Skip to main content

Full text of "Erdély és Mihály vajda története, 1595-1601. oklevéltárral"

See other formats 


■K 


^ 


1,  '^W'-v 


"^.. 


^ 


PURCHASED  FOR  THE 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 

FROM  THE 

CANADA  COUNCIL  SPECIAL  GRANT 

FOR 


INTERNATIONAL  RELATÍONS 


ifi^/í^^ 


/  c 


ERDÉLY  ÉS  MIHÁLY  VAJDA  TÖRTÉNETE. 


/ 


■■■:!■■  í'-'H 


TÖRTÉNETI, 
NÉP-  ÉS  FÖLDRAJZI  KÖNYVTÁR 


KIADJA 


SZABÓ   FERENCZ, 

NÉMET-ELEMÉRI  PLÉBÉNOS. 


LVIII.  KÖTET. 


TEMESVÁR. 

NYOMATOTT  A  CSANÁD-EGyHÁZMEGYEI  KÖNYVSAJTÓN. 

1893. 


ERDÉLY  ÉS  MIHÁLY  VAJDA 

TÖRTÉNETE 


1595-1601. 


OKLEVÉLTÁRRAL. 


lETA 


Dr.  SZADECZKY  LAJOS 

KOLOZSVÁRI   EGYETEMI  TANÁR,  A  MAGYAR  TUD.  AKADÉMIA  LEV    TAOJA. 


TEMESVÁR. 

NYOMATOTT  A  CSANÁD-EGYHÁZMEGYEI  KÖNYVSAJTÓN. 
1893. 


5 


%^ 


ELOSZO. 

„Erdély  és  Mihály  vajda  története''  tulajdonképen 
második,  é-tdolgozott  kiadása  „Mihály  havasalföldi  vajda 
Erdélyben'*  ez.  1882-ben  megjelent  munkámnak  s  az 
1883-ban  kiadott  „Mihály  vajda  okniánytárá"-nak.  Az  elsőt 
(molyet  a  bécsi,  erdélyi,  oláh-  és  lengyelországi  levéltárak- 
ban tett  önálló  kutatások  alapján  írtam)  most  teljesen 
átdolgoztam,  az  azóta  megjelent  újabb  történeti  publicatiok 
felhasználásával;  a  másodikat  (az  oklevéltárt)  tetemesen 
kibővítettem  a  levéltárakból  azóta  gyűjtött  újabb,  eddig 
kiadatlan  oklevelekkel. 

Alkalmat  e  munkára  Szabó  Ferencz  plébános  úr  szíves 
felszólítása  adott,  a  ki  ezt  az  ő  „Történeti  és  Néprajzi 
könyvtár"-ában  kiadni  ajánlkozott.  Örömest  ragadtam  meg 
a  kínálkozó  alkalmat,  hogy  eme  legelső  történeti  munkámat 
(feldolgozást  és  oklevóltárt  most  először  együtt)  egységes 
kötetben  újra  kiadjam. 

Készséggel  vállalkoztam  az  átdolgozásra  azért  is,  mert 
Erdély  története  a  XVI.  és  XVII.  évszáz  forduló  pontján 
s  Mihály  havaseU  vajda  erdélyi  szereplése  nemcsak  tudo- 
mányos szempontból  érdekes;  hanem  politikai  és  nemzetiségi 
tekintetben  is  alkalomszerű  és  tanulságos;  mert  a  román 
nemzetiségi  aspiratiok  az  ő  „Vitéz''  Mihály  vajdájok  alakját, 
történeti  szereplését  mostanában  állandóan  napirenden  tart- 
ják, előszeretettel  emlegetik  s  a  történeti  igazság  rovására, 
kedvezően,  hamis  világításban  tüntetik  fel  s  benne  az  ő 
újabb-keletű  nemzetiségi  ábrándjaik  mintegy  legelső  törté- 
neti  képviselőjót   szeretik  látni  s  dicsőíteni. 


IV 

Mihály  vajda  erdélyi  szereplésének  hú  és  igaz  rajzá- 
ból tehát  nem  csekély  történeti  és  f)olitikai  tanúiságot 
meríthetünk.  S  én  a  hűségre  és  igazságra  törekedtem 
mindenek  felett. 

Felbátorított  az  új  kiadásra  az  a  kedvező  kritika  is, 
melylyel  10 — 12  évvel  ezelőtt  munkám  első  kiadását  szak- 
emberek és  a  sajtó  fogadták;  az  átdolgozásnál  viszont 
tekintettel  voltam  akkori  kritikusaim  megjegyzéseire,  kívá- 
nalmaira, s  főkép  saját  —  azóta  természetesen  szélesbedett 
látóköröm  újabb  eszméleteire  és  azóta  is  folytatott  tanul- 
mányaim újabb  eredményeinek  felhasználására. 

Engedtessék  meg,  hogy  munkám  első  kiadásáról  tájé- 
koztatásául s  az  átdolgozásnál  követett  irány  jelzéséül,  de 
meg  kegyeletből  is  ide  iktassam  akkor  legilletékesebb  kri- 
tikusom, egykori  kedves  tanárom,  b.  e.  Salamon  Ferencz 
bírálatát,  melyet  ő  a  budapesti  egyetemen  1883-ban  történt 
magántanárrá  képesítésem  alkalmából  erről  a  munkámról  írt: 

„E  munkálatban  —  úgymond  —  szerző  hazánk  tör- 
ténetének egy  episodját  tárgyalja  csak ;  de  azt  egész  rész- 
letességgel s  a  részletek  bizonyítják  szerzőnek  nemcsak  a 
korszak  irodalmának  ismeretét,  hanem  a  levéltári  kutatá- 
sokban való  jártasságát  és  szorgalmát  is ;  bizonyítják  azt 
is,  hogy  a  nagy  adathalmazban  könnyűséggel  tudja  magát 
tájékozni  és  abból  egyszerű  világos  képet  adni." 

„Ámbár  a  munkálat  nagyobb  értékű  lesz  vala,  ha 
szerző  az  események  érdekfeszítő  elbeszélése  mellett  nagyobb 
háttért  ad  annak  egy  eleven  korrajz  s  az  országos  viszo- 
nyok tüzetesebb  tárgyalása  által ;  de  az  elbeszéltek  és  elő- 
adottak tanúskodnak  arról,  hogy  szerző  az  ezekhez  meg- 
kívántató ismeretek  birtokában  van." 

..Dicséretes  a  részrehajlaűansdg  azon  mértéke  is,  mely- 
lyel emberek  és  viszonyok  felett  itél^'' 

„Munkálata,  melyet  az  Akadémia  történelmi  bizottsága 
adott  ki,  sok  részben  új  világot  derít  az  illető  kor  törté- 
netéhez, —  s  magántanári  dolgozatnak  bízvást  elfogadható." 


Salamon  kívánatának  a  „nagyobb  háttér"  nyújtásával 
ebben  az  új  kiadásban  az  által  is  igyekeztem  megfelelni, 
hogy  a  munka  bevezetéséül  egy  új  fejezetet  írtam  „az 
erdélyi  fejedelemség  politikájának  vezéreszméiről,  Erdély 
történeti  hivatásáról  és  nemzetközi  helyzetéről".  —  A 
további  fejezeteket  is  ehhez  képest  átdolgoztam,  kibővítettem. 

Az  Oklevéltár  kibővítéséhez  saját  újabb  kutatásaimon 
kivúl  nagy  részben  hozzájárult  Veress  Endre  úr  is,  a 
kinek  a  beszterczei  s  némely  más  levéltárból  közölt  számos 
oklevelet  köszönhetek.  Az  index-készítés  sok  türelmet  és 
időt  igénylő  munkálatáért  pedig  Lázár  Ottó  tanárjelölt 
úrnak  tartozom  köszönettel. 

Ez  a  munka  genesise;  —  egyebekben  beszéljen  az 
maga-magáról.  Feci,  quod  potüi. 

Kolozsvárt,  1893.  november  19-én. 

Szádeczky  Lajos. 


A  MUNKA  BEOSZTÁSA, 


RÉSZ. 


ERDÉLY  ÉS  MIHÁLY  VAJDA  TÖRTÉNETE.  1595-1601. 

1—270.  lap. 


II.  RÉSZ. 

OKLKYÉLTÁR. 

I.  OKLEVELEK.  1596—1602.  I.-CXOVII.  szám 273.-434.  lap. 

U.  OKLEVÉL-KIVONATOK.  1599-1601.  1-290.  szám     ....    435.-591    lap. 


Tartalom  .     .    .    593.-595.  lap. 
Névmutató     .    .    596.-612.  lap. 


ERDÉLY  ÉS  MIHÁLY  VAJDA 

TÖRTÉNETE. 


Az  erdélyi  fejedelemség  politikájának  vezéreszméi.   —  Erdély  történeti  hiva- 
tása. —  Nemzetközi  helyzete. 

„Nemzetek  lesznek,  nemzetek  vesznek",  országok  kelet- 
keznek és  országok  enyésznek  el,  nagy,  világraszóló  esemé- 
nyek hatása  alatt. 

Az  örök  természet  átalakító  munkája  szünetlenül 
működik  a  népek  életében  is.  A  világtörténelem  nem  egyéb, 
mint  a  népek  életének,  fejlődésének  és  átalakulásainak 
általános  természetrajza. 

Ha  nemzetek  és  országok  keletkezését,  elenyészését  s 
átalakulásait  akarjuk  vizsgálni,  nem  szükséges  nekünk  az 
ó-kori  népek  történetében,  vagy  a  népvándorlás  országokat 
-elborító  hullámveréseiben  keresni  példákat ;  nem  még  a 
modern  európai  nemzetek  s  államok  történetében  sem. 
A  mulandóság  és  változandóság,  az  átalakulás  örök  tör- 
vényeinek kutatására  elég  példát  nyújt  nekünk-  saját 
országunk  és  nemzetünk  ezeréves  története.  Itt  van 
pl.  szemünk  előtt  egy  tanulságos  példa:  a  középkorban 
világhatalommá  nőtt  s  az  új-kor  elején  a  bukás  szélére 
jutott  Magyarország  romjaiból  kiemelkedő  Erdélyország 
alakulása,  külön  államélete  s  másfél  száz  év  multán  annak 
denyészése. 

Valamiként  a  nagy  természetben  hasonló  okok  hasonló 
következményeket  szülnek :  a  népek  életének  és  történetének 
is  meg  van  a  maga  logikája. 

Az  erdélyi  fejedelemség  is  valamiként  a  török  magyar- 
országi hódításai,  Budavár  elfoglalása  következtében  kelet- 
kezett: ugyanazon  okok  megszűnése,  az  anyaország  és 
fővárosa  visszafoglalása  következtében  enyészett  újra  el. 
Közbeeső  történetének  egyes  szakaszait  is  a  kereszténység 
és  ozmánság  százados  harczainak  hullámzása  alakítja  s 
az  a  sajátos  földrajzi  és  politikai   helyzet  e  világküzdelem 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  1 


_     2 


liatíirvonalán.  a  mely  Erdély  történeti  szereplését  mintegy 
logikai  kényszerűséggel  meghatározta. 

Mióta  a  magyar  nemzet  a  Kárpátok  köríve  között 
államot  alkotott  s  azt  az  európai  keresztény  nópcsalád 
tagjává  tette:  Magyarország  volt  a  nyugati  civilisatio  s  a 
kereszténység  keleti  határőrvidéke  s  Erdély  annak  legszél- 
sőbb védbástyája. 

S  ez  a  földrajzi  fekvés  és  néprajzi  helyzet  nevezetes 
világtörténeti  hivatást,  igazi  cultur-missiot  juttatott  nekünk 
osztályrészül. 

Nemcsak  magunkért,  de  századokon  keresztül  liarczol- 
nunk  kellett  az  európai  civilisatio  s  a  kereszténység  védel- 
meért, mint  annak  előőrsei. 

S  midőn  szent  István  birodalma  a  hosszas  küzde- 
lemben kimerülve  alapjában  megrendült  s  önállóságát 
elvesztette:  a  külön  állammá  alakult  Erdélyre  az  a  hivatás 
várt,  hogy  menedékhelyéül,  fellegvárául  szolgáljon  a  magyar 
állameszmének,  a  magyar  alkotmány,  a  politikai  és  vallás- 
szabadság, a  magyar  nemzeti  traditiok,  a  magyar  faj  nemzeti 
egyénisége  fentartásának  és  fejlesztésének. 

Ennek  a  magasztos  hivatásnak  méltó  betöltése  kölcsönök 
az  erdélyi  fejedelemségnek  vezérszerepet  hazánk  XVI— XVIL 
századi  történetében. 

Midőn  a  mohácsi  vész  után  a  dúló  török  hadak  az 
ország  nyugati  részét  s  a  Duna-Tisza  közét  elpusztítják: 
Erdély  s  a  reá  támaszkodó  Tisza-vidék  ragadja  magához 
a  vezérlő  szerepet.  Ez  választ  a  Cselepatakba  fúlt  király 
helyett  új  királyt  az  országnak  az  erdélyi  vajda,  Szapolyai 
János  személyében,  s  kitart  mellette  mindvégig  az  ellen- 
ki  rá  lylyal,  Habsburgi  Ferdinánddal  szemben  is,  a  ki  a 
női  ágon  való  örökösödés  s  szerződések  alapján  igényli 
s  követeli,  de  szintén' csak  választás  (az  ország  nyugati 
részének  csatlakozása)  által  nyerheti  el  a  magyar  király- 
ságot. 

Ebben  politikai  küzdelemben  a  szabad  királyválasztás 
elve  s  az  1505-ki  törvényen  alapuló  nemzeti  királyság  léte- 
sítése alkotja  Erdélynek  s  Magyarország  keleti  részének 
politikai  vezéreszméjét. 

Ezekhez  az  eszmékhez  való  hűséges  ragaszkodást 
Szapolyai  János  halála  után  átörökítik  családjára,  Izabella 
özvegy  királynéra  s  űára  János  Zsigmondra,  mint  „választott 


magyar  király ^'-ra  is,  a  kikkel  szemben  a  Habsburg-ház 
Erdély  megnyerésére  irányzott  minden  kisérlete  előbb-utóbb 
hajótörést  szenved. 

A  magyar  nemzet  politikai  függetlenségének  és  a 
nemzeti  királyságnak  eszméjéből  származik  a  külön  erdélyi 
fejedelemség,  miután  Magyarország  egyesítését  a  versengő 
felek  valamelyike   alatt  a  török   hódítás    lehetetlenné  tette. 

Miután  a  török  Budavárát,  az  ország  fővárosát  1541-ben 
elfoglalta:  a  Szapolyaiak  nemzeti  dynastiája  fejedelmi  udvarát 
Erdélybe  tette  át.  Es  ez  korszakot  alkotó  Magyarország  s 
főkép  Erdély  történetében. 

Ettől  fogva  Gyulafejérvár  lett  a  magyar  nemzeti  törek- 
vések igazi  központja  s  az  erdélyi  fejedelmi  udvar  lett 
letéteményese  a  magyar  nemzeti  eszmények,  az  alkotmányos 
élet,  a  magyar  cultura  és  nyelv  ápolásának.  Itt  találtak 
menedékhelyet  azok  a  hazafiak  is,  a  kik  a  török  ós  német 
elől  menekülve  egy  szabad  magyar  hazában  akartak  élni  s 
a  haza  megmentésén  munkálkodni. 

Mert  az  anyaország  szét  volt  dúlva,  fel  volt  darabolva 
s  török  és  német  versengett  bírásáért. 

Magyarország  nyugati  és  észak-nyugati  része  a  Habs- 
burg-háztól s  a  német  birodalomtól  várta  az  ország  meg- 
mentését. Ennek  az  országrésznek  fővárosa  Pozsony  lett 
volna,  Bécsnek  mintegy  külvárosa,  a  hol  a  jelentéktelen 
országgyűléseket  tartották,  a  hol  a  pozsonyi  kamara  székelt; 
de  ezt  a  „királyi  terúlet"-et  nem  is  innen,  hanem  az  ország 
határán  túl  Bécsből  ós  Prágából  kormányozták. 

Az  ország  közepe,  színe-java  a  XVI.  század  közepétől 
török  járom  alatt  nyögött.  A  nagy  Szolimán  hódító  had- 
járatai török  tartománynyá  változtatták  a  Dunán-túl  felét, 
a  Balaton  vonaláig;  elfoglalták  a  magyar  királyok  szók- 
helyeit, Fehérvártól  Esztergomig;  a  Duna  és  Tisza  közét 
fel  a  nógrádi  s  gömöri  várakig  s  a  Tiszán-túl  déli  vidékét 
a  Maros  (később  a  Körösök)  vonaláig.  így  a  török  hódolt- 
ság már  a  XYI.  század  közepén  mint  egy  ék  metszette 
ketté  Magyarország  területét,  melynek  nyugati  része  a 
Habsburg-házi  királyok  jogara  alatt  küzd  a  végelmerúlés 
ellen,  a  keleti  rész  az  erdélyi  fejedelemségre  támaszkodva 
menti  meg  egy  részét  az  anyaországnak  s  azzal  együtt  a 
magyar  államiságnak  legalább  eszméjét,  gondolatát. 


A  török  hódoltság  által  Erdély  el  volt  vágva  az 
anyaország  nyugati  részétől.  Pozsonynyal,  Bécscsel  és 
Prágával  (az  ui"alkodók  székhelyével)  nagy  kerűló  úton. 
Tokajon,  Kassán,  Lőcsén  s  a  Vág  és  Nyitra  völgyén  át 
vezető  posta-iiton  érintkezhetett  csak.  így  Erdélynek  Magyar- 
országtól különválása  nemcsak  történelmi  és  politikai,  de 
egyszersmind  földrajzi  tényezők  követelménye  volt. 

Ilyen  viszonyok  között  hiábavalók  az  egyesítésre  irány- 
zott törekvések.  A  viszonyok  hatalma,  a  tények  logikája 
erősebb,  mint  a  diplomaták  törekvése. 

Pedig  a  Habsburg-ház  minden  alkalmat  felhasznált, 
hogy  Erdélyt  visszacsatolja  Magyarország  királyi  terüle- 
téhez ;  de  ha  sikerült  is  az  egy-egy  rövid  időre,  (mint 
1551 — 56  s  később  1598 — 1604  között),  megtartani  nem 
tudta  s  az  erdélyi  fejedelemség  phönixként  támad  fel  újra 
hamvaiból,  hogy  történeti  hivatását  teljesítse. 

E  történeti  hivatás  a  magyar  állameszme  ápolásában, 
az  ősi  alkotmány  jogfolytonosságának  fentartásában  tetőzött. 
,Nem  könnyű  feladat,  akkor,  midőn  egy  részről  a  török 
hódítás  Magyarország  területi  épségét  bontotta  m(^g,  más 
részről  a  német  császári  s  egyszersmind  magyar  királyi 
kormány  az  ország  állami  életét,  alkotmányos  jogait  meg- 
semmisíteni s  a  török  ellen  nyújtott  segítség  fejében  Magyar- 
országot a  német  birodalomhoz  csatolni  törekedett. 

Magyarországnak  államisága  s  alkotmányos  jogai  védel- 
mében e  másfél  száz  év  alatt  Erdély  volt  a  hátvéde  s  válságos 
időkben  hü  szövetségese,  fegyvertársa. 

A  Szapolyaiak  —  legalább  névleg  —  még  magyar 
királyok  is  voltak  s  az  anyaország  egy  részét  is-  bírták. 
Az  első  igazi  erdélyi  fejedelem,  Báthory  István  karddal 
vívja  ki  országa  függetlenségét  a  német  befolyás  ellen  a 
szent-páli  mezőn,  s  lengyel  királysága  idején  a  magyar- 
országi hazafiak  reá  támaszkodnak  s  benne  bizakodnak  ősi 
jogaik  megvédésében.  Bocskaynak,  Bethlennek  győzelmes 
hadjárataik  közben  a  magyar  királyságot  is  felajánlják ; 
I.  Eákóczy  György  felett  is  ott  lebeg  a  magyar  korona. 
De  e  fejedelmek  a  nagyravágyás  szertelensége  által  nem 
koczkáztatják  a  jogszerű  vívmányokat,  a  magyar  királyságot 
nem  fogadják  el  s  hadi  sikereik  mellett  bölcs  önmérsék- 
letük s  politikai   higgadtságuk   által   biztosítják   a  magyar 


alkotmánynak  elismerését  a  békekötések  államjogi  szerző- 
déseiben. 

Az  erdélyi  fejedelemség  virágzásának  tetőfokát  a  XVII. 
század  derekán  érte  el,  de  már  a  XVI.  század  második 
felében  hivatásának,  politikai  vezérelveinek  teljes  tudatában 
volt  s  állami  életének  alapelvei  s  ktilsö  formái  már  ekkor 
kiforrottak.  A  mit  Erdély  hagyományos  politikájának  szoktak 
nevezni  a  történetírók,  azt  nem  Bocskay  vagy  Bethlen, 
hanem  már  a  Szapolyaiak  s  Báthory  István  állapították 
meg.  Utódaik  csak  tovább  fejlesztették  s  diadalaik  nimbu- 
sával  koszorúztíik  meg  azt. 

Erdély  korán  felismerte  politikai  helyzetének  követel- 
ményeit. Miután  Magyarországon  az  élet-halál  küzdelem  a 
török  szultán  és  a  magyar  királyság  között  a  török  javára 
ujár  eldőlt  s  maga  Ferdinánd  is  évi  adófizetés  által  igye- 
kezett bekér  vásárolni  s  az  anyaország  s  méginkább  Erdély 
megvédésére  képtelennek  bizonyult:  Erdély  elismerte  a 
török  fen  hatóságot.  Politikai  kényszerűségből  tette,  mert  a 
töröknek  úgyszólván  torkában  feküdt,  arra,  hogy  azzal 
szemben  karddal  védje  meg  magát,  egymagában  gyenge 
volt  s  a  magyar  királyok  (egyszersmind  német  császárok) 
a  kik  Magyarországot  sem  tudták  megvédeni,  Erdélyre 
nézve  messze  levőnek  bizonyultak. 

A  szultán  souverainitásának  elfogadása  s  némi  csekély 
(10 — 15000  forint),  sokszor  be  sem  fizetett  évi  adó  köte- 
lezettsége mellett  Erdély  megtartotta  úgyszólván  teljes 
politikai  függetlenségét;  belügyeibe  a  török  rendes  viszonyok 
között  nem  avatkozott  s  terűletét  a  fejedelemség  végső 
szakáig  ellenséges  török  hadak  nem  érintették.  S  nemzet- 
közi helyzetöknek  ilyetén  rendezését  többnyire  a  magyar 
királyok  s  államférfiak  is  méltányolták.^) 

Az  ország  nemzeti  fejedelmei  alatt,  szabadelvű   alkot- 


^'  Kemény  János  irja  „Önéletírása."  147.  1.:  „Pázmány  mondja  vala  egykor 
nála  létemben:  átkozott  ember  volna,  ki  titeket  arra  kísztetne,  hogy  töröktől 
elszakadjatok,  ellene  rugoldozzatok,  míg  isten  az  kereszténységen  máskép  nem 
könyörül;  mert  ti  azoknak  torkokban  laktok.  Oda  annakokáért  adjátok  meg,  az 
mivel  tartoztok;  ide  tartsatok  csak  jó  c-orrespondentiát,  mert  itt  keresztény  fejede- 
lemmel van  dolgotok,  t.  i.  római  császárral,  adománytok  nem  kell;  az  törököt 
töltsétek  adománytokkal;  mert  noha  im  látod,  édes  öcsém,  nekünk  elégséges 
hitelünk,  tekéntetünk  van  mostan  az  mi  kegyelmes  keresztény  császárunk  előtt, 
de  csak  addig  durál  az  az  német  nemzet  előtt,  miglen  Erdélyhen  magyar  feje- 
delem hallatiJc  floreálni,  azontúl  mindjárt  eontemptusba  jutván,  gallérink  alá  pökik 
az  német,  akár  pap,  barát,  vagy  akárki  legyen. 


ináiiya  s  intézményei,  vallásszabadsága  mellett,  politikai, 
lelkiismereti,  ciüturális  és  gazdasági  tekintetben  szépen 
fejlődött  s  már  a  XVI.  század  közepén  Európa  egyik  leg- 
szabadelvűbb  országa  volt. 

Állami  intézményei  biztosították  számára  az  önkor- 
mányzatot. Országgyűlésein  maga  alkotta  törvényeit;  feje- 
delmei alkotmányosan,  az  államtanácsnak  (a  „tizenkét 
tanácsiir"-nak)  mintegy  ellenőrzése  mellett  kormányoztak; 
az  ország  rendéit  alkotó  három  nemzet  jogait  s  kivált- 
ságait tételes  törvények  szabályozták.  A  vallásszabadság 
korán  ( 1557. )  törvény hozásilag  biztosíttatott  s  bár  a  reformátió 
tanai  rohamosan  terjedtek  el  minden  ágazatában,  a  nagy- 
mérvű vallási  eszmehullámzás  közepette  a  türelmetlenség- 
nek távolról  sem  merülnek  fel  olyan  erős  tünetei,  mint 
más  országokban.  Midőn  Németországban  az  ó-hit  és 
reform  hívei  öldöklő  csatákban  irtják  egymást,  midőn  a 
mívelt  francziák  a  párisi  vérnász  alatt  hajtóvadászatot 
rendeznek  hugenotta  honfitársaikra :  ugyanakkor  Erdélyben 
a  négy  recepta  religio  hívei  testvéri  szeretetben  egyesülve 
versenyeznek  egymással  a  hazafiságban.  Az  unitárius  János 
Zsigmondot  a  katholikus  Báthoryak,  ezeket  a  református 
fejedelmek  váltják  fel  a  fejedelmi  trónon ;  de  vallásüldözós- 
től  s  erőszakos  hittérítéstől  mindegyik  tartózkodik.  Azt 
tartották,  a  mit  Báthory  István,  hogy  a  lelkiismeretek  felett 
való  uralkodást  az  Úristen  magának  tartotta  fenn. 

Pedig  a  vallás  kérdése,  a  mi  a  kedélyeket  annyira 
foglalkoztatta  Európa-szerte,  Erdélyben  is  belejátszott  a 
politikába  s  főkép  a  30  éves  háború  folyamán  ez  irányí- 
totta az  ország  külügyi  pohtikáját  s  ez  terelte  Erdélyt  a 
pi'otestáns  államok  szövetségébe. 

A  szövetségkötéseknek,  mint  manapság  is,  nagy 
szerepe  van  a  nemzetek  életében.  Kétszeresen  fontos  az 
olyan  kis  országra  nézve,  a  milyen  Erdély  volt;  s  az  ő 
helyzetében,  két  világhatalomnak  versengése  tárgyát  képez- 
vén. S  államférfiaik  erre  nagy  gondot  fordítottak  s  mond- 
hatjuk, hogy  kiválóbb  fejedelmeik  kitűnő  diplomaták  voltak. 

Erdélynek  legtermészetesebb  szövetségese  volt  mindig 
a  magyarországi  hazafi-párt.  A  nemzeti  érdekek  és  érzelmek 
közösségének  ápolására  hathatós  összekötő  kapocsul  szolgál- 
tak az  Erdélyhez  tartozó  ..magijaroszáfji,  részek''  Lúgostól 
Váradon  át  kusztváráig;  olykor  Debreczenen,    Tokajon   át 


Kassáig.  A  Szapolyaiak  szerezték  meg  a  török  védnökséget, 
■s  a  lengyelekkel  való  összeköttetést  is. 

A  Báthoryak  fejedelemsége  Erdély  hagyományos  politi- 
kájának még  szélesebb,  úgyszólván  nemzetközi  alapot 
teremtett  s  egy  keleti  állam-szövetség  alkotására  vezetett, 
Erdély,  Lengyelország,  s  később  Moldva  és  Oláhország 
között  is. 

Báthory  István  lengyel  királyságának,  a  közös  m^alkodó 
által  létesült  personalis  uniónak  természetes  következménye 
volt  a  véd-  és  daczszövetség  Erdély  és  Lengyelország 
között,  melyet  a  Tisza-vidéki  Magyarország  is  hathatósan 
támogatott. 

Ez  a  szövetség  aratott  oly  fényes  diadalt  1579 — 81-ben 
^z  oroszok  felett  s  erre  támaszkodva  készítette  elő  BáthorV' 
István  az  európai  fejedelmekkel  kötendő  „szent  szövetség"-et, 
melynek  czélja  a  török  Európából  kiűzés  leendett. 

A  nagy  király  váratlan  halálával  a  nagyszabású  terv 
is  dugába  dőlt.  Midőn  egy  évtized  muIva  ugyanazt  olyan 
epigonok,  mint  a  Eudolf  császárral  szövetkezett  Báthory 
Zsigmond  s  vazallusa  Mihály  havaseli  vajda  kísérlettek 
meg  —  kudarczczal  végződött  s  a  szerencsétlen  Erdélyre 
a  hűtlen  szövetséges  és  esküszegő  hűbéres  Mihály  vajda 
betörését  s  Básta  császári  generális  átkos  emlékű  katonai 
kormányát  zúdította. 

A  bukás  örvényébe  sodort  erdélyi  fejedelemséget  a 
régi  hagyományos  politikához,  a  török  védnökséghez  való 
visszatérés  mentette  meg.  Mert  bebizonyult  a  15  éves  török 
háború  alatt,  hogy  a  török  hatalom  még  nem  gyöngült 
meg  annyira,  hogy  a  magyarországi  hódoltságot  meg- 
oltalmazni ne  bírná;  másrészről  az,  hogy  a  német  szövet- 
ségben bízni  nem  lehet,  mert  az  országot  megvédeni 
gyenge,  de  a  nemzet  jogai  csorbítására  mindig  kész.  S 
Bocskay  midőn  fegyvert  fog  e  törekvés  ellen,  kettős  czél 
lebeg  előtte:  a  magyar  nemzet  ősi  jogainak  visszavívása, 
s  ennek  biztosítására  az  erdélyi  fejedelemség  restaurá- 
lása. Ezt  szentesíti  a  bécsi  békekötés  1606-ban. 

Egy  emberöltő  múlva  ugyanezen  czél  lebeg  Bethlen 
Oábor  előtt,  midőn  a  30  éves  nagy  világháborúban  a 
protestáns  államok  szövetségébe  lép  s  a  kis  Erdély  nyoma- 
iékos súlyát  döntőleg  veti  mérlegbe  háromszoros  támadásával. 


A  nikolsburgi  (1621.)  béke  Erdélyt  területileg  is  tetemesen 
növeli  s  kiterjeszti  Bethlen  fejedelemsége  határait  egészen 
Kassáig. 

Bethlen  halála  után  a  béke  értelmében  az  északkeleti 
vármegyéket  vissza  kellett  bocsátani;  de  a  befolyást  az 
által  biztosította  Erdély  továbbra  is  magának,  hogy  Eákóczy 
Györgygyei  azt  a  magyar  dynasta  családot  emelte  trónjára, 
a  melynek  birtoka  Erdélytől  Lengyelországig  öt  vármegyén 
keresztül  húzódott  el.  S  hogy  az  öreg  Eákóczy  György 
mennyire  felismerte  Erdély  történeti  hivatását  s  követte 
elődjei  nyomdokait :  azt  a  linczi  békekötés  eléggé  tanüsitja. 
Ö  nemcsak  az  európai  protestáns  államok  szövetségében 
tartotta  meg  Erdélyt,  de  egy  keleti  állam-szövetséget  ia 
létesített,  kiterjesztvén  Erdély  befolyását  a  két  oláh  vajda- 
ságra, s  azontúl  a  függetlenségre  vágyó  kozákságra  s  a 
lengyel  dissidensekre. 

E  szövetség  erejében  való  elbizakodás  vitte  belé 
II.  Eákóczy  Györgyöt  a  lengyel  királyság  elnyeréseért 
megindított  szerencsétlen  lengyelországi  hadjáratba,  a  mely 
egy  csúfos  kudarczczal,  a  tatár  rabsággal  s  a  török  inva- 
sióval  fejezte  be  Erdély  aranykorát  (1657). 

De  azért  a  fejedelemség  utolsó  korszaka  sem  volt 
hűtlen  és  sivár  a  nemzeti  traditiók  ápolásában.  A  magyar- 
országi bujdosók  az  1670-es  évek  folyamán  Erdély  védő- 
szárnyai alatt  találnak  menhelyet,  oltalmat  és  fegyverei 
segítséget.  Mígnem  Budavára  visszafoglalása  s  a  török 
Magyarországból  kiveretése  megszüntette  Erdély  külön- 
állásának indító  okát  s  a  nemzeti  fejedelemség  beolvadt 
ismét  az  új  életre  ébredt  magyar  királyságba. 

E  beolvasztást  a  fejedelemség  másfélszázados  fennállása, 
alatt  több  ízben  kísérletté  meg  a  bécsi  kormány.  A  leg- 
erőszakosabb volt  az,  midőn  Mihály  havaseli  vajda,  a. 
Báthoryak  hűséget  esküdött  vazallusa,  hátulról,  mintegy 
orozva  támadja  meg  Erdélyt  s  rövid  időre  sikerül  is  azt 
leigáznia. 

Ennek  a  történetét  kívánja  e  munka  ez  után  az  álta- 
lános áttekintés  után  elbeszélni. 


II. 

Mihály  vajda  jellemzése.  —  Az  osztrák-ház  törehvése  Erdéhj  hirtokáért.  —  Er 
hagyományos  f>olitikája.  —  Báthory  Zsigmond  uralkodásának  jellemzése.  — 
Báthory  Endre  Lengyelországban .  —  Ellenségeskedése  Zsigmonddal,  testvére 
Boldizsár  megöletése  miatt.  —  Kibékülésök.  —  Endre  Erdélyié  jő.  —  Zsigmond 
a  fejedelemséget  ráruházza.  —  A  meggyesi  országgyűlés.  —  Mária  Krisztierna 
föherczegnö  távozása  Erdélyből.  —  Zsigmond  Lengyelországba  megy. 

Mihály  vajda,  az  oláhországi  fejedelmek  leghírnevesebb 
alakja,  a  ki  Erdélyben  szereplése  által  nevezetes  részt 
erőszakolt  ki  magának  a  magyar  történelemben.  Erdély 
elfoglalása  által  érte  el  hatalma  tetőfokát  s  itt  vesztette 
el  a  bitorolt  hatalommal  együtt  'életét  is.  Jelleme,  poli- 
tikája, kalandos  élete  egyaránt  érdekes  és  rendkivűli.  Híre, 
neve  tűlélte  az  idők  enyészetét  s  népe  közt  legendaszerű 
alakká  vált. 

Bukurestben,  a  boulevard  közepén  —  az  egyetem 
és  akadémia  közös  palotája  előtt  —  díszes  lovagszobra 
emelkedik,  melyre  lelki  gyönyörrel  tekint  az  oláh  szem, 
látásán  nemzeti  büszkeségtől  dobban  meg  az  oláh  szív. 
Erdélyben  is  kegyelettel  őrzik  román  honfitársaink  az  ő 
emlékét  s  arczképeit. 

Mert  Mihály  vajdában  nemzeti  hősét  tiszteU  a  román 
nép  és  történetírásuk,  nevéhez  fűzvén  a  ..vitéz''  díszjelzőt. 
Sőt  a  mai  nemzedék  nemcsak  történelmük  büszkeségét 
látja  benne,  hanem  megtették  nemzetiségi  eszméjük  kép- 
viselőjéül:  Daco-Eománia  első  bajnokául.^)  Ha  az  érem 
másik  oldalát  tekintjük,  az  erdélyiektől  is  nyert  egy  mellék- 
nevet, melylyel  részükről  jellemezték.  E  név:  a  „zsarnoJx'' 
(„tyrannus")-  A  németeknél,  a  kik  politikájuk  vak  eszközéül 
kívánták  felhasználni,  a  perfid  szövetséges  emlékét  hagyta 
hátra,  a  kitől  orgyilkos  kéz  által  szabadították  meg  magukat. 

M  Ezzel  a  szemmel  nézi  őt  pl.  Balcescu  Miklós:  „ístoria  Romanilor  snb 
Mihaiii  Voda  Viteziil"  ez.  munkájában  (megjelent  1877.  Bukarestben).  Hasonlókép 
Papiu  Ilarianii:  „Istori'a  Romaniloru  din  Dacia  Supperiore." 


-     10     - 

TÓI  ük  nem  nyert  sem  dísz-,  sem  gúny-nevet,  egyszerűen  úgy 
nevezgették  szóbnn  és  Írásban,  hogy  az  „o/á/t"  (der  Walach). 

Az  elfogulatlan  történetírás  feladata  az  ítéletek  eme 
kíilönfélesége  között  kikutatni  és  kimutatni,  hogy  ki  és  mi 
volt  hát  tukjdonképen  az  a  Mihály  vajda?  Ha  csak  áz 
volna  a  kérdés,  „viféz''  volt-é,  ,,zsarnok''  volt-é,  hűtlen 
szövetséges  volt-ó?  könnyű  volna  rá  a  felelet,  hogy  mind 
a  három ;  de  ezzel  feladatunk  k^gkevósbbé  sem  volna 
megoldva. 

Valóban  rendkivűU  alak,  kiben  korának  nem  egy  szép 
vonását  feltaláljuk,  de  a  kiben  viszont  korának  vétkei  és 
bűnei  is  páratlanul  s  fokozott  mértékben  összpontosultak. 
Erős  testében  erős  akarat  lakozott,  harczias  kornak  edzett 
szülötte  volt,  de  erkölcsileg  pallérozatlan,  vad  és  szen- 
vedélyes, kegyetlen  és  zsarnok.  Személyes  vitézségével 
arányban  állott  erős  elhatározása,  szívós  kitartása,  makacs 
lelki  ereje;  de  egyszersmind  szerencséjével  és  sikereivel 
arányban  nőtt  a  parvenuk  gőgje  és  elbizakodottsága.  Kitűnő 
tulajdonaival  nem  párosult  szívnemesség,  jellemerő ;  czéljíi 
kitűzésében  az  önzés  vezette  s  nem  magasabb  erkölcsi, 
legkevésbbé  pedig  nemzetiségi  eszmék.  Eszközei  megválasz- 
tásában mindent  megengedhetőnek  tartott,  a  mit  magára 
nézve  hasznosnak  vélt.  Furfangos  ügyessége,  leleményes 
ravaszsága  nem  ismert  mértéket,  nem  kiméit  senkit.  Az 
ügyes  államférfi,  a  ravasz  diplomata  szerepét  játszotta ;  de 
eszközeiben  nincs  méltóság,  nincs  válogatás.  Ozéljai  elérésére 
mindent  megengedhetőnek  talált,  az  oklevélhamisítástól  az 
Ól-gyilkosságig.  A  bizantinismns,  az  ámítás,  a  hazudozás, 
csalás  és  árulás  politikája  kitűnő  tanítványra  talált  benne. 
Hűséget  esküdni  akkor,  midőn  ellenségkép  készül  fellépni, 
megesküdni  a  kereszt  előtt  saját  lelkiüdvösségére,  felesége, 
gyermekei  jólétére,  ép  oly  könnyűnek  tartotta ;  mint  a  mily 
kevéssé  törődött  annak  megszegésével.  „Fia  húsát  egye, 
vérét  igya,"M  ha  Erdély  ellen  fellépni  akar,  esküdözék  —  s 
alig  pár  hó  múlva  Erdélybe  tör  seregével. 


M  Szamosközi/  Istmn:  Történeti  Maradványai,  kiadta  Szilágyi  Sándor. 
11.  k.  (Akad.  kiadv.  28  k.)  277.  I,  Juramentis  identidem  repetitis  exeerationes, 
si  fallcret  admisciüt:  .  .  .  deum  tam  infestum  sibi  experiretur,  in  easque  miserias 
redigeretur,  ut  sui  ipse  filii  viscera  cogatur  in  cihum,  sangvinem  in  potum 
adliihere,  si  sciens  falteret. 

így  Bethlen  Farkas:  História  de  rehus  Transylvanicis  (szebeni  1785. 
kiadás)  IV.  k.  295.  1. 


11 


Erre  a  legkedvezőbb  alkalmul  kínálkozott  neki  az  erdélyi 
viszonyok  alakulása  1599  folyamán. 

A  Habsburg-házi  magyar  királyoknak  állandó  törek- 
vése volt  a  különvált  Erdély  visszakapcsolása  az  anya- 
országhoz De  az  erdélyi  közvélemény  mindig  idegenkedett 
ettől,  mert  a  töröktől  elszakadás  komolyabb  veszólylyel 
fenyegette  az  országot,  mint  a  mennyi  előnyt  a  német 
szövetségtől  várhattak. 

Hogy  a  prágai  udvar  oly  nagyon  vágyott  Erdély 
bírására  és  megnyeréseért  a  XYL  század  közepétől  kezdve 
a  XVH.  század  végéig  nem  szűnt  meg  munkálni,  alkudo- 
zással, a  diplomatia  minden  fogásával,  fondorlattal,  pénzzel 
és  vérrel:  annak  oka  mélyebben  gyökerezett,  a  mit  nem 
ingathatott  meg  egy-egy  tanácsos  ama  véleménye,  hogy 
Erdélyért  kár  oly  sok  áldozatot  hozni  s  hogy  bírása  többe 
kerülne,  mint  a  mennyit  ér.  Az  udvarnál  az  volt  a  közvéle- 
mény, hogy  Erdély  a  magyar  korona  gyöngye,  szép  és 
gazdag  ország,  —  megnyerése  Magyarország  felszabadítá- 
sának alapfeltétele,  biztos  támpontot  s  fontos  hadászati 
positiót  nyújt  a  török  ellen  való  küzdelemben.  Ha  Erdély 
az  övék  —  gondolák  —  az  Hayaselfölde  is  s  érvényesít- 
hetők a  jogigények  a  lengyelekkel   szemben   Moldovára.^) 


^)  Ezek  a  szempontok  hosszasabban  vannak  fejtegetve  egy  későbbi  udvari- 
tanácsi  véleményben  Erdély  felől: 

A  ly.  pont  közűi  pl.  az  1.  Siehenbürf/en  habén  allzeit  die  ungariscJien 
König  für  ihr  höchstes  cleinot  gehalten,  weil  sie  dureh  dies  orth  des  türgiselien 
Kaisers  alléin  machtjg  sein  und  zum  herzen  koramen  mögen. 

2.  Dureh  dies  mittl  ist  Sinan  basa  gesehlagen  vvorden,  auch  Eadul  vaida 
bis  gen  Adrianopol  mit  dem  kais.  fahnen  kommen. 

i\  Dies  ist  cin  mittl  allé  augenbliek  Wallaehey  und  Moldau  zubekommen 
u.  zuerh altén,  ívie  solches  alles  Kcmer  lludolf  erfahren. 

4.  Dureh  das  orth  kann  man  einen  exereitum  für  Constantinopol  bringen 
und  stellen. 

5.  Ist  dieses  orth  naeh  Jhr  May.  willen  versehen,  sein  die  Ungarn  leieht 
in  offitio  zuerhalten,  wo  nieht,  ist  ein  König  niemal  der  Ungarn  máehtig. 

6.  Bekombt  der  Tiirgg  dies  orth,  kann  er  sieherlieh  das  königreich  Ungarn 
bekommen,  u.  dureh  Siebenbürgen,  Máhrern,  Sehlesien  und  bis  auf  Dresden  ins 
Reieh  ohne  verhindterung  kommen. 

7.  K.  Ferdinandt,  sambt  allén  ihrer  rathen,  habén  wol  verstanden,  was  an 
diesem  landt  gelegen,  derovvegen  sie  zu  König  Joannis  zeiten  so  viel  millionen 
angewendet,  dasselb  zubekommen  u.  zuerhalten,  wie  auch  soviel  bluet  u.  kriegs- 
macht  darein  gewendet. 

9.  K.  Rudolf  hat's  erfahren,  dass  er  mit  halber  mhüe  u.  uneosten  den 
Tiirg.  Kaiser  —  weil  Sigismundus  Báthori  mit  ihr  May.  uniert  —  bekriegen 
könne. 

12.  Summa:  Siehenhürgen  ist  die  vormaur  der  ganczen  christenheit,  ein 
rechtes  clainot  des  haus  Österreichs. 

(A  bécsi  es.  és  k.  titkos  levéltárban,  Hungariea  o.  1624.  fase.) 


12     — 


Erdély  bírása  azért  is  nagyon  kívánatos,  hangsúlyozták  az 
ndvari  titkos  tanácsban  159D.  áprilisban,  mert  Erdélyből 
könnyű  leend  elvonni,  ha  netán  az  ellenség  Bécs  vagy 
általában  Ausztria  ellen  mdiílna,  s  a  harcztért  könnyű  leend 
Ausztriától  messze  Erdélybe  tenni  át.\) 

Erdély  bírása  tehát  egy  messze  ágazó  politikai  combi- 
natiónak  volt  kiindulási  pontja,  alapfeltétele.  Ez  magyarázza 
meg  azon  erós  küzdelmeket,  diplomatiai  harczokat,  melyeket 
Izabellával,  János  Zsigmonddal  szemben,  majd  Báthory 
István  ellen  Békés  Gáspár  pártfogolása  által  vívtak  Erdély 
bírásáért,  —  ez  nyújtja  a  kulcsot  az  osztrák-ház  Báthory 
Zsigmond  uralkodásával  szemben  tanúsított  magatartásának 
megértéséhez,  majd  Mihály  vajda  pártfogolásához  is. 

De  Erdélynek  helyzete  kétszeresen  nehéz  volt.  A 
rettegett  hódító  hatalomnak,  a  töröknek  kezeügyében 
feküdt,  mint  egy  sziget  az  ozmán  hódítás  tengerében  s 
arra,  hogy  azzal  szemben  karddal  tartsa  fenn  magát,  egy- 
magában gyenge  volt.  A  viszonyok  hatalma,  az  ország 
fekvése  utalta  arra,  a  mi  aztán  hagyományos  politikájává 
vált,  hogy  a  török  védnöksége  alatt  biztosítsa  állami  létét, 
—  s  önállóságát  hol  adózással  vásárolja  meg,  hol  politikai 
eszély ességgel  biztosítsa. 

Tagadhatatlan,  hogy  Erdély  is  csak  kényszerűségből 
tűrte  a  török  fenhatóságot  s  a  viszonyok  változtával  szívesen 
csatlakozott  volna  a  kereszténység  szövetségéhez. 

A  15  éves  háború  első  sikerei  azt  a  vérmes  reményt 
ébresztették  a  bécsi  kormánynál,  hogy  sikerülni  fog  a 
törököt  Magyarországból  kiverni.  Már  Buda  visszafoglalá- 
sára kezdettek  előkészületeket  tenni.  Mindenekelőtt  pedig 
Erdélyt  akarták  a  töröktől  elvonni  s  szövetkezésre  bírni. 
A  pápai  és  császári  diplomatia  az  1590-es  évek  elején 
erélyes  aktiót  indított  Erdélyben  és  sikerült  a  fejedelmet 
megnyerni  a  szövetkezés  eszméjének.    De   nem    az   ország 


M  A  titJcos  tanács  véleménye  a  császárhoz  1599.  (április  elején)  Erdély 
elfoglalásáról :  „.  •  •  .  dass  aiieh  Ew.  K.  Mayestat  bei  sollieher  an-  und  ein- 
nemiing  dieser  provinz  sonsten  kein  sondern  nucz  (ja  vielniehr  allerlei  iinruhe 
und  ungelegenheit)  habén  sollten:  so  habén  doeh  dieselb  entgegen  diese  nicht 
geringseháezig  und  hei  kriegsverstündigen  üheraus  sehr  yute  gdegenhait,  dass 
sie  durch  kein  hequemers  mittl,  dan  eben  durch  dies  des  feindts  anschleg  und 
vorJmhen  auf  Wien  und  Oesterreich  divertiren  und  abwendig  machen,  und 
nemhlich  den  ganzen  ki-iegsschwall  iveit  aus  dem  landt  Oesterreich  hinein  in 
Sihenhürgen  ziehen  und  setzen  können."  (A  bécsi  esász.  és  kir.  titkos  levéltárban. 
Hungariea  o.) 


—     13     - 

rendéit  és  a  közvéleményt,  a  mely  nem  osztozott  a  török 
hatalom  megtörésének  merész  reményében.  A  fejedelem 
azonban  erőszakosan  is  keresztülvitte  szándékát  s  fegyvert 
fogott  a  török  ellen. 

Báthory  Zsigmond,  a  szép  tehetségű,  de  könnyelmű, 
állhatatlan  fejedelem,  midőn  1594-ben  a  közvélemény  és 
a  rendek  többsége  ellenére,  vérbe  fojtva  az  ellenzéket, 
kimondotta  a  töröktől  elszakadást  s  Eudolífal  szövetkezett, 
az  ország  hagyományos  politikáját  forgatta  fel.  De  nem- 
sokára maga  is  meggyőződött,  hogy  végzetes  politikai  hibát 
követett  el.  A  havaseli  diadalok  után  (1595.)  a  mező- 
keresztesi szerencsétlen  döntő  ütközet  (1596.)  s  Temesvár 
sikertelen  vívása  (1597.)  kiábrándították.  Elvesztette  önbi- 
zalmát, lelke  egyensúlyát  s  a  hitet,  hogy  országát  kiment- 
heti a  politikai  zűrzavarból,  melybe  könnyelműen  ő  maga 
döntötte.  A  fejedelem  önmagával  is  meghasonlása,  a 
könnyelmű  kapkodás,  melylyel  az  ország  kormányát  majd 
oda  hagyta,  majd  ismét  visszavette,  védura  a  római  császár 
s  magyar  király  megsértésével,  nem  maradhatott  gyászos 
következmények  nélkül.  Zsigmond  elvetette  a  szelet,  de  a 
vihar  aratását  nem  várta  be:  ott  hagyta  szerencsétlen 
unokatestvérének,  a  boldogtalan  Báthory  Endrének. 

Báthory  Zsigmond  tettei  uralkodása  végső  szakában 
bizonyos  lelki  zavarnak,  hogy  ne  mondjuk  hóbortnak,  jeleit 
viselik  magukon.  Tetteinek  rugóit,  főleg  feldűlt  kedély- 
állapotát,  ha  nem  ismernők,  egy  lélektani  rejtély  állana 
előttünk.  Az  a  nagy  politikai  tévedés,  hogy  a  török  ellen 
nyilt  homlokot  formált,  a  botlások  egész  lánczolatát  vonta 
maga  után.  A  török  ellen  való  íellépése  által  országa 
létérdekét,  —  boldogtalan  házassága  által  saját  élte  nyugal- 
mát, kedély  világát  támadta  meg,  zavarta  fel.  S  így  érthető, 
midőn  az  uralkodás  légköréből,  a  politikai  élet  zajából, 
az  udvari. élet  élvezetei  közül,  csendes  magány  után  áhíto- 
zott. „A  papi  élet  példánykép  tűnt  fel  előtte  s  a  fejedelmi 
szék  tulajdonosa  irigyelte  azt,  ki  czellájában  naphosszat 
imádkozik."') 

De  nem  tudott  következetes  lenni  semmiben  sem.  A 
békés  otthonból  a  csatatérre  vágyott;  midőn  visszavonult 
a  világtól,  megválva  fejedelemségétől,  emlékei  nem  hagyták 


')  Szilágyi  Sándor:  Erdély  története  1.  k.  452.  1. 


—     14     - 

nyugodni :  visszasóhajtozott  újra  hazájába,  a  politikai  élet 
s  a  csaták  zajába.  Ha  nem  látta  nejét,  Mária  Krisztiernáí, 
sóvárogva  gondolt  reá;  ha  vele  volt,  férfi atlanságának 
öntudata  gyötörte  s  futni  kívánta  „testvéri"  tekintetét 
szép  és  kedves  hölgyének,  a  bécsi  udvar  politikai  czélja 
eme  szánandó  áldozatának. 

1598  tavaszán  lemond  Erdélyről  s  elcserélvén  azt 
ötvenezer  forint  évi  díj  mellett  egy  sziléziai  herczegségért 
Oppelnért.  mely  az  erdélyi  fejedelmekkel  való  alkudozások- 
ban, a  Szapolyaiaktól  kezdve,  mindig  úgy  szerepel,  mint 
valami  pensio-herczegség.  De  Miksa  fóherczeg,  a  „választott 
lengyel  király"  czím  viselője,  a  kijelölt  erdélyi  kormányzó, 
még  be  sem  mutathatta  Erdélyben  a  Kassán  felöltött 
magyar  nadrágot,  midőn  Zsigmond  már  rá  unt  a  kietlen 
Oppelnre  —  melynek  berezegi  palotáinál  Gyulafehórvárott  az 
udvari  istálók  is  különbek  voltak  —  s  három  hónapi 
távollét  után  egyszerre  csak  Erdélyben  termett.  Nejévei 
kibékülve,  az  ország  által  egykedvű  belenyugvással  fogadva, 
újra  elfoglalta  Erdély  trónját.  De  csak  azért,  hogy  drágáb- 
ban adja  el.  Az  udvar  még  tanakodott,  mitévő  legyen  az 
állhatatlan  fejedelemmel  szemben,  midőn  1599  elején  újra 
jöttek  a  követek  a  fehérvári  udvarból  Prágába  (Bocskay 
István  s  Naprági  püspök),  hogy  alkudozzanak  Zsigmond 
ismét-lemondása  ügyében.  A  megállapított  egyezségi  pontok- 
kal (100.000  frt  évi  segély  és  Oppelnen  kivúl  egy  más 
sziléziai  herczegség  Ígéretével,^)  azonban  még  haza  sem 
érkeztek  a  követek,  midőn  megjött  a  hír  Prágába,  hogy 
Zsigmond  lemondott  ugyan  Erdélyről,  de  nem  Rudolf 
(illetőleg  Miksa  főhg.),  hanem  unokatestvére  Báthory  Endre 
javára. 

A  korán  árvaságra  jutott  Báthory  Endre  nagybátyjának 
Báthory  István,  előbb  erdélyi  fejedelemnek,  azután  lengyel 
királynak  gyámoksága  alatt  gondos,  fejedelmi  sarjat  illető 
neveltetésben  részesült.  Tanulói  pályáját  nyilvános  iskolá- 
ban, előbb  a  gy. -fehérvári,  majd  (1581-től)  a  pultowski 
jezsuita-collegiumban  végezte,  testvér-bátyjával  Boldizsárral 
együtt.  Hajlamát  követve  a  papi  pályára  készült  s  azon  nagy- 


1888.  m 


*)   HurmuzaM:    „Doeumente    privitóre    la   Istoria   Romanilor.   Bukuresei 
[II.  k.  2.  r.  312.  1. 


15     - 


bátyja  pártfogása  mellett  gyorsan  emelkedett.  István  király 
csakhamar  vármiai  (ermenlandi)  kanonokká  s  az  ottani 
püspökség  coadjutorává,  1583-ban  miechowi  préposttá 
nevezte  ki  s  azután  elküldötte  Eómába,  a  hol  a  pápa  a 
bibornoki  méltósággal  tisztelte  meg  (1583.  deczember  24.). 

Báthory  Endre  aztán  Lengyelországban  csendes  zavar- 
talanul papi  hivatásának  élt,  szeretve  és  tisztelve  kartár- 
saitól s  nem  vágyva  valami  nagy  szerepre  a  pohtikai 
küzdtéren.  Volt  ugyan  idő,  midón  ő  is  a  sorompóba  akart 
lépni :  nagybátyja  halála  után,  á  mikor  is  nevét  a  lengyel 
király-jelöltek  között  emlegették  (1587.);  de  jelöltsége 
komoly  jelleget  nem  öltött.  Igaz,  hogy  a  Báthory  családból 
ő  vagy  testvére  Boldizsár  lett  volna  első  sorban  István 
király  örököse,  ha  a  korona  örökölhető  lett  volna,  — 
rebesgették  is  oi'szágszerte,  mintha  Zamojski  János  a 
lengyel  főkanczellár,  a  Báthoryak  sógora,  Endrét  akarná 
lengyel  királylyá  választatni;')  de  a  választási  mozgalmak, 
az  osztrák-ház  erélyes  fellépésiével,  pénzzel  és  fegyverrel 
való  küzdésével  s  a  lengyel  nemzeti  pártnak  a  női  ágon 
Jagelló- vérből  származott  Zsigmond  svéd  királyfi  mellé 
soraközásával  oly  erős  hullámokat  vertek,  hogy  maga 
Endre  is  jobbnak  látta  pártot  nem  szerezni.  Zamojski 
pedig,  a  hatalmas  osztrák-ellenes  párti,  a  kinek  vállán 
nyugodott  ekkor  Lengyelország  soi-sának  intézése,  ha  gon- 
dolt is  eleinte  a  Báthoryak  jelöltségére  (a  mivel  nem  ok 
nélkül  gyanúsították),  saját  rokoni  hajlamait  alárendelte 
az  04'szág  közéi'dekónek  s  így  a  nemzeti  pártot  juttatta 
diadalra,  III.  Zsigmond  megválasztatásával.  —  III.  Zsigmond 
trónja  megerősítésében  nem  csekély  részök  volt  az  erdélyiek- 
nek is :  Bicsin  alatt  a  csata  sorsát  jórészt  a  Báthory 
Boldizsár  által  vezérlett  kétezer  erdélyi  vitéz  döntötte  el, 
az  ellenpárt  által  szintén  királylyá  kiáltott  Miksa  főherczeggel 
szemben,  kire  a  végzetes  csata  királyi  korona  helyett 
megaláztatást  s  elfogatást  hozott  (1588  jan.  24.).  Mind  a 
valódi,  mind  a  czímzetes  lengyel  királynak  később  is  jókora 
része  van  Erdély  történetében. 

Báthory  Endre  1594  óta  nem  élt  jó  viszonyban  az 
erdélyi   fejedelemmel,    Zsigmonddal.    A   feszültség   testvére 


^)  Haidenstein  Eeinhold :  „Libri  rernm  Polonieariim  ab  exeessii  Sigismundi 
Aiigusti"  249.  1. 


Jü   - 


Boldizsár  kivégeztetése  miatt  keletkezett  s  engesztelhetet- 
lennek látszott.  Endre  másik  testvére,  István,  a  véres  tett 
után  szintén  Lengyelországba  menekült.  Bosszúra  gondoltak. 
Unokatestvérük  Zsigmond  ellen  leveleket  Írogattak  a  kül- 
földi fejedelmekhez  (a  lengyel  királyhoz,  Erzsébet  angol 
királynőhöz,  a  pápához),  melyekben  felpanaszolják  az  erdélyi 
fejedelem  kegyetlenkedését,  Báthory  Boldizsár  megfojtatá- 
sát  stb.^)  A  bibornok  személyesen  is  megjelent  Krakóban, 
hol  a  király  s  a  rendek  előtt  keservesen  panaszolta  testvére 
kegyetlen  megöl ettetését  s  kifakadt  unokatestvére,  Zsigmond 
álnoksága  ellen. 2)  Ezek  következtében  történt,  hogy  Endre 
és  István  birtokai  Erdélyben  lefoglaltattak  s  ők  magok 
felségsértés  ürügye  alatt  nótáztattak,  mert  —  így  szól  az 
ítélet  —  bár  személy  szerint  Erdélyben  nem  voltak  jelen, 
tanácsukkal  a  lázadókat  segítették  és  a  fejedelem  ellen  az 
idegen  uralkodókhoz  gyalázó  leveleket  intéztek. 

A  lengyelországi  Báthory-testvérek  fegyveres  fellépésre 
és  bosszúállásra  is  gondoltak  Báthory  Zsigmond  ellen,  a 
kit  lengyel,  moldvai  segítséggel  s  esetleg  a  törökkel  is 
szövetkezve  meg  akartak  fosztani  az  erdélyi  fejedelemségtől. 
De  a  dolog  csak  az  előkészületeknél  maradt,  a  támadás 
nem  történt  meg.^) 

A  gyűlölet  lángja  évek  multával  mégis  lohadni 
kezdett  s  a  keserű  emlékeket  lassanként  háttérbe  szorí- 
totta a  családi  összeköttetés  érzete.  Endre,  midőn  1598 
elején  meghallotta,  hogy  Zsigmond  Erdélyről  Eudolf  javára 
lemondani  szándékozik,  sietett  felemelni  kérő  és  intő  szavát, 
hogy  ne  engedje  Erdély  fejedelemségét  a  család  kezebői 
kiszakadni,  melyet  őseik  annyi  veszedelemmel  szereztek  és 
tartottak  meg  oly  régóta  mostanáig.  Követe  által  bőveb- 
ben üzent  s  felajánlotta  cserében  Erdélyért  a  papságra 
vágyó  fejedelemnek  saját  püspökségét.*)  De  ekkor  Zsigmond 

*)  A  lengyel  királyhoz  írt  2  levél  megjelent  Hurmuzáki:  „Doeumente  11\. 
k.  2.  r.  1—3.  1."  Az  angol  királynéhoz  1595.  jun.  19.  Mieehowból  írt  megj.  az 
akad.  kiadv.  Londoni  könyv-  és  levéltárakból  kiadott  Diplomataria  V.  k.  189.  1. 
Erzsébet  királyné  Grenvvichben  jul.  14.  irt  részvétteljes  válasza  megvan  a  londoni 
British  Múzeum  levéltárában.  A  pápa  válasza  Hurmuzáki:  „Doeumente  III.  k.  2. 
r.  114.  és  186.  1." 

^}  líaidenstein  Reinhold :  „Libri  rerum  Poloniearum  ab  exeessu  Sigismundi 
Augusti"  306.  1. 

^)  A  velenczei  követek  jelentései  1596 — 97-ből  Hurmuzakinál  111.  k.  2.  r. 
186.  stb.  11. 

*)  Báthory  Endre  levele  Zsigmondhoz  Heilsbergből  (1598.  febr.  20.  kelettel.) 
Egykorú   másolata  4  példányban    a   bécsi   államlevéltárban.    Kiadta    az    Erdélyi 


17 


líiár  nem  léphetett  vissza  az  előrehaladt  tárgyalásoktól  s 
a  császár-királynak  engedte  át  Erdélyt.  Báthory  Endre 
követe  pedig  szökve  menekült  Erdélyből,  nehogy  a  cs. 
biztosok  kezébe  kerüljön/) 

Báthory  Zsigmond  azontían  erősen  csalódott  az'Erdélyért 
cserébe  kapott  sziléziai  herczegség  felől  táplált  reményeiben. 
S  midőn  onnan  megszökve  Erdélybe  (1598.  aug.)  vissza- 
tért, nemsokára  összeköttetésbe  lépett  lengyelországi  rokonai- 
val. Most  ő  küldött  követet  (Kabos  István  jezsuita  személyé- 
ben) Báthory  Andráshoz,  hogy  őt  Erdélybe  hívja.  S 
egyidejűleg  követet  küldött  a  portára  is,  hogy  a  törökkel 
a  kibékülés  útját  egyengesse  s  a  bekövetkezendő  erdélyi 
trón  változásra  előkészítse,  biztosítván  a  nagyvezért,  hogy 
az  új  fejedelemmé  kijelölt  Báthory  András  barátságban  fog 
élni  a  portával. ^ 

Az  ürügy,  melylyel  unokabátyját  Erdélybe  hívta,  a 
rokoni  béke  helyreál lííásának  czólja  volt.  Ennek  a  szelíd, 
igazán  vallásos  lelkületű  bíbornok  némi  habozás  után 
engedett  s  kereskedőnek  öltözve  útrakelt,  miután  a  lengyel 
királylyal  s  Zamojskival  Krakóban  összejött  s  velők  Erdélybe 
utazását  közölte.^)  A  bíbornok  alig  volt  tisztában  azzal,  hogy 


Országgyűlési  Emlékek  IV.  k.  141.  1.)  Az  Erd.  Muz.  levéltárában  megvan  „András 
Batori  Cardinal  legatiója  Báthory  Zsigmondhoz  1599."  magyarul  <gr.  Kemény 
J.  gyűjteményében,  Eredeti  levelek  I.  k.),  melyben  figyelmezteti  a  bíbornok,  hogy 
„gondolkodjék  ő  nagysága,  mennyit  fáradtak  az  ő  nga  elei,  mennyi  veszedelemmel 
és  költséggel  vitték  azt  véghez,  íiogy  Erdélyt  bírhassák  és  onnat  örök  glóriát 
szerezhessenek  magoknak  és  maradékinak"  s  most  ő  idegent  akar  adni  „hazája 
és  famíliája  bírására,  holott  embernek  először  is  magára,  azután  az  maga  famíliá- 
jára" kell  tekinteni.  A  Báthoryak  nem  haltak  ki,  van,  a  kit  more  majorum  siiorum 
jure  promoveálhatna.  Most  engesztelhetné  ki  őket  a  multak  keserveiért.  Föltételeit 
ők  teljesítenék.  Ne  juttassa  idegen  kézre  országukat,  melyet  őseik  annyi  vesze- 
delemmel szereztek  és  tartottak  meg.  Gondoljon  István  király  példájára,  hogy 
tett  ő  halálos  ellenségével  Békéssel,  ők  pedig  rokonai  s  nem  ellenségei.  „Most 
famíliájának  örök  glóriája  lehet  és  örök  rontója  is".  Egy  másik  levelét  (melyben 
ismételve  inti  és  kéri,  hogy  ne  adja  át  a  németnek  Erdélyt,  mert  azok  ismét  olyan 
helyzetbe  fogják  sülyeszteni,  mint  Izabella  idejében  volt,  s  cserébe  felajánlja  püspök- 
ségét) Horváth  M.  közölte  a  Történelmi  Tár  9  k.  91.  1.  a  bécsi  levéltárból  való 
magyar  regesták  között,  k.  n. 

^)  Báthory  Endre  követe  (Sylla  Mátyás)  márezius  22-én  ért  Gryulafehér-. 
várra  (Szilágyi:  „Oarillo  Alfonz  dipl.  működése  51.  1."),  de  a  es.  biztosok  meg- 
érkezése után  Báthory  Zsigmond  ama  feleletére,  hogy  már  nem  léphet  vissza  a 
megkötött  szerződéstől,  jónak  látta  éjjel  búesúvétlenül  menekülni.  (Szamosközy 
története  11.  k.  54.  55.  l.) 

2)  HurmuzaU:  „Documente  IV.  k.  2.  r.  231.  1." 

^)  István ffi  Miklós:  „História  de  rebus  Ungarieis  (kölni  1622.  kiadás) 
736.  ].":  Báthory  András  „prius  rege  Poloniae  Oraeoviae  eonvento  ae  eonsiliis 
eum  Samoscio  (t.  i.  Zamojskival)  collatis,  via  Sandocensi  et  Homonniana,  simulato 
mercatoris  habitu,  mense  Febr.  in  Transylvaniam  pervenit". 

Szcádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  2 


18 


Zsigmondnak  un  ii  czélja,  s  Rudolfnak  is  írt,  ogész 
jóhiszeniüleg  még  LengyelországbóL  teli  alázattal  s  onge- 
dolmességgel.  iieliogy  Erdélybe  utazásában  valami  ö  ellene 
irányzott  fondorlatot  véljen.^) 

Ennék  dae.zára  a  király  részéről  egyik  íö-í6  vád  volt 
Endre  ellen,  hogy  maga  kereste  a  fejedelemséget  s  e 
czélból  hagyta  oda  a  lengyel  földet.  Báthory  Andn'is  aligha 
táplált  erre  nézve  vérmes  reményeket,  inkább  bátyját  Istvánt 
emlegették  Zsigmond  leendő  utódjául  s  őt  most  első  sorban 
az  a  gondolat  vezette  Erdélybe,  hogy  a  régi  gyűlölködést, 
az  egész  Báthory  család  szép  egyetértésévé  Vtiltoztassák 
s  elkobzott  birtokaikat  visszanyerjék.  E  végből  testvérétől, 
a  Lengyelországból  vele  együtt  visszatért,  de  betegsége 
miatt  Fábiánházán  maradt  Istvántól  is  felhatalmazó  levelet 
kapott,  hogy  az  ő  nevében  is  végezhet  Zsigmonddal  a  család 
közös  ügyei  felől.  Báthory  István  is  óhajtotta  s  kifejezte, 
hogy  Endre  erdélyi  látogatásával  változtasson  minden  ellen- 
ségeskedést „igaz  keresztényi  ós  testvéri  szeretetté"  s  fel- 
hatalmazta, hogy  a  mit  Zsigmonddal  együtt  végeznek,  arra 
az  ő  nevében  is  megesküdhet. 2) 

Hogy  mily  hirtelen  és  váratlanul  jutott  a  fejedelemségre 
Endre,  mutatja  ugyancsak  Báthory  Istvánnak  szerencse- 
kivánó  levele,  a  ki  —  mint  mondja  —  csak  elcsudálkozék, 
hogy  oly  váratlanul,  hirtelenséggel  esett  a  dolog,  mert 
hisz  még  közeli  együttlétükkor  arról  szó  sem  volt.  „De  ha 
már  az  Úristen  ily  hirtelenséggel  megáldotta  fejedelem- 
séggel, (írja  sok  jó  kívánsága  után  az  örvendő  testvér) 
emlékezzék  meg  a  jó  hírnevű  felséges  lengyel-magyar  István 
király  mondásáról,  a  ki  azt  szokta  volt  írni  és  mondani : 
hogyha  az  én  nemzetemnek  én  szolgálhatnék,  az  halál  is 
édes  volna  nekem  !"^) 


»)  Szamosközy:  Tört.  Maradv.  U.  k.  210.  1. 

^)  Báthoiy  István  meghatalmazó  levele  Endre  számára  Meeliovián  1599. 
február  8-ról  keltezve:  ,  .  „qiiod  nos,  eum  .  .  cardinalis  Batlioreus  ad  principem 
Transylvaniae,  ut  de  communibiis  familiae  rebiis  mutuo  transigerent,  omnesqiie 
ex  qiiaeiinqiie  eaiisa  exortas  contentiones  et  eontroversias  eomplanarent,  et  in 
verara  eliristianam  ae  fraternam  eharitatem  redirent,  profieiseeretur :  nos  eidem 
praeíato  fratri  nostro  omnem  faeiiltatem  nomine  etiam  nostro  transigendi, 
traetandi,  ooncludendi,  deeidendi  et  omnia  ad  praedictum  finem  faeiendi,  et 
si  opus  fuerit  etiam  in  animam  nostram  jurandi,  tanquam  verő  et  legitimo 
nostro  plenipotenti  dedisse  (signifieamus)  sat.  (A  bécsi  es.  es  k.  titkos  levéltárban.) 

^)  Báthory  István  levele  Endréhez,  Fábiánházáról  1599.  márez.  26.  „veteris 
calendarii."  (_A  bécsi  csász.  és  kir.  titkos  levéltárból.  Ld,  Oklevéltár.) 


19    - 


Zsigmond,  midőn  unokatestvérét  Erdélybe  hívta,  el 
volt    szánva,    hogy    a    fejedelemségről    lemond,    de    most 

—  harmadszor  —  nem  a  Eiidolf  javára.  A  bíbornok  eleinte 
megdöbbent,  a  midőn  Zsigmondtól  tervét  hallotta  és  nagy 
lelki  harczot  vívott  önmagával,  a  mig  végre  ráállott  a 
fejedelemség  elfogadására.^) 

A  márczius  21-ére  összehívott  országgyűlésnek  főfel- 
adata a  fejedelemválasztás,  vagyis  inkább  az  új  fejedelem 
elfogadása  volt. 

A  meggyesi  oi'szággyúlésen  Zsigmond  előterjesztését 
a    rendek    nagy    része    csöndes    megnyugvással    fogadta, 

—  annál  is  inkább,  mert  a  város  kr.tonasággal  volt  meg- 
rakva ;  —  de  voltak,  a  kik  aggódva  gondoltak  arra,  hogy 
mit  mond  ehhez  Eudolf ;  némelyek  viszont  attól  féltek,  hogy 
Endre,  testvére  Boldizsár  megöletéseért  rajtok  fog  bosszút 
állani.  E  részben  azonban  megnyugtatta  őket  Endre  foga- 
dása, melylyel  teljes  bocsánatot  ós  feledést  igér  a  Boldizsár 
megöletésében  részeseknek.  A  bíbornok  márczius  28-án 
letette  a  fejedelmi   esküt  s  feleskette  viszont  a  rendeket.^) 

Ez  országgyűlésről  méltán  elmondhatta  Szamosközy,^) 
hogy  Zsigmond  egyszerre  kijátszotta  a  császárt,  magokat 
az  erdélyi  rendeket  s  a  Prágába  küldött  követeket. 

Zsigmond  az  Endrével  kötött  egyezségben  magának 
évenkénti  24.000  magyar  forintot  kötött  ki,  azonfelül 
Besztercze,  Vécs  és  Sajó  uradalmait  és  négy  meggyesszéki 
szőlőtermő  falu  dézmáját. 

Hátra  volt  még  egy  szomorú  feladat:  a  boldogtalan 
Mária  Krisztiernát  sorsára  bízni.  E  czélból  a  kibékült 
rokonok  a  meggyesi  gyűlésről  rögtön  Fejérvárra  kocsiztak, 
a  hova  a  Kővárba  zárkózott  fejedelemnőt  is  lehívatták. 
Zsigmond  el  akart  búcsúzni,  hogy  végleg  kibontakozzék  a 
természetellenes  kötelékből,  mely  a  balvégzetű  főherczeg- 
nőhöz  fűzte.  Ennek  kellett  az  első  lépésnek  lenni  a  meg- 
kezdendő új  élethez.  Az  új  fejedelem  pedig  úgy  gondol- 
kozott, hogy  örömest  letenné  a  bíboröltönyt  a  derék  hölgy 


^)  Szamosliözy:  Tört.  Maradv.  II.  k.  219.  1.:  Carclinalis  eiim  audisset  se  a 
Sigismundo  in  provinciáé  régimen  invitari,  ....  turhatus  tota  mente  et  consilio, 
quidnam  facto  ojnis  esset,  diu  m  incerto  haltuit." 

^)  A  bíbornok  esküje  a  rendeknek,  testvére  István  nevében  is,  s  a  rendeké 
Endre  hűségére  közölve  van   az  Erdélyi  Országgy.  Emlékek  IV.   k.   379— Ji83.   1. 

8J  Tört.  Maradv.  II.  k.  201.  1.  ' 

2* 


20 


kezéért.  Tett  is  lépéseket  megnyeréséért;^)  de  arról  Mária 
Krisztieriiíi  hallani  sem  akart.  Miután  a  főherczegnövel  a 
házassági  szerződésben  lekötött  birtokok  felett  megegyeztek 
(Endre  azokért  évenkint  15.000  magyar  forint  haszonbér 
lizetésre  kötelezvén  magát"),  megtörtént  az  elválás,  nem 
minden  megilletődés  nélkíU.  Zsigmond  kérte,  feledje  el 
szenvedett  keserveit;  —  a  fejedelemnő  sem  állotta  meg 
könnyek  nélkül,  midőn  örökre  elválni  készült  boldogtalan  fér- 
jétől s  kimenni  Erdélyből,  négy  esztendei  kesei'veinek  gyászos 
emlékű  színhelyéről.  A  bíbornok-fejedelem  szép  fogattal 
ajándékozta  meg  a  távozót ;  a  főherozegnő  azon  indult  útnak 
Fejérvárról,  jókora  kisórettel.  Tövisig  Zsigmond  és  Endre 
is  elkísérte.  Felső-Magyarországon  át  tért  vissza  hazájába, 
Gráczba,  édes  anyja,  Mária  főherczegnő  mellé  s  onnan, 
miután  házasságát  a  pápa  —  vógre-nem-hajtás  alapján  — 
feloldotta,  1607-ben  a  tiroli  halli  zárdii  falai  közé  temetkezett, 
letévén  a  zárdai  fogadalmakat.  Itt  élte  le  csendben  (1612  óta 
mint  zárdafőnöknő)  életének  még  hátralevő  14  évét.  Hajó- 
törött lelke  itt  sem  talált  teljes  nyugodalmat;  anyagi  gondok 
zavarták,  mert  a  bekövetkezett  erdélyi  zavarok  miatt  ottani 
birtokai  után  többé  semmit  sem  kapott. 


^)  Emlékei  ennek  mind  a  levéltárakban,  mind  a  nyomtatásban  napvilágot 
látott  kútfőkben  maradtak  fenn.  Maga  a  király  is  felemlegeti,  méltatlankodva  felette. 
(Erd.  0.  gy.  Emi.  288.  1. 1  S.mmosközy  (IV.  k.  91.  1.)  e/i  mondja:  „Az  eardinal 
iszonyúképpen  szerette  Mária  Christiernát,  elvötte  volna  ..."  szerinte  tárgyalás  is 
folyt  a  házasságról.  „Immár  ki  akart  az  eardinal  öltözni  a  papi  ruhából,  készen 
is  voltak  ruhái,  ha  így  nem  járt  volna  •;  t.  i.  Mihály  vajdával ).  Giezi  Péter  mondta 
volt  az  eardinalnak:  ki  tudja  —  úgymond  —  mit  cselekedett  Báthory  Zsigmond 
az  asszonynak?  Mond  néki  eardinal:  megeskütt  az  én  kezemen  Zsigmond,  hogy 
semmi  afféle  dolga  nem  volt  véle;  meg  is  hittem  bizonyosan," 

Weiss  Mihálji  is  azt  mondja  naplójában  (Trausehenfels :  Deutsche  Fund- 
gruben  zur  Geseh.  Siebenbürgens  151.  1.) :  Beginnet  er  (t.  i.  a  fejedelem )  „Mariam 
Christiernam  zurüek  zu  holen  zu  einem  Ehe-Gemahl." 

A  Komis  Gáspár  Bastához  küldetéséről  szóló  jelentés  szerint  (1599.  aug.) 
Kornis  azt  is  mondotta  volna,  hogy  adják  a  fejedelemhez  nagyobb  biztonság 
kedvéért  a  föherczegnőt.  „Man  wölle  zu  m-'hrerer  bestáttigung  die  Fürstin  des 
Sigismundi  nachgelassene  vertraute  (a  fejedelemmel)  vermehlen."  (Eredetije  a 
bécsi  OS.  és  k.  titkos  Itb.  Tureica  o.) 

Kakas  István  (a  főherczegnő  bizalmas  híve)  is  azt  irja  Carlo  Magnónak 
(1599.  hónap  n. ),  hogy  a  fejedelem  nagyon  emlegette  asszonyát,  de  ő  tartózkodott 
e  dologba  bele  avatkozni.  (JEredetije  a  bécsi  es.  és  k.  hadügyminiszt.  levéltárában 
„kriegsregistratur"  1599.  nov.  74.  sz.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Endre  még  utolsó  napjaiban  is  folyamodik  a  Mária  Krisztierna  pártfogá- 
sához. 1599.  okt.  3-án  ír  neki  levelet.  (Másolatban  a  bécsi  titkos  Itban,  Hung. 
Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  Endre  oklevele  a  Mária  Krisztierna  erdélyi  birtokainak  bérbevételéről 
(1599.  ápril  8-ról)  meg  van  másolatban  a  bécsi  titk.  Itban;  ugyanott  Mária 
Krisztierna,  nyugtájának  eredetije,  az  első  félévi  árendáról  7500  m.  frtról.  Nyom- 
tatásban l.  üj  Magyar  xMuzcum  1855.  I.  518.  1. 


21 


A  Báthory-ház  balsorsa,  az  Erdélyt  feldúló  hadjára- 
tok, Mihály  vajda  betörése,  majd  Básta  rémuralma  Mária 
Krisztiernát  is  elütötték  erdélyi  birtokainak  haszonélveze- 
tétől. A  császár-király  15,000  frtnyi  évdíjat  rendel  neki 
kárpótlásul,  de  ebből  is  csak  egy  ízben  kapott  10,000 
forintot.  Bocskay  István,  miután  az  erdélyi  fejedelemségre 
jutott,  rendezni  óhajtotta  ezt  is,  de  az  iránta  tanúsított 
bizalmatlanságon  hajótörést  szenvedett.  Bocskay  nőül  is 
óhajtotta  volna  venni  az  „erdélyi  dámát "-t,  de  Mária 
Krisztierna  az  ő  házassági  ajánlatát  is  visszautasította, 
mint  előbb  (1602-ben)  a  florenczi  herczegét. 

Mária  Krisztierna  követeléseit  fentartja  mindvégig,  de 
hiába  akarja  érvényesíteni  a  bécsi  béke  tárgyalásakor 
(1606),  majd  11.  Mátyás  királylyá  választása  után,  hiába 
még  akkor  is,  midőn  (1619)  saját  testvére  11.  Ferdinánd 
jut  a  császári  és  magyar  királyi  trónra,  pedig  követelése 
már  ekkor  264,000  forintra  szaporodott  erdélyi  birtokai 
után.  Az  erdélyi  rendek  a  német  uralom  alatt  országuk 
felfogatására  s  Báthory  Zsigmond  hagyatékára  hivatkoz- 
nak^), mert  Mária  Krisztierna  Erdélyből  távozása  után 
nem  sokára  Zsigmond  is  —  lUésházy  szerint  —  „mene 
Lengyelországba  és  onnét  másodmagával  bujdosni  mene 
ez  világra,  mint  Kain  az  sok  áriatlan  vérontásért  bujdo- 
sik vala,''^J  s  Prágában  hunyt  el  1613-ban  s  hagyatéka, 
Erdélyből  elvitt  családi  kincseivel,  a  németek  kezébe  került. 


*)  Ld.  bővebben  „Báthory  Zsigmondné"  ez.  munkámban.  „Századok"  1883. 
évf.  és  ., Báthory  Zsigmondné  hitbére"  ez.  közleményemben,  u.  ott  1890.  évf. 

*)  Gróf  Illési lázy  István:  Följegyzései  (az  Akadémia  kiadv.)  az  1599.  évhez. 


III. 

Báthory  Endre  uralkodása.  —  A  három  nemzet  magatartása.  —  Viszonya  a 
külföldhöz;  a  lengyelekhez,  Moldovához,  tatárhoz,  törökhöz.  —  A  lengyel  király 
pártfogásába  veszi.  —  Endre  alkudozásai  a  törökkel.  —  Mihály  vajda  pálya- 
futása. —  Kis-oláhországi  bánsága.  —  Erdélybe  menekvése.  —  A  havaseli  vajda- 
ságra jutása.  —  Harczai  a  török  ellen.  —  Erdély  s  Báthory  Zsigmond 
hűbéresévé  lesz.  —  Rudolffal  szövetkezik.  —  Báthory  Endrének  hűséget  esküszik. 

A  bíbornok-fejedelem  helyzete  az  első  percztöl  kezdve 
nagyon  válságos  volt,  bent  az  országban  is,  de  főkép 
kívülről.  A  székelyek  előtt  a  Báthory  név  nem  volt  nép- 
szerű. Nem  feledték,  hogy  Endre  nagybátyja,  Báthory  István 
volt  az,  a  ki  két  ízben  leverte  a  régi  szabadság  és  kivált- 
ságok helyreállításáért  fegyvert  fogott  székelységet  s  még 
sajgott  a  seb,  melyet  a  szentpáli  csata  után  a  székelyeken 
elkövetett  kegyetlen  visszatorlás  ütött.  Báthory  Zsigmond 
az  1595-iki  havaseli  hadjárat  előtt  a  székelyek  régi  kivált- 
ságainak visszaállítását  megígérte;  de  a  győzelmes  hadjárat 
után  igéretét  nem  teljesítette.  —  Báthory  István  neveltjétől, 
unokaöcscsétől  époly  kevéssé  remélték  ősi  jogaik  vissza- 
állítását s  azért  a  bíbornok  fejedelemségével  szemben  eleitől 
fogva  ellenséges  állást  foglaltak  el  s  utoljára  is  a  szeren- 
csétlen fejedelemnek  székely  kéz  által  kellett  elvesznie. 
Az  udvar  s  később  Mihály  vajda  mindent  elkövetett 
(egész  az  oklevélhamisításig),  hogy  a  székelyeket  magához 
édesgesse  s  az  feltűnően  sikerült  is.  Ez  pedig  sokat  szá- 
mító, nagy  nyereség  volt,  tekintve  azon  nagy  hadi  lét- 
számot, melyet  a  székelyek  kiállítani  képesek  voltak.  A 
székelyek  a  vajda  legvitézebb  katonái,  midőn  Erdélybe  tör; 
ezrével  áldozzák  fel  magukat  az  ő  zászlai  alatt,  midőn  a 
többi  erdélyiek  felkelnek  ellene;  a  székelyek  azok,  a  kik 
titkon  ragaszkodnak  hozzá,  még  akkor  is,  midőn  földön- 
futóvá lesz.  Ez  a  körülmény  egymagában  is  megczáfolja 
a  Mihály  vajdának   tulajdonított   oláh  nemzetiségi   missiót. 


23     — 


A  szászok  sem  örömest  látták,  hogy  a  császár-királylyal 
kötött  szerződós  ellenére  Zsigmond  visszatért  s  Endre  megvá- 
lasztatása után  is  hajlandók  lettek  volna  a  királynak  fogadott 
húséghez  ragaszkodni.  Náluk  a  vallás  kérdése  is  beleját- 
szott: nem  sok  jót  reméltek  Qgj  híhomok  fejedelemségétől. 9 
Endrével  szemben  a  legválságosabb  pillanatban  hűtlenül 
viselték  magokat,  Mihály  vajdának  siettek  meghódolni;  úgy 
hogy  a  gyanúsítás  —  hogy  ők  hivták  be  Mihály  vajdát  — 
általános  volt. 

A  szabad  választásra  féltékeny  harmadik  nemzet,  a 
magyarok  között  is  sokan  voltak,  a  kik  Endre  trónra- 
jutásában a  szabad  választás  megsértését  látták^)  s  voltak, 
a  kik  a  királyhoz  ragaszkodtak.  így  Kornis  Gáspár  tünte- 
tőleg üzeni  a  király  hívének,  a  szatmári  kapitánynak 
(jun.  3.):  rJie  gondolja  ő  kegyelme,  hogy  az  ország  vala- 
mennyi lakosa  a  római  császárnak  árulója."^) 

De  mi  volt  mindez  a  kívülről  fenyegető  bonyodal- 
makhoz képest  ? ! 

Endrének  első  dolga  volt,  mihelyt  a  trónra  jutott, 
hogy  követeket  küldjön  mindazokhoz,  kikkel  Erdély  köze- 
lebbi érintkezésben  ííllott.  így  a  császár-királyhoz,  a  felső- 
magyarországi főkapitányhoz  Bastához,  a  törökhöz,  tatárhoz, 
Mihály  vajdához  s  azonkívül  Lengyelországba  és  Moldovába. 

A  lerigyel  királijnál  követei  (Bánffi  Gábor  és  Kakas 
István)  által  tüstént  sietett  bejelenteni,  hogy  a  fejedelem- 
séget kénytelen  volt  elfogadni,  hogy  mindig  hálás  szívvel 
fog  emlékezni  Lengyelországra,  melynek  polgára  volt  s 
kérte  a  királyt  (III.  Zsigmondot),  hogy  vetné  magát  közbe 
Eudolfiiál,  a  vele  kötendő  egyezségben.^)  A  lengyel  király 
tényleg  írt  is  (Varsóból  1599.  aug.  24-én)  Rudolfnak,  pártját 
fogván  Endrének,  a  ki  —  úgymond  —  a  fejedelemség 
elfogadásával  korántsem  akart  a  császár  ellenére  tenni,  sőt 
mindenben  a  haza,  a  császár  és  a  kereszténység  közös 
javára  igyekezik.^)  A  lengyel   király  lépést  tett  érdekében 

^ )  Trausch  Josephus :  Ohronieon  Fiiehsio-Liipino-Oltardiniim,  sive  Annales 
Hungariei  et  Transylvaniei :  143  1. 

2)  Szamosközi/:  Tört.  Maradv.  II.  k.  '229.  1. 

^)  Pathó  Gáspár  (a  Székely  Mihály  szathmári  kapitány  Erdélybe  küldött 
követe)  jelentésében,  melyet  1599.  jun.  8.  Rudolfnak  Kolozsvárról  ír.  (A  bécsi  titk. 
Itban,  Hungariea.) 

*)  SzamosMzy:  Tört.  Maradv.  II.  k.  253.  1.  Haidenstein  id.  m.  346.  1. 

'")  III.  Zsigmond  levele  Rudolfhoz,  (eredeti  a  bécsi  államltban,  Poloniea  o.). 
Azt   is   mondja:    bár   bennünk  is  csodálkozást  keltett,  mert   nagyon    váratlanul 


24 


a  töröknél  is,  hogy  ne  tekintsék  ellenségüknek,  az  adót 
pontosan  be  fogja  küldeni/) 

Mohiovával  is  jó  viszonyba  igyekezett  lépni.  A  Mol- 
dova  felett  való  fen  hatóság  joga  ez  időtájt  folytonos  vita 
tárgya  volt  a  magyar  és  lengyel  korona  között.  Most 
(1599.)  a  vajda,  Jeremiás  Mogila,  tényleg  a  lengyel  király 
hűbérese  volt,  a  kit  éppen  a  lengyel  hadak  tettek  csak 
azelőlt  fejedelemmé,  az  elűzött  Rézmán  helyébe.  Endre  jó 
viszonya  a  lengyel  királylyal  megkönnyítette  a  moldovai 
vajdával  való  baráti  szövetkezést ;  sőt  tovább  ment,  mostoha- 
testvére, Iffjű  János  számára  eljegyezte  a  vajda  leányát. 
Július  3-án  kiállíttatott  a  szerződés  a  házasságról, 2)  a  mi 
azonban  a  bekövetkezett  gyásznapok  miatt  létre  nem 
jöhetett. 

A  faiár  kán  követei  is  jó  hírrel,  békeajánlattal  keresték 
meg  a  bibornok-fejedelmet  s  ő  viszont  követeket  küldött 
Krimbe,  a  szövetség  létesítésére.'^) 

A  lörökkel  is  mindjárt  megkezdette  az  alkudozást, 
legelsőbben  is  a  végvárak  körűi  folyó  ellenségeskedés  meg- 
szüntetésére. Nagyon  valószínű,  hogy  eleinte  maga  sem 
volt    tisztában    a    fejedelem   azzal,    hogy   mily   álláspontot 


jött  az  erdélyi  hirteleni  változás,  de  nem  akarom  azért  elmulasztani,  liogy  a 
Báthory  eardinál  kérését  ne  közvetítsem,  kérvén  felségedet  az  erdélyi  ügyben 
mutassa  kegyelmességét.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Rudolf  a  lengyel  király  e  levelére  szept.  21-én  válaszol.  Erdély  —  úgy- 
mond —  úgy  régi,  mint  újabb  jogezímen  hozzánk  tartozik;  Magyarországnak 
része,  mint  testnek  a  tagjai.  Azért,  ha  azt  sértik  s  vakmerően  felforgatják,  nem 
lehet,  hogy  magunkra  nézve  is  sértésnek  ne  vegyük.  Felséged  legyen  rajta,  hogy 
a  eardinál  sem  a  töröknek  ne  hódoljon,  sem  pedig,  ha  ellenünk  fordulna,  Lengyel- 
országból ne  segítse  senki.  stb.  stb.  (A  béesi  titkos  It.  Poloniea  o.  Ld.  ÓJclevéltár. 
Kivonatok. ) 

*)  Konstantinápolyi  követ  jelentés,  („Constantinopolitana")  1599.  aug.  14. 
és  30-ról.  A  mufti  beszélte  az  angol  orátornak,  hogy  a  lengyel  király  és  a  kan- 
czellár  írtak  a  szultánnak,  Báthory  Endre  s  az  erdélyiek  érdekében,  hogy  a 
eardinál  Erdélyben  „guter  gubernátor  und  treuer  underthan  der  Portén  sein, 
auch  jáhrliehen  den  tribut  sehieken  werde;  vv^ie  sieh  dann  der  könig  und  das 
landt  (t.  i.  Lengyelország)  destwegen  verj)fend  habé".  A  fejedelem  is  írt  a  muftinak, 
a  ki  a  szultán  előtt  nagy  tekintélyben  áll,  hogy  legyen  ügyének  védelmezője  a 
szultánnál  „mit  der  vertröstimg,  das  er  sein  underthon  und  der  Portén  tributarius 
sein  wolle."  (A  béesi  titkos  Itban,  Tureiea  o.) 

')  E  házassági  szerződés  közölve  van  az  Erdélyi  Országgyűlési  Emlékek 
IV.  k.  306.  307.  1.  Endre  húszezer,  Iffjú  János  tízezer  aranyat  köt  le.  ha  ez 
utóbbi  nem  akarná  elvenni  a  vajda  leányát. 

^)  A  tatárokkal  élénk  összeköttetést  folytattak  az  erdélyiek.  Báthory  Zsigmond 
alatt  a  tatárokkal  való  tárgyalás  érdekes  okmányait  közli  dr.  Károlyi  Árimd,  a 
Történelmi  Tár  1878.  évfolyamában.  Endre  1599.  jul.  3-án  kelt  levéllel  a  kánhoz 
Torma  Kristófot  és  Vári  Istvánt  küldi^  (A  levél  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  306.  1.). 
A  tatárokkal  való  diplomatiai  tárgyalásról  érdekes  adalékokat  közöl  Hurmuzaki 
is  Doeumente-iben. 


—     25 


foglaljon  el  a  törökkel  szemben  s  mily  alapon  alkudozzék. 
Legközelebbi  czélja  alig  akart  egyéb  lenni,  mint  hogy  időt 
nyerjen  a  megkezdendő  alkudozásokkal  s  az  időtől  várja, 
hogy  az  meghozza  majd,  mi  legyen  a   további   teendő. 

A  törökkel  való  viszony  kérdése  volt  az  egyik  legbo- 
nyolultabb gordiusi  csomó  a  bíbornok-fejedelem  feladatai 
között.  Átlátta,  hogy  Zsigmond  szerencsétlensége  s  az 
ország  zavara  onnan  indult  ki,  midőn  erőszakkal  felforgatta 
Erdély  hagyományos  politikáját  s  vérbe  fojtotta  az  észszerű 
politikához,  a  török  szövetséghez  józan  meggyőződésből 
ragaszkodó  ellenzéket.  Hiszen  a  lemondásnál  maga  Zsigmond 
is  bevallotta  azt,  mint  egyik  legfőbb  okot,  a  miért  lemon- 
dani kényszerül,  njert  látja  —  úgymond  —  hogy  Erdély 
a  németek  segélyével  nem  védelmezhető  meg  a  török  ellen, 
ő  azonban  nem  szegheti  meg  a  keresztyénségnek  adott 
esküt  s  nem  térhet  vissza  többé  a  török  hűségére.  így 
mintegy  rámutatott  ajánlásában  Endrére,  hogy  az  ő  vértől 
tiszta  keze  lesz  hivatva  a  törököt  kiengesztelni  s  Erdélyt 
megmenteni.  (A  mihez  a  szász  krónikás  hozzáteszi:  de 
farkasra  bizta  n  bárányt.^)  De  hogy  kössön  ő,  a  bíboros 
főpap,  a  keresztyénség  esküdt  ellenségével  a  törökkel 
szövetséget,  főkép  midőn  e  kérdésben  az  ország  sem  értett 
egyet.  —  Két  hatalmas  párt  állott  egymással  szemben: 
nyilvánvaló  volt,  hogy  „az  alsó  rend  akarva  a  iörök  mellé 
hojlorii,    de    az    7 (rak    s    a   fehő    rendek    nem    akarják,''^) 

Endre  azt  hitte,  hogy  megtalálja  a  dolog  nyitját, 
s  képes  lesz  a  törököt  Erdélylyel  szemben  lefegyverezni,  a 
nélkül,  hogy  alávetné  az  országot:  így  meg  lesz  mentve 
az  ország  létérdeke  s  nem  sérti  meg  papi  bíborát  sem. 
Az  lebeghetett  szeme  előtt,  a  mit  már  előtte  is  megkisér- 
lettek  (pl.  Fráter  György)  s  a  mit  Báthory  István  és 
később  Bethlen  Gábor  oly  ügyesen  meg  is  oldott,  hogy  a 
két  hatalmas  császár  között  egyensúlyt  tartva,  külsőleg 
ide  is  oda  is  tartozva,  tényleg  mindkettőtől  önállóan  bizto- 
sítsa az  ország  szabadságát,  jólétét. 

*)  Trausch:  id.  m.  141  ..  .  Zsigmond  a  lemondásnál  „praeeipiiam  faeti 
sui  allegavit  eausam :  videre  se  a  Germanis  Transylvaniam  eontra  Turcas  defendi 
non  posse,  nee  se  posse  fidem  semel  Ohristianitati  datam  frangere  et  ad  Tureae 
obedientiam  redire.  Non  igitur  aliter  posse  paci  et  saliiti  Transylvaniae  eonsiili, 
qiiam  per  liiine  Andreám  Báthory,  qni  Tuream  plaeaturns  et  Transylvaniam 
reconeiliaturns  sit.  Sed  lupo  övem  commiserat.'-' 

')  A  nagybányai  biró  jelentése  Székely  Mihálynak,  1599.  máj.  31.  Erd.  0. 
gy.  Emi.  IV.  k.  296.  1. 


w   — 


A  jun.  7-ére  Kolozsvárra  hirdetett  országtanácsi  érte- 
kezletre török  követek  is  jelentek  meg, 9  hogy  egyengessék 
a  kiegyezés  ülját  s  a  fejedelemtől  liatározott  feltétel-pontokat 
kérjenek  a  kiegyezés  létesítésére.  A  portára  küldött  erdélyi 
követek  utasításának  12  pontja  határozottan  arról  tanús- 
kodik, hogy  Endre  a  jelzett  irányt  tiizte  maga  elé. 

Kiddjön  a  szultán  —  így  szól  az  utasítás  1.  pontja  — 
a  fejedelemnek  zászlót,  a  megerősítés  jelvényéül.  Ha  mara- 
déka nem  lesz.  a  szabad  választás  joga  sértetlenül  marad- 
jon meg  ügy  Erdélyben,  mint  Havaselföldén.  2.  Erdély 
határa  (a  mint  jelenleg  van)  meg  ne  csonkítassék ; 
hagyassák  meg  Lippa,  Jenő  s  minden  most  Erdélyhez 
tartozó  végvár.  3.  „Havaséi földe,  meh/  az  mi  birodalmunk 
és  kezünk  között  íjagyon  és  olyan  országunk  mint  Erdély, 
azon  állapotba  maradjon.  Szultán  szulimán  idejében  való 
adót  megadjuk,  mikor  az  adó-adásnak  ideje  elérkezik.  És 
ugyan  Mihály  vajda  Jegyen  az  országba  fiával  és  hileúvel 
együtt,  mihozzánk  hallgatván  és  1  ölünk  függvén,  az  hatalmas 
császár  hűségéhez  tartván  magát,  az  rendelt  adót  meg- 
adván velünk  együtt.  Ebben  az  hatalmas  császár  miidíet 
megtartson."  5.  „A^e  erőltessen  minket  hadakozásra,  hanem 
hívségünkért,  adónk  megadásáért,  oltalmazzon  ellenségünk 
ellen."  6.  Szokatlan  adókra  ne  kényszerítsen.  8.  „Az  hatal- 
mas császár  ezentúl  hat  esztendeig  adót  ne  kivánjon  rajtunk. 
Erdélytől  és  Havaselföldétől,  csakis  tisztességes  ajándékot 
küldjünk  évenként."  11.  A  szultán  a  császárral  esetleg 
kötendő  békébe  Erdélyt  is  foglalja  belé. 2) 

Nem  arra  mutatnak-e  ezek  a  pontok,  hogy  a  törökkel 

^)  Török  csausz  már  előbb  is  megfordult  az  erdélyi  udvarnál.  Patlió 
Gáspár  Rudolfnak  szóló  jelentésében  (159(3.  jun.  3.)  leírja  egy  ily  török  csausz 
fogadtatását:  Reggel  9  órakor,  a  raely  napon  a  csausznak  érkeznie  kellett,  elkez- 
dettek dobolni  s  a  trombitákat  fújni,  s  erre  az  egész  udvari  személyzet  s  az  elő- 
kelő polgárok  lóra  ültek  s  kivonultak  Kolozsvárról  egy  fél  mérföldnyire  Torda 
felé,  a  hol  a  csausz  az  éjszakát  töltötte  volt.  A  fejedelem  egy  hatlovas  kocsit 
küldött  eléje,  melybe,  mihelyt  találkoztak,  a  csausz  beleült  a  vele  jött  moldovai 
követtel  együtt  s  úgy  vonultak  be  Kolozsvárra.  A  városban  a  katonaság  sorfalat 
képezett,  a  kaputól  a  fejedelem  lakásáig.  A  követeket  elvezették  a  fejedemi  lak 
előtt  s  úgy  vitték  szállásukra  „in  das  altschloss".  A  fejedelem  a  moldovai  követhez 
négy  Moldovába  való  főszemély t  küldött,  egy  díszes  szerszámú  lóval,  mire  ezek  a 
követet  az  udvarba  vezették,  kivel  a  fejedelem  annyi  ideig  beszélt,  „míg  két  tojást 
meg  lehetne  sütni".  Egy  negyedóra  múlva  ismét  egy  szép  lovat  küldött,  előkelő 
személyekkel,  kik  a  csauszt  elővezetnék.  A  midőn  megjöttek,  a  fejedelem  elébe  jött 
a  csausznak,  „durch  das  vierte  zimmer"  s  bevezeté  magával.  Ezzel  félóráig  beszél- 
getett, stb.  ( A  bécsi  cs.  és  k.  Itban  Hungarica  o.  i 

")  A  követeknek  adott  emez  utasítás  közölve  van  Eudoxiu  de  Hurmuzaki: 
JJocumente  privitore  la,  Istoria  Bomanilor  (Bucuresci  1880.)  ez,  gy,  III.  k.  321.  1. 


Z''i      — 


úgy  akarta  a  békét  helyreállítni,  hogy  névleg  ugyan  elfo- 
gadja a  török  fönhatóságát,  de  tényleg  alá  ne  vesse  magát  s 
húbérországát,  Havaselföldét?  !  Mit  jelentene  mást  az,  midőn 
a  Szulejmánnak  fizetett  adót  elvben  elfogadja,  de  ügy,  hogy 
hat  évig  csak  ajándékot  küldje-nek ;  mit  jelentene,  midőn 
kiköti,  hogy  őket  hadakozásra  ne  kényszerítse  a  szultán. 
Ha  a  szultánnal  ez  alapon  létesülhet  a  kiegyezés,  —  úgy 
vélte  Endre,  —  nem  lett  volna  felégetve  a  híd  a  királylyal 
való  békés  kiegyezéshez  sem.  De  az  események  rohamos 
fejlődése  elébe  vágott  a  törökkél  való  viszony  rendezésének, 
mire  a  fejedelem  oly  sokat  épített  volt. 

A  tárgyalás  a  törökkel  serényen  folyt;  a  csauszok 
egymásután  érkeztek  a  gyulafejérvári  udvarba.  Húszain 
csausz  aug.  elején  „jó  és  kedves  választ  hozott"  a  feje- 
delem kívánságaira ;  de  Musztafa  csausz  (a  ki  egyik  erdélyi 
követtel,  Budai  Ferenczczel,  a  Konstantinápolyban  maradt 
Gávay  Miklós  követtársával  együtt  néhány  nap  múlva 
érkezett  Erdélybe)  a  nagyvezértől  már  sokban  eltérő  választ 
hozott.  Ez  az  Endre  föltételpontjaihoz  alkalmazkodva  szintén 
12  pontban  sorolja  elő  a  szultán  föltételeit,  melyek  szerint 
az  erdélyi  fejedelemséget  firól  fira  neki  adja  s  megvasza- 
kadtával  biztosítja  az  ország  szabad  fejedelemválasztását; 
az  adót  nem  gyarapítja;  de  Lippát  és  Jenőt  nem  engedi 
át  (illetve  visszakívánja);  „az  országot  a  bécsi  királytól 
oltalmazza";  megküldi  a  beiktatási  jelvényeket  („zászlót  ós 
skófiát");  ellenségeik  ellen  kölcsönösen  segítsék  egymást;  a 
szultán  hire  nélkül  a  fejedelem  nem  házasodhatik.^) 

A  fejedelem  nem  elégedett  meg  ennyivel  s  aug.  14-én 
írt  feleletében  líjra  sürgeti,  hogy  Lippa  és  Jenő  várát 
ne  kívánják  vissza  s  méltatlankodik,  a  miért  a  szultán 
Mihály  vajdának  zászlót  s  botot  küldött,  „noha  immár 
vélek  (t.  i.  Erdélylyel)  mind  az  ország  (Havaselföld)  s 
Mihály  vajda  megegyezett"  ;  Erdély  fenhatóságát  Havasel- 
föld felett  minden  áron  fenn  akarja  tartani  s  így  erősen 
hangsúlyozza,  hogy  „Havaselföldét  peniglen,  Mihály  vajdával 
egyetemben,  el  ne  erőködjék  tőlünk  szakasztani  (a  szultán), 
mert  ha  különben  leszen  s  valami  háborúság  történnék 
Havaselföldéről,  nem  mi  leszünk  okai."^) 


M  Történelmi  Tár  1878.  évf.  904.  1. 

2)  Báthory  Endre  levele  a   szerdárlioz  1599.  aiig.  14-ről,  közölve  van  az 
Erd.  Ogy.  Emi.  ÍV.  k.  313.  1. 


:i8 


így  állott  a  törökkel  való  alku,  a  kiegyezés  útján, 
midőn  Mihály  vajda  támadása  mindent  megakasztott  és 
felforgatott. 

* 

Nem  kevésbbé  volt  fontos  Endrének  Mihály  vajdához 
való  vií^zoujja.  Mihály,  mióta  Báthory  Zsigmond  pártfogá- 
sával Havaselföld  vajdaságára  jutott,  nevezetes  szereplő 
volt  a  török  ellen  vívott  harczokban.  Mint  Zsigmond 
hűbérese  sok  szép  segítséget  kapott  Erdélytől,  —  magyar 
kapitányai  és  katonái  voltak  a  legjelesebbek,  a  kikkel 
legszebb  diadalait  aratá.  A  király  is  korán  felismerte,  mily 
jó  szolgálatokra  képes  Mihály  vajda  a  török  ellen  s  azért 
az  utóbbi  években  a  hadakozásra  pénzsegélylyel  többször 
el-ellátta. 

Mert  Mihály  vajda  egyénisége,  főkép  személyes  vitéz- 
sége és  elszántsága  s  a  keresztyénségnek  tett  jó  szolgálatai 
olyanok  voltak,  hogy  benne  a  császári  udvar,  sőt  a  pápa 
is  a  keresztyénség  egyik  leghasznosabb  bajnokát  s  a  török 
egyik  legfélelmesebb  ellenségét  tekintette.  E  közhiedelmet 
a  vajda  eddigi  élete  ébresztette;  de  az  ezutáni  gyorsan 
meg  is  változtatta. 

Mihály  vajda  származása  és  előélete  homályba  van 
burkolva  s  mesékkel  átszőve.  Pia  volt  (az  1554 — 57. 
uralkodó)  Petrasko  vajdának,  de  —  Szamosközy  szerint  — 
az  is  ..nyilván  vagyon,  hogy  igen  szegény  állapotban 
nevekedett  fel,  áros  ember  is  volt,  túl  a  Dunán  keres- 
kedett, Moldvában,  Havaselföldében  széllyel;  az  anyja 
égettboros  kufárasszony  volt."^)  Mihály  trónrajutásáig, 
atyja  halála  óta,  hosszú  sora  uralkodott  Havaselföldén  a 
vajdáknak,  köztük  testvérbátyja  Cseresei  (fülbevaló)  Péter 
(1583 — 85.),  majd  többek  után  a  kegyetlen  István  („a  ki 
mindenkor,  valamikor  kiment  a  mezőre,  soha  el  nem 
mulatta,  hogy  egy  bojárt  le  nem  vágatott  volna").  Ot 
követte  uralkodásban  Mihály  elődje:  Sándor  vajda. ^) 

Mihály  előnyös  házasság  által  nyerte  első  emelkedését. 
Felségének  Stancának  az  apja,  Jane.  egy  görög  eredetű 
gazdag  bojár,  nagy  befolyású  férfi  volt,  mind  Havasel- 
földén, mind  Konstantinápolyban.  Az  ő   pártfogásával   lett 


»)  Szamosközy  IV.  k.  94.  1. 

Ó  A  vajdák  sorrendje  Szamosközynél  hiányosan  áll.  (IV.  k.94.  1.) 


29 


Mihály  kis-oláhországi,  krajovai  bán,  a  mi  az  első  országos 
méltóság  volt,  a  vajdaság  után,  Havaselföldén.  Sándor 
vajda  kegyetlenkedései  népét  ellene  zűditották,  mialatt 
Mihály  naponként  gyarapította  népszerűségét.  A  Sándor- 
ellenes párt  csakhamar  természetes  fejét  látta  a  krajovai 
bánban,  ki  a  sanyargatott  népet  tőle  telhetőleg  védelmezte. 
Ezért  aztán  magára  vonta  a  vajda  haragját  s  midőn  e 
miatt  Konstantin ápolyba  akart  menekülni,  elfogatott  s 
Bukurestbe  vitetett,  hol  Sándor  vajda  kimondotta  rá  a 
halálos  Ítéletet.  Másnap  a  nép  általános  részvéte  mellett 
viszik  ki  Mihályt  a  pellengér  alá,  hogy  lefejezzék;  „de 
történik,  hogy  a  ezigány  hóhér  azon  órában  igen  részeg 
volt ;  kiviszik  a  czigányt,  hogy  fejét  vegye ;  látja  a  ezigány, 
hogy  Mihály:  elretten  tííle  s  miérthogy  részeg  is  volt, 
elhagyítja  a  meztelen  szablyát,  elfut,  ide  s  tova  csavarog 
s  mikor  senki  nem  volna,  a  ki  Mihálynak  fejét  venné,  a 
boérok  mindjárt  Alexanderre  esnek,  könyörögnek :  kegyel- 
mezzen meg  Mihálynak.  Isten  így  szabadítja  meg."^)  Sőt 
a  kegyelemmel  együtt  visszanyerte  nemsokára  a  krajovai 
bánságot  is.  De  csakhamar  újra  futnia  kellett  Sándor 
haragjától  s  ekkor  Erdélybe,  a  fejórvári  udvarba  menekült. 
Báthory  Zsigmond  szívesen  fogadta  s  ellátta  ajánlólevéllel 
Konstantinápoly ba  a  nagyvezérhez  s  a  befolyásosabb  basák- 
hoz.^) A  portán  aztán,  támogattatva  apósa  által  is,  csak- 
ugyan megnyerte  a  havaseli  vajdaságot  lö92-ben  Sándor 
letételével. 

Alig  vezette  azonban  be  Mihályt  a  vajdaságba  a  két- 
ezer főnyi  jancsár  és  spáhi  kísérettel  vele-küldött  emir,  a 
magyarországi  15  éves  török  háború  kitörése  után    mind- 


1)  Szamosközy  IV.  k.  92.  1. 

2)  SzamosUzy:  IV.  k.  93.  L: 

„Mikor  Alexander  kergettetné  (Mihályt),  beszökik  Erdélybe  Zsigmond  feje- 
delemhez. Itt  Érdélben  két  hétig  lappangott  Zsigmondnál,  Báthori  Boldizsár 
forgatta  minden  dolgát.  Itt  Érdélben  levén,  Báthori  Zsigmond  írt  volt  mellette  az 
portára  Szénán  basának,  hogy  ű  neki  adják  az  havaseli  vajdaságot;  mert 
Zsigmondnak  akkoron  nagy  hitele  volt  az  portán.  írt  volt  Zsigmond  az  angliai 
követnek  is  Edoardus  Bartonusnak,  hogy  mindenképpen  legyen  azon,  hogy  Mihály 
legyen  vajda  Havaselföldében."  stb.  94.  1.  „Mikor  az  török  császár  Mihály  vajdá- 
nak adta  volt  a  vajdaságot,  minden  esztendőre  hetvenezer  tallért  ígért  volt  a 
császárnak,  de  ez  csak  ígíret  volt,  semmi  nem  egyéb."  (93.  1.:)  „Azt  fogadta 
Koustantinápolban  az  vezérek  előtt,  hogy  valamenni  adósság  maradott  volna  hátra 
az  elébbi  vajdáktúl,  ű  mind  megfizeti;  mely  dolog  oly  lehetetlen  volt,  hogy 
Havaselföldébe  ha  mind  az  gyermekeket  és  minden  embereket  eladták  volna  is, 
meg  nem  fizethette  volna  az  sok  elébbi  adósságot." 


—     80     — 

járt  fellépett  ó  is  a  török  ellen.  Mihelyt  Báthory  Zsigmond 
s  Áron  moldovai  vajda  szövetségére  támaszkodhatott,  s 
erdélyi  segédcsa[)atok  érkeztek  országába,  1594-ben  vér- 
fürdőt rendezett  a  havaseli  törökök  számára.  Törökországi 
hitelezőit  (a  kik  neki  a  vajdaság  elnyerésére  400,000  frtot 
kölcsönöztek)  behivta  országába,  hogy  ki  akarja  őket 
elégíteni.  Feltalálta  az  adósságtörlesztésnek  egy  könnyed, 
kényelmos  módját:  mindnyájokat  lemészároltatta.  Azután 
jött  a  sor  a  körülötte  lévő  török  katonaságra,  kiket  a 
szultán  új  vajdaságába  kiséretűl  adott  melléje.  Ezeket  egy 
faházba  gyűjtötte  össze  s  „ott  berekesztvén  űket,  négy- 
felül tüzet  vetett  az  házra  ós  taraczkok  által  lövöldöztette 
az  házat. '•^)  Ezt  a  jeladást  országszerte  követték  s  a  hava- 
seli törökök  mind  lemészároltattak,  a  források  szerint 
8000-en.  Áron  moldovai  vajda  is  követte  példáját  s  egy- 
néhány ezer  törököt  ő  is  levágatott  Moldovában.^) 

Ezzel  megkezdette  Mihály  vajda  szakadatlan  sorát  a 
török  ellen  való  küzdelmének,  melyben  —  ha  nem  is 
írjuk  alá,  a  mivel  egy  oláh  történetíró  dicsekszik,  hogy 
Hunyadi  János  óta  nem  volt  félelmesebb  ellensége  a 
töröknek")  —  az  elvitázhatatlan,  hogy  bámulatos  kitartással 
és  sikerrel  küzdött  éveken  keresztül  a  túlnyomó  török 
erő  ellen.  De  az  is  kétségtelen  tény,  hogy  fényes  diadalai- 
ban az  oroszlánrész  éppen  az  erdélyi  csapatokat,  főleg  a 
székelyeket  illeti ;  legügyesebb  kapitányai  is  legnagyobb- 
részt magyarok  voltak,  így  Király  iVlbert,  a  Báthory  István 
lengyel  király  harczaiban  iskolázott  híres  vitéz,  Horváth 
Mihály,  Székely  István,  Makó  György  és  mások. 

Az  1594  őszén  megkezdett  ellenségeskedést  sikerrel 
folytatja  a  következő  télen  is.  1595  elején  ugyanis  átkel  a 
Dunán  s  Hirsova  táján  diadalmaskodik,  győztes  csatát  vív  a 
Duna  jegén.  Majd  Szilisztriát  dúlja  fel  s  Makó  Gryörgygyel 
tönkre  tesz  egy  nagy  tatársereget  Serpetesnél.  Ezt  a  tatár 
kán  unokája  és  főlovászniestere  vezette  haza  felé  Havasel- 
földén  át  Győr  bevétele  után  gazdag  zsákmánynyal  s  mint- 


*)  Szamosközy  IV.  k.  95.  I. 

^)  „Zsigmond  és  Mihály  vajda  írnak  Áron  vajdának  is,  hogy  ű  is  az 
törökök  mellől  elálljon.  .  .  .  Efféle  ijesztő  levelekkel  addig  cselekették,  hogy  Áron 
vajda  is  mindenütt  az  országban  Moldovában  minden  törököket  levágatott,  ugyan- 
nira,  hogy  egy  néhány  ezer  törököket  ü  is,  Áron,  vágatott  le  Moldovában." 
(Szamosközy  IV.  k.  95.  1.) 

^)  Fapiu  Ilarianu  mondja  „Istori'  a  Romaniloru"  ez.  m.  47.  1. 


81 


egy  7000  fogolylyal.  A  tatárok  ott  vesztek,  a  keresztyén 
rabok  meo:szabadnltak,  s  a  ..naíxv  sok  isszoiiyií  gazdaííság-' 
a  vajda  zsákmánya  lett.';  Még  ugyanazon  télen  a  portától 
ellenvajdáűl  rendelt  Bogdán  törekvését  hiúsítja  meg, 
Kuscsiik  mellett  vívott  győzelme  által,  a  hol  a  vezérlő 
basa,  Ahmed,  maga  is  elesett.  Ezután  a  Duna  délső 
vonalán  eső  lielyeket  tisztíttatja  meg  a  töröktől,  egész  a 
Fekete-tengerig,  Mihálcsa  bán  és  Király  Albert  vezérlete 
alatt.  III.  Mohamed  mindjárt  trónraléptével  (1595.  jan.) 
az  elpártolt  moldovai  vajda  Áron  helyébe  is  új  vajdát 
nevezett  ki,  Istvánt,  a  kit  a  szilisztriai  basának  kellett 
volna  8000  főnyi  haddal  bevinni ;  de  Mihály  vajda  és  Király 
Albert  útjokat  állják  Bmilánál  s  ott  őket  megvervén,  (febr. 
16.)  ott  veszett  István  vajda  maga  is.  Ezután  bevették  Brailát, 
Csernavodát,  Turtokai  várát,  végűi  Nikápolyt  is.^)  Ezen  a 
tavaszon  'a  Fekete-tenger  közelében  vívott  egyetlen  csatá- 
ban 20,000  török  vesztéről  beszélnek."'') 

Az  1595.  esztendő  nemcsak  e  dicsőséges  téli  s  tavaszi 
hadjáratról  nevezetes  a  szomszédos  három  fejedelemség 
történetében.  Mihály,  Havaselföld  „tekintetes  és  nagyságos 
vajdája'-'  ekkor  veti  alá  magát  s  országát  Báthory  Zsigmond- 
nak, „Erdély,  Havaselföld  és  Moldva  fenséges  fejedelmé- 
nek'', letévén  neki  a  húbéresküt. 

Az  1595.  május  25-én  kötött  szerződés  szerint  Oláh- 
ország vajdástól  s  összes  népével  örökös  urokül,  Idrályolml 
választják  és  ismerik  el  Báthory  Zsigmond  erdélyi  feje- 
delmet. 0  erősíti  meg  ezután  a  havaseli  vajdát,  mint 
helytartóját,  kard,  buzogány  és  dárda  küldés  által  s  a 
melléje  főtanácsul  adandó  12  bojárt.  Kiváltságok  az  ő 
nevében  adatnak ;  főbenjáró  perek  hozzá  fölebbezendők ; 
Havaselföld  az  erdélyi  országgyűlésekre  követeket  küld ; 
ezek  adót  szavaznak  meg,  miről  a  vajda  számadással 
tartozik;    fizetést    a    vajdának    a   fejedelem    szab   meg.    A 


M  Bő  leírása  Szamosközy-nél  (ÍV.  k.  98.  1.) 

2)  E  harczok  részletes  leírását  adja  Teutschlaender  Míehael  der  Tapfere 
ez.  munkájában  48—66.  1.  és  Szamosközy  IV.  96.  stb.  11. 

Ugyancsak  Meiitner  Níe. :  Rerum  memorabilíiim  ín  Pannónia  exegeses  ez. 
m.  (Franoofiirtí  1603.)  227—255. 1. :  Brevís  rerum  a  Miehaele  Moldáviáé  et  Transal- 
pinae  sive  Walachíae  palatíno  gestariira   deseríptío,  auetore  Baldassare  Walthero. 

^)Hurmu.zaJci:  Doeumente  III.  k.  2.  r.  116.  .  .  .  „in  terítorio  opídí  Rodo^i 
})rope  Nigriim  maré  ultra  Danubiiim  in  termíuis  Valaehiae  Transalpínae  et 
Bulgáriáé  Turearum  eirciter  20  millia  a  nostratíbus  oecisos  ae  profiigatos  esse. 
(Perlaki  Miklós  levele  Kassáról  1595  jul.  1.  Unterholzen  Jánosnak.) 


-     3: 


vajda  cziinébeii  noin  használhatja  a  „Dei  gratia"  kifejezést, 
s  csak  családi  pecsétjével  él,  inig  az  országét  a  fejedelem 
használja.  A  tisztviselők  a  fejedeleméi,  nem  a  vajdáéi  ; 
külföldre  követeket  a  vajda  csak  a  fejedelem  tudtával  s 
engedelmével  küldhet  stb.  Zsigmond  ezek  fejében  Havasel- 
földének  teljes  erőből  való  védelmezésére  kötelezte  magát, M 

Hasonló  szerződést  kötött  Báthory  Zsigmond  (1595. 
jun.  3.)  az  új  moldovai  vajdával  Rázván  (Rézmán) 
Istvánnal  is,  kit  az  erdélyi  sereg  a  törökhöz  pártoló  Áron 
vajda  helyébe  ültetett.'') 

így  e  három  keleti  fejedelemség  Erdély  fönhatósága 
alatt  ügyszólván  egy  államtestté  alakúit. 

Az  új  állam-szövetségre  erős  megpróbáltatás  várt,  de 
a  túzpróbát  dicsőségesen  állotta  ki.  Szinán  nagyvezér  száz- 
ezernyi török  sereget  vezérelt  a  Danán  át,  hogy  meg- 
bosszulja a  szenvedett  sérelmeket  s  engedelmességre  hajtsa 
az  elpártolt  országokat.  Az  első  ellenállást  Mihály  vajda 
kísérletté  meg  erdélyi  segédcsapatokkal  Szinán  ellenében, 
Kalugereni  falunál,  személyes  bravourjával  is  buzdtíván 
seregét,  „mert  ezen  a  harczon  ügy  vágott  Mihály  vajda 
egy  törököt,  hogy  az  vállától  Togva  az  oldalára  által- 
szakadott.''-') De  16,000  ezer  emberével  Szinán  100,000  főnyi 
hadát  nem  tartóztathatta  fel  s  ez  elfoglalta  Bukurestet  s 
megszállotta  Tergovistet  is,  az  akkori  oláh  fővárost.  Mihály 
vajda  a  havasok  alá  húzódott,  családját  Erdélybe  küldvén. 
Báthory  Zsigmond  és  Bocskay  István  szép  sereggel  (melynek 
főerejét,  több  mint  20,000  harczost,  a  szabadságuk  vissza- 
állításával édesgetett  székelyek  tették)  sietett  Erdélyből 
Havaselföld  felszabadítására.  Tergovistet  3  napi  ostrom 
után  bevették  (okt.  20,),  a  felgyújtott  Bukurestet  ostrom 
nélkül  feladta  Szinán  s  a  Duna  mellé  Gyurgyevóra  vonult 
vissza.  A  magyar  s  oláh  hadak  gyorsan  követték  s  mielőtt 
a  Dunán  egészen  átkelhetett  volna,  a  török  sereg  utóiért 
részét  szétverték  s  gazdag  zsákmányt  szereztek.  Három  napi 
ostrom  után  „Gyergyó"  várát  is  bevették  a  vitéz  székelyek. 


')  Hurmuzaki:  Doeumente  Hl.  1.  472.  Bethlen  Farkas  hist.  Ifi.  k.  557.  1. 

^)  A  szerződés  diplomája  Hurmuzalci  IH.  1.  477. 

^)  Szamosközy :  IV.  k.  98.  1.  „Ez  harcz  oly  erős  volt,  hogy  szinte  az 
Szinán  basa  sátorához  mentek  harczezal  az  Mihály  vajda  népei.  De  azután  húsz- 
ezer janesár  elérkezvén,  kik  az  tábornak  utolsó  részébe  voltak,  azokat  aztán  nem 
állhatták  Mihály  vajda  serege,  és  ugy  tértek  az  sáron  innét.  .  .  .  Tizenegy 
órátúl  fogva  mind  estvéig  tartott  az  harez. 


(nov.  30.)  De  Moldovát  azalatt  elvesztették,  a  hol  a 
lengyelek.  —  jó  alkalmat  látván  jogigényeik  érvényesíté- 
sére, —  saját  húbéi^esüket,  Jeremiás  Mogilát  ültették  a 
vajdaságba. 

Mihály  vajda  1596-ban  folytatta  a  török  elleni  harczait 
Bulgáriába  való  becsapásaival. 

A  következő  1597.  évben,  politikai  összeköttetés 
tekintetében  nagy  haladás  történik  Mihály  vajda  életében. 
A  császár-király,  kinek  figyelmét  nem  kerülte  ki,  hogy 
mily  jó  szolgálatokra  képes  Mihály  a  török  ellen,  egyenes 
összeköttetésbe  lépett  vele  s  katonaságot  és  pénzsegélyt 
Ígért  neki,  csak  szolgáljon  híven  a  keresztyénség  ügyének. 
Midőn  pedig  Zsigmond  elkezdett  „kibolondoskodni"  Erdély- 
ből, Mihály  vajda  mindinkább  előtérbe  lép.  Zsigmond 
szeszélyes  kapkodása  következtében  a  vezérszerep  a  török 
ellen  az  erdélyi  fejedelem  mellőzésével  lassanként  a  vajda 
kezébe  kezdett  átmenni.  A  szuUán  is  édesgeti  vissza,  s 
csauszokat  küldöz  hozzá  formánnal;  de  a  császár  sem 
fukar  szép  szavakban  s  pénzsegély  is  ha  nem  csordul, 
cseppen,  zsoldosok  fogadására.  Miután  1598  tavaszán 
Zsigmond  csakugyan  Opulia  felé  járta  az  áprihst:  Mihály 
vajda  a  király  közvetlen  hűbéresévé  lesz  Magyarország 
Havaselfölde  felett  bírt  régi  fönhatósági  jogán  s  jun. 
9-én  leteszi  a  húbéresküt,  s  a  cs.  és  kir.  biztosokkal 
létrejön  ama  szerződése,  mely  szerint  húbérurátóL  a  király- 
tól, évenként  5000  emberre  zsoldot,  a  másik  5000-re  is 
esetleg  pénzt,  vagy  katonát  kap  s  azért  tartozik  a  török 
vagy  más  ellenség  ellen  ott  harczolni,  a  hol  a  király 
kívánja.^)  Ennek  a  szerződésnek  a  császár  által  való  elfoga- 
dását-és  megerősítését  azonban  az    1598.   november   4-ón 


M  Mihály  vajda  és  boijárjai  hűségesküje  meg  van  Hurmumki  id.  m. 
m.  k.  287-288.  1. 

„Sua  Mtas  0.  .  .  .  nobis  ad  tutandum  provinciám,  .  .  qiűnque  millium 
hominum  stipendium  in  paratis  peeuniis  per  suos  homines  et  solutores  dabit,  et 
numerandum  eiirabit:  de  aliis  quinqiie  millibus  hominum,  qiios  nos  petiimus, 
domini  eommissarii  (t.  i.  az  erdélyi  kir.  eommissariusok,  Szuhay  püspök  és 
Istvánfi  Miklós)  prOmiserunt  nobis,  se  laboraturos  et  effecturos,  ut  Sua  Mtas  vei 
peeuniam,  qua  alantur  et  solvantur,  vei  gentes,  equites  et  pedites  in  speeie  sub- 
ministret.  .  .  .  His  autem  eopiis  nos  in  omnes  oeeasiones  ad  avertendos  a  Transyl- 
vania  et  Valaehia  ac  partibus  Hungáriáé  Tureas,  aliosque  hostes  omnem  operám 
navabimus,  et  in  his  easibus,  vietoriaequ.e  sueeessionibus,  nos  ad  mandátum  et 
omnimodam  voluntatem  Suae  Mtis  0.  atque  B.  et  serenissimi  Maximiliani 
aecomodabimus." 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  *> 


—    34     - 

Bécsben  tartott  udvari  titkos  tanács  nem  javasolja,  tekin- 
tettel az  időközben  megváltozott  erdélyi   állapotokra.^) 

Mert  Zsigmond  Erdélybe  való  hirtelen  visszatérése 
(1598.  aug.  28.)  gondolkozóba  ejtette  nemcsak  a  királyt, 
a  vajdát  is.  De  ez  utól)bi  jól  tudván,  hogy  Erdélyre  van 
utalva,  nemcsak  megújítja  az  előbbi  viszonyt  Zsigmonddal, 
újra  meghódolván  neki,  de  sőt  a  királynál  is  mintegy 
közvetítőül,  békítőül  lép  fel.  Elősorolja  Zsigmond  nagy 
Térdeméit  a  keresztyénség  szolgálatában  s  kéri  Eudolfot, 
hogy  „az  erdélyi  királyt  országával  együtt  vegye  kegyel- 
mességébe.  mert  ha  azt  felséged  megháborítja,  én  lehetetlen 
dolognak  Ítélem,  —  ügymond  —  hogy  az  én  országom 
nagy  veszedelem  nélkül  megmaradhasson."^)  Eudolf  vála- 
szából látjuk,  mily  nagyot  változtak  már  ekkor  a  viszonyok. 
A  vazallus  (M.  v.)  pártfogolja  hübérurát,  Zsigmondot,  a 
közös  hűbérúr,  a  király  előtt.  S  íme,  a  közös  protector 
azzal  bízza  meg  a  vajdát,  hogy  ellenőrizze  a  fejedelmet, 
azt,  a  kinek  tényleg  alárendeltje,  nehogy  Erdélyben  valami 
az  ő  (a  király)  akarata  ellenére  történjék.^) 

Ily  tekintélyben  állottak  Mihály  vajda  jó  szolgálatai 
a  király  előtt,  midőn  nemsokára  újabb  változás  színhelyévé 
lett  Erdély,  Endre  fejedelemmé  tételével.  Csak  közvetlen 
azelőtt  is  (1598.)  újabb  szerencse  kisérte  a  vajda  fegy- 
verét :  Bulgáriát  kalandozta  be,  mélyen  a  tartomány  szívéig, 
hat  héten  keresztül  s  a  tetemes  zsákmányon  felül  most 
még  „tizenkétezer  ráczot  is  hozott  Bolgárországból  által 
s  mind  Havaselföldébe  telepítette  le."^) 

így  találta  Mihály  vajdát  az  1599-iki  erdélyi  válto- 
zás, hadi  szerencséje  közepette,  mint  hasznos,  megbecsült 
harczosát  a  királynak,  rettegett,  szerencsés  ellenségét  a 
szultánnak. 

Mihály  vajda  pedig  nagyravágyó  s  magas  czélokra  törő 


')  Húrra u zaki :  Uoeumente  in.  k.  1.  r.  306.  1. 

«)  Hurmuzaki  id.  m.  Hl.  2.  312.  1.  és  az  Erdélyi  0.  gy.  Emlékek  IV.  k 
245.  1.  közölve  van  Mihály  vajda  levele,  melyet  Zsigmond  érdekében  Cnov.  12.) 
Rudolfnak  írt.  Ugyanott  Szuhayhoz  írt  levele,  melyben  az  ismeretség  révén, 
ajánlja  neki  Zsigmond  érdekében  küldött  követét. 

^)  Rudolf  válasza  a  vajdához:  u.  o.  250.  1. 

*)  Szamoslcözii :  IV.  k.  100.  1.  „Tizednajíi  járó  földön  az  Dunán  túí  mind 
az  havasig  .  .  .  dúlt,  rabolt,  pusztított,  hat  egész  hétig;  törököket  mindenütt  ölték, 
az  keresztyéneket,  ráezokat  es  bolgárokat  minden  marhájokkal,  szekerekkel  elhoz- 
ták és  Havaselföldébe  telepítették  le.  .  .  .  Oly  nagy  nyereséggel  járt  mindenütt. 
Mihály  vajda  ez  földön,  hogy  minden  szablyára  80  tallér  jutott." 


—    35 


ember  volt  s  az  erdélyi  zavarokat  önhasznára  kívánta  kiak- 
názni. Báthory  Zsigmonddal  való  hűbéres  szövetsége  —  s 
a  törökkel  szemben  fényes  diadalai  által  nemcsak  meg- 
szilárdította Havaselföldében  való  uralkodását,  de  országát 
is  a  jólétnek  régóta  nem  élvezett  fokára  emelte.  De  nem 
volt  az  az  ember,  a  ki  ezzel  megelégedett  volna.  A 
Bulgáriába  való  beütéseket,  a  török  ellen  való  rendszer- 
telen csatározást  unni  kezdette:  nagyravágyó  lelke  más 
irányba  kivánta  terelni  törekvéseit.  Moldovára  régóta  áhíto- 
zott. Még  1598  tavaszán  kérte  Zsigmondot  s  a  királyt, 
engedjék  meg,  hogy  Moldovát  elfoglalja,  „mert  ő  neki 
jó  módja  lenne  benne,  hogy  megvehetnéje,  factioi  is 
volnának, "\)  engedjék  meg  azért  —  írá  —  hogy  Jeremiást, 
a  lengyelek  védenczét,  kiűzze  s  azt  tegye  helyébe  vajdául, 
a  kit  a  király  akar. 

De  ajánlatát  sem  Erdélyben,  sem  a  prágai  udvarban 
nem  találták  időszerűnek.  Mihály  tehát  felhagyott  tervével, 
várt  kedvezőbb  alkalomra  —  és  nem  hiában.  Az  erdélyi 
változás  (1599.)  csakhamar  meghozta  a  jó  alkalmat,  hogy 
nagyravágyó  lelkének  más,  nagyobb  nyerességgel  kecseg- 
tető tért  nyisson.  Az  erdélyi  zavarok  éppen  kapóra  jöt- 
tek s  a  zavarosban  —  úgy  hitte  —  könnyű  lesz  halászni. 
Éber  figyelemmel  kisérte  az  erdélyi  változást,  a  bíbornok- 
fejedelem  ós  a  király  közötti  feszült  viszony  minden  moz- 
zanatát ;  de  nem  akarta  elhamarkodni  sem  a  dolgot.  Tudott 
gondolkodni  saját  fejével,  terveket  szőni  egymagában  s 
tudta  titkolni  czéljait  bojérjai  előtt  is  mindaddig,  mig  az 
idő  meg  nem  érlelte. ^j 

Czélját  ügy  vélte  legbiztosabban  elérhetőnek,  ha  az 
űj  erdélyi  fejedelmet  bizalmában  és  jóhiszeműségében  mind- 
addig megtartja,  míg  ő  hadi  készületeit  teljesen  befejezvén, 
Erdélyt  mintegy  orozva  támadhatja  meg. 

Báthory  Endre  teljesen  megbízott  Mihály  vajda  színlelt 
jóindulatában  s  mindjárt  trónralépte  után  követeket  küldött 
a  vajdához  (Eavazdi  Györgyöt  és  Vitéz  Miklóst),  hogy 
előkészítsék  a  kötendő  hűbéres-szövetséget,  Mihály  meg- 
hódolását. A  vajda,  a   színlelésnek   nagymestere,   külsőleg 

1)  SzamosJiözy  IV.  k.  99.  1. 

^)  Később  is  Erdélyben,  minden  egyes  fontosabb  ügynél,  pl.  külföldi 
alkudozásoknál,  óvatosságból  más-más  titkárt  alkalmazott. 

3* 


-     36 


nagyon  szívesen  fogadta  a  követeket,  megkezdette  velők  a 
tárgyalást  s  nem  riadt  vissza  1599.  jmiius  26-án  húséget 
esküdni  a  fejedelemnek,  habár  ekkor  már  jóformán  készen 
volt  a  terv,  melyet  a  vajda  Eudolífal  együtt  szőtt  Erdély 
behálózására.  Június  hó  26-án  kelt  a  hitlevél,  melyben 
—  úgymond  —  ,,Én  Mihály  vajda,  Havaselföldének  ura 
és  az  fölséges  erdélyi,  moldvai  s  havaselföldi  etc.  fejede- 
lemnek lúve  és  tanácsa  .  .  .  esküszöm  az  éVó  istenre,  a  ki 
atya,  fiú  és  szentlélek  egy  bizony  igaz  isten,  hogy  az 
minemű  húséggel,  igazsággal,  engedelmességgel  voltam 
Zsigmond  fejedelemnek,  azon  hűséggel  s  engedelmességgel 
leszek  ű  felségének  is  ez  mostani  fejedelmünknek  Báthory 
Andrásnak  .  .  .  barátinak  barátja,  ellenséginek  ellensége 
leszek."^) 

Mihály  vajda  nem  riadt  vissza  ettől  az  eskütől,  habár 
a  tárgyalás  Eudolífal,  Erdélybe  ütése  felől,  (a  mint  alább 
látni  fogjuk)  ekkor  már  annyira  előhaladt,  hogy  egy  perczig 
sem  lehetett  kétséges  a  vajda  előtt,  hogy  esküszegővó  kell 
lennie.  Húséget  esküdött,  jóllehet,  mihelyt  Endre  a  fejede- 
lemségre jutott,  el  volt  határozva,  hogy  fellép  ellene,  hogy 
felajánlja  kardját  Eudolfnak  Erdély  ellen.  A  király  pedig 
alkalmas  eszközt  látott  a  vajdában  Erdély  meghódítására  s 
most  kétszeres  buzgalommal  igyekezett  őt  a  régi  húségben 
megtartani. 


')  Közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  304.  1.  A  havaseli  rendek  esküjében 
(u.  0.  305.  1.)  foglaltatik  aztán,  „hogy  o  felsége  is  (Endre)  urunkat  ő  nagyságát, 
Mihály  vajdát,  és  szerelmes  fiát  Petrasko  vajdát  ő  nagyságát,  mind  pedig  az  a 
raaradékit  és  minket  is  országostól  abban  az  eontractusban  megtartson,  a  mint 
Zsigmond  fejedelem  idejében  volt."  —  Hurmuzaki  III.  k.  330. 


IV. 

jRudolf  lelki  betegsége.  —  A  prágai  udcar  ellenséges  magatartása  Báthory 
^ndre  fejedelemségével  szemhen.  —  TanácsTzozásoTí  Erdély  megtámadása  felöl.  — 
Mudolf  az  erdélyi  rendeJiet  hűségre  inti.  —  Bocskay  Jcirálypártísága.  —  Hadi 
Jcészűlet  Erdély  ellen.  —  Az  erdélyiek  védelmi  intézkedései.  —  A  pápai  követ 

héketárgyalása. 

Midőn  ebben  az  időben  a  császár-királyról  szólunk, 
íiz  alatt  nem  annyira  a  csak  névleg  uralkodó  Endolf  értendő, 
hanem  maga  a  prágai  udvar,  melyben  az  államügyeket  a 
kedélybeteg  császár  teljesen  miniszterei  kényére  hagyta. 
A  velenczei  követ  már  1596-ban  megírta  róla  a  signoriának. 
hogy  Eudolf  irtózik  a  munkától  s  az  államügyekkel  mitsem 
iörődik/) 

A  császár-királyon  mindinkább  erőt  vett  kedélybaja, 
lelki  betegsége.  Bizalmatlan,  zárkózott  természete  —  melylyel 
mindenkiben  rémet,  árúlót  látván,  csak  magának,  a  maga 
kizárólagos  örömeinek,  gondjainak  élt  —  lassanként  teljesen 
elkülönítette  őt  a  külvilágtól.  A  művészet  alkotásaiban, 
festészetben,  szobrászatban,  ritkaságok  gyűjtésében  gyönyör- 
ködő lelke  hova-tovább  a  divatos  csillagjóslás  s  arany- 
<3sinálás,  a  kor  tudományos  iránya  eme  ferde  kinövéseinek 
tömkelegébe  bonyolódott.  Eégiségeiben,  Erdélyből  gyűjtött 
fermésarany-darabjaiban  találta  legfőbb  örömét.  Betegsége 
1600  körűi  már-már  az  elmezavarral  volt  határos.  Tycho 
Brachenak  ama  csillíigjóslása,  hogy  ő  reá  is  III.  Henrik  sorsa 
vár,  neki  is  egy  barát  orgyilkos  tőrétől  kell  elvérzenie, 
szótszakíttatta  vele  az  utolsó  köteléket  is,  mely  eddig  még  az 
<)mberekhez  fűzte.  Nem  létezett  számára  többé  az  istenháza 
sem,  s  az  imádság  —  mint  maga  monda  —  nem  lelki  meg- 
nyugvást, de  sőt  gyötrelmet  szerzett  számára.  Mindinkább 
embergyűlölővé  vált,  remegett  életeért  lépten-nyomon,  ébren 
és  álmaiban. 2)  Elzárkózott  palotájába,  kertjében  fedett  sétá- 
éi Alheri:  Le  Relazioni  degli  Ambaseiatori  Veneti  ser  I.  Vf.  k.  244. 
*)  L.  GHndely  A. :  Rudolf  der  Zweite  I.  k. 


-     38 


helyeket  csináltatott  magának,  kihallgatásokat  nem  adott, 
külföldi  követek  hónapokig  vártak  audientiára,  a  titkom 
tanács  gyűlésein  nem  jelent  meg;  elzárkózott  tanácsosai 
elől  is  s  nem  bízott  senkiben.  Izgatottsága  néha  az  őrült- 
séggel határos,  s  ilyenkor  nem  tanácsos  szeme  elé  kerülni. 
Két  legbefolyásosabb  titkos  tanácsosát  Eumpfot,  főudvar- 
mesterét  s  mint  ilyet  a  titkos  tanács  elnökét  és  Traut- 
sohnt  kiűzette  udvarából :  Eumpfot  (1600.  szept.)  azért,  a 
miért  ez  sógorát.  Párad eisert  ajánlotta  a  kanizsai  várparancs- 
nokságra, a  ki  aztán  gyáván  feladta  a  várat  a  töröknek. 
Kanizsa  elvesztése  miatt  a  király  annyira  felindult,  hogy 
Eumpfot  méltatlan  ajánlatáért  rögtön  elkergette,  sőt  (a  mint 
Szamosközy  mondja)  azt  a  szerencsétlen  hírmondót:  „az 
ki  az  császárnak  meghozta  volt  az  Kanizsa  (a  török  által 
történt)  bevételét,  lefogta  és  igen  megbakulálta  (megbotozta). 
Ezt  adta  az  hírmondásnak  praemiumját."^) 

Eégi  tanácsosai  elűzése  után  az  újak  elől  annál  inkább 
elzárkózott.  Az  új  főudvarmester  (Liechtenstein  Károly)  a 
komornikot  vesztegeti  meg,  hogy  császári  ura  elé  bocsát- 
tassék. 

Elképzelhető,  hogy  Eudolfnak  eme  lelki  betegsége 
mennyire  késleltette,  sőt  zavarta  az  államkormányzat  gépe- 
zetének működését,  s  az  elődjétől  örökölt  pénzügyi  bajokat 
újabbakkal  tetézte.^) 

A  főherczegek  közül  legnagyobb  befolyása  s  szerepköre 
volt  a  későbbi  királynak,  Mátyásnak,  a  ki  időközönként  s 
éppen  ez  időtájon  is  a  magyarországi  hadak  főparancsnoka 
volt.  Miksa  főherczeg  lengyel  királyságra  törekvésének 
meghiúsulta  után  a  török  ellen  való  harczokban  szerepelt, 
majd    Tirol   kormányát   vezette   s   Erdély    kormányzójává 


^)  Szamosközy:  IV.  k.  126.  152.  1.:  „Romffnak  sógora  volt  Paradeizer^ 
ú  eoinmeudálta  volt  az  kanizsai  tisztre.  Azért  vetette  ki  császár  Romflfot,  hogy 
olyan  hitván  embert  eommendált  volt  arra  az  tisztre.  Ingyen  sem  vítták  és  mind- 
járást megadta." 

Rudolf  császár  indúlatosságára  jellemző  apróságot  jegyzett  fel  Szamosközy 
a  következőkben  is:  „Az  német  császár  pohárnokja,  ki  egy  cseh  úrfi  volt,  előtte 
állván,  int  neki  császár,  hogy  tányírt  hozzon.  Amaz  másfelé  vigyázván,  nem  vötte 
eszében.  Másszor  is  int  az  császár.  Tányért  hoz  azon  közben  az  ifjú  és  hogy 
beadja  volt  az  császárnak,  úgy  vágja  az  késsel  az  poUex  mellett  való  index  (mutató) 
ujját,  hogy  kicsinbe  múlt,  hogy  el  nem  szakadt.  Menten  ment  előle  az  úrfi,  és  egy 
ideig  búdosásban  volt.  Az  midőn  megjött,  sok  idő  múlván,  látták,  hogy  immár 
begyógyult  volt  az  újjá.  (IV.  k.  178.) 

^)  Károlyi  Ár})ád :  Illésházy  István  hűtlenségi  pöre  ez.  m.  8.  s  köv.  11.  élénk 
színekkel  és  példákkal  ecseteli  Rudolf  pénzügyeit. 


-     39 


is  jelöltetik,  de  sikertelenül.  A  többi  főherczegek  Magyar- 
ország ós  Erdély  történetében  kevés  szerepet  játszanak. 

Fontos  szerepet  vittek  az  udvart  környező  tanácsok, 
így  főkép  a  titkos  tanács,  az  udvari  haditanács,  az  udvari 
kamara  s  az  időközönkénti  követségek,  biztosok  (commis- 
sariusok). 

Ezek  voltak  a'főtényezők  a  prágai  udvarnál,  melyek 
a  kedélybeteg  császár-király  nevében  az  államügyeket  intézték 
s  egyebek  közt  Erdély  sorsa  felett  is  tanácskoztak. 

Endre  trónraléptetése  nagy  megütközést  keltett  a  prágai 
udvarban.  A  királyi  méltóság  arczúlütésének  tekintették, 
hogy  Zsigmond,  midőn  követei  éppen  Prágában  járnak  s 
megegyeznek  Erdély  újra  átengedése  tárgyában,  ugyan- 
akkor a  király  háta  megett  és  kijátszásával,  másnak 
—  unokatestvérének  —  engedi  át  Erdély  kormányát.  A 
kiegyezés  létesítése  végett  Prágában  járt  erdélyi  követek 
(Bocskay  István  s  Naprági  Demeter,  fejérvári  püspök) 
visszatérő  útjokban  a  morvaországi  Hodolin  városában 
ápr  hó  16-án  hallották  először  az  erdélyi  trónváltozás  hírét 
s  Bocskay  birtokai  elkoboztatását.  Midőn  pedig  Nagy-íSzom- 
batba  értek,  egyszerre  csak  szemben  találják  <mz  Erdélyből 
küldött  Kamuthi  Farkast,  ki  által  Endre  fejedelemmé  tételét 
kívánta  tudatni  az  udvarnál,  erősen  hangsúlyozván  levelében, 
hogy  nem  jószántából,  csak  a  viszonyok  kényszerítő  hatal- 
mának engedve  fogadta  el  a  fejedelemséget.  A  császár- 
király április  17-én  erre  a  hírre  Dr.  Pezz  Bertalan  udv. 
tanácsosát  tüstént  utánok  küldi  Nagyszombatba  a  további 
tárgyalások  végett,  a  ki  aztán  az  erdélyi  követet  rögtön 
fogságba  tétette.  Pezz  utasításul  nyerte  azt  is,  hogy  Basfdf, 
a  kassai  kapitányt  és  Miháhj  vajdát  a  császár  nevében 
intse  és  figyelmeztesse,  hogy  Erdélyre  vigfjázzanak  s  a 
fondorlatokat  akadályozzák  meg}) 


^)  SzamosMzy:  II.  k.  239.  1.  Endre  levele  Eudolfhoz,  hogy  a  fejedelemség: 
elfogadásában  ,,non  tam  voluntate  nostra,  quam  fatali  necessitate  ducimur." 
Közölve  van  (Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  287.  1.)  a  király  instruetiója  április  17-ről,. 
melyet  dr.  Pezznek,  egyik  legelső  tanácsosának  ad,  mikor  értesült  az  erdélyi 
változásról,  hogy  mit  mondjon  az  erdélyi  követeknek:  „Intelliger  ...  de  indueiis> 
eum  Turea  traetari,  illins  clientelam  repeti,  internuneios  ac  legatos  nltro  eitroque 
juitti,  Oardinalem  non  solum  Poloniea  set  et  Moldavica  amieitia  niti,  matriinonium, 
serenissimae  arehidueissae  patruelis  nostrae  .  .  .  ambire.  Id  si  ita  sese  haberet,, 
non  posse  nobis  non  ingratum  esse,  plurimumque  displieere,  quod  in  nostram  et 
augustae  domus  nostrae  injuriam  ae  despeetum  tenderét."  stb.  „Georgiám  Bastaaai 


—    40     - 

A  prágai  udvar  a  császári  méltóságot  látta  sértve  az 
erdélyi  változás  által,  pedig  a  császár  (mint  Basta  izené 
később  Báthory  Zsigmondnak)  nem  olyan  mint  egy  magán- 
ember, hogy  egy  pohár  borral,  vagy  egy  lakomával  ki 
lehetne  békíteni :  országok  veszedelmével  engeszteltetik  ki 
a  fejedelmek  megbántása.M  Eudolf  a  sértett  fél  maga- 
tartását követte  Endrével  szemben  eleitől  fogva.  Minden 
levelén,  melyet  Endréhez  vagy  az  erdélyiekhez  intéz,  a 
.,nem  alkuszunk"  alapgondolata  tükröződik  vissza.  Május 
7-én  válaszol  Endre  első  megkeresésére  s  arra  hivatkozik, 
hogy  neki  Erdélyhez  régi  joga  és  újabb  jogigénye  van. 
Eégi  joga,  mint  Magyarország  királyának,  mert  Erdély 
Magyarországhoz  tartozik,  miként  a  testhez  annak  tagjai; 
ujabb  jogigénye  a  Zsigmonddal  kötött  szerződés  s  az 
erdélyiek  hűségesküje. ^)  Endre  május  2o-án  újra  esküdözik 
levelében,  hogy  nem  kereste  az  erdélyi  fejedelemséget,  de 
kénytelen  volt  engedni  az  ország  s  Zsigmond  kívánságának 
s  azonkívül  —  írja  meglepő  nyíltsággal  —  észrevettem, 
hogy  az  ország  népe  nincs  egészen  jól  hangolva  felséged 
iránt.  Eudolf  június  15-én  kelt  válasza  az  volt,  hogy  erre  is 
csak  azt  felelheti,  a  mit  már  előbb  írt.^) 

Eudolf  Endrével  szemben  ezen  határozott  álláspontja 
mellett  mindvégig  megmarad.  A  pápa  közvetítése  is  később 


iiostro  jiissu  ac  nomine  .  .  .  eertiorem  faeiet,  ut  nimirum  diligenter  ille  advigilet, 
et  quiequid  o])us  fuerit,  exequatur  .  .  .  Animandus  etiam  Valachiae  vaivoda, 
ut  non  tantum  non  rebus  novis,  quae  in  Transylvania  suscipiantur,  accedat, 
sed  sinistras  machinationes  et  conspirationes  tum  eum  Polonis  et  Moldavis, 
aliisque  diligenter  ohservet,  easdemque  nobis  fideliter  renunciet  et  quantum  in 
se  sit,  impedire  juvet.^' 

M  Szamosközi/ :  IV.  k.  133.  1.  „Az  császár  nem  olyan,  mint  egy  privatus 
aliquis,  hogy  mikor  vetnek  ellene,  mint  egy  hitván  ember  között  való  boszútétel 
egy  lakodalommal  és  boritallal  megbékéltethetik  űket :  országok  veszedelmével 
expiáltatik  az  fejedelmek  megbántása.  Eodoljjhiis  császárnak  tulajdoníttatik  az 
])rioratusság  minden  fejedelmek  között,  ezokáért  tisztessígben  kellene  traetálni 
Rodolphust  Sigismundus,  mert  ez  nem  Jiicsin  dolog"  stl>. 

2)  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  290-291.  1.  közli  Rudolf  első  levelét  Endréhez 
1599.  május  7-ről.  (Quae  Paternitas  Vra.  Rma.  scriliit)  „transactionibus  no))iseum 
antehae  initis  contraria  videantur  .  .  .  Olistricti  nobis  fuere  jurisjurandi  sacra- 
mento  provinciáé  ordines,  .  .  .  dubitandi  causam  habemus,  num  illorum  ad  novam 
istam  ac  repentinam  rerum  conversionem  voluntas  accesserit  .  .  .  Ea  provincia 
Hungáriáé  regno,  cui  divino  coneessu  praesumus,  tanquam  membrum  corpori 
debebatur."  stb. 

8)  Ugyanott  IV.  k.  291.  1.  Endre  levele  Rudolfhoz  1599.  május  23-ról: 
„Sancte  testőr  me  nunqunm  adipiscendi  j^rincipatus  causa  íme  venisse.  .  .  . 
Animadverteram  regnicolas  erga  Mtem  Vrani  C.  non  satis  a/fectos  esse.  Ad 
inserviendi  Mti  Vrae  C.  stúdium  promptam  semper  et  paratam  voluntatem  sum 
declaraturus." 

Rudolf  válasza  ugyanott  293.  1. 


nem  a  lényegen,  csak  a  külszínen  változtatott.  Az,  hogy 
Endrét  a  töröknek  meo^hódolással  vádolták,  csak  ürügy  volt 
a  személyes  bosszú  palástolására. 

A  prágai  udvarban,  mindjárt  Endre  fejedelemmé  tétele 
után,  felvetették  a  kérdést,  hogy  mi  történjék  Erdélylyel 
és  a  bíbornokkal?  Mátyás  föherczeg  egyenként  kikéri  az 
udvari  tanácsosok  véleményét  s  az  6  (máj.  24-én)  Eudolf- 
nak  tett  felterjesztésében  elvileg  már  határozottan  ki  van 
mondva  a  háború,  hogy  Erdélyt  meg  kell  támadnia.  Ez  a 
nevezetes  május  24-iki  jelentés  i-eferál  a  külön  kihallgatott 
tanácsosok:  Schwarzenberg  Adolf, Eédern  Menyhért, Ungnád 
Dávid  és  Dr.  Pezz  Bertalan  véleményéről.  A  két  első  hatá- 
rozottan háborúpárti,  a  két  utóbbi  véleménye  enyhébb  ;  első 
sorban  ugyan  szintén  a  támadást  ajánlják,  de  ha  nem  volna 
elég  hadi  erő,  alternativáúl  a  szép  szerivel  való  megalkuvást 
állítják  fel,  végződjék  az  akár  Endre  lemondásával  s  Erdély 
átengedésével,  akár  pedig,  esetleg,  a  fejedelemségben  való 
meghagyásával. 

Schioarzenherg  sürgeti,  hogy  annyi  néppel,  a  mennyi- 
vel csak  lehet,  siessenek  Felső-Magyarországba,  bízassék 
a  sereg  egy  az  országot,  magyar  szokásokat  s  hadakozási 
módot  jól  ismerő  parancsnokra.  De  nem  kell  az  időt  elmu- 
latni, nehogy  az  ellenség  (t.  i.  az  erdélyi  fejedelem)  előbb 
kiüssön.  Ha  a  sereg  együtt  volna  az  erdplyi  határon,  azok 
is,  kik  félelemből  most  Endrének  meghódolni  kénytelenek, 
bátorságot  merítenének  s  újra  visszatérnének  a  királynak 
letett  hűségeskühöz. 

Eédern  még  tovább  megy.  0  a  bosszúállás  hirdetője. 
A  megcsúfoltatást  —  szerinte  —  melyet  az  egész  osztrák- 
ház, a  római  birodalom,  de  főkép  a  király  Zsigmondtól 
szenvedett,  nem  lehet  bosszulatlanul  hagyni.  Ürügy  van  rá 
elég.  Bár  tették  volna  eddig  is  s  ne  szalasztottak  volna 
el  annyi  kedvező  alkalmat.  Most  Bocskay  húségben  mara- 
dása által  (a  kit  Eudolf  tanácsosává  nevezett  ki)  nyitva 
állanak  az  ő  hatalmában  lévő,  Erdélybe  vezető  utak  és 
várak :  előre  tehát,  lássanak  komolyan  és  késedelem  nélkül 
a  támadáshoz;  annyi  megcsúfolás,  csalás  és  esküszegés, 
elégtételért  ós  bosszúért  kiált.  Meggondolandó  az  is  —  hang- 
súlyozza —  hogy  az  oláh  vajda,  ha  látja,  hogy  nem 
törődnek  Erdélylyel  s  ő  két  ellenség,  a  török  s  erdélyiek 
közé  szorítva,  nem  maradhat  ő  felsége  húségében,  kénytelen 


42 


lesK  a  törökhöz  állani,  vagy  országából  kiloujdosni  s  így, 
ha  Erdély  és  Havaselföld  egyesül  a  törökkel,  Felső-Magyar- 
országra —  melyet  a  török  legközelebbi  hadjárata  czéljáúl 
tűzött  ki  —  nagy  veszély  vár.  A  vészt  csak  Erdély  meg- 
tartása háríthatja  el.  Előre  tehát  Erdély  ellen ! 

Mátjjás  főherczeg  híven  elősorolván  a  királynak  ezeket 
a  véleményeket,  a  maga  részéről  hozzáteszi,  hogy  most 
már  meggondolván  a  kárpótolhatatlan  veszteséget,  kárt  és 
szégyent,  melyet  Erdély  és  Havaselföld  elvesztése  okozna, 
a  Schwarzenberg  és  Eédern  véleményét  teszi  magáévá  ő  is 
s  Erdély  megtámadását  ajánlja,  i) 

Ez  egyetlen  jelentés  teljesen  visszatükrözi  az  udvar 
hangulatát.  Minden  lépés  ebben  az  irányban  halad  ott  fenn. 
A  kardköszörúlés  mellett  azonban  nem  pihent  a  toll  sem. 
Eudolf  aláírásával,  jul.  23-iki  kelettel,  négy  levél  indult 
Erdélybe,  az  összes  rendeknek,  a  nemességnek,  a  székelyek- 
nek és  a  szászoknak  szóló.  Mind  a  négyben  ki  van  fejezve. 


M  E  nevezetes  máj.  2 4-iki  jelentése  Mátyásnak,  a  bécsi  es.  és  k.  hadügy- 
minisztérium levéltárában  van,  1599.  5.  fase.  4.  sz.  a.  Egyes  pontok  belőle:  1. 
„Hat  erstlichen  der  zu  Schwarzenherg  vermeldt  .  .  .  mit  soviel  voleks,  als  man 
niir  kann,  u.  dieser  zeit  auf  dem  fuess  u.  fortzubringen  ist  .  .  .  aus  Undter-  auf 
Ober-Hungern  den  náehsten  weg  gegen  Szolnok  werts  fortziirucken  u.  zu  den 
oberliung.  kriegsvolks  zu  stossen.  ...  És  wirdet  aueh  den  Walachische  Waycoda 
in  Eic.  k.  May.  devotion,  wann  er  vermerken,  dass  man  sich  umh  Siebenbürgen 
mit  ernst  annimht,  u.  "^u  mehrern  sichcrheit,  u.  hoff'nung  seines  lengem  ver- 
hleibens  gebracht  wirdet,  dardurch  erhalten  u.  durch  ine  fürtrefflicher  vorttl 
wider  den  Türckhen  u.  Siebenbürgen  zu  erlangen  sein.  2.  Der  von  Redern 
befündet  den  spott,  so  Sigismundus  Báthori  dem  ganczein  löbl.  haus  Oesterreieh, 
dem  ganezen  Röm.  Reieh  u.  insonderheit  Evv.  May.  angethan  alsó  besc-haffen,  dass 
es  nieht  kann  umbgangen  werden,  aucli  genugsauibe  befüegte  ursach  darzu 
vorhandten  sein,  denselben  wieder  zu  reehen  ....  Wann  das  nicht  alspaldt 
geschieht,  u.  der  Wallachische  Wagwoda  vermercken  lüirdet,  dass  man  sich 
umb  Siebenbürgen  nicht  einnimbt,  u.  er  als  Ew.  Mag.  getreuer  zioischen  den 
Siehenbürger  u.  Türkén  nicht  lenger  verbleiben  kann,  er  auch  noth  halber 
eintiveder  mit  dem  Türcken  sich  vergUchen,  oder  aus  seinem  landt  wirdet 
wüichen  müssen.  Diesen  besorgunden  unhaill,  verderbcn  u.  undergang  Ew. 
Mag.  landt  u.  leüt  durch  erhaltung  des  landt  Siebenbürgen  nunmehr  vorzupauen 
hoch  vonnötten.  8.  Des  Ungnaden  mainung  ist.  dass  man  aiutweder  dle  saehen 
auf  das,  was  bisher  mit  Siebenbürgen  ist.  furgelofifen,  mit  ernst  u.  kriegsmacht 
aussehiere,  oder  dissimuliere  .  .  .  u.  mit  dem  Óardinal  Bathori  giitige  traetation 
pflege  .  .  .  Kundte  er  noeh  daselbst  gelassen  werden.  4.  Dr.  Fezzen  ist  seiner 
vorigen  mainung:  da  man  anderst  die  mittl  zu  ernstliehen  i)rosef[uirung  der 
sachen  hat,  dass  man  solches  nieht  versehieben,  noeh  unterlassen  soll.  Auf  obver- 
melte  absonderliche  undterschiedlich^  mainungen  (fejezi  be  jelentését  Mátyás  főhg) 
hat  ich  mich  in  erwegung  der  jenigen,  was  bisJier  mit  Sigismundo  Bathori  für- 
geloff'en,  u.  des  unwiederbringlichen  verlust,  schadens  u.  spotts,  so  Eiv.  k.  Mag. 
u.  derselben  landt  u.  leutten  wegen  abfall  Siebenbürgen  u.  Wallahag  vor  augen 
icissentlichen  u.  hoch  zu  besorgen  ist,  mit  des  zu  Schwarzenbergs  u.  des  von 
Uedern  mainung  bei  dieser  berathschlagung  allerdings  verglichen,  ihnen  bey- 
gefallcn,  u.  solches  Ew.  k.  May.  in  brüderlichen  gehorsamb  referiern  wollen'-' 
stb.  (Ld.  az  egészet  az   Oklevéltárban.) 


—     43 


hogy  a  király  azt  hiszi,  nem  jószántukból,  de  kényszerítve 
hódoltak  meg  Endrének,  hogy  csak  az  erőszaknak  s  a 
félelemnek  engedtek:  inti  azért  őket,  hogy  józanabb  megfon- 
tolásnak adjanak  helyet  s  térjenek  vissza  a  neki  letett  eskü- 
jökhöz ;  a  megtórőknek  császári  és  királyi  szavával  kegyelmet 
ígér.  A  székelyeknek  még  régi  szabadságaik  megadását  s 
minden  előjogaik  biztosításai  ígéri.  A  szászokat  pedig,  régi 
előjogaik  megerősítésének  ígérete  mellett  figyelmezteti  német 
eredetükre,  intvén  őket,  hogy  mutassák  meg  most,  hogy 
igazi  szászok,  azaz  németek  s  hú  alattvalók.^) 

Az  erdélyieknek  az  utóbbi  rohamos  változások  köze- 
pette valóban  igen  nehéz  helyzetük  volt.  Pár  év  óta  egy- 
mást követték  az  egymással  ellentétes  húségesküvések ;  de 
nem  volt  más  választás,  vagy  esküdni  s  újra  esküdni,  vagy 
fejőket  koczkáztatni.  Zsigmond  lemond  1598  tavaszán,  s 
Erdély  húséget  esküszik  a  királynak ;  ugyanazon  év  nyarán 
Zsigmond  visszajön  s  Erdély  kénytelen  az  ő  húségére  vissza- 
térni. A  következő  év  tavaszán  —  egy  év  alatt  harmad- 
szor —  elhangzik  az  eskü  az  Endre  iránti  húségre  s  most 
íme  újra  a  király  inti  őket,  hogy  térjenek  vissza  a  neki 
letett  húségeskihöz.  Egy  félév  múlva  megint  esküd niök 
kell  Mihály  vajdának:  az  arra  következő  évben  ismét  a 
királynak;  majd  újra  Zsigmondnak;  meg  megint  Eudolfnak 
s  így  megy  még  tovább  is  szakadatlan  sora  az  esküvés-  és 
újra  esküvésnek.  S  a  mit  Bocskay  és  Naprági  megtett,  nem 
tehette  meg  mindenki.  Bocskay  nem  akarta  Endrének  letenni 
a  hitet,  míg  a  király  fel  nem  menti  a  neki  letett  eskü  alól 
s  midőn  Eudolftól  a  felmentés  nem  érkezett,  készebb  volt 
inkább  odahagyni  Erdélyt,  gazdag  uradalmát  s  magyaror- 
szági jószágaira  vonulni  vissza  s  fel  Prágába,  hogy  mint  a 
császár-király  tanácsosa  Erdély  visszafoglalása  felett   foly- 

^  •)  Mind  a  négy  levél  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  309-312.  1.  (Ld. 
az  egészet  az  Oldevéltárhan.)  A  rendekhez  intézettben  (Omnibiis  qui  coacti  et  inviti) 
„aut  vi  aut  metil  defecissent,  veniam  verbo  nostro  eaesareo  ae  regio  promittimus." 
A  székelyekében :  „libertatém  vohis  antiquam  henigne  permittinnis,  et  quidqiiid 
jam  ante  itiivilegionim  habiiistis,  vobis,  si  fidem  vestram  ae  strenuitatem  nobis 
in  his,  qiias  pro  salute  vestra  suseipimus,  expeditionibus  ita  probatis.  integrum 
esse  volumns  et  eonfirmamus."  (Ebben  van  magyarázata  annak,  mért  oly  hív  szolgái 
a  székelyek  Mihály  vajdának,  illetőleg  Rudolfnak.)  A  szászoknak:  „Minimé  dubitamiis, 
qiiin  jiirisjiirandi  nobis  praostiti,  et  originis,  quam  a  Germanis  ducitis,  .  .  . 
memores,  quid  deo,  quid  nobis,  quid  patriae  debeatis,  pie  eogitetis.  Injuria,  si  ad 
íidelitatem  redieritis,  ignoscimus  et  condonamus,  ut  privilegiis  vestris  et  eommodi- 
tatibiis  yos  gaudere  ae  frui,  tanqnam  nihil  a  vobis  peeeatum  fuerit,  velimiis.  Ves- 
trum  igitur  érit  vos  Saxones,  id  est  Germanos,  fidelesque  suhditos  praehere.''  stb. 


44 


tátott  diploiiiatiai  tárgyalásokban  segédkezzék.  A  miért 
Endre  erdélyi  birtokai  lefoglalásán  felül  most  meg  felség- 
sértési pert  is  indított  ellene,  mint  hazaáruló  s  a  Báthory 
Boldizsár  halálának  okozója  ellen. ^) 

.V. 

Az  erdélyi  változás  hírére  nagy  hadi  készületek 
tétettek  az  Erdély  f(^lól  való  végekben.  Mihelyt  Endolf 
április  12-én  Mária  Krisztierna  leveléből  s  ugyanakkor  a 
szathmári  kapitányéból  értesül  Endre  fejedelemmé  tételéről, 
rögtön,  még  ugyanazon  nap  ír  Miksa  főherczegnek  Kassára, 
hogy  Várad  s  általában  az  erdély  felőli  végvárak  mindennel 
elláttassanak.^)  Sürün  követik  egymást  a  király  levelei  a 
főherczeghez,  főkép  a  magyarországi  hadparancsnokhoz. 
Mátyáshoz,^)  továbbá  Basta  Györgyhöz,  a  kassai  kapitány- 
hoz,"*)  Székely  Mihályhoz,  a  szatmári  várparancsnokhoz,  s) 
Felkeresi  a  király  ápril  19-én  kelt  levelével  a  huszti  kapi- 

*)  Ez  ellene  felhozott  vádak  alól  mentegetődző  szép  levele  az  erdélyi  ren- 
dekhez meg  van  a  bécsi  es.  és  k.  hadügyminiszteriumi  levéltár  registratiirájában, 
1599.  okt.  14-éről,  71.  sz.  a. 

2)  Budolf  levele  Miksa  főhgnek  1599.  á])rilis  12-ről.  Mikor  a  levelet  írni 
kezdette,  még  nem  tudtak  az  erdélyi  változásról:  „Evv.  Lieb.  werden  ihren  ehristl. 
eifer  naeh  sieh  alsó  willfáhrig  erzaigen,  damit  die  Siebenbürger  daher  nit  iirsaeh 
nemen  ein  woywodam  aiis  irer  provincia  (daraiif  die  gesandten  bey  der  handlung 
starek  getrnngen)  zu  erwáhlen  oder  fürziisehlagen,  oder  sonst  andere  u.  solehe 
leiith  die  eben  so  stettlieh,  als  der  Türek  selber  ins  mittel  kamen. 

P.  S.  A.  mint  befejeztem  a  levelet,  (folytatja)  akkor  jött  Mária  Krisztiernától 
s  Ferdinándtól,  úgy  szintén  a  szathmári  kapitánytól  jelentés  az  erdélyi  változást 
illetőleg.  Azért  nagyon  szükséges  a  veszély  elhárítása  végett,  hogy  Várad  s  a 
többi  végek,  „aiif  das  ehist"  mindennel  ellátassauak,  Mátyás  íivérünknek  is  írtam 
„damit  sie  mit  dem  von  Schwarzenberg  bey  seiner  vorhabenden  impresa  eorres- 
pondenz  haltén,  damit  nach  beschaffenheit  des  Oberhung.  ii.  Siebenbürgischen 
wesens  auf  notfall  ii.  oceasion  ein  thail  des  voleks  dahin  gewendt  werden  künde." 
(Bécsi  titkos  It.  Hung.) 

")  Budolf  levele  Mátyás  és  Ferdinánd  főhgekhez  1 599.  (április  20.)  Az 
erdélyi  követektől,  a  kanezellártól  (Naprágitól)  és  Boeskaytól  jött  levél,  saját  futáruk 
által,  melyben  megerősítik  a  hírt  az  erdélyi  változás  felől,  az  ország  átadása  felől 
Báthory  eardinálnak. 

Május  19-én  küldi  Budolf  Mátyáshoz  ár.  Pezzt  az  erdélyi  ügyekben 
ífogalm.  a  bécsi  titk.  It.  Hung.).  Mihelyt  elindul  Pezz,  jön  a  tudósítás  az  erdélyi 
követektől,  melyet  Endolf  ái)rilis  20-án  sietve  küld  utána,  hozzá  tévén  „iit  Paulu.s 
Nyárius  quamprimum,  quam  celeriter  possit,  Varadinum  rebus  neeessariis  instruetus 
pergat,  curamus."  (Fogalmazvány  a  bécsi  titk.  Itban.) 

*)  Budolf  Bástának  1599.  máj.  7-én  küldi  a  Báthory  Endrének  s  Naprági 
püspöknek  írt  levelet.  Inti,  hogy  jól  vigyázzon  s  sűrűn  tudasítson.  (Fogaim,  a 
bécsi  titk.  it.  Hung.) 

^)  Budolf  Székely  Mihálynak  1599.  ápril  19.  hogy  vette  ápril  7.  jelen- 
tését, intette  a  huszti  kapitányt  is  állhatatosságra,  s  hogy  a  híreket,  „die  gehei- 
mung",  tudassa  Székelylyel  vagy  Bástával;  csak  animálja  (Székely)  a  huszti, 
nagybányai  s  a  többi  végek  kapitányait  is  a  hűségre  s  vigyázásra.  (Fog.  bécsi 
titk.  It.  Hung.) 

Székely  Mihály  Budolfnak  Szakmar  máj.  19.  1599.  A  felső-magyarországi 
íizetőmesterreí,  egy  hü  huszárját  elküldötte  Husztba,  1000  tallérral. 


—    45     — 

tányt  is,  Szabó  Balázst,  intvén,  hogy  most  kétszeresen 
szolgálhat,  vigyáztasson  szorgalmasan  az  erdélyi  viszo- 
nyokra s  tegyen  jelentést  súrún  a  kassai  vagy  a  szat- 
mári kapitánynak.!)  Mátyás  főherczeg  még  sűrűbben  levelez 
ezekkel  s  a  többi  végvári  kapitányokkal ;  ír  Schwarzen- 
bergnek  is,  a  magyarországi  hadak  fővezérének,  hogy  a 
viszonyok  követelése  szerint  a  dunai  s  alsó-magyarországi 
sereg  egy  része  Erdély  felé  indítassék.  Április  19-éröl 
Bástának  pénz  és  katonaság  mihamar  küldését  igéri,^) 
július  26-án  pedig  már  „az  erdélyi  és  az  oláh  dolgok 
felől"  tett  határozatát  tudja  íratni  dr.  Pezz  udv.  taná- 
csos által.  ^) 

Szóval  nagy  volt  a  készülődés  Erdély  ellen,  melyet 
Magyar-  és  Oláhország  felől  két  tűz  közé  készültek  szorítani. 

Az  erdélyiek  a  veszélyt,  a  támadást  egyedül  Magyar- 
ország felől  várták.  Észrevették  a  felső-magyarországi  készü- 
leteket s  ahoz  képest  ők  is  gondoskodtak  a  végvárak  erő- 
sítéséről. 

Huszt  várát  Szabó  Balázs  szép  ígéretekért '  átadta 
Endrének.  Úgy  tüntették  fel  ngyan  a  dolgot,  mintha  nem 
önkényt  adta  volna  fel,  legalább  a  parancsnok  színleg 
fogságba  tétetett;  de  a  szathmári  kapitány  átlát  a  szitán, 
s  azt  írja  jun.  2-án  a  királynak:  Szabó  Balázs  elfogatása 
csak  „stratagema",  hogy  esküszegését  palástolják;  egy 
született  erdélyinek  sem  kell  hinni  —  teszi  hozzá. ^)  A 
fontos  Husztvára   tehát   Erdélyé  lett  s   ugyancsak  hordot- 


^)  Biidolf  a  Tiuszti  JcopitánynaJc,  ápril  19.  A  mostani  erdélyi  ügyek  ugyan- 
csak kívánják,  „ut  tuam  nobis  constantiam  probes,  et  non  solum  te  ipsum,  tuos- 
qiie,  sed  et  vieinos  aniraes",  tégy  sűrűn  jelentést  Bástának,  vagy  Székely  Mihály- 
nak. (Fogaim,  bécsi  titk.  It.  Hung.)  •—  De  Szabó  Balázs  mihamar  feladta 
Husztot  az  erdélyieknek. 

2)  A  lirály  JBástánaJc  ápril  19.  1599.  „Ut  perieiüi  et  malis,  quae  erum- 
pere  latius  possint,  obviam  eas  .  .  .  rei  pecuniareae  et  militum  nervum  quam- 
primum  mittimus'-'  (fog.  a  béesi  titk.  Itb.  Hung.). 

3    Budolf  BástánaJc  jul.  26.  1599.  (Ld.   Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  Székely  Mihály  le  is  foglaltatta  jószágait  Szabónak.  Szabó  méltatlan- 
kodva írja  neki  jun.  7-ről:  nem  tudom  mire  vélni,  hogy  ngd  én  reám  való 
boszúságában  házamra  küldött,  a  római  császár  híre  nélkííl  házamnál  németeket 
tart,  asztagimat  esépelteti,  az  szemit  elhordatja  és  jobbágyimat  vereti  és  kütteti 
ngd.  Bizonysága  legyen  isten  s  mind  ez  világi  emberek,  hogy  én  semminek  oka 
nem  vagyok,  sem  az  háborúságot  nem  én  indítok  ő  Fölségök  között,  ha  rajtam 
szegezett  ngd.  nem  leszek  én  az  oka,  ha  olyan  esik,  a  kinek  nem  kellett  volna." 
(A  béesi  cs.  és  k.  titk.  Itb.  Hung.) 

Komis  Gáspár  azt  izente  Székely  Mihálynak  Szabóval  való  elbánására 
jun.  3-án,  hogy  a  szamarat  ^nit  beim  hindern,  sondern  vornen  pflegt  man  auf- 
zuzaumben."  (Bécsi  titk.  It.  Hung.) 


-     46    - 

ták  a  várba  a  lövószerszámokat,  port,  golyóbist,  mintha 
a  tatárok  ellen  fegyverkeznének,  a  kik  állítólag  Márama- 
roson  át  betörni  készültek.  Szilágy-Somlyót  is  felszerelték 
s  őrséggel  rakták  meg,  mintha  a  Szilágyságot  ós  Tasnád 
vidékét  féltették  a  tatároktól.  0  Erősítették  a  többi  határ- 
menti ,,ház"-akat,  várdákat,  palánkokat  is. 

Bástához  is  küldöttek  az  erdélyiek  mindjárt,  mihelyt  az 
ellenséges  készülődésekről  értesültek.  Kornis  Gáspár  szemé- 
lyesen ment  hozzá  Tokajba  (aug.).  A  fejedelem  nagyon  fájlalja 
—  jelentette  Kornis  —  hogy  a  császár  azt  hiszi  róla,  mintha 
a  töröktől  zászlót  s  buzogányt  kapott  volna  s  szövetke- 
zett volna  vele  a  keresztyénség  ellen;  az  még  gondolat- 
jában  sem  volt;  a  tárgyalásokkal  csak  feltartóztatni  akarta 
őket  s  a  török  követeknek  feleletet  máig  sem  adott,  meg 
akarta  várni  a  király  s  az  ő  (Básta)  tanácsát,  hogy  mit 
feleljen ;  sőt  minthogy  a  fejedelem  Ibrahimhoz,  a  nagy- 
vezérhez követet  akar  indítani,  küldje  Básta  is  egy  bizal- 
mas emberét,  ki  az  erdélyi  követ  szolgájának  színe  alatt 
a  török  tábort  kikémlelje.  Elmondotta  Kornis  azt  is,  hogy 
Endrével  már  hónapokkal  azelőtt  közölték  bizalmasan,  hogy 
a  király  Erdélyt  erőhatalommal  akarja  elfoglalni.  Kérte 
végűi  Bástát:  járjon  közbe  a  királynál,  hogy  Endrét  lássa 
jó  szívvel  a  fejedelemségben,  ő  kész  ama  föltételek  telje- 
sítésére, a  melyekkel  Zsigmond  kötelezte  volt  magát,  — 
s  nagyobb  biztosság  okáért  adják  Dndréhez  a  Zsigmond- 
tól elvált  Mária  Kriszlierna  fbherczecjnót. 

Básta  rövid,  de  sokat  mondó  felelete  az  volt,  hogy 
csak  ezek  miatt  bizony  nem  volt  érdemes  oly  előkelő 
embernek,  mint  Kornis;  oda  fáradni ;  —  de  azért  meg- 
jelenti a  császárnak  s  a  főherczegnek.^) 

Istvánfi  szerint  Bástának  azt  is  jelentette  Endre,  hogy 
Mihály  vajda  Erdély  elfoglalására  készül,  —  mire  Básta 
azt  felelte  légyen,  hogy  Mihály  szándékaival  legkevésbbé 
sem  ismerős.^} 

^)  Erd.  O.-gy.  Emi.  295.  l.  A  nagybányai  bíró  jelentése  Székely  Mihály- 
nak. „Ez  itezaka  Hiiszt  felé  kétszáz  székelyek  mentenek  által  az  havasokon,  kik 
oda  lóterhekben  lövőszerszámokat,  })ort  és  golyóbist  (vittek)."  „Somlyóra  is  népet 
boesájtottak,  és  lövőszerszámokat  is  hoztak,  s  több  helyekre  is  az  vígekben,  okát 
mondják,  hogy  Szilágyságot  és  Tasnád  vidékit  fíltik  az  ide  ki  való  tatároknak 
reájok  dűlísétől."  stb. 

^)  Jelentés  Mátyás  föhghez  1599.  aug.  (a  bécsi  államltár  Tiiroiea  o.) 
^)  Istvánfi  Miklós:   Bistoria   de   rebns   Ungarieis,   (kölni   kiadás)   737.    1. 
„Miehaelis  animiim  minimé  cognitum  esse  respondit.(Basta)." 


—     47 


Az  Erdély  felett  tornyosuló  vószfelhők  közül  egy  pil- 
lanatnyi napsugár  tört  át,  a  mely  azt  a  reményt  ébresz- 
tette az  új  fejedelem  aggódó  lelkében,  hogy  mégis  csak 
sikerülni  fog  a  császár-királylyal  kibékülni  s  hogy  elhá- 
ramlik  a  Magyarország  felől  fenyegető  veszély.  S  ez  a 
pápa  közbenjárása  volt.  Kelemen  pápa  a  keresztyénség 
érdekének  vélt  szolgálatot  tenni  s  Endre  sorsa  iránt,  már 
bíbornoki  méltóságánál  fogva  is  érdeklődvén,  Malaspina 
püspököt  oly  küldetéssel  indította  Erdélybe,  hogy  az  eshe- 
tőleges  török  szövetségtől  a  fejedelmet  elvonja  és  őt 
Eudolííal  kibékítse.  A  nuntius  útba  ejtette  Prágát  s  a 
királytól  és  főherczegektől  az  Endrével  folytatandó  alku- 
dozásokra formális  instructiot  nyert.  De  a  királynak  ezzel 
korántsem  volt  komoly  szándéka,  csak  a  pápa  előtt  akarta 
fentartani  jó  hirnevót. 

Akármennyire  vádolják  is  Malaspinát  Teutschlander 
és  az  oláh  történetírók,  mintha  egyetlen  czélja  lett  volna, 
hogy  magának  a  bíbornoki  süveg  elnyerésére  szerezzen 
érdemeket  (a  mire  —  ügy  mondják  —  lengyelországi 
követségében  hiába  törekedett) :  az  tagadhatatlan,  hogy 
nagy  erélyt  és  buzgóságot  tanúsított,  hogy  Endrét  a 
királylyal  kibékítse. 

Első  kihallgatása,  aug.  22-én  történt  Gyulafehérvá- 
rott,^)  —  de  a  tárgyalás  eltartott  szeptember  közepéig, 
midőn  aztán  a  közös  megegyezéssel  alkotott  feltételekkel 
(többnyire  Zsigmond  első  prágai  szerződése  alapján)  Kakas 
István  Prágába  küldetett.  2) 

Eudolf  úgy  találta,  hogy  a  pápai  követ  messze  túl- 
lépte a  neki  adott  utasítás  határát  s  legkevésbbé  sem 
érezte  indíttatva  magát  komolyan  gondolni  az  Endrével 
való  kiegyezésre.^) 

A  pápa  közbenjárása  így  a  dolgok  menetén  legfölebb 
annyit  változtatott,  hogy  Eudolf  most  még  óvatosabban 
járt  el  az  Erdély  ellen  való  hadi  készületek  megtételében 
s  igyekezett  úgy  készíteni  elő  Mihály  vajdával  Erdély 
megtámadtatását,  hogy  a  pápa  előtt  magát  menthesse. 


^)  A  kihallgatásról  a  pápai  követ  rögtön  tudósítja  Rudolfot.  [\.  Erd.  O.-gy. 
Emi.  IV.  k.  315.  1.) 

2)  Kakas  István  követségéről  Szamosközy  Tört.  Maradv.  II.  k.  264.  1. 

^)  Eudolf  levele  Mátyás  fölighez  szept.  22-ről  1599.,  küldi  a  pápai  követ 
jelentését,  megjegyezvén,  hogy  a  nuntius  „sieh  zimblieh  aiisgelassen" ;  nem 
emlékszik,  hogy  adtak  volna  neki  oly  messzire  terjedő  felhatalmazást. 


Mihúhi  vajda  cs  a  császár-hirály  sürü  Jcövetváltúsá.  —  A  vajda  felajánlja 
l'ardját  Erdély  ellen.  —  Budolf  elfogadja.  —  Mihály  vajdának  segélypénzt 
utalványoz.  —  A  comhinált  támadás  terve.  —  Básta  magatartása  a  vajdával 
szemben.  —  Mihály  követsége  Bástánál,  s  kívánalmai.  —  Básta  gyanúsítása 
Mihály  vajda  felöl.    —   Az  udvari  tanács   véleménye  a  támadást   s   a  vajdát 

illetőleg. 

Báthory  Endre  ós  Erdély  sorsát  a  Prága  és  Tergo- 
vist  között  sűrűn  és  lázas  sietséggel  folytatott  diplomatiai 
üzenetváltás,  s  ennek  alapján  Eudolf  császár  és  Mihály 
vajda  megegyezése  döntötte  el. 

Már  egy  évvel  ezelőtt,  midőn  Báthory  Zsigmond 
hirtelen  visszatért  Erdélybe,  arra  gondolt  a  prágai  udv. 
tanács,  hogy  Mihály  vajda  által  bosszulja  meg  magát 
Erdélyen,  a  császári  méltóságon  elkövetett  gyalázat  miatt. 
Erre  való  tekintettel  utalványoznak  neki  hadisególy  fejé- 
hen 46,000  tallért/) 

Az  újabb  s  még  nagyobb  sérelem  újra  és  még 
inkább  előtérbe  vonta  a  bosszúállás  kiszemelt  eszközét. 

Nem  lényegtelen  tudnunk:  kitől  származott  a  terv, 
hogy  Erdélyt  Havaselfölde  felől  támadják  meg?  A  forrá- 
sok erről  részint  hallgatnak,  részint  egymástól  eltérőleg 
egyik  rész  Eudolfot,  másik  a  vajdát  mondja  a  terv 
szerzőjének.  Ha  a  királytól  származik  a  terv,  a  vajda  osak 
mint  a  prágai  udvar  vak  eszköze  tűnnék  fel;  ha  a  vajda 
maga  ajánlkozott,  feltehetjük,  nem  az  volt  czélja,  hogy 
másnak  kaparja  ki  a  gesztenyét,  sőt  inkább  az  esetben 
úgy  látszanék,  mintha  a  vajda  akarta  volna  a  királyt  fel- 
használni eszközül  saját  czéljaira.  Pedig  biztosra  vehetjük, 

*)  A  titkos  tanács  véleménye  1598.  nov.  4.  Hurmuzaki:  111.  2.  306.  „Er 
Weyda  ...  mit  vleis  ein  ursaeh  sueoht,  den  Ewer  kais.  Mayestat  erwiesenen 
spott,  an  ime  Sibenbürgen  zu  reehen".  Azért  ajánlják  a  titkos  tanácsosok,  liogy 
a  Kolozsvárt  letett  46,000  tallért  utalványozzák  ki  neki,  hogy  aztán  „er  disz 
gélt  seiner  gelegenhait  naeh  abholen  lassen  sollte**.  Ha  Báthory  Zsigmond  nem 
adja  ki  neki  (mint  Miksa   föhg.  hiszi),  annál  jobb,  legalább  ezen  hajba  kapnak. 


—    49 


hogy  a  terv  megpendítője  —  Erdélyt  Havaselfölde  felöl 
támadni  meg  —  nem  a  király,  hanem  a  vajda  volt.  Ezen 
fordul  meg  a  dolog,  hogy  Mihály  vajda,  mint  egyszerű 
condottieri,  mint  a  király  fogadott  zsoldosa  lép-e  fel 
Erdély  ellen,  vagy  saját  határozott  czéljai  vanak.  Minden 
jel  arra  mutat,  hogy  most  a  vajda  maga  tette  az  aján- 
latot a  prágai  udvarban  követei  által,  hogy  kész  betörni 
Erdélybe  s  azt  elfoglalni  a  király  nevében,  ha  pénzzel 
segítik  s  ha  ugyanakkor  a  császári  seregek  Magyarország 
felől  szintén  támadást  intéznek.^) 

A  tavasz  kezdetétől  (1599.)  sűrűn  jártak  a  követek 
Prága  és  Tergovist  (az  oláh  székhely)  között,  de  nagy 
óvatossággal,  nehogy  a  terv  idő  előtt  elárűltassék.  A  dolog 
le^zinkább  élőszóval  tárgyaltatott;  a  fenmaradt  iratokban 
rendesen  csak  annyi  van,  hogy  a  levélvivő  követ  (vagy 
futár)  élöí^zóval  fogja  megbízatását  előadni.  A  királynak 
áprihs  8-iki  válasza  Mihály  előterjesztéseire  s  kéréseire 
már  czéloz  az  Erdély  ellen  való  hadakozás  eshetőségére. 
Dicséri  felajánlott  engedelmességét  és  készségét.  Az  elmúlt 
évi  hadviselésre  ígért  százezer  forintból  a  hátralevő  részt, 
a  41,000  forintot  engedélyezi  s  ígéri  az  1599.  évre  is  a 
százezer  forintnyi  segélyt,  melyet,  mihelyt  a  törökre  indul, 
vagy  bárhová,  a  hova  a  király  jónak  fogja  látni,  ki  fog 
fizettetni.  Hogy  minden  eshetőségre  menedéke  legyen 
Mihálynak,  neki  adja  Sziléziában  Königsberg  várát  a  hozzá- 
tartozókkal, fiágon  maradékaira  is  átszálló  tulajdonúi. 
Inti  végűi  a  hűségben  maradásra,  s  hogy  legyen  a  szol- 
gálatra készen,  bármerre  szólítaná  a  szükség/^) 

*)  A  velenezei  követ  1599.  jiil.  16.  prágai  jelentése  Hurmuzaki:  Doeii- 
inente  III.  2.  321.  —  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  316.  a  })ápai  követ  aug.  22-iki  jelen- 
tésében, első  audientiájáról  a  fejedelemnél.  Endre  már  akkor  hallott  volt  Mihály 
fondorlatáról :  „Oh'era  ben  verő,  ehe  havendo  inteso  da  un  Gentilhiiomo  Eagiiseo, 
et  da  altri,  che  Michaele  faceve  offerte  in  Corte  Cesarea  d'entrare  in  qiiesta 
Provincia,  et  occuparla  in  nome  di  S.  Maesta.''  stb. 

Istvánfi  szerint  (id.  m.  787.  1.)  „Dieebatur  autem  Miehaél  mox  post 
ingressum  Cardinalis  ad  Oaesarem  nuneios  misisse,  per  quos  illum  Tureieae 
soeietatis  et  elientelae  ambitiis  insimularet:  et  si  Oaesari  videretur,  eum  velut 
occultum  Caesaris  inimicum  et  hostem,  armis  provincia  exturhandum  pol- 
licebatur." 

*)  A  király  levele  Mihály  vajdához  1599.  április  8.:  „Auxiliorum,  quae 
postulastis,  qnaeque  promisimus  nomine  pro  anni  proxime  superioris  expeditione 
centum  millia  taleroriim  eoneedimus  ...  In  hiijus  porro  praesentis  anni  expedi- 
tionem  alternm  tantum,  nimiriim  centum  millia  talerorum  promittimus  .  .  .  ., 
(quae),  si  arma  in  Tureas,  aut  quocunque  nobis  visum  fuerit,  convertas,  perso- 
luturi  sumus  .  .  .  Ut  res  Transylvaniae  suecesserint,"  mindent  elkövetünk  s  bízunk 
hűségtekben,  „ut  ubicunque  res  postulaverit  juxta  desiderium  nostrum  quacunque 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  4 


50    — 


Pedig  április  8-án  még  nem  tudta  a  király,  hogy  a. 
fejedelemséget  Zsigmond  Endrére  ruházta ;  az  első  hír  arról 
április  12-én  érkezett  az  udvarba,  Mária-Krisztierna  főher- 
czegnötól  s  a  szatmári  kapitánytól.  Mégis  ügy  látszik, 
csak  e  levélből  is,  hogy  az  erdélyi  támadás  lehetőségére 
a  szerződésszegő  Báthory  Zsigmond  ellen  még  mindig 
gondoltak. 

Április  8.  és  május  7.  között  újabb  oláh  követségnek 
kellett  megfordulni  Prágában  s  Bécsben,  mely  Erdélyt 
illetőleg  figyelmetkeltő  üzenetet  hozhatott  a  vajdától,  talán 
éppen  már  ajánlatot  a  fegyveres  támadást  illetőleg,  0  niert 
Mátyás  főherczeg  (Bécsből)  május  7-én  azt  írja  Endolfnak, 
hogy  szerinte  Mihály  vajda  Erdély  felől  kinyilatkoztatott 
vélekedése  nagy  figyelmet  érdemel,  ő  (a  főherczeg)  szán- 
dékában megerősítnndőnek  véli  a  vajdát  s  az  erdélyi  viszo- 
nyok ilyetén  alakulása  mellett  a  jó  szolgálatban  minden 
áron  megtartandónak  gondolja.^)  Ugyanakkor  kifizették 
Bécsben  a  követeknek  az  utalványozott  pénzt  is,  hihetőleg  az 
április  8-iki  királyi  levélben  említett  1598-ik  évi  hátralékot 
(41,000  frtot). 

Május  31-én  újabb  oláh  követ  érkezik  Prágába,  Mihály 
vajda  titkos  üzenetével.^) 

A  király  a  vajda  felajánlott  kardját  elvheM  tüstént  el 
is  fogadta.  Június  4-én  válaszol  Mihály  vajdának  követe 
által  tett  előterjesztésére  s  ugyanekkor  saját  küldöttet  is 
indít  hozzá  (Eadibrád  Alajost),  hogy  „általa  biztosabban 
válaszolhasson.'"^)  Ez  időtájban  már  rohamosan  halad  a 
tárgyalás.  Június  12-én  újra  van  mit  írnia  a  királynak  a 
vajdához  (jele,   hogy   a    „közös  titok"    közel   volt  a  meg- 


occasione  cum  vestris  futuri  siíís."  (Fogaim,  a  béesi  titkos  levéltárb.  Hung.  Ld, 
Oklevéltár.) 

*)  A  velenezei  követ  április  21-iki  jelentésében  említ  egy  oláh  követet, 
Hurmuzaki  id.  ni.  líl.  2.  315.  1. 

*)  Mátijásf  főherczeg  levele  Rudolfnak  iBccs  május  7.  1599.):  .,Da  dem 
alsó,  was  des  VVayda  Michael  in  der  Waíaehey  u.  seiner  ereláning  halber  gegen 
den  Siebenbürger  vermeidet  wirdet,  were  er  in  seiner  opinion  u.  intention  billieh 
zu  eonformiren  u.  auf  allé  mittl  u.  weg  zugedencken,  wie  er  hei  so  heschaffenen 
sachen  in  Siebenhürgen  in  guter  devotion  zuhalten  sein  möchte."  (Fog,  a  béesi 
titk.  itb.  Hung.  Ld.  Oklevéltar.  Kivonatok.) 

^)  A  velenezei  követ  jelentése  Prágából  1599.  május  31.  E'  venuta  hieri 
qui  una  persona  mandata  seeretamente  da  Michiel  vaivoda  della  Valaehia.  (Hur- 
muzaki III.  2.  317.  1. »  Június  10-én  is  említ  egy  oláh  követet,  a  ki  a  100,000  frt 
hadisegélyt  sürgette  (ugyanott  318.) 

*)  Biulolftól  Prága  június  4.  1599.:  „Gredentiales  pro  Aloysio  Radibrat." 
(Fog.  a  béesi  tltk.  It.  Hung.) 


—    51 


éréshez)  az  oláh  követ  által  küld  válasz-üzenetet  a  vajdának, 
levélben  csak  annyit:  ,,hátran  előre  a  keresztyénség  ért, 
tőlünk  minden  jót  válthatsz. '-'•^^ 

Mindezen  előkészületek  daczára  Mihály  vajda  időközben 
(június  26-án)  letette  a  hűségesküt  Báthory  Endrének.  De 
csak  azért  —  ügy  magyarázták  Prágában  —  mert  a  török, 
lengyel  és  moldovai  ellenséges  fenyegetőzés  közepette  más- 
ként nem  tarthatta  volna  fenn  magát  Oláhországban,  mint 
Erdély  védnöksége  alatt.  ^) 

De  hűségesküjét  a  vajda  egy  perczig  sem  vette  komolyan 
s  a  tárgyalásokat  Erdély  megtámadása  felől  azután  még 
inkább  siettette,  mint  azelőtt. 

Június  végén  két  követet  küldött  Prágába,  Balogh 
Gergelyt  (a  kit  az  oláhok  Grigoriczának  is  neveztek)  és 
Raguzai  Jánost.  Ezek  július  hó  5-én  érkeznek  Prágába 
(Erdélyen  keresztül  titokban  utazva).  Mihály  vajda  arról  tesz 
általuk  jelentést,  hogy  a  török  békeajánlatokkal  kecsegteti, 
a  lengyel  fenhatóság  alatt  levő  moldvai  vajda  háborúval 
fenyegeti,  de  ő  megmarad  a  császár  iránti  hűségben. 
Eudolf  feltűnően  hosszasan  fogadta  őket  audientián  s 
a  legjobb  biztatásokkal  bocsátotta  vissza.  Szokott  óvatos- 
sággal most  is  csak  szóbeli  üzenetet  bíz  az  oláh  köve- 
tekre, július  8-án  keltezett  levelében  csakis  hűségét  és 
állhatatosságát  magasztalja  a  vajdának  s  pártfogásáról 
biztosítja.^) 

Az  oláh  követek  Bécsben  is  megfordultak  Mátyás 
főherczegnél  s  tőle  is  kedvező  választ  és  biztató  levelet 
vittek  a  vajdának.  Midőn  augusztus  1-je  körűi  Tergovistbe 
visszajutottak,  Mihály  vajda  nagy  örömmel  fogadta  a 
húségét  s  állhatatosságát  magasztaló  leveleket,  mindkettőnek 
pecsétjét  megcsókolta  s  nagy  alázattal  és  sóhajtás  között 
fogadkozott,  hogy  örökre  hú  és  állhatatos  marad  s  vagy 
meghal,  vagy  győzni  fog  a  keresztyénségért.*) 


')  A  király  felelete  a  vajdának  június  hó  12-ről :  ,,Fortiter  itaque  pro 
repuhlica  christiana  pergite,  ac  de  nohis  quidvis  sperate."  (Fog.  a  bécsi  titkos 
It.  Hung.  Ld.   Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  A  velenczei  követ  jetentése  Prága  szept.  6.  (Hurmuzaki  Hl.  2.  324.) 

*)  A  velenczei  követ  július  5.'  és  10-ki  jelentése  értesít  a  követ  érkezéséről 
és  a  „grossissima  audientia"-ról  (Hurmuzaki  Hl.  2.  319.  320.)  Eudolf  július  8-ki 
levele  a  vajdához  közölve  az  Erd.  0.-gy.'Eml.  IV.  k.  307.  1. 

*)  A  M.  V.  udvarában  levő  Darahi  János  jelentése  szerint  Hurmuzaki  HL 
1.  427. 

4« 


ná    _ 


Mielőtt  ez  a  követség  visszaérkezett  volna,  Mihály  vajda 
újabb  követeket  indított  Prágába,  egyik  legbizalmasabb  és 
kiválóbb  diplomatáját  Ovmémi  Pétert  és  egyik  jeles  vitézét, 
a  besliák  hadnagyát  Petneházi  Istvánt,  a  kik  által  Eudolfot 
végső  elhatározásra  kivánta  bírni.  Panaszkodott,  hogy 
védelem  nélkül  tovább  nem  maradhat  meg  Oláhországban 
és  a  császár  hűségében,  mert  egyrészről  a  lengyel  kanczel- 
lártól  függő  moldovai  vajda,  másrészről  a  török  nagyvezér 
fenyegeti,  mint  a  császár  hűbéresét  s  az  ottomán-porta 
nyílt  ellenségét,  s  mert  az  erdélyi  fejedelem  szövetséget 
kötött  a  törökkel.  Minden  oldalról  ellenség  által  van  tehát 
körülvéve.  Ebből  a  helyzetből  szerencsésen  kibontakozni 
csak  ügy  lehet,  ha  Erdélyt  elfoglalják.  Ajánlatot  tesz  tehát 
Erdély  megtámadására  s  a  bíbornok-fejedelem  megöletésére, 
ügy  hogy  ő  egyfelől  (Oláhországból),  a  császári  hadak 
másfelől  (Magyarországból)  támadják  meg  a  fejedelmet  és 
bánjanak  el  ügy  vele,  mint  a  hogy  Ferdinánd  eltétette  láb 
alól  Fráter  Györgyöt.^) 

Eudolf  szívesen  fogadta  a  vajda  ajánlatát,  s  ügy 
látszik  határidőt  is  tűzött  ki  a  két  oldalról  tervezett  támadás 
megindítására,^)  ügy  hogy  Mihály  vajda  most  már  csak  a 
jeladást  várta  a  német  sereg  indulásáról,  hogy  ő  is  Erdélyre 
törjön.  Ezek  a  követek  viszontagságos  utazás  után  (Erdélyben 
elfogattak  s  a  fejedelem  elé  vitettek)  aug.  elején  érkeztek 
Tergovistba  a  császár  levelével.  Eudolf  óvatosságból  most 
is  csak  élőszóval  válaszolt.  Július  23-iki  levelében  mindössze 
megdicséri  a  vajda  állhatatos  hűségét  a  keresztyénség 
iránt  és  ő  iránta  s  biztosítja  a  jutalomról  és  védelméről.^) 
De  ugyanakkor  az  erdélyi  három  nemzetet,  az  összes 
rendeket  és  a  nemességet  külön-külön  levélben  keresi  fel, 
hogy  a  kik  kényszerítve  és  akaratuk  ellen,  erőszakkal  vagy 
fenyegetéssel  az  ő  hűségétől  elvonattak,  térjenek  vissza 
arra  s  bocsánatot  nyernek,  az  ellenkezők  pedig  rettegjenek 
bosszújától.^) 

A  hadi  tanácsnak,  mely  e  tervvel  ismételve  foglal- 
kozott, szintén  az  volt  a  véleménye,  hogy  kettős  támadást 


*)  A  velenezei  követ  jelentése  Prágából  1599.  július  16.  és  31.  (Hurmuzaki 
m.  2.  321.) 

2)  Darahi  János  jelentése,  Hurmuzaki  Hl.  1.  428. 

3)  Közölve  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  307-308.  1. 
*)  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  308.  stb.  11. 


—    53    — 

kell  intézni  Erdély  ellen,  egyrészről  Mihály  vajda,  másrészről 
a  császár  hadaival.^) 

Ezen  tárgyalások  közben,  hogy  ezáltal  mintegy  pressiot 
gyakoroljon  a  prágai  udvar  elhatározására  és  siettesse  a 
támadást  az  ő  részökről  is,  azt  a  hírt  terjeszteté  el  Mihály 
vajda,  (a  mi  szept.  21-én  érkezett  Kassán  át  Prágába),  hogy 
ő  17,000  katonával  már  beütött  Erdélybe.  A  mit  azonban 
nem  sokára  megczáfoltak.^) 

Eudolf  határozatlan  magatartást  követett  az  egész 
tárgyalás  alatt.  Azt  nem  bánta  volna,  ha  Mihály  vajda 
támadást  intéz  Erdély  ellen,  de  ő  maga  nyíltan,  fegyveres 
erővel  támogatni  vonakodott.  Mert  nem  akarta  ezáltal  meg- 
akasztani a  törökkel  megkezdett  béketárgyalásokat,  nem 
akarta  provokálni  a  lengyelt,  s  megsérteni  a  pápát.  Mihály 
vajdát  azonban  váltig  biztatgatta  s  készen  tartotta  a  táma- 
dásra s  csak  a  béketárgyalások  megszakítására  várt,  hogy 
saját  seregeit  is  Erdély  ellen  indítsn. 

Mihály  vajda  a  kitűzött  terminus  elteltével  még  inkább 
türelmetlenkedett  s  szeptember  derekán  újra  követet  küld 
Prágába,  kincstárnokát  Stojkát.  Ez  okt.  elején  ugyancsak 
sürgeti  és  sietteti  az  udvarnál  a  császári  seregek  megindí- 
tását, mert  másként  Mihály  vajda  sem  támadhat  s  Havascl- 
földét  sem  tarthatja  meg  a  császár  iránti  húségben. 3) 

A  császár-király  most  is  csak  biztat  és  minden  jót 
ígér.  Az  október  6-án  visszabocsátott  oláh  követtel  Marino 
Jánost  küldi  követségbe  a  vajdához,  titkos  megbízatással, 
levélben  újra  csak  annyit  irván :  számíthafsz  állandó  párt- 
fogásunkra, bármi  főri énnek  is.'^) 

Daczára  eme  sűrű  üzenetváltásnak,  bizonyos,  hogy  a 
dolog  az  elvi  megállapodás  stádiumában  volt  csak,  hogy 
a  király  saját  hadainak  parancsot  a  támadásra  nem  adott 
volt  s  ezt  a  törökkel  és  erdélyiekkel  folytatott  béketárgya- 
lásoktól tette  függővé.  Szamosközynek  igaza  van,  midőn  azt 
mondja,  hogy  a  türelmetlenkedő  Mihály  vajda  nem  a  király 


^)  A  velenezei  követ  jelentése  aug.  16.  (Hurmuzaki  l\l.  2.  323.) 
^)  Hurmuzaki  Hl.  k.  2.  325.  1. 

^)  A  velenezei  követ  jelentése  okt.  2.  (Hurmuzaki  UI.  k.  2.  326.  1.) 
*)  Erd.   O.-gy.   Emi.   IV.   k.    326.  1.    „A   nobis  perpetuam  iwotectionem, 
quicquid  evenerit,  expectetis.'-' 


54     — 


határozott  parancsodra,  de  nem  is  akarata  ellen  vetette  el  a 
hálót  s  támadott  Erdélyre. 0 

A  dolog  menete  ez  volt:  Báthory  Endre  trónrajutá- 
sának hírére  Magyarország  felől  komoly  készületeket  tesznek 
az  Erdélybe  ütésre;  időközben  Mihály  vajda  ajánlatot  tesz 
Erdély  elfoglalására;  erre  felhagynak  az  előbbi  tervvel,  — 
elfogadják  a  vajda  ajánlatát,  annál  is  inkább,  mert  így 
jobban  lehet  palástolni  a  dolgot  a  külföld  előtt  s  főkép  a 
pápánál,  Mihály  vajdára  hárítván  a  dolog  ódiumát. 

Szamosközy  azt  is  tudja,  hogy  combinált  támadást 
terveztek,  t.  i.  hogy  Havaselfölde  felől  a  vajdának,  Magyar- 
ország felől  pedig  Bástának  s  a  király  hűségében  levő 
Bocskay  Istvánnak  kellett  volna  együttesen  Erdélyre  támad- 
niok.^)  Ez  tényleg  tervben  volt,  de  határozott,  kiforrott 
nem  volt  még  akkor,  midőn  a  vajda  megunván  a  hosszas 
tárgyalásokat  és  huza-vonát,  egymagában  is  rászánta  magát 
a  táraadásra.  Bocskay  István  október  2-án  elindult  a  prágai 
udvarból,  hogy  az  erdélyi  határon  résen  álljon  s  párthí- 
veivel a  vajdához  csatlakozzék.  0  volt  kiszemelve  a  császár- 
király részéről  Erdély  kormányzójául. 3) 

Básta  is  be  volt  avatva  a  király  és  Mihály  vajda 
között  folytatott  titkos  tárgyalásba.  Egy  juhus  26-án  kelt 
királyi  rendelettel  együtt  jelentést  kap  Pezztől,  az  erdélyi 
dolgokat  és  az  ..oldhof-^  illetőleg.  Szeptember  7-én  Básta 
maga  is  ír  Pezznek,  hogy  mit  tart  ő  szükségesnek  a 
Mihály  vajda  Erdélybe  töréséhez  s  tudakozódik  a  király 
részletes  véleménye  iránt,  kérvén  parancsát,  Felső-Magyar- 
országon maradjon-e,  vagy  alább  vonuljon  ?  A  király 
(szeptember  16-án  kelt  levelében)  feltűnő  határozatlansággal 
Bástára  bízza,  hogy  Kassán  maradjon-e,  vagy  serege  leg- 
hívebb részével  Erdélyhez  közelebb  mozduljon,  —  „a  mint 


*)  Szamosközy:  II.  k..  269.  1.:  „Miehaél  niora  impaíiens  non  expeetatis 
gerjiianicis  aiixiliis  siiapta  inole  et  eunetatione  semper  tardis,  quo  tantae  rei  glóriáin 
ipse  priiiius  et  solus  defloraret,  non  juhente  tunc  quidem,  sed  non  invito  tamen 
Caesaré,  piignae  aleam  jecit,  felieiterque  perfecit." 

Istvánfi  szerint  (id.  ra.  737.  1.)  Miehaél  V.  sive  permissu  Caesaris,  sive 
non,  iillis  ejus  expeetatis  mandatis,  ambitiosi  faeti  eertus  ac  douiinationis,  quam 
aniiiio  conceperat,  praeproperiis,  exereitura  eoégerat,  ut  provinciám  aruiis  invadere, 
Caesarisque  imperio  in  speciem,  re  autem  vera,  —  uti  exitus  doeiiit  —  sihi 
siibjicere  posset. 

^  SzamosUzíj:  lí.  k.  268.  1. 

')  A  velenezei  követ  október  3-iki  jelentése  szerint  (HunnuzaJci  III.  k. 
^.  327.  1.) 


~     55     — 

inkább  szükségesnek  látja"  —  s  levelezzen  e  felől  Mátyás 
fóherczeggel.^) 

Kudolf  Mátyás  föherczegnek  maga  is  tudtára  adja, 
hogy  arra  az  esetre,  ha  Mihály  vajda  Erdélyt  megtámadja, 
Bástának  segélyére  keh  sietnie.^) 

Nemsokára  oda  módosítja  rendeletét,  hogy  Eásta  sere- 
gének egy  részét  indítsa  Erdély  felé,  ő  maga  azonban 
maradjon  Felső-Magyarországon.^) 

Látszik  a  dolog  menetéből,  hogy  valamiként  a  prágai 
udvarnak,  ügy  Bástának  sem  volt  nagy  kedve  Erdély 
megtámadásához,  ő  jobb'  szerette,  hogy  a  vajda  kaparja 
ki  a  gesztenyét  a  tűzből;  serege  sem  volt  elég.  Egész 
meglepetve  érzi  magát,  midőn  (szeptember  15-én)  Mihály  tói 
kövelek  érkeznek  hozzá,  hogy  miért  nem  küld  segélysereget, 
—  a  vajda  már  több  nap  óta  Erdély  határán  áh,  teljes 
fegyverben  s  csak  azt  várja,  hogy  Básta  jelt  adjon  a 
támadásra.  Hozzá  téteti  a  vajda  egész  nyomatékkal,  (a  miből 
egy  szó  sem  volt  igaz),  hogy  a  török  császár  kínálgatja  a 
7.ászlóval  s  neki  akarja  adni  Oláhország  meüett  Moldvát  és 
Erdélyt  is,  ha  hozzá  áll,  —  a  mely  ajánlatokra,  ha  cserben 
hagyatik,  kénytelen  lesz  ráállani.  Ha  katonaságban  nem 
tehetik,  legalább  pénzben  küldjenek  segítséget,  mert  neki 
népe  elég  volna,  csak  lenne  miből  fizetnie  őket.*)  Básta 
válaszában  pénzsegélylyel  biztatja  a  vajdát,  katonákat  most 
iiem  küldhetvén ;  legyen  nyugodt  —  üzeni  neki  —  ő  felsége 
bizonyára  nem  hanyagolja  el  az  ügyet,  ha  már  egyszer 
kezébe  vette  volt,  ha  kissé  talán  késnék  is. 

Básta  a  vajda  követeit  szép  szóval  elégíti  ki;  de  annál 
inkább  látjuk  Mátyás  föherczegnek  (szeptember  15.)  tett 
jelentéséből,   hogy  mennyire  mást  várt  ő  Mihály  vajdától. 


^)  Rudolf  levele  Bástához  Pilsna  1599.  szeptember  16.  (Bécsi  titk.  Itb. 
fog.  Hung.) 

=*(  Eiidolf  Mátyásnak  Pilsen  1599.  szeptember  16.  „Zum  Fali  der  Weyda 
in  der  Walaehey  einen  einfall  in  Siebenbürgen  tliue,  er  der  Basta  alsdenn  ime 
mit  seinem  untergebnen  kriegsvolek  beyspringen  soUte.'*  (Eredetije  a  bécsi  áll, 
Itrban  Hung. ) 

•'')  Hurmumki:  III.  k.  2.  326. 1.  A  velenezei  követ  október  2.  jelentésében. 

*í  Mihály  vajda  követei  (Székely  János  és  Prybék  Mátyás)  által  többek  közt 
a  következőket  üzente  Bástának: 

1.  miért  nem  küldték  a  segélyt  „dem  besehelienen  entsehluss  naeh"; 

2.  tudósit,  hogy  „etliche  viel  tag"  egész  seregével,  ágyúival  és  hadifelszere- 
lésével az  erdélyi  határon  áll  és  várja  naponként  „des  Obristverwalters  sehreiben, 
wann  er  solle  íortrucken" ;  stb.  stb. 

Básta  felelete  Mihály  v.  üzeneteire  ugyanott,  (másolatban  a  bécsi  cs.  és  k. 
titkos  levélt;! rban,  Hung.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


-     56     - 

A  vajdában  nem  tud  bízni,  mert  —  ügy  mond  —  nyilván- 
való, hogy  a  bíbornoknak  hűséget  esküdött  s  csak  nem  rég 
is  azt  a  hirf  feiyeszfeffe  el,  7wgj/  Erdélyt  már  megtámadta 
s  most  ilyen  követelésekkel  lép  fel.  Azt  hiszem  —  folytatja 
Básta  —  hogy  a  kardinállal  titkos  egyetértése  van  s  ez  a 
követküldés  sem  czéloz  mást,  mint  hogy  a  mi  helyzetünket 
és  czéljainkat  kifürkészsze.  ^) 

Nem  azt  czélozta;  de  minden  áron  bele  akarta  vinni 
a  császáriakat  is  Erdély  megtámadásába.  Ezért  küldte 
végül  egyik  főemberét?  kincstartóját  Stojkát  követségbe.  Ez 
előbb  Mátyás  főherczeget  kereste  fel  Bécsben,  azután  a 
császár-királyt  Prágában  s  nyomatékosan  sürgette  a  vajda 
kívánalmainak  teljesítését,  azzal  fenyegetőzvén,  hogy  a  török 
nagyon  csábítgatja  magához  Mihály  vajdát,  —  ne  kénysze- 
rítsék, hogy  csakugyan  átálljon. 

Türelmetlenül  sürgette  a  határozott  választ.  Felpana- 
szolta, mily  rosszul  esik  urának,  hogy  az  erdélyi  támadást 
oly  sokáig  hüzzák-halasztják,  midőn  ő  régóta  hadi  készen 
áll  a  határszélen  s  minden  pénzét  kiosztotta  zsold  fejében 
katonái  között,  így  15,000  frtért  3000  kozákot  fogadott,  a 
kik  a  bíbornokhoz  szítottak.  Végül  vádat  emel  a  vajda  Básta 
ellen,  a  miért  tőle  nemhogy  segélycsapatokat,  de  még 
feleletet  sem  kapott.  Básta  áruló,  — üzente  a  vajda  —  a 
ki  7000  arany  forintot  fogadott  el  a  bíbornoktól.  Határozzon 
ő  felsége:  kell-é  az  ő  szolgálata,  vagy  nem  s  vagy  küldjék 
a  megígért  segélypénzt,  vagy  oldozzák  fel  hűség-esküje 
alól  s  akkor  adjon  neki  a  császár  nyílt  levelet,  hogy  nem 
ő  rajta,  hanem  ő  felsége  szolgáin  múlt  a  dolog  s  ő  kénytelen 
lesz  a  töröknek  meghódolni. 

Október  4-én  végre  összeült  az  udvari  tanács,  hogy 
tüzetes  tárgyalás  alá  vegye  az  erdélyi  dolgokat,  —  hogy  mi 
történjék  egyrészt  az  erdélyi  fejedelemmel  Malespina  által 
folytatott  egyezkedéssel,  másrészt  a  törökkel  való  béke- 
tárgyalással s  harmadszor  Mihály  vajda  tervezett  táma- 
dásával? 

Az  udvari  tanács  véleménye  abban  összpontosul,  hogy 
Erdélylyel    nem   szakítandó    meg   egészen   a   pápai   követ 

*)  Básta  jelentése  Mátyás  főherezegnek,  a  Mihály  vajda  követeiről  s  azok 
kívánalmairól.  („Casehau  15.  sept.  1599."!  „Ich  kann  des  Walachen  sein  gemüett 
nit  recht  ergründten,  weil  dersclb  viit  soUcher  umbstandigkeit  umbgehet"  stb. 

(Eredetije  a  bécsi  esász,  és  kir.  titkos  levéltárban  Huiig.  Ld.  Oklevéltár, 
Kivonatok.) 


57    - 


által  folytatott  tárgyalás,  de  siettetni  kell,  hogy  4 — 6  hét 
alatt  bevégződjék ;  a  törökkel  se  szakítsák  meg  a  béketár- 
gyalást, s  míg  ezek  eldőlnek,  Mihály  vajda  pénzzel  segítendő 
s  türelemre  intendő,  hogy  ha  a  béke  (mihez  kevés  a  remény) 
megköttetnék,  ő  is  bele  foglaltatik  s  uralma  biztosítva  lesz ; 
ha  a  tárgyalások  dugába  dőlnek  (a  mitől  tartani  lehet), 
további  segély  nélkül  nem  hagyják ;  az  idő  mihamar  meg- 
hozza, mi  lesz  a  további  teendőd) 

Ezzel  az  üzenettel  indult  Prágából  okt.  6-án  az  oláh  s 
a  mellé  adott  császári  követ  Marino  János. 

Ebből  világosan  látszik,  hogy  Erdély  megtámadása 
Mihály  vajda  által  elhatározott  dolog,  nyílt  titok  volt,  de 
az  udvarnál  még  nem  látták  arra  az  időt  elérkezettnek. 
A  pápára  való  tekintetből  a  béketárgyalást  erőszakosan 
megszakítani  nem  akarták,  de  olyan  föltételhez  szabták,  a 
mi  alig  volt  teljesíthető.  Azt  kívánták  ugyanis,  ho^iy  a 
bíbornok-fejedelem  bizonyítsa  be  húségét  az  által,  hogy  a 
törökkel  szakítson,  seregét  a  császáriakkal  egyesítse  és 
Szolnok  vagy  más  valamely  magyarországi  vár  ostromára 
siessen,  a  hová  az  „oláh"  is  segítségül  fog  küldetni.  E 
czélból  november  végéig  fegyverszünetet  engedélyez  a 
császár,  hogy  az  ^alatt  a  béketárgyalás  befejeztessék.^) 

Mihály  vajda  azonban  már  tovább  ment  az  Erdély 
ellen  való  hadi  készülettel,  mintsem  a  visszalépésre  csak 
gondolni  is  akart  volna;  ő  tovább  várni  nem  akart  s  a 
támadást  egymagában  is  megindította. 


M  Közölve  Hurmuzaki:  „Doeiiiii.  Istoria  Romanilor"   ezímű  m.   III.  kötet 
334—339.  1. 

2)  Rudolf  Malespinának  Prága  1599.  október  9.  Erd    O.-gy.  Emi.  IV.  kötet 


327.  lap. 


VI. 

Az  erdéhfi  állapotok.  — Emidre  jóhiszeműsége.  —  Első  tanácsosa,  Komis  Gáspár 
állítólagos  árulása.  —  Endre  gyanakodását  a  vajda  hüségesküdözéssel  altatja 
el.  —  Követségek.  —  A  vajda  elhiteti,  hogy  a  tőrökre  készül;  hadiszereket  s 
katonákat  nyer  Erdélyből.  —  Mihály  vajda  támadását  sietteti.  —  Kémlelő  oláh 
követek  Erdélyben.  —  Táborba  szállása  s  Erdélybe  ütése. 

Báthory  Endre  jámbor  jóhiszeműséggel  maga  készí- 
tette magának  a  sírt.  Ez  nemcsak  képletesen,  de  szósze- 
rinti értelemben  is  szomorú  valósággá  vált.  Politikai  martyr- 
halált  szenvedett  testvérének,  Boldizsárnak,  ezüst  koporsót 
és  díszes  síremléket  készíttetett  s  azon  maga  is  dolgozott 
gondtalan  óráiban;^)  nem  is  álmodván,  hogy  magának 
készíti.  Mihály  vajda  húségesküjében  megbízva,  a  császár- 
király lyal  és  a  törökkel  folyamatban  lévő  béketárgyalások 
által  elringatva,  csöndes  gondtalanságban  élte  napjait. 
Kijárt  vadászni  s  pisztrángot  fogni,*  a  gazdag  lako- 
mákban s  jó  borokban  szerfelett  dúskálódott;  gyulafejérvári 
palotáját  restauráltatta ;  az  Ompoly  vizét  Sárdról  Fejérvárra 
vezető  csatornát  ásatott  Genga  Simon  olasz  műépítész 
terve  szerint. 

Nem  sejtette,  hogy  ebből  a  békés  foglalkozásból  nem 
sokára  csatazaj  ragadja  ki.  Azt  hitte,  csak  Magyarország 
felől  fenyegetheti  veszély,  onnan  is  oszladozni  látta  a  vész- 
felhőket  a  láthatáron.  Ot,  a  ki  a  vallásos  nemes  gondol- 
kozásnak, az  őszinte  nyílt  jellemnek,  emberszeretetnek 
példányképe  lehetett  volna,  élettapasztalás,  életbölcseség 
hiányában  könnyű  játék  volt  elaltatni,  rászedni  oly  lelketlen 
ravasz  cselszövőnek,  a  bizantinismus  iskolájában  nevekedett 
alattomos  tettetőnek,  kétszínű  álbarátnak,  s  esküszegőnek, 
a  minő  Mihály  vajda  volt,  —  főkép  midőn  környezetében, 
legfőbb  tanácsosai  között  is  voltak,  a  kik  nagyon  kétes 
jóindulattal   viseltettek   iránta.   Ezt  jól  tudták  az  udvarnál 


*j  Szamosközy:  II.  k.  279.  1. 


59 


(maga  Bocskay  jelentette^)  s  ezekre  számított  Mihály 
vajda  is. 

Első  tanácsurát,  Kornis  Gáspárt,  a  fejedelem  mostoha- 
öcscse,  lífjú  János,  nyíltan  árúlónak  nevezte.^)  Az  egykorú 
történetíró  Somogyi  Ambrus  határozottan  árulással  vádolja 
Kornist,  hogy  midőn  Mihálynál  követségben  járt,  személyes 
gyűlöletét  a  fejedelem  iránt  elébe  tette  hazája  jólétének 
s  maga  tüzelte  Mihály  vajdát,  hogy  Erdélybe  törjön  s  a 
bíbornok-fejedelmet  úzze  ki,  s  hogy  Kornis  Osomortáni 
Tamást,  egy  székely  nemest,  a  ki  a  vajdához  követségbe 
küldetett,  rábeszéhe,  hogy  mondaná  azt  a  vajdának,  mintha 
Endre  azt  üzenné  és  parancsolná,  hogy  Havaselföldéből 
rögtön  távozzék,  mert  a  vajdaságban  sem  ő,  sem  a  török 
meg  nem  túri.  Vádolja  továbbá,  mintha  Kornis  írta  volna 
meg  Mihály  vajdának,  hogy  mikor  van  a  legalkalmasabb 
idő  az  Erdélybe  ütésre,  s  hogy  a  Szeben  alatti  csata 
előtt  is  az  erdélyi  sereg  állásáról  pontosan  tudósította 
volna  a  vajdát.^) 

Ezeket  a  súlyos  vádakat,  ha  nem  is  látjuk  igazolva  a 
többi  forrásokból,  sem  pedig  az  események  tanúságából : 
annyi  bizonyos,  hogy  Kornis  nem  tartozott  a  fejedelem 
őszinte  hívei  közé ;  már  választása  ellen  is  felszólalt  a 
meggyesi  országgyűlésen,  a  törökkel  való  alkudozást  is 
rossz  szemmel  nézte,  —  szóval  megmaradt  Endre  alatt  is 
mintegy  királypártiiiak  s  később  is  ő  lett  egyik  legbuz- 
góbb  zászlóvivője  Rudolf  ügyének  Erdélyben.  Erdély  elfog- 
lalása után  Mihály  vajda  szolgálatában  is  első  volt  a 
magyarok  közúl.  Sennyei  Pongráczról  is  (ki  szintén  a  legelső 
tanácsurak  egyike  volt)  azt  mondja  Somogyi  Ambrus,  hogy 
hasonszőrű  ember,  mint  Kornis.'^) 


M  Hurmuzali:  EL  k.  2.  323-324. 

')  Simigianus  (Somogyi)  Ambrosius:  História  rerum  Ungaricarum  et 
Transylvaniearum  189.  1.  JfQú  J.  „Casparum  Kornis  proditoreni  nominans  et 
inelamitans,  ae  fraternae  eaedis  (t.  i.  Boldizsárnak)  reum  dietitans,  vehementer 
ostendit  atque  exaeerbavit." 

^)  Simigianus  id.  m.  189—190.  1.  Kornis,  mint  követ  „Michaele^n  Vaivodam 
subdole  contra  Andreám  principem  exaeerbavit,  imo  ex  suo  cerebro  multa 
confmxit,  edocens  illum,  guomodo,  quihus  mediis,  qualive  occasione  esset  irrum- 
pendum  in  2'ransylvaniam."  „Thomam  Osomortáni  .  .  .  evoeabat  et  doeebat  .  .  . 
Andreám  hoc  jubeie  et  mandare,  ut  Michael  relicta  Transalpina  confestim 
excedcret,  alioquin  captum  etiam  adducturum.^' 

Somogyi  úgy  adja  elő,  mintha  formális  összeesküvés  lett  volna  Endre  ellen. 

*i  Simigianus  id.  m.  191.  1.  Sennyei  „eiusdem  farináé  homo"  (mint 
Kornis  Gáspár.) 


60 


De  Endrének  legnagyobb  ellensége  önmaga,  boldog- 
talan jóhiszeműsége  volt.  Eácz  János,  a  vajda  magyar 
származású  titkára,  idejekorán  jelentette  neki,  mi  készül 
ellene  Tergovisten  és  Prágában J)  Jól  vigyázzon  felsé- 
ged —  írja  neki  Tergovistről  1599.  aug.  elején  —  mert 
a  császár  a  vajdával  valami  fondorlatot  készít  fenséged  s 
az  én  kedves  hazám  ellen.  Óvakodjék  a  németektói  s 
fogassa  el  a  vajda  követeit  és  futárjait  s  az  udvarában 
lévó  titkos  árúlókat  s  küldjön  valakit  ide,  a  kinek  élő- 
szóval mindent  elmondhassak.^)  Endre  elótt  ez  hihetetlen- 
nek látszott,  bízott  a  vajda  hűségesküjében  s  mindössze 
annyit  tett,  hogy  a  postákra  vigyáztatott.  El  is  fogták 
így  a  Prágából  visszatérő  oláh  követeket  Örmény  Pétert 
és  Petneházy  Istvánt,  a  kiknél  Eudolfnak  jun.  23-iki 
és  Mátyás  főherczegnek  egy  levele  volt;  de  a  levelek 
nem  kerültek  elő,  mert  Petneházy  a  Mátyás  főherczegét 
(elrejteni  vagy  széttépni  az  őrök  miatt  nem  tudván)  lenyelte, 
a  királyét  azonban  Örmény  ügyesen  elrejtette  s  megvitte 
urának. 

A  vallásos  lelkületű  bíbornok-fejedelem  mintha  csak 
bűnnek  tartaná  még  kételkedni  is  annak  az  embernek 
hűségében,  a  ki  arra  megesküdött  „az  élő  istenre,  a  ki 
atya,  fiú  és  szentlélek  egy  bizony  igaz  isten"  s  esküjéről 
ünnepélyes  oklevelet  állított  ki,  mind  maga.  mind  pedig 
bojérjai  nevében  (jun.  26-án)  s  a  ki  a  hozzá  küldött  köve- 
teket a  legmézes-mázosabb  üzenetekkel,  a  legerősebb  hűség- 
esküdözésekkel  bocsá4;otta  vissza. 

A  feköltött  gyanú  mégsem  hagyta  egészen  nyugodni 
a  bíbornok- fejedelmet  s  Palatics  Györgyöt  követségbe 
küldötte  Mihály  vajdához,  hogy  szándékát  kifürkészsze, 
s  hogy  a  császárral  való   kibékülésre  nézve  az  ő  közben- 


^)  SzamoHközj/  II.  k.  íi95.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  328.  1. 

Ráez  János  kegyetlenül  megszenvedett  később  ezért  s  azért,  hogy  a  Szeben 
alatti  csatát  megelőzőleg,  átallott  honfitársaihoz.  Mihály  v.  kezébe  került  és  ő 
„az  fejérvári  ])elengér  alatt  igy  ölette  meg,  hogy  az  térdében  mindkét  lábát,  és 
az  kezét  mindkét  könyökében  elvágatta  és  iigy  hattá  az  pelengér  alatt.  De  mihelt 
az  egyik  lábát  elvágták,  mindjárt  megholt.  Mikor  igy  vagdalnák  tagonként,  naizy 
hirtelen  egy  fekete  komondor  ott  terem  az  oláh  drabantok  között,  azok  mindjárt 
oly  igen  megrémülnek,  hogy  hanyathomlok  az  vár  felé  kezdenek  befutni.  Ez 
komondort,  mondják,  hogy  az  Rácz  János  anyja  ördögsígivel  cselekette  volna 
az  fia,  megszabadításáért.  De  nem  tehette  szerét.  Az  anyja  akkor  Érdélben  volt, 
és  azután  az  vajda,  hogy  valami  ördögsíget  ne  cselekedjék  rajta,  megölette  volt." 
(Szamosközy  IV.  k.  111.  1.) 

'^)  Hurmuzaki  III.  1.  427. 


61     — 


járását  is  igénybe  vegye.  Ugyanakkor  török  követek  is 
voltak  Tergovistben.  Így  Miiiály  vajda  két  oldalról  szoron- 
gattatván, a  német  sereg  indulásáról  pedig  semmi  hírt 
sem  vévén,  az  ámítás  szokott  fegyveréhez  nyúlt.  Palatics- 
csal  elhitette,  hogy  a  legjobb  indulattal  viseltetik  az  erdélyi 
fejedelem  iránt  s  hogy  ezt  bebizonyítsa,  a  nála  lévő 
Darahi  János  által  ilyen  levelet  íratott  a  császárnak: 
„Felséges  császár!  Báthory  bíbornokot  én  szorgalmasan 
megfigyeltem,  mint  felséged  hű  szolgájához  illik,  de  sem- 
mit sem  észleltem  nála  felséged  hűsége  ellen.  Ö  és  országa 
hú  alattvalói  kivannak  lenni  felségednek.  Könyörgök  azért, 
hogy  felséged  csilapítsa  iránta  erős  haragját,  fogadja  kegyébe 
és  pártfogásába,  nehogy  a  török  örvendezzen  a  viszály  felett." 

Ennek  a  levélnek  másolatát  Palatics  elküldötte  a  feje- 
delemnek: az  eredetit  pedig,  hoo:y  ne  gyanakodjék,  az  ő 
szállásán  írta  és  pecsételte  meg  Darahi  s  elküldöttek  Erdé- 
lyen keresztül  egy  futár  által,  a  kinek  azonban  a  vajda 
titokban  megparancsolta,  hogy  Kassánál  tovább  ne  menjen 
s  a  németek  készülődéséről  siessen  őt  értesíteni. 

így  altatta  el  a  fejedelem  gyanúját  maga  és  a  néme- 
tek iránt.  Ugy  hogy  Palatics  a  vajda  jóindulata  felől 
teljesen  megnyugtatóan  referált  s  ezt  mondta  a  kardinálnak : 
„én  bizony  semmi  népit  nem  láttam,  hanem  vagy  három- 
száz gyalogja  vagyon." 

Midőn  pedig  ez  a  futár  visszatért  és  azt  a  hírt  hozta, 
hogy  a  német  hadak,  melyet  Nagy-Károly  vidékén  az 
erdélyi  határon  állottak,  Esztergom  felé  távoztak,  a  vajda 
elhatározta,  hogy  egymagában  támadja  meg  Erdélyt. 
Zsoldosait  megeskette  s  az  erdélyi  havasok  alatt  különféle 
helyeken  szétosztotta  s  maga  Ploestibe  tette  át  székhelyét. 

Itt  találta  őt  az  erdélyi  fejedelem  újabb  követe,  Sennyei 
Pongrácz,  a  kit,  hogy  mit  se  vegyen  észre  a  hadi  készüle- 
tekből, éjjel  vezettetett  be  a  városba,  és  még  ugyanazon 
éjjel  bocsátotta  is  el,  őt  is  elámítván  esküdözései  által, 
hogy  nincs  mit  félniök  tőle  az  erdélyieknek.^) 

S  valóban  Sennyei  Pongrácz  azzal  tért  vissza  hava- 
seli  követségéből,  hogy  a  vajdának  rosszul  esik,  hogy 
esküje  daczára  is  kételkedik  benne  a  fejedelem ;  —  hogy 
emelhetné  ő  kezét  Erdély  ellen,  hisz  az  nyújtott  neki  mene- 


ti Darahi  János  jelentése.  Hurmuzaki  III.  1.  428.  1. 


6-> 


déket  üldöztetésében ;  annak  köszöni  vajdaságát ;  kész  hű- 
sége bebizonyítására  akár  egyetlen  fiát  és  feleségét  kezesül 
Erdélyben  küldeni,  csak  Endre  is  küldje  testvérét,  Istvánt, 
eléjök  a  Yöröstoronyba,  a  hová  a  kitűzendő  napra  ő  is 
olviendi  családját,  hogy  ott  Báthory  Istvánnal  személyesen 
találkozván,  némi  titkos  dolgokat  vele  megbeszéljen  s  aztán 
családját  kezéhez  adja.  Sőt  hűsége  bizonyítására  arra  az 
átkozódásra  fakadt  a  vajda,  hogy  isten  öt  oly  nyomorú- 
ságba sülyeszsze,  hogy  eledele  fia  húsa,  itala  vére  legyen, 
ha  az  erdélyieket  megcsalná.^) 

Sennyeit  is  elvakították  e  magashangű  szólamok,  ügy, 
hogy  Endre  előtt  oda  nyilatkozott,  hogy  fejét  kész  lekötni 
Mihály  vajda  hűségére/)  Kornis  Gáspá^,  egy  ujabb  követ- 
ségből visszatérve,  nemkülönben  ,,horét  engedi  lenyúzatni'\ 
ha  Mihály  esküszegő  s  hűtlen  lenne/) 

A  vajda  pedig,  hogy  a  lelketlen  megcsúfolást  teljessé 
tegye,  elhitette  a  fejedelemmel,  hogy  a  török  ellen  akar 
támadást  intézni  Bulgáriába  s  kérte,  hogy  küldjön  azért 
neki  harczedzett  vitézeket  s  űjonczokai,  úgyszintén  alkal- 
mas kapitányokat  és  hadiszereket.  És  Endre,  hogy  saját 
együgyűséget  s  tanácsosai  és  követei  páratlan  vakságát 
betetőzze,  a  vajda  kéréséhez  híven  küldözte  a  katonákat, 
a  fegyvert,  önmaga  ellen,  szállíttatott  a  vajdának  ágyú- 
kat, lőport,  dobokat,  zászlókat  s  más  hadi  szerszámokat. 

A  vajdának  legjelesebb  katonái  éppen  a  magyarokból 
kerültek  ki,  mert  a  fejedelem  megengedte  neki  az  Ei-dély- 
ben  való  hadfogadást  s  néhány  vezérségre  alkalmas  kapi- 
tánynak (pl.  Makó  György  és  Gergely,  Lugasi  Ferencz 
és  többeknek)  ő  maga  engedte  meg,  hogy  a  vajda  zsoldjába 
léphetnek.^)  Ezek  előtt  a  vajda  természetesen  titkolta  valódi 
szándékát  s  mindig  a  török  ellen  való  készülődéssel  taka- 
rózott. A  zsoldjába  lépett  magyar  kapitányok  egyike,  Mikó 
János  mégis  átlátott  tervein  s  figyelmeztette  arra  levélben 
a  fejedelmet;  de   ez   ártatlansága   érzetében    vakon   bízott 

*)  Szamosközíj  Tört.  Maradv.  II.  k.  277.  l;  s  utána  Bethlen  Farkas  id. 
m.  IV.  k.  295.  1. 

*)  Szamosközy  id.  m.  IV.  k.  277—278.  1.;  Senieius  et  ipse  eapitis  peri- 
culo  se  ohstrinxit,  si  unquarn  id  ille  tentaturus  sit. 

^)  Bethlen  F.  id.  m.  IV.  k.  297.  Vitám  etiam  siiam  faeile  se  impositiirum 
affirmare  (mondja  Kornis.  atque  spondere  pro  Miehaele  V.,  nihil  quidquam  tale 
illum  intendere,  atque  statuere  velle,  quod  si  aliter  íieret,  vivő  sibi  corium  detra- 
heretur  in  ignominum  sui  nominis.  • 

*)  Szamosközy  id.  m.  U.  k.  272.  I. 


63    ~ 


a  vajda  húségesküjóben.  Csakis  ily,  együgyűséggel  hatá- 
ros jóhiszeműség  mehett  történhetett  meg  az  a  sajátságos 
eset,  hogy   saját   fegyvereivel   és   katonáival   verjék   meg. 

A  vajda  a  váratlan  meglepetésre  építette  tervét.  Ügye- 
sen titkolta  tehát  szándékát  az  utolsó  perczig,  még  saját 
tanácsosai  és  katonái  előtt  is.  A  követségek  és  császári 
üzenetek  tartalmát  senkivel  sem  közölte  s  ,,űgy  elosztotta 
volt  népit  Havaselföldiben,  hogy  önnön  köztök  ó  magok 
is  az  szolgáló  rendek  nem  tudták,  kik  és  mennyin  van- 
nak, —  csakhogy  az  híre  inkább  el  ne  menne."  Az  erdé- 
lyiekkel szemben  a  váratlan  meglepetés  teljesen  sikerűit 
is.  A  fejedelmet  jóhiszeműségében  végkép  megerősítették 
a  fennebbi  követségek.  Az  ellenkező  híreknek  nem  adott 
hitelt.  —  A  Háromszéken  lakó  Béldi  János  „szolgáját  tar- 
totta szüntelen  Havaselföldiben  kémségben ;  egy  néhány- 
szor meghozta  azt,  hogy  (Mihály  vajda)  Erdélyre  készül, 
kit  Béldi  értésire  adott  az  kardinálnak,  de  nem  hitte.  0 
maga  is  Béldi  bejött  udvarhoz,  megmondta,  mint  vagyon 
az  dolog.  Mond  neki  kardinak  ne  higyje  János  uram 
kegyelmed,  hiszen  most  jött  Sennyei  Pongrácz  onnét,  azt 
mondja,  hogy  jó  szívvel  vagyon  hozzánk  az  vajda." 0 

Ezzel  az  élhetetlen  jóhiszeműséggel  ásta  meg  Báthory 
Endre  magának  a  sírt. 

Mihály  vajda  Erdély  és  fejedelme  teljes  hadi  készű- 
letlenségét  látva,  siettette  az  Erdélybe  ütést,  hogy  a  várat- 
lan meglepetéssel  biztosítsa  magának  a  győzedelmet. 


De  mi  fejti  meg  a  vajda  hirtelen  való  támadását  ? 

Mert  á  császári  udvarból  követei  biztatásokat  hoztak 
ugyan  bőven,  de  újabb  pénzküldeményt  nem,  s  a  támadást 
illetőleg  türelemre  való  intést,  addig,  míg  a  béketárgyalás 
jobbra  vagy  balra  eldől.  Bástától  is  csak  azt  hallhatta, 
hogy  katonaságot  nem  küldhet,  pénzért  lépéseket  tesz  a 
császárnál,  a  combinált  támadásról  pedig  Básta  tudni  sem 
akart.  Hogy  mégis  elhatározta  Mihály  vajda,  hogy  már 
most  támadólag  fellép :  annak  magyarázatát  egyrészt  a  vajda 
jellemében  és  czéljaiban,  másrészt  a  viszonyok  alakulásá- 
ban találjuk  meg. 


^)  Szamosközy  IV.  k.  112.  1. 


Ü4     - 


A  pápa  közbenjárásáról  tudomása  volt;  hogy  a  tár- 
gyalás szépen  halad  ós  sikerrel  biztat,  az  nem  volt  ínyére 
s  tartott  tőle,  hogy  a  kiegyezés  még  létrejöhet  a  király 
és  Endre  között  (e  végből  volt  az  országgyűlés  is  hirdetve 
okt.  18-ára  Gyulafej  érvárra) :  s  ö  ennek  minden  áron  elibe 
akart  vágni.  Katonája  volt  elég,  a  kik  úgyis  húzták  a  zsol- 
dot. A  pénzsegély  felől  határozott  biztatást  hoztak  követei 
Prágából.  Hogy  Básta  nem  mozog,  annak  egyrészt  még 
örülhetett,  mert  csekély  erejével  segíteni  nem  sokat  tudna, 
de  Erdély  meghódítása  esetére  ellenőrizni  igen  is  tudná. 
A  kölcsönös  gyűlölet  is  hamar  lángot  vetett  a  két  nyers 
harczos  között.  Önző  terveire  nézve  a  vajdának  jobb  volt 
(bár  e  miatt  elégedetlenséget  színlelt),  hogy  egyedül,  a 
király  felső-magyarországi  kapitánya  és  hadai  nélkül  hajtsa 
végre  Erdély  meghódítását. 

Biztos  reménynyel  kecsegtette  és  siettette  őt  Erdély 
készűletlensége  is.  Erdélybe  küldött  követei,  Damianus 
visztier  (főkincstárnok)  és  Préda  posztelnik  (udv.  marsai) 
által  (szept.  25.)  azzal  kerete  meg  Endrét,  hogy  csapatait 
engedje  Erdélyen  keresztül  Ibrahim  basa  ellen  Magyar- 
országba vezetni,  a  hová  őt  a  császár  segítségül  hívta. 
Endre  erre  azt  felelte,  hogy  Marországon  nincs  szük- 
ség ő  reá,  jobb  szolgálatot  tehet,  ha  a  Dunán-túlra  Bulgá- 
riába üt,  s  ott  harczol  a  török  ellen.  ^) 

Egy  újabb  kémlelő  követség  okt.  elején  járt  Erdély- 
ben, hogy  kifürkészsze  a  fejedelem  s  az  erdélyiek  hadi 
készületét  és  erejét.  Ez  a  követség  (ravasz  és  eszes  első 
tanácsosa,  Mihálcsa  krajovai  bán  és  Eácz  György,  testőr- 
ségének parancsnoka,  kik  s/ínleg  azt  kérték,  hogy  bizto- 
sítsa a  fejedelem,  hogy  a  míg  urok  Bulgáriában  hadakozik, 
Erdély  felől  mitől  sem  tarthat)  azzal  a  hírrel  tért  vissza, 
hogy  Endre  hadait,  melyeket  a  magyarországi  hadi  készü- 
lődések hírére  összehívott,  a  szászsebesi  táborból  haza 
bocsátotta,  s  hogy  okt.  18-ikára  országgyűlést  hirdetett, 
melyen  a  császárral  kötendő  béke  felett  kívánt  határozni.  2) 

Az  erdélyiek  szemét  még  ezek  a  kémlelő  követségek 
sem  bírták  felnyitni.  A  gyanút,  a  mit  ezek  felköltöttek,  elosz- 


*)  Bethlen  id.  m.  IV.  k.  320.  l.  Istvánfí,  Miklós  id.  m.  737.  1.  szerint  azt 
mondotta  a  vajda,  hogy  a  császár  parancsára  Magyarországba  kell  vezetnie 
seregeit,  azért  bocsássa  Erdélyen  át. 

»)  Bethlen  Farkas  id.  m.  IV.  k.  314.  1. 


-     65 


lattá  a  vajda  az  ő  tulajdonkópeni  czólját  kifürkészni  küldött 
erdélyi  követnek,  Osomortáni  Tamásnak  (okt.  9-én)  adott, 
békéről  esküdöző  feleletével.^) 

Mihály  vajda  tehát  nem  akarta  a  jó  alkalmat  elsza- 
lasztani; az  időt  nagyon  alkalmasnak  találta  a  támadásra. 
Báthory  Endre  mit  sem  sejt  és  készületlen,  —  a  király 
elvben  elfogadta  ajánlatát  s  bár  határozott  parancsot  a  táma- 
dásra még  nem  adott,  jó  indulattal  viseltetik  s  készíti  a 
pénzt.  Básta  ugyan  nem  fog  segédkezni  a  Magyarország 
felől  való  támadással,  de  nem  is  lesz  nyűg  a  nyakában,  a 
biztosra  vett  győzelem  esetén. 

Voltak  ugyan  a  vajda  környezetében  is,  kik  intették  és 
kérték,  állana  el  a  tervezett  Erdélybe  ütéstől;  de  ha  nem 
ellensúlyozta  volna  is  ezeket  biztatásaival  első  tanácsosa, 
Mihálcsa  bán.  —  Mihály  ügy  sem  tágított  volna  most 
már.  Neje,  Stanca,  egy  nemeslelkű,  szelíd  nő,  könyek 
között  kérte,  tegyen  le  tervéről,  mert  Erdély  megtáma- 
dása jog-  és  méltánytalan;  —  emlékeztette  férjét,  hogy 
Erdély  volt  az,  a  mely  menedékhelyet  nyújtott  nekik, 
midőn  Sándor  vajda  elől  menekültek;  hogy  a  Báthoryak 
pártfogása  segítette  őt  a  vajda-székbe,  hogy  Erdély  men- 
tette meg  Szinán  basa  támadásakor.  Hogy  nem  borzad 
vissza  jóltevői  ellen  emelni  kezét;  hogy  nem  fél  az  isten- 
től, a  ki  azért  előbb  vagy  utóbb   megbünteti.?!^) 

De  bár  kanczellárja,  Theodosius  logofet  is  hasonlókép 
intette  a  vajdát,  szándékában  nem  ingathatták  meg. 

Mihály  vajda  el  volt  határozva,  s  tetthez  látott. 

Az  országba  szerteszéjjel  elhelyezett  hadait  hirtelen 
Ploestibe  gyűjtötte  össze,  hogy  felettök  szemlét  tartson. 
Seregének  színe-java  magyar  (székely)  volt,  a  kapitányok 
nagy  része  is,  a  kik  a  török  ellen  sok  szép  győzelmet 
vívtak  Mihály  zászlai  alatt.  3)  A  zsoldos  sereg  különben  az 


^ )  Bethlen  id.  m.  IV.  k.  3.33.  1.  az  említett  szombati  nap,  melyen  Osomor- 
tánit  fogadta  a  vajda,  okt.  9-ére,  nem  (mint  Bethlen  mondja)  11-ére  esett.  {^Kulcsár 
krónikája  ugyanerről  89.  1.) 

2)  SzamosUzy  II.  k.  286-287.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  387.  1. 

^)  Kulcsár  krónikájában  (90.  1.)  előszámlálja  a  vajda  seregében  levő  magyar 
főtiszteket  a  következőképen :  A  Gergiesén  való  katonáknak  kapitánya  Makó  György 
vala ;  utána  való  ka])itányok :  Tárkány  István,  Tamásfalvi  János,  Nagy  Demeter 
és  Kiss  Gergely.  A  floresti  katonáknak  pedig  Nagy  Bálint  volt  kapitányok; 
hadnagyok  Horváth  György,  Kiss  János,  ezenkívül  egynéhányan.  A  besliák 
hadnagyok  volt  Petnehazy  István.  —  Szamosközy  (TI.  k.  290.  1.)  még  Kidéi  Pétert 
és  Szindi  Jánost  említi.  Utána  Bethlen  F.  (IV.  k.  335.  1.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  5 


66     - 


összes  szomszédos  nemzetbeliek  tarka  vegyületéből  állott: 
oláh,  magyar  (főkép  székelyek),  lengyel,  rácz,  kozák 
zsoldosok  váltogatták  seregében  egymást.  A  magyar  kato- 
nák nagy  száma  teszi  érthetővé  azt,  a  mit  források  egy- 
hangúlag álKtanak,  hogy  a  vajda  még  indulásuk  napján 
sem  nyilatkoztatta  ki  seregének,  hogy  ki  ellen  akarja 
vezetni  őket.  Mindössze  legfőbb  tisztjeit  avatta  be,  de  az 
egész  sereget  megeskette,  hogy  akárhova  követni  fogják 
s  hívek  lesznek  a  hadjáratban.  Némelyek  szerint  (és  ez 
valószínű)  azt  mondotta  katonáinak,  hogy  Erdélyen  át 
Magyarországba  vezeti  őket,  a  török  ellen;  mások  szerint 
(a  mi  hihetetlen),  hogy  a  császár,  mivel  Endre  fejedelem 
megbékélt  a  törökkel  s  ő  többé  Havaselvén  nem  maradhat, 
Magyarországon  rendelt  neki  helyet,  oda  kell,  hogy  elkí- 
sérjék.^) 

Jellemző,  hogy  miként  kötelezte  le  és  lelkesítette 
katonáit.  Azt  a  hírt  terjesztette  el,  hogy  a  császár  négy 
havi  zsoldot  ajánlott  fel  jutalmul  minden  egyes  katonának 
a  rendes  hópénzen  felül,  ha  a  vállalat  jól  fog  sikerülni. 
Kapitányait,  hadnagyait  ajándékokkal  és  barátságos  hízel- 
kedésekkel,  szép  szavakkal  édesgette.  Szolgáinak  azt  mondo- 
gatta, hogy  urakká,  nagy  emberekké  teszi  őket,  ha  hívek 
lesznek.  „Ha  a  dolog  sikerülni  fog,  nem  ügy  fognak  többé 
utánatok  kérdezősködni,  hogy  hol  van  ez,  vagy  amaz ; 
hanem,  hogy  hol  van  az  úr?  mit  csinál  az  úr?"  — 
Ilyen  eszközökkel  oly  lelkesedést  és  ragaszkodást  ébresztett 
katonáiban,  hogy  nem  volt  egy  sem  közöttük,  a  ki  akár 
édes  hazája  ellen  fegyvert  ne  fogott  volna  mellette.  így 
ámította  el  a  magyarokat,  a  kik  nagy  részének  felesége, 
gyermekei,  szülei  és  javai  voltak  abban  az  országban,  a 
mely  ellen  készült. 

Hadikészen  álló  seregében  volt  1100  magyar  huszár, 
1000  magyar  gyalog,  800Ó  szabad  hajdú ;  oláh,  rácz,  kozák 
zsoldos  (lovas  és  gyalog)  vagy  23,000,  azonkívül  néhány 
ezer  főt  tett  saját  testőrsége  s  a  bojárok  bandériuma,  mely 
utóbbiaknak  buzogány  és  dárda  volt  a  fegyvere  s  lova- 
sok voltak. 

Mielőtt  pedig  ehndúlt  volna,  legfőbb  gondját  arra 
fordította,  hogy  a   székelyeket  csatlakozásra   bírja.  E  vég- 


^)  Kulcsár  krónikája  90.  1. 


67     - 


bői  is  csaláshoz,  oklevél-hamisításához  foh^amodott.  Meg- 
parancsolta Darahi  Jánosnak,  hogy  ö  felsége  a  császár 
nevében  egy  levelet  írjon,  melyben  a  székelyek  régi  szabad- 
ságának s  önkormányzatának  visszaállítása  ígértetik,  a  király 
nevében,  úgy  mint  azt  a  régi  magyar  királyok  engedélyez- 
ték s  a  mi  a  Báthoryak  által  megsemmisíttetett.  Darahi  a 
hamis  levelet  a  vajda  szigorú  rendeletére  megírta,  Örmény 
Péter  a  pecsétet  és  a  császár-király  aláírását  ügyesen 
utánozva  hamisította,  a  vajda  pedig  az  így  készült  álle- 
véllel  a  sorsukkal  elégedetlen  székelyeket  lépre  csalta. 
Volt  seregében  zsoldon  egy  írástudatlan  székely  nemes, 
Hamar  István;  ezzel  közli  először  ezt  az  állevelet,  meg- 
mutatja neki  a  levél  pecsétjét  és  aláírását  s  elhiteti  vele 
a  dolgot.  Aztán  a  székelyek  közé  küldi,  hogy  adja  hírúl 
az  ő  nevében  is,  hogy  ő  felsége  ígérete  szent  és  vissza- 
vonhatatlan, kételkedni  benne  nem  lehet  s  ő  sürgetni  fogja, 
hogy  az  végre  is  hajtassék. 

S  ez  oly  titokban  történt,  hogy  arról  a  megnevezett 
beavatottakon  kivúl  senki  sem  tudott  a  székelyek  fellá- 
zadásáig. 

A  régi  szabadságukért  rajongó  székelyeket  sikerült 
elámítani.  De  mielőtt  szövetkeztek  volna,  kikötötték,  hogy 
a  köztük  emelt  két  várat  lerombolhatják,  úgy  szintén  a 
nemesek  udvarházait  s  az  urakat  leölhetik,  mert  csak  úgy 
lehet  tartós  és  erős  az  ő  szabadságuk.  A  vajda  mindenbe 
beleegyezett  s  a  székelyek  húséget  esküdtek  s  híven  is 
szolgáltak.  ^) 

Elindulása  előtt  a  török  támadástól  is  biztosítani  óhaj- 
totta elhagyandó  országát.  S  e  végből  követet  küldött  a 
portára,  s  bevádolta  az  erdélyi  fejedelmet,  hogy  el  akar 
szakadni  a  szultán  húségétől,  a  császárral  alkudozik  s  ö 
e  miatt  megbüntetése   végett   indul   Erdélybe   seregével.^) 

így  felkészülve  seregével  Ploestiről  kelet  felé  Bodza- 
vásárára (Buzeu)  indult  s  a  Bodza  szoroson  át  hirtelen 
beütött  Erdélybe  (okt.  17-én^),  a  nélkúl,  hogy  a  határon, 
vagy  a  szorosban  legkisebb  ellenállásra  talált  volna. 


^)  A  szentanú  Darahi  János  jelentése;  Hiirmuzaki  III.  k.  1.  431.  1. 

2)  Miles:  Siebenbürgisehe  Würgengel.  237.  1. 

^)  Den  16.  Oetobris  fortgerueekt,  und  den  17.  in  Siebenbürgen  ankhumben. 
(Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  330.  1.  Jelentés  M.  v.  betöréséről.)  Darahi  jelentése  sze- 
rint okt.  19-én  érkezett  a  hír  Brassóból  Fehérvárra,  hogy  a  vajda  a  Kárpátokon 
átkelt.  Hwrmuzaki    III.  1.  4-28.  —  A  császárnak  Kassáról  1599.  nov.  5.  írt  olasz 

5* 


68    - 


Elsö  táborhelyéül  erdélyi  földön  Béldi  János  rétjét 
választotta  a  Bodza-szorosban,  mely  gazdag  legelőül  kínál- 
kozott a  lovaknak.  Innen  Makó  Györgyöt  s  vele  két 
háromszéki  nemesembert,  Havassalyi  Istvánt,  Dömöllyi 
Istvánt  és  még  Tamásfalvi  Jánost  a  székelyek  közé  kül- 
dötte, hogy  őket  felizgassák  s  csatlakozásra  bírják,  ellen- 
kező esetben  a  Székelyföld  feldúlásával  fenyegetőzvén. 
Nem  is  volt  nehéz  az  elégedetlen  háromszéki,  csíki  s 
gyergyai  székelységet  régi  szabadságuk  visszaállításának 
ígéretével  fellázítani.  Tömegesen  gyűltek  a  vajda  zászlai 
alá,  lerombolták  a  fékentartásukra  épített  háromszéki  („Szé- 
kely-bánja") várat  s  tömegesen  siettek  a  vajda  serege  után 
Fogaras  és  Szeben  felé. 

A  vajda  igen  sokra  becsülte  a  székhelyek  csatlakozását 
s  irántuk  mindig  annyi  figyelmet  és  kitüntetést  tanúsított, 


jelentés  s  annak  német  kivonata  szerint:  okt.  19-én.  kedden  jött  30,000  emberrel 
Erdélybe  és  20-án  Brassó  mellé  szállott.  (HurmuzaJd  III.  1.  .344.  és  340.  1.) 

A  marelie-ronte  pontos  megállapítása  különben  alig  lehetséges,  a  források 
zavaros  előadása  mellett.  Jobbára  csak  a  hét  napjait  említik,  a  hónap  hányadikát 
nem.  Kulcsár  krónikájában  mindössze  egy  fix  pont  van.  a  Szeben  alatti  r-sata 
napja:  okt.  28-a;  Szamosközynél  is  ez  és  a  havasba  felvonulás  napja,  szerinte: 
péntek,  október  22-e.  (Úgy  látszik,  mindkettőjök  tudósítása  egy  kíízös  forrásra 
vihető  vissza,  a  Kulcsár  által  említett  Szindi  János  írására.) 

Kulcsár  szerint: 

kedden  =  (okt.  19?)  M.  v,  Ploestiben    szemlét   tart  s   katonáit   meg- 

esketi. 

csütörtökön   =  (21.)  a  havas  alá  száll. 

pénteken       =  (22.)  „nagy  szélvízben"  a  havason  felvonulni  kezd, 

szombaton     =  (23.)  táborba  szállás  Bodzán,  a  Béldi  rétjén, 

vasárnap       =  (24.)  Prázsmárra  szállás, 

hétfőn  =  (25.)  szúnyogszegi  táborozás, 

kedden  =  (26,)  Fogarason  átvonulás, 

szerdán         =  (27.)  Szeben  alatt,  fegyverszünet, 

csütörtökön   =  okt.  28.  a  csata  napja. 

SzamosJco.ii/  szerint : 

pénteken    '  =  XI.  kai.  nov.   (=   okt.   22.)    felvonulás    a   havasba   nagy 
zivatarban. 

szombaton     =  (okt.  23.)  Béldi  rétjén. 

vasárnap       =  (24.)  Prázsmáron, 

hétfőn  =  (25.)  Szúnyogszegen  való  táborozás, 

kedden  =  (2(5.)  előnyomulás  Fogarason  át, 

szerdán         ^  (27.)  a  Vöröstorony  előtt:  fegyverszünet,  alkudozások, 

csütörtökön   =  okt.  28-án  ütközet  Szeben  alatt. 

Bethlen  F..  mint  rendesen,  ebben  is  Szamosközyt  követi. 

Tratisch  szerint: 

okt.  19.  (hibásan  28.)  szt.  Lukács  napja,  kedd  =  Prázsmári  táborozás, 
„     20.  =  a  brassói  követség  a  táborban, 
„     21.  =  Czejden  (=  Feketehalom). 
„     22.  — =  Sárkányon  táborozás. 
„     23.  =  Fogarason  át  Keríz-ig  vonul. 
„     28.  =  Szeben  alatti  csata. 


-     69     - 

hogy  a  székely  kérelmezőket  levett  kalappal  hallgatta  ki 
és  mindenben  pártfogolta  őket  későbben  is.^) 

A  vajda  másodszor  Príizsmáron  ütött  tábort.  Oda  hívatta 
Brassó  elöljáróit,  hogy  a  várost  magának  hódoltassa.  A 
szászok  élelmiszereket  s  egy  szekér  ágytakaró  pokróczot 
hozva  ajándékba  a  sereg  számára,  jelentek  meg  a  vajda 
előtt  s  kérték:  ne  kívánja,  hogy  a  fejedelemnek  adott 
hitöket  megszegjék,  intézze  el  előbb  iigyét  a  kardinállal; 
magok  részéről  ígérték,  hogy  semmiféle  ellenséges  lépést 
nem  tesznek  ellene,  csak  városukat  hagyja  bántatlanul. 
Mihály  látván,  hogy  mind  tőle,  mind  a  fejedelemtől  félnek, 
megelégedett  a  semlegesség  fogadással  s  a  maga  részéről 
kíméletet  igért  s  Brassót  nem  érintette,  de  katonáit  azért 
meg  nem  akadályozta,  hogy  a  brassaiak  rovására  is 
széltiben  ne  raboljanak. 

Prázsmárról,  a  hol  egyetlen  házat  sem  hagytak  lakható 
állapotban,  három  csapatban  indult  előre  a  havaseli  sereg. 
Elözönlötték  az  egész  Barczaságot.  A  félreeső  Eozsnyó 
vidékét,  kivéve,  minden  egyes  falunak  volt  ott  oka  meg- 
siratni kezök  nyomát.  Szúnyogszegen  ütötték  fel  harmadszor 
táborukat,  melyet  aztán  szintén  felgyújtottak.  Innen  a  szom- 
széd falvakat  feldúlván,  a  közeli  Földváron  Béldi  János 
udvarházánál  is  tettek  egy  hívatlan  látogatást,  megbosszu- 
landó a  gazdag  székely  főúron,  hogy  a  vajda  egykori 
ellenfelének,  Mihne  vajdának  menedéket  nyújtott.  E  láto- 
gatás a  fejérvári  országgyűlésen  lévő  Béldinek  hatszáz 
juhába,  udvarháza  felgyujtásába  s  összes  gazdagsága  feldú- 
lásába  került. 

Gyulafejérvárt  pedig  azalatt  összeült  az  országgyűlés, 
hogy  a  császár-királylyal  a  megkötendő  béke  felől  tárgyaljon. 
A  második  nap  (október  19-én),  mint  derűit  égből  lecsapó 
villám  érkezett  a  megdöbbentő  hír,  hogy  a  vajda  átkelt  a 
Kárpátokon.^)    A     fejedelem    s    a    rendek    szinte    fejőket 


*)  Darahi  jelentése  Hurmiizakinál  III.  1.  431. 

'-*)  A  hír  vételét  a  fejedelmi  udvarban,  Szamosközy  (H.  k.  296.  1.)  s  utána 
Bethlen  nagyon  regényesen,  így  adja  elő:  A  brassói  bíró,  Hersel  Bálint,  a 
vajda  beütésekor  levelet  küldött  a  fejedelemhez,  hogy  Brassó  vidékén  minden 
csendes,  csakis  néhány  lengyel  portyázó  lovas  mutatkozott  Bodza  táján,  de  ember l)en, 
avagy  marhában  azok  sem  tettek  kárt.  A  futár,  kit  e  levéllel  indítottak,  alig 
hagyta  el  a  várost,  midőn  egyszerre  szertekalandozó  havaseli  csapatokat  látott 
mindenfelől  feltünedezni.  Brassótól  el  volt  immár  vágva,  oda  vissza  nem  térhetett, 
azért  sietett  előre  s  menten  ment  Gyulafejérvárra.  Megérkezvén  az  udvarba,  a 
levelet   Kornis   Gáspár  vette  át  tőle,   a  ki  fel  volt  jogosítva  a  fejedelem  leveleit 


70     — 


vesztették,  látva,  hogy  a  lángok  már-már  összecsaptak 
felettök. 

A  fejedelem  tüstént  felkereste  szállásán  a  betegeskedő 
Malespina  pápai  követet  és  éles  szemrehányást  tett  neki, 
a  miért  csalárdul,  béketárgyalások  ürügye  alatt,  ilyen 
veszélybe  döntötte  országát,  istent  híván  tanúbizonyságul, 
hogy  a  bekövetkezendő  keresztyén  vér  ontásának  nem  ő 
az  oka,  a  ki  minden  tisztességes  békeföltételt  kész  volt 
elfogadni ;  hanem  azok,  a  kik  kibékülés  színe  alatt  cselt 
szőttek  és  azt  színleléssel  mindeddig  leplezték.  Malespinát 
nem  kevésbbé  lepte  meg  a  vajda  jogtalan  és  váratlan 
támadása  s  elhatározta,  hogy  mindent  el  fog  követni,  hogy 
a  vajdát  visszatérésre  bírja  s  abban  állapodtak  meg,  hogy 
míg  a  fejedelem  megtesz  minden  lehető  előkészületet  a 
hiirczra,  addig  ő  mindent  megkísért  a  békére. 

Lázas  sietséggel  láttak  a  dologhoz.  Székely  Mózest 
500  huszárral  kémszemlére  küldöttek  ki  a  vajda  serege 
elibe;  futárokat  küldöttek  szét  az  országba  véres  karddal, 
általános  felkelés  hirdetésére.  De  már  késő  volt.  írtak 
segélyért  Jeremiás  Mogilának,  a  moldvai  vajdának  is ;  de 
a  levél  elfogatott.  Azután  a  fejedelem  rábízta  a  kormány- 
zást testvérére,  Istvánra  s  Gyulafi  Lászlóra,  maga  pedig 
(okt.  22.)  Gyulafehérvárról  a  szász-sebesi  táborba  indült. 
hogy  személyes  Jelenléte  által  is  siettesse  a  vitézlő  rend 
gyülekezését. 


felbontani.  A  levélhozó,  mert  nem  kérdezték,  semmit  sem  szólt  az  útközben 
látottakról  és  hallottakról,  azt  hitte,  a  levélben  meg  van  írva  minden  részletesen. 
Kornis  bement  a  fejedelemhez,  hogy  megjelentse  neki  a  brassai  jó  híreket.  A  futár 
azonban,  alig  hogy  elhagyta  az  udvart,  úton-útfélen  újságolta,  hogy  M.  v.  népével 
betört,. Brassót  körülözönlötték  s  ő  maga  is,  isten  csodája,  hogy  megmenekülhetett 
előlük.  Egy  szempillantás  alatt  elterjedt  Fejérvárt  a  rémhír,  csakhamar  az  egész 
város  zsongott  attól,  mint  a  felzavart  méhköpű.  Az  udvartól  sem  maradhatott  az 
sok/iig  távol.  Sibrik  Gáspár,  a  testőrség  parancsnoka,  hivatalos  ügyben  Kornishoz 
ment  éppen,  nem  is  képzelte,  hogy  a  generális  ne  tudna  a  városban  elterjedt  hír 
felől.  Hogy  vagyunk?  kérdi  SUtrik.  Nagyon  jól!  feleli  Kornis  s  átnyújtja  a  liiassai 
levelet  átolvasás  végett.  Sütrik  csak  elhűlt,  a  mint  látta,  hogy  az  udvarban  még 
mit  sem  tudnak  M.  v.  beütéséről ;  Kornis  pedig  egész  magánkívííl  volt  a  levélhozó 
esztelensége  felett,  hogy  neki  mit  sem  szólott.  Tüstént  maga  elé  hívatta,  s  kemény 
szidalmakkal  illette,  deressel,  akasztófával  ijesztgette  s  felindulásában  tán  szétzúzta 
volna  fejét  buzogányával,  ha  Sibrik  közbe  nem  lép.  Kornis  aztán  rohant  a  feje- 
delemhez, hogy  a  közelgő  veszélyről  tudósítsa.  A  fejedelemre,  a  kit  épen  orgonája 
mellett  vallásos  zsolozsmákat  zengedezve  talált,  villámként  hatott  a  hír.  Idő  kellett, 
míg  felocsúdott  a  váratlan  meglepetés  zavarából;  mire  rögtön  tanácsot  tartott  a 
körülötte  levőkkel,  hogy  mitévők  legyenek. 


VII. 

Mihály  vajda  előnyomulása  Erdélyben.  —  A  fejedelem  és  a  pápai  Jcövet  héJcűlési 
kísérletei.  —  A  vajda  a  Vöröstoronyi-szoros  előtt.  —  Egy  napi  fegyverszünet.  — 
Előkészület  a  harczra.   —  A  seregek  felállítása.   —  Létszámuk.   —  A  Szehen 

alatti  csata. 


A  Brassótól  Fogaras  és  Szeben  felé  vezető  ország- 
úton nyomult  előre  a  tarka  sereg,  melynek  az  utána  húzódó 
hosszú  kocsisor  népvándorlás  képét  kölcsönözte.  A  vajda 
s  a  gazdák  bojárok  magokkal  hozták  családjaikat  s  kin- 
cseiket, nehogy  időközben,  ha  a  török,  vagy  tatár  beütne 
Havaselföldére.  mindenüktől  megfosztassanak.  Ott  érték 
ntól  őket  a  székely  csapatok,  a  kik  a  hozzájuk  csatlakozott 
szászokkal,  oláhokkal  együtt  állítólag  8000  emberrel  növelték 
Mihály  vajda  addig  mintegy  30,000  főre  rúgott  seregét.^) 

Fogaras  vidékét  mint  a  zúgó  áradat  özönlötték  el  a 
rablócsapatok.  A  várbeliek  el  is  fogtak  egynéhány  marta- 
lóczot  s  bevitték  a  várba.  A  vajda  fenyegető  levelet  íratott 
a  várbelieknek,  hogy  a  foglyokat  bocsássák  szabadon  s 
katonáit  ne  fogdossák,  mert  különben  túzzel-vassal  pusz- 
títtatja el  Fogaras  vidékét  s  a  várat.  A  várbeli  tisztek 
aztán  engesztelésül  élelmiszereket  s  jó  borokat  küldöttek 
az  oláh  táborba,  a  mit  a  vajda  s  katonái  örömmel 
fogadtak. 

Másnap  a  szabad  hajdúk  őrszemei  egy  kozák  nemest 
fogtak  el,  a  bíbornok-fejedelem  Jeremiás  moldovai  vajdához 
és  egy  kozák  kapitányhoz  intézett  levelével,  melyben  segít- 
séget kér  éjjel-nappali  sietséggel  küldeni  a  hitetlen  vajda 
ellenében,  a  ki  a  németek  segélyében  bizakodva  országára 
tört.  Most  könnyen  elnyerheti,  —  úgymond  —  a  mit 
Nagyságodnak  felajánlottunk.  —  A  vajda  úgy  értelmezte, 
hogy  ez  a  havaseli  vajdaságra  czéloz. 


*)  Kassáról  nov.  5.  jelentés  a  császárnak  Hurmuzaki  III.  1.  340.  344. 


72     — 


A  következő  nap  a  fejedelemtől  egy  előkelő  nemes 
Csejthi  Izsák  érkezett  a  vajdához  levéllel,  melyben  azt 
kérdezi,  miért  ütött  országába  és  barátságosan  kéri,  hogy 
térjen  vissza  Havaselföldére,  nehogy  hadjárata  végső  vesze- 
delmére váljék  a  keresztyénségnek. 

A  vajda  röviden  válaszolt,  hogy  nem  saját  akaratából, 
hanem  kegyelmes  ura,  a  császár  parancsából  jött  s  felszó- 
lítja a  bíbornokot,  hogy  az  országból,  azt  a  császárnak 
átengedvén,  távozzék,  nehogy  abból  származzék  a  keresz- 
tyénség végső  veszedelme,  mit  levelében  jósol. 

Malespina  saját  káplánját  küldötte  a  vajda  elibe  követül 
levél  kíséretében.  A  pápai  követ  azt  remélte,  hogy  a  vajdát 
visszatérésre  bírhatja,  ha  meggyőzi  őt,  hogy  a  király  s  a 
fejedelem  között  az  egyezség  már-már  meg  van  kötve. 
Óva  intette  a  vajdát,  hogy  ne  zavarja  meg  a  békés  kiegyezés 
s  a  keresztyénség  szent  ügyét  s  ne  szegje  meg  az  esküvel 
erősített  frigyet,  —  gondolja  meg  azt  is,  hogy  a  szerencse 
változó:  ma  neked,  holnap  másnak.^) 

Mihály  vajda  azt  válaszolta,  hogy  ő  mit  sem  tud 
a  császár  és  az  erdélyiek  között  kötött  békeszövetségről ; 
a  császár  parancsából  teszi,  a  mit  látnak.  Emlékezzék 
vissza  csak  a  bíbornok,  hogy  midőn  a  fejedelemségre 
jutott,  első  követe,  Csomortáni  Tamás  által  azt  üzente 
neki,  hogy  távozzék  tartományából,  Havaselföldéről,  mert 
a  török,  a  mely  bosszús  rá,  nem  tűri  ott  s  miatta  ő  szövet- 
séget nem  köthet  a  törökkel.  Ezzel  az  üzenettel  jéggé 
fagyasztotta  iránta  a  szívét.  A  Jeremiás  vajdához  és  kozák 
kapitányhoz  írott  levelében  pedig  hitetlennek  és  esküsze- 
gőnek nevezi  őt  a  bíbornok.  De  nem  ez  indította,  hogy 
fegyvert  fogjon,  hanem  a  császár  iránti  hűsége  és  esküje. 

A  fejedelem  és  a  pápai  követ  levelei  tehát  nem  tar- 
tóztathatták fel  a  vajdát,  a  ki  útját  megszakítás  nélkül 
folytatta  Szeben  felé  a  kies  Olt  völgyén,  a  havaseli  vajdáknak 
a  magyar  királyoktól  nyert  egykori  hűbérbirtokán. 

A  fejedelem  még  egyszer  írt  neki,  tagadván,  mintha 
valaha  róla  Jeremiás  vajdának  írt  volna  s  istent  hívta 
tanúbizonyságul,  hogy  őt  hitetlennek  és  esküszegőnek  nem 
nevezte.  De  minthogy  látja,  hogy  ő  harczot  akar,  hazájáért 


')  Szamosközy  II.  k.  307.  1.  „Seiret  variabilem  esse  fortunam,  et  qiű  nunc 
alienum  bello  iniquissimo  involare  pergeret,  mox  de  suo  tutando  diinieare  eoge- 
retur."  BetUen  F.  IV.  k.  361.  1. 


'3     - 


és  igaz  ügyéért  mindent  megkisérlend,  az  isten  ítélőszéke 
előtt  a  keresztyén  vér  ontásáért  adjon  majd  számot  közúlök 
az,  a  kinek  nincs  igaza.  Még  egyszer  kéri,  hogy  térjen 
vissza.^) 

Ez  volt  a  fejedelem  utolsó  levele  a  vajdához,  a,  ki  a 
császár  s  a  keresztyénség  nevével  és  sérelmei  hánytorga- 
tásával  csupán  saját  önző  czéljait  takargatta  s  a  kiegye- 
zésre gondolni  sem  akart. 

Október  26-án  már  a  Vöröstoronyi-szoros  bejáratánál, 
Talmácsnál  ütötte  fel  táborát.  Szeretett  volna  Szebenhez 
hamarabb  érni,  mint  az  erdélyi  sereg,  abban  bízva,  hogy 
a  szászok,  kikkel  titkos  egyetértése  volt,  hozzá  állanak;^) 
de  Endre  megelőzte  őt.  —  A  vajda  így  a  Vöröstoronyi- 
szoros bejáratánál  helyezte  el  a  szekereket,  azokból  az 
akkori  hadi  szokások  szerint  szekér-várat  alkotván.  Ott 
hagyta  családját  is,  nejét  Stancát,  fiát  Petraskót  s  leányát 
Floricát,  (öreg  anyját  Theodorát  egy  havasalji  zárdában 
hagyta).  De  ő  seregével  elébb  akart  vonulni,  mert  tetemes 
serege  ott  nem  tudott  volna  kellőleg  kibontakozni.  Hogy 
jól  felkészüljön  az  ütközetre,  időt  kellett  nyernie,  mert 
segédcsapatokat  várt  a  Vöröstorony i-szorosoii  át  s  ágyúi 
is  elmaradtak  a  gyors  előnyomulás  közben.  A  várt  kis- 
oláhországi  hadak  csakugyan  meg  is  érkeztek  a  Vörös- 
toronyi-szoroson át,  mintegy  6000-en,  a  krajovai  bán  veze- 
tése alatt.  ^) 

A  fejedelem  ekkor  már  Szeben  alatt  állott  csekély 
seregével,  a  melyet  hirtelen  összeszedhetett.  A  fejedelem 
testőrségén,  a  kék  drabantokon  kivűl  mindössze  néhány 
főúr  és  a  nemesek  zászlóalja,  a  közeli  vármegyék  és  székek 
hadi  illetéke,  a  székelyek  közül  mindössze  Aranyos-  és 
Maros-Szék  csapatai  alkották  azt  a  néhány  ezer  főnyi 
sereget,  melyet  a  fejedelem  a  szász-sebesi  táborból  Mihály 
vajda  feltartóztatására  Szeben  alá  vezetett. 

Október  26-án  már  szemben  állott  a  két  ellenséges 
sereg.  De  az  ütközetet  béketárgyalás  előzte  meg.  A  feje- 
delem s  a  pápai  követ  őszintén  óhajtották  még  akkor  is 
a  kibékülést ;  Mihály  vajda  színből,  mert  időt  akart  nyerni. 


*)  Darahi  János  jelentése  Hurmnzakinál  Hl.  1.  429. 
*)  Bethlen  F.  mondja  IV.  k.  363.  1.  Mikó  Ferenezre  hivatkozva.^ 
')  Simigianus  id.  m.    194.  1.   mondja,    hogy   ágyúi   egy   napi  járó  földre 
elmaradtak. 


74 


Október  27-éü  ütközni  azért  sem  akart,  mert  oláhjainak 
nagy  ünnepe  volt:  szt.  Lukács  apostol  napja.  Szokott 
álnokságával  segített  magán.  Békülési  hajlamot  színlelt 
tehát,  üo:y  hogy  október  27-én  maga  a  pápai  követ  is 
átment  hozzá,  a  fejedelem  táborából.^)  A  nuntius,  bár 
gyöngélkedő  volt,  nnnden  követ  megmozdított,  hogy  az 
összecsapást  megakadályozza ;  de  mind  hiába.  Mihály  vajda 
a  császár  nevével  takarózott  s  főkép  három  okot  hozott 
elő,  a  miért  támadását  intézte:  1.  mert  e  felől  a  császárnak 
14  levele  van  nála,  hogy  bosszulja  meg  a  rajta  elkövetett 
sérelmeket  s  engedélye  van  arra  a  török  szultántól  is; 
2.  mert  értésére  jutott,  hogy  Erdély,  Lengyelország  és 
Moldva  egymás  között  szövetséget  kötött;  3.  mert  a  feje- 
delem ráírt,  hogy  a  vajdaságot  tegye^^le,  mivel  a  török 
Havaselföldében  tűrni  nem  akarja. 2)  Ö  tehát  a  császár 
parancsára  teszi,  a  mit  tesz,  és  azzal  az  eltökéléssel  jött. 
hogy  Erdélyt  meghódítsa,  s  kész  ezért  életét,  feleségét, 
gyermekeit,    országát,    népét,   s   egész    seregét    feláldozni. 


*)  Haidenstein  szerint  (id.  m.  346.  1.)  Endre  élelmiszereket  is  küldött  a 
béketárgyalás  alatt  Mihály  v.  táViorába. 

2)  Erd.  O.-gy.  Emi.  419.  1.  Boeskay  jelentése  szerint  a  pápai  követtől 
hallotta,  hogy  neki  a  vajda  azt  mondotta  „tribiis  potissimum  de  eausis  ad  tentandam 
Transylvaniam  adduetnm  esse:  primo  ex  mandato  Mtis  Vrae  S.,  seqiie  de  ils 
rebus  quatuordeeim  litteras  a  Mte  Vra  S.  habere;  fecisse  id  ex  anmientia  Tur- 
carimi  qiwque  imperatoris.  Seeimdo:  intellexisse  se  eonfederationem  Polonorum. 
Transylvanorum  et  Moldavorum  faetam  esse  ...  se  tanquam  illorum  adversari- 
orum  regno  detnrbare  voliiisse.  Tertio:  manifeste  seripsisse  sibi  eardinalem.  qiiod 
regno  abscederet,  Tureariim  siquidem  imperatorem  nequaquam  eum  diutius  il>i 
passurum. 

ü.  0.  330.  1.  Jelentések  Báthory  Endre  bukásáról :  „Des  Oardinals  sehreiben 
u.  sein  aigene  handsehrift  geniigsamb  ausweisen.  (dass  der  Cardinal)  dahin 
getraehtet.  ívie  der  Michael  iceyda  ainer  seits  von  den  Türggen,  anders  thails 
von  Moldauern  und  Tartern  tmd  von  ime  Cardinal  umhringet  u.  den  Türggen 
in  die  qeicalt  gehracht  worden  mochte''  stb. 

Ü.  0.  333.  1.  Mihály  v.  azt  írta  volna  a  pápai  követnek  Erdélybe  ütése 
felől:  „Sciat  non  proprio  meo  motu  esse  factum,  verum  a  Mte  Sua  S.  dominó 
meo  clementissimo  mihi  esse  demandatum,  (quia  Oardinalis)  per  pi'imum  siium 
legatum  mihi  nuneiavit,  qiiod  ego  ex  provincia  mea  Transalpina  decedam  (??)  ; 
in  Transylvania  locum  mihi  designabit.  nam  Tureae  me  inimieissimura  ipsis  non 
patiantur,  nec  foedus  aliquod  stabilé  propter  me  inter  Tiireas  et  Transylvanos 
fieri  posse. 

Ezekre  a  vádakra  n.  a.  jelentés  szerint  Endre  rögtön  válaszolt  a  szebeni 
csatát  megelőzőleg,  t.  i.  „Die  sequenti  allatáé  sünt  a  Oardinale  litterae,  in  quibns 
deo  advoeato  teste,  negavit  se  nec  ea  ipsi  per  qucmquam  legatorum  sícoriim  nun- 
ciasse,  nee  vayvodae  Hyeremiae  de  eo  qiiiquam  seripsisse." 

A  pápai  követ  azt  is  mondotta  volna  Mihálynak,  hogy  Rudolf  paran- 
csolja: térjen  vissza  Erdélyből.  „Als  aber  er  weyda  den  kais.  hevelch  zu  sehen 
hegért,  der  nuntius  vermeidet,  soleher  ]>evelch  wáre  nit  in  iren.  sondern  des 
Cardinals  handen.  Soll  er  weyda  darauf  geantworíet  habén :  er  hette  von  der 
kaqs.  Maiestüt  ain  andern  hevelch  in  hűsen,  dem  woUte  er  nachkumben."  stt». 
(Ü.  0.  330.  1.) 


75     — 


Kéri  azért,  hogy  a  fejedelem  távozzék  Erdélyből  s  adja 
át  azt  ó  felségének.  Ha  a  béke  csakugyan  megvan  kötve 
s  a  császár  rendelni  fogja,  a  fejedelemséget  ő  felsége  egy 
intésére  visszaadja/) 

A  pápai  követ  minden    erőlködése   sikertelen  maradt, 

—  eredmény  nélkül  kellett  visszatérnie.  Az,  hogy  egy  napra, 
október  27-ére  fegyverszünetet  kötöttek,  inkább  a  vajda 
javára  szolgált,  mert  így  ideje  volt  seregét  a  Szeben  felé 
vezető  országút  mentében  előretolni  s  előnyös  helyen  hadi- 
rendbe állítani. 

Hiú  reménykedés  volt  a  pápai  követtől  s  a  fejedelemtől, 
azzal  hitegetni  magokat  s  az  erdélyi  sereget,  hogy  talán 
még  visszatérésre  bírhatják  a  vajdát.  Mihálynak  csak  jó 
szolgálatot  tettek  azzal,  hogy  hiábavaló  békúlési  kísér- 
letekkel bizonytalanságban  tartották  harczvágyó  seregüket 
s  tótlenül  állottak,  míg  a  vajda  erősen  készült  a  harczra 
s  újabb  erősítést  és  ágyúkat  kapott.  Szamosközy  hanyag- 
ságot vet  szemökre  az  erdélyieknek,  hogy  az  alkudozá- 
sokba  bizakodva,    tétlenül  vesztegeltek/) 

Gróf  Illésházy  „Feljegyzései "-ben  azt  is  mondja,  hogy 
„kívánta  a  vajdától  Báthory  cardinál,  hogy  ketten  meg- 
vínának  s  ne  veszessék  a  keresztyénséget,  de  Mihály  vajda 
nem  akará."^) 

Az  október  27-iki  fegyverszünet  idejére  kölcsönösen 
kezeseket  adtak  egymásnak,  —  a  fejedelem  Székely  Mózest 
és  Bogáthi  Menyhértet,  a  vajda  pedig  egy  Préda  nevú 
bojárt  és  Grigorica  nevú  postelnikát.  Az  erdélyi  kezesek 
még  egy  utolsó  kísérletet  tettek  a  vérontás  megakadá- 
lyozására. Kérték  a  vajdát,  hogy  a  harcztól  álljon  el  s 
maradjon  hú  a  régi  szövetséghez;  emlékeztették  az  Erdélytől 
nyert  jótéteményekre,  a  hadi  szerencse  forgandóságára, 
nehogy  midőn  idegen  országra  vágyik,  a  magáét  is  elveszítse ; 

—  hisz  semmiféle  igaz  oka  nincs  a  harczra,  a  fejedelem  és 
a  király   között  is  már-már  meg  van  kötve  a  kiegyezés.^) 


M  HurmuzaJd:  Hl.  1.  430.  1. 

