Skip to main content

Full text of "Ethnographia"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  librai^y  shelves  before  it  was  carefuUy  scanned  by  Google  as  pait  of  a  project 
to  make  the  world''s  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  exphed.  Whether  a  book  is  in  the  pubUc  domain  may  vary  country  to  country.  PubUc  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cuhure  and  knowledge  that's  often  difficuh  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginaUa  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  fíle  -  a  reminder  of  this  book's  long  joumey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless.  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  iise  ofthe  fiies  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals.  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrain  from  automated  queiying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribiition  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  aie  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  fuU  text  of  this  book  on  the  web 


at  http:  //books  .google  .  com/ 


mm 


UjS       X  Oi 


ÍTAQís 


OÍJHAPIHA 


ÉRTESITŐJK 


D  r.    RETH  Y    LÁSZLÓ 


(d^/tf^  tí  £7hmH;fÍAPH(Á7  1/  ^rJ  ?•  fef  t»t»éi*  dií  fylMwf  kupik*. 


Budapest,  18M.  január  1-jén. 


KUdéMvatol :  Hornyánvzky  Viktor  akad   kftnyvkerMkirdhe. 


BUDAPEST 

i[   SAJ 


I 


uitW,f riiu  iiUpit.Wtn^l 

uiuifvur  hi>iiri»K'lHtiis  

Vili.  A*  i'tliii<i^r:t|ihiii  X  (IAIszIjÍv  Itt- 

(ttiftiMTivnH   Ak«<lötni)il>aii         .    .32 


i..s.>k"i  (>^.  ■  . 

&  .1 

1   ■■  ■  .'.'» 

.-...,,.>       r.       ..         .........    1           ...       ,.. 

•  — -« 

í^ 

1  ktiidoaünic  .Hornyánszky  VlM 

*V4 

kr  , 

3 

felhívás. 

A   'Magvaroi-sjírtíi  NOpraj/i  'lar.sasaj?'  iiiinden  rendO  laíyui  tisi: 
lettel   felhivaltutk,   hoíií\'   a   lársasiig  javára   lelt  ülapitványiik  össa 
vagy  annak   kamalait,   illclölcg   a    (ajiHAiri   tiijai    (188íí-re  1   fpl  nO 
]8flO-rf  3  frt)  Dr.  Borovssky  Samo  úrhoz,  tnint  a  Magf^,^ 
orseíii/i  ^i^linifzi Ttirsasfiíf  pénztúrosdhoz.  Budapest,  Akad^'^TiTrt 
ntcza  2.  szám  f/.tm  alatt  --  h'iíczrl.szi^rühl'M'u  fiostamaJv;iiiy-L, 
lUtetAM*  hekül'i^ 

tti   l'AtmMitf'    r^»>«tAMlM  ISBtf.    in. .ina  32-ik£M 


Atitun  Újvidék.    —    UAtMUek  IgniCí 

Dr.  Miirii'nescu  A  .  !ítirtapp8t.  —  IQnlr  Vnrf 

L<io,Bécg.  -  Pe8l>  '  lilnpoat.  —  P<iljakJiui(tB..Siii:)gv  t  >ch  —  Pmkk- 

Péw  —  TlinTyJ"""/  -  V%ti  Ljijoe.  Kulu^Hvúr.  -   Vci-e*»  Kiniri«.  l 

I    frl    50    krt   fizettek :  Av^yal   OexüC.   Htidiipost      -     lír,    AsbóM 
HtidkptrST.    —  Ur.  Balnss.i  ,]ói9vi'.  Szí-koslVhÍTViir.  DeiisewlTy  Izidor.   I 

—  Kffliiivazky  Lí«joh,  Hudupi'tit.  Filüicii  Jüzsl'í'.  Uu'UptsI.   —    K'*'  ■ 
Autttl,  UudriíK-st,    —    Fökövi  L«ioit,  Stéged.  -    Füldcb  i^étu.  N'iij?:. 
Giltt'y  ItfiiÁcK,    MiaUoIcx,    —    GÁlyafil  Iiur(\   NH^yvárnd.    —    (intúu 
£uyu(|    —  l>r.  Hninnry  tUnirl,  BudiipL-8t.   -    líauimuDii  Adulf,  linda; 
dooa  Miklós,  MoliAcs,    —    Istvánffy  (lyuU,  Liptó-Síoni-MiklnK  i 

JÓRíK'f,  Nngy-Üiiűoiila     -    Klciii  Sututi,  Uobfiiiin.  —    1.  inva.    —Márki 

SÁndftr,  IíucIii|K'8t.  —  Man  Antal,  TomüsvAr.  —  OatisrUmui  Iliíiiu,  I'clircrzi'ti.  — 
PnultT  AküB,  Htidapest  —  Pauler  Gyniir.  niidiiju-tit  —  pHuInvirD  Sái.flor,  Fnl^n- 
Sxvidnik.  —   Puflaky  Kálináu.  bmlinost 

—  PüpovÍc»  Uiván,  Biiditpeftt.    —    Uuby  J 
Btídapoat.    —    Stromp  LÁ«iIi5,  l'ot»ony. 
Ond.  —  Síumiák  PftI.  Hnri:ipcst     —    I>r.    i 

GybTgy.  Budapest,    —    Tonn»  Zstilin,  SsÍ5/.v;u<'7«     -      i  ui.kum  .m-í-^v.     r.-. 

Gjór  Wicki'nbnr^  Uíván,  Fiume 

Onztiain  :  4V.  U*ftr.(iMli  <^  Trl. 

FoŐBueR  -   511   forit^V 


ETHííOGRAPiriA 


MA.GYARORSZÁGI  ÍÍÉPRAJZI  TÁRSASÁO 


HIVATALOS  értesítője 


SZERKESZTI 


DR.  RÉTHY  LÁSZLÓ 


ELSŐ    KVKOLYAM. 


Bi'DAPKST 
HORNYÁXSZKY    VIKTOR    K  O  .W  V  N  Y  (t  M  D  Á  .1  A. 

1890. 


ETHNOGRAPIIIA 


MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁU 


HIVATALOS  KRTKSITOJE 


SZKKKKSZTI 


DR.  RÉTTIY  LASZl.O 


El.^H    i:\roLYAM. 


HCDAPKST 

H  íH;  N  VÁ  NSZK  Y    V  !  K  T  n  lí    K  n  S  V  V  N  V  a  M  I>  \  .1  A. 


TARTALOM. 


í.  TÁRSASÁGI  ÜGYEK. 

Hfstfalvy  Pál  :   Elnöki  megnyitó 2 

Jókai  Mór   üdvözlő  beszéde 7 

JÓZSEF  FÖHERCZEG  Icvclc  u  társaság  elnökéhez 38 

Lelacid   Ch.   G.  levele  a  Mogy.  Népr.  Társasághoz H8 

Herruajv?;   Aktal:  Titkári  jelentés       9 

A  Magy.   Népr.  Társaság  szervezete  (tagok  névjegyzékével) Ő9 

Előlerjesztés  a  vall.  és  közokt.  miniszterhez  a  magyarorsz.  néprajzi  muzeiun 

ügyében 93 

Hivatalos  közlemények  és  értesítések    .     .    .      U.  55.  113,  160.  210.  253.  302.  352 


11.  TANIJI.MÁNYOK. 

Balassa  József:  A  székelyek  nyelve        309 

Baróti  Lajos:  A  bánsági  német  telepek  lörlénetéhez  I.  II 'AÖ7,  -US 

Bellosics  Bálikt  :  Zalamegyei  vend  népballada 54 

CzAMBEL  Samu:  A  tót  népköltészeti  kiadványok  kritikájáhn/-,       131 

CziRBCSZ  Géza  :  Pélmagy.  bolgár  szerelmi  dal ...  '2.'i2 

Farkas  Sándor  :  Gúnyos  hangutánzá-s  a  XVÍI.  százaclbiil  .         :í()-i; 

FÖLDES  JÁNOS :  A  hunnok  és  hunn  személynevek 1H3 

GftKCzi  Ferfncz  :  A  muraközi  nép  lakodalmi  szokásai 313 

Harmath  Lujza  :  Székelyföldi  balladák 299 

Herrmasn  Astal:  Az  elhnographia  a  délszláv  tud.  akadi-iniáhan 37 

Oláh  tiíncznóta .  253 

Hazai  néprajzi  miizouiii  ala|)íl;isárúl 19 

Jelentés  az  1889.  évi  hórsi  anlhro}).  n>i)i»ri's>M^r<'il  157 

HcHFALVV  Pál:  A  hunn  tulajdounovnk  niafryarázala .     .  2Í5 

IsivÁNFFY  Gyula  :  Egy  török  és  osy  paUicz  iiépmos<^  rokoii.sátia              ...  22:i 

»          Egy  kis  adalék  a  jialócz  nép  bal)oii:'(iho/ 295 

JÓZSEF  FÖHKRCZEC :  A  czigánvokról 12 

Katona  Lajos  :  Ethnographia.  ellmologia.  folkíorc .  (Í9 

»             »        Megjegyzések  a  töríik-palócz  párhuzamhoz  I.  11.    .     .     ,      227.  :W4r 


1 

1 


1 

KöTSE  IsTVjtn :  Népélet  és  népszokások  Baranyamegyében 4tf  i 

KuuN  GézA  gróf:  Kincsásók  és  bányászok 178i 

LAzAr  Béla:  A  garaboncziás  diákról 277 í 

Maribhbscu  AthanAz  :  Baba  Dokia  román  népmytbologiai  alak 137  | 

MÁRKI  SArdor  :  Aradmegye  czigányainak  története 442  ] 

Ifj.  Matirko  Bertalan  :  Egy  szepességi  népmondáró) S61 

MuhkAcsy  BbrhAt  :  A  magyar  név  eredete 286 

Nagy  Géza  :  Az  emberiség  statisztikiíja 88 

>  »       A  magyar  név IfiO  1 

>  »       A  székelyek  és  pannóniai  magyarok 166   3 

»         >       Elhnologia  és  nyelvészet  I— V 378.  413  '^ 

PApAi  KAroly  :  A  vogulok  és  osztyákoknál 117 

PatrdbAhy  LurAcs  :  Alisán  Leo  jubilaeuma 332 

Réthy  LAszló  Egy  magyar  mohamedán  Stambulban 110 

>  »        Magyarországi  spanyol  telepek       300 

>  '        Cséplő  József  faragványai 3&0 

>  >        A  székelyek  s  a  magyar  honfoglalás 24 

»  *        A  sviíjczi  hunnok 98 

>  >        Traján-Decebal  traditiók 144 

>        A  magyar  örmények 197 

Sebestyén  Gyula  :  Párhuzamos  idézetek 104 

Strausz  Auolp:  A  kik  idegenek  otthon 187 

Szkndrei  JAhos  :  Régi  magyar  népdalok 52 

Szfvos  Béla  :  Tréfás  hangutánzás 109 

SzoHGOTT    Kristóf  :  Újévi  Örmény  ének 203 

TagAhyi  KAuoly:  A  honfoglalás  és  Erdély 213 

Thory  József:  Kis-Kun-Halas  néprajza 381 

Trkncsény  Lajos  ;  Bahonák  az  Alföldn'Jl 345 

Veress  Endre  :  A  Baba-Dokia  monda  Romániában 194 

Versémyi  György  :  A  hányarómrfíl       335 

VikAr  Béla;  Finiiországi  tanulmányutam 251 

Weber  Samu  :  A  szepesi  szászok  ruházata 291 

WiEDER  Gyula  :  Kincsásó  babonák  és  ráolvasások 247 

Wlislocky  Henrik  :  Szerelmi  jóslás  és  varázslás  erd.  sátoros  czigányoknál    .  278 


III.  VKíiYKS  KÖZLEMÉNYEK. 

Ágai  Adolf  ;  Adalék  a  pany<>kás  viselethez 855 

Cs.  D.  A  magyar  czigányság  történetéhez 164 

FAylné  H.  M.  Hüvelyk,  hóköm.  lyüki 258 

H.  A.  A  millenium 56 

H.  A.  MfíkedvelÖ  fotogr.  kiálh'tás 57 

Kü.  Etzelhurg lf»3 

»    A  Zaránd  név  eredete  .   ■ 211 

»    Az  Attila  név 258 

krXul  :  Bécs          163 


„  Finn  népraizi  tárgyak 56 

L  k  székely  név 162 

»  i  tói  név  jelentése .    .  210 

>  ^dóbelUs  magyar  feliratok 356 

»   ^Vszláv  istenitisztelet 35fi 

-y  A  személynevek  eredetéhez      ...         211 

,  R.  Szék  és  székely 355 

.  S.  Arany  János  fülein  aléjének  eredete 67 

Tkíb  Béla  :  Kötéllopás,  fáramáazás 808 

[— y  Régi  magyar  személynév 356 

litjris  király  emléke  a  szlovéneknél 306 

\  panyókis  viselet  eredete 307 

Bodapesli  munkáatypusok 307 

i  tündérmese  születése        411 

\  román  főváros  lakossága 412 

id.  Haralampie  s  a  magyar  nyelv 413 


ŐHffvisinerietések : 

A  Journal  of  tbe  Gypsy  Lőre  Society 257 

Herrmakn  Antal:  Alternatívák  a  rumén  ethnologiához  ......  257 

HowoRTH :  A  bolgárokról 258 

HuszKA  JózsLP :  Teremtsünk  igazán  magyar  műipart .  408 

« Kalotaszeg* 4^37 

Kiss  Áros  :  Magyar  gyermekjáték-gyűjtemény 4<>8 

Koós  Ferekcz  :  Életem  és  korom 41(1 

Krací^s  Fn.  S.  :  Orlovií  dev  Burggraf  von  Ríiab 58 

Am  Ur-Quell 466 

>         >            Mehmed's  Brautfabrt 466 

KüHACs  Fn.  S. :  Horvát  népköltési  gyűjteménye 58 

KuLN  GftzA  GR. :  Hunyadm  egy  érői 468 

Molnár  Viktor:  Húsvéti  tojások tííi! 

Nyelvtudományi  közlemények.  XXI.  kötet.       . 257 

Petöfi-forditás  Hrdliíka  Károlytól 209 

SiHONYi  Zsigmond  :  A  magyar  nyelv 205 

Záuolyi  V.  MiHJÍLY :  A  sátoros  czigány      . 4<)4 

Vegyes  irodalmi  hirek 115..  30ő..  íí54 

prajsi  kányvtdr: 116.  1(J4.  212,  308.  356.  412 

lyóiratok  és  lapok  repertóriuma   .    .       116,  164,  212.  260.  308.  356.  412.  iiíH 


I 


"N()(íl^\PHlA 


V  M  \<;v  \tíiiRs/\í;i  NKrit\.izi  rAHSASii;  T^riTKstnViK 

-SZKHKKSZTI 

I)r.    IIÉTUV    LÁSZhÓ. 


évf. 


IN90.  jíUHiir  I. 


1.  szám. 


A    tisztelt  olvasóhoz! 

A    umgyarürszági  néprajzi  lársasáíz    uieKalakulásával  egy- 
jOie^    ellíafározta.  hogy  folyóiratot  létesít  mely  működésére  . 
linl   fegyáílaJán  minden,  hazánk  népra.jzát  érdeklő  mozgá- 
si  állandóan  számot  adni  lesz  hivatva. 
A    lársaság  e  folyóirattal,  a  mellett  hogy    hivatalos  érte- 
*l  nynjt  a  társasájs;  tagjainak,  mely  munkásságának  képét 
trí>zi    vissza,  egyszeremind  a  hazai  ethnographia  ludomátiyos 
ívelésére  állandó  központot  akar  teremleni.  s  az  elhnograijhia 
IvelOit,  a  kik  eddig   cnak    má^s    rokonszakmák    lolyóirdtaira 
ItaU    utalva,  akarja  maga  köré  gyűjteni. 

Folyóiratunk  általános  szellemére .  nézve  a  föltétlen  tár- 

l^nlsigossáiíot,  irodalmi  formája    tekintetében  pedig  a  szaksze- 

íssé^    iiiellett   mindenkor   az  egyszerű    s    közérthető   előadást 

szem  előtt  tartani,  s  így  szelleme,  nyelve  és  tartalmával 

^általán  oda  törekedni,  hogy  a  hazai  ethnographia  ismereteit 

jentAl    szélesebb   körben    terjeszsze,   népszerűsítse,  s  vele   a 

Köztudatot  megtermékenyítse. 

Reméljük,   hogy   egyfelől  a  szakférfiak   lelkes    buzgalma. 
lásrészt   pedig  olvasó   közönségíink   szíves    pártfogása    óltaJ 
logattatva,   folyóiratunk   nemcsak    a   hazai    tudományosság 
IGkéjét  fogja  gyarapítani,  hanem  üdvös  hatást   log  gyakorolni 

sadalmi  életünkre  is. 

iJr.  hétíiff  Ijiwziő 


I 


/' iinMgr*f>*l«  i. 


m 


'fitNötci  MECxrrrú. 


Elnöki  megnyitó. 

Uuuftth'ii  Ptíllól. 
A  tánuu&fc  üiaklló  k^Agyilléséii  1849.  •>któlior  if7-ón. 

'haztelt  közRvüie^ ! 

A  magyarországi  Népiajzi    ríirsiij^aíí  mai  napon  tart,|u  meg  az ; 
kit/*  közgy ölest,  melynek   ni('*!.jf!pnt    laojail    mint    irid^íletiofi   olnök. 
sjriveseltl)tin  üdvözlöm. 

Alapszabályaink  1.  és  3.  szakasza  feje/ik  ki  a  Népi-njzi  Tai-saad 
ozt^Ual  és  targ>'ait.  Czélja:  a  magyar  állam  ús  a  turlrnelmi  Magyaror 
mai    éii    egykori    uepeiiiek    tanulmányozása,   tárgyai:   az   oisxág 
és  egykori   népeinek   eredete.    r^lÖdéí*c.    állapota ;   ellmikai   jellem 
anthropíMojíioi  mivolta:  a  nc^plólek  és  népélet  nyilatkozatai,  melyek  naf 
sxumosak  cí^  különfélék.    Lül.iiik.    tiszteli  kozgyüli-s.  hogy  a  néprajz, 
ittnulmány.  sokai  foglal  magúban,  a  mit  a  nagyszabilsii  történelem 
mellőzni  kénytelen,  vajív  '^sak  elvetve  érinthet  tnej!.    Azért  a  népr 
mai  népekre  nézve  okvetetlenül  szükséges  kíegé,szitöje  a  lörténelnni  tO 
mánynak.  Ho^y  hasonlatossággal  világosítsam  meg  a  kett/inek  felad 
ez  vagyis  a  történelem,  a  palotának  mindenesetre  nagys^erO  külső  miv( 
mulatja  fel.  srtt  bels6  elrendezé-sét    is,   melynél    lógva   kifelé   hiit: 
néprajz,  az  ííimjIó.  de  alig  is  lálhaU't  goiuÍt»s  kezeket  keresi  fel.  a  tne 
a  palotát  nemcsak  lakhatóvá,  hanem  a  lemálásokat   résoJtet  beta( 
méh-munkasságával  lartóssA  is  teszik.    Az  egykori  népekre  nézve 
a  népriyz   szinte    ugyanazokon  a  nyomoktm   jar.   melyeken    n  re 
azzal  a    különbséggel    mégis,    hogy  a  régészetnél    több    figyelmet 
fordilani  inini3  arra,  a  mit  trsak  a  nyelv   fejezltet   ki,   de  a  művésze 
mesterség  nem  alakithal.  Van  tollát  a  néprajznak  saját  területe  a 
mán y ok  között. 

S  mekkora  ezen  terület  \   Magyarország   mai   népeinek   sol 
minden  etbnographiai  térkép  szemlélhetövé  teszi.  Mi  nagyszámunk 
a  néplélek  és  népelel  nyilatkozatai.  Kzek  mind  az  (emberiség  szpüemé 
virágai  és   hajtásai.    Ha   kipiHothatlan    veszteségnek   tartjuk,  ha  p. 
Gellérthegynek  vagy  a  budai  hegyeknek  egy-egy  ritka  növevénye  eleB 
szik,  kivesz :  mennyivel  inkább  pótolhatatlan  veszteségnek  kell  tartanu 
ha  az  emberiség  szellemének  egy-egy  virága  vagy   hajtása   cnyéíízik  d| 
nyomtalanul. 

A  szántaá-velés  el  nem  mulasztható  munkássitg,  s  mind  nag^'obbá- 
nagyobbá  lesz.    Hány  gyönyörű  növevényl   irlolt    már   ki   és   fog 
kiirtani  az  ekevas,  mert  elölte  az  csak  dudva. 

igy  az  egyengető  kuliura,  a  míveltség,  melyet,  ha  lehetne,  s* 


HU.NKAI.VV    PÁKTf'lI.. 

l^jinaii  ine.)iakiisz(ani.  niPffíilKtani.  :r/  omltori  .•^zolhr'miK^k  si»k 
llkottaliit  irtja  kt,  mert  elötie  az  talun  kibuiLihit.  'I'i^;stu  n  holani- 
ÚE  me^öTzeni  az  elveszte  diidvAnak  is  a  nyomát,  leirá.sAt.  tiszte  u 
megönceni  a  kivesző  buboiinhituek  '\s  az  emlékeseiét. 
r,ráz&g  hajdani  nöpoinek  tanulmányozása  a  régószeinek  is 
ti  a  különliséggel,  hogy  tt  iiépi'Eijz  lüMi  Ügyeiméi  akar  for- 
[núnd  arra,  a  mit  i^sak  a  nyelv  fetjczhet  ki.  Krre  néssve  azonban 
ttjz  keveset  lalállial.  nz  ejíykítrí  népokn:il.  A  iazyjirk.  \í  hunok,  az 
nyelveiből,  a  (ulajdonneveken  kívül,  nemmi  t^m  maradt  reánk; 
l&evekböl  pedig  lehetetlen  az  illető  nopnek  -sajál  nyelvére  követ- 
lú.  Mert  elószi^r,  nem  tudjuk,  vajion  az  idegen  nemzetü  írók  helyesen 
te  a  neveket?  ma^^odszor  nem  liidjuk.  va.jjnn  azok  a  nevek,  ha 
is  le  vannak  írva.  az  illelö  népnek  nyelvéből  valók-e?  Ki 
nz  Utván.  Béla,  Dávid,  Salamon,  Síünuel  stb.  magyar  kereszl- 
51  a  magyar  nyelvinek  mivollát  kiokoskodni! 
Azftnban  a  hunok  aiigiilven  évijí  tanyit/tak  iMaRyamrszítg  sílgain. 
AUilu  fa-pak)tajának  és  Onesesíos  kö-fürdÖjének  nemc^sak  nyoma 
de  helyök  .sem  miilalhatú  ki.  Kllenben  az  avarok  5t78-töl  Cojíva 
i-ijr  nralko<itaÍi  a  mai  Magyaror?'/i'iv;on.  tehal  N.-Károly  hódítiiaáiír 
Ken  at  Még  azután  is  egy  ré^zok  keresztyén  khánok  alatt  u  mai 
ay,  liyön  Mosony  és  Bécs  kíirnyékén  egész  eniheniyonng  isme- 
^^^^■^  Inni  jt'lennek  meg  utctl.iara  a  ní^met  birodalmi  gyfílé-fíen  az 
I  .ik  követei.  Az  avar  kbansüK  niegszi'mte  tilAn  in,  a  némel 
ök  nem  tíirtvón  többé  szükséjíesnek  helytartónak  avar  khánt 
ki,  a  raeKkerPsztelt  avar  földmívelök  a  német  királynak  fizetendő 
Syélten  egéjíz  870ig  birlúk  földjeiket.*) 

S  akkor  a  közeledő  magyarok  hire  kezde  rnar  terjedni  a  régi 
JmuDtáhai)  é&  a  cs^ak  iménl  hatalomra  kapott  Morvaorsz^jíban ;  mind 
ií»en  Melhodiua  és  tanítványai  a  yzlovén  isteni  liíztelellel  nyervén 
a  lakosság  szivét^  egyúttal  ftedig  a  bujor  hierarchiának,  melynek 
a  salzburgi  éraek  áll  vala.  gyűlöletét  szítván  fel  az  újítás  ellen.  A 
yarok  níO'-'Hemmisitik  a  morvái,  s  9()7-ben  a  bajor  tialalnial  is.  s  az 
folyóig  ftfglalák  el  a  régi  AvarországoL 

Kmu  tudjuk  oklevelesen,  de  hiheijük,  hngy  az  avar  maradványok 
fiyör,  Mosony  megyék  és  Bées  vidékein   könnyen    beleolvadtak 


*)  Eo«  (Avare»)  autcni.  iiui  obtfiJieh.tril  títluí  et  tmptisUiium  suiil  cunseciilí. 
iov  foc«niut  rt-Kum,  el  terram.  (juam  pas»idcnt  residui,  adhuc  pro  trihnlo 
ii'  iu  hodiernom  diem.  —  ConvRrsio  Hagonriorum  et  CarantAnorum  ít. 
-  XI. 


H 


t' 


u  tnyOztí   iimgyarsúgbu:  a  magyar  riydr   mugu    )>edÍK    bÍ7.onyU.ja. 
a  szláv  vagy  szlovén  népség  nem  maradt  idegen  a  tnagyamklól. 
velftJf  ejryesnit,   Ifemviléka  n  tömi'rdek   szlüv  sz6  a  um^yor   nyrli 

A/,   uvar  maradvunyok   meftnevezett   lakó  helyein   aziiian 
nyöket    talnlnnk.   mint   a    már   n   l^tútK   vi^M/n^zorilotl    Magyar 
határöi-eil. 

OklevelekÍKí!    hidjuk,    hogy  fogyion    loíiytak    oll  a  benfnyök. 
már  ImiX!   kíníly   kexd^  a  viill  besenyők    líjldjcit   Mosony  meiifyébc 
ausztriai  szent-keress^U  Cístert;ita-apátSHgnak   ajandnküzsatní.  mil 
II.  Andrö-s  mé)í  na^ycíltlt  nitiírlrkbeii  folytala.  A  besenyők  htilyeire 
íriálx'il  német  lakosok  lelepeHrnek. 

A  j'éKÍbb  uvar-maKvar-besenyú  lakoHstágnak  tulajdointoni 
Fertő.  Hanság,  Sárvíz,  (Litaha.  Ivajla).  Béc-tt  neveket  Az  ly  ofl 
lafcoijságnak  kell  lwÍajdon:lanom  többi  k/izl  a  Neusiedl  aw  See  (í 
der)  Iielynevel.  mi(öl  lelt  a  Kerlönek  német  T^'eusiedler-See  ne< 
Ime,  a  helynevek  nlhnographiai  történeteket  beszélnek  el  a  fígyfl 
zOnek.  A  szláv  ne\ü  Zííi/í/^>»/ fblalo  ^^  niocsiir)  nielleil  fí^ltelszö  a 
nem  szláv,  hanem  magyar  név:  Uilietszöbb  a  Han,  Ilanaág^  melyíu 
unicum  a  niagyai*  nyelvben :  de  nagyon  fbllelszö  a  Bécs  név  is, 
a  ném«íteknél  és  salávoknál  a  Wien,  Vidne  név  i  vájjon  Vindobtma  ulári 
gyökeredzett  meg.  A  Lajtának  tnaRyar  neve:  Sárvíz  gyakran  elóC 
a  magyarok  földjén, 

A  néprajz,  melynek  egyik  tárgya  a  hely  -  és  dülÖ-nevek  ös 
lése  és  magyarázása  —  mi  azonban  sokszor,  igen  sokszor  nem  sili 
—  a  lörlónelem  kiegészíteje.  Erdeit/  (Erdő -el,  Erdei), //«íY«f-e/ {Hí 
el-íöld)  geograpliiai  nevek  hirdetik,  hogy  a  magyar  királyság,   me 
magva,  széke  a  régi   Pannóniában    volt.   onnan    terjfsztPtte  hatalr 
Tisza  vidékére,  innen  meg  keletre  «íü*dön-tú!ra'.  «Ei*döii-elre',  s  ec 
ismét  *Havason-tuIra».  «Havas-elre».   lg)'  támadtak  a  latin    fnr 
Uílrasilvania  vagy  Transűvania,  Ultra   mon«es   niveos  vagy 
pinia. 

A  hely  —  licographiai  —  nevek  magyarázása  nem  mindenkort 
könnyű,  mint  az  Erdö-el   Transsilvania :   Havas-el  Transalpinia  ne 
Én  nem  tudom  a  llan-nak,  Hanságnak.  Uécnnck  etymologikus  jeleni 
lehet,  hogy  más  tudja:  az  is  lehet,  hogy  kerül  elö  még  olyan  körülii 
mely  azitknak  megértésére  is  utat  jelöl. 

A  Uinorok  szónak  etymologikns  jelentését  sem  tudom :  de  kii 
lem,  mert  azt    gondoltam  én.  s  talán   én    velem    mások   is.    hogy 
flzékely  nyelvnek  sajátja.  A  mi  valóban   székely  sajátság,  az  történ 
nevezetesség.    A  fáradhatatlan    mimkásságú  Pesty  FVigyes,  a  tavai 


^mNFAI,vv  pXltól. 


Magyarország  helynevei'  czitnfl  iiiunkiijának  H86.  lapján  ii 
:r«3córűl  ezt  írja :  -Tiíl  a  Dunán,  novezelesen  a  Balaton  vidékén. 
IjAn.  Kúbaköaiben  rétet,  kaszálót  vagy  szÖlö-földeket  kerítő  árok, 
^)  e{>a,  a  iiuirhak  bfíc?a[tá3a  ellen.  Haí^onlo  ertelinu  a  székelyeknél 
lUte  laftorok,  azaz  keríletl  rel,  flWes  telep,  akúr  a  helység  lerülelén 
il.  akár  í)eiai>. 
A  tnnorok  szó  tehát  nem  üzékely  sajAtsáff.  A  Nagy-Mihiilyi  és 
i;njf  Sztiiray-e:salád  oklevéltárának  I  kötetében  (Budapíöl,  1889.) 
(iií.tt-zíVr  előfordul  a  innorok  szó,  még  pedig  Zemplén  északi  helységei- 
I  iiun.  a  liol  tnn  lesíinkáhh  nílhen  ncpséK  lakik,  de  a  liol  még  u 
i..  ..,..  ..dban  raanyiirsaE  lakott  A  nevezett  kötetnek  27H.  lapján  olvas- 
lUt^'i  *In  tali  parte,  ín  qua  ín  antumfmü  arare  procuraverínt,  seeundurn 
•Ijíi-i  (eoderet  retro  ojtum.  tjiii  ionotok  vocaretur,  <'ujiis  tinifl  lenderei 
<!ii  •.i;im.  L|ije  de  Nagy-Milialy  (Nogmihal)  íret  in  Bethlen,  et  qiioddam 
ítndiiixi,  Kerekttiezfu  nuniidatuin  in  pussessione  'l'ólniihaly  ('IVilmihall 
lkiintum».  Itt  a  tonorok  szó  igenewen  kertnek  van  mondva.  Hasonlóképen 
j  3hh.  lapon  olvassuk  e  szókai :  'jse-eimdum  quod  duceret  retro  ortum. 
//loníHwfr  Tocai'etiir.'  Úgyszintén  a  2H3.  lapon  ezeket:  *secnnduni 
tenderét  retro  ortum,  qui  thoronok  vocaretur>.  Tononok  é-s  tho- 
nyÜván  ujívan  az.  rni  íatiorok,  t<  kerlct  jelent  vala  Nai^y-Mihály 
:éii  a  Xl\',  .században  ;  mi  egyeidö  vagy  közel  egycnió  értelmű  a 
1.  kaszálót  vagy  szölöíóldekel  kerítő  ai-okkal-  a  Balaton  vidékén. 
K^iesalján  és  Rábaközben. 

Tavai  Kogai"isi»n  az  uradalmi  levfitiirbol  be(.'ses  adatokat  kaptam. 

Ö-lien    a    felpó    fdgarasi    törvényszéknek   hile.5    notariiisi,    Drenezen 

iy,  tanúkat  hallgat  ki  az  alább  megnevezettnek  ügyében,  a  ki  magát 

adja   vnla    ki.    A    kérdő    ponttik   között    áll :    I .  Tmlja-é    valló 

Iván  és  bizonyosan  látUi-é.  ballolla-é  Fejérben   Kogara.**  földén  Felsó 

itntialfatvi  reKsó  forrjnlt)  halárban,  a  mely  tanárok  kertet  esinált  volt 

yi  Salomon  Bultiuk  boér?  stb.  2.   Azon   lanorok   kertet   ki  vágatta 

mikor  bírta  báresak  egy  ideig  békességesen?  stb.  A  tanúk  azl  vall- 

•  hogy  azon  hely,  az  hol  Algyi  Bull)iik  biiér  lanorok  kertH  CMnált 

hatalmasul,  az  falu  í«>kszorí  tilalma  és  akaratja  ellen,  a  falu  eiTleje. 

lévén  olt  senkitiek  amrtoritá.sa.  hogy  niajíának  különös   tanórákat 

n.  Az  laJü  az  Algya  lioer  lanorok  kertit  levágta*  slb.  slb. 

Nincsen  kétség  a  tanorok  szónak  jelentése  felöl;   az   is   bizonyom, 

y  e  »zi(\  korántsem  a  székely  nyelvnek  sa,iáf,ia.  hanem    közlulíodona 

"v'var  nyelvnek    Ámde  megmagyarázni,  etymologikus  jelenté-set  kihii- 

.  \i\  nem  bírom. 

A    székely    földön.   Borszék.   (;yergyó-üiti'ó  és   a   Tölgyesi   szoros 


KIJíflKI    MrONYITÖ 


kiizőii  a  rész  (rez)  helynév  nagyon  gyakori.  Ott  van  Nagy-i-ejtz^ 
reaz-paUth.  Nagy-resz-telő ;  Köz-  rész.  Köz-reía-aarkfi,  Köz-resz-l 
Magyaros  reaz:  Fekcie  rész  sth.  A  székely  nyelv  sajiiljiinnk  láta 
retiz  (rcz)  szó   is.    De  iiiif  Fojér  íiodex  Dipl.  X.  2   252,  253.  I.  ftgyí 
levelet  közöl  1394.  tívböl,  mely  szerint : -Non  Ulriciisdirlii.s  Ríil>eiist 
judex  Í'.HSÍr\  növi  resiiensis,  Jurali  el  iiniveivi  rives  deeodem  aü». 
várnak  t,i  mai  [tu(Í;in;ík}  bírája  Ral)en.sleir)er    IJlnk,   eskiUljei  ps 
poigArjai  tjimjsiljúk.  Iiogy  Ágnes  asszony,  í'ál  i>/.vogye,  egy  szölöl 
<in  territorio  Hezzttutl  ^sic)  vof«to»  slb.  Tehát  a  t)udai  szölöhejíyekjj 
Í8  Bejts  nevű  begy  és  Ressintif  nevű    begyolda!  volt.   A  re«r  frezl 
is  ennél  lógva  a  magyar  nyelv    kiizlulajdonának,   nem    pedig  a 
nyelv  .sajáljánuk  laláljulv.   Jelenténél    azonban    ezen   sz6nnk  sem 
kihüvelyezni. 

A  IfiHOrok  i*tí  rész  ^zók  jeles  tanúéiig  aztui  relfogüs  tnelletl, 
a    székelyek    Magyarorszagljól   a   kész    magyar   nyelvvel    szakadta 
Erdélynek  keleti    haláraiba,  az  Erdély  név  is  annyira   közkt^elö 
már.  hogy  annak  az  urszágréííznek  má;e  nevet   nem  '\^  adhattok  a . 
kelyek. 

Minden  oláh  hazánküa  runtán-^ok  a  makedo-oláh  pedig  a$ 
nak  nevezi  magát;  van  tehát  nálunk  Hmha  rHmauefiHca,o\\n\^li 
arumaneasca  (román  nyelv).  Itt  ujondják  karé,  ott  meg  akare  (i\ 
ilt  sborn  repülök,  ott  meg  níthorn.  .^tb  ?Ui.  Hasonló  tfinemány  ai 
orosz  szrt  a  ronz^  niíftí-hnr.  képest.  A  línn  nyelvl>en  ruoist  Svédo^ 
éJ<  svéd,  p.  o.  linnfil  pufin it    runtma  azt  leüzi :  l)eszélpk  svédül.  Sd 
azaz   rMo/.'<-ok    vt)llak.    linnek   és   szlávok    közt   megteleiiedven.  a 
Oroszországnak  alapilöi;  tehát  a  fínn  ruoUt  jutott  a  szlávokhoz.  b) 
tinusoklioz.  íí  így  a  világ    minden  netn/etébez.  A  byzantinufrok   ^»Q 
iHák  és  qtették;  a  Lörökiik  ?<rMsr-nak,  mi  is  orosz-mik  írjiik  és 

A  kárpataUai  szepe.si  nemet  falvakban,  p.  o.  erre  a  kérdésre? 
ist  der  VaterV  a  megkérdett  azt  feleli:  Er  isi  Ím  A/íÍ/W.  azaz  nem 
n  házban,  hímem  a  faluban  van.  Ott  tehát  a  Mitlel  szí')  falul,  köi 
jelent.   tr)(ií)-ban  ezl  írák:   -Wir  Hi<*liler  und  Hodt  des  Krbaren 
zu  Hun^sdorfl"  Ihun  kunt  und  olTenbar  mit  di.sem  unseren  olTenen  Briffi 
Ime  »das  Miltel  zu  líun^dorf*  annyi  mint  FínnfahH  kozst-g.  Mi  azf  I 
érdekesebbe  teszi  az.  hogy  a  gót  nyelvben,  a  germánság  legi-egiblj  ir 
dalmi  emlekélien.  ntathla  «község.  vásár>,  azaz  vásárhely;  luliydoi 
beszélgetés.  tíií-Halkodás  (Die  (iotbií^fhc  i^fímohe,  von  \aví  Mayer.  Horlü 
1869.  a  2ti3    lapont:  innen  mathleini   beszéd.    A    balkáni    fél-ízigel 
Oalmátiaban,  két  Conventus.  azaz  törvényszék  volt,  a  Conveniu*  Xat 
nitamts  meg  Salonilunuif.  melyeken  a  római  lisztek  u  lakof^ság  Ujb 


^^^  ÜDVÖZLŐ   BGfíZÉD   JÖKAr  Ml'inTÖI, 

.I..I....ÍI   elinUíZlék.  S  chhöl  a  liitin  OnveriLiisbóI  lelt  h/.  i»1í»1i  vagy 

pnL    raely  süót  jelent,   husonlókvpen  az  allían  kíiveruh  iiie]y 

let   jelent.   {Az  óláii  nyelv  és  nemzet   inegulakulósu.  IrUi  dr. 

ÍLá^zló.    típefít.  18H7.    A  79.  lapon)    A  szláv    henffln    líiP.«a.sáKOl, 

■l:ísl  jeleni ;  omszhaii  is  tufst^du  társaság,  liti-siilkodas.  .«6t  pívdi- 

\  magyar  bess^d  sscó  a  s/Jóv  besedának  s7íilíittje. 

ie  (■:?U(i;tlatos  a  m^pck  (^szojárá-sanak  Inlalkn/asa!  A  nol  tunthUt^ 

itV(*ttitíti.  a  szláv  bc^eda.   miig  a  ^»i)I    muthifiiui,  a  runiíín  és 

XcMC«H^   a   m«i;vai'   beszéd   egy   nyomot    mutatnak,    s  a  ffxejHí.sj 

MiUel  az  ös  a'ííi  Xót  inathla-nak  ijíen  lávol-lávol  nnokyju. 

F^Ic'k,  lioísy  untatom  a  L  kii^f^ylllesl  afTúIe  n-szlelek    fpihozáflaval : 

meg  akactam    mulatni.   Iio«y    az  ejfyes   i^zókhan  is  mennyi    népi-a^jzi 

ilsáK  rejlik,   ha    lAkintjök  »  különktzű   vidi'^kekeí,   a    hol    szokásban 

vaíf\-  ináitf  is*  vannak,  s  hu  lekiiiíjrik.  mii  jelölnek,    l»ár  elymo- 

ns  jelenlevőket  nem  tiuljnk  is.  .S  meg  akartam  mutatni,  hojty  minden 

f,  mely  Magyarorszá;;   területen  hangzik,   egy-egy   kinases  bánya  a 

szamára,  F^en  lninyák  megnyitása  is  ax  alaknlii  Népi-ajzi  Tftr- 

-  feladatú.  S  i;i>on  ezen  l»anyák  megnyitásával  <>■  mivflú^H-el.  vala- 

a  oejiélet  minflen  más  lüaemtMiyeinek  gyü.itesíível  lúgja  liirsaságunk 

bnzálian  élö  néi)ek  kí'izt  a  lesfvéti*'^  erft/fif^irtéM,  ös  az  egfitintf  Utrh- 

erzct^t  bí  felkölteni  és  ápolni,  mi  ha.4onI(*iképen  czélja  a  Néprajzi 

ágmik. 

Ezermel  megnyitnllDak  jelenlem  a/  alakiln  kozgyfili'fít. 


Jókai  Mór  üdvözlő  beszéde 

Usztelt  társulat: 

.S/4Jtktiidós  barátaim  által  leltem    felszólítva,    hogy  mint  e  t^irsulat 

nfhany  s'/rtval  üfivózttijem  a  megalakult   lái-sulalol.  mHynek  véd- 

íégi^  kOzlíenjárlomra.  megdicsőült  trifnöriikfisiink.    Ilurlolf   fíiliere.zeK 

dia  volt  oL  kinek  sokfízor  megsiratott  halála  állal   mcgftreí'i'tlt  helye 

■ai  is  hetriltetlen  ez  ifiéig. 

'.  u.tráit  elhunyt  matín*!  szellemnek  liaialina>  kezdeményezé-íe  volt 

«!  lerjeílelnies  mlV    mely  az  osztrák-magyar    mnnarrhia    i.«merletésél 

te  feJadalánl.  a  melybrtl  a  f>zenl  István  k(>r<m^|a  (írszagaíl  táPí!yalrt 

aek   ^r/erkf-ízléiíével    ^n  leltein    nieghizva.    Maga  a  lenkitll   szellemű 

Jk    remekül    ín    elÓHzaváhan    kiemeli  a  nepisrue    fontosságai.  Kz  a 

A^conlian  a  népismén  kivfil  még  történelemmel.   tiVileirássttil  és  régé- 


ODVOzLÖ   BKtiZÉU    JÓKAI    M6lliyil.. 


szetlel  U  foglalkozik.  Ennyi  alapos  ismeretet  igénylő  szakmunkának  hí 
megszerkesztését  r^upán  a  mcKválaAztott   sKakfertiakbúI  a])6  bíKotl 
buzgíi  hazafias  közreműködése  leázi  rárn  nézve  elTi^elhetövé.  a  ki 
pzen  tiidomanyítkbaii  szakludós  nem  vagyok. 

A  magyar  népisinei  lürsulalot  tartozom  iidvOzölni  mint  író  és 
politikus. 

Tí")bbBzör  kérdeztek  lölcin.   hogy  a  midőn    olyan    soka)    r»ss: 
nincH-e  titokban  valami    nimjkütai-samV   Igenis   van.   Kz  az  eszmi 
kifogyhatatlan  munkatárs  az  ethnografia.  A  leKeistí  KzárnypróbalKati 
a  kiiltői  működésnek  ez  vezette   nálam.    A  köllö    viláRabna  a 
ugyanaz,  a  mi  iiz  anyn^  vIláKában  a  villaiuo.'^ság:  az  a  vilúgitó.  a 
ditó.  a  kí>zlő,  a  megkütö.  a  kviuLó  erö.  H>.  köli  össze  a  fritdel  az 
a  fantáziát  a  valósági^al.  A  kcWté^izet  talxira  azonbitn  nem  csupán 
hói  áll.  a  kik  írnak,  hanem  azoklx'il  i^.  a  kik  olvasnak.  S  a  népi 
lej^érd ékesebb  olvasmány,  mely  iniiKleiiílli  a  le^iia^yoltb  közönséget 
meght'tdítani. 

De  sokszorosan  fontctssa  válik  a  népi.sme  Magvarorszáf^on.  ha' 
a  politikus  alhtspontjárói  tekintjük. 

Mindenekelőtt  nekünk  magyai-oknak  ri'ilf'iitehb  Qdvös. 
velünk  egy  monarchiái  kötelékben  élö  különféle  népfajukunk  egyi 
góvel  réázlele-sen  megismerkedni :  inúsii^zt  a  kerek  földnek  mi 
nálunknál  iiag>'ol)b.  előrehaladottabb,  mind  a  kisebb  i:s  elmaradottabb 
tierazetei  világába  belepillantani.  Kz  tanít  meg  l»ennüiiket  styát  értekfmkneJi 
helyes  meííl>eí;slésér<?,  feilnr  elöltünk  sok  rertnk  varö  leladiilol  s  meg- 
szűntet sok  előítéletet.  Mu  vaialia  a  vilácon  iiekövetkezik  az  i^riik  liébe: 
iiz  az  ethnografia  általános  ellerjedé-sének  a  munkája  lesz 

fJe  másodsorban  az  is  szükséges,  tiogy  siiját  hazánk  nt-pliajairül  is 
nlyan  helyes  ismertelések  legyenek  a  külföld  olvjisó  közönst^e  eh*  hozva 
melyek  helyreigazítsák  azt  u  tömérdek  balitéletet.  a  mil  K^szlten  sxáOj 
dékos  rosszakaróink,  de  mttg  nagyobb  iúszt}en  a  hazánkat  fullábun  ttxfífh 
szemlélt  jóakaróink  lelölünk  elterjesztenek.  Magyarország  szép.^eil.  mag^ 
a  magyar  nemzetei  a  kidlöldi  köziaiség  legiiugyidib  része  (ísnk  az  élca 
lapok  karikatur  alakjaiból  ismeri.  .^  azoknak  nié^  a  hil>ái  is  hibásak 
Nagy  szolgálatot  fog  tenni  nninzetrinkriek  a  magyar  népismei  larsulal 
ha  azl  az  aranyhidat  megépíti,  a  melyen  kei-eszlül  a  rosszul  értesi 
vélemények  a  .inlibaii  érlesölt  helyes  tudattal  kieserelhetik  egymást 

A  népií^me  tíincatara  kifogyhatatlan,  s  az  anyag  egyi'e  szaporodí 
ós  változik.    A  korszakkal,  az  uj  intézményekkei    loliamosutt   alukulni 
át  maguk  a  népek  is.  A  kik  a  századelején  magymhoni  lypikus  al 
voltak,  manapság  nem  léteznek  többé,  sem  viseletben,  sem  .szoká.so 


I*  <->^őlr*ciOkben,  s  oly  typikiis  nlukok.  eKeí^z  osalúlvok.  viseletek,  nép- 
erkölcsök  túFnadlak.  u  mik   nyolczvun   (^v  *íkitt    ifiinfi-etlenek 
De  azérl  a  ri*giek  leipá-sa  örökké  érileko  marad    Mert  azok  ma- 
mog  ejív  tiriiiztetniT-k  e(ií*'lke<ié:sét  vn^  It'lmnyarlrisá! 
,i        Azon  i^/jiklfríiuknuk  a  riiOvei.  h  kik  MugyunirsziiKon  a  iifpi.sriiével 
ttbaUkan  foj^lalkoztak.  egc^tx  könyvtúrt  töltenek  már  meg  eddig  is.  Meg- 
■lak  a  stimt  HenyovHzky    M<^rirz  iiaplúja,   kit  mint  n  magyar 
kell    felemlilfinein    'ranulíúgjíal    U'|je.-í   iitasaiíji   és   né|>ismei 
ttokat  hirirnk.  Körösy  O^oma  Sándor,  KeRuly.    Vátnhéry    Annin, 
.táno^.  Diíka  Tivadar.  Magyai*  í^szlrt.  j^róf  Andpás?y  Manó,  í?r(*)l 
•  iicfivi  Béla,  Hiist'x  Pül.  megannyi  hímeve«  iilazó  haziuikJi.'iinak  elis- 
[iB«ii  t*rtekü  műv.^iben.  !«  kiket  rsak  a  klimax    vi^gelt    említek    legvégül 
lűiööuU    Riidttlí  trónörökös,   .löxsef   l'öherc/eg  08  a  Coburg  királyi  her- 
'»*  köleleil)en.  Mig  az  iljahlt  nemzedéknek  a  hn/ai  és  kÜlR^ldi 
.  loglulko7.()  szakfeHiai  egész  plialnnxot  kép«>mek. 
A  mag)'ar  ncpísmei  társulat  feladata  leond  mind  ezen  kiváht  erőket 
>lteni.  íiz  eddig  meglevő  nagyhet^ü  anyagot  relha.^xnálni.  .s  a  népismei 
tikálalot  rendszeresilenL 
AiljüD   az   ég   erÖl  e  magasztos   vállalathoz  a  lárstilalnak :  a  tökt 
iidjfin  annak  sikert.   fcl.jí»n  és  vinjljon  e  larsnlal  m  népek  életével 
elmúlhataüamil. 


Titkári  jelentés. 

•S  lársü^K  alnkitü  kiizgvftléso  nlé  tciji'sztpUr  dr,  Hviruiimn  Antul. 
Tbxlelt  közgyűlés '. 
.\^m  mélytiidományii  én  Ccnllengd  szellemű  í^zózatok  után.  a  melyek 
[mgy  íeladalokra  liivalolt  társaság  nyilvános:  míiködésének  méltö  fel- 
"t  pmitt  felhangzottak.  njz>*  vélem,  nem  volnu  helyén  való.  híi 
ugunk  üZéljiit,  körijt  ch  ronlossagái  lejtügeto  elmélkedésekbe 
fvdrén.  mnködé^cnek  programmját  adni  megkísérteném,  'Haztelt  el- 
ziiMzlólKmió  kinyilatkoztatásainak  mintegy  !?zer-ény  epilogjánl 
fért  mégis  szabad  nekeni  már  itl  í?  rámutatnom  alapszabályaink  azon 
Dtjaim.  a  melyek  társaságunk  egyik  reladalául  ii  népélet  basználíiti 
'lárgyainak  lermészell)en  (aszegyi^jtfeiíL  továbbá  hazai  elhnugraphiai  mu- 
ii  és  fentailáiííit  ttlzik  ki.  y  e  cziílrn  külön  szakosztályt  is 
I  k  előleges  kiemelését  azért  is  okszernnek  Lartum.  meri 
Jiiiadainellett,  hogv  e  liirgvkör  kivóló  elhniku^  f'onlossAgii  és  ha/.íinkban 


TITKÁRI    JKLKNTÍTri, 


reiKlkívílI  KHzd.ií?,  mégis  Uirgyait,  eiMigelé  iiiihink  (kivéve  Hermán^ 
halászali  icyUj  temen  vét)  johbadún  <::^ak  ilekoniLír  vagy  a  néptanra 
tartuzó  együh  sjMtmpontokból  teki[it<ítiek,  s  a  bi/onyos  alkalmukra  ísd 
ízben  «"is«zeiíyült  nagyórlékQ  tárKvhnlmaz.  n  mely  va.jmi  köíinyt-n 
hatott  vdliia  e}<y  nagyszabásn  hazai  m'prajzi  muzeimi  alapjáva. 
kalliViott  a  iK^lkül.  hogy  a  iringyar  othnographiatink  maradandribb  bna 
lett  volna. 

F>.  Qííyet  a  t.  társaság    kiili'>ii(>s   gondoskodásaim   ajánlva, 
liilaJilonkt;pení  tisztemre  és  a  lerjeagő^i'iznek  nyilvános   müki^désün 
bizonyára  kivánalíip  elkerülése  kedvéért  leheUíleg  röviden  ossjiefo 
fi  mi  társaságunknak  geiiesisHre  tartozó  jnlerHÖsiebh  mozznnalokal. 

Az   lHH7-iJiki  ev  nyarán  mei^jelenl  q\á6  számában  elhnolní^íai  le 
iratotn  egyik  í*zéyáiil  tnzle  ki  magyarországi   nt*pvizsgáló    társaság 
készítését,  menomlékezvén   aiTöl.    hoyy  már  Mellzl  H.   kolozsvári 
t^^nár  tervezeti  volt  ilyeamil.  ugyanazon  ev  dei-zemlier  iVén  pgy  e 
magán  liton  Összehívott   értekezlet    kimondotta  a  lársaság   alakit 
szükseges.^ígél.    Azóta   szinte  kél  év  mtílt  el.  a  miu  táreaságunk  ír 
végre    megkezdheito   nvilvános   mnbödését.   Vedig  az  akkor   rne 
moziialom  nem   szüneteli,   de  nagyim    óvatosan   és   megfontolva 
ezélja  felé  haladnia,  hogy  elhamarkodással  no  koezkáztassa  aK  ügyoL  J 
eszmék  tisztultak,  a  terv  megéred,  és  az  elsö  éitekezlet    után   egy 
jelent  meg  a  nyilvános    felhívás  238  névaláírással.  Folyó  evi  januári 
27-én.  a  közönség  elég  élénk  érdeklődése   mellett  larlotliik  meg  ali 
közjíA'Otésünkpt :  alapszabályaink  mtgiis  hó  8-án  nyertek  belügyniínis 
jóvíihagyást. 

Tái-saságimk  eszméje  lassan,  de  láztosan  tért  foglall.  A  krJzépisli 
tanárok    dr.    .laiirsó    Bene<ieknek.    az    aradvidékí    lanit<>egylot    Máíi 
Mátyásnak,  az  egyeteme-s  tanit<'>gyfl]és  bizottsága  íiyörgy  Aladárnak  < 
terjesztésére,  a  tanítóképző  intézeti  tanárok  egyesületének.  v««gre  a 
gari  iskolai  tanítók  egyesületének  választmánya  saját  magam  felszólaM 
alapján,  hozott  társtiságunkat  pártoló  liatározatokat.  S  ez/el  in:iMi.'m*álv 
van  az  a  tnozgalom,  a  mely    megnyerendő    lesz   ;i  lHr-:is;iy    s/uinárH 
leghivatottabb  munkásokat,  a  hazai  tanítóságot. 

FVHvetl  de.  Katona    üijo.^  os  Stnin.-iz  Adolf   Í)nzgólkodása    lulyl 
Tníívárl  kivált  Krcmipaszky  Igiiácz  és  Drohobeezky  (iynla   kezdeméjif 
zésere  vidéki  körök  alakultak,  mas  helyi  alakulóban    vannak.    Arra 
törekednünk,  hogy  az  ország  minden  városában,   minden  vidéke  kű 
pontján   legyenek    ugyiinknck    buzgó   és   értelme^    uiunkHVezelői.   a 
mege.sinálják   hazánknak  lijíyszólván  elhnt>íínif»liiai  kat;isterét,   s  liogr 
vidéki  körök   minél   sílríUib   hálózala    megállja    neki'mk    az  anyagot,  i 

to 


IIEIIRMANN    ANTAÍ.TÓL. 

jplinúiuiíbiiii    íiniiyira   ^zükst'Kes     minei    ioIjps 
Uüra. 
A  külfttld  legilletókeftebb  szakki'»rei  a  legőszintébb  lu-ömm^l   ÍJdvO- 
itik  alakulii-sal.  éiénk  érdeklódéaspl   kísérik    feilfítli'sét   (fs 
nézve  nagy  eredríiHiiyHkctl    vaj-íiak  (iinktkiúsOlOl.    A  szak- 
Tótra  toki  ki  ii  világszerte   nyiIatko;!ik   e  felfoüas.    A    ptirisi    nemzfílkí'tzi 
-40i)gresáUH.  a  melyben  a  naKynevü    f:iiarIos   Ulund  volt  képvi- 
élénk  rcikonszenvrnek  íni(»tl  kirejozési  társa.ságmik  irrtnt.  A  biVsi 
pülo(;iai    i-onKr&<<><n.>^(in    Kankt'  .1.  rotilkái'    liit1oniiiiiyii.s  évi  jelenté- 
ül a  m'pvizsirúlHlra  néxve  legtonlOísabb  ih  örvfnfietesebb  eseménynek 
otííita   L;  k    íilakulíi.s)il.  és   Viidiov    IíuíIoü    íílnők  külön  is  ki- 

ált? az  ..  . —      tudonutnyru  való  jelcntíSsétíel.    A  i*0!igiT.s«ns  Onlek- 
fctgadta  főképen  lilrsaságunkat  ismertető  előterjesztéseimet. 
Itthon  ift.  ft  hol  a  lutlomiUiyos   társulnfi   élei   lerbei   oly   kevesek 
os/Janak  mej?,    Híkerfllt    társsasaítnnk    iníni    lásabb  körökben  is  ér- 
^öi  keJteni.  s  noha   tsak    most   kexdötlik    nyilviínos   mnködéríünk. 
aink  szöma  már  .s/.iiite  félezer,  köztük  néhíuiy  tőrvényliatosági  testület 
Flizton  ifrnélhetü.  tioiíy  íia  a  na^'v  közönség  ismerni  fogja  nem- 
fzélunkat,   hanem   elé^é^^nek    útjál-mód,iAt    és   eszkíVzeit   in.   nuijd 
enyen  li'miogat  minket  a  nagy  nmnká!>an   De  tanaink  jegyzékének 
Jií  ég  fojeleniííséae   nem  a  .sziiiiiban    áll,   még   abban    áem.   hogy 
tXa,a  foglalja  tudományos  és  knzeletünk  leííjol)b  neveti,  hanem  főképen 
az  eddig  példátlannak  mondható    öi*vendeles  jelonsétíben,  hogy  a 
I  hiiza  íWísstes  népeinek  kÍvAl6bbjaÍ  azon  tudatban,  hogy  itt  tiépeik  olelkér- 
ttröl  5  azok    osszcíében  az  Ös.'Jznemzel    egyik  létfeUételcríil  van  sz»). 
plemmel  egyesültek  egy  kőzits  nany  nemzeti  munkára,  hogy  a  Indo- 
re^«éi*e  birtokba  vegyék  ez  országol,  és  azt  a  honismeretből  erös- 
Imzíiszerel ettél  uj  évezerre  bízlf>silsák  lestvérekül  e  nemzet  számára. 
\  naiurdí  eddig  hazáilan  népUuii  tudományok  bonalapitó  mnnkú- 
ai  Ws^ze^  alapiul  tagjaink  élén  lelkesedve  és  lelke^íitve  ott  áll  iiz  u  fértiú,  a 
I  megszoktunk  elsőnek  látni  minden  nagy  nemzeti  münel,  a  kinek  neve 
fiöa  meg  a  felhívásunkat   aláírók   sorát,  a  ki  clr?ö   .sielelt   beküldeni 
lalüpilványí  összegei,  sa  ki  nagylelkű  kegyelmének  tényeivel  elárasztja 
inkat,  a  mely  az  ö  saját  szavai  szerint:  <nemí;«ak  a  ludoníány- 
^huxában  uj  pályát    nyitott,    ite   t*  mellett   a    Icslvéries   enyetértcs 
Iliáfjkm  ifí  hSrekszik*    Kz  a  férliii  József  föbert^zeg  6  fensrge.  Az 
a  turHü^ág  er^méjenck  győző  en^jéve).  és  tájijainak  buzgólkodá- 
ryetemben  biztos  reményt  nyujl  arra.  hogy  tür-saságunk  el  fogja 
r.aak  tudományos,  hanem  humánus  é&  hazafias  ozéljait  is. 


II 


A    CSeiniNYOKKÓL. 


A  czigányokró  l. 
József  röherczegtől. 

A  tAi«art|E  ^^  felolvasó  ülésén  1889.  november  IC-án  ItentnlHltii 
itr.  f^ori  Theniretvk  Emil. 

.lózser  föherí^zeg  Ö  fenségének  ezen  értekezése,  tnelyel  kiilOnös 
t-encsém  van  néprajzi  társaságunknak  ezennel   bemulatni,  az  'Oszi 
magyar  monarcliia»  czímQ  nagy  szabású  nnmka  üizámára  készült  Öt 
szakad,  melyeknpk  elseje  a  r-zigányok  ^/Armazásárő}  és  nyelvéről, 
íiika  vallásukriil.   harmadika   családi   élelökiöl,   negyedike   közijíazi 
.szervezetükről,  ötödike  a  vajda  vendégszeretetéről  szól. 

A  czigányok  eredeti  liazúját  azelőtt  sokfelé  keresték.  A 
szerübb  hiedelem  Kgyptoniból  aziirniazlalja.  Azért  hívjak  nálunk  Fj 
népének  (régi  emlékeinkben  phárahones).  azért  mondja  népdalul 
szép  uzigányleáuyt  egyptomi  szépségnek.  Sőt  ezigányaink  maiíuk  is 
azt  mondják,  hagy  Karaó  ivadékai.  Kgyenesen  ráhivalkozik  e 
eredetére  Rapbael  <iyörgy  kalw-sai  czígany  1888.  aug  31-én  kelt  fo' 
modványúbiui.  nielyben  Ö  felségétől  a  r/igüny  királyság  adomanvdzásftl 
kéri  «£n.  mint  Fáraó  e^enes  leszármazi')  ivadéka*  igy  szól  folyauiodA 
fii&igá]*ól. 

Ksízel  és  egyéb  balhiedelmekkel  szemben  az  í)sszehasonlítíi  tiyelv- 
ludomany  kiderítette,  hogy  a  czigányok  eredete  Indiálmii  keresendő' 
Mióta  ez  kéu^égteleniié  vált,  a  nyomozás  a  czigány  nép  szűkebb  haxA^ 
Jíira  iriinyult,  illetőleg  ama  nyelvre,  mely  a  ozigány  nyelvnek  legköze- 
lebbi rokona. 

Hogy  Indiának  élü  árja  nyelveivel  kr^zelebbröl  megismerkedtek; 
csakhamar  kitűnt,  hogy  nyugati,  déli  és  keleti  csoportjuk  a  czigánynya 
való  rokonság  szetnpünijából  nem  jöhetnek  szóba ;  ennélfogva  a^ixk  M 
észak-nyugati,  kijlönösen  a  szindhi  nyelvvel  vetettek  száinot,  és  jó 
i\z  a  nézet  ui*alkodotl,  hogy  a  czigány  nép  anVil  a  vidékrtil  vnlCi,  IJ. 
időben,  hogy  a  kalir  és  dardus  nyelvvel  megismerkedtek  s  a  ezígúnyf 
ezekkel  is  egybevetették,  a  számos  hangtani  megegyezés  miatt  ImjlaDdök 
a  tudósok  a  czigány  nép  hazáját  az  India  é-szak-nyugati  hatAnún  feM 
kalir  es  dardus  kerületekben  keresni. 

A  kérdés  veglege.s  eldöntése  természetesen  csak  akkor  lesz  n^jí 
lehclscges.  mikor  az  ázsiai  ezigány  szöjárásokat  s  a  kafir  meg  dardw 
nyelvet  tüzetesen  fogjuk  ismerni,  a  mi  mai  nap  még  hiányzik. 

Jósvef  föhcrczcg  nem  szorítja  a  kerdé-st  ilyen  sztíkohh  haLárok 
közé ;  értekezésének  (^zé^ához  képest  megelégszik  a  biztos  bredménynf4 
t.  i  igazolja  a  <íZigányok  indus  eredetét,  még  pedig  bőséges  nyelvessel 


12 


JÚ2SEP   PdHERCZBOTÚL. 


okkaJ.  iiiriyrík  kiiziil  rsak  eg>'pürl  idézhetek;  ineiM   a/   egésx   appR- 
s  (i!^'aí5i.«ra.  Hi-  ii«?in  feJolvnsásra  vuló 
l)o  iiiimlcnek  i-lölt  halljuk  6  fensé^éiu'k  síijat  hevezeló  szavait : 
Ki  tiem  látta  hazánk  rónítíii  azokat  a  k(')b4)r  csapatokat,  melyek 
^loru-*  pzekpreken.  nyonmmU  gt'hékkí;!.    raliirnl-laliini  vandorrjlnak? 
Ki  iiRni  i^tiH^ri  azokat  a  barna  jövevi>ny<íkel,  kik  a  ht'lvác-gok  vegén 
pulrikbaii  lengetik    íiwéges   életüket  ?   Kinek  a  szive   nem   telt   meR 
búvni  auia  ke«erve!í  nöták  hallatitra,  melyeket  rij  magyar  zenCíszeínk 
húznak?  Ki  nem  J:irt;i    vihams    hannjaik    mellett   a    Triss  magyart? 
BÍ2ony  mindenkinek  t'rltQnt  e  vendégeink  söttH-burna,  olajs/ínfl,  minden 
egyéb  eunipai  nép   arczvonásaitúl   eltérő   kOpük.  villogó,   nyugtalan 
semük.  kékesen   l'énylö    borzas    bajuk,  é.**  migár.    íinom.  mozgékony 
ifí«tiilkatiik 

.\  ki  gyakrabban  elsétAl  Budapesten  (tQtbabn  sti^jáboz.  a  laboréi 
líIa>tromnak  oda  zarándokoló  dervi.^cibpn  í'p  ilyen  termetű  h  ép  ilyen 
anczvonásu  emberekot  lát.  es  iia  hallja  l»e.szédjilkel.  ismerős  hang- 
hnllámúk  érintik  ritlét.  sőt,  aki  a  ezigányok  nyelvét  t)jrja.  meg  is  ért 
Wöle  itt-ott  valamit. 

Nincs  is  kétség  benne,  hogy  az  egész  Kiir6pában  elszórt  rzigány 
uép  a  Himalája  aljáníl  került  ide.  A  ki  czigjínyul  tud,  magüt  e  hegy- 
láncznak  a  nevét  ís  megérti :  hima  indus  nyelven  hó,  czigányul  hlni. 
hiv:  la.ia  indn.'ííil  a  vivö.  cziganyni  lel.  láva,  visz.  visel.  Himalája  e 
saerint  bóviselol.  .szóval  •  havas »-t,  alpest  jelent*. 

E  bevezetés  utAn  következnek  az  indus  rokonsájfra  valló  szómutat- 
Tük. 

ulaU*)  lisztemhez  képest  elégségesnek  tartom,  hii  <--sak  egy  pár 
lézek: 
ember  czigányul  manus,  szanszkritul  manus.  szindhi  nyelven  : 
ü.  bengáli  nylven  tnanusa:  malabnr  nyelven  manuszben.  Az  ety- 
azonosság  s/oml>e^zőkö.  Tisztelt  hallgatóim  k(;dvéért.  a  kiket 
'6pai  nyelvek  jobban  érdekelnek,  bátor  vagyok  a  szónak  egyéb 
rmiin  rokonait  is  bemutatni.  Valaniinl  az  emberiség  atyját  a 
krit  manunak  bitta,  ugy  a  germán  is  a  maga  ősét  Tacitus  szerint 
musnak.  a  miben  voltakép  anthro^Ktgoniai  mylhos  rejlik,  mely  azt 
pál  par  excellence  emkiernek  nevezi.  ííótu!  raanna.  mans,  ember, 
man.  angolszászul  man.  mann,  inonn.  i'»felnémet  és  középfel- 
etül  man.  uj felnémetül  Mann.  Az  *emberi>-félo  melléknév  gólul 
iniska5,  ótélnemelül  mennisc,  középl'elnémetül  mennisch,  és  ebből 
az  ujfetnétnetfíen  Mensí^b.  Menscb  lehat  voltakép  melléknévből  váll 
L-mberit    jolent.    főnévül    terniászetesen    emberi    lényt.   Ide   lar- 


13 


A     CZIüANVOKHÓL. 


tozik  méK  egyebek  közi  a%  egyházi   oszlavban    eiőlurduló  maii  s 
tjn  nia& 

Íme  egy  másik  példa:  -egy*  czigíinyúl  jekli.  szanszkritul  Aka, 
dusztanul  ek,  i'ek.  \Mm  való.  hogy  Iridiál>an  mds  képződés  szol^iih 
(ö  gyunánt.  mint  az  európai   árja    uyelveklien.   ahol    az    ert^tleti 
képződött   aina    bizonyul    áltulaciosnak.    Uörögul    oino^.   t'ilatinul   oi 
latinul  uiius.  ^niul  ainet.  óporosxul  ains.  óírUl  oiri.  keltául  im  .<tlj. 
Hadd  lássunk  mep  ogy  pár  példái:    tolvaj  czigányul  trőor,  a; 
kritul  csűr  Uop'.  szindbi  nyelven  csór:  —  viz,  czigányul  páni  (panyi, 
nin),  prakrilul  páni :  híndus/>tanu!  páni.  szindhi  nyelven  ugyancsak 
A  ki  bövobben  akar  ezru  nyelvek  rokonsá«ár6l  mejígyözödni.  azt  ó 
sége  Mikiosií-bnak   'ÍUier  die  MundarttMi  und  Wiindeniníicn  der /ij 
£uropas*  czfmn  kítünö  munkájához  utalja. 

•  Ezen    miinkál«*n.    (ig\moud.   az    az  ut  is   küVL*ttoLik    lep 
l(>[)ésre;  melyet  a  cziganyok  Indiából  kiindulva  mostani  lartózkc 
helyeikig   folytattak,   még   pedig   nzon   idegen   szavak  értt>kO] 
mennyiségéből  következtetve,  melyeket  útközix-n  pihenésük  alall 
nyelvükbe  fölszedtek  Miklosich  szerint  vándorlásuk  fővonala  ez 
Indiából    Kis-Ázsián.   'l'őrök-  és  tiörögországon   ál   Magyaróra: 
Lengyelországba  és  Oroszországba,  e  három  Rildröl    tovább  Ni 
orszáeon  keresztül    Franrziaországba.   Spanyolországba.  Anglia! 
Skandináviába.    Hosszabb     pihenőt     tarthattak    görög    területen 
Magyarországban,  valamint  az  ÍU  lakó  szlávok  társaságában  > 
Itt  egy  nevezetes  adatot  kell  közbevetőleg  fölemlítenem.  1417 
év,  melyben   a   cziganyok   itt    fölkerekedtek  s  Kurópaszerte   el 
széledni.  Ütjukat  igen  tariulságos  módon  mutatja  az  a  földabrosz, 
Adriano  Colinici  (Jli  Zingarí  czímű.  gazdag  tartalmú,  díszes  nmnkájál 
mellékelt.  Hogy  előbb  is  itt  voltak-e  már,  az  iránt  c„«íak  gyanítá.sok  tfli 
téntek,  A  Magyar  nyelvtörténeti  szótár  most  olyan   adatol  szolgaitatot 
kezeimbe,  mely  okvetetlenül  megköveteli,  hogy  a  czígányoknak  Magyar- 
országba való  lievándoilíisát   legalább  is  a  XIV.  század   elejéi-e 
Fejér  (lyörgy  Magyarországi  Oknumylárában  előfordul  'Michaelde  ■  j 

egy  1393.  évi  oklevéll>en.  Tekintve  azl,  hogy  itt  a  czigány  szó  csalid 
névül,  még  pedig  nemes  családnak  nevéül  szerefíel,  ezl  a  dolgot  vsú 
ugy  képzelhetjük  lehetségesnek,  ha  felteszszük,  hogy  hazánkban  a  (.*zigáDf 
nép  már  jó  ideje  ismeretes  volt.  —  Miklosich  az  Európátian  divó  szójárt- 
sokai  13  c-soporlra  osztja.  Ezek  a  következők:  I.  a  görög,  2.  az  oláh 
3.  a  magyar,  -í.  a  cseh-morva,  5.  a  német,  6  a  lengyel-litván,  7.  u 
orosz.  8  a  fínn,  (1.  a  skandináv.  10.  a  dél-olasz,  ti  n  baszk.  12. 
angol-skót,  13   u  spanyol. 


14 


iúZSítiF    K^HERCZKOI'CiU 


mi  az  oszti'ák-uií)(;yai'   inouuroliíát   illteti.  Jo/.sef   föl)ere7.(íí!  jU  7 

K't  különbOztot  meg.  Az  clso  oszu^lyha  tartoznak  a  ma^ar  vidéken 

MftleUek.    ezek   kOzt   legdilil'  »  zenész  czÍKOfiy :  n  2-ba  a  magyar 

■    *-\<nn    letelepeHetl    tó*    cziíányok;    n    íí-ba  a  szinniai    é.«    szerij 

..   laktak;  a  4-Im;  az  oljiln>k    ki'izt  (Uük :   nK   5-bt'  a  rseh-niurva 

íldek :  a  <^-ba  a   rőrökorsxútfb^'il  ítJuiikéiil  bozzánk  utrándulók.  neve- 

.1     nyilvínn>f   láin-zosnók;    vítgre  a  7-ht'  a  vandorczijííinyok.  Aü 

■  .,    iivo>lv(»  hdl   a  nieiMnI('f)(Mlctl    inayvar-    Imi  jiz  "tl.-tli  i'XiiíányokéhO/ 

lüiozík. 

Hogy  a  czigHiiy  ityHvnek  Hniintnaticui    ga^dug^^ga.    iiiulyhes  fog- 
tA  r-'vpUen  é\ö  indus  ni^pnfl  .sem  találkozik.  In>i  fs  mikor  Iqiiíidötl  ki. 
.(•itr  ki  nem  dnrQlt.  Azt  u  íeltiiuo  jelpnsójífl  latjuk  ill  is.  boj?y  a 
pH  a  mÜvellsCfc    legmaftasíibb    fokán    tilln    népnek  a  nyelve,    tcsí^em  a 
é.  iiyeIví«ízoli  f-zemjtKnUM')!  nuíríibcti  (''rtckli'len.  adiJiii  némely  vad 
ezekkel  együtt  a  cziganynak  i.-?  oly  fejlett    nyelvalkotása  van. 
a  nyelvtudományra   nézve  a  lehető    legnagyobb  fontossággal   bír. 
O  fenKíige    felsnmlju    riU-iden    rnind    atna    sajjlLságíOtnt.    inelyekrfli 
"•nyelvtanában    rendszeresen   érteke/.ik.  a  hol   azokat  a  rpudkivűl 
^o.s  láhlázat(tö  egybevetéseket  t>i  megtalálni,  melyek  ezen  értéke- 
lőien 82  o1ra»()  lá,j^.'kozlala>'ára  szolgálnak. 

.       _.  *,  .f.^  2-ik  része  vallási    adatokat    khzöK   részint  6  fensége 
i.  réMzinl  Liobicb  »í>ie  /meuner-  ezírníi  nnmk^a  nyomán. 
W  «yúaz  így  szól : 

^k  -A  fold  <phuv)  czigauy  relfogás  szeriül  örök  idő  úln  van  s 
^B  DundeD  jónak  az  eredete.  Az  istentől  ídeveli  inkább  csak  lelnek  és 
^psDi|)ak.  ha  n)s&z  dolguk  van.  Az  ördög  (beng)  f^zintén  ilyenféle  rang- 
F  hun  áll  náluk.  Ha  a  táliurban  valrdíi  meghal,  szíilják  mind  a  kettöU 
'      -  '^  tábor  helyéi  köi-ftsköríil  vizzel  fe<rdkendezik  és  lintözik.  hogy  a 

•z  sxellemek  eltávozzanak. 
I  Paradicütomra  nem  találtam  kifejezést,  óp  oly  kevéssé  a  menny- 

■  1     raerl   •bolyibe>   ép    olyan     jól   jelenti    a  világol,    mint  az 

^L  ,  uebo».  'uebosz*  a  szlávlíól  wzármuzik :  de  az  örtlög  lakhelye 

Ba  <t)engipe>  a  magyar,  bengipen  a  oseh.  beneeszkeri  kiszína  (ördög 
p  hmybioa)  a  német  ':zig:inyoknál. 

