Skip to main content

Full text of "Eszmék Magyarország története philosphiájához"

See other formats 


1 

<;/    /    /    /     /    A/    /    //:/ 

;'/    /    /.  í    n    1   I   I   1   I    ,    ;    I    ,     . 


%rf^ 


ESZME  ÍT'"*^ 


MAGYAEORSZAG   TÖRTENETE 


PH ILOSOPH  [  AJAHOZ 


,i^f 


PULSZKT   FEEENCZ. 


"Ory 


57fBÓ  L;P::.T 
MJtOmÁR 


BUDA-PEST. 
FRANKLIN-TÁESIJLAT 

MAGYAR   írod.    INTIÍZET    ÉS   KÖNYVNYOJIUA. 

1880. 


Fi  illik  .in  Tái'suhit  nyomdája. 


ELŐSZÓ. 

Huszonnégy  éves  voltam,  midÖn  1838 — 9-ben 
megírtam  Eszméimet  Magyarország  történeteinek 
philosophiájához,  azon  időben,  midőn  Péczeli 
Históriája  volt  jóformán  az  egyetlen  olvasható 
magyar  történelmi  munka.  Felfogásom  különbö- 
zött az  elébbi  történetírók  felfogásától,  s  ezik- 
keim,  melyek  az  AthenaeumhsLU  jelentek  meg, 
ugyanazért  némi  feltűnést  okoztak,  a  munka* 
azonban  nem  fejeztem  be,  mert  a  censura  akkori 
szervezeténél  fogva  nem  lehetett  reményem,  hogy 
az  osztrák  ház  uralkodásáról  megengedje  néze- 
teim közzétételét.  Horváth  Mihály  terjedelmes 
munkái  csakhamar  elfeledtetek  vázlataimat,  ma- 
gam is  megfeledkeztem  rólok,  s  csak  most,  negy- 
ven évvel  később,  vettem  azokat  ismét  kezembe, 
midőn  Fraknói  Vilmos  barátom  azt  találta,  hogy 
nem  avultak  el  s  egy  új  kiadást  csakugyan  meg- 

1* 


crdomlcncnek.  Emlókeztem,  hogy  Tolily  Forencz 
is  })ár  cv  előtt  hasonlóan  nyilatkozott,  de  isme- 
retes optiinistikus  felfogására  nem  fektettem 
súlyt.  Most  azonban  újra  elolvastam  fiatalkori 
müvemet  s  kijavítván  néhány  németes  vagy  deá- 
kos  fordulatot,  kicserélvén  néhány  szót,  mely  az 
óta  mt'gmagyarosodott,  a  közönség  elébe  adom 
e  munkácskát,  mely  nem  tart  ugyan  igényt 
mély  tudományosságra,  de  tájékozásul  s  eszme- 
ébresztésül most  is  szolgálhat. 
Múzeum,  ápril  12-dikén  1879. 

Pidszky  Ferencz. 


A  gazdag  örökség,  melyet  a  múlt  század  a  je- 
lenre hagyott,  nem  járt  nagy  terhek  nélkül,  s  a 
legsúlyosabb  ezek  közt  a  rideg  ész  azon  bál- 
ványzása,  mely  a  históriai  alapot  megvetve,  az 
egész  világnak  egyforma  törvényeket  szabni,  s 
rendszereket,  a  priori,  alkotni  vágyott,  nem  te- 
kintve a  különböző  nemzetiségre  és  előítéle- 
tekre. Mert  bár  tagadhatatlan,  hogy  az  igazság 
csak  egy  lehet,  mégis  sokféle  az  út,  melyen 
hozzá  közeledhetünk,  s  veszedelmes  a  már 
ismert  ösvényt  elhagyva,  új  bizonytalant  törni. 
Amerika  hallatlan  arányban  növekedő  hatalma 
s  jóléte  ámitá  el  a  múlt  időt,  mely  elfelejté, 
hogy  Európa  nem  új  világrész,  s  hogy  a  jelen 
erősebben  gyökerezik  itt  a  múltban,  hogy  az 
utánzás  mindig  a  gyengeség  bélyege,  s  hogy  csak 
az  önálló,  független  kifejlődés  biztosíthat  egész- 
séges jövendőt.  Számtalan  példák  mutatják,  mily 
állhatatlan  mindaz  a  népek  intézményeiben,  mi 
nem  fejlett  ki  nemzetségök  szívéből,  s  mily  ritkák 
az  idegen  utánzásának  maradó  jó  következmé- 


nyei,  mert  a  mi  nem  nemzeti,  az  soha  nem  olvadhat 
össze  a  nép  éltével,  s  megszűnik  azon  erővel  vagy 
ivadékkal,   mely  kezdeményezte.  A  népeknek  is, 
csak  úgy  mint  az  egyeseknek,  vannak  előitéleteik, 
melyeket  nem  lehet  levetni  mint  a  ruhát,  s  azért 
nyakuk  nem  hajlik  oly   könnyen  a  C3U[)án   csak 
észszabta  törvények  járma  alá;   eszmények  csak 
egyeseket  ragadhatnak  el,  a  népek   lénye  szilár- 
dabb 8  csak  az  hathat  rajok,  mi  történeteik  szilárd 
földjéből  nő  fel,   csak  az,    mihez  ősi   szokás,   és 
száziidos  emlékezetek  kötik.  De  a  nemzet  jelle- 
mének, sajátságainak  kinyomozása  nem  könnyű, 
s  azért  a  fentérintett,  régen   ismert  igazság  oly 
sokszor  terméketlen  marad,   azért    hallunk    oly 
gyakran  javaslatokat,    meiyek  a  nemzet  szoká- 
saiba, életébe  ütköznek,    azért   utasitásokat    né- 
pekhez,   melyekhez   semmi   rokonság    nem   köt, 
melyeknek  jelleme  a  mieinkkel  meg  nem   egye- 
zik.  —  Mindenki    tudja,    hogy   fonák    azoknak 
elmélkedése,  kik  eszményi  rendszereikhez  akar- 
ják a  világot  idomítani,  a  helyett,  hogy  a  törté- 
neteket vizsgálva,  azon    törvényeket    keresnék, 
melyek    szerint  a  nemzeti  élet  eddig    kifejlett, 
mert  a  történetek   Összefügorése    nem  esetleojes, 
egy  rejtett  törvény  fűzi  össze  a  különbözőket, 
mint  a  selyemszalag  a  gyöngysort.  De   ezen  tör- 
vényt megismerni  nehéz,  mert  kettő  a  feltétel, 
mely  a  népek  történeteit  alakítja :  az  egyik  nem- 
zetiségök,     a    másik    földrajzi   helyzetök.     Mind- 
kettő egyarányú  befolyással  bír,  s  viszonhatással 


van  egymásra.  így  a  németek  szabadabb  elmű  s 
merészebb  része  Holland  mocsarai  s  Schweitz 
hegyei  közzé  vitt  függetlenséget,  s  míg  a  tenger 
habjaitól  s  a  havasok  terméketlenségétől  kivívott 
hazája  szorgalma  által  kertté  válik,  a  szünetlen 
küzdés  a  természet  zordon  hatalmával  erejét  edzi, 
s  alkalmassá  teszi  függetlenségének  megőrzé- 
sére. Másoldalról  Paestum  rózsakertjei  s  Lucánia 
termékeny  téréi  elpusztulnak,  a  tunya  nép  elal- 
jasodott  jellleme  mellett,  melynek  következ- 
ménye, hogy  a  dögleletes  levegő  esztendőnkint 
az  életre  nem  való  nemzedéket  tovább  s  tovább 
visszatolja. 

Ez  a  viszonhatás  az,  mi  annyira  nehezíti  a 
nemzetiség  tiszta  ismeretét,  mely  minden  vizs- 
gálatunkra a  tökéletlenség  bélyegét  üti,  s  a  tiszta 
igazságnak  fényét  ködével  elborítja.  De  az  ember 
rendeltetése :  keresni  az  igazságot,  s  nem  felta- 
lálni azt,  melyet  a  gondviselés  gyenge  szemeink 
elől  bölcsen  eltakart,  s  azért  talán  nem  haszon- 
talan a  nemzetiség  érdekes  kérdésének  megfej- 
tésére vizsgálni,  a  mennyire  lehet,  mi  a  nem- 
zet történeteiben  külső  erők  következménye,  mi 
az  ország  földrajzi  helyzetének,  a  fÖld  termé- 
szetének, a  körűifekvő  nemzetek  befolyásának 
eredménye,  hogy  ezt  a  történetekből  lehúzván, 
kivilágolj  ék,  mi  a  nemzetiségből  önállóan  fejlett 
ki,  hogy  így  a  fa  megismertessék  gyümölcsiből. 

Ily  vizsgálat  Európa  legnagyobb  és  legmí- 
veltebb  részére  nézve  csaknem  lehetetlen,  mert  a 


mostani  nemzetek  naory  részint  egykorúak,  eory- 
eredetüek,  s  keztletöktol  annyi  viszonyos  kap- 
csolatban és  érintésben  valanak,  hogy  összekeve- 
redvén, alig  látható,  mi  mindegyiknek  sajátja. 
Eleni(")k  nem  kül()nb()zik,  s  csak  a  római,  német 
és  celta  nemzetségek  külimbféle  vegyülete  vá 
lasztja  el  őket  egymástól.  De  a  magyar  egészen 
máskép  tűnik  fel  előttünk  ;  a  népvándorlásban 
utolsó,  ki  Ázsiából  Európába  jővén,  itt  egészen 
megtelepedett,  más  néptörzs()kökhöz  tartozó, 
mint  szomszédjai,  kik  már  régebben  megállapod- 
tak, 8  első  ifjúságokat  átélték,  midőn  a  fiatal  ma- 
gyar nép  közéjök  tolódott,  befolyások  kitűnőbb, 
8  könnyebben  látható,  mint  világrészünk  nyugoti 
nemzeteinél^  de  mégis  le  nem  törlesztheték  a 
magyarnak  azon  sajátságos  bélyegét,  mely  még 
most  is  intézményeiben,  alkotmányában,  szokásai- 
ban látható,  8  a  többi  Európától  annyira  elkü- 
lönzi,  hogy  bár  századok  óta  vele  a  legszorosabb 
kapcsolatban  áll,  mégis  csaknem  egészen  isme- 
retlen előtte.  Szemei  előtt  fekszik,  de  ezek  csak 
az  ellenzésben  álló  különösségeken  akadnak  fel, 
a  nemzeti  szellem,  mely  őket  megfejti,  s  egysé- 
get hoz  a  magyar  élet  minden  jeleneteibe,  fel 
nem  fogható  általok,  mert  nem  tartozik  a  nyu- 
goti nemzetek  eszméinek  köréhez. 

Ha  a  külbefolyást  azon  szempontnak  veszszük 
fel,  melyből  a  magyar  históriát  vizsgáljuk,  Árpád 
törzsökének  uralkodása  öt  szakaszra  osztható. 
Kezdetben  a  vezérek  alatt  egész  Európának  meg- 


állapodott  és  polgárlsodó  állapotja,  a  vándor, 
rabló  magyarok  ellen  csak  védő  szerepet  vesz 
fel,  végre  nemzetünket  országába  visszaszorítja 
B  a  legvadabb  ázsiai  szokásoktól  lassan  elszok- 
tatja.  István  alatt  kezdődik  nyugot  befolyása. 
A  keresztyénség  behozatala  össze  van  kötve  a 
német  befolyással,  mely  ellen  a  nép  Péter,  Aba, 
András  és  Béla  alatt  még  fegyveresen  is  kikélj 
de  a  keresztyénség  mind  inkább  terjesztvén  sze- 
líd jótéteményeit,  a  nemzet  jelleme  is  szelidül, 
míg  Kálmán  végre  a  pogányság  utolsó  nyomait 
is  eltörli.  Németország  elvégezte  elsŐ  küldetését, 
a  keresztyénség  biztosítva  áll,  s  a  magyar  sza- 
badság ezen  első,  sokszor  ellenséges,  érintéseknél 
nem  szenvedett.  —  Következik  a  görög  befolyás, 
káros,  a  mennyiben  a  nemzet  vad  állapotjára  em- 
lékeztető kegyetlenségeknek,  zendüléseknek  és 
pártoskodásoknak  oka,  de  hasznos  is,  midőn  a 
külső  formákat  szabályozza,  s  a  királyi  méltó- 
ságot lassan  a  törzsökfejek  hatalma  ellen,  már  a 
külfény  által  is  biztosítja.  —  A  rohadó  kelet  ezen 
befolyása  föléleszti,  második  András  és  negyedik 
Béla  alatt,  a  nemzeti  nemes  szellemet,  ébredésé- 
nek áldásteli  eredménye  az  aranybulla.  —  De 
Ázsia,  s  annak  befolyása  még  egyszer  elborítja, 
a  virágzásnál  induló  országot,  hogy  azt  a  régi 
vadságba  taszítsa  a  tatár  s  kun  árasztja  el,  s 
a  polgárosodás  e  kétes  szerencsével  vívott, 
végre  győzedelmes  harczában  kihal  Árpiid  felsé- 
ges vére. 


AZ  ÁRPÁD-HÁZ  KORA. 

I.  IDŐSZAK. 

\  iiiii!i;yar()k  a  krRsztyi'ínsé*,^  illliilános  bülio/aialíüg. 

Ámbár  Nicbuhr  mély  tudományú  vizsgálódá- 
sai után,  melyek  a  régi  római  történeteket  — 
Romulustól  Camillusig  —  a  história  országából 
a  költészetébe  tették  át,  tagadhatatlan,  hogy  Béla 
névtelen  jegyzőjének  ismeretes  históriája  nagy 
részint  a  régi  költeményeknek  feloldása  pró- 
zába, a  mint  több  helyen  említi  is  a  népregéket, 
méofis  más  részről  a  históriai  iorazsáorot  fedő 
poetai  fátyol  oly  finom  szövetű,  hogy  ez  alóla 
könnyen  kitetszik.  így  az  ismeretes  eredeti  szer- 
ződéstől, a  hét  törzsök  közt,  a  történelmi  igaz- 
ságot megtagadni  nem  lehet,  mely  Anonymus 
szerint  következő  volt: 

1.  A  fő  vezér  mindig  Almos  nemzetségéből 
való  legyen. 

2.  Mit  a  közös  erő  nyer,  közös  legyen  mind- 
nyájokkal. 

3.  A  törzsökfejek,  kik  önkényt  választák  Ál- 
most vezérökké  s  utódaik,  soha  ki  ne  rekesztet-  ♦ 
hessenek  a  fejedelem  tanácsából  s  a  kormányból. 

4.  A  hütelennek,  vagy  visszavonást  szerzőnek 
vére  folyjon,  mint  az  övék  folyt  az  eskü  letételekor. 

5.  Átok  feküdjék  a  vezéren,  ki  az  esküt  s  ha- 
tározatit megszegi. 

Midőn  a  hét  törzsökfő  ez  esküt  letévén,  vé- 


11 

röket  felvágott  ereikből  a  medenczébe  folyni 
hagyák,  hogy  egyesüljön,  akkor  vette  eredetét 
naagyar  kóbor  törzsökökből  a  magyar  nemzet, 
E  szerződés  a  legnagyobb  befolyással  bírt,  a 
magyaroknak  Árpád  nemzetsége  alatti  történe- 
teire, sőt  csaknem  egyedül  fejti  meg  ezen  nem- 
zetségi királyok  politikáját,  s  azért  megérdemli 
a  figyelmes  vizsgálatot.  Szerinte  a  magyarok 
Tiralkodásmódja  az  előidőben  egy  annál  erősebb 
oligarcbiától  korlátozott  örökösödő  monarchia, 
minél  kisebb  a  törzsökfejek  száma;  biztosítva 
volt  általa  a  patriarchális  törzsökszabadság  az 
egyes  uralkodás  mellett  s  a  foederalismus,  nem 
a  centralisatio,  a  szerződés  fő  elve,  melyből  ké- 
sőbb a  megyei  alkotmány  dicső  intézménye,  a 
nemzet  legrégibb  eszméivel  egészen  megegyező- 
les:  keletkezett.  Benne  van  a  szerződésben  véo^re 
mind  a  két  felől  a  felelősség,  a  későbbi  híres  el- 
lentállhatási  czikkelynek  első  csirája.  Midőn  ily 
formán  egy  új  szabad  nemzet  alakúit,  mely  — 
régi  lakását  elhagyva,  az  életerő  mozgékony 
gerjedelme  s  egy  homáljos  rege  által  Attila  reája 
hagyott  nyugoti  örökségéről,  költözésre  késztetve 
—  új  hazát  keresni  megindult,  akkor,  a  kilencze- 
dik  század  közepén,  Európában  a  szabadság  álla- 
potja  szomorú  volt.  Nyugoton  elhamvadott  már 
Nagy  Károly,  e  világot  s  fényt  gerjesztő  gyújtó 
fáklya,  a  sötét  kor  éjjelében.  Kis  utódainak  cziva- 
kodásai  alatt  a  nemzeti  élet  csak  lassan  fejlett  a 
feudalismus  bilincseiben^  bár  azon  földön,   me- 


12 

lyet  Károly  kardvasával  felszántott,  a  kercaztydn 
hit  szelíd  tanításai  melyebben  kezdenek  gyöke- 
rezni. A  magot  vaskéz  vetette,  a  csirázó  növény 
ápoló  kezekre  talált,  de  annyira  még  meg  nem 
ért,  hogy  a  német  nemzetek  életét  egészen  átha- 
totta 8  irányozta  volna.  Keletben  pedig  a  vesz- 
tébe rohanó  byzanczi  császárság  már  régen  el- 
vesztette minden  életerejét,  elkoptatta  minden 
rugékonyságát,  előre  lépni  nem  bírván,  hátra 
hanyatlott,  s  büszke  nemes  férfiaknak  semmi  élet 
örömet  nem  nyújthatván,  fáradozásaiknak  semmi 
méltó  czélt  ki  nem  tűzhetvén,  minden  erejét 
és  erélyét  a  circus  játékaiban,  a  a  tanítószék 
scholasticus  czivódásaiban  fecsérelte  el.  A  két 
császárság  közt,  a  későbbi  Magyarországban  szláv 
eredetű  népek  laktak,  erőtelenek  és  műveletle- 
nek, melyek  a  közéjök  nyomuló  jövevény  nemzet 
előmeneteleit  se  fegyverrel  gátolni,  se  szel- 
lemi erejök  által  reá  nagyobb  befolyást  gyako- 
rolni képesek  nem  valának.  Az  ázsiai  nemzet 
négy  év  alatt,  első  megtámadásra  foglalta  el  Ma- 
gyarországot. Ez  által  lényegesen  megváltozott 
a  régi  alkotmány,  s  a  patriarchális  democraticus 
elvhez  aristocratia  is  kapcsolódott,  nemzeti  aris- 
tocratia.  Minden  magyar  szabad  volt  s  nemes, 
természeti  jogainak  teljes  birtokában,  a  legyőzött 
nemzetek  rabszolgákká  váltak,  az  önkényt  hódo- 
lók szolcrák  maradtak.  De  a  nemzetben  mao-ában 

D  o 

is  az  oligarchia  szélesebb  kiterjedésű  lett,  midőn 
a  szeri  mezőn  hova  a  törzsökök,  a  költözés  alatt 


in 

hozzájok  csatlakozott  kunokkal  nyilván,  az  el- 
foglalt ország  osztálya  végett  gyűltek  össze,  mert 
itt  a  törzsökfejeken  kívül  mások  is,  főkép  kún 
vezérek  s  idegenek,  ajándékoztattak  meg  a  nyert 
föld  részeivel,  s  általok  a  fejedelem  tekintélye 
erősítetett  meg  a  törzsökfejek  hatalma  ellen,  kik 
az  ázsiai  szerződés  szerint  a  fejedelem  tanácsából 
s  kormányból  ki  nem  rekesztethettek.  Mily  nagy 
volt  azonban  a  törzsökök  fügjgetlensége^  azt  mu- 
tatják pusztító  beütéseik  a  határorí?zágokba,  me- 
lyek a  fejedelem  nélkül,  csaknem  évenként  rab- 
lás okáért  történtek,  mert  ez  fő  feladatának  be- 
végeztével,  az  új  haza  kivívása  után,  az  ország- 
ból nem  távozott  el ;  ezt  bizonyítja  a  bársonyban 
született  Constantin,  a  byzanczi  császár,  sőt  a 
fejedelmeknek  azon  ízről  ízre  megtartott  szokása 
is,  hogy  fiaiknak  éltökben  hódoltattak,  mutatja, 
hogy  a  törzsökfejek  messzeterjedő  hatalma,  még 
a  fejedelmi  méltóság  alapjainak  biztos  létét  foly- 
vást fenyegette. 

A  magyar  Zoltán  és  Taksony  alatt  alig  áll 
más  viszonyban  mint  ellenségesben  a  többi  eu- 
rópai nemzetekkel,  s  a  törzsökök  a  mint  látszik 
—  magok  számára  prédálták,  a  fejedelem  nélkül* 
a  német  s  görög  császárságot,  Olaszországot  s 
Lotharingiát,    Burgundot    s     Francziaországot, 

*  Innen  magyarázható  az  ellenmondás  Taksony  ural- 
kodásáról, ki  az  Anonymus  szerint  békés  fejedelem, 
míg  a  németeknél,  kikhez  csaknem  évenkint  beütések 
történtek,  harezos  és  hadakozó. 


Bukszor  szerencsésen,  sokszor  részletesen  megve- 
retve, a  mcrsehurtri  s  augaburgi  csatákban  töké- 
letesen meggyőzetve.  Csak  harcz  s  vérontás  le- 
hetett az  európai  s  ázsiai  szokások  első  összeüt- 
közésének következménye,  s  minden  vitézség  s 
vadság  mellett  is,  bizonyos  volt  a  kóbor  Ázsiának 
legyőzetése  a  megállapodott  s  polgárisodó  Euró- 
pában, de  szükséges  is  volt.  hogy  ennek  nagyobb 
műveltsége  hathasson  arra.  Ezen  időszakban  a 
fent  említett  elválasztó  csaták  vesztén  kívül,  me- 
lyek a  nemzet  jellemét  némileg  szelídítek,  a 
nemzetre  nézve  még  két  nevezetes  történetet  lá- 
tunk, a  böszörményeknek  bejövetét  Magyaror- 
szágba Taksony  alatt,  kik  kereskedői  előrelátás- 
sal Pestet  építették,  s  a  görögök  merényletét  a 
keresztyénség  behozatalára,  mert  ez,  ámbár  csak 
igen  csekély  részben  sikerűit,  mégis  a  jövőre 
nagy  hatással  volt  az  által,  hogy  Gejza  felesége 
a  keresztyén  Sarolta  lett  a  megkeresztelt  erdélyi 
Gyulának  leánya;  quae  totum  regnum  viri  manu 
tenuit  et  quae  erant  viri  ipsaregebat,  qua  duce  erat 
christianitas  coepta,  a  mint  egy  régi  író  mondja. 
Gejza  uralkodása  azon  átmeneti  időszakot  ké- 
pezte, mely  az  új  eszmék  uralkodását  megelőzi,  s 
a  melyet  a  buzgjólkodók  mindig  kárhoztathatnak, 
midőn  t.  i.  új  formák  palástolják  a  régi  rosszat,  a 
jelen  esetben  is  a  fejedelem  elég  gazdagnak  tartá 
magát,  hogy  a  keresztyén  Isten  szolgálata  mel- 
lett a  pogány  Isteneknek  is  áldozzék.  Alatta 
kezdődik  Európa  egyenes  hatása  a  magyar  nem- 


15 

zetre;  a  békemesterségek  ápolása,  a  a  művelődés 
első  kezdete  a  keresztyénséofgel  együtt  érkezik  a 
vad  nemzethez,  De  itt  újra  kitűnik  a  törzsökfejek 
hatalma,  mert  Gejza  nem  parancsolja,  csak  ja- 
vasolja a  nemzetnek  a  békét  s  áldásait.  Még  in- 
kább megjegyzésre  méltó,  hogy  nem  a  görög 
szertartás,  melyhez  Sarolta  tartozott,  hanem  a 
latin  hozatott  be  az  országba.  Sokszor  támaszta- 
tott már  azon  kérdés,  mily  fordulatot  ád  Ma- 
gyarország, a  világ  történeteinek,  ha  görögök 
által  terítettek  meg.  Ez  a  kérdés  azonban  ha- 
szontalan, a  byzanczi  császárságban  nem  létez- 
tek többé  egy  új  élet  elemei,  félig  rohadva,  félig 
megkövesülve  nem  gyakorolhatott  többé  oly  be- 
folyást, mint  az  életdús,  jövőteljes  nyugat,  hol 
még  buzgalom  és  fellengés  nem  hiányzott  úgy, 
mint  a  romlott  görögöknél.  Új  nemzetek,  me- 
lyeknek van  jövőjök,  éreznek  magokban  egy  sötét 
hajlamot,  mely  őket  azon  országokhoz  vonja, 
melyek  rendeltetésöket  még  nem  végezték  be,  s 
mely  tiltja,  hogy  veszendő  nemzetekhez  csatol- 
ják sorsokat,  —  s  ez  a  gondviselés  a  históriában. 

A  béke  idegeneket  hozott  az  országba,  a  ke- 
resztyénség 8  fejedelmi  hatalom  jövő  istápjait  a 
régi  pogányság  s  törzsökfejek  hatalma  ellen,  — 
itt  akadunk  megint  azon  nevezetes  jelenésre, 
hogy  míg  nyugati  vitézek  számosabban  jőnek  az 
új  hazába,  a  görög  császárságból  egy  kalandor 
sem  jelenik  meg  a  magyar  fejedelem  udvarában. 

Míg  igj  egy  új  kor  előre  készül,  Gejza  meg- 


10 

liiil,  s  a  kerosztycnségben  nevelt  s  nagy  jelentÖ- 
S(5gót(')l  meorlmtott  fia  István,  ki  ha  az  egyház  az 
érdemlett  szent  nevet  neki  meg  nem  adja —  a  nagy 
melléknévvel  jegyeztetnék,   eléggé  bízott  az  új 
hit  istenségéhen  s  készebb  volt  nemzeti  nyelvét 
a  latinnal,  mngyar  tanácsosait  németekkel,  népei 
szeretetét   vallásos   háborúval    felcserélni,    mint 
szent  szándékát:  a  vad  s  hadakozó  szellemű   ma- 
gyaroknak szelíd  keresztyén   nemzetté   változta- 
tását s  polgárosodását,  a  lassan  munkálódó  időre 
hagyni.  S  így,  midőn  parancsa  —  mely  kereszté- 
lésre   8   a   keresztyén    rabszolgák    szabadítására 
készteté  a  nemzetet  —  a  magyarok  egy  részénél 
békétlenséget  szült,  s  a  somogyi  Kupa  az  elégü- 
letlenekkel a  ceatapiaczra  szállt.  Árpád  unokája, 
kinek  egy  vitéz  nemzet  önkényt  hódolt,  a  Garan 
vizében  a  német  Hunt  Páznán  által  német  szokás 
szerint  karddal  övezteti  körül  s  vitéznek  avattatja 
magát,   s   hadait  a  német-wasserburgi    Venczel 
által  vezetteti    a  csatába,  melyben  a  jobb  ügy 
győzött.  Az  elesett  Kupa  testének  véres  részei 
négy  város  falain  függesztettek  ki   rémpéldáúl 
azoknak,  kik  az  új   szellem  jótékony   befolyása 
előtt  meg  nem  hajlanának.  —  A  győzelmet  kö- 
vette a  parancs,  mely  az   egy  határidőn  túl  az 
ősi    hitben    megmaradókat  a  rabszolgák    sorába 
iktatja,  s  a  tized  behozatala,  az  egyházi  rend  szá- 
mára.   A  keresztyénségnek  nemcsak  külső  ter- 
jesztése azonban  a  nemzet   oktatása  volt    szük- 
séges, s  azért  István  a  nemzet  fejeit  magához 


17 

hívatta,  s  személyesen  megismertetvén  őket  az 
új  hit  áldásaival  s  igazságaival,  tanításai  s  fenye- 
getései által  kereszteltetésökre  bírta,  idegen  pa- 
pokat a  német  császártól  kért ;  az  országot  egy 
érsekségre,  tíz  püspökségre  osztotta,  templomo- 
kat épített,  s  szerzeteseket  küldött  népei  közé. 
Még  nagyobb  tekintetet  kívánván  adni  magának 
nemes  czélja  kivitelére,  Ottó  császár  tanácsára, 
Astricus  kalocsai  püspök  által  Rómából  II.  Syl- 
vester  pápától  kérte  a  királyi  koronát.  Csodálva 
hallá  a  bölcs  Gerbert  István  nagy  tettét,  ki,  a 
pápa  segedelme  nélkül  egy  büszke  ázsiai  nemze- 
tet a  kereszthez  térített  s  apostolnak  nevezvén 
a  királyt,  neki  a  koronát,  püspökeinek  a  palliu- 
mot  megküldé.  Augustus  15.,  1000  évvel  Krisz- 
tus születése  után,  koronáztatott  meg  István  a 
felesége  a  bajor  Gizela,  az  esztergami  érsek  által 
s  az  új  évezered  'Magyarországot  mint  keresz- 
tyén királyságot  érte. 

II.  IDŐSZAK. 

Kémet  befolyás,  szent  Istvántól  Kálmánig  löOÖ— 1114. 

Nekünk,  egy  kétlő  s  hideg  század  gyermekei- 
nek, nehéz  képzelni  azon  buzgóságot,  melylyel  a 
keresztyénség  a  középkorban  a  hivő  lelkeket 
megszállta,  s  azon  termékenyítő  erejét,  melylyel 
a  közéletre,  tudományokra,  művészetre  s  mes- 
terségekre hatott.  A  keresztyénség,  mint  egy  hí- 
res író  mondja,  villany  szikra  volt,  mely  az  éjszak 

Eszmék  Magyarország  Tört.  Philosophiájárúl.  *> 


IS 

hadakozó  népeit  ébre3ztett(3,  magasabb  szellemi 
müvelöJéare  emelte,  s  az  új  nemzetek!  jellemét  8 
alkotmányíit  elrendezte  s  megalakította.  Az 
egyház  mintegy  védfedél  volt,  mint  a  minden 
felett  elterjedő  mennyboltozat,  melynek  ótalma 
alatt  a  néj)ek  békésen  kezdtek  elrendezkedni,  s 
törvényesen,  s  jogosan  alakulni.  E  szerint  István 
is  a  kereszténység  fölvétele  után  a  nemzettel 
egyetemben  folytatta  a  magyar  alkotmány  dicső 
palotájának  építését,  melyhez  az  ázsiai  szerződés, 
8  Árpád  rendelései  az  elő  csarnokot  képezték. 
A  keresztyénség  s  a  rendezett  szabadság  volt  a 
két  fő  elv,  melyből  minden  törvényei  folytak,  s 
ezen  két  fő  eszmében  rejtezett  a  harmadik  is,  a 
régi  lörzsökfejek  hatalmának  korlátozása,  melyek 
a  vezér  felsőségét  büszkén,  az  ázsiai  kötés  értel- 
mében, csak  hadban  ismerték  el  korlátlanul,  s 
vitézségük  nyerte  birtokaikban  függetlenül  ural- 
kodtak. Ez  a  hatalom  megcsonkúlt  ugyan  már  a 
keresztyénség  behozatala  előtt,  jelentékenységé- 
ben  azóta  mind  inkább  vesztett,  minden  lázadás- 
nál azonban  újra  mutatkozott.  Eltörlesztése 
volt  az  egymást  felváltó  királyok  főczélja,  s  bár 
mennyire  különbözött  is  jellemök  ,  bár  mint 
ellenkeztek  német  vagy  görög  hajlamaik,  ez  az 
elv  mégis  örökül  hagyatott  királyról  királyra. 
Ez  fejti  meg  az  árpádiak  nagy  rendszabásait :  az 
idegenek  kiváltságait,  s  némileg  a  keresztyénség 
buzgó  terjesztését  is,  mely  kétfelül  támadta  meg 
a  törzsökfejek  tekintélyét,  midőn  a  rabszol^asá- 


10 

got  eltörölte,  s  a  királyt  a  szentség  fénykoszo- 
rájával  övedzte  körűi. 

Ha  a  törvényhozások  történetét  az  óvilágban 
vizsgáljuk,    csaknem    mindenütt    látjuk,    hogy 
eredetöket  az    Istenekhez  emelték.    A  régi  tör- 
vényhozók jól  ismerték  az  emberi  gyarlóságot, 
mely  minden  új  ellen  elfogult,   s  hajlandó  meg- 
vetni azt,  mi  szemei  előtt  eredett,   s  azért  nem 
vágytak  munkájok  eredetiségének  hírére,  s  tör- 
vényeiket a  régi  hithez,  mint  legbiztosabb  alap- 
hoz ragasztván,  mindenütt  mint  az  Istenség  tol- 
mácsai jelentek  meg,  így  Mózes,  Minős,  Numa, 
Pythagoras,    Mohámét.    A    keresztyén    időkben 
ugyanazon  nézet  emelte  az  egyházi  rendet  a  tör- 
vényhozó testnek  első  rendévé,   hogy    a    törvé- 
nyeknek külsőképen  is  a  vallás  szentségpecsétje 
ne  hiányozzék.  S  így  azon  gyűlésben  is,  melyben 
István  a  régi  rendszerhez,  mely  ez  alkalommal 
sem  töröltetett  el,  a  kor  kívánságai  szerint    új 
határozatot  kapcsolt,  fő  helyet  foglal  az  egyházi 
rend  fényes  állásának  biztosítása,  törvény  s  déz- 
mafizetés  által  Átlátván  továbbá  a  király  az  egy- 
ház elvének  igazságát,  hogy  keresztyén   nem  le- 
het rabszolga,   a  rögtön  kivitelnek  lehetetlensé- 
génél a  megváltást  tette  lehetségessé,  s  javasolta 
a  felszabadítást.  A  büntető  törvények  középkori 
szellemben  a  viszonzás  és  vérpénz  eszméin  ala- 
pultak, s  így  a  vérbosszú  megszüntetésével  e  rész- 
ben is  a  művelődésnek  rés  nyittatok,  végre    a 
királyi  méltóság  fentartására  felségsértési  törvény 

2* 


20 


liozatott.  lliizánknak  ez  elflo  írott  törvényei 
íők(5p  külsejökben  sokat  hasonlítanak  a  frank 
(  apitulárékhoz  és  zsinathatározatokhoz,  mi  azon 
befolyás  mellett  természetes,  melylyel  a  külföldi 
születésű  egyházi  rend,  azon  időben  minden  tu- 
domány élénk  őre,  s  termékeny  középpontja,  a 
sjyülésre  hatott,  de  annál  kitűnőbb  István  érdeme, 
hogy  csak  a  valóban  keresztyén,  s  a  magyar 
nemzetiséggel  nem  ellenkező,  elveket  alkalmaz- 
tatá  országára,  az  akkor  már  kifejlett,  s  egész 
Európában  virágzó  feudalismus  elmellőzésével 
—  A  pogányság  azonban  meg  mindig  le  nem 
volt  győzve,  s  a  jámbor  királynak  még  többször 
fegyverhez  kellé  nyúlnia,  most  az  erdélyi  Gyula, 
most  a  bolgár  Achtum  ellen.  Különös  jelenet  a 
keresztyénség  históriájában,  hogy  csaknem  min- 
denütt karddal  is  hirdettetek,  mintegy  ellenve- 
tésül azoknak,  kik  a  békeparancsolót  erőtlenítő- 
nek  hinnék. 

István  életének  többi  idejét  királyi  tiszte  telje- 
sítésének, 8  az  istenfélelemnek  szentelte,  s  át- 
hatva a  keresztyénség  magasztosságától,  egy  ke- 
resztyén király  középkori  eszményképét  meg- 
testesítve, áldásteli  tetteivel  leghathatósabban 
terjesztette  az  új  vallást.  Nagyságát  leginkább 
tünteti  ki  fia  Imre  s  unokája  Péter,  kik  István 
jellemének  kettős  irányát,  a  keresztyénség  s  mű- 
velődés felé,  egész  a  túlságig  kiképezve  öröklék. 
Imrének  lágyabb  lelke  a  keresztyénség  tettre 
késztŐ  oldalát  fel  nem  fogta;  a  szentség  pálmája 


ál 

lebegett  szemei  előtt,  nem  a  királyi  korona,  s 
még  atyja  halála  előtt,  szűz  házasságban  élve, 
gyermektelenül  halt  meg.  Péter  ellenben,  miután 
a  király  közelebbi  rokonait  cselszövények  által 
eltávoztatták,  István  halála  után  királyi  székre 
ült :  Magyarországot  német  földdé  kívánta  vál- 
toztatni; —  országlása  a  szent  Istvánénak  torz- 
képe volt.  A  finom  olasz  nevelesünek  nem  tetszett 
a  büszke  magyar  komoly  jellem  s  alkotmányának 
korlátai ;  tobzódva  akart  ő  élni,  mint  korlátlan 
király,  az  emberiség  magasságain.  Midőn  azon- 
ban német  zsoldosokat  tartani,  s  a  hivatalokat 
németekkel  kezdte  betölteni,  a  magyarok,  kik 
első  királyuk  újításait  hálásan  fögadták,  a  nem- 
zetiséget féltve  Pétertől,  Abát  választák  király- 
nak. De  ezt  is  elhagyta  a  nemzet,  midőn  a  Péter 
segítségére  készülő  császár  engesztelésére  a  Laj- 
tán túli  részeket  neki  átengedni  kész  volt  s  ez  ál- 
tal  az  ország  integritását,  a  haza  méltóságát  meg- 
sértette. Péter  nem  tanúit  szerencsétlenségén,  s 
hűbérbe  fogadván  Magyarországot  a  császártól, 
maga  okozta  vesztét  —  a  belháború  kigyúlt,  s  az 
Oroszorszáo^ból  meg-hítt  András  lett  ennek  vezére. 
Mindazok,  kiknek  István  bölcs  rendelései,  Péter 
nemzetelleni  zsarolásai,  s  Aba  durvasága  elé- 
gületlenségre  okot  adtak,  a  régi  Istenek  min- 
den tisztelői,  az  erkölcsiség  minden  baráti,  s  min- 
gen  igaz  hazafi,  tőle  várták  különböző  bajaiknak 
enyhítését.  De  ő  magas  hivatásának  nem  felelt 
meg,   s   az  elégületlepek  legdurvább^    s  a  mint 


22 

látszott,  lut^hatalinasabb  rezzenek  mcgen^^cdte, 
hogy  minden  újítást  eltöröljenek ,  s  az  ősi 
szokást  helyreállítsák.  Ez  engedelem  vérpata- 
kokkal árasztá  el  az  országot,  a  nép  dühöngött 
a  ])apok,  dézmaszedök  s  németek  ellen,  de  a 
pogányság  e  durva,  s  eleinte  győzelmes  kitö- 
rése sem  árthatott  a  keresztvénsésfnek,  s  István 
rendeléseinek,  mert  Péter  meggyőzetése  után 
András  átlátta,  hogy  csak  a  keresztyén  nemzeti- 
ségben léteznek  a  jövendő  csirái,  s  miután  egész 
éltében  országlásának  első  hibáját  helyre  hozni 
iparkodott,  a  pusztítás  is  az  új  vallás  diadalmává 
változott.  András  a  német  czászár  bosszújától 
rettegve,  ki  Péter  alatt  Magyarországot  m-ir 
hűbérei  közé  számítá,  egy  nagy  következésü 
rendszabásnak  alkotója  lett,  midőn  vitéz  öcscsét 
Bélát  Lengyelországból  segítségül  hítta,  a  az  or- 
száo;  harmadrészének  urává  nevezte  ki.  A  herczeor- 
ség  a  királysággal,  mint  két  kard  egy  hüvelyben, 
nem  fért  ugyan  össze  s  háború  lett  az  intézkedés 
következése  ;  de  utóhangja,  s  nagyobb  arányban 
utánzása  levén  a  törzsökfejek  csaknem  egészen 
független  hatalmának,  ezen  felosztás  a  nemzet 
szellemével  nem  ellenkezett,  ugyanazért  a  her- 
czegséggel  mind  a  mellett,  hogy  már  első  alapí- 
tása is  a  király  vesztével  végződött,  még  többször 
találkozunk  a  magyar  történetekben. 

András  megoryőzetése  s  halála  után  Béla  az 
ország  állapotját  zavarban  találta,  a  pogányság  a 
keresztyénség  színe  alatt,  mint  a  hamutól  fedett 


23 

parázs  tüze,  mindig  tovább  harapózott,  a  birto- 
kolok uzsorások  kezében  voltak,  a  pénz  értéke 
különbözött,  az  egész  országban  fejetlenség  ural- 
kodott. Ily  nagy  bajok  enyhítésére  rendkívüli 
eszközökhöz  nyúlt  Béla,  az  ország  minden  hely- 
sége (villa)  által  két  követet  választatván,  hogy 
az  egész  haza  képviselőivel  a  nehéz  időknek  meg- 
felelő szükséges  rendszabásokról  tanácskozhas- 
sék.  A  csoportosan  megjelentek  a  pogányság  s 
ősi  szokás  helyrehozatalát,  az  újítások  törlését 
8  a  külföldiek  s  keresztyénség  kiirtását  fenye- 
getve követelték  ,  s  a  király  kénytelen  volt 
a  pogányság  ez  utolsó  nyilvános  merényletét 
fegyveres  kézzel  elnyomni.  Bölcs  rendelések  a 
pénzverés  iránt,  s  szoros  igazságkiszolgáltatás 
jelzik  rövid  uralkodását,  mely  alatt  az  árúk  becse 
is  meghatároztatott  a  tudatlanok  megcsalásá- 
nak nehezítésére.  A  történetvizsgáló,  ki  megem- 
lékezik, hogy  1848-ig  a  hús  ára  s  az  aratórész  a 
megye  gyűlésén  szabatott  meg,  nem  fog  csudál- 
kozni  azon,  hogy  Béla  alatt  a  magyar  nem  is- 
merte még  a  közgazdaság  legelső  tantételeit. 

Salamon  országlása  csak  a  régibb  történetek 
ismétlése,  egyfelől  a  királyság,  s  mögötte  a  csá- 
szár, ki  merényletével  fel  nem  hagy,  hogy  Ma- 
gyarországot német  hűbérré  változtassa,  másről 
a  herczegség,  Béla  fiai  közt  megosztva,  lengye- 
lekre 8  a  nemzeti  erőre  támaszkodva,  a  két  fél 
közt  pedig  ingerlő  tanácsosok,  kik  a  törzsökfejek 
régi  függetlenségének  megnyerése  végett  zavart 


8  visszavonást  szerezni  iparkodtak,  végre  távo- 
labbról a  görög  udvar,  mely  a  hatalmas  szom- 
ezcdország  gyengítésére  a  belháború  lángját  ne- 
velni igyekezett.  Fj  súrlódások  s  háborúsko- 
dások közt  előre  látható  volt  a  herczegekkel  tartó 
nemzeti  erőnek  győzelme. 

Gejza  rövid  királysága  alatt  s  László  uralko- 
dásának kezdetével  még  mindig  tartott  az  egyez- 
kedés Salamonnal,  mi  a  pápának  alkalmat  nyúj- 
tott befolyását  hazánkban  is  megerősíteni,  de 
László  egy  második  Szent  István,  s  mint  ez  a 
keresztyén  király  ideáljának  személyesítője,  erős 
jelleme  s  igazi  vallásossága  által  szükségtelenné 
8  lehetetlenné  tette  e  befolyás  maradó  megalapí- 
tását, mi  főképen  azért  nevezetes,  minthogy  akkor 
épen  VII.  Gergely,  a  lángeszű  Hildebrand,  vi- 
selte a  tiarát.  —  Két  hatalom  uralkodott  a  kö- 
zépkorban a  népek  felett,  a  világi  s  egyházi,  a 
császár  s  pápa,  a  feudalismus  és  hierarchia,  köl- 
csönös függéssel  s  korlátozással,  s  ezek  most  VII. 
Gergely  alatt  ütköztek  össze,  de  a  császárság 
fénye,  a  feudalismus  aczélereje ,  s  mesterséges 
gépezetök  nem  tudott  sikeresen  megbirkózni  az 
egyház  tiszteletével,  az  ész  hatalmával,  a  pán- 
czélos  nemesség  a  fegyvertelen  alrenddel.  Mert 
az  investitura  a  harcznak  csak  jelszava  volt,  az 
elfajult  császárság  megaláztatása  s  az  elnyomott 
nép  bosszúja  rejlett  alatta,  s  ez  talált  elégtételt, 
midőn  a  bársonyban  született  Henrik,  Canossa 
vávábap,  a  kovácsfi  Hildebrandtól  három  fagyom 


25 

napon  át,  könnyű  ingben  várta  az  egyházi 
átok  feloldását.  S  hogy  ez  volt  a  harcz  belső  ér- 
telme, ezt  mutatja  az  egyházi  rend  magaviselete, 
mely  a  szótlanul  szenvedő  népet  megboszúlva, 
alázta  meg  a  királyi  koronákat,  sőt  hogy  az  a 
mélység,  mely  az  egyázat  a  feudalismustól  elvá- 
lasztja, a  késő  századokig  is  áthághatlan  marad- 
jon, a  coelibatus  jármát  vette  vállára,  hogy  elkü- 
lönözve  a  nagyoktól,  kikhez  a  házasság  a  papot 
csatolhatná,  csak  nagyobbrészint  alrendü  atyafiai 
által  köttessék  össze  a  világgal.  S  így  a  magya- 
roknál is  nagyobb  befolyást  nem  nyert  a  pápa, 
mindaddig,  míg  férfias  s  vallásos  királyok,  ma- 
gas hivatásokkal  megegyezőleg,  nemzeti  szellem- 
ben s  irányban  uralkodtak,  mint  László,  kinek 
érdemei  oly  mélyen  be  voltak  vésve  a  nemzet 
szívébe,  hogy  holtát  három  esztendeig  gyászolta. 
Fő  elvei,  mint  tövényeiből  is  látszik,  az  egyházi 
rend  biztos  szabályozásában,  a  vagyon  biztossá- 
gának megőrzésében  s  a  pogányság  kiirtásában 
(alatta  tiltattak  el  az  áldozatok  forrásoknál,  fák- 
nál, szikláknál)  pontosúltak  össze.  László  halála 
után  Kálmán  lett  király,  a  selyp,. kancsal  s  béna; 
a  szép  Almosnak  a  herczegséggel  kellett  megelé- 
gedni. Ez  jegyzé  meg  a  magyarokat  az  európai 
művelődés  bélyegével,  hogy  ázsiai  fogalmaikat 
elfelejtve,  a  lélek  felsőbbségét  a  test  felett  vagyis 
a  szellemi  erő  uralkodását  ismerték  el,  a  király 
formátlan  teste  jelezte  legjobban  a  keresztyén 
^Ivek  győzelmét.  0  végzé  be  szent  Jstyán  nagy 


'2ú 

iiiuiikájj'it,  íi  kerctízlycndég  luüiíaliipítátíát  h  u 
r:il)3Z()lgas:i<^  clenyósztctétíct,  midőn  u  p(>í<{íny 
rabszolgáknak  a  házasságot  megtiltotta.  Néhány 
törvényében  századát  megelőző  szellem  leng, 
melyekben  t.  i.  a  boszorkányperek  megszüntet- 
nek, a  gyermekölő  csak  egyházi  büntetés  alá 
vettetik,  s  a  kolostoroknak  s  egyháznak  ajándé- 
kozott szerfölötti  halastavak  visszavétetnek.  Mi- 
dőn a  kereszthadak  német  zsaroló  csapatjai  Ma- 
gyarországban alatta  s  általa  vésztőket  találják, 
a  németek  befolyásának  első  szaka  végét  éri  ;  ez 
kezdetben  jótékony  volt,  mert  a  keresztyénséggel 
a  művelődés  mao-vát  is  elhintette,  később  azon- 
ban  mindinkább  nemzetellenes,  s  ellenséges 
irányt  vett,  de  minden  külső  ereje  mellett  még 
nem  győzedelmeskedett.  Kálmán  alatt  mutatkoz- 
nak a  görög  befolyás  első  jelei,  nemcsak  a  kon- 
stantinápolyi nevelésű  Almos  herczeg  ármányko- 
dásaiban a  király  ellen,  ki  nemzeti  erőre  támasz- 
kodva, ellenénél  mindig  erősebb  volt,  de  az  in- 
gerlékeny király  kegyetlenségében  is,  melylyel 
cselszövényeivel  fel  nem  hagyó  atyafiát,  sőt  ár- 
tatlan fiát  Bélát,  a  görög  udvarnál  megszokott 
módon  megvakíttatá. 

így  látjuk,  hogy  nemzetünk  történetének  ezen 
szakaszában  a  magyar  mindig  haladott,  s  országa 
virágzott,  midőn  vezércsillaga  nemzetiség  volt,  mely 
a  kor  kivánatait  megérti  s  velők  összeolvad,  mint 
ez  időszakban  a  keresztyénséggel.  A  következő 
időszak    ugyanazon    elvet    igazolja,    mutatván, 


27 

hogy  az  ország  hanyatlott,  s  a  magyarok  alja- 
sodtak,  valahányszor  a  nemzetiség  külbefolyá- 
soknak  alárendeítetett. 

III.  IDŐSZAK. 

Görög  befolyás,  II.  Istváiitól  III.  Lászl(>ig'.  1114—1205. 

Jótékony  volt  a  németek  első  befolyása  Ma- 
gyarországra, neki  köszönhetjük  a  keresztyénsé- 
get  s  nemzetünk  első  művelődését,  de  szeren- 
csénkre nem  volt  elég  erős,  hogy  a  nyugoti  nem- 
zetélet másik  elemét,  a  már  kiképzett  feudalis- 
must,  mely  a  nemzeti  egységet  oly  könnyen 
veszedelmezteti,  behozhatta  volna,  s  a  német 
császárok  vágya :  Magyarországot  hűbéreik  közé 
számíthatni,  melynek  kivitelére  fegyverhez  is 
fogtak,  még  inkább  elidegenítette  a  nemzetet  a 
németektől,  kik  így  azon  válaszfalat,  mely  ne- 
kik oly  soká  áthághatlan  maradott,  önkezeikkel 
rakták.  Minthogy  azonban  lehetetlen  volt,  hogy 
a  három,  a  művelődés  különböző  fokán  álló  nem- 
zettől körülfogott  Magyarországra,  egyike  szom- 
szédi közöl  nagyobb  befolyással  ne  bírjon,  a  né- 
metet a  görög  váltotta  fel,  kihez  e  században 
a  sógorság  is  gyakrabban  kötötte  a  magyar  kirá- 
lyokat. De  alig  jött  nemzetünk  szorosabb  érin- 
tésbe a  keleti  császársággal,  ez  már  is  vágyott  a 
szép  ország  után,  veszedelmessebben  mint  a 
nyugoti ;  nem  erőszakkal  hanem  cselszövényekkel 
s    görög   ármánykodással.   Nemzetünk   azonban 


kikerülte  c  veszélyt  is,  se  határai,  se  független- 
sége nem  csonkultak  ez  időfízakban,  csakhogy  a 
görög  befolyás  a  nemzet  jellemének  aljasodására 
nem  minden  siker  nélUül  hatott.  Belháborúk, 
8  kegyetlenkedések  a  királyi  családban  köny- 
nyelmüen  kezdett  háborúk,  a  királyi  hatalom 
kiterjesztése  egész  az  önkényig,  míg  másfelől  nem 
képes  a  közrendetlenséget  a  világi  s  egyházi 
életben  zabolázni :  ezek  a  keleti  rohadásnak  nyo- 
mai azon  időszakban,  melynek  egyetlen  jó  oldala 
a  nemzeti  egységnek  fentartása,  s  a  királyi  hata- 
lomnak mindenfelől  biztosítása.  A  görög  befolyás 
azonban  sokkal  alattomosabb  volt  a  németnél,  s 
a  nemzet  jellemére  mélyen  hatott,  még  mielőtt  a 
császárok  az  országot  füs^orésbe  hozni  merészeltek 
volna ;  sőt  már  Kálmán  alatt  látjuk  Béla  s  Almos 
kegyetlen  kinzásaiban,  mily  hamar  terjedett  a 
görög  udvar  kegyetlen  politikája  a  fejedelem 
vérei  irányában. 

Csak  tizenhárom  éves  volt  István,  Kálmán  ha- 
lálakor, s  kiskorúsáora  alatt  a  mágnások  ural- 
kodtak,  nem  bánván,  hogy  a  fiatal  király  buja 
dőzsölésben  pazarolja  el  erejét,  mert  Gejza, 
László  és  Kálmán  uralkodása  elegendően  bizo- 
nyította, mily  veszedelmes  a  kormányzó  lelki  s 
testi  egészsége  azokra  nézve,  kiknek  elemök  a 
rohadás.  Istvánban  azonban  megcsalatkoztak,  s  a 
király  kicsapongásai  nem  voltak  a  gyengeség 
jelenségei,  mert  midőn  a  főhivalalnokok  s  mág- 
nások elég  erőseknek  tartották  magokat,  hogy  a 


29 

régi  torzsok  fejek  módjára  függetlenekké  válja- 
nak, 8  Wladimirbe,  hova  István  az  elhajtott  Ja- 
roslav  herczeojet  segélni  szállott,  ennek  elestével 
a  király  által  parancsolt  ostromot  folytatni  vona- 
kodtak és  seregökkel  visszatértek,  a  hazaért  király 
véresen  boszúlta  meg  sértett  méltóságát.  Ugyan 
ez  okból  a  görög  császárral  is  háborúba  kevere- 
dett, minthogy  sok  elégedetlen,  köztök  a  világ- 
talan Álmos,  Konstantinápolyba  menekedett,  a 
császár  pedig,  mint  szent  László  veje,  a  szeren- 
csétleneket nem  akarta  száműzni,  de  Almos  ha- 
lálálával  megszűnt  az  eredmény  nélküli  háború. 
Szintúgy  eredmény  nélkül  maradtak  István  há- 
borúi a  velenczeiekkel,  a  csehekkel  s  osztrákok- 
kal, kik  ellen  a  magyar  részint  a  király  fellobbanó 
tüze,  részint  a  szomszédok  ingerlő  irigysége,  s  ár- 
mánykodásai következtében  harczmezőre  kellett 
szállni.  Nevezetesebb  volt  egy  kún  csapatnak  lete- 
lepedése Magyarországban,  melyet  a  király  szép 
leányai  miatt  különösen  megkedvelt,  s  ez  által  a 
magyarokkal  oly  ellenzésbe  hozta,  mely  gyakran 
véreno^zésre  adott  okot  a  két  nemzet  közt. 
A  fiatal,  de  magtalan  és  elerőtelenedett  király- 
nak betegeskedése  alatt,  midőn  az  árpádi  házból 
emberek  tudtára  már  csak  a  kétes  születésű, 
Kálmántól  el  nem  ismert,  szláv  nevelésű,  Borics 
volt  életben,  a  nemzet  ellenszenve  az  idegen  be- 
folyás ellen,  Bors  és  Iván  ispányokat  zendülésre 
késztette.  Merényié  töket  ugyan  életökkel  fizet- 
ték, de  alkalmat  adtak  arra,  hogy  a  király  fölfo- 


80 

dözze,  mikcpen  a  szerencsétlen  vak  Béla  még  él, 
mire  István  őt  a  kolostorból  az  udvarlioz  hivatta, 
utódjának  választatta  s  a  szép  szerb  Ilonával 
meíjrházasította.  Kevéssel  ezután  II.  István  meo;- 
halt. 

Vak  volt  II.  Béla,  j:imbor  s  gyenge,  de  annál 
erősebb  kezekkel  kormányozta  a  görög  fortély ú 
Ilona  a  királyt  s  az  országot,  bosszúsan  föllépve 
a  nyugtalanságot  szító  hatalmas  törzsökfejek  s 
főhivatalnokok  ellen.  Az  aradi  gyűlésben  a  soka- 
ság elébe  vezette  a  világtalan  királyt,  s  bosszús 
beszéddel  fellázította  az  indulatokat,  s  a  tanács- 
kozást mészárlássá  változtatta  át,  melyben  hatvan- 
nyolcz  főúr,  Kálmán  tanácsosai,  s  Béla  vakságá- 
nak okai,  talán  hatalmok  miatt  is,  felkonczoltat- 
tak.  A  mint  látszik,  a  gyűlés  minden  végzésein 
a  főúri  hatalom  elleni  szellem  lengett,  de  a  tör- 
ténetírás csak  töredékeket  jegyzett  fel  e  ha- 
tározatokból ,  melyek  talán  épen  e  szellemök 
miatt  vesztek  el,  s  törvényeink  tömegében  helyt 
nem  foghattak.  E  gyűlés  a  legsúlyosabb  csa- 
pás volt  a  régi  oligarchiára  s  a  királyi  méltósá- 
got tetemesen  emelte,  következéseit  azonban 
Béla  gyenge  lelkülete  nagy  részint  neutralizálta. 
A  lengyelekre  támaszkodó  trón-kÖvetelő  Bo- 
rics  kettős  szerencsétlen  merénylete,  s  Bosnia 
(Ráma)  magyar  felsőség  alá  jutása  jelzik  Béla 
uralkodását  az  aradi  gyűlés  s  halála  közt. 

II.  Gejza  kiskorúságában  anyja  Ilona,  Uros 
és  Belus  testvéreivel  együtt,   erősen   s   békésen 


81 

kormányoztak  s  Erdélynek  egy  részét  németek- 
kel telepítek  meg.  Ezek  azonban,  nagyobb  töme- 
get képezvén,  a  az  egész  országban  el  nem  szó- 
ródván, a  nemzet  jellemére  nem  voltak  azon  be- 
folyással, mely  nagyobb  művelődésökből  gyanít- 
ható lehetett.  Különben  is  a  német  élet  a  szaba- 
dabb magyartól  annyira  különbözik,  hogy  később 
is  a  szabad  királyi  városok,  melyek  csekély  kivé- 
tellel német  lakosokkal  bírtak,  s  melyekben 
Magyarország  németes  civilisatiója  központosul, 
azon  mozgalmaktól  nem  ragadtattak  meg,  me- 
lyek az  országot  izgatták,  s  a  csak  a  reformatió 
idejében,  midőn  nem  a  politikai,  hanem  a  vallá- 
sos szabadság  volt  a  harcz  jelszava,  folytak  be 
eredményesen  a  nemzet  történeteibe  sőt  szabad- 
ságukat is  csakhamar  a  dohos,  magokat  válasz- 
tás által  kiegészítő  belső  s  külső  tanácsok  szűk 
korlátaiba  szorították. 

A  Borics  miatti  háborúskodásokj  Magyaror- 
szágban s  Ausztriában,  a  német  császár  s  franczia 
k'rály  kereszthadainak  átvonulása  az  országon, 
s  a  kétes  folyamata,  s  bár  győzedelmes,  de  ered- 
ménytelen háborúk  a  tót  nemzetekkel,  csekély 
epizódok  voltak  a  nemzet  életében,  melyeknek 
maradó  befolyása  nem  lehetett.  De  keletről  új,  s 
nagyobb  veszedelem  fenyegette  az  országot,  mert 
a  görög  császári  széken  veszedelmes  szellemű 
férfi  ült,  az  utolsó  nagy  ember  a  rohadón,  szent 
László  unokája,  Mánuel,  ki,  a  mint  jellemé- 
ben   a    keleti    ármánykodással   a  nyugati   erőt 


32 

párosította,  úgy  anyagilag  is  a  nyugatot  a  kelet- 
tel még  egyszer  össze  akarta  kötni,   sőt  az   egy- 
házszakadás  megszüntetésével    a   j)á|)át   is  Kon- 
stantinápolyba     átteni,     s      új     világhirodalinat 
alkotni    tervezett.    Terve    kivitelének   kezdetéül 
hatalmát  a  magyarok  felett  akarta  kiterjeszteni. 
Háborúra   Bories   s  Servia  adtak  okot,   hol   III. 
Gejzának  nagybátyja  Tsudomil   a   görög  jármot 
lerázva,   magát  Magyarországhoz  csatolta.   Ma- 
nuel   azonban,    meggyőzvén    a   szerbeket,   egész 
Székes  Fehérvárig  nyomult,  hol  a  királyi   )akot 
elégeté,  míg  Gejza  Galicziában  az  orosz   hercze- 
gekkel  hadakozott.  Visszatértével  Mánuel  is  visz- 
szavonúlt,  s  a  háborút  oly   béke  zárta  be,  mely 
mindent  a  régi   állapotban    meghagyott.    Evvel 
azonban  a  király  testvérei  nem  elégedtek  meg, 
mert  herczegséget  óhajtottak  a  magok   számára, 
István  volt  a  legbékételenebb,  s  azért  előbb  a  német 
császárhoz,  majd  Konstantinápolyba  szökött,  hol 
már  Boricsot  megtalálta,  s  hová  testvére  László 
követte.  Byzancz  gyülpontja  lett    Gejza  minden 
ellenségeinek,  a   király   tehát  szintén   cselszövé- 
nyeket  szőtt  a  görögök  ellen,  végre  kardott  rán- 
tott, de  több  kétes  harcz  s  egy  eredménytelen 
győzelem  után  még  egyszer  megbékült  Manuel- 
lel,  8    llGl.  meorhalt  viráopzó  férfikorban;   kétes 
időben  erős  király.  —  Gejza  halála  után,   midőn 
testvérei  Byzanczban  időztek,  s  legidősb  fia   III. 
István  még  kiskorú  volt,  Mánuel  legkönyebben 
vélte  kivihetni  nagy  terveit,  s  valóban    az    idő 


33 

nem  volt  rosszul  választva,  s  Manuelen  még  egy- 
szer kezde  fényleni  a  halványuló,  keleti  bíbor,  de 
törekedései  a  magyar  nemzet  józanságán  hajótö- 
rést szenvedtek,  mely  idegen  kormánytól  mindig 
undorodott.  S  azért  is  Manuel  kívánatára,  hogy 
régi  példák  szerint,  Gejza  fia  helyett  testvére  kö- 
vesse méltóságában,  a  magyarok  felelete  az  volt, 
hogy  hűbéresnek  soha  sem  engedelmeskednek.  De 
midőn  a  császár  II.Béla  szökevény  fiait  görög  sereg 
közepett  küldötte  az  országba,  III.  István,  Gejza 
fia,  az  egyházi  renddel,  mely  a  görög  szertartás- 
tól félt  s  néhány  híveivel  Pozsonyba  vonult  visz- 
sza,  s  László,  és  ennek  hirtelen  halála  után  IV. 
István,  lett  magyar  király,  uralkodása  azonban 
csak  addiff  tartott,  mío-  a  fföröo;  császár  közel 
volt,  távoztával  elűzetett  s  III.  Istvántól  csatá- 
ban is  megveretett.  —  Látván  most  a  nyílt  erő 
elégtelenségét,  Manuel  cselszövények  által  akará 
Magyarországot  trónjához  csatolni,  s  azért  mag- 
talan lévén,  8  gyűlölve  görög  atyafiait,  István 
testvérét  Bélát  Byzanczba  kérte  ki  magához,  hogy 
leányával  jegyezze  el  s  követőjének  nevezze  ki. 
Örömest  adták  őt  oda  a  magyarok,  kik  eddig  a 
királyi  testvérek  által  mindig  zavarba  jöttek,  de 
ezt  most  sem  kerülték  ki,  mert  a  császár  Béla 
számára  herczegségűl,  Dalmátországot  követelte 
8  ennek  megtagadására  a  szökevény  bitorló 
István  által  támadtatta  meg  a  magyarokat.  Kétes 
harcz  után  Dalmátország  Béla  őrségének  enged- 
tetett át,  de  a  király  nagybátyja,  az  öregebb  Ist- 

,  o 

Eszmék  Magyarország  tört.  philosophiajahoz.  '-{ 


váll,  nom  tiszlclto  a  békét,  görög  sereggel  zsa- 
rolva rohanta  meg  az  országot,  a  király  megverte 
öt,  s  Zimonybu  szorította,  hol  két  nappal  a  var 
eleste  előtt  megmérgeztetett.  Manuel,  kinek  rop- 
pant terveit  a  magyar  ellentállás  gátlá,  felhevült 
erre,  s  enyészetet  forraló  kebellel  egyszerre  a  né- 
met császárt  az  osztrák  s  orosz  fejedelmeket,  és 
Velenczét  a  magyarok  ellen  hívta  fel.  István 
azonban  mind  ezekkel  kibékült;  Mánuel  ellen 
Serviát  inojerelte  fel  s  Dalmát-  és  Horvátország: 
átengedésével  egy  évre  fegyverszünetet  vásárlott, 
melynek  elfolytával  a  háború  ismét  elkezdődött. 
A  szerencse  előbb  a  magyaroknak,  később  a  gö- 
rögöknek kedvezett,  s  Dalmátország  sok  vérontás 
elnyerés  és  visszafoglalás  után  csakugyan  Bélá- 
nál, Szerem  Manuelnél  maradott.  A  császár  most 
már  megelégedett,  hogy  legalább  utódja  csato- 
landja  Magyarországot  a  keleti  császársághoz, 
de  a  sors  másképen  rendelte,  Manuelnek  várat- 
lanul fia  született ;  István  a  mint  gyanítható, 
görög  méreg  által,  meghalt,  s  a  császár  most  Bé- 
lában'csak  fiának  vágytársát  látva,  őt  mindjárt 
Magyarországba  küldte,  miután  eskü  által  hű 
szövetségét  biztosította. 