*)  Szamosközi/  id.  m.  IV.  k.  313.  1.  „Negligentia  pestis  in  bello." 

^)  Gróf  Illésházy  feljegyzéseiben  (az  Akadémia  kiadv.)  1599.  szakaszban. 
De  ez  nem  valószinű.  Malespina  nov.  14.  jelentése  szerint  azt  mondotta  légyen 
B.  Endre  neki,  hogy:  „iste  nebuló  meditatiir  fugám,  sed  ego  non  permittam,  et 
non  dubito,  me  devoraturum  istum  eanem.  E  non  eessava  di  provoear  Miehele, 
che  se  non  era  figlio  dhma  meretrice,  dovesse  venire  a  battaglia  seeo,  a  verő  ad 
singiilare  eertamen."  (Hurmuzaki:  ITT.  2.  510.) 

0  Szomosközy:  W.  k.  309-310.  1.  Bethlen  F.:  IV.  k.  378.  1. 


A  vajda  azt  felelte  légyen  ezekre,  hogy  nem  óhajtja 
a  szövetséget  azzal,  a  ki  magát  a  keresztyénség  szövet- 
ségéből kivonta  s  a  keresztyén  név  esküdt  ellenségével,  a 
törökkel  fogott  össze,  —  azzal,  a  ki  nem  elégszik  meg  a 
magáéval,  hanem  ót  is  ki  akarta  űzni  havaseli  vajdasá- 
gából ;  de  mégis,  nehogy  megátalkodottnak  látszassék,  a 
következő  feltételek  alatt  hajlandó  megbékélni :  állítson  ki 
a  fejedelem  hitlevelet,  hogy  a  császár  hűségétől  soha  el 
nem  áll ;  fize^^^en  hadi  költsérjűl  százezer  foriniof ;  liagj/ja 
sértetlenül  s  a  maga  fngfiellenségéhen  Ho.vaself'óldét ;  vessen 
fátyolt  minden  sérelmeire.  Mások  szerint  még  ezt  is  kívánta 
volna :  engedje  vissza  a  hibornok  a  fejedelemséget  Báthory 
Zsigmondnak,  a  kit  mesterkedéssel  forgatott  ki  abból;  ő 
maga  térjen  vissza  Lengyelországba,  püspökségébe,  úgjjis 
inkább  papnak,  mint  uralkodónak  való.^) 

Endrének  fel  kellett  háborodnia  ilyetén  föltételek  hallat- 
tára, önérzettel  s  megvetéssel  gondolt  a  vakmerő  kalandorra, 
a  ki  még  az  imént  hűbéresküt  tett  neki  s  most  ily 
fenhéjázva  szabná  a  gúnyos  fehételeket.  Belátta,  hogy  itt 
a  kardnak  kell  dönteni.  Haditanácsot  hívott  össze.  Már 
azelőtt,  a  hogy  Fejérvárról  elindult,  vo!tak,  a  kik  tanácsolták, 
hogy  húzni  halasztani  kell  a  háborút,  ne  bízzák  az  ország 
sorsát  egyetlen  csata  kimenetelére,  mert  ha  győznek  is, 
csekély  számuk  miatt  nem  aknázhatják  ki  a  győzelmet,  a 
nyerhető  csekély  eredmény  nincs  arányban  a  roppant 
vesztességgel  a  csatavesztés  esetén.  Mert  mit  várhatnak 
egyebet  a  legjobb  esetben  is,  mint  hogy  megsemmisíthetik 
jókora  részét  a  vajda  seregének  s  némi  csekély  zsákmányt 
ejthetnek;  míg  ha  legyőzetnek,  az  egész  ország  elveszett. 
De  ha  a  háborút  elnyújtják,  a.  vajda  nem  lesz  képes  oly 
különféle  elemekből  álló  seregét  összetartani,  mert  az  idő- 
járás, az  élelmezés  nehézsége,  a  harcz  fáradalmai,  a  zsold- 
hiány, a  fegyelmezetlenség,  a  rablásba  merülés  meg  fogja 
törni  az  ellenség  erejét  —  s  az,  a  vezér  erélye  daczára 
is,  magától  szét  fog  zülleni.    Az  erdélyi  sereg  pedig  csak 


*)  Szamosközy:  H.  k.  311.  1.  Bethlen  F.:  IV.  k.  381.  1.  His  utcunque 
tolerabilibus  conditionibus  feriint  alii  adieetas:  ut  jjrincipatii,  Andreas  resignato, 
Sigismunduvi  Bathorium,  qnem  astu  et  clandestina  machinatione  eliminaUim 
ah  eo  suspicahatiir,  e  resttgio  restituendum  cv/raret;  ipse  Poloniam,  suuviqtie 
sacerdotium  repeteret,  quippe  quem  sacris  magis,  quam  armis  tractandis  idoneum, 
tum  religionvi,  cui  se  addixisset,  institutum,  tum  natúr  a  et  móres,  tum  etiam 
patruus  ejus  rex  Poloniae  consecrassct.  (??) 


77     - 


három  nap  alatt  is  tetemes  növekedésre  számíthat,  mert 
hisz  eddig  nemhogy  a  táborba  érkezni,  de  még  felülni 
sem  volt  ideje  a  megyék  katonaságának.  Emelkedtek  hangok 
a  mellett  is,  hogy  a  tábort  Szeben  falai  alatt  állítsák  fel 
s  vegyék  körííl  szekérsánczczal ;  így  —  vélték  némelyek  — 
sokáig  védhetnék  magokat,  élelemmel  bőven  el  lehetnének 
látva  a  város  felöl,  a  támadást  ágyúkkal  is  visszaverhetnék 
s  kirohanásokkal  nyugtalaníthatnák  a  vajda  ügy  is  türel- 
metlen, katonai  fegyelemhez  nem  szokott  seregét,  míg 
időközben  fegyverszünetekkel,  alkudozásokkal,  követváltással 
kellene  próbára  tenni  s  kifárasztani  az  ellenség  harczi 
kedvét.  Ez  a  vélemény  sem  talált  visszhangra,  nem  főkép 
azért,  mert  Szeben  circumspectus  s  alattomban  a  császár 
nevével  takaródzó  vajdához  szított  polgársága  falai  közé 
zárkózott  a  fejedelem  elől  s  az  erdélyi  sereget  biztos  mene- 
déket nyújthatott  városuk  falai  közé  be  nem  bocsátotta,  sem 
a  harcz  előtt,  sem  azután.^) 

Ilyen  viszonyok  között  a  haditanács  a  megütközést 
határozta  el,  ügy  vélekedvén,  hogy  most  már  a  tisztességes 
visszavonulás  ütja  el  van  zárva.')  Szikszay  Imre  arra 
intette  a  fejedelmet,  hogy  legalább  saját  személyét  helyezze 
biztosságba,  hagyja  el  a  tábort,  ne  bízza  életét  egy  kétes 
kimenetelű  ütközet  szerencséjére,  nehogy  a  várnai  és  a 
mohácsi  eset  ismétlődjék.  A  fejedelem  álhtólag  így  felelt 
volna  erre:  úgy  lennék  ídn,  ha  a  te  helyzetedben  volnék, 
de  mivel  a  sereg  vezére  vagyok,  eszem  ágában  sincs,  hogy 
szökevénynyé  s  az  enyéim  árillójává  legyek.'^) 

Felvirradt  október  28-a,  egy  szép  csütörtöki  nap. 
Az  erdélyi  kezesek  kora  hajnalban  visszatértek  a  vajdától, 
—  Endre  is  visszabocsátotta  a  két  bojárt.  A  pápai  követ 
még  most  sem  bírt  belenyugodni  abba  a  gondolatba, 
hogy  az  annyi  buzgalommal  előkészített  béke  müvét  egy 
szerencse-vadász  erőszakos  betolakodása  semmisítse  meg. 
Azért  reggel  7  órakor  kocsiba  ült  s  néhány  szolgája  kísé- 


*)  Mikor  Báthory  Gábor  1610.  deezember  10.^  elfoglalta  Nagy-SzeLent,  az 
ott  tartott  országgyűlésen  a  szászokat  nyilvánosan  vádolta  azzal  a  többi  közt,  hogy 
ők  hívták  be  Mihály  vajdát  s  ők  okozták  a  bíbornok  halálát,  a  miért  városukba 
be  nem  eresztették 

»)  Szamosúzy:  H.  k.  315-816.  1.  Bethlen  F.:  IV.  k.  368.  1. 

2j  Szamosközy:  II.  k.  316. 1.  Bethlen  F.:  IV.  k.  373. 1.  „Et  ego  id  facerem, 
inquit  (eardinalis)  .si  tíi  essem;  nunc  quando  me  principem  exercitus  esse  agnosco, 
nec  semel  quidem  volo  esse  transfuga,  meorumque  desertor.'' 


-     78    — 

rétében  újra  áthajtatott  az  oláh  táborba,  hogy  még  egy 
utolsó  kísérletet  tegyen  a  kibékítésre.  De  Mihály  vajda  szóba 
se  akart  állani  vele,  csak  elvit eté  a  sereg  háta  mögé, 
örizetet  rendelvén  melléje,  nehogy  bántalmazásnak  legyen 
kitéve. 

A  vajda  pedig  hozzálátott  serege  felállításához,  az 
ágyúk  elhelyezéséhez,  megtette  a  végső  előkészületeket  az 
ütközetre.  A  fegyverszünet  alatt  seregét  Szeben  alá  egy 
mérföldnyire,  Szent-Erzsébet  (Schellenberk)  falu  határára  tolta 
előre,  a  hol  hullámos  dombhátakon,  az  erdélyi  tábort  domi- 
náló előnyös  térségen  foulalt  állást.  Az  erdélyi  sereg 
Szebentől  dél-keletre,  a  Szeben  folyó  jobb  partján,  az 
u.  n.  Borgerwiesén  foglalt  állást,  úgy  hogy  egyrészről 
a  város,  másrészről  a  Szeben  folyóra  támaszkodott,  a  mi 
által  némileg  védve,  másrészt  azonban  szabad  mozgásában 
akadályozva  volt.  Hadi  állását  tekintve  határozott  hátrányban 
volt  a  vajda  seregével  szemben.^) 

Az  erdélyi  sereg  hármas  csatarendben  állott  fel.  Az 
elsőt  mintegy  ezer  főnyi  lovasság  képezte,  Székely  Mózes 
vezérlete  alatt,  alparancsnokai  voltak  Lévai  Ferencz  s 
két  székely  úr,  Csomortáni  Tamás  és  Becz  Tamás.  Éhez 
járult  még  300  (600)  lengyel  könnyű  lovas,  u.  n.  kozák. 
A  jobb  szárnyon  állott  800  (1000)  gyalog,  részint  várőr- 
ségekből kivont  vitézek,  részint  a  szász  városok  rendes 
állománya.  Ezeknek  a  parancsnoka  volt  a  jeles  Lázár  István, 
a  ki  Báthory  Istvánnak  az  oroszok  ellen  vívott  harczaiban 
szép  hírnévre  tett  szert;  segédje  volt  Aradi  György,  a 
brassai  gyalogok  kapitánya.  Az  első  hadsor  balszárnyát  az 
udvari  testőrség,  a  kék  drabantok  600  főnyi  csapata 
képezte,  Perussith  Máté  vezérlete  alatt,  a  kit  Endre  feje- 
delem Lázár  István  helyett  fejedelemsége  kezdetén  emelt 
e  tisztségre ;  —  segédje  a  sok  csatábMn  forgott  Thúri  Ferencz 
volt.  E  hármas  tagozatú  első  sornak  tartalékául  mintegy 
500  lovas  rendeltetett,  élükön  Huszár  Péterrel  és  Tahy 
Istvánnal,  kiket  még  Zsigmond  hívott  be  Magyarországból 
Erdélybe  hadi  vitózségök  hireért  s  szép  birtokokkal  gazda- 
gított. Yelök  volt  továbbá  Szalasdi  Miklós,  Bogáti  Menyhért 
és  sok  más  nemes,  vitézeikkel  szolgáikkal.  Ezekhez  csatla- 
kozott a  jobb  szárnyon  mintegy  400  gyalog  telek-katonaság, 


1)  Szamosközy:  II.  k.  322.  1.  Bethlen  F.:  IV.  k.  386.  1. 


-     79 


Szemere  Mihály,  Petki  Farkas  ós  Bessenyei  István  vezér- 
lete alatt.  A  balszárnyon  Barcsai  András  lugosi  bán  erős 
lovas  csapattal,  • —  mellette  Sibrik  Gáspár  a  fejedelem 
apródjainak,  a  „nemes  ifjak"-nak  kapitánya;  együtt  mintegy 
400-an.  Az  első  csatasort  követte  a  második,  a  tulaj don- 
képeni  sereg  zöme,  azaz  a  megyei  katonaság  s  a  különféle 
nemesek  csapatai.  A  milyen  sokféle  elemből  állott  ez, 
ép  oly  kevéssé  volt  alkalmas  az  egyöntetű  működésre  s 
nem  viselték  vitézül  magokat.  Itt  állottak  az  erdélyi  főne- 
mesek közül :  Toldi  István,  Eavazdi  György,  Bodoni  István 
tanácsurak,  a  jeles  Iffjű  János,  a  fejedelem  mostoha-testvére 
(anyja  után),  Kornis  Boldizsár  (Gáspár  fia)  és  többen. 
Az  egész  körűlbelől  2000  főnyi  lehetett ;  fővezérük  Kornis 
Gáspár  és  Sennyei  Pongrácz  volt.  Két  oldalt  a  szár- 
nyakon gyalogság  állott,  körűlbelől  1000 — 1000  főnyi. 
A  harmadik  hadtestet  —  a  tartalékot  —  mindössze  vaiiy 
600    lovas    képezte.    Mindszenti   Benedek  vezérlete   alatt. ^) 

A  fejedelem  maga  a  sereg  zömétől  balra,  emelkedett 
helyen  foglalt  állást  s  hogy  szembetűnő  legyen,  „A"  betű- 
vel jelzett  zászló  volt  kitűzve  a  főhadiszálíáson.  0  maga 
rendes  bíbornoki  ruhája  helyett  hadi  köntöst,  skarlát  men- 
tét öltött  s  egy  nemesvérű  fekete  paripán  lovagolt,  melyet 
Zsigmondtól  kapott  ajándékba.  Oldala  mellett  voltak  Osáky 
István,  Palatitz  György  és  mások,  főkép  a  székely  nemes- 
ség közül. 

A  fejedelem  az  egész  sereg  tényleges  vezérletét  Kornis 
Gáspárra  bízta  (mint  kitűnt:  farkasra  a  bárányt),  a  ki  a 
tizenkettes  fejedelmi  tanács  elnöke  volt  s  a  sereg  főgene- 
ráhsa. 

Hogy  mennyit  tett  ki  az  egész  erdélyi  sereg,  a  felett 
eltérők  a  vélemények :  a  kik  legkevesebbet,,  öOOO-et,  a  kik 
többet,  9000-et  mondanak.  Malespina  (mindkét  harczoló 
fél  seregét  nagyítva)  15 — 16,000-re  becsüh.^)  Kilenczezer- 


^)  A  sereg  felállítását  adják  Szamosközy  és  Bethlen  Farkas.  Egyes  apróbb 
részletekben  eltérnek  egymástól,  sőt  néhol  magának  Szamosközynek  története 
is  (II.  kötet  322.  1.)  feljegyzéseitől  (IV.  kötet  106.  1.)  ;  de  nagyjából  így  lehet 
egyeztetni, 

^)  Szamosközy  történetében  (ü.  k.  324.  1.)  szemtanúk  s  saját  szeme  bizony- 
ságára hivatkozva,  5000-et  mond;  mig  rövid  feljegyzéseiben  (IV.  k.  107.  1.) 
9000-et.  —  Malespina  (Hurmuzakinál  III.  1.  513.  1.) 

Istvánfi  (id.  m.  738.  1.)  9000-re  teszi  az  erdélyi  sereg  létszámát;  a  vaj- 
dának, szerinte,  Erdélybe  ütésekor  23,000  embere  volt,  mely  a  székelyek  csatla- 
kozása után  kétannyira  (??)  szaporodott. 


80 


iiél  több  alig  lehetett.  Az  alatt  a  pár  nap  alatt,  mióta 
Mihály  vajda  Erdélybe  belopódzása  köztudomásúvá  lön. 
ennyi  seregnek  összetoborzása  sem  volt  könnyű. 

A  vajda  seregének  felállítása  is  hármas  csatarendben 
történt.  Az  első  sorban  a  magyar  zsoldosok  állottak,  a 
kikben  a  vajda  legfőbb  reményét  helyezé  a  győzelemre; 
parancsnokuk  Makó  György  volt  s  alatta  csapatvezérek 
Lugasi  Ferencz,  Nagy  Demeter,  Horváth  György,  Gyulay^ 
Mihály,  Nóvák  Farkas  ós  mások.  így  ezek  a  Székely  Mózes 
csapatával  állottak  szemben.  Az  első  sor  balszárnyán 
(szemben  Lázár  István  gyalogjaival)  állott  a  híres  marta- 
lócz  Bába  Nóvák  6000  főből  álló  szabad-csapata  (a  kiket 
hajdúknak  neveztek),  a  jobb  szárnyon  rácz  lovasság.  A 
második  csatasort  lengyel-kozákok  alkották  s  nagy  tömege 
az  oláh  lovasságnak.  A  harmadik  hadosztályt  a  bojárok  hadi 
contingense  képezte,  élén  magával  a  vajdával  s  a  fellází- 
tott székelység. 

Hogy  mennyi  volt  a  vajda  seregének  száma?  ponto- 
san meíihatározni  nem  lehet.  Az  oláhok  később,  hogy 
annál  vitézebbeknek  látszassanak,  mennél  kevesebbnek 
mondogatták  :  mindössze  8000-nyinek  híresztelték  a  sereg 
létszámát.  A  szemtanúk  közúl,  a  ki  legkevesebbet  mond  is, 
20,000-re  teszi,  de  mondanak  30,000-et  s  még  többet  is ; 
Malespina  pláne,  a  ki  a  csata  alatt  az  oláh  szekértáborban 
volt  internálva,  48 — 50,000  harczost  ír.  Hogy  kétannyinál 
is  több  volt,  mint  az  erdélyi  sereg,  az  bizonyos.^)  Tény 
az  is  (mondja  Szamosközy),  hogy  Mihály  vajda  serege 
Erdélyben  is  egyre  szaporodott,  sokan  zsákmányolási  vágy- 
ból önként  csatlakoztak  a  sereghez,  sokan  félelemből  is, 
mert  a  vajda  mindenütt,  a  merre  ment,  kihirdettette,  hogy 

*)  SzaniQsközy  11.  304 — 305.  1.  „Valaelii  ipsi.  qiio  íortioies  videri  velint, 
impudens  dietii  ae  ne  ereditu  quidem  faeile  est.  quain  paiiea  siiornm  manu  floren- 
tissiiiiam  alias  provinciám  oppressam  profiteantur.  At  nos  ex  oculorum  nostrorum 
fidc.  omni  remoto  affectu,  id  qiwd  res  est  testamur.  Qiii  de  magnis  magna 
loqiinntiir.  triginta  millia  qim  equitimi,  qua  pcditurn  fuisse  memorant.  Qui 
minimum:  vüjinti;  Valachi  octo  tantum;  qui  médium  viginti  quinque  as-nerunt.''' 

Heidetistein  szerint  (id.  m.  346.  1.)  Mihály  vajda  seregében  volt:  Endrétől 
elpártolt  lengyel  =  2500:  moldovai  =  3000:  magyar  =  3000:  székely  =6000; 
oláli.  szerb  s  más  nemzetségű  =  10.000:  összesen  mintegy  25,000.  —  András 
fejedelemnek  szerinte  (mindenesetre  hibásan)  16,000  embere  volt  együtt  a  szász- 
sebesi  táborban. 

A  császárnak  tett  kassai  (névtelen)  jelentés  szerint  30.000  emberrel  jött  l»e 
s  8000-el  szaporodott  serege  a  székelyek  és  szászok  csatlakozása  következtében. 
(Hnrmuzaki  III.  1.  244.)  Malespina  jelentése  Gy.-Fejérvárról  1599.  nov.  14.  San 
Giorgio  bíbornoknak.  (Hnrmuzaki  III.  1.  513.) 


—    81    - 

minden  harczképes  ember  csatlakozzék  seregéhez,  külön- 
ben halálfia/) 

Az  egykorú  írók  hosszú  szónoklatot  adnak  mind  a 
fejedelem,  mind  a  vajda  szájába,  melylyel  álhtólag  sere- 
güket csatára  buzdították.  A  fejedelem  —  ezek  szerint  — 
minden  zászló  alatt  felolvastatta  a  vajda  hitlevelét,  mely- 
ben neki  húséget  esküszik;  vádolta  esküszegéssel,  hogy 
hűség-fogadását  —  lábbal  tiporva  isteni  és  emberi  tör- 
vényeket —  ily  alattomosan  megszegte  s  áhíokúl,  minden 
igaz  ok  nélkül  az  országba  tört.'  Felemlegette  a  jótéte- 
ményeket, melyeket  Erdélytől  nyert,  hogy  éppen  erdélyi 
pártfogás  emelte  a  vajdaságra,  Erdély  mentette  meg  Szinán 
basától  magát  s  országát.  „Kigyót  melengettünk  keblünk- 
ben -r-  Ügymond  —  most  mérgét  ellenünk  fordítja;  mi 
neveltük  fel  a  farkas-kölyköt,  most  minket  akar  széjjel- 
tépni ;  —  az  alacsony,  kétes  származású  kalandor,  nem 
pirul  a  magyarok  feletti  uralkodásra  vágyni,  az,  a  kinek 
fivérei  tán  még  most  is  disznókat  őriznek  a  havaseli 
erdőkben,  Vcigy  pedig  öszvérhajcsárok."^)  —  Ilyen  szenve- 
délyes kitörésekre  fakadt  volna  állítólag  a  fejedelem,  midőn 
seregót  harczra  tüzelte. 

A  vajda  sem  beszélt  más  hangból.  Ö  is  hitszegést 
emlegetett,  hogy  az  erdélyiek  sem  isten,  sem  a  keresztyén- 
ség, sem  barátaik  irányában  nem  tartották  meg  hitüket, 
a  miért  isten  büntetése  el  nem  maradhat.  A  győzelem 
gazdag  zsákmánynyal  jutalmazand  —  hangsulyozá  serege 
előtt  —  bő  zsold  várakozik  abból  reátok;  ne  féljetek  az 
ellenségtől  —  biztatá  őket  —  mert  a  milyen  vezérük, 
olyan  a  sereg  maga  is ;  egy  boldogtalan  pap,  a  ki  sem  a 
békéhez,  sem  a  harczhoz  nem  ért!  Festette  előttük  Erdély 
gazdagságát  s  a  kínálkozó  jó  alkalmat  a  gazdag  prédára, 
a  mi  egyedül  volt  képes  lelkesíteni  szedett-vedett  seregét. 3) 

A  támadást  a  vajda  kezdette  meg,  reggeli  9  óra 
tájban  heves  ágyúzással,  a  mi  azonban  a  tüzérség  ügyet- 
lensége miatt  keveset  ártott:  rendesen  túllőttek  a  czélon. 


^)  Szamosközi/  id.  m.  11.  k.  305.  1.  „Válachus  qtcacimqiie  ingrederetur, 
edicto  proclamari  passim  jussit,  se  pro  hoste  hahiturum,  praesentiqiie  caede 
moram  ulturum,  quicunqite  armis  ferendis  idoneus  in  vestigio  sím  non  seque- 
retur  castra  armatus.''^ 

2)  Szamosközy  II.  k.  319.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  392.  1. 

8)  Szamosközy  II.  k.  321.  1. 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  O 


—     82     — 

Annál  többet  ártott  az  erdélyieknek,  hogy  mindjárt  az 
ütközet  kezdetén  átszökött  a  va.jda  táborába  egy  Szalasdi 
Dániel  nevű  Imnyadmegyei  oláh,  kit  a  Báthoryak  emeltek 
nemességre  s  ez  az  áriiló  sietett  aztán  a  vajdát  tudó- 
sítani az  erdélyi  sereg  állásáról  s  gyöngéiről. M 

A  támadást  Bába  Nóvák  nyitotta  meg,  az  erdélyiek 
jobb  szárnya  ellen,  de  Lázár  István  vitézül  tartá  magát  s 
nagy  veszteséggel  űzte  vissza  az  oláhokat.  Segítségükre  a 
vajda  a  középen  állott  magyar  lovasságot  rendeli  Makó 
György  gyei,  űgy  hogy  Baba  Nóvák  is  üjra  összeszedhette 
csapatát  s  most  közösen,  két  oldalról  támadtak  az  erdé- 
lyiekre. Az  egyik  hadoszlop  Lázár  gyalogjaira  vetette  magát 
s  köztük  dárdáikkal  nagy  öldöklést  vitt  véghez;  maga 
Lázár  is  elesett,  állítólag  eme  szavakkal:  örömest  halok 
meg.  hogy  ne  kelljen  szolgálnom  a  hálátlan  papnak,  a  ki 
tisztségemtől  méltatlanul  megfosztott.^)  A  másik  hadoszlop  a 
középre,  Székely  Mózes  lovasaim  támadt.  Itt  magyar  magyar 
ellen  küzdött,  neki-keseredve,  elszántan.  Sokáig  is  ingado- 
zott ott  a  hadi  szerencse,  mígnem  Mihály  vajda  erősítést 
küld  az  övéinek  s  Székely  Mózes  már-már  engedni  kény- 
telen, helyéből  kimozdul,  egy  fejedelemi  czímeres  zászlót 
is  vesztenek,  miután  három  zászlótartó  (Görög  Tamás, 
Széplaki  István  és  Kolbász  Tivadar)  elesik  egymásután;  — 
de  íme  segítségül  érkezik  Huszár  Péter  huszái'jaival  s  most 
egyesűit  erővel  rohanván  meg  a  vajda  magyarjait  s  ráczait, 
azokat  visszanyomják.  A  hátraléknak  most  Mihály  vajda  hoz 
segítséget,  a  többi  magyar  és  oláh  lovasságot  indítván 
Huszár  ellen,  a  ki  engedni  kényszerűi.  A  vajda  ki  akarja 
erőszakolni  a  győzelmet,  merészen  közibe  vág  az  erdélyi 
seregnek,  de  ez  is  érzi  a  pillanat  fontosságát,  az  eddig 
pihent  csapatok  is  tűzbe  mennek  s  a  két  ellenséges  tábor 
egészen  összegomolyodik.  Hirtelen  egy  váratlan  esemény 
zavarta  meg  az  erdélyieket:  fővezérük,  Kornis  Gáspár  az 
ellenség  kezébe  került  s  a  vajda  elé  vitetett,  a  ki  őt  sok- 
szoros követjárásából  jól  ismerte,    tisztelettel  fogadta  s  az 


^)  De  fordult  a  koezka  aztán  neki  is:  egy  év  múlva  az  erdélyiek  kezébe 
kei  fiit  s  Székely  Mózes  lófarkához  köttetve  hnrezoltatta  meg  s  testét  aztán  négy 
felé  váfiTva.  különböző  helyeken  akasztották  fel. 

"«)  Szamosközi/  328.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  400.  1.  „Ubi  et  Lazar  dux  periit, 
obstinalo  aninio  morti  se  devovens.  ae  in  mediis  suonim  caedibiis  elamitans : 
of-eiimbam  lihens.  nec  inserviam  ingrato  sacei-doti.  qui  meo  nie  officio  ae  digni- 
tate  ini(|iie  jirivavií." 


83 


oláh  táborba  hátra  vitetvén,  minden  bántahnazás  ellen 
oltalmaztatta.  A  fővezér  elfogatásának  híre  villámgyorsan 
terjedt  el  az  erdélyi  seregben  s  egyaránt  megdöbbentette 
a  fejedelmet  s  a  harczosokat.  Azt  rebesgették,  mintha 
önszántából  fogatta  volna  el  magát  Kornis/)  Ugyanakkor 
fogták  el  Eavazdi  Györgyöt  is,  a  tizenkét  tanácsúr  egyikét, 
kit  aztán  a  vajda,  mint  régi  ismerősét  és  jó  barátját  fogadta, 
saját  kocsijára  ültette ;  de  a  székelyek  a  kocsiról  lerántot- 
ták s  darabokra  vagdalták,  bosszújuk  kielégítésére.  Eavazdi 
ugyanis  Báthory  Zsigmond  alatt  Udvarhely  várának  volt  kapi- 
tánya s  ő  volt  az,  a  ki  a  székely  lázadást  Apafi  Miklóssal 
elnyomta.  A  szintén  fogolylyá  lett  Bolyai  Gáspárt  maga 
a  vajda  végeztette  ki. 

A  harcz  elkeseredetten  folyt  tovább.  Eoham  rohamot 
ért  s  engedni  egyik  fél  sem  akart.  Délután  három  órára 
járt  már  az  idő,  midőn  a  fejedelem,  elcsiigedve  a  vezér 
elfogatása  felett  s  nem  bízván  bomladozó  serege  rendbe 
hozhatásában,  odahagyta  a  csatatért  s  némi  csekély  kísé- 
rettel elmenekült.  Pedig  csalatkozott.  A  kapitányok,  köz- 
tük főkép  Székely  Mózes,  Barcsai  András,  Tahi  István 
s  Huszár  Péter  nagy  erőfeszítéssel  rendbeszedték  az  össze- 
bomlott  csapatokat  s  új  ült  tűzzel  támadtak  a  vajda  sere- 
gére. A  harczi  hév  most  érte  el  tetőfokát.  A  kék  draban- 
tok elemökben  voltak,  tág  tere  nyílt  a  személyes  vitézség 
nek :  zászlókat  ragadtak  el,  ágyúkat  foglaltak  s  mindenfelé 
nagy  bravourral  harczoltak.  A  győzelem  kezdett  feléjök 
hajlani.  A  vajda  a  már-már  kezében  hitt  diadalt  egyszerre 
kiragadva  látta,  a  mint  visszavert  csapatai,  őt  is  magok- 
kal ragadva,  vad  futással  menekültek  az  erdélyiek  elől. 
Nemcsak  a  gyalogság  és  lovasság  futamodott  meg,  hanem 
a  tüzérség  és  a  vajda  podgyászát  szállító  szekerek  is 
visszafordultak  s  a  vajda  testőrségéűl  rendelt  lovasság  is 
vad  futásnak  eredt. ^) 


*)  Szamosközy  H.  k.  3-29  1  Bethlen  F.  IV.  k.  407.  1.  Non  defueriint 
famae  atqiie  existimationis  eius  infe.sti  iionniili,  qiii  eonsulto,  non  easu  se  eapi 
atqne  ad  Valaelium  deduei  voluisse,  eiim  eriminati  fuerint.  A  mit  azonban 
—  Szamosközy  szerint  —  a  Báthoryak  iránt  zsenge  ifjúságától  tanúsított  liűsége 
megezáfol. 

2)  Malespina.a  pápai  követ,  saját  szentanúságára  hivatkozva  írja  le  a  esata 
lefolyását  s  a  vajda  seregének  megfutamod  ásat:  „Gavalléria  transilvana  ributto 
eon  tant'impeto  qnella  di  Miehele,  ehe  mettendosi  in  fuga,  .  .  .  et  io,  ehe  era 
presente,  non  solo  vidi  fuggire  la  fanteria  et  la  eavalleria,  rea  aneo  i  earri,  elie 
portavano  le  artiglerie  e  le  sup})ellettile  di  Mieliele,  e  gl'istessi  eavalli,  ehe  erano 

6* 


84     - 


Szent-Erzsébeten  alól,  a  Vöröstoronyi  szoros  és  Nagy- 
disznód felé  bozótos,  cserjés  dombok  és  erdő  terűinek  el : 
arra  vette  irányát  a  futó  csapatok  egy  része,  hogy  ott 
biztosabb  menedéket,  fedett  rejtekhelyet  találjanak,  a  másik 
rész  pedig  az  országút  mentében  Talmács  felé  futott.  A 
vajda,  a  mint  lélekzethez  juthatott,  a  kétségbeesés  erőfe- 
szítésével vetette  magát  futó  serege  elé  s  fenyegetőzéssel, 
szitkozódással,  villogó  kardjával  —  dühében  egyik  tiszt- 
jét keresztül  is  lővén  —  sikerűit  megállapodásra  bírni. 
futó  seregét.  A  vajda  sorege  egészen  Talmácsig  futott  (a 
hol  a  szekértábor  volt  felállítva)  s  itt  a  győzelem  remé- 
nyében már  alig  bízó  vajdára  a  magyar  lovasok  egyik 
kapitánya,  Tamásfalvi  János  (a  kire  később  Maros-szék 
kapitánysá^^^át  bízta)  támadott  rá  kemény,  szemrehányó 
szavakkal,  hogy  újítsa  meg  a  harczot.^) 

Végzetes  mulasztás  volt  az  erdélyiek  részéről,  hogy 
a  futó  ellenséget  nem  üldözték,  —  nem  lett  volna  nehéz, 
az  ellenség  zavarát  felhasználva,  a  győzelmet  magoknak 
végképen  biztosítani.  Az  erdélyiek  kevés  számukkal  men- 
tegették magokat,  attól  tartottak,  nehogy  helyökből  kimoz- 
dulva, körülfogassanak.  A  fáradság  is  erőt  kezdett  venni 
rajtok  az  egész  napi  harcz  után.  Felhozzák  táboruk  hátrá- 
nyos fekvését,  hogy  ágyúikat  a  terep  alkalmatlan  volta 
miatt  jóformán  nem  is  használhatták,  hogy  a  szél  szemök 
közé  hordta  a  pusknport  s  hozzá  még  a  nap  sugarai  irá- 
nyában állván,  az  egészen  elvakítá  szemöket.')  Szóval 
minden  mintegy  összeesküdni  látszott  ellenök. 

A  vajda  seregének  volt  még  egy  része,  a  mely  össze 
nem  zavarodott  s  tűzben  nem  volt:  3200  főnyi  két  zászló- 
alj   lengyel-kozák  s   a  tartalékban   álló  székelység. 

Ezeket  sírva  (con  lagrime)  kérte  a  vajda,  hogy  újítsák 
meg  a  harczot  s  tegyék  jóvá  a  lovasság  és  gyalogság 
megfutamodását.  Ezek  nyitották  meg  újra  a  harczot,  Székely 
Mózes  és  Barcsai  lovasságára  rohanván.  De  ezek  vitézül 
állják  a  rohamot  s  néhányszor  visszaverik  őket.  (Malespina. 
szerint :  Kornis  Gáspár  a  fővezér  ekkor,  a  második  össze- 
csapás alkalmával  fogatott  el.)  Vádolják  itt  a  megyei  hada- 


riservati  per  le  sua  persona,    di  maniera,  ehe   per  poeo  si  tenne,  ehe  la  vittoria 
fusse  della  parte  del  Cardinale"  (Hiirmuzaki  111.  1.  513.) 

»)  Bethlen  Farkas  Históriája  IV.  k.  405.  1. 

,)  Szamosközy  335—336.  1.  BetJden  F.  IV.  k.  414.  1, 


—    85 


kat,  hogy  tétlenül  állottak  s  nem  siettek  támogatásukra, 
—  mintha  parancsnokuk,  Sennyei  Pongrácz  az  elfogott 
Kornissal  egyetemben  a  vajda  kezére  játszott  volna.  Ez  a 
vád,  ha  nincs  is  eléggé  igazolva,  annyi  tény,  hogy  az 
erdélyiek  a  sereg  feldaraboltsága  mellett,  az  egységes 
vezénylet  hiányában,  nem  egy  hibát,  mulasztást  követtek 
el.  De  nem  ez  döntötte  el  a  csata  sorsát.  Az  erdélyi  sereg 
kozákjai,  midőn  az  ellentáborban  levő  honfitársaik  heves 
támadását  látták,  átpártoltak  hoz/ájok.  Nem  bíztak  tán  többé 
az  erdélyiek  szerencse-csillagában  s  inkább  számítottak  a 
vajda  zászlaja  alatt  zsákmányra,  a  mi  egyedül  volt  képes 
okét  lelkesíteni.  Ez  az  átpártolás  adta  meg  a  halálos  döfést 
az  erdélyiek  ellenállási  képességének.  Általános  lett  e 
miatt  a  zavar;  a  kapitányok  is  kezdették  átlátni,  hogy 
XI  győzelemre  többé  alig  lehet  kilátásuk ;  —  nem  is  ezért 
harczoltak  azután,  inkább  csak  azért,  hogy  a  nap  lehanyat- 
lóban  lévén,  tartani  akarták  magokat  addig,  míg  a  sötétség 
véds/árnya  alá  veheti  őket,  hogy  így  kevesebb  veszélylyel 
vonulhassanak  vissza. 

De  a  vajda  zsoldos  serege  sem  égett  többé  harcz- 
vágytól ;  igazi  harczi  kedvet,  bátor  lelket  a  kozákok  átszö- 
kése  sem  tudott  többé  a  kimerült  harczosokba  önteni.  FéUek 
azoktól  —  mondja  Szamosközy  —  a  kik  szintén  féltek 
tőlük,  s  így  a  kölcsönös  félelem  megbénította  mindkét 
sereg  erejét.  0  A  vajda  magyarjai  próbáltak  még  egyszer 
szerencsét,  összeszedték  magukat  s  egy  utolsó  rohamot 
kísérlettek  meg  a  győzelem  kierőszakolására.  Nagy  Demeter 
ágyúkat  fordít  az  erdélyiek  ellen,  melyeket  Lázár  István 
<3sapatja  hagyott  hátra  az  első  összecsapásnál;  de  hiába: 
az  erdélyiek  sortűzzel  felelnek,  ügy  hogy  a  vajda  népe 
utoljára  is  kénytelen  volt  visszavonulni. 

így  végződött  ügyszólván  befejezetlenül  a  reggeU  9 
órától  d.  u.  4  óráig  tartott  ütközet,  az  erdélyiek  eme 
„mohácsi  vész"-e,  mindkét  harczoló  fél  kimerülésével. 
Látszólag  az  erdélyiek  győztek,  amennyiben  nem  mozdul- 
tak ki  állásukból  s  nem  futottak  meg,  mint  a  vajda  serege ; 
tényleg  azonban  Mihály  vajda,  a  ki  másnap  az  elhagyott 
erdélyi  tábor  birtokába  jutott. 


')  Szamoshözy:  l\.  k.  334.  1.  Metiiebant  eos,  qiii    non    minus    metiiebant, 
alterque  alterius  foruiidine  a  piigna  quiescebat. 


_     8fi     - 

^lihály  vajda  azt  hitte,  hogy  másnap  újra  kell  kez- 
denie a  harczot.  Este  felkereste  a  táborában  lévő  pápai 
követet  és  azon  hiszemben,  hogy  a  fejedelem  nem  futott 
eh  a  felett  tanácskozott  a  nuntiussal,  hogy  mikópen  vehet- 
nék elejét  a  további  vérontásnak.  Abban  állapodtak  meg, 
hogy  a  nuntius  másnap  kora  hajnalban  átmegy  az  erdé- 
lyiek táborába,  hogy  a  béke  felől  tárgyaljon  a  bíbornok- 
fej  ed  elemmel.') 

A  vajda  táborában  az  éj  beálltával  nem  merték  átadni 
magokat  a  nyugalomnak,  söt  a  menekülésre  is  gondoUak, 
mert  féltek,  hogy^^  íiz  erdélyiek  a  sötétség  leple  alatt  meg- 
támadják őket.  Őröket  és  leseket  állítottak  ki  s  6000 
tüzért  helyeztek  el  egy  cserjésben  az  erdélyi  tábor  köze- 
lében a  meglepetéstől  való  félelmökben.  De  az  erdélyiek 
korántsem  gondoltak  az  éjjeli  támadásra,  vagy  a  másnap 
megújítandó  ütközetre ;  inkább  arra,  hogy  seregüket  a  haza 
jobb  szolgálatára  megmentsék,  mintsem  hogy  az  egyen- 
lőtlen további  harczban  koczkára  tegyék.  Azért  a  tábor 
elhagyására  s  visszavonulásra  határozták  el  magokat.  Nem 
állottak  el  attól  akkor  sem,  midőn  két  szökevény  (Eácz 
Ábrahám  és  Sipos  János)  az  ellentáborból  hozzájuk  jött 
s  jelentette,  hogy  mily  rettegés  és  kétség  között  tölti  az 
éjt  a  vajda  serege,  hogy  a  sereg  szét  van  bomolva,  hogy 
sokan  odahagyták  a  zászlókat  s  a  többi  is  inkább  a  futást, 
mint  az  újabb  harczot  óhajtja.  Biztatták  az  erdélyie- 
ket, támadnák  meg  az  oláh  sereget  —  esküdöztek,  hogy 
azok  pusztán  a  fegyverzörgésre  is  szétfutnak  s  meg  sem 
állnak  Havaselföldéig.^)  Az  erdélyiek  egy  része,  ezek  hal- 
latára, kész  lett  volna  az  éjjeli  támadásra,  de  a  nagyobb 
rész  gyanakodott,  hogy  ezek  álhírek,  magától  a  vajdától 
származnak  s  hadi  csel  rejlik  mögöttök. 

így  az  a  vélemény  kerekedett  felül,  hogy  a  tábort 
odahagyják  s  visszavonulnak. 

A  két  szökevény  pedig   gazdag  prédával  megrakodva 


*)  Malespina  levelében  (Hurmuzaki  III.  1.  513.) 

»)  Szamosközy  U.  k.  338.  1.  Betlüen  F.  IV.  k.  416.  1.  (Bini  transfugae) 
nuneiant  Michaelem  abieeto  omni  piignae  sneeessu,  iam  diidum  in  fugám  se 
eonieeisse :  omnem  eiiis  exereitiim,  partim  a  signis  diseessisse,  ae  sparsum  disi)ala- 
tumque  esse,  partim  habere  in  eastris  quidem,  sed  ineompositiim  consternatumqiie 
vasa  coliigere,  fugamque  meditari.  .  .  .  Per  omnes  deos  jurabant,  audito  tantum 
armorum  Transylvanorum  strepitii,  nusqiiam  staturos  Valaehos,  sed  reeta  in  Vala- 
ehiam  fiigam  eontinuaturos. 


87 


az  elhagyott  táborból  visszatért  a  vajdához  s  hírűi  vitte 
az  erdélyiek  elvonulását.  Az  a  hír  is  keringett  később, 
hogy  a  vajda  még  azon  éjjé]  Havaséi  földérc  vonult  volna 
vissza,  ha  nem  hallja,  hogy  az  erdélyiek  táborukból  fel- 
kerekedtek/) Az  örömhír  felvillanyozta  a  vajdát  s  lelket 
öntött  seregébe.  Alig  várták  a  hajnalt. 

Pitymalatkor  a  vajda  felkereste  a  pápai  követet,  hogy 
már  nem  szükséges  az  erdélyi  táborba  békét  kötni  men- 
nie, mert  a  fiy edelem  megfutott.  2)  Seregének  pedig  kiadta 
az  indulási  parancsot.  A  vajda  zsákmányra  vágyó  kalóz- 
csapata nagy  örömrivalgás  között  lepte  el  az  erdélyiek 
pusztán  hagyott  táborhelyét,  a  hol  nagymennyiségű  hadi- 
készlettel együtt  32  ágyút  találtak. 

Mihály  vajda  a  fejedelem  otthagyott  sátrában  szállt 
meg,  maga  elé  vezettette  Kornis  Gáspárt  s  a  vele  való  tanács- 
kozás után  a  maga  és  Kornis  nevében  rendeletet  íratott  az 
erdélyi  végvárak  kapitányaihoz,  hogy  a  várakat  ő  felségétől 
el  ne  idegenítsék;  jutalmat  és  a  zsoldhátrálékok  kifizetését 
Ígérvén. 

Majd  a  szebeni  királybíró  és  tanács  tisztelgett  a 
sátorban  a  vajda  előtt,  ajándékokkal  kedveskedve  s  meg- 
jelentvén a  fejedelem  Lengyelország  felé  menekvését. 
Naprági  püspöktől  is  csakhamar  egymásután  két  levél 
érkezett  Gyula -Fejórvárról,  melyekben  a  fejedelem  test- 
vérének a  fővárosból  való  elmenekűléséről  értesíti  a  vaj- 
dát s  arról,  hogy  az  üt  nyitva  áll  előtte.^) 

Mihály  vajda  rögtön  csapatokat  küldött,  az  erdélyiek 
üldözésére,  némelyeket  kémekül  menesztett  Gyula-Fejérvár 
irányában  s  midőn  értesült,  hogy  nincs  mitől  tartania, 
megindult  a  fejedelmi  székhely  felé. 

A  sírásó  szerep,  a  harcz  áldozatainak  eltemetése  a 
szebenieknek  jutott.  A  vajda  rendeletet  adott  a  szebeni 
királybírónak  és  a  polgármesternek,  hogy  szedjék  össze, 
számolják  meg  (a  csatatéren)  és  temessék  el  a  holttesteket. 
A  pápai  követ  is  melléjök  adta  egyik  kísérőjét  e  szomorú 
munkához.  így  ő  a  legilletékesebb  az  ütközetben  elesettek 


^)  U.  0.  339.  1.  U.  0.  IV.  k.  418.  1.  Midiael  Valachiam  versus  moturus 
fuerat,  nisi  ex  Transylvanorum  ahitione  animos  a  pavore  recepisset. 

*)Ma  air  álba  fu  esso  Miehele  da  me,  dicendoni,  ehe  non  era  neeessario, 
poiehe  il  Cardinale  era  fuggito. 

')  Hurmuzaki  UI.  1.  430. 


~    88    - 

számának  megállapítására  s  ö  azt  mondja,  hogy  nem 
találtak  több  holttestet  1500-nál,  s  annak  is  a  nagyobb 
i'észe  a  Mihály  vajda  seregéből  való  volt.  A  hír  szokás 
szerint  erősen  nagyította  a  veszteség  számát  s  3000  holt- 
testről s  1000  fogságba  esett  erdélyiről  szóltak  a  távollevő 
császáriak  hírei.  ^)  Az  elesettek  között  voltak:  Huszár  Péter,  és 
Lázár  István  a  vezérek  közül,  Tholdalagi  Ferencz  Doboka 
vármegye  főispánja,  Laskai  János  kiváló  magyar  jog- 
tudós, Köpeczi  Michály,  Gerendi  (Berendi?)  János,  Bolyai 
Gáspár,  Bakó  Dániel,  Bogáthi  Imre,  Bálád  fi  Ferencz,  Besztrédi 
Ferencz,  Gyulai  Dénes,  Harangláb  Ferencz,  Horváth  János. 
Kendi  Ferencz,  Eácz  Bálint,  az  említett  három  zászlótartó 
és  még  több  kiváló  hazafi. 

A  holttestek  számára  egy  óriási  sírt  ástak,  de  nem 
férvén  mind  bele,  a  hullákból  nagy  halmot  raktak  felibe 
s  űgy  fedték  be  földdel.  Ott  aztán  kékes  nyugalmat  talált 
barát  és  ellenség.  E  máig  is  látható,  tévesen  „török-halom''- 
nak  nevezett  óriási  sírdomb  (valóságos  tetemvár)  lett  egy- 
szerű, de  gyászos  emléke  a  véres  csatának,  Erdély  eme 
„mohácsi  veszedelme-' -nek,  mely  az  ország  szerencsétlen- 
ségeinek hosszú  sorát  nyitotta  meg.  Ez  lett  sírja  Erdély 
szabadságának  is  jó  hosszú  időre. 

')  Ungnád,  Rudolfnak,  nov.  6-áról,  Tasiiádról  írva,  ."027-re  mondja  a  vesz- 
teséget holtakban.  (Bécsi  titkos  levéltár.  Kiadta  Hiirmuzaki  III..  1.  348.)  Egy 
oláh  származású  jelentés  azt  mondja:  „Auf  der  waalstatt  sein  2927  Siben- 
liürgiseher  todter  eörper  gézeit  worden,  der  lebendigen  über  die  1000  gefangen. 
Auf  des  Vallaehen  seitten  soUen  über  200  nit  geblieben,  und  ungefáhrlieh  soviel 
besehödigt  sein  worden.  (Erd.  O.-gy.  IV.  k  331.  1.)  Bethlen  Farkas  szerint 
mintegy  2000-en  estek  el  a  két  részről  s  többen  elfogattak.  Szamosközy  szerint.: 
„Oyrus  Spohtone  egy  olasz  historicus  azt  írja,  hogy  az  eardinál  hadából  8000 
veszett  el.  az  olahéból  2000.  De  hazud,  mert  mind  az  két  felől  sem  veszett  két 
ezer."  „ötezer  is  alig  volt"  (a  fejedelem  serege).  IV.  k.  107.  —  Darahi  azt  írja 
jelentésében,  hogy  3300  holttestet  szedtek  össze,  s  az  oláh  seregből  egyetlen  nemes 
vagy  bojár  sem  esett  el.  (Hurmuzaki  III.  1.  430.) 

Egy  egykorú  oláh  költő  így  emlékezik  (Papiu  Ilarianu:  Istoria  145.  1.)  a 
Szeben  alatti  csatáról:  Sok  magyar  nő  maradt  özvegy,  sok  vér  ömlött  ki  estig 
Vitéz  Mihály  kardjától,  míg  egészen  be  nem  sötétedett  a  sok  magyar  lélektől,  kik 
az  alvilágba  leszállottak. 

Simigianiis  id.  m.  196.  1.  (kétség  nélkül  nagyon  tévesen)  azt  mondja  : 
fervmt  tamen  (aj'tivorum  numernm  tum  fuisse  quinque  millia  et  sexeentos. 


VIII. 

Mihály  vajda  bevonulása  Gyula-Fej  ér  várra.  —  Az  ország  siralmas  helyzete : 
rablás,  égetés,  gyilkolás  mindenfelé.  —  A  bíbornok- fejed  elem  menekiüése.  —  A 
vajda  a  székelyekkel  útját  állatja.  —  Bolyongása  a  Hargitában.  —  Csik- 
széken  át  a  határhavasokhoz  ér.  —  Küzdelem  az  üldöző  székely  parasztság- 
gal. —  A  fejedelem  megöletése.  —  Levágott  fejét  Fejérrárra  viszik.  —  Mihály 
neje  s  a  vajda  maga  is  megsiratja.  —  Ünnepies  eltemettetése.  —  A  székelyek 
bűnhődése  s  vezeklése. 

Mihály  vajda  Szebenen  innen  állott  táborban,  midőn 
Gyula-Fejórvár  vái'osától  hozzá  követek  érkeztek.  A  feje- 
delmi város  kéréssel  és  ajándékokkal  akarta  meglágyítani 
a  zsarnok  szívét.  Eleibe  küldöttek  azért  Thuri  Mártont, 
Szartori  Istvánt  s  Nagylábű  Györgyöt  arany  és  ezüst 
serlegekkel  s  másféle  ajándékokkal,  és  kérték,  hogy  ne 
szigorral,  de  kegyelemmel  bánjon  meghódoló  városukkal, 
óvja  meg  azt  mindenféle  jogtalanságtól,  ne  engedje,  hogy 
a  fejedelmi  székhelyet,  a  hol  ő  is  lakni  fog,  kirabolják  és 
felégessék ;  a  fejérváriak  belenyngosznak  az  isteni  végzésbe, 
hűségébe  és  oltalmába  ajánlják  magokat. 

Mihály  vajda  azt  felelte,  hogy  nem  jött  ő  a  tarto- 
mányt feldúlni;  sőt  meg  akarja  azt  épségében  tartani,  nem 
pedig  kegyetlenséggel  elékteleníteni;  csakis  a  győzhetet- 
len római  császár  hűségére  akarta  őket  visszahajtani,  a 
kitől  csak  az  imént,  minden  isteni  és  emberi  jogot  lábbal 
tiporva,  elpártoltak;  sem  a  fej  ér  váriakon,  sem  másokon,  a 
kik  meghódolnak,  nem  akar  kegyetlenkedni,  csak  hívek 
legyenek.^) 

Ezzel  a  győztes  vajda  sietett,  hogy  a  székvárosba 
bevonuljon.  A  városon  kivúl  eleibe  jött  a  korlátnok,  az 
állhatatos  királypárti  Naprági  Demeter,  püspöki  díszben, 
hogy  üdvözölje  s  hosszú,    szerencsés   uralkodást   kívánjon 


1)  Szamosközy  l\.  346.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  427.  1. 


—     90     - 

neki.  Nov.  l-e  voltJ)  midőn  a  vajda  a  fejedelmi  városba 
nagy  pompával  bevonulását  tartá.  T^e^szebb  lován,  egy 
vasderes  színű  paripán  lovagolt,  előtte  nyolcz  vezeték  lovat 
vittek,  szerszámuk  aranytól  ós  ezüsttől  csillogott.  A  vajda 
maga  legdíszesebb  öltözetét  viselte,  fehér  selyem  köpenyt, 
ugyanolyan  mentét,  aranynynl  gazdagon  tődzve,  f(^jét  magyar 
kalpag  fedte,  díszes  forgóval,  lábán  sárga  karmazsin  czizma, 
övén  drágakövekkel  kirakott  kurta  kard.  Előtte  vitiék  családi 
czímerét,  az  arany  ölyveket,  utána  a  Szeben  alatti  csatá- 
ban nyert  zászlókat ;  mellette  jobbról  és  balról  8 — 8  köny- 
nyed  öltözetű  kengyelfutó  lépdelt.  Nem  hiányoztak  a  török 
síposok  sem,  nyolczasával,  ugyanígy  a  dobosok,  cziterások, 
énekesek,  —  majd  tíz  muzsikus  czigány,  fedetlen  fővel, 
oláh  nótákat  játszva.  A  főbojárok  a  vajda  után  lovagoltak; 
ezeket  követte  a  katonaság  hosszú  sora.^) 

A  bevonulás  külső  fényében,  pompájában  tehát  nem 
volt  hiány,  de  ragyogása  olyan  volt,  mint  a  téli  nap- 
sugár: hiányzott  az,  a  mi  az  ilyen  díszmenetekbe  életet, 
lelket  önt.  Hiányzott  a  lelkesedés  magában  a  zsoldért 
harczoló  tarka  népvegyűletú  seregben  is ;  de  még  inkább 
a  népben,  mely  elnyomó  zsarnokait  látta  az  ünneplőkben. 
Nem  hangzott  az  éljen,  a  nép  örömrivalgása  helyett  síri 
csend  honolt,  néma,  kiholtnak  látszott  minden;  nem 
hullámzottá  lakosság  örömtől  ragyogó  arczczal  az  útczákon, 
kiki  meghúzta  magát  csendesen  otthonában  s  legfeljebb  a 
kapukból  s  az  ablakon  át  nézték  kandi  szemek  kiváncsi- 
ságból  a  vajda  diadalmenetét.^) 

Mondják,  midőn  így  a  vajda  a  városba  bevonulását 
tartaná,  kérdést  intézett  Bodoni  István  tanácsúrhoz:  mit 
gondol,  hova  is  szálljon  ő?  Kétségkívül  —  felelt  Bodoni  — 
András  fojedelem  palotájába.  Mire  a  vajda  gúnyosan  kérdi : 
vájjon  még  mindig  András  fejedelemé-e,  nem  én  vagyok 
fán  a  ggőzie^^? !^)  El  is  foglalta  a  fejedelmi  palotát,  kato- 
náit pedig  részint  nyilvános  épületekbe,  részint  magán 
házakba  szállásolta. 


^)  Mihály  V.  levele  Rudolfhoz  nov.  4.  (1599.)  Fejérvárról :  „Prima  die 
Novembris,  qiii  erat  Omnium  Sanetorum  solennitati  dieatus,  triiimphans  Albam, 
prineipum  Transylvaniae  sédem,  oceupavi.  (Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  415.  és 
Hurmuzaki:  Doenmente  Ilf.  k.  339.  1.) 

2)  Szamosközíj  II.  k.  348-349.  1.  Bethlen  F.  IV.  k.  431-433.  1. 

^)  U.  0.  349.  1.  —  U.  0.  434.  1. 

*)  U.  0.  :j50.  1.  —  U.  0.  4.34.  1. 


91 


A  fényes  diadalmenetet  az  ország  temetkezési  pompá- 
jának nevezik  az  egykorú  erdélyi  írók.  Az  ország  bekövet- 
kezett siralmas  állapota  szomorúan  igazolta  ezt  az  elnevezést. 

Az  egész  ország  meghódolása  rövid  idő  alatt  meg- 
történt. 

A  fejérváriak  példáját  csakhamar  a  többi  városok  is 
követték.  A  császár-király  nevének  hangoztatása  (igazab- 
ban az  azzal  való  takaródzás)  egymásután  rábírta  a  feje- 
delmi várakat  is,  hogy  magukat  megadják  s  a  vajda  őrségét 
fogadják  be.  A  nemesség  közúl  is  sokan  meghódoltak  a 
hirdetett  kegyelemre,  miután  egy  ideig  lappangván  belátták, 
hogy  sorsuk  jobbrafordúltára  ez  idő  szerint  nem  lehet 
kilátásuk. 

A  míg  a  vajda  s  népe  a  diadal  mámorában  magáé- 
nak hitte  a  világot,  Erdélynek  fenékig  kellet  ürítenie  a 
keserűség  poharát.  A  ki  tehette,  menekült,  odahagyta  a 
sülyedező  hajót ;  a  kit  sorsa  földéhez  kötött,  annak  el  kel- 
lett szánva  lennie,  tűrve-szenvedve  élni,  ha  lehet,  nyomo- 
rultan elveszni,  halni,  ha  kell.  A  rakonczátlan  had  nem 
ismert  kíméletet;  a  dúló  sereg  példájára  az  oláh  paraszt- 
ság —  mely  a  csata  kimenetelének  hírére  mintegy  vil- 
lanyütésre kelt  fel  mindenütt  —  s  mindenféle  gyülevész 
nép,  rablócsapatok  fosztogattak,  égettek,  gyilkoltak  szélti- 
ben,  nem  tekintvén  a  szerencsétlen  áldozatoknak  sem  koníra, 
sem  nemére.  Gyermekeket  és  aggokat  époly  kevéssé  kímélt 
öldöklő  vasuk,  mint  a  mily  vadállati  szenvedélylyel  tettek 
erőszakot  tisztességes  nőkön,  nem  kegyelmezvén  a  10  eszten- 
dős leánykáknak  sem.^) 

Az  oláhság  valóságos  irtó  háborút  kezdett  a  magyarok 
és  szászok  ellen,  a  székely  köznép  pedig  a  székelyföldi 
nemesség  udvarházait  verte  s  perzselte  fel.  A  gonosz  példa 
ragadós  lévén,  alig  volt  az  országnak  vidéke,  a  hol  ne 
csoportosult  volna  össze  zavarosban  halászni  kívánó  cső- 
cselék. Még  nov.  20-án  is  azt  jelenti  Forgách  Zsigmond, 
hogy  a  vajda  emberei  „most  is  szörnyű  dúlást  mívelnek, 
nincs  oly  nemes  ember,  kinek  házát  fel  nem  dúlták  s 
mindenét  el  nem  szórták.  Az  paraszt  emberek  is  feltámadtak 
urokra,  meg  is  ölik  őket  és  megfosztják  ...  Az  úristennek 


*)  Bethlen  F.  IV.  425.  428.  1.   Simigianus  szerint  (id.  m.  197.   1.)   „iilti- 
muui  diem  quisque  prae  oeulis  habebat." 


—    92 


szörnyű  büntetése  vagyon  az  hitetlenségért  rajtok,  jajszóval 
járnak  alá  s  fel  és  úgy  kiátják:  ve  nobis,  quia  peccavinius!" 
(Jaj  nekünk,  a  miért  vétkezénk.^) 

A  vajda  ebben  is  méltó  példányképe  volt  n-épének,  a 
zsarolásban  s  erkölcstelenségben  maga  ment  gonosz  példá- 
val elól.^) 

A  városokat  (november  3.  4.)  reájok  írt  rendeletekkel 
egytől-egyig  megsarczolta,  kölcsönkérés  ürügye  alatt,  zsol- 
dosai fizetésének  szükségével  takaródzva.^)  Erkölcstelen  élete 
is  köztudomású  volt,  idősecske  nejét  megvetvén,  állandóan 
ágyasokat  tartott  maga  mellett. 

Báthory  István,  kire  a  harczba  induló  szerencsétlen 
fejedelem  a  kormányzás  gondjait  bízá,  még  a  csatát  követő 
éjjel  odahagyta  a  legfőbbekkel  Gyulafej  érvárt  s  menekült 
Szilágy- Somlyó  felé,  melyet  aztán  nov.  12-én  a  császáriak 
(Nyári  Pálnak,  a  váradi  kapitánynak)  feladtak  s  maga  is 
húséget  esküdött  a  császár-királynak.^)  Ot  követték  az 
ország  legfőbbjei,  menedéket  keresve  Kővárban,  avagy 
Huszton.  Egy  részök  csatlakozott  aztán  a  hirtelen  Erdélyben 
termett  hűséges  királypárti   Bocskay  csekély  seregéhez,  a 


*)  Forgách  Zsigmond  Pálfi  3Iildósnalz,  fejérvári  követséoréről,  Kolozs- 
várról november  20-án  (1599.)  (Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  425.  1.  Német  fordítása 
Pálfi  Miklóshoz  czímezve,  a  bécsi  esász.  és  kir.  hadügymin.  registratiirájában 
174.  szám  alatt.) 

^)  BoonVny  J.  BnrrithtsnaJc  (Szentjób  15P9.  deozember  28.)  Az  erdélyi 
dolgokról  s  Mihály  vajdáról  írván:  „ad  praesens  etiam  inaudita  latroeinia,  eriida- 
litates,  aliaque  nefanda  faeinora,  etnn  niillis  honestis  matronis,  imo  virginihiis  a 
decem  annis  lihidine  siia  non  parcant,  exerccntur.''  (A  bécsi  titkos  Itb.  Hung. 
Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

•')  Kolozsvár  városától  (november  4.)  6000  frtot  kér  kölcsön,  Beszterczétol 
(nov.  3.)  5000  frtot,  Szászvárostól  (nov.  3.)  1000  frtot  s  így  tovább.  (Ld.  mind- 
hármat az  Oklevéltárban).  A  városokat  minduntalan  zaklatja  egyéb  szolgáltatásokkal 
is.  Jgy  csak  hogy  Beszterczét  hozzam  fel  a  november  3.  pénzkérés  után  nov.  9. 
4  kovácsot  és  4  kerekest  rendel  onnan  küldeni:  12-én  200  tyúkot,  100  ludat, 
1000  tojást,  50  itcze  vajat  rendel;  14-én  a  harczlian  elesett  nemesek  ottani  érté- 
keire teszi  rá  a  kezét:  ugyanakkor  6—6  szekeret  rendel  két  hónapra  fát  hordani : 
16-án  500  köböl  zabot  rendel;  17-én  1000  gyalogra  való  veres  és  kék  posztót: 
25-én  az  elesett  Huszár  Péter  javait  adatja  ki:  29-én  8  szekér  fát  taraczkok 
csinálására:  deczember  6-án  1000  kopját,  500  ko})ja  vasat  és  100  sing  veres  ráez- 
tafotát;  15-én  ismét  kopjákat  és  1000  kopja  vasat:  24-én  20  hordó  bort  a  dézsraából 
Kővárra ;  25-én  újabb  6  szekeret  fahordásra  és  4000  kettős  gyertyát  udvari 
szükségletre;  27-én  zabot,  árpát  és  egyéb  abrakot  a  lónai  istállóban  lévő  lovai 
számára:  30-án  10  ácsot  rendel  a  váradjai  híd  csinálására;  1600.  január  5-én 
konyhája  szükségére  200  tyúkot.  100  ludat,  6  veder  szép  „ünő-vajat"  küldet : 
20-án  20  hordó  bort  rendel  Kővárra  s  így  tovább  szakadatlan  sora  a  zsarolásoknak, 
természetesen  pénz  nélkül,  itt-ott  annyi  biztatással,  hogy  árát  majd  megadja  vagy 
az  adóból  defaleálíatja.  (Ld.  az  egyes  rendeletekot  az  Oklevéltúrhan.) 

*)  Kyári  Fúl  Bástúnak  Váradról  november  3.  (1599.)  (A  bécsi  titkos 
Itb.  Hung.) 


93 


mely  egyideig  Kolozsvár  köríil  foglalt  állást,  várva  a  tör- 
ténendőket;  más  része  meg  sem  állott  Lengyelországig, 
a  hová  nemsokára  Báthory  István  is  követte  a  mene- 
külőket. 

A  Szeben  alatt  vívott  harczezal  Erdély  sorsa  el  volt 
döntve,  az  ország  a  kalandor  vajda  kényének  s  féktelen 
zsoldoshada  szabad  prédájának  zsákmányul  odadobva. 

Nem  a  vesztett  csata  döntötte  el  az  ország  sorsát, 
hanem  az  ez  által  előidézett  általános  zavar,  a  fejetlenség, 
a  mi  jórészt  azelőtt  is  megvolt,  s  most  tetőfokát  érte  el. 
Erdély  történetében  ismétlődni  látjuk  azt,  a  mi  Magyar- 
országon háromnegyedszázaddal  azelőtt,  a  mohácsi  vész 
után  történt,  hogy  mert  mindenki  elvesztette  fejét  s  ellen- 
állásra többé  gondolni  senki  sem  akart,  az  ország  is 
elveszett.  Nem  akadt  itt  sem  egy  szilárd  fő,  egy  vas 
kéz,  mely  felragadta  —  s  újra  kitűzte  volna  a  letiport 
zászlót, 

A  hasonlat  a  mohácsi  s  Szeben  alatti  harcz  között 
főképen  abban  áll,  hogy  mindkettőnek  az  ország  feje  is 
áldozatává  lőn.  A  főszereplők,  a  kiktől  az  ország  megmen- 
tését várhatta  volna,  elszéledtek;  a  fejedelemről  semmi 
biztos  hír  nem  hallatszott  addig,  a  míg  gyilkosai,  a  csík- 
szt.-domokosi  havasból  fejét  Fejérvárra  nem  hozták.  A 
hadászatban  legjelesebbek  közül  nem  egy  áztatta  vérével 
Szeben  alatt  a  csatatért  s  Endre  első  tan  ácsurai  közül 
többen  siettek  fejet  hajtani  a  győző  előtt,  hívséget  akarván 
mutatni  a  király  iránt,  kinek  nevével  a  vajda  ekkor  még 
nagyban  kérkedett.  így  Naprági  püspök  a  kanczellár  kész- 
ségesen vitte  elébe  a  szókváros  Gyulafejérvár  kulcsait, 
Sennyei  Pongrácz,  Bornemisza  Gáspár  is  mindjárt  csatla- 
kozott hozzá  (ez  utóbbit  „szállás  osztója^' -vá  tette^)  nem 
is  említve  a  vajda  udvarában  egész  otthonossá  lett  Kornist, 
a  ki,  mint  egyik  legbefolyásosabb  tanácsosa  Mihálynak, 
ismételten  fényes  ajándékokat  nyer  tőle.^)  Valóban,  ha  fel  is 
menthető  Kornis  azon  vád  alól,  hogy  áruló  volt,  —  a  tények 


')  M.  V.  1599.  november  17-én  rendeletet  intéz  Besztereze  városához,  hogy 
tanácsosa  B.  0.  családjának  gondját  viseljék,  mert  neki  mint  „szállás  osztójá"-nak 
az  6  szolgálatában  kell  forgolódnia.  (Ld.  Oklevéltár.) 

^)  L.  Bocskay  levelét  Barvitzhoz  a  kir.  titkos  tanácsosához  november  16-ról. 
(Bécsi  titkos  It.) 


-     1)4     - 

annyit  világosan  bizonyítanak,  hogy  Endrének  legkevésbbé 
sem  volt  jóakarója. 

Midón  azok,  a  kiken  az  ország  szeme  csüggött,  így 
gondolkoztak,  nem  csoda,  ha  egy  kardcsapással  meg  volt 
törve  Erdély.  Pedig  a  S/eben  mellől  „visszavonult"  harczo- 
sokból,  ügyes  szervező  kéz  nagyon  hasznavehető  sereget 
alkothatott  volna.  —  Tegyük  fel  pl.  (ha  egyáltalában  meg- 
engedhető a  históriában  a  lehetőségeket  taglalni)  hogy 
Besztercze  vidékén  újra  kitűzik  a  zászlót  s  a  megyéknek 
még  legnagyobbrészt  otthon  maradt  hadait  oda  gyűjtik, 
Jeremiást,  a  moldvai  vajdát,  segélyért  keresik  meg  s  esetleg 
Báthory  Zsigmond  is  segélyül  sietendett:  Mihály  vajda 
nagyon  kétes  helyzetbe  juthatott  volna,  rabláshoz  és  gyuj- 
togatáshoz  fogott,  fékevesztett  sereo:ével. 

Maga  is  alig  hitte  a  vajda,  midőn  Fejérvár  és  Kolozsvár 
irányában  az  ellenség  űzésére  kiküldött  csapatai  azzal  tértek 
vissza,  hogy  ellenség  többé  nincs.  így  Mihály  vnjda  diadal- 
mámora mézes  heteit  az  ország  székvárosában  nyugodtan 
tölthette.') 

Báthory  Endre  a  Szeben  alatti  csatából  Moldva  felé 
vette  útját, ^)  hogy  onnan  Lengyelországba  meneküljön  s 
onnan  várja  és  munkálja  maga  és  országa  sorsának 
jobbra-fordúlását.  Kíséretében  több  magyar  és  főkép  székely 
főnemes  volt,  a  kikkel  még  a  csata  napját  követő  éjjel  Székely- 
Udvarhely  várába  ért,  a  hol  egy  nap  és  még  egy  éjjel  maradt, 
várván  a  székely  urakra,  míg  ezek  legértékesebb  holmi- 
jokat  összeszedik,  hogy  aztán  együtt  meneküljenek,  kikerülni 
akarván  ezek  is  a  vajda  s  a  közszékelység  bosszúját. 

A  fejedelem  azonban  nem  engedte  meg  mindenkinek, 
hogy  hozzá  csatlakozzék,  nehogy  megnehezítsék  a  Székely- 
földön való  átosonását.  Udvarhely  várában  Palatits  Györgyöt 
hagyta  hátra  kapitányul  és  ott  elbúcsúzván  az  otthon  mara- 
dóktól, intette  őket,  hogy   viseljék  béketűréssel  a   zsarnok 


\)  Szamoslözy  feljegyzéseiben  (IV.  k.  101.  1.)  olvassuk  a  diadalmámorról: 
„Ekkor  lőtt  vala  hő  lior,  melylyel  az  oláhok  jól  lakának.  Azután  a  vajda  rendele 
nókiek  minden  hóra  hat-hat  forintot,  melyet  mind  olyan  Ínségben  is  meg  kellett 
adni,  ezenkívül  élést  az  sok  gaz  népnek.  Akkor  szokták  vala  mondani,  hogy 
nincs  oly  vakart  tök,  az  kiről  nem  vakarhatnak  töhhet  mindaddig,  míg  valami 
épség  vagyon  henne.  Nulla  est  tam  rasa  et  glabra  eueurbita,  de  qua  plus  rámenti 
deradi  nequeat,  quamdiu  integra  fuerit," 

^)  Haidcnstein  tört.  (347.  1.)  szerint:  Míkó  Miklós  tanácsára. 


95     — 


igáját,  míg  ő  isten  kegyelmével  megszabadításukra  vissza- 
térhet s  ezzel  október  30-án  mintegy  102 — 104  főnyi, 
többnyire  székely  urakból  álló  kíséretével  tovább  indult 
Csík-szék  felé. 

A  menekülők  között  voltak  Iffjn  János,  a  fejedelem  fél- 
testvére (anyjáról),  Becz  Tamás  és  Imre,  Csomortáni  Tamás, 
Béldi  János  és  két  fia,  Pál  és  Kelemen,  Mikó  Miklós,  Mikó 
Péter  12  éves  fiával.  Lázár  Farkas  és  Imre,  Geréb  Ferencz, 
Nagy  Ferencz,  Karácson  Mihály,  Eomány  Ferencz,  a  feje- 
delem fegyverhordozója,  Feketö  István,  Kabos  István,  Pálosi 
Gráspár,  Brirtakuti  Miklós,  a  fejedelem  asztalnoka  stb. 

Mihály  vajda  nem  nézte  tétlenül  a  fejedelem  menek- 
vését. Mihelyt  futása  irányáról  értesült,  tüstént  futárokat 
küldött  nyílt  parancscsal  a  székelység  közé,  hogy  a  népet 
gazdag  jutalmak  ígéretével  a  fejedelemnek  élve  vagy  halva 
kézrekerítésére  felizgassa.  \)  Az  utakat  és  a  határszéli  átjá- 
rókat pedig  elállatta. 

A  fejedelem,  ha  tán  nem  is  értesült  Mihály  vajda 
rendeletéről,  a  székelyek  íélbujtogatásáról,  tudta,  hogy  nem 
számíthat  hűségükre  s  azért  lehetőleg  rejtett  utakon,  járatlan 
ösvényeken  igyekezett  a  moldvai  határt  elérni.  De  sorsát 
ki  nem  kerülheté.  A  közszékelység  gyűlölettel  volt  eltelve 
a  Báthory-név  iránt,  s  a  nekik  mit  sem  vétett  Endrében 
is  gyűlölték  a  Báthory- vért.  így  könnyű  volt  őket  a 
vajdának  zsarnoki  kénye  eszközéül  felhasználni.  A  bosszú  ós 
jutalomvágy  annyira  felizgatta  a  nyers  tömeget,  hogy 
mindenfelé  résen  állottak  a  fejedelem  kózrekerítésére. 

A  fejedelem  kis  csapatával  lassan  bolyongott  a  sötét 
Hargitában,  erdőn  s  berken  át.  A  járatlan  utakon  nem 
haladhatott  gyorsan,  kísérete,  podgyásza  is  késleltette  s  ő 
maga,  kényelmes  élethez  lévén  szokva,  nehezen  viselte  az 
üt  fáradalmait.  Feljegyzésre  méltó  egy  jóslatszerű  mondása 


*)  SzamosMzy:  If.  k.  353,  1.  és  IV.  k.  101.  1.  „Az  vajda  a  székelyeknek 
megliadta  volt,  tudván  azt,  hogy  az  urakban  és  nemesekben  Moldiivára  futná- 
nak, hogy  valakit  valahol  találnak,  levágnák.  Ez  volt  oka  az  eardinál  halálának 
is.  Ölte  meg  az  cardinált  havasban  Bálás  Mihály,  csíki  székely,  Boldog-Asszon- 
falvából  való." 

Bethlen  F.:  IV.  k.  421.  1.  ,,Vajvoda  .  .  .  per  ])raeeones  et  patentes  litteras 
nbique  edietum  promulgat:  ut  uhicunque  comparuerit  Andreas  BatJioreus,  aut 
vivvs  captiis  ad  se  adducatur,  aut  interficiatur ;  promittens  pro  praestito  officio 
condignam  remimerationem ;  contra  quicunqiie  cum  fovere,  aut  ^irotegere,  vei 
salteyn  hospitio  excipere  aiisus  fuerit,  maximam.  suam  et  nonnisi  morte  ejus 
terwinandam  indignationem  denímcians.'-' 


96    — 


a  fejedelemnek,  a  mit  a  veszélyből  kimenekültek  tartottak 
fenn.  Az  erdőségben  egy  kies  helyen,  forrás  mellett  tele- 
pedtek le  egyszer,  hogy  megpihenjenek.  A  fejedelem  egy 
katona-tarisznyából  kenyeret  és  bort  vétet  elő  s  ezt  monda 
megindult  hangon  a  körülötte  ülőknek:  valamint  üdvözítőnk 
Jézus  Krisztus  magát  engesztelő  áldozatul  a  halálnak 
szentelvén  az  utolsó  vacsoránál  tanítványainak  megjósolta 
elárúltatását :  ügy  én  is,  midőn  árulók  és  pártütők  által 
a  végveszélybe  űzettem,  ügy  sejtem,  hogy  utolsó  vacso- 
rámat költöm  most  veletek  el,  a  magam  és  hazám  teme- 
tési torát  ülvén.  \) 

Jóslata  beteljesült,  másnap  már  nem  vacsorált. 

A  szerencsétlen  csata  után  az  ötödik  napon,  nov.  3-án 
az  Ostoros  nevű  hegyről  az  Olt  völgyébe  ereszkedtek  le  s 
estefelé  Csík-szék  északi  részébe,  Osík-Szt.-Tamás,  aztán 
Csík-Szent-Domokos  falu  határába  érkeztek.  Úgy  látszik,  a 
Gimesi-szoroson  át  akartak  kimenni  Moldvába.  Útjok  jó 
részét  már  megtették,  még  csak  a  Kárpátok  határhavasain 
kellett  volna  keresztúl-vergődniök,  hogy  biztosságban 
legyenek.  De  itt  várt  a  végzetes  megpróbáltatás,  a  haláltusa 
reájok.  A  vidéki  székely  parasztság  neszét  vette  a  fejedelem 
arra  menekvésének  s  készen  várta  őt.  Székely,  máskép 
Ördög  Balázs, 2)  a  ki  silány  szolgaságból  jobb  módra  éppen 
Endre  fejedelem  kegyéből  jutott,  eléjök  került  fellázított 
társaival.  A  hegyi  utakat  mesterségesen  járhatatlanná  tették, 
fákat  döntögettek  le,  elárkolták  —  s  lesben  várták  a  kisded 
csapat  érkezését. 

A  mint  a  menekülők  a  Pásztorbükk  nevű  havas  aljában 
egy  meredek  hegyoldalhoz  értek,  mely  súrü  erdővel  s 
tövises  bozóttal  volt  borítva,  a  szakadékokból  előtörnek 
az  üldözők  s  körülfogják  a  menekvőket.  Ezek  a  váratlan 
meglepetés  daczára  elszántan  helyt  állanak,  védik  magokat, 
ügy  hogy  egész  csata  fejlődött  ki.  Az  üldözők  el  voltak 
látva  mindenféle  fegyverrel,  kézi  ágyúval,  puskával,  karddal, 
lándzsával,  fejszével,  míg  a  menekvők  podgyászuk  miatt 
sem  harczolhattak  egész  szabadon  s  lovaikkal  is  nehezen 
mozoghattak.  A  fejedelmet  elszántan  védelmezte  fegyver- 
hordozója, Eomány  Ferencz,  a  ki,  a  mint  lova  lerogyott  is. 


í)  Szamosközy:  U.  k.  354.  1.  Bethlen  F.:  TV   k.  442.  1. 
^)  Székely  Balázsnak  igazi  neve  Bálás  Mihály  volt  (Mikó  F.  históriája  241. 1. 
Szamosközy  IV.  101  1.)  Boldog- Asszonyfalváról  való. 


—    97 


tüstént  talpra  szökött  s  átdöfött  egy  a  fejedelemre  támadt 
parasztot,  —  mígnem  maga  is  elesett.  A  menekülők 
védték  magokat,  a  míg  védhették;  de  a  parasztok  túlnyomó 
számmal,  néhány  százan  voltak,  úgy  hogy  a  megtáma- 
dottak utoljára  is  engedni  kényszerűitek  s  megfutamodtak. 
Legtöbben  lovaikról  leugi-álva,  az  erdő  fái  és  bozótjai  közé 
vetették  magokat.  A  parasztok  utána  eredtek  a  szaladóknak 
s  gyorsabbak  lévén  és  ismerősök  a  helyi  viszonyokkal, 
nem  volt  nehéz  nekik  a  bujdosókat  kézrekeríteni  s  lekasza- 
bolni. Egész  vadászatot  tartottak  a  vérengzés  helyéről 
megraenekűltekre. 

A  fejedelem  körűi  kevesen  maradtak  életben,  azok  is 
hova-tovább  elmaradoztak,  vagy  más  irányban  menekülve 
szerte-széledtek.  Lovon  ahg  szaladhattak  még  pár  száz 
lépésnyire,  a  sziklák  és  szakadékok  miatt  kénytelenek 
voltak  leszállani  s  gyalog  kapaszkodni  a  meredeken  felfelé. 
Már  csak  két  társa  volt  Endrének  s  azok  közül  is  az  egyik, 
Fekete  István  erősen  vérzett  sebéből,  úgyannyira,  hogy 
egészen  elgyengült  s  tovább  menni  nem  bírt.  A  fejedelem 
s  most  már  egyetlen  hű  bajtársa  Mikó  egy  hajlásban 
fagalyakkal  s  levelekkel  fedték  be  Feketét,  nehogy  a  vad 
üldözők  kezébe  jusson,  —  a  ki  azután  felocsúdva,  sok 
bolyongás  után  szerencsésen  megmenekült  s  a  történteket 
elbeszéíé. 

A  fejedelem  ez  idővesztés  után  Mikóval  tovább  vergő- 
dött. Már-már  a  sötétség  is  beállott,  midőn  egy  hegyháton 
pásztorkunyhóra  akadtak.  Naszkalátnak  nevezték  a  helyet, 
mely  időszakonként  juhászoknak  szolgált  tanyául.  A  kuny- 
hóban (sztinában)  egy  juhászt  találtak,  kitől  a  fejedelem, 
szomját  enyhítendő,  valami  italt  kért.  A  juhász  egy  edényben 
tejet  nyújtott  neki,  mit  Endre  egy  aranynyal  köszönt  meg.^) 
A  kunyhót  alig  hogy  odahagyták,  a  fejedelmen  erőt  vett  a 
fáradtság  s  a  kimerülés.  Kérte  Mikót,  őrködjék,  míg  ő  egy 
kissé  megpihen  s  egyet  szuny ny ad,  azután  majd  ő  váltja  fel. 
Párna  helyett  egy  korhadó  törzsökre  nyugtatta  fejét  a 
fejedelem.  De  alig  szunynyadt  el,  midőn  felhangzott  a  nyo- 
mukba akadt  üldözők  zaja,  a  kik  faggatták  a  juhászt, 
kiket  fogadott  be  az  imént  kunyhójába.   Ez  megrettenvén, 


\)  Istvánfi  szerint  (id.  m.  739.  1.)  „  .  .  .  nniim,  dato  ei  aureo  numo,  pro 
rieini  fontis  aqiia  niiserat." 

Szúdeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  7 


-    98 


elárulta  őket,  hogy  itt  kell  a  közelben  lappanganiok.  Menek- 
vésről szó  sem  lehetett  többé;  a  hold  fényénél  mihamar 
észrevették  őket.  A  hű  bajtárs,  Mikó,  sokáig  védekezett, 
míg  többszörösen  megsebesülve,  élve  elfogatott.  Maga 
nyújtotta  oda  éles  kardját,  kérve,  hogy  azzal  döfjék  át,  ne 
kínozzák  sokáig  saját  rozsdás  szablyáj likkal.  A  mint  Mikót 
lenyakazták,  hárman  rohantak  egyszerre  az  álmából  alig 
felocsúdott  fejedelemre,  a  ki  kivont  karddal  fogadta  a 
támadást.  Ördög  Balázs  férkőzött  legközelebb  hozzá  s  némi 
viaskodás  után  baltájával  úgy  vágta  homlokon  a  szeren- 
csétlen fejedelmet,  hogy  eszméletlenül  terűit  el.  Gyilkosai, 
meg  sem  várva,  hogy  utolsót  leheljen,  először  is  drága- 
köves pecsétgyűrűjének  estek,  melyet  kisújján  hordott  s 
hogy  kevesebb  fáradsággal  hozzá  jussanak,  ujját  vágták  le 
a  gyűrűvel;  azután  kifosztották  mindenétől,  kivetkőztették 
ruhájából  s  levágott  fejét  magokhoz  vévén.  —  a  megcson- 
kított testet  ott  hagyták  az  erdei  vadaknak,  i) 

A  székely  parasztok  nagy  zsákraánynyal  tértek  vissza 
a  mészárlásból ;  25,000  arany.it  találtak  a  leölt  uraknál,  a 
bíbornoknál  magánál  GOO-at."^) 

Ily  szörnyű  vége  lett  a  jobb  sorsra  érdemes  jámbor 
fejedelemnek,  élte  virágában,  rövid  uralkodása  hetedik 
havában.  A  gyilkosok  nov.  10-én  értek  a  becses  fővel 
Fejérvárra.  A  mint  Ördög  Balázs  kipakolta  a  lenszövetbe 
gyöngyölt  véres  főt,  Mihály  vajda  asztalára  tétette  s  ügy 
gönyörködött  benne.  Felesége  Stanca  könnyekre  fakadt 
a  fő  látásán.  A  vajda  csodálkozva  kérdezte,  hogy  miért 
sír?  Azért  —   úgymond  —  mert   a   mi   vele   megtörtént, 

*)  A  fejedelem  menekvésének  s  megöletésének  leírását  részletesen  adja 
Szamosközy  id.  m  H.  k.  H52— 361.  1. ;  IV.  k.  107—109.  1.  A  Naszkalát-hegyi 
tusa  közben  estek  el  a  fejedelem  kíséretéből  a  többek  közt  Béldi  János  és  két  fia 
Pál  és  Kelemen.  Mikó  Péter,  Beez  Tamás  és  Imre,  Romány  Ferenez,  a  fejedelem 
fegyverhordozója.  Lázár  Imre,  Nagy  Ferenez,  Karácsonyi  Mihály  föágyúmester 
stb.  stb.  Az  egész  kíséretből  mindössze  Fekete  István  s  Csomortányi  Tamás  mene- 
kült meg.  ez  utóbbi  egymagában  Moldovába  kijutott.  Az  élve  elfogottak  küzűl 
ötöt  a  vajda  parancsából  fejeztek  le  Fejérvár  mellett.  Ezek  voltak:  Kabos  István, 
Pálosi  Gáspár,  Bartakuti  Miklós,  Geréb  Perenez  s  Béldi  Pál  (Szamosközy  feljegy- 
y.ései  szerint  —  IV.  k.  109.  1.  —  Ennek  az  ötnek  levágott  fejét  együtt  vitték  és 
mutatták  be  november  10-én  a  vajdának).  ]\Iikó  Péternek  (Bethlen  szerint  IV.  k. 
461.  1.:  Mikó  Miklósnak)  12  éves  kis  íiát  élve  vitték  a  vajda  elibe.  Iffjú  Jánossal, 
a  fejedelem  féltestvéréveí  együtt,  kit  egy  ideig  fogságban  tartottak  Déván,  későblt 
a  vajda  parancsából  Rácz  György,  az  akkori  dévai  parancsnok,  a  Marosba  vetette 
nehéz  kővel  a  nyakában,  még  gúnyolódott  is  a  szerencsétlennel :  atyád  —  úgy- 
mond —  sok  jó  bort  megivogatott.  léa:y  te  józanabb,  igyál  viz«t!  (Szamosközy: 
II.  k.  368.  1.  Belhlen:  IV.  48o.  1.) 

2)  Darahi  jelenté.se  Hnrmuzakinál  III.  1.  430.  1. 


99 


az  veled  s  ezzel  is  (fiára  Petraskora  mutatva)  megtörtén- 
hetik. A  vajda  is  megilletődött  egy  perezre  s  mint  Jnlius 
Caesarnak,  midőn  Pompejus  fejét  meglátá,  köny  tolult  a 
szemébe  s  felsóhajtott :  o  s^racul  pópa !  s^racul  pópa ! 
(szegény  pap!  szegény  pap!^)  Aztán  elküldte  a  fejét  egy 
ezüst  tálczán  a  pápai  követnek,  a  ki  azt  egy  Kolozsvárott 
lakó  Miklós  nevű  krétai  származású  görög  festő  által 
lerajzoltatta  a  pápa  s  a  nov.  12-én  Gyulafejérvárra  érkező 
Ungnád  a  császár-király  számára.  2)  Azután  (nov.  14-én) 
bebalzsamoztatták  a  sokat  hányatott  szerencsétlen  fejet, 
melynek  képe  Ortelius  Cronologiájában  rézmetszetben  lát- 
ható s  erősen  emlékeztet  a  Báthoryak  családi  typusára, 
főkép  István  lengyel  király  egyik  arczkópére.  Széles,  magas 
homlok,  egyenes  szabású  orr,  sugár  bajusz,  kerek  sűrű 
szakái  s  homlokán  a  balta-vágás  széles  sebe  charakteri- 
sticus  jelleget  adnak  a  gyászos  képnek. 

A  vajda  felkerestette  a  fejedelem  megcsonkított  hul- 
láját is.  A  gyilkosok  a  lemeztelenített  testet  egy  könnyedén 
összetákolt  koporsófélébe  tették  s  fagalyakkal  betakar- 
gatva paraszt  szekéren  hozták  be  nov.  19-ón  Fejérvárra. 
Ott  aztán  „megmosogatván  szépen,  oda  varrák  a  fejét  a 
derekához  és  felöltöztették  cardinalis  ruhába  és  süvegbe"^) 
s  kiterítették  a  kis  templomban  egy  márványlapra.  Öt  nap 
múlva  Mihály  vajda  logofetje,  a  békés  indulatú  Theodo- 
sius  tanácsára,  díszes  temetést  rendeztetett  tiszteletére  (nov. 
24-én)  már  csak  azért  is,  mert  a  nép  között  még  élt  a 
hit,  hogy  a  fejedelem  szerencsésen  elmenekült  s  nem  öle- 
tett meg.^)  A  fejérváriakon  kívül  az  ország  nemessége  is 
nagy  számmal  vett  részt  a  temetésen,  —  éppen  együtt 
lévén  az  országgyűlés  —  maga  a  vajda  is  elkísérte,  égő 
gyertyával  kezében,  a  székesegyházig,  melynek  sírboltjába 


1)  Szamosközy  II.  366.  1.  Bethlen  Farkas  IV.  461-462.  1. 
^  A  bukuresti  „román  nemzeti  múzeum"  képcsarnokában  van  egy  modern 
festmény  Mirea  Demetertől,  mely  azt  a  jelenetet  ábrázolja,  a  mint  Mihály  családja 
tagjaival  a  bíbornok  fejét  bámulja,  melyet  néhány  marezona  székely  tesz  a  vajda 
elébe.  Egy  régibb  kisebb  kép  is  van  ott  erről  Amán  Tódor  festőtől,  a  ki  a 
M.  V.  Gryulafejérvárra  való  bevonulását  is  megfestette  a  múzeum  számára. 

^  2)  Nem  hihető,  a  mivel  Haidenstein  (tört.  347.  1.)  gyanúsítja  a  pápa 
követét,  mintha  ő  is  előmozdította  volna  a  bíbornok-fejedeíem  megöletését.  Sze- 
rinte is  a  pápa  kiátkozta  a  gyilkosokat. 

^)  Nagy  Szabó  Ferenez  Memoriáléja  Erd.  Tört.  Adatok  I.  k.  53.  1. 
*)  Hzamosközy   II.    466.  1.  „  .  .  .  .    etiam  ad    exeutiendam    opem    eorum, 
qui  illum  in  tutiora  elapsum  (nam    et  haee  fáma  erat)   ad  reparandas   vires  ani- 
mmii  intendere.  ad  plebem  vana  crudelitate  nuneiarent." 

7* 


-     100     - 

örök  11  vuííaloinra  tétetett.  Müven  szeszélve  az  emberi  sorsnak  F 
az  5000  frtos  drága  ezüst  koporsóra,  melyet  a  jobb  sorsra 
érdemes  fejedelem  maga  csináltatott  nagy  gonddal  testvére^ 
számára,    magának  lett  szüksége,  abba  temették  el. 

A  gyilkosokat  pedig  üres  kézzel  bocsátotta  el  a  vajda  ;^} 
azt  tartotta,  a  mit  Aiigustus  császár:  az  árulást  szeretem, 
de  az  árúlókat  nem.^)  Öt  magát  is  némi  bűnbánat,  vagy 
is  inkább  babonás  félelem  fogta  el  —  különben  is  nagyon 
babonás  volt  —  valahányszor  a  fejedelem  sorsára  gondolt, 
a  kit  ő  ártatlanul  legyilkoltatott.  Bizonyára  nem  egyszer 
eszébe  jutott,  mintha  sorsát  előre  látta  volna:  ma  neki, 
holnap  lehet  nekem ! 

A  székelyek  is  megbűnhődtek  gonoszságukért.  VIIL 
Kelemen  pápa  (a  ki  Malespinát  kegyvesztéssel  büntette, 
s  Eudolfnak  szemrehányó  levelet  írt)  szívből  gyászolván 
kedvelt  bíbornoka  szomorú  halálát,  a  csík-szent-domon- 
kosiakat  egyházi  átok  s  100  évig  tartó  böjt  alá  vetette, 
sőt  „az  egész  Csíkban  pénteket  és  szombatot  a  vajas 
ételtől  is  megbőjtölni  parancsolá".^) 

Miután  így  az  utódok  levezeklették  az  ősök  bűneit,, 
a  szenvedélyek  vihara  lecsilapútával  a  bíbornok-fejedelem 
halála  s  emlékezete  a  nép  vallásos  kegyeletébe  ment 
át.  Egész  mondakör  képződött  a  gyászos  hely  körűi,  Sr 
hol  a  fejedelem  életét  kioltották.  Száz  évig  a  határon  csu- 
pán csengő  kóró  termett,  a  gyilkosság  évfordulóján  vér 
bugyogott  fel  a  földből.  A  megöletése  helyén  felállított  kereszt 
kihajtott  s  fiijához  máig  is  évenként  búcsúra  jár  a  nép 
Mindenszentek  napján  a  Pásztorbükk  havasára,  hogy  leimád- 
kozza  az  ősök  bűneit. 

1816-ban  egy  cserfa-keresztet  állítottak  fel  a  gyilkos- 
ság helyét  jelölő  sírhalom  mellé  ezzel  a  felirattal : 

Báthory  eardinál,  Erdély  fejedelme 
Éltét  itt  végezte  s  végső  veszedelme 
Tulajdoníttatik  Nagy  Krisztály  Andrásnak*) 
Midőn  egy  híjjá  volt  az  1600-nak 


*)  Baleeseu  szerint  417.  1.  pláne  halálra  Ítéltette  volna.  Nagy  Szabó  Ferenez- 
szerint  .,haragiivék  rajta  a  vajda,  hogy  elevenen  nem  vitték  oda  néki;  mindazon- 
által őket  megajándékozá  és  gratiát  ada  nekiek".  (Erd.  Tört.  Adatok  I.  k.  53.  1.) 

*)  Egy  névtelen  történelmében  fBp.  egyet,  kvtár  kéziratai:  Ilevenesi  Gy. 
XXm.  k.)  egy  pár  jellemző  vonást  találunk  M.  v.  történetére. 

^)  Csík-szt.-királyi  Bors  János  krónikája.  Erdélyorsz.  Történetni  Tára  I.  187. 1 

*)  A  szájhagyomány  a  tört.  feljegyzésektől  eltérőleg  ennek  tulajdonítja  ar 
fejedelem  megöletését. 


-     101     — 

Azután  17  s  200  esztendőkkel 
Tétetett  e  kereszt,  hogy  lenne  örök  jel 

t 
Tette  e  keresztet  Puskás  Tamás  papunk 
Mikor  1816-ban  írtunk 
Száz  esztendeig  való  böjttel 
Egynek  vétke  töröltetik  el.^) 


*)  „Báthori  András  kardinál  és  erdélyi  fejedelem  emlékezeté7'e„  (ének) 
„nyomatott  ezen  esztendőben"  ez.  ponyva-irodalmi  fűzetet  árúinak  eme  búcsúkon, 
^  mely  számos  új  kiadást  ért  eddigelé.  —  Eme  helyszíni  adatokat  Veress  Endre 
«és  Balló  István  tanítványaim  ,.Báthori/  Endre  híbornoJc  erdélyi  fejedelem'" 
■egyet,  pályanyertes  kézírati  munkáinak  a  helyszínéről  szerzett  tudósításaiból  vettem. 


IX. 

A  hirúltj pártiak  a  ..végek •'-ben.  —  Rmlolf  meglepetése  a  rajda  Erdélybe  ütése 
által.  —  Mihail/  vajda  ..a  császár  helytartója  és  főkapitánya.'-'  —  Kétszínű- 
sége.  —  Gyanút  kőit  a  király  híveiben.  —  A  vajdának  tulajdonított  oláh  nem- 
zetségii  missio.  —  Az  udvar  tanakodása  Erdély  kormányának  rendezése  felett.  — 
Kit  nevezzenek  ki  kormányzóvá?  —  A  tanácsosok  véleménye  Erdély  ügyében.  — 
Mihály  vajda  és  Básta  kőzött  lobot  vet  a  gyűlölködés. 

Mihály  vajda  Erdélybe  ütése  s  az  ország  elfoglalása 
egyaránt  váratlanul  lepte  meg  a  király  magyarországi  híveit, 
kapitányait,  miként  magát  a  császári-királyi  udvart,  a  mely 
a  támadásra  most  még  sem  parancsot,  sem  engedélyt  nem 
adott.  De  befejezett  tényekkel  állván  szemben,  a  dolgon 
változtatni  nem  lehetett:  igyekeztek  tehát  jó  képet  vágni 
az  elkövetett  gonoszsághoz  s  azt  lehetőleg  a  magok  hasz- 
nára fordítani. 

A  dugába  dőlt  comhinált  támadás  helyett  a  verseny- 
foglalás munkája  indult  meg,  hogy  ha  Mihály  vajda  már 
Erdélyt  elfoglalta,  ők  legalább  a  magyarországi  Részeket 
s  a  végvárakat  biztosítsák  s  vegyék  hatalmukba. 

Az  erdélyi  hírekre  tüstént  felrajzottak  a  királynak  a 
„végek"-ben  levő  hívei  s  kapitányai.  Nyári  Pál,  a  váradi 
kapitány  katonasága  nagy  részét  mindjárt  Erdélybe  küldi 
Bocskayval,  a  kit  a  király  maga  is  intett  ügyének  védel- 
mére.^) Maga  a  váradi  kapitány  sem  marad  tétlen,  rögtön 
megszállatja  Belényes  várát,  elfoglalja  aztán  Szilágy-Somlyót, 
a  Báthoryak  családi  birtokát  s  magát  Báthory  Istvánt  is 
felszólítja  a  meghódolásra,  a  ki  az  ő  közvetítésével  tette  le 
a  hűségesküt  a  királynak.^)  Meg  akarja  szállni  Boros-Jenőt 
s  Lippa  várát  is,  biztosítandó  a  török  ellen,  s  Bástától  pénzt 
sürget  erre  a  czélra.^) 

*)  R^idolf  Bocskaynak  Pilsenből  nov.  6.  (1599.)  (Fogaim,  a  bécsi  es.  és  k, 
államltban  Hung.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.)  * 

*)  Báthory  István  hódolati  esküje  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  kötet 
418.  lap. 

»)  Nyári  Pál  Bástának  Váradról  november  3.  —  Básta  Máti/ás  föhgnek 
Tasnádról  nov.  15.  (Bécsi  titkos  It,  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


-     103     - 

Básta  is  tüstént  felkerekedett  Kassáról.  November  5 -ón 
már  Tokajban  volt  s  Q-án  átkel vón  a  Tiszán,  sietett  Szatmár 
felé,  a  honnan  —  úgymond  —  a  legközelebbi  s  legjobb 
úton  lehet  esetleg  az  „oláh "-hoz  sietni ;  addig  is  elóre 
küldte  Erdélybe  Ujignád  Dávidot.  p]lsó  gondja,  hogy  katona- 
ságot sürgessen  Mátyásnál.  ..nehorju  fpjenqebh  lefiyen  az 
oláhiiaJ,  ha  az  valami  vjífá^f  tervezne.''^)  Mert  mindössze 
3000  gyaloggal  s  2000  lovassal  rendelkezett. 

Eudolf  november  5-én  értesült  először  a  vajda  beüté- 
séről, Básta,  Bocskay,  Székely  Mihály  (a  szatmári  kapitány) 
s  Mátyás  főherczeg  jelentéseiből.^)  Nagyon  meglepte  a  hír, 
ő  korántsem  várta  azt  még  most,  s  nem  gondolta,  hogy  a 
vajda  oly  hirtelen  elvesse  a  hálót,  hiszen  — írja  Mátyásnak  — 
a  pápai  követet  s  ő  általa  Báthory  Andrást  biztosítottuk, 
hogy  e  hónapban  semmit  sem  indítunk  Erdély  ellen.  — 
De  azért  könnyen  megnyugodott  benne,  nem  lesz  nehéz, 
gondola,  mentséget  találni ;  bár  aggódott,  hogy  sokakat 
megdöbbent  a  hír  s  főkép,  hogy  a  pápa  nagyon  meg  fog 
ütközni  rajta.  A  dolgon  többé  változtatni  nem  lehetett, 
igyekezett  tehát  hasznára  fordítani. 

Rendeletet  adott  azért,  hogy  Básta  rögtön  induljon 
Erdély  felé,  tartsa  készen  a  pátens  leveleket  a  székelyek, 
szászok,  városok  s  mindazok  számára,  a  kiknek  hűségére 
számítani  lehet ;  —  pénzről  is  gondoskodik,  egyelőre  50,000 
forintot  rendelvén  Kassára.^) 

A  király  tehát  nem  várta  még  Mihály  vajda  beütését, 
de  örömét  nem  titkolhatja  el  a  feleit,  főkép  midőn  a 
győzelemről  is  értesült :  az  kedves  hírre  ,,riagij  sokat 
lővén ek  Bécsben  öröinót,  azonképen  Pozsonyban  is  örömöt 
lőtfenek.''^) 

Az  öröm  mellett  nem  hagyja  a  király  lelkét  érintet- 
lenül az  aggódás    sem   s   első  gondja,    hogy  intse  Bástát, 


*)  Básta  Mátyás  föherczegneJc  Tokajból  november  5.  (1599.)  Katonaságot 
sürget  „damit  man  nieht  .seliweelier  were,  als  der  Wallaeh,  zuni  fali  er  neuerung 
lurneme."  Előszámlálja,  hogy  mennyi  s  miféle  katonája  van.  —  Pénzt  is  sürget 
.hadiköltségül  „damit  das  landt  diireh  die  soldaten  nit  gar  verderbt  vs^erde."  — 
(Eredetije  a  béesi  es.  és  kir.  államltban.  Ld.  Oklevéltárhan.  Kivonatok.) 

^)  Mátyás  föhg.  Rudolfnak  nov.  5.  küldi  Básta  és  Boeskay  tudósítását 
Mihály  V.  támadásáról.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Rudolf,  Mátyás  főhgnek.  Pilsenből  nov.  6.  —  Ugyanakkor  Boeskaynak 
ÍA  béesi  titkos  Itb.   Ld.   Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  Rudolf,  Mátyás  főhgnek,  Pilsenből  november  5.  (Hurmuzaki:  Doeumente 
m.  k.  34L  1) 

*)  Gróf  Illésházi  István  följegyzései  76  1. 


—     104    — 

Ungnádot,  Székely  Mihályt,  Nyári  Pált  s  többeket,  hogy 
vigyázzanak  a  Báthoryak  törekvéseire  (még  akkor  nem  tudta 
a  fejedelem  gyászos  sorsát),  nehogy  azok  a  törökkel  s 
tatárral  egyesüljenek  s  nehogy  a  török  felé  esö  végvárakat, 
Lippát,  Jenőt  elfoglalják.  Követet  készül  küldeni  a  pápához, 
hogy  magát  kimentse,  szintúgy  a  lengyel  királyhoz,  hogy 
a  Báthoryaknak  segítséget  ne  adjon.') 

Mihály  vajda  is,  a  mint  kinyugodta  győzedelme  s 
uralomra  jutása  első  mámorát,  sietett  felfogni  a  levelezés 
elejtett  fonalát  a  császár-királylyal.  November  4-én  indítja 
futárját  s  első  nagyhangú  levelét  Eudolfhoz,  hogy  „ime 
megboszúlta  felséged  magát  általam  az  erdélyiektől  s  főkép 
fejedelmeiktől  szenvedett  annyi  sérelemért,  "^j  Tüstént 
tudatta  diadalát  Bástával  s  a  magyarországi  birtokain  künn 
lévő  Bocskayval  is,  a  kik,  a  mint  láttuk,  rögtön  fel  is 
kerekedtek.  Ugyanakkor  (nov.  4.)  országgyűlést  is  hirdet 
„tizenötöd  napra"  (nov.  20-ra1  Gyulafejérvárra. ^)  S  üres 
pénztárát  a  városokon  zsarolt  kölcsönökkel,  a  szebeni  csa- 
tában elesett  nemesek  s  a  menekültek  vagyonának  lefog- 
lalásával igyekezett  megtölteni.*) 

Mihály   vajda   az    országot    ravaszsággal   és   karddal 


^)  Rudolf  levele  Mátyás  föhghez  Pilsenből  nov.  17-éröl.  (Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 

Rudolf  Bástánal-  (november  17.).  hogy  a  lehető  gyorsan  siessen  Erdélybe 
hadaival  s  ne  nyugodjék  addig,  niíg  főképen  „die  Bathorisehe  faetion  gedempft 
und  getilit  sey."  Vigyázzon,  nehogy  a  törökkel  s  tatárral  egyesüljenek  s  nehogy 
a  török  felé  eső  végek,  a  Báthoryak,  vagy  más  ellenség  kezébe  jussanak,  hanem 
azokat,  mihelyt  alkalom  lesz  rá,  foglalják  el  s  német  őrséggel  s  megbízható  kapi- 
tányokkal lássák  el.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Rudolf  Ungnád  Dávidnak  (nov.  17.).  Bástával,  Székely  Mihálylyal  és 
Nyárival  ai"ra  ügyeljen  főképen,  hogy  a  Báthoryak  össze  ne  szedődhessenek,  s 
hogy  Lippát  s  a  többi  végeket  el  ne  foglalják.  A  vajdához  siessen  s  tudja  meg 
tőle,  hogy  (a  király)  részéről  mit  ígért  a  székelyeknek  és  szászoknak  s  tegyen 
azokról  jelentést.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Ilyen  értelemben  írt  a  király  (mint  levelében  említi)  Székely  Mihálynak  és 
Nyárinak  is. 

Rudolf  Bástának  november  29.  (A  bécsi  esász.  és  kir.  államlevéltárban 
Hung.) 

*)  Mihály  V.  levele  Rudolfhoz  november  4.  Gy.-Fejérvárról :  „Vindieavit 
tandem  aliquando  Mtas  Vra  nescio  an  a  Transylvanis,  vei  a  prineipibus  potius 
Vrae  Mti  et  tóti  Austriaeae  domui  toties  illatas  iniurias,  per  me  '28.  praeteriti 
mensis  ferro."  stb.  (Közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  415.  1.  és  Hurmuzaki: 
Doeumente  H89.  1.) 

^)  Mihály  V.  országgyűlésre  való  meghívója  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi. 
]V.  k.  416.  l. 

*)  November  3-án  írja  a  szászvárosiaknak :  „Kegyelmeteket  szeretettel 
kérem,  hogy  kgtek  énnekem  ez  mostani  szükségemre  adjon  ezer  forintot  kölcsön." 
{ Eredetije  a  nagyszebeni  levéltárban  No.  1407.)  így  ír  Kolozsvárnak.  Beszterczének 
6—5000  frtért.  (Ld.  az  Oklevéltárban.) 


105 


hódította  meg,  —  ravaszsággal  s  ha  kell  karddal  akarta 
azt  megtartani;  de  megtartani  minden  áron,  az  volt  fó 
törekvése.  A  császár  helylarí ójának  és  főkapitányának  írja 
magát  s  szép  szóval  legkevésbbó  sem  marad  adós,  mert 
hisz  most  még  nem  szakíthat  a  császár-királylyal,  sok  szép 
pénzt  is  remél  tőle ;  de  hol  a  fejedelmi  jogok  gyakorlásáról 
van  szó,  ott  nem  kérdez  senkit,  ő  a  teljhatalmú  ür,  ura 
életnek  és  halálnak,  —  nincs  előtte  szent,  sem  törvény,  sem 
előjogok,  —  a  kiváltságukra  hivatkozó  rendeknek  azt  mondja, 
kardjára  ütve:   ,,ez  a  li  kiváltságotok!'' 

Ungnád  november  6-án  Szathmárról  még  egész  elragad- 
tatással ír  róla  a  királynak,  magasztalja  kitűnő  húségét, 
melylyel  nagy  jutalomra  tette  magát  érdemessé :  sokkal 
méltóbb  volna  —  úgymond  —  az  aranygyapjúra  és  más 
kitüntetésekre,  mint  volt  az  esküszegő  Báthory  Zsigmond.  0 
Alig  pár  nap  múlva  (nov.  20-án)  Forgách  Zsigmond  már 
máskép  vélekedik:  ,,hizony  csuda  emhev  —  írja  —  nem  tud 
ember  mint  elfordulni  beszédén,  mindenfelé  egyaránt  jó 
szót,  reményeket  ad.^^^) 

A  király  magyarországi  hívei  közül  novemberben  meg- 
fordul udvarában  Bocskay,  Ungnád,  Forgách  Zsigmond  és 
többen.  Ezek  tanúi  voltak,  a  mint  a  hozzágyúlt  nemeseket 
a  maga  és  fia  húségére  esküvel  kötelezte  le,  —  a  mint  a 
„Eészek"  várait  magának  igyekezett  megszerezni,  verse- 
nyezvén ebben  a  király  embereivel,  —  a  mint  a  nemesek 
jószágait  kénye-kedve  szerint  foglaltatta  le  s  adományozgatta 
embereinek,  —  a  mint  a  városokat  sarczoltatta :  s  mindezt 
a  király  tudta  és  megkérdezése  nélkül. 

Bocskay  Eudolfhoz  intézett  november  16-iki  jelenté- 
sében már  élénken  figyelmeztet  a  gyanút  keltő  jelekre, 
melyekből  a  királynak  nagy  kellemetlenségei  származ- 
hatnak ;  tanácsolja,  hogy  jó  lesz  mihamar  gondoskodni 
Erdély  kormányzásáról.^)  Forgách  is  belát  a  vajda  lelkébe 


^)  Ungnád,  a  Mrúlynak  Tasnádról  november  6.  Többek  közt:  „und 
habén  wir  uns  hoeli  erfreut,  dass  der  Miehael  vvajda  in  seiner  patent  .  .  .  sieh 
Ew.  May.  ratli  n.  statthalter  in  Siebenbiirgen,  aueli  general-veldobristen  nennet." 
Még  ekkor  azt  hitték  Ungnádék,  a  mint  e  leveléből  látszik,  hogy  mindkét  Báthory 
Huszt  felé  menekült.  (Eredetije  a  bécsi  titkos  levéltb.  Hung.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 

^)  Közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  425.  1. 

')  J5or8A;a?/ jelentése  nov.  16.  „ex  possessione  Kemer":  Cum  signa  ejusmodi 
sínt,    unde  maximum   suac  Mtis  s.  incormnodum,  ac    reipuhlicae    christianae 


10(3 


s  jellemzően  festi  ót  (november  20-iki  levelében),  hogy 
..napról-napra  feljebb  néz  s  maga  sem  hídja  mit  kellessék 
mivel  ni,  —  szóval  azt  mondja,  horpj  a  császárnak  ő  felsé- 
gének vette  merj  az  országot,  de  cselekedettel  contrariumot 
jelent^  .  .  .  mint  örökös  fejedelein  é/g//  bír  mindennel,  sőt 
annál  keményebben.'' 

Ily  viszonyok  között,  természetes,  hogy  az  erdélyiek 
elkeseredése  is  nagy  volt;  arra  fakadtak,  hogy  „bátor  egy 
kemenczef ütőjét  küldené  ő  felsége,  méyis  inkább  szolyá'ná- 
nak  annak,  hoyysem  mint  ennek.'' ^) 

Jellemző  a  vajdára  az  is,  hogy  midőn  a  császár  nevével 
takaródzik,  ugyanakkor  a  törökkel  is  fentartja  az  érintkezést, 
sőt  azzal  ámítja  a  hozzá  jött  csauszokat,  mintha  a  szultán 
számára  hódította  volna  meg  Erdélyt.  A  temesvári  basa 
követjét  gazdagon  megajándékozza  s  kérkedve  mondja 
neki :  ládd  régi  kivánságtok  szerint  meghódítottam  a  hatal- 
mas császárnak  (t.  i.  a  szultánnak)  Erdélyt.') 

így  állottak  az  ügyek,  midőn  az  országgyűlés  nov. 
20-án  megnyílt.  A  törvényczikkeket  természetesen  a  vajda 
diktálta,  a  rendeknek  csak  bele  kellett  nyugodniok,  hogy 
„az  úristen,  kitől  minden  birodalmak  és  fejedelemségek 
vágynak,  Mihály  vajdát  rendeké  fejedelmükké"  —  s  meg- 
szavazniok  az  adót,  kapuszám  szerint  hat  forintot.'^) 

Az  országgyűlés  folyamán  az  egybegyűlt  összes  ren- 
deket feleskette  a  maga  hűségére. 

Az  eskü  formája  ez  volt:  Én  X.  Y.  esküszöm  az  élő 
istenre,  ki  atya,  íiú,  szentlélek,  hogy  én  a  római  császár 
ő  felségéhez  és  erdélyi  kormányzójához,  Mihály  vajdához 
hűséges  és  igaz  leszek,  barátaiknak  barátja,  ellenségeiknek 
ellensége  leszek  és  bármit  hallok  ő  ellenök,  Nagyságodnak 
megjelentem.  Isten  engem  ügy  segéljen.^) 


detrimentum  oriri  possit,  in  tempore  suae  Mti  s.  de  statu  et  guhernatione 
Transylcanica  providendum  est.  (Szilágyi:  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  422.  1.  és 
Hunnmaki:  Doeuraente  Hl.  k.  352.  1.)  Bocskay  nov.  16-iki  levele  Barvitiushoz 
az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  416.  1.  Hurmuzakinal  Hl.  k.  355.  1. 

»)  Erd.  O.-gy.  Emi.  426.  1. 

*)  Ugyanott:  424.  1.  „Captivonmi  Tiircarum  pedibus  ferra,  ac  compedes 
adimere  jussit,  iique*libere  Albae  Jiiliae  incedunt.  Adest  qiioque  apud  ipsnm 
chiausius  legátus  Turearum,  eui  manifesto  dixit:  en  —  inquit  —  quod  vos  a 
multis  temporibus  optastis,  vides  cuiusmodi  regnum  potentissimo  imperátori 
subiugarim." 

')  Az  országgyűlés  végzése  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  431.  1. 

■*)  Az  esküt  magyarul  tették  le,  de  reánk  latin  fordításban  jutott  el,  Darahi 
János  id.  jelentésében.  (Hurmuzaki  líl.  k.  I.  r.  431.  1.) 


—     107     — 

A  tanácsűrnak  esküje  azzal  a  hozzáadással  pótoltatott, 
hogy  igaz  tanácsadást  is  fogadtak  a  császár-király  és  a 
vajda  irányában. 

Az  eskületétel  után  nevöket  is  aláírták  és  pecsétjeik- 
kel megerősítették. 

Megeskette  a  székelyeket  is  a  császár,  önmaga  és  fia 
Petrasco  vajda  hűségére.  —  Viszont  ő  is  megesküdött  a 
székelyeknek,  hogy  ígért  szabadságukban  őket  állandóan 
meg  fogja  tartani. 

A  székely  székek  élére  aztán  tüstént  kapitányokat 
rendelt  saját  zsoldosai  közül,  és  pedig  Hamar  Istvánt, 
Makó  Györgyöt  és  Gergelyt,  Székely  Pétert,  Maróczy 
Albertet,  a  kik  máskülönben  nemesek  voltak;  s  kiadta 
általuk  a  rendeletet,  hogy  egy  részük  lovas  szolgálatra  (a 
lófők),  más  részük  gyalog  puskásokűl  (a  pixidariusok) 
mindig  készen  álljon,  hogy  bárhová  parancsolja,  késede- 
lem nélkül  indulhassanak. 

Az  ország  összes  rendéinek  eskületétele  után  a  neme- 
seknek, a  városoknak  és  falvaknak  (amennyiben  kívánták) 
védlevelet  adott  a  zsákmányoló  katonák  jogtalanságai  ellen. 

Kívánták  az  ország  rendéi  azt  is,  hogy  a  vajda  is 
esküdjék  meg  az  ország  törvényei  megtartására.  A  mire 
ő  nagy  nehezen  ugyan,  de  mégis  rászánta  magát.  Eskü- 
formája, a  mit  a  rendek  küzött  elmondott,  ilyen  formán 
hangzott : 

Én  Mihály,  Havaseli  Oláhorszá^*  vajdája,  ő  cs.  kir. 
felségének  Erdélyben  kormányzója,  esküszöm  az  élő  istenre, 
ki  atya,  fiú  és  szentlélek.  Isten  szent  anyjára,  a  12  szent 
apostolra,  a  szent  keresztre  és  a  szent  sacramentumr;i, 
hogy  én  az  országot  régi  jogaiban,  adományaiban,  melyet 
szt.  András  király  óta  a  mai  napig  nyert  —  Zsigmond 
fejedelem  adományait  kivéve  —  megtartom,  a  katholikus, 
lutheránus  és  ariánus  hitet  az  országban  megtűröm.^) 

Azután  az  ország  legfőbb  várai  őrzését  oláh  kapitá- 
nyokra bízta,  a  magyar  urakat  inkább  maga  körűi,  a 
tanácsban  s  udvari  szolgálatra  alkalmazván. 

így  készítette  elő  Mihály  vajda  erdélyi  uralmát,  mely- 
ről a .  császár-király  javára   lemondani   esze   ágában    sem 


^)  üarahi  János  jelentésében,  ki  ezeknek  szem-  és  fültanúja  volt.  Hurmu- 
zalíi  Doeii mente  III.  k.  1,  r.  432.  1. 


—    108    - 

volt,  Süt  örökössé  óhajtotta  azt  tenni  utódaira  nézve  is. 
Erre  czélzott  azzal,  hogy  a  székelyeket  fia  Petrasco  húsé- 
gére is  feleskette. 

Csak  az  nem  jutott  eszébe  a  vajdának  —  a  mit  leg- 
újabban az  oláh  nemzetiségi  agitátorok  szeretnének  neki 
tulajdonítani  —  bogy  az  oláh  nemzetiségi  eszmét  prokla- 
málja, ilyes  vahiminek  nyomát  sem  lehet  találni  az  ö 
intézkedéseiben. 

Balcescu  román  történetíró  maga  is  úgy  tudja  ezt  s 
ez  országgyúl ésről  emlékezvén,  felrója  Mihály  vajdának, 
hogy  nem  gondoskodott  az  erdélyi  oláhok  felszabadításáról, 
s  így  hútelen  lett  missiojához  s  megérdemelte  bukását, 
mert  nem  volt  jobb  alkalom  "soha  —  úgymond  —  az 
erdélyi  oláhok  felszabadítására,  mint  éppen  akkor,  a  mi 
által  megingathatatlan  talajt  készített  volna  elő  erdélyi  ural- 
hodásához  (?)  Balcescu  egyszersmind  csudálkozik  a  felett, 
hogy  nem  oláhokkal  vette  magát  körúl  az  ország  kor- 
mányzásában. 

A  vád  utóbbi  pontjára  megfelel  Teutschlaender  (ugyanaz 
a  Teutschlaender,  a  ki  magyar  chauvinismust  emleget, 
tehát  korántsem  eshetik  abba  a  gyanúba,  mintha  a  magya- 
roknak kedvezni  akarna)  s  ő  azt  mondja,  hogy  sem  a- 
vajdának  magának,  sem  pedig  oláh  tanácsosainak,  bojár- 
jainak nem  volt  semmi  államszervező  és  kormányzó  tehet- 
sége. —  A  győző  mélyen  alantabb  állott  e  tekintetben  a 
legyőzötteknél.  Hogy  az  ország-kormányzás  komplikált 
gépezete  múködhessék,  kénytelen  volt  a  vajda  magyarokat 
alkalmazni.  Belátta,  hogy  saját  fajrokonaira  vajmi  keveset 
számíthat,  hogy  növelhetik  seregét,  de  államhivatalok  betöl- 
téséhez nincs  tehetségük,  mert  politikailag  éretlenek.  Sőt 
nem  is  találjuk,  hogy  politikai  jogokra  a  vajdánál  igényt 
támasztottak  voliia.^) 


*)  Teutschlaender:  „Miehael  der  Tapfere",  139.  1.  Dass  Miehael  bei  seiner 
Eroberung  Siebenbürgens  eine  nationale  Mission  iin  Aiige  gehabt,  lásst  sieli  aus 
den  Thatsachen  nicht  ableiten.  Gesetzt  aber,  dass  er  sieh  ihrer  bewusst  war,  so 
lag  es  nieht  in  seiner  Maciit,  dieselbe  zu  erfiillen.  Ihm  selbst,  sowie  seinen  wala- 
chisehen  Rathgebern  fehlte  es  an  der  dazu  erforderlichen  Bildiing,  an  staatsmán- 
nischer,  organisatorisehen  Befáhigung.  Der  Sieger   stand   in   dieser   Beziehung 

tief  iinter  dem  Besiegten Ausserdein    konnte   er  bei  seiner   natiirlichen 

Kliigheit  sifcli  der  Einsieht  uniiiöglieh  versehliessen,  dass  von  Seiten  seines  Volkes 
aufeine  wesentliche  Hilfe  nicht  zu  reehnen  war.  Ér  hátte  sieh  desselben  wohl 
bedienen  können,  iim  seine  Arniee  zu  vergrössern.  aber  nielit,  um  es  an  Staats- 
gesííháften  theilnehmen  zu  lassen,  wozu  dasselbe,   iceil  politisch  nicht  reif,  liei- 


109 


Arra  pedig,  hogy  miért  nem  szabadította  fel  Mihály 
yajda  az  erdélyi  oláhokat  a  jobbágyság  alól?  egyszerűen 
azt  felelhetnők:  nagy  tévedés  Balcescutól,  hogy  az  1848 — 
49-es  idők  szemüvegén  keresztül  akarja  megítélni  a  har- 
madfél századdal  azelőtt  való  állapotokat,  —  a  midőn  pedig 
nemcsak  Mihály  vajdának  nem  jutott  eszébe  jobbágyokat 
felszabadítani,  de  a  kerek  föld  egyik  halandójának  sem ; 
sőt  magoknak  az  erdélyi  oláhoknak  eszök  ágában  sem 
volt,  hogy  kérjék  a  jobbágyi  kötelékek  szétszaggatását. 

Az  pedig,  hogy  Balcescu  mégis  oláh  nemzetiségű 
missiot  akar  Mihály  vajdának  tulajdonítani  (habár  fel  is 
rója  neki,  hogy  hűtlen  lett  missiojához),  óp  olyan  képze- 
lődés  és  történetírói  íictio,  mint  a  milyen  a  római  eredet, 
az  egyenes  leszármazás,  a  Dáciában  való  őslakozás  (a 
continuitás)  meséje.  —  Nemzetiségi  kérdésről  —  mai  alak- 
jában —  annak  a  kornak  sejtelme  sem  volt.  —  Különben 
elég  csak  egy  tekintetet  vetnünk  a  vajda  hadseregére, 
mely  Kelet-Európa  mindenféle  nemzetiségéből  volt  össze- 
tákolva, hogy  önkénytelenül  kérdezzük :  hát  ez  az  az  oláh 
nemzetiségi  missionárius  hadsereg? !  Elég  tudnunk  azt,  hogy 
erdélyi  hódításának  és  uralmának  legerősebb,  félrevezetett 
támogatói  a  székelyek  voltak:  hogy  meggyőződjünk  a 
nemzetiségi  czélok  és  törekvések  képzelődéseinek  absurd 
voltáról. 

A  Mihály  vajdának  tulajdoniiott  oláh  nemzetiségi  mis- 
sio  tehát  nem  egyéh,  mint  XlX-ik  századi  visio. 

A  míg  Mihály  vajda  erdélyi  uralmának  biztosításán 
és  állandósításán  fáradozott,  a  prágai"  és  bécsi  császári 
udvarban  azon  törték  a  fejőket  az  államférfiak,  hogy  mi 
történjék  most  már  a  leigázott,   a  meghódított  Erdélyíyel? 

Ez  volt  a  császári  udv^irban  a  kérdések  kérdése.  Ez 
foglalkoztatta  a  császárt,  a  főherczegeket  s  a  tanácsosokat 
mindenfelé.  Véleményadásra  szóUíttattak  fel  e  felől  a  király 
legbefolyásosabb  magyarországi  hívei  is.  Elvileg  hamar 
megállapodásra  jutottak,  hogy  Erdély  egy  helytartó  vagy 
kormányzóra  fog  bízatni,  de  valóságban  oly  lassan  haladt 
a  dolog,  hogy  a  vajdának  elég  ideje  maradt,  hogy  ott 
magát  jól  megfészkelje. 

nerlei  Befühigung  hatte.   Wir  finden  auch  nieht,  dass  es   Ansprüehe   aiif  politi- 
sehe  Eeehte  bei  Michael  geltend  gemaeht  habé.  stb. 


110 


De  mi  történjék  Erdélyivel  a  helytartó  kinevezéséig? 
kérdi  Rudolf  még  nov.  17-én  is  Mátyás  föherczegtől.  Hát 
még  aztán  az  a  kérdés:  ki  legyen  az  erdélyi  helytartó? 
az  okozott  még  nagy  fejtörést.  Mihály  vajdára  félve  gon- 
doltak. Klőszólítsák  talán  ismét  a  sokat  utaztatott  Miksa 
föherczeget  (a  kit  elindítottak  egyszer  Lengyelországba  s 
volt  is  névleg  ., választott  lengyel  király",  tényleg  elfogott 
trónkövetelő,  —  másodszor  elkiildötték  Erdélybe,  de 
mielőtt  csak  színét  is  látta  volna  kijelölt  kormányzóságának, 
vissza  kellett  térnie) ;  vagy  tán  egy  harczedzett  tekintélyes 
magyar  emberre  bízzák  a  fontos  méltóságot?!  Ilyet  csak- 
ugyan keresve  sem  találtak  volna  alkalmasabbat,  mint  a 
török  háborúk  ünnepelt  bajnokát,  a  combinátióba  vont 
Pálffi  Miklóst.  M 

De  az  Erdélyből  szállingózó  hírek  hamar  felköltötték 
az  aggodalmat,  hogy  az  íilig  fog  oly  könnyen,  oly  simán 
menni,  mint  a  hogy  szeretnék,  s  a  hogy  eleinte  gondolták. 
Alig  hogy  elhangzottak  az  öröm-lövések,  gyanús  hírek 
érkeztek  a  prágai  udvarba  a  vajda  felől,  a  ki  keresztül- 
húzta az  udvar  minden  számítását.  0  maradni  akart  Erdeijé- 
ben s  maradt  is;  nem  várta,  hogy  kinevezzék  kormány- 
zóul, kormányzott  ő  a  nélkúl  is. 

Az  államtanács  Prágában  mindjárt  Erdély  elfogla- 
lásának hírére  tárgyalás  alá  vette  az  ország  kormányzásának 
ügyét.  A  nov.  16-iki  előterjesztésben  határozottan  kimond- 
ják, hogy  J\Iihálji  vajda  minélelöhh  haza  Idíldendö  s  kor- 
mányzót kell  kinevezni.  Miksa  főherczegre  vetik  tekintetöket, 
talán  megnyerhető  lenne  ő  —  írák  —  bizonyos  feltételek 
mellett  kormányzóul.^) 

Bocskaij  már  nov.  7-én  sürgeti,  hogy  ő  felsége  egy 
főtekintélyű  embert  küldjön  minélelőbb  Erdélybe.  Nov. 
16-ki  jelentésében  ő  is  élénken  figyelmeztet  a  jelekre, 
melyekből  semmi  jót  nem  jósolhat,  s  csakis  veszélyt  lát 
ő  felsége  s  a  keresztyénség  ügyére,  a  minek  eleibe  vágni 
egyedül  a  kormányzó  gyors  kineveztetésével  lehet.  A  vajda 
—  úgymond  —  (a  ki  egyáltalában  nem  tetszik  a  pápai 
követnek  sem)  már  is  messze  ment:  felvette  a  kormányzó 
és  helytartó  czímet,  a   székelyeket   önhatalmúlag   felszaba- 


^)  Engel  J.  Chr.:  Gesehiehte  des  Ungariselien  Reiehes  IV.  k.  280.  1. 

*)  A  titkos  tanács  előterjesztése  nov.  16-áról   a  bécsi  es.   és  k.    államltb. 


Hungarioa  o. 


iU 


dítván,  nemcsak  ő  felsége,  de  a  saját,  sőt  fia  liűségére  is 
feleskette ;  birtokokat  adományozgat ;  az  országgyűlésre 
meghívta  a  magyarországi  Eészek-et  is;  a  „ végek "-et 
pedig,  Kővárt,  Husztot  és  a  többit,  minden  áron  elfog- 
lalni törekszik ;  emberei  pedig  az  országban  irtózatos  rab- 
lást s  gyilkolást  visznek  véghez.  M  Nem  csuda  azért,  ha 
Erdély  epedve  várja  a  kormányzó  kinevezését  és  beküldését. 

Istvánfji  Miklós  véleménye  szerint :  tény,  hogy  a 
vajda  koczkázatnak  tette  ki  magát  Erdélyért  s  azért  meg 
is  jutalmazandó,  de  nem  minden  szavát  kell  azért  kész- 
pénzül venni ;  ő  rá  is  illik  a  példabeszéd,  hogy  nem  fázik 
annyira,  mint  a  hogy  reszket.  Nagyon  megfontolandó,  reá 
bízzák-e  Erdély  kormányzását;  az  is  nagyon  kérdéses, 
megtudná-e    védeni  háború  esetén    mindkét   tartományt?^) 

Gróf  Zrínyi  Györcfif  véleményét  Erdély  felől  12  pont- 
ban terjeszti  elő.  Szei'inte  négy,  harczban  jártas  katonai 
parancsnok  volna  Erdélybe  küldendő,  a  kik  a  tartomány 
közigazgatását  vezetnék;  az  erdélyi  várakat  és  a  végeket 
német  gyalogsággal  s  magyar  lovassággal  lássák  el  s 
általában  Erdélybe  minél  több  katonaságot  küldjenek.  Mihály 
vajdát  méltónak  itéli  nemcsak  a  megillető  pénzsegélyre,  de 
szép  ajándékokra  is,  hogy  jó  szolgálatban  tartassék  jövőre 
is.  A  székelyeknek  régi  szabadságuk  adassék  vissza  s  fegy- 
verezzék fel  őket.  A  harczban  elfogottak  s  a  Báthory- pár- 
tiak iránt  is  legyen  ő  felsége  kegyelmes,  mert  hisz  urok 
mellett  kénytelenek  voltak  fegyvert  fogni. ^)  stb.  stb. 

^1  Bocskay  nov.  16.  jelentése  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  és  Hurmuzaki- 
nál,  id.  h. 

^1  Istoánffi  véleménye  MáU/ásJto^  (Dátum  in  Vinieze  13.  Dee.  1599.) 
„Non  tantopere  algere,  quantum  tremere  existiraandus  est  (Mieliael  Vaivoda)  stb. 
(Közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  455.  1. ) 

^)  Gróf  Zrínyi  György  véleménye  az  Erdély  felől  hozzá  küldött  pontokat 
illetőleg,  Mátyás  föhghez,  Csáktornyáról  dee.  12-én  (1599.). 

Ezekből  a  pontokból  látjuk  azt  is.  mik  lehettek  a  kérdések,  melyekre 
Mátyás  főhg  első  tanácsosai  véleményét  kikérte. 

A  12  pont  rövid  tartalma: 

1.  A  harczban  elfogottakat  megbüntetheti  ő  fge,  de  méltányos  azt  is  tekin- 
tetbe venni,  hogy  azok  űrökért  kénytelenek  voltak  harezolni,  s  hogy  inkább  kegyel- 
messég által  tarthatók  meg  jövőre  jó  szolgálatban. 

2.  A  kolozsváriak,  igaz,  hogy  sokat  ártottak  hűtlenségükkel,  de  jövőre 
inkább  kegyelem  által  biztosíthatók. 

3.  Mind  Kolozsvár,  mind  a,  többi  városok  pénzbírságra  büntettessenek. 

4.  A  tatár  kánt  ezélszerű  ajándék  által  megnyerni. 

5.  „Dignus  est  Michael  vajvoda  Transalpinus  meo  jiidicio  non  tantum 
sumptum,  quem  sustinuit,  recipére,  sed  etiam  honorarío  aliquo  miinuscívlo 
augeri,  ut  et  is  ad  majora  officia  praestanda  animum  hilarior  adjiciat  et 
relifjiios  ad  virtutem  accendat.'' 


—   11-i   - 

Bái^ia  véleniónyóben  egészen  körülírja  a  jövendőbeli 
kormányzó  elé  tűzendő  jogokat  és  kötelességeket.  Szerinte 
a  leendő  kormányzó,  a  tizenkét  tanácsűr  s  mind  a  három 
rend  személyenként  tegye  le  a  hűségesküt  ő  felségének 
s  adjanak  reversalist,  hogy  a  letett  esküt  híven  megtart- 
ják és  a  töröknek  semmiben  és  semmikép  sem  lesznek 
segítségére.  A  kormányzó  a  fönhatóság  elismerése  végett 
fizessen  némi  csekély  évi  adót.  A  várakat  saját  és  az 
ország  költségén  egymás  után  építse  ki,  szerelje  fel.  0 
felsége  kiváltság-levelei,  melyeket  a  szászoknak  és  váro- 
soknak adott,  maradjanak  érvényben.  A  kormányzó  a  magyar- 
országi Részek-hez,  ii.  m.  Máramaros,  Szilágy,  Közép-Szolnok 
és  Bihar-vármegyékhez  s  az  ottani  várakhoz,  ügyszintén  az 
Erdélyben  építendő  erősségekhez  (mint  pl.  Szamos-üjvár- 
hoz)  semmi  jogot  ne  formáljon.  0  felsége  a  pénzügyet,  a 
bányászat  kezelesét  magának  tartsa  fel ;  minden  pénz  az 
ő  neve  alatt  veressék  s  a  bánya-tized  fele  őt  illesse.  Mária 
Krisztierna  erdélyi  birtokait  háborítatlanul  bírhassa.  A  török- 
kel az  illető  kormányzó  tárgyalhasson  ugyan,  de  úgy,  hogy 
ö  felségének  teljesen  szabad  kéz  hagyassék  s  a  törököt  se 
katonával,  se  hadiszerrel,  vagy  élelemmel  ne  segítse.^) 

6.  A  katonák  a  háború  tartamára  havi  zsolddal  lennének  ellátandók  —  és 
csak  annyi  katonaságot  tartsanak,  a  mennyit  fizetni  tudnak.  Azok  a  török  sűrű 
becsapásai  közben  nem  csekély  kárt  tehetnének  a  törökben,  hogyha  a  végvárakig 
kivonatnának, 

7.  A  kozákokat  is  jó  volna  hópénzzel  megtartani,  mert  jó  katonák  s  nagy 
havi  zsoldot  nem  igényelnek. 

8.  ..Siculi  antiqua  libertate  donati,  quoniam  ipsorum  militia  magnum 
in  Transylvania,  adfert  emolumentum,  tenentur  quidem  antiqua  lege  militare^ 
sed  certum  est,  eos  armis  necessariis  non  per  omnia  esse  instructos:  itaque 
etiamsi  non  poterit  pro  ipsorum  voto,  attamen  ut  arma  postulata  pro  ipsorum 
pecunia  ipsis  sensim  suppeditentur,  imprimis  necesse  est." 

9.  Nagyon  szükséges  volna,  hogy  magyar  lovassággal  és  német  gyalog- 
sággal látatnának  el  az  erdélyi  várak  és  a  végek  és  pedig  mihamar,  hogy  az 
azoktól  való  félelem  által  az  erdélyiek  engedelmességre  es  hűségre    szorítassanak. 

10 ,.Ut   quatuor   militum   tribuni   et   capitanei    ....    qui   rite 

omnia    administrent,    in    Transylvaniam    mittantur,    requiritur    publico    ejus 
regni  bono." 

11.  ö  fge  bölcsesége  legjobban  fogja  tudni  mindenekre  nézve,  hogy  mit 
kell  tenni. 

12.  „Potest  quidem  consilium  cum  Moldavorum  et  Polonorum  praefe- 
ctis  Michaél  vajvoda  communicare,  viresqu£  conju/ngere,  et  eos  huc  inflectere,  si 
modo  turbae  vitentiir  magnae,  bello  enim  Turcam  et  Polonum  simul  eodemque 
tempore  petére,  haud  tutum  esse  judico.  Nihilominue  si  rei  gerendáé  tempus 
et  occasio  offeret,  eam  arripiendam  censeo.'' 

Eredetije  a  bécsi  cs.  és  k.  hadügymin.  „Kriegsregistratur"-ában  (1599. 
50.  sz.  a.;  —  Hurmuzaki  kiadta  id.  m.  liJ.  k.  381.  1.) 

M  Básta  véleménye  („fursehlag")  Erdély  biztosítása  czéljából  (1599.  nov.) 
(valószínűleg  Mátyás  főhghez.)  (Másolat  a  bécsi  cs.  és  k.  hadügymim.  registra- 
turájában  1599.  nov.  csomag  74.  sz.  a.) 


Ili 


Az  erdélyi  üg-yben  mindegyre  érkeztek  a  vélemények, 
november  s  deczembor  iió  folyamán  másfelől  is,  így  a 
szepesi  kamarától,  Eákóczi  Zsigmondtól  s  másoktól.^) 

De  mindezek  csak  légvárak  voltak,  melyek  csakhamar 
magoktól  összeomlottak.  Erdélyen  kivűl  hiába  alkudoztak 
a  medve  bőrére,  ott  benn  Mihály  vajda  volt  az  űr.  A 
jelenségek  pedig,  melyek  arra  mutattak,  hogy  úr  is  akar 
ott  maradni  s  a  király  nevével  csak  takarózik,  s  eszközül 
használja  saját  önző  czéljaira,  mindig  sűrűbben  és  vilá- 
gosabban mutatkoztak*.  A  király  hívei  közül,  a  kik  udva- 
rában megfordultak,  mindenik  fedez  fel  valami  gyanús  jelt, 
így  Bocskay,  Eákóczi  Zsigmond,  Ungnád,  Melith  Pál,^)  s 
maga  a  pápai  követ  is. 

A  gyanakvók  között  a  leghatározottabb  Básta  György 
a  felső-magyarországi  hadak  főkapitánya. 

Básta  az  első  percztől  nem  bízik  a  vajdában,  eleitől 
fogva  kételkedik  hűségében.^)  Mihály  vajda  is  hamar  átlátja, 
hogy  két  éles  tőr  nem  fér  meg  egy  hüvelyben.  A  két  nyers 
természet  között  a  versengés  és  gyűlölet  lángja  mihamar 
lobot  vetett.  Mihály  vajda  tisztában  volt  a  helyzettel, 
világosan  látta,  hogy  Básta  az  ő  vetélytársa,  hogy  neki 
jutott  az  ellenőrző  szerep,  mihelyt  Kassáról  megindult  s 
Erdély  határán  teremvén  a  király  hűségére  hódoltatta  a 
végvárakat.  A  vajda  nem  is  titkolta  e  felett  bosszúságát. 
November  11-én  egész  méltatlankodással  ír  a  kapitánynak, 
hogy  mit  keres  az  erdélyi  végekben,  segélyére  szükség  nincs, 
—  úgymond  —  ha  akkor  nem  jött,  mikor  kellett  volna. 
Hallom,  hogy  seregével  felkerekedett  s  most  itt  pusztítja 
az  ő  felsége  tartományát,  foglalgatván  a  várakat  s  vég- 
házakat; a  tartomány  immár  meghódolt  ő  felségének  s 
itt  vagyok  én   (teszi  hozzá   önérzetes   nyomatókkal),    azért 


^)  A  bécsi  hadügyminisztérium  registraturájában  1599-iki  50.  sz.  a.  fel- 
jegyzés szerint  Rákóczi  Zsigmond  is  benyújtotta  véleményét  Munkácsról  deez.  10. 
kelettel.  (Ez  ismeretlen.)  Az  ott  szintén  említett  szepesi  kamaráé  kiadva  az  Erd. 
O.-gy.  Emi.  IV.  k.  450.  1. 

^)  Melith  Pál  levele  szeiint,  Tasnádról  1599.  nov.  14.:  Székely  Mózesről, 
Eavazdi  Györgyről  s  többekről,  kikről  nem  tudják,  liogy  hol  van,  az  a  hír,  hogy 
a  csatában  kellett  elesniök  stb.  Nek«m  nem  tetszenek  az  erdélyi  dolgok  semmi- 
képen sem.  {Másolat  a  bécsi  esász.  és  kir.  hadügyminisztérium  Itban.  74.  cs. 
Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  Básta,  Mátyás  föhgnek  Tokajból  november  5.  írt  levelében  már  ki  van 
fejezve  a  gyanií.  (A  bécsi  titkos  Itb.) 

Síádeczky  Erdély  és  Mihály  vajda.  8 


-     114     - 

iiein  illik,  hogy  a  tartomány  pusztítassák,  vezesse  tehát 
vissza  soregét/) 

Bástának  ez  az  „uralkodói  hangon  írt  levél"  szöget 
ütött  a  fejébe  s  szörnyen  sértette;  —  sietett  is  mindjárt 
felküldeni  Mátyás  fóherczegnek,  hozzátévén,  hogy  íme, 
nem  hiába  sürgette  a  hadakat.  Szememre  veti  —  mondja 
Básta  —  mintha  nem  jelentem  volna  meg,  midőn  segít- 
ségre szólított  fel,  pedig  sem  Erdélybe  ütése  előtt,  sem 
azután  egy  árva  betűt  sem  kaptam  tőle ;  nem  gondolhatok 
mást,  mint  hogy  közellétem  terhére  van.  Belátom,  hogy  ő 
felségének  érdekében  áll,  hogy  összeütközésbe  ne  jőjek  a 
vajdával  s  daczára  ennek  a  legnagyobb  bonyodalmak  előtt 
látom  magamat.  A  vajda  kétségen  kívül  erősen  rajta  lesz, 
hogy  a  végekből  távozzam,  de  azt  ő  felsége  kárára  tehetném 
csak  s  így  tenni  semmikép  sem  fogom,  ha  csak  ő  felsége, 
vagy  fenséged  nem  parancsolja.  Míg  erre  választ  nyerek, 
megpróbálom  szavakkal  tartani  a  vajdát.^) 

Básta  nem  is  engedett,  sőt  még  közelebb  ment,  egész 
Szilágy-Somlyóig,  hogy  ott  várja  meg  a  november  20-ára 
hirdetett  országgyűlés  kimenetelét,  hogy  közelléte  által  a 
király  hívei  bátorságot  nyerjenek  s  „az  oláh"  is  inkább 
féken  tartható  legyen,  ha  netán  valamiben  mesterkedni 
merészelne. 

így  a  vajda  s  a  felső-magyarországi  kapitány  között 
a  viszály  magva  jó  eleve   el   volt   hintve  s    az   megtermé 


*)  Mihály  V.  Bástának  Gy .-Fejérvárról  1599.  november  11.  Intelligiraiis, 
qiiod  Dtio  Vra  m.  eiim  eopiis  suae  Mtis  egressa  sit,  atqtie  nunc  lianc  suae  Mtis 

ditionem   vastet,   arces,    castella    occupando Auxilium   Magnificentiae 

Vrae  nunc  non  requiritur,  siquidem  antea  non  venit,  dum  requirebatur.  Qua 
propter  Magnam  Vram  amice  petimus,  iit  eopias  siias  remittat,  ne  hanc  suae 
Mtis  ditionem  adhue  magis  opprimant"  stb.  (Hurmuzáki:  Doeumente  IH.  kötet 
351.  lap.) 

2)  Básta,  Mátyás  föherczeghez  Szilágy-Somlyóról  .  1599.  november  18. 
Hoeh  von  notten  sey  volkh  u.  gélt  heréin  zu  sehieken  (t.  i.  Erdélybe),  dardureh 
allém  unfall.  so  sieli  zutragen  möchte,  zubegpgnen,  ii.  rath  zu  sehaífen  .... 
Sintemall  allé  stiindt  die  suspetti  u.  verdachtikheiten  icaxen  u.  zunemhen. 
Inmassen  dann  Eiv.  f.  Dwchl.  sonderlich  aus  dem  fást  imperiosischen  schreihen, 
so  mir  ohherürter  Wajvoda  yeczo  gethan,  mit  melirern  gn.  zu  ermessen. 
Darinnen  .  .  .  anders  niehts  zuvermutten,  als  dass  ime  mein  gegenwurt,  oder 
kiesein  miss feliig  u.  fastidi  gebére.  Wiewohl  ich  dann  selbst  erkenne,  wie  hoeh 
Irer  k.  Mey.  damit  gedient,  oder  angelegen,  damit  ich  mit  ime  nieht  abstosse, 
yedoch  hefmde  ich  tnich  hierdurch  in  einem  eusseristen  lahyrintho.  Dann  auser 
alles  zweifels  wirt  er  starkh  drauf  behorren  in  v^oUen,  ich  sollte  mich  von 
dieser  granicz  hinweeg  machen,  ich  aher  .  .  .  hin  ganczlich  des  loillens  dasselhe 
nicht  zuthun,  ausser  u.  ohne  ihrer  k.  May.  oder  Éw.  f.  Durehl.  ausdrücklichen, 
geschaíTts  u.  verordnung,  .  .  .  inmittls  gedenklich  inne  mit  wortten  zuspeisen, 
sovill  mir  müglieh  sein  wirt.  (Eredetije  a  bécsi  esász.  és  kir.  államlevéltárban 
Hungarica  o.  Ld.  Oklevéltár.) 


—     115    — 

továbbra  is  keserű  gyümölcseit.  A  viszony  közöttük  mind- 
inkább elmérgesedett. 

Básta  belátván  a  kalandor  kártyáiba,  nagyon  radiká- 
lisan akart  fellépni.  Mátyás  főherczegnek  november  Yégén 
.azt  tanácsolja,  hogy  lépjenek  fel  fegyverrel  „az  oláh'*  ellen 
s  vessék  ki  Erdélyből.  De  a  király,  kapitányának  emez 
.ajánlatához  —  tudván  úgy  is,  hogy  Básta  a  vajda  iránt 
soha  jó  szívvel  nem  viseltetett  —  nem  volt  hajlandó  bele- 
egyezését adni,  mert  a  vajda,  bár  némely  tette  gyanús, 
eddigelé  nyíltan  ellenségnek  még  nem  mutatta  magát 
s  mert  az  olyan  vállalathoz  sok  pénz  és  katona  volna 
szükséges.^) 

A  gyűlölség  a  két  zord  harczos  között  hova-tovább 
új-új  tápanyagot  talált.  így  pl.  Mihály  vajda  Magyarországon 
zsoldosokat  kezdett  toborzani  s  Básta  betiltotta.  Érre  a  vajda 
bevádolta  őt  (deczember  21-éről  keltezve)  a  király  előtt, 
hosszú  lajstromát  számlálván  elő  a  kapitány  hűtlensége 
bizonyítékainak,  kérvén  egyszersmind  egy  bizalmas,  meghitt 
'ember  hozzáküldését,  a  ki  előtt  Básta  árulását  teljesen 
felfedje,  hadd  lássa  meg  ő  felsége  ,,minémű  Mv  szolgája 
legyen  Básta  György.'-'''^)  Bástának  ez  füléhez  jutott  s  deoz. 
51-én  Oarlo  Magnót,  a  király  legelőször  Gyula-Fej  érvárra 
küldött  követét  (a  cseh  postamestert)  kéri  fel  levélben, 
hogy   szólítaná  fel   az  ,,oláh"-ot  az  ő  nevében,  hogy  bizo- 

1)  Rudolf  Mátyás  főherczegnek,  Pilsenből  1599.  deczember  6.  Básta  kívá- 
nalmait megértettem  —  írja  —  Fngdnek  deczember  2-iki  leveléből.  De  mivel  a 
vajda  eddig  magát  nyíltan  ellenségnek  nem  mutatta,  habár  némely  tette  gyanús 
is,  —  nem  látjuk  be,  hogy  valamit  erőszakkal  tehetnénk  ellene,  főkép  mivel  ahhoz 
«ok  pénz  és  nép  kellene.  Azért  tanácsosabb  várni,  míg  az  országgyíílésről  s  a 
vajda  más  tetteiről  biztosa})bat  hallunk,  —  JBástát  pedirj,  a  M  különben  is  a 
vajda  iránt  soha  jó  szívvel  nem  viseltetett,  kívánságával  simán  el  kell  utasítani. 
Az  erdélyi  korm.ányzóság  betöltését  illetőleg  kérem  Fngd  véleményét.  (A  bécsi 
es.  és  kir.  államlevéltárban,  Hung.  —  Hurmuzaki  Hí.  373.) 

^)  Mihály  V.  a  királynak  Gy.-Fejérvárról  1599.  deez.  21.  „.  .  .  .  Básta 
<jyörgy  az  mint  eszembe  veszem,  mind  ellenem  törekszik  ....  Hogy  immár  ez 
országban  benn  voltam,  Básta  Györgyhöz  boesáttam  embereimet,  kik  által  hívatám, 
hogy  segítségemre  jiijjön  el,  avagy  népet  adjon,  de  akkor  is  semmiképen  el  nem 
akart  jiinni,  sem  segítséget  nem  akart  küldeni.  Azután  hogy  az  országot  fgd 
számára  reeuperáltam,  és  az  városokat  és  az  egész  országot  fgd  számára  meg- 
esküdtettem, felkölt  Básta  György  Boeskay  Istvánnal,  nagy  haddal  jüvén,  és 
Erdélynek  egy  darabatját  mind  elpusztították  és  semmivé  tötték  .  .  .  Emberimet 
boesáttam  vala  az  fgd  pínzével  népet  fogadni  és  keresni  az  fgd  országában, 
de  Básta  György  abban  is  ellentartó  lévén,  elűzte  emberimet,  és  nem  engedte 
ezt  .  .  .  Mind  meg  nem  írhatom,  hanem  akarnám,  hogy  fgd  egy  meghitt  emberét 
bocsátaná  hozzánk,  kinek  minden  dolgokat  eleiben  adván,  fgdnek  referálna, 
uhhól  megítélhetné  fgd  osztán  minemű  Mi  szolgája  fgdnek  Básta  György  stb. 
(Egész  terjedelmében  Id.  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k  461.  1.  és  Hurmuzakinál :  Doeu- 
mente  IH.  k.  390.  1.) 


116 


nyítsa  be  az  ellene  emelt  vádakat  s  mutassa  elő,  az  6 
(Básta)  állítólagos  árűlo-leveleit.^) 

A  két  legfőbb  szerepvívőnek  ilyen  mérvet  öltött,  elkese- 
redett gyűlölsége  nem  lehetett  jó  következmónynyel  a  király 
ügyére,  de  nem  magára  a  vajdára  sem  :  utoljára  is  éppen 
ez  vcűt  reá  nézve  vé fizetéssé. 

Különben  a  végekben  levő  királypártiak  között  sem 
volt  meg  a  kellő  egyetértés:  Básta  s  Ungnád  (a  királyi 
biztos)  viszálya  is  —  mely  egy  év  múlva,  midőn  160Q 
őszén  együtt  voltak  Erdélyben,  annyira  elmérgesedett  — 
szintén  innen  datálódik.^) 


*)  Básta  levele,  Carlo  Magnóhoz.  Di  Seliulles  (=  Szőlős),  rultimo  di  X-bre 
1599.)  „Ungnad  mi  serive,  ehe  il  Vaivoda  liabbi  aleiine  lettere  mie  preiudieabili 
al  servitio  di  Sua  Maesta  ....  Vostra  Signoria  donque  per  farmi  favore  solli- 
eiti  il  Vaivoda,  elic  mostri  dette  lettere,  aeeio  si  eonoseia  ó  la  eolpa,  ö  la  ino- 
eenza  mia."  Hurmnzaki:  Documente  III.  k.  406.  1. 

^)  Basta  levele  Székely  Mihálynak.  Szőlős,  1599.  deez.  31.  „Credo,  ehe 
Vostra  Signoria  haura  homai  inteso  le  diíferenze  nate  tra  il  signor  Ungnad 
et  me." 

Ungnád  a  császárnak  1600.  jan.  7.  írott  jelentésében  panaszkodik  Básta- 
ellen,  hogy  a  nemesek  házaiba  is  közkatonákat  szállásoltat.  —  Jauiiár  9-iki 
jelentésében,  ho2:y  Básta  ellene  gyalázó  leveleket  írogat.  (Hurmuzaki  IV.  k.  1.  r, 
10.  és  14.  1. 


X. 

A  prágai  udvar  határozatlansága.  —  Királyi  hiztosoMt  neveznek  Jii  Erdélyié.  — 
^Isö  jelentéseik  (Szathmárról)  a  vajda  felöl.  —  Báthory  Zsigmond  s  a  len- 
gyelek hadi  készületei.  —  Huszár  István  küldetése  Zsigmondtól  Bocskayhoz.  — 
JBásta  zsoldosai  féktelensége.  —  Az  oláhok  Erdélyt  mind  jobban  megszeretik.  — 
Farsangi  ünnepélyek.  —  Mihály  vajda  Moldva  elfoglalását  tervezi. 

A  prágai  udvar  magatartását  Mihály  vajdával  s  Erdély- 
jyel  szemben  mindvégig  a  határozatlanság  jellemzi.  Húzzák- 
halasztják  a  legfontosabb  ügyek  elintézését  is,  nincsenek 
tisztában,  hogy  mit  tegyenek.  A  régi  átok,  a  késedelmezés, 
folyton-folyvást  ott  kísért  erdélyi  politikájok  felett.  —  Sok 
beszédnek  sok  az  alja.  A  nagy  tervezgetés  Erdély  miként 
kormányzása  f^lől  füstbe  ment.  Kormányzót  nem  mertek 
kinevezni,  mert  mihamar  észre  kellett  venniök,  hogy 
nyakukra  növesztek  a  vajdát.  Eszközül  szánták  Erdély 
meghódítására  s  íme  arra  ébredtek,  hogy  versenytárssá 
lett  a  szép  ország  bírásáért.  A  hü  szolga,  a  szövetséges 
dicsfényéből  az  ellenség,  a  magának  hódító  harczos  sötét 
alakját  látták  mindinkább  kibontakozni.  Mit  tehettek  tehát?! 
Hüzták-halasztották  a  végleges  elhatározást,  a  kormányzó- 
ság rendezését :  tett  helyett  egyelőre  a  szóhoz,  a  diploma- 
<íziához  folyamodtak. 

Eudolf  1599.  decz.  6-án -két  királyi  biztost  nevez  ki: 
báró  üngnád  Dávidot  és  Székely  Mihály  szathmári  kapi- 
tányt. Utasításul  adja,  hogy  siessenek  Erdélybe  a  vajdához, 
vigyék  meg  szerencse-kívánatát  az  ország  meghódításához, 
biztosítsák  atyai  jóindulatáról,  szerezzenek  biztos  tájékozást 
-az  erdélyi  viszonyokról,  tudósítsanak  szorgalmasan  minden- 
ről: mit  akar  a  vajda,  mi  czélja  Erdélylyel,  mit  lehetne 
tenni  a  hadsereg  szervezése,  az  ország  védelme  tekinteté- 
ben? A  birtokok  adományozásában  szorítsák  meg  a  vajdát; 
de  kíméletesen,  csinnyán  bánjanak  vele;  tudósítsanak  a 
zsákmányról,  a  talált  kincsekről  s  a  lefoglalt  irományokról. 


-    118    - 

Szóval  lássanak   mindent,  írjanak  mindenről,    s  szolgálják 
híven  a  császár-király  érdekeit  a  vajda  mellett.') 

Hogy  azonban  a  császár-király  már  biztosai  beérkezte 
előtt  is  megnyugtassa  a  vajdát,  előre  küldi  egyik  diplo- 
niatiai  küldetésekben  jártas  udvari  hívét,  az  olasz  Oarlo- 
]\Jagnot.  Valóban  a  megnyugtatásra  nagy  szükség  volt, 
mert  a  vajda  nem  tudta  mire  vélni  a  hosszas  hallgatást. 
Első  követét  Örmény  Pétert,  a  ki  a  győzelem  hírét  hozta 
(a  nov.  4-iki  levéllel),  jó  ideig  késleltették  társaival  együtt 
az  udvarnál  s  bár  előzékenyen  fogadták,  szép  ajándékok- 
kal, arany-,  ezüstlánczokkal  ékesítették  fel,  de  vissza  csak 
decz.  3-án  indítják  a  segélypénz  ígéretével  és  hangzatos^ 
evelekkel  a  vajdához.  De  ez  a  visszaindulás  sem  volt 
egyértelmű  az  Erdélybe  visszatéréssel,  sem  a  kir.  biztosok 
kinevezése  a  vajda  mellé  sietéssel. 

Mind  a  vajda  követe,  mind  a  biztosok,  mind  az. 
előre  küldött  futár  (Oarlo  Magnó)  megrekedtek  Szathmáron. 
JVem  volt  pénz  s  pénz  nélkül  nem  mertek  bemenni  Erdélybe. 
Örmény  Péter  még  Pilsenből  megírta  urának,  hogy  a  király 
nemcsak  segélypénz  adását  rendelé  el  a  kassai  fizetőmester- 
nél,  de  még  ajándékot  is  ígért,  hogy  külön  követ  által 
küldeni  fog ;  az  útból  pedig  egyik  követtársát  azzal  a  hír- 
rel küldötte  előre,  hogy  Oarlo  Magnó  nagyszerű  ajándékot,. 
12,000  aranyat  érő  lánczot  visz  a  vajda  számára,  melybe 
a  király  képe  van  foglalva.  Ot  ugyanis  azzal  indították  eí 
az  udvarból,  hogy  a  pénzsegély  felől  az  intézkedést  a 
biztosoknál  találja,  azok  pedig  arról  mitsem  tudtak.  A 
mint  Örmény,  Oarlo  Magnó  s  a  kir.  biztosok  deczember 
30-án  Szathmáron  találkoztak,  nagyot  néztek  egymásra,  hogy 
egyiknél  sincs  pénz,  sem  aranyláncz.  Mindenik  a  másikra 
számított  s  kölcsönös  volt  a  csalódás.  Pedig  Fejérvárról 
rossz  hírek  érkeztek,  a  katonaság  tombolt,  dühöngött  a 
fizetetlenség  miatt  s  a  vajda  éppen  Örmény  Péter  jövete- 
lével csitította  lázongó  zsoldosait.  Erdélyben  a  hír  megkét- 
szerezte az  érkezendő  ajándék  értékét  s  a  segélypénz 
összegét.  Hogy  mehetnének  be  tehát  üres  kézzel,  hisz  a 
vajda  a  legvégsőre  ragadtatná  magát?! 

Örmény  Péter  napról-napra  elkeseredettebb,  kudarcza- 

*)  Rudolf  levelei  M.  vajdához,  üngnád  Dávidhoz,  Székely  Mihályhoz,  Carlo 
Magnóhoz,  s  a  biztosoknak  adott  utasítás  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  443.  1.  — 
Hurmuzaki:  Doeumente  ete.  Hl.  k.  1.  r.  371.  1. 


119 


felett  kétségbe  van  esve.  A  vajda  meghagyta  volt  neki, 
hogy  a  segélypénz  nélkül  semmiféle  puszta  levéllel  vissza 
ne  térjen.  A  biztosok  igyekeznek  őt  vigasztalni  s  jó  remény- 
ségben tartani,  hogy  előbb-utóbb  érkeznie  kell  a  pénznek 
Bécsből,  vagy  a  kassai  fizetőmestertől;  de  nem  tudták 
eloszlatni  rémképeit.  Nemcsak  kegyvesztéstől,  de  még 
kivégeztetésétől  is  tartott;  sőt  a  biztosokat  is  rémítgette, 
hogy  üres  kézzel  be  ne  menjenek,  mert  a  vajda  zsold 
után  kiáltozó  katonáinak  dobja  oda  őket  áldozatul.  A  vajda 
is  csak  ember  (mondogatá  —  a  mint  sok  mindenféle  hír 
szivárgott  Erdélyből),  neki  is  megvannak  a  maga  hibái, 
nem  lenne  csoda,  ha  hűségében  megfogyatkoznék,  mikor 
látja,  hogy  követeit  oly  soká  feltartóztatták  az  udvarnál  s 
utoljára  is  pénz  nélkül  bocsátják  vissza.  Mert  a  vajdát 
—  úgymond  —  sokféle  tanácsosok  környezik,  nemcsak 
oláhok  és  ráczok,  hanem  erdélyiek  is,  a  kik  pedig  ő  felsége 
iránt  nincsenek  jó  szívvel  s  már  is  példálózgatnak,  hogy 
Báthory  Zsigmond  is  átengedte  az  országot,  de  mikor  sem 
Miksa  főherczeg  be  nem  jött,  sem  segélyt  nem  küldöttek, 
újra  behívták  Zsigmondot.  így  ébresztgetik  a  vajdában 
az  elszakadás  vágyát,  azon  közben  magok  között  súgnak- 
búgnak  a  vajda  ellen.  El  akarják  szakítani  ő  felségétől, 
hogy  így  meggyöngítve,  könnyebben  elbánhassanak  vele.^) 
Gúnyolódó  beszédek  között  afajta  hasonlatokkal  élnek,  hogy 
ő  felsége  a  vajdával  úgy  bánik,  miként  gyerekkel  vagy 
bolonddal  szoktak,  kinek  almát  mutatnak,  de  oda  nem 
adják.  ^)^ 

Ilyen  kétséges  várakozás  között  teltek  a  napok  Szath- 
máron.  De  külön  futár  érkezését  a  pénzzel  hiába  várták. 
A  mint  jan.  5-éig  semmi  biztos  hír  nem  érkezett,  Örmény 
elkeseredve,  félig  kétségbeesetten  arra  határozta  magát, 
hogy  visszatér  Bécsbe  Mátyás  íőherczeghez,  a  hol  az  idő- 

^)  A  biztosok  jelentései  Rudolfhoz  s  leveleik  az  iidv.  tanácsosokhoz  1599, 
deez.  végéről  s  160J.  jan.  elejéről.  Ungnád  a  királynak  deez.  17.  18.  19.  (Halmi) 
20.;  22.  (Ordód)  23.;  Szathmárról  deez.  24.  25.  30.  31.;  január  2.,  3.,  5.,  8.:  jan. 
10.  13.  (Munkács);  január  18.  20.  21.  22.  (Szathmár).  —  Mihály  vajda  Mátyás- 
nak jsbmúv  3.;  a  kir.  biztosoknak  jan.  21.;  Ungnád  Mátyásnak  jan.  3.;  Nyári 
Pál  Mátyásnak  jan.  8.  (Várad),  Székely  M.  Mátyásnak  jan.  16.  (Bécsi  titk.  It. 
Hungariea,  Tureica  o.  és  a  hadi  levéltár :  Ld.  Oklevéltár  s  Hurmuzaki  III.  k.  1.) 

^1  Ungnád  Budolfnak,  ja>n.  24.  Szathmárról.  Olyan  beszédeket  kell  halla- 
nunk „die  Ew.  May.  treuen  dienern  mir  und  andern  das  herz  durehdringen 
und  schneiden  möehten  ....  Ihn  (t.  i.  M.  v-t)  in  solehe  gedanken  stürzen,  als 
dass  man  ihn  für  ein  narren  oder  khind  halt,  denen  man  ein  apfel  zaigt  und 
doeh  nieht  gibt."  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


-     120     — 

közben  elküldött  oláh  követeket  is  (Miliálcsa  bánt  s  Stoi- 
kát,  a  vajda  elsőrangú  oláh  tanácsosait)  találni  vélte. \) 
Vissza  is  indult,  de  e^y  yárathiii  hír  megdöbbentette  s 
Kassán  feltartóztatta.  Itt  találkozott  egy  az  oláh  követektől 
Bécsből  visszaküldött  futárral,  Pribék  Mátyással.  Ettől 
hallotta,  mily  messzire  mentek  az  újonnan  kiküldött  oláh. 
követek  a  követelésben,  kik  nem  kevesebbet  kívántak,  mint 
hogy  a  vajda  Erdélynek  örökös  ura,  kormányzója  s  füg- 
getlen fejedelme  legyen  (possessor,  gubernátor  et  absolutus 
patrónus^)  s  hogy  ötszázezer  forintnyi  hadisegélyt  kapjon. 
Az  udvai'nál  elhűltek  eme  kívánalmak  hallatára  s  kitérő- 
leg  feleltek,  hogy  a  kir.  biztosok  által  fognak  válaszolni. 
Örmény  nem  helyeselte  a  követek  ily  merész  fellépé- 
sét, tudta,  hogy  Mihálcsa  bán  s  Stoika  személyes  érdekből 
mindenkép  azon  vannak,  hogy  a  vajda  Erdélyt  megtartsa, 
arra  számítván,  hogy  így  ők  is,  mint  első  tanácsosai, 
várak  és  jószágok  birtokába  jutnak,  mi  a  hegyek  által 
körűizárt  Erdélyben  sokkal  többet  érő  s  kecsegtetőbb,  mint 
a  nyilt  Havaselföldén,  az  ellenség  torkában.  Örmény  félt, 
hogy  a  követek  maguktartásával  törésre  viszik  a  dolgot 
a  vajda  és  a  király  között,  azért  rászánta  magát,  hogy 
lehető  ellensúlyozásukra  visszatér  Fejérvárra,  miután  a 
fizetőmestertől  a  pénz  felől  is  némileg  megnyugtató  bizta- 
tást nyer. 

Az  udvarnál  nem  voltak  tisztában  a  vajdával,  hitele 
meg  volt  ingatva,  azt  sem  tudták  most  már,  hogy  barát-e 
hát,  vagy  ellenség.  A  pénzhiány  mellett  ebből  keletkezett 
az  a  határozatlanság  és  habozás  az  udvarnál,  hogy  küld- 
jék-e neki  a  segélypénzt,  avagy  ne.  Ebből  következett 
aztán,  mint  egyik  lánczszem  a  másikból,  hogy  a  kir. 
biztosok  megrekedtek  Szathmáron.  Activ  szerep  helyett  pas- 
siv  contemplálásra  voltak  kárhoztatva.  Csöndes  szemlélő- 
désben, váltogatva  kétes  izgatottsággal,  telik  nap  nap  után. 
írogatják  az  Erdélyből  szállingózó  híreket,  egyszer  az  égig 
magasztalva,  máskor  sötét  színekkel  festve  a  vajdát  s 
czéljait. 


*)  Ungnád  a  királynak,  Szathmár,  1600.  jan.  7.  (Hnrmuzáki  I.  1.  9.   1.) 
*)  Ungnád  RudolfnaTí,  jan.  13.  Munkácsról   (Eredetije   a   bécsi   kamarai 
lt>).  Hung.  14,406.  fase.)  Ugyancsak  a  biztosok,  febr.  2-ról  Nagy-Bányáról  (bécsi 
titk.  It.)  és  a  többi  jelentéseikben.  (Ld.   Oklevéltár.  Kivonatok.) 


121 


üiKjnád  pessimistikns  hajlamú,  nem  könnyen  bízik 
az  emberekben.  Tolla  kétélű:  egyszer  légvárakat  rajzol, 
mi  mindent  lehetne  véghezvitetni  a  vajdával,  másszor  a 
sárba  rántja  le,  a  szerint,  a  mint  a  hír  szállong  a  Király- 
hágó felől.  Ma  minden  nemes  iránt  érzéketlen  emberi 
szörnyeteg  a  vajda,  ki  csak  pénz  után  kiáltoz,  kapkod  és 
tombol;!)  holnap  már  ellenállhatatlan  hódító,  a  kivel  el 
lehetne  foglaltatni  Bulgáriát,  Szerbiát;  —  a  minél  a  vajda 
jókedvében  olykor  tovább  is  ment,  nem  akarván  keve- 
sebbről tudni,  mint  Konstantinápoly  falai  megdöngetéséről. 
A  számos  követségben  forgolódott  Ungnádnál  szép  élet- 
tapasztalatával nem  áll  arányban  emberismerete.  A  vaj- 
dáért korántsem  rajong,  de  hasznavehető  embernek  tartja. 
Még  kevésbbé  szereti  az  erdélyieket,  azt  tartja :  egy  erdélyi- 
nek sem  lehet  hinni;  mindenikükben  egy-egy  cselszövőt 
lát,  kik  csak  arra  törekednek,  hogy  összeveszítsék  a  vajdát 
a  király lyal,  hogy  így  a  két  versengő  között  a  harmadiké 
—  az  övék  —  legyen  a  győzelem.  Nem  bízik  hűségükben, 
nem  bízik  tehetségükben,  fenmaradtak  gőgös  szavai :  „neki 
tizenhat  éves  korában  volt  annyi  esze,  mint  az  erdélyi 
tanácsosoknak  vénségükre." 

Követtársa,  Székely  Mihály  szintén  föltéllen  híve  kirá- 
lyának, de  a  mellett  magyar  ember.  Nem  gyűlöli  az  erdé- 
lyieket, de  bámulattal,  mondhatnók  rajongással  csügg  Mihály 
vajdán.  Nem  ment  az  elfogultságtól,  de  van  benne  politi- 
kai eszély.  Ungnádnál  sokkal  határozottabb,  tolla  nem 
irányúi  a  szélkakas  után,  kósza  hírek  nem  teszik  lengő 
náddá.  —  A  vajda  szolgálatait  nagyrabecsüli  s  bízik  benne, 
sürgeti  irányában  az  engedékenységet,  móltányos  kívánal- 
mai kielégítését.  Már  decz.  14-én  védő  szót  emel  mellette. 
Nem  kell  minden  kósza  hírnek  hinni  —  úgymond  —  a 
mi  a  vajda  felől  kering.  Mindaddig,  míg  az  uralkodóház- 
ból nem  küldenek  valakit  kormányzóul  Erdélybe,  a  vajda 
tart  arra  igényt,  mert  életét  tette  érte  koczkára.  Ám  a 
szultán  édes  örömest  átengedné  neki  Erdélyt,  s  mindent, 
a  mit  elfoglal,  csak  állana  hozzá.  A  királynak  nem  volt 
még  olyan  szolgája,  a  ki  oly  kevéssel  annyit  kivitt  volna, 
de  viszont  nem  is  volt  még  olyan  ellensége,  mint  ő  belőle 


^)  A  febr.  2-iki  jelentésben:    M.  v.  „naeli  nihtem   andern,  als  alléin   naeli 
dem  gélt  sehreyt,  tobt  und  vviet."  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  OTüevéltár.  Kivonatok.) 


-       122     - 

válnék,  ha  elkeserítik.  A  vajda  becsületes  ós  erélyes,  a 
szerencse  kedvez  neki,  mert  merész,  —  katonái  szeretik, 
mert  bőkezű.  Hátha  még  a  török  segélye  hozzájárulna, 
ki  bírhatna  akkor  vele  ?  !  ^) 

Székely  Mihály  nagyon  határozott  tanácscsal  lép  fel 
(decz.  25.).  Hagyják  Erdély  kormányzását  a  vajda  kezében, 
s  biztosítékul  vegyék  az  udvarba  fiát,  növeljék  fel  ott  s 
házasítsák  is  ki  onnan.  Nem  lát  más  módot,  hogy  a  vajda 
eddigi  hűségében  megtartható  legyen,  mert  Básta  nagyon 
elkeserUette.  Meggondolandó,  nem  jobb-e,  hogy  élethosz- 
sziglan  önkényt  neki  engedjék  Erdélyt,  mintsem  a  török 
szövetségbe  űzzék,  a  mikor  nemcsak  hogy  Erdély  és 
Oláhország  elvész,  de  Magyarország  is  nagy  veszélybe 
kerül.  Nem  kell  a  már  egyszer  megfogott  madarat  elbo- 
csátni  a  helyett,  a  mely  még  a  levegőben  repdes.  Inkább 
kell  hinni  annak,  a  mit  a  szem  lát,  mint  a  mit  a  fül 
hall:  már  pedig  a  mit  Mihály  vajda  tett  és  szerzett,  az 
csakugyan  szemmel  látható  s  kézzel  fogható.^) 

Majd  elkeseredéssel  ír  a  pénzsegély  késedelmezóse 
felől  (jan.  5.  és  10-én).  Sok  gúnyt  és  gyalázást  kell  a 
miatt  hallanunk  és  békével  elnyelnünk.  A  vajda  zsoldosai 
dühöngenek,  sokat  is  beszélnek  a  levegőbe,  nem  gondol- 
ják meg,  hogy  a  szó  szájról-szájra  száll ;  inkább  tüzes 
vasat  tartanának  addig  szájokban.  Ismétli,  hangsúlyozza 
újra,  hogy  ha  Mihály  vajdát  megtartják:  nagy  nyereség; 
ha  elvesztik :  pótolhatlan  kár.  Nem  kívánhat  a  vajda  olyas- 
mit, a  mit  meg  ne  lehetne  neki  adni;  azonképen  nem 
lehet  neki  oly  sokat  adni,  hogy  azt  vissza  ne  térítené. 
Hej,  nem  jól  mennek  nálunk  a  dolgok  —  sóhajt  fel  — 
a  beszédből  és  írásból  kevesebb  is  elég  lenne,  tenni  is  kel- 
lene már  egyszer!  A  ki  a  vajdáról  rossz  híreket  terjeszt, 
nem  barátja  az  az  osztrák  háznak,  de  sőt  ellensége  s 
mint  olyan,  irigyel  ily  sokat  érő  szolgát.  Küldjék  már  a 
pénzt,  mert  a  katonák  türelme  fogytára  jár,  ha  mégis 
késik,  gyalázni,  szidalmazni,  a  sárban  fogják  meghurczolni 


M  Székely  MiMly  Barvitius  titk.  tanácsosnak  „Szathmár"-ról  dee.  14-ről. 
(A  bécsi  titk.  Itb.)  „Er  ist  redlieh  ii.  gesehvvindt,  gliekt  ihme  durch  sein  geschwin- 
diekbeit,  das  kriegsvolck  zueht  ihme  gern  zu  seiner  freygebiekheit  halber"  stb. 
(Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.  —  Hurmuzaki  lH.  1.  381.) 

^)  Székely  3Iihály  Barvitiusnak  „Szathmár"  dee.  25,  .  .  .  „dass  wir  nicht 
den  vogl,  den  wir  gefangen  habén,  auslassen,  iimb  e>n,  der  in  liíften  fleugth" 
(Béesi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.  Hurmuzaki  Ili.  1.  403.) 


—     U3    — 

a  király  nevét.  Pedig  a  királyi  tekintély  drágább  arany- 
nál, ezüstnél,  —  pénz  csak  akad  mindenfelé,  de  olyan 
hú  szolga,  mint  a  vajda,  nem  minden  bokorban.  M 

Székely  ilyen  határozottan  és  lelkesedéssel  írott  dics- 
éneket később  maga  sem  zengett  volna  a  vajdáról.  Sok 
volt  ebben  a  jóhiszemű  elfogultságból ;  de  az  ügybuzgalom, 
melyből  eredett,  a  határozott  magatartás,  mely  abban  nyil- 
vánult, mutatják,  hogy  a  mit  írt,  az  komoly  meggyőző- 
dése volt. 

Abban  teljesen  igaza  volt  Székely  Mihálynak,  hogy 
az  erdélyi  viszonyok  nagyon  válságosak  voltak.  —  A 
dolgok  mindinkább  bonyolódtak  kívülről  is.  A  Lengyel- 
országban tartózkodó  Báthory  Zsigmond  nem  merenghetett 
tétlenül  Erdély  sorsa  felett.  Tudta,  hogy  ő  döntötte  veszélybe 
a  szerencsétlen  országot ;  legyilkolt  testvérének  véres  árnya 
meg-megjelent  álmaiban  s  éreznie  kellett,  hogy  „.  .  .  a 
legyilkolt  atyafinak  vére  bosszúért  kiált  fel  az  egek  egére." 

Zsigmond,  mikor  meghallotta  Endre  halálát:  hírét  „gon- 
dolta ő  azt  —  monda  —  hogy  nem  lesz  jó  vége  a  dolognak, 
mert  a  fejedelemnek  két  nyúllal  volt  dolga,  a  római  és  a 
török  császárral  s  ő  mindkettőre  vadászott.  Kornis  árulta 
el  mind  őt,  mind  Endrét;  de  kerüljön  bármibe,  azt  az 
embert  megöleti."^) 

Nemcsak  őt  indította  meg  Endre  megöletésének 
híre:  a  lengyel  kanczellár  a  mint  a  megdöbbentő  gyász- 
hírt hallotta,  keservesen  összecsapta  kezét  feje  felett  s 
félóra  hosszat  siratta  szerencsétlen  rokona  szomorú  sorsát.^) 
A  bosszú  érzete  beférkőzött  az  ő  szívébe  is  s  a  mint 
később  a  vajda  Moldovára  támadott,  a  bosszúállás  vágya 
egygyé  forradt  országa  érdekével. 

Báthory  Zsigmond  sógoránál,  Zamojski  lengyel  kanczel- 
lárnál  hosszasabban  időzött;  többször  volt  kihallgatáson  a 
lengyel  királynál  is,  a  ki  két  óra  hosszat  is  elbeszélgetett 
vele  egész  bizalmasan. 


1)  Székely  M.  Barvitiusnak,  jan.  5.  és  10.  .  .  .  „mir  gefellt  nieht  wie  man 
da  bey  uiis  proeediert,  mit  reden  ii.  selireyben  meht  man  mit  wenigern  aiiskhii- 
men."  (Béosi  titk.  It.  Ld.  Oldecéltár.  Kivonatok.) 

2)  Herberstein  Fr.  és  Hofkirehen  Á.  a  kir.  biztosoknak  Nagy-Bányáról 
jan.  22.  (A  bécsi  titkos  Itb.  Ld.  OMevéltár.  Kivonatok.) 

^}  Ungnád  jelentésében  a  császárnak  Munkácsról  jan.  13.  (Bécsi  kamarai 
It.  Ld.  OMevéltár.  Kivonatok.) 


—     1-24     - 

Elkezdette  egyengetni  az  utat  az  Erdélybe  visszaté- 
résre. Zamojski  biztatta,  hogy  visszahelyezi  őt  régi  feje- 
delemségébe, ha  ntulsó  mentéjét  is  érte  kellene  adnia; 
csak  türelem,  télen  nem  lehet,  de  nyáron  dologíioz  látnak. 

Zsigmond  deczember  végén  kamarását,  az  ifjú  Huszár 
Istvánt  járatja  az  erch^lyi  végekben.  A  kassai  íizetömester 
kéme  Samborban  találkozik  vele  s  jó  Báthory-pártinak 
adván  ki  magát,  meglepő  híreket  hall  tőle  Zsigmond  hadi 
készületeiről.  A  kassai  fizetőmester  (Underholtzer  János) 
siet  (decz.  17.)  Bástát  ezekről  tudósítani,  hogy  vigyáztas- 
son Munkácson,  Huszton  és  mindenfelé  Huszár  Istvánra: 
jó  fogás  volna  !^)  De  Huszár  megelőzte  az  őrszemeket, 
decz.  29-én  már  Szent-Jóbon  volt  Bocskaynál,  a  kihez 
küldetése  szólt.  Báthory  Zsigmond  állítólag  csak  arra  kérte 
általa  Bocskayt:  ne  nehezteljen  rá  s  járjon  közbe  érette  a 
királynál,  hogy  vegye  újra  kegyelmébe.  Bocskay  nem 
csinált  titkot  Huszár  küldetéséből,  közölte  azt  mindjárt  a 
királylyal  és  befolyásosabb  tanácsosaival.^)  De  azért  a 
császáriaknak  méltán  feltűnhetett,  hogy  az  udv.  tanácsos 
Bocskay  István  kastélyában  mily  szívélyesen  fogadták  a 
bujdosó  Báthory  követét.  Nagy  vendégséget  csaptak  tisz- 
teletére Szent-Jóbon,  melyen  a  vidéki  urak  legnagyobb 
része  jelen  volt.  Ott  volt  somlyai  Báthory  István,  Nyári 
Pál,  a  nagyváradi  kapitány,  Gyulafi,  Dengelegi  Miklós, 
Kardos  András  (Bocskay  gyalog- kapitánya)  s  még  többen. 
Nagy-vígan  mulattak,  tánczoltak,  mintha  egy  szebb  jövő 
hajnalát  köszöntenek.^)  A  kir.  biztosok  minderről  tudomást 
vettek.  Nyári  ugyan  később  (úgylátszik  színből)  elfogatta 
Huszárt,  Váradra  csalván  magával  s  vasra  is  verette;  de 
másnap  már  szabadon  látták  fel  s  alá  sétálni  a  vár 
udvarán. 

üngnádnak  sehogy  sem  tetszik  a  Huszár  István  dolga, 
gyanús  előtte  mindenki,  a  kivel  ez  érintkezett.  Nyárinak 
rögtön  ír  a  szabadiábra-helyezés  hírére,  hogy  gondolja 
meg,  mily  nagy  felelősség  háramlik  reá,  ha  Huszárt  elsza- 
lasztja. Mert  az  bizonyára  afajta  jómadár,  a  ki  tudni  fogja. 


^)  Underholtzer  Jánoa  levele  Bástához  Kassa  deez.  27-ről,  a  bécsi  hadi  It 
reglstratii rajában,  50.  sz.  a.  (Ld.  Okleveltúr.  Kivonatok.) 

^)  Booskay  levelei  Huszár  küldetéséről  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k. 
464.  1. 

')  Ungnád  levelei  Szathmárról  1600.  jan.  22.  23.  24.,  Barviiiiisnak, 
Nyári  Pálnak  stb.  (Béesi  titk.  It.) 


-     125     - 

hogy  Zsigmond  és  a  lengyel  kanczellár  miben  mesterked- 
nek s  kikkel  fújnak  egy  követ  Erdélyben  és  Erdélyen 
kivúl.  Azért  kár  sajnálni  tőle  egy  pár  jó  vasat  s  szállásául 
a  legbiztosabb  bástyatornyot.  Bocskaynak,  ha  százszor 
mondaná  sem  hiszi  el  Ungnád,  hogy  Huszár  levelet  ne 
hozott  volna  Zsigmondtól ;  ügy  látszik  — ■  jegyzi  meg 
gúnyosan  —  a  jó  Boeskay  két  úrnak  szeretne  szolgálni. 
Huszárnak  az  ördög  higyje,  hogy  csak  azért  jött  volna, 
hogy  Boeskay  Báthory  Zsigmondnak  a  királynál  kegyelmet 
eszközöljön.  Kardos  és  Dengelégi  szavára  nem  ád  semmit, 
mert  ezek  tizenhárom  próbás  Báthorysták,  úgyannyira, 
hogy  az  előbbi  Zsigmondot  ,, király  "-nak  czímezgette  maga 
Székely  Mihály  előtt  is.  Az  meg  éppen  nagy  szálka  Ungnád 
szemében,  hogy  Báthory  István  oly  szabadon  járat  embe- 
reket levéllel  Lengyelországba.  Ungnád  maga  óhajtaná 
vezetni  Huszár  vallatását,  mert  attól  tart,  hogy  Bástát  a 
magyar  urak  körülveszik  s  jóhiszeműségét  felhasználva,  az 
egész  dolgot  elsimítják.  Nyárinak  hűségében  ugyan  nem 
akar  kételkedni,  mégis  czélszerúnek  tartaná,  hogy  Várad 
is,  Husztnak  példájára,  német  őrséggel  láttassék  el ;  a 
magyar  katonáknak,  kik  úgy  is  legnagyobbára  lovasok,  a 
városon  kívül  építhetnének  va!lami  faerődöt.  Ezzel  eleje 
vétetnék  annak  a  feltűnő  és  visszás  állapotnak  is,  hogy  a 
várban  most  egyik  vendég  a  másikat  éri,  folytonos  benne 
a  dínom-dánom,  úgy  hogy  gyakran  éjente  is  őrizetlenül 
s  tárva-nyitva  állanak  a  kapuk.  Hiába,  a  vér  nem  tagadja 
meg  magát:  Erdély  s  a  végek  egy  húron  pendülnek, 
rokonság,  atyafiság  erős  kötelékek.^) 

Huszár  István  missiójával  egy  időben  Nagybányán 
Zsigmond  négy  szolgájának  jöttek  nyomára,  a  kik  Erdélybe 
igyekeztek.  Kocsisoknak  mondották  magokat,  de  a  bíró 
előtt  a  kihallgatásnál  olya^n  dolgokat  beszéltek,  a  miről 
kocsisok  nem  szoktak  tudni.  Egyikök  többek  közt  azt  mon- 
dotta, hogy  Zsigmond  gyakran  órákig  elbeszélgetett  vele, 
karonfogva  sétálgatván  együtt  a  mezőn,  ügy  sejtik,  másféle 
madaraknak  kellett  lenniök.  Azt  beszélték,  hogy  Báthory  Zsig- 
mond Königsbergben  (a  lengyel  fenhatóság  alatt  álló  porosz 
földön)   tartózkodik;    egészséges,  jól   érzi    magát,    lengyel 


^)  Ungnád  levelei  e  tárgyban,  jan.   22.,   23.   Barvitiusnak ;  jan.   21.,   24. 
Nyári  Pálnak.  —  Básta  Ungnádnak  jan.  29.  stb.  (Oklevéltár.  Kivonatok.) 


126 


főurak  ós  fópa])ok  látogatják,  lengyel,  kozák  és  tatár 
katonák  környezik,  feles  számmal  vannak  körülötte  Erdélyiek 
is.  Tudtak  ez  állítólagos  kocsisok  Huszár  küldetéséről  is, 
a  kit  —  ügy  mondák  —  Katona  Mihály  kolozsvári  bíró 
küldött  volt  Zsigmondhoz.  Katonát  az  oláh  katonák  éppen 
ez  időtájoii  Mihály  vajda  rendeletére  kegyetlenül  legyil- 
kolták, szakálát  szálanként  tépték  ki  s  nagy  kínzás  után 
torkát  metszették  el.  Azt  róták  fel  neki  búnúl,  hogy 
Báthory  Zsigmondot  1598.  aug.  20-án  éjjel  ő  ereszté  be 
Kolozsvárra,  midőn  Oppelnből  titkon  visszatért  s  hogy  most 
is  titkos  összeköttetésben  állott  vele.^) 

Székely  Mihály  később  arról  értesült  (a  mint  febr. 
7  -én  a  királynak  jelenti),  hogy  Báthory  Zsigmond  a  lengyel 
kanczellárnál  tartózkodik,  a  ki  három  lengyel  vajdával 
szövetkezett,  hogy  egy  milliót  adnak  neki  hadiköltségre,  a 
melylyel  Mihály  vajdát  Erdélyből  kiűzze;  követet  is  kül- 
döttek volna  már  Konstantinápolyba,  hogy  a  porta  Zsigmond 
íiörökös  nélkül  kimülása  esetén  mz  erdélyi  fejedelemségbe 
a  kanczellár  fiát  igtassa  be,  hogy  így  Erdély  török  és 
lengyel  védnökség  alatt  álljon.^) 

Minden  jel  arra  mutatott,  hogy  Báthory  Zsigmond 
nem  fogja  összetett  kézzel  nézni  az  Erdély  színpadján 
megindult  dráma  lefolyását.  Első  lépésére,  a  kegyelem- 
kérésre a  királynál,  az  lett  a  visszhang  az  egyik  kir. 
biztos  Ungnád  részéről  (jan.  23.),  hogy  soha,  -de  soha 
nem  tanácsolná,  hogy  Zsigmond  kegyelmet  kapjon,  sőt 
inkább,  hogy  kézre  kerítsék  s  olyan  börtönbe  vessék,  a 
melyet  örömmel  váltana  meg  napjában  tízszer  a  halállal; 
követeljék  kiadatását,  vagy  tűzzenek  ki  fejére  díjat,  csak- 
hogy megkerítsék  élve  vagy  halva.  •'^) 

Báthory  Zsigmond  és  a  lengyelek  készülődését  annál 
kevésbbé  lehetett  félvállról  venni,  mert  mind  Erdélyben, 
mind  a  Eészekben  nőttön-nőtt  az  elkeseredés.  A  mit  amott 
a  vajda  martalócz  hadai  müveitek,  itt  Básta  zsoldosai  űzték. 
A  zsoldhiány  miatt  rablás,  dülás  volt  itt  is  napirenden. 
Básta  még  a  nemesek  udvarházait  sem   kímélte,    hozzájok 

^)  Ungnád  1600.  jan.  20—21.  Herberstein  és  Hofkirehen  jan.  22.  levelé- 
ben. (Ld.  OJdevéltár.  Kivonatok.) 

2)  Székely  Mihály  jelentése  Rudolfnak,  Kolozsvár  1600.  febr.  7.  (Eredetije 
a  bécsi  titkos  Itb.  L.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  ungnád  Bravitiushoz  Szathmárról  jan.  23-án  írt  levelében.  (Bécsi  titkos 
It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—     127     - 

is  katonákat  szállásoltatott  be.  Katonáinak  egyenként  nap- 
jára egy  pint  bort,  két  kenyeret,  egy  font  húst  rendelt  a 
szállásadótól.  A  nép  megtagadta,,  ellenvetvén,  hogy  nem 
bírják  meg.  —  A  katonák  zsarolták,  fosztogatták  a  népet. 
Eájok  rontottak  házaikban,  a  férfiakat  elverték,  kaszabol- 
ták, a  nőkön  eröszakot  tettek,  asszonyok  ós  leányok  sok- 
szor az  ablakon  át  menekültek  s  rejtőztek  el  eiőlök.  Az 
elkeseredés  általános  volt.  A  megyék  súlyos  vádakkal, 
erős  panaszszal  készültek  fellépni  Básta  ellen  a  pozsonyi 
országgyűlésen.  Ungnádnak  (Eákóczi  Zsigmondhoz  utazván 
Munkácsra,  jan.  10-én,  hogy  kölcsön  felől  alkudozzék  vele 
a  király  nevében)  elég  alkalma  volt  katonáktól  véresre 
vert  jobbágyokat  látni,  s  alkalma  volt  hallani  Eákóczi 
kifakadásait  Munkács  vidéki  falvai  feldúlatása  —  s  Eegécz, 
Szerencs,  Mád,  Szántó,  Tálya  városokban  szenvedett 
kárai  miatt.  Elannyira,  hogy  Ungnád  —  habár  Básta 
görbe  szemmel  nézett  reá  —  meg  nem  állhatta  hogy  ne 
figyelmeztesse  levélben  a  generálist  katonasága  íizelmeinek 
káros  következményeire.^) 

Míg  a  magyarországi  Bestékben  a  császári  biztosok 
tanácstalanul  vesztegeltek;  a  magyar  urak  Báthory  Zsig- 
monddal s  a  lengyelekkel  a  titkos  összekköttetés  szálait 
fonogatták;  Básta  landsknechtjei  zsarolásaival  s  kicsapon- 
gásai val  a  népet  nyomorgatták:  addig  Mihály  vajda 
Erdélyben  haladt  a  maga  útján,  kitűzött  czélja  felé,  elszán- 
tan, bízva  a  példaszóban,  hogy   a  ki  mer,  az  nyer. 

A  szabad  levegőben  repdeső  madárhoz  hasonlította 
magát,  szabad  annak  ágról-ágra  szállni :  ő  Erdélyre  szállt, 
ott  rakott  magának  fészket,^)  s  e  fészket  nagyon  megsze- 
rette, ahoz  erősen  ragaszkodott.  Erdély  hegyekkel  körül- 
zárt ország,  igazi  erősség,  —  míg  Oláhország  nyilt 
csatatér,  kitéve  az  ellenség  szabad  támadásainak.  Csak  ha 
a  király  valakit  olyat  talál,  a  ki  érdemesebb  Erdélyre 
mint  ő,  csak  akkor  fogja  átengedni  —  mondogatá.  Ozíme, 
melyet    kiadott    rendeletein,    levelein    használt,    ez    volt : 


^)  Ungnád  Rudolfnak  jan.  7.  Szathmárról.  Ungnád  Bástának  jan.  10.,  13. 
Munkácsról  jan.  22.  (Satmár).  (Bécsi  titk.  It.  Hung.  Tureiea.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.), 

'^)  Ungnád  Rudolnak  1599.  deez.  25.  „Er  wajda  sei  wie  ein  vogl  in  lüft- 
ten,  hab  ihm  ein  nest  in  Siebenbürgen  gerieht  ..."  (U.  ott.) 


]5>S 


Mihdbj  liavaseli  Oln/iorszá'j  vajdájo,  ő  cs.  és  k.  fehájének 
tanácsosa,  Evdéljjhen  hel//tartőja,  Erdébjhen  s  a  hozzáfar- 
lozn  részekben  levő  sererjének  fökapitdnija.  —  Intézkedései 
íirra  irányultak,  hogy  mennél  jobban  megvesse  lábát 
Erdélyben.  A  székelyeknek  1599.  nov.  28-án  kelt  diplo- 
májával visszaállítja  régi  szabadságnkat.  Hadi  vitézségöket 
magasztalván,  kiemeli  őket  a  szolgai  állapotból  s  a  nemesek 
jobbágysága  alól,  úgy  bogy  egyedül  a  magyar  királyok 
és  erdélyi  fc\jedelmek  hatalma  alatt  álljanak  s  felrnházza 
ókét  mindazokkal  az  előjogokkal,  melyeket  a  régi  magyar 
királyok,  nevezetesen  a  dicső  emlékű  Mátyás  király  idejé- 
ben gyakoroltak ;  de  azzal  a  föltétellel,  hogy  mind  a  lófők, 
mind  a  puskások  jól  felszerelve  a  császár-király  vagy  az  ő 
parancsára  tüstént  hadba  szálljanak  s  a  fejedelem  változása, 
nősűlése,  első  fia  születése  alkalmával  régi  szokás  szerint 
minden  hatodik  ökröt  adóba  beszolgáltassák  (a  mi  —  úgy- 
mond —  a  fejedelem  bélyege  reásütésétől  „ ökörsütés ''-nek 
neveztetik) ;  a  többi  fiúk,  vagy  leányok  születése  és  keresz- 
telője alkalmából  pedig  minden  székely  egy  frtot  fizessen.^) 
Ezzel  a  kedvezménynyel  annyira  megnyerte  a  széke- 
lyeket, hogy  azok  hűségesen  s  önfeláldozással  szolgáltak 
neki  mind  végiglen. 

A  vármegyékben  lévő,  megüresedett  nemesi,  sőt 
állami  birtokokat  pedig  oláh  híveinek  kezdette  elado- 
mányozgatni.  Így  adta  pl.  Mihálcsa  bánnak  Maros- 
Újvárt,  Armás  Szávának,  tüzérsége  főparancsnokának 
Vécs  várát,  Stoikának  Monorát  (Mária  Krisztierna  főher- 
czegnő  egykori  faluját).  A  többiek  is  beleszerettek 
Erdélybe,  vágytak  az  erdélyi  földesuraságra.  így  ezek- 
ből egy  erős  oláh  párt  képződött  a  mely  hallani  sem 
akart  arról,  hogy  az  országot  a  vajda  a  királynak 
átengedje.  Élén  ezeknek  Mihálcsa  bán  s  Stoika  állott,  a 
vajda  első  tanácsosai.  Az  előbbi  eszes,  ravasz,  nagyralátó, 
hajlottkorú  férfi,  a  vajdának  jobb  keze;  az  utóbbi  ügyes, 
ambitiosus,  a  ki  czéljához  az  eszközök  megválasztásában 
legkevésbbé  sem  csinált  lelkiismereti  dolgot,  így  például  a 
tolmácsolásnál  el  ferdítéseivel  sok  zavart  okozott  a  vajda  s 
a   kir.    biztosok   között.   Nem   hiányoztak   (bár   az    oláhok 


'»  Köíölte  Szabó  Károly:  Történelmi  Tár  1880.  évf.  789.  1.   Ugyanazt   az 
udvarhely-széki  székelyek  számái-a  Id.  az  Oklevéltárban. 


129 


közül  kevesen  lehettek),  kik  mindenek  felett  a  királyijai 
való  jó  viszonyt  akarták  fentartani,  mintegy  ösztönszerűleg 
érezvén,  hogy  abban  rejlik  a  vajda  ereje.  Ezek  között 
legőszintébbek  a  tirnovai  érsek,  meg  Örmény  Péter  s 
Kulcsár  Eadul  (egyik  föbojár).  Örményre  és  társaira  azért 
amazok  kígyót-békát  kiáltottak,  árulónak  nevezték/) 

Az  erdélyiek  közül  őszintén  alig  csatlakozott  egy  is 
€  két  irányhoz.  A  legnagyobb  rész  reménykedve  várta 
Fortuna  szekere  megfordulását;  titkos  óhajjal  lestek  minden 
változást,  kárörvendve  fogadták  a  bizalmatlanság  és  meg- 
hasonlás szállingózó  híreit  a  király  és  a  vajda  között ;  lázas 
örömmel,  alig  leplezve  vérmes  reményeiket,  üdvözölték  a 
vajda  újabb  kalandos  terveit  Moldova  ellen  s  még  magok 
laiztatták  újabb  hódításokra,  mert  az  ebből  keletkezendő 
bonyodalmakból  elveszett  szabadságuk  visszanyerését  remél- 
ték. Csak  az  így  fel-felcsillámló  reménysugár  tudta  eny- 
híteni némileg  az  országos  gyászt;  a  jelen  keservét  csak 
a  jövőbe  vetett  hit  és  remény  édesítgette.  Még  így  is 
hányszor  csendült  meg  a  panasz  hangja,  hogy  inkább 
készek  egy  szálig  elveszni,  mintsem  a  vajda  zsarnokságát 
tovább  tűrjék.^) 

Erős  rövidlátás  kellett  volna  ahoz,  hogy  mindezt  a 
vajda  ne  lássa.  Látta  —  s  nem  is  hunyt  szemet  rá.  A 
várakat  oláh  őrséggel  rakatta  meg,  féltettebb  kincseit 
Havasaljára  küldötte,  —  sőt  az  erdélyi  főurak  azon  részét 
is,  kikben  legkevésbbé  bízott,  bekűldötte  fiához,  másik 
részét  maga  körül  tartotta  udvarában,  a  gyanúsított  Kor- 
nistól  pedig  elvette  a  sereg  fővezérletét  s  Székely  Mózesre 
bízta. 

Természetesen  a  Székelyé  is  csak  amolyan  színpadi 
vezérsóg  volt,  a  valódi  vezéri  szerepet  hogy  bocsátotta 
volna  ki  a  vajda  saját  kezéből,  mikor  egyedül  csak  sere- 
gére támaszkodhatott.  Ámde  a  hadseregeknek  akkor  sem 
hullott  manna  az  égből,  akkor  is  a  pénz  volt  a  fő,  a  ner- 
vus  rerum  gerendarum.  S  ez  volt  a  vajdának  achillesi 
sarka.    Kétszeresen    érzékeny    olyan    sokféle    nemzetiségű 

^)  Ungnád,  jan.  13.  jelentésében.  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 
2)  Ungnád  Rudolfnak  1599.  deez.  17.  „Die  Siebenbürger  sollen,  da  ír 
May.  nit  drein  sehlagen,  willens  sein,  lieb  allé  zii  sterben,  oder  iline  (M.  v.)  zu 
tod  zu  sehlagen,  ehe  sie  den  tyrannen  in  die  leng  leiden  wöllen,  darumb  er  sie 
von  einander  absondert,  ii.  die  vestungen  mit  VValaehen  besetzt.  (Bécsi  hadi  It. 
registraturája,  64.  sz.  a.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  9 


-     130     - 

hadsei'eggel  szemben,  melyet  semmi  más,  csak  a  zsold 
tartott  össze.  Pedig  a  vajda  folytonos  pénzzavarban  szenve- 
dett, a  zsold  fizetésével  mindegyre  hátralékban  volt.  Ez. 
korántsem  válhatott  a  fegyelem  előnyére.  Nem  egyszer 
zűdűl  fel  és  kiáltoz  a  katonaság  zsoldért,  a  vajda  mézes- 
mázos  Ígéretekkel  s  rendesen  a  kir.  biztosok  jövetelével 
csilapítja  ókét.  A  martalócz  had  aztán  megragadott  minden 
alkalmat,  hogy  kárpótolja  magát:  az  erőszakos  kárpótlás 
nem  a  vajda,  az  erdélyi  nép  szegénysége  rovására  történt. 
A  diadal  első  mámorában  azt  hitték,  akár  kanállal  ehetik 
az  aranyat  és  ezüstöt.  De  a  mámorra  kiábrándulásnak 
kellett  következnie.  Az  összeharácsolt  kincs  mihamar  leol- 
vadt. A  Báthoryak  töméntelen  gazdagsága,  a  családban 
nemzedékről-n-emzedékre  gyűjtött  arany  és  ezüst  „marha", 
tálak,  billikomok.  ékszerek,  melyet  szekereken  szállítottak 
a  győzelem  után  Fejérvárra,  elég  volt  arra,  hogy  látásu- 
kon a  vajda  szeme  szája-elálljon :  „óh,  mennyi  zsold 
került  volna  ebből  ki!"  kiáltott  fel ;  de  nem  volt  elég  arra, 
hogy  a  zsoldosok  kincsszomjának  hónapokon  át  tápot 
nyújtsanak,  hogy  azzal  mindvégig  töltözzenek.  A  dínom- 
dánom, ünnepélyek,  lakomák  eleinte  napirenden  voltak, 
az  élvvágy  nem  ismert  határt,  lázas  izgalomban  tartotta 
a  kedélyeket,  sietve  ürítgették  az  öröm  poharát  (nem  isí 
álmodva,  hogy  oly  hirtelen  üröm-pohárrá  változzék),  a 
mai  nap  mámorában  ki  gondolt  volna  a  holnapra.  Néhány 
hét  és  hó  múltán  a  farsangi  ünnepélyek  fénye  csak  a 
köznyomor  sötét  árnya  takargatására  szolgált,  s  a  fitog- 
tatott külpompa  rongyokat  fedezett. 

Január  16-án  fényes  ünnepélyt  tartott  a  vajda  Gyula- 
Fejérvárott.  A  város  hangzott  a  vígságtól.  Farsangi  ünne- 
pet, díszmenetet  rendeztek,  melyben  részt  vett  a  vajda 
maga  is.  Tündökölni  vágyott  (nem  ok  nélkül :  tüntetésből) 
csüggedő  zsoldosai  előtt,  vakítani  akarta  az  erdélyi  nemes- 
séget s  a  kiszipolyozott  népet.  Legdíszesebb  ruháit  ölté 
fel,  ragyogtatta  magán  a  Báthoryak  ékszereit,  lovainak 
pompás  szerszámai  mesés  gazdagsághoz  voltak  illőek.  Oláh- 
jai  bigottságára  máskép  is  akart  hatni :  paripáját  a  tirnovai 
érsek  által  szentelt  vízzel  hinttette  be.^)  íme  a  felkent: 
az  Augustus ! 

>)  Ungnád  Rudol frt ah,  UOO.  jm.  20.  21-ről  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 


—     131     - 

E  színpadias  tüntetés  nagyobb  hatással  lehetett  az 
egykorúakra,  mint  mi  reánk.  Nekünk  a  sárgult  levelek,  a 
múlt  emlékeinek  eme  letéteményesei,  bepillantást  engednek 
a  színfaiak  mögé  is.  Ott  pedig  mi  tárul  elénk?  Üres 
kincstár,  zsoldhátrálékok,  kölcsön  után  kapkodás,  gyorsan 
egymást  követő  adókivetés,  pénzsegély  sürgetés  a  császár- 
királynál, szóval  örökös  pénzzavar.  Pedig  katonasága  bizal- 
mát nem  volt  szabad  engednie,  hogy  megrendüljön.  Mi 
lett  volna  belőle  az  ellenséges  ország  közepette?  Mihelyt 
egyszer  meglazul  a  hadait  összetartó  kapocs :  kész  a  bukás, 
vége  a  pünkösdi  királyságnak.  A  katonaság  tartása  pedig 
sok  pénzbe  került,  havonként  98,000  tallérra  rügott  a 
zsold.  ^)  A  király  évenkénti  100,000  frtnyi  segély  ígérete 
mily  elenyésző  csekélység  e  szükséglettel  szemben.  Az 
akkor  óriási  teher  (a  mai  érték  szerint  körülbelől  egy 
millió)  a  szegény  adózó  népet,  a  misera  plebs  contri- 
buens-t  nyomta. 

A  királyi  segélypénzből  1599-re  hátralékban  volt  még 
mintegy  75,000  frt.  De  Prágában  e  felől  nyugodtan  alud- 
tak. Nem  volt  pénz  ott  sem,  fillérenként  kellett  össze- 
gyűjteni. S  a  mikor  összegyúlt  is  némi  összeg,  nagyon 
meggondolták,  hogy  küldjék-e  a  vajdának.  A  kir.  biztosok 
Szathmárról  sokáig  hiába  rimánkodnak.  Három  kir.  ren- 
delet érkezett  közel  egymásután  Kassára  a  fizetőmesterhez, 
tiltva  a  pénz  kiadását^),  a  negyedik  végre,  jan.  11-ón, 
azt  hagyta  meg,  hogy  az  összehozott  30,000  frtot  adják 
át  a  commissariusoknak.^) 

így  a  biztosok  valahára  felszabadultak  a  vesztegzár 
alól.  Jan.  30-án  indíthatják  már  egyszer  a  pénzt,  magok 
másnap  indulnak  utána,  lecsilapúlt  aggálylyal,  de  nem 
teljes  örömmel,  közelebb  még  akkor  is  a  desperatióhoz, 
mint  a  vérmes  reményekhez.  Mert  volt  mivel  tépelődni: 
megelógszik-e  a  vajda  annyival,  mit  szól  a  45,000  frt 
elmaradásához,  végezhetnek-e  vele  valamit  a  király  érde- 
kében?! Azzal  jóformán  tisztában  voltak,  hogy  Erdély 
átengedését   nem   fogadja   el   a   vajda  az    alkudozás   alap- 

^)  Ungnád  a  királynak  1600.  jan.  2-ról  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Ohlevéltár 
Kivonatok.) 

^)  Lassota  Emil  és  Unterholzer  János  fizetőmeeterek  levele  Mátyás  főhghez, 
Kassa,  1600.  jan.  9.  (A  bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  Rudolf  Unterholzer  fizetőmesternek,  Pilsen,  1600.  jan.  11.  (Bécsi  kamarai 
It.  14,406  fasc.  Hung.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

9* 


-     132    - 

jáúl,  —  (le  mi  történjék  akkor?  Erre  nézve  újabb  instru- 
ctiót  sürcjetnek  útközben  írt  jelentéseikben. 0 

Legközelebbi  törekvésük  arra  irányúi,  hogy  minél 
imposansabb  legyen  bemenetelük,  hogy  királyuknak  becsüle- 
tére váljék.  Tizenöt  kocsival,  nagy  személyzettel  indulnak 
be :  ,,viert  az  erdei jiiek  kevélif,  (jfiwjolódó,  feJfuvalkodolt 
emberek  (írta  volt  Ungnád  a  királynak),  kik  felségedre 
teljes  világ  éleiökhen  keveset  adtak.'' ^) 

A  vajda  ekkor  már  sokkal  tovább  ment,  hogysem 
Erdélyből  távoznia  eszeágában  is  lett  volna.  A  nagyra- 
vágyás szirénje  kibontotta  előtte  aranyhaját,  csábos  éneke 
megcsendült  fülében,  varázsának  ellenállni  nem  tudott. 
Szőtte  tovább  kalandos  terve  szálait:  most  már  Moldova 
elfoglalására.  Alig  melegedett  meg  Erdélyben,  már  is  új 
hódítás  vágya  izgatta.  Kardja  nem  állhatta  hüvelyét,  vérre 
szomjúhozott.  Első  követsége  még  vissza  sem  ért,  a 
második  még  íiz  udvarnál  volt,  s  már  is  harmadikat  indít 
Eácz  György  és  Pató  Gáspár  személyébon, ^)  hogy  Mol- 
dova elfoglalására  engedélyt  kérjen  s  követ  küldetését  a 
lengyel  királyhoz,  a  ki  által  az  megnyugtatandó  lenne, 
hogy  Moldova  megtámadása  nem  akar  ő  ellene  hiányzott 
lépés  lenni.  A  hadi  tanács,  jan.  17-én  Mátyáshoz  intézett 
véleményes  jelentésében,  határozottan  elitéli  a  vajda  tervét. 
Kár  volna  a  lengyelt  nyakunkra  zúdítani  —  írják  —  a 
nélkül  is  bőviben  vagyunk  az  ellenségnek.^) 


^)  A  kir.  biztosok  jelentései  a  királynak,  jan.  24.,  31.  (Szatlimár) ;  febr. 
1.  (Váralja);  febr.  2.  (Nagy-Bánya) :  febr.  3.  („Culpa");  febr.  4.  („Bedesch-Patak") ; 
febr.  5.  (Deés);  febr.  6.  (Kolozsvár);  febr.  7.  (Torda);  febr.  8.  és  9.  (Enyed).  — 
(Eredetiek  a  béfsi  es.  és.  k.  titkos  Itb.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  „Berek"  jan.  10.  1600.  (Bécsi  titk.  It.  Tureiea  o.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 

^)  Ungnád  Rudolfnak,  Szathmár,  1599.  dee.  25-én,  tudósít  a  követek  oda- 
érkezése  felől.  (Bécsi  hadi  It.  registratura,  64.  sz.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  A  hadi  tanács  véleménye  Mátyás  főhghez,  Bécs  jan.  17.  és  jan.  19. 
(Bécsi  hadi  It.  registratura,  80.  sz.)  Hurmuzaki  IV.  k.  1.  r.  15.  1.:  liácz  György, 
a  vajda  követének  Mátyás  főherczegnél  előadott  kérése  felett  (Moldva  elfoglalá- 
sára engedélyt  adni)  a  hadi  tanács  ezt  a  véleményt  adja:  „Das  er  nur  fürs  erste 
begert:  ihme  die  vertvilligung  zuthuen,  di  3foldaiv  für  die  Kays.  May.  doeh  zu 
seiner  niitzung  anzugreiffen  und  einzuneraben,  dervvegen  aucli  ein  Gesandten  an 
den  Khőnig  in  Poln  al)zufertigen,  der  ihme  zuversteen  gebe,  dass  es  nit  in  argen. 
sondern  alléin  gemeiner  Christenheit  zu  guetten  angesehen  unnd  gemeint  seye. 
Darzu  kan  der  Krigsrath  .  .  .  des  wenigstens  rathen  (mert  a  lengyel  királylyal 
e  felett  ő  íf^o,  már  megegyezett  s  elég  baj  van  a  török  háborúval)  unnd  alsó 
daher  nit  ursach  hahen  Iro  noch  mehrere  feind,  so  sonderlieh  so  nahent  an 
vielen  ortten  an  Irer  May.  lannd  graniczen  cmf  den  halsz  zuladen''  stb. 


-     133    — 

Már  e  követség  küldése  előtt  is  volt  tudomása  a 
királynak  a  vajda  szándékáról.  Deczember  22-én  Pilsenböl 
tiltó  rendeletet  küld,  nehogy  Moldovára  üssön.  Csatolja 
leveléhez  a  lengyel  király  levelét,  mert  a  lengyelek  is 
mindjárt  észrevették  Mihály  vajda  Moldovára  készülődését 
s  előre  is  óvást  emeltek  ellene  a  császár- király  előtt.--) 

Mihály  vajda  ngyan  rendes  szokásaként  hitegetni 
igyekezett  a  lengyeleket,  de  Zamojski  a  jeles  kanczellár 
és  éber  főhetman  résen  állott,  tudván,  hogy  nem  zörög  a 
levél,  hogyha  nem  fúj  a  szél.  —  Samborban  figyelő 
hadtestet  állított  fel,  Huszt  átadásáért  alkudozott.  Erdély- 
ből jan.  elején  500  kozák  szökött  ki  a  huszti  ütőn  Lengyel- 
országba, a  király  s  kanczellár  ama  fenyegetésére,  hogy 
ha  oda  nem  hagyják  a  vajda  zászlaját,  javaikat  elkobozzák.^) 
Minden  jel  arra  mutatott,  hogy  a  Kárpátokon  túl  éber 
figyelemmel  kísérik  az  erdélyi  mozgalmakat. 

De  a  vajdát  elhatározásában  sem  a  királyi  tilalom, 
sem  a  lengyelek  hadi  készülete  meg  nem  ingatta.  Daczos 
bizalommal  mondotta,  hogy  „ha  ott  fenn  az  udvarnál 
ezerszer  eltiltanák  is  ez  országtól,  ha  még  annyit  beszél- 
nek is  össze-vissza  a  felől,  utoljára  mégis  csak  rátérnek 
arra,  a  mit  ő  akar''.^) 

Moldova  elfoglalása  által  foglalkoztatni  akarta  zsoldo- 
sait, hadászatilag  erősbülni  kivánt  Báthory  Zsigmond  és 
a  lengyelek  ellenében,  s  hátvédet  gondolt  szerezni  erdélyi 
és  havaseli  uralmához,  védgátul  a  Dniester  vonalát  óhajt- 
ván, A  királylyal  szemben  elejtett  fenyegető  szavai  elárul- 
ták önző  czóljait.  „Ha  Moldovát  meghódítja  —  ügymond  — 
a  király  számára  s  az  még  azután  sem  fog  neki  hinni  és 
segélyt  küldeni:  majd  fog  ő  akkor  találni  mást,  a  ki  hisz 
neki  és  fogja  segíteni."*) 

Az  udvarnál  s  a  tanácsosok  körében  a  moldovai  had- 
járat   terve   teljesen    népszerűtlen    volt.    Az    egy    Székely 


^)  Közölve  Hiirmuzaki  Doeumente  III.  k.  397.   1.  A  lengyel  király    levele 
Eudolfhoz,  nov.  24-én  kelt.  (Kivonatban  a  bécsi  titk.  It.  Hung.) 

2)  Ungnád  jelenti  Eudolfnak  1600.  jan.  10-én.  (A  bécsi  titk.   It,   Turcica. 
Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

3)  Carlo   Magnó,   Eudolfnak,    Gyula-Fejérvár,  1600.    febr.  4.    (E..   qx.  Ld. 
Okiemitár.  Kivonatok.) 

*)  Ungnád  Eudolfnak  1600.  jan.  5.  (Bécsi  titk.  It.) 


-     134     - 

Mihály  volt,  a  kinek  a  betiltás  nem  tetszett.  Kár  volt  eltil- 
tani lliliály  vajdát  JVJoldovától  —  írja  —  ez  öt  lehangolja 
s  Báthory  Zsigmondba  lelket  önt.  Mórt  ö  akarja  Moldová- 
ban  megvetni  a  lábát,  hogy  onnan  lengyel  s  török  segít- 
séggel Ej'délyt  s  Oláhországot  elfoglalja.  Nem  árt  szeren- 
csét próbálni:  tentare  non  nocet.  A  lengyel  királylyal 
szemben  elegendő  mentség  lehet  az,  hogy  ő  fölsége  a 
vajdának  a  támadást  megtiltotta.  Hajtsa  végre  a  VHJda  a 
maga  szakálára/) 

Utoljára  is  Székely  Mihálynak  lett  igaza.  A  prágai 
udvar  Moldovával  szemben  ugyanazt  a  kétszínű  politikát 
követte,  a  mit  előbb  Erdélylyel  szemben.  A  támadást 
hivatalosan  eltiltották,  máskülönben  szemet  hunytak  rá  s 
a  vajda  végrehajtotta  saját  felelősségére ;  az  udvarnál  pedig 
aztán  a  befejezett  dolog  előtt  meghajoltak. 


^)  Székely  Mihály  levele  Barvitiushoz,  Szathmár,  1600.  jan.  16.  (Bécsi  titk. 
It.  Ld.  OklevéUár.  Kivonatok.) 


XI. 

^  Tzir.  bütosok  Gyula-Fej érván- a  érkezése.  —  Audientiák.  —  A  vajda  kor- 
mányzó akar  lenni  Erdélyben.  —  Országgyűlés  fehr.  15-én.  —  Stoika  vissza- 
érkezése az  udvarból.  —  A  vajda  ingerült  a  király  ellen.  —  A  törökkel  akar 
szövetkezni.  —  Pezz  bejövetelét  sürgeti.  —  Mihály  vajda  s  a  kir.  biztosok  dél- 
erdélyi  körútja.  —  Az  ország  siralmas  álldj^ota ;  általános  elkeseredés.  —  Mihály 
vajda,  a  biztosok  és  a  török  követség  Brassóban.  —  Országgyűlés  márcz. 
14 — 15-én.  —  Mihály  vajda  zsarolása  a  városokon.  —  A  lengyel  követtel  való 
tárgyalás.  —   Visszaútaztis  Gyula-Fejérvárra. 

Mihály  vajda  és  udvara  Gyúl a-Fejérvár ott  türelmet- 
lenül várta  a  kir.  biztosok,  de  főkép  a  segélypénz  érkezé- 
sét. Az  elóre  küldött  csász.  és  kir.  futár  Oárlo  Magnó 
jan.  közepétől  már  benn  volt.  0  régi  ismerőse  volt  a  vaj- 
ólának,  hat  év  előtt  már  járt  nála.  Jövetelét  fényes  ajándék 
hozásáról  szárnyaló  hír  előzte  meg.  Midőn  puszta  kézzel 
érkezett,  ez  nem  kevéssé  hangolta  le  a  vajdát;  megbíza- 
tását is,  mely  a  vajda  kezén  lévő  végvárak  (köztük  Kővár) 
kiadatását  sürgette,  nagyon  rossz  szemmel  nézte;  de  a 
futárt  színleg  még  is  szívélyesen  fogadta,  s  arra  töre- 
kedett, hogy  rehabilitálja  általa  a  király  előtt  megingott 
hitelét.  Esküdözött,  hogy  ^^egy  csepp  vér  sincs  ereiben, 
mely  a  királyhoz  hűt  elén  lenne'' }J  Nyilatkozataival  erős 
reményeket  ébresztett  Oarlo  Magnóban,  hogy  Erdélyt  szép 
szerivel  átengedi  a  királynak,  —  csak  később  sült  ki, 
mennyire  orránál  fogva  hurczolta  őt. 

Még  szívesebben  fogadta  az  újabb  futárt,  a  raguzai 
Oioan  di  Marinit,  ki  25,000  tallér  ajándékot  hozott  a 
vajda  számára.  Nem  is  késett  biztosítani  a  királyt  általa 
{midőn  február  21-én  kelt  levelével  visszaindítja),  hogy 
egy  körömjeketényire  sem  távozott  el  o  felsége  hűségétől,  a 
sok  kósza  hír  ellene,  mind  rágalom.^) 

^)  Carlo  Magnó  a  királynak  1600.  febr.  4.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 
*)  Eudolf  levele  Mihály  vajdához  közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  494.  1. 
Marini  János  visszatérő  útjában  Nagy-Szombatban  meghalt.  Az  volt  a 
Ilire,  hogy  Mihálesa  bán  mérgezte  meg  (aszalt  gyümölcscsel),  midőn  lítközben 
(Liptó-Szent-Miklóson)  találkozott  és  együtt  vacsorált  vele.  Onnan  betegen  távo- 
zott, 8  hat  nap  miílva  meghalt  s  húsvét  másodnapján  temettetett  el.  (Pezz  levele 
a  császárhoz.  Bécs,  1600.  ápr.  11.  Hu/rmuzaki  IV.  1.  41.) 


—    136    - 

A  cs.  és  kir.  biztosok,  Ungnád  és  Székely  febr.  10-én 
11  órakor  érkeztek.  Fényes,  tűntető  fogadtatásban  része- 
sültek. A  vajda  egy  negyed  mértföldnyire  eléjök  rendelte 
az  erdélyi  előkelőket,  a  bojárokat  s  katonaságot.  Naprági 
latin  szónoklattal,  a  magyar,  kozák  és  oláh  lovasság  üdv- 
lövésekkel fogadta  őket.  Hat  lovas  díszes  kocsi  várt  reájok, 
a  mibe  magokhoz  ültetvén  Carlo  Magnót  is,  ügy  tartották 
bevonulásukat.  A  városban,  a  kaputól  szállásukig  gyalog- 
ság képezett  sorfalat.  A  katonák  üjongtak  az  örömhírre, 
hogy  pénzt  hoztak  nekik.  A  vajda  is  sietett  mindjárt  isten- 
hozottat mondatni  Örmény  Péter  által  a  várva-várt  ven- 
dégeknek. Oarlo  Magnót  tüstént  magához  hívatta  s  kifejezte, 
mennyire  örül  a  biztosok  megérkezésének,  csakhogy  már 
lát  valakit  ő  felségétől  maga  mellett.  A  30,000  tallért  éjjel 
vitette  át  magához,  embereinek  hitele  öregbítésére  100,000-re 
mondogatta,  s  hogy  ujabb  100,000  mihamarabb  jönni  fog.*) 

Másnap  (febr.  11-én)  volt  az  első :  a  nyilvános  audientia. 
Ezt  mintha  csak  a  Báthory-pártiak  vérig  gűnyoltatására 
rendezték  volna.  A  vajda  Marino  által  felszólította  és  elő- 
készítette a  biztosokat,  hogy  mellőzzék  a  titkosabb  dolgo- 
kat, mert  jelen  lesznek  az  erdélyi  tanácsurak  is  (Naprági 
Demeter  a  főkanczellár,  Kornis  Gáspár,  Székely  Mózes  az 
erdélyi  hadak  főkapitánya  és  Bornemisza  Boldizsár),  a 
kikben  ő  nem  bízik;  de  annál  kevésbbé  hallgassák  el,  a 
mi  a  pártosok  s  általában  a  hűtlenek  ellen  mondandójuk 
van,  mert  előttök  fog  állani  egy  pár  esküszegő  a  javából. 
Úgy  is  történt. 

Ungnád  beszédében  üdvözölte  a  vajdát  a  császár- 
király nevében,  biztatta  pénzsegélylyel,  dicsérte  „lovagias 
tetteit",  (s  ezt  keményebb  szavakkal)  hogy  a  hűtelen 
Báthoryak  ellenében  oly  híven  szolgálta  a  királyt.  Átadták 
megbízó-levelüket.  A  vajda  megcsókolta,  homlokához 
emelte,  pecsétjét  büszkén  mutatta  fel  a  jelenlevők  előtt. 
Az  erdélyiek  alatt  égett  a  föld,  Kornis  Gáspár  kínjában 
fejét  vakargatta. 

A  vajda  nevében  Naprági  válaszolt.  Körmönfont  latin 
dikcziójában  ugyancsak  felhánytorgatta,  mily  veszélynek 
tette  ki  magát  a  vajda,  midőn  meghódítá   e    „perfid   pro- 


^)  A  fogadtatásról    a   biztosok   a   királynak    még   febr.    lO-én   referálnak, 
(Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—     137     - 

vinciá"-t,  kifakadt  a  Báthoryak  s  követőik  ellen,  és  pedig 
olyan  éles  szavakkal,  melyek  az  erdélyieknek  arczukba 
kergtette  a  vért.  A  vajda  triumphálva  hordozta  köral  gúnyos 
tekintetét  az  erdélyi  tanácsurakon,  mintha  csak  rájuk 
mutatott  volna,  hogy:  igen,  igen,  ti  vagytok  azok  a  pel- 
lengérre állított  árúlók.  S  azoknak  hallaniok  s  látniok  kel- 
lett mindvégig  ezt:  ott  állottak  szótlanul,  szégyentől  égve, 
ajkukba  harapva  s  reszketve  a  visszafojtott  felindulástól/) 

Február  12-én  volt  a  második:  a  titkos  aiidientía. 
Ebből  már  az  erdélyi  tanácsurak  teljesen  ki  voltak  zárva; 
a  vajda  részéről  mindössze  Örmény  Péter,  mint  tolmács, 
a  biztosok  részéről  Carlo  Magnó  és  Marino  volt  jelen. 
Most  már  nem  a  tegnapi  bókolás,  tömjénezés  s  az  erdé- 
lyiek kigúnyolása  járta.  Nagyon  kínos  kihallgatás  volt;  a 
vajda  sokat  nem  tudott,  vagy  nem  akart  megérteni,  úgy 
hogy  az  ő  örökös  közbeszólása  miatt  három  óráig  elhúzó- 
dott. A  biztosok  utasításuk  értelmében  mindenekelőtt  azt 
vetették  fel :  mikép  volna  szervezendő  o  nagysága  (a  vajda) 
tanácsával  a  kormányzóság?  E  kérdés  sehogy  sem  fért  a 
vajda  fejébe,  félóra  kellett,  a  míg  megérté;  pedig  ketten 
is  tolmácsolták:  az  oláhúl  tudó  Marino  s  a  magyarul  is 
tudó  Örmény  Péter,  a  kinek  Székely  Mihály  magyarul  s 
ő  aztán  a  vajdának  oláhúl  mondotta  el.  „Hát  nem  jói  kor- 
mányozza ő  az  országot,  kinek  mi  kifogása  lehet  az  ellen  ? 
A  hadi  dolgokban  emberül  megállja  ő  a  helyét  maga  is, 
egyebekben  pedig  azért  küldötte  a  császár  őket  biztosokúi, 
hogy  tanácsoljanak.  Ne  féljen  ő  felsége,  hű  lesz  az  ország, 
a  míg  az  ország  ura  lm.'''  Ungnád  elértette  a  czélzást  s 
sietett  visszavágni:  „az  ország  ura  ő  felsége,  hogy  lehetne 
tehát  maga  ellen  hútelen?!" 

A  vajdát  az  ügyes  visszavágás  egy  pillanatra  zavarba 
hozta,  de  annál  türelmetlenebbúl  vágta  ketté  a  vitát.  Pro- 
positiojukat  haszontalannak  jelenté  ki.  „Az  a  kérdés  — 
úgymond  —  békét  akar-e  ő  felsége,  vagy  nem  ?  —  Ha  békét, 
^gy  jól  van ;  ha  háborút,  miért  nem  küldi  a  segélypénzt.  Én 
kormányzó  akarok  lenni  az  országban,  ö  felségét  helyette- 
sítem székemben,  a  ki  biztosait  tanácsosokúi  rendelte  mellém." 
Végre  is  az  ország  kormányzására  vonatkozó  pontot  írás- 


*)  Ungnád  és  Székely  Mihály  a  királynak  febr.  11-én.  (Béesi  titk.  It.   Ld. 
OJdevéltár.  Kivonatok.) 


-    138    - 

ban  voltak  kénytelenek  benyújtani  és  pedig  magyarul, 
hogy  abból  oláhra  fordíttassa;  legalább  így  el  nem  tagad- 
hatja, vigasztalták  magukat.  Bizony  nagyon  távol  áll  attól, 
a  mit  eleinte  mondogatott,  houy  ha  ő  felsége  csak  egy 
czigányt  küld  is  be,  átengedi  neki  az  ország  kormány- 
zását ;  szintúgy  attól  is,  a  mit  Örmény  Péter  jelentett  az 
udvarnál,  hogy  a  vajda  azt  forgatja  eszében,  hogy  fel- 
utazzék az  udvarhoz  s  ő  maga  vezesse  be  Erdélybe  Miksa 
föherczeget.  ^ 

Ez  az  andientia  is  elég  lehetett,  hogy  kiábrándítsa  a 
biztosokat.  De  még  inkább  fel  kellett,  hogy  nyissa  szemö- 
ket,  a  mit  Fejérvárt  naponta  hallottak,  láttak  ós  tapasz- 
taltak. Mihály  vajda  nagyon  nyílt  kártyákkal  játszott,  ügy 
viselte  magát  mindenben,  mint  teljhatalmú  kormányzó, 
független  uralkodó.  Fogaras  várát  ós  gazdag  uradalmát, 
a  hozzá  tartozó  mintegy  hatvan  faluval  (a  mely  lulajdon- 
kép  Mária  Krisztierna  főherczegnőt  illette  volna)  felesé- 
gének adományozta,  „mint  a  mely  ősi  jogon  az  oláh  vajdák 
tulajdonát  képezi."^)  Hogy  Kővárt  (mint  végvárat)  Székely 
Mihály  kezébe  adja,  arról  hallani  sem  akart.  Erdély  ren- 
dezendő kormányzatáról  szót  sem  tűrt.  0  akar  kormányzó 
lenni,  ő  ül  a  kormányzói  székben,  hallatta  naponként  — 
s  abból  sem  csinált  titkot,  hogy  fiát  akarja  utódjául  Erdély 
kormányán,  a  kinek  hűségére  a  székelyeket  nem  ok  nélkül 
eskette  fel. 

Az  ország  rendéit  február  15-ére  országgyűlésre  hívta 
össze,  hogy  újabb  adót  szavaztasson  meg  s  mintegy  szen- 
tesíttesse  velők  újabb  kívánalmait,  melyekkel  Naprágit, 
Kornist  és  Borüemisza  Boldizsárt  a  királyhoz  ki  akarta 
küldeni.  Ezeknek  a  követeknek  adott  utasítása  főbb  pontjai 
ezek  voltak:  Kívánja  fiát  örököséül  s  utódjául  Erdély  és 
Oláhország  kormányán;  Husztot,  Nagy-Bányát  és  az 
Erdélyhez  tartozó  többi  részeket;  a  mit  ezután  hódít,  övé 
és  fiáé  legyen;  mindazon  javakat  és  méltóságokat,  melye- 
ket Báthory   Zsigmond   is   élvezett;  katonái   számára    ele- 


*)  Mindjárt  az  nap  referálnak  a  biztosok  a  királynak  az  andientia  felől  is. 
Mihály  vajda  hangsúlyozta:  er  wöll  gubernátor  in  diesen  land  sein,  er  sey  naeh 
E.  May.  in  diesen  stuel  geseczt.  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  A  biztosok  jelentésében  február  lö-ről.  Mihály  vajda  úgy  viseli  magát, 
mint  „gubernátor,  possessor  et  absolutus  patrónus",  Fogarasra  „ein  jus  antiquum 
vajvodarum  Valachiae  Transalpinae  praetendirt".  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár, 
Kivonatok.) 


—    139    - 

gendő  zsoldot;  ha  elfogatnék,  a  király  a  többi  keresztyén 
fejedelmekkel  váltsa  ki ;  ha  Erdélyből  és  Havaséiból  elűzet- 
nék, kapjon  100.000  frt  évi  jövedelmű  birtokot  Felső- 
Magyarországon.  Ezeket  a  pontokat  Kornis  beszélte  el  a 
biztosoknak  nagy  sóhajtozva  s  fejét  vakarva.^)  Kornis  ép 
ügy  nem  bízott  a  vajdában,  mint  ez  ő  benne;  féltett  kin- 
cseit jó  eleve  kiküldötte  Erdélyből  Melith  Pálhoz ;  szintúgy 
a  kanczellár  Naprági  is.^) 

A  császár-királyhoz  küldött  új  követek  el  is  indultak 
(febr.  15-én  és  16-án).  De  időköz]Í3en  (febr.  26-án)  haza 
érkezett  Pilsenből  egyik  régebbi  követ,  Stoika,  a  király 
(február  3-iki)  válaszával.^)  A  kedvezőtlen  válasz  egészen 
kihozta  sodrából  a  vajdát.  Tüstént  rendeletet  adott  az 
elindított  követek  visszahívására.  Arczából  kikelve,  inge- 
rülten járt  föl  s  alá,  —  mennyre-földre  fogadta,  hogy 
inkább  a  pogány  törökkel  szövetkezik,  mert  ez  jobban 
hisz  neki  és  bízik  benne,  mint  a  német.  ^) 

Most  sült  ki,  mekkora  ámítás  volt  minden  szava, 
midőn  Oarlo  Magnónak  esküdözött,  hogy  nem  adott  köve- 
teinek oly  messze  menő  utasítást,  hogy  számára  a  füg- 
getlen kormányzóságot  követeljék.  Kitűnt,  mennyivel  többet 
követelt,  mint  a  miért  eleinte  szavatosságot  vállalni  erkölcsi 
bátorsága  volt.  Kívánta  előbbi  követei  (Mihálcsa  bán  és 
Stoika)  által  a  független  kormányzóságon  kívül  Básta 
eltávolítását  a  végekből;  az  erdélyi  részek  átengedését, 
Nagy- Várad,  Somlyó,  Nagy-Bánya,  Huszt  váraival ;  500,000 
frt  zsoldot ;  birtokot  Felső-Magyarországon  szükség  esetére 
menedékül.  —  A  Stoika  által  hozott  részint  kitérő,  részint 
visszautasító  válaszba  sehogy  sem  tud  belenyugodni;  nem 
hiheti,  hogy  úgy  adták  volna  elő  a  király  előtt  kívánal- 
mait, a  mint  ő  meghagyta  s  „tanította" ;  siet  is  újra 
utasítani  a  még  Bécsben  maradt  Mihálcsa  bánt,  hogy  neki, 
ha  törik-szakad  is,  hozzon  levelet  a  római  császártól 
Havaséi  földére  s  Erdélyre  régi  határaival  és  pedig  úgy, 
hogy  maradékai  is  bírhassák  firól  fira.  A  többi  fennebb 
elősorolt  pontok  kívánását  is  megújítja.^) 

^)  A  febr.  15.  eommissariusi  jelentésben.  (Béesi  titk.  It.  Ld.  Ohlt.  Kivonatok.) 
^)  Ungnád  és  Székely  jan.  12.  jelentése  szerint.  (Ugyanott.) 
3)  Közölve  Szilágyi:  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  487.  1. 
*)  A  febr.  15-iki  kir.  biztosi  jelentésben. 

^)  Mihály  vajda  utasítása  Mihálcsa  bán  számára  közölve  Szilágyinál  Erd. 
O.-gy.  Emi.  IV.  k.  502.  1. 


—     140     - 

A  Stoika  niegjö vétele  után  következő  nap  (febr,  17-ón) 
a  vajda  a  biztosokat  magához  hívatta.  Ez  az  audientia 
köddé  változtatott  minden  még  fönmaradt  illusiot. 

A  vajda  dühében  féket  nem  ismert,  szenvedélyesen 
fakadt  ki  a  király  ellen.  A  török  császár  —  ügymond  — 
kire  annyi  gúnyt  és  gyalázatot  halmoztam,  kinek  annyi 
kárt  okoztam,  követet  követ  után  küld  hozzám,  szebbnél 
szebb  ajándékokkal  kedveskedik;  a  római  császár  pedig, 
a  kinek  ellenségét  legyőztem,  kinek  Erdélyt  meghódítottam, 
küld  nekem  két  ív  papirnyi  ajándékot,  olyan  ajándékot,  a 
melylyel  Erdélyből  ki  akar  űzni,  mint  egy  utolsó  rimát.  ^) 
De  nem  addig  van  az,  nem  rövidült  meg  az  ő  keze  még, 
(teszi  hozzá  önérzetes  gőggel).  Némelyek  szerint  a  vajda 
arra  is  fakadt:  ha  a  császár  az  igért  pénzsegélyt  nem 
küldi,  nemcsak  emberekkel,  de  az  ördögök  ezreivel  is 
szövetkezik  ellene.^) 

A  vajda  elkeseredésében  —  ügy  látszott  —  kész  a 
legvégsőre  is.  Vérszemet  kapott,  hogy  élére  állítsa  a  dolgot, 
hogy  mindent  nyerjen,  vagy  szakítson  a  királylyal.  A  mit 
eddig  titokban,  vagy  a  király  érdekeinek  álarcza  alatt  tett, 
azt  most  nyíltan,  tüntetőleg  kezdette  úzni.  A  törökkel 
Erdélybe  jövetele  óta  folytonosan  conspirált,  csauszok  for- 
dultak meg  udvarában,  ő  is  küldözte  embereit  hozzájuk 
Temesvárra,  Szolnokra,  Nádor-Fehérvárra,  Budára  s  egyen- 
gette az  utat  a  török  szövetséghez.  Fentartotta  érintkezéseit 
a  tatárra]  is.  Lengyel  követ  is  tartózkodott  heteken  át 
udvarában,  Tarnowski,  a  kiről  maga  monda,  hogy  nagy- 
fontosságü  közügyekben  fáradozik  nála.^)  A  nyilvánosság 
elé  kevés  szivárgott  ki  tárgyalásaikból,  de  a  hír  beszélt 
lengyel- török-oláh  szövetség  tervezéséről,  rebesgették  a 
Báthory  Zsigmonddal  szándékolt  kiegyezést.  Ha  ez  kevés 
valószínűséggel  bírt  is;  de  az  bizonyos,  hogy  a  törökkel 
való  kibékülésre  s  esetleg  szövetkezésre  komolyan  gondolt. 

*)  Székely  Mihály  Barvitiusnak  febr.  20-ról:  A  római  császár  „sehiekt  mir 
ein  verehrung  von  zwei  pegen  papier,  ein  verehriing  darinnen  er  mieh  begehrt 
aus  Siebenbürgen  auszutreiben  wie  man  ein  hiiren  austreibt."  (Bécsi  titk.  It. 
Hung.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  Somogyi  Ambrus:  id,  m.  201.  1. 

^)  Mihály  vajda  Mátyás  főherezegnek  jelentette  jan.  7-én  barátja  Tarnowski 
jövetelét,  azzal,  hogy  Munkácsra  kocsit  küld  elibe,  de  hogy  mi  ezélból  jön,  nem 
Tudja.  (A  levél  a  bécsi  hadi  It.  registr.  80.  sz.  Hurmuzaki  IV.  1.  11.)  —  A  bizíosok 
febr.  21-iki  jelentése  szerint  Mihály  vajda  maga  monda  Marinonak,  hogy  Tar- 
nowski nemcsak  privát  dologltan  jött,  „sondern  auch  in  areanis  publieis  maximi 
raomenti  rebus."  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


141 


Valóban  a  vajda  sokat  foglalkozott  a  gondolattal :  nem 
jobb  volna-e  török  fönhatóság  alá  adnia  magát  s  úgy  tar- 
tani meg  Erdélyt,  mely  fekvését  tekintve  is  inkább  arra 
van  utalva,  mert  úgy  találta,  hogy  a  németek  nagyon 
messze  vannak  s  szerfelett  lassúk  s  késedelmezök  min- 
denben. A  követségi  útjából  visszahívatott  Kornistól  gúnyo- 
san kérdé:  „hogy-hogy,  ily  hamar  visszajött  Prágából,  hisz 
a  németek  oly  messze  vannak  s  oly  igen  hiiza-vonó  nép  ? ! 
Bizony  Kornis  uram  (tette  hozzá  komolyan)  jobb  volna  a 
törökhöz  állanunk."  Kornis  felelete  ■ —  hogy  „a  hosszasan 
és  jól  megfontolt  dolgok  állandóbbak,  mint  a,  pillanat 
múvei"'  —  nem  nagyon  tetszett  a  vajdának.^)  Naprágitól  is 
azt  kérdé  később  Brassóban:  mi  hírt  hallott  útjában?  Azt, 
—  feleié  —  hogy  a  törökkel  meg  akar  békélni  Nagyságod. 
A  vajda  mosolyogva  válaszolt:  igen,  azt  akarom,  s  ha 
megtörténik,  fogsz-e  akkor  te  is  nevetni?  Oh  nem,  sőt 
csodálkozni  fognék  rajta!  —  Tréfában  az  igazság,  jegyzik 
meg  az  ilyen  kedélyeskedésekről  a  biztosok.^) 

A  török  szövetség  eszméje  mindegyre  kísért  a  vaj- 
dánál. Nyilvánosan  is  felvetette  a  kérdést  később  négy 
erdélyi  tanácsos  (Kornis,  Sennyei,  Bornemisza  és  Alárdi 
Ferencz)  előtt:  kivel  tartsanak,  a  királylyal-e,  vagy  a 
szultánnal  ?^)  A  hú  királypárti  tanácsosok  természetesen  az 
előbbi  mellett  nyilatkoztak;  de  jól  tudta  azt  a  vajda,  hogy 
a  köznemesség  inkább  tartana  a  törökkel,  nem  ugyan  az 
ő  kedveért,  hanem  a  török  szövetség  hagyományos  jó 
emlékeért.  Sóhajtoztak  is  mindétig  egy  a  törökhöz  hív 
fejedelem  után,  emlegetvén,  hogy  míg  Báthory  Zsigmond 
a  töröktől  el  nem  pártolt,  életök  rózsás-kertheri  folyt,  bol- 
dogságuk végtelen  volt;  most  ellenben  a  végső  romlásiba 
jutottak,  mehjbül  sohasem  remélik,  hogy  kigázolj ayiak}) 


^)  A  kir.  biztosok  febr.  21-iki  jelentésében.  (Béesi  titk.  It.  Ld.  OJclevéltár. 
Kivonatok.) 

2)  A  biztosok  márez.  8.  (brassai)  jelentésében:  „ridendo  dieere  verum,  quis 
vetat.  absit  ómen."  —  Ungnád  Barvitiusnak  márez.  7.  (Béesi  titk.  It.  Ld.  Oldevél- 
tár.  Kivonatok.) 

^)  Ungnád  és  Székely  jelentése  ápril  19.  Gyula-Fej  érvárról.  (Béesi  titk. 
It.  Ld.   Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  A  biztosok  Barvitiusnak,  Brassó,  márez.  16.  Az  erdélyiek  egyre  azt 
hajtják:  „Ehe  der  Sigismundus  sein  sehwur  violirt  wider  den  Türeken,  so  sein 
sy  im  rosengarten  gesessen.  glücksálig,  überglüeksalig  gewest,  endgegen  siezen 
sie  jeoz  in  eiseristeri  verderben,  daraus  sy  nimmer  melír  zu  kliumben  hoífen." 
(Béesi  titk.  It.  Ld.   OMevéUár.  Kivonatok.) 


A  király  hűségéhez  —  ügy  látszott  —  most  már 
gyenge  hajszál  köti  a  vajdát:  a  reménynek  az  a  gyenge 
szála,  mely  a  harmadik  királyi  biztos,  dr.  Pezz  Bertalan 
bejöveteléhez  frízódött.  Pezzet  személyesen  ismerte;  eleitói 
fogva  az  ó  küldetését  óhajtotta,  benne  bízott  még,  hogy 
általa  kivihet  a  királynál  valami  kézzelfoghatót  az  üres 
szólamok  helyett,  melyeknél  egyebet  —  úgymond  —  Oarlo 
Magnó,  Ungnád,  Székely  s  Stoika  követségéből  nem  nyert. 
Pezz  jövetelét  most  kétszeresen  sürgette^)  s  sürgettette 
mások  —  így  a  biztosok  s  Naprági  által  is,  jólehet  Naprági- 
ban  sem  sokat  bízott  már.  Csak  azelőtt  kevéssel  történt, 
hogy  megragadta  a  püspök  nyakában  függő  keresztet  s 
azt  monda,  hogy  a  ki  a  keresztet  hordja,  annak  hűnek 
kell  lennie  a  római  császárhoz  s  ő  hozzá.^) 

A  kétségeskedés  emez  időszakában  írt  a  pápának  is, 
felpanaszolván,  hogy  Erdélyt  igaztalanul  el  akarják  tőle 
venni.  Ha  pénzzel  segítenék  őt  a  pápa  és  a  keresztyén 
fejedelmek,  nemcsak  a  szomszéd  török  tartományokat,  de 
sőt  Konstantinápolyt  is  elfoglalná.  A  pápa  nem  késett  a 
válaszszal.  Levelében  dicséri  a  keresztyénségnek  tett  szol- 
gálatait, biztatja  segélylyel  5  feUzólUja,  térjen  át  a  katho- 
likufi  hitre.^) 

Itt  végződik  Mihály  vajda  erdélyi  uralmának  mintegy 
az  első  felvonása.  Színhelye  a  Szeben  alatti  harcz  után 
Gryula-Fejérvár  volt.  A  cselekvény  a  vajda  részéről  abban 
tetőzik,  hogy  a  kormányzóságnak  keresztelt  független  ura- 
lom elnyerésére  törekszik  Erdélyben;  a  király  részéről 
pedig,  hogy  a  vajdát  Erdély  átadására  akarja  bírni.  Egyi- 
kök  sem  éri  el  czélját.  A  következő  jelenet  tárgya  a 
további  actio  megindítása,  márczius  havában  Brassón  a 
törökkel  szövetkezés  igazi  színjátéka,  áprilisban  újra  Gyula- 
Fejérvárott  a  moldovai  hadjárat  előkészítése. 

Mihály  vajda  régóta  tervezett  és  nem  kevéssé  fontos 
út  előtt  állott.  Fogarasba,  most  már  neje  birtokára,  s  onnan 

*)  Mihály  vajda  levele  Pezzhez  febr.  21.  közölve  Szilágyi:  Erd.  O.-gy.  Emi. 
495.  1. 

^)  A  biztosok  febr.  21.  jelentésében  (id.  h.) 

*)  VIII.  Kelemen  pápa  levele  Mihály  vajdához,  Eóma,  1600.  április  22. 
(Közölte  gróf  Kemény  József,  Magyar  Történelmi  Tár  III.  k.  120.  1)^—  A  hadi 
It.  registraturájában  kivonatban  olvasható,  hogy:  1600.  április  22.  Eómából  Oin- 
ehius  bíbornok  Mihály  vajdának  „übersendet  das  apostolisehe  breve."  stb.  —  Úgy 
a  biztosok  febr.  24-iki  jelentése. 


-     143     - 

Brassóba  szándékozott.  Brassón,  Erdély,  Havaselföld  s 
Moldova  összeszögel  lésénél  akarta  fogadni  a  török  követ- 
séget, melynek  érkezése  jelezve  volt.  Ott  akart  határozni 
—  fia,  a  török  követség,  a  lengyel  követ,  a,  kir.  biztosok, 
az  erdélyi  tanács-urak  és  országgyiilés  jelenlétében  —  a 
követendő  politikai  irány   s   a   további   had  működés    felől. 

Elindulása  előtt  még  egyszer  fogadta  a  biztosokat 
(febr.  19-én).  'Uncjnád  és  Székely  a  febr.  17-iki  audientia 
után,  midőn  oly  kíméletlenül  viselte  magát  a  vajda  velők 
s  tiszteletlenül  a  királylyal  szemben,  elhatározták  ugyan, 
hogy  Pezz  megjöttéig  nem  kérnek  többé  tőle  kihallgatást 
s  csak  harmadik  személy  közvetítésével  fognak  tárgyalni 
vele;  de  mert  hívatta  őket  a  vajda,  el  kellett  menniök. 
Nagy  ámulatukra  most  ép  oly  alázatosnak  találták,  a  mily 
szenvedélyes  volt  két  nappal  azelőtt.  íMentegetőzött,  hogy 
nem  akarta  a  királyt  sérteni,  haláláig  híve  akar  maradni, 
isten  után  benne  helyezi  minden  bizodalmát,  reménységét, 
haragja  Básta  ellen  irányult,  a  kit  legnagyobb  rosszaka- 
rójának és  ellenségének  tart.  Kívánsága  csak  az,  hogy  a 
király  őt  és  íiát  Erdély  birtokában  erősítse  meg.  Jelen- 
tette a  török  követek  érkezését,  kérdezvén,  hogy  ha  meg- 
jönnek a  zászlóval  és  ajándékkal,  mit  feleljen  nekik?  A 
biztosok  azt  tanácsolták,  hűségesküt  valahogy  ne  tegyen 
a  töröknek,  hanem  ajánlkozzék  békeközvetítőül.  A  vajda 
frázisaira  Székely  Mihály  jónak  látta  szintén  frázisokkal 
felelni,  hogy  ő  felsége  őt  úgy  szereti,  mintha  tulajdon 
édes  fia  volna  s  az  a  szándéka,  hogy  neki  fényes  czíme- 
ket  és  méltóságokat  adjon,  fiát  és  leányát  uralkodó  csalá- 
dokba házasítsa  s  az  ő  fejére  a  pápa  és  spanyol  király 
segélyével  koronát  tétessen. 

A  mint  a  vajda  ezeket  8toika  tolmácsolására  meg- 
értette, annyira  felvidult,  hogy  —  a  mint  tanácsosai 
mondogatták  —  régen  nem  látták  oly  jókedvűnek.  Lát- 
szott, mennyire  szeretné,  ha  minden  úgy  történnék ;  mind- 
egyre csak  sóhajtozott.  Székely  azt  hitte  s  tanácsolta  is 
az  udvarnál,  hogy  magas  czímekkel,  kitüntetésekkel,  szép 
ígéretekkel  fia  és  leánya  kiházasítását  illetőleg,  hajlítani 
lehetne,  mint  a  vesszőt.  —  Igen  udvariasan  vált  el  tőlük 
a  vajda,  azzal  szakítván  meg  a  kihallgatást,  hogy  isteni 
tiszteletre  kell  mennie.  De  nem  ment.  Mindjárt  utánuk  a 
lengyel  követet,  Tarnowskit  fogadta,   a   kivel   három   óra 


—    144    — 

hosszat  értekezett. \)  Kitíint,  hogy  ez  a  szívélyessóg  is  csak 
színlelés  volt,  egy  kis  mézes  madzag  akart  lenni  a  brassai 
üt  elótt. 

Mihály  vajda  febi*.  21-én  indáit  útra.  A  biztosoknak 
azt  üzente,  hogy  néhány  nap  múlva  kövessék.  Melléjök 
rendelte  kiséróúl  (tényleg  felvigyázóul)  Stoikát,  a  kit  pedig 
ki  nem  állhattak,  mert  nagyon  kihívóan,  íitymálva  bánt 
velők.  Helyzetük  valóban  napról-napra  elviselhetlenebbé 
vált.  Sok  megaláztatást  kellett  túrniök.  Nem  egyszer  tör 
ki  panasz  ajkukon,  hogy  bárcsak  be  ne  jöttek  volna 
Erdélybe,  ó  felsége  tanácsadóul  rendelte  őket  a  vajda  mellé, 
de  nem  közölnek  velők  semmit,  inkább  mindent  titkolnak, 
véleményüket  semmiben  sem  kérdik,  „mint  árnyék  a  falon", 
úgy  tartatnak  itt. 2)  Stoikának  jutott  a  feladat  az  útban 
lépten-nyomon  figyelmeztetni  ókét  íhogy  ők  aztán  Prágá- 
ban megértessék),  hogy  Erdély  átengedéséről  szó  sem 
lehet,  ha  ki  akarnák  szorítani  a  vajdát,  nem  lesz  jó  belőle 
s  ha  nem  segítik,  előbb-utóbb  a  törökhöz  áll.  Egy  ízben 
a  biztosok  próbálták  Stoikát  rábeszélni,  járna  közbe,  hogy 
ura  engedje  át  Erdélyt  a  királynak;  de  azt  a  feleletet 
nyerték :  ura  s  a  bojárok  nem  maradhatnak  többé  Havasel- 
földén,  hova  legyenek  tehát?  Erdély  szép  ország,  minél 
tovább  lakják,  annál  jobban  belészeret  mind  a  vajda, 
mind  népe.^J 

A  biztosok  meggyőződtek,  hogy  a  vajdával  ezen  az 
alapon  megalkudni  többé  nem  lehet;  de  meg  volt  kötve 
a  kezük.  Utasításuk  szűk  határokat  szabott  nekik,  nem 
tehettek  a  vajdának  semmiféle  kötelező  ígéretet  a  király 
nevében.  Feladatuk  elszigeteltségükben  jóformán  csak  arra 
szorítkozott,  hogy  a  királyt  a  látottak  és  hallottakról  szor- 
galmasan értesítsék.  Ennek  meg  is  feleltek  emberül.  Napon- 
ként írják  ívekre  terjedő  hosszú  jelentéseiket.  A  bécsi 
állami  és  a  hadi  levéltárban  megőrzött  óriási  halmaz  jelen- 
tés szép  emléke  a  lankadatlan  buzgalommal  folytatott  sisi- 
phusi  munkának. 

*)  A  kir.  biztosok  jelentése  febr.   19-ről.   Székely  Mihály  Rudolfnak  febr. 

20.  Ugyanő  Barvitiusnak  febr.   20.   Magas  czíniek   és   méltóságokkai   „meht  nian 

ihn  umb  den  finger  winden"  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  Jelentésük  utóiratában  febr.  22-ről.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.)^ 

^)  A  biztosok  jelentései  között  febr.  27-iki  utóírat  (Megyésről)  „sein  herr 

u.  seine  boiarn  khönnen   nieht  inehr  in  der  Walaehei  pleiben,   wo  er  dann  mit 

den  seinen  hin  soU?  Das  land  ist  sehön,  darein  verliebt  er  sich  u.  seine  leüt  ye 

lenger  ye  mehr"  (bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—     145     — 

A  biztosok  Fejérvárról  febr.  24-én  indultak  el  a  dél- 
erdélyi  körútra.  Útrakelésük  előtt  meglátó  óvatták  a  betegen 
fekvő  tirnovai  érseket.  Tőle  is  épületes  jellemzést  hallottak 
a  vajdáról.  Az  oláh  metropolita  saját  uralkodóját  a  leg- 
erkölcstelenebb  embernek  festette,  szebbnél  szebb  jelzők- 
kel illette.  VaUdsfoJaii,  a  kiben  nincs  istenfélelem,  lator, 
parázna,  h ázass áfjt'őrö,  szüzek  meggijalázója  (impius,  in  quo 
nullus  dei  timor,  scortator,  adulter,  moechus,  virginum 
<3onstuprator).  A  császárra  nagyon  bosszús  —  úgymond  — 
íi  miért  nemcsak  hogy  nem  küldte  meg  neki  az  igért 
pénzt,  embereivel  nemcsak  hogy  úgy  bánt,  mint  a  kutyák- 
kal, de  még  Erdélytől  is  meg  akarta  fosztani.  Az  érsek 
azt  tanácsolta:  hangzatos  czímekkel,  magas  méltóságokkal 
kellene  a  vajdát  megnyerni,  a  király  venné  fiát  udvarába, 
neveltetné  fel  s  adna  neki  feleséget  felséges  családjából, 
addig  pedig  Mihály  vajda  mint  kormányzó  igazgatná 
Erdélyt  a  király  tanácsosaival.^) 

A  vajda  egyik  főczélja  a  brassai  körúttal  az  volt, 
hogy  fitogtassa  előttök  hatalmát  bent  az  országban  és 
kifelé.  E  végből  hurczolfa  magával  a  biztosokat  s  a  len- 
gyel követet  (a  mint  saját  főpapja  a  tirnovai  érsek  elá- 
rulta.^) Demonstrálni  akarta,  hogy  nincs  rászorulva  a  király 
kegyelmére,  hogy  hatalmában  áll  szövetkeznie  törökkel, 
tatárral,  lengyellel,  ha  neki  úgy  tetszik. 

De  a  biztosok  más  tanúiságot  merítettek  ebből  a  kör- 
utazásból. Ha  tán  imponált  is  neki  a  törökkel  való  tünte- 
tés; de  arról  is  meggyőződtek  útjokban,  hogy  a  vajda 
uralma  bent  az  országban  nagyon  ingatag  talajon  épúlt, 
hogy  füstölgő  vulkánon  jár.  Utjokat  Meggyes  felé  vették 
a  biztosok.  Szomorú  kép  tárult  eléjök  lépten-nyomon ;  a 
pusztulás  képét  látták  mindenütt.  Monorán  (az  előbb  Mária 
Krisztierna  nászajándékához  tartozó  falu  most  Stoikáé  volt) 
visszasóhajtozott  a  szegény  nép  a  régi  birtokosnő,  a  „német 
királynő"  után;  Meggyesen  a  szászok  mellöket  verték,  hogy 
ha  tudták  volna,  hogy  Mihály  vajda  nem  ő  felsége  számára 
foglalja  el  Erdélyt,  bizony  nem  adták  volna  meg  oly  köny- 
nyen  magokat.  A  Barczaság  gyöngyörú  síksága,  a  szép 
erdélyi  Kánaán   mintha   sivataggá   változott   volna.    Az  ott 


M  A  biztosok  jelentése  febr.  24-éi-ől,  majd  ismét  míírez,  29-ről.  (Bécsi  titk. 
It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  A  márcz.  29.  jelentésben.  (U.  o.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  10 


146 


telelő  zsoldosok  keze-nyoma  átokként  nehezült  reá.  A  fal- 
vak feldúlva  állottak,  meztelen  falak  meredtek  az  ég  felé ; 
a  felperzselt  házak  feketéló  üszkös  gerendái  híven  jelké- 
pezték az  általános  pusztulást  és  gyászt.  Bent  a  zsoldosok 
kapzsi  keze  prédált  fel  mindent,  mit  szorgalom  és  munka 
alkotott :  kint  lovaik  patkója  tarolta  le  az  ébredő  természet 
gyenge  hajtásait.  A  néf)  előre  borzadt  a  hírtől,  hogy  a 
vajda  újra  hat  tallér  adót  vet  ki  egy  házhelyre,  a  roppant 
teher  alatt  már-már  roskadoznak,  évek  múltán  sem  heverik 
ki.  Másutt  már  az  éhhalál  borzalmai  rettegtették  a  szegény- 
séget. A  falvak  romokban  állottak,  pusztulás,  romlás  min- 
denütt. Az  élelmi  szer  fogyatékán.  A  zabot  rég  felemész- 
tették a  zsoldosok  lovai,  most  már  a  gabonát  etették.  Mi 
lesz  a  vége,  előre  látható.  Iszonyatos  drágaság,  a  szegény- 
ségnek nem  lesz  betevő  falatja.  Ez  így  nem  maradhat 
soká.  Előbb-utóbb  zendülés  kell  hogy  kiüssön.^)  A  végső 
kétségbeesés  fegyvert  ragadtat  a  félholttal  is. 

A  panasz  s  elkeseredés  a  katonaság  zsarolása  miatt 
általános  volt.  Úgy  látszott,  csak  egy  szikra  kell,  hogy 
lángba  boruljon  az  ország.  A  biztosoknak  tartózkodás  nél- 
kül tudtára  adták  az  erdélyiek,  hogy  ő  fehége  csók  egy- 
kétezer  embert  küldjön  bár  Ziíah  felé :  mindnyájan  felkelnek 
a  vojda  ellen. ^) 

Mihály  vajda  márcz.  1-én  fényes  bevonulást  tartott 
Brassóba,  a  Barczaságon  telelt  hatezer  zsoldosa  élén.^)  A 
város  bírájához  szállott.  A  kir.  biztosok  márcz.  2-án  érkez- 
tek. Feltűnt  nekik,  hogy  míg  eddig  minden  szász  városban 
a  bíró  a  tanácsbeliekkel  rendesen  eljött  hozzájuk  a  király 
iránti  hódolatuk  kifejezésére,  addig  Brassóban  rajok  sem 
hederítettek.  —  Eájöttek,  hogy  ez  is  a  vajda  akaratából 
töi'tént.  A  bíró  nagyon  mentegettette  magát  barátai  által 
a  biztosok  előtt,  hogy  miután  a  vajda  ő  nála  szállott, 
kénytelen  volt  a  biztosokhoz  menetelre  helybenhagyását 
kérni.  A  vajda  napról-napra  halászta  s  végre  is  megüzente, 
hogy  a  látogatás  szükségtelen,   nincs   értelme.*)   Azonban 


*)  A  biztosok  jelentése  febr.  26.,  27.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 
^)  A  biztosok  febr.  23-iki  jelentésében.  (U.  o.) 
')  Trausch  Jos.  Chronieon  Fuehsio-Lupino-Oltardinum  152.  1. 
*)  A  biztosok  márez.  16.  jelentése  Brassóból.  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 


—     147    — 

a  vajda  erősen  óhajtotta,  hogy  a  biztosok  fiát  Petraskót 
látogas^sák  meg.  A  biztosok  meg  is  tették,  de  úgy,  hogy 
tulajdonképen  az  atyához  mentek,  hozzá   csak  beszóltak.^) 

Mihály  vajda  türelmetlenül  várta  a  török  követek 
érkezését.  Széltében  dicsekedett,  mintha  a  szultántól  jön- 
nének, pedig  tényleg  csak  Ibrahimtól,  a  temesvári  basától 
jöttek,  a  ki  mióta  a  vajda  Erdélyben  volt,  nagyon  kereste 
barátságát.  A  közbeeső  pár  napot  arra  használta,  hogy  retteg- 
tette a  biztosokat,  hogy  ha  Pezz  nem  jő  jó  válaszszal  s  a 
segélypénzzel,  megbékél  a  törökkel,  a  ki  két  zászlót  küld 
neki,  egyiket  Erdélyre,  másikat  Moldovára.  Egyengette  a 
moldovai  vállalat  útját  is,  tudtára  adatván  a  biztosoknak, 
hogy  Miksa  főherczeget  lengyel  királylyá  óhajtaná  tenni.^) 

A  vajdának  annyira  sikerült  a  biztosokat  megrémí- 
tenie, hogy  elhitték  még  azt  a  kósza  hírt  is,  hogy  a  ?jajda 
ki  akarja  őket  a  föröknek  szolgáltatni.^)  Ez  a  hír  külön- 
ben általános  volt  Erdélyben  s  Magyarországon  is  elterjedt. 
Nyári  Páltól,  a  váradi  kapitánytól  küldöncz  jött  hozzájuk 
(később  Szászsebesre),  hogy  élnek-e  még,  mert  künn  híre 
jár,  hogy  egyiküket  kíséretükkel  levágták,  másikukat  pedig 
a  török  kezébe  adták.  Bizony  —  sóhajtoztak  —  inkább 
Jeniiének  a.  1'ór'ókneJ^  mint  ilyen  kereszt] jennél  követ séghen.^J 
Most  már  magok  a  megijesztett  biztosok  tanácsolták  a 
királynak,  adna  Pezznek  olyan  utasítást,  hogy  Erdély 
átengedése  alapján  tárgyaljon  a  vajdával,  mert  arról,  hogy 
ő  engedjen,  szó  sem  lehet.  Az  isten  szent  szerelméért, 
csak  küldjék  a  vajdának  az  ajándékot  s  a  hátralévő  45,000 
tallért,  mert  elkeseredésében  csakugyan  a  törökhöz  áll.  Az 
erdélyiek,  a  bojárok,  a  török,  a  lengyel  éjjel-nappal  hazudoz- 
nak fülébe,  hogy  ő  felsége  részéről  megcsalatik.  Engedjék 
tehát  át  neki  Erdély  kormányát ;  jobb  ^gj  részt  feláldozni, 
mint  mindent  elveszíteni.  Újra  ós  újra  csak  azt  írják,  hogy 
ha  Pezz  sem  hoz  neki  ajándékot,  ha  nem  hozza  a  45,000 
tallért,  fényes  czímek  és  méltóságok  ígéretét  s  ha  ő  is 
csak  azzal  a  követeléssel  jön  be,  hogy  Erdélyt  engedje 
át    Miksa    főherczegnek :    a     vajda    dühéhen     kiugrik    a 


1)  Márez.  10.,  13.  jelentés.  (U.  o.) 

'^)  A  biztosok  márez.  5-iki  s  8-iki  jelentése  Brassóból.  (A  béesi  titk.  It. 
Ld.  OklevéUár.  Kivonatok.) 

^)  Ungnád  Barvitiusnak  márez.  7.  Brassó.  (CJ.  o.) 

^)  Ungnád  Barvitiusnak  márez.  27.  Szászsebes  „leh  wollt  lieber  beim 
Türekisehen  kaiser,  als  bei  dergleiehen  Oliristen  ein  potseliaffter  sein".  (U.  o.) 

10* 


-     148    — 

börí'höl,  mindent  felforgat  .s  mentheteflenűl  a  török  ás  len- 
(jijel  harjaiha  veti  maflát. ^J 

A  török  követség  márcz.  9-óri  érkezett  meg.  A  vajda 
már  előbb  eléjök  küldötte  Sennyei  Pongráczot  s  egy  bojárt, 
most  Vidombákig  maga  is  eléjök  lovagolt.  Egész  kis  sereget 
tett  ki  a  követség.  H?f.^zam  aga,  egy  tisztes  ösz  volt  a 
fókövet,  kísérete  összesen  mintegy  száz  személyből  állott, 
köztök  35  elóbbkeló.  A  mint  találkoztak,  a  vajda  leszállott 
lováról,  gyalog  ment  a  főkövet  elébe,  átvette  s  ajakához 
emelte  a  hozott  fejedelmi  jelvényeket.  Nagy  pompával, 
ágyúlövések  között  tartották  bevonulásukat  Brassóba,  a 
hol  tiszteletökre  egyik  ünnepély  a  másikat  érte.  Hogy  mit 
végzett  a  vajda  a  török  követséggel?  arról  a  biztosok 
semmit  se  tudtak  meg.  Tárgyalásait  nagy  titokban  foly- 
tatta. A  kir.  biztosokkal  nem  közölt  semmit  s  mindössze 
annyit  üzent  nekik,  hogy  a  török  császár  levelét  majd 
Fejérvárott  tolmácsoltatja  előttük  s  ott  adja  majd  tudtokra, 
hogy  mit  végzett  a  törökkel  és  a  lengyellel.^)  De  annyit 
mégis  láttak  a  biztosok,  hogy  „roszban  töri  a  fejét"  a 
törökkel. 

Annyi  bizonyos,  hogy  ha  formáhs  szövetkezés  nem 
is  jött  létre  közöttük,  a  töröknek  minden  módon  kedvében 
járt,  hogy  számíthasson  reá,  ha  a  királylyal  szakítani  fogna 
s  egyengette  útját  a  törökkel  való  kibékülés  és  szövet- 
kezésnek. S  ezt  oly  kevéssé  titkolta  a  vajda,  hogy  nyil- 
vánosan is  felvetette  a  törökkel  szövetkezés  kérdését  az 
erdélyi  tanácsurak  előtt.  Országgyűlés  volt  hirdetve  márcz. 
13-ára.  x4zelőtt  magához  hívta  az  erdélyi  tanácsurakat  s 
eléjök  adta,  hogy  ime  itt  a  tavasz  s  a  német  segély  még 
sem  érkezik,  ő  tehát  kénytelen  a  törökkel  egyezkedni, 
mit  szólnak  hozzá?  Naprági  felelt  a  tanácsurak  nevében, 
hogy  jó  lesz  a  dolgot  jobban  meggondolni  s  példákat 
hozott  fel,  hogy  mind  megjárta  az,  a  ki  Erdélyben  a 
felséges  osztrák  ház    ellen  támadott.    A  felelet  nem  volt  a 

*)  Székely  Mihály  Carlo  Magnónak  Brassó,  márez.  7.  „  .  .  .  Umb  gottes 
willen  u.  umb  gottes  vvillen,  ist  miglicli,  schiek  man  ihme  den  praesent".  — 
Székely  M.  Barvitiusnak :  „Ist  besser  cin  wenig  verlieren,  als  alles:  partém 
pro  totó".  —  Ungnád  és  Székely  Barvitiusnak,  Brassó,  márez,  16.  Ha  nem  hoz 
Pezz  legalább  45,000  tallért,  ajándékot,  fényes  ezímeket,  csak  a  régi  követelést: 
,ySo  tüirt  er  waida  gar  aus  der  haut  springen,  u.  alles  praecipitanter  umhstossen 
et  per  indignationem  sich  mit  den  Türkhen  u.  Pollakhen  vergleichen'^  (Bécsi 
titk.  It.  Hiing.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  A  biztosok  jelentése  márcz.  17.  Wolkendorf,  (U.  o.) 


149 


vajda  ínyére,  Naprágit  (mint  a  püspök  maga  monda) 
bizonyára  csak  papi  ruhája  óta,  hogy  addig  is  baja  nem 
került.-)  A  tanácsurak  ellenére  aztán  nem  merte  a  vajda 
az  országgyűlésen  előhozni  a  török  szövetség  ügyét. 

Midőn  az  országgyűlés  megnyilt  (márczius  14-én), 
mindössze  az  adó  megszavazását  terjesztette  eléjök.^)  Nyolcz 
frtot  kívánt  portánként.  A  rendek  panaszolkodtak,  hogy 
nem  bírja  meg  az  elpusztult  szegénység.  Végre  négy  tal- 
lérban állapodtak  meg.  Még  így  is  nagy  teher  volt  az 
általános  nyomor  közepette.  S  ez  már  a  harmadik  adó- 
kivetés volt  rövid  öt  hónap  ala!t.  A  nagy  teher  alatt 
egyenlően  nyögött  a  vármegyei  nemesség  s  jobbágyság  és  a 
városi  polgárság.  Amazoknak  falvait,  birtokait  dúlták  fel 
és  zsarolták  ki,  ezeknek  pénzükre  és  vagyonukra  áhítozott 
hódító  zsarnokuk.  A  panasz  általános  volt.  A  kolozsváriak- 
nak Brassóban  futárjok  járt  nála,  ki  által  a  rajtok  élődő 
4000  zsoldos  zsarolása  miatt  panaszkodtak.  A  szász  váro- 
soknak is  volt  mit  felpanaszolniok.  A  brassaiaknak  addig 
több  mint  30,000  frtjok  (akkor  nagy  összeg,  a  mai  érték- 
nek legalább  tízszerese)  bánta  a  vajda  uralkodását  az  adókon 
kivűl,  a  mit  kölcsön  czímen  zsarolt  rajtok,  nem  számítva 
a  sok  kelmét  s  a  katonatartási  költséget.  S  hogy  az  valaha 
megtérüljön,  arról  a  reményről  le  kellett  mondaniok.  Meg- 
próbálták egyszer  kérni  a  vajdát,  hogy  legalább  az  Erdélybe 
ütése  után  mindjárt  kölcsön  kért  15,000  frtot  vonják  le 
a  rajok  eső  adóból ;  de  az  bosszúsan  mordult  rajok,  hogy 
ők  nejeikkel,  gyermekeikkel ,  életükkel,  pénzükkel  s  minden 
néven  nevezendő  javaikkal  egijütt  az  6  tulajdonát  képezik, 
kardjával  (melyet  csörtetve  rázott  meg)  ngerle  6  őket  s 
azzal  is  akarja  megtartani,  s  ha  kell,  nekik  törvényt 
szabni.  A  nagyszebeniek  sem  remélték,^  hogy  45,000  tal- 
lérra rúgó  kölcsönüket  visszakapják.  így  állott  a  dolog 
Kolozsvár,  Meggyes,  Segesvár,  Szászváros,  Besztercze  s  a 
többi  városokkal  is.^) 

A  vajda  Brassóban  a  lengyel  követtel  Tarnowskival 
is  sűrűn  érintkezett;  de  hogy  mit  végzett  vele,  az  is 
titokban  maradt.  Onnan  bocsátotta  el  állítólag  üres,  semmit 


*)  A  biztosok  márez.  16.  jelentése.  (U.  o.) 

*)  A  biztosok  írják  márez.  16.  Barvitiusnak :  az   országgyűlés  megtartato-tt 
„re  nobiseuin  nee  quidquam  eommimieata,  multo  miniis  eonsiütata".  (U.  o.) 
^)  A  kir.  biztosok  márez.  15.,  16.  jelentése.  (Ű.  o.) 


—     150     ^ 

mondó  felelettel.  Némelyek  tudni  akarták,  hogy  Tarnowski 
azzal  jött  a  vajdához,  hogy  engedné  át  Erdélyt  Báthory 
Zsigmondnak  s  kár})ótlásúl  a  szultán  beleegyezésével  ő 
Moldovát  nyerendi.  Voltak,  kik  tudni  vélték,  hogy  Báthory 
Zsigmond  követe  is  résztvett  a  brassai  tárgyalásokban ;  — 
mások  általában  csak  iörök-lengijel-oídh  szövetség  terve- 
zéséről rebesgettek.  ^ 

A  kir.  biztosok  semmivel  sem  tudtak  többet,  mint 
egy  közönséges  polgár.  Nem  közölt  a  vajda  velők  sem- 
mit sem. 2)  Előzetesen  még  azt  sem  tudták,  hogy  mikor 
lesz  az  országgyűlés,  arról  is  csak  nagy  későn  értesültek. 
Személyes  szabadságukban  is  korlátozva  voltak.  Minden 
lépésöket  figyelemmel  kísérték,  egy  főbojár  volt  rendesen 
melléjök  adva,  kinek  tudta  nélkül  senkivel  sem  szólhattak. 
Ugyanaz  a  kém-szerepe  volt  ennek  a  bojárnak,  mint  a 
portán  a  követek  mellé  adott  csauszoknak,  vagy  Orosz- 
országban a  követeket  őrző  pristavoknak.  Brassóból  sem 
jöhettek  vissza  egyszerre  a  vajdával.  Hogy  hol  szállnak 
meg,  s  mennyi  időt  töltenek  valahol:  nem  ők,  a  bojár 
szabta  meg,  a  kinek  gyámsága  és  kémkedése  alatt  állottak. 

A  vajda  márcz.  16-án  indult  vissza  Brassóból. 3)  Kivo- 
nulását fejedelmi  díszszel  rendeztette.  A  török  követet  bal- 
oldalára vette  (török  szokás  szerint  ez  a  megtiszteltetés 
jele).  Fogarason  s  Szebenben  mulatott  hosszasabban,  emin- 
nen  23-án  indult  Fejérvárra.  A  biztosokat  tiszteletteljes 
távolban  másnap  (márcz.  17-én)  indíttatta  maga  után. 
Útközben  is  sok  megaláztatást  kellett  szenvedniök.  Fogaras- 
ban  a  várat  meg  akarták  nézni,  de  a  bent  lévő  bojárok 
nem  eresztették  be  őket.  —  Furcsa  bizony  (írják  a  király- 
nak), hogy  felséged  helytartójának  —  a  mint  a  vajda 
magát  nevezgeti  —  emberei  ilyen  szép  bizalommal  van- 
nak felséged  követei  iránt.^)    Szebenben  (márcz.  25-én).  a 


*)  A  biztosok  jelentése  a  királyhoz  ápril  30.  Gryula-Pejérvárról.  (Bécsi  titk. 
It.  Ld.  Oklevéltál'.  Kivonatok.) 

*'')  Márcz.  15-iki  jelentéstikben:  mondják:  uns  als  von  Ew.  May.  dem 
herrn  vaida  zugeordneten  assistenzrátten  wirt  niehts  eommunicirt  u.  wir  werden 
umb  niehts  gefragt.  (U.  ott.) 

^)  Trausch  J.  id.  m.  154.  1.  —  Czauck  Simon:  Ephemeris  Libellus.  Megj. 
Trauschenfels :  Deutsche  Fundgruben  zur  Gesehiehte  Siebenbürgens  (Neue  Folge) 
118.  1. 

*)  A  biztosok  márcz.  19.  jelentése  Fogarasból  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklcvéltár. 
Kivonatok.) 


—     151     - 

"királybíróval  és  a  kísérő  bojárral  meglátogatták  a  csata- 
tért. A  helyrajzi  viszonyokkal  összevetve  a  seregek  felállí- 
tását, úgy  találták,  hogy  az  okt.  28-iki  csatában  mindkét 
részről  kevés  hadi  jártasságot  tanúsítottak.  Széltében  beszél- 
gették még  akkor  is,  hogy  Mihály  vajda  árulással  győz- 
hetett csak,  s  hogy  az  árulásban  az  oroszlánrész  Kornis 
Gáspár  lelkét  nyomja.')  Márcz,  26-án  indultak  tovább 
Szászsebesre.  Itt  a  „spionkodó"  bojár  újra  megtartóztatta 
okét,  még  27-ét  is  ott  kellett  tölteniök.  Fejérvárott  is  kelle- 
mes meglepetés  várt  reájok :  eddigi  lakosztályaikat  Bocskay 
házában  Stoika  foglalta  el,  ők  kényelmetlenebbet  kaptak, 
-cselédségüket  elkülönítették  tőlük.  Napi  szükségleteiket  is 
nehezen  fedezhették,  drága  pénzen  is  alig  tarthatták  kísére- 
tüket és  lovaikat.  Óh  bárcsak  be  sem  jöttünk  volna  Erdélybe, 
mint  hogy  folytonos  megcsúfoltatásnak  legyünk  kitéve! 
sóhajtanak  fel  nem  egyszer  a  sok  méltatlanság  miatt.^) 

A  brassai  körút  még  sem  volt  minden  tanúiság  nélkúl. 
Egy  szomorú,  de  lényeges  tapasztalással  lettök  gazdagab- 
bak, hogy  a  nyomor  elviselhetetlen,  az  elkeseredés  általános 
az  országban.  Nem  csak  a  magyarok,  de  még  a  szászok 
is,  előkelők  s  alsóbbrendúek  egyaránt  azt  kívánták,  bár 
visszatérne  közéjük  Báthory  Zsigmond  s  megszabadítaná  őket 
Mihály  vajda  zsarolásaitól.  Maga  a  szeheni  királyhíró  meg- 
vallás hogy  Szebcn  városa  örömest  esküdnék  Zsigmond  hűsé- 
gére. Ső^  még  a  székelyek  is  arra  fakadtak:  örömest ebh 
tűrnék  előbbi  uraikat,  kiket  nagyrészt  remélt  szabadságukért 
agyonvertek,  mintsem  a  vajda  által  kiszabott  terheket  visel- 
jék, mert  félévi  hadakozást  kíván  tőlük  saját  költségükön. 
De  még  ez  sem  volt  minden.  Mintha  a  vajda  hadat  akarna 
<igy  magában  üzenni  az  egész  világnak,  az  hírlett,  hogy 
katonái  zsoldjából  is  le  akart  búzni  három  vagy  négy 
hópónzt,  a  miért  eddig  tétlenül  s  ingyen  éltek  az  ország- 
ban, azt  adván  okúi,  hogy  a  levont  összegből  az  okozott 
károkat  fogná  megtéríteni.^)  S  mindemellett  újabb  kalan- 
dokon törte  fejét.  Hajlandó  volt  készpénz  gyanánt  venni 
ama  képtelen  hírt  is,  melylyel  Eácz  György  hízelgett  neki 
követségéből  visszatérve,  hogy  Magyarországon  Pozsony- 
tól kezdve  az  erdélyi  határig   nagyon  sok  magyart   talált, 


^)  Ungnád  és  Székely  a  királynak,  N.-Szeben  márez.  24.,  25.  U.  o. 

2)  Jelentéseik  Szászsebesről  márz.  26.,  27.  (Bécsi  titk.  It.) 

^)  A  kir.  biztosok  jelentése  márcz.  29-ről  Gryula-Fejórvárról.  (U.  o.) 


—    152    — 

a  kik  azt  kívánnák,  hogy  ne  csak  Erdélyben,  de  Magyar- 
országon is  ó  uralkodjék,  mert  a  németek  uralma  elvisel- 
lietlenné  vált,  úgy  hogy  az  osztrák  ház  alatt  többé  nem 
maradhatnak.^) 

Mihály  vajdát  a  szerencsében  elbizakodása,  nagyra- 
vágyása, fenhéjázása  s  határtalan  uralomvágya  elvakította 
s  ragadta  tovább  végzetes  pályáján.  Szívtelensége  érzék- 
telenné tette  minden  nyomor  és  elégedetlenség  iránt,  a  mit 
ő  idézett  eló. 

Erdélylyel  úgy  bánt,  mint  karddal  hódított  ellenséges 
országgal,  melyet  mennél  inkább  kizsákmányol  s  elszegé- 
nyít,  annál  könnyebben  vélt  engedelmességben  tarthatni. 
Uralmát  a  rettegtetésre,  —  nem  a  jogra  és  szeretetre 
építette. 

A  császár-királylyal  sem  sokat  törődött;  mint  füg- 
getlen uralkodó,  úgy  kormányozta  Erdélyt  s  kész  volt 
ezért  akár  a  török  fenhatósága  alá  adni  magát. 

Megtartani  Erdélyt  minden  áron,  erre  irányúit  diplo- 
matiai  működése  —  s  meghódítani  még  Moldovát,  ez  volt 
legközelebbi  törekvése.  Erdély  s  a  két  Oláhország  bírásai 
ez  volt  politikájának  fő  czélja,  szívének  legfőbb  vágya. 


-*)  Ungnád  és  Székely  a  királynak,  márez.  29-ről  a  második  jelentés.  (U, 
Ld.  Oklevéltár  Kivonatok). 


XII. 

Elöhészület  a  moldovai  hadjáratra.  —  Újabh  audientiáJc.  —  Hangzatos  szóla- 
mok Szerbia,  Bulgária,  Konstantinápoly  meghódítása  felöl.  —  A  magyar- 
országi részek  visszakövetelése.  —  Mihály  vajda  változó  kedélyállapota.  — 
Katonai  zavargások.  —  A  biztosokkal  elfogadtatja  moldovai  tervét.  —  Jeremiást 
s  Báthory  Zzigmondot  ámítja.  —  Moldova  elfoglalása.  —  Visszatérése  Erdélybe. 

Mihály  vajdának  Gyula-Fej  érvárra  visszatérése  után 
legfőbb  gondja  a  moldovai  hadjárat  előkészítésére  irányúit. 
Siettette  a  tavasz  kinyílta  —  immár  április  hava  járta  — 
ösztönözte,  hogy  zsoldért  kiáltozó  katonáinak  foglalkozást 
adjon,  sarkalta  a  Báthory  Zsigmond  készülődéseiről  szállongó 
sokféle  hír.  Szájról-szájra  járt  a  lengyel  kanczellárnak  is  egy 
mondása :  most  az  ideje,  hogy  a  kukaczot  a  sajihól  Idvegyüíc, 
monda  nyilvánosan  a  varsói  országgyűlésen,  a  vajda  erdélyi 
uralmára  czélozva.^) 

k  vajda  tehát  új  hódításra  készült.  A  kard-köszö- 
rúlés  között  azonban  megkezdődtek  újra  az  audientiák 
is  a  csász.  és  kir.  biztosokkal.  A  vajda  változékony  lelkületé- 
nek ezek  az  igazi  hévmérői.  Ezeken  egyszer  az  elkesere- 
dés és  a  szenvedély  —  másszor  a  panasz  és  esdeklés  — 
majd  meg  a  nagyralátó  tervelgetés  s  hüségesküdözés  húrjait 
pengeté. 

A  brassai  triumphálás  fenhéjázó  illusiói  még  el  sem 
oszlottak,  a  mint  nagypénteken  (márcz.  31-én)  magához 
hívatá  a  biztosokat.  Panaszkodott  Pezz  s  a  pénz  lassú 
érkezése  miatt.  Aztán  rákezdte  a  régi  nótát.  Csodálkozását 
fejezte  ki,  hogy  a  Jcirály  miért  nem  akarja  általa  kormá- 
nyoztatni Erdélyt ;  pediq  ő  biztosítani  akarja  azt  fiának  is; 
mert  valamint  a  ki  jószágot  vesz,  nem  csak  magának,  hanem 
maradékainak  is  veszi:  épúgy  rakott  fészket  ő  Erdélyben 
fia  s  maradékai  számára  is.  Mindazáltal  ő  felségének  híve 


^)  A   kir.  biztosok  április  30.  jelentése    Gryula-Fejérvárról.  (Béesi    titk.   It 
JA.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—     154     - 

és  szolgája  akar  maradni.  Ha  tán  arra  vár  ó  felsége,  hogy 
katonái  eloszoljanak  s  magára  maradván,  könnyen  kiker- 
gethetni véli  p]rdélyból:  arra  ugyan  hiába  vár;  tud  ó 
magára  gondot  viselni.  Havoí^elfoldén  is  mennyi  ideig  várta 
az  hjért  sefféhit,  s  húr  nem  jött,  mégis  elfoglalta  Erdélyt 
a  maya   erejéből    is.\) 

Husvét-szombatján  (április  1-én)  érkezett  vissza  az 
udvarból  Mihálcsa  bán  a  vajda  sürgető  leveleire.  Való- 
színűleg ő  hozta  a  febr.  11-én  Pilsenben  kelt  királyi 
diplomát,  melyben  Kudolf  császár-király  Mihályt  a  havaseli 
vajdaságban  megerősíti  s  azt  utódai  számára  is  biztosítja; 
azzal  a  kikötéssel,  hogy  minden  űj  vajda  hűségesküt  tegyen 
az  akkori  magyar  királynak.^)  De  mi  volt  mindez  a  vaj- 
dának;   ő   Erdélyre  szeretett   volna  ilyen  diplomát  nyerni. 

