek változata Gyűjt. II. 70. 

50. Második versszakát v. ö. Kálmány-: Szeged népe, 

II. 183. ; U. a. : Koszorúk, I. 115. 

51. Bevezető sorai megvannak Gyűjt. VI. 87. ; Kál- 
mány : Koszorúk, I. 100. — E gyönyörű dal következő válto- 
zatát Kákosy János vasvári (vas-vmi.) néptanitó 1890-ben 
közölte velünk : • • 

Kék ibolya búra hajtja a fejét, 
Záporeső levágta a tetejét : 
Én is búra hajtom árva fejemet, 
Mert elhagyott, a ki engem. szeretett. 



Digitized by 



Google 



573 



52. Második versszakát v. ö. Székely Sándor : Sze- 
relmi népdalok, 26. 

54. L. itt a 15. sz. dalt. 

55. Bevezető sorai szerepelnek a fenti 9. sz. dalban. 
L. ennek jegyzetét. 

56. Záradékának vált. Gyűjt. VI. 55., 77. és Barta- 
lus, I. 107. 

60. Közeli vált. Limbay, V. 156. ; első sorát v. ö. 
Gyűjt. II. 141. 

61. Második versszakát 1. Székely Sándor: Szerelmi 
népdalok, 69, 71, 77, 97. ; Limbay, III. 217. ; kezdő sora 
Kálmány : Szeged népe, I. 27. 

62. Második versszakának vált. Gyűjt. I. 261., II. 
121., 153. ; Erdélyi, II. 13. ; Pap Gyula, 40. ; Kecskeméthy 
Csapó Dániel, IV. 82. ; Mátray, II. 139. ; Székely Sándor : 
Szerelmi népdalok, 27. ; Bartalus, I. 76. 

65. Vált. Bartalus, 1.43.; Kunsági, 7, 48.; zára- 
déka Bartalus, VII. 54. 

66. Vált. Erdélyi, I. 453. ; záradóka u. o. II. 89. ; 
bevezető része Bartalus, I. 65. 

67. Az első versszak gyér vált. Gyűjt. II. 143. 

69. Második versszakát v. ö. Kecskeméthy Csapó 
Dániel, IV. 9. 

71. Aligha népi eredetű. 

73. Záradékának vált. Bartalus, VI. 28-9. 

74. Refrainjének vált. Erdélyi, I. 25., 53. 

75. Első versszakát v. ö. Gyűjt. II. 116., III. 129. ; 
két első sorát Bartalus, I. 65. Két utolsó sora megvan alább 
a 14. sz. vegyes dalban. 

76. Két első sorát 1. Kálmány : Szeged népe, III. 
51. ; a két utolsó változatát Gyűjt. I. 262., II. 244. ; Er- 
délyi, II. 111. ; Szini, 84. ; Limbay, II. 85, 205., 266. — 
V. ö. a 78. sz. dal záradékával. 

78. Két utolsó sorát 1. itt a 76. sz. dalban is. 



Digitized by 



Google 



574 

II. 
Eatonadalok. 

6. Kezdő sorainak változata Kálmány: Szeged népe, 
III. 245. 

10. Első versBzakának vált. Bartalus, IV. 10. ; Kál- 
mány : Szeged népe, III. 242. Harmadik verssz. vált. Gyűjt. 

II. 178, 183. ; Bartalus, V. 47. ; Kálmány : Koszorúk, I. 140, 
143, 144. é 

12. Hasonló dalkezdés Bartalus, II. 29. Első verssz. 
vált, Szini, 126. 

13. Első verssz. második fele Kálmány : Szeged népe, 

III. 243. ; második verssz. első fele u. o. 246. 

14. Első és harmadik verssz. közeli vált. Gyűjt. 
VI. 122. Második verssz. u. o. 414. és több vált. Limbay. 
II. 28-9. 

15. Első verssz. második fele Erdélyi, II. 132.; Bar- 
talus, II. 33. Második verssz. vált. Szini, 61. 

17. Vált. Gyűjt. I. 323. 

19. Második verssz. vált. Kriza, 237. ; Kálmány : 
Koszorúk, I. 169., U. a.: Szeged népe, I. 36., III. 49.; 
Limbay, V. 5. 

21. Záradékának vált. Gyűjt. I. 287. 

26. Első versszakának vált. Gyűjt. I. 234. ; az utolsóé 
Limbay, III. 29. ; Ethnographia, 1906. évi XV. köt. III. fűz. 
» Dévai csángó dalok*. 

27. Első verssz. vált. Gyűjt. I. 284. ; Kálmány : Ko- 
szorúk, I. 146., II. 241. ; U. a. : Szeged népe, I. 46. 

29. Első verssz. vált. Gyűjt. II. 107, 193., III. 195., 
VI. 106.; Mátray, I. 53. ; Kriza, 206. ; Limbay, I. 142., II. 196. 
Második versszakában a koporsó bearanyoztatása koporsó- 
csináltatást, azaz halált jelent. 

33. A kalapon lobogó pántlikát azok viselik, a kik 
a katonasorozáson beváltak. 



Digitized by 



Google 



575 

34. Az úgynevezett » versenydalok* csoportjába tar- 
tozik. 

37. Régi katonadal, melynek első versszakát v. ö. 
Gyűjt. I. 297. ; Erdélyi, II. 132. ; Székely : Tréfás népdalok, 
29. ; Kálmány : Koszorúk, I. 27. Második verssz. Gyűjt. 

II. 184. Második és harmadik verssz. Kálmány: Koszorúk, 
I. 143. ; U. a. : Szeged népe, III. 241. Harmadik verssz. u. o. 
I. 45. Negyedik verssz. u. o. III. 242. és Gyűjt. II. 183—4. 

38. Utolsó két sora Szininél, 39. 

39. Második verssz. első két sora Gyűjt. II. 96—7, VI. 
39, 83, 114. ; Erdélyi, III. 51. ; Kriza, 198. ; Limbaynál, 

III. 92. 

41. Első verssz. vált. Kálmány : Szeged népe, I. 8, 
45., III. 246. Második verssz. u. o. III. 56. Harmadik 
verssz. Bartalus, VI. 65. ; Limbay, II. 88. 

42. Eégi katonadal, de aligha népi eredetű. 

44. Első versszakát az egész országban éneklik. V. ö. 
Gyűjt. II. 58., III. 199., VI. 114.; Kriza, 186.; Kálmány: 
Koszorúk, I. 143. 

49. A M. Nemzeti Múzeum könyvtárának 700. Quart. 
Lat. kéziratából, 47. 1. (V. ö. itt a 13. sz. ballada jegyze- 
tével). Változatai Thaly : Adalékok, II. 296—307. és Er- 
délyi, III. 136. 

III. 

Pásztor- és betyárdalok. 

1. Záradéka Krizánál 64, 156, 174. ; refrainje Kál- 
mány : Koszorúk, II. 148., U. a. : Szeged népe, II. 60. 

2. Záradéka Petőfi » Pusztán születtem . . .« kezdetű 
népdalának záradékával azonos. V. ö. Szini, 45. 

3. Egyes részeit 1. Gyűjt. VI. 135. ; Erdélyi, I. 118, 
220., II. 227. ; Limbay, III. 66., IV. 162., 165. Egyébként 
pedig csak része az alábbi 10. sz. dalnak. 



Digitized by 



Google 



576 



5. Első verssz. vált. Güjt. II. 190., III. 111. 

6. E bakonyi kanász-dal rokona a fenti 26. számú 
balladának, melynek jegyzetében e dal változataira utalás 
történik. 

7. Második verssz. kezdő sorait v. ö. Gyűjt. I. 301. 

8. Záradéka megvan Limbay, II. 70. 

9. Hasonló tárgyú dal van Erdélyi, III. 183. ; Bartalus, 

V. 137. ; Kálmány : Szeged népe, III. 266. 

10. Eégi pásztordal. L. fentebb a 2. sz. dal jegyzetét. 
Az első verssz. második felének változata ugyancsak Petőfi 
»Pusztán születtem . . .« kezdetű népdalában van meg. 
A többi versszakok változatai elszórva megtalálhatók Gyűjt. 