Gyanú  fogadta  a  görög  nevelésű  Bélát,  az  egy- 
házi rend  félt  a  görög  szertartás  behozatalától  s 
hatalma  csökkenésétől.  De  Béla  megszűnteté  a 
félelmet,  koronázásakor  esküt  tett  le,  hogy  a  ró- 
mai egyháznak  engedelmeskedni,  s  a  magyar 
clerus  szabadékait  fentartani  kész,  s  huszonhárom 


i 


I 


óo 


évekig  tartó  országlása  alatt  esküjét  híven  meg- 
tartotta, az  országot  megbékítette,  zsiványoktói 
megszabadította,  s  az  udvart  konstaDtinápolyi 
s  párisi  módra  szabályozta.  Görög  szokás,  és 
franczia  feleség  késztették  erre,  s  a  cancellaria 
talán  az  orezágbárók  is  tőle  származnak.  Csak 
irás  útján  közelíthete  a  nemzet  ezentúl  királyához, 
királyi  okirat  biztosítá  a  birtokot,  s  így  az  ázsiai 
formák  megszűntével  a  királyi  hatalom  terjedett, 
az  ország  pedig  külső  alakjában  is  európai  lett. 
Béla  több  háborúba  is  keveredett,  de  mindig 
eredmény  nélkülibe,  hol  Ausztriával,  hol  Halics- 
csal,  hol  Velenczével,  s  Manuelhez  is  minden 
háborújába  segédsereget  küldött,  de  ennek  halá- 
lával Dalmátországot  visszafoglalá.  Uralkodásá- 
nak legszennyesebb  foltja  azon  görög  politika, 
mely ly el  testvérét  Gejzát  15  éven  keresztül  fog- 
ságban tartá,  mind  addig  míg  a  keresztes  Frid- 
rik  császár  a  szerencsétlen  számára  kieszközölte 
a  szabadságot.  Nyolcz  évvel  ezután  Bélát  is  meg- 
ragadta az  ábránd  tüze,  de  keresztes  készületeit 
a  halál  szakítá  félbe. 

Legidősebb  fia  Imre  öröklötté  a  koronát,  a 
fiatalabbik  András,  atyja  kincstárát,  hogy  a  ke- 
resztfogadalmat teljesítse.  András  ez  ürügy 
alatt  gyűjtött  seregével  bátyját  támadá  meg,  s 
régi  szokás  szerint  herczegséget  követelt.  A  test- 
jvérek  közti  viszálkodások  s  háború,  és  a  kereszt- 
fogadalom be  nem  teljesítése  alkalmat  adtak  a 
hatalmas  III.  Incze  pápának  beavatkozni  az  or- 

3*      . 


szag  igazgatásíiba,  hol  különben  13  a  féketlen, 
egymással  czivakodó  egyliázi  rend  korlátozása 
által,  nnelynek  kicsapongásai  ellen  Béla  a  görö- 
gösödés  gyanújának  elkerülése  végett  erősebben 
ki  nem  kelt,  a  pápa  tekintélye  nőttön  nőtt.  Ki  is 
békíté  a  két  testvért,  András  herczegséget  nyert, 
s  mindketten  kcresztháborút  icjértek,  de  ic/éietét 
egy  sem  akarta  megtartani.  A  király  ürügyül 
használta  Jadra  elfoglalását  a  velenczei  zsoldban 
álló  keresztesek  által,  s  a  szerb  zavaros  ügyeket, 
az  esztergami  s  kalocsai  érsekek  czivodásait,  s  a 
koronaörökösödés  biztosítását  fiának  Lászlónak 
számárn.  E  közben  András  még  egyszer  felláza- 
dott, és  seregei  számosabbak  voltak  a  királyéinál. 
De  ekkor  a  két  tábor  láttára  Imre  fegyvertelenül 
csak  királyi  méltóságától  védve,  korona  fején, 
királyi  palást  vállán,  királyi  pálcza  kezében,  át- 
ment a  zendülők  gyáva  táborába,  s  tulajdon  ke- 
zével megragadva  öcscsét  meglepett  seregei  kö- 
zül, hívei  közé  vitte,  börtönbe  záratta  s  feleségét 
Gertrudot,  mely  őt  mindig  fellázasztá,  haza 
küldte  Meranba.  Meofkoronáztatván  most  fiát 
Imre,  keresztfogadalmának  többé  semmi  nem 
állott  ellent,  de  elgyengülése  halálát  gyaníttatta, 
8  azért  még  halála  előtt  szabad  lábra  helyezte  test- 
vérét, s  fiának  gyámjává  nevezte  ki.  András  azon 
ban  mindjárt  inkább  királyul  mint  helytartóul  vi- 
selvén magát,  az  özvegy  királyné  a  kétévű  László- 
val az  osztrák  herczeghez  menekedett,  ki  igényeit 


87 

fegyverrel  kezdé  támogatni,  midőn  László  halá- 
lával 1205-ben  a  háború  oka  megszűnt. 

IV.  IDŐSZAK. 

A  nemzetiség  reactiója,  II.  András  s  az  aranybulla. 
12M— 1285. 

Midőn  II.  András  királyi  székre  emeltetett,  a 
a  magyar  nemzet  negyedik  századát  kezdte  élni 
Európában.  Három  első  évszázadában  önmaga 
s  szomszédi  ellen,  fegyverrel  és  cselszövényekkel, 
meg  nem  szűnt  harcza,  s  ezen  vitából  csak  a 
nemzetiség  lépett  ki  sértetlenül,  minden  egyéb 
hatalom  megtört,  minden  nagyság  porba  hullt, 
minden  egyes  kar  ereje  romokba  dőlt.  A  törzsfe- 
jek kizárólagos  uralkodását  ledönté  a  jövevények 
megadományoztatása,  az  ázsiai  előítéletekkel  el- 
enyésztek az  ősi  szokások  a  keresztyénség  világa 
előtt,  német  ész  s  erő,  a  püspökök  s  vitézek,  tolák 
ki  a  törzsökfejek  unokáit  a  királyi  tanácsból,  az 
aradi  gyűlésben  folyt  vér  elkülöníté  a  királyt  a 
magas  aristocratiától,a  nemzet  mindig  éber  bosz- 
szúja  féken  tartá  az  idegenek  hatalmát  s  az  egy- 
házi rend  tekintélye  alábbszállt  egyes  tagjainak 
dőzsölése  s  czivakodásai  miatt.  A  király  lett  mind 
ezen  hatalmak  örököse,  kinek  tekintélye,  főkép  a 
görög  befolyás  alatt  nőttön  nőtt,  s  Imre  alatt 
egész  sereggel  felért.  De  épen  ezen  elkülönö- 
zött  magas  állása  lett  megaláztatásának  fő  oka, 
mQVt  kik  a  hatalomban  részesülnek,  azok  veszély- 


kor  v611k  ;  Miií]jyarországban  podig,  midőn  And- 
nusnak  oryávasága  8  következetlen  pazarlása  a 
haza  jólétét  megrcndíté,  nem  létezett  tÖhl)é 
semmi  egyes  hatalom,  melyre  támaszkodva  a  ki- 
rályi tekintély  új  fényre  derülne,  s  így  kénytelen- 
seggé  lett  a  szükséges  reorganisátiónak  szélesebb 
alapot  adni:  a  nemzet  szabadságát,  —  igy  eredett 
a  híres  aranybulla. 

^líg  Magyarországban  a  szabadság  palládiu- 
mának kivívása  vér  nélkül  sikerült,  egész  Euró- 
pában nevezetes  mozgalmakat  látunk,  s  egy  pil- 
lanat reájok  tanulságos  azon  viszony  megfej- 
tésére, melyben  a  magyar  szabadságlevél  a  civi- 
lisált  nemzetek  történeteivel  áll.  A  keleti  csá- 
szárságban, melynek  befolyása  Magyarországban 
a  királyi  tekintélyt  nevelte,  s  mely  nélkül  a  feu- 
dalizmus két  századdal  elébb,  mint  tettleg  bekö- 
vetkezett, hozzánk  behozatik,  s  így  mélyebben 
gyökerezve,  a  nemzeti  kifejlődésnek  különböző 
irányt  ad,  a  korlátlan  császári  méltóság  megszün- 
tette a  nemzet  minden  rugékonyságát,  az  ország 
csak  a  császárok  személyességében  találta  erejét, 
s  azért  kevéssel  a  nagytervü  Manuel  után,  első 
megtámadásra  esy  nyugoti  kalandorcsoport  ke- 
zeibe került,  megmutatván  a  magyaroknak  a 
korlátlan  uralkodások  végzetszerű  bomlását. 
A  nyugoti  császárságban  ellenben  a  hohenstaufi 
ház  s  ebben  a  középkor  legvitézebb  lelkű  s  leg- 
fellengőbb  szellemű  férfiai  I.  és  II.  Fridrik,  sem 
vjhatjak   ki   a   császári  hatalom  felsőbbségét  a 


39 

a  pápa  által  támogatott  feudális  berezegek  s  sza- 
bad város-egyesűletek  felett,  bol  az  újkori  sza- 
badság első  csirái  mutatkoztak  oly  alakban,  mely 
a  birodalom  egységét  veszélyeztette,  mely  erőte- 
lenebb  uralkodók  alatt  tettleg  el  is  enyészett  álta- 
lok.  Francziaországban  az  ellenkező  eset  adta 
magát  elő,  itt  független  herczegségek  a  feudális 
könnyű  függés  által  egy  országgá  alakúinak,  Ca- 
pet  Hugótól  IX.  Lajosig,  midőn  az  erőteljes  ki- 
rályok elébb  cselszövényekkel  s  hatalmaskodás, 
később  igazságszeretet  és  egyenes  jámborság 
által  a  monarchiát  erősítik,  Spanyolország  több 
királyságaiban  a  feudalismus  s  a  tartományi  sza- 
badság korlátozzák  különbözőképen  a  királyokat, 
s  a  mórok  elleni  harcz  s  az  ország  visszafoglalása 
komolyabb  irányt  ád  az  egész  nemzetnek,  mint 
hogy  fejedelmeivel  hosszabb  czivódásokba  eresz- 
kedhetnék, kiknek  hatalma  minden  új  hódítással 
természetesen  nőtt.  —  S  míg  a  fejedelmek  egész 
Európában  tágítani  igyekeznek  hatalmok  korlá- 
tait, ezen  mozgalmak  csak  Angliában  végződnek 
úgjf  mint  Magyarországban,  a  köz  szabadság 
megalapításával,  bár  nagy  pusztítás  és  vérontás 
után.  A  hódító  Vilmos  elfoglalta  normanjaival 
a  szigetországot  Kálmán  idejében,  s  a  régi  sza- 
badság helyébe  feudalismust  hozott  be.  A  békét- 
len szász  nép  elnyomatása  s  rendszeres  kiakná- 
zása, és  a  hatlmasabb  bárók  megalázása,  volt  a 
Plantagenet-ház  véres  politikája,  míg  János,  oly 
pazarló  s  oly  gyenge  mint  a  magyar  András,  a 


40 

l'eoryveresen  ellene  felkelt  bárók  által  ktínyszerít- 
teték  meo-erősíteni,  királyi  levéllel,  az  ország 
szahíidpácrút. 

András,  ki  nűnt  lierczeg  emelte  fegyverét  ki- 
rályi bátyja  ellen,  mégis  jámbor  lelkületű  volt, 
de  érezve  gyengeségét,  Gertrúd  feleségére  tá- 
maszkodott, kinél  az  asszonyi  szeszély  férfias 
merészséggel  párosult.  A  király,  kormányzása 
kezdetén,  a  lengyel,  halicsi  s  orosz  zavarokban 
vett  részt,  hol  a  háborúk  s  uralkodók  egymást 
űzték,  8  az  ingadozó  királyi  székek  csak  magyar 
vitézség  által  tartattak  fenn.  De  a  nemzeti  erő 
e  pazarlása  s  a  folyt  magyar  vér,  nem  hagytak 
maradó  eredményt,  sőt  önérzést  sem  valának 
képesek  ébreszteni  a  királyban,  ki  minden  kétes 
esetben  mindjárt  panaszokkal  s  kérelmekkel  fo- 
lyamodott a  római  székhez ;  a  papa  pedig,  hogy 
hatalmának  e  kiterjedését  biztosítsa  néha  olya- 
nokban is  engedett  András  kívánságának,  me- 
lyeknek helytelenségét  átlátta.  így  Bertoldot, 
a  királyné  testvérét,  egy  a  nemzet  által  utált,  a 
királytól  ajándékokkal  elhalmozott  fiatal  embert, 
több  megtagadó,  sőt  dorgáló  levél  után,  végre 
még  is  kalocsai  érseknek  nevezte  ki,  nem  gya- 
nítva, hogy  ez  által  a  népnél  többet  veszt,  mint 
mennyit  a  királynál  nyer,  s  felejtve  a  nagy  Hil- 
debrand  alapelvét,  ki  a  hierarchiát  a  nép  sympat- 
hiájára  az  egyházi  rend  személyeinek  tekinté- 
lyére s  feddhetetlen  életére  építé.  Ezen  kinevezés 
nehéz    csapás   volt,     az    egyházi    rend    erőtle- 


4-1 

nedő  tekintélyére;  Bertoldot  egy  népcsopor 
megtámadá,  s  a  bűnösöknek  III.  Incze  általi 
excommunicatiója  hatás  nélkül  elhangzott.  A  ki- 
rály meg  nem  szűnt  azalatt  meggondolatlan 
bőkezűséggel  adományokat  kiosztani,  királyi 
jövedelmeket  elajándékozni,  s  fényes,  a  jövedel- 
mekhez aránytalan  pompát  űzni;  a  kormányzás- 
ban még  akkor  is  legnagyobb  részt  hagyott  Ger- 
trúd feleségének,  midőn  egy  felfedezett  összees- 
küvés a  nemzetnek  iránta  meghűlő  indulatát 
bizonyítá.  A  királyné  megöletése  volt  ezeknek 
következése,  kiben  az  ország,  szegénységének  s 
nyomott  állapotának  okát  gyanította. 

Nevezetes  volt  ezen  időben  Európának  vallásos 
állapota.  Ábránd  hatotta  át  nyugot  nemzeteit, 
melyek  Spanyolországtól  a  byzanczi  császárságig 
seregenként  a  kelet  forró  halálöleléseibe  rohan- 
tak, míg  messze,  Khína  szélein,  új  zivatar  tor- 
nyosodott felettök,  mely  mind  a  kettőnek  veszé- 
lyét kebelében  rejté.  Egy  nemzet  sem  vonhatta 
ki  magát  az  ábránd  örvényéből,  s  András,  ki 
most  Jolantát  a  byzanczi  latin  császár  legköze- 
lebbi vérét,  hitveséül  választotta,  már  ezen  ro- 
konságnál fogva  is  kénytelen  volt  a  küzdő  pá- 
lyára lépni,  s  a  világ  zajában  részt  venni.  Miután 
második  fiát  Kálmánt  Gácsországban  fejedelem- 
nek elhelyezte,  s  a  veszprémi  püspök  s  eszter- 
gomi érsek  vitáját  a  koronázás  joga  iránt,  mint 
elébb  már  több  püspökök  közti  kérdéseket,  a 
pápa  ítélete  alá  terjesztette,  régi  keresztfogadaj' 


4-2 

mának  teljesítésére  készült.  1217-ben  a  pénzér- 
ték kisebbítésével,  a  jobbnak  roszabbal  felcseré- 
lésével 8  a  veszprémi  ocryliúz  kincseinek  önkényes 
elvételével  elegendő  pénzt  gyííjtvén,  útnak  indult, 
János  esztergami  erseket  hagyván  helyetteséül. 
Szertolötti  adományok  jegyzik  útját,  melyen 
Spalatróiíí  jött,  honnét  hajón  Ptolomaisba  ment. 
A  szent  földön  inkább  mint  áhítatos  zarándok, 
nem  mint  ellenséges  király  viselte  magát,  Tábor 
hegyének  haszontalan  ostromlása  után,  rövid  be- 
tegeskedése következésében,  melyet  méregnek 
tulajdonított,  visszatért,  de  előbb  mind  a  négy 
nemzettel,  melyek  akkor  a  byzanczi  császárság 
bársony  foltjait  bírták,  szövetségbe  lépett,  az 
ikoniumi  szultánnak  s  a  vad  bolgárfejedelemnek 
a  keresztyénség  s  latin  szertartás  felvételének 
föltétele  alatt,  két  leányát  Ígérte  oda,  fiait  az 
örmény  király  s  Lascaris  Tódor  görög  császár 
leányaival  jegyezte  el. 

Hazajötténél  András  mindent  a  legnagyobb 
zavarban  talált.  Fia,  Kálmán,  Gácsországból  el 
volt  űzve,  a  meghasonlott  egyházi  rend  tekin- 
télye csökkent,  az  országnagyok,  királyi  adomá- 
nyok s  magán  hatalmaskodás  útján,  a  megyék 
örökös  birtokába  jutottak,  a  zsidók  s  izmaeliták 
a  különben  is  nyomasztó  kényszerített  pénzvál- 
tás ürügye  alatt  iszonyú  zsarolásokat  követtek 
el,  s  a  köznép  ölni  kezdte  a  tized  s  királyi  jöve- 
delmek beszedőit,  —  a  keresztyénségnek  új  el- 
tipratásától   lehetett    félni.    A    király    e    zayav 


l'ó 


rendbeszedésére  mltsem  tett,  a  jelen  pillanatnak 
élt,  s  a  pápánál  hasztalan  panaszokra  fakadott. 
Fia  azonban,  a  már  meorkoronázott  Béla,  átlátta, 
s  elég  erőt  érzett  magában  kivívni  a  haladó  kor 
követelményeit.  Ez  Magyarországban  is,  mint 
egész  Európában,  a  kereszthadak  után  egy  erős, 
a  nagyoktól  független  középrend  alkotása  volt,  s  a 
németeknél  a  polgári  rend  szabadalmait,  Angliá- 
ban minden  birtokos  (freeman),  hazánkban  a 
kisebb  birtokú  nemesek  szabadságainak  biztosí- 
tását vívá  ki.  Ezen  czél  elérésére  öt  esztendeiem 
kellé  vívnia  Bélának  atyja  gyöngesége,  s  a  na- 
gyok ármánykodásai  ellen,  elébb  kérve,  később 
fenyegetve,  végre  fegyverrel  fenyegetve,  míg 
1222-dikben  az  arany  bulla  a  magyar  szabad- 
ságnak második  talpköve  lett.  Béla  felekezeté- 
nek jelszava  a  pazarolva  kiosztott  királyi  ado- 
mányok visszavétele  volt,  mert  András  a  me- 
gyéket 8  jövedelmeit  ajándékozgatta  el,  mi  által 
a  várnemesség  a  nagyok  hatósága  alá  jutott,  az 
ország  védőinek  száma  kisebbedett,  s  a  jövedel- 
mek csorbultával  a  királyi  kincstár  szükségeinek 
fedezésére  a  zsarolásokat  többé  ki  nem  kerül- 
hette. Béla  érzé  azonban  nemzetének  minden 
egyéb  súlyait  is,  s  az  általa  kieszközlött  fő  tör- 
vényünk a  nemzet  egy  sebéről,  egy  osztályáról 
sem  felejtkezett  meg,  s  azért  az  ország  akkori 
állapotának  s  Béla  nemes  gondolkozásának  leg- 
élénkebb tanúja. 

Először  is,  hogy  az  új  rendszer  a  történeti  ala- 


41 

j)()t  no  núlkülcizzc,  a  törviíny  bcvczetósfíbcn  min- 
den mostani  követelóa  szent  István  idejére  s  ren- 
deléseire vitetik  vissza,  és  iiieghagyatik,  hogy 
ezen  király  szent  emléke,  mint  a  nemzet  s  király 
közti  legfőbb  kötelék,  évenként  a  nemzet  s  feje- 
delem által  ünnepeltessék,  (I.  ez.)  így  a  nemes- 
ség főszabadsága  biztosíttatik,  hogy  törvényes 
idézés  s  ítélet  nélkül  személyében  s  javaiban  ne 
háborgattassék  (II.,  III.,  XV.,  XXII.  ez.)  A  né- 
met földről  beharapozó  hűbéri  rendszer  ellen 
hozatott  a  czikkely,  mely  a  nemeseknek  szabad 
rendelkezését  javaik  iránt  korlátlanul  fentartja 
(IV.).  A  királyok  hadakozó  szelleme  tévé  szük- 
ségessé a  rendeléseket,  hogy  a  nemesség  csak  az 
ország  határain  belül  köteleztessék  tulajdon  költ- 
ségein katonáskodni,  kültöldön  zsoldot  kap  a 
királytól,  a  hadban  elestek  vérei  jutalmaztassa- 
nak meg  (VII.  és  X.).  Több  czikkely  szabja  meg 
a  bírák  s  országnagyok  hatóságát,  megszünteti 
zsarolásaikat,  s  megtiltja  nekik  az  elítéltek  vé- 
delmét s  a  hivatalok  cumulátióját.(V.,  VIII.,  IX., 
XIV.,  XXVIII.,  XXIX.,  X:XX.)  Az  egyházi 
dézmák  szabályozása  után  (XX.,  XXI.)  a  király 
jövedelmei  határoztatnak  meg,  hová  a  pénzbe- 
váltás is  tartozik,  (XXIIL,  XXVII.  és  XXIX.) 
az  özvegyek^  parasztok,  idegenek  oltalomba  vé- 
tetnek (XII.,  XIIL,  XIX.),  az  utolsók  azon 
óvással,  hogy  hivatalokat  cak  az  ország  bele- 
egyezésével viselhessenek,  (XI.)  külföldre  ado- 
lüányok  ne  íidassanak^    az    adottak  váltassanak 


45 

vissza  (XXVI.),  a  zsidók  s  izmaeliták  a  pénz- 
váltó, adószedő  és  sóhivatalokból  kizáratnak, 
egész  vármegyék  adományozása  megszüntettetik 
(XVI.),  de  valódi  érdemért  nyert  adományok- 
nak elkobzása  tiltatik  (XVII.).  Végre  mind  a 
két  király  ítéli  az  alattvalók  ügyeit,  függetlenül 
egymástól  (XVIII.).  Ezek  a  híres  aranybulla 
czikkei,  melyeknek  biztosításául  a  végszóban  az 
egyházi  s  nemesi  rendnek  a  később  híressé  lett 
ellenállhatási  jog  adatik  meg. 

Bélának  s  az  általa  képviselt  kisbirtokos  ne- 
mességnek hazafisága  s  bölcsesége  még  világo- 
sabban tűnik  ki,  ha  ezen  határozatokat  az  egy- 
korú angol  nagy  szabadságlevél  72  czikkeivel 
összehasonlítjuk,  mert  ismét  látandjuk,  hogy 
bennök  a  kor  kívánságai  a  nemzetiséggel  leg- 
szerencsésebb arányba  helyezvék.  —  A  nemesek 
(a  freeman  szó  szélesebb  értelmű  ugyan,  de  alig 
fordítható)  szabadsága,  a  király  s  országnagyok 
zsarolásainak  megszüntetése,  az  idegenek  elő 
nem  mozdíthatása,  s  az  ellenállási  jog,  melylyel 
ez  időben  még^  Arrag^onban  is  és  Castiliában 
(Francziaországban  kopasz  Károly  alatt)  talál- 
kozunk, mind  a  két  nemzet  szabadságlevelében 
előfordul,  de  az  angoloknál  még  nagyobb  figyel- 
met gerjesztett  a  hűbérrendszer,  s  tartozásainak 
szorosabb  meghatározása,  mely  13  czikkely  által 
biztosíttatik,  míg  aranybullánkban  a  javak  iránt 
a  szabad  rendelkezés  tartatik  fÖnn.  Két  czikkely 
oltalmazza  ott  az  egyház  szabadságait   (nálunk 


46 

ez  III.  István  szíib.'idBáglevclc  által  történt) ; 
kettő  tiltja,  hogy  az  igazságkiszolgáltatás  pénz- 
ért vásároltassék  ;  az  elkobzott  jószágok  vissza- 
adását négy  czikk  igéri ;  kettő  biztosítja  a  keres- 
kedő idegent ;  egy  az  egész  országban  egyenlő 
mértéket  szab;  három  adósságbeli  kérdéseket 
rendez  el;  egy  biztosítja  a  városok  ezabadítékait, 
végre  egy  a  törvénykezési  módot  szabja  meg,  s 
a  visszaélések  met^vizstrálását  rendeli.  Mindezek- 
bői  látszik,  hogy  a  Magna  chartát  a  feudális 
szellem  különbözteti  meg  leginkább  a  magyar 
főtörvénytől,  a  parasztról  említés  nem  tétetik,  de 
helyette  a  városok  s  kereskedés  gyarapodása 
mozdíttatik  elő.  Eredményei  sem  egyformák  a 
két  országban ;  míg  a  Magna  charta  által  az  an- 
gol népbe  új  szellem  öntetett,  addig  Magyaror- 
szágban főhivatalnokok,  s  különösen  Dienea  a 
nádor  és  Sámuel  a  tárnok  meg  nem  szűntek 
számtalan  akadályokat  előteremteni  Béla  köve- 
teléseinek, hogy  az  aranybulla  teljesítését  ha- 
lászszák el.  A  királyfi  azonban  az  egyházi  rendre 
is  támaszkodott,  melynek  adományleveleit  kér- 
dőbe sem  vette,  s  a  két  főhivatalnok  minden 
mesterkedése  mellett  is,  azzal  nem  jött  összeütkö- 
zésbe ;  sőt  a  király  kétszeres  táborozása  Gácsor- 
szágban  Kálmán  behelyezése  végett,  Bélának 
majd  Horvátországba,  majd  a  tiszai  részekbe, 
majd  Erdélybe  való  áttétele^  a  patarénusok  s 
bolgárok  elleni  keresztháború  s  a  cselszövények, 
melyek  az  ifjabb  királyt  szeretett  nejétől  elsza- 


47 

kasztani  czcloztak,  sem  rendíthették  meg  Bélá- 
nak sziklaszilárd  föltételét,  hogy  a  szerfölötti 
adományok  az  országnagyoktól  visszavétessenek. 
1231-ben  ki  is  vívta  az  arany  szabadságlevél 
megerősítését,  melyben  a  clerus  némely  kedve- 
zéseket,  az  esztergami  érsek  hatalmat  nyert,  hogy 
a  királyt  a  törvény  meg  nem  tartása  esetében 
excommunicálhassa,  s  az  érsek  e  hatalommal  egy 
évvel  később  csakugyan  élt^  s  a  királyon  és  csa- 
ládján kívül  az  egész  országot,  s  név  szerint 
Diénest  és  Sámuelt  egyházi  átok  alá  vetette. 
Ezen  átok  hatálya  azonban  elhalasztatott,  s  az 
egyházi  rend  tekintélye  sülyedett  a  népnél,  mely 
a  püspököket  s  papokat  gyalázni  kezdte,  mint- 
hogy a  királyfi  ezeket  rem  támogatta.  András 
király  a  pápának  panaszolta  be  méltóságának 
megsértését,  kinek  eszközlésére  egy  új  szerződés 
jött  közbe  1233-ban,  melyben  az  egyházi  rend 
minden  birtoka  megerősíttetik,  a  zsidók  s  ismae- 
liták  ellen  szigorú  rendszabások  hozatnak,  a  pápa 
részéről  is  a  túlzott  adományok  visszavétele  hely- 
benhagyatik,  s  a  királynak  kötelességévé  tétetik. 
De  az  országnagyok  még  mindig  nem  hagytak 
föl  cselszövényeikkel,  s  a  király  halálát  közelí- 
teni látván,  magánhasznok  megtartására  még  a 
nemzetiséget  is  föláldozni  készek^  Fridriket,  az 
ausztriai  herczeget,  kínálták  meg  a  koronával. 
Ezen  ármánykodások  fölfedezése  háborút  idézett 
elő  Ausztria  ellen,  mely  Béla  terveit  újra  elha- 
lasztotta, míg  végre  1235-ben  András  meghalt. 


48 


V.  IDŐSZAK. 

Míveletleii  ii(;iiizetok  lictolyása.  IV.  Ililától   III.  András 
haláliíií,^  12^5— 1;]01. 

Szerencsétlen  volt  Magyarország  állapota,  mi- 
dőn l^éla  a  királyi  székbe  ült.  Atyja  hosszú 
gy(")Dge  uralkodása,  azon  erős  ellentállás,  mely- 
lyel  a  nagyok  liéla  újító  tervei  ellen  ármánykod- 
tak,  s  a  két  király  közti  meghasonlás  annyira 
elerkölcsteleníték  a  nemzet  nagy  tömegét,  hogy 
az  újraszületés  csak  egy  túlnyomó  hatalom  által 
volt  remélhető,  s  ily  hatalom  nem  létezett  többé. 
András  alatt  minden  viszonyok  összekever  tet- 
tek, s  a  királyi  tekintélyt,  mely  már  a  nagyok 
ellenzése  által  is  megcsonkúlt,  az  alattvalókból 
bírákat  alkotó  ellentállhatási  czikk,  s  az  excom- 
municationális  hatóság  csaknem  egészen  elenyész- 
tette.  Még  nyomasztóbbá  tévé  Béla  helyzetét  a 
Babenbergi  Fridrik  szomszédsága  Ausztriában, 
kinél  minden  hűtelen  és  áruló  szíves  fogadást 
talált,  a  berezegnek  érdekében  állván  a  hatal- 
mas szomszéd  ország  zavaros  állapota.  Béla  azon- 
ban erősen  folytatá  régen  kezdett  munkáját,  az 
elpazarlott  királyi  adományok  visszavételét.  A 
főurak  hatalmának  megtörése  végett  némelyeket 
fejeik  közül,  kiknek  ellenszegülése  már  András 
alatt  oly  ártalmas  volt  a  közjónak,  per  nélkül  meg- 
öletett ;  a  királyi  tekintély  emelésére  elégetteté 
a  székeket,  melyeken  a  főurak  jelenlétében  ülni 


49 

szoktak,  s  személyét  byzanczi  módra  a  nemzet- 
től elszigetelvén,  csak  cancellára  által  s  írásban 
engedte  meg  a  közeledést,  s  midőn  azok,  kik  ily 
rendszabásokkal  elégületlenek  voltak,  Fridriket 
hittak  segítségül,  Ausztriát  rettentő  például 
egész  Bécsig  elpusztítá.  Ezen  férfias  kormány 
kényelmetlenséget  ébresztett  a  törvénytelenség- 
ben felnőtt  nemzetben ;  Béla  pedig,  nem  levén 
szilárd  jellemén  kívül  egyéb  támasza,  szívesen 
fogadta  a  hazába,  országgyűlés  nélkül,  a  kuno- 
kat, kik  a  közeledő  tatároktól  kétszer  megve- 
retve, Magyarországban  kerestek  menedékhe- 
lyet, bennök  remélvén  találhatni  támaszát.  De  a 
nomád  nemzet  gyakor  összecsapásokba  jött  a 
már  polgárosodott  magyarokkal,  s  bár  mily  na- 
gyon hajlott  is  Béla  hozzájok,  mégis  átlátta, 
hogy  csak  akkor  polgárosíttathatnak,  ha  az  egész 
országban  a  magyarok  közé  elosztatnak.  Ez 
országgyűlésjavallta  rendszabás  azonban  nem 
volt  kivihető,  mert  a  kunok  vésztőket  látták  el- 
szórásokban  egy  ingerlékeny  s  ingerlett  nemzet 
közé,  holott  magokat  a  magyarok  nem  alaUva- 
lóinak,  de  társainak  nézték. 

Míg  az  ország  így  százfelé  oszolva  meghason- 
lott, a  királyi  tekintély  a  főurak  hatalmával  s  a 
clerus  fenhatóságával,  a  kánok  nomád  önérzete 
a  magyarok  polgárosodó  nemzetiségével  össze- 
ütközésbe jött,  míg  mindenütt  zavar,  mindenütt 
bizodalmatlanság,  mindenütt  kényelmetlenség 
uralkodott,  addig  külföldről  iszonyú  új  vész  kö- 

Eazniék  Magyarország  tört.  philosophiájához. 


zclcdett,  —  a  tatíírok  —  kikKliina  nu;(rh<)(lítása 
után,  Ázsiát  seregeikkel  elöntve,  most  márEuríS- 
j)ái*a  ütöttek,  s  az  oroszokat  meghódítva,  Hatu 
khán  alatt  a  magyar  határ  felé  iramlottak.  Béla 
megerősíté  ezt,  s  hadra  szólítá  föl  a  nemességet, 
segítségre  Fridriket,  de  szava  viszhangra  nem 
talált,  s  a  nemesség  csak  hanyagon  ült  föl,  Frid- 
rik  nem  hitte,  hogy  őt  is  fenyegetné  veszély. 
A  tatárok  első  rohanása  meo^semmisíté  a  határo- 
kat  őrző  nádor  sergeit,  s  nz  ellenség  viharse- 
bességgel előre  nyomult.  Béla  késedelmezett,  s 
az  ország  sorsát  nem  akarta  egy  csata  kétes  ki- 
menetelére bízni,  mi  a  magyarok  büszkeségét 
mcgsérté,  s  Fridrik,  ki  kevés  lovaggal,  inkább 
mint  néző,  semmint  segéd  jött  Pestre,  nehezte- 
lésök  folyamát  a  kiinok  ellen  irányozta  mindad- 
dig, míg  a  dühöngő  magyarok  árulókat  gyanít- 
ván ezekben,  Kuthén  fejedelmöket  Fridrik  segít- 
ségével megölték,  mire  a  megsértett  kun  nemzet 
a  tatárokhoz  szegődött.  Béla  nem  késedelmezhe- 
tett  többé,  s  előre  menvén  a  Mohi  pusztán,  a 
Sajó  mellett  megveretett.  Az  egész  ország  az 
ellenség  kezébe  esett,  mely  pusztítva  s  öldökölve, 
kevés  hónap  alatt,  három  század  munkáját  föl- 
dúlta. Béla  Fridriknél  esengett  újra  segedelem- 
ért, ez  pedig  a  király  szerencsétlenségét  fölhasz- 
nálva, minden  előbbi  háborúköltségek  megtérí- 
téséül három  vármegyét  csikart  ki  tőle ;  a  király 
ekkor  a  pápához  folyamodott,  végre  a  német 
császárhoz,  kinek    segedelméért    az    országot  is 


51 

hŰbérbe  ajánlta,  de  mindez  hasztalan  volt,  Béla 
a  tatárok  elől  Dalmátorízáffba  s  Ve^lia  szigetére 
szökni  kényteleníttetett.  —  Két  évig  tartott  a 
tatárpusztítás,  Oktaj  khán  halála  visszahítta 
Ázsiába  a  vad  nemzetei,  mely  maga  után  irtóz- 
tató pusztulást  hagyott. 

Visszajővén  Béla,  első  gondja  volt,  idegen 
gyarmatokat  szabaditéklevelek  által  az  országba 
édesgetni,  a  megürült  püspökségeket  betölteni, 
az  elszéledett  magyarokat  s  kunokat  összegyűj- 
teni, az  elveszett  adományleveleket  megújítani,  a 
közbátorság  föntartására  a  romladozó  várakat 
megújítani,  s  újakat  építeni,  s  a  kereskedés  köny- 
nyebbségére  ezüstpénzen  kívül  rézpénzt  is  ve- 
retni. Rendbe  hozván  így  az  ország  belviszonyait, 
bosszút  álla  az  oroszokon,  kik  a  tatárokat  Ma- 
gyarország felé  irányozták,  s  Fridriken,  ki  a 
Lajta  melletti  csatában  életét  vesztette,  mi  az 
Ausztriához  csatolt  három  vármegyét  visszake- 
rítette ;  Béla  még  Styriát  is  meghódította  István 
fia  számára,  mi  azonban  háborúra  adott  okot 
Ottokár  cseh  király  ellen,  melyben  ezen  tarto- 
mány, hol  a  magyar  kormány  népszerűséget  nem 
tudott  nyerni,  a  kressenbrunni  csata  által  Ma- 
gyarországra nézve  elveszett.  A  király  koronás 
fiának,  Istvánnak,  — kitegy  kún  leánynyal  meor- 
házasított  —  a  német  herczegség  helyébe  Er- 
délyt, Filéket  s  a  kunságot  adá ;  Bélának,  kit 
inkább  kedvelt,  Szlavonországot.  De  a  régi  ellen- 
kezés herczegség  s  királyság  közt  újra  elkezdő - 

4* 


52 


(lőtt,  8  az  üory  háborúra  került  atya  8  fiú  közt, 
melyben  az  orszácr  mí'or  ecrypzer  az  AndrÚR  alatti 
állapotra  jutott ;  a  lucrum  c.amerae  újra  vissza- 
jött a  kincstár  szüksííoreivel,  vissza  a  zsidók  zsa- 
rolása, vissza  a  püspökök  excommunicationális 
hatalma,  s  a  kettős  bírósáor,  s  a  mesrhasonlással  a 
királyi  tekintély  csonkulása.  Csak  kis  részben 
seoríthete  mindezeken  az  1264-diki  gyűlés,  mely- 
ben a  lucrum  camerae  eltöröltetett,  a  nemesek- 
nek szabad  rendelkezési  joga  jószáoraik  iránt  meg- 
erősíttetett, a  kirekesztőleg  írás  általi  közelítés  a 
királyhoz  megszüntetett,  s  a  nemesek  fizetetlen 
fölkelése  csak  a  védő  háborúkra  szoríttatott,  az 
egyházi  rend  újra  a  nőtlenség  megtartására  köte- 
leztetett, 8  az  investitura,  melyet  a  király  lassan 
magához  visszahúzni  igyekezett,  újra  a  pápa  ré- 
szére meorerősíttetett.  A  béke  helyre  állott,  s 
Béla  1267-ben  meghalt. 

Fia,  V.  István,  tüzes  volt,  s  hadszerető,  mint 
szomszédja  a  cseh  Ottokár;  mind  a  kettő  kívánta 
a  háborút,  s  így  könnyen  találtak  okot  rá,  de 
Ausztria,  Styria,  Morva-  s  Magyarország  némely 
részeinek  pusztítása  után,  a  prágai  béke  mindent 
a  régi  állapotban  hagyott.  A  király  most  legin- 
kább azon  iparkodott,  hogy  erős  kézzel  orvo- 
solja országának  bajalt,  a  szepességi  németek 
szabadítékait  megerősíté,  az  egri  püspökség  elő- 
jogait szabályozá,  de  munkássága  közepette 
1272-ben  hirtelen  meghalt. 

Fiának    IV.    Lászlónak   kiskorúságában,    név 


53 

szerint  anyja,  Erzsébet,  tettleg  Pectarl,  a  tót- 
országi bán,  kormányozott,  Ottokár  ellensége, 
ki  ellen  csekélységek  miatt  háborút  kezdett, 
mely  —  iszonyú  pusztítások  után  —  formasze- 
rinti béke  nélkül  is  megszűnt,  a  magyarok  elun- 
ták a  mindig  viszonzott  pusztítást,  s  Ottokár 
figyelme  a  hubsburgi  Rudolfra  fordult,  ki  épen 
akkor  német  császárrá  választatott,  s  ki  ellen  a 
halálharczot  már  készíté.  A  magyarok  ebben 
Rudolfhoz  csatlakozva,  megverték  a  cseheket. 
László,  ki  tizennyolczadik  evében  a  laai  csatá- 
ban jelen  volt,  visszatérte  után  figyelmét  egészen 
a  még  nagy  részint  pogány  kunokra  fordítá,  de 
a  helyett,  hogy  őket  megmagyarosította  volna, 
maga  is  megkúnosúlt.  Zavarba  jővén  az  egyházi 
viszonyok,  a  pápa  legátust  külde  az  országba, 
kinek  a  király  megígérte,  hogy  jobb  rendet  fog 
tartani,  s  a  kunokat  megtéríti.  Midőn  azonban  a 
legátus  egy  Budán  összehítt  zsinatban  a  királyi 
hatóság  kiváltságaiba  vágott,  László  megtiltotta 
a  budaiaknak  az  élelemkiszolgáltatást,  az  éhség 
eloszlatta  a  püspököket,  míg  a  király  elhagyva 
feleségét,  a  kunok  közt,  szép  leányaikkal  dőzsölt. 
De  a  pápa  új  dörgéseire,  midőn  a  magyarok  is 
morogni  kezdenének,  szigorúbb  rendszabályokkal 
kezdé  korlátozni  kedvencz  népét,  mely  ekkor 
fölzendült,  de  a  király  s  a  magyarok  által  meg- 
veretett, de  ezen  vereség  után  is  régi  kiváltsá- 
gaitól meg  nem  fosztatott.  A  tatárok  is  becsap- 
lak újra  az  országba,  s  egy  rémítő  csatában  vesz* 


54 

töket  találták.  Békében  élvén  a  kulfólddel,  a 
király  ismét  a  kunok  kuzé  ment  8  velük  ázsiai 
életet  élve,  könnyelműen  az  országot  a  legna- 
gyobb zavarba  hozta,  annyira,  hogy  a  főurak 
kényük  szerint  egymás  küzt,  sőtagüssingi  grófok 
Ausztria  ellen  is,  magok  kezére,  háborút  kezdet- 
tek, mely  a  güssingiak  minden  várainak  elpusz- 
tításával végzödütt,  a  nélkül,  hogy  a  király  beié- 
keveredett  volna.  Az  egyházi  rend  újra  kicsa- 
pongott, a  kunok  raboltak,  az  ország  pusztult,  s 
nem  volt  remény  a  szerencsétlen  haza  megbékí- 
tésére,  midőn  László  három  kún  által  személyes 
bosszúból  megöletett  1290. 

Árpád  nemzetségéből  fiágon  már  csak  András 
élt,  II.  András  unokája  Istvántól,  kit  Beatrix 
Olaszországban  szült,  s  a  velenczei  Morosini  ve- 
jének választott.  A  felséges  királyi  háznak  utolsó 
ivadéka  is  díszére  vált,  bár  Magyarországot  újra 
fül  nem  virágoztathatta,  mert  idegrenektől  min- 
den  oldalról  megtámadtatva,  a  nemzeti  füg^oret- 
lenségért  kellett  vívnia.  Rudolf  császár  az  orszá- 
got mint  német  hűbért  fiának,  Albrechtnek,  a 
pápa,  mint  a  szentszék  birtokát,  Martell  Károly- 
nak, a  kedvelt  guelf  anjoui  Károly  fiának,  V.  Ist- 
ván unokájának  ajándékozták,  s  mind  a  ketten 
igényeiket  fegyverrel  keresték.  Albrecht  atyja 
halála  után  szövetségbe  lépett  ugyan  a  magya- 
rokkal, kiknek  segedelmével  az  ellencsászárt,  a 
nassaui  Adolfot,  legyőzte,  de  Martell  Károly 
felekezete,  még  ennek  halála  által  sem  csüggedett 


oo 


el,  8  Róbert  Károly,  a  pápa  által  gyámolítva, 
Martell  fiának  részére  Dalmát-  s  Horvátorszá- 
got elfoglalta,  midőn  több  főúr,  s  főkép  a  hatal- 
mas brebiri  s  orügsíno-i  o-rófok  csatlakozása  által 
megerősödött.  A  király  ekkor,  mint  egykor 
IV.  Béla,  a  papság  s  kisbirtoka  nemesség  haza- 
Hságában  kereste  támaszát,  mely  két  országgyű- 
lésen (1298.  Pesten  és  1299.  a  Rákosmezőn) 
jogai  föntartása  s  némi  részben  kiterjesztésemel- 
lett a  nemzet  hő  vonzódását  nemeslelkű  királyá- 
hoz kinyilatkoztatta,  s  neki  a  közbátorság  hely- 
reállításában —  a  törvénykezés  s  pénzügy  rend- 
behozatalában —  segédkezet  nyújtott.  Midőn 
azonban  András  Róbert  s  a  főurak  ellen  sereget 
gyűjtene,  méreggel  megöletett,  csak  egy  leányt, 
Erzsébetet,  hagyván  maga  után.  Benne  az  Árpád 
fiáora  kihalt. 

Ha  Árpád  fiágának  kihalásánál  megállva,  a 
nemzet  politikai  életére  visszatekintünk,  sze- 
münkb3  Ötlik  mindjárt  annak  életereje,  s  egész- 
sége, mely  lehetővé  tette,  hogy  minden  külbefo- 
lyás,  bármily  károsnak  látszók  is  elsŐ  pillanatra, 
a  nemzetiség  csonkulatlan  megmaradása  mellett, 
a  jövőre  jótékony  befolyással  volt.  A  magyarok 
gyakori  berontásai  s  néhány  súlyosabb  veresége 
a  körülfekvő  mi  véltebb  orszáo-okban  a  nemzet 
megülepedését  eredményezték ;  előtte  állott  a 
nyugati  császárság,  keresztyénséget  s  hűbéri 
rendszert  kínálva  az  ifjú  nemzetnek,  de  a  magyar 
csak  az  elsőt  fogadta  el,  s  inkább  csak  kelet  felé 


no 

fordult,  honnét  a  király  móltóságának  fényót  fl 
hatalmát  kölcsönözte,  ekkor  önmagához  vissza- 
tért, 8  önkebeléből  merítette  a  szabadság  kor- 
szerűen kiképezett  eszméit.  Sot  még  azon  időszak, 
melyben  tatárok  s  kunok  a  nemzetet  a  vadságba 
visszarántani  látszottak,  sem  volt  üdvös  követ- 
kezés nélkül,*  mert  megerősítette  az  ázsiai  ele- 
met, mely  nélkül  a  magyar  szabad  intézményeit  s 
keleti  nemzetiségét  csakhamar  elvesztette  volna, 
0  ha  zavarban  maradott  is  az  ország  III.  András 
halálával,  a  kunok  s  magyarok,  a  király  és  a  fő- 
nemesség 8  papság  összeütközésben  levén  :  meg- 
volt mégis  a  szilárd  középpont,  mely  körül  az 
új  alakok  a^  chaosból  kristályozódhattak :  az 
arany  bulla.  Erezte  ezt  'a  nemzet,  s  a  jövő  idő- 
szakban, minden  királya  által  esküvel  biztosíttíit- 
ta  ezen  szabadságlevelét.  Valóban  oly  nemzet,  mely 
észszel,  erővel  s  cselszövény ékkel  hadakozó  müveit  s 
műveletlen  szomszédok  megtámadásai  közt,  európai 
létének  első  négy  századában  oly  sértetlenül  tartotta 
fönn  nemzetiségét,  s  a  második  nagy  időszakban 
az   olasz,    német   és   lengyel   befolyást  szintén   oly 

*  A  mongol  pusztítás  rettentő  kárait  már  tÖbb  író 
méltatta  figyelmére,  érdekes  volna  azonban,  s  megér- 
demlené  a  tudósok  vizsgálatát  kinyomozni  az  európai 
életre  gyakorlott  hasznos  befolyásait  ezen  népvésznek, 
mely  a  nagy  míveltségü  Khína  széleit  Magyarországig 
s  Sziléziáig  előre  tolta,  s  talán  a  papiros,  puskapor  s 
mágnestű  föltalálásával  szorosabb  viszonyban  áll,  mint 
elsÖ  pillanatra  gyanittatik. 


ssefencsésen  elviselte^  hatalmasabb  elemeket  rejt  ma- 
gában, mint  hogy  kételkedni  lehetne  életerejében  s 
tökélyesedhetésében ! 


KIRÁLYOK 
KÜLÖNBÖZŐ  HÁZAKBÓL. 

Árpád  házának  uralkodása  alatt  lassan  fejlő- 
dött ki  nemzetünk  ázsiaiból  európaivá ;  az  egész 
korszak  egészséges  kifejlés  volt,  s  még  a  nagyobb 
háborúk  is  oly  szükséges  crisisek,  melyek  az  ér- 
lelést nem  gátolták.  Hazánk  állása  nem  volt 
fényes,  s  történetei  csak  ritkán  emelkedtek  vi- 
lágtörténelmi nevezetességre  ;  az  első  rabló  dúlá- 
sok után,  melyek  a  világot  Attila  föltámadásá- 
val fenyegették,  csak  István  alatt,  a  kereszt  fel- 
magasztalása által,  a  régi  pogány  természet- 
imádás  fölött,  s  megint,  midőn  11.  Gejza  s  utódai 
Manuel  byzanczi  kardját  a  nyugattól  elfordíták. 
Mind  azon  harczok,  melyek  ez  időben  az  euró- 
pai nemzeteket  fölizgatták,  hazánk  mellett  csak- 
nem minden  viszhang  nélkül  zajlottak  el.  A  ma- 
gyarok nézők  maradtak  azon  nagyszerű  párvia- 
dalnál, melyben  a  császári  méltóság  a  pápa 
tekintélyével  versenyt  vívott,  mely  IV.  Henrik- 
nél kezdve,  le  egész  II.  Fridrikig,  kétes  szeren- 
csével fél  Európát  megszédítette,  és  néma  jelek- 
kel sem  bizonyíták  részvétöket,  —  midőn  pedig 


58 

a  kereszthadak  felhője  hazánk  f()l()tt  olhahulott 
Ázsia  partjai  felé,  nemzetünk  vaakarjaira  nem 
ragadott  villanyossága,  s  csak  ritka  szikrák  bi- 
zonyíták,  hogy  a  magyarnak  érczmelle  van,  meg- 
törhetetlen 8  villanyhúzó.  Valahányszor  a  ma- 
gyart, idegennel  szövetségben,  külföldön  látjuk, 
befolyása  soha  nem  döntő,  mert  csak  kardját 
találjuk  a  vitában,  melyben  szelleme  részt  nem 
vesz;  mint  például  Rudolf  végcsatájában  Otto- 
kár ellen;  az  orosz  és  szerb  zavarok  pedig  nem 
bírtak  azon  jelentékenységgel  a  világtörténetek- 
ben, milyet  a  bennök  folyt  magyar  vér  követel- 
hetett volna.  Jellemző  még  ez  időszakban,  hogy 
az  egész  nemzet  lassú,  de  folytonos  haladásá- 
nál mindenütt  tömegekre  akadunk,  egyének 
nem  emelkedtek  ki  annyira  eoyéniségök  által, 
mint  később,  hol  az  ország  állása  is  fényesebb 
lett  s  látköre  tágasabb.  A  nemzeti  élet  ez  első 
időkben  csaknem  egészen  a  királyok  által  kép- 
viseltetett, kik  nemzetüknek  vezetői  voltak,  mely 
bennök  fénypontját  elérte.  Ilyen  volt  szent  István, 
ez  apostol^  kit  a  keresztyénség  feje  maga  fölébe 
tett,  Béla,  ki  mint  száműzött  közvitéz  is  képes 
volt  országot  szerezni  magának  külföldön  ;  ilyen 
László,  a  nemzeténél  egy  fővel  magasabb,  Európa 
egykorú  fejedelmeinek  legjelesebbje^  ilyen  Kál- 
mán, kinek  lelke  korát  századokkal  előzte  meg^ 
Imre,  ki  egyedül  egy  sereggel  győzelmesen  meg- 
mérkőzött, IV.  Béla,  ki  az  országot  hamvából 
kiemelé.  Ilyen  királyok  alatt,   kiknek  politikája 


59 

a  hazáéval  solia  ellenzésbe  nem  jÖtt,  a  nemzet 
történetei  a  fejedelmekéivel  olvadnak  össze,  s 
minden  dicsőség  nevökhöz  ragad. 

Nemzetünk  éltében  az  Árpád  alatti  időszak  a 
nevelés  kora ;  a  következő  szakban  ifjonti  tűzzel 
látjuk  ezt  a  világ  minden  harczába  rohanni,  te- 
kintélye nagyobb,  ereje  érettebb,  befolyása  sok- 
szor európai.  A  pápa  kívánsága  teljesedett  be, 
midőn  Róbert  Károly  fejére  szent  István  koro- 
nája tétetett,  de  a  római  szék  hatalma  nem 
öregbedett  az  anjoui  ház  magyar  királysága  ál- 
tal, mely  a  nemzetbe  a  középkor  lovagi  szelle- 
mét öntötte.  Visegrád  sziklái  s  Buda  vára  arany- 
ban csillogtak  s  az  Alpesén  inneni  Európa  e  leg- 
fényesebb udvara  sokszor  látott  vendégei  közt 
hatalmas  királyokat,  míg  Kassán  és  Zólyomban 
a  szomszéd  nemzet  sereglett  össze  tanácskozásra. 
De  az  akkori  külházakból  eredett  királyok  alatt 
már  nem  létezett  oly  tökéletes  érdekegység  a 
haza  s  a  fejedelem  politikája  közt.  Már  a  fényes, 
nagy  Lajos  alatt  is  anjoui  családi  érdek  szólí- 
totta a  magyar  nemességet  Nápolyba,  s  midőn 
később  a  lovagi  bosszúból  elfoglalt  ország  a  bű- 
nös Johannának  lovagi  megvetéssel  visszaada- 
tott, e  háború  hazánkra  csak  egy  következést 
hagyott  hátra,  a  kilenczedet,  melyet  a  nemesség 
az  olasz  táborozás  kárpótlásául  nyert.  Szintén  e 
lovagi  szellemből  eredett  az  ősiség  alakja^  mely, 
bár  eredetileg  a  magyar  alkotmánynyal  összeüt- 
között, csakhamar  annyira  meghonosúlt  a  haza- 


ban,  hogy  bizonyos  időben  a  nemzetiség  pallá- 
diumának tartatott. 

A  nemzet  materialis  jólétét  ápolták  különö- 
sen a  hatalmas  Károly  és  Lajos,  a  kereskedést 
mozdították  elő,  a  rend  uralkodott,  —  de  lanka- 
dás  fogta  el  a  nemzet  közéletét,  mert  a  király 
nagyszerű  tervei  figyelmét  a  külföld  felé  irá- 
nyozta. Magyarország  határai  a  balti  s  fekete 
tengerig  terjedtek;  királyai,  úgy  látszott,  a  kelet 
sorsának  vezetőivé  valának  rendeltetve.  Azon- 
ban mindezek  nem  a  nemzetből  s  institutióiból 
következtek,  hanem  a  királyi  személyességből,  a 
mint  ez  megszűnt,  a  rend  felbomlott,  a  kereske- 
dés és  ipar  megakadt,  a  keleti  supremetia  meg- 
szűnt. Ezeknek  előérzetében  a  nemzet  a  két  an- 
joui  fejedelem  nagyszerű  és  fényes  uralkodása 
által  sem  tudott  megbarátkozni  az  új,  a  régitől 
eltérő  kormánypolitikával,  s  csakugyan  II.  Ká- 
roly nagy  Lajos  unokaöcscse  meggyilkoltatása 
után  a  nagy  király  özvegye  megfojtatott,  királyi 
leánya  fogságba  vettetett  s  később  császári  veje 
is  letartóztatott;  Lajos  győzelmes  zászlói  a  török 
félhold  előtt  meghajoltak,  diadalmaira  Nikápoly 
következett  és  Várna.  Ez  volt  a  külső  befolyás 
következménye;  a  kornak  fénye  oly  tündöklő, 
mint  árnyai  sötétek,  a  színek  oly  élénkek  mint 
múlékonyak. 

Fejetlenségbe  esett  s  zavarba  jött  az  ország, 
midőn  a  kiskorú  V.  László  idegen  udvarban  ne- 
veltetett; a  nemzet  vissza  látszott  hanyatlani  a 


61 

r^gi  hétkapitányos  időbe ;  belháború,  egyesek 
közti  csaták,  az  erősebbnek  gyors  emelkedése  s 
bukása,  oly  festői  alakban  mutatják  e  szakot  az 
utókor  előtt,  a  mily  szerencsétlen  és  súlyos  volt 
az  akkori  ivadéknak.  E  chaosban  Hunyadi  szik- 
lalelkületén törik  meg  a  habok  zajlása;  kormá- 
nya később  nagy  fiának  Mátyásnak  uralkodása 
alatt  honunk  nagyságának  fénypontját  érte  el, 
alatta  történt  mindaz,  mi  legnagyobb  s  legdi- 
csőbb  históriánkban,  s  király  és  nemzet  eofyesülve 
oly  szép  egy  jelenetet  képeztek,  mely  elfelejthe- 
tetlen  maradand  még  akkor  is,  ha  a  következő 
szláv  befolyás  alatt  nem  bomlott  volna  meg  az 
ország;  nem  rázkódtattak  volna  meg  talpkövei. 
Ez  volt  azonban  a  haza  rendeltetése ;  Mátyás 
dicsfényére  következett  a  gyenge  Ulászló,  s  vele 
a  szláv  befolyás  egész  kártékonyságában.  Száza- 
dokig lakta  e  nemzet  az  ország  nagy  részét,  szá- 
zadok óta  állt  a  magyarral  szoros  összeköttetés- 
ben Orosz-,  Gács-,  Lengyelország,  de  e  nagy 
nemzetiségnek,  holt  anyagként,  nem  volt  befo- 
lyása, míg  hazánk  ép  volt  és  erős,  s  midőn  hatá- 
sának ideje  bekövetkezett,  pusztító  volt  ez,  s 
szétbontó,  s  mindenünnen  az  ország  enyészetét 
előre  készítő.  Rendetlenség,  fényűzéssel  páro- 
sítva, szép  szavak,  melyek  tetteket  soha  nem  ter- 
mesztenek, színlett  barátság,  s  dölyfös  tunyaság, 
az  ellenség  vakmerő  kihívása,  míg  a  haza  ereje 
szétoszlik,^a  szláv  nemzetiség  mind  e  jellemhibái 
jelezték  a  külországi  szellemet^  mely  fagyos  le- 


i\2 

hclletcvel  a  nemzotist^g  virá(?aít  elhervasztá, 
melynek  gyászos  luitását  a  mohácsi  szerencsét- 
lenség örök,  borzasztó  emlékként  tanúsítja. 

És  így  nagyszerű  tragédiaként  áll  előttünk 
ez  időszak,  négy  felvonásban  egy  nagy  nemzet 
esetét  mutatva,  a  dicsőség  fénypontjától  egész 
az  éktelen  halálig.  Az  elsőben  látjuk  a  magyart, 
kinek  nemzetisége  Árpád  háza  alatt  annyira 
megerősödött,  hogy  veszte  nem  volt  félhető,  mi- 
ként lép  ki  szűk  köréből,  hogy  súlyosabban 
nyomjon  az  európai  sorsok  mérlegében,  miként 
kivergődve  a  belháborúból,  fényesen  virágzik 
föl ;  de  a  virág  illata  szint  oly  bájos  a  mint  szé- 
dítő, s  csakhamar  következik  az  anjoui  ház 
gyászenyészete,  a  családi  vérbosszúnak  szaka- 
datlan sora,  melybe  Magyarország  és  Nápoly 
sorsa  be  van  fűzve,  s  mely  számos  meggyilkolt 
fejedelmek  temetése  után,  Erzsébet  koporsójá- 
ban, Mária  börtönében  találja  végét.  —  Szintén 
oly  nagyszerű  a  második  felvonás ;  Zsigmond 
király  huzamos  és  gyakori  távollétéből  eredett 
az  elkülönködés,  a  meghasonlás  s  a  belháború  ; 
folytattatott  Erzsébet,  Albert  és  Ulászló  alatt, 
s  e  kisszerű,  nyomorult  harczok  közé  becsap 
villámként  Nemesis  nagyszerű  ítélete,  a  hitsze- 
srést  büntető  várnai  csata.  —  Még  költőibb  a  kö- 
vetkező  szak,  melyben  a  nemzetiség  reactiója 
uralkodik,  s  hol  fény  és  árnyék  kezdetben  oly 
közel  esnek  egymáshoz,  mint  Rigómező  Nándor- 
fejérvárhoz, mint  Hunyadi  László  vérpada  Má- 


63 

tyás  koronájához,  melynek  csillogása  elenyészti 
végre  az  árnyat.  De  e  szép  kor  sem  tart  tovább 
egy  emberi  ivadéknál,  Mátyás  meghal,  s  oda  az 
igazság,  a  király  tekintélyét  fölváltja  a  fejetlen- 
ség 8  aljasodás.  Következik  a  magyar  tekintély- 
nek csökkenése,  így  a  tartományok  veszte,  a 
szörnyű  parasztháború  s  utána  a  még  szörnyebb 
nemesi  bosszú,  végre  11.  Lajos  alatt  a  visszavo- 
nás s  meghasonlás  főurak  és  nemesek  közt,  a  mo- 
hácsi veszedelem^  s  az  éktelen  szökevény  halál ! 


1.  IDŐSZAK. 

Olasz  beWyás.  1302—1395. 