Az  egész  városban  elterjedt  a  híre,  hogy  Mihálcsa 
bán  nagyon  kedvezőtlen  választ  hozott,  mintha  a  király  a 
vajdát  erőszakkal  ki  akarná  verni  Erdélyből.  Mihály  vajdát 
végtelenül  bántotta,  hogy  a  királytól  még  jó  szót  is  alig 
nyer.  nem  hogy  kívánalmai  teljesítését  s  az  ígért  pénz- 
segélyt kapná.  Pedig  ő  azzal  hitegette  magát  és  kérkedett 
a  biztosok  előtt,  hogy  csak  hatod  részével,  mint  a  meny- 
nyibe a  magyarországi  sereg  föntartása  kerül  a  török 
ellen,  kiűzné  egész  Magyarországból  a  pogányt  s  meghódí- 
taná a  földet  Nándor  fej  érvártól  Drinápolyig,  Erdélytől 
a  Fehetetengerig,  aztán  elfoglalná  a  lengijeltöl  Moldová^, 
Podóliát,  Litvániát  s  megtenné  Miksa  föherczeget  lengyel 
királynak,  —  Nagy  sóhajtások  között  beszélte,  hogy  látja, 
ő  felsége  nem  akarja  az  ő  szolgálatát,  pedig  most  volna 
a  legjobb  idő  olyat  vinni  véghez,  a  mire  száz  év  alatt 
alig  nyílik  alkalom.  A  szerbek,  a  bolgárok  követei  nála 
vannak,  e  két  nép  kész  egy  szálig  felkelni  a  török  ellen, 
csak  vezérök  legyen.  Ezeket  ő,  nagy  fájdalmára,  csitítani 
s  nyugalomban  tartani  kénytelen,  pedig  ezekkel  egy  év 
alatt  képes  volna  annyit  tenni  a  török  ellen,  a  mennyit  ő 
felsége  hat  év  alatt,  hat  annyi  költséggel  sem  tehet.  Látja, 
hogy  utoljára   is  a    törökhöz    kell    állania.    Lám,  a    török 


^)  Ungnád  és  Székely  márcz.  31.  jelentése  a  királynak.  (U.  o.) 
*)  Rudolf  diplomája  M.   v.  számára,   Pilsen,  febr.    11.   eredetiben  megvan 
a   gróf  Telekiek  maros-vásárhelyi  levéltárában.    A    hatalmas    hártya-levél   függő 
pecsétje  hiányzik.  —  Bethlen  Farkas  is  közli  ez  oklevelet  id.  m.  IV.  k.  487.  1.  (Ld. 
Oklevéltár.) 


—     155     — 

szünet  nélkül  édesgeti  magához  —  s  így  folytatta  merész 
hazudozásait  —  nemcsak  Oláhország,  Erdély  és  Moldova 
háborítatlan  birtokát  ígéri,  de  azt  is,  hogy  az  összes  török 
seregek  fővezérévé  teszi ;  vagy  ha  ezt  el  nem  fogadná,  ha 
<?sak  a  császár-király  ellen  való  hadakozásra  vállalkozik 
is,  40 — 45,000  embert  adna  zászlója  alá.  még  pedig  ügy, 
hogy  a  mely  földet  paripája  patkója  érint,  az  az  övé  is 
maradna.  \) 

Pezz  levelére,  hogy  fiát  küldje  az  udvarba  neve- 
lésre, gúnyos  mosolylyal  csak  annyit  mondott,  hogy  ki 
maradna  akkor  Oláhországban?! 

A  vajda  annyira  fel  volt  indulva,  a  miért  a  király 
kívánalmait  nem  akarja  teljesíteni,  hogy  a  legrosszabbtól 
lehetett  tartani.  Fenyegetőzött,  hogy  a  magyarországi  része- 
ket 7iem  hagyhatja,  a  mi  eddig  Erdélyhez  tartozott,  annak 
ezután  is  oda  kell  tartoznia.  Belényesen  1500  tallér  ára 
rezet  vásároltatott,  s  hallván,  hogy  az  is  Erdélyhez  tatozott, 
mérgesen  a  szakáláha  harapott  s  kifakadt,  hogy  ő  kard- 
dal hőditá  meg  ez  országot,  azért,  a  mi  hozzá  tartozott, 
azt  követeli. 

A  biztosok  attól  féltek,  hogy  elkeseredése  s  Básta 
ellen  való  gyűlölete  arra  fogja  indítani,  hogy  a  Szilágy- 
ságba vagy  Nagy- Várad,  avagy  Huszt  alá  fogja  vezetni 
seregét.  S  ebben  az  esetben  kétségkívül  „hajba  kapott 
volna"  Bástával  s  a  kir.  seregekkel.  Nem  lesz  jó  vége 
—  írogatják  a  biztosok  —  íme,  mintha  a  fátum  is  ellene 
volna  az  osztrák  ház  erdélyi  uralmának,  akárhányszor 
Tnegkisérl  ették  a  mohácsi  vész  s  főkép  Buda  elvesztése  ót  a, 
hogy  Erdélyt  megszerezzék,  mindig  balul  ütött  ki. 

A  biztosok  attól  is  tartottak,  hogy  ókét  a  vajda 
csúfosan  kiűzi  Erdélyből.') 

A  borúra  egy  pillanatnyi  derű  következett.  Április 
4-én  este  futár  érkezett  Pilsenből.  Levelet  hozott  a  császár- 
királytól (márcz  20-áról  keltezve),  a  mely  biztatásokat  és 
ígéreteket  tartalmazott  Pezz  követsége  és  a  pénzsegély 
küldése   felől.   Ez   egy   pillanatra    felvillanyozta    a   vajdát. 


^)  A  kir.  biztosok  jelentése  ápril  3.,  5.  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Ohlevéltár. 
Kivonatok.) 

*)  Elszórva  a  jelentésekben  (pl.  ápril  3.,  22.),  így  a  biztosok  levelében 
Pezzhez  ápril  6.;  majd  Barvitiushoz  május  7.  Gyula-Fej  ér  vár,  (Bécsi  titk.  It. 
Ld.  OMevéltár.  Kivonatok.) 


—     156    — 

Rózsás  színt  öltött  előtte  a  jövendő,  lelkét  nagyralátó  tervek 
édes  ábrándjaiba  ringatta.  A  bojárokat  is  elkapta  az  öröm, 
a  királyi  biztatások  hatása  alatt  napok  múlva  is  „ettek, 
ittak,  muzsikáltatták  magokat."^) 

De  a  vajda  állhatatlan,  változékony  kedélyét  az  öröm 
sem  állotta  sok.iig.  Mint  az  áprilisi  idő,  gyorsan  válta- 
kozott nála  ború  és  derú.  Egyszer  szokatlan  víg  volt, 
máskor  egyre  sóhajtozott,  mintha  kínos  előérzet  bántanár 
a  kicsapongó  jó  kedv  s  a  sötét  borongás  ikertestvérek 
kedélyvil ágában.  Majd  magába  zárkózott,  majd  meg  szóra- 
kozás után  vágyó;  kereste  a  változatosságot  mindenben, 
gyönyörködölt  a  fényűzésben,  napjában  kétszer-háromszor  is 
váltogatta  aranynyal-ezüsttel  tődzött  skárlátselyem  mentéit.^) 
Emberei  csak  nézték,  hogy  mi  lelte. 

Legfőbb  óhajtása  ez  idő-tájt  az  volt,  hogy  csak  Pezz 
megjönne  már  a  pénzzel,  melyre  napról-napra  égetőbb 
szüksége  lőn.3)  De  Pezz  követsége  ólomlábon  járt.  Mihály 
vajda  pedig  már  attól  is  tartott,  hogy  zsoldosai  ellene 
támadnak.  Nem  ok  nélkül,  mert  a  ráczoknak  áprilisban 
már  hat-  a  kozákoknak  pedig  négyhavi  zsolddal  tarto- 
zott.^  S  valóban  április  13-án  és  ismételten  15-én  csak- 
ugyan lázadás  tört  ki  a  gyalogság  között  Fejérvárott,  a 
miért  a  lovasság  némi  csekély  zsoldot  kapott,  ők  pedig 
nem.  Megrohanták  a  piaczot,  az  élelmiszereket  erőszakosan 
elszedték,  betörtek  a  boltokba,  raboltak,  dúltak  szerte  a 
városon.  A  megrettent  vajda  s  bojárjai  némi  kevés  pénzzel, 
a  mennyi  épen  kéznél  volt,  kényszerültek  a  lázongókat 
lecsillapítani.  A  vajda  komolyan  aggódni  kezdett.  Arra  kérte 
a  biztosokat:  nem  vehetnének-e  fel  ő  felsége  nevében 
valakitől  kölcsönt,  a  melylyel  tomboló  seregét  kielégítse. 
Ungnád  és  Székely  mentegetőztek,  hogy  arra  nincsen 
felhatalmazásuk.^) 

Mindennek  daczára  a  moldovai  vállalattal  nem  akart 
felhagyni,  az  előkészületet  erélyesen  folytatta.  Nincs  pénze 
(ügymond)  s  még  sem  tesz  le  Moldováról,  ha  utolsó  ingét 
el  kellene  is  adnia. *^)   De  a  császár-király   irányában    egy 

*)  A  királyi  biztosok  jelentése  ápril  9.  (U.  o.) 

*)  Ungnád  és  Székely  Rudolfnak  ápril  20.  (U.  o.) 

^)  Mihály  vajda  levele  Pezzhez  ápr.  6.  (U.  o.) 

*)  A  biztosok  a  királynak  ápril  10.  (U.  o.) 

^)  A  kir.  biztosok  jelentése  april  14.,  15.,  16.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

**)  A    biztosok  a  királynak   ápr.    20.  M.    v.    mondja   „er   hab   gleiehwohl 


-     157     - 

pillanatra  egészen  megszelídült.  Április  9-én  kérte  a  királyt, 
küldené  hozzá  Péter  moldovai  vajdának  Innsbruckban 
tartózkodó  fiát  Istvánt;^)  ezt  akarta  moldovai  vajdává  tenni. 

Április  20-án  üjra  magához  hívatta  a  biztosokat  s 
szokatlan  tisztességgel  fogadta  őket,  ;i  min  ők  nem  tudtak 
eléggé  csodálkozni.  Soha  még  annyira  eléjök  nem  ment, 
soha  még  ügy  megindulva  nem  látták,  soha  oly  hevesen 
nem  beszélt  s  oly  erősen  nem  esküdözött  még  ő  felségének 
hűséget,  mint  most  —  írják  nagy  csodálkozva.  Igen,  mert 
szüksége  volt  reájok.  Villámhárítóul  akarta  őket  felhasz- 
nálni a  császár- király lyal  szemben.  Esküdözött,  hogy  ügy 
adjon  isten  neki  és  fiának  szerencsét,  s  üdvösséget,  mint 
ahogy  ő  igaz  szolgája  akar  maradni  ő  felségének ;  elméjé- 
ben egyre  azt  forgatja,  hogy  ő  felségének  télen-nyáron, 
éjjel-nappal,  szünet  nélkül  szolgálhasson.  Bárcsak  közelebb 
volna  ő  felsége,  hogy  elmehetne  hozzá  s  lábaihoz  borulva, 
csak  néhány  nagy  titkot  rejtő  szót  mondhatna  neki,  mind- 
járt megkönnyebbülne  szíve,  mert  ő  felsége  akkor  megis- 
merné őt  a  maga  valóságában,  meggyőződnék,  hogy  minő 
hű  szolgája  ő;  tudja,  hogy  azután  szeretné  s  megbecsülné.^) 

Ez  mind  csak  hízelkedés  s  jóhangülat  keltés,  captatio 
benevolentiae  akart  lenni.  A  vajda  —  a  ravaszság  nagy- 
mestere —  régóta  táplált,  de  a  király  által  ellenzett  tervét 
—  Moldova  meghódítását  —  olyan  álarcz  alatt,  oly  ürügy 
mellett  akarta  végrehajtani,  a  melylyel  a  király  előtt  igazol- 
hassa, sőt  szép  színben  tüntethesse  fel  magát.  Elhíresztel- 
tette,  hogy  Báthory  Zsigmond  nagy  sereggel  Moldovában 
van  Jeremiás  vajdánál  s  minden  perczben  várható  Erdélybe 
ütése;  sőt  egyszer  csak  szárnyra  kapott  az  álhír,  hogy 
tízezer  emberrel  be  is  csapott  már  a  Székelyföldre  s 
tizenhárom  falut  felégetett.^)  E  rémhírek  nyomása  alatt 
kérdezte  a  biztosokat:  mit  tegyen,  bevárja-e  összetett  kézzel 


nieht  geldt,  wöll  dennoch  fovt  und  sollt  er  das  hembet  am  leib  verkaiifen."  (Béesi 
titk.  és  a  hadi  It.  Ld.  Oklcvéltár.  Kivonatok.) 

*)  Mihály  vajda  levele  Eudolfhoz  ápr.  9.  (U.  o.) 

2)  Ungnád  és  Székely  Rudolfhoz  ápr.  20.  „Er  wünsehte,  dass  E.  M.  in 
der  nahendt  sein,  ii.  er  für  E.  M.  erseheinen  kiindt,  aiif  die  erdt  zu  E.  M.  füssen 
fallen,  n.  nur  etlieh  wenig  wort  E.  k.  M.  persönlieh  furbringen  ii.  in  höehster 
gehaimb  eröffnen  könnte,  so  wár  er  sehon  getröst,  ii.  er  v^eist,  so  denn  E.  M. 
wurden  ihn  erst  reeht  kennen,  u.  für  einen  dero  treyisten  diener  befinden,  lieben 
n.  haltén".  (Eredetije  a  bécsi  titk  Itb,,  másolatban  a  hadi  Itb.  Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 

3)  A  biztosok  a  királynak  ápril  19.  {Oklevéltár.  Kivonatok.) 


-     158     - 

a  közös  veszélyt  ?  A  biztosok  azt  felelték,  hogy  wkáhh  6 
előzze  mej)  BálJiovj/  Zúrjmondoi ,  mhifí^em,  az  Hmm  Erdéljjre ; 
csak  a  császár-királyt  tudósítsa  s  számlálja  elő  a  kényszerítő 
indokokat,  s  főképen,  hogy  a  császár-király  nevét  ne  emle- 
gesse ennél  a  vállalatnál. 0 

E  magában  véve  lényegtelen,  de  a  vajda  előtt  még 
is  jelentékeny  nyilatkozat  után  nyugodtan  gondolt  a  királyra, 
s  még  inkább  siettette  hadi  készületeit.  Seregét  minden- 
felől összevonta,  mustrákat  rendelt  el.  De  nem  feledkezett 
meg  régi  kipróbált  fogásairól  sem.  Nem  késett  Jeremiás 
vajdát  állandó  barátsága  felől  biztosítani,  hogy  jóhiszeműség- 
ben ringassa,  miként  Báthory  Endrével  tette  volt ;  sőt  hogy 
annál  inkább  elaltassa,  leánya  kezét  kérette  fia  Petraskó 
számára. 2)  Báthory  Zsigmondról  sem  feledkezett  meg.  Hozzá 
az  olasz  Muraldot  küldé  (a  kiről  az  a  hír  volt  elterjedve, 
mintha  előbb  Mária  Krisztierna  számára  általa  mérget  készít- 
tettek volna).  Megbízatása  hír  szerint  az  volt,  hogy  vagy 
eltegye  láb  alól  Zsigmondot  méreg  által,  vagy  ha  nem 
sikerűi  ígérjen  neki  ai-anyhegyeket,  hogy  a  vajda  kész 
számára  átengedni  Erdélyt,  csak  Brassót  és  Fogarast  tartja 
meg  maaának  s  ha  kívánja,  neki  adja  leánya  Florica 
kezét. ^)  Az  erdélyiek  egy  része  nem  tartotta  a  Zsigmond- 
dal való  kiegyezést  lehetetlennek,  Kornis  Gáspár  ki  is  fejezte 
aggályát:  ő  bizony,  ha  Báthory  Zsigmond  bejön,  bár  2500 
jobbágya  van  Erdélyben,  készebb  oda  hagyni  mindenét  s 
ha  csak  egy  kabátban  is,  menekül  Erdélyből.*) 

Mihály  vajda  1600.  április  24-én  kora  hajnalban  indult 
Fejérvárról  Fogaras  felé  a  moldovai  hadjáratra.  A  kir. 
biztosoknak  azt  sem  mondta,  hogy  befellegzett.  Mindössze 
annyit  üzent  nekik  két  nappal  előbb  Stoika  által,  hogy 
őket  Erdélyben  hagyja  logofetjével  Theodosiussal,  hogy 
távolléte  alatt  az  oláh  kanczellárral  együtt  igazgassák  az 
országot.  Hiába  tiltakoztak  a  biztosok,  hogy  a  király  parancsa 
az,  hogy  mindenüvé  kövessék ;  a  vajda  nem  tágított.  Hisz 
épen  ő  általuk  akarta  biztosítani  magát  aífelől,  hogy  távol- 


*)  Ungnád  és  Székely  Eudolfnak  ápril.  20.  (Id.  h. ) 

')  Siraigianus  története  203.  1.  —  Foglfeder  Szaniszló  levele  Mária  főherczeg- 
nohöz  Varsóból  1600.  márez.  31.  (Bécsi  titk.  It.  Hiing.) 

»)  Szamosközi  IV.  k.  116.  1.  Trausch  J.  id.  m.  154.  1.  márez.  26-án  ment 
Muraltus  Brassón  át  moldovai  követségébe. 

*)  A  kir.  biztosok  jelentése  ápril  21.  (Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—     159     — 

létében  az  erdélyiek  ellene  fel  ne  keljenek.  A  török  és 
tatár  követséget  maga  után  vitette,  de  a  biztosoknak  akarva 
nem-akarva  maradniok  kellett. 

A  csász.  és  kir.  biztosoknak  még  szomorúbbá  vált  a 
helyzetük,  mint  eddig  volt.  A  logofet  mint  valami  foglyo- 
kat, úgy  tartotta  őket.  Fejérvárról,  a  honnan  elkivánkoztak, 
Kolozsvárra  (a  hova  ők  Pezz  elibe  menni  szerettek  volna) 
nem  eresztette  őket.  Május  9-étől  Meggyesen  kellett  tartóz- 
kodniok,  a  hova  Mihály  vajda  a  moldvai  határról  (Bereczkről 
május  4-én)  Mihálcsa  bánt  távolléte  idejére  Erdély  kormány- 
zójául rendelte  s  őket  is  oda  vitette.  ^  Az  olasz  lapok  azt 
írták,  hogy  fogságba  vannak  vetve. 2)  Ha  nem  is  voltak 
épen  fogságban,  valóban  sok  keserű  panaszt  hallatnak 
ebből  az  időből  jelentéseikben  :  „cí^úfjdra  vannak  az  emherek- 
nek,  nevetségére  az  útczagTjer ekeknek,  még  az  élelmiszerek 
hevásárlásánál  h  kétszeres  áron  fizettetik  meg  őket.''  A  mel- 
lett életöket  is  féltették,  mert  a  Báthory-pártiaktól  minden- 
féle rémhíreket  hallottak,  hogy  mily  erős  sereggel  áll 
Zsigmond  a  határon.  „Ha  Báthory  győz  —  írják  —  készen 
van  számunkra  a  sír."^) 

A  vajda  Fogarasban  rövid  pihenőt  tartva,  levelet  ír 
(áprihs  27-én)  a  biztosoknak,  hogy  sürgessék  Pezz  bejö- 
vetelét a  pénzzel ;  ír  a  királynak,  Mátyás  főherczegnek  s 
Pezznek  magának  is  (április  28-án).  Tudatja  Moldvára 
indulását,  hogy  megelőzze  az  Erdélybe  ütni  készülő  Zsigmon- 
dot és  Jeremiást,  kik  —  úgymond  —  nagy  török  és  tatár 
sereggel  állanak  résen/) 

Nagy  ellenséges  seregekről,  fenyegető  veszedelemről 
írogatott,  pedig  jól  tudta,  hogy  Moldvában  még  minden 
csendes;  kémei  meghozták,  hogy  sem  Zsigmondnak,  sem 
Jeremiásnak  serege  nincs.  Hiszen  egész  hadi  taktikáját 
Moldovával  szemben  épen  a  váratlan  meglepetésre  építette, 


^)  Mihály  vajda  levele  a  biztosokhoz,  Bereczk  máj.  4.,  6.,  Kézdi-Vásárhely 
máj.  7.  (U.  ott.) 

^)  A  lengyel  király  írja  Mária  főhgnőnek  „Jaschof  20.  Maii  1600".  (Bécsi 
titk.  It.  Hung.i 

^)  A  kir.  hiztosoTz  jelentései  Gryula-Fejérvárról,  ápril  23.,  24.,  25.,  26., 
30.,  május  1.,  2.,  3.  Ugyancsak  Ungnád  Barvitiusnak  május  2.  (Bécsi  titk.  It. 
Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  M.  V.  levelei :  a  biztosoknak  ápr.  27.  (Bécsi  titk.  It.  és  hadi  It.  registra- 
tura);  Mátyásnak  ápr.  28.  (titk.  It.  Varia  Turciea  o.);  Pezznek  ápr.  28.  (hadi 
It.  5í.);  a  biztosok  Pezznek  május  3.  (U.  o.) 


-     160     - 

bár  jókora  számú  hadsereggel  rendelkezett,  i)  a  melyben 
nem  hiányzott  a  harczi  kedv,  a  biztosra  vett  győzelem 
lolkesítóse.  Elemökben  találták  zsoldosai  magokat,  örültek, 
hogy  újra  csatazaj  váltja  fel  az  egyhangúvá  vált  tivor- 
nyákat. A  moldvai  nép  között  a  mellett  kedvező  fogad- 
tatásra számított,  mert  Jeremiás  nagyon  zsarolta  őket. 

A  sereg  vezérletét  Székely  Mózesre  bízta,  az  elő- 
dandárt  Barcsai  András  vezette.  A  vajda  és  fia  külön 
mentek.  Kézdi-Vásárhelyen  át  az  Ojtozi-szoroson  keresztül 
vonult  a  sereg  Moldovába  s  midőn  máj.  4-én  átlépték  a 
határt,  a  vajda  maga  Bereczkből  Brassóba  tért  vissza, 
fiát  küldvén  a  sereggel. 

Néhány  nap  múlva  azonban  rósz  hírek  érkeztek  Moldo- 
vából.  Némelyek  szerint  összeesküvést  fedeztek  fel  a  vajda 
ellen  az  erdélyi  főurak  közölt  Báthory  Zsigmond  érdeké- 
ben ;  minek  hallatára  ,,a  vojdáf  elfoata  a  düh  s  rémiiően 
lomholt,  dúlt-fidt  mérgében'"?)  —  Mások  szerint  Székely 
Mózes  a  fővezér  maga  siettette  személyes  bemenetelét,  mert 
a  magyarok,  székelyek  és  oláhok  között  czivódás  támadt 
s  a  sereg  dúlásnak,  rablásnak  adta  magát,  úgy  hogy  meg- 
fékezésükre személyes  jelenléte  volt  szükséges.  Tény  az, 
hogy  Mihály  rögtön  Moldovába  sietett.  Később  az  a  hír 
terjedt  el  Erdélyben,  hogy  Tatros  városában,  a  város  fel- 
dúlása  közben,  a  székelyek  és  az  oláh  hajdúk  között  véres 
verekedés  tört  ki,  a  mi  olyan  mérvet  öltött,  hogy  a  hajdúk 
közúl  kevesen  maradtak  életben.^) 

Moldovát  jóformán  kardcsapás  nélkül  foglalták  el. 
Báthory  Zsigmond  igaz,  hogy  Moldovában  tartózkodott 
akkor  —  a  régi  Moldova  fővárosában  Szucsaván ;  de  nem 
komoly  hadi  készületekkel,  hanem  könnyelmű  gondüzésben 


^)  Serege  létszámára  biztos  adatunk  nincs.  A  hír  szerfelett  nagyította.  Május 
1-én  M.  V.  Pogarasból  jövő  futárja  Székely  János  a  köv.  számlálja  elő  a  biztosok- 
nak :  88,000  lövész,  8000  kozák,  4000  ráez  lovas,  6000  erdélyi  lovas,  Bába  Nóvák 
4000  lovasa,  40,000  (!)  székelv,  Kornis  G.  és  Tahy  István  1000  kopjással.  Május 
2-án  azt  hozták,  hogy  M.  v.  es  fia  108,000  emberrel  rendelkeznek;  B.  Zsigmond 
pedig  mindössze  lá.OOO-el.  Mihálcsa  bán  meg  már  150,000-re  mondta  ura  sere- 
gét, máj.  r2-én  a  biztosoknak.  A  gyula-fejérvári  báthorysták  szerint  Moldvában 
készen  állott:  28,000  lovas,  28,000  gyalog,  20,000  magyar,  lengyel  és  moldvai 
kopjás.  (A  biztosok  jelentéseiben,  u.  o.) 

^)  A  commissariusok  a  császárnak,  Meggyes,  máj.  12.  Darai  J.  Brassóból 
jövet  mondja,  szörnyű  volt  látni,  hogy  a  „conjuration  ii.  eonspiration"  hírére 
,,ivie  cler  mann  (t.  i.  Mihály  vajda)  geiviet,  getoht''  { Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  A  biztosok  jelentése.  Kolozsvár,  máj.  18.  (Bécsi  hadi  It.  registratura  54. 
8z.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


161 


töltötte  napjait ;  kedvtelve  váltogatta  fényes  öltözeteit,  borba 
fojtogatta  búját,  baját,  s  muzsikáltatgatta  magát  kedvire/) 
Jeremiás  pedig,  a  moldovai  vajda  épen  lakadalmon  mula- 
tott Tatroson,  SiZ  erdélyi  havasok  aljában,  a  mint  a  támadás 
hírét  vette.  Egy  pár  kozák  volt  mellette;  de  azok  is  alig 
próbálták  meg  az  ellenállást,  mindjárt  megfutottak  s  meg 
sem  álltak  Szucsaváig.  Itt  aztán  csatát  fogadott  el  Jeremiás, 
de  katonái  jókora  része  (5000  oláh)  cserben  hagyta,  süve- 
geiket a  levegőbe  feldobálva  (így  írják)  s  lándsára  szúrva 
kérték  a  pardont  s  átallották.  Jeremiás  tovább  menekült, 
a  Noszter  (Dniester)  folyó  mellé,  a  lengyel  határra,  az 
erős  Hocim  várába,  hova  300  lengyel  s  300  moldovaival 
vette  be  magát.  Útközben  maga  után  mindent  elpusztított, 
a  kutakat  betemette.  Annyit  sikerúlt  ezzel  elérnie,  hogy 
Mihály  vajda  serege  nagy  szükséget  szenvedett,  a  katonák 
faleveleket  rágtak  az  éhség  miatt.  Brassóból  kellett  élelmet 
szállítani  után  ok.  De  azért  az  ország  hódoltatása  rohamosan 
haladt  elő.  Május  16-án  már  Szucsava  vára  is  kezében 
volt.  Itt  hirtelen  tábori  országgijűlést  tartott  s  vagy  tíz 
erdélyi  főúr  által  adót  szavaztatott  meg  Erdélyre,  3  frtot 
kapu-szám  szerint.''*) 

Mihály  vajda  nem  akart  addig  nyugodni,  míg  az 
ellenség  egészen  meg  nincs  törve.  —  Gyorsan  követte 
Jeremiást  Hocim  alá.  A  moldovai  vajda  itt  is  megkisórlette 
a  nyilt  csatában  való  mérkőzést,  de  ismét  hiába,  mert 
megveretett  és  seregének  egy  része  a  várba,  más  a  folyón 
át  lengyel  területre  menekült;  sokan  a  csatatéren  s  a 
Neszter  folyóba  vesztek.  Erre  Mihály  vajda  a  várost  fel- 
égette ;  de  a  vár  ostromával  sehogy  sem  boldogult.  Mihály 
vajda  seregéből  egyes  csapatok  átmenvén  a  Neszteren  beütöt- 
tek lengyel  területre  is :  a  határszéli  Pokuciában  és  Podolia 
s  Eussia  tartomány  szélein  égettek,  raboltak,  a  mivel 
még  inkább  maga  ellen  zúdította  a  vajda  a  lengyeleket.^) 

Hocim    várát    eleinte    ostrommal,    majd   alkudozással 


V  Barilovich  Ferencz,  Székely  Mihály  Moldovába  küldött  emberének  rela- 
tiója  szerint  (Kolozsvár  1600.  jun.  12.)  a  szuesavai  lengyel  katonák  „juramento 
eonfirmanmt,  Sigismundum  per  médium  annum  in  Zuchawa  fuisse,  quotidie 
splendide  indutus,  vino  et  miisiea  deleetabatur".  (Bécsi  hadi  It.  registratura  54.  sz.) 

^)  Reinholdi  Heidensteinii :  Lihri  Rerum  Poloniearum  ab  exeessu  Sigismimdi 
Augusti  XII.  könyv  351.  1.  —  A  kir.  biztosok  jelentése,  máj.  24.  Kolozsvár.  (Bécsi 
hadi  It.  Oklevéltár.  Kivonatok.)  — 

')  Heidenstein  id.  m.  352.  1.    , 

Szádeczky:  Erdély  éo  Mihály  vajda.  11 


-     162    - 

akarta  kézre  keríteni.  —  A  mint  az  ostrom  sikertelenségét 
látta,  felszólította  a  moldovánokat,  hogy  adják  fel  a  várat 
szabad  elmenetel  biztosítása  mellett;  de  azok  bízván  a  vár 
erős  falaiban  s  még  inkább  a  hadra  készülődő  lengyel 
seregben,  még  csak  válaszra  sem  méltatták.  Mihály  vajda 
azután,  nem  akarván  személyesen  sok  időt  elvesztegetni 
a  vár  alatt,  oláh  kapitányaira  bízta  annak  rendszeres 
ostromát  s  ő  maga  Szucsavára  tért  vissza.  Itt  a  vár  porko- 
lábjául kinevezte  Kapturji  Jánost,  kivel  május  29-én  letétette 
a  hűségesküt,  a  mely  írásban  is  reánk  maradt.^)  Innen 
Jászvásárra  (Jassy-ba)  ment,  s  június  végéig  ott  mulatott. 

Erdélyben  azalatt  nagy  érdeklődéssel  lestek  és  várták 
a  moldovai  harcztérröl  érkező  híreket.  Mihály  vajda  még 
Hocim  ostroma  előtt  írt  Szucsavából  (május  16-án)  Erdélybe 
a  városoknak  (Kolozsvárnak,  Szebennek  stb.),  hogy  győzött, 
tehát  „vígan  és  örömmel  legyenek."  Irt  a  biztosoknak  is. 
Majd  Hocim  alól  újra  értesíti  őket  a  diadalról  s  kéri 
közbenjárásukat,  hogy  Miksa  főherczeg  a  sziléziai  határ 
felől  haddal  tűntetne  a  lengyelek  ellen,  hogy  ez  által 
visszatartsa  őket  a  támadástól;  kéri  továbbá  őket,  sürget- 
nék Pezz  jövetelét.  Május  24-én  írt  Rudolfnak, 2)  ügy 
szintén  a  lengyel  királynak  is. 

Ez  utóbbi  levelében  egészen  előttünk  áll  Mihály  vajda 
ügy,  a  mint  őt  erdélyi  szerepléséből  megismertük.  Az 
által  akarja  kimenteni  magát,  hogy  Jeremicás'  ellen  a  leg- 
képtelenebb, kigondolt  vádakat  sorolja  elő;  többek  közt, 
hogy  méregke verőket  és  orgyilkosokat  küldött  hozzá,  hogy 
őt  eltegyék  láb  alól,  csakhogy  testvérét  Simont  az  oláh 
vajdaságba  ültethesse.  ígéri,  hogy  a  moldvai  vajdák 
Lengyelország  irányában  tartozó  minden  kötelezettségének 
eleget  tesz ;  megtámadja  a  király  előtt  mindenható  minisz- 
terét (főhetmanját  és  kanczellárját)  Zamojskit  is  és  óvja 
tőle.  Csakhogy  Zamojski  sokkal  erősebben  állt  ura-királya 


*)  Kaptury  János  esküje  máj.  29.  Szuehaváról.  „Én  K.  J.  Sz.  várának 
])orkolábja  esküszöm  .  .  .  hogy  én,  az  én  kegyelmes  uramnak,  Erdélynek.  Havaselföl- 
dének  és  Moldva  országának  fejedelmének  és  urának  M.  v.-nak  ű  ngának  igaz  és 
hív  leszek,  és  az  ű  nga  fiának  Péter  vajdának  ű  ngának  azonképen  igaz  és  hív 
leszek"  stb.  fBéesi  hadi  It.  —  OJdevéltár.) 

*)  Mihály  vajda  levelei  a  biztosoknak  május.  16.  (Szuesava),  május  20. 
(Hofim) ;  Kolozsvárnak  máj.  16.,  20. :  Pezznek  máj.  23.  (újra  Szuesava).  Csáki  István 
Napráginak  máj.  27.  (Szuesava).  Mindannyi  a  bécsi  hadi  It.  registraturájában 
54.  sz.  a.)  A  királynak  írott  közölve  Szilágyi:  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  517.  1.,  a 
többiek  részben  Hu/rmuzaki  IV.  k,,  részben  az  Oklevéltárban,  Kivonatok. 


-    163    - 

kegyeiben,  s  Lengyelország  kormánya  élén,  hogysem 
Mihály  vajda  vádaskodása  legkevósbbó  is  árthatott  volna 
neki.  A  személyes  támadás  csakis  magának  a  vajdának 
válhatott  ártalmára,  mert  Zamojskit  annál  inkább  tettre  és 
sietésre  s  bosszúra  sarkalta  általa.^) 

Mihály  vajda  június  elsején  új  tartománya  székváro- 
sába, Jászvásárra  ment.  Oda  gyűjtötte  az  ország  előke- 
lőit, húségre  eskette  őket  s  szemlét  tartott  a  moldovai 
katonaság  felett.  Bába  Nóvák  csapatait  szerteküldötte  az 
országba,  hogy  hódoltassa  a  népet  s  eskettesse  húségre, 
az  ellenszegülőket  túzzel- vassal  irtsa,  pusztítsa.  Június  2-án 
általános  kihallgatást  tartott.  A  számosan  jelentkezők  között 
először  a  török  követekkel  beszélgetett,  nagyon  nyájasan, 
mosolygó  ajakkal ;  azután  jött  a  moldovai  bojárokra  a  sor.^) 
Azonban  Moldova  közigazgatásának  rendezése  között  sem 
feledkezett  meg  a  Szathmárt  késedelmező  Pezz  siettetéséről. 
Június  2-án  arról  intézkedik,  hogy  Mihálcsa  bán  menjen 
kívánatára  eléje  a  most  már  Kolozsvárott  időző  két  kir. 
biztossal  egyetemben.  Kéri  Pezzt  arra  is,  eszközölné  ki, 
hogy  Básta  hadakat  küldjön  a  lengyel  határra  túntetés 
végett.  Június  17-én  Alárdi  Ferencz  tanácsosát  és  Barcsai 
András  (lugosi)  „bán" -ját  indítja  Pezz  elé. ^) 

Moldovát  pedig  immár  magáénak  tekintvén  a  vajda, 
meg  akarta  kímélni  a  pusztítástól ;  betiltotta  katonáinak  a 
sarczolást  s  a  kihágókat  keményen  büntette.  De  nem 
egyenlő  mértékkel  osztott  igazságot  katonái  között;  a 
magyarok  iránt  kegyetlenkedni  kezdett,  rendre  ölette  őket, 
míg  az  oláhok  ugyanazon  vétekért  mindössze  botütésseJ 
búnhődtek.*)  Főkép  egy  eset  keserítette  el  a  magyarokat. 
Sennyei  Pongrácz  és  Sibrik  György  szolgái  takarmány- 
harácsoláson  kapattak  s  elfogattak.  A  magyar  katonák 
közbeléptek  szabadon-bocsáttatásukért,  mert  vitéz  embe- 
reknek ismerték  őket.  Tisztjeik  a  vajdához  mentek  s  az 
egész  magyar  sereg  nevében  kegyelmet  kértek  számukra. 
De  a  vajda  hajthatatlan  maradt  s  a  tisztek  eltávozása  után 


1)  Teutschlánder  id.  m.  170.  1. 

2)  Barilovieli  F.  relatioja  1600.  jiin.  12.  (Bécsi  hadi  It.) 

^)  Mihály  vajda  levelei  Jászvásárról  a  biztosolínak :  jiin.  2.  17.,  24.,  Pezz- 
nek  jun.  2.,  5.,  17.  (titlv.  It.  Varia  Tnreiea);  Mihálcsa  bánnak  jim.  15.  Í7.  (A 
bécsi  hadi  It.  registraturájában,  39.  sz.  Ld.  Hurmuzaki  IV.  k.  1.) 

*)  Simigianns  id.  m.  205.  1. 

11* 


-    164    — 

rögtön  lefejeztette  mind  a  hét  elfogottat/)  Ez  az  eset 
elkeseredést  szült  a  magyar  táborban  s  a  régi  gyűlöletet 
új  életre  keltette.  Midőn  aztán  azt  hallották,  hogy  Báthory 
Zsigmond  immár  a  határhoz  közel  táborozik  Zamojski  sere- 
gével. Székely  Mózes  és  Csáky  István  tanácsából  követeket 
küldöttek  hozzá  s  előadták  szomorú  sorsukat,  kérvén  őt, 
hogy  siessen  felszabadításukra.  Zsigmond  bíztatta  őket  s 
Zamojski  is  megígérte  Zsigmondnak  támogatását.^) 

Mihály  jól  látta  még  Moldovában,  hogy  most  a  len- 
gyellel fog  meggyúlni  a  baja,  s  szerette  volna  valamiképen 
elejét  venni.  Eadolfra  s  Miksára  gondolt,  hogy  tán  képes 
lesz  általuk  eltávolíttatni  a  veszélyt,  azért  is  siettette  visz- 
szatérését  Erdélybe.  Moldovát  bojárjai  katonai  parancs- 
noksága alá  rendelte,  ott  hagyván  Székely  Mózest  is  kato- 
nasággal. Ö  maga  június  végén  visszatért  az  Ojtozi-szoro- 
son  át  Erdélybe.  Jun  21 — jul.  l-ig  Brassóban  mulatott,  s 
innen  Gyula-Fejérvárra  sietett,  hogy  oda  második  győzelmi 
bevonulását  tartsa.^) 


»)  Bethlen  Farkas  id.  m.  IV.  k.  501.  1. 

2)  Simigianus  id.  m.  206.  1. ;  Bethlen  F.  id.  m.  IV.  502—503.  1. 
^)  Trausch  id.   m.    157.  és    Czauck   Simon:  Ephemeris  Libellus-a  szerint 
(Trausehenfels  D.  Fundgruben  119.  I.)  jun.  27-én  ment  Brassóba. 


XIII. 

Mihály  vajda  Moldova  elfoglalása  után,  hatalma  tetőfoTcán.  —  További 
A  Tcir.  biztosokkal  való  szégyenletes  bánásmód.  —  Az  új  csász.  és  kir.  biztos 
dr.  Pezz  Bertalan  bejövetele.  —  A  július  20—iki  országgyűlés.  —  Mihály  vajda 
merész  kivánalmai.  —  A  király  válasza  azokra.  —  Mihály  vajda  fegyverkezik.  — 
A  lengyelek  táborba  szállása.  —  Bánffi-hunyadi  és  fejérvári  katonai  vérengzé- 
sek. —  Mihály  vajda  kozák  és  magyar  hadi  népe  szökései.  —  Az  erdélyi 
nemesség  kiirtását  tervezi.  —  Bástától  segítséget  sürget. 

Moldova  elfoglalása  után  Mihály  vajda  hatalmának 
tetőpontján  állott ;  de  csak  egy  pillanatra,  hogy  —  mint  a 
feldobott  kő,  midőn  eléri  a  legmagasabb  pontot  —  annál 
rohamosabban  zuhanjon  alá. 

Birtokában  volt  Erdély,  Havaselföld  és  Moldova  — 
egy  kézben  a  három  ország,  melyekből  egy  keleti  biro- 
dalmat alkotni  a  Báthoryak  hagyományos  politikájának 
tartották. 

Mihály  vajda  előtt  is  ilyes  valami  czél  lebegett;  de 
azt,  hogy  most,  midőn  azt  elérte,  megállapodásra  s  szer- 
vezésükre gondolt  volna,  nem  látjuk  tetteiből. 

De  azt  még  kevésbbé  látjuk,  a  mit  Balcescu  az  oláh 
történetíró  modern  szemüvegén  keresztül  látott,  hogy  őt 
nemzetiségi  eszme  vezérelte  volna  s  hogy  végczélúl  az  oláh 
nemzet  nagygyá  tétele  lebegett  szeme  előtt. 

Mihály  vajdát  sarkalta  nyugtalan  tettvágya,  ösztönözte 
tetterejébe  vetett  erős  bizodalma;  nem  akarjuk  tagadni, 
hogy  határozott  czélok  után  indult,  de  e  czélokat  időről- 
időre  tűzte  maga  elé.  Iránytűje  önnön  hatalmának  az  eme- 
lése volt.  A  császár-király  és  a  török  szultán  birodalma 
között  önálló  uralmat  akart  alkotni  magának;  azt  hitte, 
hogy  vakmerőségével  s  két-élú  ravasz  politikájával  — 
melylyel  mind  a  császár-királyt,  mind  a  szultánt  hűség- 
ígéretekkel hitegette  —  megtarthatja  azt  minden  belső 
kapocs  nélkül  is.  De  e  kényszer-államalkotás  magában 
horda  kezdettől  fogva  a  felbomlás  csiráját.  A   vajda   csak 


-     166    - 

rombolni  és  hócUtam  tudott,  de  alkotni  és  megtartani  nem. 
Nem  volt  államszervező  tehetsége,  eléggé  kimutatta.  Serege 
élén.  mint  hadvezér  érezte  elemében  magát.  Mintegy  vak 
ösztönként  működött  benne  a  nagyravágijás,  a  mely  nyu- 
godni nem  engedé,  azt  súgva  folytonosan :  tovább,  tovább. 
Munkált  azon,  hogy  Lengyelország  megengesztelődjék 
s  ne  indítson  ellene  hadat,  de  gondolt  az  ellenkezőre  is  s 
azt  hitte,  még  javára  fordíthatja.  Elképzelte,  a  mint  a 
lengyeleken  diadalmaskodni  fogott  hadával  benyomul  Len- 
gyelországba, szövetkezve  egyfelől  a  lengyel  elégedetlenekkel 
és  a  muszkákkal,  kiket  a  görög-keleti  vallás  terjesztése 
színe  alatt  csalogatott  szövetségébe;  támogatva  másfelől  a 
lengyel  koronával  biztatgatott  Miksa  főherczegtől.'  Lengyel 
király  akarok  lenni  —  írta  volt  Hassán  bégnek  —  Erdélyt 
fiamra  hagyom,  Oláhországban  és  Moldovában  pedig,  mely 
utóbbit  Jeremiástól  s  a  ^^semmirekellő  e6"-től  Zsigmondtól 
elfoglaltam,  hadd  kormányozzanak  beglerbégek.^)  A  csá- 
szár-királynak pedig  azt  üzente  Moldova  elfoglalása  után, 
hogy  csak  százezer  forintot  küldött  volna  neki,  azóta 
Krakóba  ülne  s  ha  csak  egy  czigány-rajkót  küldött  volna  is 
oda,  Lengyelországot  ő  felsége  kezéhez  adta  volna,^) 

Ilyen  ködfátyolkép  gyanánt  előtte  lebegett  az  is,  hogy 
ha  a  király lyal  szakítani  kénytelen,  Magyarországba  vezérli 
seregét.  Nem  lehetetlen,  hogy  komolyan  vette  Eácz  György 
képtelen  beszédét  s  elhitte,  hogy  Magyarországon  még 
akadnának,  kik  őt  magyar  király lyá  óhajtanák.  Hogy  6 
nem  nyugodott  volna,  ha  az  események  fordulata  nem 
kényszerítette  volna  csakhamar  saját  védelmére  kivonnia 
kardját,  több  jelből  lehet  következtetnünk.  Nyíltan  mon- 
dogatta katonáinak,  várjatok  csak  vitézeim,  nem  sokára 
aranyban  és  drágakövekben  s  mindennemű  gazdagságban 
bővelkedő  országba  vezetlek  én  titeket. 3)  Mihálcsa  bán  i& 
feltűnő  nyíltsággal  beszélt  Szathmáron  (a  király  egyik  híve, 
Eadibrád  Alajos  előtt),  hogy  ha  a  császár  a  vajda,  kívánalmait 


*)  Mihály  vajda  levele  „ad  Hassan  begum  sendziaciitn  Teehinensem  d.  n, 
( 1600.  szept.  előtt)  Nebuló  iste  canis  Sigisnmndus  deseruit  servitia  ser.  eaesaris 
(se.  sultani)  .  .  .  Animits  inihi  est,  ut  rex  in  Polonia  sim.  ete.  ete."  (Bécsi  titk. 
it.  Poloniea  o.  —  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  Barilovich  relatioja  a  biztosoknak  Mihály  vajda  udvarából  visszatérte- 
kor, Szathmár,  1600.  aug.  6.  (Bécsi  hadi  It.  62.  sz.  —  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  Simigianus  id.  m.  228.  1. 


—    167    - 

nem  ieljesiti,  meglátják,  mire  jut  Kassa,  Bécs  és  Prága.^) 
Mindezek  és  sok  más  nem  békés  szándéknak  voltak 
előjelei. 

De  a  vajda  a  királyijai  való  egyezkedés  fonalát  is 
sietett  felvenni.  Moldovából  épen  azért  sietett  vissza 
Erdélybe,  hogy  Pezzet  fogadhassa.  Azonban  Pezz  követ- 
sége sem  járt  sas-szárnyakon.  Aprihs  4-én  érkezett  az 
udvarból  Bécsbe,  április  28-án  Kassára,  július  6-át  írták, 
midón  Szathmárról  kiindult  s  július  12-ét,  midőn  Gyula- 
Fej  érvárra  bevonult.^)  A  logofetnek  igaza  lett,  midőn  azt 
mondotta  a  biztosoknak:  fejét  teszi  rá,  hogy  Pezz  addig 
be  nem  jön,  míg  a  moldvai  hadjárat  eredménye  ismeretes 
nem  lesz,  épen  úgy  mint  Básta,  ki  Erdély  meghódítása 
után  szintén  a  kész  prédára  jött.^) 

Pezzre  nézve  nem  lehetett  nagyon  csalogató  az  a  sok 
szép  hír,  mely  a  biztos-társaival  való  bánásmódról  hozzá- 
jutott. Ungnád  és  Székely  május  9 — 15-ig  Meggyesen 
voltak,  csaknem  formális  fogságban ;  ők  Kolozsvárra  óhaj- 
tottak menni,  de  a  logofet  nem  engedte,  mert  —  úgy- 
mond —  nem  eresztenék  be  őket  a  városba;  Mihálcsa 
bánnál  (kit  a  vajda  helytartójául  küldött)  kellett  orvoslatot 
keresniök,  hogy  május  15-én  Kolozsvárra  menniök  meg- 
engedtessék. Itt  kezdődött  még  a  valódi  fogság.  A  logofet 
azon  hírre,  mintha  titkon  szökni  akarnának  Erdélyből, 
május  28-án  megtiltotta  nekik  a  város  kapuján  való  kime- 
netelt. Nagy  elkeseredve  írnak  a  királynak,  Mihály  vajdá- 
nak, Mihálcsa  bánnak,  Pezznek,  hogy  íme  még  egy  kertbe 
sem  szabad  kimenniök  a  városon  kívúl ;  protestálnak  a 
rajtok,  mint  követeken  elkövetett  sérelem  — •  a  ,,népjog^^ 
ilyetén  megsértése  ellen.  Ungnád  kifakad,  hogy  a  portán  hat 
évig  tartó  követsége  alatt  szebb  bánásmódban  részesült, 
mint  ez  országban,  melyet  a  vajda  ő  felsége  országának 
nevez.  A  logofet  később  nagy  kegyesen  oda  módosította 
tilalmát,  hogy  kimehetnek  a  városból,  csak  vigyenek  mindig 
magokkal  hat-hót  polgári  egyént.   Mihálcsa   bán,    a   vajda 


^)  Ungnád  és  Székely  jelentése  Szathmárról  jul.  6.  „  .  .  .  .  werde  man 
wohl  selien,  wohin  Oasehau,  Wien  u.  Prag  khumben  wirt."  (Bécsi  titk.  It.) 

^)  Fezz  levelei:  Rudolfnak  ápr.  7.  (Bécs),  ápr.  30.,  május  3.  (Kassa), 
május  11.  (Kis-Várda) ;  Mihálcsa  bánnak  május  31.  (Szathmár).  Mátyás  főher- 
ezegnek  július  2.  (Szathmár);  Ungnádnak  jul.  12.  (Gy.-Fejérvár).  (Mindannyi  a 
béesi  hadi  és  titk.  Itárakban.  —  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  A  kir.  biztosok  jelentése  május  3.  Gry. -Fejérvárról.  (U.  ott.) 


-     168    — 

Jieh/laríója  és  lanácm'-^,  azt  az  elégtételt  adja  (Meggyes- 
ről május  26-ról  írott  levelében),  hogy  ne  vegyék  annyira 
zokon  a  logofettől  ezt  az  ő  nyerseségét,  mert  ö  országok- 
ban nem  járt,  császárok,  fejedelmek  udvarában  nem  for- 
golódott, s  minden  tekintetben  nagy  „bufalo"  (bivaly). 
Mihály  vajda  Jászvásárról  írva,  június  24-én,  elégtételt 
ígér  a  méltatlan  bánásmódért,  mentegetőzik,  hogy  nem 
tudtával  történt/) 

Pezz  jövetelét  bizonyára  az  ilyen  kellemes  hírek  nem 
nagyon  siettették.  Hiába  pattogtatta  Mihálcsa  bán  a  szel- 
lemeskedő parabolákat :  az  utast  addig  kell  felvenni,  míg 
gyalog  megy,  mert  ha  egyszer  lóra  kapott,  nincs  szüksége  többé 
arra.  Hiába  bizonyozott,  hogy  a  vajdának  csak  öt-hatszáz- 
ezer frtnyi  segélyt  küldött  volna  a  császár,  azóta  már 
Konstantinápolyt  is  elfoglalta  volna  neki ;  ha  nem  hiszik 
—  erősítgette  —  próbálják  meg,  őt  tartsák  addig  zálogban 
s  ha  nem  ügy  lesz,  nem  bánja,  hadd  veszszen  gonoszul.^) 

Pezz  nyugodtan  várta  a  dolgok  folyását,  a  moldvai  had- 
járat befejezését.  Pénz  sem  volt  kéznél,  kölcsönre  alkudo- 
zott Melith  Pállal,  Eákóczi  Zsigmonddal,  Dobóval.  Időt 
akarván  nyerni,  azt  kívánta,  hogy  küldené  a  vajda  embereit 
hozzá  Szathmárra  kívánalmaival.  Azon  közben  tudósítgatta 
a  királyt  a  roppant  inség  és  drágaság  felől,  mely  Felső- 
Magyarországot  nyomorgatja.  Jajgatás  és  kétségbeesés 
minden  felé,  az  éhhalál  árnya  már-már  kísért,  a  drágaság 
óriási,  a  nagy  urak  tárházaiban  összehalmozott  élelem 
csak  növeli  a  szegénység  szükségét.  A  szegénység  elhagyja 
házait  s  koldulva  bolyong  szerteszét.  Ö  is  alig  talál  útköz- 
ben annyit,  a  mivel  40  személyből  álló  kísérete  megélhet. 
Isten  segélyével  eleget  utaztam  —  írja  —  de  ilyen  nyomort 
még  a  legszegényebb  török  alattvalók  között,  Szerbiában, 
Bulgáriában  sem  tapasztaltam,  pedig  ott  szoktak  legrosz- 
szabbúl  állani  a  viszonyok.  Sírva,  rimánkodva  panaszkodik  s 
esdekel  a  nép,  hogy  járjak  közbe  segítségért  felségednél.^) 

*)  A  commissariusok  levelei:  a  királynak:  máj.  3.,  5.,  8.,  9.,  12.,  18., 
24.,  31.:  a  vajdának:  máj.  29.,  jiin.  7.,  22.,  27.;  Mihálcsa  bánnak:  máj.  21., 
25,  29.,  jun.  6.;  a  logofetnek:  máj.  23.,  28.  —  M.  v.  n  commissariusoknak : 
jun.  24.;  Mihálcsa  bánnak:  jun.  15.  és  d.  n.  —  Mihálcsa  bán  a  kir.  biztosoknak: 
máj.  24.,  26.,  28.,  jun.  6.  10.  (mind  Meggyesről).  (Bécsi  hadi  és  titk.  Itárak.  Ld. 
OJdevéltár.  Kivonatok.) 

2)  „Relatio  a  Barilovieh  29.  Maii  1600.  faeta".  (Béesi  hadi  It.  registratura 
54.  8z.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  Pezz  levele  a  királyhoz,  Kassa  ápril  30.  A  lakosság  nagy  része  „die 


-    169    - 

Mihály  vajda  bár  nem  örömest  tette,  de  meg  kellett 
tennie,  hogy  a  csász.  és  kir.  főbiztos  Pezz  Bertalan 
elibe  Szathmárra  kiküldje  az  erdélyi  biztosokat  és  saját 
követeit.  Amazokat  azért  kivánta,  hogy  Erdélybe  menetele 
előtt  informáltassa  magát  az  ottani  állapotokról;  ezeket, 
hogy  Mihály  vajda  kívánalmait  megismerje. 

Ungnád  és  Székely  Mihály  július  3-án  érkeztek  Szath- 
márra —  másnap  pedig  a  vajda  követei:  Mihálcsa  bán. 
Alárdi  Ferencz  és  Barcsai  András.  —  A  biztosok  és  a 
két  magyar  követ  sietett  felvilágosítani  Pezzet,  hogy  arról 
szó  sem  lehet,  hogy  a  vajda  Erdélyt  átengqdje,  s  hogy 
minden  áron  uralkodó  akar  ott  lenni,  különben  el  van 
határozva  a  törökhöz  állani  s  a  magyarországi  részeket 
karddal  meghódítani.  De  megmondották  nagy  titokban  azt 
is,  hogy  Erdélyben  oly  nagy  az  elkeseredés,  hogy  nem 
kellene  egyéb,  mint  egy  pár  ezer  embert  a  határon  össze- 
gyűjteni, Kolozsvárra  beküldeni  s  Erdély  mint  egy  szál 
ember  hozzájuk  állana  s  egy  kardcsapással  ura  lehetne  a 
király  Erdélynek.  Ha  ez  nem  történik,  az  erdélyiek  végső 
kétségbeesésben  kénytelenek  lesznek  Báthory  Zsigmondot 
behozni,  csakhogy  az  oláh  zsarnoktól  megszabaduljanak. 
A  biztosok  egymás  között  abban  állapodtak  meg,  hogy 
Pezz  egyedül  menjen  be  Erdélybe  és  pedig  a  pénz  nélkül, 
Mihálcsa  bán  pedig  és  a  többi  követek  mintegy  kezesekűl 
Szathmáron  velők  maradjanak.  Ha  a  vajda  hűnek  mutatja 
magát,  ők  aztán  később  menjenek  be  a  pénzzel.  Mihálcsa 
bánt  szörnyen  sértette  a  Szathmáron  való  visszatartás, 
gűnyulódott  is,  csak  j^o/  vigyázzanak  reá,  nehogy  elszökjék.  De 
a  biztosok  nem  sokat  adtak  arra,  urában  is  vajmi  keveset  bíz- 
tak már,  könnyen  kimondták  reá  a  sententiát:  csak  oly 
állhatatlan,  csalárd,  ravasz,  szószátyár,    mint    eddig    volt.^J 

Dr.  Pezz  Bertalan  udv.  titkos  tanácsos  mint  cs.  és 
k.  biztos  1600.  jul.  12-én  ért  Gyula-Fej  érvárra.  Díszes 
fogadtatásban   részesült.   Előkelő  bojárok  lovagoltak   eléje, 


háuser  verlassen,  und  hin  und  wider  mendieando  ihr  nahrung  suehen  müssen  .  .  . 
Bin  meines  theils  ander  ortten  hin  u.  vider  gereist,  aber  ein  soleh  armut  und 
elend  hab  ieh  auch  bei  dem  ármbsten  türkisehen  underthonen  per  Serviam  et 
Bulgáriám,  da  es  am  üblisten  sunsten  pflegt  zu  sein,  nieht  angetroífen."  (Béesi 
hadi  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

')  A  kir.  biztosok  jelentései  jul.  1.  (Mono,  4  mf.  Szathmártól),  5.,  6.,  17.,  aug. 
22.  (Szathmár),  a  béesi  titk.  és  hadi  Itárakban.  (Ld.  Oklevéltár.  és  Hurmuzaki  IV.  k. 


-     170     — 

Összesen  mintegy  300  lovas,  az  erdélyiek  közül  egyedül 
Sennyei  Pongnícz ;  azonkivül  4000  drabant  fegyverén 
csillogott  a  nyári  na})sugár,  bent  a  városban  Kornis  s 
mások  kisérték  egy  compania  lovasság  élén  szép  zene- 
szóval. Mihály  vajda  mindjárt  megérkezése  után  audientián 
fogadta  a  várva-vártat.  Az  audientia  elég  simán  folyt  le/) 
Olyan  kínos  jelenetekre  nem  került  a  dolog,  mint  Ungnád 
és  Székely  követségénél.  A  vajda  nagyon  hntározottan 
beszélt,  ó  akarta  diktálni  a  feltételeket;  Pezz  pedig  engedé- 
keny volt  a  legvégső  határig,  a  meddig  utasítása  menni 
engedé.  Mihály  vajda  a  hozott  szép  ajándéknak  felette  meg- 
örült^) ;  de  nem  annak,  hogy  a  pénzt  Szathmáron  hagyták  (a 
mit  aztán  jul.  végén  a  szepesi  kamara  titkára  Taraconimus 
János  által  küldöttek  be  neki^).  Az  „Erdély  helytartója  ás 
császári  tanácsos''  czím  engedélyezésével  legkevésbbé  sem 
volt  megelégedve.  Sokat,  nagyon  sokat  kívánt,  melyek 
felett  csak  a  király  határozhatott.  Pezz  azért  írásba  kívánta 
foglaltatni  kívánalmait,  hogy  azok  felett  Prágában  határoz- 
zanak. Külön  követekkel  küldötte  aztán  azokat  a  vajda  föl. 

Ezzel  Pezz  befejezve  látván  küldetését,  visszaindult. 
Díszesen,  mint  a  hogy  fogadták,  szép  muzsika  szóval  kísér- 
ték is  ki  Fejórvárról.  Július  19-én  már  Kolozsvárott  volt 
visszatérő  útjában.  Fejérvári  időzése  alatt  a  mulatságban 
időközben  sem  volt  hiány.  A  vajdának  ezek  voltak  leg- 
verőfényesebb  napjai,  elegyítvén  a  dicsőség  mámorát  egyéb 
földi  élvezetek  gyönyörével.  Mohón  kellett  élveznie,  hamar 
következett  a  kiábrándulás.  Az  in  vino  verit<MS  (borban  az 
igazság)  példabeszéde  rajta  is  beteljesült ;.  hogy  mily  tekin- 
télye volt  előtte  a  királynak,  mutatja  az,  hogy  egy  alka- 
lommal víg  múlatás  mámora  között  azt  kérdezte  Pezztől : 
asszon y-ember-é  az  nimet  császár,  vagy  leány? !^)  Si  non 
é  verő,  é  ben  trovato! 

Pezzel    egyidejűleg    török    követség    is     tartózkodott 


*)  Pezz  Ungnádéknak  július  12.  (Gyula-Fejérvár),  a  bécsi  hadi  It.  registra- 
tura  44.  sz.  (Ld.  Okle\-éltár.  Kivonatok.) 

0  Szamosközi  IV.  k.  113.  1.  így  ír  a  lánezról:  „Gyöngylánez  volt,  felette 
szép  arany  foglalások  voltak  l»enne,  és  az  császár  képe  és  neve  volt  függő  gyanánt 
rajta.  A  császár  képének  az  peetusán  egy  öreg  gyémánt  volt.  Beesülték  ez  lánczot 
60.000  fríra." 

^)  Taraconimus  János  jelentése  Ungnádnak  Gryula-Fejérvár  július  31.,  aug. 
2..  ő.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

*)  Szamosközi  IV.  k.  114.  1. 


-     171     - 

udvarában.  Azt  azzal  ámította,  hogy  ö  a  szultán  híve, 
Moldovát  a  szultánnak  hódította  meg  s  azzal  bocsátotta 
el,  hogy  várjanak  Temesváron,  mihelyt  az  adót  beszedi, 
utánok  küldendi.  A  török  követség  útra  indítása  csak  oly 
fónynyel  törtónt,  akár  a  Pezzé,  kísérőül  Léka  Agát,  a 
kővári  kapitányt  adta  melléjük.  Búcsúzóul  együtt  niuzsikál- 
tatta  magát  velők  s  az  oláh,  török  és  czigány-zene  bús- 
kesergő  hangja  mellett  annyira  elérzékenyült,  hogy  sírva 
fakadt,  úgy  kellett  elvezetni  onnan.  ^)  Nem  késtek  ebből 
azt  jósolni,  hogy  látszik,  hogy  szíve  inkább  a  török  felé 
hajlik,  mint  ő  felsége  felé. 

Mihály  vajda  Moldovából  visszatértével  mindjárt  ország- 
gyűlést is  hirdetett  Gyula-Fejérvárra  1600.  jul.  20-ára.  Ez 
országgyűlés  fő  czélja  és  tárgya  volt  a  katonaság  tartására 
újahh  adó  megszavaztatása,  a  hadi  készenlétei  elrendelése; 
továbbá  (a  mit  ugyan  nem  országgyúlésileg  tárgyaltak) 
követség-küldés  a  császár-királyhoz  a  vajda  kívánalmaival 
s  kövefküldés  a  lengyel  királyhoz,  kiengesztelni  Moldva 
elfoglalásáért.  Az  országgyűlésen  a  rendek  6  frtot  szavaztak 
meg  portánként  adóba,  bár  a  vajda  eleinte  8  frtot  követelt. 
Ez  már  az  ötödik  adókivetés  volt  Erdélybe  törése  óta;  9 
hó  alatt  összesen  25  frtot  tett  ki  az  adó  portánként,  a 
mi  addig  hallatlan  volt  Erdélyben.  Az  oláh  papokat  fel- 
mentették a  községi  szolgálat  alól.  Elhatározták  azt  is, 
hogy  a  vajda  ne  küldjön  (mint  eddig  tette)  rácz  vagy 
oláh,  hanem  csak  magyar  levelet  a  magyarokhoz.^) 

Az  országgyűlésről  indította  követeit  kívánalmaival  a 
császár-királyhoz.  Követekül  sok  személycsere  után  végre 
Komis  Gáspár  (ki  moldovai  szolgálatai  után  újra  grátiájába 
jutott  a  vajdának),  ós  Theodosius  logojet  (a  ki  —  Mihálcsa 
bán  szerint  —  eddig  országokat  nem  járt,  talán  hogy 
eddigi  mulasztását  pótolja)  indultak  útnak  s  aug.  13-án 
utaztak  keresztül  Szathmáron,  a  hol  Ungnád  és  Székely 
még  mindig  tartózkodtak.  Lengyelországba  a  vajda  Eácz 
Györgyöt  és  Buzesti   Sztrojá-t   indította   követségbe,    hogy 


^)  Badihrad  Alajos  Ungnádnak,  Gyula-Fej  ér  vár  július  31.  Ugyancsak 
Barüovich  ielentése  a  eommissariusoknak  visszatérve  Szathmárra  Oyula-F  ej  érvárról: 
„Wie  er  die  türkiseh  pottsehaft  abgefertigt,  so  hat  sieh  der  Mihal  unter  den 
getön  der  wallaehischen,  zigeinerisehen  und  türkisehen  musikhen  derinassen  mit 
ir  überweint,  dass  man  in  hat  wekhführen  müssen."  (Bécsi  hadi  It.  Oklevéltár. 
Kivonatok. ) 

2)  Szilágyi:  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  520.  1. 


172 


a  lengyelek  hadi  készületeit  és  támadását  békés  kiegj^ezés 
útjára  tereljék.  De  ezeknek  már  nem  volt  idejök  oda 
bemenni:  Eákóczi  Zsigmond  az  erdélyiek  felkelésének 
hírére  Munkácson  letartóztatta  őket. 

Mihálji  vajda  ku'dnalmai  a  királylyal  szemben  a 
következők  voltak: 

1.  Erdehit  f)id)ernütorsáfj  neve  alatt  miji  encjedje  át 
a  király  a  vajdának,  hogy  ott  benn  országgyűlést  szabadon 
tarthasson,  a  törvéiiyczikkeket  maga  erősíthesse  meg  s 
haldia  után  Erdély  fiára  szálljon,  utána  az  ő  maradékaira 

fiúról  fiúra;  ha  magva  szakadna,  „az  ország  legyen  ő 
felségéé,  a  római  császáré." 

2.  Moldovai  is  engedje  át  6  felsége,  miként  Havaséi- 
földét,  /örökben,  Jiúról  fiúra'' ,  kiterje^ztye  az  örökösödést 
a  leányágra  is,  és  pedig  úgy,  hogy  ha  nemzetségének 
mindkét  ágon  magva  szakadna,  mind  Havaselföld,  mind 
Moldova  maga  választhasson  szabadon  magának  fejedelmet, 
de  „zászlót  ő  felségétúl  az  római  császártúl  kérjenek  és 
szolgáljanak  ő  felségének." 

3.  Törvényt  a  vajda  maga  láthasson  mindenben, 
minden  peres  ügy  ő  előtte  végződjék  he,  appellatióba  a 
királyhoz  semmi  ki  ne  menjen ;  tetszése  szerint  adományoz- 
hasson jószágokat  s  szabadon  büntethessen. 

á.  Az  Erdélyhez  tartozó  magyarországi  részeket  visz- 
szakövetelte.  „Az  öt  vármegyét,  Bihart,  Közép-Szolnokot, 
Máramarost,  Zarándot  és  Krasznát  minden  váraival  és 
tartományaival  egyetemben  ő  felsége  adja  Erdélyhez,  mint 
annakelőtte  volt." 

5.  Családi  birtokul  kívánja  Erdélyben  Fogarast,  Gyalut, 
Görgényt  és  Vécsef,  minden  tartományaival  és  jövedelmeivel 
egyetemben,  örökben ;  Magy  ar  országon  pedig  Husztot,  Kővárt, 
firól  fira,  mindkét  ágon.  A  fiág  kihaltával  szálljanak  át  a  leány- 
ágra és  őket  senki  meg  ne  háborgassa  azokban. 

6.  A  mely  végvárakat  a  töröktől  visszafoglalhat,  pl. 
Tömösvárt,  Fellakot,  Csanádot,  Becskereket,  Pancsovát  és 
Berényt,  azok  az  övéi  legyenek,  minden  hozzájuk  tartozók- 
kal egyetemben  a  Dunáig,  örökben,  firúl  fira,  mindkét  ágon. 

7.  A  hadakozásra  ő  felsége,  20,000  emberre  való 
hópénzt  adjon,  és  pedig  nemcsak  öt  hónapra,  hanem  egész 
esztendőre;  a  jövő  három  hónapra  pedig  (szept. — nov.)  „mox 
et  defacto"  küldjön  száz-százezer,    összesen  300,000  frtot. 


-     173     - 

8.  Ha  az  ellenség  miatt  a  három  országot  elvesztené  : 
ő  felsége  adjon  Magyarországon  százezer  aranij  forint  évi 
jövedelmű  jószágot,  vagy  Morvában,  avagy  Csehországban 
egy  jó  hasznú  várat. 

9.  Kívánta  a  rom.  szent  hir.  lierczegi  czimet  és  az  aranij- 
gyapjút.  Aminemű  titulusa (díszczíme)  Báthory  Zsigmondnak 
volt,  az  neki  és  fiának  is  adassék  meg ;  vegyék  be  mind- 
kettőjüket a  római  sz.  birodalmi  (,,az  imperiombeli")  feje- 
delmek közibe  és  társaságába:  továbbá  az  „arany  bárán"-t 
(t.  i.  az  aranygyapjút)  is  szerezze  meg  ő  felsége,  mind 
neki,  mind  fiának. 

10.  ^  kassai  kapitány  —  ha  a  szükség  úgy  kívánná  — 
legott  segítségére  siessen,  oda,  a  hova  a  vajda  kívánja,  „ne 
mutogasson  császárra  ő  felségére." 

11.  0  felsége  a  vajda  híre  és  tudta  nélkül  a  törökkel 
frigyet  ne  kössön,  sem  meg  ne  békéljék.  A  kötendő  békébe 
a  három  ország  is  bele  foglaltassék. 

12.  Erdélyben  szabad  tetszése  szerint  bányákat  nyit- 
hasson és  mivelhessen.  Minden  arany,  ezüst,  só  és  egyéb 
bánya-jövedelem,  úgy  a  harminczadok,  dézmák  őt  illessék. 

13.  0  felségének  e  a  vajda  mellé  küldendő  embere, 
a  ki  a  hadak  szükségleteire  gondot  viselend,  ne  ártsa 
magát  a  vajda  Ítéleteibe,  dolgaiba. 

14.  A  vajda  állandó  követet  tarthasson  az  udvarnál, 
kinek  ő  felsége  rendeljen  mind  ételt  és  italt  és  mind  ő 
felségótúl,  mind  pedig  tanácsitúl  tisztessége  és  böcsületi 
legyen.^) 

E  kívánalmakra  a  király  válasza  szept.  12-én  kelt 
(hat  nappal  a  vajda  miriszlói  vesztett  csatcája  előtt.)  A 
.válasz  pontjai  a  következők: 

1.  A  király,  bár  jobb  szerette  volna,  ha  a  vajda 
Erdélyből  hazájába  visszatér,  kívánságára  beleegyezik,  hogy 


')  Az  előszámlált  kívánalmak  a  vajda  három  külön  felterjesztésében  foglal- 
tatnak. Egyik  12,  a  másik  szintén  12,  a  harmadik  6  pontból  áll.  Mindenik  több- 
kevesebb  eltéréssel  lényegében  ugyanazt  tartalmazza.  Az  első  12  pontot  Mihály 
vajda  oláh  aláírásával  követei  kellett  hogy  felvigyék.  A  második  szintén  aláírással 
ellátott  12  pont  —  a  mint  kivűl  egy  megjegyzés  mutatja  —  először  a  szepesi 
kamara  s  azután  ő  felsége  elé  terjesztettek.  Éhez  meg  van  a  eommissáriusok 
válasza  is  szintén  12  pontban.  A  harmadik,  a  6  pontos  felterjesztés  másolatban 
van  meg.  Mind  a  négy  magyarul  írott  nagyérdekíí  okirat  a  bécsi  cs.  és  k.  hadi 
levéltár  registraturájában  őriztetik  64.  sz.  a.  Kiadva  közűlök  az  Akad.  által  (1857.) 
kiadott  M.  Tört.  Tár.  3.  k.  123.  1.  Grr.  Kemény  János  által,  német  fordításban. 
(Ld.  OMevéltár.) 


174 


Erdélyt  kormányozza,  élete  fogytáig ;  de  úgy,  hogy  a  király- 
nak mindig  egy  tanácsosa  legyen  körülötte,  a  ki,  ha  ó 
Erdélyből  távol  van,  hetyettese  legyen.  Fiáról  kegyelmesen 
gondoskodni  fog. 

2.  Havaselföldére  kiterjeszti  a  leány  ág  örökösödését 
is.  Moldo várói  nem  határozhat. 

3.  Kisebb  javakat  a  tanácsosok  véleménye  meghall- 
gatásával adományozhat,  közönséges  bűntettekben  ítélhet, 
de  nagyobb  ndományozásnál  s  fontosabb  ítélethozatalnál 
a  király  előleges  megkérdezésével  és  vele  egyetórtőleg 
járjon  el. 

4.  Az  öt  vármegye  nem  csatolható  Erdélyhez,  azok 
Magyarországhoz  kapcsoltatnak. 

5.  A  kért  várak  nem  adhatók  a  vajdának.  Fogaras 
Mária  Krisztiernáé,  Gyalu  az  erdélyi  püspökséghez  tartozó 
egyházi  jószág,  Görgényre  és  Vécsre  Bocskay  jogigénye 
megvizsgálandó,  de  ha  megnyeri  is  azokat,  a  íiscushoz 
csatolják;  végűi  Huszt  és  Kővár  Magyarországhoz  tartozik. 

6.  Ha  a  töröktől  első  rendű  végvárat  (mint  például 
Temesvár,  Gyula,  Szolnok,  Csanád)  foglalna  el,  az  a  királyt 
illeti;  kisebbek,  mint  királyi  adomány,  legyenek  a  vajdáéi. 

7.  A  háború  tartamára  segítséget  fog  nyerni,  így 
tüstént  50,000,  később,  de  még  ez  év  folytán,  szintén 
50,000  tallért  kap.  Ezért  köteles  a  török  ellen  harczolni. 
A  törökkel  folytatott  üzelmeivel  azonban  hagyjon  fel.  A 
moldovai  ügybe  ő  felsége  ezután  sem  akarja  beleártani 
magát. 

8.  Ha  az  ellenség  által  országából  kiűzetnék,  a  király 
róla  s  előbbkelö  bojárjairól   országában   gondoskodni   fog. 

9.  A  kívánt  czímeket  megszerzik  számára. 

10.  A  kassai  kapitány  nyal  egymást  kölcsönösen  segí- 
teni tartozandanak. 

11.  A   törökkel   kötendő   békébe   őt   is   befoglalják^). 

12.  Bányák  mívelésóről  a  király  maga  fog  gondoskodni. 

13.  Beleegyezik  a  király,  hogy  udvarában  állandó 
embere  tartózkodjék  a  vajdának.  Ennek  és  a  futároknak 
költsége  az  erdélyi  fiscust  terhelje^). 


*)  Ez  csak  a  comissariiisok  válaszál»an  van  meg. 

^)  Responsiim  j)i-o  Michaelis  vaivodae  legatis  ez,  a.  (Prága  1600.  szept. 
12.  kolettel)  közölve  Szilágyi:  Erd.  O.-gy  Emi.  IV.  k.  539.  1.  (Ld.  Oklevéltár. 
Kivonatok.) 


175 


Ez  engedményeknek  Mihály  vajda  már  nem  vehette 
hasznát.  0  ekkor  már  eljátszotta  erdélyi  uralmát.  Sorsa 
felett  nem  Prágában  tollal,  hanem  a  miriszlói  mezőn  kard- 
dal határoztak. 

Mihály  vajda  a  július  20-iki  országgyűlés  után  a  hadi 
készülethez  látott,  mert  az  erdélyi  láthatár  mindenfelől 
kezdett  beborulni.  Lengyel,  török,  tatár  készülődésekről 
érkeztek  napról-napra  fenyegető  hírek.  Míg  a  török 
Nándorfej  ér  vár  felől  készült  Lippa  és  Várad  ellen,  addig 
július  28-án  már  meghozták  kémei  a  vajdának,  hogy  a 
lengyel  harczkészen  áll  s  szövetkezett  ellene  a  tatárokkal. 

Mihály  vajda  rögtön  ír  Pezznek  s  a  többi  biztosoknak, 
hogy  a  kassai,  szathmári,  huszti  s  a  többi  kapitányok 
üssenek  harczi  lármát,  mindenfelől  toborzzanak  seregeket 
nyilvános  parancsokkal,  szóval  tüntessenek  a  háború  mel- 
lett, hogy  a  lengyelnek  onnan  tartása  legyen. 

A/t  is  sürgeti  a  vajda,  hogy  Básta  Tasnád  mellett 
minólelőbb  táborba  szálljon,  hogy  közel  legyen,  ha  kell 
a  segítség,  „ügy  pedig,  —  írja  —  hogy  az  ne  hvélheli,  a 
ki  mi  nekünk  nem  kell.  hanem  valaha  való  segítség  legyen." 
Augusztus  4-én  kéri  a  generálist,  hogy  a  lengyelek  részéről 
levágott  fatörzsekkel  eltorlaszolt  kárpáti  szorosokat  (Bártfa, 
Lubló  és  Munkács  felől)  paraszt  munkások  által  tisztíttassa 
meg,  hogy  így  a  lengyel  onnan  fenyegetve  érezze  magát 
s  ereje  egy  része  ott  legyen  lekötve.  \) 

Zamojski  Báthory  Zsigmonddal  augusztus  elején  csak- 
ugyan táborba  szállott  Hocim  táján  a  Neszter  mellett,  s 
csak  a  kedvező  időjárást  várták,  hogy  Moldovába  átlépje- 
nek, mert  augusztus  elején  nagy  esőzés  zavarta  a  tábo- 
rozást. Pogány  Györgyhöz,  a  mármarosi  alispánhoz  (aug. 
12.  táján)  arról  érkezik  tudósítás,  hogy  30,000  lengyel, 
20,000  kozák  s  6000  tatár  áll  ott  fegyverben  s  három 
felől  akarnának  beütni:  Munkács,  Huszt  irányában  és 
Moldovából,  hogy  Erdélyt  az  ,.istentelen"  Mihály  vajda 
kezéből  kiragadják. 2) 


*)  Mihály  vajda  Bástának  aiig.  2.,  4.,  8.;  a  eommisariusoknak  aug.  2.,  4., 
8.,  10.,  14.  Tarakoniraus  J.  a  biztosoknak  aug.  2.,  13.  (Bécsi  hadi  It.  reg.  Kiadva 
Hurmuzakinál  IV.  k.  I.  r.  94 — 102.  1.) 

2)  Tureezki  Pál  Pogány  Györgynek  d.  n.  (aug.  10 — 12.)  Pogány  a  bizto- 
soknak aug.  13.,  16.  (Bécsi  hadi  It.  —  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—    176     - 

Mihály  vajda  is  erősen  készült  fogadni  a  lengyeleket ; 
bízott  magában  s  ugyancsak  fogadkozott  és  káromkodott, 
hogy  majd  merjiamtja  (5  aJemjnd  ,.pan''  'okot.  De  kifeledte 
számításából  az  erdélyieket.  Ezek  sokkal  többet  álmodoztak 
Báthory  Zsigmondról,  mint  a  vajda  eleinte  hitte  volna; 
tudták,  hogy  ütött  az  óra  s  itt  az  idó,  midőn  „ismeg 
fordul  egyet  Erdély  sorsa.' 

Erdélyben  a  lappangó  túz  napról-napra  mind  jobban 
elharapózott.  A  levegőben  gyűlt  a  gyű-anyag.  A  hamu 
alatt  égő  zsarátnok  sziporkái  itt-ott  már  előtúnedeztek.  így 
Bánfji-Hiinifad  július  2H-án  véres  verekedés  s^inhi-hje  Vőn 
a  városi  lakosság  s  a  vajda  oláh  zsoldosai  között.  Bánffi- 
Hunyadon  mintegy  180  oláh  gyalogos,  „veres  drabant" 
volt  elszállásolva,  a  kik  határt  nem  ismerő  féktelenséggel 
„sarczoltatták,  verték,  dúlták  az  községet,  ragadoztak, 
vontának  s  minden  bosszút  töttek  a  szegíny  közsígen" ; 
vásár  alkalmával  a  vásárosokat  elverték,  árúikat  felpré- 
dálták. A  zaklatott  lakosság  türelmének  kevés  kellett,  hogy 
vége  szakadjon. 

Július  23-án  —  vasárnap  volt  —  templomba  gyúlt 
a  nép.  Egyszerre  csak  az  imádkozás  alatt  szörnyű  zsivaj, 
rivalkodás  zavarja  meg  az  isteni  tisztelet  komoly  csendjét. 
A  nép  kirohan  s  látja,  hogy  a  drabantok  egy  városi  pol- 
gárt szekercze-fokokkal  döngetnek  a  templom  előtt,  s 
azután  keresztüllövik.  Erre  a  toronyban  harangot  kondí- 
tanak, a  város  népe  fegyvert  ragadoz  s  elkezdik  a  draban- 
tokat kergetni,  vágni,  ölni,  s  mintegy  50 — 60-at  lekasza- 
bolnak.^) Mihály  vajda  a  hír  hallatára  mindjárt  reájok 
akar  küldeni  a  hunyadiakra,  de  magyar  tanácsosai  inté- 
sére, ,,noha  olyan  pogány  szabású  kegyetlen  fejedelem 
volt",  először  törvényt  láttat  Fejérvárott  s  azután  augusztus 
6-án  rajok  küldött  két  kozák  és  oláh  ezredet,  hogy  „mind 
elveszessék  s  megégessék  az  Hunyadon  valókat."  A  lakos- 
ság egy  része,  a  magyar  tanácsosok  által  előre  értesíttet- 
vén, időt  nyert  a  menekülésre;  de  annál  borzasztóbb  sors 
várt  az  otthon  maradottakra,  a  kik  közül  a  szívtelen 
drabantok  mintegy  50  polgárt  válogatott  kínzással  öltek 
meg.  Nem    kegyelmeztek  még   a  reményteljes   állapotban 


*)  A  tanúvallomások  Mihály  vajdához   ezímezve  (17   tanú  kihallgatása)   » 
bécsi  hadi  It.  r.  44.  (Ld.  Oklevéltár.)  —  Úgyszintén  Szamosközi  id.  m.  IV.  117.  1. 


lévő  asszonyoknak  s  gyermekeknek  sem,  ezek  közül  is 
többeket  a  sövény-karókba  vontak.  Aztán  a  várost  felpré- 
dálták s  végűi,  több  mint  300  házat  felégetvén,  a  várost 
teljesen  elpusztították.  ^ ) 

Ez  a  kegyetlenség  vérig  lázította  az  erdélyieket. 

A  viszály  magva  el  volt  hintve  a  vajda  seregében 
magában  is.  A  zsoldosok  között  a  fizetetlenség  miatt  nagy 
volt  az  elégedetlenség.  Főként  a  kozákok  nyugtalankodtak 
s  vissza  akartak  térni  Lengyelországba.  Lengyel  kémek 
jártak  közöttük,  a  kik  haza  csalogatták  őket.  Mihály  vajda 
idejekorán  értesült  erről  s  tüstént  futárt  indít  Bástához  és 
a  biztosokhoz,  arra  kérvén  őket,  intézkedjenek,-  hogy  a 
huszti,  szathmári  és  váradi  kapitányok  résen  legyenek, 
hogy  ha  a  kozákok  csakugyan  elpártolnának  és  arra  felé 
szöknének,  vegyék  üldözőbe,  öljék,  vágják  őket  s  minden 
javaikat  bocsássák  a  katonák  és  a  föld  népe  szabad  pré- 
dájára s  így  torolják  meg  a  szökevények  hűtlenségét;  a 
minek  különben  elejét  venni  s  árulásokért  őket  méltó  bün- 
tetéssel sújtani  ő  is  mindent  el  fog  követni.^) 

A  kozákok  mozgalma  és  elégedetlensége  azonban  sok- 
kal nagyobb  mérvet  öltött,  hogysem  a  vajda  csirájában 
elfojthatta  volna.  Átpártolásuk  csak  idő  kérdése  volt. 
Augusztus  közepén  Gjjula-Fejérvdr  volt  tanúja  a  hánffi- 
hiinyadihoz  hasonló  verekedésnek.  Csakhogy  itt  a  lengyel 
katonák,  a  kozákok  és  oláhok  mészárolták  egymást  kölcsö- 
nösen. A  Déva-vidéki  kvártélyokból  a  kozákok  küzül  mint- 
egy háromszázan  Fejérvárra  jöttek  zsoldért.  Egyikök  egy 
hitvány  nőszemély  miatt  összekapott  a  vajda  szolgáival. 3) 
Szórói-szóra,  többről-többre,  végre  kardr.i  került  a  dolog. 
A  kozákok  nem  hagyták  társukat,  az  oláhok  is  összefutot- 
tak s  véres  verekedés  támadt  közöttük.  Három  óra  hosz- 
szat  (uzsonnától  estig)  folyt  a  csetepaté.  Eleinte  Stoika, 
majd  maga  a  vajda  hiába  csillapították  a  verekedőket,  — 
csak  nézték  magok  is,    hogy   ép   bőrrel   menekülhessenek 


^)  Bornemisza  Boldizsár  tudósításából  Kolozsvárott,  Thoraconimm  János 
•a  biztosoknak  1600.  aug.  13.  (Hurmuzaki  JV.  1.  103.) 

2)  Mihály  vajda  Pezznek  1600.  jul.  26.  (Bécsi  hadi  It.  r.)  —  Bástának  és 
a  Szathmárt  időző  Ungnád  és  Székely  kir.  biztosoknak  ang.  13.  {Hurmuzaki  IV. 
1.  102.) 

^)  Bethlen  F.  id.  m.  IV.  k.  522.  1.  .  . .  Unns  eorum  (se.  Kozakorum)  qiian- 
dani  inpuram  foeminain  pretio  ad  venereui  e-xereendain  eonduxisset,  quae  prius 
faiTiiüis  vaivodae  erat  familiáris  .  .  . 

Sícádcczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  1 2 


—    178    - 

!)('  cl  várba.  Fokozódott  a  veszély,  a  mint  a  kvártélyokban? 
maradt  kozákok  hírét  hallván  a  verekedésnek,  társaik 
segélyére  Fejérvár  felé  siettek.  Mihály  vajda  tüstént  köve- 
teket küldött  eléjök  s  gazdag-  ajándékokkal  tudta  csak 
n)egtai-tóztatni  őket.  megölt  társaikért  is  vérdíjat  ígérvén. 
A  vérengzés  színhelyén  (valószínűleg  nagyítással)  mint- 
egy száz  oláh  s  ugyanannyi  kozák  maradt  halva. 

A  k(jzákokat  lecsendesíteni  és  megengesztelni  annyira 
nem  sikerült  a  vajdának,  hoí^y  ezután  csapatonként  hagyo- 
gatták el  a  zászlót  és  szökdöstek  át  Lengyelországba, 
miután  Zamoiski  is  kiadta  a  rendeletet,  hogy  ki-ki  haza- 
térjen, különben  javaik  elkoboztatnak.  Augusztus  26-án. 
(lO  kozák  lovas  szökik  Máramaroson  keresztül.  Pogány 
György,  a  máramarosi  alispán,  mikor  ilyesmi  történik,  ren- 
desen adót  szed  a  havasban  6  felsége  számára.  Az  ö  já 
hazafi  szíve  is  Báthory  Zsigmondhoz  hajlott  s  titkos  ösz- 
szeköttetósben  állott  vele  s  az  erdélyi  hazafiakkal.  Mihály 
vajdát  személyes  okokból  is  gyűlölhette,  mert  két  faluját,  a 
belsö-szolnokmegyei  Pecsétszeget  és  Horgospatakát,  melye- 
ket Báthory  Andrástól  kapott,  elvette  tőle  s  oláhoknak 
adta.  A  miket  aztán  az  erdélyi  rendek  adnak  vissza  neki 
Mihály  vajda  ki  veretése  után.i)  Aug.  27-én  ismét  700 
kozák  elszökéséról  tudósítja  a  vajda  a  biztosokat,  kérvén 
a  szorosok  és  utak  gondos  őriztetését.^) 

Mihály  vajda  seregében  így  augusztus  második  felé- 
ben megindult  a  felbomlás  processusa. 

A  legnagyobb  rést  az  ütötte  rajta,  midőn  erdélyi 
hadainak  főkapitánya,  a  moldovai  hadjárat  fővezére,  Székely 
M6ze»  103-ad  magával  felkerekedett  s  meg  sem  állott 
Lengyelországig.  Székely  Mózes  már  Moldovában  titkoa 
összeköttetésbe  lépett  Báthory  Zsigmonddal  (az  a  hír  járta, 
hogy  akkor  a  lengyel  határon  titkos  találkozója  is  volt 
vele).  Mihály  vajdánál  a  miatt  lett  kegyvesztetté,-  hogy 
Moldovából  az  ő  előzetes  tudta  nélkül  jött  vissza  s  e  miatt 


»)  1600.  okt.  18.  (Ld.  Oklevéltár.) 

*)  A  biztosok  Mihály  vajdának.  Szatlimár.  1600.  aug.  30.  {Hurmuzaki  IV. 
1.  117. )  Pogány  Cxyörgy  a  biztosoknak  aug.  26.  A  biztosok  jelentései  aug.  28  ^ 
aug.  7,  9.  13,  16,  18,  19,  21,  22,  23,  27.  -  Györgyfalusy  György  (Báthory 
István  küldötte)  jelentése  a  V)iztosoknak  aug.  20.  {Hurmuzaki  IV.  1.  111.)  — 
Kaliski  Miklós  Herbersteinnak  Kolomeából  (Gáesországból)  aug.  7.  stb.  stb.  a 
béosi  hadi  és  titk.  Itárakban.  (Részben  kiadva  Hurmuzakinál  IV.  k.  1.  r.  s  Ökle- 
véltáramhan.) 


-     179     - 

halállal  fenyegette  s  el  akarta  fogatni.  Székely  Mózes  nem 
várta  meg  a  vajda  bosszúját  s  a  Barczaságból  Segesvárt 
levő  neje  és  apósa  látogatása  ürügye  alatt  felkerekedett  s 
a  legjobb  magyar  vitézekkel  (köztük  Petki  Jánossal  Horváth 
Ferenczczel  és  Istvánnal,  Török  Gáborral)  Kőváron,  Zsibón, 
Nagybányán  s  Máramaroson  át  lengyel  földre  szökött. 

Mihály  vajda  szökése  hírére  tüstént  utána  küldötte 
egyik  főbojérát  Örmény  Pétert  25  lovas  kíséretében,  hogy 
utóiérvén,  biztosítsa  kegyeiről  és  gazdag  ígéretekkel  beszélje 
rá  a  visszatérésre.  De  Örmény  nem  tudta  utóiérni  s  aug. 
21-én  visszatért.^)  Feltartóztatni  sem  tudták,  A  máramarosi 
alispán  (Pogány  György)  szándékosan  távol  volt  Szigetről 
(szokása  szerint  a  havasban  adót  szedett  a  király  számára) 
s  valószínűleg  valamely  félreeső  faluban  titokban  találkozott 
is  Székelylyel.^) 

A  vajda  dühében  ügy  állott  bosszút  Székelyen,  hogy 
ipját  Kornis  Farkast  Segesvárott  elfogatta  s  Gyula-Fejér- 
várra vitetvén,  börtönbe  vettette  (aztán  a  miriszlai  haroz 
után  lefejeztette)  s  ugyanakkor  elfogatta  Szemere  Mihályt, 
Nyujtódi  Györgyöt,  Farkas  Ferenczet  és  Szombatfalvi 
Benedeket  s  ez  utóbbiakat  (a  székelyek  által?)  tüstént 
kivégeztette.  •^) 

Ez  a  kegyetlenkedés  volt  egyik  főoka  az  erdélyiek 
felkelésének. 

Székely  Mózes  szökését  nem  sokára  mások  is  követ- 
ték, így  a  kiváló  jeles  vitéz  Sihrik  Gáspár,  a  Méhcsalád- 
jával a  Sebes-Körös  völgyén  Várad  felé  menekült.  ()t  utói  is 
érték  az  oláhok,  de  szép  szerivel  visszatéríteni  nem  tudták, 
erővel  meg  nem  bírták  s  így  szerencsésen  kijutott  s  meg- 
húzta magát  Telegd  várdájában.*) 

Mihály  vajda  minden  oldalról  tornyosulni  látván  erdélyi 
uralma  felett  a  vésztjósló  fellegeket,  nem  rettent  vissza  a 
legkegyetlenebb  eszközöktől  sem. 


^)  örmény  Péter  Tordáról  aug.  18.  s  Aglia  Léka  kővári  kapitány  Kővár- 
ról aug.  21-én  értesíti  a  biztosokat  Székely  Mózes  és  társai  futásáról  s  kéri  őket, 
hogy  a  szorosokat  őriztessék,  mert  példájokat  mások  is  követni  fogják.  {Hurmu- 
zahi  IV.  1.  107.  112.) 

^)  Pogány  György  levele  a  biztosoknak  Szigetről  aug.  26.  —  A  lúztosok 
jelentése  aug.  28.  (Ld.  OJdevéltdr.  Kivonatok.) 

^)  Báthory  István  Ungnádnak  Somlyóról  1600.  aug.  21.  {Hurmuzald  IV. 
k.  1.  113.  1.  —  Bethlen  F.  története  IV.  k.  511.) 

*)  Bethlen  F.  hist.  IV.  k.  512. 

12* 


-     180    - 


Hogy  a  készíiló  felkelést  csirájában  elfojtsa,  oz  erdélyi 
oientesféf/  kiiríchúróJ  IczdeU  iervehet  forrahrl.  A  királyijai 
régóta  levelezett  a  Báthory  Zsigmond  visszahívatásában 
részesek  megbüntetése  felól.  Szamosközi  említi,  hogy  már 
a  februárban  tíirtott  országgyűlés  alatt  megfordult  elméjé- 
ben a  nemesség  „kigyomláltatásának"  gondolata  s  csak 
azért  tett  le  arról,  mert  ,.a  bolgárok  érseke  Demetrius 
ment  a  bibliával  hozzája  s  protestált,  mint  veri  meg  isten, 
ha  azt  cselekszi."!)  Most,  hogy  észrevette,  \\og)'  az  erdé- 
lyiek között  valami  forrni  kezd,  hogy  Zsigmonddal  titkos 
egyetértésben  vannak,  hogy  a  lengyel  erősen  készülődik, 
nagy  szorongattatásában  képes  lett  volna  vérfürdővé  változ- 
tatni a  leigázott  szerencsétlen  országot.  Bizalmasabb  embe- 
reinek elárulta  tervét  s  kivitelén  gondolkozni  kezdett.  Hadnagy 
Istvánt,  egyik  kapitányát  beavatta  szándékába,  ily  értelem- 
ben írt  Tamásfalvinak,  Maros-szék  kapitányának  is.^)  Makó 
György,  a  barczasági  magyar  hadak  parancsnoka,  levélben 
intette  egyik  barátját,  hogy  a  vajda  az  összes  nemesség 
élete  ellen  tör,  a  mely  levél  Mihály  kezébe  jutott  s  egyik 
oka  volt  a  magyar  hadak  elszakadásának. 

A  hír  nyilvánosság  elé  szivárgott  s  „poharazás  köz- 
ben" széltiben  beszélgettek  a  vajda  rettenetes  tervéről.^) 
Hogy  mennyi  alapja  volt  az  egésznek,  azt  bajos  megálla- 
pítani ;  de  tény.  hogy  általánosan  elterjedt  hír  volt,  hogy  a 
vajdának  az  az  ,^i szomjú  és  rettenefes  végezése  volt,  hogy  az 
egész  nemességet  kicsinytől  fogva  nagyig  mind  levágattassa, 
azonképpen  az  magyar  fizetett  szolgáit  is,  az  városokheli  föné- 
peket  is.^^^)  S  a  hír  mindenfelé  hitelre  talált  s  növelvén 
az  elkeseredést,  erősen  siettette  a  vajda  bukását. 

A  vajda  pedig,  a  mint  érezte,  hogy  füstölgő  vulkán 
felett  jár  s  az  erdélyi  föld  ég  a  talpa  alatt,  arra  is 
elszánta  magát,  hogy  a  gyűlölt  Básta  segítségéhez  folya- 
modjék. Augusztus  elején  többször  ír  Bástának  magának 
is.  hogy  szálljon  táborba  és  siessen  segélyére.  ír  és  futá- 
rokat küldöz  Szathmárra  a  biztosokhoz  is,  hogy  ő  elfojtván 
szívében  Básta  iránti  haragját,  kéri  őket,  hogy  Bástánál  segít- 


*)  Szamofiközi:  id.  m.  W .  k.  .514.  1. 
•^)  Bethlen  F.  id.  m.  525.  1. 
^)  Simigiamui  id.  m.  221.  1. 

•*)  A  tordai  táborba  gyűlt  nemesség  Besztereze  városának   1600.   szeijt.   2. 
(Ld.  OUevéltár.j 


—    181    — 

séget  stirgesseiiek,  mert  a  lengyel,  török,  tatár  erősen 
készülődik  s  egyesült  erővel  szándékozik  megtámadni  és 
elfoglalni  Moldvát,  Havasalföldét  és  Erdélyt;  Báthory  Zsig- 
mond pedig  a  maga  érdekében  az  erdélyiekkel  fondorko- 
dik, a  kiknek  titkos  cselszövényeit  és  praktikáit  nagyon 
tanácsos  és  szükséges  megelőzni.  0  isten  segélyével  haj- 
landó a  császár  érdekében  törökkel,  tatárral  és  lengyellel 
megmérkőzni,  csak  Básta  is  szálljon  tüstént  táborba  s 
küldjenek  segélyül  3000  magyar  huszárt,  1000  nehéz  lovast 
és  500  német  puskás  gyalogot  s  mindenek  felett  pénzt 
(quia  pecunia  est  nervus  belli),  mert  neki  nincs,  a  zsoldosok 
fizetésére.  Azonkívül  hirdessenek  általános  hadfelkelést 
(insurrectionem  plebis),  mintha  a  lengyeleket  megtámadni 
akarnák.^) 

A  biztosok  e  hírre  (augusztus  19-én  d.  u.  6  órakor) 
Szathmárról  váltott  lovakon  futárul  indítják  Prágába 
Radibrádot  s  Székely  Mihály  (másnap  hajnalban)  szemé- 
lyesen indul  Bástához  Tokajba. '^)  Már  azelőtt  figyelmeztet- 
ték a  császárt  a  biztosok,  mily  előnyös  volna,  ha  Básta 
közelebb  jönne  Erdélyhez;  de  korántsem  a  gyűlölt  vajda 
érdekében,  inkább  azért,  hogy  az  erdélyi  elégedetlenekkel 
kiragadhatná  Mihály  kezéből  az  országot.  Bizonyosra  vehet- 
jük, hogy  Bástát  Erdély  felé  megindulásakor  is  már  inkább  ez, 
mintsem  a  vajdának  viendő  segélyadás  gondolata  vezéreltig 

M  Mihály  vajda  a  cs.  Vw.  biztosoknak  s  külön  Bástának.  Gyiila-Fojérvár, 
1600.  aiig.  14.  \HurmuzaU  IV.  k.  1.  105.) 

^)  A  liiztosok  a  királynak  Szathmárról,  aug.  líJ.  (Bécsi  titk.  It.) 


XIV. 

Az  crdcli/ick  fdhtlése  Mihálf/  rajda  ellen.  —  Básta  t's  a  l'ir.  hiztoí^o'k  Erdélybe 

jönnek  s  a  felkelőkhöz  csa f lakoznak.  —  A  miriszlai  ütközet.  —  3íihály  rajda 

üldöztetése.  —  A  relé  kötött  egyezmény.  —  Kitakarodása  Erdélyből.  —  Mihály 

rajda  haraseli  csatája  a  lengyelekkel.  —  Megveretése. 

A  lengyelek  s  velők  Báthory  Zsigmond  táborba  szál- 
lása felvillanyozta  a  letiport  Erdélyt,  A  szabadság  napját 
látták  felderülni  a  Neszter-  vize  mellől,  a  keleti  Kárpátok 
felől.  A  hazafiak  a  felkelésre  el  voltak  szánva,  csak  a 
kedvező  alkalmat  lestek,  várták.  Ezt  a  vajda  maga  adta 
meg. 

Adorjáni  és  keresszegi  Csáky  Istvánt,  kit  a  moldovai 
hadjáratban  tanúsított  vitézségéért  az  erdélyi  hadak  főka- 
pitányává tett,  (aug.  20-ika  táján)  Torddra  küldötte,  azzal 
a  megbízatással,  hogy  az  egész  nemességet  minél  előbb 
fegyverre  szólítsa  s  táborba  hívja.  ^)  —  Osákyban  a  vajda 
teljesen  megbízott,  ő  volt  most  a  gratissima  persona  a 
magyarok  közül  a  vajda  udvarában.  Előkelő,  vitéz,  s  tehet- 
séges ember  volt  s  a  mellett  alkalmazkodni  tudó  politikus ; 
de  mint  megmutatta  —  egyszersmind  igaz  magyar,  jó 
hazafi.  A  vajda  kegyeit  (Somogyi  Ambrus  kicsinyeskedő 
indokolása  szerint)  azzal  nyerte  meg,  hogy  ügyesen  tudott 
tömjénezni  hiúságának,  utánozta  őt  ruházatában,  szokásai- 
ban, magasztalta  vitézségét,  a  világ  legnagyobb  hőseivel 
hasonlítgatván  őt  össze.  ^) 

Tény  az,  hogy  midőn  oly  előkelő  hatáskörhöz  jutott, 
midőn  a  vajda  őt  a  magyar  hadak  élére  állította,  ezt  ő 
hazája  javára,  felszabadítására  használta  fel. 

Az  erdélyi  nemesség  Csáky  felhívására  aug.  végén 
tömegesen  gyülekezett  Tordára,  s  a  mellette  elterülő  erdélyi 


\)  Csáky  István  a  biztosoknak  Tordáról  1600  aug.  ^1".  irja,  hogy  „me  ad 
ill.  d.  d.  Mieháele  Vaivoda  hiie  in  oppidum  Torda  expedituni  esse,  ut  totam  nobili- 
tatem  huiiis  provinciáé  primo  quoqiie  tempore  eonvoearem  in  easíra".  (Hurmuzaki 
IV.  1.  11.5.). 

^)  Simigianus  id.  ni.  224.  1. 


& 


183 


Eákos-ra,    a    Ker eszi esmeze-j ere.    A    táborbaszállás    színié 
Mihály  vajda  nevével  törtónt,  de    szívében    titokban    min- 
denki Mihály  vajda  ellen  készülődött. 

Az  összeesküvés  —  úgyszólván  —  magától  keletke- 
zett s  már  előbb  érlelődött.  Eésze  volt  benne  a  kir.  bizto- 
sok biztatásainak  is,  a  kik  Alárdi  Ferenczet,  a  vajda 
^gyik  magyar  tanácsosát,  midőn  július  végén  náluk  Szath- 
máron  járt,  azzal  biztatták  a  császár-király  húségére  s  a 
vajda  ellen,  hogy  ,,egy  egész ,  ország  mindig  ellen  áll hcLt  egij 
embej^ek.'''^)  Alárdi  közölte  ezt  az  ország  hangadó  vezér- 
féríiaival  s  ez  mintegy  jelszóul  szolgált  az  összeeskúvésre. 
A  felkelést  a  főurak  egy  Kolozsvárt  augusztus  végén 
tartott  bizalmas  értekezleten  beszélték  meg  és  határozták 
el  a  tordai  táborbaszállás  előtt. ^)  A  tordai  táborban  már 
fő-  és  köznemesek  egy  szívvel-lélekkel  a  haza  felszabadí- 
tásának eszméjeért  lelkesúltek  s  azért  készek  voltak  vért, 
életet  áldozni,  mindent  koczkáztatni ;  bár  eleinte  egymás 
között  is  alig  mertek  arról  beszélgetni. 

A  közvélemény,  a  haza  felszabadításának  szent  czélja 
magával  ragadott  minden  igaz  hazaíit.  Osáky  István  sem 
sokáig  állhatott  ellent  a  nemesség  esdeklő  szavának  s  tán 
fenyegető  magatartásának  s  ha  egy  ideig  tán  küzdött  is 
lelkében  a  vajda  iránt  való  köteles  húség  s  az  aggodalom 
és  kétség  érzete  a  siker  felett  —  végre  is  győzedelmes- 
kedett a  haza  ii'ánt  való  kötelesség  intő  szava  s  ő  is 
szívvel-lélekkel  csatlakozott  a  felkeléshez.  Mire  a  nemesség 
őt  választotta  vezérévé.^) 

Az  összeesküvést  eleinte  természetesen  titokban  tar- 
tották, de  ez  idő  alatt  is  nagy  tevékenységet  fejtettek  ki 
£i  végből,  hogy  Mihály  vajda  magyar  csapatait,  majd  a 
székelyeket,  szászokat,  végúl  a  kozákokat  magukhoz  édes- 
.gessók  s  Bástát  is  segítségül  nyerjék  meg  a  császári 
hadak  egy  részével. 


*)  Alárdi  Ferencz  levele  a  biztosokhoz.  Tordai  tábor  1600.  szept.  6. .  .  Illustris- 
■simae  Dominationes  Vestrae  „provinciám  integram  uni  Jiomini  semper  resistere  ac 
nocere  pjosse''  responderimt.  (Hurmuzaki  IV.  1.  124.) 

2)  Bethlen  Farkas  TV.  k.  539. 

3)  Szamosközy  azt  irja  (IV.  k.  124.),  hogy  „Osákyt  az  katonák  és  nemesség 
megtartóztatják  ...  és  ugyancsak  fenyítékkel  arra  veszik,  hogy  egyetértsen  velők 
Mihály  ellen  és  így  generálissá  teszik  mind  az  egész  táborban  Tordánál".  —  De 
Szamosközy  nem  alegjobban  lehetett  a  részletek  és  benső  motívumok  felől  informálva, 
mert  ő  azt  hiszi,  hogy  Osákyt  Mihály  vajda  követségbe  küldte  Tordára  (pedig  a 
nemesség  táborba  hívásával  bízta  meg)  s  hogy   akkor  nyerték  a  magok  pártjára. 


-     184    — 

S  nndón  mindezek  megiiyei"ése  s  csatlakozása  feloF 
biztató  reménységben  ringathatták  magnkat,  akkor  tűzték: 
ki  nyiltan  a  felkelés  zászlaját. 

Ez  a  fordulat  szeptember  2-án  állott  be.  Osáky  István 
szeptember  1-én  még  Mihály  vajda  „urnnk  ó  nagysága" 
parancsolatjára  hivatkozva  inti  szorgalmatos  vigyázásra  a 
beszterezeieket/)  szeptember  2-án  a  nemesség  élén  álló 
hat  főnemes  (mintegy  forradalmi  bizottmány)  már  nyilt 
proclamatiot  intéz  többek  között  a  beszterczeiekhez  is^ 
csatlakozásra  híván  fel  őket  Mihály  vajda  ellen. 

Elősorolják  ebben  az  okokat,  a  mi  őket  a  felkelésre 
indítja.  Elmondják,  hogy  Mihály  vajda  régi  szabadságuk- 
ban és  törvényeikben  miképen  rontotta  meg  az  országot, 
hogy  milyen  szokatlan  adókkal  és  terhekkel  fogyatta  el 
egész  országúi  a  népet  s  „a  mi  ezeknél  nagyobb,  hogy 
minemű  iszonyú  és  rettenetes  végzése  volt,  Itogy  az  egész 
nemességet  mind  Jevágaítnssa,  azonképpen  az  magyar  fizetett 
szolgáit  s  az  városokbeli  főnépeket  is." 

Midőn  ezért  elhatározták,  hogy  a  vajda  ellen  feltá- 
madnak: a  szászokat  is  csatlakozásra  hívják  fel,  s  ugyan- 
akkor már  azt  is  kinyilatkoztathatták,  hogy  a  vajda  magyar 
huszárai  hozzájok  jőnek,  a  székelyek  egy  része  is,  főkép 
az  aranyos-székiek  s  a  kassai  generális  is  segélyökre  siet.'*) 

Mihály  vajda  az  alatt  Szász-Sehesnél  vonta  össze 
hadait,  oda  rendelvén  összes  zsoldosait  s  a  székelyeket, 
azon  ürügy  alatt,  hogy  Temesvár  felé  a  törökre  akar  ütni. 
Azután  rendeletet  küldött  a  nemesek  tordai  táborába, 
fővesztés  terhe  alatt  parancsolván,  hogy  három  nap  alatt 
Gryula-Fejérvárra  menjenek. 

A  nemesek,  hogy  az  összeesküvést  palástolják,  ment- 
séget kerestek  s  azt  üzenték  vissza  követük  Bánffy  Gábor 
által,  hogy  Torda  inkább  központi  hely  a  gyülekező  megyei 
hadaknak  s  ott  nagyon  jó  legelő  van  lovaik  számára,  míg 
Fejérvár  vidéke  el  van  pusztítva;  engedje  meg  tehát, 
hogy  ott  táborozzanak. 

k  vajda  úgy  tett,  mintha  belenyugodnék.  Engedé- 
kenységet színlelve  lépre  akarta  csalni  őket,  hogy  kifőzött 
tervét  —  a  nemesek   megöletését   —   végrehajthassa.    Az 


*)  Csáky  rendelete  szept.  1-én.  Ld.  az  Oklevéltárhan. 
2)  A  tordai   táborban  lévő  nemesek  Beszterczének  IHOO.  szept,  2-án.  (Lásd 
Okleiéltár.) 


185 


alatt  az  ürügy  alatt,  hogy  fontos  közügyekben  óhajt  velők 
tanácskozni,  azt  rendelte,  hogy  minden  főúr  és  nemes 
egy-egy  szolgával  siessen  hozzá.  A  ravasz  Mihálcsa  bán 
tanácsa  volt  ez  (maga  megvallotta  később,  midőn  ő  esett 
a  másnak  ásott  verembe^)  s  a  többi  bojárok  is  helyeselték, 
azzal  érvelvén,  hogy  ha  a  vajda  a  magyar  nemeseket 
meg  nem  öleti,  ők  vesznek  el  általuk.  Egyedül  a  magyar- 
barát Buleseszti  Kulcsár  Eadul  volt  ellene,  s  ő  azt  taná- 
csolta, hogy  a  vajda  inkább  szeretetet  igyekezzék  ébresz- 
teni az  erdélyiekben,  mint  félelmet,  mert  a  rettegtetés  nem 
jó  politika.^} 

A  nemesség  átlátván  a  vajda  szándékán,  ennek  a 
rendeletnek  sem  engedelmeskedett,  tisztességes  ürügyekkel 
mentegetődzvén.^j 

A  vajda  látván  a  nemesség  komoly  ellenkezését,  két 
befolyásos  magyar  főm^at  küldött  hozzájuk  követségbe. 
Kemény  Jánost  és  Petid  Istvánt;  azzal  a  megbízatással, 
hogy  tudják  ki,  mi  a  szándékuk  és  megengesztelvén  őket, 
bírják  rá  a  csatlakozásra. 

Kemény  és  Petki  (ez  utóbbi  magánbosszűból  is,  mert 
a  vajda  régebben  őt  is  meg  akarta  öletni  s  csak  a  tanács- 
urak könyörgésére  kegyelmezett  meg  neki)  épen  ellenke- 
zőleg, maguk  biztatták  a  nemességet,  hogy  föltett  szándé- 
kuktól el  ne  álljanak.  Maguk  is  csatlakoztak  hozzájok  s 
nem  sokára  épen  ők  mentek  követségbe  (az  előbb  küldött 
Bogáthy  Miklós  után)  Makó  Györgyhöz,  Mihály  barczasági 
magyar  zsoldosai  kapitányához,  a  ki  zászlóaljával  már 
Meggyesre  érkezett,  hogy  rábeszéljék,  hogy  ne  Fejérvárra 
menjenek,  mint  a  hogy  a  vajda  kívánta,  hanem  Tordára, 
a  nemesek  táborába. 

Követségük  nagyhorderejű  és  sikeres  volt. 

A  vajda  Barczaságon  szállásoló  magyar  zsoldosai 
csatlakozása  nao:y  nyereség  leendett  a  nemességre  nézve, 
mert  ha  számuk  nem  is  volt  nagy,  de  a  vajda  legvitézebb, 
régi  harczedzett  katonái  voltak.  S  megnyerésükre  a  neme- 
sek annál  inkább  számítottak,  mert  a  vajda  erősen  elide- 


M  Szamosközy  IV.  123. 

2)  „Ez  Kulcsár  RacUil  a  boérok  között  legfőbb  volt  és  igen  nagy  iir,  hogy 
Havasallöldének  majd  liannadát  ö  bírta.  Ez  magyarul  is  tudott  és  barátja  volt 
az  magyaroknak.  Itt  Érdélben  is  lakott  Báthory  István  vajda  idejében;  étek- 
fogója  volt."  (Szamosközy  123.  lap.) 

3)  Bethlen  F.  hist.  IV.  224.  1. 


—     186     — 

genítette  okot  magától,  egyrészt  tetemes,  töbl)  hónapi 
zsoKlhátralékuk  miatt  s  főkép,  mert  kapitányuk  élete  ellen 
tört,  kit  az  összeesküvésben  való  részességgel  gyanúsított. 
]\Iakó  (lyöi'gyöt  a  vajda  már  elóbb  mindenképen  Fejérvárra 
akarta  csalni,  hogy  elfogassa  és  lefejeztesse,  mert  kezébe 
kíTÍilt  ennek  egy  barátjához  írt  levele,  melyben  ez  a  vaj- 
dának a  nemesség  mcgöletésére  czélzó  tervét  elárulta. 

]\lakó  tehát  már  azzal  a  szándékkal  indult  meg  a 
Barczaságról,  hogy  nem  a  vajdához  csatlakozik,  hanem 
Magyarországra  megy  ki  csapatával. 

Mihály  vajdát  nagyon  megdöbbentette  a  hír,  hogy 
legvitézebb  katonái  f,Mz  ő  ereje/' ,  mint  a  hogy  őket  nevez- 
geté)  el  akarnak  pártolni.  Követet  küldött  azért  eléjök 
(Ne7ne>^  Jánost),  hogy  „aranyhegyek  ígéretével  is"  vlsz- 
szaédesgesse  őket,  négy  havi  zsoldhátralékuk  kifizetését  is 
ígérvén.  M 

Ugyanakkor  a  nemesség  tordai  táborába  is  küldött 
újabb  két  követet,  Senmjei  Pongráczot  és  Sfoika  viszticrt, 
udvarmesterét,  a  ki  nemrég  tért  vissza  Pilsenből.  Utasí- 
tásuk az  volt,  hogy  a  nemesség  előtt  czáfolják  meg  az  ő 
elvesztésökről  szállongó  híreket ;  és  hogy  panaszt  emelvén 
a  magyar  zsoldosok  elpártolási  szándékáról,  kérjék  a 
nemességet,  hogy  intsék  őket  a  hűségben  maradásra. 

Velők  küldötte  a  tordai  táborba  a  barczasági  csapatok 
két  követét  is  (Veres  Mártont  és  Borsai  Györgyöt),  a 
kiket  ezek  négy  havi  elmaradt  zsoldjuk  sürgetésére  kül- 
döttek a  vajdához. 

Stoika  nagy  oratiot  tartott  a  nemesség  előtt  Tordán, 
esküdözvén,  mily  becses  a  vajda  előtt  a  nemesi  vér  s  mily 
ártatlanul  vádoltatik  életökre  való  leselkedéssel  s  kéri  a 
vajda  magyar  katonái  megintését  s  ha  Magyarországra 
kimenni  akarnának,  erőszakkal  való  visszatartásukat. 

Makó  követei  kijelentették,  hogy  többé  a  vajdának 
szolgálni  nem  akarnak. 

A  vajda  követei  azt  hallván,  hogy  Makó  csapata 
Kolozsvár  felé  megy,  ők  is  Kolozsvárra  mentek,  hogy 
visszatérítsék  őket.  De  ott  hiába  várták  őket  s  néhány 
nap   múlva    eredmény    nélkül   tértek   vissza   Fejérvárra. ^) 


^)  Simiffianus  icl.  ni.  226.  I. 
2j  Bethlen  Farkas  hi.«t.  IV.  556. 


187 


Ép  oly  kevés  eredménye  volt  a  Nemes  János  követségé- 
nek is  Makónál  s  a  magyar  zsoldosoknál. 

Mihály  vajda  részéről  nem  használt  semmiféle  magas 
ígéret,  sem  a  szívókhoz  beszélteíés.  Az  „aranyhegyek" 
ígérete  helyett  jobban  vonzotta  ókét  a  nemesség  részérói 
íijándékül  ígért  két  havi  zsold  s  a  magyarságukra  való 
hivatkozás,  a  felébredt  önérzet  s  az  a  vágy,  hogy  magyar 
ügyért,  Erdély  felszabadításáért  küzdjenek  s  csatlakozzanak 
vérrokonaikhoz. 

Torda  felé  vették  hát  űtjokat  s  oda  siettek.  A  mint 
a  tordai  táborba  érkeztek,  határtalan  volt  az  öröm  mind- 
két részról :  harsogtak  a  trombiták,  szóltak  a  tárogatók  s 
meleg  kézszorítással  üdvözölték  egymást  a  testvér  bajnokok.^) 

Az  erdélyiekre  nézve  kétszeres  volt  ebből  az  erkölcsi 
haszon:  a  tordai  tábor  egészen  felvillanyozódott  s  erre  a 
hírre  a  még  otthon  levők  és  habozok  is  siettek  a  táborba 
szállni. 

Az  erdélyi  rendek  nagy  gondot  fordítottak  a  székelyek 
me(j7iy érésére  is  —  és  nem  hiába.  Egy  része  e  kiváló  har- 
czias  nemzetnek  valóban  hozzájok  csatlakozott,  főkép  azok, 
a  kik  szomszédságukban  voltak,  u.  m.  az  aranyas-  és 
maros-székiek.  Ezeknek  régi  szabadságát  1600.  szeptember 
11-én  ünneplés  oklevéllel  biztosítják  ós  megerősítik. 2) 

így  az  aranyas- székiek  „nagy  örömmel,  gyorsasággal 
és  serínséggel  jüttenek"  a  tordai  táborba  a  „szegény  meg- 
nyomorodott haza"  felszabadítására.  Hozzájok  csatlakozott 
a  maros-székiekkel  Vásárhelyről  Tamásfalvi  János  kapitány 
is  mintegy  (400)  1300  (?)  lovassal  s  előmutatta  Mihály  vajda 
hozzá  intézett  levelét   a   nemesek   megöletésének   tervéről. 

Küldöttek  követet  a  hebo  székelyföldi  „uraik  atyjok- 
íiainak"  is.  előadván  nekik  is,  hogy  Mihály  vajda  ,.minden 
mestersége,  igyekezeti  az  volt,  hogy  az  magyar  nemzetet, 
székelységet  és  szászságot  elfogyatván,  ez  szép  földet,  mely 
minket  nevelt  és  hizlalt,  oláhokkal  megrakja."  Felszólítják 
őket  is  csatlakozásra,  ígérvén  szabadságukban  való  meg- 
tartásukat —  ellenkező  esetben  házaik  felégetését,  felesé- 
geik, gyermekeik  szablyára  hányatását.^) 

^)  Bethlen  Farkas  liist.  IV.  566.  1. 

^)  k  tordai  táborban  lévő  nemesek  főbbjei  a/  Aranyas-széki  székelyek 
r<'s/,('i-o  udott  kiváltságlevele  1600.  szept.  ll-ikéről  az  Oklevéltárhcm. 

•')  Az  háromszéki  székelyeknek  íratott  artieulusok  1600.  szept.  10-éről. 
(ÍjíI.  Oklevéltár.) 


—     188    - 

De  a  belső  székelyföldiek,  fókóp  a  hároinszókiek 
mindennek  daczára  megmaradtak  a  vajda  hűségében  s  az 
ó  táborába  sietfek.  Szeptember  11-én  mintegy  4000  székely 
érkezett  Bázna  vidékére')  s  onnan  tovább  Szász-Sebes  felé. 

A  íiZ(Uzoknak\  a  kik  ebben  az  időben  is  „circum- 
spectus*'  politikát  folytattak,  jó  ürügy  volt  ez  arra,  hogy 
daczára  a  nemesség  melleit  nyilatkozásnknak,  ők  se  jöhes- 
senek, tűzhelyeiket  kellvén  oltalmazni  a  székelyek  és  a 
Havasalföld  felől  érkező  oláh  csapatok  ellen.  Tényleg  volt 
is  kisebbrendű  összeütközésük  székelyekkel  és  oláhokkal. 
Pl.  a  brassaiak  szeptember  15-én  4000  oláh,  rácz  és 
magyar  hadat,  mely  a  havasokon  át  Oláhországból  a  vajda 
segítségére  jött,  a  Bodza-szorosnál  visszavertek;  mígnem 
a  íiáromszéki  székelyek  segélyökre  sietvén  az  oláhoknak, 
a  brassaiakat  visszavonulásra  kényszerítették,  mire  aztán 
ezek  az  oláh  és  székely  csapatok  a  Barczaságon  át 
Mihály  vajda  tábora  felé  vonultak,  a  kihez  azonban  már 
csak  a  csata  után  érkezhettek.^) 

A  szászok  közül  mindössze  csak  a  beszterczeiek  nyúj- 
tottak sok  sürgetésre  némi  segítséget  —  katonaságban  és 
fegyverekben.-') 

így  a  miriszlai  ütközetben  vajmi  kevés  szász  vett 
részt. 

A  nemesség  kísérletet  tett  a  Mihály  vajda  zsoldjában 
lévőA'ozíí/to/tátpártoltatására  is,  a  kik  mintegy  10 — 12,000-en 
voltak.  Azok  ha-landók  is  lettek  volna  átállani,  üres  kézzel 
lóháton  átszökhettek  volna,  de  podgyászukat,  az  összeha- 
rácsolt zsákmányt  s  a  Mihály  vajdától  hűségben  tartásukra 
csak  az  imént  nyert  ajándékokat  társzekereiken  elhagyni 
csak  az  alatt  a  föltétel  alatt  voltak  hajlandók,  ha  a  neme- 
sek mindezekért  kárpótolják  őket;  a  mire  meg  ezek  nem 
vállalkoztak.  így  a  kozákok  átpártolása  elmaradt;  de  a 
nemesek  azzal  biztatták  magokat,  hogy  midőn  kenyér- 
törésre kerül  a  dolog,  nem  fognak  ellenük  harczolni. 

Mihály  vajda  táborából  azért  napirenden  voltak  az 
átszökések.  A  vajda  í'u/alofi  te^iförsér/pMl  is  többen  átosontak 
kerülő  utakon  a  tordai  táborba.  A  vajda  dühében  többeket 


*)  Brassó  tanácsa  Nagy-Szebennek  Meggyesről  1600.  szept.  11.  (Oklevéltár.) 
2)  A  brassaiak  a  szebenieknek.  1600.  szept.  17.  (Ld.  Oklevéltár.) 
^)  Az  erdélyi  rendek  rendeletei  Beszterezének  a  tordai  táborból  1600.  szept.  4, 
8,  10.  12,  14.  (L(l.  Oklevéltár). 


Slt 


levágatott  közúlök,  a  töbljieket  pedig  a  fejedelmi  palota 
magas  kőfal-kerítéssel  körített  kertjébe  záratta  el.  A  kertben 
nem  rég  épített  fürdőt  —  Somogyi  szerint  —  kilencz 
ilyen  vitéznek  vérével  szentelte  fel  a  vad  Saturnns  tisz- 
teletére. 

Lovas  testőrsége,  a  nemesekből  álló  beslmk  a  vajda 
kegyetlenkedésétől  megborzadva  éjnek  idején  megszöktek 
s  a  tordai  táborba  jöttek  át.  Velők  ment  a  kolozsvári  szár- 
mazású jeles  ifjú.  Jacobinus  János  is,  a  vajda  kanczellá- 
riájának  titkára,  a  kit  a  Báthoryaktól  örökölt. 

Az  idők  jele  volt,  hogy  kevés  kivétellel  minden  magyar 
sietett  elhagyni  a  sülyedező  hajót.  Csak  a  székelyek  egy 
része  bízott  vakon  a  vajda  szerencsecsillagában. ^) 

A  legnevezetesebb  vívmány,  a  mi  az  erdélyiek  felke- 
lését diadalra  juttatta,  Básta  a  felsőmagyarországi  kapitány 
megnyerése  volt. 

Básta  az  erdélyi  mozgalmak  hírére  Kassáról  felkere- 
kedve, szeptember  5-én  már  Majténynál  táborozott.  Onnan 
inti  Kolozsvár  városát  a  császár  iránti  hűségre.^) 

A  nemesség  követeket  küldött  éhbe  fAlárdi  Ferenczet 
és  Haller  Grábort)  szeptember  7-én  kelt  hitlevéllel, -^  hogy 
részökre  nyerjék  az  ő  segítségét.  Básta,  a  ki  különben  is 
gyűlölte  a  vajdát  s  a  császárnak  vélvén  ezzel  jó  szolgá- 
latot tenni,  a  császári  biztosokkal  egyetértöleg^)  elhatározta, 
hogy  a  felkelők  segítségére  megy.  S  átlépvén  az  erdélyi 
határt,  hatezer  emberével  sietett  előre.  Nagy  örömrival- 
gások  között  vonult  be  szeptember  13-án  Kolozsvárra  s 
ott  egy  napi  pihenőt  tartván,  14-én  Tordára,  a  hol  neki 
Osáky  a  vezérséget  tüstént  átadta. 

Básta  ekkor  még  abban  a  hítbeil  ringatt?i  magát, 
hogy  Mihály  vajda  Erdélyből  szép  szerivel  kitakarodik  s 
ő  abban  az  esetben  Temesvár  ostromára  vezeti  az  egye- 
sült szép  sereget.^) 


-)  A  felkelési-ől  figyelmet  érdemel:  Maros-vásárhelyi  Nagy  Szabó  Ferencz 
Memoriáléja.  Enyedi  Pál  éneke  az  erdélyi  veszedelmekről  (kiadva  Erd.  Tört. 
Adatok,  szerk.  gr.  Mikó  I.  1  k.).  Milió  F.  Históriája  f  Ak.  kiad.  II.  o.  7:  k.)  Kulcsár 
István  Krónikája  98.  1.  Mües  Siebenbürgiseher  Wiirg-Ena:el  oder  Kronik  ü.  d. 
XVil.  Jahrh. 

^)  Básta  Kolozsvárnak.  (Ld.   Oklevéltár.) 

»)  HurmuzaU  IV.  1.  125.  1.  Bethlen  ¥.  id.  m.  549.  1. 

*•  Ungnád  erről  szept.  7-éről  a  Tasnád  melletti  szántai  táborból  értesíti 
Kolozsvárt,  melynek  követei  hódolattal  járultak  eléjök.  (Ld.  Oklevéltár.) 

^)  Básta  Mátyás  főhgnek,  Torda  szept.  14.    (bécsi  titk.  It.    Varia  Tiireica.) 


-     1110     — 

Az  erdélyi  rendek  most  már  a  győzelem  biztos  remé- 
nyével kec^^egtették  magokat.  Serogök  a  Básta  6000  embe- 
i-ével  18.000  íore  sza})orodott.  Az  erdélyi  nemesség  színe- 
java lá))onikl>an  volt.  mindössze  Öennyei  Pongrácz,  Bodoni 
István,  Barcsay  András  és  Békés  István  volt  még  a  főbbek 
közül  a,  vajda  táborában:  ezek  is  inkább  kényszeríiségből. 
szigorú  őrizet  alatt,  míg  a  fogságban  tartott  Kornis  Far- 
kasról és  Palatits  Györgyről  azt  sem  tndták  Tordán.  hogy 
élnek-e  még.  vagy  már  megölettek.  M 

A  főbb  várak  is  közökben  voltak  már,  Guaht,  Gör<jmvf 
ó,.<  IVrs.  Szamoí^'  Üjvár  s  Kőnár  átadása  felől  Léka  Agával 
alkmloztak,  gazdag  jutalmat  ígérgetvén  átadásukért.  Kővárat 
szeptember  13-án  vette  kezéhez  Székely  Mihály,  Szamos- 
Újvárt  pedig  Kornis  Gáspár  fia  zárta  körűi,  hogy  Léka 
Aga  (a  ki  a  csata  eldőltéig  meghódolni  nem  akart)  ki  ne 
jöhessen  belőle.^) 

Mihály  vajdának  ez  alatt  egymást  érték  követei  a 
tordai  táboiban,  most  már  kérésre  és  esdeklésre  fogván 
a  dolgot  a  fenyegetődzések  helyett. 

így  küldötte  újabban  követségbe  hozzájuk  Vásárhelyi 
Gergely  jezsuita  atyát  és  Ungvári  János  fejérvári  ref. 
lelkészt,  a  kik  által  minden  sérelmük  orvoslását  ígérte,  csak 
jöjjenek  hozzá,  hogy  aztán  egyesűit  erővel  a  török  ellen  men- 
jenek. De  a  rendek  meg  sem  hallgatták  s  letartóztatták  őket. 

Midőn  pedig  Básta  megérkezéséről  értesült,  egyik 
főbojárját  Andráí^  posztelnikot  és  a  kolozsvári  számazású 
Trauzner  Lukácsot  küldte  követségbe,  egyrészt  Bánfához, 
hogy  a  császártól  nem  lévén  ellene  megbízatása,  hagyja 
őt  békében,  emlékezzék  meg  a  császárnak  tett  nagy  szol- 
gálatairól, a  mikért  nem  illő  dolog  neki  gonoszszal  fizetni ; 
másrészt  a  rendekhez,  emlékeztetendő  őket  arra,  hogy 
Erdély  elfoglalása  után  megkímélte  őket  s  élőtöket,  mely- 
lyel  szabadon  rendelkezhetett  volna;  végül  a  tőle  elpártolt 
magyar  katonákhoz,  hogy  eszökbe  juttassa  sok  jótétemé- 
nyeit, hogy  ügy  tartotta  őket,  mint  fiait,  nem  mint  szolgáit, 
Ígérvén,  hogy  ha  visszatérnek  hűségére,  régi  kegyeivel 
halraozandja  el  ismét  őket, 

*)  Unpnád  jelentése  a  császárnak  Kolozsvárról  1600.  szept.  14.  {RurmuzaM 
IV.  1.  134.  Ld.  Oklei-éltár,  Kivonatok.) 

2)  „Az  erdélyországi  urak"  stb.  Léka  Agának  Torda  1600  szept.  10.  és 
13.  —  Makó  György  kapitány  s  Mihály  vajda  többi  régebbi  magyar  tisztjoi 
Lékának  szept.  11. 


191 


De  a  rendek  nem  engedték  meg,  hogy  a  követek  a 
yajda  üzeneteit  nyilvánosan  előadják/) 

Mihály  vajda  azonbun  a  béke-kísérletek  mellett  nem 
hanyagolta  el  a  hadra-készúlést  sem.  Neai  várta  tétlenül 
a  veszélyt.  Hadait  mindenünnen  összevonta.  A  török  felőli 
végvárakból,  Jenő,  Lippa,  Lúgos  és  Karánsebes  váraiból 
az  őrséget  magához  rendelte,  Barcsai  András  vezérlete 
alatt.  A  hozzá  hú  székelyeket  táborába  gyiijté.  Fiához 
Havasalföldébe  gyors  futárokat  küldözött.  Segélyadásért 
kereste  meg  Ibrahim  temesvái^i  basát  is.  Az  erdélyi  oláh- 
ságot is  fegyverre  szólította,  a  mi  azoknak  nem  igen  volt 
íny  ökre,  jobb  szerették  a  kész  prédát,  —  harczolni  érte 
nem  volt  oly  kedves  mulatság.  „Fogaras  tartományból 
minden  háztól  egy  embert  kívánt,  a  mihez  azonban  a  köz- 
ségnek semmi  kedve  nem  volt,  mint  az  uraimnak  a  sós 
káposztához.'"')  Adókat  sietett  behajtani,  újabb  kölcsönöket 
szedett  fel,  (Nagy-Szebentől  28,000  frtot  kért  kölcsön)  — 
hadiszerekkel  látta  el  magát,  főkép  Nagy-Szebenből,  — 
szóval  minden  lehetőt  megtett,  minden  követ  megmozdított 
s  erősen  bízott,  hogy  „az  árúlókat  megveri  az  isten,  mert 
valaki  ura  fejedelmére  támadott  valaha,  mindenkoron  szégyent 
vallott  az."^) 


A  megpróbáltatások  eme  nehéz  napjaiban  a  vajdának 
egyik  érdekes  jellemvonása  túnik  szemünk  elé  :  hahonasága. 
Már  előbb  jósoltatott  magának  öreg  anyjával,  hogy  állandó 
lesz-é  uralma  Erdélyben?  De  a  jóslat  balul  ütött  ki.  Majd 
magyar  és  oláh  paraszt  gyerekeket  állít  ki  egymás  ellen, 
egyenlő  számmal  s  összeverekedteti  őket;  abból  akarván 
jósolni,  hogy  győzni  fog-e?  De  a  magyar  suhanczok  ügye- 
sebben forgatták  a  botot  s  megverték  az  oláhokat.*)  A 
sereg  kimozdítása  előtt  való  éjjel  álmában  borzasztó  vihart 
látott,  a  mely  Fejérvár  felé  húzódott  s  egy  villám  épen 
őt  találta.  —  Riadva   ugrik   fel   ágyából,   rögtön   ki    akar 


V)  Bethlen  Farkas  id.  m.  IV.  571.  1. 

^)  Névtelen  jelentés,  a  tordai  határozatok  mellett  N.-Szebenben  a  városi 
Ivtban  „die  9.  szept.  estvve  1600."  kelettel. 

^)  Mihály  V.  levele  Nagy-Szehen  tanácsának  1600.  szept.  13-röl.  (A  nagy- 
szebeni It.  1484.  sz.) 

*)  Bethlen  -F.  520. 


—     192     - 

futni  Oláliországba.  összeszaladt  tanácsosai  ali^í  tudják 
megtartóztatni.^) 

A  vajda  kedélyállapotát  semmi  sem  jelleniezlieti  jobban, 
mint  Ungnádnak  egy  szeptember  14-én  Kolozsvárott  kelt 
jelentése : 

.,A  vajda  —  mondja  a  jelentés  —  a  sokféle  hír  miatt 
er/észen  niagán  lúvűl  van,  ki  van  kelve  szméböí,  nac/fjon 
ingerűit  .s  nnnjjira  zavarban  van,  hocfi/  azt  sem  tndja,  mit 
tegyen;  egyszer  sh',  másszor  káromkodik.'-' '^J 

Szinte  képzeljük  magmik  előtt  a  szilaj  szenvedélyek 
emberét,  a  mint  a  düh  és  kétségbeesés  marczangolja. 
Megérte  íb-íö  vágyainak  teljesülését,  —  ravasz  furfangja 
és  kardja  urává  tette  három  országnak  s  most,  midőn  a 
szerencse  oly  magasra  emelte,  egyszerre  feltűnni  látja 
maga  előtt  a  tátongó  mélységet,  mely  őt  elnyelni  készül. 
Görcsösen  ragaszkodik,  mint  a  vízbefűló,  minden  szalma- 
szálhoz. Ha  a  jövőre  gondol:  elfogja  a  kétség;  ha  ellen- 
ségeire: megszállja  a  düh  —  s  haragja  és  izgatottsága 
könyekbe  és  szitkozódásba  fúl. 


Básta  szeptember  15-én  szemlét  tartott  a  Keresztes- 
mezején felállított  egyesült  hadsereg  felett,  a  mely  12,000 
gyalog  s  6000  lovas  vitézből  állott,  s  4  nagyobb  ágyúval 
ós  8  taraczkkal  rendelkezett. 

A  vajda  serege  ellenben  20,000  gyalogból  és  12,000 
lovasból  állott,  27 — 32  ágyúval.  Legjelesebb  katonák  voltak 
közöttük  a  régi  szabadságuk  visszaállításáért  hálás  széke- 
lyek („gente  di  buon  nome").  A  többiek  kozákok,  oláhok 


^)  Szamosközy:  id.  ra.  IV.  k.  123.  1.  „Mikor  Mihály  vajda  Fejérvárról  kimenne 
az  tordai  had  ellen,  éezaka,  mikor  alnnnék.  nagy  hirtelen  látja  álmában,  hogy 
Torda  felől  nagy  fekete  felleg  támad  és  Fejérvár  felett  megállván,  az  vajdát  nagy 
dörgéssel  agyonüti.  így  nagy  hirtelen  felugorván  álmából  és  úgy  mint  esze  nélkül 
felriadván,  gyertyát  hozat,  behívatja  Sennyei  Pongráczot,  Bodoni  Istvánt  és  az 
boérokban;  azok  biztatják,  hogy  ne  higyjen  álmának.  Oly  igen  megrettent  volt 
ezen,  mert  i<fen  superstitiosa  az  a  natio,  hogy  másnap  mindjárt  el  akart  futni- 
Havasalföldébe,  így  Ítélvén  az  álomból,  hogy  nem  jól  leszen  dolga.  De  az  boérok 
nagy  könyörgéssel  tartóztatták  meg,  hogy  mind  ott  vesznek,  ha  elmegyen  ete.  És 
igy  nagy  kétségesen  maradott  meg,  és  ez  álomlátás  után  másnap  indult  ki  Fejér- 
várról az  nemesség  ellen." 

*)  TJngnád  a  királynál-,  Kolozsvár,  szept.  14.  Ifí(X).  ,,Er  soll  vor  zorn 
und  ungedult  aller  entfarbt  und  furiosissimus  jetzt,  u.  alsó  confundirt  sein,  dass 
er  auf  taglieh  einkummende  wiederwertige  zeitungen  u.  obfall  nieht  was,  wo  u, 
wie  er  darán  ist,  ein  iceill  waine  er,  ein  weill  fulminir  er"  stb.  (Bécsi  titk.  It. 
Hurmiizaki  IV.  1.  133.  1.) 


—     11*3    ~ 

és  ráczok  („gente  da  rapina"')  sokkal  silányabb  harczosok 
voltak,  a  kiknek  inkcább  a  rabláson  járt  az  eszük/) 

A  felkelők  seregének  lelkesúltsége,  magasabb  katonai 
szelleme  s  jobb  felszerelése  kipótolta  a  számbeli  nagy 
különbséget. 

A  tordai  tábor  szeptember  16-án  felkerekedett  s 
Maros-Újvár  alá  szállott,  s  ott  a  Maros  partján  tábort 
ütött.  Mihály  vajda  is  megindult  Fejérvárról  s  Tövisen  át 
(melyet  pár  nappal  azelőtt  felégettetett  s  lakóit  kardélre 
hányatta^)  Enyed  felé  vonult  s  azon  innen  a  ,,Tin6dÁ- 
rét''-Gn  állapodott  meg. 

Szeptember  17-én  Básta  azzal  a  szándékkal  indult 
tovább,  hogy  épen  a  Tinódi-réten  üti  fel  a  következő 
tábort;  de  a  kémszemlére  kiküldött  huszárok  csakhamar 
meghozták  a  hírt,  hogy  ott  már  a  vajda  táboroz.  Básta 
tehát  az  Enyedtől  egy  mértföldnyire  fekvő  Miriszlónáí 
állapodott  meg,  melyet  megszállott  és  seregét  előtte  (délre) 
csatarendbe  állította. 

Mihály  vajda  is  előbb  vonult  valamivel  s  a  táborhelyével 
szomszédos  ,,Holfmaros''  nevű  berekben  áhította  fel  seregét. 

Szemben  állott  tehát  a  két  sereg  egymással  a  szűk 
Maros-völgyén.  Kelet  felé  a  Maros  medre,  nyugatra 
hegyek  és  dombok  lánczolata,  a  kettő  között  mintegy  500 
lépésnyi  sík  lapály.  A  Maroson  túl  a  gomhási  halmok  nyu- 
lakodnak előre  a  folyóig,  melyeket  a  vajda  300  lovassal 
tüstént  megszállatott,  nehogy  az  erdélyiek  azok  megett 
megkerüljék  vagy  hátba  fogják  seregét  s  hogy  lovasai 
onnan  figyelemmel  kísérjék  az  erdélyi  sereg  felállítását  ós 
mozdulatait. 

A  Marostól  jobbra  végig  húzódó  hegyek  közül  egy 
bővizű,  jókora  patak  ömlik  a  folyóba.  Ennek  a  pataknak 
természetes  védvonala  mögött  a  völgy-szorosban  állította 
fel  a  vajda  seregét  és  ágyúit,  úgy  hogy  ott  megtámadni, 
vagy  onnan  őt  kimozdítani  bajosan  lehetett.  A  Miriszlóról 
Enyed  felé  vezető  országútat  az  úgynevezett  Békés-Mdja 
kötötte  össze  a  patak  felett. 


^)  Tarducci  Achilles  „Delle  Maeliine,  Ordinanze  stb.  ...  In  Venetia  1601" 
ez.  m.  „La  Giornata  di  Giorgio  Basta  eontra  Miehele  vaivoda  di  Vallaeliia  li  18. 
Septembre  1600."  (Bp.  egyet,  kvtár.  Ee.  48.  sz.  a.) 

2)  Der  Waida  hab  zu  Tuisch  ein  meill  von  Weisenbiirg,  man,  weib  und 
khindt  niederhauen  lassen."  Ungnád  szept.  14.  jelentésében.  (Hurmuzalci  IV 
1.  134.) 

Saádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  13 


-       1I»4     - 

Midőn  ezzel  szenihen  Básta  Miriszló  falu  végén  a 
liegyektül  a  Marosig  lionioní  köi'ív  alakjában  seregét  csata- 
rendbe állította,  a  tüzérség  és  ágyúk  védelmére  hirtelen 
földsánczokat  hányatott.  A  hadrend  jobb  szárnyán  a  domb- 
sor  alatt  állottak  ;i  magyarországi  magi/ar  csapat  ok.  a  falu 
végén  álló  templomra  támaszkodva.  Középen  azerde/^/Hiadak; 
balszárnyon  a  Marosig  terjeszkedve  a  ^lémd  csapafok  s  az 
összes  ofjunk,  jól  elsánczolva.  a  bresciai  Cavrioli  Tamás 
gróf  tábornok  vezérlete  alatt.  ^)  (A  falu  akkor  nem  a  hegy 
]negett.  hanem  azon  inm-n  a  Maros  mellett  állott.) 

A  csatározást  szeptember  17-én  d.  u.  Mihály  vajda 
kezdette  meg,  egy  zászlóalj  kozákot  küldvén  át  a  patakon 
az  erdélyiek  megtámadására.  De  ezeket  az  erdélyi  lovasság 
csakhamar  visszaverte.  A  falut  azonban  sikerűit  a  kozá- 
koknak felgyújtani,  „hogy  a  magyarok  az  űzéstűl  inkább 
megszűnjenek:  de  a  felől    ugyan   eljárának   dolgokban". 2) 

Az  erdélyiek  erre  általános  rohamot  akartak  intézni 
a  vajda  serege  ellen  s  Osáky  István,  Mikola  János  és  más 
főurak  által  óhajtásukat  Bástával  közölték.  De  Básta  azt 
felelte,  hogy  nem  tanácsos  a  vajdát  emez  erős  hadállásá- 
ban megtámadni,  mert  onnan  alig  lehet  őt  csatára  kicsalni 
a  támadók  nagy  vesztesége  nélkül ;  aztán  meg  estére  járván 
az  idő,  már  elmúlt  az  ütközet  ideje.  ,,A  vajda  igen  czigán, 
azért  mi  is  ravaszok  legyünk.'-'  Ám  ha  nektek  úgy  tetszik, 
hogy  még  ma  megvívjunk  vele,  én  sem  vonom  ki  —  úgy- 
mond —  magamat  belőle;  de  gondoljátok  meg,  hogy  ha 
megveretünk,  a  császárnak,  „az  én  uramnak  sok  németé 
vagyon  másutt,  nem  sok  kárt  vall  ez  velem  való  németek 
veszedelmében ;  de  nektek  csak  egy  országotok  van,  azt 
vesztitek  el  és  mind  fejenként  magatokat. "  Básta  azért  azt 
javasolta,  hogy  várjanak  másnapig :  a  vajda  az  éjjel  vagy 
visszavonul,  vagy  másnap  kijő  védsáncza  mögül  s  ő  fog 
támadni. 

Básta  okos  tanácsa  meggyőzte  az  erdélyieet,  a  kik 
között  a  legjelesebb  stratéga  volt  az  öreg  Borhely  György, 
a  ki  még  a  Báthory  István  hadi  iskolájában  nevekedett 
és  a  törökök  fellett  Lippa,  Csanád  és  Jenő  vára  körűi 
vívott  győzedelmeiről  volt  híres,  de  most  már  lábai  és 
keze   elköszvényesedvén,   csak   kocsin   követhette   s   taná- 

*)  Tardiicci:  gioniata-ja  szerint. 
^j  Szamosközi  IV.  124. 


—    195    — 

•csávái  segíthette  honfitársait.  0  állapította  meg  Bástával 
másnapra  a  haditervet. 

Este  felé  Mihály  vajda  Örmény  Pétert  levéllel  küldötte 
Bástához  és  az  erdélyiekhez.  Bástától  azt  kérdeztette,  hogy 
mit  keres  a  császár  hadaival  az  összeesküvők  között, 
van-e  arra  a  császártól  rendelete?  Az  erdélyiekkel  szem- 
l)en  pedig  esküdözött,  hogy  ő  nem  lesz  oka  a  keresztyén- 
ség romlásának,  nem  ó  gyújtotta  ezt  a  tüzet,  hanem  néhány 
nemesnek  a  vakmerősége.  Kéri  még  most  is  őket,  hogy 
térjenek  vissza  hozzá  s  egyesűit  erővel  üssenek  a  törökre 
s  ostromolják  ki  Temesvárt. 

A  rendek  és  Básta  jól  ismerték  Mihály  megbízhatat- 
lanságát s  esküszegéseit  s  levelére  mit  sem  adtak.  A  rendek 
.azt  felelték,  hogy  eddigelé  nem  ismerték  az  ő  szándékát  a 
török  ellen,  ők  is  sajnálják  a  keresztyén  vér  ontását;  de 
mert  már  késő  az  idő  a  hirtelen  való  válaszra  ilyen  fontos 
ügyben,  az  éjjel  meghányják-vetik  a  dolgot  a  rendek  taná- 
csában S  reggel  majd  választ  adnak. 

Básta  is  hasonlóképen  válaszolt,  hogy  majd  reggel 
megmutatja  a  császár  rendeletét  (a  császári  zászlóra  czé- 
lozván^);  és  felszólítja,  hogy  a  tartományt  ő  felségének 
engedje  át,  a  mely  esetben  szabad  utat  enged  neki  az 
Oláhországba  való  visszatérésre;  s  meggondolás!  időt  ad 
neki  erre  másnap  reggel  nyolcz  óráig. 

Mihály  vajda  olvasván  ezt  a  visszautasító  választ,  meg- 
fúvatta a  trombitákat,  megverette  a  dobokat  s  másnap 
reggelre  az  ütközetet  kihirdette. 

Felvirradván  szeptember  18-ika  (hétfői  nap),  Básta 
midőn  látta,  hogy  a  vajda  erős  hadállásából  nem  készül 
kimozdulni,  haditanácsot  tartott  az  erdélyi  vezérekkel  s  azt 
ajánlotta,  hogy  vonuljanak  egy  darabig  visszafelé  s  így 
<3salják  ki  a  vajdát  a  patak  által  védett  állásából,  „onnat 
az  szorosból"  s  „mikoron  kijű  onnat  az  mezőre,  akkor 
lássunk  dologhoz".  Básta  megígérte,  hogy  a  visszavonu- 
lásnál a  hátvédet  maga  fogja  képezni  gyakorlott  hadi  népével. 

Tetszett  a  fortélyos  haditerv,  a  mibe  csak  a  főbb 
hadnagyokat  avatták  be.  De  azért  a  sereget  Miriszló  alatt 
csatarendbe  állították,  mielőtt  a  visszavonulást  megkezdet- 
ték volna. 


*)  Eespose  '1  Basta,  ehe  la  mattina  segiiente  gV  harebbe  mostrato  V  ordine  eh' 
havea,  alludendo  al  stendardo  ímpreriale,  ehe  seeo  portava.  {Tarducci  id.  m.  42,  1.) 

13^ 


Az  ehö  csatasor  közepére,  melyet  a  támadás  legelőbb 
éreiulett.  háromszáz  puskás  gyalogot  állítottak  a  Tokaj  ós 
Kalló  várában  már  néhány  óv  óta  begyakorh)tt  vitézekből ; 
jobb  szdruj/dra  1500  magyar  ós  erdélyi  huszárt  („könnyű 
fegyverzetű  lovast")  2b/r/nstván  ós  Secpif/ei  Miklós  hírneveS' 
bajnokok  vezérlete  alatt;  baJ  szárnyára  az  aranyas-szóki 
székelyeket  s  a  kolozsvári  és  beszterczei  hadakat  Túri 
í^renczczel  az  élükön,  a  kinek  sebhelyei  Báthory  István 
muszka  és  Zsigmond  török  hadjárataiban  tanúsított  vitéz- 
ségét nyilván  hirdették. 

A  második  csatasorba  kétezer  lovast  állított,  Csáky 
István,  az  erdélyi  hadak  fővezérének  —  Pethe  László ^ 
a  kassai  magyar  katonák  kapitányának  —  ós  Makó  György, 
a  ^liliály  vajdától  átpártolt  huszárok  kapitányának  vezetése 
alatt. 

A  harmadik  csatasor  volt  a  legnagyobb,  a  melynek 
magvát  mintegy  1500  német  puskást  Pecz  Henrik  János- 
vezérelte ;  jobb  szárnyán  állott  a  gazdag  Thökölyi  Sebestyén 
(a  későbbi  híres  kurucz-király  nagyatyja)  és  Bocskay 
{Petki?)  István  kétezer  huszár  élén;  bal  szárnyán  pedig  a 
német  gyalogság  egy  erős  csapata  (4000  ember 0  melyet 
Básta  maga  vezényelt,  száz  válogatott  vallon  testőrsége 
élén.  Tizenkét  ágyú  támogatta  és  fedezte  itt  a  német 
gyalogságot. 

Az  így  csatarendbe  felállított  seregtől  jobbra  200 
aranyas-szóki  lovas  őrködött,  nehogy  az  ellenség  meg- 
kerülje őket;  a  bal  szárnyon  pedig,  a  Maros  partja  felől, 
ahol  az  ágyúk  is  állottak,  Tamásf alvi  Já>no^  állott  400  maros- 
széki lovassal,  Perusith  Máté  (anyai  réven  szerb  deszpota 
ivadék)  pedig  néhány  ezer  paraszt  katonával  az  utolsó  csata- 
sor hátvédét  képezte. 

Mihály  vajda  is  sietett  csatarendbe  állítani  seregét. 
l)ár  az  ő  különféle  nemzetiségű  serege  a  szigorú  hadi 
rendet  nem  szerette  megtartani  s  rendetlenül,  tetszés  szerint 
szokott  Yolt  támadni,  meg  visszavonulni. 

*)  Simigianus:  Rerum  Hung.  Historia-ja  szerint,  a  kinek  leírását  Bethlen 
Farkas  majdnem  szó  szerint  átveszi,  csak  itt-ott  változtatván  valamit  rajta,  pL 
itt  a  4000  helyett  Bethlen  csak  nagy  számút  említ  (IV.  a  582.  1.).  —  Simigia- 
niishan  Bocskay,  Bethlennél  Pefki  István  áll.  Bocskay  tényleg  bent  volt 
Erdélyben  Bástával  s  csak  később  küldték  haza,  mert  az  erdélyiek  nagyon 
haragudtak  rá.  A  sereg  felállítása  (Miriszló  alatt)  a  magyar  források  szerint  némileg 
összevág  az  olaszszal  (Decse  alatt)  azzal  a  különbséggel,  hogy  amott  három,  itt 
egy  esata-sorról  van  szó  s  amott  többször  magyarok  szerepelnek,  a  hol  itt  németek. 


—     11)7     — 

Az  első  sorban  4500  kozákot  és  kurtyánt  állított 
Lugasi  Ferencziiek  és  Tahi  István,  Enyed  felperzselő] ének 
4i  vezetése  alatt. 

A  második  sorban  10.000  (?)  székely  gyalog  állott; 
élükön  Sennyei  Pongrácz,  Bocloni  István  és  Barcsay  András 
magyar  főnrak  (a  kikről  némelyek  azt  mondották,  hogy 
fogságban  tartattak/)  mások,  hogy  csak  kényszernek 
engedve  vettek  részt  a  csatában). 

E  két  sor  között  állította  fel  az  ágyúk  egy  részét. 

A  harmadik  csatasort  4000  oláh,  rácz  és  székely 
harczos  képezte.  Vezérük  volt  Budai  György  és  „Petko 
Odabasa'',  Ezektől  jobb-oldalvást  ismét  ágyúk  állottak. 

A  balszárny on  maga  Miliály  vajda  vezényelt  néhány 
ezer  embert,  az  ágyúk  harmadik  sora  által  támogatva. 
A  vajda  különben  nem  kötötte  magát  egy  helyhez,  szokása 
sz-erint  hol  egyik,  hol  másik  csapathoz  lovagolt,  hogy 
mindent  lásson  és  maga  intézzen. 

A  tartalékban  álló  3000  székelyt,  oláh  gyalogságot  és 
nagyszámú  parasztságot  Farkas  Grjörgj,  a  magyarországi 
csatákban  jó  hírnevet  szerzett  magyar  vitéz  vezette,  a  kit  a 
Yajda  nemrég  fosztott  meg  Lippa  vára  kapitányságától. 

Leghátúlra  állította  a  vajda  az  elpártolás  gyanúja  miatt 
megbízhatatlannak  tartott  800  gyalogból  álló  magyar  test- 
őrséget  (a  vörös  és  kék  drabantokat)  Gyarmathy  Máté 
vezérlete  alatt. 

A  Maroson  túl  a  gombási  partokon  300  lovas  őrködött, 
Tédve  a  sereget  a  megkerüléstől. 

Mihály  vajda  buzdító  beszédet  tarott  seregéhez 
^s  magasztalván  vitézségüket,  legelőbb  is  balfelől  az 
országút  felett  húzódó  dombsor  megszállására  vezényelt 
ki  néhány  (kozák)  csapatot.  Ezek  a  hegyoldalt  meg  is 
szállották.  Csakis  ezekre  értheti  Szamosközy  azt,  hogy 
,,az  hegyoldalrúl,  mikor  menne  Decse  felé  az  Basta  tábora, 
nagy  kiáltással  az  kozákok  szidogatni  kezdek  az  magyarokat 
és  minden  rútsággal  illetni.  Azután  ezek  is,  mikor  szembe 
állottak  volna  (később  Miriszló  és  Decse  között)  lejöttek 
a  hegyoldalrúl  és  az  többi  közibe  állottak''. 

Mert  Básta  átlátván  a  vajda  szándékát,  hogy  erős 
hadállásából  kimozdulni   nem  akar  s  apró  csatározásokkal 

^)  Simigianus  szerint.  Bethlen  szerint  már  „qui  tamen  a  nonnullis  eoaeti 
íbi  fuisse  dieuntiir"  IV.  585. 


-     198    — 

arra  akarja  őket  bírni,  hogy  ott  támadják  meg  öt  a  Holt- 
maros  .szorosában :  hozzá  látott  megállapított  fortélyos  hadi- 
terve kiviteléhez/) 

A  mint  így  csatarendben  állott  a  két  sereg  egymással 
széniben,  Básta  és  Osáky  egyszerre  csak  megfordítják  az 
erdélyi  sereg  arczélét,  az  ágyúkat  a  földsánczok  mögül 
kivonják  s  szép  renddel  lassan  visszavonulni  kezdenek 
Miriszlón  át  Drc.^e  felé.  Miriszlót,  menekülést  színlelve, 
hátuk  megett  felgyújtják  ., mintha  Mihály  vajda  előtt  ugyan 
el  akarnának  menni  és  futni."  Mindez  előre  megállapított 
haditerv  szerint  azért  történt,  hogy  Mihály  vajdát  üldözésre- 
csalogassák s  a  nyílt  mezőre  kaphassák. 

A  cselfogás  pompásan  sikerült. 

Mihály  vajda  egyszerre  csak  azt  hallja  kémeitől,  hogy 
Básta  seregével  visszavonulóban  van. 

,, Hova  fut  az  olasz  kutya?  —  kiált  fel  erre  gúnyos- 
önhittséggel  örömében  —  nem  tudja,  hogy  én  mindenütt 
'Utolérem!?''  S  tüstént  utána  indul  seregével,  azzal  az  elbiza- 
kodott mondással,  hogy  „immár  Prágáig  meg  sem  állunk'' . 

Annál  jobban  sopánkodtak  a  visszavonuló  erdélyiek, 
még  főemberek  is,  a  kik  a  hadi  cselbe  nem  voltak  beavatva. 
Végünk  van  —  így  szóltak  —  „im  elfutunk  a  vajda  elől, 
im  mind  országunkat,  mind  mi  magunkat  ez  órában 
vesztjük  el!"  De  csakhamar  megvigasztalódtak,  a  mint 
Decse  előtt  „az  hadnagyok  megállatják  és  rendbe  állatják 
a  sereget"  és  midőn  látták,  hogy  Mihály  vajda  utánok  siet 
s  ..Miriszlón  általtakarodik  minden  hadával  és  az  mezőre 
kiszáll,  sok  taraczkokkal,  álgyükkal."^) 

Mihály  vajdát  megdöbbentette  a  váratlan  fordulat  & 
azt  kérdi  Barcsaytól,  a  ki  a  vajda  után  a  sereg  vezére 
volt  („úgymint  generális"):  mit  gondol,  mi  szándéka  van 
ezeknek  ? 

—  „Mond  Barcsay  András:  ezek  bizony  raegvínak 
velünk." 

—  „Mond  az  vajda:  csináljunk  békességet  köztünk." 


^)  Mihály  vajda  serogfelállítását  az  egykorú  Simigianus  után  adjuk,  a^ 
kit  Bethlen  Farkas  is  átvett,  azzal  a  változtatással  azonban,  hogy  ő  a  miriszhi 
mezőre,  a  csata  színhelyére  teszi  át  e  felállítást.  Arra  nézve  mi  az  olasz  Tarducci 
egykorú  hadászati  müvét  tartjuk  alapvető  és  követendő  kútfőnek,  annál  inkább,, 
mert  az  egykorú  Szamosközi  feljegyzéseiben  és  Simigianus  történetében  a  csata, 
lefolyásáról  vajmi  kevés  olvasható. 

^)  Szamosközi  tört.  feljegyzései  IV.  k.  125.  lap. 


—     199     - 

—  „No  bizony  késő  immár  —  felelte  Barcsay  —  jobb, 
ha  mindjárt  rád  vészed  az  fegyver  derekát." 

Miliály  vajda  és  Barcsay  tehát  hamarosan  hadi  rendbe 
állatják  seregüket,  mintegy  500  lépésnyire  Miriszlón  innen 
a  sík  mezőn,  egy  csatasorban  hosszan  elnyújtva  a  sereget 
a  hegy  lábától  a  Marosig. 

Mintegy  500  lépésnyire  tőlük  Decse  falu  előtt  sora- 
kozott Básta  és  az  erdélyiek  serege  az  egész  völgyet 
keresztben  elfoglalva. 

Básta  s  az  erdélyiek  felállítását  rajzban  és  írásban 
így  írja  le  az  egykorú  olasz  „giornata" : 

Legelöl  külön  állott  SOO  puskás  (.jmtskatóros").  Fel- 
adata az  leendett,  hogy  a  hegy  aljában  az  országút  mellett  fel- 
állított ágyúk  ellen  vonuljon,  támogatva  a  németgyalogságtól. 

Az  előcsapat  mögött  a  hosszú  csatasor  előtt  állott 
Bdsfa  egy  ..compagnia"'  lovassal  (bizonyára  az  ő  válogatott, 
testőrségúl  is  szolgáló  vallonjaival). 

Mögötte  a  hosszú  csatasor  közepén  3000  német  ggalog 
képezte  a  sereg  magvát.  Ettől  két  oldalt,  jobbra  és  balra 
elosztva  löOO  sziléziai  lovas  (Eaiteri  di  Slezia)  állott,  azzal 
a  feladattal,  hogy  a  szemben  álló  ellenséges  gyalogságra 
ütve  azt  széjjel- szórja. 

A  két  szárnyat  jobbról  és  balról  a  magyar  és  erdélyi 
lovas-  és  gyalog-csapatok  képezték,  azzal  a  rendeltetéssel, 
hogy  midőn  az  ellenség  az  első  roham  közben  meg- 
zavartatik, előtörjenek  s  a  győzedelmet  eldöntsék.  így  a 
jobb  szárnyon  a  hegyek  felé  a  sziléziai  lovasság  mellett 
állott  egy  kopjás  (lovas)  csapat  és  attól  is  jobbra  két 
zászlóalj  erdélyi  gyaloghad;  a  középtől  pedig  balra  a 
Maros  felé  egy  erdélyi  gyalog  zászlóalj  és  két  kopjás 
(lovas)  csapat. 

Mihály  vajda  is  gyorsan  csatarendbe  szedte  seregét.  A 
hegy  lábánál  s  az  alatta  vezető  országút  két  oldalán  a 
nagyobb  ágyúkat  helyezte  el,  mögötte  és  alább  a  bal  szárnyon 
gyalog  csapatait.  Középen  ismét  egy  ágyútelep  a  kisebb 
ágyúkból  (a  taraczkokból),  mögötte  egy  zászlóalj  gyalogság 
s  jobbra  tőle  két  zászlóalj  kopjás  lovas  kozák  csapat.  A  jobb 
szárny  elején  volt  a  harmadik  ágyútelep,  háta  megett 
gyalogság  fedezete  alatt.  Ettől  is  jobbra  a  Marosig  még  három 
lovascsapat,  ketteje  kopjákkal,  egy  nyíllal  fegyverkezve. 

A   vajdának   27 — 32  ágyúja   volt,    míg   az    erdélyiek 


~     -^00 


iiiindössze  r2-vol  rendelkeztek.  Seregének  látszania  mintegy 
25— a2,0ü0-re  rúgott  (20,000  gyalog  és  12,000  lovas), 
nn'g  az  erdélyiek  és  Básta  egyesült  serege  mindössze 
IS.bOO  emberből  állott  (12,000  gyalog  és  6000  lovasbór). 

]\liliály  vajda  tehát  látszólag  erősen  túlsúlyban  volt. 
Ugy  hogy  maga  Básta  is,  látván  Mihály  vajda  népének 
sokaságát  Miriszlónál,  azt  mondotta  az  magyaroknak :  „t'a.s 
az  ti  fejetek,  mert  ha  (hi  ezt  tudtam  íjolna,  soha  ennyi 
néppel  i^zemhe  nem  szállottam  volna.''  —  „Csak  puskás 
gyalogja  is  volt  ekkor  Mihály  vajdának  6000."') 

Mihály  vajda  erősen  bízott  is  a  túlnyomó  nagy 
számban ;  az  erdélyiek  ellenben  számbeli  hátrányukat  lelke- 
sedéssel, Básta  németjei  és  vallonjai  pedig  hadi  gyakorlott- 
ságukkal pótolták  és  ellensúlyozták. 

Az  ütközetet  Mihály  vajda  kezdette  meg,  heves 
ágyúzással,  három  ágyútelepébői  kereszttűzbe  fogván  az 
ellenséges  csapatoknt,  mert  —  mind  mondók  —  .,nagy 
hosszú  rendbe  állatta  volt  az  vajda  az  taraczkokat  az 
Marostul  fogva  az  hegyig".  „És  miérthogy  az  Basta  serege 
és  magyarok  veszteg  állottanak,  ugyan  nag]f  kár  Jött  az 
lövés  miatt  bennek,  mert  mind  igyenesen  és  mind  harántokon 
két  felől  oldalba  lúttön  lútte  az  vajda  úket".^)  —  Ámde 
az  erdélyiek  jól  tudván,  hogy  hazájuk  sorsa  e  harczon 
dől  el  a  heves  ágyúzást  emberül  állották.  „^  mint  Mihály 
vajda  Vétette  az  magyarokat  —  irja  az  egykorú  Szamosközy  — 
íifjy  állottak,  mint  az  kőszikla,  hogy  csak  nézni  is  szörnyű  dolog 
volt.'-'-  Ekkor  esett  el  mindjárt  Bessenyei  István  magyar- 
országi jeles  ifjú  vitéz. 

A  csatáról  nem  maradtak  ránk  részletesebb  tudósítások, 
érmek  hú  képét  tehát  —  a  mi  régi  ütközeteknél  különben 
is  vajmi  nehéz  dolog  —  nem  adhatjuk.  Annyit  tudhatunk, 
hogy  Básta  csakhamar  általános  rohamra  vezényelte  seregét. 
„Az  ország  hada  (nem  várva  be  a  vajda  támadását)  Jezus-t 
kiáltván  reája  mennek  egyszersmind'.^)  A  kállai  és  tokaji 
vitézek  (muskatérosok)  neki  vágnak  az  országút  mellett 
működő  ágyútelepnek,  a  német  gyalogság  a  középliadnak, 


1)  Tardiieei  szerint  32,000,  Bethlen  szerint  25,000. 

2)  Szamosközy  ÍV.  126.  1. 

^)  Szamosközy  id.  m.  125.  1. 

*)  Marosvásárhelyi  Nagy    Szabó  Ferenez  Memorialéja    (Mikó  F.  gr.  Erd. 
Tört.  Adatok  I.  k.  56.  í.). 


—     201     - 

a  sziléziai  lovasság  a  vajda  jobb  szárnyán  álló  kozákságnak. 
Barcsay  (a  vajda  ..generális" -a)  a  balszárnyon  álló 
„székelyekkel  jó  idejin  kisütteti  a  puskákat  (elhamar- 
kodásból,  avagy  szándékosan  ?),  ügy  hogy  nem  ártott  semmit 
az  magyar  hadnak",  —  A  kézi  tnsában  azonban  sokáig 
emberül  megállják  helyöket  a  székelyek,  mígnem  az  újabb 
heves  rohamok  által  a  hegyre  szoríttatnak,  a  hol  legtovább 
ellenáltak  még  a  harcz  eldőlte  ntán  is. 

Középen  is  sikerűit  a  roham,  mert  „a  német  a  derekán 
általment"  a  vajda  seregének. 

A  jobb  szárnyon  a  sziléziai  és  erdélyi  lovasok 
„a  Marosnak  szorítják  a  kopjás  lengyelt  és  kozcákot."  Ugy 
hogy  „az  kozákok,  kik  azelőtt  ügy  pökik  volt  az  markokat, 
semmit  nem  víván,  praecipites  (hanyatt-homlok)  az  Marosba 
iigrottanak".^)  Sokan  a  megáradt  folyóba  vesztek,  a  mit  a 
többiek  látván,  inkább  a  szárazon  igyekeztek  menekülni. 
Hiába  próbálta  a  vajda  megállítani  őket,  sem  a  szép  szó, 
sem  a  kard  nem  használt. 

Legtovább  tartották  magokat  a  székelyek,  a  kik  a 
hegyoldalra  tömörültek. 

„Állott  vaia  pediglen  fel  —  írja  Nagy  Szabó  Feroncz, 
a  kinek  atyja  Nagy  Szabó  János  szép  száz  maros-vásár- 
helyi lovassal  vitézkedett  ott  az  ország  hadában  —  egy 
erős  hegyre  futó  székelység,  nagy  csoport  nép,  azt  mondották, 
hogy  18  száz  volt;  a  kiket  hívtak  ugyan  alá  onnat,  hogy 
adják  meg  magokat.  De  ők  azt  mondották,  hogy  nem 
jőnek,  mert  attól  félnek,  hogy  levágják  őket;  hanem  ha 
ugyan  meg  kell  halniok,  kezeken  (t.  i.  karddal  kezükben) 
halnak  meg  inkább." 

„Ezt  meghallván  a  nemesség,  Daczó  Jánost  oda  küldék, 
és  megesküszik  nékiek.  De  valamint  lőn  az  esküvés  —  ők 
lássák  - —  azok  szegények  hitre  lejöttenek,  és  az  esküvés 
mellett  nem  szánván  az  ártatlanokat,  reá  rohant  a  nemesség 
és  körűivévén  mind  levágták  ii^og])  sivalkodással  szegényeket , 
annyira,  hogy  mint  egy  halom,  olyan  volt  a  (holt)  test.  Azt 
mondották,  hogy  a  holttest  alól  vérpatak  folyt  ki". 

„így  torlá  meg  a  nemesség,  hogy  Mihály  vajda  mellé 
ment  volt  Szebenhez  a  székelység  (1599-ben).  És  így 
ismét  jobbágyság  alá  hajtá  őket". 


1)  Szamo.sközy  IV.  125.  1. 


—    íl  l2    — 

Mihály,  a  mint  látta,  hogy  a  csatát  elvesztette,  leté- 
peté  a  fó-zászlót  nyeléről.  —  menekvés  után  látott  s  meg 
sem  állott  Fejérvárig.  Ott  bosszúját  a  fogságban  lévő  Komis 
Fai'kason  töltötte  ki,  a  kit  saját  szemei  előtt  vágatott  le.M 
Azután  feleségének  ezüst  készletét  s  egyéb  drágaságait 
magához  véve,  tovább  száguldott.  ^  Előtte  s  utána  roncsolt 
serege  maradványai  futottak.  —  Égetés  és  gyilkolás  jelölte 
ütjokat  Fogaras  felé. 

A  miriszlai  vérengző  csata,  az  erdélyiek  soraiból  kevés 
áldozatot  követelt,  az  egykorú  olasz  „giornata''  Básta  seregé- 
ből mindössze  40  halottat  és  ugyanannyi  sebesültet  említ, 
míg  a  vajda  seregéből  e  szerint  mintegy  10,000-en  vesz- 
tek volna  el.  Más  forrás  szerint  Básta  és  az  erdélyiek 
seregének  vesztesége  mintegy  4000  halott  volt,  míg  a 
Mihály  seregéé  5000  s  900-at  tett  a  külön  lemészárolt  szé- 
kelyek száma. •'^)  Ágyút  25-ötöt  foglaltak  a  vajdától.    . 

Az  üldözés  egész  nap  s  még  a  rákövetkező  éjjel  is 
tartott.  Egyik  episodja  volt  ennek  a  kozákok  veszedelme 
a  maros-vásárhelyi  had  részéről,  melyet  a  város  megkésve 
küldött  (mintegy  200  gyalogot  Nagy  Tamás  vezérlete  alatt) 
a  felkelőkhöz.  —  A  miriszlai  harczról  másfélszáz  kozák 
fogott  volt  a  Mezőség  felé,  hogy  azon  át  meneküljenek 
Lengyelországba  haza.  De  szerencsétlensógökre  a  vásár- 
helyi hadra  találtak  és  azok  mind  levágták  őket  és  jó 
nyereséggel  tértek  haza.  Diadalmi  jelűi  néhány  kozákfejet 
is  vittek  haza  kardjokban  a  székely  fővárosba,  a  hova 
megérkezvén,  „a  bíró  háza  előtt  először  „Jézust"  kiáltanak 
és  ott  lerakák  a  kozákfejeket,  melyeket  az  útcza  végén  a 
sorompók  tetejébe  rakata  a  bíró"  (Korán  Pál-'). 

ív 

Bástáék  szept.  19-én  hagyták  oda  a  csatatéren  felü- 
tött táborukat  s  Fejérvár  alá  szálltak  egy  félmérföldnyire. 
Másnap,  szept.  20-án  tartották  győzelmi  bevonulásukat 
Fejérvárra,  a  hol  az  erdélyi  urak  és  a  városi  polgárság 
örömlövésekkel  és  gratulatiokkal  fogadta  őket.  A  várban 
egészen  épen  találták  a  Mihály  vajda  lakosztályát  gazdag 
szőnyegeivel  s  felszerelésével,  melyet  Básta  a  császár  szá- 
mára inventariumba  íratott. 

*)  Ungnád  1600.  szept.  21.  jelentésében. 

2)    Simigiami^s   azt  mondja,  Iiostv  mindkét  részről  együtt  6500  esett  el,  — 
Miló  Ferencz  Históriája  245.  1.  (Akad.  kiadv.  \\.  o.  7.  k.)  11.000  halottat  említ, 
'j  Marosvásárhelyi  Nasry  Szabó  Ferencz  Memoriáléja  id.  h.  57.  1. 


m 


Ók  sem  sokáig  mulattak  ott,  mert  az  erdélyiek  erősen 
sürgették  a  vajda  üldözését  és  Fogaras  elfoglalását,  a  hol 
a  vajda  Erdélyben  gyűjtött  kincsét  és  családját  tartotta. 
Osáky  mindjárt  el  is  küldött  400  huszárt  üldözésére  Szeben 
s  Fogaras  felé  s  ők  magok  szept.  21-én  indultak  tovább 
az  ellenség  nyomában. 9 

Mihály  vajda  csakugyan  Fogarasban  állapodott  meg. 
Ott  voltak  felhalmozva  összeharácsolt  kincsei,  ott  volt  neje 
s  leánya.  Ott  a  mennyire  lehetett,  szétszórt  seregét  össze- 
szedte, mely  az  Oláhországbóí,  Moldovából  s  Székelyföld- 
ről jövő  csapatokkal  mintegy  tizenhat  ezerre  szaporodott. 
0  maga  ugyanis  mintegy  3000  embert  szedett  össze  a 
miriszlai  harcz  után  s  azzal  érkezett  meg  Fogarasba.  — 
Ott  csatlakozott  hozzá  a  híres  szabadhajdú  kapitány,  Bába 
Novak  4000  gyaloggal,  kiket  Moldvából  vezetett  a  vajda 
segítségére.  Száva  Armás,  egy  előkelő  bojár  ezer  lovast 
hozott  Moldovából.  Deli  Marko  2000  rácz  lovassal  csatla- 
kozott. Kulcsár  Badul  is  hozott  segítséget  Havasalföldéből, 
de  csapatát  a  szebeniek  széjjelverték,  úgy  hogy  csak  egy 
része  futhatott  a  vajda  mellé.  Ezeken  kivúl  mintegy  3000 
székely  is  ^  táborozott  Fogaras  vidékén,  a  kik  a  csatából 
elkéstek.  Úgy  hogy  Mihály  vajda  ezekből  ismét  egy  tekin- 
télyes sereg  felett  rendelkezett,  a  melylyel  még  szerencsét 
próbálhatott  volna. ^) 

A  segédcsapatok  különben  nem  könnyen  juthattak  be 
Erdélybe.  Mert  az  erdélyiek,  különösen  a  határszéli  szászok 
siettek  a  szorosokat  eltorlaszolni  és  védeni.  A  nép  annyira 
el  volt  keseredve,  hogy  nem  akarta,  hogy  a  vajdának  egy 
porczikája  is  kimeneküljön  Erdélyből. 

A  szászok  már  a  csata  előtt  elálltak  az  utakat  s  a  mene- 
külőket üldözőbe  vették.  Nagy-Szebennél  (szept.  12. — 14.) 
mintegy  18  szekeret  tartóztattak  fel  s  a  rajtok  menekülő 
bojár  családok  tagjait  (bojarn  weiber  und  khinder)  fel- 
konczolták.^)  A  Vöröstoronyi-szorosnál  a  szebeniek  álltak 
őrt.  A  Törcsvári-szorosban  rosnyaiak  és  brassaiak  tartóz- 
tatták M  a  benyomuló  oláhokat.  Még  erősebb  harczot  vív- 


*)  Ungnád  jelentése  szept.  21.  „im  feldlüger  2  meill  von  Weissenbiirg 
gegen  der  Hermanstett  zu."  Ld.  OJclevéltár.  Kivonatok  és  Hurmuzaki  IV.  1.  136. 

^)  Ungnád  szej-.t.  20-iki  jelentésében,  a  Csáky  István  üldöző  huszárjai  által 
hozott  hírek  szerint.  (Ld.  Hurmumki  IV.    1.  138.    1.  és    OJclevéltár.    Kivonatok. 

^)  Ungnád  1600  szept.  1.5.  jelentése  szerint  Kolozsvárról  {HumuzaTci  IV.  1. 
134,  l.    és    OJclevéltár.    Kivonatok.) 


204 


tak  a  brassaiak  a  Bodza-szorosban.  Egy  ideig  sikeresen 
védték  sánezaikból  a  szorost,  megszalasztották  az  oláhokat, 
zászlókat  és  két  ágyiít  foglaltak;  de  később  a  Moldovából 
is  elősiető  túlerő  s  főkép  az  oláhok  segítségére  siető  széke- 
lyek elől  városukba  kellett  zárkózniok.  Az  oláhok  dühe 
Brassó  erős  falain  megtörött,  bosszújukat  a  barczasági  fal- 
vakon töltötték,  melyeket  egymásután  felperzseltek  s  véd- 
telen lakosaikat  pokoli  kedvteléssel  öldökölték,  míg  az 
erdélyi  üldöző  hadsereg  sarkukba  nem  jutott.^) 

Bástáék  szept.  21-én  mindössze  2  mfnyi  utat  tettek 
s  Szászsebesnél  állapodtak  meg  s  ütötték  fel  táborukat.  Itt 
vették  a  hírt,  hogy  a  lengyel  kanczellár  Jeremiással  és 
Báthory  Zsigmonddal  bevonult  Moldovába.  E  hír  kissé 
gondolkozóba  ejtette  a  generálist  ós  a  biztosokat  s  e  miatt 
nagyon  megfontolva  haladtak  előre.  Ügy  hogy  Nagy-Szeben 
alá  csak  szept.  24-én  érkeznek  s  ott  maradnak  —  Mihály 
vajda  alkudozásai  által  is  feltartóztatva  —  egész  október 
elsejéig.  Azt  hitték,  hogy  még  egyszer  meg  kell  ütközniök 
Mihály  vajdával.  De  a  vajda  helyzete  a  lengyelek  elő- 
nyomulása által  sokkal  válságosabbá  vált,  mintsem  arra 
gondolhatott  volna. 

A  lengyelek  előnyomulása  által  valóban  érdekes  bonyo- 
dalom keletkezett,  a  mely  hogy  hová  fog  fejlődni,  egyik 
fél  sem  tudhatta  előre.  A  mint  az  erdélyiek  Szeben  felé 
közeledtek,  a  vajdi  már  oda  hagyta  Fogarast  s  Brassó 
felé  szállott.  De  egyszer  csak  jön  a  hír  szept.  26-án,  hogy 
Székely  Mózes  és  Potocki  Jakab  lengyel  katonasággal  bent 
vannak  Erdélyben,  Besztercze  vidékén,  a  hír  szerint  12,000 
emberrel  (később  csak  3000-et  mondanak  szemtanúk.  2) 
Székelyek  Mózes  követet  is  küldött  onnan  Osákyhoz,  izenvén, 
hogy  nincsenek  ellenséges  szándékkal  Erdély  iránt,  csak 
is  Mihály  vajda  ellen  küldötte  őket  a  kanczellár. -^ 

Ez  az  üzenet  némileg  megnyugtatta  az  erdélyieket, 
kiknek  nagy  része,  főkép  a  köznemesség  különben  is  óhaj- 
totta   volna    Zsigmond    behozatalát;    de    annál    kevésbbé 


*)  Traiísch  Jos.  Clionieon  Fuehsio-Lupino-Oltardinum.  990 — 1630.  160. 
1.  —  Krauss  Gy.  Traotatns  rer.  Transylvaiiiofirum  (kiadta  gr.  Kemény  J.  Deut- 
sche Fundgruben,  d.  G.  Siebbg.  164.  I.)  Weyss  Mih.  Liber  Annaliiim  (kiad. 
Traiischenfels :  D.  Fundgruben.  'Neue  Folge  1.38.  l.)  Xössner  S.  Res  aotae  in  H.  et 
Tran.s.  (U.  o.  62.  1.)  Alhnm  Oltardimtm.  (U.  o.  34. 1.)  Bánfí  P.  naplója,  (ü.  o  247. 1.) 

2)  A  biztosok  jelentései  szept.  27.  30.  N.-Szebenből.  (Bécsi  titk.  It.) 

^)  Heidenstein  id.  m.  359.  I. 


205 


nyugtatta  meg  a  császáriakat.  Ezek  annál  nagyobb  két- 
ségben voltak,  mert  nem  ismerték  sem  a  Vrijcia,  sem  a 
lengyelek  szándékát.  Zsigmond  ugyanis  levelet  küldött  be 
a  rendekhez  és  városokhoz,  a  mi  nagy  szeget  ütött  Básta 
fejébe;  nem  kevésbbé  Székely  Mózes  azon  üzenete,  hogy 
Csákyval  szeretne  összejönni,  nem  azért,  hogy  Báthory 
Zsigmond  felől  beszéljen,  —  az  ő  sorsáról  már  gondos- 
kodva van  —  hanem  egyéb  dolog  felől.  Ebből  lehet  követ- 
keztetni —  jelenti  Ungnád  a  császárnak  szept.  27-én  — 
hogy  a  lengyel  király  és  kanczellár  Erdélyt  a  lengyel 
koronához  akarná  csatolni  s  Zsigmondot  máskép  elégíteni 
ki  Lengyelországban;  remélhető  azonban  —  teszi  hozzá 
mintegy  vigasztalásul  —  hogy  mivel  nem  ők  űzik  ki,  mint 
a  hogy  akarták,  Mihály  vajdát  Erdélyből,  most  más  ozélt 
tűznek  magok  elé.^) 

Az  Erdélybe  jött  lengyel  hadak  vezére  Potocki  Jakab 
Besztercze  vidékén  (nyírmezei  táborukban)  kelt  szept. 
21-iki  levele  még  inkább  nyugtalanította  őket.  Mert  Potocki 
azt  írta  Osák^mak,  hogy  a  lengyel  kanczellár  Mihály  vajdát, 
bárhol  találja, .  megtámadni  szándékozik,  Erdélyben  is 
felkereste  volna,  de  midőn  haüotta,  hogy  felkeltek  ellene, 
őket  indította  segítségül  az  erdélyiekhez  a  vajda  ellen ; 
kéri  azért,  hogy  rendelkezzenek  velők,  mitévők  legyenek  ?^) 
Ungnád  ez  alatt  is  valami   lengyel  fondorlatot  vél  rejleni. 

Még  Szebennél  veszik  a  hírt,  hogy  a  lengyel  kanczel- 
lár már  a  moldovai  havasok  alá  érkezett,  Tatrosra,  az 
Ojtozi-szoros  bejáratához.  „Ha  Jeremiás  és  a  kanczellár 
(jegyzi  meg  Ungnád  szept.  30-án)  Erdélybe  üt  s  Mihály 
vajda  addig  el  nem  vonul  a  Barczaságból,  ügy  még  előbb 
megtámadtatik  a  lengyelek,  mint  mi  általunk."^) 

A  császáriak,  azon  töprenkednek  szebeni  táborukban, 
hogy  ilyen  viszonyok  között  mi  volna  teendő ;  azt  hiszik, 
hogy  mindkét  sereggel,  az  oláhval  és  lengyellel  is  meg 
kell  mérkőzniök;  hogy  a  három  közül  mindenik  félnek 
két-két  ellenséges  sereggel  lesz  dolga.  S  ennek  sorsa 
hamar  el  fog  dőlni,  mert  csak  1 — 2  napi  járó  földnyire 
vannak  egymástól :  a  lengyelek  az  Ojtozi-szoros  bejáratánál 


\)  Ungnád  jelentése  Szebenből  1600  szept.  27-éről.  {OUevéltár.  Kivonatok.) 
^)  „Pothochy  Jalcah  de  Pothoh"  Osáky  Istvánnak   „Datura   ex  eastris  ad 
Nyrmező  positis  a.    d.  1600.  22.    szept."    (Bécsi   titk.  It.  Hung.  Ld.    OUevéltár.) 
^)  Ungnád,  szept.  .30,  jelentésében. 


20i5 


]\Jiliály  vMJda  a  Hodza-szorosnál,  Székely  Mózes  a  len- 
oyelekkel  Besztei'cze  vidékén,  ók  Fogaras  felé  elóiiyo- 
iiiiilóban. 

E  ritka  coniplicált  helyzetben  egy  csapással  két  legyet 
szeretnének  ütni.  Eavaszsággal  akai'nak  élni.  Oda  megy 
ki  vélemény  ük :  mer/  kel/  var  ni,  muj  a  lerujijel  é?>  oldJi 
összetűz;  a  melyik  legyőzetik,  azzal  be  lesz  fejezve  a 
számadás  ;  a  (/i/őzfesre  peclirj  azulán  l'ell  hirtelen  rátámadni 
s  kiűzni  ErdéljihoJ,  legyen  az  akár  a  lengyel,  akár  az  oláh. 
Ez  ügyesen  lehetett  kigondolva;  de  ha  a  kivitelre  került 
volna  a  sor,  esetleg  a  gyóztes  lengyel  sereg  ellen:  nyil- 
ván hajótörést  szenvedett  volna  az  már  magán  az  erdélyi 
köznemesség  Zsigmondhoz  s  az  ó  ügye  képviselőiül  tekin- 
tett lengyelekhez  szításán. 

De  a  dolgok  másként  alakultak.  A  keserűség  poharát 
egyedül  Mihály  vajdának  kellett  fenékig  üritnie. 

A  vajda  szorongatott  helyzetében  nem  gondolt  többé 
ellenállásra,  mikor  utolsó  menedéke,  Havasalföld  felett  is 
két  oldalról  tornyosult  a  vész.  A  lengyel  a  határon,  a  török 
az  ország  belsejében  Bukur estben  volt,  a  lakosság  a  hegyek 
alá  menekült,  katonái  hűsége  is  ingadozott.  Hires  szabad- 
csapatának kapitánya.  Bába  Nóvák  (okt.  1.)  felajánlotta 
szolgálaiát  az  erdélyieknek,  csak  azt  kívánta,  hogy  küld- 
jenek hitlevelet,  hogy  bántódás  nélkül  átállhat.  Ungnád 
örömben  tör  ki  e  hírre:  mily  nagyszerű  volna,  ha  saját 
emberei  adnák  kezükbe  a  vajdát!^) 

Úgy  hogy  ebben  bízva  Osákyék  „az  országgal  egye- 
temben szeretettel"  veszik  Bába  Nóvák  ajánlatát  s  „egy 
jó  falut"  Ígérnek  neki  s  fejenként  megelégedésükre  szol- 
gáló ellátást,  csak  hogy  „jöttést  jőjön  közinkben."  Leg- 
hőbb vágyuk  pedig  az  volna,  hogy  „ha  lehetséges  6  magát 
az  vajdát  is  vagy  elevenen,  vagy  akármiképpen  hozza  közink- 
ben ;  valaki  kezünkbe  hozza,  tisztességes  és  elegendő  jószág- 
gal, ötszáz  ház  jobbágy gyal  megajándékozzuk.'' ^J 

Ilyen  viszonyok  között  Mihály  vajda  menedéket  egyedül 
abban  látott,  hogy  ha  hirtelen  kibékül  a  császáriakkal; 
így  még  segélyt  is  remélt  tőlük  a  lengyel  ellen. ^) 


')  Okt.  1.  jelentése.  (Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 

2)  Csáky  István  Bába  Nováknak    az  Olt   melleti   táborból  1600.  okt.  1-én 
(Hurmuzaki  TV.  1.  148.) 

3)  Ungnád  jelentése  Brassóból  1600.  okt.  6.  (U.  ott.) 


207 


Már  szept.  23-án  írt  levelet  üldözőinek  fogarasi  tábo- 
rából s  Szelestei  Jánost  két  bojárral  követségbe  kíildé  a 
Szebennél  álló  erdélyi  táborba,  kérvén  Bástát  ós  az  erdélyi 
rendeket,  hogy  ne  taszítsák  el  erővel  ő  felsége  szolgálatá- 
tól, hmécje  zálogául  kezlikhe  adja  anyját,  felesé/jet,  fiát 
PetrasJa)  vajdát,  leányát  Florikát  és  kincseit. 

Básta  és  az  erdélyi  tanácsurak  (Csáky  István,  Sennyei 
Pongrácz,  —  a  ki  Miriszlónál  még  a  vajda  táborában 
volt  —  Bornemissza  Boldizsár,  Alárdi  Perencz  ós  Toldi 
István)  külön  levélben  válaszolnak,  hogy  a  békekötésre 
ráállanak,  ha  a  felajánlott  kezeseket  szept.  30-ára  Szebenbe 
küldi;  biztosítják,  hogy  semmi  bántódásuk  nem  lesz.  De 
azt  kívánják,  hogy  a  vajda  „Erdélyből  minden  közit 
kivévén,  valahova  császár  ű  felsége  vagy  az  ú  fel- 
sége generálisa  parancsolja,  hadával  oda  menjen  és  az 
keresztyénségnek  s  ő  felségének  szolgáljon.''  Ebben  az 
esetben  ők  is  pártját  fogják  fogni  a  császárnál,  hogy  „mind 
pénzzel  és  néppel  az  pogán  ellen  való  hadakozásban 
segítse  —  és  oda  fel,  avagy  egyéb  helyen  való  jószággal 
is  meglátogassa.  "M 

A  béke  felől  tehát  tárgyalni  kezdenek.  De  ígéreteinek 
még  most  sem  hisznek,  kalandor  politikája  újabb  fogásá- 
nak tartják,  a  minek  csak  az  a  czélja,  hogy  egy  kissé 
„levegőhöz  jusson.''  Majd  attól  tartottak,  hogy  a  temesvári 
basával  van  egyetértése,  majd  hogy  Zsigmondnak  felajánlja 
kardját  és  seregét,  csakhogy  rajtok  bosszút  állhasson. 

Szept.  végén  már  egész  komolyan  folyt  a  béketárgya- 
lás. 30-án  Mihály  vajda  Bástához  szóló  levéllel  küldi  a 
Szebenen  túl  Porumbáknál.di  fogarasi  havasok  aljában  fekvő 
táborba  követét  Kidcsár  Eadult  ós  Száva  Armást  kívánal- 
maival. Főbb  pontok,  hogy  a  székelyek  szabadsága  meg- 
hagyassók  s  ö  Fogaras,  Vécs  és  Görgény  várakat  nyerje. 
De  a  feltételről  a  táborban  hallani  sem  akartak,  eltalálván 
az  alatta  lappangó  utógondolatot,  hogy  e  várak  és  a  székely- 
ség által  bírni  akarja  Erdély  egyharmadát  s  így^  Brassót 
is,  a  mely  most  győzelmesen  daczolt  ellene.^)  Ok  egész 
más    föltóteleket    szabtak   a    vajda    elibe,    hogy   Erdélyből 


1)  Básta  latin  levele  Mihály  vajdának  szept.  25-én  N.-Szebenből.  —  Ugyan- 
akkor  SS  z  erdélyi  tanácsurak  magyar  levele   Mihály  vajdának.  —  üngnád  szept. 
27.  jelentése.  (Ld.  1.  2.   Oklemltár.  Kivonatok  és  Himimzaki.  IV.  1.  140—142.) 
2)  Ungnád  szept.  .30-iki  jelentése. 


•2v8 


távozzék    s    hűsr^ge    jeléül    küldje    családját    és    kincseit 
Erdélybe. 

Mihály  vajda  tábora  okt.  elején  már  Brassón  túl 
Szitnt-Ppternfl  (Petersberg)  ós  Prázsm.ár  mellett  fekiidt. 
Az  erdélyiek  okt.  4-én  VI edényen  táboroztak  s  onnan  sür- 
getik a  vajdát  kívánságaik  teljesítésére,  biztosítván  őt.  hogy 
„ha  azokat  a  conditiokat,  melyeket  Nagyságodnak  propo- 
náltunk, minden  czikkelyében  fogyatkozás  nélkül  megtartja 
és  beteljesíti,  mi  is  hitünkre  fogadjuk,  hogy  mindenekben 
azokat  megtartjuk  és  beteljesítjük.^) 

Okt.  5-én  az  erdélyiek  Vidomhákra  tették  át  táboru- 
kat, úgy  hogy  mind  Brassóhoz,  mind  a  Mihály  vajda  tábo- 
i'ához  már  csak  egy  félmérföldnyire  voltak. 

Básta  és  az  erdélyiek  a  béketárgyalások  folytatása 
végett  a  vidombáki  táborból  okt.  5-én  Mihály  vajda  táborába 
küldték  Theőkeöly  Sebestyént,  néhány  erdélyi  úrral. 

Mihály  vajda  meg  volt  törve,  a  föltételek  felett  még 
alkudozott;  de  a  császár-királynak  hűségére  készségesen 
letette  az  esküt  bojárjaival  együtt.^) 

Az  erdélyiek  okt.  6-án  ugyancsak  vidombáki  táboruk- 
ból újra  felsorolják  Mihálynak  feltóteleiket,  hogy  tüstént 
menjen  ki  az  országból,  az  Ojtozi-szorosba  küldjön  a  len- 
gyelek ellen  2000  puskást;  a  székely  hadat  mindenestűi 
bocsássa  haza ;  feleségét  és  minden  kincsét  hat  nap  alatt 
küldje  közikbe ;  a  mi  pedig  a  lengyelek  ellen  kívánt  segít- 
séget illeti,  arra  nézve  találja  meg  ó  felségét  a  királyt, 
mert  ők  is  onnan  függenek,  „az  alatt,  a  mint  tudja,  oltal- 
mazza hazáját.-'^) 

Mihály  —  minthogy  az  erdélyiek  már  a  sarkában  voltak, 
a  lengyel  kanczellár  előhada  pedig  Székely  Mózes  vezér- 
lete alatt  Háromszéken  mindössze  egy  vagy  másfél  mért- 
földnyire állott  előtte  —  nagyon  alázatosnak  mutatta  magát*) 
s  a  feltételeket  sietett  elfogadni.  Keservesen  panaszkodott 
ugyan,  hogy  úgy   bánnak   vele,   mintha  legalább   is   már 


')  Csáky,  Sennyei,  Tholdy  és  Mindszenthy  és  a'  többi  erdélyi  neuie& 
rendek  Mihály  vajdának  a  vledényi  táborból  1600.  okt.  3.  (Hurmuzaki  IV.  1.  151.) 

2)  Theőkeöly  Sebestyén  levele  Bástának  a  szent-péteri  táborból  1600.  okt. 
5.  (Uurmuzaki  IV.  1.  150.  1.  tévesen  okt.  3-ára  datálva.  V.  ö.  Ungnád  okt.  6. 
jelentésével  ugyanott  lői.) 

3)  Közölve  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  546.  1. 

*)  A  brassai  biró  beszélte  „tcie  sehr  diemithig  er  Mihál  sich  erczaigt" 
(üngnád  okt.  6.) 


-     209     — 

fogoly  volna.  Nem  ezt  érdemelte  ő  a  keresztyénségtöL 
melyhez  még  is  hű  akar  lenni,  habár  keze  nincs  még  a 
hátához  kötve.  Kéri,  küldjenek  segítséget  a  lengyel  ellen 
B  a  sereggel  mozduljanak  Bereczk  felé,  hogy  a  lengyelt 
hátba  fenyegessék.  0  már  nem  sokat  tart  e  két  országra ; 
Ám  lássák,  ha  Havasalföld  elvész,  oda  lesz  Erdély  is. 
Majd  a  lengyelek  ellen  fakad  ki:  lám  ő  felsége  mindig 
azt  hajtotta  (írja,  a  király  Moldova  ellen  való  tilalmára 
czélozva),  hogy  a  lengyeleknek  békét  kell  hagynunk,  mert 
^zok  is  keresztyének,  íme  láthatják  most,  hogy  miféle 
keresztyének,  pogányságukból  csak  az  hiányzik,  hogy  nin- 
csenek körülmetélve.^) 

A  biztosok  még  most  sem  hittek  neki,  tudták,  hogy 
ha  csak  szerét  teheti,  kivonja  magát  a  feltételek  teljesítése 
alól,  mert  úgy  látták,  hogy  félig  kétségbeesett,  félig,  — 
még    most  is  —  rosszindulatú.^) 

Okt.  6-án  éjjel  Kulcsár  Eadult  és  Kereky  János  magyar 
kapitányt  küldik  át  hozzá,  hogy  siettessék  kimenetelét. 

Mihály  vajda  ennyi  sarkalásra  s  mert  saját  házát  égni 
látta,  sietett  ki  Havasalföldére,  hogy  legalább  azt  megmentse. 
Okt.  7-én  átkelt  a  havason.  A  mily  fenhéjázva  jött  át 
egy  év  előtt  a  Bodza-szoroson,  ép  oly  meghunnyászkodva 
s  megalázva  sompolygott  most  azon  vissza.  Tavaly  vérmes 
reményekkel,  minden  ellenállás  nélkül ;  most  kétségl3eesetten  : 
mögötte  az  üldöző  erdélyiek,  előtte  újabb  harczra  váró 
ellenség,  a  lengyelek. 

így  végződött  Mihály  vajda  erdélyi  uralma.  „Ha 
nagyravágyása  el  nem  kapatja,  nyugodtan  uralkodhatott 
volna  Havasalföldén,  sikerrel  küzdhetett  volna  tovább  is  a 
török  ellen;  halhatatlan  nevet,  tiszteletet  szerezhetett  volna 
ü  keresztyénség  előtt,  ós  nyerhetett  volna  annyi  segítséget 
a  pápától,  a  császártól,  a  spanyol  királytól,  a  róm.  biro- 
dalomtól s  más  keresztyén  hatalmasságoktól,  hogy  elfoglal- 
hatta volna  Bulgáriát,  Szerbiát,  később    Moldovát    is ;    de 


^)  Mihály  vajda  Bástáéknak:  okt.  17,  a  bodzái  hegyek  közti  táborából 
■és  Ungnúd  jelentése  u.  arról  okt,  7.  (Hurmuzaki  IV.  1,  155 — 157.  1.)  cl.  n. 
^,in  eastris  ad  possessioneui  Rétest  positis" ;  d,  n, ;  okt.  18.,  14.  —  Básta  s  a 
biztosok  Mihály  vajdának:  okt.  12.;  d.  n.  — -A  biztosok  jelentései:  okt.  1.;  6.  7. 
(Brassó),  10.  (Éegii  =  Eéti)  12.  13.  14.  16.  17.  (niyefalva.)  —  Az  erdélyi  ren- 
dek Zsigmondnak,  Vledényről  okt.  4.  (Bécsi  titk,  It.  Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok 
:S  Hurmuzaki  IV.  ].) 

^)  Ungnád  a  királynak  okt.  6.:  M,  v,  „halb  desperirt  und  halb  male  in- 
íentionirt,"  (Ugyanott.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  14 


-     210    - 

istentelen,  állhatatlan  lelkülete,  csalárdsága,  zsarnokoskodása. 
Erdélyben,  időszerűtlen  betörése  Moldovába,  végre  is  a- 
bukás  örvényébe  sodorták.  Mindenkit  meg  akart  csalni 
s  /ef/inkdhb  mafia-maqát  csalta  merj.  Veszélybe  sodorta  a 
három  országot,  melyet  még  kévéseit,  —  s  ime  most 
nincsen,  hol  nyugodtan  fejét  lehajtsa."  Ezekkel  a  szavakkal 
biicsűztatja  öt  Erdélyből  Ungnád  (a  királyhoz  okt.  10-én 
írott  levelében  :^) 

A  dráma  még  nem  volt  befejezve.  Okt.  20-án  sűrű 
ágyúdörgés  hallatszott  a  havasokon  át;  feszült  figyelemmel 
várták  a  bodza-szorosi  magyar  hadak  a  hírt :  tudták,  hogy 
Havasalföld  sorsa  ma  dől  el.  A  hír  azt  hozta,  hogy  Mihály 
vajda  csatát  vesztett  s  földönfutóvá  lett.^) 


^1  Ld.  Oklevéltár,  Kivonatok  és  Hurmuzaki  IV.  1.  158.  1. 

2j  Csáky  István  Bástának  s  a  kir.  biztosoknak  okt.  20.  és  21.  „in  der 
naeht"  (Léezfalva).  A  biztosok  a  királynak  okt.  21.  (Illia  váioseli  =  lUye- 
falva),  21.  (Illiafalu).  (Ugyanott.) 


XV. 

Miliáhj  vajda  liarcza  a  lengyelel±el  Havasalföldén.  —  .Megveretése.  —  Nejét  és 
fiát  Erdélyije  Izüldi.  —  As  erdélyi  rendek  „nemzeti  gyűlés'' -e  Lécz falván.  —  A 
pártok  alakulása.  —  MegJiasonlás  Básta  és  Ungnád  között.  —  Gyulafejérvári 
országgyűlés  nov.  22-én.  —  Erdélyi  követek  Prágában.  —  Báha  Nóvák  meg- 
öletése Kolozsvárt.  —  Kolozsvári  országgyűlés  jan.  21-én.  —  BátJiory  Zsigmond 
fejedelemmé  választatása.  —  A  „németes  urak''  elfogatása.  —  Zsigmond  Erdélybe 
hozatala  s  ünnejjélyes  beigtatása. 

Mihály  vajda  mikor  Erdélyből  kivonult,  a  lengyel 
sereg  rnár  Bodzavásárán  (Buzeu)  volt.  Miután  Moldova 
egy  kardcsapással  elesett,  a  benlévő  oláhok  visszaszorít- 
tattak s  Deli  Marko  ellenállást  kísérló  csapata  a  Szeret 
folyó  mellett  megveretett:  Havasalföldére  került  a  sor.  A 
lengyel  sereg  élén  Zamojski  állott,  vele  volt  Báthory 
Zsigmond,  Jeremiás  vajda,  s  Bumitrasko  egy  vajdaíi.  — 
Mihály  vajda  okt.  12-én  3 — 4  mfdnyi  távolságban  állott 
tőlük  a  kirkoi  völgyben.^)  Innen  igéri  okt.  12-én  fiát 
(okt.  13-ára  jelezve)  a  béke-szerződés  értelmében  Erdélybe 
indítani  s  ugyanakkor  Bástától  segítséget  sürget  —  legalább 
2000   kopjást  és  500   lovast  —  a  lengyel   ellen. 

Ettől  a  naptól  kezdve  megindultak  a  csatározások  a  len- 
gyelek és  oláhok  között.  Az  oláhok  cselfogásokkal,  oldaltáma- 
dásokkal, ügy  szólván  guerilla-harczczal  akarták  kifárasztani 
s  megtörni  a  lengyeleket.  Időközben  mindig  sürgették 
Erdélyből  a  segélyt.  Okt.  13-án  már  3000  kopjást  és 
2000  németet  kér  a  vajda  Bástától  és  a  cs.  kir.  biztosoktól, 
azzal  a  nyomatékkal,  hogy  ha  nem  küldenek  neki  segítséget, 
feleségével  és  fiával  ö  maga  is  visszamegy  Erdélybe,^)  Nem 
volt  kellemes  újság,  főkép  midőn  (okt.  14-én)  azt  hallották, 


^)  Mihály  vajda  levele  Bástáéklioz  a  kirkói  völgyi  táborból  okt.  12.  1600, 
(Bécsi  titk.  It.  Hurmuzaki  IV.  1.  161.).  Érdekes,  hogy  ebben  a  (német  fordítás- 
ban fenraaradt)  levélben  „Boza  Vásárt''  és  „Boza  Vazar''  áll;  valószínű,  hogy 
3Iihály  vajda  is  úgy  írta. 

^)  Mihály  vajda  okt.  13.  levele.  Hmmuzaki  IV.  1.  164. 

14* 


-     2V2    - 

liogy  állítólag  „a  székelyeknek  is  írt  volna,  hogy  ismét  bejő 
az  országba,  gyülekezzenek  ők  is."^) 

Okt.  14-én,  midőn  már  csak  két  mérföldnyire  állott 
egymástól  az  oláh  és  lengyel  sereg  s  Mihály  vajda  mind- 
inkább belátta,  hogy  saját  erejéből  a  túlnyomó  erőnek 
ellen  nem  állhat  (ich  sehe  —  írja  —  dass  ich  nicht 
bestében  khan),  újra  segítséget  sürget:  3000  huszárt. 
2000  (német)  lovast  és  3000  kopját  vasával  együtt.^) 

De  ha  a  kir.  biztosok  óhajtottak  volna  is  segélyt 
nyújtani  (pedig  a  lengyellel  háborúba  keveredni  ők  sem 
akartak),  nem  volt  miből  küldeniök,  mert  mindössze  ezer 
kopjásuk  volt,  a  sziléziai  lovasok  (die  Schlezinger)  nem 
akartak  menni,  a  felsőmagyarországi  íjászok  (archibusier) 
pedig  íizetetlenek  voltak.  Az  erdélyiek  pedig  hallani  sem 
akartak  segély  adásról,  s  azzal  kezdték  gyanúsítani  a  bizto- 
sokat, mintha  ők  hívogatnák  vissza  Mihály  vajdát,  hogy 
annál  könnyebben  engedelmességre  szorítsák  az  erdélyieket. 3) 

Szóval  Mihály  vajda  teljesen  magára  volt  hagyatva 
a  lengyelekkel  szemben. 

A  lengyelek  működési  vonala  Bodzavásárától  Ploesti 
s  a  székváros  Tergoviste  felé  irányúit.  Mihály  vajda  előre 
küldötte  Bába  Novákot,  a  ki  okt.  15-én  (egy  vasárnapon) 
a  lengyel  sereg  útjában,  egy  szűk  völgyben  („Najeni"  falu 
mellett)  húzta  meg  magát :  —  a  vajda  serege  a  másik 
oldalon,  a  hegyen  állott  lesben,  s  tábora  a  hegyen  túl  a 
völgyben.  Két  tűz  közé  akarták  fogni  a  lengyeleket.  De 
azok  észrevették  a  lest  s  lépre  nem  mentek.  A  helyett  a 
nizowi  kozákok  s  a  nemesek  közül  az  önkénytesen  vállal- 
kozók bátran  reá  támadtak  Bába  Novákra,  megszalasztották 
s  üldözés  közben  sokat  lekaszaboltak  közűlök.  A  győzelemtől 
neki  lelkesedve  megtámadták  a  hegyen  álló  fősereget  is 
s  azt  egész  a  vajda  táboráig  üldözték.  A  beállott  est  vetett 
véget  az  ütközetnek.  A  lengyelek  ott  ütöttek  tábort  a  hegy 
alatt  „Sackel?/n''  falu  mellett. 

Másnap  (okt.  16-án,  hétfőn)  Mihály  vajda  nagy  víz- 
mosásokba állította  fel  seregét  a  lengyel  sereg  útjában ;  de 
onnan  is  kiűzetve,  folytonos  csatározás  között  visszahúzódott 
a  hegyek  közé  s  ott  „Czeptur/j''  faluban  elsánczolta  magát. 

^)  Ungnád  jelent,  a  királynak  Jlliafalu"  IGOO.  okt.  14.  {Hurmuzaki  IV.  1. 169.). 
*)  Mihály  vajda  levele  Hnrmuzakinál  IV.  1.  167.  1. 
^)  Ungnád  okt.  14.  jelentésében. 


-    213    — 

A  lengyelek  estig  ágyúkkal  lőtték  az  oláhokat  s  éjszakára  az 
ellenséggel  farkasszemet  nézve,  szintén  ott  ütöttek  tábort.  — 
Mihály  vajda  éjjelre  odahagyta  sánczait,  s  másnap  (okt. 
17-én)  még  tovább  vonult,  mélyebbre  a  hegyek  közé.  Zamojski 
(okt.  17.)  az  erdő  közé  nem  követte  az  oláh  sereget. 
De  mert  három  nap  óta  vízben  hiányt  szenvedtek,  előbbre 
vezette  seregét  a  „Krikowa^'  (Kirko)  folyó  mellé,  a  hol 
okt.  12-én  a  vajda  táborozott.  Itt  egy  napi  pihenőt  tartottak 
a  sereg  élelmezése  kedvéért  (okt.  18.).  Innen  Zamojski  a 
folyón  átkelve  Ploesti  felé  indította  seregét  (okt.  19.);  de 
csakhamar  arról  értesült,  hogy  az  ellenség  a  hegyeken 
át  elibe  vágott  s  oldalvást  egy  mértföldnyire  táborban  áll. 

A  lengyel  sereg  tehát  nem  folytatta  útját  Ploesti 
felé,    hanem  az  ellenség   felé  indült. 

Ploestitől  Bodzavására  felé  utazva,  a  régi  közlekedési 
üt  vagy  a  mostani  vasüt  mentétől  északra,  szép  lankás 
szőlőhegyek  láthatók,  melyek  mintegy  előfutárjai  az  erdélyi 
havasoknak.  Ezek  mögött  a  Telega  (most  Teleajenu) 
folyóhoz  közel,  nehezen  hozzáférhető  helyen,  egy  hegyek 
közti  völgy  katlanban  (a  mely  hely  „  Bukobü ''-nek  neveztetett) 
foglalt  állást  a  vajda,  a  hova  egyszer  a  török  s  tatár  elől 
menekült  sa  hol  akkor  nemcsak  sikeresen  megállotta  az  ostro- 
mot, hanem  az  ellenségnek  nagy  kárt  is  okozott.  Itt  akarta 
most  is  a  döntő  csatát  vívni,  bízva  a  kipróbált  hely  elő- 
nyeiben s  a   pogány  ellen   akkor  sikerült  hadi   cseleiben. 

A  lengyelek  részéről  egy  gyönge  kísérlet  tétetett  itt 
a  vérontás  elkerülésére.  Egy  lengyel  nemes  (Wilczkowski 
András),  a  ki  régebben  a  vajda  szolgálatában  állott  (sokáig 
ette,  mint  írja,  az  ő  kenyerét)  lengyel  levéllel  keresi  fel 
a  vajdát  a  Ploesti  alatti  lengyel  táborból,  melyben 
lefesti,  hogy  mily  erős  a  lengyel  hetman  serege,  hogy  a 
felett  neki  győzedelmeskednie  lehetetlen,  hogy  Erdélyből 
segélyt  nem  várhat,  s  hogy  mily  kegyelmes  ós  jószívű  a 
lengyel  király  és  a  főhetman ;  ajánlja  és  inti  a  vajdát,  hogy 
bízza  magát  a  lengyel  király  és  a  főhetman  kegyelmére, 
adja  meg  magát;  emlékezzék  meg,  mily  nemesen  és  lova- 
giasan bántak  ezek  el  hasonló  helyzetben  a  császár  öcscsé- 
vel,  Miksa  főherczeg  választott  lengyel  királylyaP)  (t.  i. 
1587-ben,  midőn  a  bicsini  csata  után  hadifogságba  került) 

^)  Andrzey  Wilezkowsky  lengyel  levele  „Dan  pod  PIoestem  19.  okt.  1600." 
Mihály  vajdának  {Hurmuzaki  IV.  1.  172.) 


-     214     - 

Aliiiály  vajda  még  nem  volt  ennyire  megtörve,  o 
még  bízott  régi  szerenesecsillagában.  erős  hadállásában  s 
inkább  a  hadi  koezkára  bízta  sorsát,  mint  a  lengyelek 
grátiájára. 

A  döntő  lifhözet  másnap  okt.  20-án  (egy,  babonás 
ember  elótt  baljóslatú,  pénfeJd   napon)  megtörtént. 

Zamojski  tanácsba  hívta  a  lengyel  urakat.  Elhatározták, 
hogy  megütköznek.  Mihály  vajda  hadállása  két  felől  volt 
hozzáférhető :  az  egyik  oldalról  vöUfjfón,  szakadékokon  és 
patakokon  át  hídon  keresztül  s  erdő  között  vezetett ;  az  út ; 
a  másik  oldalon  jókora  hegyen  át  szintén  erdő  között  s  egy 
természetes  védgátul  szolgáló  patakon  át.  Zamojski  ez  utób- 
bit választá.  Seregét  a  hegyre  vezette,  a  honnan  a  vajda 
hadállása  áttekinthető  volt. 

A  vajda  legfőbb  reményét  az  erdei  út  mentében  lesbe 
állított  puskás  gyalogjaiba  s  elrejtett  ágyúiba  helyezte. 
Zamojski  élt  a  gyanúperrel.  Egy  ideig  hevesen  ágyúztatott 
az  erdőtől  oldalvást  állott  oláh  gyalogság  közé.  Azonközben 
az  oláh  seregből  egy  magyar  és  egy  oláh  jött  át  hozzá, 
kik  a  vajda  seregének  felállításáról  felvilágosításokkal 
szolgáltak.  Hét  erős  oszlopban  volt  az  felállítva,  a  gyalogság 
jókora  része  pedig  lesben  állott.  Zamojski  átlátta,  hogy  a 
lesben  állók  elűzésén  s  az  út  felszabadításán  fordul  meg 
a  hadi  koczka.  A  nizowi  kozákok  ajánlkoztak  azok  kiűzésére 
s  az  erdei  átjáró  biztosítására.  A  kanczellár  támogatásukra 
rendelte  a  királyi  gyalogság  egy  részét  is,  kikhez  a  nemesek 
közül  többen  önkénytesen  csatlakoztak.  A  támadók  így 
neki  készülve,  nagy  harczi  kedvvel  „dagasztottak"  a  sáros 
erdei  úton  s  egy  mély  iszapos  árok  mellett  rábukkantak 
az  ellenséges  vadászokra  s  az  ágyúkra.  A  heves  tüzelésre 
nem  tántorodtak  meg,  hanem  belevetették  magokat  az 
árokba  s  bár  abban  csaknem  övig  kellett  lubiczkolniok  az 
iszapos  vízben,  bátran  megállották  a  sarat  s  heves  roham 
után  kiverték  a  lesből  az  oláhokat.  Erre  megindult  a 
hegyről  az  egész  lengyel  sereg  az  előre  megállapított  csata- 
rendben, egyaránt  gyalogság  és  lovasság,  puskások  és 
ágyúk.  Megrohanták  a  vajda  hadsorait  s  elkeseredett  harcz 
után  szétverték  őket  a  hegyek  s  szőlők  közé.  Az  ágyúk 
dörgésétől  visszhangzottak  a  Kárpátok  bérczei.  A  bodzái 
fízorost  őrző  Székely  Mózes  egy  ízben  egyfolytában  40  ágyú- 


—     215     — 

lövést  számlált  meg.  S  így  folyt  ez  egész  napon  át. 
Mert  a  heves  ütközet  reggeltől  d.  u.  4  óráig  tartott.  ^) 

Mihály  vajda  teljes  vereséget  szenvedett.  Szétszórt 
serege  három  irányban  menekült;  a  vajda  maga  is  az 
erdők  védszárnya  alatt  keresett  menedéket.  A  csatatért 
sűrűn  borították  holttestek.  Az  ágyúk  nagy  része  is 
a  lengyelek  kezébe  került.  Zászlót  kilenczvenet  adtak  át  a 
kanczellárnak  (a  mint  ő  maga  írja  királyának),  körűlbelől 
ugyanannyit  a  szegény  fegyverhordozók  tartottak  meg 
maguknak,  hogy  „takaróul"  használják.  A  csata  után 
néhány  tized  lengyel  jött  át  a  kanczellár  seregébe;  már 
előbb  átjött  Brassóból  ötszáz  kozák,  a  többiek  is  hajlandók 
lettek  volna,  de  büntetéstől  félvén,  kérték  előzetesen  a 
kegyelmet  s  biztosítást,  hogy  bántódásuk  nem  lesz. 2) 

így  lőn  a  lengyel  Havasalföld  urává,  Mihály  viíjda 
pedig  hazátlan  földönfutóvá.  A  pünkösdi  királyságnak  vége 
lett.  A  légvárak  romba  dőltek.  Mekkora  ellentétek:  a 
merész  hódító,  most  hazátlan  bujdosó;  az  egykori  törökrém, 
most  szánalmat  gerjesztő  földönfutó;  a  gőgös  vajda,  most 
kétségbeesett,  kegyelemért  esdeklő  bűnbánó  zarándok. 
Mögötte  egy  dicsősséggel  kezdett,  de  elbizakodottságában 
nagyralátó  reményekért  botorul  eljátszott  életpálya;  előtte 
az  elhibázott  élet  kétes  jövője.  Dicsteljes  múlt,  nyomorú- 
ságos jelen,  bizonytalan  jövő! 

Mihály  vajda  a  szerződés  értelmében  még  a  havaseli 
ütközet  előtt  Erdélybe  küldötte  fiát  és  nejét.  Az  erdélyiek 
s  Bástáék  akkor  már  a  határszélen,  a  Székelyföldön  tábo- 
roztak. A  Bodza-szorost  Székely  Mózes  tartotta  meg- 
szállva, a  ki  csatlakozott  Lengyelhonból  jött  huszárjaival  az 
erdélyiekhez. 


^)  Csáky  István  Bástának  Léezfalva  1600.  okt.  21-én.  „Es  liaben  aueli  der  Zekel 
Moises  und  Perefi  (Gyerőfi  ?)  János  solehes  endpoten,  dass  sie  den  vergangnen  tag 
•von  früh  an  ganzen  4  standén  naeh  mittag  vili  habén  hören  seliiessen,  allso  dass 
man  nur  aiif  einmal  aus  stukhen  in  die  40  sehnss  gezelth  hatt.  Wie  es  aber  dem 
Waida  gehe,  khan  man  nielit  wissen"  {Rurmuzald  IV.  1.  178.). 

^)  A  havaseli  harezról  hosszii  részletes  jelentést  küldött  ZamojsM  a  lengyel 
Mrálynak,  melyre  a  krakkai  egyetemi  könyvtár  kéziratai  között  akadtam  rá.  (A 
102.  sz.  eod.)  „Ópisanie  Jana  Zamoiskiego  eanelerza  y  wielkiego  hetmana  eoron- 
nego  wy-granney  bitví^y  w.  Multanieeh  .  z  Mihálem  woiewoda  Multanskiem,  a,  d. 
1600."  Ugyancsak  a  csata  leírása  Zamojski  az  erdélyiekhez  s  a  kir.  biztosokhoz 
jrott  levelében,  a  biikobyl-i  táborból  okt.  23.  1600.  (A  segesvári  v.  Itb.  80.  sz.  a. 
Ld.   Okleveltár.) 


-    216    — 

A  vajdafit  Petraskót  okt.  17-én  kisérte  át  Csáky 
István  a  léczfalvi  (magyar)  táborból  a  (német)  illyefalviba. 
A  tizennégy  éves  fiú  szemeiben  könyek  csilogtak,  de  bátor 
és  vidám  volt.  Azt  mondogatta :  ó  felségéhez  szeretne  mennie 
hogy  neki  szolgáljon,  ó  nem  fél  senkitói,  neki  nincs  ellensége, 
a  mit  apja  vétkezett,  ó  annak  nem  oka.  Vele  volt  a  tirnovai 
érsek  is.  Csáky  igen  szépen  bánt  vele.  A  táborból  mihamar 
Brassóba  küldöttek. 

A  vajda  neje  Stanca  okt.  20-án  jött  át  a  hegyeken 
Székely  Mózes  határőrző  csapatához ;  21-én  Léczfalvára. 
Csákyékhoz,  a  hol  egy  napig  pihent  a  fárasztó  út  után. 
Keservesen,  sírva  panaszkodott  férje  istentelen  élete  felől '^ 
nem  volna  csoda  —  úgymond  —  ha  a  fold  régen  elnyelte 
volna,  ő  egész  éven  át  mindig  jósolgatta  neki,  hogj/  nem  fog 
jő  véget  érni.  Léczfalváról  okt.  23-án  ment  Brassóba,. 
19  kocsival;  saját  kocsijába  s  még  kettőbe  utána  hat-hat 
pompás  ló  volt  fogva.  Egy  öreg  asszony  ült  vele  szemben. 
Az  illyefalvi  tábor  mellett  midőn  elhaladtak,  sokan  kilova- 
goltak látására.  Nagyon  szerényen  és  alázatosan  viselte 
magát;  őt  is  mindenfelé  lovagias  tisztelettel  fogadták. 
Brassóból  mihamar  Fogarasha  szállították  át  őket,  azutáa 
pedig  Gyalu  várába.') 

Zamojski  a  győzelemről  három  nap  múlva  (okt.  23-án) 
értesítette  az  erdélyi  rendeket  a  bukobyli  táborból  s  kéri 
őket  és  Bástáékat,  hogy  Mihály  vajdát,  ki  bizonyára  hozzájok 
menekült,  adják  kezébe,  hadd  küldje  őt  a  lengyel  királyhoz. 
A  kir.  biztosok  válaszukban  intették  a  kanczellárt,  hogy  új 
vajda  behelyezése,  vagy  Oláhország  birtokbavétele  által  ne- 
zavarja  meg  a  császár  és  lengyel  király  között  fennálló- 
békés viszonyt;  Mihály  vajdát  a  mi  illeti,  nincs  náluk,  de^ 
ha  Erdélybe  menekült  volna  is,  ki  nem  adnák :  a  császárnak 
küldenék  fel.^j   Zamojskit  ez  nem  rettentette  vissza,    hogy 


*)  Csáky  Bástáéknak  okt.  21.,  22.  (Léczfalva),  —  Ungnád  a  királynak 
okt.  17.,  21.,  22.  (Hlyefalva)  ,.Des  Michael  weib  klagt  jammerlich  und  erschrecklich 
uber  ihres  manns  gottloserlichs  lében,  dass  nit  ein  ívunder  ivar,  die  erd  hett 
ihn  lengst  verschlungen,  und  sie  hah  ihm  den  untergang  dis  gancz  jar  herumb 
jyropheczeiW .  Ungnád  Rudolfnak  okt.  23-án  („Illiavaroseh").  (Bécsi  titk.  It.  Ld, 
Oklevéltár,  Kivonatok  és  Hurmuzaki  IV.  1.  181.  1.). 

2)  Zamojski  János  levele  az  erdélyi  rendekhez  és  Bástáékhoz  „Dátum 
ex  castris  ad  Bukobyl  positis"  23.  okt.  1600."  (A  segesvári  v.  Itb.  80.  sz.  Ld. 
Oklevéltár  Básta  és  a  biztosok  a  lengyel  kanezellárhoz  okt.  26.  („lUiaváros", 
okt.  28.  („llliafalu".)  Ungnád  a  királynak  okt.  24.,  25.,  26.,  28„  29.  (Bécsi  titk.. 
]t.  Ld.  Oklevéltár,  Kivonatok  és  Hurmuzaki  IV.  ).  k.). 


—     217     — 

havaseli  vajdává  kinevezze  a  moldovai  vajdaságba  vissza- 
ültetett Jeremiás  vajda  testvérét,  Mohila  Simont.  A  két 
Oláhországot  és  vajdáikat  szorosan  Lengyelország  fenható- 
sága  alá  vetette,  olyan  szerződésre  lépvén  velők,  hogy 
évenként  40,000  forint  adót  fizetnek  a  lengyel  kincstárba, 
3 — 3000  lengyel  katonát  fognak  zsoldban  tartani;  a 
várakat  lengyel  őrség  fogja  őrizni,  s  tisztjeik  a  lengyel 
királynak  hűséget  esküsznek  ;  érdemes  lengyelek  hivatalokat 
nyerjenek ;  a  két  oláhországi .  lengyel  indigenák  lengyel 
törvények  alatt  álljanak.^)  Zamojski  ezeket  így  elrendezvén, 
sietett  vissza  Lengyelországba. 

Az  erdélyi  tábor  még  jó  ideig  együtt  maradt.  Gondos- 
kodniok  kellett  az  ország  miként  kormányzásáról.  A  külső 
veszély  megszűntével  mihamar  megkezdődött  a  pártok 
versengése.  A  császár-királynak  nem  akarták  feltétlenül 
alávetni  magukat,  mz  eskü  letételét  halasztgatták :  de  hálát- 
lanok sem  akartak  lenni  a  zsarnok  ellen  nyújtott  segélyért, 
hogy  (a  mit  sokan  óhajtottak  volna)  Báthory  Zsigmondot 
nyomban  visszahívják.  Két  egymással  éles  ellentétben  álló 
erős  párt  keletkezett  s  egy  harmadik,  mely  a  kettő  között 
közepes  állást  foglalt  el.  Egyik  a  határozott  királypártiaké 
(„németes  urak"),  a  kik  Miksa  főherczeget  •  akarták  feje- 
delemnek behívatni ;  a  másik,  kik  a  szabad  választás  mellett 
kardoskodtak,  Zsigmond  hívei  („törökös  urak"  ^);  a  harmadik, 
a  kettő  között  álló,  a  király  iránti  hűség  mellett  a  szabad 
választást  s  az  alkotmányos  jogok  biztosítását  czélozta. 

A  királypártiak  vezére  s  leghatározottabb  embere  a 
prágai  követségből  épen  visszatérő  Komis  Gáspár  volt,  a 
kit  az  udvar  részéről  nyert  kitüntetések,  a  feleségének 
adott  szép  ajándék  még  inkább  odaadó  hívévé  tettek  a 
királynak.  Váltig  erősítgette  a  biztosok  előtt,  hogy  ő  fel- 
ségeért élni-halni  akar  s  ha  más  űr  volna  Erdélyben,  ő 
egy  óráig  sem  maradna  bent.  Ilyen  királypárti  volt  még 
az  erdélyi  főurak  között  Sennyei  Pongrácz,  Bornemisza 
Boldizsár,  HoJIer  Gábor,  Alárdi  Ferencz,  a  kikre  a  többiek 
e  miatt  görbe  szemmel  néztek. 

A  Zsigmond-pártiak  zászlóvivőjéül  Székely  Mózest,  Giczy 


^)  A  két  hospodár  esküvel  erősített  fogadalma  a  lengyelek  iránt  Zamojski 
hivatalos  jelentésében  a  lengyel  királyhoz.  (Ld.  Oklevéltári 

^)  Marosvásárhelyi  Nagy  Szabó  Ferenez  nevezi  íey  Memorialéjában  m. 
f.  28.  1. 


-     218     - 

Pétert  és  a  két  Hia^zarf  tekintették,  a  kik  az  ö  csapatukkal, 
melylyel  Mihály  vajdától  legelőször  elszakadtak  s  most 
Leng-yelországból  tértok  vissza,  külön  föltételeket  szabtak, 
8  a  császár-király  lu'iségére  csak  azok  teljesítése  mellett 
voltak  hajlandók  felesküdni/) 

Cml'ji  István  a  két  párt  egyikéhez  sem  tartozott.  0 
maga  óhajtott  volna  Erdélyben  kormányzó  lenni,  ha  máskép 
nem  lehet,  legalább  Miksa  fejedelemsége  mellett.  A  helyzetnek 
ura  most  csakugyan  Csáky  volt.  Meg  tudta  nyerni  a 
nemesség  szívét  s  bizalmat  tudott  kelteni  Bástában.  ,,Els6 
favácso.^  fív-Rixk  czímezte  magát.  Látszólag  a  kormányzást 
Bástával  s  a  többi  tanáesurakkal  együtt  vitte,  de  tényleg  az  ő 
akarata  valósult  mindenben.  A  czászár-király  ügyének  tett 
szolgálatai  jutalmául  Bástától  és  a  kir.  biztosoktól,  mint  ő 
felsége  teljhatalmú  megbizottaitól  Sdros  várát  és  a  torna- 
megyei Szádvárát  kívánta.  A  biztosok  sokáig  haboznak, 
hogy  a  király  nevében  ily  fontos  donatiot  tegyenek-e  ;  de 
végre  is  engedniök  kellett,  mert  Csáky  szolgálataira,  hogy 
a  hűségesküt  a  rendekkel  letétesse  és  Erdélyt  a  császár- 
király iránt  hűségben  tartsa,  szükségük  volt.  Hitlevelet 
állíttatnak  ki  Csáky val  (október  20-án)  minderről  s.  aztán 
ők  is  kiállítják  számára  Sáros-  és  Szádvára  birtokáról  s  a 
hozzájok  tartozó  uradalmakról  az  adománylevelet  a  császár- 
király nevében.^) 

Az  erdélyi  rendek  pedig  elhatározták,  hogy  Lécz- 
falván  gyűlést  tartanak.  Nemzeti  gyűlésnek  (congregationak) 
nevezték ;  de  minden  az  országgyűlés  jogkörébe  tartozó 
dolgok  felett  határozott.  Okt.  25-ére  hívták  össze  s  tartott 
nov.  4-ig.  Főbb  végzései  a  következők :  Megerősítették  a 
négy  bevett  vallás  szabad  gyakorlatát.  Csákyt  megerősítették 
Mihály  vajdától  nyert  adományaiban  és  mind  ama  jószá- 
gok birtokában,  melyeket  már  azelőtt  országúi  adtak  neki 
tiálából  a  „kegyetlen  és  törvényrontó  tyrannus  Mihály 
vajda"  alól  való  felszabadításért.  3  frt  kapúadót  vetettek  ki. 
Eltiltolták  Havasalföldére  a  szolgálatra  járást.  Kitiltották  a 
kalugy ereket  (a  vándor  oláh  papokat).  A  hadból  hír  nélkül 


»)  Ungnád  a  Jciráhjnak,  Illyefalva  okt.  30.  31.  (Bécsi  titk.  It.)  „Friedrieh 
Freilierr  zu  Herherstein"  Mátyás  föhgnek,  d.  n.  „Sieh  die  k.  May.  auf  keine 
andere  Siebenbürger  verlassen  können,  als  auf  den  Kornis  Gaspar  u.  Senyey 
Pangracz".  (Bécsi  hadi  It.  reg.  59.  sz.) 

'^)  Mindkettő  kiadva  HurmuzaUnál  IV.  1.  175.  és  196.  11. 


I 


—     219     — 

távozókra  személyenként  egy  frtnyi  bírságot  vetettek  ki  s 
elhatározták,  hogy  abból  Miriszlón  kápolnát  építenek  s  kimon- 
dották, hogy  szeptember  18-ika.  a  győzelem  napja,  éven- 
ként megünnepeltessék.  A  köz-székelyeket  földesuraiknak 
visszaítélték  s  elrendelték,  hogy  a  lerombolt  két  várat. 
Várhegyet  ós  Udvarhely  várát  építsék  fel,  a  vajdától  kapott 
puskákat  adják  ki  s  hogy  az  oláhoknak  és  székelyeknek 
nem  szabad  többé  fegyvert  viselniök.  így  a  székelyek  újra 
elvesztették  féltékenyen  őrzött  szabadságukat. 

Nevezetes  pontja  a  végzéseknek,  mely  az  erdélyiek 
előtt  ekkor  annyira  gyűlöletes  Bocskay  István  ellen  irányúit. 
„Minthogy  Bocskay  István  nemcsak  császárnak  ó  felségének 
nagy  bosszújára  s  szerelmes  atyaíiának  Maximilianus 
berezegnek  ó  felségének,  sőt  az  egész  ausztriai  háznak  nagy 
i^yalázatjára  sokat  vétett,  de  az  országnak  is  nagy  kárt  és 
romlást  szerzett,  ez  országba  Zsigmond  fejedelmet  ország 
híre  nélkül  Opoliából  behíván :  .  .  .  végeztük,  hogy  itt 
benn  Erdélyben  semmi  köze,  semmi  jószága,  sebirodalma 
ne  legyen  és  közinkbe  soha  Erdélybe  lakóul  ne  szállhasson, 
avagy  másképen."^)  Hogy  a  királyhoz  követet  küldhessenek, 
a  végett  november  22-óre  részgyúlést  hirdettek  Fejérvárra. 
Ezzel  a  léczfalvi  gyúk3S  és  a  tábor  feloszlott. 

Ungnádnak  sehogy  sem  tetszettek  az  erdélyi  állapotok. 
0  mindenben  gyanúsat,  Zsigmondhoz  szítást,  lengyel,  török 
praktikát  lát,  Básta  engedékeny  magatartását  s  a  főurakhoz 
alkalmazkodását  kárhoztatja.  A  nyers  olasz  generális  pedig 
kir.  biztos  társát  teljesen  háttérbe  szorította.  Mellőzte 
mindenütt,  a  hol  csak  lehetett;  az  erdélyiekkel  tartott 
tanácskozásokból  kirekesztette ;  harmadik  biztostársukat 
Székely  Mihályt,  üngnád  előzetes  tudta  és  megkérdezése 
nélkül  felküldötte  a  királyhoz,  hogy  személyesen  tegyen 
jelentést  az  erdélyi  ügyekről  és  felvigye  a  rendek  valahára 
letett  esküjót.  Mikor  Ungnád  e  miatt  kérdést  tesz  nála, 
csak  annyit  felel:  ,,a  dolog  úgy  van,  a  mint  van,  többet 
nem   mondhatok'-')   Ungnád   maga    panaszolja   ezeket    fel 

')  A  léczfalvi  gyűlés  határozatai  közölve  vannak  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV. 
k.  551,  1. 

^^)  Ungnád  Székely  Mihálynah  november  21.  Kolozsvárról,  panaszolja, 
hogy  Bástától  mindössze  ezt  a  feleletet  nyerte:  Ja  cosa  del  sigre  Zaggl  (=  Székely) 
sta,  come  la  sta,  non  posso  dir  piu''  (bécsi  titk.  It.  Tiireiea).  Ungnád  a  királynak, 
november  18.  (Gy. -Fejérvár),  nov.  21.  (Kolozsvár),  november  27.,  29.  (Szathmár). 
deczember  l!.,  12.,  14.,  IG.  (Kassa).  (Ld.  Oklevéltár,  Kivonatok,  és  Hurmuzaki 
IV.  1.  k.) 


—    iio    - 

a  királyhoz  írott  leveleiben.  Megaláztatását  tovább  nem 
tűrheti,  útnak  indul  ö  is.  November  21-én  már  Kolozsvárt 
volt,  a  hol  az  erdélyi  nraknak  egy  vendégség  alkalmával 
szemrehányást  tett,  hogy  Básta  állítólag  az  ó  kívánságukra 
zárta  ki  öt  a  tanácskozásokból ;  a  mit  ezek  tagadtak  s 
visszahárították  Bástára.  Az  erdélyiek  —  Básta  állítása 
szerint  —  főkép  azért  nehezteltek  az  öreg  Ungnádra,  mert 
midőn  tavaly  követségben  járt  Erdélyben,  Mihály  vajdát  az  ő 
rovásukra  túlságosan  magasztalva  üdvözölte  s  az  erdélyieket 
érzékenyen  megtámadta.  Bármi  volt  az  ok,  a  viszály  a  biz- 
tosok között  is  kitört  s  Ungnád  sietett  fel  az  udvarhoz. 
November  végén(  27 — 29.)  Szathmárt,  deczember  közepén 
(11 — 16.)  Kassán  időzött.  Megaláztatását  nem  sokáig  élte 
túl:  1601.  januárban  már  holt  hírét  hallották  az  erdélyiek. 


Az  erdélyi  viszonyok  mindinkább  összebonyolódtak.  Az 
erdélyiek  csakhamar  be  látták,  hogy  olyan  útvesztőbe  jutottak, 
melyből  kivergődniök  igen  nehéz  volt.  A  Scylla  és  Charibdis 
közmondása  teljesült  be  rajtok.  Herberstein  Frigyes  azt 
írja  Mátyás  főherczegnek,  hogy  ha  Básta  Erdély  kormányzá- 
sától nem  akarna  tágítani,  holtan  fogják  kivetni  Erdélyből.^) 

A  fejérvári  november  22-iki  gyűlésből  követséget 
indítottak  a  királyhoz.  Tagjai  voltak :  Bornemisza  Boldizsár, 
a  főurak,  Gyerőffy  János,  a  nemesek,  Daczó  Ferencz,  a 
székelyek,  és  Enyeler  Lukács,  a  szászok  részéről.  Köszönetet 
mondanak  általuk  a  királynak  a  Mihály  vajda  ellen  nyújtott 
segítségért;  kérik,  küldené  be  mihamar  Miksa  főhget 
fejedelmúl;  ha  pedig  nem  küldheti,  engedné  meg  a  szabad 
választást  az  ő  hűsége  mellett.  A  vajda  iránti  elkeseredésüket 
nagyon  élénken  festi  az  erdélyi  rendeknek  később  1601. 
január  5-én  a  királyhoz  intézett  levele,  melyben  feltárják 
a  zsarnok  vajdának  irtózatos  kegyetlenségeit  s  kérik  a 
királyt,  ne  higyjen  hazudozásainak,  melylyel  magát  bizonyára 
tisztázni  fogja  akarni;  inkább  adja  ki  nekik  vasra  verve 
az  elvetemedett  vérszopót,  hogy  a  hol  istentelen  gonosz- 
ságait elkövette,  ugyanott  vegye  el  méltó  büntetését.  Vagy 
ha  azt  nem   akarná:  állítassa   törvény    elé   a   Pozsonyban 


*)  Herberstein  3Iátyás  föhgnek  d.  n.  (1600.  nov.)  „Wenn  H.  Georg  Basta 
von  deui  fürstliehen  stiihl  nit  weiehen  woll,  raan  sehlaipf  ihn  dann  todter  aus 
der  burgg".  (Béesi  hadi  It.  r.Ld.  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—    221    — 

tartandó  országgyűlésen  s  ott  ítéltesse  el  gonosz  tetteiért.  ^) 
A  követeket  január  elején  fogadta  a  király,  de  sorsuk  mint 
rendesen,  az  leit,  hogy  üres  szavakkal  sokáig  vissza- 
tartották őket  az  udvarnál.  Az  ekkor  Bécsben  időző  Mihály 
vajda  is  mindent  elkövetett,  hogy  míg  őt  Prágában  ki  nem 
hallgatják,  addig  az  erdélyi  követek  választ  ne  kapjanak. 
Azzal  akart  a  királyra  hatni,  hogy  —  úgymond  —  Miksát 
csak  azért  kívánják  be  az  erdélyiek,  hogy  a  töröknek 
kedveskedésül  kiszolgáltassák. 

Az  erdélyi  ügyek  az  alatt  mindinkább  bonyolódtak. 
A  késedelmezés  az  udvar  részéről  —  Erdély  kormányzá- 
sáról véglegesen  intézkedni  —  most  is  megbosszulta  magát 
s  Báthory  Zsigmond  malmára  hajtotta  a  vizet.  Csakhamar 
az  ő  pártja  kerekedett  felúl.  Básta  is  elbocsátotta  íize- 
tetlen  hadait  ügy  vélekedvén,  hogy  ha  az  erdélyiek  a 
királyhoz  hívek  akarnak  maradni,  nem  szükséges  a  német 
had;  ha  pedig  nem  akarnak,  úgy  sem  elég  arra,  hogy 
hűségre  kényszerítse  általa  őket.'O  így  Básta  erejében 
meggyengülvén,  a  pressio  is  megszűnt;  karddal  nem  véd- 
hette volna  immár  a  király  érdekeit.  A  török  felől  pedig 
a  valóságot  nagyító,  fenyegető  hírek  hallatszottak.  Moldva 
és  Havasalföld  lengyel  és  török  kézben  tárt  kapu  lehetett 
minden  támadáshoz.  Mihály  vajda  grátiába  fogadása  felől  is 
korai  hírek  nyugtalanították  a  sokat  zaklatott  kedélyeket. 
Mindez  felbátorította  s  tettre  buzdította  a  báthoristákat, 
érlelte  vágyaikat. 

Nem  hiányzott,  a  mi  a  szenvedélyeket  még  inkább 
fehzgassa.  Bába  Novákot,  Mihály  vajda  híres  szabadcsapat- 
vezérét egy  Saski  nevű  pópával  áruláson  érték.  Levelet 
küldött  a  pópától  a  temesvári  basának,  ígérvén,  hogy 
Lúgost  s  Karánsebest  kezére  játsza.  A  levéllel  együtt  elfog- 
ták, Kolozsvárra  hurczolták  s  kegyetlen  kínzással  végezték 
ki  őket :  nyársra  húzva  elevenen  sütötték  meg  s  még  hozzá 
öntön-öntöztók  vízzelf  hogy  annál  tovább  kínlódjanak.^) 
A  fékevesztett  bosszú  nem  ismer  kíméletet.  Mihály  vajdának 
két  régebbi  kapitánya  volt  még  Kolozsvárt,  Szelestey  János 


^)  Az  erdélyi  rendek  a  királynak,  Gy.-Fejérvár  jan.  5.  (Bécsi  titk.  It.  Tiireiea. 
Ld.  Oklevéltár.) 

2)  Simigianus  id.  242.  1. 

'*)  Szamosközi  id.  m.  IV.  128.  1.  „Bába  Nóvák  ráezíi  volt:  török  fogságban 
lévén  (azelőtt),  minden  fogait  az  törökök  kiszedték  volt,  úgy  hogy  egy  foga  sem 
volt  szájába,n."  —  Milcó  F.  Históriája  (Akad.  kiadv.  II.  o.  7.  k.  245.  1.) 


és  Szára  Annás.  Az  elsőt,  midón  a  vajdától  követségbe  jött 
hozzájuk,  tartoztatták  Je;  az  utóbbi  önkényt  állott  át.  A  nép 
vak  bosszúja  most  ezek  ellen  fordult,  kikiáltották  őket 
árulóknak,  hogy  még  most  is  egyetértenek  a  vajdával,  meg- 
rohanták s  megkínozták  ókét.  Szelesteynek  (mint  magyar 
származásúnak)  karjait  és  lábát  összetörték,  azután  börtönbe 
vetették ;  Száva  Armást  szűk  alacsony  börtönbe  zárták,  hogy 
fel  sem  állhatott. 

A  helyzet  urai,  a  báthoristák  végre  elérkezettnek 
hitték  az  időt,  hogy  tetthez  lássanak.  Követet  küldöttek 
Zsigmondhoz,  a  ki  napja  feljöttét  Moldovában  leste,  várta. 
Innen  már  1600  végén  felhívást  intézett  s  leveleket  írogatott 
az  erdélyiekhez,  hogy  adják  hívsége  alá  magukat.  Követet 
is  küldött  hozzájuk  Szegedi  Nagy  Pál  személyében  i).  Midőn 
Erdélyt  hazája  javáért  Báthory  Andrásnak  kezébe  ereszté, 
—  írja  —  nem  fosztotta  meg  magát  jogos  igényeitől.  Az 
ország  szerencsétlenségén  szíve  megindult,  oltalmára  akar 
sietni.  0  a  hatalmas  császár  (a  szultán)  szívét  irántuk 
megcsendesíté,  a  ki  általa  „tulajdon  természet  szerint  való 
fejedelmük  által,  minden  csendes  megmaradásra  való  utat 
nyitott  és  adott."  Azért  ó  „semminemű  úton  és  módon  feje 
fennálltáig,  az  isten  kegyelme  és  az  török  császár  ereje 
vele  lévén,  Erdélyt  senkinek  nem  akarja  engedni"^). 

Erdélynek  meg  kellett  hajolnia  a  viszonyok  hatalma 
előtt,  —  a  kényszerűség  vaspánczélján  a  császár-király 
iránt  méltányosságot  sürgetők  erélye  is  megtörött.  Osáky  s  a 
tanácsurak  kényszerülve  látták  magokat  1601.  január  21-ére 
Kolozsvárra  országgyűlést  hirdetni.  Ez  alatt  török  ós  lengyel 
követek  is  érkeztek.  A  fejedelemválasztás  kitűzetett.  A 
szabad  választás  külső  formája  kedvóért  jelöltül  állították 
Zsigmonddal  szemben  Osáky  Istvánt.  Febr.  3-án  Zsigmondot 
egyhangúlag  fejedelemmé  választották  s  a  székesegyházban 
ünnepélyesen  kihirdették.^)  A  Báthory-pártiak  azt    hitték, 


*)  A  Szegedi  Nagy  Pálnak  adott  instruetiot  közlötte  P.  Szathmáry  Károly  a 
Győri  Tört.  és  Régészeti  Füzetekben  IV.  k.  115..  1.  —  1600.  deez.  25-éről  van 
keltezve  h.  n. 

^)  Zsigmond  levele  az  erdélyi  rendekhez  d.  n.  így  ezímezi  magát:  „Zsigmond 
Erdélyországnak,  Moldovának,  Havasalföldének  és  az  szent  római  imperiumnak 
fejedelme,  Magyarország  részeinek  ura,  az  aranygyapjúnak  szentelt  vitéze  és 
székelyeknek  ispánja".  (Bécsi  hadi  It.,  registratura,  161.  sz.  Ld.  Oklevéltár.) 

2)  Mikö  F.  Históriája  m.  f.  24.5.  1.  „Ezen  gyűlés  alatt  Báthory  Zsigmond 
Moldova  határában  volt;  várta,  leste  az  választást;  úgy  hirdette,  hogy  kilenezezer 
néppel  volna,  mikor  csak  kilenezedmagával  sem  volt." 


—     223     — 

győzelmük  még  nem  teljes :  azért  a  népet  a  német-párt 
zászlóvivői  ellen  lázították  s  így  Komis  Gáspár,  Sennyci 
Pongrácz,  Griczy,  Huszár,  Bodoni  István  Mihály  vajda  érde- 
kében tanúsított  árulás  ürügye  alatt  elfogattak.  A  két  első 
bilincsek  között  Görgénybe,  a  többiek  Dévára  Imrczoltattak 
fogságra/) 

Básta  csak  akkor  látta  a  dolgot  a  maga  ijesztő  való- 
ságában, mikor  a  fej  edelem  választást  mint  bevégzett  tényt 
jelentette  neki  Csáky  és  Székely  Mózes.  Kérték,  maradna 
azért  köztük,  felajánlották  neki  Déva-várát  s  ajándékul  egy 
színarany  serleget  ezer  aranynyal  megtöltve.  Básta  meg- 
ütközéssel utasította  vissza  ajánlataikat  s  gyorsan  oda- 
hagyva Kolozsvárt,  sietett  ki  Magyarországra. 2) 

Az  erdélyiek  Zsigmondért  követséget  küldöttek,  a  mely 
Botosánban  találta  őt.  Jeremiás  vajda  őrizet  alatt  tartotta, 
úgy  hogy  az  ablakon  át  kellett  éjjel  megszöktetniök.  Székely 
Mózes  Beszterczóig  eléje  ment,  a  hol  nagy  ovátióval  fogadták 
a  hazájába  visszatért  bujdosót.  Kolozsvárra  ez  alatt  újra 
összejöttek  a  rendek,  hogy  ünneplésen  fogadják.  Márczius 
26-án,  a  mint  Kolozsvárra  érkezett,  a  rendek  kivonultak 
eleibe,  szép  szónoklattal  üdvözölték,  a  sorfalat  képező 
katonaság  háromszor  „Jézus'"-t  kiáltott.  Zsigmond  tüstént 
a  jezsuiták  templomába  sietett,  hol  hála  istenitisztelet 
tartatott.  Márcz.  27-én  ment  végbe  ünneplés  beigtatása,  még 
egyszer  fejedelemmé  kiáltották  s  feleskették  a  nagy 
templomban,  a  rendek  is  letévén  a  szokott  hűségesküt. 
A  gyűlés  a  portára  is  mindjárt  követeket  küldött.  Torma 
Kristófot  és  Toldi  Istvánt,  állandó  kapitiháúl  pedig  Aszalay 
Mátyást. 

Kolozsvár  fényesen  ünnepelte  ezt  a  napot,  a  város 
s  vele  az  egész  ország  örömben  úszott,  azt  hitték,  meg- 
bűnhődtek már  a  multat  s  jövendőt  s  immár  egy  szebb 
jövő  hajnala  derült  fel  Erdély  egén  a  sok  szenvedés  sötét 
éje  után.  Ha  a  végzet  könyvébe  láthattak  volna?!  Milyen 
keserű  csalódás,  mennyi  szenvedés,  mekkora  gyász  várt 
még  reájok. 

*)  Szamosközi  id.  m.  131.  1. 

^)  Borsos  Sebestyén  krónikája  Maros-vásárhelyi  Nagy  Szabó  Ferencz 
folytatásában.  (Erd.  Tört.  Adatok  1.  k.  szerk.  gr.  Mikó  Imre  59.  1.)  Básta  így 
fenyegetőzött  Kolozsvárról  kimenetelekor:  „Meglássátok  azt,  hogy  jótétemért  meg- 
tréfálátok ;  de  én  is  esztendőre  adok  néktek  oly  pohárt  igen  jó  teli  mértékkel,  hogy 
meg  nem  ihatjátok.  Várjátok  el  csak!" 


XVI. 

Mihály  vajda  menekülése  Havasalföldéről.  —  Magyarországon  át  Bécsbe  megy 
fel  s  onnan  Prágába  vágyakozik  a  császárhoz,  audientiára.  —  Emlékirata  a 
császár-királyhoz.  —  Ujabb  fondorlatai  —  Bécsből  a  török  szövetséget  vadászsza.  — 
Gyalázó  levelei  a  király  s  udvara  ellen.  —  Fiát  ki  akarja  szöktetni  Erdélyből.  — 
A  prágai  audientia.  —  Mudolf  a  vajdát  kegyelmébe  fogadja   s  Erdély  ellen 

indítja. 

Mihály  vajda  havaseli  vesztett  csatája  után  belátta, 
hogy  hazájában  nincs  hol  maradása.  Keletről  a  lengyel, 
délről  a  török  szorította,  északról  csak  az  imént  verték  ki 
az  erdélyiek.  Csak  egy  üt  volt  szabad  —  nyugot  felé. 

A  bukobyli  vesztett  csata  után  Erdélybe  akart  menekülni ; 
de  midőn  meghallotta,  hogy  a  Bodza-szorost  legnagyobb 
ellensége  Székely  Mózes  tartja  megszállva,  megfordította 
a  kantárszárat  s  ügy  csapott  nyugatnak.^)  Tergovistébe 
érve,  gondolt  merészet  és  nagyot  s  elhatározta,  hogy  — 
felmegy  a  császárhoz  Prágába  audientiára.  Veszteni  valója 
már  nem  volt,  most  már  csak  nyerhetett.  Havasalföldén 
helytartójául  rendelte  a  három  Buzesti  testvért.  Kis-Oláh- 
országban,  az  argesi  zárdában  meglátogatta  öreg  anyját. 
Majd  megverekedett  a  nikápolyi  és  bodoni  bégnek  a  Dunán 
átkelt  csapataival  s  azután  felszedve  sátorfáját,  néhány 
száz  kísérővel  a  Vulkán-szoroson  át  erdélyi  területre  lépett. 
Hátszeg  vidékén  nyargalt  keresztül.  Déva- várából  ágyü- 
lövésekkel  fogadták  a  kelletlen  vendégeket.  Innen  neki 
vágott  az  erdélyi  Érczhegységnek  s  a  Fekete-Körös  völgyén 
ereszkedett  lefelé.  Körösbánvára  leveleket  küldöztek  az 
erdélyiek,  hogy  felizgassák  ellenök  alakosságot;  de  ezeket 
ő  megelőzte ;  —  a  lippai  s  jenéi  katonák  is  vadásztak  reá  ; 
de  ő  minden  veszélyt  szerencsésen  kikerült.^) 


»)  Ungnád  a  királynak  okt.  23.  30.  31  (Bécsi  titk.  It.  Ld.  Oklevéltár, 
Kivonatok  és  Hwrmuzaki  IV.  k.  I.  rész.). 

2)  Mihály  vajda  emlékirata  a  királyhoz,  Bécs,  jan.  17.  (Bécsi  titk.  It. 
Varia  Turcica.  Ld.  Hurmuzaki  IV.  1.  230.  1.). 


•2-^5 


1600.  clecz.  6-án  Halmacjy  mellett  a  Fehér-Körös 
völg7Óben  táborozott.  Onnan  értesíti  Nyári)  Pált,  a  váradi 
kapitányt  ,,hertelenséggel  és  véletlenül  való''  oda  jövetelé- 
ről és  arról,  hogy  ,,ö  felsége  elibe  viszi  fejét,  ha  békével 
lehetend  oda  menése,  miért  hogy  a  római  császárnak 
eskütt  meg  és  ó  felségétől  tanúsága  legyen  (van),  hogy 
ha  Havasalföldében  meg  nem  maradhatna,  az  ö  felsége 
oltalma  alá  fogná  fejét,  kinek  most  az  ideje  immár  eljött/' 
Jelenti,  hogy  másnap  Belényes  vidékére  igyekszik,  a  hová 
—  kéri,  hogy  —  császár  ő  felsége  emböri  közül  egy 
néhányat  küldjön  elibe  és  mindenövé  parancsolja  meg  a 
földnépének  és  adja  tudtára,  hogy  valami  rémőlés  ez 
országba  ottan  ne  légyen,  mert  ő  az  országnak  javát 
kévánja  és  a  kinek  magát  esküvel  kötelezte,  ahoz  megy/' 
Kéri  arra  is,  hogy  ő  felségének  ezt  írja  meg  mindjárást 
postán,  jóllehet  megírta  ő  is.^) 

Nyáryt  nagyon  meglepte  a  váratlan  hír.  Első  gondo- 
lata az  volt,  hogy  mihelyt  a  vajda  oda  ér,  letartóztatja  és 
addig  szabadon  nem  bocsátja,  míg  a  teendőkre  nézve  a 
császár-királytól  rendeletet  nem  nyer.  Jelentést  tesz  tüstént 
a  királynak  s  kéri  „benigna  resolutio"-ját.  —  ír  (decz. 
8-án)  Bástának  is,  tőle  is  utasítást  kérve,  hogy  mit  tegyen. 

Mihály  vajda  1600.  decz.  11-én  érkezett  Váradra,  de 
sokkal  nagyobb  kísérettel,  mint  Nyáry  várta,  mert  mintegy 
3000  ember  volt  vele.  Már  magában  ez  a  körülmény 
zavarba  hozta  a  kapitányt,  a  ki  sokkal  kevesebb  fegy- 
veres erő  felett  rendelkezett.  Bástától  sem  kapott  eddigelé 
semmi  választ,  sem  egyéb  utasítást,  pedig  elég  ideje 
leendett  rá,  mert  már  egy  hete  elmúlt,  hogy  a  vajda 
Déva  vára  alatt  elszáguldott,  a  miről  Bástának  okvetetlenül 
értesülnie  kellett  (mint  a  hogy  értesült  is).  így  tehát  nem 
tudta,  hogy  mi  tévő  legyen  —  s  a  vajdát  színlelt  szíves- 
séggel fogadta. 

Mihály  vajda  eleinte  maga  is  bizalmatlan  volt  Nyáry 
iránt.  A  várba  semmi  áron  sem  akart  bemenni  s  csak 
alig  tudta  vele  lévő  főtanácsosa  Mihálcsa  bán  legalább 
arra  rábeszélni,  hogy  a  városba  bemenjen. 

A  vajda  aztán  igyekezett  megnyugtatni  a  kapitányt 
hűsége  felől.  Elmondta,  hogy  nejét  és  fiát  kezesekül  hagyta 

^)  Mihály  vajda  Nyárinak.  Dátum  penes  Halmagy  in  eampo  6.  dee. 
1600.  (Hurmuzaki  IV.  1.  200.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  Tajda.  15 


—     22()     — 

Knlólyboii.  hot^y  6  ós  katonái  Thököly  Sebestyén  előtt 
újra  hűséget  esküdtek  a  esászár-király  iránt  s  hogy  viszont 
ö  is  hitlevelet  kapott  Básta  generálistól  ó  felsége  nevében ; 
és  igyekezett  meggyőzni  Nyáryt  arról  is,  hogy  gyors 
továbi)  utazása  ö  felsége  érdekében  is  áll,  mert  olyan 
levelek  vannak  nála.  melyek  bemutatását  a  keresztyénség 
érdeke  sürgősen  kívánja. 

Ez  az  utóbbi  érv  kétségtelenül  csak  cselfogás  volt 
tőle.  Nyáry  tán  még  elhitte,  a  ki  az  ő  csalárdságát  kevésbbé 
ismerte ;  de  az  élesszemú  üngnád,  a  ki  őt  jól  ismeré, 
veséjébe  lát  s  mihelyt  ezt  az  érvet  hallja  (decz.  13-án  a 
Nyáry  leveléből),  tüstént  figyelmezteti  az  udvart  (Kassáról 
decz.  14.)  hogy  vigyázzanak,  naíiorfif  valami  hamisüoü 
főröh  levelekkel  álljon  elő  az  evdéUfiek  hevádolásdra,  mintha 
a  törökkel  praktizálnának,  mert  ám  nagi/meí^fer  ő  az 
oklevél-hamisításban,  mint  azt  az  ő  felsége  nevében  a 
székelyeknek  adott  privilégium  tanúsítja,  melyen  a  császár 
aláírását  Örmény  Péter  utánozta  s  a  pecsétet  más  császári 
levélről  tették  át  reá.  Ilyen  állevelet  löhhet  is  hamisított ; 
ilyennel  ijesztett  pl.  rá  a  kolozsváriakra,  mintha  ő  felsé- 
gétől azt  a  rendeletet  kapta  volna,  hogy  városukat  feldúlja 
s  templomaikat  lerombolja.^) 

Nyáry  a  körülményeket  megfontolván,  arra  határozta 
magát,  hogy  Mihály  vajdát  tovább  eressze,  de  kevesebbed 
magával,  legfölebb  néhány  száz  emberrel,  a  többieket 
visszatartván.  A  további  felelősséget  áthárítja  a  szepesi 
kamara  elnökére,  a  kit  gyors  futárral  (s  decz.  12-én  kelt 
levélben)  értesít  Mihály  vajda  meneteléről,  reá  bízván, 
hogy  őt,  ha  akarja,  feltartóztassa,  vagy  Tokajnál,  a   hol  a 


^)  „Was  er  sunsten  für  gehaime  Saelien  Enr  May  furzubringen  hat,  kan 
ieh  mir  anderst  nicht  vermnethen,  alein  ob  er  hinter  etwas  khomraen  wár,  dass 
die  7-l)enbürger  init  den  Türggen,  syder  (seit  er)  der  Milial  verjagt  ist,  praeti- 
eirn  niöcliten.  In  welchem  woU  darauf  acht  zu  gében,  dass  er  nit  mit  falschen 
Türggischen  brieffen,  damit  er  ein  maister  ist,  furkhomme,  und  den  arglist, 
wie  mit  E.  M.  khais.  briefen  treibe,  wie  der  herr  Zaggl  (t.  i.  Székely  Mihály) 
■\voll  wais.  dass  Ármin  Petter  E.  M.  handschrift  nachgemacht,  imd  von  ein 
andern  khais.  schreibcn  das  sigl  genummen,  und  auf  ein  bevelch  an  die  Zaggl 
(székelyek),  als  icür  er  von  E.  M.  an  sy  expedirt,  und  E.  M.  inén  ive  alté 
freyhaiten  zuesagte,  gefertigt,  und  sy  mit  demselben  zu  seinen  gehorsamb  gebraeht 
hat.  Dergleichen  schreiben  soll  er  mer  in  E.  M.  namen  adulterirt  und  sonder- 
lich  die  Klansenburger  geschrekht  habén,  als  hette  er  ein  sehreiben  von  E.  M. 
die  stadt  Klausenburg  in  gnindt  zuverhören,  und  die  kirehen  zuerstören."  — 
Ungnád  a  fsászárnak.  Kassáról,  1600.  decz.  14.  s  Nyáry  Pál  levele  és  futárja 
híréi  hallatára.  {Hurmuzaki  IV.  1.  206.) 


227 


Tiszán  átkelni  szándékozik,  vagy  Füleknél,  Putnoknál,  vagy 
.a  jászói  hegyeknél,  a  merre  menni  készül.') 

A  vajda  decz.  12-én  a  várba  is  bement  Váradon, 
legalább  onnan  (ex  arcé  Varad)  keltezi  a  császár-királyhoz 
írt  újabb  levelét,  melyben  ellenségei  leselkedésére  panasz- 
kodik ;  újra  éledni  írja  már-már  kétségbeesett  lelkét,  hogy 
királyi  területre  érkezett;  húségét  hánytorgatja  s  azon 
reményét  fejezi  ki,  hogy  ő  felsége  kegyesen  és  vidám 
ábrázattal  fogja  őt  fogadni.^)  Ezt  a  levelét  postán  indítja 
Prágába,  egy  mellékelt  czédulán  arra  kérvén  Gonzagát,' 
az  újonnan  kinevezett  kassai  kapitányt,  hogy  -a  posta- 
mestereknek ajánlja  ílgyelmökbe  e  levelet,  hogy  minél 
gyorsabban  küldjék  Prágába. 

Mihály  vajda  decz.  12-én  tovább  száguldott  Váradról. 
Decz.  14-én  Dehreczenben  pihent  meg  s  onnan  indít  futárt 
Bécsbe  és  Prágába  a  Szathmárról  Kassa  felé  vezető  ekkor 
egyedüli  postaúton.  A  Kassán  székelő  szepesi  kamara 
d nőkét  levélben  kéri,  hogy  követét  onnan  békességesen 
bocsássa  további  útjára  és  legj^en  segítségére,  a  miben 
kívántatnék.'^)  A  „curir"  leveleket  vitt  a  császár-királynak, 
Mátyás  főherczegnek,  egy  (Trauthson  vagy  Pezz?)  titkos 
tanácsosnak.  Tokajig  még  együtt  ment  a  vajdával,  ott 
elvált  tőle  (decz.  15.)  s  váltott  posta-lovakon  sietett  tovább 
Kassa  felé,  a  hová  decz.  16-án  reggel  érkezett.*) 

Általában  Mihály  vajda  oly  gyorsan  haladt,  hogy  útja 
bevált  volna  egy  mai  napság  divatos  versenylovaglásnak. 
Decz.  15-én  reggel  9  és  10  óra  közt  már  Tokaj  előtt  a 
Tiszánál  állott  lovas  csapata  élén.  A  tokaji  h.  várparancs- 
nok (Hanns  Spayser,  Fendrich  zu  Tokhaj)  majd  sóbál- 
vány nyá  változott  a  váratlan  és  hirtelen  való  meglepetés- 
től. Lapispataki  Segnyeij  Miklós  volt  a  vajda  úti  kalauza, 
a  ki  a  várparancsnokot  felkereste,  hogy  nekik  szabad 
átmenetelt  engedjen.  Zászlótartó  uram  megijedt  a  felelős- 
ségtől, s  azt  kérdezte,  hogy  hányad  magával  van  a  vajda 
s  tud-e  felmutatni  ő  felségétől^  valami  engedélyt  (bevelh 
oder  patent)  az  átvonulásra  ?  Útlevelök  természetesen  nem 


*)  Nyáry  Pál  levele  a  szepesi  kamara  elnökének.  Várad  1600.  deez.  12. 
^Hurmuzaki  IV.  1.  WL) 

2)  Mihfily  vajda    Rudolfnak    1600.    deez.    12.    (Hurmuzaki  IV.   1.    203.) 

^)  Mihály  vajda  a  szepesi  kamara  elnökének.  Dátum  in  Debreezen  1600. 
•ílecz.  14.  (Hurmuzaki  IV.  1.  207.) 

*)  tJngnád  deez.  16.  jelentésében. 

15* 


-     228    — 

volt:  (le  nincsenek  többen  300-nál.  mert  a  többiek  Váradon, 
niaradtak  —  jelentette  Segnyei.  A  parancsnok  erre  kije- 
lentette, hogy  jói  van,  50-ed  magával  átereszti  a  vajdát, 
de  a  többi  maradjon  addig  veszteg,  mío-  o  fölebbvalóinak 
(Kassára)  jelentést  tesz  és  engedélyt  kér  az  átbocsátásra.  — 
Mihály  vajda  ebbe  nem  nyugodott  belé  és  Segnyei  újra 
meg  újra  átment  alkudozni  a  parancsnokkal.  Vagy  két 
óráig  parlamentíroztak  így,  míg  aztán  Segnyei  jótállására, 
hogy  ő  minden  kárért,  a  mit  a  vajda  népe'  okozna,  fele- 
lősséget vállal,  a  várparancsnok  átbocsátotta  őket  a  Tiszán. 
Az  átkelés  déli  12  órától  késő  estig  tartott  s  daczára 
annak,  a  vajda  kíséretének  csaknem  egy  harmada  még 
mindig  a  túlsó  parton  maradt.  Ebből  látszik  —  jelenti  a 
tokaji  parancsnok  kassai  fölebbvalóinak  —  hogy  több 
nép  van  vele,  mint  a  hogy  Segnyei  jelentette  és  pedig 
legnagyobb  részt  kozákok.^) 

Kassán  szintén  nagyon  kínos  feltűnést  keltettek  a 
Mihály  vajda  jöveteléről  érkező  hírek.  —  Ungnád  cs.  és 
kir.  biztos  Erdélyből  visszatérő  útjában  akkoriban  épen 
ott  időzött  (decz.  4.  óta)  s  együtt  tanácskozik  a  szepesi 
kamara  elnökével,  hogy  mit  tegyenek.  —  Már  decz. 
12-én  tudják  (bizonyára  a  Nyáry  Pál  előzetes  jelentéséből), 
hogy  Mihály  vajdának  decz.  11-én  Váradra  kellett  érkeznie. 
Ungnád  decz.  12-én  már  postát  indít  Prága  felé  a  kelle- 
metlen újságról  szóló  jelentésével.  A  commentár,  melylyel 
ezt  kiséri,  nem  valami  kedves  ajánló  levél  volt  a  vajda 
részére.  „Nem  tudom  —  úgymond  —  hogy  milyen  ábrá- 
zattal és  lelkiismerettel  fog  megjelenni  felséged  színe  előtt, 
mert  az  tagadhatatlan,  hogy  felségedet  nagyon  megsértette ; 
a  mikre  magát  kötelezte,  annak  az  ellenkezőjét  teljesítette; 
az  erdélyieket  lázadásra  kényszerítette,  az  országot  elpusz- 
tította."^) „Bizonyára  iparkodni  fog  magát  mentegetni  és 
igazolni  —  így  folytatja  Ungnád  decz.  14-iki  jelentésében  — 
de  informatiót  szerezhet  felséged  az  én  és  Székely  Mihály 


1)  „Abschrift,  was  Hannsz  Spayser  Fendrieh  zii  Tokhaj  dem  lierrn  muster- 
meister  sehreibt  aus  Tokhaj  vom  10.  (!)  Deeembris  1600.  —  A  dátum  kétségkívül 
hibásan  áll  a  másolatban,  mert  Mihály  vajda  decz.  12-én  Váradon.  14-én  Debre- 
czenben  volt  s  Tokajban  elvált  futárja  decz.  16-án  reggel  ér  Kassára.  Decz. 
lő-ike  kellett,  hogy  legyen!  —  Az  átkelés  lassúsága  csak  úgy  magyarázható  meg, 
hogy  nem  hídon,  de  kompon  keltek  át  a  vizén.  Erre  mutat  a  kifejezés  is  „und 
ist  das  volkh  von  12  iihr  an  bisz  in  die  naeht  vber  gefurth."  (HmmuzaU  IV. 
1.  202.) 

2)  Ungnád   1600.  decz.   12.    jelentése  Kassáról.   (Oklevéltár.   Kivonatok.) 


—     229     - 

írott  jelentéseinkből,  melyeket  most  (az  udvarhoz  már  fel- 
utazott) Székely  Mihály  élő  szóval  is  meg  fog  erősíteni; 
továbbá  Pezz  referálásából,  az  ő,  Mihály  vajdával  folytatott 
és  a  vajda  által  meg  nem  tartott  tárgyalásairól ;  végül  az 
épen  fent  lévő  erdélyi  követek  számtalan  keserves  panaszá- 
ból a  vajda  zsarnoksága,  kegyetlenkedése  felől.  Mindezek- 
kel szemben  felséged  iránt  színlelt  (simuhrte)  és  puszta 
szavakkal  tanúsított  hűsége  mellett,  mélyre  egyedül  fog 
támaszkodni  most  is,  alig  lehet,  érdemes  és  méltó  felséged 
kegyelmére  és  szánalmára.  Ám  lássa  ő,  hogy  tudja  elhá- 
rítani a  vádakat  és  panaszokat ;  a  császári  kegyelem,  vagy 
az  ellenkező,  legyen  attól  függővé  téve." 

Ungnád  különben  az  erdélyieknek  sem  fogja  pártját 
s  mintegy  az  isteni  gondviselés  művének  tartja,  hogy  most 
SJL  ellenfelek  személyesen  s  egyszerre  jelennek  meg  az 
udvarnál  s  alkalmat  adnak,  hogy  a  szembesítés  által 
kinek-kinek  bűne  avagy  ártatlansága  kiderüljön.^) 

Mihály  vajda  érkezése  elé  azért  is  aggodalommal  néz- 
nek a  kassai  kormányközegek,  mert  a  vajda  decz.  16-án 
Kassára  ért  futárja  arról  panaszkodik,  hogy  a  vajdának 
nincs  pénze,  a  mivel  magát  és  népét  élelmezze;  méltán 
félhettek  tehát  attól,  hogy  közköltségen  akarja  magát  és 
övéit  tartatni.  Pedig  különben  is  olyan  drágaság  volt,  hogy 
kimondhatatlan. 2)  E  miatt  elégnek  tartották  volna,  hogy 
Tokajnál  legfölebb  25 — 30-ad  magával  bocsátották  volna 
át  a  Tiszán.  De  erről  már  késő  volt  okoskodni. 

A  mi  a  vajdával  szemben  követendő  eljárásukat  illeti, 
abban  állapodtak  meg,  hogy  tanácsosabb  lesz  őt  tovább 
bocsátani,  mintsem  feltartóztatni  s  ott  a  török  határ  közé- 
lében  tartani,  mert  ha  észre  veszi,  hogy  n^m  bíznak  benne, 
kétségbeesett  helgzetében  (in  hoc  suo  desperatissimo  statu) 
még  törökké  lesz;  tartam  lehet  attól,  hogy  abban  az  eset- 
ben a  török  előtt  hitelre  találna. 3) 

Mihály  vajda  utazásának  részleteit  Tokajtól  Bécsig 
nem  ismerjük.  Kassa  felé  kellett  mennie,  mert  kíséretének 
és  lovainak  egy  részét  ott  ós  azon  a  vidéken  helyezi  el. 
Katonáit  Kassán,  lovait  Lapispa^akon,  hú  kísérője  és  mind- 
végig állhatatos  híve  Segnyei  Miklós  birtokán  (a  mely  most 

^)  Ungnád  deez.  14.  jelentése  Kassáról.  (HurmuzaM  IV.  1.  205.) 
2)  Ungnád  decz.  16.  jelentése.  (Hurmuzaki  IV.  1.  205.) 
^)  Ungnád  decz.  14.  jelentésében. 


-     230     - 

Segnyei-örökség  révén  Keczer  Miklós  cs.  és  kir.  kamarás- 
Ijirtoka).  íSegnyei  olyan  buzgó  és  lelkes  híve  Mihály  vajdá- 
nak, a  milyen  kevés  van.  „Jól  tudja  Nagyságod  —  így 
ír  neki  IGOl.  márcz.  29-én  —  hogy  én  az  én  szegény 
legény  voltomra  Ngdnak  mind  jó  szerencséjében  s  mind 
gonosz  szerencséjében  igazán  s  jámborul  szolgáltam,  ezután 
is  sem  költségemet,  sem  fáradságomat  Ngd  mellett  nem 
szánom,  hanem,  há  szükség  kívánja,  halálommal  is  meg- 
mutatom, hogy  Ngdnak  jámborul  igyekezem  szolgálni."  — 
Lovait  is  ingyen  tartotta  Segnyei  lapispataki  birtokán.  „Az- 
Ngd  lovai  —  ügymond  erről  —  istennek  hála  jól  vadnak, 
Ngd  megbocsásson,  az  tartásától  én  semmit  sem  kívánok."^) 

Még  egy  előkelő  buzgó  híve  volt  a  vajdának  az- 
abaűji  főurak  közül :  felső  vadászi  Rákóczy  Lajos,  a  ki 
2000  forintot  ad  neki  kölcsön  s  Kassán  hagyott  kozák- 
jaira ő  visel  gondot  (a  míg  azok  a  fizetetlenség  és  bizony- 
talanság miatt  meg  nem  szöknek).  Úgy  tesz  Homonnai' 
Bálint  is,  felső-zempléni  birtokain  szintén  menedéket  nyújt- 
ván a  vajda  némely  szolgáinak. 

Egy  részöket,  mint  már  láttuk,  Nyánj  Pál  a  váradi 
kapitány  tartotta  vissza  s  némelyekre  Székeh/Mdon  Zólyomi 
Miklós  viselt  gondot,  ígérvén,  hogy  „azon  lesz,  hogy  sem  a 
lovai,  sem  pedig  szolgái  meg  ne  fogyatkozzanak.'-^)  Még 
messzebb,  BeUnyesen  is  maradtak  katonái ;  itt  főkép  ráczok, 
a  kikre  a  várban  Somogyi  Bertalan  ügyelt  fel. 

így  Mihály  vajda  ütjában  mindenfelé  elhelyezvén  kato- 
náit és  lovait,  kevesed  magával  sietett  fel  Bécsbe,  Kassá- 
tól valószínűleg  postán  a  rendes  közlekedési  ütőn  Eperjes^ 
Lőcse,  Liptó-Szt.-Miklós  felé  s  tovább  a  Vág,  majd  a 
Nyitra  völgyén  Nagy-Szombat  felé. 

Nagy-Szombathoz   közel  járt,  midőn   a  császár-király 
két  levelét  kézbesítette  neki  a  szemben  jövő  udvari  futár. 
Egyikben   azt   rendeli   a   császár-király,  hogy  a   mellékelt 
levélköteget  küldje  valami  módon  a  persa  sahhoz ;  a  másik- 
ban Havasalföld  állapotáról  kérdezősködik. 

Az  első  rendeletnek,  most  már  hazájától  távola 
nem  tehetett  eleget   s   ezért   ezt   a   levelet   visszaküldötte ; 


^)  Segnyei  Miklós  Mihály   vajdának  Lapispatak,    1600.    inárez.    29.    (Ld, 
Oklevéltúr.) 

2j  Zólyomi  Miklós  a  vajdának  1601.  márcz.  29.  (Oklevéltár.) 


•231 


annál  inkább  örült  a  másodiknak,  hogy  a  császár  érdek- 
lődik az  ő  és  országa  sorsa  s  szerencsétlensége  iránt. 

Bécsbe  1601.  jan.  12-én  érkezett.  Tüstént  egész  özönét 
indítja  Prágába  a  leveleknek,  melyekben  a  császárhoz 
mehetésre  engedélyért  könyörög  s  addig  is,  míg  élőszóval 
előadhatná  szerencsétlenségének  történetét,  az  erdélyiek 
kezében  lévő  családja  kiszabadításáért  esedezik. 

A  császár-királyhoz  jan.  12-én  írt  levele  szerint:  elha- 
tározta magát  —  ügymond.  —  hogy  ő  felsége  legigaz- 
ságosabb ítélőszéke  előtt  személyesen  megjelenjék,  hogy 
élőszóval  előadjon  mindent:  ha  bűnösnek  találják,  ám 
vegye  el  méltó  büntetését;  ha  ártatlansága  kiderül,  része- 
süljön ő  felsége  kegyeiben.  Kéri  a  királyt  addig  is,  paran- 
csolná me(f  Bástának.  hogy  feleségét,  fiát  és  leányát  o.z 
erdélyiek  kezéből  szabadítsa  ki,  mert,  ügy  hallja,  veszély- 
ben forognak  s  küldje  ki  őket  Kassára,  vagy  a  hová  ő 
felsége  jónak  látja.  Nem  mulasztja  el  ugyanakkor  a  leg- 
befolyásosabb tanácsosok  pártfogását  is  kérni,  hogy  neki 
audientiát  eszközöljenek.^) 

Mihály  vajda  más  ütőn  is  megkísérlé  az  övéi,  főkép 
íia  kiszabadíttatását  az  erdélyiek  kezéből :  lopva  akarta 
kihozatni  Gyaluból.  Nejével  kevesebbet  törődött,  vagy  tán 
inkább  bízott  egy  nővel  szemben  az  erdélyiek  lovagiasságá- 
ban.  Különben  nejét  nem  igen  szerette,  Erdélyből  is  mihamar 
visszaküldte  Havasalföldére,  Szamosközi  szerint :  mert 
..vénecske"  volt  s  állandóan  két  ágyast  tartott  maga  mel- 
lett („et  penes  se  duas  continue  pellices  aluit."^) 

A  kényes  megbízatás,  hogy  fiát  Erdélyből  szöktessék 
meg,  Somogyi  Bertalan  belényesi  várkapitánynak  s  Segnyei 
Miklósnak  jut  ki  s  egy  hozzájok  küldött  udvari  hívének 
Buzinkának.  Somogyi  bízott  is,  „hogy  ha  az  ördögök 
környülötte  nincsennek",  kilopatja,  mert  ő  minden  dologról 
jól  van  értesülve,  a  mi  Erdélyben  történik,  akár  azt  is 
megírhatná,  „naponként  az  főemberek  mit  esznek  avagy 
isznak."  De  az  erdélyiek  is  vigyáztak  ám  Petraskóra,  mint 
szemök  fényére ;  azt  hitték,  még  hasznát  vehetik.  „Mihelyt 
Nagyságod  ide  ki  az  mi  földünkre  ért  (írja  Segnyei  Miklós 


^)  Mihály  vajda  levelei  1601.  jan.  12-éről  Bécsből :  a  királynak,  Mátyás 
főherezegnek,  Pezznek,  Oarlo  Magnónak,  Liehtensteinnak.  (Bécsi  titk.  It.  Varia. 
Tureiea.  —  Ld.  Oklevéltár  és  Hurmuzald  IV.  k.  1.  r.) 

2)  Id.  m.  IV.  k.  113.  1. 


232 


iiiárcz.  28-áii  Lapispatakról),  azután  mulatni  sem  bocsá- 
tották'' ki  Pretraskót.  Xagyobij  biztonság  okáért  el  is  szál- 
lították Gyaluból  Fogarasra.  A  márcziusi  országgyűlés  alatt 
Erdélyben  járt  török  követ  is  kívánta  a  vajdaíi  kiadatását, 
de  siker  nélkül.  ]\Iáskülönben  jó  bánásmódban  részesültek, 
..tartásuk  és  asztaluk  becsületesen  vagyon,  nincs  is  nagysá- 
godnak marhájában  semmi  tékozlás,"  jelenti  Segnyei  Miklós.') 

A  prágai  udvarnál  eleinte  hallani  sem  akartak  a  vaj- 
dáról. A  biztosok  jelentései,  s  legközelebb  Székely  Mihály 
személyes  relátiója  sokkal  inkább  kellő  világításba  helyez- 
ték üzelmeit,  mintsem  tárt  karokkal  fogadhatták  volna. 
Bizony  Bécsben  bele  kellett  kóstolnia  a  számkivetés  keserű 
kenyerébe.  Alig  volt  miből  élnie.  Útját  is  kölcsön  pénzen 
tette  meg.  Bécsben  ugyan  már  csak  kevés  számú  személy- 
zete volt,  de  annyival  is  csak  napról-napra  tengődhetett. 
Mindegyre  könyörög  pénzért  a  királynál  és  Mátyás 
főherczegnél.  Ökröket  hajtatott  ki  azelőtt  való  évben  Oláh- 
országbóL  melyeket  43,000  írtért  adtak  el:  ezt  sürgeti 
folytonosan,  melyből  január  folyamán  4000  frtot  utal- 
ványoz ki  neki  Mátyás  főherczeg,  hogy  legalább  magát 
és  szolgáit  élelmezhesse  és  ruházhassa.^] 

Mihály  vajda  legfőbb  törekvése  az  volt,  hogy  Prágába 
mehessen  s  a  király  audientián  fogadja.  De  ez  nem 
ment  olyan  könnyen.  Maga  a  Bécsben  székelő  Mátyás 
főherczeg  sem  fogadta  addig,  míg  ei're  nézve  —  ügy 
látszik  —  Prágából  engedélyt  nem  kapott,  mert  csak  öt 
nap  múlva  (jan.  17-én)  juthat  a  főherczeg  színe  elé,  a 
mikor  aztán  élő  szóval  és  írásban  is  előterjeszti  kérelmeit. 
Ezeknek  veleje,  hogy  engedjen  a  főherczeg  valakit  postán 
Prágába  küldeni,  mert  magánúton  küldött  emberei  nem 
tudja  hová  lettek.  Kéri,  hogy  gondoskodjék  Erdélyben 
hagyott  családja  biztonságáról ;  továbbá  Kassán,  Váradon 
és  más  erdélyi  határszéli  helyeken  hagyott  emberei  ellá- 
tásáról   és  zsoldjáról   Utalványozza   ki  múlt  évben  eladás 

*)  Somogyi  Bertalan  levelei  Mihály  vajdához,  Belényesről,  1601.  inárcz.  23. 
és  még  egy  ápril  14-ről.  -  „Segtii/ei''  Miklós  Mihály  í;ajíZáí^afe  Lapispatak  1601. 
márez.  28.  Zólyomi  Miklós  Mihály  vajdának,  Székelyhíd  márez.  29.  Bákóczy 
Lajos  a  vajdának,  Kassa,  április  23.  (és  Felső- Vadász,  április  1.  Ezt  kiadta 
Szilágyi :  Erd.  O.-gy.  Emi.  V.  k.  84.  1.)  E  le\elek  mind  magyar  nyelven  irvák  s  meg- 
őrizvék  a  béosi  hadi  It.  registratiirájában  152.  és  189.  sz.  a.  (Ld.  Oklevéltár.) 

^)  Az  udvari  kamara  Rudolfnak,  Bécs,  1601.  febr.  1.;  ,,Ratio  fl.  43,160 
Walaehieorum"  d.  n. :  Mátyás  főherczeg  Rudolfnak,  Bécs,  1601.  febr.  20. 
(Béesi  kamarai  It.  Himg.  14,408.  íasc.  —  Oklevéltár.  Kivonatok.) 


—    233     — 

végett  kihajtatott  ökrei  árát  saját  költségei  fedezésére. 
Adasson  útlevelet  Erbélybe  és  Havasalföldre  küldendő 
embereinek,  a  kiktől  értesülést  szerezzen  családjáról  s  az 
ottani  állapotokról/) 

Egyúttal  terjedelmes  memorandumot  intézett  a  császár- 
királyhoz  és  nyújtott  át  bizonyára  a  főherczegnek  is,  melyet 
bécsi  elhagyatottságában  készített.^)  Ez  terjedelmes  védírat 
önmaga  mellett,  vádlevél  az  erdélyiek  ellen,  mindent  elhall- 
gatva s  szépre  festve,  a  mivel  magának  árthatna  s 
hozzá  toldva  és  elferdítve  sokat,  a  mivel  az  erdélyieket 
befeketíthetni  vélte. 

Azzal  kezdi,  hogy  „ő  felsége  tudni  óhajtván  az  ő 
kiűzetésének  eredetét  és  történetét,  elmondja  eleitől  fogva. 
Mert  ő  ugyan  igyekezett  ő  felségét  az  összeesküvés  kezdete 
óta  szorgalmasan  tudósítgatni  mindenről,  úgy  Erdélyből, 
mint  Havasalföldéről ;  de  az  erdélyiek  elzárták  az  utakat, 
elfogták  a  futárokat,  feltartóztatták  a  leveleket,  hogy  meg- 
kezdett árulásukat  akadálytalanul  befejezhessék." 

„Én  —  így  folytatja  —  attól  a  percztől  fogva,  hogy 
felségednek  hűséget  esküdtem  s  az  erdélyi  ós  moldvai 
vajdát  is  arra  hajtottam,  mindig  a  legnagyobb  hévvel  igye- 
keztem eleget  tenni  kötelezettségemnek." 

„Bár  Havasalföld  úgyszólván  a  török  szájában  fekszik 
s  Konstantinápolyhoz  mindössze  öt  napi  járó  föld,  mégis 
szövetkeztem  a  török  ellen.  Erdélyt  felséged  akaratából 
s  parancsára  támadtam  meg  s  foglaltam  eb  megbosszulandó 
hűtlenségüket,  Báthory  Zsigmond  sokszoros  árulását,  a  kardi- 
nál (Báthory  Endre)  becsempészését,  Mária  Krisztierna 
siralmas  sorsát.  Básta  ugyan  felséged  parancsát,  hogy 
segítségemre  legyen,  nem  teljesítette;  most  pedig,  mikor 
én  kértem  segélyét,  épen  ellenségeimet  segítette.  Erdélyt 
felséged  nevében  kormányoztam.  Én  színlelésből  tárgyaltam 
a  törökkel,  de  az  erdélyiek  —  kik  mindig  a  régiek,  valamint 
a  róka-fíak  mindvégig  megtartják  ravasz  természetüket  — 
édes-örömest  kötöttek  volna  vele  szerződést ;  fenyegetéssel, 
rettegtetéssel  kellett  visszatartanom  őket  a  török  szövetség- 
től (?) :  nyilvánosan  az  országgyűlésen  tanácskoztak  és 
végeztek  a  törökkel  szövetkezés  felől  (?)  s  mi  több,  nekem 

')  Mihály  vajda  Mátyás  főhgnek  Bécs,  1601.  jan.  17.  (Oklevéltár.  Kivonatok.) 