VI. 135. ; Erdélyi, I. 218, 220. ; Szini, 122. ; Limbay, IV. 
162-5. ; M. Nyelvőr, 1872. I. 373. 

13. Első verssz. egy mysteriumban Gyűjt. I. 105. ; 
továbbá Erdélyi, I. 228. ; Bartalus, V. 118. ; Kőváry, 97. ; 
Limbay, V. 111. Hasonló vetélkedés található a csikós és 
juhász közt. Erdélyi, I. 217. 

14. Első verssz. vált. Gyűjt. VI. 146. 

15. Hasonló kezdetű dal van Bartalus, I. 79. és 
Kőváry, 88. A második verssz. vált. Gyűjt. VI. 232. ; 
Bartalus, VI. 38. ; Kőváry, 68. ; Limbay, III. 81. Záradé- 
kának vált. Kriza, 157. 

16. Második verssz. vált. Kálmány : Koszorúk,. II. 102. 

17. Második és utolsó verssz. vált. Limbay, III. 53. 

18. V. ö. Kálmány: Koszorúk, II. 139. 

19. A versenydalok csoportjába. tartozik. Vált. Erdélyi, 
II. 49, 50, 99. ; Kriza, 175. ; Bartalus, I. 35 ; Kálmány : 
Szeged népe, III. 231. 

20. Egyes részeinek változata Erdélyi, I. 194—5. ; 
Szini, 109. ; Limbay, V. 202. 

21. Kezdő sorainak vált. Gyűjt. VI. 25. ; Limbay, II. 29. 
24. Az ismertebb >rabi nóták* közé tartozik. Vált. 

Kálmány : Szeged népe, II. 179. Egyes részeinek vált. m o. 



Digitized by 



Google 



577 



II. 59., III. 27. ; Gyűjt. VI. 158. ; Pap Gyula, 58. ; Kálmány : 
Koszorúk: I. 144., II. 8, 97—8, 151—2. 

27. A fenti 10. sz. dal részének tekintendő. (V. ö. 
a 3. sz. jegyzetével is.) Első verssz. vált. Erdélyi, I. 217 — 8., 
a másodiké u. o. 219. ; Bartalus, I. 54.; Limbay, IV. 164. 

33. Első versBz. vált. Kriza, 224. ; Bartalus, V. 72. ; 
a másodiké Gyűjt. I. 235. ; Limbay, III. 64. 

34. Záradékának vált. Bartalus, IV. 35. 

35. Záradékának vált. Bartalus, IV. 43. 



IV. 
Bordalok. 

1. Változata Kunsági, 44.; Székely Sándor: Tréfás 
népdalok, 47. Bevezető sorainak vált* Erdélyi, II. 114.; 
Kálmány : Szeged népe, I. 60. 

2. Goethe 16. sz. római elegiájának tartalma éppen 
megforditottja e tréfás bordal tartalmának. 

3. Kezdő sorait v. ö. Kálmány : Koszorúk, II. 158. 

4. Vált. M. Nyelvőr, 1873. II. 527. 

6. Közeli vált. Kálmány: Koszorúk, I. 173. 

7. Romlott változata előfordul Kis Albert »A bor és 
a magyar nóta« ez. közleményében (Szőlő- és borgazdasági 
lapok, 1896. I. 40. sz.) 

10. Első verssz. vált. Erdélyi, I. 210. ; Szini, 49. ; 
Bartalus, III. 118. ; Limbay, II. 167. Záradéka Kőváry, 38. 

11. Vált. Kriza, 233. 

12. Záradékát v. ö. Gyűjt. II. 210., VI. 186. ; Kál- 
mány : Szeged népe, I. 58. 

14. Közeli rokona Kálmány : Szeged népe, II. 62. ; 
hasonló tárgyú dal Erdélyi I. 165. 

15. Első verssz. vált. Gyűjt. VI. 197. Az »echo«-ra 
emlékeztető érthet len »akho'«-t itt »ergó« helyettesiti. 

Dr. Sebestyén : Dunántúli gyűjtés. 37 



Digitized by 



Google 



578 



19. V. ö. Kálmány: Koszorúk, II. 156. 

22. Bevezető sorainak vált. Gyűjt. II. 204. ; Bartalus, 
II. 90-1.; Limbay, IV. 129. 

23. Első versszaka Petőfi » Hírős város az aafődőn 
Kecskemét . . .< kezdetű dalából van átvéve. 

24. Az egész dal változata, de a szövegferditő gajdol ás 
nélkül megvan Erdélyinél, I. 156. és Limbaynál, II. 186. 
Két első verssz. a gajdolással Kőváry, 102—3. Második 
verssz. Bartalus, II. 103. 

25. Egyes részeinek vált. Gyűjt. II. 207.; Erdélyi, 

II. 213. ; Kálmány : Koszorúk, II. 156. 

26. Hasonló Bartalus, I. 62. ; Limbay, III, 180. 

27. Első versszaka megvan Bartalus, I. 61. Máso- 
dik versszakának rimpárjait v. ö. Gyűjt. II. 238. ; Bartalus, 
I. 61. 

31: Az erőteljes dal félnépi eredetet, vagy legalább 
is irodalmi befolyást sejtet. 

30. Bevezető sorainak vált. itt az 5. sz. mysteriumban 
(45. 1.), folytatásáé Kálmány : Koszorúk, II. 173. 

33. Vált. Limbay, IV. 108. Utolsó sorának vált. 
Gyűjt. II. 185.; Kriza, 185. 

34. Bevezető sorainak vált. Gyűjt. II. 102., III. 
165. ; Limbay, III. 158. Első és második verssz. közeli 
vált. Gyűjt. VI. 75. Második verssz. kezdete Petőfi •Horto- 
bágyi kocsmárosné . . .« kezdetű dalából való. Utolsó sora 
Kálmány : Szeged népe, II. 61. 

35. Vált. Erdélyi, I. 164. ; Limbay, I. 294., II. 224. 

36. Refrainje Kálmány : Szeged népe, I. 186. ; refrain 
nélküli irodami átdolgozása Limbay, II. 145. 

37. Pár sora Szini, 190. ; Bartalus, VII. 142. ; Limbay, 

III. 72. Záradéka Gyűjt. II. 211. 

38. Mutatvány ama mulató gajdok közül, melyeket 
a gyakorlat különféle dalokból szokott összeróni. Néhol e 
gajdok egyes részeit >tus«-oknak és »dus«-oknak nevezik. 



Digitized by 



Google 



579 



A tusok végén szereplő felkiáltásokat zárjelben közlöm. 
Az első vált. Erdélyi, I. 180. ; a harmadiké és negyediké 
u. o. III. 15. s alább a 44. sz. bordalban ; az ötödik elejének 
vált. Kriza, 283. ; a hatodikénak refrainje Erdélyi, II. 221. ; 
Limbay, II. 270., III. 234., e tus második és harmadik 
versszaka Pázmándi Horvát Endre, 1. sz. bordalából való 
(Kisebb költemények. Pest, 1832. 177. 1.), a harmadik verssz. 
vált. Kálmány: Szeged népe, II. 64. E versszakok refrain- 
jének egy része Erdélyi I. 167. ; az egész Gyűjt. I. 313. 

41. Vált. Gyűjt. VI. 200. ; Kálmány : Szeged népe, 
I. 56. 

45. Első verssz. vált. Székely Sándor : Tréfás nép- 
dalok, 58. 

46. Kezdő sorai Erdélyinél, III. 91. ; első verssz. vált. 
Limbay, III. 15. és fentebb a 36. sz. bordalban. 

47. Második verssz. vált. Szini, 27. ; néhány sora 
* Legújabb alföldi népies dalok. Összeírta Arany kövy A. 
Budapest,* czimü évnélküli ponyvairodalmi termékben. 

y. 