A  szabadság  és  meghasonlás  eszméi  oly  közel 
szomszédságban  állnak  egymáshoz^  hogy  a  ha- 
tárvonal köztök  alig  vétethetik  észre,  mert  a  sza- 
badság abban  áll,  hogy  az  egyéniségnek  a  lehető 
legnagyobb  hatáskör  engedtessék.  Minden  egye- 
sülés a  felek  szabadsásrának  s  fügsretlenséo-ének 
némi  részét  áldozatul  kívánja;  s  azért  nemzetek- 
nél, melyeknek  éltető  eleme  a  szabadság,  min- 
denki csak  önmagára  szeret  támaszkodni,  mert 
az  erős  legerősebb,  ha  egyedül  áll,  s  társak  és 
szövetségesek  nézetei  s  érdekei  által  nem  korlá- 
toltatik.  Ez  elválás   és  oszlás  is  mindenütt  meg- 


jelenik Magyarország  történeteinek  szövetében, 
mint  egy  keresztülvonuló  fekete  szalag.  Az  ár- 


fii 

|)údi  ház  unilkodiisa  alatt  a  törzsök  fejek  mlndicr 
ellent  állnak  a  fejedelemnek,  s  midőn  ez  kihal, 
az  orszáor  főurai  csak  hatalmuk  terjedését  tartják 
szem  előtt,  s  örömmel  látják  a  trónkíivetelők 
nagyobb  számát  s  gyengeségét,  a  zavarnak,  s  ez 
alapuló  uralkodásuknak  biztos  kezeseit. 

Jogi  szempontból  András  halála  után,  Erzsé- 
betnek, a  kiskorú  leánynak,  igényei  a  koronához 
voltak  talán  a  legalaposabbak,  mert  a  többi  kö- 
vetelők is,  a  cseh  Venczel  és  a  bajor  Ottó  leány- 
ágon tartoztak  az  árpádi  házhoz,  sőt  a  szent  szék 
is,  mely  felsőségi  jogokat  követelt  Magyarország 
fölött,  az  anjoui  Róbert  Károlyt,  a  szintén  leány- 
ágon Árpád  házával  rokont,  kívánta  a  magyar 
királyi  székre  emelni.  Az  ország  nagyjai  közt 
leghatalmasabbak  valának:  trencséni  Csák  Máté, 
az  Omodé-ház,  a  güssingi  s  a  brebiri  gróf  s  az 
erdélyi  vajda,  kik  egymással  viszálkodásban, 
egyik  vagy  másik  trónkövetelőhöz  csak  színre 
szitva,  fiiof esetlenül  viselték  mao-okat,  s  csak  ön- 
hatalmokat  terjesztették.  Az  egész  országot  Er- 
zsébet teljeskoruságáig  kormányozni,  egy  sem 
volt  eléo^  alkalmas  közülÖk,  s  azért  a  hazát  in- 
kább  magok  közt  aprították  föl.  Erezték  azon- 
ban, hogy  szükséges  más  királyt  felállítani 
Károly  ellenébe,  ki  a  brebiri  gróftól  segítve, 
Dalmátországból  Magyarországba  csapott,  s  bár 
a  követelők  közöl  a  koronára  legérdemesebb,  az 
ország  függetlensége  tekintetéből  legveszedel- 
mesebb volt,  midőn  igényeit  nem  annyira  az  ár- 


65 

padi  rokonságra,  mint  a  római  szék  hűbéres  ado- 
mányára építette.  Alkalmatosabbnak  látszék  tehát 
a  cseh  Venczel,  ki  is  gyenge  lelkületű  hasonnevű 
fiatal  fiát,  Erzsébet  jegyesét,  Magyarországba 
küldé,  hol  ünnepélyesen  meg  is  koronáztatott. 
A  gyermeki  gyenge  király  azonban  nem  volt  ké- 
pes a  súlyos  időknek  megfelelni ;  kezében  tar- 
totta az  ország  sorsát,  de  ez  erőtlenebb  volt, 
mint  hogy  elbírhatta  volna,  s  azért  önkényt  el- 
ejté  s  visszatért  Csehországba,  a  magyaroknak 
tiszteletét  sem  tudván  magának  megszerezni, 
mert  midőn  a  pápától  megkoronáztatása  miatt 
kérdőre  vétetett,  képviselőket  küldött  Rómába, 
s  igényeit  a  Károlyéi  ellenében  a  szent  szék  Íté- 
lete alá  terjesztette,  mely  természetesen  az  an- 
joui  guelf  Károly  unokájának  Ítélte  oda  a  ma- 
gyar koronát. 

Midőn  a  szláv  nemzetek  a  szomszéd  szép  ko- 
rona elnyerésére  elég  erővel  nem  bírtak,  a  főurak 
s  papok  többségének  kivánata  a  németek  felé 
fordult.  A  bajor  Ottó  sem  volt  azonban  férfiasabb 
a  cseh  Venczelnél,  csak  szerencsétlenebb,  mert 
László  erdélyi  vajda  által,  ki  maga  tört  a  koro- 
nára, színlett  barátság  mellett  megfogatott,  s  a 
korona  visszahagyásával  csak  nehezen  kerülhe- 
tett vissza  Bajorországba.  A  szerencsétlen  Erzsé- 
bet pedig  a  földi  lármából  s  országos  zavarok 
közöl  egy  zárda  békességébe  vonult  vissza,  s  a 
királynék  sora  helyett  az  egyház  boldogai  szá- 
mát szaporítá.  így  nem  maradt  mds  trónköve- 
Eszmék  Magyarország  tört.  philosophiájához.  5 


00 

telő  t()l)bc  mint  Károly,  kihoz  a  szlávok  cs  néme- 
tek erőtlcnscgcncl  fogva  az  ország  nagyol)b  ré- 
sze a  j)e8ti  s  rákosi  gyűléseken  csatlakozott  a 
szent  szék  egyenes  felsősége  elleni  óvás  s  tiltako- 
zás mellett,  s  így  a  franczia  eredeti  király 
r.U  0-ben  végre  szent  István  apostoli  koroná- 
jával koronáztatott  meg,  miután  már  három- 
szor, az  országlás  jelképéül,  más  koronák  tétet- 
tek fejére. 

A  mint  Károly  királyi  székét  elfoglalta :  más 
szellem  hatotta  át  a  magyar  történetet,  nem- 
zeti helyett  európai.  A  magyarok  láthatára  ha- 
talmasabban szélesedett,  Nápoly,  Lengyelország 
8  a  dunamellék  vonatott  körébe,  melyet  a  költői 
kalandos  lovagiság  fénye  világíta  meg.  A  nem- 
zeti élet  felülete  virágosabb  lőn,  de  mélységében 
vesztett,  a  rend  eszméjének  alárendeltetett  a  sza- 
badságé, országgyűlések  helyébe,  melyek  a  haza 
belviszonyait  szabályozták,  fejedelmi  találkozá- 
sok léptek,  melyekben  a  nemzetek  külviszonyai, 
a  királyi  családok  kölcsönös  örökÖdései  és  szö- 
vetségei intéztettek  el.  A  magyarok  fogalmai 
változtak  irányokban,  a  király  más  nézetektől 
vezéreltetett,  mint  az  előtte  uralkodott  Arpádiak; 
az  eszmékben  hatalmas  forradalom  következett 
be.  E  változás  azonban,  ez  európaibb  kormány 
befolyása,  nem  volt  káros  a  nemzetre,  mert  a 
keleti  elemek,  erősödve  a  műveletlen  kun  nem- 
zetek hozzájárultával,nem  engedek  az  ázsiai  mu- 
nicipalis  szabadság  elavasulását. 


e? 

Károly,  e  kormányzó  tehetség  uralkodá- 
sát a  különféle  szín  alatt  függetlenségre  törekvő 
főurak  korlátozásával  kezdé^  s  a  hatalmas  Tren- 
csényi  Mátét,  a  dalmát  Mladint,  a  gűssingi 
Andrást,  a  brebiri  grófot,  Pétert  a  zemplényi, 
Mózsest  az  erdélyi  pártütőket  egymásután  le- 
győzte s  meghódította,  közben  serény  igazság- 
szolgáltatást, rendes  eljárás  mellett  hozott  be,  s 
az  istenitéletek  eltörlése  által  biztosította  a  ma- 
gánosok érdekeit ;  a  korona  jövedelmeit  Venczel 
és  Ottó  adományainak  visszavételével  gyarapí- 
totta, 8  a  nemességgel  lovagi  játékok,  s  a  szép- 
nemnek könnyelmű  udvarlása  által  a  költőibb 
középkori  életet  a  nyugoti  fényes  udvaroknál 
megkedveltette,  melyeknek  példájára  czímerek 
jöttek  szokásba,  a  honi  udvar  fényét  emelendők. 

De  a  királyi  udvar  fényes  élénkségét  megza- 
varta egy  szörnyű  eset,  Zách  Feliczián  ismeretes 
királygyilkos  merénylete,  melylyel  a  szánako- 
zásra  méltó  atya,  leányának  sértett  szemérmét  a 
királyi  család  vérében  megbosszulni  s  elmosni 
akarta.  Ez  volt  a  könnyelmű  szellem  első  össze- 
ütközése a  nemzetnek  szilárdabb  elveivel,  s  bár 
Feliczián  s  egész  családja  borzasztóan  kivégez- 
tetett és  száműzetett,  bár  e  büntetést  az  össze- 
hítt  országos  rendek  Ítélték  a  szerencsétlenekre, 
a  tett  mégis  tanúságúi  maradott,  mennyire  el- 
lenkezék  az  új  udvari  szellem  a  nemzet  ősi  elvei- 
vel, 8  gyászos  előjátéka  volt  a  nápolyi  ház  bor- 
zasztó végének. 

5* 


cs 

Szlntoly  ki^nyúrl  tett  volt  a  háború  az  a(]()ját 
rendesen  fizető  Havasföld  ellen,  melynek  tökéle- 
tes meghódítását  kívánta  Károly.  A  történetírók 
két  főúr  izgatásának  tulajdonítják  ezt,  de  ha  a 
Fekete-tenger  kereskedésének  akkori  nagy  befo- 
lyását Velencze  s  Genua  politikájára  tekintjük, 
s  ezt  Károly  rendszabásaival  a  kereskedés  ser- 
kentésére összeegyeztetjük,  akkor  talán  nem  fog 
alap  nélkülinek  tetszeni  a  gyanítás,  hogy  a  ki- 
rály, érezvén  a  Fekete-tenger  kereskedésének 
hasznát,  ezt,  mint  később  Zsigmond,  kezébe  kí- 
vánta keríteni,  s  a  Duna  jobbpartjáról  s  Bolgár- 
országból  a  balra  átvinni.  Hogy  ez  volt  a  külön- 
ben oktalan  háború  titkos  rugója,  mely  által  a 
Duna  mente  magyar  kezekbe  került  volna,  ez 
annál  inkább  hihető,  minthogy  Velencze^  ugyan- 
azon okból.  Dalmátországot,  a  keleti  kereskedés 
száraz  útjának  egyik  torkolatját,  mindig  füg- 
gésbe akarta  hozni  s  alsó  részét  ugyanazon  idő- 
ben el  is  foglalta.  —  Az  oláhok  azonban,  nem- 
zeti létök  védelmében,  színlelt  s  pusztító  vissza- 
vonulással s  megfutamodással  Károlyt  mély 
völofytorkokba  csalták  és  sereorét  meojsemmisítet- 
ték  ;  —  a  király  csak  nehezen  menekedhetett  meg 
álruhában. 

Családi  érdekek  Olaszország  felé  fordíták 
Károly  figyelmét;  hol  ugyanazon  kéz,  mely  őt 
Magyarországban  királyi  székre  emelte,  atyai 
örökségétől  megfosztá.  A  pápa,  kinek  kezében 
az  anjoui  ház  csak  eszköz  volt  a  hohenstaufeni 


69 

vér  ellen,  csak  félve  nézte  kegyenczének  növe- 
kedő hatalmát,  s  midőn  a  nápolyi  Károly  vég- 
rendeletében az  országot  nem  előszülöttje  ivadé- 
kának, a  magyar  Károlynak,  hanem  harmadik 
fiának  Róbertnek,  a  magyar  király  nagybátyjá- 
nak hagyá,  a  két  jogtartó  közt  a  gyengébbnek^ 
Róbertnek  Ítélte  oda  Nápoly t.  Ez  Károlyt  elide- 
geníté  tőle  s  az  anjoui  háznak  a  magyar  királyi 
székre  történt  emeltetését  nem  hagyá  a  szent 
szék  diadalává  válni.  —  A  király  ugyan  mindig 
iparkodott  fenntartani  az  egyetértést  a  szent 
székkel,  de  a  gazdag  egyházi  rendek  jövedelmei- 
ben kincstárának  bő  se^édforrását  kereste  s  ta- 
lálta  s  a  püspököktől  méltóság-foglalási  s  új  esz- 
tendei ajándékot  követelt,  sőt  halálok  után  vilá- 
giak által  kormányoztatá  javaikat,  s  midőn  meg- 
engedé,  hogy  a  papi  jószágok  jövedelmeinek 
tizede  a  pápa  számára  szedessék  be,  az  így  ösz- 
szegyűlt  pénzösszegnek  harmadát  elfoglalta. 

Gyermekeinek  azalatt  Nápolyban  új  remény 
mosolygott^  csak  leánymagzata  lévén  Róbertnek, 
mely  a  pápá  közbenjárására  Andrással,  a  magyar 
király  fiával  jegyeztetett  el.  Károly  fényes  pom- 
pával 3  számos  kísérőkkel  vitte  fiát  Olaszor- 
szágba, s  bár  ez^  a  ház  érdekében  tett  utazás  po- 
litikai következményei  később  károsak  lettek  a 
magyar  hazára,  mégis  hatalmas  befolyással  volt, 
a  nemzet  művelődésére  s  nézeteinek  módosítá- 
sára szintúgy,  mint  a  fényes  királyi  gyűlés,  mely 
keyéssej  ezután   1336-ban  Visegrádon   tartatott, 


70 

hovii  János  a  cseh,  Káznií^r  a  lengyel  király,  s  a 
német  vitézek  követei  megjelentek,  hogy  kölcsö- 
nös követeléseik  Károly  által  egyenlítteasenek 
ki.  Pjzen  bizodalommal  s  meírtiszteltetéssel  ossz- 
hangzásban  volt  a  királyi  dísz  és  pompa,  mely  a 
várban  mindenkit  megvakított,  s  a  magyar  név 
méltósága  annyira  nőtt,  hogy  a  lengyel  ország- 
gyűlés, Kázmér  magzat  nélküli  halála  esetére, 
Károly  fiát,  Lajost  választá  királynak. 

Míg  a  király  a  nemzet  tekintélyét  fényes  és 
hatalmas  mao-aviselete  és  számos  szövetsésrei 
által  növelte,  a  belső  viszonyokról  sem  feledke- 
zett meg,  s  a  haza  jólétét  emelni  iparkodott  ön 
királyi  hatalmából  az  országos  rendek  befolyása 
nélkül,  kiknek  nyelvét  sem  értette,  bár  gyer- 
mekkorától a  magyar  királyi  székre  neveltetett. 
Ismervén  Olaszorszáor  gazdao^sáorának  forrását,  a 
kereskedést,  ezt  új  hazájában  is  serkenteni  ipar- 
kodott, a  kereskedőket  s  királyi  városokat  külö- 
nös figyelmére  méltatva,  s  a  pénzbeváltásnak  s 
kis  értékű  pénznek  helyébe,  melyek  a  kereske- 
dést akadályoztatták  és  csaknem  lehetlenné  tet- 
ték, rendes  adót  hozott  be  1341-ben. 

Midőn  1342-ben  meghalt,  az  országot,  mely 
meghasonolva,  elpusztulva  s  szegényen  jutott 
kezére,  gazdagon,  békésen  s  a  külföldtől  tisztel- 
tetve hagyá  fiára  Lajosra,  ki  mindjárt  tizenhe- 
ted napra  atyja  halála  után  megkoronáztatott, 
s  40  esztendeig  a  magyarok  fölött  uralkodván,  a 
nemzet  külső  és  belső  életére  oly  hatalmas  befő- 


71 

lyással  volt,  mint  szent  István  óta  a  királyok 
közül  egy  sem.  Még  szent  László  tetteit  is  fölül- 
múlták fényben  a  Lajoséi,  s  kevés  törvényei  oly 
fordulatot  adának  a  nemzet  szellemének,  hogy 
hatásuk  csak  utolsó  időben  szűnt  meg,  s  épen 
azért  csaknem  lehetetlen  elkerülni  a  részrehaj- 
lást, ha  felettök  ítélünk. 

Lajos  hírének  nagy  részét  azon  lovagi  regé- 
nyes szellemnek  köszöni,  mely  tetteiben  leng, 
mely  a  magyar  zászlót  Nápoly  falaira  tűzte,  a 
lengyel  koronát  békés  úton  elnyerte,  s  a  magyar 
nevet  nyugotra  s  keletre,  a  cseh  hegyektől  a 
Duna  torkolatáig  félelmessé  tévé.  Lajos  korában 
el  volt  már  hamvadva  a  lovagiság  első  vallásos 
vitéztüze,  más  szellem  kezde  uralkodni  egész 
Európában,  s  azon  korra,  melyben  a  király  csak 
a  lovagok  s  bárók  elsőbbike  volt,  azon  idő  kö- 
vetkezett, hol  a  monarchiái  elv  le  kezdé  rontani 
korlátait.  Francziaországban  kiirtották  a  vitéz 
templáriusok  gazdag  rendét,  melyben  a  papi  s 
lovagi  feudális  hatalom  szem  lyesítve  volt,  de 
e  mellett  a  pápák  fönnhatósága  is  csökkent,  mi- 
dőn Avignonban,  a  franczia  király  szomszédsá- 
gában, oltalma  alatt  éltek.  A  német  császárok^  s 
különösen  a  luxemburgi  Károly,  házuk  gazda- 
gítására fordíták  igyekezeteiket,  hogy  a  nagy 
birtok  a  főhatalmat  családj okban  biztosítsa,  míg 
a  hatalmasabb  házak  minden  lehető  módon  meg- 
aláztattak s  gyengíttettek,  s  a  pápa,  ki  kevéssel 
ezelőtt  hosszú  vita  után  a  nagyszerű  hohenstaufi 


7í2 

császárházban  a  crennán  ellcn»zcííülc:-t  a  roma- 
iiiemus  ellen  legyőzte,  Avignonban  szintén  ké- 
nyelmetlenül érezte  magát,  s  később  csakugyan 
visszajött  Romába,  hogy  a  franczia  befolyás  alól 
kikerüljön,  s  a  németek  védencze  legyen.  Ily 
időben,  melyben  a  kard  éle  helyett  a  diplomatia 
választóvize  kezde  uralkodni,  még  fényesebben 
tűnt  ki  Lajos  regényes  lovagisága  s  azon  nagy- 
lelkű vitézség,  mely  egy  országot  ugyanazon 
egykedvűséggel  el  tud  ajándékozni,  melylyel 
azt  meghódította. 

Uralkodásának  első  ideje  a  nápolyi  ügyeknek 
volt  szentelve,  hol  a  pápa  Róbert  halála  után  a 
magyar  király  öcscsét  csak  a  királyné  férjének 
ismerteté  el,  midőn  Johannát  teljeskorúnak  nyi- 
latkoztatván, András  megkoronáztatását  hátrál- 
tatta. Lajos,  házának  érdekében,  anyját  Erzsé- 
betet, tömérdek  kincsekkel  Nápolyba,  s  követeket 
Avignonba  a  pápához  küldött,  s  így  megvásá- 
rolta végre  magyar  pénzen  az  engedelmet  András 
megkoronázására.  Johanna  azonban  férjét,  a 
többi  királyi  berezegek  tudtával,  Aversában 
meggyilkoltatta;  csak  magyar  dajkája  sietett*  a 
szerencsétlennek  segítségére  1345.  Nápolyban  a 
király-gyilkolás  nem  tett  nagy  benyomást,  de 
annál  mélyebb  sebet  vert  Lajos  lelkében,  ki 
öcscsét  bosszulandó,  gyászzászló  lobogása  alatt 
kis  seregével  Olaszországon  keresztül  ősei  or- 
szága felé  sietett,  melyet  1347-ben  vitézül  meg 
is  hódított.   Johanna  megszökött,  a  királyi  hev- 


73 

czegek  megbosszulták  András  halálát  a  kisebb 
bűnösöknek  nagy  részén,  de  ez  nem  segített  raj- 
tok, mert  az  elfoglalás  után  a  királyi  ebédnél 
Lajos  szemrehányásai  közt  elfogattak,  s  az  egyik 
közülök,  Durazzoi  Károly,  mindjárt  le  is  fejez- 
tetett, a  többiek  foglyokúl  Visegrádra  küldettek, 
hova  a  király  rövid  idő  múlva  visszament.  Ami- 
gyar  kormány  azonban  nem  talált  népszerűségre 
Olaszországban,  Nápoly  fölzendült,  s  a  magya- 
rok vitézsége  már  alig  állhatott  ellent  a  soka- 
ságnak, midőn  a  király  másodszor  is  új  sereggel 
jelent  meg,  s  személyes  bátorságának  számos 
bizonyításai  mellett,  ősi  országát  még  egyszer 
fegyverrel  elnyeré,  1350-ben.  A  pápa  azonban, 
kinek,  mint  Nápoly  hűbérurának,  ítélete  alá  ter- 
jesztetett a  koronavita,  Johannát  ártatlannak 
nyilatkoztatá,  mint  ki  ellentállhatatlanúl  meg- 
igéztetve  követte  el  a  bűnt,  s  oda  ítélte  neki  az 
országot,  Lajosnak  pedig  költség  fejében  300.000 
aranyat.  De  ő,  kit  csak  bosszú,  nem  pénz  vagy 
országvágy  vezérlett  kétszer  Visegrádról  Ná- 
polyba, megvetőleg  odaajándékozta  a  királyné- 
nak a  bűnpénzt,  s  a  herczegeket,  kiket  esküvel 
családja  meg  nem  háborítására  lekötelezett, 
visszaeresztette  hazájokba.  Az  egész  nápolyi  há- 
ború regényes  kaland  a  nemzet  életében,  köz- 
vetlen nagyobb  befolyás  nélkül. 

Nagyobb  hatásúak  voltak  az  1351  diki  ország- 
gyűlésben hozott  törvények,  melyek  a  régi  ma- 
gyar   szabadbirtoki   rendszert   megváltoztatták, 


71. 

A  regi  ilz8Íai  dzci*zőilÓ8  cl  volt  már  í'clejtve,  az 
első  osztályban  nyíii't  javak  birtokosai  kisebbség- 
ben maradtak  a  királyi  adományosok  nagy  száma 
közt,  s  az  adomány  természetével  nem  ellenkező- 
leg, Európa  többi  nemzeteinek  szellemével  meg- 
egyezésben, alkottatott  azon  törvény,  mely  a 
nemeseknek  tiltja  örökös  jószágaikat  elajándé- 
kozni, vagy  végrendeletben  egyházakra  hagyni. 
Hűbérivé  alakúit  ez  által  a  réo-i  allodiális  rend- 
szer,  mely  külföldi  példák  szerint  az  elidegenít- 
hetésre  hízelkedésből  kért  gyakori  királyi  meg- 
egyezések által  már  régen  megcsonkúlt.  Innét 
származik  az  ősiség  alakja,  azon  törvényé,  mely- 
hez nyúlni  nem  lehet  a  nélkül,  hogy  a  nemzet 
egyik  része  föl  ne  kiáltana:  tudjuk  pedig,  hogy 
akkor  jajdúl  föl  az  ember,  ha  kezünkkel  sebhedt 
helyét  érintjük.  *  —  Ezen  törvényt  némely  írók 
ugyan  csupán  az  egyházi  javak  halmoztatása 
ellen  irányzottnak  tartják,  a  királynak  jellemé- 
ben azonban  a  lovagiság  másik  iránya,  a  val- 
lás is  tökéletesen  ki  volt  képezve,  s  az  egyhá- 
zak számos  adományokkal  gazdagíttattak  általa, 
eőt  az  egész  anjoui  ház  politikája  Nápolyban, 
mely  hűbéren  alapulva,  e  rendszert  legszigo- 
rúbb következményeiben  tartotta  fönn  s  képezte 
ki,  bizonyítja  e  törvénynek  egyenesen  feudá- 
lis okát. 

*  Ez  1839-beii  volt  írva,  midőn  az  ősiség  még  fönn- 
állt, s  csak  az  1848-ki  forradalom  következtében  az  oszt- 
rák Törvénykönyv   behozatala  alkalmával  töröltetett  el, 


75 

Szintoly  szellemű  s  a  régi  alkotmánynyal  meg 
nem  egyező  a  másik  két  törvény,  mely  a  parasz- 
tokat illeti,  s  a  már  divatozó  tized  mellé  a  kilen- 
czedet  is  behozta,  oly  szigorúan,  hogy  ezt  elen- 
gedni se  legyen  szabad,  s  az,  mely  a  földesúr 
patrimoniális  hatóságát  alapította  meg.  A  többi 
czikkek  bizonyítják  Lajos  nagy  kormányzói  te- 
hetségeit, midőn  az  adó  egyformaságát  szabá- 
lyozzák, az  egyházi  s  világi  személyek  kölcsönös 
perviszonyait  rendezik,  az  igazságkiszolgáltatás 
siettetését  eszközlik,  a  fenyítőtörvények  hatás- 
körét egyedül  a  bűnösre  szorítják,  a  száraz  vá- 
mokat eltörlik  és  hiteles  helyekűl  csak  a  nagyobb 
káptalanokat  s  conventeket  ismerik  el. 

Ha  ezen  országgyűlés  végzései  ellenkezésben 
valának  is  a  régi  szokásokkal,  a  korral  azonban 
annyira  megegyeztek,  hogy  a  magyar  nemzeti- 
ségnek több  sajátsága  csak  ezekből  magya- 
rázható. 

Vizsgálván  az  ősiségét  megalapító  törvény  ha- 
tását, szembetűnő,  hogy  következései  nem  felel- 
tek meg  rendeltetésének,  a  nemes  családok  gaz- 
dagsága föntartásának,  mert  be  nem  hozatván  a 
hűbér-rendszer  egész  szigorúságában  s  minden 
következményeivel,  annak  színe  alatt  megma- 
radtak a  régi  rendszer  károsaknak  tartott  részei, 
sőt  még  inkább  romolva  a  vegyület  által,  végre 
a  nemzet  hitelét  s  iparát  semmisítek  meg.  Mert 
az  ősiséggel  nem  hozatott  be  az  adományok  oszt- 
hatlansága  s   az  elsőszülöttségi  örökösödés,  me- 


lyek  egyedül  biztosíthatják  a  családok  gazdag- 
ságát, s  az  egész  nemzeti  életnek  oly  aristocratiai 
színezetet  adnak,  mint  Antrliában.  Meg  nem  eu- 
gedték  ezt  a  magyarok  fogalmai  a  személyes 
szabadságról  s  nemek  egyenjogúságáról,  azon 
fogalmak,  melyek  magok  tették  lehetővé,  hogy 
Lajos  hiilála  után  leányára  szálljon  a  korona. 
S  így  mind  a  két  nem  közt  föloszthatván  az  ado- 
mányok az  adománylevél  értelmében,  sőt  ennek 
ellenére  is,  az  első  szerzeményesnek  végintézete 
szerint,  az  ősiség  csak  a  király  ellenében  tévé  a 
javakat  hübérré,  a  nemesekre  nézve  e  törvény 
csak  ipart  s  kereskedést  lelánczoló  bilincs  volt. 

A  király,  országlása  kezdete  óta,  atyja  terveit 
követte,  s  örökösödési  és  házassági  alkudozásait 
folytatta  a  luxemburgi  császárházzal  Csehor- 
szágban, s  a  bajor  fejedelmekkel  és  Kázmérral  a 
lengyel  királylyal,  kinek  frigyeseként  a  litváno- 
kat 1351.  és  1354.  megverte,  s  Magyarország 
részére  Veres-Ruszsziát  visszafoglalta.  Erre  meg- 
szalasztotta  a  tatárokat,  kik  Magyarorszáo-ot 
rablórohanásokkal  ismételve  megtámadták,  s 
visszavette  1356-ban  Dalmátországot  a  velen- 
czeiektől,  miután  első  kísérlete,  az  első  nápolyi 
háború  idejében  sikeretlen  maradott.  Figyelme 
ezután  a  Dunamelléke  felé  fordult,  s  Bolgár-, 
Bosnyák-,  Oláhország,  Moldva  és  Servia  egymás 
után  érezték  a  magyar  vitézség  súlyát,  s  kényte- 
lenek valának  hűbérurokúl  ismerni  el  a  királyt, 
í^^en,  az  ország  fekvéséből  természetesen  követ- 


77 

kezett  felsőbbség  azonban,  mely  a  keleti  keres- 
kedés útja  miatt  oly  nagy  következésű  lehetett, 
csak  addig  tartott,  míg  a  vitéz  király  élt,  mert 
Lajosnak  ugyanazon  lovagi  szelleme,  mely  e  szép 
tartományokat  meghódította,  vallásos  buzgósága 
által  megszakasztotta  minden  közelebbi  kötelé- 
keiket Magyarországgal.  A  király,  ki,  mint  fö- 
lebb  említettük,  templomokat  építeni  s  adomá- 
nyokkal gazdagítani  meg  nem  szűnt,  eretnekek 
s  hitetlenek  fölött  uralkodni  nem  akart,  s  azért 
buzgóan  hirdettette  a  nyugati  egyház  dogmáit, 
sőt  az  erőszakot  sem  zárta  ki  térítő  eszközei  kö- 
zül. Buzgósága  előtt  a  kunok  a  keresztelővíz  alá 
hajták  ugyan  fejeiket,  de  a  makacsabb  zsidó  in- 
kább tűrte  a  száműzetést,  mint  hogy  vallását  s 
benne  nemzetiségét  áldozza  föl ;  a  dunamelléki 
bolgárok,  oláhok  és  ráczok  pedig  csak  színre 
hagytak  föl  a  görög  szertartással,  mely  mind- 
járt visszakerült,  mihelyt  a  király  távozott.  Ezen 
vallási  viszálkodás  gátolta  a  magyar  fönnható- 
ságnak meggyökeresedését  a  Duna  egész  folyama 
fölött,  s  megakasztotta  a  keleti  kereskedés  föl- 
virágzását, melynek  egyik  iránya  Lajos  alatt 
Magyarországon  s  Erdélyen  keresztül  vitt,  hova 
a  kelet  fűszerei  örmények  által  hozattak,  s  fa- 
edényekkel  3  az  erdélyi  szászok  iparának  ter- 
mesztményeivel  fölcseréltettek,  míg  más  oldalról 
bécsi  és  boroszlói  kereskedők  India  fűszereit 
tovább  szállították  nyugot  és  éjszak  felé,  —  s 
helyettök    és    a    magyar   borért,    sóért,    rézért ; 


78 

posztót  9  gyapjúszöveteket  hoztak.  —  Ezen  kuz- 
lekedés  emelte  a  magyar  felföld  s  íírdély  váro- 
sait kereskedő  rakhelyekké,  ez  virágoztatta  föl  a 
dunamellékieket,  melyek  közt  Buda  emelkedett 
legfényesebben,  melynek  kies  szőllödombjaira 
Lajos  az  olasz  háború  után  tündöklő  királyi 
várát  a  vadabb  visegrádi  szikla  alól  vitette  át. 

Az  éjszaknyugat  azonban  nevezetesebb  lett  a 
király  előtt,  mint  a  délkelet ;  lovagi  szellemében 
már  elébb  a  császárnak,  a  luxemburgi  cseh 
IV.  Károlynak,  háborút  izent,  mivel  ez  a  ma- 
gyar anyakirálynéról,  Erzsébetről,  tiszteletlenül 
szólott,  de  a  dolog  kardra  nem  került,  s  békésen 
intéztetvén  el,  a  béke  kezességéül  Zsiormond,  a 
csaszarfi,  Máriával,  Lajos  leányával,  jegyezte- 
tett el. 

Iti70-dikben  Kázmér  halt  meg,  a  szép  zsidó- 
nőket kedvelő  lengyel  király,  s  örökösödési  szer- 
ződések szerint  Lajosra  szállt  a  korona.  De  mint 
elébb  Nápolyba,  úgy  Krakkóba  sem  illett  a  ma- 
gyar, s  Lajos  anyja^  Erzsébet,  ki  mint  Kázmér 
nővére,  lengyel  helytartónővé  neveztetett  ki,  a 
magyar  kormányt  nem  tudta  megkedveltetni, 
minek  következése  rendetlenség  volt  és  zendülés. 
A  béke  ugyan  s  a  rend  végre  visszakerült,  de  a 
két  ország  nemzetisége  annyira  különbözött,  hogy 
tartós  összeköttetésök  remélhető  nem  lehetett, 
annál  inkább,  minthogy  Lajos  a  lengyel  ügyeket 
kisebb  figyelemre  méltatta,  mint  a  magyarokat, 
mit  avval  is    bebizonyított,    hogy  több  lengyel 


,  79 

országgyűlést  a  lengyel  határon  túl  Magyaror- 
szágban tartatott.  —  Terjedt  uralkodása  és  sok 
szövetségesei  mellett  különben  is  sokszor  hábo- 
rúba keveredni  s  Olaszországra  figyelmezni 
kénytelen,  még  kétszer  hadakozott  a  félszigeten 
a  milanói  berezeg,  Visconti  Bernabo  ellen  a 
pápa  unszolására,  s  Velencze  ellen,  mint  Ge- 
nua  szövetségese ,  mind  a  kétszer  nagyobb 
eredmény  nélkül.  E  számos  külháborúk  azon- 
ban megismertették  őseinket  az  európai  viszo- 
nyokkal, a  kor  eszméivel,  a  külföld  szokásaival^ 
az  ország  mívelődése  nőtt.  s  a  nemzet  eszméiben 
és  lelkületében  nagy  fordulatot  vőn,  melynek  az 
ősiség  eszméjének  nagy  kiképzése  és  gyors  meg- 
honosodása is  tulajdonítható  az  eddig  szabad 
Magyarországban.  És  ez  teszi  Lajos  uralkodását 
oly  következménydússá,  mert  Magyarország  ha- 
tárai a  király  halála  után  régi  helyeikbe  oly  rö- 
vid idő  alatt  tolattak  vissza,  mint  a  milyenben 
annak  idejében  kiterjesztettek^  s  ha  a  tartomá- 
nyok elfoglalása  a  magyar  hírt  emelte,  gyors 
vésztők  ezt  még  inkább  megalázta,  sőt  Lajos 
maga  is  bebizonyította,  hogy  képesebb  volt  orszá- 
gokat nyerni,  mint  azokat  megtartani. 

O,  kit  az  utókor  a  nagy  czímzetével  tisztelt 
meg,  1381-ben  halt  meg,  miután  egész  életében 
nagyszerű  terveit  nem  az  ország  összehítt  rendéi, 
hanem  kedvenczei  által  vitette  ki,  kiknek  láng- 
eszét uralkodói  pillanattal  megismervén,  fényte- 
len születésök  mellett  is,  az  orszáof  főhivatalaira, 


méltatott.  Külön()9,  hogy  ezek  közül  íi  t()l)b- 
aég  nem  volt  törzsökös  magyar ;  igy  a  nádor, 
László  oppelni  herczeg,  a  tótországi  Gara,  e  a 
horvát  Horváthiak, 

Lajos  halála  után  kétségbe  sem  hozatott  leá- 
nyának, Máriának,  országos  joga,  s  ellenmondás 
nélkül  meg  is  koronáztatott  királynak,  anyja,  a 
bosnyák  Erzsébet,  vévén  át  a  kormányt  nagy- 
korúsáo^áior. 

De  az  országgal  nerri  örökölte  a  nagy  király 
férfias  gondolkozását^  és  Gara  uralkodott  az  öz- 
vegy királyné  neve  alatt,  kényúrként^  mert  hitte^ 
hogy  az  ország  már  elszokott  az  országgyűlések- 
től és  alkotmányos  kormánytól.  Az  anyakirályné 
szeszélyei,  Gara  durva  keménysége  és  Zsigmond- 
nak, Mária  jegyesének,  folytonos  távolléte  za- 
varba hozták  az  országot.  Több  föúr^  Palisna 
az  auraniai  perjel,  és  Laczkovics  a  dalmát  bán, 
gyanúból  fosztattak  meg  hivatalaiktól,  még  töb- 
ben kedvetleníttettek  el,  midőn  néhány  gács  vár- 
nagy bűne  miatt,  kik  a  rajok  bízott  erőssége- 
ket a  litvánoknak  adák  át,  ártatlan  gyermekeik- 
nek is  bűnhődni  kellett.  Hozzájárult,  hogy  a 
lengyelek  a  kényúrí  könnyelmű  Zsigmond  he- 
lyett Lajos  leányát^  Hedviget^  kívánták  fejedéi - 
möknek^  s  hazájok  teljes  elválását  Magyaror- 
szágtól^ mi  végre,  midőn  Erzsébet  minden 
halasztgatásaival  mit  sem  nyerhetett,  sőt  a  len- 
gyel korona  már  veszedelemben  forgott,  meg  is 
történt.    A    szép    Hedvig    lengyel    királynénak 


81 

koronáztatott  Krakkóban^  és  az  épen  megke- 
resztelt litván  Jagellóhoz  ment  férjhez,  mi  által 
Litvániát  Lengyelországhoz  kötötte,  sőt  új  ha- 
zája érdekében  a  magyar  koronához  tartozó  Ga- 
licziát  is  elfoglalta. 

A  megelégületlenek  reményei  Nápoly  felé  for- 
dultak, hol  Károly,  a  lefejeztetett  durazzoi  ber- 
ezeg fia,  még  Lajos  életében  András  halálát  vér- 
bosszúval engesztelte  meg,  midőn  Johannát,  37 
évvel  férje  meggyilkoltatása  után,  magyar  kato- 
nák által  megfojtatá,  s  az  országot  eln^^erte. 
A  Horváthiak,  Pál  a  zágrábi  püspök  s  János  a 
bán,  voltak  az  összeesküdtek  fejei,  kik  a  nápolyi 
királyt,  mint  Lajos  legközelebbi  férfiatyafiát, 
Magyarországba  hittak  meg.  A  királyné  ijedté- 
ben országgyűlést  tartatott,  megerősítette  András 
bulláját,  s  hogy  férfi  ellen  férfit  állíthasson  ki, 
véffhezviteté  a  házasságot  Zsigmond  és  Mária 
közt.  De  mind  hiában,  Károly  megjelent,  a  szép 
érett  férfi,  a  vitéz  hadvezér,  a  merész  király,  s 
az  ország  nagy  része  feléje  fordult.  Színlelt  ba- 
rátsággal közelíte  ő  a  királynékhoz,  mint  atyafi 
és  segéd,  kik  tettetett  szívességgel  a  nemzet  a 
budai  országgyűlésen  kijelentett  akaratának,  s  a 
körülmények  súlyának  engedvén,  némi  vonako- 
dás után  lemondtak  a  koronáról,  sőt  Károly  ko- 
ronázásánál láthatólag  elfojtott  keservvel  jelen  is 
voltak,  bosszút  forralva  keblökben.  Egy  hónap- 
pal később  a  király,  szemeik  előtt.  Forgács  Balázs 
által  megöletett,  Erzsébet  intésére,   s  ha  Mária 

Eszmék  Magyaroi-öiiág  tűrt.  pliilosophiájához.  O 


8i> 

nem  Í8  volt  részese  u  gyilkosság  terve  kikoliolú- 
ödnak,  mégis  bűntárssá  alacsonyodott,  midőn 
Forgácsot  gazdagon  megajándékozta.  Az  ola- 
szok s  horvátok  kiverettek  Budából,  de  a  zendü- 
lésnek vége  nem  volt,  s  midőn  a  királynék  Hor- 
vátország felé  utaztak,  hogy  jelenlétükkel  az 
országot  kibékítsék,  Horváthi  kezeibe  estek,  ki 
Garat  és  Forgácsot  rövid  vitéz  ellenállás  után 
szemeik  előtt  lefejeztette,  —  ^^gy  Lajos  özve- 
gyét és  leányát  tömlöczbe  vettette.  Zsigmond,  ki 
ekkor  Csehországban  sereget  gyűjtött,  csak  las- 
san jött  segítségökre,  és  szabadságuk  helyett 
kieszközölte,  hogy  az  ország  rendéi  által  r387-ben 
királynak  koronáztassék  meg,  nehogy  fejedelem 
nélkül  maradjanak.  Erre  Horváthi  megöleté  az 
özvegy  királynét,  —  a  velenczeiek  pedig  meg- 
szabadíták  Máriát,  ki  139o-ben  magtalanul 
halt  meg,  miután  halála  előtt  még  Dalmátor- 
szág elpártolva  a  magyaroktól,  Bosnyákország- 
hoz csatlakozott.  Erzsébet  mesiöletését  meg- 
bosszulta  Zsigmond,  ki  az  egész  nápolyi  pártot, 
Laczkovicsnak,  Kontnak  s  a  32  bujdosónak  vé- 
rében, megfulasztotta. 

Az  olasz  királyi  házból  csak  Károlynak  ártat- 
lan kis  fia,  László,  maradott  életben  Nápolyban, 
ki  Magyarországra  is  tartott  igényt. 

Ez  volt  a  fényes  anjoui  háznak  enyészete,  mely 
a  pharustól  a  balti  tengerig  uralkodott,  —  ki- 
rályi széke  a  hohenstaufi  Konradin  vérén  ala- 
púit, s   ez  súlyos  átokként  nehezedett  reá.    Az 


orgyilkos  siciliai  vecsernye  után  Andrást  neje, 
Johanna,  fojtatá  meg ;  e  miatt  a  durazzoi  Károly 
vérét  ontotta  Lajos,  e  miatt  ölette  meg  Johannát 
a  második  Durazzoi  Károly,  ki  atyja  halálát 
Lajos  leányán  avval  bosszulta  meg,  hogy  trón- 
jától megfosztotta;  Erzsébet  öleté  meg  őt;  ala- 
csony kezek  végezték  ki  ezt^  s  számos  főurak 
vére  folyt  utána. 

Konradin  árnyát  megengesztelte  egy  négysze- 
res királyáldozat  a  győzelmes   anjoui  házban. 

III.  IDŐSZAK. 

Kéraet-szláv  befolyás.  1^195—1444. 

Az  anjoui  ház  vére  megszáradott,  a  nélkül, 
hogy  hatása  lett  volna  Zsigmond  lelkületére ;  ő 
az  előtte  uralkodott  háznak  politikáját  tovább  is 
folytatta.  Csak  esetnek  vagy  szerencsének  nézte, 
hogy  magyar  király,  mert  országa  fölött  nem 
felejtette  brandenburgi  örökségét,  cseh  születé- 
sét, s  a  császárkorona  egykori  követelhetését, 
mely  atyja  s  bátyja  fejein  ragyogott.  Háza  s  ön- 
érdekei nagyobb  tekintetet  érdemeltek  előtte, 
mint  az  országéi,  hol  különben  is  egy  hatalmas 
oligarchia  és  egy  szabadságszerető  nemesség  né- 
zeteinek minden  oldalról  ellentálltak,  minek  kö- 
vetkezésében az  országgyűléseket  csak  úgy  gyű- 
lölte, mint  akár  Károly  vagy  Lajos,  s  parancsolni 
jobban  szeretett,  mint  tanácskozni.   Ehhez  járult 

6* 


8i 

még,  hogy  uiijoui  aóí/orHíígári')!  a  íliplomaticus 
szei'zödéaek  és  kiegyenlítések  iránti  hujlam  is 
rá  szállott,  mi  az  országot  sok  kedvet lenségc'klxí 
keverte.  Oly  nagytervű  és  szilárd  akaratú  kirá- 
lyoknál, mint  Károly  és  Lajos,  e  tulajdonság 
az  ország  határainak  terjesztésére  szolgált,  s  kül- 
tekintélyének  gyarapítására,  de  Zsigmond  keze 
nem  volt  elég  erős  a  belső  rendet  megtartani,  s 
gondatlan  bőkezűsége  —  és  fényűzése  mellett 
nagyszerű  tervei  az  ország  egész  erejét  s  a  szük- 
séges költségeket  a  kivitelre  soha  sem  nyerhette 
meg. 

Kezdetben  kedvezett  neki  a  szerencse,  s  a  füg- 
getlenségre törő  tartományok  vagy  fegyverrel  hó- 
díttattak  meg,  mint  Moldva  és  Havasalföld,  vagy 
egyéb  körülmények  által  bírattak  hódolásra, 
mint  Bosnyákország  s  vele  Dalmátia,  a  megha- 
sonlott kétes  fejedelmi  örökösödés  következtében, 
Tvartko  halála  után.  Azonban  mindez  csakha- 
mar megváltozott,  mert  midőn  egy  franczia  ke- 
resztes sereg  segedelmével  a  törököket,  kikben 
a  byzanczi  császárság  mindinkább  gyengülő  álla- 
pota mellett  Magyarország  legveszedelmesebb  el- 
lenségeit fölismervén,  Nikápolynál  megtámadta, 
tökéletesen  megveretett,  s  életét  nehezen  ment- 
hetvén meg,  a  Dunán,  fekete  és  adriai  tengereken 
és  Dalmátorszáoron  át,  csak  későn  került  vissza 
Magyarországba,  1397-ben,  hol  könnyelműsége 
és  szerencsétlensége  sok  országnagyot,  köztük 
Laczkovjcsot  a  volt  erdélyi,   most  horvát  vajdát, 


85 

arra  késztetek,  hogy  Lászlót,  a  meggyilkolt 
11.  Károly  fiát  Nápolyból  meghívják,  de  ennek 
késedelme  megtartotta  még  Zsigmondnak  az  or- 
szágot. A  király  az  árulót  s  társát  Simontornyait, 
minden  por  nélkül,  a  KÖrösudvarhelytt  tartott 
országgyűlés  alatt  megfogatta  s  lenyakaztatta,  de 
a  törvénykezési  formáknak  e  mellőzése  büntet- 
len nem  maradott,  s  a  közelégűletlenséget  nö- 
velte, melyet  Bolgárország  veszte,  Bosznia  egy 
részének  fölzendűlése  Hervója  alatt,  Moldva  és 
Havasalföld  háborgása  a  lengyel  és  magyar  be- 
folyásnak és  kegyuraságnak  összeütközténél,  s  a 
királyi  javak  elzálogosítása,  a  nikápolyi  ütközet 
mind  e  gyászkövetkezményei,  szültek.  A  királyi 
tekintély  sérthetetlensége  föl  volt  már  dúlva  az 
anjoui  házban  történt  ölesek  által,  s  így  lett  le- 
hetővé azon,  a  magyarok  közt  példátlan  történet, 
hogy  Zsigmond  az  országnagyok  közmegegye- 
zéséből, vérontás  nélkül,  királyi  várában  megfo- 
gatott és  elzáratott,  de  a  Garák  és  Stibor  vajda 
erőlködései,  s  az  országgyűlésnek  a  királyválasz- 
tás iránti  habozása,  Öt  hónapi  fogság  után,  a  ki- 
rályi foglyot  1399-ben  fölszabadították,  miután 
megígérte,  hogy  fátyolt  vetve  a  múltra,  meg- 
feledkezik minden  bántalmazásáról.  László  azon 
közben  Dalmátiába  jött,  s  horvátoktól  és  bosnyá- 
koktól segíttetve,  egész  Győrig  nyomult ;  de 
visszatolatva,  elhagyta  az  országot,  miután  a 
dalmát   városokat    Velenczének    eladta,    mi    új 


alkalmat  nyújtott  e  kiiztíirsaságnak   megerősödé- 
sére a  tartományban. 

Még  kr)zel  negyven  esztendeig  uralkodott 
Zsigmond  11'38-ior,  s  bár  sokat  elfogflaltatva  csá- 
szári  és  cseh  gondjaival,  a  kostniczi  és  baseli  fő- 
zsinatokon,  hol  az  egyházszakadásnak  véget  ve- 
tett, Olaszországban,  hol  magát  megkoronáztatá, 
Csehországban,  hol  a  husszitákat  le  nem  győz- 
hette, míg  magok  nem  irtották  ki  immagokat,  és 
több  nagy  utazásai  mellett,  melyeket  nagy  fény- 
űzéssel a  királyok  s  fejedelmek  vitáinak  kiegyen- 
lítése végett  tett,  Magyarországnak  állását  s  vi- 
szonyait élesen  átlátta,  de  bár  nagyszerű  tervek 
szövésére  elégséges  lángészszel  bírt,  mégis  a  jel- 
lem azon  szilárdságát  nélkülözte,  mely  a  kivitelt 
lehetővé  teszi,  s  melynek  híja  mindezen  tervek- 
nek ellenkező  következményeket  szerzett.  Ma- 
gyarország természetes  főérdeke  mindig  a  Dal- 
mátorszáor  és  a  Dunamellék  fölötti  felsőséorben 
feküdött,  hogy  két  tengerrel  összeköttetve,  ter- 
mesztményeinek  kivitelét  könnyen  eszközölhesse, 
s  természetes  határaiban  szabadon  s  füororetlenűl 
megmaradhasson,  s  azért  az  ország  természetes 
ellenségei  a  törökök  voltak,  kik  Bolgárországot, 
Boszniát  és  Serviát  részint  mesftámadták,  részint 
elfoglalták;  Velencze,  mely  Dalmát  országra  vá- 
gyott, és  Lengyelország,  midőn  felsőségét  s  kegy- 
uraságát, a  magyar  ellenére,  Moldva  és  Ha- 
vasalföld fölött  kiterjeszteni  igyekezett.  Még 
veszedelmesebb  volt  az  ország  belsejében  a  min- 


87 

dlg  nagyobb  erőt  nyerő  oligarchia,  mely  a  kor- 
mányt bitorolta.  —  Mindezeknek  változtatására 
tört  Zsigmond,  de  hasztalanul :  a  törökök  ellen 
fölizo^atta  követségeivel  az  Azovi  tender  és 
Euphrates  körüli  nomád  lovag- törzsököket,  Ve- 
lencze  hatalmának  megtörésére  Olaszországba 
vitte  át  a  dalmát  háborút,  s  a  köztársaság  gaz- 
dagságának csökkentésére  a  keleti  kereskedés 
kezelését  Genuára  bízni  igyekezett ;  Lengyel- 
ország ellensúlyául  a  lithván  herczeget  királylyá 
emelni  törekedett,  s  végre  az  oligarchia  és  ne- 
messéor  neiitralizálására  városi  követeket  hitt 
meg  az  országgyűlésre,  s  iparkodott  a  kereske- 
dés viszonyait  elrendezni.  Terveinek  kivitelére 
azonban  nem  talált  elég  erőt  önmagában,  sem 
elég  tekintélyt  az  országban,  s  így  hanyagul 
folytatta  a  háborút  a  törökök  ellen,  melyben  a 
nikápolyi  ütközettel  elvesztett  Bolgárország  után 
Bosznia,  Havasalföld  és  Serviának  egy  része  a 
török  uralom  alá  került,  ki  rabló  dúlásaiban  már 
hazánk  határait  is,  bár  nem  büntetlenül,  áthágta. 
Velencze  ellenébe,  Zsigmonddal  császárságának 
főfeladata,  az  egyházszakadás  megszüntetése,  el- 
felejteté  Magyarország  érdekeit,  Eugeniusnak,  a 
velenczefi  pápának  közbenjárásáért,  a  köztársa- 
sággal kötött  békében.  Dalmátiának  egy  részét 
elidegenítette ;  a  kereskedés  új  iránya  pedig, 
szintúgy,  mint  a  fölállítandó  lithván  királyság  a 
király  könnyelműsége  mellett,  létre  nem  jött ;  a 
királyi  városok  országos  befolyása  pedig  vésze- 


88 

delmesnek  látszott  azon  időben,  melyhen  Német- 
országban a  polgárság  mindenütt  a  fejedelmek 
és  nemesek  ellen  harczra  kelt.  Zsigmond  tettei 
különben  sem  nyerhették  meg  a  nemzet  megelé- 
gedését, 8  a  morva  Jodokkal  s  osztrák  Albrecht- 
tel kényúrként  kötött  örökösödési  szerződések  a 
magyar  korona  iránt,  szintúgy  megütköztek  a 
nemzet  fogalmaival  és  szabad  alkotmányával, 
mint  az  ország  egy  kiegészítő  részének  a  XVI. 
szepesi  városok  elzálogítása  a  lengyel  koronánál, 
és  számos  koronajövedelmek-  s  javaké  magyar 
főuraknál,  mi  a  királyt  némileg  meg  is  kötötte, 
hogy  az  oligarchiát  meg  ne  támadhassa.  Mind- 
ezek mélyebben  hatottak  a  nemzet  lelkületére, 
minthogy  a  királyi  személy,  s  az  általa  behoza- 
tott törvény,  még  ha  jótékony  volt  is,  tiszteletet 
talált  volna  az  országban,  s  azért  minden  jó  in- 
tézkedései a  királyi  városok  belső  alkotmányá- 
nak megalapítására,  a  kereskedés  emelésére,  a 
bányászat  ébresztésére,  s  a  parasztok  sorsának 
könnyebbítésére  az  által,  hogy  nekik  a  szabad 
költözés  megengedtetett,  kevés  hatással  bírtak  ; 
mindenütt  elkülÖnözés  uralkodott,  s  önmagára 
támaszkodás,  mi  a  banderiális  rendszer  szabá- 
lyozása által  még  inkább  előmozdíttatott,  mert 
a  főurak  függetlenségre  törő  vágya  ez  áltól  új 
tápot  nyert,  s  bűnös  terveik  kivitelére  új  erőt. 
Mindezekhez  járult  még  Zsigmond  fényes,  de 
feslett  élete,  második  feleségének  Cilley  Borbá- 
lának kicsapongásai,    és    stiriai    gyűlöletes,   ma- 


89 

gyarfak)  házának  gazdag  megadományoztatása, 
s  nagy  befolyása  az  uralkodásra.  Ötven  évig  tar- 
tott országlása  nem  szerezhette  meg  Zsigmond- 
nak a  magyarok  szeretetét,  mindamellett,  hogy 
az  általa  szokásba  hozott  megnemesítés  jószág- 
ajándék nélkül,  s  a  sárkányrend,  a  nemesség 
alapját  terjesztette  s  fényét  emelte. 

Leginkább  szenvedett  Zsigmond  alatt  a  királyi 
hatalom_,  miután  az  az  anjouiak  alatt  az  ország  el- 
lenébe annyira  emelkedett,  hogy  ennek  befolyása 
a  kormányra  csaknem  egészen  elenyészett.  De 
Zsigmond  halálával  bekövetkezett  az  ország  ren- 
delnek reactiója,  mely  azonban  most  nem  az 
egész  nemességtől,  hanem  a  főuraktól  jött,  s  már 
abban  is  nyilatkozott,  hogy  a  meghalt  király 
leánya,  Erzsébet,  férjével  az  osztrák  Alberttel, 
nem  örökösödés,  hanem  választás  útján  juthattak 
csak  a  királyi  székbe,  a  mit  magok  is  elismerni 
kénytelenek  valának. 

Albert  uralkodása  rövidebb  ideig  tartott,  mint 
hogy  oligarchikus  idejének  határozott  színt  ad- 
hatott volna,  s  a  budai  gyűlés  1439-ben,  mely  az 
ország  hatalmát  terjeszti,  mindamellett  hogy 
többször  nagy  Lajosra  hivatkozik,  mutatja  az 
egész  anjoui  ház  törekvéseinek  elégtelenségét  a 
belkormányra  nézve;  a  nemzet  jelleme  visszata- 
szítá  az  alkotmány  elleni  kegyúri  intézeteket,  s 
első  alkalommal  visszanyeré  régi  jogait,  melyek- 
nek korlátozására  a  legnemesebb  erők  hiába  for- 
díttattak ;  egy  egész  század  ereszben  hatástalanul 


90 

í'oly  le.  Zíiigmond  után  kezdődik  mindjárt  i\7. 
oligarchiíi  kormiiiiyíi,  nagyszeiü  tetteivel,  eziin- 
telen  harczaival,  irigy  haszonlesésével,  melyek- 
nek összeore  a  nemzet  szerencsétlenséorét  előre 
kéázíté.  iNIinden  későbbi  csapásnak  mintegy  elő- 
jeléül, a  magyar  sereg,  melyet  Albert  a  törökök 
ellen  vezetett  a  csata  elébe,  megfeledkezve  nem- 
zeti büszkeségéről,  gyalázatosan  megfutamlott. 
Albert  visszatértében  útban  halt  megr  1439-ben. 
Özvegye,  Erzsébet,  bár  magán  életében  példás 
erényű,  súlyos  helyzetének  megfelelni  képes  nem 
vala.  Az  országon  belül  a  Zsio^mond  alatt  háta- 
lomra  jutott  országnagyok  oligarchikus  függet- 
lenségre törekedtek,  a  határokat  a  törÖk  fenye- 
gette, az  ország  veszte  közelgetni  látszott,  8  csak 
hatalmas  férfikar  emelhette  annyira  a  királyi 
méltóságot,  hogy  a  főurak  egymás  ellen  köszö- 
rült fegyvereit  a  külellenségre  fordíthassa,  s  az 
ország  tekintélyének  még  egyszer  tengertől  ten- 
gerig újult  tiszteletet  nyerjen.  Ezen  okok  hatá- 
rozták el  az  ország  rendéit,  a  teherben  hagyott 
királyné  megegyezésével,  hogy  Ulászlót,  Len- 
gyelország fiatal,  deli  királyát  a  magyar  koro- 
nával kínálják  meg,  melyet  a  vitézlelkü  ifjú  el 
is  fogadott,  ámbár  Erzsébet,  fiút  szülvén  idő- 
közben, ennek  érdekében  előbbi  megegyezését 
visszavonta,  s  midőn  Ulászló  az  országba  jött  a 
koronával  s  fiával  együtt,  kit  elébb  párthívei 
által  meorkoronáztatá,  az  osztrák  Fridrikhez  szö- 
kött.  Belháború  volt  a  következés,   s  míg  Murád 


91 

a  hanyatló  byzanczi  császárságot,  egyes  részei- 
nek elfoglalásával,  enyészetének  küszöbére  hozta, 
a  magyar  önmaga  ellen  fordítá  erejét.  Thuróczy 
nem  ok  nélkül  jegyzé  meg:  « Valóban  látszik, 
hogy  Magyarország  az  íjász  csillagzata  alatt  fek- 
szik, ha  külellensége  nincs,  önmaga  ellen  har- 
czol  !»  S  mindenütt  csak  a  személyes  érdek  volt 
a  harcznak  ösztöne,  —  Ulászló  vagy  gyermek 
László  csak  zászlóul  szolgáltak,  mely  alatt  önha- 
talmokat  terjesztették,  így  Rozgonyi  Simon,  így 
Gara,  így  Cilley,  így  végre,  kit  a  királyné  tulaj- 
don országának  pusztítására  hazánkba  híva,  a 
cseh  Giskra.  Mert  Erzsébet  meo-feledkezett  eo'é- 
szen  a  hazáról,  csak  hogy  fiának  koronát  szerez- 
zen, sőt  atyja  kényúri  példájára  Sopront  s  vidé- 
két Ausztriának  elzálogolta.  Sok  sikeretlen 
egyeztetési  kísérlet  után  végre  Ulászló  szép  ne- 
mes személyessége  békíté  meg  a  királynét,  de 
váratlan,  gyanúteljes  halála,  1442  ben,  meggá- 
tolta a  belháború  végét ;  Magyarország  rendel- 
tetése volt  nagy  csapásokon  és  szerencsétlensé- 
geken keresztül  menni,  hogy  szabadságát  és 
nemzetiségét  tisztelni  el  ne  felejtse.  Míg  azonban 
a  honfiak  egymás  ellen  hadakozva,  az  ország 
erejét  gyöngítek,  addig  a  nemesebb  lelkűek  a 
törökkel  harczolva,  örökös  hírkoszorúkat  arat- 
tak, mint  Thallóczi,  az  auranai  perjel,  Nándor- 
fehérvár vitézlelkű  védője,  s  Hunyadi  a  temesi 
gróf,  ki  Szent-Imrét  és  Vaskaput  a  megvert  osz- 
mán seregek   vérével  jegyezte   meg.    Az   ilyen 


!)2 

gyuzclmck  sziiksógesek  voltak,  mert  drad/)  ten- 
gerként zúdulva,  C9aj)tak  a  törökök  Európára,  8 
a  műveltebb  nemzedék  sejdíteni  kezdé,  hogy 
csak  a  magyar  mellek  azon  szirtek,  melyeken  a 
hullámok  ereje  megtörik.  Egész  Európa  érezte 
ekkor  a  magyar  belháború  szerencífétlenségét,  s 
a  pápa  a  keresztyénség  érdekében  bíbornokát, 
Cesarini  Juliánt,  küldé  követül  az  egyeztetés 
eszközlésére,  mely  helyett  ez  azonban  csak  fegy- 
vernyugvást köthetett,  hogy  Ulászló  a  törökök 
ellen  folytathassa  a  háborút.  Csak  öt  hónapig 
tartott  ez  (szeptembertől  1443  januárig  I44i); 
de  a  Hunyadi  által  nyert  csaták,  bevett  városok, 
elenyésztetett  seregek  sokaságánál  fogva  a  hosszú 
név  alatt  tündökölt  a  keresztyénség  históriájá- 
ban. Csak  a  tél  vetett  neki  véget,  tavaszszal  újra 
el  vala  kezdetendő,  de  a  szultán  követeket  kül- 
dött elébb  Hunyadihoz,  úgy  a  királyhoz,  s  békét 
ajánlott  a  magyaroknak,  kedvező  föltételek  alatt. 
A  soká  sanyargatott  ország  nyugalmat  kívánt,  a 
béke  megköttetett,  s  eskü  erősíté  mindkét  felül. 
Alig  távozott  el  a  szultán  követsége,  máris  az 
egész  keresztyénség  fölszólításai  érkeztek  a  török 
végképi  kiűzésére  Európából,  melyre  kedvezőbb 
alkalom  nem  kínálkozhatott,  mint  midőn  Murád 
seregével  Ázsiában  a  zendűlő  Karaman  ellen 
harczolt,  s  Velencze  és  Genua  hajóseregei  át- 
jövetét  gátolták.  Ez  és  Julián  ékesen  szólása 
.győzött,  a  királyi  esküvel  erősített  béke  megtö- 
retett, 8  a  magyar  seregek  csakugyan  győzelme- 


03 

sen  leértek  Várnáig.  Itt  találta  őket  Murád,  kit 
a  megvesztegetett  genuai  hajósok  átszállítottak 
Ázsiából.  Zászlóként  vitetvén  seregei  előtt  a  meg- 
szegett békekötést,  a  szultán  megkezdé  a  csatát, 
mely  Hunyadi  rendeleteinek  teljesítésével  már- 
már  magyar  győzelemmé  vált,  midőn  a  vitéz- 
lelkű  király  s  dicsszomjas  lengyeléi  a  hírben  osz- 
tozni kívánván,  a  megrendült  oszmánokra  csaptak. 
Viaskodásban  a  király  szerencsétlenül  elesik, 
lándzsára  tűzött  feje  rémítést  gerjeszt  a  magya- 
rok közt,  a  csata  vész,  a  sereg  egy  része  meg- 
futamlik,  vele  Hunyadi,  a  másik  levágatik,  vele 
Julián,  s  a  béke-  s  esküszegés  rettenetesen  meg 
van  bosszulva. 