^)  „Propositio  et  supplieatio  humillima   Miehaelis   vaivodae  Transalpinae," 

Bécs,  160Í.  jan.  17.  (Bécsi  titk.  It.  Varia  Tureiea.  Kiadva  HurmumJcinál  ÍV.  k.) 


is  tudtomra  adták,  hogy  ha  a  törökkel  békét  kötök,  serényeb- 
ben, híven  fognak  nekem  szolgáhii.  Midőn  hittak,  hogy 
biztató  íelehHet  tőlem  nem  nyernek,  áruláshoz  folyamodtak. 
A  török  követséggel  titkon  sügtak-bügtak,  hogy  a  míg 
('»n  kormányozom  Erdélyt,  békében  nem  lehet,  szerezzen 
azért  a  török  módot  Báthory  Zsigmond  visszahozatalára. 
Elárulták  azt  is,  hogy  én  csak  ámítom  a  törököt.  A  moldovai 
hadj.-irat  közben  némely  árúlók,  Székely  Mózes  (a  kit 
pedig  a  sereg  parancsnokává  tettem),  Sibrik  Gáspár, 
.Makó  György  és  többen  átkeltek  a  Nesztorén  s  a  lengyel 
határon  összejöttek  Zsigmonddal  és  az  én  megöletésem 
felől  tanácskoztak.  Az  összeesküvésről  egymás  között  levél- 
ben is  fogadást  tettek.  Tervük  az  volt,  hogy  Zsigmond 
betör  Erdélybe  s  engem  akár  kéz  alatt,  akár  nyílt  harczban, 
eltesznek  láb  alól.  Elhatározták,  hogy  ha  majd  táborba 
szállandanak,engem,  ha  lehet,  fogva  kiszolgáltatnak  Zsigmond- 
nak; ha  nem,  Makó  György  vállalkozott,  hogy  golyót 
röpít  a  fejembe.  Az  összeesküvést  némely  hú  szolgám 
leifedezte  előttem.  Erre  Székely  Mózest  a  többiekkel  együtt 
udvaromba  idéztem ;  de  ők  neszét  vévén  a  dolognak, 
kimenekúltek  Lengyelországba.  Onnan  költött  hírekkel  az 
erdélyieket  ellenem  izgatták,  hogy  annál  könnyebben  keresz- 
tülvigyék   szándékukat,    a   lengyelekkel  is  szövetkezve." 

,,  így  történt  aztán,  hogy  Erdély  fellázadt  s  a  lengyel 
segítségül  sietett.  Bástát  hívtam;  ő  ellenségeimmel  egyesült. 
Ne  gondolja  felséged,^  hogy  az  erdélyieket  a  húség  vezette 
Básta  zászlaja  alá.  Oh  nem :  a  félelem,  mert  Zsigmond 
késedelmezett  s  tudták,  hogy  ón  ellenök  készülök.  Básta 
eme  nem  várt  tette  okozta,  hogy  elveszett  Moldova,  Oláh- 
ország e.'?  Kanizm.  Ennek  ám  a  török  örül,  nevet  rajta, 
mert  Moldovából  aztán  egy  ugrás  Erdély.  A  fellázadás 
hírére  küldöttem  felségedhez  Rácz  György,  Vajda  Miklós 
és  Horváth  Márk  követeimet;  de  elfogták  őket  s  híveim 
közül  többeket  és  a  whányába  vetették  őket.  Básta  sere- 
gével egyesülve,  tüstént  ellenem  indultak.  Én  a  keresztyén 
vér  kímélése  végett  az  utolsó  pillanatban  is  tettem  béke- 
kísérletet. Ok  csak  azt  felelték:  távozzam  Erdélyből.  De 
nem  mondották,  kinek  a  nevében  akarják  Erdélyt  elfoglalni, 
s  én  felségednek  parancsát  nem  látván,  gyalázattal  eltávozni 
nem  akartam.  Milyen  húséggel  viseltettem  akkor  is  felséged 
iránt,    megítélheti  abból  is,    hogy   kértem   őket:  mutassák 


-    á35    - 

elő,  ha  van,  felséged  parancsát,  vagy  legalább  megbízó- 
levelét; ha  felséged  rendeletét  látom,  akkor  híven  enge- 
delmeskedem. De  feleletük  mindétig  csak  az  volt,  hogy 
távozzam  Erdélyből.  Hiába  protestáltam,  hogy  én  felséged 
híve  vagyok,  meg  akartak  velem  ütközni.  De  én  keresztyén 
vagyok,  nem  szoktam  volt  keresztyének  ellen  harczolni. 
Most  is,  hogy  a  szükség  kényszerített,  nem  harczoltam  ügy, 
miként  természetes  ellenségünkkel  szemben  szoktam.  Nem 
lelkesítettem  vitézeimet  a  csatára,  nem  mentem  elől  jó 
példával,  nem  állottam  seregem  élére,  mert  sajnáltam,  hogy 
egyesek  bűne  miatt  annyi  ártatlan  keresztyén  vér  folyjék, 
így  az  első  rohamot  sem  fogtam  magam  személyesen  fel, 
mint  rendesen  szoktam,  sőt  mindjárt  visszahúzódtam.  Nem 
mintha  túlerővel  állottam  volna  szemben,  vagy  a  bátorság 
hiányzott  volna  nálam ;  de  mert  borzadtam  a  gondolattól  is, 
hogy  kardomat,  mely  annyi  ellenség  vért  ivott,  keresztyén 
vérbe  áztassam.  Midőn  katonáim,  kik  engem  máskor  mindig 
legelői  láttak,  ennél  az  ütközetnél  hiába  kerestek  szemeikkel, 
zavarba  jöttek,  nem  a  félelem,  de  jelen  nem  létem  miatt 
s  azt  hivén,  hogy  valami  bajom  történt,  meghátráltak.-' 
„Ez  az  ütközet  története.  Ez  adoft  alkalmat  Ibrahimnak 
Kanizsa  elfoglalására.  A  harcz  után  az  erdélyiek  hallatlan 
kegyetlenséget  követtek  el.  A  székelyeket,  kik  egy  hegyre 
menekültek,  felséged  hűségére  lecsalták  s  álnokul  lekasza- 
bolták, mintegy  000-at.  Szeben  mellett  találtam  havaseli 
13,000  főnyi  seregemet  Huszár  Péter  vezérlete  alatt,  Fogaras 
mellett  pedig  a  moldovait  Szelestei  Jánossal  élükön.  Ezek 
minden  áron  meg  akartak  még  egyszer  ütközni.  De  én 
nem  engedtem,  hogy  még  több  keresztyén  vér  folyjék, 
csilapítottam  őket,  szépítvén  előttük  a  dolgot,  hogy  török 
praktikából  s  félreértésből  kell,  hogy  származzék,  hogy  mi 
most  egymást  mészároljuk.  Inkább  javukat  akarván, 
küldöttem  követségbe  hozzájuk  Szelesteit,  hogy  figyelmez- 
tessem őket  a  lengyelek  részéről  fenyegető  veszélyre. 
S  íme  olyan  istentelenségre  vetemedtek,  hogy  követemet 
vasra  verték,  durva  szavakkal,  sőt  veréssel  illették,  s  mint 
később  útközben  hallottam,  kezét-lábát  összetörték,  s  hír 
szerint  megölték.  Bosszulatlanul,  kérem,  ne  hagyja  felséged. 
Én  az  ő  követjüket:  Tököli  Sebestyént  s  más  erdélyi 
nemeseket  illően  fogadtam.  Kívánságaikra  ráállottam,  letettem 
az  esküt  s  átmentem  Havasaljára ;  fiamat  kezesül  átküldöttem. 


—     236     — 

kívánván,  hogy  felségedhez  küldjék  fel;  beküldöttem  felesé- 
gemet is.  De  mint  hallom,  őrizet  alatt  nyomorban  tartatnak." 

..Oláhországot  pedig  lángban,  vérben  találtam,  két 
ellenség  dúlta,  ral)olta :  lengyel  és  török.  Az  erdélyiektől 
hiába  kértem  segítséget,  inkább  megöletésemen  jártattiik 
eszüket.  A  lengyeltől  nem  féltem  volna,  ha  a  másik  oldalról 
a  török  nem  fenyeget.  A  lengyellel  két  ízben  szerencsésen 
ütköztem  meg  (?) ;  de  mivel  egyik  részről  a  lengyel, 
másikról  a  török  szorongatott,  a  harmadikról  Erdély  felől 
Székeljj  Mózes,  Báthory  Zsigmond  katonáinak  parancsnoka, 
Oláhországba  betört  (?) :  kénytelen  voltara  a  havasok  alatt 
Krajova  felé  visszahúzódni.  Innen  újra  sürgettem  az 
erdélyiektől  segélyt,  de  hiában.  Ily  veszély  közepette 
elhatároztam,  nem  látva  más  menekvést,  hogy  felségedhez 
feljöjjek,  kihez  mindig  hű  voltam.  Útközben  sok  zaklatást, 
üldözést  kellett  kiállanom  s  végre  mindenemből  kifosztva, 
kincseimet,  szép  keleti  gyöngyeimet,  aranyos,  ezüstös  drága 
köntösimet,  szép  lovaimat,  s  minden  javamat  elveszítve 
értem  ide.  Nemcsak  én,  az  egész  keresztyénség  kell,  hogy 
kívánja  e  hitszegő  tartomány  méltó  megbüntetését.  Felséged 
bölcsesége  könnyen  találhat  módot,  melylyel  a  további 
veszélynek  elibe  lehet  vágni.  Ha  pedig  én  is  bebocsáttatom 
a  tanácsba,  gyenge  elmémtől  kitelhetőleg  megmutatom  az 
utat  és  módot,  mely  nemcsak  felségednek  s  az  osztrák 
háznak,  hanem  az  egész  keresztyénségnek  javára  szolgáland. 

Felségednek   örökké   alázatos   szolgája, 

alattvalója  és  híve 

Mihály  havaseli  vajda". 
Mihály  vajda  kérése,  a  mint  emlékiratával  együtt  a 
császár-királyhoz  intézett  külön  leveléből  látjuk,  arra  irányúi, 
hogy  a  király  lássa  őt  el  pénzzel'  katonák  toborzására  s 
rendelje  mellé  saját  felső-magyarországi  csapatait  is  az 
elvesztett  országok  visszafoglalására.  Inti  a  királyt,  hogy  az 
erdélyiek  csalárd  kéréseinek  ne  engedjen  és  Miksa  főherczeget 
erős  had  nélkül  be  ne  ereszsze  Erdélybe,  mert  az  annyi  volna, 
mintha  a  török  kezébe  adná.  Szükség  van  arra  a  török  és 
lengyel  közelsége  miatt,  de  szükség  van  az  erdélyiek  féken- 
tartására is,  mert  az  ő  változandó  húségökben  bízni  nem 
lehet.  Ha  Miksa  főherczeg  állíttattik  Erdély  élére,  hú 
szolgálatát  ajánlja  fel  egész  élete  folyamára,  mert  a  főherczeg 
erdélyi    fejedelemsége    mellett   biztos   megmaradást   remél 


237 


ó  is  Havasalföldén  és  Moldovában.  Kéri  az  erdélyiek  által 
elfoglalt  ágyúi  visszaadatását ;  a  régebben  neki  szánt 
birtokok  kezébe  bocsátását,  hogy  legyen  hol  és  miből 
családját  tartani  addig  is,  míg  országait  visszafoglalná. 
Kéri  bojárjai  számára  is  viszarendelni  erdélyi  elfoglalt 
birtokaikrt;  5  elfogott  Im-ei  szabadon  bocsáttatását  úgy 
Erdélyben,  mint  Magyarországon.  A  felesége  kocn-Iovoinak 
és  h'a  pompás  hata^-lovoivok  visszaadatását  —  családja 
szabadon  bocsáttatását  és  ha  Magyarországba  jönni  akar- 
nának, oda  nekik  szabad  menetel  engedélyezését  kívánja. 
Végűi  török  írnokának  a  fogságból  kiszabadításáért  s  az 
Erdélyben  letartóztatott  oláh  kereskedők  szabadon  bocsát- 
tatásáórt,  árúik  és  elkobzott  javaik  visszaadatásáórt  könyö- 
rög. Hűsége  zálogául  felajánlja  kezesül  egyetlen  fiát,  hogy 
a  császár-király  benne  ne  kételkedjék  \) 

Eudolf  császár  Mihály  vajda  emlékiratát  ós  folyamo- 
dását Prágából  1601.  jan.  24-én  azzal  a  meghagyással 
küldi  le  Bécsbe  Mátyás  foherczegnek  (bár  nem  kételkedik, 
hogy  ugyanazokat  a  vajda  hozzá  is  benyújtotta),  hogy 
azokat  tanácskozás  tárgyává  tétesse  és  azok  felől  véleményt 
mondasson^). 

A  Bécsben  szókelő  cs.  és  kir.  udv.  haditanács,  a  mely 
a  Mihály  vajda  beadványai  felett  tanácsot  ült,  úgy  találta, 
hogy  a  vajda  kérelmének  leglényegesebb  pontjai  nagyon 
általánosságban  úgy  vannak  felvetve,  hogy  azokra  nézve 
véleményt  adni  csaknem  lehetetlen.  Annál  kevésbbé,  mert 
a  haditanács  nem  tndja,  hogy  ő  felsége  mire  határozta  el 
magát  a  vajdával  szemben,  tekintettel  az  ő  viselt  dolgaira 
és  nagyon  gyanús  eljárására.  A  vajda  szándókát  sem 
ismerik,  hogy  magának,  avagy  ő  felsége  javára  kivánja-e 
a  pénzsegélyt  ós  hadi  népet.  A  neki  ígért  birtokokról  sem 
tudnak  semmit;  hisz  ő  sokkal  előbb  kivonult  Erdélyből, 
mintsem  birtokot  adományozhattak  volna  neki.  Kérése 
többi  pontjairól  sincsenek  tájékozva.  Véleményük  tehát 
csakis  általánosságban  mozoghat  ós  oda  terjed,  hogy 
Mihály  vajda  dolgában   Prágában   határozzanak,    a  hol  az 


^)  Mihály  vajda  levele  a  királyhoz  az  emlékírat  melett,  Bées,  1601.  jan.  17. 
(Bécsi  titk.  It,  Varia  Tureiea) ;  más  levél  d.  n.  (u.  o.  Hungarica.  Ld.  HurmuzaM 
IV.  k.  1.  r.  228.  L). 

2)  Eudolf  levele  Mátyás  főherezegnek,  Prága,  1601.  jan.  24.  (HurmuzaM 
IV.  1.  238.) 


-    238    - 

crdéíyi  követek  is  vannak  s  a  hol  Miksa  föherczeggel 
alkudoznak  az  erdélyi  kormányzóság  felett.  Ereszszék  tehát 
a  vajdát  is  Prágába,  ott  hallgassák  ki  őt  és  az  erdélyi 
követeket  egymás  ellen  s  a  szerint  határozzon  6  felsége; 
de  rjjiormn,  mert  a  késedelemben  veszély  rejlik \) 

Prágában  azonban  a  kormány  élén  álló  férfiakat 
minden  inkább,  csak  a  gyorsaság  nem  bántotta.  A  császár- 
király kedélybetegsége  ólom-sulyként  nehezedett  az  állam- 
ügyek vezetésére.  E  miatt  van  annyi  zavar,  határozatlanság, 
kapkodás  és  késedelem,  a  mi  annyi  káros  és  végzetes 
következménynyel  járt.  Most  is  addig  késlekednek,  a  míg 
Erdélyt  ismét  elvesztik.  A  Miksa  főherczeg  erdélyi  kormány- 
zása felett  heteken,  hónapokon  át  consultálnak ;  az  erdélyi 
követek  tétlenül  kénytelenek  vesztegelni  Prágában ;  Mihály 
vajda  pedig  Bécsben  reked  meg  s  hiába  küldözgeti  embereit, 
kérő,  sürgető  leveleit  az  udvarhoz  —  ott  nem  tudják, 
mit  cselekedjenek. 

Mihály  vajda  így  Bécsben  sokáig  ette  a  számkivetés 
keserű  kenyerét.  Hetek  jöttek,  hetek  múltak  s  leveleire  a 
királytól  választ  sem  kapott.  Febr.  6-án  már  egész  türel- 
metlenül ír  Eudolfnak :  immár  három  hete,  hogy  Bécsben 
van  s  leveleire  válasz  még  sem  jön.  Egészen  kétségbe  van 
esve.  A  bizonytalanság  mardosó  gondolata  kínozza.  Pénze 
sincs,  a  miből  embereinek  foszladozó  ruháit  újakkal  cserél- 
tesse ki,  s  a  mivel  Prágába  utazzék.  De  van  a  mi  vigasztalja 
s  reményt  nyújtson  csüggedő  lelkébe.  Az  erdélyi  változásokról 
szállingózó  hírek  éltetik:  bízik,  hogy  azok  következtében 
f<dderúlend  napja  mielőbb.  Siet  ő  is  tudósítani  a  királyt 
(febr.  10.)  Báthory  Zsigmond  fejedelemmé  választásáról; 
akkor  is  kérve  Erdélyben  lévő  családja  kiszabadítását. 

Nem  kevésbbé  türelmetlenkedtek  az  erdélyiek  is, 
követségük  késedelmezése  miatt.  Tudták,  hogy  nem  jót 
jelent.  Felküldik  utánok  (1601.  febr.  11.)  Kakáid  Istvánt, 
azzal  a  megbízatással,  hogy  az  erdélyi  változásokról  tegyen 
élőszóval  jelentést,  elbeszélvén  a  történteket  a  maguk 
valóságában,  okaikkal  együtt.^) 

Az  udvarnál,  mihelyt  meghallották  Báthory  Zsigmond 
fejedelemmé    választatását,    Mihály    vajda   napja   mindjárt 


')  A  haditanjíes  véleménye  k.  n.  (Oklevéltár  Kivonatok.) 
^)  Az  erdélyi  rendek  Eudolfnak  Kolozsvárról,  1601.  febr.  11.  (HurmuzaH 
IV.  1.  244.) 


239 


felderült.  Elhatározták,  hogy  Erdélyt  megtámadják  s  így 
szükségük  lun  a  vajdára.  Most  már  megnyíltak  előtte  a 
Hradsin  sokáig  hiába  zörgetett  ajtai,  engedélyt  kapott  a 
Prágába  menetelre.  A  titkos  tanács  már  1601.  febr.  2-An 
tartott  ülésében  600  forintot  szavaz  meg  neki  útiköltségül. M 

Mihály  vajda  tehát  márcz.  folyamán  végre  elérte  rég 
óhajtott  vágyát.  Prágába  sietett  és  márcz.  23-án  audientiát 
nyert.  Prágában  a  király  nagy  tisztességgel  fogadta, 
kitüntetésekben  részesítette,  „még ott  lön,  mindennap  vendég- 
letté.  Yégezé  vele.  hogy  Erdélyt  visszavegyék  és  a  császárnak 
maradjon.  Havasaifölde  Mihályé  legyen."^)  Eudolf  le  is 
festtette  a  vajdát  saját  udvari  festőjével.  A  kép  szép  férfias 
arczot  mutat,  sötét  ritkás  szakái  árnyékolja  soványos  arczát, 
melynek  nagy  fekete  szemei,  hatalmas  orra  erőteljes 
kifejezést  kölcsönöznek,  fejét  oláhosan  félrehajtott  kucsma 
borítja,  bogláros  forgóval,  vállát  fehér  köpeny  fedi. 

A  mily  jó  dolga  volt  a  vajdának  Prágában,  épen  oly 
jealázóan  bántak  az  erdélyi  követekkel.  Sok  szidalmat  és 
bántál mat  kellett  eltürniök,  sőt  börtönbe  is  vetették  őket, 
a  honnan  kiszabadulva,  szomorú  hírrel  siethettek  vissza 
hazájokba. 

A  vajda  pedig  sietett  gondoskodni  hadak  szerzéséről. 
Néhány  felső-magyarországi  főúrral  —  mint  fennebb  mar 
említők  —  állandó  jó  viszonyban  volt  s  fentartotta  velők 
érintkezését  számkivetése  ideje  alatt  is.  Bahjczy  Lajos 
Kassán  hagyott  kozákjaira  és  moldovai  katonáira  viselt 
gondot,  míg  a  kozákok  a  fizetetlenség  miatt  vissza  nem 
tértek  hazájukba,  Lengyelországba.  „Eákóczy  jó  szívvel 
emlékezik  nagyságod  felől  (írja  Segnyei  Miklós),  mondja, 
hogy  kész  ő  is  nagyságod  mellett  fizetés  nélkül  is  hat 
vagy  hétszáz  vitézét  elbocsátani.  Most  mind  lovagot,  mind 
gyalogot  eleget  tanálunk,  csak  hozza  isten  nagyságodat 
egészséggel."  Homonnai  Bálint  szintén  táplálta,  a  vajda 
jó  híreért  nevéért,  éhező  katonáit.  A  Segnyei  udvarházánál 
Lapispatakon  nagy  örömmel  várják  a  vajdát.  Segnyei 
Miklóst  személyes  sympathia  fűzi  a  vajdához,  bámulója 
vitézségének,  elszántságának,  minden  áldozatra  kész  érte. 
„Nemcsak  marhámat  merem  elkölteni   nagyságod   mellett. 

^)  Besehlttsse  in  derSitzung  des  geheimen  Rathes  am  2.  febr.  WOl.íHurmuzciM 
IV.  1.  239.) 

2)  Gróf  lUésházi  I.  feljegyzései  (Akad.  kiadv.  II.  7.  k.  87.). 


•240 


—  írja  —  lianeni  még  életemet  is  el  merem  fo^^yatni  az 
nagyságod  szolgálata  mellett,  mert  tudom,  láttam  is  az 
nagyságod  vitézségét  s  az  keresztyénséghez  való  hívséget". 
Alig  várja  vissza  a  vajdát,  ó,  a  ki  „vérét  sem  szánja 
kiereszteni  szolgálata  mellett."  —  A  Tiszán-tűli  nemesek 
között  is  volt  egy  néliány  híve  a  vajdának,  íí>'y  Zólyomi 
Miklós  Székelyhíd  ura,  a  belényesi  várkapitány,  Somoqfji 
Bertalan,    a  kik  aztán  siettek  hozzá  csatlakozni. 

Hogy  azonban  a  „keresztyénséghez  való  hívsége"  s  a 
esászár-király  iránt  esküdözdött  állandó  hűsége  mily  őszinte 
volt :  azt  legjobban  kimutatta  a  vajda  most,  midőn  Erdély 
visszafoglalására  az  udvartól  segítséggel  ellátva  vissza- 
térőben volt.  Alig,  hogy  szabadon  lélegzett,  már  is  áruláson 
jártatta  az  eszét  s  a  visszafoglalandó  Erdélyt  és  a  két 
Oláhországot  előre  felajánlotta  a  töröknek. 

Csodálatos  egy  charakter !  A  sors  csapása  alatt  nagyra- 
vágyó lelke  legkevésbbé  sem  törött  meg  s  egészen  az 
maradt,  a  kinek  erdélyi  szereplése  alatt  megismertük. 
Bécsben  s  Prágában  sem  tagadta  meg  magát.  Kárán  nem 
tanúit,  bosszúvágyát  nem  felejtette.  Szőtte  tovább  onnan 
is  kétirányú  perfíd  politikájának  szövevényes  szálait.  Két 
úrnak  akarta  színlelni  a  szolgálatot,  hogy  mindkettő  rovására 
önmagát  emelhesse.  Látván,  hogy  a  császári  udvarral 
szemben  nagyravágyó  czéljait  el  nem  érheti:  a  törökre 
gondol  s  most  már  azzal  kíván  szövetkezni.  Hátha  a  török 
hatalmára  támaszkodva  (mely  csak  az  imént  is  diadalmasan 
tűzte  Kanizsa  vára  ormára  a  félholdat),  könnyebben  czélt 
érhetne.  Csak  a  czél  volt  nála  fő:  visszahódítani  és  meg- 
tartani minden  áron  az  elvesztett  tartományokat ;  az  eszköz, 
hogy  mi  módon,  az  nála  mellékes.  Akár  a  kereszt  jelvénye 
mellett,  akár  a  félhold  lobogói  alatt :  a  honnan  több  segít- 
séget remélhetett,  az  volt  neki  a  kedvesebb.  Ha  szolgálatát 
Bécsben  és  Prágában  nem  méltányolják  eléggé :  majd 
méltányolják  Konstautinápolyban,  gondola.  És  nem  habozott 
felajánlani  szolgálatát  Ibrahim  vezérbasának  s  általa  a 
szultánnak. 

Mentegeti  magát,  egy  körmönfont  levében,  „a  keresz- 
tyének császárá"-hoz  meneküléséért;  gyalázó  szavakkal  illeti 
a  királyt,  környezetét  s  általában  a  németeket  s  kéri 
Ibrahimot,  szabadítsa  ki  fiát  és  feleségét  az  erdélyiek 
kezéből,  tartsa  magánál  kezesekúl  ós  nyújtson  neki   segít- 


-     241     - 

^éget  az  elvesztett  tartományok  visszafoglalására :  örökké  hű 
szolgája  leend  a  szultánnak  ós  az  ő  védszárnyaik  alá 
bocsátja  Erdélyt  és  Havasalföldét.  Mert  —  úgymond  —  volt 
(dkcű^nam  lőJtii  és  mecjismerm  a  német  császár  és  iesfvérei 
hatahnáf,  kapitánijaü  és  várait.  Higijje  el  nogíjságod,  horjij 
semmi  hatalmuk,  semmi  erejük  nincs ;  hitvány,  semmirekellő 
•emberek,  embertelen  „szászok^^,  a  kik  saját  országukat  sem 
tudják  megvédeni,  hogg  védelmezhetnék  tehát  az  én  orszá- 
gaimat ?!  Yárníksít,  országukat/ egy  csapásra  elfoglalnám  s 
a  hatalmas  szultán  hatalmába  hajtanám.  Kérem  is  az  istent, 
hogy  megszabadítson  közűlök ;  csak  visszanyerjem  egyszer 
Erdélyt,  a  két  tartomány  nyal,  Havasalföldével  s  iMoldovával: 
védszárnya  alá  bocsátom  azokat  a  hatalmas  szultánnak, 
kinek  fénye  az  egész  világ  felett  tündököl.^) 

Ilyen  hangon  beszélt  Mihály  vajda  az  udvarról,  melynek 
védszárnya  alá  menekült.  A  vajda  ámításait  már  nagyon 
megszoktuk,  nem  lehet  nagy  hatással  reánk,  ha  eget-földet 
ígér  is,  eszünkbe  juttatja  a  róka  s  a  csőrében  sajtot  tartó 
holló  meséjét.  De  most  mégis  kihívja  figyelmünket  a  török 
barátság  ilyetén  vadászása,  és  pedig  azért,  mert  ugyanilyen 
hangon,  ily  értelemben  ír  Bécsből  visszajövet,  Kassáról 
{május  l-jén,  ó-naptár  szerint)  havaseli  bojárjainak.  Midőn 
^  királytól  jó  válaszszal  s  a  legjobb  reménynyel  tért  vissza : 
bojárjaihoz  intézett  levelében  is  ismétli,  sőt  tetézi  mindama 
gyalázást,  melyet  a  királyra  s  övéire  szórt  s  határozottan 
kifejezi,  hogy  csak  visszafoglalja  a  tartományokat,  a  törökhöz 
fog  állani.  „Nem  maradhatok  tovább  —  így  ír  —  e  között  az 
esztelen,  ostoba  nép  között,  mert  semmirekellők.  Maga  a  császár 
féleszű,  nemkülönben  a  főherczegek ;  környezete,  hadvezérei 
semmit-érő  nép;  nem  férfiak:  asszonyember ek,  gyávák, 
>elpuhidtak,  alávalók  s  teljesen  érzéketlenek  az  iránt,  a  mit 
ra  szükség  követel.  Láttam  országaikai,  váraikat,  seregöket, 
kapitányaikat;  megismertem  szokásaikat,  erkölcsüket ;  szemeim- 
ónéi  látom,  mily  tehetetlenek  önmagokkal  is,  hogy  tudnának 
hát  mást  oltalmazni'-^  .^) 


^)  Mihály  vajda  levele  Ibrahim  vezér-basához  k,  n.  (Ld.  Oklevéltár.) 
2)  Mihály  vajda  levele  oláh  bojárjaihoz  Kassáról  május  ].  .(bizonyára 
4)-styln8  szerint)  .  .  .  „Ego  hie  in  istis  regnis  inter  tot  insipiientes  et  stiiltos 
homines  manere  non  possum.  .  .  .  Imperátor  medioeris  sapientiae  et  sine  modo, 
similiter  et  fratres  sui  ejiismodi  sünt,  iinaenm  eopiis  eorimi.  .  .  .  Isti  nullius  momenti 
sünt,  foeminei  sexus,  molles,  tiirpes,  abjecti,  iinaenm  imperatore".  .  .  (Béesi  titlí.  It. 
Varia  Tureiea.  —  Ld.   Oklevéltár.) 


Szádeczky  Erdély  és  Mihály  vajda. 


IG 


—     24*2     — 

Mihály  vajda  e  leveleit  olvasva,  csodálkozva  kórdez- 
lietjük,  hogy  mit  jelenfaen  ez?  Most  csakugyan  ügy  érzett 
volna,  mint  a  hogy  beszólt?!  Annyira  kiábrándult  volna 
a  német  segítségbe  vetett  eddigi  bizodalmából?!  Mert 
ha  a  törököt  ámítani  akarta  volna  is  (mint  a  hogy  ámított 
mindenkit,  a  kivel  érintkezett),  mi  czólja  lett  volna  azzal, 
hogy  saját  bojárjait  tévútra  vezesse.  El  kell  hinnünk,  hogy 
csakngyan  arra  a  meggyőződésre  jutott  Bécsben  ós- 
Prágában,  hogy  ezentúl  jobb  lesz  sorsát  a  törökliöz  kötnie^ 
s  ha  az  elvesztett  tartományokat  visszaszerzendette,  azokat 
a  török  védnöksége  alá  akarta  adni. 

Mihály  emez  áruló  levelei  útközben  elfogattak  s 
Báthory  Zsigmond  —  s  tőle  a  császár  kapitányai,  s  ezek 
által  a  császár-király  kezébe  kerültek  s  Mihály  vajdának 
nyakát  szegték. 

Szamosközy  szerint  a  vajda  a  szultánnak  írt  levelet 
„oláh  írással  és  oláh  nyelven  egy  posta  által  küldötte  volt 
az  portára  és  az  vezéreknek  is  ezen  formán ;  de  az  postát 
Karánsebesbe  kapták  meg  mind  levelestül  és  Zsigmond- 
nak vitték." 

Az  oláh  bojároknak  írt  levelet  pedig  „Moldován  által 
akarta  Havasalföldébe  küldeni ;  de  az  moldovai  vajda 
Jeremiás,  mind  az  postát  s  mind  az  levelet  Zsigmondnak 
küldötte  volt."  Az  egykorú  Szamosközy  azt  is  tudta,  hogy 
„az  Mihály  vajda  levelei  két  pecséttel  voltak  bepecsételve: 
az  öreg  pecséttel,  melylyel  itt  Érdélben  is  élt,  és  az  kis 
secretom  (titkos)  pecséttel  is,  hogy  nagyobb  hitele  legyen 
az  leveleknek.  Mondják,  hogy  Bán  Mihályczával  ü  maga 
íratta  volna  Mihály  vajda  az  levelet."^) 

Báthory  Zsigmondnak  (ki  akkor  már  a  támadási 
szándékról  értesülvén,  „Básta  és  Mihály  vajda  ellen  készít 
volt  hadat")  igen  kapóra  jöttek  e  levelek  és  siet  azokat 
tüstént,  a  mint  kezébe  kerülnek  (jun.  15-én)  „magyarázat- 
tal (t.  i.  fordítással)  és  ugyanaz  leveleket  is  specialiter 
Sovén  falvi  Dániel  deáktúl"  felküldeni  Gonzaga  gróf  gene- 
rális, kassai  kapitányhoz,  megjegyezvén,  hogy  Mihálcsa  bán 
írására  ismertek  benne.  Hadd  lássák  ő  és  a  császár,  milyen 
hü  emberök  Mihály  vajda  !^)   Megküldi  másolatban   Básta 


M  Szamosközy:  Tört.  Maradv.  IV.  k.  134-135. 

^)  Báthory  Zsigmond  ola.sz  levele  Gonzagának  Kolozsvárról,  1601.  jun.  15, 
(^Ld.   Oh'levcltár.) 


—     243     - 

generálisnak  is  Szathmárra;  hadd  tudja  meg  ö  is,  kinek 
a  szövetségében  készül  Erdélyt  megtámadni!^) 

Gonzaga  ,,a  falábú  olasz"  kassai  kapitány  és  Básta 
a  szatmári  versenyezve  sietnek  a  császárhoz  felküldeni  a 
famosus  leveleket;  az  első  (jun.  21.)  gyanúját  fejezvén 
ki  a  levelek  valódisága  felett,  mert  —  úgymond  —  Mihály 
vajda  május  l-jén  még  nem  volt  Kassán,  mert  oda  csak 
május  11-én  érkezett/) 

Ámde  Gonzngának  kikeinilte  a  figyelmét,  hogy  az  a 
május  11-ike.  midőn  Mihály  vajda  Kassára  érkezett,  az 
ó-naptár  szerint  épen  május  1-jére  esett ;  már  pedig 
nagyon  valószínű,  hogy  a  görög-keleti  Mihály  vajda,  hit- 
feleinek, bojárjainak  saját  időszámításuk  szerint  keltezte 
levelét.  (A  törökhez  intézett  levélnek  nincs  dátuma.) 

Básta  is  gyanakszik,  de  a  másolatból  nem  tudhatja 
megítélni,  hogy  az  erdélyiek  által  költött  levéllel  van-e 
dolga,  vagy  nem?!^) 

De  Básta  később,  midőn  hadaikkal  Erdélybe  mentek, 
Kolozsvárt  maga  is  megbizonyosodott  felőle,  hogy  e  levelek 
csakugyan  a  vajdától  származtak,  s  hogy  azokat  Mihálcsa 
bán  írta.*^)  S  —  Szamosközy  szerint  —  „ezek  a  levelek 
voltak  fű  okai  az  Mihály  vajda  halálának  /'•  ^J 


^)  Báthory  Zsigmond  olasz  levele  Bástának  Kolozsvárról,  1601.  jun.  15.  — 
Básta  válasza  Szathmárról,  1601.  jun.  19.  (Ld.  OMevéltár  és  HurmuzaJci  IV. 
1.  255.) 

2)  Gonzaga  olasz  levele  a  császárnak.  Kassa,  1601.  jun.  21.  (OMevéltár.) 
^)  Básta  olasz  levele  a  császárnak.  Szathmár,  1601.  jun.  20.  (OMevéltár.) 
*)  Básta  olasz  levele  Mátyás  főherezegnek  Torda-mezejéről.  1601.  aug.  23. 
(lo  in  Olaudipoli  assieurato,  ehe  le  lettere  intercette  mandate  gia  da  Sigismondo 
siano  state  veramente  sue,  seritte  dal  Ban  Mihalee."  (HurtnusaM  IV.  1.  266.) 
^)  Szamoslcözíj :  Tört.  Maradv.  IV.  135. 


16* 


XVII. 

Az  erdélyiek  politikai  hibája  Báthory  Zsigmond  visszafogadásával.  —  A 
császáriak  hosszú-hadjárata.  —  Mihály  vajda  Magyarországba  visszatér.  — 
Hadakat   tohorz.    —  Bástával   Erdélyre   támadása.    —   A   goroszlai   ütközet. 

A  politikában  elkövetett  végzetes  hibák,  óp  úgy  mint 
az  erkölcsi  világrendben,  kegyetlenül  megbosszulják  magokat. 

Az  erdélyiek  kétségkívül  nagy  politikai  hibát  követtek 
el,  midőn  nem  várva  be  a  császár-királyhoz  az  1600.  nov. 
fejérvári  országgyűlésből  felküldött  követségük  eredményét, 
Báthory  Zsigmondot  a  kolozsvári  országgyűlésen  (1601. 
febr.  'S-án)  újra  fejedelemmé  választották.  Akár  hogy 
szépítették,  magyarázták  a  dolgot,  hogy  a  török  és  lengyel 
fenyegetések  miatt  kellett  ezt  tenniök  (a  mi  a  valóságnak 
nem  felelt  meg  s  el  sem  is  hitte  senki):  határozott 
tüntetés  és  kihívásként  tűnt  fel  ez  a  császár-király  ellen, 
a  kinek  segélyével  csak  az  imént  szabadultak  fel  Mihály 
vajda  zsarnok  kormánya  alól.  Tagadhatatlan,  hogy  elsietett 
volt  maga  a  fejedelemválasztás  is  (a  mihez  az  erdélyiek 
ugyan  történeti  joggal  méltán  ragaszkodtak) ;  de  méginkább 
a  Báthory  Zsigmond  választása,  a  ki  ellen  a  császár-király 
(nem  ok  nélkül)  gyűlölettel  viseltetett.  Osáky  István  eset- 
leges fejedelemmé  választatását  (a  kit  Istvánfíi  nyíltan 
vádol  a  fejedelemségre  törekvéssel^)  s  a  ki  candidálva  is 
volt,  legalább  a  forma  kedveért)  talán  még  inkább  eltűrte 
volna  az  udvar;  de  a  Báthory  Zsigmondéról  hallani  sem 
akart. 

Növelte  és  siettette  a  visszatorlást  a  hű  királypárti 
főurak  (Kornis  Gáspár,  Sennyei  Pongrácz,  Bodoni  István, 
Géczi  Péter,  és  Huszár  Péter)  elfogatása,  kik  a  császár- 
királynak letett  hit  megtartása  érdekében  és  az  elhamar- 
kodott választás  ellen  a  kolozsvári  országgyűlésen  felszólaltak. 

*j  História  de  rebiis  Ungaricis,  1758.  kiadás  464.  1. 


-     245     — 

Bosszút  esküdött  Erdélyből  kiszoríttatása  miatt  Básta  is, 
a  ki  sietett  a  császárt  tudósítani,  a  legújabb  erdélyi 
változásról  s  bosszúra   ingerelni  az  erdélyiek  ellen. 

Báthory  Zsigmond  behozatala  is  Moldovából  tűntető 
módon  történt.  Bogdti  Miklós  és  Vajda  Miklós  által  adták 
először  tudtára  megválasztatását,  tudósítván,  hogy  nem- 
sokára ünneplés  követséget  küldenek  érte,  legyen  útra 
készen.  1601.  febr.  közpén  aztán  elindult  érte  az  országos 
küldöttség  Toldi  István  vezérleje  alatt,  Szenipdli  János, 
Petki  János,  Cseffei  István  és  Ördög  Boldizsár,  300  lovas 
kíséretében^},  a  kik  BotosdiiMl  éjjel  az  ablakon  szöktették 
meg  a  Jeremiás  vajda  által  őrizetére  rendelt  lengyel  őrségtől 
s  gyors  száguldással  (úgy  hogy  az  üldöző  lengyel  őrség 
nem  érhette  utói)  hozták  be  a  beszterczei  jiavasokon  át  a 
borgó-prundi  úton,  melyet  a  beszterczeiek  által  előre  megtisz- 
títtattak, ^j  Besztercze  vidékén  az  elibe  küldött  Székely  Mózes 
várta  öt  század  katonasággal-^)  s  midőn  oda  megérkezett,  ágyú- 
dörgéssel  s  nagy  örömrivalgással  fogadták  (márcz.  23-án). 
Kolozsvárra  érkezését  (márcz.  26-án)  még  nagyobb  tünte- 
téssel ünnepelték.  Atz  ország  rendéi  ós  a  hadsereg  elibe 
mentek,  a  főurak  (valószínűleg  Osáky  István)  az  ország 
nevében  üdvözlő  beszéddel  fogadták,  a  sereg  háromszor 
,  Jézus "-t  kiáhott  s  ünnepies  bevonulással  vezették  be  a 
városba,  a  jezsuiták  templomába  misére  s  onnan  szállására 
(valószínűleg  a  Kakas  István  piaczi  házába,  melyet  a 
fejedelem  ottani  megszállásairól  máig  is  még  .^Bdthorg-haz^'- 
nsk  szoktak  nevezgetni).  Másnap,  márcz.  27-én^)  a  nagy 
templomban  fejedelemmé  avatták  s  miután  az  ország 
törvényeinek  és  szabadalmainak  megtartására  újra  feles- 
küdött s  a  Te  Deum  laudamus-t  elénekelték,  ágyúdörgéssel, 


^)  Bethlen  ¥.  szerint  V.  k.  10.  1.  Szamosközi/  szerint  „Az  kik  Báthory 
Zsigmondot  behozálc  Moldovából  anno  1601.  mense  Januario  (így!)  ezek  voltak: 
Toldi  István,  Vitéz  Miklós  az  nemesek  közül,  harmadik  Petki  János  az  székelyek 
személyében ;  kolozsváriak  közül  voltak  Tótházy  Mihály  királybíró  kolozsvári,  másik 
Hoszú  János,  ez  is  kolozsvári.  Tótházinak  ezért  kellett  annakutána  főképen  meg- 
halni". IV.  k.  131.  1.) 

^)  Toldi  István  levele  a  beszterczei  bírónak  Búzáról  (Mezőség)  1601.  febr.  11. 
juelyben  indulásukat  tudatja,  lovakat  kér  élelemszállításra  s  az  út  megtisztítását 
rendeli  (Ld.  Oklevéltár.) 

')  Székely  Mózes  a  beszterczei  bírótól  Lekenczéröl  1601.  márcz,  4-én 
élelmi  szereket  rendel  a  Bethlen  felé  szállított  hadak  részére  (1000  köböl  zabot. 
500  köböl  lisztet,  25  vágó  ökröt,  20  szalonnát,  200  tyúkot).  Szamosújvárról 
1601.  márcz.  17.  sürgeti  a  zabhátrálékot.  (Ld.   Oklevéltár.) 

*j  Bethlen  F.  V.  11.  1.  —  A  Traiisch-fé\e  krónika  szerint  április  3-án. 


-     246     - 

tárogatók  és  sípok  zengésével  harsogtatták  a  közörömöt, 
a  fejedelemség  visszaállítását/) 

Prágába  némelyek  szerint^)  ekkor  küldöttek  fel  Zalán- 
keményi  Kako.^  Istvánt,  egy  vagyonos  és  eszes  kolozsári 
polgári  a  Báthoryak,  főkép  az  egykori  fejedelemné,  Mária 
Krisztierna  főherczegnő  kedvelt  hívét,  kérvén  a  császár- 
királyt levélben  is,  hogy  ne  vegye  rossz  néven  a  Báthory 
Zsigmond  fejedelenuné  választatását,  mert  arra  a  török  és 
lengyel  fenyegetések  miatt  kényszerülve  voltak. 

Eudolf  (Básta  jelentései  által  az  erdélyiek  ellen  bosszúra 
ingereltetvén)  többé  szóba  sem  állt  az  erdélyi  (még  a  m.  é. 
nov.  országgyűlésből  felküldött  és  az  újabb)  követekkel, 
hanem  tüstént  kiparancsolta  őket  PrágábóP)  s  előkészületeket 
tett  Erdély  visszafoglalására. 

Most  tűnt  fel  újra  még  egyszer  és  utoljára  a  Mihály  vajda 
szerencse  csillaga,  mert  őt  szemelték  ki  Bástával  együtt  a 
bosszúeszközéűl.  A  császár-király  újra  kegyelmébe  fogadta, 
kitüntetésekkel  halmozta  el  s  ellátta  hadi  költséggel,  s  meg- 
hagyta neki,  hogy  Bástával  együtt  foglalják  vissza  Erdélyt. 

Mihály  vajda  a  császár-királytól  nyert,  várva-várt 
megbízás  után  mindjárt  sietett  vissza  Magyarországba,  hogy 
hadakat  toborzzon.  Istvánffi  szerint  mintegy  100,000  frtot 
kapott  híidszerzésre;  de  alig  lehetett  annyi,  mert  alig  két 
havi  (jun — jul.)  zsold-fizetés  után  fogyatékán  van  a  pénze 
s  aug.  4-én  már  újra  pénzt  kér  a  császártól.^) 

Bécsből  április  29-én  indult  vissza  s  gyorsan  Kassán 
termett.  A  császár-király  Prágából  és  Mátyás  főherczeg 
Bécsből  tudósítást  és  parancsot  küldött  Gonzagának  a 
felsőmagyarországi  (kassai)  kapitánynak,  hogy  a  vajdát 
tisztelettel  fogadja,  vele  mindent  közöljön  és  hogy  békítse 
ki  Bástával,  mert  együtt  kell  Erdély  ellen  működniök. 

Gonzaga  pedig,  hogy  jóindulatának  és  engedelmes 
hűségének  tanújelét  adja,  a  vajda  Pozsonyból  érkezését  jelentő 
levelére  (1601.  máj.  5-én)  futárt  küld  elibe,  arról  értesítvén 
levelében,  hogy  vigyázzon  magára,  mert  úgy  hallotta,  hogy 
a   13,    lengyel    zálogban    lévő    szepesi    városban    valami 

^)  Bethlen  Farkas  históriája  1789.  kiadás  V.  k.  11.  1. 

*)  Istvánffi,  Trausch  és  Bethlen  szerint.  A  rendek  kísérő  levele  azonban 
febr.  U-én  kelt.  (Ld.  HurmuzaU  IV.  1.  244. 

^)  Istvánffi  hist.  (465)  s  wiind^Bethlen F.  (V.  13.)  „Caesar  defeetione  Transylva- 
iiorum  a  se  commotus,  legatos  eorum,  eum  ignominia  űrbe  extemplo  excedere  jussit. 

"*)  A  goroszlai  harez  után  1601.  aug.  4.  (Hurmuzaki  IV.    1.  265.) 


—     247     - 

merényletet  terveznek  ellene.  Huszárokat  is  készül  küldeni 
elibe,  ha  még  lesz  ideje  arra,  némely  szolgái  által  harmad-, 
negyed-napra  jelzett  megérkezéséig.^) 

Miután  Mihály  vajda  május  11-én  szerencsésen  Kassára 
érkezett,  Gonzagának  első  dolga  volt,  hogy  a  császár 
parancsa  értelmében  a  vajdát  és  Bástát  kibékítse.  Istvánfíi 
szerint  magához  hívatta  mindkettőjüket  lakomára  és  ott 
ünneplésen  felszólította  őket  a  király  nevében  a  kibékülésre. 
A  királyi  parancs  elnémította  a  régi  gyűlölet  szavát  s  a 
két  ellenfél  kezet  nyújtott  egymásnak.  De  a  kéz  kézben, 
udvarias  szó  az  ajkon  még  nem  jelentette  azt,  hogy  a  heves 
gyűlölet  szívükben  is  elhamvadott;  azt  nem  irthatta  ki 
semmiféle  királyi  parancs.  A  kibékülés  csak  látszólagos 
volt,  a  mint  nemsokára  nyilvánvalóvá  lett. 

Mihály  vajda  Kassáról  zsoldot  kiáltatott,  hadakat 
toborzott  és  pedig  jókora  hópénz  mellett,  mert  Erdélybe  is 
sok  szegény  legény  ment,  hallván  a  jó  fizetést.  Tokajjal 
szemben  a  Tiszán  tűt  Rakamaznál  ütötte  fel  táborát  s  min- 
denek előtt  oda  gyűjtötte  Kassa  és  Várad  vidékén  hagyott 
régi  katonáit.  Oda  jött  hozzá  jól  felfegyverzett  kozák- 
csapattal egy  előkelő  lengyel  pártos,  Stadnicki  is,  a  ki  a 
kanczellárral  régóta  viszályban  élt.  Járatta  követeit  Oláh- 
országba is,  hogy  legyenek  készen ;  s  lázadást  szított  a 
lengyelek  áUal  Havasalföldébe  behelyezett  Simon  vajda 
billen,  melyben  a  szerencse  a  fellázadtaknak  kedvezett;  ügy, 
hogy  Simon  a  vajdaságból  kiűzetvén,  a  havaseli  vajdaság 
készen  várta  Mihály  vajdát. 

Bástához  július  12-én  csatlakozott  a  vajda  serege 
Szathmár  mellett  a  mojlényi  mezőnMkWiioii  táborban,  melyet 
Básta  sánczczal  és  szekerekkel  vétetett  körűi.  Ide  gyűjtötte 
Básta  a  zsoldjába  fogadott  hajdúkat,  elámítván  őket,  hogy 
nem  Erdély  ellen  készülnek,  hanem  csak  Mihály  vajdát 
akarják  bekísérni  Havasalföldébe.  A  tiszántúli  vármegyék 
nemességét  is  táborba  szólította ;  de  ezek  kijelentették,  hogy 
saját  véreik,  az  erdélyiek  ellen  nem  harczolnak.^)  Oda 
érkezett  Pezz  János  három  „compánia"  némettel,  Rotiol 
szendrői  kapitány  (jul.  27.)  mintegy  2500  magyar  hajdúval ; 
s  juL  legvégén  2000  sziléziai   lovas   (Schlesische   Keuter, 


^)  Gonzaga  Férd.  Mihály  vajdának,  Kassa.  1601.  május  5.  (HurmuzaJci  IV. 
2.51.) 

2)  Bethlen  FarTcas.  V.  k.  15.  1. 


—    24S    - 

„Sohlesinger'O,  a  kik  jul.  10-én  érkeztek  Kassára.  Az  egés^. 
sereg  létszáma  most  már  mintegy  22,000  emberre  rúgott.^) 

Básta  erősen  bízott  a  g3^őzelemben,  mert  a  seregben 
nagy  harczi  kedvet  látott.  Mihály  vajda  csak  attól  tartott, 
hogy  háza  népének  baja  történik,  ha  o  Erdélyre  támad. 
Zsigmondtól  azért  ravasz  cselfogással  ki  akarta  csalni  fiát 
és  feleségét.  Azt  üzente  volna  neki :  adja  ki  az  övéit,  őt 
pedig  engedje  be  Havasalföldére  s  örökre  jó  barátja  lesz- 
neki  s  Erdélynek.  Ha  tette  is  a  vajda  emez  ajánlatot, 
Zsigmond  jobban  ismerte  már,  hogysem  hihetett  volna  neki. 

Mihály  vajda  és  Básta  készülődése  hírére  Zsigmond 
is  kiadta  a  táborba  a  rendeletet.  Szamosfalva,  Kolozsvár 
tőszomszédságában,  tűzetett  ki  a  hadak  gyülekezésére  tábor- 
helyűi. Pünkösd  másodnapjára  (jun.  3-ára)  pedig  ország- 
gyűlést hirdetett  Kolozsvárra  s  aztán  követeket  küldött 
Ibrahim  nagyvezérhez,  a  ki  Belgrádnál  állott  táborban  nagy 
török  sereg  élén  és  a  budai,  meg  temesvári  basákhoz 
s  Jeremiás  moldvai  vajdához  segítségért.  Irogatott  a  felső- 
magyarországi nemeseknek  is,  a  kikkel  összeköttetésben 
állott,  ügy  hogy  a  viszonyokat  jól  ismerő  Eottal  szendrői 
kapitány  attól  tartott,  nehogy  saját  magyar  katonáik  által 
veressenek  meg.^) 

Mielőtt  a  hadi  koczka  végleg  elvettetett  volna,  Báthory 
Zsigmond  a  békés  kiegyenlítésre  is  tett  kísérletet.  Gyulaftí 
Lestárt  kétszer  egymásután  követségbe  küldötte  Szathmárra 
Bástához.  Fájdalommal  értesült  —  üzente  az  első  követség 
alkalmából  —  hogy  a  császár  neheztel  reá,  a  mit  a 
keresztyénségnek  tett  annyi  szolgálat  után  legkevósbbé  sem 
várt  volna.  Nem  azért  jött  ő  hazájába  vissza,  hogy  a 
császár  ellen  vétsen,  hanem  hogy  hazáját  az  ellenségtői 
oltalmazza.  Nem  is  jött  erőszakkal,  hanem  meghívásra, 
„mint  nemzetségéből  való  és  vér  szerint  való  successora 
az  országnak."  Nyilvánvaló  isten  és  az  emberek  előtt,  hogy 
a  császár  miként  viselt  gondot  Erdélyre.  Tudva  van  az  is, 
hogy  régebben  Ferdinánd  király  sem  tudta  megoltalmazni 
a  kezébe  adott  Erdélyt,  ügy  hogy  mikoron  az  ország  „látta, 
volna,  hogy  nem  elég  az  megoltalmazására,  hanem  inkább- 
nagy  romlására  volt  ez  országnak,  mert  Lippát,  Temesvárat 

*)  Pezz  Bertalan  Rudolfnak  Bécs,  1601.  jul.  14.  —  Básta  Mátyás  főhgnek 
Majtény,  1601.  jul.  30.  (HurmuzaJci  IV.  1.  260—263.). 

*)  Bottal  Mátyás  főherezegnek  Szendrő,  1601.  jun.  15.   (Ld.    Oklevéltár.} 


249 


más  várakkal  együtt  elvesztették  ez  országtűi :  ez  szegény 
nemzetnek  az  törökhöz  kellett  magát  oltalműl  hajtani". 
Nyugodjék  beié  azért  a  császár  most  is  az  ő  fejedelem- 
ségébe, fogadja  el  az  ő  szolgálatát,  hadd  maradjon  békes- 
ségben az  ország;  valamikor  a  szükség  kívánja,  ő  kész 
lesz  mindenkoron  szolgálni  a  keresztyénségnek.  Soh'sem 
igyekezett  ő  a  keresztyén  vér  ontására;  „de  ha  nem  lehet 
egyéb  benne,  halálával  is  meg  igyekezik  oltalmazni  nemzetét 
és  országát;  jobb,  hogy  keresztyénnél  maradjon,  hogy  nem 
mint  török  kezébe  akadjon".^) 

Básta  Gyulaffit  tisztességesen  fogadta ;  Zsigmond  üzene- 
teire pedig  azt  válaszolta,  hogy  ö  sem  kívánja  a  keresztyén 
vér  ontását  s  ha  előbb  értesült  volna  Zsigmond  békés 
hajlamairól,  ó  maga  lett  volna  közbenjáró,  s  „ez  dologban 
törekedő  az  császár-nál " .  De  mert  annyi  sok  dologgal 
megbántotta  a  császárt,  elhigyje,  hogy  könnyen  el  nem 
múlhatik  ez  dolog.  Mert  ,,az  császár  nem  olyan,  mint  egy 
privahis  aliquis,  hogy  mikor  vetnek  ellene  —  mint .  egy 
hitván  ember  között  való  bosszütétel  —  egy  Hakodal ómmal 
és  boritallal  megbékéltethetik  űkef.  Országok  veszedelmével 
expiál tátik  az  fejedelmek  megbánt ása.  Eodolphus  császárnak 
tulajdoníttatik  az  prioratusság  (elsőség)  minden  fejedelmek 
között,  ezokáért  tisztessígben  kellene  tractalni  Eodolphust 
Sigismimdus,  mert  ez  nem  kicsin  dolog".  Látja  — 
úgymond  végül  —  hogy  Zsigmond  a  Osáky  tanácsán  jár, 
de  nem  használ  vele  magának,  mert  azok  az  emberek 
egynehányan  olyanok,  hogy  a  fejedelmeket  össze  szokták 
veszteni,  de  aztán  nem  tudják  összebékóltetni.  „Jobb  volna, 
ha  azoknak  szavokat  nem  fogadná."^) 

Gyiilafíi  ezzel  a  semmi  békés  biztatást  nem  nyújtó 
válaszszal  tért  vissza  fejedelméhez,  a  ki  akkor  június 
havában  s  még  júliusban  is  nagy  betegségben  feküdt 
Kolozsvárt  („angina  volt  az  torkában,  ez  mellett  nagy 
febris"  t.  i.  láza  volt). 

A  fejedelem  Gyulaffit  még  egyszer  visszaküldte  Bástához, 
protestálván  isten  ós  a  világ  előtt,  hogy  ő  nem  oka  a 
bekövetkezendő  veszedelemnek,  mert  ő  nem  igyekezett 
soha  veszedelmére  a  keresztyéneknek,  hanem  inkább  javára. 


1)  Szamosközi/:  Tört.  Maradv.  IV.  k.  132.  1.  és  utána  Bethlen  F.  V.  k.  16.  1. 
0  Szamosközy  id.    m.  IV.  k.  133.  1.  Erd.  O.-gy.  Emi.  V.  88. 


-     250    — 

De  mert  látja,  hogy  Básta  minden  áron  „elközelget",  ő  neki 
is  készen  kell  lennie. 

Básta  azt  felelte,  hogy  ö  ebben  a  dologban  szolga,  a 
katonának  parancsolnak  s  az  engedelmeskedni  tartozik, 
,,azórt  kényszeríttetik  6  ez  dologban  elébb  menni".  —  Azt 
a  .,gnomá"-t  is  üzente  Básta  Zsigmondnak,  hogy  „az 
uraságért  az  paraszt  ember  ruháját  is  levetné  és  érte  adná, 
Zsigmond  penig  az  mely  uraság  rajta  volna  is,  le  akarná 
riila  vetni  és  másnak  adni".  Ez  nyilván  a  császár  hűsé- 
gétől való  elpártolásra  s  valószínűleg  Erdélynek  a  Báthory 
András  számára  1599-ben  történt  átadására  czélozott.  —  De 
ha  már  ez  is  homályos  értelmű  volt,  még  kevésbbé  értette 
Zsigmond  Bástának  azt  a  példabeszédes  üzenetét,  hogy: 
,,az  vesí^zőt  megliajtm,  de  el  ne  lörje.^''^) 

A  vesszőt  nem  ő  —  a  császáriak  törték  el.  Azok 
akarták  minden  áron  a  háborút.  Báthory  Zsigmond  a 
Gyulafíi  második  követségéből  beláthatta,  hogy  békére 
semmi  kilátás.  Készült  tehát  ő  is  a  harczra.  A  töröknél 
újra  megsürgette  a  segélyadást  és  nem  hiában.  A  basák 
parancsot  kaptak,  hogy  segélyére  siessenek.  Hiába  volt 
az  udvar  részéről  minden  törekvés,  hogy  a  törököt  (a  kivel 
épen  békealkudozások  voltak  folyamatban)  semlegességre 
birják :  a  török  segélycsapatok  elindultak.  Az  Eszék  melletti 
táborból  6000  török  küldetett  Erdély  felé. 

De  a  mit  a  bécsi  kormány  szép  szerével  nem  tudott 
kivinni :  kivitie  Miháhj  vajda  csaJáí^sal.  Levelet  hamisítóit 
Zsigmond  nevében  a  basákhoz,  hogy  köszöni  szívességöket, 
de  elég  erős  egy  magában  is  megküzdeni  az  ellenséggel, 
tartsák  fenn  tehát  máskorra  segélyüket  s  készségükért 
fogadják  szívesen  a  küldött  csekély  ajándékot.  A  basák 
a  levélre  visszahívták  hadaikat.  A  csalás  ugyan  kiderült; 
de  későn:  a  csatára  mindössze  mintegy  300  (3000?)  tatár 
érkezhetett,  a  kik  jul.  közepén  már  Szerencs  és  Kalló 
vidékén  raboltak  s  hajtották  el  a  szegénység  marháját^) 
s  talán  némi  csekély  török  had^). 

Zsigmond  jun.  27-én  43  újonnan  készített,    különféle 

M  Szamosközi/:  IV,  k.  184.  1.  —  Gyulaffi  Lestár  följegyzései  131. 

*)  Kassai  tudósítás  július  közepéről  és  Petritievyt  Horváth  Ferenez  és 
István  magyar  tudósítása  Melith  Pálnak  Sz.  Somlyóról,  1601.  jul.  21.,  hogy 
meneküljön  Csengerről  a  közelgő  tatárok  elől.  {Hurmuzaki  IV.  1.  259.  261.) 

^)  Mihály  vajda  aug.  4-iki  Jelentésében  tatár  és  török  hadakkal  vegyesnek 
írja  az  erdélyi  sereget.  Bethlen  F.  mindössze  300  tatárt  említ.  (V.  k.  20.  1.). 


251 


színű  és  czímerű,  aranynyal-ezűsttel  be  futtatott  hegyű 
szép  hadi  zászlót  vitetett  ki  a  szamosfalvi  táborba,  a  mely 
csak  úgy  ragyogott  a  sok  pompás  hadi  felszereléstől,  a 
fényes  öltözetektől.  A  zászlók  nagyobb  része  a  Báthoryak 
három  éket  ábrázoló  czímerét  mutatta  különféle  színű  és 
alakű  lobogókon.  Külön  zászlaja  volt  a  két  fővezérnek, 
nevök  kezdő  betűivel ;  a  vármegyéknek,  székely  székeknek, 
városoknak  és  egyes  főurak  zászlóaljainak.  Külön  zászlók 
alatt  harczoltak  a  Jeremiás  moldovai  vajda  által  küldött  és 
a  török- tatár  segélyhadak.  ^) 

A  fejedelem  a  sereg  vezérletét  Csáky  Istvánra  és 
/S^ie/ce/?/ Mózesre  bízta;  „így  két  generáhst  választa  hadában, 
mely  egyik  oka  lőn  az  veszedelemnek''.  Az  igazi  fővezér 
Borbély  György  lett  volna,  ez  a  kitűnő  hadi  taktikus  (még 
a  Báthory  István  iskolájából),  a  kit  szintén  magával  vitt 
a  fejedelem,  hanem  gyötrelmes  betegsége  (köszvény)  miatt, 
az  űtból  visszatérni  kényszerűit. 

Nagy  bizodalommal  a  győzelem  iránt  indult  meg  a 
sereg  Szamosfalvárói  a  Szilágyság  felé,  Erdély  határán 
kívánván  megütközni.  Székely  Mózes  álhtólag  azt  mondotta 
volna  (mint  a  nikápolyi  csatára  menő  elbizakodott 
franczai  vitézek  1396-ban),  hogy  ha  az  ég  leszakadna  is, 
azt  is  fentartanák  a  lovasság  sűrű  kopjaszálai.^)  Szilágy- 
Somlyónál  állapodtak  meg,  Bástáékat  a  megerősített  majtényi 
tábor  sánczai  megett  megtámadni  nem  akarván.  Majd,  hogy 
a  várva-várt  török  segítséggel  könnyebben  egyesülhessenek, 
Tasnádig  mentek  előre. 

Ámde  ennek  az  a  hátránya  volt,  hogy  ez  által 
szabadon  hagyták  az  Erdélybe  vezető  utat,  a  mit  Bastáék 
fel  akarván  használni,  megindultak  Erdély  felé.  Seregük 
létszáma  mintegy  22,000  volt;  az  erdélyieké  20,000-nél 
többre  nem  rűgott.^) 


^)  Az  ei'délyi  zászlók  egy  része  (Mihály  vajda  aug.  4.  jelentése  szerint  62)  a 
goroszlai  mezőn  zsákmányul  esett,  s  Prágába  küldetett;  rajzai  ifenmaradtak  a 
drezdai  kir.  könyvtár  egyik  eodexében;  abból  lefestve  ki  vannak  adva  a  Turul 
1893.  évf.  1.  f.  és  a  Tört.  Életrajzok  1893.  évf.  mellékleteként.  Innen  ismerjük  őket. 

^)  Krausz  György:  Traetatus  rerum  Transylvaniearum  170.  1. 

^)  ,,Aus  Caschau  vom  10.  Julii  ao.  1601.  Gestern  ist  ein  Ourier  vorn 
Miehael  waida  zum  herrn  Veldtobristen  alhero  kumben,  der  berieht,  dasz  sieh  der 
Sigismundus  Báthory  mit  seinem  Volkh  in  20  m.  starekh,  berait  über  das  gebürg 
bégében,  und  bey  Somlio  gelegert  habé." 

„Aus  Wien  von  16.  Julii:  Der  Miehael  waida  und  herr  Georgio  Basta 
sollen   den    12  dis    auch  im  20  m.  starekh    zusamb  stossen  und  mitt  gewalt  auf 


—     252     — 

Zsigmond  Tasnádról,  miután  a  török  segélyt  hiába 
várta  s  Bástáék  megindulásáról  hírt  vett,  visszahúzódott 
Szihigy-Somlyó  felé.  Ennek  szomszédságában  Nagij-Goroszló' 
váJ  találkoztak  aug.   2-án. 

]\Iásnap,  aug.  3-án  volt  az  ütközet.  Básta  kora  reggel 
csatarendbe  állította  seregót,  három  hadtestre  osztva  azt. 
A  csatasorok  (Istváiifü  és  Bethlen  előadása  szerint)  így 
következtek:  sziléziai  és  vallon  lovas  3000;  ugyanannyi 
magyar  kopjás :  támogatásukra  Székely  Mihály  szathmári 
kapitány  német  lovas  puskás  csapata.  Azután  Pezz  János 
3000  főnyi  gyalog  katonája;  utánok  vallon  gyalogság  s 
hat  kerekes  mezei  ágyú.  Ez  volt  a  Básta  serege.  Ettől 
elkülönítve  állott  a  Mihály  vajdáé,  melyet  némi  csekély 
távolság  választott  el  amattól.  Mihály  vajdo  serege  leg- 
nagyobbrészt újonnan  toborzottakból,  régi  maradék  kozák- 
jaiból, némi  oláhságból,  bolgárokból  s  ráczokból  állott. 
Ot  követte  Rákóczy  Lajos  magyar  gyalogsággal.  A  tárta- 
tékot  Bottal  csapata  képezte.  Ez  Szendrő  és  Fülek  vidékén 
s  az  Ipoly  mentén  toborzott  zsoldosokból  állott,  1000 
huszárból  s  1500  hajdúból.  Ezekhez  volt  rendelve  még 
600  puskás  lovas,  mentéjök  színétől  u.  n.  veres-,  kék-  ós 
fekete-rokkosok,  az  abaúj vármegyei  gönczi,  szepsi  és  kassai 
őrségből. 

Az  erdélyiek  táborában  Zsigmond  a  sereget  a  két 
főparancsnok  szerint  Csáky  István  és  Székely  Mózes 
csapatára  osztotta.  Nagy  akadály  volt  ez  az  egységes 
működésre,  mert  egyik  sem  volt  alárendelve  a  másiknak  s 
egyik  sem  akart  vezértársának  engedni.  Csáky  (Bethlen 
szerint)  azt  hánytorgatta  volna,  hogy  ő  előkelő  s  ősrégi 
nemzetség  sarjadéka,  a  hét  vezér  egyikének  Szabolcs- 
nak Csák  nevű  fiától  származik  s  a  haza  körül  bokrosabb 
érdemei  vannak  Székelynél.  A  vitéz  huszár  kapitány  Székely 
Mózes  ezzel  szemben  hadi  érdemeire  és  tapasztalataira 
hivatkozott  s  nemességére  nézve  is  büszkén  mondhatta, 
hogy  őt  sem  a  gólya  költötte.  A  vezérek  ilyetén  versen- 
gése megbénította  a  sereg  harczképességét ;  míg  az  ellen- 


7-bürgen  ziiziehen,  denen  werden  aiieh  die  2000  sehlesiselien  Pfert,  so  den  10  disz 
zu   Caseha  ankumben,  naehvolgen."  {Hurmuzaki  IV.  1.  260.  261.) 

Istvánffi  tört.  szerint  (465.  1.)  az  erdélyi  sereg  35,000  lett  volna,  a  császári 
meg  csak  18,000.  Az  előesatározásnál  elfogott  erdélyiek  seregük  létszámát  mind- 
össze 12.000-re  vallották. 


253 


sóg  egységes  vezérlet  alatt  liarczolt,  mert  köztük  Básta 
volt  a  főparancsnok  a  Mihály  vajda  serege  felett  is. 

Zsigmond  a  goroszlai  völgyben  felállított  serege  erősí- 
téséül jó  eleve  megszállott  egy  közeli  halmot,  melyet  Székely 
Mózes  ágyiíkkal  rakott  meg.  Hástának  is  első  dolga  volt 
egy  ezzel  szemben  lévő  dombot  megszállani,  mely  ama 
felett  még  azt  az  előnyt  is  nyújtotta,  hogy  magas  tölgyek 
védték  a  sereget  az  ellenséges  ágyúk  lövéseitől.  Erről  a 
két  halomról  indült  meg  a  harcz  kölcsönös  ágyúzással,  a 
mi  szakadatlanul  folyt  késő   délutánig. 

Básta,  Mihály  vajdával  egyetértve,  ezen  a  napon 
tartózkodni  akart  a  döntő  ütközettől,  hogy  a  nehéz  útban 
elfáradt  sereotik  jól  kipihenje  magát.  De  nem  úgy  történt. 
Básta  délután  a  melegtől  eltikkadva,  a  domb  oldalán  két 
sátort  vonat  fel  s  lováról  leszállva  egyik  alatt  a  zöld  fúre 
heveredik.  Báthory  Zsigmond,  a  mint  látja,  hogy  Bástáék 
sátrakat  vonnak  fel,  azt  hívén,  hogy  arra  a  napra  be  akar- 
ják szüntetni  a  harczot,  szintén  nyugalomra  gondol.  Az 
idő  már  estére  hajlott,  öt  óra  volt  s  a  sereg  egész  nap 
teljes  fegyverzetben  állván  s  a  rekkenő  hőségben  ki  lévén 
merülve,  kapott  az  alkalmon,  hogy  seregét  megpihen- 
tesse. Zsigmond  tehát  kiadta  a  parancsot,  hogy  a  csata- 
rendet elhagyván,  a  táborba  szálljanak ;  sőt  még  az  ágyú- 
kat is  kezdették  a  dombról  levonatni.  (?) 

A  mint  Mihály  vajda  észreveszi,  hogy  az  erdélyiek 
csatarendjüket  felbontották,  hogy  fegyvereiket  lerakták, 
lovaikat  lekantározták  s  ágyúik  egy  részét  a  dombról  már 
levonták  (?)  s  ők  maguk  a  táborban  az  egész  napi  koplalás 
után  lakmározáshoz  láttak:  tüstént  jelenti  Bástának,  hogy 
most  volna  jó  alkalom  a  támadásra,  mikor  amazok  nem  is 
sejtik.  Básta  helyesli  a  tervet,  hirtelen  lóra  ül,  a  vajdát 
a  jobb  szárnyra,  Eottalt  a  középre  rendeli,  ő  maga  a  bal 
szárny  vezényletét  veszi  át.  A  készület  egy  pillanat  múve 
volt,  a  másik  pillanatban  mint  sebes  áradat  pokoli  lármá- 
val rohantak  az  erdélyiekre.  Zsigmond  seregében  e  hirtelen 
fordulat  nagy  meglepetést  és  zavart  idézett  elő.  Lázas  siet- 
séggel fegyverkeztek,  nyergeltek,  kantároztak;  de  —  sajnos  — 
nem  volt  annyi  idejök,  hogy  teljesen  felkészüljenek  és  csata- 
rendbe sorakozzanak.  Székely  Mózes  a  mily  gyorsan  csak 
lehetett,  a  gyalogság  egy  részének  élére  állván  a  puská- 
sokkal s  ágyúkkal  rögtön  az  elhagyott  domb  megszállására 


sietett  s  azt  Básta  támadó  katonái  ellen  elszántan  sokáig 
védelmezte,  sokakat  megölvén  közúlök  s  bőven  áldozván 
vért  életet  önmagok  is.  A  lovasság  az  alatt  összeszedelőz- 
ködött s  a  völgy  felől  támadt  az  ellenségre.  Básta  ezek- 
kel legkitűnőbb  600  vadászát  állítja  szembe  (u.  n.  muska- 
t(M'osokat)  és  sortűzzel,  valóságos  golyózáporral  fogadja 
őket.  A  lovak  és  lovasok  közül  sokan  elesvén,  a  huszárok 
zavarba  jöttek. 

Básta  mint  kitűnő  hadi  taktikus  jól  tudta,  hogy  a 
domb  elfoglalásán  fordul  meg  a  csata  sorsa :  azért  serege 
legjavát  az  ellen  rohamra  rendeli  s  maga  áll  a  támadók 
élére.  A  támadók  most  már  ágyúikat  is  mind  oda  irányít- 
ják és  rohantukban  sűrű  puskatűzzol  támadják  az  erdélyie- 
ket. Ezek  sem  engednek,  szintúgy  ágyú-  s  puskalövésekkel 
felelnek.  Magának  Bástának  is  golyó  fúrja  át  pánczélját, 
szerencséjére  vállán,  úgy  hogy  sebet  nem  ejtett.  A  roham 
azonban  nem  sikerűit:  az  erdélyiek  leverték  a  dombról  az 
ellenséget.  De  Básta  nem  tágított :  új  rohamra  vezeti  szó- 
val és  jó  példával  lelkesített  csapatait  s  elkeseredetten 
indul  meg  a  harcz  újra,  meg  újra,  úgy  hogy  sok  áldozatot 
követeit  mind  a  császáriak,  mind  az  erdélyiek  részéről. 
A  támadókat  mindig  újabb  és  újabb  csapatok  támogatják ; 
az  erdélyieknek  ellenben  hátrányára  szolgált,  hogy  a  kopjás 
hadak,  kik  a  sereg  javát  és  főerejét  képezték,  a  terrain 
alkalmatlan  volta  miatt,  árkok  és  bozótok  között,  kopjáikat 
nem  használhatták.  Az  erdélyiek  hősi  elszántsággal,  halál- 
megvetéssel harczoltak ;  de  a  halmot  végső  önfeláldozással 
sem  tarthatták  meg:  hosszú  küzdelem  után  leszoríttattak 
onnan.  Székely  Mózes  még  egy  elkeseredett  kísérletet  tett 
a  magaslat  visszafoglalására  s  újabb  csapatok  élén  most  már 
ő  intézett  rohamot  a  császáriak  ellen.  De  Eákoczy  Lajos 
vitéz  hajdúi,  Pezz  zászlóalja  s  a  Básta  által  segítségül 
küldött  puskás  lovasság  ellenállásán  megtörött  az  erdélyiek 
bátor  támadása.  Visszaverettek  s  ágyúik  is  az  ellenség 
kezébe  kerültek. 

Ezzel  a  győzelem  ki  volt  ragadva  kezükből.  A  mint 
az  ágyúk  az  ellenség  kezébe  kerültek:  azokat  az  erdélyi 
seregnek  a  völgyben  még  rendben  álló  része  ellen  fordí- 
tották s  a  völgyet  uraló  helyzetükből  most  már  nem  volt 
nehéz  összezavarni  minden  még  meglévő  csatarendet.  Petki 
István  lovaskapitányt,  ki  a  csatában  „emberül  forgódott," 


i 


ágyúgolyó  teríté  le ;  Tárkámji  István  lovas  kapitány  három 
lándzsaszürástól  esik  el;  Horváth  Gryörgy  „száz  lovag 
kapitánya",  (a  kit  „felette  igen  dicsértek,  hogy  jól  forgó- 
dott, hogy  ha  csak  200  olyan  módon  forgódott  volna  is, 
jobban  lőtt  volna  az  dolog")  halálos  sebet  kapva  menekült 
a  harczmezőről  ós  azután  halt  meg".^  Osomortáni  Tamás 
a  székely  csapatok  parancsnoka  „sebben  szaladott  el  s 
Egregyen  halt  meg  az  úton".  Elestek  többen  is  a  csapat- 
parancsnokok közül,  így  Szerdahelyi  Albert  s  mások. 

Utoljára  is  az  erdélyiek  futásban  kerestek  menekülést, 
űzetve  a  vajda  s  Eottal  csapatai  által,  mindaddig,  nn'g  az 
éj  el  nem  fedte  sötét  leplével  a  menekülők  nyomát. 
Zsigmondnak  is  hajszálon  függött  az  elete.  Ott  forgolódott 
mindvégig,  hol  a  csata  legrémesebben  zúgott;  nem  egy 
golyó  sivított  el  feje  felett,  bajtársai  szétfecscsenő  vére 
festette  arczát.  szétlőtt  tagok  roncsolt  foszlányai  keverték 
ruháját.  Kitartott  véges-végig,  mintha  vérével  akarta  volna 
lemosni  könnyelmű  vétkeit.,  melyek  hazáját  e  végzetes 
veszélybe  sodorták.  Osak  a  mikor  látta,  hogy  veszve  min- 
den, menekült,  gyors  lovára  s  az  utakat  jól  ismerő  néhány 
vitézére  bizva  életét.  (Hogy  Sebes  Pál  üldözés  közben 
utolérte  volna  s  Zsigmondot  csak  bajvívó  ügyessége  men- 
tette volna  meg,  alighanem  mese  lesz.^) 

A  balsorsú  fejedelem  Deésen  pihente  ki  a  vesztett 
csata  testi  lelki  fáradalmait.  Ott  főbbjeivel  (Székely  Mózes- 
sel, Osáky  Istvánnal,  Gyulaffy  Lászlóval)  tanácskozván, 
arra  a  megállapodásra  jutottak,  hogy,  mert  Kolozsvárt 
úgy  sem  tarthatnák  fenn  sokáig  magokat,  tehát  Zsigmond 
Osákyval  Moldvába  megy  Jeremiás  vajdához,  hogy  tőle 
s  a  szultántól  segítséget  sürgessen,  Székely  Mózes  pedig 
az  összeszedhető  sereggel  Erdély  alsó  részeibe  vonul 
s  azt  védelmezendi  addig,  míg  Moldvából  s  a  töröktől  segít- 
séget kapván,  egyesült  erővel  láthatnak  ismét  az  ország 
visszafoglalásához.  ^) 


^)  Simigianus  251.  1.  Krausz  Gy.  Traet.  rerum  Trans.  170.  1.  Bethlen  F. 
282.  1. 

'-*)  Az  idézett  helyelí  SzamosMzyhöl  vannak  véve,  IV.  k.  133.  —  A  csata 
leírását  röviden  adja  az  egylvorú  Somogyi  (Simigianus)  Ambrus:  részletesebben 
Istvánffy  id.  m.  466.  1.  —  S  ez  egykorú  írók  munkája  alapján  a  későbbi  Bethlen 
Farkas  Hist.  V.  k.  28.  stb.  11. 

3)  Album  Oltardinum  (Deutsche  Fundgruben  z.  G.  Siebenbürgens.  Neue 
Folge,  kiad.  Trauschenfels  35.  1.) 


'25(3 


Az  erdélyi  urak  egy  része  Görgénybe  menekült.  Onnan 
tudakozódnak  (Sennyei  Ponrácz,  Alárdi  Ferencz,  Bodoni 
István,  Mindszenthi  Benedek  és  Bogáthi  Menyhért)  aug. 
22-éii  Besztercze  városától,  hogy  mi  hírt  hallanak  (Báthory 
Zsigmond  felöl)  Moldovából  s  mit  tudnak  Kolozsvár  s  a 
többi  sz.  kir.  város  magatartásáról,  meghódoltak-é,  vagy 
nem  s  általában  a  német  had  felöl/ j 

Básta  és  Mihály  vajda  az  ütközet  után  két  napig 
még  Goroszlónál  táborozott.  A  véres  liarcz,  a  drága  áron 
szerzett  győzelem  után  volt  mit  gyógyítgatni,  temetni  s  a 
fáradt  harczosoknak  jól  esett  a  megpihenés.  Bosszüszom- 
juk  is  talált  táplálékot  az  elfogottak  vérében.  Básta  Sfépán 
Istvánt  lábánál  fogva  akasztatta  fel ;  Bdcz  Istvánt  és  Vajda 
Miklóst,  két  karánsebesi  ifjüt,  kik  előbb  Mária  Krisztierna 
íöherczegnö  (Báthory  Zsigmond  elvált  neje)  szolgái  voltak, 
nem  tudni  mi  okból,  kivégeztette.  Hasonló  sors  ért  többe- 
ket is  a  foglyok  közül.  Azután  feljárták  a  csatatért,  össze- 
szedték az  ágyukat,  zászlókat  s  más  hadi  szereket.  Mihály 
vajda  a  csatát  követő  nap  jelentést  írt  a  győzelemről  a 
császárilak,  melyben  örömmel  értesíti,  hogy  az  erdélyieket 
megverték,  összes  ágyúik  kezökbe  kerültek  s  a  zászlókat 
(62  darabot)  diadalmi  jelül  küldik  fel  —  és  végül  pénzt 
kér  zsoldosai  fizetésére,  mert  többet  fogadván,  mint  a 
császár  neki  parancsolta,  pénze  fogyatékán  van.^) 

A  zászlók  felküldése  felett  viszály  tört  ki  Básta  és 
Mihály  vajda  között.  A  vajda  az  ő  csapatai  kezébe  került 
zászlókat  maga  akarta  felküldeni;  Básta  azonban  mint 
főparancsnok  magának  követelte  ezt  a  jogot.  Végre  egy 
főtisztre  Capriolo  Tamásra,  Básta  rokonára  bízták  a  zászlók 
Prágába  felvitelét  és  az  ütközetről  élőszóval  való  jelentés- 
tételt. A  díszes  hadi  zászlók  nagy  feltűnést  keltettek  Prágá- 
ban. A  szász  választófejedelem  egyik  épen  ott  időző  mérnök- 
kari tisztje  (Puchner  György)  le  is  festette  azokat  fejedelme 
számára,  a  mely  a  drezdai  kir.  könyvtárban  mai  napig  is 
fenmaradván,  érdekesen  mutatja  azt  a  nagy  színpompát 
és  változatosságot  (minden  századnak  más-színü  zászlaja 
lévén),    a    mit    az    erdélyiek    a    hadi    jelvényekkel    kifej- 


')  Az  említettek  magyar  levele  kiadva  az  Oklevéltárban. 
2)  Mihály  vajda  jelentése  a  goroszlai  táborból  1601.  aug.   4.   (Hurmuzalci 
IV.  1.  265.) 


257 


tettek.^)  Ágyút  is  jókora  számmal  foglaltak,  mintegy 
43 — 50-et,  a  miket  aztán  (előbb  Somlyóra?  aztán) 
Szathmárra  küldött  Básta.  A  kölcsönös  veszteségről 
biztos  tudósítás  nem  maradt  ránk,  Istváníi  állítása  az 
erdélyiek  10,000  főnyi  veszteségéről,  a  császáriak  160 
halottjával  és  néhány  sebesűítjével  szemben,  nevetséges 
mendemondánál  nem  egyéb.  Közelebb  járhat  az  igazság- 
hoz az  egykorú  erdélyi  történetíró  Somogyi  Ambrus,  a 
kinek  története  szerint  mindkét  részről  2000 — 2000  esett  el. 
A  goroszlai  harczczal  eldőlt  Erdély  sorsa.  Oda  jutott 
ismét,  a  hol  a  szeben-sellenberki  csata  után  állott  1599 
őszén.  Azzal  a  különbséggel,  hogy  akkor  egy,  most  két 
zsarnoka  volt,  a  kik  egyaránt  bosszúért  lihegtek  a  szeren- 
csétlen ország  ellen.  Mihály  vajda  egész  nyíltan  írja  a 
császárnak  a  goroszlai  harcz  után,  hogy  „a  mi  az  erdélyi 
Zsigmondot  illeti,  vele  ép  oly  röviden  fogok  elbánni,  mint 
unokatestvérével"  (t.  i.  a  székelyek  által  megöletett  Báthory 
x\ndrással  elbánt  volt^).  Básta  is  vágyott  megtorolni  Erdély- 
ből való  csúfos  eltávolítatását. 


^)  A  drezdai  eodexbeii  lefestett  eme  zászlókat  színnyomatban  közli  a 
Turul  1891.  évf.  1.  füzetében,  a  hol  Mika  Sándor  ismerteti  őket  „Erdélyi  hadi 
zászlók  1601-ből"  ez.  a.  —  A  II.  fűzetben  Thaly  K.  refleetál  rá.  —  A  eodexben 
110  zászló  van  lefestve,  mint  a  mely  Groroszlónál  esett  hadi  zsákmányul  (?) 
Ha  ez  igaz,  úgy  a  Mihály  vajda  levelében  említett  62  csak  az  ő  részéről  felkül- 
döttet jelentené,  a  többit  (48-at)  Básta  csapata  foglalta  és  küldötte  volna  fel ;  a 
miben  azonban  én  kételkedem,  mert  Mihály  vajda  aug.  4.  jelentésében  a  leghatá- 
rozottabb formában  62  zászlót  említ  ....  „vexilla  pro  evidentiori  documento 
nro  62  hisce  Maiestati  Vestrae  Sacr.  humiliter  transmisimus'-' .  (Hurmuzaki 
IV.  1.  265.)  A  többi,  főkép  a  török  zászlók  más  csatából  kerülhettek  Prágába  s 
a  Puehner  collectiojába,  a  kinek  tényleg  még  más  ilyen  zászlós  könyve  is  maradt 
fenn  a  drezdai  könyvtárban.  —  Istvánfi  s  utána  Bethlen  130  zászlót  említ,  gróf 
JZ?esM2'2/ Följegyzéseiben  120  zászlót;  SzamosMzy  72-őt.  (153.  1.) 

^)  „Quod  ad  Sigismundum  Transylvaniim  attinet,  eum  ipso  non  aliter, 
quam  eum  eonsangvineo  suo  brevi  actum  iri  existimo."  (Hurmuzaki  IV.  1.  265. 


Sz'ádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  1'7 


XVIII. 

Básta  és  Mihály  vajda  elönyomúláaa  Erdélybe.  —  Kolozsvár  meghődolása.  — 
Mihály  vajda  és  Básta  hadai  dúlása,  rablása  az  országban.  —  Básta  féltékeny- 
fége  és  gyűlölete  felébred  a  vajda  ellen.  —  Mihály  vajda  gyanús  magaviselete.  — 
Torda,  JEnyed,  Fejérvár  feldúlatása.  —  Básta  3Iihály  vajdát  orozva  megöleti.  — 

Zárszó. 


Básta  és  Mihály  vajda  a  goroszlai  mezőn  töltött  két 
napi  pihenés  után  —  értesülvén,  ho^^y  Báthory  Zsigmond 
feladva  a  további  ellenállás  reményét.  Moldovába  menekült  — 
megindították  seregüket  Erdélybe  s  aug.  közepe  előtt  már 
Kolozsvár  alatt  állottak.') 

Kolozsvár  városa,  midőn  a  győztes  hadak  Erdély 
határát  átlépték,  tüstént  követeket  küldött  Básta  elibe  és 
felajánlván  hűségüket  a  császár  szolgálatára  s  városukat 
császári  őrség  befogadására,  kegyelemért  esdekeltek. 

Básta  örömmel  fogadta  a  meghódolást,  de  midőn  (aug. 
13.)  Kolozsvár  alá  érkezett,  30,000  forint  hadi  sarczot  vetett 
ki  a  városra,  melyből  az  20,000  forintot  rögtön  kifizetett, 
a  többit  okt.  folyamán.^)  Székely  Mihálynak  is  küldöttek 
a  kolozsváriak  2000  forint  a-jándékot  (a  mely  azonban  a  Básta 
kezénél  maradt) ;  a  többi  csapatparancsnokoknak  is  kisebb- 
nagyobb  összeget  s  ajándékot,  a  katonaságnak  pedig  élel- 
mezést. Úgy,  hogy  Kolozsvár  sarcza  és  a  „gazdálkodás" 
költsége  összesen  mintegy  100,000  forintjába  került  a 
városnak.  Ennek  fejében  aztán  Bástától  (aug.  15-én)  véd- 
levelet kaptak,''^)  melyben  ő  jogaik  és  szabadalmaik,  életük 


*)  Básta  aug.  13-án  már  Kolozsvár  kézhez  vételéről  tudósítja  Mátyás  főhget. 
{Hurmuzaki  IV.  1.  266.) 

2 1  Básta  1601.  aug.  22-én  a  tordai  táborban  kelt  rendeletével  200  tallért 
fizettet  ki  Kolozsvár  sarezából  zenészeinek.  ~  Az  í  olasz)  zenészek  nyugtatványa 
aug.  24-éről.  —  Básta  rendelete  okt.  21-éről  a  hadi  sarcz  hátraléka  (9700  frt) 
kifizetéséről.  —  Batistoni  J.  M.  (olasz)  nyugtatványa  3600  forintról  okt.  25. 
(Ld.  Oklevéltár.) 

*)  Básta  védelem-levele  Kolozsvárnak.  Kolozsvárt  1601.  aug.  15.  (Ld. 
Oklcvéltár.) 


259 


*és  vagyonuk  biztonságát  és  oltalmát  ígéri  minden  rend- 
:2avaró  ellen.  De  a  város  mégsem  kerülhette  el,  hogy 
Básta  és  Mihály  vajda  rakonczátlan  hadai  legalább  a  kül- 
várost ki  ne  rabolják  s  a  vidékről  a  városba  menekülő 
inemességet  ki  ne  foszszák  s  ne  öldössék. 

Főkép  Mihály  vajda  volt  nagyon  bosszús  Kolozsvárra, 
.a  miért  a  miriszlai  harcz  után  egyik  hírhedt  és  kedves 
martalócz  kapitányát  „Bába  No  vakot  s  egy  oláh  pópát 
<a  kiket  áruláson  értek)  Kolozsváron  elevenen  megsütötték 
volt  az  piaczon  Básta  és  Osáky  István  az  több  magyarokkal 
együtt  és  az  város  kivűl  felnyássoltatták  volt  az  útfélen, 
melyen  az  Felekrűl  alájünnek  az  í^zahóbdntya  ellenébe". 
Mihály  vajda  most  Kolozsvárra  érve  kegyelete  adóját 
lerovandó  Bába  Nóvák  iránt:  „az  nyássolás  (karóba  húzás) 
helyére  egy  öreg  (t.  i.  nagy)  zászlót  tétet,  úgy  mint  az 
ni  fú  és  jó  vitéz  szolgájának  tisztessígire." 

Ennek  éle  nem  egyedül  a  kolozsváriak,  de  Básta  ellen 
is  irányúit  s  nem  csoda,  hogy  „ez  Mihály  cselekedeti  nem 
kedve  szerint  volt  Bástának ;  azért  ezzel  is  oífendálta  meg 
Bástát".') 

Mihály  vajda  elérkezettnek  látta  egyebekben  is  a 
•visszatorlás  idejét.  A  kolozsvárott  megégetett  pópáért  bosszút 
állandó  meghagyta  katonáinak,  hogy  valahol  egy  papot 
találnak,  irgalom  nélkül  vágják,  öljék. 

így  aztán  nem  csak  a  kolozsvári  tábor  környékén 
folyt  a  rablás,  fosztogatás :  távoli  vidékekre  is  száguldoztak 
kincs-  és  vérszomjas  martalóczok,  a  kik  mindenükből 
kifosztották  a  szegénységet ;  dúltak,  raboltak,  égettek  kímélet 
nélkúl;  öltek,  gyilkoltak  irgalom  nélkül.  Nem  volt  előttök 
szent  és  sérthetetlen  még  az  istenháza  s  a  sírboltok  sem. 
Bosszúvágyuk  nem  ismert  határt,  féktelenségük  világi 
vagy  erkölcsi  korlátot.  Miután  minden  elvihetőt  elraboltak, 
a  lábas  jószágot  elhajtották,  a  falvak  védtelen  lakosait 
legyilkolták,  a  falvakat  felégették,  nehogy  az  elmenekültek 
visszatérve  még  valamit  találjanak:  felperzselték  a  mezőn 
még  lábon  álló  termést  is.  így  tették  pusztává  Erdély  azon 
részét,  a  meddig  istentelen  kezök  elért. 

Ezzel  kezdődött  meg  az  u.  n.  „Básta-kora",  amelynél 


')  SzamosMzy:  Tört.  Mar.  IV.  k.  146.  1. 

17*= 


•>G0 


borzasztóbbat  Erdély  nem  ért,  —  legfölebb  az  1241 — 42-ikt 
tatárjárás  idején. 

Básta  és  Mihály  vajda  nem  sokáig  versenyezett 
egymással  a  letiprott  ország  koldusbotra  juttatásában: 
másféle  versengés  kapott  lábra  köztük.  A  régi  gyűlölet 
parazsa,  melyet  a  királyi  békítő  parancs  csak  gyönge 
hamuval  fedett  be,  lángra  lobbant.  A  köiös  ellenség  előtt 
szövetségesek,  a  hatalom  felett  osztozkodásban  összeférhetlen 
riválisokká,  halálos  ellenségekké  váltak.  A  generális  és  a 
vajda :  tűz  és  víz.  Vagy  a  víz  oltja  el  a  tüzet,  vagy  a  tűz- 
hevétől  válik  a  víz  párává,  gőzzé.  A  kettő  egymást  meg 
nem  tűri. 

A  visszafojtott  gyűlölet  még  a  goroszlai  csatasíkon 
gátat  tört.  A  győzelem  dicsőségét  mindkettő  magának 
tulajdonítá,  ,.miérthogy  mindenik  nagy  tisztességkívárió 
ember  volt".  Básta,  mint  főparancsnok,  kérette  a  Mihály 
vajda  kezébe  jutott  győzelmi  jelvényeket,  hogy  ő  küldje 
fel  a  többivel  együtt  a  királynak.  Mihály  vajda  bojárjai 
tanácsára  maga  akarta  felküldeni  azokat  „miérthogy  az 
ű  vitézei  nyerték" ;  s  csak  Básta  ismételt  üzeneteire 
gondolkozott  meg  és  küldte  át  Bástához  a  zászlókat.  „Ez 
dologért   Básta  igen   kezd  bosszankodni  Mihálra."0 

Később,  Kolozsvár  alatt,  a  vajdát  és  embereit  az 
bántotta,  hogy  az  erdélyiek  inkább  Bástának  járnak  kedvibe, 
mint  ő  neki.  Egy-egy  elejtett  szó  gyanús  dolgokat  sejtetett 
Bástával.  Eácz  János,  a  vajda  pohárnoka,  Kolozsvárt  a 
városháza  előtt  nyíltan  panaszolkodott,  hogy  urát  háttérbe 
szorítják  Básta  mellett  s  nem  „gazdálkodnak"  neki  kedve 
szerint  (,. jóllehet  szekerekkel  küldték  az  élést  az  vajdának"), 
pedig  rövid  idő  múlva  meglátják,  —  úgymond  —  hogjj 
nem.  az  lesz  az  ö  urok,  parancsolójok,  a  kit  gondolnak.. 
Hallván  ezt  Trauzner  Lukács,  kolozsvári  előkelő  tanácsos, 
sietett  Bástának  megjelenteni.^) 

Egyéb  jelekből  is  azt  következtette  Básta,  hogy  a 
vajda  ismét  ura  akar  lenni  Erdélynek.  A  vajda  a  magyar 
hajdúkat  is  magához  édesgette.  Básta  ezt  is  gyanús  szemmel 
nézte,  azt  hivén,  hogy  ez  is  előkészület  arra,  hogy  a  német- 


1)  Szamosközy:  Tört.  Mar.  IV.  k.  1.50.  1. 
2j  U.  ott  146-147.  1. 


261 


sereget  Erdélyből  kiűzze,  s  őt  megölesse. i)  A  hajdúk  a 
német  katonákkal  különben  is  viszályban  éltek,  ingerelték, 
szidalmazták  őket,  „a  süveget  kiragadták  a  német  fejéből 
és  belé  fúttak,  és  a  földhöz  puffantották",  s  mindenféle 
gúnyt  űztek  belőlük.  Értésére  esett  az  is  Bástának,  hogy 
„a  vajda  az  egész  székelységnek  levelet  küldött  volna,  hogy 
mind  felkeljenek  és  ő  eleibe  jöjjenek,  és  ő  szabadságokban 
íket  megtartja".^} 

Megbizonyosodott  Básta  Kolozsvárt  arról  is,  hogy 
azok  a  levelek,  melyeket  Báthory  Zsigmond  a  goroszlai 
harcz  előtt  nekik  felküldözött,  csakugyan  Mihály  vajdától 
származnak.  És  nemcsak  a  nagyvezérnek  és  bojárjainak 
írt  erősen  compromittáló  levelek,  hanem  még  mások  is, 
„melyeket  Mihály  vajda  Prágából  és  Bécsből  küldözött 
Havasalföldébe  és  Erdélybe,  és  azokban  arra  intette  az 
erdélyi  székelyeket,  hogy  az  ű  neki  való  hívségbe  meg- 
maradjanak, mert  hamar  üdőn  bemégyen  Érdélbe  az  feje- 
delemségre és  ez  levelekbe  sok  szidalmakat  írt  az  németekre,'''' 

Ezek  közül  a  levelek  közúl  a  cyrill  betűkkel  oláhúl 
írottak  „magyarázatját  fordította  meg  (magyarra)  Báthory 
Zsigmondnál  Boér  István,  egj  ifjú  legény,  fogarasi  íiú. 
És  azután,  mikor  Básta  bejött  volt  Érdélbe,  tudakozódott 
Boér  Istvántúl  ez  dolog  felől,  és  ez  levelek  felől  Kolozs- 
váratt,  és  Boér  István  mindent  igazán  megbeszéllett  Mihály 
vajda  felől  Bástának.  És  ez  is  nagy  oka  volt  az  Mihály 
vajda  halálának".^) 

Básta  így  már  Kolozsvárt  gondolkozott  a  Mihály  vajda 
megöletéséről.  Ezért  hadait  lehetőleg  együtt  tartotta,  sőt 
erősbítette.  Zsoldjába  fogadta  azt  a  Kolozsvárt  talált 
háromszáz  magyar  katonát  is,  „kiket  az  város  oltalmára 
fogadtak  volt  az  kolozsváriak."*) 


')  Szam.osMzy  id.  m.  167.  „Tmmár  vötte  volt  Básta  eszébe,  hogy  Mihálynak 
•oly  tanácsa  volna,  hogy  ugyanott  Tordánál  az  németeket  levágja  és  kiűzze  ez 
-országból  Bástát." 

2)  Maros-vásárhelyi  Nagy  Szabó  Ferencz  Memoriáléja  61.  1.  —  Básta  is  említi 
.aiig.  23.  levelében  hogy:  „il  Valaeho  al  sno  solito,  non  eontento  delle  gratie  et 
favori  rieenuti  di  S.  M.,  ineomincio  ad  aspirare  a  eose  nőve,  serivendo  oeeiüta- 
jnente  a  Sieuli  et  a  Transilvani  per  ridurli  sotto  de  se",  .  .  (Hurmuzaki  IV.  1.  266.) 

^)  Szamosközy  IV.  k.  150.  1.  Básta  maga  is  írja  aug.  23.  Mátyás  főhgnek, 
hogy  e  levelek  Mihály  vajdától  származásáról  Kolozsvárt  megbizonyosodott 
(Hurmuzaki  IV.  1.  266.  \ 

*)  „Miérthogy  penig  immár  Básta  Mihály  vajdának  megölésére  szándékozott, 
^ezeket  is  ez  katonákot  hozzá  akarja  venni  és  ott  Kolosváratt  mind  összevegyűtvén 
űket,  kérdi,  ha  az  császárnak  akarnak  szolgálni  és  ha  akarnak,  az  egyik  kezeket 


—    262    — 

Kolozsvárról  csakhamar  Torda  alá,  a  Keresztesmezőre 
szállott  a  kettős  sereg.  Külön  táborozott  Básta,  külöi^ 
Mihály  vajda  serege.  Az  Aranyos  partján  az  alant  síkon 
Básta.  —  attól  délre  a  lépcsőzetes  magasabb  fensíkon  (a^ 
most  is  járt  római  út  mentében)  Mihály  vajda  ütött  tábort. 
Torda  az  első  nap  lángba  borúit.  Az  oláhok  gyújtották  fel^ 
(kétszer  is  egymásután)  a  gyűlölt  várost,  bosszút  akarván 
állani,  a  miért  a  múlt  ősszel  az  erdélyi  felkelő  nemességnek 
gyűlelkező  helye  volt.  Básta  erre  ráüzent  a  vajdára,  hogy 
„az  várost  ne  égettesse,  mert  az  császárnak  ő  felségének, 
nem  azért  vötték  meg  az  országot,  hogy  elégessék  és- 
elpusztítsák."  Mihály  vajda  erre  azt  felelte  tolmácsa  Raguzai 
János  által,  hogy  ,,az  császárnak  elég  országa  vagyon,  nem- 
szűkölködik  ő  Erdély  nélkül,  ő  (M.  v.)  a  rajta  tett  hosszú- 
ságot meg  akarja  vindicálni." 

S  hogy  szavának  még  inkább  nyomatékot  adjon,- 
mindenfelé  szétbocsátotta  embereit  zsákmányolásra.  Enyedet,- 
Fejérvárt  s  a  közbe  eső  falvakat  iszonyú  pusztítással,, 
égetéssel,  öldökléssel  látogatták  meg  oláhjai,  ráczai,  préda- 
leső hajdúi,  a  kiket  fíácz  György  vezérlete  alatt  a 
miriszlai  úton  a  bosszúállás  istenostoráúl  arra  a  vidékre^ 
küldött,  a  hol  egy  évvel  azelőtt  megveretett.  Ezek  a 
falvakat  s  Nagy-Enyedet  kirabolták,  felégették,  a  lakosokat 
leöldösték,  kmikn  Gyvla-Fejérvárt,  a  fejedelmi  székvárost 
(a  honnan  Székely  Mózes  Fogarasra,  Borhely  György 
Dévára  menekült)  lepte  el  a  sáska-had,  s  a  ki  el  nem 
menekült  előlök,  vágták,  ölték,  a  várost  kirabolták,  a  várat 
s  fejedelmi  palotát  kifosztották,  a  palota  díszítéseit,  szobrait, 
faragványait,  czímereit  szétrombolták ;  aztán  neki  estek  a 
gazdag  országos  levéltárnak,  a  hol  az  ország  legbecsesebb 
s  egyesek  legfontosabb  okiratai  őriztettek,  azokat  szétszórták 
és  darabokra  vagdalták.  Még  ezzel  sem  elégedve  meg, 
szentségtelen  kézzel  a  fejedelmi  templomban  is  vandál  módra- 
garázdálkodtak,  a  szentek  képeit  összetörték  és  vagdalták, 
az    oltári    szentséget   a   földre  tiporták^)  s  végül  (az   élők 

felemeljék,  kik  akarnak  szolgálni.  Itt  az  katonaság  mindnyájan  mindkét  kezeket 
felemelik  és  azzal  jelentik,  hogy  híven  akarnak  szolgálni.  Ezen  Basta  nevetvén, 
hogy  az  szokást  nem  értenék  és  mindkét  kezeket  felemelnék,  mond:  életeknek 
megtartásáért  —  úgymond  —  mindent  mívelnek  ezek.  Ezeknek  ez  katonáknak  volt 
hadnagyok  Nagy  Albert  és  Latron  János."  —  Szamosközy  IV.  k.  143.  1. 

*)  Básta  Mátyás  főherezeghez  1601.  aug.  23-án  a  tordai  mezőről  írott- 
levelében: .  .  .  „e  di  piu  pose'  a  ferro  et  fuoeo  una  gran  parte  di  questa  provincia, 
eon  i  suoi  Bazziani,    Vallachi  et  Moldavi,  e  quel  eh'é  peggio,  distrussero  le- 


-     268    - 

és  szentek  után)  a  holtakat  sem  kímélve,  feltörték  a  tem- 
plomban lévő  sírboltokat,  koporsókat  s  a  fejedelmek  s  mások 
porladozó  hamvait  feldúlták,  szétszórták  s  a  koporsóikban 
talált  értékes  tárgyakat  (arany,  ezüst  gombokat,  boglárokat, 
csattokat,  kardokat  stb.)  elrabolták. 

Hunyady  János  díszes  sarkophágját  sem  kímélte  isten- 
telen kezük,  annak  domborművekkel  ékesített  erős  kőtábláit 
szintén  bezúzták,  a  dicső  hős  hamvait  megbolygatták  s  a 
porladozó  hamvak  között  talált  ékszereket,  drágaságokat 
elrabolták.  Többek  közt  egy  magában  is  nagyértékű  buzo- 
gányt találtak  a  Hunyadi  János  koporsójában,  melylyel 
a  fosztogatók  egyike  (egy  hajdú)  később  Magyarországra 
visszakerülvén,  Orsi  Péternek,  az  esztergomi  kapitánynak 
akart  kedveskedni ;  de  ez  felháborodván  a  gonosz  tett  felett, 
hogy  Magyarország  legdicsőbb  hősének  nyugvó  porait 
megrabolta,  (Bethlen  Farkas  szerint)  kezét  lábát  összekötve 
az  esztergomi  hajóhidról  a  Dunába  dobatta,  miután  előbb  a 
buzogányt  is  a  Duna  hullámárjába  temette,  azzal  a  mon- 
dással, hogy  sem  ő.  sem  más  nem  méltó  ily  hős  buzogánya 
viselésére,  őrizze  azt  az  örökkévalóságig  a  Duna  vize, 
melyet  a  hős  ellenállhatatlan  buzogányával  az  ország  egyéb 
határaival  együtt  oly  vitézül  védelmezett,  i) 

Ilyen  rabló  oláhcsapat  kezébe  került  a  hű  királypárti 
Kornis  Gáspár  és  Sennyei  Pongrácz  is,  a  kik  Görgényből 
a  goroszlai  harcz  hírére  szabadon  bocsáttatván  Bástához 
igyekeztek.  Kornist  agyonütve,  Sennyeit  sebekkel  borítva 
találták  meg  a  magyar  katonák  s  úoy  vitték  őket  Bástához. 
Básta  követelte  a  gyilkosok  kiadatását  a  vajdától.  Mihály 
vajda  sértett  büszkességgel  azt  válaszolta,  hogy  figyelmezteti 
a  generálist,  hogy  ő  (Básta)  csak  szolgája,  míg  ő  maga 
(Mihály  vajda)  barátja  a  császárnak  s  méltóságra  nézve 
ha  nem  nagyobb,  bizonyára  kisebb  sem  a  generálisnál,  azért 
tőle  rendeleteket  el  nem  fogad;  ha  katonái  valamiben 
vétkeznek,  ő  maga  számol  arról  a    császárnak.") 

Mindez  és  még  sok  egyéb  nevelte  a  gyűlöletet,  s  még 

chiesse  d'  Albagiulia  con  haver  rotto  et  fracchessato  Vimagini  de  Santi,  et  hutato 
per  terra  il  sanctissimo  sacramento,  si  come  possono  verifieare  i  Griesuiti,  et  altri 
religiosi  ehe  habitavano  in  detta  eitta,  di  ehe  havendolo  io  piu  volté  ripreso,  mi 
feee  ultimamente  rispondere  da  Gio.  Kaguseo,  siio  interprete :  ehe  sua  Maestá  non 
havea  altrimenti  bisogno  di  qv£sta  provincia,  havendone  molte  altre'-'.  (HurmuzaUi 
IV.  1.  266.) 

»)  Bethlen  Farkas  története  V.  k.  33—35.  1. 

^)  Bethlen  Farkas  története  V.  k.  íi6.  1. 


—     264    — 

inkább  megerősítette  Bástát  abban  a  bitben,  hogy  a  vajda 
„minden  módon  azon  volna,  hor/f/  Erdei  f ff  ma()ának  foglal  ja 
ós  hogy  ]\Iihálynak  oly  tanácsa  vohia,  hogy  ugyanott 
Tordánál  az  nemeseket  levágja  és  őt  (Bástát)  kiűzze  az 
országból/'  Ejtettek  ilyen  szót  is  Mihály  vajda  emberei: 
,,2^orda-mezején  vesztettük  el  Erdélyt,  itt  is  akarjuk  vissza- 
szerez7ii,'' 

Básta  belátván  Mihály  vajdának  ismét  az  erdélyi 
uralomra  törekvését,  hogy  a  további  bonyodalmaknak  elejét 
vegye,  sürgetni  kezdte  Mihály  vajda  Havasalföldébe  való 
kimenetelét,  mert  neki  —  úgymond  —  utasítása  van,  hogy 
őt  oda  bekísérje,  hogy  ő  aztán  ott  uralkodjék.  Mihály  vajda 
azonban  erről  hallani  sem  akart,  azt  felelte:  „sőt  énnekem 
az  császárral  más  tractatusom.  volt  ez  orszárjok  felöl,  miért- 
hogy  ezelőtt  is  én  bírtam  és  az  császár  is  Pecz  Bertalan 
és  Székely  Mihály  által  énnékem  megadta  volt  ezelőtt 
Erdélyt,  most  is  ugyanazon  tractatushoz  akarom  magamat 
tartani. "  ^) 

Még  ez  sem  volt  minden :  veszélyesebb  fondorlatok 
híre  is  száüingózott.  Zsigmond  Moldovában  volt  a  nemeczi 
kolostorban,  közel  az  erdélyi  határhoz.  Oda  akarta  vitetni 
(némelyek  szerint  már  el  is  vitette)  Fogarasból  a  vajda 
családját.  IMihály  vajda  ennek  hallatára  emberét  küldötte 
hozzá  levéllel,  kérvén,  kegyelmezzen  fia  és  felesége  életének 
s  ő  Erdélyt  kezébe  játsza,  módot  és  segélyt  nyújt  a  németek 
kiveréséhez.  A  levél  Básta  kezébe  került.  írt  a  vajda  az  egri 
basának  Sinánnak  is,  hogy  aug.  27-ére  küldjön  valakit 
Lippára,  hova  ő  Léka  Aga  nevű  főemberét  küldendi,  ki 
által  a  törököt  érdeklő  nagyon  fontos  dolgokról  fog  üzenni. 
Ez  a  levél  is  Básta  kezébe  került.  Mindez  a  régebbi  Ibrahim 
nagyvezérhez  s  bojárjaihoz  írott  levéllel  egyetemben  (melyek- 
nek csakugyan  a  vajdától  származásáról  Básta  Kolozsvárt 
magának  bizonyságot  szerzett)  alkalmas  volt  arra,  hogy 
meggyőződéssé  érlelje  azt  a  hitét,  hogy  Mihály  vajda  újra 
régi  perfid  pohtikáját  akarja  folytatni,  csakhogy  ismét 
kezébe  nyerhesse  Erdély  uralmát. 

Azonban  gyanú  ébresztésére  lehet  valami  sok,  a  mi 
bizonyságnak  még  nem  elég.  Mert  volna-é  Básta  magától 
puszta    gyanúra    ama    végzetes    lépésre    elszánni    magát, 


*)  Szamosközi/  IV.  k.  149.  1. 


—     265     - 

hogy  a  vajdát  megölesse?!  Ez  a  kérdés  tolul  önkénytelenül 
élőnkbe.  Vájjon  Básta,  Mihály  vajdának  eleitől  fogva  ellenőre, 
most  még  felebbvalója  is,  nem  nyerte-é  az  általa  is  emlegetett 
instructióban  a  végső  esetre  teljesen  szabad  kezet.  Annál 
inkább  feltehető  ez.  mert  Básta  Mihály  vajdának  a  moldvaiak 
által  elfogott  és  Báthory  Zsigmond  által  a  császáriaknak 
felküldött  áruló  levelei  alkalmából  határozott  utasítást  kért, 
hogy  mitévő  legyen,  ha  a  vajda  valóban  árúlónak  bizonyulna^). 
Ha  csakugyan  kapott  ilyen  utasítást:  úgy  értjük,  hogy 
ennyi  gyanúok  alapján  oly  merészen  határozott;  úgy  meg- 
értjük azt  is,  miért  nem  görbül  hajaszála  sem  Bástának, 
midőn  a  vajda  megöletéséről,  mint  bevégzett  tényről,  tudósítja 
urát,  császárát.  Ha  nem :  úgy  valóban  bámulnunk  kell 
Básta  merészségét  és  bizodalmát  a  császár  utólagos  jóvá- 
hagyása reményében,  midőn  arra  határozza  el  magát,  a  mit 
egy  félszázaddal  előbb  charakterben  és  nemzetiségét  ille- 
tőleg is  rokon-szabású  condottieri  elődje,  Castaido,  Fráter 
György  gyei  szemben  elkövetett. 

Marti nuzzi  Fráter  György  sorsa,  Castaido  merész 
orgyilkossága,  élénk  emlékezetben  élt  még  ebben  az  időben. 
Maga  Mihály  vajda  ajánlja  a  politikai  gyilkosságnak  ezt 
az  erkölcstelen,  de  radikáhs  módját  Báthory  András 
bíbornok-fejedelem  útból  eltávolítására,  Erdélybe  ütése  előtt.  2) 
S  a  szebeni  csata  után  tényleg  ilyen  módon,  orgyilkos 
kezek  által  öleti  meg  a  csíki  havasokban  a  menekülő 
bíbornok-fejedelmet.  Most,  hogy  fordult  a  sors  kereke  s 
Mihály  vajda  ismét  magához  akarja  ragadni  az  erdélyi 
uralmat,  Básta  a  császári  generális  ugyanezen  erkölcstelen, 
de  gyökeres  orvoslási  móddal  téteti  el  láb  alól  a  veszélyessé 
vált  vetélytársat,  a  császári  zsoldon  magának  hódító  Mihály 
vajdát. 

Básta  a  legfőbb  okúi,  a  miért  annak  végrehajtására 
határozta  el  magát,  azt  hozza  fel  (Mátyás  főherczegnek 
1601.  aug.  23-án  írott  jelentésében),  hogy  Mihály  vajda 
rácz,  oláh  és  kozák  hadaival  elfoglalta  a  fővárost,  Gyula- 
Fejérvárt,  megszállta  és  kezéhez  vette  a  fejedelmi  palotát  s 
el  akarván  válni  tőle  (Bástától) :  árulása,  önérdek  hajhászása 


*)  Básta  Mátyás  főhgnek.  Saeiíiar  1801.  jiin.  20.  (HurmuzaTci  IV.  1.  258.) 
2)  A  velenezei  követ  jelentése  Prágából  1599.  jiil.  31.  {HurmuzaU  Hl.  2.  321.) 


~    266    — 

nyilvánvalóvá  lett.  Meg  kellett  tehát  előzni,  hogy  azt 
végrehajthassa.!) 

Mindezek  következtében  Básta  elhatározta,  hogy  Mihály 
vajdát  megöleti.  A  véres  tett  végrehajtását  így  adják  elo 
forrásaink : 

Mihály  vajda  Fogarasra  készült  hadaival,  hogy  ott 
fogságban  lévő  háznépét  kiszabadítsa.  Bástától  segéd- 
csapatokat és  néhány  taraczkot  kért,  hogy  Fogarast  meg- 
ostromolhassa. Básta  azt  üzente:  nem  engedheti,  hogy  a 
tábor  kétfelé  szakadjon,  várjon,  ő  is  vele  akar  menni.  Básta 
erre  eljöttnek  látta  az  időt,  hogy  gyilkos  szándékát  végre- 
hajtsa. Szombat  este  volt.  Hívatja  magához  néhány  meg- 
hitt vallon  (flamand)  hadnagyát  s  „megjelenti  nekiek  aka- 
ratját, hogy  ha  élni  akarunk  mi  mindnyájan,  a  kik  császár 
hívei  vagyunk,  —  úgymond  —  az  oláhot  meg  kell  ölnünk, 
mert  minden  módon  reánk  szándékozott,  hogy  elveszessen 
s  az  országot  magának  foglalja."  A  vallonok  készségesen 
vállalkoznak  a  vajda  megölésére. 

„Másnap,  vasárnap  (aug.  19.)  meghagyja,  hogy  az 
kornétát  (mely  kis  zászló),  kit  mindenkor  Básta  előtt  szok- 
tak hordozni,  valamikor  látják,  hogy  dob  és  trombita  nélkül 
lóháton  felemelik,  mindjárt  minden  vallon  és  német  lovak 
hátokon  legyenek,  mintha  mindjárt  az  ellenséggel  szemben 
akarnának  víni."  így  Básta  serege  nagy  csendességben 
felkészüle,  hogy  ha  kell,  az  egész  sereg  a  vajda  táborára 
üssön.  Básta  közülök  300  vallont  és  németet  kiválaszt  és 
Mihály  vajda  táborába  küld  a  kiszemelt  orgyilkos  Beauri 
Jakab  vezetése  alatt. 

A  vallon  kapitány  csellel  élt.  Először  csak  kevesed 
magával  ment  a  vajda  sátorához,  hogy  kikémlelje,  „hogy 
az  vajda  mit  cselekszik  és  ha  hozzáférhetnek-é  az  meg- 
öléséhez". —  A  vajda  mit  sem  sejtett.  „Oly  igen  nem 
tudta  az  ő  reá  való  tanácsot,  hogy  mikor  Bori  oda  ment 
reggel  kémleni,  akkor  még  ágyából  fel  uem  költ  volt  s 
így  Ivántól  a  tolmácstól  izent  be  Bori  az  vajdához,  „hogy 


*)  .  .  .  „fui  forzato  eerear  d'asseeurarmi  della  persona  sua,  ma  egli  volen- 
dosi  deflfendere  fu  araazzato,  havendo  io  dato  quest'ordine  a  quelli,  ehe  feeero  la 
essecutione,  e  poeo  piu  eh'io  havesse  tardato  a  prevenirlo,  era  egli  in  ponto  per 
andarsene  verso  Albagiulia  eon  tutti  i  suoi  Razziani,  Vallaehi  et  Kossachi,  dove 
havea  gia  fatto  appareehiare  il  palazzo  di  detta  eitta.  lo  non  scrivo  per  hóra 
molte  altre  partieolaritta  per  dove  eonoseerá  di  quanto  utile  le  sara  stato  la  morte 
di  eostui.  (Hurmuzaki :  IV.  k.  1.  266.) 


—     267     - 

hallván  Fogarasra  készülését,  kérik,  vinné  el  őket,  a  val- 
lonokat is  magával,  hogy  nekik  is  jutna  valami  az  ország 
javaiból,  mert  most  mind  csak  a  hajdúk  töltöznek  minden 
gazdagsággal."  A  vajda  örömmel  vette  ajánlkozásukat  s 
tüstént  küldötte  Bástához  Juán  nevű  tolmácsát. 

Az  alatt  a  többi  vallonok  is  megérkeztek  s  a  sátort 
hirtelen  körűifogták.  A  vallon  kapitány  látván,  „hogy  a 
vajda  ingyen  sem  gondolkoznék  halála  felől,  úgy  kezdett 
hozzá  a  dologhoz".  Beauri  néhányad  magával  a  sátorba 
megy  s  ezen  szavakkal:  fogoly  vagy!  megragadja  a 
vajdát.  ^)  Mihály  sem  rest,  felkiált :  ha !  (nem !)  s  a  sátor 
„árboczfáján"  függő  kardjához  kap  bal  kezével  —  mert 
balog  volt  a  miért  a  magyarok  „balog  MM/?/"-nak  is  nevez- 
gették. —  Ámde  a  vallonok  megelőzik.  Beauri  alabárdjával 
hasba  szúrja,  más  vallon  puskáját  hozzá  lövi  s  épen  bal- 
karját találja,  a  harmadik  derekát  lövi  át.  így,  midőn 
sebeiben  összeroskadt,  „raiérthogy  az  vallon  roszperge- 
rel  nem  vehette  fejét",  a  vajda  saját  szablyáját  kapják  és 
azzal  veszik  fejét.  Azután  a  sátorból  kivonszolják,  levágott 
szakálas  fejét  egy  kevéssel  azelőtt  elhullott  ló  testére  tet- 
ték és  sokáig  ott  tartották  közszemlére  kitéve.  Euhájától 
megfosztott  hullája  harmadnapig  hevert  lemeztelenítve  az 
útfélen.  „Az  németek  a  vajda  testéből  darabonként  nagy 
bőröket  szeldeltek  ki,  megnyúzván  a  hátát,  oldalát,  vállát"  s 
a  bőrdarabokat  eltették  emlékűi  s  talizmánul.  „Végre  ilyen 
undokul,  hogy  szinte  az  ebek  meg  ne  egyék,  egy  kis^ 
verembe  valami  ráczok  eltemették."  Básta  aztán  Fejérvárra 
vitette  s  a  vajda  által  alapított  templomban  temettette  el ; 
később  az  oláhok  Havasalföldére  vitték  s  most  ott  nyu- 
gosznak  hamvai  egy  kolostorban.^) 


^t  A  kit  némelyek  szerint  még  mindig  fekve,  mások  szerint  mosakodoa 
talált.  {Bethlen  F.  hist.  V.  k.  45.  L)  Más  tudósítás  szerint  Báhóczi  Lajossal 
beszélgetett  {Istvánff'y  id.  m.  467.  1.)  és  Peresith  Mátéval,  a  ki  azután  saphirral 
ékített  sisak-forgóját  emlékűi  eltette.  (Bethlen  V.  46.) 

2)  Mihály  vajda  megöletését  hosszasan  beszéli  el  Szamosközi  I.  (id.  m. 
143 — 151.  11.)  —  a  ki  ,:hogy  tőle  is  valami  beesület  adassék  neki"  a  következő 
satirieus  epitaphiumot  csinálta  a  vajdáról: 

Hie  jaeet  ille  ferus,  latro  merus  et  Nero  verus : 
Oaeus,  atrox  Daeus,  seelerum  laeus,   ille  Valaehus. 
Hae  qni  transibis,  bis  terve  eacabis  et  ibis. 

Szamosközynél  (150.  1.)  a  vajda  megöletésének  lefolyását  (melyet  fennebb- 
a  különböző  tudósításokból  állítottam  össze)  más  változatban  is  találjuk,  ilyetén- 
képen  : 

"Mikor  Tordára  jutottanak  volna,  kér  Mihály  vajda  Bástátúl   300  balont,. 


—    268    — 

A  vajda  megöletése  egy  pillanat  műve  volt.  A  másik 
pillanatban  a  vajda  sátorában  levő  Ikákóczi  Lajost  vag- 
dalták össze.  űgv.  hogy  négy  nehéz  sebet  kapott.;  egyet  a 
torkán,  a  melyből  nehezen  gyógyult  ki.^)  Azután  a  nagy 
zajra  elősiető  néhány  (16 — 17)  katonáját  csapkodták  le, 
köztük  Bekén ffi  Jánosnak,  egy  jeles  magyar  vitéznek  fejét 
vágták  le.  A  többiek  a  félelemtől  megdermedve  tétlenül 
állottak ;  mások  eszeveszetten  menekültek  a  vérengzés  szín- 
helyéről. Ugy,  hogy  a  vallonok  „minden  sátorbeli  és  kivúl 
való  marhát"   akadály  nélkül  prédára  vethették. 

Csakhamar  ott  termett  Básta  is,  mihelyt  hallotta, 
hogy  megtörtént,  a  minek  történnie  kellett  s  lecsendesí- 
tette a  vajda  táborát  s  magálioz  vette  a  vajda  lovait,  pén- 
zét, ruháit,  fegyverét,  sátrait  s  minden  tábori  készletét. 

Szomorú  sorsa  lett  a  vajda  első  tanácsosának,  a  70 
éves  Mihálcsa  bánnak  is.  Ö  a  vajda  megöletése  hírére 
lovára  kap,  elmenekül  s  Tordán  felül  egy  malomba  rejtő- 
zött. De  a  vallonok  utána  iramodtak  s  rejtekéből  kivon- 
szolták. Sok  kínzás-csigázás  által  vallatták  s  ölték  meg. 
Azután  Fejérvárnál  a  táborban  egy  „kőhányás-lyukba" 
vetették  be  testét,  „az  honnat  az  ebek  kivonván,  megötték."  ^) 

Básta  pedig  sietett  értesíteni  a  császár-királyt  és 
Mátyás  főherczeget  a  vajda  megöletéséről,  előszámlálván 
az  okokat,  árulásának  biztos  jeleit.^) 

A  császár  azt  felelte,  hogy  sem  nem  dicséri  a  tettet, 


Mkkel  elmenjen  Fogaras  aU  és  feleségét,  gyermekét  onnan  kihozhassa.  Básta 
megígéri.  Az  balonokat  szombaton  felkészíti,  hogy  vasárnap  induljanak,  mert 
Mihálnak  minden  hada  széllel  oszlott  volt  az  országba.  Reggel,  az  balon  kapitán 
sok  balonnal  megyén  Mihály  vajda  sátora  eleibe.  Mihály  nagy  messze  kijű  eleibe 
és  az  balon  kapitánt  tisztessígnek  okáért  elől  akarja  beküldeni  az  sátorba.  Mikor 
az  kapitán  nem  akarna  semmiképen  elöl  bemenni,  elindul  Mihály  vajda  elől  és 
hogy  az  sátorba  szinte  bemenne,  innét  hátúi  egy  alabárddal,  melynek  az  elei 
hosszú  hegyes  vas,  derékban  általüti  Mihály  vajdát,  úgy  hogy  másfelöl  egy  arasz- 
néra  is  kiment  rajta  az  alabárdnak  az  hegyi.  Más  balon  azonba  mindjárt  egy 
puskával  általlövi,  azután  fejét  veszik,  öltek  meg  vele  azon  zendűlésbe  úgymint 
tizenhét  szolgáit  Mihál  vajdának." 

Szamosközy  egy  másik  epigrammja  (151.  1.  Bethlen  T.   k.   46.)   így  szól 
Mhály  vajdáról: 

Octohri  ipse  fugo,  fugio  mox  mense  Septembri: 

Augusto  vitám  sed  mihi  Basta  fugát. 
Bis  fugi,  totiesque  fugavi:  nunc  ego  eaedor, 

Ne  fugiam  porthae,  neve  fugare  queam. 

*)  Somoyyi  Ambrus  és  Istvánffy  szerint. 

^)  Szamosközy  Tört.  Maradványai  id.  h. 

^)  Básta  a  császárhoz  és  főhghez  írt  első  jelentései  erről  ismeretlenek. 


269 


sem  nem  helyteleníti ;  de  mert  a  dolgot  meg  nem  történtté 
tenni  már  nem  lehet,  hallgatással  veszi  tudomásul.  \) 

így  lön  vége  Mihály  vajdának  a  vitéznek,  a  zsarnok- 
nak. Vitézsége  e  harczias  korszakban,  korántsem  áll  párat- 
lanul; zsarnoksága  korában  is  ritkítja  párját.  Tagadhatatlan, 
hogy  rendkívűh  alak;  de  távolról  sem  az,  a  kinek  honfi- 
társai napjainkban  hinni  szeretik,  midőn  újabb  nemzetiségi 
ábrándjaik  zászlóvivőjéül  emlegetik  s  midőn  a  hazugság- 
nak, oklevélhamisításnak,  hamis  esküvésnek  s  árulásnak 
eme  nagymesterét  nemzeti  hősük  gyanánt  tisztelik.  Pedig 
neki  az,  hogy  Dáko-Romániáról  álmodozzék,  esze  ágában 
sem  volt.  Hódításainak  nemzetiségi  czéljai  legkevésbbé  sem 
voltak,  sőt  leginkább  idegen  fegyveres  erőre  támaszkodott. 

Másoknak  (Báthory  Zsigmondnak  s  az  erdélyieknek) 
támogatásával  és  segítségével  harczolt  szerencsével  a  török 
ellen  és  alapította  meg  vitézi  hírnevét;  de  csakhamar 
megcsalta  jóltevőit,  háládatlan  és  hűtlen  lett  irántuk  s 
ellenök  fordult.  A  régi  szabadságuk  elvesztésén  kesergő 
székelyek  elámításával  és  segítségével  (hamisított  császári 
szabadságlevéllel  magához  édesgetve  őket)  sikerült  neki 
az  önmagában  meghasonlott  és  orozva  meglepett  Erdélyt 
egy  pillanatra  leigázni. 

Háromszoros  csalással  érte  el  ezt,  mert  az  erdélyieken 
kívül,  kiket  az  utolsó  perczig  békeesküdözésekkel  hitege- 
tett s  a  székelyeken  kivül,  a  kiket  oklevélhamisítással 
csalt  zászlai  alá,  —  megcsalta  a  császár-királyt  is,  midőn 
az  ő  pénzén  a  török  ellen  toborzott  zsoldosaival  a  császár 
akarata  és  beleegyezése  ellen  Erdélyre  támadt. 

De  a  csalásra  és  ámításra  alapított  politikával  leg- 
fölebb  pillanatnyi  sikert  lehet  elérni.  Az  erdélyiek  a  meg- 
lepetésből csakhamar  felocsúdtak,  a  székelyek  kiábrándul- 
tak, a  császáriak  pedig  belátták,  hogy  őket  a  vajda  saját 
czéljai  vak  eszközeiül  akarja  felhasználni.  S  ezzel  szemben 
Mihály  vajdának,  maga  erejére  hagyatva,  nem  volt  többé 
megállhatása  Erdélyben. 

Erdélyből  kiveretése  után  ugyan  még  egyszer  sikerült 
elámítania  a  prágai  udvart ;  de  midőn  a  segítségért  akkor 


0  Bethlen  Farkas  r.  k.  48.  1.  —  Somogyi  id.  m.  —  Istvánffij  liist.   467. 


—    270    — 

is    árulással    fizetett,    maga    a    szövetséges    tette    örökre 
ártalmatlanná. 

Politikájának  ez  immorális  eszközei  és  fogásai  vég- 
hetetlen nagyravágyásnak,  mondhatnók  politikai  és  had- 
vezéri nagyzási  hóbortnak  szolgáltak  eszközeiül.  Vagy 
minek  nevezhető  méltóbban  az,  midőn  látjuk,  hogy  a  ki 
más  segélyével  és  zsoldján  tartja  fenn  magát,  a  pillanatnyi 
sikertói  megszédülve,  olyan  nagyzási  mániába  ragadtatta 
magát,  hogy  egyszerre  csak  Havasalját  keveslette,  Erdély  s 
Moldova  ura  is  akart  lenni,  vágyott  Bulgáriára,  Szerbiára, 
óhajtotta  megdöngetni  Konstantinápoly  falait,  álmodozott  a 
lengyel  királyságról,  sót  fenyegetőzött,  hogy  porrá  teszi 
Kassát,  Bécset  és  Prágát. 

Pályáját  dicsőségesen  kezdette.  Népe  dalban  magasz- 
talta^) és  dicsőíti  máig  is;  a  törökön  vett  diadalaiért 
magasztalva  emlegette  a  keresztyén  Európa;  szencsekívá- 
natokkal  halmozták  el  királyok,  fejedelmek;  maga  a  pápa 
is  dicsérte  a  keresztyénségnek  tett  jó  szolgálatait  s  fel- 
szólította, legyen  katholikussá.  De  határtalan  uralom  vágya 
ferde  irányba  terelte,  Erdélyben  országa  természetes  szö- 
vetségesét s  jóltevőjét  támadta  meg.  Erkölcstelen,  perfid 
politikájának  a  vége  bukás  s  csúfos  halál  lón.  A  végzet' 
légvárai  romjai  alá  temeté.  Orgyilkosság  által  kezdette 
erdélyi  uralmát :  orgyilkos  keze  által  veszett   el  maga   is. 

Hazánk  történelmében  gyászos  keretbe  van  beírva 
neve.  Erdélyi  uralma  nemcsak  egy-két  évi  keservnek  s 
nyomornak  lón  kútforrása:  az  készítette  elő  a  további 
gyászos  időszakot,  Básta  rémuralmát  is. 

Erdélyre  nézve  a  Mihály  vajda  által  megindított  dráma 
az  ő  megöletésével  korántsem  volt  befejezve.  Mihály  vajda 
megnyitotta  s  egyengette  az  utat,  Básta  rémes  kegyetlen- 
kedéseivel tovább  haladt  azon.  Míg  végre,  hogy  színültig 
telt  a  keserű  pohár,  Bocskay  felragadta  a  letiprott  zászlót 
s  a  nemzet  mint  egy  ember  állott  fel,  hogy  jogait  és 
szabadságát  karddal  vívja  ki,  vérrel  váltsa  meg. 

^)  Mihály  vajda  egy  belső  embere,  Stavrinos  nevű  görög,  Besztercze 
várában  mint  fogoly  (1603.)  egy  históriás  éneket  írt  róla,  melyet  költői  és  törté- 
neti szempontból  nagyon  szépen  fejteget  Hegedűs  István  az  írod.  tört.  Közlemények 
1893.  é\f.  37 — 69.  11.  Ebból  a  költeményből  Hegedűs  történeti  szempontból  is 
érdekes  részleteket  közöl  magyar  fordításban. 


OKLEVÉLTÁR 


I.  OKLEVELEK. 

.    I. 

Gyulafejérvár,  1596.  január  23. 

JKária  Krisztierna  fejedelemnö  Kolozsvár  városának,  hogy  udvarhölgye  Wesse- 
lényi Ferenczné  (előbb   Béhes    Gáspárné)    Sárkándi  Anna  két   szolgáját,   kik 
Hadadról  eltávoztak,  idézzék  törvény  elé. 

Maria  Christierna,  dei  o-ratia  Transylvaniae,  Moldáviáé,  Wala- 
chiae,  Transalpinae  ac  saeri  Romani  imperii  princeps,  partiiim  regni 
Hungáriáé  domina  ac  Siculorum  comes,  nata  archidux  Austriae,  dux 
Burgundiáé,  comes  Tyrolis  etc. 

Prudentes  ac  circumspecti,  fideles  nobis  dilecti,  salutem  ac 
^ratiam  nostrara. 

Wesselényi  Ferönczné  Zarkandi  Anna,  ki  most  itt  a  mi  szol- 
gálatunkban fo^ialatos,  panaszolkodván  jelönti  minekünk,  hogy  ott 
a  mi  városunkban  egy  István  deák,  másik  Kincses  Baláss  nevö 
-szolgái  volnának,  kik  ő  neki  esztendős  köteles  szegődett  szolgái 
levén,  akkori  tisztartójátúl  Erdőd i  Janóstul  házokhoz  bocsáttattak 
volt  egy  néhány  napig,  és  ez  elmúlt  1594  esztendőben  circa  festum 
beatae  Margarethae  virginis,  raikoron  az  tatároknak  jövetelekőt  értöt- 
ték  volna  Hadad  felé  közelgetni,  az  megirt  tiszttartaja  ez  dolgot 
■mindjárást  értésekre  adván,  hívatta  levele  által,  kötelességök  szerént 
Hadadban,  holott  asszonyoknak  gyermeki  voltának  volna;  de  meg 
nem  gondolván  az  ő  kőtelességöket,  sem  az  szolgáló  rendnek  tisztét 
meg  nem  becsülvén,  kivel  az  ő  asszonyoknak,  gyermekinek  és  házá- 
nak tartoztanak  volna,  olyan-  szükségnek  idején  be  nem  mentenek, 
sem  akkor,  sem  azután,  és  mind  ez  óráig  is  az  ő  asszonyokhoz 
vissza  nem  tértének,  mely  dolgot  ti  előttetök  coram  bővebben  meg 
4eclarálnák.  Könyörge  annak  okáért  minekőnk,  hogy  ez  dolgot  rövid 
törvény  szerént  megláttatnék  kőztök,  kiben  könyörgését  meghallgat- 
ván :  hagyjuk  nektők,  hogy  első  törvéntek  napjára  citálva  az  meg- 
irt István  deákot  es  Kencses  Balást  és  mindön  heába  való  exce- 
ptiokat  hátra  hagyván,  mindön  haladék  nélkől  törvényt  és  igazságot 
szolgáltassatok  felőllök  és  az  mit  a  tőrvény  hoz,  ahoz  tartsátok 
magatokat.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Abbae-Juliae  die  23.  Januarii  1596. 

Ad  mandátum  Serenitatis  suae  proprium 
Maria  Christierna.  Stephanus  Bochkay  mp. 

Külczím:  Prudentibus  ae  eireumspeetis  primario,  regioqiie  jiidieibus,  eaete- 
i'isque  jnratis  eivibus    eivitatis  nostrae   Colos  vari  ensis  ete.  íidelibus  nobis  dileetis. 

(Eredetije,  a  fejedelemnö  és  Boeskay  sajíítkezű  aláírásával,  a  nagy  fejedelmi 
|)eeséttel  lezárva,  Kolozavár  város  levéltárában,  Fasc.  JII.  nr.  9.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  18 


—    274    - 

II. 

Pozsony,  1598.  február  19. 

]\[il:s((  f'őhercíiuj  Rudolf  cmí<zúr-királiiaali,  az  erdélyi  ütfuekröl  (a  kormány zósáíf 
elrnllalásáról)  s  a  lengyel  királyi  cztmröl  való  lemondás  felöl. 

Allerdurclilauchtigster  grossmeehtiger  Röm.  Kayser  sat. 

leh  hab  so  woll  aus  E.  Mai.  Credenczschreiben,  als  des  D, 
Pezzen  mündtliclieii  Anbringen  nacli  lengst  verstanden,  was  sie  niir 
der  Siehenhürgischen  Sachrji  halber  giiedigst  cornmuniciren,  undt 
zugleich  der  polnischen  renunciation  wegen  abermahl  íürhalteii 
lassen. 

Nun  hab  ich  mich  beyder  dieser  Sachen  halber  wenig  Tag 
vor  des  Pezzen  Ankuiift  gegen  E.  Mai.  durch  ein  ausfuhrhehs 
Sehreyben,  worauff  ich  entHch,  undt  sonderhch  im  Siebenbürgischen 
Thueii  ziiberuhen  undt  zuverharren  bedecht,  auch  anderst  uit  sein 
kan,  gehorsamist  erklertt ;  darauss  sie  verseheutHch  nuhn  mehr 
gnedigst  so  viel  vernomnien  werden  habén,  da  sie  sich  der  ange- 
regten  hochnottwendigen  Siebenbürgischen  Conditionen  wegen  nit 
alsó  schhesslicli  gnedigst  resolviren,  damit  ich  die  Würklichkeit  in 
der  Thadt  vor  Augen  sehe,  dass  es  der  polnischer  renunciation 
halber  ferner  moviren  unnott  sein  wirdett. 

Auf  der  Fali  aber  die  bemelten  Conditionen  richtig  im  Werck, 
undt  die  renunciation  der  Christenheit  zu  Nuczen  undt  E.  Mai.  zu 
bruderlichem  Gefallen  je  geschehen  muss,  bin  ich  noeh  der  Meinung, 
dass  der  König,  umb  den  es  am  meisten  alhir  zuthuen  mehr  ver- 
sichertt  und  begnugett  sein  werde,  mit  ein  schriftlichen  revers  oder 
obligation  in  genere,  als  dem  corperlichen  Eidt  ai^f  die  transaction 
in  specie  aus  diesen  Ursachen,  dass  ich  vors  erst,  derselben 
Meldung  mit  keinem  Wortt  im  jurament  will  einkhomraen  lassen, 
vors  andern,  dass  ich  ohne  vorgehende  protestation,  hirdurch  meinem 
Orden  im  wenigsten  uit  zubegeben,  noch  wieder  mein  vorigs  jura- 
ment dem  Orden  gelaist  nit  schweren  kan.  Undt  wann  solch& 
geschicht,  wie  ichs  dann  anderer  Gestalt  gar  nit  eingehen  werde, 
habén  E.  Mai.  gnedigst  zuerachten,  wie  an  niihmblich  es  dem  König 
sein,  undt  wie  isicher  es  ihme  beduncken  wirtt.  Welche  Weitlaufí'igkeit 
allé  durch  ein  schrieíftliche  renunciation  oder  obligation  gar  woll 
undt  fuglich  köntte  umgangen  werden.  Dan  ichs  gewistlich  darfur 
halté,  dass  ihme  der  König  fur  sein  Person  nit  so  sehr  das  corporale 
iuramentum,  wan  er  sich  sonsten  nuhr  versichertt  weiss,  lüssett 
an'gelegen  sein,  noeh  so  hartt  in  E.  Mai.  dringen  thuett,  als  vieleicht 
andere,  die  nuhr  alléin  ihrer  gefaste  obstination  nachhengeu. 

Aber  wie  dem  allén,  wan  sich  E.  Mai.  mit  der  sehriíftlichcu 
renunciation,  wie  ich  mich  vor  erbotten,  gnedigst  contentireu  wöllen. 
will  ich  umb  gemeiner  Wolfarth  willen.  ihro  zu  bruderlichen 
Gehorsarab  undt  Gefallen,  dieselbe,  doch  der  transaction  unberurtt. 
undt  meinem  Orden  unveríangklich,  eingehen  undt  bewilligen.  Was 
hirauf  E.  Mai.    geneigt,    erwartte  ich  dero    gnedigsten    Beschaids  ; 


—     275     - 

und  thue  mieh  clerselben  zii  Kayseiiicheii  Gnaclen  und  bruderliehen 
Hűiden  gehorsamblieh  bevehlen. 

Gebén  zu  Presspurgk  den  19.  Pebr.  Ao.  98. 

E.  Köin.  Kays.  Mai. 

gehorsatner  Brúder 
Maximilián  mp. 
Kidczim:  Seiner  Röm.  Kays.  aiieli  zu  Hungern  und  BelieimbKön.  Maiestat  sat. 
(Eredetije  a  bécsi  cs.  k.  titkos  levéltárban,  Hungariea.) 

III. 

Pozsony,  1598.  február  27. 

JPezz  Bertalan  clr.  jelentése  (utóirata)  Rudolf  császár-lcirálynah,  Miksa  föherczeg 
beleegyezéséről  a  lengyel  királyi  ezímröl  való  lemondásba,  az  erdélyi  kormányzó- 
ságba való  belenyugvásáról,  s  az  erdélyi  ügyekben  követendő  eljárásról. 

P.  S. 

Ihr  K.  Majestiit  habén  mich  gleieh  in  dieser  Stund  widerumb 
vor  sich  beruífen  und  mir  ein  eoncept  selbst  abgelesen,  aus  welchen 
ich  befunden,  dass  in  der  pollnisehen  renunciation  auf  naein  so 
starckes  Anhalten  und  Treiben  die  Erclerung  geschielit  die  E.  K. 
Mai.  allergn.  ofters  begehrt,  ausser  eines  partieulars,  dass  ihr  k. 
Mai.  solche  renunciation  nit,  publice  noch  solenniter,  sondern  priváté 
alléin  coranri  notario  et  testibus  thun  wollen.  Hab  nciich  gleieh  wol 
starek  bemühet,  dieselb  clausulaníi  aueh  auszuloschen,  aber  es  hat 
nit  gehn  wöllen,  bin  aber  der  genczlichen  Meinung,  weil  solche 
renunciation  allerdings  auf  E.  Mai.  ferer  allergn.  resolution  wegen 
der  siebenbürgischen  Hülffen  gestellt,  wan  in  derselben,  wie  es  den 
die  Notturfft  eilendist  erfordert.  ihr  Durehl.  vortgefürdert,  so  werden 
ihr  Durehl.  sich  ferrer  nit  vortreizen,  sondern  sich  E.  Mai.  allergn. 
Willen  aceommodiern,  und  weii  an  ihrer  K.  Mai.  Yortfürderung  das 
gancze  Werck  gelegen,  mues  dasselb  entweder  balt  geschehen,  oder 
aber  das  Werck  eingestellt  werden.  Und  hat  mir  Herr  Nadasti  vor 
zweien  Stunden  zuentpoten,  ich  solt  E.  K.  Mai.  auch  in  seinem 
Nahmen  gehorsamist  vermahnen,  es  habé  der  Carilhus  oder  der 
siebenbürgische  Pürst  zugesagt,  was  er  immer  wöUe,  allé  Gedancken 
fallen  zulassen,  und  gar  kein  Hoífnung  zuschöpfen,  dass  diese 
siebenbürgische  cession  dureh  Gesandten  könne  verricht  werden,  es 
werden  Sach,  dass  diese  Gesanten  tantae  authoritatis  weren,  und 
mit  Volck  und  Gélt  alsó  versében,  dass  sie  den  Gewalt  zum  Gehor- 
samb  erzwingen  köndten,  darzu  aber  auch  die  starken  Bathorischen 
factiones  und  die  grosse  Begird  zu  dem  Erid  under  daraalten 
türkischen  Gehorsam  von  Stedten,  Handlsleuth  und  dem  gemeinen 
Mann,  gewislich  bey  den  Gesandten  ein  gémein  Aufruhr  verur- 
sachen,  welches  alles  mit  dem  alléin  kan  remedirt  werden,  dass  der 
Fürst  in    Siebenbürgen,  so  láng    ihr  K.  Mai.    mit  nachvolgen,  aus 

18* 


6     — 


di'iu  Liiiid  Ilit  weiche.  darzu  er  deu  dureli  Sehreiben  und  ander 
MitI  von  E.  k  Mai  allergn.  zubewegeii,  und  ihr  k.  Mai.  zugleich 
dnrcli  allé  miigiiche  Weg  vortzuíürdern  sein,  als  den  wolle  er  mit 
und  verhotientlich  allé  sacdien  .naeli  E.  k.  Mai.  allergn.  Wunsch 
helffen  verrichten.  Micli  liirniit  stb. 

Datuiu  ut  in  literis  (Pozsony  151>8.  Febr.  27.) 

Bartholomeus  Pezzen. 

Jcfjj/zet:  A  levélnek  csak  utolsó  la|tj;i  van  meg  s  itt  iitóíratban  még  azt 
mondja,  hogy  a  magyar  rendek  Rákík-zyt  óhajtják  Felső-Magyarország  kapitányának, 
mint  a  kinek  nagy  tekintélye  van  a  rendek  között. 

(Eredetije  a  bécsi  <-s.  k.  udvari  levéltárban  Hung.) 


IV. 

Pozsony,  1598.  márczius  2. 

Pezz  Bertalan  dr.  Uudolf  csúszár-Tcirálynak,  az  ö  és  a  töhhi  kijelölt  csász.  kir. 
hisztosok  (Szuhai  váczi  püspök  és  Nádasdi)  Erdélybe  indulásáról  s  a  magyar- 
országi hadi  mozgalmakról  s  erdélyi  hírekről. 

Allergnedigister  Kayser  und  Herr. 

Ich  will  gehorsaraist  nit  zweifeln,  E.  K.  Mai.  werden  die  viel- 
viiltigen  unverhoften  Hindernussen  an  meinem  Vortraisen  und  dass 
jezunden  von  grossen  Wassern  nit  müglich  vort  zu  kommen,  aller- 
gnedigist  vernehmen  habén,  üngeacht  dessen  aber  gedeuek  ich 
diesen  Tag  aus  Bevelch  Ihr  K.  Mai.  noch  vort  zu  rucken  und  müglichist 
mich  vort  zu  fürdern.  Herr  Bischof  von  Wazen  soll  morgen  mir 
iiachíblgen,  Herr  Nadasti  aber  ist  widerumben  zuhaus.  mues  seines 
Gesunds  pflegen,  und  kan  vor  Ostern  nit  raisen.  Der  Herr  von 
Schwarzenburg  sol  von  Comorn  hieher  kommen,  und  weil  die  Zeit 
sieh  nun  mehr  gut  erzaigt,  sein  intent,  so  fürnemlich  auf  Eaab 
gestelt,  inns  Werck  zu  richten.  E.  K.  Mai.  allergnedigistes  Briíl  an 
den  Herrn  Palíi  in  Mangl  der  pergstetterischen  Bezalung,  in  welchem 
er  von  E.  Mai.  allergn.  ersucht  sain  credit  auf  dismals  und  zu 
diesem  hochwichtigen  Werck  derzuleihen,  und  dass  E.  K.  Mai. 
solches  allergn.  in  .  .  .  erkennen  wolten,  würdet  sehr  viel  helffen 
und  gewis  die  raaiste  Befurderung  in  die  ser  Sachen  sein,  sonderlich 
do  es  E.  K.  Mai.  aus  einem  sondern  allergnedigisten  Vertrauen  in 
forma  eines  Briíls  von  aigener  Hand  allergn.  und  mit  dem  eilen- 
disten,  weil  periculum  in  mora  anordneten.  Sonst  habén  die  Türkén 
vor  diesem  ein  Versammhmg  auf  Raab  angestelt,  aber  wegen  grosses 
Schnee  ohne  Frucht  wider  voneinander  zertheilt.  Anjezo  vernimbt 
man  für  gewis,  dass  sie  sich  gegen  Erla  starck  versamlen,  willens 
bis  auf  Oascha  alles  zu  huldigen.  Von  allén  Graniezen,  wie  zugleich 
von  Constantinopl  wurdet  gewis  confirmirt,  dass  Sulthanus  in  aigener 
Person  dis  Jar,  und  mit  aller  seiner  Macht  heraus  werde,  und 
seinen  Anschlag  gewislichen  auf  Wien  gemacht  habén  solle. 

Ich  vernimb  für  gewis,  der  D.  Moraltus  hab  E.  K.  Mai.  ein 
grosse  Anzall    Handstein   zu    kommen  lassen  ;  daneben    aber    auch 


277     — 


wird  alhier  derturgehalten,  dass  von  ,  demselben  viel  bescluidliche 
Practiken  wider  E.  Mai.  iiitent  in  SieÖenbürgeu  gefürt  sei,  und  dis 
fürnemlich  aiis  Furcht,  dass  die  Pergstetten,  die  ilime  ein  ausehnii- 
liches,  und  wie  man  sagt  des  Jars  über  100  "A  Tallr  Uberschus 
ertragen,  nit  etwa  gar  genehmen,  oder  doeh  so  hocii  gestaigert, 
dass  er  schlechten  TJbersehus  darbei  zugevvarten  hat.  Ob  nun  E. 
Mai.  nachraals  den  Handstein  allergn.  begehrn  und  was  etwa  mit 
diesem  Man  anf  allé  Fali  ferrer  tractirt  werden  meehte,  erwart  ieh 
E.   K.  Mai.  gnedigisten  Bevelch. 

Derselben  mich  deraüttigist  bevehlend    Prespurg  den  2  Mártii 
Ao.  98. 

E.  Eöm.  Kay.  Mai. 

underthenigister,  gehorsamister 
Bartholonieus  Pezzen  mp. 

Külczím:  Der  Rom.  Kaysl.  aiieh  zii  Hungern  nnd  Böliaimb  Künigl.  Maiestat 
stb.  Zii  ihrer  Kay.  Mai.  allergn.  aigen  Hanndeii. 

Prag. 

(Eredetije  a  béosi  es.  kir.  titkos  levéltárban,  Hnng.) 


V. 

Pozsony,  1598.  márczius  13. 

Istvánffy  Miklós  (a  Nádasdy  helyett   kinevezett  erdélyi  es.  é    k.  biztos)  Sziüiay 
István  mezi  x^üspöhnek,  hogy  a  császár-király  parancsa  következtében  utánoh 

indul  Erdély  felé.  ■' 

Rev""^  dne  et  amice  obs"^.    Salutem  stb. 

Non  multo  post  discessum  revHi'^  Dom^  Vrae  supervenit  ad 
nie  mandátum  Sac.  C.  Rque  Mtis  dni  nri  clem?^,  quo  rev'":51í^  D^?^ 
Vram  et  dnum  suura  eollegam  subsequi  jubeor. 

Ego  itaque  voluntati  suae  Mtis  ex  debito  semper  obsequio 
morém  gerere  non  recusabo,  sed  Dm|  Vras  primo  quoque  tempore 
subsequi  conabor,  modo  interim  in  loco  aliquo  oportuno  me  expe- 
('tare,  et  ubi  eandam  assequi  possim,  certioreni  reddere  velit. 
Interim  stb. 

Dátum  Posonii  die  13.  Marlii  1598. 

Decima    quiuta    vei    deci  ma    sexta    praesentis    rev'^i^'^^    Doh;?^ 
Vram  hinc  subsequi  incipiam,  Deo  vires  suppeditante. 
Rev^^  Dom^  Vrae 

servitor  deditissimus 
N.  Istvánífy  m.  p. 

Hodie  reddidit  mihi  dnus  ünverzagt  literas  Mtissuae.  Ideo  15 
vei  16.  Mártii  Deo  volente  D?|í5   Vram  rev^^  subsequam.    Interea 


—     278     — 

fíim  rogo.  ut  literas    suas  reliüqiiere  in    (luopiain  loco  velit,  quibus 
ubi  illani  reporire  possiui,  mihi  signiíicet. 

Deditissimus  serviis 

N.  L 

Killczím:  Kev>»"  dno  Stoj'hano  Szuliay,  ejtiscojx)  Yacionsi  ete.  ote. 

Cito 
111  e 

Jegyzet  Szuhcuf  l-ezércl:  Eedditae  21.  Mártii  1598.  Cassoviae. 
(Eredetije  a  bécsi  es.  k.  titkos  levéltárban,  Hiiiig.) 


VI. 

Szklabinya  vára,  1598.  márczius  21. 

Istvánff'y  3Tiklós  Szuliay  Istvánt  utánok  való  utazásáról  értesíti  és  kérdi:  hol 

érheti  őket  utói? 

Eew'^'3  dne.  patroné  obs?,\^.  Salutem  et  servitiorum  nieorum  dedi- 
tissimam  commendationem. 

Defimaquinta  huius  mensis  Posonio  discessi.  Et  quantum  via 
hae  pessima  fieri  potuit,  iter  aceeleravi  ac  hodie  sub  vesperum  huc 
veni.  Et  quia  cras  est  dies  magnus  Pasehatis,  eum  Deo  volente  hic 
transigam,  sequenti  statim  viain  continuatnrus.  Eev™^'^^,  Dom^^ffl 
Vram  magnopere  rogo,  velit  per  literas  me  certiorem  reddere,  quid 
faciam,  ubi  ipsam  assequi  queam,  et  qiiomodo  me  geram.  In  reliquo 
eam  bene  valere  cupio. 

Ex  arcé  Sclabinia  21.  Mártii  1598. 

Rev^  J)^  Vrae 

servus  deditissimus 
N.  István  ífy. 

Külczím:  R"io  dno  Stephano  Zuhay,  episeopo  Vaeiensi,  praefeeto  camerae 
Ungarieae  et  consiliario  S.  0.  Mtis,  dno  et  patrono  obser^P.  CassoTie. 

Jegyzet  Szuhay  Írásával:  24.  Mártii  1.598.  in  itinere  (A  levél  vevésének 
idejét  jelenti.) 

(Eredetije  a  bécsi  es.  és  k.  titkos  levéltárban.  Hnng.) 


VII. 

Kis-Várda,  1598.  márczius  23. 

Pezz  Bertalan  (az  Erdélybe  küldött  követség  feje)  jelentése  a  császár-királynak 
útjában  való  elöhaladásáról,  az  erdélyi  hírekről  s  onnan  kapott  levelekről. 

Allergn.  Kay.  und  Herr. 

Als  ich  über  die  Teissa  geseczt  und  hiehen  gen  Klein  Wardein 
in  dieser  Stund  gelangt.  kommen  mir  von  dem  Nuneio  apostolico 
aus  Siebenbürgen  von  dem  pr.  Carillio  und  von  dem  Herrn  Graven 
von    Thurn    aus    Sagmar    bei    undersehiedlihen    Ourriern    inligend 


—    279    — 

t^chreiben  zu,  die  E.  K.  Mai.  in  originali  zu  empfangen  und  den 
Inhalt  allergn.  zuvernehraen.i)  Ich  hab  die  Currier  absbald  ziiruck 
gefertigt  und  dass  ich  morgeu  wils  Gott  gen  Carol.  das  leczte 
Oraniczhaus  so  E.  Mai.  gahörig,  und  von  dannen  man  in  4  Tagén 
Weissenburg  erreichen  kan,  vortrucken  wölle,  avisirt ;  daselbst  erwart 
ich  den  Herrn  Bischofen  ain  Tag  hernach,  als  auf  den  25  dis,  und 
weil  die  ISachen  alsó  beschaífen.  dass  der  Fürst  selbst  nit  allerdings 
seiner  Person  sieher  und  etüch  1000  Man,  wie  ich  alhier  vernomen, 
extra  ordinarie  gen  Weissenburg  beschieden,  wurd  derfür  gehalten,  der 
Landtag  werde  ohne  Larmen  nit  abgehen.  SoIte  ich  aber  von  dem 
Pürsten  ersucht,  und  erwart,  der  andern  meiner  Herrn  mitgesandten 
....  auf  der  Post  vor  an  hinein  zükommen :  bin  ich  meinestheils 
gleich  entschiossen,  mich  hirin  des  Fursten  Willen  und  Eevelch  zu 
accomodirn,  und  soviel  müglich  sein  würdet  ohne  Schauch  einiger 
^afahr,  dem  vorzukommen,  worauf  die  Einschh'es  Andeutung  thon. 

Sonst  helt  man  alhier  vor  gwis,  der  König  von  Poln  sei  todt, 
und  das  die  Polagken  gegen  den  Siebenbürgischen  Granizen  an 
mehr  Ort  starck  beisaraen  sein  sollen.  Die  raehrer  Gewissheit  und 
Avie  allé  Sachen  beschaften  sein  möchten,  schreib  ich  E.  K.  Mai.  etwa 
von  Carol  gehorsamist  hinnach.  Es  zaigt  mir  auch  des  Herrn  Nuncii 
Currir  an,  dass  den  18  dis  den  Fürsten  in  Siebenbürgen  ethche 
gefangene  Türcken  mit  viel  Köp  fen  und  5  Fanén  zugebracht  sein 
worden,  und  dass  ....  nur  zum  Frieden  Eat  hat,  und  der  Türggen 
erbieten  mit  Gewalt  annehmen  wollen.  E.  K.  Mai.  mich  hieneben 
gehorsamist  bevelchend 

Dátum  Klein  Wardein  den  23.  Mártii  Ao.  98. 

E.  Kay.  Mai. 

underthenigister,  gehorsamister 
Bartholomeus  Pezzen. 

Külczím:  Der  Römisehenn  Kayserliehen  aueh  zu  Hungern  und  Böhaimb 
Künigliehenn  Mtt.  stb. 


C 


Prag 

ito 

!í*^  Bei  Tag  und  bei  Naeht  vort  zubefördern. 

ito  *= 


(Eredetije  a  bécsi  es.  k.  titkos  levéltárban,  Hungariea.) 

viir. 

Bécs,  1598.  márczius  26. 

Miksa   föherczeg ,  Rudolf  császár-királynak,   a   lengyel    királyi    czímröl    való 
lemondás  és  az  egyezségre  leteendő  eskü  módozatairól. 

Allerdurchlauchtigster,  grossmechtiger  Rom.  Kayser  stb. 
Wie  ich   mich  zum  mehrernmahl   gegen    E.   Mai.    wegen  der 
polnischen    renunciation   gehorsamist    erklertt,  dass  ich  leczlich  das 

^)  Az  itt  említett  leveleket  (a  mint  Pezznek  Szuhayhoz  márez.  23-án  írott 
leveléből  kitűnik)  előbb  hozzá  küldötte  Kassára  s  általa  kérte  tovább  küldeni  fel 
ji  császár-királyhoz. 


•^80 


jnrament  doeli  ohiie  allé  solemnitet  in  secreto,  eorain  duobus,  tribusve^ 
testibus  et  notario  leisten  wolte;  alsó  wolte  ich  iioch  zurn  überlluss- 
E.  Mai.  zii  sondemi  bruderlichem  Gehorsamb  und  Gefallen  auch- 
geschehen  lassen,  dass  sie  ein  halb  Duczet  anselinlicher  Personen, 
die  niitferttigen  uudt  siegeln  niöchten,  darbey  hetten,  derén  Nahmeib 
ich  niir  vorlier  wissen   köntte. 

Weil  aber  Ilimében  E.  Mai.  die  Beysorg  tragen,  dass  vieleicht 
die  Polacken  hirniir,  weil  sie  Nieinandts  von  ihrentwegen  bey  der 
Eidslaistiing  gehabt,  nit  zufrieden  sein,  sondern  noch  eine  besondere- 
Eidtsbestilttigiing  wurdon  habén  wöllen,  darüber,  da  ich  aller  solem- 
nitet ziientgehen  vermaine,  zwen  actus  uberstehen  musté:  so  lass- 
iehs  nochmals  schlechts  bey  meinem  vorigen  erbietten,  oder  wei^ 
das  nit  stadt  habén  mag,  bey  dem  altén  wesen  beruhen. 

Wollen  aber  E.  Mai.  vorher  bey  den  Polacken  deswegen  in  gehaimb* 
Bericht  einziehen  lassen,  wass  sie  auíf  solchen  Weg  genaigt,  oder  nit^ 
das   stelle   ich  zu   E.    Mai.   gnedigen    Gefallen.    Dero  ich  mich  stb.. 

Gebén  zu  Wien  den  26.  Mártii  Ao.  98. 

E.  Rom,  Kays.  Mai. 

gehorsamer  Brúder 
MaximiUan  m.  p. 

Külczím:  Seiner  Röm.  Kays.  aueh  zu  Himgern  iinnd  Behaimb  Kün.  Mai.  stb,^ 
{Eredetije  a  béesi  es.  k.  titkos  levéltárban.  Hungaviea.) 

IX. 

Kolozsvár,  i598.  márczius  30. 

Fezz  Bertalan  jelentése  Miksa  főherczeíjnek  az  erdélyi  állapotokról,  a  fejedelem 

Gyula  fejér  várra  való  menetelők  sürgetéséről,  a  rendek  elégedetlenségéről,  Báthorif 

Endre  híhornok  követküldéséről  Lengyelországhói  sth, 

Hochwürdigster,  durchlauchtigister  Erzherzog. 

Gnedigister  Kunig  und  Herr. 

Mit  Zuruckbefürderung  dieses  Curriers,  so  mihr  von  ihrer  Mai. 
anwesenden  Hoícamer  von  Praag  auss,  und  allaiii  inn  genehmigister 
bewüster  Geldhandlung  mitt  dem  Herren  Ragozy  zubefürdertt  vvordeu, 
hab  ich  E.  Künigl.  Mai.  meiner  Hieherkunfft  und  darneben  geneh- 
migister erindern  soUen,  dass  ich  vast  stundiich  durch  unterschied- 
Hehe  Schreiben  und  Currier  von  dem  Fürsten  auss  Siebenbiirgeri 
starckh  vermahnett  und  gebetten,  ungeacht  meine  Herren  Mittge- 
sandten  noch  etwas  znruckh,  mich  für  mein  Persohn  fortt  zu  fürdern^ 
und  die  Standé,  so  auss  dem  Verzueg  über  der  Massen  umwillig, 
mitt  meiner  Gegenwürtt,  inn  Mittls  die  andern  necher  khamen,  ettwas- 
zu  trösten.  Entgegen  werde  ich  vom  Herrn  Bischove  von  Waczen- 
gleichsfalls  starkh  vermahnett  und  gebetten  seiner  zuerwartten,. 
und  bin  gleich  entschlosseu,  khan  auch  Nőtt  halben  anderst  nitt 
thun,  als  diesen  Tag  alhier  zuverbleiben.  Inn  Mittls  verhoffe  ich  des- 
Herrn  Bischoven  Ankuníft  und  khundten  alsó  auf  den  ersten  nechts- 
kunfftigen  Monats  ankhommen  und  zu  Weissenburg  einziehen. 


•281 


Sonst  soUeii  die  Sachen  geííirhlich  und  schlüepfrig  gnueg,  aus 
dem  laugen  Verzueg,  nun  mehr  durch  unterschiedliehe  factiones  so 
weitt  gebraeht,  dass  oflentlich  geredett,  mann  woUe  den  Fürsteri 
aus  dem  Laridt  nitt  lassen,  und  da  er  je  davon  wölle,  so  habé 
mann  allberaitt  ain  andern  Fürsten  im  Landt,  der  gehrn  im  Landt 
bleiben  wirdett. 

So  ist  vor  dreyen  Tagén  ain  Gesandter  von  dem  Cardinal 
Báthory  aus  Polln  khommen  mitt  Schreiben  und  ainer  langen  Oration 
über  die  Massen  wieder  das  hochlobliehe  Hauss  Össterreich,  und 
sonderlich  wieder  Eur  Kün.  Mai.  Persohn  mitt  Ungrundt  und 
ünwahrheitt  den  Fürsten  von  seinen  proposito  abzuwenden  sich 
starckh  bemüehett.  Wie  dann  des  Sehreibens,  sowohl  als  der  Oration 
zu  meiner  Ankiiunfí't  gen  Weissenburg  mihr  Copien  im  Nahmen  des 
Fürsten  zugesagt  worden,  die  sollen  Eur  Kün.  Mai.  mit  ehistem 
hernach  zuegeschickht  werden. 

Herr  Grave  von  Thuern  und  Pad  re  Carrillius  sindt  alhier  bey 
mir,  vermainen  es  sey  allaint  an  Eur  Kün.  Mai.  persohnlichen  Herein- 
íürderung,  und  dass  mir  die  notturftt  Geld  zu  Bezahlung  der  Griinicz 
nitt  mangle,  der  Zeitt  gelegen.  leh  befinde  aber  wann  schon  diese 
bayde  particular  befürdert,  dass  andere  und  grössere  impedimenta 
vorhanden,  von  welchen  Eur  Kün.  Mai.  mitt  mehreren  Grnndt  auss 
Weissenburg,  sobaldt  ieh  mir  mitt  denen  gewogenen  Standén  mich 
werde  befunden  habén,  solie  mitt  dem  ehisten  hinach  genehmigister 
berichtet  werden. 

Thue  Eur  Kün.  Mai.  mich  hiermitt  diemüttigist  bevehlen. 

Dátum  Ohiusenburg  den  30  Tag  Mártii  Ao.  98. 

Eur  Kün.  Mai. 

unterthenigister  und  genehmigister 
Bartholomeus  Pezzen  mp. 

Killczím:  Dem  Hoehwirdigisten,  Diirehleuelitigisten.  Hoehgebornen  Fürsten 
und  Herrn  Maxiiniliano,  Erwölten  Kunig  in  Pohi,  Erezlieuczogen  zu  Österreieh, 
Herezogen  zu  Burgund,  Steyr,  Karndten,  Órain  und  Wirtemberg,  Administratorn 
des  Hot-hmaistertliumbs  zu  Preussen,  Maisternn  Teutseh-Ordens  in  Teutseli-  und 
Welsehen  Landen,  Graven  zu  Tyroll  ete.  Meinein  gnedigisten  Kunig  und  Herrnn 

úto 

ito  Wienn. 

^ito 

{Eredetije  a  béesi  es.  k.  titkos  levéltárban,  Hungariea.) 


G 


BIcse  vára,  1598.  április  7. 

Thurzó  GyöTíjy  Miksa  foherczegnek,  lengyelországi  hírekről:  a  varsái  ország- 
gyűlésről, a  király  svédországi  útjáról,  magyar  katonák  titkon  toborzásáról, 
Báthorg  István  lengyel  indígenatusáról,  a  szultán  igyekezetéről,  hogy  a  lengyelek 
Erdélyt  megtámadják,  a  muszka  czár  haláláról,  a  tatárokról,  Mihály  vajda 
toborzásáról  Lengyelországban  stb. 

Rev™'^  ac  ser'"!  princeps  stb.   stb. 

His  praeteritis  diebus,  dne  clem"^,  ad  í11'^h|li  ac  rev"^  dnam 
arehiepiseopiim  Strigoniensem  ad  Ser*?a  Vram  transmittendas  meas 
exaraveram  iiteras,  un  a  cum    novitatibus,  quae  eo  tempore  de  statu 


282 


regni  Poloniae  intellio'CM'c?  potneram ;  quas  spero  Seil^'-'i  Vram  hac- 
tenus  aceepií?se.  Feeeram  etiaiii  mentionéin  in  praetaetis  literis  meis, 
lue  aliquos  ex  subditis  meis  causa  explorandarum  rerum  Polonicarum 
Warsaviani  usqiie  dini  isissé,  qni  hac  eadem  hóra  redeuntes,  literas 
domiiii  Poloni,  Joannis  Peniazko.  regis  Poloniae  cubicularii  ad  me 
polonice  scriptas  attnlenmt.  Ex  qnibiis  literis  ae  relatione  eorundem 
ista,  quae  intellexi,  íSer^'  V^rae  per  proprinm  nieum  servitorem  per- 
scribenda  esse  censui. 

1)  Oomitia  Warsawiae  celebrata  incoepenint  secunda  die  Mártii, 
qnae  vix  optatum  sortientnr  íinem,  cum  paucissimi  ex  statibus  ai* 
ordinibus  regni  in  comitia  illa  oonfluxerint. 

2)  Rex  omnino  iler  in  Sveciam  eum  quindecim  millibus  continu- 
andiim  esse  eenset ;  sed  iiullos  milites  in  Polonia  conducere  potest. 
Quamobreni  Ladislao  BeJces  decem  millia  florenornni  numerari 
fecit,  ut  pro  iis  hie  in  Ungaria  equites  ae  pedites  conducat,  ac  elam 
in  Poloniam  edueat.  Qiiod  Serí^  Vra,  si  voluerit,  facile  impedire 
poterit,  ne  videlieet  idein  Bekes  tales  milites,  alias  satis  superque 
fiuic  regno  necessarios,  in  externum  regnum  educere  queat. 

3)  Sephamim  Báthory  etsi  aliqui  militnm,  ab  obitn  s^v^l'} 
quondam  Sephani  regis  Poloniae  restantium,  pro  indigena  regni 
recipiendiim  esse  velint;  rex  tamen  omnino  contradieit;  eam  ob  causam 
nunc  primum  Cardinalis  Bathoreus  Warsaviam  in  comitia  descendit, 
volens  apud  Polonos  effieere,  ut  fráter  pro  indigena  regni  reeipiatur. 

4)  In  Transylvaniam  omnino  nihil  ipsos  moliri  asseverant, 
praeterqnara,  quod  turciciis  imperátor  per  suum  delegatum  apud  Polonos 
id  eífiicere  contendit,  ut  ipsi  contra  Transylvanos  arma  capiant. 

5)  Magnus  dux  Moscoviae  certo  certius  e  vivis  excessit,  fiHa 
solum  una  relieta.  qua  re  Poloni  intellecta,  quendam  dnum  Stanis- 
laum  Eadeyowzkiura,  tanquam  praecursorem  (legationem  tandem  solen- 
uiorem  ordinato  ad  id  Radivillo  oratore  institutuii)  in  Moscoviam 
miserunt,  ut  rex  ipsorum  pro  magnó  duce  Moscoviae  eligatur,  faei- 
entes  ipsis  spem  eundem  regem  Poloniae,  si  per  eos  in  locum 
ducis  Moscoviae  eligeretur,  filiam  demortui  pro  conjuge  ducere  velle. 
Verentur  tamen  snmmopere,  ne  Ser*^?  Vra  in.eodem  regno  Mosco- 
viae aliqua  ratione  eligatur,  cum  praesertim  multos  esse  sciant  in 
partes  Seri^  Vrae  inclinatos,  ac  ne  posthac  Seri^  Vra  injuriam  sibi 
olim  illatam  commodissime  ex  eo  regno  ulcisci  velit;  unde  cancel- 
larium  quoque  serio  regi  Poloniae  persvadere  dicunt,  ne  iter  eo 
usque  in  Sveciam  arripiat,  quoad  legátus  ex  Moscovia  redierit. 

6)Turcici  iraperatoris  legátus  Warsaviam  pervenit,  ac  cum  Polonis 
tractat,  ut  Tartaris  per  regnum  Poloniae  in  ditiones  ac  regna  Sac. 
C.  Rque  Mtis  dni  nostri  clem'^j  transitus  concedatur ;  quod  si  Poloni 
in  gratiam  Turcici  imperatoris  fecerint,  promittit  futurum,  [ut  Moldávia] 
et  Walachia  per  eundem  imperatorem  ipsis  conferatur.  Qua  peti- 
tioné Turcici  imperatoris  intellecta,  status  ac  ordines  regni  in  id  unice 
instabant,  ne  rex  tam  propter  periculum,  per  Tartaros  imminentem, 
quara  propter  magni  ducis  Moscoviae  mortem  in  Sveciam  discederet. 
Nihil  tamen  ea  in  parte  apud  regem  effectum,  sed  omnino  in  Sveciam 
discedere  proposuit,  quod  >et  promulgari  ac  publicari  fecit. 


-     28B    — 

7)  Waytvoda  Walacliiae  nescitiir  quam  ob  caiisam  exercituin 
^x  Polonis  conscribere  decrevit,  daDclo  singulis  equitibus  PoIodís  ad 
unam  angariam  flór.  hung.  30. 

8)  Legátus  Polonicus,  qni  hactenus  apud  sultanum  Turcarum 
versabatur,  iam  rediit ;  nihil  taraen  pro  voto  obtinere  et  eífieere 
potuit;  sed  inale  contentatus  est  dimissus. 

Ista  sünt  dne  clemH^,  quae  tara  ex  literis  Polonicis,  quam  ex 
praedictorum  subditorum  meorum  ex  Polonía  reversorum  relatione 
intellexi ;  in  posterum  etiam,  si  quid  certi  co^-novero  (solura  sciam  me 
hac  in  parte  Ser^  Vrae  dno  mibi  cleni"^?  aliquatenus  gratificari 
posse)  signiíicare  Eidem  non  sum  praeterraissurus. 

Me  ac  humilima  mea  servitia  stb. 

Datuni  in  arcé  Bytchae  die  7.  Április  anno  1598. 

Seranitatis  Vrae 

humilimus  ac  perpetuus  servitor 

Georgius  Thurzo  ra.  p. 

Külczím:  Eeviii?  ae  sei-mo  prineipi  ae  dno  dno  Maximiliano,  Dei  gratia 
«lecto  regi  Poloniae,  arehiduei  Austriae  stb.  stb. 

(Eredetije  a  bécsi  es.  k.  titlíos  levéltárban    Hung.) 


XT. 

Kővár,  1598.  április  19. 

Mária  Krisztierna  foherczegnö  Rudolf  császár-királynak,  hogy  Istvánffy  által 

előadott  kívánságára  és  levelére  egy  időre  elvállalja  Erdély  kormányzását,  de 

kéri,  hogy  minél  előbh  gondoskodjék  az  ország  másként  való  kormányzásáról 

és  az  ö  haza  kísértetéséről. 

Allerdurchleichtigister,  grossmechtigister  Eöm.  Kaiser.  Eur  Khay. 
Mai.  sein  mein  gehorsamist  willig  Dienst  jederzeit  wolberaidt.  Gene- 
digister  geliebter  Herr  Vetter.  Demnaeh  der  Herr  Istvánlfy  hieher 
zu  rair  komén  ist  und  neben  E.  K.  Mai.  genedigistem  Scbreiben 
E.  Kays.  Mai.  genedigisten  Willen  und  Beveloh  anzaigt  hat,  nemb- 
lieh,  dass  ich  entschwischen  bis  E.  K.  Mai.  dem  Landt  in  ander 
Weeg  fűrsechen,  das  Gubernament  auf  mieh  nemen  soll ;  welches 
mir  zwar  gar  schwerlich  felt,  denn  ich  mir  gentzlichen  fűrgenomen 
mit  genedigister  Bewilligung  E.  K.  Mai.,  so  wol  auch  ír  Durehl. 
meiner  genedigisten  hertzliebsten  Prau-Mutter  mich  mir  ehistem  zu 
ír  Durehl.  nach  haim  zubegeben :  jedoch  hab  ich  mich  E.  K.  Mai. 
genedigistem  Bevelch  nit  widersetzen  wellen,  noch  sollen,  sonder 
gehorsamen  und  das  Gubernament  aufnemen  wellen.  Jedoch  bitt 
ich  E.  K.  Mai.  zum  underthenigislen  und  gehorsamisten  sy  wellen 
aufs  ehist  gedacht,  damit  dissen  Landen  in  ander  Weeg  mecht  für- 
sechen  werden  und  ich  aldann  mit  genedigisten  Bewilligung  E.  K. 
Mai.  mich  auf  ehist,  als  imer  sein  kundt,  zu  ír  Durehl.  meiner  gene- 
digisten Fraumutter  bégében  kundt;  ehe  dann  der  Krieg  anghet, 
unnd  mir  alsdann  der  Weeg  verschlossen  wiir.  Bitt  auch  E.  K.  Mai. 
ziim  underthenigisten  und  gehorsamisten,  sy  wellen  mir    genedigist 


284 


durcli  disseii  Curier  alsbaldt  geiiedigiste  Antwort  gebén,  danu  die 
Zeit  ghet  bin.  der  Somer  ist  an  der  Handt.  E.  K.  Mai.  wellen  auch 
gen.  Verordnung  thaiii.  wie  ioh  meehte  sicher  hinaus,  so  wol  wegen 
des  Ünkosteiis,  als  der  Gelaittiuig.  leb  schreib  aucb  in  disser  Sachen 
ir  Diirchl.  nieiner  gen.  Fraumutter  dnrch  dissen  Curir,  dessen 
Schreibens  Copey  scbick  ich  K.  k.  Mai.  hiemit,  nnd  thiie  mich  zu 
dero  kai.  Hűiden  und  Gnaden  gantz  iinderthenigst  und  gehorsamist 
bevelehen. 

Dátum  Kivár  den  19.  Április  anno  1598. 

Eur  kbays.  Mayestat 

underthenigiste  gehorsamiste  Maim 
Maria  Christierna. 

Külczím:  Der  Röm.  Kliays.  aueli  zu  Hiingern  und  Beliaimb  Khönigl. 
Maiostiit  uiainem  genedigisten  geíiehten  Herrn  Víítter. 

(Sajátkezű  eredetije  a  bécsi  es.  k.  titkos  levéltárban,  Hung.) 

Jegyzet:  Mellékelve  Mária  Krisztierna  édesanyjának  Mária  főherezegnőnek 
írt  levele  (másolatban),  a  melyben  arról  értesíti  édesanyját,  hogy  a  császárnak  írt, 
miszerint  engedelmeskedik  neki  Erdély  kormánya  átvételével;  de  egyszersmind 
kérte,  hogy  siessen  más  módon  gondoskodni  arról,  hogy  ő  aztán  édesanyja  és 
testvére  Ferdinánd  főhg.  beleegyezésével  haza  menjen  (Gráezba).  Kéri,  hogy  sür- 
gesse ó  felségének  a  válaszát. 


XIL 

Várad,  1598.  augusztus  10. 

Király  (ryöryy  váradi  vice-kapitány  a  szepesi  kamara  tanácsosainak,  a  törökök 
hadi  késziileteiröl  az  Aldunánál. 

(jenerosi  dni  et  amiéi  stb. 

Istentói  kivánok  kgteknek  minden  kívánsága  szerént  való  jókat 
megadatni. 

A  mi  kegyelmes  urunk  Maximilianus  berezeg  ö  fge  jöveteli 
felől  kgtek  mit  ir,  megértettem,  melyet  megszolgálom  kgteknek,  hogy 
kgtek  értésemre  adta. 

Én  is  kgteknek  azt  Írhatom,  ma  jőve  egy  emberem  Bees- 
kerekéről,  azt  beszél  lé,  hogy  az  mely  két  békét  az  vezérpasa 
Becskerekéhez  bocsátott  volt.  ki  azelőtt  három  héttel  vagy  egy  hol- 
nappal is  ott  voltak,  az  én  emberem  ott  volt  akkor,  szemével  látta, 
hogy  egy  csauszát  küldte  az  vezérpasa  Pancsovától  oda,  mihelt  az 
csausz  oda  ment  az  két  bék  mingyárást  mind  hadastól  visszament 
az  vezérpasához.  Az  én  emberem  azt  is  halottá  ott,  hogy  azt  az  két 
békét  azért  hivatta  volna  vissza,  hogy  mind  hadastól  az  vezérpasa 
általköltöznék  Pancsovánál  az  Dunán  Landorfejérvár  felé.  Az  török- 
nek sokféle  álnoksági  vadnak;  akaratjok  mi  legyen,  azt  nem  értem. 
Azért  akarám  kgteknek  értésére  adni,  hogy  ha  kgteknek  jó  akaratja 
volna,    ártalmas    nem    volna,    kgtek  az   mi  kegyelmes  urunk  Dunán 


—    285     - 

túl  való  keresztyen  hadának  sietséggel  irná  meg,  hogy  lennének 
vigyázásban  az  Dunán  túl.  Ezután  is  az  mi  bizonyos  hírem  leszen, 
sietséggel  értésére  adom  kgteknek. 

Tartsa  meg  isten  kegteket  jó  egészségben 
Dátum    ex    arcé    Varadiensi    10  die  Augusti  (juxta  vetus  cal.) 
anno  dni  1598. 

Gen.  Dom.   Vest. 

servitor  et  amicns  paratus 
Georgius  Kyraly  m.  p. 

Külczím:  Generosis  dnis  Greorgio  Hoffman  ae  Nieolao  Orlay,  Saer.  0.  et  K. 
Mtis  eainerae  Seepnsiensis  eoiisiliariis  stb.  stb. 

áto 
ito 
''me 


(Eredetije  a  bécsi  es.  és  kir.  államlevéltárban.  Hung.) 

Jegyzet:  ,,Nicolaus  OrlU"  a  hozzá  23-áii  érkezett  levelet  rögtön  küldi 
Miksa  főherezegnek  levél  kíséretében,  melyben  azt  írja,  hogy  „kéri  és  figyelmezteti 
a  váradi  kapitányt,  hogy  serény  és  hű  kémekot  küldjön  ki  s  a  török  tatár 
mozdulatokról  s  arról,  hogy  veretnek-é  csakugyan  hidat,  ő  fenségét  szorgalmasan 
értesítse." 

(Eredetije  u.  ott.) 

XIII. 

K.  n.  (1598.) 

A  tatár  kán  Bátliory  Zsigmondhoz  és  Mihály  vajdához  intézett  levelénél'  latin 

fordítása. 

Dominorum  in  Transylvania  dominó,  Sigismundo  Báthory,  amico 
meo,  multa  bona  precor. 

Praecipuus  et  fidedignus  homo  tuus  Johannes  Bernaldífy  mihi 
retulit  ordine  ea,  que  a  me  postulasti.  Petis  a  me  literas  fidei ;  ad 
hoc  dieo :  ita  me  deus  adiuvet,  qui  creavit  eoelum  et  terram,  et  eius 
sancti,  post  hodiernum  diem  in  me  magnam  habé  íiduciam,  et  in 
me  nihil  dubites.  Si  per  me  et  ex  mea  voluntate  tibi  aut  regno 
tuo  ahquid  impedimenti  inferetur,  deus  a  me  exigat  rationem,  meque 
puniat.  Si  verő  tu  non  servaveris,  deus  a  te  exigat  rationem.  Ego 
iam  te  pro  verő  fratre  tenebo.  Ita  me  deus  adiuvet.  Verba  mea  vera 
sünt.  His  fidei  literis,  quas  manu  mea  scripsi,  et  quas  per  praecipuum 
hominem  meum  Hazán  agam  misi.  fidem  adhibe.  Hunc  eundem  homi- 
nem  tuum,  quem  remisi,  ad  me  mittes,  eum  quo  multa  verba  habebo, 
(piae  tibi  proficua  erunt. 

Ceterum  in  porta  splendida  unum  fratrem  habeo  minorem  natu, 
qui  sub  custodia  servatur,pro  cujus  hbertate  magna  summa  pecunie 
petitur  :  ut  ille  liberetur  rogo,  et  hortor,  sis  mihi  auxilio  pecuniario, 
quod  tibi  utile  érit.  Vale. 

Jegyzet:  Hasonló  tartalmú  levelet  ír  Mihály  vajdához,  melyben  ezek 
is  állanak  : 


—     286     - 

„Quod  verő  pertinet  ad  praeterita  delieta  tiia,^)  ea  sint  in  oblivione"  — 
öfsese  kiváltására  Mihálytól  is  kér  pénzt.  „Pető  abste,  tanqiiam  fratre  et  bono 
ainieo,  iit  tu  qiioque  peeiiniu  nio  jnva.  Crede  mihi,  (jiiod  si  ilhini  edueere  potero, 
oninia  tandem  juxta  nutuni  oi  voliiníateni  Cliristianonni)  faciani."  Végre:  "Quando 
inteliiííes  me  jjervenisso  ad  Drostor'^)  oppidmii,  huné  liominein  tiuini  primarium 
Jnitte  ad  nie.  Vale." 

Kiriil:  Translatio  Üterinn  Hani  Tartaronun  ad  prineipem  Transylvaniae 
datariiin. 

(Egykorú  másolat  a  bécsi  cs.  és  k.  titk,  It.  Hung.) 

XIV. 

Prága,  1598.  augusztus  10. 

RtKlolfcs.  és  kir.  Hoyos,  Egg  és  Westernacher  udv.  tanácsosainak,  Basta  Gyögy 
erdélyi  főparancsnokká  való  kineveztetéséröl  rendelkezik. 

Rudolf  der  ander  von  Gottes  Gnaden  erwölter  Eöm.  Kaiser  zu 
allén  Zeitten,  Mehrer  des  Reichs  etc. 

Edle  aueh  liebe  getreue.  Wir  habén  vor  diesem  unsers  freundt- 
lichen  geliebten  Brudern  und  Fürsten  Erzlierzog  Maxiiuilians  L. 
inmassen  ir  ob  beyligunder  Abschrifft^)  nach  lengs  zu  ersehen, 
dahin  ersucht  u.  verraahnt,  weil  wir  uns  des  Sibenbürgischen  Veldt- 
marschaleli  Amts  halber  auf  den  Georgiuin  Basta  entsohlossen,  und 
die  Notturíft  erfordern  will,  dass  derselbe  alspaldt  darzu  behandlt  u. 
voran  nach  Siebenbürgen  geferttigt  werde,  dass  demnach  S.  L. 
ains  und  das  ander  auf  solehen  Weg  verrichten  und  befürdern 
wollten ;  so  khombt  uns  aber  an  jeczo  von  derselben  wider  unser 
Verhofí'en  ein  solche  Schreiben  u.  Antbort  ein,  daraus  wir  ver- 
nehmen  müssen,  dass  sy  sich  von  solcher  Behandlung  und  Yer- 
richtung  gegen  den  Basta  allerdings  entschuldigen,  u.  solches  für- 
nembliehen  aus  denen  ürsachen,  dass  Melchior  von  Redern  Frejherr, 
den  S.  L.  hievor  zu  solehen  Arabt  berait  bestéit  gehabt,  dardureh 
cediern  müste. 

Wann  wir  es  dan  aus  seinen  sondern  wiehtigen  Bedenggen 
nochmallen  bey  obangeregter  unser  genedigister  resolution  bewenden 
lasseu,  und  den  von  Redern  in  ander  Weg  zu  contentiern  u.  zuge- 
brauchen  gedenggen ;  so  wöllen  wir  das  jenig,  so  wir  in  dieser 
Sachen  hievor  an  S.  L.  abgehen  lassen  und  berürte  Abschrift  mit 
mehrern  vermag  auf  Euch  remittirt,  u.  denen  hierait  genediglieh 
bevohlen  habén,  dass  ir  stracks  nach  Émpfahung  diss  raehr  erraelten 
Basta  für  Euch  erfordern,  ime  unsere  gnedigiste  intention  u.  reso- 
lution furhalten,  und  darauf  in  unserem  Namen  0u  S.  L.  zuge- 
ordnet  Veldmarschalch  der  Siehenhürgischen  Kriegs-Expedition 
behandlen,  doch  auch  dabey  in  albeg  auf  n^üglichste  Mincziehung 
der    Underhalttung   gedenggen,    u.    in   demselben    weitter    als    wir 


^)  T.  i.  hogy  Serpetesnél  fel konezol tattá  a  tatárokat. 

2)  Oldalt:  Hoc  est  Selistria. 

•^)  Nincs  mellékelve,  a  levéltárban  hiányzik. 


—    387    — 

Erzh.  Maximilián  L.  angedeitt  u.  Gewalt  gebén  habén,  nit  gehen 
noeh  schreitten,  volgundts  nach  beschehener  verhoffunder  Ver- 
gleichnng  ine  ainer  geferttigten  Bestallimg  von  mis  vertrösteu,  u. 
inmittels  zii  furderlichen  Fortezug  vernialmen  u.  anhaltten,  aucli 
Eiier  Vemchtung  uns  furderlichen  beriehien  wöllet. 

Darán  voleziehet  ír  unsern  gnedigen  Willen  u.  Mainung  u. 
sein  Eueh  benebes  mit  Gnaden  wolgewogen. 

Gebén  auf  iinsern  kün.  Schloss  zu  Prag  den  10.  Tag  des 
Monats  Augusti.  Anno  Acht  und  neunczig,  unserer  Reiche  des 
Römischen  im  23-isten,  des  Hungerischen  im  26-isten  n.  des  Bohaim- 
bischen  auch  im   23-isten. 

Rudolf  m.  p. 

Ad  mandátum  Sacrae  Oaesareae  Mtis  proprium 
B.  Pezzen  m.  p.  E.  Klainstriitler  m.  p. 

Külczím:  Deiien  edlen  aueli  iinserm  lieben  getreuen  Ludwigen  Graven 
von  Hoyes,  Freylierrn  zu  Stiehsenstain  und  Gfuettenstain,  unserjn  Rath  und  Nider- 
OesteiTeiehiseher  Camer-Presidenten ;  Christophen  Freylierrn  zu  Egg  und  Hun- 
gerspach,  unserm  Hof-Krieg-Rath,  und  Sebastian  Westernacher;  unserm  Reielis- 
Hof-Rath  sambt  und  sondern 

Wien. 

Jegyzet:  Rudolf  ugyanekkor  erről  Mátyás  főherezeget  is  tudósítja  s  kéri, 
hogy  legyen  rajta,  miszerint  a  tárgyalással  egy  órát  se  veszítsenek  el  s  őt  arról 
saját  futárja  által  sietve  értesítse  (A  fentebbi  hármas  aláírással). 

(Eredetije  a  béesi  es.  k.  titkos  levéltárban.  Hung.) 


XV. 

K.  n.  (kívül:  Kiev,  1598.) 

Konstantin   Ideci   vajda  Mihály  vajdánali,   a  lengyelországi  állapotokról  s  a 
kozákok  szolgálatába  fogadásáról. 

Illustris  et  mgce  dne  stb. 

Ha  Nagyságod  bizonyos  dolgoknak  (így !),  kik  az  egész  keresz- 
tyénségnek  javát  ós  hasznát  illeti,  értekezni  akarna,  Ngodat  kérem 
mingyárást  külgye  én  hozzám  bizonyos  meghitt  emberét  ki  által 
minden  dolgok  felől  bőségesen  szóval  izenhessek  Ngodnak.  Hirt 
mostan  Ngodnak  egyebet  nem  írhatok:  a  mi  legyei  királyunk  ez 
országot  elakarja  hadni,  hazájában  akar  menni,  íélő  hogy  az  ország 
meghasonhk  magában.  A  mi  penig  az  Ngod  dolgát  illeti,  a  mint 
Ngod  énnekem  írta  volt,  hogy  az  kozákoknak  írnék,  hogy  Ngodhoz 
jönnének,  kikkel  az  pogánság  ellen  állhatna  Ngod  szökségednek 
idején:  én  azért  elküldöttem  és  készen  is  vadnak,  csakhogy  immáron 
választ  várnak  mind  Ngodtól  mind  penig  én  tőlem  ;  sőt  azt  is  akarnák 
érteni,  mit  Ígérne  nekik  Ngod,  és  mikorra  kelletnék  megindulniok ; 
ezek  olyan  emberek,  hogy  szolgálhatnak  Ngodnak,  mind  penig  az 
egész    keresztyénségnek.    Ngod   azért   énnekem    adja  értésemre ;  én, 


-    288    - 

uiiiiiit  annak  előtte  írtam,    mostan    is   azon  ember  vagyok,  szolgálni 
akarok    az    keresztyénségnek.    Ngod    úgy    gondolkodjék   az  kozákok 
íelöl,  hogy  mikoron  értek  kellessék  köldenönk,  pénz  dolgából  fogyat- 
kozás ne  legyen.  Tartsa  meg  stb. 
III.  m.  *D"''^  Vrae 

servitor  et  amicus 

Knez  Koztantin  Vazilia. 

vojevoda  Kyevzki,  knez 

Oztrovzki,  marsaik  zemli 

Volizkojenski. 

KivM:  Jnterjtraetatio  litorariun  Rassianarinn  magnifiei  domini  Koztantin 
Kne/  Vazilia.  vaivodae  Kyevzky  ad  iW^  et  magn^"'"  dnuni  Mifliaolem  vaivodam 
regni  Transal[»inensis  missarum. 

Jef/ifzet:  A  levélen  oldalt  német  fordítása. 

(Egyliorú  másolat  a  bécsi  fs.  k.  titk.  It.  Hiing.) 


XVI. 

1598. 

A  magyarurszági  cs.  és  kii',  mezei  hadak  lajstroma  az  1598-ik  évre. 

In  Síhenhürgen  und  Oher-Hungern  tvürdet  man  Jiahen  Miinden 
ausser  der  ordinarit  Graniczer 

Zu  lioss  : 
Erzh.  Maximilián  teutsche  und  Archibusier  Pferdt  .     .     1000 

Aus  Schlesien 1500 

Hussarn 2000 

Zu  Fuess: 

Der  Kreynerisch  Regiment  ist 3000 

Aus  Schlesien  teutsche  Knecht 2000 

Ihrer  Furst.  Durchl.  Leibguardi  Trabantén      ....       100 
Hayduggen .     2000 

Thuet  zu  Ross 4500 

zu  Fuess .     7100 

Zusammen       1 1 ,600  Man. 

In  Under-Hungern  gleichsfals  ausser  der  Graniczer 

Ru  Ross  .• 

Des  Generaln  Hofí'haner 400 

Herrn  Graven  von  Hohenlohs  teutsche  pferdt       .     .     1000 

Oarln  Tettawers 1000 

Georg  Rudollíen  Marschalckhs 1000 

Noch  sollen  auf  die  behaimbisch  Bewilligung  bestéit 

werden  teutsche  Reiter 1000 

Herr  Graíf  von  der  Lipp  soll  werben  Ourazzir     .     .       500 
Ósterreicher  under  dem  von  Kolonitsch 1000 


-     -289     - 

Wallon  und  Niderlendischer  Archibusier  sollen  sein  .  lOOO 

Von  den  schwii)3Íschen  Eitterschafft  ist  man  gewerttig  300 

Von  der  Pranckhischen 300 

Hussarn  aus  der  hiiugerischen  contribution      .     .     .  oOOO 

Zu  Fuess 

Wörspurgiseh  Regiment  von 4000 

ISulczisch  Eegiment 4000 

Rosswormbs  Regiment 4000 

ünderösterreichiscii   Regiment 3000 

Peczczischen  fünf  fiindl 1500 

Wallonen 3000 

Franezosen 3000 

Der  Generaln  Leibguardi 100 

Hayduggen 3000 

Seyen  alsó  derén  zu  Ross 10,500 

zu  Fuess 25Í600 

Und  znsaraben     .       36,100    Mann. 

Damit   würdet   man   in    Sibenbürgen    auch  Ober-  und  Under- 
Hungern  habén : 

zu  Ross 15,000 

zu  Fuess 32,300 

Und  allenthalben     .     47,700  Man 

Dazu    sollen   noch   komén   die  ordinarii  Grilniczer. 
Item    van  die  Biibst.  Hail.  ain  italianisch   Volk   schickheten,  ^) 
Wehr  auf  den  Nottfall  der  Nachzug  aus  dem  Reich 
Alsó  auch  die  Aufbott  und  insurrertiones  in  Behaimb,  Mahrern, 
Schlesien,  Österreich,  Hungern  und  Sibenbürgen. 

Hátirat:  Verzaiehnuss  des  Kriegsvoleks,  so  auf  diss  98  Jar  ins  Veid  bestéit 
sein  würdet. 

(Egykorú  feljegyzés  a  bécsi  es.  és  k.  államlevéltárban.  Hung.) 


XVII. 

(Kolozsvár),  1598.  augusztus  20. 

Báthory  Zsigmond  visszatérése  Erdélybe  Sziléziáhól;  kibéMdése  a  fejedelem- 
növel Kolozsvárt  s  egyéb  erdélyi  híreJc. 

Nova  Transylvanica  a  die  20.  Aug.  Anno  1598. 

Postquam  Sigismundus  princeps  loeum  mutasset,  Serenissima 
discessum  meditabatur,  regnum  tumultuari  coepit.  Interea  temporis 
rumor  spargebatur  de  Maximiliano  venturo ;  at  non  Maximilianum 
sed    Sigismundum   exceperunt    20.    Augusti    hóra    noctis.    His  aetis 


^)  Oldalt:  Der  Bapst  gibt  dis  Jar   khains,  weder  Volk,   noeh  Gélt   Hülf, 
sonder  gehet  mit  ainer  liga  iimb. 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  19 


—   í^yo   — 

Serenissima  Claudiopolim  venit,  in  crastinum  dlscessum  parabat, 
(|uare  summo  mane  adiuit  templum.  Ke  nocte  per  postám  sereniss. 
priuoeps  Sigisniundiis  ad  judicis  domum  venit,  patefacta  porta  parva. 
ad  iilterioreni  januam  pulsans.  Judex  rei  ignarns,  quis  nam  esset. 
susoitatiir.  Respondit:  aperi  et  videbis,  cur  interrogas,  quis  sim.  cum 
tibi  videre  lieet.  Aperit  illó,  agnoscit,  in  ainplexus  ruit,  petit  miseri- 
eordiain  de  repulsa.  ignoseit  ille.  Extemplo  inandat,  senatum  coi»at. 
obtemperat  ille.  Cives  interim  mirari  et  tutnultuari  non  nulli,  sed  re 
exaeta  jiidicem  tremebuudi  sequuntur,  nec  dum  re  bene  cognita 
sedent  üli  ordine  in  senatorio.  Adest  prineeps,  uno  stipatus  comite, 
quem  itineris  socium  habuit,  salutat  omnes,  resalutant,  exponit  volnn- 
tatein  suani,  eosque  ad  fidem  allicit.  Jnrant  illi.  Ubi  is  assecuratus 
est,  subito  veredarium  Albani  mittit  pro  legatis  (aderant  enim  legati 
Tartarorum),  Cibinium  pro  regio  judice  et  pro  aliis  magnatibus,  interea 
diescit,  haeret  ille  occultus  apud  judicem. 

Serenissima  tristi  vultu  ad  templum  se  reeipit,  eui  sub  íinem 
sacri  literae  sünt  traditae,  légit  illa  in  templo  cum  r.  p.  Mareello 
Jesuita.  Absoluto  ex  more  sacro  properatur  ad  fórum.  Ibat  Sere- 
nissima vultu  hilari,  nescientibus  aliis,  quidnam  laetitia  conceperit. 
Ibant  et  magiíici  simul  cum  illa.  Postquam  verő  Serenissima 
domum  intrasset  suam,  extemplo  prineeps  Sigismundus  praetereunte 
judice  et  aliis  nonnullis  a  dextra  et  sinistra  militum  stipatus  caterva, 
inedius  properabat  ad  aedes  Serenissimae,  pedes,  accinetus  gladio, 
sclopetum  gerens  sub  braehio,  véste  simpliei  et  latéra.  Ubi  perventuni 
ad  Serenissimam,  in  amplexus  et  oscula  uterque  ruit.  Statimque 
ei  obtulit  raunera,  quae  e  Germania  portaverat  recens  suis  manibus, 
et  magna  cum  raolestia  suscepit  illa,  seque  solito  loetius  ornat,  et 
dum  diem  magnó  amore  prosecutus  illam  a  se  nusquam  demisit. 
Interea  advocat  rev""^!^  Napradi  et  mag.  dnum  Christophorum  Litte- 
ratum:  eos  liortatur  ad  juramentura.  Respondit  magniíicus  dnus 
Christoptiorus :  scit,  inquiens,  Serenitas  Vestra,  me  esse  impulsum 
baculo  ad  juramentum  Suae  Maiestatis,  iam  itaque  volo  esse  fidelis 
imperátori,  sive  occidat  me  Vestra  Serenitas,  sive  reservet.  Idem 
dixit  Reverendissimus:  pergit  Serenissimus  dnus  Christophorus  e 
contra(?),  nisi,  ait,  habeam  mandátum  S.  Maiestatis;  non  tibi  parebo, 
seque  malle  móri,  quam  fidem  frangere  testatus,  neque  arcem  se 
daturum  illi  Keőwar.  Oonjieit  auditis  his  utrumque  in  carcerem 
adhibita  custodia,  illi  manent  firmi  in  proposito,  quid  cum  illis 
facturus  ignoratus. 

Comitia  5.  Sept.  futura.  Res  ad  periurbationem  declinare 
creditur.  Deus  in  raeliora  vertat. 

Ad  ultimum  hoc  dixisse  fertur  Serenissimus:  audivi,  inquit, 
reverendissimum  Szuhay  mea  insignia  aífixa  parieti  Albae  et  tor- 
mentis  impressa  erasisse,  annuentibus  quibusdam.  Respondit:  jam 
curabo  illum  advocari,  viedebo,  si  veniet  et  érit  pro  nobis. 

Tartari  Claudopolim  advenerunt,  quid  acturi  ignoratur,  horaines 
(ut  aiunt)  stolidi,  agrestes,  pellibus  vestiti,  coturnibus  rubris.  Vezér 
Bassa  Transylvaniam  versus  castra  moverat,  sed  Tartari,  in  quibus 
maximam   spem   deflixam    atque  loeatam    habeat,  aliis  se  adiungere 


—     291     - 

tioluerunt;  itaque  re  infeeta  reversiis  est,  et  Albae  Regalis  Tiireis 
üiixilia  ferre  maturat. 

Walachorum  princeps  princeps  (sic)  Michael  commeatum 
Tartaris  suppeditat,  et  qviia  homines  barbari  nuUum  poreorura  usiim 
habent,  eis  multos  eqiios  utriusque  sexus  ad  siistentandara  vitám 
mittit  praeter  boves. 

Transylvani  in  castris  nóvum  prineipem  voluerunt  eligere, 
qiiomodo  et  qua  ratione,  nescit'ir;  et  fecissent,  nisi  railites  Maxi- 
iiiiiiani  mature  advenissent. 

Rex  Poloniae  non  ivit  in  Sveeiam  sed  Dantisci  telítéseit  propter 
iiostium  mnltitudinem. 

Tartari  per  fines  Poloniae  volnnt  Hungáriám  petére,  sed  resis- 
tunt  Poloni. 

Matthias  Bossnay. 

<:(Crispin  Lamperters  Zeitung  an  Jeremiam  Pistorium  von  A.iigsbiirg  verseliiekt. 
1598.  1599.  1608—1618.  Két  hatalmas  kézírati  kötet.  Az  aradi  easino  tulajdona.) 


XVIII. 
1598.  augusztus  19-30. 

Erdélyi  hírek. 

1598.  Ma  aug.  30.  reggel  Bécsbe  egy  futár  jött,  újságokat 
liozva,  hogy  az  „erdélyi"  Sziléziából  megszökött  s  ismét  Erdélybe 
menve,  azon  ország  ismét  hódolt  neki.  0  cs.  fegének  megírta,  rai 
bírta  erre  s  hogy  el  van  határozva,  hogy  ha  e  miatt  a  császár 
kedvezőtlenül  bánnék  vele,  a  törökkel,  lengyellel  és  tatárral  szövet- 
keznék. S  hogy  mi  következnék  ebből,  gondolja  meg  a  császár  és 
:az  ausztriai  ház.  Az  erdélyi  kanczellárt,  mint  ki  a  császárnak  és 
Miksa  főhgnek  megesküdt,  s  azért  tőle,  az  erdélyitől,  az  új  esküt 
megtagadta  s  ellenáílt,  fogságba  vetette.  Melyből  mindenki  láthatja, 
mily  megbízhatók  a  magyarok  és  lengyelek.  Hiszik,  hogy  még 
sok  különös  dolog  származik  ebből.  Adja  isten  hogy  jó  vége 
legyen. 

„Cronweissenhurghól  (Gyfehérvárról)  Erdélyből  írják  1598.  aug. 
19.  Itt  bizonyosan  tudják,  hogy  a  vezír  basa  e  nyáron  sereget  gyűjt- 
vén Nándor-Fehérvárhoz,  az  egész  sereggel  átkelt  a  Dunán  s  táborai 
„Bechkörök"nél  ütötte  fel,  hogy  a  körülötte  levő  nevezetes  „Chonád", 
Lippa  s  más  helyeket  is  bevegye  és  elfoglalja,  sőt  Erdélybe  is 
betörjön.  S  azt  is  általánosan  beszélik  a  törökök,  hogy  a  vezír  basa 
császárának  komoly  parancsa  szerént  semmi  esetre  sem  áll  el  ezeknek 
tnegvételétől,  de  sőt  még  Budát,  Egert,  Pestet  és  Székesfehérvárat 
«  más  helyet  is  ostromolni  fog. 

(Ugyanonnan,  mint  az  előbbi.  Németül.  Dr.  Márki  Sándor  szíves  közlése.) 

19* 


XIX. 

Gyulafehérvár,  1599.  január  3. 

Báthor}!  Zsifimond  rendelete  Szeben  város  fanácsához,   hogy  a  cs.    és  kir.  hiz- 
toiiok    hrélfáruhban    őrzött  diplomáinnk  hiteles   másolatát    kanczelláriusának 

elküldjék. 

Sigismiindus  Dei  giatiae  princeps  Transylvaniae  stb. 

Egregie  prudentes  sat.  Saliitem  sat. 

A  mineniö  leveleket  az  eommissarius  urak  esászár  képében 
pecsétek  alatt  ez  orszáü:nak  adtak,  kiket  ott  várostokban  reponál- 
tak  tutioris  conservationis  gratia:  hagyjuk,  hogy  mindjárást  azoknak 
páriáját  vévén,  az  város  pecséti  alatt  küldjétek  kancellarius  uramnak 
Gyalu ba.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae  die  3.  Januarii  1599. 

Ad  mandátum  serenissimi  principis 

Deraetrius  Napragi 
el.  episcopus  et  cancellarius  m.  p. 

Külczhn:  Prudentibas   et.  cesp.  magistro  eivium  regio  et  sedis  judieibus,. 
caeterisquo  juratis   eivibus   eivitatis   nrae   Oibiniensis  etc.   fidelibus  iiobis  dileetis. 

{Eredeti,  a  Nagy-Szeben  városi  é.s  szász-egyetemi  Itban  nr.  1453.) 


XX. 

MIechow  (Lengyelország),  1899.  február  8. 

Báthory  István  testvérének  Báthory  András  híhornoknak  adott  felhatalmazó' 
levele,  hogy  az  ö  nevében  is  bármit  végezhet  Báthory  Zsigmond  erdélyi  feje- 
delemmel. 

Nos  Stephanus  Bathori  de  Somlyó,  comes  perpetuus  Oraznen- 
sis.  Significamus  praesentibus  nostris,  quibus  expedit  universis,  quod 
nos  cum  111^^  et  rev^H?  dnus  Cardinalis  Bathoreus  fráter  noster 
charí*^:^:  et  obs^  ad  serenissinium  principem  Transylvaniae,  ut  de 
communibus  familiae  rebus  mutuo  transigerent,  omnesque  ex  qua- 
cunque  eausa  exortas  contentiones  et  eontroversias  complanarent, 
et  in  veram  christianam  ac  fraternam  charitatem  redirent,  proficis- 
ceretur:  nos  eidem  praefato  fratri  nostro  omnem  facultatem  nomine 
etiam  nostro  transigendi.,  traetandi,  coneludendi,  decidendi  et  omnia 
ad  praedictura  finem  faciendi,  et  si  opus  fuerit  etiam  in  animam 
nostram  jurandi,  tanquam  verő  et  legitimo  nostro  plenipotenti  de- 
disse,  prout  hisce  damus,  concedimus  harum  serié  literarum ;  promit- 
tentes  ea  omnia,  quaeeumque  nostro  nomine  fecerit,  transegerit, 
traetaverit,    concluserit,    nos  ráta   et  grata  habituros,  inviolabiterquo 


I 


293    — 


-observaturos.    In  eujiis    rei   fidem  et   testimonium    praesentes  manii 
nostra  subscripsimus,  et  sigillo  nostrum  onivimus. 

Dátum   Mechoviae   die   octava  Februarii  anno  millesimo  (juin- 
gentesimo  nonagesimo  nono. 

Stephanus  Bathori  m    \  ^ 

de  Somljo  mp.  ^   ' 

Kívül:  Stepliani  Bathori  plenipotentia  Oardinali  Andreáé  data. 

.{Eredeti,    gyűrű-peesétíel,    a  Nagy-Szeben   városi   és   szász-egyetemi   levéltárban 

nr.  1455.) 


XXL 

Buda,  1599.  márczius  II. 

.S^ulajmán  budai  basa  Knozer  Dénesnek,  a  tatár  kán  követeinek  Budára  való 
szerencsés  leérkezésükről. 

Teldntetös,  becsületös,  vitézlő  nemös  úr. 

Köszönetöraet  és  minden  én  hozzám  illendő  tisztösséges  jó 
dolgokban  ajánlom  jó  szomszédsági  barátságomat  kegyelmednek. 

Megadál  énneköm  az  kgmöd  tisztösséges  levelét,  melyet  írt 
kgmöd  az  tatár  lián  embörinek  és  követinek  békével  és  szép  embör- 
séggel  való  alákésértése  felől.  Továbbá  im  értőm  az  kgmöd  kíván- 
ságát mi  legyen,  t.  i.  ez.  hogy  megíratnám  és  tudására  adnám 
kgdnek,  moly  nap  jöttének  legyen  meg,  moly  órában  és  mi  módon 
és  az  én  levelemet  Isztergomban  megvárná  kgd.  Mölyre  ezt  mond- 
juk, hogy  az  isten  megfogadja  kgmetöknek  mindön  embörségét: 
jüttek  azért  meg  az  tatár  hán  követi  kilenezen  ugyanazon  szerda 
napon  szép  békével,  az  moly  nap  aláindúltak  velők  és  érköztek  ide 
Budára  u.  m.  vecsörnye  korban.  Isten  megfogadja  kglmetöknek 
mindön  velők  való  embörségös  jótéíeményit,  —  im  azért  az  fogadás 
-«zőrént  az  kglmetök  hajóját  ugyanezőn  marusi  polgároktúl  mi  is  föl 
küldöttük  kglmetöknek  szép  embörséggel.  Végezetre  ezt  is  akarom 
kgmödnek  tudására  adni,  hogy  ugyanezőn  tatár  követ,  az  ki  onnan 
mostan  alá  jütt,  küldött  az  marusi  polgároktúl  föl  egy  törők  levelet: 
■kérőm  azért  kgmődet,  mint  vitézlő  jó  szomszéd  barátomat,  hogy 
mingyárást  ü  ngának  az  fejedelőmnek  Bécsben  méltassa  kgd  ez  tőrök 
.levelet.  Isten  stb. 

Dátum  est  Budae  Ih  die  Mártii  a.  1699. 

Én  Dew  Szwleyman  passa, 
Isten  akaratjából  török  császárnak  főhelytartója  Budán. 

Külczím:  Tek.  bees.  vit  nemös  szömélynek,  Isztergomban  mulatozó  Dio- 
nisius  Knozernek^),  neköm  ösmeretlen  szomszéd  jó  barátomnak  kezében  adassék 
'Cz  levél  liívségösen.  Anno  99. 

(Eredetije,  német  fordításával,  a  bécsi  titk.  Itban.  Hang.) 


^)  Mátyás  főherezeg  által  a  tatár  követek   levezetésével  megbízott  eommis- 
-sáriiis. 


—     294    — 


XXII. 


Fábiánháza,  I59&.  márczius  26.  (az  ó-naptár  sz.) 

Báthori/  Lstrán  szerencsét  kívánó  lei-ele  testvéréhez  Báthory  András  hibornok- 
hoz,  erdélyi  fejedelemségre  jutása  alkalmával. 

111!  dne  et  fráter  charissime  et  obs!^5.  Servitorium  sat. 

Az  úristentől  ndgnak  kívánok  adatni  minden  jókot,  jó  egész- 
séget és  hosszú  életet. 

A  ngd  levelét  meghozá  az  én  szolgám,  melyből  értem,  hogy 
az  úristen  ngdat  erdélyi  fejedelemmé  választotta  és  rendelte,  kin 
én  magamban  csak  elcsudálkozám  és  róla  az  úristennek  hálákat 
adtam,  holott  ez  dologról  ngd  ittlétében  semmi  bizonyost  nem  ért- 
vén, ilyen  hertelenséggel  az  úristen  ngdat  megáldotta  fejedelem- 
séggel és  enni  háborúi  után  ngdat,  az  ngd  bátyját  és  minden  ngd 
familiáját  megvigasztalván,  hamis  sok  szókbúi  kimentvén,  azokon 
uralkodóvá  tette,  az.  kik  gonosz  akarók  voltának.  Bizonyára  az  szent 
Dávid  mondása  juta  ottan  eszemben,  ki  azt  mondja  nyavalyái  után: 
eastigans  eastigavit,  morti  autem  non  tradidit.  —  Örülöm  uram  és 
bizonyoson  örülöm  és  az  úrnak  nevét  áldom  érette  és  könyörgök,, 
hogy  ő  fge  adja  az  ngod  fejedelemségét  az  ő  nevének  dicséretére  s 
tisztességére,  az  ő  anyaszentegyházának  megmaradására,  épületeire 
és  ezeknek  utánna  az  keresztyéneknek  megmaradására,  s  az  ngd 
nemzetségének  örömére  s  megújulására,  hogy  a  kik  keserves  álla- 
potban vetették  el  búzájokat,  arathassák  fel  nagy  örömmel,  isteni  szé^ 
hálaadásokkal. 

Ez  végre  uram  szerencsézzen  meg  az  igaz  isten  birodalmod- 
ban,  megdiesésítsen  és  híres  neves  erős  diadalmas  fejedelemmé- 
tegyen, megnissa  az  ő  szent  tárházát  és  menyei  kegyelemmel  meg- 
ajándékozzon ;  megáldjon  az  atya,  az  fiu,  az  szentlélek,  az  teljes- 
szent háromság  egy  bizony,  igaz  isten,  hosszassá  és  állandóvá 
tevén  ngdnak  birodalmát.  Ertem  azt  is,  hogy  ngd  az  mi  kgl& 
urunkhoz,  fejedelmünkhöz  fel  akar  küldeni,  ki  nekem  is  teccik,  hogy 
ő  fgével  ngd  legyen  egymás-értő,  sőt  az  hatalmas  istenért  kérem 
ngdat,  ngd  azon  legyen,  hogy  ne  legyen  háborúság  ngd  között  és- 
az  mi  kgls  uronk  között,  sok  keresztyén  vérontás,  főidőnknek  elpusz- 
tulása ne  következzék  és  az  ngd  atyafiainak  s  az  magyar  nemzet- 
ségnek s  kiváltképpen  ez  kis  darab  földnek  ne  jusson  utolsó  pusz- 
tulására dolgok,  kik  bizony  most  is  annyira  megpusztúltunk,  romlottunk, 
quod  nihil  supra.  Az  úristen  adja  szentlelkét  az  mi  uronknak  is, 
kivel  ő  igét  hajtsa  ngdhoz. 

Végezetre  uram  ngdat  kérem  az  istenért,  ngd  emlékezzék 
meg  az  jó  hirnevű  felséges  lengyel-magyar  István  király  mondá- 
sáról, ki  azt  szokta  vala  írni  és  mondani :  mert  —  úgymond  —  ha  az 
én  nemzetemnek   én    szolgálhatnék,    az  halál  is  édes   volna  nekem. 

Utolszor  az  úristent  híván  segítségől,  ngd  mindenekről  böl- 
csen gondolkodjék,  és  kövesse,  ismerje  is  az  istenes  jót,  és  ngd  az- 
ngdra  istentől  bízott  tisztben  oltalmazza  isten  után  az  keresztj^é- 
neket,  kik  ngdra  isten  után  néznek  és  minden  jót  várnak. 


—    295     — 

Ezekkel  egyetemben  én  az  én  életembeli  szolgálatomat  ajánlom 
ngdnak  és  ajánlom  isten  után  az  ngd  szereteti  alá  magamat  és 
várom  ngd  hozzám  ilyen  megnyomorodott  beteges  szolgájához, 
atyafiához  való  jóvoltát ;  én  noha  nem  szolgálhatok,  mindazáltal  ha 
elégtelen  vagyok  is  még  is  istent  imádok  ngod  hosszú  eletiért 
egészségejért. 

Az  ngd  barbélyát  az  ngd  parancsolatja  szerént  beküldtem, 
én  körüliem  ez  jámbor  szeretettel  forgódott,  nem  is  volt  munkája 
isten  után  haszontalan,  jóllehet  az  mi  az  ő  opinioja,  Márton  nekem 
isten  után  másra  felelt  vala.  Énnekem  naponként,  óránként  elég 
félelmes  állapatom  vagyon,  kiválképpen  semmi  barbélyom  és  ez 
földön  is  tudós  barbély  nem  lévén ;  de  sicut  dominó  piacúit,  ita 
factum  est,  sit  nomen  domini  benedictum  ete.  Mártont,  miért  hogy 
ö  biztatott,  el  nem  bocsátom,  noha  látom,  hogy  örömest  immár  fél- 
behadna:  az  úristentől  várok,  valamit  ad  ő  fge. 

Ngdat  kérem  az  titulus  írásról  nekem  megbocsásson,  mert 
soha  nem  tudhatám  az  ngd  titulusát  bizonyosan  írnom,  kit  ha 
megérthetek,  én  ngdnak  mindenekben  szeretettel  való  szolgája  vagyok. 

Az  úristen    ngdat  megáldja,  megtartsa  sokáig  jó  egészségben. 

írtam  Fábiánházán  az  ngd  szállásán  26.  Mártii  veteriis  calen- 
darii  1599. 

Ngdnak 

szeretettel  való  szolgája  és  atyafia 

Bátory  István 
m.  ppia. 

Külczím:  111"^  dno  Andreáé  Bathori  de  Somlio,  prineipi  Transilvaniae,  et 
Sieulorum  perpetuo  eomiti  eto.  ete.  dno  fratri  eliarissimo  et  observandissimo. 

(Eredetije  a  béc-si  es.  és  k.  titkos  levéltárban,  Poloniea  osztály.) 


XXIII. 

(Prága),  1899.  április  8. 

JRicdolf  cs.  és  k.  Mihály  vajdának  a  köztük  folyt  tárgyalásokról,  100,000  frt 
éi'i  hadi  segély   utalványozásáról,    Königsherg    vára    adományozásáról,    s    az 

erdélyi  dolgok  felöl. 

Valacho  responsum. 

Eudolphus  ete.  Illustris  ete. 

Ex  legatis  vestris  ad  nos  missis  significatione  prolixa  prom- 
ptissimam  vestram  erga  nos  observationem  et  constans  in  com- 
munem  hostem  pro  communi  salute  pugnandi  desiderium,  quaeque 
a  nobis  juxta  superiores  stipulationes  praestari  cupiatis,  intelleximus. 

üt  igitur  praeclara  illa  vestra  animi  testificatio  nobis  est  gratis- 
sima,  ita  in  iis,  quae  hinc  desiderentur  vobis,  quoad  ejus  fieri  possit, 
satisfacere  benigne  parati  sumus. 

Quod  autem  ad  illa  pacta  attinet,  quae  inter  vos  et  legatos 
nostros  inita  sünt,  multae  obstant   causae,    quod    ex  legatorum  ves- 


-     296     — 

trorum  rolatu  uberius  intelligetis,  ciir  illa  hoc  rorum  statu  a  iiobis 
c'onfirmari  noqutMint. 

xVuxilionini,  (jiiao  ))üsiiilastis,  quaeque  proinisimiis,  nomiiie  pro 
aiini  proxinio  superioris  expeditione  centiim  uiillia  talerorum  con- 
cedimus,  in  ciijiis  suinmao  deíalcationem  (qiiiuqiiaginta  illa  novem 
millia),  (piae  jani  aiite  soliita  fuere,  computentur,  qiiae  verő  pars 
solvenda  restet  (niilliuin  scilieet  quadraginta  unius)  aut  Vieunae,  aut 
Oassoviae  nnmorabitur.  ^) 

In  hnjns  porro  praeseutis  anni  expeditionem  alterum  tantum. 
iiimirum  eentiim  niillia  talerorum  promittimus ;  posteaquam  autem 
diversa  arinorum  genera.  et  quaedam  alia  petiuntur,  ea  in  defalca- 
tionera  illius  summae,  quauti  empta  fnerint,  libenter  suppeditaturi 
et  quod  reliqunm  debebitnr,  in  parata  pecunia,  vei  alio  modo,  si 
arma  in  Turcas.  aut  quocunquc  nohis  visum  fucrit,  convertat,^) 
persolutiiri  sumus. 

Ad  summám  illám  deeem  millium  dueatorum  Tartaris  dona- 
torum,  quae  legatis  nostris  mutuo  dedistis,  quod  attinet,  ea  siniiliter 
aut  Viennae  aut  Oassoviae  legatis  vestris  numerabitur.^) 

üt  eonjugi  vestrae,  et  filio  ac  familiae  refugium  nostra  in 
ditione  pateat,  dono  vobis  eastrum  Künigsperg  in  Silezia  situm, 
(•ura  territorio  et  jurisdiotione,  quae  eo  pertineant,  ita  douatuni 
cupimus,  ut  ejus  sueeessio  in  íilios  vestros  eorum  deseendentes 
niasculos  extendatur/) 

De  caetero,  ut  res  Transylvaniae  successerint,  observabimus, 
nihilque  praetermittemus,  quod  ad  benignam  nostram,  propensamque 
erga  vos  vestrosque  afíeetionem  luculentioribus  munificientiae  docu- 
mentis  ostendendam  ae  deelarandam  pertinere  existimemus,  fideli- 
tate  vestra  ac  zelo  coníisi  főre,  ut  uhicunque  res  postulaverit  juxta 
desiderium  nostrum  quacunque  occasione  praesto  cum  vestris 
futuri  sitis. 

Dátum  8.  Április  99. 

(Fogalmazvány  a  bécsi  es.  és  k.  titkos  Itban  Hungariea.) 

XXIV. 

Prága,  1599.  április  19. 

Rudolf,  Básta  kassai  főkapitánynál^ ,   hogy  az  erdélyi  ügyeket  szemmel  tartsa 
azokról  jelentést  tegyen  s  ha  hajt  lát,  előzze  meg. 

Georgio  Bastae. 

Rudolpbus  ete. 

Strenue  íidelis  dilecte.  De  rebus  transylvanicis  varia  nobis  in 
dies  diversis  nuneiis  adfemntur,  de  quibu??,  quod  abs  te  nihil  adfertur. 
miramur.  Ea  verő  cum  talia  sint,  quae  merito  nos  solicitos  habeant. 


*)  A  zárjel  között  lévő  áthúzva. 

*)  A  eursivval  szedett  beszúrás  először  irónnal  azután  tintával  írva. 

^)  E  helyett  eleinte  ez  állott :  Cum  tanta  jam  bomltardarum  eopia  in  promptn 
sít,  ut  earum  preeium  unaeum  vectione  ad  viginti  millia  ílorenorum  ut  minimum 
ABoendat,  integrum  illud  mutuum  ea  ratione  solutum  velimus. 

*j  Eredetileg:  liberos  vestros  utriusque  sexus  extendatur. 


297 


benigne  tibi  injngimus,  diligenter  iit  adviliges  (így),  non  tantum.  iit 
quae  nostra  scire  interessé  existiraabis  fideliter  et  quamprimiiin 
nuneies,  sed  etiam  ut  periculis  et  malis,  quae  erumpere  latius  possint, 
obviara  eas,"  et  qiiantura  in  te  sit  remedium  praebeas.  Quod  ut 
facilius  facias,  et  rei  pecuniariae,  et  militum  nervum  quamprimum 
mittemus.  Quoniam  verő  etiam  de  educenda  seeure  ser^i^  archiduce 
Maria  Ohristierna,  patruele  nostra  eharissima  agi  intelligimns, 
communicatis  cum  ser^^  archiducis  Perdinandi  ministris  ac  legatis, 
qni  ea  de  causa  mittentur  consiliis,  quantum  possis  iit  praestes, 
benigne  eupiraus.  Gratiamque  sat. 

Dátum  Pragae  die  19.  Április  a.  99. 

(Fogalmazvány  a  bécsi  titk.  Itban  Hung.) 

XXV. 

Prága,  1599.  április  20. 

Mudolf  Pezz   Bertalannak    utána    küldi   Bécsbe    az   erdélyi   követektől  kapott 
értesítést  a  fejedelem-változásról. 

Fezzio. 

Rudolphus  sat. 

Honorabilis.  Quod  ad  nos,  postquam  hinc  discessisti,  a  legatis 
Transylvanicis  per  peculiarem  cursonem  sit  missura,  liis  junctim 
addimus,  ut  eo  rectius,  quid  et  cum  illis  et  cum  aliis  alibi  agendum 
sit,  videas.  üt  Paulus  Niarius  quamprimum.  quam  celeriter  possit, 
Yaradinum  rebus  necessariis  instructus  pergat,  curamus.  Ceterum  sat. 

Dátum  Pragae  20.  Április  a.  99. 

(Fogalmazvány  a  titkos  Itban  Bécsben.) 

XXVI. 

Turócz,  1599.  május  12. 

Mária  Krisztierna  fejedelemnö  Rudolfnak,  Erdélyből  hazatérő  útjából,  Carillo 
Alfonz  atyát  előre  küldi. 

Alberdurchl.  grossm.  Kaiser  sat. 

VViewol  ich  Ji).  k.  May.  von  Sackmar  aus  underthenigist 
gesehrieben  hab,  ich  wollt  patrem  Carillium  von  Caschau  aus  fort- 
schicken,  so  hat  es  aber  etlicher  ursachen  halber  nit  sein  kinden(!) ; 
sobalt  er  aber  E.  k.  iMay.  gned.  bevelch  empfangen,  raist  er  als- 
baldt  fórt.  Hab  mir  derowegen  dises  schreiben  an  E.  k.  May. 
gebén  wollen  mit  underth.  bitt,  E.  k.  May.  woUen  ihm  in  allém 
gned.  glauben  und  expedition  gebén  und  thue  mich  zu  dero  kais. 
hűiden  sat. 

Dátum  Turocz  den  12.  May  anno  1599. 

E.  k.  May. 

underthenigiste  u.  gehorsamiste  Maim 
Maria  Ohristierna. 


2ys    - 


Külcztm:  Der    röiii.    kays.    aiieli    zu    Hungern    ii.   Behaimb   khünigliehen 
MaTcstiit  sat. 

(ISajiítkozű  eredeti,  a  titk.  Itban.  Bécsben.) 


XXVII. 
Prága,  1599.  május  24. 

Mátyási  főhcrczeg  Budolfnak  jelentést  tesz  négy  tidv.  tanácsos  és  a  saját  véle- 

ménijéröl,  hogy  milyen  eljárást  ajánlanak  Erdélylyel  szemhen,  miután  Báthory 

Zsigmond  a  fejedelemséget  Báthory  Andrásnak  átadta. 

Allergn.  grossm.  Röm.  Khaiser  stb. 

E\v.  k.  May.  gn.  begern  uaeh  hab  icli  über  die  Siebenbür- 
gerische  bewiisste  haiidlung  dieselben  riith  Adolfén  Freiherrn  zu 
Schwarzenberg,  Melcheorn  von  Redern,  Dávid  Ungenaden  u, 
Barthlmeen  Pezzen,  jeden  absonderliclien  vernuhmen,  derén  undter- 
schiedliche  niainungen  hab.  Ew.  k.  May.  ieh  liiemit  khurzlicheu 
gehorsamblichen  referirn  wellen. 

[1.]  Und  hat  ersUichen  der  zu  Schtvarzcnhery  vernieldt,  weil 
das  siebenbürgische  wesen  alsó  derzeit  besehaífen,  so  sey  nuhmer 
khein  occasion  nofh  gelegenheit  zu  verabsauniben,  noch  auszulassen, 
mit  soviel  volckhs,  als  raan  nur  khan,  und  dieser  zeit  auf  den  fuess. 
u.  fortzubringen  ist  (nambliehen  mit  den  Wallonen  u.  Pranzosen  zu 
fuess  u.  zu  ross,  den  KhoUonitschischen  tausendt  píerden,  den 
Pezzisehen  regimendt)  aus  Undter-  auf  Ober-Hungern,  den  niiehsten 
weg  gegen  Szolnok  werths  fortzurucken  u.  zu  den  oberhungerisehen 
kriegsvoleks  zustossen.  Auíf  diesen  faal  aber  werde  man  zu  fort- 
bringung,  füning  und  regierung  solches  kriegshörs,  eines  des  landts, 
der  hung.  gebrauch  und  kriegswesens  erfharnen,  wol  qualifieirten 
haubts  —  der  naeh  gelegenheit  des  feindts  der  Siebenbürger  u. 
anderer  wiederwíirdigen  aceonimodiern  n.  richten  khundt  — 
bedürfftig  sein,  so  eben  die  profiandt  und  arthileri  alsó  richtig  zube- 
stellen  vonnötten,  damit  man  in  mangl  desselben  nicht  láng  undter- 
wegs  bleiben,  die  zeit  und  gelegenheit  ehe  dass  der  feindt  mit 
macht  herauskhumbt,  hinbringen  und  verabsaumben  müesse.  Und 
obwol  zu  bedeneken,  dass  bei  den  undtersehiedlieen  factionen,  so 
sich  in  Siebenbürgen  befünden,  noeh  zwíiyílich,  wann  gleieh  Ew. 
May.  kriegsvolck  dahin  ziehen  wurde,  wie  die  siebenbürgische  stendt 
affectionirt  sein  möchten.  So  ist  doch  dabei  in  acht  zu  nehmen. 
wann  Ew.  May.  sich  umb  die  sachen  mit  ernst  annehmen  u.  ein 
kriegsheer  daseibst  ins  land  verhanden  sein  würdet,  dass  dennoch 
die  meisten  —  so  dieser  zeit  aus  foreht,  wie  sie  affectionirt  sein,  nicht 
erzeigen  dorffen  —  ihren  geschwornen  aydt  in  acht  nehmen  kheinen 
widerstandt,  sondern  vielmehres  befürderung  zur  sachen,  wo  nicht 
offentlichen  doch  haimblichen  erzaigen  worden.  und  da  man  sich 
gleieh  des  ganzen  landts  Siebenbürgen  mit  diesen  volckh  nicht 
anfangs  völlig  impatroniern  würde,  so  khundte  doch  durch  ein 
Veldobristen,  so  dieses  kriegsvolckh  füren  wirdet,  der  oberhunge- 
risehen unsiiitte   gemüettern,   bey   dieser   veranderung,  damit  nicht 


—     299     - 

noch  melirer  schaderi  an  den  graniczen,  oder  ganzlicher  abfalí 
erfolge,  in  sorg  u.  gehorsamb  erhaltten,  u.  fürtreffiicher  nucz 
geschatft  werden. 

So  wirdet  es  auch,  wann  jetzt  anfangs  und  unverlengt  der  zug 
auf  Oberhungern  gericht,  u.  daselbst  liin  bis  in  die  zelien  taiisendt 
man  gefürt,  in  gemain  noch  ein  mehrers  u.  grössers  geschrey 
abgebei],  u.  das  oberhung.  heer,  wann  es  ziisambenstossen  ii.  fort- 
zielien  über  die  fünfzig  oder  niehr  tausendt  starck  von  den  feindt 
geacht  werden;  dahor  er  dann  ursach  gewinnen,  sich  mit  seiner 
macht  dahinwerts  zulenken.  u.  sich  umb  die  iindterhiing.  granizen 
mit  ganzer  macht  nicht  anzunehmen.  Wurde  aber  ye  solches 
beschehen,  kann  man  es  alsdann  auch  zeitlichen  erfahren,  das 
übrige  kriegsvolck  hervorn  behalten,  das  ober-  u.  undtherhung. 
kriegsheer  aber  zusamben  stossen  lassen,  u.  dem  feindt,  wohin  er 
sein  kopf  strecken  wirdet,  zur  rechter  zeit  abbruch  beschehen 
khünnen.  Darzu  gibt  es  die  erfahrung,  dass  in  des  feindtsland 
allweegen  mit  mehrern  nucz  u.  forttl,  dann  in  Ew.  May.  landt  zu 
kriegen. 

Es  wirdet  auch  der  Walachische  Waywoda  in  Ew.  kais.  May. 
devotion,  wann  er  vermerken,  dass  man  sich  umb  Siebenbürgen  mit 
ernst  annimbt,  u.  zu  mehrern  sicherheit  u.  hoffnung  seines  lengeni 
verbleibens  gebracht  wirdet,  dardurch  erhalten  u.  durch  ine  fürtreff- 
Hcher  vorttl  wider  den   Türckhen   u.  Siebenbürgen  zuerlangen  sein. 

[2.]  Der  von  Re^ern  befündet  den  spott,  so  Sigismundus 
Báthori  dem  ganczen  löbhchen  haus  Oesterreich,  dem  ganczen 
Röm.  reich,  u.  insonderheit  Ew.  May.  angethan,  alsó  beschaíi'en, 
dass  es  nicht  kann  umbgangen  werden,  auch  genugsambe  befüegte 
ursach  darzu  vorhandten  sein,  denselben  wider  zu  rechen,  u.  hette 
man  solchs  lengst  fürnehraen,  nicht  sovil  guetter  gelegenheiten 
verabsaumben,  u.  den  Sigismundo  zu  seinem  betrug  so  láng  suchen 
sollen.  Derhalben  sey  khein  zeit  ferrers  zu  verabsaumben,  u.  weill 
Ew.  May.  zween  fürnembe  piiss  u.  schliessl  zu  Siebenbürgen 
possedirn,  der  Bocskai  so  in  Ew.  k.  May.  devotion  bestendig  u.  getreu 
verbleibt,  auch  zwey  schlosser  u.  ftirnembe  örter  zum  eingang  in 
das  landt  Siebenbürgen  besitzt  u.  ausser  dieser  piiss  kheine  für- 
nembe vestung,  noch  hiluser,  aus  Oberhungern  dahinwerts  sich 
nicht  befünden,  diese  gelegenheit  in  acht  zu  nehmen  u.  zur  sachen 
darzu  Ew.  May.  genugsamb  befüegt  sein,  mit  ernst  unverlengt 
zugreiífen,  n.  solche  angethane  schmach,  betrug  u.  maineydt 
zustraften  u.  zurechen,  u.  dabei  zu  bedencken,  wann  das  nicht  als- 
baldt  geschieht,  u.  der  Wallaehische  Waywoda  vermercken  wirdet, 
dass  man  sich  umb  Siebenbürgen  nicht  ainnimbt,  u.  er  als  Ew.  May. 
getreuer  zwischen  den  Siebenbürger  u.  Türcken  nicht  lenger  ver- 
bleiben  kann,  er  auch  noth  halber  entweder  mit  dem  Türcken 
sich  verglichen,  oder  aus  seinem  landt  wirdet  wáichen  müssen. 
Wann  alsdann  Siebenbürgen  und  Wallachey  mit  dem  faindt  verainigt 
und  seiner  subjection  sein  wirdet,  ist  dadurch  dem  faindt  —  der 
aller  kundschaften  naeh  sein  intent  wider  Oberhung,  gereicht  habén 
soll    —    der    pass    auf  Oberhungern    u.  Kaschau  auch  eröffnet,  u. 


-     800    - 

Avelclis  Gott  verliütten  wello,  endtlicli  dadurch  gancz  Oberhung.  nűt 
der  anraineiuloii  landoii  nnwiderbringliehen  schaden  leiehtlichen  zu 
vorlust  gerathen.  Diesen  bosorguuden  unliaill,  verderben  u.  iinder- 
gaiig  Ew.  May.  landt  n.  lent  dnrcli  erlialtnng  des  laiidt  Sieben- 
biirgoii.  minmehr  vorzupaucMi  hoch  vonuötteii. 

[3.]  Des  Jjngnadcn  iiiaiiiiing  ist  auf  zweierlei  weeg  gericht, 
dass  man  aintweder  die  sachen  auf  das,  was  bisher  mit  Sieben- 
bürgeni  ist  fiirgeloíVeii,  mit  ernst  ii.  kriegsmacht  ausscbiere,  oder 
dissimuliere.  AVill  inaii  der  saohen  mit  kriegs  maeht  nachseízen. 
Avirdet  mau  imverlcngt,  wie  man  solchs  austellen  will,  solleii  bedacht 
seiii,  zum  fali  man  aber  ye  darzu  nicht  khummen  kann.  u.  die 
mittl  darzu  der  zeit  nicht  hat,  soll  man  es  auf  den  andern  weeg 
dissimuliern,  u.  mit  dem  Cardinal  Báthori  gütige  traetation  pflegen. 
A^erraeldt  nebens,  weill  es  anfangs  bey  Ihr  May.  die  mainung  gehabt, 
dass  der  Siebenbürg-er  im  landt  daselbst  verbleiben  solk  wisse  er  nicht, 
wessen  Ew.  k.  May.  yetziger  zeit  gesinnet'  sein,  w.  zum  fali  es 
uoch  die  mainung  hat,  kundte  er  uoch  daselbst  gelassen  werden, 
wo  aber  solchs  Ew.  M.  willen  nit  ist,  u.  man  was  mit  macht 
anphaen  will,  sey  solches  alspaldt  zu  exequirn. 

[4.]  Wie  ich  vom  l)r.  Pezzen  vernummen,  so  ist  er  seiner 
vorigen  mainung,  da  man  anderst,  die  mittl  zu  órnstlichen  prose- 
quirung  der  sachen  hat  dass  man  solches  nicht  verschieben,  noch 
underlassen  soll. 

Auf  obvermelte  absonderliche.  undterschiedliche  mainungen 
hat  ich  mich  in  erwegung  derjenigen  was  bisher  mit  Sigismundo 
Bathori  fürgeloffen,  u.  des  unwiederbringlichen  verlusst,  schadens 
u.  spotts,  so  Ew.  May.  u.  derselben  landt  u.  leutten  wegen  abfall 
Siebenbürgen  u.  Wallachay  vor  augen  wissentlichen  u.  hoch  zu 
besorgen  ist,  mit  des  zu  Schwarzenbergs  u.  des  von  Eedern  mainung 
bei  dieser  berathschlagung  allerdings  verglichen,  ihnen  beygefallen, 
u.  solches  Ew.  k.  May.  in  brüderl.  gehonsamb  referiern  wollen, 
denselben  mich  zu  gnaden  u.  k.  hűiden  gehors.  empfehlendt. 

Prag  den  24.  maj.  ao.  99. 

Ew.  K.  May. 

Jegyzet:  Mátyás  főherezeg  levele. 
(Tisztázat.  javítva  s  így  alá  nem  írva,   a  bécsi  hadügym.   levéltárban  1599.  5, 

fase.  4.  sz.) 

XXVIII. 

Prága,  1599.  május  24. 

Mwlolf  Mária  KrisztiernánaJc  helenyug vasát  jelenti  ki,  hogy  Erdélyhöl  kijött 
s  a  Báthory  Zsigmondtól  való  elválás  ügyéhen  Rómában  közbenjárását  ígéri. 

Antwort  an  die  Fürstin  in  Siebenbürgen. 

Durchlauchtige  sat. 

Ich  hab  Ew.  Libden  schreiben  von  dem  páter  Carillo  wol 
empfangen,  u.  aus  seiner  relation  gern  vernémen,  dass  Sy  nunmehr 
aus  der  Sibenbürgischen  gefahr  an  sichere  ortt  geraicht,  Was  nun 


-    301    — 

erstlich'  E.  L.  eiitschiüdigung  belangen  thut,  warumben  Sy  uner- 
wartet  meiner  bewilligung  sich  heraus  bégében,  biii  ich  damit 
gaiiez  wol  zufriden. 

Sovil  das  divortiuin  betritít,  tliue  ieh  meinein  oratori  zu  Eom 
die  notturfft  beveblen,  u.  was  sonst  in  allém  anderen  derselben  zu 
gutem  geraien  kaan,  gern  befürdern.  und  bin  sat. 

Datuni  Prag  24.  May  90. 

(Fogaim,  a  titkos  Itban  Bécsben.) 

XXIX. 

(Nagybánya),  1599.  május  31. \) 

Bozó  István   nagybányai  bíró  Székely  Mihály  szatmári   kapitányt  mármarosi 
hírekről  értesíti  s  gondviseléseért  könyörög. 

1.  Szinte  megírtam  vala  immár  az  Ngdhoz  való  levelet,  juta 
ismét  ilyen  hírem,  hogy  Szabó  Balást,  az  huszti  kapitán  ki  volt, 
ilyen  módon  hitettík  el,  hogy  az  erdélyi  fejedelem  éltéig  atta  neki 
az  huszti  kapitán ságot ;  abban  bízott,  úgy  atta  meg  az  Huszt  várát, 
de  az  mint  hallom  másfelől,  fogva  elvitték. 

2.  Pogán  Georg  az  ki  Huszt  várából  kibeszíllette  Szabó  Balást ; 
annak  az  erdéli  fejedelem  egy  igen  jó  falut  adott,  kit  Pechietzegeo 
\FecsétssegÖ\  falunak  hínak. 

3.  Az  máramarosi  só  camerospánnak  {igy),  András  deák,  az 
volt  az  egyik,  annak  is  éltéig  attak  az  só  camorespánságot. 

Azért,  az  mint  megírtam  Ngdnak,  igen  r.zükség,  Ngd  mi  reánk 
oly  gondviseléssel  légyen,  hogy  valamiképpen  az  íí  fge  városának 
kárára  ne  legyen.  Mert  az  ú  dolgok  félő,  hogy  talám  csak  praktika, 
ha  az  három  ezer  székel  Máramarosban  mígyen,  egy  nap  onnét 
szinte  ide  jöhet.  Azírt  Ngdnak  könyörgök,  légyen  gongya  az  ű  fge 
szegín  városára.  Isten  éltesse  stb. 

Ngdnak,  megszolgálom,  ne  lígyek  én  is  Ngd  előtt  elfelejtve, 
én  is  annál  inkább  meglátja  Ngd,  az  miben  én  tudok,  Ngd  szegín 
szolgája  vagyok 

Spii  M*^  Ví?| 

servitor  paratissimns  m.  p.  {így} 
Stephanus  Rozo 
(Eredeti,  mellette  a  német  forditás,  Bécs,  titk.  It.) 

XXX. 

Kolozsvár,  1599.  június  17. 

Báthory  András  fejedelem  Segesvár  városától  zabot  és  bort  rendel. 

Andreas  divina  miseratione  Sacrae  Komanae  Ecclesiae  Cardi- 
nalis  Bathoreus,  Transilvaniae,  Moldáviáé,  Valachiae  Transalpinae 
princeps  sat. 


')  Bozó  István  nagybányai  bíró  Székely  Mihály  szatmári  kapitányhoz  írott 
levelének  melléklete.  A  levél  kiadva  az  Erd.  O.-gy.  Éml.  IV.  k.  495  1. 


-     302     - 

Priid.  ccsp.  sat.  Salutem  sat. 

Mivelhogy  borra  és  zabra  nagy  szükségünk  vagyon,  hagyjuk 
hogy  az  ott  való  székiekből  küldjetek  mindjárást  mi  számunkra 
Fejérvárra  ötszáz  köböl  zabot  és  tíz  hordó  jó  bort,  az  melyeknek 
í[z  árát  ez  jövendő  adótokból  deíalcaltatjuk.  Secns  sat. 

J)atum  in  e.vitate  Coloswar  dia  17.  Junii  a.  d.   1599. 

Andreas  Cardinalis  Bathoreus 
princeps  Transylvaniae  m.  p. 

Jo.  Jacobinus  m.  p. 

Segesvár  polgármesterónek  és  tanácsának  szól. 

(Eredetije  Segesvár  városa  levéltárában  nro.  77.) 


XXXI. 
Fülek,  1599.  október  29. 

Bhédey  Fercncz  füleki  kapitány  Horváth  János  szécsenyi  vicekapitánynak  a 
tatár  hadak  elvonulásáról. 

Szolgálatomat  írom  kdnek  stb. 

Az  kgd  írását  megértettem,  hála  legyen  az  úristenek,  hogy 
elfordítá  rólunk  az  hitetlen  pogány  ellenséget,  bizony  uram  mi  is 
igen  vártuk  ide  reánk.  Az  mely  tatárok  ide  jöttének  vala,  csak  közel 
ménének  el  az  városhoz,  az  mi  hadunkat  Rymaszombatnál  érték  volt 
el  tuly  az  városon,  de  nem  mertének  bele  kapni,  azon  éjjel  ott  az 
rimaszombati  mezőn  hált  az  tatár,  többet  ezör  forintnál  fizetének 
nekik  az  szegény  rimaszombatiak  és  ugy  marattanak  meg,  az  feleki 
szekerekben  kapdostanak  el,  de  nem  sokat,  itten  körűi  semmit  nem 
égetett  az  tatár,  hanem  az  Sayó  két  telét  mind  elégette  és  úgy 
mendegélt  Eger  felé,  többet  ezer  rabnál  vittenek  ez  mi  kicsin  darab 
földünkről.  —  Sok  felé  eloszlottanak  volt  az  tatárok,  az  dereka 
Gömerig  volt  és  az  szállongója  az  tót  falukra  is  elértenek.  Kgdet 
kérem,  írja  meg  kgd,  holott  vagyon  mostan  az  felső  tábor,  az  mi 
hadaink  Szendrőnél  vadnak,  az  mi  kevesen  leheltének.  —  Az  mi 
uram  az  Szalay  Pál  dolgát  illeti,  isten  tudja  én  sem  ő  magát,  sem 
penég  az  nyereséget  nem  láttam,  nem  tudom  nyert-e  valamit  avagy 
semmit  sem.  Az  úristen  stb. 

Dátum  ex  Filek  die  29.  Octobris  ao.  1599. 

Kgdnek 

örömest  szolgál 
Rédey  Perencz  m.  p. 

Külczím:  Gen.  dno  Johanni  Horyatt  S.  0.  Rqne  Mtís  vieeeapitaneo  Zeee- 
niensi  sat. 


C"° 


ito 

{Eredetije  a  béesi  államltrban,  Hung.) 


—    303    — 

XXXIÍ. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  3. 

Mihály  vajda   Szászváros   városától   és  székétől  ezer   forintot    liér    „hölcsön.'' 

Michael  Transalpinae  Valachiae  vaivoda  sat. 

Prűd.  et  Cfsp.  sat.  Salutem  sat. 

Hisszük  azt,  hogy  kgteknél  nyilván  vagyon,  miképpen  az  úr- 
isten ez  országban  behozott  és  diadalmassá  tött.  Mivelhogy  pedig 
erre  az  hadra  is,  kivel  bejöttünk,  sok  költségeink  voltak,  és  most 
is  naponkint  vadnak,  kgteket  szeretettel  kérem,  hogy  kgtek  énnekem 
ez  mostani  szükségemre  adjon  ezer  forintot  kölcsön,  melyet  kgteknek 
jövendőben  fogyatkozás  nélkül  megadunk  s  jó  néven  is  veszünk 
kgtektől ;  kinek  bizonyságára  tartsa  meg  kgtek  ez  én  levelemet. 
Izentünk  kgteknek  ezen  emberünktől  szóval  is,  kgtek  mind  ebben 
s  mind  egyébb  dolgokban  higyje  meg  szavát.  Valeant. 

Dátum  Albae  Juliae  die  3.  Nov.  a.  d.  1599. 

Michael  vaivoda  mpa. 

Külczim:  Prűd.  et.  ecsp.  reglo  et  sedis  judieibus,  caeterisque  juratis  civi- 
biis  oppidi  et  sedis  Zazwaros  ete.  nobis  lionorandis. 

{Eredeti,  a  nagy  vajda-pecséttel  lezárva,  a  nagy-szebeni  Itban  Nro  1467.) 

XXXIII. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  3. 

Mihály  vajda  Besztercze  városától  5000  forintot  kér  kölcsön^ 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda,  Sacratissimae  Caesa- 
ráé Eegiaeqiie  Maiestatis  consiliarius,  per  Transsylvaniám  locum- 
tenens,  et  eiusdera  Maiestatis  exercitus  cis  Transsylvaniám  et  eius 
ditionum,  partiumque  fines  generális  capitaneus,  etc. 

Prudenti,  et  circumspecti,  amici  nobis  honorandissimi.  Salutem 
et  favorem. 

Hisszük  azt,  hogy  kegyelmeteknél  nyilván  vagyon,  miké'ppen 
az  Úristen  ez  országba  hozott,  és  diadalmassá  tött.  Mivel  hogy  pedig 
erre  az  hadra  is,  kivel  bejöttünk,  sok  költségeink  voltak,  és  mo.st  is 
naponként  vadnak,  kegyelmeteket  szeretettel  kérjük,  s  intjük  is,  hogy 
kegyelmetek  e  mostani  szükségünkre  adjon  öt  ezer  forintot  kölcsön, 
melyet  jövendőben  kegyelmeteknek  fogyatkozás  nélkül  megadunk,  jó 
nevén  is  veszünk  kegyelmetektől,  kinek  bizonságára  tartsa  meg 
kegyelmetek  ez  mi  levelünket.  Izentünk  kegyelmeteknek  ez  mi 
emberünktől  szóval  is,  kegyelmetek  azért  mind  ebben  s  mind  egyéb 
dolgokban  higyje  meg  szavát    Valeant. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  3.  Novembris  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p. 

Kivűl:  Priidentibus  et  eireumspectis  judiei  primario,  caeterisque  juratis 
oivibus  eivitatis  nostrae  Bistriciensis  ete.  Amicis  nobis  honorandis. 


304 


{Eredeti,  oláli  vajdai  peeséttel  oUátott  levél,   a  bes/.tere/.oi,   régebben   városi,    most 

vármegyei  levéltárban.) 

Je(i}i.~ef:  Mihály  vajda  Kolozsvár  városa  tanácsához  az  előbbiekhez  hasonló 
tartalmú  os  szövcííű  levelet  ír  nov.  4.-éröl,  azzal  a  különbséggel,  hogy  tőlük  már 
,.hnf  e:er  forintot"  kér  Jcölci^ön." 

{Eredetije  a  kolozsvári  városi  levéltárban  Pasc  IV.  nr.  65.) 

XXXIV. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  3. 

Mihálii  vajda  Marosnásárheh/  városát  védelme  alá  veszi. 

Mieliael,    Valachiae    Transalpinae    woivoda    stb. 

Universis  stb.  Saliitem  et  favorem. 

Miérthogy  az  székeljvásárbelyieknek  hozzánk  való  hévségeket 
(így)  értjük  és  látjuk  is,  azokat  mi  oltalmunk  alá  vöttük,  meg  is 
parancsoltuk  Székely  Mihálynak  az  ott  való  veres  drabantink  had- 
nagyának, hogy  az  ott  való  nemességet  és  veres  drabantokat  melléje 
vévén,  minden  háborgatok,  dúlok,  fosztok  és  kóborlók  ellen  megol- 
talmazza őket:  hagyjuk  azért  tinéktek  fejenként  és  parancsoljuk  erős 
büntetés  alatt,  hogy  senki  ez  mi  parancsolatunk  ellen  ne  merészeljen 
cselekedni  és  senki  se  jószágok,  (se)  magok  számára  semmi  hatalmas- 
ságot ne  cselekedjék,  minden  ember  határában  tartsa  magát,  mert 
valaki  ez  ellen  cselekszik,  mi  tőlünk  tanúsága  vagyon  mit  cseleked- 
jék, mi  is  semmiként  büntetetlen  el  nem  szenvedjük.  Secus  nulla 
ratione  facturi.  Praesentibus  stb. 

Dátum  Albae  Juliae  die  3.  mensis  Nov.  a.  d.  MDXOIX. 

Michael  vaivoda  nj.  p.  (P.  h.) 

(Eredetije,  papírba    nyomott    nagy  vajda-pecséttel,    M.-Vásárhely  város   levéltá- 
rában 75.  sz.) 

XXXV. 

Kolozsvár,  1599.  november  5. 

Mihúlcsa    bán    rendelete   Besztercéé    városához,   a   nemes   emberek   üldözését 
eltiltja  s  neJcik  kegyelmet  hirdettet. 

Nos  Michael,  regui  Transalpiuensis  banus,  et  consiliarius,  ac 
ill'5:'  et  mag^*  domini  Michaelis  waivodae  Transalpinensis,  etc.  ad  status 
et  ordines  Transsylvanicos  cum  pleno  mandato  legátus,  universis  et 
singuHs  nobilibus  et  ingobilibiis  cujuscunque  status  et  conditionis 
hominibus,  ubivis  in  regno  Transsylvaniáé  existentibus  salutem  et  ami- 
citiam  nostram  cum  hencre. 

Miérthogy  ez  háború  időben  külömb-külörnb  helyeken  sok  tol- 
vajlások,  nemes  emberek  öldöklése  történtének,  ebből,  hogy  az  üt- 
közet után  az  nemesség  honjokból  kiszéledtenek:  akarván  azért  ez 
nagy  nyavalyát  eltávoztatni  és  a  gonoszságnak  útját  megrekeszteni, 
hagyjuk  és  parancsoljuk  tinéktek,  a  római  császár  ú  felsége  authori- 
tásából,  hogy  minden  nevezetes  helyeken  megkiáltassátok,  hogy  efféle 


—     305     - 

tolvajságtól  minden  ember  megszűnjék,  és  lecsendesedjék,  az  nemes- 
ség penig  mindenütt  bízvást  házához  szálljon.  Fogadjuk  penig  az 
mi  kegyelmes  urunk  keresztyén  hitire,  hogy  senkinek  semmi  hán- 
tása nem  leszen ;  ha  penig  az  tolvajok  meg  nem  szűnnének,  minde- 
nütt perseqnáljátok,  kikkel,  ha  nem  bírnátok,  tegyétek  hirré  és  erőt 
adunk,  hogy  azok  az  latrok  compescaltassanak.  Ebben  egyebet  ne 
cselekedjetek. 

Dátum  in  civitate  Coloswar,  die  5  Novembris,  anno    d.    1599. 

Mihálcsa  bán 
(oláh  aláírása.) 

Kívül:  Beszterezére  vigyék  sietséggel. 

(Eredetije,  gyűrűpeeséttel,  keresztben  írva,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


XXXVI. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  5. 

Mihály  vajda  rendelete  Besztercze  városához,  hogy  Komis  Gáspár  háza  népét 
bocsássák  haza  Radnótra. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes,  circumscripti,  íideles  stb. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk  tinéktek,  hogy  Kornis  Gáspárnak 
íamiliáját,  felesigit,  szolgáit,  minden  marhájával  egyetemben,  a  ki  ott 
köztetek  vagyon  mindjárást  békével  bocsássátok  haza  Eadnótra. 
Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  5  Novembris  anno  1599. 

(Aláírás  hiányzik.)  (P.  h.) 

Kívül.  Prudentibus  et  eireumspeetis  judiei  primario,  eaeterisque  juratis 
eivibus  eivitatis  nostrae  Bistriciensis,  ete.  fidelibus  nobis  dileetis. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


XXXVII. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  6. 

Mihály  vajda  a  szehenieJcnek  engedi  a  Verestorony  bírását  és  őrzését. 

Michael,  Valachiae  et  Transalpinae  vaivoda  sat. 

Adjuk  emlékezetre  mindeneknek,  az  kiknek  illik,  ez  mi  leve- 
lünk által,  hogy  az  miképpen  ennekelőtte  az  szebeniek  az  Veres- 
tornyot bírták  és  őrizték,  útjával  egyetemben :  azonképpen  mostan  is 
nekik  megengedtük,  hogy  azon  Verestornyot  az  előbbi  mód  és 
szokások  szerént  bírhassák,  őrizhessék  és  mindenek  ellen  oltal- 
mazhassák  és  az   környúl   való   kártevőket,   dúlókat,    kóborlókat    és 

Szádeczky  Erdély  és  Mihály  vajda.  20 


—     306     - 

losztókat   megbüntethessék,    miképpen   hogy  mi  adtuk   és  engedttik 
ez  jelen  való  levelünk  által. 

Dátum  Albae  Juliae  sexta  Nov.  a.  d.  millesimo  quingentesimo 
nonagesimo  nono. 

Michael  vaivoda  mp.  (P.  h.) 

Keresztbe  írva,   papírlapon,   a  két  lap  közó   nyomott  nagy  vajda-pecséttel, 
sajátkezű  aláírással. 

(Eredetije  a  Nagy-Szeben  városi  ós  szász  egyetemi  Itban.  nro.  1466.) 


XXXVIII. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  9. 

Mihály   vajda  Besztercéé  városától  4  kovácsot  és  á  kerekest  rendéi. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circuraspecti  stb.  Salutem  stb. 

Hagyjuk,  hogy  mindjárást  az  itt  való  kendervárbeli  szükségre 
küldjetek  onnat  közíiletek  négy  kovácsot,  és  négy  kerekest.  Secus 
non  facturi. 

Dátum  Albae  Juhae,  die  9  mensis  Novembris.  a.  d.  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p. 

Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  kis  gyűrű-pecséttel,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

XXXIX. 

.  Gyulafehérvár,  1599.  november  10. 

Mihály  vajda  meghivója  Besztereze  városához  a  Kolozsvárról  Fehérvárra  áttett 
november  24.  országgyűlésre. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  voivoda  stb. 

Prudentes  et   eircumspecti,  nobis  dilecti.  Salutem  et  favorem. 

Mivelhogy  bizonyos  okokból  az  gyűlést  Kolosvárról  ide  Fejér- 
várra halasztottuk:  hagyjuk  annak  okáért,  hogy  az  előbbi  levelönkben 
megírt  napra,  ad  vigesimum  diem  mensis  Novembris,  idé  Fejérvárra 
tartozzék  jőni  kegyelmetek.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  die  decima  mensis  Novembris,  anno 
domini  millesimo  quingentesino  nonagesimo  nono. 

Michael  vaivoda.  m.  p. 

Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  gyűrűpecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


—     307     — 

XL. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  II. 

Mihály  vajda  BástánaJc,  hogy  Erdély   határáról  vonuljon  vissza,  segítségére 
most  nincs  szüksége,  ha  akkor  nem  jött,  a  mikor  kérte. 

Michael,  Yalachiae  Transalpinae  vajvoda,  S.  C.  R.  Mif  consi- 
liarius,  per  Transylvaniam  locumtenens,  et  eiusdem  M*_^  exercitus  cis 
Transylvaniam,  ejusque  ditionuni  partiumqiie  ei  subjectarum  generális 
capitaneus  etc. 

Sp.  et  magD.  dne  stb.  Salutem  stb. 

lütelligimus,  qnod  D.  Yí^  M.  cum  copiis  Suae  Ml?  egressa  sit, 
atque  nuiic  hanc  Suae  WM  ditionem  vastet,  arces,  castella  occu- 
pando.  Cum  itaque  Divina  Sua  W^  hanc  provinciám  Suae  M^il 
dederit  et  nos  quoque  in  hoc  loco  constitimus,  non  convenit,  ut  hac 
regio  desoletur,  quinpotius,  in  quantum  fieri  potest,  deífendatur, 
scientes,  quam  instructionem  et  Sua  M^  habeamus,  prouti  et  Magn. 
Ví5  eam  intelh'git.  AuxiHum  Magn.  Ví^  nunc  non  requiritur,  si 
qujdem  antea  non  venit,  dum  requirebatur.  Quapropter  Magn.  Vigg; 
amice  petimus,  ut  copias  istas  remittat,  ne  hanc  Suae  Mi?  ditionem 
adhuc  magis  opprimant,  quinpotius  Magn.  V^,  in  quibus  convenit, 
hanc  Suae  Mi?  provinciám  deífendat,  quo  et  Sua  M^  grato  animo 
recipére  ac  nos  quoque  omni  benevolentiae  studio  reponere  possimus. 
-Quam  stb. 

Dátum  Albae  JuHae  11.  Novembris  a.  1599. 

Magn.  D5i?  Ví?| 

benevolus  amicus 
Michael  vajvoda. 

(Másolat  a  bécsi  titkos  Itban.  Varia  Tureica.) 


XLI. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  12. 

Mihály  vajda  Besztercze  városától  és  székétől  élelmi  szert  rendel  Fehérvárra. 

Michael,  Transalpinae  Valachiaf>  vaivoda  stb. 

Prudens,  circumspecte,  nobis  dilecte  stb. 

Miérthogy  az  itt  való  vidék,  az  hadakozó  nép  miatt  élés  dolgá- 
ban megfogyatkozott,  hagyjuk,  hogy  onnét  az  székből,  küldjetek  ez  jövő 
gyölós  napjára,  kétszáz  tyket,  [=^tyúkot]  száz  ludat,  ezer  tikmonyát 
f=tojást]  ötven  ejtel  vajat.  Nec  secus  facturi 

Dátum  Albae  juliae  12  Novembris,  anno  1599. 

Michael  Vaivoda.  m.  p.        (P.  h.) 

Kívúl :  Priidentibus  ae  eircumspeetis  magistro  eiviiim,  regio  ae  sedis, 
iudieibusqiie  civitatis  et  sedis  Bistrieiensis,  nobis  dileetis. 

{Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

20* 


-     308    — 

XLII. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  14. 

Mihály  vajda  a  heszterczei  bírónak  megköi^zöni  a  hozzá  küldött  leveleket. 

Micliael,  Vahiclnae  Transalpiniae  vaivoda  stb. 

Prudens  et  circuinspecte  stb. 

Az  minemű  leveleket  kegyelmed  mi  hozzánk  küldött,  igen  jó- 
néven  vöttük.  Azért  kegyelmed  ennek  ntán  is,  ha  mi  afféle  levél 
kerül  kezéhez,  mi  hozzánk  küldje.  Secus  non  facturus. 

Dátum  Albae  Juliae  die  14.   .\ovembris  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p.        (F.  h.) 

Kiviil:  Prudenti  et  circumspeeto  Joaiini  Budaky  judiei  eivitatis  nostrae 
Besztereze,  ete.  nobis  dileeto. 

(Eredeti,  a  nagy  oláh  vajdai  pecséttel,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

XLIII. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  14. 

Mihály  vajda  a  heszterczei  bírónak  meghagyja,  hogy  a  harcsban  elesett  nemesek 
kincseit  küldöttei  kezébe  adja. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae    vaivoda  stb. 

Prudens  ae  circumspecte  stb. 

Bocsáttuk  várostokban,  udvari  szolgánkat  Posztelnik  Dámiát  és 
Tódor  Szpatárt,  hogy  az  nemeseknek,  kik  az  hadban  elvesztenek, 
és  az  országból  kiszöktenek,  marhájokat,  pinzöket  felkeressék,  és 
raü  számunkra  ide  Fejérvárra  hozzák.  Hagyjuk  és  parancsoljuk  azért 
tü  néktek,  hogy  valahol  várostokban  azféle  nemeseknek  ezüst-mar- 
háját, vagy  pinzét  találhatjátok,  felkeressétek,  és  ez  mü  emberink 
kezeiben  adjátok.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  14.  Novembris,  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p.        (P.  h.) 

Kívül:  Prudenti,  ae  cireumspeeto  Jolianni  Budaky,  judiei  primario  eivitatis 
nostrae  Besztereze,  íideli  nobis  dileeto. 

{Eredeti,  oláh  vajdai  peesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

XLIV. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  14. 

Mihály  vajda  Besztereze  széktől  és  várostól  fát-hordó  szekerek  küldését  rendeli. 

Michael,  Transalpinae  Valaehiae  vaivoda    stb. 
Prudentes,  circuraspecti,  nobis  dilecti  stb. 
Noha   ezelőtt  szokások   ez   nem    volt,    és   ha  az  szükség  nem 
kénszerítene,    mi    sem    bántanánk   evvel,    de    minthogy    tűzre    való 


o09 


fa  uélkűl  igen  megfogyatkoztunk,  intjük  kegyelmeteket,  küldjen 
fahordani  való  hat  szekeret,  oly  készőlettel,  és  költséggel,  hogy  egy 
holnapig  az  fahordáson  itt  lehessenek ;  az  egy  holnap  eltelvén,  küld- 
jetek más  hat  szekeret,  kikkel  ezeket  innét  felválthassátok.  Ezt  penig 
tizednapra  szolgáltassátok  ide  Fejérvárra,  udvarbíránk  kezéhez. 
Fogyatkozás  az  dologban  nem  lévén.  Secus  non  faeturi. 
Dátum  Albae  Juliae  14.  Novembris,  anno  dni  1599. 

Michael  vaivoda.  ra.  p.        (P.  h.) 

Kívül:  Priidentibiis  ae  eireiimspeetis  magistro  eiviiim,  regio  et  sedis,  jiidi- 
eibusqiie  eivitatis  et  sedis  Bistrieiensis  ete.,  nobis  dileetis. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

XLV. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  16. 

Mihály  vajda  Besztercéé  városától  500  Tcöhöl  zabot  rendel. 

Michael,  Yalachiae  .Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  cireumspeeti,    nobis   dilecti.  Salutem  et  favorem. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk  ti  néktek,  hogy  ez  mi  levelünk  látván, 
küldjetek  mindjárást  ötszáz  köböl  zabot  ide  Fejérvárra,  a  mi  lovaink 
számára.  Secus  non  factuii. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  16.  Novembris,  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p.        (P.  h.) 
Latin  Tiülczim:  Besztereze  város  tanácsának. 
{Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

XLVI. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  17. 

Mihály  vajda   Besztereze   tanácsának,    hogy   Bornemisza   Gáspár   családjára 

gondot  viseljenek. 

Michael,  Valachia  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  cireumspeeti,  fideles  stb. 

Miérthogy  Bornemisza  Gáspárnak  mi  szállás-osztónknak  itt  az 
mi  szolgálatunkban  kell  foglalatosnak  lenni :  hagyjuk,  hogy  feleségét, 
gyermekit,  és  raindennemö  marháit  háborgattatásnak  ne  engedjétek, 
sőt  valamiben  kívántatik,  ebben  oltalommal  és  segil seggel  legyetek 
nekik.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die    17    Novembris,    anno    domini  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p.  (P-  ti-) 

Jo.    Jacobinus. 

Latin  Tíülczím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


—    310    — 

XLVII. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  17. 

Mihály  vajda  Beszterczétöl  1000  gyalogra  való  posztót  rendéi. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Miórthogy  veres  és  kék  posztóra  szükségünk  vagyon:  hagyjuk, 
hogy  ez  mi  levelünk  látván,  mindjárást  ott  közöttetek  ezer  gyalogra 
való  posztónak  szerét  tegyétek  és  küldjétek  ide  Fejérvárra.  Secus 
non  facturi. 

Dátum  Albae   Juliae,  die  17    Novembris,    anno    domini  1599, 

Michael  vaivoda.  m.  p.       (P.  h.) 
Latin  külczím:  Besztereze  város  tanáesának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

XLVIII. 
Sz.-Somlyó,  1599.  november  18. 

Básta  Mátyás  főherczegnek  jelentést  tesz  Mihály  vajda  gyanús  magatartása^ 
neki  küldött  visszavonulási  rendelete  felől,   ezzel  szemben  Somlyóig  való  előre- 
nyomulásáról s  utasítást  kér,  hogy  mit  tegyen. 

Durchleuchtigister  Erczherczog.  Genedigister  fürst  u.  Herr. 

Gestern  zu  nacht  habé  E.  F.  D.  ich  des  Bochkay  u.  sonder- 
lich  in  sachen  den  Wallachen  betreffendt  gethane  relation  ange- 
deütt  u.  überscickht,  daneben  gehorsamist  ausgefürt,  wie  hoch 
vonnotten  sey  volckh  u.  gélt  heréin  zuschiekhen,  dadurch  allém 
unfall,  so  sich  zutragen  möchte,  zubegegnen  u.  rath  zuschaífen. 
Wehches  wegen  dann  ich  hiemit  noch  ii.  abermallem  undtertheni- 
gister  embsikhait  anhaUen  thue,  sintemall  allé  stundt  di  suspetti 
und  verdíichtikhaiten  waxen  u.  zunemben,  inmassen  dann  E.  F, 
D.  sonderlieh  aus  dem  vast  imperiosischen  schreiben,  so  mir  obbe- 
rürter  vajvoda  yeczo  gethan,  mit  mehrern  gn.  zuermessen,  —  darin- 
nen  dann  undter  andern  dis  fürgeben  zubetinden,  als  ob  ich  ime 
zur  zeit,  da  er  meinen  snceurs  begert  habé,  nicht  erschienen  oder 
beygesprungen  were,  weliches  aber  gancz  falsch,  dann  weder  vor 
seinem  ersten  anczüg,  noch  darnach  hab  ich  von  ime  ainiche& 
wenigstes  schreiben  nit  gesehen,  weniger  dann  ainigen  menschen, 
der  in  seinem  namen  mich  umb  yehtwas  ersueht  oder  angesprochen 
hette,  —  alsó  das  dannenhero  schHesslich  anders  nichts  zuver- 
mutten,  als  dass  ime  mein  gegenwurt  oder  hiesein  missfellig  u. 
fastidi  gebére.  Wiewoll  ich  dann  selbs  erkenne.  wie  hoch  irer  k. 
May.  damit  gedient  oder  angelegen,  damit  ich  mit  ime  nicht  ab- 
stosse,  yedoch  beíinde  ich  mich  hierdurch  in  einem  eusseristen 
labyrintho.  Dann  ausser  alles  zweifels  wirt  er  starkh  drauf  behorrea 


-    311    — 

u.  wollen,  ich  sollte  mich  vor  dieser  granicz  hinweeg'  machen,  ich 
aber,  als  deme  iiicht  unbewusst,  was  solliches  irer  May.  für  mangl 
u.  undienst  mitbringen  wurde,  vermaine  derowegen  u.  bin  ganczlich 
des  willens,  dasselbe  iiicht  zuthun,  ausser  u.  ohne  irer  k.  May. 
oder  Eurer  F.  D.  ausdrücklichen  geschaffts  u.  verordnung,  derén 
ich  dann  ehist  u.  was  mir  E.  1).  hierüber  gn.  bevelcheii  werden, 
gehors.  thue  erwarten ;  in  mittls  gedenekh  ich  inne  mit  wortten 
zuspeisen,  sovill  mir  müghchen  sein  wirt.  Und  nach  lant  raeines 
gesterigen  schreibens  hab  ich  besser  hinfurgeruckt  u.  zugenahet 
bis  hieher  zum  schloss  SomHo  den  ansgang  oder  schluss  des  durch 
inne  auf  den  20.  dits  gen  Olausenburg  bestimbten  landtags  zusehen. 
Und  soliches  beschicht  von  mir  zwar  darumb,  damit  sowoll  den- 
jenigen,  so  in  irer  May.  devotion,  ninett  ii.  stíirckh  zugeben,  als 
auch  inne  Wallachen  selbst  etwas  im  zaumb  zuerhalten,  wann  er 
sich  yrgendtwas  undterstehen  oder  machiniern  wolte,  wie  verarg- 
wönnet.  —  Hinebens  sat. 

Dátum  zu  Somlio  den  18    Nov.  a.  99. 

E.  Füsti.  Durchl.  etc. 

undterthenig  und  gehorsamister  diener 
G.  Basta  m.  p. 

Külczím:  Dem  durehl.  hoehgeb.  fürsten  u.  lierrn,  lierrn  Matliiassen  Erez- 
herezogen  zu  Oesterreíeh  sat.  sat. 

{Eredeti,  a  bécsi  es.  és  k.  titk.  Itban,  Hiiiig.) 

XLIX. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  24. 

Mihály  vajda  rendelete  mindenrendü  hadi  népének,  hogy  Maros-Vásárhely 
városába,  a  hová  az  erdélyi  főnemesség  menekült,  megszállani  ne  merészeljenek. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb.  üniversis  stb. 

Miérthogy  Székely  Mózes  uramnak,  mi  generahs  kapitányunk- 
nak, Kornis  Farkasnak  és  több  ez  országbeli  fű-fűembereknek  fele- 
ségek gyermekek  Zekel-Vásárhelyt  vadnak,  megengedtük  nekik,  hogy 
senki  oda,  se  kozák,  se  rácz,  se  magyar,  se  oláh,  se  akármi  rend- 
beli hadunk  és  seregünk  ne  menjen  és  az  városba  be  ne  szálljon. 
Azokáért  ti  néktek  is  fejenként  hagyjuk  és  parancsoljuk  minden 
rendeknek,  mind  magyaroknak,  kozáknak,  oláhnak,  moldvaiaknak 
és  havaselföldieknek,  ráczoknak  is,  mindaz  kik  mi  hadunkba  valók 
s  mind  penig  azonkívül  valóknak  is,  hogy  ti  es  ez  mi  levelünk 
tartása  szerént  oda  az  helyre  se  sereggel,  se  pedig  egyébaránt  be 
ne  merjen  szállni,  mert  ha  ki  ez  elíen  cselekszik,  ha  mi  azféle 
embereken  történik,  magának  tulajdonítsa.  -^  Secus  stb.  Prae- 
sentibus  stb. 

Dátum  Albae  Juliae  die  24  mensis  Nov.  1599. 
Michael  vaivoda  m.  p.  (P.  h.) 

Jo.  Jacobinus  secret.  m.  p. 
(Eredetije  a  m.-vásárhelyi  városi  levéltárban.  75.  sz.) 


—    312    — 

L. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  25. 

Mihály   vajda  Besztcrczéncl%   hogy   ahafái  Huszár  Péternél',  tiszttartája  által 
náluk  letett  pénzét  adják  ki. 

Michael.   Valaehiae  Trausalpinae  vaivoda  stb. 

Prndeiites  et  circumspeeti,  fideles  stb. 

Huszár  Péter  abafái,  talált  meg  minket,  hogy  egy  Péter  deák 
nevű  tiszttartaja  volt,  ki  minden  jószágának  gondját  viselvén,  az 
jószágnak  jövedelmét  felszedvén,  azt  ti  közöttetek  reponálta  volna,  kit 
mostan  ugyan  az  ő  maga  jobbágyi  az  királyfalviak  megöltek  volna: 
könyörgött  azon  nékiink,  hogy  az  mi  pénzét  és  marháját  ott  repo- 
nálta volna,  azokat  kiadatnék  neki.  Hagyjuk  azért  és  parancsoljuk 
ti  néktek,  hogy  az  dolognak  hűt  szerint  is  végére  menvén,  és  pénzét, 
marháját,  kit  közöttetek  reponált,  felkerestetvén,  minden  fogyatkozás 
nélkül  kiadassátok  neki.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,   die    25.    Novembris  anno  1599. 
Michael  vaivoda.  m.  p.         (P.  h.) 

Latin  külczím:  Besztereze  városa  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

LI. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  25. 

Mihály  vajda  Beszterczéröl  a  Farkas  Miklós  és  Siger  János  árváinak  ottani 

értékeit  kiadatja. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspeeti,  nobis  dilecti  stb. 

Farkas  Miklósnak,  és  Siger  János  árváinak  az  minemű  mar- 
hájok  ott  Beszterczén  volt,  megengedtük  nekik,  hogy  azt  szabadon 
bírhassák  és  élhessenek  vele,  s  a  hova  akarják,  szabadon  elvihessék. 
Hagyjuk  azért  nektek  és  parancsoljuk,  hogy  minden  marháját,  ahova 
akarják,  engedjétek  szabadon  és  békével  elvinni,  sőt  a  miben  kéván- 
tatik,  mindenek  ellen  ebben  oltalommal  legyetek  nekik.  Secus  non 
faeturi. 

Dátum    Albae    .Juliae    die  25  Novembris,  anno  domini    1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p.         (p.  h.) 
Latin  külczím:  Besztereze  város  tanáes-ának, 
iíEredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


—     313    - 

LIÍ. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  27. 

Mihály  vajda  rendelete  Maros-Vásárhely  városánál:,  hogy  az  ottani  nemesek 
nemességőh'öl  szóló  leveleiket  mutassák  he. 

Michael  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Nobiles,  agiles,  iiobis  dilecti.  Salutem  et  favorem. 

Miértbogy  országuukbaii  levő  híveinknek  minden  rendeknek 
akarjuk  megtudni  és  érteni  mi(nemő  ál]a)pottal  kiki  nemességét 
bírja  és  tartja  és  minemű  (Jevele  vagy)on  róla:  akaránk  nektek  is 
felőle  írni,  hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  mindnyájan  valakik  ott 
való  városunkban  nemeseknek  tartjátok  magatokat,  arról  való  leve- 
leteket és  igazságlokat  minekünk  is  specie  mindjárást  produkáljátok. 
Erről  több  parancsolatunkat  nem  várván.  Secus  sat. 

Dátum  Albae  Juliae  die  27  mensis  Nov.  1599. 

Michael  vaivoda  ra.   p. 

Külczim :  Universis  nobiiibus  ae  agilibus  oppidi  nro  Zékely  Vásárhely  eto. 
nobis  clileetis, 

{Eredetije,  a  m. -vásárhelyi  városi  levéltárban,  no.  74.) 


LIII. 

Gyulafehérvár,  1599.  november  28. 

Mihály  vajda  kiváltságlevele  az  udvarhelyszéki  székelyek  számára,  melyben  régi 
szabadalmaikat  visszaállítja. 

Privilegiales    Michaelis    vajvodae.    tenoré    quarum    ímiversi 
Siculis  sedis  üdvarhcUy  pristinam  libertatém,  et  jura  restituit. 

Nos  Michael,  Valachiae  Transalpinae  vajvoda,  Sacrae  Oaesareae 
Regiaeque  Mattis  consiliarius,  per  Transilvaniam  locumtenens,  ac 
ejusdem  cis  Transilvaniam  et  partium  eidem  subjectarum  fines 
exercitus  generális  capitaneus  etc.  Memóriáé  commendamus  tenoré 
praesentium  signiíicantes,  quibus  expedit  universis,  quod  cum  in 
omnibus  imperiis  rebusque  publicis  duae  potissimum  res  sint,  quae 
regibus  et  principibus  ad  stabiliendam  potestatem  maximum  imo 
praecipuum  adjumentum.  aíferre  solent,  quarum  altéra  pacis,  altéra 
belli  tempóra  spectat,  nimirum.  ut  in  pace  legibus,  bello  autem 
armis  imperia  sna  et  subditos  tueantur  et  defendant,  quibus  solis 
rebus  prisci  illi  reges  et  clarissimi  utriusque  temporis  viri  et  suramae 
de  se  justitiae  opinionem  legum  administratione  et  perennem  nomini 
sno  glóriám  splendidissimarum  victoriarum  laude  compararunt :  Nos 
quoque.  qui  a  compluribus  jara  annis  pro  salute  reipublicae  christianae 
contra  immanissimos  barbaros  hostes  non  sane  infeliciter  arma  tra- 
ctavimus,  id  aemper  propositum  habuimus,  ut  et  in  subditos  justa 
legum  administratione  aequitate   uteremur,  et  simul  armorum    prae- 


—    314    - 

sidio  í'iilti^)  vires  hostimn  non  solimi  propulsare,  oeruin  etiam  Cliris- 
tianos  longa  jam  barbarorum  servitute  pressos  in  libertatém  vindi- 
eare  possenius. 

Quam  ad  rem  plurimum  conferre  nobis  visuin  est,  si  quain 
bellicosissimas  gentes  in  usum  belli  adscisceremus.  Inter  quas  Sicu- 
lórum  natio,  quae  snb  ditione  Transilvaniea  magnuni  terrarurn 
tractnm  incolit.  tam  priscis,  quani  etiam  novissimis  temporibus  non 
iiUimam  hcllicae  virtutis  laudcm  meruit.^)  Proinde  cum  de  reddenda 
Sicidorum  genti  antiqua  libertate,  quam  superioribus  annis  oh 
nonnullos  rebelUomim  motus  amisisse,  oh  idque  ad  servüem  statum 
redacti  esse  dicuntur,  Sacrae  Cesareae  Regiaeque  Mattis  benignam 
voluntatem  intellexerimus,  ut  majori  cum  alacritate  reipublicae 
christianae  et  patriae  inserviant  et  ad  omnem  belli  molem  snstinen- 
dam  habiliores  reddantnr,  antifpmm  eis  libertatém  reddendam,  et 
restitíiendam  esse  duximus.  Quare  Sacrae  Cesareae  Regiaeque 
Mattis  authoritate  publice  nobis  commissa,  et  nostra  quoque  quam 
superioribus  diebus  Transilvauia  armis  in  potestatem  redacta  belli 
jure  consecuti  sumus,  universos  et  siogulos  Siculos  et  incolas  sedis 
siculicalis  üdwarhclj/,'^)  ipsorumqiie  haeredes,  et  posteros,  succes- 
soresque  universos  de  statu  et  conditione  servili.  nobiliumque  potestate 
eximendos.  libertandos,  et  manumittendos,  idque  ipsis  annuendum 
et  concedendum  duximus.  ne  cujusquam  alterius,  praeterquam  re- 
gnum  Hungáriáé  et  principum  Transilvanae  potestati  et  dominio 
subsint,  omnibusque  iis  privilegiis,  libertatibus,  et  praerogativis, 
quibus  majores  et  progenitores  eorum,  stante  antiqua  libertate, 
temporibus  quondam  Hungáriáé  regum,  specifice  autem  regnante 
olim  divo  Máthia  rege  Hungáriáé  etc.  felicis  memóriáé,  ab  antiquo 
usi  sünt,  ipsi  item  et  posteri  eorum  uni versi  uti,  frui  et  gaudere 
valeant  atque  qossint,  his  tamen  conditionibus  interjectis  : 

Primo  nimirum.  ut  ipsi,  haeredesque  et  successores  eorum 
universi  equestris  quidem  ordinis  bonis  et  ad  bellum  idoneis  equis, 
gladiis.  thoracibus  vei  clipeis,  loricis,  hastis ;  pedites  autem  pixidibus 
seu  sclopetis,  securibus,  gladiis,  aliisque  armis  et  instrumentis  mili- 
taribus  suíficienter  instructi  ad  mandata  Sacrae  Oaesareae  Regiaeque 
Mattis  ac  nostra  quoque  et  suecessorum  (nostrorum^)  ad  defensionem 
regni  et  ad  propulsandas  hostium  vires  sine  mora  armati  aecurrere, 
et  omnibus  bellicis  expeditionibus  tam  generalibus  usque  ad  finem 
expeditionis  militare,  ac  cum  extremo  vitae  et  omnium  fortunarum 
discrimine  fidelem  patriae   operám  navare  debeant    et  sint  adstrieti. 

Secundo.  Antiquus  et  inveteratus  mos  apud  Siculos  fűit,  quem 
nunc  quopue  observari  volumus,  ut  scilicet  mutató  regni  ^rincipatu. 
novoque  princijye  elccto,  aut  matrimonium  contrahente,  apud  Siculos 
sextus  quisque  hos,  cui  ex  consuetudine  ad  rationem  principis  stigma 


^)  A    Szabó  Károly  által  kiadott  hasonló  oklevélben,  mely  az   összes  szé- 
kely székek  számára  szól.  (Tört.  Tár  1880.  789.)  e  szó  hiányzik. 
^)  Az  aláhúzások  gr.  Kemény  Józseftői  származnak. 
*|  Sz.  K.  kiadásában  „incolas  sedium  Sienlicalium"  áll  „Udvarhely"  nélkül. 
*)  Sz.  K,  közlése  szerint. 


—    315    - 

inuri  consvetiim  fűit  (id  vulgo  ideoraate  eöheörseivtés  voeatur)  pro 
communi  et  publica  taxa  in  posterum  quoque  exigatur. 

Tertio.  Eadem  consvetuto  obserabitur,  si  principi  pro  tempore 
constituto  primum  filius  et  soboles  mascula  procreahihir.  Idem 
ohservahitur,  si  principi  post  filiam  primo,  aut  secundo,  aut  quan- 
documque  genitam,  filius  in  serié  sexus  prinius  nascetur. 

Quarto.  Cum  autem  feminei  secus  conditio  inferior  habeatur, 
si  filiam  genuerit,  pro  praemissa  houm  taxa  singuli  Siculi  singulos 
florenos  solvent. 

Sexto.  Si  quando  tempus  hdptisandorum  liherorum  prindpis 
ingruat,  eadem  omnino  taxa  singulorum  florenonorum  singulis 
Siculis  quernadmodura  in  reliquis  imponetur. 