Tréfás és gunydalok. 

1. Refrainje Kálmány : Koszorúk, II. 167. Hasonló 
refrain van Limbay, III. 221. Utolsó verssz. vált. Gyűjt. 
III. 241.; Kriza, 180.; Bartalus, II. 31., VII. 153.; alább 
a 27. sz. dalban. 

2. E kedvelt gunydal egyes részeinek változatai 
Gyűjt. II. 219., III. 218. ; Kálmány : Koszorúk, I. 183., 
198. ; Székely Sándor : Tréfás népdalok, 33. 

6. Első verssz. vált. Bartalus, I. 57. ; a másodiké 
Limbay, V. 158. és Kálmány : Szeged népe, I. 66. 

7. Második verssz. vált. Kálmány : Koszorúk, II. 165. 
9. Első verssz. vált. Gyűjt. II. 238. ; Bartalus, I. 61. 

37* 



Digitized by 



Google 



580 



11. Y. ö. 26. sz. bordalunkal. Ilyen kriptádiák előfor- 
dulnak népköltészetünk régi emlékei közt is. L. a M. Nemz. 
Múzeum könyvtárának 1793-ban összeirt 496. Oct. Hung. 
számú kéziratában (82. old.) a »Van egy hitván tetves 
vá-, vá-, város . . .« kezdetű dalt. 

12. Záradékának vált. Gyűjt. II. 24. 

21. A második verssz. kezdősora Gyűjt. II. 124. ; 
Kunsági, 15. 

22. Első verssz. vált. Gyűjt. VI. 64. ; Limbay, 127. 

23. E félnépi eredetű gúnydal első és második verssz. 
vált. Gyűjt. II. 243. 

24. Második verssz. vált. Erdélyi, III. 113. ; Kál- 
mány : Koszorúk. I. 178. 

26. A » Bánatosan zeng a madár . . .« kezdetű dal 
travestálása és tovább ferditése. Hasonló népi trav estiákat 
közül Gyűjt. II. 233—4., 489—90. 

27. Záradékát 1. fentebb az 1. sz. dalban. 

31. Vált. Kálmány : Koszorúk, I. 184. 

32. Megjelent a »12 pusztai dal. Budapest, 1876.* 
czimü ponyvairodalmi termékben. 

33. Záradéka Erdélyi, I. 440. 

34. Félnépi eredetű, de nagyon kedvelt alkalmi dal. 
Kisebb-nagyobb részei : Bartalus, IV. 71. ; Kálmány : Szeged 
népe, II. 62, 198. ; Székely Sándor : Szerelmi népdalok, 
34. ; Limbay, III; 228—9. 

35. Kezdetének vált. Gyűjt. III. 219., VI. 70. 
Hasonló refrain Limbay, V. 1. 

38. Vált. Gyűjt. I. 339., II. 335., III. 178. ; Bartalus, 
II. 88. ; Székely Sándor : Tréfás népdalok, 32. ; Kálmány : 
Koszorúk, I. 180. ; Limbay, I. 33. 

43. Kezdősora itt a 39. sz. balladában. Vált. Gyűjt. 
VI. 216. 

44. Első verssz. vált. Erdélyi, III. 17. ; Szini. 166. ; 
Bartalus, II. 48. ; Kálmány : Szeged népe, II. 67. Székely 



Digitized by 



Google 



581 



Sándor : Szerelmi népdalok, 39. A második vált. Limbay, 

I. 274. Kezdete Gyűjt. II. 229 A harmadik kezdete Kriza, 
324. (Tánczszók.) 

45. A második verssz. vált. Gyűjt. VI. 219. E verssz. 
két első sora Bartalus, I. 43. 

46. Záradéka Gyűjt. II. 229. Kortesdalba olvadva 
Limbay, I. 220. 

VI. 
Vegyes dalok. 

6. Változata Limbaynál, I. (2. kiad.) 344. 

7. Az első verssz. nagyon közeli rokonságban van 
Petőfi »Hegyen ülök . . .« kezdetű dalának utolsó versszaká- 
val. Más változata Kálmány: Koszorúk, I. 71. Második 
verssz. vált. Limbay, I. 184. 

8. Első verssz. v. ö. Kálmány: Koszorúk, II. 143. 

9. Második verssz. vált. Gyűjt. III. 162. ; Erdélyi, 

II. 19. ; Limbay, III. 144. ; Hermán Ottó : A magyar halá- 
szat könyve, I. 27. és Ethnographia, 1892, III. 262. Utolsó 
sorát igy is éneklik : 

Kék selyemmel én vártam rá a nevét. 

10. Utolsó verssz. vált. Erdélyi, II. 117. ; Kriza, 218. 

11. Kezdő sorai Gyűjt. II. 132. ; Erdélyi, II. 196. 
A második verssz. vált. Szakái : Czimbalom, 2. ; Kálmány : 
Szeged népe, I. 21. ; Limbay, 184. 

14. Pár sora megvan fentebb a 75. sz. szerelmi dalban. 

18. E gyönyörű dal az egész országban ismeretes. 
Vált. Gyűjt. II. 69. ; Erdélyi, II. 67. ; Kriza, 206. ; Barta- 
lus, II. 80. ; Kálmány : Koszorúk, I. 53. ; Székely Sándor : 
Szerelmi népdalok, 64. Ezekkel szemben a mi szövegünk a 
dalcsira legtökéletesebb hajtásának tekinthető. 




r,* 



582 

yii. 

Játékdalok és rigmusok. 

Mióta dr. Kiss Áron »Magyar gyermekjáték-gyűjte- 
ménye czimü kitűnő kötete 1891-ben megjelent, népkölté- 
szetünk eme kincsei közt már kevés ismeretlen adalék 
található. Mi, a kik egyébként is kevés térrel rendelkezünk, 
erre való tekintetből inkább csak jellemző mutatványok 
közlésére szorítkoztunk. E válogatásnál azonban lehetőleg 
arra is ügyeltünk, hogy a középkori eredetű emlékek válto- 
zatainak további gyűjtésére buzdító példákkal szolgálhas- 
sunk. Fentebb, a pünkösdölő népszokások jegyzetében meg- 
említettük, hogy a magyarországi Szent Erzsébet lakodalmá- 
nak emlékét őrző XIII. századi pünkösdi alakoskodó játékok 
számos törmeléke még pontosan felismerhető a sátoros 
ünnepeken énekelt játék-szövegekben. Az itt közölt 13 — 14. 
számú » Várkörkerülő* szintén e csoportba tartozik. A 10 — 11. 
számú »Kis kacsa fürdik . . .« kezdetű változatok középkori 
vonatkozásai ma már általánosan ismeretesek. »A János 
ur készül németi Bécsbe . . .« kezdetű játék-szövegnek szá- 
mos változata ismeretes (dr. Kiss Áron i. m 299 — 303.), de 
korukat csakis a mi 9. sz. baranya-vmi közleményünk alap- 
ján lehet megállapitani. Ebben ugyanis a régi játék-szöveg 
következő törmeléke is szerencsésen megmenekült az enyé- 
szettől : 

Én még sohasem voltam Uj-Budára, 
Mind megiroit palotába, 
Szent János temetésére, 

E sorok minden kétséget kizárólag arra az eseményre 
emlékeznek, hogy Alamizsnás Szent János alexandriai püs- 
pök tetemei 1489. nov. 10-én Konstantinápolyból az akkori 
Uj-Budára, vagyis a mai budai várba ünnepélyesen átszál- 
littattak. (Knauz : Kortan, 203. ; u. a. : Régi szerköny- 
veink, 51.) 