IV.  IDŐSZAK. 

Semzeti  visszahatás,  Hunyadi-kor  1444—1400. 

Nevezetes  a  magyar  történetekben  a  hasonla- 
tosság az  első  és  második  időszak  egyes  részletei 
közt.  Miután  az  ország  és  nemzet  első  forron- 
gásából kitisztult,  a  német  elem  ragadta  meg  őt 
a  keresztyénség  és  istenszerelem  (Gottesminne) 
egész  hevével.  A  mint  ez  hatni  megszűnt,  kö- 
vetkezett a  rideg  byzanczi  formák  befolyása,  a 
hellenismus  végső,  elaggott,  elkorcsosodott  ha- 
tása. Erre  újra  feléledett  a  nemzet,  s  önmagából 
meríté  viszonhatásúl  arany  alkotmánylevelét,  de 
a  szép  virágzást  igérő  reményeket  elenyészteté  a 


01. 

a  keleti  népek  vad  j>Uöztíl;lsa.  —  A  második 
időszakban  szintúgy  az  olatsz  s  német  befolyás 
után  jön  a  nemzeti  visszahatás,  és  szláv  befolyás 
által  a  végveszély  ;  ezen  egész  korban  azonban 
máskép  csoportosodtak  az  európai  hatalmak  vi- 
szonyai. A  hellén  elem,  mely  a  byzanczi  szel- 
lemben csak  színéletet  élt,  a  nyugoti  népekre 
befolyással  lenni  megszűnt,  s  csekély  éltető 
szikrái  csak  végenyészete  által  melegíthettek  föl 
Olasz-  s  Németországban  néhány  szívet,  melyek- 
ben azonban  egy  új  kor  előérzete  dobogott,  s  az 
egész  jövő  központosult.  A  germán  s  román  szel- 
lem, mely  az  árpádi  kor  elején  meghasonlani 
kezdett,  ez  alatt  az  egymás  közti  hosszú  vita 
által  tökéletesen  s  ellenségesen  fejlődött  ki.  Míg 
a  román  nemzetek,  a  világhódító  Róma  nagy 
központosító  eszméit  örökölve,  mindenütt  az 
egyéni  szabadságot  és  testületi  rendszert  az  álta- 
lános egyformaságnak  és  rendnek,  a  szövetséges 
alkotmányokat  az  egyeduralkodásnak,  a  tarto- 
mányokat az  államnak  rendelték  alá,  s  mélyebb 
hatású  lépésektől  óvakodtak,  melyek  a  tartomá- 
nyok és  karok  jelentékenységét  növeszthetnék, 
addig  a  germanismus  az  egyének,  testületek  és 
tartományok  szabadságában  és  szövetségében  je- 
lentkezett s  bár  zavarosabb  és  nyugtalanabb  álla- 
potokat teremtett,  mint  minőket  a  jobban  elren- 
dezett román  országokban  látunk,  mégis  egy  mé- 
lyebb 8  gazdagabb  életet  szült  s  nagyobb  reménye- 
ket gerjesztett.    Magyarország  mind  a  két  irány- 


95 

nyal  jÖtt  érintkezésbe,  az  anjoui  ház  alatt  az  el- 
rendező, központosító,  hódító  román  szellemmel 
ismerkedett  meg,  mely  az  egyéni  szabadságot 
korlátozá,  míg  az  ország  határait  három  tenger 
partjáig  kiterjeszté,  és  a  kereskedést  vígan  föl- 
virágoztatá.  De  a  nemzeti  szellem  ellenezte  ezen 
rendszert,  mely  a  közéletet  elfojtotta,  s  nem  vi- 
seltetett több  tisztelettel  a  fejedelmi  egyéniség 
iránt,  mint  a  mennyivel  a  fejedelmek  ennek  sza- 
badsága iránt  viseltettek.  —  Erre  következett  a 
germán  befolyás,  és  ámbár  Zsigmond  nem  volt 
ennek  tiszta  képviselője,  a  maga  is  olasz  hajla- 
mokkal korlátlan  uralkodásra  vágyott,  mégis 
erőtelen  kormánya,  a  nagy  s  jövőre  ható  eszmék 
kora.  Adomány  nélkül  is  nemesítvén,  ő  adott 
szélesebb  alapot,  s  a  sárkányrendet  alapítván, 
nagyobb  fényt  a  nemességnek,  ő  országos  állást 
a  városoknak,  ő  a  szabad  költözési  joggal  a  pa- 
rasztoknak a  fölszabadúlhatás  hosszú  reményét. 
Ezek  voltak  a  germán  szellemnek  jelei,  melyek- 
nek azonban  Zsigmond  könnyelműségénél  fogva 
mélyebb  hatása  nem  lehetett,  annál  kevésbbé, 
mivel  az  e  király  halála  után  bekövetkezett  za- 
varokban Albert,  Erzsébet  és  Ulászló  alatt,  még 
a  régibb  idők  közhasznú  alkotmányos  törvényei 
sem  tartattak  illő  tiszteletben  a  kül-  s  belháború 
által  megrendült  nemzetnél.  Ezen  törvénytelen 
állapotból,  melyben  mindenki  magára  támasz- 
kodva, annyi  hatalmat  magához  ragadni  igyeke- 
zett, mennyit  erejével  elérhetett,  a  magyart  csak 


a  iieiiizetiöcg  egódzácgcs  viaszahatása  menthette 
meg  a  végenyészettől,  s  az  öküljogos  belháború- 
ban  elerőtelcnedett  országot  a  szomszédhatalmak 
igájától.  S  ezen  nemzeti  erőnek  képviselője  elő- 
ször is  Hunyadi  János  volt. 

Meg  kell  azonban  jegyezni,  hogy  a  tizenötiulik 
század  első  felében  egész  Európában  új  szellem 
uralkodott.  Míg  a  byzanczi  császárság  egyházi 
czivódások  közt  csaknem  ellentállás  nélkül,  meg- 
hasonolva  és  fegyvertelenül,  műveletlen  törökök- 
től darabonként  elfoglaltatik,  addig  cseréül 
Spanyolországban  a  müveit  lovagi  maurok  las- 
san-lassan visszanyomatnak,  s  a  keresztyénség 
nyugaton  csaknem  annyit  nyer,  mennyit  keleten 
veszt.  Olaszországban  a  tudomány  s  művészet 
virágzásnak  indul,  a  német  császárságban  a  husz- 
sziták  kiirtott  vakbuzgósága  után  is,  belső  elégü- 
letlenség  s  tompa  zúgás  jelzi  a  reformatió  köze- 
ledését, s  a  germán  erkölcsök  reactióját  a  román 
romlottság^  ellen.  A  francziáknál  ébredező  hon- 
szellem  kiszorítja  az  angolokat  az  országból,  kik 
szigetükön  a  vörös  és  fehér  rózsa  háborúiban  vé- 
röket  s  erejöket  elpazarolták  ;  egész  Európában 
egy  új,  az  előbbitől  különböző  alapokon  nyugvó 
kor  közeledése  érezteti  magát. 

Hazánk  ritkán  volt  kétesebb  helyzetben,  mint 
a  várnai  csata  után ;  a  gyönge  byzanczi  császár- 
ság, mely  csak  török  engedelemből  látszott  ten- 
gődni, s  utolsó  erejét  idétlen  vallási  meghason- 
lásban    elpazarolta,    föl    nem    tarthatta    többé  a 


97 

próféta  zöld  zászlajának  diadalmenetét ;  a  tarto- 
mányok, melyek  Magyarország  bástyái  voltak 
kelet  felé,  érezni  kezdek  a  vad  ázsiai  nemzet  túl- 
nyomó súlyát,  s  a  magyar  korona  felsőségét  a 
félholdéval  fölcserélni  készek,  alig  gyaníták,  hogy 
a  török,  ki  nem  annyira  politikai,  mint  vallási 
ellenség  volt,  vakbuzgón  csak  teljes  meghódítás- 
ban találhatja  azon  elv  győzelmét,  melyért  harczra 
kelt.  S  így  lerontattak  azon  közfalak,  melyek  a 
magyart  s  oszmánt  elválasztották,  s  a  kikerülhe- 
tetlen halálos  harcz  óriási  léptekkel  közelgetett 
a  két  atyafi  nemzet  közt,  melyeknek  egyike  a 
keresztyénség  s  nyugati  művelődés  által  meg- 
szelidűlt,  másika  a  kelet  egész  rettentő  erejében 
tombolt.  De  nemzetünk  szemeit  a  sors  sötét  le- 
pellel kötötte  be,  s  a  magyar  a  nikápolyi  csata 
után  még  a  várnai  s  rigómezei  vereség  által  sem 
ébresztetett  föl  azon  álmaiból,  melyekben  csak  a 
nyugaton  tornyosuló  vészfellegeket  látta,  hol  a 
fösvény,  szűkkeblű  Fridrik  császár  féltékenyen 
őrizte  Albert  s  Erzsébet  koronás  kiskorú  fiát, 
hazánk  Ausztriával  határos  részeit  Erzsébettől 
zálogba  vette,  s  cselekkel  mindig  új  foglalásokat 
tett.  Stiriából  a  Cilley  grófok  ólálkodtak  a  du- 
namelléki  megyék  után,  a  Kárpátvidéken  Giskra 
uralkodott  cseheivel,  Brankovics  Gryörgy  a  szerb 
fejedelem  a  déli  részekre  gyakorolta  befolyását, 
nagy  tiszavidéki  jószágainál  fogva,  a  Vágmellé- 
ket,  az  egész  Mátyusföldet,  Szentmiklósi  Pon- 
grácz  foglalta  el  ököljoggal,  s  az  ország  szívében 

Eszmék  Magyarország  tört.  philosophiájához.  ' 


98 

lübl)  főúr  csaknem  fütí^otlenül  uralkodott,  pzü- 
net  nélkül  egymás  ellen  Iiarczolva.  S  nem  volt 
hatalom,  mely  e  zavart  lecsönilesítse,  a  caatá- 
ban  elesett  királyról  még  mindig  különféle  hírek 
szárnyaltak,  s  azon  egyetlen  férfit,  kit  erénye  a 
tettereje  a  haza  nemtőjévé  emelt,  Hunyadit,  az 
oláh  vajda  tartá  fogva.  De  érdemeinek  méltány- 
lásában a  meghasonlott  haza  ez  egyszer  egységre 
központosult,  s  a  nádor  országos  fenyegetésére  a 
vajda  szabadon  bocsátá  a  hőst. 

Ily  körülmények  közt  sereglett  össze  a  rákosi 
országgyűlés  máju?ban  1445-ben,  mely  a  gyer- 
mek Lászlót  választá  királynak  azon  esetre,  ha 
Ulászló,  kinek  haláláról  még  mindig  kétkedtek, 
júniusig  vissza  nem  térend,  addig  pedig,  míg 
Fridrik  Lászlót  ki  nem  adja,  az  országot  hét  ka- 
pitány közt  osztotta  föl.  így  törvényesítek  az 
oligarehák  vészes  időkben  törvénytelenül  nyert 
hatalmokat.  De  csak  egy  esztendő  kívántatott, 
hogy  a  hétfelé  oszlott  főhatalom  elébb  a  két  leg- 
erősebb férfiban  központosuljon,  később  az  ér- 
demesebbikében,  Hunyadiban,  ki  1446- ban  kor- 
mányozónak  választatott,  miután  Fridrik,  a 
gyámsága  alatt  levő  Lászlónak  nyugati  szellem- 
ben korlátlan  jogokat  követelve,  nevében  korlá- 
tolt uralkodást  választás  útján  elfogadni  vona- 
kodott. 

Hunyadi  kormányának  színét  Magyarország 
állása  határozá  meg;  mint  török  ellenében  a  ke- 
resztyénségnek,    Ausztria    ellenében    a   nemzeti 


99 

szabadságnak,  Giskra,  Cllley,  Brankovica  és  az 
oligarchák  ellenében  a  rendnek  képviselője,  há- 
romfelé kellé  mindig  kardjának  fordulnia,  míg 
az  évenként  rendszeresen  tartott  országgyűlések 
kormányát  korlátolták.  Magyarország  ez  idő- 
ben oligarchikus  köztársaság  volt,  törvényhozás- 
ban a  népfelsőségi  elemek  látszottak  hatalma- 
sabbaknak, csakhogy  az  országgyűlési  határo- 
zatok legnagyobb  része  végre  nem  hajtatott. 

A  nagy  kormányzó  különböző  szerencsével 
vívott  meg  a  haza  ellenségeivel,  a  törököket 
többször  megverte,  de  a  rigómezei  nagy  csatá- 
ban 1448-ban  tömérdek  veszteség  mellett  részökre 
állt  a  győzelem,  s  Hunyadi  e  második  vesztett 
csatája  után  másodszor  is  fogságba  esett.  Az  or- 
szág fenyegetésére  azonban  a  szerb  Brankovics 
is,  mint  elébb  az  oláh  Drakul,  kiadta  a  hőst,  ki 
veresége  által  sem  veszté  el  a  magyarok  bizodal- 
mát és  szeretetét.  A  &zerencse  a  zsaroló  oliffar- 
chák  ellen  sem  kedvezett  neki  egészen,  s  bár  a 
Cilleyeket  könnyen  megzabolázta,  Giskrától  Lo- 
soncz  előtt  1451-ben  seregeinek  árulása  követ- 
keztében megveretett,  de  később  több  várait  el- 
foglalva, a  vitéz  csehvel  is  kiegyezett.  A  Fridrik 
elleni  győzelmes  háborúnak  is  egyezés  vete  vé- 
get, de  a  béke  csak  akkor  állott  helyre,  midőn  a 
hazafi  Eyzinger  Ulrik  és  az  ármánykodó  Cilley 
Ulrik  Osztrákországot  föllazítva,  a  fiatal  Lászlót 
Fridrik  gyámsága  alól  erővel  kiragadta  1451-ben. 

Hazánk  szerencsétlenségére  a  király  rossz  ke- 

7* 


100 

ztíkből  roflszabbakba  került,  a  azükkehltí  Frid- 
rikéiböl  a  dőzsölő  zsarnok  Cilley  lllrlkéba,  ki 
annyi  hatalmat  nyert  királyi  unokaöcscse  fölött, 
hogy  P^yzingert,  kit  Ausztria  népe  egy  darabig 
a  királyi  tanács  íoszemélyévé  emelt,  előle  rövid 
idő  múlva  hátralépni  kényszeríté.  Hideg  idegen- 
ség váltotta  föl  az  ifjú  királynak  első  lépéseinél 
mutatott  megbarátkozását  a  magyar  szellemmel. 
Hunyadinak  érdemeit,  fényes  ünnepélylyel  is- 
merte el  ugyan  Bécsben^  s  a  kormányzásról  való 
lemondását  el  nem  fogadva,  forró  szavakkal  fe- 
jezte ki  háláját,  hogy  avval  alattvalójának  többé 
ne  tartozzék.  —  A  nemzet  Pozsonyban  koro- 
názta a  már  egyszer  pártja  által  megkoronázott 
ifjút,  ki  az  ünnepély  után  tüstént  visszament 
Bécsbe,  árulástól  rettegve  Hunyadi  részéről,  kit 
gyanúja  minden  lépten  kísért.  Azon  időben  ugyan, 
melyben  Eyzinger  vitte  Cilley  helyett  Ausztria 
kormányát,  a  király  bizodalmasabban  tekinte  a 
helytartóra,  s  az  oszmánok  veresége  Szerviában 
s  visszanyomatások  egész  a  Balkánig,  volt  ezen 
egyetértés  szép  gyümölcse,  mindamellett  hogy  a 
nemesség  az  1454.  évi  budai  gyűlés  határoza- 
tait a  fölkelés  iránt  csak  hanyagul  hajtotta  végre. 
Pedig  a  veszedelem  nagy  volt,  Byzancz  s  a  ke- 
leti császárság  iszonyú  bukása,  ezen,  a  világtör- 
ténetben oly  nevezetes  forduló  pont,  mely  mint 
az  újabb  eszmék  emeltyűjének  támaszpontja,  oly 
eredménydús  vala,  az  akkori  időkben  s  akkori 
nemzeteknél  csaknem  visszhang  nélkül  maradott, 


101 

a  szerencsétlen  egyházszakadás  gyöngíté  a  nyu- 
gat részvétét,  s  a  magyar  nem  is  gyanítá  a  szom- 
széd császárság  elporlásában  tulajdon  szeren- 
csétlenségének előképét.  A  király  udvaránál 
nagyobb  érdekű  volt  Cilley  szerencsés  ármány- 
kodása, melylyel  Eyzingert  magas  polczáról  le- 
szorítá;  a  német  császárság  rendéi  pedig  bírtak 
ugyan  annyi  erélylyel,  hogy  a  veszedelmet  átlás- 
sák, de  nem  elegendővel,  hogy  neki  ellentállja- 
nak,  s  igy  sikeres  határozatok  helyett  hosszadal- 
mas tanácskozásokban  pazariák  el  az  időt ;  míg 
hazánkban  az  ország  java  az  egyéni  érdekeknek 
rendeltetett  alá,  s  Cilley  oligarchia  felekezete 
elhitette  a  gyönge  királylyal,  hogy  Hunyadi  sza- 
badsága s  élte  ellen  ólálkodik.  A  nemességben 
sem  volt  jobb  szellem,  sok  évi  párthadakban  el- 
vesztette lelke  rugékonyságát,  s  apathiába  me- 
rült, miből  még  akkor  sem  ébredett  fÖl,  n<időn 
II.  Mohamed,  Byzancz  eleste  után  már  az  egész 
nyugat  urának  tartván  magát,  hódító  seregével 
Nándorfehérvárhoz  közeledett,  a  budai  s  győri 
országgyűlések  1455-ben  (febr.  és  máj.)  sikeret- 
lenek  maradtak,  a  nemesség  föl  nem  kelt,  s  az 
ellenség  közelítése  elszánt  bátorság  helyett  pu- 
lya félelmet  gerjesztett. 

Míg  a  király  és  nemesség  az  ország  védelmé- 
ről lemondani  látszottak,  addig  Hunyadi  s  bará- 
tai tulajdon  költségen  tartott  kis  sereggel,  haza- 
íiságtól  lelkesítve,  hazájok  védelme  iránt  kétségbe 
\\^m  estek.  Hozzájok  csatlakozott  egy  rendetlen 


1(^2 

gyülovüsz  csoport,  fctryvcrl)c;n  gyakorlatlan,  8 
nagy  r('8zint  í  egy  verteién,  a  keresztesek,  kikben 
Kapisztrán,  a  szent  ferenczi  szerzetes,  hatalmas 
szónoklatával  a  vallás  elszánt  rőllengését  ébresz- 
tette  föl,  fl  kik,  mert  halni  készek,  gyakorlás  nél- 
kül is  győzni  képesek  valának.  És  ezen,  a  haza- 
fiságot és  keresztyénséget  képviselő  két  seregen 
meotörtek  II.  Mohamed  számtalan,  harczokban 
megedzett  ezrei,  az  ismételt  ostromok  nem  hódít- 
hatták meg  Nándorfehérvárt,  a  szultán  július 
lí2  én  táborának  s  az  ostroniszereknek  hátraha- 
gyásával megfutamlott,  s  a  zíild  zászló,  melyet 
Bécs  és  Róma  tornyaira  tűzni  készült^  egy  meg- 
vert sereg  szaladó  maradványai  előtt  lengett. 

Hunyadi  s  Kapisztrán  diadalma  tökéletes  volt, 
s  hogy  semmi  földi  mocsok  ne  szeplősíthesse 
meg  a  fénykört,  melyet  a  győzelem  fejeik  körül 
terjesztett,  a  sors  mind  a  kettőnek  kevéssel  a 
diadal  után  csöndes  halált  engedett. 

A  korlátlan  királyságnak  és  szabad  nemzeti- 
ségnek egymással  ellenkező  elvei,  melyek  Cilley 
Ulrik  s  Hunyadi  János  által  képviselve,  több- 
ször ütköztek  össze,  de  az  utóbbinak  nagyszerű 
személyességénél  fogva  csak  alattomos  ármány- 
kodásokban s  alacsony  üldözésekben  jelentkeztek 
ellene,  a  nagy  hazafi  halála  után  azon  óriási  tra- 
goediára  adtak  alkalmat,  melybe  Magyarország 
sorsa  a  király  haláláig  beszövetett. 

László,  a  király,  s  Hunyadi  László  álltak  mos- 
tan szemközt  egymás  ellenébe,  mind  a  ketten  az 


103 

ifjúság  legvirágzóbb  szakában,  s  míg  a  fiatalab- 
bat háládat  csatlá  az  öregebbhez,  ezt  a  jobbágyi 
hűség  kötelékei  fűzték  amahoz.  Honszeretet  hatja 
által  mind  a  kettőt,  de  minthogy  két  ellenkező 
elvnek  képviselői  csakhamar  ellenségeskedés  tá- 
mad közöttök,  melyet  színlelt  barátsággal  föd- 
nek, mert  mögöttök  állnak  Cilley  és  Szilágyig  az 
idegen  kényuraság  pártolói,  és  a  magyar  nemze- 
tiség védői.  A  király  pártja  kezdte  meg  az  áru- 
lást, de  az  első  vér  Hunyadi  László  által  folyt, 
midőn  az  áruló  Cilleyt  Nándorfehérvárott  le- 
vágta. Azonban,  a  ki  vért  vet,  az  vért  arat,  s  kö- 
vetkezett a  színlelt  barátság,  melylyel  a  király  a 
bosszúról  örökre  lemondott  Temesvárott,  követ- 
keztek a  lovagjátékok  Budán,  melyek  közepett 
Hunyadi  László  megfogatott,  s  rákövetkezett  a 
nap,  hol  ő  pör  nélkül  királyi  parancsra  lenya- 
kaztatott.  De  néhány  hónappal  később  a  királyt 
is  elérte  a  Nemesis  ítélete,  s  kevés  nappal  me- 
nyegzője előtt  meghalt  Prágában,  megétetve,  a 
mint  gyanítják,  azon  csehek  közt,  kiknek  nem- 
zetiségét s  vallásos  meggyőződését  megtörni 
szándékozott  1457-ben.  így  szűnt  meg  ezen  elv- 
vita, miután  mind  a  két  részről  a  gyilkosság 
által  megfertőztetett  főszemély ek  egymásután 
elvesztek. 

Tiszta  kezekbe,  ártatlan  főre  került  a  korona, 
midőn  az  egész  nemzet  egyesűit  szava,  kevés 
oligarchák  ellenére.  Hunyadi  Mátyást  emelé  a 
királyi  székbe,  János  fiát,  László  öcscsét  1458-ban, 


lOi 

Azon  hurminczkét  cv,  melyet  ii  magyarok 
Mátyás  uralkodása  alatt  éltek,  honunk  történe- 
teinek legnevezetesebb  szaka,  dicsőségének  fény- 
pontja. Nemzeti  király  alatt  ki  kezdett  a  magyar 
fejlődni  azon  zavarból,  melybe  őt  századok  óta 
kül-  és  belháborúk  taszították,  s  bár  a  küzdelem 
meg  nem  szűnt,  élvezni  kezdte  az  élet  gyönyö- 
reit; a  művészet  ékesíté,  a  tudomány  nemesíté 
az  eddigelé  durva  nemzetet,  mely  most  az  euró- 
pai államok  közt  a  jelentékenységének  megfelelő 
helyet,  az  elsőhöz  közel,  foglalá  el. 

Egy  új  kor  kezdett  egész  Európára  derülni ; 
Konstantinápoly,  hol  a  régi  művészet  s  tudo- 
mány még  némi  színéletet  élt,  hol  a  régi  bölcse- 
ségnek  traditiói,  a  művészet  gyári  kézfogásai 
még  föntartották  magokat,  az  ozmánok  többszöri 
ostromára  elesett,  mint  egy  elért  gyümölcs  a 
történetek  fáján,  melynek  magvai  a  sok  dúlás 
által  termékenyített  olasz  földön  újra  csíráztak 
föl.  A  nemzetek  fölébredni  látszottak  mindenütt, 
azon  mély  gyermekálomból,  melyben  a  közép- 
korban a  vallás  ringatásai  alatt  oly  gondatlanul 
éltek,  a  hit  lassan  az  okoskodásnak  csinált  he- 
lyet, és  sötét  kétség  vagy  világos  meggyőződés 
kezdték  betölteni  az  emberi  keblet,  melyből  a 
hit  melegítő  szende  tüze  kialudozott.  Az  embe- 
rek lelkébe  ifjonti  lelkesedés  és  nyugtalanság 
szállott,  szorosoknak  látszottak  nekik  az  eddigi 
anyagi  és  erkölcsi  korlátok,  s  még  sem  mertek 
közűlök  kilépni ;  a  mai  kor  közeledése  jelentke- 


105 

zett  mindenütt,  s  egy  irányát  meg  nem  talált 
mozgalom  uralkodott  az  eszmék  országában. 
A  magyarokat  ugyan,  már  különböző  nemzeti 
eredetöknél  fogva  is,  mindig  csak  távolabbról 
érintette  a  germán-román  nemzetek  mozgalma, 
a  reformatió  előkorának  ezen  különös  jelenetei 
azonban  nem  maradtak  mély  befolyás  nélkül  a 
magyar  életre,  s  okai  annak,  hogy  a  kifejlés, 
melyet  hazánk  Mátyás  alatt  nyert,  nem  volt  egé- 
szen nemzeti,  de  épen  azért,  honi  gyökereket 
nélkülözve,  a  bekövetkező  káros  szláv  befolyás- 
nak ellent  nem  állhatott.  A  tudományok  ébre- 
dése Olaszország  felé  vonta  Mátyás  figyelmét,  s 
a  nemzeti  nyelv  emelése  helyett,  a  deáknak  meg- 
erősítése volt  előtte  a  tudomány  főemeltyüje,  sőt 
ha  a  történetíróknak  hinni  szabad,  a  régi,  töké- 
letlen bár,  de  nemzetiségen  alapuló  eleven  tör- 
vénykezés helyébe  Justiniannak  hazánkban  gyö- 
kér nélküli  holt  törvénykönyvét  behozni  sem 
vala  idegen.  Megelőzve  nemzetét,  sőt  korát  egy 
egész  századdal,  a  rendes  adónak,  az  állandó  ka- 
tonaságnak, az  egyháztól  egészen  független  ki- 
rályságnak eszméit  tettleg  is  életbe  léptette,  de 
nagy  intézkedéseinek,  melyek  a  nemzet  lassú 
haladásán  túlmentek,  épen  azért  csak  addig  le- 
hetett sikere,  míg  hatalmas  keze  eszméit  fen- 
tartotta. 

A  szláv  királyok  alatti  rettentő  hanyatlásnak 
oka  már  Mátyás  uralkodásában  föl  lenne  talál- 
ható, ha  fényétől    megvakított   szemeiiiket  nexn 


szeretnők  róla  levouni.  Magyarország  ez  idő- 
ben sz(!p  viruló  tájékhoz  hasonlít,  a  déli  nap  su- 
garában, hol  a  legfényesebb  világ  a  legsötételib 
árnyékkal  határos,  melynek  folytonos  növeke- 
dése bizonyos,  mert  a  nap  elérte  már  legnagyobb 
magasságát  az  ég  boltozatján. 

Mátyásnak,  mint  minden  nagy  királynak,  or- 
száglását  az  jellemzi  leginkább,  hogy  politikája 
mindig  a  legtermészetesebb  volt,  hogy  tettei 
mintegy  szükségből  folytak  ki.  Két  elmellőzött 
koronakövetelő,  az  osztrák  Fridrik,  kinél  a  ko- 
rona s  az  ország  egy  része  zálogban  volt,  s  a 
lengyel  Kázmér,  kinek  zászlaját  Giskra  tűzte  ki, 
eseheivel  hatalmában  tartván  a  felsőbb  megyé- 
ket, egy  erős  és  hatalma  érzetében  merész  oligar- 
chia, mely  az  évenként  tartandó  országgyűlések- 
ben a  királyi  hatalom  megszorítására  dolgozott, 
végre  a  mindig  előbbre  nyomuló  török,  ezek 
képezték  a  nehézségeket,  melyek  közt  Mátyás  a 
kormányt  kezébe  vette,  nem  ügyelve  az  országos 
rendek  által  választása  előtt  kikötött  föltételekre, 
sem  Szilágyi  gyámnokságára,  melyeknek  magát 
alá  nem  vetette. 

Tettre  vágyó  erős  lelkülete  a  hatalmas  oligar- 
chikus korlátokat  tűrte  legnehezebben,  de  jobban 
ismervén  nemzetét,  mint  az  anjoui  Károly  vagy 
Lajos,  Mátyás  az  alkotmányos  formákat,  a  meny- 
nyire csak  lehetett,  megtartotta,  s  oly  számos 
országgyűléseket  tartott,  hogy  a  nemesség  végre 
rajok  únt,  főleg  minthogy  a  királyi  híddalomnak 


107 

öregbítése  mindegyikén  sikerült.  E  főczél  el- 
érésére különben  is,  a  főurak  s  nemesek  a  fölke- 
lések elleni  idegenkedése  mellett,  a  legsikeresebb 
módot  választotta,  egy  állandó  sereg  tartását ; 
átlátván  pedig  az  eddig  divatozó  hadi  rendsze- 
rek elégtelenségét,  a  gyalogságba  helyezte  fő- 
erejét,  8  fekete  seregének  alakítása  által  az  euró- 
pai új  hadtudománynak  reformátora  lett.  Hogy 
ez  által  a  nemesség  a  katonáskodástól  elszokik, 
hogy  gyöngébb  kezek  seregét  nem  használand- 
hatják,  s  a  vitézszellem  a  nemzetet  el  fogja 
hagyni,  ilyen  nézetek  távolabb  feküdtek,  mint 
hogy  rajok  ügyelnie  lehetett  volna. 

A  király  hősi  szellemét  legelébb  is  a  cseh  rab- 
lók érezték,  kik  még  Erzsébet  alatt  Giskrával  az 
országba  jöttek  s  a  felföldet  zsarolták  ;  ezután 
Ausztria  felé  fordult,  miután  a  szegedi  gyűlés, 
1458-ban  (deczember);  hol  a  megyék  legelőször 
követek  által  képviselve,  jelentek  meg,  az  elha- 
tározott fölkeléssel  elég  erőt  adott  kezébe  a  kül- 
ellenség  ellen,  Fridrik  pedig  a  koronát  kiadni 
vonakodott,  sőt  párthívei  által,  kik  közt  Ujlaky 
volt  a  leghatalmasabb,  önmagát  koronáztatta 
magyar  királynak.  Körmendnél  csatára  került  a 
dolog,  melyben  Mátyás  győzött  1459-ben.  A  vesz- 
tett csata  engedékenyebbé  tette  Fridriket,  kit 
magyar  párthívei  is  el  kezdték  hagyni,  s  így  si- 
került végre  az  egyesség  1461-ben,  mely  által 
60,000  arany  váltságért  Sopron  s  a  korona  Ma- 
gyarországhoz visszakerült.  Az  országos  rendeke 


108 

pénzösszeg  tVxlozését  budai  gyűlésükben  I  ir)!:2-ben 
magokra  vették,  s  ezóta  alig  volt  országgyűlés, 
melyben  a  nemesség  ])énz3egedelmet  nem  aján- 
lott volna  fül  a  királynak,  ki  ezt  viszont  fölke- 
léssel minél  kevesebbet  nyugtalanítá.  Azonköz- 
ben Giskra  is  cseh  alvezéreinek  egyenkénti 
megveretése  után  mindig  jobban  megszorítva, 
egyességre  lépett,  s  ezentúl  hív  jobbágya  s  ve- 
zére volt  Mátyásnak,  kinek  nenics  királyi  jelleme 
lassan-lassan  mindazon  főurakat  a  maga  részére 
bujtotta,  kik  elébb  más  pártokhoz  tartoztak, 
mindamellett,  hogy  a  törvényes  formákat,  ha 
büntetni  akart,  sokszor  megszegte,  és  sok  főurat 
per  előtt,  sőt  per  nélkül  is  befogatott,  mint  nagy- 
bátyját Szilágyit,  nevelőjét  Vitézt,  Bánfyt,  Csu- 
port  az  erdélyi  vajdát,  Hampót  a  vám  felügyelőt, 
s  több  mást,  bár  mindig  elég  oka  volt  ily  hatal- 
maskodásra. 

Helyre  állván  az  országban  a  rend  s  Ausztriá- 
val a  béke.  Mátyás  délfelé  fordult,  hol  alvezérei 
a  törököket  már  elébb  kisebb  ütközetekben  meg- 
verték, s  Ali  bég  meggyőze'tése  és  a  vidéknek 
Szendrőig  terjedő  elpusztítása  után,  Boszniát  s 
fővárosát  Jaiczát  elfoglalta  146)>-ban.  Feleségé- 
nek, a  cseh  Katalinnak,  halála,  s  az  ünnepélyes 
koronázás  visszahítták  őt  országába,  s  míg  itt 
szent  István  apostoli  koronája  fejedelmi  ünne- 
pélylyel  a  nép  örömriadása  közt  fejére  tétetett, 
addig  II.  Mohamed  Bosznia  visszafoglalására 
Isészűlt,  s  a  Zápolya  által  vitézül   védett  Jaiczát 


109 

erősen  ostromolta  14G4-ben,  de  Mátyás  közelíté- 
sének hírére  ijedés  lepte  meg  a  török  sereget, 
mely  ostromszereinek  visszahagyásával  megfu- 
tamodott. A  király  innét  Szerviába  nyomult,  de 
Szrebernyik  megvétele  után  Zvornyik  alól  győ- 
zelem nélkül  visszavonulni  kénytelen  volt.  A  kö- 
vetkező éveket  főkép  az  ország  belbátorságának 
megalapítására  használta  föl,  Moldvában  a  ma- 
gyar tekintélyt  megerősítette,  a  lengyel  és  cseh 
szabadzsákmányosokat  megzabolázta,  az  14G7-iki 
országgyűlésen  új  általánosabb  adó-  s  vámrend- 
szert hozott  be,  8  el  nem  feledve  a  tudományo- 
kat, Pozsonyban  egyetemet  alapított. 

Itt  végződik  Mátyás  országlásának  első  idő- 
szaka, melynek  dicséretében  a  történetírók  meg- 
egyeznek; egy  élet-,  fény-  s  dicsőségteljes  időszak, 
melyben  a  királyt  s  hazát  a  hír  dicskoszorúja 
ékesítette. 

Máskép  hangzik  az  ítélet  Mátyás  politikája 
fölött  1468-tól  1490-ig,  midőn  a  király,  alig 
figyelve  a  déli  viszonyokra,  s  csak  alvezérei  vi- 
tézségével s  neve  varázsával  ijesztve  el  a  törököt 
a  magyar  határoktól,  s  inkább  éjszak  és  nyugat 
felé  fordult,  s  miután  évekig  (1468-tól  1471-ig) 
a  cseh  koronáért  minden  maradó  haszon  nélkül 
harczolt,  sőt  ezen  háború  következményei  miatt 
alattvalói  egy  részének  szeretetét  annyira  elvesz- 
tette, hogy  ezek  a  lengyel  Kázmért  hívnák  be  az 
országba,  végre  ennek  megveretése  után,  míg 
Báthory  és  Kinizsy  a  török  sereget  1477-ben  a 


110 

Kenyí^rmezőn  tíuikrc  tették,  Frldrík  ellen  indult, 
8  hosszabb  győzedelmes  háborúban  148G  ban 
Bécset  8  alfló  Ausztriát  elfogrlalta. 

Magyarország  külérdekei,  mint  a  dolgok  ter- 
mészete, sőt  már  az  ország  fekvése  is  mutatja, 
mindig  az  aldunai  fejedelemségek  fölötti  felső- 
ségben feküdvén,  mindenesetre  különíis,  hogy  az 
éleselméjü  király,  nem  ügyelve  a  természetes 
határokra,  a  helyett,  hogy  az  országból  egy  min- 
den oldalról  könnyen  védhető,  s  a  Kárpát  és 
Balkán  hegylánczainak  bástyáival  körözött  erős- 
séget alakított  volna,  inkább  a  Kárpáton  s  Mor- 
ván túl  térj  észté  hatalmát.  Ha  azonban  a  nemzet 
lelkületét  tekintjük  s  az  ellenséges  szomszéd 
néptörzseket,  akkor  aligha  Mátyás  nézeteit  nem 
fogjuk  pártolni,  ki  jobban  ismerve  nemzetét, 
mint  akárki,  veszedelmét  nem  annyira  a  műve- 
letlen török  erőtől  látta  közeledni,  melynek  a 
magyar  vitézség  még  mindig  vitézül  ellent  tudott 
állni,  mint  a  nyugati  és  szláv  nemzetek  erőtle- 
nítő,  lélekemésztő  szellemétől,  melyet  ő  annyira 
gyűlölt,  hogy  az  1486-diki  országgyűlésen  mind- 
azokat, kik  jószágokat  velenczeinek  vagy  len- 
gyelnek akármily  szín  alatt  eladni  merészelnének, 
hűtelenséffi  kereset  alá  vettetni  rendelte.  —  lo^a- 
zolta  ezen  nézet  helyességét  a  történetek  sora, 
mert  a  török  nem  hághatott  elébb  a  legyőzött 
magyar  nyakára,  csak  miután  olasz  csel  és  szláv 
erőtlenség  a  nemzet  jellemét  megtörve,  visszavo- 
nást szereztek    és  meghasonlást ;  a  nyugati  fúva- 


Ili 

lom  mérődétől  kiaszott  test  tei'inészetesen  a  kelet 
első  erősebb  meo^támadáaára  Mohácsnál  összeró- 
gyott.  De  épen  ezen  történetek  mutatják,  mily 
eredménytelen  volt  Mátyás  mindezen  iparkodása, 
mert  már  négy  évvel  a  föntemlített  törvény  ho- 
zatala után,  mely  a  lengyelt  hazánkban  a  birto- 
kolási  jogtól  elzárta,  lengyel  király  emeltetett  a 
trónra.  E  szempontból  Mátyás  utolsó  évei  csak 
szánakozást  gerjeszthetnek,  midőn  azon  nagy- 
szerű szellemet  sikeretlenűl  látjuk  előre  ké- 
szíteni természetes  fia  számára  a  trónÖrökösö- 
dést,  melyet  az  olasz  Beatrix  cselszövényei 
meghiúsítanak,  midőn  látjuk,  miként  múlik  ki 
a  nemzetből  az  ösi  egyenes  tetterő,  s  mikép 
hatalmaznak  el  az  oligarchia  segítségével  azon 
nyugati  elpuhító  elvek,  melyek  ellen  Mátyás 
egész  életében  oly  vitézül  harczolt.  A  király  ha- 
lála után  (1490)  a  magyar  nem  tudta  megtartani 
Bécset  s  Ausztriát,  egy  embernyommal  később 
Bécs  és  Ausztria  uralkodtak  a  magyar  fölött. 


HORATIUS. 


ELET-  ES  JELLEM-EAJZ 


IRTA 


SZÁSZ  KAEOLY, 


BUDAPEST. 
FBANKLIN-TÁRSULAT 

MAGYAR  ÍROD.   INTÉZET   ÉS   KÖNYVNYOMDA. 

1891. 


I 


í 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA. 


BICZÓ  FERENC 

könyvtárából. 


HOEATIUS. 


IROI  ELET-  ES  JELLEMRAJZ. 


Histoire  de  la  vie  et  des  poésies  d'Horace.  Par  le  báron 
Walckenaer.  2  kötet,  Paris  1858.  —  Das  Lében  des  Horaz, 
und  sein  philosophischer,  sittlicher  u.  dicbterischer  Chaiacter. 
Von  Arnold  Halle,    1860.  —  Horatii   (Qu.  FI.)    Opera  omnia. 


I. 

Azon  írók  egyikének  élet-  és  jellemrajzát  ké- 
szülünk adni  e  lapokon,  kiket  az  egész  müveit 
világ  ismer,  kiknek  neve  mindenütt  jóhangzású 
s  édes  emlékek  viszhangjait  költi.  Mert  kinek  ne 
lennének  emlékezései  kötve,  Horatiusa  azon  el- 
rongyollott  példányához,  melyet  az  iskolában 
forgatott?  midőn  az  első  ifjúság  ábrándjai,  a  ser- 
dülő erő  s  az  ébredező  képzelődés  oly  költői  dics- 
fényt vont  a  fakó  lapokra,  melyekről  a  « Justum 
ac  tenacem))  vagy  a  « Beatus  illew  zengzetes  so- 
rait könyvnélkülöztük.  Eszembe  jut,  mint  osz- 
tályoztam a  gyermek  fontoskodásával  s  az  ifjú  lel- 


keficdésével,  költőimet  tizenhárom — tizenöt  évefl- 
koromban  !  A  Tristium  versárjának  sekélyen  ten- 
gere csak  fülembe  költött  kellemes  zúgást  s  meg- 
vallom, soha  sem  bírt  kedélyemre  mély  és  mara- 
dandó hatást  gyakorolni ;  kedveletem  Virgilius  és 
Horatius  közt  volt  s  pedig  csaknem  egyenlő  mér- 
tékben megosztva;  az  Aeneis  férfias  szépségét,  az 
ecclogák  s  különösen  a  Georgicon  csodás  bája, 
versenyeztek  szivem  és  elmémben  az  ódák  nemes 
hangulatával,  erkölcsi  emelkedettségével,  vidám 
életnézetével.  Egyik  tanítóm  határozottan  Virgilius 
pártjára  kelt  s  én  Horatius  előnyeit  számítgatám ; 
atyám  (tanítóim  legjobbika)  Horatius  felé  hajlott 
s  én  lelkesedve  vitatám  Virgihus  szépségeit.  Oh 
boldog  gyermekkor!  oh  ifjúi  lelkesedés! 

Most,  annyi  év  után,  újra  ától  vasam  a  venu- 
siai  költő  müveit;  beleéltem  magam  ifjúkorom 
8  az  iskola  emlékeibe.  De  mind  a  mellett  más 
szemmel  tekintem  őt  most.  Sok,  a  mit  akkor  nem 
érték,  világos  előttem  ma ;  a  mi  akkor  magamon 
kívül  ragadott,  most  itészetre  hív  s  a  miért  ak- 
kor, a  közvéleménynyel  együtt,  kárhoztatni  kész 
valék  Maecenas  s  Augustus  barátját,  most  higgad- 
tabban 8  minden  oldalról  fontolva  tekintem.  Nem 
az  isteni  vates,  az  erkölcs  magasztos  papja  s  esz- 
ményi képviselője,  minőnek  egynémely  müvéből 
kiragyogni  látszik,  —  de  nem  is  a  császári  asztal 
tányérnyaló  hízelgője,  minek  bizonyos  puritán 
nézetek  őt  bélyegezni  akarják: --az  ember,  a 
költő,  a  fél-stoicus,  fél-epikúri  bölcsész  áll  élőt- 


tem.  A  kor,  melyben  élt,  az  állam,  melynek  — 
minden  eszméivel  együtt  —  átalakulását  látta,  s 
erejének  ellen  ö  sem  állhatott,  a  rendkívüli  fér- 
fiak, kiknek  befolyását  vissza  nem  utasíthatá,  a 
romlott  erkölcsök,  melyek  míg  magokkal  ragadák 
s  iszapjokkal  temetek,  egyszersmind  nemes  vissza- 
hatást is  költenek  benne,  —  mindez  s  ezer  egyéb 
igényli,  hogy  számba  vétessék  Horatius  megítélé- 
sében. Több  életirási  mű,  pl.  Svetonius  jegyzetei, 
s  azon  egykettö,  melyeknek  czímét  e  rajz  hom- 
lokára tűztem,  nagy  segítségemre  vala  e  vizs- 
gálódásban ;  —  de  mivel  szerkezetök  egészen  más 
rendszert  követ,  mint  a  mely  czélomnak  meg- 
felelne ;  mivel  én  ezúttal  az  írót  akarom  közép- 
pontúi venni  s  fejlődése  történetéhez  csak  külső 
segédeszközökül  igyekszem  az  ember  életkörül- 
ményeit csoportosltni,  előre  kijelentem,  hogy  fő- 
forrásomúl  tulaj  donkép  maguk  —  Horatius  müvei 
szolgálnak.  Ha  e  lapok  olvasása  csak  tizedrésznyi 
gyönyört  okozna  e  tanulmány  olvasóinak,  mint  a 
megírásukra  fordított  készület  nekem,  —  méltán 
dicsekedhetnem. 

Horatius  munkái,  bár  természetesen  elszórt 
adatokban,  bőséges  életrajzi  jegyzeteket  tartal- 
maznak; és  pedig  többnyire  oly  módon,  hogy 
vallomásai  őszintesége  felől  alig  lehet  kétség; 
álszeméremböl  soha  nem  igyekszik  magát,  hely- 
zetét, tetteit  kedvezőbb  világításban  tüntetni  föl, 
sőt  az  előítéleteken  felülemelkedése  a  közönyig 
megy,  s  néha  majdnem  az  erkölcsi  cynismussal 


határos.  Az  óletirónak  minden  esetre  nagy  köny- 
nyebbségére  szolgál  s  az  ember  és  író  megitélésót 
felette  előmozdítja  ez  őszinteség;  Horatius  öntu- 
datosan, czélzatosan  teszi  ezt;  maga  mondja 
(Sat.  II.  1.),  hogy  ö  oLuciliust  követi,  ki  mint  hü 
társakra,  könyveire  bízza  titkait;  ha  rosszul,  ha 
jól  megy  dolga,  —  másokhoz  ö  nem  fordulw. 

Magától  tudjuk,  hogy  atyja  fölszabadult  rab- 
szolga volt,  s  életmódjára  nézve  árverési  vagy 
egyéb  köz-pénzek  behajtója  (coactor).  De  hogy 
józan  gondolkodású  s  fia  szerencséjének  okos  és 
szeretetteljes  előmozdítója,  hogy  érte  minden  ál- 
dozatra kész,  —  azt  a  fiú  oly  hálával  ismeri  el, 
általában  atyjáról  oly  nemesen  rajzolt  képet  ha- 
gyott hátra,  hogy  annak  élvezetétől  olvasóinkat 
meg  nem  foszthatjuk. 

(Sat.  L  G.)  ((Magamra  térek  vissza,  a  szabados 
fiára,  kit  azért  mindenki  megmar,  mivel  most 
asztalodnál  ülök,  Miecenas,  s  mert  egykor  mint  tri- 
bun, egy  légiót  vezettem.  Mily  szerencse,  hogy 
neked  tetszhettem,  neked,  ki  oly  jól  meg  tudod 
különböztetni  a  becsületest  a  silánytól,  ki  az  ér- 
demet nem  a  születés  hiú  fényétől,  hanem  az  ér- 
zelmek nemességétől  méred.  De  tudd  meg,  hogy 
ha  némely  hiányt  leszámítva,  melyek  mint  foltok 
állnak  a  szép  testen,  lelkületem  erényes,  hajla- 
maim nemesek,  szívem  ártatlan  és  tiszta  (legyen 
ezúttal  az  öndicséret  megbocsátva  !) ;  —  ha  semmi 
aljast,  semmi  szennyest,  semmi  szégyenletest 
szememre  vetni  nem  lehet;  —  ha  végre  barátim 


előtt  kedves  vagyok:  mindezt  derék  atyámnak 
köszönöm.  Ö,  bár  igen  csekély  birtokú,  nem  elé- 
gedett meg  azzal,  hogy  Flavius  falusi  iskolájába 
küldjön,  hova  becsületes  centuriók  gyermekei  is 
jártak ...  0  Eómába  vitt  engem,  hogy  ott  oly 
nevelést  nyerjek,  minőben  a  lovagok  és  senato- 
rok  fiai  részesülnek.  Euháimról,  az  engem  kisérö 
rabszolgákról  mindenki  azt  hitte  volna,  hogy 
nagy  ősi  örökség  fedezi  költségeimet.  S  atyám 
még  többet  tett ;  vigyázó,  lelkiismeretes  felügye- 
löm volt  ö ;  nem  veszített  el  szemei  elöl  soha, 
elkisért  tanítóimhoz  s  nemcsak  minden  oly  tettől 
őrze  meg,  mi  az  erény  első  virágit  bennem  elfojt- 
hatta volna,  hanem  a  bűnnek  még  gondolatát 
sem  engedé  szívemhez  f érkezni.  Nem  aggódott  ö 
azon  lehető  szemrehányás  miatt,  hogy  csak  azért 
tett  annyi  költséget,  hogy  belőlem  nyilvános  ki- 
kiáltó legyen,  vagy  a  mi  maga  is  volt,  közpénzek 
behajtója,  csekély  fizetésért;  —  ha  gondjainak 
eredménye  ez  lett  volna  is,  nem  zúgolódnám ;  de 
mivel  máskép  ütött  ki,  ő  annál  nagyobb  dicsére- 
tet s  tőlem  annál  több  hálát  érdemel.  Nem  mél- 
tán dicsekedhetem-e,  hogy  ilyen  atyám  volt? 
Mentegessem-e  magam,  mint  annyian,  hogy  nem 
saját  hibám,  ha  nem  származtam  híres  szülők- 
től? En  máskép  érzek,  máskép  dicsekszem  atyám- 
mal. Igen !  kijelentem,  hogy  ha  a  természet  visz- 
szavenné  éveinket,  melyeket  születésünk  óta  adott 
s  megengedné,  hogy  mindenki  nagyravágyó  kedve 
szerint  szabadon  válaszszon  oly  szülőket,  minő- 


8 

ket  akar,  —  ón  a  közlolkeknek  hagynám,  hogy 
elfoglalják  a  dicső  neveket,  melyek  curulis  széke- 
ken s  lictori  nyalábok  közt  ragyogtak ;  s  részem- 
ről, ha  mindenek  szemében  esztelennek  látsza- 
nám is,  megmaradnék  azon  szülőkkel,  kiket  az 
istenek  jóságából  nyerek. » 

E  sorok  az  atyát,  ki  rabszolgának  született,  s 
a  fiút,  ki  Kóma  —  sőt  az  Olymp  —  isteneinek  po- 
harából ivott,  egyaránt  megtisztelik. 

Hogy  anyját  Horatius  sehol  nem  emliti,  arra 
mutat,  hogy  öt  korábban  elveszte,  mintsem  iga- 
zán ismerhette  volna.  Testvérei  hihetőleg  nem 
voltak,  különben  atyja  nem  áldozhatta  volna 
mindenét  neki,  s  ő  is  emlékeznék  felölök. 

Első  tanítója,  kit  gyakran  emleget,  ki  a  ró- 
mai s  görög  nyelv  és  irodalom  ismeretébe  beve- 
zette, Pupillus  Orbilius  volt.  Szigorú,  rideg  em- 
ber, ki  magának  becsületes  nevet,  de  vagyont 
nem  szerzett ;  kit  életében  kevesen  szerettek,  de 
holta  után  emlékszoborral  tiszteltek  meg.  S  mint 
tanító  is  ilyen  volt;  nyájasság  nélkül,  de  alapo- 
san, szigorral  ós  sikerrel  tanított ;  s  hogy  Horati- 
usért sem  tett  kivételt,  mutatja  a  pla^osus  jelző, 
melylyel  öt  költőnk  megtiszteli ;  de  az  is,  hogy 
reá  utal,  mint  nyelv-  s  irodalomismereteinek  első 
forrására  (Epist.  H.  1,  és  II.  2),  ki  vele  Kóma 
addigi  költőit,  Livius  Andronicust,  Enniust,  Nye- 
viust,  Plautust,  Caeciliust,  Terentiust  stb.  meg- 
ismertette, s  ki  őt  képesíté,  hogy  az  isteni  Home- 
rost  görögül  olvasván  átlássa,  mily  végetlen  ma- 


gasságban  állnak  Görögország  lángszellemei  Kóma 
addigi  írói  felett.  Rómában  szintúgy,  mint  Athén- 
ben, Homeros  könyveivel  kezdődött  az  ifjúság  fel- 
sőbb tanulása  és  Horatius  élete  végéig  kiváló 
gyönyörrel  olvasta  a  költők  királya  munkáit.  Er- 
kölcstant, állambölcseséget,  költészetet,  mindent 
föllelt  azokban,  s  bár  tehetségei  igen  kevés  pont- 
ban érintkeztek  a  hős  énekessel,  ö  még  is  neki 
tulajdonította,  neki  köszönte  ihletése  legszebb 
óráit.  De  nem  kisebb  hatással  voltak,  Homeros  s 
a  görög  drámaírók  mellett,  Horatiusra  már  e  kor- 
ban is  a  lyricusok  :  Pindaros,  Alkéus,  Sapho,  Ana- 
kreon  művei,  melyekből  lelkesedést  és  ösztönt 
merítni  korán  tanult,  s  mielőtt  még  sejtelme  vala, 
hogy  azokat  részint  utánozni,  részint  túlszár- 
nyalni hivatott:  eszméik  magas  röptével,  nyel- 
vök  merész  fordulataival,  érzelmeik  s  kedélyök 
melegségével  őt  számtalanszor  bájolták  és  ragad- 
ták el. 

De  Horatius  csakhamar  kinőtt  Orbilius  isko- 
lájából. Midőn  Rómában  a  tizenöt  vagy  tizenhat 
éves  ifjú  leveté  a  pretextát,  hogy  a  fehér  tóga  vi- 
rilist,  SLZ  érettség  jelmezét  felöltse,  —  bár  az  is- 
kolából kikelt :  nevelése  még  bevégzettnek  nem 
tekintetett.  Sőt  annak  felsőbb  foka,  valódi  lényege 
tulaj  donkép  csak  most  kezdődött,  legalább  azon 
előkelőbbekre  nézve,  kiknek  módjukban  állt,  — 
hogy  világot  lássanak  :  —  a  műveltség  akkori 
hazájába  Görögországba  menni.  A  görög  nyelv  s 
irodalom  ismerete  különben  is  a  műveltség  kö- 


10 

telezett8éí];óvó  vá,lt  minden  rómaira  nézve;  de 
nem  csak  magáért  a  görög  irodalomért,  mely  a 
római  felett  végetlen  magasKágban  állott  s  ennek 
anyjává,  vagy  legalább  dajkájává  volt  leendő; 
hanem  a  közélet  igényei  miatt  is,  mert  a  biro- 
dalom kelet  felé  terjedésével  életszükséggé  vált  a 
görög  nyelv  birása,  az  levén  kelet  kizárólaííos 
nyelve.  Róma  gazdagabb  s  műveltebb  osztályú 
ifjainak  az  volt  ekkor  Görögország,  mint  nekünk 
ma  a  nyugot  egyetemei.  Különösen  pedig  Athén 
vonta  őket  magához ;  Athénben  beszélték  legtisz- 
tábban, lengzengöbben  a  görög  nyelvet ;  a  tudo- 
mányok, művészetek,  különösen  a  bölcsészeti 
iskolák  székvárosa  Athén  volt;  Athén,  még  akkor 
is,  midőn  Sylla  hódító  lába  alá  görnyedt  feje,  s 
rabul  megadóztatott  a  római  által:  szellemi  ki- 
rályi székét  megtartá  s  tovább  is  megmaradt 
mint  a  kemény  Róma  felett  szellemi  hatalomnak 
úrnője. 

A  gazdag  római  családok  ifjai  kisérettel,  men- 
torok, szolgák  egész  háztartási  személyzetével 
szoktak  Athénbe  menni,  hogy  rangjukat  ott  is 
fentarthassák.  Horatius  ezt  természetesen  nem 
tehetó.  De  mert  kora  felett  érett  lángelméje  s  kü- 
lönösen a  bölcsészet  és  irodalom  iránti  kedvelete 
már  otthon  kitűnt:  atyja  minden  áldozatot  meg- 
tett érette,  hogy  néhány  évig  a  műveltség  fővá- 
rosában tanulhasson.  Ha  nem  vehetjük  is  szoro- 
san azon  horatiusi  adatot  (Epist.  H.,  2,  81  sor), 
hogy  hót  évet  töltött  volna  ott,  annyit  bizonyos- 


11 

nak  kell  tartanunk,  hogy  Athénben  mulatása 
több  évre  terjedt.  S  mert  huszonkét  éves  korában 
már  Athéntől  távol  találjuk,  kora  érettségénél 
fogva  pedig  föltehető,  hogy  tizenhat — tizenhét 
éves  korában  már  ott  állt,  hol  rendesen  a  tizen- 
nyolcz — húsz  évesek  állanak,  bizvást  mondhat- 
juk, hogy  görögországi  mulatása  öt — hat  évre 
terjedt. 

Műveiben  ez  idöröl  s  ez  alatt  folytatott  életé- 
ről és  tanulmányairól  egyenes  tudósításokat  alig 
találunk.  De  a  Cicero  fia,  ki  ugyanekkor  volt  ott  s 
Horatiussal  körülbelől  ugyanazon  körökben  for- 
gott, egy  fönmaradt  levelében  meglehetős  tiszta 
világot  vet  a  római  ifjak  ottani  foglalkozásaira. 
Világos  lesz  előttünk  e  levélből  (mely  Cicero  le- 
velei közt:  Epist.  ad  diversos  XVI,  21.  olvas- 
ható), hogy  ha  az  Athénben  múlatás  hasznára 
volt  az  ifjúnak  értelmi  kiképzése  tekintetéből,  de 
még  nagyobb  erkölcsi  romlására  szolgált.  Es  hi- 
hető, hogy  azon  súlyos  erkölcsi  foltoktól  is,  me- 
lyek Horatius  életét  az  utókor  szemeiben  homá- 
lyosítják, ment  maradt  volna,  ha  az  ébredő  szen- 
vedélyek s  testi  fejlődés  korában,  a  megvesztegetett 
légü  Athéntől  távol,  atyja  gondos  felügyelete 
alatt,  otthon  maradt  volna.  De  lett  volna-e  akkor 
Eóma  első  költője,  a  bájos  hangú  lantos,  az  em- 
beri szív  s  élet  oly  mély  ismerője?  —  más  kér- 
dés. Sőt  bizonyosnak  mondhatjuk,  hogy  Athén 
ismerete  s  az  ottani  huzamosb  tartózkodás  nél- 
kül, satiráiban  a  kor  és  erkölcsök  nevetséges  és 


12 

bűnös  oldalainak  éles  ós  orÖR  bírálatát,  énekei- 
ben a  kifejezés  és  szenvedélyek  erélyét,  szerelmi 
dalaiban  a  kéjes  érzelmek  hajlékonyságát,  mele- 
gét, bubáját  liiában  keresnők.  Igaz,  hogy  a  Hora- 
tius korabeli  Athén  nem  a  Perikies,  Platón  és 
Aspásia  Athénje  volt;  de  még  mindig  a  legtu- 
dósb  bölcsészek  s  a  legcsábítóbb  kéjbölgyek  vá- 
rosa va1a;  hol  sokat  lehete  tanulni,  sokat  élvezni, 
sokat  élni.  Mi  más  tanítók  valának  ezek,  mint  a 
rideg  Orbilius !  S  a  fogékony  Horatius  tölök  mily 
kedvet  kapott  a  magas  bölcsészet,  az  édes  szere- 
lem és  költészet  élveihez.  És  mert  ott  az  élet 
szélsőségei  érintkeztek,  összeolvadtak :  Horatius 
is,  a  rideg  gondolkodást  a  könnyű  szenvedélyek- 
kel itt  tanulá  összeolvasztani;  itt  lett  bölcselő 
szerelmessé,  s  költői  bölcselővé. 

Mellőzhetjük  itt  a  görög  bölcsészet  akkori  ál- 
lásának s  a  leginkább  divó  rendszerek,  a  Stoa, 
Plato,^a  skeptikusok  s  Epikur  bölcseségének  raj- 
zát. Ügy  szintén  azon  sajátságos  világnézet  rend- 
szerét, mely  mind  a  többi  bölcseleti  rendszerek 
hátteréül  szolgált :  t.  i.  a  görög  (s  római)  hitregéét. 
Mindez  az  átalános  müveltségtörténetre  tartozik  s 
terünk  igen  szűk,  czélunk  sokkal  speciálisabb, 
mintsem  itt  ezekre  kiterjeszkednénk.  De  hogy 
mind  ennek  Horatius  fejlődésére  megvolt  kézzel- 
fogható hatása,  ki  tagadhatná?  S  nekünk  e  be- 
folyást, legalább  nagyjában,  itt  kell  megjelölnünk. 

Horatius,  úgy  látszik,  a  bölcsészeti  iskolák 
mindenikét  figyelmére  vette  s  huzamosban  látó- 


13 

gatta.  Es  ezekben  a  világ,  ember,  élet  különböző 
szemléletei  s  az  azokra  épült  különböző  rendszerek 
annyi  ügyességgel,  oly  szeli emdúsan  adattak  elé, 
hogy  nem  csodálhatjuk,  ha  a  még  meg  nem  szi- 
lárdult ifjúi  meggyőződést,  majd  egyik,  majd  má- 
sik ragadta  magával.  Sőt  az  iskolából  kikerült 
Horatiust  most  Epikur  szerint  látjuk  gondol- 
kodni s  élni,  majd  a  szigorú  Stoa  követőjére  is- 
merünk benne.  Platón,  az  isteni,  oly  mélyen  ra- 
gadja meg  fönlengő  szellemét,  a  mily  fogékonyan 
veszi  a  görög  hitrege  ábrándos  tanait.  De  mind- 
ezen ellenkező  benyomások  daczára  mondhatjuk, 
hogy  Horatius,  midőn  Athént  elhagyá,  mint  böl- 
csész és  ember:  a  stoikusok  tanítványa  vala,  s 
mint  ilyen  az  erkölcsi  és  polgári  szabadság  s  a 
köztársasági  eszmék  feltétlen  híve,  egyfelől ;  más- 
felől mint  költő,  egészen  elfoglalva  a  görög  hit- 
rege hatásától,  mely  szerint  a  vallás  eszményi, 
szellemies  valaminek  tűnik  föl,  míg  Eómában 
(bár  ugyanazon  alakokkal)  alig  egyéb  politikai 
intézménynél.  Kómában  az  ég  nem  más,  mint 
egy  magasabb  állam,  a  földinek  mintája;  az  is- 
tenek rendszere,  a  birodalom  aristocratiai  rend- 
szerének eszményi  kifejezése  s  maga  a  jóslatokban 
való  hit  és  az  istenek  tisztelete  (Eóma  vallásának 
e  két  sarkpontja)  épen  nem  tisztán  emberi  vagy 
bölcseimi,  mint  a  vallásnak  lennie  kellene,  ha- 
nem valódi  nemzeti  vallás.  Horatius  ezekkel  el- 
lenkező fölfogást  hozott  Athénből  haza  magával ; 
de  utóbb,  midőn  nemzeti  költővé  lőn,  az  ábránd- 


u 

eszmék  újra  lemosódnak  róla  s  ismét  Róma  val- 
lása lesz  az  övé  is. 