Septimo.  In  capetiarum  quoqiie  exactionibus  sicut  antiquis 
temporibus,  ita  in  posterum  quoque  receptus,  et  inveteratus  usus 
observabitur.^) 

Quibus  ita  constitutis,  qui  Dei  benignitate  Transylvaniae  guber- 
naculum^)  adepti  sumus,  praeseriptam  libertatém  cum  antiquis  suis^) 
privilegiis,  immunitatibus  et  praerogativis  priscis  temporibus  in  usu 
habitis,  domibus  praeterea  et  quibuslibet  haereditatibus  Siculica- 
libus,  justo  nimirum  titulo  et  legitimo  jure  possessis,  quod  felix, 
faustumque  sit  reipublieae  christianae,  annotatis  Siculis  et  ineolis 
dictae  sedis  Siculicalis  Udvarhely/)  ipsorumque  posteris  et  succes- 
soribus  Sacrae  Cesareae  Regiaeque  Majestatis  et  nostra  quoque 
authoritate  sub  prieinsertis  conditionibus  reddidimus,  et  restituimus, 
reddimusque  et  restituimus  per  praesentium  tenorem. 

In  cujus  rei  memóriám  firmitatemque  perpetuam  praesentes 
litteras  nostras  pendentis  et^)  authentici  sigilli  nostri  munimine 
roboratas,  eisdem  universis  ineolis  sedis  Siculalis  Udvarhelye)  ipso- 
rumque posteris  et  suecessoribus  universis  clementer  dandas  duximus 
et  concedendas. 

Dátum   Albae  Juliae    die  28.  mensis  Novembris.    a.  d.    1599. 

Michael  vaivoda 

mpa.  Joannes  Jacohinus 

seeretarias  mp. 

(Eredetije,  pergamenen,  függő  pecséttel,  Sz. -Udvarhelyen  a  székely  nemzeti  ládá- 
ban. —  Gr.  Kemény  József  sajátkezű  másolata  Udvarhelyszék  protoeollumából  az  ő 
kézirati  Diplomatorium  Transilvanieum-a  VI.   köt.  249 — 254.  11.  az  Erd.  Muzenm- 

Egylet  könyvtárában. ) 


M  Oonservabitur.  Sz.  K. 

^)  Griibernationem.  Sz.  K. 

')  Sz.  K.-nál  hiányzik. 

*)  Sz.  K.-nál:  „sediiim  Sieiiliealiiim"  „Udvarhely"  nélkül. 

*)  Hiányzik  Sz.  K.-nál. 

**)  „Sedium  Sieuliealium",  Udvarhely  nélkül. 


316 


LIV. 
Gyulafehérvár,  I59Ö.  november  29. 

Milinlii  vajda  Iksztcrctrröl  S  szekér  fát  rendel  taraczkok  csinálására. 

Micliael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  fideles  stb. 

Hag-yjiik  tinektek  és  parancsoljuk,  hogy  mindjárást  nyolcz 
szekér  fát  küldjetek  ide  Fejérvárra  íégyverházunkba,  az  taraczkok 
épitésére  valót.  Seeus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  29.  Novembris,    anno    domini  1599. 

Michael  vaivoda  m.  p. 
Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredetig  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LV. 
Gyulafehérvár,  1599.  november  29. 

Mihály  vajda  Besztercéével  a  hűségesküt  letéteti. 

Michael.  Valachiae  Transalpinae  vajvoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  nobis  delecti  stb. 

Bocsátottuk  közitekbe  az  mi  hü  szolgánkat  Bodony  Istvánt  mi 
tanácsunkat  és  vele  együtt  az  mi  fő-ármásunkat,  hogy  ott  is  az  város-' 
béliek  az  római  császárnak  ő  felségének  és  nekünk  is  az  juramentomot 
deponálnák.  Annak  okáért  mindenben  ahhoz  tartsátok  magatok,  és 
azt  cselekedjétek,  az  mit  mi  szónkkal  előttetekben  ad.  Secus  non 
facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  die  29.  Novembris  1599. 

Michael  vajvoda  m.  p. 

Latin  külczím,  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,   a  vajdai  pecséttel,  a  beszterezei  várni.  Itr.) 


LVI. 
Vécs,  1599.  deczember  4. 

Ármás  Száva  rendelete  a  Vécshez  taHoző  falvaknak,  hogy  a  dézmát  ezután  neki 
mint  új  tulajdonosnak  fizetik. 

Köszönetemnek  utána  ezt  akarom  tinektek  értéstekre  adnom, 
raiérthogy  Mihály  vajda  ő  nga  Vécs  várát  minden  hozzátartozó 
jószágával  énnekem  adta,  azért  az  mely  dézmák  Báthori  Sigmond 
számára    ide    Vécshez   voltak   rendelvé,    azokban    az  mi  ott  nálatok 


-     317     - 

vagyon,  se  bort,  se  búzát,  se  zabot,  se  seramit  egyebet  senkinek  ki 
ne  adjatok  hírem  nélkül,    hanem    mindenekre  gondot  jól  viseljetek, 
és  tékozlás  semmiben    ne  legyen,    mert  bizonynyal  higyjétek,    hogy 
ha  különben  cselekesztek,  kárt  vallotok.  Legyetek  egészségben. 
Dátum  ex  arcé  Vécs  4.  Decembris   1599. 

Armas  Zawa  m.  p.^) 

Kívül:  Ez  levél  adassék  az  szentiváni, fejéregyliázi,  depsei,  szent- 
györgyi, lekenczei,  kis-demeteri,  nagy-demeteri,  törpényi,  vindai,  malomárka 
solnai,  bendoríi,  budáki  és  királynémetii  gerébeknek  és  polgároknak  kezekben. 

(Eredeti,  gyűrűpeesétes,  sajátkezű,  elrongyolt  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levél- 
tárban.) 


LVII. 
Gyulafehérvár,  1599.  deczember  6. 

Mihály  vajda  Besztercze  városától  Ilonját  és  rácz-tafotát  rendel  küldeni. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circuraspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Hagyjuk,  és  parancsoljuk,  hogy  mindjárást  ezer  kopját,  ötszázi 
kopjavasat,  és  száz  sing  rácz-tafotát,  veresset,  ha  penig  rácz-tafotát 
nem  találni,    az  mineműt   találtok,    olyat  hozzatok  mindjárást  kése- 
delem nélkül.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  6  mensis  10-bris,  anno   domini  1599. 

lo.  Mihaiu  Yoivoda  m.  p. 
(cyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczím:  Besztercze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LVIII. 
K.  n.  (Pilsen,  1599.  deczember  e."") 

Mudolf  erdélyi  követei  számára  adott  utasításának  pótczikkelye. 

Mivelhogy  (az  mint  elől  is  megjelentettük)  az  Mihál  vajda, 
hozzánk  való  szíve  szerint  igaz  hív  igyekezetit  megbizonyította, 
melyről  mi  is  semmiképen  nem  kételkedünk,  szükségesnek  Ítéltük 
az  mostani   állapotban  és   megismert    statusban,    azonképen  gondol- 


^)  Ármás  volt  a  neve  a  XV,  századtól  kezdve  Havasalföldén  a  bör- 
tönök főfelügyelőjének,  ki  mint  ilyen  végrehajtója  volt  minden  fejedelmi  bünte- 
tésnek s  a  fejedelmi  törvényszék  végzéseinek,  de  mint  egyúttal  katona,  fővezére 
volt  a  tüzérségnek. 

^)  A  király  utasítása  biztosainak  Pilsenben  1599.  decz.  6.  kelt,  közölve^ 
Erd.  Ogy  Emi.  IV.  k.  445  1. 


-    318    — 

ván  az  gyakorta  való  mutatiokat,  arra  atyai  szeretetbűi  gondot 
viselni,  az  országnak  megmaradására  és  előmenetelére,  sőt  inkább 
miképpen  és  mi  móddal  az  országnak  gondviselését  kellessék  ezután 
indítani,  az  vajdával  tractáljanak  az  mi  követünk,  azonképpen  mint 
kellessék  az  várakat  praesidinmmal  providealni  és  mi  móddal  az 
országot  ez  ideig  gyakorta  való  ártalmas  praktikátúl  kellessék  oltal- 
mazni: ezeket  mindeniket  hűségesen  nekünk  az  vajda  communicálja 
és  ezekről  az  ő  tanácsát  minekünk  megjelentse. 
Kudolphus 

Dauid  Vngnad  Miehael  Zekell 

manu  propria  m.  p. 

Ebben  az  megírt  articulusban,  kit  az  római  császár  ő  ige 
commissarius  uraimnak  az  ő  instructiojokban  inseralt,  miképpen 
kellessék  az  országnak  gondviselését  és  administratióját  indítani, 
abban  azt  is  érteni  kell,  miképpen  ez  országnak  jövedelmét  és  pro- 
ventusát  szaporíthatnák  és  augeálhatnák,  és  ha  valami  profánt  vagy 
élésnek  módot  nem  indíthatnak,  hogy  avval  az  vitézlő  népnek  fizet- 
nének, hogy  nem  mindenkor  kész  pénz  kellene,  úgy  hogy  ő  fgének 
hasznára,  az  vitézeknek  neheztelés  nélkül  volna  és  az  mi  jó  gond- 
viselés által  hasznos  volna. 

(A  bécsi  es.  és  k.  hadi  It.  registratúrájában :  1600.  januári  csomag  64.  sz.) 


LIX. 
Gyulafehérvár,  1599.  deczember  12. 

Mihály  vajda  Besztercze  városának  Borhely  Mártont  védelmébe  rendeli. 

Miehael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  circumspecti  stb. 

Borbély  Márton  mi  szolgánk  adta  értésünkre,  hogy  magát 
halállal  fenyegetnétek,  feleségét,  gyermekit,  szolgáit,  és  lovait  meg- 
tartóztatj^átok  volna,  úgyannyira,  hogy  még  az  kapun  sem  bocsát- 
tatok volna  ki,  ki  miatt  ö  neki  igen  nagy  kára  és  fogyatkozása 
esett  volna.  Hagyjuk  azért  tinektek,  ez  mi  levelünk  látván,  senki 
közőlletek  Borbély  Mártont,  se  feleségét,  se  gyermekét,  se  szolgáit, 
se  semminemű  marháit  meg  ne  háborgassátok,  se  személyekben  ne 
bántsátok,  mert  ha  valamelyiket  közülietek  való  ember  meghábor- 
gatja, általán  fogva  elhigyjétek,  hogy  [oldáljegyzéssel'.  ha  vétke 
nincsen  reá]  büntetetlen  nem  lesztek,  hanem  inkább  minden  segít- 
ségvei legyetek  nekik.  Secus  nulla  ratione  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  die  12  mensis  Deeembris,  anno  d.  1599. 

Miehael  vaivoda  ni.  p. 
Latin  külczím:  Besztercze "  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  Itárban.) 


—    819    — 

LX. 
1599.  deczember  13. 

Mihály  vajda  a  kolozsvári  hírónak  a  Bojér  Jánost  illető  javakat  átadatja. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Egregie,  prudens  et  circumspecte,  nobis  dileete.  Salutem  et 
í'avorem. 

Boiér  János  az  minemű  marháját  az  megholt  Po,^aíi  Miklós- 
nak, az  ő  atyjafiának  és  Márton  deáknak  ez  elmúlt  időkben  tör- 
vén ig  megtartóztatta  volt,  ki  Feiériváry  Jósánál  vagyon,  azt  mü 
mostan  teljességesen  neki  conferáltuk.  Hagyjuk  azért  és  parancsoljuk, 
hogy  a  mikor  megtalál  felőle,  f^z  mi  levelünk  látván,  Feiérwáry 
Jósával  az  megnevezett  marhát  Boiér  Jánosnak  mindjárást  bocsát- 
tasd kezében.  Nec  secus  facturus. 

Dátum  Albae  Juliae  die  13.  Dec.  a.  d.  1599. 

Michael  vaivoda  m.  p. 

Külczím:  Egregio,  prudenti  et  eireumspeeto  Stephano  Pidacher,  judiei 
primario  elv.  nostrae  Koloswariensis  ete.  nobis  dileeto. 

(Eredetije,  a  nagy  oláh  vajda-peesétfel   lezárva,  a  Kolozsvár  városi  levéltárban. 

Fase.  m.  nr.  10.) 

LXI. 

Gyulafehérvár,  1599.  deczember  15. 

Mihály  vajda.  Besztercéétől  kopjak  küldését  rendeli. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  valamennyi  kapját  készen  az  kapja- 
csinálóknál  találtok,  mindjárást  Fejérvárra  küldjétek,  kapja-vasat  is 
azonképpen,  úgy  mint  mindenek  felett  .  .  .  ezerét,  ha  penig  készen 
annyi  nem  leszen.  szerét  tegyétek,  és  mindjárást  hozzánk  küldjétek, 
az  árát  mindennek  megadatjuk.  Secus  non  fact-uri. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  15.    Decembris,    anno    domini  1599. 

Michael  vaivoda  m.  p. 
Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

Lxn. 

Szász-Sebes,  1599.  deczember  16. 

Szászsebes  és  a  hozzátartozó  falvak  hitlevele  Mihály  vajda  számára  a  császár- 
ral kötött  új  confoederatiora  letett  esküről. 
Nos    Joannes    Lütz   regius,   et   Joannes   Sartor   sedis   judices, 
caeterique  jurati    cives   civitatis  Sabesiensis,   notum   facimus   tenoré 
praesentiura   significantes,   quibus    expedit  universis,   quod  cum   ex 


-     3-20    — 

edictü   ill'"'    Miehaelis,    Valaehiae   Transalpinensis   vaivodae,    Sacrae 
0.  Rqiie   M*'"'  eonsiliarii,  per  Transylvaniam   locumtenentis,  et  ejus- 
dem  cis  Transylvaniam    et  partiimi   ei    snbjectarura   fines    exercitus 
generális    eapitanei    in    generaübus    comitiis    Albae    Juliae,    a.    dni 
15119.  ad  diem    20.     mensis    Nov.    proxinie    praeteritum    celebratis, 
saneituin    sit.    ut    liiijus    regni    nova    coníbeder^tio    cuni    Sacra    0. 
Rque    MH    Rudolpho    Secundo    Rom.    imperatore     et     dicto     ill?^ 
Valaehiae    Transalpinae    vajvoda    et    regnieolarum    etiam    consensu 
approbaretur,  acceptaretur    et   jnramento   confirmaretur:    nos    itaque 
jnxta  mandátum  dicti  illp^  principis  in  hoc  a.  dni  1599.  die  16.  Dec. 
universos  concives  nostros  et  inhabitatores  quarumcunque  communi- 
tatiim  jurisdictioui  nrae  siibjectarum  potiores  convocatos  ad  accepta- 
tionem  et  observationem  dictae  eonfoederationis  jiiramento  singillatim 
astrinximus.    Quorum   quidem    conciviuni    nrorura   et   inhabitatorum 
nomina  et  cognomina  haec  snnt :  [JcövetkcsneJc  a  nevek] : 
Senatores  et  juratoivs  civitatis  (összesen  12  hév.) 
Reliquorum  seniorum  civitatis  nomina  (összesen  33.) 
Juratores  et   seniores   possessionis,   sive   communitatis   Kelnek 
(összesen  9  név.) 

Juratores  et    seniores    possessionis,    sive    communitatis    Péter- 
falva  (5  név.) 

Juratores  et  seniores  possessionis  Pyan  (7  név.) 
Juratores  et  seniores  possessionis  Lankerek  (6  név."^) 
In  ejus  rei  fidem,  evidentiusque  testimonium  praesentes  litteras 
nostras,  fide  nra  mediante  conscriptas,  sigillo  civitatis  nostrae  robo- 
rantes  duximus  et  confirmavimus. 

Dátum  Sabesi  die  16.  Decembris  a.  dni  1599. 

(p.  h.) 

(Eredetije  a  bécsi  es.  és  k.  hadügyminisztérium  levéltárában  1599.  fase.  12.  nro.  V!^.) 


LXIII. 
Gyulafehérvár,  1599.  deczember  18. 

Mihály  vajda  Bodony  Istvánt  a  beszterczei  dézmáhól  kárpótolja. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  fideles  stb. 

Miérthogy  Bodony  Istvánnak,  mi  tanácsunknak  három  annyi 
búzájánál  több  maradott  Ujváratt,  hogy  sem  mint  Sajón  találtak, 
azonképpen  zabja,  árpája,  egyéb  élése  is,  az  Besztercze  videki  dez- 
mából  deputáltunk  annyit  neki,  amennyit  ott  hagyott,  mind  zabot, 
búzát,  és  egyébféle  gabonát.  Hagyjuk  azért,  hogy  azt,  ez  mi  levelünk 
látván,   megadjátok    neki,    az    többit  penig  tartsátok   mi  számunkra, 

1)  A  nevek  a  levél  szakadozott  volta  miatt  nagyrészt  olvashatatlanok. 


—    321    — 

hogy  vagy  Vécsbe  vagy  Görgénybe  kévántatik,  az  mi  parancsolatunkra 
mindjárást  oda  vitethessétek.  Secus  non  facturi. 

Datiim  Albae  Juliae,  die  18  Decembris  1599.. 

Jo.  Mihaiu  vaivoda  m.  p. 

(eyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LXIV. 

Gyulafehérvár,  1599.  deczembet'  20. 

Mihály  vajda  adománylevele   Dohai   János   számára    a   dohokamegyei    Toho 

faluban  levő  telehröl. 

Nos  Michael,  Valachiae  Transalpinae  vajvoda  stb. 

Memóriáé  commendamus  tenoré  praesentium  significantes,  qui- 
bus  expedit  uuiversis.  quod  etsi  in  proximis  dominorum  regnieolarum 
generaiibus  comitiis  hoc  anno  praesenti  ad  20.  diem  Novembris  ex 
edicto  nostro  hic  Albae  Juliae  celebratis,  universae,  et  quaelibet 
donationes  serenissimi  Sigisraundi  Bathori  et  alias  principis  Transil- 
vaniae  et  rejectae,  annihilatae,  viribusque  cassae,  et  ineffieaces 
redditae  et  prouiinciatae  fuissent,  et  alioquin  etiam  jus  belli  et  uni- 
versis  bonis,  et  juribus  possessionariis  haberemus:  nos  tamen  cum 
ad  nonnnllorum  dominorum  consiliarorum  nostrorum  singularem 
interessionem  nobis  propterea  factam,  tum  verő  attentis,  et  consi- 
deratis  íidelitate  et  fidelibus  servitiis  egrii  Joannis  Dohai  de  eadem, 
quae  ipse  principibus  Transilvaniae  praedecessoribus  nostris,  et  huic 
regno  pro  locorum  et  temporum  diversitate  fideliter  exhibuit,  et 
impendit,  ac  in  futurum  quoque  nobis  exhibiturus  et  impensurus  est, 
totalem,  et  integram  portionem  possessionariam  in  possessione  Toho 
vocata  in  comitatu  Doboeensi  existente  habitam,  et  hactenus  ex 
collatione  dicti  Sigismundi  principis  per  eundem  justo  et  legitimo 
titulo  tentam  atque  possessam,  totum  item.  et  omne  jus  regium,  si 
quod  in  eadem  portioné  possessionaria  etiam  aliter  qualitercunque 
existeret,  et  haberetur,  aut  eadem,  et  idem  nostram  ex  quibuscumque 
causis,  viis,  módis  et  rationibiis  concernerent  collationem,  simul 
cum  cunctis  suis  utilitatibus.  et  pertinentiis  quibuslibet,  terris  scilicet 
arabili bus  stb.  {Juxta  stilum  solitum)  memorato  Joanní  Dohai, 
ipsiusque  haeredibus  et  posteritatibus  utriiisque  sexus  universis, 
novae  nostrae  donationis  titulo  clementer  dedimus,  donavimus,  et 
contulimus,  imo  damus,  donamus,  et  conferimus  jure  perpetuo,  et 
irrevocabiliter  possidendi  pariter  et  habendi  salvo  jure  alieno,  harum 
nostrorum  vigore  et  testimonio  literarum  mediante,  quae  tunc  in 
formám  privileofii  redigentur,  dum  in  specie  fuerint  reportatae. 

Dátum   Albae  Juliae,   die  20.  mensis  Decembris.  ao.  d.  1599. 

Michael  vajvoda  Joannes  Jacobinus 

secretarius. 

(Másolat  a  kolozsmonostori  levéltárból.  Gr.   Kemény   József   kézirati    „Ap}3endix 
diplomatorii  Transsylvaniei"  14.  kötete  245.  1.  Erd.  Muz.  Egylet,  könyvtára,  j 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  21 


-    32á    — 

LXV. 
Pilsen,  1599.  deczember  22. 

Kmlülf  Mihály  vajdának,  hogy  a  lengyeleket  békében  hagyja,  mert  a  lengyel 
király  által  is  viss.:atartafja  Jeremiás  moldvai  vajdát  és  másokat  az  ellenséges 

támadústól. 

Vajvodae   Valacliiae  de  Moldávia. 

Eudolphus. 

Ulustris  fidelis  dilecte.  Ex  apposito  literarura,  quas  ad  110& 
sgj.mus  Poloniae  rex  seribit  exemplo,  quid  de  Moldávia  cupiat,  intel- 
ligetis.  Quae  verő  iam  aiite  mens  nostra  fuerit,  ne  scilicet  quicquajn 
a  vobis  in  ea  ditione  rerum  novarum  tentaretur,  meniinisse  haud 
dubie  potestis.  Postquam  igitur  hoc  tempore  hoc  reruin  statu 
nequaquam  expedire  censemus.  ut  ea  occasione  Poloni  ad  infesta  in 
illas,  aut  in  alias  dit'ones  nostras  arraa  provocentur,  aut  bonae  vici- 
nitatis  stúdium  interruinpatur,  a  vobis  benigne  postularaus,  ut  in 
alias  potius  expeditiones,  ubi  pulchrae  sese  opportunitates  ostendant, 
quam  in  illani  animum  intendatis.  Ut  vicissim  rex  Jeremiara  in 
officio  eontineat,  et  ne  vei  ab  ipso.  vei  ab  aliis,  sive  ex  Polonia, 
sive  ex  Moldávia  quicquam,  quod  amieitiae  contrarium  sit,  sive  in 
nos,  sive  in  eos,  qui  nobis  elientelae  jure  conjuncti  sünt,  tentari, 
aut  moveri  sinat,  serio  monemus  ac  stipulamur. 

Alia  si  causa,  vei  occasio  praebebitur,  aliud  pro  re,  pro  neces- 
sitate  capi  consilium  poterit. 

In  hac  voluntatis  nrae  declaratione,  ut  hoc  tempore  conquie- 
scatis,  cleraenter  cupimus;  vobisque  et  auctoritatem  et  gratiam 
uostram  in  quascunque  oecassiones  oíferimus. 

Dátum  Pilsnae  die  22.  Decembris,  99. 

(Fogaim,  a  titk.  Itb.  Bécsben,  Hung.) 

LXVI. 

Gyulafehérvár,  1599.  deczember  24. 

Mihály  vajda  Beszterczétöl  a  dézmából  20  hordó  bort  rendel  Kővárba. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudens  ac  circumspecte,  nobis  dilecte  stb. 

Mivelhoíry  Kővár  szükségére,  az  itt  való  dézmákból  20  hordó 
bort  rendeltünk  légyen,  hagyjuk  és  parancsoljuk,  levelünk  látván, 
mindjárást  szekereiteken  azt  az  20  hordó  bort  Kővárban  küldjétek. 
Secus  non  facturi.  Vale. 

Dátum  Albae  Juliae.  24.  Novembris,  anno  domini  1599. 

Michael  vaivoda  m.  p. 
Latin  Külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 


-     323     - 

LXVIL 
Gyulafehérvár,  1599.  deczember  25. 

Mihály  vajda  Besstercze  városának  és  székének,  liogy  újabb  hat  szekeret  külcl- 


fahordásra  s  4000  kettős  gyertyát  az  udvar  szükségére. 

Michael,  Transalpinae  Valaehiae  vajvoda  stb. 

Prudentes,  eircumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Megírtuk  vala  tinektek  eniiekelötte  is,  hogy  minden  holna- 
ponként újabb-újabb  szekereket  küldenétek  ide  Fejórvárra,  fahordani, 
mivelhogy  egy  rendbeh  szekér  el.  nem  győzi,  és  immár  az  egy 
holnap  el  is  múlt,  mely  késedelmességtek  udvarunknak  nagy  fogyat- 
kozására vagyon.  Hagyjuk  azért,  hogy  az  hat  szekeret  tovább  való 
haladék  nélkül  elküldjétek,  kikkel  ezeket  a  szekereket  felválthassátok. 
Továbbá  ugyanazon  szekerekkel  küldjetek  négy  ezer  kettős  gyertyát 
ide  udvarunk  szükségére,  kinek  az  árát,  az  mostani  adóból  integre 
defalcaltatjuk.  Ebben  penig  késedelem  ne  essék.  Nec  secus  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  25.  Deeembris,  anno  dni   1599. 

Michael  vaivoda.  ra.  p. 

Kívül:  Priidentibus  ae  eirciimspeetis  magistro  eivium,  eivitatis  et  sedis 
Bistrieiensis,  nobis  dileeto. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

LXVIII. 
Gyulafehérvár,  1599.  deczember  27. 

Mihály  vajda  Beszterczétöl  lovainak  (Kendi)  Lónára  abrakot  rendel. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  eircumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Miérthogy  mi  azt  az  élést,  melyet  ott  az  Besztercze  vidékén 
rendeltünk,  az  mi  az  zab,  árpa,  és  egyéb  abrakot  nézi,  azt  az  mi 
lónai  lovainknak  táplálására,  és  tartására  convertáltuk :  hagyjuk 
azért,  hogy  afféle  abrakot,  lónak  való  eledelt,  oda  Lónára  szolgál- 
tassátok be,    az   mi  ott  való   lovaink   szükségére.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  27.  Deeembris,  anno  domini  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p. 
Latin  Tcülczim:  Besztercze  város  tanácsának. 
{Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LXIX. 

Gyulafehérvár,  1599.  deczember  30. 

Mihály  vajda  Beszterczéröl  tiz  ácsot  rendel  a  váradjai  híd  csinálására. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  eircumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Hagyjuk,  hogy  mindjárást  ide  az  váradjai  hídnak  csináltatására 

21* 


-     324     - 

onnét    az    distrietusból    küldjetek   tíz    ácsmester    embereket.    Sécus 
non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  30.  Deeembris,  anno  domini  1599. 

Michael  vaivoda.  m.  p. 

Kiviil:  Prudeptibus  et  eireumspectis  judiei  primario,  caeterisque  jiiratis 
civibiis  eivitatis  et  distrietus  Bistriciensis,  ele.   nobis  dileetis. 

(Eredeti  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.  A  pagy  oláh  pecsét  hiányzik.) 

LXX. 
Gyulafehérvár,  1600.  január  I. 

Mihály  vajda  Beszterczének  Barhély  Márton  dolgában. 

Michael,  Valaehiae  TransaJpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Megértettük  leveletekben,  mit  írtok  Barhély  Márton  dolga 
felől,  hogy  két  legíny  adá  volt  mellé  magát,  ki  az  szegínységnél 
kárt  tött  volna,  és  az  egyiket  megfogván,  érdeme  szerint  meg  is 
büntettétek  volna,  kiért  panaszlott  volna  reátok  minekünk.  Azért 
aíféle  méltatlan  panasznak  mi  helyt  nem  adunk,  sőt  jól  míeltétek, 
hogy  afféle  gonosztevőket  megbüntettétek.  Ennek  utána  is  afféle 
gonosztevőket,  kik  gonozságot  esekeszenek,  azon  legyetek,  hogy  az 
kit,  hol  kaphatjátok,  megbüntessétek,  akár  kozák,  akár  micsoda  rend- 
beli legyen.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  1.  die  Januarii,  anno  domini  1600. 

lo.  Michaiu  voevoda  m.  p. 

(Cyrill -betűs  aláírás.) 

Latin  Tcülczim:  Besztereze  város  tanácsának. 
{Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

LXXI. 

Gyulafehérvár,  1600.  január  I. 

Mihály  vajda  Besztereze  városa  tanácsának,  hogy  a  Tholdi  István  lefoglalt 

pénzét  adják  ki  neki. 

Michael,  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Aminemü  pénze  Tholdi  Istvánnak,  mi  tanácsunknak  ott  nálatok 
volt,  kit  elvöttek  volt  tőle,  azt  mi  megadtuk  neki.  Hagyjuk  azért, 
hogy  amikor  vagy  ű  maga,  vagy  felesége  megtalál  felőle  az  mi 
levelünkkel,  mindjárást  adjátok  kezébe,  de  mindeneket  magatok  meg- 
lássatok, ha  vagyon-e  héja  vagy  nincs,  és  amennyi  héját  mondják, 
Tholdi  István    által  minket    informáljatok  felőle.    Secus  non  facturi. 

Datura  Albae  Juliae,  die  l.  mensis  Januarii,  anno  dom.  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda.  m.  p. 
(cyrillbetűs  aláírás.) 
Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának. 
{Eredé  oMhti,  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 


325 


LXXIL 

Gyulafehérvár,  1600.  január  5. 

Mihály  vajda  adománylevele  Marczali,  Miklósnak  Naprági  Demeter  püspök  és 
kanczellár  öcscsének,  Gy  erő-Monostor,  Oláh-Monostor,  Erdő  falva,  Derethe,  Oláh- 
Bikali,  Bedeth,  Pánik  és  Berend  faluban  levő  hirtokrészekről.  Szilvás  faluban 
levő  udvarházról,  Mikes  és  Szeleste  birtokáról  s  Mákos  faluban  lévő  telekről, 
melyek  Kabos  István  és  Kristóf  magvaszakadtával  szálltak  a  físcusra. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vajvoda  stb.  v 

Nobilibus  requisitoribns  literarum,  et  literalium  instrumentorura 
in  sacristia,  sive  eonversatorio  conventus  B.  Mariae  virginis  de  Colos- 
monostra  repositarura  et  locatonini,  et  quarumlibet  judiciarium 
deliberatioiiuin,  legitimorumque  mandatomm  nostroruni  executoribus 
salutem,  et  favorem. 

Quum  nos  tuin  ad  singularem  intercessionem  illustris  ac  reve- 
rendissimi  domini  Deraeirii  Napragi  electi  episcopi  Transilvaniensis, 
oancelJarii  summi  per  Transilvaniam.  et  eonsiliarii  Sacrae  Oesareae 
Regiaeque  Majestatis  pro  parte  egregii  Nicolai  Marczali  ex  sorore 
nepotis  sui,  nobis  faetam,  tum  verő  rationem  habentes  praeclarae 
fidei  et  insignium  virtutum  ejusdem  Nicolai  Marczali,  quae  ipse 
tiim  alias  seraper.  tum  verő  potissimiim  his  mutationum  temporibus, 
quibus  hoc  regnum  Transilvaniae  a  fide  et  fidelitate  Sacrae  Oesa- 
reae Majestatis  domini  nostri  clementissimi  desciverat,  memor  fidei 
et  dexteritatis  suae  in  tam  vario  et  mutabili,  inconstantique  rerum 
Transilvanií^arurn  statu  fidem  Suae  Majestati  Oesareae  debitam.  unam 
cum  praefato  dominó  episcopo,  cujiis  lateri  continno  adhaesit.  inte- 
gerrime  et  summa  cum  constantia  conservanda  luculenter  et  abunde 
declaravit,  ac  in  futurum  etiam  earidem  fidem  cum  ampliori  virtutum 
suarum  laude  declaraturum  confidimus:  totales  et  integras  portiones 
possessionarias  possessionibus  Gyerö-Monostor,  Oláh- Monostor,  Erdő- 
falva, Derethe,  Oláh  BiJcali,  Bedeth.  Panih  et  Berend  in  Colo- 
siensi,  item  curiam  nobilitarem  in  possessione  Zilvás,  portionesque 
possessionarias  MiJces  et  Zeleste  nuncupatas,  nee  non  totalem,  et 
integram  possessionem  Rákos  vocatam  in  Thordensi  coniitatibus 
existenti  habitas,  quae  antea  qnidem  egregiorum  quondam  Strphani 
et  Christophori  Kahos  de  dicta  Gyerő-Monostor  praefuissent,  sed 
ex  eo.  quod  postquam  superioribus  mensibus  hoc  regnum  Transilva- 
niae dei  benefício  armis  in  nostram  potestatem  redegissemus,  jure 
belli,  atque  etiam  per  mortem  et  defectum  seminis  eoruudem  Ste- 
phani  et  Christofori  Kahos,  juxta  veterem  et  approbatum  regni 
hujus  legem  et  consvetudinem  ad  nos,  ^onsequenterque  coUationem 
nostram  rite  et  legitimé  devolutae  esse  perhibentur  et  redactae; 
totura  praeterea  et  omne  jus  regium,  si  quod  in  praemissis  portio- 
nibus  possessionariis,  domoque  ac  ^'uria  nobilitari  etiam  aliter  quali- 
tercunque  existeret  et  haberetur,  autem  eaedem  et  idem  nostram 
quibuscunque  causis,  viis.  módis  et  rationibus  concernerent  coUa- 
tionem, simul  cum  cunctis  suis  utilitatibus,  et  pertinentiis  quibus- 
libet  etc.  (Reliqua  juxta  stilum  solitum  mandati  statutorii.) 

Dátum  Albae  Juliae  5.  die  Januarii  a.  d.  1600. 


3-26 


{ Másolat    a    kolozsmonostori    levéltárból.     Gr.   Kemény  József  kézirati   Appendix 
Diplomatorii  Trans.sylvaniei  14.  kötete  247.  1.  az  Erd.  Mnz.  Egylet  könyvtárában.) 


LXXIII. 

Gyulafehérvár,  1600.  január  7. 

Mihály  vajda  Máfi/ás  fölterczegnck  bejelenti,  hogy  TarnoivsJci  András  Lengyel- 
országból hozzá  jö. 

Ser°A!  princeps,  dne  dne  clemH?. 

Arriicus  quidam  meus  Andreas  Tarnowsky  in  Polonia,  multis 
nomiraibus  mihi  commendatus  venturum  se  proximis  diebus  ad  me 
huc  in  Transylvania  signiíicavit,  modo  currus  ipsi  usque  Munkach 
obviara  mitterem.  Quod  ideo  Ser"  V^J^^^  si^í-niíicandum  duxi,  ne  praeter 
scitum  suum  me  aliquid  eum  aliena  gente  tractare  suspicetur.  ütrum 
auteni  visitationis  tantum  causa  veniat.  vei  serii  alieuins  negotii 
mecum  communicandi  gratia,  nondum  scio.  Misi  ipsi  currus  obviam, 
ubi  appulerit,  si  quid  serii  mecum  egerit,  curabo,  ut  Ser^  Y^^  ex 
me  quaraprimum  intelligat.  Cujus  stb. 

Albae  Juliae  die  7  Jan.  1600. 

Eiusdem  Ser^i  V^ 

humilis  servitor 

Michaiu  voevoda 
(Cyiill-betükkel.) 

Külczim:  Ser.  pr.  et  dno  dno  Mathiae  d.  gr.  areliiduei  Aiistriae  stb. 

{Eredetije  a  bécsi  hadi  It.  reg.  80.  sz.  a.) 

LXXIV. 

Gyulafehérvár,  1600.  január  10. 

Mihály  vajda  Brassó  városának  mint  a  huszadok  bérlőjének,  biztosítja  régebbi 
jogukat,  hogy  a  más  városokba  szóló  be-  és  kiviteli  árúczikkektöl  is  huszadot 

szedjenek. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda,  S.  C.  Rque  M^ 
consiliarius,  per  Transylvaniam  locumtenens  et  eiusdem  cis  Tran- 
sylvaniam,  partiuraque  ei  subjeetarum  fines  exereitus  generális 
capitaneus  ele. 

Universis  et  singulis,  magnificis,  generosis.  egregiis  ac  nobi- 
libus,  comitibus,  vicecomitibus,  judicibns  et  uuiversitati  nobilium 
quoruracunque  comitatuum  capitaneis,  praefectis,  provisoribus,  cas- 
tellanis  arcium,  ac  aliorum  quorumlibet  locorum  officialibus,  item 
prudentibus  et  circumspectis  magistris  civium,  judieibus,  villicis  et 
juratis  civibus  quarumcunque  civitatuum,  oppidorum,  villarum  et 
possessionum,  cunctis  etiam  aliis  oujuscunque  status  et  conditionis 
hominibus,  praesentes  visuris,  salutem  et  favorem. 

Quóniam  nos  vigesimam  in  civitate  nostra  Brassoviensi  habi- 
iam  in  annum  domini  milesimum  sexentesimum  praesentem  pruden- 


327 


tibus  et  circumspectis,  judici,  juratis  eivibus,  ac  tóti  communitati 
^jusdem  civitatis  íd  arendara  locavimus,  intelligirausque  ex  relatio- 
nibus  eorundera  ipsos  in  exigenda  vigesima,  ea  praerogativa  et  liber- 
tate usos  fuisse,  quod  videlicet  de  rebus  mercimonialibiis.  quae  ex 
Moldávia  et  Transalpina,  aliisqiie  exteris  regionibiis  in  hoc  regnum 
Transylvaniae,  praesertim  quidem  in  civitates  Meggies  et  Segesvár, 
item  oppida  Enyed,  Kwkwlleowar,  Bretthalom,  Keohalom,  aliaque 
lóca  adducerentur,  indeque  in  quaslibet  provincias  alienas  educeren- 
tur,  plenariam  iidem,  iustam  et  veram  exigendi  vigesimani  habuissent 
potestatis  facultatem :  supplicaverunt  nobis  iidem  humillime,  ut  dos 
hac  in  parte  ipsis  clementer  providere.  usumqne  et  emolumentum 
ejusdem  vigesimae  totaliter  et  integre  annuere  et  concedere  digna- 
remur. 

Proinde,  volentes  nos  universos  subditos  nostros  in  suis  justis 
praerogativis  et  libertatibiis  observare  et  per  alios  quoslibet  invio- 
labiliter  observari  facere,  vobis  harum  serié  comittimus  et  mandamus 
íirmiter,  ut  acceptis  praesentibus,  rebusque  sieut  praefertur  stantibus 
et  se  babentibus  in  praedictis  locis,  pro  consvetudine  alias  usitata, 
de  rebus  raercimonialibus.  e  regionibus  exteris  in  hoc  regnum  dein- 
ceps  inducendis  atque  hinc  educendis  iustam  et  veram  vigesimam 
praefatis,  judici,  eaeterisqne  juratis  eivibus  annotatae  civitatis  Brasso- 
viensis,  vei  hominibus  eorundem  ad  id  deputatis,  tempore  quarum- 
cunque  nundinarum,  liberam  exigendi  facultatem  permittere,  atque 
eisdem  in  exigenda  vigesima,  puniendisque  pro  more  illis,  qui  res 
suas  a  vigesimatoribus  occultare  praesumerent,  omni  auxilio  adesse 
debeatis  et  teneamini. 

Secus  non  factnri.  Praesentibus  perlectis  sat. 

Dátum  Albae  Juliae  die  decima  Januarii,  a.  d.  millesimo  sex- 
centesimo. 

Michaiu  voevoda  fP   h  ) 

(oláh  aláírása) 

{Eredetije,  papíroson,   hoszába  írva,   a  két  lap   közé  tett  piros  viaszra  nyomott 
nagy  vajda-peeséttel,  Brassó  város  levéltárában.   Eégi  eonsignatio   621.   sz.   a.) 


LXXV. 

Gyulafehérvár,  1600.  január  II. 

Mihály   vajda  Besztercze  városától  konyhája  szükségére  élelmiszereket  rendel 
»  küldeni. 

Michael,  Yalachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  et  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Hagyuk  és  parancsuljuk  tinóktök,  ho^íy  ez  levelünk  látván, 
szerezzetök  és  szolgáltassatok  mindjárást  ide  fejérvári  konyhánk 
szükségére  kétszász  tyúkot,  száz  ludat,  szép  ünő-vajat.  tisztát,  hat 
vödröt,  melynek  az  árát   az   adóbúi    defalcáltatjuk.    Ezeket   peniglen 


-     328    — 

mennél  hamarább  beszolgáltassátok,  hogy  az  mi  konyhánk  az  ti 
késedelmetek  miatt  meg  ne  fogyatkozzék.  Secus  non  facturi.  Prae- 
sentibus  pro  vestri  expeditione  conservatis. 

Dátum  Albae,  11.  Januarii  anno  Domini  1600. 

lo.  Mihaiii  Voevoda  m.  p. 
(cyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 


LXXVI. 
Gyulafehérvár,  1600.  január  20. 

Mihály  vajda  Besztercze-székböl  20  hordó  hort  rendel  Kővárba. 

Michael,  Yalachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prndentes  ac  circumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Ennekelőtte  is  rae^-parancsoltuk  volt  tinektek,  hogy  az  minemő 
boraink  abban  az  székben  mi  számunkra  volnának,  azokból  húszat 
Kővárban  vinnétek:  de  az  mint  értettük,  abban  semmit  sem  csele- 
kedtetek volna.  Hagyjuk  azért  tinektek:  ez  mi  levelünk  látván,  az 
mikor  az  mi  ott  való  kővári  kapitányunk  szolgáját  ez  jni  levelünkvei 
odaküldi,  mindjárást  húsz  hordó  bort  az  mi  ottvaló  borainkban 
vitessetek  Kővárban ;  erre  több  levelünket  ne  várjátok.  Seeus  non 
facturi. 

Dátum  Albae  Juliae.    die  20.   mensis  Januarii,    anno  d.    1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(cyrillbetűs  aláírás. ) 

Kívül:  Prudentibus  et  eirenmspeetis  judiei,  caeterisqiie  juratis  civibus 
civitatis  nostrae  Bistrieiensis,  ete.  Nobis  dileetis. 

(Eredeti  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.  Az  oláh  pecsét  lehullott.) 


LXXVII. 
Gyulafehérvár,  1600.  január  28. 

Mihály  vajda  szentpáli  Komis  Farkast  febr.  16-ára  udvarába  tanácskozásra 

hivja. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda,  S.  0.  R.  Mattis  consi- 
larius,  per  Transylvaniam  locumtenens,  ejusdemque  cis  Transylva- 
vaniam,  partiumque  eidem  subiectarum  fines  exercitus  generális 
capitaneus. 

Egregie  nobis  dilecte.  Salutem  et  favorem. 

Mivelhogy  bizonyos  és  fő  dolgok  vadnak  előttünk,  kikrűl  taná- 
csinkkal  és  országunkbéli  főemberekkel  szólni  akarunk:  hagyjuk,  hogy 


-     329     - 

kgd    is   ad    16.   diem    Februarii    proxirae   venturum    ide   Fejérvárra 
jüjön  udvarunkban.  Secus  non  facturus. 

Dátum  Albae  Juliae  die  28.  ra.  Jan.  a.  d.  1600. 

Mihály  vajda  m.  p. 
(oláh  aláírása) 

Jo.  Jaeobinus  m.  p. 

Kivül:  Egregio  Volphango  Komis  de  Szenth  Pál  ete.  nobis  dileeto. 

Hátán  egykorú  írással:  Mihály  vajda  eonvocatoriája  Fejérvárra  igen  durva 
stílussal,  oláh  bötű  subseriptiojával. 

(Eredeti,   papíron,  az  Erd.   Muz.   kézirattárában.  —  A  gr.  Kornis  család  levél- 
tárából.) 

LXXVIII. 
K.  n.  (1600.  jan.— febr.) 

Névtelen  tudósítás,  hogy  Mihály  vajda  az  erdélyi  kulcsos  városokat  oláhokkal 
szándékozik  megrakni. 

Hig-yje  meg  kgd,  hogy  én  mindenkoron  kgd  jóakaró  barátja 
voltam,  kdnek  ezt  bizonyosképpen  jelenthetem,  hogy  az  fejedelem- 
nek minden  szándékja  és  akaratja,  hogy  az  mennyi  kolesos  város 
vagyon  Erdélyben,  mindazokban  oláhokat  szállítson.  Azért  k^i'tek 
viseljen  oly  gondot,  hogy  mód  nélkül  n^  engedje  kgtek,  mert  az 
ország  avagy  töröké  leszen,  avagy  lengyelé,  avagy  mindéltig  Mihály 
vajdáé  leszen.  .ló  volna  kidnek  az  több  várasoknak  is  értésére  adni. 
Én  sem  megyek  ki  az  országbúi  mód  nélkül.  Kdnek  szorgalmatos 
gondja  legyen  ezekre. 

Jegyzet:  Tenyérnyi  papíroson  minden  czím  nélkül,  oldalt  kis  gyíirű  peosét 
nyoma,  hátán  is;  kívül  egy  sor  Oyriil-betűvel ;  az  íráson  arany  porzó. 

(A  bécsi  es.  és  k.  hadi  Itb.  reg.  1600.  febr.  56.  sz.  csomag.) 


LXXIX. 
Gyulafehérvár,  (600.  február  I. 

Mihály  vajda  Eudolfnak,   hogy  kérését,  mit  a  cs.  követ  Carlo  Magnó  és  saját 
követei  által  előadat,  teljesítse. 

Sacr.  0.  Eque  M^  sat. 

Quem  ex  aulicis  ministris  peculiarem  S.  M^  Ví^  hoc  missu- 
rum  perscripserat,  ad  me  venit  Carolus  Magnus,  qui  redditis  M^ 
V^  literis,  benignam  ejns  mentem  et  voluntatem  verbo  raihi  ape- 
ruit,  deqne  omnihus  a  M^-:  Y^  sibi  commissis  eertiorem  me  reddidit. 
Oui  ego  vicissim  ad  omnia  M*Í5  V^  mandata,  ita  ut  ego  ex  animo 
praesentium  rerum  statum  metior,  respondi,  mentemqne  meam  de 
omnibus  sineere  significavi,  quae  M^^  Ví^  tam  ex  ipso  Carolo  Magnó, 


—    330     - 

((iiaiii  etiam  ex  legatorum  iiieorum  relatioue,  quibus  peculiarem  de 
rebiis  oimiibus  instructionem  misimus,  benigiie  intelligere  dignabitur. 
Qiiamobrem  W  Y'"'^-^  uti  dno  clein^:?  humilime  snpplico,  dignetur 
eos  bcMiigne  audire,  et  iis,  quae  nomine  nieo  dicturi  snnt,  íidem 
habere.  et  ad  omnia  iiiea  postulata  gratiosum  responsum  dare.  Ea 
enim  ejiisinodi  suní.  in  (juibus  si  niihi  benigria  Ml^  V^i^  elementia 
defnerit.  deiiiii  ego  jiidicem  statiiam.  nie  non  in  causa  fntiirnm,  si 
aliqiiid  deírimenti  rebns  cbristianitatis  aceedat.  De  reiiquo  sat. 

Datiini  Albae  Jnliae  die  1.  mensis  Februarii  Ao  1600. 

Eiiisdem  S.  Ml«  VlL« 

humilis  servitor 

Michael  vaivoda  Walachiae 
(Egykorú  másolat,  a  bécsi  titkos  Itb.  Hung.) 


LXXX. 

Pllsen,  Í600.  február  II. 

Rudolf  Mihály  vajdát,  fiutódjait  és   Havasalföldét  hühéréhe   fogadja,   nekik 

az  örökösödést  a  havasali  vajdaságban  biztosítja  és  segítséget  igér,  azzal  a 

kikötéssel,  hogy  minden  új  vajda  hűségesküt  tegyen  a  magyar  királynak. 

Rudolphiis  secundus,  divina  favente  elementia  eleetus  Roma- 
norum  imperátor,  semper  augustus  sat.  sat. 

Reeognoscimus  et  notumfacimus  tenoré  praesentium  universis : 
posteaquam  praepotentis  dei,  pro  cuius  glória  contra  gentes  barbaras 
atque  impias  pugnamus,  eoncessu  Transylvania  nostram  in  potestatem 
redaeta,  etiam  illustris  Michael  Valaehiae  Transalpinae  vaivoda,  praee- 
laro  in  rempubhcam  christianam  zelo  accensus,  nobis  se,  provin- 
ciaraque  suam  ultro  subjecit.  fidemque  erga  nos  suam  rebus  contra 
Tureas  et  in  Transylvania  fortissime  felieissimeqne  gestis  probavit, 
cnm  armis  ditionem  illám  ab  injusto  Cardinahs  Bathorei  dominatii 
vindicavit,  ac  memorabilem  victoiiam  reportavit ;  nos  tum  pro  soHei- 
tudine  nostraque  regnonim  nostrorum  ec  ditionum  salutem  cm-amus 
et  pro  ea  excubamus,  tum  pro  solita  in  subditos  et  clientes  nostros 
benignitate  muniíieentiaque  nobis  faciendum  duximus,  ut  constantem 
in  nos  fidem  ac  merita  dicti  illustris  Michaelis  vaivodae  nobis  grata 
et  accepta  esse  et  singularem  nos  Valaehiae  curam  ac  protectionem 
suscipere  ostendamus,  certo  nobis  promittentes  futurum,  ut  non  solum 
illustris  ipse  Michael,  quod  laudabiliter  coepit.  constanter  continuet, 
verum  etiam  ut  ipsius  posteri  laudatissimum  fidelitatis  ac  fortitudinis. 
quod  ipse  praebet,  exemplum  imitentur ;  motu  itaque  proprio  et  ex 
certa  nostra  seientia,  animoque  bene  deliberato  supradictum  Micha- 
elem  vaivodam  ejusque  liberos  et  ditionem  Valachiam  Transalpinam 
specialem  nostram  successorum  nostrorum  Hungáriáé  regnum  clien- 
telam  ac  fidem  recepimus,  quemadmodum  praesentium  tenoré  reci- 
pimus,  itaque  quidem  ut  auxilium,  qnotiescunque  necessitas  postula- 
verit,   quantum  possimus,  ipsis  allaturi  simus,  et  ut  provinciáé  illius 


331 


TransalpJnae  dorainium  ab  illustri  ipso  Michaele  in  ipsius  liberos 
legitimos  masculini  sexus  de  primogenito  scilicet  in  primogenitum 
successive  derivari  debeat ;  ea  tamen  conditione,  ut  quotiescunque 
casus  novae  successionis  sese  obtulerit,  ille,  qui  successurus  sit, 
nobis  ac  successoribiis  nostris  Hungáriáé  regibus  fidelitatis  sacra- 
mentum,  quemadmodum  illustris  ipse  Michael  praestitit,  sancte, 
solemniterque  praestet,  harum  testimonio  literarum  manu  nostra 
síibscriptariim  et  sigilli  nostri  appensione  miinitarum. 

Üatuui  in  civitute  nostra  Pilsna  die  undeeima  niensis  Februarii, 
anno  domini  millesiino  sexcentesinno,  —  regnorura  nostrorum  Eomani 
vigesimo  quarto,  Hungarici  vigesimo  octavo  '  et  Bohemici  itidem 
vigesimo  quarto. 

Kudolphus  m.  p. 
R.  Coraducius  Dr. 
Ad  mandátum  Sacrae  Caes^  M^M  nroprium 

Jo.  Barvitius  m.  ppia. 
Az  oklevél  alsó  szegélyén  a  felhajtás  alatt  ugyanazon  írással: 

Assumptio  in  elientelam  regni  Hungáriáé  Cüm  priraogenitura  succes- 
sionis in  Valachia  Transalpina  pro  Michaele  vaivoda, 

Kívül  Teleki  Mihály  Jcezével:  Tirannus  Mihály  vajdának  Eudolphushoz 
való  hajlásáról  való  levél.  1600  febr.  11. 

A  felhajtás  s  alatta  a  pergamen  átvágva  a  pecsét  ráfüggesztése  végett: 
a  függő  pecsét  sodrott  sinórjának  a  benyomódása  tisztán  látható,  de  a  pecsét 
hiányzik. 

(Eredetije,  pergamenen,  a  marosvásárhelyi  gróf  Teleki  Itb.) 


LXXXI. 
Gyulafehérvár,  1600.  február  19. 

Mihály  vajda  rendelete  Besztercéé  városához,  hogy  Barcer  Kramar  kereskedő 

vámját  engedjék  el. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  circumspecti  stb. 

Barcer  Kramar  nevű  kereskedő  ember  talált  meg  minket 
könyörgése  által,  jelentvén  azt,  hogy  mikoron  valami  marhával  azon 
az  beszterczei  vámon  jött  volna  által,  akkoron  annak  az  marhának 
az  vámját  meg  nem  adta  volna,  hanem  adósa  maradt  vele,  mely 
marhát  az  minapiban  az  mi  ide  Erdélyben  való,  bejövetelünkkoron 
egy  pínz  nélkül  mind  elvötték  volna  tőle,  és  így  maradt  nagy 
kárba.  Könyörge  azon  minekünk,  hogy  nektek  írnánk  felőle,  hogy 
megengednétek  neki  annak  az  elvött  marhának  az  vámját,  kivel 
tartoznék.  Hagyjuk  azért,  így  lévén  a  dolog,  és  ha  megbizonyúltatik, 
hogy   az   az   marha,   kinek   az   vámját    meg    nem   adta   volna,    egy 


—     332     — 

pínz  nélkül  tőle  elvették  volna,  tehát  megengedjétek  tü  is  annak  az 
vámját,  meg  ne  vegyétek  rajta.  Secus  non  faeturi. 
Dátum  Albae  Juliae,  19  die  Febr.  Anno  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 

(cyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külcztm:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

LXXXII. 
Gyulafehérvár,  1600.  február  20. 

Mihály  vajda  embere  Beszterczétül  hat  ácsmester  küldését  sürgeti. 

Prudentes  et  circumspeeti  domini,  amici  observandissimi,  post 
saliitera  et  servitiornm  eommendationem.  Kívánok  istentől  kegyelme- 
teknek sok  jókat,  jó  egészséget  megadatni. 

Urunk  ö  nagysága  megparancsolta  vala  ti  kegyelmeteknek 
leveliben,  hogy  az  6  ácsmestert  ide  mindjárást  küldje  kegyelmetek, 
főképpen  Ilyest;  kegyelmetek  igen  elnegligálta,  kiért  az  fejedelem 
haragszik  is  ti  kegyelmetekre,  mert  tudakozta  is  tőlem,  hogy  hány 
ács  mivel  az  hídnál,  és  minemű  renden  való  míesek  legyenek ;  meg- 
mondám,  hogy  tudatlanokat  küldött  most  utolszor,  négyet,  kiket  én 
vissza  is  küldtem.  Azért  kegyelmetek  azt  a  6  ácsot,  ugyanis  Ilyest 
hatodmagával  mindjárást  küldtön-küldje  ide,  ha  peniglen  késlelteti 
kegyelmetek,  ármást  küldök  kegyelmetekre.  Az  zabot  is  kegyelmetek 
szolgáltassa  be,  urunk  parancsolatja  szerint. 

Dátum  Albae  Juliae,  20,  Februarii,  anno  1600. 

Kívül:  Prudentibus,  et  eircumspectis  dominis  jiidiei  primario,  eaeterisque 
senatoribus  eivitatis  Bistriciensis,  ete.  Dominis  amieis  observandis. 

(Aláírás  nélküli,  gyíírűpeesétes  eredeéi  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LXXXIIÍ. 
Szent-Ágota,  1600.  február  24. 

Mihály  vajda  a  szász  püspöktől  10.000  frtot  kér  kölcsön. 

Miehael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Reverende,  nobis  dilecte,  salutem  et  favorem. 

Mivelhogy  mostani  üdőben  az  vitézlő  népnek  tartására  ós  fize- 
tésökre, az  ország  és  kgtek  ótalmára,  költségre  nagy  szükségem 
legyön  [igy\  minthogy  az  országi  több  főrendektől  is  mostani  szük- 
ségünkre költsön  pínzt  sok  helyekről  vöttem  legyen  fel :  kérjük  és 
intjük  kgdet  is,  hogy  kod  is  ez  mostani  szükségünkre  adjon  költsön 
tízezer  forintot  költsön  [igy\   mely  summa  pínzt  rövid   nap  kgdnek 


-     333     - 

megadni  igirjük,  mely  dologból  mii  jámbor  szálgánktól  Nemes  János- 
tői bőségesben  izentünk  kgdnek,  szavát  higjje  meg;  nec  secus 
facturus. 

Dátum  ex  oppido  nostro   Szent   Ágota   24.    Febr.  a.  d.    1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Külczím:  Keverendő  Luee  Unglero,  superintendenti  eeelesiariun  Saxoni- 
ealium  ete.  nobis  dileeto. 

(Eredeti,  a  nagy  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  nagyszebeni  Itb.  Nro.  1470.) 

LXXXIV. 
Brassó,  1600.  márczius  8. 

Mihály  vajda  Beszterczének  köszöni  a  küldött  elfogott  leveleket. 

Michael,  Yalachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  cireumspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Az  minemű  leveleket  az  tü  embertek  által  nekünk  küldtetek, 
azt  megadták  és  megértettük,  kit  mi  kegyelmetektűi  igen  jó  néven 
vöttük,  és  köszönjük,  kiért  ha  Isten  éltet  bennünket,  háládatlanok 
nem  akarunk  lenni.  Intjük  azért  kegyelmeteket  nagy  szeretettel, 
mint  mi  hívünket,  hogy  ennek  után  is  azon  hűséggel  legyetek  mi 
hozzánk,  mint  ekkedig  voltatok ;  kit  ha  megcselekesztek,  eíhigyjétek, 
hogy  oly  kegyelmes  uratok  leszünk,  hogy  nem  kévánhatuátok  oly 
dolgot,  kit  mi  tőJünk  meg  nem  nyertek.  Azon  kegyelmetek  embe- 
rétől szóval  is  izentünk  bűvebhen,  és  kit  tőle  megértetek.  Az  mely 
ember  pedig  az  leveleket  oda  hozta,  ki  mostan  ott  fogva  vagyon : 
hagyjuk,  hogy  azt  az  embert  mindjárást,  ez  levél  látván,  hozzánk 
küldjétek.  Secus  non  facturi. 

Dátum  in  civitate  nostra  Ooronensis,  8.  die  Mártii,  anno 
domini  1600. 

lo.  Mihaiu  vocvoda  m.  p. 
(cyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

LXXXV. 
Gyulafehérvár,  1600.  április  2. 

Mihály  vajda  a  heszterczei  hiró  által  visszaadatja  Kolbász  Tivadarné  lovait. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  cireumspecti  stb. 

Kolbász  Tivadarné  panaszolkodék  mü  elöttönk,  hogy  az  félel- 
mes üdőbeu  adott  volt  Beszterczére  két  lovat  őrzetni  Fosztometszö 
Gyárfás  kezében,  hogy  inkább  tőle  el  ne  veszne;  most  kedig,  noha 


-     334     ■- 

az  tartásáról  eontentáliiá,  mindazáltal  nein  akarná  megadni  Posztó- 
metsző  Gyárííís.  Haoyjiik  azért  és  parancsoljuk:  az  dolog  így  lóvén, 
lovait  minden  eontraversia  nélkűL  tartásáról  megelégítvén,  megadas- 
sátok, többé  ide  ne  panaszoljátok.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  2.  Április,  anno  domini  1600. 

lo.  Mihaiu  vocvoda  m.  p. 
(cyrillbetűs  aiáírás.) 

Latin  külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pei^sétes  levél,  a  beszterezoi  vármegyei  levéltárban.) 

LXXXVI. 
Gyulafehérvár,  1600.  április  3. 

Mihály  vajda  újahh  rendelete  Szében  városához,  hogy  a  nemes  embereket  vára- 
sukhól  kiűzzék  és  szemes  életjöket  foglalják  le. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaívoda  stb. 

Prudentes  sat.  Salutem  stb, 

Ennekelőtte  is  megparancsoltuk  volt  ti  nektek,  hogy  ott  az 
mennyi  nemes  ember  lenne,  onnat  az  várasból  mind  kiűznétek;  de 
nem  hogy  hiűztétek  volna,  hanem  még  annak  utánna  többet  bocsá- 
tottatok volna  az  varasban.  Hagyjuk  azért  és  erősen  parancsoljuk  ti 
nektek,  hogy  valamennyi  nemes  ember  ott  az  városban  lészön,  mind- 
járást minden  halogatás  és  késedelem  nélkül  onnat  kiűzzétek,  hanem 
csak  az  özvegy  asszonyok  m áradjanak  ott,  kiknek  az  urok  elveszett. 
Annak  felette  az  nemes  embereknek  valamennyi  búzájok,  zabjok, 
árpájok  és  rozsok  ott  az  varasban  lészön,  azt  éppen  megtartóztassátok, 
akárkié  legyön,  mert  az  lippai  és  jenéi  szolgáink  élésből  igen  meg- 
fogyatkoztanak  és  azoknak  még  kelletik.  Secus  non  faeturi. 

Datura  Albae  Juliae  die  3.  Április  a.  d.  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása) 

Külczím:  Prudentibus  et  ccsp.  magistro  eivium,  regio,  caeterisque  juratis 
eivibus  eivitatis  nostrae  Cibiniensis  etc.  nobis  dileetis. 

(Eredeti,  a  nagy  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  n.-szebeni  városi  és  szász-nemzeti  Itb. 

nro.  1471.) 

LXXXVII. 
Gyulafehérvár,  1600.  április  12. 

Mihály  vajda  Besztereze  városának  meghagyja,   hogy  a  városukba  menekült 
nemes  embereket  (előbbi  rendeletét  visszavonván)  ne  űzzék  ki. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes,  circumspeeti,  nobis  dilecti  stb. 

Noha  ennekelőtte  megparancsoltuk  volt  más  levelünk  által, 
hogy  az  köztetek  lakó  nemes  népeket  az  városból  feleségétől,  gyerme- 
kestől  kiküldjétek,    és    minden   gabonájukat,    úgy   mint    búzájokat, 


335 


rozsokat,  árpájokat,  zabjokat  mü  számunkra  megtartoztassátok;  de 
annak  utána  ugyanazon  nemes  népek  könyörgések  által  megtaláltanak 
minket,  hogy  meg  ne  háboritanók  őket.  Megtekintvén  azért  az 
mostani  állapatjokat,  megengedjük  nekik,  hogy  mint  ezelőtt,  ezután 
is  békességes  lakások  legyen  köztetek.  Hagyjuk  azért,  hogy  az  mely 
nemes  népek  köztetek  vadnak,  se  személyekben,  se  seraminemű 
javokban,  marhájokban  hántások  ne  legyen,  hanem  a  ki  ott  köztetek 
akar  lakiii,  békével  megengedjétek,  a  mint  mü  is  megengedtük,  és 
gabonájokkal  is  s  mindenféle  marhájokkal  szabadok  legyenek,  szinte 
úgy,  mint  ennek  előtte.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  12.  Április  anno  1600. 

lo.  Miliaiu  voevoda  m.  p. 
(eyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külcsím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 

LXXXVIII. 

Gyulafehérvár,  1600.  április  20. 

Mihály  vajda  a  heszterczeieJcnek,  hogij  a  4  frtos  adót  adóssága  levonása  nélkül 

Szébenhe  küldjék. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb. 

Prudentes  ac  eireumspecti,  stb. 

Ezt  akarjuk  értésetekre  adnunk,  hogy  az  mennyi  vásárlásnak 
az  árával  adósak  volnánk,  azt  mostan  semmiképpen  ebből  az  négy 
forintos  adóból  meg  nem  adhatjuk,  hanem  ez  következendő  adóból 
minden  költségteket  megadatjuk.  Hagyjuk  azért  és  erősen  parancsol- 
juk, hogy  abban  az  székben  valamit  az  adó  teszön,  csak  mindjárást 
Szebenben  az  polgármester  kezében  szolgáltassátok,  úgy  hogy  az  mi 
szolgánknak   hó-pínzöket  megadhassuk.   Secus  nulla   ratione  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  20.  Április  anno  domini  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(eyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának. 

{Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 

LXXXIX. 

Fogaras,  1600.  április  20. 

Mihály  vajda  itélö  levele  Szeráta  és   Szkóré  fogarasvidéki  falvak  határvillon- 
gása ügyéhen. 

lo.  Michaiü  Voevod,  cu  raila  lui  Dumnezeu  Doran  a  toatá  (ara 
Ardealului,   fecior  al   marelui   §i  prea    bunului   reposatului  Pétra^cu 


336 


Voovod  din  tara  ruméneasca.  Dat'am  domnia  mea  aceastá  porunc'a 
doinniei  mele,  Stavii  .si  lui  Kezan  f^'i  liii  Hrate§  ^\  cii  feciorii  lor  §i 
cu  tóti  fiiitií  lor,  cAti  vor  fi  bo-ri  in  Sárata  in  sat.  ca  se  fie  a  lor 
tot  satui  Sárata,  si  eii  Obadti  ^i  cu  toatfi  mosnia  din  cámp  ^'i  din 
apo,  si  din  pádure,  si  din  munte.  si  tot  botárul  pesté  tot,  pentru 
eíi  este  a  lor  dreapta  §i  bátriná  moí^ie  din  strömoí^i.  lará  dupá 
acestia  s'au  fost  intémplat,  satului  Sarácenilor.  ce  serié  inai  sus  —  de 
au  perdut  cartile  lor,  ce  au  avut  pe  rno^^ie.  Dupá  acea  satui  Seoreul 
in  vrerae  ce  au  obiicit,  cá  au  perdut  Sárácenii  cartea  lor  de  pe 
nio.^ie,  iára  sálul  Scoreul  ei  au  inceput  a  trece  pesté  hotarul  Sará- 
cenilor, de  au  luat  multe  mosii  dela  Saráceni,  ^i  au  ^\s  sátenií  din 
Scorei,  cum  cá  easté  a  lor  dreapta  mo$ie,  pe  unde  trecuse  ei  pesté 
hotar,  iará  Saracenii  nu  au  nicí  o  treabá  cu  acea  mo^ie,  si  au  avut 
satui  Scoreul  $i  carte,  ca  se  fie  a$a,  cura  au  scris  in  cartea  lor. 
Iára  satui  Sárata,  ei  forte  s'au  plins  pentru  direptate,  .^i  pentru  cál- 
carea  hotarului.  si  cartea  nu  avea,  cá's  perdiise  cartea.  Pentru  acea 
Domnia  mea  au  socotit,  si  am  cáutat  cu  tóti  sfetnicií  Domnií  mele, 
si  nu  am  creíjut  acea  carte,  care  s'au  avut  satui  Scoreul,  ci  ara  dat 
12  boeri  intru  améndoüö  satele,  ca  se  umble  §i  sö  intrebe  oamenií 
bátrini,  si  sé  cauté,  si  se  adeverese  pe  unde  sünt  hotarele  cele  bátrine  ? 
Deci  satui  Sarácenilor,  si  au  adunat  17  oameni  buni  si  bátrini 
din  prejurul  loeului,  cári  au  sciut  hotarele  cele  batrine  de  mo.^ie. 
si  au  venit  inaintea  acelor  12  boeri  í^i  au  jurát,  cá  aceste  sünt  hota- 
rele cele  bátrine  de  mosie,  semnele  anume:  din  apa  Oltuluí,  din 
vadul  lat.  páná  in  Zepodia  seacá  .^i  din  Zepodia  seacá  pána  in  Frá- 
seni  si  din  Fráseni  páná  in  drumul  táréi  la  páréul  Fetei  í^i  páná  in 
térraurile  apei  Scoreuluí,  si  pána  in  calea  poenei,  §i  din  calea  poé- 
néi in  calea  muntelui,  í^i  din  calea  muntelui  páná  in  prihodiste  pána 
iri  apa  Tunsului  si  páná  in  vérful  muntelui.  ^i  a§a  au  umblat  f?i  au 
mers  aeei  12  boeri  ^i  au  innoit  acele  hotare,  toate  impreuná  cu 
Boerinul  Domniei  mele  jupán  Farhas,  Cápitanul  din  cetatea  Foga- 
ra.^ului,  si  cu  acei  17  boeri  bátrini  ,?i  oameni  buni,  cum  de  acum 
inainte  aceste  s6  fie  hotarele,  cum  le  au  intocmit  ace^ti  oameni  mai 
sus  disi,  cu  suíietele  lor,  ,^i  au  jurát,  cum  ca  aceste  síint  hotarele 
cele  bátrine,  iará  satui  Seoreul  ei  au  rémas  mincino^i ;  pentru  aceasta 
au  dat  Domnia  mea  satului  Sáratei,  ca  s6  aiba  ei  toatá  mo^ia. 
mosie  stptornicá,  insá  pre  acele  semne,  ce  scriu  mai  sus.  cum  au 
a§e4at  acei  17  oameni  bátrini  §i  acei  12  boeri.  a,^a  am  dat  si  Dom- 
nia mea  satului  Sáratei,  ca  s6  aibá  eí  moí^ia  statornicá,  si  feciorii 
lor  ^i  nepotií.  $i  stranepotií  lor,  ^i  de  mine  miscate  dupá  (Jisa  Dom- 
mA  mele.  pentru  aceasta  §i  márturii  am  pus  Domnia  mea:  jupán 
Komis  Gáspár  $i  jupán  Székely  Mojzes  Generales  i^i  jupán 
Csáki  (István)  si  jupán  Berkán  vistierul,  $i  jupán  Stoica,  Marele 
postelnic,  si  insu-mi  Domnia  mea  am  (Jis  í^'am  scris.  Vancea*  Logo- 
fetul,  in  cetatea  de  seaun  Fogára^  20  Aprilie,  Anul  Doranului  1600, 
dela  z(idirea)  l(umei)  7108. 

(A  régi  erdélyi   guberniumi  levéltárban  levő    721/1807.    szára   alatti    másolatról, 

Gróf  Kemény  József  kézirati   Appendix  Diplomatarii  Transsylvaniei  XrV\   kötete 

249,  levelén,  az  Erd.  Maz.  Egylet  könyvtárában.) 


—     337    — 

A  fentebbi  levél  magyar  kivonata. 

Mihály  vajda,  Isten  kegyelméből  egész  Erdély  országának  ura,  a  néhai  liavas- 
5illoldi  nagy  és  igen  jó  Petráskii  vajdának  fia,  adom  és  parancsolom  Sztáva, 
Kezán  és  Brátesnek  és  nemzetségének,  valahányan  boérok  Szeráta  falvában,  hogy 
legyen  övék  az  egész  Szeráta  és  Obadfi  (?)  a  hozzátartozó  mezőkkel,  vizekkel, 
-erdővel,  havassal,  s  az  egész  határral  együtt,  mint  az  ő  igaz  és  őseiktől  örökölt 
régi  jószáguk.  Mert  történt,  hogy  a  fentebb  mondott  szaraczénok  (szerecsenek) 
falva  elvesztette  jószáglevelét,  a  mit  észrevevén  Szkóre  falunak  a  népe,  kezdett 
itlépni  a  szaraczénok  határán,  sok  földet  yevén  el  tőlük;  azt  mondván  a  szkó- 
reiek,  hogy  az  az  ő  igaz  jószáguk,  s  a  szaraczénoknfik  nem  lehet  semmi  közük 
.ahhoz  a  birtokhoz,  mert  Szkóre  falvának  még  írása  is  van  róla.  Szeráta  falva 
-tehát  elvesztvén  birtoklevelét,  igazságot  kérve,  nagyon  panaszkodott  előttünk  e 
határsértésért.  Ezért  mi,  tanácsosainkkal  .  egyetemben  megvizsgálva  a  dolgot,  nem 
hittünk  Szkóre  falu  levelében,  hanem  12  bőért  küldtünk  ki  a  két  faluba,  hogy 
■menjenek  oda  és  megkérdezvén  a  véneket,  kikutassák  a  régi  határokat. 

A  szaraczénok  falva  tehát  összeszedvén  a  környékről  17  becsületes  és  vén 
embert,  a  kik  ismerték  a  jószág  öreg  határát,  megesküdtek  a  12  beér  előtt,  hogy 
a  birtok  régi  határai  a  következők  lennének:  az  Olt  vizétől,  a  széles  révtől  a 
száraz  Zepodiáig,  innen  Fraszenig  és  az  országútig,  Leánypatakáig,  egész  a 
Őzkóre  vize  partjáig  és  a  mező  útjáig,  majd  a  hegyösvényig,  innen  meg  a  Tun- 
.^zul  vize  érintésével  egész  a  havas  tetejéig.  így  járta  be  a  határt  a  mi  12  boé- 
runk,  Farkas  urammal,  Fogaras  várkapitányával  és  az  említett  17  öreg  boérral 
együtt,  megállapítván  újból  a  régi  határjeleket,  úgy  a  mint  azokat  a  fentebbi  vén 
emberek  eskü  alatt  megmutatták.  így  hát  Szkóre  falva  hazugságban  maradván, 
•ezért  Szeráta  falvának  adom  az  egész  jószágukat  az  elősorolt  megújított  határjelek 
«zerint,  hogy  birják  azt  örök  időkre  unokáik  és  összes  maradékaikkal  együtt. 
Megerősítvén  jelen  végzésünket  Kornis  Gáspár  és  Székely  Mójzes  generális  uraim, 
Csáki  István,  Berkán  (visztiér),  Sztojka  (nagy  posztelnik)  aláírásával  és  a  mi  saját 
fejedelmi  aláírásunkkal.  Kiadta  Vánesea  (logofet)  Fogaras  székvárában,  1600, 
ápr.  20-án,  a  világ  teremtésének  7108-ik  évében. 


xc. 

Fogaras,  1600.  április  28. 

Mihály  vajda  Szeben  városának,  hogy  a  kivetett  adót  haladéktalanul  küldje 

Fo  garasba. 

Michael,  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  stb.  stb. 

Prűd.  ac  ccsp.  sat.  Saluteni  sat. 

Hagyjuk  és  erősen  parancsoljuk,  hogy  ez  mostani  felvetett 
íidót  valamennyit  teszen,  azt  épen  ez  mi  emberünk  kezében  adja 
kgtek  és  kgtek  is  adjon  egy  embert  melléje,  ki  vele  jüjen  és  éjjel- 
nappal jőjenek  ide  Fogarasban  véle  (az  hét  ezerén  küvöl,  melyet 
Brassóban  külte  volt  kgtek).  Ha  pedig  kgtek  fel  nem  vette  volna 
iTiind  az  summát  az  szegíriségen,  tehát  adja  magoktúl  kgtek  és  épen 

Szádeczky:  Erdély  ús  Mihály  vajda.  22 


—    338     - 

szolgáltassátok  hainarságg-al  kezünkbe,  mert  felette  igen  nagy  szűk 
ségiink  vagyon  mostan  az  pénzre.  Seeus  non  facturi. 

Dátum  in  arcé  nostra  Fogaras  28.  die  Április  anno  1600. 

Mihály  vajda 

(oláh  aliíínísa). 

Latin  külcztin:  A  szoVyeni  tanácsnak. 
(Eredetije,  a  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  n.-szebeni  lt)>.  nro.  1472.) 


XCI. 

Feketehalom,  1600.  május  I. 

Mihály  vajda  adománylevele  Perussith  Máthénak  Kerlés  és  Kenteiké  dohokai 
falvakról,  melyeket  előbb  Bornemisza  Miklósnak  adott. 

Michael.  Valachiae  Transalpinae  et  Modaviae  vajvoda  stb. 

Nobilibus  requisitoribus  literarum  et  literarium  instrumentoruni 
(íonventus  b.  Mariae  virginis  de  Colosmonostra,  salutem    et  favoreui. 

Cum  nos  cuin  ad  nonnuUorum  dominorum  consiliarioruni  nrorura 
singularem  intercessionem  nobis  propterea  factam,  tum  verő  dignam 
habentes  rationem  virtutis  et  excellentis  fortitudinis  militaris  egrcgii 
Matthaei  Pcrussith  aulae  nostrae  familiáris,  quae  ipse  nobis  et 
reipublieae  Christianae  in  multis  expeditionibus  bellicis  eontra  Tur- 
cam  susceptis  fideliter  et  cum  summa  nominis  sui  laude  declaravit^ 
siquidem  superioribus  annis  postquam  rejecta  barbaronim  societate, 
arma  eontra  eos  pro  Christianorum  salute  movissemus,  et  ad  expug- 
nandum  castellum  Orozchyláense  turcicae  ditionis,  in  finibus  Bul- 
gáriáé, Danubium  trajeeissemus,  exustoquefunditus  cumoppidocastello, 
tum  bassae  numeroso  exercitu,  postea  apud  oppidum  Dresztor  bego 
cum  exercitu  fuso,  fugatoque,  iterum  expugnata  Brailla  cum  nostris 
copiis,  tandem  verő  in  memorabili  illa  ad  angustias  Kalugerana,  in 
regno  nostro  Transalpiniensi,  cum  copiis  Zinan  bassae  pugna  felici 
semper  rerum  eventu,  ita  fidem,  constantiamque,  ac  insignem  militaris 
fortitudinis  virlutem  testatam  fecit,  ut  maximam  nomini  suo  laudeni 
apud  omnes  concitaverit :  horum  et  futurorum  quoque  servitiorum 
ejus  intuitu  totales  et  integras  possessiones  Kerles  et  Kenteiké  simul 
cum  domo  et  curia  nobilitari  ibidem  in  comitatu  Dobocensi  existentes, 
per  nos  Nicolao  Bornemisza  Hungarien  (sic !)  spe  futurorum  servi- 
tiorum. donatas  et  collatas,  sed  ex  eo,  quod  idem  Nicolaus  Borne- 
misza immemor  promissionis  suae  ad  servitia  nostra  ex  regno  Hungá- 
riáé huc  in  Transilvaniara  transire  noluisset,  ob  idque  ....  iterum 
ad  fiscum.  consequenterque  collationem  nostram  devoliitas,  et  reda- 
ctas,  totura  item  et  omne  jus  regium,  si  quod  etc.  simul  cum  cunctis 
suis  utilitatibus  et  pertinentis  quibuslibet  etc.  raemorato  Matthaeo 
Perussith  ipsiusque  haeredibus  et  posteritatibus  universis,  illis  verő 
deficiputibus,  vei  forte  non  existentibus.  nobili  dominae  Sophiae 
Tornij  consorti  suae,    ejusdemque  haeredibus,   et  posteritatibus  uni- 


339 


versis,  vigore  aliarum  literarum  nostrarum  donationalium  ....  in 
perpetuum,  salvo  jure  alieuo  clementer  dederimus,  etc.  (lieliqua 
juxta  stüum  mandati  statutorii^) 

Dátum  in  oppido   nostro    Feketehalom   die    1^  mensis   Maji  a. 
d.  1600. 

(Másolat  a  kolozsmonostori  levéltárból.  Gr.  Kemény  József  kézirati  Appendix 
Diplomatarii  Transsylvaniei  14.  kötete  248.  1.  az  Erd.  Mnz.  Egylet,  könyvtárában.) 


xcir. 

Román,  1600.  május  II. 

Mihály    vajda   Besztercze-székhöl  élelmi  szereket  és  papirost  rendel   küldeni 
moldovai  tábora  szükségletére. 

Prudentes  ac  circumspecti,  nobis  dilecti. 

Salutem  et  favorem. 

Miérthogy  hadunk  népe  igen  megfogyatkozott  élés  nélkül : 
hagyjuk  azért  és  erősen  parancsoljuk,  hogy  ez  levél  látván,  mind- 
járást abból  az  beszterezei  székből,  mentül  több  élést  lehet,  annyit 
szerezzetek :  úgy  mint  kenyeret,  bort,  zabot,  és  egyéb  élést  is,  az 
minek  szerét  tehetitek,  és  küldten-küldjétek  ide  táborunkban,  kinek 
méltó  árát  megadjuk.  Secus  non  facturi. 

Dátum  ex  castris  nostris  ad  oppidum  Eoman  positis,  11.  die 
Maii  anno  1600. 

Ismeg  küldjetek  ide  mi  számunkra  két  kötés  papírosat,  miért- 
hogy nincs  itt  papírosunk. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 

(eyrillbetűs  aláírás,) 

Egykorú  tanácsjegyzés:  Exhibitae  sünt  primum  24.  die  Maji  per  Grrego- 
rium  Kozárváry  et  Georgium  Pöldváry. 

Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának, 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


XOIII. 

Szucsava,  1600.  május  16. 

Mihály  vajda  a  hét  szász  város  királyhiráinák,  hogy  Brassóból  haza  mehetnek. 

Prud.  ac  ecsp.  sat.  Salutem  stb. 

Megértettük  leveletekből,  hogy  az  mü  parancsolatunk  szerint 
Brassóiglan  eljöttetek  volna,  minthogy  későn  értették  volna  akara- 
tunkat, abban  lőtt  volna  késedelmes  utánunk  való  jövetelök,  most  is 
tanúságot  kórvén  tőllünk,  mihez  tartanák  magokat.  Mint  azért  most 


*)  E  megjegyzés  s  a  kihágások  Kemény  J.  gróftól  származnak.  A  másolat 
is  sajátkezű  írása. 

22* 


—     340    — 

istennek  kegyelméből  ez  országban  békeséggel  bejöttünk  légyen, 
félelmünk  sem  légyen,  kiért  ide  jövetelek  felettébb  kévántatnék,  kiki 
közzűletek  házához  mehet,  az  míglen  isten  ö  fgk'.  innét  vissza- 
fordít. Valete. 

Dátum  ex  eastris  peiies  Sueziava  positis  16.  mensis  Maji  1600 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Kidczim:  Prudentiluis  ae  ecs|t.  judicibns  regiis  septem  (-ivitatuum  Saxo- 
niealium  ete.  nobis  dilectis. 

{Eredeti,  a  n.-szebeni  ltl».  nro.  1422.  N.  0.  P.) 

XCIV. 

Szucsava,  1600.  május  16. 
Mihály  vajda  Szében  városának,  hogy  Moldvát  elfoglalta. 

Prudentes  et  ccsp.  sat.  Salutem  sat. 

Kgteknek  akarók  értésére  adni,  minemű  jó  szerencsével  láto- 
gatott meg  isten  bennünket:  az  keresztyénség  javára  és  az  római 
császár  ű  ígQ  szerencséjére  ez  országot  Moldovát  istennek  segítsége 
által  megvöttük,  kinél  nagyobb  ellenségünk  nem  volt,  ü  fge  kezünk- 
ben adta.  Azért  kgtek  vígan  és  örömmel  legyen,  semmit  kgtek  mi 
felőlünk  ne  szorgalmatoskodjék,  hanem  rövid  időn  minket  is  jó  sze- 
rencsével haza  várjon.  Valeant. 

Dátum  in  castris  nostris  ad  oppidum  Zwchawa  positis  die  16. 
Maji  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Külczim:  Priid.  et  cesp.  magistro  civium  regio  et  sedis  judieibiis,  eaeteris- 
que  jnratis  eivibiis  eivitatis  nostrae  Cibiniensis  ete. 

(Eredeti,  a  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  n.-szebeni  Itb.  nro.  1473.) 

xcv. 

Pruth  melletti  tábor,  1600.  május  20. 
Mihály  vajda  a  heszterczei  hiró  által  levelet  Tcüldet  Aga  Likának. 

Prudens  et  circumspecte,  nobis  dilecte  stb. 

Három  oláhúl  irott  levelet  küldöttünk  kezedhez.  Hagyjuk  és 
parancsoljuk,  hogy  azokat  mindjárást  küldjed  Agha  Lecca  kezébe. 
Secus  non  facturus. 

Dátum  ex  castris  nostris  ad  fluvium  Pruth  positis,  die  20. 
Maji  1600. 


lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(Oyrill-betfis  aláírás.) 


lo.  Jacobinus 


-     341     - 


Kívül:  Prudenti  et  eircumspeeto  Joanni  Budaky,  judiei  primario  eivitatis 
nostrae  Bistrieiensis,  nobis  dileeto. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 


XCVI. 

Szucsava.  1600.  május  29. 

Kai)twry  János,  Szucsava  vára  porkoláhjának  hitlevele  Miliály  vajda  részére. 

En  Kaptury  János,  Szwchva  várának  porkolábja,  esküszöm  az 
élő  istenre  és  az  ű  szent  fiára  az  Jézus  Krisztusra,  hogy  én  az 
én  kgls  uramnak,  Erdélynek,  Havasalyfölclének  és  Moldva  orszá- 
gának fejedelmének  és  urának,  Mihály  vajdának  ü  ngának,  igaz  és 
hív  leszek  és  az  ü  nga  fiának  Péter  vajdának  ű  ngának  azonképpen 
igaz  és  hív  leszek  és  az  én  reám  bízott  várat  ű  ngoknak  fejem  fenn- 
álltáig tehetsígem  szerint  megtartom  és  valamikor  valami  íídőben 
ű  ngok  parancsolja  és  kévánja  bizonyos  embere  által,  avagy  penig 
levele  által,  valamely  órában  ű  ngok  kévánja  és  parancsolja,  azon 
órában  annak  kezéhez  adom,  a  kinek  ű  ngok  parancsolják,  isten 
engemet  úgy  segéljen.  Dátum  in  arcé  Szwchwa  29.  Maji  1600. 

(p.  h.) 

Jegyzet:  Kivűl  két  sor  Oyrill-betűvel. 
{Eredeti,  a  bécsi  es.  és  k.  hadi  It.  r.  1600.  febr.  56.  sz.  (ísoniag.) 


XOVTI. 

Románvásár,  1600.  június  20. 

Mihály  vajda  rendelete  a  beszterczei  tanácshoz,  hogy  az  új  3  frtos  adót  rögtön 

embere  kezébe  adják. 

Prudentes,  circumspecti,  fideles  nobis  dilecti.  Salutem  et 
favorem. 

Immár  egynehányszor  megparancsoltuk  tinektek,  hogy  ez 
elmúlt  felvetett  három  forintos  adót  arra  rendelt  emberünk  kezébe 
beszolgáltatnátok,  mely  parancsolatinkat,  hogy  ilyen  nagy  vakmerő- 
séggel és  késedelemmel  elhallgattátok,  nem  tudjuk  mire  vélm. 
Hagyjuk  azért  és  parancsoljuk  tinektek,  hogy  mindjárást  egy  óráig 
való  késedelem  nélkül  az  adót  épen  fogyatkozás  nélkül  adjátok  az 
mi  főemberünk  Bdcz  György,  vagy  emberi  kezébe,  mert  ha  külöm- 
ben  cselekessztek,  elhigyjétek,  hogy  más  gondviselésünk  leszen  reája. 
Secus  nulla  ratione  facturi. 

Dátum  in  oppido  nostro    Román-Vásár,  20.  Junii  anno    1600. 

Szóval  is  izentünk  Bác2!  Györgytől  bőségesen,  kegyelmetek 
meghivén  szavát  mindenben,  ahhoz  tartsátok  magatokat,  az  mit  mi 
szónkkal  élőtökben  ad. 

(Aláírás  nélküli  egykorú  másolat,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 


—    342     — 


XCVIII. 


Kézdí-Yásárhely,  1600.  június  24. 

Mihálli  cajdn  renddcte  a  heszfcrczci  hírónak,  ho(/i/  öt  szökevény  lemjyel  gya- 
logját fingják  el. 

Prudens  ac  circiimspecte,  nobis  dilecte  stb. 

Leng-yel  gyalogink  közül  ötön  szöktenek  el  Besztercze  felé.  Ha 
megfogtátok  őket.  adjátok  értésünkre ;  ha  meg  nem  fogtátok  kedig- 
len.  minden  iitokon  és  ösvényeken  utánuk  bor-sássatok.  szintén 
Moldováiglan  is,  hogy  semmiképpen  el  ne  szaladjanak,  mert  jó 
néven  nem  vesszük  tőletek,  hogy  ha  gondviseletlenségtek  miatt 
elmennek.  Secus  non  facturi. 

Dátum  ex  oppido  nostro  Kezdi- Vásárhely,  24.  Maji  1600. 

lo.  Mihaiu  üoevoda  m.  p. 
(pyrillbetűs  aláírás.) 

Kívül:  Priidenti  ac  eireumspeeto  Joanni  Budaky,  judiei  primario  eivi- 
tatis  nostrae  Bistrieiensis  etc.  nobis  dileeto. 

(Eredeti,  oláh  vajdai  i)ecsc'tes  levél,  a  beszterezei  vármeayei  Itárban.). 


XOIX. 

Gyulafehérvár,  1600.  július  9. 

Mihály  vajda  a  beszterezei  hírónak,  hogy  a  kozákokat  viásuva  fogja  áthelyezni. 

Prudens  et  circumspecte,  nobis  dilecte  stb. 

Megadák  leveledet,  melyből  értettük  az  kozákokra  való  pana- 
szolkodástokat.  Azért  mostan  azoknak  egyik  kapitányjokat  várjuk 
hozzánk,  ki  mihelyt  elérkezik,  visszabocsátjuk,  és  rajtatok  őket  nem 
tartjuk,  hanem  másua  szállittatjuk.  Valete. 

Dátum  Albae-Juliae,  die  9.  Julii  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(eyrillbetüs  aláírás.) 

lo.  Jacobinus. 

Kívül:  Prudenti  et  (•ireums})eeto  Joanni  Biidaky,  judiei  primario  eivita- 
tis  nostrae  Bistrieiensis  etc,  nobis  dileeto. 

{Eredeti,  oláh  vajdai  peesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 

c. 

Gyulafeliérvár,  1600.  július  14. 

Mihály  vajda  Szehen  városától  ágyneműt  és  rózsavizet  rendel  küldeni. 

Prudentes  sat  Salutera  sat. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  levelünk  látván,  küldjön  kgtek 
7  derekalt  és  12  fewoltt  [=  fejalt,  t.  i.  párnát]  és  egy  tokbeli  üveg 
palaczk  rózsa  és  spikinard  [igij]  vizet.  Secus  non  facturi. 

Datura  Albae  Juliae  14.  Julii  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 


—    843     - 

Latin  külczím:  Szeben  királybírájának  és  tanácsának. 
(Eredeti,  a  vajdai  pecséttel  lezárva  a  n.-szebeni  Itb.   nro.  1083.  Nova  Coll.) 


01. 

BánfTy-Hunyad,  1600.  július  23. 

Tanúvallatás  a  hánffij-hunyacUaJcnak  az  oláh  drahantokra  támadásáról. 

Az  bizonyságoknak  vallások  így  következik. 
Hog-y  az  város   népe  el    ne   idegeneljön,    ednehányot    azokban 
megeskettünk,  kiknek  az  ő  vallások  így  következik  : 

1.  bizonyság,  Tasnádi  Mihály,  hunyadi  prédikátor,  megesküvén, 
hiti  után  azt  vallja,  hogy  ez  iiiult  vasárnap,  ki  volt  júliusnak  23. 
napján,  mikor  begyúltönk  volna  az  templomban,  az  predikácziót 
elvégezvén,  az  könyörgő  imádságot  elkezdvén,  az  kezdetiben  hogy 
valánk,  ideki  rivolkodás  lön,  ottan  hamar  harangot  kondítanak,  az 
imádság  félben  marada.  az  község  kirohana  az  templomból,  hát  az 
drabantok  az  piaczon  rendet  állanak,  puska  fegyver  kezekben,  azon- 
ban egy  Gal-barla  András  neű  embert  ellőnek  puskával,  —  apró 
golyóbis  volt  benne  —  ki  mindjárt  elesek.  Azután  is  sok  puska- 
lövést hallottam.  Gal-barla  Andrásnál  fegyver  nem  volt.  Az  város 
népe  is  úgy    ragadozának    fegyvert,  így  esek  az  veszedelem  köztök. 

2.  bizonyság,  hunyadi  ember,  Kiskati  Máté,  az  Wazil  hadnagy 
gazdája,  megesk.  h.  u.  v.,  az  mit  az  első  b. ;  ezzel  többíti  szavát, 
hogy  házához  futott  volna  és  ott  házánál  hét  drabantot  oltalmazatt 
volna  meg,  és  az  hadnagy  feleségét  gyermekivel. 

3.  b.  Bárdi  Birtalan,  h.  u.  azt  v.,  hogy  ő  nem  ment  volt  az 
templomban,  hanem  háza  előtt  áll  volt,  látta  az  drabantokat,  hogy 
két  hunyadi  embert  vertek  meg,  azonban  az  harangot  úgy  kondí- 
tották meg,  az  nép  kirohana  az  templomból,  úgy  kezdeték  a  harcz, 
hogy  ellövék  Gal-barla  Andrást. 

4.  Bárdi  András  mindenben  azont  vallja,  az  mit  Bárdi  Birtalan  ; 
ezzel  többíti  szavát,  hogy  egy  fazekas  beteg  gyermekének  cseresz- 
nyét vett  volt,  abban  kapott  egy  Fillyér  neű  drabant,  kéri  volt  az 
fnzekas,  ne  bántsa,  mert  egy  beteg  gyermeknek  vöttem,  ám  elég 
vagyon,  végy  pénzeden.  Ez  szójért  megütette  az  drabant  az  fazekast ; 
az  többi  nem  hagyják  volt  az  várasbeli  nép  és  úgy  indúltatott  az 
harcz  köztök. 

Ez  négy  ember  hunyadiak:  lőtt  az  harcz  vasárnap  23.  Julii 
reggel  nyolcz  órakor. 

5.  Simon  Denchi,  nyárszegi,  Bánffi  Péter  jobbágya,  h.  u.  azt 
V.,  hogy:  én  is  jelen  valék  Hunyadon,  hogy  ez  veszedelem  lőn, 
negyedmagammal.  Zajgást  hallánk  az  piaczon,  elijedénk,  az  har- 
minczados  házhoz  futánk,  onnat  látám.  hoo-y  egy  Groza  nevő  dra- 
bantot leverőnek  az  várasbeliek ;  annál  inkább  mi  elijedénk  és  az 
kerteken  által  hágván,  úgy  futánk  el ;  azonban  látók,  hogy  egy 
György  neű  drabantot   kergetnek  valami  legínyek,  domosiak,  az  zab 


—     344    — 

között,  —  ruháját  is  az  drabantnak  elvették  vala,  az  drabant  sebe& 
vala ;  kiáltám  neki,  hogy  ne  fusson,  ne  féljen  semmit ;  megálla^ 
házomhoz  vittem,  én  kötöttem  be  az  legínt,  az  faluból  többen  is 
gyülének  oda  az  legínyhez.  Monda  az  drabant :  im  mint  járánk,  mely 
mód  nélköl  veszénk.  nem  vethetek  teljességgel  az  város  népére  is,  mert 
sok  hántások  volt  ednehány  feslett  erkölcsö  közzűlönk  való  legényektől. 
6.  b.  Kabos  Tamás,  nemes  személy,  eskütt  szolgabíró  és- 
Tepesiti  István  7.  b..  nemes  személy,  ki  ezelőtt  való  esztendőben 
vi(teispán  volt  Kolozs  vármegyében,  azt  vallák  egyaránt,  hogy:  23. 
Julii  reggel  menénk  Hunyadra,  immár  az  harcz  köztök  elvégeződött 
volt,  annak  kezdetit,  mint  indulhatott,  mi  nem  tudjuk,  hanem  az. 
holttesteket  láttuk,  mintegy  tízig  az  drabantokban.  Kiket  az  váras- 
beliek  bútattak  volt  el,  előkerestök  és  az  hadnagy  szállására  vittük 
őket,  ounat  az  hadnagy  házanépével  együtt  és  az  drabantok  fele- 
ségével késértök  őket  Salvásáráig  ednehányan  a  város  népe 
is  késérte  őket.  Az  Bání'fi  urak  penig,  u.  m.  Bánfíi  János, 
hon  nem  volt,  hanem  almási  házánál  volt,  Bánífi  Péter  Peleskén 
volt  az  ipával  Magyarországban  Bécsi  Györgynél,  Bánffi  Mihály 
Bonczidán  volt,  Bánffi  László  betegen  mostan  is  Kavásznán  az. 
barbélynál  fekszik. 

8.  b.  Dóczy  Pál,  mogyorókereki,  h.  u.  v.,  hogy  ő  is  akkor, 
hogy  veszedelem  esett,  Himyadon  volt,  látta  hogy  predikáczió  alatt 
reggel  egy  Nagy  András  neű  embert  az  drabantok  ököllel  megütettek. 
Az  város  népe  közzúi  megszólítják  az  drabantokat,  hogy  ne  bánt- 
sák. Nagy  Andrást  elhatták,  visszaérvén  arra  a  ki  szól  volt,  hogy 
ne  bántsák,  azt  kezték  verni,  ügy  rohant  fel  az  város  népe.  Az, 
drabantok  egyet  az  város  népe  közzűl  ellőttek,  el  is  esett  mindjárt. 
Ezt  látván  az  város  népe,  úgy  rohantak  az  drabantokra  és  úgy  lőtt 
az  veszedelem. 

9.  b.  Imbreh  Pál,  mogyorókereki,  mindenben  azont  vall,  az 
mit  Dóezi  Pál ;  csak  azzal  többíti  dolgát,  hogy  Nagy  András  városi 
ember  kiáltja  volt,  hogy:  az  harangra  uraim,  az  harangra! 

10.  b.  Antal  György,  nyárszói,  h.  u.  azt  v.,  az  mit  Dóczi  Pál. 

11.  b.  Simon  Jakab,  nyárszói,  azont  vallja,  az  mit  Dóczy  Pál^ 
de  ő  végig  nem  merte  várni,  hanem  elfutott. 

12.  b.  Valkói  György,  remetei,  azt  vallja,  hogy  ő  is  akkor 
Hunyadon  volt.  egy  Varga  Máté  neű  embert  vernek  volt  az  dra- 
bantok, azonban  egy  harangot  félen  kezdték  verni,  az  város  népe 
kirohant,  úgy  kezdett  az  köztük  való  harcz;  az  város  népe  közzűl 
egyet  látott,  hogy  ellőtték  az  drabantok. 

13.  b.  Macsa  Tamás,  zenttelki,  [mint  a  4.  h.] 

14.  b.  Benk  Máté,  szenttelki,  [mint  Bárdi  András.] 

15.  b.  Morinka  Mihály,  oláh,  Moloziumban  lakó,  h.  u.  azt  v.: 
Hunyadon  voltam  én  is  akkor,  hogy  az  háborúság  lőn,  láttam,  hogy 
két  drabant  egy  polgárt,  hunyadit,  húznak  vonsznak  vala,  mondván : 
miért  nem  készítetek  ennönk  valót;  az  polgár  monda,  meghagytam, 
hogy  készítsenek.  Azután  egy  Varga  Máté  neű  embert  fogának  elő, 
igen  megverek.  Az  több  dolgot  nem  láttam,    mert  elfutottam  onnat. 

16.  b.   Kádul  drabant,   ki  igen  sebes,  fekszik,    többire  halálán 


—    345     — 

vagyon,  hiti  után  azt  mondja,  hogy  az  hunyadi  pap  kezével  vágta 
le  Gjrda(!)  neú  drabantot,  fegyverét  és  ruháját  az  pap  vötte  el, 
most  is  nálla. 

17.  b.  Vaszil  drabant  hadnagy  megeskvék  erős  hitte),  ki  hiti 
után  azt  vallja,  hogy :  az  drabantok  közzűl,  az  kiknek  fizetésök  volt 
régtűi  fogva  urunktól,  holtak  meg  negyvenegyen,  sebes  vagyon 
drabant  hét,  hárma  annak  meghal,  mert  igen  nehezen  vadnak,  — 
asszony-embereket,  az  drabantok  feleségeket,  öltek  hatot,  kiket 
láttuk,  hogy  el  is  temették,  az  több  asszony-embereket  élnek-í 
avagy  megholtak,  nem  tudjuk,  mert  egy  sem  kerül  elő  bennek. 
Tíz  tizedesnek,  az  kiknek  lovok  volt,  egy-egy  gyermeket  tartottak 
lovajok  mellett,  mind  az  tiz  gyermekét  megölték. 

Voltak  valami  koldusok  is  az  varason,  kik  kert  alatt,  némelyek 
ház  alatt  hevertek,  sánták,  bénák,  macskások(!)  azokat  is  mind 
megölték. 

Az  drabantok,  kiket  megöltek,  fegyverek,  puskájok,  ruhájok, 
lovok  az  város  népénél  vagyon  mostan  is. 

Külczim:  IllHio  dno  et  dno  Miehaeli,  Valachiae  Transalpinae,  Moldaviaeque 
vajvodae.  stb.  stb. 

(A  külezím  alatt,  mely  a  levelet  elzárta  volt,  három  gyűrű  pecsét.) 

Jegyzet.:  A  bánffi-hunyadiak  valloBiása  az  oláh  drabantokra  támadásról. 

{Eredeti,  a  béesi  es.  és  k,  hadi  It.  reg.  1600.  júliusi  es.  44.  sz.) 


OJT. 

Gyulafehérvár,  1600.  július  24. 

Mihály    vajda    Beszterczén    özv.    Barhély    Mártonnénak   adómentességet  ad. 

Prudentes  et  eircumspecti  stb. 

Barhély  Mártonné  köztetek  lakó.  adta  értésönkre  könyörgése 
áhal,  hogy  az  ő  urának,  mi  adófizetését  megengedtük  volna  addig, 
még  az  mi  szolgálatunkban  lenni  foglalatos.  Könyörgött  azon,  hoo-y 
még  az  özvegységben  lenne,  addig  adót  ne  vétetnének  rajta.  Hagyjuk 
azért,  hogy  még  az  özvegységben  megmarad,  ti  is  adót  rajta  ne 
vegyetek.  Secus  non  faeturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  24.  Julii,  anno  domini  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(eyrillbetűs  aláírás.) 

Latin  külczim:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  besztei*czei  vármegyei  levéltárban.) 


—     34(3     — 

CIIÍ. 

Kassa,  1600.  július  25. 

Básta  tudósítása  Umjnádnal: ,  B(\thory  Zsigmond  lengyelországi  előkészületeiről 

az  Erdélybe  ütésre. 

Soii  avisato  da  un  personag'gio  gran  secrcte  di  S.  Mtta  (che 
per  liora  non  posso  iiomiiiare),  che  in  Polonia  il  Oancell.  insiemo 
con  Sigisiuundo  si  trovanno  da  20"]^  huomini  et  15™  Tartan,  e  che 
in  breve  dissegnano  assaitare  la  Transilvania,  dove  dicono  haver 
molta  intelligenza,  e  che  nel'  istesso  tempó  vogUano  anco  tentare  il 
castello  di  Húst,  diche  a  mio  parere  saria  bene  avisarne  ill.  S. 
A^aivoda,  accio  rimediasse  a  fatti  suoi,  e  s'egli  debbi  restar  nella 
provincia,  di  consentimento  di  S.  Mtta,  mi  par  piu  che  necessario 
che  V.  S.  Ill'i''?  procurino  riconciiiarne  insieme,  che  io  dal  canto  mio 
non  recusaro  di  faré  quanto,  mi  sara  consigliato  da  V.  S.  Ill^  acci- 
oche  il  servitio  di  S.  Mtta  non  potischi,  perche  giudico  tara  bisogno 
che  ill.  S.  Vaivoda  et  io  assistiamo  l'un  l'altro,  et  io  trattano,  per 
non  perdere  tempó  nsciro  in  campagna  fra  otto  aiorni  al  pin  tardi. 

Di  Cassa  ii  25.  Giulio  1600. 

G.  Basta. 

(Másolat,  bécsi  hadi  It.  r.  44.) 


CIV. 

Gyulafehérvár,  1600.  július  28. 

Mihály  vajda  rendelete  a  szeheni  porták  összeírásáról. 

Michael  Valachiae  Transalpinae  vaivoda  sat. 

Mivelhogy  az  kapu  ravásokban  sok  fogyatkozást  értettünk 
lenni,  akarván  végére  menni,  bocsátottuk  ki  közitekben  Szebenben 
lakó  Dániel  deákot,  hogy  az  kapu  számokat  megcirkálja  és  mi 
nekünk  referálja.  Annak  okáért  hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  kgtek 
is  az  cirkálásban  bocsássa  elő  Dániel  deákot  az  többivel  együtt, 
kiket  melléjek  rendeltünk  u.  m.  ugyan  Szebenből  Brassai  Damokost 

és ^)   logofetet,    kiknek   minden  segítséggel  legyetek,  hogy 

az  cirkálásban  debito  modo  procedálhassanak  és  mi  nekünk  ezntán 
referáljanak.  Secus  non  facturi.  Praesentibus  perlectis  sat. 

Dátum  Albae  Juliae  die  vigesima  octava  Julii  a.  d.  millesimo 
sexcentissimo. 

Mihály  vajda  .p    j^  >. 

(oláh  aláírása).  \    •      -J 

{Eredeti,  a  két  papírlap    közzé  nyomott  vajdai  pecséttel,  keresztbe  írva,  a  nagy- 
szebeni Itb.  Nro.  1424.  N.  C.P. 


')  Eg>'  névre  való  hézag.  Talán  Theodosiusí 


—     847     - 

GV. 

Gyulafehérvár,  1600.  juiíus  29. 

Mihály  vajda  Szeben  városától  az  újonnan  Idveteü  adó  mrgős  befizetését  rendeli. 

Prud.  ac  ccsp.  sat.  Saliitem  sat. 

Az  mostani  felvetett  hat  forintos  adót  mennél  hamarébb  lehet 
minden  fogyatkozás  nélkül,  hagyjuk  és  parancsoljuk,  felszedjétek  és 
tárházunkban  beszolgáltassátok,  hogy  miattatok  fogyatkozásunk  ne 
törtínhessék.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  29.  die  Julii  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Latin  külczím:   Szeben   város  királybírájáiiak,   tanácsának  s  polgárainak. 

{Eredeti,  a  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  n.-szebeni  Itb.   nro.  1474.) 


CVI. 

K.  n.  (1600.  július  vége.) 

Mihály  vajda  kivánalmai  Mudolftól,  a  cs.  és  h.  hiztosoh  által. 

Mihály  vajdának  6  ngánaJc,  Erdélynek,  Moldovának  és  Havasal- 
földének fejedelmének  kévánsdgi  ö  fgétül  as  római  csássárttil. 

Ezek  az  ö  nga  kévánsági: 

1.  Ennek  ő  nga  engedelmes  az  ő  fge  kévánságára,  hogy 
Erdélyt  gubernátorsájínak  neve  alatt  tartsa  és  bírja,  de  ilyen  condi- 
tioval,  hogy  ő  fge  éltéig  engedje  bírni,  halála  után  az  fiára  szálljon 
és  annak  maradékira,  fiúrúl  íiúra  legyen ;  holott  pedig  (kit  isten 
ő  szt.  ígQ  eltávoztasson)  ő  ngának  mngva  szakadna,  az  ország  legyen 
ő  fgéé  az  római  császáré. 

2.  Kévánja  ezt  ő  nga.  hogy  Moldovát  is  adja  meg  ő  fge, 
örökben,  fiúrúl  fiúra,  ad  utrumque  sexum,  ő  ngának,  mint  Havasal- 
földét. Holott  pedig  teljességgel  magva  szakadna  ö  ngának,  hogy 
mind  fiú  és  leányág  deíiciálna,  tehát  ő  fge  ez  két  országnak  Moldo- 
vának és  Havaselföldének  ilyen  annuentiat  adjon,  hogy  ő  magok 
válasszanak  fejedelmet  magoknak,  az  kit  akarnak,  de  így,  hogy 
zászlót  ő  fgétűl  az  római  császártúl  kérjenek  és  szolgáljanak  ő 
fgének.  Áz  minemű  törvények  lesznek  az  két  országban,  azokat  az 
fejedelem,  ki  leszen,  tanácsival  egyetemben  lássa  meg  és  discu- 
tiálja  és  ugyanott  előtte  szakadjon  vége  minden  törvínyeknek,  más 
országban  ki  ne  menjenek  appellatioba  az  causak.  Az  kalugerokat 
is,  papokat  és  monostorokat  senki  ki  ne  vegye  az  ő  régi  tör ví nyékből. 

3.  Kévánsága  ez  ő  ngának :  Erdélyországban  kévánja  Görgínt, 
Gyalut,  Vécset  és  Pogarast,  minden  tartományival  és  jövedelmivel 
egyetemben,    örökben,    Magyarországban    pedig    Husztot,     Kővárat 


-    848    — 

tartományival  és  jövedelmivel  egyetemben,  íiúrúl  íiúra,  ad  iitrumque 
sexum :  ha  az  fiú  ágnak  magva  szakadna,  szálljanak  az  leányágra 
azok,  és  senki  őket  lucg  ne  háborgassa  azokban  az  ő  nga  szolgalat- 
jáért; és  ilyen  conditióval,  hogy  ha  más  fejedelem  lenne  Erdélyben, 
annak  ne  lehessen  arra  való  authoritása  és  hatalma  azokat  kivenni 
íiú,  az  vagy  leányág  kezéből. 

4.  Kévánja  azt  is  ő  nga,  hogy  arra  való  authoritása  legyen 
ő  ngának.  hogy  mindeneknek,  valakiknek  akar  adni  és  donálni 
vagy  jószágot,  vagy  egyebet,  akármit  akar,  szabadon  adhasson  és 
donálhasson  örökben.  Annak  felette  valaki  vagy  ő  nga  vagy  egyebek 
ellen  vétkeznék,  akármicsoda  rendbeli  ember  legyen,  arra  is  legyen 
ő  ngának  authoritása,  afteléket  törvény  szerint  megbüntetni  érdeme 
szerint  és  minden  törvényeknek  ö  nga  előtt  szakadjon  vége,  más- 
hova ne  appellálhassanck  és  ki  ne  vitessenek  az  causak. 

5.  Kévánsága  az  ő  ngának.  hogy  az  öt  vármegyét  Bihart, 
Középszolnokot,  JVÍáramarost,  Zarándot  és  Krasznát  minden  váraival 
tartományaival  egyetemben  ö  fga  adja  Erdélyhez,  mint  annak- 
előtte  volt. 

6.  Ezt  is  kívánja  ő  nga,  hogy  az  mely  végvárakat  megvehet 
pogán  kézből,  u.  m.  Tömösvárt,  Felnakot  (!),  Csanádot,  Becskereket, 
Panesovát  és  Berínt,  azok  ő  ngáé  legyenek,  minden  tartománival 
egyetemben,  az  Dunáig,  örökben,    fiúiul  fiúra,  ad  utnimque  sexum. 

7.  Hogyha  ő  fge  continue  akar  hadakozni,  azt  kévánja  ő  nga, 
hogy  anni  pínzt  adjon  ő  fge  Erdély  szükségére,  az  mennit  Zsigmond 
fejedelemnek  rendelt  volt;  JMoldovának  is  anni  pínzt  rendeljen  és 
adjon  ő  í'ge,  mennit  rendelt  Havasalföldnek. 

8.  Az  minemű  titulust  adott  ő  fge  Báthori  Sigmondnak,  olyant 
adjon  ő  ngának  is. 

9.  Ez  három  hóra,  u.  m.  augusztusra,  szeptemberre  és  októ- 
berre ő  fge  mindenikre  adjon  száz-száz  ezer  forintot,  az  ki  teszen 
summa  szerint  háromszáz  ezer  forintot,  mox  et  defacto  küldje  meg 
azt  ő  ige. 

10.  Ezen  ő  ngának  nagy  öröme  vagyon,  hogy  ő  fge  azt  meg- 
engedte, hogy  bányákat  mindenütt  kezdhessenek  az  ő  ige  pínzivel, 
kívánja  azért  ő  nga,  hogy  holott  azokba  az  praefactusokba,  kik  az 
bányákat  míveltetnék,  valami  difficultast  és  negligentiat  esmérne  és 
megtapasztalna,  tehát  ő  ngának  lehessen  arra  szabadsága  afféle  neg- 
ligens  praefectust  kivetni  és  olyra  bízni  az  bányát,  ki  az  országnak 
hasznára  legyen. 

11.  Mikoron  az  szükség  kívánja,  azaz  mikoron  valami  ellen- 
ség támadna  ez  országra,  kiben  az  kassai  kapitvány  segítsége 
kévántatnék,  ós  ő  nga  megtalálná  felőle  az  kapitánt,  tehát  tartozzék 
az  kassai  kapitán  minden  erejével  oda  menni,  az  hova  ő  nga  mondja 
és  kévánja,  ne  mutogasson  császárra  ő  fgére. 

12.  Az  mely  tanácsbeli  emberét  odaküld  ő  fge,  hogy  ott  legyen 
ő  nga  mellett  addig,  az  míg  a  hadakozásnak  ideje  leszen,  az  ki 
gondot  viseljen  az  hadaknak  szükségire,  és  holott  az  töröktűi  meg- 
nyert földrúl  és  annak  határiról  valami  törvínyek  kezdetnének,  tehát 
azok  ő  nga  és  tanácsi  előtt  legyenek  és  discutiáltassanak  és  adjudi- 


-     349     — 

cáltassauak  és  ugyan  6  nga  elótt  szakadjon  vége  az  causaknak.  más- 
hova ne  mehessenek  appellatioba  :  az  ő  ige  embere  abban  ne  ácsja 
(!)  magát  és  ne  itílhessen.  se  ne  adhasson,  avagy  disponálhasson 
azokból,  avagy  elvehessen,  hanem  csak  tulajdon  ő  ngának  legyen 
arra  authoritása  abból  donálni  és  disponálni.  avagy  elvenni  az  5 
tanácsival  egyetemben. 

Az  mely  emberét  küldi  ö  nga  oda,  ki  ö  fge  mellett  legyen, 
annak  ő  t'ge  rendeljen  mind  ételt  és  italt  és  mind  ő  fgétűl  s  mind 
pedig  tanácsitól  tisztessége  és  böcsületi  legyen. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Jegyz. :  A  negyedik  beíratlan  lapon  még  három  sor  (név)  van  írva  szintén 
Oyrill-betíível. 

(Eredeti  a  béesi  cs.  és  k.  hadi  Itb.  reg.  1600.  jan.  osomag  64.  sz.) 


CVII. 

K.  n.  (1600.  július.) 

Az  erdélyi  cs.  és  k.  biztosok  felelete  Mihály  vajda  követeléseire. 

1.  Az   provinciákat,  Erdélyt   és    Moldvát,   sajátul     oidait(má3 
Örökösképpen  nem  adhatni,  bizonyos  okoknak  eílenkezé-  hírfnéikíu^níi 
siért,  melyek(?)  nyelv  szerint  szóval  exponálhatni.  Havas-         le^^et. 
alföldét  penig  privilegiumjával  ű  (ge  kész  engedni  ű  ngának  örökben. 

2.  Mindeneknek   az   ű  fge   nevével   [és  hírével]    kelletik   meg 
lenni;  az  dispositio  penig  az  régi  törvények  és  szokások    oidait:  Nem 
szerint  az  tanácsurak  tanácsábúl    méltó  igazsággal   dis-  ^®^^*- 
ponáltassanak,    melyekben    ű    nga    gubernátor    levén    és    az   ű   fge 
személyét  repraesentálván  disponálhat. 

3.  Az  régi  szokások  szerint  meg  lesznek.  oidait:   Fiat. 

4.  Az   külső   vármegyék  és  jószágok,    kik   az   régi   törvények 
szerint  az  Erdély  provinciának(!)  kivűl  vadnak,  azon  sta-    oidait:  csá- 
tusba,  áljapotban,   kiben  mostan  találtatnak,  megmarad-   szár  wre'néikűi 
janak.    Es  az  Erdély  tartománya   az  ü   határin  belől  íí       °«"^  i^het. 
nga  által  gubernáltassék. 

5.  Hogyha    várasokat,    várakat    s    kastélyokat,    avagy   egyéb 
beleket,  kik  az  magyarországi   koronát   illetik,  occupál-    oidait-  csá- 
tatja(!),  tehát  azok  ű  fgét  illessék  és  az  magyarországi  szár  hírenéikűi 
koronának    restituáltassanak;     Báthori    Zsigmonddal    is       "^m  lehet. 
ilyen  végezés  volt.   Az  többit   penig   azonkívül,    melyeket  az  úristen 
kegyelmességébűl  mutat  ü  ngának,  azok  megengedve  lehetnek. 

6.  Hogyha   az    három    tartománt,    kitíil    az    isten   oltalmazza, 
megvennék,   ű  fge  ű    ngának    és   íijának   uraságára  és    oidait:  csá- 
birodalmára  kgls  gondot  visel  s  meg   is  látogatja  vele,  szart  taiáija  meg 
úgy  hogy  ű  nga  mind  fijával  egyetembe  az  ű  fge  oltalma         "  ^^^' 

és  gondviselése   alatt   békeségesen    és  nyugodalmason  kedve  szerint 
élhet,  maradéki  azonképen. 


nem 


-    ;{60    - 

7.  Hogyha    az  hadait   eontinue    viselni    kelletik,   ű  fge    mind 
Oldalt:  Válasz  pénzzcl  s  mii)d  egyéb  segítséggel  leszen  és    hogyha  ű 

vagyon.        j^g.^  (,jjg,^  víilami  hadak,  avagy  derék  erő  indulna,  tehát 
ú  ige  ű  ngát  minden  liadaival  megsegíti. 

8.  V  ige  az  törökvei    frigyet  nem  vet,    meg  sem  békélik  vele 
Oldalt:  Fiat.    ű   liga  tunácsa  nélkül  és  az  provinciák  híre  nélkül. 

í).  r  nga  híre  nélkül  az  törökvei  ű  fge  meg  nem  békélik,  fri- 
oidait:  Fiat.     gyet  sem  vet  [igy!  másodszor]. 

10.  A  mi  illeti  az  ű  nga   és   fia   titulusát,   ű  ige.    ha   szüksíg 
Oldalt:  Törp-  leszen,    megcselekszi    és  a  mellett  kgls  gondviselését  ű 

kedik  ü  fgt'néi.   iigj^nak    előmenetére    praestálja,    úgy,  hogy  ű  nga  fijá- 
val  egyetembe  rajta  megnyughatik 

11.  Ez  dolgot  ű  ige  kegyelmesen  promoveálja  s  előveszi. 

12.  Az  húsz  ezer  embernek   fizetését  ű  fge    mostan  nem  ad- 
oidait:  csá-    hatja,    mert  ű  fgének  mind   Alsó-  és   Pelső-Magyaror- 

szárt  találja  meg  szágba,  azouképeu  Tótországba  és  Dalmatiába  eontinue 
"  "^^'  nagy  hadakat  készen  tartani  kell,  mastan  penig  az  hadak 
fen  lévén,  annál  is  nagyobb  hadakat  kell  tartani  és  fizetni,  hanem, 
a  miképpen  azelőtt,  mostan  is  úgy  az  megigírt  sommá  pínz  ű  ngának 
megadatik  és  hogyha  az  szükség  kívánni  fogja,  ú  fge  az  felső- 
magyarországi hadait  maga  saját  költsígén  ü  ngának  melléje  adja, 
ha  penig  annál  is  nagyobb  hadat  kívánna,  az  alsó-magyarországi 
hadait  is  ű  ngának  melléje  küldi  segítségül ;  ü  nga  is  tartozzék,  ha 
Mvántatik,  vagy  maga  személye  szerint  is  hadaival,  vagy  penig 
együtt  ü  ige  hadaival  az  ű  fge  ellenséginek  ellenek  állani  és  támadni. 

Az  irat  homloMn:  Antwoi*t  der  Commissaire. 

Kívül:   Etliehe   Artiel,  was  Mihál  vaida  erstlich   der  Zips:  Oammer  und 
nachher  Ihrer  May.  proponirt  ii.  begert  n.  was  ihnie  ziigelassen  werden. 

(Másolat  a  béesi  es.  és  k.  hadi  Itb.  reg.  1600.  jan.,  64.  sz.) 


CVIII. 

K.  n.  (1600.  július  v.  augusztus.) 

Mihál}/  vajda  újahh  kívánságai  Biulolf  császár  királytól,  a  biztosokhoz  intézve. 

1.  Meggondolván  császár  ü  fge  az  én  sok  munkámat  és  nehéz 
súlyos  szolgálatomat  és  eddig  való  számtalan  sok  költségemet,  kit 
én  nem  úgy  enmagamért,  mint  ü  fgekért  és  az  keresztyénséghez 
való  szeretetemért  az  türük  és  tatár  ellen  való  nagy  külcsóggel  és 
fáradsággal  kellett  hadat  viselnem,  u.  m.  immár  hét  esztendütül 
fogva,  kire  menni  számtalan  kölcségem  ment,  azt  csak  az  úristen 
mondhatja  meg;  ezután  is  pegig  í!),  mint  ilyen  két  nagy  monar- 
chia(!)  tudom  minden  erejeket  hatalmokat  csak  ez  három  országra 
fogja  fordítani  és  ellenek  mind  télben  nyárban  egyaránt  és  nagy 
szerencséket  kell  ellenek  praestálnom. 

Azért  ezt  kívánom,  hogy  ü  fge  Havasalfüldét,  Moldovát  énnekem 
és  az  én  maradékomnak  utriusque  sexus  resignálja  in   perpetuom  (!) 


-    351    — 

2.  Hogy  Erdeit  sub  nomine  gubernatoris  bírjam,  eya  {^íyy) 
conditione  pegig  (!),  hogy  valamikor  akarom  és  az  szikség  kívánja, 
mindenkor  gyűlést  tehessek  és  az  ország  javára  megmaradására 
mindnt   végezhessünk   és  az  articulusokat  ű  fge  confirmálja. 

3.  Hogy  az  országnak  minden  hasznai,  u.  m.  arany,  ezüst,  só 
és  egyéb  bányáinak  hasznok  az  én  kültségem  után  nekem  járjanak 
és  harminczadok,  dézmák,  kibül  udvaromat  és  hadakozó  szolgákat 
tarthassak.  Oldalt:  Magvagyon  engedve  császár  ű  fgétűl. 

4.  Hogy  minden  donatiomnak  salvo  jure  alieono  {igy)  helye 
legyen  és  kinek-kinek  az  ü  érdeme  szerint  donálhassak  ű  ígQ 
neve  alatt. 

5.  Minemű  bizontalan  legyen  az  embereknek  életek  s  nem 
tudom  mikor  hozza  el  az  úristen  az  én  életemnek  végét,  kivánom, 
hogy  ű  ígQ  az  én  sok  fáradtsággal,  munkával  való  szolgálatomat 
megtekéntvén,  adja  énnekem  ürüküben  (!)  és  az  én  maradékom- 
nak itt  ez  országban  Gürgént,  Véoset,  Fogarast  com  pertintis  {igyl 
cum  pertinentiis  h.)  suis;  Magyarországban  pegig  Kűvárat.  Husztot 
(az vagy  Tokajt)  és  vagy  Morvában,  vagy  Oseországban  egy  jó-hasznú 
várat  mox  et  defacto,  hogy  én  is  mind  az  én  fiammal  együtt 
nagyobb  szívem  szerint  szolgálhassak  ű  fgének  ós  az  egész  keresz- 
tyénségnek. 

6.  Kérem  és  künyürgük  ü  fgének,  mind  kgls  uramnak,  hogy 
ú  fge  az  én  jó  szívvel  és  szeretettel  való  szolgálatomat  megtekint- 
vén, az  én  titulusomat  és  az  aranybáránt  (mint  Sidmontnak)  szerezze 
meg  mind  enmagamnak  és  az  én  fiamnak,  kiért  mind  én  és  az  én 
fiam  szolgálhasson  ű  fgének  és  az  egész  keresztyénségnek. 

A;2  írat  homlokán:  Noeh  andere  propositionen  des  Waiwoden. 

Kívül:  Etliehe  Ai-tiel,  wariimben  Mlhal  vaida  bey  Ihrer  May.   angehaltten. 
(Másolat,  [ugyanaz  az  írás,   mely  az  első  12  pontot  írta]  a  bécsi  cs.  és  k.  hadi 
Itb.  1600.  jan.  64.  sz.  es.) 


CIX. 

K.  n.  (1600.  július  v.  augusztus.) 

Mihály  vajda  kívánalmai  a  császár-királytól,  a  biztosokhoz. 

1.  Hogy  Érdéit,  Moldovát  és  Havasalfüldét  ű  fge  in  perpetuum 
Mihály  vajdának  és  az  ű  fiának  adja. 

2.  Hogy  szabadon  az  ű  nga  akaratja  szerint  donálhasson  és 
inscribálhasson,  az  kinek  mit  akar. 

3.  Hogy  semmi  türvények  innen  és  appellatiok  ki  ne  vitessenek, 
hanem,  mint  ezelíitt,  itt  mi  előttünk  szakagyonak  végig. 

4.  Hogy  az  üt  (!)  magyarországi  vármegyéket,  u.  m.  Bihart, 
Külső-Szolnokot,  Krasznát  [Zarándot]  és  Máramarus  vármegyét 
Erdélyországhoz  visszakívánom,  mind  Váradot,  Husztot  és  hozzátar- 
tozókat. 


-     352     - 

5.  Hogy  az  elleuségtűi  az  mi  fűidet  megszabadíthatok  az 
úristen  akaratjából,  azt  kívánom,  hogy  ű  ige  azt  énnékem  engedje 
és  az  én  fiamnak  ürükben. 

i^.  Hogy,  kit  isten  eltávoztasson,  ha  az  ellenség  miatt  az  három 
ország.  Erdély,  Havasalfíilde  és  Moldova  elveszne,  tehát  ü  fge 
Magyarországban  adjon  százezer  arany  forint  jüvedelmű  jószágot, 
vagy  én  magamnak,  vagy  az  én  maradékimnak. 

7.  Hogyha  ű  fge  hadakozni  akar,  mind  pénz  és  népbeli  segít- 
séggel elegendűvel  az  türük  császár  és  az  tatár  kán  ellen  elégsé- 
gessé tegyen. 

8.  Hogyha  ű  í^e  frigyet  teszen  az  türük  kel,  tehát  ezt  ez  felül 
megírt  három  országot  az  frigyben  bele  küsse. 

9.  Hogy  én  hírem  nélkül  ö  fge  az  türükkel  frigyet  ne  vessen, 
sem  meg  ne  békéljék. 

10.  Hogy  ű  fge  azt  az  titulussal  (igp!)  engemet  és  az  én  fiamot 
megékesítse,  az  mely  titulust  Sigmond  fejedelemnek  adott  volt. 

11.  Hogy  az  imperiombeli  fejedelmek  küziben  és  társaságá- 
ban bevegyenek  engemet  is  és  az  én  íiamot  is  ü  fgek. 

12.  Hogyha  ú  fge  hadakozni  akar.  tehát  azt  kívánom,  hogy  ű 
fge  húszezer  emberre  való  hópénzt  adjon  és  nem  csak  üt  hónapra, 
hanem  egész  esztendűre,  hogy  mint  télben  és  nyárban  az  pogánok 
ellen  elégséges  lehessek  az  hadakozásra. 

Mihály  vajda 
(Ciryll-betűve].) 

Fent:  „Propositionen  des  Waiuoden  Michael." 

(Eredeti  a  bécsi  es.  és  k.  hadi  Itb.  1600.  jan.  64.  sz.) 

Jeffijzet:  A  propositiok  mind  egy  boritékba  zárvák  a  levéltárban;  azon 
eme  felírás: 

„Compaetate  vvegen  Siebenbürgen  de  ao.  1600,  samt  Moldaii,  ii.  Walla- 
ehey,  zwisehen  Rudolf  II.  und  dem  Voivoden  Wallaehey  Mieliael  durch  die  k.  k. 
Commissaire  Dávid  Ungnad  ii.  Miehael  Székeli." 


cx. 

Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  2. 

Mihály  vajda  a  hiztosohiak  Szathmárra,  Báthory  Zsigmond  elöJcésziileteiröl, 
Básta  táborhaszállását  sürgetve,  s  török-tatár  hírekről. 

IlM  et  magn.  dni  et  amiéi  nobis  obsH*. 

Az  mely  híreket  kgtek  minekünk  írt  az  lengyel  eancellarius 
és  Báthori  Sigmondnak  ellenönk  való  készületi  és  szándékok  felől, 
az  kgtök  írásából  mindenöket  megértettünk,  kiről  noha  ezelőtt  is 
volt  valami  értelmünk,  de  mindazáltal  az  kgtök  írásából  bizonyos- 
ban értvén  kgtöktűl  jó  néven  és  szeretettel  vöttük.  Ertötte  kgtök 
azt,  hogy  azon  voltának,  miképen  minket  az  keresztyénségtől  elsza- 
kasztván, hozzájok  kapcsolhattak  volna,  mi  penig  minthogy  eleitűi 
fogva   császár   urunknak    ő    fgének   és    az    keresztyénségnek    híven 


-     353     - 

szolgáltunk  és  mindvégig  szolgálni  akarunk,  semmiképpen  ezt  nem 
akartuk  cselekedni,  hanem  az  keresztyénség  mellett  akarunk  élni, 
halni,  melyet  űk  eszükben  vévén,  azért  szándékoznak  ellenünk. 

Hisszük  istent,  hogy  a  miképpen  eddig  minden  dolgainkat  jó 
végre  vitte,  ezután  is  nem  hagy  ő  szent  fge. 

Mi  az  mi  hadunkkal  minden  órában  készön  vagyunk,  talpon 
állunk,  valamelyfele  kévántatik,  csakhogy  kgtek  is  onnan  mozduljon 
és  Básta  uram  szálljon  táborban  hadával  Tasnád  mellett  és  oly 
készön  legyön,  hogy  valamely  órában  kévántatik,  mindjárást  segít- 
ségül jöhessön  mellénk,  úgy  penig,  hogy  az  ne  levélbeli,  a  ki 
minekünk  nem  kell,  hanem  valóba  való  segítség  legyen,  hogy  az  ű 
(ge  határit  az  ellenségtűi  megoltalmazhassuk. 

A  mi  az  ű  kglmére  való  nehézségünket  illeti,  mi  ö  kglmére 
azelőtt  sem  nehezteltünk,  most  sem  neheztelünk,  noha  ő  kglmébe 
megfogyatkoztunk ;  csakhogy  ő  kglme  az  mi  segítségünkre  oly  készön 
legyön,  hogy  egyetömben  az  keresztyénségnek  és  ü  igének  hasznoson 
és  híven  szolgálhassunk. 

Mert  az  török  Nándor-Fejérvár  felől  hátunk  megött  vagyon, 
más  felől  az  lengyelök  törökkel  tatárral  igyeköznek  ellenünk,  kiből 
ha  nem  vigyázunk  és  készön  nem  leszünk,  csak  isten  tudja  mi 
követközik  belőle. 

Annak  okáért  szükség,  hogy  oda  fel  is  ú  fgének  hada  meg- 
induljon, ne  nézzenek  csak  mi  reánk,  hanem  készülettel  és  gond- 
viseléssel legyen  kgtök,  hogy  mi  is  és  az  alattunk  valók  az  egész 
keresztyénségnek  való  szolgálatunkban  meg  ne   fogyatkozzunk. 

Értettük  volt  annakelőtte,  hogy  az  török  esmét  Váradot  akarná 
megszállani,  kire  való  képest,  hogy  onnat  inkább  eltéríthessem,  meg- 
írtuk volt  neki,  hogy  mi  akarjuk  megszállani  és  az  Erdélyhöz  való 
határokat  visszavenni.^)  Immár  azután  mi  szándékok  érközött,  még 
nem  tudjuk,  mert  válaszunk  nem  jött  írásunkra. 

Alliwiat  (!)  penig  mi  eddig  is  elküldtük  volna  az  tatár  chámhoz, 
de  minthogy  az  tatár  vévén  eszében,  hogy  mellőlök  elállottunk  és 
velők  nem  tartjuk,  a  minemű  követimet  ezelőtt  oda  bocsátottam  volt 
is,  oda  vadnak,  még  eddig  vissza  nem  bocsátták;  kiért  félő,  hogy 
^zt  is,  meg  ne  tartóztatták  volna,  ezért  nem  bocsáttam  el ;  —  mind- 
azáltal ű  fgének  és  kgteknek  ha  az  tetszik,  mi  készök  vagyunk 
mindjárást  is  elküldeni. 

De  rehquo  stb.  Datae  Albae  Juliae  die  2.   Aug.  a.  d.    1600. 

Ili      D""n^    Yrarura 

amieus  addietissimus 
Michaél  vajvoda. 

[A  commissariusoknak,  Ungnádnak  és  Székelynek] 
(Másolat  a  béesi  cs.  és  k.  hadi  Itb.  r.  1600.  aug.  44.  sz.  es.) 


*)  A  kir.   biztosok   aug.   2.   írt  jelentésükhöz   csatolják  e  pontot,   latinra 
fordítva  s  alatta  o  megjegyzés  áll:  hic  latét  angvis  in  herba. 


Szád  eozky:  Erdély  és  Mihály  vajda. 


23 


354    — 


CXI. 


Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  3. 

Mihály  rajda  a  szász  papok  dézma-fizetését  szabályozza. 

Micbael,  Valaehiae  Transalpinae  et  Moldáviáé  vajvoda  8.  Cesa- 
reae  Majestatis  c-oiisiliarius  et  per  Transilvaniam  locumteneüs  ete. 
memóriáé  commendamus  lenore  praesentium  sigiiificantes,  quibus 
expedit  uiiiversis,  quod  cum  dos  ex  sententia  et  deliberatione  domi- 
nonim  consiliariorum  iiostrorum  pro  pnblicis  usibus  et  commodis  regni, 
quemadmodum  praedecossores  nostri  a  singulis  pastoribus  ecclesiaruiii 
8axonicalium  luiam  quartam  decimarum  quotannis  in  ratioiiem  nos- 
tram,  pro  justa  ejus  arenda  et  pretio  reeipiendam  duximus,  in  eo- 
pastores  eosdem  dictarum  ecclesiarum  Saxonicarum  eorumque  suc- 
eessores  universos  gratiose  assecurandum  duximus,  et  afíirmaraus, 
quod  ipsis  pretium  seu  arendam  ejusdem  quartae  plene  et  integre 
atque  sine  omni  deíectu  persolvi  curavimus,  neque  eorum  legitimos 
proventus  hac  in  parte  minuere  volumus  atque  permittimns.  Quod  si 
autem  eas  in  nostram  rationem  propriam  percipere  et  retinere 
noluerimus,  eae  iterum  ad  dictos  pastores  atque  eorum  suecessores 
redundare,  earumque  jus  integrum  vicissim  penes  ipsos  manere  atque 
existere  debet.  De  reliquis  verő  tribus  quartis  plenam  atque  omnimodam 
damus  eis  facultatem,  plenumque  etoranejus  attribuimus,  easdem  vei 
pro  semetipsis  retinendi,  vei  verő  aliis  quibuscunque  voluerint  confe- 
rendi,  nullius  unquam  contradictione,  aut  impetitione  obstante.  Quin 
potius  etiam  ex  gratia  et  pietate  nostra,  qua  erga  universum  ordinem 
ecclesia&ticum  afíicimur,  ac  ut  decimae  nostrae  etiam  commodius  et  sine 
detrimento  aliquo  accumulari  et  percipi  possint,  haee  eisdem  annuendo- 
concedendum  duximus,  ut  optio  decimarum  in  divisione  per  morém 
antea  observatum  penes  ipsos  pastores  sit,  ac  omnibus  etiam  in  locis, 
in  quibus  hactenus  mos  fűit,  pastores  decimas  non  per  manipulos^ 
ut  antea,  verum  per  gellimas  coliigere  et  percipere  debeant.  Nec 
pro  hujusmodi  aggelimatione  eidem  quidquam  solvere  teneantur, 
Neque  coloni  fruges  suas  ante  comportationem  nostrarum  et  ipsorum 
pastorum  decimarum  asportare  possint.  Solutionera  arendae  singulis 
aunis  a  decimarum  perceptoribus  pastores  accipiant.  Decimatore& 
quoque  ipsi  in  priori  ipsorum  consvetudine  et  officiis  per  articulos  anno 
domini  1580  ex  publico  dominorum  regnicolarum  cousensu  sancito& 
continenter  vivaut.  prout  annuimus  et  concedimus  eosdem  pastores 
universos  in  omnibus  praemissis  assecurandos  duximus  harum  nos- 
trarum  vigore  et  testimonio    litterarum    mediante. 

Dátum  Albae  Juliae  die  3.  Augusti  ao.  domini  1600. 
Michael  vajvoda. 

(Másolat,   gr.   Kemény   József  kézirat!  Diploinatarium   Transilvanienm-a  Supple- 
mentum  IX.  kötete  1—3  1.  az  Erd.  Muz.  Egylet  könyvtárában.) 


—     355     — 

CXII. 

Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  11. 

Mihály  vajda  rendelete  Besztercéé  tanácsához  a  radnai  út  örízését  illetőleg. 

Prudenies  et  circuraspecti,  nobis  dilecti  stb. 

Bocsátattuk  oda  az  radnai  útnak  őrizésére  a  mi  szolgánkat 
Thoját,  a  kinek  mi  tőlünk  tanúsága  vagyon,  hogy  a  kik  azon  alá  s 
fel  járnának,  ha  nem  igaz  járatbeli  emberek  volnának,  megfoghassa, 
és  mindenképpen  az  útnak  őrizésére  gondot  viseljen.  Hagyjuk  annak- 
okáért,  hogy  ti  is  abban  valamiből  kévántatik,  segítséggel  és  óta- 
lommal  legyetek  nekie,  magának  penig  egynehány  szolgáival  egye- 
temben illendőképen  való  gazdálkodásokra  gondot  viseltessetek.  Seeus 
non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  11.  Augusti  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(Oyrill-betűs  aláírás.) 

lo.  lacobinus. 
Latin  külczim:  Beszteieze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  Itárban.) 


OXIIL 

Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  12. 

Mihály  vajda  a  beszterczei  hírót,  a  drabantokJcal  Fejérvárra  rendeli. 

Prudens  et  circumspecte  stb. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  az  Besztercze  vidéki  draban- 
tokat mindjárást  elindítván,  ide  Fejérvár  felé  küldjed,  kegyelmed  is 
penig  két  polgárral  egyetemben  jövést-jöjjön  városunkba.  Secus  non 
facturus. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 
(Oyrill-betűs  aláírás.) 

lo.  lacobinus. 
Latin  Mlczim:  Besztercze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  Itárban. 


CXIV. 

Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  14. 

Mihály  vajda  Szehen  városától  az  adó  befizetését  sürgeti  s  még  28,000  frtnak 
tüstént  küldését  rendeli,  hogy  a  hozákok  hópénzét  kifizethesse. 

Prud.  ac  cesp.  Salutem  sat. 

Az  minemű  pénzt  mostan  kgtek  minekünk  küldött  Nika  viztier 
által,  azt  minekünk  épen  beadministrálta,  melyet  kgtektűl  jó  néven 

23* 


—     356     - 

is  vüttiiuk,  de  iniértbogy  kgteknél  nyilván  vagyon,  hogy  az  adónak 
beszolgáltatásának  praeligáltnnk  volt  negyven  napot,  hogy  akkorra 
épen  beszolgáltassa  kgtek  az  adót,  mely  praefigált  napok  lassan  be 
kezdnek  telni  és  az  adónak  az  felét  is  nem  szolgáltatta  be  kgtek. 
hagyjuk  azért,  liogy  kgtek  mindjárást  tegye  szerét  még  huszonnyolez 
ezer  forintnak  és  ugyanezen  mi  boérunk  Nika  viztier  által  küldje 
meg  kgtek,  mert  semmiképpen  az  kozákok  miatt  nem  nyughatunk, 
hanem  meg  kell  adnunk  fizetéseket  épen.  Secus  non  faetnri. 
Dátum  Albae  Juliae  14.  die  Aug.  a.  d.  1600. 

[Utóirat:]  Az  pénz  pedig  holnap  estvére  itt  legyen,  mert  ha 
akkor  nem  leszen,  mind  elmennek  az  kozákok;  azért  kgtek  ezt 
semmiképpen  el  ne  negligálja,  hanem  meg  legyen,  mert  ha  elmennek 
az  kozákok  és  kárt  tesznek,  minden  károkat  kgtekkel  fizettetünk  meg. 

A  mi  restal  pedig  az  adóból,  azt  is  az  praefigált  napra  épen 
fogyatkozás  nélkül  beszolgáltassátok  tárházunkban.  Izentünk  Kgteknek 
szóval  is  ez  mi  boérunktól  Nika  viztiertűl,  valamit  azért  mi  szónkkal 
kgtek  előtt  szól,  kgtek  hidje  meg  szavát.  Az  mi  pedig  ott  mulat, 
kgtek  addig  mind  magának,  szolgáinak  és  lovainak  ételt,  italt  adjatok. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Kiüczim:  Prűd.  ae  eesp.  magistro  eivium  regio.  et  sedis  jiidieibiis,  eaete- 
risque  juratis  civlbus  eivitatis  nrae  Cibiniensis  sat. 

Eredeti,    kívül   a   nagy  vajdai   pecséttel   lezárva,    a    n.-szebeni    városi    és    szász 
nemzeti  Itb.  nro.  1477.) 


cxv. 

Úrmező,  1600.  augusztus  16. 

[Pogány  György?]   az  erdélyi   cs.  és  kir.    hiztosoTcnak  a  lengyel   hadaknak  a 
Neszteren  Moldvába  való  átkeléséről. 

Spectabilis  etc. 

Ex  Vrmező  die  16.  Aug.  1600. 

Az  Ngtok  parancsolatja  szerint  én  elküldöttem  vala  Lengyel- 
országba egy  barátomhoz,  az  kinek  bizonyosan  hozták,  hogy  az 
lengyel  hadnak  fele  Moldvára  ment,  eddig  is  elindultak  volna,  de 
az  tatárokra  vártak  csak ;  hogy  az  elérkezett,  azután  indultak  meg. 
Ugyan  ez  az  éu  barátom  énnekem  titkon  megizente,  hogy  semmit 
ne  féljönk.  mert  eltért  a  had,  az  ki  erre  akart  jünni,  az  is  Moldvára 
ment,  pénteken  költöztek  által  az  Nestheren  és  úgy  indultak  meg  etc. 

(Másolat  üngnád  és  Székely  jul.  16.  17.  18.  jelentése  mellett  a  bécsi  cs.  és  k.  hadi 
Itr.  reg.  1600.  júliusi  44.  sz.) 


:]57 


OXVI. 


Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  25. 

Miludy  vajda  Udvarhely-  szék  kapitány ánala,  hogy   a   mederesieknek  a  várhoz 
foglalt  darab  földet  adja  vissza. 

Egregie  Dobis  dileete.  Salutem  et  favorem. 

Medeseren  lakók  egyenlőkíppen  könyörgések  átal  találtának 
meg  minket,  jelentik,  hogy  egy  darab  földeket  még  Telegdi  Mihály 
udvarhelyi  kapitánságában  foglalta  volna  a  várhoz  hatalraasól,  mely 
mind  ez  ideig  is  meg  nem  szabadult  volna,  most  penig  Székely 
Moysesnek  volt  búzavetése  benne  és  az  ő  elmente  után  felszabadult 
volna,  és  csak  őket  eoncernálná:  könyörgöttenek,  hogy  nekik  meg- 
adnék azon  darab  földet.  Az  dolog  azért  így  lévén,  hagyjuk  és 
parancsoljuk,  hogy  azon  föld  dolgát  köztök  igazíts  el,  az  mint  mondja. 
Secus  non  facturus. 

Dátum  Albae  Juliae  die  25.  Aug.  anno  dni  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Külczím:  Egregio  Stephano  Lwezywl,  eapitaneo  sedis  Sieuliealis  Udvarhely 
etti.  nobis  dileeto. 

(Eredetije  a  gróf  Teleki  család  maros-vásárhelyi  Ith.) 


CXVII. 

Gyulafehérvár,  1600.  augusztus  25. 

Mihály   vajda  Jeremiás  moldvai  vajda  rezét  Beszterczéről  Fejérvárra  küldeti. 

Prudentes  et  circumspeeti  stb. 

Az  minemö  reze  Jeremiás  vajdának  ti  kezeteknél  volt,  hagyjuk 
és  parancsoljuk,  hogy  mindjárást  szekerekre  rakatva,  küldjétek  ide 
Fejérvárra  mi  kezönkben.  Secus  nulla  ratione  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae,  die  25.  Augusti,  anno  domini  1600. 

lo.  Mihaiu  voevoda  m.  p. 

Latin  Külczím:  Besztereze  város  tanácsának. 
(Eredeti,  oláh  vajdai  pecsétes  levél,  a  heszterezei  várm.  Itárhan.) 


CXVIIÍ. 

Torda,  1600.  szeptember  I. 

(Jsáky  István  újahh  rendelete  a  heszterczei  hírőnak,  hogy  szorgalmasan  vigyáz- 
tasson és  híreket  küldjön. 

Prudens  et  circumspecte  domine  stb.  Áldja  meg  Isten  kegyel- 
medet kévánsága  szerint  való  sok  jókkal. 

Urunk  ö  nagysága  parancsolatjábúl  ennek  előtte  is  írtam 
kegyelmednek,    hogy    az   mostani    áHapathoz    képest    kegyelmednek 


—    358    — 

iniiidenfelé  szorgalmatos  vigyázása  leuiie,  és  ha  mi  oly  dolgokat 
érthetne,  azok  felől  engemet  is  sietséggel  bizon3^ossá  tenne,  hogy 
nnmknak  ő  nagyságának  én  is  mindjárást  tudtára  adhatnám,  mivel- 
hogy ó  nagysága  az  egész  nemesség  előtt  engemet  praeficialt  addig, 
niig  ő  nagyságának  más  végezése  lészen  felőlem  ;  kikkel  most  itt 
Tordánál.  az  Keresztes-mezején  vagyok.  De  kegyelmed  engemet 
mind  ez  ideig  is  semmi  hír  felől  nem  certifieála,  mely  dolgot  ugyan 
nem  tudok  mire  vélni.  Azért  kegyelmedet  újobban  akarám  azon 
''Űolog  felől  megtalálnom,  intem  is  kegyelmedet,  ő  nagyságátúl  mostan 
rejám  bizattatott  authoritásbúi,  hogy  kegyelmed,  ha  tisztességét  ás 
életét  szereti,  füle  mellől  azt  ne  bocsássa,  az  vigyázás  és  hírek 
felől  való  értekezésre  kegyelmednek  szorgalmatos  gondja  leg3^en, 
engemet  bizonyos  hírekkel  tartson,  hogy  urunknak  ő  nagyságának  én 
is  azféléket  sietséggel  értésére  adhassak,  mert  ha  az  kegyelmed 
vigyázatlansága  és  azféle  dolgokra  való  gondviseletlensége  miatt 
valami  oly  ártalmas  dolog  következik:  kegyelmed  én  rejám  ne  vessen, 
ha  mi  kegyelmeden  esik,  mert  immár  két  úttal  írtam  meg  kegyel- 
mednek. Tartsa  meg  Isten  kegyelmedet. 

Ex  casíris  ad  oppidum  Torda  positis,  die  1.  mensis  Septembris 
anno  dni  1600. 

Amieus 
St.    Csáhj  m.  p. 

Kívül:  Prudenti  ae  eireumspeeto  dominó  judiei  primario  eivitatis  Bistri- 
eiensis  etc.  dominó  amieo  honorando. 

(Eredeti,  gyürűpeesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 

OXIX. 

Torda,  i600.  szeptember  2. 

A  tordai  táborba  gyűlt   rendek   felhívása   Beszterczéhez,  hogy   Mihály  vajda 
ellen  hozzájuk  siessenek. 

Prudentes  et  eireumspecti,  domini  et  amici  nobis  observandissimi. 
Post  salutem  ac  servitiorum  nostrorum  commendationem,  isten  kegyel- 
mednek adjon  minden  kivánta  sok  jókat  s  jó  egészséget. 

Nyilván  vagyon  kegyelmeteknél  mind  fejenként,  hogy  miólta 
fogva  Mihály  vajda  ez  országban  bejütt,  attúl  fogva  mind  régi 
szabadságunkba,  mind  törvényünkben  miképpen  rontott  légyen  hite 
és  kötelessége  ellen,  azonképpen  szokatlan  exaetiokkal  és  tere-vise- 
lésekkel mint  fogyatott  légyen  egész  országúi  bennünket;  de  az  mi 
ezeknél  nagyobb,  érthette  azt  is  kegyelmetek,  minemií  iszonyú  és 
rettenetes  végezése  volt  ellenünk,  hogy  az  egész  nemességet,  kicsintöl 
fogva  nagyig,  mind  levágattassa,  azonképpen  az  magyar  fizetett 
szolgát  is,  az  városokheli  fönépeket  is,  az  szerint  akart  cselekedtetni. 
Mely  ellenünk  való  álnok  végezését  az  úristen  kiváltképpen  való 
gondviseléséből  raiérthogy  kinyilatkoztatta,  s  azt  is  bizonyosan 
megértettük,  hogy  az  római  császár  ő  íelsége  hűsége  mellől  el  akart 
szakadni:    mi    ő  felségének  igaz    hívei  kegyelmetekkel    együtt  az  ő 


-     ^59     - 

rettenetes  száiidokának  idején  ellene  akarunk  állani,  ahhoz  képest 
mind  lovaginkkal,  s  mind  gyaloginkkal  itt  Thordánál  az  Keresztes - 
mezején  gyűltünk  táborban.  Az  vajda  magyar  lovas  hadának  is  jó 
része  hozzánk  jű,  az  székelységnek  is  alkalmas  része  mellettünk 
lészen,  főképpen  az  Aranyas-székiek,  az  több  székelyek  felől  is  jó 
remínségünk  vagyon.  Császárnak  ő  felségének  is  értésére  adtuk  ez 
dolgot,  az  ő  felsége  kassai  generálisa  nagy  haddal  érkezett  ide 
az  határba. 

Miérthogy  azért  ennek  előtte  való  üdőkben  is,  ez  szegíny 
országnak  javára  és  megmaradására  nézendő  dolgokat  kegyelmetekkel 
^gy  értelemből  és  egyenlő  tetszésből  dirigáltuk,  ez  rettenetes  romlás 
-és  pusztítás  penig  kegyelmeteknek  is  szintén  olyan  súlyos,  mint 
nekünk:  kegyelmeteket  szeretettel  kérünk,  hogy  mostani  veszedelmes 
illapot  idején,  kegyelmetek  is  mind  hadhoz  való  népével,  s  mind 
hadakozó  szerszámival  mindjárást  késedelem  nélkül  oly  készen  legyen, 
hogy  azokat  mindjárást  indíthassa  mellénk  minden  halogatás  nélkíil, 
ilyen  ellenünk  való  dolognak  reprimálására,  hogy  az  által  Isten 
velünk  lévén,  szabadulhassunk  meg  országúi  ez  rettenetes  iga  és 
elviselhetetlen  tere  alól.  Ha  penig  az  vajda  kegyelmeteket  vagy  hadra 
való  nép  felől,  avagy  hadakozó  szerszám  adás  felől  ez  üdő  alatt  meg- 
találtatná:  kegyelmetek  azféléből  semmi  segítséggel  ne  legyen  neki, 
sőt  az  közönséges  jóért,  valami  ártalommal  kegyelmetek  lehet  ellene, 
minden  tehetségével  azon  legyen.  Erre  is  gondja  lévén  kegyelme- 
teknek, hogy  kegyelmetek  között,  ha  valamely  közülünk  való  nemes 
embernek  marháját  kerestetné  az  vajda,  azfélét  kegyelmetek  ki  ne 
iidjon.  Erre  ugyan  császár  ő  felsége  authoritásábúl  intjük  kegyelmeteket. 
Az  adópinzben  is,  ha  mi  hátra  vagyon,  kegyelmetek  az  vajda  kezébe 
azt  ne  adja.  Isten  tartsa  meg  kegyelmeteket  jó  egészségben. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidum  Thorda  positis,  die  2.  Septembris, 
íinno  dili   IGOO. 

(Aláírás  helyett  kivűl  hat  tanácsúi-  papírba  nyomott  gyűrűpeeséíével.) 

Kívül:  Prudentibus  et  eireumspeetis  dominis  judiei  primario,  eaeteiisque 
juratis  eivibiis  ae  tóti  senatiii  eivitatis  Bistriciensis,  ete  dominis  et  amieis 
honorandis. 

(Eredeti,    a  beszterezei  várme^ei    levéltárban.    —   Hasonló  a  szeheniékhes   írva 
Szebenben.  Kiadva  az  Erd.  Orgy.  Emi.  IV.  529.  1.) 

Jegyzet:  A  Keresztes-mezején  táborba  gyűlt  rendek  szept.  3-án  felszólítják 
Kolozsvár  városát  is,  hogy  küldjenek  „ezer  gyalogost'^  és  „négy  taraczJcot  minden 
szerszámostól,  porával,  golyóbisával  együtt''^.  —  Tudósítják  a  tanácsot,  hogy 
^,Mihály  vajdának  valamennyi  magyar  fizetett  szolgái  voltának,  azokban  egy  is  el 
nem  maradván,  immáron  az  Maroson  által  költöztenek,  az  éjjel  Hadréven  lészen 
hálások,  és  holnap  jó  reggel  23  zászlóval  jőnek  ide  közinkben  és  élni  halni 
velünk  együtt  akarnak.  Az  Tcozák  hadnagyoknak  is  jobb  rísze  hozzánk  eskütt  és 
üzok  is  mellénk  jönnek.  Az  egész  Arany as-széki  gyalog  lovag  hadnagyok  is 
nekünk  mind  egyig  megesküttenek  és  holnap  ők  is  fejenkínt  mellénk  szállanak 
táborban.  Annak  felette  az  udvari  drahant  hadnagyok  is  mind  egyig  közinkben 
-esküttenek". 

(Eredetije  a  Kolozsvár  városi  Itrban  fase.  H.  nr.  34.  kiadta  Szilágyi  S.  az  Erd. 
Ó.-gy.  Emi.  V.  k.  582.  1.  és  Jakab  E.  Kolozsvár  tört.  okievéltára  H.   k.  176.  1.) 


~     360     - 

oxx. 

Torda,  1600.  szeptember  2. 

A  Tordán  táborba  (Ji/iilt  rendeJ:  felszólítják  IJeés  városát  csatlakozásra. 

(Ugyanaz,  miut  a  beszterezeieknek  írott.) 

Kis  papírmelUkleten :  Valamit  pedig  mi  szónkkal  az  egész  ország  nevével 
ez  levélvívő  atyánkfia  kglmeteknek  eleibe  ad,  kglmetek  meghigyje  és  az  szerint 
cselekedjék. 

(Eredeti,  Deés  város  levéltárában.) 


CXXI. 

Gyulafehérvár,  1600.  szeptember  2. 

Mihály  vajda  rendelete  a  szébenieknek ,  hogy  a  táborba  élelmi  szereket  küljenek, 

Prud.  et  ccsp.  sat.  Salutern  sat. 

Panaszolkodnak  miüekünk  az  rai  éléshajtóink,  hogy  az  eléb- 
beni  mód  és  szokás  szerént  az  élést  táborunkban  nem  szolgáltat- 
nátok. Hagyjuk  azért  és  parancsoljuk  tinektek,  hogy  minden  fogyat- 
kozás nélkül  az  mi  éléshajtói nknak  mindenben  szavokat  fogadjátok 
és  az  élést  táborunkban  adminisíráljátok,  hogy  az  miá  fogyatkozás 
ne  essék.  Seeus  non  facturi. 

Dátum  Albae  Juliae  die  2.  Sept.  a.  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

Külczím  :  Prud.  et  ecsj).  niagistro  eivium  regio  et  sedis  judieibus,  caeterisque 
jiiratis  civibiis  eivitatis  nrae  Cibiniensis  etc.  sat. 

{Eredetije,  a  vajdai  pecséttel  lezárva,  a  n.-szebeni  Itb.  nro.  1420.  N.  0.  P.) 


CXXII. 

Keresztesmezö,  1600.  szeptember  4. 

Az  erdélyi  rendek  Beszterczét  gyalogok  küldésére  s  az  utak  őrzésére  intik. 

Generosi,  prudentes  et  circumspecti  domini,  amici  nobis  ob^- 
Salutern  et  servitiorum  nostrorum  paratissimam  commendationem.  Az 
úristen    kegyelmeteket  látogassa  meg  h'lki,  és  testi  áldásival. 

Továbbá  megértettük  az  ti  kegtek  mi  hozzánk,  és  hazájához 
való  jó  akaratját.  Indíthatta  kegteket  erre,  az  közönséges  megmara- 
radásról  való  jó  gondolat  és  az  mostani  elviselhetetlen  súlyos  állapotnak 
mivolta.  Igen  jó  néven  vettük  azért  az  kegyelmetek  maga  jó  aján- 
lását, és  kérjük  is  szeretettel  kegteket,  hogy  kegtek  mutassa  ú^ry 
meg  hazájához  való  szeretetit,  hogy  mentől  több  gyalognak  szerét 
teheti,  azon  igyekezzék,   és  mindjárást  késedelem  nélkül  küldje  ide 


—    361    — 

hozzánk  Keresztesmezejére  táborban.  Itt  immár  mi  az  magyar  kato- 
nákkal, és  egyéb  rendbeliekkel  is  együvé  gyűltünk  országúi,  az 
föld  népe  is  naponként  mindenfelől  hozzánk  fut.  Ezalatt  penég  az 
utakra  kegtek  szorgalmatosan  vigyáztasson,  és  valakiket  kegtek 
hazánknak  rontóinak,  és  ellenséginek  esmér  lenni,  azoknak  minden- 
képpen ártani  ne  rostáljon,  hogy  így  egymás  segítségével.  Istennek 
kegyelmessége  velünk  levén,  az  sok  elviselhetetlen  iga  alól  szabadít- 
hassuk meg  szegény  hazánkat.  Eas  denique  1).  Ví^  diu  feliciter  valere 
desideramus. 

Datae  in  castris  in  campo  Keresztes  praedicto  positis,  4  Se- 
ptembris  anno  dni  1600. 

Dnum  yrarum  servitoros  ct  amici 

Proceres  primatesque  ac  reliqui 

status  et  ordines  nobilium 

regni  Transsilvaniae. 

Kíval:  Generosis,  pnidentibus  et  eireumspeetis  dominis  judiei  primario, 
caeterisque  jiiratis  civibus  et  senatoribiis  eivitatis  Beszterezeensis,  ete.  dominis, 
amieis,  nobis  observandissimis. 

{Eredeti,  6  gyűrií pecsétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


CXXIII. 

Torda,  1600.  szeptember  4. 

A  tordai  táborban  levő  rendek  a  beszterezei  bírót  magokhoz  hívják. 

Prudens  et  eircumspecte  domine,  amice  nobis  honorande. 
Salutera  et  servitiorum  commendationem  ete. 

Istentől  kegyelmednek  sok  jókat  kívánunk.  —  Értjük  azt,  hogy 
kegyelmed  Fejérvárról  kijött,  kit  felette  igen  örömmel  hallottunk. 
Kegyelmedet  igen  kérjük,  eddig  való  munkálkodását  ne  szánja,  kegyel- 
med jöjjön  ide  hozzánk  reggel ;  csak  egynehány  szóval  szólhassunk 
kegyelmeddel,  mindjárást  kegyelmed  mentest  haza  mehet.  Az  munkát 
kegyel medíűl  igen  jó  nevén  vesszük  fejenkint.  Tartsa  meg  Isten 
kegyelmedet. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidum  Torda  positis,  4.  die  Septembris, 
anno  1600. 

Servitores  et  amici 

Proceres,  comites  ac 
universitas  nobilium 
regni  Transsilvaniae. 

Kíi'iU :  Pnulenti,  eirciimspeeto  dominó  Joanni  Budaky,  judiei  primario 
eivitatis  Bistriciensiá,  ete.  domini  et  amieo  nobis  honorando. 

(Eredeti,  kívül  a  6  tanáesür  gyűrűpecsétével  ellátott  levél,  a  beszterezei  vármegyei 

levéltárban.) 


—     3B2     — 

CXXIV. 

Majtény,  1600.  szeptember  5. 

lia)<ta  Gi/önjf/  Kolo-srár  városát  a  császár  hűségére  inti. 

Prudentes  et  eireiiinspocti  viri,  amici  nobis  honorandi.  Salutem  stb, 
QuanKjuam  non  diflidimus  de  fide,  constantia  ac  integritate 
prűd  et  eircunisp.  D'"3'"  yrannii,^  qyj^  g^^^g  ^^tti  C.  dominó  nostro  clem^ 
astrii-iae  sint.  quin  ea  oinnia,  (^uae  in  emolumentum  christianae 
reipublicae  spectare  videretur.  propenso  et  alacri  aniino  praestiturae 
sint;  nihilomiiins  cnm  certa  quaedam  isti  Mattis  suae  ditioni  Transyl- 
vanicae  pericula  iminineri  eonspicuuntur,  condignám  Mattas  sua  fide- 
liuni  elementer  statuit  esse  habendum  {így\^)  Quapropter  prűd.  et 
eircumsp.  1)"^^  V[^  nomine  Mattis  suae  adhortamur,  quatenus  raemo- 
res  praestitae  fidei  ac  pristinae  íidelitatis  eorum,  qua  Matti  suae  0. 
obligati  sünt,  velint  in  ea  ipsa  fide  et  fidelitate,  de  qua  nihil  dubi- 
tatur,  eonstante  ad  íiuem  usque  perseverare,  atque  fidelitatem  eorum 
certis  etiam  indiciis  testatarn  reddere.  Si  verő  in  aliqua  re  ope  et 
auxilio  Mattis  suae  D?^^  V^  forte  indiguerint,  tuto  ad  nos  confugere 
poterint:  nos  nihil  eorum,  quae  ad  permansionem  D^üab  yrarnm  spectare 
videbuntur,  intermissuri  sumus.  Quas  in  reüquo  fehciter  valere 
optamus. 

Dátum  in  castris  ad  Majtin  positis  5.  die  Sept.  1600. 

S.  C.  et  E.  Mattis  ac  Hispaniarum  regis 

eonsiharius  belhcus,  necnon  offieii 
generaHs  capitaneatus  superioris  Hun- 
gáriáé administrator 

G.  Basta  mpa. 

Külcztm:  Prudentibiis  et  eesp.  viris  N.  jiidiei  primario,  eeterisqiie  eivibus 
et  inhabitatoribus  eiv.  Claudiopolis  ete.  ainieis  nobis  honorandis. 

(Eredeti,  Kolozsvár  városa  Itrában  fase.  II.  nr.  35.) 

GXXV. 

Torda,  1600.  szeptember  7. 

A  tordai  táhorhan  levő  nemes  rendek  és  Csáky  István  Beszterczét  csatlakozásra 

sürgetik. 

Prudentes  et  circumspecti  domini  amici  stb.  Isten  kgteknek 
adjon  minden  kivánta  jókat. 

Egész  országúi  írtunk  kegyelmeteknek  egy  levelet,  az  király 
képe  is  az  több  commissariusokkal  együtt  kegyelmeteknek  egy  levelet 
írtak,  kit  megküldtünk  kgteknek.  Kegyelmeteket  kérjük  szeretettel 
úgy  viseljék  magokat  az  országhoz,  kit  vehessünk  jó  néven  kegyel- 
metektől. Isten  tartsa  meg  kegyelmeteket. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidum  Thorda  positis,  die  7.  Sep- 
tembris.  1600. 


')  Kimaradt:  rationem. 


363 


(Csáhy  István  sajátlvesü  utó  írat  a.)  : 

Kegyelmetek  mindjárást  késedelem  nélkül  induljon  és  ide 
Tordához  jöjjön,  im  szinte  mostan  megyünk  az  Maros-székieknek 
eleikben,  éppen  ide  jűnek.  Az  többi  felöl  is  reménységünk  vagyon. 
Gyalut  kézben  adták,  Ssamos-üjvárat  is  megígérték,  Maros-Ujvár 
is  kézben  vagyon.  Most  az  ideje,  kegyelmetek  hazájokhoz  megmu- 
tassa idejében  jóakaratjokat.  Az  több  városok  is  teljességgel  mindjárt 
mellénk  indítják  minden  h adókat,  az  császár  ű  felsége  hada  is  az 
az  Meszesen  mostan  költüzik,  ű  maga  király  képe  is  vélek  vagyon. 
En  kegyelmetek  jóakaró  atyjafia  vagyok  és  én  jó  akaratombúi  írtam 
kegyelmeteknek.  Most  szolgálunk  az  egész  kereszténységnek,  íí 
felségének  császárnak,  az  mi  kegyelmes  urunknak. 

Servitor  et  amicns 

St.   Csáhy  m.  p. 

Kívül:  Prudentibus  et  eireimispeetis  d°i?  jiidiei  primario,  eaeterisque 
iiiratis  civibiis,  ae  tóti  senatus  -eivitatis  Beszterczeensis,  ete.  dominis  et  amieis 
mihi  observandis. 

.    (Eredeti,  gyűrűpeesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  levéltárban.) 


CXXVI. 

Torda,  1600.  szeptember  7. 

CsáJcy  István  rendelete  Deés  városához,  luxjy  a  tordai  táborba  siessenek  s  Léka 
Agát  Szamos-Újvárt  körülzárják. 

Prudentes  et  circunjspecti  domini  et  amici  honorandi,  post 
salutem,  servitiorum  nostrorum  commendationem. 

Isten  kegyelmeteknek  adjon  minden  kívánta  sok  jókat. 

Az  kegtek  levelét  megadák,  kgtektpl  igen  jó  néven  vöttük, 
hogy  az  ország  mellett  készek  feltámadni.  Értjük,  hogy  Aga  Lékára 
is  a  paraszt  népek  reátámadtak  volt,  kit  Újvárban  szorítottanak. 
Akarja  kegtek  tőlünk  érteni,  ha  ide  jüjjön-e,  vagy  pedig  ö  reá 
vigyázzon.  Azért  nekünk  úgy  tetszett:  egy  része  kegteknek  jó 
szerrel  ide  jüjjön,  azonképpen  az  föld  népének  is,  egy  része  ismeg 
ott  maradjon  kegteknek,  mint  penig  az  föld  népének,  hogy  mind 
Aga  Lékára  vigyázzon,  mind  penig  magokra.  Az.  kiket  kegtek  ide 
küld,  az  minden  késedelem  nélkül  legyen,  hogy  ide  az  táborunkban 
érkezhessenek,  hogy  az  nagy  Ínséget  és  igát,, rólunk  elvetessünk. 
Az  egész  marosszéki  had  is  mellénk  jütt.  Ö  felségének  római 
császárnak  is  nagy  hada  érkezik  mellénk.  Az  beszterezei  bírónak 
az  ö  felsége  commissariusi  irtanak  levelet  az  tanácscsal  együtt,  kegtek 
küldje  meg    nekiek.  Isten  tartsa  meg  kegteket. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidura  Thorda  positis,  die  7.  mensis 
Septembris.  1600. 


-     364     — 

( Csali  y  István  sajátkezű  utó  irata)  : 

Mindjárt  induljon  kegtek,  az  jovát  puskássát  válogassa    kegtek 
az  népnek. 
^  Aniicus 

Ste.  Chiaky  m.  p. 

Kivíil:  Prudenti  et  ('ircumspectis  jiidiei  primario,  caeterisqiie  iuratis  eivibns 
av  tóti  senatui  oppidi  Dcés  ete.  dominis  et  ainicis  nobis  honorandis. 

(Gyfl  ni  pecsét  tol  lezárt  eredeti  levél,  a  deési  városi  levéltárban  264.  sz.  a.) 


CXXYII. 

Hely  és  kelet  nélkül.  (1600.  szeptember.) 

Cmky  István  Deés  város  bírójának  a  Mihály  vajda  ellen  való  felkeléskor. 

Salutem  et  mei  benevolam  commendationem'. 

Adjon  Isten  minden  jókiit  kegyelmednek. 

Megértettem  én  mindeneket.  lm  Oláh  Boldizsárt  teljes  tanú- 
sággal bocsátottam,  kegd  beszéljen  vele,  és  az  mit  mond  én 
szómmal,  meghigyje  s  cselekedjed  úgy  kegd,  hogy  én  is  jöven- 
dőben vehessem  jó  néven  kegdtöl,  talám  jobb  kegyelmednek  énnékem 
kedvemet  keresni.  Valami  azért  ott  lészen,  kegd  mindeneket  hit 
szerént  kerestessen  elő  ;  ha  mi  oly  főmarha  lészen,  tartsa  kegd  azt 
én  számomra,  és  adja  az  én  emberem  kezében.  Az  kivűl  ha  mi  aprólék 
találtatik,  azt  is  én  az  kegd  ítíletire  támasztom.  Az  mi  az  rettegi 
dolgot  illeti,  az  hol  az  aranynak  az  derekára  találtak  volt,  arra  kegd 
úgy  viseljen  gondot,  hogy  tékozlás  ne  legyen,  hanem  beszolgáltassa 
kegd  én  kezemben.  Az  gyalogot  kegd  eloszlani  ne  hagyja,  mert 
milielt  Kővárat  és  Újvárat  kézben  adják,  alá  kell  jőni  mind  az 
kegtek  gyalogjának,  s  mind  egyébbünnet  valóknak. 

Amicus 

Ste.    Chiaky  mp. 

Kívül  :  Prudeiiti  ae  cireiimspeeto  dominó  jiidiei  primaris  oppidi  Deés  etc, 
domine  amico  observandissimo. 

(Eredeti,  gyűrűpecséttel  lezárt  levél,  a  deési  városi  levéltárban.  266.  sz.  a.) 


CXXVIII. 

Szántai  tábor,  1600.  szeptember  7. 

Báró  Ungnád  Dávid  levele  Kolozsvár  tanácsának,    követeik,  liüséghiztosításaik 

szívesen  fogadásáról,  közeli  megindulásukról  a  tordai  tábor  felé,  hűségre  intimén 

őket  is  a  császár-király  iránt. 

Prndentes  et  circumspecti  domini,  amici  nobis  observandissimi. 

Salutem  et  servitorum  nostrorum  paratissimam  commendationem. 

Kxoptato  tempore   advenerunt   nuntii    et    concives    prudentium 

et  circumsp.  J)'^^  Vestrarum,  Martinas  Barbeli  et  Petrus  Stenczell, 


365 


a  quibus  siiigiilarem  et  laudabilem  erga  suam  Caesaream  Eegiamqiie 
Mattem,  domiuiim  nostrura  elementissimiim,  constantiam  et  fidelita- 
tem  intelleximus.  Et  quamquam  niemorati  nuntii  nullás  íidei  literas 
attuleriiit,  nos  tamen  ob  ccrtas  rationes  per  ipsos  nomine  prnd.  ac 
eirciimsp.  D^h^  Vestrarum  nobis  adductas,  ipsis  relationibusque 
eorundem  locum  et  íidem  dediinus,  de  íide  et  syncera  perseveratione 
2)num  Vestrarum  nil  dubitantes,  quae  non  solum  ab  omnibus  maximi 
aestimari  et  landari  debet,  verum  etiam,  ut  eadem  suae  Caesareae 
Matti  serio  commendetur,  onineni  raovebimus  lapidem. 

Quod  verő  concernit  consilium  a  nobis  postiilatiim,  judicaviimis 
necessarium,  ut  idipsum  cum  dno  progenerali^)  comraunicetur : 
ob  eam  rem  ego  Ungnad  ascenso  curru  ad  eastra  nuntios  D^nn^ 
Vestrarum  deduxi,  hicque  ruminatis  praetactis  postulationibus,  mihi 
et  dominó  generáli  in  absentia  domini  Zekell  consultum  visum  est,  ut 
ego  cum  illmo  d.  Zekel  aut  solus  intra  biduum  reeta  ad  eastra 
Tordensia  iter  suseipiam,  in  transitu  prűd.  et  circumsp.  ])^^? 
Vestris  animi  nostri  sententiam  deelarabimus.  Ad  literas  quoque 
nostras  ante  triduum  missas,  a  statibus  et  ordinibus  regni  in  castris 
ad  Tordam  positis  constitutis,  omni  momento  desideratum  expectamus 
responsum,  ut  interim  hanc  exiguam  moram  aequo  animo  ferant 
amice  et  diligenter  rogamus,  eo  eiiim  commodius  intellecto  responso 
deliberatam  nostram  sententiam  aperire  poterimus. 

111.  dominus  progeneralis  cum  copiis  suis  ad  eastra  Tordensia  a 
proceribus  regni  postulatus  recta  tendit,  in  nobis  quoque  nil  desi- 
derari  patiemur.  Interim  }y^^  Vestrae  prűd,  et  cesp.  animarum 
earundem  synceritatem,  fidelitatem  erga  suam  Mattem  serio  concep- 
tam,  demonstrandique  pro?nptitudinem,  per  omnes  occasiones  et  in 
omnem  eventum  maximi  faeiant,  sibique  commendatam  habeant, 
Facturae  in  eo  rem  afílictissimae  patriae  suae  perutilem,  a  tota 
Christianitate  laudandam,  fidei  eorum  condignam,  suae  Caesareae 
Mattis  ac  inclitae  domus  Austriacae  benigna  gratia  recompensendam, 
meaque  inserviendi  proraptitudine  recompensandam.  Deus  conservet 
prűd.  et  circ.  D^  Yestras  quam  diutissime  salvas  ac  felices. 

Raptim  in  castris  ad  Zanto  prope  Tasnád  positis  septima  die 
Septembris,  anno  MDO. 

Pruden.  ac.  circumsp.  D^  V?5™? 

amicus  ad  serviendum  et  gratificandum 

paratissimus 

Dávid  Ungnad 

liber  baro  in  Sonnegli  m.  p. 

Külczím  :  Prűd.  ae  eireumsp.  dominis  N.  judiei,  juratisqiie  eivibus  eivitatis 
Koloswariensis  ete.  dominis  amieis  observ»"s- 


,ito 

Kolozswár  I     ito 
'ito 


.Cl 


(Eredetije,  Uiignád  piros  viaszba   nyomott  c-zímeres    gyűrűpeesétjével,    Kolozsvár 
város  Itrában  Fase.  II.  nr.  36.) 

^)  T.  i.  Basta  György. 


'sm   — 


OXXIX. 


Torda,  1600.  szeptember  8. 

Az  erdélyi  nemes  rendek  kH  köretet  küldenek  Beszterczére. 

Priidentes  et  circiimspecti  domini  et  amici  nobis  observandis- 
simi.  Post  servitiorum  nostrorum  eominendationem.  Kívánunk  az 
Úristentől  kegyelmeteknek  rainden  jókat. 

Bocsátottuk  kegyelmetekhez  ez  levél  vivő  atyánkfiait,  Kvassay 
Lukács  deákot  és  Arhj  Imrét,  kiktől  szóval  izentünk  kegyelmeteknek. 
Kérjük  kegyelmeteket,  hogy  az  mit  mi  szónkkal  mondunk,  kegyel- 
metek higyje  el,  és  mindenben  az  ország  javát  kövesse  kegyelmetek. 
Quos  foeticiter  valere  optamus. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidum  Thorda  positis,  8.  die  Sep- 
tembris  1600. 

Prűd.  ac  circumsp.  Do.  Vestrarum 

Amici: 
Proceres,  magnates,  ac  alii  ordines 

et  status,  neenon  universitas 
nobilium  regni  Transsilvaniae,  etc. 
Latin  kiilczím :  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  kívül   6    tanáesúr  gyűrüpeesétével  ellátott  levél,  a  beszterezei  vármegyei 

levéltárban.) 


cxxx. 

Torda,  1600.  szeptember  9. 

Hírek  a  Mihály  vajda  ellen  felkelő  erdélyi  rendek  tordai  táborában. 

Az  vajda  Lúgosra  küldött  volt  segítségért,  holott  semmi  kész 
nép  nem  volt,  az  község  is  mind  az  erdőre  futott  volt;  —  honnét 
nulla  spes  praesidii.  Ezt  az  posta  referálta  itt,  ki  Lúgosra  ebbe  járt. 

Az  háromszéki  székelység  jő,  ma  az  mint  értjük  Sárkánban 
voltak ;  eleikbe  küldtünk  ós  persvadeálni  akarjuk  omnibus  rationibus, 
hogy  az  Aranyas-székiek  nyomát  kövessék.  Ha  az  nem  fog,  itt 
Szeben,  Ujegyház  és  Sink-széket  készítjük  és  ha  erre  jőnek,  meg 
ukanink  vélek  víni. 

Fogaras  tartományából  minden  háztól  egy-egy  embert  kéván, 
kihez  a  mint  értjük,  az  köszégnek  semmi  kedve  nincs,  mint  az 
uraimnak  az  sóós  káposztához ;  ha  penig  történet  szerint  felkelnének, 
azon  vagyunk,  hogy  békével  ezen  el  ne  menjenek. 

ügy  értjük,  az  szegénységet  mindenütt  sollicitálja  a  szabadság 
igíréssel,  de  ekkedig  kevés  hasznát  láttuk. 

Posta  vagyon  fogva ;  ki  ma  reggel  Havasalföldében  akart  menni, 
hogy  segítség  jőjön  onnét,  detineálták.  Verestornyot  diligenter  akarják 
őrzeni :  őrzik  is.  Gyalogunk  istennek  hála  elég  volna,  de  lovasunk 
kevés,  felette  szűkölködnénk  száz  lovas  nélkül. 


—     367    — 

Azt  is  értjük,  az  törököt  sollicitálja  és  mindent  igír  neki,  hogy 
suceiirráljon.  De  az  török  mi  választ  tött  reá,  azt  nem  tudjuk. 

Az  brassaiaknak  izentünk  és  minden  úton  ezt  az  uniót  akarjuk 
nekik  persvadeálni.  Eövid  nap  válaszunk  is  jö  tőllök. 

Caetera  tabellarius  refei-et. 

Die  9.  Septembris,  estwe,   1600. 

Hátún  :  Az  tordai  tál»orba  íratott  artieiiliisok  a.  d.  1600.  die  9.  sept. 

A  tordai  határozatok  mellett,  mint  5-ik  lap,  fel  is  van  rá  az  5.  jegyezve. 
Egykorú  a  gyűlés  végzéseivel. 

(A  n.-sze1>eni  Itrlian  a  Comitialia  közt.) 


CXXXI. 

Torda,  1600.  szeptember  10. 

Az   erdélyi   nemes   rendeli  a    heszterczeieMöl    a   hadak  elindítását   és    élelem 

küldését  sürgetik,  továbbá,  hogy  a  moldvai  és  lengyelországi  útra  vigyázzanak 

s  a  vajdához  tartozó  ráczokat,  oláhokat  üldözzék. 

Prudentes  et  circnmspecti  domini  stb. 

Mivelhogy  Istennek  segítségéből  immár  mi  is  innen  megin- 
dulunk, kegyelmeteket  szeretettel  intjük,  hogy  mindjárást  induljon 
ide  mi  felénk  haddal  mentől  jobb  szerrel  fegyveresben  és  puskásban 
lehet.  Minthogy  penig  császár  ű  felsége  hada  is  velünk  leszen, 
kegyelmetek  mentől  több  élést  szállíttasson  táborunkban.  Nemcsak 
úgy  készüljön  penig  kegyelmetek,  mint  ezelőtt  az  szokás  volt,  hanem 
a  közönséges  jóért  azonkívül  is  megerőltesse  kegyelmetek^  magát, 
hogy  fogyatkozás  a  miatt  ne  legyen.  A  mi  az  élés  dolgát  nézi,  arra 
felelünk,  hogy  mindennek  árát  megadják,  semmi  kárt  és  tékozlást 
senki  nem  cselekszik.  Moldova  és  Lengyelország  felé  kegmetek  az 
utakra  reá  vigyázzon  és  jól  bevágassa,  és  vigyázásban  legyen.  Ha 
mi  ráczot  penig  avagy  oláhot  valahol  haphatnánah,  a  M  az  vaj- 
dához tartoznék,  kegyelmetek  meghirdesse,  hogy  mindenütt  Öljék, 
vágják,  senkinek  ne  kedvezzenek  afíelének,  és  valami  marhájokat 
azoknak  kaphatják,  szabad  nyereségben  övé  legyen,  senki  tőle  el  ne 
vegye.  Tartsa  meg  Isten  kegyelmeteket. 

Dátum  ex  eastris  nostris  Thordensis,  die  10.  Septembris  1600. 

Dnnm    yrum  ^mici 

Proceres,  magnates,  caeteriqiie 
status  et  ordines  universitatis 
nobilium  regni  Transsilvaniae  etc. 

Latin  külczim :  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,    6    tanáesiír    gyűrűpeesétével    ellátott    levél,    a    beszterezei   vármegyei 

Itárban.) 


—    368    — 

CXXXII. 

1600.  szeptember  10. 

uiz  erdélyi  maíjijar  és  szns.:  nemzet  üeuete  Szchenböl  a  háromszékí  székely el-ncTc, 
hoyy  Mihály  vajda  mellől  őket  elvonva,  maifoklioz  hajlítsák. 

Az  szeheni  senator  az  credentm- levél  mellett  ezt  mondja  az 
háromszélzi  urainlcnak  atyánJc-fíainaJc. 

Legelüszer  gondolják  meg  ezelőtt  való  időkben  az  magyar  és 
szász  nemzetséggel  való  egyesülésekben  minemű  bódogúl  éltének, 
minden  jókkal  rakvák  voltának,  szép  törvények,  rendtartások  volt,  és  az 
úristent  csendes  szívvel  dícsírhették.  Ezekről  megemlékezvén  vessék 
mellé  ez  mostani  üdőt,  Mihály  vajda  administratiójában  mire  jutot- 
tanak  és  ezután  mire  juthatnak,  ki  noha  az  római  császár  ö  felsége 
költségén  jött  ez  országra,  de  soha  azután  római  császárnak  meg- 
adni nem  akarta,  hanem  minden  mestersége,  igyehezeti  az  volt,  hogy 
az  magyar  nemzetet,  székelységet  és  szászságot  elfogyatván,  ez  szép 
földet,  lei  minket  nevelt  és  hizlalt,  oláhokkal  megrakja.  Ezt  vévén 
római  császár  eszében,  az  kassai  generális  kapitánt  onnét  n3^olcz 
ezer  emberrel,  fegyveres  németekkel,  gyaloggal  beindította,  az  mellett 
Ecsedi  Báthory  Istvánt,  Somlyai  Báthory  Istvánt,  ugy  mint  nyolcz 
ezer  magyarral.  Az  nemességnek  császár  akaratjából  parancsolva 
vagyon,  hogy  fejenként  felkeljenek,  és  hitek  szerént  ez  szegén  sze- 
relmes szép  haza  megmaradásáért  ellene  támadjanak.  Nekünk  azon- 
képen  meg  vagyon  hagyva,  hogy  éhez  tartsuk  magunkat. 

Mi  azért,  ez  két  nemzetség,  az  nemesség,  magyarság  és 
szászság  ezen  megegyeztünk,  és  fejenként  fegyverben  talpunkon 
vagyunk.  Az  nemmesség  Tordánál,  hova  immár  az  németek  is 
elérkeztek;  az  hét  vármegye  is  községgel,  fegyverrel  ott  vagyon. 
Aranyas-szék,  Maros-szék  azonképpen  minden  tehetségekkel,  és 
minden  ekkedig  való  gyűlölséget,  bosszút  kivetvén  szívökből,  császár- 
hoz való  hívségekért,  szép  hazájokért  teljeséggel  megegyesűltek  és 
velünk  együtt  élni  halni  akarnak.  Hozzájok  ment  ismét  Makó 
Györgygyei  és  több  kapitánokkal  18  száz  lovag,  kik  ezelőtt  Mihály 
vajda  fizetésén  voltának.  Az  kozákok  is  oda  esküttek,  eddig  ott  is 
vadnak. 

Mely  dolgok  így  lévén,  minekelőtte  kegyelmetek  tovább  menne, 
akartuk  kegyelmeteknek  mint  atyánkfiainak  értésekre  adni,  miben 
legyen  az  dolog;  intvén  kglmeteket  szeretettel,  mint  atyánkfiát, 
testtel  lélekkel  legyen  kgtek  az  ország  mellett  és  vitézkedjék  vélek 
együtt  az  haza  szabad ságáj ért,  minden  oláhot,  ráczot  öljön  és  vágjon 
kgtek,  kit  ha  kgtek  megcseleszik,  ilyen  hasznai  lesznek: 

1.  Valaminemű  állapatban,  szabadságban  Aranyas-szék  és 
Maros-szék  leszen,  kgteket  is  az  ország  abban  tartja. 

2.  Minden  ekkedig  való  vétek  és  bosszúságtétel,  az  mi  kgtektől 
esett,  teljeséggel  elfelejtve  és  eltemetve  lészen. 

3.  Törvényetek,  jó  rendtartástok  helyén  marad. 

4.  Valamikor    Havaselföldéből    vagy    Moldovából    ellenség    jo 


—    369    — 

reátok,  fejenként,  mint  szintén  fejünkért  raelléttek  megyünk,  minden 
erőnkkel  oltalmazunk  és  kgteket  ország  tagjainak  tartjuk. 

Kegyelmetek  azért  véget  érvén  az  oláh  kapitántok  életében  és 
sákmánt  vetvén  marhájában,  egy  része  térjen  vissza  lakó  helyére, 
iiz  többi  penig  u.  m.  300  puskás  és  400  lovas  jöjjön  ide  városunk 
mellé,  mi  itt  kgteket  mind  éléssel  s  mind  eoyébbel  segítjük  és 
böesülletben  tartjuk.  Innét  az  hova  kell  mennünk  az  üdötöl  várunk. 
Ha  penig  azok,  kiknek  innét  meg  kellene  térniek,  az  ország  népe 
mellé  Tordára  mennek,  azzal  magoknak  oly  dicséretet  és  kedvet 
szereznek,  kit  ő  magok  is  soha  csak  meggondolni  es  nem  tudtak 
volna. 

Ha  penig  kgtek  ez  szép  igíretet,  ez  dícsíretet  hazájért  nem 
fogadja,  kegyelmetek  ezt  várhatja: 

1.  Az  brassaiakkal  mindjárt  házatokat  felégettetjük,  feleségteket, 
gyerraekteket  szabl3^ára  hányatjuk. 

2.  Újegyház-szék  és  Sink-szék  hátúi  vészen,  mi  innét  minden 
erőnkkel,  hadakozó  szerszámunkkal  előttökben  állunk;  Meggyes-  és 
Segesvár-széket  reátok  oldalúi  hozzuk :  ott  kié  legyen  az  nyereség, 
üz  szerencsétűi  várjuk.  Honnét  ha  valaki  az  vajda  mellé  szaladhatna 
is,  reménségünk  vagyon  isten  után,  hogy  ott  is  meg  nem  maradhat. 

3.  Az  Fogaras-földi  parasztságot,  értjük,  hogy  mozgolódnak  : 
megizeotük,  hogy  megtérjenek,  mert  mind  egyig  levágatjuk  őket. 

4.  Bolyában  az  vajda  házából  kiszöktek,  pusztán  áll.  Szász- 
Sebesnél  az  álgyúkat  az  havas  torkában  vonták,  honnét  itilheti 
kgtek,  micsoda  reménség  lehessen  felőüe. 

Ezek  az  dolgok,  kiket  kgteknek  értésére  akartunk  adni  és  ebből 
várjuk  az  kgtek  választételét.  Vezérelje  az  úristen  kgteket  min- 
den jóra. 

Kívül:  Az  liáromszéki  székely  iiraimaak  íratott  artienlusok.  Anno  domini 
1600.  die  10  Septembris. 

(Eredeti    fogalmazvány  a  nagy-szebeni  szász  nemzeti   levéltárban  IV.    1478.    sz.) 


OXXXIII. 

Torda,  1600.  szeptember  II. 

A  tordai  tábori  rendek  Deés  városánah  Kővár  felöl. 

Prudentes  et  circumspecti  domini  etc.  Salutem  etc. 

Az  kővári  dologról  a  mit  kegyelmed  írt,  megértettük  és  kgd- 
töl  jó  néven  vöttük  az  kegyelmed  szorgalmatosságát.  lm,  az  commis- 
sarius  uraknak  és  az  generálisnak  írtunk  felőle,  kik  bizonyos  embert 
küldenek  oda  Kővárba.  Kegyelmed  is  penig  írjon  az  várbelieknek, 
hogy  jól  cselekedtek,  hogy  Herbesteint(!)  belébocsátották  az  várban, 
és  mivelhogy  immár  mind  ők,  s  mind  mi  császár  ű  felsége  hívsége 
alatt    vagyunk,    ők    is    ahhoz    tartsák    magokat,  a   mely    embert  az 

S  z  á  (1  e  c  z  k  y  :  Erdély  6s  Mihály  vajda.  '^^ 


370 


coinniissariiis   urak    és  az  generális  oda  küldenek,   bocsássák  annak 
kezébe,  és  gondviselése  alá  bocsássák.  Bene  valeant. 

Dátum  ex  castris  ad  oppidum  Thorda  positis,  die  11.  Septem^ 
bris  anno  domini  1600. 

T)is     Vrae  .    . 

-  amici 

Proceres,  magnates,  caeterique 

status  et  ordines  universitatis 

nobilium  Transilvaniensium. 

Latin  külczim:  Deés  város  tanácsának. 

(Eredeti  levél  —  hat  gyürűpecsét  nyomával  —  a  deésí  városi  levéltárban,  265^ 

sz.  a.) 


OXXXIV. 

Torda,  1600.  szeptember  II. 

A  tordai  táborba  gyiilt  nemes  rendeknek  a  Mihály  vajda  ellen  liozzájok  csatla^ 
hozott  Aranyas-székiek  számára  adott  kiváltság-levele. 

Nos  proceres,  magnates,  ac  alii  ordines  et  status  universitati& 
nobilium  Transylvaniae  etc. 

Adjuk  emlékezetre  mindeneknek,  kiknek  illik  ez  mi  levelünk 
rendiben,  hogy  mi  országúi  megtekintvén  azt,  az  miképpen  az  mt 
bizodalmas  uraink  és  atyánkfiai,  az  egész  Aranyas-SBéM  vitézlő  rend, 
mind  lovagok  és  mind  gyalogok,  azon  székbeli  urainkkal  egyetemben 
az  országnak  mostani  közönséges  szüksége  idején  Mihály  vajda 
ellen  nagy  örömmel,  gyorsasággal  és  serínséggel  jüttenek  mellénk, 
ez  végre,  hotiy  szegény  megnyomorodott  hazánkat  az  nagy  elvisel- 
hetetlen Ínség  és  törvíntelenség  alól,  isten  vílünk  lévén,  kiszaba- 
dítsuk :  ahozképest  mi  is  országúi  ő  kelméknek  azt  fogadjuk  és- 
arra  felelünk,  az  mi  jó  lelkiismeretünk  szerint,  hogy  az  ő  kglmek 
szabadságát  minden  rendiben  megtartjuk  és  megtartatjuk  s  meg  is- 
oltalraazzuk  mindenek  ellen,  sőt  azon  igyekezünk,  hogy  minden 
rendbéli  szabadságok  megjobbíttassék.  —  Nevezet  szerint  pedig 
értvén  az  ő  kglmek  kívánságokat  ez  felől,  hogy  az  hosszú  proees- 
susok  az  ő  törvínyek  folyásában  megrövidíttessék:  megengedtük 
országúi,  hogy  törvínyek  az  százados  hadnagy  előtt  kezdessék  el; 
onnat  kapitán  eleiben  és  ha  kinek  ott  nem  tetszik,  fejedelem  személye 
elejiben  transmittaltassék.  Egyéb  abususok  is,  valamelyek  az  a 
fogyatkozásokra  volnának,  az  ő  kglmek  megmaradására  és  hasznára 
refrenáltíithassanak.  Azonkívül  is  pedig,  valamire  minket  az  úristen 
segít,  minden  üdőben  oltalmazni  akarjuk  ő  kegyelmeket  tehetségünk 


—    371     —  , 

szerint,  minden  szükséges  dolgokban,  fejünk  fennállottáig.  Úgy  segél- 
jen minket  az  egy  örökké  való  igaz  isten. 

Actuni  in  castris  ad  oppidum  Thorda  positis  die  11.  m.  Sept. 
a.  d.  1600. 

Stephanus  Chiaky  m.  p.  (4  gyúrűpecsét) 

Bornemyzza  de  Kápolna  m.  p.  [  

Stephanus  Tholdj  de  Zallontta  m.  p.      \  '^^  g7"nipecset) 

eaeterique  status  et  ordines  iiniversi- 

tatis  nobilium  regni  Transylvaniae.  ^     gyurupecset) 

(Eredeti,  papíron,  a  l)p.  orsz.   levéltárban,  a  kolosmonostori  eonvent  levelei  közt 
Sedis  Aranyos  Lit.  A.  nro.  9.). 

cxxxv. 

Meggyes,  1600.  szeptember  II. 
Brassó  város  tanácsa  Nagy-Szehen  város  tanácsánah  a  székelyek  előny omúlásár ól. 

Noch  erbittung  unsrer  Dienst  undt  freuudtschafí't,  wüntschn 
wir  E.  N.  W.  alles  guttes  von  Gott. 

Fügén  hiemit  E.  N.  W.  zu  wissen,  dass  do  wir  schon  willenss 
waren  das  Volk  noch  E.  N.  W.  begeren  abzufertigen,  so  kumth 
unss  gwisse  Zeitung,  wie  dass  ein  sehr  grosse  meng  der  Zekel 
kegen  Bazna  ankommen  ist,  nemlich  bey  4000,  allsso  dass  wir 
ihnen  werden  mussen  widerstandt  thuen.  Derhalben  kan  E.  N.  W. 
woU  erachten,  dass  ess  uns  nicht  gelegen  ist,  unser  Volk  anderss- 
w^ohin  zu  schicken.  Alss  balde  wir  aber  dieser  Sorg  erledigt  wer- 
den, wollen  wir  unsrem  E.  N.  W.  gethanen  verheiss  auf  dass 
behendest  nachkomraen. 

Gallendorf  habén  sie  eben  diese  Stiinde  angezündet. 

An  die  Schespurger  Herren  habén  wir  heütt  morgen  E.  N. 
W.  bevehl  noch  gschrieben.  Hiemit  dem  lieben  Gott  bevohlen. 

Ex  Meggyes  ociissime  11.  Sept.  1600. 

E.  N.  W.  dienstwillige  freundt 

Magister  civium,  judices  et 
senatus  Coronensis. 

Kívül:  Egregiis  prudentibus  eireumspeetis  dominis,  magistro  eivium,  jiidi- 
cibus  et  juratis  eivibiis  eivitatis  Cibiniensis  ete.  Dominis  amicis  observandissimis 

(Eredetije  a  nagyszebeni,  szász  nemzeti  levéltárban  IV.  1480.  sz.  a.) 

CXXXYI. 

Torda,  1600.  szeptember  12. 

A  rendek  Besztercze  városának,  hogy  pénzt  és  kopjákat  küldjenek  a  katonák 

számára. 

Prudentes,  circuraspecti  domini  stb.  Isten  kegyelmeteknek  sok 
jókat  adjon. 

Irtunk  vala  kegteknek  ennek  előtte  is,  hogy  ez  országnak 
mostani  szükségére  valami  pénzt  küldene,  kivel  eddig  el  nem  érke- 

24* 


—    372    — 

zenek.  Kegteket  azért  kérjük,  az  mostani  szükséget  meggondolván, 
küldjön  pénzt  kegtek  mindjárást.  Egyéb  városokból  is  immár  érkez- 
tének, kegtek  ne  halassza  továbbra,  hanem  holnap  okvetetlen  kegtek 
ide  küldje,  mert  immár  az  ő  felsége  hada  is  elérkezik  holnap  éppen, 
az  elöljárója  itt  vagyon  immár.  Generális  uram  elérkezvén,  semmit 
nem  akarnnk  mulatni,  az  íizetett  népet  penig  addig  meg  nem  indít- 
hatjnk.  mig  fizet-^seket  meg  nem  adjuk.  Mostani  szükségében  orszá- 
gunknak és  magának  meg  ne  fogyatkozzék  kegyelmetek,  kopjákat 
is  mentül  többet  szerezhet  kegtek,  mind  vasastul  küldjön  mindjárást, 
mert  igen  szükséges.  Tartsa  meg  isten  kegteket. 

Dátum  ex  castris  ad  Thorda  positis,  12.  Septembris,  1600. 

Proeeres,  primates  ac  alii 
status  et  ordines  universitatis 
nobilium  regni  Transilvaniae. 

Kívül;  Prudentibiis   eireumsjieetis    dominis    judiei     primario,   eaeterisque 
juratis  eivibus  civitatis  Bistrieiensis,  ete.  Amieis  nobis  honorandis. 

(Eredeti,    6    tanácsúi-    gyürűpeesétével    ellátott    levél,     a    beszterezei  vármegyei 

Itárltan.) 


CXXXVIl. 

Torda,  1600.  szeptember  13. 

A  rendele  Belsö-SzolnoJc  vármegyének,  hogy  adójukból  fizessék  vissza  Kolozsvár 
városának  a  Mihály  vajda  elleni  vállalatra  kölcsönzött  2000  forintját. 

Nos  proeeres,  magnates,  eaeterique  status  et  ordines  universi- 
tatis nobilium  Transilvaniensium  etc.  egregiis  et  nobilibus  dominis 
comitibus,  vieeeomitibus,  exactoribus  et  judliura  comitatus  Zolnok 
interioris,  amieis  nobis  honorandis,  salutem  et  amicitiae  nostrae  eom- 
mendationem. 

Quoniam  nos  summám  illám  duorum  millium  íiorenorum  Hun- 
gariealium,  quam  prudentes  et  cireumspeeti  domini  primarius  et 
regius  judices,  eaeterique  jurati  cives  civitatis  Colos variensis  ad 
praesentem  patriae  necessitatem,  vindicandamque  ab  immani  tyran- 
uide  iMichaelis  vaivodae  pristinam  libertatém  in  publieura  nobis 
administraverunt,  ex  eensu  et  eontributione  comitatus  illius  Zolnok 
interionis  proxime  et  immediate  per  dominos  regnicolas  imponendo, 
eisdem  judicibus  et  juratis  eivibus  dictae  civitatis  Colosvariensis  per- 
solvendam  ordinavimus  et  deputavimus:  ideo  nobis  serié  praesentium 
iniungimus,  eodemque  benevole  hortamur,  ut  acceptis  praesentibus 
vos  quoque  praenotatam  summám  duorum  millium  íiorenorum 
Huug.  ipsis  ex  proxime  et  immediate  imponendo  censu  eisdem  Colos- 


—      o  ío      — 

variensibus  plenarie,    integre    et    eitra  omnem    defectum   persolvere 
módis  omnibus  debeatis.     Priidentibus  perlectis  exhibenti   restitutis. 
Datura  ex  castris  ad  oppidum  Torda  positis  die  decima    tertia 
mensis  Septembris  anno  domini  millesirao  sexcentesimo. 

Stephanus  Chiáky  m.  p.  ,      .    ,.  ,.       . 

Franciscus  Alard  de  m.  p.  ^^-  ^-^  ^'-  ^''  ^^'  ^-^ 

Stephanus  Tholdj  iiip.  (1.  s.)  (1.  s.)  (1.  s.) 

caeterique  status  et  ordines  muniversi- 
tatis  nobilium  etc. 

(Eredetije,  hat  tanáesiír  papirosba  nyomott  gyűrűpeesétjével,   a  Kolozsvár  városi 
itrban  Fasc.  IV.  nr.  67.) 


oxxxvin. 

Torda,  1600.  szeptember  14. 

A  rendek  Besztercze  városának,  hogy  hadaikat  sietve  küldjék. 

Prudentes  et  circumspecti  domini  stb. 

Az  kegyelmetek  gyalogja  felette  igen  elkések,  holott  eddig  is 
régen  itt  kellett  volna  lenniek.  Kegyelmetek  azért  ebben  több  kése- 
delmet ne  cselekedjék,  hanem  mindjársát  indítsa  őket;  ha  útban 
volnának  is,  siettesse  kegyelmetek  őket,  hogy  késedelem  nélkül  itt 
legyenek,  mert  kegyelmetektől  jó  néven  nem  vesszük.  Bene  valeant. 

Ex  castris  ad  oppidum  Torda  positis,  die  14.  Sept.,  1600. 

J)num    yrarum  .^l^-^jci 

Proeeres,  magnates,  caeterique 
status,  et  ordines  universitatis 
^  nobilium  Transsylvaniensium. 

Latin  kiilczim:  Besztercze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  kívííl  6  tanáesúr  gyűrnpeesétével  ellátott  levél,  a  beszterezei  vármegyei 

levéltárban.) 


CXXXIX. 

Szászsebes,  1600.  szeptember  14. 

Mihály  cajda  Szehen  városát  hűségre  inti,  a  havaseli  bojérok  és  kereskedők  s 

a  magyar  nemesek  pénzét  lefoglalni  s  hozzá  küldeni,  az  adóhátralékot  behajtani 

s  20,000  frt  kölcsön  s  élelmiszerek  küldését  rendeli. 

Prudentes  ac  ccsp.  sat.  Salutem  sat. 

Megértettük  az  kgtek  levelét,  mit  írjon  és  müvei  mentitek 
magatokat,  hogy  az  asszonyállatoknak;  és  gyermekeknek  halálában 
sem  híretek,  sem  tanácstok  nem  volna,  hanem  az  minemű  hűséggel 
annakelőtte  az  római  császárhoz  ő  fgéhez  és  mi  hozzánk  volt  kgtek. 


-     374     - 

most  is  azon  hűséggel  volnátok.  Kgtek  azért  avval  jól  míveli,  hogy 
az  árúlókhoz  nem  adja  magát,  hanem  az  előbbi  hűséghez  tartjátok 
magatokat,  mi  is  azon  keg3'ehnességgel  leszünk  kgtekhez,  mint  szinte 
annakelőtte.  Úgy  vagyon  azért  az,  hogy  az  székelyek  is  elől  találtak 
sok  szeginy  asszonyállatokat,  kiket  rútul  vagdaltak  volt  és  azokat  ki 
kell  keresni,  nem  hadhaíjuk  az  ártatlanoknak  véreket  semmiben 
múlni.  Kgtek  az  több  szász  városoknak  is  írjon,  hogy  az  hűséghez 
tartsák  magokat,  ne  adják  ők  is  magokat  az  árúlókhoz.  —  Az  miért 
azelőtt  is  írtunk  volt  kgteknok.  hogy  az  havaselföldi  bojéroknak 
pínzeket  előkeresnétek  és  az  áruló  nemeseknek  minden  marhájokat 
azonképpen  íélkerestetvén  és  mi  számunkra  foglalnátok:  most  is 
hagj-juk,  hogy  valamenni  pínzek  leszen  az  havasalföldi  bojéroknak  és 
áros  embereknek,  akár  ez  erdélyi  leszen,  azoknak  minden  pínzeket 
mindjárást  küldjétek  ide,  hogy  fizethessük  az  vitézeknek;  mely 
pínzeket  annakntánna  ismeg  megadatjuk  nekik;  az  erdélyi  nemes 
embereknek  pedio-  mind  pínzeket  és  marhájokat  mindenestűi  mi 
számunkra  foglalja  kgtek  és  lajstromba  felírja;  mi  emberünket  is 
bocsátottuk  oda  kgtekhez.  Az  minemű  restantia  vagyon  az  mostani 
hat  forintos  adóbúi,  mind  ott  s  mind  az  több  városokon,  azokat  az 
restantiákat  kgtek  küldje  meg  mentül  hamarébb  lehet,  és  kgtek  is 
adjon  magoktúl  hitelbe  vagy  hús0  ezer  forintot,  hogy  mostani  szük- 
ségünknek idején  fizethessünk  az  vitézeknek  ;  ha  isten  megtart  6  szent 
fge  bennünket,  nem  leszünk  ingratusok.  Az  porral  is  és  dobokkal 
kgtek  ne  késsék,  hanem  mentül  hamarébb  lehet  küldje  el,  bízunk 
istenben  ő  szent  igében,  hogy  az  árúlókat  megveri  isten :  valaki 
urára,  fejedelmére  támadott,  mindenkoron  szégyent  vallott  az  és 
megverte  isten,  ezeket  is  megveri.  Et  bene  valeant. 

Dátum  ex  castris  circa  civitatem  Zaz-Sebes  positis  14.  die 
Sept.  a.  1600. 

Mihály  vajda 
(oláh  aláírása.) 

(Utóirat:)  Az  élésre  is  legyen  kgteknek  gondja,  hogy  mentül 
hamarébb  lehet  küldjetek  élést  táborunkban  és  az  több  városok  is 
küldjenek  élést  hamarsággal. 

Külczim:  Prudentibus  ae  ecsp.  magistro  civium,  jiidici  regio,  caeterisque 
juratis  eivibiis  ae  inhabitatoribns  civitatis  nrae  Oibiniensis  ete. 

(Eredeti,  a   vajdai   pecséttel   lezárva,    a   n.-szebeni   városi  és  szász  nemzeti  Itb. 

nro.  1484.) 

CXL. 

Prága,  1600.  szeptember  16. 
Rudolf  az  erdélyi  rendeknek,  hogy  Mihály  vajdának  a  tőrök  ellen   segítséget 

adjanak. 

Rudolphus  ete. 

Rev.  sp.  et  magn.  egr.  j^biles,  fideles  dilecti.  • 
Postquam  vos  ispi  pro  prudentia  vestra  videtis,  quam  exitiosum 
vobis  patriaeque  vestrae,  si  Valaehiam  sibi  Turcae  subjugent,  futurum 


üit,  existimaraus  vobis  nequaquam  iniquiim  visurn  iri,  nt  quae 
Michael  vaivoda  contra  Turcam  petit  aiixilia,  ipsi  haud  gravatim 
i^oníerantur. 

Nos  hoc  potissimum  ciipimus,  vosque  hortamur,  ut  hac  in  re 
iioQ  tara  Michaelem  ipsum,  aut  eara,  quam  vobis  dederit  oöensam, 
^uam  vestram  vestrorumque,  de  qua  agitur,  salutem  spectetis,  eoque 
vos  ad  suppeditanda,  quae  contra  impium  hostem  petuntur,  auxilia, 
promptiores  ostendatis.  Nos  verő,  ne  vobis  id  fraudi  sit,  curabimus, 
nihilque  eorum,  quae  ad  stabiliendam,  firmandamque  vestram  vestro- 
rumque securitatem  opportuna  sint,  praetermittemus.  Caeterum  benigne 
vobis  cupimus. 

Dátum  in  arcé  nostra  regia  Pragae  die  16.  m.  Sept.  1600. 

Eudolphus,  mp. 

Eud.  Coraducius  Dr.  mp. 

Ad  mandátum  S.  0.  Ml^  proprium 
lo.  Barvitius. 
(Eredeti,  a  bécsi  es.  és  k.  titk.  It.  Varia  Tureiea.) 


CXLI. 

Brassó,  1600.  szeptember  17. 

A  hrassai  hiró  Szehen  város  tanácsánalc,  oláhországi  hadak  érkezéséről,  és  szé- 
kelyek csatlakozásáról  és  előny omúlásokr ól  Mihály  vajda  segitségére. 

Fursichtige,  ersame,  weise  herren  und  freindt.  Meinenn  gruss 
und  freuudtschaíft  sarapt  wunsehung  alles  guets  jeden  zeit  zworan. 

Mir  habén  Eur  W.  kurtzlich  zuwiszen  wollen  thuen,  nachdem 
deo  15.  Sept.  bei  4000  Walachen,  Ratzen  und  TJnger  ausz  der 
Valachei  ibér  das  geberg,  durch  den  Vtos^)  heraus  habén  brechen 
wollen,  was  fur  Volk  in  der  eil  mir  zu  rósz  unnd  zu  íusz  zusamen 
bracht,  habén  mir  dem  faindt  entkegen  geschikt  unnder  das  gebergh, 
welche  zu  ettlichmolen  harcz  miteinander  gehahen,  der  faindt  aber 
letzhch  in  die  flucht  geschlagen  ist  worden,  auch  ein  falkanetl  alda 
bekomen  und  dem  faindt  genomen.  In  dem  aber,  dass  der  faind 
zuruck  gewichen,  sein  die  Czekell  auch  erbei  komén  in  zu  hilffh 
■derselben,  sie  nach  den  Walachen  eilend  geschikt,  unnd  sie 
-zűrnek  gerufen  habén,  alsó  dass  sich  die  Czekel  zu  in  geschlagen 
habén. 

Vieweill  die  unnsrigen  solches  vermerkt,  dass  sie  zu  schwach 
weren  einem  so  groszen  hauffenn  widerstandt  zu  thuen,  sein  sie 
kegen  heim  komén  mussen.  Und  alsó  sein  den  gestrigen  tag  die 
€zekell  sarapt  dem  walachischem  hehr  durch  Burtzaland  getzogenn, 
unnd  erstlich  den  czugh  langst  den  Alt  gehalten,  aber  darnach 
7Jirück  sich  gekert  auff  Schnokendorf  zu,  da  sie  gebrent  und  dar- 
nach ibér  Czaidner  wald  getzogenn. 

*)  Az  Ojtozi  szoros. 


-     376     - 

SoU-he  liabeii  mir  eilend  eur  W.  wollen  zn  wissen  thueri, 
daniitt  Eur  W.  ein  gémein  warnuiig  thun  mögé,  unnd  sich  aufe 
beste  versorgen,  deiin  si  zum  31.   Vaida  eilen. 

Ks  soll  aucli  Eur  W.  wiszen,  dass  Eiir  W.  diener  Zeores  Janos^ 
als  er  von  hinnen  abgefertiget,  underweg  bei  dem  Rosbach  von  den 
Czekelln  ist  erliauen  worden,   unser  diener  aber  sampt  dem   ValJcai 
Mildos,  so  mittgereist,  vermeiden  mir,  dass  sie  sein  davon  entfiohen. 
Dieses  habén  wir  Eur  W.  kurtzlich  wollen  zuschreiben.  Undtf 
thuen  Eur  W.  dem  lieben  Gott  befelen. 
Dátum  Cronen   17.  Sept.  anno  1600. 
Dominationum  Vestrarum 

amicus 

Valentinus  Hirscher 

judex  civitatis  Coronensis 

Kívül:  Egregiis  prudentibiis,  elreuinspeetis  magistro  eiviiim,  jndieibns  et 
senatoribus  civitatis  Oibinieiisis,  dominis  aniieis  honorandis. 

(Eredetije  a  nagy-szebeni  szász  nemzeti  levéltárban  IV.  1482.  sz.  a.) 


(]XLII. 

Miriszló,  1600.  szeptember  18. 

Az  erdélyi  rendek  Besztercze  székét  és  városát  értesítik  a  Mihály  vajda  felett 
kivívott  győzelemről  s  intik  a  menekülők  üldözésére. 

Egregie,  prudentes  et  cireumspecti  domini,  ac  amici  nobis 
honorandi.  Salutem  et  araicitiao  eommendationem. 

Mivelhogy  isten  ő  szent  fölsége  indította  volt  ez  napokban  ez 
dolgot,  hogy  hazánknak  megmaradásáért,  szabadságáért  fegyvert 
fogjunk,  most  azon  isten  oly  kegyelmességét  mutatta  hozzánk,  hogy 
a  mely  nemzetség  az  mi  romlásunkra  igyekezett,  azt  most  mi  álta- 
lunk megszégyenítette.  Ez  mai  napon  istennek  kegyelmességéből 
Mihály  vajdának  minden  hadát  Déese  és  Miriszló  között  való  mezőn 
megvertük.  Az  ellenségnek  nagy  veszedelme  volt,  magunknak  kicsiny, 
sőt  ugyan  semmi  kárával,  kiről  mi  is  fejenként  istennek  ő  szent 
felségének  nagy  hálákat  adunk,  kegteknek  is  úgymint  közönséges 
hazánk  javán  és  hazánknak  szabadságának  megmaradásán  illik 
örülni  és  ő  felségének  mindenekről  hálákat  adni.  Azokra  penig, 
a  kik  innen  az  harezról  elszabadultak,  kegteknek  szorgalmatos  gond- 
viselése legyen,  hogy  el  ne  szaladhassanak.  Kegyelmetek  minden 
utakra  vigyáztasson,  és  a  kit  bennek  kaphatnak,  mindenképpen  árt- 
sanak nekiek.  Tartsa  meg  isten  kegteket  jó  állapotban. 

Ex  castris  in  ipso  loco  coníiictus  propc  Miriszló  positis,  die 
18.  Septerabris.  Anno  domini  1600. 

J)num   yrarHE.  amíci 

Proceres,  magnates,  caeterique 
status  et  ordines  universítatis 
nobilium  regni  Transsilvaniae. 


377 


Kiclil:  Pnidentibus  et  eireumspeetis  doininis  luagisti-o  eiviiun  regio  et 
seclis  judieibus,  eaeterisque  jiiratis  eivibus,  ae  tóti  senatiű  eivitatis  Bistrieionsis, 
ete.  Dominis  et  amieis  nobis  lionorandis. 

(Eredeti,  3  gyűrűpeeséttel  lezárt  levél,  a  beszterezei  várni.  Itárban.) 


OXLIII. 

Nyírmező,  1600.  szeptember  21. 

Potocki  Jakab  lengyel  hadvezér  Csáky  Istvánnak,  hogy  a  lengyel  király  által 

Mihály    vajda  üldözésére    küldettek  s  ö   Székely    Mózessel    Moldováhól    átjött 

Erdélyié.  Kérdi,  mit  tegyenek,  hogy  együtt  működhessenek  ellene. 

Magnifice  dne,  amice  sat.  Post  servitiorum  sat. 

Notum  facere  Magnifieentiae  V!;^©  volui,  quanta  cum  injuria  et 
teraerario  quodam  ausu  Miehael  vajvoda  Moldáviám  superioribus 
mensibus  irivaserat,  atque  occupavprat,  quam  qnidem  provinciám  S. 
E.  M*-'^?  Poloniae  in  his  disturbiorum  temporibus  in  protectionem 
«uam  recipieiidam,  Jeremiam  vajvodam  ipsi  praefecerat.  A'enim 
Miehael  eo  non  contentus,  quod  provinciám  occiipavit,  ditionibus  etiam 
Suae  Mi^  Regiae  multa  darana  intulit,  districtum  Pokucha  dirpuit, 
pagos  incendiis  delevit,  infiiiita  atque  intolerabilia  damna  cedibius  et 
rapinis  intulit.  Sua  verő  M^  Regia  tantas  injurias  impiissimi  hominis 
ferre  fiolens,  cancellarium  Poloniae  cum  valido  exercitu  eo  íine 
expedivit,  ut  ubicunque  Michaelem  vaivodam  nactus  fuerit,  poenas 
ab  eo  exposcat.  Quem  cum  in  Moldávia  non  invenerit,  intelligens 
eum  hic  in  Transylvania  esse,  hic  etiam  ipsum  persequendum  duxit, 
statuitque  vindictam  sumeré  de  patrato  facinore  et  sceiere.  Cum  autem 
dominus  cancellarius  intellexisset  Dominationes  quoque  Vestras  jugum 
eius  intolerabile,  quod  cervicibus  vestris  .imposuerat,  diutius  ferre 
non  potuisse,  ob  idque  contra  eum  rebellasse,  me  cum  dominó  Moise 
Székely  festinantissime  hac  via  Bistriciana  iusto  cum  exercitu-  in 
auxilium  praemisit,  ipse  etiam  cum  omni  exercitu  diverso  itinere 
continuatis  itineribus  subsequitur.  Quapropter  a  Magnificentia  V'^, 
sertior  íieri  volui,  quid  amplius  nobis  sit  faciendum,  cupimus  autem 
eum  a  Magu^i^  V?^  nobis  modum  praescribi,  nt  ita  communibus 
viribus  res  ista  geri  possit,  ne  impune  atrocia  atque  inaudita  facta 
cua  lerat.  Eandem  Magn^^  V^^  sat. 

Dátum  ex  castris  ad  N}Tmező  positis,  a.  d.  1600.  die  21.  Sept. 

V^«  Magni^^. 

servitor  et  amicus 
Pöthoczky  Jákob 
de  Pothok  m.  p. 

Ad  dominum  magnificum  Stephanum  Chaky. 

Egykorú,  másolat,  hátán  Ungnád  kezével:  Dis  ist  der  pollniseli  Ober- 
haubtman  der  mit  dem  Zekel  Moises  bey  Tekhendorf  in  Sibenbirgen  ist  an- 
khumben. 

(A  bécsi  titk.  Itból  Hung.) 


-     378     - 

CXLIV. 

Nagy-Szeben,  1600.  szeptember  24. 

A  rendek  Beszten-íének,  Ikkjij  az   utakat  vú<jamák  he  h  szorgalmamn   őrizzék. 

Prudentes  ac  eirt-iimspecti  domini  stb. 

Az  mint  ezelőtt  is  egynehán}^  levelünkben  országúi  megírtuk 
kegyelmeteknek,  mostan  is  erősen  hagyjuk,  hogy  az  utakat  mindenütt 
igen  jól  bevágassa,  mert  ha  bevágják,  csak  ötszáz  puskás  is  úgy 
megőrizheti  az  utat,  hogy  egynehány  ezer  ember  ellen  is  megáll- 
hatják.  Őriztesse  is  kegyelmetek  igen  szorgalmatosan  puskásokkal,  és 
minket  minden  harmadnap,  avagy  mindennap  újabb  posták  által 
minden  odavaló  dolgok  felől  certificáljon.  Az  segitség-küldésre  nekünk 
is  gondunk  vagyon,  csak  kegyelmetek  abban,  az  mi  az  ő  felsége 
javát  és  hazánknak  megmaradását  nézi,  meg  ne  fogyatkozzék.  Tartsa 
meg  isten  kegyelmeteket. 

Ex  castris  ad  Oibinium  positis,  die  24.  Sept.  n.  d.  1600. 
Amici  f).  V. 

Proceres,  magnates,  caeterique 
status  et  ordines  universitatis 
nobilium  regni  Transsilvaniae. 

(Eredeti,  kívnl  5  tanáesúr  gyűrüpecsétével  ellátott  levél,  a  boszterezei  vármegyei 

levéltárban.) 


CXLY. 

Szeb&n,  1600   szeptember  25. 

Basta    Mihály    vajdának    hékekérésére    válaszolva    szemrehányást   tesz   a  csá- 
szárhoz való  hűtlenségéért,  az  erdélyiek  felett  zsarnokoskodásáért,  zsarolásaiért. 
Azalatt  a  föltétel  alatt  hajlandó  békét  kötni  vele,  ha  feleségét,  fiát,  leányát  és 
kincseit  Szehenhe  küldi  s  Erdélyről  lemond. 

1\\^  dne  mihi  col!^^. 

Légi  literas  ilI?L^  ü°i!  Vl^,  ex  quibus  quantopere  se  a  culpa 
purgare  nitatur,  quod  rebus  istis,  quae  gestae  sünt,  nullám  ansam 
praebuerit,  recte  intellexi.  Ego  verő,  si  praeterita  in  memóriám 
revoco.  comperio  ill"^*?í  D^!^  Y^^  vix  in  paucis  officio  suo  et  S.  C. 
M":^  benignae  voluntati  satisfecisse.  Nam  postquam  ill"^  D^  VF? 
Transylvaniam  sub  auspiciis  suae  M!^  armis  coepisset,  meminisse 
praeter  ipsam  saepius  per  nuncios,  postmodum  per  commissarios. 
tandem  verő  per  íIIíihe  dominum  Pezzium  de  reddenda  Trans}^- 
vania  requisitam  fuisse,  cui  tamen  i\\]^^  D^lt  Y^A  morém  nun- 
quam  gessit,  libertatém  regni  et  nobilitatis  oppressit,  plerosque 
nobiles  viros  primaris  in  dicta  eausa  ad  suplicium  trahi  iussit, 
jura  legesque  violavit  et  hanc  suae  ]VPJ  provinciám  intole- 
randis  exactionibus,  militum  rapinis,  caedibus,  incendiis  miserandum 


—    379     - 

in  modum  afílixit.  Ex  quibus  inanifeste  constat,  causam  ad  ista 
omnia  ab  unica  et  sola  ill^  B^  V^a  proraanasse.  —  Qnae  etsi  per 
se  ita  se  habeant,  ne  tamen  vei  sua  M*|!,  vei  ego  christianitatis 
officio  defuisse  videamur,  id  quod  'ú\^  D*^  Ví^  per  Johannem 
Zelestey  reliquosque  boeros  proponit,  cum  regni  ordinibus  ita  acee- 
ptamus,  ut  pacem  inntiiam  et  concordiam  intestinis  discordiis  ante- 
íerendamstatuamns.  Utigitur  ea  firmáét  stabilis  constitui  possit,  postu- 
laraus  ut  illíB?  D^  V^  conjugem,  filium  Petrasco  et  Floricam  íiliam 
nnacurn  magnifiea  domina  matre  sua,  thesannim  item,  demura  resque 
preciosiores  huc  Cibinium  obsidum  loco  transmittat,  idque  ad  proxi- 
mum  et  iramediate  sequentem  dierh  sabbathi  fide  dabimus.  cum 
meo,  tum  omnium  regni  qrdinum  nomíne,  nihil  in  eos  acerbius 
tentatum  iri,  neque  quicquam  mali,  aut  detrimenti,  vei  eorura  per- 
sonas,  vei  res  i\\^^  D^'?  Y^  accepturas.  Id  verő  plurimum  stabili- 
endam  concordiam  facere  videtur,  quod  ab  ill^  1)^  V^'^  postulanius, 
ut  Transylvauiae  "penitus  et  ín  totó  renunciet,  neque  quicquam  juris 
in  ea  sibi  praesumat,  quin  continuo  exercitum  eo  ducat,  quo  S.  0. 
M^  ducendum  mandaverit,  vei  ego  ill^^M  Dhí  suae  MIL^  nomine 
praescripsero.  Id  si  íecerit,  nihil  est,  quod  gratia  et  clementia  Sacr. 
C.  Ml^-  \\\r^  Y^A  DE  dubitet,  promitto  me  promte  apud  suam  M^ép^ 
pro  ipsa  intercessurum,  ut  eadem,  qua  bactenus  erga  \]\^^  Dhí'" 
yram  clemeutia  utatur,  atque  ipsi  in  superioribus  etiam  partibus  juxta 
priorem  clementissimam  suae  M*i  promissionera  de  bonis  et  tuto 
residentiae  loco  prospicere  sua  M*^  0.  velit  efficere,  contendam.  In 
reliquo  sat. 

Ex  castris  ad  Oibiniura  positis  die  25.  Sept.  a.  d.  1600. 

Kívül:  Pária   literarum   ill!^    diii    progeneralis    ad   Valaehum   vajvodam 
datarum.  (T.  i.  Básta  Mihály  vajdának.) 

Alatta  német  jegyzetben,  Ungnád  kezével:   Az  erdélyiek  is  ily  értelemben 
írtak  a  vajdának,  csakhogy  az  5  artieulnst  is  bevették  a  kívánalmak  közé. 

(Másolat  a  bécsi  titk.  It.  Hiing.) 


CXLVI. 

Kőhalom,  1600.  szeptember  27. 

Kőhalom  város  tanácsa  és  lakossága  Nagy-Széhen  város  tanácsának,  az  udvtir- 
helyi  székelyek  újabb  hadikészűleteiröl  Mihály  vajda  parancsára. 

Prudentes  ac  circumspecti  domini,  amici  honorandi.  Salutem 
servitiorumque  nostrorum  oranimodam  commendationem. 

Ehrsame,  weysen  herren,  neben  dem  grossen  unfall,  so  mir 
diese  tag  fewers  wegen  habén  erlitten  in  uiiserem  Stuel,  felit  uns 
eine  neue  forcht  ein;  den  die  Czekell  die  legén  sich  widerum  zu 
thahor  ausz  befelh  des  Michel  Vai/da,  und  trewen  uns  von  neuem 
durch  schwertt  biss  auff  einen  zu  erwirgen.  Ausz  einem  jeden  hausz 
nemen  sie  eynen    mentschen  auff,  aucli  nach    die  12  jarige    kindt, 


—    880     — 

sageiult,  sie  wolloii  deii  Stephan  Chyahium  naeh  in  kurtzen  tagén 
creutzweyss  in  ein  spiess  ziehen. 

Der  Miítahj  Vaijda  aber  hab  so  ein  grosse  macht,  dass  er 
verhoti"  allé  Siebenbürger  damitt  zuschlagen,  undt  wolle  solches 
thuen  zwischen  Schesszburgk  undt  Medweseh  in  einigen  tagén,  undt 
die  Theutse-hen  allc  sampt  durch  schwerdt  undt  sonst  jíimerligen 
lassen  erwirgen. 

Solches  habén  die  unsrigen  zu  Udvarhely  verstanden,  undt 
sind  da  gewesen,  als  sie  versamlungk  gehalten,  undt  des  Mihály 
Vaijda  brieff  empíangen. 

Dieses  habén  inir  E.  N.  W.  wollen  in  eyll  ezu  kundt  thuen. 
E.  N.  W.  wolle  zu  bestém  hilffen  rathen.  Mir  vermögen  nichts, 
den  mir  sindt  durch  fewer  schon  das  mej^ste  thejll  verderbett, 
habén  scliier  nichts  mehr  als  das  lében,  aber  den  thod  sehen  mir 
allé  tag,  alle  stundt,  all  aufenblik  für  den  augen,  wo  man  uns  nieht 
in  schneller  evll  zu  hilíi'  kompt. 

Hiemit  É.  N.  W.  gott  befbhlen. 

Dátum  in  Keőhalom  27.   8ept.  a.  1600. 

Prudentium    Vostrarum    Dominatioiium 

calamitosissimi   amici 

Magister  civium,  judiees, 

nniversique  inhabitatores  oppidi  Keőhalom. 

Kíi'iil:  Amplissimis  ac  eireumspeetissimis  dominis,  magistro  eiviiim,  judiei 
reiíio  c-ivitatis  Cibiniensis,  amicis  ae  dominis  nohis  honorandis. 

(EredeUje  a  iiagy-szebeni  szász  nemzeti  levéltárban  IV.  148*^.) 


CXLVII. 

Porumbák,  1600.  szeptember  30. 

(Jmlif  líitcún  Benzterczét   értesíti  a  Mihály   cajdácal  kötött  békességről  s  inti 
őket  a  3íoldoua  felöli  utak  gondos  őrzésére. 

Prudenres  stb.  Salutem  stb. 

jMiérthogy  isten  segitségéből  immár  ma  szállottunk  az  Olt  mellé 
Szeben  mellől,  és  az  előttünk  való  dolgot  eontinuálni  akarjuk:  híreink 
penig  az  mineműek  vadnak,  :izt  is  kegyelmeteknek  értésére  akarók 
adni.  Mihály  vajda,  valamennyi  hada  volt,  most  újonnan  mind 
császár  ű  felsége  hűsége  alá  esküttette  meg  és  velünk  együtt  akarják 
ezután  tartani  az  dolgot,  ő  maga  csak  kevesed  magával  megyén 
be  Havasalföldében,  ott  is  penig  mind  ő,  s  mind  az  vele  valók 
ujobban  megesküvén,  valamit  ő  felsége  parancsol,  mindenekben 
engedelmes  és  hű  szolgája  akar  lenni,  ennek  nagyobb  erősségére 
mind  feleségét,  gyermekét,  anyját  és  kincsét  mind  kezünkben  adja. 
Az  lengyelek  is  immár  megtartóztak.  Kegyelmetek  minden  úton  azon 
legyen,  hogy  az  utakat  valóban  bevágassa  onnét  Moldova  felé,  hogy 
semmiképpen  azon  be  ne  jöhessenek,  mostan  is  kegyelmeteknek  arra 


—     881     - 

ha  vigyázása  és  gondviselése  lőtt  volna,  Székely  Mojzes  azon  be 
nena  jöhetett  volna.  Azért,  ha  kegyelmetek  fejét  és  tisztességét 
szereti,  ebben  úgy  cselekedjék,  hogy  ha  mi  történik,  mind  isten  s 
mind  egész  nemzetségink  előtt  okai  nem  leszünk  az  kegyelmetek 
nyomorúságának.  Ezt  kegyelmeteknek  titkon  akarók  megírni,  s 
álomnak  se  vélje  kegyelmetek  ezt.  hanem  az  vigyázás  és  gondviselés 
kegyelmetektől  szünetlen  meglegyen ;  kegyelmetek  minket  minden 
nap  hírrel  értessen,  s  úgy  is  cselekedjék,  hogy  mindenek  az  ő  felsége 
javára  és  ez  szegény  hazánknak  megmaradására  legyenek.  Rene 
valeant. 

Ex  castris  ad  possessionem  Pornmbák,  penes    íiuvinm    Alutha 
positis,  30.  die  Septembris.  anno  domini  1600. 

Amicus 
Steplianus   Chidhf. 

Latin  Jiülczím:  Besztereze  város  tanácsának. 

(Eredeti,  gyűrű}»eesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  líárban.) 


CXLVIIl. 

K.  n.  (Havaseií  halárszél,  1600.  október  elején:  7.  8.) 

Mihály   vajda   Bástúnak   azt   válaszolja,  hogy  csadádját  Szebenbe  a  szászok 

rabságába   nem   küldheti;   Fogarast,    Görgényt  és    V ecset    kivánja;   családját 

Fogarasra  hajlandó  beküldeni  hitlevél  ellenében. 

Spectabilis  et  magnifice  dne.  Salutem  sat. 

Megolvastatván  az  kgd  levelét,  minden  részében  megértettem, 
melynek  első  részében  egy  néhány  rendbeli  okokat  számlál  elő  kgd, 
kikből  azt  hozza  le  kgd,  ugyancsak  tulajdon  én  volnék  ennek  oka 
az  mostani  dolognak,  kikről  énnekem  noha  méltó  exeusatioim  volnának, 
de  azokat  is  mostan  hátra  hagyván,  hiszem,  hogy  kgd  is  lassan 
lassan  végére  megyén  azoknak  is. 

Az  mi  az  mostani  tractatus,  arra  teszek  választ  kgdnek.  Az 
mi  első  kévánságot  nézi,  hogy  házam  népét  és  kenésemet  nagyobb 
hitelnek  okáért  bizonyos  helben  császár  ő  fge  birtokába  hagyjam : 
igaz,  én  izentem,  hogy  teljék  kedve  császárnak  ű  fgének  az  én  hív- 
ségem  felől,  hogy  inkább  hihessen,  mert  nekem  ez  világon  annál 
nagyobb  zálogom  nincsen,  —  de  az  minemű  helt  kgtek  deliberalt, 
u.  m.  Szebent,  csak  hagyom  a  kgtek  ítéletire:  én  az  török  rabságot 
akarván  elkerülni  és  az  jó  szabadságnak  örülni,  az  szászok  rabságára 
vessem  házam  népét,  magokkal  szabadok  ne  legyenek,  mi  vinne 
engem  arra?  Hogy  ilyen  rövid  napot  is  praeíigalt  kgtek,  ez  jövő 
szombatot,  talám  nem  értette  kgtek,  hogy  immár  általiktattam  az 
havason,  mert  Fogarasban  is  nem  akarám  rekeszteni,  miglen  az 
kgtek  értelmét  is  nem  vehettem  és  hozzám  való  szándékát  nem 
értem.  Hanem  im  viszontag  fő  meghitt  boyéromat  Kulcsár  Radult 
is  oda    bocsátottam,    ki  által    minden    akaratomat    és  kévánságomat 


—     382     —    . 

szóval  is  megizenteni,  levelemből  is  megértheti  kgtek.  ügy  tetszik 
penig,  hogy  mindenben  méltó  az  én  kévánságom,  méltatlan  dolgot 
nem  kévánok,  sokat  sem  kévánok,  mert  én,  az  mint  az  kgtek  kéván- 
sága  is,  az  császár  ó  ige  kegyelmességére  hagyom  magamat. 

A  hol  penig  kévánja  kgtek,  hogy  Erdélyből  kezemet  kivegyem 
és  annak  in  totó  renuneiáljak,  noha  énnekem  arról  is  jó  végezésem 
vagyon  s  levelem,  mint  s  hogy  legyen,  melyre  Pecz  doctor  uram, 
császár  ő  ige  plena  authoritást  adván  neki,  mikor  ide  hozzánk 
bocsátta  vala,  nekem  ő  fge  képében  pecsétes  levelet  és  kezeírását 
adta  s  tartom  is  levelét,  —  az  mellett  főkövetim  vadnak  oda  ő 
igénél;  mindazáltal  csakhogy  az  töröknek  kedve  ne  teljék  Érdélből 
ha  kiveszem  kezemet,  az  én  sok  fáradtságomért  és  vérünk  hullásáért 
nem  érdemli-e  az  én  jó  szolgálatom,  hogy  Érdélben  legyen  nekem 
is  bizonyos  lakóhelyem  és  házam  népét  ugyanazon  lakóhelyekben 
itt  ez  országba  hagyhassam  s  mind  az  én  boyérimnak  házok  népét 
hogy  legyen  hova  helheztetnem,  magam  penig  hadastól,  a  hova 
kévántatik  az  keresztyénség  mellett  szolgálhassak  és  járhassak  bízvást. 

Azért  hogy  megértse  kgtek,  az  én  kévánságom  az,  meg  is 
érdemlem  ő  fgétől  Fogarast,  Görgént  és  Vécset,  ez  három  helt.  Azon- 
kívül az  császár  ő  fge  kegyelmességéhez  tartom  magamat,  ha  ő  fge 
parancsolja,  hogy  mindenestől  felmenjek  hozzája,  annak  is  enge- 
delmes leszek ;  de  csak  addég,  míg  ö  fgét  megtaláljuk,  adjon  érte 
hitlevelet,  mind  ő  fge  képében  s  mind  penig  ez  országbeli  urak 
adjanak  erős  hitlevelet,  és  az  rukari^)  utat  parancsolják  megírtani, 
hogy  házunk  népét  azon  Fogarasba  visszahozhassuk  és  ott  helhez- 
tethessük.  Innét  én  hadastul  Havaselfeldében  bemegyek,  mert  az 
török  Oroszcsyknál  vagyon  és  Gyergyót  meg  akarná  építeni,  kiről 
tegnap  hoztak  tőlek  leveleket  s  kénálják  is  magokat  segítségre,  de 
énnekem  nem  kellenek,  mert  ha  minden  javainkat  elvesztettük, 
lelkünket  nem  akarjuk  elveszteni,  az  keresztyénséget  semmi  úton 
nem  akarván  elárulni. 

Hogy  penig  Fogarast  kévánjuk,  hogy  házunk  népét  ott  helhez- 
tessük,  nem  egyébért,  csak  azért,  hogy  közeit  Havaselföldéhez  és 
inkább  táplálhatjuk  mindennel.  Nemis  kévánom  penig  örökben,  hanem 
az  míg  császárt  is  ő  fgét  megtaláljuk  állapatunk  felől  és  az  ő  fge 
kegyelmessége  mit  deliberál  felőlünk,  onnat  várjuk  ő  fgétől,  vagyok 
is  ol  reménségben,  az  én  jó  szolgálatomnak  ő  fgénél  tekinteti 
leszen.  Az  keresztyénségnek  megmaradásáért  im  minden  jóval 
kénálom  magamat  és  mindenre  reá  megyek  az  mire  képes 

[Jegyzet:  A  másolat  itt  megszakad.] 

Kívül  ugyanazon  kéz:  Pária  literarum  ad  Georginm  Basta  scriptarum. 

(Egykorú,  másolat  a  bécsi  es,  és  k.  hadi  Itb.  reg.:  1600.  jan,  64.  sz.) 


\)  Rukarii  fahi  a  Törcsvári-szoros  bejáratánál  Oláhországban.  A  rukari  ú 
tehát  a  töresvári  út. 


883 


CXLIX. 


Léczfalva  1600.  október  12. 


Az  erdélyi  tanácsurak  Makó  Györgynek,  a  ki  a  magyar  huszárokat  Mihály 

vajdától  az  erdélyiek  pártjára   vezette,  Bölőn,  Szt.-Iván  és  Laborfalva  sepsi- 

széki  falvakban  birtokot  adományoznak. 

Nos  proceres,  magnates.  caeterique  status  et  ordines  universi- 
tatis  nobilium  regni  Transylvaniae  etc.  raemoriae  coinmendamus 
tenoré  praesentium  significantes,  quibus  expedit  universis,  quod  cum 
inter  alia  regnorum  et  prineipatuum  adminicula  primum  et  prae- 
cipuum  sibi  loeum  liberalitas  et  in  benemeritos  raunifieentia  vendi- 
care  solent,  nos  qiioque  postquam  sub  auspiciis  Sacrae  Gaesareae 
Maiestatis  contra  tyrannicam  rabiéin  atque  perfidiam  Michaelis 
vaivodae.  quam  ipse  non  tantum  contra  suara  Maiestatem  Gae- 
sareae et  renipublicam  Transylvanicam,  veruni  etiam  contra  uni- 
versas  hujus  provinciáé  Transylvanicae  ordines  caedibus,  rapinis, 
aliisque  intolerabilibus  exactionibus  explere  nitebatur,  arraa  sumsisse- 
raus,  eos  potissimum  liberalitatis  nostrae  fructnm  percipere  voluimus, 
qui  utilem  hac  in  parte  necessariamque  tóti  Ohristianitati  et  huic 
provinciáé  navassent  operám.  Inter  quos  generosiim  dominum 
Georgium  Máko  de  Thelek  capitaneum  equitum  Ungarorum  speciali 
liberalitatis  nostrae  fuctu  ornandum  atque  condecorandum  censuimus, 
siquidem  is  praecipuus  author  extitit,  qui  suo  exemplo  et  factis 
omni  studio  in  id  incubuerit,  ut  quod  ab  ipso  suramo  studio  nobis 
obtinendum  erat,  ultro  sponteque  ab  eo  praestitum  fuerit,  praeci- 
puuraque  militiae  Michaelis  vaivodae  robur  Ungaricum  equitatum 
ad  nostras  partes  pertraxerit,  atque  allexerit;  postea  verő  in  profii- 
gendis  ejusdem  vaivodae  copiis  tanta  alacritate  stúdium,  operám, 
industriamque  suam  testatam  reddidit,  ut  nullis  laboribus,  vigiliis  et 
sudoribus  parcendo,  praeclaram  cum  nomini  suo  laudem  et  existi- 
mationem,  tum  huic  patriae  nostrae  summám  utilitatem,  ejusque 
saluti  maximum  momentum  comparuerit,  attuleritque.  Horum  igitur, 
aliorumque  insignium  ejus  meritorum  intuitu  et  condigno  respectu 
volentes  ipsum  ad  majora  etiam  atque  praeclariora  pro  patria  atque 
republica  christiana  suscipienda  incitare :  in  eo  ipsum  assecurandum, 
affidandum  et  certificandum  duximus,  quod  totales  etintegras  portiones 
possessionarias  in  possessionibus  Beolon,  Zent  Iwan  et  Laborfalwa 
vocatis,  in  sede  Siculicali  Sepsy  existententes  habitas,  temporibus  ad 
arcem  Varhegy  tentas  et  possessas,  simul  cum  totó  et  omni  jure 
regio  in  eisdem  qualitercumque  habito,  aliisque  cunctis  suis  utili- 
tatibus  et  pertinentiis  quibuslibet,  a  praefata  Sacra  Oaes.  Regiaque 
Maiestate  non  alteri  cuipiam,  verum  ipsi  dominó  Georgio  Makó, 
suisque    haeredibus    et  posteritatibus  universis    impetrabimus,    prout 


-    884    ~ 

asstícuramus,  alfidamus   et  certifieamus,  haruiii  iiostrarum   vigore  et 
testimonio  litterarum  mediante. 

Datuni  ex  possessioiie  Leczíaiwa,   12"'"   die  m.  Oct.  a.  d.  1()00. 

Stephamis  Cliiaky  m    p.  Franciseus  Alard  ni,  p. 

Pancratius  Sennyey  in.  p.  Stephamis  Tholdi  m.  p. 

Hbornemyzza  ni.  p.  Stephanns  Bodoni  m.  p. 

(3  pecsét  helye)  (3  pecsét  helye) 

Benedictus  Mindszenty  m.  p. 

(Eredetije  Szt'kely  László  esaládi  levéltárában.) 


CL. 

Léczfaiva,  1600.  október  i8. 

Az  erdélyi  tanácsurak  Pogány   Györgynek  visszaadják  a  Mihály  vajda  által 
tőle  elvett  Uorgospatakát  és  Pecsétszegnek  egy  részét. 

Nos  proceres.  magnates,  caeterique  status  et  ordines  universi- 
tatis  uobiliiini  Transilvaniensium,  nobilibus  dominis  comitibus,  vice- 
comitibus  et  judicibus  nobilium  comitatus  Szolnok  Interioris,  salutem 
et  amicitiae  nostrae  commendationem. 

Márraarosban  lakó  Pogány  György  uram  talála  meg  minket 
országúi,  hogy  az  minemű  két  falut,  Fecsétszeget,  és  Horgaspatahot 
Belső  Szolnok  vármegyében  az  meghalt  András  fejedelem  neki 
conferált  volt,  melyet  Mihály  vajda  tőle  el  vött  volt,  ismét  országúi 
neki  visszabocsátottuk,  és  adunk.  De  miérthogy  hogy  Pecsétszegnek 
egyik  részét  Mihály  vajda  I vaskó  nevű  szolgájának  conferálta  volt, 
ki  az  országnak  ez  mostani  szükségében  azokkal  az  katonákkal  együtt, 
az  kik  Mihály  vajda  mellett  voltak,  szolgált,  arra  penig  kötelesek 
vagy..nk  fejenként,  hogy  azféle  vitézlő  embereket  jószágokban  meg 
nem  háborítjuk,  noha  Pogány  Györgynek  erre  az  megtalálására 
kedvr  szerént  való  választ  nem  tehettünk,  és  adhattunk,  mindazon- 
által megtekintvén  az  országhoz  eleitől  fogva  való  szolgálatját,  és 
Horgaspatakát  éppen,  Pecsétszegnek  penig  azt  az  részét,  az  melyet 
Mihály  vajda  Iváskónak  nem  conferált  volt,  ez  mi  levelünket  látván, 
az  megírt  jószágokat  minden  pertinentiáival  egyetemben  kegyelmetek 
bocsássa  kezéhez,  avagy  arra  rendeltetett  embere  kezéhez. 

Dátum  in  possessione  Léczfaiva,  die  18.  mensis  Octobris  a.  1600. 

Stephamis  ChiáJci.  Franciseus  Alárdi. 

Pancratius  Sennyei.  Stephanus  Toldi. 

B.  Bornemissza.  Benedictus  Mindszenti. 

(Másolat   gr.    Kemény  József  kézirati  Di}jloniatarium   Transilvanionm-a    Sni'i'lo- 
nientum  IX.  kötete  5.  1.  az  Erd.  Mnz.  Egylet  könyvtárában.) 


—    385    - 

CLL 

(K.  n.  1600.  október.) 

A  lengyelek   havaseli   hadjáratának  s   a  két    Oláhorsság    Lengyel- 
orsmgho0  kapcsolásának  hivatalos  okiratai. 


I. 

ZamoisJci  János  lengyel  fökanc'zellár  és  fohetman  hadi  jelentése  a  lengyel 
királynak  a  Mihály  vajdával  szemhen  Havasalföldén  vívott  győzelmes  hadjá- 
ratról}) Mellékletek:  I.  A  csatarend  tervezete.  II.  Felvonulás  a  támadásra. 
III.  A  két  oláh  vajdával  kötött  szerződés.  IV.  Az  Oláhországha  rendelt  csapa- 
tok lajstroma. 

Anno  domini  1600.  (okt.) 

Opisanie  Jana  Zamoiskiego  canclerza  ij  wielkiego  hetmana 
coronnego  wijgraneij  hitwy  w  MuUaniech  Mihálem  woiewoda  Mul- 
tanskiem. 

Gdy  woisko  J.  K.  M.  do  ziemie  Woíoskiey  weszío  woisko  Miha- 
lowe,  ktore  byío  w  ciey  z  wodzarai  Vilza,  Baba  Nowakiera,  Mersza, 
Deli  Markiem,  spieszno  do  ziemie  Siedmiogrodzkiey  uszto,  isz  tamze 
Mihal  sam  byl.  Ohcac  do  niego  z  woiskiem  J.  K.  M.  isc,  posl'aJem 
naprzod  drog^  vstrzycka  p.  Jakuba  Potockiego  z  pewna  liczba 
ludzi  z  woiska  J.  K.  M.  y  z  W^grami,  ktorzy  z  woiska  Mihalowego 
byli  przyszli,  aby  drog§  Taruskq  ala  bespiecznego  tamt^dy  wszyt- 
kiego  J.  K.  M.  woiska  przescia  opanowali.  Jam  przedsie  z  wois- 
kiem lekko  nast^powaJ.  Doszio  mie  w  tyra,  ze  Siedmiogrodzaüie 
posíyszawszy  ze  chciaí  szlacht^  wybic,  powstali  przeciw  niemu. 
Mihal  omale  majac  ludii,  wezwaí  na  pomoc  basz^  Dzierdzia^)  z 
woiskiem,  ale  ten  potem  z  nim  sie  nan  zia-t,  ze  ani  z  Woíoch,  aüi 
z  Multán  woiska  mu  si^  nie  sciagn^Jy  byíy.  Seklowie  tesz,  ktorzy 
rau  barzo  sanabant,  prze  pr^tkosc  nie  mogli  przybyc  gdy  do  star- 
cia  przj^szío,  y  z  tyeh,  co  okoío  niego  byli,  telko  Polacy  snac 
troch^  sie  potkali,  ostatek  go  odstapil,  pogromiono  mu  ludzi  cos 
nad  rzeka  Marosem.  Vszedf  sam  do  Fogaraszu,  gdzie  rzeczy  swe 
miaí.  Stamtad  sie  wyprawiwsz}^  przybyl  do  Braszowa,  tam  recupe- 
ravit  vires,  y  z  tego  co  w  Woloszech  byío  woiska,  y  z  tego,  ktore 
mu  syn  z  Multán  przywiodl.  MiaJ  takze  po  sobie  Sekle.  zaczym 
Siedmiogrodzaüie  ezuiac  siíe  iego,  nie  kusili  sie  daley  oii,  ale  do 
traktatow  iakich^s  z  sóba  przystepowali.  W  tym  czasie  dowiedziaí 
sie  Miháf  o  weszciu  ludzi  J.  K.  M.  do  Siedmiogrodow,  i  ze  nazad 
iusz  miaíoby  nara  wszytko  woisko  isc,  y  zatym  szedí  z  Siedmiogro- 
dow do  Multán.   Ja  po  wyprawieniu  p.    Potockiego,  doíozywszy  sie 


*)  E  hivatalos  hadi  jelentés  becsét  az  a  körülmély  emeli,  hogy  ez  az 
egyetlen  eddig  ismert  leírása  a  lengyelek  és  oláhok  között  vívott  havaseli  harez- 
nak,  miután  Mihály  vajda  Erdélyből  kiveretett. 

*)  Ez  valószínűleg  másolási  hiba  Basta  György  helyett. 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  25 


-     386    - 

Ich  Mciow  panow  Rad  w  woisku  bedacycli,  prowrociíem  woisko  ku 
ziomi  Multanskiey  dia  przebycia  gor  do  SiedniiogTodow  snadnievszego 
od  Bodzowa,  aby  zawsze  woisko  J.  K.  M.  w  oczy  nieprzyacielowi 
bylo.  Droga  ta  byla  wlasnie,  ktora  Mi  hál  z  Siedmiogrodow  przx'^szi^dlf 
dü  Multán,  y  zatyin  kiedy  o  ciaouieiiiii  przeciw  sobie  woiska  J.  K. 
M.  uslyszal,  wyprawil  Baba  Nowaka  dia  i<^z}^ka  ku  Budzowu. 
Woisko  J.  K.  Mosci  szlo  z  Budzowa  do  Ploestu,  y  gdy  spierw- 
szego  od  Bodzowa  noclegu  12.  Octobris  ciagiieío,  teii  Baba  Nowak 
z  czpscia  woiska  túsz  przy  drodze.  ktora  woisko  J.  K.  M.  prze- 
ehodzil'o,  w  dolinie  ciasney  we  wsi  Naieniey  zasadzil'  sie.  Zas  sam 
Miliál  b^dac  w  ina  stroni^  za  gora  z  táboréin,  wysiaí  na  ona  gor§ 
ludzi,  tak  ze  we  dwoie  chciai  sie  o  woisko  J.  K.  Mosci  kusic.  Zaraz 
ku  ooev  ciesninie  ludzie  znaczni  z  cb^ci  wielíviey,  y  takze  Moíoicy 
Xizowi  udali  sie,  \  wyparli  z  niej^  tamte  ludzie,  }'  niemaío  pobili. 
Nad  nioie  tani  wiadomosc  iechali  tam  byli  ci  znaczni,  ale  ze  Pan 
Bog  chec  onych  po  fortunie  nad  nieprzyacielem  comprobavit, 
comprobavi  y  ia.  Do  one}'  tesz  gory  gdzie  ludzie  uieprzyacielscy' 
byli,  przebyli  w  skok,  tak  ze  Moíoicy  w  przod,  potyra  posiieni  od 
drugich  spadzili  ich  z  nie}^  j  na  sam  prawi^  Mihálow  tábor  gouili, 
Ze  iusz  nie  stawaío  dnia,  postawiíem  na  noc  pod  ona  goríj;  woisko 
u  wsi  Sachelyn. 

Oldalt:  Nazaiutrz   stanal   Micháí   z   woiskiem    za   rowami 

13  octobr.  wielkiemi,  ktore  woda  na  wiosn^  z  gor  idac  wybilí^.  na 
drodze  tesz  wíasnie  woisku  J.  K.  M,  ale  i  stamtad  ruszeni  zaraz,  f 
harcatni  ustawiczenerai  bawiac  woisko  J.  K.  M.  uchodzií  asz  ku 
gurom,  prz}^  ktorych  mi^dzy  winnicami  za  rowem  zastawili  sie  ii 
wsi  Czeptury,  tam  kielkakroc  z  dziaf  do  niego  uderzono,  y  nie  prozno, 
y  ze  iusz  kü  nocy  tesz  sie  chylifo,  stan%l:em  tamze  na  noc  z  wojs- 
kiem,  a  on  odemknawszy  sie  daley  obnocowal.  Po  tyin  poszpieszno 
( pospieszono  ?)  gí^biey  w  gory.  drugiego  dnia  peszedí.  Ze  przez 
trzy  dni  woysko  J.  K.  M.  maío  wody  miaío,  bo  lubo  tamta  ziemia  jest 
bardzo  wesoía,  obfita,  roskoszna,  tedy  to  vicium  ma.  ze  omale  wody 
ma.  Wiodlem  woisko  potym  do  rzeki  Krykowa,  y  tam  przez  dzien 
dia  odpoczyiiku  woiska,  y  dia  przysposobienia  sie  o  zywnoscz  zmiesz- 
kaíem,  maiac  intentií|  isc  zas  do  Ploestu,  zkadbym  za  wiadomos- 
ciami  0  nieprz}'acielu,  albo  w  gory  za  niera  szedi,  albo  do  Targo- 
westu  stolecznego  miasta  tutecznego  powrocif.  Gdy  od  tey  rzeki 
ruszyíem  woisko  J.  K.  M.  do  Ploestu,  wziaíem  wiadomosc.  ze  nie- 
przyciel  gory  obszedszy,  pofozyí  sie  w  mili  od  woiska  J.  K.  M.  w 
stron^  w  mieiscu  twardym,  do  ktorego  miedawnych  czasow  przed 
Turki  y  Tataiy  wchadzaf,  y  tam  nie  iedno  im  wytrzymawaí,  ale 
snadz  ich  i  nadrazaí,  rozumiaí  zatwardoscia  tego  mieisca  y  fortelem, 
ktorych  przeciw  Poganora  w  nim  zazywaf,  ze  mogí  y  woisku  J. 
K.  M.  w}'dzierzec.  Drog-a  od  niego  ku  terau  mieiscu  gdzie  ptaí  iest 
dwoia.  Jedna  dolina  przez  wod}'  y  row,  most  5^  láss.  Druga  przez 
gore  y  takze  láss.  WodJ'  y  row  zewszad  prawie  obtoczyíy  gory.  Ja 
po  wzieciu  0  nim  wiadomosci,  porozumiawszy  sie  z  Ich  Mosciami 
p.  p.  radami.  Zaraz  nazaiutrz  wiodlem  przeciw  niemu  woisko  J.  K, 
M.  }'  szedjem    tak    droga   ku   gorze,    zktorey    tábor   iego  y  woisko 


387 


iiszykowane    byJo  dobrze  widne.  domyslaiac  sie,    ze   w   onym   lessie 
przy  przeprawach  y  woisku    iego  uszykowanym  mial  zasady,  ludzie 
y^  strzelby,    kazal'em  po    kilkakroc   naprzod    z  dziai    uderzye    z  oney 
gory,  y  w  lassy  kn    cliorag-wiam,    ktore   w    stroiiie   troche  od  lássa 
b}^Jy  osobno.    W  t}^m  od  iego  woiska  zbiegjy  dwie  osobie,  Wegvzjn 
ieden,  drugi  Wol'oszt^n,  ktorz}%  iac}^    ludzie    w    ktoryiii    polku    stali, 
ukazowali  nam.  Sily,  siedin  wielgich  barzo  y  ogroinnicli,  a  z  osobiia 
ua  zasadzie  barzo  sil'a  pieszych.  Obaczyl'em,  ze  wszj^tek    iego    fortéi 
naiwiece}^  na  onym  lessie  (w  ktorÁ^m  zasada  przy  przeprawach  byl'a) 
Delez}^  woisku  tesz  J.  K.  M.  tosz  b}^íe  naiwiece}^  iiá    i;>rzekazie.    Za 
ofiarowaniera  sie  ted}'  Nizowcow  isz  tam  dia  wyparcia  ludzi  isc  chcieli, 
pozwoliíem  im  tego,  a  zaraz  czesci  pieehoty  J.  K.  M.  tamze  kazaíem 
isc,    taraze   niektorycli    z    Ich    Mciow  PP.  woluntariuszów,    piechota 
z  niemi  szJa.    Po  prawey  .stronie  byli  Moíoc}^    Piechota  po   iewy.  Z 
wielka  ochota  ku  lassowi  brneli,    w   lessie  u  rowu  bíotnego  barzo,  y 
gl'ebokiego,  przyszedszy  na  piechote   nieprzyacielskq.  y  dziaia,  strze- 
lali   sie  y  potym    s  przewaga   wielk^    przez    od    row   brnac,  niemal 
asz  za  pas,  przedarli  sie  do  tey  pieehoty,  y  wyparli  ia.  Nast^powaío 
tesz  z  gory  zaraz  wsz}Hko    woisko,    z    dziwna    takze    ochota,    j  one 
przepraw}^    przebyío,    do  nieprz}'aciela  y  pot(^znie  nan  natarli.    Eos- 
proszone  iest  woisko  nieprzj^acielskie  po  gorach,  po  winnicach,  trup 
barzo  g^sty.    Chor^gwi  dziewi^cdziesiat    mi  oddano,  drugie  tesz  na 
podstawki  sobie  chudzi  pacholcy  probali,  dziaí  kilka  w  lesie  odbito, 
drugie  uchodzac  miotaí.  Wi^zniow    sifa   narodow,  sam  Miháí  uszed 
w  gor}^  Woisko  pewnie  miaí  wielkie  z  W^grow,  z  Multán,  z  Woío- 
chow,  z  Serbow   y  tesz   Lolakow.   Polacy  wi^zniowie   powiedai^,  ze 
barzo  wielkie  woisko  to  byío.  Ja  po  mieiscu  taboru  w  ktorym  stalo 
j  po   huffach,    ktorem    widzial,    rozumiem,    ze  wielcy  ludzie  byli,  y 
dobrze  woisko  J.  K.  Mosci  przeciagali,  y  Polakow  piecsat  ieszcze  od 
Breszowa    od    niego  odeszli  byü,  y  do  woiska  J.  K.  M.  przyechali. 
Teraz  teszn  po  potrzebie  kielkadziessiat  ich  przybyío,  a  ostatek  ozywa 
sie  ze  tesz  chc^  przybyc,  proszí|c  aby  im  ta  wina  odpuszczona  byla. 
Ja  zadney    crudehtatem    non    exerceo    nad  nimi,  rossadkovoi  J.  K. 
M.  y  stanom  to    poruczaiac.    OzJHvaia    sie  tesz    takze  y  inni  woiska 
iego  roznych  narodow  ludzie  o  gleit,  zadai^jC  aby  byli  impuniti. 

II. 

Szyk  woisJca  naszego  jahosmy  sie  potíjkac  mieli  gdziehij  nam  hijlo 
przijsslo  do  walneij  hitwij. 

Cheímskiego    J  |         Lwowskiego         J  \ 


1} 


Prawy  rog  pa- 

na  Liibomiers- 

kiego 


Posiíek  pana  sta- 

rosti  Kamieniec- 

kiego 


PosiJek  pana  Eefife-Í  ^ 

rendarza  eoronnegoj  % 

a  w  tem  puJku  rotaj  *^ 

nassa  byía.         I  ^ 


^       I     Dalszy  liuff  pana     1^1  Posiíek  pana  woje- 
S      )  Szezesnego  Herborta  (       ^      |  wody  Podolskiego 

Ja 


Ostatni  hiiíf  pana 
Haliekieí?o 


I  Posiíek  pana  Lubels- 
j  kiego. 

25* 


ÍJ88 


TTL 

Jakosmij  sdi  z  oboai  naszrgo  divir  míli  do  ohozu  Mihalowego   w 
dohrijni  porzadku  ohozu  naszego  odszcdszy. 

Zahorowski  z  rota.  —  Strzelcy  panovv  woiewodzicow  Braeíanz- 
kicli.  —  Zbaraskicli  rauszkietnic^.  —  Pan  Zaraoiski.  —  Dawid.  — 
Knias  Rozynski.  —  Harcovvnic}^  s  panem  Laskiem,  y  paneni  BeJcic- 
szem.  —  Pan  Broniowski  z  rota.  —  Pan  l^odkomorzy  Kamienieeki.  — 
Ksiaze  Porvekie.  —  Dzial'a  s  piechota.  a  mianowicie  panow  Zbaras- 
kich  woiewodzicow  Bracíawskich.  —  Pana  Refiferendarzowi  musz- 
kietniey.  —  Ostatek  woiska  zwykíem  y  postanowionem  szykiera  szto. 

MoMawcy  szli  druga  droga  na  rzek<^  zaehodz^c  go,  przy  kto- 
rym  ma  bydz  Harnibal  j  liObodzki,  y  raaia  okrzyk  uczynic  kiedy 
uslysza  strzelb<^  nasz§.  Oboz  zlecony  panu  GorskieFiiu  iako  oboz- 
nemu. 

Do  obozu  obrony  Bial'ocerkiewscy,  Hoíowinsc}^  Piechote  do 
iedney  bram}^  Handzel,  do  drugiey  Fredro,  do  trzeciey  Rotmistrz 
Wilgobotek  darabancow  150.  Brame  osadzic  dziaíami,  ktore  tu  zos- 
taia.  A  nazad  postanic  dziaío,  ktore  teraz  dobyto  s  sadzawki.  Tem 
czasem  nieraa  nikt  z  obozu  iezdzic  po  zywnosc,  ani  po  zadn^  rzecz. 
A  ezeladz  obozowa  ktorey  do  poeztu  nie  uz}^waia,  maia  bj^dz  z  rus- 
nicami  przy  woziech. 

Do  ciagnienia  wziac  dziaía,  Czechlika,  dwa  Síowiki,  dwie 
Zduskie,  y  innych  wielkich,  zeb}^  ich  byfo  do  dziesiatku. 

A  ci  naprzod,  tak  üsarze  (huszárok)  iako  y  strzelcy  post^po- 
wac  sie  maia. 

Drugie  dziaía  Czehlik,  j  inne  wi^tsze  blize}^  przjhnknac  nad 
oboz  dia  pomieszania.  Konui  skocza  y  inni  Kozae}^  üsarze  tysz  y 
wyszszey  mianowani  na  zasad}^  pilne  oko  maiac,  a  zwíaszcza  gdyby 
przyszlo  za  bíogosíawienstwem  Bozem  do  pogoniey,  potykac  sie  b^da, 
gdy  im  roskaza.  Nizowi  prawem  rogiem  b^da  nast^powac,  spolen- 
nemi  Kozakami.  Daley  nikt  wybrykac  si^  swa  wola  nie  ma,  ani  sie 
potykac,    asz   roskaza,  ani  w  pogonia  isc,  asz  tym,   ktorym  roskaza. 

Ta  kartka  b}^ía  podana  od  Jet  M.  pana  Hetmana  przed  potr- 
zeb^  do  Ich  Mciow  panow  Poíkownikow. 

IV. 

Conaitie  na  More  przysiegali  Hospodarowie  óba.  Hieronim  WoiosJci 
ij  Sijmeon  Móhüa,  hrat    Hieronimow    hospodar    MuUansJci  teraz- 

nieiszij. 

1.  Przestac  na  obediencj'ey,  ktora  Rpta  z  K.  J.  M.  na  seimie 
uchwalili,  et  interim  et  in  posterum,  iesli  sie  wiecey  nie  bedzie 
zdalo,  ma  kazdy  z  nich  po  40,000  czerwonych  zíotych  do  Rawy  iednym 
razem  co  rok  dawac. 

2.  Trzy  tysiaee  zofnierza  narodu  Polskiego  kazdy  z  nich  cho- 
wac  y  píacic  im,  w  Multaniech  po  25  fr.  üsarzom  na  czwierc  imo 
zywnosc,  Kozákom  po  fr.  20.;  w  Wol'oszech  üsarzom  po  fr.  18. 
imo  zywnosc,  Kozákom  po  fr.  15. 


—    389    - 

3.  Na  zamkach  praesidia  Polskié.  A  starszj^eh  jurent  in  nomine 
Mttis  regis  Polooiae. 

4.  Ludziom  narodu  Polskiego  zasíuzonj^m  w  tych  ziemiach 
opatrzenia  dawae.  A  tak  tych,  iako  j  tych  ktorz}'by.  lub  przez  oze- 
nienia,  lub  przez  kupno  osiadíosci  tam  dostawah,  nie  inszyra  iedrio 
prawein  Polskim  sadzie,  takze  ktorz\'b5'   indigeuatum  mieli. 

5.  Hiereoni  zaraz  numerabit  oa  zapíat^  zoínierzom  Polskich 
fr.  80.000. 

Te  obié  prowincj^e  wolne  od  trybutu  Cesarza  Tureckiego,  przez 
pacta  teraznieisze  Jeo  Msci  Pana  Hetmana  Coronnego  uczÁ'nione. 

V. 

Spiseli  woisha 
co  do  Multán  süo. 


Pan  starosta  Kamieniecki      .    .        usarzow 

Pan  Podczaszy    . usarzow 

Pan  Jakub  Potocki usarzow 

Pan  Stephan  Potocki usarzow 

Pan  Starosta  Braeíawski usarzow 

Knias  Porycki usarzow 

Pan  Buczacki       usarzow^ 

Pana  Pozarowskiego usarzow 

Pana  starosty  Chmiehiickiego kozakow 

Pana  Woiskiego  Gutskiego kozakow 

Pana  Mileskiego kozakow 

Pana  Terarukowych kozakow 


200. 
100. 
100. 
100. 
100. 
100. 
100. 
100. 
100. 
100. 
50. 
100. 


Piechotíi 

Kamienieckiey  z  Jazíowieckiemi 150. 

Pana  Szedlinskiego 200. 

Pana  íi}^sakowskiego 200. 

Z  Hospadarem  bel'o  kielka  chorao:wi 
Woíochow  y  Darabancow  cos. 

(Egykorú  leírás  a  krakkai  Jagello-egyeteini  könyvtár    kéziratai  közt    a    120.  sz. 

eodexben.) 


Magyar  fordításban. 

I. 

Zamoiski  lengyel  fohetman  hadi  jelentése  a  havoseli  harciról. 
Midőn  ő  felsége  (a  lengyel  király)  serege  Moldvába  ment,  Mihály  v.  serege, 
a  mely  Vilza,  Bába  Nóvák,  Mersza,  és  Deli  Marko  vezérlete  alatt  állott,  sietve 
Erdélybe  menekült  a  hol  maga  M.  v.  is  volt.  Ellene  akarván  menni,  a  beszterezei 
úton  előreküldöttem  Potocki  Jakabot  lengyel  és  magyar  hadakkal  (mely  utóbbiak  a 
M.  v.  seregéből  jöttek  át),  hogy  az  utat  biztosítsák  a  lengyel  sereg  részére.  Én 
lassan  követtem  őt  a  fősereggel.  Azonközben  hírt  vettem,  hogy  az  erdélyiek  fel- 
keltek M.  V.  ellen,  mert  a  nemességet  ki  akarta  irtani.  M.  vnak  kevés  népe  volt^ 


-     31)0     - 

a/.ért  segítségül  hívta  Basta  Györgyöt,  de  ez  ö  ellene  szövetkezett  s  ő  hozzá  sem 
Moldvából,  sem  01  áh  országból  nem  jöttek  harczosok*).  A  székelyek,  a  kik  őt 
leginkább  támogatták,  az  idő  rövidsége  miatt  szintén  nem  lehettek  jelen  mind- 
nyájan, midőn  ütközetre  keríílt  a  sor  s.  azok  köziíl,  a  kik  vele  voltak,  egyedül  a 
lengyelek  (t.  i.  a  kozákok)  harczoltak  valamelyest:  a  többiek  elpártoltak  tőle. 
Seregének  egy  részét  a  Maroson  túl  űzték.  Ő  maga  Fogarasba  menekült,  a  hol 
kincsei  voltak.  Onnan  Brassóba  menekült  s  ott  seregét  összegyűjtötte,  azt  is,  a 
mely  Moldvában  volt  s  a  melyet  íia  Oláhországból  vezetett  hozzá.  A  székelyek 
az  ő  ]>ártján  állottak  s  azért  az  erdélyiek  az  ő  ereje  tudatában,  nem  akartak 
tovább  harczolni  ellene,  hanem  inkábl>  béketárgyalásokba  ereszkedtek  vele.  Ekkor 
érte.^ült  M.  v.  a  lengyel  seregnek  Erdélybe  meneteléről  s  ezért  ő  Havasalföldére 
vonult  vissza.  Én  tehát  visszahívtam  a  Potocki  seregét  Moldvába,  s  Bodzavására 
felé  küldtem. 

Midőn  M.  V.  a  mi  seregünknek  országába  vonulásáról  értesült,  Bába  No  vakot 
élőnkbe  küldötte  Bodzavásárára  kémlelés  végett,  A  mi  seregünk  akkor  már 
elindult  Plojest  felé.  Midőn  az  első  éjjeli  táborozás  ntán  seregünk  felkerekedett, 
oet.  12-én,  Bába  Nóvák  csapatára  bukkant,  mely  egy  szűk  völgyben  „Najeni'"' 
faluban  húzta  meg  magát.  M.  v.  pedig  a  hegyek  között  nem  messze  állott  tábo- 
rával, katonáit  a  hegyen  állítván  fel,  hogy  ott  a  lengyel  sereget  két  oldalról 
támgidják  meg. 

A  lengyel  seregből  előkelő  önkéntesek  és  a  nizowi  kozákok  e  szűk  völgy- 
ben megtámadták  Bába  Nóvák  csapatát  s  azt  elűzvén,  közűlök  sokat  megöltek. 
Tudtomon  kivül  történt,  hogy  előkelő  emberek  vettek  részt  e  harczban,  de  mint- 
hogy az  úristen  az  ő  jóakaratjukat  az  ellenségen  aratott  győzedelem  által  meg- 
jutalmazta, tovább  folytatták  a  támadást  a  hegyen  álló  sereg  ellen.  Egy  pillanat 
alatt  ott  termettek,  elől  a  kozákok,  utának  a  többiek  s  az  ellenséges  sereget  elűzték 
s  csaknem  a  M.  v.  táboráig  üldözték.  Minthogy  a  nap  ekkor  már  lenyugvó  félen 
állott,  a  sereget  ezen  hegy  alatt  éjjeli  táborba  szállítottam  „Sachcli/n'-'  falu  mellett. 
Másnap  oet.  13-án  reggel  M.  v.  seregét  nagy  vízmosásokban  helyezte  el, 
melyeket  a  hegyi  patakok  tavaszszal  képeztek,  épen  a  lengyel  sereg  útja  irányá- 
ban. De  azokból  is  csakhamar  elűzetve,  folytonos  csatározással,  a  lengyel  sereget 
mindig  foglalkoztatva,  húzódott  vissza  a  hegyekig.  Ott  a  hegyekben,  szőlők  s  víz- 
mosások között  elsánezolta  magát,  „  Czeptury''  falu  határában.  Ott  többször  ágyúk- 
kal lőttünk  rá  és  nem  siker  nélkül.  Midőn  az  éj  beállt,  seregünk  táborba  szállt. 
M.  V.  pedig  sánczait  elhagyva,  éjjeli  szállásra  tovább  vonult.  Azután  másnap 
még  mélyebben  ment  az  erdők  közé. 

Oet.  14.  Minthogy  három  nap  óta  Felséged  seregének  kevés  vize  volt  (mert 
bár  az  a  vidék  szép,  termékeny  és  kies  vala,  de  nagy  vízhiányban  szenvedett) 
a  sereget  a  „Krykowa"  folyóhoz  vezettem  s  ottan  a  sereg  élelmezése  miatt  egy 
napot  töltöttünk  (Oet.  15.).  Onnan  Ploestibe  szándékoztam  vezetni  a  sereget,  hogy 
aztán  az  ellenség  felől  nyerendő  hírek  szerint  vagy  a  hegyek  között  üldözzem 
tovább,  vagy  pedig  Tergovistha  menjünk. 

Midőn  így  ezen  folyótól  (oet.  16. )  Felséged  seregét  Ploesti  felé  masíroztattam, 
hallottam,  hogy  az  ellenség  a  hegyeket  megkerülte  s  hogy  seregünktől  egy  mér- 
földnyire oldalvást  foglalt  állást  nehezen  megközelíthető  helyen,  a  hova  nem  régen 
a  török  és  tatár  elől  menekült,  s  ott  nemcsak  erős  ostromot  állott  ki,  hanem 
azoknak  sok  kárt  is  okozott.  Most  is   azt  remélte,  bizva  a  hely  erős  fekvésében 

*)  Ez  nem  áll,  mert  Oláhországból  nyert  segélyhadakat. 


-     391     — 

s  azon  fortélyokban,  melyeket  a  pogányok  ellen  onnan  sikerrel  alkalmazott,  liogy 
ő  ott  Felséged  seregével  szemben  ellent  fog  állhatni. 

Két  út  vezet  ezen  helyhez.  Az  egyik  egy  völgyön  és  vizeken  át,  szakadékokon 
hídon  és  erdőn  keresztül.  A  másik  út  hegyen  át  s  szintén  erdőn  keresztül.  A 
hegyet  csaknem  minden  oldalról  vizek  és  szakadékok  veszik  körül. 

Miután  minderről  értesültem,  a  tanács  urakkal  a  dolgot  megbeszéltük  s 
mindiárt  másnap  (oet.  17.)  támadásra  vezettem  a  sereget.  A  hegyen  át  vezető 
utat  választottuk,  a  melyről  az  ő  seregének  hadállása  látható  volt.  Minthogy  úgy 
vélekedtem,  hogy  az  erdei  átkelőnél  a  sereg  előtt  lesben  álló  puskások  vannak 
elhelyezve,  a  hegyről  az  ágyúkat  az  erdőnek  szegeztettem  s  lövetni  kezdettem 
azokat  a  zászlóaljakat,  melyek  az  erdőtől  kissé  oldalt  állottak. 

Ekkor  a  M.  v.  seregéből  két  ember,  egy  magyar  és  egy  oláh  érkezett 
táborunkba,  a  kik  felvilágosításokkal  szolgáltak  a  sereg  felállításáról,  hogy  miféle 
emberekből  állanak  az  egyes  csapatok.  Hét  hadtestre  volt  osztva  M.  v.  egész  serege 
s  külön  lesbe  állítva  sok  gyalogság.  Beláttam,  hogy  fő  bizodalmát  (fortélyát)  az 
^rdei  átkelőre  helyezi,  a  hol  a  lesek  fel  voltak  állítva.  Ez  volt  a  legfőbb  akadály 
Felséged  seregei  előtt.  A  nizowi  kozákok  vállalkoztak  (ajánlkoztak)  az  átkelő  meg- 
tisztítására s  az  ellenség  kiűzésére,  a  mit  én  megengedvén  nekik,  gyalogságunk 
egy  részét  is  oda  küldöttem.  Önkénytesen  csatlakoztak  nemes  urak  is  a  gyalog- 
sághoz. Jobb  szárnyon  a  kozákok,  balon  a  gyalogok  nyomultak  elő.  Nagy  kedvvel 
dagasztottak  a  sárban  az  erdő  felé.  Az  erdőben  egy  sáros  mély  árok  m égett  talál- 
iak  az  ellenséges  gyalogságra  és  az  ágyúkra.  Lövöldözni  kezdettek ;  de  a  mieink  az 
árokba  vetvén  magokat  s  abban  övig  lubiczkolva  előnyomultak  az  oláh  gyalog- 
ságig s  azokat  állomásaikból  kiűzték.  Erre  megindult  a  hegyről  az  egész  lengyel 
sereg  s  csodálatos  jó  kedvvel  nyomulva  előre,  az  átkelőn  keresztül  az  ellen- 
ségre vetette  magát  s  azt  hatalmasan  megtámadta.  Az  ellenséges  sereg  csakhamar 
fizétszóratott  a  hegyeken,  szőlőkben,  sok  halottat  hagyva  a  csatatéren.  90  elfoglalt 
^zászlót  adtak  át  nekem  s  ugyanannyit  vettek  magokhoz  a  fegyverhordozók  lepedőkűl. 
Néhány  ágyút  is  elfoglaltak,  másokat  az  ellenség  futás  közben  hagyott  el.  Sok 
fogoly  ejtetett,  különféle  nemzetiségű.  M.  v.  maga  a  hegyek  közé  menekült.  Bizo- 
nyára nagy  serege  volt  magyar  (?),  moldvai,  oláh,  szerb  és  lengyel  katonákból. 
Az  elfogott  lengyelek  mondják,  hogy  a  sereg  igen  nagy  volt.  A  táborhely  után, 
melyen  a  sereg  állott,  és  a  csapatok  után,  melyeket  láttam,  azt  következtethetem, 
liogy  sok  embere  volt  itt  felállítva  s  hogy  Felséged  seregét  nagyon  ügyesen  csal- 
fák magok  után.  Már  Brassóból  500  lengyel  jött  át  tőle  hozzánk  s  most  a  csata 
után  néhány  tized  jött  át,  a  többiek  is  átjönni  akarnak,  s  kérik,  hogy  vétségükért 
kegyelmet  nyerjenek.  Én  nem  akarok  kegyetlenséget  gyakorolni  felettük,  Felséged 
és  a  rendek  Ítéletére  hagyom  a  végleges  elhatározást.  Egyéb  nemzetiségű  kato- 
nák is  menedéklevelet  kérnek  s  bántatlanságért  esedeznek. 

Mellékletek: 

11. 

A  lengyel  sereg  csatarendje  rendszeres  ütközetnél  ez  leendett: 
Balszárny:  Közép:  Jobbszárny: 

1.  sor:     Ágyúk    \^^    Agyúk  .tl^^t  ^^^/"^  L~sM    Ágyék 
zászlóalja  csapata  zaszioajd 


—    392    -- 


A  Kamenec-po-         |^  Hcrhort 
II.  Sor:     (lolski  várnagy         ^  Félix 

('sapata  |^  lovassága 

;5 


ApodoUai 
vajda 
csapata 


A    refercndarÍHs 

III.  sor:     ^eg^'^^?saP^^^^ 

es 

Zamoiski  hadai 


Ágyúk 


A  halicsi 
várnagy 

lovassága 


Ágyúk 


A  luhlini 
várnagp 

tartalék-gferese 


III.  / 

A  lengyel  támadó  sereg  táhorből  való  felvonulásának  megállapított  sorrendje. 

Zahorowski  csapata.  —  A  braelawi  vajda  fiainak  vadászai.  —  Zbarawski 
muskatérosai.  —  Zamoiski.  —  Dávid.  —  Eozynski  kenéz.  —  A  ísákmányolók 
Laskival  és  Békéssel  (t.  i.  Lászlóval  a  Gáspár  fiával)  élükön.  —  Broniov?ski 
csapata.  —  A  kamieneei  alkamarás.  —  Poryeki  herezegek. 

Ágyúk  a  gyalogsággal,  a  Zbarawski  urak,  a  braelawi  vajda  fiai  vezetése 
alatt.  —  A  referendarius  muskatérosai.  —  A  sereg  maradványa  rendezett  sorokban. 

A  moldovaiak  a  másik  úton  haladnak  előre  (a  völgy  felé)  a  patakon  át, 
Harnibal  és  Lobocki  vezetése  alatt,  Mihály  vajdát  bekeríteni.  Nekik  az  ágyúzás 
megkezdésekor  kell  támi^dni  (lármát  ütni). 

A  tábor  őrizete  Gorski  úrra  bízatik.  —  A  tábor  őrizetére  maradnak  a 
bialoeerkiewiek  (Ukrajnából),  a  holowinskiek,  gyalogság  az  egyik  kapunál  Hand- 
zel,  a  másiknál  Fredro  vezetése  alatt,  a  harmadiknál  Wilgobotek  lovaskapitány 
150  drabant  élén.  —  A  kapukat  meg  kell  erősíteni  az  ott  maradt  ágyúkkal  s 
hátúi  azokat  az  ágyúkat  kell  elhelyezni,  melyek  a  patakból  hihúzattak.  Az  alatt  senki- 
nek sem  szabad  a  táborból  kimenni,  sem  élelemért,  sem  egyéb  dologért  és  a  tábori 
nép  puskákkal  a  szekerek  mellett  álljon. 

A  következő  ágyúkat  visszük  magunkkal:  a  „ezechliká"-t,  két  fülemilét,  két 
„Zduskie"-t  s  más  nagy  ágyúkat,  összesen  tízet.  Ezek  után  a  huszárok  és  vadá- 
szok következnek.  A  többi  ágyúkat  közel  a  táborhoz  kell  felállítani. 

A  lovasok  és  más  kozákok  meg  a  huszárok  előre  száguldanak,  s  jó  vigyá- 
zassál legyenek  a  lesekre ;  főkép  pedig  ha  isten  segélyével  üldözésre  kerül  a  sor, 
a  parancsszóra  támadniok  kell.  A  nizowi  kozákok  a  jobbszárnyon  állanak,  más 
kozákokkal  egj'ütt.  Yégűl  senkinek  sem  szabad  önszántából  támadni,  míg  paran- 
csolva nincs,  sem  pedig  üldözni,  a  míg  nem  rendelik. 


IV. 

A  két  hospodár,  u.  m.  Jeremiás  moldovai  vajda   és    testvére  Simon  Moliila 
havaseli  vajda  esküvel  erősített  fogadalma  a  lengyelek  iránt. 

1.  Azon  engedelmességben  maradnak,  melyet  a  lengyel  köztársaság  ő  fel- 
ségével a  királylyal  az  országgyűlésen  meghatározand,  és  azonközben,  hogy  ha 
többet  nem  rendelnek,  mindegyik  közűlök  40.000  aranyat  fog  fizetni  a  lengyel 
kincstárba  Rawá-ba,  egyszerre  minden  évben. 

2.  Mindenikök  3000  lengyel  katonát  fog  tartani  zsoldban.  Oláhországban  a 
huszárok  zsoldja  negyedévre  25  frt,  a  kozákoké  20  frt  leend  koszton  kívül; 
Moldovában  a  huszáré  18,  a  kozáké  15  frt  s  élelmezés. 


—    393    - 

3.  A  várakat  lengyel  őrség  fogja  őrizni  s  tisztjeik  hűséget  esküsznek  a 
lengyel  király  iránt. 

4.  Érdemes  lengyelek  alkalmazást  nyerjenek  a  két  Oláhországban.  A  kik 
házasság  vagy  vétel  útján  ott  birtokot  szereznek,  lengyel  törvények  szerint  Ítél- 
tessenek; úgy  szinte  azok,  a  kik  lengyel  indigenatussal  bírnak. 

5.  Jeremiás  a  lengyel  katonáknak  tüstént  kifizet  80,000  forintot.  A  lengyel 
főhetman  ezen  paetuma  alapján  mindkét  ország  felmentetik  a  török  császár 
adójától. 

V. 

Az  Oláhországha  rendelt  lengyel  csapatok  lajstroma. 

(A  századosok  nevei  és  szám  szerint  elősorba:   I.   lovasok  (huszárok  és    kozákok, 

II.  gyalogok.) 


CLIL 

Bukobyl,  1600.  október  23. 

Zamoiski  János  fökanczellár,  a  lengyel  hadak  föhetmanja,  az  erdélyi  rendeket 
értesíti  a  Mihály  vajda  felett  Havaséi  földén  kivívott  győzelemről  s  követet  küld 

hoz  zajok. 

lUíU  magn.  gen.  dni,  amiéi  car'^  et  obslí^. 

Binis  mag.  et  gen.  B^^  Yi^m  liteiis  respondeo.  Primum  eo 
potissimum  cosilio  me  cum  exercitu  a  R.  Míl  dno  meo  clem?^  esse 
missum,  ut  eas  a  Michaele  waida  poenas  exigerem,  qnae  a  facino- 
roso  homine  iure  optimo  erant  exigendae,  quod  is  non  solnm  pro- 
vinciám tutelae  ipsins  M^^  Moldáviám  per  vim  occupasset,  verum 
etiam  milite  suo  confinia  regni  Russiae  et  Podoliae  depopulatus  esset, 
bonis  regiae  mensae  atque  nobiiium  ferro  ignique  vastatis.  Facio 
itaque  D^  Y^í^  certiores,  exereitum  S.  R^  M*i?  eura  ipso  prospere 
pugnasse  Dorainico  die  Idibus  Octobris,  cum  insedisset  cales,  dejectus 
inde  est,  et  railes  ejus  concisus.  idem  iino  iilo  eodemque  tempore, 
cum  post  montem  castris  positis  in  monte  copias  coUocasset,  consi- 
mili  modo  inde  pulsae  praecipiti  fuga  repetiverunt  castra.  Die  Lunae, 
cum  fossarum  margines,  quas  hiberni  torrentes  imbresque  eífecerant, 
occuparet,  exercitumque  Regiae  Ml?  morarentur,  íbrtiter  rejectus  in 
montes  sese  recepit,  cum  deinde  castra  die  Veneris  undecimo  Oalen- 
das  Novembris  ad  flumen  Telesinum,  quod  superandum  erat,  loco 
nomine  Bukobil,  natura  difficili  et  impedito  posuisset,  aciemque 
instruxisset,  spe  omni  coliocata  in  peditatu  et  tormentis  in  sylva,  qua 
exercitui  S.  R.  M^M  progrediendum  erat,  occultatis,  et  cum  peditatus 
regius  et  Cozaci  Nisovienses  in  eandem  sylvam  ingressi,  eos  pepu- 
lisset,  ac  equitatus  in  reliquum  exereitum  ejus  impetum  fecisset, 
superatus,  dispersis  in  trés  diversas  partes  in  fugám  copiis  ipse 
quoque  se  fugae  dedit.  Est  D?^  v^i^  hostem  S.  R.  Mi?,  si  se  ad 
])nes  yras  jveipiat,  capcre,  et    vinctum  S.  R.  ML^  tradere  :   praemisit 


—    394    — 

Micliael  waida  ad  D"!?  Vf'*''^  uxorem  etliliam:  perspicuum  est,  inari- 
tiim  el  patrem  apud  D"®!  Vl?^  főre.  Roojo,  ut  cum  S.  R.  M.^1  hac 
in  re  syncere  velint  ao-ere.  Brevius  scribo,  quod  gen.  dnus  Johan- 
nes  Nozaczinsky,  caeterií  exponet.  ciii  ut  íidein  in  iis  rebus.  quas 
ad  1)"*^''  V"*^^  perferet,  adjunüant,  et  ad  me  qiiamprimum  cum  res- 
pouso  remittant,    peto.   Quod  supereset,    opto  Dhm  Vf^  bene  valere. 

Dátum  ex  castris  ad  BukobjH  positis,  23.  Oet.  1600. 

I\l  *í  o  n  ^"'"    I ) '^"^    V rarum 

amicus  ac  servire  paratus 

Joannes  Zaraosky 
regni  Poloniae  caneellarius. 
[Az  erdélyi  rendeknek  szól] 

(Egykorú  másolat,  egy  lapon,  minden  czím  nélkül,  a  segesvári  városi  Itb.  nr£  80.) 