Digitized by 



Google 



583 



Ez a meglepő példa eléggé igazolja, hogy a tartozat- 
lan területeken gyűjthető változatokat ezután sem mellőz- 
heti a kutató. 

1, Változata dr. Kiss Á. : i. m. 57—8. 

5. Változatai dr. Kiss Á. i. m. 36. 1. IX. 1—3. 

7. Cziczellére vonatkozólag 1. Kálmány : Mythologiai 
nyomok a magy. nép nyelvében és szokásaiban (Értekezések 
a nyelv- és széptud. köréből, XIV. 5.) 17—9. 1. 

8. L. fentebb a » Szegény molnár- legény* ez. ballada 
jegyzetét. Elejének vált. dr. Kiss Á. i. m. 170., a kördalé 
M. Nyelvőr, 1873. II. 477. 

9. Vált. Kiss i. m. 299—302., Gyűjt. VI. 264. 

10 — 11. Számos vált. ismeretes. Kiss i. m. 270—295. 
negyvennyolez változatot közöl. V. ö. Gyűjt. II. 285. 

12. Második verssz. vált. Kiss i. m. 174., harmadik 
verssz. vált. u. o. 173., 176., a kettőé u. o. 177. 

13 — 14. A »Szent Erzsébet-játék«-ok és a velők rokon 
> Leánykérő «-k csoportjába tartozik. (L. fentebb a Pünkös- 
dölés* jegyzetét.) Vált. Kiss i. m. 218—226. és 335—380., 
Gyűjt. II. 239., VI. 261—3. 

15. Záradéka az »Aranykapu-játék« része. L. Kiss 
i. m. 201—7., továbbá 213—8., 240. Gyűjt. II. 292., VI. 255. 

17. Vált. Kiss i. m. 233—4. Ugyanott 514. azt olvas- 
suk, hogy az Ordán-, vagy Jordán- vize II. András szentföldi 
útjára vonatkozik. Jellemző, hogy Gyűjt. II. 291. az ilyen 
játék szövegben az az » Andor j ás bokrétás* is szerepel, a ki 
szerepel az alföldi pünkösdi »Szent Erzsébet-játék«-okban 
is. L. a >Pünkösdölés« jegyzetét. 

18. Vált; Kiss i. m. 135., 137. 

19. » Minek ez a rózsa ?« után hiány észlelhető. Vált. 
u. o. 6. (3. sz.), 38. (XI : 11. sz.) 

20. Vált. Gyűjt. VI. 266. 

23. Vált. u. o. 265., Kiss i. m. 439—443. 
27—30. Vált. M. Nyelvőr, 1875. IV. 91. 



Digitized by 



Google 



LEVELEK. 

A magyar nép balladái és dalai gyakran szerepelte- 
tik az irődiákot, levélpostai és levélírást. Például a jelen 
Gyűjt. I. 163., 166., 171., 188., 193—4., 226., 229., 278., 293., 
296. ; II. 5., 28., 39., 58., 73., 75—6., 101., 104., 106., 108., 141., 
185., 203. lapjain van szó a nép leveleiről. Körülbelül ilyen 
arányban szerepel más gyűjteményekben is. A régi példák 
rendszerint madár-postást emlegetnek. Ugyanez szerepel a 
XVII— XVIII. századi félnépi lírai emlékekben is. (Thaly : 
Vitézi énekek, II. 193., 354.) Mivel a levelet hordó fecskék 
és hollók emlegetése ma már képes beszédnek tetszik, gyűj- 
tőink a nép leveleit nem kutatták. De még igy is följegyez- 
tetett néhány lirai termék, a mely eredetileg nem dal volt, 
hanem levél (Gyűjt. II. 78. ; Kálmány : Koszorúk, I. 142., 
II. 127.) Az első maros- széki levólmutatványt Balásy Dénes 
közölte a M. Nyelvőr, 1878. VII. 432. lapján. Utána az én 
közleményem következett : »A nép verses levelei* a Pesti 
Napló 1892. évi karácsonyi mellékletén. Ujabban Gyűjt. 
VII. 352. közölt még egy székelyföldi mutatványt. 

Nekem ezelőtt húsz évvel az itt közölt 7 — 8. sz. levél 
került először kezembe. Mindkettőt egy Olaszországban kato- 
náskodó monoszlai legény irta és küldte haza 1859-ben 
későbbi feleségének. Későbbi kutatásaim folyamán már 
csak romlott szövegű irott levelező-könyvekre akadtam. 
Utóbb azonban rájöttem, hogy számos levelet könyv nélkül 
is tudnak s a mit emlékezet után elmondanak, az már rend- 
szerint hibátlan ritmusú. így aztán nemcsak nekem, hanem 
gyűjtőimnek is sikerült számos ép levél-szöveget megmenteni. 



Digitized by 



Google 



585 



A több vármegye területét felölelő itteni közlések 
immár kétségtelenué teszik, hogy a nép verses levelei formai 
tekintetben nagyon egyöntetűek. Tartalmuk sem mondható 
változatosnak. Á gyakran ismétlődő kereten belül olyan 
lirai közhelyek váltakoznak, a mik lehetővé tették, hogy a 
levél szerkesztői magokat ügyesen elhelyezett népdal-törme- 
lékekkel tolmácsolják, s hogy utóbb ilyen törmelékeket a 
másolók is beleszőhessenek. Mivel igy számos régi dalrész- 
nek nyomára jövünk, a levelek legtöbbjét s velük ezt a 
népköltési műfajt is régi termelés lassan kialakuló ered- 
ményének kell tekintenünk. Csakis igy érthető, hogy némely 
levél elvégre oly kerek lirai alkotássá csiszolódhatott, mint 
akár egy "sikerült dal. Viszont némelyikben szövegromlás és 
félnépinek tetsző befolyás is észlelhető. De mivel a levélíró 
mindig élhet s a másolatok bizonysága szerint él is a vál- 
toztatás jogával, az ilyen jelenség lehet alkalmi természetű, 
tehát ujabb keletű rontás eredménye is. Ezért aztán a 
régibb szövegek megállapítása czéljából nagyon óhajtandó 
volna, hogy gyűjtőink ezután már a változtatásokat is figye- 
lemre méltassák. 

1. Kezdő sorainak változata előfordul népdalokban: 
Erdélyi, II. 59. ; Kriza, 197. ; Gyűjt. II. 76. 

2. A bevezetésben felhangzó s az alább gyakran 
ismétlődő panasz meg van Kálmány: Koszorúk, II. 117. 

7. »Ugy bujdosom én itt . . .« kezdetű részének vál- 
tozata gyakran előfordul a kuruczkori költészet lirai ter- 
mékeiben : Thaly : Vitézi énekek, II. 12, 321. s a 367. 1. 
kezdődő dal első három versszakában, továbbá Erdélyi, I. 11. 

9. Bevezető sorai Erdélyi, I. 19. ; Kálmány : Szeged 
népe, III. 16. ; u. a. : Koszorúk, I. 142. 

10. Hasonló záradék Gyűjt. II. 78. 

19. Kezdete egyezik a 10. számú levélével. »Ha kér- 
dik . . . stb.«, a > Repülj fecském . . .c kezdetű dal változa- 
taiban is előfordul. 



Digitized by 



Google 



RÁOLVASÁSOK. 

A varázsigékkel való gyógyítás, vagy a vele egy- 
értelmű szellemüzés a legszívósabb életű pogánykori emlékek 
közé tartozik. A X. századi merseburgi német ráolvasások 
csaknem szószerint megtalálhatók az indus Atharvavedában 
(Heinrich: A német irodalom története, I. 25 — 7. és 
E. Philologiai Közlöny, IX. 371.), sőt megtalálhatók a 
Kr. e. évezredekbe visszanyúló babyloniai ékiratos emlékek- 
ben is (Lenormant : Die Magié und "Wahrsagerkunst der 
Chaldaer. Jena, 1878.) A nemzetközivé vált ókori hagyo- 
mányt utóbb a keresztyénség sem tudta megszüntetni. Mivel 
a megtérített népek a pogány istenek neveit a keresztyén 
Istenével, Krisztuséval, Máriáéval, Szent Péterével. Szent 
Páléval, Szent Jánoséval stb. helyettesitették, a legrégibb 
ókori rhythmikus szövegek változatai még ma is megtalál- 
hatók az európai népek élő hagyományában. 