Helyén  látjuk  itt  egy  perezre  megállapodni, 
hogy  az  időpontot,  világtörténeti  s  irodalmi  mi- 
nőségében megjelöljük,  mielőtt  Horatiust  a  nyil- 
vános pályán,  először  mint  polgárt,  aztán  mint 
írót  felléptetnök. 

Horatius,  Venusiában,  Apulia  és  Lucania  ha- 
tárán fekvő  régi  kis  városban  született.  Születése 
időpontját  maga  határozza  meg,  midőn  írja,  hogy 
L.  Manlius  consulsága  alatt  született,  s  ismét, 
hogy  midőn  Lollius  és  Lepidus  levének  consulok, 
azon  deczemberben  negyvennégy  évet  töltött 
(Carm.  EL  21 ;  Epod.  XHI. ;  Epist.  I.  20).  E  meg- 
határozások szerint,  melyek  Svetonius  életrajzi 
jegyzeteivel  is  összevágnak,  ő  a  város  épít.  689. 
évében,  Kr.  előtt  65-ben,  deczember  8-ikán  szü- 
letett. 

Azon  történelmi  időpont  vala  ez,  melyben 
Róma  nagyságának  megépítéséhez  a  kövek  már 
mind  összehordva  valának  s  már  a  készület  azon 
kora,  melyről  Virgilius  írta : 

Tantse  molis  erat  románam  condere  gentem! 

elérte  végét.  Lucullus  és  Pompejus  épen  most 
törték  meg  keleten  Mithridates  hatalmát;  Július 
Cíesar,  hét  évi  hadviselés  után,  most  vetett  vé- 
get a  gallusoktól  való  félelmeknek.  A  rómaiak 
fegyverei  s  politikája  keleten  és  nyugaton  egy- 
iránt  diadalmaskodott.  Róma  a  világ  középpontja 


15 

kezdett  lenni  s  a  hatalom,  mint  egyensúlyra  tö- 
rekvő gömb,  óriási  billenósei  után  megtalálta  kö- 
zéppontját. A  tetőpontra  emelkedett  nemzetben 
ama  szenvedélyek  nyertek  uralmat,  melyek  min- 
dent benyelni  igyekeznek :  a  hatalom  szerelme, 
mely  mindenen  uralkodni,  s  a  gazdagság  szomja, 
mely  mindent  bírni  óhajt.  A  római  senatorok,  a 
föld  távoli  királyait  adófizető  rabszolgáiknak  te- 
kintek ;  s  a  köztársasági  hadvezérek,  győzelmeik- 
nek nem  csak  dicsőségét,  hanem  gyümölcseit  is 
magoknak  akarák  tulajdonítani.  A  nagyok  e  tor- 
zsalkodása lőn  forrásává  a  polgárháborúk  ama 
hosszú  sorának,  mely  im  most  kezdődék,  s  Marius 
és  Sylla,  majd  Catilina,  majd  Caesar  és  Pompeius, 
majd  Brutus  és  a  Triumvirek,  majd  Antonius  és 
Octavius  neveivel  szaggatta  részekre^  a  köztársa- 
ságot s  reszkettette  meg  a  földet.  És  Horatius, 
mind  e  változásokat  megérte ;  némileg  cselekvő 
személy,  főként  pedig  gondolkodó  szemlelő  vala 
mellettök.  Az  állam,  a  mint  teremte  s  eltemeté 
nagy  embereit,  hatásuk  s  visszahatásuk  alatt  át- 
alakult maga,  kicserélte  eszméit,  törekvéseit;  a 
pharsáliai,  philippi-i  és  actiumi  mezők  nem  láttak 
több  küzdelmet,  véres  hullát  és  diadalt,  mint 
azon  szellemi  csatatér,  hol  az  eszmék,  álladalmi 
elméletek  s  az  igazgatás  formák  vívták  meg  for- 
rongási  s  átalakulási  harczaikat. 

De  nem  kevésbbé  nevezetes  Horatius  születé- 
sének s  föllépésének  időpontja  irodalom-történeti 
tekintetben.  Mert  azon  időpont  vala  ez,  midőn  a 


10    ^ 

meghódított  keletről,  a  letiport  Graeciábol,  a  kin- 
csekkel ós  fényűzési  czikkekkel  együtt,  a  tudo- 
mány és  művészet  általánosb  világa  is  átjött  a 
velők  eddig  csak  a  szükség  határáig  élö  Rómába. 
Az  ékesenszólás,  mint  a  polgári  élet  egyik  első 
rendű  szüksége,  mint  a  forumi  harczokban  a  tá- 
madás fegyvere,  az  oltalom  paizsa,  legelőször 
emelkedett  tökélyre.  A  tudományok  közül  előbb 
csak  azok  lőnek  felkarolva,  melyek  a  földmive- 
lést  és  hadviseletet,  Kóma  gazdagságának  e  két 
forrását  segítették  elő.  De  utóbb  már  a  bölcsé- 
szet szemlélődései  is,  melyeket  a  görög  tudomá- 
nyosság különböző  iskolái  minden  irányban 
annyira  kifejtettek,  érdekelni  kezdek  e  szilárd  és 
iérfias  elméket.  A  fórum  és  senatus  vitáiban  ed- 
zett erőteljes  és  kifejezésdús  nyelv,  a  költészet 
magasságaiba  emelkedett  s  minden  árnyalatait 
feltalálta  magában  az  elrejtett  gazdagságoknak, 
mihelyt  oly  lángelmű  kezelőre  talált  mint  Luc- 
retius,ki  Epikur  bölcseletét  költői  alakokba  vonva, 
az  emberi  tudás  és  szemlélődés  legmagasabb  tár- 
gyai körül  vizsgálódott  s  a  természeti  és  erkölcsi 
világ  rejtélyeit,  az  ember  eredete  és  rendeltetése 
kérdőjeleit  oldogatta.  Cicero,  zengzetes  és  fenkölt 
prózájában,  a  görög  bölcsészet  majd  minden  vi- 
tatásait s  eredményeit  átülteté  Latium  földére  is; 
Plautus  a  vígjáték  mozgalmas  alakjait  honosítá 
meg  8  megmutatta,  hogy  Róma  nyelve  sem  leend 
kevésbé  élénk,  festői  s  szellemdús,  mint  Athéné ; 
Terentius  abáj,  ízlés  ós  természetesség  előnyeivel 


17 

tűnt  ki ;  a  gúnyosban  Lucilius  még  csak  gyönge 
kísérletekkel,  mint  kezdeményező  tűnik  fel  s  bö 
tért  hagy  nyitva  Horatius,  Persius  és  Juvenalius 
számára;  de  Catullus,  ki  akkor  írt,  midőn  Horatius 
mint  gyermek  olvasni  kezdett  s  első  versecskéit  ta- 
nulá,  megmutatta  rövid  és  hatályos  szerzeményei- 
ben, mennyi  erély,  harag  s  megvetés  fér  meg  a  latin 
kifejezésekben;  mennyi  kéj  és  vágy  a  szerelem 
nyilatkozásaiban,  s  mennyi  nagyság,  öszhang  és 
hatály  a  hősök  s  istenek  alakításainál.  Egy  szó- 
val :  Horatius  tört  pályát  talált  s  nagy  kortársai- 
val együtt,  a  nyelvet  nem  teremtenie,  hanem 
csak  használnia  kellé.  Hogy  ő,  mint  minden  va- 
lódi lángelme,  nyelvét  gazdagította,  bővítette  s 
számtalan  rejtett  kincseit  hozá  napfényre,  termé- 
szetes. De  neki,  emelkedésében  más  nemű  nehéz- 
ségekkel kellé  küzdenie,  mint  szerencsésebb  ba- 
ráti s  pályatársainak;  azok  mindnyájan  előnyösb 
polgári  helyzet  által  voltak  segítve,  előtérbe  ál- 
lítva, míg  neki,  a  rabszolga  fiának,  előítéletek 
közt  kellé  felküzdenie  magát.  Catullus  régi  tisztes 
család  sarja  volt,  atyja  Július  Caesar  barátja; 
Virgilius,  ki  Horatiusnál  öt  évvel  született  előbb, 
földbirtokos  fia  volt  s  római  polgár ;  Tibullus,  Pro- 
pertius,  Ovidius,  kik  Horatius  serdülő  vagy  ifjú  ko- 
rában születtek,  mindhárman  a  lovagrendből  ered- 
tek. Szóval :  a  század  egyik  híres  költője  sem  kelt 
oly  alacsony  bölcsőből  ki,  nem  volt  oly  névtelen, 
mint  Horatius.  S  mégis  —  mint  láttuk  —  ő  nem 
panaszkodott,  nem  is  panaszkodhatott  születése 

Horatius.  i^ 


18 

miatt.  A  szegény,  név  s  összeköttetés  nélküli  atya 
oly  nevelést  adott  fiának,  hogy  azzal  magát  a  vi- 
lág hálájára  tette  érdemessé;  nem  hagyott  maga 
által  irt  műveket  hátra,  de  Q.  Horatius  Flaccus 
írásait  neki  köszöni  az  utóvilág ! 

A  philippi-i  harczot  elvesztette  a  szabadság. 
Brutus  és  Cassius  kardjaikba  dőltek.  A  Cíesar 
boszulói  diadalmaskodtak  s  bizonyos  volt,  hogy 
Róma,  miután  fejét  egy  pillanatra  fölemelé,  an- 
nál mélyebben  fogja  a  második  triumvirátus  előtt 
meghajtani.  A  szabadság  és  menekvés  semmi 
reménye  sem  maradt  fenn  s  a  hős  szívek  soka, 
önkardja  hegyén  vérzett  el.  De  az  ifjú,  kit  még 
hosszú  pálya  emlékei  nem  kötének  a  respublica 
levert  sasaihoz,  ki  előtt  a  jövő  a  remények  tündér 
fényével  hívogatva  lebegett,  mikép  akart  volna 
meghalni  ? 

Mikor  a  harcz  el  volt  dőlve  s  mindenfelé  hal- 
doklók vérzettek  el,  vagy  szaladok  nyomultak 
vissza  —  futásban  keresve  menedéket  a  nyomon 
űző  haláltól,  —  egy  fiatal  tribun,  egy  szétvert 
legio  parancsnoka,  eldobá  sisakját,  paízsát,  tiszti 
karpereczét  s  űzői  elől  a  láthatár  ködébe  veszett 
el.  Ifjú  volt,  mintegy  huszonhárom  éves,  kurta, 
köpczös  termetű,  friss  és  piros  arczszínű,  homlo- 
kára mélyen  előre  nőtt  fekete  fürtű,  arczvonásai 
kecsesek  s  finomak  valának ;  szemei  nagyok,  nyíl- 
tak, de  szemhéjai  gyöngeségre  mutató  verességgel 
környezvék. 

Azon  férfiú  volt  ez,  ki  utóbb,  Eóma  tapsai  kö- 


19 

zött  éneklé :  Dulce  et  decorum  est  pro  patria  móri 
(Carm.  IIL  2) ;  de  kinek  csak  hálával  tartozunk, 
hogy  a  dicső  eszmét  akkor  nem  valósitá,  —  Ho- 
ratius. 

Midőn  Caesar  halála  után,  Brutus  és  Cassius, 
mint  az  összeesküdtek  fejei  s  most  a  köztársaság 
hadvezérei,  a  háborgó  kelet  felé  küldettek  a  se- 
natus  által,  Cassius  egyenesen  rendeltetése  he- 
lyére sietett,  Brutus  ellenben  egy  időre  Athén- 
ben megállapodott,  hogy  az  előkelő  római  csalá- 
dok ott  mulató  ifjait  körébe  gyűjtse  s  szellemökre 
a  megújult  respublika  érdekében  irányadólag 
hasson.  Itt  ismerkedett  meg  Horatiussal ;  az  ifjú 
nagyra  törő  lelke  megnyerte  az  erős  római,  a 
Cató  veje,  tetszését ;  s  a  fiatal  stoikust  közelebb 
lánczolandó  magához,  zászlói  alá  vonta.  Seregé- 
ben Horatius  csakhamar  tribun  lőn  s  egy  legio 
vezényletével  bízatott  meg.  Hadi  működéséről 
maga  csak  annyit  mond,  hogy  előjárói  tetszését 
megnyerte  (Epist.  I.  20) ;  s  hogy  ez  nem  hiú  di- 
csekvés, onnan  világos,  mert  ha  ügyesség,  erény, 
vitézség  s  más  jeles  tulajdonok  által  ki  nem  tűnt 
volna,  oly  fiatalon,  sok  régibb  mellőzésével,  bi- 
zonyosan nem  nyert  volna  oly  fontos  állást, 
minő  egy  római  legio  tribunjáé,  Brutus  halála  s 
a  philippi-i  balsors  mikép  vetett  véget  az  ifjú  tri- 
bun hadipályájának,  mint  dobá  el  a  nem  neki  való 
paizst,  épen  mint  egy  görög  költő-előde,  Alkéus, 
hasonló  körülmények  közt,  hogy  soha  többé  föl 
ne  vegye :  mindezt  föntebb  láttuk.  Az  ifjúban  az 

2- 


élet  ösztöne  határozott,  a  fiatal  philosophban 
Epikur  elvei  győztek  a  stoa  elszántfiágii  fölött ;  de 
azért  hinni  s  állítani  merjük,  hogy  Horatius  dics- 
telen futása  után  is  megtartá  köztársasági  elveit, 
s  legalább  gondolatban  sóhajtásaival  híve  maradt 
a  szabadság  pártjának.  Fegyverrel  többé  nem 
használhatott  az  ügynek  —  de  a  módot,  melylyel 
a  hadi  pályát  elhagyá,  maga  sem  menti,  söt  szo- 
kott őszinteségével  bevallja:  (hadi  bajtársához, 
Varushoz  írt  költeményében,  Carm.  II.  7.) 

Tecum  Philippos,  et  celerem  fugám 
Sensi,  relicta  non  bene  parmiüa. 

A  philippi-i  diadalt  a  katonák  számára  hirde- 
tett közbocsánat  követte,  s  Horatius  is  visszatért 
hazájába.  Atyját  halva,  s  annak  csekély  birto- 
kát, —  egész  örökségét  —  fölemésztve  találta 
hadi  zsoldra  szánt  adók  által,  miket  a  triumvirek, 
saját  katonáik  megjutalmazása  végett,  a  polgá- 
rokra vetettek.  De  öt  szegénység  s  nélkülözés  el 
nem  csüggeszté.  Bár,  mint  maga  írja  (Epist.  H. 
2.  50.)  szárnyaszegetten  —  decisis  j^ennis  — ,  de 
ifjan,  reménytelten,  a  költészet,  szerelem  és  dics- 
vágy egész  lelkesültségével  jött  vissza  hazája 
földére  s  szülő  helyén  nem  lévén  mit  keressen 
többé :  Kómába  települt. 

Ki  tudjuk  mutatni,  hogy  mint  költő,  már  ek- 
kor megpróbálta  volt  erejét.  Mellőzve  azt,  hogy 
Athénben  mulatása  alatt  görög  verseket  írt  (Sat. 
I.  10,  31  sor),  melyeket  később  tűzbe  dobott,  — 


21 

világos,  hogy  ma  is  fennlévő  művei  közül  az  első 
könyv  hetedik  satiráját  azon  idöhen  írta,  midőn 
Brutus  hadseregében  szolgált.  Egy  akkori  kis 
adoma  van  a  rövid  költeményben  földolgozva  s 
bár  az  egész  csak  középszerű,  de  ebben  már  rá- 
ismerünk Horatius  gúnyorának  azon  szintoly  ne- 
mes mint  szerencsés  vonására,  hosy  saját  sze- 
mélyiségét sem  kiméivé,  a  gúnyt  tűrhetöbííé  teszi. 
Egyébiránt  bizonyos,  hogy  azon  egyén  (valami 
Kupilius),  ki  ellen  a  satira  intézve  van,  Horatius 
haragját  azzal  ingerié  maga  ellen,  mert  kikelt 
Brutus  kedvezése  ellen,  ki  egy  szabados  fiát  oly 
ifjan  tribunná  emelte.  S  ebből  világos,  hogy  már 
ekkor,  mint  később  is  annyiszor,  Horatius  költé- 
szetének —  ha  nem  is  forrása,  de  indító  oka,  a 
szükség  volt :  védni  magát  az  irigység  megtáma- 
dásai ellen,  melyet  szerencséje  s  az  életben  kiví- 
vott előnyei  támasztottak. 

Horatius  ereje  azonban  legelőször  azon  köl- 
teményében tűnik  ki,  mely  Epódjai  könyvében  a 
tizenhatodik. 

Midőn  Horatius  visszatért  Eómába,  a  köztár- 
sasági párt  töredékei  még  összeszedték  magokat 
s  némelyek  a  hallgató  ellenállás  ridegségében, 
némelyek  a  hazára  még  derülendő  jobb  napok 
halvány  reményében  éltek.  De  e  remények  nap- 
ról-napra tünedeztek.  A  triumvirek  hatalma  nö- 
vekedett. Octavius  mosolygó  alakjából  egy  új 
Július  Cíesar  kezdett  kibontakozni ;  mérsékeltebb 
s  annyival  veszélyesebb.  Azonban  új  polgárharcz 


O^} 


8  Új  Öldöklések  rémítek  llómát ;  AntoniuB  és  Oc- 
tavius  közt,  régi  katonáik  jutalmazása,  föld-fog- 
lalások 8  kiosztások  miatt,  kitört  a  viszály,  mely- 
nek magvai  csak  rejtve  lappangottak  egyénisó- 
gökben,  de  a  melyből  még  nagyobb  lángok  is 
valának  kikelendök.  Octavius  haddal  ment  az 
Antonius  híveire  s  más  ellenszegülökre  s  dúlt, 
pusztított,  ellenségei  birtokát  elkobozta  s  katonái 
közt  kiosztá.  Ezek  láttára  a  gyönge  szívű  Hora- 
tius elkeseredett  s  a  respublica  jövője  felöl  két- 
ségbeesett, lemondott  a  szabadság  minden  remé- 
nyeiről s  fájdalmát  az  említett  keserű  ódában  le- 
helé ki. 

((Második  öltő  ér  dúló  polgárhadat  immár, 

S  Kómát  saját  erős  hatalma  dönti  meg.* 
Melyet  a  szomszéd    marsus    erő    elveszteni  nem  bírt ; 

Sem  a  fenyegető  Porsenna  sergei ; 
Sem  Capuának  irigy  ereje,  sem  Spárta  hatalma ; 

A  hitlen  AUobrox  új  cselvetése  sem ; 
Sem  Germánia  szürke  szemű  szilaj  ifjai  serge ; 

Sem  az  apák  s  anyák  félelme  Hannibál : 
íme  korunk,  gonoszul,  önvérót  veszti,  fogyasztja 

S  megint  vadak  tanyája  lesz  a  drága  föld. 
Hajh  !  győző  idegen  szór  hamvat,  dűlt  falainkról, 

S  lovak  patája  költ  viszhangot  a  kövön.. .» 


*  A  hexameter  s  jambus  egymást  váltó  sorai,  ne- 
hezítik a  költemény  folytonos  olvasását,  de  művészi 
becséből  mit  sem  vonnak  le,  sőt  a  komoly  hangulathoz 
igen  illenek.  E  kis  töredékben  mi  is  megtartottuk  az 
eredeti  alakját. 


I 


23 

Úgymond  s  a  szerencsétlen  hazában  élni  sem 
akar,  mert  életet  nem  remél  tovább  . . .  Fölhívja 
népét,  hagyják  oda  a  földet,  keressenek  más,  bol- 
dogabb hazát  magoknak,  hol  még  szabadság  int 
s  jóllét  kecsegtet. 

Ez  ének,  melyet  a  hazafi  fájdalom  sugallt, 
nem  tetszhetett  Octaviusnak ;  azért  tette  azt  félre 
a  költő  s  nem  adá  ki  ódái  négy  könyvében.  De 
maga  e  kétségbeesett  panasz  is  nem  bizonyítja-e 
a  köztársasági  szellem  kivesztét  vagy  legalább 
mély  hanyatlását?  A  cannaei  ütközet  után,  egy 
quaestor  s  néhány  lovag,  mindent  veszve  lenni 
hivén,  fogadást  tőnek :  kibujdosni  hazájokból ;  a 
censor  megbüntette  őket,  —  s  azon  kislelkűség- 
ért, hogy  a  respublica  felöl  kétségbeestek,  meg- 
fosztattak rángj  októl.  Horatius  kétségbeesését  — 
a  következmények  jobban  igazolták. 

S  valósággal  életében  és  jellemében  e  körül- 
mény fordulópontot  jelöl.  A  meggyőződései  s  el- 
méletei szerint  stoikus  Horatiust  ily  benyomá- 
sok azon  epikureismushoz  vezeték  vissza,  melyre 
ingerlékeny  s  érzelékeny  egyénisége  által  úgyis 
hajlandó  volt  s  melyet  csak  azért  is  észszerűbb- 
nek talált,  mert  az  nem  kívánta  tőle  azon  nehezet 
vagy  épen  lehetetlent,  a  mi  szenvedélyeivel  nem 
fért  volna  össze.  Azonban  ne  gondoljuk  őt  azon 
mindenre  hajló  könnyű  lelkek  egyikének,  kik 
küzdeni  nem  bírván,  azonnal  engedelmeskednek. 
Szabadság-szerelmét  azért  nem  vetkezte  ö  le,  sőt 
épen  Epikur  bölcsesége  szerint :  a  boldogságot  a 


függetlenségben  kereste.  E  függetlenséget,  nem- 
csak emberekkel,  banem  az  eseményekkel  szem- 
ben is  igyekezett  kivívni  magának.  Bizonyos  böl- 
csészi  közönynyel  vette  körül  magát,  bogy  ne 
fájjon  szivének  az,  a  mi  méltán  fájbatott  volna; 
és  ba  fájt,  nem  fokozá  lyrai  ömlengésekkel,  vagy 
szenvedélyes  kitörésekkel  önnön  fájdalmát,  ba- 
nem a  gunyor  bidegével  önté  le  szíve  bevét. 
E  törekvésből  magyarázbatjuk  Horatius  írói  élete 
első  szakát.  EUenkezőlr-g  a  fejlődés  természetes 
rendével,  ö  először  gúnyiró  s  azután  föllengő 
lyrikus.  Lelke  első  bajlamait  és  szenvedélyeit  Fa- 
tiráiban,  s  azon  többnyire  keserű,  a  gyűlölet  s 
megvetés  bangján  szóló  énekekben  találjuk,  me- 
lyeket Epódok  neve  alatt  ismerünk,  mint  énekei 
ötödik  könyvét. 

De  mivel  ezekben  nemcsak  a  költő  fejlődő 
egyéniségének,  banem  az  akkori  társadalomnak 
is  bű  tükörét  találjuk,  minden  gyöngeségeivel  s 
bűneivel,  megértbetésökre  múlhatlan  szükség, 
bogy  Horatius  korabeli  társadalomra  s  különö- 
sen az  erkölcsökre  rövid  pillantást  vessünk,  úgy, 
a  mint  épen  az  ő  munkáiban  lefestve  leljük. 

Tagadbatatlan,  bogy  Horatius  kora.  Kómában 
is  már,  oly  magas  fokát  látta  az  erkölcsi  romlás- 
nak, bogy  ez  maga  elég  ok  leendett  a  respublikát 
elveszíteni.  Vizsgáljuk  a  társadalom  erkölcsiségét 
mindjárt  legkényesebb  pontjában. 

A  nők  társadalmi  belyzete  e  legkényesebb 
pont,  mondbatjuk  az  erkölcsiség  legdöntőbb  kér- 


25 

dése  8  legbiztosb  fokmérője.  Elejétől  fogva  ezen 
fordult  meg  a  társadalom  erkölcseinek  emelke- 
dése vagy  sülyedése ;  s  a  keresztyénség  szellemé- 
nek nagyobb  hódítása  nincs,  mint  az,  hogy  a  nők 
társadalmi  helyzetét  gyökeresen  megváltoztatta. 

Hogy  a  nő  rabszolgáló  legyen,  s  pedig  nem 
csak  annyiban,  mert  a  férfi  minden  jogaiból  s  a 
közügyekre,  sőt  a  házi  rendre  való  döntő  befolyá- 
sából ki  van  zárva  s  annak  mint  természetes  urá- 
nak és  parancsnokának  engedelmességgel  köte- 
lezve, hanem  rabszolgája  egyszersmind  testi  ké- 
jeinek és  erőszakos  gyönyör-ösztönének,  hogy 
(ismételjük)  a  nő  ez  alárendelt  s  igazán  nyomo- 
rult helyzetbe  jusson,  arra  a  két  nem  physiolo- 
giai  különbségei  mintegy  természetesen  vezeték 
kelet  és  dél  népeit. 

A  nők  testi  fejlődésének  koraisága,  miszerint 
a  szellemileg  különben  is  elhanyagolt  nem  va- 
lódi gyermek  volt,  midőn  már  asszonynyá  s 
anyává  lehetett:  eredményezé  azt,  hogy  végig 
megmaradt  gyámság  alatt  s  szolgai  helyzetében. 
Északon  már  az  őskorban  is  máskép  találjuk  ezt. 
Germániában  mint  Caesar  és  Tacitus  tudósíta- 
nak, annyira  becsülte  a  férfi  a  nőt,  háza  vezető- 
jét s  gyermekei  anyját,  mint  délen  és  keleten  se- 
hol. E  tiszteletet  általánossá  tette,  sőt  mondhat- 
nók cultussá  emelte  a  keresztyénségnek  nemesebb 
szelleme.  A  pogány  Kómában  az  emberibb  fel- 
fogásnak alig  s  csak  egyes  kiváló  egyéniségekben 
találjuk  nyomát.  Midőn  Eomulus  vad  hősei  erő- 


szakkal  rabolnak  asszonyokat  magoknak,  kimu- 
tatták Kóma  történetében  az  asszony  szerepét. 
Horatius  korában  Kóma  már  bö  érintkezéHben 
volt  kelettel ;  s  a  mi  addig  az  erkölcsökben  durva 
és  kezdetleges  volt,  az  most  a  bujaság  édes  mér- 
gével lön  megvesztegetve. 

Es  mert  e  szerint  a  nö  nem  is  tekintetett 
egyébnek,  mint  eszköznek;  mert  nem  is  volt  jo- 
gosulva, egyéni  szabadságot  követelni  a  legszen- 
tebbre :  szemérmére  nézve,  természetes,  hogy  a 
testi  bájak  adás-vevési  keresete  nem  lehetett  oly 
szégyenletes,  mint  korunkban  s  oly  veszélyes 
sem,  mert  tudnunk  kell,  hogy  azon  méreg,  mely 
ma  nemzedékeket,  előre,  születésök  előtt  meg- 
ront, elsatnyit,  —  akkor  még  ismeretlen  vala. 

Rómában  a  szabadnö,  mondjuk :  az  úrnő,  bár 
férjével  szemben  alig  bírt  jogokkal,  az  idegen 
előtt  tiszteletes  volt.  De  a  rabnő,  ha  szép  volt,  szü- 
letett kéjhölgy  vala.  S  midőn  a  kéj  hölgyek  egész 
serege,  a  Circus  maximus  körül,  vagy  bizonyos 
városrészekben,  majdnem  meztelenül  mutogatá 
a  kiváncsi  vagy  buja  szemek  előtt  magát,  igen 
természetes  ós  szabados  dolgot  cselekvék.  Azután 
a  tulajdonos,  ki  bájaikkal  kereskedett,  a  nyilvá- 
nos üzletből  eladhatta  egyes  kedvelőnek  őket,  a 
nélkül,  hogy  akár  magok  helyzetén  valami  válto- 
zás történt,  akár  a  férfira,  ki  velők  élt,  szégyen 
hárult  volna.  Es  mert  a  szabad  kéj  megszerzése 
ily  könnyű  s  minden  rossz  következés  nélküli 
vala,  —  természetes,  hogy  annál  méltóbban  meg- 


27 

bélyegezhető  lön  a  férjes  nőnek,  különösen  az 
úri  nőnek  elcsábítása.  A  házasság? törés  az  erkölcsi 
elaljasulás  utolsó  fokának  tartaték,  hisz  ezért  lön, 
hogy  Socrates  azzal  inti  fiát  szülői  iránti  tiszte- 
letre: «azt  hiszed,  az  ember  csak  azért  nemz 
gyermekeket,  hogy  testi  ösztöneit  kielégítse  ?  — 
hisz  arra  a  nyilvános  házakban  s  utczákon  elég 
alkalmat  találnánk.))  (Xenoph.  Memorabilia.  11. 
2.)  S  a  szigorú  Cato,  midőn  az  erkölcsök  romlása 
a  férjes  nők  ágyasházait  is  kezdé  bemocskolni, 
megdicsért  egy  ifjút,  kit  nyilvános  bordélyházból 
látott  kijönni.  «Eendén  van,  monda  Horatius  sze- 
rint (Sat.  I.  2,  32 — 34.),  ide  jőnöd  s  nem  más  fe- 
leségéhez.)) 

Az  erkölcsi  fogalmak  ily  felfordultságát  meg- 
koronázza még  egy  más,  mit  szintén  félve  bár, 
érintenünk  kell,  ha  Horatius  munkáit  érteni  akar- 
juk. A  mostani  fogalmaink  szerint  oly  undok  férfi 
szerelem  ez,  mely  Görögországban  általános  vala, 
sőt  államtani  szempontból  még  védelemre  is  ta- 
lált, minthogy  —  mondák  —  a  hősi  korban  oly 
szükséges  és  tiszteletes  férfiúi  barátságra  a  szere- 
lem gyöngéd  színezetét  s  forró  hevét  öntötte; 
annyira,  hogy  a  tömérdek  példa  közül  csak  egyet 
idézzünk,  Görögország  egyik  legnagyobb  fia, 
Epaminondas,  nyilván  s  köztudomás  szerint  két 
szép  ifjút  tartott  magánál,  kik  iránt  végig  szere- 
lemmel viseltetett,  miattok  nem  is  nősült,  s  kik- 
nek egyike,  Mantineánál  vele  elesvén,  ünnepélye- 
sen közelébe  is  temettetett,  mint  mind  erről  Plu- 


28 

tíirch  tudósít.  Az  ÖHkori  li(3raában  e  pont  körül 
még  némi  tartózkodás  vala:  a  férfi -szerelem  csak 
rabszolga  ifjak  irányában  volt  megengedve  s  sza- 
bad emberek  közt  büntetés  alá  esek  és  gyalázat- 
nak tekintetett.  De  utóbb,  s  már  Horatius  kora 
előtt,  az  ezt  korlátozó  törvény,  ha  el  nem  törtíl- 
tetett  is,  elveszte  erejét  a  gyakorlatban,  s  Cicero 
leveleiből  látjuk,  hogy  volt  példa  rá,  miszerint  a 
bírák,  kiket  pénz  meg  nem  vesztegetett,  nemes 
ifjak  odaadása  által  lőnek  megvesztegetve.  A  kor 
költői  közül  egyedül  Ovid  az,  ki  a  női  szerelem 
jogát  vitatva,  a  másik  ellen  kikél;  a  többinél  ki- 
vétel nélkül  látjuk  nyomait  annak,  hogy  a  mire 
mi  természetes  undor  nélkül  nem  is  gondolha- 
tunk, azt  ők  szintoly  jogosult  gyönyörnek  tekin- 
tek, mint  a  két  nem  kölcsönös  szerelmét.  Hora- 
tius e  tekintetben  nem  jobb  a  többinél;  de  je- 
gyezzük meg,  nem  is  rosszabb ;  s  a  kor  és  társa- 
dalom közbűneért  őt  személyesen  tenni  felelőssé, 
igaztalanság  volna. 

Oly  társadalomban,  hol  a  férjes  nők  bizonyos 
tekintetben  a  vesztálisokkal  valának  egy  sorban ; 
hol  a  társas  élet,  sőt  részben  az  ünnepélyes  köz- 
élet is  nem  a  tisztes  matronáktól,  hanem  a  heté- 
ráktól  nyerte  báját,  fényét,  érdekességét  s  vidor- 
ságát;  kiknek  még  a  vallási  gyakorlatokban,  a 
szent  mysteriumokban  is  volt  szerepök;  oly  tár- 
sadalomban végre,  hol  a  természeti  s  erkölcsi 
fogalmak  sajnos  aberratiója  egészen  a  nemek 
rendeltetésének  összetévesztéseig  mehetett  s  hol 


S9 

mindez  legkevésbhe  sem  tekintetek  szégyenletes- 
nek: —  valóban  fel  kell  oldoznunk  az  egyest  a 
bűnsúlytól,  mely  az  előttünk  gyalázatos  viszo- 
nyokért öt  terhelné. 

Ily  társadalomban  élt  Horatius,  s  öt  mint  fo- 
gékony és  ingerlékeny  költői  természetet  tekintve, 
igen  megfoghatjuk,  hog}^  soha  nem  nősült,  nö- 
sülésre  nem  is  gondolt.  0  nők  közül  csak  a  he- 
térák  osztályához  tartozókat  szerette ;  s  meg  kell 
vallanunk,  szerelmeinek  sora  meglehetős  hosszú 
lajstrom.  De  dicséretére  s  bölcseimi  elvei  tanúsá- 
gául hozhatjuk  fel,  hogy  magasabb  rendű  s  álta- 
lában férjes  nőktől  lehető  távol  tartottamagát; 
ö  a  szerelmet,  annak  magasztosb  szellemi  jelen- 
tőségét nem  keresve,  forrónak,  érzékinek,  szen- 
vedélyesnek óhajtotta  s  azért  tárgyait  többnyire 
ifjú,  üde  rabnők  közű]  választá.  De  szerelmi  da- 
lainak —  minőkkel  elég  nagy  számban  találkoz- 
hatunk —  változatossága,  finom  érzékisége  mu- 
tatja, hogy  vagy  a  költő  szíve  még  a  képzeletek 
iránt  is  túlfogékony  volt,  vagy  kedvesei  a  bájt,  a 
Bzellemdússágot,  csábítást,  hajlékonyságot  s  a 
szeretetreméltóság  ezer  ingerét  épen  nem  nélkü- 
lözték. S  ő,  bár  sokszor  megcsalták  hűtlenségeik- 
kel (mikben  alig  maradt  adósuk),  meg  volt  velők 
elégedve.  Az  I.  könyv  2-dik  satirája,  míg  az  er- 
kölcsi állapotok  élénk,  sőt  mardosó  ostorozását 
foglalja  magában,  világossá  teszi  előttünk  a  költő 
nézeteit  e  tárgyban. 

Horatius  élete  kevéssé  változatos.  Forrásaink 


egyike,  a  tudós  Walckenaer,  évről-évre,  oyomról- 
nyomra  megy  életiráBában,  de  mi  öt  ab])an  nem 
követbetjük,  mert  czélunk  egészen  más ;  mi  Ho- 
ratius alakját,  mint  emberét  s  különösen  mint 
íróét  igyekszünk,  egyszerű  vázlatos  vonásokkal 
árnyalni  s  kikerekíteni.  Mondhatjuk,  hogy  az 
egész  költői  élet  három  pont  körül  forog,  s  ezek- 
ből írói  munkásságának  egész  látkörét  át  lehet 
ölelni.  Szerelmei,  melyeknek  általános  jellemét 
már  ismerjük,  s  hátra  van  még  egyes  részletek- 
kel, különösen  szerelmi  költeményei  alapján  meg- 
ismerkednünlí ;  azután  a  nagyokkal  —  különösen 
Ma3cenas-  s  Augustussal  szőtt  viszonya,  mondhat- 
juk barátsága,  —  mert  e  pont  alatt  világosságra 
jő  Horatiusnak  sokat  vitatott  közjelleme  s  politi- 
kai meggyőződései,  melyekért  annyit  gyanusítta- 
tott, —  és  a  társadalom,  melyben  élt;  és  végre  me- 
zei magánya,  melyet  egyszerűség,  középszer  jelle- 
mez, s  barátság,  pohár  és  múzsák  fűszereznek.  Ha  e 
három  pontban  sikerülend  őt  jellemeznünk,  nem 
marad  egyéb  hátra,  mint  akkor  még  egy  össze- 
foglaló pillantást  vetni  minden  munkáira,  s  azt 
hiszszük,  ezzel  a  feladat,  mit  magunk  elébe  tűz- 
tünk, meg  lesz  oldva. 


31 

11. 
Nagy  kérdés,  hogy  mind  azon  nönevek,  melyek 
Horatius  egyes  szerelmi  költeményei  fölött  álla- 
nak, valóban  létezett  s  megannyi  különböző  sze- 
mélynek felelnek-e  meg?  Lessing  pl.  azt  akarja 
bebizonyitni,  hogy  Horatius  valamennyi  szerelmi 
dala  csak  eszményi  alakokhoz  van  intézve  s  a 
munkáiban  festett  és  pedig  néha  a  szenvedély  és 
szeszély  egész  elevenségével  festett  szerelmekben 
egy  betű  valóság  sincs.  Ez  egyoldalú  nézetnek 
ellene  mondhatunk  a  nélkül,  hogy  másfelöl  min- 
dent az  utolsó  szóig  igaznak  vennénk ;  nem,  kü- 
lönösen a  szépek  neveit,  melyek  némelyike  vilá- 
gosan magán  viseli  az  eszményítés  s  költöttség 
bélyegét.  De  hívták  légyen  a  rabnöt,  vagy  tán- 
czos-  vagy  lantverö  leányt  így  vagy  amúgy,  az 
nekünk  mindegy;  az  alak  saját  nevével  együtt 
elporlott,  elenyészett ;  úgy  s  azon  név  alatt  mint 
Horatius  festé  s  megdallá,  halhatatlan  maradt ; 
s  ez  nekünk  elég.  Költőnk  legrégibb  scoliastái 
(magyarázói)  Acron  és  Porphirius,  több  ízben 
idéznek  bizonyos  könyvet,  melynek  czíme:  «a 
Horatiusnál  előforduló  személyekről)),  —  mely 
hihetőleg  a  költővel  csaknem  egykorú  s  legtöbb 
felvilágosítást  nyújtott  az  említett  magyarázók- 
nak s  nyújt  általok  nekünk  is  azon  tömérdek  név 
tulajdonosáról,  mi  Horatius  munkáiban,  majd 
minden  sorban  előfordul.  S  már  csak  e  körülmény, 
e  sok  vonatkozás  sem  engedi  hinnünk,  hogy  mind, 
a  mit  költőnk  énekel,  valótlan  eszmény  volna.. 


32 

Első,  ki  Horatíufl  szívét  Kómába  érkezte  után 
elfoglalta,  bizonyos  Neóra  volt;  szép  s  fiatal  bo- 
téra, és  csakbamar  szintoly  liütlen  is ;  talán  épen 
Tibullusért,  a  költőért,  csalván  meg  Horatiust.  Ez 
szerelmi  nebeztelését  egy  erőteljes  dalban  (Epod. 
XV.)  önti  ki  ellene.  Később,  sokkal  később  e  bo- 
szú  csillapult  8  új  szerelmek  feledtetek  az  elsőt. 
Neéra  ügyes  és  kedvelt  énekesnő  lett,  ki  víg  lako- 
mák alkalmával  a  társaságot  bájaival  s  dalaival 
szokta  mulattatni.  Horatius  egyik  ódájában  (Carm. 
ni.  14)  megemlékezik  róla;  midőn  Augusztus 
visszatérte  örömére  lakomát  rendez  s  azt  minden 
jóval  ellátni  akarja  : 

«Fuss,  fiú  I  és  hozz  kenetet  s  virágot, 
Marsusi  harczok  idejétti  ó-bort, 
Spartacus  kósza  hada  egy  kancsónyit 
Hogyha  hagyott  még ! 

Menj  Neórához,  ha  jöhet,  siessen! 
Kösse  csomóba  aranyos  haját,  mondd  I 
Ám  ha  késleltet  a  kapus  belépned : 
Hagyd  oda,  és  jöjj  !» 

(t.  i.  ha  látogatója  volna.) 

A  két  következő,  a  jó  Cinara  (Carm.  IV.  L), 
s  a  lángoló  Inachia,  külön  dalokat  nem  nyerhet- 
tek költőjüktől,  csak  alkalomszerű,  de  szívélyes 
emlitést.  Midőn  Inachia  volt  szive  választottja, 
ugyanazon  korban  egy  gazdag  öreg  asszony  ül- 
dözte szerelmével  s  mert  lángjait  eléggé  nem 
oltá,  szemrehányásaival.  Azon  két  szennyes  Köl- 
temény, melyet  hozzá  intézett  (Epod.  VIlI.  s  XII.), 


33 

Horatius  finom  érzelmeinek  nem  nagy  dicséretére 
válik,  s  a  romlott  erkölcsű  társadalom  egy  új  se- 
bét fedezi  fel  és  pedig  egészen  kiméletlen  cynikus 
öszinteség'^el.  Nem  mulatunk  rajtok  tovább ;  Ho- 
ratius tudta  mit  tesz,  midőn  több  sértő  vagy  durva 
darabbal  együtt  ezeket  is  kihagyta  a  maga  által 
összeszedett  s  kiadott  gyűjteményekből.  Az  epo- 
don  liber,  a  maga  által  félretett  költeményekből 
szerkesztve,  csak  holta  után  jelent  meg 

Úgy  látszik,  sokkal  veszélyesebb  szerető  volt 
Horatiusra  nézve  az,  ki  ellen,  szakadásuk  után, 
az  V.  és  XVn.  epódot  és  a  VHI.  szatirát  intézi. 
Horatius  őt  Canidiának  nevezé,  a  scoliasták  sze- 
rint valódi  neve  Gratidia  volt.  Illatszereket  készí- 
tett s  árult  s  mint  ilyen  a  kendőzés,  szépítő  sze- 
rek s  csábítás  minden  titkaiba  avatott  lehetett, 
llyféle  nők  a  kéjhölgyek  segítői  valának  s  magok 
is  közéjök  tartoztak;  egyszersmind  bájitalokat 
főztek,  varázslást,  lélekidézést  űztek,  sőt  sokszor 
méregkeveréssel  is  vádoltattak.  Ily  kézbe  került 
Horatius  s  azon  keserű  és  majdnem  vad  gyűlö- 
letből Ítélve,  mi  az  imént  idézett  költeményeken 
elömlik,  méltán  gyaníthatjuk,  hogy  a  már  hajló 
korú  szép,  nem  épen  természetes  bájaival,  hanem 
egyéb  eszközök  s  fogások  által  bilincselte  őt  ma- 
gához. És  talán  bűnös  titkainak  is  nyomára  jö- 
hetett az  ámított  s  utóbb  megcsalt  szerető.  Egy 
szóval :  Gratidiát  ő  egyenesen  kuruzslással,  lélek- 
idézéssel,  halottrablással  s  méregkeveréssel  vá- 
dolja. A  hozzá  vagy  inkább  ellene  intézett  költe- 

Horatius.  3 


menyekben  oly  szenvedélyeB  erö  nyilatkozik,  a 
mellett  oly  megragadó  tökély  a  kifejezésekben, 
hogy  különösen  az  V.  epódot,  legnagyHzerűebb 
alkotásai  közé  sorozhatjuk,  miket  csak  a  rajongó 
Bzenved<)ly  sugallhatott  a  boszuját  feledni  nem 
tudó  múzsának.  S  csak,  mert  Gratidiának  magas 
rangú  pártfogói  valának,  mert  az  udvari  körök- 
ben is  használták  fözteit,  annak  köszönheté,  hogy 
az  öt  ostorozó  költemények  az  epódok  közé  kény- 
szerültek meghúzódni. 

A  jó  Cinara  ifjan  halt  el ;  emlékét  hűtlenség 
vádja  nem  zavara  költője  szivében,  ez  soká  éde- 
sen emlékezett  reá;  nem  is  feledheté  egészen, 
mindaddig,  míg  a  szép  Lyce  szerelme  meg  nem 
vígasztala.  E  szerelemnek  azonban  csak  élö-  és 
utójátékát  tünteti  elénk  azon  két  dal,  melyeket 
Lyce  nevével  találunk  (Carm.  III.  10.  és  IV.  13.) 
magát  a  szerelem  történetét  csak  ki  kell  talál- 
nunk. Az  első,  azon  szenvedélyes  és  kéjsóvár  sze- 
relemostromló dalok  egyike,  minőket  a  görögök- 
nél ((paraclausithyron))  néven  ismertek,  mivel 
igazán  zárt  ajtók  mellett  keUe  énekeltetniök.  Ez,  a 
még  szigorú  Lycétől,  meghallgatást  s  szerelmet 
esd;  «ha,  úgymond,  a  távol  Don  huilámiból  in- 
nál, ha  vad  scytha  neje  volnál  is,  megszánnál 
akkor  is,  hideg  küszöbödön,  zord  szélnek  kitéve 
esengőt!  Hallod,  mint  recseg  ajtód,  mint  zúg 
berked  a  sanyarú  északi  fuvalomtól?))  ...  Aztán 
Lyce,  kit  előbbi  kedvese  megcsalt,  megadá  magát 
8  hajthatlanságát  szenvedélyes  odaengedéssel  vál- 


35 

totta  fel.  De  most  ismét  az  következett,  mi  Hora- 
tius szerelmeinek  csaknem  örökös  refrainje,  a 
leány  hűtlen  s  a  megcsalt  ifjú  dühös  lett.  Dühe, 
szokott  erélyével,  szólal  meg  az  említett  dalok 
másodikában.  ((Meghallgatta,  úgymond,  átkai- 
mat az  ég !  Megvénültél,  kaczér  s  hitetlen  Lyce ; 
s  mégis  vágy  emészt,  szépnek  látszani  és  tetszeni 
kívánsz !  Játékra  és  pohárra  adtad  magad,  elalja- 
sultál ! . . .  Jaj,  hova  fut  tőled  Vénusz?  hova  ar- 
czod  bája?  hova  kecses  mozdulatid?  Mi  maradt 
rajtad  abból,  mi  engem  oly  szerelemre  gyújtott 
s  elrabla  önmagamtól  ?  Hol  van  szép,  kendőzött 
arczod,  a  legszebb,  Cinaráé  után  ?  De  Cinarának 
csak  kevés  éveket  engedett  a  végzet ;  a  gonosz 
Lycének  pedig,  mint  a  vén  varjúnak,  oly  sok 
időt!  hogy  a  lángoló  ifjak  gúnykaczajjal  lássák, 

mint   omlik   hamuba   egy  ragyogó   fáklya » 

Egyik  magyarázója,  Sanadon  így  nyilatkozik  ez 
ódáról :  jól  van  gondolva,  jól  írva,  a  szemrehá- 
nyás hangja  élénk,  a  képek  találók,  a  kifejezés 
tiszta,  a  verselés  dallamos ;  kitűnik  minden  sor- 
ból a  jeles  költő;  —  de  mit  benne  hasztalan  ke- 
resünk :  a  becsületes,  gyöngédérzelmű  ember ;  s 
fáj,  hogy  azt  nélkülöznünk  kell.  Az  ítélet,  bár 
szigorú,  igaz  !  Szigorú,  mert  nem  kell  felednünk, 
mi  volt  Lyce  —  s  hogy  az  előzmények  után,  Ho- 
ratius szenvedélyes  haragja  igen  is  megfogható. 
Tegyük  hozzá,  hogy  Rómában  általában,  s  ez  az 
erkölcsi  fogalmak  természetes  következménye 
vala,  a  gyönyörök  papnői  míg  szépek,  ifjak,  csá- 

3* 


36 

bitók  valának,  egekig  magasztaltattak ;  kiólten 
pedig  a  legnagyobb  megvetés  s  gúny  tárgyai  lő- 
nek. A  szerelem  csak  a  testiségre  volt  épitve,  an- 
nak romjain  meg  nem  maradhatott! 

De  az  éles  haragot  csakhamar  új  érzések  fe- 
ledtetik s  Lyce  után  nem  soká  sajg  a  seb.  Jö  s 
megy  a  könnyű  Pyrrha,  hozva  kéjt,  szerelmet, 
csalódást,  —  úgy  mint  a  többi.  Ehhez  a  kis  édes- 
keserű vaudevillehez  is  csak  az  utóhangot  leljük 
meg  abban,  a  mily  hires,  szintoly  gyönyörű  kis 
dalban,  mit  az  I.  könyv  5.  száma  alatt  tán  min- 
denki ismer,  s  a  ki  ismer,  nehezen  fog  valaha 
feledni.  S  épen  ezért,  alakhű  forditása  helyett, 
kissé  szabadabban,  bár  csupán  a  formában  mo- 
dernizálva, bátorkodunk  adni : 

«Ki  mo8t  a  boldog,  illatos  hajával. 
Ki  rózsa-ágyon  kebeledre  dől ; 
Lágy  derekad  szabadon  fogja  által, 
S  ittasul  fürtöd  érintésitől  ? 

Oh  mennyiszer  fog  sírni  majd,  csalódva, 
Átkozva  önszivét  s  a  végzetet: 
Hogy  mért  bizott  úgy  csalfa  lobogódba, 
Mely  üdvöt  igért  s  vészbe  vezetett ! 

Oh  jaj  neki,  ha  majd  későre  ébred ; 
Látni :  a  csélcsap  szellő  mily  csalárd ! 
Oh  jaj  neki,  hogy  nem  ismerve  téged, 
Az  örvény  szélén  néz  oly  bízva  rád ! 

Készemről,  itt  e  fogadalmi  tábla, 
S  mellette  függ,  ziláltan,  nedvesen, 
Ide  aggatva  Neptun  templomába, 
Hajótöréstől  ázott  köntösöm  Id 


37 

(A  hajótörésből  megmenekültek,  ruháikat, 
azon  nedvesen,  fogadalmi  áldozatul  s  emlékűi 
Neptun  templomába  függesztek  s  mellé  táblát, 
melyen  a  kiállott  veszély  lefestve,  vagy  leírva  ter- 
jesztetett a  nézők  vagy  olvasók  elébe.  Az  utolsó 
versszak  költői  képe,  igen  találóan,  e  kegyes  szo- 
kásra czéloz.) 

A  szép  rabnöt,  Phrynét,  ki  azután  egy  ideig 
annyira  elfoglalta  Horatius  szívét  s  minden  vá- 
gyát és  minden  idejét,  hogy  saját  vallomása  sze- 
rint (Epod.  XIV.)  Maecenasnak  tett  igéretét :  köl- 
teményei összegyűjtése  iránt,  e  szerelem  miatt 
hanyagolta  el,  —  csak  futólag  említjük,  hogy 
azon  alakok  egyikéhez  siessünk,  melyek  legvidá- 
mabb fényt  hintenek  magok  körűi  költőnk  sze- 
relmi dalaiban.  Ez  Lalage,  fiatal  szép,  hihetőleg 
ama  könnyű  hölgyek  osztályából ;  néhány  évvel 
az  előtt,  a  még  gyermekre,  Horatius  egyik  barátja 
vetette  volt  szemét,  s  hogy  akkor  is  már  mennyi 
szépet  Ígért,  mutatja  azon  költemény  (Carm.  II. 
5.),  melyben  őt  Horatius  még  a  szerelemre  éret- 
lennek festi  s  barátját  várakozásra  inti  «míg, 
úgymond,  az  idő  őt  meggazdagítja  azon  évekkel, 
melyeket  tőled  elrabol,  akkor  bátor  homlokkal 
keres  férjet  a  most  gyenge  szűz,  kedvesb  lesz, 
mint  a  szilaj  Pholae,  s  mint  Chloris,  ki  fehér  vál- 
lával úgy  fénylik,  mint  tiszta  éjjel  holdfény  a 
tengeren.))  Bírta-e  Horatius  barátja  a  szép  La- 
lage szerelmét,  —  nem  tudjuk.  De  évek  múlva 
most,  költőnk  eped  értté.  Szerelmét,  annak  édes 


38 

reményeit,  vagy  emlékeit,  falusi  magányába  vitte 
magával.  Vele  ábrándozik  kertében,  vele,  ha  az 
erdőkben  bolyongva  lakától  messze  téved.  Egy 
ily  bolyongásában,  midőn  a  kedves  nevével  éb- 
resztgetné a  viszhangot  és  ráírt  énekeket  dal- 
lana:  im  egy  vad  farkas  akad  útjába.  De  a  szere- 
töt istenek  őrzik,  s  a  vad,  nem  bántva  kerüli  el 
a  szép  Lalage  kedvesét.  Ez  egyszerű  történet  ada 
alkalmat  Horatiusnak,  legtökélyesb  compositiói 
egyikére.  Az  I.  könyv  22-dik  ódája  ez,  melyet  im 
eredeti  alakjában  próbálunk  visszaadni.  A  költe- 
mény Aristius  Fuscushoz  van  intézve,  kiről  köz- 
bevetőleg annyit  említünk,  hogy  költőnk  egyik 
legbensőbb  barátja  volt,  szeretetreméltó  s  nagy 
tehetségű  férfi,  de  sokkal  nagyravágyóbb  s  inkább 
világ-  és  közélet  embere,  mintsem  az  udvari  ár- 
mányok középpontját  elhagyva,  barátjával  a  sa- 
binumi  berkek  magányába  rejtőzni  kész  lett 
volna. 

«Fuscu8  !  a  jámbor  s  igaz  éltű  ember 
Nem  szorul  im  a  maurok  nyiiára, 
Mérgezett  ólű  kópiát,  tegezt  sem 
Hordoz  utában  ; 

Útja  vigyen  bár  aszaló  homokban, 
Bár  a  lakbatlan  Kaukáz  vidókin, 
Vigye  bár  ott,  hol  a  mesés  Hydaspes 
Habjai  omolnak. 

A  minap  engem,  a  szabini  erdőn, 
Hogy  Lalagémról  dalolék,  bolyongva 
Bár  üres  kézzel,  tova  elkerült  egy 
Isszonyú  farkas, 


39 

Mily  fene  szörnyet  sem  a  dauni  széles"" 
Makkos  erdő  nem  hoz  elő,  se  Júba 
Téré,  hol  száraz  siváron  tenyész  sok 
Bátor  oroszlány. 

Téfify  azért  bár  oly  sivatag  vidékre, 
Hol  meleg  szellő  nem  újít  falombot. 
Mely  világ  részén  örökös  köd  ül  —  s  zord 
Zúzmara  reszket ; 

Tégy  a  hév  napnak  közelébe,  hol  nincs 
Emberi  lak :  —  hű  marad  e  szív  ott  is 
Édesen  szóló,  szelíden  mosolygó 
Szép  Lalagémhoz !» 

Lalage  emlékét,  kivételkép,  hűtlenség  árnya 
nem  zavarja.  Annál  csalfább,  hitegetöbb  volt  a 
szép,  de  csábításaiban  haszonleső  Barine,  mely 
név  alatt  egy  Júlia  Varina  nevű  ezabadosnö  rej- 
lik. Soká  bíztatta  az  érette  epedő  Horatiust,  ki 
mint  mindig,  úgy  most  is  valamely  lerázhatlan 
csáb  hatalma  alatt  állott,  sokszor  esze  ellenére ; 
végre  annyi  hiú  vágy  s  csalódás  után,  erős  szem- 
rehányásokra fakad  a  költő.  A  Carm.  II.  8.  e  sze- 
szélyes lányhoz  van  intézve  s  egyike  a  legbájosb 
költeményeknek,  melyben  a  harag  hangja  is  a 
szenvedélyes  szerelmet  árulja  el  s  a  sértő  meg- 
támadás is  hízelgő  dicséretté  válik.  Az  eredeti  dal 
sapphói  mértékben  van  írva ;  s  nem  tagadhatjuk 
meg  magunktól,  bár  a  kísérlet  gyönge  sikerét 
előre  is  bevalljuk,  hogy  azt  fordításban  ne  tegyük 
olvasóink  elé,  Es  pedig,  összehasonlítás  végett, 


iO 


előbb  az  eredeti  alakjában,  s  aztán  a  ma  szokott 
rímes  szakokba  átöntve. 


«0h,  ha  bár  egyszer  hamis  esked  átka 
Sújt  vala  földre,  ]iarine,  —  miatta 
Ha  csak  egy  foggal  feketébb,  körömnyit 
Löl  vala  rútabb : 


Hinni  tudnók  1  —  Am,  alig  eeküvód  el 
Újra,  hitetlen  szívedet :  s  azonnal 
Szebb  vagy,  ifjaknak  sziveit  varázslóbb, 
Csalfa  gyönyörrel! 


Könnyedón  tudsz  te  hazudozni,  sírján 
Édes  anyádnak,  —  vagy  a  nóma  ójfól 
Csillag  ezrénél,  —  s  örök  isteninknek 
Színe  előtt  is ! 


Képzelem  Vénusz  nevet  erre,  szintúgy 
A  hideg  nimfák,  nevet  a  kegyetlen 
Vad  Kupidó  is,  köszörűkövén  láng- 
Nyilait  edzve. 


Rabjaid  sergét  sokasítni  nőnek 
Ifjaink  újból;   s  a  ki  csak  rabod  lett, 
Hasztalan  átkoz,  küszöbödre  lánczolt 
Foglyod  örökre! 


Félti  fiát  sok  anya  szíve  tőled; 
If jókat,  aggok ;  remeg  a  menyasszony 
Ifjú  párjáért,  nehogy  elvarázsold 
Tőle  szemeddel.)) 


41 

(Ugyanaz  modern  alakban) : 

«Ha  átka  annyi  tört  eskednek 

,-^     Ért  volna  egyszer  bár  utói, 

Görbült  vón  bár  egy  kis  körmed  meg, 
Egy  fogadon  bár  volna  folt : 

Hinnék !  Be  így !  Alig  köté  le 
Új  csalfa  eskü  szívedet : 
Százszorta  ragyogóbb  vagy  véle, 
A  mint  hálódat  kiveted  ... 

Hazudni  kész,  sírján  anyádnak ; 
S  midőn  a  csillagezres  éj, 
S  az  istenek  szívedbe  látnak : 
Ez,  esküt  szegni  még  se  fél! 

Jól  esik  ez  Vénusz  szívének, 
Kaczagva  a  nimfák  lesik, 
És  Kupidó,  míg  zord  kövén  egy 
Szívsebző  nyilat  élesít ... 

Az  ifjak  így  mind  rabszolgáid 
Neked  nőnek  mindannyian; 
S  ki  rabod  lett :  bár  futni  áhít, 
Küszöbödhez  lánczolva  van  ! 

Anyák  fiokat  félve  várják ; 
Sok  ifjú  ara  is  remeg : 
Nehogy  szívétől,  gyönge  párját 
Elcsalják  e  bűvös  szemek!))''' 

Az  ódák  első  könyvének  két  darabja  (XVI.  és 
XVII.)  s  a  scoliasták  által  azokhoz  tett  felvilágo- 
sító jegyzetek,  fö  mozzanatait  állítják  elénk  Ho- 

*  E  költeményt  Arany  János  is  lefordította,  szintén 
modern  alakba  költve  át. 


12 

ratiiis  Rzerelmi  szeszélyei  epjyikének.  Egy  szép,  de 
könnyű  erkölcsű  lány,  Tyndaris  ennek  tárgya,  ki 
úgy  látszik,  az  erényes  nö  s  a  közönséges  hetéra 
közt  valami  közép  helyet  foglalt  el.  A  «szép  anyá- 
nak szebb  leánya)),  mint  költője  nevezi,  előbb 
hajlani  látszék  hozzá,  de  anyja  azon  Canidiával, 
kit  Horatius  annyi  boszúval  üldözött,  baráti  vi- 
szonyban állván,  ez  a  makacs  szépet  elidegeni- 
tette  a  költötöl,  közölvén  vele  a  maga  ellen  írt 
verseket  s  ijesztvén,  hogy  ö  is  hasonlókat  várhat 
a  csapodár  Horatiustól.  Ez  esetre  vonatkozik  az 
idézett  költemények  elseje,  melyben  a  költő  ma- 
kacs szépének  átengedi  gonosz  verseit,  tegyen  a 
mit  akar  velők,  s  épen  e  példájával  saját  harag- 
jának, kérleli  kedvese  haragát  s  engeszteli  őt. 
Úgy  látszik  volt  sikere ;  a  második  dal  gvönyörü 
mezei  képet,  Horatius  csendéletének  bájos  táj- 
képét tárja  fel  a  szivnyi igalom  festői  látcsövén 
és  oda  hívja  a  megengesztelt  kedvest,  hol  szelíd 
kecskenyáj  jár  a  dombokon,  s  az  árny  alatt  elrej- 
tőzhetik a  boldog  szerelem. 

De  siessünk  e  futó  viszonytól  a  legérdeke- 
sebbre, mely  Horatius  szivét  elfoglalá.  A  Lydiával 
való  viszony  ez,  mely  bár  több  évre  terjed  s  ismé- 
telt hűtlenségek  és  békülés  által  van  félbesza- 
kítva, a  kecses  Chloe  s  a  lángoló  Glycere  neveivel 
átszőve,  szükség  hogy  egybe  foglalva  adjuk  s  te- 
kintsük azon  bájos  dalokat,  melyeket  e  szerelem 
sugallt  költőnknek.  Négy  dal  viseli  Lydia  nevét  ; 
össze  kell  foglalnunk  azokat,  hogy  egymás  mel- 


43 

lett  jobban  kitűnjék  e  szerelem  fejlődése,  mely 
önző  szemrehányásokon  kezdődik  (Carm.  I.  8.)  ; 
szenvedélyét  féltékenységben  mutatja  ki  (I.  13.) 
8  változásait  szakadás  és  kibékülés  (III.  9.)  — 
harag  és  sértő  boszú  (I.  25.)  által  jelöli. 

A  szép  és  szenvedélyes  Lydia  egy  főrangú 
ifjú  (Sybaris)  kedvese  s  azt  minden  más  életöröm- 
től elfoglalva,  körülhálózva  tartja.  Horatius  irigyli 
az  ifjútól  a  szépet,  de  szemrehányásait  úgy  in- 
tézi, mintha  azok  Sybaris  érdekében  volnának  ; 
szemére  veti  a  kaczér  szépnek,  miért  tartja  e  dús 
család  reményét  úgy  magához  kötve,  hogy  azt 
sem  játék,  sem  paripák,  sem  vadászat,  sem  für- 
dés s  más  férfias  mulatság  nem  vonzza.  Lydia 
Horatiusé  lett,  de  ennek  boldogsága  nem  soká 
lehetett  zavartalan  a  hűtlen  szép  oldalán.  Midőn 
szenvedélye  még  leglángolóbb  vala,  a  csalfa  el- 
hagyja őt  s  az  ifjú  és  dús  Télefushoz  szegődik. 
A  féltés  haragba  tör  ki ;  s  a  dal,  melyben  ez  ér- 
zelem lángja  kicsap,  bár  a  legrövidebbek,  de  a 
legerőteljesbek  egyike,  a  miket  Horatius  írt : 

(Carm.  I.  13.) 


« Midőn,  Lydia,  Télefet, 
Télef  rózsa-nyakát,  gömbölyű  tarjait 

Dicséred :  nekem  akkoron 
Felforr,  lángol  epém,  tűz  eszi  májamat ; 

Elhagy  színem,  eszem  maga, 
Omlik  néma  szemeim  árja  le  arczomon, 

S  titkon  mondja :  mi  rengeteg 
Tűznek  lángja  emészt,  sorvadok,  elvesnek!  . 