!  A  halál  utáni    életei.   úg\*    lálszÜi,    nem    igen    hiszik,  jóllehet  a 

halottakra  esküsznek  a  az  ilyon  esküt  épp  oly  szentül  megtartják, 
miülba  apai  kezükre  (a  dadeszkero  vaszi-ra)  tesznek  hitet  (ami 
körűlbelfd  unnyi,  mint  igaz  czigány  voltukra).  Ha  rízigunynak  a  sírja 
nu-llett  elhaladnak,  pálinkái  önienek  rá,  vagy  ha  nincs,  legalább  vizet. 
Kedveik  sírjait  gyakrabban  tolkeresik. 

t& 


A    CZIOÁTfYOKRllL. 


A/  asszonyok  liíszékenyeknck  jósolnak   kártyából    vajsy 
rükbtíl.  de  ma^uk  nem  hiszik  a  jóslat  erejét.   Ma^am  iá  ,^ösol 
egyszer   maganmak    tri^fátiól    egy    ismeretlen    rzígtknyn^s-^zoiiynral 
a  mikor  éppen    le}í.iavHl>an   vólt.  azt  mondtam    neki:    Szo  liirk 
umnge  phuri  romnyiV    nie    szinyom   rotn !    (Mii  jrwol!    tieJtem,   (' 
asszony?  czigátiy  vagyok!)  Kezemre  ütött  s  azt  feleltet  Tu 
jekh  íMyyavo  raklóro!  íiUmon'/.  legóny  vaiív  tel)  azután  lovftb! 
salg4»U  velem  s  maga  is  Irrfára  vette  a  dolgot. > 

Külsőleg  mily  vaHánuaknak  mondják  magukat  a  czigányok.  a 
íítaliszlikajat  ö  fensége  rzigány    nyelvtanában  a  2;-l7,  lapon   olv 
Van  a  mauynr  korona  orszáRaiban   görög  keleti  vallású    24.060, 
katholikus  23.655.  római  katholikus  20,1 10.  helvét  hitvallású  9022. 
162f)  slb. 

A  i-ziííány  keresztelí^s.  mondja  Ö  fensége,  többnyire  az  egész 
itzine  előtt  a  házon   kívül,   vagy  a  táborban,   de  mindenkor   sxabi 
alatt  ttirténik  olyformiín,  hogy  az  ujon    szülöttet  ttíz  tó\é  tartják, 
család  Öregje  végez. 

A  házasságot  (biavi  főnökük  elÖtt  kötik,  kit  a  német  czi^íáff 
pradekano-nak.  a  magyar  meg  a  eseli  czigányok  vejvadú-nak  neveznflfc 
K  frigyei  szigorúan  meg  szokták  tartani,  megszegéséi  nagy  bünlelé* 
követik,  de  ha  a  házasfelek  akármily  okból  össze  nem  féniek,  fönökd 
rövid  úton  felbonthatja  a  házasságot  Az  Összeesketési  szerlarl;is  ahbiU 
áll,  hogy  a  szülök  a  szerető  párt  az  egé.sz  f-saládtól  kísérve  a  vajda  el 
vezetik,  mire  az  mindenféle  czifra  szóval  kötelességeikre  figyelmeateti 
olykor  ci^erepekct  is  tuniek  a  mátkapár  lábainál,  a;;rilán  nagy  lakoiB 
következik,  melynek  pálinka  (thadi  moI  égett  borj  a  fökelléke.  síit* 
lános  mámor  (matyiptí)  az  eredménya  Keresztény  eskelés  csak  akb 
érvényes,  ha  a  czigány  egyl>ekelés  megelőzte,  mely  is  igen  korán  tfií 
lénik,  a  liuknál  15 — 16  éves,  a  leányoknál  11  —  12  éves  korukban^ 
egyházi  egybekelés  olykor  évekkel  később 

Ha  szerelmes  felek  nem  kapnak  házassági  engedélyt  apáiktól 
tétova  nélkül  megszöknek,  s  ha  van  egyszer  gyermekük,  bOn 
visszatérnek,  mire  az  engedélyt  mindig  biztosan  megkapják. 

A  ^Családi  élet*  és  * Kösigazgatáiti  saervesel*  czlmü  s; 
adatai  ugyanazon  be<jses  kél  forrásból  merílvék. 

A  ísaládi  életről  el  van  mondva,  hogy  az  igen  egyszerű, 
vándoi-czigányoknál.    Az    apa   parancsol  s  parancsait    hathatosán 
roganalosítani.  íiyermekeit  szörnyen  szereli,  megveri  irgatmallumil, 
majd  agyoncsókolia. 


iti 


POHERCXlMVröL. 

Jiiipj  kere&tl  mind  u  zen6;zeknel.   mind  a  vándf^r  sutoro^okiuil 

p^y  <'>ri  kocftj    nttn   H/.uladú    csalAdnak    iniiirl(*n   In^ja   kUli'in 

9I  kér  íb  vuiumit  az  elcsalt  \iénzi  megl-?  a  közOa  p«nztárl)a  szol- 

A    közÍKuzsata?i   szfípvfízpiiv    nézve   e.l  vnn   mínidvn.  Iiouy  0 

Jád  i-len  az  apa  all.  a  hol  pediú;  Uihlj  itíiitail  v;iii  együlU  uz 

i»k  («kmlélywfehlí  apát  vAlaszljAk  bírónak,  alv^idanak.  Kerftleienkint 

■  on.  ki  rmidtí!íon  dísziíscbb,  olykoi*  ríkiló  szinekl>en  pom- 

unik  ki.  Kíjiiilvf-nye  az  ezíisl  sombutí  hnl.  íiz  eziist  gomtjos 

ay,  einr  sítIcíe  (da^da.io)  ók  a  kerület  pfKsélnyomójíi.  Kzl  a  vajdAt 

Iher&ljuknak  |Jekhtomál)é»n»í^ybátyjuknak  Ikákó)  hívják,  a  mi  Dugy 


tCzeit  úri  emlieniek  fó  tndomAnya.  bd^y  fmi  tncg  olvaí«iii  tud.  T6r- 
Jiez  nÜMsen  Hzlgori)aii  kötve,  csak  szok:'u*íukhoz ;  a  büntényekrp 
pl'  .  -  .  i!,ja  iiipíí  a  bünlelí'sektít.  «  ezekéi  oIyk<»r  Í>otl..l 
.  ,  ;ipisaal  |csli;iniadini)  i'/olmiliatja  ki. 

A  üéotetorszú^i  czigúnyoknál  azelőtt  dívott  súlyosabb  büntetéseknek 
teendőinek,  nevezeteden  a  vajdavAlaeztás    zsivajos  vol- 
.>.*.,.,. .00  után  ttllt'r  6  Fensége  dülgozalának  5.  szakára,  mely- 
'A  vajda  vetiíit'gftzerete.te.*  Ez  az  igen  él(^nk  tollal  írt  ellie- 
'  egész  (oTJedelmében  így  tszől: 

>A  hetvenes  (evekben  meKlátoííatinin  eiíy  ha/;iiik  IttTc^ei  között 
rö   váróul,    mely    írzijíany    vajdák   azókhelye    voll.    olt  akarván  a 
9zemlélés<^vi!l  néhány  napol  tölteni.  Ejsyszer  délután  a  Cziká- 
,f-  üiiitamnt  azziil  a  szándí'kkal,  tiogy  nyelvészeti  búvárla- 

ki   .  .    :.    L'tküzben  feUftnL'ileg  csinosan  öltözött,    igen  szép  urczii, 
mpkr  termetű  leánynyal  találkoztam.  Megszólítom :    l-^acso   dive  rarí 
ukar  raklyórijeí  (Jó   napot   szép    leánykám!)   Tgy    válaszol:    L.ac-so 
(vc  Jiön)  i-aja!  (J6  napol,  nagy  uram!)  líeszerlbe  oredtünk  Os  kisült, 
6  a  v^da  Iniinya.  tíoadoltam  niagandmn,  itt  Lalán  valami  ú^aí 
mlhatok.  A  leány  igen  kedves  volt  irányomtían.    mikor  arra  kér- 

i'Intík  vele  beszélni    Kivitt  a  f'^i- 

i_      ..    .^      I  >z,  mely  azonban  feltűnően  (ísinos 

ÜKílu  rott.  Benyitoti  as;  sülön  s  e  szavakkal  jelenlett  be:   •Jekb 

11  raj  vakberel  manca  pre   drom,  kiuiiel  tuba  te  pbeiie)  valeszo, 

kam«lu  dadoja :  özinye  mm.  vaklierel  baj-e  siikaresz  amari  osib.< 

imgy  ár  besKélt  velem  az  úton,  szeretne  neked    valamit  mon- 

étkaí  apám.  0  rom  lazaz  czigAny),  nagyon  szépen  beszél  nyel- 

cön) 

A  Vigda  szép.   tiania.  élénk  szemű  ember  volt  hosszú  fekete 
ajial  ós  ezakállal.  Igen  szívesen  fogadott  és  rögtön  hitves  társahoz 


|04a«f»«fál«  I. 


9 


A    CZIGÍKYOKB6L 


vitt  a  tfimáczból  o^'  tiszta  táKU"  szohálwi,  íi"i  (>'*    ihiuci 
Uil,  egy  }>u<Í,  rieliáiiy  faszék  s  egy  iiayy  tül^  fas/ekrány 

A  aö  sugártermetű  s  még  mcglehdOő  szt'p  toIU  nemes 
napokkal:  loíietelt  vagy  25 — 30  iWrs.  A  nnnl  k*^öbb  kisült, a4 
másixlik    It'lesétíe:    a    leAny    hz  elaiítöl  síarniaznli,   U  t^ves 
annyira  kifcJttídTc,  hugy  20  évesnek  is  beillett  voUiu 

Sokat  l)esy.t'lííí'tlero  a  vajdával:  igen  tisztán   beazéll** 
nyelvel  magyar  lájs/.óljí?  >-7eniit. 

Azalatt  lailani  az  asszonyi  a  leányával  a  konyhában  si 
mely  is  u  tornácz  é^  szühn  közt  voIL  M&r   búcsúzni 
dön  a  vajda   niegl'o^u    kczomet   t^s   azt    mondja    nekem:  •( 
dzsa^K  bokhalc  rnív  kliereszlar.  t»aro  i'aJ8V>  i,C«ak  nem  megyj 
sen  a  házamtól,  nagy  uram?)  No,  ez  sscép  lesx.  gondnltam 
ban,  eszembe  jutott   a    czigány    í-tiajmn    utlhonos  •degltítl 
De   hogy    bámiiham.    mikor   a   nük   sz^p   Tarka  szövetfl  aí 
terítettek   be  az   asztalt   egészen  li?zteas^ges  tányérokat,  kati 
villákat,  kí'seket  raktak  fpj  Nem  vnllafc  ugj-an  egrÖnleWek, ' 
cbina-ezüslböl  lehettek.  Következtek  aztán  még   üvegpot"^-^ 
pintes  négyszögüveg  aranyszínű  borral  s  egy  jó  hosszú 

Most  már  vigyáztam,  hogy  i^gy  viseljem  mugiua.  mint  a 
nehogy  valami  ktirtorámak  (sátorosnak)  nézzenek.  Az  ;i 
négy  téritek  volt :  pedig  jött  még  négy  apróbb  vendég,  ;i 
barátságosan  simultak  hozzám,  de  ezeknek  a   pndon   vnlt  a 
A  leány  szolgált  fól    Először   is   egy  tnl  i>árolgó  bihlival  iköle 
diszoózsirban    rH!)lva).   Níig>on  jó  volL    Aztán  egy  táJ  sült 
szeletlel;    de   az    már    lolséges  volt   Ilyet    még  otüion  sem 
Üléí^tink  úgy    volt   rendezve^   hogy   az   egyik   oldalon  a  vajda ' 
feieségével,  a  mái«ikon  a  leány  meg  én.  A  leány  vagdalta    ne 
húst:  nem  engedte,  hogy  magam   aprítsam.   .It>   Ié1ór*úig   falatu 
nagy   csöndben^   aztán    ittunk   egyet   s  miután  az  a.sztaJt 
rágyújtottunk.  De  most   már   én  rukkoltam  ki  jó  szivarokkal  ^ 
is  apa.  anya  és  leánya  is. 

Már  késő  este  volt  mikor  buesúl  vettem.   Megcsókolt   a 
az  asszony,  de  még  a  leánya  is,  —  az  már  olyan   eredeti 
szokáií  —  és  eikisértek  a  Czikánia  végéig.   Olt   búcsúztak 
sok  szép  szóval. » 
Emiyi  az,  a  mit  a  fensége^  szerző  gazdag  tapasztalatai  alupjd 
«Osztrák-Mag\'ar  Munin-chia*  czímn  rnunkáhíin  kózólni  szándékr 

Hemutaló  tiyzlemel  annak  a  i-Gniéiiynek  kijelentésével    teje^-c 
hogy  most,  mikor  eg^   ilyen   fenkölt   fejedelmi  saijadék  a  eziga^ 


|6  katatá^niak  lelkes  pmtedora  s  Angolorszúshun  olyan  tiidd^ 
;,  k^lkezetU  inely  a  világ  öswzes  jdngarologiijiftil  egyesíti  magá- 
too^ctefan  sikerülni  fog  a  philolojfitira  nézve  f>emmÍH.  de  a  Imguín- 
■ritao^irapVii^ra.  nézve  páratlan  órdekes.síígn  ozigány  népnek 
IPSVi^yelvkinesc^t  és  néprajzi  sajátságait,  nem  ugyao  nz  eleinek, 
I  niiv«löd<^  harczában  elöhl»-ulóbb  puszlnlniok  kell  hanem  h  ludo- 
meRn\enleni   és  termékenyiieni. 


<>u.< 


Hazai  néprajzi  múzeum  alapitásáróL 

k  \üra*aAg  elaŰ  előaiíi^  Qléséii  rdotvaáta  <lr.  Hvrrmnnn  AntnI 

unknak.  a  Imzai  néphagyományok  relszcniell  papjának 
,         s  primHtxiajakor  az  előadó   asztalhoz  járulok,    teszem 
meri  kívánatosnak  larlorn.  hogy  tnar  ex  elsO  y^'^zlóbontn  fel- 
éi  felhunptizzék    pro^rammunk   egyik    IcKielentöseiib   jelszava  ■ 
'^faphíai  múzeum  szerveziisenek  felletlenöl  íízük*í^jíe.s  és  eloditz- 
oft  volta.  Nagy  szú  a  mi  viszonyaink  közt ;  de  a  rondülctlen 
kimondott  *«  btizjn')  rokonlelkekben  visszhangzik  igének  vanUsereje, 
hatalma  van :  tetteket  fakas/t  a  gondolat  és  véf^re  tényny<^  valósul 
A  ktt^öny    azonban    makao-s    nyavalya,  a  melyet   nem   nz  e) 
ranlvflsas:  s  iíjy  még  többünknek  többször  kellend  felszólainunk. 
t    Ipsz  szozatnnknak.    Ez   okból,  s  minlhoey    tisztelt    alel- 
....  t  líteó  jelenttís  elöada.sa  jókora    időt    foglall  el,  en  ez  alka- 
tnkább  csak  érinteai,  mint  tiir^yalni  fogom  témámat. 
[Noha  már  több  évezredes  az  a  legbók^ebb  mondás,  hogj*:  ismerd 
-'-      -idl  mégis  az  egc^z   mindenséget    lx;jápta   tudományával  az 
^'Ijulott    önmagahoz.    £s  a  tudományok    közt    még    inosl  is 
kell  küzdenie  a    legfontosabbak  egyikének,   a  küzöt;   niúltlal  és 
emtierDífyeííület.  a  nép  titMuhriiinyo/áí^ának    Valamint  a  teat- 
-[■dl  álló   mdividuum   tmbitusahoz,   egyéniségéhez  hozzá  lar- 
I  kArnyesoete,  a  külsÖ  világ,  a  mit  6  teremtett   magának,  hogy  létét 
és  kellcmesaé  legye:  ugy  a  népeg\'én  is  nemcsak  abban  él  és 
a  mii  az  anihpopologia  és  néppsychologia,  a  nép  testi  mivol- 
és  wselJemi  saját-^ágainak  tana  kuLat  w*  vizsgái,  hanem  a  népiség 
ltaeat>b  lényegéhez,  egyéni  jelleméhez   szervesen    tartozik   minden 
lAryy,  a  melyet  a  nép.  mint  ilyen  alkotott  magának,  elébb  a  szük- 
kényszeriive.  mint  fegyvert  a  létért    való   haruzban,    n»iyd   pedig 
Oeztfinétöl  indíttatva^  mintegy  a  népléleklten  élö  ékítmények  meg- 


19 


8* 


HERÍIMANN    ANTAL. 


teslcsítíísóre  Nirekcdvo.  mint  oly  Rszközokel.  a  molyekkfll  k('nYo!mc 
kellenieiíst^  leszi  p.xi.Hlenti4Íiil.  Kztík  a  lárpyak  magukon  viselví;n  a 
U'ílyegél.  mint  lAlható  és  kézzelfoRÍmtó  ethiioizraphia  i^ndkívül  font 
népvizsgalatpa    nózve     K    lárgyak  a  nép    tiázi    ('letíinek    kogyeUít 
zcmiö  L'reklyéi.  inúltjának    mintegy    nfieí^jegee/esedett    Uinuí.    kiillu 
képzödííséiiek    úgyszólván    Keologiftja,    művelődési    lörténel(>nek 
helyei  es  an-liiviimai.  a  melyekből  egykoron  talán  fénysugár  der 
ös  idők  hiiniiilyuni.  megoldási    nyerhet  a  lörlénelem    nera   eg)' 
Mert  a  iiépí'leL  használati  tárgyain  olt  hag\'ja  nyomát    valarnennyij 
téneli^ui  előtti  és  történeti  koi'&zak.  minden  átalakulá.-^  a  lakőheJy 
változása,  a  más  nói>ekkel  való  minden  érintkezés. 

A  tái-gyi  ellmogi-aphia  a  ní^p  lelki  áletének  szemléltető  proje 
nyilatkozik  benne  a  nép   képzelő  és  alkotó   tehetsége:   e7,  hz  Ú 
művészete.  E  lárgyak  a  maguk  fisszesépclien  stádiumait  p^  ei'odr 
mulal.iak  annak  a  folyamatnak,  a  melyhen  valamely  nép  eredeti 
é^  ösideálja  kiegyenlítődik  természeti  helyzetének  feltételeivel  ésasll 
kulliirhatásokkal. 

A  tárgyi  ethnographiának  nagy  a  gyakorlati  fontossága  is   T^ 
lermészetszerüeii.   söt    részben    szükségképen   eredlek   a  nép 
h€lyzelél>Öl  ?  ennek  közlellenűl  megfelelnek;  genuimis  eszközei  a 
életfentartásnak    és   szorosan    ösfjzelíiggnek   a  nép   életmódjávnl.   A" 
speciális  gazdasági  viszonyai  praegnans  kifejezést  találnak  e  tárgyi 
a  melyek  ezért  nem  lehetnek  közömbösek  az  okszeríí  nemzetgazda 
nézve  sem.  E  tálaiból  fejlődött    szervesen  a  néiiifmr,  és  csak  ez 
fcíileszlhető  szer\*esen  tovább    S  valamint  a  nemzoti  irodalomnak  ai 
költészet  kútfejéből  kell  meg-megujtiló   életet   menteni,   úgy  a  néf 
szel  édes  testvére,  a  népipar   eleven    forrásához   kell  járulnia  a 
szelnek  Is.  ha  nemzeti  akar  lenni,  ha  nem  akar  színielen  szkemává 

Az  emberi  kultúra  haladása  é.-*  terjedése  épen  abban  áll,  hogy 
szfintelJ  a  különbségeket,  eltünteti  a  sfljáuágokat^  mindent  kiegyen 
általánf^sít.  Tündöklő  nagyfényélől  elhalványodnak  a  hagyí>mány  osií 
a  népiség  mennyboltozal-án,  elmosódnak   az   eredeti   vonások  a  népű 
ugy  szellemi,  mint  tárgyi  örökségéből.  De  talán  még  sem  egyenlő  mi 
e  kettőből 

Mert  a  szellem   itt  is   halhatatlan.   A  nép    szellemi    hagyom^ 
világnézet,  nyelv,  költészet,  hiedelem,  szokás  is  folyton  váiloznak  és  i 
kulnak,  de  minden  fejlődési  stádium  bizonyos  tekintetben  magában: 
lalja  az  előzőket  is.  és  ezekre    következtetest    enged.   De  ámbár  a 
dolatnak,  a  képzeteknek  nehezebben  leköthető  és  könnyebben  utala 
voltával  szemben  a  népeiéinek  épen  használati   tárgyai   maradnak 

20 


fUZAI    íígl'llAJZl    MUZKUM    AUMMTASÁKÓL. 


sTíivúsan,  <^3  sokait!  a  hagyományos  Ös\  alakhan  s  igy  szén- 
iben biven  örak  meg  a  intillak  emlékét.  azünl>aii  ha  eíryszer 
tol  esertiiciek,  feliüuiGrheteÜenfkkf  Ittóznek.  aiert.  ill  épen  a  lorma 
knyrtges ;  ha  e^^yszer  kiszorultak  a  liasznalathul,  megs/imnek  lé- 
te, «  ba  UVrcJékei  valamikor  előkerülnének  a  XIX.  század  kiiltur- 
esTl(^k  omladékítiiViI.  a  JövÖ  ezveá  réeésze  nem  ismémé  fel  lia,j(iaiii 
iteU^sükel. 

f  A  oépelet  ethnojíniphiai  érdekO  tárí^yai  roliamoimn  kalltVJnak.  pusz- 

kivesznek.  Kél  fö  nka  van  ennfk.  K^yrészt  nie^'áUoztak  maguk 

ié\ek    viszonyai.    (í»Uétt»l«i  vs  a  vallozult    állapot    ejíész    más    vagy 

^n  modoaitou  eszközöket  igényel  Másrészt  pedig  a  hatndou  ipar,  a 

;é|>oí    rendkívül   olrüún  os  meRVíiszli-^gelö   csínnal   gyártanak    igen 

e«izküzdkcrt   s   e/ek    után  kapva,  a  nép    cldohjn    önkészitotte. 

prímitiv  szerszámait,  .-t  fzekkiíl  egyuil  ösnépi.s<'g4*nek  cjív  níszét. 

Hát  ex  olyan  adó.  a  melyet  a  nép  hoz  a  nemzet  halndaísának.  Ezt 

kadályoxni  nem  leliel,  de  nem  is  akarja  senki.  Nemzeti  létünk  biz- 

».*y.eljiibói    külolejsstígúnk   előmozdiluiii    a  oivilisalio   terjedését  a 

kultúra  rovására  i^.  de  kölcla'^.^gíink  az  is,  hogy  mentsük  meg 

loni^ny  sziiiiiara  népeink  eredeti  mivoltának  ismérveit  és  dokumen- 

íl,  a  melyeket  az  élet  elímínáll   inagaból. 

Sokáig,  ssitnte  az  ntol-tó   órüig   késtünk  e  kötelesség;   telje-sitésével. 
iientális  nuizeumokt»a  öftszegyi\jtütlük  országvítág  lloríi^ált  faunájál. 
ját;  pannóniai  régi  é.«  lennerenliíli  mo.slani  népek  knlturemlékeil; 
szakenilfor    biiz^ósíigúnuk    embertani   muzeimidl    is   köszön- 
;.  érdemes  munkátkodáa  folyt  szellemi    bagyományíiink    megmeti- 
is;  dp  a  hazai  népek  éleiének    liírgyai,    legalább   néprajzi    lekin- 
igeu  modloba  bánusmödban  ri'?<zesiiltek. 
'  Az  emberi  ismeretnek  elébb  fölsorolt    tárgyai    mind   igen  fontosak 
Itunlra  nézve,  es  fel<*lle  kívánatos.  Iiogy   minél  elébb   í'isszegyüjtes- 
é3  kamatozó  szellemi  tökéve  létessenek  nemeííak  a  szaktudomány. 
nemzeti  közninvelt^ég  számára  is.   De  nem    feszejíetve   azt  a  ker- 
rajjou  a  természet  tárgyai  közt  nemn^  épen  az  eml>er  lítnulmanyo- 
■  !  '   -'     'i'íabh   az  emtierre    nézve;    esak  a  sDriiösség  momenlumára 
lii.  <i(M:>loí{u.sainkiiak  nem  kelt  allut  fi'Uiiok.  hogy  lialnap  új 

tba  megváltoztatja  földünk  s/.iuét.  Hazánk  növény-  és  állatviiágából 
imi  ritkán  ve.sz  ki  e^y-egy  fjy,  és  teriiic>ízetlfriváraink  niérnek  még 
ö  rv^ZiuJbun  is  arra.   liogy  i\)  valfíyokal  a  maguk    nevei-e   keresz- 
Boek.   Sőt  MZ   ds-  és   ó-kor  eltemetett    ron^jait   és   kulluremlekeit  ts 
ts  gíindosan  megőrzi  a  föld  kebele,  aöt  néha  joblmn,  mint  némely 
A  iHigyományl    azonban    napról-napra    irtja   a  nivilisatio  és  a 


népélel  tárgyai  majdnem  uly  gyorsan    pusztulnak  fajilag,  rninl  a 
egyedileg. 

Hogy  ezekbe  ininda^.onAllal  még  mily  páratlanul  gazdaíiok  vau 
s  mily   eredeti    szepségüek  és   naiiybecsuek  e  tárgyaink,   airöl,  lu 
tudtuk  az  óletbüi.  megfi^yözödhettünk  a  bOesi    vilúgkiállítái^un  s  a 
pesti   országos  kiállításon,  a  hol  a  küiröld  szaktudósai  elragadt 
bámulták  kitu-seinket,  a  tiáziiparcsarnokban.  a  paríiszls/otiiákban 
madaztiU    etbnogra]>liiai    tátgyakal.    Ily    roppant    gaitdag    auyag 
nekünk  kellene  bírnunk  a  világ  legérdekesebb,  legértéke-sebb  ethc 
múzeumával    Va.iJon  hol  van  ez  V  Nem  tekintve  más  k('»zgylijtc 
b«^n  elbelvczett    rit'hány   tárgytömegei,  a  mely    nem   néprajzi  r. 
szolgál,  továbbá   Hermán   Ottónak   púratian    határzali  5  egyéb   nti 
gyűjteményé!  s  némely  amateur  és  szakember  magángy iijtését;  a  i 
múzeum  «népraizi  uríztálynak-  nevezett   rolyosóján    pár  szekrény 
keiben,  talau  még  t)izonyos  ládák  molyteny«sz<iéilten  i^prezentálja! 
látatlanul  a  liazai  etlinograpbia. 

Ez  állapotokat  most  nem  akarom  tovább  feszegetni  é>  azl  laa 
hogy  feleslegeá  lesz  ezek  íirtatása:    mert    remélt*m.    hogy   azok,  a 
illet,  Telelusség^k  érzetében  pótolni  fogják  mulasztása'diat,  jóvátenni  hili 
s  nem  várjak  he  a  nyilvános  és  részletes  .számonkérést.  Sokai  mn 
tollúnk,  de  még  s<jkat  pótolhatimk:    ?okat   veüztettQnk.    de    még 
megraenthetönk.  A  Sibylla  megniin'adl  három  könyvéért  Uieg  kell 
azt  az  árt.  a  melyet  a  tizenkettőért  nem  akartunk  fizetni. 

Az  nlolsti  nniban  vagyimk    Ha  meg  kevés  ideig  habozunk,: 
lisalío  (engereneJc   hullámai    ússzetrsupnak    nepbagyomáiiyaink    fd 
mentheletlentil  űrökké  eltemetik  a  múlt  megbecsíllhetetlen  eml^ 
kell  teremtenünk  a  liazai  ethnographiai  muzeumot  haladéklalanu^ 
den  áron,  áldozatot  és  fáradtíuigot  nem  kiméivé. 

Sokáig  késtünk,  de  még  nem   késtünk  el  egészen,    flisz 
szag  népei,  a  kik  mindig  elöl  járlak  a  hagyományok   megbecstÜí 
szintén  c^ak  nem  régen,  épen  a  *Mag\'ar  Néprajzi  Tár3a.sag»  elöfl 
pé1ye.s  közgyűlésének    napján   nyitottak    meg    l^erlinben  a  mngnk 
etlmographiai    múzeumát    Van    nálunk  is  még   bősége  a  tái^yu 
van  álja- módja   a    múzeum    megalkotásának.    Hisz   azok   a    tárp 
melyek  a  leggyorsabban    tűnnek  •  el.  s  a  nielyeknek    megszerzése  a 
íiürgÖsebb,    epén  a    mindennapi   életnek    magukl>an    véve    igen 
anyagi,  de  nagy  ethnikai  erlékO  objeiítumui:  ezeket  tehát,  a  mcnn^ 
még  megvannak,   aránylag    kevés  költséggel  meg  lehet  szerezni.  A 
életnek  di-utj^a  anyagú,  nagyobb  művészi  éiiékö  lái*gyai.  a  melyek 
nyíre  ünnepélyes  alkalomra  szánvák,  s  a  melyekel  a  nép  is.  mioli 

22 


ItAZAl    NÍPKAJ/I    :\1CZeUM   ÁL^FÍTÍKÍnM.. 


fn«gl>ecic(ll.  Dem   kallóijnak  üs  nem   vesznek   el   oly   rohamosan; 

megszerzéiio  tehát  a  múzeum  ügyének  kú-sűlihi.   kedvezO'   hely- 

[ karszaki'tm  Imlaszthatn  a  lelje**  elveszlrs  iTiunífiens  veszélyt'  nélkül. 

E^  ulkalomrndi  nem  lehet  ii^szlelesen  fejtriírtnrin    ii/t,    hogy  mely 

van   k&Innös   ethníkus   értíSk(")k  s  íiltalAn    melyek   tArlo/nak 

ének  előtt  a  hajsai  néprigzi  nmzeutn  kerett-U'. 

Ennek  aJkoláSíuiál  nem  kívánjuk  a  :>toekholmi  muzeumot  mintául 

hanem  inkább  a  tielsinKl'oi-siL  a  le|í:laimlságt>.'<abb  es  legtaébízerübb 

iilozésai,  a  melynek   alapjai  a  fmn    Uinulúk    vetettek   meg,    ki-ki  a 

III  Ö5sze2yö.itve    saját    vidéke  liipgyail.    Minket  ím  számos   ked- 

jmentiim  biztat   ereílménynyel.    Az   ethnojíraithia  nálunk  udvar- 

Felíytbetellen  emlekü  trónönikftsflnk    maga   állott  a  hazai   népek 

í^ii'H^  A  MííjíVíu*  N4pra,jzi  Tái-saííúi!  Tenkölt  lelkű  viMnöke. 

írtibb  löhep'zeiz.  magyar  nyelven  nagy  sikerrel    foiílalkozik  a 

;  legénleke^ehb  nepfajúnak  laruiluiányozásával.  Knzoktatftsrtp)'!  mini»a- 

rik  és  ullamlilkara  legjobb  akaratú  figyelemmel  kistírik  néprajzi  lörek- 

líet    S  az  a  s/í>lejíkflifl    ("tpdeklödés.   a   mely  a  Néprajzi   'riu-saság 

mutalJcozík.  reniélhetöleíE  tevékenyen  \'o^  érvényesültji  letffontoíiabb 

ltunk  meKoldásabjia  aa  ethnogtniphíai  múzeum  alakításában. 

Az  alakitiUni  nézve  röviden  jelzem   nézetentet,    A   tái^aság   min- 

Ú.    előtt    bizttltsugot    szervez,    mely    a    rokontárgy u    szakoszlálylyal 

íre,  magáévá   teszt  ez  Ottyet.    A    legei'iníöpebb   és   !egfontt>3abb  a 

kérdés.    Ha    van   helyiséi?,    van    múzeum,    mert  azomm!  össze 

Jtnni.  a  mi  már  meg  van  é:*  ha  van  valami  mag  es  alap,  c-sak- 

i^zi\n!em   loamik  az  aditmányok.   Helyiségi-ííl   a   fővárosnak  kell 

5re  gon<iniíkodnia,   talán   valamely   kiúllítáí?i   ópöletel  jelölvén  ki  e 

Lesz  alkalmam  fejtegetni,  hogy  a  néprajzi    múzeum    uíily  vitális 

ke  a  fövái'osnak.  a  melynek  mindenek    felett  iumm  uzotj  keli  líttiöd- 

hrtjry  riláeván)s  tegyen,  színtelen,  jellegzetesség  nélkül  vali»  gyenge 

<'»ia  íiz  itrazi  naay  világvárosoknak,  hanem  épen  arra  kellene  töre- 

íu\  h<:tí<y  egész  speciáli.**,  a  maga  nemében  egyetlen  várorwá  lejlödjék. 

|f  Hegre  nézve  is  ezen  országnak  igazi  föváro«a,  lehal  képe  és  tCÜtre 

jrai,  Erre  pedig  a  legelső  léptei,  legki'mnyebben  megszerezhető  eszköz, 

gondoskodjék  UBByiízabásn  «  minél  teljesebb  magyarorszáii  népi-ajzi 

enni  alkotá-sáról. 

A  második  lépí's  wt  volna,   hogy   e   helyiségben   egyesítse  a  kor- 

itindazokat  a  néprajzi  lárgvakal.  melyek  most  talán  szerteszórtan 

és  kallúdnak.  vagy  lulajdonképeni  rendelleté^öklöl  el  vannak 

l;  továbbá  lépte^sse  igazi  aetivilásba  a  nemzr4i  múzeum  elhnograpbtai 

U  éA  a  személyzetlel.  gyfijteményekkel  t?R  budgettel  együtt  helyezze 

•>3 


HERRMANK   ANTAL. 


al  az  íjj  múzeumba,  a  tnelyet  lielyesen  és  észszerűen  az  antliropa! 
múzeummal  kellene  egyesíteni;    vi^gre  fiedig  pártolja  ez  xigyet 
fcnicsi  súlyával.    Mindez  alig  kerülin*    költséulie.  es  u  jelen  liuilget 
ü^lien  minden   neliézs4^'rg  nélkül  foKaiiatoMliiiitó  volna 

Az  érdemleges    inlézkedís  a  lörvényhozíií!    illeti.    A    ke[ivi? 
számos  tekintélyei  ta^ya  partoija  tíirekvóM'inki't ;  Hermán  Olló  már 
Ízben  erélyesen  felszólalt  a  hazai  néi»rajzi   muzeuni  érdekólion  .s 
hetjük,  hogy  az  országKyíilé.«    kellően    mcllányolván  e  kérdés  rem 
fontosságát,  gondaskodni  l'og  arról,    hogy  az  orsxág   )>énzügyi   egy< 
lyáiiak  helyreálltával,  niái-  a  jövö  évi  ki*ilbíég\etés  illő  tekintettel  I 
e  nagy  nemzeti  kullurazük^égleli-e.  —  LeRnav-yobb  arjmyu  orszáHo« 
rajzi  kiállítás  legitlöbt»  megünneplése  volna  a  Miltenimnnak  is. 

I^egnag^'obfi  élö  köllönk.  a  ki  a  Néprajzi  'l'ársa^g  ünnepi*lye?  kö 
gyűlésen  a  társasagot  üdvÖzíMvi^n.  -e-szmeklíen  kiíbgvhatallan  nmiiká- 
társáiiak>  vallotta  a  néprajzul  lálnoki  szellemmel  hangoztatta  • 
hogy  ha  valaha  a  világon  Iníkövetkezikaz  ni*ök  béke.  az  az  ethm 
általános  elterjedésének  ii  munkája  lesz  Hicsö  álom.  u  melynt  i^  ... 
sulásáig  bizonyái-a  még  soká  folyik  a  letért  való  kiizdelem.  s  addig 
ethnograjthia  e  harcznak  küzdő  tere  s  egyszersmind  teg^Tere  lesz,  Na_ 
zeti  létünk  biztosítása  rzéljából  gondoskodjunk  arról,  hogy  mincl  elöti 
fe  teljeseblíon  l'elszereljíik  e  l»ékés  háliorii  arsenaljdt :  a  hazai  neprajs 
muzeumot. 


A  székelyek  s  a  magyar  honfoglalás. 

Ina  .  dr.  Réíhft  Lfiítsló. 

A  magyar  clhnologiának  nint-s  crdekí'sebb  s  iribbször  vitatuU  Jb6 
dése.  mini  a  szííkelyek  eredete  s  viszonya  a  magyar  nemzethez. 

E  kérdés  körül  egész  in)dalom  lamadt,  a  legkülötdjózobb  vélmné 
nyéket  s  talán  épen  annyit  vetve  föl.  a  hány  iro  azzal  tbglalkozoU.  A 
a  felfogás,  melyet  irodalnmnkban  nemzetinek  mondhatunk:  Ai- 
Kézay.  Thuróozy  stb.  krónikaii-a  támaszkodik,  midőn  szószerint  \ 


a  hagyományt,  hogy  a  székelyek  Attila  maradékai,  kik  a  magyar  hoil 
foglalíis  idején  a  hunn  korliil  fogva  Erdélyben  laktok.  .«  a  hontoglali 
Árpádnak  s  vezéreinek  segit.ségére  voltak. 

A  régi  írókon.  Btmtini,  Verböozy.  Verane.sicson  kívfll  Benkö  Jóroe 
a  legújabb  irodalon^han  báró  Orbán  Balázs,  dr.  Nagy  János,  Deák  Karte 
Szabó   Károly   indullak   ki  a  liagyományl>(M.    kiki   a    maga   ludomany 

24 


A    SZÍKEI.VKK    -    K    HAOYAR    H0NFO0I.AlX> 


11  kei-fisve  azokat  a  kapcsolatokat.    tnKtyek  u  n)nndal>oli    hiinnoknt 

rúu  iUEékeJvekkel  kötik  n&^ze. 

E  par  excellenoe  nemztiti  feirnaá-ssnl    .s74?mbrri  sok  kís<'ilel    iTicrilll 

[melyek  a  ki^rde>-"i  mai*  allás|ioiitok  szerint  iíiyekf/ltik  iiieKvilaxoMtani 

&  srjGékely-ekct    a    bolgárok   é?  bessenyök    által    Etelki'íjíböl    kivert 

an»knak.  I*ray,  Kejér  íivörjTv,  Hohlözer,  Ka-schini;  s  lesriijablmn  lUm- 

f'ál  fnayyarorsziiífi   lelepf'iv^tttfeseknek  li'kinti.    Sa^y  \U*7Á\n\  is 

ű|;y  Ordekes  laimlmányt.  n  ki  látr^zúluK  Huul'alvy  nyoiiiaiii  indul 

[de  a  sjcékelyek   eredetét   tí   is  a  htinn-knrig   igyeks;;ik   l'elvinni.  s  n 

a-niorviálmn  keresi  a  kórdéri  kiiK>sjiL 

H(iiif:Llvv.  Szabó  Karoly  s  Najiv  ííéza  kívál6  tjeesü  rejte^etí'sekkel 

utak  a  prolilomához.*)  Hunfalvy  a  buim-székoly    lokonsáiz   felesleges 

H  oskIuIIu  j>/x>L  nüdön  a  hunn-inondn  idegen  szárnias^á^íit  mutatta 

fa  kézzelfoghatólax  bizonyíl;ntta  be.  liogy  a  székelyek  Iiunn  .*izarmazá.sii 

néptra<li(:7jn,  de  iroílalmi  költemény,  nnely  a  magyar  kereíztenysíiíí 

szíua(Íiuin\  nem  repibli. 

t  Tívmún^-nyal  ilimfaivy  Pál  kezdte  mct?  a  szf*ke!y  kei*dés  kritikai 

il,  midöií  légben  jiirö  inagyanizalok  beíveli  a  való  élet  lényeiben 

uhun  kereste  a  megfeitéaL  Irv  ragadta  Ö  nieg  a  nyelvésstel  fonalát. 

'-'   kt^rdést  a  magyar  etlinoloKÍ&nak    legszorosnbltan  ősszefOggtí 

'  terminál  la 

Abhao  azonban,  vájjon  a  székelyek  inaKyarorszásíi  lelepítvényeaek-e 

nem.   azt    biszí^a,    Szabó    Károly    részén  van  az  igazság.    Szabó 

i:  .r.Jr   bebizonyította  azt.    hftgy  a  székelyeket   nern  a  nmgvar  királyok 

Hék  Krdely   keleti   széleire;  a  székelyek    ösfoglalájí  jogán    bírják 

kt><;  H  székelyek  magyar  nyelvűek,  de  külön  történein  faj.  eredeti 

fc  QI1.Í1ÍÓ  institucziókkal. 

I  Nagy  lieza  a  székelyek  beszélte  nyelvnek  a  niagyarboz  való  viszo- 

lyál    Italilrüzta    meg    tudományoií    réíízletesseggel,    hialóriai    fejtegetései 
iti  nem  Hzerenc«^sek.  mert  a  krónikák  laza  feljegyzéseire  épít  h  u 
bnnn  korban  téved  el 
A  mini  a  nevezett  kutatók  munkásságának  h  tíi-e<lménye.iiiek  ki'ilöiil)- 
nmtalják.    a    székely   kérdés   csak    részlten   van    megoldva,  s  azt 
e  dologban  még  sok  vitának    lesziink   lani'ii   vagy  részesei,  raig 
megállaptxiusra  jutunk.  Szabacíjon  iuérl  nekem  is  egy  véleményt 
etatnom.  mely  hu  ítt-oll  hézagos  is  lesz.  azt  hiszem  eg>'  s  másban 

*')  Rnn/aivít     A    ssókctyek;    felelet  a  lüiékelyck  hunn-scylha  crcdctüségérc. 

tt>  iJi*Í  Károly':  A  rétíi  TüíékílysL'p.  Tört.  és  jogi  taimimánvok,  iKnlozsvér. 

t,  Allatok  u  székelYL-ktTcdL-létiL'z  ós  t.'gyknci  lakhutyéhez,  iSepsi-Szl.- 

25 


RáTHV    LÁSZLÓ. 


sikerDlni  fog  llunralvy.  Szabó  Károly  t*  Nagy  (íéza  lanulmánvait 
szítenein. 

Mit^lött  a  inuKaiti  :ilt;L.^|mnrj:it  adMm  elö.  Hunfalvy  és  ÍSzalnj  Ki 
lanulmanyait  kell  ir;niGrletnem 

Hunfalry  Hal  miot  nyeivludös  ro*!olt  a  problémához,  s  a  mag 
és  székelyek  beszelte  nyelvre  fektetve  a  fŐsiilvL  felállítolla  a  leteli, 
a  székí'lyek  csak  olyan  UMffifarok,  mmí  a  iöbhi  moffynrság:  aj 
kelyek  beszelte  nyelv  ugyanazon   lörléneli    fejlődés   extíílinönye, 
magyar:  benne  is  megtaláljuk    a    volgui  törí'ik    hatást  a  későbbi 
haií'isi.  s  nincs   benne   semmi   ulyan  jellemző   fararlerislií-on.   a 
kiiloí)  eredetére  lehelne  kovetkezletJii.  A  mi  a  székelység  tájnyelvi 
nyait  illeti,  flunfalvy   apróra   szedve   az   e^*es   felKlnőbb   proviT 
mupokat.    nyomról    nyomra    kimutatta   ezek  analógiáit  a  ma^yaror 
l^szólásükban.  az  alföldiben,  dimantúliban.  göcsejiben,  palófzban. 

A  mi  u  miinvar-szókely  nyelvegyséjjel  üleLi.  ahhoz  kétség  val^ 
nem   férliet.    Nagy   <iéza   idézett    művében    is    nagy  Hgyetmet    fot 
nyelvre :  az  eredmény  nála  \^  az  s  nem  is  lehel  más,  hogy  a  magyaí 
és  székelység  nyelve   egy   tisoros'nt   fnufseftiyy^i  kttiiórini  fejíödéíti  fel] 
tételez 

Hunfalvy  frappáns  hasonlatokat  hoü  fői  a  niipkiilleszelböl  is.  melye 

a  dunántúli  magyarságnak  és  székelységnek    már   viszonylag    késő  bo 

őssüeflöggését  bizonyíl'<íik.  Rgy  ilyen  példa  a  székely  regösök  dala  (Kri;| 

-Vadrrízsákí)  s  egy  zalai  variánsnak  úgyszólván  azonos  szövege: 

Sg^eljt :  Itégi  törvény,  nugy  rőtí.  &kör :  de  ti<>  r^iiie  TÓma, 

auiiuk  fele  pegesekc. 

ífüle  tele  apn3p<^nzzol1 

a^  maradjon  ít  gazdának. 
^tfni:      Kwk  itkiV.  nsgi  törvúny.  hejj  reg*?  rnjtiink  -  .  . 

vagy :  RiélÖki  rógi  törvény,  hej  legOd  rejtem. 

Tele  Hzegény  regűöáftkií 

rpUí  a  gazdiijié. 

Hnnfalvy  nyelvészeli  adatok  alapján  a  kérdés  históriai  consc 
voiya  le:  a  székely   nevel   magyai-iizza  s   azt   montlja.   hogy  a 
név  nem  nemzetnév.   hímem   foglalkozási  jelzÖ   elneve^é-s.  jeleni 
határőr.  Föadatál  Timon  Sámuel  szalííállnl,ja,  szerinte  iiííyanis  a  s: 
név  Regéczíín  rnég  a  mfdl    században    is  éli  n  knzforgalomban  s 
kerúlöl  jelentett. 

A  mi  pedig  a  székely  név  etymonjat  illeti.  Hunfalvy  azl  eredelile 
helynévntík    tartja,   mely   mint  az  Ei*dély.    Havaselve.   hidelve   egy 
eWü  —  trti  szóból  van  képezve:  a  székely  szó  teliát   igy   bontandó  (Qt| 
szék-elv,  azaz  széken  Uíli.  szék  megelli.  a  tni  n  nemet  mark-nak  felel 

26 


Hajdan  e  szónak   eredeti  jiílenLvsí*   mé(í   világos   vala  —   mondja 
Irofalvy  —  raerl  a  97.éketyek   az  ország    nyugati    halAr^n   is   voltak, 
(liy.  Pozsony.   Nyitni    vármegy^kl)en     Jelest^n    Sofiriínylian  n  VíigI) 
Stífii    :?zt'k€lyek    (Siculi  de  Wügli)    IV.    Hnla    kuráltan,    I2r)8-ljan 
onyme^yében    a   Tirnava    folyta   melletti    Baratadi    Talu    liatürAhan 
íZiikelyfJt  lott  ma  is  van  e«y  Székelyfalva  ne\'ü  helység),  a  nagy - 
Irati  aparzák  földje  pedís;  egy  nagy  erdOig  éri  a  ssi^Mf/ek  felé. 
linnfalvy  azi  állítja,  hnjry  e  székelyeknek  nevezett  liatiirörök  besse- 
síi  lótok  IS  lehettek,  vagyis,  hogy  a  magyar  kii*ályi  hatalom  kfllöD- 
-  i'-to  nepfajokai  haszndlt  fel  székelyek  ti  I.  a  s/erinl  a  milyen  vidék 

•f\  gondoskiMlotl. 
A  mi  a  Székelylold  megulakiiliisát  vagyis  betelepítését  illeti  ningyar- 
eredeUl  lakos-^ággíd.  az  Himfalvv  szerint  Szt  -Liiszló  kora  előtt  nem 
llört^l  meg.  Iianem  vagy  maga  Szl.-Uas/Jó  últal.  ki  Erdélynek  pati'onusa. 
|tuy  legközelelihi  ut<')daí  ail;d 

HuniaJTv  theoná^iüt  mint  általánosan  ismeretept.  röviden  nagy  vonú- 

an  fofilaltam  rV^sze:  lássak  mosi  a  Szultó  Kűrolyt't. 

Szalu*)  Károly  a  szék-elv  szóértelmezési  nem  ismeri  rl  eHogadható- 

|Mk.  Ezt  a  riz6származtatáfit  —  úgymond  —  behizonyitottnnk  nem  lúlom. 

nyelví-szeti  úton  kimntathalónak    hiszem,   hosry  u  székely  'üz6. 

[.•-  elv  vagy  elve  .-rzavak  i'>sszelé(elt^bíil  nem  alakult,  s  ha  létezett 

Italna  is  székely,   s^zékelve   ^SAzetett   i^zavunk.   annak   haliírőr  jelentése 

'l:in  3  ig^'  elfogadhatlan  volna.  Ili  Szabó  Kiírt)ly  különítsen  arra 

■u  u  iM;úIyt.  hogy   az  erdélyi    magyarok    löldjeit   síiha   sem    nevezték 

ttfJi-eknek,  a  mi  a  szekelü  jelentest  indokolná,  kiilönben    Arvút.    Liptót. 

^l^f^l,  Thiirííczol  —   a   magyar   vidékeken  tiíl   csö   földeket  —  sem 

neTeziék  soha  Székelv-nek.  lakosail  nem  hívták  székelyeknek. 

A  >zekely  szónak  határőr  jelenténél  azért  .sem  tarlja  Ufigazollnnk. 
|wrt  Székel ylöldön  kivnl  egyebütt,  a  belföldön  is  voltak  székely  lelepek. 
*  '       '    idejében  (1257 — 1*272)    Kézdi-székböl    az  Aranyos   mellékére 

;.  ..iiü  szúinú   szt'kelység   telepedéit    ki.   de   még   elöbh    is   találunk 

ékely  lelejieket  az  ország  belsíi  leri'jletcin.  Igy  Hiharmeg>'ében  1217-ben 
l^Jíólssás   nev    alatt    várjobbágyok    laktak    (Centuriu    Sceeulzaz) :  mai 
yuinok:  Székelyhíd,  Székelylelek  Biharban,  továbbá  a  Telegd.  Adorján, 
llbi?   helynevek,    melyek    szrkolvfoldi    ererleliiek     Szabol(?shan    a    XIV. 
lidUíl  Székely  I)omüko>.  Péter  Székely,  János  Kézsöl  lia  «de  genere 
tSienJorum^    személynevek  ismeretesek,  tigymiott  van  egy  Székely  s  egy 
ki^ly  falu.    KLilünhen  a  pozsonymegyei  Szekelyfalva.  u  paifndorti  sz^■^- 
fek  I.  Károly  korában,  a  tolnai  Nagy-  és  Kis-Székely.  Szakoly.  Adóiján 
aevek  sth.  is  bizonyítják,  hogy  a  székelység   fogalma  nem  szorít- 

27 


HÉTHY    LJSZLÓ. 


kozotl  úfieti  a  halárokra,   de   n**mzeinév  volL   olyan   mínt  a  b) 
kúD,  magyar  stb.,  a  mit  azzal    í.^  vél  erősiteni.   hogy  a  székely   m 
olyan  latin  fordilii.«a  mint   Transilvania.   Transalpima   sohapem   is 
de  a  »zékelyl  latinosan  csak  sieiilus-nak  trtak  es  mondták. 

Királyi  telepit  v(^nyesek-e  a  székelyek?  ezimü  tunulmáiiyahanelraoi 
Szabó  Károly,  hogy  a  székelyek  telepítéséről  setumi,  de  aemmi  it* 
emlék  nem  szól.  |»edi|?  ha  a  székelyeket  I.  László  va?y  valamelyik 
lelej»ilelte  volna,    lelietelien.  hogy  a  krónikák   első   szerkesztője,  a 
képzelt   telepítés   időéhez   annyira    kÖ7.elúlIt  s  a  ki    nem   székely. 
kiráKi  udvarban  élÖ  magyar   pap    voll,   ne  tudta  volna,  hogy    ezel 
hatáT*g>arniatokat  melyik  király,  mikor,  ax  orsziíK  "lely  \'i(Íékéröl  lel 
lelte?  Dí'  a  XI!.  sz;izudban  maguk  a  székelyek,  aöt  Mag)'arorszag  í1 
vidékein  is  tudták  volna,  hojí)'  melyik  székely  község,  melyik  király  V 
jében  .s  honnan  van  telepítve? 

De,  ha  a  székelyek  a  Xll.  században  telepiltetlek  Magyai-oi" 
Krdélybe.  ha  tehát  gyarmatosok,  honnan  volna  kimagyarázható  a  9 
li'ir/s rendszer,  hogy  a  székelyek  íirökseiíciket  és  a  székekben  a  tiszta 
geket.  a  hadnagyságtit.  birósafíol  —  még  János  Zsigmond  korában  is 
egész  1562-ig  —  nemek  s  ágak  szerint  oszlottak  meg  maguk  között? 
Hogyan  alakulhattak  az  Adorján,  .lenö,  Örlóex.  Medgye?  stb.  székely 
nemek  s  ezek  iiiíai.  ba  a  sztikelyek  a  Duna  és  Tisza  mellől,  a  lel-  és 
alFőldröl  szállingózott  Lelepítvényesek  maiudékíü?  Kz  annyival  érlhetet- 
ienebb,  mert  a  Xtl.  században  a  törzsszerkezet  Magyarországon  régi 
alakjában  már  nem  Ls  voU  meg  tóbl)í\ 

A  mi  Hunfalvynak  azt  az  álljta.sát  illeti,  hogy  a  székelység  koronái 
birtokokra  települt,  azzal  liáriya  el  Szabó  Károly,  hogy  a  székely  birtok- 
viszonyok, a  szász  vasív  más  telepesekétől  homlokeg)'enest  küirmbírznek. 
me?*l  htszen  a  székely  órök.ség  birtokjoga  nem  királyi  adomatiyban 
gyökerezett,  u  mit  királyaink  tudtak  is  s  nem  is  vontak  solia  kétségbe. 

1562  előtt  egyetlen  egy  esetet  tudunk,  hogy  a  kiw'dy  Székelylóldón 
megkísérlelt  jószágul  adomámfozui.  Kz  Kól)erl  Károly  korubíiu  lörténL 
midőn  az  Apor  Nándornak.  Kászon-.székbeu  magtalanul  elhalt  emíie.rek 
birtokait  adományozza.  De  az  adományozás  háromszori  kii*&lyi  pajímcs 
ellenére  stmi  lépett  éleibe,  meri  a  <-siki  székelyek  a  törvénytelen  ado- 
mányozással szenikm  ősi  orökíiket  meglartoLták. 

Törvényeink  a  székelyeket,    bármelyikhez  tartozzanak  ya,  a  hároai 
i*end  közül  t  főember,  lufö,  küzszékely)   egyai-únt  nemeseknek  ismerik.  A 
székely,  bárhova  költözőit  is  a  magyar   korona   területén,  ha  igazi  S3sé- 
kelységét   igazolta,   a   nemesi   jogokat    minden    külön    kiváltság    nciki 
élvezhette. 


S8 


A    SZÉKELYEK    íí    A    MAGYAR    HONFOGLALÁS. 


Ma^yarorszflgon  a  király  neinesstjgeL  Liszlyeget,  czíuiel,  ranKot 
IIOIL,  egyeseket  a  vármegye  »  az  ország  reiirles  hiMí  hnlúsága 
Itfelinenihptf'lt.  jószaookal  ííiintnöiiyozliatolt-  flv  szf^fih/  jogot  spn- 
nem  adhatott,  vagyis  székehjlyé  senkit  není  ((íliPtett. 
íizabö  Károly  e  bizonyitékai  után  kéU^gtelenní-  viílik.  hogy  a  szé- 
[b^séfi  nem  kírillyi  ÍDlézniény,  nem  gyarinatosilás,  hogy  a  sztkely 
fíirstflalomnak  s  a  s7vkp|y  jogí-iletnek  krtlon  (rtriéneti  háttere  van.  egy- 
laniTal.  hoey  a  székelysHy  kiiliJn  nemzeti  individuumnak  lekintendö. 

Mtk  lehal  a  szOkelyek,  ha  Így  áll  a  dohig?  Nfikor.  hogyan  jutottak 
I Erdély  kfleti  szélére?  Hog>'an  s  mikor  Ií^|>lek  U'  a  magyar  ;»llani  köte- 
I lékebe?  Klekkel  a  kérdésekkel  állunk  most  szomkíizi.  tnikn*  Szaltó  Károly 
[nen  sd  rálaszL 

Szabii  Károly  nem  mondja  ugyan  hatíirozoltan,  de  a  sorok  kr>zl 
\  Ryanittaíjíi.  h(»g>'  a  szí'kelyekel  ő  is  a  hunnok  egyenes  leszánnazá- 
iíinftk  tekinti,  a  min!  azt  a  nemzeti  krónika  szerzője  liagyüi  ránk 

Kz  azonban  nem  elégíti  ki  löbhé  tudásunkat.  Hunn-székely  eonli- 
[mntt-iM  nem  lehel  IöI>1h^  szó;   de  a  székelyeket  mtíg  is  meg  kell  érte- 
ntok, s  azt  hiszem  meg  is  érlheJjOk  ökel. 

A  székelyeket  mint  kölim  nemzetet,  a  mint  Ökel  Szabii  Károly- 
iéi, megmagyaráKliatjuk,  s  bele  i.s  helyezhetjük  Magyarország  tör- 
aek  keretébe,  ha  a  kérdésnek  az  eddiginél  szélesebb  hálleret  adunk^ 
i  ez  n«m  lehet  más,  mint  a  magyar  honfoglalás,  illetőleg  az  ural- 
sUaji  népvándorlások  általános  története,  a  minek  a  székelység  is 
fívik  része. 

A  székely  kérdés  megértése  tehát  egy  ujabb  s  annál  terjedelmesebb- 
toíflt  feltételez. 

Alig  kell  mondanom,  hogy  a  magyar  honfoglalás  maga  olyan  prob- 
léma, a  mit  történetírásunk  meg-meíérintett,  de  a  minek  végére  épen 
nen  jártunk. 

"l'firténeliroink  legnagyoblt  része  az  Anonyrausnál  leirt  történteteket 
ildmti  a  honfoglaláskor  hiteles  történetének,  vagy  legalább  olyannak, 
QÍböl  chronologiai,  földrajzi,  népismei  és  mylhologiai  elemek  külön- 
Lsa  s  históriai  hibák  reclificálása  után  a  honfoglalásnak  igazi,  vagy 
kőzclitö  képt/t  foKJiik  nyerni. 
K  vélíonénynyel  ?zeml)en  azt  hiszem,  hogy  kn'niikáink  nemcsak  a 
KletekbeD,  de  alapjában  is  egészen  hamisan  fogják  fel  a  magyar 
ailalást.  Meglátszik  rajtuk,  hogy  ez  esemt'inyeket  egy  bizonyos  kor 
tlídáll  viszonyaiból,  egy  mev'lévö  eredményből  kóvetkíjztettek  vissza- 
íé.  anélkül,  hogy  ^y-két  halvány  emlékezésen  kívül  sejtenék  az  elöz- 
lyekeL 

29 


E  meglevő  erpdm<^ny  Magyarországnak  XIII.  századbeli  lerülete 
mely  a  dunílntúli  s  alíöldi  ndckeken  kivül,  Krdélyl  is,  a  székely  ha\ 
magában  foglalta. 

A  krónikasok  a  szemük  clötl  látotl  Magyarország  leriileti  vinzonyi 
építik  a  lionfoglalúK  lörténeleit.   pedig  ez  a  szendéiéi   nem    fetel    tneji' 
hÍHlóriai  valóságnak. 

Mngyai-ország  Árpád  foglalása  idején  má»  voll,  mint  az  els6  kírái) 
konllian.  Maga  az  a  tény.  a  mit  Arpiiflnak  tulajdonítunk,  .^em  volt  liOD- 
foglalá-s  olyan  értetenil*en.  mini  azt  a  XIII.  század  kinnikítsai  láttak  stj 
minek  azt  közön.ségeseri  mi  is  tekínt,jrik. 


Csak  egy-két  nagy  vonással  akarom  itt  vázolni  a  honfoglalás  kép^^ 
a  mint  én  azt  magamnak  képzelem,  s  a  milien  a  székelyek  megfejtésére 
vélek  jutni. 

Azokkal  az  eiteményekkel.  melyek  a  hunn  névhez  vannak  kdtvft, 
Em'6pa  történetének  színpadán,  addig  ismeretlen  népek,  az  im»l-aU4iÍak 
kezdtek  szerepelni.  Mint  nyers  erö  törnek  elö  a  hunnok  a  Vol^ 
Kaspi  tenger  alföldjeii-öl,  s  az  akkor  a  Krímig  tanyázó  germán  iil, 
törve,  a  gótokat  kiverik  állásaikbói.  kik  aztán  a  római  Dáczíába  L(.'idijllak, 
honnan  a  ríimai  elemei  kiűzve,  az  első  nagy  csapóst  mérték  a  római 
csó.szárságra. 

Daeia  megdőlésével  kezdődik  az  a  nagyszerű  látvány  a  történe- 
lemben, mely  egy  nag>'  folyam  kiáradásahoz  hasonlít,  niidőn  a  meggyűli 
víz  kicsap  a  megteli  mederből,  sííerte  rohan  s  szétümlik  minden  terü- 
leten, a  hol  iiiagannk  leíolyUst  talál. 

Ennek  uz  áradatnak  eUö  eleme  a  germán  volt,  mely  két  század 
alatt  elözönlötte  Európát  s  tg  termő  réteggel  vonta  be  a  römai  biroda- 
lomnak legszebb  részeit. 

A  germánok  nyomait  nral-allájiak  követlek,  kik  hunn,  avar  nér 
alatt  a  mai  magyar  alföldeken  gyülemletlek  össze.  Hövid.  egy-egy  sae- 
mélyhez  kötött  történeink  arra  mutat,  hogy  maga  a  népelem,  metf 
hazánkig  ért,  osak  egy  maroknyi  lehetett,  mely  csakhamar  kimerülve 
azét  is  foszlott.  De  a  IX*ik  században  i^  néprigok  uiutatkoznak  a  keleti 
kárpátokon-túli  területeken. 

A  magyarok  tanyáznak  ekkor  Etelközben,  nyomukban  a  Volgáiig 
aoknevű  fí^jrokonok  nomadizíiUak,  s  egymást  nyomva,  űzve  mint  « 
folyam  sodrú  álUil  hajtott  hullámok  igyekeztek  Európa  felé. 

A  magyarokat  Etelközből  a  bessenyők  űzték  ki,  kik  most  nyugat- 

80 


▼öve  üljokaU  eljutottak  odáig,  hova  a  vándorlás   öszli^np   ol(*id<Mki!( 
STvukal  ragadta:  íxz  egykori  njrnui  Panitoiiiulia. 

A    magyar   eletauek   kétségtelenül    ilt    kellett    öBszegyOlemieni,    A 
atúli  TÍdékek^  továbbá  (^Il6kr')z  s  n  Duna  (tienli  sik.s3)^  e^y  résKe 
azok  a  területek,  hol  a  magyarság  a  le^^töhh  gaxdagnágot  s  ige- 
nek megfelelft  viszfinyokal  talAll.  másszf'tval,    honnan  kalandos  had- 
jt  iuti-zfaetle  nyugat  felé. 

De  a  nemzet,  mint   nomád    népelem,    mely   a  sxerint   változtatja 
a  mint  a  sKnkség  roniúl,  c  (enüelel    nem  lekinletle  állandó  oU- 
lak    Azoknak    a    kalandoknak  a  uzelja.    melyeket    ítseink    Olasz-, 
ilországhan.  Helvéoziaban  folytattak :  a  zsakmiínyoli^nn  kivlil,  kel- 
sül  a  területek  i-ecognosoálása  is  volt.  törekvés  tovább  és  hvábfj 
iw/m  Európa  tnpifjctfí  ntszribe 

S  ha  Kurópu  kvpc  akkor  nem  az.  a  mi  volt   már,   ha  Kiirópáhan 
germán  vándorlások  nyomán  nagy.  eröí^  államok  nem  alakultak  volna, 
lyáru  a  magyar  iit^pvánfJorJáií  sem  <'illap(idolt  vulna  nie^  ott,  a  hol 
^i  latjuk,   de  nz  nllanli   tengenp   hatol   elí'íre  s  vagy   elenyészik 
lyuitatua.  vagy  Európa  egy  más  részét  neveznék  ma  Magyarországnak 
e  nyugat  fele  törekvés  megvolt  az  Árpád  magyarjaiban,  mutatja  az 
hogy    az   első    vezérek   iflnjén   Magyarország   az   osztrák    ull()ldet  íb 
gut>an  foglalta  s  Bérben  ti)l.  ege.'tzen  Lon^liig  érL 

A  niagyar  nemzet  nyugat  felé   tiirek vésel   végleg  az  augsburgi  é» 

írjKÍ  &tk(lzetek  hiuHttottak  meg. 

Csak  ez  idútöl  kezdve  ázánntliató  a  magyar  Itg  helyhez  kütött  lür- 

Ble.  A  nemzet,  mely  eddig  erős  tusákat  vívott  a  szomszéd  németekkel. 

5D  magát  át  akarta  törni,  must  kezdi    heiVni  azzal,    hogy   az    akkori 

)a  íZtivn  Pannóniában   magát    niegliúzhalja   s    lontarthalja    magát 

a  nagy  népúradathan,  mety  háta  rnögöU  u  Volgáig  zsit)ong,  tómtól 

ki-kiOnti  hnllámail. 

A  helyhez  kötöttség  hozta  létre  i'ajunk    czivilizáezió.ját.  A  töi-zsek. 
_^lált  avarokkal    vegytilve.    végleg    elhelyezkedtek  ;■  alakultak  az  első 
helynevek.  f>deke^  és  bizonyító  adatok,  hogy  a  legtöbb  Megyer, 
ri.  Magyanííi  a  OunánlOl  s  a  Duna  környéken  van. 
A  vezérek  knra  vegén  mar  a  keienzUíny>'ég  is  meghonn.sodik  Ma- 
lyarországon  vagyis  Pannoniában.  Ott  Dunántúl  alakulnak  az  elstí  keresz- 
izak,    onnan    indul  ki  a  magyar    királyság    is,   ott   keletkezik 
"Városi  élet.  Pécs.  Veszprém,  Tata  német,   olasz   idegen    lelepít- 
rényestekkel. 

Igen.  de  az  a  népvándorlás,  melynek  a  magyarság  esak  egy  része 
it.  még  nem  volt  .szünöben.  Mint  egykor  Etelközben,  ugy  most  is  l'aj- 

51 


KÉTtlY    LÁHZLó. 


rukoii  iKípek  egész  soia  lódult  kelet  lelöl,  nyugtalanítva  a:;  immar  h 
kötött  s  az  európai  tái'sndaloinlto/  tartozó  magyar  nemze(«l.  .S  az 
kori  hódító  és   romboló    tnagyar    MemzeL    melynek   előrenyomul 
német  birodalom  tartotta  föl  —  mnsi  mapa  lesz  Európa  védlalává, 
a  keleti  rokonok  elöiiyomúlásáL    megakadályozza.   Bessenyíi  í^-í*  kun  ] 
ütések  hosszú  története  jelzi  e  viszonyokaL 

A  helyhez    kíHÖttség    állal    léti-ejíUt    szaporodás    ;?   a   i-okon 
beütései,  a  magyar  fajnak  uj  szerepet  írlak  elö :  Terjeszkedén  keld 

Ez  u  lei'jesiíkedep  tü-za  fejedelem  korában  indullmtoH  meg  s 
István  korában  haladt  nagy  Iei>évekkol  előre. 

Csak  ekkor  tnrlenlietik,  hop)'  a  ma^ar  elem  a  'Hsziin-tül 
Maróttal  küzd  meg.  a  ki  nemzetiségére  nézve  kazár  s  vallására  molii 
raedán  volt.  Az  ó  területén  vannak  a  mai  Böszörmény  {=  Muzultn; 
helynevek,  ott  voltak  a  nyírségi  izmaelílák.  oll  lukhaltak  azok  a  hu 
kik  közül  Jakut  arab  íni  tudósitíisa  szerint  Aieppóba  jártak  eg\ 
vényekel  tanulni,  s  kik  .lakúinak  elbeszélték,  hogy  Ök  Hungar  ki 
országának  szélén  laktak  falvakban.  A  mohamedán  kazárság  a  Marosi] 
söt  Temesig  is  érhetett.  Aradmegyt^ben  volt  egy  Temorkény  nevíl  izmaa-i 
lila  falu  a  XIII.  században,  s  egy  Elezermen  'remcsmegyeben.  Marótnafc 
Menü  elöneve.  alkalmasint  a  löbbncjüség  divatjára  vonatkozik,  a  rai 
fejedelem  mohamedánságái'a  mutat. 

E  lerülelek  meghóditiisa  nem  történhetett  sokkal  elöbti  I.  Lász^t 
koránál.  A  kori  u  királyi  törvények  kora  sejteli.  FeltiinÖ  ugyanis,  hog] 
a  magyarországi  izmaelitiikról  epén  I.  László  és  Kálmán  király  türvényeA 
foglalkoznak,  s  oly  részletességgel,  oly  szigon-al  intiizkednek  azokröl, 
hogy  szinte  lehetetlen  nera  látJiL  h(»gy  ezek  nem  a  varosokban  elszórt 
laJcosság,  vagy  egy-egy  beköltözött  csapat,  de  egy  országrész  nagy  oon- 
lingensO  lakossága  volt.  kikről  az  előbbi  királyok  korában  lemiésaelW 
még  szó  sem  lehetett. 

A   Tiszán-túl  vinak   meg  a  magyar   király   .seregei   Gláddal  is. 
kazár-bolgár-szláv  néppel  lakja  a  Maroson  lúli  vidékekel. 

Az  elsö  lerje.szkedés  idején  a  magyar  faj  esak  a  síkokra  szoriV 
kozolt.  Mikor  az  alföldi  vidékek  a  királyhágóig  a  magyar  királyéi,  keai 
a  magyai-ság  az  erdélyi  viszonyokkal  foglalkozni  s  ismerkedni  »  a  vöt 
gyek  mentén  otta  behatolni. 

így  8zoInok-r)(d)nka  megyébe  a  Szamos  mentén,  melyneJc  sdbfe 
nyászala  vonzotta  oda  a  tiszamenti  lakosokat,  kik  a  sót  e  vidékek  6fr 
lakóitól,  az  oll  lakó  szlávoklól  nyerték  Az  élelszükségek  beké> 
zeivel.  áhóval  éa  csákányiiyal  .s  nem  hódító  fegyverekkel  kezdtek  ^ 
ország  felöl  a  Szamos  vidékéi   látogatni,  a  hol  a  gyér  s  államilag  ni 


82 


SZftKKi 


bi.^..ti 


T^.L'.-._.....  ,...i..ni  nyitotta  meg  kapuU  n  umayaruk  elöti.  Mikor 

:   IHepek  a  rizolnoki  si»vid<^ken,  cH'szíímiíiul  nem 

metíbaiart^ziii,  de  az   bizonyuk,   hogy    az   időben   Erdéty   bírása 

kis  ílnmh  röMrf  (erjefllieletl.  míg  a  nagy   Rrdt^lyi  toKöld 

I,  Ilii  vun  a  tmtyya.r  kíiúJyi  liulalum  korén. 

EhMy  m^isnieréec  ^  Inránfí  c^k   la»f>an  baladt  ekire  a  királv 

ifczokkal   a   lelcpití^íjekkeL    melyekéi   otl   a    inaiiyar 

-,- <  .L    A  Sy^imoB  feJüJ  Beszteri'iie   videkíire   (Níisnerland) 

(gy  szász  ti!te{iek.  mely^^Jcűek   Rodna  lón  kö2ponlj&'  >>  meg- 

;bI  Krdélfnek  ismét  ujabb  vidéke  kapcsolódott  össze  a  magyar 

mely  az  eitlélyi  lerjeszkr'    '    '     i7da?ápi  bnsTnni  voni 

is  mentén  w  ktízdetí  a  i.  j  Erddybu  hatolni,  (iyula 

l«D  alkalmasint  a   (iynia   hespenyö  H)ns  meghodotá.sAt  kcH 


(féza  kordtiun  i^ahb  nagyobb  szúsx  teti^pek  alakiéinak  a  MaroB- 
esO  részekon.  mt;Nek  In^tííonkíínt  Hrns.si')?^  Iiuzódtak  le.  K  tele- 
Uy^Siü    bövilette   ki  n  mugvHr    királyság    halAniit    a  részben 
ihKíx  csak  gyíTen  lakott   KrdOlybiMi.   A  magyar  kiniJvnak  a 
si'"!*  adott  kivúllHiigleveloilHj)  tutijuk,  hogy  «  li.':lcpctU'.>ekkci  a 
ni  JcAlelezt^tM^g  üt  járt,  névszeríni  ismerjük  a  német  lovain*ondeket, 
,  mm    '    ■  '      ■     "  ■'■  I. 
nui  li'pflö  mrink:\iál,  gyakran  kunok  háUirgatták. 

lloMva  felíM  Erdélyen   át   csaplak   ki   Maj^yaporszagha,  s  npvessetes, 

'!    nem    Knlíely   koleli   n^zein.   df*  í>rtlioka 
,    ;....         .iLajdt    (Cserhalom).  a  mib6l   azt  nlvassuk  kL 
:)n}ZAfl  szélfi  akkor  alig   terjí*dhetett  lOl  a  í^zamos  vidvkén. 
!   kelet  felé  terjoí*zkedésél  bizoiiyilju  a  magyar 
"'   ■  ■•  rökHtfg  cvak  1.  Lá-s/lrt  kirííly  korában 
.   meg  ke-^bbinek  kell  lenni.  Hogy 
Dt  LáírzU^  a  putroau5a,  bith  mutat,  hogy  6  csak  kezdeményezője  volt 

'<k.  mig  ntódai  mttp  nz  ö  nevével 
^    :  ...  i  ■... ,  '.ikséget. 

A  íxúsT.  telepek  elhelyezkedése   idején   tnník  elő  a  magyar   állam 
I  ama  Tontos  jelenfég,    hogy  a  kilrp;UÍ  liavawk 
.    ..jM..,,„  lahllnak,  mely  nyelvi'ü  nézve  legközelebb  rokon 
mely  oil  mint  ó^roglaió  bírja  a  lakolt  földet,  8  mely  még 
pu9ú  lArz-srendszerben  él  akkor,  midöii  Ma^íyanjrszógon  e  tánja- 
71  szí'tlt  omlott. 

-.  mint  a  .szrtban  forg^  asékelifH^. 
es.  liogy  ax  ly  népeleni  u  sHjái   érdekél>en  is,  önként  s 


M»a*v' 


sa 


Mt.    RJÉTBT   UISZLÓ. 


észmvéíl&n  iWet^zkfáik  bek  az  uj  helyzetbe.  $  a  királyok  relba>;zD^ 
be<s«s  a^»anya>fot.   kiknek   szol^íálataiéil   r«;;i  Jogaik  és  sxoki'isaík| 
tetl«n  él%'ezelét  halják  meg 

De  a  niíiííyar  Állani  tprjoszkedtiííe   ezzf^I  még  neiu  érte  ei  h 
A  kunok  e^k(jr  félelmei  hatalma  a  \\i\.  szuzad  elojea  mar  puíiztul 
volt.  IV.  Béla-  király  tt^rítöknt  küld  a  moldvai  alföldit,  a  kik  ott 
járnak  s  Béla  király  a  Kex  Oatoániae  eznnet   veszi   f5l  s  kun  pöfl 
séget  alkotja  meg.  S  minö  érdekes,  és  a  székely  viszonyokra  fényt 
körülmény,  hogy  az  uj  kim  pii.'^pi'ikáeg  alá  kunok,   olahok  és  S2 
tartoztak,  u  mint  azt  egy  sokszor  idézett  oklevélből  tutiyuk. 

K  korhan  terjeszkedett  a  magyar  állam  ;i  Tluria.  Zsil  és  OH  raa 
tán  az  oláh  alföldre  is.  hol  a  sznrénn  UánsuK  iilaknlU  saszörényt] 
pftkség  bövítelle  ki  a  keresztény  MagyurorszaR  hatarait. 