A nemzetközi vagyonból természetesen a mi népünk 
is kivette részét. Mivel az urál-altáji rokonnépek samánko- 
dásának szintén részesei voltunk, nekünk a varázslást nem 
kellett külön elsajátítanunk. Mig tehát egyrészt bizonyos 
az, hogy a szintén keleti eredetű európai hagyomány nálunk 
termékeny talajra talált, másrészt az sem szenvedhet két- 
séget, hogy a kölcsön-anyaggal kapcsolatban nemzeti hagyo- 
mányunk számos emléke is fennmaradhatott. Ezért tartjuk 
szükségesnek, hogy az összehasonlító műveletek megkezdése 



Digitized by 



Google 



587 



előtt kutatóink a nehezen hozzáférhető magyar ráolvasások 
rendszeres gyűjtését is hathatósan felkarolják. 

A legrégibb e nemű emlékeket báró Nyáry Jenő & 
bagonyai levéltárban fedezte fel. Az 1488 táján lejegyzett 
három középkori ráolvasást Ipolyi Arnold >Magyar ősvallási 
és nyelvemlékek « czimen ismertette (Századok, 1872. VI. 
1 — 7. s utóbb közölte Zolnai Gyula is : Nyelvemlékeink, 
152 — 3.). A XV. század végéről, vagy következő század 
elejéről való az a nyolcz >bájoló imádság* is, melyei 
Bornemisza Péter az > ördögi kísértetekről* szóló elmélke- 
désekben Tardoskeddi Szerencse Benedek feleségének elő- 
adása nyomán 1578-ban kiadott.* A XVI. század elejéről 
származó Peer-codex imádságaiban (Nyelvemléktár, II.) 
Szilády Áron egy akadémi felolvasásában szintén ráolvasá- 
sokat vélt felismerni.** Két 1516-ban feljegyzett felolvasást 
az Irodalomtörténeti Közlemények, 1893. III. 122. közölt. 
Az a kincskeresők nyilára vagy sorsvető pálczájára mon- 
dott ige, melyet először Döbrentei Gábor adott ki (Régi 
magy. nyelvemlékek, II. 45.), 1519 — 1541-ből való. Az időn- 
ként felbukkanó régi emlékek közül Melich János egy 
1550 tájáról való gyöngyösi föl jegyzést az Ethnographia, 
1898. IX. 324. közölt. Ugyanitt (1905. XVI. 316.) kölzött 
még Fabó B. is két 1651-ki szöveget. Ipolyi Arnold a saját 
családi levéltárában szintén talált egy 1656-ban feljegyzett 
szöveget (M. mythologia, 399.). Thaly Kálmán három 
ráolvasása a XVI— XVII. századból való (Századok, 1883. 
XVII. 364 — 7.). A régi boszorkányperek aktáiban szintén 
fordulnak elő egész terjedelmükben lejegyzett szövegek. így 

* E czimen külön és » Az evangeliomokból és az episto- 
lakból való tanúságok « IV. részében. Sempte, 1578. 805. 1. 
Belőlük két mutatványt 1. a Vasárnapi Újság, 1867. 
8. sz. ; mind kiadta Barna Ferdinánd : A finn költészetről. 
1872. 90—4. 

** Akadémiai Értesitő, 1872. VI. (és nem V.) 104. 
és M. Nyelvőr, 1873. II. 305. (megjelent?). 



Digitized by 



Google 



588 



bukkant rá pl. Széli Farkas egy csongrád-vmi és egy 
debreczeni régi ráolvasásra (Századok, 1873. VII. 72. és 
Ethnographia, 1892. III. 115.). 

A néphagyományban fennmaradt régi emlékek gyűj- 
tését a M. Nyelvőr és az Ethnographia kezdte meg. (L. Kunos 
és Munkácsi »Nyelvőrkalauz«-ának 8 a » Nyelvőrkalauz a 
M. Nyelvőr I — XXV. kötetéhez* utalásait, továbbá az 
Ethnographia I — X. kötetének »Név- és tárgymutató«-ját a 
X. köt. végén.) A M. Nyelvőr, 1873. II. 304—9. Szilády 
Áronnak »Néhány ráolvasás « s u. o. 1874. III. 137, 178. 
Ferenczi Jánosnak >Ráimádkozások« czimen külön gyűjte- 
ménye jelent meg. Az Ethnographia, 1890. I. 247. pedig 
"Wieder Gyula »Kincsásó babonák és ráolvasásokc ; u. o. az 
1891. II. 35, 69. Kálmány Lajos s az 1892. III. 116. 
Dr. Kiss Áron » Ráolvasások « ez. közleményeikben szolgál- 
tattak ujabb adalékokat. Népköltési gyűjteményeink közül 
csak Kálmány Lajos : Szeged népe, I— III. kötete nyitott 
a ráolvasásoknak, vagy ráimádkozásoknak rendkívül gazdag 
külön rovatot. Kriza : Vadrózsák szólásmódjai, Székely 
Sándor : Tréfás népdalok csúfolódó versikéi 8 Gyűjt. I — II. 
játékdalai közé csak esetleg kerültek ráolvasások. Végül 
megemlitjük még, hogy Varga János : Babonák könyve, 
Arad, 1877, Kozma Eerencz : Mythologiai elemek a székely 
népköltészet és népéletben (Értekezések a tört. tudom, köré- 
ből, X. 6.), Kálmány Lajos : Mythologiai nyomok a magyar 
nép nyelvében és szokásaiban. A hold nyelvhagyományaink- 
ban (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből, XIV. 5.), 
valamint az Ethnographia népszokásokat és babonákat tár- 
gyaló czikkei közölnek még szórványosan ráolvasásokat. 
A dunántúli adalékokat közlő czikkek közt e tekintetben 
leggazdagabb Gönczi Ferencz két czikke : Az emberi beteg- 
ségek gyógyitása a göcseji népnél (Ethnographia, 1902. XIII. 
78, 128, 214.) s ennek kiegészítése: Az emberi betegségek s 
gyógyításaik a göcseji s hetési népnél (u. o. 1905. XVI. 345.). 



Digitized by 



Google 



589 



1. Ugyancsak Göcsejből három értékes vált. Ethno- 
graphia, 1902. XIII. 80-2. V. ö. ugyanott 1905. XVI. 
345-6. 

2 — 6. L. az előző sz. utalásait, továbbá egy sorok- 
melléki, vas-vmi, adalékot u. o. 1895. VI. 268. 

9—13. Vált. M. Nyelvőr, 1876. IV. 83., Ethnographia, 
1892. III. 117., 1905. XVI. 295, 350, 358., Kálmány: 
Szeged népe, III. 158—9., U. a.: Mythologiai nyomok 
stb. 10—13. 

14—5. Vált. M. Nyelvőr, 1873. II. 517., 1875. IV. 
324—5., 1877. VI. 319. Székely Sándor : Tréfás népdalok, 95. 
(235. sz.), Ethnographia, 1902. XIII. 128, 219., 1905. 
XVI. 348. 

18—20. Vált. Ethnographia, 1891. II. 35., 1892. III. 
116, 129., Kálmány: Szeged népe, H. 111., III. 149. 

27. Vált. Kálmány : Szeged népe, I. 112. 

31. Vált. M. Nyelvőr, 1878. VII. 86, 475. 

32. Vált. Székely Sándor : Tréfás népdalok, 87—8. 
(183—4. sz.) Gyűjt. I. 356., II. 270., dr. Kiss Áron : Magyar 
gyerekj áték-gyüjt. 21 — 3. 