CLIIL 

Meggyes,  1600.  november  13. 

Csáky  István  rendelete,  a  Besztercze-széki  szász  papok  kérésére,  hogy  a  tizedek 
adományosai  a  szokott  árendát  megfizessék. 

Nos  proceres,  magnates  caeterique  status  et  ordines  univer- 
sitatis  nobilium  Transilvaniae,  memóriáé  coramendaraus,  quod  cum 
ex  humili  supplicatione  honorabilium  dominorum  decani,  seniorum, 
caeterorumque  pastorum  ecclesiarum  sedis  et  districtus  Saxonicalis 
Bistriciensis  intelligamus  esse  pierosquí^  nobiles  et  alios  cuiuscun- 
que  status  et  conditionis  homines,  quibus  decimae  in  dicta  sede, 
atque  districtu  Bistriciensi  conferantur,  qui  easdem  praeter  arendae 
solutionem  pro  se  accumulare  et  percipere  niterentur:  uolentes  justis 
eorum  juribus  et  antiquis  libertatibus  deesse,  idem  ipsis  annuere 
et  concedere  duximus,  quod  quibuscunque  ejusmodi  decimae  collatae 
et  donatae  fuerint,  nonnisi  persoluta  prius  solita  earum  arenda,  pro 
se  accumulare  ac  percipere  valean  tac  possint,  quemadmodum  annui- 
mus,  et  concedimus  alioquin  iisdem  dominis  pastoribus  facultatem, 
auctoritatemque  dedimus,  easdem  decimas  arestandi  et  tamdiu  deti- 
nendi,  donec  ipsis  de  earum  arenda  plene,  ac  integre  satisfactura 
fuerit,   harum    nostrarum  vigore,    et   testimanio  literarum  mediante. 

Dátum  in  civitate  Medgyes  13|  die  mensis  Novembris  a.  d.  1600. 
Stephanus  Csáky 

(Másolat,  Gr.  Kemény  József   kézírati   Diplomatorium   Transilvanieum-a  VI.  köt. 
283/84  1.  Erd.  Muz.  Egylet  könyvtárában.) 


-     395    - 


CLIV. 

Gyulafehérvár,  1600.  november  22. 

Az  erdélyi  tanácsurak  biztosító  levele  \Czegei    Vass    Ferencz  részére,  hogy    a 

császár-hirály  által  neki  adomány oztatj dk  Mikola  dohokai  és  Alsó-Keter  torda- 

megyei  falunak  birtokát. 

Nos  proceres.  mao-nates,  caeterique  status  et  ordiiies  universi- 
tatis  nobilium  Transilvaniaensium  ete.  meiiioriae  eoinmendamiis 
tenoré  praesentium  signiücantes,  quibiis  expedit  universis,  quod  nos 
dignuin  et  honorificura  habentes  respectum  praeclarae  erga  nos 
fidei,  sincerae  integritatis,  gratissiraorumque  obsequiorum  et  raeri- 
torum  generosi  domini  Francisci  Wass  de  Gsege,  quae  ipse  tum 
antea  seraper  in  omnibus  rebus,  arduisque  huius  regni  negotiis,  tum 
potissimum  in  siiperiori  proxima  expeditione  nostra  bellica.  qua 
eontra  immanissimam  et  truculentissiraam  Michaelis  vajvodae  tiran- 
nidem,  arraa  eommuniter  sumpsimus.  Deoque  propitio,  profligato 
vajvoda,  pristinam  patriae  libertatém  recuperavimiis,  eam  dexteritatem 
et  promptitudinem  exhibuit  et  impendit,  ut  magnara  tum  nomini 
sno  laudera,  tum  etiam  afiietae  huie  patriae  utilitatem  comparaverit. 
qui  in  posterum  quoque  eandem  utilitatem  se  nobis  exhibiturum  et 
impensurum  pollicetur;  tum  verő  in  recompensam  totális,  et  integrae 
portionis  suae  possessionariae  in  possessione  Balásháza  vocata,  in 
comitatu  Dobocenci  existente  habitae,  per  dictum  Michaelem  vajvodam 
speetabili  ac  magniíico  dominó  Stephano  Csáky  de  Keresztszeg 
donatae  et  collatae,  in  eo  ipsum  assecurandum,  aífidandum,  et  cer- 
tifieandum  duximus,  quod  Sacra  Oesarea  Regiaque  Majestas  totales 
et  integras  possessiones  Milcola  in  Doboeensi,  alias  ad  arcem  Szamos- 
újvár,  item  Alsó  Kether  in  Thordensi  comitatibus  existente  habitas, 
hactenus  ad  arcéra  Görgény  possessas,  simul  cum  totó  et  omni 
jure  regio,  in  eisdem  qualitercunqae  habito,  aliisque  cunetis  utilita- 
tibus  suis,  et  pertinentiis  quibuslibet,  nemini  alteri,  nisi  memorato 
dominó  Francisco  Wass,  ipsiusque  haeredibus  et  posteritatibus  uni- 
versis dabit,  donabit  et  conferet  jure  perpetuo  et  irrevoeabiliter 
tenendas,  possidendas,  pariter  et  habendas.  Prout  asseeuramus.  aífi- 
damus,  et  certificamus  harum  nostrarum  vigore  et  testimonio  litera- 
rarum mediante. 

Dátum  Albae  Juliae.  die  22.  mensis  Novembris  a.  d.  1600. 

Stephanus  CsdJcy  Franciscus  Aldrdi 

Caspar  Komis  Stephanus  Tholdi 

Pancratius  Sennyei  Stephanus  Bodoni 

Caspar  Bornemissza  Benedictus  Mindszenti 

(Eredetije  a   kolozsvári   ref.   kollégium    kézirattárában.  Másolat   a   gr.    Kemény 

József  kézirati  Diplomatorium  Transilvanieum-a  Supplementum  IX  kötete  9 — 10  1. 

az  Erd.  Muz.  Egylet  kvtárában.) 


-     3Ü6     - 


CLV. 


Gyulafehérvár,  1600.  november  24. 

Az  erdélyi   tanácsurak    adomány-levele    veresegyházi    Királyfalvi    Jánosnak, 
Magyar  Csesztve  és  Csongva  fehérmegyei  falvak  birtokáról. 

Nos  iiniversi  proceres.  magnates,  caeterique  status  et  ordines 
regni  Transilvaniae,  memóriáé  eommendamus  per  praesentes  signi- 
ficantes,  quibus  expedit  universis,  quod  nos  indiicti  meritis  magistri 
Joannis  Királyfalvi  de  Veresegyház  prothonotarii  hujus  regni,  quae 
ipse  patriae  nostrae  ad  omnes  oceasiones  praestitit,  tolales  et  inte- 
gras  portiones  possessionarias  in  possessionibus  Magyar  Chyestve 
simul  cum  duabus  domibus  et  cm-iis  nobilitaribus  ibidem  et  Csongva 
voeatis  in  comitatu  Albensi  Transilvaniae  existenti  habitas,  eundem 
Joannem  Királyfalvi  antea  ex  perrennali  fassione  egregii  quondara 
Joannis  Zátkay  et  consensus  adhibitione  serenissimi  principis  domini 
Sigismundi  principis  hujus  regni  eoncernentes  et  postea  a  Michaele 
alias  vajvoda  Transalpinensi,  dolose,  contra  jusjurandtim  suum  de 
observanda  erga  nos  fidelitate  praestitum,  in  hoc  regnum  irrum- 
pente,  invalidatisque  fere  omnibus  praefati  dni  Sigismundi  principis 
litteris  donationalibus,  generoso  Joanni  Keserű  de  Springh,  comiti 
comitatus  Albensis  donatas,  verum  eodem  Michaele  vajvoda,  acerba 
pesté  hujus  nostrae  patriae,  aperto  marté  profligato  et  regno  expulso, 
cassatisque  ex  sententia  regni  (exceptis  militum  quorundam  dona- 
tionibus)  ejusmodi  literis  suis  donationalibus,  tam  ex  ratione  prae- 
missa,  quam  per  mortem  et  defeetum  seminis  utriusque  sexus 
annotati  quondam  .Joamis  Zaskay  ad  íiscum  regni,  ejusque  collationem 
rite  et  legitimé  devolutas  et  redactas,  totum  item  et  omne  jus  illud 
regium.  si  quod  etiam  aliter  qualitercunque  in  eisdem  haberetur, 
aut  eaedem  et  idem  nostram.  fiscique  regni  ex  quibuscunque  causis, 
viis,  módis  et  rationibus  concernerent  collationem.  simul  cum  cun- 
etis  suis  utilitatibus  et  pertinentiis  quibuslibet,  terris  scilieet  arabilibus 
etc.  .  .  [juxta  stilum  solitum'^]  .  .  .  memorato  Joanni  Király  falvi, 
ipsiusque  haeredibus,  et  posteritatibus  universis  dedimus^  donavimus, 
et  contulimus,  imo  damus,  donamus,  et  conferimus  jure  perpetuo  et 
irrevocabiliter  tenendas,  possidendas,  pariter  et  habendas,  salvo  jure 
alieno,  harum  nostrarum  vigore  et  testimonio  literarum  mediante. 

Dátum  Albae  Juliae  24.  mensis  Novembris.  a.  d.  1600. 

Stephanus  CsaJcy  (1.  s.)  (1.  s.)  Kaspar  Komis  (1.  s.)  (1.  s.) 

Liher  Baro  Bornemisza  (1.  s.)  (1.  s.)      Franciscus  Alárdi  (1.  s.) 

(Hét  gyürüpeesétes   eredetijének   a   kolosmonostori  levéltárból  való  másolata  gr. 

Kemény  József  kézírati  Appendix  Diplomatarii   Transilvaniei    XIV,   köt.  251.  1. 

az  Erd.  Muz.  Egylet  kvtárában.) 


')  Ez  a  gr.  Kemény  József  megjegyzése. 


—    397    — 


CLVL 


Udvarhely,  1600.  novemher  30. 

Székely  Mózes  udvarhelyi    kapitány  és  SzentjHÍli  János  elcserélik  egymással 
Libáthon  belső-szolnoki  és  Siklód  udvarhely  széki  falujokat. 

Mü  Pókay  Balázs  és  Makó  Gergely,  Csík.  Gyero-yó  és  Kászon 
széken  való  királybírák,  Petki  János  dersi,  Dániel  Ferencz.  Nagy 
Pál  és  Sövénfalvi  Nagy  Dániel  adjuk  emlékezetre  mindeneknek,  a 
kiknek  illik,  hogy  ez  jelenvaló  1600  esztendőben  november  30.  nap- 
ján mü  előttünk  az  vitézlő  Székely  Mózes  uram  udvarhelyszéki 
kapitán  és  királybíró  és  Szentpáli  János  uram  bizonyos  jószágoknak 
cserélésében  tőnek  ilyen  végezést : 

Minthogy  Siklód  nevű  falu  Udvarhelyszékben  Moises  uram 
jószágához  közelebb  vagyon.  Libáthon  pedig,  mely  Belső-Szolnok- 
vármegyében vagyon,  Szentpáli  uramhoz  esmét  közelebb  vagyon  és 
hasznosb  is,  meg  is  gondolván  ebben  régi  barátságukat,  atyafiságukat : 
megcserélek  így,  hogy  Siklód  Mózes  uram  számára  legyen,  Lybáthon 
pedig  Szentpáli  uram  számára,  de  ilyen  okkal,  hogy  Moises  uram 
1000  kis  köböl  búzát  adjon  melléje,  és  tartozzék  mentől  hamarább 
Kolozsvárra  vitetni.  Annak  felette  a  mennyi  búzája,  zabja  Szentpáli 
uramnak  Siklódon  volt  és  vagyon  most  is,  az  helyébe  Mózes  uram, 
megmérvén  mennyi,  mást  tartozzék  Novayban  vitetni  érette  más- 
unnan, avagy  ha  ez  viteti  is,  szabad  légyen  vele.  Földbe  való  vetést 
penig  ha  mi  vagyon  az  siklódi  határon  való.  Mózes  uram  számára, 
az  lybátonin  való  penig  Szentpáli  uram  számára  maradjon.  Es  így 
az  falukat  egymás  kezében  bocsátták  minden  határokkal  és  hozzá 
tartozó  örökségekkel,  pertinentiáival  egyetemben.  Kinek  bizonyságára 
adtuk  ez  mi  pecsétes  levelünket. 

Dátum  in  Udvarhely,  die  et  anno  praenotatis. 

Jószágokról,  való  leveleket  is  penig  egymás  kezéhez  adják 
fogyatkozás  nélkül. 

lidem,  qui  supra. 

(Másolat  gr.  Kemény  József  kézirat!  Appendix  Diplomatarii  Transilvaniei    XIV. 
kötete  252.  1.  Erd.  Muz.  Egylet  kvtára.) 


CLVII. 

(Várhegy),  1600.  deczember  22. 

Sennyei  Pongrácz  nyugtatványa  Pókai  Balázsnak  a  befizetett  adóról. 

Anno  Domini  1600,  die  22.  Decembris  adott  én  kezemben  az 
vitézlő  Pókai  Bálás  uram,  az  csíki,  gyirgyai  és  kászoni  székek  ada- 
jában,  mely  székeknek  ugyan  ű  kegyelme  királybirája,  és  az  csíki 
vashámornak  fű  tiszttartója,  hét  forint  heáu,  és  harmicz  kilencz  pénz 


—    3i)8    — 
<» 
beáll    hét    száz   forintot   generális  Basta  György   uram   pnrancsolat- 
jábúl,    melyrűl    adom    ű    kglmének    menedékül    kezemírásomat    és 
pecsétemet. 

Eodem  anno  et  mense  et  die,  siciit  supra,  1600,  22.  Decembris. 

Pancratius  Semiyei 
capitaneus  Várhegiensis. 

(Vörös  pecsétes   levél.   Eredetije   1824-ig  a  segesvári   levéltárban    volt.    Másolva 

gróf  Kemény  József   kézirati  „Supplementum  ad  Apparatum  Epistolarem"  gyííj- 

teménye  F.  I.  kötetéből.  Az  Erd.  Muz.  könyvtárában.) 


CLYIII. 

K.  n.  (Jászvásár?  1600.  deczember  végéről.) 

Báthory  Zsigmond  az  erdélyi  rendeknek,  hogy  a  szultánt  kiengesztelvén,  Erdélyt 
senkinek  nem  akarja  engedni,  hanem  fejedelemségét  újra  elfoglalja. 

Mi  Báthory  Zsigmond,  Erdélyországnak,  Moldovának,  Havas- 
alföldének és  a  szent  római  imperiumnak  fejedelme,  Magyarország- 
nak részeinek  ura.  az  aranygyapjúnak  szentelt  vitéze  és  székelyeknek 
ispánja,  Erdélyben  levő  minden  rendeknek,  kicsintöl  fogva  nagyig 
minden  embernek  istennek  áldását  kérvén,  mint  szerelmes  híveinknek 
jóakaratunkat  és  kegyelmességönket  ajánljuk. 

Ez  az  istennek  megfoghatatlan  hatalma,  hogy  akkor  az  ő 
irgalmát  az  övéin,  mikor  kevésb  reménségek  vagyon,  mutassa  meg : 
és  így  minket  ennyi  háború  üdőben  hazánkból  való  távolylétönkben 
is  megtartott,  mely  közönséges  hazánkat  az  mi  szerelmes  atyánk- 
fiának Báthori  Andrásnak  kezében  eresztvén,  az  megmaradásra  való 
okoknak  kedvéért,  tulajdon  magunk  justa  praetensionktól,  sem  magun- 
kat praetensiojától  meg  nem  fosztottuk  volt.  Értjük  távolylétönkben 
való  szerenesétlenségteket,  mely  eseteken  és  hazánknak  nyomorúságán 
szívünk  szerint  szomorkodván,  szánván  országúi  benneteket,  isten  után 
minden  segítséggel  és  otalommal  akartunk  és  akarunk  lenni  és 
ugyanazon  isten  ő  szent  fge  sok  árváknak,  özvegyeknek,  ártatlanok- 
nak és  minden  fejenként  tinektek  nyomorultaknak  igyét  megszánván, 
az  hatalmas  császárnak  szívét  oly  módon  (kit  ha  gondolni  is.  de 
soha  kívánni  nem  itíltetek  volna)  hozzátok  megcsendesítvén,  tulajdon 
természet  szerint  való  fejedelmetek  által  minden  csendes  megmara- 
dásra való  útot  nitott  és  adott. 

Azért  ha  valaki  vagyon  köztetek,  ki  a  sok  nyomorúságot  elunta, 
ha  vagyon  oly  és  olyak  vagytok,  kik  az  országot  nyagyobb  veszedelembe 
nem  akarjátok  hozni,  hívségönkhöz  tartván  magatokat,  minden  állapo- 
tok és  akaratotok  felől  bizonyossá  tegyetek  bennönket  késedelem  nél- 
köl,  ezt  elhivén  magatokban,  hogy  semminemő  úton  és  módon 
fejünk  fennáltáig  az  isten  kegyelme  éö  az  hatalmas  török  császár 
ereje  velőnk  levén,   Erdélyt  senkinek    nem  akarjuk    engedni,  —  és 


—    :^99    — 

az  istent  hívjuk  bizonságúi,  ha  eDgedetlenek  lesztek,  nem  mi,   rom- 
lástoknak, hanem  ti  lesztek  okai. 

Ezzel  minden  kegjelmeségönket  ajánljuk. 

Sigismundus  Prineeps  mpp.  (P.  h.) 

(Eredetije,  dátum  nélkül,    kis  gyűrűpeeséttel,    a  bécsi  es.  és  k.   liacli  Itb. :    1601. 

jan.  161.  sz.) 


CLIX. 

Gyulafehérvár,  1601.  január  5. 

Az    erdélyi   rendeli    Hudolfnak   Mihály  vajda  istentelenségeit   előszámlálván, 

kérik,  hogy  hazug  mentegetőzéseinek  hitelt  ne  adjon,  hanem  adja  ki  nekik,  vagy 

állíttassa  tőrvényszék  elibe  a  x^ozsonyi  országgyűlésen. 

Sacrííl?  C.  Rque  Mí^,  dne  dne  nobis  clera^. 

Nemini  dubium  esse  potest,  quantas  clades  afflicta  haec 
provincia  ob  immanissimam  trueulentisssimi  íjranni  Michaelis  vaivodae 
crndelitatem  acceperit,  quae  sane  tantae  fuerunt,  ut  nulla  adeo 
furiosa  vei  barbari  hostis  rabies  esse  potiierit,  quam  nefandissima 
eius  truculentia  multis  partibus  non  excesserit.  Nani  posteaquam 
praedonico  more  in  hoc  regnum  irrupisset,  ut  furorem  suum  palám 
omnibus  ostentaret,  ilico  rapinis,  incendiís,  insontium  caedibus,  in 
miseram  nobilitatem  atque  adeo  in  omnem  aetatem  et  sexum  nefarie 
desevire  non  dubita vérit,  sacra  et  profana  omnia  sceleratissime 
violaverit,  —  tandem  verő  in  tantum  rabiem  suam  evexit,  ut  si  atro- 
cissimi  sui  propositi  vires  exterere  potuisset,  longe  maximum,  non 
solum  huic  provinciáé,  sed  universo  orbi  christiauo,  maiura  et  insigne 
detrimentum  eomparasset.  Quae  si  S.  C.  M.  V.  latere  possent,  locu- 
luntessimum  de  omnibus  ill^H?  dnus  Pezzius  et  comissarii  S.  C.  MJ? 
Ví^,  inprimis  autem  sp.  et  m.  dnus  Oaspar  Kornis  testimonium 
perhibuerunt,  qui  oculati  omnium  et  lociipletissimi  testes  extiterunt. 
Nunc,  quia  eo  iam  redacta  res  est,  ut  tantus  tyrannus  captata 
ad  eífugium  oceasione  ill^  dno  Georgio  Basta  generáli  et  regni- 
eolis  insciis  per  margines  provinciáé  penetrando,  ad  S.  0.  M*J^  V^^ 
sibi  confugiendum  existimavit,  ut  excogitatis  ad  se  purgandum  frau- 
dulentis  mediis,  sinistris  delationibus  gravioris  culpae  nos  reddere 
posset  obnoxios :  nequaquam  interraittere  potuimus,  quin  suppliees 
ad  clementiam  S.  0.  M*^  V?^  confugeremus.  Qua  puidem  in  re  humi- 
lime  S.  0.  M*i!  y^_|!,  uti  dno  nro  clera^,  vehementer  supplicamus, 
ne  quam  fucatis  ejus  de  nobis  mendaciis,  aut  falsissirais  accusatio- 
nibus  fidem  habere  velit,  quin  potius  fidera  et  constantiam  nram 
eo  loco  reputare,  ut  potiorem  nrae  integritatis,  quam  iniquissimarum 
ejus  criminationum  sit  habitura  rationem.  Patent  omnibus  inuume- 
rabiles  ejus  et  perversissimae  machinationes,  cum  totus  quantuscunque 
est,  ex  dolis  et  latrociniis  sit  compositus.  Quod  si  haec  nra  petitio 
S.  C.  M*i?  Ví?®  probabitur,  nos  quidem  instantissime  eidem  suppli- 
camus,  dignetur  ea  clementia   nos  complecti,  ut  perversissiraus  ille 


—     400     - 

homo  Michael,  innocentiimi  christianorum  sanguinis  sitienüssimiis.  in 
vineula  eoiiieetiis  nobis  tradatur,  atqiie  hic,  ubi  innumera  ílagitia 
contra  deiiin  et  liomines  perpetravit,  eas  reportet  poenas,  qiiae  a 
íacinorosissimo  homine  merito  exigi  debebarit.  Id  aiitetn  si  secus 
S.  0.  ML^.  V*:*  probaretiir,  saltern  hanc  reportemus  gratiam.  ut  ad 
proxima  Fosonii  cclebranda  comitia,  in  juris  c-onsper-tnm  prodnctus, 
eorrni  oninibns  regni  ordinibns  jnre  inediante  ita  convincatur,  ut 
inprimis  et  deo  praepotenti  et  ejus  justiciae  et  innocentium  tiominuin 
opressoruin  suspiriis  votoque  satisfiat. 

Caeteruni  nos  gratiae  S.  C.  Mi«  V^^  subniisse  commendamus, 
quam  servet  dens  ad  niultos  annos  feliciter  imperantem. 

Dátum  Albae  Juliae  5.  Jannuarii  a.  1600. 

Sae.  Caes.  M««  Vlf? 

hu  miiimi  servitores 

Stephanus  Chiaky  Stephanus  Tholdi 

Caspar  Komis  Moises  Zekel 

Pancratius  Sennyei  Stephanus  Bodoni 

Franciscus  Alard  Benedietus  Mindszenti 

Ladislaus  Giulafi 
Caeterique  status  et  ordines  universitatis 
nobilium  Transylvaniensium. 

(Egykorú  másolat  a  bécsi  cs.  és  k.  titkos  levéltárban,  Tureica  o.) 


CLX. 

Bécs,  1601.  január  12. 

Mihály  vajda  Bécsből  a  császárnak,  hogy  útközben  N.  -  Szombatban  kapta 
kétrendbeli  rendeletét:  egyiket,  hogy  a  persa  sah  számára  küldött  leveleket 
küldje  át;  a  másikat,  hogy  értesítsen  a  havaseli  állapotokról.  A  leveleket  nem 
lévén  módjában  Persiába  küldeni,  visszaküldi;  a  havaseli  dolgokról  személyesen 
óhajt  referálni  s  magát  a  császár  ítélete  alá  vetni.  Addig  is  kéri,  hogy  család- 
ját az  erdélyiek  kezéből  szabadítsa  ki  Básta   által  s  vitesse   Kassára,   vagy 

máshová. 

Sacr.  C.  et  E.  M*5I,  dne  sat.  Fidelitatis  sat. 

In  itinere  ad  S.  M^  Ví^  dnum  et  dnum  meum  clemen- 
tissiraum  contendens,  constitutus  dum  proxime  Tirnaviae  essem,  duo 
S.  M^  Ví^  mandata  simul  et  semel  aceepi.  Alterum,  quo  mihi 
clementer  S.  M*^  V^  praeeipit,  ut  fasciculum  literarum  ad  princi- 
pem  Persarum  datarum,  fideliter  transmittam,  quod  quidem  clemens 
mandátum  S.  M*!l  V^  in  effectum  deducere  extra  provinciám  meam, 
et  in  itinere  constitutus,  non  potui,  atque  ideirco  S.  M^^  Y^^  et  dno 
nieo  clem^  fidehter  atque  humilime  remitto,  persvasum  habens,  S. 
jyjtís  y^  aliam  longe  commodiorem  opportunitatem,  eundem  fasci- 
culum transmitendi,  nune  non  deesse.  Alterum  verő,  quo  S.  M*^ 
Ví?  pro  sua  inexhausta  erga  omnes  probos  bonitate  et  clementia, 
benignissirae   mei    et  sortis    meae  adversae  miserta,   ex  me  quoque 


-     401 


scire  non  dedignatiir,  seriem  omnium  actorum  Transalpinorum,  id 
■ego  maiiire  praesentiens,  provincia  mea  per  hostes  meos  exturbatus, 
persona] iter  ad  S.  M*?í5  Ví?^,  iiti  omnium  afflictorum  ei  íideliter 
servientium  asylum,  coram  S.  M*^  V^  dno  meo  clem'i^  me  sistere 
^t  acta  omnia  quemadmodum  patrata  fuerunt,  viva  voce  etiam  íide- 
liter et  humilime  enarrare,  iam  antea  statueram.  Quod  et  facturus 
sum  sponte  et  libere  et  coram  iustissimo  tribunali  S.  MMf  V^  com- 
parebo,  ut  cui  omni  fidelitate  atque  obedientia  devinctus  sum,  eidem 
caput  meum  submittam,  ut  si  reus  fuero,  debitam  poenam  luam, 
sin  autem  insons  fuero,  S.  M^  Y^  gratiam  et  clementiara  prome- 
rear,  et  efficiam,  ne  istae  trés  provinciáé  ab  obedientia  et  fidelitate 
S.  M*if  Yí^  atque  fratrum  S.  WM  Yí^  uUa  ratione  avellantur,  vei 
verő  Turcico  furore  sese  contaminent.  Cuni  autem  ego  conjugem, 
filium  et  filiam  Transylvanis  obsides  pro  mea  constanti  fidelitate 
dederim,  et  quantum  inaudio,  periculum  et  discrimen  vitae  ipsis 
inter  Transylvanos  immineat,  supplico  humilime,  dignetur  S.  M^ 
Yí^  dnus  meus  clem^Hi  ipsis  de  salute  et  permansione  benignissime 
prospicere,  ac  dno  Georgio  Basto  (!)  stricte  raandare,  ut  eosdem 
€x  manibus  Transylvanorum  liberatos,  cum  bona  securitate  Oasso- 
viam,  aut  quemcuuque  alium  locum  in  ditionem  S.  MM?  Yí^,  prout 
eidem  S.  MJi  YíH  melius  visum  fuerit,  transmitatt  et  quidem  ibi 
tam  diu  et  ita  serventur,  prout  S.  ML^  Y^^  bene  placitum  érit. 
Quod  de  S.  M^  Y^  humilimis  et  perpetuis  servitiis  meis  promereri 
perpetuo  enitar.  Servet  deus  sat. 

Dátum    Yiennae   Austriae,    quo    hodie    perveni,    12.    Januarii 


1601. 

Sacr.  Mll  Yí5i 


humilis  et  perpetuus  servitor, 
subditus,  et  fidelis. 


(Egykorú  másolat  a  bécsi  es.  és  k.  titkos  levéltárban.  Hung.) 


CLXI. 

K.  n.  (Bécs,  1601.  január.) 

Mihály  vajda  előterjesztései  és  kérelmei  töredéke  a  császárhoz,  a  tatárral  való 
szövetkezés  felől  és  a  székelyek  kiváltságainak  fentartása  érdekében. 

Illud  singulariter  fnter  alias  Transylvanorum  factiones  quoque 
cogitandum,  quantum  mali  ii  rebus  christianitatis  attulerint,  qui 
dum  Sigismundum  contra  fidem  S.  W}  datam  reciperent,  chamum 
Tartarórum  res  foederis  ita  tum  temporis  tractantem,  ut  perpetuam 
defectionem  a  Turca  moliretur,  temere  et  inconsulto  intertenuerunt. 
Oum  quo  ego,  si  tum  perfidia  transylvanica  abfuisset,  commodo  rei- 
publicae  christianae  multa  effecturus  eram.  Cujus  etiam  rei  testes 
esse  possunt  S.  Mii  Yí^  commissarii,  tum  tempores  m  illa  lóca 
ablegati,  videlicet  rev^^  d.  Agriensis  et  magn.  d.  Stephanus  Istvánfi, 
quos  quidem  ambos,  tanquam  rerum  omnium  expertes,  ut  S.  M^  V^ 

Szádeczky  Erdély  és  Mihály  vajda.  26 


-     402    — 

iii  praesentiam  gratiose  venire  jubeat,  nnice  supplico.  Hi  enim  nomine 
^P'^  C.  singnia  apud  me  et  egerimt  et  eíiecerunt,  qai  mihi  jam 
etiani,  ut  in  praesentia  S.  M*'^  de  oninibus  pactis,  coiiditionibus,  tum 
transactis  respondeant,  vehenienter  opto. 

Alté  rum  est. 

Ac'oedit  simul  etiam  S.  M^"^^  liumili  meae  petitioni.  Siculi  gmis 
válida  hello,  quae,  cum  opus  est,  víginti  millia  expeditissima  in 
armis  explet,  et  quoriim  maximé  virtute  fidelitateque  conservari 
Transylvania  potest,  ob  íidem  et  operám  militarem,  quam  S.  M,^ 
terapore  defectionis  transylvanieae  paestiterunt,  adeo  passim  ab  ipsis- 
Transylvanis  eaeduntur,  ut  pláne  nullnm,  qui  arma  capere  possit, 
permanere  patiuntur:  snplico  idcirco  S.  ME  eo  quoque  noinine,  ut 
eos,  quibus  ego  meam  fidem  tum  obstrinxi,  in  ea  libertate,  immuni- 
tate  et  praerogativa,  quam  ipsis  nomine  Wh  V^<^  concesseram^ 
Transylvaniae  proeeres  conservent,  a  caedibusque,  quas  cruentisimas 
in  eos  exereent,  abstiueant.  Iniquum  enim  est  gentera  istam  armis 
assvetam  turpiter  ob  fidelitatem  S.  W\  extiibitiam  a  perfidis  deleri, 
et  me  in  fide  et  juramento,  quod  eis  praestiti,  etiam  coram  divis- 
in  eonscientia  teneri. 

(Egyk.  más.  a  bécsi  titk.  It.  Hung.) 


CLXII. 

Búza  (Mezőség),  IGOi.  február  il. 

Toldi  István  fa  Báthory  Zsigmond  visszahívására  küldött  orsz.  követség  vezetője) 

a  heszterczei  bírónak,  hogy  lovakat  tartson  készen  s  az  utat  tisztítássá  meg  a 

fejedelem  visszahozására. 

Prudens  ac  circumspecte  domine,  amice  nobis  honorande. 
Salutem  ac  servitiorum  commendationem. 

Istentől  kegyelmednek  jó  egészséget  kévánok.  Továbbá  kgd 
értekezik  tőlem  levele  által,  mikor  lenne  oda  felé  való  indulásom^ 
melyet  hogy  kgd  cselekedett,  felette  jó  néven  vöttem  kgdtől.  Azért 
uram  pinteken  minden  okvetetlen  ott  leszek  kgteknél,  és  onnan  nem 
késvén,  indulni  akarok  ő  felsége  utiín.  Kérem  azért  kgdet  hogy  kgd 
szereztessen  vagy  tizenhat  lovat  élés  és  egyéb  egyetmás  marhám 
alá,  hogy  inkább  késedelmem  ne  essék  ott.  Kgd  parancsolja  meg, 
az  kik  oda  lesznek  lovaikkal,  hogy  patkoltassák  meg,  és  minden 
készségekkel  legyenek  készen,  terhes  nyergeket  szerezzenek,  miért- 
hogy  tudja  kgd  az  útnak  nehéz  voltát,  és  hogy  egy  éjjel  ugyan  az 
havason  kelletik  hálnunk.  Kgd  megítélheti,  mennyi  lovasnak  kelletik 
lenni,  úgy  hogy  netalán  annál  is  több  kelletnék.  Kgd  penig  az  út 
tisztítására  oly  gondot  viseljen,  hogy  akadály  nélkül  mehessünk  és 
jöhessünk  is  ő  felségével.  De  mindezeket  a  kgd  jó  indulatjára  és 
gondviselésére  hagyom,  kérem,  hogy  fogyatkozás  nélkül  szereztesse 
meg  kgd.  Az  mi  az  költség  dolgát  illeti,  ő  nga  Csáky  István  uram 
onnan  rendelte.  Kgdet  kérem,  hogy  tegye  szerét  addig,  mig  isten  oda 


—     403     — 

viszen  bennünket,  az  költség  summája  négyszáz  forintot  teszen.  Kgd 
az  Csáky  uram  ő  nga  leveléből  meglátja,  mikor  isten  magamat  oda 
viszen.  Ezek  után  kegyelmedet  az  jó  istennek  ajánlom. 

Dátum  ex  Búza,  11  Februarii,  anno  1601. 

Kgd  jó  akaró  barátja 

Toldi  István  m.  p. 

Kívül:  Prudenti  ae  eireiimspeeto   dominó   loanni  Biidaki,  judiei  primario 
eivitatis  Bistrieiensis,  ete.  Amieo  nobis  observando. 

(Eredeti,  gyűrüpeesétes  levél,  a  .beszterczei  vármegyei  Itárban.) 


CLXIII. 

Lekencze,  1601.  márczius  4. 

Székely  Mózes  (a  Báthory  Zsigmond  elibe  küldött  had  kapitánya)   a  heszterczei 
hÍTÓnak,  hogy  Bethlenbe  a  tábor  számára  élelmi  szereket  küldjön. 

Prudens  et  circumspecte   domine,  stb. 

Kévánsága  szerint  ■  való  sok  jókat  s  jó  szerencséket  kívánok 
kegyelmednek. 

Vagyon  értésére  tudom  kgdnek,  hogy  az  szükség  mostan  azt 
kívánja,  hogy  ez  hadat,  melyet  urunk  ö  fölsége  eleiben  ide  Besztereze 
tartományára  szállítottunk  vala,  mostan  azokat  mind  lovagot,  gyalogot 
ide  Bethlen  felé  szállítsuk.  Miérthogy  pedig  ez  tartomány  igen  szűk 
hely  és  élés  nélkül  magok  is  szűkölködnek,  nem  hogy  hadat  tarta- 
nának ;  más  az,  hogy  mint  táborban  immár  az  seregek  szélylyel 
való  falukra  nem  oszolhatnak  és  elöbb-előbb  nem  járhatnak,  hanem 
helyben  kell  maradniok,  és  itt  veszteg  lenniek :  azért  mindenfelől  az 
körülvaló  tartományokból  ide  élést  kell  szolgáltatni,  melyet  meg- 
érthet kgd  az  Csáki  uram  leveléből  is.  Kgd  azért  ezeket  értvén, 
mindjárást  onnat  az  Besztereze  tartományából,  kik  kgtekhez  tarto- 
zók, minden  halogatás  nélkül  küldjön  ezer  öreg  köböl  zabot,  őtszász 
öreg  köböl  lisztet,  25  vágóökröt,  sót  és  húsz  szalonnát,  s  kétszász 
tyúkot.  Ezeket  kgd  igen  hamar  mindjárást  küldtön-küldje,  mert  az 
seregek  már  ide  szállottak,  itt  pedig  csak  két  napi  élést  sem  talál, 
azért  se  napot,  se  órát  ne  mulasszon  kgd,  hanem  ezeket  mindjárást 
küldtön-küldje. 

Dátum  ex  Lekencze,  die  4.  Mártii,  anno  1601.  -^ 
P.  D.  V  servítor  vicinus 

Moyses  Zéhely 
capitaneus 

Kívül:  Prudenti  et  eireiimspeeto  viro  dominó  Toanni  Budaki,  judiei  pri- 
mario eivitatis  ae  distrietus  Bistrieiensis,  et(?.  Dominó  amieo  et  vieino  honorando. 

(Eredeti,  gyűrüpeesétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 

26* 


—     404    — 

CLXIV. 

Szamosujvár,  1601.  márczius  17. 

Székely  Mózes  a  heszterczei  bírónak  a  Báthory  Zsigmond  visszahozat alát  váró 
had  számára  való  élelem  szállításról. 

Prudens  et  circumspecte  domine  stb. 

Egészséges  bódog  életet,  sok  jó  szerencséket  kévánok  kdnek 
megadatni. 

Erről  kelletik  kdnek  írnom,  hogy  az  mennyit  az  élésben  kd 
eddig  beszolgáltatott,  annak  számát  kd  is  tudja,  Bornemissza  Gáspár 
uram  is  czédnlát  és  jegyzést  adott  róla  kegyelmednek.  A  mi  pedig  még 
hátra  vagyon  benne,  kd  bátor  se  búzát,  se  lisztet  többet  ide  most 
ne  küldjön,  elég  vagyon  itt  afí'éle  az  szükséghez  képest.  Hanem 
a  mennyi  zab  még  hátra  vagyon,  azt  épen,  hiány  nélkül  és  fogyat- 
kozás íiélkűl  föligazítván  és  szedetvén,  száz  öreg  köblöt  az  városban 
vitessen  be  kd,  és  az  legyen  ott  ezutánra  mikor  az  szükség  kívánja ; 
ha  valahogy  nekünk  is  oda  felé  vagy  szinte  az  városra,  vagy  pedig 
közel  való  falukra  kelletik  szállanunk,  legyen  akkorra  ;  falukon  kd 
azt  ne  tartsa,  mert  az  moldvai  had  ha  beérkezik,  elveszi  erővel  is, 
hanem  vitesse  az  varasban  kd  s  tartsa  ott.  Az  többit  penig  azon  az 
száz  öreg  köblön  kívül  mindenestül  ide  szolgáltassa  és  hozassa  kd 
mindjárást  Ujvár-Németibe,  mert  az  hadakat  itt  körűi  kell  tartanunk ; 
egyéb  nem  lehet  benne,  ne  is  késlelje  pedig  kd,  hanem  mindjárást 
küldtön  küldje  ide  az  zabot.  Kegyelmedet  pedig  arra  is  kérem,  hogy 
valamely  órában  urunknak  ő  felségének  vagy  Tholdy  uramnak  levele 
jut  Moldvából,  a  posta  mellé  kd  mindjárást  egy  emberét  adván 
melléje,  postán  küldje  ide  Újvárban  hozzám,  ha  pedig  oly  ember 
hozná,  ki  posta  nem  volna  ő  maga,  hanem  azok  járó-kelő  lenne, 
úgy  küldenéuek  levelet  tőle,  azt  is  kd  ne  késleltesse,  hanem  mind- 
járást attúl  el  vévén  maga  szolgájátúl  postán  küldje  meg  kd  nekem, 
kit  jó  néven  vehessek  kdtől. 

Dátum  ex  aree  Szamosujvár,  die  17.  Mártii  anno  1601. 

j)ni8  yrae  servitor  vicinus 

Moyses  Zékely 

capitaneus. 

Kívül:  Pnidenti  ae  eireumspeeto  viro  dominó  loanni  Budaki,  judiei  pri- 
mario  eivitatis  ae  districtus  Bistrieiensis,  ete.  Dominó  vieino  honorandissimo. 

(Eredeti,  gyűrüpeesétes  és  'sajátkezű  levél  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 

CLXV. 

Belényes,  1601,  márczius  23. 
Somogyi  Bertalan  Mihály  vajdát  erdélyi  hírekről,  Báthory  Zsigmond  feje- 
delemmé választatásáról,  hejöveteléröl  stb.  értesíti. 

111^  dne,  stb.  Servitiorum  stb 

Az  mi  az  Ngd  írását  illeti  az  ráczok  felől,  hogy  fizetésöket 
Ngd  aláküldte  volna,  azért  még  ezideig  ezöknek  sohannat  csak  egy 


-    405     - 

pénz  fizetést  sem  hoztanak,  hanem  miolta  Ngdtúl  elmaradtanak,  azolta 
sok  igíretömrael,  fogadásommal  tartóztattam  és  nag-y  fogyatkozásom- 
mal Ngd  számára,  melyet  megérthet  Ngd  az  Ngd  jámbor  szolgájátúl. 
Ennekutánna  is  jó  szívvel  akarok  Ngdiiak  szolgálni,  az  mibe  tudok. 

írja  azt  is  Ngd,  hogy  Aga  Léka  uramat  Ngd  aláküldi  ide  az 
vitózök  köziben,  kit  bizony  jó  szívvel  látnánk,  de  legfeljebb  az  Ngd 
személyét  kivannak  az  vitézök  velem  együtt  látni. 

Az  mi  az  Erdély  és  Zbigmondnak  állapatja  felöl  való  Ngd 
írását  illeti,  az  felől  ennekelötte  való  levelemben  is,  melyet  az  Ngd 
szolgájával  Barbatt  Györgytől  küldtem,  búsíggel  írtam  Ngdnak. 
Mostan  is  egyebet  az  felől  Ngdnak  nem  tudok  írni,  hanem  még  ez 
ideig  Zsigmond  Erdélyben  be  nem  jött,  jóllehet  igen  várják;  mióta 
az  fejedelemségre  választották,  azóta  Jászvásárt  volt.  Tíz  ezer  kopjás 
lengyel  és  tizenkétezer  moldovai  kurtányok  vannak  vele  podoliai 
kozákokkal  együtt.  Zsigmondot  pediglen  mind  az  egész  ország  egyenlő 
akaratból  választotta  és  ha  isten  megengedi  nekik,  egyenlőképpen 
akarják  uralni. 

Az  mi  az  Ngd  házanépe  dolgát  illeti,  oda  is  holnap  jó-reggel 
elküldök  az  ezédulával,  de  mind  Petrasko  vajda  ugyan  ő  nga  és 
mind  az  többi  jó  egészségben  vannak.  Az  mi  az  más  dolgot  illeti, 
arra  is  oly  gondom  leszön ;  hogyha  az  ördögök  környölötte  nincse- 
nek, kihozatom. 

Újvárat  föladták  az  németök,  Eibis,  az  ki  kapitány  benne  volt, 
—  melynek  Maros-Ujvárat  adt.ik,  az  mely  Bán  Mihálcsa  uramé 
volt ;  mostan  Kővár  alatt  vannak,  az  király  képének  semmi  oly 
derék  hada  nincsen.  Az  erdélyiek  is  ,  mostan  győlnek  táborban 
Szamosfalvához,  de  fölötte  igen  félnek.  Én  mindön  dolgot  értök,  az 
mi  Erdélyben  történik,  akar  azt  is  megírnám  Ndgnak,  naponként 
az  főemberek  mit  esznek  avagy  isznak.  Ha  ő  fge  mit  akar,  hamar 
legyen,  úgy  jó  leszön  ;  ha  késik,  káros. 

Buzinkát  hagyta  Ngd,  hogy  Erdélyben  küldjem  amaz  dologért. 
Azért  az  ngs  uram  nem  lehet,  mert  nagy  vigyázás  vagyon  Erdély- 
ben, hanemha  azt  akarnám,  hogy  elveszne.  Mindazáltal  én  im  mind- 
járást embereimet  bocsátom  és  minden  reám  bízott  Ngd  dolgaiban 
úgy  járok  el,  az  mi  legjobb  leszen  és  Ngdnak  kedves. 

Az  mi  az  Basta  dolgát  illeti :  semmi  oly  hada  nincsen,  Szatmár 
táján  vagyon,  kibocsáták  békével.  Azt  is  írhatom  Ngdnak,  hogy  az 
erdélyi  uraim  az  Ngd  jó  válaszát  ő  fgétöl  értik  s  nem  örömest 
hallják,  igen  bánják  és  bizony  igen  is  félnek.  Mostan  Keresbányára 
ezer  embert  bocsáttak,  ott  is  vigyáznak.  Innét  mi  tölönk  félnek, 
noha  énnekem  még  semmi  parancsolatom  nem  volt  ő  fgétől,  hogy 
Erdélynek  ártsak,  —  nem  is  cselekeszem,  valameddig  nem  parancsolják. 

Az  mi  az  én  dolgom  felül  való  Ngd  akaratját  és  kegyelmes- 
ségét illeti,  azzal  szabad  Ngd ;  vagy  leszen  vagy  nem,  én  mindazáltal 
jó  szívvel  szolgálok  Ngdnak.  Tartsa  meg  stb. 

Dátum  ex  castello  Belényes  23.  Mártii  1600. 

111.  ac  magn.  D^  V?^ 

servitor  paratissimus 
Bartholomeus  Somogyi  mp. 


—    406 


P.  S.  Hogy  immár  ez  levelemet  meí»írtam  volna,  juta  egy 
emberijnk  Erdélyből,  mely  bizonyuyal  beszélé.  hogy  immár  Zsigmond 
beérkezett  volna  Erdélyországban  és  hogy  Jeremia  vajda  személye 
szerint  vele  volna,  azt  beszéli ;  de  bizonyosan  nem  tudja  mondani  az 
Jeremia  dolgát,  hanem  csak  hallomást  az  felől. 

[Egy  a  levélhez  ragasstott  külön  papírszeleten] : 

Ngdnak  azt  is  írhatom,  hogy  mostan  jutott  az  portáról  az 
török  cstászárnak  követe  az  győlés  alatt,  és  Petraskó  vajdát,  Jenőt, 
Lippát  kérette  az  császár;  de  semmiképen  nem  adták,  nem  is  akar- 
ják adni,  mert  ha  Ngd  erre  jő  és  meghallhatják :  Petraskó  urammal 
akarnak  Ngddal  magoknak  békeséget  szerezni. 

Külczím:  III.  dno  dno  Michaéli  dei  gratia  vajvodae  Transalpinensi  etc. 
dno  mihi  semper  gratiosissimo. 

(Eredeti  a  béesi  „kriegsregistratiir"  1601.  márc-z.  189.  sz.) 


CLXVI. 

Lapispatak,  1601.  márczius  28. 

Scgnyei  Miklós  Mihály  vajdának  családjáról,  erdélyi  hírekről,  maga  és  Rákóczy 
Lajos  szolgálatkészségéről. 

Eltemig  való  szolgálatomat  ajánlom  Ngdnak,  mint  kedves 
uramnak,  teljesítse  az  isten  szerencsésen  minden  jókkal  be  az  Ngd 
kívánságait. 

Kgis  uram  sok  levelekben  írtam  Ngdnak  híreket  asszonyunk 
ő  nga  és  Petraskó  vajda  áll  apátja  felől,  de  az  mint  értem  Bhaziuka 
uramtúl,  Ngdnak  csak  egy  levelemet  sem  attak  meg;  a  mint  Bha- 
zinka  uram  mondotta,  énnekem  Ngd  is  írt  ide  alá  énnekem  levele- 
ket, de  Ngdnak  csak  egy  levelét  is  nem  adták' én  kezemben  többet 
annál,  az  kit  Bazinka  uram  hozott. 

Bizony  kívántam  volna,  az  istentől,  ha  Ngdnak  szolgálhattam 
volna  abban  az  dologban,  az  mit  Ngd  én  reám  bízott  volt,  hogy 
Petraskó  vajdát  kihozzam  Gyaluból;  de  az  mikor  én  visszatértem 
Ngdtúl.  akkor  immár  sem  énnekem,  sem  más  embernek  módja 
abban  nem  volt,  hogy  kihozhattuk  volna  ő  ngát,  mert  nagy  vigyá- 
zás  volt  reája.  Mihelt  Ngd  ide  ki  az  mi  főidőnkre  ért.  azután  mulatni 
sem  bocsátták  ki,  én  reám  is  felette  igen  nagy  harag  volt  ErdéltűL 
most  is  igen  haragusznak,  hogy  Ngd  mellett  voltam  és  Ngdat  késér- 
tem. Jól  tudja  Ngd,  hogy  én  az  én  szegény  legény  voltomra 
Ngdnak  mind  jó  szerencséjében  s  mind  gonosz  szerencséjében 
igazán  s  jámborul  szolgáltam,  ezután  is  sem  költségemet  sem  fárad- 
ságomat Ngd  mellett  nem  szánom,  hanem  ha  az  szükség  kévánja, 
halálommal  is  megmutatom,  hogy  Ngdnak  jámborul  igyekezem 
-szolgálni. 

Asszonyunk    ő    nga    felől    és    Petraskó    ű    nga    felől    írhatom 


-     407     -« 

Ngdnak,  hogy  Fogarasban  vadnak  ő  ngok,  de  tartások  és  aszta- 
lok becsületesen  vagyon,  nincs  is  Ngdnak  marhájában  semmi  tíkozlás. 
Hogy  Eákoczi  uramnak  eddi^  meg  nem  adhattuk  az  kétezer  forintot, 
az  mint  azelőtt  is  megírtam  Ngdnak,  bizony  nem  volt  semmi  módunk 
benne,  mert  ha  Ngdnak  szolgálhattam  volna,  bizony  az  véremet  sem 
szántam  volna  kiereszteni  az  Ngtok  szolgalatja  mellett,  ezután  sem 
szánom.  Az  Ngd  lovai  istennek  hála  jól  vadnak  ;  Ngod  megbocsásson, 
az  tartásától  én  semmit  sem  kívánok,  mert  én  nemcsak  marhámot 
merem  elkülteni  Ngd  mellett,  hanem  még  életemet  is  el  merem 
fogyatni  az  Ngd  szolgalatja  mellett,  mert  tudom,  láttam  is  az  Ngd 
vitézségét,  az  keresztyénséghez  való  hívséget.  Mi  is  mind  fejenkint 
örvendezünk  annak,  hogy  császár  ö  fge  és  az  több  ker.  fejedelmek 
is  kgls  szemmel  látták  Ngdat,  meg  is  tapasztalták  Ngdban  az  hív- 
séget, az  erdélyieknek  pedig  az  ü  állhatatlan  árúitató  hűtlenségeket 
sokszor  megtapasztalták,  főképpen  most,  kiért  az  úristen  bizony  igen 
megveri  őket,  csak  Ngd  ő  fgét  szorgalmaztassa,  ő  fge  ne  késlesse 
hadát,  mert  ennek  most  vagyon  ideje,  mihelt  az  ű  fge  hadát  érzik 
tudom  én  bizonynyal,  hogy  mindjárt  ismét  ide  hajlanak,  mert  most 
is  sok  visszavonás  vagyon  közöttök.  Ngd  is  minden  szomorúságot 
kivehessen  szívíbűl,  mert  az  úristen  még  annál  nagyobb  fejedelem- 
séget és  jobb  állapotot  ad  Ngdnak,  csak  ő  fgét  szorgalmaztassa  Ngd, 
hogy  ne  késleltesse  ű  fge  hadát ;  mi  ide  elíg  fizetetlenek  vagyunk,  de 
még  is  készek  vagyunk  ü  fgének  Ngd  mellett  mind  fejenként  szolgálni. 
Eákóczi  uramnál  valék,  jó  szívvel  emlékezik  Ngd  felől,  azt  mondja, 
hogy  kész  ő  is  Ngd  mellett  fizetés  nélkül  is  hat  vagy  hétszáz 
vitézt,  lovagot  és  gyalogot  elbocsátani,  a  hova  szükség  leszen.  — 
Most  mind  lovagot,  mind  gyalogot  eleget  tanálunk,  csak  hozza 
isten  Ngdat  egészsíggel.  Isten  éltesse  stb. 

Dátum  ex  Lapispatach  28.  Mártii  ao.  1601. 

Nagyságod  szolgája 

Segniey  Miklós. 

Külczím:  Ez  levél  adassák  az  tek.  és  nemzetes  fejedelemnek,  az  ngs 
Mihály  vajdának.  Érdélben  az  római  császárnak  gubernátorának,  Havaselföldének 
örökes  urának,  Módvának  fejedelmének  stb. 

(Ered.  a  bécsi  es.  és  k.  hadi  It.  reg.  1601.  189.  sz.) 


CLXYIL 

Varsó,  1601.  márczius  28. 

A  lengyel  király  levele  a  császárhoz,  Opalinski  Andrást  küldvén  követül  hozzá 
hogy  Mihály  vajdát,  az  ö  ellenségüket  (kinek  Lengyelország  elleni  bűneit  elő- 
sorolja)  udvarában  ne  tartsa,  ne  xoártfogolja,   hanem   adja  ki  nekik,  vagy  ö 

büntesse  meg. 

Litterae  fidei  ad  Imperatorem,  Andreáé  Dehnin  Opalinski 
oratori. 

Ser?^  es  exel^?  principi  dno  Rudolpho  llt  etc. 

Quae  cum  W^  Ví5  ditionibusque  M*>-  Ví|?  iam  a  maioribus 
per  manus  quasi  tradita,  posteaque  sanctissime  etiam  renovata  pacta 


—    408    — 

foederaque  nobis  ac  regno  nostro  intercedunt,  meminisse  M^:l^  V'?™ 
existimamus,  simul  (juid  totó  cognationum  sanguinis,  afíinitatum 
vincula,  vicinitatisque  et  mutuorum  oíficiorura  jura  postulent,  pers- 
picere.  Pro  tot  igitur  tantisque  necessetudinibus  amice  a  M^  V^ 
postulamus,  ne  hostem  iiostrura  regnique  nostri  Michaelem  apud  se, 
vei  in  provineiis  ditionis  potestatisque  suae  fovere  et  aiere  velit,  ne 
victus  fugatusque  et  merito  suo  fortunis  exutus,  vires  spiritusque 
resumat  ad  novos  tumultus  concitandos.  Meminit  M*^5  V^*  litterarum 
nostrarum,  mature  perscripseramus,  quae  adversus  Moldáviám  piisce 
(?)  sane  tutellae  ac  fidei  nostrae  regnique  provinciám  consilia  iniret, 
meminit  equidnam  M^  V^  de  illó  nobis  rescripsit,  seilicet  ne  ullas 
Moldáviáé  turbas  daret,  se  illi  prohibiturura.  Nostrae  injuriae  cupie- 
baraus  M^  Vr^,  vindicem  esse.  Quanti  ejusmodi  homo  autho- 
ritatem  M*^  V^  duxerit,  M^:  Ví^  perspexit.  Ventum  eo  est,  ut 
necessiario  contra  illum  arma  sumenda  statueremus,  cum  nibil 
de  bello  acceptis  literis  M*i|  Ví^  existimaremus  timendum.  Irrupit 
in  Moldáviám  íidei  et  clientellae  antiquitus  nostrae,  ut  diximus^ 
provinciám,  pacatum,  nihil  meditantem  hostile,  amice  appellatum 
antea  Hieremiam,  constitutum  a  nobis  ei  provinciáé  palatinum  oppres- 
sit,  nullis  praesidiis  munitura,  domestica  tantum  familia  ad  speciem 
instructum,  summa  vi  exegit.  Quae  res  in  hostili  crudelitate  positae 
sünt,  earum  rerum  nullám  in  occupata  armis  suis  provincia  prae- 
termisit :  nulla  aetatis,  nulla  sexus,  nulla  ordinis,  dignitatisque  excu- 
satio  valuit.  Gravis  haec  injuria  et  minimé  ferenda.  Multo  illa 
acerbior,  multoque  indignior:  immisit  in  regnum  nostrum,  nullíu 
unquam  a  nobis  lacessitus  injuria,  duces  copiasque  suas,  agres 
Trans-Nestranes  divexavit,  Pocutiam  depopulatus  est,  fines  Podoliae 
vastavit,  bona  mensae  regiae  nostrae  igni  ferroque  absumpsit,  nobi- 
hum  possessiones  fortunasque  evertit,  nos  ad  injustum  exercitum 
magnó  sumptu  repente  comparandum  adegit.  —  Ponderet  haec  sui& 
momentis  M^  V^  et  quidnam  tantis  maleficiis  in  nos  regnumque 
nostrum  Michael  commeruit,  quantorum  se  damnorum.  jacturarnm- 
que  ipsémet  reum  fecit,  apud  se  statuat.  Non  ille  Moldávia,  Yala- 
chia,  Transylvaniaque  terminabat  modum  cupiditatis  suae,  ad 
ampliora  aspirabat,  ut  ex  iis  compertum  habemus,  qui  in  eo  consilio 
illi  aderat.  Et  is  versabitur  in  aula  imperiali,  aut  in  ditionibus  M*j* 
V^?  dignus  clementia  ducetur  ipsius?  érit  domesticorum  familia- 
riumque  numero  ?  fovebitur  ?  aletur  ?  aut  armis  copiisque  instruetur  ?  — 
At  qui  nemo  omnium  est,  qui  ignoret,  qualem  sese  erga  M^l^  Ví^ 
praestiterit,  ut  quamobrem  illi,  vei  minima  pars  benignitatis  a  Ml? 
V?*  debeatur,  causa  nulla  sit ;  plurimae  causae  sínt  et  graves  ad  eura 
vei  dedendum  nobis,  vei  supplicio  afficiendum.  Quara  rem,  si  faci- 
endam  M^  V^  sibi  non  existimaverit,  fiet  ut  animus  noster,  men- 
tesque  ordinum  regni  nostri  vario  aíFectu  suspicionum  genere  Michaele 
incolumi,  et  apud  M^  Ve^™  honore  et  gratia  florente  perpetuo  flu- 
ctuent;  ac  ne  S_?  quidem  M^.  V£5  Lánc  eandem  ob  causam  actionum 
consiliorumque  suorum  explicatam  sit  et  expeditam  rationera  habitura. 
Is  est  judicio  nostro  Michael.  Quod  M^  Y^l  Valachiam  ulteriorem 
a  nobis    repetit,    longe    abest  a  nobis,    ut    quidquam   alieni    injuria 


-    409    — 

cuiusquam  nobis  vendicemus.  Valachiam  a  quo  et  qua  gratia  adeptus 
sit  Michaél,  et  cui  anceptam  referret,  novimus  ;  sed  cum  censuis- 
semus  quocunque  terranira  ille  se  post  illatúm  in  oostrum  regnum 
impie  bellum  recepisset,  persequendum  esse  arrais,  quoad  iDJuriarum 
damnorumque  justas  debitasque  poenas  lueret,  tandem  in  ulteriore 
Valachia  quesitus  et  repertus  signa  cum  exereitu  nostro  contulit. 
Itaque  etiam  si  Michaél  M^  V^^  adversis  suis  rebus  hanc  provin- 
ciám ex  pacto  et  convento  dare  se  pronunciassset,  nullum  jus  facul- 
tatemque  id  faciendi  habuit,  cum  jani  propter  immania  maleficia 
ipsius  magnitudinemque  nostrorum  sumptuum  obligata  nobis  esset 
et  obstricta.  —  Quod  cum  ita  sit,  aequum  esse  censemus,  Vala- 
chiam   ulteriorem,    in    quo    nunc    constitit    statu,  in  eo   permanere. 

Caetera,  quae  hanc    sententiam    pertinent,    N.  noster  MII  Yí^ 
pluribus  exponet.  Optamus  a  deo  immortah  omnia  secunda  MJ  Ví^ 

Dátum  Varsoviae  die  XVIIP.  mensis  Mártii,  anno  dni  MDCP. 

(A  krakkai  Jagelio-egyetein  könyvtárában.  Nro.  43.  1.  lap.  Egy  XVII.  sz.  írású 
codexből,  mely  kir.   kanezelláriai  másolatokat  tartalmaz  III.    Zsigmond    idejéből.) 


CLXVIII. 

Székelyhíd,  1601.  márczius  29. 

Zólyomi  Miklós  Mihály  vajdának  katona-fogadásról,  erdélyi  hírekről,  Báthory 
Zsigmond  bejöveteléről,  Mihály  vajda  családjáról,  lovairól. 

111^  dne  stb.  Servitiorum  stb. 

Istentűi  Ngdnak  sok  jókat  kivánok  megadatni  az  Ngd  kíván- 
sága szerint  jó  szerencsáson    mind  az  Ngd  jóakaróival    egyetemben. 

Kgls  urunk,  az  Ngd  levelét  megadák  énnekem,  melyben  paran- 
csol Ngd  énnekem,  hogy  katonát  és  gyalogot  fogadnék  az  Ngd 
számára.  Azért  én  mindjárást  abban  az  Ngd  parancsolatjában  elin- 
dúltattam,  lovagot  mind  gyalogot  eleget  találunk,  csakhogy  Ngd 
mennél  hamarább  lehet  pénzt  küldjön,  mert  az  katonát  mindenfelé 
igen  keresik.  ír  Ngd  kgls  uram  énnekem  az  Ngd  lovai  felöl  is:  azért 
azon  leszek  ngs  uram,  hogy  sem  az  Ngd  lovai,  sem  penig  szolgái 
meg  ne  fogyatkozzanak. 

Az  mi  az  erdélyi  dolgot  nézi  kgls  uram:  Ngdnak  az  felől  azt 
írhatom,  hogy  az  más  héten  jütt  be  Sigmond.  fölötte  igen  nagy 
haddal  és  igen  nagy  készületben  vadnak,  mind  módvaiak  s  mind 
penig  lengyelek  sokan  vadnak  vele ;  —  immár  hova  legyen  indulása, 
azt  Ngdnak  nem  tudom  megírni. 

Asszonyunk  ő  nga  felől  és  Petrasko  vajda  felől  Ngdnak  kgls 
uram  azt  írhatom,  hogy  még  ez  ideig  Fogarasban  voltának,  azért  ha 
eddig  el  nem  vitték  is,  de  Görginben  viszik  ő  ngokat.  Mindazonáltal 
im  szolgámat  bocsátom  oda  be  és  ha  mi  oly  hírt  hallhatok,  Ngdnak 
mindjárást  értésére  adom.  Ngd  kgls  uram  énnekem  jóakaró  szolga- 


410 


jának  parancsoljon  :  az  mire  elégséges  vagyok,  Ngd  szolgája  vagyok. 
Éltesse  isten  stb. 

Dátum  ex  arcé  Zékelhid  29.  Mártii  a.  1601. 
111.  Dí^'«  Y':«^ 

paratissimus  servitor 

Nicolaus  Zoliomi 

de  Albes  mp. 

Kiilczím:  111.   dno  dno  Miehatíli  Vajvodae,  principi  Transylvaniae,  Moldá- 
viáé, Valaehiae  et  Transal}iinae  ete.  dno  mi  semper  graty^o. 

(Eied.  béfrsi  hadi  It.  reg.  IGOl.  márez.  189.  sz.) 


CLXIX. 

Kolozsvár,  1601.  április  II. 

Báthory  Zsigmond  rendelete  Segesvár  tanácsának,  tábori  l'észletelc  küldéséről. 

Sigismundus  Dei  gratia  Transylvaniae  et  Sacri  Eomani  Imperii 
prineeps,  partium  regni  Hungáriáé  dominus,  aurei  velleris  eques  et 
Siculorum  comes  etc. 

Prűd.  et  ccsp.  sat.  Salutera  sat. 

Hagyjuk  hogy  ez  mi  levelünk  látván,  táborunk  szükségére 
nyolcz  jó  erős  szekereket,  hat-hat  lóval,  sákokkal  készétsetek  onnat 
várostokból  késedelem  nélkül,  éjiekhez  jó  gondviselő  szolgákat,  jó 
kocsisokat  rendelvén,  kik  az  szekerekre,  lovakra  gondot  viseljenek 
és  oly  készen  tartsátok  őket,  hogy  raihelt  más  parancsolatunk  érkezik 
hozzátok,  azonnal  indéthassátok  őket.  Secus  sat. 

Dátum  Olaudiopoli  die  11.  Április  a.  d.  1601. 

Sigismundus  Prineeps  mp. 

Latin  külczim:  Segesvár  város  tanácsának. 

(Eredeti,  a  segesvári  Itb.  nro.  84.) 


CLXX. 

Belényes,  1601.  április  14. 

Somogyi  Bertalan  Mihály  vajdának :  háznépéröl,  erdélyi  hírekről,  a  ráczokról, 
lengyelekről,  törökökről;  segítséget  kér  Belényes  védelmére. 

111.  ac  magn.  dne  stb.  Servitiorum  stb. 

Ngnak  akarám  értésére  adnom:  az  minemő  dolgokról  Ngd 
énnékem  írt  vala,  abban  én  szorgalmatos  voltam,  melyet  tudom 
Ngdnak  Buzinka  uram  bőségesen  értésére  adja.  Emberimet  három- 
rendbelit is  bocsáttam  oda,  az  hova  Ngd  parancsolta  volt  Buzinka 
ittlétéig,    de  még  ez  ideig    egy  is    közzűlök    meg   nem   jőve  ;  nem 


-     411     - 

tadom  hova    lőnek,    ha  elfogák-e    őket,  vagy    mint    vagyon  dolgok, 
mert  Erdél^^ben  minden  helyeken  az  utakat  állatják. 

Az  czédulával,  melyet  Ngd  énnekem  küldött  volt,  bizonyos 
emberemet  Fogarasban  bocsáttam  ;  az  is  még  meg  nem  jött,  de 
bizonynyal  írhatom  Ngdnak,  hogy  az  Ngd  házanépe  s  mind  Petraskó 
uram  ő  nga  jó  egészségben  vagyon,  jól  és  nagyobb  böcsületben  is 
tartják  őket,  hogy  nem  mint  annak  előtte. 

Az  rácz  vitézek  innét  felkelének  és  Ngd  eleiben  ménének,  én 
semmi  okon  meg  nem  tudáin  őket  tartóztatni. 

Híröket  egyebet  Ngdnak  nem  tudok  írni  Erdély  félő],  hanem 
az  mint  ennek  előtte  is  Ngdnak  megírtam,  Sigmond  fejedelem  az 
országban  vagyon,  még  ez  ideig  az  fejedelemségre  meg  nem  esküd- 
tötték.  hanem  mostan  vagyon  Kolozsvárott  gyűlés  s  most  akarják 
megesküdtetni,  Kornist  is  bevitték  Kolozsvárra  törvínre  mind  az 
több  foglj^okkal  egyetömben;  micsoda  törvénye  lőtt,  még  nem  tudom. 

Az  moldovaiak,  havasaliak  táborban  vannak,  azt  hirdetik  az 
erdélyiek,  hogy  az  ő  segítségökre  jőnek,  ha  kívántatik.  Azt  is  beszélik, 
hogy  az  moldovaiak  Huszt  felé  akarnának  kijőni,  de  csak  közhírrel 
beszélik.  Lengyelországhoz  kevés  bizodalmok  vagyon  az  erdélieknek, 
mert  Sigmondot  megfogták  volt,  hanem  valami  mesterség  által 
elszaladott,  futva  jött  be  Erdélyben.  Hanem  mostan  boesáták  követ- 
ségen oda  Petky  Jánost.  Ebből  is  megtetszik,  hogy  igen  kevés 
reménségek  vagyon  mind  egy  felé  s  mind  más  felé.  Az  minemő 
leveleket  Sigmond  fejedelem  és  Osáky  István  ide  az  ráezságnak  irt, 
miképpen  hitegetik  őket,  mely  leveleknek  az  páriáját  im  Ngdnak 
küldtem  és  minemű  mesterséggel  akarták  Garázda  János  és  Vér 
Mihály  ezt  az  kastélt  kezökhöz  vidékestől  venni,  én  magamat  pedig 
egynihán  nemesekkel  együtt  megölni,  de  az  istennek  csudálatos 
gondviselése  által,  azt  énnekem  kezemben  akasztá  mind  kémjekkel 
egyetemben. 

Ngodnak  megszolgálnám,  minthogy  tudom  Ngd  az  ő  fge  javára 
igyekezik,  mennél  hamarébb  lehetne,  küldene  Ngd  valami  kevés 
népet  ide,  kivel  oltalmazhatnám  ezt  az  helt ;  ismét  valamikor  Ngd 
kívánná,  azok  oda  mehetnének,  az  hova  Ngd  parancsolná. 

Ez  az-  kém  Kenesnitt  János,  az  ki  Ngd  szolgája  is  volt,  bizo- 
nyosan beszélé,  hogy  ennekelőtte  az  erdéliek  igen  nagy  örömben 
voltának  és  vigasságban,  de  minthogy  az  Ngd  hírét  és  szelét  érzik, 
igen  megfélenilettek  ;  beszélik  volt  az  urak,  hogy  csak  Ngd  őket 
nem  bántaná,  bebocsátanák  Ngdat  Havasalföldében  ilyen  okkal,  hogy 
Erdélylyel  és  Moldovával  lenqe  egyes  Ngd. 

Az  törökkel  is  még  semmi  bizonyos  frigyek  nincsen,  csak 
csavarognak,  nem  tudnak  hova  lenni.  Most  bocsátták  az  portára 
Toldy  Istvánt  gávait  és  Torma  Kristófot ;  Kamuthi  Bálás  még  annak 
előtte  ment  postán  az  portára.  Fogarast  Csáki  Istvánnak  adták,  Dévát 
Borbély  Györgynek.  —  Az  mi  az  ország  hada,  mind  széljel  vannak 


—    41-2    — 

az  országban,    más  idegen    országból    még    semmi    hadok    nincsen. 
Tartsa  meg  isten  stb. 

Dátum  ex  castello  Belenies  14.  Április  1601. 
111.  ac  Magn.  ü°'!  V''^^ 

servitor  paratissiraus 
Bartholomeus  Somogy,  mp. 

Külczim:  111.  ac  magn.  dno  dno  Michaeli  dei  gratia  prineipi  Transalpi- 
nensi  ete.  dno  milii  semper  gratioslssimo. 

(Ered.  a  bécsi  hadi  It.  reg.  1600.  152.  sz.) 

CLXXI. 

Belényes,  1601.  április  14. 

Somogyi  Bertalan  Mihály  vajdának,  segítségadást  sürget. 

Kgls  uram,  emlékezzék  meg  arról,  hogy  ennekelőtte  engömet 
Ngd  nem  ismert,  soha  semmi  jóval  nem  volt,  —  én  mindazáltal 
Ngdnak  oly  szívvel  szolgáltam,  hogy  sem  életömet,  sem  fáradságo- 
mat, költségemet  Ngdért  nem  szántam :  legyen  Ngdtúl  ezért  jutal- 
mom ez,  hogy  maradhasson  meg  életem  és  az  mi  kicsid  jószágocs- 
kát  jámbor  szolgálatom  után  találtam,  ne  vesszen  el  fejemmel  együtt, 
hanem  mennél  hamarébb  lehet,  segítséget  adjon  mellém  ez  helynek 
oltalmazására.  Ezt  penig  Ngdnak  lelke  üdvösségejért  s  jószerencse - 
jeért  kérem ;  bátor  ezenkivől  Ngd  soha  semmi  jóval  ne  legyen,  csak 
most  ebben  Ngd  kérésemet  ne  hagyja  heában,  mert  erre  ez  helyre 
mostan  sohonnat  semmi  gondviselés  nincsen,  az  uram  messze,  nem 
tudok  kihez  esedezni,  —  Ngd  ebben  az  dologban  az  ő  fge  javát  s 
hasznát  s  mind  penig  magáét  cselekeszi.  Valamiben  az  ő  fge  hasznát 
és  az  Ngd  javát  illeti,  én  bennem  semmi  fogyatkozása  ő  fgének  s 
Ngdnak  nem  leszen,  kit  az  Ngd  po.sztelnikjátúl  Buzinkától  megértett ; 
az  én  állapatom  itt  miben  legyen,  szinte  olyan  félehnes.  mintha  egy 
ágon  ülnék.  Ha  penig  ezek  nem  lehetnek,  nincs  mit  tennem,  az  mit 
az  jó  isten  reám  mér,  meg  kell  kóstolnom. 

Ezzekkel  Ngdat  isten  tartsa  meg. 

Ex  castello  Belenies  14.  Április  1601. 

Bartholomeus  Somogy,  mp. 

Külczim:  111.  dno  dno  Michaeli  dei  gratia  Vaivodae  Transalpinensi  dno 
elena™o. 

(Eredeti,  a  bécsi  hadi  It.  reg.  1601.  152.  sz.) 


CLXXII. 

Kassa,  1601.  április  23. 

Rákóczy  Lajos  Mihály  vajdának,  hadak  fogadására  pénzt  sürget. 

111.  ac  magn.  dne  stb.  Servitiorum*stb. 

Akarára  Ngdnak  értésére  adnom:  az  Ngd  kívánsága  és  paran- 
csolatja   szerint  vitézeket  biztattam,  mind  lovast,  gyalogot,  —  nem 


-    418    — 

tudom  mire  vélni,  hogy  Ngd  sem  ír,  sem  izén,  mihez  tartsuk 
magunkat.  Császár  ő  fge  számára  is  az  vitézlő  népet  igen  fogadják, 
kiváltképpen  a  hajdúságot.  Az  kiket  biztattam  volt  is,  kétségesek. 
hogy  Ngdnak  sem  hírét  nem  hallják,  az  mellett  semmi  biztató 
levelet  is  Ngd  felől  nem  mutathatok  nékiek.  Ha  Ngdnak  szüksége 
vagyon  az  vitézre,  lássa  Ngd,  ha  ebben  az  holnapban  Ngd  pénzét 
s  bizonyos  emberét  nem  küldi,  azután  kevés  vitézlő  rendet  találunk. 
Az  urak  is  fogadnak  mostan  katonát,  Erdélyre  is  sok  szegény  legény 
megyén,  hallván  az  jó  fizetést.  Ez  Ngd  jámbor  szolgája  szóval  is 
megtudja  bőségesen  mondani  Ngdnak  az  ide  való  állapotot.  Tartsa 
meg  stb. 

Cassovie  23.  die  Április  a.  dni  1601. 

Ngd  szolgája 

Rákóczy  Laios,  mpria. 

Külczím:  111.  prineipi  dno  dno  Miehaeli  vaivodae  Valaeliiae  Transalpinae 
ete.  dno  mihi  gratiosissimo. 

{Eredeti,  a  bécsi  hadi  It.  reg.  1601.  152.  sz.) 


CLXXIII. 

Nagy-Szeben,  1601.  április  25. 

Süveg  Albert  szeheni  királybíró  rendelete  a  gonosztevők  üldözésére  a  Király  földén. 

Mindeneknek,  uraknak,  nemeseknek,  ispánoknak,  kapitányoknak, 
viceispánoknak,  tizedeseknek,  szolgabíráknak  úti  őrzőknek,  bíráknak, 
falnagyoknak,  polgároknak  és  vitőzlő  rendeknek  köszönetem  és  szolgá- 
latom után  istentől  kivánok  minden  jókat  megadatni. 

Továbbá  mivelhogy  régi  szokás  és  szabadságok  szerént  az 
szászság,  városok  és  székeshelyi  bírák  és  polgárok  az  gonosztívő 
embereket,  tolvajokat,  orvokat,  gyülkosokat  és  égetőket  szokták  ker- 
getni, keresni  és  fogdosni,  sőt  érdemek  szerént  meg  is  büntetni, 
avagy  kötözve  ide  Szebenbe  hozni :  ahozképest  mostan  is  az  sok 
gonoszság  eláradván  az  fundus  regiuson,  elannyira,  hogy  az  Király- 
földön számtalan  gonoszság,  lopás,  dúlás  és  egyéb  vétkek  találtatnak, 
megvagyon  hagyva  ez  levél  mutató  ispánoknak  és  szegődött  szolgák- 
nak, t.  i.  az  Tamásy  Menyhártnak,  Szásztyúkoson  Kőhalom  székben 
lakozandónak  stb.,  hogy  mindenütt  eljárják  az  Királyföldét,  felkeres- 
sék és  fogják,  kötözzék,  büntessék  és  fogva  elhozzák.  Kérem  azért 
kegyelmeteket  mind  fejenként,  főkép  az  jó  szomszédainkat,  hogy 
kegyelmetek  ezeket  békével  bocsássa  felkeresni  és  ha  valaha  az 
gonosztévők  az  kgtek  földére  futnának,  tehát  kgtek  is  vagy  kézbe 
adja,  vagy  megfogja  és  büntesse  törvény  szerént,  nyughassanak  az 
urunk  ő  felsége  jámbor  hívei  és  subditusi;  mely  dolgot  urunk  is  jó 
névvel  vehessen,  mi  is  megszolgálhassuk  kgteknek.  Isten  éltesse 
kgteket  jó  egészségbe. 

Dátum  Zebenbe  25.  April  a.  d.  1601. 

Syweg  Albert 
zebeni-  királybíró. 

(Eredetije  a  segesvári  levéltárban  Politiea  529.  sz.) 


—    414    — 

CLXXIV. 

X.  n.  (1601.  május  I.  ?) 

Afihálij  vajda  Ibrahim  vezérhasának:  a  németeket  gyalázva  felajánlja  hódolatát 
a  )<zultánnak  Erdély  visszafoglalása  esetére  s  kéri   családja  kiszabadítását  az 

erdélyiek  kezéből. 

Paría  litcrarum  Michaclis  Vajvodae  ad  Ibraim  passam  vezi- 
rium  missarum. 

Landabilis,  ill'^i*'  et  dei  gratia  honoratissime  ac  omnibiis  bonis 
operibns  condoeorate  et  benedicte  veziri  Ibraim  passa,  iiivictissimi 
et  potentissimi  usque  ad  oceasum  Zuitani  Méhemet  imperatorum 
imperatoris  supreme  consiliari(!).  Saliitem  plurimam,  pacem,  paci- 
ficam  fortunam  atque  í'oelicissimum  eífectum  a  Deo  coeli  et  terrae 
creatore  Magn.  V^«  exopto. 

Ego  miser  et  pauperrimus  captivus  Magn.  V''^?  supplicaiis 
humiliter  revelo  tanquam  dno  meo  grat"^?,  die  nocteque  exorans 
deum  pro  Magn.  Vr^  supplico  Magn.  V^!.  Quandoquidem  anno 
praeterito  potentissimi  imperatoris  hostes  et  contrarii  Hungari  Tran- 
sylvani  una  cum  Germanis  contra  potentissimi  imperatoris  et  nram 
voluntatem,  cum  coeteris  Christianis  contra  nos  insnrgentes  hostilem 
contra  ejus  potentiam  conatum  ac  penuriam  intulerunt,  nunc  simili 
modo  conantur  talia  tentare  Hungari.  Tandem  in  me  et  regnum 
irruentes  cum  exercitu,  coactus  eram  a  potentia  sua  abalienari,  nec 
habui  in  quem  confidam.  Interea  tamen  misertus  est  mei  deus: 
hostes  potentissimi  imperatoris  quam  pulcherrirae  mihi  in  manus 
tradiderat,  nam  totum  regnum  Transilvaniae  uno  gladio  sub  potes- 
tatem  meam  subjeceram.  Tum  temporis  rebus  omnibus  postpositis, 
commissarios  meos  ad  Magn.  Ví?^  expediveram,  regnum  quoque 
sub  alám  potentissimi  Zultan  Méhemet  subjunxi,  quorum  Magn. 
Ví^  bene  memini  potest,  quod  et  fiHum  meum  Nicolaum  vaivodam 
loco  credentionah  captivo  et  servitore  potentissimo  imperátori  tradi- 
deram.  Ego  qualis  antea  fui,  deinceps  quoque  talis  esse  volo.  Cum 
ego  haec  cum  Magn.  Ví?  tractassem,  Hungari  cum  Germanis 
clam  consilio  facto  in  unum  insurrexerunt  in  me,  imo  inopinate 
tam  ex  Transylvania,  quam  etiam  ex  Valachia  Transalpina  expulsus 
sum ;  in  tantis  periculosis  calamitatibus  nescivi  quo  inclinem  caput, 
ad  imperatorem  Christianorum  confugi,  fiHus  autem  et  coujunx 
mea  in  manibus  Hungarorum  miserabiHter  remanserunt.  Ego  autem 
ad  Christianorum  imperatorem  fugiens  supplieavi  iüi,  ne  mihi 
auxilio  deesset,  sed  íiHum  et  conjugera  de  manibus  Hungarorum 
excipere,  ac  mihi  ad  hoc  exercitum,  cum  quo  Transylvaniam 
iteiiim  (tanquam  regnum  mihi  malevolum)  oceupassem,  praestare 
voluisset.  Talis  factus  non  est,  ut  praesens  personaliter  mecum  haec 
praestitisset. 

Supplico  igitur  Magn.  V^-^,  sit  mihi  auxilio.  Si  deus  mihi 
Transylvaniam  una  cum  Valachia  Transalpina  manibus  tradet :  ego 
iterum  sub  alám  potentissimi   imperatoris,  et  gubernationem   Magn. 


415 


V^  gratiosam,  siciit  et  antea  concluseram,  cuin  Transylvaniani  sub 
pottístatem  nieam  armis  subjeceram,  ea  subjacere  faciam. 

Denium  supplieo  Magn.  V^^^,  velit  íilium  et  conjiigem  meam 
de  manibus  Hungarorum  qualiter  et  quomodocunqne  íieri  potest  exci- 
pere,  et  sint  in  raanibus  Magii.  VíE!  loco  credeiitiae.  Nam  ego  jam 
intellexi  poíeiitiam  et  oeulis  vidi  vires  CTermanorura  imperatoris  et 
ejusdem  coDsaiigviiieorum,  eapitaiieorum  et  arcium :  haec  sibi  Magn. 
y^  pro  certo  persvadeat,  illos  nullám  potestatem,  nullás  vires  habere, 
tantumraodo  sünt  homiues  nullius  momenti,  Saxones  inhuraani,  pro 
defensione  regnorum  suorum  non  sufticientes,  quo  modo  igitur 
possent  isti  niea  regna  defendere? 

Precor  deum,  ut  me  ex  istorum  inaníbus  eliberet  et  me  in 
mea  regna  dedueat.  Tandem  oonüdens  guberiiationi  potentissimi 
Szultán  Mehemeti  et  Magn.  V^,  daret  mihi  tantum  exiguuni  nume- 
rum  militum :  ego  horuni  Saxonum  omnia  fortalicia,  nrces,  civitates, 
urbes  et  regna  occuparem  et  sub  potestatem  potentissimi  imperatoris 
subjicerem  et  subjungerem.  Sicut  et  juravi,  ad  íilium,  ad  eonjugem 
meam  et  ad  me  ipsum.  ut  sim  eaptivus  potentissimi  imperatoris  et 
ero,  tunc  videbit  potentissimus  imperátor,  quam  fidelis  et  justus  ero 
suae  potentiae  et  invictissimae  fortudini,  non  sicuti  alii. 

Adhuc  supplieo  Magn.  Y?^,  cum  habeat  modum,  filium  et 
eonjugem  de  manibus  Hungarorum  excipiat.  De  bis  gratiosum  res- 
pousum  et  benignura  intelleetum  expectans,  conservet  Magn.  V^^^ 
Deus  et  multiplicet  ac  longevos  faeiat  dies  Magn.  Víü 

Ego  Michael  vaivoda. 

Jegyzet:  Kivűl  nem  régi  írással:  1601.  máj.  1.  (?) 

(Egyk.  más.  a  bécsi  es.  és  k.  titk.  It.  Varia  Tiirciea  csomó.) 


CLXXV. 

Kassa,  1601.  május  I.  (?) 

Mihály  vajda  a  havaséit  boéroJcnak:  a  németeket  s  a  császárt  gyalázva,  Erdély 

visszafoglalására  s  a  törökkel  való  szövetkezésre  tett  lépéseiről,  törekvéseiről  ir  s 

felhívja  őket  az  Erdélybe  ütésre. 

Dei  gratia  ehristianus  princeps  Michael  vajvoda,  totius  Vala- 
chiae  Transalpinae  hereditarius  princeps,  regni  Trausylvaniae  domi- 
nus,  necnon  Moldáviáé  supremus  gubernátor  et  dominus,  quarundam 
partium  regni  Hungáriáé  dominus,  ac  totius  Christianitatis  praecessor 
et  capitaneus  etc. 

Scripsit  Dí!^  mea  honorabilibus,  probis  ac  fidelibus  boéronis, 
necnon  regni  mei  gubernatoribus  meis,  dno  Udrae  Bipsoy,  supremo 
bano  meo  ac  certo  capitaneo,  et  dno  Negra,  supremo  officiaU  meo, 
necnon  dno  Staikiczae,  supremo  cubiculario,  multes  salutes  exoptens 

jQnibiis    yris 

Coeterum  notum  facimus  D^^  Víi?  (quod  si  sciscitatur  de 
sanitate  mea)  sit  laus  Deo  me  bene  valere,  bonam  sanitatem  possi- 


416    — 


rlore,  ac  in  paee  me  esse  seiant.  Et  me  coram  dno  meo,  Cliristia- 
iioriim  imperatore  personaliter  praesentem  fuisse,  similiter  coram 
ejiisdem  M^'^  consiliariis :  iiimis  coinmendat  se  bonis  omnia  bona 
praestituruni,  imo  et  bona  contulit  mihi,  nnde  me  sustentare  possim. 

Ego  quidenj  de  rogiiis  et  provinciis  meis  imllatenns  obli- 
viscere  possum,  nec  de  praesentia  D°^'i^  V^ihh.  Conclusi  eum  sacr. 
imperatore  de  omnibus,  sua  M*??  et  certum  nimirnm  militum  prae- 
stitit,  sunm  quoque  exereitum  meeum  expediit,  ut  Transylvniam 
adjuncta  Moldávia  et  Valachia  Transalpina  reoccupem.  In  dies  maximé 
praeparamus  nos,  et  copiae  militum  eonveniunt. 

Ego  hic  in  istis  regnis,  inter  tot  insipientes  et  stultos  homines 
manere  non  possum,  qui  mecum  adsunt,  —  nam  nullius  momenti 
sünt.  Imperátor  mediocris  sapientiae  est  sine  modo,  similiter  et 
fratres  sui  ejusmodi  sünt,  una  cum  copiis  eorum.  Ego  jam  hic 
omnia  perspexi,  omnes  res  et  móres  eorum  concepi,  omnes  arces, 
haereditates  et  provincias  eorum  visitavi ;  sed  quod  necessitas  postu- 
lat  et  expedit,  totaliter  ignorant,  —  et  sic  ergo  sünt  nullius  momenti ; 
sed  ego  periculosis  in  loeis  versans,  precor  deum,  ut  me  isthinc 
eliberet  et  ut  Transylvaniam  una  cum  duobus  regnis  videlicet  Moldávia, 
(et)  Valachia  Transalpina  reoccupem,  ac  sub  alám  et  protectionem 
Tarcarum  imperatoris  me  dare  possem,  qui  per  totum  orbem  ter- 
rarum  splendet,  sicut  et  cum  Ibraim  passa  cum  in  Transylvaniam 
fuiraus,  concluseramus ;  quia  jam  omnia  in  finem  deduxeramus, 
Ibraim  basa  quoque  negotium  nrum  apud  invictissimum  imperatorem 
in  omnem  bonum  finem  deduxerat,  —  idciroo  non  obliviscemini  mei, 
sicut  et  tempore  illinc  discessionis  meae  concluseram.  Cum  autem 
nos  jam  in  promptu  intelligatis  esse,  D?^  Y^  tractent  cum  omnibus 
boéris,  quos  nobis  fideles  sciunt  esse,  et  maximo  cum  apparatu 
estote,  et  ea  ex  parte  vos  quoque  in  Transylvanos  irrnatis,  ac  quam 
citius  ad  passam  scribatis,  et  in  Constantinopolim  omnibus  quoque 
szanchacis,  qui  in  vicinitate  vestra  sünt,  ut  in  silentio  sínt,  donec 
ego  Transylvaniam  occupavero.  Ego  quoque  misi  literas  ad  diversas 
partes  et  ad  Ibraim  passam,  ne  forte  conjugem  meam  et  filium  de 
manibus  Transylvanorum  excipere  posset,  ut  sint  loco  credentiae  in 
manibus  suae  Magnificentiae.  Alias  etiam  literas  misi  in  Poloniara 
hinc  inde,  ut  vezirium  possent  accedere,  et  ad  Kozacos,  ad  Tarta- 
rorum  chamum  et  Turcarum  imperatorem.  Misi  quoque  in  Moldá- 
viám, ut  illinc  possent  et  plures  literas  ad  imperatorem  dare  et 
coeteras  ad  B^  V^.  Igitur  I)^  V^  curent,  et  literas  meas  passae 
(qui  Constantinapoli  post  imperatorem  major  érit)  mittant,  ut  notum 
faciaut  potentissimo  imperátori,  ne  cuiquam  cum  copiis  auxilio  adsit, 
cumque  Transylvaniam  et  coetera  regna  armis  non  occupaverim,  — 
et  si  Deus  concesserit  ea  recuperare,  sub  alas  ejus  inclinabo  caput 
meum,  et  véstem  ejusdem  osculabo.  Tandem  videbit  et  potentissimus 
imperátor,  quali  et  quanta  fidolitate  inserviam  ejus  pontentiae  et  cum 
exiguo  exercitu  meo  omnes  hostes  ipsius,  et  lóca  quousque  voluerit 
sub  potestatem  ejus  subjungam. 

Isti  nullius  momenti  sünt  foeminei  sexus,  molles,  turpes,  abjecti 
una  cum  imperatore.  Nunc  ego  vidi  omnia  consilia  et  omnes  prac- 


—    417    — 

ticas  eoriim,  quam  inutiles  hoiuines  sint.  Ego  siciit  cum  Ibraim 
passa  concluseram,  niinc  quoque  res  ita  se  habét,  tarituramodo  faxit 
deus  me  hiiic  exire  et  Transylvaniam  recuperare,  et  illa  duoregna: 
tunc  sciam,    quid    sim  facturus  cura  istis  nullius  valoris   hominibus. 

Sed  date  operám,  fortassis  iterura  illud  pristinum  bonum  pos- 
sumus  recuperare.  Tractent  et  concludant  intermetipsos  et  saepissirae 
scribant  ad  me,  et  ad  magn.  passarn,  ut  sciam  utrum  pot.  impe- 
rátor una  cum  Ibraim  passa  voluntatem  meam  intellexerunt,  aut 
nou  ;  modo  precamini  deum,  ne  forte  ex  horum  manibus  me  elibe- 
rabit,  ex  hujusmodi  nullius  valoris  hominum  manibus  eliberatus 
<?aetera  nihil  curabo.  Haec  D^^  Y^^  significare  volui,  et  det  vobis 
deus  bonam  victoriam  et  consolet  vos,  quod  concedat  deus. 

Scripsi  Oassoviae  1.  Maji. 

Ego  Michael  vaivoda. 

(ü.  i.)  Scripsi  ego  ipsémet  Ban  Mihalcha,  optans  bonam 
sahitem  eonjugi  meae,  D^^  \^^  cum  oranibus  amicis  et  filiis,  ac 
avulculo  (!)  meo  Kulchar  Radulii  et  Dragich,  sint  V?^  D^  in  bona 
őanitate  etc. 

Jegyzet:  Az  oláh  bojároknak  szólt  e  levél. 

(Egyk.  más.  a  bécsi  es.  és  k.  titk.  It.  Varia  Tureiea  csomójában.  1601.) 


OLXXVI. 

Kolosmonostor,  1601.  május  2. 

Báthory  Zsigmond  rendelete  Segesvárnak  tábori  Jcészletelc  Tcüldése  iránt. 

Sigismundus  sat. 

Prűd.  et  ccsp.  sat.  Salutem  sat. 

Aminemő  társzekereket  parancsoltunk  volt,  hogy  posztóstól, 
^rnyöstől  csináltassatok  mi  számunkra:  hagyjuk  ós  parancsoljuk, 
hogy  azokat  minden  hozzá  való  szerivel  halogatás  és  késedelem 
ne'lkűl  minden  okvetetlen  ad  6.  diem  Maji  költsön  küldje  kgtek  ide 
hozzánk  Kolosvárra,  minden  szekéren  penig  elegendő  sákot  küld- 
jetek. Secus  sat. 

Dátum  in  castello  Colosmonostoriensi  2.  die  mensis  Maji  a. 
d.  1601. 

Sigismundus  Princeps  mp. 

[Alatta] :  Az  palaczk  tokokat  is,  az  mint  ezelőtt  is  írtunk 
volt,  hogy  készítsétek,,  kültön  küldjétek  ide  hozzánk.  Az  szekereken 
penig  mindeniken  elegendő  sákot  küldjetek. 

Jo.  Jacobinus  mp. 

Latin  Mlczím:  Segesvár  város  tanácsának. 

(Eredetije,  a  segesvári  Itb.  nro  527.  „Politica"  o.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  27 


—    418    — 

CLXXVII. 

Kolozsvár,  1601.  május  3. 

Züignioml  fejedelem  rendelete  Besztercze  város  tanácsához,  hogy  a  szamosfálvi 
táhorha  miféle  mesteremherel'et  küldjön. 

Sigismiindiis   dei  gratia  Transilvaniae  j3rinceps  stb. 

Pnidentes  et  circiinispecti  fideles  iiobis  dileeti  stb. 

Mivelhogy  táborunknak  szükségére  az  előbbi  mód  szeréiit  kíván- 
tatik, hogy  mesteremberek  is  legyenek  táborunkban :  hagyjuk  és 
parancsoljuk,  hogy  egyébkori  mód  és  szokás  szerént  mindjárást 
küldjetek  az  szamosfalvi  mezőre  táborunkban  mindenféle  mester- 
embereket ;  kovácsokat,  kik  két  ezer  patkót  hozzanak  készen  szegestől  ^ 
lakatosokat  az  ö  műszerekkel ;  kerekeseket,  kik  falnak  és  küllőnek 
való  fákat  hozzanak,  műszerekkel  együtt ;  ácsokat  az  ő  műszerekkel ; 
kötélveröket.  Ezek  penig  két  ezer  öreg  kötelet,  és  négy  ezer  kész 
istrángot  hozzanak  ;  vargákat,  kik  két  ezer  kész  sarut  hozzanak;  szabó- 
kat, borhely  okát,  az  ö  műszerekkel.  Fosztómetssök,  és  kalmárok 
penig  elegendő  posztót,  borsot,  fűszerszámot  és  egyéb  tábori  szükségre 
való  kalmár  árút  hozzanak.  Ezeket  mindjárást  késedelem  nélkül 
táborunkban  küldjétek,  ott  az  mi  tábormesterüuknek.  Bornemissza 
Gáspárnak  praesentálván  magokat,  neveket  felírassák,  az  ki  helyt  é& 
rendet  mutat  nekik.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Claudiopoli,  die  3.  mensis  Maii,  anno  dni  1601. 

Sigismundus  Princeps    m.  p. 

Jo:  Jacobinus  m.  p. 

Kívül:  Priidentibus  et  eireunispeetis  judiei  priraario  eaeterisque  iuratis 
civibus  eivitatis  nostrae  Bistrieiensis,  etc.  Fidelibus  nobis  dileetis. 

(Eredeti,  állampecsétes  levél,  a  beszterczei  vármegyei  levéltárban.) 


CLXXVIII. 

Kolosmonostor,  1601.  május  31. 

Báthory  Zsigmond  rendelete  Segesvár  tanácsának  20  mázsa  lőpor  küldése  iránt. 

Sigismundus  sat.  sat. 

Prűd.  et  ccsp.  sat.  Salntem  sat. 

Hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  mindjárást  onnan  várastokból 
az  mi  szükségünkre  küldjetek  Fiotha  János  mi  fegyverházi  kapi- 
tánunk  kezéhez  húsz  mázsa  port,  melynek  az  árát  jövendő  adótok- 
ból defalcáltatjuk.  Secus  sat. 

,     Dátum  in  castello  Colosmonostor  die  31.  Maji  1601. 

Sigismundus  Princeps  mp. 

Jo.  Jacobinus  mp. 

Latin  külczim :  Segesvár  város  tanácsának. 

(Eredeti,  a  segesvári  Itb.  nro  528.  „Politica.") 


( 


—     419     — 

CLXXIX. 

Tokaj,  1601.  június  4. 

Mihály   vajda   Mátyás    föherczegneh    hadak    tohorzásáról    Erdélyije    ütésére, 

erdélyi,  lengyel  és   török  hírekről;  a  hadi  segély  utalványozását,  Gonzága  és 

Básta  segélyadása  elrendelését  sürgeti. 

Ser^^  princeps  stb.  Fidelitatis  stb. 

Qnod  tardius,  quam  par  erat,  et  meum  erga  Serenitatein 
Vestram  humiJe  obsequendi  stúdium  postnlabat,  iitteras  exarave- 
rim,  mihi  ignoscendum  ab  eadem  humiliter  siiplieo.  In  iiovissimis 
enim  litteris  ad  Ser^  V^^  Cassovia  scriptis  humilime  signiíica- 
veram,  certos  meos  atque  fideles  ad  diversa  partiiim  Transilvani- 
ensium  lóca  exploratores,  cum  statum,  tum  animum,  reruraque 
cireumstantiarum  eorum  cognoscentes,  expedivisse,  quorum  adventum 
ideo  expectasse,  raeque  ab  exarandis  litteris  cohibuisse,  ut  demum 
certi.  quid  S^  Ví^  perscribere  potuissem.  Qui  qiiidem  exploratores 
ex  diversis  partium  locis  redenntes  retuleriint:  Sigismimdum  Tran- 
sylvarium  non  inconsultis  et  insalutatis  Polonis  (uti  fáma  passim  spar- 
gebatur)  in  Transylvaniam  irrepsisse,  sed  per  omnes  equisitas  technas 
dolos  et  fraudes  ipsorum  Polonorum  et  Sigisraundi,  quorum  animus 
ad  omnes  exeogitandam  fraudem  et  astuciam,  uti  jam  pridem  experti, 
intentissimus  est,  hoc  factum  fuisse,  eosque  Polonos,  aiixilium  in 
Moldáviám  expediendura,  quód  demum  ex  Moldávia  in  Transylvaniam 
transmittendum  esse  decrevisse.  Id  vei  eo  factum,  ne  conspiratio 
ista,  mutuusque  inter  ipsos  initus  consensus,  in  lucem  prodeat,  et 
omn(in)o  omnes  defraudandi,  decipiendique  eorum  animum  irri- 
tum  reddat. 

Quod  ad  ipsam  Valachiam  et  boéros  Transalpienses  spectat, 
apud  quos  jam  et  fáma  nominis  mei  extincta  erat,  nullaque  ulteri- 
oris  reditus  nostri  spes  amplius  ipsis  (qui  male  mihi  eupiebant) 
affulgebat,  missis  tamen  pro  majori  obitus  vei  vitae  superstitis  nrae 
certitudine  ad  partes  has  certis  eorum  internunciis,  qui  referunt 
etiamnum  eos  sub  fide  et  constantia  suae  M*L^  C.  persistere  cupere 
non  tamen  quicquam  eousque  eos  moliri  audere,  priusquam  propius 
ipsis  nos  appropinquare  viderint.  Non  dubito,  quin  Transylvaniensium 
plurimi  hoc  faciant,  ut  perterriti  timore,  conscientiaque  ipsorum 
urgentes,  relictis  ibidem  propriis  sedibus  isthinc  deficiant,  partique 
huic  adhaereant ;  ceterum  castellum  quoddam,  non  exignae  íirmi- 
tatis  in  Transalpina  extrui  feceram,  quod  etiamnum  certis  militibus 
inhabitatur,  et  sub  fide  mihi  jurata  conservatur. 

Quod  verő  ad  ipsam  Transylvaniam  attinet,  certissimum  est, 
ipsos  Transilvanienses  nuncios  suos,  utpote  Nicolaum  Gávay  ad 
Portám,  Stephanum  Toldy  ad  bassam  Ibraiensem,  quem  mox  sub- 
secutus  est  Miehael  Lenches,  auxilium  imploratura  expedivisse,  verum 
etiam,  ut  eerto  intelligo,  ad  S.  C.  R.  W^,  et  Síl^  V^^  dnos  meos 
clem?^  frivolas  suas  et  argutiis  dolisque  plenas  literas  exarasse, 
quibus  (quibuscnnque  formis  confectis)  ut  S*il  Yí^  nuUum  locum 
concedat,  fidemque  eisdem  habeat,  etiam  atque  etiam  SJÍ  Y^^  supplico. 

27* 


—    420     — 

Neo  hoc  satis.  sed  etiani  ad  diversos  partium  istarnru  diios 
praecipui  nominis  magnaUvs  literas  eosdem  scripsisse,  proque  inter- 
cessioiie  npud  M*^^  V'""^  hoc  nomirie  fienda  iiistiiisse.  Causam  exco- 
gitatae  liujiis  íraiideletiae  nullám  aliam  subesse  puto,  quam  quod 
yras  jyjtes  bjandicüs  literarmn  suariim  proniissis  ad  suspendendani 
cuiu-tantiusque  prosequendam  expeditionem  istam  adducat,  et  medio 
tempore  cum  hoste  Turca  coiludat,  et  postea  ludibrio  nos  exponat.  Con- 
venire  verő  ipsas  panes  non  posse  certis  ex  causis  existiino,  nani  (propo- 
sitis  per  Turcas  gravioribus  coniitionibus,  in  quas  Transylvanienses 
condescendere  non  velle)  arces  Lippam,  Jeneo  et  Lugas,  aliaque 
cireumjacentia  lóca  Transylvanis  subjecta  petére,  quod  ipsis  Tran- 
sylvanis,  non  factu  solum,  sed  et  auditu  gravissimum  íbret.  Alterum 
est,  quod  bassam  quendani  (ut  dicti  mei  visendi  gratia  boerii  able- 
gati  retulerunt)  infra  Portám  constitutum,  maximum  exercitum  con- 
scripsisse,  fines  Turcarum  imperatoris  denuo  violenter  invasisse, 
atque  magnam  partém  illius  provinciáé  igne  feroque  sibi  subju- 
gasse,  unde  exacerbatum  Turcarum  imperatorem  robur  militiae  suae 
alicujus  partis  in  eum  intendere  velle,  eaque  ratione  suppetias  Tran- 
sylvanis  ferendas,  meo  haud  sufficere  posse  judico. 

Quod  ad  Polonos,  ex  quibus  quidam  Ztadniczky  dictus  non 
postreraae  authoritatis  et  nominis,  cujus  famae  S^  Y^  ne  forte 
meminit,  longa  jam  temporis  serié  intestina,  cum  ipso  Polonorum 
cancellario  odia  fovens,  huc  ad  nos  defecit,  et  certos  Kozakonesí!) 
optime  instructos  secum  adduxit,  et  in  dies  plures  ac  plures  adfu- 
turos,  et  quidem  in  itinere  etiam  constitutos  esse,  dixit.  Retulit 
praeterea  vires  Polonorum  propter  nuperrime  commissam  cladem 
(in  qua  plus  minus  decem  millia  Polonorum  et  Kozakorum  man- 
sisse,  certo  perhibetur)  adeo  fractas  extenuatasque  esse,  ut  nullo 
videre  paeto,  quo  notabilera  aliquem  exercitum  Transylvanis  sup- 
peditare  possent.  Quibus  autem  terrainis  in  ambiguis  ipsi  Transyl- 
vani  constituti  periclitentur,  S^  Ví|  pro  sapienti  prudentique  tamen 
suo  judicio  ex  praemissis  coliigere.  facile  dignabitur.  Spero  prae- 
dictas  arces  Lugas,  Jeneo  et  Lippa  per  médium,  quod  tentare  ince- 
pimus,  brevi  in  potestatem  suae  M^  deventuras. 

Quod  autem  ad  expeditionem  istam  spectat,  ego  nihil  profecto 
eorum,  quae  partes  officii  mei  erant,  hactenus  quoque  praetermi- 
sissem,  nisi  rebus  et  municionibus  bellicis,  ad  expeditionem  istam 
uecessariis  pertinentibus,  tum  et  copiis  mihtum  instructus  fuissem. 
Hactenus  enira  in  conscriptione  conductioneque  militum,  ex  diversis 
partium  superiorum  et  inferiorum  locis  advocatorum,  distentus  fui, 
quibus  in  unum  collatis  castra  ad  Rakomozin  (!)  posui,  in  eaque  cum 
eis  condescendi.  Pecuniam  cum  Pragae  tum  Cassoviae  quam  levavi 
80  millia  fl.  constituendam  eam  ad  praedictam  militum  conductio- 
nem,  eorundemque  solutionem  erogare  debui  (camerae).  Ne  autem 
aliquis  defectus  circa  solutiones  emergat,  quamvis  hactenus  uullus 
apparuit,  supplico  SL*  Ví^^^  dignetur  dno  generáli  dno  Gonzagae, 
item  dno  Bastae,  quibus  pecuniae  administratio  curae  est,  per 
speciales  mandati  literas  intimare,  ut  cum  tempus  et  necessitas 
solutionis    foret,    ea    praesto    adsit,    juxtaque    ipsos    una    mecum 


1 


—     421     - 

clementer  hortari,  iit  postposita  ciinctationis  mora,  quae  adeo  nociva 
est,  ratione  ea,  qna  possuraus  virilitate.  aggredianiur,  mihique  per 
cos  in  subministrandis  munitionibus,  aliisque  quibiis  opus  est  bellicis 
instrumentis,  sueeurratur. 

Haec  pro  tempore  hoc  S*i  V*J|  scribendi  occiirrerunt,  spero 
tamen,  uti  paulo  iilterius  aggTediemiir,  laetiora  ad  S*J^  Ví^  destinare 
posse  nuncia.  Deus  aeternus  stb. 

Dátum  ex  Thokay  4.  Junii  a.  1601. 

Humilis  et  íidelis  servus 

Michaiu  voevoda. 

[Cyrill-betűvel.] 

Külczim:  Ser^  prineipi  et  dno  dno  Matliiae  stb. 

(Eredeti,  a  bécsi  es.  és  k.  Kriegsreg.  1601.  jiin.) 

CLXXX. 
Kolozsvár,  1601.  június  15. 

Báthory    Zsigmond    Gonzaga    Ferdinánd   felsömagyarországi    főkapitánynak 
megküldi  a  Mihály  vajda  elfogott  áruló  levelét. 

Copia  della  lettera  del  Prencipe  Sigismondo  a  Ferranta 
Gonzaga. 

Öltre  a  quanto  ho  scritto  a  V.  E.  per  rultima  mia  nel  par- 
ticolare  delle  lettere  et  ambasciate,  mandate  a  miéi  sudditi  et  sti- 
pendiati  per  moverli  a  sollevatione  et  tradimente,  quali  essi  mede- 
simi  m'hanno  portate  et  riferte,  mi'sono  state  rése  anco  Talligate 
del  l'istesso  Mihal  vaida  scritte  in  diehiaratione  della  sua  volonta, 
per  ricompensa  di  tanti  honori  et  cortesie,  che  ha  ricevuto  dalia 
M.  S.,  le  quali  io  mando  a  V.  E.  in  speeie,  con  la  loro  espositione, 
aecio  le  védi  e  le  mandi  a  S.  M.,  per  che  resti  tanto  piu  chiara 
della  qualita  deli'  huomo,  per  il  quale  travagha  se  stessa,  et  noi 
con  pericolo  di  spargvr  tanto  sangve  christiano,  et  veda  insieme, 
a  che  fine  questo  medesimo  tira.  Le  lettere  cognosciamo,  che  sono 
di  manó  del  suo  piu  fido  et  caro  consigliero  che  habbia,  et  si 
chiama  Ban  Mihalchia.  Consideri  da  queste,  quanto  S  M.  si  possa 
fidare  d'uno  che  le  e  stato,  le  e  sara  le  sempre  perfido  traditore 
et  que  per  il  contrario  lo  favorisce  contra  di  me.  che  le  sono  stato, 
le  sono  et  saro  sempre  fidelissimo  servitore,  purche  sia  con  qualche 
apparente  effetto  ricognosciuto  per  tale.  Le  faccio  appresso  sapere, 
che  per  causa  di  questi  trattamenti  di  Michaele  sono  in  V^alachia 
stati  decapitati  alcuni  boari  suoi  sequaci,  tra  quali  li  primi  furono 
Ban  üdra  et  Kolchiar  Negra,  et  il  Stoikiza,  Nicolo  Armas,  et  certi 
altri  sono  prigioni  et  si  essaminano  trovare  meglio  il  tilo  et  capo 
di  questa  matassa  di  tradimenti  che  volvano  ordire.  II  resto  com- 
metto  álla  molta  prudenza  sua,  et  le  bacio  le  mani,  aspettando  quelle 
lettere  assicuratorie,  che  le  scrissi. 

Di  ClaudiopoH  a  di  15.  di  Giugno  1601. 

Di  V.  E.  m^ 

servitore  amico 
Sigismondo  Principe. 


-  42-; 


.1  ienio:   Ali.  ill»io  et   ert-i""  Sa  Ferrante   Gonzaga  generáli  di  S.   M.  0. 
dt'lla  Uiiirheria  ínforiore  etc 


(^Másolat  a  bécsi  cs.  és  k.  Kriegsreg.) 


CLXXXL 

Kolozsvár,  1601.  június  15. 

Báthoni  Zsifpnoud   BástánnJ:  megl'iddi  a  Mihál//  vajda   elfogott  áruló   levele 

másolatát. 

Scrissi  l'altro  gionio  a  Y.  S.  ill"?,^,  coine  per  causa  del  gravis- 
simo  mio  iiiale  haviito,  non  havevo  potuto  especlire  li  miéi  oratori 
álla  M.  Sua.  come  volevo,  e  eom'  ella  tacitamente  in"  haveva  esor- 
tato,  e  che  quasi  ouarito  mentre  li  espedivo,  mi  furono  portate  alcune 
lettere  della  M.  Sua,  di  V.  S.  ill^,^.,  di  Miehel  Vaivoda,  et  altri  mini- 
stri,  e  refferte  insieme  imbasciate,  fatte  qua  per  mover  parte  di  questi 
nobili  e  Sassoni,  e  Siculi,  et  altri  miéi  sudditi  e  stipendiati,  a 
soUevatione  e  tradimente  öltre  molti  altri  avisi  m'  havevano  fatto 
risolvere  di  non  espedirgli  altramenti,  se  prima  non  ero  assicurato 
da  "lei,  e  ^  dall'  ill^  S.  Gonzaga,  che  mentre  andavano  e 
tornavano,  non  sarebbe  piu  innovata  cosa  alcuna,  non  perch'  io 
temessi  di  queste  secrette  pratiche,  perch'  essi  raedessimi  portano 
le  sopradette  lettere  e  riferiscono  l'Imbasciate,  ne  anco  percbe 
prologando  voglia  dare  tempó  al  tempó,  come  Faceenna  ma  solo  per 
potere  con  piu  qniete  d'animo  aspettare  la  risposta  della  M.  S., 
potestandoli,  che  non  havendo  tali  lettere,  non  solo  non  l'haurei  espe- 
diti,  ma  se  fosse  successo  qualche  disordiue  in  questi  confini  in 
disgusto  della  M.  Sua,  saria  stato  con  mio  grandissimo  ramarico. 
e  cordoglio.  II  medesimo  li  replico  con  questa  e  raffermo,  sperando 
che  piu  presto  le  venga  nelle  mani,  poiche  Taltra  mia  portó  uno 
ch'ando  drittamente  al  S.  Gonzaga.  E  le  soggiongo  che  mi  son' 
hóra  state  portate  lettere  deli'  istesso  Vaivoda  scritte  per  dichiaration 
della  sua  volunta,  intercette  nei  coníini,  benche  habbino  fatto  la 
strada  di  Poílonia,  delle  quali  ne  mando  copia  a  V.  S.  \\\^.  con 
la  lor  esposition,  poiche  le  proprie  le  ho  inviate  al  S.  Gonzaga. 
per  che  le  mandi  álla  M.  Sua;  accio  tutti  vedino  quanto  indig- 
namente  favorischino  un  proditore,  passato  presente  e  futuro  contra 
d'uno  eh'  é  stato  et'  é  e  vol  essere  si  devoto  et  fedél  servitore  álla 
M.  S.,  come  son  stato.  son  é  voglio  esser  io,  piirche  sia  cognos- 
ciuto,  e'se  questo  non  basta,  il  S.  Iddio  Io  chiarischi  meglio,  et  a 
me  dia  gratia  e  faculta  di  poterle  con  eífetti  monstrare,  che  l'ho 
detto  sempre  il  verő  per  la  devota  osservanza  che  li  portó,  e  non 
per  timor  alcuno. 

Le  soggiongo  appresso,  ehe  per  causa  di  questi  trattamenti  di 
Michele  in  Valachia  sono  stati  decapitati  alcuni  boari  suoi  sequaci 
tra  i  quali  li  primi  furono  Ban  üdra,  e  Korlchiar  Negre  et  e  pri- 
gione  il   Ztoikiza,    e  Nicolo   Armas,    e  certi  altri,  che  si    essamina- 


—    4-23     - 

vano  per  trovar  meglio  il  eapo  delli  tradiraenti  che  volevan,  ordire,  il 
resto  cometto  álla  sua  prudenza,  e  le  baseio  le  mani. 
Di  Claiidipoll  li  15.  Giugno  1601. 
Y.  S.  111^ 

servitore  et  amico 
Sigismondo  Principe. 

(Másolat  a  béesi  es.  és  k.  hadi  It.  reg.) 

GLXXXII. 

Szathmár,  1601.  június  19. 

Basta  válasza  Báthory  Zsigmondnak  június  lő-iki  levelére. 

Ser^  Sigí5. 

Eiceveri  bieri  sera  le  lettere  di  V.  A.  de  15  dil  corrente,  in- 
sieme  con  le  copie  delle  lettere  dil  Miehel  vaivoda,  sopra  di  che 
non  posso  dir'  altro,  poich'  ella  mi  serive  haver  mandato  l'originah 
all  Eec':^^  S.  Gonzaga,  che  senza  dubio  le  fara  passare  á  S.  M.  dal 
quale  si  debbe  aspettar  i  convenienti  riraedii  se  pur  delle  lettere 
procedano  da  esso  Wallacho. 

Qiianto  poi  allé  altre  lettere  di  S.  M.,  mie  e  dil  sudetto  Wallacho, 
che  V.  A.  dice  esserle  state  portate :  \\  che  quando  fusse,  non 
saria  da  raaravigliarsene,  se  sudetta  M*a  serive  a  suoi  veri  et  proprii 
vassalli,  astretti  con  tanti  giuramenti,  e  se  da  noi  suoi  ministri 
fussero  dette  lettere  secondate,  e  tutto  questo  so,  benissimo  essere 
a  lei  noto,  et  manifesto,  sicome  anco  debbe  sapere  quanto  ingius- 
tamente  ella  cerca  possedere  quel  regno,  giurato,  come  si  e  detto 
álla  M.  Sua,  che  non  tanta  ingratitudine  per  opera  d'alcuni  inmemori 
dei  giuramenti,  signature  et  sigilli  dati,  e  stato  fraudolentemente 
levato  dalia  obedienza  di  S.  Maestá,  che  per  esser  tutto  questo 
ch'io  dico  piu  chiaro  dil  sole,  non  mi  stendero  a  dir   d'avautaggio. 

Solo  supplico  V.  A.  voler  molto  ben  considerare  tutto  questo, 
insieme  col  pericolo  evidente  che  soprasta  a  cotesta  provinzia,  rime- 
tendosi  álla  gratia  et  clemenza  die  Oesare,  il  quale  ha  dato  piu  d'un 
segno  della  innata  sua  bonta,  lasciando  di  trattare  con  i  inimici 
dil  nome  christiano,  da  quah  non  si  puo  sperare  alcun  bene,  si 
conie  per  piu  d'un  esempio  si  é  visto ;  V.  A.  e  prudentissima  e 
m'  assicuro,  sopra  a  pigliarsi,  al  piu  sano  consiglio.  E  Dio  sat. 

Di  Sakraar  li  19.  di  Giugno  1601. 

V.  A. 

servitore  att^ 
G.  Basta. 

Jegyzet:  „Kisposta"  a  fejedelem  jiin.  lo-iki  levelére, 

(Másolat  a  béesi  hadi  It.  reg,) 


-     424     - 

CLXXXIII. 

Szathmár,  1601.  június  20. 

Basta  a  császár-Jiirályuak  felküldi  a  Báthory  Zsigmond  által  hozzá  küldött 
Mihály  vajda-féle  elfogott  levél  másolatát. 

S.  C.  M<^.  etc. 

La  M.  V.  S.  vedra  per  le  copie  qui  incluse  cio  che  Sigismondo 
mi  serive,  et  insieme  la  risposta  data^li,  e  se  bene  egli  m'  accenna 
haver  niandato  le  lettere  originali  dil  Vallacco  al  Marchese  Gonzaga, 
accio  esso  le  niandi  álla  M.  V.,  non  hó  peró  voluto  anch'  io  lasciare 
di  niandarle  la  copie  delle  sudette  lettere  intercette,  le  quali  se  siano 
cose  inventate  da  Transylvani  ó  no,  non  lo  posso  sapere,  questo 
stara  in  petto  della  M.  Yí5  e  dil  suo  consiglio  a  ehiarirlo,  et  io  tra, 
tanto  non  mancaro  di  star  con  la  vigilanza  che  conviene,  accio  non 
succédi  qualche  sinistro.  Et  in  questo  mentre  donrano  arrivare  le  3. 
compagnie  d'  il  Pezzen,  et  gV  Hayduchi  di  Rottall,  che  non  sona 
ancor  comparsi,  sicome  anco  non,  e  havenuto  de  carri  dessinati  per 
le  vittovaglie 

Di  Sacmar  U  20.  Giugno  1601. 

V.  M.  Sac. 

fidelissimo  servitore 
G.  Basta. 

(Másolat  a  bécsi  hadi  It.  reg.) 

OLXXXIV. 

Kassa,  1601.  június  2i. 

Gonzaga   Ferdinánd   a   császár-királynak    felküldi   a   Báthory    Zsigmondtól 
kapott,  Mihály  vajdától  származó  elfogott  levelet. 

Hieri  che  furono  li  20.  esso  Principe  mi  mando  un  corriero 
a  posta  con  una  lettera  sua,  et  con  molte  altre  insieme  le  quali 
vengono  que  incluse,  accio  che  V.  M*^  possa  vederle.  et  intendere 
il  coutenuto,  véne  sono  alciine  ungare,  et  alcune  turchesche,  come 
io  credo,  ho  fatte  interpretar  le  ungare  da  persona  contidentissima, 
et  di  chi  so  di  potermi  fidare,  ma  le  turchesche  non  mi  son  curato 
di  faré  interpretare,  perche  necessario  cercare  altri  chel  intendesse, 
et  non  mi  e  parso  bene  che  passi  a  notitia  di  nessun'  altro  quelche 
contengono,  et  perch'  io  ho  voluto  manderle  in  manó  di  V.  M*^- 
accio  che  álla  M^  V.  prima  che  ad  altri  sia  noto  il  contenuto  di 
esse,  et  ne  faccia  poi  et  quelche  sara  sua  volonta. 

Io  risposi  subito  álla  lettera  del  Princine  ma  superficialmente 
et  con  parole  generáli,  et  di  complimeuto  et  Tho  persvaso  a  man- 
dare  a  V.  M^  gli  originali  istessi  delle  sudette  letere,  alli  quali  si 
pótra  prestare  piu  intiera  fede,  che  allé  copie,  li  qnali  molte  yolte  si 
fanno  come    l'huomo  vuole,    sara  ancora    con  questa    la  copia  della 


425 


lettera  del  Principe,  che  mi  mando  per  quel  suo  corriero,  affin  che 
V.  M.  vegga  il  tutto,  et  possa  comandare,  quanto  sara  in  suo  piacere. 
Se  nessuna  cosa  puo  metter  dubbio  al  dovere  prestar'  fede  a  quelle 
lettere,  delle  quali  il  Principe  ha  mandate  queste  copie,  puo  esser 
principalmente  la  data,  che  si  vedé  del  primo  di  Maggio  in  Cassovia, 
et  il  Yayda  non  arrivo  qui  se  non  alli  XI.  in  venerdi,  il  che  e 
troppo  suario  (?)  a  mio  parere  et  per  questo  l'ho  essertato  a  mandar 
gli  originali. 

II  Principe  in  tutte  le  sue  lettere  et  ambasciate  di  nessuna 
cosa  fa  maggiore  instanza,  che  della  suspensione  d'arme,  il  che  si 
vedé,  che  non  e  altro,  che  artificio  da  tirare  il  negotio  in  lungo, 
staro  perch'  io  aspettando  quanto  la  ME  V.  restera  servita  di  com- 
mandare,  et  con  questo  humilissimente  a  Y.  M*a  m'incheno. 

Di  Cassovia  li  21.  di  Giugno  1601. 

Di  Yí^  M^J 

humillissimo  servo  et  vasallo 
Feirante  Gonzaga. 

Álla  Sacra  Cesarea  Maesta  etc. 

(Eredetije  a  bécsi  hadi  It.  reg.) 


OLXXXY. 

K.  n.  1601.  július  18. 

Jancula   János   moldovai    vajdafi   folyamodványa    a   császár-Tcirálylioz,  két 

falut  kérvén. 

SL  C^  Ml,  Sig.  mio  clem^. 

Io  Johann^s  Janucla  figliolo  del  principe  di  Moldávia  Bogdán 
vaivoda  humilissimo  et  devotissimo  servitor  di  Y.  M.  mentre  che  il 
mio  bárba  Aaron  principe,  essendo  in  ella  sedia  sempre  mai  havemo 
servito  íidelmente  Yobtra  C.  M.  et  havemo  taghati  li  Turchi  tutti  a 
pezzo,  con  il  commandamento  et  ordine  di  Y.  M.  C.  tutti  queli  che 
si  trovano  in  Moldávia  et  di  fora  anchora  intorno  al  Danubio.  Dapoi 
vien  il  canzeliero  di  Polonia  et  messe  al  logho  de  mio  bárba  un 
altro  principe.  Yedendo  noi  dunque  et  la  paura  che  ci  fece  farne 
morire,  védendő  et  intendento  questo,  io  per  paura  parti  álla  volta 
di  Roma  dal  sua  Santita,  il  quai  me  ha  dato  honorato  internimento, 
sapendo  il  mio  esser.  Oosi  dico  Yostra  0.  M.  tratenimento,  che 
conveniva  a  un  par  mio,  hóra  dico  Vostra  0.  M.  che  avendo  inteso 
et  saputo,  che  Y.  Olementia  ha  di  bisogno  homini,  come  la  mia 
persona.  Kssendo  ancho  commandato  dal  Arabassiatore  di  Y.  0.  M. 
subito  ho  lassato  tutto  quello  che  sua  Santita  mi  dava.  Et  mi  ho 
messo  in  viaggio,  venendo  alli  piedi  di  Y.  M.,  menando  meco 
moglie  e  íiglioli.  et  in  sommá  tutto  quello,  che  ho  in  questo  mondó, 
con  lettere  ancho  di  sua  Santita  et  del  Ambassiatore  di  Y.  0.  M. 
et  lettere  ancho  del  seri-,  Arciduca  Matthia,  fratello  di  Y.  M.  0.  In 


42() 


soiuiiia  vengo  apparechiato  et  pronto  in  servitio  et  obedientia  di  V. 
C.  M.  di  servire  et  niorire  in  suo  servitio.  Hóra  supplieo  humil- 
iiiente  vooli  concedermi  un  logho  di  poter  metter  mia  moglia  et 
niiei  íiglioli  in  qual  locho  e  poco  lontano  di  lontano  di  Ba3^a  due 
ville  noniinate  la  prinia  Dobrava,  et  la  seeonda  Honolis,  le  quale 
vilié  stano  sotto  il  porere  del  capitan  di  Sachmar,  le  quale  non 
Iianno  ne  vigne  ne  niolini,  di  maniera  dico  V.  C.  M.  concedendo 
le  a  nw,  ne  havera  puoco  danno.  essendo  quasi  dishabitati.  Et 
([uasi  adunque  humilinente  prego  et  supplieo,  vogli  ordinar  il  sopra- 
detto  capitano  di  Sacliinar,  che  nie  li  dia,  pero  piacendo  la  clementia 
di  \.  C.  M.  concedermi  la  sopranominata  gratia,  se  de  non,  prego 
almeno  V.  C.  M.  che  mi  dia  un  altro  locho  nel  qual  posso  star  et 
vivere  col  mio  moglie  et  íiglioli.  Pregaro  sempre  Sig.  Iddio,  che 
V.  C.  M.,  conservi  sano  et  gagliardo  in  la  sua  prottettione  divina, 
et  che  li  coneedi  viítoria  contra  1"  inemici  soi,  basciando  H  piedi 
a  V.  0.  M. 

Di  Ágostra  0^  ML 

humilissirao  et  devotissimo 

servitore 

Johannes  Janucla 

Principe  di  Moldávia. 

Kívül:  Álla  Saer.  Ca^  Mta  Sigre  mio  Clem^o.  (18.  Juli  1601.) 

(Eredeti  a  béesi  es.  és  k.  titkos  Itb.  Hung.) 

CLXXXVI. 

Csehi  tábor,  1601.  július  21. 

Báthory  Zsigmond  Szeben-székhöl  a  föld  népétuk  felét  a  deési  táborba  rendeli. 

Sigismiindus,  dei  gratia  Transsylvaniáé  et  Sacri  Romani  Imperii 
prineeps,  partium  regni  Hungáriáé  dominus,  aurei  velleris  eques,  et 
8iculorum  comes  etc.  Fidelibus  nostris  prudentibus  et  circumspe- 
ctis  magistro  civium  regio  et  sedis  judicibus,  caeterisque  juratis  civi- 
bus  civitatis  et  sedis  Cibiniensis,  salutem  et  gratiam  nostram. 

Miérthogj  az  üdőn^k  mostani  állapatja  azt  kévánja,  hogy  az 
földnépének  is  egy  részét  az  vig3^ázásnak  okáért  táborba  szállítsuk: 
hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  kgtek  mingyárást  késedelem  nélkül 
minden  helyeken  az  föld  népének  felét  kedvezés,  személyválogatás 
nélkül,  ott  az  tü  széketekben  mind  szászságot,  magyarságot,  oláh- 
ságot felvegye,  és  Deés  mellé  szállítsa  táborba,  ott  oly  vigyázásba 
lévén,  hogy  ha  az  ellenségnek  a  felől  való  szándéka  és  ügyekezeti 
az  beütésre  lenne,  minden  okvetetlen  ellene  állhassatok,  és  az  földet 
ellenek  megótalmazhassátok.  Secus  non  facturi. 

Dátum  in  castris  nostris  ad  possionem  Chehy  positis  die  vige- 
sima  príma  raensis  Julii,  anno  domini  millesimo  sexcentesimo  primo. 

Sigismundus  Prineeps  mp. 

Jo.  Jacobinus,  secretarius  ra.  p. 


427 


(Eredeti,  az  állami  pecséttel  ellátott  levél ;  a  n-szebeni  városi  és  szász  nemzeti  Itár. 

II.  fele  17.  sz.  a.) 


CLXXXVIL 
Csehi  tábor,  1601.  július  27. 

Báthory  Zsigmond  a  íiagyszeheni  királybírónak,  a  havaseli  hojérok  felöl.  ^ 

Sigismundus,  dei  gratia  Transsylvaniáé  etc.  princeps  .  .  . 

Prudens  et  eirciinispecte,  fidelis  nobis  dileete.  Salntem  et  gra- 
tiam  nostram. 

Értettük  az  kegyelmed  leveliből,  az  kit  Harinnay  Farkas 
Miklósnak  küldött,  mit  irjon  az  havasalföldi  bojérok  felől,  az  kik 
levelét  is  vöttük,  az  kit  kegyelmeteknek  írnak,  és  megolvastattuk ; 
azért  kegyelmetek  írjon  választ  nekiek  magoktól  az  mi  czédnlánk- 
nak,  kit  ezen  levelünkben  küldettünk  kgteknek,  continentiája  szerint. 
Minthogy  peniglen  az  mostani  üdőnek  állapatjához  képest,  az  kegyel- 
med ittléte  igen  kévántatik:  hagyjuk  kegyelmednek,  hogy  az  mi 
levelünk  látván,  jöttest  jővén  utánunk  táborunkban,  otthon  penjg 
bizonyos  képebeli  embert  rendeljen,  az  ki  mindenfelé  vigyázzon  és 
az  adónak  és  élésnek  felvevésére  szorgalmatos  gondviselése  legyen. 
Secus  non  faeturi. 

Dátum  in  castris  nostris  -ad  possionem  Chehy  positis  die  27. 
Julii  1601. 

Sigismundus  Princeps  mp. 

(Eredeti,   a  nagy  állampeeséttel  lezárt  levél,   a  n-szebeni  városi  és   szás  nemzeti 

Itár  11.  fele  16.  sz.  a.) 

A  levélmelléldet  szövege: 
Vöttük  az  kegtek  levelét,  kiből  értjük  az  kegtek  nyavalyás  állapatját;  úgy 
lévén  az  dolog,  bizony  nem  monthatjiik,  hogy  elég  sanyarúságban  nem  volt 
kegtek;  de  ez  nem  mi  dolgunk,  hanem  az  fejedelmek  dolga.  Értettük  azt  is,  hogy 
kegtek  az  kegyelmes  urunkat  megtaláltatta  volt,  levele  és  emberi  által;  de  talán 
mikor  kegtek  az  minekünk  szólló  levelét  küldte,  akkor  kegtekhez  az  ő  felsége 
válasza  nem  érkezett  volt,  mert  ő  felsége  kegtekhez  főemberét  küldte,  az  kegtek 
emberit  pedig  megtartóztatta  volt  ő  felsége  egy  néhány  napig,  mert  kételkedett 
hozzájok,  de  annak  utánna  eleresztette,  hanem  mostan  szabadságba  vadnak,  vár- 
tatja esak  azt  ő  felsége  véllek,  hogy  az  ő  felsége  emberét  kegtek    visszaboesássa. 

(Negyedív  papírra  írva,  más  kéztől,  w.  ott.) 


CLXXXVIII. 

Kolozsvár,  1601.  augusztus  15. 

Basta    nyugtatványa   a  Kolozsvár   városától   (a   kivetett   30.000  frtnyi   hadi 
sarcz'hól)  felvett  20.000  forintról. 

Ich  Geörg  Basta  etc.  bekhenne  hiemit,  dass  ich  von  den  Richter 
i     und    Geschwornen    von    der    Statt    Claussenburg    an  denen  dreisig 


—    428    - 

Tausent   Tallér,    so    sie    seliuldig  zubezallen    sein,    empfangen  habé 
an  jeczo  zwanczig    Tausent   Tallér.    Und  zu    wahrer   Urkundt   hab 
ich  mein  Handschrifft  und  Petschaft  hiefűrgestellt. 
Actuni  Claussenburg  den  15.  Augusti  1601. 

G.  Basta  mp. 

(P.  h.) 

(Eredeti.,   papírra  nyomott  kis    gyűrűpeeséttel,   a  Basta    ezímerével   —   négyeit 

paizs,  jobb  felső  és  bal  alsó  negyedében  lovas  vitéz,  az  ellenkezőkben  egymással 

szemben  dűlten  álló  ékek,  mintegy  páfránlevél  alakú,   a  sisak  felett   sas  alak  — 

a  kolozsvár  városi  Itrban.  Fase.  IV.  nr.  70.) 


OLXXXIX. 

Kolozsvár,  1601.  augusztus  15. 

Basta  Kolozsvár  városának  a  goroszlai  harcz  után  adott  kegylevele. 

Nos  Georgius  Basta  dominus  in  Sült,  eques  auratus,  Sacr.  0. 
Eque  Mattis  ae  regis  Hispaniarum  consiliarius  bellicus,  necnon 
eiusdem  Mattis  C.  exercitus  et  Transsylvaniáé  generális  capitaneus 
ete.  meraoriae  commendamus  tenoré  praesentiura  signifícantes, 
quibus  expedit  universis,  quod  cum  superioribus  diebus  in  campo 
ad  Gorozlo  contra  Sigismundnm  Bathoreum  felieissime  pugnantes 
divino  auxilio  hostibus  fusis  fugatisqu^  auspiciis  S.  0.  Mattis  cele- 
brem  obtinuissemus  victoriam,  ae  inde  castris  motis  in  Transilva- 
niam,  superatis  montibus  pervenissemus,  praedicto  Sigismundo  Batho- 
reo  provincia  Transilvanica  egresso,  primarii  civitatis  Kolozsvár  nobis 
obviam  supplices  venerunt  ac  sese  humilime  gratiae  ac  clementiae 
S.  C.  Mattis  nostraeque  benignitati  sponte  oíferentes  ae  fidele 
obsequium  promiserunt,  militemque  praesidiarium  suae  0.  Mattis 
intra  moenia  nulla  difíicultate  adnaiserunt.  ünde  nos  innatam  S.  C. 
Mattis  elementiam  propendentes,  quae  penitentibus  veniam  et  con- 
tritis  indulgentiam  coneedere  eonsvevit,  illud  etiam  considerantes, 
victoriam  esse  subiectis  pareere  ac  belli  ft*rociam  misericordiae 
lenitate  temperare,  eisdem  civibus  civitatis  Kolosvar  vitae,  bonis, 
rebusque  ipsoruni  universis  aliisque  h^reditatibus,  quovis  nominis 
vocabulo  vocitatis  ac  proventibus  omnibus,  denique  juribus,  libertatibus 
et  privilegiis  eorum  gratiam  et  misericordiani  dnximus  faciendum, 
prout  facimus  per  praesentes.  Assecurantes  eosdem,  quod  dein- 
ceps  tempómra  in  successu,  quoad  in  íidelitate  suae  S.  C.  Mattis  con- 
stanter  perstiterint,  neque  nos  in  praemissis  omnibus  illos  impediemus, 
turbabiraus,  vei  molestabimus,  neque  alios  contra  formám  gratiae 
nostrae  impedire,  turbare  vei  molestare  permittimus,  quin  imo  contra 
quoslibet  violentes,  impetitores.  turbatores,  vei  molestatores  authori- 
tate  nostra  tam  nos  tuebimur   et  defendemus,  quam  per  ahos,  quo- 


429 


rum  interest  vei  inteverit,  tueri,  defendere  et  protegere    curabimus, 
harum  nostrarura  vioore  et  testimonio  literariuii  mediante. 

Dátum    in    castris  ad  eivitatem    Coloswar    positis    die    decima 
quinto  mensis  Augusti  anno  dni  millesimo  sexcentesimo  primo. 

G.  Basta  mp. 

(p.  h.) 

(Eredetije,  Básta   papírra    nyomott   ezímeres    nagyobb    pecsétjével,   a  Kolozsvár 
városi  Itrban.  Fase.  III.  nr.  49.) 


0X0. 

Görgény,  1601.  augusztus  22. 

Erdélyi  menekülő  főurak  Besztercze  hírájától  értesítéseket  kívánnak  a  német 
had  mozdulatairól,  a  városokról  stb. 

Prudens  et  cireumspecte  domine.  Amice  et  vicine  nobis  obser- 
vande.  Salutem  et  officii  nostri  comendationem.  Kivánunk  istentől 
kegyelmednek  minden  jókat  megadatni. 

Továbbá  kérjük  kgdet,  hogy  ha  mi  bizonyos  hírei  vadnak 
kegdnek,  adja  értésünkre.  Halljuk  azt,  hogy  valami  posták  jöttek 
volna  Moldovából,  de  azt  sem  tudjuk'  bizonyoson,  kitől ;  ha  mit  ért 
kegyelmed,  írja  meg  kegmed.  Azonképpen  Coloswar  hódolt-e  meg 
az  németnek,  vagy  mi  állapatban  tartják  magokat  ós  az  szabad 
városok  is  mihez  tartják  magokat,  mert  mi  is  kegtekkel  mindenben 
egyet  akarunk  érteni.  Az  német  had  is  hol  vagyon  és  egyéb  dolgot 
is,  ha  mit  ért  kegmed,  kérjük  kegyelmedet,  mindeniket  adjon  érté- 
sünkre. Fejérvár  felé  is,  ha  mit  ért  kegyelmed ;  mi  is,  ha  mit  ért- 
hetünk, kegyelmednek  értésére  adjuk.  Tartsa  meg  isten  kegyelmedet 
jó  egészségben. 

Dátum  ex  Görgény,  22.  Augusti.  Anno  1601. 
V.  P.  0.  etc. 

amici  benevoh : 
Pancratius  Sennyei  B.  Bornemissza 

Franciscus  Alárdi  Stephanus  Bodoni 

Benedictus  Mindszenty  Melchior  Bogáti. 

Kívül:  Prudenti  ae  eireumspeeto  dominó  Johanni  Biidaki,  judiei  civitatis 
Bistriciensis,  ete.  dominó  et  amieo  nobis  honorando. 

(Eredeti,  gyürűpeesétes  levél,  a  beszterezei  vármegyei  Itárban.) 


OXOI. 

Torda,  1601.  augusztus  22. 

Básta  rendelete  a  koloszvári  lírának,  hogy  tábori  zenészeinek  200  tallért  adjon' 

Ehrnvester  lieber  Eichter.  Wollet  disen  Musici  alsbalt  zu 
ihrer  hinkunfft  zweyhundert  Tallér  von  dem  geldt,  so  ihr  schuldig 
zuerlegen,  gebén,  auf  das  sie  sich  aufenthaltten  können  biss  zu  meiner 


—     430     — 

hinkhunfft.  Und  wo  ihr  ihuen  aiich  sonsten  bebilfflich  sein  könnet, 
wollets  nieht  uiiderlassen  zu  thiin.  Gott  mit  iinss. 
lm  Veldtiager  bei  Torda  22.  Augiisti  1601. 

G.  Basta  inp. 

Külctim:  Deni  elirnvessten  N.  Riehter  in  Claiissenbiirg  zu  hannden. 
(Eredetije,  kívül  Básta  gyiirü[>eesétjével,  a  Kolozsvár  városi  Itrban.  Fase.  11.  nr.  50.) 


[Kolozsvár,]  1601.  augusztus  24. 

Básta  táhori  zenészeinek  nyugtatványa  a  kolozsvári  hírótól  kapott  200  tallérról. 

Wir  Miisici  semptlich  bekennen,  dass  wir  von  dem  ehrnvesten, 
henu  Riehter  dero  Stadt  Klansenburgk  auss  befehlich  des  herrn 
Obristen  unsers  gnedigen  herrn  erapfangen  habeu  200  Tlialer, 
dessen  zu  ürkiindt  habén  wir  uns  zu  mehrer  ihrer  Versicherung 
wollen  ihn  aller  Nahmen  undersehreiben. 
Den  24.  Aug.  ao  1601. 

Francesco  Micheli 
Pietro  Daula. 

(Basta  előbbi  levelének  hátlapján.) 


OXCII. 

Prága,  1601.  szeptember  8. 

Rudolf  császár-király  levele   a  havaseli  bojároknak,   melylyel   Mihály   vajda 
megöletése  után  Madibrád  Alajost  és  Örmény  Pétert  liozzájok  küldi. 

Boiariis   Válachiae. 

Credentiales  pro  Aloysio  Radibradt  et  Petro  Armeno. 

Sp.  gen.  fideles  dilecti. 

Audiveraraus  jarn  antequara  praeclare  vestram  in  nos  fidem 
testati  fueritis,  et  sanis  consiHis  locum  dederitis.  ut  ad  nostram  vos 
protectionem  converteritis.  Quod  verő  interea  acciderit,  ut  Michiiel 
Válachiae  vaivoda.  interimeretur,  suspieamus  fieri  posse  vestros  ves- 
troruniqiie  ut  animos  ea  fáma  rei  novitate  percellat.  Quam  ob  rem 
faeiendum  nobis  dnximus,  ut  fideles  nobis  dilectos  Aloysium  Radi- 
bradium  et  Petrum  Armenum  istis  in  locis  jam  ante  versatos  ad 
vos  animandos  at  gratiae  nostrae  securos  reddendos  illico  mittere- 
mus.  Qui  quid  in  mandatis  habeant,  cum  vobis  sive  coniunctim  sive 
separatim  exponetur,  fidem  ilhs  haberi,  vobisque  certo  persvasum 
cupimus,  ita  nos  benigne  in  vos  inchnatos  esse,  ut  quicquid  commo- 
ditatibus  vestris  augendis,  sedibusque  vestris  defendeudis  opportu- 
num  főre  exisíimemus,  singuiari  ciementia  et  aífectione  suscepturi 
simus.  Quemadmodum  plenius  vobis  dictus  Radibradius  et  Petrus 
Armenius  exponent.  Ceterum  sat. 

Dátum  Pragae  8.  Septembris  a.  1601. 


—    431 


Jegyzet:  írnak  ez  ügyben  külön  Bastánalt,  úgy  a  tcrgovisti  érsekneJc  és 
a  három  Buzesti  testvérnek  s  mint  egy  jegyzetből  látható,  a  fentebbi  levél  a 
következőknek  szól:  Vestiar  Androgni,  Theodosio  Logofet,  Miroslav  Logofet, 
Bánul  Udra,  Pittelnieli  Stoika,  Oomes  Éadiil,  Logofet  Barehan,  Petarnieh  Scar- 
ban  bojároknak. 

(Fogalmazvány  a  bécsi  titk.  Itb.  Tureiea.) 


CXCIII. 


1601.  október  21. 


Basta  rendelete  Kolozsvár  város   hirájáncik,   a  hadi  sarcz  hátralékának  kifi- 
zetése végett. 

Ernvester  wollweiser  fr.  lieber  Stadrichter,  neben  willigen 
^ruess  werdet  ihr  Eucli  bürtbli<*h  zuerindern  wissen,  dass  ewere 
Stadt  dem  Rom.  Kay.  Majestat  noch  neun  tausend  und  sieben  hundert 
Tallér  zuerlegen  schiildig.  Sollet  derowegen  in  angesicht  dieses 
bevelchs  und  obn  ainige  saumnuss  oder  aufzug,  zaigern  Johan 
Maria  in  abschlag  gedachter  summa  erlegen  und  zustellen  (sic!^) 
Der  uberrest  aber  benentlichen  die  seehs  tausend  Tallér,  sollet  ihr 
zu  handen  der  Rom.  Kay.  Majesliit  zahlmeisters,  den  wir  dieser 
Ursachen  zu  euch  abgefertiget,  zur  stundt  und  eilendts  erlegen 
und  bezahlen,  so  lieb  euch  und  ewer  Stadt  der  Kay.  Majestat  gnad 
und  unsere  freundschafft,  darnach  ihr  euch  zu  richten.  Gott  mit 
uns  allén. 

Actura  Veldlager  den  21.  Oct.  1601. 

P.  S.  Des  hauptman'  Codagin  verlassenschafft  sollet  ihr  eben- 
miissig  zaigern  dieses  zu  trewen  handen  uberandtwortten,  und  ewere 
schein,  so  ihr  dessentwegen  gedacliten  hauptman  seligen  zugestel- 
let  abfordern. 

E.  willig 

G.  Basta  mp. 


Koloszvár,  1601.  október  25. 

Batistoni  János  Mária  nyugtatványa  a  kolozsvári  hírótól  felvett  3600  tallérról. 

lo  Gio.  Mari  Batistoni  confeso  aver  recevto  per  nome  del 
ill'^  s.  generál  Basta  taleri  tremile  et  sesc  (sete?)  cento  del  s. 
gudice  de  Oladiopoli  secondo  la .  comisione  soprascritta  in  Cladio- 
poli  1601  a  di  25  Otobrio 

Gio.  Ma.  Batistoni. 
(Az  előbbi  levél  alján.) 


*)  A  rendelet  nem  mondja  (úgy  látszik  tollba  maradt),  hogy  3700  tallért 
fizessenek  ki  Mária  Jánosnak;  de  a  maradék  felemlítéséből  világos,  hogy  3700 
irtot  utalványozott  ki  neki  Básta. 


-     432     — 

Külczim:  Dem  ernvesten   weiseii   h.    Emerich   Bogner,    Stadriohtern   zue 
Clausenbiirg  mein  gueten  Freundt 

Olausenburg. 

(Eredetije,  Básta  ezímoies   gyűrűpeesétjével  lezárva,    a   Kolozsvár   városi    Itrban 

Fasc.  III.  nr.  51.) 


CXCIV. 

Koloszvár,  1601.  november  4. 

A  koloszvári  tanács  Bástával  híreket  közöl  Báthory  Zsigmond  és  Csáky  István 

hadi  mozgalmairól. 

111°^  domine,  domine  nobis  gratiosissime.  Fidelium  servitiorum 
nostrorum  oblationem. 

Vestra  poterit  meminisse  Illustritas  nos  in  omnibus  literis  ad 
111*55  Vestra m  dads  pollicitos  esse,  quod  nova,  sí  qnae  de  statu 
Sigismundi  et  eorum  audirentur,  statim  111*5^  Vestram  de  his  cer- 
tiorem  reddituri.  Promissis  itaque  nostris,  ut  et  ofificio  etiam  tene- 
mur,  satisfacere  studentes,  nova,  quae  in  praesenti  nobis  relata 
sünt,  breviter  rescribendum  duximus. 

Diebus  proxime  pi'aeteritis  quidam  ex  commansoribus  nostris 
venerat  versus  Eniedinum,  quorundam  bonum  suorum  requirendi 
gratja,  exindeqiie  domum  versus  proficisci  volens,  in  manus  militum 
Sigismundi  incidisse,  ac  ita  cum  exercitu  ejusdem  maximo  usque 
ad  Marosujvár  die  Veneris  proxime  praeteriti  una  venisse,  ibique 
Sigismundum  castra  metatum  esse,  seque  castra  uterius  movere 
voluisse,  sed  Stephanus  Chaki  in  literis  ad  Sigismundum  datis, 
obnixe  rogasse,  ne  prius  ulterius  se  moveret,  quam  ipse  cum  suis 
Cozacis,  et  Polonis  advolaret ;  ipsum  verő  Stephanum  Chaki  protunc 
Meggyesini  fuere.  Turcas  plures  multo  üngaris  esse  refert.  Bissum 
pro  tribus  vexillis  ad  mandátum  III^  Vestrae  misimus  etc.  Eandem 
jjjtera  Vpstram  quam  diutissime  et  felicissime  valere  exoptamus. 

Dátum  ex  Kolosvar  die  4-ta  Nov.  1601. 

Ejusdem  Ill*i?  Yestrae 

fideles  et  obsequentissimi  servitores 

Priraarius  et  regius  judices, 

craeterique  jurati   cives  civitatis 

Colosvariensis. 

Külczim:  Illmo  dominó  dominó  GeorgioBasta  dominó  in  Suldt,  S.  C.  Eque 
Mattis  ae  regis  Hispaniarum  eonsiliario  bellieo,  equiti  aurato  ac  per  Transsyl- 
vaniám exereitum  generáli  capitaneo  etc.,  dominó  nobis  gratiosissimo. 

(Eredetije,  Kolozsvár  város  Itrában,  Fase.  II.  nr.  37.) 


—     433     — 


cxcv. 


Déva,  1602.  június  12. 

Zsigmond   fejedelem    rendelete   Kolozsvár    városához^    l^-ogy   Bastához  Mldött 

követét  ki  sértessék  el. 

Sigismunclus.  Dei  gratia  Traiisylvnniae  et  Sacri  Komani  imperii 
princeps,  partiuin  regni  Pluiig.  domimis,  aurei  velleris  eques  et 
Siculorum  coraes  etc. 

Prűd.  ac  circumsp.,  fideles  nobis  syneere  dilecti.  Saliiteni  et 
gratiam  rjostram. 

Ez  levélvívő  emberünket  bocsátottuk  Basta  uramhoz  bizonyos 
dolgainkért.  Azért  hagyjuk  és  parancsoljuk,  hogy  jó  és  elégséo-es- 
képpen  úgy  késértessétek  el  mindjárást,  hogy  Basta  uramhoz  béke- 
ségesen  és  bátorságosan  jusson,  mert  az  minemű  dologban  jár, 
nem  kevésbé  az  római  császárt  ő  igét  illeti,  mint  minket.  Melyben 
ha  fogyatkozás  esik  és  Basta  uramnak  is  írette  reátok  kedvetlensége 
lenne,  mi  reánk  ne  vessetek.  Secus  non  facturus. 

Dátum  in  arcé  Dewa  die  12.  Junii  a.   1602. 

Sigismundus  Princeps  mp. 

Külczím:  Prűd.  et  eireumsp.  jiidici  primario  ac  regio,  eoeterisque  jnratis 
eivibws  eiv.  nrae  Colosvariensis  ete.  fidelibiis  nobis  syneere  dilectis. 

(Eredetije,  két   kis  gyűrű  pecséttel  lezárva,   a  Kolozsvár  városi  Itrban.  Faso.  III. 

nr.  25.) 


CXCVI. 

N.-Szeben,  1602.  július  25. 

Basta  Kolozsvár  város  tanácsának,  hogy  Zsigmond  fejedelemnek  a  császárhoz 
felmeneteléhen  szolgálatára  legyenek. 

Prudentes  et  circumspecti  amici  nobis  honorandi.  Salutem  et 
benevolam  nostri  commendationem.  Isten  kegyelmeteket  áldja  meg 
sok  jókkal. 

Az  compositio  szerint  Sigmond  fejedelem  ő  felsége  az  római 
császárhoz  ő  felségéhez  fel  akar  menni.  Hadjuk  azért  és  porancsol- 
juk.  hogy  kegyelmeteket  ha  miből  megtalálja,  vagy  ő  felsége  vagy 
szolgái  semmiből  kegyelmetek  se  ő  felségének,  se  penig  emberinek 
kegyelmetek  meg  ne  fogyatkozzék,  kiből  kegyelmetek  császárhoz  ö 
felségéhez  való  hűségét  megmutatja.  Secus  non  facturi. 

Dátum  Cibinii  25,  die  Julii  1602. 

G.  Basta  m.  p. 

Külczim:  Prűd.  et  circumsp.  primario  et  regio  judieibus,  eaeterisque  juratis 
civibus  eiv.  Colosvariensis  etc,  amieis  nobis  honorandis. 

{Eredetije,  Basta  sajátkezű    aláírásával,    kívül  nagyobb    czímeres   pecsétjévé!,  a 
Kolozsvár  városi  Itrban.  Fase,  III.  nr.  53.) 

Szádeczky:  Erdély  (;s  Mihály  vajda.  28 


—    434    — 

CXCVII. 

Léczfalva,  1600.  november  4. 

jiz  erdélyi  tanácsurak  rendelete  Kézdi-Vásárhely  oáros  tanácsának  és  lakosi- 
nak, hogy  a  hadfelkelés  alkalmával  Sennyei   Pongrácznak  Oroszfaluban  okozott 

kárait  megtérítsék.^) 

Nos  proceres  inagiiates,  caeterique  status  et  ordines  universi- 
tatis  iiobilium  regni  Transylvaniae  etc. 

Prudentibus  et  circumspectis  judici  juratisque  civibus  ae 
universis  inhabitatoribus  oppidi  Kizdi  Vásárhely  salutem. 

Mivelhogy  fazj  székeleknek  szabadscágakor,  meg  nem  gondolván 
várastoknak  privilegiomit  és  szabadságát  t[tí  e]s  a  több  székelekkel 
együtt  insurgáltatok  és  az  nemességen  minden  injuriákat  cseleked- 
tetek, kiváltképpen  pedig  Sennyei  Fongrácz  uramnak  császár  ő 
felsége  tanácsának  és  Küküllö  vármegye  ispánjának  Oroszfaluban 
házát  és  marháját  a  több  parasztsággal  együtt  eldúltátok  és  elhordot- 
tátok: hagyjuk  azért  és  parancsoljuk  nektek  serio,  várastoknak 
szabadságának  elvesztése  alatt,  hogy  minden  okvetetlen  mox  et  de 
facto  Sennyei  Pongrácz  uramat  minden  kárairól  megelégítsétek,  söt 
házát  is  annyi  részéből,  a  mennyéből  tü  elrontottátok  és  hordottátok, 
mindjárást  megépítsétek.  Melyekre  Makó  György  uramnak  authoritást 
adtunk.  Egyebet  ebben  cselekedni  n[e  mjerészeljetek. 

Praesentibus  perlectis,  exhibenti  restitutis. 

Dátum  in  possessione  Léczfalva,  4-ta  [die]  mensis  Novembris, 
a.  d.  1600. 

Stephanus  Chiaky  m.  p.  Franeiscus  Alard  m.  p. 

Caspar  Kornis  m.  p.  Stephanus  Tholdi  m.  p. 

BbornemJ'zza  m.  p.  Stephanus  Bodoni  m.  p. 

Benedictus  Mindszenty  m.  p. 

(Eredetije  hat  gyűrűpecséttel  a  sepsi-szt.-györg}ű  Oserey-Muzeumban.) 


^)  Pótlékul  itt   közöljük   ezt  a   levelet,   miután   egy    üres  lap   fenmaradt 
Rendes  helyén  azért  mellőztük,  mert  az  Erd.  O.-gy.  Emi.  IV.  k.  már  ki  van  adva 


II.  OKLEVÉL-KIVONATOK, 


1. 

Bécs,  1500.  május  7. 
Mátyás  föherczeg  Rudolfnak. 

Küldi  a  szepesi  kamara  április  29-iki,  Erdélyre  vonatkozó  jelen- 
tését   „Da    dem    alsó    was   des   Wayda   Miehael  in   der 

Walachey  u.  seiner  erclarung  halber  gegen  den  Siebenbürger  ver- 
meidet wirdet,  were  er  in  seiner  opinion  u.  intention  bilich  za  con- 
íirmiren,  u.  auf  allé  mitti  ii.  weg  zugedencken,  wie  er  bei  so  beschaf- 
fenen  sachen  in  Siebenbürgen  in  guter  devotion  zuhalten  sein 
möchte.  Seine  abgesandte  sein  noch  alhie,  u.  ist  inén  die  von  E. 
k.  M.  angeschaffte  summa  gelts  dieser  tagén  alhie  völlig  u.  in 
paren  gélt  bis  auf  6000  taler,  welche  nach  Caschaw  verwiehslet, 
ausgezalt  worden,  wie  sie  dann  meines  wissens  darmit  vorders  ^o\ 
zufriden  u.  eontent  sein.  Die  werden,  wie  sie  sich  verraercken  las- 
sen,  morgen  von  hienen  nach  der  Schlesien  u.  für  anhaimbs  nach 
der  Walachey  verraisen. 

(Fogalmazvány.*) 

2. 

Bécs,  1500.  május  7. 
Mátyás  föherczeg  Bástának. 

Benigne  injungimus,  ut  in  perplexas  et  subdolas  illas  Bathori- 
anorum  practicas  atque  machinationes  diligenter  animadvertere, 
Joannem  Imrefíium  ad  vos  quamprimum  evocare,  eundem  de  rebus 
atque  technis  illis  Transylvanicis  curiosius  examinare,  nosque  de 
singulis  iis,  quaeque  in  dies  occurunt,  sedulo  et  quantocius  ^docere 
velitis. 

(Fogalmazvány.) 

3. 

Szatmár,  1500.  május  10. 
Székely  Mihály  Rudolfnak. 

Ich  schick  E.  Eöm.  k.  M.  in  aller  unterh.  gehorsamb  ein  pas- 
quill,  das  mir  der  richter  von  Nagy-Bánya  zugeschickt  hat,  darinuea 

*)  Jegyzet:  A  levelek  legnagyobb  része  a  béesi  cs.  és  kir.  állami  és  udy. 
levéltárból  való;  a  hol  a  levéltár  külön  megemlítve  nincs,  mindig  ez  értendő  és 
pedig  ennek  a  „Hungariea"  osztálya. 

28* 


436 


Ew.  Eöm.  k.  May.  allergnedigist  vil  seltsame  sachen  íinden  werden. 
diese  persoiien  würen  wol  zu  fiiiden,  sy  sein  worlichen  vernyfftigeiv 
wie  dann  an  ihr  stollen  wol  zu  sehen  ist. 

(Eredeti.) 
4. 

Szatmár,  1599.  jun.  2. 
Székely  Mihály  Rudolfnak. 

Küldi  fel  Bozó  leveleit.  Szabó  Bálás  elfogatása  csak  egy  „strat- 
tagema,  dass  man  sein  mainedickheit  nieht  soU  merckhen"  .... 
„Keinem  gebornen  SiebeiibjTger  muess  man  glauben." 

(Eredeti.) 

5. 

Prága,  1599.  jun.  4. 
Rudolf  Mihály  vajdának. 

Credentiales  pro  Aloysio  Radihrat. 

Megértette,  a  mit  M.  vajda  futárja  által  jelentetett.  Hogy  biz- 
tonságban  válaszolhasson,  Eadibrát  Alajost  küldi  hozzá.  Higyjen. 
szavainak.  Jó  akaratában  bizakodjék. 

(Fogalmazvány.) 

6. 

Prága,  1599.  jun.  12. 
Rudolf   Mihály   vajdának. 

Valacho  responsum. 

Rudolphus. 

Illustris.  Intelleximus,  quae  nobis  per  legatos  vestros  signifi- 
canda  eurastis.  Ad  ea  quid  pro  benignitate  nostra  responderimus, 
ab  iisdem  intelligetis. 

Fortiter  itaque  pro  republica  Christiana  pergite,  ac  de  nobis- 
quidvis  sperate. 

Pragae,  12.  Junii  a.  99. 

(Fogalmazvány.) 

7. 

Prága,  1599.  július  26. 

Rudolf  Bástának. 

„De  rebus  Transylvanicis  et  Valachis  quid  in  praesenti  statu- 
endum  duxerimus,  ex  literis  consiliarii  nostri  J)^3.  Pezzii,  per  quera 
d  tibi  signiíicandum  jussimus,  intelliges." 

(Fogalmazvány.) 


I 


437 


Bécs,  1590.  augusztus  22. 

Mátyás  Rudolfnak. 

Néhány  nap  előtt  érkezett  haza  Eóraából  páter  Carillo  s  az 
^udientián  felmutatta  a  pápai  dispensatiot  Mária  Krisztierna  és 
Báthory  Zsigmond  között  s  kéri  azt  a  királyhoz  küldetni. 

(Eredeti.) 

9. 

Varsó,  1509.  aug.  24. 

III.  Zsigmond  lengyel  király  Rudolfnak. 

Báthory  András  követek  által  tudatta,  hogy  az  erdélyi  feje- 
delemséget egész  váratlanul  ráruházták :  a  nép  kérése,  a  haza 
veszélye  s  a  közszükség  vitte  rá,  hogy  elfogadja.  Kérte,  hogy  a  1. 
király  ne  vegye  rósz  néven  s  járjon  közben  a  császárnál,  hogy  azt 
jó  néven  vegye,  mert  abban  semmit  sem  akart  ő  fge  ellenére  tenni, 
sőt  mindenben  a  haza,  ő  f^e  és  a  keresztyénség  közös  javát  akarja 
szolgálni.  Csodálkozik  a  1.  kr.  is  e  váratlanul  jött  változáson,  de  nem 
alkarja  elmulasztani  a  közbenjárást  s  kéri,  hogy  az  erdélyi  ügyben  ö 
felsége  kegyelmesnek  mutassa  magát. 

(Eredeti;  Poloniea  o.) 

10. 

1509.  szept.  14. 
Mihály  vajda  Bástának. 

Követei  {Sséhely  János  és  Fryhéh  Mátyás)  áltál  a  követ- 
Icezölzet  izené: 

1.  Miért  nem  küldték  a  segélyt  „dem  beschehenen  ent- 
schluss  nach". 

2.  Tudósít,  hogy  néhány  nap  óta  egész  seregével,  ágyúival 
s  teljes  hadi  felszereléssel  az  erdélyi  határon  van  és  várja  napon- 
ként Bástától  a  jeladást  a  támadásra. 

3.  Jelenti,  hogy  ha  a  dolog  abban  hagyódik,  „grosse  gefahr 
von  Moldauern,  Siebenbürgern  u.  Türckhen  darauf  stehe". 

4.  Ha  katonaságban  nem  lehet,  segítsenek  pénzben,  mert  az 
ő  vagyona  teljesen  ki  van  merítve. 

5.  „Es  hat  ihme  der  Türkisch  kaiser  unlengst  sein  kais. 
fahnen  mit  sehreiben  zugesehikt,  darinn  er  ihme  priviligirt,  dass 
er  ihme  die  Walahey,  Moldau,  u.  Siebenbürgen  zu  ewiger  erblicher 
besatzung  gebén  und  einraumen  wölle,  welchs  er  aber  bishero 
nicht  angenomben." 

6.  (3  fge  hűségében  meg  akarna  maradni,  csak  őt  se  hagy- 
ják el. 

7.  Követeit  mihamar  küldjék  vissza. 


438 


Másnap  még  a  következőket  jelentették  a  követek  urok  nevében : 
Ha  sem  pénz,  sem  katonaság-  nem  küldetik  neki  ez  alkalommal, 
mihelyt  a  török  követek  újra  jönnek  a  szultán  zászlajával,  kénytelen 
lesz  elvenni  és  vele  szövetkezni,  „die  schnld  aber  wöll  er  allé  auf 
ihn«  lierrn  Obristverwalter  bey  Ihrer  May.  legén",  a  miért  neki 
idejében  pénzt  és  népet  nem  adott. 

(Egykorú  másolat.) 


11. 

(Kassa),  1599.  szept.  lő. 
Básta  Mihály  vajda  követeinek. 

1.  Hogy  segély  nem  érkezett,  az  az  oka,  mert  a  sziléziai  hadinép 
„nicht  n)it  richtiger  bestiillung  hinein  gelangt." 

2.  Azért  nem  írtak  a  vajdának  sem,  mert  különben  is  pénz, 
nem  volt  kéznél. 

3.  Ne  kételkedjék,  ö  fge  bizonyára  nem  fogja  ez  ügyet  elhanya- 
golni, ha  egyszer  már  kezébe  vette;  ha  késnék  is,  eleget  teend 
kívánalmainak. 

4.  Hogy  pénzi  szerezzen,  elküldöttük  báró  üngnádot. 

5.  A  török  császár  kívánalmait  illetőleg  szükségtelen  a  vaj- 
dának tanácsot  adni,  mert  jól  tudja,  hogy  a  török  milyen  „process. 
führe"  s  hogy  milyen  ő  fge  „gnad  u.  gemüth." 

6.  A  vajda  hűség  nyilvánítását  ő  íge.  elismeréssel  fogja  fogadni. 

7.  A  követek  jó  alkalommal  el  fognak  küldetni. 

Pénz  most  nincs  kéznél,  de  mihelyt  lesz,  küldeni  fog.  Az  alatt 
legyen  türelemmel  s  ne  kételkedjék,  ő  ígOi  kielégíti. 

(Egyk.  más.) 
12. 

Kassa,  1599.  szept.  15. 

Básta  IVIátyás  főherczegnek. 

Ma  jött  a  mellékletben  küldött  kívánalmakkal  egy  személy 
„az  oláh"-tól.  „Ich  kann  des  Walachen  sein  gemüett  nit  recht 
ergründten,  weií  derselb  mit  solicher  nnbestándigkeit  umbgehet ; 
dann  man  waiss  gewiss,  dass  er  dem  Gardinalen  geschworn  oder 
gehuldiget  habé  u.  dass  lecztermall  lies  er  alhier  erschallen,  als 
hab    er  Siebenbürgen    angrififen :    jetzt  aber    schikt    er    leüth    mit 

dergleichen  bégem  u.  ansuchungen Ich  glaub  aber  gewiss- 

lih,  sy  werden  mit  dem  Gardinalen  einen  haimblichen  verstandt 
undtereiuander  habén,  n.  diese  jeczige  hieher  sehickung  seye  auf 
anders  nichts,  dan  dardurch  unsere  anschlag  oder  fürnehmen  zu 
erforseheu,  augesehen." 

Oldalt:  Deseribatur  pro  imperatore.  Pactum  23.  Sept. 

(Eredeti.) 


-    439    — 

13. 

Püsen,  1599.  szept.  21. 

Rudolf  111.  Zsigmond  lengyel  királynak. 

A  mit  Báthory  bíbornokról  írt.  vette.  Kívánja  megmutatni  e 
leng3^el  királyijai  szemben  jó  indulatát  (sincerum  sensum),  de 
emlékezteti,  hogy  Erdély  úgy  régi,  mint  újabb  jogczímen  őt  illeti 
s  Magyarországhoz  tartozik,  mint  a  testhez  annak  tagjai,  s  ha  azt 
vakmerően  felzavarják,  lehetetlen  sértésnek  nem  vennie.  írt  neki  is 
a  Cardinal  is  az  újabb  változásról,  de  csak  általánosságban,  ő  is  csak 
úgy  általánosságban  felelt.  Mielőtt  Báthory  Endre  részletesebben 
nem  ír  arról,  mit  akar,  mi  czélja  s  mit  kíván  :  nem  tud  határozni 
azokra  nézve,  miket  a  1.  király  érint  és  kér.  Ha  Báthory  jó  akaratát 
a  kesztyénség  iránt  és  engedelmességét  ő  iránta  megbizonyítja,  úgy 
hogy  neki  elégtéteUel  szolgál :  akkor  a  mint  ilhk  s  a  mint  a  józan 
ész  követeli,  válaszolni  fog  neki  (nostrum  animum  decleralaturi 
sumus).  De  annyit  előre  is  ki  akar  kötni,  hogy  a  cardinalis  a  török 
fönhatósága  alá  ne  adja  magát,  ne  szakadjon  el  a  keresztyénségtől, 
se  pedig  Lengyelországból  az  ő  pártját  —  ha  ellene  fordulna  — 
senki  ne  segítse,  a  mi  nem  csekély  változást  idézne  elő  Lengyel- 
ország s  az  ő  tartományai  között  fentartott  viszonyban,  a  minek  érett 
megfontolással  útját  kell  állani. 

(Fogaim.,  Poloniea.) 
14. 

Gfjulafejérvár,  1599.  okt.  3. 

Báthory  Endre  fejedelem  Mária  Krisztiernának. 

Báthory  Zsigmond  Lengyelországba  ment,  mely  ország  a  kedély 
s  lélek  nyugalmára  és  a  csöndes  életre  alkalmasabb,  mint  Erdély.  Onnan 
rövid  idő  múlva  Rómába  a  pápához  menni  szándékozik,  hogy  vele 
további  életére  nézve  határozzon.  Hallván,  hogy  azt  a  főherczegnő, 
ő  fge  a  király  s  a  szultán  rósz  néven  vették,  tudósította  (t.  i.  Endre) 
a  császárt  s  a  szultánt,  hogy  ne  tápláljanak  a  miatt  semminemű 
aggodalmat,  mert  Zsigmond  L.  o.-ban  tartózkodásából  nem  fog 
veszély  háramlani  sem  a  királyra,  sem  L.  o.-ra  Kéri  a  főhgnőt, 
vesse  közbe"  ő  is  magát  a  királynál,  hogy  Zs.  L. -o.-ban  tartózkodását 
ne  nézze  rósz  szemmel. 

(Másolat.) 
15. 

Püsen,  1599.  október  26. 

Rudolf  Mátyásnak. 

A  vajda  ez  idő  szerint  elégedjék  meg  25,000  tallérral,  melyet 
Kassán  felvehet,  a  többire  várjon.    Marino    megy  Mihály  vajdához. 

(Eredeti.) 


-     440     — 

16. 

K.  n.  (1509.  nor.?) 

Báthory  István  Rudolfnak  (supplicatio). 

„Velit  clenientiam  siiam  in  me  niiserimo  homine  declarare" 
Két  dolgot  kér:  fogadja  kegyelmébe  s  családi  javait  engedje  sza- 
badon bírnia.  Ha  nem  lenne  hü  ö  fgéhez,  nem  tette  volna  le  arra 
az  esküt. 

(Eredeti,  sajátkezű.) 

17. 

Tokaj  (Toíjgcy),  1590.  novemher  5. 
Básta  Mátyásnak. 

Kassáról  elindult  Erdély  felé.  Holnap,  6-án  a  Tiszán  átkel 
s  Szatmárra  megy.  Oda  már  előre  ment  üngnád,  hogy  egyet-mást 
előkészítsen.  Onnan  lehet  a  legközelebbi  és  a  legjobb  úton  az 
„oláh "-hoz  sietni,  a  ki  mint  hallják,  már  az  egész  Erdély  ura. 
Küldjön  gyalogot  „darait  man  nit  schwecher  were,  als  der  Wallach, 
ziim  fali  er  neuerung  fürneme.'' 

Bástával  van  a  2000  főnyinél  nem  erősebb  Pezz  regiment, 
abból  Váradon  kell  hagyni  egy  zászlóaljat  („Penndl"),  300  embert. 
Kassáról  vele  van  150  „szolga"  és  egy  kevés  magyar  drabant. 
3000-nyi  gyalognál  mind  összevéve  sincs  több.  Lovasságból  Dükher 
és  Lükh  kapitány  van  vele,  a  veres-  és  sárga-rokkos  „archibusier"- 
okkal,  a  szatmáriakkal  s  a  saját  compagniájával  együtt  alig  több 
600-nál.  Ezenfelül  1000  Forgách-féle  huszár  és  400  más  váradi 
huszár.  Eákoczy  népéből  legnagyobb  rész  útközben  hagyatott,  csak 
300  maradt,  azt  is  meggondolja,  használja-é ;  ötödrészét  sem  tar- 
totta ez  évben  azon  gyalogságnak,  raelylyel  tartozott,  huszársága  is 
silány  és  kevés.  Kér  népet,  mert  ha  ezt  az  alkalmat  elszalasztják, 
nem  tudja,  mikor  lesz  ismét  egy  ilyen.  Pénz  is  szükséges  a  hadi 
nép  tartására,  „damit  das  landt  durch  die  soldaten  nit  gar  ver- 
derbt  werde." 

(Eredeti.) 


18. 

Bécs,  1509.  novemher  5. 

Mátyás  Rudolfnak. 

Ebben  az  órában  jött  Básta  levelével  a  Bocskay  tudósítása,- hogy 
Mihály  „dem  cardinal  Báthory  auf  das  haubt  geschlagen",  Erdélyt 
elfoglalta  s  hogy  a  bibornok  futással  menekült.  Futárt  küld. 

(Eredeti.) 


_     441     — 

19. 

Tasnád,  1599.  nov.  6. 
Ungnád  Rudolfnak.  (Vette  nov.  20). 

0  és  Pete  (Peteu)  délben  találkozott  az  oláh  követekkel:  Örmény 
Péterekkel,  a  kik  az  okt.  28~iki  az  esküszegő  Báthoryak  ellen  vívott 
g-yőzelemröl  viszik  a  tudósítást  „und  habén  wir  uns  hoeh  erfreuth, 
Sass  der  Michael  wajda  in  seiner  patent  .  .  .  sich  Ew.  May.  Eatt 
und  Statthalter  in  Siebenbürgen  auch  General-veidobristen  nennet". 
Ebből  következtethető  az  ő  nagy  hűsége  és  őszintesége  ő  fge  iránt, 
a  miért  nagy  jutalomra  érdemes,  az  aranygyapjúra  s  a  császári 
kegyre  sokkal  érdemesebbé  tette  magát,  mint  az  esküszegő  B. 
Zsigmond  tette  volt.  A  csatában  3027  személy  esett  el,  köztök  a 
legtöbb  előkelő  nemes,  igy  Huszár  Péter  is.  A  parasztság  a  nemesek 
között  gyilkolni  kezdett,  de  M.  v.  beszűntette.  A  székelyek  mind 
fegyverben  állanak,  M.  v.  minden  szabadalmaikat  megadta;  Moldva 
felől  őrködnek.  A  kozákok,  kik  Moldovában  sok  ezerén  vannak, 
kinyilatkoztatták,  hogy  Moldovát  Erdélyhez  csatolják,  csak  pénzzel 
lássák  el  őket.  12  nap  múlva  Kolozsvárt  országgyűlésnek  kell  lenni, 
melyet  M.  v.  hirdetett.  Kornis  Gáspár  őrizet  alatt  van  Gy.-Fejér- 
várott.  M.  V.  német  lovagokat  s  gyalogokat  kivan,  nem  akar  bizni 
az  erdélyi  várakban.  0  Petével  Fejérvárra  megy.  Székely  előttök 
van  több  mint  egy  napi  járó  földdel.  „Básta  wirt  vor  6  tagén  fórt 
hieher  khumben".  Mindkét  Báthory  Huszt  felé  menekült  (?)  mind 
azzal,  a  mit  magokkal  vihettek;  ha  Székely  tudta  volna,  kézibe 
kerültek  volna.    A  szász  királybíró    is  megesküdött  már    M.  v.-nak. 

(Eredeti.) 

20. 

Pilsen,  1599.  november  6. 
Rudolf  Bocskaynak. 

Miután  érti  hogy  az  oláh  elvetette  a  hálót  és  békűlésre  többé 
remény  nincs,  inti,  hogy  ő,  ki  az  erdélyi  viszonyokat  jól  ismeri, 
tanácsosaival  összeköttetésbe  lépjen  s  a  király  érdekei  előmozdítá- 
sában serényen  forgolódjék. 

(Fogaim.) 

21. 

Pilsen,  1599.  november  6. 
Rudolf  Mátyásnak. 

Be  fogja  látni,  mily  fontos,  hogy  miután  M.  v.  Erdélyben 
tinnyira  előhaladt,  Őt  magára  ne  hagyják,  hanem  a  mennyire  lehet 
segítsék.  Ne  mulasszon  el  egy  órát  se,  hanem  tüstént  lovas  és 
-gyalog  népet,  vitéz,  tapasztalt  parancsnok  alatt  hozzája  rendeljen 
s  effelől    annál  kevésbbé  habozzon,  mert  a  futártól  kapott   levélben 


—    442    — 

^solrlie  sachen  befinden.  (]ass  uian   verhofíentlich  bey  meiniglicheo 
wol  eiitschukligt  sein  werde". 

A  t(>rükkel  való  l)éke  további  tárgyalásában  az  ő  (a  király) 
tudta  nélkül  ne  kezdjen,  hanem  ha  kivánna  valamit  a  török,  arról 
tudósítsa. 

(Másolat.) 
22. 

Tasnád,  1599.  novemher  14. 

Melith  Pál  (kinek?) 

Mihály  V.  elfoglalta  Erdélyt.  Székely  Mózesról,  Kavazdi  Györgyről 
s  többekről,  kikről  nem  tudják  hova  lett,  mondják,  a  csatatéren 
kellett  maradniok.  Hogy  mi  czélja  a  vajdának  Krdélylyel,  nemi 
tudják,  „alléin  wir  vernehmen  alhie,  dass  er  dasselbe  under  sich 
und  sein  sohn  zubringen  understehen  ....  darum  wers  gleich 
zeit.  dass  man  demselben  bei  zeiten  vorkommen  khundte".  Minden 
csász.  várba  hű  parancsnokot  kellene  rendelni,  mert  most  sok 
helyütt  olyan  van.  kit  csak  gúny  illethet.  Kővár  megadta  magát 
M.  vajdának,  most  Huszt  felett  alkudoznak.  A  dolgok  semmikép- 
bem tetszenek  neki. 

(Más.  béesi  hadi  It.  reg.  74.  es.) 

23. 

Tasnád,  1590.  november  15. 
Básta  Mátyásnak. 

Megérkezte  óta  már  tudatra,  hogy  Forgách  Zsigmond  mit 
tapasztalt  Mihály  vajda  körűi.  Kővár  megadta  magát  a  vajdának 
ő  ige  nevére.  Somlyót  Nyáry  Pál  vette  át  és  szállotta  meg.  Most 
azon  van  M.  v.,  hogy  Huszt  is  mihamar  megadja  majmát:  Nyári 
Pált,  mint  a  ki  huszti  kapitánynyal  régi  jó  ismerős,  oda  küldötte^. 
Pénzt  kér  (Básta),  Forgách  és  Rákóczy  huszárjai  fizetésére. 

(Eredeti.) 

24. 

Pilsen,  1590.  novemher  17. 
Rudolf  Ungnádnak. 

Inti,  hogy  eddigi  buzgalmában  megmaradjon  s  tanácsával  az: 
erdélyi  ügyekben  szolgáljon.  Bástával,  Székely ly el  és  Nyáry val  főkép 
arra  ügyeljen,  hogy  a  Báthoryak  ne  egyesülhessenek  s  hadat  ne 
gyűjthessenek,  hogy  a  végeket,  főkép  Lippát,  el  ne  foglalják.  A 
pátensek  kiosztása  még  megfontolást  igényel,  „weil  man  jetzt  nit 
in  terminis  tractationis  stehet  sondern  sich  das  landts  mit  ^waldt 
und  dem  schwerdt  impatronirt"  s  most  még  nem  tudható,  kik 
tekinthetők   híveknek   s   kik   ellenségnek.    —  A  vajdától   —   hozzá 


—     443     — 

érkezvén  —  megtudhat  ja,  hogy  a  király  nevében  mit  igért  a  széke- 
lyeknek és  a  szászoknak;  mindenről  tegyen  jelentést  s  szorgalmasan 
tudósítson. 

Jegyzet:  Hasonló  értelemben  ír  Székely  Mihálynak,  a  szatmári  —  és  Nyári 
Pálnak,  a  nagyváradi  kapitánynak  is. 

(Másolat.) 

25. 

Tasnád,  1599.  november  17. 
Básta  Mátyásnak. 

Bocskai  épen  most  jött  hozzá  a  vajdáról  szóló  hírekkel,  „dia- 
etliehermassen  verdachtig",  mert  Boeskay  abban  érdekelt  fél  és  így 
teljes  hitelt  nem  lehet  neki  adni.  Nagyon  szükséges,  hogy  katonaság 
és  pénz  küldessék.  A  Pezz  lovasság  —  azt  hiszi  —  nem  hagyja 
el,  ha  a  kellő  zsold  hiányzanék  is ;  de  az  nagyon  kevés.  Kéri,  sür- 
getné ö  fensége  a  szükségleteket  a  királynál.  Holnap  reggel  —  nem 
tekintve  azt,  hogy  Forgách  még  vissza  nem  tért  „az  oláh"  felele- 
teivel —  a  kéznél  lévő  csapatokkal  Somlyó  felé  megy,  „dardurch 
Ihrer  May.  sachen  und  willen  vorschub  und  bej^stand  zuerweisen" 
s  attól  az  oláh  vajda  kedveért  el  nem  áll.  Küldi  a  bíbornok-fejedelem 
testvére  (B.  István)  esküjének  mását. 

(Eredeti.) 

26. 

Pihen,  1599.  noremher  17. 

Rudolf  Bástának. 

Szigorúan  parancsolja,  hogy  ne  mulasson,  hanem  lehető  gyorsan 
siessen  Erdélybe  hadaival,  éljen  a  vajda  és  Ungnád  tanácsával,  nem 
különben  Székely  és  Nyári  segítségével  s  addig  ne  nyugodjon,  míg' 
mindenek  felett  a  Báthoryak  cselszövényei  el  nem  fojtatnak.  Vigyázzon , 
hogy  a  l'áthoryak  törökkel  s  tatárral  ne  egyesíiljenek,  hogy  a  török 
felé  eső  erdélyi  végházak,  mint  Lippa,  el  ne  foglaltassanak,  hanem 
azok,  mihelyt  lehetséges,  meghódoltassanak  s  német  őrséggel  s  olyan 
kapitányokkal  látassanak  el,  a  kik  teljesen  megbízhatók.  A  pátensek 
közül  közelebbi  parancsig  egyet  se  adjon  ki.  Tudósítson. 

(Másolat.) 

27. 

Pilsen,  1599.  novemher  17. 
Rudolf  Mátyásnak. 

12-iki  tudósítását  vette.  A  25,000  tallér  felől  rendeletét  helyesli. 
Nem  kételkedik  Básta,  Ungnád  és  Székely  ügybuzgalmán,  még  is 
inti  őket,  hogy  nagyon  vigyázzanak  mindenre,  főkép  a  Báthoryak 
cselszövényeire.  Két   ponton    nyugszik  főkép   Erdély  sorsa:    1.  hogy 


—     444     — 

^aiii  liaubt  oder  gubernátor  und  inniitls  otbo  ain  venvaltnng  dahin 
iiaeh  Siebenbürgen  geordnet" ;  2.  hooy  a  szükséges  pénz  kezökhöz 
juttattassók.  Elvárja  Mátyás  véleményét  —  minden  nap  várván 
Miliály  vajda  követeit  is  —  hogy  Erdélyt  mikép  kormányoz- 
zák a  helytartó  kinevezéséig  s  hogy  a  szükséges  pénzt  raiképen 
teremtsék  elo.  A  pápához  s  lengyel  királyhoz  követet  küld  a  király, 
hogy  az  előbbit  informálja  a  bíbornok-íéjedelem  felöl,  az  utóbbit 
pedig  intse,  nehogy  segítséget  adjon  a  Báthoryaknak. 

(Eredeti.) 

28. 

NiepoloTiiic,  1500.  nov.  Í23. 

III.  Zsigmond  lengyel  király  Rudolfnak. 

Hallja,  hogy  Mihály  vajda  elfoglalta  Erdélyt  és  Moldova  meg- 
hódítását is  tervezi,  hol  Jeremiás  vajdáskodik.  Bizonyítgatta  már 
egynehányszor,  hogy  Moldova  régi  joggal  a  lengyeleket  illeti.  Mihály 
v.  a  császártól  függvén,  öt  kéri  a  jó  szomszédság  nevében,  hogy 
semmit  meg  ne  engedjen  Moldova  ellen,  mert  a  mit  az  ellen  s 
Jeremiás  ellen  teend,  a  lengyelek  ellen  teendi,  s  az  esetben  kény- 
telenek lesznek  beavatkozni. 

(Eredeti;  Poloniea  o.) 

29. 

Bécs,  1500.  nov.  23. 

Mátyás  főherczeg  Bastának  és  Ungnádnak. 

„Umb  giitacJiten  ivegen  der  Siébenbürgischen  rehellen." 
„Euer  gutbeduncken  ehist  zukomnien  lassen,    was  gegen  den 
rebellen  und  trewlosen  für  execution  .  .  zuvernehmen." 

(Másolat.) 

30. 

Pilsen,  1599.  novemher  25. 
Barvitius  J.  aláírásával,  resolutio  az  erdélyi  követnek. 

^Decretum  legato  Andreáé  Bathorey  dátuma'' 
Megértette  ö  íg^,    a  miket  B.  bíbornok  nevében  Kakas  István 
előadott.   „Postquam  autem  alium  interea  res  Transylvanicae  statum 
sortitae  sint",^)    nincs  mit   felelnie  ő   fgének   s   nincs  miért  tovább 
feltartóztatni  a  követet. 

(Eredeti,  a  nagy  fejedelmi  pecséttel.) 

Jegyzet:  Útlevél  is  van  a  bécsi  udv.  Itban  Kakas  számára,  melvet  ekkor 
Eudolftól  kapottt. 


*)  T.  j.  már  akkor  elvesztette  B.  E.  a  Szeben  alatti  csatát  s  utána  életét  is. 


-     445     - 

31. 

Pilsen,  1509.  november  29. 

Rudolf  Bastának. 

A  mi  neki  s  Pezzennek  az  erdélyi  ügyekről  a  minap  írt,  meg- 
értette. A  mit  azokra  felel,  Pezzen  leveléből  kiolvashatja. 

Mindenről  minélelőbb  s  a  hányszor  csak  teheti  tudósítson. 

(Fogalmazvány.) 


32. 

K.  n.  (1599.  november.) 
Kakas  István  (az  1599.  szept.  Pilsenbe  kiüiiött  erdélyi  követ)  Carlo  Magnónak. 

Követségbe  menet  300  frtot  adtak  neki  költségre,  mint  egy 
gyereknek,  mondván,  hogy  csak  menjen,  minden  költségét  kétsze- 
resen megtérítik.  1600  tallért  magához  vett,  abból  600-at  elköltött. 
Kérte  őt  „Herr  Andre"  (Báthory  Endre)  arra  is,  hogy  törekedjék 
az  útban  2 — 3000  aranyat  keríteni  s  visszatértekor  a  főhgnőnek 
(Mária  Krisztiernának)  vigye  Gráczba  „ad  rationem  arendae"  s  ez  az 
első  országgyűléskor  visszafizettetik  neki.  El  volt  határozva  azért, 
hogy  titokban  Bécsbe  utazzék  s  onnan  Gráczba  menjen,  a  mit  már 
tudatott  Carlo  Magnovai,  midőn  Pilsenben  megérkezett. 

0,  fenséges  asszonyának  hű  szolgája  volt  s  hű  ügyvivője 
Erdélyben,  saját  erszényéből  kifizette  adósságait,-  8 — lO-szer  saját 
költségén  Fejérvárra  utazott,  tartózkodott  Báthory  Endrénél  („bei 
herrn  Andre"),  fenséges  asszonj^ának  tartozása  miatt,  a  ki  (B.  E.) 
őt  szolgájává  akarta  fogadni,  de  ő  nem  fogadta  el,  kijelentvén,  hogy 
ő  asszonyának  alázatos  szolgája  s  azért  semmi  más  szolgálatot  el 
nem  fogadhat.  „Aber  doch  als  er  mir  erstlich  die  handt  gebén, 
khain  andere  gemahl  zu  begeren,  als  mein  fraw,  habé  ich  mich 
auff  diese  und  noch  gresere  nie  erbotten;  da  es  von  nöten,  ich 
welle  meiner  frawen  wegen  gar  in  Indien  raysen,  doch  habé  ich 
von  meiner  gn.  frawen,  als  wahr  Gott  mich  erschaffen  hat,  in  diesem 
mit  khaim  vvort,  khaim  correspondenc  khabt  (így!);  —  die  natúr 
hat  mir  das  gégében,  dass  der  ich  diener  bin,  derselben  person  nutz. 
und  ehr  gern  suche". 

Kapott  Fogarasból  asszonya  részére  3000  frtot,  de  viszsza. 
kellet  adnia,  sőt  még  hozzá  1000  frtot  is  adott  kölcsön  nagy  szük- 
ségletére, Muralto  Jánosnak  is  kölcsönzött  9000  frtot,  midőn  az  mint 
ágens  Oláhországba  ment  ő  fge  parancsára.  3000  arany  még 
fizetetlen  ebből  is.  De  hiszi,  hogy  ő  fge,  mint  hű  szolgáját,  nem 
hagyja  megkárosúlni. 

Kéri  emez  esdeklését  ő  fge  elibe  terjeszteni. 

(Eredeti,  a  bécsi  hadi  levéltár  registr.  1599.  nov>  74   sz.) 


—     446    — 
33. 

]*ilsc}i,  1^90.  dccz.  5. 
Rudolf  a  lengyei  királynak. 

Erdély  felől  liogy  jól  értesüljön  a  lengyel  király,  nemcsak 
SMJát,  de  az  0  érdekében  is  jónak  látja.  Erdély  Magyarország  tagja. 
A  török  beütések  miatt  szakadt  el.  Háthory  Zsigmond  visszaállította 
nyilvános  országgyűlésen.  Tudja  a  pápa  is,  bogy  mi  mindent  elkö- 
vettek, bogy  Báthory  Zsigmondot  visszatartsák  az  Erdélyből  kime- 
neteltől, tudja  Zs.  maga  is,  mily  szorgalmasan  kérte  nemcsak 
követei  által,  banem  személyesen  is,  hogy  maradjon  országában. 
Midőn  erőnek  erejével  kiment  s  ő  országában  helyet  adott  neki, 
íotörekvése  volt,  hogy  Ígéreteit  irányában  teljesítse.  De  egyszer  csak 
halija,  hogy  vakmerően  visszatért  Erdélybe,  megtörvén  a  szerződést, 
melyet  szavával,  írásával  s  pecsétével  erősített.  Nem  sokára  azután 
—  akár  megbánásból,  akár  titkos  tárgyalásait  a  bíbornokkal  (Báthory 
Endrével)  palástolni  igyekezvén  az  által  is  —  követeket  küldött 
teljhatalommal  felruházva  s  midőn  ezek  már  visszatérőben  voltak, 
hallja  (Rudolf),  hogy  a  cardinaHst  fejedelemmé  tette,  a  ki  színlelve 
levelet  írt  —  midőn  már  a  törökkel  s  tatárral  is  levelezett  —  s 
követet  küldött,  hogy  engedelmességét  felajánlja.  A  pápa  követe  által 
tárgyalt  (Rudolf)  vele  s  kívánta,  hogy  a  törökkel  a  béke  felől  ne 
tárgyaljon,  Szolnokot  vagy  más  helyet  ostrommal  szállja  meg  s 
seregét  az  övéhez  csatolja.  De  ennek  a  teljesítésére  semmi  hajlamot 
nem  mutatott,  sőt  ellenségeskedést  mutatott  az  ő  híveivel  szemben. 
Husztot  elfoglalta;  Bocskait  —  a  legelőbbkelő  erdélyit  —  azon 
gyanúból,  hogy  vele  (Rudolífal)  közölte  az  ő  titkos  terveit  s  az  esküje 
alól  fel  nem  mentette  magát,  birtokaiból  kifosztotta  s  bűnügyi  vizs- 
gálat elé  idézte.  A  török  hűbériség  jelvényeit  elfogadta.  Az  oláh 
vajda  ellen,  kiről  tudta,  hogy  alattvalója  neki  (Rudolfnak),  a  törököt 
tatárt  izgatta.  A  vajda  észrevevén,  hogy  mit  akar  ellene,  a  veszélyt 
megelőzendő,  be  nem  várta  az  ő  (Rudolf)  intését  sem,  reá  támadt. 
Nem  akarja  említeni  ama  virágos  nyelvű  oratiót,  melyet  B.  Zsig- 
mondhoz intézett  volt  előbb,  hogy  (Rudolftól)  elvonja  s  —  elsza- 
kítsa; súlyosabb  az  Ibrahim  pasához  küldött  irata,  melyet  elfogtak, 
melyben  a  basa  pártfogását  kéri  s  alája  veti  magát. 

Kéri  a  lengyel  királyt,  mint  rokonát,  ne  engedje,  bogy  a 
Báthory-párt  Lengyelországból  segélyt  nyerjen ;  minthogy  hallja,  hogy 
vannak,  kik  Zsigmond  ügye  iránt  érdeklődvén,  ellene  (Rudolf  ellen) 
törekesznek,  ezeket  tartsa  kötelességükben  (a  l.  király). 

(Eredeti  és  fogaim,  példány,  Poloniea  o.) 

.       34. 
Kassa,  1509.  decz   11. 
A  szepesi  kamara  Mátyásnak. 

Erdély  el  van  foglalva,  csak  Huszt  áll  még  „multisque  et  a 
Michaele  et  a  cancellario  Polonico,  uti  fertur,  promissis,  si  arcem 
■dederit  oneratur." 


—     447     ~ 

Básta  már  tárgyalást  folytat  felette,  a  vár  kapitányának  felté- 
telei között  van,  hogy  nemcsak  a  maga  dolgait  megtartaná,  de  nagy 
jutalmat  is  kapna.  Megintettünk  Básta  által,  hogy  JDor  és  élelmi- 
szerek (fruges),  a  melyek  tóle  elvétettek,  téríttessenek  meg,  de 
íninthogy  ezek  Székely  Mihály  által  a  kamara  tudta  nélkül  saját 
liasználatára  fordíttattak,  ő  általa  terítendők  meg. 

(Eredeti,  négy  aláírással.) 

35. 
1599.  deczemher  11.  é-s-  16. 

JoacJiim  Frigyes  brandenburgi  őrgróf,  porosz  választófejedelem 
-{dec.  l]-éről  Leczlingen-ből) 

„  Wolfgangus''  mainzi  érsek  (deczember  16-áról  Asehaffen- 
'burg-ból) 

S  a  kölni    érsek  gratulálnak   Eadolfnak  Erdély   elfoglalásához. 

(Eredetiek.) 

36. 

Bécs,  1599.  deczemher  13. 
Unverzagt  Rudolfnak. 

Levelet  küld,  melyet  tegnap  hoztak  a  lengyel  királytól.  Az 
ottani  (bécsi)  kereskedők  minden  héten  küldenek  lovas  követet 
Krakóba. 

A  főherczegnőnek  maga  írt  a  1.  király,  melyben  írja,  hogy 
Erdély  ellen  mitsem  fog  tenni,  továbbá,  hogy  a  király  megtudta, 
hogy  Gusztáv  király  fia  (aki  egy  hitvány  nőszemélytől  született)  a 
<^sászár  udvarában  mulatott  egy  ideig  s  hogy  neki  fgd  olyan  „beür- 
derung  an  den  Moskoviten  gebén  habén,  dass  er  íme  helffen  u. 
beysten  wolle,"  a  mit  nem  hisz  a  király,  de  szeretné  tudni,  mi  a 
való  belőle;  reményli,  hogy  jobb  indulattal  van  fgd  iránta.  Kéri 
végűi,  hogy  Károly  hg  s  a  svédek  ellen  a  választók  között  hírré 
tétetné  a  dolgokat,  hogy  Károlynak  hadi  népet  Németországban  gyűj- 
teni meg  ne  engedjenek.  Tudósít  aztán,  hogy  a  király  a  tanácsosok 
ellenére  haddal  akar  a  svédekre  menni. 

(Eredeti.) 

37. 

„Szakmar",  1599.  deczemher  14. 
Székely  Mihály  Barvitiusnak. 
Engedelmet  kér  hívatlan  írásáért.  A  mi  sokféle  hír  kering 
Mihály  vajdáról,  nem  kell  mind  elhinni.  0  azt  hiszi,  hogy  mind- 
addig, míg  az  orsztrák  házból  valakit  kormányzónak  nem  küldenek 
Erdélybe,  M.  v.  praetendálja  azt,  a  mi  méhányos  is,  mert  életét 
tette  azért  koczkára.  Meggondolandó,  hogy  a  török  császár  nemcsak 


—     448     — 

Krdélyt  engedné  át  iieki,  hanem  mindent  mit  elíog-lalhatna,  csak: 
vetné  magát  alája.  ()  Igének  nem  volt  még  olyan  szolgája,  a  kk 
oly  kevéssel  ennyit  kivitt  volna,  de  nem  is  volt  még  olyan  ellen- 
sége, mint  ó  belőle  válnék,  mert  ^er  ist  i'edlieh  und  geschwidt, 
gliekt  ime  durcli  sein  geschwiiidiekheit,  das  kriegsvolek  zuclit  ime 
gern  zu  seiner  íVeygebickheit  halber"  és  lia  még  e  mellett  a  török 
segélye  is  mellette  leend,  ki  bírhat  vele.  ífa  barátnak  megtartják.. 
Iiigyjék  meg,  hogy  ő  „nnserm  Röm.  Kayser  ein  cron  auíseczei> 
wirdth.  des  vor  vil  jaren  nicht  gesehen  ist."*  Hogy  mikép  lehetne- 
hűségben  tartania  ő  igének,  a  fntárral  jnegizente.  írásával  háborga- 
tásaért bocsánatot  kér,  meglátják,  Jieki  igaza  lesz. 

(Eredeti.) 


38. 

[Szatmár],  1599.  deczemher  17. 

Ungnád  Rudolfnak. 

Básta  levelet  kapott  Mihály  vajdától,  melyben  most  egy  kissé 
barátságosabbnak  látszik  iránta,  mint  azelőtt  volt.  Básta  „quartir"-iát 
megváltoztatta  s  Kővár  felé  ment:  azért  azt  tamicsolja  neki  a  vajda, 
meg  ne  szállja  Kővárt,  nehogy  ellenségeskedést  indítson  ő  ígQ 
népei  között. 

Lassota  Nagybányán  volt  14-én,  ő  hozta  a  hírt,  hogy  a  rövid 
esküben,  melyet  az  erdélyiek  a  vajdának  letettek,  a  király  elől  van 
megnevezve;  Báthory  Istvánnál  kérdést  tett,  ő  mentegeti  magát 
nagyon,  hogy  ő  ígQ  s  az  osztrák  ház  ellen  nem  beszélt  semmi  roszat. 

Kornis  Gáspár  Nyárihoz  küldötte  egy  szolgáját ;  óhajtaná,  hogy 
ő  felsége  az  ő  és  Sennyei  Pongrácz  kiküldetését,  kívánná  a  vajdá- 
tól majd  megjelentené  ő,  hogy  állanak  a  dolgok  Erdélyben,  hogy 
a  vajdában  bízni  nem  lehet  (dass  dem  Wajda  nicht  zu  trauen  ist). 
A  vajda  nemcsak  Kővárt  szállotta  meg  erősen,  hanem  szeretné, 
hogy  Husztba  is  őrséget  vessen  s  Nagy-Váradot  is  magához  csatolja.. 
Mihály  V.  (a  mint  Kornis  meghitt  embere  mondja)  nem  akarta, 
hogy  az  erdélyiek  két  követet  ő  fgéhez  küldjenek,  azt  jegyzé  meg, 
hogy  Kornis  Farkas  gyanús.  Deák  Lukács  „ein  procurator"  s  nem. 
érdemes  ilyen  tisztségre.  Kornis  Gáspár  bár  7000  tallér  értékű 
ajándékkal  lecsendesítette  valamennyire,  de  mégis  minden  perczen 
veszélyben  forogna  feje. 

„Die  Siebenbürger  sollen,  da  ír  May.  sich  nit  dreinschlagen, 
willens  sein,  lieb  allé  zusterben,  oder  ihne  zu  tod  zuschlagen,  ehe^ 
sie  den  tyrannen  in  die  leng  leiden  wöllen,  darumben  er  sie  von. 
einander  absondert  und  die  vestungen  mit  Walachen  besetzt." 

(Más.  a  bécsi  hadi  Itb.  reg.  64.  sz.) 


-     449     - 


Gyulafeliérvár,  i.í.W.  deczemher  1!). 
Mihály  vajda  Rudolfnak. 

Közbeveti  magát  Toldi  Istvániírt,  hogy  ne  engedje  ő  fge  Bihar- 
vármegyében  fekvő  iíét  faluját  Nagy-Marját  és  Iztárt  a  debreczeni 
harminczadosok  által  ő  i^ge  számára  bekebelezni,  mert  az  az  ö  ősi 
birtoka. 

Jegyzet:  Mátyás  fohg  és  a  magyar  kamara  is  pártolja. 

(Eredeti  a  béesi  kamarai  Itb.  Hung.  14,40(5.  fasc) 

40. 

„Aus  dem  Oherhung.  celdtlager  von  Halmai  von  21  deczemher  ir/JÍ)/' 
„Von  postmeister  zu  Caschau"  (kinek?) 

Husztra  küldött  az  ottani  parancsnok  kívánságára  „viier  (=4) 
teutsche  püxenmej^ster  mit  munition/'  Maga  is  a  parancsnoknál 
volt  „Viwaros"-ban  s  üno-náddal  érintkezett.  Mint  mondják  a  ,.dent- 
sche  guardi"-t  fogja  bebocsátani  oda  (Husztra),  Petz  íőhadnagy 
küldetett  oda  megnézni  a  vár  szükségletét,  hogy  mennyi  katona  kell 
belé  stb.  Mihály  vajda  „excusirt  sich  wegen  seinen  hievor  an  herrn 
Veldtobristen  (Básta)  abgelaufenen  starcken  schreiben  mit  dem, 
dass  er  anderst,  als  die  sachen  sich  befindet,  bericht  vorden  sey. 
In  anerbeutung  das  land,  wenn  es  ir  nit  vertrauen  wöllen,  mit 
über^ebung  abzutreten,  ist  sonsten  vorhabens  in  Moldaw  zuziehen, 
die  Polliiggen  herauszutreiben  und  zu  besetzen.  Allé  seine  sachen 
von  reichthumb  hat  er  nach  Wallachey  hinein  gesehickt.  sambt 
etlichen  hundert  Hungern  von  adl  so  er  wol  getnuiblet  (igy\  = 
getrauet  ?} 

41. 

,^Von  Ardon  vom  23  deczemher.'' 

Fíolnap  fog  200  „knecht"  Husztra  elindulni;  ők  ott  töltik  az 
ünnepet.  „.Jeremiás  in  Moldau  vermerckht,  dass  er  vom  Mihál  waida 
soll  überzoüen  werden,  sucht  er  allerseit  freundschaft,  wie  dann 
heut  schreiben  von  ihme  alher  braeht  werden." 

Jegyz.  Kivűl  áll  az,  hogy  a  kassai  postamestertől. 

(Más.  a  béesi  hacUigyminiszteriiimi  Itb.  reg.  50.  sz.) 

42. 

Szent  jól),  1599.  decz.  23. 

Bocskay  István  Barvitiusnak. 

Az  erdélyi  dolgokról  s  Mihály  vajdáról  tudósít.  „Quod  ad 
Transylvaniam  attinet:  an  alic[uod    sua  W^  cum  Vaivoda  commune 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  29 


-      450     - 

cűiisiliiim.  mutuamqiie  intélligentiam  habeat,  nescio;  sed  ad  prae- 
8eiis  etiam  inaudita  latrociiiia,  erudelitates,  desolationes,  aliaque 
neíarida  facinora.  oum  nullis  honestis  niatronis,  imo  virginibus  a 
decem  annis  libidine  sua  non  pareant,  exercentur. '• 

(Eredeti.) 
43. 

Szatmár,  lö!)0.  deczember  23. 
Ungnád  Rudolfnak. 

Válaszol  ö  fgének  az  erdélyi  vigyek  felől,  hogy  miért  késlel- 
tetendő Erdélybe  utazása:  1.  Meri  a  vajda  követe  még  nem  jött 
vissza.  2.  Mert  sem  pénzzel,  sem  a  szükséges  esküdt  személyekkel 
nincsenek  ellátva.  3.  Mert  a  bemenetel  a  vajda  naponkénti  változása 
miatt  ő  ígo,  tekintélyének  csorbulásával  történhetnék.  4.  Mert  a 
vajda  sem  ő  ige,  sem  a  főherczeg  annyi  levelére  annyi  hét 
múlva  sem  felelt  s  nem  levelez  Hástával  sem,  csakis  a  mi  Zsig- 
mondot és  a  lengyel  kanczellárt  illeti,  a  kiknek  czéljaira  nagy. 
vigyázása  van;  s  meri  mint  független  fejedelem  uralkodik  (sonsten 
als  ein  absolutus  princeps  im  land  regire).  5.  Nincsenek  jól  infor- 
málva s  nem  ismerik  ki  jól  magokat  az  erdélyi  ügyekben.  7.  Mert 
a  vajda  eddig  ő  fgétől  semmi  mást,  mint  mindegyre  pénzt  sürget, 
hadinépet  nem  kívánt  többet,  mint  mindössze  200  németet  testőrnek. 
8.  Mert  várják  Carlo  Magnó  jövetelét  is  s  tőle  remélik  megtndni, 
hogy  az  útiköltség,  ajándékok,  fuíárdíj,  titkos  személyek  tartása  s 
az  ő  saját  szüksége  felől  ő  ígQ  miként  rendelkezett. 
(Másolat  a  béesi  hadi  Itb.  reg.  64.  sz. 

44. 

„Szakmar",  1599.  deczemher  25. 

Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

0  felsége  Huszt,  Kővár  és  Várad  váraiba  német  gyalogokat 
rendelhetne,  de  Mihály  vajdának,  hogy  hízelegjen  azzal  hiúságának, 
meghagyhatná  a  „partium  regni  Hungáriáé  dominus"  czímet  életére, 
íiát  pedig  kegyeibe  fogadhatná,  magához  vehetné  ő  felsége,  hogy 
felneveltesse  s  kiházasítsa;  így  volna  záloga  és  biztosítéka,  hogy 
veszélytől  nem  kell  félnie.  Nem  lát  (Sz.  M.)  más  módot,  hogy  M.  v. 
eddigi  aífectiója  mellett  az  osztrák  ház  irányában  megtartható  legyen, 
„dann  der  Básta  hat  ihn  hoch  acerbirt."  „Ist  er  M.  v.  freund,  so 
habén  wir  mer  als  drey  vyr  Siebenbürgen,  die  ihr  May.  erblich 
unterworífen  werden  sein",  de  ha  ellenséggé  teszik  Erdély  miatt, 
—  melyet  nem  örökösen  bár,  hanem  „vita  durante,  cum  módis  et 
conditionibus"  neki  kellene  engedni,  nehogy  a  töröknek,  vagy  másnak 
alávesse  magát  —  úgy  nemcsak  Erdély  és  Oláhország,  de  az  egész 
Magyarország  oda  lesz.  Megfontolandó,  mi  nagyobb  veszteség : 
Erdélyt  egy  időre  átengedni  neki  ,,zu  einem  schein,"  vagy  elvenni 
tőle,  elkeseríteni  s  haragossá  tenni,  vagy  barátnak  megtartani  s  még 


451 


több  országot  nyeretni  általa  ő  igének.  Többször  megnyerték  Erdélyt 
Ferdinánd  és  Miksa  idejében,  de  nem  boldogultak  vele.  A  pénzt 
nem  kell  M.  v.-tól  megtagadni,  jó  barátot  nem  lehet  eléggé  pénzzel 
megfizetni;  ,.dass  wir  nieht  den  vogl,  den  wir  o-efangen  habén, 
auslassen,  umb  ein,  der  in  liíften  íleugt."  Nem  kell  mindenkinek 
hinni,  hanem  inkább  annak,  a  mit  szemmel  lát  vagy  kézzel  fog  az 
-ember,  ,.disen  Mihal  wajda,  den  kendth  man,  was  er  gethan  hat, 
.gesehen  und  gegriffen,  was  er  sych  erbotten  hat."  Ilyen  hü  szol- 
-gának  Erdélyt  élethossziglan  oda  lehet  adni.  Azt  hiszi  egy  év 
mnltán  magok  is  belátják,  hogy  nem  másként  állanak  a  dolgok, 
mint  a  hogy  ő  írja. 

(Eredeti.) 

45. 

Szatmár,  1509.  deczemher  25. 
Ungnád  Rudolfnak. 

Pató  Gáspár  és  Rácz  György,  mint  a  vajdától  a  íohghez  küldött 
követek  megérkeztek  8zatmárra.  Ráez  mondja,  hogy  Moldovába 
akar  ütni  a  vajda;  kívánta  Bástától,  hogy  a  Huszt  felé  eső  szorost 
biztosítsa  s  vigyázzon  mind  Moldova  mind  Erdély  felől.  Azt  is 
jelenti  Eáez,  hogy  a  vajda  nem  fél,  hogy  az  erdélyiek  fellázadjanak, 
„denn  er  demselben  allerdings  wol  fürkommen."  .  .  .  „Er  wajda 
«ei  wie  ein  vogl  in  lüíften,  hab  ihm  ein  nest  in  Siebenbürgen 
.gericht,  aber  nieht  gar  ausgemacht,  denn  er  müsse  raehr  lands 
für  ír  May.  gewinnen  etc.  Er  wöU  I.  F.  D.  Erzherz.  Mathiasen 
oder  Maximilián  noch  die  polnische  cron  auísetzen  und  der- 
g'leiehen  mehr." 

Lippa  oláhokkal  rakatott  meg,  Jenő  még  azelőtt  erdélyiekkel, 
de  ezeknek  is  ki  kell  onnan  voiiúlniok,  mert  a  vajda  nem  akarja, 
hogy  a  nevezetesebb  várakban  akár  erdélyi,  akár  más  őrség  maradjon. 
Azt  mondja,  hogy  ha  ő  ígQ  „einem  anderen  finden,  der  wirdiger 
«ei  in  Siebenbirgen  zn  sein,  so  woU  er  weichen." 

(Más.  bécsi  hadi  It.  reg.  CA.) 

46. 

Szatmár,  1509.  deczemher  27. 
Ungnád  Mátyás  föhgnek. 

Panaszkodik,  hogy  Oarlo  Magnó  az  ő  és  Székely  tudta  néikűl 
mea"érkpzett,  s  nem  tudnak  semmit,  az  instructio  felől,  vagy  a  pénz 
felől.  Örmény  Péter  is  megjött.  Ervei,  hogy  ő  ígQ  a  vajdát  ne 
gratulatiókkal  s  mindenféle  írásokkal  lássa  eL  hanem  gondoskodjék 
'kielégítéséről.  Legjobbnak  vélné,  ha  Carlo  Magnó  a  rendelt  ajándékkal, 
-a  drágaköves  lánczezal  előre  menne  s  Örmény  Péter  is  a  Rákóczi 
pénzéből  a  30.000  tallérral  —  s  az  instructio  is  küldetnék  azalatt 
^  többi  45,000  tallérról. 

(Más.  a  bécsi  hadi  It.  reg.  6i-.  sz.) 

■     29* 


47. 

Kassa,  1599.  deczeviher  ^7. 

Hans  Undterhoizer  „Krigszahlmeister  In  Ober-Ungarn"  Bastának. 

Vaty  (Váfzi  ?)  Andrást  Podoliába  Saniljor  fele  küldte  volt 
^kundsclialVten  halber,"  most  érkezett  vissza.  Samborban  azt  tapasz- 
talta, hooy  „der  polnisch  canezler  daselbsthin  gegen  dor  Oberliung. 
granizen  500  polii.  iivissarn,  300  kosakhon  u.  200  zu  fuss  gelegt 
habé.''  Ezt  pedig  azért  tette  hír  szerint,  minthogy  a  tatár  Fiilek  és- 
Szendro  mellett  garázdálkodván  néhány  kozák  ez  országból  L.-o,-ba 
ment  s  ott  azt  a  hírt  terjesztette  el,  hogy  a  tatárok  F.-Magyar- 
országon  át  fognak  törni  s  útjokat  hazafelé  Lengyelországon  át 
veszik.  Sok  várost  és  falut  sánczczal  is  körűivettek. 

„Dieweil  dann  undterdossen  der  Mihály  vayda  auoh  in  Sieben- 
bürgen    eingefallen    und  sieh   sonderlichen    der  Jeremiás    vajda  vor 
ihme  fürchten  thut,  sey  das  kriegsvolck  daselbst  noch  beysamben"  ; 
de  nagy  szükséget  látnak  a  íizetés  dolgában.  —  A  kém  Samborban 
az  alatt  az  ürügy  alatt  volt,  mintha  oda  borokat   akarnának  küldeni 
^  azért  pinczét  akarna  ott  rendelni.    Azonközben   jött  Huszár  Péter 
legidősebb  fia  csaknem  egyedül  Báthory  Zsigmondtól  „der  jeezo   in 
Preussen    sein  soll."    Ezt  a    kém  jól    ismerte,    de  Huszár  öt  nem  ; 
azért  ez  hozzá  csatlakozott    s  azt  állította,  hogy  ő  jó  Báthory  párti, 
mondván,   hogy  atyja   B.  Zsigmond  atyjának  szolgája    volt,  a  miért 
Temesvár    mellett    birtokot    is  adott    neki,    de    mióta   ő    meghalt  s 
Zsigmond  Erdélyből  kizavartatott  („verstossen"*),  nincs  többé  reménye- 
birtokához  jutni.    Erre  Huszár  bíztatta,    hogy  csak    ne    csüggedjen, 
meri  „der  Sigismundus   hat  von  poln.    canczlern  gute  verheussung, 
dass    es  ihme    noch  in    Siebenbürgen  bringen    u.  einseczen    wolle, 
dieweill   er    Sigm.    auf   des    canczlers    begehrn    aus    Siebenbürgen 
khomben,  wolle    es  ihme  gewiss    wieder  darin  verhelífen,    u.  sollte 
es  auch    áen    rock,    so    er    anhahe,   nicht    hehalten ;    alléin  diesen 
winter  khunne  es  nicht  sein,    auf  den  summer  aber    wollte  er  was- 
versuchen,    Undterdessen    aber    sei    der    Sigismundus    bedacht    in 
Engellandt  zureissen,  er  warte  aber  noch  seiner  des  Huszarn  zuruck- 
khunft.  Diesen  Huszár  Péter  sohn  ist  des  Sigism.  diener  u.  wurdet 
von  ihme  in  Siebenbürgen    geschickt  u.  solle    viel  brief    von  könig 
in  Pollen,   den  canezler  u.  ihme   Sigismundo   an   undterschiedliche 
personen    bej^    sich    gehabt    u.    seinen    weeg    auf    Munkatz    zuge- 
nommen  habén." 

Váczi  András  belebb  akarta  csalni  M.-o.-ba  Huszárt,  vagy 
hogy  l)ekisérje  ő  is  és  itt  letartóztassa,  de  nem  találta  módját^ 
azért  sietve  visszajött  (Kassára).  Küldi  Váczi  Andrást  Bástához  is, 
hogy  hagyná  meg  neki,  tartózkodjék  Munkácson  s  vigyázza  Huszárt, 
hátha  megkaphatná  visszautazásában.  Jó  volna  Rákóczinak  vagy 
várnagyának  is  írni  Munkácsra,  hogy  H.  P.  fiára  és  más  gyanúsa 
személyekre,  kik  arra  átutaznak,  vigyáztasson.  Jó  volna  ugyanazt 
megparancsolni  Huszton  is,  s  minthogy  most  Ungnádnak  épen 
Erdélybe  kell  utaznia,  őt  is  figyelmeztetni  kellene,  hogy  Erdélyben 
H.  P.  fiára  vigyázzanak. 

(Más.  a  béesi  hadi  It.  reg.  50.  sz.  a.) 


48. 

Szatmár.  1500.  dcczemhcr  31. 
Ungnád  Mátyásnak. 

Kornis  Gáspár  sürgeti  Székely  Mihályhoz  írt  levelében,  hogy 
a  biztosok  bemennének  Erdélybe,  mert  a,  vajda  át  akarná  engedni 
(„wollte  cedirn");  de  úgy  mennének,  hogy  Kornis  és  még  más 
valaki  összejönne  velők  útközben,  hogy  a  viszonyokkal  előre  tájékoz- 
tassák őket.  De  ez  úgy  látszik  nem  egyéb,  mint  Kornis  szépelgése 
<)  felsége  előtt,  magát  akarja  szépíteni  ezzel,  hogy  azalatt  Zsig- 
monddal, vagy  máskép  „machinálhasson." 

(Más.  bécsi  hadi  It.  reg.) 

49. 

Szatmár,  1599.  deczemher  31. 

Ungnád  a  császárnak. 

Kornis  Gáspár  azt  izente  Székely  Mihálynak,  hogy  írasson 
Székely  tüstént  ő  íölségének  a  comraissariusok  haladéktalan  beküldése 
iránt,  mert  akkor  Mihály  kivonul  Erdélyből,  ajánlotta  egyszersmind 
<izt.  hogy  útközben  a  commissariusok  vele  s  még  más  valakivel 
titokban  a  vajda  tudta  nélkül  tanácskozzanak.  —  0  Ungnád  és 
Székely  megfontolván  e  dolgot,  azt  vélik,  hogy  Kornis  Gáspár  csak 
azért  izente  ezt,  mert  Mihály  vajda  előtt  rósz  hírben  állván,  félti  a 
borit  s  mivel  ő  felségéhez  is  hűtlen  volt,  szeretné  most  magát  újra 
behízelegni.  A  titkos  értekezletre  nem  is  gondolnak  ők,  mert  ha  a 
vajdának  fülébe  menne,  bizony  csak  gyanakodva  fogadná  őt  és 
Székelyt  s  így  ők  aztán  mitsem  végezhetnének  ő  felsége  javára 
a  vajdával. 

0  nem  hihet  már  egy  erdélyinek  sem,  —  s  az  a  kérdés 
merült  föl  előtte,  nem  új  praktika-e  ez  ajánlat  Kornis  részéről,  hogy 
így  őket  a  commissariusokat  s  Mihály  vajdát  egymás  iránt  kölcsö- 
nössen  gyanússá  tévén,  a  maga,  illetőleg  Zsigmond  fejedelem 
malmára  hajthassa  a  vizet. 

Az  ő  erdélyi  útjoknak  csak  az  van  akadályára,  hogy  Armeni 
(Örmény)  Péter  a  vajda  követe  visszamenőben  társát  azzal  a  hírrel 
küldé  előre,  hogy  Oarlo  Magnó  (a  császár  szolgája)  tiszteletdíjat 
viszen  a  vajdának,  holott  Carlo  Magnónak  egy  fillérje  sincs  kezénél 
a  czélból  s  ha  ezek  szerént  nem  visz,  a  vajda  Armén  Pétert  kér- 
dőre fogván,  ez  ő  rajok  fog  vetni,  pedig  ők  nem  tudnak  efféléről 
semmit  sem. 

(Eredeti.) 

50. 

Szatmár,  IGOO.  január  2. 

Ungnád  a  császárnak. 

Sokat  gondolkodott  a  felől,  mint  lehetne  ő  felségének,  a  pápának, 
a  római  szent  birodalomnak  s  egyéb  hatalmaknak  (a  kik  „zu  diszeni 


—    454     - 

trir'kliisehen  khrieg"  ire  volks  und  geltshilTen  so  treuherzigkhlich 
ÍDii  (Jie  siljeii  jar  lior  contribuirf'  .  .  .)  a  török  ellen  le^rnagyobb- 
sikerrel  föllépniük,  l'gy  látja,  most  az  ideje  annak  Erdély  bevoncá- 
sával  és  Mihály  vajda  hűség-ben  tartásával.  Ugyanis  ő  kitudta,  hogy 
Mihály  vajda  hadi  népének  havonként  98  ezer  tallért  íizet.  Ezt  (V 
megbeszélte  Ármin  Péterrel  (Ómény  P.)  s  úgy  találták,  hogy  ugyan- 
ezen arányban  Mihály  vajda  fogadhatna  föl  10,000  lovast  50  — ö2- 
ezer  tallér  havi  díjért,  azonkívül  30  ezer  gyalogot  95,000  tallérért 
s  ezzel  az  erővel  a  törököt  bátran  meglehetne  támadni,  a  mint  hogy 
Mihálynak  szándékában  is  van  a  Dunán  áttörni  Bulgáriába  s  Szer- 
biába. —  E  sereghez  liozzá  volna  számítandó  a  népfölkelés  is,  a  mi 
inffyen  történnék,  mert  a  föld  népe  örülne,  hogy  a  törököt  űzheti. 
Mindezzel  sokkal  na<>yobb  eredményeket  lehetne  elérni,  mint  német 
sereggel.  Mert  a  40,000  német,  gyalog  s  lovas  együtt,  havonként 
6—7  százezer  tallérba  kerülne  s  még  s^m  érne  annyit,  mint  Mihály 
népe,  mert  amaz  pl.  télben  nem  is  tudná,  nem  is  akarná  a  törökkel 
való  harczot.  —  Tudassa  ezt  ő  felségre  a  keresztyén  fejedelmekkel, 
hogy  küldjenek  pénzbeli  segélyt,  hogy  a  tervet  valósítni  lehessen. 
Huszt  hála  istennek  egészen  német  fegyveresekkel  van  teli 
már.  A  hajdúk  kivűl  a  vár  alatt  szállásoltattak  el.  Most  már  ö- 
felsége  magáénak  mondhatja  Husztot.  0  és  Székely  holnap  vagy 
holnapután  útra  kelnek.  Késlekedésük  oka  az,  hogy  sem  Oarla 
Magnóhoz  nem  jön  a  tiszteletajándék  Mihály  számára,  sem  Örmény 
Péterhez  a  segélypénz  ugyancsak  Mihály  részére ;  pedig  az  a  híre, 
hogy  25  ezer  aranyat  viszen;  ezért  félti  is  életét,  ha  a  nélkül  megy 
közéjök.  Carlo  Magnó  is  restelli  az  üres  kézzel  való  menést. 

CEredeti.) 
51. 

Szatmár,  1600.  janitár  3. 

Ungnád  Mátyásnak. 

Panaszkodik,  hogy  a  fizetómester  a  30,000  és  saját  szükségükre 
a  10,000  tallér  kifizetését  megtagadta  s  így  5-ére  tervezett  útjokat 
ismét  elhalasztani  kénytelenek.  Örményt  nem  lehet  többé  csilapítani,. 
egészen  desperál,  azt  mondja  kénytelen  lesz  így  ö  fgéhez  Bécsbe, 
vag:y  Pilsenbe  felmenni,  mert  neki  meg  van  parancsolva,  hogy  pénz. 
jaélkűl  ne  merjen  urához  visszatérni. 

(Más.  bécsi  hadi  It.  reg.  64.  sz.) 
52. 

Szatmár,  1600.  jan.  5. 
Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

A  mint  a  dolgok  állanak,  azt  lehet  következtetni,  hogy  ennek 
az  egész  erdélyi  ügynek  rósz  vége  lesz,  mert  mindaz  a  minek  sietve 
kellene  történnie,  rák-módra  halad  elő.  így  áll  a  doloíc  pl.  Örmény 
Péterrel.  Ez  megírta  urának  Mihály  vajdának  még    PilsenbőL  hogy 


ő  fölsége  nemcsak  segélypénz  adását  a  kassai  íizetőmesternél 
elreiidelé,  de  még  ajándékot  is  igért  külön  követ  által  a  vajda 
számára  küldeni,  most  im  itt  van  mindakettő  (t,  i.  Örmény  s  a 
küldött),  de  sem  a  segélypénz,  sem  ajándék  nincs  náluk,  Mihály 
vajda  pedig  tomboló,  dühöngő  csapatait  épen  Örmény  Péter  meg- 
érkezésével biztatta.  Sok  gúnyt  s  gyalázatot  kell  lassú  sepjélyadásunk 
felől  hallanunk  s  békével  lenyelnünk  (verschlieken).  Mihály  vajda 
is  fél,  hogy  a  hadi  nép  előtt  elveszti  hitelét  s  nem  tarthatja  meg 
hüségesküjét.  Sokat  is  beszélnek  (a  harczosok),  nem  gondolják  meg, 
hogy  a  szó  mindig  tovább  adatik :  inkább  tüzes  vasat  tartanának 
addig  szájokban. 

Én  (t.  i.  Székely  M.)  mindig  azt  mondtam  s  azt  írtam,  hogy 
ha  megtarthatjuk  Mihály  vajdát,  akkor  olyat  tartunk  meg  (t.  i. 
Erdélyt),  a  mit  még  egy  római  császár  sem  bírt  megtartani ;  ha 
elvesztjük  őt,  akkor  olyan  nagy  veszteségünk  lesz,  mint  századok 
óta  nem  volt.  Mert  a  mint  ő  nem  kívánhat  oly  lehetetlent,  a  mit 
neki  meg  nem  lehetne  adni:  azonképen  nem  lehet  neki  oly  sokat 
adni,  hogy  azt  vissza  ne  tudná  fizetni,  illetőleg  be  ne  tudná  hozni, 
(dan  er  khan  nichts  unmiglikhs  begern,  das  man  ime  nichts  pre- 
stieren  khan,  so  khan  man  ime  nichts  sovill  gebén,  das  er  nicht 
wieder  einbringht,  hett  er  anderst  das  lében).  A  török  császár 
mindent  megadna  Mihálynak,  a  mit  kérne,  csak  az  ő  hatalma  alá 
hajolna  s  ellenünk  harczolni  kész  lenne.  Ha  méregetem  a  dolgot, 
úgy  találom,  hogy  a  mérleg  egyik  felén:  reputatio,  tekintély,  jó 
hír  s  a  keresztyénség  java,  a  másik  felén  mindennek  ellenke- 
zője áll. 

„Das  ich  aber  mainen  herrn  in  vertrauen  migh  die  gryndt- 
liehe  warheit  schreyben ;  mir  gefellt  nicht,  wie  man  da  bey  vnsz 
procediert,  mit  reden  vnd  schreyben  meht  man  mit  wenigern  aus- 
khumen,  es  wurde  niht  alléin  nützlicher  sein,  sonder  verandtwor- 
liher  auch  ..." 

(Eredeti.) 

53. 

,  Várad,  1600.  jan.  8. 

Nyáry  Pál  Mátyás  föherczegnek. 

^  Jelenti,  hogy  Mihály  vajda  a  várak  elfoglalásáért  s  Kraszna 
és  Közép-Szolnok  megyéknek  a  váradi  várhoz  csatolásáért,  mely  a 
régi  szokás  szerint  jogos  dolog,  ő  rá  (Nyáryra)  nagyon  neheztel; 
el  is  küldte  e  miatt  ő  (Nyáry)  a  maga  vicéjét  Stépán  ístvánt  Mihály 
vajdához,  hogy  a  vajda  békességgel  várja  be  ő  felsége  határozatát. 
0  maga  (Nyáry)  mindaddig,  míg  ő  íolségétől  más  parancs  nem 
érkezik,  e  részeket  a  pozsonyi  országgyűlési  czikkek  s  nyert  instruc- 
tiója  szerint  magánál,  illetőleg  a  várnál  tartja.  Huszt,  Somlyó  és 
Belényes  várak  nemcsak  ö  felsége  hűségén  vannak,  hanom  zsoldo- 
sokkal erősítvék.  Ö  egyáltalában  azt  tanácsolná,  hogy  Erd('ly  a  maga. 
régi  határai  közé  szoríttassék  s  igazgatása  úgy  bízassék  Mihály  vajdára, 
ha  t.  i.  ő  íölségének  úofv  tetszik. 


—    456    — 

Panaszkodik  a  fflöl.  Ijogy  a  váradi  őrség  csekély,  fizetetleii  s 
szükséget  szenved,  hét  hónap  óta  nem  kapták  ki  zsoldjokat.  Alig 
liiszi,  hogy  szükség  idején  többre,  mint  egy  clöbástya  (propugna- 
culum)  védehiiére  elegek  volnának.  Alig  van  több  a  városban  (in 
eivitate).  mint  száz  magyar  lovas  s  csak  vagy  tiz  gyalog,  mert  a 
többiek  Sarkad,  vagy  Ik^ényes.  vagy  Somlyó  védelmére  rendelvék. 
A  német  katonák  kapitánya  elhalt.  —  Az  a  pénz,  u  mit  ő  felsége 
Ungnád  }).  által  küldött,  „Cassoviae  sub  aresto  habetur."  —  Legjobb 
lenne  Várad  pénzügyein  oly  módon  lendíteni,  mint  Egerén,  t.  i. 
kezelje  maga  a  kapitány  a  várhoz  rendelt  megyék,  harminczadok 
etc.  jövedelmeit  s  ezzel  aztán  kielégítheti  juxta  antiquam  consvetu- 
dinem  s  a  mint  az  erd.  fejedelmek  tevék,  a  vár  szükségeit. 

Szeretne  minderről  a  főherczegnek  előszóval  referálni. 

Báthory  Zsigmond  kamarását  Huszár  Istvánt,  Péternek  a  volt 
pápai  kapitánynak  fiát  Bocskayhoz  küldé,  hogy  Bocskay  igyekezzék 
kegyelmet  eszközölni  ki  számára  a  császártól.  Bocskay  Huszárt  az 
ő  (Nyáry  Pál)  kezeibe  szolgáltatta  s  most  az  ifjú  ember  Váradon 
van  fogságban.  Mit  tevő  legyen  vele?  Állítása  szerint  B.  Zsigmond 
most  Helzpergben  Poroszországban  van. 

(Eredeti.) 

54. 

Kassa,  IGOO.  január  ÍJ. 
Lassota  Erich  és  Underhoizer  János,  Mátyás  föhgnek. 

Ok  tudják  azt,  hogy  Örmény  Péternek,  Mihály  vajda  követé- 
nek a  segélyadás  meg  lón  Ígérve,  azt  is  tudják,  hogy  ő  felsége 
szolgája  Carlo  oMagno  ajándékot  viend  a  vajda  számára  s  hogy  mind- 
ezt Örmény  P.  még  a  múlt  Sz. -Mihály  napkor  Bécsből  megizente 
urának.  75  ezer  tallért  tenne  ki  a  segély,  nekik  azonban  (a  levél 
íróknak),  kik  közül  egyik  a  fizetőmester,  csak  30  ezer  van  kezökön. 
Ungnád  és  Székely  M.  azt  mondják,  hogy  egyelőre  az  a  30  ezer  is 
elég  leszen  megvigasztalni  s  türelemben  tartani  Mihály  vajdát  —  s 
e  végből  kérik  tőle,  a  fizetőmestertől,  a  summa  kiadását.  Igen  de  ők 
három  ízben  is  parancsot  vettek  ő  fgétől,  hogy  a  kezökön  levő 
pénzből  egy  fillért  se  adjanak  ki  bárki  fiának,  ha  csak  ő  í'ge  spe- 
ciális parancsát  nem  hozza.  Örmény  P.  —  így  állván  a  dolgok  — 
ő  fenségéhez  (Mátyás  főhghez)  akart  utazni,  az  ügyet  tisztázni, 
(miközben  ő  hozzájok  —  a  levélírókhoz  —  egy  negyedik,  a  három 
előbbivel  egyértelmű  parancs  érkezett),  de  ez  útjában  egy  körűi  meny 
föltartóztatá.  Találkozott  ugyanis  Pribék  Mátyással,  Mihály  vajda  két 
követének:  az  öreg  Bánnak  s  Stojkának  a  vajdához  visszaküldött 
szolgájával  s  az  ezzel  való  beszélgetés  után  jobbnak  tartá  Mihály 
vajdához  visszatérni  s  őt  a  Rudolf  cs.  iránti  hűségben  megtartani. 
Mert  a  két  fő  oláh.  Bán  és  Stojka,  több  előkelő  oláhval  eg3^ütt  sze- 
mélyes érdekből  mindenkép  azon  munkálódnak,  hogy  Mihály  vajda 
magának  tartsa  s  ne  cedálja  ő  fgének  Erdélyt.  Erdély  zárt  ország, 
míg  Oláhország  nyilt  s  ki  van  téve  az  ellenség  torkának.  A  nevezett 
urak  azért  nem   akarják,    hogy    Mihály    vajda    magának    megtartsa 


457 


Erdélyt,  mert  íoy  remélik  az  ország  főuraivá  lenni  s  várak  és 
jószágok  birtokába  jutni.  —  Ez  a  két  nevezett  oláh  Mihály  vajda 
előtt  B.  Zsigmond  és  András  idejében  igen  gyanús  volt,  most  azon- 
ban hisz  nekik.  Ezek  ellensúlyozására  tartá  Örmény  Péter  szüksé- 
gesnek a  Mihály  vajdához  való  visszautazást;  reméh  í'H  az  ő  felsége 
iránti  hűségben  megtarthatni.  A  levélírókat  kérte  Örmény,  hogy 
ezeket  adják  tudtára  Mátyás  föherezegnek,  de  csak  nagy  titokban, 
mert  ő  fejével  játszik.  Kéri  továbbá  Ö.  a  nevezett  követeket  mind- 
addio;  visszatartani,  míg  ő  urához  a  vajdához  megérkezik  s  a  neve- 
zett két  követnek  netán  ő  fölsége  ügyére  ártalmas  jelentéseit  a 
vajdának  kedvezőleg  magyarázhatja. 

(Eredeti.) 

55. 

Szatmár,  1600.  jan.  10. 

Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

„Edler,  gestrenger  Herr,  mein  insonders  freundtlicher  hoh- 
vertrautter,  geliebter  Herr  Barvitius!"  —  Az  erdélyi  dolgok  sehogy- 
sem  fognak  jó  \úget  érni.  Ám  tegye  el  Barvitius  és  6  felsége  a 
hozzájok  írott  levelét  (Székelynek):  meg  fogják  látni,  hogy  igaza 
vau  s  lesz,  midőn  mindegyik  levelében  azt  jósolja.  A  ki  Mihály 
vajdáról  oly  rósz  híreket  terjeszt,  az  nem  barátja  az  osztrák  ház- 
nak; sőt  inkább  ellensége  s  mint  ellenség  irío-yel  a  felséges  osztrák 
háztól  oly  derék,  sokat  érő  szolgát,  mint  Mihály  vajda.  Sürgeti, 
hogy  pénzt  küldjenek  Mihály  vajda  részére,  mert  mivel  meg  lön 
izenve  Mihály  vajdának,  hogy  pénz  küldetik,  seregeit  a  küldendő 
pénzzel  biztatá  s  most  ha  nem  jő  pénz,  a  császár  nevét  fogják  gya- 
lázni, szidalmazni  s  a  sárban  meghurezolni.  Pénz  mindig  van,  de 
olyan  szolga.  Mint  Mihály  vajda,  nem  mindig  kerül  —  s  a  császári 
tekintély  drágább  aranynál  ezüstnél. 

(Eredeti.) 

56. 

Szatmár,  1600.  jan.  10. 
„Hanns  Adam  von  Hofkirchen"  a  császárnak. 

Megküldi  azon  levelek  jegyzékét,  melyeket  „der  Cardinal  ans 
eil  in  seiner  gehaimisten  camer  vergessen,  als  er  vider  den  Michel 
waiwoda  auszogen  ist.  —  Erdekesebbek: 

1.  Litterae  sünt  a  eancellario  Poloniae  datae  ad  Cardinalem, 
ubi  cancellarius  dat  consilium  Oardinali,  quomodo  auxilium  et  sub- 
sidium  debeat  irapetrare  a  regno  Poloniae,  sibique  provinciám  Tran- 
sylvaniae  adiungere  et  regno  Poloniae  submittere.  Ea  de  eausa 
seeretarium  unum'  expedire  de  ista  re  tractanda  et  post  hac  admonet 
Oardinalem  ne  permittat  se  seducere,  nam  si  nnicum  tantum  erro- 
rem  commiserit,  irremediabile  malum  érit.  Datae  Zaraoschii  24. 
Sept.  1599.  Super  hoc  consilium  fűit  expeditus  Stephanus  Kakas ;  et 
ideo  est  aliquid  cogitandum. 


—    458    — 

4.  Tros  litterae  Stepliani  l^athorei  de  Eched  ad  Cardinaleni> 
seriptae,  iibi  summa  aniiciiia  et  obedientia  apparet  inter  illos,  inter 
istas  litteras  sünt  iinae  ra})tissima  maiiu  scriptae,  imo  difíicillime- 
légi  possunt,  et  süni  sigillo  Bathoreorum  sigillatae,  ita  ut  quasi  non. 
possunt  cognosci ;  utruin  pro  certo  sint  illius  Bathorei  de  Eched. 
Attamen  dátum  scribitur  ex  cubieulo,  ubi  podagra  agitur,  ibi  sünt 
geueratae.  In  iHis  litteris  tractatur,  (juod  tota  Germania  sit  contra, 
suam  M^^'"  oaes.  propter  res  Hispaniarum. 

10.  Litterae  cuiusdam  ex  Polonia,  ubi  nunciat  et  ad  sciendumí 
dat  ex  iussu  Malaspinae  Romae  datae  (íyyl),  quod  ipse  Malaspina 
deputatus  íuisset  nuntium  ad  Cardinalem  ire.  Ita  seribit  author  lit- 
terarum  ex  Polonia  Cardinali :  ut  sit  hilari  mente  eo,  quod  Mala- 
spina  sit  suus  bonus  amicus,  imo  sineerus,  postquam  ille  pro  nuntio 
venit.  qui  cum  omnibus  viribus  desiderat  salutem  et  boni  eventus- 
fortunam,  reputationem  et  honorem  semper  promovet  et  protegit. 
Haec  res  est  animadvertenda,  quod  Malaspina  non  miserit  recta  via 
de  suo  adventu  in  Tran^íylvaniam. 

12.  Cuiusdam  episcopi  ex  Polonia  eongratulatio,  quod  prineipa- 
tum  Transylvaniae  ol)tinuisset  et  quod  uxor  Sigismundi  (ita  serenis- 
sinia  archiducissa  intitulatur)  ad  fratrem  Graeciuni  remissa  fuerit. 
—  Deinde  spem  dat  illi  ad  coronatum  Poloniae. 

(Eredeti.) 


Bérel:,  1600.  január  10. 
Ungnád  a  császárnak. 

Tegnap  jött  Várinál  at  a  Tiszán,  lovasság  fekszi'k  arra.  A  nép 
igen  panaszkodik  a  szenvedett  károk  miatt.  Bár  Básía  a  katonáknak 
megírta,  hogy  az  alattvalókkal  „in  dieser  revier  ein  accordo  gemacht", 
hogy  egy  személyre  naponként  egy  itcze  bor,  két  kenyér,  egy  font 
hús  adassék,  de  a  nép  nem  akar  erről  tudni,  azt  vetik  ellenében, 
hogy  egyik  megbírja,  a  másik  nem.  A  magyar  országgyűlésen  nagy 
panaszokat  fog  előidézni  ez.  Szeretné  figyelmeztetni  Bástát,  de  rósz. 
néven  venné  tőle.  Rákóczy  Zs.  nagy  lamentatióval  fog  fellépni  — 
attól  tart  —  Munkácshoz  tartozó  falvai  miatt. 

Hallotta  a  ,,rittmeister"  Thikharl  hadnagyától,  hogy  találkozott 
500  kozákkal  a  Huszt  felé  vezető  úton,  a  kik  Lengyelországba  men- 
tek a  király  és  kanczellár  ama  fenyegetésére,  hogy  ha  Mihály  vaj- 
dától el  nem  válnak,  javaikat  elconfiskálják. 

Husztról  Nao-ybányára  megy,  ott  jön  össze  Székely  Mihálylyal, 
onnan  mennek  Kővárra,  ha  beeresztik  őket  s  úgy  Erdélybe,  15 
kocsival,  hogy  a  császárnak  becsíiietére  váljanak  —  „mert  az  erdé- 
lyiek kevély,  gúnyolódó,  felfuvalkodott  emberek  s  mindig  kicsinylék 
felségedet.'* 

(Eredeti.  Tiircif-a.) 


—     459     - 

58. 

Filsen,  1600.  január  11. 
Rudolf,  Underholzer  felső-magyarországi  föfizetömesternek. 

Még  1599'bGn  írt  leveléből  megértette,  miért  nem  küldte  a 
Mihály  vajda  számára  rendelt  30,000  tallért.  Most  aztán  mindjárt 
ezen  rendelet  vétele  után  juttassa  a  commissariusok  kezéhez  a  30,000 
forintot.  —  Külön  levélben  is  írt  (a  császár),  hogy  készen  tartsa  a 
pénzt,  mire  ez  a  —  a  signaturában  kissé  késni  szokott  —  rendelet 
kezéhez  jutna.  — 

(Fogaim,  a  béesi  kamarai  Itb.  14,406.  fasc.  Hung.) 

59. 
Gy idafehérvár,  1600.  január  12. 

Mihály  vajda  donatioja  a  Bolkach,  Sythive,  Nagij-  és  Kis- 
Ehemezö  és  Apostorf  tizedeiről,  melyeket  Enyedi  Lukácsnak  és 
Szűes  Albertnek  ad  használatúi.  (Mindszenthy  Benedek  tanácsos  és- 
az  erdélyi  tizedek  bérlője,  Pithar  György  pedig  Fehérmegye  pro- 
visora  czímen  fordul  elő.) 

(A  n-szebeni  Itrban  1469.  sz.  a.) 

60. 
Gyulafehérvár,  1600.  január  13. 
„Miehaeli  vayvodae   relaxatis  4000  portarum   Saxonibus." 
(A  ii.-szebeni  levéltárban.  1468.  sz.  sl.) 

61. 

Munkács,  1600.  január  13. 

Ungnád  a  császárnak. 

Csatolja,  a  mit  Berekből  mind  ó  fegének,  mind  onnan  a, 
„vieefeldobrist"-nak  s  ma  ismét  neki,  Bástának  írt.  „Ob  wir  nun 
wohl  der  h.  Básta  etwas  glimpílieher  wider  schreibt,  so  khumbt 
mir  doeh  zu  gehör,  es  braucht  in  sehreiben  gegen  andern  wieder 
mich  im  ungeziemende  wort  und  will  mir  des  Michals  imputation 
mit  gewalt  aufdringen  und  zumessen;  so  doch  ^w.  M.  allergn. 
selbst  das  anders  wissen  und  vermerkt  habén,  dass  ich  von  im 
allezeit  modestissime  geschrieben.  Bitté  allergehorsamst  umb  gebür- 
liche  ein-  und  abstöllung." 

Eákóezyval  beszélt  az  nap.  Eákóczi  azt  tanácsolja,  hogy  ha 
Mihály  vajda  szép  szerivel  nem  akar  Erdélyből  kimenni  „dass  E. 
M.  ihm  temporisirn  sollen,  aufs  wenigist  diesen  summer  über,  weii 
er  ein  starcke  anzahl  kriegsfolks  im  landt  noeh  beysamen  hat,  und 
E.  M.  noch  so  gleich  nicht  mit  genugsaraben  wohlbezahlten  kriegs- 
volkh  zu  den  besatzungen  aufkhumben   khündten,   jedoch   vermaint 


-     460     — 

<jor  li.  Rákóczi  sambt  niir:  je  langer  dor  Milial  im  land  bleil)t,  je 
mer  wirdt  er  und  sonderlieh  seiiie  leuth  sich  in  das  land  verlie)3en, 
und  nmb  soviel  besehwerliclicr  draus  zubringen  sein."  Arra  kell 
egyelőre  törekedni  „ne  hosíilis  Midiael  fiaf\  Á  vajda  egy  embere 
már  most  is  liánytorgatta  (Balog  Gergely  Pathó  Gáspár  előtt)  ,.ob 
mail  bey  ims  draus  uiebt  wüsse,  dass  sein  berr  bald  fried  mit  dem 
Türeken  maehen  und  eines  werden  kliünne." 

Jelentette  már  Rácz  György  kijövetelét  Erdélyből,  a  kit,  mint 
o  maga  monda,  csak  azért  küld  M.  v.  a  császárhoz:  ,.dass  sein 
herr  vorhabens  wör  in  die  Moldau  einzuíallen."  Hisz  az  esetben  a 
lengyellel  kellene  nyilt  barczba  keveredni,  meggyűlne  velők  a  baj 
Sziléziában  is,  ha  felséged  M.  vajdának  megengedné  a  támadást. 
Az  erdélyiek  bizonyára  titkos  levelezésben  vannak  a  lengyelekkel. 
„Ohne  zweiíél  den  Siebenbiirgeru  nichts  liebers  u.  angenerabers  wör, 
als  wenn  des  Mihals  vires  bello  Polonico  et  Moldavico  in  Sieben- 
bürgen  distrabirt  und  sie  desto  statthafter  würden  den  Walachen 
joch  sich  zuendschüttern  und  anch  sich  Ew.  M.  gehorsamst  zu 
endeussern,  —  welches  billich  der  Mihal  waida  selbst  wohl  beden- 
ken  und  dem  glück  nicht  zuíiel  vertrauen  soll."  —  Nagyon  jó  lesz 
meginteni,  nehogy  Moldovába  üssön. 

Pezzen  leveléből  megütközve  látja:  „wie  dass  der  Ban  Miha- 
litscli  und  der  Stoika  sich  rund  erclören,  ir  herr  praetendir  pos- 
sessor,  gubernátor  und  absolutus  patrónus  in  Siebenbürgen  zu  blei- 
ben.''  Az  sem  tetszik  neki,  hogy  Örmény  Péter  a  két  követet,  ,.í'ür 
ein  untreuen  verrötter  seines  herrn  schelten." 

Nem  tudják,  meddig  juthatnak  az  instructióval.  L'iJták  Szé- 
kelylyel  a  12  articulust,  melyet  Örmény  ő  ige  elé  terjesztett,  de 
nem  látták  az  ő  fge  resolutióját,  melyet  arra  adott.  „Wirt  der 
Mihal  das  in  abred  stellen,  was  er  durch  ihn  Ármin  tractirn  hat 
lassen,  so  stehet  dem  Ármin  sein  kopf  drauf,  er  wirts  nicht  wieder- 
sprechen  dirífen  und  werden  nichts  wissen,  was  wir  darauf  antwor- 
ten  oder  opponirn  sollen." 

A  fizetőmester  a  pénz  és  az  útiköltség  felől  rósz  hírt  ír,  pedig 
a  nélkül  nem  lehet  bemenni,  napról  napra  kellemetlenebb  helyzetbe 
jutunk  az  út  halasztása  miatt. 

,  Minthogy  „der  Mihal  nur  auf  gelthilf  bey  E.  M.  und  andern 
potentátén  hilftig  dringen  '  thuet:"  Rákóczival  kezdtem  alkudni,  s 
kivittem,  hoo-y  adjon  ismét  40—50,000  tallért  kölcsön  felséged  biz- 
tosítékára, (de  ebből  mindjárt  le  akarná  vonni  a  8000  frtot,  melyet 
Muraltoval  Erpélyben  létekor  elköltött)  pünkösdig  vagy  legkésőbb 
Sz.-György  napig  újabb  30,000-et  ígért,  vagy  ha  lehet  akár  100,000-et. 
De  nem  tudtam  kivenni  micsoda  biztosítékot  akarna,  említettem 
neki.  Murányt,  de  azt  hiszem  gondolatai  Tokaj  felé  irányozvák,  talán 
Szádvárra  is  gondolt.  Kér  felhatalmazást,  hogy  tárgyaljon-e  tehát  a 
kölí-sön  felől? 

Mivel  nincs  reményünk,  hogy  a  fizetőmestertől  útiköltséget 
kapjunk,  Rákóczi  adott  nekem  és  Székelynek,  az  én  írásomra,  1000 
tallért  Sz.-György   napig.    Kérjük    folyósítását,  „damit    die    legation 


-    461     — 

mit  E.  M.  reputation  abgehe  uncl  wir  iiicht  alspalcl  zur  ankunfft 
umb  gelth  iins  bewerben  miessen." 

„Aus  Polen  ist  gar  nichts  ziiveriiemben,  alléin  dorten  gegen 
der  Moldau  hat  sich  cin  gerinü'e  anzahl  kriegsvolks  erzaigt,  docli 
noch  ira  polnischen  gebiet,  und  der  herr  ívákoczi  hat  niir  gesagt, 
wie  der  Polnisch  Canzler  gehört,  das  der  Cardinal  lunbkhumben 
sey:  so  hab  er  die  hand  über  den  khopf  zusamraen  geschlagen  und 
fasst  eine  halbe  stund  den  casum  überseifzet  und  überweint." 

(Eredeti  a  bécsi  kamarai  levéltárban.  Hung.  14,406.  fase.  febr.  es.) 

62.  • 
Munlíács,  1600.  január  13. 
Ungnád  Barvitiusnak. 

Mihály  vajda  sok  szép  darabot  (stuckmassne)  termésaranyat 
talált  a  B.  Zsigmond  kincsei  között  és  sok  más  „überaus  schöne 
sachen,  wöhren  und  rosszeugen."  Méltányos  volna,  hogy  javát  5 
fégének  ajánlja  fel. 

(Eredeti.) 

63. 

Szakmar,  1600.  jan.  16. 

Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

A  mi  véleményt  táplál  M.  v.  moldovai  támadását  illetőleg^ 
őszintén  („kecklich")  meg  akarja  írni.  Neki  nem  tetszik  a  betiltás, 
mert  azzal  lehangolják  M.  vajdát  és  Zsigmondba  bátorságot  öntenekl 
a  ki  nem  akar  egyebet,  minthogy  Jeremiást  lereoye  a  vajdaságró, 
a  kanezellár  segélyével  és  Erdély  s  Havasalföld  szomszédsí'igába, 
kerüljön,  a  Jengyeit  és  törököt  segítségül  hívja  s  a  Báthoryakon  tett 
gyalázatot  megtorolja,    Moldva,  Erdély  és  Oláhország   elfoglalásával. 

„Tentare  non  noeet,"  Moldva  elfoglalása  csakis  javára  váhk 
ő  fgének  s  a  kereszténységnek,  uralma  terjed  azzal  is.  A  lengyel 
királylyal  szemben  elég  mentség,  hogy  ö  fge  M.  vajdának  ezen 
„impresa"-t  megtiltotta  s  ha  tette  is,  nem  ő  ígQ  parancsára  tette. 
Ha  nem  mozdulnak  Moldva  ellen,  azzal  segítnek  Zsigmondnak,  hogy 
oda  befészkelje  magát,  honnan  őt  aztán  nem  lesz  lehetséges  kivetni, 
de  igen  is  kiveti  majd  ő  őket  Erdélyből  s  Havasalföldéről.  Hogy  M. 
vajda  magának  akarja  Erdélyt  megtartani,  az  a  hír  nem  másunnan 
származik,  mint  hogy  bojárjainak  várat  adott,  mint  bán  Mihálcsinak 
Maros-Ujvárt.  Nincs  Ungnáddal  egy  véleményen.  Carlo  Magnó 
másnap  indul  Szathmárról  Gy.-Pejérvárra  Örmény  Péterrel;  bár 
több  oly  szolgája  volna  ő  fgének,  mint  Carlo  Magnó. 

(Eredeti.) 

64. 
Szatmár,  1600.  január  16. 
Székely  Mihály  Mátyásnak. 
Azelőtt  nap  két  levél  érkezett  oda  Mihály  v.-tól,  egyik  Mátyás- 
nak,  másik  Bástának  szól.   Örmény   Péter  a  vajda  követe  és  tana- 


—     462     — 

cso.sa  szükségesnek  tartotta,  hogy   felbontsák    és  elolvassák:   felbon- 
tották, kérnek  érte  engedelmet. 

(Eredeti.) 

65. 

Szatmúr,  1000.  január  18. 

Ungnád  a  császárnak. 

Tudatja  vele,  hogy  hallomása  szerint  Mihály  vajdának  két 
kinlevö  követe,  összeköttetésben  több  előkelő  bojárral  együtt,  azon 
működik,  hoofy  Mihály  „possessor,  gubernátor  et  absolutus  patrónus" 
legyen  Erdélyben.  A  bojárokat  s  köztök  különösen  Miliálosa  bánt 
privát  érdekek  vezetik.  Hirlik  hogy  Maros-Ujvárt  a  vajda  már  Mihálcsa 
bánnak  is  adományozta.  Ez  azt  reméli,  hogy  ha  a  vajda  megtartja 
Erdélyt,  akkor  ő  lesz  Erdélyben  factotuma,  helyettese  stb. 

Hofkirhennel  jött  össze  Szatraárt  (a  ki  őt  Herberstain,  Carlo 
Magnó,  sőt  Székely  M.  által  is  bocsánatért  kérette)  s  annak  meg- 
bocsátott. Beszélt  vele  azon  levelek  ügyéről,  melyeket  a  cardinah's 
otthon  felejtett,  midőn  M.  vajda  ellen  indult.  Jó  lesz  a  lengyel  és 
magyar  leveleket  megbízható  ember  által  lefordíttatni.  Sokat  lehet 
különösen  a  lengyelekből  érteni:  ki  állott  a  két  Báthoryval  onnan 
összeköttetésben  s  mi  volt  praktikájok?  etc.  Szemére  lehet  aztán  a 
lengyel  királynak  is  vetni,  hogy  eltűri  azt,  hogy  saját  kancellárja 
annak  az  embernek  az  érdekében  praktikáljon,  a  ki  az  ő  elhalt 
nejének  testvérét  magától  oly  í^súfosan  eltaszítá  ;  szemére  lehet  neki 
vetni,  hogy  bizony  kár  volt,  hogy  ő  fölsége  a  császár  meg  nem 
engedte  Mihály  vajdának  a  Moldvára  való  támadást,  stb.  stb.  Básta 
és  Mihály  nagyon  el  vannak  egymás  ellen  keseredve  s  bár  m  ég 
szép  leveleket  váltanak  egymás  közt,  lehet  hogy  csapataik  egy  sz  ép 
napon  özszemarakodnak.  Pedig  ha  aztán  Mihály  csakugyan  nem 
mondana  le  Erdélyről,  akkor  bizony  szép  szomszédság  lenne  Mihály 
s  Básta  között. 

A  KákóiZitól  fölveendő  kölcsön  ügyében  ő  maga  szeretne  eljárni 
(üngnád),  mert  ő  független  a  magyar  uraktól,  se  tized,  se  kilen- 
<ized.  se  negyed  által  nincs  nekik  lekötve  s  így  ő  leginkább  képes 
volna  szorosan  ő  ílge  érdekében  eljárni.  Murányt  és  Véglest  30 — 40,000 
forintért  (egyenként)  zálogba  lehetne  adni. 

Egy  Péter  (Pretor)  Mila  nevű  oláh  (bojár)  ment  Mihálytól 
sok  pénzzel  Velenczébe.  Nem  tudja  (Ungnád) :  kereskedő-e  ez  a 
bojár,  a  minek  kiadja  magát,  vagy  titkos  követ.  —  Nem  lehet 
Mihálynak  hinni,  vájjon  nem  húz-e  a  törökhöz  s  a  velenczeihez. 
Nem  szabad  ugyan  Mihály  hűségéről  roszat  tenni  föl;  de  hinni  sem 
lehet  neki. 

(Eredeti.) 

Bécs,  1000.  jan.  10. 
A  hadi  tanács  Mátyás  föhgnek. 
Az    oláh  követek  előterjesztései  felől  ez  a   véleményök:    Hogy 
Básta  nem  jelent  meg  a  megállapodás  szerint  a  kitűzött  időre  (t.  i. 


—    463     - 

midőn  M.  v.  Erdélybe  ütött),  sót  „ilime^  dem  vaida  aber  allerlei 
verdacht  gemaclit"  azt  véli  a  haditanács,  hogy  az  főkép  azért  tör- 
tént, mert  a  pápa  közbevetette  magát  ő  fgénél  s  arra  törekedett, 
hogy  a  cardinálissal  kiegyeztesse  s  azért  kellett  Bástának  késlekedni. 

0  fge  soha  sem  kötelezte  arra  magát,  hogy  a  vajda  egész 
■seregét  költséggel  ellássa. 

Huszt,  Somlyó,  Nagybánya  és  Várad  várait  ő  fge  nem  enged- 
heti át  a  vajdának,  a  mint  ő  kivánja,  de  Ígérjen  másféle  kárpótlást. 

Azok  ellen,  kik  Zsigmondot  Erdélybe  behívták  szigorú  inqui- 
-sitio  történjék. 

Megfontolandó,  hogy  Erdély  kormányzósága  M.  v.  fiának 
^dassék-e?! 

Nem  javasolják,  hogy  a  menekültek  számára  általános  amnestia 
hirdettések  írásban,  mert  akkor  Zsigmond  visszahívói  is  megszaba- 
-dúlnak  a  büntetés  alól. 

(Fogaim,  a  bécsi  liadügymin.  reg.  80.  sz.) 

67. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  jan.  31. 

Mihály  vajda  a  commissariusoknak. 

Vette  levelüket.  Adja  isten,  hogy  az  egész  kereszténység  egyet- 
értsen s  a  győzelmet  megtartsák  az  ellenség  ellen. 

P.  S.  Tudatnia  kell  azt  is,  hogy  ő  fge  száraára  kiküldött  min- 
-denfelé  toborzani,  némi  számú  lovasság  össze  is  jött  már ;  de 
minthogy  pénzre  nagy  szüksége  van,  kéri,  sürgessék  beküldését, 
mert  más  külömben  semmikép  sem  tarthatja  meg  az  elszéledéstől 
a  lovasokat,  a  mi  ő  fgének  kárára  történnék,  mert  olyan  válogatott 
Jiadi  népet  nehezen  lehet  kapni. 

(Német  fordításban  a  bécsi  állami  Itb.  Hung.) 

68. 

Szatmár,  1600.  január  21. 

Ungnád  Nyári  Pálnak. 

Pár  óra  előtt  értesült  Kardos  Andrástól,  Boeskay  kapitányától, 
liogy  Huszár  Péter  fiát  ő  (Nyári  Pál)  Váradra  vitte  s  ott  vasba 
verette  s  őrizet  alatt  tartja.  Nagyon  jól  tette.  Minthogy  annak  már 
nyolez  napja,  reméli,  tudósította  Bástát  a  nála  talált  levelekről  s 
arról,  hogy  mit  vallott.  Tudósítsa  őt  (Üngnádot)  is. 

(Másolat.) 

69. 

Szatmár,  1600.  jan.  20.,  jan.  21. 

Ungnád  a  császárnak. 

Száz  tallért  adott.  Székely,  Herbestein  s  mások  tanácsára,  annak 
az  embernek,   a  ki  B.    Endre   leveleit   kézhez  adta;    főképen   azért, 


4í)4 


hogy  oz  az  omber  Miliály  környezetének  (^lübljkelőivol  összeköttetés- 
ben  van.  —  Balog-  Gergelt,  a  kit  Gregoriezának  is  hívnak,  700—1000 
tallérral  szintén  érdemes  volna  lekenyerezni. 

Mila  Pretor,  n  kit  Velenczébe  kiildött,  tulajdonkép  a  vajda, 
festője;  nem  tud  csak  ohlhúl.  de  van  mellette  eiiy  olaszul  tökéle- 
tesen beezélő  fő  szolga.  0  (IJngnád)  ezzel  beszédbe  ereszkedett ;  ez 
azt  mondja,  hogy  Mihálynak  nem  fold,  nem  ország,  hanem  hír 
és  dicsőség  kell.  Moldvára  azért  akarna  menni,  nehogy  a  moldvai 
vajda  őt  (Mihályt),  midőn  a  török  ellen  a  Dunán  átkel,  hátba 
támadja. 

Ugyanez  a  Mila  Pretor  szolgája  mondja,  hogy  Mihálynak  20,000* 
jó  fegyverese  van  Erdélyben,  azokon  kívül  „so  er  ausznimbt"  ;  e 
mellett  a  székelyek  nnnd  ő  mellette  vannak.  A  moldvai  határnál 
16.000  embere  volna. 

A  többek  közt  ez  a  szolga  beszélte  azt  is,  hogy  IG-kán  Mihály 
nagy  fényes  ünnepélt  tartott  Gyulafejérvárt.  Egész  processió  volt. 
Mihály  maga  is  „auf  das  statt-  und  zirlihist  gekhlaidet."  Pompás 
szerszámos  lovak  voltak  a  menetben,  a  maga  saját  paripáját  a  tir- 
novai  érsekkel  szentelt  vízzel  behintette.  Bizony  annak  a  sok  kincs- 
nek legnagyobb  része  B.  Zsigmondé  volt.  —  Csáky  István  ,is  ott 
volt  az  ünnepélynél.  Kornisnak  kevés  hitele  van  a  vajdánál.  Általá- 
ban a  vajda  az  urak  közül  azokat,  a  kiket  ki  nem  küldött,  maga 
körül  szereti  mindig  látni,  nehogy  praktikára  adhassák  fejőket, 

Katona  Mihályt,  az  a  híre,  hogy  a  vajda  megfojtatá.  Ez  volt 
az  a  kolozsvári  bíró,  a  ki  B.  Zsigmondot  a  többi  polgárság  tudta 
nélkül  beereszté. 

Básta  egy  levelet  írt  Székely  Mihálynak,  melyben  fölkéri,  hogy 
az  oláh  számára  toborzókat  fogassa  el  s  küldesse  be  hozzá:  „darob 
wir  (üngnád  és  Székely  M.)  uns  baid  mit  dem  höchsten  endsezt", 
mert  először  szépen  kellett  volna  Bástának  Mihály  vadjdát  fölkérni, 
hogy  ő  íölsége  resolutiójáig  az  ő  (Básta)  kerületében  ne  toboroz- 
tasson.  Nem  jó  vége  lesz  így  a  dolognak. 

Követségünk  halad,  mert  Székely  M.  beteg,  de  meg  pénz  sem 
jő  Kas.sáról.  Instructiónk  már  nem  hiszem,  hogy  megállna.  —  Mihály 
vajda  csak  pénzt  kér  s  bizony  még  valamit  cselekedhetik  vélünk, 
mint  a  hogy  Herberstainon  cselekedett,  a  kinek  a  kozákokat  mind- 
eddig nyakán  tartotta,  a  míg  a  zalatnai  bányák  árendájának  20,000 
tallérnak  negyedét  le  nem  íizeté. 

Utóírat  21-röL  Katona  Mihályt  az  oláh  katonák  verték  agyon.  — 
Napragi  nagyon  hív  bennünket  comraissariusokat  Erdélybe ;  mert. 
az  oláhok  mindent  elpusztítanak.  Hogy  mért  nem  mehetünk,  azt 
Fged  igen  jól  tudja.  —  Székely  már  ötöd  napja  beteg,  a  min  éa 
igen  szomorkodom. 

(^Eredeti.) 


—    4G: 


70. 

Szatmár,  1600.  január  ;21. 
Ungnád  Bocskaynak. 

„Wollgeborner  Herr,  besoiiders  geliebter  Herr  und  Freundt 
Herr  Batschkaj  (!)  Dem  Herni  seiii  ineino  freundtliche  uad  ganz 
willige  dienst  beraith." 

Tudatja  vele.  hogy  erdélyi  jószágaira  vonatkozólag  még  sem- 
mit sem  kapott  ö  fölségétöl;  mihelyt  azonban  parancsot  kap:  igye- 
kezni fog  Bocskay  érdekében  eljárni ;  de  csak  úgy  ha  Bocskay  megtar- 
tandja  az  ő  (Ungnád)  tanácsát,  melyet  Károly ban  adott  neki  s  azután 
indulva  „sich  der  bősen  neuen  gottlosen  practikhen,  so  abermals  hin 
und  wider  sich  wider  ir  kliais.  Maiestüt  und  dcn  Mihal  weida  in  und 
ausser  Siebenbürgen  anspünen.  in  kheinerlei  weeg  thailhafiftig  zu 
raachen".  Ezt  a  tanácsot  pedig,  hogy  ismétli,  ne  vegye  tőle  B. 
rósz  néven, 

Utasítást  kér:  „wo  ich  in  Sübenbürgen,  schöne  nicht  gemaine, 
an  gedignem  gewachsznem  gólt  und  sülber-reiche  handtstain  auch 
wassergolt  für  die  khais.  Maiestüt  bekhummen  khündt."^) 

Utóíratban  kéri,  hogy  a  mit  a  Váradra  küldött  Huszár  Istvántól 
kitudott  Bocskay,  azt  közölje  vele:  Undnáddal. 

(Másolat.) 

71. 

Szatmár,  1600.  ,jan.  21. 

Székely  Mihály,  Barvitiusnak. 

Tudatja  a  volt  kolosvári  bíró  Katona  halálát.  Azután  arra  tér 
át,  hogy  az  egész  Erdélyben  az  utolsó  gyerek  is  tudja,  hogy  minden 
bajnak  Bocskay  az  oka.  Bocskay  maga  dicsekedett :  „zweymal  hab 
er  Sibenwörgen  {igyl)  mit  practicen  erhalten,  hietz  zum  drytten- 
mal  wyll  érsz  mit  schwerdth  erhalten  und  bekhummen."  —  S 
mégis  Bocskaynak  hisznek,  nem  ő  neki.  —  Mihály  vajdát  is  vissza- 
tartják a  moldvai  expeditiótól ;  pedig  ha  időközben  Moldva  a  len- 
gyelek s  a  törökök  részéről  megerősíttetik,  akkor  majd  Mihály  vajdát 
az  erdélyi  Báthory-pártiak  s  a  moldvai  vajda  két  tűz  közé  szorítják 
s  könnyen  végeznek  vele.  —  Akkor  majd  meg  emlékeznek  arra  a 
miket  most  ő  (Székely  M.)  ír,  de  a  mik  most  figyelembe  nem 
vétetnek.  Bezzeg  jó  volna  akkor  Mihály  vajda  is,  ha  volna,  akármit 
beszélnek  is  most  róla  ellenségei,  stb. 

(Eredeti.) 

72. 

Nagyhánya,  1600.  január  22. 

Herberstein  Fridrlk  és  Hofkirchen  Ádám,  Ungnádnak  és  Székelynek. 

Az  nap  reggel  tudták  meg,  hogy  Zsigmondnak  négy  szolgája, 
kik  csak  most  jöttek  tőle,  ott  jártak.  Gyalog  jöttek  oda,  de  ott  lovat 


*)  Jegyzet:  Bizonyosan  a  császár  gyűjteménye  számára. 

Szádeczky:  Erd«''ly  és  Mihály  vajda.  "^ 


-    466  •  - 

vettek  s  kettő  lieszterczére,  kettő  pedig  Csecsre  elutazott.  De  épen 
a  mint  írja,  jön  a  hír,  hogy  kettő  visszatért.  Ez  a  kettő  „leibgut- 
schier"-ja  volt  B.  Zsigmondnak.  Azt  mondják,  hogy  Zsigmond 
Poroszországiján  Köiiigspergben  van.  egészséges  és  jól  érzi  ott 
magát,  tatár,  lengyel  és  kozák  katonák  környezik.  Előhívatták  a  bírót 
8  vallatták  őket.  mondják,  mikor  értesült  a  cardinal  haláláról,  azt 
mondotta,  hogy  gondolta  ő  azt  „weil  er  nichts,  als  lietzen  wollte,  er 
hab  zwenn  hassen  vor  sich  gehabt,  den  Eömischen  u.  Türgischen 
kaiser,  die  soll  er  zum  hecz  gebraucht  habén".  Kornis  a  császár, 
az  ő,  és  a  eardinál  elárulója,  ,,es  kosst  im,  was  es  wolle,  so  soll 
er  in  lassen  umbringen."  Beszélik,  hogy  „Sigismundus  auf  die  axel 
geschlagen  ainsmals  vermeld,  er  muss  ainmal  bekennen,  dass  er  ain 
gemachell  gehabt,  so  er  nit  treüer  wünschen  khöndten,  aber  diese 
seine  Sibenbürger  seyen  ursach,  dass  er  nit  mit  ihr  lében  mögen, 
welche  ihn  anch  umbs  land  gebracht  habén"  Zsigmondnál  van 
„Ardeli  Jánus"  és  Deák  Lukács,  „ein  böser  arger  bueb."  Van  nála 
egy  spanyol,  egy  franczia,  egy  olasz  és  egy  skót  (Merscolanza  dl 
Saláta).  Az  beszélik  továbbá  a  kocsisok,  hogy  Zsigmond  Zamojszki- 
nál  volt  és  „bey  dem  König  in  Pollen  eczlihe  audienczen  zu  zwo 
stunden-lang  gehabt."  De  hogy  tudhatja  egy  kocsis  az  ő  urának 
titkos  dolgait?!  Azt  is  monda  (a  kocsis),  hogy  ő  olyan  „coníiden- 
tiában"  volt  urával,  hogy  ura  őt  „bei  den  hand  genommen"  gyakran 
elsétált  vele  egy  mérföldnyire  is  a  mezőn  beszélgetve.  A  bíróval 
Szath marra  vitették  ezeket,  hogy  kivallassák  őket. 

Egy  nagybányai  polgár  beszéli,  hogy  Huszár  Péter  íia  Bocs- 
kayhoz  ment,  levelet  hozott  neki  Zsigmondtól,  de  Bocskay  a  levelet 
Huszárral  együtt  Váradra  küldötte. 

Tudja  a  kocsis  azt  is,  hogy  Zsigmondhoz  Huszárt  Katona 
Mihály  küldötte  titokban,  a  kinek  aztán  szakálát  szálanként  tépték 
ki  s  miután  ily  csúful  eléktelenítették  „die  gurgel  im  abgeschnitten 
worden,"  Hogy    van-e  levél  a  kocsisoknál,    szorgalmasan  fürkészik. 

(Másolat.) 
73. 

Szatmár,  1600.  január  22. 
Ungnád  Barvitiusnak. 

Kardos  András,  Bocskay  gyalogkapitánya  beszélte,  hogy  a 
fiatal  Huszár  István,  a  ki  Báthory  Zsigmondtól  jött,  néhány  napig 
Bocskaynál  időzött  Sz.  Jóbon ;  oda  jött  Somlyai  Báthory  István  és 
Nyáry  Pál  is;  mulattak,  tánczoltak ;  a  táncz  után  őt  (Kardost)  is 
meglátogatta  Huszár  (a  kinek  mindenki  nagyon  kedvezett)  s  azt 
monda,  hogy  a  fejedelem  jól  emlékszik  ő  „rá  is  (mert  mint  gyalog- 
kapitánya szolgált  Lippában  s  Jenőben).  Ő  (Kardos)  kérdé  Huszár- 
tól:  hol  van  most  a  fejedelem?  —  Ezt  most  nem  mondhatja  még 
meg  —  volt  a  felelet  —  hanem  elég  az,  hogy  a  fejedelem  egész- 
séges és  jól  érzi  magát.  Azt  monda  Huszár,  hogy  másnap  többet 
fog  mondani;  de  nem  szólt  semmi  fontosat. 


—     467     - 

Ün^nád  azt,  hogy  Huszár  másnap  nem  szólt,  nem  hiszi ;  sőt 
ellenkezőleg  ;  csakhogy  ez  a  Kardos  egy  „ausbindiger  Bathorianer," 
a  mi  abból  is  látszik,  hogy  még  ő  felségét  császárnak  nevezte,  addig 
B.  Zsigmondról  az  ezredes  úr  (Székely  Mih.)  előtt  is  mindig  mint 
Zsigmond  hirályról  szólott.  Ebből  is  látszik  „dass  im  der  Sigis- 
mundus  .  .  ,  .  gar  tieíf  im  herzen  stekht."' 

Beszélte  Kardos  továbbá,  hogy  Nyáry  Pál  másnap  visszatért 
Váradra  s  kérte  Bocskayt,  hogy  Huszár  hadd  menjen  vele  egy  darabig. 
<)  (Kardos)  azt  tanácslá  Bocskaynak,  hogy  ne  eressze  Huszárt  (ecee 
in  corde,  quod  in  ore !),  mert  Nyáry  fogolylyá  teszi ;  de  Boeskay 
azt  kérdé :  ugyan  miért  fogatná  el?  Huszár  így  elment  Nyáryval. 
Ez  szép  szavakkal  Váradra  csalta  magával,  az  első  este  még  alku- 
dozott volt,  de  másnap  vasra  verette. 

En  (Ungnád)  szeretném  ha  én  vezethetném  ez  ifjú  vallatását, 
ha  a  fölsége  vagy  1000  aranyat  nem  sajnálna,  sokat  ki  lehetne 
belőle  veani.  Attól  tartok,  hogyha  Básta  vezeti,  akkor  Boeskay, 
Somlyai  Báthory  s  Nyáry  „des  Herrn  Basia  saníftmüetigkeit  et  ere- 
dendi  faeilitatem,  quam  experior  ipse  khennen  und  in  weit  oceupirt 
habén  mohten,  ihn  (Bástát)  ad  compassionem  et  conniventiam 
bewegen  .  ."  Bár  másrészről  Nyáryban  mégis  bízom,  hogy  ez  nem 
tesz  részrehajló,  annál  inkább,  mert  már  egyszer  figyelmeztetem. 
hogy:  „er  soll  nicht  für  ein  jeden  wie  für  den  Somlio  Báthory  so 
leiclit  versprechen ;  derselbig  ist  so  einfeltig  niht,  wie  er  darfür 
gehalten  wird."  Ha  Mihály  vajda  kezébe  került  volna,  ez  úgy  járatta 
volna  Báthory  Istvánt  is,  mint  Iffjú  Jánost.  Általában  nem  szeretem, 
hogy  ez  a  Báthory  í.  olyan  szabadon  járat  embereket  és  küldöz 
leveleket  Lengyelországba  s  azt  kell  mondanom,  a  mit  Cicero 
mondott:  si  esset  in  iis  íides,  in  quibus  maxima  esse  debebat,  non 
kboraremus;  a  nélkül,  hogy  ezt  valaki  ártatlannak  ártalmára  akar- 
nám mondani. 

Bástával  valami  félreértés  van  köztünk,  Básta  azt  hiszi :  ch'il 
sia  da  me  oífesso  nell  honore  suo;  én  meg  az  ellenkezőt  hiszem;  — 
kéri  Barvitiust  közbelépésért,  mert  nem  akarja  a  dolgot  ő  ígQ  elé  vinni. 

Örülök,  hogy  Husztban  német  katonaság  van.  Minden  várba, 
mely  Erdélyhez  közel  esik,  német  parancsnokot  kellene  tenni,  a  magyar 
ügyek  ehntézésére  állhatna  alatta  egy  magyar  udvarbíró.  Váradot 
sem  veszem  ki  ez  alól;  nem  azért,  mintha  Nyáry  uramnak  ártani 
akarnék,  hanem  látom,  „quod  per  Transilvanicos  peccatur  intra 
monte's,  peccatur  et  extra,  ob  tot  afíinitates  et  sanguinis  hinc  inde 
•conclusiones." 

A  rám  bízott  szemlében  a  huszti,  a  váradi  kerületet  s  Kraszna, 
Bihar  és  Közép-Szolnok-megyét  illetőleg  pontosan  el  fogok  járni  s 
hiszem  oly  eredménnyel,  hogy  aztán  az  évi  jövedelem  a  praesidiu- 
mok  tartására  nem  csak  elég  lesz,  de  marad  is  valami ;  mert  ér>. 
független  vagyok  minden  nagy  püspöktől  vagy  úrtól  s  azok  decima, 
noná  és  quartájától. 

(Eredeti.) 

30* 


—     468    — 

74. 

JSzatwár,  IGOO.  január  ;i;^. 

Ungnád  Bástának. 

Tanácsolja,  hogy  Mihály  vajda  toborzó  kapitányait  ne  akarja 
Básta  elfogatni,  parancsát  vonja  vissza.  Mert  ha  ezt  teszi  Básta  a 
nélkül,  hogy  előblD  jóakarólag  megkereste  volna  Mihály  vajdát,  nagy 
veszedelem  s  ö  fölségének  nagy  kára  következhetik  a  dologból  s 
aztán  Carlo  Magnó  tárgyalását  is  a  vajdával  nehezítni  fogja.  Hiszen 
úgy  is  lehet  ő  íölsége  engedélyétől  tenni  függővé  a  toborzást,  a 
figének  pedig  tudtára  adni,  hogy  Pest,  Szolnok,  Hatvan,  Eger,  Gynla 
felől  úgy  is  kell  töröktől  tatártól  féini  s  ha  Mihály  vajda  toborzása 
által  megritkíttatik  a  kardforgató  népség,  mily  baj  lesz  ha  szükség 
idején  ő  fölsége  a  maga  száraára  eredménytelenül  fog  toborztatni. 

Mivel  Rákóczy  100,000  tallért  igért  kölcsön,  azért  kéri  (Ung- 
nád) Bástát,  hogy  a  mennyire  csak  lehet,  kimélje  Básta  Rákóczy 
jobbágyait.  Ha  Rákóczyt  jó  akaratjában,  jó  indulatjában  megtartjuk,, 
azzal  csak  ő  fgének  teszünk  hasznot. 

Tudatja  vele  Kardos  beszédeit.  Katona  Mihály  halálát  stb. 

(Másolat. ) 


75. 

Szatmár,  1600.  január  23. 
Ungnád  Barvitiusnak. 

Tudatja,  hogy  most  érkezett  hozzája  Pezz  ezredesnek  szolgája 
s  azt  a  hírt  hozta,  hogy  a  fiatal  Huszár  Istvánt  szabadon,  vas  nélkül 
látta  a  váradi  várban  sétálni;  ő  (Ungnád)  e  hírre  nagyon  megijedt 
s  tüstént  írt  úgy  Pezznek,  mint  Bástának  (nem  gondolva  azzal,  hoay 
ez  utóbbi  ő  hozzá  mily  bizalmatlansággal  viseltetik)  ez  ügyben.  írt 
Nyárynak.  hogy  gondolja  meg,  minő  nagy  volna  felelőssége  ő  felsége- 
elott,  ha  Huszárt  elszalasztaná.  —  Dengeleghy  Miklós  is  látta  sza- 
badon járni  Huszárt.  Ez  különben  akkor  is  ott  volt,  midőn  Nyáry, 
Bocskay,  Somlyai  Báthory  István,  Gyulaftí  és  Huszár  együtt  mulattak  r 
„eompagnia  —  wann  ich  doch  schreiben  woll,  was  mir  im  herzen. 
ist  —  non  senza  sospetto."  — 

Ennek  a  Dengeleghynek  azt  beszélte  Huszár,  hogy  ő  Báthory 
Zsigmondtól  azért  jött,  hogy  Bocskay  által  kegyelmet  eszközöljön  a 
császártól  B.  Zsigmond  száraára,  hanem  „der  Teufel  trau  im."  — 
Herbenstein  és  Hofkirchen  azt  írják,  hogy  Nagybányán  négy  szol- 
gáját látták  B.  Zsigmondnak,  kettőt  el  is  fogtak  közülök. 

Váradra  nagyon  jó  volna,  ha  jobban'  vigyáznának.  Legtöbbet 
érne  az  az  intézkedés,  hogy  a  várban  magában  csak  német  katona 
legyen,  Nyárynak  s  a  magyar  katonáknak,  kik  legtöbbnyire  úgy 
is  lovasok,  kinn  a  vártól  távolabb  építtetnék  lakás:  fa-erősség, 
faerődítmény ;  így  annak  a  visszás  állapotnak  is  eleje  vétetnék,  mely 
most    mindenkinek    föltűnik,    hogy  t.  i.    a  várban    egyik    vendég  s 


-    469     - 

•egyik  vendégség  a  másikat  éri  s  gyakran  őrizetlenül  nyitva  maradnak 
<3jente  is  a  kapuk. 

Eákóczy  Zsigmond  ismét  panaszkodik  Bástára  s  azt  mondja, 
hogy  e  miatt  nem  fog  az  országgyűlésre  sem  megjelenni.  Ez  baj 
lenne,  mert  a  100.000  tallérnyi  kölcsönre  vonatkozólag  épen  az 
•országgyűlés  alkalmával  lehetue  vele  tisztába  joni,  mint  a  ki  leg- 
előnyösebb s  ö  felségére  nézve  hasznos  föltételek  alatt  adná  a 
tölcsönt. 

ütóirathan   (jan.    24): „Eben   heut  khumbt   mir  ein 

andtwort  von  dem  Herrn  Botschkoj  (!),  die  khonnt  nit  khelter,  noch 
khieler  sein,  vnd  ich  werde  inn>  ewigkeit  nicht  glauben,  dass  der 
jung  Hussar  khein  schreiben  vom  Sigismundo  an  in  brocht  hat. 
Er,  der  guet  Botschkoj,  gibt  sich  selbst  an  tag,  dass  er  gern  zwen 
hern  dienen  und  khein  verwirkhen  wolte,  das  net  sein  khan,  er 
ist  wahrlich  niht  rain,  noch  lőttig." 

„Ih  rótt  (rathe)  in  ewickheit  niht,  dass  der  Sigismundus  zu 
gmaden  angenumben,  sondern  villraehr  zu  handen  gebracht  und  ad 
perpetuos  carceres,  damit  er  allé  tag  lO-mal  gern  sterben  wölle 
imd  doeh  nicht  khinne,  condemnirt  und  vom  herzog  aus  Preissen 
postulirt,  oder  doch  entlih  ein  taglia,  wer  in  ledendig  bringt,  oder 
«onst  vertilgt.  sotto  man  gesetzt  werde." 

(Eredeti.) 

76. 

Szatmár,  1600.  január  23. 

Ungnád  Bástának. 

Tudatja  vele,  hogy  Eákóczy  Zsigmond  igen  nagyon  panasz- 
kodik, hogy  ő  fölsége  katonái  igen  nagy  károkat  tesznek  munkácsi 
jószágaiban  s  ezek  miatt,  bár  királyi las:  hivatalos,  az  országgyűlésre 
nem  fog  elmehetni.  Ezek  miatt  kéri  Ungnád  Bástát,  hogy  mivel  ő 
fge  úgy  is  eltiltá  Mihály  vajdát  Moldva  megtámadásától,  továbbá 
mivel  Husztban  már  úgy  is  német  őrség  van :  vegye  tekintetbe 
Básta  Rákóczy  Zs.  szolgálatait  s  azt,  hogy  most  is  kölcsönt  ajánlott 
föl  ő  fgének  és  vagy  vonja  el-  Munkács  tájáról  a  hadi  népet,  vagy 
másként  igyekezzék  könnyíteni  Rákóczy  Zs.  helyzetén.  —  Carlo 
Magnónak  írt,  hogy  Mihály  vajdát  a  toborzásról  beszélje  le,  nehogy 
<)  fölsége  felsőmagyarországi  kerületében  atoborzható  nép  kipusztuljon. 

(Másolat.) 

77. 

Szatmár,  1600.  január  24. 
Ungnád  a  császárnak. 

Tegnap  kapta  meg  a  főfizetőmester  útján  ő  fölsége  határozatát, 
hogy  a  főfizetőmester  kiadhatja  a  30  ezer  fortot,  mely  kezénél  van, 
Ungnáduak,  Mihály  vajdához  való  szállítás  végett.  Ezelőtt  három 
vagy  négy  héttel   kellett  volna  ezt  már  ő   fölségének  tennie,    akkor 


—     470    — 

sokkal  többet  használt  volna,  annál  inkább,  mert  most  már  látja  a 
vajda,  ho,o:y  Carlo  Magnó  a  rendkívüli  ajándékot,  melyet  előre  25,000 
arany  értékűnek  híreszteltek,  nem  vitte  meg.  Sokat  is  csúfolódnak 
a  Mihály  körűi  levők,  olyan  beszédeket  tesznek  fölséged  ellen,  „die 
Ew.  Maiestüt  treuen  dienern.  wir  vnd  andern  das  herz  durch- 
dringen  und  schneiden  möehten"  s  Mihályt  minden  rósz  tervre 
csábítják,  s  azzal  ingerlik,  hogy  ő  fölsége  Mihályt  olybá  tartja,  mint 
a  gyereket,  vagy  a  bolondot,  a  kinek  almát  mutatnak,  de  oda  nem 
adják  (.  .  .  .  „und  in  (Mihályt)  inn  solche  gedankhen  sturzen,  alls- 
das  man  in  für  ein  narren  oder  khind  halt,  denen  man  ein  apfel 
zaigt  und  doch  niht  gibt.")  Ha  e  30,000  tallért  meg  fogja  Mihály 
kapni,  bizonyosan  fogja  a  hátralevő  45,000-et  is  követelni.  —  E 
pénz  megérkezését  a  Mihály  vajdánál  levő  Carlo  Magnovai  tudatni 
fogja,  a  líi  egyszersmind  a  vajda  érzületét  irányukban  (t.  i.  üngnád 
és  Székely  M.  irányában)  kikémleli.  —  0  (Ungnád)  meg  vau 
győződve,  hogy  ő  fölségétől  a  főinstruetiót  még  csak  ezután  tbgja 
kapni.  t.  i.  miután  Mihálcsa  bán  s  Stoika  traetatátiója  s  ajánlata 
tárgyalva  lettek  már.  —  Székely  hatoduapja  beteg,  a  min  ő  (Ungnád) 
igen  búsul  s  ha  másként  nem  lehet,  kénytelen  lesz  előre  mennie 
—  Kéri  a  Mihály  vajdának  deputált  pénzt  (a  30,000-en  felül)  elkül- 
detni  Kassáról.  — 

Tudatja  végűi,  hogy  Huszár  István  miatt  Barvitiusnak  írt. 

(Eredeti.) 

78. 

Szatmár,  IfíOO.  január  24. 

Ungnád  Nyáry  Pálnak. 

Kétfelől  is  hallván,  hogy  „sógor  ura"  az  ifjú  Huszárt  vas- 
nélkül  engedi  a  várban  fel  s  alá  szabadon  járni,  nagyon  megdöb- 
bent. Ha  megugrik,  súlyos  felelőség  háramlik  reá  (Nyár3Ta)  ő  íg^ 
s  a  főherczegek  előtt.  Örült,  a  mint  hallotta  Kardos  Andrástól,  hogy 
vasra  verette,  legyen  is  úgy.  Kxaminálja,  hogy  miféle  levél  van 
nála.  Ha  nem  vigyáztak  rá,  a  leveleket  addig  már  elégette.  „Der 
Huszár  ist  ein  solch  vogl,  der  gewiss  wais,  was  Sigismimdus  und 
der  polnisch  Canzler  wider  Siebenbürgen,  ir  May.  u.  den  Mihál 
im  herzen  habén,  u.  welche  gesellen  mit  inén  inn  und  ausser 
Siebenbürgen  correspondirn,  coUudirn,  und  unter  einer  dekheii' 
liegen,  Darumb  soll  man  ein  solchen  vogl  mit  2  paar  eisen  woll 
versichern  und  in  ein  guten  thurn  verwahrn."  Nagybányán  Zsig- 
mondnak négy  kocsisát  ismerték  fel,  kettő  közzűlök  fiesztercze  felé 
elutazott;  lovat  vettek  Nagybányán.  Zsigmond  Poroszországban  van 
„frölich,  frisch  u.  gesund't."  Tudják  azt  is,  hogy  Huszár  István 
Zsigmondtól  küldetett  ki  nagyon  titkos  megbízatással,  egyáltalában 
olyan  fontos  dolgokról  beszélnek,  a  mikről  kocsisoknak  tudniok  sem 
kellene  („und  reden  von  solcher  hohen  dingen,  davon  gutschiknecht 
sonst  nicht  gebürt  zu  wissen :  es  werden  andere  vögl  sein.")  Ha 
nem   kell  még  elmennie  Erdélybe    (üngnádnak)  3—4   napig,  meg- 


-     471     - 


várná,  míg  Szatmárra  hozzák  őket  s  maga  menne  vele  Váradra 
Nyáryhoz,  hogy  Huszárt  felőlük  kihalgassa.  —  A  „retirate,"  mit 
íiagy  munkával  csináltak,  leszakadt.  —  A  „hofrichter-'  nem  csinált 
semmit,  ő  is  inkább  erdélyi  és  Báthory-párti  inkább,  mint  császári. 