A  magyar  kir.  hatalomnak    Erdélyben  való  előnyomulása    kű 
a  rokon  ho-ssenyuk   és  ."ízékelyeken    kívGl.    oláh    nyomok    is   cldlUiUB 
Nem  rendezett  nepelemek   o/ok,   mini   Anonymus   goudoljn  —  (ie 
Gládl>an  is  egy-egy   oláh   fejedelmet   látva  —  de  nomád   néplor 
kik  a  bessenyö  mozgalmakkal  velődnek  KrdélylH?.  erdökhen  és  he 
páízlorkodva.  Az  oláhokról  valö  legrégibb  emlékOAésok  egyike  a 
biíwenonim  et  vIjirhorum»  a  voröstoronyi  szoroá  kornyékén,  a  mi  k fl 
belől  jelzi  e  népt'njok  állapotát  s  útját  Krdélybc;  ilyen  nomád  oláha 
van  többszOr  hzó  Szörénységl^eii  is.  kikről  a  magyar   kinily    inléa 
R  kenézeiknek   egy-egy    darab    földel    enged,  a  német    lovagoknak 
mányozott  területeken. 

A  mngyar  állam  tehát  nyugat  felöl  keletre  terjeszkedett:  így  hoí 
ezt  létre   a    terület  s   a  magyar   királyoknak   abb^d    folyO   politikán, 
politikai  08  culturális  raissió   vezérelte  IV.  Bélát  is,   midőn    Cumániáv 
bővítette  ki  Magyarországot,  mely  ezzel  az  Alduna  hosazáii  a  fekete  te 
gerig  s  Kárpátoktól  a  Dnyeszterig  ért. 

Kz  országrészek  azonban  nem  tai'tozhattak  maradandóan  a  ma 
államhoz.  A  magyar   királyság   törekvődéit   a  mongol    hadjárat    /^ívji 
meg.  A  vtsz  hirére.  a  Moldvában   tanyázó  Jászok  és  kunok   egy 
menekfílt  hazánkbti.    kiket  a  király  a  Duna    és   Tisza    közé    telepi 
e-seinények,  a  mik  eiTO  következtek,  i.srníírelesek.    A  mongolok    M 
országha  hatoltak,    tüzzel-vossal   pusztítva  a  fiatal  államot,  raely 
gesen  még  meg  sem  volt  alakulva,  midőn  az  óriási  osapúít  ért& 

A  mongol  hadjárat  lezajlása  után  uj  viszonyok  kíh-etkeznek. 
bomludozik  a  kapocs    Cumánia    és   Magyarország   közt,    K    területek 
népfi^okal  vesznek   most  magukba,   melyek  a  Halkán  s  az  orosz  f<Q 

34 


A    SZÉKELYEK    S    A    MAGYAIl    IIONKOGLAtÁ.S. 


feWI  kezdene  gyarapodni  s  összofílegyedni  a  megmftradt  j;i»/ 
fajokkal. 
Csakhamar  belföldi  erők  ütik  ott  fel  fejükei,  melyek  kiin»  "^rosz  <« 
&k  élén    küzdenek  a  magyar   fölutlósáj*   ellen,  a  minek  a  vége 
és  Haraaelve  inegalaknlíiaa  lett  a  XIV.  szá/ad  kíizepén 
A  mon<;ol   Ihvlji'trat   lez^jlái^a   uUin.  !s    minek   nyom&n  a  kípcsaki 
ly    horda    kánsága   alakult    —   az   uraldlláji    népvándorlás    teljesen 
rüDt.  MevíszOnt.  meri  a    kipesaki    k;inok   hatalma   kíHíiite   rartst  le 
xtjun    nepekf'L  melyek   addig  a    Kriinliil  a  Lurkislani  sikiü  nomadí- 
Btak 

,A  kijK-akt  küiKUíí  í   a   inoldva-huvaselvi    Uirlmnányok    alakulása 
*válasíífal!ii  lön  Magyantr-ízáíí  s  a  volíía-vidoki  mípek  k*izölt. 

Kimerüli  a  forrás,  melyből  fajunk  eddij?  gyarapodott,  de  megszüni 

a  szüksog  isi.    hüpy   a  ma-^yar   királyság,   az   állam    bizlunságát^rt  a 

ltokon  túli  területekot  tailsa  kezében. 

Kkkur  s  csak   ekkor  üzOni    meg  a   népvándorlás,   mely    Attilával 

»l6dÜL  ^  ekkor  alakúit  meg  véglegesen  Magyarország,  a  mit  króniku- 

bink  .\rf)ád  korával  heviígzetlnek  fíondoltak. 

K   neiíi    oaéázen    felorslei^e.s   kiténVs    után    térjünk    vLssza    a    szé- 
liekre 

Kik  tebat  a  székelyek  voltaképeii? 

E    kérdeat   azl    U iszem    a    rokonuü|>tík     egymásu tán i    kó vétkezése 
meg  ^ 

A  magyarokat  KtelkOzböl  hessenyök  Űzik  ki  a  I.X-ik  század  vé^én 
I maguk  alkotnak  olt  hinrdalmat.  De  a  be.ssenyuk  balalma  st^m  tartott 
s  a  kunok  elöl  a  Halkánra  s  Magyarországba  meneküllek  Itt  szerte 
séleiUek,  ugy  hogy  a  magyar  területnek  csaknem  mmden  részén  raeg- 
ep*3»lell  p«y-egy  bes;Mínyö  rríapat.  liailrakepes  részeikel  pedia  a  maiityar 
niJy  haa/nalta  fel,  s  nagyerdekü.  b'.)üy  e  harczos  be^senyŐk,  löbb.ször 
etyekkei  eg)'filt  vannak  emlttve.  11.  Istvánnak  a  csehek  dieni  hada- 
iban szi'ini'lyél  bes^enyök  éa  mkelyek  ör/ik  vula  .  II.  (íéza  1  t4-6-ban 
osztrák  Henrik  ellen  szállva  táborba,   elöcsapatail  bessenyök  es  szé- 
lűt képezték. 

De  Székelyföldün  a  Erdély  egy44)  tea-ületein  is  sok  Bessenyö  hely- 
Tan.  I'      ■      /,0-Xaszódban  van    fígy    licssenyö    (Ileidendorf).   Alsó- 
érten i  :  •.  Ki.s-Küküll<)l>en  Huzíis-lk'íísenyi'i.    i;í2i-l>en   Száraz- 
kon    bessenyök   laktak.    1421-ben    Kelsö-   éa   A!só-Kákoson    laklak 
yök    l455-t>en  bessenyÖ-faUisi    székelyekről    van    szó    U<Ivarhely- 
II.  Be:*9enyö  nevö  helyek   varrnak   még   Sepsiben,    (Háromszéken) 
Ibaezom  enlöben  pedig  a  Bet^enyö-patak. 


35 


•A* 


On.    RÉTHY    DÍSZLrt. 


íme  liíliAl  a  székelyek    nern    Ichpftek   másnk  mini    vagy  a 
nyök  egy  ága,  vauy  egy  KtelkíVzIxín  kfiiin  inaradl    magyar  népfelekí 
mely  a  kún    t>eiHések   Idejón   n   bessenyökkel   egy  ült  a  gbime^i,    ojt 
tftmüsi  szorttsokon    vonult   Erdélybe,  s  ott   n    havasok   alatt   meshí 
magát,  ismerelienül  oll.  míg  a  magyar  királyság  az  erdélyi  gyarmat 
korában  rájuk  nem  talál  s  hatalmi  kiirébe  nem  vonja  Öket. 

A  mi  a  szOkelysóg  magyar   nyelvüsétíél   illeti,   ez   most  a 
kérdés    tekintetében    milsodrendn   jelentöségi'ive   válik,   de   az   általj 
magyar  etimológia  szeni|>(mtjál)i')l  nagybetsü  azért,  mert  ki\iláglik  eí 
hogy  Árpáddal  nem  az   egész   magyar   l'aj   szállt   mtig   Panntmiában, ; 
bizonyosííá  Icí^z  általa.  Iiogy  a  magyar  ajkú  iiépelemek    .szelesebb 
leien   laktak  e  korban    mint    gondoJtnk,  s  valószínű,   hogy  a  bes 
jAaz-kún  nevek  nlott  ismert   népek  jó  résxtí  is   magyar  nyelvit 
talán    csíik  a  dynastiák  s  egyes   ágaik    voltak   törökök,   a    mit 
kunokra  bízvást  elmondhatunk,  kik  hazánkban  mint  magyar   elem.^ 
laltak  helyet^  de  egy  részük,    mint    a    Petrarca-co<íe-x    tanusilja. 
nyelvű  voll. 

Hogy  e  Teltevés  nem  nélkölfizi  az  niapot.  arra  tübb  bizonyíték 
van.  Cumánia  megdőlte   után   jK;Ídául    Moldválian  <'*s  Be^sarabialíaD^ 
oláh  vajdaí>ágok  megalaknlá^a  után  is  soká  nagyi^zámu   magyar 
II.  Rákóezy  Ferenez  követsége  a  knmi  talár  kánnál  jártálmn  a  l>esí 
biaí  Csöhürcséket  is  mint  magyar  falul  találta.   De   Moldvában   cg^ 
napjainkig  leér  a  magyar  elem.  mely  nem  ei-délyi   kivándorló,  de 
nyosan  a  régi  Cumánia  népségének  romja.  Maga  .lá.'ízvásár  városa^ 
kintvG  e  név  régiségét,  a  kün  kapitányság  intézményét  a  moldvai' 
udvarában)  elég  l>izonyítek  arra,  Iiogy  fajunk  valamikor  szelesebb  i 
leien  lakott  mint  ma. 

Bizonyítja  ezt  az  oláh  nyelv  is.  Az  oláhsáa.  mely  <'.sak  a  XIII- 
százaílban  .szaporodott   fel    Moldovúbau  és  Havasai föhlén.    az    ott 
régibb  népeket  assimilálta  s  azok  nyelvéből  tí^mérdek  anyagott  vq 
S  mit  IáUmk?  azt,  hogy  az   oláh    nyelvl>en  a  szlavón   ktvl'ii   ]egh 
magyar  anyag,  türnksége   pedig   s/inte   feltfinöwi    kevés  s  a  mi 
az  csak  a  késöblti  török  hódoluág  korából  kerüli  t)elp,  holott  ha  Cun 
lakfKt^ágának  fő  alkatrésze  török  lakosság  leti  volna,  iigy  az  o1A)i  n] 
ben  több  s  régibli  tíirökséget  találnánk. 

A  székelységnek  Magyaroiíizáífbél  való    kitelepítéséről    azt   hü 
egészen  le  kell  tennünk.  Magyarországnak  az  első  királyok  korúban 
volt  annyi  magyar  népe.    hogy    belőle  a  távoli   keleti    Erdélynek  is  Jiil^ 
hatolt  volna,  hiszen   ha  lett  volna,  a  királyok   Erd<lvt    nfni  m  ihmdris 
és  r^jna-vidéki  szászokkal  gyarmatosílják  vala. 

86 


\'£     RTflltOORAPflIA     \    HÉt^ZUV    TUtM>MANTOS   AKADftMiAtíA.N. 

Meg  kell  aJla)>odounk  letiát  aijl»an,  hogy  u  székelyek  olyao  ma- 
Tarok  mint  mi  vagyunk,  de  helvfüfclalásiik  Krdélylien  más  ídötien  s 
Ifi  ▼Uzonynk  köxt  történt  mint  a  pnnnóniai  muKyiu-ságé.  Ha  nem  \a 
tunook  u  tni  y\  .s/A^kely  le?;t véneink :  külön  történeti  Uy\  s  Krdi'tlynek  a 
mi  (it(  Uikö  népc>k  kOxúit  Ingrégil^h  liikosnaga. 


ethnographia  a  délszláv  tudományos  Akadémiában. 

A    délszláv   akadtímiának   /a>;rul)lmn,  1'.  évi  aavember  hó    .^0-án 

U    aonepOlyes   évj   kö7:};yal6!^nek   egy    iiagyjelentOsógii   moz/^nata 

ávül  tanulsaiíos  reánk  nézve  is,  w  minden  tekinleit«jn  nic*U(')  a  mi 

59  fiKvelmünkn^.  Az  olnökl6  dr.  Kaonki  kanonok,  a  ti<^ptíini  tanul- 

^ytik  érdtikébeii  iiagyhatójín  berízédet  tartott,  a  melynek  eszinenienelH 

^vetke7i> : 

A  délszlíiv  Akadémia,  a  mely   eddiii   lűlnyomölag  okiratoknak  e^ 
AkAknak,  tehát  írott  emU*keknek   j^yil.ilésére  és   kiadíi.Hiim   torflitotta 
ezentúl  már  meí;fonlolva  azt.  hogy  az  írott  irodalom  nem  ele- 
egéesK   életének    reltünteléAére,    kütöníis    tekintettel   lesz   a 
inagiira,  szóval  ápolm  fogja  a  Iblkkiret  (a  nem/.eti  restséget, 
I  meNU.  mondái  slb ).  Ethnologiával  és   elhnograpliiával   (a  né|íek   kelet- 
iek éA  jelen  állapotának  taniilmáriyo/fisávul)   most   kiválóan  fog- 
1  ik.    An-iolorazúíhan    tudös    láraoííág    loglalkozik   a  liajiyományos 
lü  kiadásával,    Fnuirziaopszájíhan   löbh  ily  irányn    folyóirat    van, 
Jlctncturszágban  elhnttjíruphiai  társaságok  és  néppsychologia  meg  ethno- 
ira  való  folyóiratok,  Ola-szoi-s'/ájíban  ily  tarUilmn  archivnmok. 
;l>an  földrajzi  társaság  Szl-PélervurU  iinllirt>pologiai  es  elhno- 
phtai  társaság  MoszkvHl>an,  hasonlök  Spanyolofszátfban,  Portugáliában. 
íjczban  r.s  a  legnjaMi  idóhen  Rudjipesten  is  (Kthnologisiíiie  Mttteilnngen 
garn).  Mind  e  tények  tanúbizonyságai  a  ncp  alkolásainíik  tunul- 
iránti    nagy   ériieklódésnek.   A    délszláv   akadémiának    nem 
ezek '  mögíitt  elmarafluia,  s  nem  szabad  ez  ügyet  halogatnia,  mert 
nindeni  nivelláló  általános   c/ivilisalio  c  századában   épen  a  nemzeti 
*lvigok  és  u  ni'p  aikoliisai  szenvednek  le*!löblM'l,  a  mit  az  a  lény  t? 
feayíl,  hogy  népünk  keleti  részében,  a  hová  mOg  nem  halott  el  any- 
■lláló  halas,  rt  népszellem  alkotásai  tiszlábhnn  és  gazdu- 

jk  meg.  A  nép  niotidái  cs  közmondásai,  ligy.s/inlén  dalai 

,  ,        kus  tekínlnlben  feltárjuk  a  nép  belső  erejét,  és  ezzel  foglalkozik  a 

rore  vagy  bagvüinímyí    irodalom,  a  mely    tanulmiinyozza   az   Ússsses 
: 


LEVCLEZftS. 

nemzeti  emlékeket,  a  melyek  nem  ira.-^ban  niarndlak  fenn,  hanem  a  i 
emlékében,  mint  nemzedékről  nemzedékre  szálló  ha^yomriny.  Rzzel 
függésben  szükséges  le^K.  hogy  a  nép  nyelvét  inkább  reális  szempont 
tartalmuk  szerint  lanulmanyozzuk.  hojn'  megviliigosíl^iik  a  nép  szélig 
élelt^nek  múltját;  ez  a  dialektológia.    Arra   kell  töTOkcdniink.    hogy 
haíísunk  a  nép  lelkébe.  A  nép  szellemét  régi  haKVományok  és  uj 
vezetik:  az  ősi  hHjryomíinynk.  a  melyekben  a  nép  sajátos  mivolta  nyí| 
kőzik,  oly  nagy  balúsiiak,  bojíy  azokat  a  kereí^zténységnek  is  lekinte 
kellett  vennie.  Azt  lehet  mondani,  hogy  a  népélet    mostani   szokásai 
erkölo^ei  nz  fisi  bat^yományok  és  a  keiesztényst-^'  kr»zli  kirgyezéslttil  ^^zA^-^ 
mázlak.  A  délszláv  akadémiának   lóbál  ezentúl   küteleü-stíge  \f^y  n  lu'fi 
szájhagyományaira  kOlÖnös  gondot  fordítani. 

Ilyen  nagyjelentösegú  jelszókat  hangoztattak,  és  ilyen  czélakiU  túzlefc- 
ki  a  fiélssiáv  akadémiábiin.  Intő  tanulság  van  c  mozgalomban,  n,  a. 


LEVELEZÉS. 

I.  József  főherczegnek.  a  társaság  elni>ké1iez  intézett  levele  (a 
társaság  szerenc^ekivánaUn  alkalmál>ól:  cA  magyarországi  néprajzi 
íársaság  hozzám  intézeti  szíves  üdvkiváiialai*^!.  melyekkel  családi  íhme- 
I>élyem  alkalmára  meglepett,  fogadja  legőszintébb,  legbensőbb  liálámat 
azon  óhajom  kifejezése  mellett,  hogy  tudományos  téren  hazámlían  oly 
ödvös  mliködéi^ét  mmdig  a  legíslegíobb  siker  koronázza. 

Élénk  rtíszvélelemröl  s  támogat á.somról  liiztosítván  a  lar>ulalnt 
maradok^  Ak-suthon.  IKRíi.  angiiszlus  Int  20-ún.  szolgálatki's/.  lagja 

Józíiof  föhercze{f.  s.  k. 

n.  Charles  G.Leland  levele  a  Magyarországi  Néprajzi  Társasághoa. 

—  A  táreasáp  1889.  tlecz.  7-én  larlftll  felolvaso-nii^spii  tM-inulatln  h'ntnun  Lnjott.  - 

Lontfon.  ISíítí.  iiovcmlHír. 

Bendkivilt  szerent-séíínek  érzem  magatnal,  hogy  a  Magyarországi  N( 
rajzi  Társaságot  —  ha  nem  is  személyesen,  a  mint  kívántam  volna,  de  Ii 
alább  e  par  r^orommal  uiegithikulása  alkalmain")!  üdvözíilhelem.  Hngy  ily  tár- 
sulat Magyarországon  alakuljon,  az  neJiem  külimi^sen  két  okból  látszott 
már  régrda  szíikségesnek.  Előnzőr  is  azérl  mert  a  világ  egy  országa 
sem  nyújt  a  kutatónak  oly  íok,  oly  változatos  és  oly  érdekes  népi-ajzi 
anyagot,  mint  Magyarország.  Nyugat- Knivipábim  ez  anyag,  st^jnos,  már 
többnyire   csak  mint   egy   rég   elmúlt  időnek  kiaszott  éa  holt  emlékjeítt 

8M 


LEVEl-EZÉS. 


Itodó 


itóíhaíö;  míg  itt   viruló   éleiben    látjuk   még  s  azon  elevenen  é,s  üdén 

*Vi  jyarorszáe   a    viiag  legnagyohh   eUi    regény-  ús  novella- 

Iketlhetik.  iizt  én  legnagyobb  részl>en  annak  vagyok  ha,j- 

ttüajdonitani.   hogy   a   néprajzi   tanulmányanyag  oly   .s-ioerene-sés 

ri  és  Irtjséjeben  virul  még  e  szép  orszúg  határain  belül ;  mert 

■-i.^  úgy  az  eg>'enek.  mini  a  népek  éleiében   az,  a  mi   a    köllöt, 

•íZt  é?  a  folkloristüt  eg>'aránl  érdekli;  anmzt  azért,   hogy  Möle 

lulveil    mesíalkossa.   ezi    meg,   hogy  segélyével  az  emberiség  lelki 

-:  még  rejlett  törvényeit  kinyomozza.*) 

iia  öiiOknck.  uraim,  Mugyiirorszagon  nem  rolna  alkalmnk  a  nép- 

[íf^ok  ama  isodúlatos  változatosságát,  a  számtalan  árnynlat    oly  meg- 

(  szinrö-szmre  lulniok  s    mindennap   taftaszlalniuk:  ügy 

_-L.  /en  más  fajin  s  talau  nem  kevésbbé  nagy,  de  ininden- 

iiíJLS  téren    volnúnak   nagy    íróik,  más  mövépzeik,  de  nem  dicae- 

k   egy    Hettifivel.   egy    Aranv    .Jánossal,   egy    Jókaival,    kinek 

•i  <n  .szélei;  amerikai  hnzUniltnn  minden  gyennek  ipmeri  s   a   ki 

(.országnak  raélló  lulszkesege. 

A  második  ok,  a  mely  vetem  az  előzményekből  nomcsuk  önkényt 

^ónak.  hunern  mintegy  szükségképen  következőnek  láttatja  e  társaság 

ilakiiláí^ál :    azon    szer-enesés   kíirülniény,    hogy    önöknek  HeTrniann 

lanór  Elhnoloífisvhp    'Milteilungnt   ezimü    folyóiratában  e  léren 

litlöró  előmunkálatuk  van.  a  melyei  én  Anglia  legelső  szemléjében 

haboztam  Kurópu  Icifjohb  lolklore-közlönyének  mondani.  S  valobiui 

t    íoiytiii-al.    habár    még    egészen    fiatal  s  nem  jeleni  meg  belőle  több 

{ibárora  nézetnél,    már  is   kitudta   magának  vívni  nemcsak  Angolország, 

hanem  az  í^ész  külföld    tudományos   köi-einek  elismert-sél.  Kzen  ugyan 

cg)   inüvelt  erniter    sem   Iojí   csodálkozni,    niilyen  szoros  í^tsszefüggesben 

lill  a  fotklnre  a  régísét^tannal   és   az  etimológiával:  már  pedig  Magyar- 

jlpncá^   az    iilOblnak    tekintetében    sem  marad  rl    más  'írszagnk  mögött. 

A  nemzet,  a  melynek  egy  í  inti  fai  vy')w.  í\il)*zhy\x\,  egy  Vdmbéríjs\x 

mm^  tarifa  kötelességének  azt  is  bebizonyilnni.  hogy    mindanniik,   a  mi 

valől*au    maradandó   diesilségére   s   méltó    bi'iszke.st^gére    sznigál.    teljes 

distiien!««cl  is  tud  adózni. 

t£s  én  nemcsak  iijen  jellemzőnek,  de  fölötte  megliaztelönek  is  tar- 
Magyarors7-ágra  nézve  s  épen  azért  itt  semmulasztliatom  el  kiemelni. 
nicffak  két  lángész  6nkÉuteIen  találkozúsáDDk  szép  példi^'dt,  banem  e 
^stan  a  kö^ftt*  );otidnl»t  if!azsA(;ánnk  1«'^<-s»tlan<'iaabt)  liizniiyitékát  látom  én 
^  Dilt  itt  Lfbnd  »a  M.  N.  T.  vW\  kozgyalési-u  Jékai  mond.  It'^lf>rmékenyebh 
moiuuLfánáuI  a  néprajzot  ii«vezi  meg.  A  Törd. 

3M 


lEVELEZES. 


hogy  önök  JózHof  föherezey  ö  fensége  személyében    nemcsak   a 
dalmi  és  poliükai  élet  egy  magasan  kienielkeiiö  alakjai,  hanem 
a   tiuloniAny    egy   egészen   spe<*7.iá!is   t^rülelének   kivúló  és  Általi 
elismert  művelőjét  is  szerencsések  lisztelhelnL 

Meri  Ö  cs.  és  kir.  fensége  kétségtelenül  a  világ  első  czigany-nj 
ismerője  és  kulalójn.  Ez  pedig  olyan  czím.  a  melyei  a  fejiséges  úri 
örökölt,  hanem  szorgalmával  i-zerzett  magíinak ! 

Ha  pedig  önök  talán   azt   volnának    Iiajlandók  hinni,  hogy 
mint  az  angol  czigány  társaság  i(íyppy-Lore  Society)  elnöke  — 
nél  kissé  magasabbm  hnasHlöm  ez  ulóbli  említeti,   lannlmányokal: 
ne  felejtsék  el  kfi-ein,  hogy  mi  folklorisliik  vagyunk  t*  hogy  számi 
a  czigdvysdg  a  legbecsesebb  és  legérdekesehb  íftifedezések  kimeríthet 
forrása.    Igaz,   hogy   elég   nagy    számmal  akarhiak  amolyan  régi  dii 
tudákos-filiszlerek.  a  kik  minket  rolklorístákat   a    tudományos    élet 
gányai  gyanánt  szerelnek  feltűntetni  s  mini  afféle  roÍ/MUie8;^e«líw»(-r 
n  derokliad  nyomában  kullíigó  szedell-vcíiett    csöcselékre    megvető 
gel  néznek  alá    Az  is  igaz,  hoay  ez  az  úgynevezett  "fnlklorc*    egy< 
még  olyan   i5j   dolog,   u  ra<ilynek  jelentésével   es  jelentőségével  — 
olyan  nagy  csoda,  ha  vajmi  tud(>s  és  komoly  féiiiak  még  nem  jdfc 
egészen  lisztáha. 

A  rni  ícladatimk  őket  s  nemcsak  őket,  hanem  a  nagy  knzör 
is  taniilmánynink  lontosstígár(>l  (elvílúgosltnni.  A  folklóré,  ügy  a 
én  érteni,  a  történettmloinány  idöhen  Icgultílsó,  de  épen  azért  legma 
s  egyúttal  legszebb  fejlödtyíi  fiíkn.  Ifjú  koromban  t>ak  monoehror 
vázlatokban  tanultuk  a  lörténelmcl.  A  modern  tuiloinány  fclada 
gyarló  vázlatok  helyéhe  kellö  távlattal,  élelhíi  imatomiával  és 
erővel  fellelt  képekei  állítani, 

Az  igaz  színeket    és   az  árnyalatok    helyes  eloszlását  e  kephí 
folklóré  adja.  Kz  a  nu  hivatásunk  az  emberiség  fejlődése  hÜ  ábr 
fának  művészi  luegalkolás-ahan. 

Helyesen  sfyLelték  egyes   nagy    törté netirök.    hogy  el  fog  jöiu 
idő,   melyben  a  nagy  e^uhereh   nem   fognak   töhhé   annyira    elÖL 
állni  a  történetírás  mezején,  s  helyükbe  a  nagy   eszmék  és   világ-c 
galmak  fiiKtiak  kcríilni.  K  kortmn  jelentékeny  szerepe  le^^  a  folklór 
mert  mindaz,  a  mi  az  emberiség  benső,  csaljuli.  kedelvi  életéhoz  fOz 
megillető  helyet  fog  találni  az  ö  vonzó  Innalmányainak  kerelébetK 

Javta  eat  nlrn :  mi  megindítottuk  a  mozgalmat ;    inosl  (t^ak 
leladalunk,  hogy  az  lanyhaságunk  következlél>eii  meg  ne  álljon  úljál 
Önök  szép  reményt  nierílhetnek  azon  biztató  tudalbóK  hogy  még 
sem  alakult  néprajzi  társulat  oly  kedvező   auspíciumok  között    mint 

•10 


IUVATAI.OH    KÖZI.KMfeNrKK. 

ié-  On5k  oly  ám  és  változatai  anyaggal  ren<telkexnek.  a  mely  rít- 
páriját :  ez  anyag  fpldolgozásal  már  is  megkezdte  önöknél  egy  derék 
íoljióimt;  a  munka  köré  számos  jeles  (m  áldozatra  kt.'s/  tudósuk 
ik,  mig  orszúguk  nt^pei  a  f('»ld  Ipg&zpi)l»  olhnograliai  nuizenmát 
hivulva  u  lejyellemzöbb  és  legbecse^l)  tárgyak  ózfuitWel  megtöl- 
S  mind  ehhez  aü  öndk  és  hontitársaik  szívében  a  ]egdU'.sOtib  nem- 
érzés  Ij^ngja  lobiii.',  a  mely  bennem  biztos  reményól  kelti  a  legszebb 
lyeknek-  S  ba  tái-sulaluk  egykor  júl  te!ie«ítetl  íeludalának  szép 
eire  tekint  vissza,  Agy  ezt  egyúllal  aiuiak  tudatában  lebeti  majd. 
lesen  hozzájárult  Magyai'orszag  művelödésí'hez.  és  lígy  (*rkÖlesi 
f- ...likai  enyének  megsziljirriiuisáboz 


HIVATALOS  KÖZLEMÉNYEK. 

•Je{;yzökontfv 

a  Magyarországi  NépraJ/i   Társaság   alakítást    ügyelten   vasárnu)). 

P87.  det«.  5-én  d.  e.  10  öraknr  u  m.  t.  Akadémia  földszinti  sarokter- 

en  tarioti  eb(»  előlegei  értekezletről.  Jelen  voltak;  Abafi  Lijos.  Alexi 

^4rgy,  dr,  Ballíigi  Aladár,  Heretiz  Antal,    Bubula  János,  dr.  liorovszky 

bb  FechliB  Imre,  ííyörgy  Aladár,  Hadz«iz^  Antal.  Havas   Sándor, 

;;mü  Antal,  Hunfalvy  Pál.  dr.  Jaottsö  Benedek.  Királyi  Pál  dr. 

1     Körösy  Henrik.  Kurz  Sámuel,  dr.  Márki   Sándor,  dr    Mttlnár 

dr.   PatrulMiiiy    Luká(^,   Popovlcs  V.  l-slváii.  dr.  Scbwieker  I.  H.. 

vi  /sjirmond.  dr.  Staub  Mör.  Széli  Farkas,  Szilágyi  Sándor,  dr, 

-^  'tii«zlitv.  (Ir.  Torok  Atm-I.  Vnlf  (Jyitriív   Wi-tbiM- IíimIoH'. />ii!ins/.ky 

Ilanfulvv  l'ul  logluUa  el  az  elnöki  székel  é^^  Hemnaiiti  Antal  miül 

tó  elűadó  tömör  előterjesztésben  vázolta  a  társufság  r-Zfljút.  szük- 

fés  síirgös  voltát.  Dr.  Török  Aurd  Itcbaiidib  szakszem  fejtegete.sei. 

yi  Sándor  és  Molnár  Antal  tartalmas  nyilatkozatai,  továbbá  Hun- 

"  '    "  \ntal.  Havas  Sándor.  Ballagi  Aladár.  ílyörgy  Aladár, 

lunü  leUzólalasai  es  rövid   eszuie«:sere    uláu    íiz   érte- 

kftxiH  egybaugulas;  é.s  lelke-'^odéssel  kimondta^  bogy  a  tár-saság  alakítását 

tek  és  ríürgósnek  tartja.  A  prograniin  és  az  alapszabályok  szer- 

..;■  s  a  társaság  szervezftsére  kiküldetett  Hava^  Sándor  elnökleli* 

dr.  Ballíigi  Aladár,  BereíiZ  Antal,  (íyörgy  Aladár,  dr.  Herrmnnn  Antal. 

k  dr.  TOrdk  Aurél  Vánibóry  Ármin. 


41 


Áz  énekesiéi  uUin  a  hetes  bizoltsúg  ülést  tartott,  a  melyben 
beszélte  az  ügyet,  s  mefibizla  (i^Jörgy  Aladárt  az  aJapszabályok  és  Herrt 
Antalt  a  prop-amm  tervezetének  szerkeazlésj^vel. 

* 

JegífsÖköni/v 

a  Magyarországi  Nópn^jzi  Tarsusdg  szei'vezö  l)i:{oll$ágának  s : 
hívott  illetékes  érdeklődőknek  1889.  január  2fí-án,  d.  u.  5  órakor,  a 
Akadémiában.  Hunfalvy  Pál  elnöklete  nieJletl  tartott  értekezletéről. 

Herrmann  Antal  előadja,  hogy  nz  általa  szerkesztett  foUiívúa 
példányban  küldetett  szét,  még    pt'dijí  a  néprajzzal    rogUilkozókou 
az  összes  hazai  egyházi  főhatóságoknak,  fö-,  közép-  és  polgári  isi 
nak,  taníelöiívelőknek.  föi^ípaiioknak.  szolpahiraknak,  városi  tanácsok 
minek  folytan  mintegy  iO()-an  joii^nlkeztek  tagul. 

ííyörgy  Aladár  előterjeszti  a  szervező  bizottságban  már  iBeglx 
alapszabály    tervezetet,    a   mely    beható   megvitatás    után    elfogadtatc 
Végül  niegaJIapíttatott  a  vasárnapi  alakiiln  közgyíllé."^  napirendje. 


Je/fyzokőnyv 

a  Magyarországi  Néprajzi  'I'ársaüag  alakuló  közgyűléséről.  ^Tarlaloll. 
1889.  jan.  SV-i-n  Budapesten,  a  m.  l   akadémiai  Kisfaliidy-tei*enil>en.) 

1.  Hunl'alvy  l*ál  mint  az  alakító  bízottság  elnöke,  iidvözli  a 
számmal  megjelenteket.  Mindenekelőtt  köszönetet  mond  dr.  Hpt:  .  r  n 
Antalnak,  ki  leginkább  knzremunkáll  a  tár^-aság  alakulásának  el> 
lelei  körül  s  kinek  néprajzi  tevékenysége  nemcsak  Maíívarországon, 
hanem  a  kíiiröklöri  ís  már  szép  elismerésben  ré.'ízeí'üil :  ö  tÖle  indáit 
a  társa.ság  alapílá.'=ának  esznu^je.  s  nagyrészt  neki  kO.szönhelö.  hi 
társaság  alakulása  már  most  megtörténhetik.  Az  az  erkölcsi  pi 
•  Ismerd  meg  tenmagadat*  régóta  érvényben  van.  de  ugyanéba 
tiu^adalmi  téren  oíak  ujabb  időben  kead  felbangzani  és  igyekezik  é 
nyesülni.  Knnek  kövelésére,  alkalmazásárjt  alig  található  valahol 
talfg,  mint  épen  nálunk,  a  magyar  korona  alá  tartozó  fbldiín.  mely  Ti 
ságof*  ethnographiai  mozaik.  Eddig  ebben  a  mozaikban  inkább 
különbségeket  néztük,  a  melyeknél  fogva  olykor  a/.tún  el  is  hih 
egymástól.  A  néprajzi  társaságnak  föladata  le.sz  nem(^ak  czeicet  a  kQ? 
lönb.Hégeket  kiemelni,  tiidoinányo?an  feldolgozni  é.*^  másokkai  közölni. 
hanem  raelyeljben  fekvő  pontokai  is  napvilágra  hozni,  melyek  an-a  indít- 
hatnak bennünket,  hogy  ne  húzzunk  széjjel,  hanem  vonzi'idjtink  e^- 
máshoz.    melyekből    meggyőződbelünk,     liogy    mindnyájan,    akármilyeo 

42 


I)IVATA1X>S   KÖ7.LGM£NVltK. 


I*5?yünk  is.  egy  hazának  édns  íívermckei  vajrvunk.  RemMi,  hogy 
jad  tarkaságnak  egyik  IwreHnirnye  az  lesz,  hogy  elÖ  fogja  moz- 
a  knlnnböKÓ  ncpfnjoklian  n  hí»;!a  szcreletéL  s  az  e-trynuiához  vul6 
l|iön/i^  vonzófhbít.  Azfiuhaii  minden  lár>asáíí.  hopy  eljen.  mozoirjon 
B59on,  szervezetre  azt)rul.  Ilyen  sízerve/ft  alkoUis;ini  renti.-íZíTinl  az 
B(«ket  í^^Míkták  elővenni  s  igv  .szemelünk  ki  a  szólóU  mini  a  budapeaü 
pA.  kfizóll  alkalmasint  u  le^röreucblpel.  az  alakiilö  és  alakító  jívűIéH 
^e>t^r<?_  Étinek  hivatá^a  az  alapízahülyokai  tárgyalni  s  a  tis2l\'iseK>kel 
enesen  megválasztani.  Minthogy  elölülőnek  egy  nagyon  Ibnios  aka- 
|p&i  üÍH??heu  kell  majd  resztvenni.  Iieiyelte.seíil  dr.  Török  Aur^l  tanárt 
í.  ^*syz0íil  dr.  Hélhy  l^zlót.  előadóul  dr.  üerrmaJin  Antall. 
A  kr»/j:yülL'ő  lelkes  éljennel  fogadja  az  ehiök  mejfnyiló  l)cszédél  és 
■agfiévá  teezi  ajiinlatnit 

2.  Herrmann  Antal  kijelenti,  hogy  k(íínylel(!n  felszólalni,  hutíy  elhá- 
ba  magaiól  azt  az  trdemet.  melyet  az  elnök  reá  n'ttl.  A  néprajzi  lAr- 
Ntg  ögyénei-  megindítója  nem  6,  hanem  Hunfalvy  Víú.  ki  nálunk  n 
tdnokAijyo*^  ethuoeirufthiát  nicgalnpilotta,  s  kinek  nbheli  nagy  (erdemei 
tnAvsTjeri^  s  a  kfilíi'ildi  tudományban  is  isnifretesek  Kiváló  érdeme 
lo  a  Kisfaludy- társasilgnak  is.  a  mely  pl.  a  szóló  *^  dídgozótái-sai  nep- 
áli tanulmányait  anyagilag  is  l/iniogalta.  De közveletlen  ösztönt  Henmann 
iUigybeu  dr.  MeltzI  Hugó  kolozsvári  eiíyeterni  tanái-tól  nyert,  a  ki  a 
BklevÖ  Hra.-*sai  Hómuellel  szerkeszteti  «()sszehason!i1ó  irodalomtórlé- 
éüú  lapokban  >  kOlönös  figyelmet  fordított  a  folklorera.  s  mái*  évekkel 

anyozta  eav  maeyarorszüíii  folklore-társaság  alakllá^^át.  Ezt 
. :.:i  iguzsjjí  érdekében  kellelt  szólónak  megjegyeznie. 
Helyeslő  tudomásul  szolgál. 

3.  Herrmann  Antal  az  elökésziló  bizottság  állal  kidolgozott  ala|i- 
'"'■''■  Irr\'ezel el  előterjeszti  éfi  ponlordiint  felolvai-sa.  Kgyes  ponljaihoz 

i-loltak    Fialovszky   Lajos,    Molnár    Arial,    Tórók    Aurél,   .lancsó 
ipTieiiek.  gróf  /iehy  Jeníí.   (íyörgy   Aladár.   Steinaeker   Odön,   Sasvári 
rmni.  Vifcár  Béla.  Majlath  Béla.  Slrausz  Adolf,  ílermann  Antal. 
A   közgyfliés  némt^ly  n»ódosífá:*sal  elfouadja  az  alapszabályokat 

4.  Az  alapszabályoknak  a  módosítások   tekintetbe  vételével    való 
swiv(»gezo>ere  bizottság  kiküldetése  ajánltatik. 

Juküldetnek:  dr.  Ponori  'l'hewrewk  Kmil.  dr.  Fialovszky  Lajos, 
rftiy  F*al  s  az  előadó. 

ö.  Steinaeker  Ödön  egy  feLszólalására  Herrmann  Antal  kijelenti. 
^y  eMisi  mar  100  tagnál  tiíhb  jelentkezett. 

Őrvendeter-  tudoriiasul  sztilgál. 

6.  Klnöklö  dr.  Török  Aurél  a  társaságot  megalakultnak  nyilvánítja. 

43 


7.  Elnök  a  közjíyOli'ísi  az  iíieiglenes  lísKliknr  rnegválaazuisára  i 
lílja  fel  Oyöi'g)'  Aladár  inüflvanyára  egyliangulag  niegrála^i^tatna 
következők : 

Elnök  :  nuufnlvy  hü. 

Alelnökök:  dr.   Tűrők  Aurél  ih*  srtmöri  Havaa  Sándor. 

Titkár:  dr  fíprrmnnh  Autót 

Jejíyüö;  dr.  Héthy  Ixltszló. 

fénzláros:  tlr.  fiorovsshy  Satnu. 

8.  Elnök  rels7:ót italára  vs  (iy^jr^y    Aladár  ajánlatára  nz  lói 
nagy    vólíiíztinánylia    eRylian^nilíig   a    kövftikezíík    váliusxifttttak :] 

^fiyörgy,  i?i'.  Apponyí  SAndor.  Arílitdh  János.  Biiohál  Dániel,  brj 
ftfüos,  Baksay  Sándor,  BaUagi  Aladár.  BarLalUit  István,  Bauszuem 
Bfíi-ecz  Antal,  Rerzeviczy  AlhfiPt,  dr.  Htijnicsic-*  Iván.  Hnínkovics 
(püspOk).  Brassai  Sámuel,  dr.  Bpean  Kázniép,  Ciotta  Júniiá,  Cop- 
Mara,  Csopey  Lás/ló,  Csúszka  (íyöpgy.  dp.  Czirbusz  Cii^za.  Dimitrüe' 
Milos.  Ürotiobeczky  (iyula.  Dungyepszky  l.azá?-.  dr.  Krödy  Rt^Is.  E' 
Uüüs,  Foszly  Appád,  dr.  Fialovszky  Lajos.  Fdtach  .lózsef,  Firc/ak  (iy 
4foldis  János,  dr,  (inldziher  iKnácj;.  íírünwald  Béla,  (iyarmalhy  Zsig^ 
(iyörjíy  Aladár,  (iyniai  Pál.  Ilad/siaK  AnUil.  dp.  Ilatnpel  József.  Hem 
Olló.  Ilnszkíi  Jíi/'í^r.  dr,  .lant-sij  líonedek.  .lókai  Mór,  br.  KaaaH 
Káldy  (iytUa.  Kálinány  l^jof^.  ^p.  Karolyi  (ívöpj^y.  dr.  Katona  ^ 
Király  Pál,  dr.  Knlin  Sámuel,  dr.  KÖrö-si  Jóassef,  dr.  Krauss  F4^ 
Kukuljevi(r.s  Milutni.  ^r.  Kimn  (ít^za.  Lóczy  l*ajos.  Luppa  Héter^| 
Miklós.  MaÜHud  Oézkár,  dr.  Marianescu  Atjináz,  dp.  Márky  8án(ffll 
Medvrt;/.ky  Frigyes,  dr.  MeltzI  Hnsó.  MelUl  Oszküp,  Moldován  Her^ 
Molnár  Antal.  dr.  Moravc.<;ik  E.  EtalL  Na^y  Miklós,  br.  Nikolics  Pdl| 
hí?.  Odcsíuilr.Iiy  Arthiip,  br,  Orlián  Batáz<.  I*ar(\selii;.^  FpIíx.  CíntóP  SáW 
Popovics  litván,  Puhzky  Kepencz.  Uakov:5/.ky  István,  Buinbuuer^ 
br.  Salraen  JenÖ,  Schneller  István,  dr.  Schwicfcer  J.  H.,  Sponer 
Slrausz  Adolf.  Szarvas  (labor.  Szász  Kái*uly,  Szalináry  (iyör 
Széchenyi  Béla.  Székely  Bertalan,  Szívós  Béla,  Sztojacskovics 
dr.  Teodorovics  Szvetozár.  Thallóczy  Lajos,  P.  Thewrewk  Ei« 
'l'liipping  Gusztáv.  Torma  Zsófia,  Toi's  Kálnián,  Vámbéry  Ara 
Vizoly  Z.  J.  Vlachovicsí  <iyöPRy.  WolíT  János.  Xanlns  János.  gr;j 
Jentí.  /Joozky  Teodóz.  Zsilinszky  Mibály. 

9.  Vikar  Bélu  indilványozza.  hogy  Hunfalvv  Pálnak  is  lleirmj 
Antalnak  jcuyzókónyvi  köszönet  szavaztassék. 

Elfogadta  lik. 


44 


HIVATALOS    KÖZLEMÉNYEK. 

Jegyzőkönyv 

a  Magyarországi  Népra.izi  Társaság  ideigl.  választmányának  1889 
ivis  hó  22-én  a  m.  t.  Akadémiában  tartott  üléséről. 

Hunlalvy  Pál  elnök  jelenti  hogy  az  alapszabályok  a  belügyminisz- 
ium  allal  1889.  évi  május  hó  8-án.  30,044.  szám  alatt  jóváhagyattak. 
rrmann  Antal  indítványára  határozatba  megy,  hogy  a  társaság 
ewrewk  E.  által  fogalmazandó  üdvözlő  feliratot  küld  József  föherczeg 
Fenségéhez  kettős  családi  ünnepe  alkalmából,  és  hálát  mond  neki  a 
saság  iránt  eddig  tanúsított  érdeklődéséért.  Dr.  Katona  Lajos  és  Strausz 
olf  vál.  tagoknak  elismerés  szavaztatott  a  pécsi  fiók  alakításának 
ideményezé^seért.  örvendetes  tudomásul  szolgál,  hogy  Herrmann  Antal 
neje  1500  frt  értékű  szakkönyvtárt  ajándékoznak  a  társaságnak,  s 
Xf  az  elnök  a  költségek  előlegezésére  ajánlkozott.  A  társaságnak  a  saj- 
on  való  képviselése  egyelőre  az  «EthnoIogische  Mitteilungen  aus 
gam>  folyóiratra  bízatott;  végre  Herrmann  titkár  felhatalmaztatott. 
Sy  a  társaságot  képviselje  az  idei  béosi  és  párisi  (longressusokon. 

* 

Jegyzőkönyv 

a  Magyarországi  Néprajzi  Társaságnak  1889.  okt.  9-éii  tartott  vá- 
iZtmányí  üléséről. 

1.  Hunfalvy  Pál  elnök  bejelenti  József  főhei-czeg  kösz(")nő  levelét 
társaságnak,  családi  ünnepe  alkalmából  hozzá  intézett  üdvözlő  fel- 
itára. 

2.  Borovszky  Samu  pénztáros  jelenti,  hogy  a  tagok  száma  körül- 
tói 500  és  hogy  eddig  281  frt  folyt  be  a  pénztárba. 

3.  Titkár  jelenti,  hogy  a  pécsi  íiókogyleten  kívül  Ungvárit  is  fiók- 
ylet  alakult  az  ottani  szerkesztők  kezdeményezésére,  készül  Aradon 
a  tanító  egylet  buzgalmából,  hasonló  szándékok  j(>lentkeznek  más 
iyeken. 

4.  Jancsó  Benedek  jelenti,  hogy  indítványára  az  orsz.  középiskolai 
náreg)'esűlet  a  tanároknak  figyehncbf  ajánlja  a  társaság  ügyét. 

5.  Titkár  jelenté.st  tesz  a  külföldi  szakköriiknek  a  magyarországi 
iprajzi  társulat  megalakulása  alkalmából  való  nyilalkozatáról.  kiemeli 
bécsi  anthropologiai  congrossus  tagjainak  véleményét,  egyszersmind 
enti,  hogy  a  congressus  ülésein  a  társulatot  képviselte. 

6.  Titkár  annak  idején  felkérte  Leland  alapító  tagot,  hogy  a  párisi 
ngressuson.  mint  annak  egyik  alelní'ike.  a  magyaroi'szági  néprajzi  tár- 
ágot   képviselje,  s  jelenti,  hogy    Hunfalvy    Pál    Stockholmban    József 

4.'> 


föherczeg  czi^ny  grammatikául  nmlalla  be.  s  a  uzígáiijrokru  vonaUc< 
magyar  tud.  irudalniat  inmerlette. 

7.  Török  Aurél  megemüti,  hogy  a  herlini  Zeitschrift  ftír  Ethnol' 
szerkeszlöjtf  Virclmw  a  lúrsusAji   alakiilástiról  u  folyóiratban  ií^ 
léksKík,  A  Herrniann  rolyöiratót  s  a/,  ujabb  magyar  ellinologtaí  í 
<ücscri.  kiemelve  Rélhy  L.  rlolgozatút. 

8.  Kdnyvlárunk  sscámára  Ki.-ícber  Karoly   Antal  a  ni;i 
é3  fekete  elíievi?A^-íe  s  a  liiiuti-'íwktly*  int-s  t:7imtt  müveit  !■ 

9.  Király    Pál   25   urany   friinknyi   alapítványt   tett  a  i 
azon  (íSEélzattal,  hogy  ez   iíjövel   oly   alappá   nöjji^  ki  maciit,  a  mi 
pályadíjak  volnának  kitűxemlök  íöiskolai  tanulóknak  ha^^ai  ethno; 
tárgyú  dolgozatai  jululmazására, 

10.  A  Herrniann  a.ián(lékozta  szakkönyvtár  jővén  sjrtíba.  etn< 
felkérelik.  hogy  helyisógrííl  -^ziveHkodjók  gondoskodni. 

11.  Goldziher  es  Kialovözky  felí/ólalií.'^ári  határozatba  megy» 
a  (ársa.ság  hivatalos  magyar  közlönyének  elsö  száma  jaimáiTól  koli 
még  ez  évben  rnr:gielei\i(5k. 

12.  Az  alakító  közgyűlés  október  27-óre  d.  e.  10  órára  li 
(az  akadémia    Kisfaludy-termébeni.   Tárgyai   lesznek:   elnAki    m 
Jókai  M.  megemiokezéííe  néhai  Kudolf  Irtjuörökös  Ö  fensége  ethnograj 
mOkÖdéséröl ;  titkár  és  pén/Ákvos  jelentése  és  a  választások.  Titkár 
sittalik,  hogy  az  alakító  közgyílléáre  személyesen   hívja  meg  a  tmll 
minisztert,  a  ra.  t.  Akadémia  elnökét  s  a  főváros  fÖpolKárnieslerél. 

l;í.  Az  első  felolvasó  Ülés  napirendjének  niegidlapitit^nál  litkár 
jelenti,  hogy  .Ii'»zsef  föIitTo^eg  6  fen-sége  a  (.'-zigány okról  irt  egy  éAi/^ 
zatát  kegyeskedett  felolvusúsra  átengedni  A  választmány  mé)y  hálával 
fogadja  a  föherczog  kegye-ssejíei.  A  fölolvasó  iilc-s  többi  tárgyai  lo-szűfi; 
Török  Aurél  alelnök  előadása  lesz  az  unlhropologiáról  s  Heirrnunn  Antdi 
hazai  ethnr>graphiai  múzeum  alapitá-siról. 

14.  Végül  a  választmány  az  elnöknek,  alelnöknek  s  lilkamak  hní- 
gahnok  t*s  fáradságokért  köszönetei  mond. 


Jegyzőkönyv 

a  Magyarországi  Néprajzi  Társaság  1889.  évi  okl6l>er  27-én  d.i 
ikrakor  u  m.  l.  Akadémia  Kisfaludy-tennében   tartott  1.  rendes 
léséről 

Elnök;  Hunfalvy  l*ál.    Az  elnök  a  napirendre   Lei-és    előtt   Ka 
Lajost  bízza  meg  a  jegyzőkönyv  vezetésével.  Aztán  olvassa  elnöki 
nyitó  beszédét, 

46 


Ezt  követőiig  Jókai  Mór  üdvözli  a  társaságot,   kegyeletes  szavak- 

me^cmléke/vea   az   elhiinyt    trónöpíVkrts   ó  tenségének    tMPsa,^águnk 

már  alakulása  idején  tauusilolt   erficklödéséi'ul,  a  melynek  a  tneg- 

U  azzal  is  kivüut  kifejezést  adni.  hogy  Imjlandónak  iiyilalkozoM  a 

védnöki  Lisztét  elfogadni. 
Jókai  bftszime  után  bemutatja  a  kőzítyíílésnek  dr.  Rerzeviczy  Albert 
5-  fji  kuzoklalásügyi  állonUttkárt.  a  ki  a  fontitrí  ullamflgyektöl  vissza- 
Dtt   miniszter   kt^pviseleteben  jött   el,    hogy   átadja    a  társasájj^aak  a 
ler   iidvözlelél.   s   lolmác-^olja  ö  exfiájúnak  e  naiívfontosHágú  fel- 
meííolda-sara  hivatott   lái-sasá^   ininÜ   erdeklödfstil.  a  melynek  a 
DÍníszter  tettebI>eD  is  óhajt  kifejczfisl  adni 

A  közgyűlés  az  államtitkár  úr  f  nyilatkozatai  örvendetes  tudomásul 
9  az  elnök  indítványára  olhatámzza.  hogy  úgy  a  vallás-  és  közokt. 
tttni-HZter  úr  ű  exciájánuk,  mint  az  állami itkár  úr  ö  méltóságának  leg- 
gebb  köi>zunetct  szavaz  a  társaság  iránt  tanúsított  érdeklötiésűk  és 
ihazai  ethnograpMa  ügyének  támogatá^^áni  vonatkozó  szándékaikért. 
A  napirend  kóvetkezCi  tárgya  llernnann  Antalnak,  mint  a  társaság 
rának  jelentése  volL  a  melyet  a  közgyűlés  tudoiná.sut  vett. 
Hunfalvy  I*ál  elnök  indítványozza,  hogy  .lóz.sef  föherczeg  ö  fenségéi, 
máris  alapító  tagjainak  élén  van  szerencsénk  üdvözölni,  kérje  fel 
asag  a  védnöki  ti.szt  elfogadit-sára 

A   tagok    telk&s  éljenzéssel  és    hetyökröl    való   felállással    teszik 
{oke%'á  ez  indilvönyt. 

Az   ezután    következett    választások    eredménye,   hogy    Fialovszky 
indítványára  etyhangulag  megválíiszlatlak:  elnökké  Hunfalvy  Hál, 
jükókké  TöriVk  Aurél  és  göniöri    Havas  Sándoi-.   titkárra    Herrmann 
ital,  jpjívzövé  Katona  l^ajos,  pénzlárnokká  Borovszky  Samu. 
Kzutún  következeti  a  3U  tagú  választmány  választása. 
Végül  Borovszky  Samu  pénztáros   tesz  jelentési  a  társaság  pénz- 
lak  állapotáról, 
-lelenlesét  a  közgyűlés  tudomásnl  veszi. 


a  Ma^arorszdgi  Népr^zi  Társadalmak    1889.  évi  november  2-án 
u.  ö  Órakor  a  m.  l.  Akadémiában  tartott  I.  választmányi  üléséről. 

i^lnök  IJtinfalvy  Hál  előadja,   hogy  a  m.  n.  t.  megalakulván,  alap- 
ibályai  4.,  9.  és  29.  §-a  értelmében  gondoskodnia  kell  immár  a  szak- 
>lyóiratról. 

Megállapíttatván,    hogy    a  t<irsasug    hivatalos   közlönye   Imvonkint 

47 


HIVATALOS    KÖZLEMÉNYÜK. 


3  íves  8-adrelű  fiizelekben  jelenjék  meg  ía  pziítiidöt  kivéve),  s 
szerzők  c/ikkeíkböl  2b  külön  N^vonatot  kapjanak,  elnök  a  folyóirat  i 
kejjxtöjénok  ki-rdéscrc  lér  ál  s  azt  véli.  hogy  e  feladatra  senki  se  lé 
ez  idő  szerint  illelókesebb  Herrmann  Antalnál,  a  ki  német  nyelvű  elt 
logiai  közleményeivel  a  külföld  lejjkiválóbb  szakembereinek  osztat! 
elismerését  tudta  kivívni,  s  maiíál  leljesen  c  feladat  ma^a-slatán  állón 
mutatta. 

A  válnszlmímy  az  elnök   eJölerja*íztésére   Heirmaim  Antalt  véfí^ 
társulat  folyóiratának  szcrkesztést'jvo!  nicjíbizandónak, 

Herrmann  kijejpnti,  hot^y  a  midőn  egyréí^zl  érzi.  niennyii 
lezö  rá  ni'zve  szerkesztői  múllju  a  liu-íasá^í  lolyóimtának  vc; 
vonatkozólag,  másrészt  többrendbeli  tekintetek,  különösen  pedig  n^ 
nyelvű  fnlyóiralának  folyUítása,  illetőleg  má.**  alakban  és  módoiíuU 
grammal  leendő  továblívilele  nem  engednék  mejr  neki.  bngy  egész 
és  idejét  a  társaság  folyóiratának  szentelje.  Már  pedig  ez  szexinle 
fontos,  bogy  egy  egész  eml)ert  kivan.  0  lebát  jobban  véli  a  U 
azolgálbatni.  ha  az  amúgy  is  elég  súIvoít  felelősséggel  járó  titkári 
kótelmeit  neui  balmnzza  a  szerkesztüiekkel,  banem  erejének  szétfő 
csolása  helyett  azoknak  egy  tisztre  való  concenlnUásába  helyezi 
cziójál.  És  peá\^  teszi  ezt  annál  nyugodtabban,  raivel  szerentt.sés 
jában  áll  a  tái-saságnak  a  szerke.sztöi  állásra  oly  embert  kiszeraelr 
ki  e  feladat  sikeres  nieK<'ldásának  minden  szükségeH  garantiájaval 
delkexík.  K/  véleménye  szeritil  dr,  Rétby  Lá.cziö.  kit  e<ldigi  tudotn&lj 
munkássíííja  és  alapos  készCiltsépe  a  társa«ag  folyóiratának  y. 
iietésere  minden  tekinlellien  qualificál.  Ó  tebál  Rélliyt  véli  a  i 
vála^i^ztmánya  réí>zérűl  a  szerkesztői  teendőkkel  megbiznndónak. 

ílunfalvy  Hál  líerrmann   propositiójába    szívesen    belenyngszili, 
szükségesnek  tartja  kijelenteni,  hogy  egyelőit?  a  társaság   anyagi   vis; 
nyai  nem  engedik  meg  a  szerkesztő    honorálását  sem;  habár  szerii 
már  motíi  is  kifejezési  adhat  a  választmány  azon  felfogásának,  he 
egyáltjilán.  úkv  küKvtiöseM  a  szerkesztő   mimkájának   dija:^liatása 
pontjából  tartja  kívánatosnak  a  társaság  pénzereje  mentül  előbb 
oly  fokú  gyarapodását,  a  mely   megengedje,   hogy   e  részben   a 
nyosság  kóvetelniényének  eleget  tehessünk 

A  választmány  az  elnök  és  a  titkár  együttes  iuditványálioz 
lakozván,  elhatározta,  hogy  ű  társaság  hivatalos,  magyar  nyeJvü  ki! 
lönyének  siíerkesztésével  dr   Réthy  Lászlót  bízza  meg,  azon  reménj 
hogy  a  nie(>bizandó  e  tisztnek  egyelőre  bonomríum  nélkül  való  elfogad 
iránt  mentül  előbb  nyilatkozzék. 

.^z  elnök  ismét  az  alapszabályokra,  és  pedig  azok  31.  £}-ára  tÜTa 

48 


eWUeÓG^ii,  h«py  lársaííágtinktialc  más  bazíii  tudoiminyos  lársu- 
Ktt  tiaí^nTilóD  eí?y  olyan  ahrégó-l'éle  időszaki  krtzltinyre  is  van  szUk- 
a  mely  egyrtózl  (ársafájíunk  jidniinifttmliv  iíg>cirÖl.  másrészt  tudo- 
ayfw  m':- '  ■   '  a  külfüM  szakkömt  i'>rti*síLs<'.  Hnp>' egy  ilynnnek 

a   in  ^    íoruinai    elí;    l*!pj(>l)l)nn   fi>ty«íti>!e-sdnk.    ^/.er'm\e 

•Úbh  leniic.  Iia  Hernnaiin  nétriel  iiyolvon  megjelenő  nernzetköüi 
tii.    a   melytít    l(*jíközelt'bí>    t^gyls    hnvftnkinl    K-íjdrét 
lí:  .     _^  A  miyi  füzetekre  log  l'elvitltani  az  (^ddigi  időhöz  m;in 

ill  viiAko!*  közleinéuyek   helyett,  őzen  módosult  alukjúhan  a  tjiniiilat 
lének  tiekebelezéíiere  megnyoretnék  tily   módr)n.   Iiotív  u  türtiaság 
«g\-    rvnyi    lerjwleleinben    adimdrt.   s   a    köllVildi     szakköW'tk- 
inajíyanil  nem  értfl  tagjainak  .-tzánl   lélhivatalo.s   közlönye, 
vnUimely  nu(ry  irodulom  nyelvén  lerme  s/^rke«zleudö.  Herrmann 
'ának  lenne  havnnktnl    retide^^n  és  |>e<iig  a  taiv^iilali 
ii  il  fiiíyidütien  adandó  ntellt'klule.  Az  ahrégé   szerke^z- 

nuMTu  Herrmann  vállalná    magUra.  a  kinek  ez  egy  Ívnyi   melleklet 
nf9*ié  kiállüásáórt  járó  kóltsögeit  a  társasát?  fódözné. 

ínt;^!  Heirniann  kijeleiiti.  hog\'  a  vAla.^ztniAny    ily    irányú  nieg- 
ik  a  li-gnagyolth  kt'sz^i't'Kei    hajlandó   megfelelni,  a  vAlasztuiiiny 
[(•toAk  n^nli  indítványa  i^rlelniéhen  hatkroz. 

Heirmann    a    rnn^a   résizéröl    k^jelenti^   hogy  a  (ársa.sá){    tagjainak 
'    ■     -  '  i'  keílvezinenyáron  hajlandó  ülenge<lni  akként,  hogy  évi  5 
.  ár  holyetl  rsak  2  friol  li/.elnének. 

Turúk  Auról  azl  véIÍ,  hogy  a  társasáK  liürnnnuti  ezen  ajánlatáért 
Mnek  érezheti    ínagát,  s  egyáltalán   igen  ázeremsés  meg- 
•iii.j.i   u   líirsululi   abrégíniek    Herrmann    folyóiraUival   leendő 
lláxftt. 

[Itnch  József  csak  az  iránt  kivan  kérdést  int<'*/.ni,  víújoii  a  társa- 

jyar  nyelvű  hivatalos  krtziíinye  számára  mii^  mini  magyar  nyel- 

ii  kOjtlenienyek   is   küldhctOk-eV    Hmilalvy.  Tíirők  é-s  Herrmann 

üt  alapszahályok  idevonatkozó  pontjai  szclk-mében  tisztázzák 

3  Piltseh  ezen  eszmeej*ere  alapján    teljesen    belenyugszik 

Myok  tnecfelelfi   rendelkezés*^he.  a  mely  az  előadó   üléseken 

az  alkáli  <mhoz  ás  a  kttrülmenyekhez    niárlen,  nias  mint  a 

ir  nyeJvnúk  esetleges  használatát. 

Kxulán  a  vál.  hies  a  legközeJebbi  (nov.  I(i-án  esli  5  órakor)  lar- 

I    fel  ' 'iléő  programinjül  állapítja  meg  a  knvetkezöképen : 

1.  Jii/  ivzeg  ő  t'enséíe  dnleozata  a  cziiíunyokról.  Felolvassa 

iPunori  Thwwrewk  Emil. 


**M«*r*^M,  /. 


411 


HIVATALOS   KöZIJ^MÉNYCK.- 


2.  Dr.  Töriik  Aurél.  A/.  anU)ropologiáról  és  a  l>udai)efíti  nnthr 
tnuzeuniról. 

3.  Hen-mann  Antal.  Hazai  néprajzi  múzeum  alain'Ubíái'ól. 
Ki'tvelkezett  a  társasájí  szakosztályainak   szervezéííe.   azon 

és  módon,  a  mint  azt  itz  alupszalii'üyok  6.  ií-a  kiváiija. 

A  válaiíztmány  az  üt  felmérőit  lórgyi  és  személyi   kérdésiek 
lelfH  és  liettató  mepvitjUása  alapján  a  kövelkező  szakosztálvokat  szer 
egyelőre  s  az  alább  mejraeTezetl  urakat  jeiöU  ki  azok  elnökeivé  és 
előadóivá,  a  kik  mint  ilyenek  az  okkép  kiegészitett   választmány 
$  c  kijelöltclésükröl  hivalalo.san  érlesilendök.  (1.  szervezet  59 — 60  Ll 


Jegyzőkönyv 

a  M.  N.  T.   1889.  rutv    I6-an  d.  u.ő  órakor  n  m.  l,  Akadomií 
tartott  11.  vulasztnianyi  üléséről. 

Klnók  Hunfalvy  Pát  az  tilé^  nieKnyitá^a  után  a  jej^yzúkönyi 
ulva.«;talja  lel,  a  melyek  hitelesítése  után  Horrniann  lilkár  közli  a  35 
osztúlvi  elnökök  és  előadóktól  beérkezett  s  niegbi;!HtKsuk  elfogadíj 
nzóló  nyilatkozatokat,  .lózí^er  löhenrzep  ö  fensége  nevében  1'.  Thewi 
Emil  élőszóval  jelenti  be,  hogy  ö  fensége  készségesen  vullalkozik  a 
bizotl  .'^zakosztulv  elnökségére,  a  üonkMnplált  lielyettesihV  melletu 
titkár  Itélhyvi'l.  <i  túrsiilal  lolyóiralának  szerkesztőjével  együtt  kidoljíC 
előterjesztését  nyújtja  be  a  rulyóirat  terjedelme  és  kólb^igeiröl. 

A  válasz!  niány   r   tervezetei   elfogadja  s  elhatározza,    hogy  a 
sulali  IblyóiraL  KXK)  peldányltan  nyoniassek.    A   nyomtatási    fett<'teípii 
vonatkozó   szerződésnek   Hornyáuszky   Viktorral    leendő   megkötéi*ét 
elnökre  bízza :  a  társulat  egyelőre  Ilornyánszky  Viktornál    letétben   le 
pénzének  Hornyán.szkytól  való  átvételére  a  pí-nztárnokot  és  Relby  U 
küldi  ki.  eijynttal  köszOnetet  mond  llornyánszkynak  :i  pénz  eddigi  kez 
léséért. 

Tiievsrewk  Emil  azon  vélemr-tiyént-k  ad  kiUjeztst.  hogy  a  valaszl-i 
mány  túllépi  hatáskörét,  midőn  a  közgyíllés  léladatai  közé  tartozó  kóU-i 
ségvetési  íigyeket  tárgyal.   Herrmann  szerint  a  múlt   hóban   megtartót* 
közgynlés  nem  lévén  rendes,  nem  is  lehetett  neki  feladata  egy  meg  vég4 
legesen  meg  sem  alakiill  választmányt)  )1    eltye   teijesztendö   kcillségvet 
megállapílása.  Az  elnök  es  liibbek   hozzászólása   szerint  az  okL    27-11 
kőzgyOlés  ugyan    mindenképen    rendes,  ha  csak  annyiban  nem.  hogy 
dolog  természete  szerint  ez  nem  volt  az  alapszabályok  értelmeben  nündc 
évben  husvél  táján  összehivando  rendes  közgyüK's. 

Többek    felszólalása  s  a  helyzet  tisztázása    után  a  választmány 

50 


*ü  közgytilt*ütö)  kéreiulö   indornnily   reményében   fdsndja  <'I  a  IVinli 
veasMnek  a  vele  járó  krtltséscekre  vonatkozó  részéi, 

£y.ultiii  M^tntiiarin  Antalnak  a  vulas^tinúnyj  ülé.'<t  iiieKeló/.ö  etöatló 
a  ha7u)i  ellimturaphíaj  muzi:\im  felcillita-^ra  né^.vti  felvetett  ímlít- 
)fánuk  tiinolniAnyozáí^ara  s  pz  rigy^)on  szükséges  további  lepéHek  meg- 
a  választmány  külön  hizoltsiiiíol  kílltí  ki.  (l  00    I ) 

JftJi/ZÖköHIfV 

Magyami-szíigi  Népi-ajzi    Tái>as;iir   v;ila.«zliiijiiiyiiniiíí   IHHVI.  iku-z. 
telolvafó  üies  uUin.  a  in.  t.  Akadt'iniában  lartnlt  iilrsiTöl. 
In**tk:  ür.  Marianescu  Atanáz. 

j  illapillatik.    hojív    a    kn közelobbi    felolva-m   o.-*    valaí*zlmAnyi 
>^*i).  január  11-én  az    Akadémiában    ktg   mej?lartalni.  a  felolvasó 

ninjanak  mi^fíallapita-Ha  az  i^Inok-Ht'gre  bízalik. 
Tobyi  Klek  a  bihannegyei  KOrÖ!*sze«-ApiUii  kftzség  jegyzője  lolya- 
Jvúnvl  inlézotl  a  lürsaíáglioz  akíizsépi  nionoKrapliiák  és  ríialádkíinyvek 
[Kiíukbr    lolvciMidu   deintiírapíiiai    fV'Ijpg>'zé^ek   erdekében.    A    lilkár  az 
it>(fraphia  szem  pontjából  igen   éniekef<iiek   tartja  az  ügyel  éw  túánlja 
.'  figyelmébe 
iM^ar  niPKbízatik.  hoi^y  a  folyamodói  ti\iékoztar>sa  az  ü^y  nepi'u.jzi 
és    szólítsa    lel    vilam)s,    atlekinlbelö     emlékirat    Iteterjeszté- 
a  mely    véleményezés   védett  a  rJemoKrapbiaí   szakosztálynak    Tok 
ütni. 
Tiikür  jelenti,   hogy   Scimellor   István    alapító   tag  és  szakf>szlályi 
Pozsonyból  t\g>eiernre   méltó   fejtegetések   kíséretében   előterjeszti 
3ó  iveit,  a  melyek  alapján  a  dunántóli  németek  körel>en  ethnographiai 
atokat  gytíjlel. 

A  választmánynak  mielőbb  gondoskodnia   kell  kimenttí    kérdőívek 
ut&Bi(áM>k  Mzerkeszioséröl.  ezeknél  Scbneller  dolgozata  is  kellő  ligye- 
veendö. 
Titkár  ajánlatíira  néhány  szakosztály  szerveztelik. 
A  finn  .'ízakoí'ztaly  3.  előadójává  Vikár  Béla. 
A    vend   szakosztály   elnökévé   Szalay   István    plébános,   előadóvá 
zi  Kerenry.  tamtó. 

A  horvát  íatakosztály  elnökévé  br.  .losi|x>vicí»  Imre  horvát  miniszter, 
idókká  :  dr.  Bí)ini»irg  Iván.  Cup-Mar!el  Mara  asszony,  dr.  Krauss  Pr.  I. 
A  -izerl^  szaketszlály  előadójává  H    Aslxith  Oszkár. 
A    lót    .sz:)ka;*ztály    előadóivá    Baehat     Dániel    és    dr.    í^lzanibel 


51 


4t 


NÉPNYELVI   ADALÉKOK. 


Titkár  bejelenti  a  szakosztályok  tiáztst>geinek  elfogadásánSi  ujonnau 
beérkezRÜ  nyilatkozatokat  és  végre  azt.  hogy  a  mflkedveJöi  fotográfiai 
kiáliiU^í^t  rexniezi's  bizottság  tárgyalnsaiban  rel^^óluU  az  íranl.  hogy  a  kí- 
BÜitók  ültal  a  n*níipz0  eifye.sületnek  felajánlandó  néprajKi  képek  í*  U^m 
néprajzi  niuzeiimnak  engedtessenek  át. 


Népnyelvi  adalékok. 


fívgi  magyar  népdalok. 

Tórtóneti  multunk  emlékei  nemcsak  a  leidben  vannak  ellentétre. 
Ott  rejlödznek  azok.  gyakran  százados  hagyományokként,  apáról  fítbü. 
szállva,  a  nemzet  nagAJáDak  (ss  aprajának  kedtílyvilágaban.  szóla-taiboa,: 
meséiben  e>  dalaiban. 

£pen  ezért  kinesek  gyanánt  gy£^'tendÖk  népdalköltcszeti  emlekeüik 
i^,  melyeknek  jelentflsépe  már  elhnoprapbiai  szempontból  is  szendieöllő. 

Na^y  öruninmrc  .szolgált  hogy  u  niűll  évben  Horsodban  e^iy  kést* 
irali  kötet  birlokiiba  julollam,  mely  250  lapon  215  verset  és  na^tyobbáni 
népdalt  tartalmaz,  s  eredelileR  1728-t6l  184()-ig  iratolt.  ÖsszegyfijtöUók 
pedig  a  debrex;zeni  i*ef,  föúskolan  a  deákok,  kik  kAzfil  mintegy  busxuak 
neve  is  be  van  a  ver-sek  alá  jegyezve.  Közliik  líod  Ferenez,  Márton 
.lózsef,  Bakó  István,  Füsüs  András,  Nagy  /.-íigmond.  Hajdú  .láno.-s  Bálint 
Imre  és  Sándor.  Nagy  Líijos.  Oapó  Sándor,  Kovátís  Dániel,  Hadházy  I.  slK 

A  kötelt>en  Hinilytől,  Kisfuludytúl,  Csokonaitól  s  az  6  hatása  alait 
keletkezett  költői  iskola  tagjaitól  számos  vers  vau,  mely  akkor  mdonsig; 
volt  8  a  fiatalok  siettek  a  g>'í^leményl)C'  fölvenni.  ílozzájok  risailakoak; 
egy  sor érzelgöíí  köUemejiy.  mint  'L'iannad  lolynak  könnyeim*, 'Oli  ua^ 
egek  rátok  apellálok-,  '/.eíir  színbe  felóllözve'  slh..  melyeken  gitár  inpÜflU 
énekelve,  nagy  és  szépanyáink  nem  egy  könyet  ejtenek 

A  népkftitési  gyOjteményekl>en,  Krdélyí  .lános  és  tivuiai  Pai.  ille- 
tőleg a  Kisfaludy-larsaság  kiadúiíaíhan.  Kriza  '\'adr6zsái»-tían  es  mások 
gyi^tésében  nagyon  sok  van  már  egybebordva.  Az  ily  gycytés  azotiba 
mindig  nagy  lii^elmel  és  szigorú  kritikát  követel,  mert  gyakori  az  esei, 
hogy  a  mint  régi  ismert  népdalok  egy-egy  sora  befolyással  van  a  m 
tökre,  ngy  viszíml  nem  egy  ösmert  köllö  míikölteményét  énekli  a 
Ilyenek  fÖleg  a  Potcifi  és  Czucjsor  né{)dalai.  Tompa.  Arany,^Tóth 
és  'lYilh  Kndro  nem  Rgy  kiVIteménye. 

Gyiíjteményünk  népdalait  is  körültekintő   gonddal  kell  tehát 
válogatni,  mert  sok  ezek  között  is  a  már  ösmert  és  kiadott. 


63 


OSK.   SXENDIlEl   jinOS. 


tat   knzfUAk  néhányat  mutatunk  be. 

I. 

1.  « Harangoznak  Cseugerbe, 
Vájjon  ki  holt  meg  lienne. 
Hej.  pgy  szOp  barna  legénynek 
Szí^rotííjií  sztíiííMivnfk. 

2.  A  troiitron  U-melün 
Kisiettem  a  kendőm. 
Hej  édefí  barna  szeretőin 
Kerítijd  etö  a  kendőm.* 


t.  Hoííszu-l*aji  alalt  nyiilik  a  zoM  ertlö. 
AMszonyotn.  galambom  miilik  r/.  esztendő. 

2.  Te  leltei  tbgudúst  én  elöltem,  nem  mus. 
Hog)'  én  kiviilöllem  soha  sem  szeretsz  músL 

3.  Szürke  pariparaat  pajlás4»m  iiyeriíeli. 
Addig  a  galamt>otii  más  hunrzf'ut  öleli. 

4.  Mind  te  éríeil  van  ez.  te  csullal  mej;  engem. 
De  meg  vér  még  az  én  teremtő  iílenem. 

5.  A  víz  is  a  malmot  nem  magának  lifvíÜ^* 
Asszonyom  a  iányát  nem  magának  larlja. 

fi.  Mi2  elek  i.s  bánom  azt  a  piir  (■sóknmat. 

A  melyért  beszegletl  kerek  kalapomat. 
7.  Se  csodálkozz"  azon,  hogy  én  sárga  vagyok. 

KileiX'y.  etíZlendeJe.  rniolla  hervadok. 
S.  KI  is  i'illiel  kend  már.  inig  én  kendre  iK.-zek, 

Holnnd.  a  ki  fiiszen  :r  fejér  cselrdnek 

H. 
t.  Most  megyek  ki  a  falnbM. 
Néj:z  ki  rOz-sám  ahlak<»dbi)l. 
NNytz  ulannam  keserveden, 
Vagy  láUz  l('>bbé  vagy  sohasem. 