33—4. Vált. Gyűjt. II. 254. dr. Kiss Áron i. m. 20—1. 
35. Vált. M. Nyelvőr, 1878. II. 330., 1878. VII. 478. 
37—41. Vált. M. Nyelvőr, 1880. IX. 560., Ethno- 
graphia, 1891. II. 301., 1894. V. 192., 1897. VIII. 444, 450. 



Digitized by 



Google 



MESÉK ÉS MONDÁK. 

A dunántúli magyarság nagy területének mese-kincsét 
még nem aknázták ki gyűjtőink. Az Eszterházyak szolgála- 
tában álló G-aal G-yörgy a mesék lelőhelyét nem jelezte 
ugyan, de azért nagyon valószínű, hogy az összegyűjtött 
anyag túlnyomó része Sopron-vármegyéből s a vele szom- 
szédos területekről került ki. Utána Erdélyi János kötetei 
közöltek néhány dnnántúli népmesét. A M. Nyelvőr gazdag, 
de nem mindig jó forrásból eredő anyagában szintén van- 
nak dunántúli darabok. E folyóirat dunántúli gyűjtői közül 
Halász Ignácz (Móka bácsi) utóbb több kötetet közre- 
bocsátott; de az ifjúsági irodalom szolgálatában utóbb már 
a, kiadott gyűjtemények más vidékekről származó adalékait 
is újra elmesélte. Ujabban Vikár Béla Gyűjt. VI. köteté- 
ben több mesét közölt Somogy-vármegyéből. Közleményeit 
tájszólás szerint és gyorsirászatilag jegyezte le. Noha nagyon 
kivánatos volna, hogy a székelyföldi és alföldi gazdag gyűjte- 
mények mellett a sok eredeti sajátságot őrző délnyugoti 
országrész mese-kincse is megfelelő arányban ismeretessé 
legyen, jelen kötetünkben helyszűke miatt mi is inkább 
<jsak mutatványokkal szolgálhatunk. Arról tehát szó sem 
lehet, hogy a felölelt nagy terület mese-költészetéről és 
prózai elbeszélő s tűjéről képet nyújtani akarnánk. Azt azon- 
ban még a mutatványokkal is igazolni óhajtottuk, hogy a 
gyűjtőknek itt a viszonylag legkönnyebben hozzáférhető 



Digitized by 



Google 



591 



tündéries és egyéb csodás elem határain kívül is gazdag 
mese- és mondaanyag kínálkozik. 

A szerencsés viszonyok közt megejtett gyorsírászati 
lejegyzés és phonógraph-fölvétel nyelvészeti, különösen hang- 
tani és mondattani tekintetben, viszonylag legtökéletesebb. 
De a tiszta népi elbeszélő stilt még igy sem lehet megrög- 
zítenünk, mert a mese szövege nem állandó, a mesélő sza- 
bad előadását pedig minden körülmények közt zavarja az, 
hogy beszédjét idegen hallgatja és jegyzi, vagy hogy egy 
berregő gépbe kell belemondania. 

A gyakorlat minden gyűjtőt megtanít arra, hogy a 
mesélő társaságok tagjainak rendszerint van két-három mesé- 
jük, melyet mindig velük mondatnak el, mivel ők tudják 
legjobban. Azt is tapasztalhatni, hogy a mesélő a tőle meg- 
szokott holmival alkalom adtán »ki is tud tenni magáért. « 
Az elbeszélés közhelyeinek czif ráját még jobban czifrázza, 
a tréfás részeket jobban megborsozza, a párbeszédeket eleve- 
nebbekké teszi, a csodás elemet jobban túlozza stb. Mivel 
a gyűjtő rendszerint ilyen felajzott lelkekkel áll szembeD, 
a hol csak tehettem, mindig egy szomszéd helyiségből hall- 
gattam rá a mit sem sejtő mesélőre. A szabad előadás esé- 
lyei ellen pedig ugy védekeztem, hogy az igy megismert 
mesét másokkal is és más vidékeken is többször elmondat- 
tam. Igy aztán meg tudtam állapítani nagyon sok egyéni 
sajátságot, sőt számos olyan alkalmi járulékot is, a mit a 
mesélő ötletszerűen kevert előadásába. Ilyen módon lehet 
elkerülni azt a nagy veszedelmet is, hogy a tévesen össze- 
kevert mese- elemeket vagy megcsonkított meséket egyetlen 
rossz vagy önkényes előadás alapján mese-irodalmunk szá- 
mára megörökítsük. 

A mesélő szabad előadásának szószerinti lejegyzése 
ilyen körülmények közt csak akkor indokolt, ha a gyűjtő 
kitűnő elbeszélőre akad. Ilyen esetben aztán a phonograph 
és a gyorsírói ismeret sem okvetlen szükséges. Akárhány- 



Digitized by 



Google 



592 



szór kísérleteztem kitűnő mesélő lassú lediktálásával s mikor 
az igy leirt szöveget rendesen újra elmondattam, ha akadt 
is, jelentéktelen aprólékosság volt az, a mit utólag ki kel- 
lett igazitanom. Az együgyübb elbeszélők előadását rend- 
szerint az teszi érdekessé, hogy görcsösen ragaszkodik a 
mesei szólamokhoz, a leirások, az elbeszélő részek, a pár- 
beszédek és ismétlések hagyományos szövegéhez. Ezért a 
lediktálásnál velük is könnyen boldogul a gyűjtő, mert elő- 
adásuk egyéni részének szószerinti megrögzítése ugy sem 
szolgáltat használható anyagot. Ha viszont meséiket több- 
ször meghallgatjuk vagy másokkal is elmondatjuk, utóbb 
nagyon kis térre szorul az a szövegrész, a melyet a rendel- 
kezésünkre álló változatok alapján az ügyetlen mondatszö- 
vés gyomaitól meg kell tisztogatnunk. Ez ellen aztán a 
folklórénak és a nyelvészetnek sem lehet szava, mert a 
gyűjtőtől a nép nyelvének és elbeszélő művészetének olyan 
mérvű ismeretét minden körülmények közt megköveteljük, 
hogy a gyomot felismerje. Különben gyorsírászati lejegy- 
zésekből és phonograph-másolatokból is közre adhatunk 
olyasmit, a mit a nép elbeszélő művészetének általános jel- 
legű adaléka gyanánt árulni nem szabad. 

I. 

Mesék. 

1. Markalf. Noszlop, Veszprém- vm. E mese vázlatát 
először az Ethnographia, 1891. II. 321. (Markalp meg az 
ördög) közölte Hetesről, a szomszédos Zala-vm. területéről. 
Ugyanitt 1901. XII. 225. olvasható egy »Markal« czimü 
másik mese is Udvarhely-vmből. Markalf alakját népünk 
az 1577-ben megjelent s utóbb többször lenyomatott » Sala- 
mon királynak az Dávid király fiának Markaifai való tréfa 
beszédeknek könyve « czimü vásári nyomtatványból ismerte 



Digitized by 



Google 



593 



meg. Ipolyi kimutatta, hogy a kedvelt népkönyv számos 
mondása magyar példabeszéddé lett. (Uj Magyar Múzeum, 
1855. 287.) Sőt maga Markalf is szerepelt közmondásaink- 
ban, pl. Dugonics, II. 75. ; Erdélyi, 285. ; M. Nyelvőr r 
1886. XV. 281 ; Ethnographia, 1901. XII. 226. Az emiitett 
udvarhely-vmi mesének túlnyomó része is a népkönyvből 
való. Budai Ferencz polgári lex'ikonának 1804-ben meg- 1 
jelent II. darabja 634. már azt állítja, hogy Markalf Sala- 
mon magyar király udvari bolondja volt s Mosony-vmben 
Óváron született. Dugonics szintén ezt irja róla, midőn a> 
fenti helyen megemliti, hogy egy izben a zimonyi biróval 
is összetűzött. A fenti erdélyi mese Markalja Mátyás, 
királylyal tréfálkozik. A mi mesénknek a népkönyv tartal- 
mához nincs köze. Viszont bizonyos, hogy a kettő köre 
azonos. Népünk ugyanazzal a furfangos paraszttal téteti 
csúffá az ördögöt, a ki egykor bölcs Salamonon is kifogott. 
A csúffá tett ördög népmeséink egyik kedvelt alakja. Mar- 
kalf nemzetközi szerepéhez Reinhold Köhler: Kleinere 
schriften, I. 87, 151. II, 270, 479, 580, 640. és Katona 
Lajos (Ethnographia, 1902. XIII. 93. 377.) közöl adalékokat. 