44 

Oh  ég !  —  Tiszta  fehér  nyakad 
Télef  lázainak  hordja-e  bélyegét? 

Dühvel  marja-o  ajkidat, 
Kajtok  hagyva  tüzes  csókjai  vérnyomát? 

Hallgass,  I^ydia,  rám  !  Hiszed, 
Hogy  híved  lehet  az,  a  ki  ez  angyali 

Ajkat,  melybe  Vénusz  maga 
Nektárát  vegyíté,  sérti  meg  ily  vadul  ? 

Százszor  boldog  a  pár,  melyet 
Állandó  szerelem  láncza  örökre  köt 

S  gyászos  visszavonás  soha 
KI  nem  tépheti  azt,  mind  ama  végnapig !» 

Lydia  aztán  megcsalta  Telefust  is,  s  a  thuriumi 
Calaishoz  adta  magát;  Horatius  sem  volt  jobb  s 
a  szőke  szép  Chloét  választá  kedvesül.  A  gyer- 
mekruhákból alig  kilépett  lány,  serdülő  bájai 
daczára  sem  pótolhatá  a  szerelemdús  Lydiát,  ki, 
mint  a  szerelemben  szokás,  szeszélyeivel  még 
kivánatosbbá  tudta  tenni  magát,  mint  hűséggel 
tehette  volna.  A  kis  Chloé  félénk  volt  s  szenve- 
délytelenebb  még,  mintsem  a  szerelmet  egészen 
testiségbe  helyező  Horatius  vágyait  kielégíthette 
volna.  Mint  édesgeti  magához  (Carm.  I.  23.) : 

Futsz  tőlem  Chloe,  mint  erdei  völgyben  a 
Félénk  őzike  fut  anyja  után,  mikor 

Zörrenvén  a  haraszt,  őt 

Hűs  szellőcske  ijeszti  meg ; 

Ott  tán  északi  szél  rázza  a  nyártetőt. 
Vagy  vadcsipkebokor  közt  suhanó  piczi 
Zöldgyík  ejte  zörejt  csak : 
—  0  fél,  s  térde  remeg  s  szive   . 


45 


Engem  nem  fenevad  tigtisi  szomja,  vagy 
Arszlán  bősz;  dühe  űz,  véredet  inni,  nem  ! 
Szűnj  hát  futni  anyádhoz. 
Férj  kell  már  neked,  angyalom ! 

Hiába!  Lydiát  nem  birja  feledni,  s  Lydia  is 
hűtlenségei  hamva  alatt  égni  érzi  a  szikrát,  köl- 
tője iránt  szivében.  A  kibékülés  a  római  lyra  leg- 
szebb dalai  egyikére  adott  alkalmat;  a  Carm. 
III.  9.  oly  gyöngéd,  oly  édes  mü,  hogy  Horatius 
legnagyobb  kedvelői  közt  is  akadnak  Ítészek,  pél- 
dául az  idéztük  Arnold,  kik  hinni  nem  akarják, 
hogy  nem  görög  minta  után  készült  volna.  De  ezt 
kimutatni  nem  lehet  s  az  eredetiség  érdeme  Hora- 
tiusé ;  s  még  ha  ezt  el  lehetne  is  vitázni,  a  báj, 
felülmulhatlan  gyöngédség,  s  a  szerelemnek  — 
Horatiusnál  különben  oly  ritka  —  szellemiebb 
fölfogása  e  dalt  koszorújának  legszebb  levelei 
közé  helyezik.  Mind  e  tulajdonoknak  azonban  a 
mi  átdolgozásunkban  csak  halvány  árnyát  talá- 
landja  az  olvasó : 

Horatius. 

Míg  én  valék  csak  kedvesed, 
S  nem  öleié  más  édesebb, 
Más  boldogabb,  hószín  nyakad: 
Nem  irigyeltem  a  királyokat ! 

Lydia. 

Míg  nem  égtél  idegenért, 
Míg  velem  Chloé  föl  nem  ért : 
Szivedet  birva  Lydiád 
Túlragyogá  , a  boldog  Uját  I 


4G 


Horatius. 

A  szőke  Cliloé  most  enyém ; 
Kl-elriiií^at  tánc/.on,  zenóii ; 
S  nie<íli!iliii  volnék  órie  kész, 
Ha  néki  az/al  Ijosszabb  élte  lesz  ! 


Lydia. 

Rám  Calais  veté  szemét, 
Eii  érte,  ö  meg  értem  ég, 
S  kétszer  vagyok  meghalni  kész, 
Ila  néki  azzal  hosszabb  élte  lesz. 

Horatius. 

S  ha  Vénusz  újra  ránk  tekint, 
S  a  régi  lánczba  vet  megint, 
S  Chloét  szívemből  kiűzöd, 
S  megnyíl  neked  megint  a  zárt  küszöb  .  .  .  .  ? 

Lydia. 

Bár  a  fénynél,  mit  CHÍllag  ád, 
Szebb  0,  8  te  lengébb  mint  a  nád. 
És  zordabb  naint  bőszült  habok : 

r 

Elethalálban  a  tied  vagyok  !  .  .  .  . 

A  béke  tán  évekig  tartott.  De  sem  egyik,  sem 
másik  a  két  szerető  közül  nem  volt  az  örök  sze- 
relem pnpja  (vagy  papnője).  Lydia  utóbb  ismét 
vissza  sóvárogta  szabadságát ;  az  ablakán  zörgető 
szilaj  szeretöket,  a  dús  és  tobzódó  ifjakat ;  Hora- 
tiust pedig  Glyczéra  foglalta  el  s  vagy  föleleve- 
nité,  ha  már  úgyis  megunta  Lydiát,  vagy  vigasz- 
talta ba  epedt  a  csalfa  után,  mit  eldönteni  nem 


47 

tudunk.  Az  utolsó  költemény  mit  hozzá  intéz 
(Carm.  I.  25.)  ismét  azon  boszantó,  férfiatlan 
sértés  hangján  van  írva,  melylyel  Horatius  előbbi 
szeretőit  üldözni  szerété.  Lydia  aggul  már  s  szép 
ideje  elmúlt  —  az  egykori  édes  paraclausithysák 
helyett  most  e  boszantó  dal  veri  ablakát : 

Már  a  zárt  ablak  üvegét  az  ifjak 
Nem  koczogtatják  oly  igen  gyakorta; 
Alhatol  bátran  s  küszöbödre  ajtód 
Bája  tapadhat. 

Melyre  oly  sokszor  ki-kinyíla  szárnya, 
Gyéren  ébreszt  most  epedő  dal  ekkép : 
«A  míg  én  itt  el- veszek  értted  égve, 
Lydia,  alszol  ?».... 

Glyczerát  epedve  szerette  Horatius,  legalább 
azt  írja  Telefushoz  (Carm.  HL  19.)  : 

«Mért  hever,  szólj,  berecynti  kürtöd? 
Néma  húrral  lantod  mért  eped  ? 
Szórd  a  rózsát !  fúdd  a  harsány  tülköt ; 
Irigy  szomszéd  baját  ^  föl  se  vedd  I 
Vén,  morogjon  !  —  Élj  te  szerelemben, 
Chloé  rád  vár,  oly  sürgetve  készt ; 
Vidám  hajnal  a  te  képed  .  .  .  Engem 
Glyceráért  lassú  tűz  emészt  ...» 

S  általában,  valahol  Glyceráról  emlékezik 
dalaiban,  hangja  a  szokottnál  édesebb,  gyöngé- 
debb;  az   érzékiséget   érzelmek  váltják  fel  s  a 


48 

valódi  Bzerelem,  a  mint  azt  a  kereRztyónBég  érti 
félreismerhetlen  bélyegét  nyomja  reájok.  Érette 
zeng  az  a  rövid,  do  gyönyörű  ima-dal  Í8  Vénusz- 
hoz (Carm.  I.  30  .) ,  melyet  szinten  megkisér- 
tünk,  idegen  zamata  daczára,  visszaadni  : 

«0h  Vénusz!  Knídosz  b  Pafosz  istennéje 
Hagyd  el  ab  !  Kypros/t,  öröinid  tanyáját, 
És  ülycerámnak,  ki  neked  tömjént  gyújt, 
Szállj  be  lakába ! 

Jőjön  el  nyilas  fiad  is,  s  öv-oldott, 
Grácziák,  nimfák  ;  s  a  veled  mosolygó, 
Nélküled  árviilt  szelid  Ifjúság  is, 
Merkuriuszszal  1 » 

Glyczéra  iránti  szerelme  oly  állandó  volt, 
hogy  a  saját  szive  gyöngéit  legjobban  ismerő 
Horatius  maga  is  csodálkozott,  mikép  vett  nála 
Vénusz  oly  állandó  lakást,  mi  köti  öt  oly  mára- 
dandólag  ez  egy  széphez  ?  (Carm.  I.  19.)  Tán  hajló, 
még  erőteljes  de  már  kevésbbé  tetszetős  kora  hozta 
ezt  magával. 

Túl  volt  a  negyven  éven.  Oly  kor,  melyben  a 
szív  szerelmet  még  keres,  de  nem  talál.  Chloé 
még  egyszer  föltűnik  a  költő  láthatárán ;  nem  a 
félénk  kis  őzike,  büszke  s  merész  szépség  most, 
főurak  kedvencze,  társaságok  fénye,  fényűző  he- 
téra.  A  vele  viszonyát  megújítani  kivánó  Hora- 
tiust megvetéssel  utasítja  vissza;  könnyű  neki, — 
ifjabbak,   dúsabbak   sürögnek   körüle.    Neveti  a 


49 

boszús  költő  átkáfc,  melyre  egy  Venushóz  inté- 
zett kis  énekben  (Carm.  III.  26.)  fakad :  «0h  bol- 
dog Cyprus  8  bavat  nem  ismerő  Memphisz  isten- 
nője !  verd  meg  e  büszke  Chloet,  haragod  vessze- 
jével!*) 

A  szerelem  még  egyszer  mosolyg  Horatiusras 
még  egyszer  egy  serdülő  gyermeklányka  szemei- 
ben. Lyde  ez,  a  fölszabadult  rabnő,  kit  még  egy- 
két dal  ünnepel.  Aztán  a  szerelem  költője  elné- 
mul ;  s  a  bölcs,  az  eszmék,  hazafiság  és  erények 
dalnoka  lép  előtérbe. 

De  nem ;  még,  (habozva  bár)  égy  szomorú 
történetírói  kötelességet  kell  teljesítenünk.  Hora- 
tius utolsó  szerelme,  azon  életkorban,  midőn  a 
nők  előtt  már  kevesebb  kedvezésre  talált,  egy 
Ligurinus  nevű  ifjúért  lángol.  S  bármennyire 
visszariad  érzésünk  e  képtől,  azt  hallgatással  — 
ha  költőnk  s  a  kor  jellemének  csak  valamennyire 
is  teljes  képét  akarjuk  adni,  —  nem  mellőzhet- 
jük. Aztán  egy  óriási  tanúiság  rejlik  e  kép  alatt, 
mely  mutatja :  a  legtisztább  szellemeket  is  mint 
megvesztegeti  a  közromlás;  és  a  közérzületet 
mint  megnemesíti,  mint  fölemeli  oly  égi  vallás, 
miűt  a  keresztyénség.  lm  a  pogány  remekkorban 
Horatiusnak  Ligurinusa,Pindarusnak  Theoxénese, 
Anacreonnak  Bathylosa,  Catullusnak  Juventiusa 
van;  s  Virgilius,  a  nemes  és  tiszta  Virgilius  nem  fél, 
hogy  midőn  II.  ecclogáját  kiadja,  attól  a  jó  érzé- 
sűéi elforduljanak!  Ma  pedig  ugyanaz,  mit  ők 
szégyen  nélkül  űztek,  a  bűnök  legocsmánjíabbiká- 

Horatius.  4 


50 

nak  bélyegeztetnék  s  kénytelen  volna  nem  csak 
a  törvénytől,  de  a  közmegvetés  elöl  is  setétLe  me- 
nekülni. 

A  IV.  könyv  első  ódájában  Venustól  búcsú- 
zik Horatius;  nem  az  ő  már,  úgymond,  mint  a  jó 
Cynara  idejében  volt;  vén  már,  erőtlen,  kedvet- 
len; ötven  év  felé  jár,  nem  neki  való  a  szerelem  ; 
keressen  fiatalabb  sziveket.  .  .  .  De,  —  igy  végzi, 
méltóbb  tárgyra  érdemes  hevülettel : 

«De  Ligurinus  1  Mért  szalad  le,  lopva, 
E  rég  nem  ismert  könnycsep  arczimon  ? 
Mért  reszket  ajkam,  mintha  csak  dadogna, 
Es  nyelvemen,  ha  szólni  vágy,  mi  nyom  ? 
Majd  birlak  álmaimban,  éjfelenten, 
S  karom  magához  lázason  ölel; 
Majd  űzlek  földön  s  tengeren,  kegyetlen  I 
Űzlek  8  te  futsz  ós  nem  érhetlek  el.  ...» 

Egy  rövid,  nyolcz  nagy  asklepiadi  sorból  álló 
óda,  (Carm.  IV.  10.)  van  még,  a  forró  vágygyal 
óhajtott  Ligurinushoz  intézve.  A  költői  erő  s  a 
kifejezések  bája,  e  kis  darabban  sem  hiányzik. 

De  szivesen  túl  fordítunk  rajta.  Elég  soká  is 
időztünk  Horatius  szerelmeinél.  Most  magasabb 
rétegekbe  kell  öt  kisérnünk. 


III. 

Láttuk,  hogy  Horatius,  midőn  a  philippi  ve- 
reség után,  pajzsát  eldobva  ismét  hazájába  tért, 
a  respublica  tört  reményeinek  fájdalmát  szivébe 
rejtve  bár,  de  őszinte  keservvel  hozta  magával 
vissza.  Ha  kétségbeesve  a  szabadság  felől  el  is  ha- 
tározta, hogy  a  közélettől  távol  tartja  magát,  de 
szivében  republicanus  maradt.  Octavius  és  Anto- 
nius neve  gyűlöletes  volt  előtte,  gyűlöletes  az 
egész  hadé,  mely  elöl,  szegény!  —  futott  ama 
gyászemlékű  síkon.  E  gyűlöletet  bizonyosan  nem 
szelidíté  azon  körülmény,  mi  miatt  ugyan  két- 
ségbe épen  nem  esett,  hogy  kis  örökségét  elfog- 
lalva s  a  had  költségei  által  fölemésztve  találta. 

Azok  közt,  kik  Octavius  körűi  már  ekkor  fel- 
tűntek s  mint  az  emelkedő  nap  sugárkörnyezete, 
vele  együtt  emelkedőben  valának,  senki  iránt 
nem  érze  Horatius  több  idegenséget,  mélyebb, 
bár  önkénytelen  ellenszenvet,  mint  a  fényes  ke- 
gyencz,  a  sima  és  büszke  Msecenas  iránt.  S  külö- 
nös, a  sors,  mint  egy  újjmutatásúl  a  még  nem 
is  sejtett  jövőre,  úgy  akará,  hogy  legelőször  is  a 
gyűlölt  kegyencznek  köszönje  személyes  szabad- 

4* 


52 

ságát.  A  hazába  visszatérő  Augustus  katonái  ke- 
zébe esett,  kik  —  a  közbocsánat  kihirdetéséről 
még  rait  sem  tudván  —  öt  fogva  tartották,  mig 
MiL'cenas,  annak  végrehaj t()j a,  öt  szabadon  nem 
bocsáttatta.  Maga  erről  nem  tesz  müveiben  emli- 
tést,  de  Porphyrion,  s  egy  még  régibb  névtelen 
életirója  adják  ez  eseményt,  hozzá  téve,  hogy 
Horatius  és  Maccenas  személyesen  ekkor  még  nem 
ismerték  egymást. 

Szintoly  mély  vala  költőnk  gyűlölete  Octavius 
iránt,  kiben  a  minden  vetélytársát  leszorító  egyed- 
urat tán  senki  sem  sejtette  meg  előbb,  mint  ő. 
Horatius  imádásig  tisztelte  Brutust,  s  ez  elég  ok 
volt  gyűlölni  Octaviust.  Az  utolsó  római  holttes- 
tét Antonius  nagy  hadi  pompával  temettette  el 
Philippinél;  a  büszke  Octavius  fölásatni  paran- 
csolta a  hullát  s  fejét  levágatva  azt  Rómába  ho- 
zatta és  e  főt,  oly  szent  és  magas  lelkesedés  s 
dicső  szabadságeszmék  egykori  fészkét.  Július 
Caesar  szobra  lábához  tétette.  Midőn  elégtételt 
akart  adni  a  nagy  Caesarnak,  megalázta  körében 
a  szabadságot. 

S  mind  a  mellett  Horatius  szabadabb  levegőt 
talált  Rómában,  mint  az  előzmények  után  remél- 
heté;  a  pártok  állása  hozta  ezt  magával.  A  győzök 
is,  kik  közt  valódi  bizalom  s  érdekegység  úgysem 
létezett  soha,  kezdek  féltékenyen  tekinteni  egy- 
mást ;  köztök  állt  mindkettőnek  ellensége  s  félelme 
még,  a  nagy  Pompejus  fia.  Sextus  P. ;  és  alig 
győzve  Philippinél,  ellene  kellett  fegyverkezniük. 


53 

A  levert,  elnyomott,  de  ki  nem  irtott  köztársasági 
párt  még  lélegzelhetett  Rómában  s  utolsó  töre- 
dékei a  remény  egy  szikráját  táplálák  még  szi- 
vökben;  mert  minél  többet  áldozánk  valamely 
eszméért,  minél  többet  veszténk  az  érette  vivott 
küzdelemben,  annál  inkább  ragaszkodunk  hozzá. 

Láttuk  azonban,  mint  hullatá  el  Horatius 
utolsó  reményeit;  mint  hajlott  a  rideg  Stoa  el- 
veitől Epikur  hozzávalóbb  tanaihoz.  Ne  vádoljuk 
jellemtelenséggel  azért,  mert  jelleme  máskép  fej- 
lődött ki,  mint  indult  vala.  A  férfit,  ki  meggyőző- 
déseit cseréli,  méltán  éri  a  következetlenség 
vádja;  de  ha  más  táborban  találjuk  a  férfit,  mint 
melyben  a  még  meg  nem  szilárdult  ifjú  álla : 
van-e  jogunk  hasonló  Ítéletre?  Csak  annyit  sza- 
bad vizsgálat  alá  vennünk :  jogosult-e  általában 
azon  párt,  nézet  vagy  helyzet,  melyben  áll;  s 
nem  becstelenül  áll-e  meg  benne  ?  És  a  továb- 
biakból ki  fog  tűnni,  hogy  Horatius  semmi  hely- 
zetben nem  becsteleníté  meg  magát,  nem  tarto- 
zott azon  gyáva  lelkek  közé,  kiket  az  emelkedés 
lealjasit. 

Lassanként,  a  mint  Horatius  az  eltemetett 
respublica  álmaitól  távolodott,  fogyott  a  tér  — 
észrevétlenül  —  közte  s  Octavius  és  hívei  között. 
Két  férfi  állt  a  leendő  Caesar  pártján,  hatalmának 
legfőbb  emeltyűi,  egymással  oly  ellentétesek,  egy- 
másnak szükséges  kiegészítői,  kiket  csak  oly 
ritka  tapintat,  mint  Octaviusé  választhatott  ki  s 
kapcsolhatott    össze    és    magához:   Agrippa  és 


54 

MaecenaB.  Amaz,  egyszerű  badiíiB  alakjával,  kato- 
nás öltözetével  s  járásával,  semmivel  sem  mu- 
tatá,  hogy  udvari  kegyencz;  ez  hosszú,  lebegő 
tunicájával,  lágy  s  mintegy  hullámzó  járásával, 
a  fényűzés  egész  légkörével,  inkább  ázsiai  satra- 
pának,  mint  római  tanácsosnak  látszott.  S  Hora- 
tius, midőn  öt  így  látta,  önkéntelenül  is  előbbi 
kedveletei  felé  érzé  vonatni  lelkét  s  szíve  meg- 
könnyebbülj ha  az  udvíir  romlottságát  s  benne 
Maecenas  puhultságait  ostorozhatá.  Az  első  könyv 
második  satyrája,  míg  egyedül  a  középszer  s  mér- 
tékletesség dicséretére  látszik  irányozva  lenni, 
tulajdonkép  Octavius  s  barátai  fényűzése  ellen 
van  intézve.  Tudta  azt  jól  Horatius,  hogy  oly  ha- 
talmas személyek  ellen  közvetlen  nem  intézheti 
a  gúny  vagy  vád  nyilait;  de  a  közérzületnek  leg- 
jobban szolgál,  ha  azon  bűnök  ellen  kel  ki,  me- 
lyekre amazok  leghajlandóbbak  valának.  Azon 
satyra  ez,  melyből  fölebb  mutatványt  közlénk ; 
mely,  míg  Horatius  erkölcsi  nézetei  szigoráról 
sem  igen  kedvező  fogalmat  nyújt,  világosan  jelzi 
a  közromlást.  A  roppant  hatás,  melyet  előidézett, 
költőjét  egyszerre  az  olvasó  világ  kedvenczévé 
tevén,  nem  sértette  a  finom  és  szellemdús  Mae- 
cenast.  S  ő,  ki  benső  hajlamánál  fogva  szintúgy 
mint  eszélyből,  óhajtotta  a  szellem  embereit  meg- 
nyerni magának  és  urának  Octaviusnak  —  már  ek- 
kor kinézte  az  utat,  melyen  a  fiatal  költőt  magá- 
hoz vezetendi.  Virgilius  és  Varius  által ;  de  azon 
kiszámított    ildommal   és   tartózkodással,    mely 


55 


Msecenast  a  tőle  még  távol  állókkal  szemben  jel- 
lemzé. 

Mikor  Horatius  haza  jött,  Virgiliust  már  Rómá- 
ban találta.  Ismeretségük  csaknem  a  gyermek- 
korból eredt  s  azt  most  csak  meg  kellé  újítani  és 
bensőbb  barátsággá  emelni.  A  mmt  a  költői  pá- 
lyán emelkedtek,  szivök  úgy  közeledett;  azon 
ritka,  egykorú  s  hasonló  két  lángész  közt  párat- 
lan barátságot  köték,  mely  mindkettőjöknek  ép 
oly  dicsőségére  válik,  mint  remekmüveik  akár- 
melyiké. Csakhamar  hozzájok  csatlakozók  Varius, 
mindkettőjök  költőtársa ;  s  ha  a  hagyományok- 
nak hihetünk,  —  mert  az  idő  megirígylé  tőlünk 
müveit  és  semmit  sem  hagyott  föl  belölök  —  a 
kor  első  tragikus  költője.  A.  három,  saját  nemé- 
ben első  rangú  költő  barátsága  oly  gyöngéd  volt, 
hogy  Martialis  több  mint  fél  századdal  utóbb  pél- 
dányul állítja  őket  a  költők  elébe,  egyik  epigram- 
májában (VIII.  18.);  s  ha  Virgilius,  müvei  objectiv 
természete  hozván  magával,  e  baráti  bensőségről 
nem  emlékezik,  Horatius  annál  gazdagabb  a  köl- 
csönös szeretet  festésében  s  a  két  barátra,  külö- 
nösen Virgiliusra  tett  gyöngéd  vonatkozásokban. 
Pedig  Augustus  korának  e  két  nagy  költője,  em- 
beri s  írói  egyéniségben  egymástól  felette  külön- 
bözött. A  respublica  fölé  hasadt  vérhajnalban, 
midőn  a  fiatalabb  Horatius  fegyvert  fog,  a  szelí- 
debb Virgilius  egészen  magába  vonul,  mint  a  csiga 
és  saját  belsejében  keres  menedéket;  ő  eszményi 
világban  ól,  melyet  magának  alkota ;  míg  Hóra- 


56 

tiust  a  való,  tevókenyfiég,  a  küzdelmes  élet 
vonzza,  melybe  míp,  elmerülni  kész,  azt  ostorozni 
is  szereti.  Lánf^elméje  erösebb,  eredetibb  mint 
Virgiliusó;  de  ezé  tökélyesebb,  emelkedettebb  mint 
amazé ;  azért  Horatiust,  a  világ,  udvar,  erkölcsi 
romlottság  s  bűnök  ellen  kérlelbetlen  gúnyorral 
fellépőt  a  mennyi  taps,  annyi  bosszús  indulat  is 
kiséri;  míg  Virgilius  múzsája  senkit  sem  sért,  min- 
denkit elragad,  mindenkit  gyönyörködtet  s  bá- 
mulói  seregébe  egy  irigy  vetélytársat,  egy  boszús 
ellenséget  sem  hagy  vegyülni.  Horatiusra,  a  mint 
fejét  daczosan  kezdé  emelni  ellenök,  boszúsan 
néznek  az  udvar  hizelgöi  s  megemlékeznek  a 
Brutus  legio-vezérére  ;  Virgiliust  szeretet  nyájas 
mosolya  fogadja  az  udvarnál  s  kiséri  vissza  a 
magányba,  melyet  szeretett  s  melyet  csak  vele 
született  jószívűségből  és  udvariasságból  hagyott 
el  pillanatokra.  Horatius  a  népszerűséget  azon 
veszélyes  úton  kereste,  mely  a  tömeg  üdvkiáltásai 
közt  a  tarpeji  szirtre  is  vezethet;  Virgiliust  azért 
szerété  mindenki,  mert  nemzete  nemesb  hajla- 
mainak tuda  kedvezni  s  dicsőségét  és  jövőjét 
éneklé  meg.  A  két  költő  nyelve  is  szellemöket 
tükrözi  vissza.  Horatius,  kivált  első  műveiben, 
fanyarságig  erőteljes,  darabosságig  őszinte.  Sok 
darabját  valódi  tarfós,  de  sértő  szörszövethez  ha- 
sonlíthatjuk. Virgilius  minden  sora  oly  fényes, 
sima  és  tökélyes,  mint  a  napsugár,  s  művei  egésze 
mesterszövet,  aranyfonalból. 

Azok  közt,  kikhez  Virgilius  s  Varius  barátsága 


57 

Horatiusnak  legelőször  nyitott  utat,  volt  As. 
Pollio,  előbb  erős  republicanus,  ki  a  szabadság 
vesztét  túl  élni  sem  akarta,  utóbb  magányba  vo- 
nult, de  szelleméért,  tehetségeiért  s  tekintélyeért 
a  triumvirektől  is  megkímélt  férfi ;  hires  szónok  ; 
tragikus  költő,  tudós  történetíró ;  a  művészetek 
bőkezű  s  műértő  előmozdítója,  első,  ^  ki  köz- 
könyvtárat állíta  Kómában  s  azt  minden  nemze- 
tek s  idők  nagy  embereinek  aranyból,  ezüstből  s 
rézből  öntött  szobraival  ékité;  ő  hozta  be  az  új, 
kivált  költői  művek  nyilvános  felolvasását,  mire 
azonban  Horatius  soha  sem  szánta  el  magát. 
Később  Pollio  a  Cyesar  s  Pompejus  közötti  pol- 
gárháború történetének  megírásához  kezdett  s 
ez  elhatározásával  alkalmat  adott  Horatiusnak, 
legjobb  politika  költeményei  egyikének  (Carm. 
II.  1.)  Írására. 

((írsz  a  Metellus  consul  alatt  eredt 
Polgári  hadról;  fested  a  harcz  bünót, 
Játszó  szerencse  vak  szeszélyit, 
Nagy  fejedelmi  erőt,  s  a  fegyvert, 

Min  még  aludt  vér  foltja  setétedik; 

És  a  veszélyes  koczka  mikép  görög ; 
S  a  csalfa  hamv  alatt  parázsban 
Szúnyadozó  tüzeken  tapodsz,  jársz! 


Vad  harsonáktól  ijjedező  fülünk 
A  görbe  kürtöt  hallja  recsegni  már ; 
S  a  fegyver  fénye  a  futamló 
Gyors  paripát  s  lovagot  riasztja. 


58 


Robogni  hallom  már  a  vozórckct, 
Míg  rajtok  a  por  dícRteli  szennye  ül, 
S  görnyedni  látom  a  világot, 
Szörnyű  Cato  szive  nem  hajol  csak 


De  vissza  kell  térnünk  a  Virgilius  révén  kötött 
ismeretségekhez.  Míecenas  óhajtá  Horatiust  is 
közel  vontii  magához,  de  ezt  csak  fokozatonként 
teheté ;  állásában  nem  feledhette  el,  hogy  a  sa- 
tyrák  költője  Brutus  harczosa  volt  s  most  is 
gúnynyal  néz  a  nagyok  szemébe,  kik  öt  eddig 
csak  erővel  győzhették  meg,  szívökkel  s  jótéte- 
ményeikkel még  nem.  Azért  Virgilíust  kérte  meg, 
vezesse  be  hozzá  Horatiust,"  miintKa  ez  akarna 
tisztelegni  a  hatalmas  kegyencz  előtt.  Senki,  Vir- 
giliuson  kívül,  czélt  nem  érhetett  volna  ilyesmiben. 
Ó  legyőzte  Horatius  valószínű  vonakodását  s  a 
bemutatás  megtörtént,  Varius  is  közbenjáró  volt. 
A  fogadás  kegyteljes,  de  kimért  és  csak  egy  pár 
percznyi  vala.  Horatius  maga  tudósít  róla  az  I. 
6.  satyrában,  melyből  fölebb  az  apjára  vonatkozó 
szép  sorokat  idéztük. 

flEgykor  a  jó  Virgil,  s  Varius  szólottak  előtted 
Rólam  :  ki  s  mi  vagyok  ?  S  azután,  hogy  elődbe  vivének  : 
Csak  keveset  szólók,  akadozva  ;  fiúi  szemérem 
Tilta  beszélni  sokat ;  nem  festem  híres  apától 
Nemzettnek  magamat,  —  se  dicsekve,  nemes  paripákon 
Büszkén  járónak  ;  csak  a  mint  igaz  ;  ott  te  is  egy-két 
Szót  felelél  csak,  a  hogy  szoktál ;  s  én  távozom.   Aztán 
Újra  kilencz  hónap  multán  hivatal  s  akarád,  hogy 
Állna  barátid  közt  nevem...* 


59 

Ennyi  idö  kellett  az  óvatos  Maecenasnak,  an- 
nak kimutatására,  hogy  Horatius  barátságára  öt 
semrai  sem  sürgeti  s  azt  mint  kegyet  az  ember- 
nek, mint  elismerést  a  költőnek,  ö  nagylelkűen 
nyújtja. 

Maecenas  nevét,  mióta  a  művészetpártolók  faj- 
nevévé  vált,  mindenki  ismeri;  de  jellemét  ritkán 
Ítélik  jól  meg.  Öt  a  legkülönbözőbb  anyagokból 
gyúrta  a  természet,  mint  a  hatalmas  kegyencze- 
ket  ós  a  legnagyobb  államférfiakat  rendesen. 
Gazdag  és  régi  (de  csak  lovagrendi)  családból 
származván  —  mely  azonban,  közhit  szerint,  az 
etrúriai  királyok  törzséből  ágazott  vala  ki  —  a 
gazdagság  erényeivel  és  bűneivel  egyiránt  bírt. 
Független  és  hatalmas  szellemi  ereje  azon  er- 
kölcsi bátorságot  adá  neki,  melylyel  a  triumvirá- 
tusban proscriptiókkal  foglalkozó  —  s  a  gyűlölet 
e  munkájába  egészen  belemerűit  Octaviusnak 
fülébe  merte  mondani  amaz  emlékezetes  szava- 
kat: «Surge  tandem,  .carnifex !»  (kelj  fel  már, 
bakó !)  És  e  mellett  az  érzéki  gyönyörök,  keleti 
puhultság  rabszolgájának  látszók  lenni,  —  azok 
közt  sem  engedvén  mégis  éles  és  szívekbe  néző, 
átható  pillantását  elhomályosulni.  Valódiláng-_ 
esze  volt  a  csábítáRVí^,  éfí  •mftgvAHy.f.pgpi.ARVP^  mint 
'azon  kígyónak,  mely  tekintete  varázs  erejével  bű- 
völi le  áldozatát ;  de  ö  jót  tett  azokkal,  kik  fölött 
e  csodás  felsőséget  gyakorolta.  Önérdekét,  mit 
soha  nem  feledett,  a  birodaloméval  s  az  Augus- 
tuséval  annyira  egybe  olvasztá,  hogy  maga  sem 


60 

bírta  volna  megkülönböztetni  soha.  A  birodalom 
javát,  virágzását  s  Augustus  hatalmát  és  dicsősé- 
gét —  mint  saját  magáét  nézte,  munkálta.  Ké- 
nyelemszeretö,  harczokra  nem  termett,  de  Octa- 
vius  oldalánál  minden  veszélyben  jelen ;  s  ez,  ha 
beteg  volt,  ha  baj  nyoma  vagy  szomorúság  lepte 
meg,  —  kegyencze  házához  viteté  magát,  oda 
költözött ;  mert  ott  azon  fényt,  jóllétet,  kényel- 
met, a  gyönyör  és  vidámság  azon  fűszeres  lég- 
körét találta  fel,  melyet  magánál,  még  császár 
korában  is  egyszerű,  majdnem  rideg  háztartásá- 
ban nélkülözött.  A  költök  társaságában  Mít'cenas 
szellemi  élvet  lelt,  neki  jól  esett  a  múzsa  válasz- 
tó ttaival  jót  tenni,  kényeztetni  őket  és  megosz- 
tani velők  gazdagságát,  örömeit,  kényelmét ;  de 
ki  tagadhatná,  hogy  azon  hiúság  is  vegyült  e 
nagylelkűségbe :  hordhatni  azon  gyöngyöket, 
büszkélkedni  azon  drágakövekkel,  melyeknek 
minden  aranyat  és  gyémántot  felülmúló  becsét 
az  ö  nemes  s  művelt  ízlése  oly  jól  meg  tudá  mérni. 
Dicsérni  szokták  azon  szerény  mérsékletét, 
hogy  a  lovagrendből,  melyben  született,  nem  vá- 
gyott kiemelkedni,  s  ő,  az  első  kegyencz,  még 
senatorrá  sem  tétette  magát.  Csalódás  van  a  do- 
logban. Sőt  kevélyebb  volt,  mintsem  a  birodalom 
első  lovagjából,  a  senatorok  utolsójává  akart 
volna  lenni ;  itt  e  politikailag  egyébiránt  is  fon- 
tos rendben,  elől,  vetélytárs  nélkül  állt ;  amúgy 
elvegyült  volna  a  senatorok  sorai  között,  mint 
kinevezés  során  a  legújabbak  egyike. 


61 

Az  emelkedett  lelkű  Maecenas  könnyen  meg- 
bocsátotta  Horatiusnak,  hogy  ismeretségök  kez- 
dete előtt  ellene  is  mert  egy-egy  csípős  vonást 
vegyítni  satyráiba.  A  költő  szellemdússága  s  még 
inkább  epikuri  életnézete,  mi  az  övével  annyira 
megegyezett,  vonzotta  felé  a  szintoly  szellemdús 
s  szintoly  élvszerető  kegyenczet;  és  az  első  köze- 
ledés után  valóban  csaknem  azon  pillanati  gyor- 
sasággal ment  barátkozásuk,  mint  az  idéztük 
hely  festi.  E  két  hasonirányú  szellem  könnyen 
megérté  egymást.  Mintegy  közmegegyezéssel, 
hallgatva  mellőzték  politikai  érzelmeiket;  Hora- 
tius kész  volt  feledni,  hogy  Myecenas  az  udvar  első 
embere ;  s  Maecenas  megbocsátá,  hogy  Horatius 
még  idegen  és  bizalmatlan  Octavius  iránt.  S  való- 
ban, a  Msecenassal  gyorsan  fejlődő  bensőség  mind- 
járt nyomokat  hagy  a  költő  számos  e  kori  mű- 
vén; de  még  sok  idő  telik,  míg  némely  állam- 
ünnepélyi  dicsőítéseken  kívül,  —  rátartó  múzsá- 
jának benső  bizalmára  méltatná  a  hatalmas 
uralkodót. 

Olvasóink  észrevették,  hogy  inkább  tárgycso- 
portozatos,  mint  időrendi  életrajzát  igyekszünk 
adni  Horatiusnak  s  most  is  megbocsátnak,  hogy 
Maecenashoz  jutva,  összefoglaljuk  mindazt,  mit  a 
két  egyén,  a  magas  kegyencz  s  a  költő  viszonyára 
nézve  mondani  akarunk. 

Mondtuk  már,  mily  gyorsan  fejlődött  s  mele- 
gűlt  barátsággá  e  tartózkodva  kezdett  viszony. 
A  Horatius  által,  I.  6.  satyrájában  vázolt  jelene- 


02 

tet  a  város  ép.  ut.  710-ra  tehetjük,  midőn  Ö 
27  éves  lehetett;  s  még  azon  évben,  vagy  a  leg- 
közelebbiben kelt  az  Epod.  III.,  Maíconashoz, 
mely  világosan  mutatja,  hogy  viszonyuk  már 
egészen  bizalmas,  s  minden  rideg  formaságok 
nélkül,  a  társaságban  egyenlőségi  lábon  állanak. 
A  költemény  nem  egyébért  csak  ez  életrajzi 
adatért  becses.  M{3ecenas,  úgy  látszik,  szerette  a 
foghagymát,  mit  Horatius  utált;  az  ellen  kel  ki 
8  e  bájos  négy  sorral  végzi  az  igen  közönséges 
költeményt  : 


«S  ha  máskor  is  még  ilyesmit  kivánsz  Meczén, 

Leánykád  tartsa  kis  kezét 
Hő  csókjaidnak  ellenébe,  és  az  ágy 

Zugába  jól  vonuljon  el . . .» 


Midőn  723-ban  Maecenas  is  követte  Octavius 
Caesart  az  Antonius  elleni  hadban,  Horatius  — 
ekkor  már  elválhatlan,  védnökével  akart  menni, 
de  ez  határozottan  ellene  szegült  annak.  E  fölötti 
panaszát,  Maecenas  miatti  gyötrő  aggodalmait 
önti  ki  költőnk  az  I.  epódban,  melyben  egyene- 
sen amice  Maecenas- nak  szólítja  meg  a  hatalmas 
minisztert.  A  költemény  hangja  oly  őszinte,  oly 
meleg,  hogy  meg  kell  győződnünk,  miszerint  e 
bizalmas  megszólításra  Horatiust  nem  csak  Mye- 
cenas  kegye,  hanem  saját  szíve  is  jogosította  föl. 
De  hogy  e  barátságban  Maecenas  jótéteményeinek 
s  még  inkább  a  gyöngédségnek,  melylyel  azok 


63 

becsét  nevelni  tudá,  szinten  meg   volt  részök, 
épen  e  költemény  is  mutatja. 

« Viselni  e  hadat  s  akár  minő,  veled, 

Kész,  kedvedért,  az  én  szivem. 
S  nem,  hogy  kegyedből  több  tulokkal  szántsanak 

Ekéim  a  mezőn ;  avagy 
Gulyáimat  egyik  határról  másra  át 

Tereljem  a  hő  évszakon  ; 
Sem,  hogy  fehérlő  nyaralóm  kinyúljon  a 

Határig  ! . . .  Eleget  adott 
Oh  többet  az  elégnél,  bőkezű  kegyed.)) 

Msecenas  korán  s  jól  kiismerte  kedvencz  költő- 
jét, mondhatjuk :  barátját.  Tudta,  bogy  szereti  a 
jóllétet,  gond  nélkül;  ízlése  egyszerű,  inkább  a 
középszeren,  mint  a  fényűzésen  kapó,  de  nemes 
és  emelkedett ;  dús  barátja  házában  a  gyönyört 
élvezni  tudó,  mert  a  gazdagságnak  ott  csak  ké- 
nyelme volt  övé,  nem  egyszersmind  gondjai  s 
baja  is ;  dolgozni,  l-ogy  életét  fentarthassa,  képes 
és  bátor,  de  múzsája  hajlékonyabb  és  terméke- 
nyebb, ha  szükség  nem  kényszeríti ;  és  végre  — 
mit  szintén  nem  volt  szabad  feledni,  —  a  kegy 
leereszkedő  adományaival  szemben  büszke  és 
visszautasító,  de  a  testvéri  osztozást,  mit  szív 
szívnek  ad,  nyájasan  és  gyöngéden,  mint  csak 
Msecenas  volt  képes,  —  büszkeség  nélkül,  mint 
természetes  részt  elfogadni  kész. 

Ilyennek  ismerte  öt  Maecenas ;  s  «hogy  kárpót- 
lást adjon  neki  azon  atyai  örökségért,  mit,  úgy 
monda,  hadjáratunk  miatt  veszíte  el» ;  csinos  kis 


64 

birtokkal  ajándékozá  meg.  A  gabonaföldek,  lege- 
lök, Bzölök  B  gyümölcskertek,  különösen  olajfák, 
mikből  e  kis  birtok  áll,  elég  jövedelmet  adtak 
arra,  hogy  Horatius,  ízlése  szerinti  középszerben, 
de  gond  nélkül  élhessen.  A  birtok  a  Szabini  ré- 
szen Tiburtól  (hol  Miecenas  pompás  villája  állt) 
nem  messze,  gyönyörű  magányban  feküdt.  Fek- 
vését maga  Horatius  így  írja  le  (Epist.  I.  16.) : 


« Quincti  1  Ne  kérdd,  földem,  gabonából  ád-e  kalangyát  ? 

Ad-e  kövér  olajat  bőséggel?  Nyújt-e  gyümölcsöt? 

Eótje  van-e  ?  Fürtös  szőlő  nevet-e  le  a  szilről  ? 

Elmondom  bőven  földem  fekvésit,  alakját. 

Hegysor  nyúlik  elé  itt;  félbeszakítva  egy  árnyas 

Völgytől;  a  mint  kel  a  nap,  jobbjára  özönli  sugárit; 

Míg  a  baloldalt  csak  lemenőben  éri  verőfény. 

Enybe  szelid  levegőm.  Zöld  bokron  som  pirul,  és  kék 

Szilva  mosolyg.  Terepély  bükk  és  cser,  makkal  a  barmor 
iTEs  bűvös  árnyékkal,  délente,  kinálja  a  gazdát. 
f  Vélnéd  :  vajmi  közel  zöldelbet  az  enybe  Tarentum  ! 
;   Van  forrásvizem  is,  folyamot  formálbat,  olyan  bő, 

S  nem  hidegebb  s  tisztábbak  a  Hébrusz  habjai  nála. 

Gyönge  fejem  s  belsőm  bajait  gyógyítja  vízével. 

Enyhe,  kies  rejtek  van  elég  itt ;  őszi  ködök  közt 

Ez  vidítja  szívem,  hidd  el,  s  újítja  erőmet !» 


Msecenas  nagylelkűsége  nem  elégedett  meg  ez 
adománynyal,  azt  akará,  hogy  kedvencze,  bár 
felszabadult  rabszolga  fia,  bírjon  a  lovagrend  elő- 
jogaival s  kitüntető  jeleivel:  a  gyűrűvel  s  nyak- 
lánczczal  (Sat.  II.  7 ;  53  sor).  Ezáltal  is,  gyöngé- 
den, magához  egyenlővé  akarta  tenni  őt.  A  szin- 


65 

házban  saját  padjába,  oldala  melle  ültette;  asz- 
talánál, mondhatnók  egy  bibliai  kifejezéssel,  ke- 
belében nyugtatta. 

Ennyi  megkülönböztetéssel  s  jótéteménynyel 
eszközlé  Maecenas,  hogy  viszont  Horatius  is  egész 
szivét  átadta  neki  s  öt  nem  csak  lelkef- édessel,  de 
mély  gyöngédséggel  szerette.  Viszonyuk  a  mily 
szoros,  oly  őszinte  is  volt ;  s  a  mily  bizalmas,  oly 
állandó  is.  Bár  születés,  állás,  gazdagság  őket 
oly  messze  veté  egymástól  —  e  távolság  köztük 
egészen  elenyészett;  természetök,  elveik,  hajla- 
maik, izlésök,  jellemök  hasonlók  valának.  A  két 
lélek  egymásnak  volt  teremtve  s  barátságuk  meg- 
érdemli, hogy  az  évezredek  megkímélték  emlé- 
kezetét. 

De  a  leggyöngédebb  szeretet  sem  szűntetheti 
meg  egészen,  a  világi  helyzet  különbségeit,  min- 
den korlátait,  A  kötelességek,  hivatal,  környezet, 
rang  —  érvényesitik  igényeiket.  Horatius  jókor 
átlátta  ezt ;  s  hogy  az  öt  soha  se  nyomaszthassa, 
bölcsen  elvonult  néha  dús  barátja  köréből.  Én- 
nek mindig  a  város  és  udvar  fényében,  a  politika 
zajában,  a  kormányzás  gondjai  közt  kellé  élni; 
csak  lopva  nyerhetett  egy-egy  óhajtott  pillanatot, 
hogy  ragyogó  öltönyével  nagyságát  levetkezze; 
Horatiust  ez  kifárasztotta  volna,  ő  hát  keresett 
magányt  a  zaj  helyett,  munkát  a  gyönyörök  után, 
középszert  a  fényt  felváltani.  így  megőrizte  ma- 
gát, azon  lehetőségtől,  hogy  valaha  vagy  csak 
egyes  perczekre  is,  teherré  válhassék ;  s  Maecenast, 

Horatius.  5 


6G 

hogy  állásában,  kötelességeiben  valaha  akadályul 
érezze  öt ! 

Míecenas,  elejénte  nem  akarta  megérteni  Ho- 
ratius czélzatát;  s  különösen,  midőn  egészsége 
gyöngültével,  gyakrabban  nélkülözte  költője  tár- 
saságát, élénk  szemrehányásokat  tett  neki ;  hítta, 
jöjjön  gyakrabban;  végre  hítta,  költözzék  egé- 
szen hozzá.  Egy  pillanatig  azon  gyanú  is  kelt 
lelkében,  hogy  talán  nem  tett  még  eleget  barát- 
jáért; s  birtokát,  mit  ő  ajándékozott,  meg  akarta 
kétszerezni.  Horatius  ezt  visszautasította ;  neki 
elég  volt,  a  mije  volt,  s  fölösleges  gazdagsággal 
irigyeket  szerzeni  nem  akart ;  aztán  a  szükségest 
könnyen  s  jó  lelkiismerettel  fogadta  el  és  alig 
tekinté  kegyajándéknak,  a  mi  azon  túl  volt,  sér- 
tette volna  büszkeségét,  lelkiismeretét.  Annak  a 
kérésnek  sem  engedett,  hogy  költözzék  Mgecenas- 
hzz  s  kitette  magát  annak,  hogy  ez  őt  hálátlan- 
nak vélje.  De  midőn  egykor  ígérte  meglátogatni 
őt  s  ígéretét  nem  teljesíthetve,  új  sürgetést  s 
szemrehányást  kapott  Myecenastól,  szükségesnek 
látta,  őszinte  magyarázatot  adni  neki.  Az  I.  kötet 
7.  epístolájában  teszi  ezt,  szokott  nyíltságával. 
Jobb,  ha  magát  hagyjuk  beszélni,  bár  tolmácso- 
lásunk —  félő,  —  legbájosb  fuvalmától  fosztja 
meg  beszédét. 

«Öt  napig,  úgy  fogadám,  maradok  csak  kinn  majoromban, 
S  ím,  hazugot,  már-már  egy  egész  hónapja  hiába 
Vársz. . .  De  ha  azt  akarod,  hogy  egészségben  legyek,  éljek : 
Most,  a  betegségtől  félőt,  hagyd  úgy  szabadon,  mint 


67 

Hogyha  beteg  volnék.  Most  érik  a  füge,  a  hőség 
Most  temetőket  tölt,  a  halottak  hírnöke  folyvást 
Lictor-övezten  jár;  apa  és  anya  félti  szorongatva 
Gyermekeit,  halovány  arczával ;  rémít  a  járvány, 
Es  végrendeletek  bontása  van  a  napirenden. 
Majd  ha  fehér  hó  ül  újonnan  az  albani  térre, 

—  Költőd  délre  siet,  kiméli  magát,  olvasva  napestig; 
S  téged,  drága  barát,  csak  majd  a  tavasz-fuvalommal 
S  első  fecskével,  várd  nyugton,  látogat  ő  meg. 

Nem  tői  úgy  te  velem,  mint  egykori  pór,  a  ki  körtét 
így  kinált  vendégeinek  :  «Végy  még  koma  !»  —  ,Sok  lesz.' 
«Végy  csak  a  mennyit  akarsz. »  —  , Köszönöm.'  —   «Végy 

hát  gyerekidnek. 
Kapnak  rajta,  tudom.))  —  ,Már  mintha  zsebem  tele  volna 
Ügy  veszem.'  «Ej  !  de  ha  itt  hagyod  is,  sertések  eszik  meg.)) 

—  Nemtelenűl  pazarol,  ki  ha  mit  maga  ún,  köti  másra ; 
Ily  jótét  magván  terem  a  hálátlan  örökség. 

A  jó  s  bölcs,  jót  tenni  a  jókkal  s  érdemesekkel 

Kész,  de  a  járó  pénzt  nem  váltja  silány  fa-garassal.... 

Méltóhoz,  hozzád,  én  méltó  lenni  kivánok. 

Ámde  ha  mellőled  távoznom  nem  szabad  :  úgy,  add 

Vissza  megint  ifjonti  erőm,  add  barna  hajammal 

Benőtt  homlokomat;  hagyj,  mint  rég,  újra  nevetnem, 

S  fájlalnom,  bor  közt,  pajkos  Oinarám  kiszökését !  . .  . 

Éhes  róka  szoros  nyíláson  bújt  vala  egykor 
Telt  hombárba;  mikor  jól  lakva  ki  készüle  jőni, 
Nem  fórt  vissza  degez  hasa ;  végig  nézte  e  dolgot 
Künn  a  menyét  s  így  szólt :  «ha  akarsz  szabadulni  viszontag. 
Mint  bemenőbe  sovány  voltál:  jöjj  vissza  soványon.)) 

Én,  ha  e  kép  rám  czélz,  ím  mindent  visszaadok  inkább. 
Én  úgysem  szoktam,  jóllakva,  dicsérni  a  mások 
Tán  nyomorúbb  sorsát,  nyeglén ;  sem  Arábia  minden 
Kincséért  nem  adom  szabad  éltem  drága  nyugalmát. 
Dicsérted  sokszor  mérsékletemet ;  ki,  ha  voltál 
Szembe  ((királyom,  apám.))  —  távolban  is  így  nevezélek. 
Am  lásd,  mindentől,  mit  adál,  mily  könnyen  elállók ! 
Jól  monda  Telemakh,  fia  a  türödelmes  ülyssnek :  • 

5* 


6S 

«Nem  jó  hely  paripák  ezámára  szegény  Ttakánk,  mert 
Szűk  8  nem  sírna  a  föld  s  a  füvet  sem  tenni  ki  höven. 
Tartsd  meg  ajándékid,  Atrevsz  fia,  jobb  helye  nálad !» 
A  kicsinek  kicsi  kell.  Nem  kórem,  Kóma,  királyi 
Pompád!  Engem  a  szűk  Tibur  int  s  az  enyhe  Tarentum.» 


Elég.  A  levél  második  felét,  mely  az  eddig 
mondottakat  egy  akkorban  ismeretes  történeti 
adomával  illusztrálja,  bízvást  elhagyhatjuk.  Úgy 
látszik,  Mfficenas  a  magyarázattal  megelégedett  ; 
s  gyöngéd  maga  is,  Horatius  gyöngéd  félelmét  és 
tartózkodását  egészen  fel  bírta  fogni.  Viszonyuk 
mit  sem  változott.  Horatius  szabadon  jött  s  ment, 
szeszélyeként  majd  az  udvar  veröfényébe  állván, 
majd  a  szabini  völgymagány  árnyai  alá  rejtőz- 
vén. S  Míeceiías,  hogy  magát  Horatiushoz  min- 
denben egyenlőnek  mutassa,  nem  egyszer  ment 
vendégül  hozzá.  Kíséretével,  majd  csak  maga, 
annál  fesztelenebbül.  A  költő  asztalára  aztán 
ilyenkor  valami  régi  jó  bor  került,  vagy  abból  az 
amphorából,  melyre  születése  esztendeje  íratott 
vala  s  mely  a  mint  ö  vénülvén  tüzét  s  erejét  vesz- 
tette, vele  egyidős,  évről-évre  nyert  tűzben,  erő- 
ben ;  vagy  abból,  mely  a  marsusi  had  idejéből, 
Spartakustól  megkímélve  elbújhatott  a  pincze 
valamely  zugában.  A  római  fényűzés  kelléke,  mi 
nélkül  lakoma  és  asztali-Öröm  nem  lehetett  el, 
drága  illatszerek  s  kenőcsök  sem  hiányoztak 
ilyenkor ;  a  költő  oly  király  volt  egyszerű,  szűk 
lakában,  mint  Msecenas  a  maga  fénj^es  otthona- 


69 

ban.  Ha  Maecenas  ilyenkor  előre  tudata  szándé- 
kát, nem  azért  lön,  hogy  Horatius  érette  készü- 
leteket tegyen,  mint  inkább  attól  félve,  nehogy 
azt  költői  munkában  vagy  ábrándban  zavarni 
találja.  Horatius  aztán  egy-egy  költőileg  hivő 
dalt  küldött  elébe.  A  HL  könyv  29.  ódája  ilyen. 
S  ha  Göthe  szerint  a  vers  érdeméből  az  alkalmi- 
ság mit  sem  von  le,  mert  minden  versnek  alkal- 
minak kell  lennie :  ez  valóban  igazolja  Göthét. 
A  hypercriticus  Scaliger  maga  így  itél  felőle : 
« egyszerűen  kezdődik,  aztán  folyvást  emelkedő- 
'  bp.n  vfl.-n  R  végrp  oly  magaRra  g'^á^^j  mAlyon  t,|i1 
egy  költő  sem  szárnyalhatott!))  S  e  dicsérethez 
vanderburg  méltán  teszi  azt,  hogy  «e  sTiÁp  nd«.- 
ban  a  philosoph  oly  fényben  ragyog,  mint  ^  a 
költő.)) 

Bocsásson  meg  az  olvasó,  hogy  az  eredetire 
utalás  helyett,  darabos  kísérletünket  adjuk  ismét 
elébe. 

((Etruszk  királyok  sarja!  siess  hamar! 
Bántatlan  áll  még  ó  zamatos  borom ; 

Lágy  rózsa  szirma  vár,  Meczón,  rád; 

Fürteidet,  röpülő  illattal 

Balzsamkenőcsöm  várja.  Jövel,  siess ! 

Nedves  Tiburt  s  az  Esula  völgyeit 
Ne  nézd  tovább,  s  az  apagyilkos 
Vad  Telegon  szomorú  hegyodvát! 

Bőség  unalmit,  s  fellegeket  verő 
Kastélyod  ormát  hagyd  oda  egy  kicsinyt! 


70 


Oh  szűnj  a  boldog  Róma  füstét, 
Lárma-zaját  s  javait  csodálni ! 

A  gazdagoknak  jól  esik  ily  csere ! 

Kunyhó  alatt,  szűk  tűzhelyen,  Ízletes 
Ebéd,  ha  távol  pompa  ós  fesz, 
Kedvre  derít  s  tova  űzi  gondod. 

Már  Andromeda  atyja  világol  a 
Nyilt  láthatáron  ;  már  Procyon  dühöng, 
S  a  bősz  oroszlán,  lángsugárral 
Égeti  már  az  aszalt  mezőket. 

Arnyat  keres  már  s  csörgedező  habot 
A  lankadó  nyáj  s  pásztora ;  elbuvik 
Cserjék  között ;  folyó  kiszárad, 
Partja  felett  fuvalom  se'  lendűl. 

Téged  hazádnak  dolgai,  rendé  tart 
Ébren  szünetlen ;  őrzöd  az  államot : 
Hogy  Cyrus-birta  Baktra  mit  főz, 
Mit  Tanais,  Seres  is  mit  indít  ? 

Am  a  jövendő  titkait  isteni 
Bölcs  kéz  borúit  éj  árnyaival  födi; 
S  kaczagja  csak,  ha  fél  az  ember 
Szertelenül ...  A  jelen  valókkal 

Gondolj  tehát  csak  !  Mint  az  erős  Tiber, 
Ügy  fat  le  minden :  most  maga  medriben 
Hömpölygve  etruszk  tengerig  le. 
Majd  beszakadt  köveket,  kitépett 

Tőkéket,  itt  egy  házat,  amott  megölt 
Falkát  ragadván ;  míg  zaja  visszazeng 


71 

Erdők  s  hegyek  felől  morogva, 
Méla  vizét  ha  dagasztja  szörnyű 

Árvíz,  dühödten  ! . . .  Az  maga  bölcs  ura 
S  él  jól :  ki  minden  este  magának  ezt 

Mondhatja  :  éltem  !  Bárha  holnap 

Föllegesen  kel  a  nap,  vagy  égi 

Fénynyel,  mosolygón  :  —  Jupiter  a  mit  ad. 
Nem  hagyja  többé  visszasuhanni,  nem 

Másítja  meg  mit  egyszer  a  gyors 

Óra  hozott,  röpülő  útában  ! 

A  bal  viszály  közt  játszi  szerencse,  mely 

Ádáz  szeszélyét  űzi  szünetlenül: 
Az  állhatatlan  méltóságot 
Itt  nekem,  ott  egyebeknek  osztja; 

Jó,  míg  velem  van ;  ámde  ha  verdesi 
Szárnyát :  miattam,  vigye  a  mit  hozott ! 
Erényemet  magamra  öltve, 
Jámbor  öled  keresem,  szegénység ! 

Bár  összerecscsen  árboczom  a  dühös 
Szélvész  miatt:  én  nem  tudok  esdeni. 
Sem  fogadással  alkudozni, 
Kincseimet  hogy  a  feldühűlt  ár 

Fösvény  habok  közt  el  ne  temesse!  Nézd, 
Kis  csolnakocskám  bátran  evezve  száll, 
S  a  bősz  habok  közt  védve  visznek 
Enyhe  szelek  s  vezető  csillagpár ... » 

(Minden  egyes,  s  Horatiusnál  oly  gyakran 
előforduló  és  magyarázatot  igénylő  tulajdonnév, 
helynév  vagy  hitrege  s  történelmi  adat  megvilá- 


/^^ 


gítáfiát,  itt  is,  mint  eddig,  a  tudományra  kell 
bíznunk.  A  kevésbbó  ismertek  közül  legyen  itt 
megemlítve,  hogy  Telegon  egy  hitrege  Hzerint 
Ulysses  és  Circe  íia,  kit  gonosz  anyja  Ithakába 
küldött ;  Ulysses  és  Telemakhus,  nem  ismerve  öt, 
megtámadták  mint  rablót  s  a  küzdelemben  ö 
megölte  Ulyseest. —  Bactra  és  Seres  a  legtávolabb 
keleten  ismert  országok  s  népek  nevei ;  addig 
terjedt  Augustus  birodalma  s  Maícenas  gondja. 
A  Procyon  (a  kutyában)  és  Oroszlány  csillag- 
jegyeiben van,  köztudomás  szerint  a  nyár  legfor- 
róbb derekán  a  nap.  Andromeda  atyja:  Cefeus, 
csillagzat  neve,  stb.) 

Mondtuk,  hogy  Maecenas,  gond  s  gyönyörök 
által  egyiránt  elgyöngítve,  sokat  betegeskedett. 
Tegyük  hozzá,  hogy  felettébb  félt  a  haláltól.  Sok- 
kal jobban  tudta  használni  s  élvezni  az  életet, 
mintsem  e  félelmet  természetesnek  ne  találnók 
s  meg  ne  bocsátanók.  Eredetileg  sem  volt  erős 
testalkatú  s  a  mennyire  szeretett  élni,  oly  kevéssé 
tudott  szenvedni.  Mikor  hát  a  kettő  között  kellé 
választani,  azt  monda :  inkább  óhajtja  a  halált. 
Horatius  most  minden  egyéb  tekintetet  félretön 
s  a  szenvedő  ágyához  sietett,  vigasztalni.  Azon 
szép  ódában  (Carm.  II.  17.)  tette  ezt,  melyben 
egész  szívből  mondja:  sem  az  istenek,  sem  én 
nem  akarom,  hogy  te  előbb  halj  meg,  nálam  ; 
s  mint  egy  jóslélekkel  előre  megmondja,  hogy 
egyszerre  fognak  meghalni.  Maecenas  meggyógyult 
9  ez  idő  után  még  tizenkét  évet  éltek  együtt ;  de 


73 

valóban,  háláink  ideje  oly  közel  esett,  hogy  a 
jóslatot  majdnem  szó  szerint  betelj esültnek 
mondhatjuk.  De  ez  még  messze  van.  Midőn  Mse- 
cenas  meo^gyógyulva  először  jelent  meg  nyilvános 
helyen  a  Pompejiis-szinházban,  a  nép  fölállással 
s  üdvkiáltásokkal  fogadta.  Népszerűségének  e 
szembetűnő  jelét  finom  hízelgéssel  használja  föl 
Horatius  egy  alkalommal.  Maecenas  váratlanul 
meglepte  őt;  semmi  készület  s  az  otthon  legjobb 
borokhoz  szokottat,  szegény  költője  csak  maga 
szűrte  szabini  borral  tudja  kinálni ;  nincs  az  erős 
cecubum,  sem  a  nemes  calenumi;  nincs  a  bo- 
rok aristocratája  az  ízes  falerDumi  s  a  kedves 
formíi ;  de  középszerű  borának  becset  ad  a  szel- 
L^mdús  költő  azon  emlékeztetéssel  «az  napon 
zártam  korsóba,  úgymond,  melyen  téged  a  nép 
örömújjongva  köszöntött  a  színházban.))  Mely 
nagynak  ne  volna  édes  ily  emlékeztetés  s  ne  tenné 
édesbbé  a  savanyu  bort  is  ? 