2.  Ul  hagynál-e?  nem  .■ízánnal-é? 
^>ziveri  ugyan  nem  fá^jna-é? 
Krt  viilna  is  meghasadna. 
L'veg  volna  elpattanna, 

J)i .  Sscudi'ei  JánoH. 

Ö3 


^^^^^f       v^^v 

^^^^^^^^^1 

^^^^^K                              Zaluluegyei  vetid 
H^            1.  Knain  je  priso  e'n  ailadénec          l 
^B                l'o  imoni  Kekonya 
^^^B           On  jp  nasn  mater  prosn: 
^^^r            >VH$a  vi  de  y.meniMii  AUi.' 

népballa  da .                           ^H 

llji'i  legény  jöli  el  iiozxánl^| 
Kekonya  volt  igaz  néven 
Szépen  kérle  jó  anyánkai: 
«A  lányát  Ofes/^iUí  vélem. » 

H/             2   Muti  ii\>>(;a  liilri)  pito : 
^^^             <Kiiiim  La  [rd  vidva  üiaV' 
^^B          "Mitti  drá^a  na  pleí<isOr'. 
^^H          Tii,  gde  ónvdH^  i}(rnjo.>> 

•}. 

'Hová.  hová.  ketleo  együtt?* 
Édes  anyánk  kérdi  Kyon^an. 
'*ík)es  anyám  tánczra.  oda,. 
Hol  a  c.«ái*dá.st  iinüzaik  mo»tan.i 

V           8.  Matj  nyerni  elak  právi: 
^^^^           «lla.  i  nn  Roga  mislitH!'  — 
^^^H          lída  ála  nyidva  noLri  prí^la. 
^^^P           V£a.sí  j'z'dröKint  ple^^t  nja. 

8. 

t.Menjetíík,  de  Islenl  félve  f» 
Ipv  szOll  anyánk  jrt  ianá(isa. 
Amim  együtt  helyi-e  Crteki 
Má.^snl  ment  a  lány  a  iásissA 

^^^_       4.  <ida  so  8pl^san  gor  henyali 
^^^B          Luba  j'  v^a.si  knyenii  filn  ; 
^^H          «nrági  luhi  ne  /auierí. 
^^^1          Te  }v  právi  .sosld  tnoj!> 

V 

Vé^e  szakadt  már  a  tánczua 
A  lány  su5eretíij«he7  mén: 
*i\e  liaraaiidj  cdeíí  rózsám. 
.16  ítzimiszédom  az  a  legény !< 

^r           5.  I^iiIm  na  toii  niC  ne  reíe. 
H                 Pun  öemömv.  vii  nyom  vrel 
^K                On  jo  prime  /.a  Mo  mkó. 
^P               hl  jo  pela  pred  olbu'. 

5. 

.S/,rtt  :*e  szól  rá  :*?;eretÖje: 
Csapa  harag,  csupa  méreg. 
l''otiér  kezét  meKrapad.ia, 
Oltár  elé  im  így  érnek 

H            fí.  «Lü[tu  dniga  xda.í  si  ;!misli. 

H                Na  k^  bovu  preéegnIaS 

^H                 «'Níi  Marija  m.spíij/a  Jözusa. 

^B                Nn  Maiijo.  ra.-<pítíía  .Irzníu. ■  • 

ÍV 

'  Driitía  r<>zsám,  jól  meg>:nQdo 
Mire  mondasz  e.<;kilt  bUet'» 
'   Máriára  és  Jézusra,        ^H 
Kit  a  pogány  n'He.-tzttett-^H 

B             7.  On  jo  pnnie  za  IjpUi  rokú. 
H                In  jo  pela  na  hpaiicér. 
^m                (ída  sta  priSla  na  sred'  lóga. 
H                /milim  elásom  prekrieí: 

7 

Kehr*!-  kezrí  metíracadia.    ^H 
SélaiHm  vezdti  el.             ^H 
sötét  enJö  kőKt^pélien        ^H 
Káidalmáhan  ífív  kiáll  fd'^* 

^1             ft.  tl.iibH  drága,  dol  pnkiekni. 
^^H           Dol  ])okloknt  pred  meni'!> 
^^^B           "Kűbi!  te  .s'ft()){a  preknno. 
^^^^^     ZdíO  na  slcdavf  me   vmorU!    ■ 

s 

4 

•  Téi'depeli  le  éde-í  n'wsóm, 
Ide  flém  lionilj  térdre  S 

•  •i\h.  le  Isteni  niegtagívlod 
s  gyilkosommá   lesrei   végreZ 

tjÍhsasjSgi  éktesítéser. 


|LuI>í  tzco  je  no*  iz  té]ta,  I  9.  Kési  rdnl  elö  a  zst-béhöl, 

[J  odrezao  nyoj  glavó  Kehér  nyakíil  ketté  metszi. 

•  Luba   árÁ\^  gnri  sUni,  tKelj  Tel  hrtbiiin.  kelj  fel  kórlek. 

Ka  va  ziíaj  le  sla  (Jiunol-  Ideje  van  haza  menni  I' 

Feliejívezle  és  fordílolla :  Bellostcs  Bálint. 


Társasági  értesítések. 

A  lAraaságbeli  szakosztályok  nlnüketnek  és  elAAd<^inak  Feladatát  őft  mOk»déai 
ét  tUe(/>teg  Ush\\  izlteo  fetmerOlt    kérdéseikre    nézve   tudósítjuk  az  ill«((iket.  hugy 
«re.  a  xidi-kí  körnkre  s  a  kíllnn  bixoluAgokrn  vonalkoztS  ilgyrend  int^giUlapftAsa 
,  rilaszLtitAur  ej^ytk  lefosvir^űseljh  luladata  It.*sz. 

Tirtaaágunk  halottjai.  A  tngokul  jclí^iUkozcttek    k'^zü)  a  tialál  iiulr  rs  elrnsft- 

titt  öc  kir.ili)    muiikjist.  Dr    Ábel  Jem''    egy^t^mi    tanárt,  a  jclf^s  philoln^ust,  n<>df>>- 

Kálm^^n   horiíát    niínísi^tert.  ki  a  tinrvát   szakos7tály    eltmki    liaztséK^rc    volt 

iclvcf.  dr.  H^ller  \Á\iM  ílRvvédjeliiltol.  a  ki  ej;v  derék  tudori    dissoj-tAllúl   irt  a 

cxi^:áiiTok  j(^i  és  közi^azgutási  viszonyairól,  Parcsctics  Pclix  újvidéki  f/ltspánl, 

lyerátz   szakosztály  eln<^ke   lelt  volna,  és  Pesty  Frigyest,  az  Akadémia  II 

>*áflak  ti  I  kára  L 

A  .Magyarországi   Néprajil   Társaság'    llng   vármegyei   fíi^kkörénrk    alakutó 

nllé*^   1H8U   julitis  bó  2S-án  Ijrtnlotl  meg  a  <SavanytivÍzi    veiidéglA>-ben,  melyre 

rvmdes  ta|;  s  néhány  vendé*;  jelent  meg.    Kronipaazky  TKnácz  hiz.  elnök  röviden 

>ü?iílvún  a  jelenlRVÖkfit.  uz  fllést  megnyitotta,    ppyi'iltal    felolvasta  n  tAnia-iág  fel 

nrxbdiiiafc  ^gV^*    l)ontj/iit.    melyek  a  czéi(    mepv^lí^í(lják.    hogy    azon    tagok  is,  kik 

lie  ezt  talán  kr-\'^»hl>é  ismerték,   tudomást    szerezi) essenek    róla     KzutAn    Révész 

■•f  kor;jegyx/idl    váKu/.talott.    KlnÖk.    hogy  a  ta^fok  a  k(>telc7ettség    iránt  is  lájé< 

rra  legyenek,  felolvasta  az  alapszabályoknak  arra  vonatkozó  pontjait,  és  miután 

iEi*kei(  a  gydlekezel    macáévá    tette,  és  miután    eddig  már  If)  tag   jelentkezett,  kik 

xűl   II   fneüjelent,    azért    az  alakulás  is  megtörtént,     Kon-lnökül  Prescslnszky  Pál 

bárnők   ii  itvUn.  a  tiaztvisolflk    választása    következett,    mely    krtvetkezGleg 

|lr(ett  ni-  Tihanyi    Domonkos    kir.    tanfelügyelrt,    alelnök :    Prnhobec::ky 

^ala  taiiitóképezdei  igazgató,  titkár,  ki  egyszerümiiid  szakel/iadú :  Antalóczy  Péter 

nVfkinc«tán  troda  igaz-,  jcgyzi'í:  Krompaszky    Igiu'tcz  áll.  tanitó.    pénztáros:    Prés- 

nrtszky  Pál  m-  kir.  mérn'Vk,    k5nyvláros :  Jovan^vícá  János   lapszerkesztő.    £niber 

rtixia,  tiogy  niiulán  az  ungvári  elí*/»  fiókkor  lesz  az  országban,  intéz- 

IV  .   k'izponti  társaaágbii/..  hogy  irányt  adjon,  niiképen  kell    m<lkf>dní5k, 

BD&kiUtítüten  milyen  viszony  van  a  fiókkor  és  a  központ    kozfitt.    hogy  ezek  értel- 

a  fiókktir  .dapszabályait  el  lehessen  készíteni.    Az  indítvány  elfogadtatott  és 

ek  kereaztiilviielére  DrohnbeRzky  Gyula  elnflklcte  ulalt  Antalóczy  Péter  óa  Ember 

BOiM  kdldettPk  ki 

A  hazai  ethnographlal  muieum  ügyél>on   kiküldött  bizottság  decz.    19-én  tar- 
illését  Xiiiitus  Jánus  elnöklett'  mellett.    Huiifalvy  Pál  éa  az  összes  bizott- 
„.  .--  k  jelenlétében   Jegyzőnek    Herrmann    Antul    kéretvén    fel,  az  ügy  minden 
iJiUlról  tnegritflttatod.  Kifejtetett,  hogy  az  elhnographia   tárgyai   rohamosan    puaz- 

55 


lolnnk,  ezeket  meg  kell  menteni  az  enyészettől ;  másrószt  szonban  a  már 
gyűjtéseket  is  ho7,!iúférÍietr»kk^  kell  tcmni   A  niíprnjzi  múzeum  Oryl'I  a  vele 
Tokun  aiithropologiai  louzeiímcval  o^titlesen  kell  megoldani,  a  mely  sziiiléll 
nem  férhető  alkalmatlan,  felette  szűk  helyen    szoroog.   A  múzeum    szerve 
nemzeti  muzeuni  innfttani  néprajzi  osztályából  kell  kíindnltii     El/itérbe  kell  lé 
faazíü  néprajznak,  de  az  áltjil:ínos  etlinographi»l  sem  szahad  elhanyagolni.  A 
gösebh  kérdés  e^y  alkalmas  (világos,  tágas)  helyiség.  A  bizottság  lépések<*t  fo 
a  f<5\'árosnál.  a  melynek  a  néprajzi  inuzuum  vitális  érdeke,  a  nemzeti    muzea 
a  múzeum  ü^'eínek  megvizsgálására  kiknidölt  oi-szágos  hiznitságnál,  a  képvi: 
kÖZüktalásű!;vi  hizuttsátiánál.    Hermán    Ottó  fel  fo^  szólalni  a  képvíselőbázbiqj 
Hunfalvy  Púi  ineinorandumot  nyújtanak  át  a  kuUuszminiszlcrnck  s  kikérik 
az  államtitkár  párlfügá-SiU  is. 

Társaságunk  könyvtára  a  in.  I.  Akadémia   kegyességéből   ideiglenesen 
helyiséget  nyert  a  palota  els^  emeletén.  Kérjük  a  társaságunk  íi^'e    tránt  ér 
dőket,  ."jzíveskedjeuek  a  társaság  alapszabályaiban  körOlirt  (udománvágakla 
könyvek,  kéziratok  (köták,  rajzok)  felajánlásával  könyvtárunkat  gyarapítani  A 
stb.  adományokat  egyciüre  dr.  Borovszky  Samu  pénztáros  szíveskedik  átvenni, 
démiu  pnJrdája.  földszint,  a  könyvtár  mellett,  vagy  a  főtitkári  bivalalban.) 


Vegyes  közlemények. 


A  mlltennlum  legiilöbb   megünneplése  volna  a  mai  és  a  történelmi 

Oracáft  teljem  liű  képének  heniutatása  egy  nag>'arányu  országos  ethnograpbiai  kii 

rétében.  Kzzol    meg    lehelne  teremteni  a  hazai    néprajzi    muzeumot    is.   Ha 

ká  késünk  uépéletíink  tárgyainak  megmentésével,  a  második  millennium  ni 

iákkal  tühbot  tudni  a  mai  Magyarország   néprajzáról,    mint  a  mennyit    rai    ii 

a  honfogialáskori  Magyarország  etlinograpbiájárftl  H. 

Finn  néprajzi  tárgyak.  Vikdr  B4la  fíalal  linmstánk  már  kOzel  féléve 
Fionorsziiglan,  hol  nyelvi  és  népköltészeti  tanulmányai  mellett  néprajzzal  is 
kőzik.  R  tanulmányai  kapcsán  létesült  gyűjteményéi,  mely  mintegy  tíü  tárgyból  álL 
megszerzésre  a  nemzeti  muzeumunknak  ajánlotta  fÖl.  A  múzeum,  mint  értesülSnL 
nem  fogja  elszalas/.tani  a  kedvezd  alkalmat,  hogy  a  vele  kfízölt  jegyzék  alapján 
becsesnek  mutatkozó  gyűjteményt  megszerezze.  Vikár  jelenleg  a^uu  is  fájadouk, 
hogy  bennünket  .illandó  összeköttetésije  hnzznn  a  finn  néprajzi  mazeunamal.  Ktgy 
becscsel  bírnilnak  re;Uik  nézve  e  gazdag  múzeum  duplumai,  melyek  inlnt  Lipcsében  (T) 
nagyobb  érdekl/jdés  mutatkozik  mint  nálunk.  Pedig  a  finn  múzeum  is  szívesitt 
látná,  ba  duplumoi  Magyarországba  jutnának,  sőt  kész  lenne  rendes  gyűjtői  áltat 
számunkra  ji;yüjtést  eszközültetni.  Ily  inódoii  kevés  kölUt^ggel  nagybersll  gyOjtiBr 
menyhez  Jutnunk  finn  nyeívrokonainktól.  Nem  lenne  szabad  elszalasztanunk  e  kt/Ü- 
vező  alkalm.1t.  melyet  egy  agybuzgó  szaktársunk  fáradozásai  és  5sszekMteléiíei  aiapjáB 
leremlett.  Ma  elszalasztva,  ez  alkalom  aligha  fog  többé  visszatérni.  FélŐ.  hopy  esat 
akkor  fogjuk  felismerni  e  tárgyak  jelentőségét,  mikor  azokat  már  mások  elvitte 
előlünk,  víigy  éppen  mikor  a  gyűjtésre  már  késíl  lesz.  Akár  a  kormány,  akár  maca 
nosok  hozhatnának  valami  áldozatot  ez  irányban.  E  czélra  szolgáló  adümúiiyoj 
tál-saságunk  közvetít  pénztárosa,  dr.  Burovszky   Samu  által  (Akadémia  palo 


56 


i  kotalániftk  nsicvon  érdekében  ftl!,  lioio'  Kelsinjcfors  után  Budapest* 

tbh  finn  néprajzi  Kyiljteménye.  p    k. 

■fotogrsflal    kiállitás.    A    ma^vnrcir»zá)!i    kárptlte^yr>^5ülrl    hndnpestí 

solkMldalii.  k)*Eha£Lznu  tevtVkenyséjíúuek  tühb  irúiiyu  éitlckli  a  iiaza'i  ítép- 

Az  oaziálTtuüc  tWenkinl  hat  jókora  dfszes  fűselben  megjelenő  fulyóirabiban 

bnn^npbiai  tárgyú  közlemény  m.  Az  us/.tály    által  rendezett    társas  kinindu- 

i  ax  omáe  ismerete   mellett  a  népismeretet  is  terjeszlik    (r-z  utóbbit  szeretnnk 

érii4)  kissé  kiemelkedve  liUiiíJ     A  társosiijic    téli   relulvaa«i   cziklusa    tekintettel 

D^vAtelre  is.  De  lejj^többet  várunk    erre    nézve   nz    osztály   állal    rendezendő 

alaj  kiáüitásttM,  a  mely  IHtK).  évi  liprilís  bó  15-él/ll  május  bú  végéig  lesz  lAt- 

,  áx.  AxKirássy-úti  műcsarnokban.  A  kiállítás  but  osztálya  kö::ill  az   elsü  t;irtíyai 

l^tmtoxnak  a  DÓpviaeletek  és  a  genrekilipek    Az  V.  osztályban  a  szakfotográfok. 

ek  mellett  csak  népviseleti,  riiüpúlcti  »  általában  ethnugrapbiai    kúpeket   AUlt* 

ki.  A  rendest^  bÍKnitság  állaiidö  tájkcp  kiállítást    szándékozik  mejEturemteni, 

axMnfltet  ve»2i  a  kiáliriott    képeknek  e  cz^li-a  való  rel.ij:inlá»át :    ezek  k/ízQI  a 

zi  tárgyuakat  és  érdi^küt^ket  a  néprajzi  társaságnak,    illetvu  u  hazai    néprajzi 

snak  hajlajidö  átengedni.  A  jelentkezések  jan.  Hl-éíg  küldendők  be  a  kiállítás 

oz  (dr  Kalersinazky  Sándor,  Budapest.  ff)ldiiiÍvn]é9Í    minisztérium,  fíildszint 

^).  A  lesmelegeh)>eu  ajánljuk  a  kiállrtils  Ogyét  társaságunk  ta)>jainak  figyelmébe. 

.  jelezni  akarjuk,  bogy  az  ethnograph iának  általán,    ba  valóban  exact  tudó- 

'  akar  Imnt.  fel  kelt  használnia  a  technika  leenjahb  vívmányait    A  dialektológia, 

ut|)nvr>Ivi  hngvomnnyok  tanulmányozása  állalún  r<4ak  akkor   fog   valólian    biztos 

s 'tl'jf^tív  alapra    helyezkedni,    ha  pbonognipbí^zeiü    készülékekkel  foghaljuk  fel  a 

lFfDirf{V  és  n^pxenp  bábuját,  amint  pbotograpliiákban  fíxJrozzuk  a  néprajzi  lárgyak&L 

'  >•&  szakoíizlálya  van  a  néftélet  tárgyajtiak  és  jeleneteinek  képek- 

-'•re.  B  a  néprajz  lekintptéWíl  is  igen  örvendetes  jeb'nség.    hogy 

NoJunk  Í6  mindjobban   terjed    mftkedvelnk    knndH'n.    Reméljük,  hogy 

-■    .    logrAliai  kiállítás  néprajzi    kéjieinek    nagy    rész-ét  a  kiálHtók    társasá- 

togják    felajánlani,   a  mely    a7,okat    majd  a  leglltcté kesébb    helyen,    hazai 

Sfr:  !iiiu**umb.iíi   (;«'lvf?i  vl.  H.   A. 

Arany  János  Fűleml léjének  eredete.   A  blres  rillemile-p{ír  népies  elemérnek  ki- 

a  mily  ('■rdoln'^  iniiirában.  ép  oly  kpvéssé   gyöngíti  a  kőltfl  inveneziójának 

aiit.  Pctőli  Pato  I'úlján  kívül  alig  van  rá  példa^  hogy  a  satyra  a  magyar  jelleg 

abb  oldalát  ostorozta  volna  gányja  Hilánkjaival.  mint  a  Külcmilében.  De  míg 

i  egy  elvont  alakot  állH  Rlfinkl»e  talál-'t  jellemzéssel,  mtlynek  vonásai  az  elsölöl 

ülítöiií  a  k<5ltÖ  szubjektív  hangulatában  termetlek  életre,  addig  Arany    salyrája 

pJkai  r-selekniény  szélespbb  modieheu  mozog,  melynek  alappszniéjtibfiz  a  valóság 

.Irány  sxí*ies  meníigvelése.  nagy  olvasoltsága  tis  anyaggazdagsága  tárházából 


A  ft^lemile-pör  tárgyal  feldolnozva  legelfíszftr   egy    régi    német   adomagyíljle- 

:  •Srliaw-PIalz  :  Lust  und  Lchrreicher  Gcscbirhte»  adja ;  innen  veszi  át  Ahele 

kvM  Linrzben   |()ö2-lien  mcpjelrnt  •Metamorphcflis  talae  judiriariae.  odnr  Andre 

|<i«Í(:utnirr  GerK-btis-Hiíndl  und  noch    sfíltzíiinber    hujrauíT   gerichtljch    L-rfolgten 

pnlclien  /usammeugetragen  und  mit  der  Kraft  unser  Teulschen  Mutter  Sprach 

exttuQ    gyiyteméuyébe.  A  német  variáns  némi   eltéréssel    adja   aa    esetet  s 

a  partn  madár  nem  a  fttlemtie,  hanem  u  kakuk     A  két    szomszéd    nem 

Asfzt-,    hogy    kié   a    madárriUty.    hanem    megfordítva    egymás  nyakába 

toUu  a  kakukszó  habnuás    érlelmezéséhen    foglalt    szégyent,    mint  a  mely  u 


ttODAtjOM. 

Vipogya  férj  kijátszására  czéluz  a  bOllen  Telesiíg   állal    A  pür  loiioka    IthAt 
csönüaeu  xvanasftolt  asiKanyi  liecüQlet  t*  az  iláteL.  melyet  a  felek  kihókal«st* 
bangstllyozza,  hogy  a  knkukszú  »t>iii   egyikei.   »t>ni    milsikat    iiein    illette,    han 
birőt  s  n  biróMg  ti^bbi  személyeit. 

Eddig  a  varíátiH.  Fontíjs  volna  ludni.  vajjou  Arany  knevetlennl  inerfK 
vagy  ha  nent,  a  szájliagyoniáDy  hogyan  alakitutta  át  és  hÖvUc^Ue  ki  a  régi  zá 
mely  kdzretleníti  adta  a^:  eszmét  «FUleiníléjé>-lie/..  De  akár  Arauy,  akár  a  tnú 
népgeniuaz  gyúrta  ál  a  tfaemál  áitalunk  i-siiif^rt  alakjába  :  milyou  talpraesett. 
m(ivé»7Á  a  inetamorrozis,  a  mennyire  ülltínyegeaüll  benne  minii«?n  idegen 
Elfisziir  is  a  magyar  pürlekí'dfí  termáazel  aalyrikiw  rajza  sokkul  koniikusablianf 
lH)roilik  ki  a7:ál(ul,  liu>;y  a  pörös  kérdés  aeni  a  kép7.ell  boi'StUeU^értéji.  hanem*! 
ennél  scikkal  j«?lentektelo(ii?bb  opi&ód.  a  madárfílttv  illelfiségí'  körül  forog.  A&U 
kakuk,  mely  nálunk  nem  a  német  néphit  viszályk<^lLű  madara,  egéázen  eU 
helyét  a  rülemile  Toglalja  tU.  Végre  Arany  feldolgouUáJian  az  a  nicglehetriBeo 
QgyÜ  point  ts.  hogy  a  birú  a  kakukszót  magának  reklamálja,  hatalmas  éa  H'l 
riarkhnlis  magyar  juJikálurút  éles  elitélésset  jellemző  indokolási  nyer  a  felele  < 
történt  megves7:l  égette  lésében,  mely  a  remek  salyra  hatását  teljessé  teszi.     F,  i 

A  m.  t   Akadémia  II.  osztálya    Herrmann    Antal    hazai   etlinoyraphiai 
máuyamak  lárnogatására  500  frtot  volt  fel  a  jiivrt  évi  költaég vetésbe. 


Irodalom. 


Or.  Krauss  Fr.  S.-tol,  a  tár&a&á^i  horvát  szakosztAly  előadójától    közel 
munka  jelent  meg,  Orlovié.  der  Barggraf  von  Haah  {Herdcr.  Preiburj:,  128  l  I 
Hen'T.etícir/.-nuihammedíin-szláv    jttizlárének    Orlnviénak.  n  gii't'íri  várgrOfníik  k 
jairól    A  (v'J  sorból  álló  eredeti  mellett  szép  német  fordllás.    nagyértékü  he' 
és  jeny-^tek  slb.  teszik  érdekessé  e  csinos    könyvel.    Egyike  ez  a  Krauas   gf 
azon    számos  szerb   epikus   énekeknek,  n  melyek  a  dóiszlávokuak    a  mag)' 
való  viszonyait  tárgyalják    Nagv jelen tíiségíl  vohm,    ha    Krauss,  a  ki    az    elaÖ 
mányns  tekintély  n  déls'/.l:iv  elhnographin  terén,    óhajt.'tsa    szerint    Magy^roi 
dolgozhatná    fel    és    ndlintná     ki    megheoáűlhelellen    lAmérdek    délszláv     ti 
kjncsoii.  B. 

Kuhacs  Fr.  S..  társaságunk  népzenei  szakosztályának  egyik  elfiadója.  ki 
évekkel  ezeir>n  esjy  nagy  munkál  fejexelt  be  a  magyar  KenérÖl.  a  melyet  hűl* 
kiniUt  kiadásra  a  inasynr  kormánynak.  Akadémiának  stb..  Irt78— 81-ig  nr^gy  nigf 
negyedrétü  knlelben  IfíOtl  délázlúv  iiépdall  sth  ndoll  ki  dallammal  és  zongdraktsv- 
rrltol.  sz'iveifgol  «'•»  jegyzetekkel  Bz  a  nagyszabáaii  gi  iljleinénv  most  féláron 
rKsfacKi  meg  szerzőtől  'Zágráb.  Zriuvi-téi*  9.  az ).  még  pedig  fűzve  10  frtért.  aé^ff 
puinpiís  eredeti  clíszkÖL'-sbífn  16  frt  21)  krérl.  A?ok.  a  kik  hazánk  népkfiltészelétíl 
és  népzeniyével  foglíilliuznak.  nem  lehetnek  el  e  munka  nélkíll  tí  A. 


&? 


Magyarországi  Néprajzi  Társaság  szervezete. 
.-1  tríran^ff  vi'/hiőkf' 
József  Főherczeg  ő  cs.  és  kir.  FenBége. 
.1  Uírsastiff  ti.s3Íiktiro 

Eluok    Himfolvy  Púi.   Aleluőkök:  (íömörí  Havas  SAndor.   TörOk 
MtítTraaun   Antal.   Jejfi/zŐ:   Katona  Lajos.    Piinztfintok : 

II. 

A  vfiUiMhnáuy  f^gjah 

-.imlor  gr..  Baich  Milo.'í  hr.,  Hallaníi  Aladár,  Iterecx  Antal, 

llrnakovirs  ííyopgy,  Hrassai  Sániuol.  (Isászka  (iyöríy, 

Jáno::,   lioidieitior   Ignáoz,   (irfinwald   l)éla.   Iiytilai 

Kíias  Ivor  hr .  Kdlmrtny  Liúos.  Kolui  Sámuel,  Kuun 

■^  Moi-avcstk  E.  Kmil,  Najiv  Miklós.  Hakov^xky  Islván, 

IS   lialn^r.    Szás7    KaniJy.    Szatlmiáry   <iyörgy, 

^1  : 'íréi  .lúnos,  Szily  Kíitmán,  Ti'trs  Káltmin. 

i  itin^nKág  hivnfaloft  közIőui/ének  sserkesztojp :  Rélliy  I^huzUk 

A  társaflág  eddig  szervezett  szakosztályai: 

/  Ni'pfnjuk  KZf^rinU  azítkoíizttihiok : 
Moffjfar:  éiuük :  Jrtkai  M*ir,  előadók :  Haksuy  SíirnJdr  t'w  Hélliy  Liiszló. 
Siéktíjf,  ulnök:  Ortian  Balázs  lm.  nlüailok:  Király  I'  tó  Kozma  F. 
Qidn^ :  elníik ;  Odesmikíhy  Arlhúr  h^..  plrtadó   Szíideí^zky   Ijjjos. 
F  '  Nyary  .lenrt  tir .  előadók:  Mikszálh  K.  (^  Pintör  H. 

li-  :iH:   plni)kí   Scliwit'koi-   .1.    H.,  olöadók     llemnann 

Antal  é.^  S^eiitklíiray  .lenö 
DnttdttiúU  néuiet:  ulnök:  ^i•.-lmelle^  Islv..   eluadó:    Kurz  Samud. 
Ssiepeifi  ttPtiiH:  elníik:  Sponer  A. előadók : I-indner  E.  és  Weber S 
EniéJtn  itz4isz:  (.'inök :  Teulsih  C.  I)..  előadók:  McItzI  (I.  (?s  VVoIITJ. 
Horvát:  nlnok;  Jo«ipo\ií  Inirt*.  előadók:  Ilojnisií-  Iván.  Cop-Marlet 

(Mui-a  i>s  KrauMs  Kr    S, 
Seerb;  eluók  :  Nikoliis  Fédor  br..  előadók:    Asíiólh  Oszkár,  Had- 

icsics  Anlal  6s  l'opovics  Istvun. 
Hfi-:--    flniik:  Czirbiisz  <;.  lílöadók:  Koszilkov  I..  Os  Straiis:?  Adolf. 
1-  ':.,..    előadók :  Baehai  Oíiniel  (*^  í'.zaiiibel  SanuL 

liuUt*    tiUiftk:  Firczílk  (lyrila.  előadók:  Csopey  I>ászl6,  [)roliol>eczky 

(i Villa  i".^  /IcHv.ky  .M. 
I^Hgfffi    elnók  :  /íitu^ky  E.  gr.,  előadó:  Fialnwsky  L^os. 
Vtnd:  olnOk:  Szalay  Istvjin.  előadó:  liónczy  Terencz. 
RttméH :  ehiök:   Maneiieseii    AlVianAz.   előadók:    Alexic?:    ttyörgy, 

Mailaijd  O^zkrtr  fs  Moldriváii  (ier)íely, 
fiOritff    f»lni\k     l.yka  .^^ik^lls.  előadó:  Tialios  (lyöp^jy. 

k  :  Mnlnúr  Antal,  előadók:  Patrnliaiiy  h.  rs  Szonjíoll  K. 
-:i^.  1  . :  .Iri/.sef  tóhervzetí  ó  íen^ege,  helyettese :  H.  'l'hewrewk 

I  idó:  HeriTaann  Anlal. 

tíosnjrir.  .  niiuk:  AíibiJUi  .lúnos.  előadók  :  Stranss  A.  és  Thallóczy  L. 


69 


A    MAGYAROKSZXtíl    N^RAJZt    TÁRSASJIo    SZERVEZBTB. 


Finnugor:  elnúk:  Budenz  Joicsef.  előadók:  Miinkúcsi  Berná^ 

S/.innyei  .l(ízsel'  ps  Vikar  Bt^Ia. 
Törők-tftUir :  elnők:  V'ambén"  Ármin,  eilrtadók:  Kunos  I.  és  Thd 
//,  Folklóré  Át  néppatfcholoffift :  elnök :  Meltzl  H.,  előadó :  Katoi 
fll.  A  np.piHel  használati  t(hyijai :  elniik:  Zichy  .lonó  (jr.,  elí 

(iyamialhy  ZsiRáné.  Hermán  (Kló  és  Xanlus  .fán<)s. 
/  V.  Népzene  és  Uincz :  elnök :  Zichy  ( íéza  gr ,  előadók :  Bartalus 

Káldy  Wyula  es  Kiiháí^  H. 
K.  i4wWí.ro;)o/oí/^iö;  elnök:  Török  Aurél,  előadó:  Kápay  Károly. 

VI.  Demographia  (népIeirAs) :  elnök  :  Keleri  Károly,  előadók :  ííj 
Alíidiif.  Körösi  .íözsef  és  Thirring  (ín?zláv. 

VII.  PalaeeUmologia  (ösDéplani:  elnök:  Pnlszky  Kerencz.  clÖadAk: 
Kriihlioh  Róbert.  Torma  /sóiia  és  Wosinszky  Mór. 

VIII.  í/rapA/^a  (a  népélet  tárgyai- és  .jeleneteinek  képzőmüvésa 
ábrázolása):  elnök:  Székely  Bertalan,  előadók:  Keszty 
lluszka  József  es  lioskovirá  Ignái^z. 

A  hazai  ethnographiai  muzcínn  ügyében  kiküldőit  bizottság 

Elnök:  Xaiitns -láno:?.  la!»ok  :  Hennán  Otln,  Hemnann  Antal. 
Kai-íily.  Szendrf'Y  János  és  Török  Aiirt'l, 

Alapító  ktgok: 

Jözttcf  ftíhei-csey  ö  cs.  tss  kir.  Fensége. 

Baicn  MíIqs  bárú,  orsz.  képviseld,  Budapest 

Brankoi'ics  Gj/öro;/,  pör.  kel.  püapiik.  Temesvár, 

Gyúlni  l*ál,  frirendiházi  tag.  egyet,  tanár,  VIH.  Sándor-u. 

Dr.  Hnmpei  Jnssef.  egyet.  Uinár.  muz.  üt..  Ncnizcti  Muzeum. 

Dr.  fíunfatiy  fWÍ.  f/ircndiházi  ta^.  akad.  konyvUirnok.  ni.  t.  Akad. 

Dr.  Körősi  Jóesef.  sttili.sztikai  igit7.g..  fővárosi  vigadó. 

KuHti  Gííea  jrróf.  Maros-Nciriicii  (Déva) 

Charles  G.  IMand.  a  czigAny  txjdüs  társasüi;  elniVke.  (.ondon. 

Nícolics  Fétlor  báró.  v.  b.  l,  tanácsos,  orsz.  képv.  Budapest 

Schnell^  István,  tbeol.  akad.  igaz..  Pozsony. 

Arad  sz.  kir.  várus  küzünstge. 

Segesair  sz.  kir.  város  közönsége. 

Hermtaitn  Atttai  és  neje  (1500   frl    értékíi   szakkönyvtár   ajándéfco 

Hendes  tagok : 

Abafi  Aigncr  Lajos,  kőnyvkpreskfdő,  Zsib»rus-utc;!:a. 

+  Dr.  Ábel  Jenfí.  egyel,  tnnár.  Nag^'-János-utza  25 

Xh.  AchAüv  [giiácz,  Pesli  Napin  szerkesztfiségp,  Atheoáum. 

Ágai  Adolf,  llorssztírn  Jatikö  szerkeszl'^je.  Alhenaum. 
ő  Alexics  Oyfirgy,  ffÜKazgalíJsá^;!  írnok,  Kassa. 

Alföldi  Lipót,  lánltó,  Székesfelii-rviir. 

Állami  főreáliskola.  KOrnioczbánya. 

Állami  foreillisííolö.  Pécs. 

An.  segély,  reiiliskola,  Srtuícgh. 
10  Állaim  főreáliskola,  Székely-t'dvarhely. 

ÁUumi  tamlüképezö.  Baja. 

Or.  Angyal  Dávid.  Egyetemi  könyvtár 

Gr.  Apponp  Sándor,  Lengyel  ÍTolna  m ) 

Ara'l  város  közönsége.  Arad. 
lő  Araay  Lászl<S,  Bálvány-utcza  7. 

Aranyi  Antal,  képezdei  igazgató.  Szepes-lgló. 

Dr.  Asttóth  Oszkár.  eg>'etemi  tanár,  VL  Uaj/.a-(itcza  1    I.  eno, 

Asy.i'itb  János,  orsz.  képviselő.  Szentkírályi-ntc-za  80 

GÜ 


DeraG,  Unár,  budai  Pa^ft^oeiuni. 
I'  Dániel,  r-v.  P8|iere».  Kurepesi-úl,  tempIunilmzAr. 
jjánoit,  UiUr.  H    k«r    főgyiiitmsium 

SAskdor.  ev.  ref.  eitperps,  Krtn-Szt. -Miklós, 

Jóxsí'f.  tnnár,  SRekcs-FelHÍrvár 
Dénes,  poljrári  ií^kulai  tanúr,  MedvouUiza. 
illagi  Aladár,  o^yc-lcmí  lanÁr,  Kínizsy-atcKa  29. 
^Esef.  lanár,  budai  PacHa^o^íum 

Jogb  Ármin,  tftnár.  l7,raeliln  taniC6képz0  (Bodzafa-ntcza). 
Jogb  i^iiÁcz,  ij(r>"V''d,  Váczi-kÖrút  41. 

Jóxs«r,  tanílokf-pzö  inti^zoti  igazgató.  Bodzafa-utcza. 
Perdrnaiid.  muzruim  kíinyvtárör,  f.silías-utrza  8. 
TAHTai  Gyula,  polít-inskolai  tanár.  Xagy-SzöllÖs 
a\  Antal,  gymn-  ica^gntó.  Tr^forl-ulnza. 
dy  Imre.  nyugiilinazotl  tAnftú,  Nyílra, 
•talo*  István,  Linár.  budai  F'aedngogiutn. 
|BartiÍk  Ijíjos.  Bolond  Istók  azcrkcszluje,  Z<ildfautcza  24. 
farlner  Alajos,  lanür.  U.  ker    fopyninai^iutn. 
Eiicm  Gutdo,  nrszá^^ynlúsi  képvisrIA.  Vár,  Dísztér 

Jiizsef,  tanár,  I    Városmajor-utrKa  12. 
ékefy  Hemi(E,  Kymnasiumi  taunr.  PiScs. 
_B4Ílitit.  tatiárjelótl.  budai  PaedaKOfciunt. 
udor.  polgári  iskolai  tanár.  Késmárk, 
emond.  rajztanár,  Sepsi-Szent-György. 

íek.  ors/ágpy-  képv.,  az  Ország-Világ  szerkesztője,  Erzsébet-kurút  lü. 
Halázs.  tanitü.  Akáczfa-ulcza  42 
ellfír  Imre,  orvos. 

zky  Bndre,  kerílteti  orvos,  Kőbánya. 
;  Antal.  ista7-j?atrt,  lljviláp-utcza  2   szám. 
Béna  (lynla,  igaziíatii,  S<-(isi-Szl,*Györpy. 
&r  Berghoffer,  ígaxiíaló,  Fiutnc- 
1  Itr  berkfszi  István,  tAiinr 
IiT.  K»ntt-vu-zy  Albert,  álljimtitkár,  Audnlssy-út  öü    sz. 
Bilik  Sándor,  gör.  !4(*g^dlulkftsz.   KövesligeL 
HirteiilifUfr,  tanító.  Tort)iil;il-Szt*(iajiny. 
tJr  llju'-li  Hennk,  lanár.  Rabhikt^pzn  intézet. 
'  Bobula  J.inos.  ntaépitúsz,  AntlriL'í,sy-ót  Ő6. 
B-xI&Iji  Kondor,  tanár.  Íicpsi-Szt.-Gyorgy. 
Soér  Mikl(V8,  biriapim,  Szilágy-C^fb. 
^  fk(|idftu  Zinko.  ügyvéd.  Nagy-Kikinda. 
UoíiíiPb  Mihály,  prt-poal.  Vár,  Or:*z;it;hii/.-utcza. 
Dr  Iio.i)?a  líászlij,  román  leányiskolái  tanár.  Nagy-Szeben. 
1^  bíijniaics  Iván.  a  borvát  nemzeti  múzeum  6re,  Zágráb. 
RoBCí  (ídtin,  miniszteri  fogalmazó.  kuUuázminiszterium. 
1^  Il<í!o:s7.ky  Samu.  akadt^iniai  tisztvisrlíi,  Akadémia  palotája. 
Branil  Ede.  lánárji^tölt.  Paedagofíiuni. 
'  ttr  Bras^ai  Sámuel,  egyetemi  tanár,  Kolozsvár. 
^  iirr,iii  KáznuT,  pymn,isiumi  lanár.  lAigos. 
BfÓLk  Kámly,  tanár.  II.  ker.  reáliskola.. 
RsJBci  Biiriiin  Pál.  Wszolgabiró.  Szemprz  (Pozsony  m.) 
t  llíijpi^,.vich  Kálmán,  horvát  miniszter 
C^'i'lül'bi  Rezső.  Fel3<VMéra  (Abauj  m.í 
Cnp-Marlrt  Mara.  irón/í,  líérs.  Heugasse  18. 
yt  'Vn^rri  János,  tanár.  Arína-iU  13. 
J*'pi'y  Ijutih'i,  Mé.száros-iiicza   12 
^  CxétIíji  Ferencz.  kultuszminisztérium. 
'  C*it))í»  i;v,xa,  ügyved.  K^t^zpg. 
l*r.  íliümbel  Sarnu.  Vár,  Miniszterelnökség, 
p^^  \M)tt^  ftkadéuiiai  tanár,  Fiume, 
jj'  Czirbusz  Géza.  Innár.  Knlozhvái*. 
ür  dcobor  Béla,  tan.ir.  Vas-iiltí/a  7. 


61 


tAOlíX  NÉVSOÜA. 


80  Clinstian  Anlal.  ügyvéd,  Pancaova. 

CioLtu  János,  [)tx]e:íla,   Fiume. 

Oapsy  ItiLszIó.  a  Magvai'  Föld  sztírkeszl/ije. 

H    Deschi'ii)  Arthur,  főszul^abiró.  Pádé  (N.-Kikinda). 

DessewíTv  Izidor,  tórvéoyszéki  biró,  Panesova. 
85  Üeulscb  Jakab,  lanár.  a  Pesler  Lloyd  s^erkeszlöségwltón. 

Dr.  I)imitrie\it's  Mihály.  író,  Újvidék 

Oimjtripviiis  Miloa.  oi-szágffy.  képviselő.  Újvidék. 

ftr.  Diimtrípvií'íi  Szvrlo/íir,  (ijryvéd.  Tfííiif'svái'. 

Dr    Dirrinr  (iuszláv,  cirvos.  Hatvani-utcTui.  DrRhcr-paloto. 
íK)  nuftálh  Iiiiro,  állami  polyáriskoUi  i^ny.fíaUi.  Fiume. 

Diingyerszky  Lázár,  nnnyhirtokus.  Újvidék. 

Di>rhka  CmvH/Zí.  föreiiliskolai  igii7^at<'>,  Pécs. 

Dobra  Viklor,  gór.  kath.  lelkész.  KovesÜgel  {Miirniaroa  m.) 

l^beiispaiiucr  Jáiius.  tanár.  Pclaő-Liivü 
íío  Ebíicr  Lujos.  képirú,  II..  Várkert  bazár. 

Kjzao  Ede.  miniszteri  oazlAlyr^nAk.  U.,  Láiiczhid-utC2u  H. 

Kies  Károly.  taailiV.  Söuieph. 

misnlier  József,  fíii^azgatö.  Nagyszeben. 

Eíjtvös  Károly.  íigyTéd.  Fürd/í-utcza  í 
100  EöU'üs  Karoly  I^jos.  kir    tanfelügyeiri,  Sepsi-.Sneat-Győrffy. 

Dr.  Eríídv  Béla.  föijy;azgaló.  Kolozsvár 

Ev.  pynin.  könyvtár.  Brassó, 

Ev    ref.  rneytrinasiiini  tanúri  kúra,  Csurgó  (Somogyi. 

Ev.  ref,  iíynina.siuni,  Debrefzen. 
!05  Evva  Lnjus.  Hzfni|razgató.  NépszÍTiház. 

Fail  (iál}4)r,  fös/.olf;abiró.  Műkő. 

Farkas  Sándor.  {lyó^yszt-rés/.  Sxwites. 

I»r.  Fariiof*  Üf/w,  tatiár,  Xa^y-Knyed. 

Káylnó-Hentaller  M..  Eőlvös-utcjsa  17. 
110  Dr.  Feldtiiaiiii  T(;nácz,  orvott.  Febérlemplom. 

Dr.  Feiebtiiixcr  Elek,  kir.  adófeldf^yeliS,  akadémiai  tanár.  Ftame. 

Dr    Feu:htinií<'r  Sándor. 

Fciler  Miliály.  szi-rk^jíKtö.  Pécs 

Fejérpalakv  LjíszIó.  Nemzt'ti  Múzeum. 
116  Fekífle  Jhhom,  lanílú,  BáiifTy-Hunynd. 

Dr    FertMu-zy  József,  közoktatási  tiinársjegyxfí,  Srentkirályi-atcza. 

Feszty  Árpád,  restíímiivész.  Aiidráasy  lit  IÍ8. 

Dr  Fialovszky  Lajos.  \Tuuir,  Markö-ntczai  gy^ninasjum, 

Filtsi'ti  József,  oraziigny.  képvisolö.  Andrássy-iit. 
120  Firczák  Gyula,  nagyprépost,  Ungvár  (BudapL^t.  Bástya-ulcza  3B.) 

Fi'Iiles  Béla,  igazjcató.  Nngy-Bürosiiyó. 

Fiilfles  János,  türvényszéki  birú,  Arad. 

Fíiieálisk.  Eötvö.s  önkép?.*'*  kör,  Pées. 

Fraknói  Vilmo.s.  a  M.  T.  Akadémia  alelnöke 
126  Freyler  Gyula,  posla-  és  liívirdafíínlík,  Kül»ánya. 

Frfthlicb  Hóbert,  tanár.  Ev.  gymnasium- 

Fürst  János,  ev.  lelkész,  Pozsony. 

Füzesséry  György,  f/íszolgabiró,  Varannó. 

Fokövy  Lajos,  zenedei  tanár.  Szeged, 
lao  Fülöp  Sándor.  Eszlcrházi-utcza  'M). 

Fischer  Károly  Antal,  vasiiti  lisztviselö,  L  Úri-utcsa  12. 

Gaiírié  Islváii.  polg.  iskolai  igazgató.  Orsovác  (Slavonia). 

CálflV  Ignácz.  igazgató-lanúr.  Miskolcz. 

Cialyasi  Inire.  iiiagy.  kir.  pénzügyi  titkár,  Nagyvárad. 
l3ö  Garda  Samu.  tanár.  N  -Euyed. 

Dr.  Gerecze  Péter,  fdreátiskolai  tanár,  Péna. 

GerÖ  Ödiin.  mérnők. 

Dr.  Gieüsweiu  Sjindor.  NzenLszéki  jegyzfi,  Qyíír. 

Glösz  Miksa,  tanár.  (*.sik-SonilyA. 
I-IO  Goldis  Játnu.  Lanár,  Arad. 


6£ 


1 

^^^^^M                                    ^M 

)ric/íiet>^z-ut('jta  14              1 
afa-ulfia  Hü.  Ha              1 

J 

^V    r:..i.t 

1^  1- 

M-ir.    llolkfUtCZB    4 

Mitik.  kullu»znijni8zt«*nuni,  1.,  < 
<■.  Zniiyifalvn  (Znlnm) 

uiéi'i  Ariul. 
tj,  jucliolijtató,  IVra. 
iiiinitn>^.  HánfTy-Hunyarl. 

itó.  hadai  l'n^diigopium 
iírza  3 

'l'T-liUv:!. 

1  itiHr.  I>iiilf)i  PaeÜHitnKium. 

■  '  sí  képvisplö.  BécH. 

^a  4. 

iiiwtíir,  Arad. 
.  r    lai,    t.  p.  tg.,  EtAntTy-Hiinyad 
inscriiuifEh.  Sr.otland- 
,     i-k. 
-i^-piiltir  T.  I- 

..f,  kir.  tanff*lügyel/i.  L/Hrse. 
>i  IfiiAci.,  laiiár.  Sz'íkesfoh'*ivár. 
írv  Oáiuel.  Iiotivéd  füLorz^orvus.  11.  Uinczhid'UtCKa 
■  AJolr.  posLaU-iknrékpéiiztáfí  sz.  tÚnök^YiU.  íioúz 

^B' 

^^^^po  1 

^^k 

FfTencz.  frym    tanár    Arail. 

if-rkéji'W.  VI-  i;                    i2. 
1.  kír    Ijnift-liii;                      iTZP. 

uiT.    VIII   ^/..  .-.  -u     -JA.   \l. 

.  !-.  Vár.  Ori  nirra  Ifi. 

■  ^. 

klr.  mtriiíík,  Mohái's, 

• '-Himi  tanav.  Klauzál-utczii. 

•  rtár.  Ak;iil*MriÍa  pnloti^Ji 
,'  I;ii   Inniir    Pérs 
;r   Lipol.  ilfryv-.lj.'it-íl,  hVlsu-Títpa  iMajiyai'-Ciwktj). 
Sándor.  Ijinírjeiolt,  Ket-ikeimjli-ulcza  K    III    26. 
(Jll'i.  ürsxa^iiyiílési  képvjst>lo.  Damjanirh-utcxn  27. 
íiyöxö.  (aniir.  Körmm'zhiiiiya. 
sff,  M.iiiy;ir  Sxaloii  3Zt"rkeí<ztÖj(j,  Doliuny-atrzn    12, 
vrintf!  ft lj»'gyí:rt.  Oyfir 

irti.  Bátinrx  (Krjisfw')). 
orvo.i.  fnretiitilmzi  (ag,  Akadémia-ulC'Za 

^H    1 

^M      \írr 
^B|K»  r 

mffcr 

Jai.  u".  Htfi_-a.  Allfí-eíi^isi'  iH. 
-ia.  tanárjelíiU.  Pa»'dair"|!iuiii. 
■  '      tafilio.  Píiiusfiva. 

KönyvTiyoiiidi^iit.  Akadémia 
,.--1,   ...i.'.uÉ.ác.  Síí[>í.i-S/.f-nl-GyÖrgy. 
jíim  I-ujo,  (JtTos.  Karlfivni! 
I  ......    i.>,;.r    IV.  lícr   i-naliKkolu 

1.  LipIó-Sj:»'fit-Miklos. 
1    _    _         lai  tanár.  Dyva. 

^B 

^B     r>r 
^Beni  m  ' 

^B     1 

Ham 

^1     [' 

Ücnc-doK.  lafiúr.  11.  ker.  gyimmsium. 

■  f    I.'diiit.  It'tt'zelak  'Vasin.) 

stBÜEztiküi  hiv..  Klaozál-utczH  1) 
1.  ivó.  Lljvidék. 
••rvuü,  KirAly-ulc/a  2tí 

^B     '' 

.'. 

.1,, 

-m  iiH. 

II,  lü.'vényszéki  biró,  Budapest. 
7.  szcrkesztfi,  I'ngviir, 
>--  .^tiíclós,  lórvényszéki  birn,  Nagy-Kikinda. 

63 

TÍáeiÉ  NÉvsohX. 


JubásiE  Mór.  tanftn,  Pálórs  (Ung  megye). 

Kaán  Géza,  föv.  (aaítú.  K/íbánya,  Liget-iskola 

Br.  Kaas  Ivor.  országgy    képviselő. 
S05  Ür.  Kadoc^a  Lippich.  m.  segédfogai 01020.  kuHuszTainiazterium 

KAUiy  Gyula,  zf  ne  szerző^  Kazinczy-ulcza- 

Knloínszegi  kas;:iiiő,  HáníTv-Uonyacl. 

KalutaszeKi  varotlas  albuiri  azerk..  BánfTv-Haiiyad. 

Kíilmiiny  Lajos.  katb.  seiiédlelkéíiz.  Csóka  (Torontál) 
210  Dr.  Kárm;'iu  Mór.  tanár,  Gyakorló  gyiniiasium.  Trerort-ulcza. 

Gr    Károlyi  György,  Jóaser-ulrza  fl. 

Kassai  Vidor,  színművész,  Népsziiduiz 

Kaziii-  Emil,  országgyíiléáí  képviselő. 

Dr.  Katona  Lajoa,  tanár,  il.  (/IgyiTinasium. 
Sió  Kelemen  András,  kir.  aljáráiibiró.  Kubin  (Teinesm  ) 

Dr.  Kellemen  Károly,  lanár,  Hílmegh 

Kecskés  ErnÖ.  tanító,  Hákos-Ken'szltír 

Keleli  Károly,  iiiuiis/.l.  tíuuirsns,  fíildiuivplési  minisztérium. 

Kern  Upól,  birtokom,  rakcreskedő,  Kéns,  UntverHilatsstrasse  II. 
22<)  Kii'iíly  Józ.sef,  gymii.  tanár,  Naf^y-Szalonla. 

Kiníly  l*ál.  tanár,  budai  Paedagogíuin. 

Király  Pál.  reáliskolai  lanár.  Déva. 

Kispál  .Mihály,  tanár.  I,nzár-utri:a  20    III    em. 

Dr.  Kis$  Áron,  tanár,  budai  Pardagogium. 
22b  Dr   Klamarik  János,  miniszteri  tanácsos,  kultuszminisztérium. 

Klein  Samu,  tanító.  Dobsina  (Gíiniörm  ) 

Dr.  Kolm  Sámuel,  főrabbi.  Holló-utcza  4. 

Knlba  Lajos,  irodaf^nük,  KnWánva. 

Kollár  Vilmos.  tanárjeWiU.  Vámház-körúl  10.  II.  Iá. 
2H0  Kolumhán  Samu.  tanitókiípzö  taiiftr.  Déva. 

Komoosy  Lajo?.  Magyar  Állam  szerkesztője. 

Kónya  József,  rendórkapítány,  Léva. 

Kos/.ilkov  Lipól.  tanító,  Vinga 

Kovács  János,  tiszt,  jeg^'z^i.  Szeged,  Tfirök-u.  8. 
2.HŐ  Kováf-s  S.  Jánoa,  tanárjelölt,  VL  ker..  Felsfi-erdösor. 

Körösi  Henrik,  fóreálisk.  tanár,   Vévs. 

Körösi  .Sándor,  gyinn.  tanár,  Fiume 

Kárösszeg- A  páti  község.  Biharmegye. 

Kóvárv  I-áS7.16.  Kolozsvár, 
240  Dr.  Krauss  Fr.  S  .  iró.  Héts.  VII.  Neustiflgasse  12. 

Krebnyay  Adolf.  föv.  tanító.  Kőbánya-Kápolna. 

Kuhu-sek  Albert,  tatuirjelült.  József-kórút  49. 

Kukuljfvic  Miljutm,  cs.  és  kir   ker  fönÓk,  -Serajevo. 

Kuliszeky  EniÖ.  kir.  Linfelügyelö.  Mngyar  iivár. 
246  Kun  Róbert,  reáliyk    tanár,  Déva. 

Dr.  Kunoss  Ignácz.  Konstantinápoly 

Kurz  Sümuel.  tanitó.  evan^.    ítépiskola. 

Dr.  Kuzsinszky  Bálint,  nemzeti  múzeumi  tiszt.  Muzeum-alczA  9,  l.  em. 

Krtimpaszky  Ignácz,  tanttó,  Ungvár 
25l>  Kiiiiyi  Manó.  II.  Szalag-utcza  9. 

Koszilkov  Lip<)t.  tanító,  Vingn. 

Kálóczy  Imre.  tanító,  Rácz  Alm.'is  (Feliér  m.) 

Kozma  FerHucz.  kir    tanfelügyulö,  Kolozsvári. 

Lalkótízy  Mihály,  gymn.  tanár.  Eperjes. 
2ÖÖ  Dr   Uizár  Gyula.  íatiílónflkép.  tanár,  Kolozsvár. 

Lederer  Béla.  Váczi-uleza. 

LebtMzky  Tivadar,  urad.  Hgyész.  Munkács. 

Lftbr  Vilmos,  tanárjelölt.  Károlyi-u.  12.  fíilds.*..  1. 

Lejtényi  Sándor,  tanár.  Baja. 
2tíU  Lenkcy  Henrik,  tanár,  V.  ker..  reáliskola. 

Ix'nkei  Lajos,  ízerkosztö,  Pécs. 

Lévay  József,  megyei  főjt^írvzíi.  RAtskolcz. 

fí4 


-itinr  OuBzUv,  Inr   tanfr)agyp]n.  fíalgöcz  (Nyitra;. 
'liU  TiTSiTar 

Lmdim  Emó.  Akaileimai  könyvtár. 
'""*"--  !  ^"s.  tJinnr,  f V  .  Rtnliakola- 
V.  lAJiÁr 
-••-■1    r.ii.ir,  ADflraí-ay-itt  B4    III. 

Laji.  _    i.ifsi  képv.,  Pomá?.. 

J>r.  LoliT  Naudor.  UnfAZ^^U*.  l  országbáz-utcza  14. 

hr    I>»wy  LipOt.  un-oa.  IV<>í. 

lioU  Kartily.  feaf^niüvész.  II.  V^irkt.'rl  bazAr. 

lUd^v   M^(y:bi.  pv>lg.  isk    lAiiHT.  Arad 

U4  ..v.  fíÜre.-ilÍHkolfti  lanár.  Di'va. 

Maki--^.   /3i;.'iiirMHL  főrváli^k.  lauár,  Pécs, 

M^jIÁtlj  B'-I.i.  intueiiini  <ir.  Xernzeti  miizeum. 

t   Heiink,  laiiár,  yv.ikorlü  Kyinuaaiuin.  Treforl-utcita, 
JÓ7.M>f.  ÁU.  Uhílok.  tanár,  nKák-Tornya. 

iT  -     ,  1  AtlmnÁz,  fcir   lAWni  biró,  Mafryar-utcza  8. 

Pr  'íjnr,  tniiár,  Háríjfa-iitr'zn  24. 

Vr    >i..i  ■■....    I.ajfis.  Iiiiuir    SiíjiuiosujvAr. 

M»rx   Art'al.  kir.  iHnfeiuíryel",  lVinpsv;tr 

Ifi     Mitirti.  Hcrlaliio-  laiiíirjfiftil.  kozjKiriti  i<K;yet«ui. 
OjiyvújJ.  Kuliiti  (T«?nie!titi.) 
.    ^^lsíyes,  pgvet.  laiiiír.  ZOldra-utcxa  42. 

Ih-  ors?..  képviset/í.  KinizBy-utcza  14. 

M'  ly    lanltó,  Masyar-Óvár. 

I  pr.  iHnIló.   rnroTÉtjil-Szécsány, 
•(■í-álisk,  tauár,  Pécs. 

M<k.>z.,Jíi   kfiliiian.  OKzág^y.   képvisel/J. 

M"M')ván  rJ<»rKeIy.  ecypt    tanár.  Kolozsvár. 

Uohütr  AfÉtal.  ors7aiícy illési  képvisflö.  Míizf-um-kőnlt  IK, 

MntriAr  Vit^Eor.  iriiii>s7.t<^n  titkár,  kulluszniiutsxteriuni, 

IV    "  V   K    Kniil.  urvos.  íStáhiy-iil«*za  I 

M'if  ir.  tnintarnj7.iskolni  tniiar 

Muf"^ -^   'anas.  (anili'i.  Abú-IiCndva 

Poi>«ígahi  MilialovK>  r;..  kir.  lÖrvény)*2éki  aljegyrö,  Fehírtemplom 
30(1  Mac    Hitclur  Dávid,  a  (iypsy  Köre  JouiTial  saterk.,  Edinborgh.  Arcbibald-PIac«  4. 

Dr.   Murik  jrsy  KtTrnál,  tanúr.  F.űtvn<i-utc/a  36 

N.Tf     '.•■■      Wnizfti  muzfum 

N';i.  íinítt't.  Tiirdoisíiin, 

N.i.  1  Vasániiifii  l'j^  sxerkcttzlője.  Egyetem-tér  6. 

MA  N.i  ;'>s.  Arad    Sz-Pál-utfzii  7. 

jr       [>r  lí^  Tivadar.  Qg>'vód.  trn.  Zimony. 

1^^   f>i  cs  Lyiihoinlr.  tirTos,  l'.iiirsnva. 

J^f  \ik  '.  ^''mn.  tanái.  Fiume 

•^    Xorbeití  l-íHi,  irrind.  Béc*.  IX,  Pnr/ellangaííse  41. 

Br.  Nyár*-  ieud.  Znldra-utcza  44 

l>r    Novacu  Atiníl,  il(ryvédjolftll.  rehérteinplom. 

íQ.  l)án>  XiriiliUs  Fcdur,  Rszlcrházy-utcza  30, 

H*TCi:'^  tíflPK-ak-hy  Arihiir.  í?zkiczó. 

Hr.  <>rlMiri  Ríiláztí.  i"rftMíríry''l^si  képviselő.  Clldi-út. 
runrm  Emo.  tanár  a  főiskolában.  Debreczen. 

Díiíite.  pyógyüKí'rt'Sz,  Nagv-Kikinda. 
hr  i.|,.'.,Mr.  mérnök.  Fehértemplom. 

Pfti  fanitö.  (iörgény-Szent-lmre. 

Pai;,  -.-i'isa. 

f*ar»?utAs 

|ir.  Patrabjkny  tnkár.s.  lanár.  S&ndorutCKa  26. 

f*AUlay  Ztif..  heniz^li  tainlijiyj  igazgalo. 

f^Rolrr  Ako*i    i^mii,  tanár,  II    Lánrzhid-utCEa  2 


ilím^ffiifAtt  . 


06 


TAOOK  nevsnRA. 


Or   Pauler  Gyulft.  onz,  lerÁltirnuk,  IL  Lánczhid-atrza  2. 
8S&  Pauiovics  Sándor,  lelkész.  FclsÖ-Sjnndnik  fSárosmegye). 

Péchy  Irm-e.  államnyomda  igazgatója.  Vár. 

Dr.  PftCJí  Gi>d*^on.  p^nlrmi  mn^iLriliinár.  VI.  Nagy-Jánutt-nlcxa  ő. 

Dr.  Peicaií-s  GyArg>'.  ög^'vód. 

Peisni^r  Ign&r?..  hirlapini.  Vácxi-korút  34.  (Neue^  Pesttír  Jooroii) 
aaO  Pfkár  Károlv.  tanái^el.ilt.  Jíizaef- körűt  öS.JiI   em.  33. 

Perl  Soma.  üg^i-éil.  Fürdö-uljza  4. 

Perlaky. 

t  Pesty  Frigyes,  latvAn-tíi   15. 

Péter  .Tánns.  tanár.  Bakiusléri  iHjljfitri  isknla. 
S86  Pctntvics  Arzén,  kir    fuméiniik.  Arnd. 

Pintér  Sándor.  n«:\-véd.  Szí^ctíény  iNögnld  m  \ 

Podliradszky  I-njns.  taniír.  Rt'szlcrrzpliánvíi. 

Polgári  fiuisknia.  Pepsi-Síenl-riyi»i-gy, 

Polyák  Jitios,  kereskedő.  Szilii}*y-t'*pli. 
840  Popovics  István,  orwsággy.  kcpvineJÖ.  Tuvannk  iSzerémm  ). 

Popovics  V.  István,  igazgató,  IV.  X'ildra-utrzj  25. 

Dr.  Posta  Béla.  muzonmi  liszt,  rj-Pe»t. 

PoDioríjzky  V-  Kurnyl.  lanitö.  Sz»íki'sroh»*rVftr. 

Dr    Po/.dnr  Kílvíily.  tanj^r.  VII.  kw.  gymnaMum. 
840  Priíxl  Róberl.  hszlvisclö.  S£HS7.!M.'h«'a. 

Proha-szk.i  Kereiicz,  nildiiiérd.  Xagy-Koszinály  ((VBars). 

Prukker  Kiimly.  irgalma.s  lendi  gyógyszerész.  Pécs. 

Dr.  Prnzsinszky  .lánoa.  tanár.  V.  reáliskola. 

Palszkv  P'erpnrz.  nemzeti  iniizfiurai  igazgató,  nemzeti  mAzcum. 
8Ö<J  Puiszky  János.  gftr.  kath    lelkész,  Alsó-Szeiislyc. 

Perlaky  Kálmán,  flg^'véíl,  tV.  Marin- Valérin-ulrjía  Ö- 

7  Parí^soiics  VcUx.  róispán.  I'jvidék. 

Dr.  Pttpay  Kárí>ly.  nemzoti  muzoum. 

IlttfIo.szavljnvica  Kámly.  rtíszolgahiró.  Pancsov*. 
866  Itadisiűs  Jcn6.  ipnnntlvéftzoli  nitizcuni  igazgatnjn, 

Dr.  KíidivojPVÍf:.s  Lvubomir.  orvos,  ini,  fljvidék. 

Dr    Radú  Antul.  iró.  Kárfilykftrút  lö. 

Rr.  Radván*^zky  B<^la.  főispán,  Sajó-Ka7Ji. 

Uaisz  Aladár.  főszolgaUiró.  Podolin. 
3tí0  Rákosi  Jcnö.  szerkesztő.  Uud.ipfísli  lÜrlap. 

Rakovszkv  István.  orszAggy.  képviselő.  Andrássy-úl  70. 

Reichn'*-Ncuhauá  Matild,  tanár.  Paucsova. 

Dr.  Rclliy  László,  inuzrumi  sogéilíír.  Csillag'Ulcza  R  Itl    cm 

Kied!  í'rigyes.  l;inár.  V.  TnkiJry-piilota  III 
860  Rill  .lózsef.  tanfel Hgyelí.  Szonihalhely. 

Kübn  .lüzsef.  tanár,  budai  Paedagugium 

Hombauer  Emil.  reáliskolai  ígazgiitó,  Brassó. 

Koskovics  Igniicz,  képini.  Epreskert-nlcza. 

IlózfíalH-gu  kalh    gymiia«iuni. 
870  Rónaky  Kálmán,  megyei  gyakornok.  Pécs. 

Huby  J(')zsHf.  laimr.  Kperjf**. 

Br.  Salmen  Jí^nÖ,  orszá^y.  kéjíviiylfi,  l^m-zhid-tilcza  2. 

Dr.  Schafar/.ik  Ferenrz,  git>l<igns,  Márvány-ülf?a  18. 

Scberer  P'erencz,  iró,  liérs.  Vll.  Mei  liitlrnnstengaase  2. 
876  Srhmidt  Pál.  lanárjeliilt.  Kr^-fikrmélliy-ntrza  H    III    em.  2H. 

Dr,  Srhullcm.s  A.,  igazgató.  S7.pn(-Agf»líi. 

Srlivapí'z  tiyiila.  or.izággy    ki'-pvisflíí.  Lt'ivií^-atcza  2t). 

Dr.  St'liwarlz  Izidor,  ügyvéd.  Xyiregyliáza. 

Dr.  Schuncker  J.  H  .  országgyfilési  képvim^ltf,  Jnzsef-lér. 
880  St'hpsi  Júb,  va&uli  liszt.  Kolozsvár. 

-■■  li-  -lyén  (lynla.  UinárjeUiIi.  Kózpimli  (fgyel.  I. 

.-■'L.-ivén  Gyula,  lamír,  Vörösmarty- ulr-za  S4, 

Dr.  .Si-teilü  Emil.  egyetemi  ma^jántamir,  lleltiingrois.. 

Dr.  .Simonvi  Jenő.  tanár.  Xagymezö-ulcza  28 

m 


TAGOK    NEVSOtlA. 


*fi»on*i  Z^fTnonH   <»«yprpmi  lanír.  Andi-ássy-úl 

'•'ki  elnók.  Déva. 

■  ''1)1.  Liz-'k, 
i>viáelM.  Hungária  HZállö. 
>^ulUI^  M<iric-,-    [.iimr.  gyakurlti  gyinoaintnn.  Treforl-ulrza. 
Adolf,  szerkesztik,  kftzpuiiti  indt^húz  ttielti'K. 
bl  Alajos.  azobrá.-iz.  VVi-uirzH  it. 
ap  László,  akadémiai  tanár.   r'oz&«>ny 
ikay  I?»ri'  ■    <'--'_'vz6.  HerlcIcndy-FnlVft, 
Endre  :orkpsztíí)c,  Pallns-íntézpl. 

zky  i-ij         ^        tni  tunár.  Iíg\*ft<*nii  m.  k^nyvljii-. 
Llrt  Kde,  tanár.  Kis-Köriis. 
ly  PAl  plébánoá.  Dad  (KflmlAd)  Komániiniii. 
fÖr   SicaUy  László.  mini«;(eri  Ijüuir.  tiéc3.  \.  Soiieraliiilf  21, 
[Scarvas  Gábor,  tanár.  sz.tTkeszlő.  líulyüvszky-uiL-za. 

DomokLts.  rcf.  püspiík.  Kolozsvúr. 
^áZáaz  Kiruly    r*'f   ptwi""<k.  Kálvin-tér. 

iiilry  tj'.  ki.^pvÍM*lr).  V'IU.  llussár'UtczA  4, 

ely  Bort  Inbsyüt  71. 

kas^,  kii    laL'i.ii  L'in*.  í>iirok^rí-úlcr.fl   IL 
Irev  JAtíos,  Tárnnk-uicza.  Orsziig  S    Uízíi, 

Iklániy  Jt^fiiö,  |I'    !  ^'vel    ni    tanAr  és  jiknd    tnjí.  T -Btfcsc  (TorwnU; 

Si'In,  tíiuiln    S/  >r 

(lyolft.  Innittf,  ./,...■  -.-  [n^niir. 
nán,  nkademi.'ii  fniilkúr.  Akuilrinia  palntájn. 
t.inii.»r,  ktinyvlún  iffazsuln.  K§yt'terni  kíiiiyvli^r, 
II.  tanár.  Marmaros-S/iirtM. 
l-V/^rf,  fg>-et.  iiy.  r,  liuiár.  Kolozsvár 

I  -'TU-dfi  tam'ir.  Sxej^'d. 

r»-nt  knstói,  tanár.  ^i«alllOí^-^)\■lir. 
nkú  R-):i    '-TTiírjcliill.  Iju<lai  raf-dajjogíum, 

-,  vasúd  ti»    ijL'n/rgattk,  ílflprád. 

nlor,  min.  tftiwiwos.  oraz.jl[;gy.  képviselA,  Vár.  Orazágbáz-utcca. 
<th:  Viluvcky  Ttvadar  lovag,  nyűg    mm.  tan..  Kecs.  VII.  Burggasse  24. 
kk  Pál.  n&c(a)ylAnácsi>:í,  Mold-utczn  b. 
ITÖ,  l'érs. 
6b«rl,  nerkuszUí.  Temesvár 
Károly,  Orsziifios  levéltár. 
AmUI    k(í|iiiVí.  .Mp(lve-iitC7.a. 
GiÜKir    rc^lisk    iKazfrntú.  Déva. 
by  Hiáxlr'i,  fi >1(1  birtokos.  NncY-Kikiiida. 
Lii.  egyel,  tanár,  t'aiiuünia-szállö  | 
Emil.  Kymn    laitár,  Arad. 

Surrvii'8    SíVrlOZitt      liVUií     f'^k'HlZUi. 

:i.  iiiiii    r<'  inintíiztenuin. 

■s.  r^    .'s  I    M-íios,  AUecgabse  2'A.  Bécs. 

'utui  tatiár.  L  Tárnnk-ulcxa  12. 

■■V, 

w.  LitíUt  (toronlAl  ni.) 
iv,  fíjv,  statisztikai  htvaUl. 
ynrj^y,  uiiíló.  PotöU-lór. 
Intiár.  Szolnok, 

'. '.-t    tunár.  raiiiionia-szálló. 
ántudÓH,  SzásKvániti. 
I^k  .MJrn      j     '    ■      'r,  Muzeum-krinU,  Anthhjp.  Mnzeum. 
_Dán.  orR::  isí-ir,.  ílllfii-ót.  Kftzlclek- 

U-  -    íjinít..,  .1,,.,.  :  Jíilva. 
:,  röldbirloki)!^.  Brii^sú. 
lí.D..  IV.  püspök.  Nagys*el>ca. 


fi7 


b* 


Tfaury  Jöz8«f,  Uuiár.  Szolnok. 

üdvardy  Sándor,  törvényszélii  nijefyzí'í.  Fohúrteuiplom. 

Dr.  Vác/.y  János,  múzeumi  lisztviselö.  Sorok sárí-utcza  62. 

Vadász  Lipót,  ügy\'éd,  Kis-Vitrda. 
460  Vaduai  Károly,  országgyűlési  képviseld,  a  FŰvárosi  Lapok  szerkeszlAje 

Vágó  Pál.  feslíímüvész. 

I)r    Vojda  Emil.  főreál,  tnnár.  Székely-L'dvarhely. 

Dr    Vajda  lenác.z,  orvos.  IX.  ReáUanoda-utcsa  19. 

VámlMÍry  Arniiii.  egyetemi  tanár.  Ferencz-József  rakpart  83. 
■46Ő  Vániai  Sándor,  iró,  Pipa-ul'-za  i. 

Vaazkó  Elek,  aefíédlplkrsz,  Huszt. 

Vasslcú  Gyala.  akadémiai  tanár.  Pozsony. 

Vatasek  Pál.  ügyvéd.  JJyitra. 

Végh  Adoigáu.  Nemffi-Ocsa  (Kontárom). 
460  Végh  Lajos,  távírda- liszt.  Knlozsvár. 

Ven-s  FenMiC?:.  tanár.  Sjirospatnk. 

VprfKS  Kndrp.  Bukarest.. S,  llmhrei  R. 

Dr.  Veress  Samu,  bnrir.  Kinia&zoinliat. 

Dr.  Veraéuyi  Gviinry,  tanár,  KŐrniíiczbAnya. 
466  Dr.  Verovácz  Gyuln.  lorvényazóki  hiró. 

.  Vikár  B^la.  oraz.  gyorsíró,  gr.  Károlyi-utcza  18.  11. 

Vendé  Ernő,  Bylaulcza  i.  Ili    ein.  13. 

Visav  József.  f<r>8zolf!iibiró,  Hódságh. 

Dr.  Vizoly  Z.  Imre.  lanár  és  szerkesztő.  Pancsova. 
47Ü  Vlaliovirjí  üyíJrg^'.  szerh  Ffíesperes,  Nagy  Kikindá, 

Volf  Gyíirgy.  tanár    VI    .Nagy  János  uüiza  24. 

R.  Vozári  Gyula.  IVígyrnn.  tanár,  ítintaszuinliat. 

Vrábely  Mihály,  (sniló.  Bács  Keresztúr. 

Várady  Keremr/,,  hirlapiró.  Pécs 
■Í75  Dr.  Wagner  I^ijos.  lanár.  Pozsony. 

Welier  [tuj^pir.  tanár.  Ev.  gymii.  t 

Weber  Samu,  ev.  lelkt?az.  SKepoa-fV-Ia. 

Wei8/,  K;ímly.  reáttsk    lanár.  Pozsony,  if^zárazvám-utcza  30.  I.  em, 

Wemberger  Kiilmán.  szeszg\'áros.  Szilágy- Somlyó. 
4BO  Weisz  Ignáf.z.  méTnok.  Scpsi-Szent-GyÖrgy. 

Wieder  Gyula,  tanár.  C^iik-Somlyó. 

Gr    Wiekenburg  IstViin,  mm.  titkár,  Fiume. 

Wigand  János    tanár.  Paiicsova. 

Wlislocki  Alfréd,  posta-  és  távirdatiszt.  Újvidék. 
■485  Dr.  Wlislocki  Henrik,  iró.  1.  AltÜa-ulcza  47. 

Wolff  János,  tanár.  Szászsebes. 

Xantus  János,  Etbnograpbiai  múzeum  6re.  l)arqjanich*atcsa  44. 

Gr.  Zaiuski  Emil,  Vár.  Xendtvich  villa. 

Zambra  Péter,  tanár.  Fiume 
490  Gr.  Zichy  Géza.  Tetéllen.  Bdiarmegye. 

Gr.  Zichy  Jenő.  Rózsa-ulcza  Ő3 

Zilahi  György,  polg.  iskolai  tanár,  BánlTy-Hnnyad. 

ZToczky  Theodoz,  gör.  katb.  lelkész,  Gemyes,  u.  p.  Alsó-SEelisztye  (Mi 

ZoUiíii  Gyula,  reáliskulai  tanár.  Székesfehérvár. 
496  Züidó  Domokos,  vámelleii^ir.  Pancsova. 

Zsilinszky  Miiiály.  f^iispán,  Szentes. 