2. Terülj, táska ! Nyirád, Zala-vm. Vált. Gaal György 
magyar népmese-gyűjteménye, II. 142. (XLII. sz. Az osto- 
bán az isten is csak bajjal segit). Ebben egy mindent 
teritő abrosz, aranyat folyató bárány és két kalapács szere- 
pel. Merényi: Sajó völgyi népmesék, II. 113. (A szegény 
ember és a varjak királya). Ebben egy sódaráló szerepel, 
melynek csak azt kell mondani » derülj (talán : terülj ?)• 
édes darálókámc, valamint szerepel egy mindenkit verő bot 
is. Dr. Kunos Ignácz : Török népmesék, 37. (Bolond Méhe- 
med) asztalt és botot szerepeltet. Vált. felsorolja R. Köh- 
ler: Kleinere schriften, I. 47, 67, 588. 

3. A jövendökat. Keretes mese, melyet a Balaton 
zalai partján mindenhol ismernek. Kerete arra szolgál,, 
hogy a mesélő hallgatóságát is mesemondásra kényszerítse. 

Dr. Sebestyén: Dunántúli gyűjtés. 38 



Digitized by 



Google 



594 



Ilyen mese még nem szerepel gyűjteményeinkben. Mi is 
csak egyet hallottunk még Erdélyi, II. 345. »Három 
pomaranc8c czimü meséjének olyatén változatául, hogy a 
királynak annyi fia van, a hány mesét elmondatni akarunk 
8 midőn a kertész kiosztja nekik a csodálatos gyümölcsöket, 
a király kertészével embereket állíttat elő, hogy neki a 
fiuk történetét elbeszéljék. Mikor aztán a mesélő hallgatói 
közt megnevezi azokat, a kiket a kertész kiszemelt, érté- 
sükre adja azt is. hogy a király nyomban leütetti a feje 
gombját annak, a ki valamelyik fiú történetét nem tudja 
elmondani. Ezt azonban szorosabb értelemben keretes mesé- 
nek nevezni nem lehet, mert a fiuk története végéről hiány- 
zik az összefoglalás, vagyis a keret második fele. 

A történeteket elmondató epikai keretek igen régi 
keletűek. Legrégibb emléke az indiai Pancsatantrában (öt 
könyvben) s ennek kivonatában, a Hitopadesában (jó 
tanácsban) maradt reánk. Az indiai eredetű keretes forma 
később nyugoton is tért hódított. Legművészibb emlékei 
közül csak az arab Ezeregyéj szakát és Boccaccio Decame- 
ronejét emiitjük fel. A mi mesénk keretének forrását nem 
tudjuk pontosan megállapítani. Lehet, hogy a meséltetés 
ötlete irodalmi utón támadt. Talán »Poncianus históriájáé- 
nak mesélő hét bölcs mestere szolgáltatott hozzá indítékot. 
Ez a népkönyv már 1573-ban megjelent s az előző mese 
Markalfjának történetével együtt a vásári ponyváról a 
dunántúli nép közt is elterjedhetett. (Hatását kimutatta 
Katona Lajos: Magyar népmese- typusok. Ethnographia, 
1903. XIV. 418.) Viszont lehet régebbi, minden irodalmi 
közvetítést kizáró emlékkel is dolgunk. De ennek meg- 
állapításához jóval több és beszédesebb népi adalékra volna 
szükségünk. Ezért óhajtjuk, hogy gyűjtőink ezután a 
meséitető keretek nyomozására is gondot fordítsanak. 

Végül megjegyezzük, hogy a jövendőkut szerepe a 
germán mythosz felé irányítja a kutatót. A skandináv 



Digitized by 



Google 



595 



hagyomány szerint van egy forrás, melyet Mimir, az > emlé- 
kezete őriz, mert benne bölcseség és tudás rejlik. Egyszer 
Odin a forrásból inni akart, de kívánsága csak akkor 
teljesült, midőn egyik szemét zálogul adta. (W. Scherer : 
Vortrage und Aufs'átze. 385. 1.) Jellemző, hogy a magyar 
mese vége szintén kizökken a mese kerékvágásából s 
mondai jelleget ölt. 

4. Csacsi Csicsa. Köveskálla, Zala-vm. A Dunántúl 
eg-yik legelterjedtebb meséje. Az együgyű Csicsa kaland- 
jainak se szeri, se száma. Legtöbbje természetesen csak köl- 
csönzés egyéb mesékből. Itt csak azok vannak felvéve, a 
melyek a kalandok cyklusában rendszerint együtt szerepel- 
nek. »Csicsa« neve a dunántúli nyelvben tréfás változata 
az »Istók«-nak. Ezért valószinü, hogy a mese tulajdonkóp 
a közmondások Bolond Istókját szerepelteti. V. ö. Merényi : 
Eredeti népmesék, I. 195. és II. 213. (Bolond Jankó) két 
változatával, mely utóbbiban előfordul a holttest-csempészés 
is. A holttest három kalandját ismeri Munkácsi Bernát : 
Votják népköltészeti hagyományok, 133—8. L. továbbá 
Gyűjt. I. 422. Ilók és Mihók czimü meséjét s 599. a hozzá 
irt tájékoztató jegyzetet. 

5. Hogyan került az első katona a menyországba ? 
Köveskálla, Zala-vm. Számtalan változatban ismert nemzet- 
közi mesetárgy (L. Köhler: Aufs'átze über Márchen und 
Volkslieder, 48. s köv. 1.), melynek vált. Gyűjt. I. 498., 
Gaal, I. 104. (VI. sz. A szökött katona), Kálmány : 
Szeged népe, III. 175. A bárányok hasonló szerepe Gyűjt. 
I.. 376. (Az angyalbárányok.) V. ö. Kriza, 449. (A möndö- 
lecskék.) 

6. A rátóti csikótojás. Moha, Fehér-vm. Az egy- 
szeri palóezgyerek a dinnyét nézte ló-kukónak (ló-tojás- 
nak), mert mikor elejtette, szintén nyulat ugrasztott fel. 
(M. Nyelvőr, 1875. IV. 473.) A felső Tisza mentén viszont 
ez a közmondás járja : » Kigördült belőle, mint a görgei tök- 

38* 



Digitized by 



Google 



596 



bői a nyul-csikó.« (Erdélyi : M. közmondások könyve, 431. 1. 
8967. szám. V. ö. a 162. ]. 3117. számával.) Az ilyen adoma- 
szerű helyi hagyományokat a dunántúliak a veszprém-vmi 
Rátótra szokták ráfogni. Ezek akarták borsón eltolni a 
templomot; ezeknek kanyarított (nyelvet öltött) a bika, 
mikor legelni a toronyra húzták: ezek ütötték agyon a 
ketyegő fenét (órát) és úszták meg a hajdinát ; ezek vitték 
a Bakonyban a létrát keresztben s ezek vitték folyóra itatni 
a tikkadó talián szabó-legényt (rákot) stb. A kalandok leg- 
többje természetesen nemzetközi s megtörtént pl. a német 
schildauiakkal és az együgyű gascogne-iakkal is (fiiadé : 
Contes pop. de la Gascogne, III. 130 - 5.). A kalandok 
közt rendszerint szereplő csikótojás kiköltósére vonatkozó- 
lag ismét Köhler kitűnő összehasonlításaira utalok (Klei- 
nere Schriften, I. 50., 135., 323.). Pótlólag megemlíthetjük, 
hogy a leejtett, de egyébként ezzel egészen azonos szamártojás 
szerepel még egy velenczei mesében (Jahrbuch für romanische 
und englische Literatur, VII. 278.), továbbá E. Meier 
Deutsche Sagen, Sitten und Gebráuche aus Schwaben, 404. sz. 
Birlinger : Volkstümliche aus Schwaben, I. 436., 444., 445. 
Schmitz: Sitten und Sagen des Eifler Volkes, I. 104. 