Talán  épen  e  barátságos  együttlét  alatt  vette 
rá  Maecenas,  költeményei  gyűjteményes  kiadására 
Horatiust.  Eég,  úgy  szólván,  barátságuk  kezdete 
óta,  unszolta  erre.  A  satyrák  könyvei  (mikre 
utóbb  még  vissza  kell  térnünk)  már  ki  voltak 
adva;  az  elsőt  hihetőleg  még  harminczegy,  a  má- 
sodikat harmincznégy  (némelyek  szerint  har- 
minczöt  és  harminczhét)  éves  korában  összegyűj- 
tötte ;  azon  korban  pedig,  melyről  most  szólunk, 
már  negyvenöt — negyvenhat  éves  volt.  Azonban 
még   évről-évre   szaporította   lyrai    költeményei 


74 

számát,  s  Maecenasnak  sokszor  adott  igéretót  azok 
gyűjtése  iránt,  mindannyiszor  tovább  tudta  ha- 
lasztani. Azon  költök  egyike  volt,  kik  évek  múlva 
is  szerettek  8  tudtak  javítni  müveiken;  kik  egy- 
egy  finomító  vonást,  a  kis  körömre,  a  göndör 
színre,  az  ajkredöre  még  akkor  is  tettek,  midőn 
az  egész  alak  rég  készen  állott,  megmásithatla- 
núl.  A  maga  által  adott  parancsnak:  «nonum 
prematur  in  annum  ...»  maga  engedelmeskedett 
legelőbb,  legjobban.  Szokása  volt,  ha  valamely 
költeménye  sok  műgond  s  szigorú  önkritika  után 
végre  elkészült,  bizalmas,  kis  baráti  kör  előtt  fel- 
olvasni B  aztán  —  félretenni,  mint  a  szép,  de 
csak  télen  érő  gyümölcsöt.  Időről-időre  aztán  elő- 
vette a  simító  ráspolyt  és  soha  sem  monda,  hogy 
ez  már  az  « utolsó  simítás.))  Maecenas  azonban 
nem  szűnt  sürgetni  a  kiadást.  Természetes, 
nyomda  nem  lévén,  egyes  kisebb  költemények 
többnyire  csak  a  baráti  körök  sajátjai  maradtak, 
legfölebb,  kézről-kézre,  kevés  példányban  kereng- 
hettek. A  nagyobb  vagy  gyűjteményes  munkákat 
kiadó-kereskedők  megvették,  lemásoltatták  sok 
példányban  s  árulták,  mint  ma  a  nyomtatott 
könyvet.  Horatius  nem  félhetett  attól,  hogy  köl- 
teményei kiadót,  —  kiadójuk  nem  attól,  hogy 
vevőt  s  olvasót  ne  találjanak.  A  satyrák  költőjé- 
nek híre,  népszerűsége  meg  volt  alapítva ;  egyes 
dalai,  a  mint  a  közönség  közé  kiszivárogtak,  lel- 
kesült fogadtatást  nyertek  s  mindenki  óhajtva 
várta   azok    gyűjteményét.    Fennebb   is   láttuk, 


7& 

hogy  Horatius  azt  már  többször  igérte  Maecenas- 
nak ;  de  majd  szerelmi  elfoglaltság,  majd  beteges- 
kedés, majd  egyéb  ürügy  alatt  mindig  kimentette 
magát.  Most  nem  maradhatott  tovább,  s  maga  is  el- 
jöttnek látta  az  időt.  Bár  voltak  még  egyes  da- 
rabjai, melyeket  kiadni  vonakodott.  Némelyeket, 
ezek  közül,  mint  már  említők,  örökre  félre  tett, 
s  azok  Epódok  neve  alatt  csak  halála  után  láttak 
napvilágot.  Némely  eket,hihetöleg  mégjavítni  akar- 
ván rajtok,  csak  egy  időre  tartott  vissza  s  az  ódák 
utóbbi  könyveiben  kibocsátott.  Most  a  két  első 
könyvet  rendezé,  fejezte  be  teljesen.  A  két  elsőt 
egyszerre,  —  mert  egy  tekintet  ezekre  meggyőz, 
hogy  nem  külön,  hanem  együtt  kellett  megjelen- 
niök.  Az  első  könyv  elején  ajánlat,  a  második 
végén  befejezés  áll,  mindkettő  Maecenashoz  in^ 
tézve ;  az  első  könyv  magában  befejezetlen,  a  má- 
sodik fejnélküli ;  mindkettő  csak  együtt  egész. 

Azok  az  énekek,  mik  e  két  könyvet  alkatják, 
mind  készen  voltak  már.  Az  I.  1 ,  és  a  II.  20  (a 
befejező)  készültek  legutoljára.  Amaz,  az  ismere- 
tes ((Maecenas,  atavis  edite  regibus»  —  egy  útszéli 
igazságot  illustrál  igen  költőileg,  saját  czélja 
szerint.  ((Mindenki  más-más  hajlammal  bír  — 
engem  a  múzsák  társasága  vonzw  —  ez  az  alap- 
eszme. A  két  kezdő  s  bevégző  sort,  némelyek  ké- 
sőbbi toldaléknak  akarnák  tekintetni,  de  néze- 
tünk szerint  hibásan.  A  költemény  ugyan  azok 
nélkül  is  egész,  de  Horatiusnak  Maecenas  iránti 
bódolatos  8    egyszersmind    gyöngéd    tiszteletét 


ÍV) 

semmi  sem  fejezi  job})an  ki,  mint  e  sorok  «Míe- 
cenas,  úgy  mond,  ősrégi  királyok  sarja,  oh  oltal- 
mam 8  édes  dicsőségem!))  és  végül:  «Ha  te  en- 
gem a  költök  sorába  számlálsz,  magas  fejem  már 
csillagokig  ér. »  Neki  csak  Mtec^nas  helybenhagyása 
kell,  a  koszorú,  ha  az  ö  keze  nyújtja,  csillagko- 
szorú lesz ! 

A  befejező  énekben  (Carm.  II.  20.)  saját  apo- 
theosisát  zengi  Horatius.  Sok  jel  mutatja  müvei- 
ben, hogy  ő  jól  ismerte  saját  becsét  s  halhatlan- 
ságát  nem  egyszer  jósolja.  Ódái  líl.  könyvét  is 
ily  jóslat  zárja  be,  amaz  ismeretes  énekben  : 
«Exegi  monumentum  iere  perennius.))  De  sehol 
halhatlan  dicsőségének  előérzete  oly  költőileg 
nem  nyilatkozik,  mint  a  második  könyv  utolsó 
ódájában.  A  kép,  melybe  örök  életét  öltözteti,  a 
legrégibb  időtől  máig  használatban  levő,  legked- 
venczebb  költői  képek  egyike:  a  haldoklása  előtt 
legszebb  dalát  zengő  hattyú  képe,  azzal  a  hitregei 
eszmével  társítva,  hogy  az  itt  meghaló  hattyú, 
más  vidékekre  szállva,  phönixként  újul  meg  s  örök 
életet  él. 

«Erös  s  szokatlan  szárnyon  emelkedem, 

Kétéltű  dalnok,  túl  eme  légkörön, 
Nem  mulatok  tovább  a  földön, 
Lenn  hagyom  itt  az  irigy  világot, 

S  hitvány  zaját!  —  Nem,  nem  halok  én  meg:  a 
Szegény  szülőknek  sarja,  kit  édesen 

Szólítsz  tiédnek  oh  Maeczénem ! 

Engem  a  Styx  vize  nem  borít  el,.. 


77 

Már-már  kemény  bőr  vonja  be  tagjaim, 
Fehér  madárnak,  hattyúnak  öltözöm. 

Nézd,  lenge  tollam  fakadoz  már, 

Vállaimat  s  kezemet  benőve/^ 

S  szállok,  sebesben  mint  Dedalus  fia, 
Zengő  madárként,  szállok  a  Bosporus 
Hangos  vidékin,  és  az  Észak 
Jégmezein  s  napaszalta  Délen ... 

Meghallja  zengő  énekimet  Nyugot ; 

Távol  Keletnek  népei  értik  azt; 
Minden  világvég  visszazengi. 
Ismer  Ibér  s  Ehodanus,  dalomról.'''* 

Mind  hasztalan  lesz  hát  a  halotti  dal ; 

Nem  kell  a  fátyol  s  gyáva  siralmi  szó ; 
Miért  a  jaj  ?  Hagyd  abba,  hagyd  a 
Dús  temetést,  a  mihaszna  pompát!)) 

Bármily  kevélynek  s  önbizottnak  lássék  is  a  költő 
jóslata,  azt  a  századok  nem  csak  igazolták,  de  túl 
is  haladták.  Kiket,  mint  barbár  népeket  ö  kije- 
lölt, a  vad  országok,  melyeket  ö  mint  világ  végén 
esőket  emlit,  —  mind  ismerik  nevét,  szeretik  da- 
lait s  visszazengik  dicsőségét.  Sőt  túl  a  tengeren, 
hol  ő  földet,  népet  nem  is  álmodott,  él  halhatat- 
lansága. A  fehér  hattyú  beszárnyalta  a  világot 
s  most   is,    és   örökké  hallatja   énekét.    Vele   él, 

*  E  strófa  (talán)  abba  a  hibába  esik,  mi  a  classicu- 
soknál  ritkább,  mint  korunkban,  hogy  igeh  fest ;  (kép- 
zelt tárgyat  igen  durván  érzékesít.) 

**  E  versszak,  az  eredetihez  szószerint  híven  így  áll : 

((Colchis  megismer,  ismer  a  Parthus  is, 
S  a  Dák:  ki  félni  szégyenei;  a  világ 
Végén  lakó  Gelón  —  s  dalomról 
Ismer  Ibér,  s  Rhodanuszt  ivó  nép . .  .»• 


78 

vele  zeng,  kegyes  barátja  Maecenas  neve  is.  Ők 
egymást  halhatatlanítják  r  egymástól  elválhat- 
lanok  az  örökkóvalÓKágban  is  ! 

IV. 

Ha  Maecenas  nincs,  azt  hisszük,  Horatius  örökre 
távol  maradt  volna  Octaviustól,  kit  később  Augus- 
tusnak  mondott  a  hizelgés  —  vagy  a  bámulat. . . . 
Söt  magának  Maecenasnak  sem  egyszerre  sikerült  a 
respublica  egykori  tribúnját  a  császári  bibor  je- 
löltjével, —  a  Stoa  és  Epikur  (erény  és  gyönyör) 
közt  álló  pbilosoph  költőt  a  hasznosság  politiku- 
sával összehozni. 

Augustus  (nevezzük  csak  így,  bár  még  később 
vette  föl  e  nevet)  valóban  az  volt,  a  hasznosság 
elvének  képviselője  —  politikus,  államférfi.  A  vi- 
lágtörténelemben egy  alak  sincs,  kire  ezt  több 
joggal  lehetne  mondani  (ha  csak  századunk  kö- 
zepe, napjaink  történetimé,  nem  állítand  méltó 
társat  mellé).  Söt  nincs  a  világtörténetnek  alakja, 
mely  problematikusabb  volna  nála,  s  élete  ellen- 
téteinek s  rejtélyeinek  kulcsát  csak  e  szó  adhatja 
meg :  állam-eszély.  Walckenaer,  a  mily  szépen 
oly  igazán  mondja  felöle  :  « Minél  többet  gondol- 
kozunk rólk  s  csodálatos  végzetéről,  annál  inkább 
érezzük,  hogy  bűneinek  csak  kis  részét  sem  vál- 
lalnók  el  a  világuralom  minden  hatalmáért,  — 
és  életünk  felét  szivesen  oda  adnók  azon  tiszta  és 
méltó  dicsőségért,  mit  ö  az  emberiséggel  tett  jó- 
téteményei által  szerzett.))  S  a  mi  szintoly  szépen 


79 

8  szintoly  igazán  van  mondva :  « Octavíusnak 
soha  sem  kell  vala  születni  —  vagy  Augustusnak 
soha  sem  kell  vala  meghalni.*)  Igen,  a  legundo- 
kabb gonosztévő  s  a  legmagasb  erény  gyakor- 
lői'a  —  egy  s  ugyanazon  személy :  Octavius 
7]ífisar  Augustus. 

Mint  ifjú,  korán  megtanulta  a  tettetés,  hízel- 
gés és  kétszinüeég  mesterségeit.  Gyönge,  finom 
testben,  szivós,  törhetlen  lelket  viselvén,  érzé, 
hogy  uralkodásra  van  teremtve,  s  a  ki  uralkodni 
akar,  annak  mindent,  leginkább  pedig  az  embe- 
reket, vak  eszközül  kell  tekinteni.  Nevelő  nagy- 
bátyjának, a  nagy  Caesarnak,  halála  megtaní- 
totta :  nem  bízni  senkiben,  legkevésbbé  a  legkö- 
zelebb állókban ;  nem  bízni  még  a  szeretetben 
sem,  mert  hiszen  Brutus  szerette  Caesart  s  még 
is  leszúrta.  Oktavius  akkor  még  csak  tizenkilencz 
éves  volt,  s  a  szabadság  barátai  előtt  alig  tetsz- 
hetett félelmesnek.  Pedig  Cíesar  bevezette  vala 
már  az  államügyekbe,  s  midőn  a  meggyilkolt  dic- 
tator  végrendelete  az  iíjut  nevezé  örökösévé, 
ez  —  bölcsen  —  először  is  nevét,  legfőbb  örök- 
ségét foglalta  el  s  utána  mindjárt,  a  pártok  és 
hadseregeik  alakulásával  —  midőn  a  sonatusnak 
és  Antoniusnak  és  Lepidusnak  megannyi  külön 
sereg  állt  parancsa  alatt  —  Caesar  leghűbb  s  leg- 
vitézebb csapatai,  kik  vele  Galliában  voltak,  az 
ifjú  Caesart  kérték  vezérökül.  0  elfogadta  s  a  bi- 
rodalomban nem  volt  sereg  jobb,  vezéréhez  hűbb, 
mint  az  övé. 


80 

Tudjuk,  mint  alakult  meg  az  iszonyú  trium- 
virátus ;  mint  kezdődött  meg  a  proscriptiók  bor- 
zasztó vérmunkája,  melyben  a  ki  csak  vagyon, 
tekintély,  erény  vagy  a  bazának  tett  szolgábitok 
miatt  veszélyesnek  vagy  félelmesnek  látszott,  szint- 
úgy el  kellé  esnie,  mint  annak,  ki  a  triumvirek 
egyike-  vagy  má?ikától  személyes  gyűlöletet  vont 
vala  magára.  Tudjuk  bogy  a  boszuálló,  kéjencz, 
elvtelen  Antonius  sem  volt  vérengzőbb,  fáradbat- 
lanabb  a  gyilkoltatásban,  mint  az  a  szelid,  tej- 
arczú,  nyájasan  mosolygó  ifjú,  ki  a  nagy  Cíesar 
nevét  viselé.  Tudjuk,  mint  küldé  neki,  a  tolongás 
miatt  bozzá  nem  férbetvén,  hü  barátja  Maícenas, 
irótábláját,  melyre  ama  szavakat  irta  sebten : 
((Surge  tandem,  carnifex»  . . .  S  a  bakó  fölkelt; 
szintoly  mosolygó  mint  előbb ;  munkáját,  mit  úgy 
bivé  elutasítbatlan  szükségesség  parancsolt,  jól 
végzé,  s  oh  !  azért  legkisebb  lelkiismereti  furdalást 
sem  kellett  csinálni  magának.  De  mi  más  ember 
kelt  föl,  mint  leült  vala !  Octavius  Caesar  egy- 
szerre megváltoztatta  jellemét,  —  vagyis  inkább 
magaviseletét;  lemosta  kezéről  a  vért,  annak 
gyülöletességét  társaira  báritá  s  oly  szelid  lett,  a 
mily  vad  volt,  oly  emberi,  a  mily  embertelen  vala, 
oly  becsületes,  a  mily  alávaló  és  ocsmány  előbb. 

Aztán  megosztoztak  a  provincziákon ;  neki 
Róma  s  Itália  jutott  s  ő  bölcsebben  és  eszélyes- 
ben  kormányozta  azt  mint  nagy  előde  Caesar,  — 
megtartá  a  szabadság  külszinét  s  ütenyszavait ; 
és  mindent,  az  erőszak  látszata  nélkül  bölcseség- 


81 

gel  birt.  A  tanácsot  úgy  tudá  vezetni,  hogy  az 
megcsalódva  úgy  érezte,  mintha  önállóan  intéz- 
kednék, s  Octavius  inkább  első  miniszter,  mint 
egyedúr  volna. 

Azután  jöttek  a  versengések.  A  vetélytársak 
egyenként  semmisültek  meg  a  fegyver  s  a  politika 
mindenható  csapásai  alatt;  előbb  Pompejus,  a 
respublica  nagy  neveinek  utolsó  örököse ;  aztán 
Lepidus,  kiről  Shakspeare  azt  mondatja  Anto- 
niussal : 

((Haszontalan  silány  egy  ember  ez, 
Csak  hirhordásra  jó» 

s  végre  Antonius  maga.  Mint  Pharsaliát  Philippi, 
úgy  követte  Philippit  Actium.  S  Octavius  Caesar 
Augustus  a  világ  ura  volt.  Es  jó,  kegyes,  igazságos, 
bölcs  ura.  Öt  a  világtörténelem  mindenható  szel- 
leme állította  elő  s  olyanná  tette,  a  minőre  épen 
Eómának,  vagy  a  mi  ezzel  akkor  egyet  tett,  a 
világnak  szüksége  volt.  Az  erkölcstelen,  jellem- 
telen Kómának,  melynek  külterjedelmóvel  arány- 
ban növekedett  szellemi  szaggatottsága,  erkölcsi 
meghasonlása,  ily  ember  kellett:  nem  csak  az 
imperátorok,  hanem  az  álamférfiak  legtökélyes- 
bike.  Ez  óriás  láugész,  az  akaraterő  lángesze,  ki 
a  nagyság  roppant  anyagszereiböl  megépité  ama 
kolosszt,  melynek  összerakása  alatt  megtörtek  a 
szabadság  bajnokai,  kifáradtak  a  Mariusok,  mely 
oda  ütötte  magát  Július  Caesart ;  és  megépité  úgy, 
hogy  az  utána  következett  nyomorult  és  eszeveszett 

Horatius.  O 


82 

Cffisarok  egész  sora  rombolhatott  rajta,  mig  össze- 
döntheté. 

Es  hol  e  rendkívüli  eredmény  nyitja  ?  Mond- 
tuk már,  8  ismételjük :  Aiigustus  a  pillanat,  a 
körülmény,  a  szükség  embere  volt,  azt  mindig 
megragadni  tudó ;  képes  volt,  a  mint  a  szükség 
hozta  magával,  bizalmat  vagy  szeretetet,  reményt 
vagy  örömet,  félelmet  vagy  csodálatot  ébreszteni. 
Csalhatatlan  emberismerettel  és  tapintattal  tudta 
megválasztani  eszközeit  s  nem  volt  ember,  kinek 
tehetségeit,  tömeg  melynek  szenvedélyeit  vagy 
erejét  ne  tudta  volna  hasznosítani  saját  czéljaira, 
vagy  bizodalma  javára.  A  tanácsban  méltóságoa 
és  szelid;  majd  nyájas,  majd  szigorú,  majd - 
ha  kellett  —  alázatos  és  esedező ;  a  hadak  élén 
szép  és  hódító,  megkapó,  imposans  —  bár  tulaj- 
donkép  nem  vezérnek  született;  —  nyugodt  és 
felséges  ha  Ítélni,  nyilt,  fesztelen,  örömre  kész 
ha  vigadni  kellett.  Szóval  mindenütt  helyén, 
mindenütt  színjátszó.  Halálos  ágyán,  ■ —  jegyzé  fel 
róla Svetonius — maga  kérdezte:  «nem jól játsz- 
tam-e  az  élet  színjátékát  ?  Hajói :  tapsoljatok. »  — 
Ily  emberei  együtt  járt  a  népszerűség,  a  közbi- 
zalom. Midőn  Antoniussal  harczban  állt.  Kóma 
remegett,  félve  hogy  ez,  ki  híresebb  katona,  találna 
győzni;  a  közérzületet  az  a  börzei  adat  jellemzi 
legjobban,  hogy  az  actiumi  ütközet  előtt  a  kamat 
1^%-ra  hágott  s  Octavius  győzelme  hírére  egy- 
szerre 4-re  esett  le.  És  mikor  a  győző  hazatért, 
mikor  a  Janus  temploma  bezáratását  elrendelte — 


83 

Bóma  nagyot  lélekzett,  s  annyi  vér  árja  felett, 
elkezdődött  a  hosszú,  boldog  béke,  a  bölcs  béke, 
Augustus  békéje  !  (Pax  Augusti,  volt  emlékpénzei 
fölirata.)  Most  megmutatta,  hogy  a  császárság  — 
a  béke,  s  ö  a  béke  Cyesarja ! 

S  igazán,  inkább  a  béke  mint  a  harczok  dicső- 
ségére vonatkozik  az  Augustust  dicsöitö  horatiusi 
versek  legkorábbika,  a  Carm.  III.  25,  e  rövid  de 
költői  dithyramb.  Horatius  csak  a  közérzííletet  fejezi 
ki,  ebben  úgy  mint  hason  irányú  s  elég  számos 
többi  énekeiben,  melyek  a  hatalmas  uralkodót 
többnyire  az  istenítésig  dicsőítik.  Mi  mások  e 
költemények,  mint  a  Msecenashoz  írottak  :  ama  bi- 
zalmas, meleg,  a  túlságos  dicséreteken  is  nem  hí- 
zelgés, hanem  érzés  jellemét  viselő  leheletei  a 
múzsának;  s  amaz  ünnepélyes,  költőileg  magaszto- 
sult, de  emberileg  kevésbbé  való  ((Garmenek)),  az 
imént  említettől  a  föllengő  Carmen  sseculareig ! 
A  művész  ereje  s  a  kópzeletdús  költő  lángesze 
ragyog  bennök ;  amazokban  majdnem  elfeledjük 
az  író  érdemét,  a  melegen  szerető,  őszinte  cso- 
dálattal s  ragaszkodással  telt  barát  annyira  elő- 
térbe lép. 

Horatius,  —  jelleme  is  úgy  hozza  magával,  — 
könnyen  megadta  magát  a  dolgok  rendébe ;  de 
eleinte  kevés  kedvet  mutatott  az  új  « istenség » 
oltára  körül  sürgölődni.  A  nagy  államférfit, 
Maecenas  urát  s  barátját  megtisztelte  ugyan  dics- 
énekeivel s  szívesen  elismerte,  hogy  a  békét,  mi 
magának  Horatiusnak  is  kívánatos  volt,  neki  kö- 

6- 


84 

szőni  a  birodalom.  De  nom  félt  megragadni,  ha 
épen  kinálkozott,  az  alkalmat,  melyben  kifejez- 
heté  gondolatait  a  múlt  s  az  Augustus  hatalomra 
jutása  felöl;  majd  az  emelkedő  CiJüsar  nyilvános 
ellenzőit,  L.  Sextiust,  Qu.  Delliust,  Pompejus 
Grosphust  dicséri;  majd  Cato  erényét  magasz- 
talja s  dicsöitve  s  büszke  megemlékezéssel  szól 
Brutusról,  ki  őt  első  ismerte  fel,  tüntette  ki  s 
hivta  a  szabadság  szolgálatába!;  mindez  egyenesen 
vagy  oldalt,  de  sérthette  Augustus.  .  .  .  Azonban 
az  állam  új  rendé  szilárdul ;  Octavius  eltűnt,  a 
proscriptor,  az  emelkedő,  a  vetélytársait  elvesztő 
trónkövetelő;  Augustus  lassanként  elfeledtet  min- 
dent, mi  Octavius  nevéhez  tapadt  vala.  Dicsérete 
gyakrabban  jelenik  meg  a  költő  énekeiben;  a 
meggyőződés  hangja  szól  bennök  s  a  tisztelet  és 
bámulat  azon  nagy  szellem  iránt,  mely  meggyó- 
gyitá  az  állam  sebeit  s  jóllétet  teremtett.  ,  .  . 

Horatiusnak  egy  régi  életirása,  melyet  először 
Vanderbourg  hozott  napfényre,  említi  hogy  a  ve- 
núsiai  költőt  Msecenas  és  Pollio  vezették  be  Augus- 
tushoz.  A  satyrák  mardosó  vonatkozásai  rég  el 
voltak  feledve  már  s  az  ódák  dalnoka  kegyesen  és 
barátságosan  fogadtatott.  De  Pollio  figyelmez- 
tette a  császárt,  hogy  Horatiusban  nem  szaporodott 
sima  hízelgői  száma :  őszinte  rómait  nyert  benne, 
kiben  a  szabadság  egy  lehe  él  még,  de  a  ki  hazája 
jóltevöje  iránt  őszínt  bámulattal  van  eltelve.  S 
midőn  Horatius,  727-ben  az  egész  nyarat  Proeneste- 
ben  töltötte,  hol  Octaviusnak  is  nagyszerű  villája 


85 

volt  s  hol  a  császár  gyakran  megfordult:  a  Msecenas 
barátja  Augustus  barátjává  is  lett  s  mindennapi 
vendég  lön  házánál.  Tudjuk,  hogy  Augustus, 
magán  életében,  szigorú  egyszerűséggel  élt;  rend- 
kívül mértékletes  volt,  kényelemmel  magát  nem 
puhította ,  szenvedélyeinek,  még  a  legparan- 
csolóbbaknak  is,  tudott  parancsolni.  Fényűzésnek 
udvarában  sem  volt  nyoma ;  palotája  gazdag  alatt- 
valóiéval nem  vetekedhetett  fényben,  pazarlás- 
ban ;  hálószobája,  télen  nyáron  ugyanaz  volt,  a 
legegyszerűbb,  ellenkezőleg  a  kéj  enczekével;  egy 
alacsony  ágy,  durva  függönyökkel,  mutatta  hol 
szokott  aludni,  —  ékessége  egy  kis  öntött  arany 
szobor  volt :  a  birodalom  szerencséjének  szobra, 
(Sveton.) 

Fölebb  említett  dithyrambjában  (Carm.  III. 
25.)  azt  a  szándékát  fejezte  ki  Horatius,  hogy 
Augustust  s  hihetőleg  harczi  tetteit,  nagyobb - 
szerű  költeményben  fogj  a  dicsőíteni.  Hiában  emlé- 
keztette azonban  MíBcenas  e  tervre  ismét  s  ismét, — 
az  énekek  költőjét  Calliope  nem  lelkesítette  állan- 
dóan. Minden  esetre  érdekes  tanulmány  volna, 
eposzt  olvasni  Horatiustól,  de  azt  hiszszük,  nem 
vétett  önmaga  elJen,  hogy  szándékával,  ha  ugyan 
komoly  szándéka  volt,  felhagyott.  Egyes,  magas- 
reptü  énekekkel  azonban  nem  szűnt  meg  őt  ma- 
gasztalni. Múzsájának  legerőteljesebb  nyilatko- 
zatai, legföllengőbb  hazafiúi  s  politikai  költemé- 
nyei állanak  e  sorban.  Elég  itt  a  legismertebbekre, 
az  I. könyv  2-ra. « Jam  satis  terris . . .»,  az 1. 12-re : 


86 

«Quem  virum,  aut  heroa  ...»>,  a  mindenik  közt 
Jegbiresebb  III.  3-ra  :  «Justum  et  tenaccm  .  .  .»>, 
a  legeröteljesb  III.  6-ra:  «Delicta  majorum  im- 
meritus  lues  .  .  ,»  s  a  teán  mindenik  közt  legma- 
gasztosabbra :  III.  5.  «Ccelo  tonantem  credidimus 
Jovem  ...»  emlékeztetni. 

Nincs  elég  helyünk,  hop^y  mindezeket  egyen- 
ként elemezbetnök  ;  nincs  elég  erőnk,  hogy  mind- 
nyáját, —  bár  középszerű  fordításban  —  olvasóink 
elébe   tehetnök.  Mindnyája  alkalomra   van  irva, 
de  megannyi  igazolása  Goethe   fölebb  is  említett 
nézetének.  Horatius  költeményeinek  története  — 
olvasóink  az  unalomig  tapasztalhatták  eddig  is  — 
némileg   Eóma  története  is ;    s  mindazt,  mi  erre 
vonatkozik,  s  mit  olvasóink   ismernek,   ismétel- 
nünk kellene  e  költemények  elemzésénél.  Hang- 
jok  —  s  Horatiust  ez  jellemzi  —  majd   a  költői 
elragadtatás    dicsbeszédi  hangja,    majd   a  haza- 
szeretet  férfias   lángolása,  de   sohasem  az   üres 
hizelgésé.  Az  említettek  közül  például  a  Carm.  III. 
6.  nevét  sem  említi  Augustusnak ;  Kóma  népéhez 
fordul   s  erkölcsi   romlását,    mint   sülyedésének 
egyedüli  forrását  veti   szemére ;    az   óda   tisztán 
hazafias   és    erkölcsi   irányúnak   látszik.  De  ha 
eszünkbe  jut,  hogy  épen  ez  erkölcsi  romlás  ellen 
van  a  béke  nagy  császárjának  legnemesebb  törek- 
vése intézve  :  könnyen  átlátjuk,  hogy  e  költemény, 
bár  nem  egyenesen,  de  a  legnemesebb  s  szellem- 
dúsabb  alakban,  csak  az  ö  magasztalására  Íratott. 
E  hatalmas  ének  oly  mesteri   vonásokkal   festi  a 


87 

kor  erkölcsi  romlását  s  oly  jellemző  költőjére 
nézve,  hogy  ismét  csak  fárasztanunk  kell  vele 
olvasóinkat. 


«A  bűnös  ősök  vétkeiért  lakolsz 

Oh  Eóma  !  Föl !  Hozd  helyre  a  múlt  bűnét: 
Az  isteneknek  háza  roskad 
S  szobraikon  feketéllik  a  füst. 

A  mint  az  istent  féled,  úgy  állsz  magad  ; 
—   Ez  minden  nagyság  kezdete,  vége  ez, 

Azért  zúdult  ily  vész  hazánkra : 

Isteneit  mivel  elfeledte ! 

Hogy  megveted  a  jóslatokat,  kevély 
Sergedre  kétszer  tört  Pakorusz  hada, 
S  nyaklánczain,  zsákmányul  elvett 
Kincseidet  dicsekedve  hordja! 

Csaknem  ledönté  lázadozó  hazánk 
Ingó  falát  a  Dák  s  Etióp ;  amaz 

Hajóhadával,  ez  süvöltő 

Nyilaival  leve  ijjedelmünk. 

A  bűnt  tenyésztő  század,  először  a 
Házat  8  nemet  s  a  házasok  életét 
Fertöztetó  meg;  ím  a  forrás, 
Honnan  a  vész  a  hazára  áradt ! 

A  serdülő  szűz  már  buja  táncz  után 
Lebben  gyönyörrel  s  képezi  tagjait ; 

Gyöngécske  még  s  tiltott  gyönyörről 
Álmodozik  s  oda  már  szemérme ! 

Mint  nő :  parázna ;  férje  borán  keres 
Ifjabb  latort ;  s  még  abba  se  válogat : 


88 


Ki  az,  kinek  tiltott  gyönyört  nyújt 
Lopva,  setét  szoba  rejtekében  V  1 

Sőt  férje  mellől  kél  föl,  előtte  is 
Jól  tudva,  8  elmén  a  kerítő  után 

A  dús  bujához,  ki  a  férjnek 

Megfizeté  a  gyalázat  árát  1 

Nem  ily  szülőknek  korcs  ivadékai 
Festék  be  pónusz  vérrel  az  óczeánt. 
Verek  le  Pyrrhuszt,  és    az  orjás 
Antiokuszt,  dühös  Annibállal; 

De  harczhoz  edzett  földmivelők  faja, 
Kik  vas  kapával  törve  a  föld  rögét, 
Anyjok  parancsszavára  készek 
Tűzre  való  fa  után  kimenni 

Erdőre,  későn,  már  mikor  a  hegyek 
Árnyéka  fordul  s  a  lemenő  nap  a 
Jármot  levenni  a  baromról  — 
S  ő  nekik  is  pihenést  parancsol.  .  .  . 

Eontó  időnk,  mit  meg  ne  emésztene?  — 

Elődeinknél  már  szüleink  kora 

Satnyább,  s  mi  nálok,  —  és  belőlünk 
Még  gonoszabb  unokák  erednek !» 


A  költő  itt  megmutatta  hogy  valóban  jós 
(vates)  ■ —  mint  a  római  hit  nevezó.  Satnyúlt  a 
kor,  sülyedt  az  erkölcs  s  Kóma  vesztébe  rohant. 
Nemes  szellemek  befolyása,  Augustus  lángeszű 
kormányzata  gátot  vétenek  ideiglenesen  a  rom- 
lásnak; de  az  elseprö  árt  feltarthatták- e? 


89 

V. 

Mgecenas  s  Augustus,  e  világ  hatalmasai  mel- 
lett ne  felejtsük  Horatius  egyéb  barátait  se,  külö- 
nösen a  szellem  aristokratáit,  korabeli  költötár- 
sait.  Fölebb,  alkalomszerüleg  érintettük  már 
Virgiliust  s  a  nemes  barátságot,  mely  a  kor  két 
legelső  (költői)  lángelméjét  összefűzte.  Virgilius, 
tudjuk,  öt  évvel  volt  barátjánál  idősb.  Mint  iró  is 
előbb  lépett  föl  s  lön  ismeretes ;  gyönyörű  pász- 
tori versei  (ecclogái)  közül  néhányat  közrebocsá- 
tott vala  már,  midőn  Horatius  első  satyráits  ódáit 
irta ;  és  azt  kell  mondanunk,  hogy  bár  egészben 
véve  műveit,  azok  legtökélyesbike  tankölteménye, 
a  Georgicon,  —  mindazáltal  tehetsége  nem  mu- 
tatja a  fokozatos  fejlődés  azon  elkülönzött  idő- 
szakait, melyeket  Horatiusnál,  mint  a  költők  leg- 
többikénél,  világosan  ki  lehet  mutatni.  Virgilius, 
legelső  műveiben  már  a  tehetség  teljes  erejével,  a 
forma  és  nyelv  minden  tökélyeivel,  a  kifejezés  és 
festések  egész  bájával,  elevenségével  lép  föl.  Pá- 
lyájok  kezdetén  azért  ö  sokkal  magasabban  áll 
mint  Horatius;  elismert  neve  van,  kedves  a  nagyok- 
nál, keresett  a  társaságban.  De  ő  szeretettel  ka- 
rolja a  kezdő  pályatársat,  s  ez  jó  szivéről  tesz 
bizonyságot.  Később  az  is  hozzá  emelkedett,  sok 
tekintetben  elhagyta  őt,  külső  életében,  Maecenas- 
sal  kötött  benső  barátságában  bizonyosan  sok 
előnynyel  birt  Virgilus  felett ;  de  a  szeretet  cseréje 
nem  változik  s  barátságuk  állandóságát  ós  meleg- 
séget semmi  sem  kisebbítheti. 


90 

S  pedig,  mily  végetlen  különbség  egyén isé- 
gökben !  Kedveleteik,  természetök,  véralkatuk, 
mennyi  sorompót  állíthattak  volna  közéjök !  Vir- 
gilius  természettől  félénk  s  magányt  kereső  volt ; 
külső  megjelenése  hanyag,  gondatlan ;  az  embe- 
rek közt  szótalan,  szórakozott.  Testalkata  gyön- 
gébb levén  mint  Horatiusé,  se  a  ezerelem,  se  az 
asztal  örömeinek  oly  tartózkodás  nélkül  nem 
adhatta  át  magát  mint  barátja ;  s  a  római  élet 
orgiáiból  neki  gyakran  el  kellé  szöknie,  hogy  ma- 
gát kimélje.  Aztán  Virgiluis  távol  attól,  hogyHorra- 
tiusnak  a  gazdagság  iránti  közönyében  osztoznék  : 
ellenkezőleg  egész  életét  vagyonszerzésre  fordí- 
totta, keresett,  gazdálkodott,  s  halálakor  Rómában 
egy  házat,  Campaniában  terjedelmes  fekvőséget 
s  annyi  készpénzt  hagyott  hátra,  mely  a  mi  pénz- 
lábunk szerint  mintegy  55  ezer  forintot  tenne. 
Mindehhez  járult,  hogy  míg  Horatius  költeményei 
tele  vannak  szabad,  sőt  obscén  kifejezésekkel,  — 
Virgilius  szemérmes  múzsája,  képben,  szóban  a 
választékost,  nemest,  szűziest  keresi.  E  tulajdo- 
nok szerzek  meg  neki  a  parthenopei  szűz  nevet. 
De  ha  élettörténete  adatait  összeszedjük,  látni 
fogjuk,  hogy  erkölcsei  semmivel  sem  voltak  tisztáb- 
bak Horatiuséinál;  ugyanazok  a  szenvedélyek  ural- 
kodtak rajta  is ;  sőt  úgy  látszik,  a  szerelem  ama 
természetellenes  tévedésének,  melyről  fölebb  em- 
lékeztünk, ő  még  nagyobb  mértékben  volt  rabja. 
Második  ecclogájában,  hol  a  szenvedély  kifejezése 
legerősebb,  leglángolóbb,  Alexis  neve  alatt  egy 


91 

rabszolga  ifjú  lappang,  kit  némelyek  szerint 
Pollio,  mások  szerint  Míecenas  ajándékozott  neki 
s  ki  iránt  lángoló  szenvedélyt  táplált.  De  a  nöi 
szerelemtől  sem  maradt  idegen.  Es  ha  egyik  leg- 
régibb scoliastájának,  Serviusnak  adomáját  nem 
hiszszük  is  el,  mely  szerint  barátja  Varius  nejével 
szerelmi  viszonyban  élvén,  az  udvariasan  elnéző 
férj  iránt  azzal  fizette  volna  le  háláját,  hogy 
Thyestes  czímű  tragédiát  írt  s  azt  neki  ajándé- 
kozá :  annyi  bizonyos,  hogy  kortársai,  kik  Thye- 
stest  világosan  Variusénak  tartották,  a  szerelmet 
magát  közönségesen  tudvalevő  tény  gyanánt  fo- 
gadták el.  Adatokmutatják  :  hogy  a  Virgilius  szű- 
ziessége felőli  vélemény  a  történelem  által  meg- 
hazudtolt tévedés ;  korunkban  öt  jó,  de  érzéki  s 
kéjvágyó  embernek  mondanák,  —  Augustus  ud- 
varában föltűnően  rendes  életű  ember  volt,  mert 
nem  volt  sem  tobzódó,  sem  aljas,  sem  pazar ;  s  a 
nemtelenebb  szenvedélyek  mellett  egyszerűbb 
hajlamai  is  valának ;  szerette,  mint  Horatius,  a 
mezőket,  a  magányt,  sőt  tanult  földmivelő  s  jeles 
gazda  volt.  Munkáit  épen  e  nemesb  hajlamai 
tették  jelesekké  s  mindenki  által  szívesen  elismert 
becsűekké.  Georgiconja  az  első  tekintetre  igen  is 
prózainak  tetsző  tárgyat :  a  gazdálkodás  főbb  ágait, 
művészi  öntudattal  kezeli.  Aeneise  nem  csak 
annyiban  epos,  mert  hős  történeteket  fest,  de 
mert  a  nemzeti  érzelemben  gyökerezik,  s  a  hagyo- 
mányokat dolgozza  fel ;  Trója  veszedelme  s  azon 
Aeneas  kibujdosása  a  kiindulási  pont,  kitől  a  ró- 


02 

mai  nép,  hitregei  hagyományaiban,  magát  szár- 
maztatta; Karthágó  alapítása  mólyen  érdekli 
későbbi  halálos  vetélytársát  Kómát  s  Aeneas  tör- 
ténelmi vagy  hagyományos  hányatásai  szintoly 
mélyen  vannak  a  nemzeti  öntudattal  összekötve, 
mint  a  világtörténelem  s  hitregék  azon  költői  és 
eszmedús  kerete,  mely  az  alvilági  utazás  panorá- 
májában oly  mesterileg  van  feltüntetve.  A  Geor- 
gicont  Virgil  717-ben  kezdte  s  724-ben  végezte 
be,  de  halála  évében  (735)  újra  átnézte,  simította. 
Az  Aeneis  életének  tiz  utolsó  esztendejét  foglalta 
el ;  de  bár  halála  előtt  újra  átnézte  s  javította : 
annyira  nem  volt  megelégedve  vele,  hogy  vég- 
akaratában megsemmisítését  rendelte.  Az  utókor 
Augustusnak  köszöni,  hogy  e  rendeletet  teljesít- 
tetni nem  engedte. 

De  térjünk  Horatiushoz.  Költeményeinek  szá- 
mos helye  tanúskodik  az  a  változatlan  szeretet- 
ről, melylyel  barátja  iránt  viseltetett.  Ódái 
IV.  könyvében  (12.)  van  azon  tréfás  enyelgő  dal, 
mely  hihetőleg  legkorábbi  a  Virgilhez  intézettek 
közül  s  mely  egy  kancsó  finom  borra  való  meg- 
hívást tartalmaz,  de  oly  feltétel  mellett,  hogy 
barátja  meg  illatszereket  s  balzsamot  hozzon  ma- 
gával. —  Midőn  Virgil,  leghőbben  szeretett  ba- 
rátját, Quintilius  Varust  elveszte,  kivel  Horatius  is 
bizalmas  bensöségben  állt  (a  Carm.  I.  18  hozzá 
van  intézve  s  felszólítás,  hogy  mindenek  felett 
szőlőt  ültessen  és  tenyészszen)  —  a  részvevő 
barát,  dalai  egyik  legszívhezszólóbbikával  vígasz- 


talte  a  kesergő  Virgilt.  A  mindenki  előtt  ismere- 
tes Carm.  I,  24.  «Quis  desiderio  sit  pudor  aut  mo- 
dus  ?» ,  melyet  néhány  évvel  utóbb,  Virgilius  halá- 
lakor, egészen  önmagára  alkalmazhatott.  Midőn 
735-ben,  az  egyre  betegesebb  s  megtört  egészsé- 
gének javulást  csak  bőbb  égalj  alatt  kereső  Virgil 
elindult,  hogy  Athénébe  s  onnan  Kis-Azsiába  is 
átevezzen,  magával  vivé  Aeneisét  is,  melyet  ott, 
Trója  romjai  közelében  g  az  ősrege  emlékének 
fuvalmai  mellett  akart  még  egyszer  átdolgozni :  — 
akkor  irta  Horatius  a  kedves  Virgiljét  vivő  hajóhoz 
azt  a  gyöngéd  s  az  aggódó  barátság  meleg  búcsú- 
ját lehellő  dalt,  mely  épen  ódái  I.  könyvének  be- 
fejezése előtt  Írva,  abban  mindjárt  a  harmadik 
helyet  foglalja  el.  Az  első,  tudjuk,  Maecenashez,  a 
második  Augustushoz  van  intézve ;  Horatius  ki 
akarta  tüntetni,  hogy  e  kettő  után  előtte  fonto- 
sabb  személy  nincs  Virgilnél.  Mindnyájan  ismer- 
jük az  áldást,  melylyel  a  távozó  hajót  kíséri ;  a 
((Sic  te  diva  potens  Cypri))  .  .  .  édes  accordjai, 
mint  Velencze  lagunái  közt  a  holdfényes  éj  csönd-- 

.^j^ében  felzengó'^'tavbzó  barcaroll,  szelid  viszhan.-.. 
gokat  költenek  szivünkben ;  az  eszmedús  s  bölcsé- 

^-B'zettkivitel:,  melyben  Horatius  a  hajós  ember  vak- 
merőségét, a  természet  és  az  ember  küzdelmeit  s 
az  elemek  boszúját  festi :  a  költő  rendkívüli  ala- 
kító erejéről  tesznek  bizonyságot. 

Olvasóink  megengedik,  nem  bocsátnunk  út- 
jára Virgilt,  míg  e  szép  dalt,  magunk  módja  sze- 
rint, ide  be  nem  szőjük  : 


94 


«Cyi)rn8nak  istennője  védjen, 
Vezessen  a  fénylő  Iker, 
A  szelek  örog  atyja  légyen 
—  Hajó!  —  vitorlád  röi)tivel. 
Tömlőbe  fogja  össze  mind,  mind, 
Csupán  nem  a  Japyx  szelét.  .  .  . 
Köpülj  Virgillel  s  óva  vidd,  vidd 
Keád  bizott  lelkem  felét  I 


Cser  s  hármas  érez  övezte  keblét 

Annak,  ki  lenge  csolnakát 

A  vad  tengerre  bízni  nem  félt ; 

Hol  küzdve,  győzve  csapnak  át 

A  déli  vész,  s  észak  viharja, 

Hyádok  záport  öntenek, 

S  midőn  a  Nótus  fölkavarja  — 

A  tenger  is  nyög,  úgy  remeg.  .  .  . 

Nincs  vész,  mitől  az  visszaretten. 
Ki  bátran  úszta  át  az  árt, 
S  a  szörny-csodákat  a  vizekben 
S  látá  a  vészes  szikla-zárt : 
Hjában  fogak  körűi  a  szárazt 
Az  oczeánnal,  bölcs  egek  : 
Ha  az  ember  áttörte  már  azt, 
S  gonosz  hajója  rajt  lebeg  I 

Mi  az,  mit  e  faj  tenni  nem  mer  ? 
Tiltottra  törve,  —  ostromolt 
Égből,  tüzet  lopott  az  ember ; 
De  annak  átka  ránk  omolt : 
Mely  eddig,  várva  csöndes  estét 
Csak  aggokat  keres  vala. 
Sietve  jött  most  azaz  betegség 
S  halált  hozó  vad  nyavalya.  .  .  . 


95 


Daedalus,  tiltott  szárnyat  öltve 

Bejárta  fenn  a  légi  kört ; 

Míg  Hercules  leszállt  a  földbe 

S  erővel  a  pokolra  tört. 

Nehéz,  embernek  semmi  sincsen ; 

Maga  az  égi  út  rövid.  .  .  . 

—  Bűnünk  miatt  a  boszús  isten 

Nem  teheti  le  mennykövit ! » 


Virgil  csak  Athénéig  mehetett.  Ott  találkozott 
a  keletről  épen  hazatérő  Augustussal,  ki  öt  a  to- 
vábbi utazásról  lebeszélte  s  haza  akarta  hozni. 
De  a  beteg  költőt,  ki  gyöngesége  miatt  a  folyto- 
nos utazást  ki  nem  birta,  Megarában  kellé  hagy- 
nia. Nem  sokkal  azután  újra  hajóra  ült  Virgil,  s 
Itália  földére  csakugyan  kiszállhatott.  A  halál, 
nemsokára,  Brundusiumban  érte  el.  wMultis  ille 
bonis  flebilis  occidit,  —  nulli  flebilior,  quam 
mihi)). . .  mondhatá  most  Horatius,  csaknem  azon 
szavakkal,  melyeket  Varus  halálakor  magához 
Virgilhez  irt. 

Még  ugyanazon  évben  veszté  el  Horatius,  má- 
sik költő -barátját  Tibullust  is.  A  lágy  elégiák  szelid 
költője,  szoros  barátságban  állt  Horatiussal,  mind- 
kettőnek müvei  bizonyítják  ezt.  Horatius  Carm.  L 
43-ban,  bájos  alkotásai  egyik  legrövidebbikében, 
szerelmi  bújában  vigasztalja  barátját,  játszian 
adva  elő,  mint  kergetik  a  szivek  különös  szeszély- 
lyel  egymást.  Az  Epist.  I.  4.  Horatius  legrövidebb, 
de  nem  legutolsó  leveléből  látjuk,  hogy  Tibullus 
kedvelője  volt  Horatius  satyráinak  s  köztük  a  köl- 


96 

tészeti  ízlés  és  bírálat  hozott  bizalmas  viszonyt 
létre.  E  levél  a  két  költő  viszonyát  s  TibuU  egyéni- 
ségét és  körülményeit  legjobban  fogja  jellemezni. 

«Sermóimnak^'  igaz  bírája,  TibuU,  hogyan  éled 

Napjaid  a  Pádum  völgyében  ?  Költesz-e  sok  dalt, 

Mikkel  túlszárnyald  a  párinai  CassiuHÓit  ? 

Vagy  szelid  erdőség  üditö  hűs  árnyai  közt  jársz, 

Elmélkedve:  mi  jó?  mit  a  bölcsnek  tennie  méltó? 

Nem  születél  lelketlen  te&tnek ;  néked  az  Isten 

Szépséget,  kincset,  s  ada :  hogy  tudj  élni  azokkal. 

Kérhet-e  már  ennél  többet,  hű  dajka,  fiának  ? 

—  Mint :  bölcs  észt,  szive  érzelmét  kifejezni  tudó  szót, 

Hirt,  kedvességet,  tölt  erszényt,  drága  egészség 

És  jóllét  gyönyörét  ?  .  .  Míg  másnak,  váltva    remény  s 

gond, 
Félelmek  s  haragok  közt  száll  el  az  óra,  —  te  addig 
Minden  napra  csak  úgy  nézz,  mintha  a  lenne  utolsód ; 
Nem  számítva  reá :  édesb  lesz  a  holnapi  óra ! 
Hogyha  nevetni  akarsz,  jőj  hozzám ;  hízva  találandsz, 
Jó  bőrben  s  vidoran  —  mint  egy  epikúri  malaczkát.w 

Tibullus,  szinte  mint  Virgilius,  érzékiségre  hajló 
s  túlérzékeny  természet  volt ;  szép  s  arra  teremtve 
hogy  tessék  :  ingerlékeny  fölindulásait  elrejteni, 
sokszor  a  legmélyebb  magányt  kereste.  Szerelemre 
lángoló  és  epedő  egyszersmind.  Szerelmei  története 
két  erős  szenvedély  közt  oszlik  meg,  ■ —  de  ezek 
időközébe,  neki  is  mint  Horatiusnak  számos  futó 
viszonya  volt ;  szeretői  közül  Glycéra  és  Neéra, 
ugyanazok,  kiket  már  Horatius  szerelmi  élményei- 
ből ismerünk.  Egészségét,  mit  barátja  is  dicsér 

*  Sermo  név  alatt  érti  Horatius  a  satyrákat. 


Ö7 

leveleben,  néhány  nagy  betegség  rongálta  meg; 
a  folytonos  szenvedély  pedig  végképen  megörlé. 
Előre  sejtette,  vágyait  kielégitni  lelki  testi  ereje 
nem  levén  elég,  kora  halálát;  s  tán  e  sejtelem 
nyomja  műveire,  némi  egyhangúság  mellett  a  báj 
és  mélaság  ama  jellegét,  mely  önkénytelen  rész- 
vétre indít.  Az  elegiában,  az  itészet  elismeri  azt, 
senki  sem  múlta  felül.  Propertius  gadagabb,  válto- 
zatosb,  szenvedélyesebb  s  azért  nagyobb  költő  is ; 
de  az  elégia  nem  ezeketajellemvonásokat  kívánja; 
s  Tíbull  valódibb,  gyöngédebb,  megíndítóbb. 

Variust,  Horatius  és  Virgilius  közös  barátját,  a 
tragikus  költőt,  né vszerintThy estes  íróját,  kinek 
azonban  semmi  műve  sem  maradt  reánk,  —  már 
ismerik  olvasóink.  Mondjunk  ezúttal  még  annyit 
felöle,  hogy  mind  végig  hű  társa  s  barátja  maradt 
Horatiusnak,  együtt  utazott  vele  s  Virgiliussal, 
midőn  Mascenast  727-ben  egy  diplomatiaí  útjában 
kísérték;  Horatius  gyakran  említi  őt,  kitüntetés- 
sel, műveiben,  —  majd  úgy,  mint  a  kinek  ítéletére 
legtöbbet  ad  (Sat.  I.  10,  81.  sor.),  majd  úgy  mint 
első  rendű  költőt :  (Sat.  I.  10,  44;  Carm  I.  6,  hol 
Agrippa  nagy  hőstetteit  megénekelni  képesnek 
csak  Variust  mondja.)  Valóban,  Variust  minden 
egykorúi  magasztalják.  Nekünk,  csak  néhány  so- 
rát tartotta  fel  Makrobius,  a  ((Halálhoz))  intézett 
költeményeiből ;  we  szomorú  istenséghez  —  mond 
Walckenaer,  —  mely  semmit  sem  kímélt  meg 
annak  műveiből,  ki  öt  dicsöité,  e  költőéből,  kit 
kora  legszebb  elméi  dicséretekkel  halmoztak. » . . . 

Horatius.  i 


9S 

Ovidius  22  évvel  volt  Horatiusnál  fiatalabb  s 
Horatius  öt  csak  ifjan  ismerte;  első  müveit,  néhány 
szerelmi  elegiát,  barátságos  biztatással  fogadta ; 
de  midőn  legjelesb  müveit,  neveztesen  a  Meta- 
morphosisokat  irta,  Horatius  már  nem  élt.  Viszo- 
nyuk csak  távoli  ismeretségio;  terjedt. 

Nem  gyöznök  azonban,  Horatius  baráti  össze- 
köttetéseit, melyeknek  világos  bizonyságai  a  kor 
minden  jelesét  örökitö  énekeiben  állnak  elötünk, 
mind  elősorolni.  Emlitsük  meg  mégis  C.  Valgius 
Rufust,  Horatius  legbensőbb  barátai  egyikét,  con- 
sulságot  viselt  férfiút,  az  irodalomban  részint  tudo- 
mányos vizsgálódások,  részint  néhány  kisebb  költe- 
mény által  föltűnt  nagy  miveltségü  egyént ;  Hora- 
tius hozzá  intézi  (Carm.  H.  9.)  azt  az  éneket,  mely- 
ben egy  Mystes  nevű  iíju  elvesztésen  való  bánat- 
ban vigasztalja  Valgiust,  s  melynek  élénk,  érze- 
lemteljes B  majdnem  lángoló  színezete  kételked- 
nünk hagy,  vájjon  Mystes  fia  volt-e  a  kesergőnek, 
vagy  pedig  a  kor  erkölcsi  romlottságánek  egy 
újalűb  adatát  birjuk  a  szép  költeményben  ?  — 
Emlitsük  még  a  két  Aelius  Lamia  testvért,  Lu- 
ciust  ós  Quintust,  kik  iránt  Horatius  egyenlő  mele- 
gen érzett ;  emehhez  van  intézve  a  Carm.  I.  26, és 
HL  17.  Előbbiben  Luciusnak  szeretettel  ecsetelt 
képét  találjuk ;  midőn  Quintus  véletlen  elhalt,  a 
szomorkodó  testvért  vigasztalni,  Horatius  hozzá 
sietett  s  huzamosan  körében  maradt.  (Epist.1. 14.) 
Emlitsük  meg  a  bölcsészet  könyveit  kedvelő  Ic- 
ciust,  kit  egyszer  nagyravágyása  rávett,  hogy  egy 


99 

Arábia  ellen  intézett  hatjáratban  részt  vegyen  ; 
kihez  ez  alkalomból  Horatius  a  I.  29.  bájos  ódáját 
intézi;  s  ismét  hozzá  utóbb  az  Epist.  L  12.  —  mi 
szoros,  s  a  távolban  is  fentartott  barátságuk  jele; 
Pompéjus  Grosphust,  gazdag  szicziliai  nemest, 
hihez  a  Carm.  II.  16.  van  intézve,  a  boldogság  és 
megelégedés,  bölcselem  és  nyugalom  eme  felséges 
dicséneke,  melyre  még  alkalmunk  lesz  visszatérni ; 
Delliust,  a  változékony  szeszélyü  s  meggyőződés 
ereje  nélküli  ifjút,  kivel  Horatius  együtt  szolgált 
vala  Brutus  alatt,  s  kihez  méltán  irta  ama  szép 
ódát  (II.  3.)  ((Aequam  nemento,  rebus  in  arduis 
servare  mentem ;  .  .  »  és  a  vele  egy  erkölcsi  osz- 
tályba eső  Manutius  Plancust,  e  fényes  tehetségű, 
de  politikailag  jellemtelen  embert,  kihez  a  Carm. 
I.  7.  van  Írva.  Említsük  még  azon  Quinctius  Hir- 
pinust,  kinek  az  Epist.  I.  16-ban,  kis  birtokát  oly 
költőileg  Írja  le  Horatius,  s  kihez  a  Carm.  11.  11 -et 
is  intézte,  melyben  e  derék,  jó  jellemű  s  bizalmas 
barátot,  vidám  lakomára  hívja  magáhez,  mit  jó 
falernumi  bor,  s  a  tánczos  Lyde  mosolya  fog  éde- 
síteni ;  Taliarchust,  ki  rabszolgából  szabadult,  de 
azért  költőnk  barátja  s  vagyonos  ember  volt :  ki 
azt  a  szép  ódát  (Carm.  I.  9.)  kapta,  melyet  mind- 
nyájan könyv  nélkül  tudunk:  «Vides  ut  alta  stet 
nive  candidum  Soracte  .  .  .»  ;  Pompéjus  Varust, 
a  régi  fegyveres  bajtárst,  kihez  midőn  hosszas 
bujdosás  után  haza  tér,  Horatius  a  Carm.  II.  7-et 
intézte,  melyben  öt  a  philíppii  futásra  és  saját 


7* 


100 

eldobott  pajzsára  emlékezteti ;  Titlus  Septíraíust, 
hü  barátai  egyik  leghivebbikét,  kiről  maga  mondja, 
a  hozzá  intézett  Carm.  11.  6-ban,  hogy  az  öt  a 
világ  végéig  kész  volna,  bármi  veszély  közt  ki- 
sérni ;  s  kit  egyszerű  de  szép  episztohijában  (FJpist. 
I.  9.)  Tiberius  Claudius  barátságába  s  kegyeibe 
ajánl.  Említsük  még  Manlius  Torquatiist,  (Carm. 
IV,  7.,  Epist.  I.  5.)  Manlius  Censorinust  (Carm. 
IV.  8.)  és  Lolliust  (Carm.  IV.  9;  Epist.  I.  2.  és 
18.)  mind  előkelő,  gazdag  s  kitűnő  férfiakat,  kik- 
kel költőnk  a  legbensőbb  s  legszivélyesb  viszony- 
ban állott,  s  kikhez  az  épen  kijelöltük  műveit  in- 
tézte. —  S  végre,  hogy  az  így  is  hosszú  sort  befe- 
jezzük, a  Pisókat;  az  atyát,  Lucius  Pisót,  a  vitéz 
és  kitűnő  hadvezért,  Tráczia  legyőzőjét  és  költőnk 
benső  barátját ;  s  két  fiát,  kik  a  költészetet  ked- 
velék 8  kikhez  Horatius  ama  híres  tankölteményét 
a  ((költészetről))  —  (Epistola  ad  Pisones  II.  3.) 
intézte,  melyre  lesz  még   alkalmunk  visszatérni. 

VI. 
Negyvenhat  éves  volt  Horatius,  midőn  ódái  két 
első  könyvét  bevégezte  s  közrebocsátotta.  Legna- 
gyobb része  készen  volt  már  azoknak  is,  mik  a 
harmadik  könyvet  foglalják  el.  A  következő  év- 
ben ezekhez  irta  még  az  első  és  az  utolsó  (30) 
ódát,  s  e  könyvet  is  átadta  a  világnak.  Nem  csaló- 
dunk, ha  azt  mondjuk,  hogy  Horatius  költői  ereje 
e  könyvben  ragyog  legteljesebb  fényében,  mert  — 
a  mi  költészetének  különös  jelleme  —  bölcsé- 
szeti magassága  —  tetőpontját  itt  éri  el.  Volt  már 


101 

elbeszélésünk  rendén,  alkalmunk  e  nevezetes 
ódák  közül  nem  egyet  említeni  vagy  ismertetni  ; 
azonban  az  egész  könyv,  a  maga  összeségében 
azt  a  hatást  teszi,  mint  egy  erős  és  emelkedett 
szellemnek  erkölcsi,  bölcsészeti  s  politikai  hitval- 
lása. A  szerelem  örömei  már  hűtlenek  lettek 
hozzá,  az  érzéki  gyönyörök  sem  birtak  —  mint 
előbb —  oly  izgató  hatást  gyakorolni  reá;  elméje 
visszafordult  a  stoikusok  bölcsészetéhez,  mely- 
hez egészen  hűtlen  soha  sem  lehet. 

A  Carm.  III.  1 .  ének,  melyet  a  többihez  beveze- 
tésül irt,  egészen  ez  álláspontra  helyezkedik.  Azt  a 
nagy  tanúságot  zárja  magába,  költői  színezés  alatt, 
hogy  hatalom,nagyág,  kincs,fényüzés  és  gyönyörök, 
valódi  boldogságot  nem  adnak ;  azt  csak  a  mér- 
sékelt vágyakban  s  az  erényben  találja  föl  a  sziv. 
Mi  az  éneket  különösen  kitünteti,  ünepélyes,  s  a 
vallási  szertartásoktól  kölcsönzött  kezdete,  hogy 
úgy  mondjuk :  nyitánya.  A  költő  nem  költő  csu- 
pán, az  erkölcs  papja  —  ki  távol  tiltja  magától  a 
tömeget  ,  a  wprofanum  vulgust»  — s  szüzeknek  és 
ifjaknak  igér,  soha  nem  hallott,  égből  hozott  éne- 
ket. A  költemény,  kezdetéhez  illő  magas  hangon 
van  tartva  mind  végig ;  csak  legutolsó  soraiban 
száll  a  költő,  egy  magát  illető  egyszerű  reflexióra : 

«Miért  adnám  szabini  völgyem, 
Gond-okozó  vagyonért  cserébe  ?» 

mit  nem  egy  kritikus,  az  egésznek  emelkedettsé- 
géhez illetlennek  ítélt;  nézetünk  szerint  nem  he- 


102 

lyescn.  A.  bölcsészet:  meggyőződés,  életelv,  mit  a 
költő  lángesze  erejével  terjeszt,  de  legelőször 
önmagára  alkalmaz  s  ezzel  igazol;  és  ez  eljárást 
Horatius  rendesen  követi.  Lelkesedése  mindig  ma- 
gából merít  s  magához  tér  vissza;  müveiben  azért 
az  ember,  bölcsész  és  költő  elválhatatlanok  s 
egyik  a  másikat  magyarázza  és  világosítja  meg. 
Aztán  Horatius  nem  szereti,  sőt  nyilván  kerüli  a 
csattanós  befejezéseket.  Többnyire,  mint  a  madár, 
mely  légi  dalának  utolsó  csattogásait  fészkébe 
hozzá,  ö  is  leszáll  ahhoz,  mi  hozzá  legközelebb 
van;  mintha  dala  után  meleg  pihenő  helyet  ke- 
resne magának —  saját  kedélyében  ! 

Horatius,  úgy  látszik,  e  könyv  elejére  egy  cso- 
móba akarta  gyűjteni,  legerőteljesb  alkotásainak 
zömét.  Az  «Odi  profanum  vulgus»-t  követi  az  if- 
jak szigorú  és  vészedzett  neveléséről  szóló  szintén 
stoicus  szellemben  irt  hatalmas  óda:  wAngustam, 
amici,  pauperiam  páti  ...»  s  ezt  a  híres  « Justum 
ac  tenacem ...»  mely  a  szilárd  feltételű  s  elvhű 
férfi  rövid  de  erőteljes  rajza  után,  az  istenek 
tanácsába  lép  s  a  magasztos  égkirálynő  Junó 
beszédét  adja,  melyben  ez  átok  alatt  tiltja  meg, 
hogy  a  lerontott  Trója  valaha  újra  fölépítessék. 
Mondják  Augustust  a  közhit  azzal  vádolta, 
mintha  ősei  (Aeneas)  fészkét  Tróját  akarná 
újra  felépítni  s  birodalma  székét  áttenni  oda.  Hora- 
tius midőn  e  művében  Augustust  az  istenek  közé 
emeli,  egyszersmind,  úgy  látszik,  ama  balhíttől 
akarja  megszabadítani   nemzetét.   E  nagyszerű 


103 

költeményt  a  Calliopéhoz  irt  óda  :  wDescende 
coelow  ...  s  ezt  ama  két  hatalmas  ének  követi, 
melyeket  fenébb  már  emliténk :  Augustus  dicsö- 
itése,  s  a  rómaiak  romlottsága. 

lm  egy  csoportban  mennyi  nemes  eszme,  a 
bölcsészeti  szellemnek  mennyi  költői  diadala ! 