Zudinszky  Emire.  szerkes^tH,  Kékés-Csalta. 

Jegyzet.  Ahol  a  lakóhely  nincs  kitéve.  Budapest  értendfi. 

A  tagok  ez  ols/I  jegyzéke  fogyatékos.  Kérjük  azokat,  a  kiknek  nevfik  )ii|^^ 
vagy  rosszul  van  urva,  vagy  a  kiknek  csintük  vagy  lakásuk  nem  helyes,  azív 
jenek  erre  a  titkárt  figyel  meztetnL  ~ 


68 


Gyűjtsünk  tagokat! 


Félezer  tag^rnl  kezdi  nieíc  társasílKuiik  iiyilváiio.s  p.dlyíiját, 
«záni.    (le    vajmi  csekély  axokliyz    n  nngy  felailatoklioz 
a    melyek    előttUnk    Alhiiink.     Kérjük    lagtár«aiiikat, 
ixék  ktíríikbeii  tArsaság^íink   eszmi-JL-t,  szen-KKeiiek  neki 
iet^  a   kik   anyagilag  étj  H/A'llcmileg    táiiiog;HWik   a  társn- 
Eot    nofcy    czéljai    elérésében.     Taiiuttuáuyai    körének    i'igy 
pette  foiitoM  mint  kiizénlekíi  vdltcánálfogva  a  mí  t]U'ísaííá<.MiMk 
a    van    hivatva.    Iiogy    a  liazii    Összes    népeit  nagy  kultnr- 
iikára  egyesítvén,  a  legszá^^oísabb  ragu  tudomány us  egye- 
ltél   lej^yen   az  országban.     Hogy   ezt    iiiíliamarábi)  elérjük, 
tagtársaink   buzgósiígától   lügg 


Ní»|iraj/i  dolgozatok  s/erzöil  és  kiadóit 

Icjjtík,  legyenek  segftaégiinkre  n  hazai  néprajz  rainél  tel- 
sbb  bibi iifgrapli iájának  OsHzeállításúbaü  ifolyóiratiuik  egyik 
IntAbaiij  (:B  küldjék  raeg  az  „Ethnographia'^  azcrkesztíi- 
lek  vagy  társaságunk  könyvtárának  néprajzi  érdekű 
^bi  és  ujabbi  kiadványaikat  (könyveket,  ezikkekct  stb.l, 
i  melyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  KUliínö- 
pn  ■''-'■  |-j  gj^j(,',  Hzámos  értékes  czikkét  lelietne  így  a 
,_  _  l.'stöl   a  tudománv   szamára  nie_gmenteui. 


A    Magyarorszalgi    Néprajzi    Tár^Hág   m.  elbadó    tUéSG 
10.  január  hó  U-én,  d.  n.  5  órakor  lesz  a  M.  T.  Akadémiában. 

i:   Kaitinn   F^ajos,    Ktbnographia.  Etimológia.   Folklóré. 

;.)    Lajod,   Világunk  alakulásai   népltagyományaínkban. 

Ir.  Czainbel  Sanui.   A  tót   népköltési   kiailások    kritikájához. 
tBlÜn  meghívok  ni*tn  lesznek.    Az  ctÖadé  illés   után  választ- 
ri   ülés  le^. 


n 


\:  ;    .ímIic   MIl(';!iin:;cii  HÚS    Unífaru'    l-Iííí  folviíiunból  vlHMT— iHHD) 

Aa   olftíi  kütcti'f   bi'ti-j"i.-:tíí  -i.  lUxüt  lÖHO.  iv 

frrjáv*!  (lirtonj  pnpiniaú  kUlÖn 

iiiiinTi  AmUI.  I.,  Attiln-ntozn  47), 

I     ü.,3'i*iiinr  méí  a  kilw'tkfzr*  kudvittiyok 

J)  i;dA«»'i*IW    1    AsTos  Ukuhmaxn:  fUitniijr 

krti).   I   frt  5tt  k..    —    á,   ItH.  Jl.  r.  WlÍs 

der  traiiHAt/lvíiitischcn  HttH  sütiuiujnrúchen 

ti  KI      -    .»     l'H     1  [.-    .^     l\i    -íNS^  J.   V    Asiiói'ii,  .1.   V.   'I'tiALi-fMaiV:     ShíÍ 

Ki  %r.    —    4.    A.    IIkrumakn;     fteimisclm    l'ólkertilitnMin     fU)    kr.     — 

^ -        ''   ■     ftur(ifrríuIeÍH    van    TTtsKhuni    W.  V.  ScHULF.NBnnti : 

J.  V.  AííuAtu  ;    Da$  Lted  vun  Gustnje.    W  kr.  — 
.   . .-^.  .       \LL-r    den    Zauittr  mit    mantchlicf'^n    h'urpi-rtfilri.    i.,-. 


,^thiiologisclie  Mitteilnngen  aus  TIii(; 

• 
Jíi  alaiMznbiUyok  M.  {{-»  így  mM:     ,A  lArefuU^'  n  kilirifltlt  vznkltfl 
valú  érintkezés  végett  urriM  ^^ooduskudtk.  linj;,'y  uuj^y  irodnliiiii  uy^ 
i«tf  iDClIéklappnl,    vagy    Imsoiil^   czéhi    Inuiü    ezuklulyálmiiM]    rvn>i 
Knnek  értelmében  a  vújiiaztmátiy  1889.  november  hú  S-An  tartort  tíl 
i\U\múoU  mvg  ílrvrmnnH  AiitotJat.  t\z  ,Ethnologiachi'^  Mittpitiragm  ihhm 
nliufl  nMkroly/ifrat  kÍfl(lu-it7.oik<*sxtíIjAvrl,    ling-y  TlpmninD  a  iuac*  Á»Í 
li.-ivi)tikéi)t  cfcy-t'gy  (vft  sitÁii    »  Mit^yurot- 
tuménytfiuek  é»  h  lArsa&ág  fiúiidú  Ülésein   i> 

lUnybcn  (.Kthiiogrnpliiii")  mf^jelt^ul  üolguKat oknak  uétiiet  iiyeW«n  vaJ6  k|l 
kÜKléflére.  (Lúm)  iiz  többéit  (lírgynliiMt  t  Tiiztfl  4Í1.  liipjAn  ) 

Az  „Ktlia»l<iiri^('li<'  SlittvUuiiircD  kus  Vngarn'  cafoiQ  rolyAínit,  Ik' 
»r.       -  '       -ikktirlík  iiltüríi  ós  iibsulut  órtókíl  I' 
III':.  ■    -iioz  kí-pcí"!  .■ifiitflkMl    Aí  IHl>i.».  év-.. 

■I^IIKRBJI.ftXn  («XTAI.    «■    HA'roWA    LAJOS 

r^ylittcHon    t'o^ik    ^izorktrnxtttiii    én    kiiitlai      l*rnirrM.uimÍtt    iinnyllmii  kiArV 

Mfi^yflrur«izitg    ítépuin    mi)    is    kili-rjcfízli    < 

Koaiání».  íi  BalkiUi,  a  Levantc  népt^lre,  {)>• 

népcsaláilni  »  igy  a  iiéptttnt  tiidumápyok  U^réii  xxt  a  reUdxrot  kivánj«  iey 

a  mely  hutánkDiik  jutott  »  tört  éne)  eoiboii :  hogy  kÜzlcMC  kdvirt  nynguU 

^        Míg   nz    „Ktlino^riiphiii',    mÍDl    a   tArstisÁg    hivalAlns  köíiouyc,  etyi 

népriíjzi  Íaiuert*t4?kti<^k  n  ntigy  kUzííiis^g  szániúru  vnlír  n«pBzcrfl»ít 

4(ldig  »t  .Rthnologisclu*  ^Mittr^ilimgeu"    úgy  Hityiigr.'L    caiiif  » 

IJlképei)  a  szahkOríik  Az/imám  kivűn  tudomiluyos  forrásuintika  lenni. 

Az     ^ICthitulogiBcliu     .MittfilungiL'n    atie    Ungurti*    u&ntán    ln»v<«>V<'-<>> 
H  ivea  rUzetekliüti  fog  aiegjuloiini  as  .Ktbuogriiphiit"  alakjábiio,  Et> 
doígitZA tokát  k&m]  Ifiképt-n  uémet  nyflven,  L>gy  ív  púdig 

..Anzeiger  der  Gesellschaft  fUr  die  Völkerkunde  Ungarníí 

czfiiiiuel  »  »  l'eiu  jelzett  tartnlouitual  ii   .Magyarorazigi  Népii\jxi  'nrs:i»x^  líUai^ 
taloM  kOzlODyi*  lest. 

Az    „Kibuulogimdtc   Mitti'ilungen"   s  at  „Auzeigei-"  idoH/i^téal  ára  e^ff 
tvwn  évfnkiut  »  fri ;  a  MagytirorKzAgi  NépnO'l  Ti&rsaság  lagjal  azám^;*    - 
nsnk  2  frt.    A  ki    tch/it  »   3  tVtnyi  évi   CAgsilgi  diion  fclUI  tuég  'i  frtot 
„Etbnographiáir    kivlll   és   vele    egyiitt    az    „líthnnlngischi!    "^'^ 
„Anzeiger''  (olyúirntokai  ie  loegkHpja.    Az    iitóbbi>ik    úih  kii. 
BzerkeaztOkuúl,  de  u  ctéi  vilúgus  tuegiievczésével  u  tugsAgi  d^^jal  egyuit  a 
fti^gi  pénztAroshoz  is  küldheti. 

Az    .Ethnologtscbb    Mtttlmilutigeit''    eddig    IMX)  példiinybau  Itsg} 
bel-  és  kQiníId  ethnnlogiisuidak.   A  11.  kQ(ctt<t  c«»k  xr  ftcíHxcUktiek  ktlhin 
meg.  A  11.  kíitft  elsíí  t'llií-tc  jdfiiiir  hí  végén  foj*  uiigj'-lcnul, 

Az  .Kihiiologim-bi'  Mittheitungeii  niiti  Uugurn"  és  HZ  ^ATiZoiger  ilff  ' 
(ichat't  für  die  Völkerkunde  UugarriB''  klMdA-szerkeszttíl : 

Hudapött.  iBSii.  decaember  bóbau. 


HERRMANN  ANTAL 
A  Xépt'ujzi  l'HrflHtiitg  tiikari 
ii..  Auiiit-iiivxii  i:. 


KATONA  LAJOS 


TARTALOM. 

■  I,  Dr.  Katona  Lajos  ■■  Gtbiio^raphía.  j  VI,  Stiroa  Béla :  TréHU  h^ngtitán* 

Etlmoloffia.  Folklóré 69  z&s  n  XVU.  Bzáxadból U 

]\.  Natjy    Gézát    Az    emberíség^  I  VII   £.  7/.  K^'f  tua^yur  oiobamedáa 

BtatÍBzrikáJa 88  |  StuinluilbAn 1] 

Ui.  M;^,^yarorszáf;i  Déprftjzi  rnuxcnm.  9S       VIII    Társfis&gi  6rte8fté«ck 1) 

IV.  J)r.  Réthy  László'.    A  «v^C£Í  i       IX    IroíUloin 

.bitniiok''    .  - 93  I  X.  Folyóiratok  és  bpolc    nii>pr* 

V.  Sef>e}ttyén    Gyula:  Párhiixamos  .  !  tóriuma .    It 

id&aelek 104  |  XI.  Néprajzi  kí^nyvtai                   .   1] 

Hornyduszktf    Vikfwn^ik  Szinnyei  *M(t(tyar    írók  &/*?/«»    ceiiuu    mtít 
tvjtiatkvsö  Jeten   aédmutűchos    melU^keU    kfiríevelét   olvasóink  ativea  figyelmi 
ajánljuk .' 

Xt  .Ellmogruiitiia''  kösOl  klriIeUtaalcgL  liu  ^yvjséax.  uMuluyi  litnlüLcti  dija  19frt. 
6  frt-,  noiryedoldtj  a  frl.  ti yolcíad oldal  1  frt  Í0  kr.  TObbszOrl  hir-letéanól  keilvözmflnj'.  A 
UwJc  és  nz  •^i4ie|{eaoii  Uzot«n(Jó  (lijak  a  kladölilraLaU'O  kúIdendAk  {Hornyá.n«xky  Viktor 

könyvnyomdája  a  Miigyar  Tad.  Akadtrala  bérházában,  i 


felhívás. 


A  •MajE^'arországi  Népmjzi  Társaság'  minden  rond fi  laRJaí  ' 
lettel  felhivatiiak,  liogy  a  társasíig  javára  tett  alapítványuk  ö:-.-..l„  . 
vagy  annak  kamatait,  illetőleg  a  tagsági  díjai  (1889-re  t  frt  50  kr, 
tR9Ó-rfí  3  frl)  Dr.  Borovazky  Samuhoz,  viint  a  Magtfnr- 
orsedgi  Néjyrajzi  Társaság  pénztárosához.  Budapest,  Akadémia- 
utcza  2.  szám  czira  alatt  —  legczélszerübben  postautalvány-lapon  — 
mielúbli  l)eki'ildem  sariveakedjenek. 


A    ^htLgywonzigi  Néprajzi   T&raaBAg"  pénstáribft  t$iKU  febniár  havit) 
befolyt : 

A  ám.    vallAs-  és  ktízoklat&stlj^yi  m.  kir.  Mínlsztur   ur   adomáuya  n 
Siílárd-léle  roaífyar  kalturatapból  {2776/889.  elo.  »z.)    ......     300 

50  forlntoa  alapitváiiy:  Báró  Hornig  Károly  püsptík,  Veszprém, 
Öauzesou:  1.  )5sazeaen:  fiü  frt. 

3  forintos  tagdíj :  Allnini  rSreiliakola.  Kímnüczbáoya.  —  liuriáu  Pál.  Stempex 

—  I)r.  Csányi  János.  Vácz.  —  Duka  Tivadar.  Londoo     —    FÜiíkolat  fSkOuyvtár. 
iSárospntak    ~    Francia  J.  Cbild.  Cambridge  U.  S    A.  —  Gicaawoio  Sáador.  Gyfir^ 

—  Gregtiaa  I.  Buda.  —  Dr.  Hamary  i>Áníel.  Budapest.  — Heged&ös  Uiklóa.  Uohi 

—  Lehr  Vilmos.  Budapest.  —  Lévay  Józaef.  Miskoicz.  —  Limberk  Ferencz.  Gj 

—  Lndaics  Uikaa.  Ráczk«ve.  —  Dr.  Moravcaik  KmB  Emil.  Biidapeat.  —  Osl 
lam  £niÖ.  Debreczen.  —  Ponori  Tlifwrpwk  Kmil.  Budapost.  —  Rajkó  Pát_ 
Csik-Szoreda.  —  RózaatieKyi  katli.  ^yiiniaaiuni.  —  Spitzi-r  Mör.  Poz8oiiy-Si6Ii^_ 
kút.  —  Szilágyi  latrán.  Márrnaroa-Sziget  —  Szongott  KrÍBt<3r.  Sziusoa-UJTÓr.  — 
Szumrák  Pál.  Badapeaf.  —  Télfy  Iván.  Budappsi.  —  Tokaji  Elek.  K-Apátl.  — 
Tormn  Zai^fÍH  Száazvároa.  —  Tranach  Józael'.  BraastS.  —  .Dr.  Zailinazky  Endro. 
BAkéaCaaba. 

ÖaBzeaon  :  28.  iWzosűd  ;  04  frt. 

I  frt  50  kros  tagdil :  Állami  főreáliskola.  KörmUczháuya.    —  Bilák  Sándnr. 
^XUTesllget.  —  Burián  Pál.  Szempcz.    —    Földes  Gézn.  Nagy-Boroanyó.  — 
■wein  Sándor.  Oyör    —  Dr.  Moravcsik  Eroö  Emil.  Budapest.   —  SptUer  Mm 
zsony-Sz^lMkút.  —  Szongott  Knatóf.  Szamufl-Ujvár.  —  Télfy  Iván.  Budapeat. 
Zloczky  Theodoz.  Oernyea.  —  Dr,  Zsilinszky  Endre.  Bíkía  Csaba. 


erny 
OaBseaon:  11. 


ÖaszesoD  16  frt  60  kr. 


Az  1.  számban  kézült  ktmatatáa  azerínt     .    .    ftU  frt  —  kr. 
A  fentebbi  tétclok  ííaszegtt iÖO    .    fiO    . 

Főösaaeg:  061  forint  50  kr. 


;rilN()GRAPHlA 

iMAOWltOttS/AGI  .NKPRA.IZI  TAUSASAO  ÉHTKSITOJK 


SZEítKKSZTT 


évf. 


\m.  Miriiar 


2.  szám. 


Htbnographia.  Ethnologia.  Folklóré. 

£s   a   társattÁ^   1H9U.  jitn.  11-iki  OMsén  fiHoUaaLu  t/r    h'ntona  J.nj<tH. 

'  '  '    'i  nolélien  íökszor  i-sinollrtíjfi.  ORVvzölvíin  rondea 

tt  .:        -Füriek  lermes^zeteii  menett'böl  következő  .lelf^n- 

a  lélfikérr  egyidri^;  ki'izdení  kénytelenített  tij  ttidomt'invszakrtk, 

-    Wnndi  liflves  nie)2Jrg\2éso  szoririt  'asz6  s/uro^alili 

..  :...i  .  ,.i-.k'.  tehát  inkúbb  a  tudomiinyos  vizstíáinl  iíjíihh  irányai 

Itg  valamely  K-nebbinok  ttír/séböl  kibajioll  ag  gyamuit  növeked- 

a  nií^  keliö  eröir  kapva  elég  életrevalóknak  nriíitHlkn/.nak  arra.  hdny 

|tOl  kült'nviUlnn  fejlődjenek  tovwbb  «  utnlib  esetlr^í  líiapnk  is  ujabb 

ihak  It^yeni-k  sKülöivé,  Hoify  az  ilypn  ujabb  irúnyoktmk  kOKttiopfln 

ü^i^Kra  lArekve^ük  fí\s6  idejélien  a  régebifi.  hogy  úfry  nuindjam  rZiúi- 

it  II  cz^ü  liidrtmátiytikkiil  s  w^  inkóbb  azitknak  mog- 

,     -I  iöivel   szomben  rc.^cn  kell  allaiiiok,  ba  több  'tkialivil 

vímt  ií^iljoíiukat  ki  akarják  vívni,  —  az  pondesen  mind  u  támadó, 

H  yMú  f«^lru»k  i'sak.iavára  yzokotl  szolgülni.  MindaketlO  fsak  okulva 

ki  a  küzdelumbí)] ;  föltéve,  hogy  tisztán  a  vitás  kérdtíí  lorojí  minden 

Qi^yes  térdek  bozzákeverodése  nélkül  a  haivz  koí-zküin.  Ama/,  ha  ty 

DflArsa   kiíísé   szQkehb    térre   szorítja,  e  korlátozással   i*sak   nyer, 

bümoceiiebb   ií-merettái'gyakra   eüni:ontrdl hatja    s   enneií   folytán 

bliö.    UH-lyeiibrehalnvá    t^^lieli    vjzsgulódűfiál ;   emez    nteg   serény 

a!t!»j|gru.  létjotíál  igazolni  hivatolt  eredmények  fehnutatúsára  buzdító 

lönl  ment  a  lamadás^liól.  míg  múHré.szi  lulaidonkcpeni  ozí^ljíiról  s  az 

taéJra  ve/x*lö  eífzkózökröl  lisztullabb  fogaljnakkai,  eleinte  kissé  elbiza- 

doil  fiatalos  hevének  ítnkénlelen  í'8apongá!*ál   Üdvösen  mérséklfi  belú- 

asii  voiml  vissza  nemosak  níeghódiloll,  hanem  immár  jogos  birtokának 

iif^rt.  dp  ép*»n  azért  a  kezdelh^eii    kikerekítettnél    talán   jnvrd    kiyebb 


Igy  laitiik  rfezbon  múr  a  múJt.  részJieii  cj^ak  a  jelen  század  lólyaman 


maguknak  faggetleii  tért  hriditani  s  ax  emberi  mavnlfidés  (drténpl-t 
szemleletéi  egyes  nyelvek  va^y  nyelvesalAdok  szerint  hat&roU 
szerekbe  (!SoporU>stlani  u  küli'mbüzö  philoIogiákaL  a  melyek  iiie^  jót 
ki  scni  építhették  ininrlazL  a  mit  nem  egészen  egyönlelú  s  követkf 
vagy  elhibázott  alapra  contenípláll  teivrajzaik  ígérnek,  s  nmrL«  két  ok 
keverednek  határvíllongásha :  ILI  a  töltik  el-^zakadt  s  inmdegyrR  tín.'UlAbj 
nyelvtudümanynvrtl.  amott  meg  az  etlinolo)|tÍiiv  il.  Az  ulObbi  ;> 
és  törleueleni  elejíjíe  elkúlonzOti,  de  mégis  kezdettől  lógva  - ' 
kölcsönős  viszonyban  fcylödöll  törzseinek  egy-egy  hajtásaként  nfitt  ml 
addig,  a  míg  útijában  a  kél  ha,)tás  t>u^zetoni(dott  s  utobli  a  bont^- 
élettani  tudomímyokliól  kivált  anthiYjpologiaval  talülkozván.  ekként 
azorosabb  érlclemben  vell  tennészettudumunyuk  es  az  u.  n,  szellemi 
miinyok  határvonalán  lel>egett:  majd  az  egyik,  majd  a  ma.^ik  nld 
lejtvén  azon  aranyban,  a  mint  mfivelrti  amahhoz  vaiíy  emrl  '  '- 

Iához  laitoztak.  Az  eUnwfoyia  hovUlarlozrtiííiga.  tiikíjdonk*  i 
ettől    függöleg   meghatározandó    módfizerc   iránt    t'clmerüló   ktírdi^^ek, 
melyek  minket  ill  í-Iso  sorban  érdekelnek,  annál  bnnyoUillalibak.  meoU 
nagyobb  az  eltérés  az  ezen  még  kérdfscs   tudománynyal    liatiirtís 
részi>en  közös  tárgyú  diseiplinák  feladatára  és  terftielére  vonatk(iz(*»  nt^j 
kösött.  A  philologia  lOKalina-éí  ezéljáról  Wolllnl  egésxen  (iriitiei' 
fele  a  vdemény.  a  bany  .szambavehetö  philologust  ez  iránt  meiikr 
A  nyelvbth'árok.  mond.ia  ismét  Wiiiidl.  bármily    ktM."*é)ílelennl    i* 
ruzdttnak   látszik   is   vizsgálódáínik   tárgya,   ennek  a  történelmi    knt 
más  lárgyaitioz  való  viszonyát  illelölOR  épt?n.«éKKel    nincsenek    t 
Scbuchardt    nem    is   reméli,    hogy    a   nyelvtudotnánynak    a  tol' 
mányok  köréhen  való  állásán^  mindaddig  egyértí*lmü  felfogaííliüS!  ji 
sanak.  a  míg  a  pliilolouianak  s^serinte  a  zavart  i*sak  növelő  nevelői 
nem  szabadulnak.*)   A  tudoniányok    feloszlásának.   úgym<»nd.   u   dolfl 
szemlelptel)til.  nem  pedig  neve^k  és  legkevésbbé   mar  eredelivkben  is 
zonytaluM  jelentésű  s  ehhez    képes!  folyton   ingadozó  értclmc/töü  ne 
meghatározásátrijl   kell   kiindulnia:   nevekéitől,  a  melyek  oly  idr': 
í5Cgcrtl  szálltak  i-ánk,  a  midőn  lulajdonképeni  tudomány  meg  uhu 
Tárgyát   tekintve  az   ujabb   keletű  s  a  lenuészeUiidományiik'  dexaltdil 
világánál  .született  antlíropologia    legalább  is    oly   sze^'em•sí'^    li- ' 
van  mint  a  nyelvtudomány,  a  memiyiben   ez  iránt   semmi   keu^^ 
támadhat     Már   hogy  az  e  tárgyon   észlelhető   jelenségek   o.^uizege 
rsak  egy  réi*ze  kepezze-e  vizsgaló<lasa    feludalat,  az  iránt  éllerök  lehtí^ 
nek  s  valóban  el  is  térnek  a  nézetek:    valamint    aimuk  tekintetet: 


'i  íl.  Schuchardí,  Cber  dic  UiutgcsetKf*.  Berlin.  Wb.  ."{7    |. 

70 


Oe.    KATONA    LAJOSTÖU 


meddig  ki^'jje  e  ludoDiány  hz  embert    LörU'iieli    fcjlAtÍt>í<e   ú^jafi. 

léhát    ntítr    Ui»ét   <-ontrovfti-^;jükra    akadunk,  a  melyek    uiitidjohliun 

■k    az    flhiKilogiara    vonulknzo    kórfióieinkm'k    tiuis    liido- 

...   .. na  és  tariívküre  eltnlfznilen  ijjíyeivel  i-gyboronoiiotl  í-zálail. 

2.  A  csonirt  (eJoltlsí.-fura  imnynlt    !örekvi>sünknek  csak  ogy  ktsrripl 
Ez  abban    'a\\.    hogy  az  isuierel    lárgyaimik    t^    a    Hzeinlt'Jet 
ejívmishoz   vbízonyitibíabi)l    egyííplöl  .s  in;i.sresz(  a  tudomány 
'foiíairiiariiik    íexyeil)OI    kiínthdva  jHöljük    meg   a  tudományok 
bakzervhen  nz  etliriitloKÍa  helyéig  ha  ílyenheit  ast  ep  emiitett  alapon  jogú 

-zímilten.  a  mclv    titrlomdnt/  <y.»\i\bi\    kíván 

-t'k  uuTűlnek  lel  e  kövotolés   jogosultsigíuiak 

Q^:  vaui-e  vaji;y  lu^át  külön,  vagy   lej^alabh  3iv)átl^'>^  szem- 

Ii6l  tekirdelt^    liahúr   talun    más    turloTiiáiiy^/akultkal    i'E%x;bcn    kö/ös 

m  ■  ran-o  ezon   liuvvaak    uiogfeleló    tnddssote :    továbhíi    a/   ezen 

úljun  ^Wíi'zell  -:  ej^ymá-Siíal    szoroíim    öAszefügKü    i.-íiueretek  oly 

rét    fnsla)ja-e   niagálian.   n    mely    szerveiben    illeszkedik    a  töhhi 

'     ik  esy  N.Víbb  eg(>sxbeii    L'diiIkozi'»   egyetemtihe V   Minthogy 

L<mt'rtrl    !íy;ik<íil;»l.i    liit-^^rripk  a  l>enne    rejlíJ    előrelálfin  ii 

ke  a  levti'ibli  ludománynál  a  IVJnli  iéiiyeues  kellékek  e*^elle<^e^  rü}{(;p- 

inv^i  az  is  |ekinlt'tl»e  ji">.  víijjitn  a  kíTííU'liez  larh)ziV   ismeretek 

iien  meiívan-e  az  elméleti  iuda.«  gyakorlati  érliíkesite^ének  amaz 

«le  H  eltt^en  a  líelöle  levonható  (rseIekvé.«szíthúlyoz("i  c/tvA:  <'/.élni- 

ajkai maz»j«)inak  kezesi^t^e  ? 

ni  akíinmk  m  imént  Srlmctinidl  ?í/.avuivul  mí-jíroíi   liihitl>a 

;        jzérl  óvakodni  fogunk,  nehogy  a/,  elhtiologia  fogalmai,  ugy 

mint  fkt\  n  (tliilologiával    i^imételten   telti'k,   egyszei'Qen    nevéb/jl    prtv 

tJuk  Ie\'ez4rtni.*)    Nem    leh('t.ink    ezt    mAr  ofsak   azéii    nem.  mert  az  f 

6fböi  az  Umeret  tárgyul  jelzü  etknoJi  «z(j  is  ama   « bizonytalan  jelen- 

■4  ehhez  kepéjét  Iblylon  ingadozi'i  rrtelmez^íí*  :*zavak  kiírté  tartozik, 

tfy  vajmi  «üppt'déke>   lalíutm    ftllana   me^határozá.'íunk,  lia  ez  alapra 

Bük    Miri )  ''1  a  lört«*nelmi  í/.empontot  a  li.-</.t!in  logikai  n»ellett 

űm-m»v  "út  ueni  szat>ad  ••Ihaiiyagoínunk.  \erii  iK-dig  azeii. 

ha  m^  oly  változónak  fogjuk  is  találni  az  idők  során  e  hz(>  értel- 

fgy  A  mí'Hlosulawtkon  vörrtí*  fonalknul    veíriphfizftdíi    kitziis  jegynek 

RiKM*  iiHt,.lí>ri   v;i[,,szmüstíg  szeríut  nyomára  kell  akiidniink  n  iiihU  n/t.iii 


m 


lUaii    tirtVxr  i^.  niulnu    •finiiulr    <1.   ruin^ti.   iMiihil    I. 
tk    k'llniiíjon    rffidkivill    l.'iiiiils^igos    fr-sztf^ehísr    uUln 
'Ifn-  la^  nbfion  jil.ipixltk    itifg.    lit)g>'  u/.  •ilitf  Wissciisi-biin  vurn  ir.ö^o;'.  vn^y  iii^l^^ 
Wflíl  im-ií-hivtün.zvu    •vriii   írf-rfi(I«'*i  iiiiiVrT-itfin.lcricr  uíUt  tinv'*'rslíiri(lli<*li  ifí'W'<.>nÍ(tH"|-i 
Iti-ik- 


:i 


«• 


ETHNOOJlAPiaA     ETHMilHGtA.    roi.KLOIIF.. 


becsps  kalauzunk  lőhet  (o\'ábbi  utiinkhan.  A  líÖröK  síKoí  ézú  - 
foffodhatóhii  etymologiája  szerint  —  a  benne  világosan  lelííímerhelö 
kepzö  elmeliízésf*  uláii  az  ki^-  a*e(rehl)i  *a^6Í>-)  löliöz  vezei.  a  indyr 
f&-oc,  "^j^-Qc  (Silte,  (íewohnheii),  r,*íto-t  dpauti,  et-<uí>-«  (bin  $rew<: 
é^tC-w  (gí^wnbne'  szavakban  is  könnyön  rjiismecOnk.  K  \6  Curtiu^-  ii' 
züge  d.  gríech- Ktymologie  251,  4.  kiad.)  egybevelt-yei  alapján  aszíi; 
soadhá  (Wille,  Krafl.  flrww  svadfttí-w  nach  ííewohnheit),  gól 
ófelnOmet  s/í-w  iSitle).  gól  nidón  (übeJi).  továbbá  a  latin  ítiic-* 
sutHU'S,  covíiUt''fii'<ío  szavakkal  epy  r-saládba  való,  s  a  fcsanAS 
^vtí-dká  szt^nak  Kiibn  (/eila-hr  II.  1H4  sköv.t  feHevó^íe  sxerinl  #tífl 
RÖr.  5,  lat  sel  -}-  dha  (-gt'>r.  ife.  ném.  thu-n)  elemekre  bontása  n>1 
•eigenes  Thun».  -sajátos  rselekvósmiyi *  alapjelenté?re  nlal.  Curtme.' 
li  Kuhn  e  fellevesébon  osztozik  s  annak  lepjobb  erössegót  az  idetarü.iyj> 
fi  egy  második  tö  segílséjie  nélktil  odycnesen  a  stiu-s  növmáslM^l  lesair^ 
ninzlathaló  latin  szavakban  iália,  ózon  elymoloRiai  ör!.szeallitása  kaf 
ii:y  sz<>l:  •Wit;  könnto  dio  >íitte  IrefTender  hezeiehnel  werdon.  denn 
eigenes  Thun,  eigenes  Hallen  eines  Volkcfi?*  A  gnr.  iftoí  ilyent'or 
német  Síttc  szónak  nomcyak  .i«lentés(*Jíen  metífelclöje,  bánom  vele  iij 
azon  töbÖl  s  vége lomzö^ ben  ugyanazon  kél  gyökből  származik,  s- 
alapon  az  i^-vo^  .*'zó  oroíleli  jtílenlosoiil  y  az  » ugyanazon  oloUzukásii 
egy  erkitlrsiiok  tömegét*  lohet  (öllételeznünk.  Mindenesetre  meiyehb  a" 
még  alábbi  fo)legplósHnknrl  i^  szánil>aveendő  rHíog«s  nyilalki)zik  o  ss:^ 
ból.  a  mely  kotsoglelenül  közelobtí  jár  a  nép  fogalmának  lényeges  jeg^ei- 
hez,  mini  a  latin  populun  t^  plebji  meg  az  ösztáv  plükn  (lurtia,  j}Of)ulus> 
*»»  plemr  ilribusi  *lb.  szavakkal  egy  családheli  nemei  Volk  Cófelnem. 
föl,  fok),  a  melynek  c«ak  a  •lömeg*  képzete  szolgál  alapul,  (V.  0, 
Curtius  i.  h.  277.)  A  szintén  'nop*  jelenléun  gör.  XaíSc  ó.s  3f,]io;  sxmxwk 
elseji^nek  a  ném.  Leute  (óin.  imt  populus.  pl  Iiuii\  Leulej  és  az  ó&zláv 
{fUdtt  {a.  m.  Xaííi  stb.  szókkal  való  rokonsága  ugyan  szembetűnő,  gyö- 
kének alapjelentésépe  azonban  még  homály  borul.  {V.  ö.  ('urlius  í.  h. 
364.1  A  másodikat  illetőleg  tán  még  sem  egészen  elvetendő  Weber  Hugó 
(Etymologiífbe  llntersuohungen.  Halle  1861;  I.  8i  és  Piotet  (Les  *'- 
Indoeuropéennes  011  Ic'iü  Aryas  primitiís,  Paris  lftö9,  1863:  II,  39lf  ;^.^; 
kozó  véleménye,  a  melyet  Cuilius  (i.  h.  231^  leginkább  e  szónak  lUtmer- 
nál  <ország>  ielenléssei  dívó  hasznalata  miatt  tart  olejteudönek ;  liuIoU 
e  jelenléssel  —  a  szintén  «száraztöld*,  -orsiíág-  érlelnni  conlitteft^  (ere- 
detileg a.  m.  'ösizetartozó*)  analógiáját  szemmel  tartva  —  a  íijti-oc  gz 
nak  a  « szorosabban  együvé  tartozók"  ej^>doü  képzetére  visíízave 
ctymologiaja  nora  áll  oly  kibékitbelellon  ollenlótbon.  Ha  a  gnr.  ?ÍKoí 
ax  együtteléü    egyik    legjelentoftobh    következményére    utal.    az   egf.szen 

72 


nn.    KATONA    I.AJOHTUL. 


>zánnazá5Ű  lat.  t/enfi  »•>  tutiio  lépURy  mint  a  valrtsxinüles:  ezek 
nek,  még  pedig  alii(hai)eni  uy.  elsőnek  niinliíjúni  iilakult  itmjjVJir 
a  iiepi  'VsszetartozítH  físeredeli  oki^nt,  a  k^zÖH  szárrnuxásra  niutal 
'^'igy  véKÜÍ  3J»J«l  '"íp  szavunkról  is  nieíiemléke?:/.íink,  Hinlenz  elv- 
^.„,-iíii»z  (Maüyai'-Uiíor  iis-szelxasoalíUt  szólűr  -iOá.  1  )  L-^yitlukozvo. 
Bock  -liomines  n!niisí|ije  ^>«xus>  =-  «ininHkf4  npmMi  emberek*  jelen- 
«Hii  lUlunk  snkkul  jellemzeleseltlt  voiui-ít  annúL  u  mely  a  lai. 
IMk  H4t  pnpu4UM  S3Ciiv:ikli(it  kiU-l.^/ik. 

Naivon  is  t'llrnlem*  UMitilinkct  Ui-Kvimktót,  Imhár  talán  nem  lenne 
érdokteltni.  hu  oz  uiilouermáii  nyelvek  és  a  milr  mú^  csop<.>rtl>u 
,ir  iiyt'lv    határain  túl  ifi  kuliitnók  u   'nóp*    jelentésö    sza- 
i-rt'ileti  kóp/otrkfi    Annyit  fiilíjíi.  nugyon  U  szűk  korlátok 
moqtó.  de  a  közérthctÖséK  r.zompoiitiabt'>l   ezekre  utalt  vizeg&lódá- 
■ink,    lutgy  a/  f^uyes.    jelleinzőhh    vonásokat    feltüatetö 
„iltlí  az     fyryüV"'    lartozúí*'.  a   •kiizos    .'^zánnazits*   t>s  n 
ít?irok;isok».  « mryanazon  erkölcsiek'    képzetei    azok.  a  melyek 
h'Oíony;<ra  fejlollebli  erlelnii  tokon  a  «nép-.  jobban  mondva  nz  «egy 
iknleli'ki'tie  fnjítalt*^íi.    i«mert(Hó    lejzveinek    tekintetnek:  hololl  ala- 
Krdih  fokra   valln.  belintóMi  i'lein/é>  nyomait  nem  mutnln  elnovezé- 
qi  |Hi<ztán  a  'r^oka^áií*.   -bHaeK*    minden   megkülönbözletöbb  jegy 
tp  IS  nlí'gM'jíe-inek  lat.-^^zik  ujiyanuzon,   vagy  talán  a  bizonv- 
.  .in'i  kileieZt-sliez  mérk'ii  tágabb  köni  fogalom  jelzéáiíTC'. 
3.  lAsstik  niár  motft,  míelötl  a   ^nép*    rogalmának    tllzetesb    meg- 
ennék alapján  m  <el-Imología*  lái^ykört^nek  es  feladatának 
rtxi  vonaltiZi'c^L  megkísértenek.  —  lássuk  legalább  dióbéjl>an  azon 
injfos  03  egymásra  fejle-^ztó  hatiis.sal  alig  volt  törekvéseket,  a  melyek 
csak  derengő   Tügalmanak    ludoinányOí<   vizsgálat    tárgyává 
I    tlib  kurig  felmerrtttek ;    hogy    aztán   ismét 
,       iií  a  Jelen  szazad  folyamán  mar  »:z*;lluda- 
[kobb  é5  rendszeii^b  alakl»an  jelentkező,  de  a  tupogal6dzás  stúdiumi^n. 
"luny  ez  Üpi-  Ob  hoskonin  meg  lOl  nem  jutott  mozgalomról. 

rí  az  eitmograpliiii.  ma.|d  az  ethnologia.  majíl  legiijabban  egy 

Wvé   váll    aiigot  sz(i.  a  fnlklore   tiangoztalíUával    vonlja    magara 
BOnkel. 

Az  ókor  kel  legnulveliflib  \\\'\n\  a  görögök    és    nSmaiak,    bár  elég 

buuk  leU  volna  lólük  annyim    küloubűzö  la.uellegü.  nyelvű,  életszo- 

I  Él  eritöloaü   neni/^-tek   megllgyelé-^.re>  e  téren   bámulatos   és  soha 

ufiii  "iijnúlliatí"   kí'tzömÍMSrí.^egel    tanúsítottak.    Die^íéreles   kiv(Heli'il 

in  f-ak  Herfidoi    erdemei    embtesi,  a  kinek  itt  különösen   kicme- 

IV   kűTíVfo  találj  _;^_ajj|pnesis   10.  f^ejsetéhen  foglalt  sémi  hagyó- 


mány  p  az  egyplomi  emlékek  eRves  idevfmatJcozrt  atlalai.  InvAbbá  Kff 
HippMlírale.s  Arisloteltís.  kf-solib  ptsüi^  Vitniviiis.  Strahn.  Július  (^c 
és  Tacitus  pár  elszórt  mcRiegyzi^se  melleit  —  a  lefilietrKesehb.  a 
ni^prHjzi  lauulsíí^kéiion  az  dkoc  reánk  örökitell  A  kii'/í'pkor  két  at 
szözadíiií!  a  kcivszleri-haboruk  dac-zara  sem  igen  juttitUik  e  ré 
azon  U'il,  a  mit  a  már  emhtett  hihliai  nép-irsaládfa  jobbára  félr 
vaKV  mejí  nem  Oried  aiJalaibóI  kibelüzheltt»k.  l*lan  Cuipin  la  Xűi^ 
közejH^ni  «  kevéssel  ntóbh  Marí:o  l'olo  a  mnngol  fajról  t*5  sajáloí:  la 
iizacy.iójí'irnl  liozlak  megU'pö  birl  Xyugal-Eurüpának.  a  incly  adfÜH  nepekl 
éíí  emberek  helyett  is^ak  bz  i'iüv  kizurólagotí  birtokában  önsMnyuryatásnakj 
vaiív  verekedésnek  élfí  kert».s7.lényekel.  alkot!  erelnt'kekel  s  mrií  .1  ■ 
tabb  zsidókat  th  pnjíanyokítt  i.smert  —  s  iegteljebb  mt-jí  rbtin;: 
szíirnyelejieknek  almodoit  vademberekről  repél!  mindenféle  képleJenséfcrt,  | 
A  rtMmissanee.  a  vallási  refornuiezió  s  a  röintdözesek  en  talál! 
koi*ariak  szellemi  forrongása  ds  az  ezzel  pgyüttjáró  tiirsa'labni  es  kö/.,-^. 
sájri  átalakuláb  termetté  meg,  az  egyszeiTe  leleme»^en  tágult  Iftta;íkiír 
az  ember  és  az  emberi  nem  egészen  u.j  ■'izenipontokJ)ót  kiindulta  rti 
lalál.  Igaz.  bogy  a  fölfödíizéísek  által  rohamosan  gyarapudull  tanutr 
anyaglian  elejével  >  elég  ífokáig  «sak  a  kiiUmŐ^.  az  ismertebbtől 
kább  elülő,  szóval  az  exotikus  keltett  érdeJcet  A  közelebb  fekvőre,  m 
könnyebb  liozzafórbelösége  mollell  nem  kevésbbr  érdekeí^i-e  4-!^ak  a  ejiik-] 
Inndozöljb  rilka.-;zerüen  felébredt  nyalánkság  iitan.  csak  az  ern*  köTrt- 1 
kezetl  esömör  nyomában  jelejilkezell  az  előbli  csupán  a  fO^^zeres  izekitf  I 
!*ovár  élvágy.  EtŐl)b  egy  elftülyedt  világot  kelleti  a  i-enai.sííance  <: 
fáXlyafény  mellett  a  görog-rőniaí  injdalom  i*eánk  maradi  löredei% 
a  népvándorlás  viharaiban  l»etometetl.  a  középkor  szellemi  U-, 
alall  bemohu&i.Klott  romokból  ttj  éleire  támasztani ;  az  antik  emiter-ii 
njra  lebelővé  vált  szemleletén  előbb  a  mövészi  alkoli'>erötipk  ki 
megizmosodnia,  hogy  a  festő  és  képfaragó  ismét  njegilletö,  de  h< 
időn  at  elkobzott  Jogába  helyezze  az  emberi  testet,  az  igaz  lerína 
A  félenken  es  bizonytalanul  tapogatózva  eszmélő  tudománynak  a 
vészvl  iskolája lian  kell  erőt.  okulást  és  lelkesedést  mentenie  egyelőre 
vajmi  kei^erves  küzdelmeihez.  De  a  felí^zabadnlt  szellem  minden  el 
gördített  akailály  daczára  léttartözhatatlanul  halad  hódító  ú^ján:  a  dogtM^ 
lánozaira  kötött  fi')ldnek  lehullanak  biiintsei .  az  ezer  év  óta  megdermedt 
ver  lüktetni  kezd  az  ember  eroil>en:  a  lelkiismereti  és  gondiílkodüsi  tsaa- 
badaúg  meg.-íZiUi  a  társadalmi  t'tnrendelkezés  jogának  követeléséi :  a  Kild-j 
rajzi  ös  kosniologiai  ismeretek  gyarapodása  iij  élelí-zélokal  .s/.ab  faji 
elé.  a  mely  idölíen  és  lérben  leiemében  tágult  határok  kózólt  moz 
Ismeri  fel  létét.  Régi  pénzek  és  mérfóldkővek  után  turkálás  kidben  rVríÉÚt| 

7* 


Btok  v6  krniilelfkie  Wiikkaii  iiz  lisó .    elointr  persze*  a  hiltlíní  fió}^  és 

RO^  népr^  liiillaniaradt'kiiínak    rafí>'  a  tei-m43s;{ol    lióliorli^s  jíitukainak 

K  furcrsa  lelrteket :  ávt  í«b^ !  a  j^^'eniiekes   tóvedes  nyomában  ric- 

i\  kejui  a  helyesebli  sejlí^-t  s  ulíina  jö  az  igazsrijí   íelisniwréso,   Aí 

iloeiünak  a  trTna>sz(*ttuíloinílnyokkal  önként  láinaHt  ónnlkc/t'^fbö! 

Kozik  a  palaeonlotoKia,  a  mely  a  történolenieloltí    íilök  fioinatyU- 

h  vnufrfonAlat   nyújt  a  kutatónak,  s  az  f;mberÍ5éK   nuiltját  a  luH- 

lörlt'.noléiii')!  lif'tUzgeti  lov.^ihli  onnantól  Totivn.  a  iiovü  fajrink  fMtilck- 

DtviM  uí  hafívornányai  vis^^  nem  órjiek.  A  találmányok  örvomieleMín 

ini(K>d6    tárhá/n    fegyverekkel    látja   el   a   vAmtlan    síkereiből    mind 

yobh  bfttnrsrtgnt  meríl/i  vizsgáloHáal.  h  a  tfirkí^sz^úipk  kristálylfncstíkkel 

(l  szpint'  keiví^i.  <]e  nem  leli  meg  a  mindftiseg  liaU'iruit,  kimeri  íiá 

^tek  járását,  mtg  má»  <»tflaton  uj  világokat  IV^Jöz  fel  a/  élő  B7.erves>:et 

keilx^n.    Az   aranycsináló   kohója   az  anyag   ÖsKzetctelét   elenixö 

aytis  mflhelylye  vóJik.  ."  a  kuniZí^lás    embrrirló    •^zoit'ÍI    (Vz^zeríl 

>k  rarei  vallják  fel.  Az  orvu.staii  szolgajalábaii  eleinte  rsak  rej- 

majd  Ggyre  szabadabban  fejlődő  anatómia  felderíti  az  emberi  le^t 

alalop  ?zerkezetét  i;  megleli  a  kap<-:=okíii.  a  melvek  a  teremte.**  konv- 

;i.i  ,.  f'^koni  kötelékbe  fOzik  az  alsóbbrendű  lényekkel :  a  nélkiil.  boiry 

,it  írHorbílanók.  midön  önerejével  hódított  birodalmának  és  «zfm- 

im  tiaiadasa  gyOmölnséiiek  Ismertetik  Ifll  vele  azt.  a  mit  sokáig  pyám- 

kézbol  nyert  klváltsá^ios  a^jándeknak  keltett  hiimie.  Az  embertan  a 

Wdrajz  keretében  serdiiló  népleirás^sal.- 1  a  legkidönlíözöbb  éghajlatok  e.s 

ítímk  emltvrcinek  folyton  gazdagodó  mmerclével  kari'.llve   eljut  nemünk 

nk  *z<TÍnti   nsztátvozása   etsö    kisérleteihez   (Hiumenbaob,  Pe    generís 

ni  varielate  nalíva.  ínHIing.   177fi.)  Az  idöközUm  u  philologia  tan- 

:ii  már  nénti   ónóllüí*ágra   vergődött   nyelvtudomány  is  hozzájárni 

szellemi  eletének  őskorát  borító  homály    oszlatásához.  Az 

i^>-'..iiára  i>sak  a  klas.szikii.<f  iiéfiekkel    törődő  szelleniiudttniany. 

a  történél- bölcseletei    iij  irányba    vezérlő   eszméit    Inváhbft^- 

iTta,  az  egész  erol>eri  nem  értelmi    lelvilagosodása-,   érzelmi    nyilat- 

Btai-éíi  társadalmi  intézményeinek  oknyomozó  vizsgálatává  kezd   ki- 

(völni    .liivAra  válik  e  mrlyebbrebalóvá  leti  lítrténelmi  fellojiá^^nak  m(ii 

[fnioczia  lorradalomra  következett  társadalmi  reak<'zióis;  amennyiben 

w  sivár  éí  í^ekélyes   de  szftkséges  átmeneti  fokozatni  elis- 

-i^iézele  után  ep  olv  szüksége!;  visszahatásként  lellépő  ronian- 


■)  An  tthHogmphia    neve  —  nyilván    a   'jteograpliift^    roint«jám  —  i'loszflr 
fel-bCn  «  nílrnli^r^fi    <EUiiiographis<'he    Bíldcrftnkrif >   czfnilapján  forHiiI  p]fi;    ntig 
r'i  Kzút  niür  nr,  IfiOl-lioii    i lápcsclxíti •   mcfu^I^nt  'Msgnus   Hund-féln 
10  tmtura.  bointnis>  hocsAljn  vilúggj. 


lic'/tsmtiB  legalább  sjyfil  mnlljiik  iránli    iiiriejítílib   ('riít'kliiiJi.'si.    u-^ 
jellegek  rnegbeasüléritílKin  e  jdle^  íilakuiíí>'iinak  kidenUirie-t's  iiiegti 
czélssó  törekvést  keltett  Eim'»paszerle.  a  iiem7^IÍ  önálb't^iKukrn   f(>lt«lífr-'* 
nyekké  lotl  riópokben. 

4   A  romantikából  táplálkozik  az  ii    n.  *  népiem   ri'irisCTíck  •    ir 
íimaz  általaiiosb  érdeklödtó.  u  mely  Nélneloríízágban  a  Gjvwwí-IiísIi 
(.Kinder-    und   Hausmümhen.  I.  1812,   IL    1815,   III.  1S22.  *l>ent 
Sagen.  IKlfi— 18.  ■iDeulscbe  RerbisaUerthiunf-r.  1X2H.  -I>eiil--(.'ht*  At 
loj^ie*    I83Ő).  Aníjtiiában  pwUg  lejíiakúbb    \VaUe$'  Scott  típvehe/ ti-. 
(<Miaslrelsy  of  Ihe  Sroltish  Bordér*   \if02—H.\    Arna7x>k   elötl   Hertkr^ 
(«Sllmmt?n  der  Völker  in  Liedern*.  ei*edeli  czímén  •V^^lksliL*de^>  177K — 91^] 
az  utóbbinak  pedi^  Uercy  (<Reiiques  of  Ancient  Englii^h  I^oeUy*   1765) 
W'i  utat  kiváló   szerencsével.   Igaz.   hog)'   ez   éi*deklodés   eleinte  s  tu 
aztán  i-é  elég  hosszú  időn  át  nagyobbára  csak  beiletrbíztikus,  a 
esetben  |>hilok)giai  szellembon  nyilvnnnlt.  Innr-n  erlbclö.  hogy  kezM 
kivalükép  a  szóbeli  néphafívoniányok   gyi^ili-st'  körül  mutatkozik  or 
detes  sörgftlödes.  Legfeljebtí  még  a  mythos.   de  ennek  is  inkább 
mesében  és  mondában  sejlett  líiredékei  iriinl  ébre«l  némi  ligyflen^ 
lőre  azonban  a  nélkül,  hogy  a  néphit  tiilajdonképetii  forrasit  i^^azi 
keresnék.  Nem  csoda  aztán,  ha  a  szépirtxtahni   és  h  i*umautikus   ili 
pliilologiai  mflkedvelés  különösen  a  meséknek  u  myHiologia  javara 
órlékesilésében  követ  el  sí^jnálatos   l>ol.lá.sokíil.    Iv/ííkliiv,  járul    a    ny< 
ludomátiy  romanliku:?ainak  etymologiai  meslerrosjusokra  alupílott  myt 
logiai  elmélete,  a  melynek  tetszetős  volta  mellett  esak  az  a  nagy  lúC 
hogy  íi   szellemis   maayarAziíalók   saját  köliöi  divinaiiójnkból    kotlfit' 
pazarídjb  kéazeljuUatiiak  a  niythos-alkotóoí'kor  embereinek.  (Kuhn  Ad;ilb, 
Schwartz  F.  L,  W .  Müller  Miksa,  Cox  (iyörgy,  líubernalis  stb.)  E  tévtiK^ 
dés  helyreisazílÍLsát  egylelöl  Renfeifin'-k  t's  az  ő  üttiuilalíisa  titán  mdnll 
összehasontítő'irodalomtörténeti    kutaliis  bangyaszorgalmú    munka^ainuk 
lUebret'ht  V ,  Köhier  R.,   Oeslerley  H..   t'jjmparelti  D..    Wesselofsky  ^ 
Co&(|uin  B.  stb.)   koszi  mhetjük,   a  kik  u  szótieli   néphagyomúnyok 
dorlását  és  köle^')ni>s   kit'öeri'l(=íSét   nyomr*tl-nyoinv:i    követ  ven.   e  fár 
.súgos  as  roppant  tárgyismeretei  követelő  nmnkuiukkal  kintulatlak.  M 
a  legtöbl)  mytholügiai  Torrásnl  kizsákmányolt  mese,  5íőtu  loi-ati^all  muc 
jó  rés/.e  Í.S  egé-ízen  más  vílágné^.eto  nnpok  irodalmából.  niHii  jieiii 
is  épen  népies,  tianem  vajmi  gyakran  mHirodalmából  importált,  l 
kölcsönvevő  nép  hagyományaiban  szerve?*   ftsszefüggés  nélküli  anyag.  $1 
mint  ilyen  a  néphit   képzeteinek   felderítésére   alig   vethet    világuL    Müaj 
oldalon  a  népies  hagyományok  buvárlatának  az  antbro]Mtlo:gia  é-=  "*'i 
graphia  mindegyre  gyarapodó   lényeiből    tnerileH   okulása   bo/.ta 

7« 


Toll.  TUTöNA  LWíWTi 


M&láM.  «  mely  nem  Részen  eí<€lleK  ugyanott  inaugiiraijü  a  holyei»b 
a  honnan  az  imént  emtiteli  egyoldalú  rnythos-uiajmknuut  ln^tö 
kiindntt  Angiiaban  í^zorvezkefielt  az  u,  n,  anthropologitii  isknla 
E.  U..  l^iig  A.  sül),  a  niely  u  vele  kOzOs  alapon  allo  lontloni 
k-L^re  iocarty  propagandája  útján  toborzutta  leKínkább  híveit.  K  lár- 
K>1  indnlt  ki  e^yOllal  az  fls6  ki-nérlol  a  m^pba^yoniáuyok  kiitata- 
'-■"ihetö  ('í-  leljel-Öleg  i'gyönteiü  nfndszerU'  íV)glahiSitra.  >•  e 
.  Ji^  Etzol^alatol  tett  az  úp  érintett  folklorc  szó.  inidóa 
ítvrltmiKh  terrnínii;*  ula  eriKedte  csoportosítani  mindazt,  a  mit  addix  u 
1  -;t»káiíf  intfadozó  lV)Kalnuit»aN  Ipiszá^  szorínl  tágítható 
;..  K  Itírttunus  az  elhnolügia  lortroeltíben  neki  iiiloU 
szerepnrl  (ogvn  megérdenilí.   hogy   kmé   lüzotesebbnn   foglalkoz- 

AUtotijja    W  J.  lhom».   a    kínok   a  londoni    •Atbenaeuni*    1X46 

tíii:*  22-iki  íízániubuu  megjelent  ^  Ambrosc  Merlon  aUievvol  jegy- 

»*jeikke  a  népies  hagyományok  c  Popnlar  Antirpúties,  Popular  IJlera- 

'   ■'-,.(   sílrgelvén.  a  Foikhfe  ivajry  a  mint  6  i>  utána  az  an- 

-/.l   meg   ma  is  irjúk;    Folk-Ijore)   «z6t   ajánlja   mindama 

összefoglaló  elnevezéséül,  a  melyek  —  mint  a  népszellem    bar- 

.nyilatkozatai  s  a  népc^Iet  akármi  tekintetben  jellerazü  mozzanatai 

stíkncüoQia  rofipnnt   tág    körű    tudományának    ÍHineivliinyaKahoz 

ziak.  a    iii'lkul.   hogy    n/t  teljesen    kimentenék.    Az   antfol   hetilap 

a  két  fímtemlitett  s  egymást   kiegészítőlég   az   uj  einevezéi^sel 

■Ml/   ^r>rülbL'líÍi  egyenértékű  régibb  kifejezés  mellett,  uz  ajánlotta  szó 

Dniki^rének    lüzetesb    megjelölése   rzéljábOl,    többi    közt  a  szokások, 

rrcitiiányoHcáelekvértmi"Mj,  babonák,  népdalok  és  közmondiiwikt  «maímers, 

I  l-es.  siiperstitions.  bailads,  proverbs*!  kategóriáit  sorolja 

I-  alkoit)   elemeit.   Tehát   csak   egy    részét   erinii   ama 

InByakrtuic.  a  melyeket   ma   e    kifejezés   alatt   a   tudományos   világban 

Dt    ki'^zniegaltapíidas'^al  és  ogyszólván    nemzetközi    egyértelniöséggel 

jUlunk.   •Nemzetközi vei »   inondom»  mert  a  körülbelül  felsziizaddul 

az  tAthenaeum>  hasabjam  telmeríllt  hzó  szerencsés  atkotáí^anak 

9elO  fiikert  aratott  és  csakhamar  közkeletűvé  s  majdnwn  mindenütt 

krtl.  a  hol  a  népétet    tanulmányának  nagy  ronlosf*ágál..  el  nem 

Ihatón  sürgős  es  szükséges  voltát  behitták. 

'    u'kintetiicn  jobb  sorsa  voH,    mint  a  Disracli    íyánlotla    •father- 

*Í-   ázönak,  a  melyre   iMerton,  a  folklóré   keresztapja    hivatk<tzik.  s  a 

ív  a  •Uiolherland»  melleit    nagy  pártfogója    meleg   ajánlata  s  kiváló 

\\s  dai*zárn  rem  tudott  lábrakapni.  A  folk  (nép,  gons,  I^iile)  és  lote 

indái),  ludat:  síuence.  savoir,  dootrtDe;  Lehre.  Knnde,  Kennlni^)  angol- 

77 


ETMNOGH A  r'HJ A.  ETHNOLOGI A  FOl.K LOK li, 

r^jíAsfi?  ííwivakl'ol  helyeién  krpzetl  ö.-íszetetel  fö^rdemei.  rövid- 
lovábbfejlftüzthetö  volta  int'lletl.  egyrészt  mas  nyelvekl>e  való  k. ..,;,,  ^ 
heil)ess^edéí-p.  iiiá>a>;>^t  pcdiiz  a  lőre  Hzónak  a  mkonJetontPAÜ  ^ciciic| 
és  Ulerahire  szavíikinl  .iellemzOn  elterfi  érleliiii-ániyalala.  Lwe  iig) 
épen  nzt  a  lényejios  knlönbséget  emeli  ki  szabatí*s  rftvidsésrfft^I.  a  mí 
né[»  ludíisiil.  vilajfnézílcl  a  .szó  liilaj(JtM)képt.'ni  érl(ílii»oheri  veti  lU 
rnünynyal.  valamint  a  í':tntiaítyr)mányhan  élö  s  irodulotiiiiak  csak 
tartán  inelltHI  nevpzliplíi  iM'pkíMlHst  a  nuiiroflalommal  szemben  saji 
és  eU6  pillanlasiit  íelóllö  m(>don  niinö:?iti.  Ez  alapon  a  mcjikülör 
tetést  lovöhbviv**.  a  hre*)  szóban  alkalmas  meg.jelölé3ét  láthatjuk  a 
ssiHleni  MTiiaz  összp^  iiyilatkozalainak,  a  rnelyek  dtiiróklődéiíük  ■ 
mintegy  ö-sztönszerüekkr  váltak  s  ép  mint  ilyenek  fajunk  lelki-<  i«  .e» 
rejlfidetinietietpben  bajdanta  állaliinos.  de  nianap  már  enyésző  allí 
é9  liHCokozalot  integrálnak,  sxemben  azon  gondolkodá::-,  érzés- 
eselekvi'.smóddal.  a  mely  niH  is  í-sak  az  értfilmitpjí  magasan  kientolkw 
5  legelóiflire  fmladolt  kiríebli.ségnek.  de  még  e  ki-sebb.-íí'gnek  is  inindun- 
talán  a  H^táhh  fejlődési  tok  eszméi-,  érzelmei-  és  liajlamaival  keveredfl| 

fi.  A  fotkforr  tebai  (arjívainak  alább  ívszletezenrtö  íianzegével,  a ! 
mint  mór  nioudotluk.  az  efhnotoyia  keretéi)e  illeszkedik.  Az  elsó  leiiái 
nem  ngyanazonos  a  nuWodikkal.  a  mint  talán  a  folk  (^  még  inkább  na 
alakilau'  ejréiízen  meglelek),  de  értelmében  máj-  nemikéfi  ellérö  né 
Vfítk)  i<z<»n;ik  a  jííitO^í  ethnoa  —  és  a  lőre  (Lehre)  elemnek  az  ugyanc 
Söi'öR  loffin  szöva)  találkozása  bmní  engedné.  A  német  Valkj*kt4ni 
melvlyel  liol  az  eiíviket.  liol  a  niHíikal  jelíilik.  rrtak  az  elsöt  jelenti  helye 
a  niu^orlikrtt  (.•^iipiin  az  Krdkimde.  Hllanzenkunde  titb.  opszetélelek 
luí?iája  szerint  alkotott  Kundr  voitt  Voike  (és  nem  Kuu(te  des  Vo 
ériehnezéssel  l>>gfzél«zerrtblinek  lálszik.  hojr^'  a  népisnieret  ogéíizéhCT 
tartdzó  s  n  nép  te^li-Jeíki  tulfudonail.  a  népszellem  mindenrendO  nyilat- 
kozatai és  M  népélet  opszes  alaki  h  anyagi  jelenségeit  felölelő  rengeteg 
tárgybalmazi  az  Hhnohffia  ezzel  már  körűiirt  fogalma  alá  iitalvii.  e 
tárjryhalniazbol  a  /otklorf  (V'íilksknnde'i  szűkebb  körét»e  a  népiélei 
c±>ii]>an  a  lias;>i>inaiiyboz  rnt'^  pedig  a  lényegileg  i'^  el.ső  .sorban  t^ 
axöftf'li   hatjffimuiuffhoz         mint   életfeltélelíikhöz   kölóll    aUcnUksut   AS 


•  oly  iiyflven  irúknuk.  u  melyben  a  lerméBzelesen  kívül  nyclvtatii  ihim  •^• 
van.  jó  lesx  ligyelembc  ^-ennidk.  b(ig>'  toré  az  angolt>an  semleges  v»  ehliex  • 
roniíiri  nyt'lvekl>cn  hlinnemft  Németben  szintén  fler  Folklore-t  mondunk  r»  íruni. 
n  mi  r7.  itBíi/.r^iélcl  rmi^dfltk  niaziínek  n  nrtnfmQ  Lehrfi  szfira  emlekeztel/í  i'nUa  mt&lt 
npmHNeknek  kis:-)  iietípRftkrr  is  psIIí  é%  sokseor  még  8inkombpr*'k  ir&tAibnn  Mm 
ixeaíil  köv^lltezi'tes  h}!Vf>l«'mt>t!i). 

78 


nunttUóit  sorozzuk.  A  folklóré  tehát  u  n^pismeTCl  tArgyaínak  o»nk  egy 
nem    fteáis  azok    ejíi^zét    foglalja   niRgália   s  a  fc'ititiek   alapján 
kis^  ntín^len  oly  OrlelniezeHt.  a  niely  e  sztívnl   niugai  u  népis- 
niial  n>ndszereí-    tancgészbe  roglalt  s  elv«k  i*s  Ifirvonyek  mojí- 
r<?zérlö  ludnn))ifiyl  Jelölnt'    £/.  titóbbil  leiQobí)   lesz  állundon 
íi  iiz  f'thttoloffia  nevével  cxnne/.nüiik,  a  melynek  foladatü 
kí'iHíst ;  fi  kozús  Nzármozás  ^s  ayefv  h'Mékévcl  őutfze- 
lfirs<tthtltttttk\  luinf  lizcrve^  egé,sset  nikotó  vttopori-eijyí^- 
anftngi  **h  azrflenii  életétiek  leirö  és  okntfomozö'tj^rtéupti  Umut- 
■mi  azon  rziilhdl,   ho(fif  r  fatiuhutini/  rs  íítd^    hiisonfőreitdü 
..it.'tni  tihtkiiltttok   plHével    vald  osazehiií(onÍ(iö^*t  alapján,  a  frl- 
riUH  életjelt' HHégt'k  fotifiiiUfiUÍHak  ok-  é»  okozati  ősHSeftigtjwél  s  a 
•7  t'ottfó  Mrvliitáa  fökefh'két,  a  viz^yálat  alá  ci^Ö  tütieméttyek 
'  kafn\sotftt(tÍ  fclhmerhviinúk.  Az  cthinílogia  |ipül)lenííijaiiak 
.t-jiÍMil  flt:)?z4ir  is  n/j'nilie'tllik  az.  ho(iy  ykámicly  i%\^!í  ncp 
>M>Kii5u  sxukst'}! képen  má»  népek  eletének  s  mindinkiibb  lugiiló 
az  ftgesz  fml>eriát'j;   e^vHíemének  a  do|o(;  ternii'jíZiMe   szmiU  itt 
í-    ts    flynatiükara    o^iXü   eröniQlaiialKi/,    vezel.    Másrészt    pétiig 
VilálUK.  hogy    niidőn   u  íelsöbbrendü    csojiortegyen   éleiének   törvényeit 
nem  inelli'izhptjök  a'/  al?óbbrangO  es  egyidejlíjelenléink  mellett 
Ilii  fojlödeí*  korábbi  l'oknit  is  képviseli)  rsrervezetok  behutrt  elera- 
t-nek  a  nél^  kepetón  belül  és  megalnkulflya  elölt  egyf Kersmmd : 
|ji  í^rxtf.  ezen  t)elÖl  eí^  előtt   í^mét  a  család  s  végelemzésberi  az  vyyéii 
a  ki  ugyan  a/  etimológia   keietélien   mindig  i-s«k  mint  az  egész 
lli!in:^4*  éí*  a  i^^npíiHon  beioi    tejlOdó   erűk    iis^zeievöje,    vngy   pedig 
lap  tüen  Ktíik   niOkndésének   a    vís»zatialásl    nmlaló    IBggö-értéke   jöhet 
[Mnntfibe 

\z  elhnulogia  segédliidomünviii  kuüé  (arlojíik  lehAl  első  sorban  az 

mlkropologia.  a  mely  legszMke!>b  erielmében  a/  ember  lestének  leirtisiit. 

tágabb  jelentésével  ezen  kívül  az  emlfer  testi  ekrljelenségeinek 

feltételeinek  ismeretét,  még  szélesebb  korrc  tcM-jeszkedöleg 

'eeé^z  embernek  az  öntudat  tényeit  i.«  felölelő  tanulmiinyát  tfizi 

tíZpliduL  s  »'  miíllell  ismercllárgyáiiak  a  szerves  lények  lánczolatátian 

helví't   rnf'gjelülve.  eredetének  kérdéséi  is  felveti,  s  nz  emtiert  első 

-j^..  ,u»l  y  (üittnelnii-ídök  küszöbéig  balado  fejlftdérielteii  ügyelemmel 

Az  embertan,  a  mely  ilyenformán  egyfelől  a  hasonlító  t)oncztan- 

a  fejlÖd*'tílannal.  más  oldalon  pedig  a  palaí^ntologia    és  az  archneo- 

ívnl   érintkezik,  a  ni-münk    löldiiMzi   elterjedéséi  s  a  lakóhelynek  az 

alier  fajjellegtíit^  gyakriroll  hutásai    kutató  anihropogeogi'apbia  kiizvell- 

(v«l  a  RMdiniira.  az  ember    láplalkozásíínak   tárgyalásában   pedig  az 


élettan   va  a   természetrajz    segédkezésére    azorul    Az   euibtsrí    AúE 
ti;!nyeit  azonban  csak  testi  feltételeikhez   való  vi.szonyuk   fe!derítí^-"i' 
azon  fejtödf.'íí  fokozatig  elemezgeti,  a  hu!  az  emberi  tudatnak  u.z  u 
való  lényegen   különbsége   a  tamadalmi    szellemélel    íima   jelen»e};eil: 
liereníiii  kezd.  a  melyek  létrehozatalára  az  egye^  emberi  már  *• 
Hegeknek  óra  mint  ilyenre  nézve  teljesen  fölös  és  nélkülözhető   ' 
képtelenné  teszi  vala.  £rt,jük  ezeken  mindenekelőtt  a  nyelvet  f^  a 
ben  Diint  szervében  élö  s  lejlödö  fojfalmi  gondolkodást,  továbbá  az 
út^jíin  második  természetté  vállozö  szokást  (SÖtjc  SiUet  meg  ho'^-'- 
iTra<lilion.  ri>erliererun(íi  és  a  nyelv  te,jlüdé.*ével  kezdetben  ptn^ 
haladó  azon  őskori  vüá(jtiézetel.  a  melyet  a  mifthoH  leKszéle^öbb 
jelen tési-ví-l  n'/ono^ithalunk    Miii<lexek  mór  u  le^láRabb   ■ 
elbn<4oííiának  u  nép  lelki-életét  kutató  részéin*:  a  ttéptélfk' 
psyehoJoKíe)  tarloznaJc.  és  a  mig  egylelftl  mélyen  belenyúlnak  a  folklín 
lárgykörébí^.  addig  mfts  oldalon  az  egyeiIi-psychoUígia  homályban 
kóló  tnpogalódzásainak  iiíérnek  jobb  jövot  azon  esetben,  ha  ez  lerr 
az  e^tyéni  léleknek  a  le^sttöl  és  a  társadalmi  éleitől  elszigetelt  hiu 
jáml.  meréííz  légvárak  építése  helyeit  a  psychophy.sika  egyelőre  szerény, 
de  biztos  alapon  nyugvó   adataival   beéri  s  az  egyedi    tapasztalni      -^': 
körén  lúl  r*.-*uk  azon  irányban  igyekszik  ismereUerét  tágtlanu  a  in- 
haladva  ífjsüki^égképen  tealvérludomUnyának,  a  néplélek  elemzésének 
állapitoii  tTeiiménveivej  Ut^  Uilálko/.nL 

fí.  Midűn  u  nyelvet,  hai^yomúnyos  szoktisí  éií  mythosf  említi 
az  eml>er  .szellenirletenek  azon  nyilatkozataihoz  értünk,  a  melyek  cs 
a  lArsas  egyíitiélé?  fejlesztő  és  növelő  elemében  képzelhetők,  az  ethnc 
ismeretanyuíJának  oly  szorosabb  egymashoz-tartozásban  álló  s  egyni 
köleíiünö!-en  ható  három  W'szletét   jelíillük    mog.  a  melyek  addig,  a 
az  ókor  kél  legmttveltehb  népén,  a  görögön  és  i-ömain  krvül  musl  belj 
lóbb  figyelemre  érdi^mesnek  nem  tartott  a  tudomány,  e  két  neprp  voi 
küzolug  a  szorosabb   er(elemlM?n  vett  s  u.  n    dassica-philologia  laní 
izében  foglaltak  helyet.  A  pbilologia,  a  mely  néveo  a  reműs.sanue 
görög  tífi  poniai  nép  nyelvéi,  irodalmát  h  művészeiét,  magán-,  vallAs-^ 
áliainrégts4*geit.   szóval   mindazt,   a   mit   e   népekről  a  rendelkezésűt 
álló   forrásokból   a   történeti    módszer   vezérlete   mellett   tudnunk   \ph 
rendszeres  ismerelkörlw   kape-solla  a  négy  századon   kereszUil   íi. 
szorgalonimnl  fáradozó    húvárlat.  —  ez  a  szükkeblüsége    kővclke/.u-i 
utóbb  mi'ddói4i-gre  kúrhozlatolt    philologia    valóban  nem  is  volt 
mint  az  ethnologja   tJszle-s  elődje,   illetőleg   két   sokáig   kiváltságos 
holt  \)eiü\v  í's  némn  etniékekn'         mint  egyedfili  laniyelekre  —  ázo 
ko/d   -^  Hi)rivibt':i    kiirl:'i|(ilr:ibb   i'tbnologíáju. 


."i  ni/fitv,  mytho»  és  eÍh(M  ÍSitte)  hftromsá^,  a  melyben  az  alsóMi- 
vIctKSení^-vivk  az  eriíheri  imtudat  tc*nyeivé   í^ublimúlódnnk.  nlkotjn 
beinek  saOnlelen  ki^lcsrinhatásábao  azt  a  mit  Összefojilatva  nppMtfik- 
DCveaíhPlQnk.  K  néplrleknek  8/ázadunkltan  ki,j)^};ei'ZüIl  (i)nceplJi'ijj'ilM'>l 
jflk   IcKbixto&al'liíin    azon    i^nieretrenrlííT'^rlj   a  mely  a  lpgUgabl» 
Bben  r6M  eihnologin  c^time  atá  foglalható.   Ennek  elvekre  leszórt 
ú  n  népre,  mint  eny-seyes  jelleniii  Uiirsaílalnii  szervezetre  vonal- 
ivá —  ugyanazon  tüncménytani  sorba  tartoznak,  a  melynek  tiibbi 
inai  elöszi'ír  i»  az  anyaj?  aJtalAnos  lulajdoní^áí^aíl.  valamint  moláris 
mozgási  jelens^eit  Idrjryalö  phyaika,  azUin  a  rnAr  jóval 
IcJSfTe  í*zorHknzó  s  az  anyaRot  továbli  clemzÖ  r^i/'íiitn,  ezen  túl 
élet  üllalános   löi-vényeit   kutató   biológia  s  utána  a/,  fíiyr-ni 
asBi^i vévén y^be  bebalolni  igyekvő  pftychotogift.  Az  utóbbin  j>er!íze 
iTCJ)  annak  a  lelek  akár  ípirituaÜstlikus,  akár  nionail-  vajíV  alom- 
mcg  mindig  íubstnnlialis  képzotéhez  ragaszktxló  iratiyatl.  Iianem 
ta|iaí)ztahiti,   kísérleti  s  —   mon^iuk   ki  bátran  —  tenn^ítzelXuáo- 
a  mdy  a  'léleJe  szóval  nem  jelól  e^ryftbet  *a  psyoJjoloi^iai  lapasz- 
"lél  ?  psyrboloííiai  törvényeknek  nem  nevez  má.«l.  mini  az 
.lokmi  i'Hzleibetö  szabalyossagol.**)  Az  ilyen  poailiv  alapra 
icedö  Ideklan  —  a  mini  Wiiiidt  (^p  most  idézett  szavai  kaf>csola- 
\V  1  —  nem  idegenkedik  a  m^pMpk  foaalmAlól,  a  melyet  a 

r-any  .«eliogy  sem  lutl  tanai  kereiR|)e  Üleszleni:  im^  l.azarus 
lia]  i^ftak  llerbarttf'il  átvett  psychologiai  relfogásukkal  szembeszökő 
<ban  vergíidnek  el  na^nehezen  a  tölflk  contemplált  •  Völker- 
^^.L'   moglcbetösen  küszúU  progratnnijáig.  Ezen  ellemnondúsokbu 
jrve  kónnyii  volt  a  következetesen  Herliart  mellett  maradó  Paulnak 
wenderSprachgeschioiite*  ezimtl  munkája  bevezetésében)  a  l^zaru-s 
Atha]  tervezetében  rejlő  infohaprenliíd  kimutatni.  Az  is-  kiinnyen 
hog)'  Paul.  ki  mei-even    ragaszkodik   mestere  alomistikns  lólek- 
joz,  ezzel  a  népklek  eszméjét  nem  liidja  kíl)ékéttetni.  K  feladatot 
élet    tüneményeinek   csak  oly  relfogá.«a   oldhatja    meg.  a  mely  a 
liai  jeleni?egeket  nem  egy  kész  mechanismus  míikiídi'sének.  hanem 
rsadalwi  pg>iitlélés  kölcsönhatásai  alatt  fejlőd(*tl  s  szüntelenül  fej- 
^nyilatkozntok  összegt'inek  tekinti.  Ily  felfogás  alapján.  Taujnuk  a 
kUn    t-argyál    kéljsÓKbe   vonó    meg^ji'gyzései    ellenelieri,   inkábfí  az 
[lélek    elszigetelt    képzetének    tarthatósága    válik  prohlenialíkii!^. 
roeffBondoljiik,    hogy   ennek  a  szokásos    felosztai^   szerint    i;rzéki 
■' Hti.  gondolkodásban,  érzetek-  és  akarati  tevékenységben  íemo- 


►)  WmwH,  Cher  Ziele  und  Wege  der  Völkprpsytholope  (Phikw.  Stodieii  IV.  17.) 