7. Rossz pap. Kánya, Tolna- vm. A döglött kutya 
szájából eredő patak szerepel a Gesta Komanorum XII. sz. 
elbeszélésében is. Nálunk e gyűjteményt Haller János 
1695-ben kiadott Hármas Históriája tette népszerűvé. De 
a magyar meseköltés ezúttal aligha ebből merített, mert 
akkor bajosan társulhatott volna a kölcsönzött rész a varangyos 
béka vele egyenértékű symbolikus szerepével. A döglött 
kutya szájából eredő patak ugyanígy beolvasztva szerepel 
még a fentebb idézett székely mesében (Kriza, 451). A Gresta 
Romanorum jelzett elbeszélésének rokonságát Katona Lajos 
kiadása tárgyalja (Régi Magy. Könyvtár, XVIII. 490—1.), 
hatására vonatkozólag 1. Binder Jenő megjegyzéseit Ethno- 
graphia, 1$92. III. 281—5. 



Digitized by 



Google 



597 



8. Ijesztő mese. Gárdony, Fehér-vm. Az egész 
Dunántúlon ismeretes. Két közeli vált. közölte a M. Nyelvőr 
is : 1874. III. 558. (Tolnából), 1876. V. 178. (Somogyból). 

9. Csali mesék. I. sz. vált. Kálmány : Koszorúk, II. 
223., M. Nyelvőr, 1874. III. 279., 558., 1878. VII. 425. 

II. sz. vált. Kálmány : Szeged népe, II. 155. 

III. sz. vált. Kálmány: Koszorúk, II. 221. (2. sz.). 

IV. sz. A Kiriki-tó Várpalota mellett Veszprém- 
vmben van. 

V. sz. vált. Kálmány: Koszorúk, II. 221. (1. sz.) 
VI. sz. Komoly mesekezdéshez felhasználva nálunk a 
4. sz. elején. 

II. 

Krisztus-mondák. 

1. A cseresznye. Zala-vm, Balaton- vidék. Tudomá- 
som szerint ismerik még egész Baranyában, Somogy-vmben 
és Veszprém- vm. nyugati részein. Vált. a M. Nyelvőr, 1894. 
XXII. 236. E monda tárgyát Goethe »Die Legende vom Hufei- 
sen« ez. 1797-ki feldolgozása tette nevezetessé. (E feldolgo- 
zást a forrás megnevezése nélkül magyarra fordította Edvi 
Illyés Pál s » Szent Péter. Legenda « czimen a maga neve 
alatt kiadta Igaz Sámuel 1821-ki Zsebkönyve 167 — 9. lap- 
jain). Noha Dr. J. G. Kunisch * 1816-ban már közölt 
egy sziléziai népi változatott (Büsching : Wöchentliche 
Nachrichten, 2., 3.), a német irodalomtörténészek csak 
ujabban tudtak belenyugodni abba, hogy Goethe legendájá- 
nak tárgya nem eredeti, hanem feldolgozás. A népi forrá- 
sok vizsgálatát az a hiedelem lassította, hogy Goethét, mint 
más német költőket is, pl. Kleistet, Hans Sachs példái 
buzdították hasonló tárgyú legenda írására. Az ujabbkori 
népköltési kutatások azonban kétségtelenné tették, hogy 
Goethe költeményének tárgya a nemzetközi mesekincs 



Digitized by 



Google 



598 



körébe tartozik. Katona Lajos barátom figyelmeztetett, 
hogy az eddig felszinre került spanyol, vallon, morva, 
galicziai lengyel és felső-magyarországi (zemplén-vmi) rut- 
hén adalékokat J. Bolté a Goethe Jahrbuch, XIX. 307., 
XXI. 257. és köv. lapjain már összeállította. Magyar válto- 
zatokról még nincs tudomása, noha a jelen közleményt 
előzőleg már kiadtam a » Pesti Napló* 1893. évi 360. sz. 
karácsonyi mellékletén, a köv. esztendőben pedig megjelent 
a M. Nyelvőr fentebb idézett gömör-vmi változata. 

3. A csökönyös szamár szerencséje. Nyirád, Zala- 
vm. Á szamárra adott áldás más alkalmazásban megvan 
Gyűjt. I. 507. 

5. A hajó-ácsok. Szegzárd. Katona Lajos figyelmez- 
tetése szerint Krisztus hasonló csodatétele előfordul a 
Domonkos-codexben is (Nyelvemléktár, III. 240.). E legenda 
eredetijét ugyanő közli az Irodalomtörténeti Közlemények. 
1906. XVI. 1. füz. Népünk szerint az ácsokkal Szent 
Péternek volt más kalandja is. L. Kálmány : Szeged népe. 
II. 141. 

6. Szüreten. Sopron, állam-fegyház, Az elejével v. ö. 
Kálmány : Szeged népe, II. 149. Az egészre vonatkozólag 
Köhler: Aufsatze über Marchen und Volkslieder, 75. 

7. Kovácsok kovácsa. Szil-Sárkány, Sopron- vm. 
Nagyon elterjedt monda. Rokoni körét Köhler : Kleinere 
Schriften, I. 3., 132., 296., s Katona Lajos utalása szerint 
Pitré : Biblioteca delle Tradizioni popolari Siciliane, XVIII. 
186—196. tárgyalja. 

III. 

Helyi mondák. 

2. Mátyás királyról. Ma már irodalmilag is ismert 
népmonda, mely Zalában szintén ismeretes. Mivel a nagy 
állami czimeren s a vele ellátott » angyalos krajczárc-okon 



Digitized by 



Google 



599 



koronát tartó angyalok szerepelnek, azt lehetne hinnünk, 
hogy utólag kialakult heraldikai mondával van dolgunk. 
Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy ez a 
monda nálunk már Mátyás megválasztatása előtt ismeretes 
volt. Az 1358-ban készült Bécsi Képes Krónika diszitője 
kétszer is megfestette, hogy Szent Lászlónak angyalok 
teszik fejére a koronát. (L. Szilágyi : A m. nemz. tört. III # 
93., 126.) Ugyanez a legendái jelenet többször szerepel a 
XV. századi templomi falképeken is (pl. a velemérin, u. o. 
179). Nagyon valószinü tehát, hogy a nép ezt a hagyományt 
egyesitette kedvelt királya emlékével. A monda magyar 
tárgyú morva és mátyusföldi tót változatait Ernyey József 
ismerteti (Etbnographia, 1906. XVII. 3. füz.) 

5. A Balaton keletkezése. Badacsony-Tomaj, Zala- 
vm. E mondai tárgynak más változatai is vannak. V. ö. 
Th. Vernaleken : Mythen und Brauche, 365. 

8. A nagy-harsányi hegy. Nagy-Harsány, Baranya- 
vm. Ugyané monda érdekes változatát közölte Versényi 
György a M. Nyelvőr, 1884. XIII. 88—9. 1. 




^ 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



;Iei//^ 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



Digitized by 



Google 



JÜL