(Sajátkezű  másolat.) 


79. 

Beregszász,  1600.  január  29. 
Básta  Ungnádnak. 

Megkapta  két  levelét;  a  Hoífkirchen-féle  jelentést  (a  talált 
leveleket  illetőleg)  kevésre  becsüli.  Ha  Huszárt  Váradról  Kassára 
viszik,  jó  lesz  útközben  Szathmárt  —  ha  még  Ungnád  és  Székely 
Mihály  ott  lesznek  —  jól  kihallgatni,  megexaminálni. 

Arra  nézve,  hogy  Mihály  vajdához  a  toborzás  ügyében  valaki 
küldessék  ő  általa  (Básta  által),  azt  feleli,  hogy  ha  szükséges  volna 
is,  már  késő. 

Hogy  Nyáry  Pál  Huszárt  rosszul  őrizteti,  azt  épen  nem  helyesli, 
sőt  ha  rövid  idő  alatt  el  nem  küldi  Nyáry  Huszárt  iSzatmárra  vagy 
Kassára,  ő  (Básta)  panaszt  fog  ő  fenségénél  (Mátyás  főherczegnél) 
Nyáry  ellen  emelni.  —  Székelyt  nagyon  sajnálja,  hogy  beteg. 

A  napokban  Mihály  vajdától  egy  igen  barátságos  levelet 
kapott,  melyben  őt  a  vajda  Közép-Szolnok  átengedésére  szólítja  föl. 
0  erre  azt  felelte,  hogy  eífélét  ő  fölsége  határozott  parancsa  nélkül 
nem  tehet,   azonban  megírta  ezt  ő  fölségének. 

(Másolat.) 


80. 

Szatmár,  1600.  január  31. 

Ungnád  a  császárnak. 

Tegnap  elküldték  ő  és  Székely  a  kocsikat  a  pénzzel  előre; 
magok  is  elindulnak  ma,  bár  csak  30,000  tallért  vihetnek  Mihálynak; 
legíolebb  még  9  vagy  10  ezerét  küldhetné  utánok  e  30,000-en 
felül  a  föfizetőmester;  de  ha  ezt  elküldi  is,  még  akkor  is  35—36,000 
fog  hiányozni  abból  a  100,000-ből,  melyet  ő  felsége  már  a  múlt 
augusztus  végén  kellett  volna,  hogy  meo-adjon  Mihálynak,  a  ki  e 
100,000  tallért  a  cardinál  kiirtásáért  s  Erdély  meghódításáért  bizony 
megérdemelte.  A  fizetőmesternek  nincs  reménysége,  hogy  mostanában 
a  hiányzó  összeget  összegyűjthesse.  Pedig  ha  Örmény  Péter  és 
Pribék  Mátyás  a  vajda  nevében  elénk  jönnek  s  kérdik,  hogy  e 
hiányzó  summa  mikor  lesz  elküldve,  mit  mondjunk?  mikor  Kassán 
azzal  eresztő  el  e  két  embert,  hogy  már  az  egész  összeg  együtt  van. 
—  Tudósítsa  őket  ő  fölsége  s  instruálja,  hogy  miv(d  mentsék  5 
fölségét,  hogy  a  mennyire  lehet,  ő  fölsége  hitelét  fönntarthassák  a 
vajda  előtt. 


—     4<;:     — 


De  szükség,  hogy  o  íolsége  nemcsak  kielégítse  a  vajdát  a 
hátralevő  összeggel,  hanem  azonkívül  a  pápánál,  a  spanyol  királynál, 
a  római  szent  birodalomnál  s  más  hatalmasságoknál  is  közbejárjon, 
hogy  ezek  Mihályt  pénzben  segélyezzék,  még  pedig  minél  hamarébb, 
míg  el  nem  idegenül  s  míg  az  ő  íolségének  roszat  akaró  oláh  és 
erdélyi  tanácsosok  (a  vajda  tanácsosai)  végkép  el  nem  fordítják  a 
vajdát  ó  íölségétől  s  meg  nem  erősítik  abbeli  szándékában,  (a  mire 
különben  a  maga  jó  indulatából  nem-is  gondolna),  hogy  Erdélyt 
jnegtartsa  magának  s  ne  cedálja.  —  Ok  (Ungnád  és  Székely)  úgy 
tudják,  hogy  Mihálcsa  bán  az  értelemben  működik,  hogy  uránál  a 
kormányzóság  meghagyassák,  sót,  hogy  Bécsben  nyíltan  kijelentette 
volna,  hogy  ura  Erdélyben  „possessor,  gubernátor  und  absolutus 
patrónus  wöll  bleiben."  —  Ha  ez  csakngyan  ekként  van,  akkor  az 
ő  (Ungnád  és  ÍSzékely  instructiójuk  hiányos,  szorgoskodnak  is  e 
miatt  s  kérnek  újat.  Carlo  Magnótól,  ki  két  hete  hogy  bement, 
semmit  nem  tudnak;  bizonyosan  igen  rósz  fogadtatása  volt  a  vajda 
részéről  s  a  futárok  a  kiket  küldött  vagy  küldhetett,  bizonynyal 
elfogattak. 

Básta  hadinépe  rongyos,  fizetetlen  s  a  panasz  e  miatt  soha 
nem  szűnik.  „Da  .  .  .  Euer  Maiestat  ein  so  unbezalltes,  erarmtes, 
blosses,  abgcrissenes  volkh,  schon  zn  besazung  inn  Siebenbürgen 
verordnen  khondten,  so  khon  .  .  es  sich  doch  ohn  der  armen  leüt 
grossen  schaden  im  landt  niht  erhaltten." 

( Eredeti.) 

81. 

(Bécs),  1600.  január  vége. 

„Expedírtes  concept". 

Mátyás  föhg  Jcüldi  BástánaJc  Mihály  v.  értesítése  'végett. 

Rudolf  császár  megparancsolta  Bástának,  hogy  a  lengyelek 
gyülekezése  okáért  Huszt  felől  és  más  irányban  vigyáztasson.  Mihály 
V.  szándéka  Moldovát  elfoglalni  ^sey  löblich",  de  nem  időszerű,  a 
<ís.  udvartól  további  rendeletet  kell  eífelől  várnia. 

M.  V.  az  igaz  hogy  gyanúban  van,  de  ő  fge  és  Mátyás  föhg 
mégsem  kételkedik  az  ő  hűsége  s  a  kereszt3^énség  iránt  jó  „affe- 
ctiója"  felől. 

Hadi  szereket  e  napokban  küldenek.  A  bűnösöknek  kegyelmet 
kellene  adni. 

(Bécsi  kriegsreg.  80.  sz.  exeerpta.) 
82. 

Gyulafehérvár,  1600.  február  1. 

Mihály  vajda  Dr.  Rezzennek. 

Hosszasan  recitálja,  7  év  óta  mennyire  törekszik  a  keresztyénség 

javára,    a  török    ellen,    elhanyagolva    saját  dolgait,    gyermekeit.   De 

egymagában  nem  tarthatja  távol  a  határtól  a  törököt,  hacsak  ő  fge 


473 


^s  a  ker.  fejedelmek  nem  segítik.  Kéri  ö  ngát  (Pezzent),  járjon 
Mzbe,  hogy  ő  fge  neki  annyi  pénzt  adjon,  a  mennyi  a  háború 
tisztességes  vitelére  elegendő,  mert  a  pénz  a  dolgok  veleje,  ,.pecunia 
•est  anima  rerum  gerendám m."  Ha  sereget  nem  küldhet,  tehát 
|)énzt  küldjön. 

(Eredeti.) 


83. 

Váralja,  1600.  fehruár  1. 
Ungnád  a  császárnak. 

Tudatja  hogy  Eákóczy  Zsigmond  Mihály  kielégítésére  hajlandó 
11,000  tallért  kölcsönözni,  ha  a  szepesi  kamara  ,,bonas  inscriptio- 
fiales"  ad  az  összegért;  mivel  azonban  azt  Ungnád  nem  reméli, 
azért  fölkérte  a  főfizetömester,  hogy  e  czélra  (Mihály  contentálására) 
"eszközöljön  ki  valahogy  a  kassai  kamaránál  vagy  általa  11  ezer 
tallért  (mert  a  már  útnak  indílott  39  ezer  ilymódon  mégis  50  ezerre 
növekszik).  —  A  mustramester  (Lassotta)  írja,  hogy  egy  elfogott 
német,  a  ki  Szolnokról  jött,  azt  beszéli,  hogy  látta  volna  Mihály 
szolgáit  ott.  Ez  nagy  szeget  ütött  Básta  s  mások  fejébe  s  gyanút 
költött  sokaknál  Mihály  iránt.  Talán  nem  úgy  áll  a  dolog.  „Ich  .  .  . 
hoffe,  dass  die  zeit  in  khurzen  erkhlaeren  wirt". 

(Eredeti.) 

84. 

Nagybánya,  1600.  fehr.  2. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Carlo  Magnótól  érkeztek  levelek  hozzájuk.  Ezek  elsejében  azt 
írja  Carlo  Magnó,  hogy  Mihály  vajda  „durchaus  niht  gestehen 
wilí  dera  Ban  Mihalitsch  und  dem  Stoika  das  jennig  anbevolchen 
zu  habén,  wie  mirs  Ungnaden  dor  Herr  Doctor  Pezzen  geschrieben, 
dass  sy  rund  und  oífen  fürí?eben  habén,  ir  herr  praetendir  possessor 
gubernátor  und  patrónus  absolutus  in  Sibenbürgen  zu  bleiben".  Ez 
jó  jel,  mert  ebből  eorabinálni  lehet  arra,  a  mit  ő  (Ungnád)  már 
régebben  mondott  s  a  mit  titokban  Örmény  Péter  is  erahtett,  hogy 
t.  i.  e  két  fő  oláh  csak  a  magok  érdekében  cselekesznek  „und  dass 
sy  niht  gern  aus  dem  warmen  nesst  mehr  khumben"  —  s  ö  föl- 
bégének  jóságát  ismervén,  képesek  volnának  megbízatásukon  túllépni 
s  Mihály  részére  oly  sokat  követelni,  a  mikre  Mihály  nem  is  gondol. 

Nagyon  sürgeti  a  segélypénz  megküldését  Mihály  számára; 
láthatja  ő  felsége,  hogy  a  vajda  csak  a  pénzsegélylyel  tartható  meji' 
-0  felsége  hűségében  s  hogy  „nah  nihtem  andern,  alls  alléin  nah 
dera  gélt  schreyt,  tobt  und  vviet".  Kedvező  alkalom  volna  ez  a  török 
•ellen,  midőn  Mihály  vajda  ég  a  harczvágytól ;  most  kevés  ezerbe 
kerülne,  míg  egy  nagy  hadjárat  sok  százezreket  nyel  el. 

Bástát   jó    volna,    ha    ő    fölsége    máshol    használná,    nehogy 


-     474     — 

Mihályijai  összekapjon,    a  minek  ő  felsége  alattvalói    adnák  meg  az 
árát.   .,lh  acensir  in  (jott  weis  nicht." 

Balog  Gergely,  más  néven  Greguresa,  a  ki  ő  felségénél  is  járt 
követségben,  meghalt  „non  absque  suspitione  mortis  minus  naturális  ^ 
hatt  20,000  tallér  verlassen,  die  hatt  der  Mihal  geerbt.*' 

(Eredeti.) 

85. 

Cul2)a,  1600.  fehr.  3. 

Ungnád  és  Székely  M.  a  császárnak. 

Szomorú  szívvel  értik  Dr.  Pezzen  leveléből  „die  unbillicheii« 
posíuiationes  des  Ban  Mihalitsch  und  des  Stoika,  die  reimen  sieh: 
doch  gar  nit  zu  der  relation,  die  wir  gestern  bey  aignem  curir  .  .  > 
gehorsambst  überschickt." 

Sürgetik  a  pénzt  Mihály  részére. 

(Eredeti.) 

86. 

Gyulafejérvár,  1600.  február  4. 
Cario  Magnó  a  császárnak. 

A  vajda  az  audientián  tudtára  adta  neki,  hogy  maholnap  » 
lengyel  királytól,  a  moldvai  vajdától  követség  érkezend  hozzá;  ezt 
be  kell  várja  Carlo  Magnó.  —  Azt  is  monda  a  vajda,  hogy  a  jövo^ 
országgyűlésre  Pozsonyba  követséget  fog  küldeni.  —  Azt  mondja^ 
hogy  „wann  man  gleich  tausentraall  dortten  bey  Hof  von  diesea 
landern  und  krieg  ratte  und  hinwider  darvon  discurire,  so  wirt  man 
doch  zuleczt  sein  anschlaí?  nach  sich  richten  müessen."  Esküdözik,, 
hotry  nincs  egy  csepp  vér  sem  benne,  mely  Pölségedhez  hűtleni 
volna.  —  Azonban  a  pénzsegélyt  rendes  időben  s  minél  hamarább 
kéri  küldetni,  nem  úgy,  mint  eddig.  Mihelyt  elegendő  segélye  lesz 
ő  fölségétől,  akkor  nem  bánja,  ha  nyíltan  lépnek  föl ;  ő  akkor 
örömest  átadja  a  határvárakat  ő  fölségének.  —  A  commissariusokat 
a  vajda  nag3^on  várja.  —  Panaszkodik  még  Mihály,  hogy  életét 
sem  érzi  biztonságban,  mindig  attól  kell  tartania,  hogy  a  városok 
föltámadnak  ellene. 

(Eredeti.) 

87. 

..Bede.<<ch  PatoJc''  1600.  fehr.  4. 

Ungnád  és  Székely  M.  a  császárnak. 

Mikor  Kővár  alatt  elvonultak,  a  kővári  kapitány  igen  becsüle- 
tesen fooradta  őket  s  úgy  értik  szavából,  hogy  csak  ideigleneseit 
van   Kővárban,   addig   míg  Mihály  tovább  nem    parancsol   vele.  — 


—    475 


ügy  érték,  hogy  Mihály  vajda  kémet  küldött  ki,  a  ki  neki  a  magyar 
országgyűlésről  híreket  fog  vinni  stb.  —  „Hier  brich  ein  geschray 
aus'',  hogy  Mihály   Kornis   Gáspárt  és   Deák   Kristóf   gazdag   vejéfe 


elfogatta. 


(Eredeti.) 


Gi/ulafejérvár,  1600.  fehruár  4. 
Mihály  vajda  a  követeknek. 

Leveleiket  vette,  örömmel  várja,  hozza  isten  őket  egészségben. 
Hogy  Székelynek  az  úristen  előböi  jó  egészségét  visszaadta,  nagy 
örömére  szolgál  a  vajdának. 

(Másolat.) 


89. 

Kolozsvár,  1600.  fehr.  6. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Der  Bornemissa  [máshelyütt  „B.  Miklosch,  so  Irer 

Drchlt  Erzherzog  Ernsts  hocblöblihister  gedehtnuss  edlkhnab  ist 
gewest"]  hatt  auch  undter  andern  mir  vermeldt,  auf  den  15.  dis 
hab  der  Mihal  die  furnembisten  landleiit  und  stend  gen  Weissenburg* 
besehriben;  da  sorgen  wir  iins  abermal  einer  neuen  bősen  prac- 
tikhen,  denn  vernémben  von  andern,  dass  der  Michal  alléin  die- 
jennigen  ziisamb  berueffe,  die  im  genaigt  woll  sein,  die  aber  Euer 
Mt  incliniren,  die  schoíf  er  weckh  von  sich  und  wölle  sie  umb  sicb 
nicht  leiden.  So  soll  er  auch  den  Zaggeln  und  Saxen  gesehriben 
und  sie  duroh  gesante  beschickt  habén,  sich  zu  ercliiren  ob  sy 
Eur.  Mt.  oder  ini  beifollen  völlten.  Und  hatt  Mihal  noh  ein  solche 
grosse  anzall  khriegsvolkhs  im  land,  dass  auch  diejennigen  so  in 
niht  gern  in  laud  sehen,  und  lieber  Eur  Mt.  undterworífen  wiiren, 
es  nicht  offenbaren  auo  forcht  und  gefahr  dörífen,  sonnder  werden 
sich  ohne  zweifel  im  genaigter,  als  Eur  Mt.  erzaigen  raüessen. 
Daraus  wirt  nun  folgen,  d.iss  er  iha  (!)  pro  forma  wirt  fürge  ben, 
er  wöll  Euer  Mt.  das  land  übergeben  und  wirt  doch  sotto  nian 
mit  den  aus  forcht  gezvvungenen  stenden  inn  Sibenbirgen  den 
verstand  habén,  dass  sie  in  bitten  und  bei  im  anhallten  soUen, 
dass  er  Mihal  ir  herr  bleib,  dorauf  wirt  er  sich  nun  solcher  blen- 
dung  brauchen,  und  Eurer  Mt.  hinaus  schreiben  er  wolt  Euer  Mt. 
dass  land  gern  fur  sein  übergeben,  die  stand  und  landtleit  aber 
wöllen  darein  niht  consentirn,  sondern  begern  seiner,  und  weill  sy 
in  begern,  und  er  das  land  mit  schwertstraich  hab  eingenomben, 
so  sollen  ims  Eur  Mt.  billicher,  alls  einem  andern  vergönnen.  Gott 
geb,  dass  ich  Urignad  mih  in  meinen  gedankhen  irre." 


—    476    — 

Es  werden  vili  dergleichen  reden  im  land  gehört,  der  Michal 
soy  deni  teutschen  und  turkhischen  khayser  iipch  woll  so  möehtig, 
dass  or  baideii  den  ernst  khönne  zaigen.'* 

(Eredeti.) 

90. 

Deés,  1600.  fchr.  ő. 

Ungnád  és  Székely  M.  a  császárnak. 

Várják  óránkint  az  új  instructiót,  mert  a  régit  most  már  csak 
íi  vajda  köszöntésénél  használhatják ;  értik  Pezzen  leveléből,  hogy 
Mihály  követei  (Bán  Mih.  és  Stoika)  micsoda  nagy  „stravaganza"-kkal 
állottak  elö.  Meg  is  küldték  Carlo  Magnónak  Pezzen  e  levelét  ere- 
detiben ;  Carlo  Magnó  e  helyett :  „di  il  loro  patroné  pretende  di 
restar  gubernátoré,  possessore,  patrono  assoluto  della  Transsilvania 
<ial  nome  in  poi"  leí'ordítá  a  vajdának,  aki  azt  mondta,  hogy  ő  ezt 
sohasem  adta  instructióban ;  tehát  magoktól  teszik,  különösen  Stojka 
rósz  indulatát  ő  fge  iránt  Székely  már  régebben  ismeri. 

Nem  tetszik  nekik,  hojry  a  vajda  megtiltá  Erdélyből  a  gabonát 
Nagybányára,  Szatmárra,  Váradra,  Tokajba  vinni.  Ez  talán  ezért 
van,  liogy  neki  sincs  megengedve  ő  fge  birtokán  a  toborzás.  A 
tanácsot  az  a  Bodoni  István  adta  Mihálynak,  a  ki  Zsigmond  kincsét 
őrizte  s  most  a  vajdának  átadta  s  a  ki  Uugnádot  és  Pete  Lászlót 
Tordán  arra  akarta  bírni,  hogy  szerezzenek  bűnbocsánatot  B.  Zsig- 
mond számára. 

Sürgetik  a  pénzt  Mihály  v.  részére. 

(Eredeti.) 

91. 

Torda,  1600.  fehr.  9. 

Ungnád  és  Székely  M.  a  császárnak. 

Zsigmond  és  sógora  a  lengyel  kancellár  nagyban  traktálnak  a 
törökkel,  hogy  Erdély  újra  Zsigmondé  legyen  s  az  esetben  ha  fiú 
örökös  nélkül  halna  el,  akkor  a  szultán  Erdélyt  a  lengyel  kancellár 
fiának  adja  s  ha  ez  még  kicsiny  volna,  úgy  a  helytartóságra  egy  a 
lengyel  kancellártól  függő  ember  neveztetnék.  —  „Die  bewusste 
vertraute  person"  Konstantinápolyban  járjon  után,  mi  igaz  e  hírben. 

„Wier  liegen  alhie  zu  Torda  inn  dem  salczcamerhof  und  ver- 
némben von  dem  salczcamrer,  dass  die  vom  Michal  auf  den  16. 
dits  ausgeschribne  zusambenkhunH't  der  fürnembisten  sibenbürgi- 
fjchen  landleut  nihts  anders  auf  sich  hab,  dann  das  die  fürnem- 
bisten protonotarien  inn  Sibenbirgen  tháills  todt  anerseczt  crank 
ligen,  und  so  wichtige  rechtsfürungen  die  lenger  khein  anstand 
leiden  khinnen  unerörttert  und  überhautft  sein,  die  wölle  der  Michal 
durch  die  fürnembisten  landleit  decidirn  lassen,  aber  wir  haltén 
disz  nur  für  ein  blendung  und  sein  der  mainung,  die  zusamben- 
khunft  geschehe  unserer  legation  halben,  die  wirt  den  ays  (!)  zeitti- 
gen    brechen  machen,  und  was  endtlich  der  Michal  mit  der  siben- 


—     477     — 

birgerischen  cession  gesinnt  oder  iiiht  ist,  aii  tag  bringen  miessen." 
Mihály  kormányzatát  nem  szeretik  Erdélyben,    de  mert  ö  ílge- 

iránt  esküszegők  voltak,  félnek  a  büntetéstől ;  de  félnek  B.  Zsigmond 

könnyelműségétől    is  —  azért    „wiszen  doch  nicht,  wo  sie  sich  hin 

kheren  solten." 

Az  a  személy,    a  kit   Mihály   a  végből   küldött  ki,   hogy  őt  a- 

magyar  országgyűlésről  tudósítsa :  Castell   Antal.  Ha  ezt  megfogják, 

világért  sem  kell  vele  roszúl  bánni  s  kínosan  vallatni,  hanem  inkább 

adni  s  Ígérni  neki  s  így  vallani  fog. 

„Zu   Klausenbiirg    habén    wir    erfahren.  dass  der  salczcamrer 

zu    Desch,  der    sonst    ein    preszburger   khind    ist,  den    ungrischen 

pasquill    gemacht  hat,    der   Eur    Mt.  inn    vergangnem    summer  zii 

Prag  vertulmatscht  ist  worden. 

(Eredeti.) 


92. 

Kolozsvár,  1600.  fehr.  7. 

Székely  Mihály  a  császárnak. 

Egy  hitelt  érdemlő  személytől  hallá,  hogy  Báthory  Zsigmond 
most  sógoránál  a  lengyel  nagykancellárnál  van,  „und  habén  ein 
soliche  practica  vor  inén,  dass  der  canczler  mit  drey  andren  vay- 
vodem  ausz  Poln  habén  zusamen  gesehworen,  dem  vSigismundo  ein 
milliou  zu  gebén,  damith  er  Sigismundus  ein  kriegh  vyrnerae^ 
disen  Mihal  vayda  ausz  7-benbyrgen  austre}^bB"  ;  követet  is  küld- 
tek Konstantinápolyba,  a  ki  Zsigmondnak  s  az  ő  fiörökös  nélkül 
való  kimúlása  esetén  a  lengyel  kancellár  fiának  szerezné  meg  Erdély 
fejedelemségét  —  s  így  Erdély  „soll  undter  des  Tyrcken  und  Poln 
protection  undterworífen  werden. 

Sürgetve  kért  azért  Mihály  vajda  részére   pénzt  s  hadisegélyt. 

(Eredeti.) 


93. 

Emjed,  1600.  fehr.  8.  9. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Megküldik  Carlo  Magnó  egy  levelének  mását,  melyben  ez. 
tudatja,  hogy  a  vajdánál  lengyel  és  moldvai  követség  járt,  de  hogy 
a  vajda  jó  indulatú  ő  fge  iránt;  a  lengyelnek  nem  hisz,  mert  a 
követség  a  király  nevében  jött  ugyan,  de  csak  a  kancellár  van  a 
levélen  aláírva:  ergo  a  kancellár  praktikája.  — A  vajda  határozottan 
roszalja  Mihalcsa  bán  meszemenő  követségét :  „II  vaivoda,  di  poi  di 
hauer  gli  mostrata  la  lettera  dil  Sl^  Pezzen,  e  restato  molto  turbato^ 
intendendo  la  varieta  di  Ban  Mihalitsch."  .  .  .  Ungnad  és  Székely 
a  pénzt  sürgetik  Mihály  vajda  részére. 


—    478    — 

P.  S.  Fchr.  0. 

Marino  é&  Carlo  Mngiio  megérkeztek  hozzájuk  (U.  és  Sz.-hez.) 
—  ,,Zum  höhsten  fst  *il  eríreuen,  dass  der  herr  Carlo  Magnó  den 
Mihal  naeh  allén  Ew.  M.  wujűdseli  disponirt  befunden" ;  bár  az 
nem  tetszik  nekik,  „dass  der  Mihal  áeti^  Napragi,  den  Cornisch  und 
Bodoni  certis  praetextibus  hinaus  schickhen  whU.  inn  landtag,  darvon 
werdeii  wir  zur  gegenwarth  mehrers  mit  dem  Müwi  consultirn 
miessen."  —  „Aines  khombt  uns  frembdt  íüv,  dass  der  Mihal  fasst 
allé  die  erhebt  und  an  sich  zeulit,  die  Eiirer  Mt.  zuwider  sein."  — 
Azt  hiszik,  hogy  nehéz  lesz  még  az  ő  tractalásuk  is  Mihály  vajdá- 
val; várják  is  óránként  az  új  instruetiót  ő  felségétől. 

(Eredeti.) 

94. 

Gyulafejérvár,  1600.  február  10. 
Ungnád  a  császárnak. 

A  mint  9-én  11  óra  tájban  d.  e.  a  városhoz  közel  érkeztek, 
negyed  mfnyire  eléjök  küldötte  a  vajda  Naprági  püspököt,  Csáki 
Istvánt,  Kornis  Gáspárt,  Bornemisza  Boldizsárt  és  Székely  Mózest 
a  hadparancsnokot,  több  erdélyi  és  oláh  előkelővel  együtt,  400  főnyi 
kozák,  moldovai  és  erdélyj  lovassal.  Naprági  ékes  latin  oratióval 
fogadott,  Ungnád  felelt.  Ö  nga  (M,  v.)  egy  nagyon  szépen  feléke- 
sített kocsit  6  lóval  rendelt  a  követek  számára,  a  melyre  felszállván, 
Carló  Magnót  magokhoz  ültették.  A  kisérő  lovasság  között  sok  elő- 
kelő volt  szép  lovakkal,  fényes  öltözetben.  Ugy  látszott  a  lovasság 
nagyon  önalt,  hogy  pénzt  hoztak  nekik.  A  mint  a  város  kapujához 
közeledtek,  ott  a  gyalogság  volt  felállítva  két  oldalvást,  jól  ruházott 
lövészek,  a  kik  között  haladtak  egészen  szállásukig.  A  püspök  a  többi 
előkelőkkel  együtt  felvezette  őket  szállásukig  nagy  tisztességgel ;  úgy 
látszott  nemcsak  a  vajda,  az  erdélyiek  is  szívesen  fogadták  őket. 
Mindez  ő  ígo.  tiszteletéért  történt,  látszik  ebből  a  vajda  hűsége,  a 
mit  meg  kell  dicsérniök. 

Carlo  Magnó  nagyon  hasznosan  működik  a  vajdánál  ő  fge 
javára.  Sokkal  jobb  engedelmességben  találta  ő  (C.  M.)  M.  v.-t  ő 
ígQ.  iránt,  mint  a  vajda  követei  és  íutárjai  után  gondolni  lehetett. 
Mert  C.  M.  6  év  előtt  már  járt  Havasalföldén  ő  ígQ  érdekében  a 
vajdánál,  a  ki  tehát  „familiarissime"  beszélt  most  is  vele,  naponként 
gyakran  egyedül  magához  hívatta  s  nem  titkolt  előtte  seramit.  Szeret- 
nék a  követek,  ha  még  vagy  8 — 14  napig  ott  maradna  C.  M.,  míg 
ők  is  kiismerik  M.  v.  „humor"-ját  és  „procedir"-ját,  mert  ők  „solen- 
niter"  kell,  hogy  képviseljék  ő  íg(^,  reputatioját,  nem  privátim,  mint 
C.  M.,, 

0  nga  (a  v.)  C.  M.-ra  nagyon  nevezetes  dolgokat  bízott,  melyek 
le  nem  írhatók,  hogy  titkosan  informálja  ő  fgét ;  ő  informálta  a 
követeket. 

M.  v.  a  követeket,  midőn  lakásukra  értek  s  mielőtt  ebédhez 
ültek   volna,    üdvözölte   Örmény    Péter  által  (a  ki  most  ismét  befő- 


479 


lyásos  ember  nála,  jóllehet  három  hét  előtt  még  feje  sem  vot  biz- 
tonságban) és  udvarmestere  által  kérdeztette,  hogy  szerencsésen 
^utaztak-é,  és  szívességét  ajánlotta  mindenre,  a  mire  szükségük  volna. 
■0.  M.-t  magához  hívatta  és  sokszorosan  kifejezte,  mennyire  örül  a 
tkö  vetek  megérkezésének,  csakhogy  valahára  ő  igétől  maga  mellett 
láthat  valakit,  a  kivel  szükségeit  közölheti,  megbeszélheti. 

A  míg  bevonulásuk  tartott  a  városba,  a  kisérő  csapatok  min- 
denféleképen igen  szépen  „gar  etlich  gegen  einnander  schormizels- 
weisz  sich  provoeirt  geschormizelt",  a  mi  némelyeknél  azt  a  gondo- 
latot ébreszté,  „als  wáren  sie  so  erfreuth  gewest,  dass  wir  inén  gélt 
mitbraehten." 

A  pénz  nagyon  kell  neki.  A  30,000  tallért  átadták,  éjjel  vitette 
•el  magához,  s  meghagyta  ő  fge  fizető  mesterének,  hogy  100,000 
tallért  mondjon  és  hogy  százezer  mihamar  ismét  jönni  fog,  saját 
hivatalnokainak  is  annyit  mondott  a  vajda,  azért,  hogy  a  hadi  népnél 
jó  „credit" -ben  maradjon,  hogy  ne  féljenek  a  pénz  hiánytól  s  ne 
raboljanak. 

(Eredeti.) 


95. 

Gyula  fejérvár,  1600.  fehr.  11. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Mihály  vajda  mielőtt  audentián  fogadta  volna  őket,  Marino  által 
Judtokra  adatta,  hogy  ez  első  audentián  a  titkosb  dolgokat  egészen 
\w  ellőzzék,  mivel  az  edélyi  tanácsosok  is  ott  lesznek,  a  kikben  nem 
yzik  (Naprági,  Kornis  Gáspár,  Székely  Mózes,  Bornemissza  Bold.) 
Arra  nézve  azonban  ismét  intést  kaptak  előre  a  vajdától,  „was  wir 
-wider  die  Bathorischen  und  die  perfidos  zu  melden  hatten.  dass 
■sollten  wir  in  beisein  der  Siebenburger  thun,  denn  da  würden  wir 
vor  acgen  ethch  derselbigen  meineidigen  verrater  sehen." 

Ügy  is  történt.  Először  üdvözölték  Mihályt,  megmutatták  a  meg- 
bízó levelet,  welcher  er  mit  grosser  reverenz  empfangen,  gekhüszt 
amd  an  die  stiern  admovirt."  —  Aztán  dicsérték  a  vajdát,  ő  felsége 
nevében  köszönetet  mondtak  „seiner  ritterlichen  thaten"  s  hogy  a 
hűtlen  Báthoryak  ellenében  oly  híven  viselte  eddig  magát,  s  mindezt 
i:emény  szavakkal,  hogy  nagyobb  hatása  legyen  az  erdélyiek  előtt, 
íiztán  „Eur  Mtíit  sigill  endplösst  et  ex  praescripto.  .  .  (t.  i.  az  instruc- 
tióból)  fürgebracht,  darüber  sich  der  Kornisch  Gaspar  im  khopf  zu 
mehrmahlen  gekhrazt."  —  Aztán  vigasztalták  a  vajdát  a  pénzbeli 
-segítséggel  s  azzal,  hogy  ő  felsége  őt  minden  keresztyén  fejede- 
lemnél ajánlani  fogja ;  erre  ismét  Naprági  felelt  (latinul)  M.  v.  nevében, 
panaszkodván,  hogy  mily  veszélyeknek  tette  ki  ő  magát,  midőn 
Erdélybe  tört  s  meghódítá  „hanc  perfidam  provinciám;  welehes 
die  Siebenburgeiischen  nitt  hart  in  die  ohren  gebissen"  —  s  hogy 
mennyire  szüksége  van  neki  ő  fölsége  segélyére.  —  Naprági  igen 
-erősen  beszélt  a  Báthoryak  gonoszságáról  s  követőikről,  oly  szavakkal 
.„die  denen  sibenb.  riitten,  so  es  angehört,  an  ir  herz,  an  ir  ehr  gehea 


-     480    — 

müssen;"  akár  parancsból  tette  ezt  Naprági,  akár  maflától  :  „gewiss^ 
ist  es.  dass  ír  Gnaden  (így  nevezi  a  vajdát  Ungnád)  ein  sondere- 
írend  drüber  gehobt  und  gleichsamb  mit  winkhenden  augen  auf  die- 
sibenbirg.  riitt,  als  wiiren  undter  andern  sy  dieselbigen  verriltter, 
gedeult  und  gezaigt  hatt."  Andientia  után  leültek  s  a  vajda  kérde- 
zősködött ü  felsége  egészségéről. 

Ma  mondta  Marininak  a  vajda,  hogy  szándéka  van  16-án  Foga- 
rasba  menni  s  Ungnádot  magával  vinni,  míg  8zékely  Mihályt  az  erd. 
tanácsosokkal  Fejérvárt  hagyni,  hogy  addig  állna  a  kormány  élén. 
Ungnáddal  komoly  tanácskozni  valója  volna.  E  separatióba  ők  ő  fel- 
sége helybenhagyása  nélkül  nem  e'iyeznek  bele  a  minthogy  általába  a 
gyanúsnak  tűnik  föl  ez  a  dolog  előttök;hogy  kívánhatja,  hogy  Szé- 
kely azok  között  maradjon,  a  kiket  maga  is  (a  vajda)  árúlóknak  tart. 

Bármily  előzékeny  volt  is  e  fogadtatás  a  vajda  részéről ;  ők 
mégis  komolyan  tartanak  a  vajdától.  Carlo  Magnónak  olyformán  nyilat- 
kozott: minek  maradjon  ő  (Mihály)  Erdélyben,  mikor  folytonosan- 
életére  törnek,  mikor  ő  felsége  a  legjobb  három  megyét  elvette, 
mikor  „sieben  schpanschaften  undter  den  Züggeln  ire  alté  freuheiten 
wider  bekhumben  habén ;  das  übrig  am  land  sey  sehlecht,  das. 
beger  ez  in  der  gestalt  aiich  nicht."  Ilyen  fajta  nyilatkozatok  nyilván 
mntatják,  hogy  Mihály  nem  szívesen  cedálja,  ha  cedálja  is  Erdélyt. 

A  mi  a  Mihálcsa  bán  és  Stojka,  M.  v.  e  követeinek  instruc- 
tióját  illeti,  mikor  Mihály  azt  monda,  hogy  ő  nem  hatalmazta  fel 
őket  annyira,  a  mennyit  kérnek:  ez  nem  volt  egyéb  Mihálytól,  mint 
,.ein  spiegelfechten" ;  mert  ők  kitudták,  hogy  a  két  követnek  paran- 
csolatjuk van  ötszázezer  fortot  kérni  mint  segélyt  ő  íigétöl,  „und 
dis  wirt  der  stravagantien  iiine  seine." 

A  vajda  el  van  határozva  a  kancellárt  (Naprágit)  Kornis  G.-t, 
Bodoni  Istvánt  és  Sibriket  azon  ürügy  alatt,  hogy  Pozsonyba  a 
magyar  országgyűlésen  a  főherczegtől  segélyt  kérjenek,  Marinovai 
kiküldeni ;  onnan  aztán  Prága  felé  vitetheti  őket  fölséged  s  tehet 
velők,  a  mit  akar.  Ugy  látszik  azonban,  hogy  az  illetők  ennek  neszét 
vették. 

(Eredeti.) 


96. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  fehr.  12. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Ma  délelőtt  mentek  titkos  audientiára.  A  vajda  részéről  csak 
Örmény  Péter,  az  ö  részökről  Carlo  Magnó  és  Marini  volt  ott.  A 
dolog  nagyon  nehezen  ment,  sokat  nem  tudott  vagy  nem  akart  a. 
vajda  megérteni,  úgy  hogy  az  ő  sok  közbevetése  miatt  3  óra  hosszat, 
tartott  az  audientia. 

Először  instructiójok  szerint  proponálták  „wie  das  regiment 
im  land  mit  ír  Gnaden  ratt  zu  bestöllen  sein  wollte."  —  Fél  óra 
kellett,  míg  ezt  megérté :  Marino  oláhúl  mondta.  Székely  elmondta  s> 
megmagyarázta  Örménynek  magyarul  s  ez  megérteté  Mihálylyal.  — 


—    481     - 

Azt  felelte  a  vajda:  hiszen  eléggé  biztosítva  van  az  ország,  a  végházak 
rakvák  az  ö  fegyvereseivel.  Erre  azt  felelték  :  nemcsak  haderő 
szükséges  egy  ország  biztosítására,  mással  is  kell  még  gondolni: 
„sondern  auch  mit  guetten  polizeiordnungen  der  justitiae  administration 
und  anrichtung  guetten  nuczen  wirtschofften  zu  vermehrung  und 
erhebung  der  eiukhomben  zu  bestöllen."  —  Erre  azt  felelte,  hogy 
^lég  jól  kormányozza  ő  a  maga  országát,  nem  találhat  abban  senki 
kifogást;  ;i  mi  a  hadi  dolgokat  illeti,  helyén  áll  ő;  egyéb  dolgokra 
vonatkozólag  pedig  épen  azért  küldé  hozzá  őket  ő  felsége,  hogy 
többi  tanácsosai  mellett  tanácsoljanak ;  a  mi  pedig  a  belső  mozgal- 
makat illeti,  ne  féljen  ő  felsége,  hú  lesz  hozzá  az  ország  a  míg  az 
■ország  ura  hű.  —  Ezt  én  üngnád  úgy  fogtam  föl,  hogy  Fölséged 
az  ország  ura,  tehát  saját  magához  n^m  lehet  hútelen.  —  „Darauf 
ist  der  herr  vaida  etwas  wenigs  alterirt;"  propositionkat  haszon- 
talannak jelenté  ki ;  a  kérdés  az,  békét  akar-e  ő  felsége  vagy  hábo- 
rút; ha  békét,  jól  van;  ha  háborút,  akkor  mért  nem  küldé  a  mit 
ígért  mindeddig,  hiszen  a  legjobb  alkalmakat  volt  Mihály  e  miatt 
elszalasztani  kénytelen.  —  Tudtára  adtuk,  hogy  Pezzen  nemsokára 
jönni  fog,  hogy  ő  fölsége  az  országban  s  külországokban  a  segélyért 
mindent  elkövet  s  rátértünk  az  elébbi  theinára  s  kijelentettük,  hogy 
é  fölségének  nagyon  kellemetlen  lenne,  ha  Mihály  bennünket  a 
többi  tanácsosokkal  együtt  akarna  fölhasználni,  de  még  a  becsüle- 
tünket is  sértené ;  lévén  azok  árúlók,  a  kiket  meg  kell  büntetni.  — 
Erre  azt  mondta  vajda:  a  büntetés  meg  lesz,  csak  parancsolja  ő 
felsége.  —  Mi  felelők :  ő  fölsége  az  ő  tanácsát  várja,  hogy  aztán  arra 
resolváljon.  —  Itt  megint  közbevágott  a  vajda:  „er  wöll  gubernátor 
in  diesem  land  sein,  er  sey  nach  Ear  Mtat  in  diesem  stuel  geseczt, 
und  wir  im  als  ratt  zuegeben."  —  Egyátaljában  ezt  az  ország  kor- 
mányzására vonatkozó  pontot  sehogysem  akarta  megérteni ;  kény- 
telenek voltunk  írásban  magyarul  benyújtani,  majd  ő  abból  oláhra 
fordítatja;  jobb  is  hogy  e  kényes  dolog  írásban  történik,  legalább 
semmit  nem  tagadhat  el  abból,  a  mit  mi  állítunk  s  a  mit  ő  mond.  — 
Bizony  nagyon  távol  áll  az  ügy  attól,  a  mit  tavaly  Örmény  Péter 
mondott  ura  nevében,  hogy  t.  i.  „sein  herr  der  vaida  hab'  in  sinn 
selbst  hinaus  zu  Eur  Mtat  zu  raisen,  ír  Drchlt  erzherzog  Maximilián 
heréin  zu  beglaitten  und  in  das  Land  einzusezen." 

Ha  ő  fölsége  annak  idejében  küldött  volna  Mihálynak  valami 
megtisztelő  „extraordinari  present"-et,  ennek  a  vajda  nagyon  meg- 
örült volna  s  most  másként  állna  a  dolog. 

A  tatár  khánt  Mihály  vajda  a  török  ellen  Felséged  szövetsé- 
gesévé tenni  reméli,  ha  50,000  aranyat  rá  szán  erre  Fölséged. 

„Der  Herr  Waida  wais  schon,  dass  der  Cornisch  Caspar  allé 
seine  vorende  haab  und  parschaíft  zu  dem  Melith  Paul  geschikht 
hott,  und  der  Canzler  auch  sein  gélt  hinaus  geschikt.  Es  steth  noch 
drauf  das  der  Oanzler  der  Cornisch,  Bodoni  und  Sibrik  hinaus  in 
ungrischen  landtag  solln." 

(Eredeti.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  31 


—    4S2     — 
97. 

Pihen,  1000.  február  12. 
Rudolf  Mátyás  főherczegnek. 

Uugnád  jelenti,  hogy  Rákóczy  Zsigmond  100,000  tallért  haj- 
laudú  adni  Tokaj-ra.  Neki  (Rudolfnak)  nincs  kifogása  elzálogosítása 
ellen,  ,.doch  dass  man  zuvor  gradatim  auí  andere  güetter  gehe  u. 
die  ablösung  alzeit  bevorbehalten  werde."  Kéri  véleményét  e  felett 
és  hogy  mi  történik  Dobóval  és  a  szepesi  kamarával  Bodrog-Keresz- 
túr  .,steigerung"-ját  illetőleg. 

(Fogaim,  a  l)écsi  kamarai  Itbr.    14.40(5:  fase.  Hnng.) 
98. 

Gy. -Fejér r ár,  1600.  fehr.  15. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Nem  tagadhatják,  hogy  ő  fölségét  „zu  höchstem  ihrem  ver- 
druss"  csak  rossz  hü'ekkel  lephetik  meg  jelentéseikben.  Mihály  egy- 
általában úgy  viseli  magát,  mint  gubernátor,  possessor  et  absolutus 
patrónus.  Fogarast  Fölséged  tudta  nélkül  nejének  adományozta  s- 
hogy  „ein  jus  autiquum  vaivodarum  Valachiae  Transalpinae  drauf 
praetendirt,  das  ist  nicht  ein  gut  anzeigen."  Kővárat  szintén  nem 
adja  Székely  Mihály  kezébe:  „auch  ein  sehedliche  gefáhrliche  ver- 
diichtlichkeit."  —  Erdély  jövendőbeli  kormányzásáról  még  csak 
hallani  sem  akar,  ,,er  wöll  gubernátor  sein,  er  sey  in  den  stuel 
gesetzt",  efféle  beszéddel  tractálja  Marino-t  naponként  s  észrevéteti^ 
hogy  saját  fiát  akarja  subrogalni  s  stabiliálni ;  a  mint  mindezt  én 
Ungnád  már  a  múlt  évi  novemberben  gyanítám  s  megírám  felsé- 
gednek. —  A  magyar  országgyűlésre  Naprágit,  Kornis  G.  és  Bor- 
nemissza Boldizsárt  fogja  kiküldeni.  Bornemisszának  a  fia  fölségednél 
van,  Kornis  korántsem  oly  bűnös  mint  Bocskay  (Zsigmond  vissza- 
hozatalában.)  Ezeket  kiküldi  az  országból,  míg  ellenben  Bodonit, 
Sibriket  (a  kik  megérdemelnék,  hogy  fejők  vétessék,  mert  mindig' 
legnagyobb  szidalmazol  voltak  Fölségednek)  ezeket  magánál  tartja  a 
vajda.  —  Naprági  iránt  ellenséges  indulattal  van,  mert  tudja,  hogy 
ez  fölséged  kegyét  keresi. 

Naprági  meghítta  őket  (üt.  és  Szt.)  a  vajda  engedelmével 
ebédre.  Ott  elmondta  a  kancellár,  hogy  Bán  Mihálits  és  Stoika  által 
500,000  frtot  kér  a  vajda  ő  fgétől  s  azt,  hogy  maradhasson  Erdély- 
ben gubernátornak.  Kornis  és  Rákóczy  is  ott  voltak  az  ebéden.  — 
Észrevettük,  hogy  Kornis  nagyokat  sóhajt,  szomorú,  fejét  vakaarj  s 
hogy  szeretne  velünk  beszélni  bizalmasan.  Meghíttuk  másnapra 
ebédre.  Itt  azt  monda:  nem  lehet  a  vajdának  hinni,  törökkel,  tatár- 
ral sűrű  bizalmas  levelezésben  áll,  senkivel  nem  közli  e  correspon- 
dentiáit,  ha  csakugyan  ő  fölsége  részére  foglalta  el  Erdélyt,  úgy 
engednie  kellene  most,  „ha  Fölséged  csak  egy  gyereket  vagy  egy 
czigányt  küldene  is  be^' ;  nem  vág  Mihály  hatáskörébe  az  sem,  hogy 
Felséged    tudta    nélkül    hítta    egybe    az  országgyűlést,  „so  ein    vor 


-     483    — 

iiiihörteo  dicam  anzuschlageii,"  esküjére  semmit  nem  kell  adni, 
hiszen  a  cardinalisnak  is  megesküdött.  .  .  Abban  az  instructióban, 
melyet  —  folytatá  Kornis  —  az  ő,  Bornemissza  és  Naprági  számára 
adott  a  vajda,  9  articulus  van ;  ez  instructiót  ő  Kornis  ki  fogja  kül- 
deni ö  felségének.  Az  első  articulus  ez  lenne,  hogy  Mihály  a  saját 
fiát  kivánja  Oláhországba  s  Erdélybe  örökösül.  A  másodikban 
Husztot,  Nagybányát  s  az  előbb  Erdélyhez  tartozó  részeket  kívánja 
ő  felségétől  vissza.  A  3.,  hogy  a  mit  ezután  hódít,  az  övé  és  fiáé 
legyen.  4.  Mindazon  javak  és  méltóságok,  melyeket  Fölséged  Zsig- 
mondnak conferált,  neki  is  conferáltassanak.  5.  Hogy  Fged  pénzzel 
segítse,  hadinépet  nem  kíván.  —  6.  Ha  elfogatnék,  Felséged  s  a 
többi  keresztyén  fejedelmek  váltsák  ki.  —  7.  Ha  Oláhországból  és 
ErdélyViől  elíízetnék,  adjon  neki  Fölséged  Felső-Magyarországban 
évenként  100  ezer  tallért.  —  A  többi  articulusra  nem  emlékezett 
Kornis,  hozzátévén :  ha  Fölséged  ezeket  megadja  Mihálynak,  akkor 
kardot  ád  kezébe  Magyarország  s  Szilézia  ellen.  —  Azt  mondja 
még  Kornis,  hogy  ő  felsége  legnagyobb  ellensége  Bocskay  s  ezt 
szemébe  meg  meri  B.-nak  mondani ;  míg  ellenben  Naprági  védi 
Bocskayt.  —  Ha  igazolni  kellene  ezeknek  magokat,  azt  hisszük  mi 
(a  biztosok),  hogy  „der  Cornisch  würde  mit  dem  Cardinal,  und  der 
Bocskay  mit  dem  Sigismundo  ire  treu  gegen  Eur  Mtát  schlecht- 
lich  bevreisen."  —  Mondottuk  (mi  a  biztosok)  neki,  hogy  nemcsak 
Bocskay  ellen  kell  védenie  magát,  hanem  Zsigmond  ellen  is,  mert 
Zsigmond  őt  vádolja,  hogy  ő,  Kornis,  ,,die  fürnembste  ursach  sey, 
dass  er  mit  Irer  Drchlt  Erzherc.  Maria  Christierna  nicht  ehelich 
und  woll  gelebt."  Erre  azt  felelte,  hogy  nem  áll;  kérdezzék  meg  a 
herczegasszonyt,  jól  tudja  az,  ki  volt  mindig  ő  felsége  pártján.  — 
Kornis  utáij,  ha  ez  kimegyen,  Sennyei  Pongráczot  fogja  a  vajda 
tanácsosul  behívni.  —  Azt  is  jelenté  Kornis,  hogy  21-dikén  megyén 
Mihály  Fogarasba  s  aztán  onnan  —  mint  neki  titokban  monda  — 
Moldvára  indul. 

Ma,  15-ikén  Naprági  volt  nálunk  ebéden ;  megmutatta  a  Ban 
Mihálitsnak  adott  instructiónak  általa  készített  magyar  conceptusát,  — 
ebből  láttuk,  hogy  csakugyan  igen  sokat  kivan  a  vajda.  Az  ő 
(Naprági,  Kornis,  Bornemisza)  küldetésökre  Naprági  semmi  súlyt 
nem  fektet ;  másnak  kell  lenni  —  azt  mondja  —  a  dologban,  ez 
csak  praetextus. 


P.  S.  febr.  16. 

Naprági  ma,  Kornis  és  Bornemissza  B.  tegnap  utaztak  el ;  de 
mivel  épen  maa  Stojka  megérkezett  Pilsenből  felséged  válaszával  s 
a  vajdát  informálta:  ez  annyira  „confundirt  és  alterirt",  hogy  ren- 
deletet adott  a  három  küldött  viszszahívására ;  elhalászta  a  maga 
fogarasi  útját  is,  „und  hatt  sich  erzaigt  im  vernémben  lassen,  er 
wölle  lieber  mit  den  Türckhen,  die  besser  im  glauben  und  trauen, 
zue  haltén,  alls  mit  den  Teutschen  handln  und  schliessen." 

(Eredeti.) 

31* 


—     484    — 

99. 

Gii.-Fejí'rrár,  KKH).  fdn\  1!). 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Wns  wir  íür  eiii  übele  und  aljscheulielie  audieiiz  den  17.  disz 
bey  dem  herrn  vaida  ,í>(4iabt,  und  wie  schnierzlich  wir  die  empfunden, 
dass  vernémben  Eur  Mtüt  aus  dieser  unsrer  gehorsanibsten  relation." 

Miután  17-én  a  vajda  oly  végtelen  sértő  és  dühös  módon 
viselte  magát  s  Fölséged  ellen  sokat  megengedett  magának,  elhatá- 
roztuk, hogy  nem  veszünk  tőle  Pezzen  megjöttéig  audientiát  s  csak 
per  tertias  personas  tractáhmk  vele;  mivel  azonban  hívatott  magához, 
elmentünk  és  nagy  bámulatunkra  ép  oly  alázatosnak  találtuk,  a  mily 
dühös  volt  (furiosoj  17-én.  Mentegette  magát,  hogy  neki  eszeágá- 
ban sem  volt  Fölségedet  a  legkisebb  dologban  is  megsérteni,  ő 
mind  halálig  Fölséged  híve,  s  haragja  Basta  ellen  irányúit  akkor, 
a  kit  most  is  a  legnagyobb  ellenségének,  rosszakarójának  tart.  Mivel 
ő  az  országot  Felséged  nevében  hódítá  meg  s  annyi  hasznos  szolgá- 
latot tőn  Felségednek,  azért  azt  kéri,  hogy  mutassa  Felséged  is 
kegyelmét  (ez  alatt  Erdélyben  való  maradhatását  értvén).  Básta  az  ő 
legnagjobb  ellensége  s  ha  ez  jönne  Erdélybe,  mily  veszedelmes 
szomszédság  lenne  az  neki,  gondolhatja  Felséged.  Eddig  is  csak 
Fölséged  s  Székely  Mih.  kedvéért  nézett  el  oly  sokat  Bástának.  — 
Kérdeztük,  mi  hát  az  oka  „in  specie"  Básta  ellen  való  haragjának? 
Ha  tud  pl.  abban  valamit,  hogy  Básta  a  eardináltól  néhány  ezer 
aranyat  kapott  volna  —  a  mint  mondják  —  nyilatkozzék.  —  Ezt 
nem  tudja,  csak  annyit  tud,  hogy  Kornis  és  Básta  összebeszéltek, 
hogy  Básta  ne  védelmezze  s  ne  segítse  Mihályt.  Ez  nem  alapos  ok 
a  haragra  sem. 

Arra  a  kívánságra,  hogy  Felséged  őt  és  fiát  Erdély  birtokában 
confirraálja:  azt  feleltük,  hogy  ez  oly  fontos  dolog,  hogy  ország- 
gyíilés  nélkül  s  újabb  commissariusok  nélkül  meg  nem  történhetik.  — 
Legjobb  is  volna,  ha  már  Pezzen  jönne  í'ölséged  resolutiójával  s 
hozna  a  vajdának  tiszteletajándékot  s  valami  méltóságot,  mert  mi 
így  nem  tudunk  vele  beszélni  s  a  cedálásról  így  hallani  sem  akar ; 
sőt  eltagadja  azt,  hogy  eddig  kintjárt  követei  ezt  Ígérték  volna, 
hanem  az  ő  emberei  Fölséged  tanácsosaitól  könnyen  meggyőzhetők 
„khönnen  stetslich  uberwiesen  werden."  —  Ha  Mihály  győzelme 
után  tüstént  jött  volna  pénz,  gratulatió  és  tiszteletajándék  számára, 
most  mind  ez  nem  történnék! 

Kérdezte  még  tőlünk,  hogy  ha  a  török  jő  a  zászlóval  s  aján- 
dékkal, mit  csináljon.  Azt  tanácsoltuk,  hogy  hűségesküt  ne  tegyen 
a  töröknek,  hanem  ajánlkoznék  békeközvetítőűl. 

Az  bizonyos,  hogy  Mihály  titkon  a  törökkel  praktikái ;  pedig 
kérdés,  hogy  egyezkedhetik-e  a  törökkel.  Mert  a  török  Brailát,  Gyur- 
gyevot;  továbbá  Lippát,  Karánsebest,  Jenőt,  Lúgost  kívánja.  — 
Tovább  nem  lehettünk  nála.  mert  azt  monda,  hogy  isteni  tiszteletre 
megy.  Ez  azonban  nem  volt  igaz :  Tarnovszkyt,  a  lengyel  követet 
fogadta  s  értekezett  vele  3  óra  hosszat.  —  Igen  udvariasan  vált  el 
tőlünk  s  nagyon  esküdözött  fölséged  irányában  a  hűségre. 

(Eredeti.) 


—     485     — 

100. 

Gyulafejérvár,  1600.  február  20. 

Székely  Mihály  Rudolfnak. 

A  ki  azt  tanácsolta,  hogy  a  vajdának  az  ajándékot  ne  küldjék 
s  követeit  Mihálcsa  bánt  és  Stojkát  előbb  visszaküldjék,  mintsem 
Carlo  Magnó  kimegy,  az  nem  jól  tanácsolt.  Stojka  mihelyt  megjött, 
merészszé  és  kiállhatatlanná,^  vált.  Oly  emberrel  szemben,  mint  M. 
V.  másként  kellene  eljárni.  0  „alta  petit",  magas  czímekre  vágyik, 
fiát,  lányát  fényesen  akarná  kiházasítani.  Öt  biztatni  kell,  de  nem 
ellenkezni  vele.  Fél,  hogy  minden  reménye,  melyet  reá  alkotott 
(Sz.  M.),  füstbe  megy.  Az  isten  irgalmára  kéri  ő  fgét,  küldje  a 
vajdának  a  pénzt  dr.  Pezzen  által  s  hogy  ne  ingereljék  őt  beszéddel 
és  írással,  mert  a  mily  bizonyos,  hogy  isten  van  az  égben,  oly 
bizonyos,  hogy  magok  rontják  el  a  dolgot,  mert  a  bojárok,  a  kik 
Erdélyben  nagyon  elhatalmosodtak,  urok  háta  megett  is  készek  a 
törökhöz  állam,  „die  Poln  aber  sy  wellen  ime  zugeben  Moldau 
einzunemen  u.  allén  sein  nachkummtm  erblich  zu  versehreiben." 
A  török  császár  küld  neki  ajándékot,  ő  flgétől  nem  jön  serami. 
A  török  császár,  a  lengyelek,  a  bojárok  éjjel  nappal  hazudoznak  a 
fülébe  s  kérdezgetik :  hol  van  a  római  császár  ajándoka,  melyet  híí 
szolgálataiért  küldött.  Nem  lesz  ennek  jó  vége.  M.  v.  állhatatlan 
egy  enjber  s  ezen  részeket  minden  felől  ostromolják,  csak  az  udvarból 
követelnek  tőle  mindegyre  csak  „cessiot",  a  mi  neki  nagyon  ellenére 
van,  főkép,  midőn  semmi  ajándékot  és  segítséget  nem  lát.  A  cessiot 
könnyen  el  lehetne  érni  tőle,  csak  vigasztalhatná  magát  más  valamivel. 

(Eredeti.) 

101. 

Gyulafejérvár,  1600.  február  20. 

Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

M.  v.-val  praktikái  török  és  lengyel.  Holnap  indul  a  vajda  Bras- 
sóba, vele  megy  Tarranovszky  a  lengyel  követ,  ők  szerdán  követik. 
Török  követség  is  jön.  Az  audientián  kifakadt  M.  v.,  hogy  a  török 
császár,  a  kire  mindenféle  gyalázatot  és  gúnyt  szórt  s  kinek  annyi 
kárt  okozott,  követet  követ  után  küld  oly  szép  ajándékokkal  s  a 
római  császár,  kinek  Erdélyt  meghódította,  ellenségét  legyőzte,  „der 
schickt  mir  ein  verehrung  von  2  pegen  papier,  ein  verehrung, 
darinnen  er  mich  begehrt  aus  Siebenbürgen  auszutreiben,  wie  man 
ein  huren  austreibt."  Ez  tegnapelőtt  történt,  tegnap  ismét  magához 
kívánta  a  biztosokat.  A  mint  beléptek  s  leültek,  ő  fölkélt,  megállott 
kalappal  a  kezében  s  kérte  őket,  bocsássanak  meg  azért,  a  mit  a 
múltkori  audientián  beszélt,  1.  mert  ha  haragos,  egészen  magán 
kívül  van ;  2.  a  tolmács  sem  jól  adta  elő,  nem  azt  mondta,  a  mit 
neki  mondani  parancsolt ;  a  míg  neki  a  szemei  nyitva  vannak,  nem 
akar  eltávozni  ő  flge  hííségétől,  „nach  gott  der  E.  k.  Maj.  sey  sein 
vatter   u.    muetter",    a  kiben    minden    bizodalmát,    reménységét   és 


486 


jnoutségét  veti.  Erre  ő  (Sz.  M.)  a  tolmács  Stoika  által,  ismervén  a 
V.  lelkűletét,  nagy  dolgokat  mondatott,  Mihálynak  :  hogy  ó  lige  öt 
úgy  szereti,  mintha  saját  édesíia  volna  s  azon  van,  hogy  neki  magas 
ezímeket  és  méltóságokat  adjon,  fiát  és  leányát  hatalmas  családokba 
házasítsa  s  a  pá})a  és  spanyol  király  segítségével  arra  törekszik, 
liogy  fejére  koronát  tétessen.  A  mint  Stoika  ezeket  megtolmácsolta 
neki,  annyira  vígkedvű  lett,  „dass  seine  ratt  vermelt  habén,  sy  hatten 
in  lange  zeit  nicht  so  í'religli  gesehen,  als  damals'*  s  mindegyre 
sóhajtozott.  ,.Mit  solihen  n.  dergleichen  sachen  meht  man  in  iimb 
den  íinger  winden.'-  Stoika  által  azt  mondatta  ezekre  Székely 
Mihálynak,  hogy  szeretne  vele  négyszemközt  beszélni;  de  Sz.  M. 
nem  akarta,  nehogy  ezekben  ő  igének  praejudikáljon. 

(Eredeti.) 


102. 

Gyulafejérvár,  1600.  febr.  21. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

A  török  békealkuba,  míg  Fölségedtől  instructiót  nem  vettünk, 
nem  akarunk  belekeveredni,  hanem  azokat  a  conditiókat,  melyeket 
a  török  Mihály  vajdával  közölt,  mihelyt  kezünknél  lesz,  elküldjük. 
—  A  tatár  khánnal  való  szövetségre  is  várjuk  Fölséged  resolutióját. 

l9-én  meglátogatott  bennünket  az  itt  időző  lengyel  követ 
Taranovsky,  a  kit  én  Ungnád  27  évvel  ezelőtt  Konstantinápolyból 
ismerek.  Jövetelének  oka,  azt  mondja,  privát  dolog.  —  Az  azonban 
nem  hihető ;  sokan  azt  tartják,  hogy  a  lengyellel  s  törökkel  akar 
Mihály  egyszerre  szövetkezni ;  a  lengyelek  el  akarják  őt  Felségedtől 
vonni,  hogy  aztán  annál  könnyebben  kikergethessék  Erdélyből. 
Különben  azt  mondja  Tarranovsky:  Mihálynak  nem  lehet  hinni;  ő, 
T.,  azt  tartja,  hogy  Mihály  Moldvába  török  erővel  akar  berontani, 
holott  Lengyelország  a  törökkel  már  abban  megegyezett,  hogy 
Jeremiás  vajda  mellett  legyen  Moldvában  eo:y  másik  vajda  is, 
lengyelországi.  —  Marininak  titokban  monda  Mihály,  hogy  Moldvába 
a  török  segélyével  egy  sógorát  szeretné  beültetni. 

Ma  indult  el  Mihály  csekély  kísérettel  Foo:arasba  s  nekünk 
azt  izente,  hogy  legfölebb  két  nap  múlva  kövessük.  Úgy  legyen. 

Marininak  azt  is  monda  a  vajda,  hogy  Taranovsky  nemcsak 
privát  dolgokban  jött,  „sondern  auch  in  arcanis  publicis  maximi 
momenti  rebus"  mutatott  is  neki  leveleket  a  lengyel  királytól,  de 
nem  monda  meg  tartalmokat. 

A  vajdának  szándéka  Marinót  Felségedhez  küldeni ;  a  mi  nem 
jó  dolog ;  mert    akkor  nekünk    megbízható  tolmácsunk    nem  lészen. 

Naprági  titokban  monda,  hogy  a  vajda  ő  általa  egy  magyar 
levelet  íratott  Pezzennek,  melynek  tartalma  az,  hogy  Marino,  Carlo- 
Magno  s  mi  csak  üres  szavakkal  jöttünk,  azért  kéri  Pezzent,  hogy 
e  dolognak  vessen  véget.  —  Különben  Napráginak  nem  sok  hitele 
van    a   vajda    előtt,    gyanakszik    rá,    múltkor    is    megragadta    a  Nv 


4S7 


nyakában  függő  keresztet  s  azt  monda,  hogy  a  ki  a  keresztet  hordja, 
annak  hűnek  kell  lennie  a  róm.  császárhoz  s  hozzá. 

A  Pozsonyba  küldötteket  visszahivatta  a  vajda  Stojka  taná- 
csára, nehogy  azok  a  magyarokkal  összebeszéljenek  s  neki  kárt 
okozzanak.  —  Helyettök  Stojka  megyén.  —  Kornis,  a  kancellár  s 
egyéb  er  délyi  m'ak  Fogarasba  s  Brassóba  kísérik  a  vajda,  a  ki  oda 
azért  megyén,  mert  onnan  (Brassóból)  csak  két  napi  járásra  lesz 
Moldvától  és  Oláhországtól  is.  —  Ha  Brassóba  s  Szebenbe  a  maga 
fegyvereseit  beviszi,  akkor  nem  könnyen  enged  helyet  fölséged 
fegyvereseinek.  —  Mi  is  indulunk  24-én  Brassóba,  s  ezután  nem 
írhatunk  oly  sűrűn  fölségednek. 

„AUsz  der  Cornisch  vor  2  tagén  wider  zuruckkhumben,  hatt 
in  der  herr  vaida  ironice  gefragt:  wie  er  so  bald  wieder  von  Prag 
khomben  sei,  die  Teutschen  seyen  in  allén  iren  saehen  langsamb, 
ob  nicht  besser  sey  sich  an  Türckhen  zuhalten.  Der  Cornisch  soviel 
geantwortet:  allé  saehen,  die  raan  láng  und  woU  berathschlagt,  die 
habén  ein  bessern  end  und  lengern  bestand,  alls  die  in  der  eyll 
<ieliberirt,  decidirt  und  exequirt  werden." 

(.Eredeti.) 


103. 

Gy^üa fejérvár,  1600.  febr.  21. 

Székely  Mihály  Cario  Magnónak. 

A  vajda  nagyon  elkeseredett  az  ajándék  nem  küldése  miatt. 
Tegnap  ment  Fogarasra.  ők  holnap  követik,  10  nap  alatt  török 
szövetségnek  kell  érkezni.  Sürgessék  a  pénzt  és  az  ajándékot  ő 
fgénél,  mert  száz  annyit  árthat  a  vajda,  mint  a  mennyit  kér. 

(Eredeti.) 

104. 

Gyulafejérvár,  1600.  február  22. 

Ungnád  és  Székely  Rudolfnak. 

Postscriptum :  Stoika  velük  utazik  el,  nem  egyébért,  minthogy 
felvigyázzon  rajok,  nehogy  valakivel  érintkezzenek  útközben.  Egymás 
közt  sem  beszélhetnek  szabadon,  nagyon  bizalmatlanok  az  oláhok  és 
st,  vajdával  tartó  erdélyiek.  Stoika  ma  jelentette,  hogy  a  török  követség 
még  Temesvárt  van,  M.  v.  Fogarasban  akarja  fogadni  őket.  A 
kancellár  még  ott  van,  ha  a  török  követség  jön,  akkor  megy  a 
vajdához  Fogarasba;  de  ez  még  megváltozhat.  Marini  megy  ö 
llgéhez  kocsin,  azt  mondja,  hogy  sok  titkos  dolgot  visz  Stojka 
tegnap  este  Mihálcsa  bánhoz  fatárt  küldött,  talán  Bécsben  akarja, 
hogy  várakozzék,  vagy  ha  elindult  volna  már,  hogy  visszamenjen. 
Örülnek  felette,  ha  (Ü.  és  Sz.)  panaszkodnak,  hogy  ő  ílge  őket 
(a  biztosokat)  mint  „assistenz-rát"-et  küldötte  a  vajdához,  de  ők 
nem  tudnak  semmiről,  a  miről  a  vajdáék  tanácskoznak,  nem  közölnek 


—    488    - 

velük  semmit  sem,  jobb  lett  volna  be  se  jönni,  mint  hogy  itt  „mint 
árnyékot  a  falon"  úgy  tartják  őket. 

Marini  szerint  Carlo  Magnó  proponálta,  hogy  Ő  fge  meg- 
elégednék, hogy  ha  a  biztosok  mellett  a  vajda  üa  és  felesége  len- 
nének bent  az  országban ;  tetszett  a  vajdának,  de  többé  nem 
beszéltek  róla;  a  vajda  nem  is  értette  máskép,  minthogy  fia  itt  Őt 
representálná  s  a  biztosokkal  és  az  erdélyi  tanácsosokkal  az  orszá- 
got kormányozná.  0  fge  meg  fogja  látni,  hogy  mindaz,  a  mit 
Marini  kivisz,  „semmivé  és  vizzé"  válik  s  hogy  végre  is  M.  v.  az 
országból  nem  fog  tágítani,  hanem  hova-tovább  mindinkább  befész- 
keli magát  Erdélvbe. 

(Eredeti.) 

105. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  fehr.  23. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Postscripta.  Stojka  ma  nálunk  volt.  Előadták  neki,  hogy  már 
az  egész  keresztyén ségben  el  van  terjedve  a  hír,  hogy  Mihály 
Erdélyt  ö  fölségónek  cedálja,  —  mily  furcsa  volna  most,  ha  a  vajda 
az  ellenkezőt  akarná,  „das  wirt  ein  ungleichen  verstand  bey  Ener 
Mtat  nnd  der  Christenheit  erweekhen.  —  Stojka  erre  „wieder  das 
alt  gesang  angefangen" :  urát  dicsérte,  Bástát  szidta  s  kijelenté, 
hogy  ura  az  országot  cedálni  semmi  esetre  sem  fogja  „er  khans 
mit  seinen  ehrn  nicht  thuen",  elég  ha  Oláh-  és  Erdélyországot  ő 
íelsége  alá  adta  s  kötelezte  magát  a  segélyért,  melyet  nyerend, 
szolgálni,  „und  da  raan  in  draus  austreiben  wolt,  so  wurde  nichts 
guets  draus  werden."  „Das  ist  nun  aberraol  den  noch  .íJ-enueg  geredt." 

Ha  Fölséged  nem  segíti  a  vajdát  —  folytatá  Stojka  —  akkor 
annak  a  török  pártjára  kell  hajolnia. 

Mondtuk  azt  is  Stojkának,  hogy  íme  elküldött  bennünket  Fel- 
séged, hogy  Mihály  hasznunkat  vegye  s  tanácsunkkal  éljen  s  mégis 
nemcsak  nem  kérdi  tanácsunkat,  de  mindent  eltitkol  előlünk.  — 
Erre  azt  felelte  Stojka.  hogy  mihelyt  Pezzen  kielégítő  válaszszal 
megjő,  azonnal  úgy  fog  bennünket  a  vajda  tekinteni  s  mindent 
tanácsunkkal  tenni. 

A  vajda  a  török  követséget  fiához  (a  kit  már  nem  Petraskónak 
sondern  Nicolaum  nennt)  küldi,  hogy  annak  adják  át  a  zászlót. 

Intettük  Stojkát  arra  is,  hogy  azért  jó  lesz  Mihálynak  ő  föl- 
ségével  tartani,  mert  a  lengyelek  és  moldvaiak  ellene  vannak,  az 
erdélyiek  sem  szeretik  —  s  könnyen  valami  baj  éri,  ha  zendülés 
támad  az  országban.  „Aber  da  sorgt.  und  fürht  man  sich  vor 
niemaud  ;  es  wirt  alles  inn  wind  geschlagen." 

Pedig  csakugyan  úgy  áll  a  dolog.  Nekünk  már  értésünkre 
adták  az  erdélyiek,  hogy  ha  csak  egy-két  ezer  embert  küldene 
felséged  Zilah  felé,  mindnyájan  felségedhez  hajlanának. 

„Hiemit  schliessen  wir  Euerer  Mtat  gehorsambist  ein  des 
Cornisch  Caspar  attestation  wider  den  Botschkay." 

(Eredeti.) 


—    489    — 

106. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  febr.  24. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Meglátogattuk  a  tirnovai  érseket,  a  ki  itt  betegen  köszvényben 
fekszik.  Ez  maga  mondja,  hogy  Mihály  istentelen  ember,  de  ő  rá 
mind  hitebeli  papra  sokat  ád  s  respectálja.  —  Ez  az  érsek  mondja, 
hogy  egy  félórával  ezelőtt  lett  volna  nála  a  vajdának  egy  bizalmas 
embere,  Klucsár,  az  sokat  beszélt  neki,  hogy  a  vajda  mennyire 
bosszús,  hogy  a  német  császár  nemcsak  nem  köszönte  meg  eddigi 
nagy  szolgálatait,  nemcsak  megnem  tisztelte  ajándékkal,  nenicsak 
nem  adta  meg  a  rég  megígért  pénzt  s  embereivel  nemcsak  hogy 
úgy  bánt,  mint  ha  kutyák  volnának,  de  még  meg  akarja  Erdélytől 
is  fosztani.  Készebb  a  törökhöz  állni;  hiszen  a  lengyelek  is  biztatják, 
hogy  adja  magát  alájok  s  akkor  békében  lehet  a  töröktől,  a  némettől 
nem  kell  félnie,  az  messze  van  s  lassú.  —  Erre  az  érsek  azt  vála- 
szolta volna:  jobb  a  vajdának  ő  felségével  s  a  keresztyénséggel 
tartania,  hiszen  a  lengyel,  a  moldvaiak  s  az  erdélyiek  is  ellene 
törnek  mind  untalan,  mi  jót  várna  tőlük.  —  Klucsár  azt  feleié :  ha 
a  német  császár  valamivel  megörvendeztetné  a  vajdát,  ez  örömest 
ismét  hűségére  térne  a  császárnak.  —  Jó  volna,  ha  felséged  csak- 
ugyan ezt  tenné,  akár  cedálja  Erdélyt  Mihály,  akár  nem,  mert 
legalább  Felséged  híve  s  alattvalója  maradna,  nem  válnék  ellenségévé. 

Az  érsek  mondta  azt  is,  hogy  Ibrahim  pasa  is  nagyon  kedvét 
keresi  Mihálynak,  mióta  oly  hatalmas  lett.  —  Ezért  is  jó  volna,  ha 
Felséged  a  vajdát  s  fiát  —  mondja  az  érsek  —  cum  tituUs  et  digni- 
tatibus  megnyerné,  sőt  feleséget  adna  a  vajda  fiának  felséges 
családjából,  a  liút  magához  venné  Fölséged  neveltetni  az  udvarba, 
addig  Mihály  mint  kormányzó  igazgatná  Erdélyt  Felséged  tanácsosival. 
—  Erre  a  legvégső  esetre  mi,  felséges  úr,  a  mikor  szó  volt  róla, 
nem  tudtunk  mi  tanácsot  adni,  ezt  fölséged   bölcsesége  határozza  el. 

A  mit  már  Marini  és  Stojka  is  mondott,  azt  az  érsek  elbe- 
szélése is  megerősíté,  hogy  t.  i.  a  vajda  még  a  pápához  is  íratott 
a  maga  ügyében.  Iratában  előszámlálja  érdemeit,  panaszkodik  Bástára 
s  Fölségedre,  hogy  az  országot  igazságtalanul  el  akarja  tőle  venni 
fölséged.  „L)a  wöll  er  (a  vajiia)  ir  heyligheit  und  andern  christlichen 
potentátén  driber  erkhennen  lassen,  ob  im  recht  oder  unrechts 
geschehe,  dass  allso  gleich  er  der  herr  vajda  ad  arbitros  seine 
wider  Eur  Mtat  praetensiones  stöllen  wöUe." 

Ma  délben  utazunk  Fogarasra. 

(Eredeti.) 

107. 

Meggyes,  1600.  febr.  26. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Den  24.  dis  sein  wir  von  Weissenburg  verruckht  gen  Monora", 
mely  M.  Christierna  jegyajándékához  tartozott  s  mely  most  Stojkáé. 


—     490     - 

..Die  armen  Iont  desseíbon  orts  lassen  sicli  vorneinbeu,  sic  wundschten, 
dass  sie  ir  teutsclie  khönigiii  widor  mocliten  habén,  und  sein  fro 
o-ewest.  dass  sy  uns  gesehen." 

A  nieggyesiek  azt  mondják,  hogy  ha  a  szász  nép  s  a  városok 
tndták  vohia,  hogy  Mihály  nem  ő  felsége  részére  foglalja  el  Erdélyt, 
bizony  nem  adták  volna  meg  oly  könnyen  magokat. 

„Man  will  darvon  sngen,  der  herr  waida  wölle  wieder  ein 
dicam  auf  das  land  anlegen,  6  tallér  aufs  lians,  das  land  wirt's 
nicht  erschwingen,  noch  in  vil  jaren  sich  erholen ;  die  straf  gottes 
erseheint  da  augenscheinhch." 

Fostscriptum.  Febr.  27. 

Székely  ma  újra  beszélt  Stojkával  koraolyan  s  próbálgatta 
rábírni,  hogy  urának  Erdély  eedálását  ajánlja,  „aber  da  will  khein 
hoffnnng  guetwilliger  cession  nicht  erscheinen." 

Azt  mondja  Stojka:  Sein  herr  und  seine  boiarn  khönnen  nicht 
mehr  in  der  Walachei  pleiben,  wo  er  dann  mit  den  seiuen  hin 
soU?  Das  land  (P]rdély)  ist  schün,  darein  verhebt  er  sich  und  seine 
lent  ye  lenger  ye  mehr." 

Székely  aztán  ezeket  monda  Stojkának:  „Es  (das  land)  wirt 
aber  alsó  verhört  (verheert)  und  verderbt,  dass  es  sich  in  vil  jahren 
nicht  wirt  erholen  khönnen,  vil  dörffer  stehen  schon  öd,  der  habern 
ist  aufgefuttert,  jecz  fuettern  die  khriegsleuth  zu  rósz  traid,  daraus 
ein  jámmerliche  grosse  teuerung  folgen  mues,  und  allbereit  viel 
armen  leüt  khein  brot  für  sich  mehr  habén ;  das  weseu  khan  nicht 
mehr  bestében",  zendülés  támadhat.  —  Erre  azt  monda  Stojka, 
hogy  azt  leverni  az  ő  dolgok,  de  annak,  hogy  az  ország  elpusztul, 
felséged  az  oka,  mért  nem  küldé  be  a  pénzt,  hogy  a  víyda  a  hadi 
népet  kifizethette  volna. 

Pezzent  a  vajda  és  Stojka  is  nagyon  várják  s  azt  remélik, 
hogy  a  vajda  kívánságait  s  kéréseit  megerősítő  concessiót  s  rati- 
ficatióit  fog  Pezzen  mindenre  hozni. 

(Eredeti.) 


108. 

Fagaras,  1600.  febr.  29. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

A  török  követség  Mihály  vajdához  nem  a  szultántól  jő,  mint 
Mihály  dicsekszik,  hanem  csak  Ibrahim  basától,  mint  a  tirnovai 
érsek  mondja. 

Mihály  ma  reggel  Brassóba  indult.  Felesége,  a  kinek  Pogarast 
adományozta,  kincsével  együtt  itt  van. 

Velünk  a  vajda  addig,  míg  Pezz  nem  jő,  seramit  sem  fog 
közölni  vagy  tanácskozni.  Jobb  lett  volna,  ha  be  sem  jöttünk  volna. 

Kolozsvárra  a  vajda  fegyvereseket  akar  küldeni.  —  Ugy  vesszük 
észre,  hogy  Moldva  ellen  is  tervei  vannak. 


—    491     - 

P.  S.  márcz.  1. 

i\.kárrai  relatio  jönne  fölségedhez  Erdélyből,  ne  higyjen  azoknak, 
csak  a  mi  relatióinknak ;  mi  írjnk  az  igazat. 

(Eredeti.) 
109. 

Prága,    1600.    ,,VII.    nonas    Mártii''  (márcz.  1.) 

Csehország  rendéi  Mihály  vajdánaií. 

Gratulálnak  Erdély  elfoglalásához  neki,  a  ki  a  Dunán  túl  is 
oly  szép  sikereket  aratott  a  török  ellen.  Ok  hét  év  óta  mindig  segí- 
tették ő  fgét  a  török  ellen,  nem  hagyják  el  most  sem. 

(A  bécsi  hadi  It.  regestái  közt,  35.  sz.) 

110. 

K.  n.  1600.  jan.  20-iki  levéllel  Jcüldefett  (s  márcz.  3-án  nyert  feleletet.) 

Rembowsici  lengyel  követ  előterjesztése  Rudolfnak. 

Minthogy  a  lengyel  királyhoz  írt  levelében  (M.  v.  Moldva  ellen 
készülődésével  kapcsolatban)  azt  emlegeti  Fgd  (a  császár),  hogy 
Moldoyára  Magyarország  révén  jogigényei  vannak:  nem  mulaszthatja 
el,  hogy  ne  ismételje  a  1.  kir.,  hogy  az  ő  jogigénye  Moldova  felett, 
a  mely  századok  óta  fennáll  s  a  palatínusok  esküje  által  is  meg  van 
erősítve,  kétségbe  nem  vonható.  Mert  ha  a  török  be  is  férkőzött 
oda,  a  lengyel  királyok  soha  sem  mondottak  le  jogaikról,  sőt  sok- 
szor a  vajda  tétele  által  s  más  egyéb  módon  is  gyakorolták  azt  s  a 
vajdák  híisége  és  kötelessége  sem  szegetett  meg  soha  a  lengyel 
királyok  iránt.  Moldova  jelvénye  a  pecséteken,  zászlókon  s  más 
nyilvános  jelvényeken  is  fel  van  véve  Lengyelországban,  úgy  hogy 
senkinek  sem  juthatna  eszébe  ez  országok  jogát  kétségbe  vonni,  a 
mit  hogy  Fgd  is  jobban  fontolóra  veend.  reméli  a  l.  kir.  s  kéri, 
hogy  Fgd  teljes  gonddal  azon  legyen,  nehogy  M.  v.  vakmerősége 
által  zavarok  idéztessenek  elő,  mert  nehéz  volna  állandó  őrséget 
tartani  ott  s  folytonosan  őrködni  az  ellenség  ellen,  a  nélkül,  hogy 
magát  ne  védelmezze  (azaz,  hogy  ő  ne  támadjon).  Kéri,  engedjen 
zsoldosokat  fogadni  M.-on. 

(Tisztázat-példány,  aláírás  nélkül,  Poloniea  o.) 

111. 

Brassó,  1600.  viárcz.  3. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Márcz.  2.  érkeztek  meg  Brassóba,  Ungnád  betegen.  —  Útközben 
Sennyeyvel  találkoztak,  a  ki  egy  bojárral  a  török  követ  elé  hajtatott; 
nem  beszélhettek  vele.  —  Nem  tudják  a  vajda  meddig  marad 
Brassóba,  8 --14  napot  emlegetnek  s  hogy  aztán  Beszterezére  megyén. 


—    492    — 

Ma  jöttek  meg  Naprági  és  Toldy  István.  Az  előbbitől  azt 
kérdé  a  vajda:  mi  hírt  hallott  útközben?  Naprági  feleié:  azt,  hogy 
a  vajda  a  törökkel  meg  akar  békülni.  —  „Darauf  der  wajda  sub 
ridendo  gémeit,  ja  er  wöll  es  thuen,  und  wenns  geschiih,  ob  er 
aiich  lachen  würde  ?  Der  Canzler  sagt :  na  (nein),  aber  er  würde 
sich  darob  verwundern.  —  Ridendo  dieere  verum  quis  vetat ; 
absit  ómen." 

Ma  este  meglátogatott  bennünket  Arraini  Péter,  nra  nevében 
kérdezősködni  egészségünk  felől.  Sokat  beszéltünk  vele  ura  maga- 
viseletéről ;  intettük,  hogy  figyelmeztesse  urát ;  emlékeztettük  rá, 
hogy  ura  mindig  változtatja  szándékait,  mást  izent  Ragusai  Aluisiotól, 
mást  Carlo  Magnótól,  most  ha  Marinitól  ismét  mást  izén  ő  fölségé- 
nek :  aligha  el  nem  marad  Pezzen  követsége.  —  Mindezekre 
Örmény  Péter  csak  annyit  tudott  mondani,  hogy  ha  ő  flge  valami 
ajándékkal  s  a  rendes  pénzsegélylyel  idejében  kielégítette  volna  a 
vajdát,  „ehe  sich  der  herr  vaida  so  sehr  in  das  land  verliebt",  úgy 
most  másként  állnának  a  dolgok;  mert  most  ura  nagyon  „exacerbirt 
und  alterirt  worden.  nach  (so  ganz  seiner  ersten  intention  zuwider) 
in  diese  seine  schwebende  obstinatas  praetensiones  gerathen."  — 
Neki  azt  is  monda :  ha  Fgedtől  három  hét  alatt  határozott  resolutiót 
nem  kap,  „darnach  er  sich  richten,  darán  er  sich  haltén,  und  darmit 
er  zufrieden  sein  khan"  —  úgy  a  törökkel  megbékél.  —  Jó  lenne 
azért  a  vajdát  a  hamar  küldendő  pénzsegélylyel  s  „mit  der  extra- 
ordinari  verehrung"  megbékéltetni.  —  Cessióra,  valódi  cessióra  itt 
semmi  reménység  nincs;  arra  kell  törekedni,  hogy  a  vajdával  oly 
confoederatio  köttessék  a  pápa  tekintélye  segélyével  —  mint  a 
kire  a  vajda  ,,grosz  aug  und  sorg  hatt"  —  mely  szerint  a  vajda  ő 
felségétől  függjön  s  a  keresztyén  párthoz  hü  maradjon;  az  ország 
miként  való  kormányzását,  az  örökösödést  e  confoederatióban  termé- 
szetesen meg  kell  határozni.  -  Azért  jó  is  volna,  ha  Pezzen  oly 
instructióval  jönne,  melyet  akár  azon  esetben,  ha  Mihály  cedálná 
Erdélyt  (a  mit  nem  hiszünk),  használhatna,  akár  abban  az  esetben, 
ha  csak  egyszerű  confoederatioról  lenne  &zó. 

(Eredeti.) 


112. 

Brassó,  1600.  márcz.  4.  ő.  6. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 
Ma  Mihály  audientiára  hívatott.  Ungnád  nem  mehetett  beteg- 
sége miatt ;  csak  én  Székely  mentem.  —  A  vajda  abbeli  aggodalmát 
fejezte  ki,  hogy  Pezzen  nem  jő,  sem  pedig  valami  futár  ő  felségétől, 
a  ki  reménységet  hozna  a  segély  iránt,  vagy  hozná  a  pénzt.  En 
Székely  bíztattam,  hogy  Pezzen  már  útban  van  s  mihelyt  Kassára 
ér,  tüstént  küldend  futárt.  —  Mivel  a  török  követséget  két  zászlóval 
nagyon  várja  a  vajda,  azért  szeretné  már  ha  valami  futár  is  lenne 
itt  fölségedtől.  —  Székely  monda  a  vajdának,  hogy  ha  futár  nem 
jő  ő  felsége  izenetével,    annak  csak  ő,    a  vajda    az  oka;    annyi  sok 


493 


izenpt  ment  már  ide  s  tova  s  még  sincs  senki  a   vajda  szándékával 
tisztában. 

Márcs.  5. 

A  vajdától  Stojka  ismét  nálunk  volt  s  a  tegnapi  audientiáról 
beszélgetvén,  előjött  az  is,  hogy  ö  fölsége  titkos  tanácsosai  a  vajdát 
„princeps  Transilvaniae"-nak  elismerték.  Erre  mi  megmagyaráztuk 
Stojkának,  hogy  a  princeps  szót  igaz,  hogy  használták,  de  a  titkos 
tanácsosok  ez  alatt  princeps  imperii-t  értettek  s  nem  princeps  Tran- 
sylvaniaet.  —  Egyébként  Stojka  most  is  azt  monda,  hogy  valamely 
rendkivűU  ajándékkal  s  pénzsegélyíyel  a  vajda  megnyerhető  volna. 
Bár  az  erdélyiek  nem  szeretik  a  németet,  mégis  csak  azon  könyö- 
rögnek a  vajdának,  hogy  békéljen  meg  a  németekkel  s  a  törökkel  is  ; 
eléggé  el  van  pusztulva  Erdély. 

(Eredeti.) 

P.  S.  márcz.  6. 

Stojka  ismét  nálunk  volt.  Azt  sürgette,  hogy  küldjünk  mi 
futárt  fölségedhez.  Azt  pedig  ne  izenjük  meg,  hogy  a  vajda  a 
törökkel  békét  kötött  volna,  mert  bár  széltében  beszéhk,  ez  nem 
igaz.  —  Sürgeté  Pezz  jövetelét  is  Stojka.  —  Azt  is  raondá,  hogy 
győződjünk  meg  magunk  emberei  által  arról,  hogy  Moldvát  Mihály 
kardcsapás  nélkül  megveheti,  mert  félig  üres,  a  népség  Oláhországbu 
megy  ki.  A  török  által  küldendő  két  zászló  közül  is  az  egyik  Mold- 
vára szól ;  —  a  lengyelek  nem  is  tehetnek  épen  ezért  Mihály  ellen 
semmit  sem.  —  Mihály  azt  szeretné,  ha  Maximilián  főhgt  Lengyel- 
ország királyává  tehetné  s  így  aztán  ő  felsége  a  moszko vitákkal  is 
szövetkezve  sok  jót  vihetne  véghez  a  keresztyénség  érdekében,  mert 
Mihály  Moldva  birtokában  is  felséged  híve  lenne. 

Taranofsky  titokban  megkeresett  bennünket  s  arra  intett,  hogy 
vigyázzon  felséged  a  lengyel  kancellárra,  mert  bár  ez  azt  monda, 
hogy  mint  privát  senator  B.  Zsigmondért  nem  sokat  tehet,  de  mégis 
a  lengyel  országgyíilésre  útasítá  Zsigmondot,  a  hol  segélyére  lesz. 
Hozza  elő  Zsigmond  ott  a  maga  baját,  talán  kap  ott  segélyt  s  vissza- 
jöhet Erdélybe,  a  hol  őt  jobban  szeretik,  mint  Felségedet. 

(Eredeti.) 


113. 

Brassó,  1600.  márczius  7. 
Ungnád  a  császárnak. 

Kifejezi  abbeli  aggodalmát,  hogy  —  a  mint  mindenfelől  beszéhk 
—  Mihály  vajda  őt  és  Székelyt  a  török  kezébe  akarja  szolgáltatni 
s  e  miatt  kén  a  császárt,  hogy  a  kamaránál  lévő  pénzét,  egyet- 
len fiát  tekintve,  adja  meg. 

Kéri  a  császárt,  hogy  a  vajda  tekintélyes  javakat  ajándékoz 
„schlechten   leutten",    boldognak    boldogtalannak,   a   nélkül   hogy  ő 


—     494     - 

felségét  csak  meg  is  kérdezné  ;  kegyeskedjék  ő  felsége  neki  ünguádnak 
szolgálatait  adományozásával  „eines  fürnemben  guets"  megjutalmazni. 

(Eredeti.) 

114. 

Brassó,  1600.  márcz.  7. 

Székely  Mihály  Carlo  Magnónak. 

Ungnád  arcza  „von  eines  íluss,  so  im  von  kopf  herab  auf  die 
wang  gesetzt  hat",  fel  van  dagadva,  ő  (Sz.  M.)  jól  volna,  de  „ieh 
meines  tliails  styrb  vor  lauter  herczlaydtt,  dass  ich  muss  soviei 
spottliche  inconvenientia  mit  angen  ansehen  n.  mit  ohren  die  spott- 
liehisteii  reden  anhören."  M.  v.  azt  mondja:  o  fge*  háládatlansága 
lesz  oka  minden  bajnak,  a  ki  az  ö  hűséges  szolgálataiért  egy  íillér 
ára  prezentet  sem  küldött  neki  hálája  jeléül  s  kifejezte  a  vajda, 
hogy  restelli,  hogy  annyit  vétett  a  török  császár  ellen,  a  ki  hozzá 
oly  tekintélyes  követségeket  küld  tetemes  ajándékokkal,  míg  az,  a 
kinek  ő  szolgált,  semmit  sem  küld,  sőt  még  az  országból  is  ki  akarja 
űzni.  „Umb  gottes  willen  u.  umb  gottes  vvillen,  is  miglich,  schick 
man  ihme  den  praesent",  mert  annyira  el  van  keseredve,  hogy 
elpártol  ő  fgétől  és  a  keresztyénségtöl,  mert  az  erdélyiek,  a  bojárok, 
török,  lengyel  éjjel  nappal  hazudoznak  a  fülébe,  hogy  a  törökkel 
béküljön  ki  s  ö  fgétől  pártoljon  el,  mert  ő  fgétől  megcsalatik  és 
félrevezettetik. 

Ma  este  jön  a  török  követség,  12-én  országgyűlés  lesz;  ha  az 
alatt  megjönne  a  prezent  s  az  országgyűlés  alatt  át  lehetne  adni, 
megengesztelődnék  ismét. 

(Eredeti.) 

115. 

1600.  márcz.  7. 
Ungnád  (valószínűleg  Barvitiusnak). 

Panaszkodik,  hogy  a  vajda  nagyon  bőszült.  Jó  volna  ha  a 
45,000  tallért  ő  fölsége  minél  előbb  küldené ;  mert  habár  Erdély 
átengedésére  nincs  is  reménysége,  mindazáltal  „bonis  conditionibus 
et  compactatis  adiungendus  est  suae  Maiestati  vaiVoda  omnibus 
módis."  —  Ebben  kéri  közbenjárását;  annál  inkább,  mert  attól  fél 
hogy  Pezzen  február  végéig  el  se  indult  Bécsből. 

„Ees  Michaelis  vaivodae  in  lubrico  sünt  statu  et  in  praecipitio." 

„Napragi  interrogatus  a  Michaele,  quid  növi  ?  respondit  : 
publieara  esse  vocem  et  famam  Michaelem  vaivodam  factnrum  cum 
Turca  pacem  et  nos  una  cum  Napragio  transmissurum  ad  Turcam. 
Subridendo  respondit  Michael,  se  id  facturum.  Das  war  terribilis. 
Quae,  qualis,  quanta ;  ridendo  dicere  verum  quis  vetat.  —  Der  Herr 
helfí'  amore  dei  diesen  sachen  ein  endt  machen." 

„Die  sibenbürgischen  und  hungerischen  herrn  kommen  gar 
nicht  zusammen,  nec  internuntii  facile  admittuntur.  Das  ist  mir  ain 
rehtes  schweres  obiigen." 

(Egykorú  másolat.) 


—     495     - 

116. 

márczius  8. 

P.  S.   Ungnádtól  Barvitiusnah. 

Privát  ügyeit  ajánlja  neki  s  azt,  hogy  ő  felsége  hasson  oda 
Mihálynál,  hogy  ő  fge  ama  hívei,  kik  az  erdélyi  dolgokban  szol- 
gáltak s  szolgálnak  ő  fgének,  adoraányoztassanak  meg  erdélyi 
jószággal. 

(Legvégén  Ungnád  keidével  s  résshen  titkos  jegyeMel) :  „Pleyades 
(a  megfejtés  szerint  =  Transilvani)  non  siint  Marti  (=-  caes. 
Maiestati)  fides,  nec  nos  ipsis,  nec  ipsi  nobis  fid  unt.  —  Nullum 
feraie  esse  videó,  qui  caes.  Mtem  cupiat;  caute  agendimi  constat 
in  his  partibus;  duos  Valachos  vaivodas  Transylvaniam  subegiase, 
quorum  primus  mensibus  regnavit  sex,  et  obtrnncatus  est;  altér 
quique  vix  aufugit;  tertii  fata  in  fatis." 

(Eredeti.) 

117. 

Brassó,  1600.  márcz.  7.  8. 
Székely  Mihály  Barvitlusnak. 

Sokféle  hír  kering  Brassóban,  a  mi  sokat  is  árt.  M.  v.-t  magas 
czímekkel  és  nagy  méltóságokkal  arra  vehetné  az  ember,  a  mire 
akarja,  de  a  sok  huzavona  türelmetlenné  teszi.  Azt  mondja :  jól 
lakott  már  a  biztatásokkal,  szeretne  már  látni  is  valamit.  11-ére 
országgyűlést  hívott  össze  Brassóba.  Kétszer  hívatta  Stojka  által 
(Sz.  M.-t),  de  keresett  ürügyekkel  elütötte  magától.  0  fgétől  vár 
iustructiót :  tárgyalhat-e  vele  egymagában  Ungnád  nélkül,  talán 
sikerülne  valamit  kivinnie.  Mást  nem  mondhat  M.  v.  felöl,  mint 
hogy  „er  zum  kryegen  glickseligh  ist,  geschwindt,  rathschlegig, 
redhch",  Naprági,  Kornis,  Bodoni  rontják  el,  más  oldalról  bojárjai, 
a  kiknek  jószágokat  adott  és  a  török  nagy  ígéreteivel  s  a  lengyel, 
a  mely  szintén  erősen  a  nyakán  ül.  Kül^i  (Sz.  M.)  egy  nemes 
szolgáját,  ki  M.  V.  mellett  volt  a  csatában  is,  ez  sokat  fog  tudni 
mondani  a  vajdáról. 

(Eredeti.) 


118. 

Brassó,  1600.  márcz.  8.  10. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Mielőtt  Darai  János  mint  futár  elindult  volna  Pölségedhez, 
hozzánk  izent  a  vajda  Stojka  által,  hogy  Fölségednek  valahogy 
olyanformát  ne  izenjünk,  hogy  ő  a  törökhöz  hajhk;  inkább  bizto- 
sítsuk   Fölségedet    a  vajda    hűségéről    s  arról,    hogy    ö  csak    azért 


—    496    — 

kénytelen  a  törökkel  dissimulálni,  mert  Fölséged    őt   el  akarja  távo- 
lítani s  szolgálatából  elbocsátni. 

Stojka  a  vajda  moldvai  terveiről  is  beszélt ;  csakhogy  mindig 
mást  mond,  sohasem  lehet  szaván  eligazodni:  egyszer  azt  mondja, 
hogy  Mihály  csel  által  veszi  meg  Moldvát,  máskor,  hogy  erőszak 
által.  A  mit  a  török  követségről  mond,  abban  is  mindig  variál.  -- 
Most  azt  mondja  (t.  i.  Stojka),  hogy  a  főkövet  Husseim  aga  lesz, 
a  ki  Mihálylyal  a  két  császár"  (Rudolf  és  a  török  császár)  közt 
kötendő  békéről  értekezik;  a  többiek  a  zászlókat  hozzák  majd 
Mihálynak,  ha  Stojka  nem  hazudik.  —  Mi  Stojkát  fiíiyel meztettük, 
hogy  ő  fólsége  híre  és  a  mi  megkérdezésünk  nélkül  ne  kezdjen 
Mihály  a  török-béke  conditióinak  tárgyalásához.  —  Különben  a  török 
követségnek  holnap  kellene  idejönni  s  a  vajda,  mint  az  edddigi 
vajdák  mind,  elébe  lovagoland. 

A  besztercziekhez  küldött  emberét  Báthory  Zsigmondnak,  az 
exfejedelem  levelével  együtt  elfogták.  Ezt  a  levelet  és  a  kolosváriakhoz 
írottat  mutatta  nekünk  Stojka.  —  íme  fölséges  úr,  ez  a  Báthoryak 
praktikájának  a  kezdete,  melyet  Zsigmond  és  a  lengyel  kancellár  sző. 
Mihály  vajda  oka  ennek,  mert  az  erdélyi  uraknak  nagyon  sok 
szabadságot  enged  s  nagyon  kedvökbe  jár;  pedig  bizonyos,  hogy 
Báthory  Zs.  nemcsak  az  egy-két  városhoz,  hanem  átalában  az  előbb- 
kelő urakhoz,  nemesekhez  is  intézett  fölszólításokat.  —  A  pátensek 
másolatát  auegküldjük  fölségednek;  de  megküldjük  Bástának  is, 
hogy  vigyázzon.  —  Lám.  jó  lett  volna  Huszár  Istvánt  keményebben 
examinálni,  ez  bizonyosan  tudja  s  ismeri  B.  Zs.  czinkostársait  — 
Bizony  Mihálynak  is,  Bástának  is  nagyon  kell  ügyel niök. 

(Eredeti.) 

[Utóirat  márcz,  10-iJcéröl.] 

A  vajda  Stojka  által  elküldte  megtekintés  végett  nekik  a 
török  szultánnak  Husseim  agától  küldött,  a  vajdához  intézett 
levelét. 

Ugyancsak  Stojka  tudtokra  adá,  hogy  a  vajda  igen  örülne,  ha 
ők  (ü.  és  Sz.)  a  vajda  fiánál  Petraskónál  a  ki  csak  vasárnapig  lesz 
itt,  látogatást  tennének.  Azt  hiszik,  hogy  ő  fölsége  nem  veszi  zokon, 
ha  a  vajda  e  kérésének  engednek. 

(Eredeti.) 

119. 

Brassó,  1600.  márcz.  10. 

Székely  Mihály  Barvitiusnak. 

Gyakorta  szemrehányást  tesz  nekik  M.  v.,  mintha  ők  ő  fgét 
és  a  titkos  tanácsosokat  félrevezetnék  (irre  machen),  megharagítanák 
s  elidegenítenék  M.  v.-tól  s  őt  ezáltal  megkeserítenék  ;  hogy  az  ő 
írásaik  annak  az  oka,  hogy  a  prezent  nem  jön.  „Umb  gottes  barm- 
herczigkeith  willen,  verliert  man  in  nicht,  dann  nimmer  mehr  habén 


497 


ir  K.  M.  ein  sollichen  diener  gehabt,  als  dieser  ist,  nnano-esehen, 
dass  er  7-benbyrgen  begerth  bonis  conditionibns."  Mert  M.  v.  oly 
nagyon  kívánja  Erdélyt;  úgy  kellene  traktálni  vele  „tanqiiam  guber- 
natori,"  nehogy  azon  látszatot  nyerje  majd,  hogy  „nolle  velle  hab 
man  im  lassen  raissen  (t.  i.  Erdélyt).  Ist  besser  ein  wenig  verlieren, 
als  alles;  partéra  pro  totó." 

(Eredeti ) 

120. 

Brassó,  1600.  már  ez.  13. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Wir  habén  Eur  Mtat  gehorsambist  geschriben,  der  landtag 
soU  heut  oder  morgen  hie  gehalten  werden,  wie  manns  dann  ganzer 
8  tag  nieht  anderst  gewusst,  jeczt  verándert  sichs  wieder  und 
vernémben  wir  vora  Stoika,  es  sey  der  landtag  etwas  zu  langsamb 
ausgeschriben  und  die  weeg  so  bősz  si-hon  worden,  dass  die  weni- 
gern  landleuth,  sonnderlich  die  weitist  endlegnen  hieher  gelangen 
khundten,  so  möhte  der  landtag  oder  znr  Hermanstatt  oder  woU 
zu  Weissenburg  erst  gehalten  werden,  und  des  Stoika  vermeiden 
nach  wirt  die  haubt  proposition  disz  lantags  nur  gélt  antreffen. 
Und  wo  dem  allso  sein  und  der  landtag  blösshch  ein  gelts  eontri- 
bution  nur  antreffen  soll,  so  vermuetten  andere,  so  umb  den  herrn 
waida  táglieh  sein,  er  herr  waida  möehte  in  dieser  statt  gezirgkh 
und  revir  auch  von  den  nahend  gelegnen  Zaggeln  diejhenige  portion 
der  dica  oder  neuen  jeczigen  contribution  so  er  auf  sie  schlagen 
wirt,  abfordern,  allso  aueh  von  der  Hermanstatt  und  denselben 
districten  von  der  stadt  Gnösen  oder  Bistriza  genannt  und  von 
derselben  revier  von  Weissenburg  und,  denselben  umbliegenden 
tractu  und  alsó    von  Olausenburg    und  was  dórt    herumb  gelegen." 

A  lengyel  követ  Taranofsky  —  mint  Örmény  P.  mondja  — 
üres  szavakkal  bocsáttatik  el.  A  lengyelek  a  törökkel  békét  kötöttek 
ugyan,  de  hogy  ne  láttassanak  a  keresztyénekkel  való  szövetségtől 
idegennek  —  mondja  Örmény  Péter  —  elfogadhatlan  conditiókat 
tettek  Mihálynak;  azt  is  kívánnák,  hogy  a  német  birodalom  40  ezer 
emberrel  s  havi  40  ezer  tallérral  segítse  a  lengyeleket.  —  Különben 
a  lengyelek  nagyon  megrémültek  volna  Erdély  elfoglalása  miatt. 

Petraskót  meglátogatták,  de  úgy,  hogy  tulajdonképen  az 
atyjához  mentek. 

A  vajda  ezüst  írószerszámából  egy  levelet  vett  elő,  melyet 
Huszár  István  írt  febr.  9.  Nagyváradról  apjához  Huszár  Péterhez. 
Ebben  Bocskaynak,  Nyárynak  B.  Zsigmond  iránt  táplált  jó  érzelmeit 
dicséri.  íme,  fölséges  úr,  ebből  világosan  kitűnik,  miért  examinálták 
Nyáryék  Huszárt  oly  „khiel"  (kühl)  s  miért  nem  fogták  kemé- 
nyebben a  dolgot. 

(Eredeti.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda,  32 


498 


121. 

Brassó,  JOa).  márcz.  Jö.  IG. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Der  landtag  ist  gestern  und  lieut  angangeii,  trifft  alléin  gélt 
contribiitiou  fürnemblich  an ;  uus  als  von  Eur.  MUit  herrn  vaida- 
zuegeordneten  assistenzrütten  wirt  nihts  eommiinieirt  und  wir  werden 
unib  nihts  gefragt.-* 

„Nach  bisher  wirt  inn  der  gemain  gesagt,  er  lierr  waida 
beger  ieez  aclit  tallér  von  der  portén,  nicht  gar  vor  5  monathea 
liatt  er  auch  6  begert ;  da  nun  die  8  tallér  (ohne  villeiht  noh  pro- 
íiant  darzue)  gewilligt  wurden,  so  khombt  auf  die  saxischen  stett 
1()0  tausend  tallér;  bei  dera  landtag,  so  den  20.  Novemb.  1599.  zu 
Weissenburg  ist  gehalten  worden,  ist  auf  die  saxischen  stett  120 
tausend  tallér  khomben  ;  so  brahten  beidé  possten  zusamben  zwei- 
nial  hundert  und  ahzig  tausend  tallér  in  weniger,  als  5  monathen. 
Zubesorgen,  es  daríf  vor  ausgang  disz  jars  noh  woll  ain,  wo  niht 
gar  zwo  anlagen  ini  land  geschehen ;  niht  ist  zu  glauben,  dass  es  das 
land  werde  ausstehen  mögeri.  —  Die  resolution  ist  noh  niht  ergangen, 
soU  heute  geschehen." 

A  kolosváriak  a  rajtok  élődő  4000  főnyi  hadinép  zsarolásai 
miatt  panaszkodandók  egy  külön  gyorsfutárt  küldtek  Fgdhez. 

^leez  gegen  dem  abend  hat  sich  der  landtag  geschlossen  und 
hat  die  dicam  der  herr  waida  den  landleuten  von  8  bis  auf  4  tallér 
gelassen,  die    triftt  den    Sachsen  stett    80,000  tallér   an,  die  sie  in 

14  tagén,  oder  drei  wohen  erlegen    miessen Der   Zággel 

portion  inhalt  irer  habenden  restituirton  freyheiten  soll  bei  weitem 
niht  soviel  antroífen,  und  sie  alléin  obhgirt  sein,  da  der  herr  waida 
sie  innerhalb  15  tagén  zu  einer  schlacht  wider  den  feind  zu  brauhen 
w^usste,  auf  iren  uncossten  mit  anzuziehen  ;  da  aber  es  niht  gescheh, 
und  der  herr  waida  ir  weiter  bedürffte,  so  sollen  sie  besoldet 
werden." 

„Die  ChroDstetter  vergwissen  uns,  dass  sie  mit  etlich  dreissig 
tausend  tallér  ausser  der  ordinari  dica  mit  par  dargegebenem  gellt, 
wahren  und  cosstfreyhaltung  eingesetzt  sein,  darvon  sie  nihts  mehr 
hoffen ;  ja  da  sie  15,000  tallér,  so  er  herr  waida  von  inén  bald  nah 
der  schlaht  undtor  dem  schein  eines  darlehens  entnumben,  an  irer 
contributions  portion  oder  ráta  abzuzihen  begert:  so  hatt  er  sich 
hefftig  drüber  alterirt  und  mit  zorn  inén  fürgeworffen,  sie  sein  mit 
weib,  khindern,  leib,*gelt,  gut  und  allén,  was  sie  habén,  sein  aigen, 
denn  mit  dem  silbl,  auf  den  er  mit  der  hand  gekhlopíft,  hab  er  sie 
gewunnen  und  mit  demselben  wölle  er  sie  auch  regirn  und  zwingen." 

K  nagyszebeni  királybíró  is  volt  náluk.  Panaszkodott,  hogy  a 
szebeniek  45  ezer  talléron  fölül  „ausser  dess  gewilligten  anschnitts 
in  extraordinari  ausgaben  stekhen,"  a  miből  semmit  nem  remélnek 
visszakapni,  —  így  van  Kolozsvár^  Besztercze,  Meggyes,  .Seges- 
várral  is  a  dolog. 

(Eredeti.) 


—     499     - 

122. 

Postscriptum.  Brassó,  1600   márczius  16-Mról. 

Ma  indult  a  vajda  Szeben  felé,  balján  a  török  követséggel  (a 
mi  a  töröknél  —  a  jobb  helyett  —  a  tiszteletadás  jele),  utána  a 
zászlót  vitték,  előtte  Naprági  és  Kornis  lovagoltak.  —  Mi  czélja  ez 
úttal  a  vajdának,  nem  képesek  fölfogni ;  de  hogy  a  törökkel  roszban 
töri  a  fejét,  az  bizonyos.  —  Tegnap  monda  Naprági,  hogy  kevés 
nappal  ezelőtt  a  vajda  öszvegyűjté  az  erdélyi  tanácsosokat,  elibök 
adta,  hogy  a  tavasz  íme  itt  van  s  német  segély  még  sem  érkezik ; 
ő  kénytelen  a  törökkel  egyezkedni,  mit  szólnak  hozzá?  — -  Erre 
Naprági  felelte,  hogy  jó  lesz  a  dolgot  meggondolni  és  sok  példát 
hozott  föl  a  mellett,  hogy  mind  megjárta  az,  a  ki  a  fels.  osztrák- 
ház ellen  támadt.  —  Naprági  azt  mondja,  hogy  ha  ő  nem  papi 
személy  volna,  a  vajda  bizonynyal  csinált  volna  valamit  már  eddig 
vele;  legjobban  szeretne  ő  (Naprági)  ő  fölségéhez  menekülni;  taná- 
csolja különben  (Naprági)  ő  felségének,  hogy  egyezkedjék  valami 
módon  Mihálylyal,  mert  ha  ez  a  lengyellel  szövetkezik,  az  baj  lesz 
ő  fölségének ;  pedig  ettől  tartani  lehet,  mert  sűrűn  tanácskozott 
Mihály  Taranovszkyval. 

Naprági  azt  monda  még,  hogy  a  jelen  országgyűlésnél  nem- 
csak az  adó  ajánlás  volt  a  vajda  főczélja,  hanem  az  ország  rendéit 
a  török  szövetség  felől  is  meg  akarta  kérdezni.  E  szándékával  azonban 
fölhagyott,  épen  a  miatt,  hogy  mi  (ü.  és  Sz.)  itt  vagyunk. 

Valahány  szász  városban  még  eddig  voltunk,  a  bú'ó  és  néhány 
tanácsbeli  mindenütt  eljött  hozzánk  fölséged  iránti  hódolatát  kifejezni, 
csak  a  brassai  bíró  nem  tette  ezt.  De  ez  is  igen-igen  mentegeté  magát 
barátai  által,  mulasztásának  okául  azt  hozván  föl,  hogy  miután  a 
vajda  ő  nála  szállott,  kénytelen  volt  a  mihozzánk  való  jövetelre  a 
vajda*  helybenhagyását  kikérni,  a  vajda  pd.  napról-napra  halászta  a 
dolgot  s  végre  is  per  tertiam  personam  tudtára  adta,  hogy  a  láto- 
gatás szükségtelen.  —  S  így  nem  jöhetett  el,  mivel  a  mellénk 
adott  bojárok  (épen  mint  Konstantinápolyban  a  csauszok)  mintegy 
kémekül  s  fölvigyázókúl  tartatnak  mellettünk. 

(Eredeti.) 

P.  S.  Wolkhendorf,  márcs.  17-Jcéröl.  —  Örmény  Péter  hozzánk 
jött  a  vajda  nevében  s  hírűi  adta,  hogy  a  török  császár  levelét  majd 
Fejérvárott  tolmácsoltatni  fogja  előttünk  a  vajda  s  tudtunkra  ad 
minden  török  és  lengyel  dolgot. 

(Eredeti.) 

P.  >S'.  Fogaras,  márcz.  19.  —  A  várat  meg  akarták  szemlélni,  de  a 
bennlevő  bojárok  nem  engedték.  Furcsa  viszony,  hogy  felséged 
helytartójának  (mint  a  vajda  nevezi  magát)  emberei  oly  bizalmat- 
lansággal vannak  felséged  követei  iránt. 

(Eredeti.) 

32 


-    500    — 

P.  S.  Foyaras,  márcz.  20.  —  Rácz  György  és  Váezi  András, 
íi  kik  Bécsből  kétezer  puskaesövet  s  egyéb  fegyvert  hoztak,  öt  napja, 
hogy  megérkeztek.  A  vajda  a  küldeménynek  annyira  megörült,  mint 
Rárz  mondja,  hogy  mi  ismét  hinni  kezdjük,  hogy  ha  a  rég  meg- 
ígért pénzsegély  már  egyszer  valahára  bejönne  s  úgy  egyéb  segélylyel, 
mint  méltósággal  s  titulus  ígéretével  bíztatná  fölséged  a  vajdát: 
„so  werde  der  herr  waida  gewis  tractabilior  werden." 

(Eredetiek.) 

123. 

X.  n.  C=-  1600.  márczius  liözepéröl.) 

A  fö   fizetömester   (?)    Mátyás   föherczegnek. 

Básta  írt  márczius  7-éről,  úgy  Üngnád  is  és  Paulus  Georgius 
Ragusaer  M.  v.  felől.  M  v.  eleitőí  fogva,  midőn  Erdélybe  ütöít. 
gyanúsan  viselte  magát ;  most  már  világos,  hogy  mi  czélja  volt, 
üngnád  és  Ragusai  csatolt  leveleiből;  világos  „dass  dieser  weywoda 
ein  hstiger  verschlagner  mann,"  hogy  ő  fge  nevében  hódítá  meg 
Erdélyt,  de  most  már  nemcsak  hogy  ő  fgének  ellensége,  ,,schimfli- 
che  u.  spöttliche  reden  ausgeeüsst",  hanem  Ibrahim  temesvári  pasával 
is  szövetkezett;  a  biztosokkal  gyalázatosan  és  megvetően  bánik;  a 
nemeseket  és  városokat  Erdélyben  csellel  és  fogásokkal  ő  fge  ellen 
gyíílölködőkké  teszi;  „mit  dem  Polacken  haimblichen  verstand  hat, 
gesandte  zu  ihnen  sehickt.  Er  werde  sich  mit  dem  Türcken  con- 
jugirn,  mit  dem  Polacken  conspirirn,  sich  umb  die  vestung  Wardein. 
Huszt  u.  Oberungarische  hiiuser  mit  gewalt  annemben  u.  was 'er 
nit  erobern,  verderben  u.  ganz  Oberhungern  in  brandt  stecken." 

Königsberg  nem  ért  semmit  sem  ahoz,  a  mit  a  biztosok  tár- 
gyalnak; annyit  ért  hozzá,  mint  a  vak  a  színhez. 

A  200  „khör"-t  (gewár?)  és  az  1200  kardot,  a  mely  innen  a 
vajda  számára  küldetett,  Kassán  megtartóztatjuk  fenséged  rende- 
letéig. 

Bástának  meg  kellene  rendelni,  hogy  az  Erdély  felé  eső  vég- 
várakra vigyáztasson;  a  váradi  várparancsnoknak  100  frtot  kellene 
engedélyezni  havonként;  Füleket,  Kassát  élelemmel  és  felszereléssel 
kellene  ellátni ;  Váradon,  Husztban  jó  correspondentiát  kellene 
vezettetni. 

(Más.  a  bécsi  kádi  It.  reg.  35.  sz.) 

124. 

Brassó,  1600.  márczius  16. 
Üngnád  és  Székely  M.  Barvitiusnak. 

Az  országgyíilést.  melyet  M.  v.  saját  neve  alatt  hívott  össze, 
megtartották  és  bezárták,  ő  flge  előzetes  tudta  nélkül,  „re  nobiscum 
quidquam  communicata,  multo  minus  consultata."  Miksa  főhg  instal- 
latiojáról  Erdélybe  semmit  sem  akar  tudni. 


-     501     - 

„Bi'Jngt  herr  Pezzen  nieht  ein  ansehenliehes  extraordinari 
praesent  u.  aufs  wenigist  45,000  tallér  abo-ang  an  den  lengst  ver- 
sprochnen  hundert  tausend  tallern  u.  amplissimos  titulos  et  digni- 
tates,  sondeni  nur  wort  u.  vertröstung  u.  auch  die  cession  pro 
Maximiiiano  heréin :  so  wirdt  er  wajda  gar  aus  der  haut  springen 
u.  alles  praecipitanter  iimbstosseii  et  per  indignationem  sich  mit 
dem  Türkben  u.  Pollakhen  vergleihen"  s  végkép  elpártol  ő  fgétől. 
Ha  seramikép  nem  akar  kimenni  az  országból :  jó  feltételekkel  meg 
kellene  alkudni  vele,  évi  segélypénzzel  és  a  fennhatóság  megtartá- 
sával;,, mindenkép  meg  kellene  ő  fge  hívségébe  tartani. 

0  fgére  nézve  jobb  lett  volna;  ha  nem  jöttünk  volna  mi  a 
biztosok  ide. 

Nem  hallgathatják  el  a  Huszár  Péter  fia  „schön  kalte  exami- 
natió"-ját  a  váradi  kapitány  által.  Ki  hallotta  azt,  hogy  a  váradi 
kapitány  midőn  olyan  embert  elfog,  a  ki  Zsigmond  titkaiba  be  van 
avatva,  azt  a  helyettes  parancsnokhoz  (Bástához)  ne  küldje,  hogy 
először  Táradról  Bécsbe  írjon  a  főhgnek,  hogy  m.i  tévő  legyen  vele,  — 
hogy  egy  kémnek  annyi  szabadságot  engedjen  s  annyira  megtisz- 
telje, hogy  magával  egy  asztalhoz  ültesse,  mindenkivel  szólni  engedje, 
vas  nélkül  járassa  fel  s  alá  a  várban,  a  kit  a  legerősebb  bástya- 
toronyba kellett  volna  záratnia.  Hallott-e  valaki  olyat,  hogy  Zsigmond 
e  „kammerlingjét"  Szentjóbon  Bocskaynál  oly  szívesen  fogadják, 
traktálják  s  tánczoltassák,  Bocskay,  Nyáry,  Gyulaíi,  Báthory  István 
(Somlyórúl)  és  mások  jelenlétében.  0  fo-e  hív  szolgái  ezek,  a  kik 
legnagyobb  ellenségének  küldöttjét  így  fogadják ! '?  S  még  az  nem 
minden  :  ki  hallott  már  olyat,  hogy  Szentjóbon  előre  betanítsák, 
hogy  Váradon  majd  mit  mondjon.  „Éemovendus  est  Somlius  Báthory, 
alitur  in  sinu  serpens." 

Básta  úgy  látszik  sokat  enged  Nyárynak,  Melith  Pálnak,  Báthory 
Istvánnak,  a  kik  orránál  fogva  vezetik  őt  s  őt  magát  is  gyanúba 
keverik.  Bástát  a  felső-magyarországi  urak  nem  respektálják,  inkább 
ellenségei  és  gyűlölik.  Bár  inkább  Rhedern  volna  a  mezei  parancs- 
nok, ő  hasznosabban  szolgálhatna,  Básta  más  helyen  jobb  volna. 

Tudjuk,  hogy  a  mi  költekezésünk  sokaknak  nnem  teszik,  de 
hát  Alvisi  Radibrad,  Giouan  Marino  mindegyre  azt  Írogatták,  hogy 
M.  V.  csak  a  commissariusokat  kívánja  mindenkép,  hogy  az  orszá-"* 
got  ő  fgének  átadja,  ő  még  több  országot  akar  nyerni,  afféle  dol- 
gokat izengetett.  Vesse  csak  össze  Barvitius  uram  azt,  a  mit  Oarlo 
Magnó  „den  der  herr  waida  zimblich  bei  der  nasen  herumbgeführt" 
írogatott  s  kivitt  magával  és  a  mi  jelentéseinket,  főkép  a  mit 
Kolosvárról  nov.  22-én  írtam  (t.  i.  Ungnád),  hogy  mit  lát  abból; 
bizonyára  azt,  hogy  —  fájdalom,  —  a  mi  jelentéseink  igazaknak 
bizonyultak  s  a  többieké  „zu  wasser  u.  zu  nichtem  wordem  sein." 
A  mit  a  két  ragúzai  írt,  kételkedem,  hogy  a  vajda  szájából  halott- 
ták  volna.  A  raguzaiak  minket  kisebbítenek,  de  én  (ü.)  28  év  óta 
szolgálom  ő  fgét  s  annyi  követséggel  bíztak  az  alatt  meg,  hogy  a 
raguzaiak  egész  életökben  nem  lesznek  annyiban. 

Mi  megtartottuk  instruetionkat,  de  az  elsőt,  „de  formando  certo 
regirainis  in  Transylvania  modo,"  a  vajda  elvetette,  meg  sem    hall- 


->    502    — 

o-atta.  A  vajda  addi^-  nem  akar  tárgyalni,  míg  Pezzen  választ  nem 
lioz  arra,  a  mit  Carlo  Magnó  és  Marini  kivittek. 

Az  erdélyiek  kívánsága  az,  hogy  oly  vajdát  vagy  fejedelmet 
nyerjenek,  a  ki  a  török  előtt  kedves  és  általa  megerősíttetik;  azt 
kívánnák,  hogy  ő  ige  országai  pusztulnának  el. 

„Danimb  sehreyen  sie :  ehe  der  Sigismundus  sein  schwiir 
violirt  wider  den  Tiircken,  so  sein  sy  in  rosengarten  gesessen,  glück- 
SíUig.  iibergliieksíilig  gewest,  endgegen  siczen  sie  jecz  in  eiseristen 
verderben,  daraiis  sie  nimmer  mehr  zu  khnmben   hofien." 

(Eredeti.) 

125. 

Várad,  1600.  márczius  24. 
Stépán  István  hadnagy  némely  hajdúknak. 

„Köszönetemet  és  magam  ajánlását  írom,  mint  barátaimnak. 
Kapitán  uramnak  ö  ngának  adák  értésére,  hogy  ti  minden  dologtúl 
a  jenéi  kapitánt  és  Mihály  vajdát  ő  ngát  találjátok  meg,  holott  a 
ti  hívségtekhez  az  nem  illenék,  mert  a  ti  jószágtok  Biharvárme- 
gyében vagyon.  Az  én  levelem  látván,  bejöjjetek  mindnyájan,  mert 
kapitán  uram  meg  akarja  érteni  az  dolgot,  mert  ezelőtt  a  váradi 
kapitántól  függetterek.  Az  kik  bejöjjenek,  ezek  azok :  Árkosi  Péter 
vajda,  Zékel}^  István  vajda,  Hagymási  Péter  vajda,  Talvaj  Miklós 
vajda,  Nicodemus  András  vajda  botfői,  Botha  Ferencz.  Clyti  vajdáné 
öcscsővel,  János  vajda,  Bakonyai  Farkas,  Kalmár  Jakab.  Ebben 
egyebet  ne  cselekedjetek.  Isten  tartson  meg  benneteket. 

Ztepan  István." 
(Másolat.) 

126. 

Nagy-Szeben,  1000.  márczius  24. 
Ungnád    és   Székely   a   császárnak. 

Ok  24-én  érkeztek  Szebenbe,  a  vajda  23-án  már  Fejérvárra 
•indult  Szebenből.  —  A  vajda  Pezzen  bejöveteléig  nem  akar  sem- 
miféle tárgyalásról  tudni.  Várják  különben  nagyon  ő  fölsége  reso- 
lutioját,  akár  az  esetre,  ha  a  cessio  megtörténnék,  „darzue  wir  allé 
hoffnung  verlohren,"  akár  az  esetre,  ha  csak  egyszerű  confoederatio 
köttetnék  a  vajdával,  s  meghatároztatnék  az  örökösödés,  a  reservált 
superioritás,  a  vajda  s  az  ország  eskütételének  kérdése. 

Muraidus  sok  rosszat  beszél  fölségedről.  A  múltkor  is  Rácz 
György  és  Váczi  András  előtt  azt  beszélé,  hogy  Fölséged  alig  várja 
már  Erdély  birtokbavételét,  hogy  azokat  az  urakat  s  nemeseket,  kik 
ellene  voltak,  kivégeztethesse  —  csakhogy  azok  tudják  ezt  s  magok 
kérik  s  kérték  Mihályt,  hogy  Erdélyt  fölségednek  ne  cedálja.  —  E 
gonosz  ember  az  efféle  beszédekkel  mindenütt  elég  szemtelenül 
Jfölséged  ellen  működik. 

(Eredeti.) 


—    503    — 

P.  S.  Nagy- síében,  márcsius  25. 

A  királybíró  s  a  melléjök  adott  bojár  kíséretében  meglátogat- 
•ták  a  csatatért,  hol  Mihály  a  eardinált  megveré.  „Wie  uns  die 
anordnung  baider  heüífen  zuni  treffen  und  die  eiimembung  jedes 
theills  seines  vorthls  und  wie  die  unterschiedlihen,  wunderlihen, 
weitsehihtigen  angrif  gesehehe,  verraainen  wir,  es  würde  khen 
khriegsverstendiger  veldgeneral  und  veldmarschaíkh  dieselb  bestöl- 
lüng  des  veldes  und  der  ervolgten  treffen  lobén  oder  guet  haissen, 
und  habén  sich  die,  so  das  veldt  bestölt,  wenig  khriegserfahrenhait 
zu  baiden  thaillen  der  ersten  treffen  anordnung  zu  rhuemben."  — 
Széltében  beszélik  itt,  hogy  Mihály  csak  árulás  által  győzhetett, 
melyben  a  legnagyobb  részt  (az  árúUísban)  „man  .  .  .  dem  Cornisch 
Oaspar  raaistes  theils  imputirn  will." 

(Eredeti.) 


P.  S.  Szászsebes,  mdrczius  26. 

A  bojár,  a  ki  melléjök  van  adva  s  a  ki  spionkodik  körülöttük 
a,  vajda  részéről,  azt  akarja  ismét,  hogy  holnap  reggelig  ne  menje- 
oek  (U.  és  Sz.)  tovább.  E  folytonos  halogatásnak  (midőn  a  vajda  oly 
sok  idővel  előbb  jár  nálok)  jó  magyarázatot  adni  sehogy  sem 
képesek. 

(Eredeti.) 

P.  S.  Szászsebes,  márczius  27. 

Még  a  mai  napot  is  itt  kell  tölteniök.  ügy  veszik  észre,  hogy 
becsületök  a  vajda  előtt  lejáróban  van.  Azt  a  lakosztályt,  mely  eddig 
-Gy.-Fejérvárt  Üngnádó  volt,  Stojka  foglalta  el.  Ok  most  rosszabbat 
kapnak;  cselédségük  el  lesz  tőlük  távolítva.  —  .. So  mangelts  auch 
an  der  tágliehen  tractation,  das  wir  auch  umb  unser  gelth  für  leuth 
und  rósz  die  nottürft  niht  bekumben  khinnen." 

Egyébként  „das  jammern  und  clagen  über  das  khriegsvolk 
íst  in  disem  land  unsaglich  gross,  und  khon  ye  einmal  ohne  ainen 
íilgemainen  aufstand  in  die  leng  niht  bestében." 

(Eredeti.) 

127. 

Szászsebes,  1600.  márczius  27. 

Ungnád    Barvitiusnak. 

Elmondja,  hogy  nincs  semmi  remény  Erdély  átadására,  hogy 
■a  vajda  mily  álnok,  hogy  mint  változtatta  mindig  beszédét.  Küldi 
Oarlo  Magnónak  egy  a  szebeni  királybíróhoz  írott  czédulájának 
másolatát,  melyben  ez  a  királybírónak  jelenti  (febr.  lO-kéről)  hogy: 
„Herr  waida   Mihal    hatt   sich    nun   mehr   ganz   und    gar    resolvirt 


5U4 


irer  kliavserl.  Mtiit  disz  land  zu  übergeben."  —  Íme  Carlo  Magnót 
még  íebniárbaii  is  mily  rútul  hitegette  a  vajda. 

Különben  sürgeti  Pezzen  és  a  eommissariusok  bejövetelét;  de 
ezek  minden  esetről  intézkedő  instructióval  legyenek  ellátva. 

Nyáry  Páltól  jött  egy  küldöncz;  Nyáry  csak  azután  tudakozó- 
dik: élünk-e  még,  mert  ott  kinn  az  a  híre,  hogy  egyikünket  s 
cselédségünk  egyrészét  levágták,  másikunkat  pedig  a  török  kezébe 
szolgáltatták.  „leh  wollt  lieber  beim  türkischen  khaiser,  alls  bei 
dergleichen  ehristen  ein  potschaffter  sein." 

(Eredeti.) 

128. 

Gyulafejérvár,  1600.  márcz.  29. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Tegnap  érkeztek  Fejérvárra.  Nem  hallgathatják  el,  hogy  útjok- 
ban  úgy  a  magyar,  mint  a  szász  lakosok,  előkelők  és  alsóbbrendűek 
között  azt  a  tapasztalást  tették,  hogy  azok  B.  Zsigmondot  óhajtják 
vissza  s  maga  a  nagyszebeni  királybíró  megvallá,  hogy  örömest 
esküdnék  Szeben  Zsigmond  hűségére.  A  székelyek  szintén  kezdenek 
panaszkodni  és  azt  mondják,  hogy  „lieber  wiederumb  ire  vorige 
herrn  und  edlleuth,  derén  sie  guets  thails  von  der  verhoíften 
frej'heiten  wegen  erschlagen,  nndter  denen  sie  gewest,  habén,  alls 
die  neuen  des  herrn  waida  auflagen  tragen  v^öllen,"  mert  félévi 
hadakozást  kíván  tőlük  saját  költségökön.  Mindennek  daczára  a 
vajda  nemcsak  hogy  kalandokon  töri  fejét,  de  mint  hallik,  a  hadi- 
nép zsoldjából  is  le  akar  húzni  3  vagy  4  hóra  valót,  a  mért  eddig 
ingyen  éltek  az  országban.  Azt  mondja  a  vajda,  hogy  e  lehúzásból 
az  okozott  károkat  fogná  megtéríteni,  a  mit  ugyan  senki  nem  hisz. 
Nagyobb  valószínűséggel  bír  az,  hogy  a  hadinép  közt  e  miatt  lázadás 
fog  kitörni  s  míg  Mihály  ott  kinn  jár.  azon  veszi  észre  magát, 
hogy  többet  Erdélybe  be  sem  jöhet. 

Tegnap  Stojka  megkereste  őket  a  vajda  nevében  s  azt  monda, 
hogy  ura  igen  nehezen  várja  Pezzen  s  a  pénz  bejövetelét;  beszéd- 
közben azt  a  szót  ejté  ki  Stojka,  hogy  ha  a  hadinép  fizetetlensége 
miatt  valami  kellemetlenség  történik,  annak  ő  fölsége  lesz  az  oka.  — 
Erre  azt  felelték  (U.  és  Sz.).  hogy  épen  nem,  tulajdonítsa  a  bajt 
a  vajda  magának;  ő  fölsége  s  az  ő  tanácsosai  annyi  különféle 
izenetét,  ajánlatát  vették  a  vajdának,  hogy  nem  tudják  mire  vélni ; 
emlékezzék  a  vajda  arra,  a  mit  eleintén  mondott:  „wann  Euer 
Mtát  nur  ein  zigeiner  hereinordneten,  so  wolt  er  Euer  Mtát  das 
land  cediren"  —  s  hasonlítsa  azt  össze  a  vajda  mostani  követelésével. 

Stojka  ezek  ellenében  „noch  calumnianter  für  uns  fürgeworífen", 
hogy  ő  ílge  az  ő  urát  Erdélyből  hála  fejében  ki  akarta  vetni,  „darüber 
im  sein  herz  von  schmerzen  wainen  miesse  .  ."  ,,und  was  derglei- 
hen  ungeschmahs  und  ungereimbts  .  ."  s  például  fölhozta  azt,  hogy 
mikor  ő  Bécsben  volt,  egy  lakodalmon,  melyet  Unverczagt  tartott 
egy  szolgája   részére,    ott   nyilván   beszélték,   hogy  „der   herr    Palfi 


505 


soUe  gubernátor   ini    lande   werden"    s   Pezz   neki   világosan    meg' 
mondotta,  hogy  Mihály  vajda  Erdélyben  nem  maradhat. 

(Eredeti.) 


129. 

Gyulafejérvár,  1600.  már  ez.  29. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Panaszkodnak  Mm^aldusra,  a  ki  ö  felségéről  a  lehető  leg- 
rosszabbat hheszteli  mindig.  „Der^  gottlosz  bueb  wiir  exemplariter 
exquisitissimis  cruciatibus  zu  straffen  und  zuvertilgen  wirdig,  weill 
wissentlieh  sein  soU,  dass  er  das  venenum  praeparirt  hatt,  dormit 
ír  Frt.  Drchlt  Erzherzogin  Maria  Christierna  hett  sollen  vergeben 
w érden." 

A  Mihály  körűi  valók  minduntalan  azt  sugdossák  Mihály  fülébe, 
hogy  ne  is  gondoljon  Erdély  átadására ;  ők  utolsó  fillórökig  áldoznak 
érette.  Az  ily  beszédek  persze  jól  esnek  a  vajda  fülének,  ,.aber 
warlih,  wann  ers  reht  bedenkht,  noch  zu  seinem  selbst  eiseristen 
verderben  gedeyen  und  das  rechte  schermesser  sein  werden,  das 
um  die  gurgel  abstehen  under  von  den  Sibenbirgern,  Sigismundo, 
Pollakhen,  und  dem  Moldauer  in  disem  land  .  ...  verraten 
werden  wirt".  .  .  . 

Ma  Eácz  György  volt  őket  üdvözölni  a  vajda  nevében,  s  hogy 
a  vajda  őket,  a  szent  ünnepek  előtt  nem  hívatja.  Ungnád  szeretett 
volna  Ráezczal  beszélni,  de  nem  lehetett,  mert,  „unser  boyar  oder 
potius  aufseher"  jött  vele.  —  Mégis  Rácz  szólt  pár  szót,  úgy,  hogy 
a  boyár  nem  hallotta ;  csakhogy  ez  nem  ért  semmit,  mert  csak 
Örmény,  Stojka  és  Bán  Mihalits  árulását  emlegette ;  a  mire  semmit 
nem  lehet  adni;  mert  ha  az  egyik  nálunk  van,  az  a  másikra  bizonyos, 
hogy  árulkodik,  „vor  dem  herrn  waida  aber  blasen  sie  allé  in  ein 
horn." 

Ungnád  ma  a  tirnovai  érseknél  volt.  Ez  most  is  azt  állítja, 
hogy  a  török  követség  nem  a  portáról,  hanem  csak  Ibrahim  pasától 
jő.  A  vajda  az  érsek  mondása  szerint  csak  azért  hurczolt  bennünket 
és  a  lengyel  követet  körútján  magával,  hogy  tekintélyét,  hatalmát 
fitogtathassa.  Különben  maga  az  érsek  azt  mondja  a  vajdáról,  hogy 
az  :  „impius  in  quo  nullus  dei  timor,  scortator,  adulter,  moechus, 
virginum  eonstuprator." 

„Inn  sondern  grossen  vertrauen  hatt  mir  der  Erzbischof  auch 
vermeldt,  der  Racz  Görg  hab  in  auch  besucht  und  im  sub  iuramento 
vertreulih  enddekht:  er  hab  von  Pressburg  bis  gar  hereinwerts 
vili  Ungern  und  Siebtmbirger  angetroffen,  die  allé  wündschen,  dass 
Ungarn  regiern  mögé,  alsó  seyen  sy  des  teutsehen  regiments  über- 
drüssig  und  khinnen  lenger  under  dem  haus  Österreich  nit  bleiben. 
Das  ist  nun  von  den  Siebenbürgern  und  etlihen  mit  inén  correspon- 
dírenden  Oberungern  niht  gar  unglaublih,"  nem  azért,  mintha 
Mihályt  szeretnék,  hanem  mert  felséged  uralma  alól  kiválni  óhaj- 
tanak bármi  módon. 


506 


A  jó  érsek  nagyon  szeretné,  ha  Mihály  szavát  tartaná  s  meg- 
muradna  őszintén  felséged  hűsége  alatt  s  nagyon  aggódik  ellenkező 
esetben  a  dola'ok  kimenetele  felett. 


(Eredeti.) 


IBO. 

Gij. -Fejér vár,  KKH).  márt.:.  31. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Ma  nagypénteken  voltunk  audientián  a  vajdánál,  a  ki  magához 
kéretett.  A  vajda  panaszkodott  Pezzen  s  a  pénzsegély  lassú  érkezése 
fölött  s  midőn  mi  azt  feleltük,  hogy  Fölséged  s  tanácsosai  a  vajda 
változó  izenetei  miatt  nem  tudják  magokat  mihez  tartam:  „das  hat 
er  auf  uns  retorquirt."  —  Beszélt  arról,  hogy  jobb  volna  ha  Föl- 
séged Ő  általa  kormányoztatná  Erdélyt ;  van  Fölségednek  úgyis  elég 
baja  a  végekkel ;  ö,  Mihály,  hű  szolgája  marad  Fölségednek  s  hiszi, 
hogy  úgy  képes  szolgálni,  hogy  mind  Fölséged,  mind  a  keresztyén- 
ség meg  lesznek  vele  elégedve. 

Felséged  nem  is  gondolja,  mily  nehéz  Mihály  vajdával  az 
értekezés.  Oly  sokat  beszél  egy  folytában,  hogy  teljes  lehetetlenség 
a  tolmácstól  hűséget  kívánni  s  hogy  eszében  tartsa.  De  még  nincs 
is  megbízható  tolmácsunk.  Stojka  és  Örmény  Péter  úgy  magyarázzák 
urok  szavát,  a  hogy  tetszik,  a  mint  hogy  gyakran  észrevettük,  mint 
hunyorítják  szemüket  etc.  —  Az  is  nagy  baj,  hogy  a  vajda  egyál- 
talában nem  akarja,  hogy  egy  kérdést  pontról-pontra  megvitassunk  ; 
majd  erről,  majd  arról  beszél,  majd  „affirmative",  majd  „negatíve." 

Emlékeztettük,  hogy  azok  az  articulusok,  melyeket  Örmény  P. 
ált.il  küldött  Felségedhez,  épen  nem  foglalták  azt  magokban,  hogy 
az  ország  reá  és  fiára  szálljon,  sem  a  két  ragusai  u.  m.  Marini 
és  Alvisio  nem  hoztak  ily  üzenetet ;  ezt  a  kívánságot  csak  a  legutóbbi 
követség  —  Bán  Mihalics  és  Stojka  —  által  adatta  tudtára  Föl- 
ségednek, ellenkezőleg  az  előbbiekkel.  Erre  a  vajda  a  többi  előző 
követségek  üzenetét  tagadásba  vette,  azt  monda,  hogy  Örmény  Péter- 
nek egyebet  mondani  nem  állott  jogában,  mint  a  győzelmet  tudtul 
adni  s  ajánlani  szolgálatait  a  császárnak;  azt  mondja,  hogy  Marini 
és  Aluisio  által  sem  izent  ő  semmit  a  cedálásról.  Azok  a  kívánsá- 
gok jogosak,  melyeket  Bán  Miháltsa  és  Stojka  által  tett,  ahoz  tartja 
mindig  magát  s  tartotta  is,  mert  valamint  a  ki  jószágot  vesz.  nem- 
csak magának,  hanem  unokáinak  stb.  veszi,  úgy  csinálta  ő  is  Erdély- 
ben a  maga  fészkét  fia  s  egyéb  maradéka  számára  is.  —  Mindaz- 
által ő  Felségednek  híve  s  szolgája  akar  lenni  s  maradni.  —  Ha 
arra  vár  Fölséged,  hogy  (Mihály)  katonái  eloszolnak  s  maga  marad- 
ván, könnyen  kikergetheti  Erdélyből:  arra  ne  várjon  senki,  mert 
tud  ő  magára  gondot  viselni.  Oláhországban  hat  évig  várta  Felséged 
megígért  segélyét  s  bár  soh'  se  kapta,  mégis  a  maga  erejével 
elfoglalta  Erdélyt.  -  Ö,  Fölséged  ellen  —  íblytatá  —  semmi  mél- 
tánytalanságot nem  tett,    hivatkozhatik   papjaira,   a   kiknek   tanácsát 


507 


kérte,  de  bátran    hagyja    magát  a  pápa    s  az    egész    keresztyénség 
Ítélete  alá  is. 

Panaszkodik  a  vajda  Bástára  s  sürgeti  Pezzen  jövetelét. 

(Eredeti.) 

131. 

Varsó,  1600.  márcsius  31. 
III.  Zsigmond  I.  kir.  a  mainczi  választónak. 

M.  V.  Erdélyt  elfoglalván,  Lengyelország  ellen  is  ellenséges 
szándékkal  van,  a  mennyiben  Moldovát  is  el  akarná  foglalni.  Kéri, 
hogy  a  választó  fejedelmeknél  s  a  császárnál  járjon  közbe  ez  ellen 
és  hogy  fogadhasson  katonákat  is  Magyarországon,  minthogy  M.-on 
a  hadak  egy  része  ágy  is  íizetetlen. 

(Wolfgangus  érsek  jiin.  7-én  küldi  e  levelet  Eudolfnak.  Poloniea  o.) 

132. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  ápril.  3. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Mihálcsi  bán  e  hó  elsején  érkezett  meg  s  a  mint  az  egész 
városban  beszélik,  igen  rósz  relatiót  hozott  Fölségedröl,  hogy  Föl- 
séged a  vajdát  ki  akarja  verni  erőszakk;il  Erdélyből.  Ezen  a  vajda, 
mint  az  egész  városban  beszélik,  fölindult  s  mi  nagyon  aggódtunk, 
hogy  dühében  a  kozákokkal  s  egyéb  fegyvereseivel  Magyarországba 
tör.  Ezek  miatt  Stojkát  magunkhoz  kérettük.  —  Ez  nem  sokat  enge- 
dett magából  kiszorítani,  de  látszik,  hogy  csakugyan  nem  a  legjobb 
híreket  hozhatta  Mihálcsi.  A  Magyarországba  való  törésről  annyit 
említett  Stojka,  hogy  az  soha  nem  volt  urának  eszében  sem ;  mind- 
azáltal azokat  a  magyarországi  birtokokat,  melyek  a  cardinál  idejében 
Erdélyhez  tartoztak,  a  múlt  novemberi  országgyűlés  határozata  értel- 
mében nem  hagyhatja  Erdélytől  elszakítatni. 

Apr.  3-háról  {ugyanazon  levelében?)  Ma  audienczián  voltunk 
(Mihálcsi,  Stojka  s  Rácz  György  is  jelen  voltak)  a  vajdánál,  a  ki 
keményen  beszélt,  hogy  nem  képes  okát  érteni  annak,  hogy  emberei 
Felségedtől  határozat  nélkül  jönnek  vissza.  Ha  nincs  szüksége  Föl- 
ségednek  az  ő  szolgalatjára:  jelentse  ezt  ki  kereken,  igennel  vagy 
nemmel.  —  Mihálcsi  egy  neki  Pezzen  által  írt  levelet  a  vajda  előtt 
olyképen  mao-yarázott.  mintha  abban  az  állana,  hogy  a  vajda  „sey 
khein  man,-'  a  miből  a  vajda 'ismét  a  legroszabbat  magyarázza  ki. 
Mi. azt  hisszük,  hogy  Mihálcsi  maga  sem^  érté  Pezz  levelét,  „denn 
es  ist  holi  und  vernüfPtig  gestalt",  az  van  benne  kimondva,  hogy  a 
vajda  a  maga  változó  határozataival  csak  önmagát  rontja  mieg,  — 
ha  csak  el  nem  áll  azoktól  s  magát  Fölséged  hatalma  alá  nem 
adja.  —  A  hol  Pezz  azt  írja,  hogy  jó  volna,  ha  Mihály  az  ő  fiát 
az  udvarba  vinné :  arra  a  vajda  csak  nevetett  s  azt  monda,  ki 
maradna  Oláhországba,  ha  a  fia  kijönne?  —  Mi   intettük  a  vajdát: 


—    50S    — 

It'gyen  türelemmel  s  bizalommal  Fölséged  iránt,  mint  a  ki  az  elfo- 
gadható íöltételekhez  kegyes  lesz  aceommodálni  magát ;  inkább  azon 
gondolkodjék,  mint  bánhat  el  a  közös,  külső  és  belső  ellenségekkel.  — 
o  erre  azt  íeleltt\  hogy  ha  Fölséged  az  ő  óhajait  teljesiti,  akkor  ő 
nem  tart  semmitől.  Kért  bennünket,  hogy  kérjük  erre  Fölségedet, 
az  esetre  pl.  ha  Fölséged  nem  hajlandó  teljesíteni  az  ö  kívánságát, 
úgy  oldja  íol  a  hűségeskü  alól.  Közbe-közbe  nagyokat  sóhajtott  a 
vajda  s  panaszosan  monda,  hogy  látja,  miszerint  Fölséged  nem 
akarja  az  ő  szolgálatait ;  pedig  ha  Fölséged  pénzt  küldene,  ráost 
volna  a  legszebb  alkalom  olyat  tenni,  a  mi  100  év  óta  sem  történt, 
a  török  ellen;  a  szerbek  s  a  bulgárok  követei  nála  vannak,  hogy 
a  két  nép  kész  egy  szálig  fölkelni  a  török  ellen,  csak  fejők  legyen 
a  ki  parancsol :  ezeket  ő  nagy  fájdalmára  csitítani  s  nyugalomban 
tartani  kénytelen ;  pedig  ő  egy  év  alatt  annyit  képes  volna  a  török 
ellen  tenni,  mint  Fölséged  hat  év  alatt  hatannyi  költséggel.  — 
Mellékesen  fenyegetőzött  újra,  hogy  a  külső  részeket  nem  hagyhatja. 
—  Sok  bajunkba  k*^rűl  nekünk  naponként  Mihályt  Pezzen  jövete- 
lével bíztatni  s  megakadályozni  azt,  hoa'y  Krasznára  és  Mármarosba, 
Husztra  és  Váradra  ne  törjön  ;  a  miből  közte  és  Básta  közt  gyászos 
kimenetelű  coníiictus  keletkezhetnék.  —  Tudtunkra  adá,  hogy  ha 
minden  az  ő  akaratja  szerint  nem  megy:  akkor  mi  kimehetünk 
Erdélyből.  Ezen  mi  csak  örülni  tudnánk  ugyan,  de  mégis  alássan 
kérjük  Fölségedet,  hogy  hívjon  ki  bennünket  inkább,  mintsem  csú- 
fosan a  vajda  által  űzessünk  ki. 

(Eredeti.) 

133. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  ápr.  3. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Tegnap  estve  érkezett  meg  a  futár  Pilsenből  Fölségednek 
raárcz.  20-diki  a  vajdához  intézett  iratával;  ezt  tudtul  adtuk  a  vaj- 
dának Stojka  által,  a  vajda  annak  megörült  s  mára  audientiára 
rendelt.  Tapasztalván,  hogy  a  nyilvános  audientiákon  mint  elcsűrik- 
csavarják  a  tolmácsolandók  értelmét,  Fölséged  ez  iratát  pontról- 
pontra először  mi  magyarra  fordítattuk  s  én  Székely  pontról-pontra 
magyar.iztam  a  tolmácsnak,  a  ki  oláhra  fordítá.  —  Arra  a  pontra, 
melyben  Fgd  kegyelmesen  inti  a  vajdát,  hogy  privát  dolgait  mo.st 
a  közdolgoktól  különítse  el,  majd  eljő  annak  az  ideje,  ha  a  közügyek 
rendbe  lesznek  hozva,  a  mikor  őt  Fölséged  kegyelmesen  meghall- 
gatandja :  a  vajda  a  régi  lamentatióval  felelt,  hogy  ő  mily  sokat 
szolgált  öt-hat  év  óta  Fölségednek  s  ha  Fölséged  segélyt  küldene, 
ő  olyat  tenne  a  kereszténység  érdekében,  hogy  az  egész  világ  csodál- 
koznék rajta,  megtenné  Miksa  főhgt  lengyel  királylyá.  —  Intettük, 
hogy  a  magyarországi  részekre  való  menéstől  tartózkodjék;  ezt  meg 
is  ígérte,  de  mivel  azt  köté  ki,  hogy  ő  két  hétnél  tovább  nem  tart- 
hatja itt  benn  harczosait,  nem  tudjuk  hihetünk-e  Ígéretének.  — 
Fölhozta,  hogy  Brassónál  több  embere  volt  24,000-nél,  ha  Fölséged 


-     509     - 

beleegyezett  volna,  vérontás  nélkül  el  tudta  volna  o  (Mihály)  e 
csapattal  Moldvát,  Lithvániát,  Podoliát  foglalni.  Erre  azt  feleltük: 
először  azon  igyekezzék,  hegy  Fgeddel  hozza  rendbe  dolgait:  de 
meg  nem  is  tanácsos  Lengyelország  ellen  mennie,  mert  ezzel  Fel- 
séged békében  él.  A  török  ellen  s  ne  a  keresztyénség  ellen  for- 
dítsa fegyverét. 

Erre  ő  azt  felelte,  hogy  Erdély  felöl  ő  biztos  a  török  ellen; 
nekie  pénz  kell,  hogy  Moldvát  elfoglalhassa  s  azután  (minthogy 
ráczok  és  bolgárok  ő  tőle  függnek)  Törökország  ellen  menjen.  Ha 
Fgd  és  a  keresztyén  fejedelmek  csak  hatod  részét  adnák  ő  neki 
annak  az  összegnek,  melybe  egy  év  alatt  Fgteknek  a  hadsereg  tartása 
kerül :  ő  képes  volna  ezen  oly  sereget  gyűjteni,  melylyel  Magyar- 
országból tökéletesen  kiverné  a  törököt,  a  Dunát  a  Feketetengerig 
felszabadítaná  s  mivel  Nándorfehérvártól  egész  Adrianápolyig  vár 
nincsen,  az  ottani  földnép  segélyével  azt  az  egész  terűletet  képes 
volna  a  török  kezéből  kivenni.  —  Mi  hisszük  is,  hogy  ha  Flged- 
del  jó  véget  érne  a  vajda  tárgyalása  Erdély  felől,  ezeket  mind 
meg  lehetne  tenni. 

Továbbá  panaszkodott  a  vajda  Bástára,  hogy  ez  neki  minden- 
ben régi  ellensége. 

Kérdeztük  tőle  a  török  követség  dolgát  is.  Erre  azt  monda, 
hogy  a  török  is  örömest  akarná  közbenjáróul  a  Fgeddel  való  béke 
megkötésére;  ő  azt  felelte,  hogy  mihelyt  Pezzen  megjő,  tudatni 
fogja  velők  (a  török  követekkel)  Fged  határoztát  ez  ügyben.  — 
Egyébként  —  mondja  a  vajda  —  a  török  nagyon  csalja  őt  magá- 
hoz, nemcsak  Moldva,  Oláhország  s  Erdély  háborítatlan  birtokát 
ígéri;  de  azt  is,  hogy  az  őszes  török  sereg  generáhsává  teszi  („das 
ist  abermalls  unglaubhch");  vagy  ha  azt  nem  fogadná  el,  hanem- 
csak  a  Fölséged  ellen  való  hadakozásra  vállalkozik :  ebben  az  esetben 
40 — 50,000  embert  adna  a  török  melléje,  még  pedig  úgy,  hogy  a 
mely  földre  paripája  lépne,  az  az  övé  is  (a  Mihályé)  maradna.  — 
Ezzel  véget  ért  az  audentia. 

(Eredeti.) 


134. 

Gyulafejérvár,  1600.  április  6. 
Mihály  vajda  a  császárnak. 

Levelét  alázatos  engedelmességgel  vette,  jól  esik  értesülnie  Pezz 
küldetéséről ;  kéri,  minél  gyorsabban  küldje  plenipotentiával  és  minden 
más  kellékkel  ellátva,  hogy  tudósíthassa  a  császárt  az  Erdélyben  törté- 
nőkről. Félő,  hogy  a  késedelem  bajt  okoz  ilyen  zavarok  között, 
főkép  midőn  ő  annyi  zsoldost  fentartani  nem  képes. 

„Sacr.  L  M.  Y'?  certissime  sibi  persvasum  habét,  me  ex  sin- 
cero  cordis  aífectu  S.  L  M.  V.  christianitatique  universae  seraper 
serviturum,  neque  Turcarura,  vei  aliorum  quorumvis  postulatis  adhae- 
surum,  licet  aliquando  imminentem  vim  eorum  amovere  verbis 
blanditiosis    cogar,   sicut  et  antea  propter  tantam  multitudinem  hos- 


510 


tium  undiquaqne    circiimjacentium,    quae   omnia  jam  per  legatos  et 
por  literas  S.  I.  M.  V"^  aliquoties  nóta  feci.'* 

(Eredeti,  oláh  aláírással.) 
135. 

Gf/idafejcrvár,  1000.  április  0. 

Mihály  vajda  Pezzennek. 

A  császár  leveléből  értesül  jöveteléről.  Kívánja,  hogy  minél 
előbb  szerencsésen  érkezzék  s  nagyon  de  nagyon  kéri,  hogy  minden 
akadályon  túltéve  magát  a  leggyorsabban  siessen  hozzá,  hogy  minél 
gyorsabban  minden  felől  jól  végezhessenek. 

(Eredeti.) 

136. 

Gyula  fejér  vár,  1600.  ápr.  (>. 

Ungnád  és  Székely  Pezzennek. 

Febr.  19-én  írt  levelét  Tischler  György  futár  ápr.  4-én  hozta 
meg,  bár  inkább  személyesen  láthatták  volna  ;,rait  ain  aufsz 
wenigist  parmal  hundert  tausend  tallér,  u.  mit  ain  25,000  ducaten 
in  clainateru  (!)  u.  silbergeschir,  auch  mit  künigklichen  und  fürst- 
lichen  titlen,  alles  íür  dem  herrn  waida,  u.  seinen  son  überladner 
gesehen."  De  mivel  így  nem  lehetett,  örömmel  látták  biztató  írását 
is.  A  vajda  úgy  látszik  elveszti  minden  türelmét  „und  genugsamb 
mit  uns  fulminiert."  Kérik,  jöjjön  a  mily  gyorsan  csak  lehet,  nagy 
kellemetlenségeknek  veheti  itt  elejét,  „denn  der  herr  waida  aus  son- 
derlicher  verbitterung  u.  hass,  so  er  zum  herrn  Basta  tregt,  etlich 
tausendt  seines  kriegsvolckh  über  das  gebiirg  gegen  Wardein,  Huszt 
u.  derselben  orten  auf  Silag  (!)  zu  legén  bedacht  u.  entschíossen 
ist.  Geschiht  das,  so  fallen  die  kais.  u.  waidischen  soldaten  einander 
gewisslich  in  das  haar"  és  M.  v.  elfoglalhatná  erővel  mindazon 
helyeket,  a  melyek  kardcsapás  nélkül  megadták  magokat  Bástának, 
mint  Somlyó,  Hadad,  „Cziehib"  (Sz.  Csehi)  és  Huszt. 

Mi  protestálunk  s  intjíik,  kérjük,  óvjuk  a  vajdát;  a  mennyire 
csak  lehet,  hogy  ne  akarjon  újítást  s  ne  nyomuljon  elő  ezen  várak 
felé,  hagyjon  békét  azoknak.  Sokszor  beleegyezik,  máskor  ismét 
dühöngésében  fenyegetőzik  vele. 

Semmit  sem  tudtunk  elérni,  a  mit  Marini  és  Carlo  Magnó 
Ígérték  a  vajda  nevében ;  nem  tudom,  mi  vagyunk-e  oly  szerencsét- 
lenek, vagy  pedig  a  vajda  azokat,  kik  előttünk  traktáltak,  megcsalta 
(deludirt).  Semmit  sem  akar  tudni  arról,  a  mit  az  előbbi  követek- 
nek Ígért,  ahoz  köti  magát,  a  mit  Mihálcsa  bán  és  Stoika  a  császár 
előtt  proponáltak  és  traktáltak,  —  mindegyre  a  mellett  erősködik. 
A  vajda  úgy  tekinti  magát,  mintha  ő  volna  a  hitelező  s  a  császár 
az  adós. 

(Eredeti.) 


—     511 


137 


Bécs,  1600.  ápr.  7. 
Pezzen  a  császárnak. 

Apr.  4-én  érkezett  Bécsbe.  Jelentkezett  nála  egy  raguzai,  a 
ki  két  ízben  járt  Erdélyben  s  utoljára  a  commissariusokkal  tartott 
titkos  tárgyalásban  is  részt  vett  velők.  Öt  a  trinovai  érsek  küldötte 
fel,  a  ki  most  M.  v.  mellett  van  és  a  császár  dolgát  erősen  támo- 
gatja (befördert)  Bornemi-szával  és  másokkal  egyetemben,  kik  a 
császárhoz  hívek.  Ezek  együttesen  küldöttek  nagy  titokban,  mert 
máskép  nem  volna  szabad.  A  mit  jel  ont,  azt  megértheti  a  császár 
a  titkos  tanács  és  Barvitius  által  a  relátióból,  a  miben  nagyon  szor- 
gosan kell  eljárni.  Én  mihelyt  a  pénz  megjön,  rögtön  Kassára 
megyek,  vagy  egészen  Váradra,  hogy  onnan  a  közelből  lássam,  hogy 
mit  akar  a  vajda  s  hogy  állanak  a  dolgok.  Mihálcsa  bán,  a  kinek 
itt  kellptt  volna  engem  várni,  titokban  eltávozott  innen,  a  mint  itt 
maradt  emberei  értesítenek,  egy  urától  titkos  embere  által  küldött 
ama  parancsolatra,  hogy  innen  gyorsan  távozzon  postán ;  nagyon 
félt,  hogy  itt  még  börtönbe  teszik,  de  a  mint  hallom  Nagy-Szombat- 
ban megbetegedett  s  a  múlt  hétfőn  meghalt  volna  s  eltemették. 
Felséged  hofdienerje  Giovan  Marini  Raguseo  három  héttel  ezelőtt 
Kassán  volt,  mint  a  pápához  küldendő  követ  jön  az  oláhtól. 

0  fensége  a  főhg  (Mátyás)  reméli,  hogy  az  órát,  melyet  Oarlo 
Magnótól  elloptak,  megkapja,  a  tettest  szigorúan  kellene  büntetni, 
élete,  becsülete  és  java  vesztésével. 

(Eredeti.) 


138. 

Gy  idafejérvár,  1600.  április  8. 

Ungnád  a  császárnak. 

A  dolgok  mindegyre  veszélyesebben  fejlődnek  a  késedelmezés 
miatt.  M.  V.  az  első  harczot  Felségeddel  fogja  megvívni,  a  Részek 
(„exteriores  partes")  miatt  és  Básta  ellen  való  elkeseredése  miatt. 
Pezzen  oly  soká  marad  oda  a  pénzzel  és  ajándékkal. 


139. 

„Áus  Confluentia-'  1600.  ápr   8. 

Lothár  trieri  érsek  Mihály  vajdának. 

Gratulál  és  kivan  továbbra  is  győzelmet,  csak  a  császárhoz 
maradjon  hű.  Ö  és  a  római  birodalom  minden  lehetőt  meg  fognak 
tenni  érette,  úgy  szinte  a  császár  is  minden  tekintetbe  gondot  fog 
viselni  rá. 

(Regesta  a  bécsi  hadi  Itb.  35.  sz.) 


51-2 


140. 


]')•('( fia,  l(i(H).  április  <J. 

Wilheim  a  Sancto  Clemente,  spanyol  orator,  Mihály  vajdának. 

(Tratulál  s  biztosítja.  Iiogy  a  spanyol  királytól  minden  jóra 
számíthat.  Gondoskodni  íoí?,  ho^íy  azon  snbsidiumot,  melyet  azelőtt 
Báthory  Zsigmond  a  meghalt  spanyol  királytól  húzott.  M.  v.  is  megkapja. 

(Regesta  a  bécsi  hadiltb.  35.  sz.) 


141. 

Gyulafejérvúr,  1600.  ajirilis  0. 
Mihály  vajda  a  császárnak. 

Sacr.  Imp.  M*^.  Dne  sat. 

Quando  qiiidem  res  postulat,  S.  I.  M.  V.  oro,  iit  Stephanum 
Vaivodam  in  civitate  Spnk  [=  Innsbruck],  ditione  videlicet  S.  T.  M. 
eommorantem,  quam  eitissime  ad  nos  transmittere  dignetur,  caiisam 
adventiis  illius  ex  iitteris  í1?íh?4  dn?íH^  comissariorum  S.  I.  M.  V. 
intelliget. 

Dátum  Albae  Juliae  9.  die  mensis  Április  a.  d.  1600. 
Ejusdem  S.  I.  M.  V. 

humillimus  servitor 
Mihály  vajda, 
(oláh  aláírással.) 
(Eredeti.) 

142. 

Gyulafejérvár,  ápr.  9. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Mindenféle  beszéd  hallatszik  Mihály  készületeiről ;  némelyek 
azt  beszélik,  hogy  Kolosvárra  fog  vonulni,  mások  hogy  Beszterczének ; 
legnagyobb  valószínűsége  van  annak  a  hírnek,  hogy  a  székelyekhez 
s  onnan  Moldvába  csap.  7-ikén  a  tárházat  megvizsgálta.  Mondják, 
hogy  az  ágyúk  vontatására  minden  szász  pap  4  lovat  lesz  köteles 
állítani.  —  Egy  néhány  hitelt  érdemlő  némettől  hallottuk,  hogy 
Mihálynak  a  portán  nem  hisznek  s  a  török  követség,  a  melylyel  úgy 
kérkedik,  csak  Ibrahim  basától  jött. 

P.  S.  Mihály  hozzánk  küldé  Stojkát  jelenteni,  hogy  bizonyos 
hírei  vannak,  miszerint  B.  Zsigmond  Moldvában  van  Jeremiásnál  s 
sereggel  készül  Erdélybe  törni.  Azért  tőlünk  kérdi:  mi  tevő  legyen? 
—  Mi  azt  feleltük,  hogy  mindenesetre  jobb,  ha  megelőzi  az  ellen- 
séget, csakhogy  Fgd  nevét  ne  használja;  miután  Fged  a  lengye- 
lekkel békében  van.  Ámbár  a  mi  híreink  szerint  tagadhatatlan,  hogy 
B.  Zsigmondot    nem    a  lengyel    király,    hanem    sógora   a   kancellár 


-     513     - 

segíti.  —  Látszott  Stqjkáii,  hogy  ura  kissé  zavarban  van,  bár  mind- 
untalan dicsekszik,  hogy  ellenségeitől  nem  fél,  legkevésbbé  B.  Zsig- 
mondtól. —  Ha  Felső-Magyarországból  most  Fgd  bizonyos  számú 
sergei  Erdélybe  jönnének,  többet  nem  kellene  attól  tartani,  hogy 
vissza  fognak  vonulni.  —  A  vajda  még  azt  kivánja,  hogy  az  elhalt 
Péter  moldvai  vajdának  Innsbruckban  tartózkodó  István  nevű  fiát 
Fged  küldje  Mihályhoz,  mert  mivel  az  apja  is  vajda  volt,  majd 
szívesen  fogadják  a  moldvaiak,  ha  Mihály  beviszi.  —  Mi  e  kérést 
nem  tudjuk  mire  vélni.  Ez  által  Fgd  úgy  fog  feltíinni  a  lengyel 
király  előtt,  mintha  Moldvát  a  maga  hatalma  alá  akarná  István 
személyében  venni  Fged.  De  lehet. hogy  Mihály  Istvánban  a  jövőre 
nézve  versenytársat  lát  s  el  akarja  veszíteni. 

Felséged  legutóbbi  levelének  a  bojárok  is  annyira  megörültek, 
hogy  még  most  is  esznek,  isznak,  muzsikáltatják  magokat. 

Giczi  Pétert  a  kormányzó  fiát  a  vajda  Dévára  tömlöczbe  vitette, 
mert  valami  adománynál,  melyet  épen  a  vajda  couferált  G.  P.-nek, 
a  donationalis  nem  jól  lévén  kiállítva,  Giczi  a  magyar  secretariussal 
szóvitába  keveredett  s  olyan  fenyegetést  tett,  hogy  majd  nemsokára 
más  féle  donationalisok  lesznek  kiállítva.  Ezt  a  vajdának  hírűi  vitték 
s  ő  Giczit  elfogatta. 

(Ereded.) 


143. 

Gyulafejérvár,    1600.    április    10. 

Székely  Mihály  a  császárnak. 

„Páter  Georgio  Vásárhely"  a  jezsuiták  főnöke  közölte  vele 
nagy  titokban,  hogy  a  török  megegyezett  a  lengyellel,  hogy  M.  v, 
Zsigmondnak  átengedje  Erdélyt  s  Tarnovsky,  —  a  ki  azon  szín 
alatt  jött,  mintha  a  vajdát  mint  régi  ismerősét  látogatná,  —  ezt 
tárgyalta.  M.  v.  Tarnovskynak  feltételeket  (etliche  conditionen) 
szabott.  M.  V.  Muraidót  küldötte  Zsigmondhoz  (azon  szín  alatt, 
mintha  Oláhországba  menne  „pergwerck  zu  besichtigen")  egy  szép 
levéllel,  melyben  azt  írja,  hogy  jól  emlékezik  azokra  a  miket  vele 
tett,  hogy  ő  szerezte  meg  neki  az  oláh  vajdaságot,  emlékezik  arra 
is,  hogy  hűséget  esküdött  neki  s  ő  hű  szolgája  is  akar  maradni,  a 
mit  tesz  és  eddig  is  tett  „das  sei  íme  Sigisraundo  zum  bestén  u. 
dinsten",  Muraldo  elbeszél  élőszóval  mindent,  higyjen  neki.  — 
Muraidónak  1200  tallért  adtak  „zur  zehrung.'' 

Székely  azt  tartja,  hogy  M.  v.  hűséges  szolgája  a  császárnak 
és  a  keresztyénségnek,  csak  igyekezzenek  őt  megtartani  s  ne  higy- 
jenek  felőle  minden  hírnek ;  ennyi  győzelmet  senki  sem  nyert 
Felséged  elődei  közül. 

A  mint  a  levelet  végzi,  azt  a  hírt  hozza  egy  megbízható  egyén, 
hogy  Muraldo  M.  v.  parancsára  szolgáival  együtt  Fogarasba  vitetett : 
„geíéncklich  einczogen  worden." 

(Eredeti.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  33 


514 


144. 

(íi/.-Fcjcn'ár.  KUH).  ájir.  10. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Mihály  minden  gondolatja  Moldva  megvételére  irányúi.  De 
iUtól  tarthat,  hogy  ráez  és  kozák  fegyveresei  föltámadnak  ellene, 
mert  az  előbbieknek  6,  az  utóbbiaknak  4  havi  zsolddal  tartozik.  — 
Ajánlottuk  Stojkának.  hogy  Fged  küld  sléziai  lovas  és  gyalog  csapa- 
tokat a  vajda  segítségére,  de  erre  Stojka  azt  fellelte,  hogy  azokat 
csak  tartsa  készen  Fged  arra  az  (^setre,  iia  a  lengyelek  megtámadnák. 
Mondtuk,  hogy  e  részben  nincs  mitől  tartani;  azonban  ha  tán  a 
sziléziai  csapatok  nem  tetszenének,  küld  neki  Fged  német  és  magyar 
csapatokat.  Erre  is  azt  felelte  Stojka,  hogy  Mihály  maga  szeret 
mindent  csinálni,  neki  csak  pénz  kell.  —  lm  így  bízik  a  ravasz 
vajda  Fged  becsületes  kapitányaiban :  pedig  megmondtuk  neki, 
hogy  nem  Básta  vezetné  a  csapatokat.  —  Azt  mondja  Stojka,  hogy 
Mihály  30,000  emberre  havonként  102  ezer  tallért  költ  s  azonkívül 
számíthat  40,000  székelyre.  —  Ha  igaz,  de  mi  nem  hisszük. 

(Eredeti.) 
145. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  április  14. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak.  (P.  S.) 

Ma  Stojka  a  vajda  megbízásából  nálunk  volt  s  nagyon  könyör- 
gött, hogy  P'elséged  ő  fensége  a  fhg  (Mátyás?)  által  elégííesse  ki 
azokat  a  kolosvári  kereskedőket,  kiknek  a  vajda  13,000  frttal  tartozik 
s  kik  nagyon  könyörgenek  s  kiabálnak  kielégíttetésökért.  —  Mi  azt 
feleltük,  hogy  legyen  türelemmel  Pezzen  megérkeztéig.  —  Azt 
monda  erre  a  Stojka,  hogy  8 — 10  napnál  tovább  a  vajda  Pezzre 
nem  várhat ;  mert  úgy  tudja,  hogy  Moldvában  még  idegen  sereg 
nincs  s  a  jó  alkalmat  nem  akarja  elszalasztani.  —  Különösnek  tetszik 
nekünk,  hogy  a  vajda  is,  Stojka  is  csak  a  vajda  okosságáról  s  vitéz- 
ségéről beszélnek,  a  győzelmet  bizonyosnak  hiszik,  —  s  azt,  hogy 
isten  segítsége  velük  lesz-e,  soha  nem  említik.  Pedig,  mivel  tegnap 
is  mozgalom  tört  ki  a  zsoldosok  közt,  lehetséges,  hogy  B.  Zsigmond 
ha  elegendő  pénzzel  jő,  „elpraktikálja"  a  vajda  fizetetlen  népét. 

(Eredeti.) 

146. 

Gy.-Fejérvár,  16(X).  ápr.  15. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Ma  a  gyalogság  közt  lázadás  tört  ki,  a  miért  ők  nem  kapnak 
fizetést,  míg  a  lovasság  igen.  A  piaczról  minden  élelmi  szert  elszedtek 
erőszakosan,  a  boltokba  is  betörtek,  úgy  hogy  a  megrémült  vajda 
s  bojárjai  egy  kevés  pénzzel,  a  mi  épen  kéznél  volt,  kényszeríttettek 


—    515     — 

a  lázadókat  leesilapítni.  —  íme  ilyen  ez  a  vajda;  nem  gondolja 
meg,  hogy  B.  Zsigmond  előtt  ez  a  pénzhiány  nem  maradhat  titokban 
s  akkor  uz  bizonyosan  nem  fogja  elmulasztani  nyilt  levelekben  a 
hadi  népet  elpártolásra  szólítni  föl  s  miután  az  erdélyiek  közt  is 
sok  húz  Zsigmondhoz,  beállhat  a  baj.  A  helyett,  hogy  Fgedben 
bíznék  a  vajda,  a  zajongó  fegyveresekre  s  az  erdélyiekre  bízza 
magát,  pedig  „kígyót  melenget  kebelén",  midőn  az  erdélyiekben  bízik. 
Az  a  szándéka  a  vMJdának,  hogy  az  ország  előit  nyílt  szám- 
adást tesz  az  elköltött  pénzről;  kimutatja  hová  fordítá  s  hogy  nem 
tartott  meg  semmit  magának.  —  Ugyan  ki  merészelné  az  ö  száma- 
dását megvizsgálni  ez  országban?  kérdezzük  mi. 

(Eredeti.) 

147. 

Gy.-Fejérvúr,  1600.  ápr.  16. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Audietián  voltunk  ma  Mihálynál.  Mihály  arra  kért  bennünket, 
hogy  nem  vehetnénk-e  föl  ö  felsége  nevében  az  országban  valakitől 
kölcsönt,  a  mit  neki  átadnánk,  hogy  ő  azzal  pénz  után  tomboló 
seregeit  kielégítse.  Mi  udvariasan  bocsánatot  kértünk  tőle,  hogy  erre 
fölhatalmazva  nem  vagyunk  s  intettük,  hogy  várjon  Pezz  megérkeztéig. 

Atalában  Mihály  igen-igen  sokat  panaszkodott,  hogy  Fged  nem 
segíti,  hogy  nem,  hisz  neki.  Nehezen  várja  Pezz  jövetelót  s  addig 
mi  velünk  tárgyalni  sem  akar,  holott  nyilván  kimondottuk  neki,  hogy 
Pezz  nem  mint  külön  követ,  mint  új  credentiával  ellátott  küldött 
jő,  hanem  mint  a  mi  harmadik  társunk. 

Bába  Novákot,  azt  mondja  Mihály,  5000-red  magával  fölfo- 
gadja. Kérdtük:  hová  megy?  Moldvába  —  felelte  nagy  örömmel 
—  Moldvába!  —  Azt  meg  kell  Mihálynak  adni,  hogy  ügyes  had- 
vezér; de  a  miként  „wider  den  Türkben  für  General  omni  excep- 
tione  maior  ist",  azonképen  rósz  polgári  kormányzó  s  ha  ő  vagy 
maradéka  tovább  bírnák  e  szép  országot,  ebből  ép  oly  elvadult 
puszta  tartomány  lenne,  mint  Oláhországból  s  Moldvából. 

P.  S.  ápr.  17.  —  A  Bocskay-féle  háznak  (a  melyben  lakunk) 
hátulsó  sövénykerítésén  jött  el  ma  hozzánk  Kornis  Gáspár  egy 
bizalmas  szolgája,  kérdvén  tőlünk  ura  nevében,  hogy  mivel  a  napok- 
ban tanácsot  tart  a  vajda  s  azt  akarja  eldönteni  az  erdélyi  tanácsosok 
által:  vájjon  a  törökkel  vagy  Fgeddel  tartson-e  Erdély?  mit  taná- 
csolunk mi  Kornisnak.  Mi  azt  feleltük :  tudja  Kornis  hogy  Erdély 
már  mennyit  vétkezett  Fged  ellen  ;  igyekezzék  azon,  hogy  e  vétkek 
részben  jóvá  tétessenek.  —  Újságolta  a  szolga,  hogy  az  a  hír, 
miszerint  Fgd  B.  Zsigmonddal,  a  ki  Moldvában  sereget  gyűjtött, 
megegyezett.  Ha  ez  igaz,  akkor  —  ezt  mondja  Kornis  —  ő  gyalog 
kifut  Erdélyből. 

A  tirnovai  érsek  is  volt  Mihálynál ;  ő  szintén  a  Fged  mellett 
való  hűséges  megmaradását  tanácslá. 

83* 


-    r)]6    - 

P.  S.  ((]))'.  ín.  Azt  halljuk,  hogy  ma  a  vajda  Koniissal,  Seny- 
nyey  Poii'iráczc-zal.  Bonienii.ssza  Boldizsárral,  tehát  olyatiokkal  tanács- 
kozott, a  kik  mint  jó  (tsászár|)ái1iak  ismeretesek.  Kornis  azt  mondta 
volna,  hogy  ó  kész  fejér  is  koezkára  tenni,  de  Fged  ellen  nem 
tanácsol.  —  De  átalában  az  erdélyiek  csudálkoznak  azon,  hogy 
Fged  ki  nem  n3^újtja  kezét  Erdély  után.  —  Azt  is  hallottuk,  hogy 
Taranofszky  erősen  persvadeálta  a  vajdát,  hogy  Zsigmondnak  engedjen, 
kiilönben  a  lengyelekkel,  moldvaikkal,  törökkel  s  tatárral  gyűlik  meg 
baja:  de  Mihály  nem  hagyta  magát  megijesztetni. 

P.  S.  ápr.  19.  A  tirnovai  érsek  ma  utazik  Fogarasra ;  a  vajda 
akaratából  a  vajdát  kísérni  fogja,  a  mit  mi  jó  dolognak  tartunk, 
mert  az  érsek  Fged  híve  s  tekintélylyel  bír  Mihály  előtt.  A  vaj<ia 
22.  vagy  24.  megyén  el. 

Híre  jár,  hogy  K.  Zs.  10,000  emberrel  becsapott  volna  a 
Székelyföldre.  Í3  falut  fölégetett.  A  mint  mondják,  B.  Zs.  annyira 
el  van  keseredve  a  székelyek  ellen,  hogy  ha  ismét  Erdélybejöhetne 
—  saját  nyilatkozata  szerint  —  mind  kiirtaná  őket. 

1  Eredetiek.) 


148. 
Gp -Fejérvár,  1600.  ápr.  19. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak.     « 

A  levelek  expediálása  után  jött  Kornistól  egy  második  szolga 
s  kijelenté,  hogy  ma  délelőtt  a  tanács  csakugyan  megtartatott  s 
mind  a  négyen,  a  kik  ott  voltak  (u.  m.  Kornis,  Sennyei,  Bornemissza, 
Alárdi  Ferenez)  elhatározták,  hogy  akármi  történik  velők,  határozottan 
ő  í^Q  mellett  fognak  pártot.  —  A  vajda  azt  kérdé,  töltik :  mit  gon- 
dolnak, kivel  tartson :  a  törökkel-e  vagy  Fgeddel  ?  Ok  a  Felségedhez 
való  hűséget  tanácsolták,  példákat  hoztak  föl  a  vajdának,  mint  pl. 
Fráter  Györgyöt.  —  A  vajda  azt  felelte  nekik,^^  hogy  ő  maga  is 
Fged  pártján  volna,  csak  már  Pezzen  jönne.  —  Ok  (Kornis)  készek 
inkább  egy  ingben  elszaladni,  mintsem  kimondott  szavuktól  elálljanak 
s  a  Fged  hűségétől  eltérjenek.  —  Ha  erre  kiürülne  a  sor,  számít- 
hatnak-e ő  í)y(i  pártfogására?  —  Mi  (U.  és  Sz.)  azt  feleltük,  hogy 
ha  valódi  kitartással  küzdenek  ő  ígi^  érdekei  mellett,  úgy  igen  s 
fölhoztuk  pl.  Somlyai  Báthory  Istvánt,  a  kinek  Fged  épen  most 
kegyelmezett  meg. 

(Eredeti.) 

149. 

Gyulafejérvár,    1600.    ájirilis    20. 
Ungnád  és  Székely  Rudolfnak. 

20án  8  órakor  reggel  volt  audientiájok  a  vajdánál,  szokás 
szerint  az  ő  kocsiján  vitettek  hozzá.    Olyan  messze  eléjök  jött  s  oly 


517 


messze  kikísérte  őket,  mint  még  soha.  Moldvából  jelentései  vannak, 
hog'j  B.  Zsigmond  erősen  készülődik  ellene.  Azt  feleltük  rá,  hogy 
ő  fge  2  hó  előtt  írta  már,  hogy  Moldvának  hagyjon  békét,  de  ha 
biztos  híre  van  csakugyan,  hogy  B.  Zs.  a  moldvaiakkal  be  akar  ütni 
s  Erdélyt  tőle  és  a  császártól  elszakítani,  úgy  inkább  ő  előzze  meg 
az  ellenséget  s  írja  mes"  az  okokat  a  császárnak,  hogy  ő  fge  a 
lengyel  királ3^nak  adhassa  tudtára,  hogy  a  miért  az  ő  emberei,  a 
kanczellár  és  a  többiek  segélyt  adnak  B.  Zsigmondnak  ő  fge  országa 
ellen,  azt,  hogy  a  császár  megengedi  M.  v.-nak  ez  ellen  a  fegyverhez 
nyúlást,  tulajdonítsa  a  király  a  következménypket  magának.  „Er 
(M.  V.)  hab  gleichwohl  nicht  geldt.  wöll  dennoch  fórt.  und  sollt  er 
das  hembet  am  leib  verkaufen."  Intettük  mindazáltal,  példákat  hozván 
fel  B.  Zsigmondról,  B.  Andrásról,  felhozván,  hogy  „so  hat  der 
könig  Stefan  Báthory  im  Polln  ein  elendes  endt  gnumben  u.  letzlich 
grosse  verachtung  bey  den  Pollangkhen  gerathen."  Az  övék  és  a 
4  erdélyi  tanácsos  példálózásuk  hatott  rá.  Esküdözött,  hogy  mindig 
hű  marad  a  császárhoz,  csak  az  fáj  neki,  hogy  a  legszebb  alkal- 
makat el  kellett  szalasztania.  Isten  ne  adjon  neki  és  fiának  szerencsét 
í  monrlogatá),  sem  üdvösséget,  ha  ő  nem  ő  fge  és  a  keresztyénség 
szolgálatában  akarna  meghalni,  mintha  a  templomban  és  az  oltár 
előtt  mondaná,  úgy  vegyük  ezt.  Majd  felállva  —  mire  a  biztosok 
is  felállottak  —  monda,  hogy  tehát  isten  kegyelmével  ő  fge  szolgá- 
latában előre  akar  menni  (t.  i.  Moldovára)  és  hogy  „er  wünschete, 
dass  Ew.  May.  in  der  nahendt  sein,  u.  er  fur  Ew.  May.  erscheinen 
kundt  auf  die  erdt  zu  Ew.  May.  füssen  .fallen  u.  nur  etlich  wenig 
worfc  E.  k.  M.  persönlich  furbringen  u.  in  höchster  gehaimb  eröfíhen 
könnte,  so  war  schon  getröst,  u.  er  weisst,  so  denn  E.  M.  nur  denn 
ihn  erst  reeht  kennen  u.  für  einen  dero  treyisten  diener  befinden, 
lieben  u.  haltén." 

Szándéka  volt  már  21-én  elindulni,  de  minthogy  Bába  Nóvák, 
a  portyázok  kapitánya  még  távol  van,  elhatározta,  hogy  hétfőig  24-ig 
még  vár,  nehogy  az  országban  olyan  sereg  maradjon  a  háta  megett, 
a  mely  kárt  tehetne.  Minthogy  pedig  Erdély  a  császáré,  el  van 
határozva,  hogy  őket  a  csász.  követeket  ott  hagyja,  hogy  vissza- 
tértéig Gyulafej  érvárt  resideáljanak.  „Die  Türkén  aber  wöll  er  mit 
sich  nemben,  darmit  sie  nicht  so  nahendt  bey  dem  türkischen 
gebieth  seyen,  auch  nicht  jederman  mit  inén  practicire,  draus  sich 
was  zutrage  --  wir  wollen  uns  drüber  nicht  scandahziren." 

Gyanús,  hogy  őket  maga  megett  hátra  akarja  hagyni  s  nem 
mondja  mi  czélból.  Hiszen  tractatio  végett  épen  mellette  kellene 
lenniök.  Nem  hiszik,  hogy  az  ő  oláhjait  az  ő  felvigyázásuk  alá 
akarná  bízni. 

Kérdezte,  nem  volna-e  jó,  hogy  vagy  két  embert  a  császárhoz 
küldjön,  kik  által  biztosítsa  hűségéről.  Tanácsolták;  csakhogy  félre- 
értés ne  történjék  ismét,  mint  a  Raguzaival  és  Carlo  Magnóval.  Azt 
hiszik,  hogy  kígyó  lappang  a  fűben  (latere  angvem  in  herba),  hogy 
nem  mondja  meg  mi  ezélja  a  követküldésnek. 

Esküdözik  „ihm  nichts  mehr  u.  höcher  im  herczen,  sinn  u. 
in  gedanken  tag  undnaeht  liegt,  als  alléin  E.  M.  u.  der  Ohristenheit 


-    518 


Avinter  u.  siimmer  zu  (iienen,  er  hab  ja  kein  rast  u.  ruhe"  ;  csak  a 
szíve  fáj.  hogy  annyi  sok  idő  és  oly  sok  szép  alkalom  elveszett  hiába. 

Az  audientia  igen  szépen  folyt  volna  le,  „da  andern  kain 
falsch  herz  noeh  gifft  nnter  honig  verborgen  ist."  Nem  csodál- 
kozhatnak eléggé  a  vajda  ilyetén  alázatos  s  némileg  siralmas  meg- 
jelenése felett.  Ennek  okai  a  következők  lehetnek: 

1.  mert  a  tirnovai  érsek  (a  mint  mondta)  szívére  beszélt  s 
elijesztgette  tán  a  négy  erdélyi  tanácsos  példálózása  is. 

2.  A  töröktől  fél,  követelik  Lippa.  Jenő,  Lugas,  Karánsebes 
várakat:  most  haboz  a  „velle  et  nolle"  között.  Ha  oda  adja  azokat 
a  töröknek :  úgy  az  könnyen  juthat  be  Erdélybe ;  ha  nem :  nyakára 
zúdítja  a  törököt. 

3.  Mert  a  háború  kimentele  is  kétes  „und  er  sich  auf  die 
Siebenbürger  in  strait  gegen  dem  Sigismundo  gar  nicht  verlassen 
darf.  sondern  sich  fürchten  muss,  da  es  zum  strait  kömben  soUt, 
dass  allé  siebenbürgische  hauffen,  alsbaldt  sich  für  den  Sigismundum 
declarieren  u.  zu  involtirn  würden".  Azért  nem  is  akarja  Zsigmond 
ellen  vezetni  az  erdélyieket,  hanem  Oláhországba  akarja  küldeni,  de 
nn  en  aztán  szintén  Moldva  felé  fordítaná  őket. 

4.  „Dass  alles  landvolck  hin  u.  auch  die  Zaggell  (=  szé- 
kelyek) seines  nahendt  türk.  tyranischen  regiments  überdreyssig 
(überdrüssig)  seyn,  u.  den  krieasleuth  insolenz  u.  schaden  nicht 
raehr  gedulden  mögen,  daher  er  sich  eines  gemainen  landtauf- 
stands  besorgen  muss." 

5.  A  hadi  nép  adóssáoai,  mert  még  a  kozákoknak  és  mold- 
vaiaknak sem  hihet  föltétlenül  a  íizetetlenség  miatt. 

6.  Az  élelmiszer  hiánya,  mert  az  őszi  dér  és  a  téh  fagy  a 
vetéseket  annyira  megrontotta,  hogy  alig  lesz  mit  aratni. 

7.  Be  kezdi  látni  maga  is,  hogy  Erdélyt  nem  sokáig  tarthatja 
meg;  lehetetlen  dolog  is  az,  hogy  ő  politikai  tekintetben  jog  és 
törvény  ellenére  örökösen  bírja  ez  országot. 

8.  Maga  is  haboz,  átengedje-e  a  császárnak,  vagy  nem.  Ha 
átengedi:  bojárjai,  a  kik  itt  ez  országban  meggazdagodni,  kasté- 
lyokat s  birtokokat  szerezni  akarnak,  nem  örömest  látják  s  azt  hiszi 
rosszul  jár  miattok  ;  ha  át  nem  engedi:  a  császártól  idegeníti  el 
magát  s  kénytelen  volna  a  töröknek  vagy  a  lengyelnek  védszárnyai 
alá  adnia  magát,  a  kikben  szintén  nem  bízik. 

A  vajda  nagyokat  sóhajt,  mintha  rosszat  sejtene,  bizalmas 
emberei  mondják,  hogy  egész  melancholicus  most,  luxusban  és 
változatosságban  (varietas)  gyönyörködik  és  a  drága  ruhákban, 
miben  nagy  bősége  van,  aranyos  és  ezüstös  köntösökben,  „dass  er 
sich  2  oder  3-mal  ein  tag  verklaidet". 

(Másolat  a  bécsi  hadi  Itban  1600.  4.  6.  sz.) 


519 


150. 


Gy.-Fejérrúr,  1600.  ápr.  21. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„Die  erste  relaüon  vom  21.  April.'' 

Tegnap  az  audientia  előtt  keresett  bennünket  Bornemissza 
Boldizsár  bizalmas  embere,  s  ura  nevében  monda : 

Ok  négyen  (Bornemisza,  Sennyey,  Kornis,  Alárdi)  a  vajdá- 
nak azt  tanácsolták,  hogy  mindenesetre  megmaradjon  Fgd  mellett; 
a  vajda  nem  szólt  ez  ellen,  csak  •  a  németek  lassúságáról  panasz- 
kodott keservesen.  —  Gyalázat  volna  Erdélyt  Mihálynál  hagyni, 
holott  az  mindig  „zu  der  ehrou  Vngern  von  alters  gehört."  Elégítse 
ki  Fgd  Mihályt  egyéb  javakkal,  adományozásokkal.  (Nekem  Ungnád- 
nak  tavaly  novemberben  Malaspina  előtt  tanácsolta  azt  Bocskay, 
Malaspina  is  helyeslé.)  —  Ha  másként  nem  lehet,  csak  akkor  hagyja 
Fged  Erdélyt  ad  tempus  Mihály  kezében,  de  akkor  is  adjon  mellé 
valakit.  —  A  vajda  már  dicsekedett,  hogy  Fged  a  kormányzást  neki 
hagyta  volna ;  ezt  nem  örömest  hallották  az  erdélyiek. 

A  vajda  B.  Zsigmondhoz  Muraidót  küldé  s  pedig  vagy  abból  a 
ezélból,  hogy  B.  Zsigmondot  valahogy  befonja,  vagy  azért,  hogy  az 
országot  Zs.-nak  szándékozik  átengedni,  megemlékezvén  arról,  hogy 
ő  maga  is  Zsigmond  jóvoltából  lőn  vajda. 

Armeni  Péter  nálunk  volt  s  azt  adá  tudtunkra,  hogy  a  vajda 
csakugyan  küld  küldötteket  Egedhez  és  pedig  egy  oláhot  és  egy 
erdélyit,  Vitéz  Miklóst. 

(Eredeti.) 


„Die  ander  relation  vom  21.  April.'' 

Tegnap  éjjel  9  órakor   Kornis  Gáspár  küldé  hozzánk  bizalmas 
emberét,  a  ki  -ezeket  jelenté  : 

Ama  tanács  következtében,  hogy  maradjon* meg  Fged  hűsége 
mellett  a  vajda,  tudtokra  adá  (négyőjök  közül  Alárdi  betegség  miatt 
nem  volt  jelen)  a  kertben,  a  nekünk  adott  audientia  után,  hogy 
elhatározta  Vitéz  Miklóst  kiküldeni  Egedhez.  —  Kornis  ezt  nagy 
bajnak  tartja,  mert  ez  a  Vitéz  Miklós  egészen  a  vajda  embere,  a 
ki  a  keresztyénséggel  sem  gondol,  mindig  csak  gonoszságon  töri 
fejét  s  mindent  a  mit  Egedre  nézve  kedvezőt  beszélnek  az  ország- 
ban —  a  vajdának  besúgja.  —  Továbbá  a  vajda  maga  is  akar 
íratni,  de  az  erdélyi  tanácsurakkal  is  szándékozik  íratni  Fölségednek, 
hogy  teljesítse  a  vajda  kivánatait;  az  uraknak  akkor  nolle  velle 
írniok  kell.  A  vajda  lehetetlen  dolgokat  fog  kivánni,  igy  pl.  Nagy- 
váradot, Husztot,  „und  di  fünff  áussrigen  spanschafften."  —  Kornis- 
kéri  tanácsunkat,  hogy  bevárja-e  ő  Pezzent,  vagy  „bei  zeiten  sich 
darfon  machen  soll,"  2500  jobbágya  van  neki,  úgymond,  Erdélyben,, 
de  készebb  otthagyni  őket  s  kabátban  elfutni,  mintsem  fölséged, 
ellen  cselekedjék. 


—    rriO    - 


Mi  azonban  azt  his<;zük.  hoo-y,  akármit  l)Oszél  Kornis,  Hiiszt, 
Várad  s  az  ö\  niegyo  kívánásában  az  erdélyi  urak  (s  így  közöttük 
0  is)  a  motorok. 


(Kredeti.) 


151. 


Gy.-Fejcrvár,  1600.  ápr.  22.  • 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Ma  Stojka  volt  nálunk.  Intettük,  hogy  bírja  rá  a  vajdát,  misze- 
rint a  vajda  bennünket  mao^ával  vigyen,  az  lévén  nekünk  parancs- 
ban Fgedtöl.  hogy  a  vajdát  ne  hagyjuk  el.  —  Azt  mondja  Stojka, 
hogy  a  vajdának  ,.20,000  lauter  schizen  zu  fuesz"  és  8000  lovasa 
van.  —  Híre  jár.  hogy  B.  Zsigmond  mellett  40,000  tatár  van.  — 
Beszélik,  hogy  a  krakkai  érsek  meghalt  és  az  érsekség  B.  Zsigmond- 
nak volna  Ígérve. 

Beszélik,  hogy  Mihály  Magynrországba,  Máramarosba,  Husztra 
akar  törni  s  azért  küldi  részben  Beszt^rcze  felé  sergeit. 

Herberstainnak  a  bányák  árendája  fejében  meg  lőn  hagyva, 
hogy  1500  tallér  ára  rezet  vásároljon  be  Belényesen.  A  vajda,  mikor 
a  parancsot  adta.  épen  a  fegyvertárban  volt  s  midőn  megtudta,  hogy 
ezelőtt  Belényes  is  ide  tartozott,  mérgesen  a  szakálába  kapott  s  úgy 
nyilatkozott,  hogy  ő  karddal  hódítá  meg  e  tartományt,  azért  a  mi 
hozzá  tartozott,  azt  követeli. 

Giczy  Pétert  Fogarasra  hozták  Dévából  ;  azt  hiszik,  hogy 
kiszabadúland. 

Ármin  Péter  volt  nálunk  ma  este.  Ez  monda,  hogy  Mihály 
vajda  igen  bosszús  a  Somlyai  B.  István  megkeofyelmeztetéseért. 
Soralyai  B.  I.  írt  neki  egy  levelet,  melyben  köszöni  Mihály  aján- 
lását. Igen,  de  Mihály  r-sak  azért  ajánlotta,  hogy  el  merjen  menni 
Fölségedhez.  hogy  Fged  aztán  letartóztassa. 

Vitéz  Miklóst  nehezen  küldik  Fgedhez. 

(Eredeti.) 


152. 

Bóma,  1600.  áprüis  22. 
„Cinchius  Cardinal  Sti-Georgi"  Mihály  vajdának. 

„Übersendet  ihm  (t.  i.  M.  v.-nak)  das  apostolische  breve. 
welches  eine  cohortation  katholisch  zu  werden  und  das  lob  seiner 
thaten  um  die  Christenheit  enthiilt." 

(Regesta  a  bécsi  hadi  Itb.  35.  sz.  a.) 


—     521     — 

153. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  ápr.  23. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Stojka  és  a  logofet  —  a  ki  a  vajda  főtitkára  —  ma  fölkeres- 
tek bennünket  s  a  vajda  nevében  tudtunkra  adták,  hogy  a  vajda 
holnap  indul,  itt  hagyja  maga  helyett  a  logofetet  s  minket  melléje, 
hogy  vigyázzunk  és  kormányozzunk  addig,  míg  visszajön. 

Mi  niogmondíiik  Stojkának,  hogy  ez  leheteth-n,  ez  csak  Föl- 
séged sérelmével  történhetik,  minket  Fged  a  vajda  mellé  kfildött, 
mi  senki  másra  nem  vagyunk  kötelesek  hallgatni.  Hiszen  az  utezai 
gyerekek  is  szemünkbe  nevetnének !  —  Mi  készek  vagyunk  2 — 3 
nap  múlva  vagy  Kolosvárra  menni  Pezzen  elé,  vagy  a  vajda  után 
Meggyesre,  vagy  ám  maradjunk  itt.  de  akkor  mi  resideáluiik  az 
udvarban  s-  mi  kormányzunk.  mint  Fged  ideiglenes  helytartói,  és 
nem  a  logofet.  (A  vajda  bizonyosan  azért  akarja  itt-maradásunkat, 
hogy  minket  látva  az  erdélyiek,  ő  ellt^ne  —  a  míg  künn  hadakozik  — 
föl  ne  támadjanak.) 

Stojka  ezt  felelte  :  az,  hogy  Meggyesre  vonuljunk  Mihály  után, 
talán  lehetséges,  de  másra  nem  áll  az  ö  ura  rá.  Csak  a  fejét  rázta. 

Még  mindeddig,  pedig  estve  van  már,  nem  kaptunk  a  vajdá- 
tól határozatot;  nem  ludjuk  mit  tegyünk;  félünk,  hogy  világ  csúf- 
jára úgy  kell  itt  maradnunk,  a  hogy  a  vajda  akarja. 

(Eredeti.) 


154. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  ápríl.  24. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Ma  reggel  6  órakor  a  vajda  elindult  Szerdahelyre,  a  hol 
megszáll.  —  Mi  még  most  sem  kaptunk  választ  tőle,  hogy  mit  csi- 
nálunk; Stojka  búcsútlan  ment  el  tőlünk  ura  után.  4—5  napig  itt 
maradunk,  de  tovább  nem  leszünk  itt  az  útcza  gyerekek  nevetsé- 
gére ;  elég  az  a  szégyen,  hogy  a  vajda  emberei  a  mi  embereinknek 
már  azt  mondogatják,  hogy  ránk  serami  szükség  nincs. 

Kakas  István  azt  az  újságot  hozta,  hogy  a  vajda  26-ikára  a 
kolosvári  bu'ót  előkelő  polgárokkal  Fogarasba  rendelte,  valószínűleg 
az  eskütétel  miatt. 

Székely  János,  ki  10-kén  jött  el  Bécsből,  azt  mondja  nekünk, 
hogy  Rezzent   még   künn    találta   s    nála  is  volt  Ulricliskirchenben. 

Stadniczkytól  Legyeiországból  egy  küldött  jött  a  vajdához.  E 
szerint  a  I.  kancellár  megegyezett  a  tatárokkal,  úgy,  hogy  tatárok, 
lengyelek  s  moldvaiak  Zsigmond  érdekében  háromféléi  is  támad- 
janak M. -országra  s  Erdélyre. 

Tegnapelőtt  tatár  követ  volt  a  vajdánál,  a  ki  a  vajdának  a 
tatár  kán  barátsága  jeléül  egy  kézíjjat  hozott. 

(Eredeti.) 


155. 

(ii/i(I((fcjn'rár.  HiOO.  ápr.  2').  í)  órakor  éjszaka . 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

„l)ie  leezt  geliabte  audieiiz  ist  woll  zu  considerini  der  gestus 
uiid  actus  halbeii,  so  der  herr  waida  darundter  gebraucht.  als  wann 
er  iii  eiiier  kirchen  vor  dem  holien  altar,  gott,  uad  E.  M.  ein  cor- 
porale  jurameiitum  sariete  et  solemniter  praestirn  sollen  ;  will  ers, 
was  er  gesagt  ii.  sich  erbotten,  nicht  haltén,  wie  es  die  werck  noeh 
nicht  erezaigeii,  so  wirt  gott  E.  M.  aii  im  rechen,  wir  vvisseten  im 
aiieli  in  ewikheit  nicht  mehr  zu  trauen,  noch  zn  glaiiben." 

Ma  hat  órakor  utazott  el  kevés  néppel  Pogarasra.  Tegnapelőtt 
24  mezei  ágyút  vittek  el  ismét.  A  hadinép  már  mind  elől  van 
Besztercze  mellett  és  a  Székelyföldön,  12 — 14  nap  alatt  elválik, 
hogy  merre  fordul  a  szerencse.  Adja  isten,  hogy  el  ne  játszsza  a 
a  V.  az  országot,  „weil  er  so  gar  misstrausamb,  mala  fide,  fraudu- 
lenter  et  dolose  und  verweislich  gegen  E.  M.  proeedirt."  Ha  leve- 
retik és  B.  Zsigmond  elnyeri  az  országot,  akár  rögtön  sír  után 
nézhetünk. 

,,Er  verhofít,  er  werde  die  Pollakhen  und  Moldauer  noch 
inparatos  finden,  und  den  vorstreich  gewinnen :  gott  gebs." 

Tegnapi  jelentésünkben  megírtuk  a  híreket,  melyeket  a  vajda 
kapott.  A  legyei  kanczellár  terve  az,  hogy  egy  sereg  tatárt  Husztnál 
iíthozzon,  a  lengyelek  más  úton  jönnének  Erdélybe,  a  török  és  mol- 
dován  pedig  Oláhországba  törne,  hogy  így  három  oldalról  támadják 
meg  és  űzzék  ki  M.  v.-át;  az  idő  megmutatja  mihamar  mi  fog 
történni. 

Azt  tartják,  hogy  Moldovában  nincs  több  készen  fegyverben, 
mint  3000  lengyel  és  10.000  moldován.  Stojka  állítja,  hogy  a  vaj- 
dának van  20,000  gyalogja  és  8000  lovasa. 

Itt  kell  bevárnunk  Mihálesa  bánt,  vagy  Meggyesen,  hat  mfnyire  ; 
a  V.  nem  visz  magával,  hanem  ,.pro  fictis  et  deludendis  guberna- 
toribus",  azon  szín  alatt,  mintha  őt  kellene  helyettesítenünk,  itt  akar 
hagyni  az  ő  öreg  logofetje  mellett,  a  ki  kanczellárja,  azaz  oláhúl 
titkárja  neki ;  de  nem  egyezünk  belé 

A  török  és  tatár  követség,  a  mely  ma  még  itt  volt,  utána  megy. 

26-ára  az  összes  szász  városok  bírái  előbbkelő  polgárokkal 
Fogarasra  kell  menjenek  a  vajdához,  vele  vannak  ott  az  előbbkelő 
erdélyi  urak  is,  kivéve  Naprágit,  a  ki  Gyaluban  van,  beteg,  vagy  is 
inkább  betegséget  színlel.  Azt  hiszik,  hogy  a  v.  a  hűségesküt  vagy 
egészen  a  maga  személyére  akarja  átváltoztatni  (reformálni)  s  Fgdet 
egészen  kizárni  abból,  vagy  pedig  az  1599.  novemberben  letett  esküt 
akarja  megújíttatni  (renovirn):  „er  traut  den  Sibnebirgern  nicht, 
sihet  inén  víeissig  in  ir  khartenspiel."  Azt  is  halljuk,  mintha  erdélyi 
hadi  népet  egyáltalán  nem  vinne  magával;  Básta  és  Bocskay  gyor- 
sabban tudósíthat  a  moldovai  harczról,  mert  Bocskay,  Gyulafi,  Báthory 
István  és  Vesselényi  szolgákat  tartanak  a  táborban,  a  kik  naponként 
tudósítják  őket. 

(Eredeti.) 


—     523     - 


156. 


Gy.-Fejérvúr,  1600.  ápril  26. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Önálló  P.  S. 

Tegnap  eljött  hozzánk  a  logofet  s  tudtunkra  adta,  hogy  ha 
tetszik  maradhatunk,  ha  tetszik  mehetünk  Meggyesre,  a  vajdát  ott 
bevárni ;  de  6  napot  kell  várnunk,  hamarébb  nem  keríthet  kocsit. 
Mi  szerettünk  volna  Kolosvárra  menni,  de  mivel  nem  lehet,  megyünk 
Meggyesre,  remélvén,  hogy  6—8  napi  várakozás  után  Pezzeii  már 
közelünkben  lesz. 

,,Zu  Meggieseh  sein  wir  gleich  mitten  im  land,  in  comitatu 
Mediesi  (!),  da  gleih  das  centrum  Transylvaniae  ist,  und  von  dórt 
auf  allé  Sibenbürgische  granizen  12  meill  gegen  allén  4  orten  gerait 
werden,  denn  Sibenbürgen  soll  24  meill  láng  und  brait  sein ;  die 
meill  sein  so  grosz,  alls  40  und  mehr  jha  nahend  50  teutscher 
meill." 

Halljuk,  hogy  Meggyesen  Székely  Mózes  mustrát  fog  tartani 
a  magyarok  és  a  szászok  fölött.  A  székelyeket  a  vajda  Moldva  ellen 
akarja  vinni ;  de  hogy  a  magyarokkal  és  szászokkal  mit  akar  kezdeni, 
nem  tudjuk. 

(Eredeti.) 


157. 

Gyulafejérvár,  1600.  ápr.  30. 
Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

M.  V.  el  vau  keseredve,  haboz,  azt  mondják,  közelebb  áll  a 
lengyelhez,  Zsigmondhoz  s  a  törökhöz,  mint  a  császárhoz,  s  Moldva 
elleni  vállalata  nem  akar  egyéb  lenni,  mint  egyesülés  Zsigmonddal, 
a  lengyelekkel  és  moldvaiakkal,  úgy  hogy  ez  országot  (Erdélyt) 
Zsigmondnak  engedné  át.  De  ezen  visszás  mendemondákra  keveset 
lehet  adni. 

Taranofszky  tárgyalta  itt  és  Brassóban,  hogy  M.  v.  Erdélyt 
Zsigmondnak  engedje  át,  akkor  Moldvát  a  török  beleegyezésével 
átengedik  a  lengyelek  neki.  Tarnovszky  elment,  6  hét  múlva  kellett 
volna  visszajönnie,  a  hat  hét  már  elmúlt  s  nem  hallatszik,  hogy  jönne 
vagy  ő,  vagy  legalább  a  két  oláh  szolga,  kiket  a  vajda  melléje  adott. 

Bizonyosan  tudjuk,  hogy  a  vajdát  Zsigmond  erősen  megintette 
s  figyelmeztette  az  ő  vele  tett  jótéteményekre,  hogy  ő  segítette  a 
vajda-székbe,  ő  segítette  meg  Sinán  basa  ellen  és  sok  egyéb  jót 
tett  vele.  Zsigmond  hívei  dicsekednek  is  azzal,  hogy  a  vajda  mind- 
ezekért hálás  akar  lenni  és  Zsigmondnak  reményeket  táplál.  A  vajda 
részint  jószántából,  részint  féltéből,  nehogy  nyakára  zúduljon  lengyel, 
moldovai,  török,  tatár,  el  fog  állani  Erdélytől. 

A  kanczellár  (Zaraojski)  sem  nyugszik,  a  törökkel  praktikái 
Zsigmond  érdekében,  hogy  B.  Zs.  akár  önkénytes  átengedés,  akár 
erőszak  által  Erdélybe  jusson.    A  török  örömest  fogja  látni,    szemet 


huny  íirra  is.  hogy  Zs.  erős  ellenség-e  volt.  csfikhog'y  M.  v.-t  az  ország- 
ból  kivessék    s  a  császárt  minden  jogától  megfosszák  Ki'dély  felett. 

Nem  kevés  gondot  okoz  Miiraldi  követsége  is  Zsigmondhoz. 

A  logofet  mintegy  helytartói  minőségben  időz  Vinczen,  a  hol 
évrk  előtt  Fráter  Györgyöt  meggyilkolták  s  a  hol  Áron  moldovai 
vajdát  is  elárnlták.  Meglátogatván  őt  ott,  többek  közt  azt  mondd, 
hogy  a  lengyel  knnczellár  Varsóban  nyíltan  mondotta,  hogy  most  van 
az  ideje  .,a  kukaezot  késsel  kivenni  a  iViból"  (azaz  :  a  férget 
..ans  dem  panmben").  M.  v.-ra  és  oláhjaira  czélozván.  Azt  hiszik, 
hogy  először  szép  szerivel  próbálja  Zsigmondot  behozni  kardcsapás 
nélkül;  ha  ngy  nem  megy,  akkor  aztán  karddal.  A  vajda  határo- 
zottan kijelentette  egyszer,  hogy  Nagy-Várad,  Huszt  és  Somlyó  felé 
küldi  seregét.  Stojka  is  azt  mondotta,  sőt  maga  iVÍ.  v.  is,  hogy 
„inkább  akarja,  hogy  a  feje  elveszszen,  mintsem  beleegyezzék,  hogy 
a  külső  megyék,  melyek  Erdélyhez  tartoznak,  elvonnassanak  tőle." 
Azért  mi  (a  biztosok)  tanácsoljuk  Fgdnek,  hogy  tartson  jól  fizetett 
sereget  FelsőM.-o.-ban,  lovasokat  és  gyalogokat,  úgy  az  erdélyi 
változások,  mint  a  török  ellen,  mert  így  ha  csak  8— lO.OOO-nyi  sereg 
állana  ott  készen,  az  esetre,  ha  B.  Zsigmond  győzendett  s  a  vajdát 
levertf^  légyen  is.  Fgd  mégis  nagy  részét  megtarthatná  Erdélynek, 
mint  Kővárt.  Kolosvárt,  Szamos-Újvárt,  Beszterczét,  ha  nem  is  az 
egész  országot. 

Gondolkozóvá  teszi  a  biztosokat,  hogy  a  vajda  értékes  holmi- 
ját, valamint  a  ráczok  is  feleségeiket,  kincseiket  mind  a  határra  hord- 
ják, a  mi  mind  menekülésre  van  czélozva  azon  esetre,  ha  M.  v. 
megveretnék,  de  nem  Erdély  önkénytes  átengedésére. 

Brassóban  M.  v.,  Taranowski  és  B.  Zsigmond  egy  titkos  követe 
tanácskoztak  együtt  s  valószínűleg  titokban  megállapodtak  valami 
gonosz  praktikában  Fgd  ellen,  tán  hogy  seregeiket  egyesítik  s  Fgd 
oiszágát  a  külső  Eészekben  megtámadják.  Elképzeljük,  mily  bor- 
zasztó siralmat  és  kárt  fognak  ezek  előidézni  Felső-M.  o.-n.  Naprági, 
mihelyt  hallani  fogja,  hogy  Zsigmond  bejött  és  győzött,  rögtön  abba  az 
irányban  elmenekül. 

Ha  a  vajda  elfoglalja  még  Moldovát  is  Erdélyhez  és  Havas- 
alföldéhez és  nem  marad  hűségben :  mindent  véghez  vihet  Felső- 
M.-o.-n.  Ha  leveri  Zsigmondot,  még  inkább  követelő  lenne  s  veszé- 
lyes szomszéddá  válik  Felső-M. -o.-ra  nézve.  Ha  ellenben  Zsigmond 
győz,  rögtön  egyesülne  a  törökkel  és  folytatná  Fgd  ellen  a  harczot 
Hnszt  és  Várad  felé.  Ha  Zsigmond  és  Mihály  egyesül,  még  roszabb; 
de  ez  nem  valószínű,  mert  egyik  a  másikban  nem  bízik. 

29-én  a  loofofet  ebédre  hívatott,  bizalmasan  beszélgetett,  hogy 
a  vajda  a  katonákat  mustrálja  Fog:arasban,  s  hogy  B.  Zs.  Szucsaván 
van.  hogy  a  vajdának  igen  jó  hadinépe  van  vagy  40,000,  ha  bemegy 
Moldvába,  az  ország  népe  mindjárt  hozzá  áll.  Mondtuk,  hogy  az  a 
hír,  hogy  M.  v.  békét  fos  kötni  Zsigmonddal..  Ennek  határozottan 
ellentmondott  s  monda,  hogy  5  —  6  nap  alatt  látni  fogjuk,  hogy 
milyen  békét  köt  majd  Zsigmonddal ;  már  azelőtt  is  nagy  dolgokat 
láttak  volna,  ha  oly  késedelmezők  nem  lettek  volna  ő  fge  részéről 
a  pénzzel. 


525 


Provisorunk,  a  ki  jó  Zsigmond-párti,  azt  mondja,  hogy  május 
3-án  vagy  4-én  lesz  az  ütközet  M.  v.  és  B.  Zs.  között.  Azt  mondja 
továbbá,  liogy  M.  v.  elveszti  u  csatát,  mert  a  kozákok  nem  fognak 
harczolni  a  moldvaiak  és  a  lengyelek  ellen.  Gazdánk  szerint  Zsig- 
mondnak 20,000  lovasa,  20.000  gyalog  lövésze  s  még  vagy  8 — 9000 
magyar  és  lengyel  harczosa  van.  Hihetetlen.  Az  itteni  hadinép  iirassó- 
tól  egy  mérföldnyire  Feketehalmon  fog  megmustráltatni.  A  magyar 
lovasok  és  drabantok,  mihelyt  ütközetre  kerül  a  dolog,  átallnak  a 
vajdától  Zsigmondhoz. 

Azt  hagyta  meg  a  vajda,  hogy  5-én  vagy  6-án  menjünk  Meg- 
gyesre, s  ott  várjuk  be  őt,  ha  ugyan  végzete  még  visszavezérH  őt  oda. 

(Eredeti.) 


158. 

Kassa,  1600.  ápr.  30. 
Dr.  Pezzen  a  császárnak. 

Mind  csak  arról  értesül,  „dass  der  Sigismundus  albereit  starcke 
faction  in  landt  und  von  den  Pollarken  schucz  u.  hilf  erlangt  habén 
sblle."  Hogy  B.  Zs.  újra  bejöjön  Erdélybe,  csaknem  az  egész  magyar 
nemesség  óhajtja.  A  miatt  pedig,  a  mit  a  hadinéptől  kell  szenvedniök, 
általános  felkeléstől  lehet  tartani  Felső-M.-o.-n ;  Básta  pedig  raindeiit 
kénytelen  elnézni,  az  engedetlenséget  és  kihágást  nem  büntetheti, 
mert  nincs  annyi  katonája,  hogy  Fgd  tekintélyét  karddal  megvéd- 
hesse. Ezen  országrész  azért  a  legnagyobb  veszélyben  forog  —  s 
a  főurak  niiatt.  a  kiknél  minden  élelmiszer  ősszehalmozva  áll,  az 
éhszükség  küszöbén  áll ;  úgy  annyira,  hogy  egy  köböl  húza  5",  gabona 
4  tallér,  lehetetlen  ide  előleges  gondoskodás  nélkül  új  katonaságot 
küldeni,  mert  én  is  utamban  27  lóval  és  40  főnyi  kíséretemmel 
sok  helyütt  nem  találtam  több  élelmiszert,  mint  a  mit  magammal 
elhoztam  s  oly  sírást-rívást  (jammer  u.  klageu)  találtam  a  szegény 
nép  között,  „dass  auch  ihr  gar  viel  die  hiiuser  verlassen  und  hin 
und  wider  mendicando  ihr  nahrung  suchen  müssen."  Tény  az, 
hogy  a  főuraknál  az  élelmiszer  fel  van  halmozva  s  ez  okozza  a 
nagy  drágaságot.  Azért  szükséges,  hogy  Fgd  a  megyéknek  és 
Bástának  szigorúan  megparancsolja,  hogy  a  beküldendő  lovasság  és 
gyalogság  számára  a  táborhelyekre  elegendő  kenyeret,  zabot  hord- 
janak össze,  húst  és  szénát  a  legkevésbbé  sem  lehet  kapni.  A  szegény 
nép  megmaradott  kevés  marháját  alig  tarthatja  fenn,  szalmáért 
egy  pár  ló  számára  5,  szénáért  10  tallért  is  fizetnek,  (a  mi 
nálunk  hallatlan !).  Mondják,  hogy  ez  onnan  van,  mert  tavaly  a 
lovasság  átvonúltában  levágta  az  éretlen  vetést  ós  megétette  a  lovak- 
kal. Sírva  panaszolják  ezeket,  hogy  lépjek  közbe  Felségednél. 

„Bin  meinestheils  ander  ortten  hin  und  wider  gereist,  aber 
ein  solch .  armut  und  ellend  hab  ich  auch  bei  den  armbsten 
Türkischen  underthanen  per  Serviam  et  Bulgáriám,  da  es  am 
üblisten  sunsten  pflegt  zu  sein,  nicht  angetroífen."  így  van  ez 
Kassától  egész  Váradig. 


526 


Szolnok  111  ol Kitt  sok  török  és  tatár  van  összegyűlve,  én  azért 
egyenesen  Delireczen  felé  megyek  Tokajon  át  s  onnan  Szatmárra 
és  a  hegyeken  át  Erdélybe,  mert  valószínű,  hogy  a  török  messze 
bejár  zsákmányolni  a  Tiszántúlra.  Innen  Váradra  6 — 8  nap  alatt 
gondoljuk,  hogy  elérünk. 

Küldöm    előre    Fgd    udvari    szolgáját ^)   a    vajdához  s 

kívánom,  hogy  Stojka  és    Mihály  bán    elénk    jöjjön    Váradra,    hogy 
időt  nyerjünk  s  lelkületüket  annál  inkábl)  kiismerjem, 

Rákóezyhüz  külön  postát  küldtem,  hogy  legalább  100,000  forintot 
adna,  különben  nem  tudok  Erdélybe  bemenni. 

Huszt  felől  tárgyaltam  Hástával  és  Lassotával  a  „muster- 
meister"-rel.  hogy  Fgdnek  küldjenek  véleményadást. 

Három  év  előtt  „in  üblen  terminis"  hagytam  el  ez  országot; 
de  „in  tanta  extremitate/'   mint  most,  mégsem  volt  akkor. 

Itt  van  Szabó  Balázs,  a  volt  huszti  kapitány,  az  ő  kívánalmait 
Básta  Fgd  elé  terjesztette ;  bíztattam  Fgd  kegyével,  legalább  legyen 
hűsége  jó  példa  mások  előtt  (t.  i.,  hogy  Husztot  feladta). 

Básta  mondja,  hogy  Szolnok  felé  13,000  ember  volna  szükséges. 

Ha  az  erdélyi  dolgok  jól  sikerűinek,  a  vajdát  rá  fogom  bírni 
a  török  ellen  együttes  vagy  különleges  „impresa"-ra. 

Boeskay  és  Nyáry  Pál  szolgája  itt  várt,  azzal,  hogy  urok  igen 
sok  nevezetes  dolgot  szándékszik  velem  közölni  Erdélybe  menetelem 
felől.  Boeskayt  Váradra  rendeltem.  Nyáryt,  a  ki  most  lakadalma 
miatt  Homonnán  van  s  lakadalma  Kis-Várdán  fog  tartatni,  Kis- 
Várdára  rendeltem  találkozásra. 

„Sonst  ist  auch  alhier  communis  opinio,  dass  die  Pollacken 
sich  gewissliehen  umb  Siebenbürgen  mit  restituirung  des  Sigismundi 
annehmen  werden."  Egy  előkelő  lengyel  úr  azt  mondotta  a  katonák- 
nak („arehibusir"-oknak),  midőn  a  Kárpátokban  voltak,  a  hol  a 
szorosban  500  paraszttal  három  földhányást  csináltak  ellenök,  hogy 
nemsokára  másféle  népet  fognak  ott  látni  az  országban,  a  kik  majd 
boszút  állanak  a  katonákon  (az  íjjászokon)  és  a  németek  által 
elkövetett  zsarnokságért.  A  parasztok  közül  egy  pár  ott  is  maradt 
a  szorosban,  az  íjjászok  közül  pedig  néhány  megsebesült,  s  vissza 
kellett  vonúlniok. 

(Eredeti,  a  bécsi  hadi  itban.  1600.  ápril.  4.  5.  sz.) 

159. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  máj.  1. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Székely  János  Fogarasról  a  vajdától  visszajött  s  a  vajda  meg- 
hagyásából Pezzen  elé  fog  utazni.  A  vajda  nem  bánja,  ha  a  pénzt 
s  ajándékot  hátra  hagyja  is  Pezzen  s  az  később  fog  is  megérkezni, 
csak  ő  maga  jöjjön,  hogy  üdvös  dolgot  lehessen  végezni  Fgd  javára; 
legfölebb  10.000  aranyat  hozzon  Pezzen  magával,  melyet  Mihály  a 
tatár  khánnak  küldene. 


^)  A  név  helye  kipontozva. 


—     527     — 

Székelj  azt  referálja,  hogy  Mihály  ma  indul  Brassónak  ;  van 
készen  38,000  gynlog  puskása,  3000  kozákja:  de  ezek  a  lengyel 
ellen  nem  akarnak  harczolni,  mert  félnek  a  1.  kancellár  fenyegetései- 
től. —  Van  4000  rácz  lovasa,  6000  erdélyi  lovasa  és  gyalogja.  Bába 
Nóvák  4000  lovast  és  gyalogot  visz  neki,  a  székelyek  40,000-en 
kell  legyenek;  fia  18,000-et  visz,  őszesen:  108  ezer  ember.  —  Zsig- 
mondnak (azt  mondja  a  mi  provisorunk)  28,000  gyalog  puskása, 
28,000  lovas  puskása  s  20,000  magyar,  lengyel  és  moldvai  kopjása 
volna.  —  Látni  való,  hogy  niindkét  részen  igen  nagy  a  túlzás. 

Székely  találkozott  Kornis  Gáspárral  és  Tahi  Istvánnal,  a  kik 
jó  fölszerelt  1000  kapjást  vezettek,  a  többi  erdélyi  urak,  Csáky, 
Sennyei,  Sibrik.  Bodoni  és  mások  elől  vannak  Brassónál. 

A  vajda  kémei  azt  hozták  hírűi,  hogy  Moldvában  12,000  ember- 
nél nincs  több  készen ;  míg  a  székelyek  azt  izenték  a  vajdának, 
hogy  se  Zsigmond  se  Jeremiás  nem  hoztak  még  hadat  össze. 

Székely  azt  is  mondja,  hogy  az  egész  Moldova  óhajtja  Mihály 
jövetelét,  mert  Jeremiás  nagyon  kisajtolja  az  országot,  annyira,  hogy 
a  legszegényebb  alattvalója  is  egy  aranyat  volt  köteles  neki  adózni 
havonként.  „Alles  was  er  von  gélt  zusaraben  bringt.  das  íiehe 
(=r  flpchte?  elfeesérli)  er  in  Polln."  —  Ezt  nem  tűrhették   tovább. 

Folytatás  máj.  2-áról : 

A  logofet  nálunk  volt.  Elhatároztuk  s  beszéltünk  a  logofettel, 
a  ki  M.  helytartója,  hogy  Pezzen  elé  ménen dők  5.  vagy  6-kán 
vagy  Tordára,  vagy  Kolozsvárra  vonulunk,  már  csak  abból  az  okból 
is,  hogy  itt  70-ed  magunkkal  élünk,  pedig  mindent  drágán  lehet 
kapni  s  legnagyobbrészt  Fgd  költségére;  a  mondott  helyeken  az 
élés  olcsóbb  lesz.  Hogy  ott  megvárván  Pezzent.  vele  menjünk  aztán 
Meggyesre.  Eleinte  semmit  sem  szólott  rá,  aztán  ránk  bízta.  Azzal 
mentegette  magát,  hogy  neki  parancsa  van  minket  itt  és  Meggyesen 
tartani,  máskülönben  serarai  szava  nera  volna  ellene. 

Pezzennek  ápr.  21 -kén  kelt  levelét  vettük,  mely  szerint  ő  ápril 
2Q.  Kassán  fog  lenni. 

Székely  Jánostól  halljuk,  hogy  a  vajda  egész  táborával  csak 
9-kén  indul  raeg  Brassóból,  sok  dolga  van.  Ha  Pezzen  nem  jöhet 
gyorsan,  küldhetné  előre  hozzánk  10,000  aranyat,  hogy  M.  v.  a 
tatár  khánnal  tractálhasson. 

Kíséretünkből  egyet,  egy  horvát  nemest :  Bariglavits  Ferenczet 
a  vajda  mellé  küldünk,  hogy  mindent  lásson,  miután  a  vajda  maga 
fölszólított  erre,  hogy  lássa  a  dolgok  lefolyását  és  tudósítson. 

Folytatás  május  S-áról : 

A  mitől  féltünk,  hogy  a  logofet  Kolosvárra  utazásunkon  meg- 
akadályoz, bekövetkezett. 

Tegnap  este  egy  szolgánkat  kérdó  a  logofet:  van-e  még 
szándékunkban  Kolosvárra  menni ;  mert  ha  igen,  ám  raenjünk,  isten 
raentsen,  hogy  ő  minket  vissza  akarna  tartani,  hogy  ő  minket  fog- 
lyokként tartana,  de  tudatja  velünk,  hogy  a  vajda  minden  városban 


528 


eltiltotta  az  idegenek  tudtán  kivűl  beeresztését  s  azért  meo-történ- 
lietik  az  a  csníság,  hogy  nem  eresztnek  be  bennünket.  De  jobb  is, 
i'iii-vniond.  ha  Medgyesre  megyünk;  ott  már  várnak  reánk  s  akkor 
Pczzen  is  liamarabb  lUazik,  lia   sürgetjük,    mintha    elébe    megyünk. 

A  vajda  ama  tilalma  —  véljük  mi  —  nem  igaz,  csak  a  logoíet 
gondoka  ki.  Portestáltnnk  ellene,  hogy  gondolja  meg  mennyi  kárt 
tehet  ezáltal  a  saját  maga  urának.  De  nem  használt.  „Hieraus 
vernémben  E.  kais.  Mtilt  allergnedigist.  dass  wir  civiliter  schon 
gefangen  sein." 

Arra,  hogy  Pezzen  hamarabb  jönne,  ha  elibe  megyünk,  azt 
izente.  hogy  ö  a  fejét  teszi  rá,  hogy  Pezzen  addig  nem  jön.  mío- 
a  moldovai  harcz  kimenetele  nem  ismeretes,  mint  ahogy  Básta  be 
nem  jött  Erdélybe  a  csata  előtt,  csak  miután  Krdély  el  lett  foglalva, 
akkor  jött  és  foglalt  el  magának  a  külső  részekben  várakat. 

Arra  figyelmeztetnek  bennünket,  hogy  ha  B.  Zsigmond  legyőze- 
tik, a  vajda  minket  le  fog  tartóztatni  „propter  exteriorum  partium 
Huszt  et  Varadini  restitutionem." 

Beszélik,  hogy  M.  v.  nem  fog  személyesen  kimenni  Moldovába ; 
bizonyára  az  erdélyiekben  nem  bízik.  Az  ő  dolga  ép  oly  közel  áll 
:i  szerencséhez,  mint  a  szerencsétlenséghez. 

(Eredeti.) 

160. 

Gy. -Fejér  vár,  1600.  május  2. 

Ungnád  Barvitíusnak. 

,,Jaeta  est  alea  a  Michaele."  Fogarasból  jövő  emberünk  mondja, 
hogy  ő  és  Petrasko  108,000  emberrel  rendelkeznek  s  néhány  nappal 
azelőtt  Zsigmondnak  még  csak  12.000  embere  volt.  A  Zsigmond- 
pártiak pedig  nagyon  bíznak,  a  győzelmet  biztosnak  hiszik  B.  Zs. 
részére.  M.  v.,  ha  nem  sikerűi  vállalata,  Pezzent  fogja  mindenért 
okozni. 

Mi  sok  gyalázó  szót  hallunk:  gúnyolnak,  „pro  fabula  vulgi" 
tartatunk;  két  áron  kell  fizetnünk  mindent,  a  mire  szükségünk  van. 

Küldök  ő  felségének  két  darab  termés-aranyat.  Több  mint 
300  tallért  adtam  már  ki  ilyenért.  Az  erdélyi  uraktól,  a  kikre  őseik- 
től sok  termés-arany  maradott,  nem  lehet  kapni,  ebből  is  látszik 
jóakaratuk  ő  fge  iránt:  „für  den  Sigismundum  hetten  sy  es  aus 
dem  herczen  genummen,  —  will  geschweigen  aus  íren  scháczen."  — 
Székely,  a  ki  jól  ismerős  az  országban,  keres  ő  ígQ  számára  termés- 
aranyat és  más  érdekességeket.  0  fge  ebbeli  kivánságát  teljesíteni 
ifífyekezünk. 

(Eredeti.) 

161. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  máj.  3. 
Ungnád  és  Székely  Mihály  Rezzennek. 
Nem  engedik  meg,  hogy  elibe   menjünk  Kolosvárra.   Siessen, 
nehogy  a  vajda,  „per  despectum,  desperationem,  et  animi   impoten- 


529 


tiam    —    és    roszakaratú    izgatás    következtében    —    ad    extremam 
hostilitatem  disponire,  convertire." 

(Eredeti.) 

162. 

Kassa,    1600.    május    3. 

Pezzen  a  császárnak. 

Ápr.  24-én  indult  M.  v.  Moldova  ellen,  csaknem  egész  seregét 
mngával  vitte,  a  mint  kolosvári  kereskedők  írják  SO.OOO  emberrel 
ment  ki,  a^  mi  hihetetlennek  látszik.  Fiának  is  megparancsolta,  hogy 
kimenjen  20,000  emberrel.  Kancellárját  „pro  gubernátoré"  Pejérvárt 
hagyta,  a  török  csauszt  magával  vitte.  A  commissariusoknak  azt 
rendelte,  hogy  vagy  Fejérvárt,  vagy  Meggyesen  várják  meg  vissza- 
jövetelét.  A  víz  akadályozza  menetelében.  Két  nap  múlva  indul. 

(Eredeti.) 

163. 

..Dátum  in  castris  ad  possessionem  BereczJc  positis  die  4.  Maii  Ao.  1600.'' 

Mihály  vajda  a  commissariusoknak. 

Minthogy  ö  az  úristen  szent  nevében  és  a  keresztyénség  javára 
Moldovába  ment,  (a  mely  ország  néhány  év  óta  a  keresztyénség 
ellensége,)  hogy  azt  ismét  békebelezze  a  keresztyénség  hatalmába  ; 
azért  arra  az  időre  az  ország  (t.  i.  Erdély)  gondjainak  viselésére 
rendelte  melléjök  főnemesét  Mihálcsi  bánt.  Meggyesre  expediálván 
őt  más  előkelő  urakkal  együtt.  Jelenjenek  meg  tehát  ők  (a  biztosok) 
is  ott  s  az  oda  rendelt  emberekkel  az  ország  szükségleteiről  tanács- 
kozzanak s  arra  gondot  viseljenek. 

(A  magyar  eredeti  német  fordításában  Ungnádtól,  a  bécsi  titk.  It.  Hung.) 

164. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  máj.  5. 

Ungnád  és  Székely  Barvitiusnak. 

Örülnek,  hogy  a  császárnak  tetszik  hü  szolgálatuk  és  sűrű 
jelentésük. 

„Unsere  ausfierliche  relationen  ex  ore  vajvodae  notir  concipir," 
a  híreket  a  legjobb  forrásból  igyekeznek  meríteni.  Köszöni  üngnád 
a  tudósítást,  hogy  a  császár  a  „gebrente  gólt  handstein"-t  nem 
szereti,  megtakarított  vele,  hogy  még  meg  nem  vette,  60  tallért ; 
„waschgolt"-ot  is  találnak,  de  nagyon  drágán  adják.  Mielőtt  ez  a 
levél  kimenne,  „werde  ír.  k.  May.  schon  wieder  4  gestatelen  (!) 
mit  goltstainen  u.  selbst  gewachsenem  gólt  von  mir  allergn. 
empfangen"  ....  „üas  grosse  stuck,  so  26  dueaten  wigt,  u.  gerne 
wolt  auf  toppelten  werth  gezogen  werden,  láss  sich  nichts  aus,  ver- 
main  ausser  was  Sigismundus  Irer  May.  erstes  anfangs  seines 
betrügs  —  den   Gott  an  ime   rechte  —  verehrt  hat,   werden    sunts 


Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda. 


34 


-     530    — 

ír  May.  aclit  ieh  nicht  vili  grössere  stükli  habén."  Kérem,  ha  lehet, 
méresse  meí^-.  hogy  miÍ3^en  nehéz  a  legnagyobb  mosott  arany  darab 
és  a  legnagyobb  termés  arany. 

P.  S.  máj.   7-('röl. 

M.  V.  felkerekedett  Brassótól.  „Sigt  der  herr  waida  ob,  érit 
suspectus  jam  ante  amiciis  et  vieinus  formidabilior,  insolentior,  elatior, 
et  eedet  Transylvania  minus,  quam  nntea.  postnlabit  exteriores  partes, 
vei  amice,  hostiiiter,  Tureis  nobis  mirabnndus.  Siget  Sigismimdus 
ob,'  so  habén  ír.  May.  vindicativnm  infensissiraum  (ob  interitum 
Oardinalis  pro  soeio  belli  ascitnm  et  vocatum  in  hanc  provinciám 
Valachum)  hostem"  —  s  ő  a  törökkel  fog  szövetkezni. 

Az  ország  ki  van  merülve,  a  költséget,  mel3^et  idegen  zsoldosok 
felemésztenének,  meg  nem  érdemelné,  még  ha  virágában  (in  flore) 
volna  is  az  ország  s  ha  a  török,  lengyel  és  az  erdélyiek  fondorla- 
taitól se  kellene  félni.  Különös  fátum  és  „fatale  iníbrtiinium''  az, 
hogy  a  mohácsi  vész  óta,  Zápolya  birtoklása  óta  s  főkép  mióta  a 
török  Budán  lakik,  akárhányszor  akarta  az  osztrákház  elfoglalni 
Erdélyt,  mindig  roszúl  ütött  ki,  ezelőtt  pl.  5  évvel  is,  midőn  önkényt 
megadta  magát,  vagy  most    is  újabban,  hogy  M.  v.  meghódította.'-* 

(Eredeti.) 


165. 

„Dátum  suh  Alpihus  in  oppido  nostro  Bereczk,  die  6.  Maji  1600.'' 

Mihály  vajda  a  cs.  biztosoknak. 

Vette  levelüket  a  Pezzével  együtt.  Utazzanak  Meggyesre,  oda 
küldte  (M.  V.)  Mihálcsa  bánt  és  Kornis  Gáspárt,  a  kikkel  várják 
meg  ott  Pezzet.  M.  v.,  ha  a  havason  átküldte  seregét,  Brassóba 
visszatér.  Reméli  nem  soká  marad  el  Pezz. 

(Másolat.) 


166. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  máj.  5. 

Ungnád  és  Székely  a  császárnak. 

Darai  Jánostól  megkaptuk  Fged  hozzánk  s  a  vajdához  intézett 
levelét  ápr.  7-ről.  Ez  utóbbit  mi  fordítottuk  oláhra  s  Darai  János 
holnapra  valószínűleg  a  brassói  táborba  viendi. 

Á  logofettel  még  most  is  vitában  vagyunk  kolosvári  utunk 
miatt.  Nem  tudjuk,  mit  cselekedjünk,  mert  az  nagy  szégyen  volna, 
ha  be  nem  eresztenének  bennünket. 

Az  a  hír.  hogy  azt  az  alkalmas  helyet  Moldvában,  a  hol 
Mihály  tábort  ütni  szándékozott,  B.  Zsigmond  praeoccupálta.  Mit 
tegyünk,  ha  B.  Zs.  győz?  Kérjük  a  rendelkezést!  Zsigmond  nagy 
levélváltást  visz  az  erdélyiekkel. 


—    531     — 


Jeremiás,  a  mint  mondják,  mindazon  moldvaiak  nejeit  s  gyer- 
mekeit, a  kik  Mihály  vajdának  szolgálnak,  a  töröknek  adta  át. 
1000  mások  szerint  2000  moldvai  van  a  vajda  mellett. 

(Eredeti.) 


P.  S.  máj.  8-áról :  M.  v.  felkerekedett  Brassóról  s  egy  jó 
napi  marssal  Prázsmárig  ment  seregével.  A  hadat  magát  Székely 
Mózes,  a  dandárt  Barcsai  András  vezetik,  a  vajda  és  fia  „gehen 
reservirt"  hátrább.  A  logofet  egy, pompás  vezeték-lovat  akar  a  vaj- 
dának küldeni,  ez  alkalommal  küldjük  Barrilovichot.  Holnap  megyünk 
Meggyesre. 

Darai  által  megkérettük  a  vajdát  személyünk  biztosítására,  az 
esetre,  ha  megveretnék. 

Mindennap  gyors  hírek  érkeznek,  mert  Básta  és  a  magyar- 
országi határszéli  urak,  Somlyói  Báthory,  Bocskay,  Ifjú,  Gyulafi  és 
Hadadi  Vesselényi  naponként  'kapják  szolgáik  által  a  híreket  s  leve- 
lezésben állanak  a  vajdával  is. 

(Eredeti.) 


P.  S.  máj.  9-röl:  Ma  reggel  monda  a  logofet,  hogy  Mihály 
már  egész  seregót  Moldvába  vitte.  A  lovat  nem  küldi  már  a  logofet. 
Azt  is  beszélték  már  itt,  mintha  békét  kötöttek  volna. 

Ma  12-dik  napja,  hogy  Pezzen  megérkezett  Kassára  s  mi  még 
semmi  tudósítást  nem  kaptunk  tőle. 

(Eredeti  önálló  P.  S.-ok.) 


167. 

Meggyes,  1600.  május  9. 

Mihálcsabán  „a  fejedelem  helytartója  és  főtanácsa"  a  cs.  biztosoknak. 

Hallotta  Székely  Jánostól,  hogy  Pezz  Kisvárdára  ért,  hála 
istennek.  Nektek  írt  levelét  megkaptam  Székelytől,  de  tartalma  nem 
tetszik,  tudom,  hogy  a  császár  nem  parancsolta,  hogy  úgy , írjon ; 
azért  meg  sem  írtam  M.  v.-nak  s  szóval  sem  izenem  meg.  írjatok 
Pezznek,  hogy  jöjjön  gyorsan  és  vessen  véget  a  követküldözgetésnek, 
mert  az  én  uramnak  jelentése  van  ő  fgétől,  hogy  Pezznek  éjjel- 
nappal jönnie  kell.  Csodálkozunk  mindketten,  az  én  hatalmas  uram 
( „grossmechtiger  herr")  és  én,  hogy  miért  késlekedik.  Mondja  meg, 
hogy  mit  akar,  innen  ugyan  alig  fog  elibe  követség  küldetni,  nincs 
idő  most  a  késlekedésre.  írjátok  neki,  hogy  jöjjön  gyorsan. 

Az  én  felséges  uramnak  kezébe  adta  immár  isten  az  egész 
Moldvát,  a  vajda  egész  Hotimig  ment  lovassággal,  gyalogságát  Jász- 
vásárt hagyta  táborban. 

(Másolat,  a  bécsi  hadi  Itr.  reg.  5i.  sz.) 

a4* 


582 


168. 

,.Ah.'^  Monora,  .'}  mvil  von  Mcggiei^cW ,  IfíOO.  máj.  10. 

A  cs.  biztosok  a  császárnak. 

élivel  a  logofet  ura  tudta  nélkül  nem  akart  Kolosvárra  eresz- 
teni, tehát  ]\Ieggyosnek  indultunk,  ,.dort  dennocht  teutsche  leuth 
sein'*,  s  a  hol  a  moldvai  eseményekről  méo^is  bizonyos  híreket  vehe- 
tünk, ,,denn  die  Deutschen  stett  eorrespondirn  táglich  mit  einander" 
s  így  jobb  leszen  ott  „alls  zu  Weissenburg,  da  alles  ungrisch  und 
Euer  Mtat  übel  allectionirt  ist." 

A  logofet  elkísért  a  marosi  átkelőig  s  elbeszélte,  hogy  M.  v. 
-i-én  felkerekedett  Prásmárról  s  a  moldvai  havasokon  átkelve 
Tatrosba  érkezett,  a  hova  Petrascot  is  rendelte  a  vele  való  sereggel. 
A  vajda  vissza  akar  jöimi  Meggyesre,  vagy  Fejérvárra.  Moldovában 
csak  Szucsava  és  Hotim  várak  oly  erősségek,  melyek  őt  feltartóz- 
tathatják.   Az  oláhok  itt    biztosnak  tartják  a  győzelmet. 

Monora  nemesi  birtok,  hol  egy  "kőből  épített  nemesi  udvarház 
(„sicz"')  van,  melyet  Báthory  Boldizsár  épített;  Mária  Krisztináé  volt 
ez  is,  Zsigmondtól  kapta.  Most  a  Stojkáé,  a  kinek  a  vajda  ajándékozta . 

íErcrleti.) 


169. 

Kiscárda,    1000.    május    11. 

Pezzen  a  császárnak. 

Tegnap  odaérkezvén,  ott  találta  mindkét  Báthoryt  a  Somlyóit 
és  Ecsedit  jókora  számú  úri  sereggel  a  Nyáry  Pál  lakodalmán. 
Minthogy  pénz,  mit  a  vajda  sürget,  nines  kéznél,  időt  akart  nyerni 
s  kérte  a  vajdát,  hogy  emberei  közül  valakit  kívánalmai  nyilatkozta- 
tására  Váradra  küldjön;  de  úgy  hallja  az  elibe  küldött  embertől, 
hogy  nem  akar  küldeni. 

Tegnap  és  ma  erősen  igyekezett  Melik  Pálnál,  hogy  nyerjen 
tőle  legalábij  25,000  tallért,  de  kevés  eredménynyel,  hasonlókép  a 
két  Eákóczynál  és  Dobónál  is  csak  annyit  ért  eí,  hogy  némely  javak 
elzálogosításával  leszámolnának  100  vagy  200  ezer  tallért;  de  annyi 
bizalmuk  nines,  hogy  addig  is  adnának,  míg  a  biztosíték  tárgyában 
a  megegyezés  létrejönne. 

Az  ott  összegyűlt  magyar  urak  erős  reményt  táplálnak,  hogy 
B.  Zs.  még  Erdélybe  jut  s  hogy  a  császár  még  megkegyelmez  neki  ; 
hasonlóképen  egész  bizonyosan  állítják,  hogy  M.  v.  jószántából  nem 
fog  Erdélyből  kivonulni ;  most  minden  javát  Brassóba  küldötte  u 
beállható  eshetőségekre  számítva.  M.  v.,  a  mint  ott  Osákyék  beszélik, 
a  temesvári  basához  titkos  követeket  és  velők  300  tallért  küldött. 

30  lovas  van  vele,  holnap  indul  a  legbiztosabb  úton  Várad 
felé.  7  kocsit  ad  mellé  Nyáry,  Váradhoz  tartozó  hadi  néppel.  A  tatár 
naponként   csatangol    e   vidéken,    azért  Nyáry   az  utakat    mindenütt 


ÚOO         


«rös  őrizet  alatt  tartja,  hogy  Szathmár  felé  biztosságban  utaz- 
hasson (Pezz). 

Egy  tatárt  el  is  fogtak  s  „Sünt" -re  (Szentjób?)  vitték.  Ez 
kivallotta,  hogy  az  első  csatározások  idején  ápr.  végén  és  május  elején 
Pezzre  leselkedtek  és  a  30,000  tallérra,  de  mert  akkor  nem  sike- 
rűit s  most  értesülvén  újra  jöveteléről,  szerencséjüket  újra  meg 
akarták  kísérteni ;  a  budai  basa  küldte  őket. 

Borzasztó  drágaság  van  ott:  „ein  kiebel  treidt,  so  drei  kaschauer 
raass,  möchte  umb  25  tallér  par  geldt  nit  zubekummen  sein." 

Most  jön  tudósítás  az  ecsedi  Báthorytól  „Debriz-'-ből,  hogy 
a  tatár  a  Szatmár  és  Várad  közötti  hegyekben  csatangol  —  át 
fogja  B.  csatározni.  így  holnap  Pezz  ott  marad.  Bocskay  is  azt 
jelenti  egy  szolgája  által. 

(Eredeti  a  béesi  titk.  It.  Himg.  másolata  pedig  a  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 

170. 

Szucsava,  1600.  máj.  16. 
Mihály  vajda  a  cs.  biztosoknak. 

Elfoglalták  Moldovát.  A  katonáknak  sürgősen  kell  a  zsold 
azért  „1)511  V?^  etiam  atque  etiam  rogamus,  ut  quam  celerrime 
iterura  eursorem  ahquem  cum  htteris  ad  dnum  Pezzen  de  matu- 
rando  cum  pecunia  itinere  expediant:  nulla  enim  nobis  in  promptu 
^st  pecunia",  melylyel  a  katonákat  kielégíthetnők  és  lecsendesít- 
hetnők.  „Ceterum  26  raillium  numero  militum  exercitatorum,  qui 
se  nobis  ultro  dederunt,  auctiorem  sumiis  consecuti  exercitum." 

„Ad  suam  M^,  litteris  id  urgeantj  ut  sua  M^  in  íinibus 
Silesiae  ad  terrorem  Polonis  inferendum,  aliquem  exercitum  alat, 
maximum  hinc  rebus  nostris  adjumentum  accedere,  Polonis  autem 
spes,  inposterum  hane  provinciám  invadendi,  posset  extingvi." 

(Más.  hadi  Itr.  reg.  54.  sz.) 

171. 

Szucsava,  1600.  máj.  16. 
IMiháiy  vajda  Kolozsvár  városának. 

Tudatja,  hogy  Moldovát  elfoglalták  s  az  ellenséget  ő  fgének 
meghódoltatták.  Azért  örvendezzenek,  ne  aggódjanak  érette  (M.  v.-ért) 
s  várják  mihamar  haza  őt. 

(Más.  u.  0.) 

172. 

„Ex  castris  Szuchaviensihus'-'  1600.  május  16. 
Tudósítás: 

Nos  vivimus  in  castris  multarum  rerum  indigi  cum  miseria, 
Moldáviám  fugato  vajvoda  peue   sine  sangvine    in  potestatem  rede- 


—     534     - 

giiiius:  fugit  Jeremiás,  non  expeetatis  copiis  iiris,  quamvis  dolum 
aliquein  adhue  subesse  snspicemur,  sed  sine  periculo,  exiguas  enim 
Jeremiás  habét  vires,  sed  veremur,  ne  eas,  nris  majores  in  posterum 
adquirat  a  Polonis  adjutus,  hineque  nos  exturbet. 

(SUxs.  egy  szelet  papíron,  névtelenül,  bécsi  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 

173. 

Szatmár,  1G0().  május  16. 

Pezzen  Ungnádnak. 

Somlyói  Báthorytól  és  Boeskaytól  úgy  értesült,  mintha  M.  v. 
avantgárdja  és  többi  serege  nagy  vereséget  szenvedett  volna  .  .  . 
„Et  che  tenono  pro  certo.  che  Sigismundo  visoriso  sarebbe  ritor- 
nato  nella  provintia  hoggi  mi  promittono  maggior  corteza  et  io 
hoggi  supplico  a  qnello  dovevo  me  ne  tiro  álla  volta  di  Sakmar 
ove  aspetaro  sui  avisi  et  ancho  la  cortezza  del  denaro." 

(Másolat,   hátán  Ungnád  megjegyzése,  hogy  ők  máj.  18-án  erről  Kolozsvárt  még 
nem  hallottak  semmit  sem:  a  bécsi  hadi  Itr.  reg.  54.  sz.) 


174. 

Kolozsvár,  1600.  május  18. 

Ungnád  Rezzennek, 

Többféle  levelét  vették  Tordán.  Székely  Janus  nyilván  hirdette, 
hogy  „az  úr"  (Pezzen)  meghagyta,  hogy  menjünk  ki  hozzá  s  azután 
M.  V.  az  úrnak  átadja  az.  országot  ő  fge  számára.  Székely  istentelen 
nyelve  még  hozzátette  éhez,  hogy  íme  látják  ebből,  mily  hű  ő 
fgéhez  M.  V.,  s  a  ki  oly  liűségesen  szolgál  mégis  „ihn  pro  remu- 
neratione  con  un  pie  aus  dem  landt  stossen  wöllen."  Nem  hihetjük, 
hogy  az  úr  oly  nyíltan  beszélt  volna  előtte.  De  M.  v.  el  fogja  neki 
hinni,  sőt  többet  is.  Azt  is  mondja,  hogy  ő  mihamar  kimegy  ismét 
követségbe  ő  fgéhez  és  pedig  a  vajda  olyan  kívánalmaival,  „des- 
gleichen  ír  May.  noch  nie  von  kheiuem  die  zeit  ires  lebens  angehört, 
noch  vernommen  habén." 

Székely  fennen  hirdeti,  hogy  urától  a  vajdától  határozott 
parancsa  volt,  hogy  az  úrtól  semmi  levelet  el  ne  fogadjon,  azt  saját 
szemei  előtt  tépje  szét:  azért  az  úr  levelét,  melyet  a  vajdának  írt 
a  mienkhez  csatolta  s  ide  küldte  (talán  azért,  hogy  ha  sürgetjük, 
hogy  vigye  urának,  szemünk  előtt  tépje  szét?!) 

Ha  mi  kimegyünk  most  Erdélyből  ily  hírtelen  váratlanul, 
Zsigmond  pártja  azt  hiszi,  mintha  ő  íg^  hajlandó  volna  az  országot 
átengedni,  viszont  a  császárpártiak,  bár  nem  sokan  vannak  (jóformán 
csak  a  szász  városok)  elcsüggednének.  Ha  csakugyan  akarja  az  úr, 
hogy  összejöjjünk :  történjék  az  ide  közelebb  pl.  Székelyhídon  (8 
mf.  innen)  vagy  még  közelebb,  a  tatár  miatt  is. 

Szomorúan  halljuk,  hogy  az  1599.  aug.  végén  engedélyezett 
100,000  tallér  „noch  conditionirt  will  werden,  es  ist  ein  woll  ver- 
dientes  promissum,  quod  cadit  in  triplo  május  debitum".  Ha  a  vajda 


—     535     — 

elpártol  ő  fgétől,  akkor  csak  az  kell,  hogy  a  török  egyet  intsen  s  ő 
mindjárt  kint  van  a  Készekben  és  Felső  M.-o.-n.,  amitől  isten  óvjon. 
Mi  sem  örömest  láttuk  a  moldvai  expeditiót,  de  mit  tehet- 
tünk?! „Hat  er  dieselbig  impresa  noch  nicht  ausgefiehrt,  und  paut 
schon  wieder  neue  schlosser  in  liíften."  A  nekünk.  Mihálcsa  bán 
által  Meggyesen  14-én  lefestett  győzelem  és  Moldva  elfoglalása  csak 
nem  akar  megvalósulni  („will  nicht  continuirn-').  Moldovába,^)  úgy 
látszik  nagy  veszélyben  forog  ügye. 

(Más.  bécsi  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 


175. 

Kolozsvár,  1600.  máj.  18. 

A  cs.  biztosok  a  császárnak. 

16-án  jöttek  oda.  Pezzen  kívánja,  hogy  menjenek  elé  Váradra 
a  vajda  két  főemberével.  Megvárják  a  vajda  válaszát  22 — 2»3-áig. 
Ha  győz  Moldovában,  úgy  Pezzen  eme  kívánsága  felett  fulminálui 
fog  s  fákat  fog  akarni  kitépni  dühében ;  ha  ellenben  legyőzetik, 
akkor  nagy  zavarok  várják  ez  országban,  isten  tudja,  hogy  fog  reti- 
rálhatni.  ügy  hírMk,  hogy  nem  egészen  jól  áü  a  vajda  dolga  Mol- 
dovában. Hogy  M.  előcsapata  1000  lovas  megveretett  volna,  még 
Fej  érvárt  beszélték  14  nap  előtt.  Pezzennek  ez  az  újsága  egészen 
hibás.  Azon  esetben,  ha  B.  Zs.  győz  (mitől  isten  óvjon  !j:  ha 
Fgednek  8-10  ezer  embere  volna  a  határon,  meg  lehetne  könnyen 
tartani  ez  országot. 

(Más.  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 


176. 

Kolozsvár,  1600.  máj.  18. 

A  császári  biztosok  a  császárnak. 

Darai  János,  a  kit  15-én  Meggyesről  M.  v.-hoz  küldtünk  Bras- 
sóba, —  Mihálcsi  bán  azon  állítására,  hogy  a  vajda  ott  van,  — 
írja  Sz.  Ágotáról  (a  mely  nincs  tovább  Brassó  felé  Fogarastól  3 
mfnél),  hogy  M.  v.  Moldovában  van.  Ebből  is  láthatja  Fged,  hogy 
csak  passióból  járatnak  minket  ide  oda.  Sok  alaptalan  hír  kering 
Moldova  felől.  Á  székelyek  és  szabad-hajdúk  között  Tatros  varosá- 
ban valószínűleg  a  város  kirablása  közben  verekedés  történt  és 
pedig,  a  mint  mondják,  annyira  elkeseredett,  „dass  der  Freyhaj- 
duken  sollen  wenig  überbleiben  sein." 

(Eredeti,  m,  f.l 


^)  J^gy^'  Nem  volt  igaz;  M.  v.  bent  járti 


5o(i     — 


r 


A  Hoviim  uuUctii  iáhorhóL   UiOO.  május  20. 
Mihály  vajda  a  cs.  commissariusoknak. 

,,Jeremiam  usijue  ad  fines  Podoliae  annis  insecuti  sumus,  magna 
caede  copias  ejus  ])roHigaviinus ;  ipse  fuga  cum  Sigismundo  Báthory 
írajeeto  Hnvio  Nester  saliitem  quaesivit."  Most  teliát  az  egész  tar- 
tomány (t.  i.  .Moldova)  ő  Ige  kezében  van.  ,.Niinc  id  tantuin  aginius, 
ut  divisis  nndiiine  eopiis  incolas  ad  obedientiam  compellamns"  s 
hogy  itt  soká  ne  nuihissnnk,  „sed  continiio  ad  rehqiia  negotia  com- 
ponenda  in  Transylvaniani  revertemur,  jamque  sumus  in  itinere." 
Ezeket  azért  jelentjük,  hogy  hissák  a  biztosok,  hogy  nem  mulasz- 
tunk el  semmit,  a  mi  a  keresztyénség  javára  szolgál. 

(Más.  hadi  Itr.  reg.  ^)i.  sz.) 

178. 

,.,Ex  castris  ad  fluvium  Nester  positis  20.  Maji  IGOO.'' 

Mihály  vajda  Kolozsvár  városának 

Moldvát,  mely  a  keresztyénségtől  néhány  év  óta  elpártolt,  a 
mai  uappal  isten  kegyelméből  hatalmunkba  hajtottuk.  „Jeremiam 
vajvodam  usque  ad  fluvinm  Nester  insecuti  sumus,  profiigavimus, 
truncavimus,  potior  pars  exercitus  versus  Poloniam  tendens  in  aqua 
periit,  cum  quibus  et  Sigismuudus  una  fűit,  cum  morte  aliorum 
vix  salvus  e vasit."  Tudatjuk  ezt  a  győzelmet  veletek.  Közelebb  vissza- 
térünk hozzátok.  Isten  áldjon. 

(Más.  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 

179. 

„Dátum  Jaschof  20.  Maji  IGOO.'' 

A  lengyel  király  (III.  Zsigmond)  Mária  gráczi  föherczegnönek. 

Három  nap  előtt  kaptam  tudósítást  „aus  Wallachey"  (t.  i. 
Moldovából),  hogy  M.  v,  Erdélyből  Oláhországba  (azaz  Moldovába) 
beütött  nagy  sereggel,  melyben  vallonok  is  vannak;  vajdámat  Jere- 
miást a  határig  űzte  egy  várba  (t.  i.  Hotimba),  azt  megszállotta  s 
az  egész  „ Wallachey" -t  bevette  s  tovább  is  be  akar  jönni  korona- 
tartományomba. Minden  tudósítás  azt  mondja,  hogy  a  császár  népe 
vele  van.  A  császári  követeket  hogy  fogva  tartja,  azt  az  olasz  újsá- 
gok is  nyilvánosan  írták,  hogy  ez  csak  színjátszás  volt.  A  kik  Mihály 
vajda  seregében  fogva  voltak,  azt  beszélik,  hogy  a  császár  paran- 
csára tette  a  beütést  Moldovába.  ,.der  ft.  i.  a  császár)  wolle  von 
der  andern  seitten  gegen  Crakau  sein  macht  gegen  Poln  auch  prau- 
chen."  Hogy  miféle  barátság  az  ilyen,  azt  megítélni  Kedveltségedre 
bízom.  Engem  mindig  jó  szóval  tartottak,  nem  is  gyanítottam,  hogy 
ily  gonosz  fondorlatot  tervezzenek.  M.  v.  nem  volna  magában  oly 
erős,  ha  nem  volna  a  császár  népe  is  vele.  Én  semmit  sem  tettem 
az  osztrák-ház   ellen  s  r.zt  mutatták    irántam  is.  de  látom  az  ellen- 


-     587    — 

rnonflást:  „wann  der  Michál  des  kaisers  volck,  weil  er  in  Sibeii- 
bürgen  gewest,  nit  hat  wellen  hinein  lassen,  warumb  ziehen  sio  nit 
jecz,  weil  er  nit  darin  ist,  hinein  ii.  nemen  es  ein." 

Mindezeket  azért  írom,  mert  Kedveltséged  is  biztosított  engenj 
az  osztrák-ház  barátságáról.  Nagyon  kérem,  a  mennyiben  tudná 
ezen  csalárd  támadás  okát,  tudósítson  róla. 

(Aláírás:  Getreiier  sohn  weil  ieli  leb  Sigismimdus.) 
(Más.  Hungariea  o.) 


180. 

Kolozsvár,  1600.  máj.  21. 

A  császári  biztosok  Mihálcsa  bánnal<. 

Tahi  István  szolgája  meghozta  19-iki  levelét.  Pezz  már  bejött 
volna  rég.  ha  M.  v.  oly  sok  kiküldött  követe  és  írása  által  nem 
akadályozta  volna,  igy  pl.  Eadibrad  Alvisius,  Giovani  Marini  és 
Oarlo  Magnó  és  másoknak  sokszor  egymással  épen  ellenkező  tárgya- 
lásai, úgy  szóbeli  és  írásbeli  nyilatkozatok  által,  melyekre  nézve  ő 
ígQ  azt  sem  tudta,  melyiknek  liigyjen. 

„Aueh  noeh  lenger  dureh  das  iinbilliche  procedirn,  so  ír  Gnaden 
der  herr  Waivoda  dureh  seine  officir  vvider  aller  völkerrecht  mit 
uns  ír  k.  May.  pottschaíFten  und  representanten,  als  weren  mir 
seine  gefangne  u.  nnehrliche  landsŰtichtige  leuth  alsó  fieren  u. 
brauchen  lasst,  dass  wir  auch  für  die  thor  in  ein  gorthen  ohne 
aufseher  u.  ausspröcher  nieht  gehn,  noch  die  landt  u.  purgsleuth 
uns  haimb  suchen  oder  wir  zu  ihnen  ohne  scheüch  u.  suspicion 
khommen  düríien,  des  herrn  Pezzens  hereinkhunft  diíferirt,  impe- 
dirt  u.  prolongirt  werden  wirdet.  Darumben  wir  zeitlieh  vor  dem 
herrn  Waiwoda  u,  vor  seinen  fürnemisten  rathen  solenniter  protes- 
tirn,  und  es  wol  beweisen  u.  wahrmachen  wöllen,  dass  nicht  wh', 
sondern  ír  Gnaden  der  herr  Waiwoda  selbst  u.  seine  rath  an  des 
h.  Pezzen  so  langen  ausbleiben  nrsachen  sein."  Ez  bizonyára  nem 
illik  a  vajdához,  mint  a  ki  ő  fgének  hűséget  esküdött,  magát  ő  í^o^ 
leghívebb  szolgájának  és  helytartójának  nevezi  s  ártalmára  válik, 
isten,  a  császár,  a  sz.  .'ízék.  a  keresztyénség  előtt,  hogy  jó  hírnevét, 
melyet  előbbeni  lovagiasságával  és  becsületességével  elnyert,  lerontsa 
s  abba  a  gyanúba  keverj»j  magát,  mintha  nem  úgy  érezne  szívében, 
mint  a  hogy  eddigelé  mondogatta.  Pezzen  bizonyára  nem  fogja  azt 
tűrni,  hogy  ő  fgéből  gúnyt  űzzenek,  nem  fogja  tűrni  azt,  a  mi  velünk 
történt;  a  mi  miatt  mi  is  ő  fge  előtt  s  a  vajda  előtt  is  panaszt  emeltünk. 

,„Ich  herr  Ungnád  hab  in  mainer  6  jahrigen  legation  an  der 
Türgischen  Portén  mehr  eher,  respects  u.  eherlichere  tractation,  als  in 
diesem  landt,  das  der  herr  Wajwoda  ír  May.  landt  nend,  erfahren  u. 
emfangen." 

Dr,  Pezzen,  mint  ő  fgének  régi  idő  óta  hűséges  és  tekintélyes 
tanácsa,  nem  fog  az  úrnak  (t.  i.  Mihálcsa  bánnak)  olyat  írni,  a 
mire  nem  volna  feljogosítva;  erre  a  vádra  majd  meg  fog  felelni 
Pezzen  maga.  Mi  a  es.  instruetióval   szemben,    melylyel    Pezzen    el 


-    Ő38    - 

van  látva,  mitseiii  tehetünk,  hanem  elküldjük  Pezzeunek  az  úr  levelét, 
ű  kétségkivül  megfelel  majd  arra.  A  mi  intésünkben,  hogy  siessen, 
nem  lesz  hiány,  de  ha  megtudja,  hogy  mily  gyalázatosan  és  bizal- 
niallanúl  bántak  velünk  ez  országban,  akkor  ö  a  es.  legatiót  jelen- 
féte  álial  méginkább  megesúíblni  nem  fog  igyekezni.  x\zért  az  úr, 
mint  a  vajda  első  tanácsosa,  „auf  abstelhing  sollicher  ungebür" 
törekedjék  „und  uns  nicht  so  für  bleidt  (blöd),  gehörlos  u.  ohne 
vernunft  haltén  wölle,  das  wir  nit  gar  wol  mercken,  wie  es  gegen 
der  k.  May.  nnsern  allergn.  herrn  gemaindt  sey." 

A  moldvai  győzelemnek  örülünk.  Az  úr  azt  mondja,  hogy 
oda  menjünk  az  orszáí>ban,  a  hová  tetszik:  tehát  mi  Pezzen  elé 
akarnánk  menni  Szatmárra  vagy  Váradra.  Most  Kolosvárt  egy  kert- 
ben vagyunk  a  külvárosban. 

(Oldaljegyzet:  Mihálesa  bán  uélnetűl  írf,  tehát  mi  is  németül  feleltünk, 
de  lefordíttattuk  magyarra  is,  a  ezélból,  hogy  ha  a  vajdához  küldenék,  annál 
jobban  megérthessék,  mert  tapasztalásból  tudjuk,  hogy  a  magyar  nyelvből  leg- 
jobban tolmácsolják  neki,  a  mit  megértetni  akarnak  vele.) 

(Más.  bécsi  hadi  It.  reg.  54.  sz.) 
181. 

Szucsava,  16(X).  május  23. 

Mihály  vajda  Pezzennek. 

Jeremiást  B.  Zsigmonddal  a  Neszterig  űzte,  átfutott  Podoliába. 
Moldva  immár  ő  fge  hatalmában  van.  Bejövetelét  annálinkább  várja, 
„quod  milites.  hoc  renim  successnm,  de  novis  stipendiis  nos  vehe- 
menter  urgent."  —  Jőjön  azért  gyorsan,  mert  „periculosa  enim  in 
magnis  rebus  est  eunetatio." 

P.  S.  :  Si  hactenus  suspicio  aliqua  de  me  apud  Suam  W^ 
fűit,  ita  existimo,  hoc  unieo  subactae  Moldáviáé  argumento  satis 
confirmatam  mean)  esse  integritatem,  quod.  si  verő  resolutionem 
Suae  Mai^!^  expectassem,  vix  forte  haec  tarditas  quicque  secura 
traxisset  emolumenti,  maximum  enim  in  mora  periculum. 

(Más.  hadi  Itr.  reg.  54.  sz.) 

182. 

K.  n.  (Kolozsvárról,  IGüO.  május  í^3-án  küldik  Pezzennek.) 

A  cs.  biztosok  Theodosius  logofetnek. 

Várják  a  vajda  határozatát  kimenetelök  felől.  írtak  Mihálesa 
bánnak.  0  tndtokra  adta,  hogy  az  országban  bárhova  szabadon 
mehetnek,  így  ők  Szatmárra  akarnának  menni  Pezzeu  elibe. 

(A  magyar  eredetiből  fordítás  németre.) 

A  logofet  válasza  Ungnád  kivonata  szerint : 
Bizonyosan  beszélték  neki,  hogy  a  biztosok  Szatmárra  akarnak 
menni  s  hogy  már  kocsikat  is  rendeltek :  azért  volt  kénytelen  ares- 


539 


táltatni  őket  a  városban.  A  bíró  és  felvigyázójuk  Császár  Gergely 
írt  neki  Fejórvárra.  A  vajdának  írni  nem  szükséges,  ha  jó  hírt  nem 
tudnak  írni.  Megírja  ő  a  vajdának,  hogy  Szatmárra  akarnak  menni 
s  ö  maga  is  elmegy  velők,  ha  a  vajda  akarja. 

A  török  követség  még  Fejérvárt  van,  el  akarnának  menni,  de 
ő  (a  logofet)  nem  engedi,  új  török  követség  is  érkezik  mihamar,  azt 
sem  fogja  elengedni.  Ez  azért  jön  Fejérvárra,  hogy  sürgesse  Lippa, 
Jenő,  Lugas,  Karánsebes  átengedését  a  töröknek. 

üngndd  írja  továbbá  Fezzenneh  : 

Tudósították  erre  a  logofetet,  hogy  nem  azért  rendelték  a  kocsit, 
hogy  hirtelen  elmenjenek  Szatmárra;  csak  akkor,  ha  a  válasz  megjön 
a  vajdától.  A  vajda  nem  tiltja  el,  hogy  neki  írjanak.  A  miért  paran- 
csát meg  nem  változtatta,  hogy  nekiek  a  városból  kimenniök  nem 
szabad,  azért  Pezzen  bizonyára  nem  fog  bejönni  és  igy  a  logofet 
viselendi  majd  a  felelősséget  késedéi  mezese  miatt.  Az  arestáltatás 
felől  annyit  mondott,  hogy  ha  ő  egészséges  volna,  maga  jönne  ki 
velők,  azt  akarja  „dass  wir  sotto  guardia  hinaus  nur  sollen  gehen 
u.  fahren  mögen.  Wir  habén  darwider  stark  protestirt,  aber  da  hülfft 
niehts  bei  diesen  barbaris." 

(Uugnád  Írása  a  hadi  It.  54.  sz.) 
183. 

P.  S.  Kolozsvár,  1600.  máj.  24. 

Ungnád  (külön)  a  császárnak. 

A  vajdának  sokféle  „fulminatio"-jáfc  kell  hallanunk.  Moldovából 
semmi  bizonyosat  nem  tudunk,  a  szorosokat  úgy  megrakatta  őrség- 
gel, hogy  csak  az  ő  emberei  járhatnak  be's  ki.  Székely  Mózes  szol- 
gája jött  ide  és  mondja,  hogy  a  vajda  Kornis  Gáspárt  teszi  Moldo- 
vába  helytartójává. 

(Eredeti,  részben  titkos  jegyeklcel,  hadi  It.) 

184. 

Kolozsvár,  1600.  máj.  24. 

A  cs.  biztosok  Mihály  vajdának. 

Tudatják,  hogy  Kolosvárra  jöttek,  hogy  ott  várják  be  közel- 
iiben Pezzen  jövetelét. 

,,Weilen  aber  ein  solch  geschrey  ausgangen,  als  wollten  wir 
entlaufen  und  uns  Euer  Gnaden  logofett  arestirt  hat,  welches  v^^eil 
es  dem  h.  Pezzen  zu  ohren  khomben  ist,  er  auch  Eu.  Gnaden 
beschaidt  erwarten  muss,  hat  sich  seine  hereinkhunft  aufgeczogen." 
Nem  tartjuk  magunkhoz  illőnek,  hogy  Ngd  tudta  nélkül  haza  indul- 
nánk, nem  akarnók  a  mi  fgs  unmkat  sem  megkissebbíteni  olyannal, 
a  kinek  mi  személyét  képviseljük. 

Mi  Ngdat  igazságos  fejedelemnek  tartván,  hisszük,  hogy  minket 
nem  fog  ilyesmivel  vádolni. 


540 


..Wciüeii  und  der  licrr  log-oíott  eiidtltoten,  dass  ivír  allhier  sii 
ClaHíicnhuríj  arcstirt  sein.  aucli  uiis  zu  klieinein  thor  nirgend  hin 
lásson  sollton,  welclies  gesclirey  nielit  alléin  in  Siebenbürgen,  son- 
d(M*n  aiu'h  in  dor  ganzeii  cliristenheit  ausgebreitet  wird  werden," 
mi  ö  igének  kisebbségére  fog  szolofálni :  már  csak  azért  sem  tar- 
tanok illőnek  ö  ige  és  Ngd  tudta  nélkíil  ez  országból  kimenni.  Kérjük 
Ngdat.  tekintse  ő  ige  méltós;igát  és  ne  kisebbítse  az  egész  keresz- 
tyénségnél  elterjedt  jó  luVnevét.  Várjnk  Ngd  határozatát  felölünk. 
(A  lU'iiiot  fordításból,  az  eredetit  niagi/aríd  írták,  hadi  Itr.  reg.) 

185. 

Külozfivúr,  IGOO.  május  24.  feste.) 

A  commissariusok  a  császárnak. 

ÖndUÓ  P.  S.: 

Ma  jött  haza  a  kolosvári  város  szolga  a  táborból  hírekkel.  8 
nap  előtt  lovagolt  ki  a  táborból.  Jeremiás  menekül  és  maga  után 
..verődet  und  verhördt  alles^'.  elrontja  a  kutakat,  az  utat.  a  mal- 
mokat, úgy  hoay  a  vajda  sehol  semmit  nem  talál,  a  miért  élelemben 
nagy  szükséget  szenved  serege.  „Dass  aueh  die  leuth  pletter  von 
den  paumen  essen  müssen."  Az  utakat  mind  őrizteti  a  vajda,  úgy 
hogy  csak  engedélyivel  lehet  átjönni  a  szorosokon. 

A  Brassó  felé  fekvő  falvaknak  élelmet  kell  bevinni  Moldovába, 
mert  nagy  az  élelem  szűke,  annyira,  hogy  nem  lehetséges,  hogy  M. 
V.  sok  népe  soká  bent  maradjon  ott. 

A  vajda  ismét  adót  vetett  ki  (t.  i.  Erdélyben),  egy  kapura  3 
tallért,  14  nap  alatt  kell  befizetni ;  mondják,  hogy  a  lakosság  nem 
bírja  meg,  mert  már  7  ]iónap    alatt  13  tallért  fizettek  egy  kaputól. 

A  iogofet.  a  ki  a  vajda  helytartója  Fejérvárt,  valamint  a  többi 
oláhok  koránt  sem  vígak,  mintha  nem  menne  jól  dolgok  Moldvában. 
A  házak  (t.  i.  az  erősségek)  lengyelekkel  rakvák.  Ha  jól  menne  a 
vajda  dolga,  .küldött  volna  már  futárt  Fgedhez. 

Szucsavát  még  nem  vette  be  M.  v.,  2 — 3000  katonát  elsán- 
czoltatott  körülötte,  hogy  se  be,  se  ki  ne  mehessen  senki ;  bent.  a 
várban  nincs  több  400  katonánál. 

23-án  meghagyta  a  Iogofet,  hogy  a  város  kapuin  ki  ne  menjünk. 
Oka  az,  a  miért  Pezzen  oly  lassan  jön.  Pezzen  késedelmezése  „wol 
ein  ganzen  bruch  zwischen  ír  May.  und  der  Miehal.  da  er  die 
Moldau  erobert  und  erhelt  und  uns  die  eusseriste  gefehr  geberen 
dorf" ;  isten  távoztassa  el. 

Toldalék  máj.  2:')-éröl: 

A  loííofet  parancsa  értelmében  még  egy  kertbe  sem  mehetünk 
ki  a  városból.  Krakóból  kereskedők  jöttek  ide,  azt  mondják:  L.  o.- 
ban  ismét  országgyűlést  tartanak,  „die  Polaggen  sein  zweispaltig, 
ein  wollten  den  khunig  zug  im  Schweden  und  man  eligirte  Sigis- 
mundum,  (t.  i.  Báthoryt),  der  ander  theil  will  aber  nit  dareia  willigen." 

(Eredeti,  hadi  It.) 


541 


186. 


Kolozsvár,  1600.  máj.  2ö. 
Ungnád  és  Székely  Mihálcsa  bánnak. 

,.23  clie  pr.  mensis  Maji  praeter  oninem  expectationem  nostram 
ad  sinistram  et  falsam  íictamqne  tara  Gregorii  Chyzar,  quam  eiiam 
judieis  Colosvariensis  iiiformationem,  quasi  de  fuga  nobis  consnle- 
remus,  doraiims  logofett  pridie  per  memoratum  Chyzar  nobis  signi- 
ficare  et  intimare  curavit,  ut  extra  civitatera  minirae  egredi  prae- 
sumamus."  Ha  azonban  Brassóba  akarnánk  menni  a  vajdához,  oda 
legfölebb  három  szolgával  szabadon  mehetünk. 

Nekünk  eszünk  ágában  sem  volt  az  országból  távozni  akarnunk, 
nem  is  tehetnök  a  vajda  tudtán  kivűl,  sem  ő  fge  méhóságáért,  sem 
a  magunk  követsége  tekintélyeért  s  nem  is  mozdulnánk  ez  országból, 
ha  csak  a  vajda  megkötözve  ki  nem  küldene  (..nisi  nos  ül.  dnus 
vajvoda  vinetos  et  ligatos  ex  regno  edufi  curraset".) 

A  logofetnek  ezen  méltatlan  bánásmódját,  mely  mind  ő  fgére 
nézve,  a  kinek  személyét  képviseljük,  mind  önmagunkra  mint  elő- 
kelő urakra  nézve,  mintha  szökevények  volnánk,  felette  megalázó 
nemcsak  Erdélyben,  de  az  egész  keresztyénség  előtt  —  nyilvános- 
ságra akarjuk  hozni  s  arról  Pezzent  is  értesítjük;  úgy  szintén  a 
vajda  előtt  is  nemes  szolgánk  Barillovith  Perencz  által  e  miatt 
panaszt  emeltünk  s  Ngod  előtt  is  a  mint  már  más  levelünkben  is 
tevők,  úgy  most  is  ünnepélyesen  protestálunk,  hogy  mi  Pezzon 
késleltetésének  okai  nem  vagyunk:  „haec  omnia  contra  jus  gentium 
facta  esse  quilibet  sapiens  judicare  facile  potest." 

Ungnád  írja  Mihálcsa  hánnalc  Kolozsvárról,  máj.  26-röl  ezt  is : 
„111    signore    Vajvoda   perdera  ill    suo    grand  norae  et  credito 
apresso  sua  M*^  et  tntti  li  potentati  della  Christianita." 

(Más.  a  hadi  Itr.  reg.) 

187. 
Meggyes,  1600.  máj.  26. 
/  Mihálcsa  bán  a  cs.  biztosoknak 

A  mit  felpanaszolnak  a  logofet  ellen  „de  ingratitudme  vei 
potius  ruditate,  nec  ego  laudio  (!)  sed  magis  vitupero",  de  mivel 
a  logofet  országokat  nem  látott,  nem  vándorolt  (!),  sem  pedig  feje- 
delmek és  császárok  udvarában  nem  forgódott,  kérem  Ngtokat 
bocsássák  meg  neki,  én  levélben  majd  meg  ú'om  neki ;  nem  akar- 
nám azt  sem,  hogy  ő  nga  (M.  v.)  erről  tudjon,  mert  ő  azt  paran- 
csolta nekünk,  hogy  a  legillendőbb  tisztelettel  viseltessünk  Ngtok 
iránt;  haragra  lobbanna  a  vajda,  ha  megtudná.  Küldött  követem  élő- 
szóval is  beszél  majd,  engesztelődjenek  ki  Ngtok.  Sürgessék  Pezzen 
jövetelét,  a  kinek  én  is  elibe  megyek  Ngtokkal,  hogy  mennél 
tisztességesebben  fogadtassék. 

(Más.  hadi  It.  reg.) 


542 


188. 

S:ncsnrn.  1(i(X).  máj.  'J7. 

Csáky  István   Napráginak. 

Mihelyt  bejöttünk  Moldovába,  Jeremiás  népe  megfutamodott. 
M.  V.  utána  küldötte  a  „vortrab"-ot,  Hutin  (=  Hoczim)  vára  mellett 
érték  utói.  a  Nester  folyó  mellett,  „und  ein  grosses  scharmiczl  mit 
ihm  gehalten",  de  mi  győztünk,  sokat  levágtunk,  sok  a  Neszter 
folyóba  veszett,  „er  Jeremiás  ist  mit  grosser  mühe  gar  sehwerlieh 
über  das  wasser  endsprungen."  Azután  mindjárt  Szucsavára  ment 
a  vajda.  P]zt  a  várat  egyetlen  lövés  nélkül  feladták,  a  föld  népe  is 
raind  meghódolt.  Innen  Jászvásárra  megy  a  vajda,  hova  az  egész 
ország  népét  összehíva  gyűlést  tartand  s  ezt  elvégezvén  Erdélybe 
visszatérend. 

P.  S.  Az  úr  (Naprági)  jó  emlékezetben  van  a  vajdánál,  úgy 
az  előkelőknél  is,  miután  én  Kerekes  Balázsnak,  a  ki  az  úr  feíől 
sok  rosszat  beszélt,   ,.die  zungen  schon  gebandigt." 

(Más.  fordítás,  hadi  It.  reg.) 

189. 

Gyulafejérvárról,  1600.  máj.  27. 

„Nova." 

A  vajda  egész  Moldovát  elfoglalta.  Lippa  felől  rósz  hír  érke- 
zett, t.  i.  a  török  Temesvárról  ágyúkat  vitt  ki,  10,000  tatár  Tót- 
váradja  körül  van.  Lippát  végveszély  fenyegeti. 

(Más.  egy  kis  szelet  papíron,  hadi  It.  reg.) 

190. 

1600.  máj.  29. 
Barriliovith  Ferencz  jelentése  a  biztosoknak. 

Mikor  Mihál  bánhoz  jöttem,  „elevata  manu"  istenre  kért, 
hogy  a  moldovai  utat  nem  folytatva  visszatérjek  s  jelentést  tegyek 
Ngtoknak. 

•Sürgeti  Pezzen  jövetelét.  Kéri,  hogy  Pezzen  két  havi  zsoldot 
hozzon  magával  a  katonák  számára.  Ha  most  is  vonakodnék  jönni, 
a  vajda  soha  sem  fogja  többé  sürgetni  sem  levéllel,  sem  követek 
által,  hanem  ő  fgéhez  küld  két  jó  követet  s  máskép  intézi  dolgát, 
minthogy  oly  régóta  játszanak  vele.  Moldovából  rögtön  Temesvár 
és  Gyula  alá  akarná  vezetni  seregét,  hogy  azokat  ő  fgének  elfoglalja. 
0  fgének  gondja  és  költsége  nélkül  tartományokat  és  várakat 
foglaland  el.  Sőt  ezer  törököt  is  megnyert,  a  kikkel  a  török  ellen 
harezoland. 

„Cor  autem  ill.  dni  Vajvodae  ab  eo  tempore,  quo  Joannes 
Zekell  Prága  reversus  est,  summopere  perturbatum  est*' ;  jó  volna, 
ha  kiengesztelnék.    Mihál    bán  nem    tudja,  miért    van    az,    hogy    a 


543 


vajda  hűségéért  sem  jó  szór.  sem  pénzt,  sem  másnemű  kegyet 
nem  nyer. 

„Si  tua  M*^  0.  quinque  aut  sex  ceiitenis  millibus  primo  tem- 
pore  Vajvodae  opem  ferret,  et  Constantinapolitanum  impérium  Suae 
MEz  aequireret:  memoratus  quoque  Buncsa  Mihál  (!)  dicit,  si  eredére 
nolunt,  donec  Constantinopolim  oceupaverit,  captivus  interim  detinea- 
tur;  si  autera  id  dnus  Vajvoda  praestare  non'  poterit,  ipse  Ban 
Mihalcsa  ferro  in  nihilum  redigatur." 

„Parabolas  quoque  subscriptum  afferens  :  homini  eo  tempore 
auxilium  ferendum  est,  dum  existit  in  predestri  itinere,  si  equnm 
ascenderit,  non  opus  habét  auxiiio  etc." 

iMás.  hadi  It.  reg.) 


191. 

Kolozsvár,  1600.  május  29. 

A  császári  biztosok  Mihály  vajdánál^. 

Máj.  20-iki  leveJét  vettük.  Emlékezhetik  Ngd,  hogy  ő  fge  és 
mi  is  intettük,  nehogy  háborúba  keveredjék  a  lengyellel;  ha  elég 
oka  van  a  Moldovára  támadásra,  ám  lássa  Ngd,  de  ne  emlegesse 
ő  fge  nevét  ezen  vállalatnál,  a  mi  ellen  (t.  i.,  hogy  a  császár  nevé- 
vel takarózzék)  most  is  protestálunk. 

Már  előbb  panaszkodni  akartunk  Ngod  előtt  a  logofet  ellen  (a 
letartóztatás  miatt),  de  Mihálesa  bán  megtartóztatta  Moldvába  kül- 
dött emberünket  és  visszaküldte  a  levéllel,  a  mit  most  ismételve 
elküldtünk.  Pezzen  késésének  a  logofet  az  oka. 

(Más   hadi  It.  reg.) 


192. 

Kolozsvár,  1600.  május  29. 

A  császári  biztosoic  iVlihálcsa  bánnaic. 

Barrilovith  Ferencz,  első  szolgánk,  ma  nagy  váratlanul  vissza- 
jött hozzánk,  jelentvén,  hogy  Ngod  megakadályozta  Moldovába  uta- 
zásában, a  hova  mi  őt  a  vajdához  küldöttük  legigazságosabb  pana- 
szunkkal. Időközben  ő  fgétől  két  rendelet  érkezett  a  vajda  számára; 
szükségesnek  tartjuk,  hogy  azok  minélelőbb  a  vajda  kezéhez  jussa- 
nak, azért  visszaküldjük  Barrilovithot,  kérvén  Ngdat,  őt  moldvai 
útjában  ne  akadályozza,  de  sőt  elősegítse.  Ha  mégis  visszatartaná, 
protestálunk  a  vajda  és  Ngod  előtt,  hogy  Pezzen  késleltetését  ne 
nekünk,  de  a  logofetnek  és  önmagának  tulajdonítsa. 

A  mennyiben  Ngod  említést  tesz  a  logofet  durvaságáról  (de 
rusticitate,   igaza  van.  Pezzen  fényes  fogadtatást  vár. 

(Más.  a  hadi  Itban,  reg.) 


—       ií44       — 


1U3. 

Koloisrár,  KíOO.  )náji(s  ;iL 
A  császári  biztosok  Rudolfnalc. 

Kamarás  Mihály  a  vajda  bizaliuas  (iuibere  jött  s  mondja,  hogy 
íM.  V.  íiát  Petraslvót  a  moldovai  vajdaságba  toinii,  maga  pedig  a 
Neszteron  átmenni  s  Nesip  (!)  török  várat  bevenni  akarja.  Nem 
tudjuk,  hogy  ott  török  végház  volna.  Inkább  azt  hisszük,  hogy 
valami  praktikát  készít  M.  v.  a  podoliai  kenézzel  Constantin  vajdá- 
val, a  ki  nem  jó  lengyel  kanezellár-párti  (a  kanczellár  ellensége)  ; 
.M.  V.  még  a  moszkovitákkal  is  levelez.  Már  azelőtt  is  volt  ennek  a 
Constantin  vajdának  P^ejérvárt  egy  követe:  intette  M.  vajdát,  hogy 
legyen  Fgedhez  hív.  M.  v.  Jengyei  földre  ment  át  s  Constantin  jól 
megvendégelte  őt. 

Halljuk,  hogy  a  lengyelek  igen  készülnek,  összevonják  sere- 
geiket. 

Pezzen  már  36  napja,  hogy  Kassáról  elindult  s  még  sincs 
bent  Erdélyben. 