Kt 


F.THNOGBAPHIA.    ETHNOLOGIA.    FOLKLOÜt, 

tiókban)  nyilvánuló  iníiködése  milyen  szűk  körre  szdnilna.  ha  i 
lái*sadalmi  együttélés  fejlesztő  hatásától  csak  egy  pillanatra  is  eltekint- 
hetnénk. Avagy  hol  maradna  a  fosalmi  gondolkodás  szervének  méltái: 
mondható  ntfelv,  hol  maga  a  nyelvben^mint  szervéhen  élő  képzetelvoná^ 
Ítélés  és  következtetés  —  a  beszélő-képesség  alapfolléleül  szolgáló  társa:táir- 
han  élés  nélkül?  Hol  és  hogyan  fejlődjék  a  gondolkodás  tartalmának 
lényeges  részeként  szereplő  niythos,  a  mely  szóval  itt  s  tovább  is  az 
egi\sz  primitív  világnézetet  értjük:  azt  a  világnézetet,  a  mely  különben 
a  nyomán  dei-engö  tudományos  tüneménymagyarázatnak  a  fejlődés  ter- 
mészetes menetében  gyökerező  elődje :  hol  az  akaratnyilvánulásokat  sza- 
bályozó ethos,  az  ember  erkölcsi  habitusának  változó  formálja,  —  i?mét  G^ak 
ama  társadalmi  kölcsimhatások  híjában  V  Szóval  kétségtelenül  igaznak  kell 
elismernünk  ama  i'égl  mondást,  a  mely  szerint  unus  homo  niüUta 
homo:  vagyis  hogy  a  társadalom  kapcsolatán  kívül  lílln  ember  —  az 
e  szóval  jelölt  fogalom  minden  lényeges  jegyét  magába  záró  értelmélien 
—  nemcsak  nnn-ens.  hanem  non-.?ens  is  egyúttal. 

A  föntiekböl  kiviláglik,  hogy  a  psyí'hologia,  a  melynek  —  ha  exakt 
tudoiiiánynyá  akar  fejlődni  —  okvetetlenül  néppsychologiává  kell  bővül- 
nie, ugyanolyan  viszonyban  áll  az  embernek  mint  tái*sadalmi  lénynek 
leirása  (anthropologia  és  etiinographia)  s  ezt  oknyomozólag  kiegészitA 
története  lethnologia)  mellett,  a  minőben  a  l>ioÍi)gÍát  látjuk  a  többi  szerves 
lények  leírásához  i zoológia  és  botanika)  és  még  egyelőre  nagyon  hézaiíos 
tí'trténetéliez;  vagy  a  milyenben  a  physika  és  <;hemia  i'ill  a  kosmographia- 
és  kosmologia- meg  az  ennek  keretéből  önállósított  geographia- és  geoló- 
giához. .Vz  ily  értelemben  vett  psyehologiii  tehát  hivatva  van  a  nyelv, 
lut/thos  és  ethos  három  küteízoriuja  sorában  feldolgozni  az  emberi  szel- 
lem fejlődésének  egyetemes  történelmi  l)uvárlata  útján  felderíteti  tényeket ; 
az  első  (csoportba  számítván  a  nyelven  mint  ilyenen,  tehát  a  linguistika 
tárgyán  kívül  az  irodalmat  és  tudomány  történelet  i.^.  a  melyek  közöl  ax 
utóbbi  végső  elveire  levonva  a  methodikához.  az  első  pedig  az  aestheti- 
kának  a  nyelvmüvekre  alkalmazható  részéhez  vezet.  Az  utóbbi  tetemesen 
bővül  a  mytliosból  tái)lálkozó  képzümíívé.szet  történetének  tanulságai 
alapján :  mig  a  mytlios  es  a  l)előle  szei'vezkedö  vallás  története  a  mylho- 
logiát.  illetőleg  theologiat  siipponálja  elvludományképen.  A  társadalmi 
rend,  kormányzat  ('s  az  anyagi  életsziiksíjgletek  megszerzésére  iránynit 
munka  története,  a  mely  i-észleteibeu  mint  jog-,  állam-  és  Kazdasaglö^ 
ténet  ágazik  el.  a  jogbí'iicselel.  államtan  (politika)  és  közgazdaságtan 
elveinek  rendszereit  segíti  felépíteni.  Kzek  es  részben  már  a  mythos  mef 
a  vallíls  tartalma  együttvéve  a  néplélek  elhikai  részét  integrálják,  i 
melynek  az  (M-telmi  fejlődésével  kapesolatlían  elemzett    trirvényszerűségt 


""-■'-"n  I.  I.  3  ludományos  Maiáí'  ilvftnnok   MN-Mnairii  nkndlmt. 

■  Mif^i  enge<i  és  nhlioz  képei>t  teendő  inU'/kerir-rekct  javuktól.  A 

Imi  él^  slalikára  t*s  dynamikaru    oszltt  erOmülaiuitiOl    lovotiluiUN 

könHk«KlGl»'.^kí'l   v»'ííí'i1  a  .^oc/ttiog/tt,  i*  iPgruUalnhlí  UidiurKiriy  Tnií- 

!  lendszer^be.    Iloyy    ekként    valuhura.    tolib   uzmlMVüs    lupojíutozas 

a  társadatmí   élei   tüneményeinek  elenuvím  U  l>e)eilles/.kedik  ux 

ik  kerctehtí.  uz  szözitrliink  (kiviilókvpírn  CotiiIi.'  i's  Sppiut»r 

,...,.  ,..,...  Mi     bölcíieleli    irányílnak.  u  }iOHUicÍKmufntnk  lömleme. 

7.  Ha  nxiir  ni(i6l.  a^t  k(;itlik    tőlünk,    lio>!yau   ifontinljiik    a   It^riliek 

9^  nepiv   vonatkoztatva   uz  ethnologia    leliululal.  o  kéitlé^re  ii 

rö  lervpzpt  -zolíialjon  föleiéiül : 

A.  Autochfhon  nepn**!  (az  a.  szót  termtíszelesen  csík  vÍ5:!ouylag<:)s 

helAtilstj^t  függő  értelmét>eu  véve;. 
I  Geographiai  i  helyer'ebljen  chorogrnphíai>  rész. 
n\  A  Ukcliely    természeli    vi</(wiv:Éiti;(Ií    Ifljcs   mm  hviirographiai. 
U'tlojííai,  ge*>loííiai}  lelráha. 

6"!  Kínra  és  fuuna.  {Az  illető  viJek  ni>viíny-  i^ís  allulvilaga ;  iernjé- 
nem   tlnrnagánuk.   hanem   í-sak  a  nep   éleiére   Vünalkozásának 
föl.  > 

Az  embpr  Oi^zkM:!nlte  változtatások  ikiiltur-geoeraphia). 
M.  Anthrt>pologiai  n'H?:. 

1,  Leíró 

m)  A  hkciesag  teí^lulkolú^nak  teljes  képe.  <  Somululugíai  anthr.) 
:ti>};rapfiiai  adatok  fnépeseciéíti  mozi/alom.  egészségügyi,  bun- 
ii  ....kozúsi.  gazdasúgi  é^  —  n  hol  ilyenről    .szó    lehet  —  kiillur- 

2.  Oknyomozó:  Az  L  alatti   viszonyok   befolyása  a   teHtalkolUgra 
rtemf'^raphiiii  aiiatoknak  e  befolyástól  löggése. 

111    Etbnographiaí  vx^sz. 

1.  Uiró: 

rt»  t^kás.  hs  lUihazat.  fi  Táplálkozás.   (Füjíííeléki'il    az    egééíZ^ígea 

lc»l  ápolása  I 
é)  Ax  a).  6)  ós  cS  iiiattiak   anyagának    beszerzéfíe.    illetőleg   ter- 

si  vadiVítzul  és  bala.-^zat. 

^)  baronitenyéHzté.'i. 

Y)  föld-  én  liányamnveléíí, 

Öt  ipar. 

KI  kerviikede!i. 

C)  ralilá«  éft  bad|antlf)k  iit,ián. 

83 


ííTHWoaHAPHiA.  KTHm>tnou.  pOlkuwf: 


e)  Szokások  és  erkölcsök: 

a)  az  emberi  élei   cyklikus  jelenaí^jEei   sorálmn   (szüleiéi,   mé 
háznssájz  és  eifíííménypi.  hdzas-p|p(.  halál  fe  tenietkowsi : 

J"!  a  tennészetes  ép  larsadalmi  ívallüsii  távkor  szerinl . 

Y)  rendkívüli  vagy  a  Ursadiilmí   r^lötiés    magasb  fokálii)/ 
jelenséjíek  (politikai  jo|Zok  és  kötplesséííek    ^yakorlatAhnz  fílzödö  hi 
miinyos  szokások,  kormányzati  és  iKaZöágszolKállatíiiíi  íszr^rlartásük.'! 

/)  Ní^ptnüvészfít    az   a),   b).    r).    rfi  és  r)    alattiaklii*:;    vali» 
nyál)an. 

2.  Oktíffomozó:    A/.    L   (^    II.   alattiak    Itefotyása    a    lll.-ban 
laltakra. 

3.  HasonUtó :  Az  1.  aJalliaknak  egybevetése  elaö  sorban 
vagy  szomszédos,  másodsorban  rokon,  aztán  unalon  viszonyok  közi 
bár  más  csalAdbeli,  továbbá  egyól»  (a  kérdéses  népre  kimutatható 
lyást    pyakoroll)    népí'ajok    leirásánai:   megfelelő   vonásaival   s   az 
osszehasonlitasból  következő  tanulságok. 

IV.  Ethnologiai  ré^z  (az  e   szónak  szorosabb  értelmetlen). 

1.  Lfíiró: 
a)  A  nyelv  és  a  nyelvben   élő   hagyomány   ifotktot'p  e 

föntiekben  megállapított  szorosabb  értelme  szorintv 

6)  Mytbos  (néphit^  és  posítiv  vallás  s  a  keltőnek  eKynui,sí»ox  tl^ 
viszonya,  kölcsönös  átalakító  hatása. 

c)  A  néphitből  folyó  és  a  positiv  vallá?<hoz  tartozó,  vagy  a  kettő- 
nek eoniliinálásából  eredő  szertartások  (részben  a  \\l  e.  alattiak  f  ugyan 
azon  osztályozás  szerint  mint  ott,  de  a  IV,  fo-re.  való  vonatkozás  feJtÜn? 
telesével). 

d)  A  nép  történelmi   viszontagságainak  szellemi  (tsapadéka  az  ai 
b)  és  e)  alattiakban. 

2.  Oknyomozót 
a)  Az  l,  n.  és  III.  alattiak   képzet-alkotó   részének  Iftkrijzódtóív 

nép  nyelvében,  szóbeli  hagyományaiban,  hitében  ós  e  hiiböl 
ható  szokásaiban. 

6)  A  II.  l..  III..  IV.  1..  a\  b)  es  c)  tartahnából   levonható   k< 
keztetések  a  nép  eredetére  s  rokonsági    viszonyaira    (ethnognnia), 
jára;  e  következletcdeknek  a  positiv    történelmi   adatokkal    vnlo 
vetése 

3.  Haeonliló  (lásd  a  III.  rész  megfelelő  szakaszát  i. 

V.  Néppsychologiai  ré:^/ : 
Az  I..  II.  és  III.  alattiak  l)efoiyáí!a  a  néplélekr-e  h  ennek  a  IV.  rus 


1»t.    KATONA   UU03T6U 


Itukijul  lovuiit  jeÍU'ituv>í! .    ti'tlihé-kevésblie   annlog   viszitnyok  kőzi 
taús  Qépjtíllemekkei  vaiú  egybevetos  s  nz  abUiI  uierfthet^  j>syt!h<i- 

VL  Sociologiai  réüj:: 

Az  iíletu  nepnok  a  tüi-^idalmi  fejlrtdés  ltípf«üzott*n   olfoglall  helyi? 
Imi  intézményeinek  jilisolut  uiz  egynlenies  efriberisé^  lialadásura 
iUü^atnU)  és  relatív  {_sa}üi  nepisége  renmaratii'isániik  éi-dekéhe^  méri) 
i»e.  íiK  ezwi  bfr.alH^iöl  levorihatö  kövei keztelésok  és  űilnliúíüs   elvek 
t*..ÍT?rrí^    a  nép  j^'Vüjének  a  UidornünyoíN  l;eiá(á.s  szerint  roegáJlaiutliató 
I  9  ax  ebből   esctief;   levexethcttf  elŐvíf;yú7.atí  {lűrvényhozi^síi 

^,' m-fiuforhfJton   népnél   az  .-I)  alatüak  a  knvoikezökkel  hú- 

1.  2   Az  öKhaza,  illeloteg  a  régebbi  lakóhelyek  rH>^itfv  israerelónek 

I  i.fiak  leheiÖlcK  a  niegfelelií  'uUM\  valii  képe.  ilyenről  szolú 

k    hiúnyáUut    pniliií  ;i  jelen    állapolbnl    következleles    lUjUn 

iö  rwToní(lruoti(V|jL 

II-3.  Azanl!inipiiIo2Íai  képből  Icvonhabi  kOvelkezlelések  az  őshazára, 

\\fí  a  ivitebbi  lukobelvokrf 

III.  4.  Az  pllinoKmphiai  udalokliól  való  kóvelkezlelés  az  ép  emli- 


ÍV    +   III    1  't i<i!Ív    irtrléneUni   adatok    az   ösliazanjL   ill.  a  régebbi 
ely*»kríil.    vánditrlúsokn^l    (Js   a  |Oli'nU*tíi    honba    való    bekiílltizésröl, 
il  annak  birlokha-vólek-Kil 
h)  a)  A  IV.   1.  alattiaklMil  aívclv,  invIliON  etbi»sj  merrthelö  laatil- 

Oshuzal  i'H  a  régebla  lakóhelyekel  illetőleg. 
^1  A  régebbi  lakóbelynk  és  éHnikezések   berolya-sa  a  II    I..  Ili  I. 
iV.  1.  nlaltiakra. 
f)  Pi>KÍllv  tí^rténeti  és  i^alaeeilinutoiíiai  adatok  a  jelenlegi  lakóholy 
[ifK^fí  hlrU>kuí>atró] ;   exek    niódosib)    bat;tsa  a  róléi('>k    került   népréteg 
lahlbrupologíai  ill.  l.».  ethnogpophiai    (Hl.  1.)  és  etbnuloRiai  (IV.   I.j  vo- 

V.  A  régebbi  lakrtlielvok.  vándorlások  és  OrinLkezé^^ek  nyoma  a  nép- 
alkoUi  elemeihen 

s    K  lervezolen  btlül  az  niiént  löünik  Itíjíszakebb  jelentésére  haiarull 
mint  a  népleleJtnek  a  nyelv   kalegoru^ja  ala  soruUiatú   alkal- 
a  kóvetkc/nUépen  osxtiílyozható; 

1.  A  Hiókiurjiiiúl  merilljelO  s  o)  a  néplelek  képzettartalmat 
ftj  ktpzeielvonó  sajAlos  eljártisát  mefíviliigitó  iidalok. 
fiUtn  |>edijí     1.  HA  anyagi  vilíixm  lís  erkök'yí  életrendre, 

.7 


2.  az  anyagi  vilájí  möKöU  i-ejlö  szemólyesitell  erűkre  s  az  erici 
életrendet  szabályozó  Iransoendentuli;;  feirogásra  vonalkozó  képz< 
Borában. 

li,  A  közmonddttok  e>  ritereotyp  szólá^mödok  megUil  az  első 
felosztása  szerint 

m.  A  szóbeli  néphagyományok,  illetőleg  a  népirodalom  «/»j 
fésze,  u.  ra. 

1.  Mesék:  a)  u   n.  líindermesék, 

b)  állatmesék. 

c)  Oérús  rs  (Kijko;;  i^llitwztílési>k,  adoniuk. 

2.  Mondák:  a)  helyekhez  kt'ilöM. 

b)  a  nef>hit  alalyairól  szi^Ió, 

c)  a  posilív  vallás  alakjaihttz  Íüz0»d6, 

d)  ma(f>'aptizn  mondük,  (leííí.'"dák  és  elbeszélések). 

3.  Kpikun  pnekek  (liősk(>!icrni>nyek.  roinánczok,  liailadák  stK) 

IV.  A  szólwh  néphagyotminyok  li/rai  része,  u.  ra. 

1.  dalok,  ti'inczdiilok  f-s  lánozszrtk : 

2.  düjktirinifk.  Kyormok versikék  (a  mennyiben  az  1.  alattiak  töre- 
i'ékei  va^y  magvai'. 

V.  A  szóbeli  hagyományok  fszatirikm,  didaktikus  és  vegyem  ele- 
mei, n.  m. 

1.  giUiyvereek.  cíúlolódó  és  boszantó  rímek; 

2.  köszöntő  és  ünnepi  szokásokhoz   fiizódö  költemények  (pl.  1akf»- 
daimi  mondókák  ^<tb.) ; 

3.  enilékversikék.  játék-mondókák,  kiolvasö-versek  stb. : 

4.  találós  mesék. 

VI.  A  szóIípH  néphagyományok  drámai  része.  ii.  m. 

1.  myslerium-felék  á  rokonnemüek, 

2.  világi  nepdráma, 

3.  drámai  fortná^jú  népmniatMgok  és  játékok. 
Tennészeles,  hogy  az  PÍHomItak  legnagyolib  réazc  alig  válaszlhalö 

el  a  néplélek  lantilmányanak  többi  fejezeleitúl  i?  Tolytonos  vonatkozásban 
van  egyfelől  a  ínytíios,  más  oldalon  meg  a  népszokás   és  állalaban  ji 
néf téléi  jelenségeivel.  Mindaz(tnáUal  külön  csoportban  es  szón-    '■  '    "■ 
l^ggésbeu  eszközlendü  vizsgalatuk    nenir-sak   kívánatos,  de  --. 
első   sorban  a-  módszer   tekintetéből    a    mely    az   idetartozó   eleniekit^j 
vonalkozólaK  azok  természetéhez  képest   túlnyomón    irodalotnf/irténHi : 
másod  sorban  pedig  azért,  mert   —  a  mint   már   eiöbb  on.i,*,.^i.,j;  —  ;i 
folklóré  tárgyai  a  népek  közletlen  vagy  közleteti  erintk-  «»sidíik 

óla  máig  is  vándorolnak,  s  így  az  ethnologia  egyik  legrontosabb  segédtudiv 


8tí 


innDTHriak.  u  kÜlOnNn  önállón  is  .|ogosiilt  lélU  ÍVsszohaHtinlítCi  ii-(Hlali>m- 
íturftríaUiak  is  tíii'gyjii. 

Vtníül  riKí^  íizriljibbí  liihlioiíraphííirs  nézve  iiiegjegyztiadönek  vnlem, 
hu(íy  az  ttpf*n:*<^(;gel  sem  akar  a?:  etimológia  cs  folklóré  tanulinftnyál>a  l»eve- 
/.  Im  r.ri.i  ,ni  tflje-i  i>f*H/.oállitasa  termi,  haiiein  Cítipán  a  jelen  iTtfike- 
/. -U.iii  tar^ívall  kérdések  felOl  bövel>l>  tí<i('koz('>diisl  kereső  olvanónak 
k  an  némi  Othaitrazítáál  tiyujtam;  eKViUtal  arra  is  rnórlol  s7,olt;alta(van. 
^  ."v  ax  elő/6kheii  kirejtett  .-)lla:«)»orittinknak  luu-iznult  rorrúsainkhox  való 
tiv/>nyál  kiki  iiniiúl  könnyehheii  megilétlie^sc. 


I'"  <t|  .fn     Topinarrt.  i;Arithrüpolo(íie.  í.  kíiiH.  Pnria,  IBR*.  fMoRy.  forrf,  Trtcíik 
I8«l.i  ./.  WanAc.  r>(*r  M«?ns«ih.  Stotfeart.  1R«7  —  Waiif,  Anthropo 

..vclker.  I.fipzis    IS5y-n4.  *  köt  :  :ir.  5   w  fi.  Getlandlrtl    1H70-7I 

er  Mí'iisch  iii  iler  íie»rhii.-hle.  L^i|izig  IHiW.  F.  a.,  Dos  BesianrÜjre  in  tlt*n 

assMí .  .  .  Herltn  ISííS   ('  a  .  KUinolngiHchc  Korsthunfrcii,  Jcnn  1H7I.  f'  «,, 

iphisrhi-  II,  BlIjnoíOKiíírlie  Hiltlnr.  u    o.   I87.t    Fr.    Müller,    Alljícmoinf'    Ethii'»- 

_2    l;i:i  I    Ri^'-H  I87y,    i'cwhffl.    Vulkcrktimle.  i>.  Iciad     Lipcsi'    18Wl     Haisrl. 

■rl,  IH87.   Tjfhr.  KostianliPs    iiito   llie  early    liistorv  of  itiankind 

'  "f  rivilizaimn.  2.  kmd    tOnJon   IH7U,  iNém.  forfl.  az  ured.   1. 

utjLfi  L,  '.'.  «.  Primilivp  cullun? :  reMean^Iies  lulo  llie  dtvelupiiiPiit 

|Ui<Jug\-.  ,  -    religíon,  lantiuugi'.  ari.  niiil  ctutoin,  2  kiud- Lomlon  167H. 

LipiiO   lH~'.i.}  t'  n .  Aiittir<)p(rlugy.    Intruduelion    lo    Üie    sludy   (pf  man 

iliuD,  London   1881    (Néiit.    rord.    BraunschweÍK  1888.)  Bof/e/iof,  D«r  llr- 

K:tlioiion.  ném.  ford.  Lipt-st*  1874    Itasiinii,  Allífenieiiie  Gnindzilpc  der 

Boriul   188^^     \'irchotv-íia.ttian'Ílftrímann.    Ziíitschrifl    fíir    Ellinnlogie, 

óla    —  ItoMÍinti.    BpilraxM  ^iir  vernl<'irln»ndt'n  PsycIioloKic.  Ilprliti  18íj8. 

inthal.  Zeilarhr.  fílr  V"»Ikt'rií>y<'h('!.i2ip  und  Sprachwissfiisflinll.  Herljti 

M"'"    '      !     kültiiiiijjcn  ítA  I.  kid    1— 7.'i,  1.  V.  u.  Hemt.  l^nl.    Pnncipinn 

2.  kiad    Halté  188fi.    tLÍnleilunR.   Towiiihá :   ÍV.    Wumtt.  IJlier 

'i.-i.      ,  í    VVilk*^rpsvrlniIo(,Mc   (Phiioa.    Studipii    IV.  1—27.)  fínstian,  tVr 

Inke  ini  Aun>au  Piner  Wissfiimrbaft  voiii  Menscbon.  1881.  —  A-  Lnn{/,  \a 

Tr.id    tj,ir  I.    Parmcnlier    Avec  uiip  préface  par  Th    Micbel.  Paris  1886. 

r  'fc  in  etbiiolof!    AtifTassun^.  Jena  1871    .-1.   i-otij/,   Cu^tnm  and 

fi  a.,  Mylli.  RKiinl  imd  Relision.  í^ndon  1887,  ^  F.  Liehrechl. 

kwriíJf    Hcdltronn  IK7S».  Chantfters  Kticyrloptietlia  .  art,  •Folkloro-  (Thumaa 

&1}.   Hiftmniffre.  Folk-lnn.',  Parin  IbtHft.   /*    Si^iUnt,    \j>  Kolk-lctrc     Kcinie 

llogw  XV,  2W)-:-K)2.  Paris  IHHh).  Gusinv  Mejfrr.  Eysavs  und  Stinltcn  zur 

licbtc  und  V.j|ksktiiidc\  íUtIui  Í8Hr>.  i  .KoiklnrCi  Hö  - 162    I  I  /.,  KtitoHn. 

íorlsHcrntur  tiud  llbaraklrrÍKlik  tlfn  «iajíy;inMrhi-ri  F*  dk  kire  :  I.  AHk'fnieinc  Chnr 
«W  Folklnn'.  ZeiiM-hr,  f  vgl.  Ldlfratnnipsrli,  «.  Ronaissani>í-I-ill»*ritiir.  Neue  Folge 
BíJirt  L  Hefi  1  Hfi-lin  I887.Í  Fulkhitre  Jo$trnnl  Vnl.  11:  Frdk-I.oro  IVrniiiiolopv 
Id  br  J//r  A'wf/.  Vol  III:  Tlip  Snrnr.^  (>{  Fnlk-|.(»re  hy  f'harhttv  S  Ttitrup.  Id. 
^^  '^'    '     "  M    liy  E  ^Virfw*^    fínrllntul     \d.  hy  A     MacJntfh   ff  Ah'aree. 

Vfti  ii  of  FtiIk-liOrr  by  Clmrlotte  S.  linru*'..  Pnucipics  of  llie  í'.lassi- 

'       '    ^'    Stuart  filf-mnp    Fnlklore  na  the  f'.Dinplonieul  of  Cul- 
.r\'    by  .'.  ^'    titiinri    OíciiiuV    Tbn  SíriPiife  of  Folk- 
,,   i,.i.^is  nt  HfUfí  and   Cuslom  by  CapfJiin  H.  ('-  Tempie. 
m    h'nlkI.orv.  Vfd    I,  p-  7!'.  NttU's    atid    t^iieni'i*    muí  llie 
1.  aud   Nf'W-York  1888.   -     Herfrcrt  Spf'hcer.  Tlii*  fbissilica- 
-í.  kiad.  Ijondnii  1871.  /'.  íi..  Pruitiples  ut  Sítctntugy.    I^Jtidon 
i  1877,1  r/.fj    tném.  foid  >  Einleitun^  in  d«s  Sfiidiuni  dci- Six-iu- 
L^»e,  Letps.  187Ö.  íjtímjiiottute,  Grandrist  der  SucioUiüii!.  Bécs  1885. 


AS!    EMREUISÉC    STATISZTIKÁJA. 


Az  emberiség  statisztikája. 

Kafrit  Otva  9/.ániflásAÍ  1689.  vi<gei|;  kCuczétett  Forriisok  alapján. 

I   Árjaság  (indo-eiirópaiak), 

1.  Hinduk  (hintji  1()0  niílliö.  hengáli  -4-5  tnillíö.  iniinilhi  ITmilliij: 
pemlsíibi  14-  rniiliii,  •;u^.er»ti  9  millió,  knsmiri  3  millió,  szindhi  3  millió, 
oriya  2  millió,  iieprtli  va^y  !<Iiorka  2  millió.  .-ízinglial  1  '/j  millió,  szijajiu-* 
vagy  kafir  1  millió,  aszami  1  milli<i.  rzigány  9(X)  ezer.  Hanln  VOO  ezer)^ 
Öa-szesen  20*)  íníllió 

2.  Irániak  lper;;sa    10  millió.   afKháii  4  millió,   kurd  1'/,  tnilliö. 
^beluds  1  millió,  he/.are  és  aimak  .^50  ezer,  parz  .-t<X)  ezer.  liir  150  ezer. 

ossxél  80  ezer.  lát  70  ezer.i  Ös-szoííen  17  millió. 

.S.  lUyr-aüioki  (örmény  2V»  millió,  albán  P/t  "liflió.)  Öí-sKeeeHj 
millió. 

4.  Szlávok  (orosz  80  millió,  f-s  pedig:   nagy-f>rosz  5B  millió.  liP 
rtynai  vagyis  kis-  és  l'ehér-orosz  2^  millió:  —  lengyel  13  millió 
lói  8',',  millió.  *^s  pedig:  (seh  fi''^  niülió.  lói  vagy  jszlovúk  2\^  t 
—  IhíÍcz  vagy  saorh  130  ezei- :  —  délszláv  7*}^  millió,  és  pedig : 
S{^j^  millió,  horvái  2'/^  millió.   .-vJovt'U  vajr)'   vend  1^4  millió,   bosnyi 
750  ezer;  holgür  4  millió)  (Isszoaen  113  millió, 

5.  IjoJtek  ililváu  IVs  millió,  lelt  1*/^  millió,  íraud  1  millió.)  (\ 
szesen  3*/^  milliii. 

6.  Germánok  i  angol  flií  millió,  német  70  millió.  skundiiiAv 
millió,  r-í  pedig   svC-d  ő';,  millió,    norvég   2Ví   millió,   dán    2 ',4 
normann  150  ezer:  —  holland  9';,  millió,  a-skenáz-zsidó  3V,  ».»  He 
188  millió, 

7.  Románok  (IVunozia  46  millió,  ebből  provencal  13  millió, 
4Vi  millió,  negn>-rranczia  IV»  millió; — spanyol  42  millió,  ehból 
egy  300  GZí'r  perusim-zsidn;    olasz  34  millió;   fH>rlngál  18  millió;  oli 
8%  millió,  ebból  macedóniai  250  ezpr,   rumir  8  ezer;  —  rbaetopor 
vagy  ladin  85  ezer.)  összesen  149  millió. 

8.  Kelták  (ír  1  Vt  niíllió,  brelon  1  '/<  millió,  walesi  vag>-  ky\ 
Í\  millió,  skónziai  vag>'  gael  5íX)  ezer.  manx  12  ezer.)  Os-ve^en 
millió. 

9.  Oőrőgők  ós.szesen  5  millió. 
Az  árja.«ág  ó.-í^zes  száma  684  millió. 
n    ős-európaiak. 
I    Kiiukfisn.siak  (karluli    vagy   gnSx  1^4  millió,  leszwb   ÍÖO 

Hdigbú  vagy  cserkesz  200  ezer.  láz   200  easer,  mii'zd-'^eg  vagy  fse 

Hüt 


NAGY    QK'AA    SZÁMÍtXsAI. 

I5l»  i'ztM-.  altchú/  130  ezer.  uhi  25  ezer.  psav  Í:.,Sü(>.  liLsiii  i.KX).)  Os^íZíísen 

V  j    lililUn. 

2.  íheriai  (baszk)  összesen  8(X)  ezer. 
ni   Ural-altajiság  (turánok). 

1.  Dravidák  (leUigu  t7  millió,  taiiiu)  14  miüIíó.  kaiiriada  8  niillíó. 
iiialajálain  4  millió,  gond  2  millió,  kolh  1  míiiió.  Ijrahui  r>(X)  ezer,  tulu 
3Ü()  ezer.  rádsmahál,  oraón.  koüt  és  loda  200  ezer.  malediv  150  ozor.) 
í)??zeseii  47  millió. 

2.  Japán-koreaiak  (japáni  Híl'/j  millió,  kas/li  vagy  koreai  12 
millin.1  (Ksszesen  ^i\i  millió. 

3.  Mandsu-nwngolok  (mand.su  8  millió.  íimguz  KX)  ezer.  -  mongol 
2  millin.  ölöt  vagy  kalmük  570  ezer.  burját  3(H>  ezor/)  Összesen  <> 
millii'i. 

4.  Török-tatárok  (töPök  14  millió,  é.s  pedig:  ozíiianli  10  uiillió, 
azertiejd.--áni  1'.,  millió,  kaukázu,<i  1  millió,  ilat  6U0  ezei-,  jürük  4(K) 
ezer.  kiilugli  30í)  ezer.  kizilbas  230  ezer.  anadoliai  nogaj-Uitái-  l(>)ezer: 
balkáni  talár  KX)  ezer:  --  <tsagataj  5  millió,  és  pedig:  özheji  2  iniilio. 
ujgur  l  millió,  -szúrt  1  millió,  turkomán  900  ezer,  karakalpak  10(>  ezer. 
taramsi  nO  ezer,  pakpulik  20  ezer:  —  kirgiz  3  millió.  é.s  pedig:  kazak 
2',  liiillíó.  karakirgiz  300  ezer.  hurut  200  ezer.  kuromn  IfiO  ezer.  ki[)- 
tsak  7U  ezer:  —  volgai  tatár  vagy  bösz()rniény  2V2  millió,  és  pedig: 
kazuni  vagy  bolgár  iV-  millió,  baskír  800  ezer.  niesrscrják  lőO  ezer. 
teptyer  13<)  ezer.  kereseti  30  ezer,  beszermjen  í-.H(X»:  -  csuvns  (ífiO 
*zer:  nngaj.  krimi,  kumük.  karacsa,j  és  kandúr  3(K)  ezer:  Jakut  KHtezcr: 
szilHíriai  tatár  100  ezer.)  Ös.szesen  25' ^  millió. 

5.  Ugorok  {magyar  7"j  millió,  ebliöl  székely  4*>()  ezer.  kun  Kio 
ezer.  i'alíjc^z  120  ezei*.  jász  90  ezer.  csángó  (>0  ezer.  göfscji  2r>  r/.w. 
ormánysági  13  ezer.  őrségi  U>  ezer.  .szlavóniai  <>  ezer;  .ioluniíii  30 
«er  és  pedig:  vogul  7.000.  osztyák  23.<XX):  -  permi  43ü  c/cr  v<  píMÜg: 
TOtják  27ti  ezer.  zűrjén  86  ezer.  permják  tíS  ezer:  —  volgjii  l.ílíl.OH) 
«  pedig:  erza-mordvin  765  ezer,  mok.sa-niordvin  385  ezer.  cseremisz 
280  ezer :  —  ímn  3  millió,  és  pedig:  .*ízuónii  2  millió.  k!trj;il;ti  líl.'i  ezer. 
mú  vagy  vót  és  vepsz  113  ezer.  észt  750  ezer,  liv  2.500:  lapp 
29.H)0..  Összesen  12Yt  "tiHi". 

ti.  Szamojédek  összesen   15  ezei". 

A  turánság  összes  szánta  142*;.   rtiiliió. 

IV.  Indo-khinaiak. 

1.  Khinaink  íkvanboa  230  uiillió.  inkien  140  ruillit'..  kvimiunL' 
3(J  millió,  ebből  pimti  23  millió,  liakka  4  millió,  liokli  3  millió.  O.-^szescn 
40Ü  millió. 

81) 


AZ    EMBERISÉG    STATISZTIKÁJA. 

2.  Hdtsö  indiaiak  (annamíta  t5  initli6,  thai  vagy  sziámi  5  miUió, 
millió,   khom  vagy  kaiiihodsai  Vj^  millió  stb.)  mintegy  25  millió. 

3.  Tibet-bírmaiak  (bodsik  vagy  tuhetiek,  tangutok,  dsattok,  hszifánok, 
imák  vagy  binnaiak,  kakhyk,  bhutiják,  lepcsák  stb.)  mintegy  8-10 

4.  Hegifi  népek  (miaóczok  s  egyéb)  mintegy  S— 5  millió. 
Összesen  440  millió. 

y.  Sémiták. 

1.  Arabok  (arab   20   millió,   himjár   2   millió.   al>es9zínai   vagyis 
/iihara  és  tigréi  1 '/»  niillió,  máltai  200  ezer.)  Összesen  24  millió. 

2.  Zsidók  (héber  nyelvűek,  Marokkóban,  Tuniszban.  Arábiában, 
-icngyelországhan)  mintegy  l  millió.  (Az  összes  száimik  77*  millió,  ebből 
mintegy  3'/,  millió  esik  a  német  jargonl  beszélő  askenázoki-a.  mintegy 
300  ezer  a  spanyol  jargonu  perusim-zsidókra,  2 — 3  ezer  a  tatár  nyelvQ 
karaitákra :  a  többi  nyelvileg  teljesen  beolvadt  a  németekl>e,  magyarokba, 
lengyelekbe,  oláhokba,  francziákba,  angolokba,  hollandokba,  olaszokba  stb.) 

3.  Armn-khaldok  (mai-onita  200  ezer.  drúz  100  ezer.  khald  3í) 
ezer.)  Összesen  330  ezer. 

A  sémiták  összes  száma  minteííy  25  millió. 
VI.  Khámiták. 

1.  Aethiőpok  (szomali,  {{álla.  fahisa  stb.)  15  millió. 

2.  Berberek  (marokkói  amazirgh  mintegy  2  millió,  fezi  sellők  mint- 
egy 2  millió,  algíri  kabil  és  tunis/.í  krumir  mintegy  1  *;4  millió,  tripoli.«zi 
és  Szaharái  inioságh  mintegy  1  millió,  tuareg  vagy  targlii  mintegy  400 
ezer.")  Összesen  7  millió. 

3.  Egyiptomiak  (bisarik  vagy  bedsák  mintegy  4<X>  ezer.  berabrák 
mintegy  300  ezer.  koptok  mintegy  300  ezer.}  Összesen  1   millió. 

A  khámiták  összes  száma  mintegy  23  millió, 
Vn.  Afrikaiak. 

1.  Négerek  vagy  szíidániak  (köztük  legnevezcteseiibek:  a  baiisszák 
mintegy  8  millió,  rnandingók  vagy  vangarák    mintegy  7  millió,    kanori) 
vagy   bornuiak   mintegy  5  millió,    szonrhajok    mintegy  5  millió,    mabá 
Vadaiban   és   Darfurhan    mintegy  4  millió,   odsik    Asanliban  s  a  szoii 
szédos  tartományokban  3  millió,  dsolofok  vagy  volofok  3  inillió.  jonib 

3  millió  stb.)  mintegy  70—75  millió. 

2.  Bantuk  vagy   kafferek  (köztük   nevezete.selíbek    a  kimlíun' 
mintegy  12  millió,  hmdák  mintegy  5  millió,  mukurangák  3  millió,  va^ 
dák  vagy  ugandaiak    2Vs    niillió.   makalakák   2  millió,   znliik  1   m 
beesuánok  1  millió  stb.)  Összesen  mintegy  75 — W)  millió. 

3.  Pullók  vagy  fullahok  mintegy  7—8  millió. 


NAftV   GÍZA   »zA»ÍTkiSKt. 


tsn  *»íer.  alKtlui/.  130  raer  ubi  2ri  ezer.  psav  i.itOO.  Iiihíti  4.100.)  Ö.-iüZesea 


J    Iffo.ríai  iha-zk)  t.<s7»':íeti  HtJl>  ezfir. 
m   Ural-altajiság  (luiunok). 

1.  iPrnvidák  (telngii  t7  rnillii'i.  tAiiiul   H  millió,  knnnadn  K  millió. 
Ifaiiii  4  iiiiliió,  goDil  2  inillíú,  kolh   1   tiiíIIío,  hrahtii  TitJO  uzör,  lulu 

r.  riidsiimhál.  oraón,  kota  r»íi  tiKla  200  ezer.  malediv  InO  ezcr.1 
«j  47  inilliö. 

2.  Japdn-korfnittk  (japáni   39'/,    tnillíó.   kaszli   vukt    kóroai  12 
l)  (Xtinzeseii  f>l'/,  tnillift 
a.  MfUuU-u 'Mongolok  (iiiHnd»u  3  millió,  timgu/  ItKJ  ezer,  —  mongol 

wiDi^.   aiöi  vai^  kalmük  Ö7(>  ezpr,   hurjat  300  ezpr )  O^^xesen  H 

4  Tőrök-talárok  (tórók  lí  millió,  és  pedig:  ozniaiili  10  millió, 
rh(!}d5uní  1'',  millió,  kaukázusi  1  millió.  ílal  60U  ez(>r.  jürük  -WX) 
r,  kiitti^t  30()  ezer.  kizilbas  280  tízer,  anadollaj  noKoJ-Uitúr  tCJe/^r; 
úlkani  tatár  KXJ  ezer:  —  osaííataj  fi  millió,  iM  pedi)?:  dzlieu  2  milliiV. 
Qr  I  iDilíió.  szúrt  I  millió,  larkoiiián  9<X)  ezer,  karukiilpak  10')  ezer, 
tsi  iVl  ezer.  ptíJcptilik  20  ezer;  -  -  kirgiz  3  millió,  és  pedig:  kazak 
2',  tnilliii.  kar<íkir>íiz  /{(H»  ezen  liiinil  2'K»  t^zer,  kunmia  IfiO  fzer.  kip- 
70  t'zer;  —  vülgaí  tatár  vajív  böszörmény  2'/*  millió,  é»  pcdi«: 
vagy  l>olgdr  l'/x  millit'i.  haskir  8íX)  ezer,  mepcrserják  150  ezer, 
itrer  130  ester.  kenrsen  30  ezer.  he^zennjén  4,600:  —  uaiivas  íi50 
r;  Díípai.  krimi.  kumOk,  karar-sa,} '^  kimdiir  300 ezer:  Jakiit  lOOfzor. 
[wib^nai  (atrtr  1(W  ezer.)  Összejíen  25'^,  millió, 

ÜQorok  (magyar  7*/»  millió,  ebbö!  székely  UtO  ezer.  kun  IHO 
«er.  itnNiíz  t2í»  ezer.  jásx  90  ezer.  i-^ángti  60  ezer.  göcáeji  2.'>  ozer, 
iirmanysujíi  13  ezer,  öi*áégi  10  ezer.  szlavóniai  B  ezer:  jnlmnai  30 
cwr  M  pwJig  voguJ  7,<KX),  osztyAk  23,000 ,  -  permi  430  ezer  és  pedig : 
í'^Ják  37ft  ezer.  zűrjén  86  ezer.  pornyák  m  ezer;  —  volgai  l.íKMXK) 
,*í!|n.'4m;  erza-mordvin  765  ezer,  nioksa-mordvin  3H5  ezer.  cseremisz 
260  wzer  ;  —  finn  3  millió,  es  pedig:  szuómi  2  millió,  karjniaí  líKi  ezer. 
ííúil  vagy  vól  és  vepsz  143  ezer.  észt  750  ezer.  Iiv  2.5CHJ:  —  lapp 
\%m,)  iHr7.n?.m  l2Vn  inilíi'^* 

R.  Szamoi'kiek  óiíszesen  16  ezer. 
A  turánság  ósszes  száma  142*/.,  rnillió. 
IV.  Indo-khinaiak 
I.  lOiinaiak  íkvanlioa  230  millió,  fukien  140  miíliti,  kvHnInng 
^  (lúUiiV  ebi'ii>1  pnnti  23  millió,  bakku  4  millió,  bokli  3  millió,  i  ÖH-^zescn 
*0l  millió. 


AZ    EMBERISÉG    STATISZTIKÁJA. 


11.  csoport  (40  millión  fölül): 

4.  Angol 

95      millió. 

5.  Orosz 

80 

6.  Német 

70 

7.  Franczia 

46 

8.  Bengáli 

45 

9.  Spanyol 

42 

Hl.  csoport  (20  millión  tolul): 

10.  Japáni 

39  Va  millió. 

11.  Olasz 

34 

12.  Kvantunií  (khinai) 

30 

13.  Arab 

20 

IV.  csoport  (10  millión  fölül): 

14.  Portugál 

18 

15.  Marathi  (Hinduj 

17 

16.  Telugti  (Dravida) 

17 

17.  Annamita  (Indokhinai) 

15 

18.  Tamul  (Dravida) 

14 

19.  Török 

14 

20.  Pendsabi  ( Hindu » 

14 

21.  Jávai  (Maláj) 

13 

22.  Lengyel 

13 

23.  Kaszli  (Koreai) 

12 

24.  Kiinbunda  (Afrikai) 

12 

25.  Skandináv 

lov. 

26.  r»erzsa 

10 

V.  csoport  (5  millión  fölül} : 

27.  Holland 

9'/4           * 

28.  Guíerati  (Hindu) 

9 

29.  Oláh 

H'U        ' 

30.  Cseh-tüt 

8'/,        > 

31.  Kannada  (Dravida) 

8 

32.  Pullo  (Afrikai) 

8 

33.  Haussza  (Afrikai) 

8 

34.  Magyar 

7'/..        - 

35.  Szerb-borvát-szlovén 

n^    ■ 

36.  Berber  (KhámiU) 

7 

37.  Mandingó  (Afrikai) 

7 

38.  Szomali  (Khámita) 

6 

39.  ííalla  (Khámita) 

6 

9"^ 


4.  Stibák  (nyani-nyamok.  rtindsik.    lniKííariik.  sankolok  vagy  sjíd- 
5ll».    uiiütejív   i — 5  millió. 

5,  HoUeuloiUik  (korák,  nainúk.  husnmintk,  prikuk.  Iiererok.  akkak 
th.S  minte^r  2(X)  ezer. 

A/  aírikaiak  összes  száma  minleífv   170  millió 
Vm   Malaj-polynézek 

K  Malájok   gávai    minlegy   IK    tiiÜltő,   tizuiidai    iiiinlegy  6  iiiilliú. 
6  nDlíó,  rital^  4  millió,  bisz^ja  2  iníIHó,   hova  l-^'^  millió,   dojak 
mífljó.  halbtk  1   millió,  alfur  8<X)  ez*M\  mankaszur  TCh)  exer.  haralor 
iJii  ezer.  limori  <^Ki  pxer.  Imiin  2(M)  ezer.  hainan  2(X)  ezer.)  Öí^szesi^n 
rv,  millió. 

Ü.  Boi^^ézek  i maorik,  kariaknk  vatíy  havaiíak.   tfxamouk,    toiiKúk. 
.  ramtoiigiik.  paumotiik,  nukuhívak.  iiuiiiftorévek,  fakarák.l  Ö^szeMen 
L*r. 
A  ni&la.i-jMtlyné'/ek  ítH3Zp>4  sixáma  3H  millió 

IX.  Óceániaiak. 

1.  Pápua  iniiiU'tíy  2  millió. 

2.  ÁHHslrdliai  uiinlegy  200  ezer. 

3.  MeUiuez  miniesry   XH)  ezer. 
íWreseri  mintegy  2—2'/,  niillíó. 

X.  Amerikaiak  va»y  indiánok  ikie^tiák   vagy    peruiak    mintegy 
['/i  utifliö.  aztek-tollek   minteizy  2  iitillÍ4».   puarnni    minleKy    iVi   millió, 

[ifwvfl  ^unUítiialúhitii  i^  Vn<'alaiilian  I  millió,  av^ílara  Boliviábaii  SiOO 
|iv«'.  mavsf-a  Ciíluuihiúban  őOO  ozer,  ({iiitii  Kruadopban  500  ozer.  az 
leswk-ainerikaiak  közi ,  algonkitíok  80  ezer.  dakoták  »K)  ezer.  appala- 
Idiwniik-  ői»  ezer.  alhapaskák  *Áh  ezer.  .s'/nnorik  20  ezer,  irokézek  és 
fl'm>mik  h  ezer  «tb. >  <)í^*ízeHi*n  inintoííy  lu  millió 
XI    Sarkvidékiek 

Efizkimók  (innuit  ÍH  ezer,  aleul  16  ezer.  kalele  lOezer,  iiiikiuak 
.  wri  t   i:í2  ezer 

2.  Stiht^riamk  laino  30  ezer.  fsiikís*  7  ezer,  giljek  H  ezer.  korjek 
UMk  kam<.^dat  2  ezer  jukaKíi-  l.10<).  jeniszei  oHztyák  1,000  stb.)  mint- 

iW.síesen  120  ezer. 

V/.  emlieríJíéíí  i'isszes  .'^zi^ma  mintegy   I5'4í)  millióra  telielö,   Fbból 
rtcvew'lesi'bb  népek; 

I   rsoporl  (1(H»  millión  fólűl): 

1.  Kvauhoa  tkbinai)  2W  millió. 

2.  Fiíkieii  140       ■ 
».  Hindi  HKl 


MAGYARORSZÁGI   NÉPRAJZI   MÚZEUM. 


Mély  tisztelettel  alólirottak,  mint  e  szűkebb  bizottság  küldöttei  jde- 
nünk  meg  Nagyméltúságod  kegyes  színe  előtt,  hogy  előterjesztésünket 
nagybecsű  figyelmébe  ajánljuk.  í 

Mindenek  előtt  megjegyezzük,  hogy  e  lépésünkre  főkép  az  a  körül- 
mény bátorított,  hogy  Nagyméltóságod  a  társaság  alakuló  közgyűléséa- 
képviseltette  magát,  s  ezzel  bizonyságot  tett  a  mellett,  hogy  az  ethno- 
graphia,  illetőleg  ethnologia  és  folklóré  nagy  fontosságáról  meg  van  győ- 
ződve, ennek  ápolását,  fejlesztését  mfivetődésünkre  nézve  fontosnak 
tartja.  : 

Kzek  után  legyen  megengedve,  hogy  a  tárgyat,  a  mint  következik^  ' 
kifejthessük. 

Ismereten  dolog,  hogy  az  <ethnograpbia>  a  legújabb  időkig  is  alig 
jelentett   többet,   mint   mindenféle   különösségek  és  furcsaságok   gyüjte-   : 
menyét,  a  melyek  legfeljebb  fali  díszítésnek,   ritkábban  útleirások  tarkí-  j 
tására  használtattak :  sőt  ez  a  dolog  annyira  elemi  volt  hogy  az  <ethDO-  jj 
graphiai    gyűjtemény*    egyértelmű    volt   u.   n.    «vad   népek»   használati! 
tárgyaival,  első  sorban  pedig  fegyverzetével.  i 

Mélyebb  felfosrása  a  tárgynak  alig-alig  volt  észrevehető  s  tény  az  is^; 
hogy  bizonyos  tudományszakok  mívelöi  még  mai  napság  is  kicsinylft  i 
véleményt  táplálnak  az  ethnographiáról  és  tulajdonképeni  föladatairól,     'i 

Ez    utóbbi     különben    mindig    is    a    keletkező    tudományszakok  "l 
sorsa  volt.  ^ 

A  mélyebi),  tudományos  fölfogás  mást  mond  a  dologról;  különös-  3 


képen  pedig  szemünk  elé  állítja  egyikéi  a  legtökéletesebb  homolögiáknak, 
a  mely  csak  képzelhető. 

Annak  a  szerves  életnek,  melyet  ma  észlelhetünk,  lényegél  csak  úgy 
közelíthetjük  meg,  ha  bemélyedi'mk  a  föld  rétegzeteibe  s  fölkutatjuk  a 
kihalt  lények  maradványait :  ezek  tanítanak  reá  a  fejlődési  és  átalakor 
lási  menet  létezésére  és  irányára  s  így  a  szemünk  láttára  folyó  szerrev 
élet  megitélésében  megóvnak  a  hamis  felfogástól,  tehát  megközelíttetik 
velünk  az  igazat,  a  valót,  azaz:  minden  tudásnak  végső  czélját 

Éppen  így  az.  a  mit  mi  nevezíink  ethnographiának»,  s  a  mi  fog^ 
lalatja  a  tiszta  emberinek  úgy  szcUenii.  mint  anyagi  tekintetben,  méi 
])edig  a  történelmi  fejlődés  menetei  szerint. 

Éppen  ngy,  mint  a  geológusnak,  nekünk  is  sokszorosan  a  föld 
nyújtják  az  emberre  nézve  az  olső  tanúságokat.  Az,  a  mit  történet  elAti 
ipraehistoricus)  kornak  nevezünk  s  a  mi,  mint  ilyen,  tisztán  az  emberH 
vonatkozik,  reátanit  a  fejlődés  és  átalakulás  meneteire.  És  itt  egy  ne» 
zetes   kölcsíinüsségre   is   l)ukkanunk.  t.  i.  arra.    hogy    valamint  Mrtm 
recens  viszonyra  rsak  a  pra(*hi.stória  derít  világot,  úgy  megfordítva  szán* 


94 


1 


MAGYARORSZÁGI    NÉPRAJZI    MÚZEUM. 


'B"=  viszony  világot  vet  a  praehistorious  jelenségekre.  A  praehislorieus 
ra  vonalközei  ismei-eteink  tisztán  tárgyakhoz  vannak  kötve,  még  pedig 
nkáhb  ha.<ZDáIatiakhoz.  Ezek  a  tárgyak  sok  időn  át  a  némák  közé 
toztak.  inert  hiszen  a  leiiratok  az  e  korbeli  emlékeken  nem  fordulnak 
'-.  ám  minél  szorosabban  foglalkozik  ezekkel  a  tudomány,  még  pedig 
ízehasonlitiS  alapon,  annál  inkább  szűnik  a  tárgyak  némasága;  meil 
jesen  való  az.  hi»gy  nem  egy  használati  tárgy,  forma  és  alkalmazás 
érint  mai  napig  is  megmaradt,  vagyis  teljesen  azonos  a  praehistori- 
g£al  j'  igy  ott.  a  hnl  a  felirat  teljesen  hiányzik,  megszólal  s  útba  igazit 
:aiial«>tfia. 

F^en  a  nyomon  haladva,  egyszerre  olt  állunk  az  emberiségnek 
i-ens  ívleiízetei  elölt  s  csakhamar  reájövl'mk.  hogy  ezeknek  legalsóbb- 
in  kell  kezdenünk,  ha  a  fejlődés  menetét  és  irányát  föl  akarjuk  fogni. 
i  a  vajt'it  és  i^íazat  meg  akarjuk  közelíteni. 

X  leKaLsóbb  réteg  alatt  nem  értjük  a  legérléklelenebl)et.  hanem  azt. 
lely  a  legereiletibb.  érintetlen  elemeket  foglalja  magában,  azokat,  a 
lelyek  a  társadalmi  ej?ységek  nagy  zíunét  alkotják,  a  melyekkel  min- 
pnkor  és  mindenben  rtzámot  kell  vetni,  nemtísak  azért,  mert  számsizerint 
tegnagyobhak.  hanem  főképen  azért,  mert  l>ennök  cl  az.  a  mit  nép- 
Hnek  ní^vezünk.  az.  mely  szóban,  gondolatban,  képek  szíAésében,  a 
!einlélödé;í  sajátossásában.  szokásban,  a  létért  való  kiizdeleinben  nyilat- 
i»zik  n%ereilftien    és  a  mi  ti.«ztán.  lennészetesen  fejlődik  is. 

V.  népit-lek  sokszorta  i-eányomja  sajátosságút  a  használati  társzyakra 
•:  meTíiszolal  a  f«irmában.  az  ékitményben.  a  fogasokljan  s  abban  ;i 
épies  riiüvészetben.  mely  még  teljesen  nélkülíizi  az  ijíarszeiüsO?  Jollemt^t. 
ofcrzftiitsan  észreveszszük,  hogy  e  viszonyoknak  tanulmányozása  világit 
i\  a  praehistoria  homályáha  —  a  mint  ezt  már  érintettük  is  —  cs 
latíot  vet  a  társadalmi  egységek  —  onibeifajok.  nemzetek  st!>  —  érint- 
aési  pontjaim,  vagy  épen  rokonságára  is. 

f>  mindezeknek  Összesége  reátiinit  íirra  is.  Iiosy  annak,  a  mit 
agasiihli  míiveltsésnek  nevezünk,  szerve.-;  kapcsolatban  kell  inarndnia  a 
ipIt'JekkH.  mert  az  egészséges  s  kölfsőnös  hatáslM')l  eiedö  fejlődés  más- 
ipen  nem  is  képzelhető;  de  a  kapcsolatnak  és  külcsönüsscíínek  incs 
11  lennie  meg  a  közknrmányzatra  való  tckintelhől  i^.  melynek  ílmzí 
■lísessége  tuiajdimképen  a  kormányzott  elemek  snját(»^s;iuainak  niínel 
tposabb  íVjüsMíerésében  rejlik. 

Ez  volna  futólagos  vázlata  annak  az  cszmemcnctnek  illetőleií  elvi 
ozatnak.  mely  ma  a  legműveltebb  nemzeteket  is  reábirta  aira.  hogy 
^r^zzai  tud(»mányosan  foglalkozzanak,  e  rendkívül  fontos  tudumaiiy- 
niak  néprajzi  muzeumok  képében  intézményeket  állítsnnak,  a  melyek 

;»5 


az  egyelenie^séii:   mellett,  saját  nemzeti  elemeik   fíSlismerésére 
súlyt  foktőinek. 

Kz  utóblií  tétel  úgyszólván  erőhatalommal  állítja   elenlc   ha 
rfíákéiivszeril.  Itngy  annak  épen  a  néprajzra,  mini  tndomönys 
fontosságai  latoljuk,  s  ezen  a  soron  igazAn    leg^ajútosabli   erde 
niegflllapotiásokra  jussunk,  rnóg  pedig  ket  föoknál  fngva. 

Az  pIso  ok  ma  már  szerencsénkre  a  köztudatba  meni  ót  s ; 
t,  i.  művelődés  tekintetét>en  elftre  kell  tömünk,   mert   ebben 
mai'adiif'Unk  ejiyik  biztosiléka. 

A  inü^ik  nk  az.  hojry  a  népra,iz  tudományos  mivelésére 
irodalmi.  Iiauem  bizonyoi*  gytijleriiényep,  mnzeAlís  alapunk  is  ti 
azonbuu  ma  még  i'észben   széttagolt,   régben   teljesen   hozzáfér 
tehiil  igazi  holi  kim^s. 

Az  lílsö  likra  nézve  kimotidható,  hogy  i-lsö  sorban  mt'g  ke 
ni^nk  önmagunkat,  n  mi  naiimk  sokkal  nehezebb,   do   értékesebb 
máuyos  [iroblemii.   iniiit    Imrbol    niásuit.   meri    azzíil  a  línyuyeJ' 
tizemben,  hogy  egy  l»evándoroll    nepfa.|nak   mmlegy    természetes 
máfZifOn  alatt,  a  nemzetisegeknek  egész  gyiyteménye  egy  6Z€ 
dalmát  birl  alkotni:  söt  annak  fejlödéKC  még  folyamaiban  vart 

K  i!íodiiIatos  jelenségnek  fnkleriíé^e.  tudományos  neprajsri 
léleklani  alapokon,   sajál    míivelödé^Unknek    elókelö   feladata  é^ 
melynek  eredményevei  bozzá.iáriilhaUmk  a  nemzeti  lét  biztosil 
befolyhatunk  a  rnflvrfödéíí  egyelenníbe  is. 

A    niasíMÜk    okra    nézve   kérjUk   Nagyméitósugodat.   enaed 
kegye.'^n.  Iiogy  teljesen  alkalmazott  alakban  szólhsssnnk. 

Nekünk  erre  n    i-endkívfil    fontos   tudományszakra   is  Ukc 
teremtenünk,  olyut.  a  mely  legiiizto*abban   állandó.   .specr-iAlis   íí 
nyokbiM  úgyszólván  önként  fejlődik. 

Kzok  az  intézmények:  muzeumok  és  az  azokkoz  kapcsolt  sf] 
könyvtárak. 

Nekünk  ennélfogva  ftéprajü  ntuseumrn,  ehhez  fftsőit 
kőHifrMrra  van  nzuha^^füuk.  liozzá  oly  irodalmi  közegre,  vml, 
léleknek  szóban  kifejezett  nyilvánulásait  írtlgyi^li  es  hizlnsílja. 

Kgyediil  ez  lehet  alapja  uz  iskolának,  mely  majdan  magsUj 
mányszakot  is  irilvintgoztatlmtiii  ;  itt  pedig  az  álladalomnak  kel 
lépnie,  meri  egy  társaság,  mely  viszonyaink  sajálosságiinál  fojrvn 
sztikségké|)en  korláhtll.  legfeljebb  a  propagandára  s  némi  írndalll 
kenyáegre  vetheti  magát. 

Mindent    egybefoglalva,    mi    a    meglevő    alapot    u    kOvc 
latink. 


rllel  hozatnék  kapcsolat  ha.  mert  e  kapi^o!;!*  ;i  í<-:..t  v:!iu?::r- 
gva  cíak  íj^ízekénvízerités  ieiiiie.  Mar  ;i  i'ra.'!-.>-'!ui;  a'a;!;: 
intet  ií  aiTíi  utal  lioay  az  antliKipoÍMjia  a/  t-:íin.."..  vu-.ii  r'  ii»-ííí 
ató. 

mat^ar  Nemzeti  Múzeumnak  van  egy  nrpntizi  <  -/í;t  ya.  lür.v 
•zükít'ffes  bifun!atió  elemeit  is  macahan  S-jViíja.  a  inennvil't'ii 
'sze  egyetemei,  a  má^ik  ívsze  nemzeti  jellfjü.  K/.  az  "-/taly  üjy. 
ma  van  elhelyezve,  miydnem  teljesen  h^it  kiiA-.  ti.»-i*  i.;ijy  lé^zr 
ában  hozzáférhetetlen:  innen  van  az  i-.  li".:y  :eN"i'?t^  aiin 
Hzre. 

annak  az  ipannfivészeti  muzeurnban  ^izunyn^  tíeu^k.  riíi'lyek 
•észeti    tekintetben   ^emmil.    néprajzi    tekiiiít-íbeii    -"ka*    kri'vi- 

e^annak  méjr  annak  a   nagy  gyniteméiiyiií-k  i?  rir-nieiv  marad- 

a  melyei  a  magyar  állam  az  ls73-<.hki  U<si  n»mztr*kMzi  kialli- 

emntatotl . 

egvan    eífy   az   állatkertben   elhelyezett,   de  i\/.  ailan.    uilajdniia: 

népies  halá^zszerszám  gyűjtemény. 

agában  véve  már  ez  az  anyag  is.  mely  mai  -zi-!ía_'i:>l::íaiíal.aii  -  i 

nely    ré-^zében   puszta   iálványossag.   ö?:szehozva  »--  -zak-zei-iieii  ^ 

e.  már  igen  Jelentős  tudományos  lökét  nyujtliatna.    e^-VHíithernt-.  ' 

a  serkenthetné  tudományos   erőinket.  >  a  rni  szintirn  u^aiv  íoi-  * 

ű  bír.  fiMélesztené  a  gyűjtésre  és  adakozásra    vahi   kedvért.  niHv 

nnyadoz,  meri  nem  látja  az   áldozatnak   r'r.sniiatját.    A  ayi'útt-i-  t 

WD  nagy  súlyt  kell  fektetnünk,  különörin  azt-rt.  mert  a  nei-rajzra 


nyival  inkább  inegfontolandi),  mert  ismeretei*  előliünk  az  a  tény. 
reniiállö  tudományos  intézeteink  közölt  nincsen  eayelleii  egy  sem. 
egy  Önállrt  tudomanyszíik  rtíjlöddi  gyfijteim^nyeineJs  beivel  adbatna. 
pedig  helyre  okvetetlenül  sziikséR  van.  mar  aüi'rl  is.  a  mit  a  nr 
anyag  rohamos  pusztiiliisárt^)!  mondani  bútoi-kodtunk. 

A  'Néprajzi  Társaság*  szűkebb   bizottsága  a  maga  részérOt- 
vnU,  hogy  az  épület  kérdését  minden  oldalról  megbúnyja-vcsse. 

rekintetlie   vette    még   azt  is,   vájjon    nem  a  fövároslioz  ke 
fordulni,  mel>Tiek  egy  néprajzi  múzeum  mepteremlese  nagyon  is  érdi 
feküdnék,  mert  nem  kis  mértekben  szaporíthatná  az  idegenek  for 

De  a  szűkebb    bizottság   végre  is  —  és  nagyon   természetes 
al)ban  állapodolt  meg.  hogy  nem  óhajtandó,  hogy  egy  ilv  lonto?.  inO* 
désunket  kiegészilö  intézményünk,  kivonassék  az  állami  köKoktatas 
téböl;  s  hogy  elvégre  is  a   esak  az   imént    megnl:»kiili    -Magvaror 
Néprajzi  Társaság"   mostani   helyzetében    nem  is  tehet   mást   minli 
hogy  kérő  szavrival   oda   fordul,  a  hol  a  néprajz   iránt  érdeklődést 
észre,  s  a  hol  ezenfelül  megvan  a  kelJö  i>elátá.s  és  hatalom    arra. 
a  fontos  ögyet  megoldás  felé  vezesse, 

CA  nélkül,  hogy  más  irtinyu   elhalártyzásoknak  praejudieálni 
náiik.  inkább  osak  ezélszerü  pt^dául   megemlíteni   batorkodtiiik.  hu 
nemrég  technológiai  miizeumul  .szolgált  úgynevezett  Ueleznav-kert 
ségeit  lehetne  legalkalmasabban  ettmographiui  muzeuiiunu  íitalakitad 

Ilyen  alapokon  és  az  imént   hangoztaloM    iueggyÓz()desl>en 
meg  NagymOllóságod  kegyes  színe  elóii  altban  a  bizlns  hitben  es  rer 
ben.   hogy    Nagyméltnsaiíod    előteríp-^zié.^iinklíil   jóakaró    figvolmél 
tagat^ia  meg. 

Kelt  Hiidapeslen.  188W.  dee2ernl>er  hó  24-ikén. 

Nagyméltösagodnak  tisztelő  hívei 

í  Aláírások.) 


A  svájczi  „hunnok". 

Az  1888-ik  i'vi  nyár  közepén,  Déínémetorszaubím  u-^ 
utam  alkalmával  Klzá.szbol  a  fraiiczia  Svajczbu  uluztum.  Iio^ 
és  Lausanne  érintésével  Wallis  kanton  főhelyeit  Sión  és  Siders ' 
a  az  unnivierni-cőlt/i/ef  keressem  lel,  melyről  e  század   elcjo  ólí 
hír  volt  elterjedve,  hogy    apró    falvailmn   egy    ki^li»n«>.s   lutpfaj    éí 
Attila  humijulnnk  míiradékn. 

98 


RÉTHY    LÁSZLÓ. 

E  hunnok  a  chálons-sur-marnei  nagy  ütközet  után  húzódtak  volna 
;  Hiemont  szomszédságában,  Wallis  kanton  hegycsoport^jainak  rej- 
ebb  völgyeiljen  s  állítólag  ma  is  olyan  nyelvet  beszélnek,  melybe  egy 
leretlen  ídióma  szavai  vannak  vegyülve. 

Nem  na}?y  várakozással  indultam  útnak,  midőn  Lausanne-lról  a 
ifi  tó  északi  parthosszán.  Wallison  át  Szent-Gotthárd  felé  közlekedő 
yára  ültem.  Horváth  Mihály  emléke  forgott  eszemben,  ki  az  emigrúczíó 
íjében  (1858-ban)  már  megjárta  volt  ez  utat,  de  az  anniviersi  lakosság 
idetérői  csak   határozatlan   tudomást  tudott  szerezni  ...     S  hátha! 

{TLS! 

Vevey,  Vemex,  Montreux-Glion  s  Byron  Chillon-ja  alatt  haladva 
nemzeti  történetünk  előkorszakának  problémáin  tűnődtem,  s  ujhól  s 
ól  jegyzeteimet  vettem  elő,  szinte  hitegetve  magamat,  hogy  utamat 
n  fogom  hiába  megtenni.  Többször  elolvastam  Horváth  Mihály  <A 
iDok  maradványai  Schweizban,  az  anniviersi  völgyben*  czímü  tanul- 
nyának  s  Botka  Tivadar  •  Millenium "-ának  (Századok  187í*.)  egyes 
igyzett  passzusait,  melyek  némelyike  igy  szól:  (Horváth  M.)  Bridel 
íréből:  <Az  anniviersi  völgynek,  miként  hiszik,  első  lakosai  azok  a 
on  katonák  voltak,  kik  Olaszországból  (!)  menekülve,  biztos  helyet 
lestek  megtelepedésükre.* 

Boccard  st.-maurícei  .szerzetes  kanonok  Valais  kantonról  irott 
nyvéből :  <  Némely  irók  azt  hitték,  hogy  az  anniviersi  vi'tlgyet  ama 
ár  hordák  egyike  népesítette  meg,  kik  Attila  halála  után  mindentelöl 
re  .•*  kergettetve,  a  legvadabb  hegy^-^égek  s  legismerotlenebh  völgyekben 
Itak  kénytelenek  menedékhelyet  keresni.* 

F.  vélemények  hatása  alatt  irta  volt  Horváth  Mihály:  ^Sierio  iné- 
tűl  Siedersi  városából  tehát  mely  a  Hhöne  folyam  jobb  partján,  épen 
mközt  fek*!zik  a  folyam  túlpartján  létező  anniviersi  völgy  nyitásával. 
''ölífyl)e  egy  vezető  társaságában  megindultam.  Alig  juték  a  hegyháton 
magasságra,  hogy  a  fenvölgy  elejének  egy  részét  átftillantliassani, 
esen  meggyőzödém.  hogy  egy  megvert  had  menekülni  vágvd  crííipata 
!  találhatott  volna  ennél  rejtettebb  zugot  szabadulásva  üldözői  elöl.  A 
yy  nyilasa,  vagy  torkolata  néhány  száz  lábbal  magasabban  fekszik  a 
>oe  nyilt  völgyénél  s  ebböI  tekintve  egy  hegyhát  által  teljesen  elli)- 
tetík  .  .  Hogyan  juthattak  e  valóságos  pokoluton  kérésziül  a  völgy 
lakói  annak  belsejébe?  vagy  mivel  a  bejutás  oz  r)ldalról  rsükiicin 
tetJennek  látszik:  nem  más.  szomszéd,  töbl)  ezer  lábnyi  manas 
TÖJ  ereszkedtek-e  le.  keresve    biztos   menhelyet,  ki  tudna  nieiíirion- 

A  mi  a  nyelvet  illeti,  Horváth    Mihály   azt    vélte,   hogy   azi      egy 


A   SVÁJGZl    HONHOk 


Iranczia,  olasz  s  talán  gél  nye)vekl»űl  összezugyváli  szaijulyUlaii  t^ 

—  de   némely    helynevK   a    magyarhói    ijjvfkezeli    int>»ífe.jteni,] 
Penszék  =  lénüzék,  benriszék:  székely:  szék:  KíJiuiez       Külmí 
vagy   K6mez6\  T^k  =  lyuk   (nehéz  bejáratn   völgyiíRban   fekv 
ség)  slb. 

BolJca  Tivadar  irlézett  tanulmányáhan  már  nem  hunr 
magyai-okat  Iát  a  liuimoknük  lulajdomlolt  svájczi  einl^ktíkU'H.  Nyíj 

—  úgymond  —  az  élö  emberek  szájról  .«z;yra  adtdk  u  magva 
ságát.  KhI  rendű  nyomai  maradtak  fenn  ezen  szOliat;y'>m;mviiak 
haza  lóidén  mitttt  mai  w//y>^.  Heirelia  tÖl>b  helyein.  kiilonbíMi  a^ 
eanlonban  a  régi  templomok,  tornyok,  kapok,  hídfők  »tb.  ralalfi.| 
endékexelet  haladit  idök  óla  léteznek  köhe  vépctt  emberrpjek. 
egykor  oll  dnll  rémséges  ellenségre  emlékeztelésül  szolgaUak  s  a  kÖ 
állal  ré-sztien  « pogány*  vagy    •óriás»    fűknek   —  Heiden   oder 
K6pfe  —  részl)en  pedig    -bunv-fejeknek  —  Ihmnen-Köpfe  — 

A  svájjczi  réjíéazek  kiVzmegíilIapodása  oda  megy  ki,  he 
huHH-fők  azon  magyamkra  vunalkoznak.  kik  n  \.  században 
és  Kis-Borgimd  földél  gyakrabban  l»©barangoIva  puszUtotliik. 

Vannak  Svájezban  okleveles   adatok  is  n  magyarok    lmon!! 
Igy  péld.  a  I.eiizburg-esaliid  alapítványi  oklevelében,  mely  llOI-l 
egy  birloktanya  -Himnen-Villar*  nevet  viselt:  egy  milsík  1385- 
mánylwn  pedig  'Via  Ilimnorum*  van  Jelezve. 

Átmegyek  a  másik  .szóhagyományra,  a  valltíti    cnnu<n    huc 
dekáira.  Krröl  két  forrás  fekszik  előliünk,  az  egyik  a  Malten  ne| 
rajzi  folyóiralból  van  álirva  a  Tudománytár  1833-iki  és  Üő-iki 
má-sik  a  Tíirténelmi  Zsebkönyv  naiív  figyelmei  érdemW  adaléka.] 
kettő  azon  hagyományt  írja  le,  hogy  Walhs  eanlonban  l'ekvO  ac 
völgy  mostani  lakosai  azon  hunnoknak  maradékai,   kik  AUÜa 
i'lszakadva.  i'zen  nehezen  felfedezhető  havasok   rfzorosaiba   mci 
oll  telepedlek  te  állandóan, 

A  svájezi  tudósok,   különösen  a    valiisi    törtenetek   egyik 
niesebb  mivelöje.  Kivaa  kanonok  jegyzetei  szerint  a  kérdéses  vólgy  II 
nem  Attila  honjaitól    szárniaznrik,    hanem    inkább  Svájnznak  < 
barangoló  X    századbeli  magyarok  idcmencküll  uló<iai  lesxnek 

HorváUi  Mihály  »^s  Botka   Tivadar   hatarozatlao   ludosíl 
reménynyel  ke*í=egtettek.  hogy  hu  Anniniersben  hunn  ny*imoli 
de  talán  kella  vagy  rháciai  nyelvmaradváiiyokra    fogok  lalíüní, 
segitsögével  a  praehislorikai  ethnologia  egyes  homályos  kérdéseal 
iij  álláspontot  is  fogunk  nyerni. 

Délfelé  a  Rhone  völgyéneJc  legs^zcbb  lájké(>e  egész  i)ompd 

IIH) 


lítTHT    LASZLO. 

meiui  ele.  mely  utamnak  egyszersniiurl  rzelja  is.  Messziről  kél.  a 
gyei  megszakitf'i  magaslat  lÖnl  fel.  alattuk  a  házak  sokaságával,  mi 
an  U'nyomást  lett  rám.  mintha  Dévát  és  Sejíesvárt  látnám  váraik  é-s 
ujaikkal  egymás  mellett. 

K  Táros  vidékein  laknak  a  kt'resve  keresett  liiinn  ut<'Klok. 

Megérkezve  Sionha.  egy  könyvi*sboltha  mentem,  hogy  a  vidék 
pojíraphiai  viszonyainak  ismei-etéhez  a  szükséges  eszközöket  megsze- 
izem:  aztán  hol  egyedül,  liol  pedig  egy.  a  vidéken  ismerős  sioni  tár- 
sagáhan.  gyalogszerrel,  lovon  és  koírsin  bejártam  a  környéket,  a  völgyek. 
•gynldalak  s  niaga.slatokon  elszórva  épült  falvakban  keresve  lumnjaink 
ninát. 

A  ne|i.  melyet  találtam,  az  egész  vidéken  többnyire  pásztcji-kodásbói 
tej-  t-s  sujtgazdawígot  folytat :  kis  házaik  láliól  épitvék.  melyekben 
iber.  Juli.  sertés,  tyúk  egyi'itt  lakik:  élelmük  tör<'sze  tej.  sajt  s  rozs- 
nyérbol  áll,  melyet  évente  kétszer  sütnek.  Kgész  nagy  környék  temj)lom 
iíkola  híján  van  s  a  hegylakók  csak  nagy  ünnepeken  keresik  fel  a 
ilfivek  nagyobb  falvainak  egyházait,  vagy  egy-egy  tVanezia  pap  járja 
íg  a  falvakat,  legsziikségesebb  egyházi  íimkczióit  végzendő  el.  Az  isko- 
lás ilyen  vidékeken  csak  a  legprimitivebli  lehet,  télvíz  idején  pedia. 
ikor  a  hótuvá.<ok  az  utakat  járhatlanná  teszik,  épen  leheletlen  is.  A 
mnoru  szegénység  s  elmaradottság  az.  mely  e  hegyvidékek  lakosságát 
Hemzi  s  azt  mjís  gazdagabb  kantonok  népétől  megki'ilónbözteti.  líoldng 
iíallanságban  születik,  él  s  hal  meg  a  wallisi  havasok  lakója  s  még 
Titl  is  alig  van  valami  fogalma,  hogy  a  szabad  Kelvéezia  gyr>rnieke. 