Most  az  ódák  három  első  könyve  együtt  vala. 
De  ez  alatt  a  levelek  közül  is  meg  volt  már  irva 
néhány,  nagyobb  része  azoknak,  melyek,  a  teljesen 
csak  később  rendezett,  első  könyvet  alkotják.  Ho- 
ratius a  meglevőket  összeszedé  s  szeszélyesen  irt 
ajánlattal,  mely  a  költeményét  vivő  parasztnak 
adott  tréfás  utasításokat  foglalja  magában,  Augus- 
tushoz  küldötte  (Epist.  I.  13.).  Bár  e  levélgyüjte- 
meny  még  nem  volt  teljes,  mert  az  első  könyvhez 
is  néhány  s  a  második  könyv  egészen  az  után  ké- 
szült, szabad  legyen  az  egészről  most  szóla- 
nunk. 

Horatius  költői  pályáját  satyráival  kezdé, 
melyeket  ő  sermóknak  nevez.  Valóban  inkább  is 
e  nevet  érdemlik,  mert  nem  mind  gúnykölte- 
mények ;  némely  részök  oly  szelíden,  epétlenűl 
bölcselkedő  tanköltemény,  hogy  az  egészen  ily 
jellemű  epistolák  közé  jobban  illenék.  Ezekben 
is  szereti  ő  a  tréfát;  a  bölcsész  derűit  életnózete, 
egypár  idézetben  már  láttuk  is,  világos  verőfényt 
vet  ezekre;  de  tréfája  nem  bánt,  nem  ingerel;  s 
a  nyájas  mosolyhoz,  nem  a  megvető  hahotához 
vagy  csipős  gúnykaczajhoz  hasonlítnak  férfias 
hexameterei.  Nem  lesz  azért  helyén  kivűl,  ha  ser- 


104 

niói  közül  is  az  ide  tartozókat  itt  említjük  meg,  rö- 
viden. Az  I.  Sat.  G.  nevelése  8  jellemfejlödéBe  tör- 
ténetét adja  elé,  apjáról  szeretettel  emlékezve;  az 
I.  4.  és  10.  satyráinak  czélját  adja  elö  s  igazolja 
azokat  némely  megtámadások  ellen ;  a  II.  2.  bi- 
zonyos Ofellus  (hihetőleg  költött  személy)  nevé- 
ben az  egyszerű,  kevéssel  megelégedő  falusi  ele- 
tet festi,  ép  azon  szellemben,  mely  levelei  nagy 
részét  is  oly  üdítöleg  lengi  át ;  a  II.  6-ban  ismét 
erre  tér  vissza  s  a  falusi  életet  a  városival  állítja 
szembe,  — a  párhuzam  természetesen  amannak 
részére  esvén  kedvezöleg  ki;  végre  az  I.  5.  egy- 
szerűen egy  utazását  (Brundusiumba)  írja  le  s  leg- 
könnyebben volna  levéllé  átalakítható.  Mindezek, 
korán  már,  a  költői  levelek  későbbi  mesterét  árul- 
ták el.  Valóban,  bár  Horatius  lyrájának,  úgy  hisz- 
szük,  teljes  mértékben  igazságot  szolgáltatunk; 
azt  kell  mondanunk,  hogy  egyéniségének  semmi 
költői  nem  jobban  meg  nem  felel,  mint  az  epistola. 
Csöndes,  bölcselkedő,  beléletet  folytató  termé- 
szete őt  a  kedély  és  eszmélkedés  e  nemes  nyilat- 
kozataira kiválólag  képessé  tette.  Eletnézetét  s 
erkölcsi  elveit  nem  is  ismerhetjük  jobban  meg, 
mint  leveleit  tanulmányozva,  melyekben  legfesz- 
telenebbtil  nyilatkozik  lelke. 

Személyes  viszonyokra  vonatkozó  s  egészen 
alkalomszerű  leveleit  mellőzve,  tan-leveleire  kell, 
bár  futólag,  pillantást  vetnünk. 

Az  első  levél,  mint  minden  egyéb  könyvei 
ajánlata  is,  Maecenashoz  intézve,  saját  bölcsészeti 


105 

álláspontj  át,  ilynemű  tanulmányait  s  szellemi  fejlő- 
dését világosítja  meg ;  a  bölcsészet  dicséretét,  aján- 
lását foglalja  magában.  A  2-ik,  Lolliushoz  szól  s 
a  magát  tanulmányok  által  képző  jeles  és  tehet- 
séges ifjúnak  mindenek  fölött  Homér  művei 
olvasását  ajánlja,  melyekből  nem  csak  költészetet, 
de  bölcseséget  s  állameszélyt  is  meríthet.  E  levél 
Homér  műveinek  egyik  legszebb  apotheosisa  ; 
egyszerű  s  minden  rendkivűliség  nélkül,  de  a 
nagy  epikushoz  annál  méltóbb  hangon  van  tartva. 
A  levél  eleje  az  Iliás  s  Odyssea  hőseinek  rövid 
jellemzését  adja;  második  fele  bölcs  tanúiságok- 
kal van  tömve,  melyek  közt  egy  sincs  mit  Homér- 
ból  levonni  ne  lehetne.  A  szenvedélyek,  melyektől 
óva  int,  a  jelességek,  melyeket  ajánl,  ugyanazok, 
miket  előbb  Homér  hőseiben  jellemzett.  A  böl- 
cseség:  Nestor;  az  eszély:  Ulysses;  a  harag: 
Achilles ;  a  bujaság :  Circé ;  a  léhaság,  amaz  üres 
emberek  «fruges  consumere  natiw  :  —  a  Pénelopé 
udvarlói.  —  Ugyané  Lolliushoz,  de  néhány  évvel 
utóbbj  van  intézve  a  18-ik  levél.  A  tanuló  ifjú 
levetette  a  praetextát  s  a  közélet  által  elsodorta- 
ték;  most  nem  a  költészet  alakjai,  hanem  az  ál- 
lam, had  és  béke,  negyravágyás  álmai  vezetik.  E 
levél  azért,  épen  ezekre  vonatkozik  s  az  erkölcs 
és  közélet  köréből  ad  bölcs  és  hathatós  tanításo- 
kat. Hason  tartalmú,  az  ezt  megelőző  17-ik  levél, 
Scsevához.  Mindkettőben,  a  közéletet  s  polgári 
pályát,  mint  az  illetők  által  önként  választottat  s 
egyéniségök  szerint  szükségest  tekinti  s  ahoz  in- 


106 

tózi  tanácsait,  a  nélkül  hoj^y  eltitkolná,  mennyi- 
vel előbbre  teszi  annak  a  független,  hivatal  nél- 
küli életet. 

« Nyugalmat  ha  szeretsz,  ha  kívánod  a  reggeli  álmot, 
S  városi  port,  iitczák  csörejót  és  korcsmai  lármát 
Tűrni  ha  nem  tudnál :  jobb,  menj  a  ferentini  völgybe. 
Nem  csak  a  gazdagoké  az  öröm ;  ki  homál3ba  születvén, 
Úgy  él  s  úgy  hal  meg  hogy  senki  se  tudja  :  szerencsés  !» 

A  10.  és  14.  levél,  mindkettő  egy  tárgyú,  köl- 
tőnk kedvencz  themáját,  a  városi  és  falusi  élet 
különbségiét  festi.  Amaz,  Aristius  Fuscushoz,  kit 
egy  ódából  már  ismerünk,  —  s  ki  a  városi  élet 
dicséröje  vala,  melyhez  őt,  mint  már  emiitettük, 
nagyravágyása  kötötte;  —  emez  egy  öreg  rab- 
szolgához, ki  a  költő  majorjában  «villicus»)  volt, 
s  ki  —  balgatag  elmével,  a  város  ismeretlen  élvei 
s  képzelt  nyugalma  után  vágyott.  Mindkét  levél 
hangja  egyiránt  jellemzetes.  Valóban,  Horatius  a 
mint  vénült,  mindinkább  óhajtá  a  magányt,  nyu- 
galmat; bontakozott  ki  a  közélet  s  érzéki  gyö- 
nyörök nyűgeiből  s  jobban  és  jobban  érzé  a  kö- 
zépszer, függetlenség  s  mezei  egyszerűség  becsét. 
E  lassú  átalakulása  kedveleteinek,  vagy  inkább  e 
természetszerű  felülkerekedése  az  eredeti  alap- 
nak lelkében,  mutatja,  hogy  valódi  philosoph 
volt,  s  legjobban  megczáfolja  azt  a  közönséges 
véleményt,  mi  Svetonius  jegyzetei  után  maradt  fel, 
hogy  ő  az  érzékiség  s  gyönyörök  elpuhult  rabja 
lett  volna.  Hogy  ódái,  melyekben  a  lyra  termé- 


107 

szete  szerint  a  költői  magasztaltság  lelki  állapota 
nyilatkozik,  tele  vannak  a  középszer  dicséretével, 
még  nem  annyira  döntő  tény,  mint  az,  hogy 
leveleiben,  miket  többnyire  épen  ott  írt,  a  ma- 
gány és  falusi  élet  jóltevö  befolyása  alatt  s  me- 
lyeket azért  kedélye  közvetlen  nyilatkozásinak 
kell  tekintenünk,  sehol  a  zaj  és  izgatott  élet 
utáni  sóvárgásnak  semmi  nyoma,  egy  sóhaja  sem 
található.  E  tekintetben  is  s  művészi  alkotásánál 
fogva  is,  legfigyelemre  méltóbb  művei  egyike  a 
Fuscushoz  intézett  levél.  Sehol  sem  ragyog  tisz- 
tábban azon  erős  meggyőződés,  hogy  az  élet 
mit  sem  ér,  függetlenség,  erkölcsi  szabadság  nél- 
kül ;  e  szabadság  pedig  csak  a  vágyain  uralkodni 
biró  lélek  sajátja  lehet;  hogy  a  nagyok  és  ural- 
kodók csak  aranyos  rabszolgák,  mert  több  szük- 
ségök,  súlyosbak  kötelességeik  s  féktelenebbek 
szenvedélyeik ;  hogy  egyedül  a  bölcs  a  király ; 
ö  él,  ő  uralkodik:  «vivo  et  regno.w  Lássunk  be- 
lőle valamit: 

« Eltünket  ha  a  természethez  szabni  tanácsos, 
S  téres  hely  nélkül  házat  sem  rakhat  az  ember : 
A  boldog  falunál  jobb  helyet  lelsz -e  e  végre? 
Hol  lehet  enyhébb  tél?  Szelídebben  az  esteli  szellő 
Merre  fuvall,  ha  fejedre  a  nyár  heve  tűzi  sugárit? 
Nyugton  szúnyadnod,  mint  itt,  hol  hagy  az  irigy  gond  ? 
Lybia  márványát  nem  múlja-e  feljül,  e  sima 
S  illatozó  zöld  fű  ?  Tisztábban  csörg-e  a  forrás 
Ott,  rézcsőiteken,  mint  itt:  szakadozva  zuhogván ?» 


108 

De  ez  még  csak  a  természet  dicsérete.  Most 
erkölcsi  eszmékre  emelkedik  a  költő : 

«Az,  ki  Zidon  csigavórrel  fejtett  bársonya  helyett 
Megveszi  a  csalfán  színzett  rósz  gyapjút:  az  által 
Még  kevesebbet  vét  s  nem  is  oly  főtárgyba'  hibázott, 
Mint  ki  való  a  hamis  elvek  közt  választani  nem  tud. 
Túlságig  ha  örülsz,  mosolyogván  rád  a  szerencse, 
Sírsz  mikor  elfordul:  valamit  ha  csodálsz,  nehezebb  lesz 
Elhagynod ;  ne  kivánj  nagyokat  *,  kunyhóceka  alatt  is 
Boldogságban  előzd  a  királyt  meg  s  udvari  nópót.» 

Most  a  ló  meséjét  mondja  el,  mely  a  szarva- 
son bosszút  állni  az  ember  rabságába  adta  magát, 
s  e  gyönyörű  sorokkal  végzi : 

«Igy,  ki  szegénységét  nem  tűrve,  odadja  aranynál 

Drágább  függetlenségét:  zabolát  tart  örökké, 

S  szolga  marad,  minthogy  kévésével  nem  tuda  élni.» 

Hasonló  látkörti  erkölcsi  elvek  szolgálnak  ala- 
pul a  Numiciusboz  intézett  6-ik  levélnek,  mely 
a  bires,  de  gyakran  félreértett  «Nil  admirario- 
val  kezdődik.  Nézetünk  szerint  Horatius  nem  azt 
akarja  érteni  ezzel :  nem  csodálni  a  nagyot, 
jelest,  istenit;  ő  mint  költő  s  mint  pbilosopb 
egyiránt  bámulatot  érzett  az  erkölcsi  nagyság 
iránt.  Az  ö  «nil  admirariw-jának  értelme  ez  :  nem 
lépetni  meg  semmitől,  nem  félni  semmitől,  felül- 
emelkedni a  pillanat  változásin  s  a  sors  szeszé- 
lyein. Nem  a  lelketlen  közöny  rideg  egykedvű- 
sége,  hanem  a  bölcs  nemes  nyugalma.  Ez  Hora- 
tius gondolkodásmódja,  ez  bölcsészetének  kulcsa ! 


109 

Élete  mutatja,  hogy  ez  nála  elvszerü  meggyő- 
ződés s  nem  üres  beszéd.  A  költő,  kit  művei 
híressé  tettek,  kit  Msecenas  barátsága  meggazda- 
gított, kit  az  élet  örömökkel  kényeztetett  s  a  nagy 
világ  kitüntetésekkel  kínált  —  szintoly  őszinte 
ostorozója  volt  saját  hibáinak,  érzékiségének  s 
uralkodó  hajlamainak,  mint  a  másokénak;  s 
míg  maga,  a  világ  piaczárói,  kedveletből  vonult 
magányba,  Tibur  árnyai  alá :  erkölcsi  független- 
ségét nem  röstelte  önmaga  ellenében  gyakorolni 
s  maga  felford ultságait  is  a  nyilvánosság  elébe 
vinni.  A  Sat.  II.  7.  ennek  elég  bizonysága ;  s  e 
darab  hangiának  őszintesége  még  gyanúját  is 
kizárja  annak,  mintha  hibáinak  szépítése  czéljából 
írott  volna,  midőn  inkább  túlozza  azokat.  Kab- 
szolgájával,  Davussal  beszélget  benne,  ki  —  a 
Saturnaliák  szabadalmát  használva  —  ura  elébe 
rakja  bűneit,  gyöngéit.  —  Ki  önmaga  ellen  első, 
szigort  gyakorolni :  annak  van  joga  független- 
ségre inteni  másokat,  s  kigúnyolni  az  előítéletek 
vagy  szenvedélyeik  rabjait. 

S  ha  itt,  tárgyrokonság  megengedi  a  levelek- 
től kitérést  tennünk :  összes  müvei  bármely  osz- 
tályát vegyük,  mindenütt  egyenlő  bizonyítványait 
találjuk  ez  erkölcsi  függetlenségnek.  Igaz,  hogy 
elvein  kívül,  s  még  azok  előtt,  természeti  hajla- 
mai az  egyszerűség,  középszer  s  függetlenség 
kedveletéhez  vonják.  De  e  természeti  sajátságot 
teljes  erőre  csakugyan  a  gondolkodás  emeli  benne. 
Satyrái  legelsője  (a  mostani  rendezés  s  nem  íra- 


110 

tási  idő  szerint)  (Sat.  I.  1.)  Mnecenashez,  abból  a 
kérdésből  indul  ki:  «bonnan  van,  hogy  sorsával, 
melyet  vagy  maga  választott,  vagy  a  végzettől 
nyert,  senki  sincs  megelégedve?*)  az  életphilo- 
sophia  egyik  legfontosabb,  leggyakorlatibb  kér- 
dése, melynek  megoldása  ismét  oda  vezet:  ma- 
gadban keresd  a  boldogságot;  külsőségek,  bár- 
mily becsesek  máskép,  azt  nem  adhatják.  A  11.  k. 
G.  satyráját,  a  falusi  élet  elsőségéről,  már  emlí- 
tettük ;  most  egypár  sort  adunk  ez  inkább  kedé- 
lyes tankölteményből,  mint  satyrából : 

«0h  falura!  újra  mikor  látlak?  Mikor  űzlietem  ismét 
Jó   vén  könyveimmel,  s  álommal,  semmi-tevéssel 
A  zajos  életmód  emiékit,  városi  gondját? 
Pythagoras  babját,  zöldségen  a  tisz'a  töpörtüt, 
Egyszerű  étkeimet  vájjon  mikor  ízlelem  ismét? 
Isteni  est,  s  vacsorák,  miket  én  s  az  enyéim,  örömmel 
Költünk,  Láreszeink  láttára  el,  ott  a  cseléd  is 
Bőven  kapja  borát  és  nyelve-megoldva  mulattat ! 
Ott  kiki, —  mennyit  akar,  többet-kevesebbet  iszik  meg, 
A  borivók  törvénye  helyett,  természete,  kedve 
Szabja  csupán  a  határt.    —  Azután  ha  beszédbe  eredtünk, 
Tárgya  :  nem  a  szomszéd,  nem  a  mások    háza,  majorja, 
Vagy :  ki  hogyan  tánczol  ?  —  Mi  közelbröl  érdekel,  a  mit 
Hasznos  tudni,  olyast  vitatunk :  hogy  vájjon  erénynyel, 
Vagy  kincscsel  lehet-é  könnyebben  boldog  az  ember  ? 
Sziveket  össze  mi  köt  ?  vonzalmuk-e,  avvagy  önérdek  ? 
Hogy  :  mi  a  legfőbb  jó  ?    Mi  a  létei  czélja  ?  S  a  többi 
Közben,  egyik  szomszéd,  kezd  tárgyhoz  szabva,  meséket 
Hozni  elő  ;  például  ilyest  (ha  dicsérni  találták 
A  sok  gondu  vagyont)  így  szól  amaz  :  —  egykor  a  gazdag 
Városi  kényes  egér,  meglátogatá  a  mezőnek 
Fürge  egórkójét  .  .  .  .» 


111 

a  mese  ismeretesebb,  mintsem  alkalmazását  ne 
tudnók  s  szükség  lenne  folytatnunk.  Legkorábbi 
költeményei  egyike  (Epod.  11.)  a  hires  ((Beatus 
ille»  .  .  .  mit  végsorainak  gunyoros  czélzata  a 
satyrák,  egyébiránt  egész  tartalma  pedig  a  leg- 
emelkedettebb  bölcseimi  ódák  közé  helyez  — 
ugyan  ez  elveket  illusztrálja.  Bőven  képviselve 
találjuk  lelke  ez  irányát  ódáiban.  Azokon  kivül, 
miket  alkalom  szerint  már  eddig  is  említettünk, 
részint  be  is  mutattunk,  elég  lesz  itt  csak  egy 
párra  figyelmeztetnünk  a  velők  úgy  is  nagyob- 
bára  ismeretes  olvasót. 

Először  említjük  azt  a  költeményt,  melyre 
fölebb  már  visszatérn  ígérkeztünk,  a  Grosphus- 
hoz  intézettet  (Carm.  II.  16-ot).  Jegyezzük  meg, 
hogy  Horatius  soha  sem  volt  gazdag ;  mert  hogy 
valaki  gazdaggá  legyen,  még  a  nagyok  kegye 
mellett  is,  szükség,  hogy  vágyjék  gazdagságra,  — 
s  ö  (minden  arra  mutat)  —  inkább  féli  tőle ;  félt 
az  irigységtől,  mely  bántotta  volna ;  félt  a  gon- 
doktól, mik  a  gazdagságot  kisérik.  Azért  sehol 
sem  érdemli  annyira  becsülésünket  s  bámulá- 
sunkat, mint  midőn  dicsekvés  s  igény  nélkül,  a 
gazdagság  ellenében  az  arany  egyszerűséget  ma- 
gasztalja, a  középszer  boldog  nyugalmát  dicséri. 
A  kezünk  alatti  ódában  azon  kezdi,  hogy  az  em- 
berek mindazon  szeszély,  torzsalkodás  s  fárado- 
zás közt,  melyet  kincsek  szerzésére  fordítnak, 
ellenállhatlanúl  sóvárognak  a  feláldozott  nyu- 
galom után : 


11^2 


« Nyugtot  óhajt  az,  kit  az  éj  sötáte 
Sík  vizén  órvón,  feketén  borúi  el 
A  mosolygó  hold  a  hajóst  vezérlő 
Csillag,  előtte. 

Nyugtot  óhajt  a  hadakat  verő  Thrák, 
Nyugtot,  a  nyíllal  ragyogó  erős  Méd  ; 
Ámde,  sem  gyöngygyei,  sera  arany-  s  bíborral 
Nem  vehetik  meg. 

Mert  se  kincses  ház,  sem  erős  poroszló, 
Hánykódó  elmék  zavarát  nem  űzi ; 
S  czifra  lakházak  tetején  ülő  bút 
Föl  se  riasztja. » 


wFölmegy  a  bús  gond  a  rezes  hajóra; 
Üzi  futtában  lovasok  csapatját; 
Gyors  futó  szarvast  s  ködöket  ziláló 
Szólt  megelőzi.)) 

Miért  hát,  úgymond,  ha  az  óra  örömet  ad, 
jövőt  keresned?  nevesd  a  gondot.  Neked  kin- 
cset —  nekem  a  múzsák  társaságát  adá  a  sors,  s 
azt :  hogy  a  silány  tömeget  megvetni  tudjam ! 

Még  határozottabb  a  Carm.  III.  16.(M8ecenas- 
hoz)  hangja.  Az  arany,  úgymond,  minden  zárt 
megnyit,  minden  akadályt  legyőz ;  megrontja  az 
erkölcsöt,  beveszi  a  szív  nyugalmát;  —  azért 
nekem  nem  kell,  félek  tőle.  S  így,  nem  keresve 
gazdagságot,  gazdagabb  —  nem  vágyva  többre, 
boldogabb  vagyok  sokaknál.  —  Sajnáljuk,  hogy 
már  sokra  terjedt  idézeteink  sietni  parancsolnak. 
A  Carm.  II.  15.  (Jam  pauca  aratro  .  .  .)  százada- 


113 

üak  fényűzése  s  elpuhulása ellen;  a  Carm.  II.  18. 
(Non  ebur,  neque  aureum)  —  az  egyszerűség  s 
középszer  dicséretének  van  szentelve.  És  min- 
denütt, hol  Horatius  e  tárgyra  tér  (s  láttuk,  mily 
kiváló  előszeretettel  keresi  azt),  hangja  emelke- 
dettebb, Skesszólóbb,  meggyőzőbb  lesz;  eszméi, 
meggyőz  Jése  csaknem  a  szenvedély  erejével 
nyilatkoznak  s  bizonyítják :  hogy  őszintesége 
sehol  sem  kétségbevonhatlanabb,  mint  épen  e 
tárgynál. 

Ner  tartanok  henye  kérdésnek,  különösen 
lélektp  szempontból:  vájjon  Horatius  e  szembe- 
tűnő edvelete  a  magány  s  elvonult  élet  iránt, 
nem  óban  leli-e  magyarázatát,  mivel :  látta  az 
állán  s  közélet  sülyedését,  s  érzé,  hogy  a  függet- 
lensf  ^mek,  az  udvartól  száműzve,  —  a  faluban,  — 
a  i  litikából  kiszorítva,  a  gyönyörökben  kell 
me^iuzódnia?  Lehet,  sőt  igen  valószinű.  De  a 
kér'  és  inkább  lélektani,  mint  irodalom-történeti 
foi^  osságú.  A  tény  így  is,  úgy  is  áll  s  ugyanaz. 
Bá  mi  ok  legyen  az  eredeti :  az  eltagadhatatlan, 
hogy  Horatius  meggyőződése  őszinte,  s  a  mit  ö 
e  tárgyban  annyiszor  mond  és  fest :  azt  igaznak 
s  a  legjobbnak  tartja,  nemcsak  maga  hasznára, 
hanem  általános  érvénvű  erkölcsi  elvül  is.  De 
menjünk  vissza,  honnan  kitértünk,  leveleihez. 

A  levelek  második  könyve,  egészen  a  művé- 
szetnek van  széntelve.  Mindössze  három  levél, 
de  már  tárgyuknál  fogva  is  főfontosságúak.  Ki- 
válólag  tanköltemények  ezek,  a  nélkül,  hogy  pro- 

Horatius.  8 


114 

fesszori  előadásokká  válnának  ;  összefüggő,  egy- 
mást kiegészítő  három  tanlcvél,  melyekben  Hora- 
tius széptani,  s  részben  erkölcsi  elvei  codexét 
találjuk,  a  nélkül,  hogy  akár  egyenként,  akár 
összesen,  rendszeres  egészül  volnának  tekinthe- 
tők. Horatius  semmit  sem  került  jobban,  mint 
hogy  bizalmas  leveleiben  unalmas  pa'dagoggá, 
vagy  rideg  tudóssá  váljék.  E  három  levélben, 
érett  kora  gyümölcseiben,  művészeti  s  erkölcsi 
elvek  roppant  gazdagsága  van  lerakva,  de  senki 
sem  csalódhatnék  inkább  meg,  mint  a  ki  itt  rend- 
szeres széptant  keresne ;  sőt  a  figyelmetlen  olvasó 
mi  könnyen  eltéved  e  rendszertelennek  látszó 
tömegben. 

A  2.  levél  legkorábbi  keltű  a  három  közt. 
írása  ideje  körülbelül  összeesik  azzal  az  idővel,  mi- 
dőn költőnk,  Msecenas  s  Augustus  unszolására, 
ódái  negyedik  könyvét  (miről  utóbb  szólunk) 
forgatta  eszében.  E  levél  barátjához,  Florushoz 
intézve,  a  költő  azon  szabadságát  védi,  hogy  ír 
akkor  s  azt,  a  mit  akar  és  géniusza  követel,  s 
hallgat,  a  mikor  hallgatnia  tetszik.  Majd  a  vers- 
írók gyengéit,  a  pajtáskodást,  kölcsönös  dicsér- 
getést  stb.  festi  élénken;  majd  azt  adja  elő,  mi- 
kép  lett  versíróvá  maga,  s  min  kell  kezdenie,  ki 
magát  költővé  képezni  akarja ;  s  végre  az  egy- 
szerű gondtalan  élet,  a  világ  irigysége  elől  elvo  • 
nult  nyugalom  dicséretével  zárja  be,  csapongó, 
szeszélyes  rajzát. 

Az  1.  levél  Augustushoz  van  intézve.  Hihető- 


Í15 

leg  Maecenas,  s  tán  maga  Augustus  is,  sürgették 
a  keleti  hóditások  megéneklésére.  De  Horatius 
nem  volt  hajlandó  a  lyrai  műzsa  sugallataival 
annyira  ellenkező  munkába  kezdeni.  Majd  Augus- 
tustól  élénk  szemrehán3^á8okat  nyert,  hogy  ntjki 
egy  könyve  sincs  ajánlva  s  tán  hogy  hozzá  levele 
sincs  intézve.  lm  e  körülmények  adának  alkal- 
mat azEpist.  II.  I.  keletkezésére.  A  nagy  művészet- 
tel s  tapintattal  rendezett  költemény  kiindulási 
pontja  ez :  a  nagyokat,  hősöket,  koruk  rendesen 
kevéssé  méltányolja;  dicsőségöket  csak  az  utó- 
kor ismeri  el,  midőn  költőinek  lantján  föltámad- 
nak, lm  a  költök  érdeme ;  im  a  hála,  melylyel 
nekik  a  nagyok  tartoznak,  mint  kiktől  hirök 
függ.  A  költőket  is,  csak  ha  régiek,  magasztalja 
az  élők  érdemét  méltányolni  nem  tudó  tömeg. 
Azután  a  szempontokat  tünteti  föl,  melyekből  a 
római  költészetet  egyedül  lehet  méltányosan 
ítélni  meg ;  nevezetesen :  hátramaradása  okait  a 
görög  költészet  mögött.  A  levél  középpontja 
azonban,  a  római  színjáték  állapota  festésének 
van  szentelve ;  bírálat  alá  veszi  Kóma  színköltőit, 
mind  a  szomorú-,  mind  a  vígjátékban,  fejtegeti 
a  színköltő  s  színész  viszonyát,  hivatásukat  s 
müvészetök  főelveit;  —  érdekes  adatokat  közöl 
a  római  szm  fejletlen  állapotáról  s  alig  emelke- 
dése —  ismét  sülyedése  okairól.  Említsünk  meg 
ezek  közül  egyet,  mi  tán  nekünk  is  érdekes  lesz, 
viszonyaink  között.  A  színpad,  a  művészet  tiszta 
érdekeinek  háttérbe  szorításával,  a  látványossá- 

8* 


116 

gok  számára  lön  elfoglalva.  Táncz  és  testgyakor- 
latok csaknem  komédiás  bódévá  aljasíták  azon 
deszkákat,  melyek  az  erkölcsi  világot  jelentik. 
8öt  Augustus  alatt  s  engedelméböl,  egy  giraíf 
(Rómában  addig  nem  látott  állat)  is  szerepelt  a 
színpadon.  Mindez  az  ízlés  romlását  jelenti,  s 
Horatius  erről  élénken  panaszkodik  is  stb. 
Bizonyos,  hogy  e  levél,  ha  nem  legeredetibb,  nem 
lángeszübb  alkotásai  közé  tartozik  is  Horatiusnak, 
nemcsak  legtanulságosabb,  de  egyszersmind  tár- 
gyainak legmüvésziebb  rendezésével  is  kitünö. 

A  3.  levelet  «Ars  poetica))  néven  ismerjük 
iskoláinkból.  De  míg  az  iskolai  ifjút  sokszor 
fárasztja  túltöm öttségével,  az  érett  olvasót  tar- 
talmassága, eszme-gazdagsága  ragadja  el.  Az 
egész,  Horatius  többi  levelei  alakjában  s  modo- 
rában van  írva,  minden  igény  nélkül  azon  csak- 
nem oraculumi  tekintélyre,  melyet  a  századok 
szentesítéséből  nyert.  Valóban  azt  mondhatjuk, 
hogy  Aristoteles  poeticájával  egy  rangban,  mint- 
egy codexévé  vált  a  müszabályoknak  s  még  az 
idönkbeli  aesthetikák  is  belőle  merítnek.  Igen, 
mert  az  alapelveket,  mik  ugyan  néha  kezdetle- 
geseknek látszanak,  de  mint  a  gyakorlat  s  min- 
den irodalom  története  bőven  tanúsítja,  soha 
eléggé  nem  ísmételhetők  —  Horatius  e  müve 
ritka  szabatossággal,  bölcs  rövidséggel  s  a  mel- 
lett neki  sajátos  fűszeres  előadással  terjeszti  az 
olvasó  elé.  A  művészet  csaknem  minden  neme 
fölleli  benne  törvényeit;  s  a  költői  műalkotás, 


117 

különösen :  az  eszme,  szerkezet,  előadás  elveit 
biztosan  merítheti  belőle. 

Nem  lehet  czólunk  a  Fisokhoz  írt  levél  tar- 
talmából kivonatot  adni.  De  egy  megjegyzést,  mit 
jellemzőnek  s  fontosnak  tartunk,  nem  hallgatha- 
tunk el.  Mint  az  Augustushoz  intézett  levélben, 
úgy,  sőt  még  sokkal  inkább  emebben,  főleg  s 
mindenek  felett  a  drámai  költészet  van  részletes 
tárgyalás  alá  véve.  Horatius  érezte,  nem  csak 
hogy  a  dráma  a  költészet  legnehezebb  neme,  mi 
azért  legtöbb  műgondot  követel  s  legtöbb  örvény 
és  szirt  közt  jár,  hanem  azt  is,  hogy  a  drámai 
költészet  egyszersmind  legfontosb  ága  az  iroda- 
lomnak, s  a  mellett  legelhanyagoltabb  Kómában. 
Ezért  helyez  ő  a  dráma- alkotás  elméletére  oly 
fősúlyt ;  s  bár  maga  drámaíró  nem  vala,  ezért 
függ  oly  látható  kedvelettel  és  minden  aprósá- 
gokra kiterjedő  érdekkel  a  költészet  e  faján.  De 
annak,  mit  ő  —  részint  egyenesen  a  drámai  köl- 
tészetnek ad  szabályul,  részint  a  színről  vett 
példákkal  világosít,  legnagyobb  része  a  költészet 
egyéb  fajaira  is  hasznos  utasításul  szolgál  s  álta- 
lában a  költői  feltalálást  és  alkotást  közönsége- 
sen illeti. 

Horatius  e  művét  nem  végezhette  be,  vagy 
legalább  az  utolsó  ráspolyt  meg '  nem  adhatta 
neki.  Halála  után  találtatott  írásai  közt  s  bár 
maga  a  szöveg  kelte  idejére  bizonyos  útmutatást 
nem  ad,  minden  ok  van  föltenni,  hogy  élete 
utolsó  intíve.  Levelei  második  könyvét,  csak  két 


11» 

levélből  állót,  ö  már  kibocHátotta  volt ;  s  biír  ez 
a  Pisókhoz  írt  levél  kétségkívül  oda  tartozott 
volna,  egyéb  kiadatlan  müvei  közé  Boroztatott. 
Ezek,  mint  tudjuk,  többnyire  írói  pályája  első 
idejéből,  maga  által  a  nyilvánosságtól  vissza- 
tartott munkák  valának;  s  most  «Epódok))  — 
közczím  alatt  lőnek  átadva  a  nyilvánosságnak. 
Hogy  az  egyetlen  epistola  a  többitől  külön  ne 
álljon,  kiadói  ((Liber,  de  arte  poetica »  czímmel 
rub áztak  föl,  mondhatjuk  önkény üleg  s  úgy  tet- 
ték az  epódok  elébe.  E  czímcsere  sok  gáncsot 
szerze  Horatiusnak.  Műve  később  mint  « tan- 
könyv)) —  az  ilyenhez  kötött  igények  mértéke 
szerint  ítéltetett  meg,  pedig  ez  semmi  egyéb, 
mint  egyszerű  « Epistola  ad  Pisones))  és  a  költé- 
szet rendes  kézikönyvét  keresni  benne  épen  oly 
igazságtalan  volna,  mint  például  az  Augustushoz 
írott  episztolát  mint  Kóma  irodalomtörténetét 
venni  szigorú,  követelő  kritika  alá.  Horatius 
czélja  tán  nem  volt  egyéb,  mint  a  munkáiban, 
különösen  a  sermókban  és  levelekben  elszórt, 
a  művészetet  illető  szabályokat  s  vonatkozásokat 
kiegészíteni,  természetesen  a  maga  módja  sze- 
rint; —  vagy  tán  még  kevesebb  :  a  magokat  köl- 
tőkké képezni  óhajtó  ifjú  Pisóknak  jóakaratú 
intéseket  adni,  mit  kerüljenek,  mire  törekedje- 
nek. Legalább  az  egész  műben  uralkodó  kritikai 
modor,  a  szabályoknak  inkább  tiltó  mint  paran- 
csoló alakja,  a  félszegségektől  óva  intő  hang, 
erre  látszanak  mutatni.   Azonban,  bárki  s  bár- 


119 

mikép  ítélte  is  meg  Horatius  ez  utolsó  művét, 
nekünk  az  egy  újabb  s  legfényesebb  bizonyság 
arról,  hogy  a  venusiai  költő,  nem  csak  költői 
erőre  s  művészi  öntudatosságra,  de  bölcsészi 
szellemre  s  mély  gondolkodásra  nézve  is  az  első 
sorban  áll,  minden  időkor  s  minden  nemzet  nagy 
írói  között. 

VII. 
A  mint  az  idő  telt,  a  mint  Horatius  aggúlt  s 
szenvedélyei  csöndesedésével  kedélye  is  higgadt, 
észrevehetetlenül,  de  lényeges  változás  készült  — 
a  kor  két  nagy  embere :  Maecenas  s  Augustus 
iránti  viszonyaiban.  Midőn  Augustus  trónja  meg- 
szilárdult, Maecenas  s  mindenre  kiterjedő  bölcs 
figyelme  nem  volt  oly  szükséges  többé  a  kor- 
mányzatban, mint  addig.  Augustus  könnyebben 
nélkülözhette  őt  s  ő  szívesen  vonult  a  magányba. 
Gyöngült  egészsége  s  epikúri  elvei  egyaránt  kívá- 
natossá tették  szívének  a  nyugalmat.  De  e  nyu- 
galom a  szellemi  élveket  épen  nem  zárta  ki ;  s  ez 
időtől  kezdve  ő  még  nagyobb  gonddal  s  kedvvel 
fordult  az  irodalomhoz.  Horatius  kellemesen  érzé 
e  változást.  Eendre  eltűnt  viszonyukból,  a  mi  még 
azt  feszélyezte;  a  jóltevő  kegyúrból  egy  vonás 
sem  maradt  a  hatalmát  letett  Msecenasban ;  most 
Horatius  is  magához  egyenlő  barátnak  tekinthette 
őt.  Eletök  úgy  is  estére  hajlott;  annak  javát  egy- 
más oldala  mellett,  vagy  legalább  egymással  szo- 
ros viszonyban  töltötték  el ;  a  hűvös  alkony  felé 
ösztönszerűleg  közelebb  húzódtak  egymáshoz. 


Ellenkezőleg  Augustussal.  A  nagy  imperátor 
a  hatalom  oly  fokára  emelkedett,  mint  előtte 
(s  utána)  még  senki.  Közte  s  a  többi  emberek  közt 
oly  végetlen  ür  tátongott,  minő  az  előtt  csak  az 
Olymp  isteneit  választá  el  a  földi  fajtól.  Midőn 
Horatius  őt  egyik  ódájában  az  istenek  társasá- 
gába emelte  (Carm.  III.  3.),  a  másikban  azt 
monda:  hogy  Jupiter  mellett  ő  a  második  (I.  12.) 
8  az  ég  ura  csak  az  ő  segítségével  uralkodik ;  — 
midőn  Carmen  síecularejában  őt  egyenesen  Ve- 
nus  és  Anchises  vérének  nevezé :  mind  ezt,  mint 
tartozó  és  köteles  hódolatot  tekinté  nem  csak 
Augustus,  hanem  azon  nemzet  is,  mely  senatus- 
consultumával  az  ((Augustus»  czlmet  adá  neki, 
mi  eddig  a  Laresztket  s  a  többi  középrendü  iste- 
neket illette,  sőt  utóbb  a  ((divuso  isteni  czímet  is 
pazarul  szórta  reá  s  utódaira.  Horatius  e  félistent, 
ki  csoda  erővel  tisztitá  meg  a  birodalom  egét  a 
villamos  felhőktől,  mély  áhítattal  tisztelte ;  ke- 
délye olyan  volt,  hogy  épen  e  bámulással  határos 
tisztelet  lehetetlenné  tette  neki  a  szívélyesebb 
közeledést,  sőt  ellenkezőleg,  bizonyos  távolodást 
szült,  mit  annál  jobban  érzünk,  minél  magaszta- 
lóbbak  hozzá  írt  énekei. 

A  Carmen  Söecularet  említettük.  Nincs  helye 
itta  « százados  ünnepi  játékok))  történelmi  vizs- 
gálatába bocsátkoznunk,  melyek  időpontjai  meg- 
határozása annyi  gondot  adott  az  Augustus  kora- 
beli írásmagyarázóknak,  a  cumsei  sybilla  könyvei 
jóslat-fejtöinek,  s  utóbb  az  adatokat  egybeálUtó 


121 

tudósoknak.  Forrásaink  egyike,  Walckenaer,  külö- 
nösen érdekes  vizsgálatokat  tesz  e  részben.  Czé- 
lunkhoz  képest  elég  lesz  emliteni,  hogy  Augus- 
tus,  birodalma  s  uralkodása  fényét  emelendő,  el- 
határozta 737-ben  százados  ünnepet  tartani;  s 
ez  alkalomra  írta  Horatius  ama  nagy  hírű  éne- 
ket. Tudjuk,  hogy  Kómában  a  vallás  s  az  istenek 
tisztelete  egészen  nemzeti  s  állami  intézmény 
vala ;  és  Horatius  itt,  a  nemzeti  egyház  költője, 
jóspapjaként  áll  előttünk.  Az  ünnepi  játékok 
három  nap  tartottak ;  a  harmadikon,  midőn  az 
ünnepély  tetőpontját  érte,  midőn  maga  Augustus 
mint  pontifex  maximus  szerepelt,  —  a  Capito- 
liumban  énekkar  zengé  el  Horatius  ünnepélyes, 
emelkedett,  egyszerű,  ihletéssel  telt  strófáit.  Az 
ének  Apollóhoz  s  Dianához  van  intézve  s  a  vallá- 
sos és  nemzeti  költészet  minden  igényeinek  meg- 
felel. Ugyanekkor,  külön  Apollóhoz,  a  múzsák 
védnökéhez,  kevésbbé  ünnepélyes,  de  nem  ke- 
vesbbé  szép  éneket  írt  Horatius,  mit  az  ünnepek 
alkalmával  szüzek  kara  szintén  elénekelt. 

Horatius,  ki  ekkor  már  negyvennyolcz  éves 
volt,  újra  föltette  magában,  mit  ódái  Hl.  köny- 
vének végdalában  is  kimondott  volt,  hogy  a  lant- 
tól búcsút  vesz.  Tudjuk,  hogy  levelei  nagy  része 
is  készen  volt  már ;  s  ő  önérzettel  és  megnyugvás- 
sal utalhatott  eddigi  műveire  s  mondhatá,  hogy 
bennök  ((exegi  monumentum  öere  perenniuso.  De 
a  körülmények  újra  megtörették  vele  föltételét. 
A  bii:odalom,  njint  a  magasról  lezuhanó  bótömeg, 


122 

egyre  növekedett ;  új  hódítások  emelték  fényét, 
hatalmát,  ijedelmes  nagyságig.  Egyiptom  s  Afrika 
gazdagon  termő  provincziái,  Kis-Azsia  s  viruló 
völgyei,  Kelet  és  Dél,  meddig  csak  a  világ  ismere- 
tes volt,  Róma  adófizetőjévé  lettek.  Most  a  fiatal, 
alig  huszonhárom  éves  Druzus  (Tiberius),  Augus- 
tusnak  ifjabbik  mostoha  fia,  kit  maga  növelt  had- 
vezérré s  kit  a  gyanuskodók  Augustus  saját  fiának 
tartottak,  —  északnyugat  felé  vitte  a  hódítás  zász- 
lóját. A  mostani  bajor  földön  a  vindelicusok,  Ti- 
rol s  Voralberg  bérczei  közt  a  kemény  nyakú 
rhaetusok  laktak  akkor  s  daczoltak  Róma  hódítá- 
saival. Druzusnak  sikerült  végre  ezeket  megtörni 
8  győzelme,  melyet  fölöttük  kivívott,  oly  öröm- 
mel fogadtatok  Rómában,  mint  tán  Antonius  és 
Cleopatra  legyőzése  óta  semmi  diadal.  Augusta 
Vindelieorum  (a  mai  Augsburg)  alapítása  a  Lech 
mellett,  jelöli  az  időpontot,  melyben  a  római  civi- 
lisatio  ez  eddig  vadon  földre  lépett  s  Horatius- 
nak egy  hatalmas  ódája,  mit  Drusi  laudes  czimen 
ismerünk,  ünnepelte  otthon  a  nagy  eseményt. 
Augustus  maga  kívánta  Horatiustól  e  dicsőítő 
éneket  s  a  költő  megmutatta,  mit  tehet  a  tanul- 
mány s  művészi  erő  még  akkor  is,  midőn  a  köl- 
tészet eleven  forrása  kiapadt  s  a  dal  kedve  ello- 
bogott. 

Ugyané  művészi  erő  lüktetését  érezzük  abban 
az  ódában,  mely  a  Carm.  IV.  5.  szám  alattáll.  Dru- 
zus szerencsés  hadjárata  még  többre  ingerelte 
Augustust;  8  öt  a  Rajna  partjaira,  a  gallusok  és 


123 

germánok  határain  felállított  hadtest  vezérletere 
küldte ;  Agrippa  keleten,  a  pontusi  és  szíriai  pro- 
vínczíákban  kelt  zavarokat  intézte ;  Tíberíus  Nero 
Pannónia  ellen  működött  a  Duna  és  Dráva  között  ; 
maga  Augustus,  az  Alpokon  túl,  Gallia  és  Hispá- 
nia belrendezésével  foglalkozott.  Távollétét  az 
istenéhez  szokott  Eóma  kezdé  sokalni  már  s  a 
senatus  közimádságokat  rendelt  mielőbbi  szeren- 
csés visszatértéért.  Senki  sem  óhajtá  ezt  jobban, 
mint  a  hatalmasnak  hatalmas  neje,  Lívia,  ki  úgy 
uralkodék  Eómán,  hogy  Augustuson  uralkodott. 
Az  imperatorné  indítására  írta  Horatius  az  emlí- 
lett  ódát :  Divis  orte  bonis . . .  melyben  Augustus 
uralkodásának  áldásait  s  az  általa  biztosított  béke 
jó  voltát  magasztalja  s  a  távollevő  császárt  elha- 
gyott Kómájába  hazatérésre  kéri  föl.  Akármint 
ítéljen  valaki  Augustus  uralkodásáról  s  azon 
dicsőítések  értékéről,  melyeket  neki  Horatius 
lantja  zeng,  annyit  el  kell  ismernie,  hogy  a  római 
birodalom  épülete  oly  bíztostítottnak  soha  sem 
látszott,  ily  tiszteletgerjesztő  méltóságban  nem 
emelkedett,  mint  alatta.  Abban  az  óriási  tömegben, 
mely  a  birodalmat  alkotá,  csend,  alig  helyenként 
megzavart  béke,  a  közlekedés  és  kereskedelem 
virágzása,  a  népek  egyetértése,  a  kormányzat  és 
igazságszolgáltatás  rendé,  szóval :  a  jó  állapotba 
hozott  gép  kimért  mozgása,  folytonos  működése 
volt  látható.  Az  indiai  oczeánnál  s  ;í,  német  ten- 
gernél, az  Eufratesnél  s  az  ultima  Thulenál  — 
minden  egy  nagy  szellemnek  engedelmeskedett : 


1^4 

Augustusnak ...  De  e  látszó  rend  s  béke  alatt  a 
romlásnak  indult  társadalom  mély  s  gyógyíthat- 
lan  rákfenéje  lappang  —  s  ez,  a  mit  Horatius  el- 
hallgat dicsénekében.  Talán  nem  látta  e  romlást, 
talán  a  fény  és  biztos  erö  szemlélete  elvakította 
öt  is.  Annyi  áll,  hogy  midőn  Horatius  azt  mondja 
(Carm.  IV.  14.),  hogy  Augustus  a  fejedelmek  leg- 
nagyobbika, —  kora  szempontjáloól  csak  egy 
tagadhatatlan  történeti  tényt,  s  nem  hizelgést 
mondott.  Készünkről  bármily  szellemdúsnak  ta- 
láljuk Ampere  nyilatkozatát:  ((Augustusnak  há- 
rom szerencséje  van:  l.hogy  Horatius  és  Virgilus 
dicsőitették  ;  2.  hogy  Tacitus  nem  gondolt  reá  ; 
3.  hogy  Plutarch  által  írt  életrajza  elveszett))  — 
(Histoire  romaine  á  Romé)  —  kegyetlennek  s 
igaztalannak  tartjuk  azt ;  jelesen,  nem  hiszszük, 
hogy  Horatius  dicséretei  őszinték  ne  lettek  volna. 
Mi  bizunk  Horatius  jóhiszeműségében.  S  bár- 
mennyi gáncs  érje  is  az  egyszerűség,  erény  s 
középszer  költőjét,  a  Brutus  egykori  fegyvertár- 
sát, a  respublica  iránt  soká  lelkesedni  tudó  Ho- 
ratiust, a  mindenható  egyedűr  szertelen  dicsőí- 
téseért, mi  öt  ezekben  is  őszintének  hiszszük. 
Függetlenebb  lelkűnek  ismerjük,  mintsem  ne 
hinnők,  hogy  tudott  volna  hallgatni  inkább,  mint 
meggyőződése  ellen  szólani.  A  valódi  rendkívüli 
szellemeknek,  s  ilyennek  tartjuk  Augustust,  sa- 
játja —  mondhatjuk  kiváltsága,  bűvöletet  gyakor- 
lani  környezőikre,  sőt  egész  korukra,  elvakítani 
azokat,  kik  fényök  kötelébe  esnek,  s  lehetetlenné 


126 

tenni  magok  felett  az  elfogulatlan  Ítéletet.  A  tör- 
ténelem hidegen,  sokszor  könyörtelen  itél  felet- 
tök ;  de  nem  csodálhatja,  annál  kevésbbé  van 
joga  gyanúsítani,  ha  az  Augustusok  magasztaléi 
közt  a  Horatiusokat  is  találja.  Ily  szempontból 
kell  tekintenünk  költőnk  legutóbbi  müvei  közül  a 
IV.  14-et  «Qu3e  cura  patrum». ..  s  a  legutolsót, 
lyrai  költészete  legkésőbb  őszi  virágát :  Carm. 
IV.  15.  wPhoebus,  volentem  praelia  me  loqui))... 
Amaz  a  legmagasb  hangon  tartott  dicsőítése 
Augustusnak;  emez  —  a  lyrai  erŐ  utolsó  fellán- 
golásával, dalai  egyik  legszebbike.  De  szóljon 
még  egyszer  maga,  s  ezúttal  utoljára: 

Phöbus,  csatákat  s  városok  ostromit 

Hogy  zengni  kezdem,  lantomat  illetó 
S  szólt:   «ki8  hajódat  vad  habokra 
Bizni  ne  merd!»  .  .  .  korod,  oh  hatalmas 

Caesar !  mezőnknek  bőv  aratást  ada  ; 
És  visszaszerzó  Jupiter  elveszett 

Zászlóit  a  párthus  falakról, 

És  becsuká,  valahára,  Jánus 

Ajtóit;  áll  már  újra  a  rend  szava, 
A  féktelenség  megzabolázva  nyög, 

A  rajta  vesztett  bűn  kiűzve, 

S  visszaröpül  a  szelid  művészet ! 

Fénylik  megint  szép  Latium ;  ős  erőnk 
Újból  kihajtott;  régi  dicső  nevünk 

És  messzeterjedő  hatalmad, 

Napkeletet  s  nyugatot  betölti. 


126 

Mig  Caesar  áll  ört :  belhadak  ostora 

És  bősz  erőszak  nem  veri  föl  szolid 
Almunkat,  öldöklő  haraggal 
Nem  köszörűi,  fenyegetve,  kardot. 

Törvényedet  megszegni  a  mély  Duna 
Habját  ivó  nép  nem  meri  ;  bittelen 

Vad  persa  sem,  se  Géta,  Szeres, 

Sem  Tanais  közelében  élők. 

Itthon  pedig  mi,  köznapon,  ünnepen, 

Ülve  a  Bacchus  víg  adományi  közt. 
Előbb  a  szent  Istent  dicsérve 
Gyermekeink  s  deli  hölgyeinkkel, 

Mint  őseink,  a  régi  vezéreket 
Dicsőjtve  zengjük;  tárogatónk,  dalunk 
Megzengi  Tróját,  Anchisest,  és 
Vénus  erős  ivadéka.  Téged ! » 

Ez  énekkel  zárja  be  Horatius  ódái  negyedik 
könyvét,  lyrai  költészetének  utolsó  adományát. 
Talán  ö  is  tévé,  midőn  a  kész  könyven  boldog 
mosolylyal  végig  tekintett,  s  nekünk  is  kötelessé- 
günk, itt  egy  pillantást  vetni  e  fényes  és  örökéltü 
lant  dalaira,  melyek  neki  a  világirodalomban  is 
csaknem  azt  a  helyet  biztosítják,  mint  hazája  ly- 
ricusai  közt :  t.  i.  az  elsőt.  Ez  elsőséget  ő  épen  azok- 
nak a  tulajdonoknak  köszöni,  melyek  öt  lyricussá 
teszik.  Részünkről  leveleit  tartjuk  egyéniségével 
legösszhangzóbb  s  azért  legtökélyesb  alkotásai- 
nak ;  de  ez  nem  azt  teszi,  hogy  Horatiust  levelei 
inkább  halhatatlaníták,  mint  énekei.   Csak  nem 


127 

rég  monda  egy  gondolkodó  írónk,  hogy  « a  leíró 
és  tanköltemények,  melyeket  úgy  is  méltán  korcs- 
fajoknak mondhatni,  másodrendű  dolgok,  melyek 
által  nagy  költő  senki  sem  volt,  nem  Horatius. . . » 
stb.  (Imre  Sándor  a  Szépirodalmi  Figyelőben 
11.  évf.  3.  sz.).  Bizonyára  igaza  van.  Ha  áll  is, 
hogy  a  magok  nemében  levelei  legjobbak  Hora- 
tiusnak, nem  olyan  a  nem,  mely  halhatatlanságot 
adjon.  Horatius  elsőségét,  ismételjük,  lyrai  tulaj- 
donainak köszöni.  ízlése  gyöngédségének,  mű- 
érzéke  —  s  tegyük  hozzá:  hallása  finomságának, 
eleven  képzelmének,  erőteljes,  változatos  s  kecses 
kifejezéseinek,  érzései  őszinteségének,  eszméi  be- 
végzett tisztaságának.  De  jól  jegyzi  meg  Walcke- 
naer,  köszöni  a  nyelvnek  is,  melyen  írt,  a  század- 
nak, melyben  élt.  Valóban,  Kóma  nyelve,  ha 
festői  szépségben  s  a  szinek  gazdagságában  nem 
érte  is  el  Athéné  édes  nyelvét,  —  erőben,  hatha- 
tós zengésben,  határozottságban  túlhaladta  vagy 
legalább  egyrangon  állt  vele,  —  s  mind  e  tekin- 
tetekben tagadhatatlan  előnyökkel  bír  az  új  nyel- 
vek fölött.  Nem  említem  a  tördelődző  németet ; 
nem  a  szókat  összerágva  kiköpő  angolt ;  nem 
a  francziát  s  testvéreit,  melyekről  azt  mondhat- 
juk, mint  sokszor  a  leányokról,  hogy  egyik  sem 
oly  szép,  mint  —  bár  vénségében  —  az  anya.  De 
még  a  magyar  nyelv  fölött  is  el  kell,  némi  tekin- 
tetben, Horatius  nyelvének  elsőségét  ismernünk. 
Nyelvünk  is  képes  az  időmérték  legtisztább  fel- 
fogására s  visszaadására,  mint  a  görög  s  a  latin ; 


128 

zen^ö,  édes,  erőteljes;  festÖi  s  gazdag;  alakítható 
8  kifejező.  S  mégis,  ennyi  előny  mellett,  miknek 
birtokában  a  nyugoti  nyelvek  bármelyikével,  köl- 
tői tekintetben,  sorompóba  szállhat :  —  Horatius 
magyarra  (orditója  mindig  fogja  érezni,  a  mit  én 
éreztem,  hogy  nem  csak  tehetsége  áll  alább  a 
venusiai  dalnokénál,  de  nyelve  sem  felel  meg 
annak  mindenütt :  rövidségben,  fordulatosságban 
s  a  kifejezések  találósságában.  Igaz,  egyik  nyelv 
soha  sem  fedezi  a  másikat ;  de  Horatius  nyelvét 
bármelyik  is  kevésbbé,  mint  mást.*  És  jegyezzük 
meg,  hogy  valamint  egy  nagy  népnek  minden 
intézménye  alkotójának  nemzeti  jellemét  hordja 
magán  félreismerhetetlenül,  mert  ereje  rányomja 
bélyegét,  —  úgy  nyelve  is;  Kóma  nyelve  csak 
Eómáé  lehetett ;  s  Horatiusnak,  mint  minden 
nagy  költőnek,  egyik  elsőrendű  tulajdona,  hogy 
valóban  nemzeti  költő  volt.  Kóma,  a  küzdő, 
vérző,  szaggatott ;  a  diadalmas,  boldog,  hatalmas 
Kóma,  —  ez,  a  mi  őt  mindenek  felett  ihleti.  Az 
istenek,  az  államszerkezet,  az  erkölcsi  fogalmak, 
a  nemzeti  érzet,  —  mind  ez  legkisebb  darabjában 
is  feltalálható,  minden  ízét  annyira  áthatotta. 
Midőn  olvassuk,  át  kell  tennünk  Kómába,  korába, 


*  Szabad  legyen  itt  egyre  figyelmeztetnem.  Mit  a 
nyelvben  —  általán  véve  —  tökólytelenségnek  tartanak, 
a  költői  nyelvre  igen  előnyös,  rövidség  s  széphangzás 
tekintetéből  egyiránt,  hogy  Eóma  nyelve  nem  vesződik 
az  articulusokkal.  Sz.  K. 


129 

gondolkozásmódjába  magunkat,  s  ha  ez  nem 
sikerült :  hidegen  hagy,  vagy  nem  értjük  ;  de  bez- 
zeg, ha  sikerült:  elragad;  s  midőn  fordítjuk, 
kisebb-nagyobb  mértékben  mindig  eröszakot  te- 
szünk rajta  —  nem  csak  nyelve  nehézségeiért,  de 
képeiért,  sőt  eszméi  legbensőbb  magva  miatt  is. 
Minden  dalában  nemzetének  egy  érverése  van,  s 
azt  oly  bajos  megérteni,  oly  bajos  visszaadni, 
akkor,  midőn  e  nemzet  örökre  elenyészett.  Végre 
tegyük  ezekhez,  hogy  szerelmi  lyrájának  gazdag- 
ságára nézve  ő  —  s  kora  költői  általában  — nagy 
előnyben  állnak  a  keresztyén  nemzetek  költői 
felett.  Mi  csak  egy  szerelmet,  egy  szenvedélyt 
ismerünk,  ők  ebben  szabadabbak  valának.  A  mit 
mi  undorítónak,  sőt  azt  is,  a  mit  mi  szégyenle- 
tesnek ismerünk,  a  paganismus  isteneiben  szen- 
tesíté,  hogy  magában  is  menthetővé  tegye.  Hora- 
tius korlátlanul  él  e  szabadsággal  —  s  ne  tagad- 
juk el,  lantjának  új  húrokat,  hangjának  bájt,  vál- 
tozatosságot, kecsét  —  ez  ad. 

Horatius  ódái  az  érzés,  emelkedettség  s  lelke- 
sülés örök  forrása.  Hasonló  a  blandusiai  forrás- 
hoz, melyet  (Carm.  HL  13.)  megénekelt:  a  nyár 
égető  heve  el  nem  érheti,  frisseségéből  semmit  el 
nem  vehet.  Az  újkor  legédesebben  csengő  nyelvé- 
nek egyik  költője,  Metastasio,  így  szólítja  meg : 

!      Venosino  cantor,  sei  tu  ?  t'  ascolto! 

I'      —  —  D'  un  sí  vivace 
Splendido  colorir,  d'  un  si  fecundo 

Horatius.  " 


i;jo 


Snbliine  imaginar,  d'  nna  si  ardita 

Felicitíi  sicura, 

Altro  mortal  non  arrichi  natura ! 


(Venusiai  dalnok,  te  vagy  ?  Hallgatlak  ...  Ily 
élénk,  fényes  színekkel,  ily  gazdag  s  felséges  ké- 
pekkel, ily  merész  s  biztos  szerencsével,  halandó 
még  nem  gazdagította  a  természetet !) 

Az  életírónak  kevés  mondanivalója  van  még. 

Az  államot  épen  egy  nagy  csapás  reszkettette 
meg;  vagy  legalább  Augustus  szivét,  ö  pedig  jog- 
gal elmondhatta  mint  XIV.  Lajos:  (d'état  c'est 
moi».  A  sors  különös  szeszélylyel —  vagy  nevez- 
zük osztó  igazságnak,  mert  Horatius  szerint: 
«Nihilestabomuipartebeatum)),(Carm.II.  16.)  — 
tehát  a  sors,  a  szerencse  kiválasztott  kedvenczei 
számára  csapás  ^kat  szokott  fentartani,  hogy  mi- 
dőn dolguk  mindenütt  jól  foly,  midőn  elbiza- 
kodva magokat  már  minden  ellen  biztosítva  vélik, 
azokat  fejőkhöz  dobva,  mondhassa  általok :  ti  is 
csak  emberek  vagytok !  így  sujtá  XIV.  Lajost 
élte  utolsó  szakában  annyi  csapás  egymás  után  ; 
igy  Augustust  is.  Akár  megjelöljük  az  évet,  mely 
szerencsés  uralkodása  hosszú  idejét  két  ellenkező 
időre  osztja:  745 — 6-ban  halt  meg  Druzus,  a  bi- 
rodalom legnagyobb  reménye  s  Augustusé :  — 
ki  oda  jutott  annyi  vér,  annyi  bün  s  annyi  fára- 
dalom után,  hogy  örököse  nem  lévén  —  az  általa 
gyűlölt  Tiberiust  kellé  utódává  tennie,  trónjára 
emelnie. 


131 

Titus  Livius  nagyszerű  történelmi  müvét  ezzel, 
Druzus  halálával  végzi.  Erezte-e,  mi  várt  a  biroda- 
lomra azokban  a  császárokban,  kik  az  ifjús  nemes 
hÖR  halála  miatt  most  már  a  trónra  lépendök  va- 
lának  ?. . . 

Maecenas  három  év  (3ta  beteg.  Láz  gyötré  s 
munka  és  gyönyörök  közt  fölemésztett  életereje 
fogytán  volt.  Horatius  a  szenvedöhez  hűebb  volt, 
mint  a  boldoghoz  és  hatalmashoz  vala. 

A  jóslat  (Carm.  II.  17.)  közel  volt  a  teljesü- 
léshez. 

746-ban  halt  meg  Maecenas.  Végrendeletében, 
melyet  Augustushoz  intéze,  ez  egyszerű,  de  felsé- 
ges szavakkal  emlékezik  meg  szivének  kedves 
Horatiusáról :  «Horatii  Flacci,  ut  mei,  esto  me- 
moD).  « Horatiusról,  mint  magamról,  gondos- 
kodjál !)) 

Mit  ért  a  nemes  barát  ez  utolsó  megemléke- 
zése? Horatius  annak  nem  vette  hasznát.  Nem 
volt  szüksége  reá.  Még  azon  évben,  november 
27-dikén  (5-ta  Calend.  decembr.)  néhány  nap 
hiján  ötvenhét  éves  korában,  Horatius  hirtelen 
halt  meg;  oly  hirtelen,  hogy  végrendeletet  sem 
Írhatott,  de  tanuk  előtt  Augustust  tévé  örökösévé. 
Az  imperátor  fényes  temetést  adott  a  halhatatlan 
hattyúnak  s  Maecenas  mellé  temettette  . . .  A  jóslat 
betelt.  Betelt  a  többi  is :  nevének  halhatatlan- 
ságáról ! 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


I  1  t  t 


j\'V\*' 


\r44iA.^\AAAAA'iS\A\