Eddigelé  megakadályoztuk,  hogy  a  végvárakba  (mint  pl. 
Kővárba)  a  vajda  népe  tétetett  volna  őrségül ;  de  ki  tudja,  meg  lehet-e 
tovább  is  akadályozni,  midőn  oly  nagyon  el  van  keseredve  M.  v. 
leásta  ellen. 

A  logoíet  újabban  megengedte,  hogy  a  városból  ki  mehetünk, 
vagy  kikocsikázhatunk,  de  úgy.  hogy  hat  vagy  hét  polgárt  vigyünk 
magunkkal.  Visszautasítottuk.  Végre  attól  is  elállt,  reánk  bízta, 
vigyünk-e  magunkkal.  A  logofetet  „hivaly''-nah  („bufalo")  nevezte 
ezek  miatt  Mihálesí^  bán. 

(Más.  hadi  It.  reg.) 


194. 
Szathmár,  1600.  májuf^  31. 
Pez:en  Mihálcsa  bánnak. 

0  fge  és  a  vajda  között  sok  „űbl"  fordult  elő.  A  vajda  mind 
írásban  mind  szóval  mindig  azt  mondotta,  hogy  a  császár  nevében 
foglalta  el  Erdélyt,  tetteivel  ellenben  mindig  azt  bizonyította,  hogy 
független  fejedelem  akarna  ott  lenni ;  az  országgyűléstől  nagy  rend- 
kívüli adókat  követelt,  birtokokat  adományozott  tetszése  szerint,  ő 
fge  és  biztosai  tudtán  kívül  és  —  a  mi  fő  —  a  főherczegnő  (Mária 
Krísztierna)  birtokait,  melyeket  B.  Zsigmond  és  a  Cardinal  is  meg- 
óvtak, másoknak  adományozta.  A  biztosokkal  nem  hozzájuk  illően 
bánt,  tanácsukat  soha  ki  nem  kérte.  Ellenben  a  török  csausznak 
önmaga  eléje  lovagolt  s  azt  a  maga  oldalán  kísérte  be  a  városba, 
nagy  tisztességet  mutatott  iránta  s  mintegy  kimutatta,  hogy  a  török 
császárt  tartja  valódi  urának.  Továbbá  elzárta  az  utakat  ő  íge>  bir- 
toka felé.  Én  ugyan  védelmeztem  a  vajdát  ő  ígQ  előtt,  hogy  mind- 
ezzel csak  ámítani  akarja  a  törököt,  de  kérem  az  urat  (M.  bánt),  jár- 


545 


jon  közbe  a  vajdánál,  hogy    iránta    való   jó    indulatom    ne    menjen 
kárba  (legyen  hajlandó  a  tárgyalásra). 

(Más.  a  hadi  It.  reg.) 


195. 

Varsó,  1600.  május  31. 
Fogifeder  Szaniszló  Mária  föherczegnönek. 

Királyom  (a  lengyel  kir.),  mivel  három  postával  nem  érkezett 
levele,  elhatározta,  hogy  külön  küldöttet  meneszt.  Lengyelországban 
fm'csán  állanak  a  dolgok. 

Mihály  vajda  Jeremiáshoz  a  mi  Oláhországmik  (t.  i.  Moldova) 
vajdájához  nemrég  követet  küldött,  hogy  vele  jó  barátságban  óhajt 
élni,  ne  higyjen  a  rósz  nyelveknek,  melyek  ellenségeskedést  akar- 
nak előidézni  közöttök  s  kérte  leányát  feleségül  a  fiának.  Hosszú 
oratiót  tartatván,  tárgyalta  a  házasságot  s  midőn  a  vége  felé  köze- 
ledett a  megállapodás  s  Jeremiás  ellenségeskedésre  távolról  sem 
gondolt  —  egyszerre  csak  beütött  Moldovába  40,000  emberrel. 

Jeremiás  hirtelen  sereget  gyűjtött  s  elibe  akarta  vezetni  M. 
vajdának,  de  észrevevén,  hogy  oly  nagy  sereggel  van,  Sziicsava 
várába  220  lengyel  „knecht"-et  vagyis  „hajdút"  helyezett  s  ő  maga 
a  lengyel  határ  felé  menekült.  De  M.  v.  népe  oly  közel  jött  utána, 
hogy  a  csatát  h1  kellett  fogadnia.  Azonban  mindjárt  kezdetben  5000 
oláh  elpártolt  tőle  M.  vajdához,  úgy  hogy  Jeremiás  a  meggondo- 
latlanul rendezett  csatát  elvesztette.  A  mieink  közül  körül  belől  ezer 
ember  veszett  el,  Jeremiásnak  pedig  parancsa  volt  a  nagykanczel- 
lártól,  mint  a  lengyelek  főgenerálisától,  hogy  ne  fogadjon  el  csatát, 
hanem  Szucsava  mellett  erősen  sánczolja  el  magát  s  ott  várja  be 
az  ő  segélyét.  De  Jeremiás  nem  tette  ezt.  Azután  Jeremiás  Hoczim 
várába  menekült,  ott  bezárkózott  300  lengyel  és  300  oláh  „hajdú- 
val". M.  V.  ostrom  alá  fogta  és  egy  ízben  már  rohamot  is  vezetett 
ellene,  melyben  mint  halljuk,  ezer  emberét  elvesztette.  Hiszem  istent, 
lesz  időnk  összegyűjteni  a  lengyel  sereget. 

Itt  mindenkit  gondolkozóba  ejtett,  hogy  a  vallonok  M.  vajdával 
vannak,  és  mondják,  Miksa  főhg  „vergangner  zeit  soll  in  gehaimb 
mit  gar  wenig  personen  in  raiss  für  sich  genummen  habén."  Mi 
rejlik  alatta?!  Ezt  a  nagyobb  rész  nem  akarja  hinni. 

(Más.  Mária  főhgnő   kezeu'ásával,   bizonyára  a  császár  számára,  béesi  titkos  It. 

Hnng.) 

196. 

Kolozsvár,  1600.  június  28. 

A  biztosok  Mihálcsa  bánnak,  Alárdi  Ferencznek  és  Barcsai  Andrásnak. 

0  fge  parancsa  szerint  Pezzennel  együtt  kell  működnünk.  Ki 
kell  mennünk  hozzá  Szathmárra,  mert  az  ö  távollétében  mi  semmit 
sem  tárgyalhatnánk. 

(Másolat  a  bécsi  liadi  Itr.  reg.) 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  35 


54G 


197. 

Szatmár,  1600.  jul.  2. 
Pezzen  Bertalan  Mátyás  föhgnek 

A  cominissáriusok  jönnek  ki  hozzá.  írtak  ma  neki  Hadadból, 
iiogy  M.  V.  27-én  már  Brassóba  érkezett  Moldovából.  Dengelegf 
Miklós  ma  meglátogatta,  mondja,  hogy  egy  bizalmas  barátjától 
hallotta,  hogy  M.  v.  az  egész  Erdélyországot  s  különösen  az  össze& 
nemességet  fej-  és  jószágvesztés  terhe  alatt  f.  h.  l5-ére  Szász- 
sebesre rendelte.  Úgy  látszik,  mintha  Temesvár  és  a  török  ellen 
akarná  vezetni  őket. 

(Eredeti,  bécsi  liadi  It.  reg.  44.) 


198. 

Szatmár,  1600.  jul.  5. 
Pezzen,  Ungnád  és  Székely  a  császárnak, 

3-kán  Ungnád  és  Székely,  4-én  Mi  hál  bán  érkezett  Szath- 
marra  és  pedig  ez  utóbbi  a  vajda  nevében,  Alárdy  Perenczczel,. 
Barcsay  Andrással,  a  végből,  hogy  Pezzent  Mihály  vajdához  kisérjók 
a  pénzzel  s  tiszteletajándokkal  együtt. 

Mivel  azonban  nemcsak  az  eddigiekből  tűnik  ki,  de  a  két 
magyar  küldött  is  monda  titokban,  hogy  a  cessióról  szó  sem  lehet, 
mert  a  vajda,  ha  Fgd  minden  kívánságát  ki  nem  elégíti  s  így  az 
ezelőtt  Erdélyhez  tartozott  részeket  is  vissza  nem  bocsátja,  kész  a 
törökkel  egyezkedve  B^gdnek  bármiben  ártani:  elhatároztuk,  hogy 
Ungnád  és  Székely  itt  maradunk  Szatmárt,  itt  tartjuk  a  vajda  három 
küldöttjét  s  a  segélypénzt,  míg  én  Pezzen  a  tiszteletajándokkal  előre- 
megyek s  lia  látom,  hogy  a  vajdával  valamiként  lehet  mégis  egyez- 
kedni, Ungnádnak  és  ^Székelynek  megizenem,  kik  aztán  a  pénzzel 
és  a  vajda  követeivel  szintén  bejőnek  utánam.  Ellenben  ha  az  egyez- 
kedésre nem  lesz  kilátás,  úgy  én  Pezzen  visszafordulok  s  üngnádék 
a  vajda  követeit  hasonlókép  elbocsátják. 

A  békés  kiegyezésre  különben  kevés  a  remény;  legjobb  volna, 
mint  az  erdélyi  urak  mondják,  ha  Fgd  serege  a  végházakból 
benyomulna  Erdélybe,  könnyen  elállna  ott  mindenki  Mihálytól ;  míg 
ha  Fgd  nem  gondol  velők,  kénytelenek  lesznek  Báthory  Zsigmondot 
hívni  be  az  oláh  zsarnok  megbuktatására. 

(Eredeti.) 


199. 

Szatmár,  1600.  július  6. 

Ungnád  Rudolfnak. 

Dr.    Pezzen    ma    d.  u.    3  kocsival  elindult   M.   vajdához  ;  mi, 
Ungnád,  Székely  s  az  öreg  Mihálcsi  bán  s  a  két  erdélyi  (Alárdy  F. 


—     547     — 

és  Barcsay  A.)  itt  maradtunk.  Vigyáznunk  kell,  nehogy  az  öreg 
Mihál  bán,  a  kit  Pezzen  biztonságáért  tartottunk  vissza,  elszökjön 
(„das  der  alté  Ban  Mihál  .  .  .  nicht  endwisch"). 

(Eredeti  a  bécsi  hadi  It.  reg.  44.) 

200. 

Gy. -Fej  ér  vár,  1600.  jiclnis  12. 

Pezzen  Ungnádnak. 

Leírja  bevonulását,  a  mely  ma  délben  volt.  300  lovas,  Sennyei 
Pongrácz  kivételével  mind  bojárok  s  4000  jól  fegyverzett  drabant 
jött  elibe.  Bent  a  városban  a  vajda,  Kornis,  Sennyei,  a  logofet  és 
egy  compánia  lovasság  kisérte  szép  muzsikaszóval. 

Ma  volt  az  első  audientia,  latinul  beszéltünk,  volt  egy  jó  olasz 
tolmács  is.  Azt  kivánja  a  vajda,  hogy  fejedelem  legyen  a  czíme  s 
a  pénzekre  az  ő  képe  veressék. 

Pezzen  jöveteléről  M.  v.  sürgős  tudósítást  küldött  Ibrahim 
basának,  a  mi  nagyon  gyanús.  Különben  fennen  emlegeti  hűségét 
a  keresztyénséghez :  „che  vol  far  eosa  granda,  e  che  vol  in  ogni 
modo  vivere  e  morir  con  Christiani." 

(Más.  hadi  Itr.) 

201. 

(Prága),  1600.  jul.  15. 

Rudolf  III.  Zsigmond  lengyel  királynak. 

Halljuk  homályos  hírekből,  sőt  világos  jelentésekből,  hogy 
Fgd  nemcsak  gyanakszik  reánk,  hanem  hogy  idegen  fejedelmek 
előtt  is  panaszkodik  reánk,  mintha  M.  v.  Moldovába  a  mi  paran- 
csunkra és  segélyünkkel  nyomult  volna  be  hadsereggel.  Ezt  nem 
hallgathatjuk  el  s  e  vélekedését  Fgdnek  el  akarjuk  oszlatni,  melyre 
Mihály  V.  levele,  melyet  Moldvából  írt  nekünk,  alkalmas  leend, 
melyet  másolatban  küldünk.  Dr.  Petz  követünk  által  meghagytuk 
neki,  hogy  Moldvának  hagyjon  békét  s  Magyarország  határai  felé 
jöjjön  hadával.  Tőlünk  egyetlen  katona  sem  volt  mellette  a  moldvai 
expeditiónál.  Ha  a  dolgot  tisztán  látandja  ezekből,  mérsékelje  Ítéletét 
Fgd  is,  s  ne  írjon  rólunk  ilyeneket  a  íejedelmeknek. 
(Fogalmazvány.  Polonica  o.) 

202. 

Szatmár,  1600.  jul.  17. 

Ungnád  és  Székely  Rudolfnak. 

A  Pezznek  küldött  levelet  még  ma  viszi  tovább  Mellikh 
(=  Melith)  Gáspár  oda,  a  hol  találni  fogja.  Pezztől  még  egy  betű 
sem  érkezett,  azt  sem  tudjuk,  a  vajda  Brassóban  van-e,  vagy  Fej  ér- 
váron. Mihál  bán  azt  monda  régebben,  hogy  M.  v.  még  6-án  Fejér- 

35* 


—    548     - 

várra  ment.  most  újabban  azt  mondja,  hogy  eljött  Fejérvárra,  de 
ismét  visszament  Brassóba  s  holnap  küldeni  fogja  sógorát  biztos 
liírért.  Tehát  most  is,  mint  mindig:  állhatatlan,  csalárd,  ravasz  és 
nagyzó  minden  beszédében,  a  mire  nem  lehet  sokat  adni.  Ha  a 
vajda  nem  akarja  átengedni  az  országot,  más  instructiora  van  szük- 
ségünk nekünk  is. 

P.  S.  jul  18-áról. 

Ma  jött  levél  Pezztöl  Fejérvárról,  12-éről  keltezve. 

I  Eredeti,  hadi  Itr.  resr. ) 


203. 

Kolozsvár,  1600.  jul.  10. 

Pezz  Ungnádnak  és  Székelynek. 

,,Er  wölle  bis  sambstag  mit  gottes  hülf  wider  hie  zu 
Saggmar  sein." 

„Die  sachen  stehen  anderst  alls  inan  zu  Wien  und  Prag  ver- 
raainth,  doch  ist  sovil  erhalten,  dass  er  (Mihály  vajda)  mit  dem 
Türckhen  sich  nicht  vergleichen  will,  und  da  im  mit  gélt  geholffen 
wirt,  so  will  er  oder  gesambt  oder  alléin  den  Türkben  angreiífen, 
und  schwert,  ob  der  feind  auf  Ofen  zeucht,  so  wölle  er  den  negsten 
auf  Griechisch  Weissenburg  zue,  und  von  dórt  aus  das  land  bis  gen 
Constantinopel  durchstreilfen." 

„Disz  schreiben  ist  den  21  disz  umb  8  ulír  abends  dem  herrn 
üngnaden  und  dem  herrn  Zeggel  zuek hőmben." 

Jegyzet:  Ungnád  Szathmárt  1600.  jul.  20-án  Mátyás  fhghez  írt  rövid 
levelének  (melyben  azt  írja,  hogy  a  főhg  levelét  megkapta  s  hogy  Pezzent  napon- 
ként várja)  raeiléklete,  melyet  bizonyosan  később  csatolt  leveléhez. 

(Egykorú,  Ungnád  deákja  által  vett  exeerptiim.) 


204. 

Szatmár,  1600.  jul.  20. 

Ungnád  és  Székely  Rudolfnak. 

Pezztöl  serami  hír;  tán  a  vizáradás  miatt  késik  a  futár,  vagy 
levelét  ^elvették. 

ügy  értjük,  hogy  M.  v.  „absolutus  princeps"  kíván  lenni 
Erdélyben.  Mondják,  hogy  Pezz  erősen  összejött  a  vajdával  s  hogy 
egészen  törésre  került  a  dolog  s  a  futárt  azért  nem  ereszti  ki 
a  vajda. 

Náprági  N.-Károlyból  írja,  egy  szolgája  által  levelet  küldvén, 
hogy  Kornis,  a  ki  ott  volt  az  elsó  audientián.  azt  írja  neki:  „die 
sey  so  übel  abgangen,  dass  nichts  guets  für  Ew.  M.  daraus 
zu  hoífen," 

Náprági  szabadságot  kapott  a  vajdától,  hogy  menjen  Rómába 
püspöksége    megerősítése    végett.    Náprágit   inti  Kornis,    hogy  csak 


—     549     — 

utazzék  tovább  (er  soU  sich  avis  elem  staub  raachen),  mert  ha  még 
Erdélyben  volna,  a  vajda  visszahozathatná  állhatatlanságából  kifolyólag. 

A  brassai  országgyűlés  alatt  Naprági  kegyvesztetté  lőn,  a  vajda 
megharagudott  rá.  Hallottuk  akkor  a  megöletett  Eagusaitól,  Marinitól 
is,  hogy  a  vajda  Náprágit  kivégeztette  volna,  ha  nem  félt  volna  a 
pápától.  Azt  hisszük,  hogy  a  vajda  örömest  látja,  hogy  Náprági 
eltávozott,  mert  szeretné  valamiképen  a  szép  gyalui  birtokot  kezéhez 
kaparítani. 

Pezz  Bocskay  házában  van  szállva  Fej  érváron.  Ott  tartják 
a  vajda  tanácsosai  a  tractatiot. 

Stojka  Petrasko  mellett  van  Havasalföldén. 

A  Pezz  házát  drabantok  őrzik,  senkit  sem  eresztenek  be 
illetéktelenül. 

Ma  késő  este  érkezett  ide  Bernhardiis  Quirinus  episcopus 
Ariensis,  a  kit  a  pápa  küld  az  „oláh"-hoz.  Meglátogattuk  és  úgy 
vettük  észre,  hogy  a  pápa  biztosra  veszi,  hogy  M.  v.  Fgd  paran- 
csára Erdély  kormányát  Mátyás  vagy  Miksa  főhgnek  átengedi,  ha 
másnak  nem  is.  Elválik  rövid  idő  múlva. 

P.  *S'.  július  21-éröl: 

Náprági  püspök  ma  nálunk  volt  s  mondja,  hogy  habár  neki 
a  vajda  engedélyt  adott  Kómába  utaznia,  már  is  embereket  küldött 
Gyalut  lefoglalni.  Náprági  Kassán  akar  maradni  s  onnan  Fgdnél 
jelentkezni:  ha  vétkesnek  találtatnék,  büntetését  kiállani  akarja;  ha 
nem,  meg  akar  maradni  Fgd  szolgálatában.  Náprági  biztosra  veszi, 
hogy  Pezzet  börtönbe  kellett  hogy  vessék,  vapjy  a  hadinép  tartóz- 
tatta fel,  a  mely  Fejérvárra  sereglett  zsold  után.  Félünk,  hogy 
M.  V.  Pezz  letartóztatása  által  minket  és  a  pénzt  be  akarja  erő- 
szakolni Erdélybe,  vagy  pedig  a  törökkel  szövetkezik  Fgd  ellen. 

(Eredeti,  béesi  hadi  Itr.  reg.) 

205. 

Szatmár,    1600.   július    30. 
A  biztosok  Rudolfnak. 

Pezz  követségéből  kevés  jó  várható,  kételkedik  abban  maga 
Pezz  is,  valamint  a  két  erdélyi  követ  Alárdy  F.  és  Barcsay  A.  is, 
mert  Mihálcsi  bán,  mindent,  a  mi  Fgd  előnyére  szolgálna,  fel  akar 
forgatni  s  az  egészet  megváltoztatni. 

írásba  kellett  volna  foglalni  az  egyes  pontokat  a  tanácsosok 
előtt,  hogy  ne  lehessen  lényegében  elváltoztatni.  Midőn  mi  bent 
voltunk  az  országban,  akkor  mindig  azt  mondta,  hogy  az  ország 
Fgdé,  ő  csak  helytartó,  de  azért  mindent  mint  korlátlan  fejedelem 
csinált;  most  azt  mondja  a  moldovai  expeditio  után,  hogy  tanácsosai 
javalására  s  Pezznek  a  „cessio"  felőli  erős  törekedésóre  megelégszik 
a  gubernátor  czímmel,  Fgdé  legyen  az  ország,  minden  Fgd  nevében, 
történjék  és  hirdettessék  ki,  de  az  ő  részéről  „plenaria  potestate 
imperandi."  Mi  is  kivittük    volna  azt  5  hónap  alatt   a  mit  Pezz,  de^ 


550 


iustnictioiik  nem  terjedt  odáig,  mint  a  melyet  Pezz  hozott,  a  miénk 
mindössze  az  „assistenz"-ségig  terjedt. 

P.  S.  jnl  30. 

Ezen  a  héten  (a  mint  egy  Kolosvárról  most  jött  írás  jelenti) 
küldetik  követség  ő  igéhez,  azt  hiszik,  hogy  Szatmárra  is  betérnek. 
Kornis.  Theodorins  logoíet.  Lueianus  dalmata,  a  ki  dévai  kapitány 
volt,  lesznek  a  követség  tagjai. 

(Másolat,  liadi  Itr.  reg.) 

206. 

Szatmár,    1600.  julms   30. 
Ungnád  Mátyás  föhgnek. 

M.  V.  hadinépe  főkép  a  kozákok  még  sok  gondot  fognak 
okozni  rablásaikkal  és  öldökléseikkel.  Mihály  v.  dolga  (procediren) 
minden  józan  ész  ellenére  sokáig  fenn  nem  állhat.  Félek  s  csak 
arra  törekszem,  hogy  a  törökhöz  ne  adja  magát,  főkép  a  mostani 
hadjárat  befejezése  előtt. 

Dr.  Pezz  tegnap  ment  el  s  aug.  2-in  Kassán  lesz,  10 — 12-én 
I  mécsben. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.) 


207. 

Gyula-Fejérvár,  1600.  július  31. 

Radibrad  Alvisi  Ungnádnak. 

30-án  érkeztek  be  a  szepesi  kamara  titkárjával,  31-én  átadták 
a  pénzt  és  a  „rüstüng"-ot  a  vajdának ;  ez  utóbbi  megtetszett  neki, 
de  pénzt  többet  kiváu. 

Ibrahim  pasa  Belgrád  mellett  áll,  kevés  népet  küldött  Budára 
a  vár  megerősítésére,  a  többivel  még  várja,  hogy  mit  felel  M.  v., 
hogy  ahoz  irányítsa  magát.  M.  v.  a  török  követeket  nagy  tisztes- 
séggel és  vígsággal  bocsátotta  el ;  Lúgoson  üdvlövéssel  fogadták  őket. 
Léka  aga  kővári  kapitány  kisérte  el  őket.  M.  v.  a  követeket  rábe- 
szélte, hogy  várjanak  egy  napig  Temesvárt,  mihelyt  a  rovást  beszedi 
(„den  anschnit  einnimbt")  megküldi  az  adót  oda. 

Egy  kaputól  6  frtot  kell  íizetni  adóba,  a  szászoknak  120,000 
tallért  az  élelmiszereken  kivűl. 

14  nap  alatt  inindenki  (alles  volkh)  Szászsebes  mellett  kell 
hogy  táborban  legyen,  fej-  és  jószágvesztés  terhe  alatt.  Nem  tudja 
(Radibrad),  hogy  mi  czéíja  a  vajdának,  szivébe  nem  láthat  be,  de 
szája  teli  van  eskíivésekkel  ő  fge  iránt. 

A  követek,  kiket  ő  fgéhez  küld :  Bornemisza  Boldisár,  Bogáthy. 
és  a  logofet;  aug.  7-én  kell  indúlniok.  Kornis  Gáspár  is  velők  megy, 
ki  fiát  házasítja  össze  a  Keresztúri  leányával,  a  kinek  többje  van 
100,000    frton  felül.    A  vajda  küld    egy  szép  lovat    ő  fgének,  úgy- 


—     55 1     — 

-'Szintén  Mátyás  fhguek  is,  ezüstös  szerszámmal,  RumpfnakJ  Traiit- 
sohnnak  hasonlókép. 

Eadibrád  hallotta,  hogy  a  lengyel  király  írt  volna  a  vajdának 
s  intette  őt,  hogy  jó  barátságban  maradjon  s  a  kancellárnak  írjon 
barátságos  levelet  s  küldjön  követet  Lengyelországba  feltételekkel, 
.a  melyek  alatt  egyességet  kössenek  Moldova  felöl.  Erre  a  vajda 
Busesti  Stroiát  akarja  Lengyelországba  küldeni  követségbe  Havas- 
alföldéről. Hotim  még  lengyel  kézben  van. 

Fejérvárt  sokat  beszélnek  B.  Zsigmondról,  azt  mondják,  ha 
csak  3000  emberrel  jönne  is  be  az  országba,  az  egész  ország  mind- 
járt hozzá  állana.  Fel  kell  nyitni  a  szemet,  mert  ha  Zsigmond  az 
országba  jön,  Erdély  többé  nem  ő  fgéé,  sem  pedig  M.  vajdáé. 

A  földnépe  panaszolkodott  M.  v.  előtt  a  hadinép  ellen :  a 
vajda  megigérte.  hogy  szigorúbb  fegyelmet  fog  tartani. 

(Ungnád  másolata,  a  hadi  Itr.  reg.) 


208. 

Gy. -Fejérvár,  1600.  jnlius  31. 

Taraconimus  János  a  szepesi  kamara  titkára  Ungnádnak. 

Tegnag  reggel  6  órakor  megérkezvén,  a  Bocskay  házába 
•szállottak.  Ma  8  órakor  átadták  a  „rüstung"-ot,  igen  tetszett,  s 
jelentette  a  vajda,  hogy  d.  n.  audientiát  ad.  Ungnád  egészsége 
felől  igen  tudakozódott  s  mind  kedves  urának  és  barátjának  kész- 
séges szolgálatát  ajánlá.  Meg  akarja  nézni  a  tatárnak  küldendő 
ajándékot  is  s  ha  nem  találná  elégségesnek,  megneveli.  A  török 
követséget  azzal  bocsátotta  el  a  kővári  kápitánynyal  Temesvárra, 
várják  meg  ott  az  adót:  „in  quam  partém  er  es  syncere  meint,  ist 
ihm  alléin  bewiisst."  —  Az  itteni  „zeughaus"-ban  nagy  szorga- 
lommal készítenek  ostrom-ágyúkat ;  Kővárról  is  ide  hoztak  7  ágyút, 
golyóval,  ólommal  és  porral.  A  havaseli  zsoldosoknak  egy  pár  havi 
-zsoldot  akar  küldeni :  az  ittenieknek  kevesebbet  fog  adni  későbbre 
való  biztatással;  meghagyta:  azt  mondjuk  katonáinak,  ha  kérdezik, 
hogy  nem  sokára  több  pénzt  hozunk  s  hogy  a  most  hozott  egy 
kissé  kevés. 

Mihálcsi  bánnal  a  vajda  nagyon  elégedetlen,  a  mint  kam- 
merling-je  beszélte:  „soll  er  ihn  mit  seharífen  schelworten  die 
gefanknüss  gedrot  habén." 

A  követséget  megint  megváltoztatták:  a  logofet,  Bornemisza 
Boldisár  és  Bogáthi  megy.  Mondta  a  vajda,  hogy  a  d.  u.  audientián 
a  török  terveiről  (conatus  Turcarum)  akar  beszélni. 

A  szebeni  városi  orvos  azt  mondta,  hogy  a  vajda  népét  az 
■éhség  űzte  ki  MoldovábóL  következtethető  abból  is,  hogy  sokan  kik 
7  lóval  mentek  be,  gyalog  jöttek  vissza. 

A  lengyelek  gyülekeznek  „est  traimbt  den  Siebenbirgern  noch 
gar  vili  von  Sigismundo." 

(Másolat,  a  hadi  Itr.  reg.) 


—    55-2 


209. 


Szatinár,  1000.  augusztus  3. 
Ungnád  Pezznek. 

M.  V.  futárját  nem  liagyjuk  tovább  utazni  (tud  magyarul^ 
oláhúl,  németül),  nehogy  seregünket  kikémlelje.  A  futár  mondja, 
hogy  a  mostani  adókivetésnél  8  tallért  követelt  az  ország  népétől 
—  az  úrnak  (t.  i.  Pezznek)  csak  2-ről  beszélt,  a  mint  odabent 
járt  —  utoljára  6-ra  leszállt ;  3-at  mindjárt,  3-at  15 — 20  nap 
múlva  kell  űzetni.  Ezzel  együtt  9  hónap  alatt  már  19  tallért  rovott 
ki.  Ez  Erdélyben  hallatlan  s  nem  illik  egy  helytartóhoz  vagy 
kormányzóhoz. 

Lengyelországból  azt  halljuk,  hogy  már  bejöttek  volna  a  mold- 
vaiakkal, ha  a  nagy  vizek  nem  akadályozták  volna  őket. 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.  62.  szám.) 

210. 

Gy .-Fejérvár ,  1600.  aug.  6. 

Thoraconimus  János  a  biztosoknak. 

M.  V.  küldi  Eadibrád  Alvisiust,  bizonyára  részben  igaz,  részben 
pedig  költött  hírekkel  az  ellenség  törekvése  felől,  talán  azért,  hogy 
a  pénz  maradékot  kicsikarja,  mert  a  vajdát  zaklatják  katonái  a 
zsoldért. 

Kornist  visszahívták  a  követségből,  nem  tudjuk  mi  a  külde- 
tésük; mint  a  szél,  úgy  változnak  az  emberek. 

„Obsides  jam  jam  cum  60,000  fi.  argenteis  vasis  et  aliis 
muneribus  Constantinopolim  expediuntur"  [Oldalt  Ungnád  meg- 
jegyzése szerint :  Alvisius  csak   15.000  aranyról  hallott.] 

A  katonák  a  fizetetlenség  miatt  idegenkednek  a  vajdától,  csodá- 
latos dolgok  láthatók  sokszor  az  udvarnál. 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.  62.  szám.) 

211. 

Csenger,  1600.  augusztus  ő. 

A  biztosok  Rudolfnak. 

Ma  jöttünk  Melith  Pálhoz  Osengerre,  hogy  a  közel  fekvő 
megyéket  a  szükség  esetére  felkelésre  bírjuk. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.  62.  szám.) 

212. 

(Gyula-Fejérvárröl  Szathmárra  jővén)  16(X).  augusztus  6. 

Barrílowith  jelentése  a  biztosoknak. 

1.  Kéri  a  vajda,  a  hogy  határszorosok  Késmárk  táján  Len- 
gyelország felé  kitisztíttassanak  s  hogy  a  lengyel  király  és  L.-o. 
kerestessék  meg  követség  által,  a  mely  békére,  egyességre  intse  őket. 


—     553     — 

2:  A  pénz  sürgős,  mert  a  török  hadra  kész. 

3.  „Da  Mihal  waida  auf  die  Moldau  gezogen  ist,  sofer  ir 
k.  M.  damals  noch  ihme  100,000  fl.  het  geschiekt  zii  einer  hülf: 
so  wer  er  alberaith  zu  Krakaii  im  stul,  ii.  alsofft  ir  k.  M.  nur  ein 
zigeunerpueben  zu  im  schieken  derwegen,  so  hett  er  solches  khönig- 
reich  ihrer  k.  M.  aufgeben." 

4.  A  török  szultán  a  tatár  khánnak  100,000  aranyat  küldött, 
hogy  Moldvát  foglalja  el  neki,Jeremiás  pedig  20,000  aranyat  küldött, 
hogy  csak  maradjon  mellette  a  tatár. 

5.  M.  V.  követeit,  kiket  a  béke  végett  a  tatár  khánhoz  kül- 
dött, visszatérőben  a  lengyel  megfogta  és  a  török  szultánhoz  küldötte : 
azért  nem  küldte  el  ajándékkal  ő  fge  követeit. 

6.  Kéri  M.  v.,  hogy  ne  legyenek  oly  lassúk  a  mezei  hadakkal, 
mint  eddigelé  történt. 

8.  M.  V.  azt  mondja,  hogy  ő  ige  miatt  az  egész  világo:al 
ellenségeskedésbe  keveredett:  törökkel,  tatárral,  leno:yellel.  Mit 
tegyen  ? !  Ha  Moldovát  el  kell  veszítenie,  akkor  az  erdélyi  határ- 
hegyeknél áll  meg  s  a  havasokat  fogja  védelmezni;  ha  addig  hatol 
az  ellenség,  védeni  fogja  azt  mind  halálig.  Ha  életét  elveszti,  nagy 
kárt  vall  vele  a  keresztyénség. 

9.  „Wie  er  (M.  v.)  die  türkiseh  pottschafft  abgefertigt,  so 
hat  sich  der  Mihal  unter  den  gethön  der  wallachischen  zigeine- 
rischen  und  türkischcn  musikhen  dermassen  mit  ir  überweinth, 
dass  man  ihn  hat  werkhführen  müssen."  Olyan  barátságos  meg- 
tiszteltetésekkel bocsátotta  útnak  őket,  akár  Pezzen  urat.  A  miből 
erősen  következtethették,  hogy  szíve  inkább  a  török  felé  húz,  mint 
ő  fge  felé.  —  El  van  határozva,  ő  fgéhez  Mihál  bánt  és  a  logo- 
fetet  küldeni. 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.  62.  szám.) 


213. 

Szatmár,  1600.  augusztus  7. 

A  biztosok  Rudolfnak. 

Barrilowith,  a  kit  Básta  a  vajdához  küldött  lengyel  hírekkel, 
visszaérkezett.  Mondják  Radibráddal  együtt,  hogy  M.  v.  ellenségei 
miatt  és  katonái  tízetetlensége  miatt  megváltozott  Fgd  irányában, 
mert  nagyon  fél.  Káromkodik  erősen  s  szidja  az  urakat,  a  miért 
Zsigmondhoz  szítnak  s  ajtót  akarnak  neki  nyitni  az  Erdélybe  jöve- 
telre, s  édesgetik  a  töiököt,  tatárt,  lengyelt. 

M.  V.  írja,  hogy  azt  írta  a  töröknek,  —  csakhogy  eltávoztassa, 
—  hogy  ő  maga  akarja  Váradot  megszállani  és  az  Erdélyhez  tartozó 
részeket  visszacsatolni.  Ez  nekünk  nagyon  gyanúsnak  tetszik,  mert 
ezt  a  szándékot  már  követségünk  elején  vettük  nála  észre  és  el  sem 
állana  attól,  ha  nem  volna  nyakán  a  lengyel,  török,  tatár  és  mol- 
dovai, íme  most  úgy  adja  elő,  hogy  ő  azáltal  a  törököt  akarja  Várad 
alól  elvonni.    —    A  tatár-prezentet    feltartóztatta.    Tegnap    jött    ide 


554 


Kővárról  egy  lovas,  hogy  a  lovak,  melyeket  a  vajda  kiküld  ajándékba, 
hadd   legyenek  itt  ma,  hogy  kipiheifjék  magokat. 

(]\rásolat.  hadi  Itr.  reii.) 


214. 

..Ex  arcc  regali  Colomiensi  7.  muj.  KiCX).^' 

Kalinski  Miklós  koleméai  viczekapitány  Herberstein  Frigyesnek. 

Köszöni  a  M.  v.-ról  írt  híreket.  Tudja  meg  Ngd,  hogy  nem 
soká  fogja  bírni  M.  v.  Moldovát  és  Hotim  várát.  A  vár  Lengyel- 
országhoz tartozik,  „praeest  quidam  auratus  niiles  Palanowski". 
Zamojski  a  kanczellár  már  tábort  is  ütött  „in  littore  Chotin,"  sok 
lovas  és  gyalog,  valamint  ágyú  van  vele.  A  többi  főurak  és  az  egész 
nemesség  is  már  fegyverben  áll  s  csak  alkalmas  időjárást  várnak, 
hogy  Moldovába  bemenjenek,  „nam  aestate  praesenti  maxima  frigora 
et  imbres  passi  suraus  est  hucusque  patimur."  A  vetések  igen  jól 
állanak,   „sed  propter  injuriam  coeli  labuntur." 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.) 


215. 

,,Ausz  Warschau  vom  8.  Augusti  anno  1000''  czímü  iratból. 

Rudolf  császárnak. 

A  lengyelek  erősen  hiszik,  hogy  a  lengyel  kancellár  nemcsak 
Moldovából  kergeti  ki  Mihályt,  de  Erdélyt  és  Havasalföldét  is  meg- 
kísérti meghódítni.  mert  B.  Zsigmond  vele  van. 

Sok  előkelő  lengyel  helyesli,  hogy  Fölséged  Mihálynak  meg- 
engedte Moldva  megrohanását,  mert  a  moldvaiak  a  tatároknak 
szabad  utat  adtak  a  lengyel  földet  pusztítni.  Ennek  a  kancellár  az  oka. 

Azon  mindazáltal  csudálkoznak.  hogy  Felséged  Mihályt  Erdély- 
ben tűri  s  tőle  Erdélyt  el  nem  veszi,  holott  Mihály  rebeUis  szán- 
dékai bizonyosak,  mert  a  töröktől  a  zászlót  elfogadta.  0  tőlök  is 
(a  lengyelektől  és  pedig  Moldvát  illetőleg)  kérte  a  zászlót,  de  ők 
megtagadták,  mert  nem  bíznak  benne. 

A  kancellár  serege  30  ezer  ember.  —  A  lengyel  határon  sok 
hadi  nép  feküdt,  a  kik  Maximiliántól  féltek,  „das  ist  aber  alles 
widerumben  verlauífen." 

„Sonnsten  ist  der  Pohlen  ganzer  diseurs,  dofern  sie  von  dem 
Michael  geschlagen  (welches  sie  nicht  hoífen)  sie  mit  einer  solchen 
macht  nicht  so  geschwindt  auífkommen  köntten,  und  er  weitter 
insz  land  rucken  soUte,  wüssten  sie  kein  anders  zu  thuen,  alsz  in 
zum  könige  zu  erwehlenn ;  unnd  weiln  die  Deutschen  ihme  allén 
vorschub  wider  die  cron  Polen  gethann,  wolten  sie  inn  hernádi 
wider  dieselben  auch  anhetzen." 

(Egykorú  írat.) 


216. 

Szatmár,  IGOO.  augusztus  ti. 

A  biztosok  Bástának. 

A  mi  a  késmárki  szorosok  kitisztítását  és  a  Tasnádra  vonulást 
illeti,  az  ő  fge  tudta  nélkül  nem  lehet.  Petztzel  kell  megbeszélni, 
a  mi  instrnetionkban  arról  szó  sincs. 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.) 


217. 

Szatmár,  1600.  augusztus  9. 

A  biztosok  a  császárnak. 

Azt  tartjuk,  hogy  sem  a  lengyelek,  sem  Ibrahim  basa  ellen 
nem  kell  messzire  mennünk,  nehogy  népünk  a  mészárszékre  hur- 
czoltassék.  Az  is  meggondolandó,  mint  fognának  megegyezni  Básta 
és  Mihály  v.  a  harez  módja  felett.  A  vajda  pénzt  követel,  tudja, 
úgy  mond,  hogy  pénz  van  kéznél ;  ő  még  többet  is  fog  károm- 
kodni és  protestálni  és  mindent  reánk  hárítani,  ha  baj  történik. 
Váradról  is  rósz  hír  járja,  baj  van  a  várbeli  németek  és  a  város- 
beliek között :  a  parancsnok  orvosolja,  mert  nagy  baj  lesz  belőle. 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.) 


218. 

1600.  augusztus  10-ike  táján. 

Tureczki  Pál  Pogány  György  máramarosi  viczeispánnak. 

Salutem  plurima  etc.  Quod  D.  V.  Gsa  seripserat  ad  me  ex 
araore,  ago  gratias.  Sciscitatnr  D.  V.  G.  de  exercitu  nostro  in  literis 
suis.  Hoc  pro  certo  possum  signifieare  D.  V.  G.  in  castris  esse 
trecentena  millia  Polonorum.  et  viginti  milHa  Kozacorum,  sex  millia 
Tartarorum.  Isti  proficiscuntur  per  trés  vias  ad  Transylvaniara,  pars 
ibunt  de  Munkach,  pars  ad  regnum  Moldáviáé,  pars  hinc  de  Strigi. 
Ergo  D.  V.  G.  caveat  sibi  et  vigilet.  Nam  nescio  quid  evenerit 
cunctis,  si  istinc  proficiscuntur  Tartari.  Deo  favente  ibimus  ad  illum 
nequissimum  Micháelem  Vaivodam  triumphare,  quia  ipse  quoque 
voluit  regnum  nrum  devastare.  Sigismundus  Báthory  est  cum  nro 
cancellario,  ipse  mihi  solvet  ad  centos  equos.  D.  V.  mittat  ad  me 
servum  suum,  ego  mittam  D^i  V^  unum  equum  bonum. 

Paul  US  Turezky 
servus  ill?^  dni  Sigismundi  Báthory. 

Jegyzet:  Pogány  György  Máramarosmegye  viezeispánja  küldi  1600.  aug. 
13-án  a  es.  biztosoknak  (üngnádnak  és  Székelynek). 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.) 


—    556    — 

219. 

1('>(H).  aufiiisztus  13. 

Pogány  György  a  biztosoknak. 

Küldi  mellékelve  Tureczky  Pál  fentebbi  levelét.  Küldött  ki 
kémeket,  a  kiket  mára,  vagy  holnapra  vár.  „Retulerunt  mihi  exer- 
citum  Polononim  eerto  certius  Nestrum  íluviiun  trajecisse  et  ad 
Znietim  (Sniatiii)  eastra  metasse." 

(Hadi  Itr.  reg.) 

220. 

Szatmár,  1600.  augusztus  13. 
A  biztosok  Rudolfnak. 

M.  v.  követei  Kornis  Gáspár  és  a  logofet  teg'nap  ideérkeztek ; 
viszik  a  lovakat.  Annvit  mondanak,  hogy  semmi  különös  megbíza- 
tásuk nincs,  csak  a  mit  Petz  megbeszólt  a  vajdával.  Kornis  mondja 
még,  hogy  Petztzel  nem  történt  semmiféle  ,.íinalis  tractatio",  minden 
a  Fgd  jóváhagyására  tartatott  fenn,  t.  i..  hogy  M.  magának  a  vajda 
czímet  megtartja  és  gubernátor  lesz  Erdélyben  s  Fged  egy  előkelő 
tanácsosát  fogja  maga  mellett  segédül  tartani,  azonkivül  12  erdélyi 
tanácsost;  az  országot  Fged  nevében  fogja  kormányozni  s  Fged 
pecsétje  alatt  fog  expediálni  mindent,  ügy  értjük,  hogy  Fged  előkelő 
tanácsosát  csak  addig  akarja  maga  mellé,  míg  a  háború  tart,  tehát 
hogy  hadban  jártas  ember  legyen;  de  Petztöl  úgy  értettük,  hogy 
politikai  dolgokban  is  segédjének  kell  lennie.  Kornis  fejét  adná  arra, 
hogy  a  vajda  nem  fog  többé  Fgedtől  elpártolni.  Mindent  magyarul 
beszélt  ugyan  Kornis,  de  a  logofet  jól  ért  magyarul,  tehát  nem 
fogja  mondhatni  a  vajda,  hogy  nekünk  ..praejudicio''  beszélt  Kornis. 
Kornis  a  moldovai  hadjárat  előtt  disgratiában  volt  a  vajda  előtt, 
nagy  veszélyben  forgott  a  feje.  a  mikor  ő  nekünk  titokban  a  vajda 
sok  hamis  czélját  elárulta,  de  Moldovában  annyira  segélyére  volt  a 
vajdának,  hogy  most  emez  első  rangú  legatiót  is  reá  bízta.  „Naprági 
gar  Bocskaisch  ist."  Kornis  jó  császárpárti  és  hihető,  hogy  ha  szép 
erdélyi  birtokait  visszakapná,  jó  vajda-párti  (gut  waidaisch)  lenne, 
bizonyára  nem  jó  Zsigmond-párti.  A  logofet  durva  ember  (grober 
man.)  ügy  látszik  azért  is  bízatott  meg  e  követséggel  Kornis,  „dainit 
er  den  Somlyó  Báthory  und  den  Bocskai  woll  bei  Ew.  May.  cargire, 
denen  dnr  herr  waida  über  die  massen  feind  ist." 

Nagy  veszély  fenyeget  a  töröktől,  annál  inkább,  hogy  a  vajdával 
Fged  még  határozott  egyességre  nem  lépett.  A  követek  2000  magyar 
és  német  lovast  is  kívántak  Erdélybe  küldeni,  de  Básta  nem 
igen  foszthatja  meg  magát  a  lovasságtól.  Innen  elindultak  raa  a 
követek  és  Bástát  útba  ejtik  a  vajda  határozott  parancsára.  Mi 
rögtön  küldtünk  postát  Bástához  s  discretiojába  ajánlottuk,  hogy 
jöjjön  2 — 3  mfnyire  a  követek  elibe  a  táborból,  mert  serege  nem 
lehet  valami  nairy.  de  az  oláhok  nagynak  tartják,  sok  ezernyinek 
gondolják,  ne  lássák  hát  most  kevesebbnek 


—     557     — 

Kornis  februárban,  midőn  Napnig-ival  a  magyar  országgyűlésre 
küldetett,  instructiója  minden  pontját  közölte  velünk,  most  persze 
nem:  változnak  az  idők,  változnak  az  emberek.  Instructiójokban 
most  úgy  látszik  Petz  egész  tractátiójának  megváltoztatása  van.  — 
Nagyváradra  vigyáztasson  Fged.  —  Kornis  azt  is  jelentette  nekünk 
ma  egész  bizodalmasan,  hogy  ha  Mihályt  a  lengyelek  és  Zsigmond 
meg  oem  akadályozzák,  úgy  a  vajda  120,000  emberrel,  lovassal  és 
gyaloggal,  Erdélyből,  Moldovából  és  Havasalföldéről  ki  fog  jönni  a 
török  ellen. 

P.  S.  aug.  14-érol. 

Ma  két  levelünk  jött  újra  a  vajdától,  láthatja  a  Bástának 
írottból  Fged,  hogy  M.  v.  a  megsértett  Bástát  most  már  ismét 
barátjául  akarná  megnyerni. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.) 


221. 

Varsó,  1600.  aug.  15. 
III.  Zsigmond  lengyel  király  Rudolfnak. 

Moldva  állapota  nemcsak  a  mi  méltóságunkat  nagyban  érinti' 
a  mennyiben  ősi  jog  szerint  országunkhoz  tartozik,  de  sőt  országunk 
nyugalma  és  biztonsága  is  függ  tőle  ;  így  nem  történhetett  semmi 
sérelmesebb  reánk  nézve,  mint  M.  v.  beütése  Moldovába.  Azt  hittük 
el  fogja  azt  távoztatni  Fged  közbelépése,  mert  hisz  ő  Fgd  cliense 
s  ő  maga  is  Fgd  alárendeltjének  vallja  magát.  Annál  inkább  csodál- 
kozunk azon,  hogy  ő,  a  ki  Fged  hatalma  alatt  áll,  nem  várva  Fged 
parancsát,  még  azt  a  pénzt  is  Moldova  ellen  használta,  melyet  Fged 
a  török  ellen  küldött  neki.  Ez  az,  a  mi  nekünk  rosszul  esett,  a  mi 
fáj  s  hogy  ezt  a  többi  fejedelmekkel  közöltük,  ez  azért  történt, 
hogy  megmutassuk,  mily  igazságtalanul  támadtattunk  meg  amaz 
ember  által,  a  ki  Fged  cliensének  vallja  magát.  Hogy  Fged  biztosít 
arról,  hogy  nem  tudtával  történt  s  hogy  Fgednek  egyetlen  katonája 
sem  volt  Mihálylyal  Moldovában,  nagyon  jó  szívvel  értjük.  Hogy  az 
az  ember,  a  ki  Fged  és  a  keresztyénség  szolgálatával  kereskedik, 
mennyire  tör  országunk  ellen  és  mint  fondorkodik  a  török  portán, 
megértheti  Fged  eme  másolatban  csatolt  leveléből,  melyet  ő  (M.  v.) 
„ad  sendziacum  Techinensem"  (!)  írt.  Azt  írja  a  mi  „Canecensi" 
(sanoki  v.  kameneci  ?)  kapitányunknak  is :  tudja,  hogy  Moldova  a 
török  alá  tartozik  s  a  török  által  be  is  kebeleztetett  és  ő  megkapta 
a  zászlót  annak  rendje  szerint,  hogy  azt  a  török  fönhatóság  alatt 
bírhassa.  Hogy  mi  ezen  emberrel  szemben,  a  ki  elfoglalta  a  védnök- 
ségünk alatt  lévő  tartományt,  a  ki  országunkat  fenyegeti,  a  ki 
ellenünk  a  törökkel  fondorkodik,  a  ki  ellenünk  és  alattvalóink 
szabadsága  ellen  leselkedik,  a  ki  oly  vakmerő,  hogy  Fged  paran- 
csait megveti,  a  ki  határainkat  rablotta,  égette,  —  hogy  mit  fogunk 
vele    tenni :    könnyen    eltalálhatja    Fged.    Nem    kételkedünk,    hogy 


-     558 


házaink  régi  barátságából  kifolyólag  több  hitelt  adaiid  Fged  nekünk, 
mint  ezen  új  embernek. 

(Eredeti,  mellékelve  M.  v.  jiláblá  levele,  a  bécsi  íitk.  It.  Poloniea  o.) 


222. 

K.  n. 
Mihály  vajda  „ad  Hassan  begum  sendziacum  Techinensem". 

Nebuló  iste  canis  Sigismundus  deseruit  servitia  ser'^^v  caesaris 
(t.  i.  a  szultánét.)  Hálákat  ad  az  istennek,  hogy  a  fels.  császár 
(a  szultán)  bűneit  raegboesátotta.  tekintetbe  vévén  igazságát  és 
szolgálatait  s  hogy  ruhákkal  (kaftánynyal)  és  másféle  ajándékkal 
megtisztelte.  Lelkéből  meg  akarja  szolgálni  alkalom-adtán. 

„Fráter  scito,  habere  me  in  animo  non  sulummodo  terram 
Valaehicam  oecupare,  sed  et  terram  Lachicam  e  medio  rapere  velle." 
Kértem  ő  igétől  sereget,  remélem  hamar  megjő  ;  a  nagy  khántól 
fegyverszünetet  remélek ;  nem  írhatom  meg,  mennyi  a  száma  az 
én  kész  seregemnek,  „si  deus  dederit,  ut  omnes  copiae  cogantur, 
quo  in  terram  Lachicam  eamus,  cum  animus  mihi  sít,  ut  rex  in 
Polonia  sim,  et  Ibrahim  bassa  fidem  mihi  dederit,  a  caesare  regnum 
verő  Transylvaniae  impetrare  filio  meo,  collato  regno  Transylvaniae 
agnoscet  C.  W^I  servitia  mea,  in  terra  Valachica  erunt  beglerbegi, 
similiter  in  Moldavica."  A  császár  ellenségeinek  ellensége,  barátainak 
barátja  leend.  „Fráter  spero,  si  fide  in  caesarem  integra  estis, 
miserescet  vos  miserae  terrae  Valachicae."  Szándékukban  volt 
Jeremiásoknak,  hogy  engem  a  császár  előtt  árulás  gyanújába  kever- 
jenek, de  hálát  adok  az  istennek,  hogy  mindkettő  nagy  szégyent 
vallott,  mert  Jeremiás  meg  „nebuló  et  canis  Sigismundus"  össze- 
esküdött, hogy  ketten  engem  nagy  sereggel  táraadnak  meg. 

(Másolat,    Zsigmond    1.    kir.    küldte  Rudolf  császár-királynak    1600.  aug.   15-én, 
bécsi  titk.  Itr.  Poloniea.) 


223. 

Urmezö,  1000.  aug.  16. 
Pogány  György  „vicecomes  Maramarosiensis"  a  biztosoknak. 

Küldöttem  barátom  és  rokonomhoz  Turecki  Pálhoz  Lengyel- 
országba, a  kitől  biztos  hmil  hozák,  hogy  a  lengyel  sereg  fele 
Moldovába  megy,  már  eddig  is,  ha  nem  várták  volna  a  tatárokat 
útra  kelt  volna ;  mihelyt  a  tatár  megérkezik,  útra  kelnek.  Turecki 
nem  mert  semmit  sem  írni,  de  titokban  izente,  hogy  ne  féljünk 
semmit,  mert  azok  a  csapatok  is,  a  melyek  mi  ellenünk  akartak 
jönni,  Moldovába  mentek.  A  múlt  héten  lépték  át  a  Nesztert.  M.  v. 
már  két  ízben  írt,  hogy  írjak  neki  híreket,  meg  akartam  először 
Ngtoktól  kérdezni:  írjak-e  neki,  vagy  nem? 
(Másolat,  hadi  Itr.  reg.) 


-     559 


224. 


Szatmár,  1600.  augusztus  16. 
A  biztosok  a  császárnak. 

Deák  Pál  a  vajda  futárja  ide  jött,  siet  a  követek,  Kornis  és 
a  log'ofet  után;  hogy  mi  okból,  nem  tudjuk  kivenni  belőle,  csak  azt 
mondja,  hogy  még  két  igen  szép  „pollosch"-t  akar  a  többi  aján- 
dékhoz csatolni.  Félünk,  hogy  Petz  tárgyalását  egészen  megváltoz- 
tatják ;  nem  szeretnők,  hogy  visszahívnák  a  követeket.  A  lengyelekről 
azt  mondja,  hogy  a  Neszter  mellett  vannak,  a  vajda  is  erősen 
készül  s  azt  hiszi,  hogy  100,000  embert  összehozhat.  3  tábort  akar 
ütni  Erdélyben  s  úgy  várni  be  a  lengyelt.  Hiszi  istent,  hogy  megveri 
őket  s  aztán  bemehet  Lengyelországba.  Merészen  gondolkozik. 
A  török  a  Dunán  átkelt  s  már  Péterváradnál  van.  40,000  tallér  van 
kéznél,  a  vajda  erősen  ostromol  pénzért,  be  kellene  vinni  neki. 
Rákóczynak  meg  kellett  fizetni  a  800  tallért  a  40,000-ből.  Váradról 
gondoskodjék  Fgd. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.) 

225. 

Szatmár,  1600.  augusztus  18. 
A  biztosok  Rudolfnak. 

Levelünk  jött  a  vajdától  (a  kozákok  szökése  felől).  Nem  hatá- 
rozhatok én  Székely  M.  a  vajda  levelére  Básta  nélkül,  mert  a  kozákok 
ha  csapatokban  jönnek  ki,  nagy  kárt  tehetnek  a  szegény  embereken. 
Herberstein  jelenti,  hogy  Székely  Mózes  kiszökött  Erdélyből  és 
mintha  Fged  védelme  alá  adta  volna  magát,  a  miről  mi  semmit 
sem  tudunk.  „Der  herr  vajda  gebe  den  Kővárischen  unterthanen 
zágghsche  freiheit  (székely  szabadságot)  auf  kind-kinder  und  nur 
dass  sie  mit  wehr  und  waífen  zum  krieg  gefasst  seyen."  A  vere- 
kedésen (bizonyára  a  gyulafej  érvári  n)  sok  halott  maradt  ott.  A  vajda 
főlovászmestere  Nagybányán  volt  és  városokat  mindenütt  megvizs- 
gálta. Herberstein  úr  megint  indítványt  tesz  Kővár  felől  (t.  i.,  hogy 
foglalják  el  a  vajdától),  de  erről  neki  a  parancsnokkal  (Bástával), 
a  kire  az  ország  rá  van  bízva,  kellene  végezni;  különben:  „dehbe- 
randum  est  diu,  quod  staduendum  est  semel". 

(Eredeti,  hadi  It.  reg.) 

226. 

Szatmár,  1600.  augusztus  19.  , 

A  biztosok  Rudolfnak. 

Megint  jött  egy  futár  a  vajdától  Fgdnek  szóló  írással  és  e  Izárt 
levelekkel,  egy  Ibrahim  basától  való;  úgy  szintén  Kornisnak  és  a 
logofetnek  szóló  levéllel.  írja,  hogy  a  veszély  oly  nagy,  hogy  nem 
választ,  de  egyenesen  pénzt  és  sereget  vár  Fgdtől.  Erdély  nagy 
veszélyben  forog.   Legjobb    lenne,    ha  Básta   Rakamazra    átjönne   a 


-     5G0     - 

Tiszán.  A  vajda  íiitárja  mogerösíti  a  hírt.  liogy  a  kozákok  és  oláhok 
között  veiekedés  volt  a  íe,j«M'vári  várbíin.  melyet  először  Stoika, 
azután  maga  a  vajda  szenK'lyesen  sem  tudott  lecsillapítani  s  mind- 
ketten veszély  nélkül  alig  retirálhattak  he  a  várba  („und  baide  ohne 
geíahr  sicli  khaumb  in  die  purkh  retirieren  mügén"  i.  Nagy  ellen- 
ségeskedés van  a  hadi  nép  t.  i.  a  kozákok,  oláhok  és  erdélyiek 
között.  Erdélyben  gyorsan  forog  a  kerék.  Ibrahim  basa  gyorsan 
készül  Várad  alá. 

Radibrad  Alvisiusnak  300  frtot  adott  a  tatárországi  útra,  abból 
valamit  már  elköltött,  a  többit  hűségesen  megfizeti. 

(Eredeti,  hadi  It.  reg.) 


227. 

Prága,  1600.  augusztus  20. 
Rudolf  III.  Zsigmond  lengyel  királynak. 

Megparancsoltuk  „Donau"  Ábrahámnak,  a  kit  Moscoviába  kül- 
döttünk, hogy  útját  Fgd  felé  vegye  s  a  mit  a  barátság  megtartá- 
sára szükségesnek  tartunk,  azt  nevünkben  kifejezze  (t.  i.  hogy  Moldva 
ügyét  békésen  intézzék  el). 


228. 

Szatmár,  1600.  augusztus  21. 

A  biztosok  Mátyásnak. 

Alvisi  hozza  a  híreket  a  vajdától,  hogy  a  lengyel  és  tatár 
mától  kezdve  már  Moldovában  kell  hogy  legyen,  Erdélyt  fenyegetik. 

Nagy- Várad  nagy  veszélyben  forog,  menthetetlenül  elvész,  ha 
a  török  alászáll.  Székely  Mózes  Zsibón  van  Zilah  mellett,  a  mely 
innen  6  mf. 

(Hadi  Itr.  reg.) 


229. 

Szatmár,  1600.  augusztus  22. 
Ungnád  a  császárnak. 

„Des  Mihal  vajda  tirannischer  process  droet  im  ein  üblen  in 
Sibenbürgen  aus-  und  dem  Sigismundo  ein  gnten,  vilmehr  aber 
dera  Türggen  ein  gevünsehter  leichten,  in  hoc  turbulentissimo  in 
ipsis  Transylvania  visceribus,  statu  in  Sibenbürgen  zugang". 

(Eredeti  titk.  lír.  Turciea  o.) 


561 


230. 

Szatmár,  1600.  augusztus  22. 
Ungnád  Bástának. 

Osak  rósz  hírek  érkeznek,  nem  sok  jót  remélek  n,  vajda  eddigi 
magatartásából.  Küldök  raa  Kolozsvárra  vagy  talán  egészen  Fejér- 
várra hírekért  valakit.  „Die  sachen  lassen  sieli  ini  Sibenbürgen  so 
gefarlich  ansehen,  dass  zubesorgen,  der  Herr  als  ein  hoehvernünft- 
tiger  werde  unerwart  der  draustigen  resolution  für  sich  nemben 
und  ins  werck  seezen  müssen,  was  oceasio  tempus  et  locus,  legibus 
et  feriis  carentes  erfordern,  sovilihm  immer  miiglieh  ii.  erschwing- 
]ieh  ist.". 

A  mint  a  levelet  végzem,  jön  posta  a  kővári  kapitánytól  és 
levél  Örmény  Pétertől  a  Székely  Mózes  szökése  felől,  azon  kíván- 
sággal, hogy  a  szorosokat  Huszt  mellett  őriztessük  és  Székelyt  tar- 
tóztassuk fel. 

(Másolat,  Tureiea  o.)  * 

231. 

Szatmár,  1600.  augusztus  23. 

A  biztosok  Bástának. 

Csáky  István  írt,  küldjük.  Látszik  abból,  hogy  a  Zsigmond- 
párti  töredék,  mely  a  vajda  titkait  és  hadi  mesterségét  ismeri,  sokat 
fog  árthatni  neki  és  ő  fgónek  Erdélyben  Lengyelországból.  Aggó- 
dunk, hogy  Székely  Mózes  túllesz  Huszton  5 — 6  mfddel,  nem  tud- 
juk, volna-e  ott  valaki,  a  ki  feltartóztathatta  volna;  Sibrikkelj együtt 
ment,  a  ki  legnagyobb  roszakarója  ő  igének.  E  kettőnek  kiszökése 
nagy  zavart  és  vérfürdőt  fog  előidézni. 

(Más.  hadi  It.  reg.) 

232. 

Szatmár,  1600.  augusztus  23. 
A  biztosok  Mátyásnak. 

A  mit  Csáky  Istvánnak  feleltünk  Tordáról  21-én  írt  és  Bás- 
tához  küldött  levelére,  megláthatja  Fenséged  a  mellékelt  másolatból. 
A  kígyók,  melyeket  a  vajda  Fnged  és  az  ő  saját  kárára  kebelében 
melengetett,  Zsigmondhoz  és  a  törökhöz  állanak.  Tudják  a  vajdának 
minden  titkát  és  így  sokat  árthatnak  az  erdélyi  dolgokban,  mert 
Székely  Mózes  főparancsnok  volt,  Sibrik,  a  kinek  nagy  neve  van 
Erdélyben,  szintén  nagy  tisztséget  viselt,  Csáky  nem  ír  most  több 
újságot:  „er  wdr  selhst  gern  wwida.''  Erdélyben  ferdén  indulnak  a 
dolgok. 

P.  S.  augusztus  24-röl. 

Az  éjjel  két  levele  jött  a  vajdának.  Kívánja  a  többi  pénzt, 
1000  német  lovast,   2000    huszárt,    500    muskatélyost   s   a    lengyel 

Szádeczky:  Erdély  és  Mihály  vajda.  36 


o()2 


szorosok  tisztítását.  írja.  hogy  2i-én  a  lengyel  már  Moldovábaii 
kellett  legyen  s  lel.  hogy  2 — 3  nap  múlva  szomorú  hírt  hozhat  ar 
íutár  Moldova  és  Erdély  felől. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.) 


233. 

Szifjct,  IGOO.  au(j.  20. 

Pogány  György  a  biztosoknak. 

Székely  Mózes  itt  ment  keresztül  Lengyelországba,  a  mit  lel- 
kemből fájlalok,  (le  azon  időben  nem  voltam  odahaza,  a  havasok 
alatt  adót  (diea-t)  hajtottam  be  ő  fgének;  midőn  már  átment,  csak 
másnap  tudtam  meg  (postriduum  primum  scire  potui).  Éjjel  lopózott, 
át  titokban.  Ma  körűlbelől  60  lovas  kozák  ment  át  erre,  akkor  sem 
voltam  otthon,  családom  egyik  tagja  tudakozódott  vezetőjüktől,  a  ki 
azt  mondta,  hogy  M.  v.  békét  kötött  a  lengyelekkel  és  törökkel  s 
seregét  elbocsátotta,  —  a  mit  én  nem  hiszek.  Most  már  minden 
úton  embereim  vannak. 

(Jegyzet:  Alatta  a  biztosoktól  ő  fge  számára.-  Pogány  György  a  máramarosi 
vieeispán,  a  kit  Pezz  jól  ismer,  nagyon  is  Zsigmond-párti  kell  legyen ;  valószínű, 
hogy  minden  hírt  megizen  neki.  Inquisitiót  akarunk  ellene  tartani  s  a  szerint 
intézkedni.) 

(Másolat,  hadi  Itr.  reg.  62.  sz.) 


234. 

Szatmár,  1600.  augusztus  27. 
A  biztosok  Mátyásnak. 

A  vajda  most  látja  immár  (a  mint  szökdösnek),  hogy  miféle 
kígjókat  melengetett  kebelén,  ő  fgének  legnagyobb  ellenségeit,  a 
kiket  a  győzelem  után  nemhogy  megbüntetett  volna,  de  magához 
vette,  közöttük  Kornis  Gáspárt  is.  Mi  megmondottuk  a  vajdának, 
Stoikának,  Mihál  bánnak,  Rácz  Györgynek,  Örmény  Péternek  gya- 
korta mindjárt  a  győzelem  után  is,  hogy  az  így  szerve^.ett  sereg 
Erdélyt  el  fogja  ragadni  ő  fgétől ;  de  azt  felelték  nekünk,  hagyjuk 
csak  azt  a  vajdára.  Kolosvárról  írja  bizalmas  embere  Ungnádnak, 
hogy  közel  az  idő,  midőn  a  harmadik  örvend  (tertius  gaudebit), 
Zsigmondra  czélozván.  Ma  Básta  Báthorban   van,  4  mfnyire  Tasnádtól. 

(Más.  hadi  Itr.  reg.) 
235. 

Prága,  1600.  augusztus  28. 

A  császár  „Burggravius  Ábrahám  a  Donaw"  követjének. 

Miután  iratunkat  neked  elküldöttük,  a  mely  szerint  tárgyalnod 
kell  a  lengyel  királylyal  Moldova  felől,  megjött  Petz  tanácsosunk 
Erdélyből,  és  védelmezi  a  vajdát  fontos  érvekkel,  hogy  miért  kellett 


-     563    — 

neki  Moldovát  elfoglalnia:  kényszerűive  volt  iio-yanis  arra  Zsigmond 
és  Jeremiás  fondorkodása  miatt,  a  kik  török  és  tatár  segélyíyel  a 
vajdára  akartak  támadni.  Hogy  ezen  fondorlatnak-  elejét  vegye,  kény- 
telen volt  sereggel  menni  Moldovába,  de  korántsem  azon  szándékkal, 
hogy  Lengyelországot  háborgassa,  vagy  hogy  hatalmába  ejtse  Mol- 
dovát, mert  a  mi  akaratunknak  tartotta  fenn,  hogy  mi  történjék 
Moldovával  és  hogy  Lengyelországnak  elégtétel  adassék,  nehogy  a 
keresztyénség  között  új  alkalom  adassék  a  háborúra.  Ezek  lévén  az 
okok,  könnyű  leend  azt  békésen  eligazítani.  Mi  jogigényeinket,  melyet 
Moldovához  Magyarország  révén  '  táplálunk,  nem  akarjuk  jelenleg 
sürgetni,  inkább  keresztyéni  kegyességgel,  mint  fegyverrel  akarunk 
végezni  ö  fgével.  Eszközölj  ki  biztos  feleletet  affelől,  hogy  bocsát- 
kozzanak békés  tárgyalásba,  jelöljenek  ki  követeket,  kitűzhetsz  napot 
is  a  tárgyalásra.  A  mit  kieszközölhetsz,  jelentsd  meg  nekünk. 

236. 

Szatmár,  1600.  augusztus  28. 
Ungnád  a  császárnak. 
Tegnap  Székely  Mihály  elment  Bástához  Báthorba  a  táborba, 
a  honnan  az  erdélyi  útívkat  akarja  a  parancsnok  őrzeni.  Elutazása 
előtt  a  4-féle :  vörös,  sárga,  zöld  és  kék-rokkosokat  (gesöllschaft) 
Kővár  és  Huszt  felé  rendeltük  az  utak  őrzésére,  hogy  vigyázzanak 
az  Erdélyből  L.-o.-ba  szökőkre,  a  gyanúsokra  és  levelekre.  Pogány 
György  levelét  küldöm,  Zsigmond-párti  kell  hogy  legyen,  bizonyosan 
szándékosan  volt  távol,  midőn  Székely  Mózes  szökött ;  valószínű,  hogy 
más  faluban  összejött  titokban  Székelylyel.  Annál  inkább  vigyáznunk 
kell  a  Huszt  felé  eső  szorosokra,  mert  ezeken  az  utakon  át  köny- 
nyebben  beosonhatna  vagy  betörhetne  Zsigmond  Moldovából,  mint 
amott,  a  hol  a  szorosok  székelyek  és  oláhok  által  meg  van  erősítve 
belül  és  kívül.  Tegnap  reggel  Ecsedről  és  N. -Károlyról  vész-lövést 
(warnungsehuss)  hallottunk ;  a  tatár  ós  török  szokott  arra  portyázni, 
még  nem  tudjuk,  hogy  mit  jelent,  és  épen  azért  gyanús,  mintha 
Báthory  István  és  más  közeli  urak  lövették  volna  a  vész-lövést,  azért 
hogy  Bástát,  a  ki  Fged  hadinépével  birtokukon  fekszik,  onnan  eltá- 
volítsák. Futár  jött  a  vajdától  18-iki  levéllel.  A  vajda  több  mint 
2000  ökröt  akar  kiküldeni  s  szeretné  ha  a  harminczadon  szabadon 
áteresztenék.  A  futár  azt  mondja,  az  ökrökkel  Fgdet  akarná  meg- 
ajándékozni, más  hír  szerint  más  ökröket  akar  az  árukon  venni  és 
azokat  is  ingyen  akarná  hogy  a  harminczadon  visszaboesássák.  Aug. 
5-éről  Bogáthi  Menyhért  és  egy  előkelő  bojár  (.  .  .  vestier)  szolgát 
küldöttek,  hogy  itt  akarnának  szállva  lenni,  bizonyára  hozzánk  és 
Bástához  küldi  őket  a  vajda:  mi  czólból,  nem  tudjuk. 
(Eredieti,  hadi  Itr.  reg.) 

237. 

(1599—1600.) 
A  lengyel  király  és  a  császár  levél-  és  követváltása  Moldova  felett. 

A  lengyel  hiráhj  a  császárnak,  1599.  nov.  24-éröl.  írja,  hogy 
Mihály  vajda  Erdélyt  elfoglalva  Moldvát  is  meg  akarja  szállni,  a  melynek 

36* 


—     5G4    — 

vajdái  pedig  „von  alterslioro"  a  lenayel  koronálioz  esküdtek  (praes- 
tierten  jurameiit).  Kéri.  hogy  legyen  rajta  ö  ige,  nehogy  ilyen 
kisérlet  történjék,  mert  ő.  t.  i.  a  J.  király  nem  engedlieti  ezt,  mint 
az  ő  saját  dolgát. 

A  császár  a  lengyel  kiráJynaJc,  159!).  decz  22.  Jól  tudja,  — 
igy  ír  Ihidolf.  —  hogy  Moldva  felől  ,.hin  n.  wider"  mik  írattak  és 
ebben  a  vitát  más  jó  alkalomra  akarja  halasztani,  mert  „de  juribns 
Moldáviám  antiquis  tum  Hungáriáé,  tuni  Foloniae  regni  moveri 
possit"  —  Mihály  vajdát  úgy  levele,  mint  követek  által  megintette, 
hogy  Moldva  ellen  mit  se  indítson. 

Rudolf  a  lengyel  lárdlynah.  1599.  decz.  4.  Tudósítja  Erdély 
elfoglalásáról  azon  kívánsággal,  hogy  meg  ne  engedje  a  1.  király, 
hogy  a  Bátliory-faetio  Lengyelországban  segítséget  nyerjen. 

A  lengyel  lúrály  Rudolfnak,  1600.  :jan.  8.  Megparancsolta 
főparancsnokának  (generáli  capitaneo  exercitus),  hogy  senki  Erdély 
ellen  segítséget  ne  adjon.  Reméli,  hogy  úgy  fog  az  erdélyi  gnber- 
nium  betöltetni,  hogy  nemcsak  Lengyelország,  hanem  Moldva  biz- 
tossága is  tekintetbe  vétessék,  mert  Moldvának  vajdája  „exemplo 
veterum  Moldáviáé  palatinorum"  a  1.  király  protectioja  alatt 
van,  melyre  az  országos  levéltárban  (in  tabulario  regni)  sokféle 
okirat  van  a  vajdák  és  Moldva  előkelői  esküjével  megerősítve.  S 
mert  Mihály  vajda  hadinéppel  ennek  határaihoz  közelít,  tudni  óhajtja, 
Rudolf  véleménye  mi  legyen  erre  nézve. 

1600.  jan.  20.  ,.Rex  Poloniae  per  legatum  suum  Adrianum 
Rembowski  de  jure  regni  Poloniae  in  Moldáviám,  et  ne  Michael 
quid  tnrbarum  in  ea  excitet." 

Rudolf  a  lengyel  királynak,  1600.  már  ez.  5.  „Quoad  jus  regni 
Poloniae  in  Moldáviám,"  annak  idején  szellőztethető  volna  a  két 
ország,  Magyar-  és  Lengyelország  között  „legitimo  modo,"  de  bár 
eddig  is  megtette  Rudolf  a  magáét  az  oláhnál,  ezután  sem  mu- 
lasztja el. 

1600.  márcz.  24.  „Rex  Poloniae  per  legatum  suum  Joannem 
Firlei  de  jure  regni  Poloniae  in  Moldávia  etc." 

160Ö.  jun.  3.  és  11.  Rudolf  felelete,   „ut  supra." 

1600.  jun.  7.  A  raainzi  választó  küldi  Rudolfnak  a  lengyel 
király  nála  emelt  panaszát  (beschwar)  Moldva  miatt. 

1600.  jul.  18.  Rudolf  feleletében  a  dolgok  lefolyásáról  ír. 

1600.  jul.  22.  Unverzagt  ír  Gráczba  az  öreg  főhgnőhöz  a  len- 
gyel király  „beschwar  und  seines  gebéimen  secretari  beschwar" 
illetőleg,  Mihály  vajda  Moldvába  való  betörése  miatt. 

JD.  n.  ^Rex  Poloniae  per  legatum  suum  Andreám  de  Bnin 
beschwert  sicli"  Mihály  vajda  Moldovába  beütése  miatt,  azzal  a  jelen- 
téssel, hogy  „ad  vira  repellandam"  a  királyság  fő  hadparancsnoká- 
nak parancsot  adott. 

1600.  jul.  7.  Minthogy  az  ő  akarata  ellen  és  parancsa  ellen 
esett  a  Moldovába  ütés,  „versehen  sie  sich"  a  lengyelek  s  ne  indít- 
sanak a  jó  barátság  ellen  semmit. 

Rudolf  a  lengyel  királynak.  A  lengyel  királynak  sérelmi  nyi- 


565     — 


latkozatára,  melyet    a    fejedelmekhez   küldött,    újra    kinyilatkoztatja, 
hogy  Mihály  vajda  az  ö  tilalma  ellen  ütött  Moldovára. 

A  lengyel  hirály  BiidolfnaJc,  1600.  aug.  15.  Válaszol,  hogy 
mi  indította  őt  a  sérelmi  nyilatkozatra  és  közli  Rudolffal  Mihály 
vajdának  a  törökkel  való  machinatióit. 


238. 

K.  n.  (1600.  augusztus.) 

Instructio   kivonat,    abból,    melyet   Rudolf  ,, Ábrahám   von    Donau"-nak  adott 
Moldova  felöl,  a  lengyel  királylyal  végzendő. 

Mivel  Moldva  miatt  bizalmatlansággal  és  gyanúval  van,  a  1. 
kir.  előtt  jelentse  ki,  hogy  mint  eddig,  úgy  ezután  is  barátságban 
óhajtanak  lenni  a  lengyel  koronával.  —  Eoszúl  esett  azért,  hogy 
mint  némely  helyekre  intézett  leveléből  a  királynak  a  hozzánk  kül- 
dött másolatból  értesülünk,  hogy  gyanakszik  ő  kedveltsége,  mintha 
mi  hozzájárultunk  volna  segélylyel  és  rendelettel  a  moldvai  válla- 
lathoz, mely  távol  áll  a  mi  keresztyéni  és  császári  lelkűietünktől. 
Emlékezhetik  rá,  hogy  az  ellen  épen  minííig  tiltakoztunk.  E  mellett 
meg  is  maradunk  s  részünkről  örömest  tennénk,  hogy  eleje  vétes- 
sék mindennek,  hogy  a  közös  ellenség  (erbfeind)  ellen  annál  sike- 
resebben működhessünk. 

Jegyzet:  Ábrahám  von  Donau  1600.  aiig.  20-iki  levéllel  küldetett  a  len- 
gyel királyhoz. 

(Német  kivonatban  megvan  az  összeállítás  a  bécsi  titkos  Itárban.  Hiing.) 

239. 

K.  n.  (1600.  augusztus  vége.) 

Névtelen  levél  P.  S.  PálfTy  Miklóshoz. 

„Ma  érkezek  utánunk  egy  curier  Mihálj  vajdától,  kit  Básta 
uramhoz  küldött  az  hírrel,  hogy  Báthory  Zsigmonddal  az  lengyel 
kaneellarius  reá  akar  jő(ni)  nagy  haddal,  azért  kéri  Básta  uramat, 
hogy  ő  is  beljebb  jöjjön  az  ő  fge  hadával;  ismeg  fordul  egyet 
Erdély,  ha  ez  hn*  igaz  leszen,  ki  igen  continuáltatik." 

(A  levél  Pálffy  Miklóshoz  van  ezímezve.) 

240. 

Prága,  1600.  szept.  12. 

„Responsum  pro  Michaells  vaivodae  legatis." 

1.  Habár  jobb  szerette  volna  ő  fge,  ha  a  vajda  Erdélyből, 
melyet  ö  fgének  s  ő  íg^  nevében  foglalt  el,  a  saját  országába 
távozott  volna  s  onnan  működött  volna  a  keresztyénség  érdekében  ; 
mindazáltal  a  eommissariusok,  különösen  Pezz  tárgyalásai  folytán 
kegyelmesen  beleegyezik,  hogy  a  vajda  Erdélyt,  régi  szokásai,  jogai,. 


—     ŐGO     — 

s  tüi'vt'iiyoi  épsóíibeii  tartatvi'm,  konnányozza,  de  úgy,  hogy  az 
országgyűlés  lialáiozatai  szerint  s  a  melléje  adandó  tanácsosok  véle- 
ménye szerint  járjon  el,  különben  pedig  legyen  ő  fgének  egy  taná- 
csosa mindig  a  vajda  körűi,  a  ki,  ha  a  vajda  Erdélyből  távozik, 
egyszersmind  helyettese  lehessen.  —  A  kormányzóságot  —  bár  ez 
nem  szokás  —  ö  ige  a  vajdának  élte  fogytáig  adja  s  biztosítja,  hogy 
íia  iránt  is  a  lehető  legnagyobb  kegyekkel  fog  viseltetni. 

2.  Havasaifölde,  hogy  Mihályé  s  örököseié  legyen,  a  női 
örökösöket  sem  zárván  ki  (mindenkor  a  magyar  király  beleegye- 
zésével), azt  helyesli  ő  fge.  De  Moldvára  most  sem  mondhat  ö  fge 
bizonyost ;  ha  azonban  a  dolog  sikerűi :  í'og  gondoskodni  ő  fge  a 
kérdés  méltányos  megoldásáról. 

3.  Gyalut  és  Fogarast  nem  adhatja  ő  fge;  Fogaras  Mária 
Christiernáé.  Gyalu  pedig  mint  az  erdélyi  püspökséghez  tartozó, 
tehát  egyházi  jószág,  el  nem  idegeníthető.  —  Vécsre  és  Görgényre 
vonatkozólag  Boeskay  joga  megvizsgálandó,  de  különben  ha  meg- 
nyeri ő  fge,  a  íiscushoz  szándékozik  csatolni,  levén  a  fejedelem 
föntartására  rendelt  javak  nagyon  megnyirbáltak.  —  Huszt  és  Kővár 
Magyarországhoz  tartozik. 

4.  Hogy  a  vajda  a  Jószágokat  kénye  szerint  osztogathassa  s  a 
vétségeket  appellata  nélkül  büntethesse,  az  uemesak  az  oly  módon 
való  gubernátorsághoz,  de  a  legmagasb  hatalomhoz  sem  illenék. 
—  Kisebb  javakat  a  tanácsosok  véleménye  szerint  adományozhat 
a  vajda  s  a  közönséges  bűntetteket  is  a  szerint  büntetheti,  de  nagyobb 
dolgokban  s  adományozásoknál  „praeseitu  et  consensu"  sacr.  caes. 
M^^  cselekedjék. 

5.  Kővár,  Bihar,  Közép-Szolnok,  Máramaros,  Zaránd  ós  Kraszna- 
megyék  Erdélytől  el  rr  Magyarországhoz  kapcsoltatnak. 

6.  Ha  a  töröktől  elsőrangú  várakat  (Temesvár,  Gyula,  Szolnok, 
Csanád)  foglalna  el  a  vajda,  ezek  ő  fgét  illetik,  kisebbek  mint  kir. 
adomány  a  vajdáéi  legyenek. 

7.  A  meddig  a  háború  tart,  addig  segéli  .a  vajdát  ő  fge.  De 
a  mint  a  moldovai  ügytől  eddig  tartózkodott  ő  fge,  úgy  ezután  sem 
akar  bele  keveredni. 

8.  A  titulust  a  vajda  megkapja. 

9.  Tüstént  50,000,  valamivel  később  (de  még  ez  év  folytán) 
ismét  50.000  tallért  fog  kapni  a  vajda,  részben  készpénzűi,  részben 
a  hogy  kívánja,  pl.  posztóban;  de  ezt  köteles  a  török  ellen  sive 
defensive  sive  oílensive  fordítni  s  a  törökkel  folytatott  űzelmeivel 
fölhagyni.  Reméli  ő  fge.  hogy  ez  évre  ennyit  elégnek  tart  a  vajda. 

10.  A  bányákat  alkalmas  bányászok  által  míveltetni  szándé- 
kozván ő  í'ge,  e  bányászok  fölött  (a  mint  ez  ő  fge  minden  egyéb 
provinciájában  van)  csak  az  ő  fge  által  kinevezett  praefectus  fog 
joghatósággal  bírni,  kinek  a  vajda,  ő  fge  nevében,  segélyül  lenni 
tartozik. 

1 1 .  A  kassai  főkapitány  a  vajdát  s  Erdélyt,  a  vajda  viszont 
a  kassai  főkapitányt  s  Felső-Magyarországot  kölcsönösen  segítni 
tartoznak  hadaikkal. 


—     567     — 

12.  Beleegyezik  ő  ige,  hogy  udvaránál  folytonosan  tartózkodjék 
a  vajdának  egy  ágense,  ennek  s  futároknak  költsége  az  erdélyi 
fiscust  terhelendi. 

Végre  ígéri  ö  fge,  hogy  a  vajda  előbbkelő  bojárjairól,  ha  azok 
az  ellenség  által  kiűzettetnének,  országában  gondoskodni  fog. 

(Tmpurumról.) 


241. 

Pozsony,  1600.  szept.  13.  (Befectus  in  exactione  tricesimae  a.  1598.  et  09.) 

A  felső-magyarországi  kamara  Mátyásnak. 

Michael  Wajda  de  Dees  pellit  boves  51,  item  Terez  voeatos 
6.,  de  quibus  medietatem  tricesimae  solvit  flór.  41.  dn.  25,  de  qui- 
bus  in  Zopor  quinta  die  Junii  satisfecit ;  ideo  anno  1598.  debu- 
issent  exigi  flór.  41.  dn.  75,  tanquam  de  bobus  52  et  juvencis 
quinque,  ut  factum  in  Zemptz  die  septima  Decembris  a.  1598. 
Defectus  facit  flór.  —  dn.  50. 

(Eredeti,  a  bécsi  kamarai  Itr.  Huiig.  fase.  14,407.) 

242. 

Kolozsvár,  1600.  szeptember  14. 
Ungnád  a  császárnak. 

Ma  d.  u.  érkezett  meg  Kolosvárra.  Básta  a  haddal  Tordának 
ment;  holnap  ő  (Ungnád)  is  utána  megy  az  egyesűit  rendekkel 
mind  azt  meghányni-vetni,  a  mi  az  ország  javára  leend.  —  Szük- 
ségesnek is  tartja  magát,  mert  ő  Székelylyel  félévig  tartózkodván 
Erdélyben,  jobban  ismeri  az  embereket,  mint  Básta  s  jobban  el 
tudja  intézni,  hogy  e  veszedelmes  változás  simán  menjen  végbe. 

„Von  dem  waida  hab  ich  hie  von  den  hisigen  Jesuitern  ver- 
standen,  dasz  zu  den  unirten  standén  den  patrem  Gregorium  und 
ein  Calvinischen  predicanten  geschikht,  sy  von  iren  aufstandt  abzu- 
manen,  mit  fürhaltung,  was  er  iren  vilién  unter  inén  guets  erzaigt, 
und  gethon  hab,  und  wie  er  sy  noh  hette  wider  die  Turggen 
schüzen  und  beschürmen  wöllen,  do  sy  im  als  fiirsten  des  landts 
gehorsamb  waren  bliben,  er  sey  da  und  wöll  sein  eyseristes  an  sy 
wagen,  und  solt  er  aueh  die  Türggen  über  sy  heréin  bringen, 
■wsLTrn  sy  sich  niht  wider  undtergeben." 

Azt  írta  volna  Mihály  vajda  Bástának  és  Székelynek,  hogy  ő 
az  országot  Fgdnek  cedálni  akarja,  de  maga  páter  Gregorius  mondja, 
hogy  nem  szabad  semmit  sem  hinni  Mihálynak,  mert  a  temesvári 
basával  testvérül  fogadták  egymást. 

A  rendek  a  kozákokkal  alkudoztak,  hogy  ezek  hagyják  ott 
Mihályt.  Ott  is  hagynák  örömest,  ha  a  mi  málhájok  van,  valahogy 
elhozhatnák,  vagy  azokért  a  rendek  által  kárpótoltatnának. 

AJihály  magánál  tartja  a  következőket :  Sennyei  Pongrácz, 
Bodoni  István,  Barcsay  András,  Farkas  György,  Bekres  István.  Azt 


—     568    — 

mondják,    hogy  Palaties   Györgyöt    s  Kornis  Farkast   nehezen  fogja 
életben  hagyni. 

Székely  Mihály  úr  Fgd  számára  immár  Kővárt  kézhez  vette. 
Mennyi  iiasznos  és  hű  szolgálatokat  tett  ő  Fgednek,  azt  kegyes- 
kedik tudni:  kérem  alásan  Fgdet,  hagyja  is  nála,  az  ő  parancsnok- 
sága alatt  Kővárt. 

A  rendek  serege  20 — 30  ezerre  becsültetik  Básta  népe  nélkül. 

A  jesuiták  azt  mondják  nekem,  hogy  Tövisen  Mihály  vajda 
férfit,  nőt,  gyermeket  levágatott. 

A  nép  egész  Erdélyben  annyira  el  van  keseredve  a  vajda 
ellen,  hogy  nem  akarják,  hogy  csak  egy  porczikája  is  kiszabadul- 
hasson Erdélyből.  A  szorosokat  mind  elrekesztek.  —  „Bei  der 
Híirberstat"  18  kocsi  menekülő  bojárt  nőstűi  gyermekestűi  leaprított 
a  föld  népe. 

(Eredeti.) 

243. 

K.  n.  (Kolozsvár,  szeptember  15?) 

Ungnád  a  császárnak. 

Ma  jött  páter  Gregorius  hozzánk,  a  kit  a  vajda  Fej  érvárról 
a  nemesekhez  (Tordára)  küldött.  Mondja,  hogy  a  vajda  erősen 
készül  a  harczra,  ő  a  vajda  seregét  20,000-nél  többre  becsüli.  Közhír 
az,  hogy  a  vajda  elűzetik :  az  erdélyiek  kérni  fogják  Fgdet  „den 
Sigismundum  wider  zu  gnaden  anzunemen,  oder  einen  aus  iren 
mitl  zu  einem  gubernátor  forzustellen." 

(Másolat,  Varia  Tureiea.) 

244. 

,.In  veldtleger  2  meillen  von   Weiszenhurg  gegen  der  Hermanstadt  zue.'"'' 

1600.  sezpt.  21. 
Ungnád  a  császárnak. 

Az  erdélyi  urak  Fogaras  felé  sietnek,  remélvén  Mihály  ott 
összegyűjtött  kincseit  a  várral  kézre  keríteni. 

Nálunk  az  a  baj,  hogy  a  slesiai  lovasok  s  gyalogok  ideje 
már  letelik.  Sürgetően  szükséges,  hogy  legalább  a  lovasokat  még 
nálunk  hagyják  a  sziléziai  rendek.  —  A  gyalogok  helyett  majd 
bejönnek  a  Pezz-féle  „knecht"-ek. 

19-én  indultunk  meg  a  táborral  s  fél  mértföldnyi  re  Fejérvártól 
szállottunk  meg.  Az  előre  jött  szabadhajdúk  borzasztó  pusztítást 
mívelnek,  sokat  leöltek,  a  szép  új  oláh  templomot  kirabolták. 

20-kán  vonultunk  be  Básta  s  én  Fejérvárra;  az  erdélyi  urak 
üdvlövésekkel  fogadtak,  a  várba  vezettek,  hol  az  ékítményeket,  szőnye- 
geket rendbe  találtuk  s  Básta  mindjárt  inventariumot  vétetett  róluk. 
Az  ezűstneműt  azonban  a  vajda,  midőn  a  18-iki  csatából  Fejérvárra 
futott,  elvitette. 

Néhány  kozák  főembert  találtunk  a  várban,  kik  biztatnak,  hogy 
a  kozákokat  Mihálytól  —  a  kit  nem  tudjuk  merre  van  —  elcsábítják. 


569 


Találtunk  két  oláh  kapitányt,  a  kik  különben  magyarok :  Lugasy 
Ferenczet  és  Szalasdy  Dánielt.  Ezeket  az  erdélyiek  le  akarták 
vágatni,  de  Básta  hadi  törvényszék  elé  állítja  őket,  remélvén,  hogy 
tőlök  egyetmást  épen  az  erdélyiek  praktikája  felől  kitudhat. 

21-kén  indultunk  el  Fejérvárról,  Petto  (Pete)  Lászlót  Déva 
megvételére  küldvén. 

Szamosújvárat  Leik  (Léka)  aga  nem  az  erdélyi  rendek  kezébe 
adta  át  (darumben  des  Oorniseh  Bathaser  sohn  starck  angchalten) 
hanem  Székely  Mihályéba.  —  Kérem  Fgedet,  jutalmazza  meg 
Székely  úr  ennyi  hű  s  hasznos  szolgálatát. 

A  vajdától  25  ágyút  foglaltunk  el.  A  vajda  nem  a  Maroson 
át  menekült,  hanem  az  innenső  oldalon  „auf  Weiszenburg  zu  geílohen, 
und  hat  alsbald  selbst  bevelhen  sein  haubtfahnen  von  den  strengen 
herob  zerrissen,  welehes  ein  grosse  klainmüthigkait  gewest  ist." 

P.  S.  szept.  22-ről.  Csáky  István  úr,  Bodony  István,  Alárdy 
Ferencz,  Mindszenti,  Toldy  István  (deim  Botschkai  war  zuvor  schon 
bey  uns)  hozzánk  s  Bástához  jöttek  s  e  két  hírt  hozták : 

Hogy  B.  Zsigmond  küldöttei  Beszterczéről  az  ország  rendéihez 
indultak,  de  Fölséged  hadának  győzelmét  meghallván,  tüstént  vissza- 
indultak Jeremiáshoz,  a  kinél  Zsigmond  s  a  lengyel  kancellár 
tartózkodik. 

Hogy  Mihály  3000  embert  szedett  a  futás  után  össze  s 
Fogarasnál  táborozik,  Baba  Nóvák,  Deli  Markó,  3000  székely,  s 
Radul  Kulcsár  már  16,000-re  növelték  hadai  számát. 

Az  első  hírre  elhatározá  Básta,  hogy  barátságos  levélben 
tudtára  adja  Jeremiásnak  s  a  lengyel  kancellárnak  a  győzelmet  s 
inti  őket,  hogy  ellenséges  szándékaikkal  hagyjanak  föl.  —  Az  erdélyi 
urak  ugyanily  értelemben  írjanak  B.  Zsigmondnak,  reményt  nyújtván 
neki,  hogy  Fgednél  kegyelmet  eszközölnek  ki  számára,  nehogy 
lengyelt,  moldvait,  törököt  s  tatárt  Erdélyre  hozzon  desperatiójában. 

A  másik  hírre  vonatkozólag  elhatározá  Básta:  Mihályt,  ha 
Fogarasba  lesz,  ostromolni  s  addig  tönkretenni,  míg  vagy  B. 
Zsigmonddal  nem  egyezkedik,  vagy  a  törököt  Temesvárról  be  nem 
hozza  az  országra. 

(Eredeti.) 


245. 

Szeben,  1600.  szeptember  27. 

Ungnád  a  császárnak. 

A  sziléziai  hadak  miatt  nem  kell  aggódnunk,  mert  mint  később 
megtudtuk,  ha  Fgd  a  sléz  rendek  által  deputáltaknak  jelentést 
teszen,  egy  hónappal  tovább  itt  maradhatnak.  24-kén  jöttünk  Sze- 
benhez :  estve  érkeztek  meg  hozzánk  Oellestai  (Szelestei)  János  és 
2  előkelő  bojár  Mihály  vajda  nevében,  hogy  urok,  ha  Fged  őt 
magától  s  a  keresztónségtől  nem  akarja  a  török  karjaiba  taszítani, 
kész   kezesekűl    nejét   s   gyermekeit   átadni.  —   Mi    ugyan    gondol- 


570 


hatjuk,  lioü-y  ez  csak  csol  ]\lihi'ilytól.  idő  nyerésre,  míg  a  török  bejo: 
(le  gondolunk  Mihály  valúlian  yzoi'últ  helyzetére  is  s  ezért  a  köve- 
teket itt  tartani  s  hozzá  feltételeinkkel  saját  embereinket  küldeni 
jónak  láttuk.  Most  leginkább  a  temesvári  töröktől  félünk,  hogy 
Liftpa  s  Jenő  elfoglalására  jő.  —  Erősítjük  tehát  hadainkat.  Mihály 
10.000  embeirel  lírassón.ik  vette  útját.  Székely  Mózestől,  a  ki 
12.000  emberrel  Heszterezétől  egy  mértHildre  van,  Csáky  Istvánhoz 
L'i>y  ember  azon  kérelemmel  jött,  hogy  mivel  Sz.  M.  mint  barát 
óhajtana  beljebb  jönni,  menjen  eléje  Csáky  s  beszéljék  meg  a  dolgot. 
Krre  Básta  s  mi  mindnyájan  úgy  találtuk  jónak,  hogy  csakugyan 
Csáky  és  Petto  (Pete)  László  innen  6  mértföldre  jneujenek  Sz.  M. 
elé  megalkudni  vele. 

Székely  Mózes  azt  is  izente,  hogy  nem  Báthory  Zsigmondról 
lenne  szó,  iianem  más  egyébről.  B.  Zsigmondot  már  maga  a  lengyel 
kancellár  sem  akarja,  hanem  óhajtá  igen  is  Erdélyt  a  lengyel 
koronához  kapcsolni  s  B.  Zsigmondot  más  úton  Lengyelországban 
kielégíteni.  Félek  a  lengyel  praktikától.  Dévát  Csáky  már  ellátta 
őrséggel,  melyet  Fgd  hűségére  esküdtetett  s  igy  Pete  László  vissza- 
jött. Jobb  lenne,  ha  német  őrség  volna  benne,  abban  jobban  bízhatni. 
Az  erdélyi  rendek  nem  jó  szemmel  nézik,  hogy  Kővár  és  Szamos- 
újvár  Fgd  kezén  vannak.  2G-kán  Boeskayt  Básta  és  én  haza  eresz- 
tettük, mert  az  erdélyiek  nagyon  gyűlölik  s  könnyen  táraadhatna  e 
miatt  valami  viszály,  ha  tovább  itt  maradna.  Bocskay  nagyon  állítja, 
hogy  Zsigmond  szándékolt  visszavezetésében  semmi  része  „und 
beruft  sich  aufs  reht." 

Csáky  István  Pete  László  által  kérdezteté  tőlem,  hogy  hasznos 
szolgálataiért  életére  nem  kaphatná-e  meg  Husztot?  —  Mivel 
gyanítom,  hogy  e  kérés  az  erdélyi  rendek  sugalmazására  azért 
történt,  hogy  jöhető  esélyekre  Huszt  per  indirectum  Erdélyhez 
esatoltathassék :  én  válaszomban  Csákyt  átnlánosságban  biztosítám 
Fged    kegyéről  ;    de    erre    a    kérésére    semmi    reménységet    nem 


nyújtók  neki. 


(Eredeti.) 


246. 

K.  n.  (1000.  szeptember.) 
Bocskay  Rudolfnak. 

Folyamodik,    hogy    erdélyi    birtokait,  melyeket    ő  fge    mellett 
való  hűségeért  vesztett  el,  Básta  által  neki  adassa  vissza. 

(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.) 

247. 

Szeben,  1600.  szeptember  30. 
Ungnád  a  császárnak. 

Csáky  István  Székely  Mózeshez  Haller  Gábort  és  Deák  Albertet 
küldé.  Mihálytól  a  választ  ma  várjuk. 


571 


P.  S.  ugyanarról  a  napról.  Kulcsár  Radul  Mihály  követe 
megérkezett  s  ura  levelén  kivűl  azon  óhaját  nyilvánítá  urának,  hogy 
a  székelyek  mindenesetre  tartassanak  meg  a  vajda  által  ö  felsége 
nevében  adott  szabadságaikban.  Mivel  azonban  látni  való,  hogy  ha 
Mihály  Fogarast,  Görgényt  s  Vécset  megkapná  s  a  székelyeket 
maga  mellé  vehetné,  akkor  Brassót  és  Erdély  harmadát  járma  alatt 
tartaná:  ezért  kívánságát  nem  találhattuk  teljesíthetőnek,  csak  Gyalut 
proponáltuk  neki  s  holnap  Radul  e  felelettel  fog  visszautazni. 

Deák  Albert,  Haller  Gábor  még  nem  jöttek  vissza  Székely 
Mózestől.  Én  félek,  hogy  Székely  Mózes,  a  lengyelek  s  az  itteni 
erdélyi  nemesség  összejátszanak  Zsigmond  érdekében,  „zu  welchem 
der  gemain  adel  und  man  allé  seine  gedankhen  sezt." 

(Eredeti.) 

P.  S.  old.  1-röl. 

Haller  Gábor  és  Deák  Albert  visszajöttek  Székely  Mózestől. 
Ez  azt  állítja,  hogy  ö  korántsem  ellenségképen  jő  Erdélybe,  sőt 
inkább  az  oláh  zsarnok  ellen  akar  segítni  hazájának ;  de  mivel  hadai 
a  lengyel  kancellártól  függnek,  jó,,  volna,  ha  mi  a  lengyel  kancellárt 
megintenők  az  erdélyi  beütéstől.  0  (Sz.  Mózes)  bátran  meri  ígérni, 
hogy  a  kancellár  tartózkodni  fog,  ha  a  mellette  levő  török  s  tatárok 
nem  is.  Sz.  Mózes  ez  izenete  következtében  elhatározták  Bástával, 
hogy  Pete  László  és  Sennyei  Pongrácz  urak  a  kancellárhoz  küldes- 
senek. Baba  Nóvák  a  híres  szabadhajdúk  feje  ma  küldött  hozzánk 
három  embert,  hogy  örömest  Fged  szolgálatába  állana.  Ezzel  is 
megfogy  Mihály  ereje,  a  kivel  4-én,  vagy  5-én  fogunk  Fogarason 
túl  akár  mint  barátok,  akár  mint  ellenség  találkozni. 

Nagyszerű  volna,  ha  „seine  leuth  Uiöchten  uns  ihn  selbst  in 
die  hend  gebén,  oder  der  Mihal  möcht  sich  selbst  praesentirn." 

Székely  Mózes  izeni,  hogy  4  nap  múlva  annyi  hadinép  lesz 
Oláhországban,  „dass  der  Mihal  nimmer  wirt  hinein  dirffen."^) 

(Eredeti.) 

248. 

Brassó,  IGOO.   októher  6. 

Ungnád  a  császárnak. 

Panaszkodik,  hogy  az  erdélyi  nemességgel  s  az  erdélyi  hadak- 
kal nem  lehet  biztonságban  lenni,  annyira  sok  ok  forog  fönn,  melyek- 
ből következtethető,  hogy  azok  B.  Zsigmond  hívei.  Az  erdélyi  hadinép 
azért  is  haragszik,  hogy  Mihálylyal  alkudozásban  van  Básta  és  én  ; 
ők  nem  akarják  az  oláh  segítséget,  valószínűleg  úgy  goadolkozván, 
hogy  akkor,  ha  Mihálylyal  szövetkezünk,  a  lengyel  kancellár  köny- 
nyebben  legyőzetik  s  ők  megfosztatnak   attól  a    reménységtől,    hogy 


*)  Jegyzet:  Mihály  vajda  üldözéséről  Ungnád  jóformán  mindennap  hosszú 
jelentést  írt,  néha  kettőt  is,  ki  vannak  adva  Hurmiizaki  idézett  gyűjteményében; 
én  csak  a  hiányzókat  vettem  itt  fel.  Sz'.  L. 


—     Ő72     — 

1^  Zsigmond  letMid  íejedelinök.  A  főbb  urak  is  csak  magukért  álltak 
s  állnak  jót.  de  az  alsóbb  nemességért  nem.  —  E  miatt  mi  is 
(Hásta  és  Unguád)  nagy  gondolkodásban  vagyunk. 

Tegnaj)  Tekeli  úr  néhány  erdélyivel  Mihály  táborába  mentek 
az  egyezkedést  megbeszéhii ;  Mihály  igen-igen  alázatosan  fogadta 
őket.  ,,Es  liegt  nur  an  dcm,  dass  sich  die  stiindt  resolviren  mit 
dem  herrn  Basta  mier  und  dem  herrn  Züggl  und  uns  vergwissern, 
ob  sy,  wo  die  PoHaghen  uns  angrillen,  bey  uns  haltén,  und  des 
Wallachen  hülf  zuelassen  wollten." 

A  mi  határozatunk  szerént  holnap  kell  kivonulnia  Mihálynak 
az  országból  s  hat  nap  alatt  nejét,  fiát  s  leányát  beküldenie  keze- 
sekűl.  Majd  meglátjuk  nem  változik-e  meg.  —  Köteles  még,  a  mint 
kiér  a  szorosra,  a  hol  a  lengyelek  beütni  szándékoznak,  2000  jó 
puskást  küldeni  s  a  székelyeket  szolgálatából  elbocsátni.  A  vajda 
még  most  is  —   „halb  desperirt,  und  halb  male  intentionirt." 

(Eredeti.) 

P.  S.  oU.  7-röl: 

Az  oláh  Kulcsár  Eadult  s  Fged  magyar  kapitányát  Kereky 
Jánost  küldöttük  a  múlt  éjjel  Mihály  vajdához,  kit  ők  már  Oláh- 
ország felé  útban  találtak.  A  vajda  a  föltételeket  elfogadta  ugyan, 
de  keservesen  panaszkodott,  hogy  a  keresztyénségnek  tett  jó  szolgá- 
latai jutalmául  oly  kemény  föltételeket  nem  érdemelt,  s  ha  nem 
volna  igazi  jó  indulattal  Fged  s  a  keresztyénség  iránt,  el  se  fogadná 
a  föltételeket,  mert  „nincsen  még  a  két  keze  a  hátához  kötve." 
Most,  mondja,  a  törökkel  meg  fog  ütközni  Oláhországban  s  ha 
legyőzetik,  ám  lássa  Erdély  mi  tévő  lesz,  midőn  már  pajzsa.  Oláh- 
ország elveszett.  —  „Dieser  punct  ist  wol  in  acht  zii  habén"  s  nem 
jónak  találom  a  vajdát  így  „in  desperatis  terminis"  helyezni,  mert 
még  úgy  tesz,  mint  1564-ben  János  király  fia  a  törökkel.  —  Bába 
Novákra  ismét  nem  számíthatunk.  —  Mihály  nem  tudja,  hogy  a 
fia  merre  van. 

Székely  Mózesnek  ma  kell  2000  emberrel  (magyarral)  meg- 
érkeznie;  a  lengyel  népet  visszaküldte  hazájokba. 

(Eredeti.) 

249. 

„Dátum  Begy  (Béty)  in  Zákhler  Land'\  160()  okt.  10. 

Ungnád  a  császárnak. 

Az  erdélyiek  azt  akarják,  mivel  Mihálytól  félnek,  hogy  a 
szoros  ne  csak  őriztessék,  de  Mihály  se  sokad  magával  bocsáttassék 
ki,  nehogy  aztán  török  s  tatár  segélylyel  visszajöjjön.  Én  nem 
tartom  jónak  Mihályt  a  végső  desperatióba  hajtani.  Különben 
Mihály  maga  az  oka  annak  a  veszélynek,  melyben  most  Moldova 
és  Havaselve  forog.  Csalárdsága  Fged  iránt,  istentelen  állhatatlan 
lelkülete,  fajtalankodása  Erdélyben,  és  zsarnoksága,  mit  isten  tűrni 
többé    nem    akart,    elvégre    is    megbuktatták    őt,    úgy    hogy    ő,    ki 


578 


mindenkit  meg  akart  csalni,  „er  sich  selbst  am  me'sten  betrogen." 
Az  erdélyi  urak  és  rendek  kevés  nap  múlva  követeket  akarnak 
Fgedhez  kívánataik  előterjesztése  végett  küldeni.  Mihel}^  megtudom, 
mik  ezek  ;  tüstént  tudósítom  Egedet.  Az  erdélyiek  Zsigmond  és  a 
cardinál  adomtányozásait  egészen,  a  Mihályéit  csak  kis  részben  akar- 
nák érvényben  hagyni.  Székely  Mózes  tanácsára  ismét  írtuk  a 
lengyel  kancellárnak,  hogy  mivel  Mihály  Moldvából  is  Erdélyből  is 
távozott,  hagyna  föl  ellene  való  szándékával.  Küldöm  az  erdélyi 
urak  s  rendek  levelének  másolatát,  melyet  okt.  4-én  a  lengyel  kancel- 
lárhoz intéztek. 

(Eredeti.) 


250. 

Ilhjcfalva,  1600.  oltóber  12. 

Ungnád  a  császárnak. 

Az  erdélyi  urak  a  vajda  segítéséről  mitsera  akarnak  hallani, 
Básta  meg  nélkűlök  uem  akarja.  Mihályt  az  egész  Erdély  gyűlöli. 
Székely  Mózes  huszárjai  és  a  vajdától  átjött  magyarok  mégsem 
esküdtek  meg.  húzzák  halasztják,  „non  sine  maxima  novae  ad 
Sigisraundum  defectionis  et  proditionis  suspitione." 

lO-én  Csáky  sátora  előtt  az  alispánok  (!)  s  a  köznemesek  ösz- 
szefutottak  s  nagy  lármát  csaptak  a  miatt,  hogy  Osáky  egyedül  tanács- 
kozott egyszer  valamiről  Bástával  s  nem  többek  jelenlétében.  Az 
izgatók  közt*Giczy  Péter  tűnik  ki.  Meg  is  mondta  Bástának  Csáky 
(a  ki  igen  szorult  helyzetben  volt),  hogy  elébb  utóbb  kötözve  kül- 
dendi  Giczyt  hozzája.  —  Csáky  igen  sokat  ígér,  de  Sárost  és 
Szád  várt  kéri  inscriptióban.  Mi  biztatjuk  szolgálatához  képest. 

(Eredeti.) 


251. 

Illyefálva,  okt.  13. 
Ungnád  a  császárnak. 

AbbeU  aggodalmát  fejezi  ki,  hogy  az  erdélyiek"  pártokra  fog- 
nak szakadni  és  pedig  Zsigmond  mellett  igen  nagy  párt  lesz.  — 
így  Bornemissza  Boldizsár,  Haller  Gábor,  Sennyei  Pongrácz  már 
tudatták  velem,  hogy  ha  meiinének,  szeretnének  velem  Csáky  ellen 
tanácskozni,  a  ki  pedig  nagy  császárpárti.  Székely  M.  és  Giczy 
Péter  legnagyobb  Zsigmond-párti,  az  előbbi  bujdosása  közben  egy 
éjszaka  egy  ágyban  hált  vele. 

Csáky  azt  a  reménységet  táplálja,  hogy  a  gubernátorságot 
Egedtől  elnyerheti.  Kornistól  fél,  hogy  „er  werde  bey  Eur  Mtát 
bőse  ofíitia  praestirn." 

(Eredeti.) 


P.  S.  old.  U. 

Ungiiíld  gyanúsítja  llocskayt,  hogy  titkon  B.  Zsigmonddal 
tart.  míg  Csáky  Kornist  tartja  hazaárulónak. 

Je(ii/:ct:  Uiiííiiád  némely  levelében  titkos  jegyek,  vagy  álnevek  gyakran 
fordulnak  elő.  Ilyenek:  Mars  =-  a  császár;  qui  pro  Marté  est  =  giit  kayseriseh. 
Niger  ^-  Basta.  Spes  =  Mátyás  főiig.  Alea  Jaetans  =^  Miksa  főhg.  Pleiades  = 
az  erdélyiek.  Profngns  =-  Bátliory  Zsigmond.  A^iriis  ^-=  Kornis  Gáspár.  Pestis  == 
Booskay.  Sol,  Orion,  Juvenis  =--■  Osáky.  Stronuus  ^-  Székely  Mózes.  Trpidus  = 
Sennyey  Pongráez.  Linx  ^-^  Haller  (rábor.  Ambide.xter  =  Bornemissza  Boldizsár. 
Malitiosns  -=  Giezy  Péter.  Truneus  =-  Toldy  István.  Polyjtus,  Bifrons  =--  Miliály 
vajda.  Tremens  --    Alárdy  Ferencz. 

(Eredeti.) 


252. 

Illyefalva,  1600.  oJctóher  10. 
Ungnád  a  császárnak. 

Tudatja,  hogy  Mihcály  ismét  írt.  —  Az  erdélyiek  semmi  áron 
sem  akarnak  Mihálynak  segíteni.  De  nem  is  lehet  hinni  Mihálynak; 
bár  másrészt  nem  szabad  a  legvégső  desperatióba  taszítani.  — 
Csáky  magát  „summum  consiliarinm  regni"  nevezi;  ez  nekem  nem 
tetszik,  mert  úgy  látszik,  hogy  aspiratio  ad  regnandum.  Az  a  hír, 
hogy  ha  Fged  a  rendeknek  Kővárt,  Husztot  és  Szamosújvárt  ki  nem 
adja,  úgy  engem,  Székely  urat  s  Pete  Lászlót  letartóztirtnak. 

P.  S.  old.  17.  Ma  kísérte  ide  Csáky  Petraskót.  A  14  éves  fiú 
szemeiben  könnyek  ragyogtak,  de  különben  bátor  s  vidám  volt;  azt 
monda,  hogy  Fgedhez  akar  menni,  Egednek  akar  szolgálni ;  ő  nem 
fél  senkitől,  neki  nincs  ellensége;  ha  vétkezett  az  apja  valamit, 
annak  ó  nem  oka.  —  Brassó  felé  küldjük  s  onnan  a  nőkkel  s  a 
kincsesei  együtt  Gyaluba.  —  Csáky  igen  szépen  s  tisztelettel  bánik 
a  fiúval,  „als  wenn  sem  vatter  noch  im  esse  wilr."  A  tirnovai  érsek 
is  vele  volt;  ez  most  Fgedhez  megyén.  Az  érsek  mindig  hű  volt 
Fged  iránt  s  Mihály  üzelmeit  sohsem  helyeselte.  „Das  jurament 
will  noch  nicht  forthgehen  und  rnorgen  wöllen  die  Sibenbirger 
erst  ein  landtag  haltén,  darinnen  die  postulata  und  die  gesanten 
an  Eur  Mtát  auf  das  iurament  sollen  resolvirt  werden." 

(Eredeti.) 

253. 

Illyefalva,  1600.  október  22. 
Ungnád  a  császárnak. 

Az  „oláh''  felesége  holnap  19  kocsival  Brassóba  érkezik.  Azt 
mondja,  hogy  anyja  csak  200  tallért  hagyott  neki  élelemre,  kincsei 
legjavát  elvitte.  Hihetetlen. 


„Des  Miclial  weib  khlagt  jaiiimeiiieli  und  erschreeklich  über 
ihres  mauns  gottloserliclis  lében,  class  nit  ein  wuncler  wer,  clie 
erd  hett  in  lengst  verschlungen  und  sie  liab  ini  (len  untergang  dis 
gancz  jalír  herurab  proplieczeith." 

(Eredeti,  béesi  tit.  It.  0.  C.) 


254. 
,,IUiavarosch''  (lllyefalva),  1600.  old.  .23. 
Ungnád  a  császárnak. 

Ma  voltak  Székely  Mihály  és  Pete  L.  Csákyval  a  szorosban 
(Bodzái),  hogy  azt  megerősítsék  ágyúkkal  is  a  kancellár  ellen,  a  ki 
21-én  (?)  M.  v.-t  megverte,  nehogy  B.  Zs.-dal  arra  bejöjjön.  Az 
erdélyiek  a  szoros  örizetét  Székely  Mózesre  bízták,  a  ki  nagyon 
gyanús,  hogy  Zsigmonddal  összejátszik  (colludirt).  M.  v.  12  ágyút 
a  szoroshoz  közel  hagyott  el.  Azt  mondják,  hogy  M.,  a  mint  a 
kancellár  megverte,  a  szoros  felé  akart  menekülni,  de  a  mint  értesült, 
hogy  azt  Székely  Mózes  őrzi,  azt  mondta,  hogy  el  van  árulva,  a 
mért  a  szorost  legnagyobb  ellenségére  bízták ;  így  megfordult  és 
Karánsebes,  Lngas  és  Lippa  felé  fordult;  lehet  hogy  N. -Váradra 
megy.  Mi  nem  bíztuk  rVi  a  szoros  őrzését,  mert  az  eskületétellel 
még  mindig  késlekedik,  de  az  erdélyiek  akarták  így. 

„Heut  ist  die  Michael  Vaidin  nahend  mit  9  kliobl  sonst  vili 
wögen  bei  diesem  quartir  furgefahren,  und  sich  gegen  denen,  die 
sie  zu  selien  hinaus  geritten  diemütig  und  beschaiden  erczaigt; 
ist  alléin  in  einem  ratt  damaschkhen  zöblen  pelcz  und  ein  alté 
frau  gegen  ihr  íiber  gesessen,  in  drey  vt^ögen  fürtrefliche  schöne 
ross  18  gehobt." 

(Eredeti,  béesi  titk.  It.  0.  0.) 


255. 

„lUiaváros'-'  (lllyefalva),  1600.  oU.  26. 

Básta  és  a  biztosok  Zamojskinak  a  lengyel  kancellárnak. 

A  mit  23-áról  írt,  s  a  mit  követei  által  izent,  megértették. 
Inteni  akarjuk  Ngdat  Havasalföld  elhagyására,  (de  resignatione 
Valachiae).  A  mi  császárunk  és  a  lengyel  király  között  fennálló 
egyezségből  kifolyólag  úgy  intézze  a  dolgokat  Ngd,  nehogy  császá- 
runk joga  új  vajda  behelyezése,  vagy  a  tartomány  usurpálása  által 
megsértessék  s  ő  fgeik  között  visszavonás  keletkezzék ;  — •  sőt  inkább, 
hogy  a  régi  egyetértés  fentartassék.  Hogy  M.  v  nejét  és  fiát 
hozzánk  küldötte,  az  a  vele  kötött  szerződés  értelmében  történt,  sőt 
ha  maga  M.  v.  személyesen  visszatért  volna  is  Erdélybe,  öt  a 
császárhoz  küldöttük  volna  fel ;  ha  a  1.  király  a  vajda  ellen  valamit 
akart  volna  kivinni,  felkereshette  volna  a  császárt,  bizonyára  kapott 
volna  elégtétélt.  Hogy  ezen  országokkal  mi  történjék  :  azt  a  császár 


-     576 


Ib^ja  elhatározni,    llisszük.  hogy    Ngd  a    keresztyének    közötti  béke 
érdekében   íbg  működni. 

(Másolat,  s  bécsi  titk.  It.  0.  C.) 


25G. 

.JUiafalu"  KÍOO.  old.  2S. 
Básta.  Ungnád  és  Székely  Mihály  a  kancellárnak  és  a  senatoroknak. 

Megértették  26-án  a  kelt  leveliikben  „praetensionem.  quam 
in  retinenda  ML'l  suae  provincia  utpote  Valaehia  nobis  signifieant." 
Ez  nem  a  mi  Ítéletünk  körébe  tartozik.  Követünk  által  elébe  adatjuk 
Ngtoknak,  minő  visszavonás  keletkezhetik  ő  fgeik  között  e  tartomány 
bitorlása  miatt.  Hogy  M.  v.  kiadatását  kívánják  Ngtok,  csodálkozással 
halljuk,  mert  ő  nincs  nálunk :  de  ha  itt  volna  is.  nem  adhatnók  ki 
öt,  a  vele  a  mi  napában  kötött  egyezkedés  ellenére. 

(Másolat,  u.  0.  0.  0.) 


257. 

Korczin,  1000.  nov.  17. 
III.  Zsigmond  I.  kir.  Rudolfnak. 

Ábrahám  Bnrggravius  a  Donaw  Fgd  tanácsosa,  a  kit  Fgd 
hozzánk  küldött,  értesített  arról,  hogy  átlépte  országunk  határát, 
de  a  pestis  miatt  visszatért  Sziléziába  s  alkalmasabb  időre  vár. 
Elibe  küldtük  kamarásunkat  (cubicularium).  hogy  hozzánk  vezesse 
azon  helyeken  át,  hol  a  pestis  nem  dúl.  Örömmel  hallottuk,  a  mit 
Moldova  felől  általa  Fgd  velünk  tárgyalni  akar;  köszönettel  vettük, 
hogy  tudósított  Fgd  M.  v.  Erdélyből  kiűzetéséről  és  a  rendek 
eskütételéről.  Nekünk  és  a  mi  országunknak  is  nem  csekély  kárt 
okozott  az  (M.  v.).  Néhányszor  megintettük,  hogy  Moldovát  ne 
bántsa  —  bíztunk  is  a  békében,  midőn  egyszerre  csak  alattomosan 
sokféle  nemzetiségű  nagy  sereggel  Moldovába  ütött,  Jeremiást  kiűzte, 
határainkon  égetett  és  gyilkolt  s  országunk  elfoglalásáról  tanakodott, 
arról  a  töröknek  levelet  írt  „quomodo  tributum  quoque  hoc  nomine 
Turcae  detulerit"  a  mit  Fgdnek  már  azelőtt  jelentettünk.  Ilyen 
hitetlen  ravasz  ellenség  ellen,  hogy  sereget  indítsunk,  elkerülhetetlen 
volt,  pedig  nem  történt  kárunk  nélkül,  mert  a  hadseregre  másutt 
is  szükségünk  volna.  A  mit  Erdély  felől  Fgdnek  Ígértünk,  arról 
nem  feledkezünk  meg.  Kénytelenek  voltunk  fegyverhez  nyúlni, 
minthogy  Moldova  elfoglaltatott  és  határunk  megsértetett,  de  úgy 
értjük  vezéreinktől,  hogy  Erdélyt  nem  érintették,  csakis  a  kivert 
ellenséget  űzik. 

Arról,  hogy  Fgd  M.  v.  által  újra  letett  esküről  tudósít,  cseppet 
sem  csudálkozom,  mert  hisz  sok  hasonló  esküt  letett  már  ő  a 
töröknek  is ;  azon  inkább  csodálkoznánk,  ha  hűségében,  melyet 
annyiszor  megszegett,  megmaradna.    Hiszem,  hogy  az  erdélyi  sereg 


577 


minket  meg  nem  támad,  miután  már  az  ellenség  Erdélyből  kiűzetett; 
tőlünk  sincs  semmi  parancsolat  Erdély  ellen,  egyedül  az,  hogy  az 
ellenséget,  a  ki  minket  jogtalanul  haddal  támadott  meg,  üldözzék. 
„De  litteris  Sigismundi  Báthorei  nihil  est  aliud,  quod  MH  V??|, 
respondeamus,  quod  neque  voluntate  nra,  neque  scientibus  nobis 
datas  illas  esse,  nihilque  esse  nobis  cum  illó  commune." 

„P.  S.  Scriptis  litteris  nunciatum  nobis  est,  Michaelem  vai- 
wodam  collectis  magnis  copiis  et  apparatu  bellico,  cum  exercitu 
nro,  qui  in  Valachiam  Transalpinam  eum  persequuturus  ingressus 
fuerat,  conflixisse,  victumque  práelio  et  castris  exutum.  dilapsis 
etiam  rehquiis  copiarum,  quae  in  fuga  sequutae  eum  fuerant,  in 
montium  et  sylvarum  latebris  ac  fuga  salutem  posuisse.  Judicavit 
Deus  causam  nram,  ut  qui  admonitus  aliquoties  a  nobis,  ne  Moldá- 
viám, ne  ditiones  nras  turbaret,  suae  cupiditati  modum  statuere  non 
potuit,  is  iusto  Dei  iudicio  e  Transylvania  primum  a  M^M  V^  exer- 
citu ejectus  et  a  nris  deinde  copiis  proíligatus,  de  suis  etiam  fortunis 
ae  salute  periclitari  cogitur." 

(Eredeti,  Poloniea  o.)  ^ 


258. 

Gy.-Fejérvár,  1600.  november  18. 

Ungnád  a  császárnak. 

Ma  váratlanul  minden  előzetes  tanácskozás  nélkül  jelenti 
nekem  Básta,  hogy  Székely  Mihályt  Pgdhez  küldi,  hogy  referáljon 
arról  a  mi  a  (miriszlai)  csata  és  a  szebeni  táborozás  óta  történt. 
Ma  is  minden  erdélyi  tanácsos  Bástánál  volt,  meg  volt  híva  Székely 
Mihály,  továbbá  Tököli  és  Pethe  László,  de  engem  Mrehesstetteh ; 
nem  is  tudom  jóformán,  hogy  miről  tanácskoztak.  Nagyon  sajnálom, 
hogy.  13-án  Meggyesről,  a  hol  Bástától  és  Székelytől  „urlaub 
genummen",  ki  nem  utaztam,  hogy  engedtem  Csáky  zaklatásának, 
a  ki  a  rendek  nevében  marasztott.  így  elmaradt  volna  ez  az  engem 
mélyen  lealázó  „disgusto"  és  incidens,  melyre  én  —  istent  hívom 
bizonyságul  —  okot  nem  adtam.  Én  Szókelylyel  a  Fgdnek  teendő 
jelentés  felől  sem  nem  tanácskozhattam,  sem  nem  szólhattam. 
Bástának  azt  izentem  Hofkürchen  által,  hogy  megvártam  voloa,  a 
mint  méltányos  is  lett  volna,  hogy  Székely  kiküldetéséről  előzetesen 
velem  és  Székelylyel  tanácskozott  volna,  de  mert  ez  nem  történt  s 
velem  mitsem  közölt,  „so  will  ichs  nicht  disputirn,  er  wirts  bei 
E.  M.  zuverantworten  wissen."  Nem  kevéssé  sért,  hogy  az  erdélyi 
tanácsosokat  gyűlésre  hívta  és  engem  nem  hívatott  meg  arra.  Mint- 
hogy úgy  látszik  többé  nincs  szüksége  itt  reám,  a  mennyiben 
magától,  elzárt:  nincs  többé  itt  dolgom,  fel  akarok  kerekedni  és 
Fgdhez  kimenni.  Tudom  hogy  Básta  úr  engem  Pgdnél  „aufs  höchst 
angeben  und  cargirn  wirdt,"  hogy  engem  nemcsak  Fgdnél  kegy- 
vesztetté akar  tenni,   hanem  hogy  az  erdélyi  rendeket  is  fel  akarja 

Szádeczky;  Erdély  és  Mihály  vajda.  37 * 


578 


i'lleiieni  liecze/.olni.  liogy  inérgöket  ellenein  kiöntsék;  de  az  isten 
szerelméért  kérem  F^det,  igazságos  mentségeimet  kegyeskedjék 
tekintetbe  venni  s  arra  nézve,  a  mi  ellenem  a  rendek  és  Básta 
r»'széröl  beérkeznék,  engem  kihallgatni  kegyeskedjék.  Én  mindent 
tűrtem  és  tűrök  többet,  mint  a  mennyi  méltányos,  csakhogy  az 
erdélyi  dolgokat  ne  zavarjam  :  de  hogy  üldöztessem  egyik  helyről 
a  másikra,  azt  Fgd  Ítélőszéke  előtt  felpanaszlom, 

P.  S.  nov.  21-röl:  Az  erdélyi  nrak  is  hidegen  viselték  mago- 
kat irányomban,  úgy  hogy  azt  kell  hinnem,  hogy  összejátszanak 
ellenem  Bástával.  Azért  utazásomat  siettetni  fogom,  mielőtt  „etwas 
ergerlichers  erfolgte."  Nem  hiszem,  hogy  továbbá  is  valami  bizalom 
lehetne  Básta  és  én  közöttem,  sőt  inkább  a  bizalmatlanság  növe- 
kednék. Kérem  Fgdet,  ha  ellenem  valan)i  vád  érkeznék,  engem  is 
hallgasson  ki  és  kiutazásomat  megengedje. 

(Eredeti,  Turciea  o.) 


259. 

Prága,  1600.  nov.  20. 

Rudolf  III.  Zsigmond  lengyel  királynak. 

Bíztunk  Fgd  és  L.-o.  barátságában,  annál  rosszabbul  esett, 
hogy  Fgd  parancsára  Zamojski  és  más  senatorokkal  ellenséges 
lengyel  sereg  ütött  be  nemcsak  Moldovába,  hanem  előnyomult 
Oláhországba  is.  Ha  volt  is  némi  okuk  Moldovába  ütni  M.  v. 
ellen,  a  kit  mi  gyakran  levelünk  és  követeink  által  intettünk  a 
moldovai  vállalattól,  nehogy  úgy  tűnjék  fel,  mintha  mi  akarnók 
régi  jogainkat  Moldovára  érvényesíteni :  nem  kellett  volna  Oláh- 
országba is  előnyomulni,  a  mely  úgy  régi  jog,  mint  újabb  szerző- 
dések szerint  M.-o.-hoz  tartozik.  De  nemcsak  ezt  tették  a  senátorok 
Zamojskival  élükön,  hanem  Erdélyben  is  (a  mely  pedig  márcsak 
kétség  nélkül  a  mienk),  ha  fegyverrel  nem  is  tehettek  valamit, 
legalább  levelek  által  törekedtek  szándékukat  elérni,  hogy  az 
erdélyieket  új  elpártolásra  izgassák  különös  Ígéretekkel.  Tudja  Fgd 
hogy  mekkora  áldozatokkal  és  költséggel  viseltünk  mi  és  őseink 
háborút  az  istentelen  törökök  ellen,  hogy  távol  tartassanak  nem 
kevésbbé  a  lengyel,  mint  a  magyar  határoktól ;  azért  Fgd  is  gon- 
doljon a  közös  ellenség  ellen  való  közös  működésre  és  a  keresz- 
tyénség hasznára  —  és  parancsolja  meg  seregének,  hogy  ne  dúl- 
janak a  mi  véduraságunk  alatt  levő  tartományokban  „nobisque,  aut 
illí,  qui  a  nobis  nominabitur,  Valachíam  restiti  nulla  interposita 
mora  mandabit."  Ez  kívánatos  leend  további  barátságunk  és  orszá- 
gaink érdekében  is.  A  1.  kancellár  és  senátorok  ide  mellékelt 
leveléből  megláthatja  Fgd,  mennyire  óhajtják  ők  a  jó  barátságot 
fentartani. 

(Fogalmazvány  Poloniea  o.) 


—     579     — 

260. 

Kolozsvár,    1600.    november    21. 

Ungnád  Székely  Mihálynak. 

Nem  tehettem  mást,  miDthogy  a  kiutazásra  elszáojam  magamat, 
mielőtt  más  ó  fge  kisebbítésére  és  szégyenére  váló  esemény  nem 
jő  közbe ;  Bástának  velem  is  kellett  közölni  iiramöfsémnek  mint 
commissariusnak  kiküldetését.  Azon  is  csodálkozom,  hogy  uramöcsém 
engedte  magát  tőlem  elkülöníteni  és  egyedül  a  parancsnok  tekintélyének 
engedni,  az  kint  is  feltűnést  fog  kelteni.  Bástától  kérdezvén,  hogy 
mi  legyen  ezen  elkülönítés  oka,  csak  annyit  felelt:  a  dolog  úgy 
van  a  mint  van,  többet  nem  mondhatok! ,  (la  cosa  del  Sig.  Zaggi 
sta,  come  la  sta.  non  posso  dir  piu.)  Én  tegnap,  a  mint  Pete 
Lászlónál  és  Tökölinél  Kornis,  Csáky.  Borbély  György,  Alárdi, 
Bodoni,  Mindszenti,  Barcsai  András,  Bogáthi  és  mások  vendég- 
ségben voltak,  velők  lévén,  előadtam  nekik  kiutazásom  okát,  t.  i. 
hogy  kizárattam  a  tanácskozásból,  a  mi  a  parancsnok  szerint  az  ő 
kívánságukra  történt  volna,  —  ezt  ők  tagadták,  el  nem  ismerték  s 
mindennek  az  okát  Bástára  hárították,  anélkül  hogy  néven  nevezték 
volna  s  hogy  még  azt  is  mondotta  nekik,  hogy  én  is  tudom  és 
kívánom  Székely  kiküldetését.  Erre  én  mást,  mint  az  igazat,  nem 
felelhettem,  t.  i.  hogy  a  felől  velem  semmi  sem  közöltetett.  A  mint 
ezt  hallották,  rögtön  kinyilatkoztatták,  hogy  most  már  láthatom  ki 
az  oka  az  én  kizárásomnak  s  csodálkoztak  rajta,  hogy  Básla  a 
dolgot  „mit  so  hohen  betheuerungen"  elhárítja  magától  s  egészen 
az  ártatlant  adja.  Azt  meg  is  írtam  Bástának,  hogy  illett-e  tudtomon 
kivűl  a  császári  parancs  ellenére  önt  a  relatióval  s  a  rendek  meg- 
újított esküjével  (melyet  szintén  nem  láttam)  oly  sürgősen  kiküldeni, 
midőn  közöttünk  sem  történt  testvérem-uram  semmifele  tanácskozás 
e  felől.  Most  már  én  nem  vagyok  oka  semminek.  Básta  feleljen 
azért  ő  fgénél  s  a  titkos  tanácsosoknál,  a  miért  hármunk  commis- 
sárinsságát  egymagára  ruházta  s  az  én  kiutazásom  előidézésére 
törekedett ;  —  tudom,  hogy  már  kétségkívül  írt  is  valamit,  vagy 
testvérem-uramnak  adott  az  instructióban  valamit  rólam.  Hiszem  az 
istent,  hogy  ártatlanságom  napfényre  jön.  Tudja  ön.  hogy  minden 
„disgusto"  nélkül  váltam  el  a  parancsnoktól,  azért  remélem,  hogy 
nem  is  parancsolt  ellenem  valamit  felhozni  ő  ígQ,  a  főhgek  és 
tanácsosok  előtt. 

(Egykorú  másolat  a  császár  száoiára,  Tureiea  o.) 

261. 

Szatmár,  1600.  november  27. 

Ungnád  a  császárnak. 

Kérem  kiutazásom  okait  kegyelmesen  tekintetbe  venni  s  engem 
is  kihahgatva  ne  engedje,  hogy  kegyvesztetté  legyek.  Kizáratásom 
okát  Básta  az  erdélyi  rendekre  akarta  tolni,  de  ezek  Bástára  vetek 
vissza,  „üer  herr  Basta  fundirt  sich  auf  das,   dass  mir  die  Sieben- 

37* 


-    580    — 

birger  abgmistig  sein,  orvolge  aus  dem,  dass  icli  vor  einem  jar,  da 
icli  mit  dem  Pete  László  liinein  bin  gewest,  den  Mihal  vaida  zu 
seharf  wider  sie  congratiilirt  mid  sie  offendiert  hab ;  dass  will  der 
Csáky  anch  nit  gestehen."   Az  ok  még  napfényre  jön. 

25-én  kellett  a  követeknek  Fgedliez  Fejérvárról  kiindulni.^) 
A  Petz-lovasság  a  Meszesen  innen  van  ;  az  erdélyiek  nem,  akarnak 
német  katonákat.  Székely  a  követek  előtt  postán  jön  ki.  En  kocsik 
és  lovak  hiánya  miatt  a  követekkel  együtt  megyek  Bécsbe,  mert 
beteg  is  van  kíséretemben. 

(Eredeti,  Tiireiea  o.) 

262. 

BécH,  KiOO.  nov.  28. 
Mátyás  főhg  a  magyar  kamarának. 

Az  oláh  ökrök  eladásáról  szóló  jelentést  9-éről  vette,  de  ama 
kérésüknek,  hogy  a  pénz  ott  hagyassék,  nem  tehet  eleget,  mert 
nagy  szükség  van  rá  a  hadi  míveletekre,  Kanisára  és  a  végekre 
stb.  Azért  küldjék  rögtön  a  hadi  pénztárba  (kriegszalilamt)  a  12.420 
frtot.  Már  csak  azért  sem  lehetne  helyt  adni  kérésüknek,  „eum 
adhuc  incertum,  utrumnon  tota  illa  summa  tum  Micháeli  Weyvodae, 
tum  boariis  apud  eandem  interessatis  restituenda  sit." 

Jegyzet:  Deez.  29-éii  újra  parancsolja  Mátyás,  hogy  az  oláh  ökrök  árában 
líiég  hátra  levő  pénzt  küldje  be  a  magyar  kamara. 

(Fogalmazvány,  a  bécsi  kamarai  Itb.  Hung.  14,407  fase.) 


263. 

K.  n.  (1600.  decz.) 
Kövér  Lukács  „conscriba  tricesimae  Zempcziensis"  a  magyar  kamarának. 

Consignatio  houm   Valachicorum  : 

Összesen   volt 2024  db. 

..Quaestoribus  sünt  relaxati  . 40    „ 

Kiválasztatott  közülük  hitványabb 142    „ 

Eladatott  egy-egy  .    .       .  '.    .       .24  frtjával  =     1,704  frt. 
Jobb  fajta  volt  1842 

Eladatott  egy-egy  ...  ...  45  frtjával  =  41,445    „ 

összesen    ....    43,149  frt. 

„Summa  veetigalis"  az  ökrökért     2,653  frt.  50  d. 

(Eredeti,  a  bécsi  kamarai  Itb.  u.  o.) 

*)  A  kiküldendö  követek: 

Bornemissza  Boldizsár,  a  főurak  —  Györöffy  János  a  nemesek  —  Daezó 
Ferenez,  a  székelyek  —  Enyedi  Lukács  a  szászok  részéről.  Trausnerus  Lukács 
beteg,  nem  bizonyos  kimehet-e. 


(Egy  mellékelt  papírszeleten.) 


;81 


264. 

Kassa,  1600.  nov.  28. 

A  magyar  kamara  Mátyás  föhgnek. 

Kéri,  hogy  ne  erősítse  meg  a  váradi  adományozásokat,  bár 
hallják,  hogy  az  erdélyi  követek  minden  áron  arra  törekesznek  ó 
fgénél ;  de  Vér  Mihály  és  Kokazi  (=  Kakuesi?)  Mihály  ö  fgének 
legnagyobb  ellenségei  voUak. 

(Béesi  kamarai  It.  Hung.  14,408.  fase.) 


265. 

Szatmár,  1600.  november  29. 
Ungnád  a  császárnak. 

A  várkapitány  (Székely  M.)  ma  elutazott  innen,  nem  a  leg- 
jobban érzi  magát,  valamivel  a  követek  előtt  fog  felérkezni.  Az 
erdélyiek  kívánalmait  (postulata)  illetőleg  minden  jel  arra  mutat, 
hogy  előbbi  szabadságaikat  akarnák  visszaállítani.  Miksa  főhget, 
vagy  a  kit  Fged  gubernátorrá  jelöl  ki,  „werden  sy  hart  binden,  ob 
wenn  sy  liberam  electionpm  hetten."  Ezen  interregnum  alatt  nagy 
adományozásokat  tettek  a  rendek,  és  sok  tizedet  engedtek  el,  úgy 
hogy  nem  tudom,  hogy  egy  fejedehni  udvartartás  miből  telik  ki  ez 
időszerint  Fejérvárt.  A  rendek  Bocskaynak  és  Napráginak  nem 
engednek  bírni  Erdélyben,  hevesen  ellenök  támadtak  az  artikulusokban. 
Most  Kornis  a  Básta  segédje ;  ha  Csáky  visszajő,  a  ki  most  birtokán 
és  sógoránál  van,  akkor  Kornis  megy  talán  birtokára.  Idővel  pártok 
fognak  alakulni,  mert  tudom  mit  beszélt  Csáky  Kornisról,  mielőtt 
P^-dtől  bejött  volna.  Most  bár  egyértelműeknek  látszanak  a  bizalma- 
sabbak, de  nem  ez  lesz  állandó. 

(Eredeti,  Tureiea  o.) 


2m. 

Kassa,  1600.  deczemher  12. 

Ungnád  a  császárnak. 

M.  v.  tegnap  Váradra  érkezett  Nyáryhoz,  „nicht  wáis  ieh  mit 
was  angesicht  oder  gewissen  er  vor  Ew.  May.  wird  erscheinen  dirf- 
fen",  mert  az  a  czélja,  hogy  Fgdhez  utazzék.  Az  tagadhatlan.  hogy 
Felségedet  nagyon  megsértette,  hogy  a  főbbeket  ne  említsem,  pl. 
a  Pezzel  való  tárgyalást  legkevésbbé  sem  követte,  „sondern  alles  das 
contrarium  patrirt"  s  az  erdélyieket  fellázadásra  kényszerítette,  az 
országot  elpubztította.  Én.  Székely,  Básta  és  az  erdélyiek  is  azon 
véleményben  vannak,  hogy  Fgd  „ein  fürnembes  haupt"  rendeljen 
Erdélybe  és  pedig  gyorsan,  mert :  perieulum  in  mora.  Básta  igye- 
kezni fog  addig  a  rendeket  jó  devotioban  megtartani. 


—    582    — 

,,Dio  stend  hal)en  in  irer  letzten  congregation  zu  Letzfalva 
beschlossen  den  ?Jakhelii  die  wehrn  abzmiehmben.  da  rat  ich  Ew. 
M.  geli.  darmit  zu  lemporisireii,  dann  solang  die  Zekhler  ihre  altc 
íVeyliait  liaben  ii.  bewelirt  sein,  so  seiu  die  piiss  gegen  Moldau, 
Polln  II.  Walacliei  desto  bosser  versichert,  ii.  habén  sicli  Ew.  M. 
auf  sie  zuverlassen.  Der  Adél  fürcht  sich  melír  vor  ilinen,  als  vor 
dem  Saehsen."  Székely  erről  többet  fog  jelenteni. 

Boeskay  és  Naprági  ellen  az  ország  rendéi  valamit  elő  akarnak 
terjeszteni ;  a  mint  hallom,  Boeskay  személyesen  fel  akar  menni 
Prágába,  hogy  magát  tisztázza. 

„Wegen  des  Shitaritsch  hette  ich  gerathen,  dass  E,  M.  hieher 
gen  Casehau  hetten  íieren  lassen,  dan  weill  er  dem  Cardinal  verrii- 
terischer  weis  entdeckt  hat,  dass  E.  M.  mit  dem  Mihal  7-birgen 
überziehen  wolten,  so  werden  die  7-birgerischen  riith  ihn  mehr 
favoriren,  als  auf  sein  woU  verdiente  exemplarische  straf  gehen;  er 
gehet  auch  wieder  méin  verordnung  in  Fogaras  ohne  eisen  umb 
und  frey." 

A  szász  városok  az  urakhoz  és  nemesekhez  alkalmazkodnak 
(regulirn  sich),  nem  is  szabad  magokat  nyíltan  jó  németeknek  mutatni, 
Fgd  magas  parancsa  a  bojárok  feleségeinek,  gyermekeinek  és  javainak 
kiadatását  illetőleg  későn  jött;  hogy  mit  csináltak  azzal  Brassóban, 
arról  Székely  fog  bővebben  jelentést  teani.  Ha  M.  v.  kijön,  „der 
wirts  hoch  anziehen,  aber  seine  verbrechen  werdens  alles  umb- 
stossen ;  woll  weiss  er  Mihael  ein  unparteiiseh  recht  nit  überstehen." 

Az  erdélyi  követek  holnap  Eperjesre  érkeznek;  ha  karácsonyra 
nem  is  Bécsben,  de  legalább  Pozsonyban  lesznek. 

(Eredeti,  Varia  Turciea  o.) 


267. 

Bécs,  1600.  deczemher  20. 
ki  udvari  kamara  a  váradi  püspöknek. 

Tegyen  jelentést  az  ottani  végvár  szíikségleteiről. 
(Fogalmazvány,  bécsi  kamarai  It.  Hung.  14,407.  fase.) 


268. 

Korczin,  1600.  deczeniber  27. 

III.  Zsigmond  I.  király  Rudolfnak. 

Nov  20-iki  levelére  azt  válaszolja :  fáj  neki,  hagy  barátságában 
és  jó  szomszédságában  csak  egy  perezre  is  kételkedett.  A  dolgot 
(t.  i.  a  lengyel  hadak  Havasalföldéről  kivonulását)  senátoraival  meg 
fogja  vitatni  s  az    eredményről  mihamar  értesíteni  fogja   a  császárt. 

(Eredeti,  Poliniea  o.) 


—    583    — 
269. 

K.  n.  (1600.  decz.) 

„Frldrich  freiherr  zu  Herberstein"  Mátyásnak. 

Fenséged  megparancsolta  az  audientián,  hogy  Erdély  felől 
írásban  is  adjam   be  véleményemet : 

1.  A  legfőbb,  hogy  az  erdélyi  nemességnek,  a  mely  Báthory 
Zsigmondon  csügg,  nem  lehet  hinni,  közöttök  Székely  Mózes  az  ö 
két  segédjével  Makó  Györgygyei  és  Tamással  a  fő-főcselszövők. 
Erdély  ezek  miatt  nagy  veszélyben  forog. 

2.  „Dass  sieh  die  k.  May.  áuf  keine  andere  Sibenbürger  ver- 
lassen  habén  künnen,  als  aiif  den  Kornis  Gaspar,  und  Senyey 
Pongraez." 

3.  Csáky  a  köznemességet  minden  áron  pártjára  vonja,  de  ő 
eddig  egy  párthoz  sem  tartozik  (bis  dato  keiner  partey  zufellt.) 

4.  „Dass  die  eigentliche  vermutung  sei,  dass  er  Sig.  Batory 
schon  zwischen  des  Seckl  Moyses  volck,  derén  in  die  2000  ins 
Sekelland  liegen  sollen.  auf  des  herrn  Tsehaky  erhandlung  wartet, 
wie  dann  in  meinera  wegreisen  vom  selben  ort,  si  gieich  m  der 
tractation  gestanden  seindt." 

5.  „Dass  mehr  gedachter  herr  Gcrg  Basta  von  dem  fürstlichen 
stuhl  nit  weichen  woU,  man  schlaipf  ihn  dann  todter  aus  der 
burgg ;  unt.  bitt,  ihr  k.  May,  woUen  ihn  bey  so  güter  gelegenheit 
mit  aller  nottnrí  vörsorgen  ;  so  getraw  er  ihme,  als  dann  die  Sieben- 
bürger  wohl  im  zaumb  zuhalten." 

6.  Azon  órában,  midőn  Fejérvárról  visszaindultam,  érkezeit  egy 
császári  parancs  a  sziléziai  lovassághoz  és  gyalogsághoz.  Eperjesen 
a  gyalogság  akkor  már  leköszönt,  a  lovasság  épen  leköszönőfélben 
volt;  azt  mondták,  hogy  ha  csak  legkisebb  parancs  jön  is  a  sziléziai 
rendektől,  örömest  mennek  oda,  a  hova  Básta  parancsolja. 

7.  Básta  minden  Fgd  hatalmában  lévő  erdélyi  végháznak  meg- 
hagyta, hogy  azokat  át  ne  adják  az  erdélyieknek  Fgd  határozott 
parancsáig. 

(Eredeti,  hadi  It.  reg.  1599-iki  50.  sz.  a.) 


270. 

Gy. -Fejérvár,  1601.  január  6. 
Az  erdélyi  rendek  a  császárnak. 

írnak  Bornemisza  Boldisár  (de  Kápolna)  és  Alárdi  Ferencz 
(de  Pánit)  érdekében,  kik  minden  vagyonukat  elvesztették  a  császár 
iránti  hűségük  miatt,  hogy  más  helyen  adományozzon  nekik  jószágot, 
a  mint  kérték  a  rendek  már  a  követek  által  is.  Az  előbbi  Yécset, 
az  utóbbi  Alvinczet  óhajtja. 

(Eredeti,  1.5  pecséttel.  Himgariea.) 


584 


271. 

Gy.-yejérrár,  1601.  jan.  0. 

Az  erdélyi  rendek  Dr.  Pezznek. 

Hogy  járjon  közbe  l:>orntímisza  és  Alúrdy  érdekében  a  császár 


nál,  Véos  és  Alvincz  adományozása  iránt. 

(Krodoti,  15  pecséttel.  Hnngariea.) 


272. 


(Prága),  1601.  jan.  S. 

Rudolf  a  lengyel  királynak. 

Nov.  17-iki  levelét  vette.  Moldva  felől  követe  „Ábrahám  Burg-- 
gravius  von  Donau"  tesz  előterjesztést.  Mentegetését  szívesen   vette. 

(Fogaim.  Poloniea  o.) 


273. 

K.  n.  (Bécs,  1601.  jan.  17-) 

Mihály  vajda  Mátyás  föherczegnek. 

írásban  is  beadja,  a  mit  élőszóval  elmondott  ő  fenségének. 
Átadja  ő  ígQ  levelét,  melyet  a  tatár  khánnak  küldött,  de  melyet  ő 
már  útközben  kapott,  hogy  küldje  fel  a  császárnak.  Könyörög:  engedné 
po.stán  utazni  Prágába  küldendő  emberét,  mert  ö  már  sok  embert 
küldött  fel  Prágába,  de  nem  tudja  hová  lettek.  Könyörög,  hogy  a 
föhg  felesége  és  családja  száraára  kényelmesebb  ellátásról  gondos- 
kodjék és  biztos  örizetükről.  Kéri,  hogy  katonáiról,  kiket  ő  Kassán, 
N.-Váradon  és  más  Erdély  felé  eső  határszéli  helyeken  hagyott, 
gondoskodjék  a  főhg :  „dignetnr  de  eorum  etiam  eondigna  provisione 
et  sustentatione,  atque  etiam  solutione  clementer  prospicere,  ne 
insoluti,  et  inedia  coacti,  vei  alio  dilabi,  vei  damna  aliqua  inferre 
cogantur.  —  Az  eddig  is  kért  pénzért  (úgy  látszik  az  ökrök  áráért) 
ismételve  könyörög,  hogy  saját  és  kísérete  szükségleteire  fordíthassa, 
továbbá  szabad  passus  engedélyezését  kéri  embereinek,  a  kiket 
Erdélybe  és  Havaselre  küldözget,,  hogy  hírt  hozzanak  az  ottani 
viszonyokról  és  családja  sorsáról.  Es  hogy  ő  fge  nyilt  parancs  által 
ípatento  suo  raandato)  úgy  az  erdélyieknek,  mind  másoknak  meg- 
hagyja, hogy  bojárjai  bármerre  járnának,  ne  akadályozzák,  vagy  ki 
ne  fosszák.  Végűi  kéri,  hogy  Mátyás  főhg  eme  kérésére  minél 
elébb  feleljen. 

Kivűl:  Postulatio  Michaelis  vaivodae  17.  Jan.  prolata. 
(Tisztázat,  aláírás  nélkül,  Tureiea  o.) 


-     585     - 

274. 

K.  n.  (Bécs,  1601.  január.) 

Mihály  vajda  Rudolfnak. 

Nem  tudom  lelkem  í\ijdalmát  elhallgattatni :  hallgassák  meg 
esedezésemet.  Javaimból,  tartományomból  kiforgattattam,  a  melyben 
most  is  nyugodtan  élhetoék,  ha  a  törökkel  tartottam  volna.  De  bár 
kiűzettem  is  tartományomból,  oly  erejét  ismerem  Fgdnek,  hogy 
engem  nemcsak  visszahelyezni,  de  a  tisztesség  magasabb  polezára 
emelni  is  hatalmában  áll.  Ha  visszahelyeztetem,  azokat  kik  ezen 
változás  okai,  megbüntetni  nem  lesz  nehéz  Fgd  engedelmével.  Nem 
tudom,  mikép  akar  gondoskodni  Fgd  Erdély  kormányzásáról,  de  én 
alázatosan  úgy  vélekedem,  ne  bocsássa  be  oda  Miksa  főhget  az  erdé- 
lyiek ravasz  hívó  szavára,  mert  ha  ők  azt  kívánták  légyen,  hogy 
Miksa  csekély  sereggel  menjen  Erdélybe,  „non  secus  ageretur  ac  si 
dono  Turcarum  tyranno  Ser?^^^  traderetur."  Sőt  ellenkezőleg  a  török 
és  lengyel  közelsége  miatt,  a  kik  soha  sem  fognának  örülni  ő  fen- 
sége erdélyi  fejedelemségének  —  kívánatos,  hogy  mint  oly  hatalmas 
császár  fivére  s  nehogy  újra  kijátszassék,  mennél  nagyobb  sereggel 
küldessék  be  ő  fensége,  hogy  mindkét  ellenségnek  tartása  legyen 
tőle.  Semmit  sem  kell  bízni  a  változékony  erdélyi  seregben,  hisz  az 
folytonosan  a  változást  kívánja. 

Ha  Fgd  Miksát  állítja  Erdély  élére,  én  a  legkészségesebben 
felajánlom  magamat  életem  fogytáig  a  leghívebb  engedelmességre 
és  parancsai  teljesítésére.  Ha  ő  Erdélyben  leend,  én  is  biztos  meg- 
maradást remélek  Oláhországban  és  Moldovában.  De  nem  kell  kés- 
lekedni, mert  az  alkalmas  idő  elmúlik  és  az  erdélyiek  gondoskodni 
fognak  arról,  hogy  mikép  ne  legyen  Fgdé  sem  Erdély,  sem  Oláh- 
ország. 

Kérésem  oda  terjed  (basis  autem  et  fundamentum),  hogy  Fgd 
nekem  hívének  pénzsegélyt  adjon,  melylyel  katonákat  fogadhassak 
és  rendelje  el  saját  csapatait  is  a  csatlakozásra,  azután  nyolcz  év 
alatt  összeszerzett  és  az  ellenségtől  elfoglalt  ágyúim  azon  részét, 
melyek  az  erdélyiek  által  elragadtattak  (más  része  a  lengyeleknél 
van)  parancsolja  meg  Fgd  szigorúan,  hogy  nekem  visszaadják. 

Hogy  Fgd  ne    kételkedjék  hűségemben,    íiamat  kezesííl  adom. 

Kegyeskedjék  családom  számára  ezen  tartományban  a  már 
egyszer  engedélyezett  birtokot  (Königsberget?)  megadni  és  Erdély- 
ben is  valami  birtokot  (portiot).  Továbbá  elrendelni,  hogy  Erdély- 
ben és  M.-on  elfogott  embereimet  bocsássák  szabadon  és  bojárjaim 
mehessenek  szabadon  a  merre  akarnak  s  a  kik  Erdélybe  menekültek, 
azoknak  birtokaik  adassanak  vissza.  Nőmnek  hámos-  és  fiamnak 
hátas  és  egyéb  lovait  adják  vissza;  feleségem  egész  családjával 
szabadon  jöhessen  M.-o.-ba,  ha  akarna.  Török  írnokom  fogságából 
szabadítassék  ki.  Az  oláh  kereskedőket,  a  kik  Báthory  Kristóf  óta 
Erdélyben  kereskedtek,  bocsássák  szabadon    és  adják  vissza  árúikat. 

Jegyzet:  ügy  látszik  mintha  pótlék  volna  ez  1600.  jan.  17-iki  hosszú 
emlékiratához,  a  mely  ki  van  adva  Hiirmiizakinál  s  bőven  van  ismertetve  Erdély 
és  Mihály  vajdáról  írt  munkámban. 

(Másolat,  Varia  Tureiea.) 


ő8() 


275. 

K.  n.  {laOO.  jnn.  17  után.) 
A  haditanács  Mátyásnak  (M.  v.  kérelme  iránt.) 

A  loliíi'  parancsáni  a  liaditanács  átnézte  az  iratokat,  melyeket 
31.  V.  n'szint  a  főhg-liez,  részint  a  (-sászárhoz  beadott.  A  hadi- 
tanács ú^iy  találja,  hogy  a  legtöbb  és  legnevezetesebb  pontok 
nagyon  átalánosságban  ( minden  „speciíicierte  umbstandt"  'nélkül, 
generaliter)  vannak  felvetve,  úgy  hogy  azokra  a  haditanács  csak- 
nem   lehetetlennek    tartja    véleményt  adni. 

M.  V.  fennen  emlegeti  hűségét,  állhatatosságát,  buzgalmát 
(eifer)  az  ellenség  ellen  és  sürgeti  Erdély  kormányzását  Miksa  fóhg 
által,  úgy  szintén  a  pénzsegélyt,  a  hadak  toborzására  szükséges 
költségeket,  továbbá  a  neki  adományozott  javak  visszaállítását  és 
sok  egyebet.  De  a  haditanács  nem  tudja,  ő  fge  mire  határozta  el 
magát  M.  v.  iránt,  viselt  dolgait  s  az  ő  rendkívül  gyanús  működését 
(procediern)  tekintve  „wie  auch  seinen  unordenliehen  verdechtigen 
procediern  gegen  etlichen  siebenbürgischen  standén  und  andern" 
és  most  leveretését.  Erdélyből  kiűzetését  és  Básta  azóta  érkezett 
iratát  tekintve.  A  haditanácscsal  eddig  semmi  sem  kcjzöltetett,  hogy 
az  legalább  általánosságban  tudná  magát  tájékozni.  Ép  oly  kevéssé 
ismeri  M.  v.  intentioját,  hogy  magának,  vagy  ö  fge  javára  kivánja-e 
a  pénzsegélyt  és  a  hadi  népet.  A  neki  adott  javakról  sem  tud  sem- 
mit sem  a  haditanács,  hogy  Magyarországon  belől  vagy  kivűl, 
vagy  Erdélyben  vannak-e.  Es  ő  előbb  kivonult  Erdélyből,  mintsem 
ő  fge  arra  gondolhatott  volna,  hogy  neki  birtokot  adományozzon. 
Szolgái,  bojárjai  és  az  oláh  kereskedők  iránti  kérése  és  felesége  s 
íia  elvett  kocsijának  s  nyerges  lovának  visszaadatása  felől  sincs 
tájékozva  a  haditanács.  így  bár  irányadó  véleményt  nem  adhat, 
mégis  úgy  vélekedik,  legrövidebb  útnak  hiszi,  hogy  M.  v.  kérvényei 
ő  igének  fel  küldessenek  s  M.  v.  is  oda  útasítassék,  határozzon 
azután  ő  fge  és  Miksa  főhg.  a  kivel  most  az  erdélyi  kormányzóság 
felől  úgy  is  alkudoznak  s  ott  vannak  az  erdélyi  követek  is,  a  kiket 
és  M.  vajdát  egymás  ellen  kihallgathatnák  —  s  igy  aztán  határoz- 
hatna ő  fge.  De  nehogy  a  halogatásból  kellemetlenség  származzék, 
figyelmeztetni  kellene  ő  fgét.  hogy  eme  tárgyalás  minélelőbb  foganafco- 
sittassék,  mert  ez  nagyon  érdekében  áll  ő  fge  országának  és  népé- 
nek s  főképen  mert  a  követek  és  a  vajda  még  együtt  vannak  s  itt 
mert  az  elhatározás  után  is  sok  időt  vesz  igénybe  a  dolog  meg- 
valósítása. 

(Tisztázat,  dátum  és  aláírás  nélkül.  Hungariea  o.) 

276. 

( Bécs)  (1601  jan.) 
Ratio  florenum  43,160  hung.  Waiachicorum. 

Zeller  Mihály  had-íizetőmesternek  és  PöíTenhauser 

udvari  fizetőmesternek .    .    .      fl.  39,203  d.  — 

A  hadfizető  pénztárba  különböző  alkalmakkor   .    .      fl.       112  d.  40 


-     587     — 

Ad  boarios  Walachicos  oecnon  servitores  eorundem, 

item  manibus  Logomay  soluti íl.    1,382  d.  11 

Dno  rnagistro  postámra  in  Hungária fi.    2,000  d.  — 

Pro  expensis  Mictiaelis  Vajvodae  Viennam  ascen- 

denti,  sic  raagistro  postarum  pro  expedito  simi- 

liter  Viennam  versus  cursore  soluti     .....      íl.       181  d.  95 
Eestant  apud  boarios    adhue  insoluti,   qui    certifi- 

candi  sünt íl.       280  d.  54 

Et  sic  erogationis  summa  convenit  cum  pereeptio- 

nis  summa      íl.  43,160  d.  — 

Leopoldus  Peclíli  m.  p. 
(Eredeti,  bécsi  kamarai  It.  Hung.  14,408.  fase.) 


277. 

(Bécs)  1601  fehr.  1. 

Az  udvari  kamara  Rudolfnak. 

A  mellékelt  kivonatból  meggyőződhetik  Fgd,  hogy  M.  v.  az 
Oláhországból  kiküldött  és  eladott  ökrök  árát  60,000  frtra  teszi 
(anschlegt),  „doeh  anjeczo,  den  halben  theil  zu  seinen  obligenden 
noten  u.  bezahlung  seiner  auf  der  rais  gemachten  schulden  begeren 
thuet."  Az  ökröket  pedig  mindössze  43,149  frton  adtuk  el.  A  hadi 
pénztárba  (kriegszahlamt)  adatott  ebből  39,203  frt,  Mátyás  főhg 
parancsára  fizettünk  belőle  egyeseknek  „und  darunder  dem  Weyda 
selbst  zu  zweyen  main  4000  fi."  Fgd  rendeletére;  a  pénzből  nincs 
már  több  700  és  néhány  tallérnál.  Nem  lehet  tehát  abból  adni 
M.  v.-nak  itteni  követeléseire.  Fgd  tehát  határozza  el  magát  „so 
wol  des  Weyda  halber,  ob  und  was  sie  ihm  dieses  vichgeldts 
halber  nach  gelegenheit  gebén  lassen  wollen,  sich  in  gned.  zu 
resolviren."  Emlékezett  arról  Fgd  a  nov.  11-én  írt  levelében  is, 
hogy  a  moldovai  kereskedők,  a  kik  az  ökrökkel  voltak,  jelentették, 
hogy  abból  549  darab  az  övék  s  azért  ezek  megfizetését  kívánják, 
erre  nézve  is  határozzon  Fgd. 

(Fogaim    a  bécsi  kam.  Itb.  Hung.  14,408.  fase.) 


278. 

(Bécs)  1601.  fehr.  8. 
Miksa  főhg   Rudolfnak, 
írja,  hogy  Örmény  Péter  az  oláh  ökrök  ügyében  nála  járt. 

(Eredeti,  Varia  Turciea  es.) 


5SS 


279. 

Birs,  JGOl.  febr.  20. 

Mátyás  föhg  Rudolfnak. 

Pozz  és  Nyúry  Pál  az  erdélyi  végházak  érdekében  írtak,  hogy 
Kővár.  Újvár,  Várad  és  Hiiszt.télol  gondoskodjunk  „mit  notwendigen 
proviant  u.  mimition/'  Várad  nem  állliatna  ki  egy  ostromot  sem,  a 
többivel  egyetemben  :  „die  knecht  ihr  klaider  u.  wehen  umbs  brodt 
versetzt  u.  dieselben  sowol  dies.  als  ander  orten  in  gancz  Ober- 
Hnngern  so  schuaeli  u.  matt,  dass  nit  wol  möglich  die  wa^^hten 
mit  ihnen  zu  versében,  ziigeseliweigen,  was  anders  auszustehen, 
oder  znverrichten  angebracht  u.  begehrt  worden." 

P.  S.  Most  értesülök,  hogy  Fgd  15,000  frtot  rendelt  az 
erdélyi  részek  szükségletére,  de  mivel  a  szepesi  kamara  csak  az 
élelmezésre  40 — 50,000  frtot  számított,  gondoskodjék  Fgd  többről 
is,  így  a  fizetésről  és  a  húspénzek  (deisehgelter)  felől  is. 

(Fogaim,  bécsi  kam.  It.  Hung.  14,408.  fase.) 

280. 

Székelyhíd,  1601.  már  ez.  26. 

Zólyomi  Miklós  Komis  Lekának,  „M.  v.  ő  nga    főlovászmesterének." 

A  mit  levelében  írt,  hogy  lovaira  és  szolgáira  gondot  viseljen, 
ne  aggódjék  „fogyatkozás  nélkül  gondját  viseli." 

(Aláírás:  „Kgd  jó  barátja,  szolgája.") 
(Eredeti,  hadi  Itr.  reg.  189.) 

281. 

Bécs,   1601.    április    6. 

Mátyás  a  császárnak. 

Országgyűlési  ügyekről  ír 

„Wegen  der  übrigen  articl,  als  bestrafung  derjenigen,  die 
mit  fliegenden  fahnen  aus  der  festen  Wardein  gezogen,  ihre  hiiuser 
b»4  Erlau  und  anderstwo  unnotwendigweis  verlassen,  dem  Sigismundo 
Báthory  wiederumb  in  Siebenbürgen  geholfen :  wilí  ieh  vom  kriegs- 
rath  aus  nothwendige  inqnisition  zuhalten  verordnen  u.  E.  May. 
hernach  des  vernem  befündts  gehors.  brud.  berichten  etc." 

Külön  lapon  : 

^Exe.quution  gegen  chm  Parteyen  in  Hungern." 

5-ik  pont:  Azok  ellen:  „welche  dem  Sigismundo  in  Sieben- 
bürgen geholfen,  ross  und  wagen  dargelihen,  ja  selbst  mitzogen  und 
beg-leittet",  vizsgálat  indítandó. 

(Fogaim,  a  bécsi  kam.  Itr.  Hung.  14,408.  fase.) 


-     589     - 

182. 

Prága ,  1601.  úpriUs  0. 

Rudolf  Mátyásnak. 

Miüthogy  nagyon  szükséges  Felső-M.-o.-ba  s  alkalmilag 
Erdélybe  commissariusokat  küldeni,  rendeltük  erre  Istváníit^)  és 
Molartot.  utalványozzon  egynek-egynek  a  .pozsonyi  kamaránál  1000 
tallért  útiköltségűi.  Az  instnictiót  iitánok  küldendjük. 

(Másolat.) 

283. 

Bécs,  1601.  április  10. 

Mátyás  füherczeg  a  m.  kamarának. 

Forgách  pénzéből  „für  den  Walaehischen  weyda  1000  tallér 
deputiert"  ő  ígQ. 

Aláhh:  „Simul  ac  quae  inibi  nominantur,  hastas  pro  Michaele 
Walachiae  weywoda  mille  tallerorum  preeio  comparari  eurabitis." 

fFogalm.  kam.  It.  Hiing-.  14,408.  fase.) 

284. 
Bécs,  1601.  április  31. 
Pezzen  a  császárnak. 

„Den  Walachen  hat  man  gestern  allerdings  von  hinen  abge- 
fertigt,  hat  vor  seinem  verraisen  gewissheit  bekhummen.  dass  ain 
thaill  der  Wallachey  sich  noch  in  seiner  devotion  erhallte,  dass 
sein  person  von  menigkhch  hoch  desiderirt,  ist  destwegen  desto  fröh- 
licher  weggeraist  u.  verhoffet  sein  vorig  verbrechen  mit  gutter 
verrichtung  und  khunftigen  mehren  gehorsamb  zuerstatten." 

„Bey  dem  Michael  w.  hab  ich  2  undterschiedliche  correspon- 
denten  bestállt,  dieselben  mit  ziífern  u.  instriiction  versében,  damit 
von  ainer  zeit  auf  die  ander  E.  K.  M.  allé  beschaffenheit  erindert 
werden  mögen." 

(Eredeti.) 

285. 

Bécs,   1601.    május   26. 

Pezzen  a  császárnak. 

„Aus  Ober-Hungern  u.  Sibenbürgen  vernimbt  man,  dass  der 
Sigismundus  in  die  20^  mann  baisammen  gehabt  u.  man  hat  sich 
besorgt,  er  werde  darmit  Wardem  oder  Kywar  belegert  habén,  ist 
aber  khaines  geschehen,  dasselbig  volckh  ist  von  einander  zertheillt, 


')  Istvánffi  helyén  először  „der  Bisehof  von  Eriaw"  állott. 


-     590     - 

wie  mail  saiit,  willens  ziizusclien,  wio  es  zwisehen  Ew,  Ma3\  u. 
den  Türckhen  ieozt  angolieii  und  was  aiis  der  fridtstraotation  gehaii- 
dolt  w  érden  míkdite." 

(Kredoti.) 

28G. 

H.  n.  1001.  május. 

Thurzó  György  véleménye  Rudolfhoz. 

Kívánatos  volna  békésen  elintézni  Erdély  dolgát  és  nem  támadni 
meg  B.  Zsigmondot,  a  helyett  minden  költséget  a  török  ellen  fordí- 
tani; mert  ha  fegyverrel  foglalják  el  Erdélyt,  azzal  kell  azt  meg- 
tartani és  pedig  nagy  költséggel,  úgy  hogy  haszon  nem  lesz  belőle. 
Jobb  volna  Zsigmonddal  kiegyezni,  hogy  mint  a  birodalom  fejedelme 
és  vasallusa  (feudatarius  et  mandatarius)  bírja  Erdélyt  és  M.-o. 
részeit,  a  melyek  urának  írja  most  magát,  Fgdnek  átengedné,  és 
Havasalföldét  is  Fgd  fenhatósága  alá  bocsátaná. 

287. 

Besztercze,  1001.  jan.  10. 

Balassa  Sigmond  Mátyásnak. 

Mentegetőzik,    miért    nem    mehet  a  föhg    kívánatára    a    török 
béke  tárgyalására  kiküldött  biztosokhoz,  mert  úgymond :    „servitores 
quos  hactenus  intertenebam  et  alebam,  in  castra  ad  requisitíonem  et 
peticionem  sp.  et  m.  dni  Miehaelis  vajvodae  transierunt," 
(Tureiea,  1601.  jiin.  fase.) 

288. 

Vácz,  1001.  június  ^2. 
Oroszi  András  Nádasdinak. 

A  Sigmondnak  adott  segély  előnyomúlóban  van,  Gyula  és 
Szolnok  között  akarnak  táborozni,  addig.  ,,bis  síe  sehen,  wo  der 
Weyda  aus  will,  darnach  síe  ine  fürbiegen  khundten." 

(Tureiea.) 

289. 

Szendrö,  1001.  június  15. 

Rottal  Mátyásnak. 

A  magyar  nyelvet  értvén,  jobban  van  informálva  a  felső-m.-o.-i 
és  erdélyi  ügyekről,  mint  a  ki  nem  tud  magyarul.  1.  Zsigmondnak 
nagy  serege  van  együtt.  2.  Az  Erdélybe  vezető  utak,  szorosok  meg 
vannak  erősítve,  pedig  ott  egy  ember  fölér  4 — 5-tel,  a  ki  bemenni 
akar.  3.  Zs.  a  törököt  s  tatárt  segítségül  hívta.  4.  M.  v.  felesége  s 
fia  Erdélyben   vannak,   a  miért   M.   v.  „steck  voller  desperation  u. 


—     591     — 

rachgier,"  így  nem  lehetséges  hogy  öfgének  okosan  és  észszerűen 
tanácsoljon;  „dann  sehlecht  (---schleot)  ihm  Sigismiindus  fur.  dass 
er  ihm  sein  weib  und  kind  wieder  gebén,  die  Walachey  einriiumen, 
u.  sein  freund  in  allweeg  sein  will."  Az  itteniekkel  is  szoros  össze- 
köttetése van  Zsigmondnak,  úgy  hogy  lehet,  hogy  saját  népünk  által 
fogunk  megveretni,  a  kiket  ö  felsége  országában  felszed  most.  5.  0 
felsége  ismeri  Felsö-Magyarország  állhatatlanságát  Sehwendi  Lázár 
korából,  hogy  sok  várat  mekkora  munkába  került  bevenni,  a  mely 
Erdélyhez  pártolt.  Az  atyák  azóta  meghaltak,  de  élnek  a  fiak,  és 
ugyanaífajták  (ugyanazon  rasse-ból  —  rázza  —  vannak).  Azért 
F.-M.-o.  most  is  könnyen  eleshetrk.  ha  nem  is  a  magas  Fátráig 
(bis  zum  berg  Allt-Vatter),  de  a  Tiszáig.  Azért  nagy  erővel  kell 
fellépni,  hogy  ne  veszítsenek  csatát. 

Ha  F.-M.-o.  is  elesik,  egy  ellenséges  kapocs  képződik:  török. 
Erdély,  F.-M.-o.,  lengyelek,  tatárok  között.  Ha  Fgd  nagyobb  erőt 
küld  be  német  katonákból,  mint  az  erdélyieké:  akkor  nincs  baj. 
Eszszel  és  erővel  kell  harczolni.  Ha  van  erő :  fel  keli  lépni ;  ha 
nincs :  „des  gewissern  spielen"  és  észszel  győzni  le  őket,  mert  a 
példabeszéd  szerint  „melius  est  praevenire,  quam  veniri !  és  ,.quod 
cito  fit,  male  fit!"' 

Meglehetne  Pestet  támadni,  a  f.-m.-o.-i  őrhaddal  Szolnokot 
megszállani  s  az  alatt  az  erdélyieket  „ranis  verbis  speisen,"  jó  szóval 
tartani. 

(Eredeü,  hadi  It.  reg.) 

290. 

Buda,  1601,  augusztus  13. 

Murát  és  Méhemet  pasa  Pezznek  és  Nádasdinak. 

Békefeltételeitek  olyanok,  hogy  minden  bölcs,  még  Homér, 
Plató  és  Aristoteles  is  confundálva  volna,  hogy  mit  feleljen  azokra. 

A  4-ik  pont  szerint  azt  kívánjátok,  hogy  a  mi  hatalmas  urunk 
Ottoman  Erdélyért  mit  se  tegyen.  Ilyet  írásba  foglalni  olyan  dolog 
tőletek,  mint  „unsers  Chisilgiehasa,  das  ist  des  Aesopi  fabln  gleich 
sein,  welcher  zur  zeit  als  er  masla  gefressen  und  frelich  worden, 
auch  solche  begern  gethan  hat."  Kedves  uraim!  tudjátok  ti  azt, 
hogy  Szolimán  János  királyt  hatalmába  vonta,  neki  s  halála  után 
fiának  Istvánnak  adta  Erdélyt,  a  m,ely  a  948-ik  mohamedán  évtől 
1003-ig  a  töröknek  volt  alávetve.  És  ti  most  azt  hozzátok  elő,  hogy 
a  miért  néhány  engedetlen,  mintegy  két  napra  császárotokkal  barát- 
ságot akart  kötni,  tőlünk  elszakadt  Erdél3^  Nincs  nektek  ott  mit 
keresnetek,  bár  a  vajda  (B.  Zs.)  hütelenné  lett,  megbánta  vétkét  s 
a  szultán  büntetés  helyett  megkegyelmezett  neki.  „Ich  kann  nicht 
glauben,  dass  billich,  noch  ehrlich  sey,  weillen  Sigismund  Báthory 
unsers  herrn  vajvoda  ist,  dass  ihr  wider  ine  den  verfluchten  Michael 
vaida  schickt,  ob  nuhn  solches  billich  oder  nicht,  wollett  selbst 
erkhennen." 

(A  magyar  eredeü  német  fordítása,  a  bécsi  tiík.  It.  Tureiea.) 


TARTALOM. 


Lap. 

I.  Az    erdélyi    fejedelemség  politikájának  vezéreszméi.  —   Erdély    történeti 

hivatása.  —  Nemzetközi  helyzete : 1 

II.  Mihály  vajda  jellemzése.  —  Az  osztrák-ház  törekvése  Erdély  birtokáért.  — 

Erdély  hagyományos  politikája.  —  Báthory  Zsigmond  uralkodásának 
jellemzése.  —  Báthory  Endre  Lengyelországban.  —  Ellenségeskedése 
Zsigmonddal,  testvére  Boldizsár  megöletése  miatt.  —  Kibékülésök.  — 
Endre  Erdélybe  jő.  —  Zsigmond  a  fejedelemséget  ráruházza.  —  A  meggyesi 
országgyűlés.  —  Mária  Krisztierna  főherezegnő   távozása  Erdélyből.   — 

Zsigmond  Lengyelországba  megy 9 

III  Báthory  Endre  uralkodása.  —  A  három  nemzet  magatartása.  —  Viszonya 
a  külföldhöz:  a  lengyelekhez,  Moldovához,  tatárhoz,  törökhöz.  — A  len- 
gyel király  pártfogásába  veszi.  —  Enrí.re  alkudozásai  a  törökkel.  — 
Mihály  vajda  pályafutása.  —  Kis-oláhországi  bánsága.  —  Erdélybe 
menekvése.  —  A  havaselí  vajdaságra  jutása.  —  Harezai  a  török  ellen.  — 
Erdély  s  Báthory  Zsigmond  hűbéresévé  lesz.  —  Eudolffal  szövetkezik.  — 
Báthory  Endrének  hűséget  esküszik 22 

IV.  Rudolf  lelki  betegsége.  —  A  prágai  udvar  ellenséges  magatartása  Báthory 
Endre  fejedelemségével  szemben.  —  Tanácskozások  Erdély  megtámadása 
felől.  —  Rudolf  az  erdélyi  rendeket  hűségre  inti.  —  Boeskay  király pár- 
tisága.  —  Hadikészűlet  Erdély  ellen.  —  Az  erdélyiek  védelmi  intézke- 
dései. —  A  pápai  követ  béketárgyalása 37 

V.  Mihály  vajda  és  a  esászár-király  sűrű  követváltása.  —  A  vajda  felajánlja 

kardját  Erdély  ellen.  —  Rudolf  elfogadja.  Mihály  vajdának  segélypénzt 
utalványoz.  —  A  eombinált  támadás  terve.  —  Básta  magatartása  a  vaj- 
dával szemben.  —  Mihály  követsége  Bástánál,  s  kívánalmai.  —  Básta 
gyanúsítása  Mihály  vajda  felől.  —  Az  udvari  tanács  véleménye  a  táma- 
dást s  a  vajdát  illetőleg    .     .    .     • 48 

VI.  Az  erdélyi  állapotok.  —  Endre  jóhiszeműsége.  —  Első  tanácsosa,  Kornis 
Gfáspár  állítólagos  árulása.  —  Endre  gyanakodását  a  vajda  hűségeskü- 
dözéssel  altatja  el.  —  Követségek.  —  A  vajda  elhiteti,   hogy   a  törökre  , 
készül;  hadiszereket  s  katonákat  nyer  Erdélyből.  —  Mihály  vajda  táma- 
dását sietteti.  —  Kémlelő  oláh  követek  Erdélyben.  —   Táborba   szállása 

s  Erdélybe  ütése 58 

VII.  Mihály  vajda  előnyomulása  Erdélyben.  —  A  fejedelem  és  a  pápai  kövert 
békűlési  kísérletei  —  A  vajda  a  Vöröstoronyi-szoros  előtt.  —  Egy  napi 
fegyverszünet,  —  Előkészület  a  harezra.  —  A  seregek  felállítása.  Lét- 
számuk. —  A  Szeben  alatti  csata       ...         .    .         71 

Szádeczky;  Erdély  és  Mihály  vajda.  38 


—     594     — 

Lap. 

VÍII.  Mihály  viíjda  bevonulása  (Tynla-Fejérvárra.  —  Az  ország  siralmas  hely- 
zete: ralilás.  éiictés.  gyilkolás  mindenfelé.  A  bíliornok-fejedelem  mene- 
külése. —  A  vajda  a  székelyekkel  útját  állatja.  —  Bolyongása  a  Hargi- 
tában. —  Csikszéken  át  a  határhavasokhoz  ér.  —  Küzdelem  az  üldöző 
székely  parasztsággal.  —  A  fejedelem  megöletése.  —  Levágott  fejét 
Fejérvárra  viszik.  —  Mihály  neje  s  a  vajda  maga  is  megsiratja.  — 
Ünneplés  eltemettetése.  —  A  székelyek  bűnhődése  s  vezeklése  ....     89 

JX.  A  királypártiak  a  „végek"-ben.  —  Rudolf  meglepetése  a  vajda  Erdélybe 
ütése  által.  —  Mihály  vajda  „a  császár  helytartója  és  főkapitánya."  — 
Kétszínűsége.  —  Gyanút  költ  a  király  kíveiben.  —  A  vajdának  tulajdo- 
nított oláh  nemzetiségi  missio.  —  Az  udvar  tanakodása  Erdély  kormá- 
nyának rendezése  felett.  —  Kit  nevezzenek  ki  kormányzóvá?  —  A  taná- 
csosok véleménye  Erdély  ügyében.  —  Mihály  vajda  és  Básta  között  lobot 
vet  a  gyűlölködés      .     .     .     .     , 102 

X.  A    prágai   udvar   határozatlansága.    —    Királyi    biztosokat    neveznek    ki 

Erdélybe.  —  Első  jelentéseik  (Szathmárról)   a   vajda  felől.    —   Báthory 
Zsigmond  s  a  lengyelek   hadi    készületei.    —    Huszár   István    küldetése  . 
Zsigmondtól  Bocskayhoz.  —  Básta  zsoldosai  féktelensége.  —  Az   oláhok 
Erdélyt  mind  jobban  megszeretik.   —  Farsangi  ünnepélyek.   —   Mihály 
vajda  Moldva  elfoglalását  tervezi 117 

XI.  A  kir.  biztosok  Gyula-Fejérvárra  érkezése.  —  Audientiák.  —  A  vajda 
kormányzó  akar  Isnni  Erdélyben.  —  Országgyűlés  febr.  15-én.  —  Stoika 
visszaérkezése  az  udvarból.  —  A  vajda  ingerűit  a  király  ellen.  —  A 
törökkel  akar  szövetkezni.  —  Pezz  bejövetelét  sürgeti.  —  Mihály  vajda 
s  a  kir.  biztosok  délerdélyi  körútja.  —  Az  ország  siralmas  állapota: 
általános  elkeseredés.  —  Mihály  vajda,  a  )»iztosok  és  a  török  követség 
Brassón.  —  Országgyűlés  márez.  14— 15-én.  —  Mihály  vajda  zsaro- 
lása a  városokon.  —  A  lengyel  követtel  való  tárgyalás.  —  Visszautazás 
Gyula-Pejérvárra 135 

XII.  Előkészület  a  Moldovai  hadjáratra.  —  Újabb  audientiák.  —  Hangzatos 
szólamok  Szerbia,  Bulgária,  Konstantinápoly  meghódítása  felől.  —  A 
magyarországi  részek  visszakövetelése.  —  Mihály  vajda  változó  kedély- 
állapota. —  Katonai  zavargások.  —  A  biztosokkal  elfogadtatja  moldovai 
tervét.  —  Jeremiást  s  Báthory  Zsigmondot  ámítja.  —  Moldova  elfogla- 
lása. —  Visszatérése  Erdélybe 153 

XIII.  Mihály  vajda  Moldova  elfoglalása  után,  hatalma  tetőfokán.  —  További 
vágyai.  —  A  kir.  biztosokkal  való  szégyenletes  bánásmód.  —  Az  új 
csász.  és  kir.  biztos  dr.  Pezz  Bertalan  bejövetele.  —  A  július  20-iki 
országgyűlés.  Mihály  vajda  merész  kívánalmai  —  A  király  válasza 
azokra.  —  Mihály  vajda  fegyverkezik.  —  A  lengyelek  táborba  szállása.  — 
Bánffi-hunyadi  és  fejérvávi  katonai  vérengzések.  —  Mihály  vajda  kozák 
és  magyar  hadi  népe  szökései.  —•  Az  erdélyi  nemesség  kiirtását  tervezi.  — 
Bástától  segítséget  süi-get 165 

XIV.  Az  erdélyiek  felkelése  Mihály  vajda  ellen.  —  Básta  és  a  kir.  biztosok 
Erdélybe  jönnek  s  a  felkelőkhöz  csatlakoznak.  —  A  miriszlai  ütközet.  — 
Mihály  vajda  üldöztetése.  —  A  vele  kötött  egyezmény.  —  Kitakarodása 
Erdélyből.  —  Mihály  vajda  havaseli  csatája  a  lengyelekkel.  —  Meg- 
veretése     182 


—     595    — 

Lap. 

'XV.  Mihály  vajda  hareza  a  lengyelekkel  Havasalföldén.  —  Megveretése.  — 
Nejét  és  fiát  Erdélybe  küldi.  —  Az  erdélyi  rendek  , nemzeti  gyűlés "-e 
Léezfalván.  —  A  pártok  alakulása.  —  Meghasonlás  Básta  és  Ungnád 
között.  —  Gyulafej  érvári  országgyűlés  nov.  22-én.  —  Erdélyi  követek 
Prágában.  —  Bába  Nóvák  megöletése  Kolozsvárt.  —  Kolozsvári  ország- 
gyűlés jan.  21-én.  —  Báthori  Zsigmond  fejedelemmé  választatása.  —  A 
„németes  urak"  elfogatása.  —  Zsigmond  Erdélybe  hozatala  s  ünnepé- 
lyes beigtatása 211 

.XVI.  Mihály  vajda  menekülése  Havasalföldéről.  —  Magyarországon  át  Bécsbe 
megy  fel  s  onnan  Prágába  vágyakozik  a  császárhoz,  audientiára.  — 
Emlékirata  a  császár-királyhoz.  —  Újabb  fongorlatai.  —  Bécsből  a  török 
követséget  vadászsza.  —  Gyalázó  levelei  a  király  s  udvara  ellen,  —  Fiát 
ki  akarja  szöktetni  Erdélyből.  —  A  prágai  audientia.  —  Rudolf  a  vaj- 
dát kegyelmébe  fogadja  s  Ei'dély  ellen  indítja      .     .     • 224 

IXVn.  Az  erdélyiek  politikai  hibája  Báthory  Zsigmond  risszafogadásával.  — 
A  császáriak  bosszú-hadjárata.  —  Mihály  vajda  Magyarországba  vissza- 
tér. —  Hadakat  toborz.  —  Bástával  Erdélyre  támadása.  —  A  goroszlai 
ütközet 244 

TVUI.  Básta  és  Mihály  vajda  előnyomulása  Erdélybe.  Kolozsvár  meghó- 
dolása.  —  Mihály  vajda  és  Básta  hadai  dúlása,  rablása  az  országban.  — 
Básta  féltékenysége  és  gyűlölete  felébred  a  vajda  ellen.  —  Mihály  vajda 
gyanús  magaviselete.  —  Torda,  Enyed,  Fejérvár  feldúlatása.  —  Básta 
Mihály  vajdát  orozva  megöleti.  —  Zárszó 258 


03sle-v^éltá,r. 


1  Oklevelek.  (I-OXOVH  drb.)         273 

ai.  Oklevél-kivonatok.  (1—290  drb.) 435 


Névmutató 596 


38* 


NÉVMUTATÓ. 


Adnanápoly  154.  Oklevéltár:  509. 

Ahmed  basa  31. 

Alúrdi  Ferencz  (de  Pánit)  141,  163, 
1G9,  183,  i89,  207,  217.  256.  —  Ok- 
levéltár: 373,  384,  ;í95,  396,  400,  429, 
434,  516.  519,  545,  546,  549,  569, 
579.  583,  584. 

Alliwia  {■=  Radibrad  Alvisio)  —  Ok- 
levéltár: 353. 

AUö-Keter  —  Oklevéltár:  395. 

Alvincz  —  Oklevéltár:  524. 

András  deák  —  Oklevéltár:  301. 

András  posztelnik  190. 

Antal  György  —  Oklevéltár:  344. 

Ajxifi  Miklós  83. 

Aimstorf  —  Oklevéltár :  459. 

Aradi  György  78. 

Ardcli  János  —  Oklevéltár:  466. 

Aranyos  folyó  262. 

Aranyos-szék  73,  184,  187.  —  Oklevél- 
tár! 359,  366,  368,  370. 

Ardó  —  Oklevéltár:  449. 

Arges  224. 

Árkosi  Péter  —  Oklevéltár:  503. 

Árky  Imre  —  Oklevéltár:  366. 

Áron  moldvai  vajda  30,  31,  32.  —  Ok- 
levéltár: 425,  524. 

Aschaffenburg  —  Oklevéltár:  447. 

Aszalay  Mátyás  223. 

Ausztria  12.  —  Oklevéltár:  273,  281, 
287,  289,  311,  326,  365. 

Bába  Kovák  8a,  82,  160,  163,  203, 
206,  212,  221,  259.  —  Oklevéltár: 
385,  386,  389,  390,  515,  517,  527, 
569,  571,  572. 

Baja  —  Oklevéltár:  426. 

Bakó  Dániel  88. 

Bakony ai  Farkas  —   Oklevéltár:    502. 

Baládfi  Ferenez  88. 

Balassa  Zsigmond  —  Oklevéltár:  590. 

Bálás  Mihály  (alias  Székely  Balázs), 
Báthory  Endre  állítólagos  gyilkosa 
95,  96. 

Balc'isháza  —  Oklevéltár:  395. 

Balaton  3. 

Balcescu  Miklós  9,  108,  109,  165. 

Balogh  Gergely  51.  —  Oklevéltár:  460, 
464.  474. 

Bánffi  Gábor  23,  184. 


Bánffi-Hunyad  176,  177.  -  Oklevél-^ 
tár:  343.  314,  345. 

Bánffi  János  —  Oklevéltár:  344. 

Bánffi  László  —  Oklevéltár:  344. 

Bánffi  Mihály  —  Oklevéltár:  344. 

Bánffi  Péter  —  Oklevéltár:  343,    344. 

Barhatt  György  —  Oklevéltár:  405. 

Barhély  Mártonné  —  Oklevéltár:   345. 

Barczaság  —  69.  145,  146,  179,  180, 
185,  186,  188,  205. 

Barcer  Kramar  —  Oklevéltár:  331. 

Barcsai  András  79,  83,  84,  160,  163, 
169,  190,  191,  197,  198,  199,  201.  — 
Oklevéltár:  531,  545,  546,  547,  549, 
567,  579. 

Bárdi  András  —  Oklevéltár:  343. 

Bárdi  Bertalan  —  Oklevéltár:  343. 

Barrilovich  (Bariglavits)  Ferenez  161, 
163,  166,  168,  171.  —  Oklevéltár: 
527,  531,    541,   542,   543,   552,  553. 

Bartakúti  Miklós  95,  98. 

Bártfa  175. 

Barton  Eduárd  29. 

Barvitius  János  92,  93,  106,  122,  123, 
124,  125,  126,  134,  140,  141,  144, 
147,  148,  149,  159.  -  Oklevéltár: 
331,  375,  444,  447,  449,  450,  454, 
457,  461,  465,  466,  467,  468,  470, 
485,  494,  495,  496,  500,  501,  503, 
511,  528,  529. 

Básta  György  7,  20,  21,  23,  39,  40, 
44,  45,  46,  54,  55,  56,  63,  64,  65, 
92,  93,  102,  103,  104,  112,  113,  114, 
115,  116,  122,  124,  125,  126,  127, 
139,  143,  155,  163,  166,  175,  177, 
180,  181,  183,  189,  190,  192,  193, 
194,  195,  196,  197,  198,  199,  200, 
302,  204,  207,  208,  209,  211,  215, 
216,  218,  219,  220,  221,  223,  225, 
226,  231,  233,  234,  242,  243,  245, 
246,  247,  248,  249,  250,  251,  252, 
253,  254,  256,  257,  258,  259,  260, 
261,  262,  263,  264,  265,  266,  267, 
268,  270.  -  Oklevéltár:  286,  296, 
307,  311,  346,  353,  362,  379,  382, 
379,  382,  385,  390,  398,  399,  401, 
405,  420,   422,   423,   424,   427,   428 


—    597    — 


^429,  430,   431,  432,   433,  435,   436,  | 
437,  438,   440,   441,   442,   443,   444,  | 
445,   447,  448,   449,   450,  451,   452,  \ 
458,  459.    461,  462,   463,   4H4,   467, 
468,  469.   471,   472,    473,   484.   488, 
489,  496,   500,   501,   507,   508,   509, 
510,  511,    514,   5^2,   525,    526,   528, 
531,  544,    553,   555,    55^,   557,    559, 
561,  562,   563    465,   567,   568,   569, 
570,  571,    572,    573,   575,    576,    577, 
578,  579,  581,  583,  586. 

.Báthor  —  Oklevéltár:  562,  563. 

.Báthory  Boldizsár  14,  15,  16,  19,  29; 
44,  58,  59.  -  Oklevéltár:  532. 

Báthory  Endre  13,  14,  15,  16,  17, 
18,  19,  20,  22,  23,  24,  25,  26,  27, 
28,  34,  35,  36,  38,  39,  40,  41,  42, 
43,  44,  45,  46,  47,  48,  49,  50,  51, 
54,  58,  59,  60,  61,  62,  63,  64,  65, 
66,  73,  74,  75,  76,  77,  78,  81,  82, 
84,  87,  90,  92,   93,   94,   95,   96,   97, 

98,  99,  100,  101,  103,  123,  158,  178, 
222,  233,  250,  257,  265.  -  Oklevél- 
tár: 280,  281,  282,  292,  293,  294, 
295,  300,  301,  302,  330,  384,  398, 
437,  438,  439,  444,  445,  446,  457, 
458,  461,  462,  463,  471,  483,  507, 
517,  530,  544,  573,  582. 

Báthory  Gábor  77. 

^Báthory  István  (lengyel  király)  4,  5, 
6,  7,  12,  14,  15,  18,  22,  25,  30,  78, 

99,  185,  194,  196,  251.  —  Oklevél- 
tár: 294,  368,  532,  533. 

Báthory  István  (Somlyai) Báthory  Endre 
fivére:  16,  18,  62,  70,  92,  98,  102, 
124,  125,  178,  179.  —  Oklevéltár: 
282,  292,  293,  294,  295,  368,  440, 
443,  448,  458,  46o,  467,  468,  501, 
516,  517,  520,  522,  531,  532,  534, 
556,  563. 

Báthory  Kristóf  —  Oklevéltár:  585. 

.Báthory  Zsigmond  7,  11,  12,  13,  14, 
15,  16,  17,  18,  19,  20,  21,  22,  23, 
24,  25,  28,  29,  30,  31,  32,  33,  84, 
35,  36,  39,  40,  41  42,  43,  46,  47,  48. 
50,  76,  78,  79,  83,  94,  105,  107,  119, 
123,  124,  126,  126,  127,  133,  184, 
138,  140,  141,  150,  151,  153,  157, 
158,  159,  160,  164,  166,  169,  173, 
175,  176,  178,  180,  181,  182,  196, 
204,  205,  206,  207,  211,  217,  219, 
221,  222,  223,  233,  234,  286,  238, 
242,  244,  245,  246,  248,  249,  250, 
251,  252,  258,  255,  256,  258,  261, 
264,  265,  268.  —  Oklevéltár:  285, 
-289,  290,  292,  299,  300,  816,  820, 
846,  348,  849,  352,  896,  398,  399, 
401,  402,  403,  404,  405,  406,  409, 
411,  417,  418,  419,  421,  423,  424, 
426,  427,  428,  482,  488,  435,  487, 
488,  441,  442,  448,   446,  450,  452, 


453,  456,  457,  458,  461,  462,  463, 
464,  465,  466,  467,  468,  469,  470, 
476,  477,  482,  483,  493,  496,  497, 
501,  502,  504,  505,  512,  513,  514, 
515,  516,  517,  518,  519,  520,  521, 
522,  523,  524,  525,  526,  527,  528, 
529,  530,  532,  534,  535,  536,  538, 
540,  544,  546,  551,  553,  555,  556, 
458,  560,  561,  562,  563,  565,  568, 
569,  570,  571,  572,  573,  574,  575, 
577,  583,  588,  589,  590,  591. 

Battisztoni  J.  M.  258.  —  Oklevéltár: 
431. 

Bázna  188.  —  Oklevéltár:  371. 

Beauri  Jakab  (Mihály  vajda  gyilkosa) 
266,  267. 

Becz  Imre  95,  98. 

Becz  Tamás  78,  95,  98. 

Bécs,  8,  4,  12,  14,  33,  50,  51,  56,  103, 
109,  119,  120,  139,  167,  221,  227, 
229,  280,  231,  232,  237,  288,  240, 
241,  242,  246,  261,  270.  _  Oklevél- 
tár: 279,  280,  281,  291,  293,  296, 
400,  401,  402,  435,  437,  440,  444, 
445,  447,  454,  456,  462,  472,  487, 
494,  500,  501,  504,  511,  521,  548, 
550,  580,  582,  584.  585,  586,  587. 
588,  589.  —  Bécsi  békekötés   7,   21, 

Bécsi  György  —  Oklevéltár:  344. 

Bedeth  —  Oklevéltár:  325. 

Belső-Szolnok  vármegye  —  Oklevéltár- 
351. 

Bekényi  János  268. 

Bekres  (Békés?)  István  —  Oklevéltár: 
567. 

Békés  Gáspár  12. 

Békés-hidja  193. 

Békés  István  190. 

Békés  László  —  Oklevéltár:  282,  388, 
892. 

Belényes  102,  155,  225,  280.  —  Okie- 
véltár:  404,  405,  410,  412,  455,  456, 
519. 

Béldi  J mos  63,  68,  69,  95,  98. 

Béldi  Kelemen,  95,  98. 

Béldi  Pál  95,  98. 

Belgrád  248.  —  Oklevéltár:  550. 

Bendorf  —  Oklevéltár:  817. 

Benk  Máté  —  Oklevéltár:  344. 

Bereczk  159,  160,  209.  -  Oklevéltár: 
529,  580. 

Beregszász  —  Oklevéltár;  471. 

Berek  —  Oklevéltár:  458,  459. 

Berend  —  Oklevéltár:  325. 

Berendi  (Gerendi?)  János  88. 

Berény  (Berin)  172.  —  Oklevéltár:  348. 

Berkán  (visztiér)  —   Oklevéltár:    336. 

Berngldffy  János  —  Oklevéltár:  285. 

Bessenyei  István  79,  200. 

Besztercze  (Gnösen)  19,  84,  149,  184, 
188, 504,  205,  206,  223,  245,  256.  — 


-     59<S 


Oklovóltái-:  303,  305,  306.  307,  308, 
:;i)U.  310,  312,  31(5.  317,  3l8,  319, 
320,  321.  3:Í2,  323,  324,  3i^S,  332, 
333,  334,  33r»,  339,  34!,  342,  345. 
35:'),  3f7,  358,  359,  3(il,  3(53,  3(56, 
367,  r)72,  :173,  377,  381,  385,  .'{^4, 
403.  4(M,  418.  429,  465,  4':0,  491. 
496,  497,  498.  512,  5i0,  522,  524, 
569.  570.  590 

Besztrédi  Ferenez  8S. 

Bethlen  —  Oklevéltár:  403. 

Bethlen  Gál.or  4,  5,  7,  8,  25.  252. 

Bicse  (Bytchae)   -  Oklevéltiír:  281. 

Bicsin  li),  213. 

Biharvármeg)/e  112, 172.  —  Oklevóltár: 
348,  35!,  449,  4()7,  503.  566. 

Bipsojf  Udra  —  Oklevéltár:  41 5. 

Bnin.  Andrea  de  —  Oklevéltár:  564. 

Bocskai  István  4,  5,  7,  14,  21,  32,  39, 
41.  43.  44,  54,  59,  74,  92,  102,  103. 
104,  100,  106,  110.  Ili.  113,  115, 
124,  125,  151,  174,  196.  219,  270.  — 
Oklevéltár:  273,  299,  440,  441,  443, 
446,  449,  456,  463,  465,  466,  467, 
468,  482,  -^83,  488,  497,  501,  519, 
522,  526,  531,  fuMu,  534,  549,  55., 
556,  566.  569,  570,  574,  58),  582. 

Bodoni  István  79,  90,  l90,  192,  i97, 
223,  244,  256.  —  Oklevéltár:  3 '6, 
320,  38  i,  395,  400,  4^9,  ^134,  476, 
478,  480,  481,  482,  495,  527,  567, 
569,  579. 

Bodrog-Keresztur  —  Oklevéltár:    482. 

Bodza-szoros  67,  68,  188,  204,  206,  209, 
210,  214,  215,  224.  —  Oklevéltár:  575. 

Bodza  vásár  (Buzeii)  67,  211,  212,  213. 
—  Oklevéltár:  386. 

Boér  István  261. 

Bogáthi  Imre  88. 

Bogáthi  :\Ienyhért  75,  78,  256.  — 
Oklevéltár:   429,  550,  551,  563,  579. 

Bogáthi  Miklós  185,  245. 

Bogdán  moldvai  vajda  31.  —  Oklevéltár: 
425. 

Bogner  Imre  —  Oklevéltár:  432. 

Bojér  János  —  Oklevéltár:  319. 

Bolkach  —  Oklevéltár:  459. 

Bolya  —  Oklevéltár:  369. 

Bolyai  Gáspár  83,  88. 

Bonczida  —  Oklevéltár:  344. 

Borbély  György  194,251,  252,  262.  — 
Oklevéltár:  411,  579. 

Borbély  Márton  —  Oklevéltár:  318, 
324,  364. 

Borgerwiese  78. 

Borgoprund  '24l5. 

Bornemisza  Boldizsár  (de  Kápolna)  136, 
138,  141,  177,  2(;7,  217,  220.  — 
Oklevéltár;  384,  429,  478,  479,  482, 
483,  51',  516,  519,  550,  551,  573 
580.  583,  584. 


Bornemisza  Gáspár  93.  —  Oklevéltár:: 
3(9,   371,  ;i9ő,  396,  404,   418,   434. 

Bornemisza  Miklós  —  Oklevéltár:  338 
475. 

Borsai  György  18(5. 

Bossnay  Máfyás  —  Oklevéltár:  291. 

Botha  Ferenez  —  Oklevéltár:  503. 

Botosán  2  3,  245. 

Bozó  István  —  Oklevéltár:  301,  43'. 

Bölön  —  Oklevéltár :  383. 

Braüla  31.  -   Oklevéltár:  338,  484. 

Brandenburg  —  Oklevéltár.*  447. 

Brassói  Daraokos  —   Oklevéltár:  346 

Brassó  (;9,  71,  141,  142,  143,  144,  14(J, 
148,  l^y,  150,  151,  153,  158,  160, 
Ilii,  164,  188,  204,  207.  2(i8,  215,. 
216.  —  Oklevéltár:  326,  327,  333, 
337,  339,  367,  369,  375,  376,  385, 
387,  485,  487,  49J,  491,  492,  493,, 
494,  49p,  496,  497,  498,  500,  508, 
523,  524,  r25,  527,  530,  531,  53-', 
5i5,  540,  541,  546,  547,  548,  549,- 
570,  571,  574,  58  . 

Brates  —  Oklevéltár:  336. 

Brethalom  (Beretlialom)  —  Old.:  327. 

Bronioiüski  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Budai  Ferenez  i'l. 

Budai  György  197. 

Budák  -    Oklevéltár:  317. 

Budáky  János  —  Oklevéltár:  308,  341,- 
34., "361,  103,  429. 

Budavár  1,  3,  8,  12,  140,  155.  — 
Oklevéltár:  291,  293,  530,  548,  ör^O, 
59 1 

Bukobil  213,  216,  221.  —  Oklevéltár: 
393,  391. 

Bukurest  9,  i9,  32,  206. 

Bulgária  (Bolgárország)  33,  34,  35,. 
62,  (34,  ILM,  168,  209,  270.  —Okle- 
véltár: 338,  454,  525. 

Burggravius  Ábrahám,  von  Donaii  — 
Oklevéltár:  5(30,  562,  565,  576,   584- 

Burgund  —  Oklevéltár:  273,  281. 

Burtzenland  —  Oklevéltár:  375. 

Búza  —  Oklevéltár :  402,  403. 

Buzesti  Sztroja  171,  224.  —  Oklevéltár: 
55!. 

Buzinka  231.  —  Oklevéltár:  405,406, 
410,  412. 

Büdös-Patak  (Bedesch  Patok)  —  Okle- 
véltár: 474. 

Capriolo  (Cavrioli)  Tamás  gróf  194,,. 
256. 

Carillo  Alfons  —  Oklevéltár:  275,  278 
281,  297,  300,  437. 

Castaldo  János  tábornok  265. 

Castell  Antal  —  Oklevéltár:  477. 

Cinchius  cardinal  Sti-Georgi  —  Okle- 
véltár: 520. 

Chelm  —  Oklevéltár-  387,  391. 


599     — 


Chotim  íLd.  Hocim ). 

CU/ti  vajdáiié  —  Oklevéltár:  503. 

Codagin  —  Oklevéltár:  43 i. 

Confluentia  —  Oklevéltár:  511. 

Constantin,  kiewi  vajda —  Oklcvéltár: 
544. 

Coraducius  E.  Dr.  —  Oklevéltár:  331, 
375. 

Culpa  —   Oklevéltár:  474. 

CsáUj  István  79,  162,  164,  182,  183, 
184,  189,  194,  196,  198,  2()3,  24, 
205,  206,  207,  208,  ^10,  21.\  216, 
218,  222,  223,  244,  245,  249,  251,' 
252,  255,  259.  —  Oklevéltár:  336, 
358,  363,  364,  371,  373,  377,  380, 
381,  384,  394,  395,  396,  400,  402, 
403,  411,  432,  434,  4(i4,  478,  527, 
532,  542,  561,  569,  57U,  573,  574, 
575,  577,  579,  580,  583. 

Csanád  172,  174,  194.  —  Oklevéltár: 
291,  348,  566. 

Csapó-Hadnót  —  Oklevéltár :  305. 

Csehi  (Oziehib  =  Szilágy-Csehi)  — 
Oklevéltár:  426,  427,  510. 

Csehország  173.  —  Oklevéltár :  331, 
351,  491. 

Cselepatah  2. 

Csenger  —  Oklevéltár:  552. 

Csernavoda  31. 

Csecs  —  Oklevéltár:  466. 

Csík-szék  95,   96.   —   Oklevéltár:   397. 

Csik-Szt.-Bomokos  93,  96,  100. 

Csík- Szt. -Tamás  96. 

Csiszár  (Oliyzar j  Gergely  —  Oklevéltár : 
539,  541. 

Cseff'ei  István  245. 

Csejthi  Izsák  72. 

Csercsel,  oláh  vajda  28. 

Csomortányi  Tamás  59,  65,  72,  78,  95, 
98,  255. 

Csongva  —  Oklevéltár:  396. 

Czege  —  Oklevéltár:  395. 

Czeptury  212.  —  Oklevéltár:  386. 

JDácia  109. 

Daco-Románia  9,  269. 

Baczó  Ferenez  220.  —  Oklevéltár:  580. 

Daczó  János  201. 

Balmátia  —  Oklevéltár:  350. 

Damián  posztelnik  —  Oklevéltár:  308. 

Damianus  visztier  64. 

Dániel  diák  —  Oklevéltár;  346. 

Dániel  Ferenez  dersi  —  Oklevéltár :  397. 

Darahi  (Darai)  János  51,  52,  61,  67, 
7.',  88,  98,  106,  1"7,  160.  -  Okle- 
véltár: 495,  530,  531,535. 

Daula  Pietro  (Básta  tábori  zenésze)  — 
Oklevéltár:  430. 

Dáioid  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Deák  Albert   -   Oklevéltár:   570,  571. 

Deák  Kristóf  —  Oklevéltár:  475. 

Deák  Lukács  —  Oklevéltár:   448,  466. 


Deák  Pál  (Mihály  vajda  futárja)  — 
Oklevéltár :  559. 

Dehreczen  6,  227.  —  Oklevéltár:  449, 
526. 

Debriz  —  Oklevéltár:  530. 

Decse  197,  198,  199.  —  Okievéltár: 
376. 

j)eés  255.  —  Oklevéltár:  364,  370,  426, 
476,  567. 

Deli  Markó  203,  211.  —  Oklevéltár: 
385,  389,  569. 

Denchi  Simon  —  Oklevéltár:  343. 

Dengelegi  Miklós  124,  125.  —  Okle- 
véltár: 468,  546. 

Depse  —  Oklevéltár:  317. 

Derethe  —  Oklevéltár:  325. 

Dersi  —  Oklevéltár:  397. 

Déva  177,  223,  224,  225,  262.  -  Ok- 
levéltár: 411,433,  513,  520,  569,570. 

Dniester  (Neszter)  133,  161,  175.  182, 
234.  -  Oklevéltár:  356,  536,  538, 
542,  544,  556,  558,  559. 

Dohai  János  —  Oklevéltár:  321. 

Dobó  168.  -  Oklevéltár:  482,  532.^ 

Doboka  vármegye  88.  —  Oklevéltár: 
321,  338,  395. 

Dóczy  Pál  —  Oklevéltár:  344. 

Domos  —  Oklevéltár:  343. 

Dömöllyi  István  68. 

Dragich  —  Oklevéltár:  417. 

Dresztor  —Okievéltár:  338. 

Drinápoly  154.  és  Oklevéltár:  509. 

Dumitrasko  vajdafi  211. 

Duna  30,  32,  172,  224,  263.  —  Okle- 
véltár: 284,  29 1,  338,  348,  425,454, 
464,  491,  509,  559. 

Dunántúl  3,  28,  64.  —  Oklevéltár; 
285. 

Duna  Tisza  köze  2,  3. 

Dükher  kapitány    —    Oklevéltár:    440. 

Ecsed  —  Oklevéltár:  458,  532,  563. 

Egg,  Ohristoph  Freyherr  zu  —  und 
Hiingerspach  287,  -^dO. 

Eger  —  Oklevéltár:  291,  202,  401, 
456,  468,  549,  568. 

Egregy  255. 

Ekemczö.  Ld.  Nagy-  és  Kis-Ekemező. 

Enyeter  Lukács  220.  —  Oklevéltár:  459, 
,  580. 

Érczhegység  (erdélyi)  224. 

Erdély  Erdélyország  majd  minden  lapon. 

Erdélyi  Kánaán  145. 

Erdödi  János  —  Oklevéltár:  273.- 

Erdő  falva  —  Oklevéltár:  325. 

Eperjes   230.  —  Oklevéltár:   582,  583. 

Ernest  főherczeg  —   Oklevéltár :  475. 

Erzsébet  angol  királyné  iG. 

Esztergom  3,  6J,  263.  —  Oklevéltár: 
293. 

Európa  6,  109. 


í)Oü 


rábiánhá-a    18.    —    Oklevéltár:    293,  ! 
i21>ó.  j 

Farkas  Ferenez  179.  ; 

Farkas  fívörcv  197.  —  Oklovéltár:  567.  \ 

Farkas  Miklós  —  Oklevéltár:  312.         i 

Fátra  —  Oklevéltár:  591. 

Fehér-Körös  225. 

Fchvrmefíye  —  Oklevéltár:  459. 

Fcjércgyház  —  Oklovéltár:  817. 

Fejh-várü  .lósa  —  Oklevéltár:  319. 

Feketehálom  —  Oklevéltár:  338,  339, 
52;"). 

Feketehalmi  erdő  (Czaidner-Wald)  — 
Oklevéltár:  375. 

Fekete  István  95,  97,  98. 

Fekete-Körös  224. 

Fekete-tenger  31,  154.  —  Oklevéltár: 
5119. 

Felek  259. 

Fellak  (Fenlaki  172.  —  Oklevéltár:  348. 

Ferdinánd  főherczeg  44.  —  Oklevéltár : 
297,  451. 

II.  Ferdinánd  2,   5,    II,  21,  52,  248. 

Fillyér  drabaiit  —  Oklevéltár:  343. 

Fioiha  János  —  Oklevéltár:  418. 

Firlei  János  —  Oklevéltár:  564. 

Florica,  M.  v.  leánya,  73,  207,  231.  — 
Oklevéltár:  379,  509,  572. 

Foqaras  «8,  71,  138,  150,  158,  172, 
174,  191,  202,  203,  2U4,  206,  216, 
2S2,  235,  262,  2.)4,  266,  267.  — 
Okievéltár:  336,  337,  338,  347,  351, 
366,  3'^9,  381,  382,  385,  407,  409, 
411,  445,  480,  482,  483,  486,  487, 
489,  490,  499,  500,  513,  516,  520, 
521,  522,  Ó24,  526,  528,  535,  566, 
51 J8,  569,  571,  582. 

Fogl féder  Szaniszló  158.  —  Oklevéltár: 
546. 

Forgách  Zsigmond  91,  92,  105.  — 
Oklevéltár:  442,  443,  589. 

Földvár  69. 

Frászén  —  Oklevéltár:  336,  337. 

Fredro  —  Okievéltár:  388,  392. 

Fülek  227,  252.  —  Oklevéltár:  302, 
452,  500. 

Gal-harla  András  —  Oklevéltár:  343. 

Gallendorf—  Oklevéltár:  371. 

Garázda  János  —  Oklevéltár:  411. 

Gáva  —  Oklevéltár:  411. 

Gávai  Miklós  ii7.  —   Oklevéltár:  419. 

Genga  Simon  58. 

Gjrda  drabant  —  Oklevéltár:  345. 

Georgius  Paulus  (Raguzai)  —  Oklevél- 
tár: 500. 

Geréb  Ferenez  95. 

Gerendi  János  88. 

Giczy  Péter  20,  217,  223,  244.  — 
Oklevéltár:  513,  573. 

Oimesi-szoros  96. 


Gomhási  halmok  Wi^,  197. 

Gonzaqa  Ferdinánd  gróf,  generális 
227."  242,  243,  246,  247.  —  Okle- 
véltár: ^120,  421,  422,  423,  42  í.  425. 

Qorski  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Gömör  3.  —  Oklevéltár:  302. 

Görgény  172,  174,  190,  207,  223,  256, 
2<;3.  —  Okievéltár;  321,  347,  351, 
382,  395,  4U9,  429,  566,  571. 

Görög-Fehérvár  —  Oklevéltár:  548. 

Görög  Tamás  82. 

Grácz  20.  —  Oklevéltár:  445,  536, 
564. 

Grigoricza  posztelnik  75. 

Groza  drabant  —  Oklevéltár:  343. 

Gusztáv  svéd  királyfi  —  Oklevéltár:  447. 

Gtiettenstein  báró  —  Oklevéltár:   287. 

Gyalu  172,  174,  190,  216,  231,  232.  — 
Okievéltár:  292,  347,  363,  406,  522, 
549,  566,  571,  574. 

Gyarmathy  Máté  197. 

Gyergyó  vara  32.  —  Oklevéltár :  382, 397. 

Gyerő-Monostor  —  Oklevéltár:  325. 

György  drabant  —  Oklevéltár:  343. 

György  Pitliár  (.asztalnok)  —  Okle- 
véltár: 459. 

Györgyfalusy  György  178. 

Győr  30.  —  Oklevéltár:  276. 

Gyeröffy  János  (Györööy)  215,  220.  — 
Okievéltár:  580. 

Gyulaffy  László  70,  124,  255.  —  Okle- 
véltár: 400,  468,  501,  522,  531. 

Gyulaffi  Lestár  248,  249,  250. 

Gyula  174.  -  Oklevéltár:  468,  542, 
;  66,  590. 

Gyulafejérvár  (Álba  Júlia)  3,  14,  19, 
20,  27,  47,  58,  64,  69,  70,  87,  89, 
91,  92,  93,  94,  98,  99,  104,  115,  118' 
l-'ü,  130,  134,  138,  142,  145,  148, 
150,  151,  153,  156,  lf.8,  159,  1H4, 
167,  169,  170,  171,  176,  177,  178, 
179,  184,  185,  186,  191,  193,  202, 
219,  240,  262,  265,  267,  268.  — 
Okievéltár:  273,  290,  291,  292,  302, 
303,  304,  305,  3u6,  307,  308,  310, 
311,  312,  313,  315,  316,  317.  318, 
319,  320,  321,  322,  3ii3,  324,  325, 
326,  327,  328,  329,  330,  331,  332, 
333,  334,  33n,  342,  343,  345,  346, 
347,  352,  353,  354,  355,  356,  357, 
360,  361,  395,  396,  399,  400,  4*^9, 
439,  441,  445,  449,  459,  461,  463, 
464,  472,  474r  475,  478,  479,  480, 
482,  484,  484,  486,  487,  488,  489, 
497,  498,  499,  503,  504,  505,  506, 
507,  508,  509,  5l0,  511,  512,  513, 
514,  515,  516,  517,  519,  520,  521, 
522,  523,  526,  528,  529,  530,  532, 
535,  439,  540,  542,  544,  547,  548, 
449,  550,  551,  552,  560,  561,  568, 
569,  577,  5S0,  581,  583,  584. 


601     — 


Gyulai  Dénes  88.  ' 

Gijulay  Mihály  80.  i 

Gyurgyevő  oS.  —  Oklevéltár:  484.         I 

Hadad  —  Oklevéltár:   273,   510,  531,  : 
54G.  í 

Hadnagy  István  180. 

Hagymási  Péter  vajda  —  Oklevéltár: 
503. 

Balle  20. 

Haller  Gábor  189,  217.  —  Oklevéltár: 
570,  571,  573. 

Hamar  István  67,  102. 

Halics  —  Oklevéltár:  387,  392. 

Halmaj  —  Oklevéltár:  449. 

Halma gy  225. 

Handzel  —  Oklevéltár;  388.  392. 

Harangláb  Ferenez  88. 

Harinnay  Farkas  Miklós  —  Oklevél- 
tár: 427. 

Harnihal  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Hassan  bég  (sendziaeus  Teehinensis)  — 
Oklevéltár:  557,  558. 

Hatvan  —  Oklevéltár:  468. 

Havasalyi  István  68. 

Havaselföld  11,  13,  2R,  27,  28,  29,  SO, 
31,  32,  33,  34,  35,  36,  42,  48,  49, 
53,  54,  59,  63,  66,  71,  72,  74,  76,  86, 
87,  107,  120,  129,  139,  143,  144,  154, 
165,  172,  17J,  181,  188,  191,  203, 
206.  209,  210,  -^11,  215,  218,  221, 
2-J4,  225,  230,  231,  233.  2.J5,  237, 
239,  241,  242,  247,  248,  261,  264, 
267,  270.  -  Oklevéltár:  272,  288, 
301,  303,  304,  305,  306,  307,  308, 
309,  310,  311,  312,  313,  316,  317, 
318,  319,  3-0,  321,  322,  323,  324, 
3>5,  326,  3-27,  328,  330,  331,  332, 
333,  334,  335,  337,  338,  341,  345, 
347,  348,  349,  3:0,  351,  3-.2,  354, 
36 ),  367,  3H8.  374,  380,  381,  382, 
385,  396,  398,  401,  406,  307,  410, 
411,  412,  413,  414,  415,  416,  419, 
461,  478,  482,  524,  549,  551,  554, 
5.^7,   566,   572,   575,   582,   58 J,  590. 

Háromszék  63,  208.  —  Oklevéltár:  369. 

Hátszeg  224. 

Hdrberstat  —  Oklevéltár:  568. 

Helzperg  —  Oklevéltár:  456. 

HL  Henrik  franezia  király  37. 

Herherstein  Frigyes  123,  126,  178, 
218,  220.  —  Oklevéltár:  369,  462, 
4 -.3,  465,  468,  ;"54,  559,  583. 

Herbort  Féli.K  —  Oklevéltár:  387,  392. 

Herser  (Hirseher)  Bálint  69.  —  Okle- 
véltár: 376. 

Hirsova  30. 

Hocim  vára  (Hotim,  Hutin,  Ohotin) 
161,  162,  175.  —  Oklevéltár:  531, 
532,  536,  542,  545,  551,  554. 

Hodolin  39. 

Hoffhaner  tábornok  —  Oklevéltár:  288. 


Hofkirchen  Hanns  Adam  123.  126.  — 
Olvievéltár:  457.  465,  468,  471,  577. 

Hoff'nmnn  György  —  Oklevéltár:   285. 

Hohenlohe  gróf  —  Oklevéltár:  288. 

HoUmaros  193.  198. 

Homonnaí  Bálint  230,  239. 

Horqospatak  178.  —  Oklevéltár:    381. 

Horváth  Ferenez  179,  2-^0. 

Horváth  György  <55,  80,  255. 

Horváth  István  179. 

Horváth  János  88.  —  Oklevéltár:  302. 

Horváth  Márk  234. 

Horváth  Mihály  30. 

Hoszú  János  245. 

Hoijes  gróf  —  Oklevéltár:  287. 

Hradsin  239. 

Hungerspach  —  Oklevéltár:  287. 

Hunyadi  János  30,  263. 

Hunyadmegye  82. 

Húszain  agha  148.  —  Oklevéltár :  496. 

Húszain  csausz  27. 

Huszár  István  124,  125,  126,  218,  223, 
—  Oklevéltár:  456,  465,  466,  467, 
468,  470,  471,  496,  497,  501. 

Huszár  Péter  78,  82,  83,  88,  218,  235. 

•  244.  —  Oklevéltár:  312,  441,  452, 
456,  463,  466,  497,  501. 

Huszt  6,  45,  92,  111,  124,  125,  133, 
138,  139,  155,  172,  174,  175.  — 
Oklevéltár:  301,  346,  347,  351,  411, 
4il,  442,  446,  448,  449,  450,  451, 
452.  454,  455,  458,  463,  467,  469, 
472,  483,  500,  508,  510,  519,  520, 
522,  524,  526,  528,  561,  563,  566, 
570,_  574,  588.  ^ 

Ibrahim  nagyvezír  46,  64,  147,  191, 
235,  240,  264.  —  Oklevéltár:  414, 
41»>,  417,  419.  446,  489,  490,  500, 
505,  512,  547,  550,  555,  558,  559, 
560. 

Iffjú  János  24,  59,  79,  95,  98.  -  Ok- 
levéltár: 467,  531. 

Hlyefalva  (Illiavaroseh,  Illia  város.  II- 
Ua  falu)  216.  —  Oklevéltár:  573, 
574,  .575,  576. 

Hyés  (ácsmester)    —    Oklevéltár:    332. 

Imbreh  Pál  —  Oklevéltár:  344. 

Imreffi  János  —  Oklevéltár:  435. 

Innsbruck  157,  —  Oklevéltár:  (Spuk) 
512,  513. 

István  deák  —  Oklevéltár:  273. 

Istvánffy  Miklós  —  Oklevéltár:  277. 
278,  283,  401,  (tévesen  Istvánnak 
nevezve)  589. 

István  vajda  28,  31.  —  Oklevéltár: 
512,  513. 

Iván  (Juon),  M.  v.  tolmácsa,  266,  267. 

Iváskó  szolga  —  Oklevéltár:  384. 

Izabella,  királyné  2,  12. 

Iztár  —   Oklevéltár:  449. 

Jacobinus  János    189.    —    Oklevéltár: 


—     60 -i 


.soi\  r.oii,  .S15.  ;520.  :v2ík  vao.  va-}, 
:',y\  417.  418.  4-_'tK  i 

J((no.<  vajda         Oklevóltár:  T/O^.  . 

JoHucIa  János  —  Oklevóltár:  425,  42G.  { 

Jdiie  bojár.  Mihály  vajda  ajiósa.  28.        ! 

Júiins  Z!<i(imond  2,  (i.    12.  I 

,/.;.<: o  2  ?.'  I 

Jaszrásdr  íJassv)    U;2,    í-u).    KhS.    —   I 
oklevóltár:  VA^S,  óm.  042.  j 

Jasrhof        Oklevóltár:  53(5. 

/('uó'  (Boros-Jenő)  -G,  27,  1U2,  10',  191. 
194.  _  Oklevóltár:  334,  406,  420, 
46  •.  484.  r)l8,  'Sód,  57t'. 

Jeremiás  Moqila  24.  /U},  35,  70,  71,  72, 
76.  94,  157.  158,  159,  160,  161,  162, 
166,  204.  2ii5,  211,  217,  22:?,  242, 
245,248,  251,  255.  -  Oklevéltár: 
322,  357.  377,  388,  389.  392,  393, 
4(  6,  41^,  449,  452,  461,  486.  512, 
527,  531,  534,  536,  538,  540,  542, 
54 \  55.!,  558,  562,  569,  576. 

Joachim  Friaves  —  Oklevéltár:  447. 

Kahos  István*  17.  95,  98.  —  Oklevél- 
tár: 325. 

Kahos  Kristóf  —  Oklevéltár:  325. 

Kahos  Tamás  —  Oklevéltár:  344. 

/íaA-rts  István  20.  23,  47.  2;  8,  245, 
246.  -  Oklevéltár:  444,  445,  457.  521. 

KalinsTcy  Miklós  (kolomeai  viezekapi- 
tány)  187.     -  Oklevéltár:  554. 

Kalmár  Jakáh  —  Oklevéltár:  503 

Kalugereni  33.  —  Oklevéltár:  338. 

Kamarás  Mihály   —   Oklevéltár:    514. 

Kamenecz  —  Oklevéltár:  387,  392, 
557. 

Kamuthi  Balázs    —    Oklevéltár:    411. 

Kamuthi  Farkas  39. 

Kanizsa  :  8,  234,  235,  240.  —  Öklé- 
vé Itár:  580. 

Kaptnry  János  162.  —  Oklevéltár:  341. 

Karácsonyi  Mihály  95,  98. 

Kápolna  —  Oklevóltár:  371,  583. 

Karánsebes  191,  2-^  ,  242.  256.  — 
Oklevéltár:  484,  518,  öo9,  575. 

Kardos  András  124,  125.  —  Oklevél- 
tár: 463.  4'i6,  467,  468,  470. 

Karinthia  —  Oklevéltár:  '-rSl. 

iCároZí/ svéd  berezeg  —  Oklevóltár:  447. 

Kárpátok  2,  r.9,  9  i.  133,  182,  214.  — 
Oklevéltár:  526. 

Kassa  4,  7.  8,  14,  44,  53,  54,  61,  103, 
113,  120,  131,  167,  189,  220,  226, 
227,  228,  229,  230,  231,  232,  239, 
241,  243,  246,  247,  248,  270.  —  Ok- 
levéltár: 276,  278,  296,  297,  299, 
346,  401,  412,  413,  415,  417,  419, 
42e>.  424,  425,  435,  438,  439,  440, 
446.  449.  452,  456,  464,  470,  471, 
492,  500,  511,  525,  5v7,  5i9,  531, 
5-M,  549,  550,  566,  581,  584. 


Kászon  —  Oklevéltár:  397. 

Katonam\\{i\\  126.  —  Okievéltár ;  464, 
4i>5,  46^-,  468. 

Kholloniixrh  —  Oklevóltár:  298. 

Keczer  Miklós  230. 

VÍII.  Kelemen  pápa  47.  64,  100,  104, 
14  ,  1^09.  Oklevéltár:  439,  453, 
46;í.  472,  48':,  549. 

Kelnek  —  Oklcvéltárj  320. 

Kemény  János  5,  185. 

Kendi  Ferencz  88. 

Kenesnitt  János  —  Oklevéltár:  411. 

Kenteiké  —  Oklevóltár:  338. 

Kerekes  Balázs  —  Oklevóltár :  542. 

Kereky  János  209.  —  Oklevéltár:  572. 

Keresztesmezö  183,  192,  2(;2.  —  Okle- 
véltár: 358,  359,  3611,^  361. 

Keresztszecf  —  Oklevéltár:  395. 

Keresztúri  —  Oklevéltár:  550. 

Kerlés  —  Oklevéltár:  338. 

Keserű  János  —  Oklevéltár:  396. 

Késmárki  szoros    —    Oklevéltár:    555. 

Kezán  —  Oklevéltár:  336. 

Kézdi-Vásárhely  16(1.  —  Oklevéltár: 
342,  434. 

Kidéi  Péter  65. 

Kieiv  —  Oklevéltár:  287. 

Kiewi  vajda  (hg.  Ostrogski  Konstantin) 
-  Oklevóltár:  288. 

Kincses  Balázs  —  Oklevéltár:  273. 

Király  Albert  30,  3!. 

JCirályfalva  —  Oklevéltár:  312. 

Király  falvi  János  —  Oklevéltár:    396. 

Király  föld  —  Oklevéltár:  413. 

Király  György  -  Oklevéltár:  285 

Királyhágó  121. 

Királynémeti  —  Oklevéltár:  317. 

Kirkoi  (Krikowa)  völgy  211,  213.  — 
Oklevéltár:  386. 

Kis-Bemeter  —  Oklevéltár:  317. 

Kis-Ekemezö  —  Oklevéltár:  459. 

Kiss  Gergely  65. 

Kiss  János  65. 

Kiskati  Máté  —  Oklevéltár:  343. 

Kis-Várda  -  Oklevéltár:  278,  279, 
52.;,  53',  532. 

Kleinstratler  E.  —  Oklevéltár:  287. 

Knoser  Dénes  —  Oklevéltár:  293. 

Kokazi  (=  Kakucsi?)  Mihály  -  Ok- 
levéltár: 581. 

Kolbász  Tivadar  82. 

Kolbász  Tivadarné :  —  Oklevéltár  :  333. 

Kolomeia  —  Oklevóltár:  554. 

Kolozsmegye  —  Oklevóltár:^  325,  344. 

Kolozs- Monostor  —  Oklevéltár  :  325^ 
338,  417,  418. 

Kolozsvárié,  93,  94,  99,  126,  149, 
159,  162,  163,  167,  169,  170,  183, 
186,  189,  192,  220,  221,  222,  223, 
243,  245,  248,  249,    255,    256,    258, 


60r> 


259,  2(-;0,  261,  262.  -  Oklevéltár:  ' 
275,  280,  281,  289,  290,  ;Jul,  m2, 
y04,  3  5,  306,  311,  319,  36á,  365,  1 
372,  373,  -1.0,  411,  417,  418,  42 1,  j 
422,  423,  427,  4:>8,  4:^9,  43U,  431,  1 
432,  433,  441,  477,  49J,  496,  497,  1 
498,  501,  51-_',  521,  523,  524,  527,  j 
528,  532,  533,  534,  535,  536  537,  i 
538,  539.  540,  541,  513,  544,  545,  ! 
548,  550,  561.  56-J.  ^567,    568,    5c,9.  i 

Komárom  —■  Oklevéltár:  276. 

Komis  Léka  (Mihály  vajda  főiovász- 
mestere)  —  Oklevéltár:  588. 

Konstantinápohj  27.  29,  í21,  126, 
142,  168,  233,  240,  270.  —  Oklevél- 
tár: 276,  416,    476,    477,   486,    499, 

543,  548,  55.'. 

Konstantin  Vazilia,  kiewi  vajda  —  Ok- 
levéltár; 288. 

Korán  Pál  202. 

Korczin  —  Oklevóltár:  576.  582. 

Komis  Boldizsár:  79.  —  Oklevéltár; 
569. 

Komis  Farkas  179,  190,  202.  —  Ok- 
levéltár: 329,  337,  448,  568. 

Komis  Gáspár  20,  23.  45/4*).  59,62, 
69,  70,  79,  82,  83,  84,  85,  87,  93, 
123,  136,  138,  139,  141,  151,  158, 
160,  170,  171,  190,  217,  218  223, 
244,  263.  —  Oklevéltár:  305,  336, 
395,  396,  399,  400,  411,  434,  441, 
448,  453,  464,  -^66,  475,  478,  479, 
-180,  481,  482,  483,  484,  487,  488, 
495,  499,  502,  515,  516,  519,  520, 
527,  530,  539,  547,  548,  550,  552, 
55^\  557,  559,  562,  573,  574,  579, 
581,  583. 

Kofászna  (Kavászna)  —  Oklevéltár : 
314. 

Kőhalom  —  Oklevéltár:  327,  379,  380, 
413. 

Königsberg  49,  125.  —  Oklevéltár: 
296,  466,  585. 

Köpeczi  Mihály  88. 

Köröshánya  2'/A     —    Oklevéltár:  405. 

Körösök  3. 

Kővár  19,  92,  111.  134,  138,  172,  179, 
190.  —  Oklevéltár:  28 ',  284,  290, 
322,  328,  347.  351,  364,  369,  405, 
442,  448,  450,  458,    474,    482,    524, 

544,  551,  559,   5  1,  563,   566,    568, 
570,  574,  588,  589. 

Kövér  Lukács  (eonseriba  trieesimae 
Zempeziensis)  Oklevéltár:  580. 

Közép- Szolnok  vármegye  112,  172.  — 
Oklevéltár:  348.  455,  4';7,  471,  566. 

Krajna  —  Oklevéltár:  281,  288. 

Krajovai  bánság  .9,  236. 

Krakkó  16,  17,  166.  —  Oklevéltár: 
447,  520,  536,  540,  553. 


Kraszna  17^,.  -  Oklevéltár :  428,  3,29, 
351,  455,  477,  508. 

Krim  24. 

Kulcsár  (Kolehiar)  Negra  —  Oklevél- 
tár: 415.  42],  422. 

Kilcsár  Kádul  129,  185,  203,  209, 
209.  —  Oklevéltár:  381,  417,  487, 
569.  571,  572. 

KüküUő  vár-megye  —  Oklevéltár:    34. 

Küküllő  vár  ( Kwkwlleowar)  —  Okle- 
véltár :  327. 

Külső-Szolnok  vármegye  —  Oklevél- 
tár: 351. 

Kvassay  Lukács    deák    —    Oklevéltár: 

3>;6.  ' 

Laborfalva  —  Oklevéltár:  383. 

Lachica  terra  (Lengyel  föld)  —  Okle- 
véltár: —  558. 

Lankerek  —  Oklevéltár:  320. 

Lapispatak  227,  229,  220,  239.  — 
Oklevéltár:  406,  407. 

Laskai  János  88. 

Laski  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Lassota  Erieli  131.  —  Oklevéltár:  418, 
456,  473,  526. 

Latron  János  :  62. 

Lázár  Farkas  95. 

Lázár  Imre  95.  98. 

Lázár  István  78,  80,  82,  85,  88. 

Leánypatak  —   Oklevéltár:  336,   337. 

Léczfalva^iG,  218,  219.  -  Okievéltár: 
383,  384,  434,  582. 

Leczlingen  —  Oklevéltár:  447. 

Léka  (Leik)  Agha  171,  179,  190,  264.  - 
Oklevéltár:  340,  363,  405,  550,  551, 
569. 

Lekencze  —  Oklevéltár  :^  317,  403. 

Lencsés  (Lenches)  Mihály  —  Oklevél- 
tár: 419. 

Lemberg  —  Oklevéltár:  387,  391. 

Lengyelország  7,  8,  15.  16,  21,  23,  74, 
76,  87,  93,  94,  110,  123,  125,  133, 
162,  166.  171,  177,  178,  202,  205, 
215,  217,  218,  234,  239.  —  Okievél- 
tár: 281,  282,  283,  291,  292,  322, 
326,  346,  356,  377,  385,  393,  411, 
416,  419,  420,  422,  425,  439,  44^, 
452,  457,  458,  460,  461,  467,  477, 
')86,  491,  492,  521,  527,  533,  5-54, 
536,  545,  551,  552,  554,  556  558, 
5ö9,  561,  562,  563,  564,  570,  58.\ 

Lévai  Ferenez  78. 

Libáthon  —  Oklevéltár:  397. 

Lichtenstein  Károly  38,  231." 

Linczi  béke  8. 

Lipp,  Gráf  von  der  —  Oklevéltár :  28&.. 

Lipim  26,  27,  102,  104,  175,  191,  194, 
197,  248,  264.  —  Oklevéltár:  291, 
334,  406,  420.  442,  443,  451,  466, 
484,  5:8,  539,  542,  570,  575. 


-     Ö04     — 


L ipt ÓS zt. -Miklós  ?80. 

Litnhiia  í')i.  —  Okicvéltár:  5()í). 

Lohnch-i  —  Oklovéltár:  ÍJSS.  ;3Í>.'. 

l/tHu  (K(Muli-)  —  Oklevcltiír:  iVl'd. 

Lothár  triori  érsek  —  Oklevéltár:  511. 

7.ÓV-.S7'  4,  2:V\ 

J.xhlin         Oklcvóltár:  r,S7,  n\)l. 

Jjlhló  17'). 

Li(bt>mirski  —  Oklevóltár;  .*)S7.  ;]!)'. 

JaiiÍiiuksí  dalmata  —  Oklevéltár;   550. 

Lugiisi  Fcrem-z  ()2,  8/,  lí)7.  —  Okle- 
véltár:  ;')()♦). 

LiKjos  (),  191,  221.  —  Oklevéltár:  3(50, 
420.  484.  518,  53í».  550.  575. 

Lül'h  kapitány  —  Oklevéltár:  440. 

Lütz  János  —  Oklevéltár:  319. 

Lívcziwl  István  —  Oklevéltár:  357. 

Macm  Tamás  —  Oklevéltár:  344. 

3Iád  127. 

3Ia(ino  Carlo  (Carlo  Magnó)  20,  115, 
118,  13:i,  135,  13G,  137,  139,  142, 
148,  281.  —  Oklevéltár:  329,  445, 
450,  451,  453,  454,  45(),  4G1,  4(32, 
4I*)8,  409,  470.  472,  473,  474.  476, 
477,  478,  480,  485,  48G,  487,  488, 
492.  494,  501,  502,  503,  504,  510, 
511,  517,  537. 

Magyar-Csesztve  (Chyeztve)  —  Okle- 
veitár:  396. 

Maincz  —  Oklevéltár:  507,  564. 

Majtény  247,  251.  —  Oklevéltár :  362. 

Makó  Gersely  62,  107.  —  Oklevéltár: 
397. 

Makó  György  30,  62,  65,  68,  80,  82, 
lo7,  180,  185,  186,  190,  196,  234.  — 
Oklevéltár:  368,  383,  434,  583. 

MaM  Tamás  —  Oklevéltár:  583. 

MaUspina  pápai  nuntius  47,  56,  57, 
70  72.  77,  79,  80,  84,  87,  100.  - 
Oklevéltár:  458,  519.  ^ 

Malomárok  —  Oklevéltár:  317. 

Marczali  Miklós  —  Oklevéltár:  325. 

Marcello  jesuita  —  Oklevéltár:  290. 

Mária  főherezegnő  564. 

Marino  Giovani  (de  Eaguza)  51,  53, 
57.  135,  136,  137,  261  —  Oklevél- 
tár: 439,  478,  479,  480,  482,  486, 
487,  488,  489,  492,  500,  502,  506, 
510,  511,  517,  537,  549. 

Maróczy  Albert  107. 

Maros  3,  193,  194.  196,  197,  199,  200, 
201.  —  Oklevéltár.-  385,  368,  569. 

Maros-szék  73,  84,  180,  187.  —  Okle- 
véltár: 325,  363,  395. 

Maros-üjvár  128,  193.  -  Oklevéltár: 
320,  363.  405,  432,  461,  462. 

Maros-Vásárhely  187.  —  Oklevéltár: 
3«4,  311,  313. 

Mármaros  (Máramaros)  46,  112,  172, 
178,  179.  —  Oklevéltár:  3<)1,  348. 
351,  508,  520,  555,  558,  566. 


Már  maros- Sziget    179.   —   Oklevéltár: 

562. 
Martinuzzi   (Práter)    György,   25,    52, 

2<;5.  —  Oklevéltár:  51(;,  524. 
Mária  Krisztierna  (Báthory  Zsigmond- 

né)    14.  19,  20,  21,  44,  46,  50,  112, 

138,  158,  159.  174,  233,  240  256.  — 
Oklevéltár;  273.  283,  284,  297,  437, 
4:59,  445.  447,  483,  489,  505,  532, 
53(5,  544,  545,  56('). 

Márton  diák  —  Oklevéltár:  319. 

3Iátyás  főherczeg  21,  38,  41,  42,  44, 
45,  46,  47,  50,  51,  55.  56,  60,  103, 
104,  110,  111,  112,  113.  114,  115, 
119,  131,  132,  14'),  159,  189,  218, 
220,  227,  231,  232,  233,  237,  246, 
248,  258.  265,  268.  —  Oklevéltár: 
293,  310,  311,  326,  419,  421,  425, 
428,  435,  437,  438,  439,  440.  441, 
442,  443,  444,  445,  451,  453,  454, 
455,  456,  457,  461,  462,  471,  472, 
482,  50O,  511,  514,  546,  549,  550, 
551,  561,  562,  567,  580,  581,  583, 
586.   587,   588,  589,  590. 

Mederes  —  Oklevéltár:  357. 

Meggyes  19.  59,  145,  149,  167,  168, 
185.  _  Oklevéltár:  327,  369,  371, 
380,  394,  432,  489,  498,  521,  522, 
523,  525,  527,  5  28,  529,  530,  531, 
532,  535,  541,  577. 

Méhemet  szultán  —  Oklevéltár:  414, 
415,  591. 

Melikh  Gáspár  —  Oklevéltár:  547. 

Melith  Pál  113, 139,  168,  250.  —  Okle- 
véltár: 442.  481,  501,  532,  552. 

Mersza  —  Oklevéltár:  385,  389. 

Merscolanza  di  Saláta  —  Oklevéltár :  46(> 

Meszes-hegység  —  Oklevéltár:  580. 

Mezö-Berény  Ld.  Berény. 

Mező-Keresztes  13. 

Mezőség  202.  —  Oklevéltár:  402. 

Micheíi  Ferenez  --  Oklevéltár:  430. 

Miechow   15.  —  Oklevéltár:  292,  293. 

Mihálcsa  bán  (a  fejedelem  helytartója 
és  főtanácsosa)  31.  64,  120,  128,  130, 

139,  154,  159,  160,  163,  166,  167, 
168,  169,  171,  185.  225,  242,  243, 
268.  —  Oklevéltár:  305,  405,  417, 
421,  456,  460,  461,  462,  47<),  472, 
473,  474,  476,  477,  480,  482,  483, 
487,  505,  506,  507,  510,  511,  522, 
529.  530,  531,  535,  537,  538,  540 
541,  542,  543,  544,  545,  546,  547, 
549,  551.  553,  562. 

Mihály    havaselföldi    vajda,    csaknem 

minden  lapon. 
Mihne  vajda  69. 
Mikes  —  Oklevéltár:  325. 
Miklós  Ármás  —  Oklevéltár:  421. 
Miklós  festő  99. 


605 


Miklós  vajda  =  Petraseo,  Mihály  vajda 
fia  414  és  488. 

MiM  Ferenez  7o. 

Mikó  János  02. 
*Mihó  Miklós  95,  07,  98. 

Milió  Péter  95,  98. 

3Iikola  János  194.  —  Oklevéltár:  395. 

Miksa  főherezfeg-  14.  15,  3o,  08,  44, 
49,  110,  138,  147,  102,  104,  160,  313, 
217,  218.  21't.  220,  'j21,  236,  238.  — 
Oklevéllár:  275.  280,  281,  283,  28^, 
286,  287,  288,  289,  291,  ^50,  451, 
481,  493,  500.  501,  508,  545,  549, 
554,  581,  585,  587,  587. 

Mindszenti  Benedek  79,  208,  256.  — 
Oklevéltár:  384,  395,  400,  429,  434, 
459,  569,  579. 

MiriszU  188,  193.  194,  195,  197,  1'J8, 
199,  200,  202,  203,  207,  219,  259, 
262.  —  Oklevéltár:  376. 

Mogyorókerek  —  Oklevéltár:  344. 

III.  Mohamed  szultán  31. 

Mohácsi  vész  2,  93,  155. 

Mohila  Simon,  moldvai  vajda,  102,  217, 
247.  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Molarto  —  Oklevéltár:  589. 

Moldva  7,  11,  23,  24,  28,  30,  31,  33, 
35.  55,  74,  94,  95,  90,  123.  129, 
132,  133,  134,  143,  147,  '.50,  152, 
154,  155,  156,  157,  158,  159,  160, 
163,  164,  165,  166,  167,  168,  171, 
172,  174,  175,  178,  181,  182,  203, 
204,  209,  210,  211,  217,  221,  222, 
234,  237,  421,  422,  245,  255,  256, 
258,  264,  270.  —  Cklevéltár:  273, 
301,  322,  327,  338,  340,  341,  342, 
345,  347,  348,  349,  350,  351,  352, 
354,  356,  367,  368,  377,  380,  385, 
388,  392,  393,  398,  404,  407,  408, 
410,  415,  416,  419,  425,  429,  437, 
4ii,  444,  449,  451,  460,  461,  462, 
464,  465,  469,  472,  483,  485,  486, 
487,  490,  491,  392,  496,  509,  512, 
513,  514,  515,  517,  518,  522,  523, 
524,  527,  528,  529,  530,  531,  532. 
533,  535,  536,  538,  539,  540,  542, 
543,  544,  545,  ,546,  547,  551,  553, 
554,  555,  556,  557,  558,  560,  562, 
563,  564,  565,  566,  572,  573,  576, 
577,    578,   582,   584,   585. 

Morinka  Mihály  —  Oklevéltár:  344. 

Molozium  —  Oklevéltár:  344. 

Monora  128,  145.  —  Oklevéltár:  489, 
532. 

Morvaország  35,  172.  —  Oklevéltár: 
289.  351. 

Moszkva  —  Oklevéltár:  282,  447,  560. 

Munkács  124,  127,  275.  —  Oklevéltár: 
326,  452,  458,  459,  4i61,  469,  555. 

Muraldo    (Muraltus)    János    158.    — 


Oklevéltár:   276,  445,  460,  502,  505,. 

513,  519.  .524. 
Murád  pasa  —  Oklevéltár:  591. 
Murány  —  Oklevéltár:  460,  462. 
Musztafa  csausz  27. 
Nádasdi  —  Oklevéltár:  275,  276,  590,. 

591. 
Nagy  Albert  262. 
Nagy  András  —  Oklevéltár:  344. 
Nagy  Bálint  65. 
Nagybánya    125,    138,    139,    179.    — 

Oklevéltár:  301,  435,  448,  458,   463, 

465,  468,  470,  476,  483,  559. 
Nagíj-Becskerek    (Beehkörök)   172.   — 

Oklevéltár:  284,  291,  348. 

Nagy  Dániel,  Sövényfalvi,  242.  —  Ok- 
levéltár: 397. 

Nagy  Demeter:  65,  80,  85. 

iV^a^y-Demeter  —  Oklevéltár:  317. 

Nagy-Disznód  84. 

Nagy-Ekemező  —  Oklevéltár:  459. 

Nagy-Enyed  193,  197,  262.  —  Okle- 
véltár: 327,  432,  477. 

Nagy  Ferenez  95,  98, 

Nagy-Goroszló  252,  256,  257,  260, 
261,  263.  —  Oklevéltár:  428. 

Nagy-Kálló  196,  250. 

Nagy-Károly  61.  —  Oklevéltár:  465, 
548,  563. 

Nagy-Károly  (Carol)  —  Oklevéltár: 
279. 

Nagy  Kristály  András  100. 

Nagy  Szabó  Ferenez  201. 

Nagy  Szabó  János  201. 

Nagy-Marja  —  Oklevéltár:  449. 

Nagy  Pál,  Szegedi,  222.  —  Oklevéltár: 
397. 

Nagy-Szalonta  —  Oklevéltár :  371. 

Nagy-Szeben  59,  68,  71,  72,  73,  75, 
77,  78,  87,  89,  93,  94,  104,  142, 150, 
162,  191,  201,  203.  204,  205,  207, 
235,  257.  —  Oklevéltár:  290,  292, 
334,  335,  338,  340,  343,  346,  347, 
356,  360,  366,  368,  371,  374,  376, 
378,  379,  380,  381,  413,  426,  433, 
487,  497,  498,  499,  502,  503,  504, 
551   568,  569,  570. 

Nagy-Szombat  39,  230.  —  Oklevéltár : 
5Jl. 

Nagy  Tamás  202. 

Nagylábú  György  89. 

Nagyvárad  6,  44,  124,  125,  139,  155, 
175,  179,  2-^5,  227,  228,  232,  247. 
—  Oklevéltár:  28i,  285,  297,  3.51, 
440,  448,  450,  455,    456,   463,    465, 

466,  467,  468,  471,  476,  49^,  500, 
501,  503,  508,  510,  5ll,  519.  520, 
524,  525,  526,  528,  532,  533,  535,. 
538,  553,  555.  557,  559,  560,  575,. 
581,  582,  584,  588,  589. 

Najeni  212.  —  Oklevéltár:  386. 


i'm 


yihuhtr-  (Xi'iilur)-FclH'rvú)\  Landm"-  | 
Fehérvár  1  lU  ^:ú.  IT.").  —  Oklevél-  i 
tár:  2S1.  21  >1,  .TWS.  .XH)  | 

2\(tprá(ji  Doiiieter.  erdélyi  iMispök  14,  •".9,  '• 
4:5.  44.  S7.  SÍ).  1)8.  186,  :8<s.  i.'ll).  140,  ! 
142.  14Í),  hVl.  ISO.  —  Oklevéltár:  | 
21)0.  21)2.  ;]2r).  4«'.4,  47S,  47í),  4S(), 
4S2,  4S8,  4S(i  41)2,  41)4,  41)5,  41)1).  1 
órJ.  '>24.  542,  r)4S,  541),  556,  557, 
5S1,  5S2. 

yas:l-alát  1)7. 

Xcgra  —  Oklevéltár:  415.  Ld.  (Kulesár.) 

ycmec::  264. 

iV>w6.s  János  186,  187.  —  Oklevéltár: 
;}83. 

Xe.<tip  vár  —  Oklevéltár:  541. 

Németalföld  —  Oklevéltár:  289. 

Krnietország  6.  —  Oklevélt;ir:  290, 
414,  415,  447,  452,  458,  466,  469, 
470,  497. 

Nicodemus  András  vajda,  botfői  — 
Oklevéltár:  508 

Kiepolomic  —  Oklevéltár;  444. 


Kika  viztier  —    Oklevéltár:   855,   856. 

Nikápoly  v)l. 

Nikolshiirfji  béke  8. 

Ni -ovi  kozákok  —  Oklevéltár:  387, 
391,,  398. 

Nógrád  8. 

Nórák  Farkas  80. 

Novaj   —   Oklevéltár:   897. 

Nozaczinski  János  -    Oklevéltár:  394. 

Njjári  Pál  44.  92,  102,  104,  119,  124, 
125,  147,  225.  226,  228,  280.  — 
Okievéltár:  297,  442,  443,  448,  455, 
456,  468,  466,  467,  468,  470.  471, 
497,  501,  504,  526,  532,  581,  588. 

Nyárszeg  —  Oklevéltár:  M3. 

Nyárszó  —  Oklevéltár:  344 

Nyirmezö  —    Oklevéltár:  377. 

Nyitra  folyó  4,  280 

Nyujtódí  György  179. 

Obádfi  -  Okievéltár  386,  387. 

Ojfozi-szoros  (Vtos)  160,  164,  205. 
208.         Oklevéltár:  375. 

Oláh-Bikaly  —  Okievéltár:  325. 

Oláh  Boldizsár  ~  Oklevéltár  364 

■Oláh-Monostor  —  Oklevéltár:  325. 

^Oláhorszáq  7,  31,  45,  51,  52,  55,  i07, 
122,  127,  128,  184,  138,  1.52,  155, 
166,  188,  192,  19.5,  203,  216,  217, 
224.  284,  236,  240,  247.  -  Okievél- 
tár: 273.  374,  875,  379,  385,  888, 
889,  .892,  398,  408.  409,  410.  421, 
422,  428.  424,  480,  435,  -'36,  445, 
448,  449,  450,  456,  460,  461,  483, 
487,  488,  492,  495,  506,  507,  509, 
518,  515,  518,  522,  580,  586,  .545, 
5.58.  571,  572,  576,  577,  578,  582, 
.584,  587,  589,  591. 


Olt  (Aluta)  72.  96.  —  Okievéltár :  886, 
.880.  881. 

Onijioly  58. 

Opalinski  András  —  Okievéltár:    407. 

Oppeln  (Opulia)  H,  8H.  126.  219.  • 

Orlni  Miklós  —  Oklevéltár:  285. 

Oroszr^yk  —  Oklevéltár:  388,  382. 

Oroszfalu  —  Oklevéltár:  484-. 

Oroszi  András  —  Oklevéltár:  590. 

Oroszorzzág   150.   —   Oklevéltár:  393. 

Ostoros-hegy  96 

Ottoman  —  Oklevéltár:  591. 

Osztrowszki  knéz    -    Oklevéltár:    288. 

Ördög  Balázs  lííí.  98. 

Ördög  Boldizsár  245. 

Örmény  Péter  52,  (JO,  67,  118,  119, 
120, '129,  136,  187,  138.  179,  19.5, 
226.  —  Oklevéltár:  480,  441,  451, 
4.53.  454,  455.  4.56,  ^57,  460,  461, 
471,  478,  478,  480,  481,  492.  497, 
499.  505,  506,  519,  520,  561,  562,  587. 

Örsi  Péter  2()3. 

ralatics  Oyörgy  60,  6!,  62.  79,  94, 
190.  -   Okievéltár:  .568. 

Pálffi  Miklós  92,  110.  —  Oklevéltár: 
276,  504,  565. 

Pálosi  Gáspár  95,  98. 

Pancsova  172.  —  Okievéltár:  284,  348. 

Pánik  falu  —  Oklevéltár:  325. 

Paradeiser  38. 

Paris  <". 

Pásztorhükk-havas  96,  100. 

Pathó  Gáspár  23,  26,  132.  —  Okie- 
véltár: 451,  460. 

Pázmány  Péter  5. 

Peckh  Leopold  —  Oklevéltár:  587. 

Pecsétszeg  (Peehietzegeo)  178,  —  Okle- 
véltár: 301,  384. 

Pecz  Henrik  János  196.  (Ld.  Pezz) 

Peniazko  János  —  Oklevéltár:  282. 

Perlaki  Miklós  3!. 

Perussith  Máté  78,  196,  267.  —  Okle- 
véltár: 3:-!S. 

Persia  —  Oklevéltár:  400. 

Pest  —  Oklevéltár:  291,  468,  491. 

Péterfalva  —  Oklevéltár:  320. 

Pétervárad  —  Oklevéltár:  559. 

Pethe  (Petheu)  László  196.  —  Okie- 
véltár: 441,  476,  .569,  570,  571,  574, 
575,  577,  579,  .58('. 

Péter  diák  —  Okievéltár:  312. 

Péter  (Pretor)  Mila  bojár  —  Okle- 
véltár: 462,  464. 

Péter  moldvai  vajda  157.  —  Oklevél- 
tár: 841,  513. 

Petki  Farkas  79. 

Petki  István  185,  196,  254. 

Petki  János  179,  245.  —  Oklevéltár: 
.897,  411. 

Petko  Odabasa  197. 

Petneházi  István  52,  60,  65. 


607 


PetrasU  vajda  '28,   73,  í)9,   107,    108, 
111,   138,   147,    i62,    172,    173,    174,  l 
191,  207,   211,  2i5,  216.   23!,   232,  ! 
2  5,   237,   240,   248.    —    Ok]  e  vél  tár :  ! 
335,  379,  40.'),   40(5,  ^'09,  411,  488, 

489,  496,   497,   507,   528,   529,   531, 

532,  544,  545,  549,  569,  572,  574, 
575,  585,  586. 

Petz  főliadna2:y  —  Oklevéltár:  449. 

Pezz  János  247,  252,  254. 

Pezz  (vascy  Pozzen)  Bertalan  Dr.  39, 
•U.  42,  44,  45,  54,  136,  142,  143, 
147,  153,  155,  156,  159,  162,  163, 
167,  168,  169,  170,  171,  ^75,  177, 
227,  229,  248,  264.  -  Oklevéltár: 
274,  276,  277,  279,  281,  287,  289, 
297,  298,  300,  378,  382,  399,  424, 
4  6'  440,  443,  445,  460,  468,  472, 
473,  476,  477,   48',  485,   486,  488, 

490,  492,  493,  494,  501,  502.  504, 
505,  506,  507,  508,  509.  5i0,  511, 
5!4,  515,  516,  419.  5?>4,  523,  525, 
:'26,   527,  528,   529,   530,    531,    532, 

533,  531,  535.  537,  538,  5'.9,  540, 
541,  542,  543,  5J4,  545,  546,  547, 
548,  549,  550,  55f ,  553,  555,  556, 
.^57,  559,  562,  565,  568,  580,  581, 
584,  5H8,  589,  591. 

Pilsen  118,  133,  139,  154,  155,  186.  — 
Oklevéltár:  317,  322,  330,  331,  439, 
441,  442,  443,  444,  445,  446,  454, 
459,  482,  483,  508. 

Ploesti  61,  65,  67,  212,  213.  —  Okle- 
véltár: 386. 

Podolia  154,  161.  —  Oklevéltár:  387, 
392,  452,  509,  536.  538,  544. 

Pogány  Miklós  —  Oklevéltár:  319. 

Pogány  György  (mármarosi  viezekapi- 
tány)  175.  178,  179,  —  Oklevéltár: 
301,  884,  555,  556,  5^-8.  562,  563. 

PóT^ay  Balázs  -    Oklevéltár:  397. 

Pokucia  (Pokueh)  161.  —  Oklevéltár: 
377. 

Poroszország  —  Oklevéltár:  281. 

Porumbák  207.  —  Oklevéltár :  380,  381. 

Porycki  herezeg  —  Oklevéltár:  3^8.  392. 

Pothocki  Jakab  204,  2)5.  -  Oklevél- 
tár: 377,  385.  389,  390. 

Posztómetszö  Gyárfás  —  Oklevéltár: 
333,  334. 

Pozsony  3,  4,  103,  151,  220,  246.  — 
Oklevéltár:  274,  275.  276,  277,  278, 
400,  474,  480,  487,  505,  567,  582. 

Pöffenhauser  —  Oklevéltár;  586. 

Prága  3,  4,  11,  14,  21,  39,  40,  41, 
43,  47,  48,  49,  50,  51,  52,  53,  56,  57, 
(iO,  64,  109,  ilO,  117,131,134,141, 
144,  167,  170,  175,  181,  198,  221, 
22;,  227,  228,  231.  232,  237,  238,  I 
239,  240,  242,  246,  256,  261,  269,  | 
270.    —    Oklevéltár:  279,  280,   286,  I 


287,  295,  296,  297,  29S,  300,  3ol, 
374,  375,  420,  430,  436,  480,  487, 
491,  512,  542,  547,  548,  560,  5(J3, 
565,    578,  682,  584,  589. 

Prázsmár  69,  2ü8.  —  Oklevéltár:  531, 
532. 

Préda  posztelnik  64,  75. 

Pruth  folyam  —  Oklevéltár:  340. 

PryUk  Mátvás  55,  120.  —Oklevéltár: 
437,  456,  ^471. 

Puchner  György  256. 

Pulacher  István  —  Oklevéltár:  319. 

PuUowsk  15. 

Putnok  227. 

Pyan  -  Oklevéltár:  320. 

Quirinus  Bernhaldus  —  Oklevéltár: 
549.  , 

Mácz  Ábrahám  86. 

jRácz  Bálint  88. 

Mácz  György  64.  98,  132,  151,  171, 
234,  262.  —  Oklevéltár:  341,  451, 
460,  500,  502,  505,  507,  562. 

Pácz  István  256. 

Mácz  János  60,  260. 

Madejowzki'^i^m&TXó  —  Oklevéltár:  282. 

Madihrád  Alajos  50,  166,  171,  181.  — 
Oklevéltár:  430,  436,  501,  537,  5-50, 
551,  552,  553,  560. 

Badzivill  —  Oklevéltár:  282. 

Hadul  drabant  —  Oklevéltár:  344. 

Padul  moldvai  vajda  11. 

Paguzai  Alvisio  (=  Radibrad  Alajos) 
--  Oklevéltár:  s92,  506,  459. 

Bakamaz  (Rakomoz)  247.  —  Oklevél- 
tár: 420,  559. 

I  Rákóczy  György  4,  8.  —  Oklevéltár: 
276,  532. 

II.  Bákóczy  György  8. 

Bákóczy  Lajos  230,  232,  234,  252, 
254,  267,  268.  -  Oklevéltár :  280, 
407,  413,  440,  442,  451,  452,  459, 
460,  461,  462,  468,  482,  526,  532, 
559. 

Bákóczy  Zsigmond  113,  127,  168,  172. 
—  Oklevéltár:  458,  469,  473,  482. 

Bakos  183.  —  Oklevéltár:  325. 

Bavazdi  György  35,  79,  83,  113.  — 
Oklevéltár:  442. 

Báva  —  Oklevéltár:  388,  392. 

Bédei  Ferenez:  Oklevéltár:  302. 

Bédern  Menyhért  báró  41,  42.  —  Ok- 
levéltár: 286,  298,  299,  300,  501. 

Begécz  127. 

Bemhowski  Adrián  iis  —  Oklevéltár: 
491,  564. 

Bemete  —  Oklevéltár:  344. 

Beutner  Miklós  31. 

Betteg  —  Oklevéltár:  364. 

Béty  (Regy)  —  Oklevéltár:  572. 

Bézmán  (Rázván)  vajda  24,  32. 

Bibis  —  Oklevéltár:  405. 


—     G08     — 


L'iniaszoinhnf  —  Oklovi'ltjir:  .')(V2. 
Bónia  1.').  —  Oklevélíár:  mi.  1-25,  4.-J7, 

4:{;».  r):>o.  nis.  r)4;>. 

Kómái  császárság  —  Oklevóltár:  27;3. 
42í;. 

]\'(>iiián  —  Oklovóltár:  ooí). 

Homán-Vásár  —  Oklcvóltár:  o41. 

Homány  Ferencz  ííő.  IMj,  ;»7,  í>8. 

líoshadt  — .Oklevóltár:  bli). 

líossworjnh  —  Oklevéltúr:  2<SI), 

lioiial.  szendrői  kapitány.  247.  24<S,  252, 
25:;,   255.    —    Oklevéltár:    494,  590. 

liozinskikméz  —  Oklevéltár:  ^88,  592. 

Mozsnyó  (í9. 

lindoíf  császár-király  7,  11.  12,  l.'í,  14, 
IG,  ]8,  19,  2;),  24,  20,  33,  34,  3G,  37, 
r.8,  40,  41,  42,  43,  44,  47,  48,  49, 
50,  51,  52,  53,  54,  55,  59,  GO,  G7, 
74,  88.  91,  102,  103,  104,  105,  lOG. 
107,  109,  110,  113,  114,  115,  117, 
118,  119,  J20,  123,  124,  127,  128, 
131,  133.  135,  13G,  137,  139,  142, 
144,  145,  147,  148,  152,  153,  154, 
155.  15G,  157,  158,  159,  1G2,  JG4, 
1(15,  IGG,  1G7,  1G8,  1G9,  370,  171, 
172,  173,  192,  194,  195,  202,  205, 
207,  208,  209,  210,  213,  21G,  5 17, 
218,  219,  220,  221,  222,  225,  22G, 
227,  229,  230,  231,  282,  233,  234, 
235,  23G,  237,  238,  239,  240,  241, 
242,  243,  244,  245,  24G,  247,  248, 
249,  250,  25G,  2G0,  162,  264,  268, 
2G9.  —  Oklevéltár:  274,  275,  276, 
277,  278,  279,  280,  283,  284,  286, 
287,  291,  295,  296,  297,  298,  299, 
300,  304,  316,  318,  320,  322,  329, 
330,  331,  347,  3í8,  349,  350,  352, 
358,  359,  362,  363,  367,  368,  369, 
372,  373,  374,  375,  380,  381,  382, 
3í>9,  400,  401,  407,  408,  413,  424, 
425,  426,  417,  431,  433,  435,  436, 
437,  439,  440,  441,  442,  443,  444, 
445,  446,  447,  448,  449,  450,  451, 
453,  456,  458,  459,  460,  462,  463, 
465,  366,  467,  469,  470,  471,  472, 
473,  474,  475,  476,  477,  478,  479, 
480,  481,  482,  484,  385,  486,  487, 
488,  489,  490,  491,  492,  493,  495, 
496,  497,  498,  502,  504,  505,  506, 
507,  50  ^  509,  510,  511,  512,  513, 
514,  515,  516,  517,  518,  519,  520, 
521,  522,  523,  524,  525,  526,  528, 
529,  530,  531,  532,  534,  535,  536, 
537,  539,  540,  542,  543,  544,  546, 
547,  548,  549,  550,  551,  553,  554, 
555,  556,  557,  558,  559,  560,  562, 
5(>3,  564,  565,  566,  567,  568,  569, 
570,  571,  572,  573,  574,  575,  576, 
5"  7,  578,  579,  580,  581,  582,  583, 
584,  585,  586,  587,  588,  589,  590, 
591. 


lhim.pf'i^'6.  —  Oklevéltár:  551. 
Jüiscsuk  31. 
Jiussia  tartomány  KU. 
Sackelin  212.  —'Oklevéltár:  38í). 
Sajó  19.  —  Oklevéltár:  302,  320.     . 
Salvásár  —   Oklevéltár:  344. 
Samhor  124,  133.  —   Oklevéltár:  452. 
Sancto  Clemcnte  Willielm,  spanyol  ora- 


tor 


Oklevéltár:  512. 


San-Giorgio  bíbornok  80. 

Sárd  58. 

Sárkány  —  Oklevéltár:  366. 

Sáros  218.  —  Oklevéltár:  573. 

Saski  221. 

Sándor  vajda  28,  29,  65. 

Sartori  János  —  Oklevéltár:  319. 

Schnokendorf  —  Oklevéltár:  375. 

Schwarzenberg  Adolf  báró  —  Oklevél- 
tár: 298,  300. 

Schwarzenhurg  —  Oklevéltár:  276. 

Schwendi  Lázár  —  Oklevéltár:  591. 

Sebes-Körös  179. 

Sebes  Pál  255. 

Segesvár  149,  179.  —  Oklevéltár:  327, 
369,  371,  380,  410,    417,   418,   498. 

Segnyei  Miklós  (Lapispataki)  196,  227, 
228,  229,  230,  231,  232,  239.  — 
Oklevéltár:  407. 

Sellenberk  (Sehellenberk)  78,  84,  257. 

Sennyei  Pongráez  59,  61,  62,  63,  79, 
85,  93,  141,  148,  163,  170,  186,  190, 
197,  207,  208,  217,  218,  123,  244, 
256,  263.  —  Oklevéltár:  384,  395, 
398,  400,  429,  434,  448,  483,  491, 
516,  519,  527,  547  567,  571,  573, 
583. 

Sepsi-Szt.-György  —  Oklevéltár:  317, 
383. 

Serpetes  30. 

Sibrik  Gáspár  70,  79,  179,  234.  — 
Okievéltár:  480,  481,  482,  527.  561. 

Sibrik  György  163. 

Siger  János  —  Oklevéltár:  312. 

Si'klódi  Mózes  —  Oklevéltár:  397. 

Simon  Jakab  —  Oklevéltár:  344. 

Sink-szék  —  Oklevéltár:  366,  369. 

Sipos  János  86. 

Solna  —  Oklevéltár:  317. 

Sniatin  (Znietin)  —  Oklevéltár:  556. 

Somogyi  Bertalan  230,  231,  232.  — 
Oklevéltár:  405,  412. 

Somogyi  Zsigmond  240. 

Sövényfalva  —  Oklevéltár:  397, 

Speyser  Hanns  227,  228. 

Springh  —  Oklevéltár:  396. 

Stadniezki  (Ztadnieki)  247.  —  Oklevél- 
tár: 420,  521. 

Steierország  —  Oklevéltár:  281. 

Stépán  István  256.  —  Oklevéltár:  455, 
503. 

Stenczell  Péter  —  Oklevéltár:  364. 


—    609    — 


Stichsenstain  báró  —  Oklevéltár:  287. 
Stoikiza  —   Oklevéltár:  415,  421,  422. 
Strigy  —  Oklevéltár:  555. 
Sulcz  —  Oklevéltár:  189. 
Süveg  Albert  —  Oklevéltár:  413. 
Svédország  —  Oklevéltár:  282,  291. 
SíjUa  Mátyás  17. 
Síjthwe  —  Oklevéltár:  459. 
Schivarzenberg  Adolf  41,  42,    44,    45. 
SzaU  Balázs   45.  —   Oklevéltár:  301, 

436,  526. 

Szádvám  218.  —  Oklevéltár:  460,  573. 

Szalay  Pál  -  Oklevéltár:  302. 

Szalasdi  Dániel  82.  —  Oklevéltár:  569. 

Szalasdi  Miklós  78. 

Szamosfalva  248,  251.  —  Oklevéltár: 
405,  418. 

Szamos-Ujvár  112,  190.  —  Oklevéltár: 
363,  364,  404,  405,  524,  569,  570, 
574,  588. 

Szántó  127.   —   Oklevéltár:  364,  365. 

Szapolyai  István  —  Oklevéltár:  572, 
591. 

Szapolyai  János  és  Szapolyaiak  2,  3, 
4,  5,  7,  14.  -  Oklevéltár:  530,  572, 
591. 

Sarkad  —  Oklevéltár:  456. 

Szartori  István  89. 

Szászsebes  (Zaz-Sebes)  64,  70,  73,  147, 
151,  184,  188,  204.  -  Oklevéltár: 
319,  320,  369,  373,  374,  503,  546, 
550. 

Szásztyúkos  —  Oklevéltár:  413. 

Szászváros  149.  —  Oklevéltár:  303. 

Szatmár  (Szakmar,  Sagmár)  103,  105^ 
118,  119,  120,  163,  166,  167,  168, 
169,  170,  171,  180,  181,  183,  220, 
227,  243,  247,  248,  257.  —  Okle- 
véltár: 405,  423,  424,  426,  435,  436, 
440,  447,  448,  450,  451,  453,  454, 
457,  461,  462,  463,  465,  466,  468, 
469,  470,  471,  476,  526,  533,  534, 
538,  539,  544,  545,  546,  547,  548, 
549,  550,  552,  553,  555,  556,  559, 
560,  561,  562,  563  579,  581. 

Száva  Ármás  128,  203,  207,  222.  — 
Oklevéltár:  317. 

Szehen-folyó  78. 

Szécseny  —  Oklevéltár:  302. 

Székely  István  30.  —  Oklevéltár:   503. 

Székely  János  55,  160.  —  Oklevéltár 

437,  521,  526,  527,  531,  534,  542. 
Székely  Mihály  25,   44,    45,   46,   103, 

104,  116,  117,  118,  119,  121,  122, 
123,  125,  126,  134,  136,  137,  138, 
139,  140,  141,  142,  143,  144,  148, 
151,  152,  154,  156,  157,  161,  167, 
169,  170,  171,  177,  181,  190,  219, 
226,  228,  229,  232,  252,  258,  264.  — 


Oklevéltár:  304,  318,  4o5,  436,  447, 
450,  453,  454,  455,  456,  457,  458, 
460,  461,  462,  463,  464,  465,  467, 
470,  471,  472,  473,  474,  475,  476, 
477,  479,  480,  482,  484,  485,  586, 
487,  488,  489,  490,  491,  492,  494, 
495,  496,  497,  498,  500,  502,  504, 
505,  506,  507,  508,  510,  512,  513, 
514,  515,  516,  519,  520,  521,  522, 
523,  526,  527,  528,  529,  530,  531, 
540,  546,  547,  548,  549,  563,  567, 
568,  569,  575,  576,  577,  579,  580, 
581,  582. 

Székely  Mózes  70,  75,  78,  80,  82,  83, 
84,  113,  129, 136,  160,  164,  178,  179, 
204,  205,  206,  208,  214,  215,  216, 
217,  223,  224,  234,  236,  245,  251, 
252,  253,  254,  255,  262.  —  Oklevél- 
tár: 336,  353,  357,  365,  371,  375, 
376,  377,  379,  381,  397,  400,  403, 
404,  441,  442,  443,  451,  478,  479, 
523,  531,  539,  559,  560,  561,  562, 
5H3,  570,  571,  572,   573,    575,   583. 

Székely  Péter  107. 

Székelyföld  68,  91,  157,  203,  215.  — 
Oklevéltár:  516,  522. 

Székelyhíd  240.  —  Oklevéltár :  409,  410, 
534,  588. 

SzékeUj-Udvarhely  83,  94,  219.  —  Ok- 
levéltár :  314,  315,  357,  380,^  397. 

Székesfehérvár  3.  —  Oklevéltár:  279, 
280,  281,  291. 

Szeleste  —  Oklevéltár:  325. 

Szelestei  János  (Cellestai)  207,  222, 
235.  —  Oklevéltár:  378,  569. 

Szemere  Mihály  79,  179. 

Szempcz  —  Oklevéltár:  567,  580. 

Szendrö  252.  —  Oklevéltár:  302,  452, 
590. 

Szent-Ágota  —  Oklevéltár:  332,  333, 
535. 

Szentiván  —  Oklevéltár:  317,  383. 

Szent- Jól  (Sánt)  124.  —  Oklevéltár: 
449,  466,  501,  533. 

Szentpáli  János  245.  —  Oklevéltár: 
397. 

Szenttelek  —  Oklevéltár:  344. 

Szentpál  4,  22.  —  Oklevéltár:  329. 

Szent-Péter  (Petersberg)  208. 

Széplaki  István  82. 

Szeráta  —  Oklevéltár:  336,  337. 

SzerUa  121,  168,  209,  270.  —  Okle- 
véltár: 454,  525. 

Szerdahely  —  Oklevéltár:  521. 

Szerdahelyi  Albert  255. 

Szerencs  127,  250. 

Szeret  folyó  211. 

Szikszay  Imre  77. 

Szilágyság  46,  112,  155,  251. 

Szilágy-Somlyó  46,  92,  102, 114,  139, 
251,  252,   257.   -   Oklevéltár:    292, 


39 


-    610    - 


293,  29.^,   310,   311,   442,   443,   445. 
456,  463,  501,   510.   516,    520,  524, 
531.  533.  -  „Silag"  510. 
Sziléziai  hcrczegség  17,  49.  —  Oklevél- 
tár:  268,   289,   291,   296,   435,   460, 
483,   533. 
Szilisztria  30. 
Szilvás  —  Oklevéltár:  325. 
Szinán  nagy  vezér  11,  29,  32,  65,  81, 

264.  -  Oklevéltár:  338,  523. 
Szindi  János  65,  68. 
Szklabinya  —  Oklevéltár:  278. 
Szkóre  —  Oklevéltár:  336,  337. 
Szolimán  Szultán   3,  2H,  27,  121,  123, 
165,   222,   241.    —    Oklevéltár:   276, 
398,   406,  439,   455,   466,   476,  485, 
496,  499,   553,   558,   591. 
Szolnok  57,   140,   174.    —    Oklevéltár: 
298,  446,  468,  473,  526,  566,  590,  591. 
Szombatfalvi  Benedek  179. 
Szöres  János  —  Oklevéltár:  376. 
Sztánka,  Mihály  vajda  neje  28,  65,  73, 
98,  215,  216,  231,  236,  240,  248.  — 
Oklevéltár:   490,  569,  572,  574,  575, 
585,  586. 
Sztáva  —  Oklevéltár:  336. 
Sztojka  bojér,   M.  v.   kincstárnoka   53, 
56,  120,  128,  139,  140,  142,  143,  144, 
158,   177,   186.    -    Oklevéltár:   336, 
456,  460,   470,    473,   474,   476,   480, 
482,  483,   486,   487,   488,   490,   493, 
495,  496,   497,   503,  504,   505,   506, 
507,  508,    510,   512,   513,  514,   520, 
521,  522,   524,  526,   532,   549,   560, 
562. 
Szucsava  (Sueziava,  Zwehawa,  Szwehwa) 
160,  161,    162.    —    Oklevéltár:   339, 
340,  341,   524,   532,  533,   538,   54U, 
542,  545. 
Szuhay  István  váezi  püspök  33,  34.  —■ 
Oklevéltár:    276,  277,  278,  279,  280 
290,  401. 
Szulajmán  budai  pasa  —  Oklevéltár: 

293. 
Szűcs  Albert  —  Oklevéltár:  459. 
Szúnyog  szeg  69. 

Tahy  István  78,  83,  160,  197.   —  Ok- 
levéltár: 527,  537. 
Talmács  73,  84. 
Tamásfalvi  János  65,  68,  84,  180,  187, 

196. 
Tamásy  Menyhárt.  —  Oklevéltár:  413. 
Taraconimus  (Thoraeonimus)  János  (a 
szepesi    kamara    titkára)     170,    175, 
177.  -  Oklevéltár:  551,  552. 
Tarkányi  István  65,  255. 
Tarnoivski  András  140,  143,  149,  150. 
—   Oklevéltár:    326,   484,   485,  486, 
493,  497,  499,  513,   516,   523,   524. 
Tasnád  46,  175,  251,  252.  —  Oklevél- 
tár; 353,  441,  442,  443,  505,  562. 


Tasnádi  Mihály  —  Oklevéltár:  343. 
Tatár   khán    24.    —    Oklevéltár:    521, 

526,  527,  553. 
Tatros   160,   161,  205.    -   Oklevéltár: 

535. 
Tálya  127. 
Techinensis   sendzacus   —  Oklevéltár: 

557,  558. 
Telega  (most  Teleajenu).  213. 
Telegd  179. 

Telegdi  Mihály  —  Oklevéltár:  357. 
Telek.  —  Oklevéltár:  383. 
Teleki  Mihály  —  Oklevéltár:  331. 
Telesina    folyó     —     Oklevéltár:    393. 
Temesvár  (Tömösvár)  13,  140,  171,  172, 
174,  184,  189,  195,  248.  —  Oklevél- 
tár:  348,  452,  487,   542,   546,  550, 
551,  566,  569. 
Tepesiti  István  —  Oklevéltár:  344. 
Terez  —  Oklevéltár:  567. 
Tergovist  32,   48,  49,   51,   52,  60,  61, 

212,  224.  —  Oklevéltár:  386. 
Theodora,  Mihüy  v.  anyja  73. 
Theodosius   logofet  65,  99,   158,   159, 
167,   168,   171.    —    Oklevéltár:   530, 
531,  532,   538,   539,   540,  541,  544, 
547,  550,   556,   559. 
Thikharl  hadnagy.  -  Oklevéltár:  458. 
Thoja  —  Oklevéltár:  355. 
Tholdalagi  Ferenez  88. 
Tholdy  István  79,  196,  207,  208,  223, 
245.    —    Oklevéltár:   324,   371,   373, 
384,  395,   400,  403,   404,  411,   419 
434,  449,   492,   569. 
Thököly  Sebestyén   (Tekeli)   196,   208, 
226,  235.  —Oklevéltár:  572,  577,  579. 
Thurn  gróf    -   Oklevéltár:    278,  281. 
Thurzó  György  —  Oklevéltár :  283,  590. 
Tinódi  rét  193. 
Tirnova  —  Oklevéltár:  400. 
Tirnovai   érsek,   (az   oláh  metropolita) 

130,  145.  —  Oklevéltár:  574. 
Tirol  38.  —  Oklevéltár:  273,  281. 
Tisza   103,    228,    229.    —   Oklevéltár: 

278,  458,   560,   591. 
Tisza-vidék  2,  7. 
Tiszán-túl  3,  240,  247.  —   Oklevéltár: 

526. 
Tischler   György  —  Oklevéltár:     510. 
Tódor  Szpatár  —  Oklevéltár:  308. 
Toho  —  Oklevéltár:  321. 
Tokaj   4,   6,  46,   103.   181,   196,   226, 
227,   229,   247.    -' Oklevéltár:   351, 
419,  421,   440,   460,   476,   482,  526. 
Tolvaj  Miklós  vajda  —  Oklevéltár:  503. 
Torda  182,   183,   184,   185,   186,   187, 
188,  189,  190,  262,  264,  268.  —  Ok- 
levéltár:   357,    358,    359,    360,    361, 
362,  363,   365,  366,   367,  368,   369, 
370,  37  i,  372,  373,   429,  430,   476, 


-    611     - 


•    526,  534,  561,   567,  568. 

Torma  Kristóf  24,  223.  —  Oklevéltár: 
411. 

Torny  Zsófia  —  Oklevéltár:  338. 

Török  Gábor  179. 

Török  Írnoka  Mihály  vajdának  —  Ok- 
levéltár: 585. 

TótMzy  Mihály  245. 

Tótország.  —  Oklevéltár:  350. 

Törcsvári-szoros  (Rukari  út)  203.  — 
Oklevéltár:  382. 

Törökország  30.  —  Oklevéltár:  401, 
416,  4-20,  437,  509. 

Törpény,  —  Oklevéltár:  317. 

Tövis  20,  193,  568. 

Trautsohn  38,  227.  —  Oklevéltár:  551. 

Trauzner  Lukács  190,  260.  —  Oklevél- 
tár: 580. 

Timsul  patak  10.  —  Oklevéltár:  336. 
337. 

Tureczki  Pál  175.  —  Oklevéltár:  555, 
556,  558. 

Túröcz  —  Oklevéltár:  297. 

Thúry  Ferenez  78,  196. 

Thuri  Márton  89. 

Turtokai  31. 

Vdra  bán  —  Oklevéltár:  4-21,  422. 

Udvarhely  szék  —  Oklevéltár:  397. 

Újegyház  —  Oklevéltár:  366,  369. 

Ujvár-Németi  —  Oklevéltár:  404. 

Újváros  (Vivaros)  —  Oklevéltár:    449. 

Ukrajna  —    Oklevéltár:  392. 

Uhichskirchen  —  Oklevéltár:  521. 

Ungler  Lukács  —  Oklevéltár:  333. 

Ungnád  Dávid,  41,  42,  88,  99,  103, 
104,  105,  113,  116,  117,  118,  120, 
121,  123,  124,  125,  126,  127,  129, 
130,  131,  133,  136,  137,  139,  141, 
142,  143,  147,  148,  151,  152,  154, 
156,  157,  159,  167,  169,  170,  171, 
177,  179,  192,  203,  205,  206,  209, 
210,  212,  216,  218,  219,  220,  224, 
226,  228,  229.  -  Oklevéltár :  298, 
300,  318,  353,  365,  438,  440,  441, 
442,  443,  444,  448,  449,  450,  451, 
452,  453,  454,  456,  458,  459,  461, 
562,  463,  464,  465,  466,  467,  468, 
469,  470,  471,  472,  473,  474,  475, 
476,  477,  478,  479,  480,  481,  482, 
484,  486,  487,  488,  489,  490,  491, 
492,  493,  494,  495,  497,  498,  500, 
501,  502,  503,  504,  505,  506,  507, 
508,  510,  511,  512,  514,  515,  516, 
519,  520,  521,  522,  523,  526,  528, 
529,  530,  534,  537,  538,  539,  540, 
541,  546,  547,  548,  550,  551,  552, 
560,  561,  562,  563,  567,  568,  5H9, 
570,  571,  572,  573,  574,  575,  576, 
577,  579,   581. 

Ungvári  János  190. 

Unterholzer  János  31,  124,  131.  —  Ok- 


levéltár:   452,    456,    459,    4G0,    471, 

473,  479,  500. 
Unverzagt    —     Cklevéltár:    447,    504, 

564. 
Úrmező  —  Oklevéltár:  356,  558. 
rácz   —    Okievéltár:     276,   278,   280, 

590. 
Vág  folyó  4,  230. 
Vajda  Miklós  234,  245,  256. 
Valkai  Miklós  —  Oklevéltár:  ö76. 
Valkói  Oyörgy  —  Oklevéltár:  344. 
Váralja  —  Oklevéltár:  473. 
Varga  Máté  —  Oklevéltár:  344. 
Várhegy  219.  —  Oklevéltár:  383,  397. 
Vári  —  Oklevéltár:  458. 
Vári  István  24. 
Várinia  (Ermenland)  15. 
Varsó    23.    —    Oklevéltár:    282,    407, 

409,  437,  507,  524,  545,  551. 
Vaszil  drabant.  —  Oklevéltár:  345. 
Váczi  András  —  Oklevéltár:  452,  500, 

502. 
Váncsea  (logofet).   —  Oklevéltár:  336. 
Vásárhelyi  Gergely  1 90.  —  Oklevéltár : 

513. 
Vécs  19,  128,  172,   174,   190,   207.  — 

Oklevéltár:    316,  317,  321,  347,  351, 

382,  566,  583,  584. 
Végles  —  Oklevéltárj  462. 
Velencze  —  Oklevéltár:  462,  464. 
Veres  Márton  186. 
Veresegyház  —  Oklevéltár:  396. 
Vesselényi  —  Oklevéltár:  522,  531. 
Vér   Mihály   -   Oklevéltár:   411,   581. 
Vidomhák  148,  208. 
Vilza  —  Oklevéltár:  385,  389. 
Vindai  geréb  —  Oklevéltár:  317. 
Vitéz  Miklós   35,  245.    —    Oklevéltár: 

519,  520. 
Vledény  208. 

Vöröstorony  62,  73,  84,  203.   ~    Ok- 
levéltár: 325,  366. 
Vulkán-szoros  224. 
Walther  Boldizsár  31. 
Wass  Ferenez  —  Oklevéltár:  395. 
Wazil  hadnagy  —  Oklevéltár:  343. 
Weisz  Mihály  20. 
Wesselény  Ferenczné  (Sárkándi  Anna). 

—  Oklevéltár;  273. 
Wilczkowski  András  213. 
Westernacher  Sebestyén  —  Oklevéltár: 

287. 
Wilgohotek    -   Oklevéltár:    188,   392. 
Wolfgangus  mainzi  érsek   —  Oklevél- 
tár: 447. 
Wolkendorf  —  Oklevéltár:  499. 
Wörspurg  —  Oklevéltár:  289. 
Würtenberg  —  Oklevéltár:  281. 
Zahorowski  —  Oklevéltár:    388,   392. 
Zalánkemény  246. 
Zalatna  —  Oklevéltár:  464. 


-    612    - 


m 


Zamojszki  János  15,  17,  120,  124,  133, 
1G2,  1G3,  104,  175,  204,  205,  208, 
211,  2in,  214,  215, 
894, 

^)2•_^ 


—  Oklevtíltái  : 
512,  517,  521, 
545,  551,    554, 


21G,    217,    247. 

476,   477,   4í)6, 

523,   527,   544, 

571, 


564,   569.   570, 

573.  575,  576,  578. 
Zaránd  172.  —  Okievéltár:    348,   351, 

566. 
ZátJcai/  János  —  Oklevóltár :  396. 
Zbarairsl'i   -   Oklevéltár:  38í<,  392. 
Zeller  Mihály  --  Oklevéltár:  586. 
Zepodia  —  Oklevéltár:  336,  337. 


Zilah  14';.  —  Oklevéltár:  560. 
Zólyomi  Miklós,  Albesi  230,  232,  240. 

-  Oklevéltár:  410,  588. 
Zopor  —  Okievéltár:  567. 
Gr.  Zrínyi  György  111. 
Zsihó  179.  —  Okievéltár :  560. 

III.   Zsigmond,    svéd   királyfi,  később 
lengyel  király  15,  23,  213,  216,  217. 

-  Oklevéltár:  279,  385,  389,  390, 
391,  4'i/,  4:;9,  444,  446,  447,  458, 
462,  477,  507,  512,  517,  536,  545, 
547,  551,  55 -2,  557,  560,  562.  563, 
564,  5  )5,   575,   576,  578,  582,  584. 


Igazítás. 

A  78.  1.  Szent-Erzsébet  helyett  olv.  Sellenberk. 

Az  539.  1.  Császár  Gergely  helyett  olv.  Csiszár  Gergely. 


DB     Szádeczky,  Lajos 

738       Erdély  és  Mihály  vajda 

S85  története 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 


UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


t 


'.     'i 


> 


?j'-^f^     ; 


y 


T\  :■ 


* 


4  ..  "