Az  emberek  kiilsö  typusa.  élet.  szokások  bárnieniiyire  kiilőnböz- 
nek  i-  e  vidéken,  a  német  és  IVanírzia  Sviijcz  embeicilől  s  társa<ial- 
aitnl:  én  semmi  olyast  nem  tudtam  bennök  látni,  a  mit  ;i  kóniyczet. 
tenneszet  meg  ne  crtetno.  Mi  van  ebben  a  fajban  mégis,  a  minek 
agyarózatat  a  hunnokig  kell  lelinenniV  sehn^ysem  tinitani  iV'lfngni 

Maga  a  nyelv  hangzása  és  tartalmára  nézve  egyaránt  olyan.  ;i 
ilien  liiába  kei'e.ssük  a  vonásokat,  melyek  a  Imnn  hipotézist  imln- 
dnák. 

A  nvelv.  melyet  Sion-Sie<lers  vidékén  Kvoléii.  Corilliey.  Saviese. 
il  (rAmiiviors.  íien.s.  Chermigner.  MayeuN.  Ayei-.  S|.  .lean.  (Ji-enien/. 
rbaz.  lírimisuat.  Vernemié.-ie.  Vetroz-lían  stl).  beszelnek,  a  Iram/ia 
ílv  patoisja.  mely  épen  nem  szabálylalau  zagyvalék  íjarunn..  mini 
iTáth  M.  vélte.  Franezia  paraszti  nyelv  az.  mely  hanu'tanilau'  m  pie- 
atj  oia.'^zba  uiegy  át,  grammatikájára  nézve  is  olyan  >zal)alyor-  lej- 
H  mil»en  a  Iranezia  s  olasz  nyelvliatárok  liiíálkoz;ts;it  latjuk  ine-j. 
Az  iiltaUini    gyi'ijtötl    lexiealis    anyag.    ;i  mennyire  ;t  kíiriilinenvek 


K   SVijCZl   UUKNUK. 


•engedték,  illetőleg  »  niennyil;ien  a  hUiossag  különféle  clemetver 
heltem.  kiterjeHt    minden    olyan   fogalomkörre,  u  iniben   réjri 
keteslietlern.  dt?  az  erediiuíiiy  niíndeti  irányltan  tc(jesi>n  negatív 
Kutattam,  v^ijon  a  lótartúsiiak*  a  sjkföldre    való   end(>kezclneti 
doHásrmk  van-r-  e  népl>en  valami  nyoma  ?  Koresiem  vájjon  helyr 
lappunü-o  vaJami  keleti  emlék y  De  mind  hiába;  nincs  itt  scnimi  :i 
iiral-altáji  ethnologíának  tiin^yu  lehütne. 

A  nyelvekliHín  a  leKkoiizervativebbek  a  számnevek,  ha  An 
é?  környékének  lakofsaKa  vegyfdt  faj  s  talán  östörléneliink  ejcyl 
ineléke:  s/ámneveiben  kell  valamit  találnom,  a  mi  eredmeiiyi-c^ 
De  ott  sincs  mii  keresni:  a  sokféle  árnyalatú  wallisi  patoi&bar 
nevek  anyaíia  és  képzés-  nundenűlt  román  (franezia)  némi 
közeledesstíl  az  északi-olasz  diaIetítust»khoz. 

A  mt  e  tájnyelvben  idegensxerü  a  városlakók  elÖtt:  ax  a  | 
tenyészléí*  sokféle  moszava  és  kifejezése:  ez  pedig  netn  evívi*li 
lokális  fejlődésnél,  a  mii  míndeniilt  megtalálunk,  hol  egy  n<'ptaj 
belyzeteben.  s/Ok  foglal kozasárn  van  s^ca'itva,  melynek  logalmait 
nagy  részletességgel  tudja  kifejezni.  (Ilyen  az  erdélyi  oláh  paknlárf 
hősége  D  pásztorkodás  terniirioléKÍ*í.íában.  > 

Semmi.  ep|mn  semmi  nyom,  a  legkisebb  jel  sem  nintat  arra 
huun  Őseink  hadi  lUjokbiin  ax  anniviersi  víHgyben  vonluk  voliu 
mafinkat 

Ha  a  dolgol  a  modern  an(rop<ilégia  szempontjából.  elfi»guli 
lekinljük,  maga  az  a  ki>rűlmény.  hogy  WalUnban  hegyi  népről  vi 
4iiheteüennek  tünteti  föl  az  egész  kombináeziót,  hogy  humúaink. 
Európa  a  legnagyobb  lovas  népet  látta,  mely  a  kengyel  ismerel 
lova.s9áB  IÖrténetét>eu  korszakot  alkol :  fw{fjfek  rejtekeibe  meiieki 
■otl  pdisztofitvppv  alakuljon.  Ilyen  átádaktilásoklwin  ma  már  nem  h 
Ma  liszlábban  látjuk  már  n  dolgokat,  s  tudjuk,  ho^y  né]>ck.  btt 
kalasztrófak  uUm  hazut  kell  váHoztalníok.  fvgi  életviszonyaik 
fogják  sorsukat  intézni.  Loras  népek  sik  vidékekre  váudowhiak  i4, 
városok  lakói  elszélednek  a  \ilág  négy  tuja  felé.  ujlx')!  varosoki^n  \ 
bolilogutást.  nomád  népek  y\\  legelőkel  keresnek  barmaiknak. 

De  honnan   származik    az  a  vélemény,   hogy   e    vidék   », 
korában  ué[tesiilt  me^V 

K  krnV'Stv,   az    ismeretek    mai    í'szkftzeivel.  kicléKiU) 
balunk 

A   hegyvidékeJc   természeti    hataraikkal,  oitnatk  é»  inc 
jirhatlan  aikáloiaík  rejtelmeivel,  az  erdök  s  a  szél  zúgásával.  iT 
íionsáKa  s  a  teiimi  évszakok  szegénykédével  niindentUL  Mgys 

102 


lor.zák   irii.-  .1  liegyi  lakók  gondolntvilágahmi.  mdy  ti  iu»pregók 

lakjaiban,  uz  óriások  Os  kií-érlelokben    nytr  életei,  mely  értlie- 

litfm&useU  jelcDs^)^Jc   okait  babonás    IV^Ieleminel  jö  6r  ross;^  SA^l- 

'  'k    stb    l^ffolyiisíihnn    kf'i*p;si.    A  wnlliai    katilon    bejívlakni 

-  •!    (udnak.    kik    be^yvirlckeikel   a;;   ős   időkben    lakták,  ii 

aCalakrúI    roppant   kÖlorneKeket   szakgatlak   le,   azokat  a  völgyekbe 

ellék  ü  ííln*kul  i^  efrilrkjt^lekfli   nllitdltak  M  ;r/  utódok  csodálatára. 

Az    annivitrsi    völgyben    is    mntattak    nekem    ilyen    kötöme^eket. 

yek  a  sauvage-ok  ivademUTek)  leniottiíl  jelölik,  a  mik  I iiUOdonképen 

aiásnk.  mint  t^mé^seeli   kalauzt it^rák  utján  a  v^^lgyekbe  került  kő- 

V. 

'  prt*)íék  tioztak  li-li-e  a  Imnn-ei-edel  hirél. 

Btiorit  genti  in'i  a  mull  szá;!ad  végén  «Voyage  dans  les  Alfieninft* 

^könyvében  irta  iiieí!  eli>s/<tf.  Iiojív   Wallis  ösliikói  (u  suiiva(íe-okt 

iii\6  huiinok  voltak  >  e  képzetei  csaki.-'  n/.  akkor  meu  pályájátiiin 

praehislftríkai  tadá-HUM  meríthette,  moly  uz  í'iszaknémelnrs/ug  t^rd- 

húneitgnittrr.  hihH-nhollfn.  hioientritte.  hi'im'HhHrgev  n»*v  aluli 

!.<iri  telepekkel  kezdett  elöí'/.ör  foiílalkozni    E  kőemlekek.  sírok. 

kai    ináö    vidékeken    riesen-    vn)£y  leulelsUHten,  leurelsalüipe, 

FH^kitfb'^ti.    steínúreii.   schlüppsleine    nevek    alall    ismeri    a   német 

A  íifinenfiriilier  siti.  féle  kőemlékeket  a  ne[>etliymolotria  már  a  közép- 
hunifokkü\  kafH!Solta   5ss«e:  o  Niet»elunK-eiiek   szerkezetében 
i-(<*U3imertfk.  hnijv  hunn  //Vr/pf/W/^íAra  népethymologÍJinak  kftszí^nik 
mely    a    hünerijiriit>er   jelenlúHH    nem    nrlve.    a    liöskölíemény 
fogkii  alokjait  a  Iftrleneli  hmtnokhti  zavarta  össze. 
U  ujfibli  Ősrégészeti  tanulmányok  kimutatt.'ik.  ho>;y  a  hrmengraher, 
llpfi  í-zóképzéíiek  a  nenieb-kel    me^elÖzö    kelták  nyelvétiöl  íízár- 
hoí  <»nn  kítvet.  i-umtuíi  pedi"    balmot   jeleni  :    liiUienur.ib  tetilil 
itfH  vagy  halomsírt  és  nem  btmn  sirl  jeleni 

A  hftDensrTiber-kérdi's  a  meu  mindiií  vitá>  uv}U'-riii«('kn'  i^  világol 

□ktieriteni:  fcízak-német  vidékeken  .némely    lialomrszerüleK  felhányt 

kőbaünaxt    kütéenrinynf'k    neveznek.    íObermüller   Deulseh-Kel- 

gescbiehtl.  gfo^r.   \\  örterti.  Herliii.   1872.  II    H2.I.  az  pedig  isme- 

•logy  a  uyuííali  krónikák  ii  huniiok  én  avaiokban  figy  a  rtiagya- 

kiiAD   isl    ngyannzl    a    fjv|t    látták.   Így   {nemei    kozveliléssel     jutottak 

krónikáinkba  '\>  n  hunri  tradíc/Jók.  melyek  a  XII.  századlian  i^y 

lib  rfemmel.  a  székelyek  liuuii  i-redelév^l  bövílltek  ki. 

Az  idézt'tl  genli  ir6  ilyen  linua  emlékeket  láloll  a  Wallísban  emie- 
$MX  sauvageok  köbalma/atban,  s  ilyen  hunn-fejekel  lát  a  nép  a  gi>ihi<uiíi 


lOÍÍ 


ö* 


építmények  difizUc^eiben :  innenahumi  itieoria.  mely  első  feltűnése 
(rsakhamiir   kijnyvböl    kírnyvbe   H/ivár^olt    ál    s  Jiiloll    el    hozzánk, 
illúzióval    cüalogalva    heiuiUnkel.    mely    Attílu    népent'k   nyomara 
vezetni. 

Hogy  a  svájiízi  hnmi-tíieoria  csak  eféle  tudaknsaág  a  nem  törtí 
hagyomány    vagy    melyehh    rszrevfHel    «zrilemi^nyí;.    arra    Sionban 
adatot  kaptam ;  közöltek  velem,    hogy    egy    Engelhaid  nevű  in3,  Wí 
kantonról  irolt  munkájában  iNaturschildenmgen  slb.)  Almagel.  Mii^oh 
Alíitin    hegyonnok  jflenté'iel  az  arah   nyelvt>öl    igyekezett   n 
mint  Líonril  Imnnoknah.  ö  sxwfftUipkupk  inlaidoíiília  a  ke 
léneteit. 

így  teremnek  a  tudomány  kacíSiü !  Ezek  a  ymiiídaruk  észreveU 
röpködnek  ki  fészkeikl>Öl.  rníyd  nagy  hápogással  hatalmas  köröket  ír 
le  vándonitjokban  s  gyakran  liosszn,  hosszii  életűek 

Hány  ilyen   kacsa  él    Her{>dolosz   ttta   n    tiidttmánybnn,   lií 
kedélyes(»n  ? 

W'híiny    napi    tiarangolás    iiláti   biusannoba   tOrtem    vissza  $ 
közkönyvtárban  a  «(ílo3fínaire  du  PatoLs  de  la  Snisae   romande,   puB 
par  Brídel  el  contime  par  le  prítf.  KavraU  nznml  munkál  kertem, 
a  wallisi  patoís  vidékek  nyelvkincsenek    nagy  gontldal    szerkeszteti 
háza.  Alkalmam  volt  e  mübÖl  behatóan   ismerni    meg  azt  a  Idjnyc 
mely  tanulságos  lehel  a  romtinistának.  számunkra  azonban  semmi 
késel  nem  rejteget 

A    ki    a   kérdésiben    tovább    akar   kntalni.    iitnloni    Hridel-Pavrai] 
müvére. 


Párhuzamos  idézetek, 

KOüU:  Setiejitfttm  (rjfutei. 

A  ríepkölteszet  limnlmanyozásiinak  czél.ja  az.  hogy  a  nep 
eleidnek  ki'iHtiJ  oldalát  a  rnana  rjilójában  híven  lellüntes.«€.  E  > 
nem  elég   —  mint  eddig  legli'ibbi>n  hinni  s/okták  —  hogy  u  i 
lókat  halárra  halmozzuk:  hanem  az\  is  tudnunk  kell   bogy  mi  beonltkl 
az  orí-íleti.  mi  a  kölcsönzés.  ^^  az  eredetiben  mi  a  jellemzetesen 
az  altalánoh,  illetőleg  az  idegennel  lényegileg   azon  egyszerű  tön..... 
fogva  egyező,  hogy  egymáshoz  hasonló  viszonyok,   kűzös   kurulmtf 
a*    egyszerű   nép   szellemi    (^!etél)en    meglo|>ijen    htisonln    eredni- 
szülnek.  Ismerni'mk  kell  továbbá  a  siyál  ní*'pki'i!lcsi  adalékaink  egyn 

104 


SKBESTV^N    GYULA. 

jyál  es  u7-  t'ífps/  ní'pkí'tltrswt  viszonyát  a  inüköltészvlhez.  mely 
lés  vé){etl  gyakran  leszalloti  a/  6  kitréht*.  :i  liol  axiái)  neiiicsuk 
H  sziviíi  iiiaKúhtL.  haiieiii  a  gH/tiiUlniinuk    látszó   va^^ynnhöl  in 
ragndl   rea, 

Ax  iiiakTiak  Hyen  ^szöv^vt^nyes  vulla  iiaKvon  tiip^nelie/.íti  a  czélhoz 

§L  A    haludoitotfb    nyugati    irodalmakban    '\s    inkább    L-sak  a  kii^bb 

435orilkoziü  miinkí'ik  kdzt  találhatni  példányszeríit.  Kz  azonban  ukHí 

^   -'  nip^fnyuKtatii.-^  .'t  mi  irudaimunkkal  szemben,  liol  sem  kic^inylitítL 

,-^\ban  nem  tnlalunk   egyebet    pnibalgatáynál.  Nálunk  a  mindent 

lika  iif^UíüI  kiadotl  gyí^jteniéiiyfík  egyre  azQf>orodnnk  s  velők  egycne> 

\n  áZaponHÍik  u?.  elhalasztott  munka  í-S  ^*s  logy  azon  reményank, 

^Talaha  vúllalkoy6  akat^on  ezen  útvesztők  rende/>*sére   A  ht^i  lehetu 

^  alapd!'.  megorvoslá-^a  végett  leKtanáns()SHbb  a  munkál  Inego^4Z- 

és  megkezdeni,  hogy    igy  több  szenmiel  többel  látva,  az  ecedményl 

'"'  '     '        hozzuk.  E  cziflra  Icaalkalmnsabli  volna  a  jelen  rovatot 

1  ;andöan  íenlartani.  mely  ezenlill  nyílt  lei-e  lehetne  azon 

fid  éazreviL-teteknek.  melyek  a  népkuUészel  búvárul  elöli  lépten-nyomon 

Jnek.  midön  gyíijten»f:nyeinket,  vauy  az  idegen    népek   gyttjtemó- 

régibb  ée  i^jntib  költúinket  vagy  jelesebb  prózaíroínkal  lorgatják  .  . 


Aniny-(*yulai  Magyar  Népkr)ltéii  (lylijleményének  III.  ki*»letél>en  van 

Ork»áii  lialáZK  tkltal  gyűjtött,  székelylöldi  mese:  A  zamudok  én  az 

nten  nuffifatn  i-zimen.  Jegyzetel  Arany  László  írt  hozzá.  "Magyar  gyílj- 

aényeinkíien  —  rnüiidja  —  eddig  egéífzen  i.stnereticn.  Küliudien  ö3i*éKÍ. 

lAUzik  héber  eredetíi   erkölcsi   monda,   melynek   száinotí   változata 

Bles;  elöforílul  a  z«idó  vallásos  hagyományok  közt.  megvan  a  korán- 

feldolgoztit  Vollaire  is,  tí  azóla   ellerjedl    az  európai    népek   mese- 

kőr^ien      .  ilit  az  említett  három  változat  rövid  kivonata  következik") .  .  . 

iralúaxinüleg  irodalmi  lUon.  tulán  u  szombulOí!>ok  idejében,  jutott  ez  ősi 

i  ^zákelvek  közé    Készletei  azonban,  nézelíink  szerint  elmé- 

az  eretleli  motida.^  (456—7.  I.t 

Ámny  L  az   alapot   kéUiégkivöl   ellulálta:   csak  a  közvetítő   ulat 

M^veíielt.  niidön  azt  a  szombalo.sok  közt  kere.s|<í.  A  nu'.se  iigyani.s 

J...M  a  keresztyén  középkor  legelterjedtebb  gyűjteményében,  u  OeaUi 

tn0^'\lt^^fif^yt    'Az   (irdö;?  mer^terségéröl   és  mely   titkos   légyen   az 

fUHvte*  ezfmen.  (LXXX.  sz.)  Ez  és  u  Tenti    magyar   nic^e   még  » 

"'    '  -zleteklx'n  is  cirvezík.  a  mi  világosan  azt  teszi,  hogy   lürn-s 

i    ii  ntivel  kitzk'^fi  indokolni    lehelne.    Nem    magyar   me^e, 

1U5 


PÁRHUZAitfOS   IDÉZETEK. 

hanem  a  magyar  nép  egyik   olvasmánya,  mely  Haller   János   fordítói 
(Hármas  História.    1682 — 1865.  év  közt  több   fordítás)   útján   ment 
tudatába. 


Hepülj  fecskéin  ablakába .  .  . 

(RéKÍ  dal.) 

Aranynyal  kellene  nevedet  felírni. 
Gvémánt kő-táblára  szépen  lerajzolni. 
Uiibintkőből  formált  ládába  tartani  — 
Innepet  kellene  nevednek  szentelni ! 

(Thaly :  Régi  vitézi  énekek  II.  3ö6.) 
Thaly  jegyzete  Erdélyi  I.  223.  lapjára   utal. 


Ez  vadon  erdőn  temetőhelyem  leszen  most  nekem. 
Vadak,  madarak  és  az  farkasok  lesznek  siratóím. 
Csak  te  kezedl)en.  édes  Istenem !  lölkömet  ajánlom. 

(Szendrei  Névtelen.) 

Vadak-,  madaraknak  ajánlom  testemet, 
Az  Krisztus  kezében  én  bdnös  lelkemet. 

(Thaly:  Adalékok    II.  «Péró  veszedelme.') 

A  le  kezedlM*  ajánlom  az  én  lelkemet. 

lOávid  zsoit.  Hl  :fi.) 

Ks  mikor  kiállolt  volna  nagy  szóval  Jézus,  monda  : 
Atyám  a  te  közeidbe  teszem  le  az  én  lelkemet. 

(I<ukács  pv.  23:46.1 

Kn  szép  fehér  testein,  kit  gyengén  tártának  .  .  . 
Hol  a  te  koporsód  ?  Vadak  elszaggatnak. 
Ki  temi^t  el  téged  valyon.  s  kik  siratnak. 

(Argirus  királyfi.  II. i 

Mt'gsiratitak  engem  az  erdei  vadak, 
El  is  énekeinek  az  égi  madarak. 

(Arany-Gyulai:  MNGy.  I.  24í).) 

Az  (jpi  madarak  lesznek  siratóim. 

(U.  n.  111.  206.1 

Az  erdei  vadak  ássiik  meg  síromat. 
Az  égi  madarak  siratnak  el  engem. 

(Gyulai :  Szilágyi  és  Hajmási.  III.) 


\m 


SEBESTYÍN   GYULA. 


Esztendeje  már  s  teljes  harmad  napja. 
Fogságba  hogy  estek  — 

i'Gyulai:  u.  o.  í.) 

Ma  hét  esztendeje,  tejes  harmadnapja. 
Hogy  estem  fogságra,  — 

(Kriza  :  Vadrózsíik.  9.  i 


Megunta  két  lábam  nyomni  ezt  a  követ. 
Megunta  két  kezem  huznt  ezt  a  lánczot, 
Megunta  két  szemem  a  t>örtön  homályát. 
Megunta  két  fülem  tenger  mürmolásút  .  .  . 

(Gyulai :  u.  o.  I ) 

Megunta  két  lábam  már  a  követ  nyonmi. 
Megunta  két  kezem  már  a  lánczol  húzni. 
Megunta  két  fűlcm  tenger  mormogását  .  .  .*' 


lAranv-GvuIai:  MNGv.  I.  191, 


Vidd  el,  fecske,  vidd  fi. 
l-rf-velemet  vidd  el, 
A  tengeren  túl  is 
Egy  néhány  mérfölddel. 

Ott  találod  apám 
Várbeli  nagy  házban. 
(.Ht  találod  anyám 
Hugi>oskámmat  gyászban. 


Koppant-s  az  ablakon, 
Levelemet  tedd  le, 
Vagy  pedig  akaszd  fel 
Az  ablakkeresztrc. 

Ha  kérdik,  hogy  vagyok. 
Mondd  meg :  hogy  rab  vagyok. 
A  jó  Isten  tudja. 
Mikor  szabadulok  .  .  . 

iGvulai :  u,  o.i 


Vidd  el  madár,  vidd  el.  levelemet  vidd  el, 
A  tengeren  is  U\\  egy  néhány  mérfőddel. 

Ott  találod  rózsám  keserű  biínathan. 
Mindjár'  megismered  szíve  húsultábaii. 

Koppants  az  ablakán,  levelemet  tedd  le. 
Vaj  pedig  akaszd  fel  az  ablak  keresztre. 

Ha  kérdi :  hogy  vagyok  ;  mondjad,  hogy  rab  vajfVük. 
Karcsú  derekamon  rabszíjai  hordozok. 

i Arany-Gyulai  :  MNGy.   [    lí).S.i 

Ezen  kívül  párhuzamba  állítható  még  az  u.  u.  kiizílH  válluzatokknl :  tovúbbú 
U.  33—34.  III.  32—35.   S7     Kriza    14!    F.rdélvi    I.  íy>.  4I».  422.  431.  II.  134. 
>,  Szini  132  stb. 


*.i  A  félreértés  kikerülése  végett  líileinlíljük.  hogy  a  költő  szóhanfoi'gú  niííve 
lávában  (h.  Olcsó  könyvtár,  167.  sz.)  maga  is  megjegyzi,  miszerint  daltöredé- 
t  átvett :  mi  tehát  csak  azt  akarjuk  kimutatni,  hogv  —  mit  V 

S.  Gif. 

107 


pArHUZAMOS   IDt'AETEK. 

JÓ  az  Isten,  jót  ád : 
Hova  kéne  lennem. 
Ha  őriző  kaija 
Nem  fedezne  engem  V 

(Gyulai :  u.  o.) 

Jó  az  Isten,  jót  ád  —  légy  jó  reménységben ! 

(Tiialy:  Adalékok,  i    227-235.; 


<Mért  sírtál^  mért  sirtál?  —  mond  haragos  atyja/ 
<Nem  sírtam,  nem  sírtam,  csak  szánom  a  rabot  .  .  .> 

(Gynlai :  u.  o.  i 

.Mért  sírtál,  mért  sírtál  gyönge  szép  menyecske  V 
•Nem  sírtam,  nem  sírtam,  konyhán  bib^lödiem. 
Cserefának  Tüstje  húzta  ki  a  könnyem.* 

(Arany-Gyulai:  MNGy.  1.195.) 


Mutat  neki  álma  csillagos  menny-eget. 
Egy  szép  gyalogösvény  hát  ott  jődögél  le, 
Azon  ereszkedik  egy  halavány  asszony. 
Tartva  a  kezében  kis  arany  keresztet. 

(Gyulai :  u.  o.  II.) 

Föl  is  fő'tekinte  a  magoss  egekbe. 

Egy  szép  gyalog  ösvény  hát  ott  jődögél  le. 

Azon  ereszködék  fodor  fejér  bárány, 

A  napot  s  a  hódat  szarva  között  hozván  .  .  . 

iKriza;  Vadrózsák.   123.  és  152  i 


Átkozott  leányom,  átkozott  Leila. 
Átkozott  anyád  is.  a  mikor  téged  szült. 
Hadd  szilit  volna  követ,  ne  leánygyermekei. 
A  mikor  fürösztött  gyönge-meleg  vízbe". 
Hadd  fürösztött  volna  buzgó  forró  vízlie". 
A  mikor  bepólált  puha  gyolcs  ruhába. 
Hadd  pólált  volna  be  halotti  ruhába. 
A  mikor  fekteteti  szép  arany  bölcsőbe. 
Hadd  fektetett  volna  Kölét  hideg  földbe! 

iGynlai  :  u.  o.  111.' 

Anyám,  anyám,  anviini, 
Mikor  engem  szültél. 
Szültél  volna  kövei  : 
S  mikor  fevesztettél 
Gyenjíc  melog  vizhf. 
Ferpsztettel  volria 
Korn'i-lmzgi'i  vízbe : 
S  mikor  takai'gatüil 
íiyenge  gyolcs  ruhába. 
Takargattál  volna 
Forró  parazsába !  .  .  . 

■Arany-Gyulai:  MNGy.  I.  IBíí.í 

lOW 


Aityáiii.  í-des  uiiyAiii.  mikor  e-iíjípni  szüIIlW 
SzÜ'tél  vulna  kűvel.  nem  teátívgycrmekcl  . 
Mikor  Tiiri'rszliSUó\  pyüiiire-ineleít  vizJ>f'- 

Kílr-'^jztriitn  viilnn  hiirt-'M-rurrö  virbe' : 
Ml'  '    [Tyolcs  ruhábi). 

Ml  -lio. 


Tréfás  hangutánzás  a  XVII-ik  századból. 

Xám  a  hnrlobdgyi  piisKta  egy  része.  Angf/aihdstt  é?  Sziffel  jkmIíit 

pi)87.iJik.  a  Hajdu-Szuhasxió  hutárúhan.  Hajdíui  mind  h  tiúmrii 

•  In   vttll.  azoiihiiii   15íj<)-han  a  li')mk  alUtl  <'l|iiis'/!iltatvíiti  ^  lakosai 

í.  nm  mar  iielyíikft  is  alifí  lehel  inejíhalanr/jii.  Miridoászc  ru-vlilf 

idl  feiiu.  ps  homtilyoH  liaítyomány.  Uo^y  a  mondoll   helypJcen  valaha 

Juk  Toltak.  s6\  a/  ifiabh  tipmzeilt'k  mrtr  oirrtl  iü  alig  lial  valamii.  SajiU- 

azorduiii.  hn^y  e^y  Iréfa.*^  han}futür)7.at.  mclv  im>x  az  cmh'lott  falvak 

klhi:^  ídp;iélK'a  kt:Irlkoz4'U.  ei^Cs/  inoAtanix  fcnnuiradt.  I^ax.  Iiogy  4V.1 

cjjty  embertől  hallottam.  Sós  János  iimmlól,  a  ki  80  éves  korában 

ívfíl    hall    mfiff-    ')  |ic<li}í    lea'^i>yk<iraliaii    latiitlUi  e};v  örc'^  Htiilx^rlól,  a 

?i>k  minden  ilyesrnil  Inddtt.    A  íeninaradi    hangirtáiizas  a  kűvflkezű: 

Hogf  heszélgetelt  a  zárni-,  angyalhá/i-,  meg  a  szigeti  hatangV 

A  zfiv$-t  harnmj  iiu*gsz6lal.  axi  inmidja  hngy : 

(lassan,  vastagon) 

-Nm-rsen-ke-nyír  Zini-bu 
Nin-rsen-ke-nyír  ZAm-lKi," 

Erre  Telel  az  aUffijttUuizi  hnrany: 

(vékonyalíban.  gyoí*saliban ) 

^lloiiy  Irlietiick  a  Hükili, 
IIci}>y  tdjrtnfík  n  ncknl?- 

Delesz4M  aztán  a  szi{ft\ti  hantuj/  is: 

(mC'ií  vpkonyahhan  s  igen  gyorsan) 

tlmifíii  ilnek  szeeínvfk. 
Innen  ítnek  szeg;ínyrk!> 

E  vahtózinijlejí  pinallan  marad  van  yU'il  mogtudjuk,  hogy  mind  a 
cdn  elpu.sztiilt  falunak  volt  harangja,  s  peHig  u  záini  legnaKVohh.  a/ 
ívulhazi  kisoltli,  a  szijzeti  ií<?dig  osak  csenfiöszerii,  A  «niiicscn  ketiy»>r 
)ban>  tízéizús  arra.   hogy  a  zárni   halár   snvtiny.   az    •innen   ^IncOt 

lyek*    pedig  a  Sziget   termékenv    voltiU    ilií'?éri.   s   bizlr>srn    lehet 


tiij^ni.  hotn*  ax  eta^^  iDotMinka  raJaniely  szit^Hi   p&sstor  ugyatJütn  :^:& 
lelt.  midtin  a  hamm  taiii  mé^  tin^n\vtR  rolt   S  caakiu;y«n  nem  ts  alaf 
u  ^zigeU  <lii'^Tf'&  niert  a  nügeli  tialár  ma  is,  mnasoe  totdóri  < 
tali^u.  iihi;  a  /ituii  rf*s7,  riiítj<liii^M  ir^iw  ""Kik. -^  alij7  has/náthat..  • 

SsidM  Bt'ittí 


Egy  magyar  mohamedán  Stambulban. 

A  I6mk  fóvaroeit»aD  néJiúiiy  év  elöU  ef;v    nia^yai*   ^zaliúlegénf^ 
fti/e^i-gyarmatht  Elek   .lónüí   dolgozgaloll-folíktzgalott   kiről   (egyszer 
u  hírt  hallják  a  k(>rj'^lanlinii|toIyi  ína^yarok.  hogy  az  Izlnmra  i^rt  s 
.M^áiivalfiiiiiUHl  liozzaÍH^dtt  a  niohami-iJaD  <*gyhiizi  liahiaiúnyuk  s  a 
nyelvek  lannlnianyozA&áboz.   Az  ábrúndozó   lermésxptQ.   Hzelid  vs 
legényk^t  ki  egész  raiimgással  téri  Mohaninie<l  hilére.  Szulejíiuiii  *^íTeii 
a  Bu(ia|»e9|pn   jart    szoftak   vezíílftje    velle    párlí'ogá.«aha  s  a  Dzsaítn 
tekkúlien  'a  hukliarai  dervisek  zárd^aj  adott  neki  helyeit  hol  szefíényc 
(le  lií^ztesséKftsen  meghúzhatta  magát  egy  fsende.«  zunolyban. 

Néhány  év   előtt   Kunos   l)arálommal    feikereslílk   a    zárdát,   hí 
Sziilejman  KlTendine!.  ki  szívesen  fogad  magyar  enil»ert,  ti.sztekvjünk. 

A    kicsiny  épület  az  Ajmeldan-térröl  nyitó  egyik   tep^^xe 
i*n?-szkedÖ  sikátorban  szíírt'nykcdik.  Kopogtattunk  a  z;irt  kapun  s  a  kof 
taUi  hangjára  megnyílt  az  ajtó.  Apró  udvar  rogadott  l>eni(üuket,  \m 
felfutó  szöíö   árnyal  he  mindenfelé:    az  alacsony   emelelnek   három 
dalon  dííszkakarzala  van.  lépcsői  Í5  fátíól  épitvék.  a  falak  -^zélen  gnU]| 
alma  lM»kr(»k,  melyeknek  .sötétzöld  gallyain  skárlátvön'is  gyümnlcsők  hii 
bálóznak.  A  íszeni  lioldi>f]!ság  kwsi  fé.szke  ez  a  iumla.  hova  na^gillclC 
ni'lkül  nem  léphet  l>e  az  ember. 

MindenekelöU  Ömer  szófia  (Elek  .lónás)  szobár-skajába  mem!Í 
fel,  nH!ly  rizélesscgiiben  ö,  ho.sszáljan  10ara.sz.  s  melynek  a>szes  huloi-zata 
egy  gyékény,  egy  takaró  s  egy  parányi  p<tlcz  volt  könyveknek  «  kala- 
mánVnak.  Itt  vártuk  l)e  egymásmellé  ülve  a  gyékényen,  mig  egy  őr^ 
dervif  jelentette,  hogy  l^zulejman  etlendi  var  reánk. 

Néhány  év  teli  el  azóta,  Ömer  sKofta  kitOnd  sikerrel  végoüte  bft 
tanulmányait,  s  ma  már  mint  h<Klz8a  és  franczia  nyelvtanító  mfűcAdik 
Stiunbulban, 

Nem  Iftflz  érdektelen,  ha  e  sajátságos  embernek  egy  hozzám  iutó* 
zelt  levelei    mutJilom   be.   mely  ömernek   egész  egyéniségéi   kifejezi  és 

110 


WaX    MAOYAH    HOllAftmDAN    STAMllULKAiW 


lllustrá\ja    n  keleti   vtlá^tv.ctiH*k  és  Mvtriok   haUisát    nyiiKul- 
iil^errc  A  luviíL  mely  Stamlíullmii  Atik  Ali  j>nsa  mtídrfíízöhen 
H.  januür  20-ikáií  kell.  ijíy  hanjjízik; 
Thtc-tor  iir!  Mi*ll<Vziaio(l  enihleni  «ir    Kunos  úrlmz    inlczptt    levelé- 
üL  h<»viy   ar*:zki'iiel  ijíertein.  Igen,  azt  elistriereiii,  s6l   iiiejí  a/.t  is,  hogy 
nUva  arrn.  Yiogy  a  sscóbeli  szerxödés  éjien  olyan  mint  a  falu  pecsét- 
megeró8it»?tt    conlraclus.    inejtvelheljük    láltunkal   az    ijiérnt   tarka 
ia)a)>a   s  atlepvfii    n^jtn  a/  itrkot.  otl  az  i^zazr^úg    terén  telmiitatiii. 
a  magyar  emlKír  a  mii  kiinontl.  aiinait  ?7eiifnrk  kell  lenui.  Oak- 
ítMsgi  éD  nem  erieni  ám  el  Hnlr|r>g-Arat)iál>a.  a  hova  leve,  üszvijo- 
.ir-c^y^nlák  ríZálIítiiik  a  kiiif.^pt  ivenkt^nl.  M«a  iU  a  napsujrár  oly 
•  >gy  a  hoMvilátztta    kell    niHiikaiiaHTikoHiioiit.    hogy  a  szegénynél 
sosle  el  ne   síiiMírjön   mint  a    szélhiúli   kóról  u  hó   tetejí'n,   mert 
■i  va^itk  oly  halalma^'an  l>elHs{y<»k4'n'zvi'  a  larntóskodílsha.  hogy 
^/ihifl  -í/éleinyol  lalrtlnrk  a  Uíll>e  keveiwlell  nyári  napok  ái»rili» 


Anii>ár  iJyen  holilog.  mint  nm  nem  voltam,  mí^'ita  a  világon  vagyok, 
nu^yitt)1i  urakat    és   lanultahbakat   tnniluk   mint  a  milyen    magam 
paityok.  a  kik  mr.^^oszlják  velf ni  napíkt'nyeiőkpt.  sznlsúlatkéBzséggel,  mintha 
votnek.  fiedíg  mit^  t-smk  süolgiUok  ^ein  vagyok.  No  de  azért  nAba 
keseredek  n  bQíizkclkedí.'finpk.    ha    ÍIvpm  t'iri  aMztalnál    pszembe  jul. 
inidűn  ide  jrtvefc,  barafitak  az  crnlterek  s  a  surs  tnint  hü  barátinak, 
>eeitetl.   felkapva   egy   darab    hantiét,   azt    gondolván    hogy   kö  s 
BU  Ulií-zteií-s  módjára    líezzeg  ha  visg/a  lalalek  tekinteni,  rám  rival- 
L-i..»»    kidüUtiil  sy^.'m*'kkel     mindiürl   ugyonOlleJ;   egy    kövei!  s  mikor 
rúíiiii.  akkor  laila  hogy   itein  i.s  kö  volt.    de  hanem  j^  nz  ÍdÖ 
ibb  harmadából  tVígoKzofagyott  jég,  a  mi  rajtam  elolvadván,  lenio^la 
r.        .  ■'  -.i  íianit  i^,  melyet  a  n'igaltnazók  rum  szórlak.  Dühöngött 
M     II    hitgy   (n«*g  rosszíikaratlii)!  is  jot  kt'ik'lt  Ipimíe  s  végtére 
ytííítUe  ax(  a  rc»mtásnak   indult   házal,   a    liol    visiiza   nem    hu7.ödva 
nie  kőz/u  tiézleni.  uiidöi)  jóltcvüini  így  szánakoztak  rajtam :  nem  tud 
[titffnmit.   dologUilan,   egéisz    nap  a  ki'my veket    dajkálja,    mint    valami 
ibúvür.  a  ki  It^ginérésböl  él. 
A  liAx  r*ig  elpuszluJL  melynek  :?zéllelbélell,  áldoll  »zoba.jaban  gazol- 
^  '     -liil  mint  a  .-ízarvas  az  oroszlánok  harlang.iaban,  a  n(-lkűL  hogy 
.1    hogy    lueglrdalom  a  mit  rnuéllek.    képességet   arra.    hogy 
nak  barmi  csekély  szolgálatot    lehetnék,    hogy  hiába  ti'irténlek  ne 
'  ertnekkorí  álmodozásaim.  Hisz  még  jó  anyám  álmai  is  nieg- 
•lem   az  igyekezetet.    Midöii  jiii'ni   kezdtem,   lanulék   röpülni 
tnyam  almában,  melyet  jó  atyám  kérdíssére,  miért  sirlál  és  nyomba  mit 

111 


m\    MAOYAR    MOIIAMKDÁN    STAMBUI.HAK 


Tiovetlél?  igy  liesxcU  cl:  képzeld  csuk,  ez  a  í^yenik  i^lmoinbati  h 
mal'Hii  kereken  fokról  fokm  szökdösött,  hol  az  eröszako?  foríííi- 
sodorla,  niig  6n  ijedtemlíen  ^izólfu   ^m  tadUun,  erre  liaij  felkt-i^,.. 
heröpüle   a   napbn,   akkor   sírtam,  s  a   mint  a  hold   mintha   a   napb> 
röpült  vohia  tílömbe.  liad  Ls  az  ölembe  szálloU  —  akkor  neveU*;k. 

Khzcs-íiyarmathon  a  falun  kívül  a  ^zölök  alall  van  a  házunt 
ha  nelia  (.ílvegyiilteni  a  fakibeli  gyerekek  közé,  olyau  valek  mini  a  ffh 
veréb  a  tarka  verebek  közöli :  a  sors  már  akkor  mindenütt  utátiai 
lappangóit  s  ha  más  <'i;int  nem  lehetett  rám  hu.szflottu  a  falu  nev^ 
lenebij  }^'erekeit.  K^yik  tudósnak  hitt,  a  másik  széninek  csúfolt,  HM 
hoxy  a  káromkodás  eg)'  nyomonilt  bctetcség,  azt  üvelök  nem  ol^ 
könnyO  elhitetni,  mint  arra  inef{tanftani.  sőt  me^  rám  is  ragadt  b^fll 
de  ha  kihékiilék  zúgolódik  lelkemmel,  sz;lrnya  alá  huztVltam  cs  íölvitt 
t^si11agok  közé:  ugy  vándoroltuk  fie  a  végtelen  mindt^nségel.  hol  t^ívj 
sugaraikkal  üdvözöltek  számtalan  forgó  színészek,  kik  otl  szerepelnek 
mennyország  szín[mdüii.  közötti'ik  a  nap,  a  Sejkh  s  a  holy^ifík  h 
földünk  is  olt  torog  kii^cöttök  mindaddig,  niig  bele  nem  hal  L>i 
tam  \&  én  még  akkor,  hogy  miért  forognak,  hisz  földmivelGnek  a  f&k| 
kell  szántani,  nem  mint  a  c-sillagászok.  kik  az  eget  Bzánljiik.  Hogy  nA 
n/.  ekém  az  égnek  fordult,  arról  nem  lehetek.  A  falu  ImÜcjh'.í  tigy^ 
megjövendöllek,  hogy  a  régi  Ijörömbc  nem  fogok  megmaradni.  A  jiWrt 
ríoh'^  die.séröleg  is  igy  hangzott :  nem  lesz  ebből  még  mesterember  39 
nemhogy  szanlóvelö  legyen,  ha  csak  valami  úrnak  Ite  nem  válik,  m 
épen  olyan  képleien  a  paraszti  munkára,  inínl  a  ki  királynak   szület»»t 

Fszen)lK^  jutnak  e  jóslatok,  tarka  szivárványon  gnnitva  előmb 
l»ár  sokszor  elénekelhetem  Petőfi  farkasok  dalát ;  ugyan  nuísl  sem  parail 
lüíolok  senkinek,  de  nekem  sem  parancsol  ám  senki!  —  Csak  p'/ytie 
vagyok  rabja  a  xilágon.  a  kit  szeretnék  magammal  vinni  a  tiilvilugm 
Hizelgek  neki  jobbra-balra,  ez  a  becsület.  í)e  van  ennek  egy  hÜ  ssw 
gája  is,  a  lelkii.smeret,  ezzel  meglehetős  jó  baráLsíigban  elek.  néha  dt* 
fálgatunk.  nng  el  nem  fáradunk,  de  bezzeg  mikor  a  trrfál  megunja.  soH 
mutogatja  hitelezÖimeL  a  kik  ugyan  rájn  nem  ismerneJc,  haeaak  én  r^ 
nem  ismerek.  De  ö  kelme  sugdossa  mindin  fiH^udíe :  t*z*^kröl  meiEpi 
feledkezz,  mert  gazdám  kemény  szívű,  elkerget  bennünket  s  ükkor  elm 
héttőnk  koldulni.  Ezt  az  egyetlen  hn  barátomat  csak  azért  szeretem,  tilt 
mindig  velem  jár.  söt  néha  meg  is  korliácsol.  ilyenkor  jajgatva  kapf 
az  igyekezel  szakállába,  hogy  ne  hagyjon  tovább  bántani  sth. 


113 


0.  l  Levelrmet  hirtrleDéim  írtaiiL  htaam  I 
[  6  fess  tieime  H^   üidoiu  i6^  kirtlt  » 
do  ezt  ne  rv^Eyvk   tőlesi  tobs   wcft 


L^  JhL  i. 


Tarsasági  értesitőek. 

T7   T.   IKUU.  janu^  11-«fi  a  10.  fcfatrxau  dk 
_       su  (artoU  ▼átsssOmunri  OAéserA. 
[Elnök   HunEalTT   Fftl  «  jefTaakiDCirwk   ftJuhMaii 
lA  t  nimti    UmlléT^   tiUcilr   bHrptí  a  jecv^ 

DimrtrVirirf    Mibftlr    nynAAi 


c  a 


,  Az  elnök  t^emutatja  a 

Ttn  ez  iV 

-..J  ('y^  rv=z:..;     j..... 

Additf  L^  inPühizTa  a  vAl.  ax  HiWUbM.  (li- 

etv   ^-wc  ^-i  f'í'JAu  vúL  üléaektij  it.t-/.dj_-_- 

Honfnlvy  l*at  h'^ritlen  íi^^lentí  az  cümm^niphúu  béntí.m$  tawAtv^ 
'•)e  belvett    a   bizottság   cM   IMímötfc   nnlirfayd,, 
Rthnoprnphta   Inifi    fitede    tfjétiMrtaly    a 

[. 

/tp    i;l    4-^-os    h.i  >     A   rabto-XtmáiiT 

iíjdítm.íMil  a   takart^]>t!iuUir    iv:  ^^9   w****  * 

léU-^-i      -    ■   ''      '---'I-'      ,  -   _■  .■,w^i5ZCT'« 

A  'ttzrtea  ki-  p****! 

uz   elní^   ;illapilia    ai<*g  a  tilkaml    AUaUUian   kirasaM 
•  ytí    Uuok,  hoí{y  aj:  elűa(l6  és  valla*a!tniaiJTÍ  ölesek  aapfánl  i^yaa 


TAKíiAAÁGl    ÉRTIí:£ÍT&SIUí. 


az  eddigi  szomlial  nieltett   inogmaradvaii,  a  bO  egy  hizonyoH  .sitoii 

jelrtU<>sspk  iiz  euész  éven  ál  eí?vsz<'p  mind<»nknrTa.  nyenűl  Urjitalli 
sahUnnk  ii  fió  8.  sxomliatju  lálszik.  >  ehhez  kt>[>e±it  foKJa  majd  h 
a  tarí^aítng  folyáimttniMk  IcKkozelehhi  ITize(et>cii  az  e^ésst  Ovi 
nie^llupitiioi. 


Az  ethnoiraphiai  múzeum  figye     A  váinünmánr  kctit^lehűl  kiküldött  -  ■—'' 
bi/.utt)ú«;    lial.iroxatn    értfliiiélwn     Unufnlvtf   IW    elnök  tts  ííertun$t   Oítn 
U^   JBiioánns    12-kén    jeteiiltik    1111.'^    Gróf  tlmiky   Athin    vntlás-  és  könitki......  ' 

m.  kír.  iiimisztor  H5tl.  n  vófrix'il,  hnjrv  a  népriijzi  muzfuitira  vonatkozó  ciiitHír 
átnyujt-túk. 

A  mintszU'r  ii  iiiontlott  itapüii  ü.  u    3  *'mkor  kűIÖn  kilinlljtaláaon    tu^aábk' 
küldötleket. 

Hnnftih-if  l\if  elnök  tfiriadla  rt  iitP|0«'t('ní'ís  okáU  kűiÖiiíií*i?ii  Ik 
uéprajz  fonlosgiigát  s  azt  n  körülményt  ís,    hogy  egy  nagyon  is  izic 
delh(^?'-  már  nir>st  1^  kellő  anyaggal    bírunk,   mely    azonban    rojU'e  ^ 
bdtfúriuik  hozMíérm  nem  igen  lelift  ;    épprn  Pié.rt  szükség*'*,  fgy  m  1 
berpadozáürN  luigy  n  népr'ujzKJil  fo(!l}ilko7.4^  a7^kt:rAiuk  vágrc  VftlAtiár:^  koij 
k4lküdáa)i(i/.  fniihassannK  stl>     A/.l  is  hozzii  tette,  bogy  a  legjubh  remónyi. 
meg,  mert  tudjn,  hogy  a  niinisxter  a.  uéprnJK  fontosiutgát  rég  lielAtta  s  i^rl  ítUrc  iti 
rfrtheiri  ni<idon  órer.teílp  is. 

6rÓf  Csáky  miuissfer  fríelelt^bt^n    miinifttfkelutt  kiemelte  ntl.   UtMjtt  a 
rajztitüc.  mint  ftníotmiui/sgakttaK    fimtotssdiftAnH  Ir'ijrseu   lueij  tuu  <jin'izikitn'.  « 
1  tne^fHdziiilf'íi  vcseiir  arrn.  ho^ff  ninyrit  n  tiirsoÁtift    nlakulú  fiifiilf'iii'ii   ' 
ifism     HUlftKtljit   a   Irirttasdn    kÍll*iöHííét/f(t .    hoyy  kt^fjini  f**iijfi  fi  ffmti 
mi^   itt  tnMljn   ti  módot  tina,  hoiift  e£  <*   stak    udiunk  út  Hikftteí    m.^. •.,.., 
'<t{r  ■/<?)! 

Hermán  tiHó  kiomelle  azl.  hogy  rui  «gf  áramlat,  mely  a  nópivMJ-i  m^it^ntti, 
m  iparnifivt'rszetlcl  óliujtaiiá  atcrvM  kapC54^}latt>a  hoasL  a  mit  Kr.Oitb:i 
lehetne,  tnerl  ha  már  szakok    kftprsulatossájt.-^rúl   van  szó,  eaftk  at  • 
melyre   gondolni    sntbad.    Kelhoxta    tovrtbbá.    hogy   a  uépraj/i    m(iz< 
■zért  is  snrg/la  feladat,  mert  éppen  n  legmagyarabb  elem  km-'-tM-ti  r- 
és  pusziul  n  legbecsesebb  anyag 

A  miniszter  ismételve  is  biztosilotta  a  küldötteket  legmelegebb  órrlfklAdtWr 
s  aiTiM,  hogy  minden  telhelnt  elkövpíni  küsz     A    killdöttek    teljpscu 
ahban.  hogy  n  fontos  íígy  megoldása  a  kó7.<iktntási1gvi  miniszlernc-k  k-" 

A  néprajz  a  kÖzoktatásQgyi  bizottságban.    A  kcizoktalásltgvi    < 
érdemleges    íil«*sí''lffn     Voihi'ni    h'iittl}/    k'-pviseló    ndln  elő  a  köErn 
menyek  állnpolát.  Hermán  Ottn  ezt  a/  a)knlin;tt  arra  hojíználtn  ^(^l.   i\'>j 
ntjzt  múzeum  fonlussúgát  kiilúiiüsen  kiemelje.   Gróf  C'sdkif  miniszteredé  n- 
is  kijelentette,  hogy  ax  ilgy  fonioss:igáról  meg  van  gyóxódve  s  azt  Icomo;. 
lóra  is  veszi.  A  bizottság  azt  baláro^la.  bogy  a  uépriíjzi  múzeum,    mint 
intéxménv.  a  biznllsiig  jejentéiieb*'n  fiilt'iiiÜKpssék. 

Báró  Nikolíc»  Fedor  <irs/,áv'i:yiU'''M  képviselő  a  >üalíadf<lvil  párt  cuni 
fiMbozta  egv  néprajzi  nmzi'uiii  s?.iik«"'-ges  vullál     tiiöf  Cifikn    iniMiv^t.-r 
kfílöntia    nyomalrtkkftl    kiemelte,  bogy  az  tlgy  érdekétitm  k 
mit  a  jfénzüdvi  belyzet  egyáltalában  megengedi   Igy  a  lArs.i     _     ;_     _ 
egyike  a  It-g^joMi  LiUlásl  nyojtja,  a  leiyobb  renninyeiikpl  liiztal 

A  kultuszminiszter  már  is  bevallva    luon    tf^éretét.    faoKV    tánoságvnfc  _, 
!•<-  '■    tPitekt'fn  is  fogja   nyilvánitaui :    a  Kukk  Szilárd  féle   magyar  kolű 

al,.  I  frlni  engedf^lyezctt  társasáptink  cxeljaira 

Uj  tagok.  Alapító  tagok:  Csuszka  György,  szepesi  pűspók.  iNÍt- 
vesKprvnii    p'ispiik.    Pinler    Sándor,    ngyvt-d,    S/^'sény     —    l!einli<s 
Károly  útján  :  llnrab^ís  Sania.  oraz.  levi-jtári  fognlrnazó,  Itaróli  I 
dr,  Csánkv  Dezsfi.  orsz,  levéltárt    (og:ilma/ó.    Tnsitjilv    Nagy    ' 
tAniük.    —   l-enkei  Henrik  óljrtn  :  Baseli  Ar|u'id  fesló    KirAly-úlrj.;i -ii    h;»rp.ni' i-,ij 

111 


tHdliAUiM 


L_    ft.;^..i,_t — ,-....     jp   Niiiuelhv  Gém.  tíÍRymri.  tnniir,  Lipüi  ^.mm 

A(itirji3sv-úl    51.  —   Pr.    Itéthy    Uiszió    lUjnii 
.......  '  tilkíir.  Zöldfa-atczo   14..  Rútlív  János,  mérnők. 

lő  I   útján  :  Jr.  Fékeié  Mr.s»;\.  a.  Majívar  Sulnn    »zt*r 

■''    M  -    -a:z»  6.  —   Wtí-'ss    Eritlrf    lilján  :    tVmrhcl  Samu. 

I.   —   A   p*'n7U(ni9  útjáii :  ilr.  (-aútivi  János.  \ác7.,  Dulcn 

Siiuar''    S,  W  .   Kajkó    Poli-r,    liunvédszítzaílos.    Caik- 

—  A  tiitwrifti:    Kranow   J.    Cltilti.    at    amei'ikai    Folkluit- liirsasjt«    eltiök*'. 

jja,  IJ  S.  A..  Thoiiiui*  Davidsoci,  a  níiAmtmrs's  Kricydupaeilia  szLTk^sulösíjgéhen. 

330    Higlí  Strprt.  Cse-h  Ht'rlnlan.  ftíerdíiint-slpr,  Pícs.  Duda  Jttiiutj.  tanár- 

Kíó  utcMi   Iá.  I.  6    K^tiymnasiumi   krinyvliir.  H<)<itnczfíváaArliC'ly,  F<>(skula) 

SárospAtak.  Itjusilfri  könyvljif,  hudni  Pupdo^o^iuin.  \,atmv  Bóla.  Sa^i-utív,;) 

em.  IS.,  i.iinlirfk  í'crL-urx.  a  Mu^'var  naliilliiini  i^/.rTkch/tíijf.    Gyrir,  Ludau> 

kéve.  &Uírti>ti  i'iz^Arf.  tiuifU).    S.-TtUlntu.    u.   p.   DOmi'itÜh,  MiliAlcz  Jáno9, 

Ij4td.li  t';M'd»;:o^iiin).  \    Xalárji  OdóD.  Gytitat<-'lke,  ii.  p.  Szék.    Ora£á|;n!. 

ii    IiiV.Tlal,    K<ll'linív<'l.->ii    Mirils/l'Tllllil. 

Hfl^rtigaittások  :i  i^.^nk  |.  ;'v/.k.  hfz.  Türlcndfi  a  S..  :-120.  HH2  •In  HWJ.  A  121 
■       '';    Fiitdf.^    Oü/.it  .    i;í7,    37,.    lakAsa    NAdur-utrxa    18.;    259.  »x- 
U)  :  285   &?.   IínJ7.a-iit«'zJi  18.  I.  »U    sr    Kölvös-alrzu  II  :  32H.  m. 

.  ,   ..ilitii  liclyn-iga/Jtisokol  ki>ri  a  litküi- 


Irodalom. 

Mafyar  költák  tót  fordításban  Ihiilintka  Kúruly  ev.  Idkéftz  MagyJaküQ  (Ciiaiíjíd 

Gla  Sáudor  k-iUt-nirn veinek  lot  nyelvre  való  fordtlásávfil    fo^ilalkuzik.  Kiadja 

na-    íiev'J    l>-«sahai    nyomda  25  krus   füzeteklH*n.    A/  cUú  f'iziH  iriár  sívjló 

*  <JaiK>-i  Miez'-l  illnlina  Ji'ui)  tartalmazza.  Itnilicskn  ha^^afiuH  MbíváMnal 

iO£.  kik  a  lói  m-ppol  i*r)ntki-/L"sbi'n  vannak,  lio^y    vállatulMl    l(Tir9S7*.^k. 

>'■ '    :«  Kisfaludy-tAr»a»ií|£  laicj-i  ü  lársuliituiik  tót  sznkosztály.'umk  rlö 

t  aSví'l.-lx'n    la  t«>t  k«>zni''ivfl«jdt'Si  «'iiyosnk't  5^«pl^'dalrni  lapja* 

kuznl  iijübh  innjiynr  k"''llÖk    mfivrilc*!     Lefordította  iirúf  Zu'liy 

i-^(», 'Tfint-rdrk-  Jc^ziMiazky  JijiiiAi  "lla  a  tojl.ik  mind  irnunHk* 

!■■  vnn  ii  sziveni*   rdinil    kíUlfíménveil     Most   Mikszrtlh   KálnWin 

pl^Míii'i'A  .1   liii/.,il;.Tri'  rr.iiiHi  •■Itw-szülóáének  atüllfti^éri  dolgozik 

Román  népkölleai  gyűjtemény.  Pop  ItetejLinu  .Unoít  ó-rndnai  lanilu  —  mint  a/, 
.in  lapok  irjítk  —  nnpv  rniníin  n(.'pkrdlé»i  gyíijteinény  knzrclior.sátÁ- 
I.    A  ifvOjtfnn*iiy  a  népkollAszet  minden  árnyulatára  kiterjed.  A  köz- 

6r«te  ui  törtenett  raQve  A  «SlovifR!ikc  l'ohl'ady  (Tót  szemle;  iteerk.  Skultéty 
TtinVií-S/t  iil-Márlun).  iiz  orosz  Gn)ti'  'Iz  ititorij  r^rij  1  Slavjanalva  v  XII 
IlUI  — 117.^    ./.Iiiiu  konyvHl  iMinerltli 

'  "  f"   '■''•'''■     .Bosznia" -Ja  angolul.  A   londoni  Atlionacuni    nagy    etismi* réssel 
•  'K    rtoiv^f^'l.    iii**lv  c  cr.lm    alfltt  jeleni    meg:    An  oflirial  Tour 

(   .    .  ,  :  I  liTzi'ünvin.1  Ji^  M   (It-  Ashtith  n»?ml>^r  ol  thft  Hunparian  Parliamcnt. 

rártenelmi.  régMzetI  é«  néprajzi  ki>zleményelc    A   •Pú<^s*  ri?ndeji  Itavi  mellék- 

•  ■' '  L  ^  •''   t  ■    ■  -    \!i(iály.    K  iiií-iíi'klotiií-k    I*ilesitiVserc  az  áldozatkész  szorktíszlflt 

1  1'árí>ai>ag*   s  nz  ennok  alapján  cicy  pöcsi  ficík  szcrvezósi* 

!     Az    1889-    iiprtlt^lian    riio-ííjelPiU  1.  szani  kiizli  a  -Ptíts- 

/.eti  úa  nt'prajz^i    láraulal*  nak    Katona   l-ajos  és  Ft-iler  M. 

tfi'vezeltíl  >  ii   'Macyarorsz.  Nopr.  Társ. »   felliivásjU.  A  2 

iit  1  Ia|os  fetnlvaaáüáriak     'A  népniesékníl*  i\  folklórét  túriíVíi'i^ 

>ii  .Sz*'He  Z-í    ad   •!  jahí)  közlt'in«*nyl  a  liulrskei  sinni'zör')!'. 

'•unnak  (v]f\u-  tt'-'>'>   ■riasilásuk  a  nüpit's  liaifvornúnyok  gyílj- 

A  franciiia   ui-\>ut\/j  lársitttni:  utasltnsni  alapján  ázerkesztelték 

(kt-r  "/"llumcs.  niivell    ftfflnl    púnn    liöt^ty.i    Ae  5.  számUui  még  iiz 

rlif    Milltiluuií'.'n'    III.  rOí.ctfnrk    p7.;tk;ivalotl    h/i   isniertetésf.  A  T.  is  M 


lló 


FOLYÓIIUTílK    S    l.APOK    HEPF.HTÜJÍlüMA.    NÍPRAJZI    KÖNYVTÁR. 

Kzáiiibaii  SzeiUiiiúrtoni  Dániai  Káliiiíín  ürtukpzik  az  Őskorról.  A  8.  sz.  a  Magyaroitt.i 
.Né)ir.  T.irs.  krizuviilésúl  isiiiertPti  ík*-*"  heliatóan  s  közli  Jókai    üdvnzIG    beszédét.  A 
Ü.  sziíinhan  Dariiay  K.  t-jt  néhány  szót  ^iiiinegh  és  vidékének  Őskoráról.       11.  A. 

A  magyarországi  német  népszigetek  tudományos  ismertetésérc  kérte  fel  Herr- 
inanii  Antalt  a  *For.s<'buiiKen  zűr  df-ulschen    Landes-  und  Volkskuiide*    számára  a 
•  ('.cnlralkominissíoii  IVir  wisseiiscliartliclm  Landeskundeneut8cb1ands>e}nöke,Kirchfaoir  4I 
A.  Ii;iik-í  tanár.  1 

Kálminy  Lajos,  nydvliagyuniiítiyaink  legbuzgóh  és  legszerencsésebb  gyüjtOje  ;9 
i's  rcUlolgdzf'ija.  a  mull  év  vége  felé  nyújtotta  be  Ipolyi  Arnold  terjedelmes  népk^  1 
(ősi  gyüjteuiényél  kiadásra  a  Kisraludy-társas;ígiiak.  I.'gyanő  már  sajtó  alá  rendezte  I 
szf'gedi  népköltési  gyűjteményének  III.  kiiletél.  a  mely  Tisza  Lajosnak  ajánlva  még  '. 
ez  tivbcu  meg  fog  jflenni. 

Nagy  Gézának  <  Adatok  a  vzL'kelyek  crodotélicz  és  egykori  lakhelyébez>  cziinCl    ' 
infive.  mely  különlenyoniatban  rieliány  péktilnyban  már  szakférfíak  előtt  ismeretes :    ■ 
kíizeU'bb   fng    iiiogjflenni    a    Sxékply    Xemzeti    Múzeum    értesítőjében    Sepsi-Szenl- 
Ovi'irgvíiii. 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

-Irwírfi/  Jífutirs  Régi  magyar  vezeték-  és  keresztnevek.  Pesti  Napló  1889. 
3ÖÖ.  szám.  Karácsonyi  melléklet. 

Thurif  Offürtjn :  Az  ősi  magyar  baláHzatról.  Vasárnapi  Újság.  1889.  61.  száxB. 

MohlovdH  Gergety :  A  románok.  «Kolozsvár>  1889.  Karácsonyi  szám.  Herr^ 
mfiHu  Antal:  Az  erdélyi  czigányokról  [a.  rzigány  anyaszeretet.)  u.  o. 

.4  'Kehi*  karácsonyi  és  njévi  számában  érdekes  adalékok  a  bazai  ratének. 
tiilklort'-jáhüz. 

A  'Patfcsorn  rs  Vidt'-ke'  ré^'i  magyar  lakodalmi  szokások  leírását  közli. 

'y^ptanHók  Luftja*,  1889.  ilt*rz.  2B.  Karj'icsotiyi  énekeink.    Sztankó  Bélától. 

Az  erflélffi  musewn  effifief  kiadványai.  Vt.  köt.  1.  füzet.  Dr.  Imre  Sándor,  a 
magyar  népdal  nviiiei.  (ií<'fej.  közi 

As  * EsztPiUfoni  és  Vidékf  f.  évi  4.  száma  -^Kgy  uj  tudnniányunk>  czfmmel 
ijí«'n  szakavatott  lárczát  közöl  tjirsa Ságunkról  és  éri fsí tőjéről. 


Néprajzi  könyvtár. 

l)nhi  Tivaíhtr :  An  Kssay  011  Tííur  languagcs.  London.  1889.  Külőiilenjomal 
a   '.lournal  ol'  tbc  Jíoyal  Asialii;  SíKÍi.'ly»-bőI.  Az  ugor  népek  etün.  térképével. 

Pitlsskn  Fereurs:  Tantilmánvok  a  népvándorlás  korának  emlékeiről.  (Akad. 
.■rl  I  líudapest  1889..  55.  I. 

Dr.  MunkctCíti  lienifíf :  Nyelvészeti  laiiulmányulam  a  vagulok  földén.  Kül6n- 
l''iiyoinat  a  -Builapcsti  Szcmlcí   ÍH.S9    évi  füzeteibnl.  58  1. 

Jopff'vif  :  Makcdonien  und  Alt-Sorbion.  Mit  67  Oríg  IMustrationen  und  einer 
flliiiu;.Taphisclicii  Kiirtó.  Wien   1889.  VIII.  iül.  1   l. 

Vervsti  Enílifi:  Hukarcsli  inaL'var  ktípus  naptár  ]8^)()-re.  Tartalmából  a  kA^xl- 
kczö  czikkck'.'l  ciitlíljük  líil :  líartalus  István  :  A  bukaresti  ev.  ref.  egyliáz  története. 
Mr.  Múrky  Sándor:  A  niai;yar  missziók  kfzdelo.  líétby  László:  Román  elemek  a 
magyar  tiirsadakimban.  Cíirincn  Sylva  :  A  Oiinbrovicza  íregc).  Gyárfás  Albert:  A 
liukarcííti  niaíivarnk  nís/.v.-teii-  I  Károly  király  kikiáltásakor  s  koronáztatásakof. 
Koús  Kf-n-ncz :  liuináiitai  rzj^rájiy  népdalok.  Harinatb  Lujza:  Egy  királyné  loBtkn* 
lánuma  ,'Szinaja;.  Veress  Kmlre  :  Hiikarcsti  magyar  nyomtatványok.  Haltrích  József : 
A  világ  jíivainak  kioszlásu  c^^jgány  liaíryomi'iny  szerint  140  1.  Ara  60  kr.  A  naptárról 
:i   Itnnianulii  j;iiiii,ir  l.')-iki  sz.iina  ho.<szabh  isin*'rte1é>t  közöl. 

IK-. 


A    Itla^yarországí   Néprajzi  Társaság   IV.  eloadÓ   ttlését 
).  február  hó  15-éii,  d.  n.  5  órakor  tartja  meg  az  Akadóuiíá- 

rArgyai;  S/.ily  Kálmán,  a  Morkoláb.  2.  I)r,  Marienscu 
Baba  Dokiáról,  a  román  mythologia  egy  alakjár(jl. 
Réthy  L.á8zló,  Traján-Decebal  tiailitiók  slz  oláhoknál. 
/y  Ferencz,  Muraközi  lakodalmi  szokások.  KUlOn 
K  nem  adatnak  ki.  Vendégeket  szívesen  látunk.  A 
olvasó   Uléa  után  választmányi  Ulcst  tartunk. 


Gyűjtsünk  tagokat  I 

Félezer  taggal  kezdi  meg  társaságunk  nyilvános  pályáját. 
lép  ttzáui.  de  vajmi  c.Hckély  a/.oklioz  a  nagy  fcladatokliuz 
lt^  a  melyek  előttünk  állanak.  Kérjük  tagtársainkat, 
izck  kőrllkben  társaságunk  eszméjét,  szerezzenek  neki 
tet.  a  kik  anyagilag  és  szellemileg  támogassák  a  társa- 
A  nagy  czéljai  elérésében.  Tanulmányai  körének  úgy 
^íette  fontos  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  mi  társaságunk 
vaii  bivatva,  hogy  a  haza  összch  népeit  nagy  kultnr- 
^nnkárft  egyesítvén,  a  legszámosabb  tagú  tudományos  egye- 
íiet  legyen  az  országban.  Hogy  ezt  raÜiamarább  elérjük, 
tagtársaink  buzgósága  tol  ttigg. 


ííéprajzi  doljíozatok  szerzőit  és  kiadóit 

érjnk,  legyenek  hogítségUnkre  a  hazai  néprajz  minél  tel- 
ibb bibllographiájának  összeállításában  (folyóiratunk  egyik 
dntában)  és  küldjék  meg  az  ^Ethnograptiia''  szerkesztő- 
:éttek  vagy  társaságunk  könyvtárának  néprajzi  érdekű 
:bbi  és  ujabbi  kiativányaikat  (könyveket,  czikkcket  stb.), 
tlyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  Különö- 
a  vidéki  időszaki  sajtó  számos  értékes  czikkét  lehetne  így  a 

cgleges  elfeledéstÓl  a  tudomány  számára  megmeuteni. 


Te 


Ax  .  Kthnoinfpschti  Mítteilnn^en  nus  Un^arn"  els'í  roly«mAból  (1887 — 1889) 

ilent  S    nizet  (niiote^y  23  Ív).     Át    elaö  katetet   lívfejeeS  4.  fíixet  1890.  «t 

fo(f  mfipj^It-nTii  ai  pIsS  S  fUxel  na^y  ne^yodrétü  atnkjában.    Ae  elsÖ  kötet 

M'''[(liiny»    méR-  uiefrreiiilpUietö  ö    frtjAvAl  (tínnm  pnpirnsA  klDOo 

'k,  ftcyenuaeii  »  kiüdúlól    Harrumnn  Antul,  J.,  Attii»-utcza  47), 

■■HiMi  v-f^  bérmeDtvt'  kUldi  8zAt.  l'i^ysnoiT  mh«  n  kUvetkexO  ki.vlványok 

B>eg   (eicyenea  bérmentt-s  küiilé-HHi'l) :    l    Antüh  Heíihman."v:  Jtritrage 

tkhtng  der  Votksporstt!  (kúúkk»l).  1  frt  ftÜ  k;.    —   Ü.  Dh.  H.  v.  Wlis- 

j^ter-  HHil  BeHpre'^hHtujftfoniieln  dcr  trnna»}fU'nnitscheH  utut  ttüduiu/arischeti 

■  ftO  kr   —  3.  1>R.  Ti-    ^    "*    "ss,  J.  v    Ásbóth,  .1.  v.  Thai.lóczy:    Súd- 

3U  kr    —    4     A.    l  Heimischf    VúliietétimMen.    fiO    kr.    — 

fc.  PiL  8.  KtiAfNs       t)as    1--L.  ,,    j  i/f'ÍM    t'oH    prfssbuffi.  W.  v,  Schülenbüko: 

iau  btfi  -íreit.    J.  v    ArímWh  :    JJaa  Lifii  voit  (Susinje.    90  kr  — 

0.  V.  W  lleber    den    Ztiuhér  mii   Vkí^iscMichtn  Kúrperteiltn    hei 


Jeilungen  ans  Ungai 

Ai  ahipftZHbAlyok  flj,  g-ft  U;f  n6\:     „A  társ&sáK  »  klUfuldl  axitkkii 
viiló  dríntk^zéd  v^neft  nrról  tfumloKkorfiki  hojív  " 
lett  melléklftppa),    v»^y    IiubuiiIú    ciélu    lituní    í^zfir 
Knnek  rrteltnrbiMi  n  vúlrtsztuiiiny   K^hl*.  uovciubLT  liu  li-ao  tarTuri  Ulé 

rz{m<l  azakfolyóiriLt  kiHdo-Kzcrkai?'  Ütrrinaiit)   h  ms^  foljrű 

tiuvuiik^iit  f^yvgy  ivet  sxán    :i  Mn 

l'.-iDéM)'_'iiick  é»  n  t)ÍrBfi«ái^  vlílmló  i 

li'li.v  Immi   ( _  l'.ll.tiuí.'r.'iphii' )  u}t':;i<.'l<ni    ili«i  -,    uúujt'l  nyelvűi  ta 

,  küil6(írrtv  (L.ímI  .iz  *-líl»cli  (;iit,'yii!.i»t  i    '    :  iupjdti ) 

Az  ,Etbn«loiri(ffhe  XÍttrUiinK«^u  «ti«  rnimrn*  rümü  in\yMt%u  a] 
ht  BMZt>s  ssnkkOrOk  últOrfi  és  ahsulur  éftákfi  kiixlonyiittk  ianiffrli'k  ni,  ni 
mv^\\ti\}oúüf\wz  kóp^'Ai  i'itiilflkt'il    Az  í>s^.»y  úvvel  kczilödö  II.  küktét 

IIKBRNAXK    AKTÁI.    *m  iKATOWA    LAJMB 

i><yl|rtcapn    fO(^Ak    szerkfSKtvni   Ísa  Kinilni.     I'rngriuoiiija    iinnjíbtin  b6vl 

^tigynn)ríi£M4C    tiépotii    túl    i*    kitcrjtrexii    vl£.<>.    ''  '  i 

■lluiuÁnia,  .1  B^lknu,  ii  IjfV»nt<'  iM'pfir*'.  Ori.ia/. 
n^pcMUílr«  s  ijfy  n  ní)itftni  t'i  ti^éo  »*(  a  kÍHiin 

•  mely  hniAiiknnk  jutott  a  tím  'i  ;  hogy  kílílosw.'  kt  i  .  _,  ^ 

■  A%     Ht^llinoloffiwlie     Mitt«ilung«it    au»    UDj^u-it"    csutnn    bAV^g 

^  ivRs  tilcvtekbcu  fog  u)i*iejeletiui  ns  .Ktbnugniphlu"  aliikjAhnn.  GbblT 
(1r)lpi£iit(>kiiT  kiiiM  l'ikópi-it  nAiitrt  oycU-eu,  egy  Ív  pcdi^ 

..Anzelger  der  Geselischafl  ftir  die  Völkerkunde  Ungarns" 

cxfiDtuel  r<  H  Tent  Jeltell  (nrtrilonitDnl  a    MAxyarorei^i  Népngsi  '(Mrftx'Híi;' 
inlos  kOKUiayi*  ti^its,  mij^' s£  .KlIinolo^'iKi'IP'  MitlcUnngiMr  úi^y  nny  ^ 
gDKÚam  iiÉxviv  tfikápt^ri  »  ezukkiirOk  sxáiiiiirH  klvúii  tudOQiAQV'"-  '  .  , 

Ax   „Kihnotogischc   MittcititiK'^n*  »  hk  „Auzci^r"  ri-  ra 

'trMii  évmikinl  4  FH  ;  ü  MairyiirorsxAf^l  NéprjiJ'l  TAr;«ti»iÍK^  In. 
rnak  3  írt.    A  ki    loliAt  i\   ,i  tVmyi  ívj   tagsági  fliion  fclíll  i 
.ntlit)Oí;rriplitáii~    kírijl    éf>    vvie    i*gyfttt    hz    ^F.limnlogiBcliu    Mittcimi 
. AiDCci^iT'  fulyótmtuk.'U  ib  ou't'kttpjii.    Az    utóbbitk   ivi  killun  t«    ft 
siL<rkea£tJ>kuét.  dts  »  czél  viUgus  fut&i^tievtizAiióvel  ii  ta^ági  dijj«l  egyúit 
iuÍK<  pf'uictitraatinz  U  kUItltietO. 

Ais    ^Eitinalopgchc   Mitiheitnngen'    eddig    Í600  péMÁoybair  kui 
\te\'  és  ktimild  ethnnlnpifiMiiiük.  A  11    kUliMrt  cHttk  a/  clőnKet&fcnck  ki 
meg.  A  n.  ki.Het  eim'I  r^zetp  jmiuir  lió  v^ííímí  log  ui''gji'lcinil 

A^  „F.tliitologtscbu  Míltljoilaiigun  uus  Ung4rii*  és  sz  ^Aiuu>!gef  di 
«obaft  rUi-  dÍ4?  Vi3tkorkuudc  Cogftrrs*  kmdó-szerkeiixlói : 
^  Budapcitt,  18811.  decíi'iuhor  bóbKii. 


HERRMANN  ANTAL 
u  Népnijzi  Túrsnsúg  titkÁrn 

il..   AI1Ilii-lil<-/«   17. > 


KATONA  LAJC 
n  Képrajsi  l'AraoAág  )4 


ETHNOGRAPIIIA 


magvarukszaítI  néprajzi  társaság 


T AKTA  LOM. 


1.  IMpatf  Knroliji  A  vonulok  i*R 

OBztyikoknAl 117 

II.  Dr.  Csambel  Sinnu  :  A  lót  nép 
kUlté4£vti  kiiidvAiiyok  krittkA 
jálioa .- .     131 

III.  Dr  ManvuracuAthrnvt:  \)\vL\iik 
Dnkia,  rpináti  iiépmylliolugiikí 
aUk.    ■ .  I    ....»...• 137 

IV  7>r.  HéiUy  hásMló:  Twjáii- 
Dvcehtt}  tnidiiiók  az  oUhokoáI.  l44 


V-  Niitfy    (Jéia  ■■   A  uiOf^yHT    aév.  lí 
VI.  Uerrmoiiu  Ántaí',   Jetontés  M 
IrtHH.  évi   bécsi  anthropologiai 


kou^i-i'SsiiBrí^í 

th 

vn 

Táraniiilt^l  értesítenek 

\ú 

VIII 

.  FoIyi'íirJilok  és  l.i|»ok 

rejKT- 

161 

\i. 

Népnijzi  köuyvUr 

IBJ 

1  tiii       i\  i..Vif 


felhívás. 

A  •Magyarországi  Népiii,)/i  'lursaság'  minden  ronda  ta^ai  Üáxli 
lettel  felhivutnak,  hojív  a  tarsasíig  javúni  teli  alapítványuk  öww 
va^y  annak  kamatait,  illetőleg  a  tafísaiíi  dijai  (18H9-rp  I  Irt  50 
lR9C>-ix^  S  iri)  Dr.  Borovszky  Samu  hoz,  mttd  n  Mtujtfiu 
fírszáiji  Nppnijzi  Társasai)  pÖHzUhostihoz.  Bndapeat,  Akadémii 
ntcza  2.  szám  c/Am  alatt  —  kficzéh'zi^mbhen  postnutalvílny-lapnn 
niielöbli  l)i;küldeni  szfreske^jetiek. 

A    .MngyarorBKÓgl   Nópraixi  Társasig"  pénztárába  l6íHt.   február  ItavAbil 
befolyt : 

-  50  forintos  alapítvány :  Cíyalai  Pál.   Uiidapest.    —   S^ily  Kálmán.   tiaJape 

Ó5fizu«i'ti  :  \1.  ÖMtewu     lUU  tr(. 

Burtenz  Jéxscf  Aiiitmáiiya  5  frt. 

Összeacu  :  ö  fK. 
3  forintos  tagdíj :    Állnmi  röroáliskolx  SzékHy-Udrarhely    —  Anií>it>  ^Ht-i 
Budapift  iiiüi   Apponyi    Síindor.    Lengyel.    —    Pr   Hartach  Soma.  Ríó». 

Bxrúti    Lftjos.    BudHpii'st.    —    (lirístiaii    .-Vntal.    Pancaova.    -     Thnmas  D*.\ 
KdiitbiirKli,    -      Dr.  l''í(rüos  Dcmu,    Xb-^v  Knycd     —    Fodor  Síimnél.  Vág-Í. 

—  Fíikíjvi  Lajftü.  Szeged.  —  Galv»«i  Imre.  Zombor.  —  GíinCíEy  Ferencz  Znr 
falvrt.  -.  IlirschI  Béla.  Bálinca  —  Juliász  Móricz.  FelBÖ-Bll.  —  Kotíszeky  Er 
Mn)?yar  Óvár.  Kurz  S/iuiiiül,  Budapeal  —  N.  Nalácay  Ödön.  tíyuUtelke 
OrszágcH  'i7r.  tHiiítúkópezde.  Budapest.  --  pHcüagüg-niml  tl^uaái;t  olviisükür.  I. 

—  Pulirári    Üúisküla.    SepBÍ-Szoiit  (^yürgy-    —    Prukker    Károly.    Pécs.    —    i 
Rndvánszk}'  Béla   >i»jó-Knzii.  Kaisz    Aladár    Pudolín.    —  KeáliakoU.  Slime 

—  Ht\\  lögyiunaeium  I><-ltryfzen  —  Rd'.  rííffymnnsínm  ki>Dyvtj'u'.t.  Om 
i)T  Spitaor  .S:imvi.  Kszék  -  Hzalay  László.  Bécs.  —  Szommer  Endre. 
Tíatius  llyü'gy.  Budapest  ']  rencHéni  Károly  Bndupeat.  -  Trem-^énl  _^ 
H;idhrtz  —  I»r  Vajda  Ignáoz-  Budapfot.  -  V'asskó  GyuU.  Pozsony.  —  Ví 
Adorján.  Nemes  (Vsa  —  VVeinbergcr  Kálmán.  .Szitágysoailyó.  —  WHsi  Ig^nl 
Scpsi-Sz«nt-Uytíi'gy    —  Wieder  Gyula.  C8ik-8<imlyó. 

Öfiazesen:  BA.  Ösasoaen  :  114  frt 

I  frt  50  kros  tagdíj .  Állami  fAreáliakola.  Székely-Udvarhely.  —  l>r.  Ba 
Siiinu.  Bftja.  —   Farkas  Sándor.  Szeutes       -    Uirsch]  Béla,    BAliiicz,    -    Dr 
Gyula.  Kolozsvár.  —  N.  Nalát'zy  Ödíln.    Gyulatelke.    —  Orsz.    ixr    tanitöképczd 
Budapest,  --['aulovics  Janitor.    FelsUSzvidník.     -    Pol^rári  tít'iiakoln.  Supbi-Sz 
György    —  Báró  Rad^'áuttzky  Béln.  Sajn-Kaza.         Haisz  Alailár  PodoHu.  —  Ílv4 
iskola.  Sllineg    —   Kel.  riigymonsium.  ÍJet>reczüii.  —  Kel.  fögymurtaium  kUnyvtá 
Csurgú    —  .S/Htliuiáry  tiyuriry.    BudapeM.    —    Vasttkó  tiyula,  Pozaony.  —   Wfl 
Iwrgi'r  Kálniún.  ^zilágj -Somlyó.  -     Weisz  liciiácz.  Sepai  tizent-Oyörgy.  --  Wíexl 
Uyula.  Caik-í^nilyú. 

Összi'íien:  líi.  Összesem  2Ö  frt  fiO  kr. 

Az  2..  8zámt>aii  küxült  kimutatás  szeriuc  luU  m  &4(  kr. 

A  fentebbi  tétetek  ö.<M)zege 247    ^    AO    , 

Főtesseg:   1200  forint. 


FiTHN()(íRAPHlA 

.VM\OY.VKOKS/AíSI  XRPHAJZI  TÁUSASAíí  fiRTKSITftJK 


r*SfKRKK:<ZTI 
lir    KÉTHY    LAsXI.Ó. 


evf. 


|S!)II.  iiiáiT/iiis  I. 


3.  szám. 


A  vogulok  és  osztyákoknál. 

tHpai  Ktifoiy  jfvlfntM*'  Hnlliiropoloümi  é»  liúprajxi  tAiiulmanyaijáról. 

\7A*u  (antilmánviitain  eiv<lmpiiyeir<>l  kívánok  bes^iamotni,  melyei  u 

éfi  jelen  év  rolyairuin  Mnnkufísi  Berniit  tir  nyfilvész  l»arálnm  tui-;i- 

III  végvxlein.  liUitn  czéyu  voll  vogul  És  osztyáJc  ayelvrokonainknak 

ipulogiiti  i!S  fölev  n6pn\izi  vizsgúlala.  KuUiiasom  e  tíZéljdnal  fogva. 

lehii'tiií^    ^eííol    iiikáhh   lielyénvaló  e  jelcnUí^.    mini    e  lársasájíban. 

íy  a  hahonin    iranylmii  knlatokjit  ós  i>ixleklödök(*l    magában   egyesíti. 

ÚlTooalum  részletezéséi    metlüzhelem.   azt  más  helyeo  volt  alkaJ- 

•iii.*)  Ak  litaza*  végeredményeit  összegezni  és  i'rsszehasonÜtó 

íjket   vonni,  csak  az  íitnegyedéves  utazás  teljes  anyagának 

&sa  után  válik  lehetségessé.  A  mire  jelenleg  vállalkozom  az.  iél- 

loí  jt  tanulmányra   ÍDdft<»   okokat,  n  kijtatÁstian   követett  mód*<zeil 

mnek  segédeszközeit    a  vizsgálat  köréi  és  a  pyiütölt  anyagdl. 

I. 

Huióii  &X.  utazás  előzményeiről  iikarok  számot  adni    Regnly  AoUl 
keiJ  hoi/y  felidézzem.  Az  ö  lelkes   |>éldá,iának  volt  krtvelkezésa. 
^kulatásnutak  szükséges  lölytala-sa  a  mi  ulazáüuuk.  Az  álluin  gyOj- 
Uíyl>ec$Q.  gazdag  nyelvi   anyag,  melyén  életét  áldozta  fel,  F»evitó- 
ItiTPlri  rokonságunkba.  F.z anyag  alapján  kiváló,  nálánál  iskolázollabb 
!/A    M  i.t^iyes  módszerek  alkalmazilsával.  megvetették  alapjót  az  ugor- 
I  pnlitó-nyelvészetnek.    A  nyelvi  eredményekel   azután   nagy 
alkalmazták  ethnologiai  kérdések  megvilágitilsára. 
^Rven  nagy  eredmények  és  sikerek  mellett  egészeíi  feledéaJie  niPiníl! 
miÜt^Wiit^ének  másik  iránya:  néprajzi  és  anthropologiai  kutatása. 
íötdn^izi,   tiVrténelmi   és  régészeti    tAnulmanyokkal    kapcsolat  bari 


p  l-^ldnjzi  kűzleni^i>Y<-k.  1><HH.  IX    és  X.  '\^  Itítíö.  VIU    f. 


A    VíhGULOK    É-H   OaZ-nrÁKOKKÁL 


folytatott,  Cedjg  Heguly  nagy    buzgalommá!    tizött    ily    irányú,    kii 
körű  elOlaiiulmanyokat.    LUjában    néha  nem   csekély    ve.szelyekkel 
^zcmlK*,   hogy   megvalöaítaa  az  anthropologia    czéljail    (gipazleiiyr 
készítése  élők  ('ej<>r5I);  a  legnagyobb  husgalofnmal,  a  tűgnt)ró/.übb 
lOcK'^AHel  rolytatja  néprajzi  megligyeUtáeil.  bár  asokat,  tudtunkkal,  t^akj 
kezdetén  jegyzi  fel.  Mind  e  munkájából  csak  igen  kevés  maradi 
Ezekből  legbecsesebbek  textusai,  melyekben  a  néplélek  nyilalko/Jk] 
melyeknek    feljegyzésénél    nem    kevésbbé   vezette  öt  a  tarlabni. 
nyelvi  érdek.  Anthropologiai   megfigyeléseit  pár  sornyi   Teljegyzés 
kojionya  hirdeti.  Az  általa  gyüjlfilt  becses  népr^zi  é»  régé.szeLí 
a  mennyilien  megvannak,  szél  vannak  szórva.  Népra^jzi  feljegya 
csak  leveleiben  és  nyelvi  teljegyzt'sekhez  adott  magyurazatok  alal 
maradtak  reánk.  Míg  a  nyelvi  téren,  mely   nagy   eredményt   is 
:i\  itotl,  gondos  fö,  sokat  megmentett  vizsgAlataibOl :  addi^- 
néprajzi  irányban  nem   akadt  senki,  a  ki   meífigycleseii    l-_ 
azokat  helyette  legalább  részben  feldolgozni,  bízlositani  akarta  éa\ 
volna.  I*edig  Reguly  nem  kevéssé   tartotta  fnnlosíiknak  néprajzi 
latait  iigy  általános,  mint  a  rokonsági  szem|>ontbúl.  Sűt  ez  utóbbi  i 
pontl)6l.  merjük  állítani,  túl  is  becsülte  azL  Népnyzi  eredményeit 
két  munkában  volt  szándéka  megírni,  az  egyik  az  cösszes  linn 
zsekröU  szi^loll  volna,  a  másik  az    uralonti5ti   ngoroknil.  azok  kölfi 
léről,  mindenütt  tekintettel  a  magyarságra.  Tudjuk,  hogy    Ueguly  ej 
veit  nem  yalűsftbalLa  meg.  De  nem  akadt  más  sem  a  hos.szu  évtii 
át  a  ki  e  törekvéseiben,  czéljaiban  nyomába  lépeti  volna. 

Kz  alntt  a  nyomába  lépett,  gyorsan  f^lödö  nyelvi  kutatásnál  i 
jött  a  szüksége  annak,  hogy  az   általa   hozott    ugor   nyclvanyag 
lerjedelmél»en  érlékesílesséic  és  ujtjal  gyarapítassék.  E  feladat  e!\ 
a  magy.  tud.  Akadémia  Munkácsi  Bernát  dr.-t  hízta  meg.  a  ki  it unmtj 
megbízói  legnagyobb  elismerrsére  oldotta  meg.    Htjára    ké.szijlvéa.  Mi 
kácái  Bernát  barálom  társat  keresett  vállaialához,  a  ki  az  utazás  (c 
vele  megószsza  és  a  tanulmányozandó  népekel  néprajzi  és  unlh' 
szempontból  kulussa.  Választása,  ismerve   tanulmányaim   irau)., 
esett.  Az  1887-ik  év  deezember  havában  szólított  fel.  hogy  hozxA 
lakozzam.  Habozás   nélktil  a  legnagyobb   örömmel  jelenlétiem  ki  kfi 
segemel  a  csatlakozásra :  még  az  egyetemen  kózösen  ápolt  tervcink  me 
valósulását  látva  benne    Az  elhatározás   örömei  csakhamar  eloszlottá 
midőn  a  megvalósítás  mikéntje,  a  szükséges  anyagi  eszközök  elötc 
tése  került  szóba.  Nem  akarom    felújítani   azon    nehéz^éaek  és  a  ve 
járó  izgalmak  emlékét,  melyek  lUi  elöké^ziileteíuket  megnitírgejsiék. 
az  akadályokat  végre  mégis   elháríthattuk,  abban  r  föérdem  túrsamj 

118 


PÁPAI    KJSrOIATAI. 

illclL  (^kély,  de  biusdjtó  voU  a  támogatá.'i,  melyet  kic'ííítközölni 
|lt,  A  magy.  tiid.  Akadémia  nagybecsű  fipkrtli'^i  l.-iniovalAsa  iiielletl 
ily-aiapUil  300  lorinlot  utalványozóit  számomra,  ninlyol  há  iita/áa 
mtg  150  forinttal  egészített  ki.  A  földrajzi  társaság  100  forintot 
"fclalAsügyi  minirtzlíínum  egy  ösztöndíjam  hAlralevÖ  rcszót, 
utalványozott  ki,  feloldva  a  vele  járó  kölelezetlsíígek  airtl. 
TelQl  400  forintos  rokoni  köksönl  kaptam  Hinriksz  Károly  nagy- 
.  berezegi  uradalmi  int^ztítöl.  Mindezen  eszki')Z(Vk  plégségeuek  voltak 
megkezdésére,  de  nem  annak  keresztüIvileléTe.  Nemi  könnyel- 
iletl  bozzá  ily  eszközökkel  (Ura  kelni,  de  bíztam  a  jóvöben.  E 
iiamtian  nem  in  csalódtam.  Utazásom  kezdetén  értesültem,  hogy  a 
ttásQgyi  kormány,  a  hozzá  elutazásom  elölt  benyújtott  emlékiratom 
néprajzi  tánryak  g^-üjtéftevel  bizott  meg  a  nemzeti  múzeum  szá- 
Nem  voll  ukom  stgnülní  mar  most,  tiogy  a  lipcsei  és  szent-péter- 
&praJ7Í  muzeumok  ily  irányú  felszi'jliliisa  elöl  kiti^rtem.  lltani  elején 
a  néprajzi  gyűjtésre  600  forintot,  később  annak  folytatására  300. 
'  a  hazaázállitási-a  250  forintot.  Ez  Összeg,  a  rendelkezésiemre  állú 
eszkíSzftk  legjelenlékenyebbje,  lényegesen  elömozdilá  lUi  czél.iaim 
■  '  at  bár  Jó  r(i.szét  a  néprajzi  gyűjtésiéi  a  szállítási  költségek 
M'l.  K  túnicigalás  első  sorban  Szalay  Imre  osztálylanácsos 
^reléiének  köszönhető.  Válnúgosnak  rélt  időben  kaptam  2U0 
ít  Török  Auré!  úr  szíves  g(índo^kodá.sa  folytán,  tudományos  lörek- 
íelkcs,  áldozatkész  serkentőjétől.  Semsey  Andor  úrtól.  Ez  alká- 
li b^lift  kö.'tzöne temet  fejezem  ki  mindazoknak,  kik  anyagilag  támo- 
vufly  e  lámogalós  létrejöttén  fáradoztak.  Krkölcsi  támogatásuk 
köteleztek  le  llunfalvy  Pál  ár.  továbbá  Török  Aurél  úr  anlbropo- 
ulas(tiL"^i  állal,  es  különösen  Budenz  .lözsef  lír.  a  ki  valódi  atyai 
skodással  Őrködött  egész  utunk  felett. 

1K88.    mán^ius    IS-ikán   hagytuk  el  az   Akadémia    ajánlásával  a 

81,  kétség;  es  i-emOny  közÖtL  Sz.-Pélervárra  siettünk,  hogy  az  orosz 

Inytól  a  szúk^ge:?  utazá.'^i  engedélyt  esetig  a^jánlást  megszerezzük. 

[akarok  lárs^m  jelentésének  ismétlésébe  bocsátkozni  annak  elöadá- 

l.  mint  jutottunk  egy-egy  czán  ukáz  alaJyában  oly  ajánláshoz,  mely 

lunkrtt  a  hivatalos  támoga(.ást  is  bi/.tosftá*)  Mindezért  illetékes  helyen 

fy.  tud.    Akadémia   kifejezte   köszönetét   Mindazáltal   nem   érzem 

felmentve  a  kötelezettség   alöl.  hogy  ez  alkalommal    személyes. 

k<:»^z''nelemel  én  is  ki  ne  fejezzem    támogalásaért  az  orosz  kor- 

■)  Mumkdesi   Bcmdt    dr. :    Nyelvészeti    lanulmáns'utam    a   vogalok    földén. 
Szemle  1869.  nn vemben  (*;?.  deczcni  IíCPI   szám. 


119 


fi«. 


rnaiiynuk  Os  mindazon   közegeinek,  kikkel  éríntkezai  alkalmam  volt 
ulö^íokeny  lamojiatást,  egy  ellenségesnek    tarlotl    nemzet  részéről,  vú 
nostiak  hinielelt  időben  legkevushbé  t-eniéüiettünk    volna.   Kz  előz 
támogatás  tette  egyáltaiún  lehetővé   utunkat,  hb  a7:t  anya^ilac:  i<^  feli 
inegköntiyité.  Az  orosz  kormár>y  ferliai  közül  külüni»sen  Tpíjínirzki  ir 
a  tobols'/ki  k)>rtnún\*zónak  tartozom  köszönettel. 

A  loKíKÜataíí  előzékenységében  ti  kormány   közegeivet    voi-seaya 
u  társaiiulom  minden    osztálya.  —  Különösen  a  tudósok  és  tudoman| 
kedvelők  icyr^kezlek  larlnzkiKlasunknt  a  ván>?okbjnt  IrtniilsúBMSsii  »•>  ke 
rnesiíé  lenni    Magában  a  lovúrM-íban  lámogatáííiikkal  leköteleztek  Uac 
**s  Sí:hrenk   akadémikus   urak.    Ketri  úr,  a  földrajz  egyelomi    lanúra 
Putkanov  urak  ;  Moszkvában  :  (íondatti :  Ka^^nban  :  Szmirnov  és  Ví 
•lekaterinburgban :  Clerc;   Tobolszkban:   iMamew.    hylkin  «.->  I.n.-.— 'i'^ 
Tom-szkbun:  Florinszki,  Kuznecjíov  és  A«irijAnov  urak.  Az  érin' 
mindezen  tudósokkal  és  sok   másokkal,  az  előnyökön  kívül,  melylyei 
szaktanulmányaimra  ní>zvp  járt.  azon  meggvőződési  i^rlelle  bennem,  hí 
az  «nosz:?ág  nem    olyan,    minőnek  nyugoti    tájékozatlanság   és    (wlitili 
gyűlölség  kifesti.  Mindaz,   a  mit   tapasztaltam,   láttam  és  hnlloltain* 
serényen  muíikálkndó.  nagyratörö,  nagyra  hivatoll  népre  vall.  mely  rövíi| 
idő  múlva  ellViglaya  m»>t!n  helyet  a  mdvelödosheu  a  nagy  uyugoti  n< 
melleit. 

Mellőzni  kívánom  utunk  azon  részének  vázolását,   mely   <l 
szagon  ál  Sziíiériáig  vezetett.  Hár  e  rövid  ideig  tarló  nt  nem  volt 
gény  .-izenvedésekbeu  és  gazdag  volt  lanulságokl>aii. 

r.sak  kevés  időt  toi'dithattunk    múzeumok  megtekintésére  V!» 
irodalmi  tájékozódásra.  Nem  idöztiettünk  azon  volgai  nyelvrokon  I" 
Msuvasok,    cseremiszek I.   melyeken    úlvoualtmk   átvitt   é^   a    m-i 
vizsgálata  igen  vonzó  lett  volna.  Siettünk  tanulmányunk  <^élja.  a  vogulsvj 
felé.  1888.  m^us  6-ikán  érkeztfluk  a  nyugotról  legközelebb  elérhető  v( 
telephez,  Persinához.  K  laki  az  Eszakkeleli-IJralban,  a  Szoszva  folyó  mdj 
lett  fekszik,   kevés   számú   eIoroszosod<'»    vogul   lakossággal.    Itt    fo^ 
lanubnányainklioz.  Tarsara  a  falu  kenézének,  az  öi-eg  l'ersímek  nyelve 
egy  vogul  dialektusra  találl  és  annak  feljegyzéséhez  fogolt.    Nfki 
sorban  l'ogyalékos  oro^z  nyelvisniereleni  bővítésére  és  u  nélküKv 
társalgási  ügyesség  megszerzésere  kellett  löi-ekednem.  Kz  urányhan  d 
orosz  házi    gazdánkban    elözékenv   segédre   Uláltam.    A  vezeleit  be 
orosz  népélet  ismerelébe,  a  mire   első   ?íorban    volt   szükségem,   hogy 
lanulmányozandó  vogiil-oszlyák    életben   felismerjem  az  oro.sz  elemekctj 

Ez  előtanulmányok  mellett,  bozzáfoghattjim  főezélomhoz.  a  vugu 
vizsgálatához.  Kgész  nap  a  falu  lakói    ktizőtl    forogtam,    fetkeresvf*^  6k 

120 


PAfAJ    KAUOLYTfiL. 


ixó  foglalkozustikbaxi :  idöiikpiit  eKyiket-nm^kat  lelbéretleni  magam 
KíQJiséjíeií  Míííjívanisintitk  meíiíHÍiisrira.   Megki'zdetU^m  a/  anlhi-o- 
mére^eket.  népr^uzi  tartcvak  gyüjUístíl.   modellek  készíltelésri  tv 
^l  —  Ily  elötanulmúriyokkal  hs  vizsgttlalokkal  löllöUern  közel 
'1iócia|)ot  Kz  alall  begyakoroltain  maflám  az  orosz  nyelvbe,  jobban, 
Dt  axt  oly  rövid  uii\  alatt  remí^Itoni  vnlna    Kfckor  a  vélfllen  kí^dve/íi 
liiuit  nyújtott  egy  kiruiidulasra  a/  l'ralba.  a  leglólreest^jbb.  tegkr^<lcl- 
Állapotban  élő  vogtilsághoz.  Ama  vidékeken  szokott  pár  hv  óUí 
ál  időzni  egy  jól  felí^zerell,  nagyszabasn    or<.t."*z  állatni  expfdíliti. 
lynefc  feladata  az  l'>znki-L'ral  lisványgazdagságának  átkiitutíísa  biuiya- 
sMíni|H>ntl»ól  (3s  ennek  kaiMtsán  a  )íeolo)íiai  visztmyok  lanubnanyo- 
a  terfliel  topoRraphiai  felvétele.  Az  exfH*diti6l.  mely  a  legnagyobb 
•'     ■  •  ■!  fogadott  körébe,  a  tel^ö  Szószra  (^a  mellékfolyóinak  vidékén 
lelso  folyasiiboz  követlent.  K/  iibil  a  sekély  hegyi  folyókon. 
a  mocsárokon  lóháton  vagy  a  hol  ez  egészen  lehetetlenné 
.  .:\:iii-f;  iLltíik  MM'ií.  Knzel  egy  hnnapig  v<>llaiTi  az  expediizíti  kényez- 
tl  Tendere    A  köreben  töllütt  napok  ntaza^oni  legszebb  cmtékei  kOzé 
Jiak.  Kedve?  kötelességem  az  élvezett  előzékenységért  é«  a  bö  tanul- 
legmelegebb  kiWönetemel  fejezni  ki  elsö  sorban  az  expedii-zio 
Öjt"iK*k.   a    lengyel   .szarmazásn    l,el>tídztnszki    bányamérnök    Tirnak, 
t>bú    az    expediczió    többi    tag.iainak:    Fedorov.    lionejía.    Ivanov    es 
ile  i^mpo  uraknak.  Körükben  tanultam  meg  az  iilazüsnnk  ama 
cen  sxUk-sóges  nuVlját,  es  a  bímásnuvlnl  ama  némtekkel.  P>.  ú\  aluli 
ítetn  meg  a  niéí  eredeti    vogulsag  nyári  élete  niödjaval,  ki>bor- 
BVftl,  Visszatérve  Hersinóba.  tái-saniat  még  olt  tulóllam  nyelvi  tanul- 
elfoíjlalva.   Néhány    napot   tölték  e  helyen,  főleg  az  Mszakníl 
.,..w;*ii  szambán    iiászegyüll    vogulsAg   anthropologiai    vizsgálaUval 
dl  íjul.  2í)-ikún>  megválva    társamtól,   délnek  siettem,  hogy  még  a 
nyár   húlralevfl    részí-ben  felkeresheá-sem  a    dél-lozvai,    pelyn»i  és 
jj  '  :itr(ti,    Kz  n    vogulság   elurfwzosodó   és  a  halászai    mellell 

M-iztí'^i  Hz  és  helyenként  földmíívelésse!  is  kezd  foglalkozni. 
[IConda  inenlél»en  Iw-vezve  végzÖdöU  nyári  uIjíuí  és  a  téli  lilra  szűk- 
ek   bevásárl.'ísa    pzéljábol    Tobolszkítn    át  .lekateriid)iirgba    •*ii'tleni, 
szeptember  t2-iken  érkeztem  meg.  Innen,  niiulan  ide  kitűzött  Uilál- 
Mn  tórsammal  meghiúsult,  ToUjlszkban  pár  napol  töllve,  az  nlolsó 
1^0  Toniazklia  utaztam,  melyei  téli  utam  kiindulási  pontjaid  választéJc. 
Tont^zktiM  októl>er  23-ikán  váltam  me^.  hogy  leli  tannlniúnyulam 
az  ofztyá^sag  körébe  jus-sak.  Kz  üt  az  Ob  hátún,  annak  folyása 
ayúbati   vezetett    \   léU  szánul   megnyUtát  a  Castrén  által  oi^ztyák- 
íinri}édnek  niTezelt  elon>szosodó  szamojédség  körélteii  Inliém,  vizsgálva 


A    VOGL'LOK    ES    OSZTVA  KUKNÁL. 

ezek  (ílelé!,  i':s  nagyobb  számú  feljegyzéseket  téve  költészetükből,  bir 
nem  az  eredoti  nyelven.  A  tiszta  osztyákságot  a  Vasz-.lugánon.  az  Ob 
egy  baloldali  nagyobb  mellékfolyóján  kerestem  fel:  nov.  l4-én  érkezve 
azok  területére.  Majd  magára  az  Obra  térve,  az  annak  mellékén  lakó 
osztyákság  tanulmányozásaira  helyenként  meg-megállapodtam.  Ily  tanuk 
mányok  mellett  folyton  az  Ob  Jéghátán  utazva,  jan.  6-án,  az  orosa 
karácsony  napján  érkeztem  ii  legészakibb  tájak  vá!*o»i  központjába^ 
Herjozovba. 

Itt  szükségesnek  láttam  az  osztyák  tanulmányok  telbeszakításáv 
hogy  a  vogulságnak  előttem  még  ismeretlen  legészakibb  részét  felke- 
ressem, és  ott  a  vogulság  téli  életével  megi.smerkedjem.  K  czélból  egy 
hónapot  időztem  az  Ob  baloldali  mellékfolyóin,  a  Szoszván  és  a  Szigvén. 
Itt  történt  (írvondetes  viszontlátásom  társammal,  Munkácsival,  közel  félévi 
távollét  után.  A  vogulság  kíiréböl  ismét  visszatértem  az  osztyákokhoz. 
azok  legészakibb  ágát  keresve  fel.  Ezek  tanulmányozásában  töltöttem, 
az  északi  sarkkörön  fekvő  Obdorszkban,  közel  egy  hónapot  G  helyeo 
és  ez  út  alatt  alkalmam  nyilt  megismerkedni  az  ujabban  e  vidékre  köl- 
tözött zürjénekkel  és  a  legtávolabb  é.szakon  kóborló  szamojédekkel.  lU 
tanulmányaim  befejezést  nyertek.  Különböző  körülmények  a  visszauta- 
zást és  hazatérést  tették  szükségessí'í  és  társamtól  is  ily  irányú  felszólí- 
tást nyertem.  Márczius  17-ikén  megváltam  Obdorszktól.  majd  társam 
tísatlakozván,  együtt  siettünk  Tobolszkba.  azt  még  a  téli  szánuton  óhajt- 
ván elérni.  Tobolszkban  téli  utam  véget  ért.  miután  a  tél  folyamáo 
megtettem  több  mint  0()00  versztnyi  szánutat.  Tobolszkból,  már  nyári 
úton.  nz  első  hajón  folytattam  utamat  .lekaterinburgon  át  Kazánba,  mtgd 
Moszkvába  és  Féterváira.  Innen  Helsingforszon.  Stokholmon,  Koppen- 
hágán és  Berlinen  át  utaztunk  haza.  A  nevezett  városokban  többet- 
kevesebbet időzvén,  csak  jtil.  15-ikén  érkeztünk  Budapestre. 

Az  idözésnek  a  különböző  városokban  czélja  volt  a  muzeumok- 
nak, főleg  a  néprajzi  niuzenmoknak  tanulmányozása.  E  mellett  az  orosz 
fővárosban  hosszabban  időzve,  tájékozódást  kívántam  szerezni  a  tárgyamra 
vonatkozó,  nálunk  hozzáférhellen  irodalomban.  A  néprajzi  muzeumok 
tanulmányozása  sok  tanulságot  és  sok  meglepetést  nyújtott.  A  soknépb 
Oroszorszí'iglian  élénk  élet  van  a  néprajzi  kutatás  terén,  és  ez  a  mú- 
zeumokban is  kifejozcst  nyer.  Különíison  érdekes  Moszkvának  az  orosr 
birodalom  összes  népoire  és  az  összes  szláv  népekre  kiterjedő  gyi^le- 
inénví*.  K  nH'llett  nemcsak  az  európai  Oroszország  jelentékenyebb  váro- 
saiban vannak  néprajzi  ■íviijtcmények.  hanem  a  távol  Szibéria  félreeső' 
városkáinuk  ei;yro-inasra  keletkező  múzeumaiban  is.  Persze  ma  még ; 
miiidezok  jobbadán  a  puszta  íívüjtés  fokán  állnak ;  a  feldolgozásra  még 


inak  B  kfM  unya^ri  eszközök  tí>  szellomi  crCik.  .Miiidcníitt  a  kcz- 

k^ik.    H*;  egy   sokat   iKérö    kezdeUíf.    —   \em    lu-zheljiik    iniiiden 

nélkül  a  fínn    főváros   gazilaui.   gondosan    összeállított    iifprc^zi 

Ítjt«>fiienyéL  K  Ryiyleinéiiy,  melyei  a  kis  finn  in:p  állított  össze  önma- 

fwiratlan  a  tnaíía  nemi^btin.  F;irallan  u  kpl»»tkezí''st*n('k   rni>dja  i.^. 

rctenii  iíjusuR  hoztji  létre  es  az  tartja  leini.  liaüda^ok,  beiísesek  a 

és  dán  fővíiro?  néprajzi  kinf>sei.  A  néjnet  fövároH  gazrfnK  néprajzi 

^jfeményeinek    iijaMian    emelt  palota    ()eílig  a  ntíprajznak.  a  néprajzi 

enm  nmének  diadalai    hirdeti.    Minél   IfVhhel  láttunk,    annál    inkább 

hogy  V.  tí^ren  uiennyire  íízegenyek.  nlmanidoltak  vagyunk  rs  pedig 

II  a  i*q\á\  mulasztúítnnklHil 


II. 


Az    Mlúzijktteti    lí'lltialetve     tanulmányutam    elözuienveil.    vázolva 

e..f,-.in     áttérek  a  kulntásbnn   követeli    módszer  t'.*  elírt    eredmények 

re. 

ianulnnaiiyaini   czelja   tisztán    az  ember,  n  nép  volt.  A  beutazott 

lermészeii    viízonyainak    vizsgálatára    biányzottak    ugy    a    kellö 

^ysgi,  mmt  szellemi  eőzközf'tk,  Ez  irányban  mindössze  egy  kis  oövény- 

Ötenienjrr^  (mintegy  70  példány)   tettem  .szert,   mint  két  kirándulás 

aényere.  Idríjárásí  me«ligyeU\«cim  a  folytonos  helyváltoztatás  mellett 

reám  bírhatnak  egyéni  értékkel.  Meteorológiai  megfigyeléseket  ktilön- 

ís  a  beutazott   terület   néhány   főpontján   rendszei'esen    végeznek  a 

litikai  sz;imüz<Htek.  Általában  a  vidék  természeti  viszonyait  időről  időre 

ilnljak  orosz  ludösok.  A  küL-^ö  termeszei  általában  t^ak  annyiban  bírt 

nagyobb  érdekkel,  a  mennyiben  az  en>berre  és  a  népéletív  jelen- 

lyebb  befolyással  van. 

Megfigyelésem   körébe  es<Ht  a  lakosság   számit,   elterjedése,    fizikai 

anyagi  és  szelleníi  élete  é.-j  a  beutazott  lerülel  eltünl  né[íélelének 

A  né^^sedési  Matiezlikai  adatokat   részben  a  saját  népszáudá- 

■    tívtijtőtletn.    nagyobb  részt  pedig  a  kevéshbe   megbízható 

í..i  ...  ., dalokra,  a  nem-keresztényeknél  pedig  az  adó-könyvre  vol- 

^m  mint  egyetlen  forrásra  utalva.  Demutíraphiai  téren  a  népesség  sza- 

mcgállapitásii    mellett   kidönös   érdekkel    hírt   annak    vizsgálata. 

|n        r  -  ■  il^ii  igazolható  e  néftek  úllítölagos  pusztulása,  éb  minők  a 

v(íZüi    A  statisztikai    adatok,  melyek  e  kérdésre   fényt  vet- 

HHielí.  A  multböl  igen  gyérek,  megbizbaUitlanok  és  nehezen  hozzáfér- 

H'Aí.  Azífrt  is  ijíen  kívánatos  voll  n  gyermekszitlelések  és  halálozások 

iirn:íri.l    öiiálliKjn    i/vfljIeMi    jidatoküt.    R/    ;íd:itokl>ól,    Ugy  gondolom,  a 


A     VU«UM»h     h>    »i>/rVAK(fhN,M,. 


vo^t-osz(yáksá}í  nagyíoku  szaporáÜansáKa  és  ^yemicklialando^^aea 
kimutulhatn. 

A  korábbi  és  i^abb  népesedési  adalok  raegvilúgf^ák  u  oép  k 
kóáésí  irányát.  E  szemponlból  különöR   érdekkel  hfr  n  vogulsa^  k> 
kÍHÍé^e  az  Urat  nytigoti   oldaláról    annak    keleti    oldalam.   E  kOllözi 
befejeződött  a  voKiilság  kiszorítá.M«  az  Tral  innen;^  oldaláról,  hol 
oly  nagy  terliletrkel  népesített. 

(íonddal  gyü,itöttem  a  iantdinanyuzoH  népek  elterjedésére  vonal 
adatokat,  I-^ek  alapjnn  a  vizspáll    lerQlel    tn^ptajzi  t^rk^pe  lesí 
jutható.   E  léi'ket>en  az  állandóbban    lakotl    helyek,   fotyok.    lavak 
elnevezése   magának   a  benszülölt  népnek   nyelvén    lesz   feijegy 
helynevek  rnig  ej^yfeltil   nyitját  adják   egyes  az  oroszok  által  elto 
neveknek,  másrészt   nem   kevés   világot   vetnek  a  terület  múltjára 
nép  jelen  életére. 

A  demographiai  vizsgniatuk  vázolása  után  áttérek  kitlatásaim 
legí'onlosabb  irányának,  az  anlhropologiainak  jellenizeíiérc.  Kz  iram 
a  vogulok  <'s  oszlyakok  fizikai  tipusiuatk  iiiegálhtpitasa  volt  (eladatom. 
K  szempontból  a  leíró  .lellenivonások  megfigyelésére  lordítoltam  a  Idfr 
gyeimet  é--*  rsak  másodsorban  a  mérésekre,  A  leíró  jellemvonasctk  körü 
különösen  a  l>órszin .  a  szem  (alakja,  a  szemi-és  tv  a  szivár\-ányhárlyi 
:szine}:  a  haj  (tömege.  alak.|u.  színe)  és  az  arczszdrzel:  az  orr.  a  fSÍ 
az  art-'z-  és  homlok  ida^ja  és  a  [>ofH<*.sont  voltak  különösen  tigyelmen 
tárgyai.  A  gyiytött  nagyszámú  hajpróbak  lehetővé  teszik  a  haj  a!n*^  •■^♦^ 
vizsgálalát.    Koponyát    r.sak    kettíil    hozhattam.    Ilííszletesebb    nu  J 

osak  utam  kezdetén,  a  vogulsag  körében  lettem.  K  méréseknél  a  franuaú 
anlropometerl  és  a  kis  nsusztatól  használtam.  Teslhőnierőm  rövid  hasi- 
nálat  ulun  elromlott,  valamint  órám  is,  melylyel  az  t-rverések  szánná 
megállapitliattam  volna.  Méréseimnél  alapul  a  Topinard-léle  kisebb  séof 
szolgált,  azt  az  esetek  nagyobb  részében  kicgészilve  több  a  riemetel 
állal  ajánloll  mérettel.  Ez  alapon  végeztem  raéré,si  M)  vogulon  <köztUl 
o.sak  egy  a  nö).  A  lakosság  katonai  kiítelezettségkörébe  vímast  látoll  i 
kutatás  e  mó(^ái)an  és  a/  iráni  ellenkezést  tanusftoll.  Az  így  lámodc 
bizalmatlaíisáe.  uk^Iv  egy  ízben  veszélyes  jellegiül  is  iVitölt,  kitczkiiztatü 
néprajzi  kulat;isaim  sikei-ét.  hol  a  nép  bizalmára  a  legnagyobli  .-izök' 
ségem  volt.  Ezeklie.z  járult  még,  hogy  télen  a  test  a  sok  vastag  ruhál6 
3ziule  hozzáférhetlen  volt.  a  ruhák  eltávolítására  pf-di^i  a  lakások  hömér 
déke  miatt  ali<;  leheteti  gondolni  Mindezek  arra  indítottak.  hok!\  tél 
utam  Tolyamán  a  leim  jellemek  Teljegyzé^se  mellett  a  termet  és  a  koponya 
index  méreteire  szorítkozzam.  Ilynemű  inegligyeléseket  végeztem  I0( 
vogulon.  140  oszlyakon.  őo  zürjénen  és  .S2  szamojéden  K  megligyelésel 

\2i 


iti  alkulmaii)  nyílt  Uij(!k(iZ4>diu  eKVtís  ama  viiii*ki^k(*ii  gyuk<»ri  lit'teg- 
eilerjeíiései-<5l.   okairni   í tninl    l'öleK  a  vcnenkn.^   es   ,'*/etnl»eiesí«í'- 

Ax  aothropnlogiai  inefTtiKV^lestíkH  kiegeHxHik  ily  traiiyii  rénvke|> 
etrfpiíii  Kzek  i*hő  sorlian  az  an-z-liptist  fellöntetö  ffjalakok.  liyonfkel 
u  UtiyaiatUi  annak  ktilüiibozö  |)OiitJ;iin  iiagynWli  sy,uiiil»an  kt^szítettem. 
itt  »  fenyképexetlek  kivátaflztasta  némileg  önkényes  lehet :  ezen 
ra  itsoport-kt^píík  swilgalnak.  Kgv-egy  ily  csoport- képen 
..  ...^.  vidék  lakol  vannak  együtt  minden  vai<igatí*.-<  nóikül.  t 
kéj>ek.  m(*lveicnek  It^tesitése  nem  járt  niindeji  nehezsOK  iiéUcttl. 
nyújtják  az  egyefi  t^jak  niháy.kodá.'^itnak  is.  Mindezen  ké)»ek 
;etej?en  fölén  niadái-a  a  meglígyelöre  liírnuk  jelenlC'kenyehtt  anllirií- 
erdekkel. 
Az  tfeszbenyomüi-  alapján,  inelyhe/  *'  kutatásaik  vezetlek, «  vogul- 
éfi  o-cztyák-íáp  lipíjsa  lényegijen  azona^.  hár  t-nycs  alcsoptfrtokal  meg 
tiiJöriÍHizteini.  Addig  iin,  uiig  a/  anyag  lfildölj?o/.iisa.  a  tipii?*  szal»a- 
ib  jelleiuzéíiére  ktípeaíl,  néhány  l'ontusabb  jellegel  i»ha,itok  kiemelni 
lipit^  mongoloid  jellemft,  Itár  kisebb  mértekl>en  mint  a  szamojédeknél 
kfiséfnterniet  délen  az  alacsonyba,  északon  helyenként  a  inagasba 
ál,  A  koponya  bossz-széle^scjíi  indexe  «  40  vogulnal,  a  hol  eddig 
küxAmítollam.  határozottan  brachykefaliút  mutat.  A  l>Ör  színe  barnáis. 
VCE  középen  kiszéle-sedö.  kevéAsé  kialln  pofacsontokkal  és  keskeny 
i  a  mi  főleg  a  nőknél  t-s  gyennekeknél  feltűnő.  A  hajzal  dús. 
mint  a  szem  szivárvány  hártyájáé  is  sötét  A  test  és  az  arezHZörzet 
Igen  gyér.  KüUmösen  jellemző  az  orr  alak.ja:  tövénél  mélyen  henyo- 
keskeny.  lefelé  jelentékenyen  kiszélesedő.  Kzek  a  főbb  jellemvonások 
gyi^jUítl  anthropologiai  anyaínak  és  feldolgozásának  ki'izlése  elaf)  ieen- 
II  közé  fog  tartozni.  Addig  is.  a  mi  lizikai  rokonságunk  kérdéséi  e 
kkel  illeti,  an-u  e  jelentésem  végen  kivánnek  pár  észrevételt  tenni 
lelenleg  áttérek  kutatu?^jm  föirunyanftk.  a  néprajzi  kutatá.siiuk  e-^ 
lényeinek  feltünteti'^ére.  K  kutatá^^  czélja  a  tanulmányozott  népek 
anmik  minden  oldalai  lehetőleg  megltayeini  megérteni  éb  megér- 
E  megligyeléíi  minderire  kiterjed,  a  nép  lej^elemibb  -jzükscgeinek 
ítésclAl.  u  táplálkozástól,  szellemének  legmagasabb  nyilatkozásáig 
iiUi-Huban.  i'-satódi  é-s  társas  éleiében,  kezdetleges  vallásában,  rnüvé- 
ts  költészetében  Hogy  mínö  mcKJon  jártam  el  a  kilíízöll  feladatok 
ban.  arra  utalni  Uilán  annyival  kevésbjté  lesi^  felesleges,  mint- 
náluiik  az  ily  irányú  megligyélések  még  nem  igen  szokásosak. 
■  '<'.  ki  u  tanulmánya    lárgvát    ké[>ező    nep  körében   nlazgal 

Ifv  pti-n-iivoiiMiii  olvféle  me'jliizv('l^"ít!ke(  lesz.  melyek  léljeay- 


i^ö 


A    VOGULOK   ÉS  US2TVÁK0KMAL. 


zésre  erdeniesek.  K  mugligyelések.  mini  önkényt  kínúlkozók.  a  \e%n\ 
cniííküpk. 

De  mindezek  jobbadán  a  népelet   külső   oldalAm  vonalko: 
felette  hézagosak   maradnak.    K  hézaj;ok   kitöltése,  a  bemétyedé.s  a 
éleiébe  szüksé)u:ess<í  teszi  a  hiizamosabli  tarUizkodiksI  egyes  fHiiitoki 
raire  a  pusztán  anthropolojnai  menli^yelonek   szüksége   nem    lenne. 
időztem   utam   folyamán   egyes   pontokon,   a   hol  n  népélet   feliQnÓJ 
különbségeket  mulatóit,  huzamosabban:  pár  hétig:  ínig  egyéb  hely 
egy-két  napol  trillék  főleg  anthropolosiai  érdekt»öl  •)    Az  állandóbb 
tó/kodasi  lielyek  mcgvuIaí^ztásíinAl  tekintettel    voltam   arra,    hogy 
raegélesi.    lakásviszonyok    tűrhetőbbek    legyenek,  és  hogy   alkalmas 
mácsokra  találjak,  kik  az  or<wz  nyelvet  bírják. 

(l^ak  ilyen  benszülolt  vogul  illetőleg  oszlyák  tolmáesok  inellell 
lehetővé  a  i*endszeresel>b  tanulmányozás.  Mindazon  adatok,  miket 
részről   a   papoktól.   kcreske»löktöl    vagy   néha   a  felette   szolgaIat-1 
ratWelt,  politikai  számüzőttektdl  nyertem,  inkább  csak  úlmutaUisul 
gállak  arra  ntízvc.  hol   ktita.-*Tíak.    Mindazok   közUsei   a    réllá,ii;kozo 
vagy  hagyományos,  egyoldalú  felfogás  híbi^jában  Iderizlek.  Majia  a 
embfre  a  legjobb  vezető,  laníló  a  saját  dolgailwn.    Csak  egy-egy  ói 
mesel)|i  vogul  vagy  oszlyák  bizalmát  megnyerve.   .-íikerüll  jobban 
tolni    a    nép   életébe.   A    bizalom    felkeltésére    szolgál,    ha    lájék< 
Ságot  árulunk  el  dolgaikban  é,s  nagyfokú,  őszinte  érdeklődést.    De 
e  mellett,    vagy    akár   e^ek  nélkül   elmaraclhiitallan    biznlomgerjesKti 
pálinka. 

Valami  módon  megnyerve  egyet  az  érlelmesebli  b(*nszÜlÖ(tek  ki 
bizonyos  napidíj  melleit  öl  magamnál  larlnttíini.  A  hozzá  intézett 
désekre  adntt  IVIeletek  alapján  jeg)'ezgettem.  (»  tiyckoztatotl  a  kornyék 
földrajzi  viszonyainál,  lakott  helyeiről  és  a  toldrajzi  elnevezésekről.  Vidf 
apróra  megtekintettem  íi  falut,  egyes  lakást,  ennek  részeit.  t)erendezését 
és  a  I»enne  levő  tárgyakat,  kikt'írdezve  azok  nevét,  rendcllelésííl.  A  táp- 
lálkozást és  ruházkodást  illető  kérdésekkel  lolmársuni  közremQki'tdéséTcl 
az  asszonyokhoz  fordultam,  mint  legilletékesebbekhez.  Tolmácsom  ti^é- 
koztatott  a  vidék  halai  es  vadjairól,  halászatáról  és  vadászatánál.  Tár- 
saságában részt  vettem  egyes  halászatokban  és  vele  ineyniagyarázlaltmu 
a  halás/4il  es  vadászat    eszközeit.    Töle    nyertem   adatokat   a  rokon»^ 

•)  Ily  pfmtok,  hol  lflbl>et-l:eveaehbel  idöítem  n  Vftí/níokH<Ü .  V^rmtn^  ^s  Gomf 
a  Lozviin.  Snim  fts  I.eu3  a  Kondiin,  JeMÍpnul  és  -Sortongja-paul  a  Szoszvin,  ^k* 
kerja-pnul  a  Sxigv&n  ,  az  Oísztydkoknfü :  Vaijz  Juganszkoe  és  Ai-pucbet  si  Vatt- 
Jugáiioii.  JuKAiiSKkoe  a  Ju|;iuion,  Alexandrovüuekoe.  Szuneat,  Atlyro.  Betjosov.  Kusev&i 
.Mazsie.  Ohilorszk  az  Obon. 

I'2« 


PÁPAI    KOMOLYTÓL. 

fokml,  í-siilíid!,    Ur!>a<ialiin   tletröl.    Nyomára   vezettnk    k<(rnyííkülr 

nev»ízeieí<?é(Eein(ik.  K^yes  pocitokon  az  6  oposj!  nyelvo  elíiadrtsuk 

me^ókpl  jegyeztem  fel  ds  hősi  mímciákal 

Knlőnos  etösizereleltel  járüim  mindon  nt^i],  a  mi  sainatii/mii^ukrf 

■       •! :  •  V.iííásztam  frli^ifiikpe.  melyeket  nagyon    rtytt'K«nnek.    fólve 

-  a  luvatalriukoklól.    Ezek    közül  nt?m    uiincií^n    riirfaníf  ös 

ik  nélkül  sikerüli  U'ibhet  megtekintenem,  nt^hányat   lerénykt^pe/.vén 

'•n.    A   vajiz-jugíioi    o«ztyilksáffTiíil,    melynek   dialektiiaa 

!  ü  az  irodalomban,  kis  szójegyzéket  állítottam  össne,  mely 

csak  kleigtenesej)  bírhat  némi   érdekkel.  —  Az  egyéni  meglígye- 

ts  a  meK^i^hato  oldatról  nyert  közlések  alapján  eléK  b^  anyaghoz 


A  m^llgyelesek  é^  feljegyzésekkel   együtt   járt  a  ne|iélet  jellemző 

^yainak  gy^jt^e.  E  gyÖ.il(«  czélja  volt  a  népeiéinek  teljes  kepéi  adni 

jboii.  a  ntennyihcii  az  lehetséges.  Ily  módon  a  gyi'ulés  kiierjedi  a 

kodas,  a  háztartás,  a  lialasxjil  és  vadászat  tárgyaira  és  a  vallAsos 

Doalkozásu   tárgyakra.   K  melleit  gynjlöttera  a  lehetőségig   i*égi?égeket. 

!ib.  nehezen  szállítható  tArtívaknak  modelljeit   maciknak  a  tár- 

,.,...^    készíl(>ííéhen  jarlas   henszUliiltek    a  helyszínén    készítették.  Ily 

Ion  egy  kóze!  .VK)   tárgyb*')!  álló  gyü.ilGmtíny    létesüli.  A  gyt^ilemény 

lyotnönn  vngni  és  osztviÜE  tárgyai  mellett,  néhány  osztyák-szf.mojed, 

i  íQrién  és  tunguz  tAi-gy   vau,    E  gyíljtemény   jelenleg    nemzeti 

innk  tulajdonában  van  és  a  legtelje;?ebb  vogul-r>.sztyák  gyűjtemény. 

tudonuúiyos  haszon  mellell.  melylyel  majdan  e  gyiutemény  teJdol- 

jár.  nipg  le.-^z   annak    lillalántw   mfívelési    hatása  :  a  mennyil>en. 

kor  majd  felallithalö  hwz.  elég   teljes  és  hri  képel  fog  nyújtani  tuvoli 

ívtDkonuínkról.  A  mÍDl  ax  unthropologiai,  éppen  ugy  a  néprajzi  meg- 

eknek  is  f<mlos  tóegészílöi  a  fénykép- felvételek.  Az  ulatn  folyamán 

öli  felvételek  alapján  nyetl  többe-kevésbbé   sikerült  képek  száma 

idja  a  kéUíZázai.  Ezek  a  már  említeti  nagyszámú  lipiis  és  es4>port- 

és  ne(»ány  tájkép  levonáMval.  népra^jzi  érdekű  képek,   küll^nöíieri 

"  '    '     'a  lakást  a  njliázkodásl.  a  f'oglaikozái   egyes    mozza- 

I  -  a  ni'p  vállasam  vonatkozó  képek. 

Kx  7o!na  nagyjában  a  helyszínén   gyGitott   anya^.    Ehhez  járul  a 

dklrnn,   múzeumok   é.^  könyvtárakban   végzett   tanulmányok   ered- 

)re.  Az  utólibi  helyeken  nikahiiam  nyílt  tájékozódni  a  tanulmányozott 

úp^rc  vojialkozö  szegényes,  de  nagyon  fízétszórl  inxlalomban  es  föieg 

oepek  múlljártil  gyűjteni  adatokat 

Ax     -     '    'víljlAtl  anyajíot    szándékom    körűimenyeim  es  irodalmi 
ronvin  liavételevfl  kisebb  lanulmúnyoklmn  feldolgozni.  re.<zben 


pedig  mint  nyers  anyagól  közölni  Ily  külön-külön  kis  tanulmány  lárgyaíl 
képeznék :  íizanlhropolo^fiai.  a  demographiai  eredmények ;  a  tteutozotl  lerű- 
lel  néprajzi  lérképe :  a  táplálkozás  és  élvezeti  szerek ;  a  pubázat  ííS  elkészí- 
tése; a  halászai ;  a  vadászai;  a  rémszarvastenyésztes:  u  o^aiádi.  házasság 
és  pokonsáíi  viszonyok :  a  gyermek  születése  es  neveltetése:  a  társadalmi 
és  jogi  szervezel,  kíilnnnsen  annak  múltja;  a  fétisek  i>s  a  sámánizmus; 
H  kezdetlege^•  nnivészet ;  történelmi  adatok  üsszeállitása  kQlönör*  lekin- 
lettel  a  r^gi  .lugriára  :  a  gyí^tötl  régészeli  anyag  összeállítása.  MindehheK 
járnbia  kevés  szójegyzelek  közlése  és  mag>'ar  szövegű  népköltészeli  köz- 
lések.  Ez  utóbbi  feljegyzések  csak  nagyon  igénytelen  adalékot  ké(>ezhet- 
nek  azon  nagybecHü,  gazdag  nepköllészeti  anyaghoz,  melyei  lUilarsnui. 
Munkácsi  Bernát,  a  vogulság  körében  gytytött.  Az  Ö  feljegyzései  távot 
északi  nyelvrokonainknál,  meglepően  gazdag  népköltészetei  tártak  tel. 
melynek  bőséges  milhologiai  tartalmú  nj  é^:  teljes  világitá^mn  liUileti  fel 
e  népek  mythosál. 

Az  eddigiekben  vázolvH  a  gyűjtött  anyagot  éí*  a  tervlnivett  ' 
Kozu^  móí^át.  többen  azt  kérdezhetnék,  hogy  e  kutatás  minő  eii 
es  értékkel  bír.  A  felelet  e  kérdésre  kellős  szempontból  adhalé:  a  rokon- 
ság szempontjából,  melyben  a  vogulok  éíí  oszlyákukhuz  nyelvileg  állimk, 
és  más(»d.*ízor  altaláno?  anthropológiai  és  néprajzi  szempontokból.  A  mi 
a  rf>kon.ságot  illeti,  ugy  azi  a  nyelvi  téi-en  útilársanj  nagyszámú,  beesés, 
1^  ténynyel  teljesebb  világításba  hozta.  K  nyelvi  rokonság  minden  kétségen 
felül  állt  es  áll  és  azt  nem  sziikséges  anthropológiai  é?  néprajzi  tényekkel 
'  igazolni,  valamint  nem  leliet  ilynemii  tényekkel  megdnnleni.  Az  első  fel- 
adat e  léren  az  elemzés,  a  rokonsági  probléma  felbontása  főbb  részeire. 
A  nyelv,  a  fizikai  lipus.  az  életmód  i^s  szokások  különböző  tényezők 
hatása  alatt  állanak  és  változnak.  A  mint  mindazoknak  tanulmányú 
külónlK)ző  feladat,  ugy  a  rokonsági  viszonyok  kiderítése  az  egyik  vagv 
másik  téren  külön-külön  vizsgálat  tárgya.  A  kérdés,  mely  naiv  alak- 
jában ugy  liangzik.  hogy  minő  népekkel  vagyunk  rt»konnk ;  szabato- 
sabban így  fejezhető  ki :  minő  elemekből  áll  a  magyar  nyelv,  tlzikni 
tipus  és  művelődés,  és  ez  elemek  minő  viszonyban  állanak  más  népek 
nyelvéhí>z.  fizikai  lipiisához  és  mOvelödésébez?  Az  ily  irányú  kutatá.s  it 
legrokonabli  viszonyt  tünteÜieü  fel  az  egyik  UMtivban.  ;i  nélkni  hnüv 
annak  nyomaira  más  irányban  is  találhatna. 

E  -szempontnkal  oba.jlx.Hlam  előrebocsátani  e  kérdésnél:  hogy 
nyelvi  rokonságunk  a  vogulok  és  oszlyákokkal  kilerjed-e  a  fizikai  lipus 
és  a  szítkások  rokonságára  V  Merész,  bár  annál  hálásabb  feladat  lenne 
e  kérdésre  jelenleg  már  határozütl  feleletel  adni.  Addig  is,  mig  ered- 
ményeimet feldolgozva  ez  irányban  akár   igenlő,   akár   tagadó   feb-letlnl 


I2S 


PAPAI    KAKOI.VTÓL. 

^k  elő.  k<my*telen  VH^yt)k  l>eerni  a;^  ulalú»-sal  azon  akadtktynkra  (^ 

gekre.  in**|yek  e  kérdi'S  inegoldásának  útjálnin  állanak 

Miudiiuuk  eJúU  iiziííi  nagy  időbeli  Uivoliuitíra  kell  nondolnurtk.  niclv. 

a  hajdani  p)?yraiéiésl.  hentmnkni  ama  wpektöl  oIvhJh.s>íI.  A  ni*p- 

>k  szíitvúiva,  vándorlásuk  egészen  kűlonhözö  ipányu  volL  ujty.  hoít\ 

^~!  tér!i#*!tleg  i.*  nagyon  eltávolodtak  egymástól    Magyon  ellcrö  klirtm- 

^-        4inÜiropol<íííLai  és  nííprajzi  lényezok  kOrébe  . jutottak.  Mijj  ny.  uniluii- 

Htt  ngorsáfí  mindinkább   északra    lett  szorítva,  addi^  az  e^re  erösodű 

^■■gyar^kg  tniixl  kedvezőbb  viszonyokat  leretnlell  macának,  mind  delebbr*- 

Hklolt.  mj8  a  Ti.sz:inal  állandóan  mei^telepedelt.  Mi?  ott  a  hanyalln  oep- 

W  ^  xürjén.  szainojetl,  talár  es  v^ül  oros;^   hatások  alá  jutott :  addi^  a 

"  '■'>  ma^yapsátí  törflk,  szláv  és  gennán    befolyás   alatt    állott.    Mig  e 

■'^sok  oak   Irtblíé-kpvéslibé   mély   nyomokat  hagytak  n  nyelvben  a 

il.  hogy  unnak  lényegét  érintenék,  uddig  a  geoKraphiai  (ényexoktio/ 

'h    idomuló,   a  keveredések   által   jobban    berolyitsolt   fizikai   tipmt. 

inl  1^  sz<ikíisok  jíyökere?'  vállozíison  mebellek  ál.  K  lekinielben  aÜu- 

n  a  magyarság    az.    melynek    ertfleti    típusa    jobban    mpjKVHltoztíll. 

>'''>jv  op  mondjam  elváltozott. 
Mindezen  vállozasokut  szúmbavéve.  telette  nehéz  feladat  az  anthrt*- 
iMvl..ifiaí  ea  nepiajzi  tí*ren   közö.<   nyomokat    mutatni  ki.  E  iiohfzségeket 
li    U2  u   könllineny.    hogy    éppen  a  magyarság    népt^zi    víz^^galata 
ki'nil  eddi)?  nagyon  kevi«.  anihropologiai    vizsgalatát   illelrtleg  jóforma  n 
■íatni  *em  (órlenl. 

\x  anthrof)ologtai  téreti  az  ÖHSzeha.sonlJta.s  rsak  akkor  lesz  lehet- 

La  a  íiMigyarsag  jelenlegi  és  multJK'li  iipuí<a  némileg  kórvonaloz- 

;lesz:  ímr  ez  ininybí>n  vérmes    reményeknek  éppen  nem  adhatunk 

ÜzomfKjntunkból.  igényleien   nezetí-m    szerint,   eláOrendü    jelentő 

bírna,  népünk  tipusában  mongolói<l  jellemvonások  nyomait  kutatni. 

A  néprajzi  lopeii  az  összehasonlításnál  egyelőre  a  nyelvészet  kalau- 

-     leszünk  utalva,  bár  egyes    kisérletek    lehetővé   le«zik  az  ós.'íze- 

l  a  li:aztán  néprajzi  téren  is    Igy.  ama  [wiratlan  nt'pnyzi   vizs- 

akitok.  melyekkel  Hermán  Ollci  irodalmunkat  gazdagította,  lehetővé  leítzik 

1*  terén  rokoni  nyomok  feltiinletés+'t.  —  Kgye^  sziirvnnyos  nvoniok 

nem  jogosíthatnak  fel  benniinket  messzebb  menó  kóvetkeztete- 

Hnlánízottabb  véleményt  nyilvánítani  e  népekhez  való  anthm()oló- 

ffiar  »t*  nrprajzi  viszonyunkat  Ülelöleg  t:sak  akkor  mernem  megkÍHérteni. 

liu  utasutáorn  eredménye  feldolgozva,  és  népünk    hasonló  iranyn  vizsga- 

plfltB  kórüli  nmlaszlásunk  némileg  pótolva  lesz 

l-Iarminó  érdeküeknek  bizonyuljanak    majdan  kulaliisaim  a  rokoii- 
kérdéftl  illetőleg    azoknak  niindig  megmarad  íi  maguk  értéke,  nlta- 


* 


i 


lános  anlhropolögta  és  néprsüzi  szempontból.  £  szempontok  uem  kev< 
roltak  lontOHuk  tilam  niegvaÍ6sutnsat>an.   mint  a  rokonsügi  •i7.einpo 
Hőt  i'eám  egyénileg  taláii  még  fontosabbak  is  voltak.  Ki  néprajzi 
mányokra  adva  magái,  a  ncpi'ft.iz  nzéljál  a  művelődés  kezdeteinek 
tásáttan    lát,ja  a  jelenleg   élö   népeknél,    arra    mi   ^in    hfrhni   nagyi 
varAzszsal,  mint  belemerülni  kevéssé  ismert,  kezdetlege:>   népek   kÖi 
azok  tanulmányozáeábu.  E  varázst  e^ak  növeli,  ha  Lanulmányaínkut 
nép  köréhen  telietjük,  melynek  nyelve  n)kon  a  mienkkel,  ösi  múltúja 
lehetett  népünk  múltjával. 

Általános  néprajzi  ei*dek  volt  az  is,  mely  egykor  Kegulyl  ú\i 
vitte.  Ezt  talán  kevesen  tudják,  azért  is  azt  kiemelni  éppen  e 
baD  kívánatosnak  líirtoni.  MidÖn  Heguly  hazáját  elhagyva  lilra 
nem  néprokonaiiik  kiderítése  vitte  öt  útjára.  Meg  volt  annak  a  mél 
oka.  miórl  indult  a  lanulmányutaz('>k  szokásától  eltérően,  az  északi  t4j 
«A  lermé,szet  eml)erél  —  igy  ír  egy  Ijarátjának  —  az  ország  és 
Óserodeli  ttllapolját,  ...  és  mily  kevéssel,  egyedül  a  vad  termeszei 
Hiányaival  éri  be  az  ember:  ezeket  feJf'oííni  nem  ludtani,  s  az  en; 
gyötrött:  most  ki  vag>'ok  elégítve.  Ezen  utazás  nekem  egy  egész 
lődési  történetei  mutalá  mind  a  földnek,  mind  pedig  az  embernek, 
utazás  az  északon  .  .  .  valódi  képét  mutatja  a  kultúra  gettcsiséh 
Ezek  Heguly  saját  szavai.  A  néprnjzi  kutatás  ezéljának :  <a 
genesisének*  kutatására  áldozta  életét.  Erre  ösztönözte  legmélyebb 
laniai  mellett,  hazuíias  büszkesége.  E  bü.szkesége  azt  kivánta^  ho 
nemzete  reszt  vegyen  ama  nagy  nzél  elén'sében.  A  nctnzetére  váii)  lei- 
adat, e  czélt  tekintve,  Beguly  .szerint  mi  sem  lehet  inkább,  mint  sB}iA 
múltjának  és  a  vele  rokonnak  bizonyult  n(>])pknek  lanulmányo.'  "' 
tanulnutnyokban  rsak  később  lépett  mindinkább  előtérbe  u  rni. 
kérdés  és  főleg  a  nyelvi  rokonság  kérdése.  Ennek  oka  az  e  téren  elért 
nagyobb  sikerekben  rejlik.  Fleguly  maga  nem  volt  nyelvész,  símii  (: 
ségénél  sem  hajlamainál  fogva.  A  népra^jz  czé|jai  voltak  az  ö  cí::..,.,.  .  ^ 
volt  az  elsÖ,  a  ki  tisztán  lattá  a  mag^'ar  néprajzi  kutatás  feladatait.  Ö 
az  úttörő  merészségével  el  is  akarta  egymaga  végezni  e  faladatot  de 
elbukott  pályája  kezdetén.  Az  általa  vallott  czelok  megkfizelítése,  méltó 
nemzedékek  inunkájái-a. 

A  tteguly  eszménye  Ösztönzött  engem  is  igénytelen  vállalatomra, 
melynek  legszebb  eredményének  tekinteném,  ha  másokat  i.s  hasonló 
irányú  kutatásokra  serkentene. 


*)  RcKuIy-AIburn.  XXVIII, 


180 


Ml.    r^.JlMBy.L    S*MI]     A    TftT    NÉPK<U.TÉSZP.TI    KIADVÁNYOK    KHITIKÁJÁIIOX. 


A  tót  népköltészeti  kiadványok  kritikájához. 

Dr.   CtftmM  Samutól. 

[Aií  ig«n  lisztéit  olvasók  között  sokan  talulko^thatnnk.  kik  lut  (ron- 

magukban.    'ligVHn    init    törődünk  mi  a  tói    ní^pkóltós/et    kiad- 

faival?'    Pedig  hát  e  láriiyról  is  sok  olyat  el  lehet   mondani,  a  mi 

[magyantágra  érdeke^*.   Azt  hwzem,   hogy   szavaim  íííiiz  voltáról  nicK- 

inek    azok,  a  kiknek  le^z  egy  ki.s  türeinmk  arra.   h<^)gy  a  mvidre 

értekezésemet  figyelemmel  kisérík.  Kz  alkalommal  csak  átaliLnos- 

nn  akan>k  rámutatni  arra,  hogy  a  különlien  gazdag  tót  néiikőltészei 

llúi-kiudoi  nem  tisztán  a  tudomilny  szolgálatáhan  fáradoztak,  s  hogy 

a  töt  népkóllé-szet    kiadványai  tudományot*  néjira^jzi  t-jfiélokra  c:5akis 

(kritOuL  óvatoí!  gyakorti'tsaval  használhatók. 

l3ineret<*íí  dolog.  Iioi^y  a  szlávok  .szerelik  a  dalhUt.  A  szláv  nök  én 

fok  m^  ix  tikkasztó  nyári   mezei    mutika   vég'/.é.se   alatt  is  dalokat 

etiek.  A  töt  nép  szereti  a  dalt  s  vannak  kötetekre  terjedő  dalát  De 

kölléfizele  nemcsak   dalokban   nyilvánul,   hanem   azon  kívül 

.,-  li    az    úgynevezett   mesékben,    apró   elbeszélésekl*eo.    Az   «ddig 

Ittak    is  kötetekre   rúgnak.    I*ehel-e   hazánk   néprajzi    tudományára 

iinbös  az,  hogy  a  tót  nép  e  gazdag    költészetét  ismerjük-e  helyesen 

;  elíerdlteti  kózlésekhöl  V  Az  reánk  nézve  nem  lehel  közöml>ös.  annál 

mert.  mint  h/I  a  szláv  tudósok   már  régebben  konstatálták:  a 

.  uépkőHészel  mind  formailag,  mind  lartahnilag  léiijiegeaen  eltér  a  tj>bbi 

ívok  népkí^lti-í^zetétöl,  III  tehát  egy  homályba  t)urki.)ll  jelenséggel  vagyunk 

tnlien.  S  bizonyos  mértékű  táigyi  ismeret  alapján  valószínűnek jelez- 

a  lehelíSségel,  hogy  a  lót  néj)köllészelnck  a  szláv  népküiilészelben 

liönóddlt  voltát  a  magyar  népköltészet  befolyása  okozta.  A  tót  nep- 

iloknok  és  népmeséknek  a  magyarokkal  való  összehasonlítá.sáhól  való- 

(Intiteg  ki  is  fog  o/  tűnni ! 

De  téTjQnk  a  kitűzólt  tárgyra. 

Kollár  János,  volt  budapesti  tót  lelkész,  a  ki  kfjlíniben  a  lói  iro- 

ilomban  ulapitolla  meg  nevét,  s  később    tanár  a  héesi   egyetemen,  az 

volt,  ki  a  tót  népköltészetre  mint  aranybányára  rámutatott,  kiadván 

vafkos  kötetben  az  elsÖ  tót  népdalgyiijteméiiyt  «Národnie  Zpiewanky» 

tim  alatt  (Buda,  1885).   Ezen   kiadvány   annak    idején    nagy    feltűnést 

ítell  a  szláv  tudósok  és  írók  köreiben.  Sokan  ismertették  és  csodálták 

'tói  Dépkíiilészet  gazdagságát.  1866-ban  a  «Kisfaludy-lársaság»  magyar 

sokat  kiadott  e  gyűjteményből    De  tévedne,  ha  valaki  a  Ki>llár 

jteményét   ezen    magyar    fordításban    megjeleni    válogatóit  kis 


ák 


Tk  róT  IlíPHDl.T£.5KKt1   lllM>VAN¥öít   KHmühkíUtSí. 


jiSfi^jlemenyíiöl  iléltní  iiífg.    A  fooliU'ik   keresU^Jt  u  lf.íü'>bliai  «  azt 
valóban    a  iiéplOl   ered :    Kollár   Ofsszesz&letl    azonban   a   két   kdUtI 
olynii   dolgokiit    i^,  a  melyek  h  1V>I  ní*prlalgyiij!eniényhp   e^VHUiiitn 
illenek  be.  Sép^íii  azerl  luiJoriiiinytissaK  s/ernponüabol  «;rlt'klt'K'iu:k  K 
kiadványai,  mert  Ipheletlen  nly  Ibrrásból   meríteni,  a  mRlyröl   nem 
hatni,  hogy  mennyire  larlalmH'^  nepdalokíit  ?^  meniiyirí'  Vfi-s<í.sin;ihnai 
kaL  r^ennyi^^Hn   nyiijt    )ermHszfU*«   nnya^ot  s  tní»iinyiben   lf*n«|piK-/i 
ilugai*ul  ? 

Kollár  kmdvünyai  tc^lj«s«n  ine>Jtlií/hatatlanok  mmd  ftlmöuniphiai  i 
philuloniai  TíZpmponllM*!.  Azcrl.  nipi'l  <*  f*^^/.   ('»lph*n  al  a  r^' ' 
/.fili.  illetvf   iiyHvi   í;gy:<e>rvrl    Irlkc^íüll  —  a  kt'tzőH  dalok    o; 
n^ben   sjselleitu'!!  '\»  dásd  a  Ceftti   spisowatelé*    czimü   ilult   Zpí 
143.)  o-^eh  irAnyhan  fei-dítí^llo  el,  S  tényleg   c/Mt    t>rt.    Tudvalevíílerf 
«1hö  benyomás  nagyon  ovös  szokott  lenni  hs  ttok  idíitM?  kerül,  intv  '■'••' 
sf^dik.  Miből  •4y6:s6djenek  meg  a  Lútokat  ktízelrtíl  nemi  ísinerA  ^j/Jáv  i 
arrAl.  hoi^y  a  töt  nyelv  minő   helyet    foglal  el  a  szláv    tönísín   ;i 
kÖzíUl.  ha  nem  a  kiadott  népköltészet  nyeIvezGtiíl)üI  ?  Mobim  nt-l 
tehát  a  szláv    nyelvtudósok  a  Kollár   nevezett    kiadványainak,  ni 
tH>n(:zolgatt^lk  u  nyelvezeK'iben  ós  szellemében   elcsehesttetl   tigynevesűCt] 
tó!  nrplió! teszetet    é^  természetesen    végeredményképen    arnil  ?y-- 

itKíK.  íiugy  a  lói  nép  nyelve  cseh  dialektus  s  tiovy  tehát  a  tóüjk  r. 

t^rafíce  a  cseii  egészéhez  tartoznak.  E  nézetet  foftadták  t^l  az  ö^^szes  sslár 
philolojcnsok  e.s  hi'Kiolnak  annak   most  \^  legnagyobb  reszt.  Miki" 
volt  tiecsi  prolfsríor.  a  szlAv  uyelvtudósnik   leKelökelÖbbje.  Italul  U 
szintén  e  nézetei  síyüiitotta  el  s  kérőbb  sem  adott  egy  jobb  vélenn 
tielyet.  Onnan  van  az.  Iioj^y   ismert    összebasoniftó    nyelrUinábiin  8 
nyelvről  iierii  mint  külön  önálló  szlrtv  nyelvről  szól.  hanem  ezt  í^sak  mli 
fseh  dialektust  enilili. 

Kollár  tol  népdul^yiijlemenye  igen  elmésen  van  ödswsízerkeszlYDL 
A  dalok  lári;yrokon.sá^  szerint  somltatnak  elö  s  a  történeti  et-  liilrefie- 
Hzeii  tartalmúak  külön  vannak  választva.  A  liírténetick  közölt  =<ik  van 
olyan,  mely  szószerinl  ei^yezík  a  ba^onuemij  magyar  riallal  s  egyesektől 
(magyar  részről)  ki  is  mutatták,  hogy  a  lót  dal;  fordltmány  Rrdeke^  t 
részben  a  Kisfaludy-IArsníiág  állal  kiadott  Tói  népdalok --hoz  Sjti 
lényi  l^os  által  irt  bevezetés  is. 

A  hitregéí^zeti  tartalmúak  között  első  helyen  olyan  közi'iltetik,  a 
líielyiiek  lütregészetí  hÖsnö,ie.  a  D'tmd'a.  minden  má,<  lehel  rsak  szláv 
istennő  nem.  A  dal  igy  kezdődik:  'Hója.  D'und'a,  hoJB',  valószinüteg 
valami  -Hej.  gyöngyöm,  Ue}»  ezímfl  magyar  dalnak  a  fordítása  esetleg 
átalakítása.  Hogy  a  dolog  igy  legz.  azt  egy  sárosí   dal   látszik   bízonyt- 


[mely  í^ kezdődik:  «.JaiiiAku.  Janiíktj,  uioj  mily  D'und'ifku*.  Ez  nem 
mái  mint  a  maeyar:  <J&noskAnn.  Jánoskám,  kedves  győngyöoskéin». 
a  ífutt^fik,  ííinttítt,  dundfffh  Meni  ii  liMban.  sem  a  t/Jbbi  szIáv 
ekheri  elö  nem  toi-diilf!)  »?.<). 

Hogy  a  tót  dal  gyűjteni  ón  yt»e   ertnlctilef!    niagyar    dalok  is  vétettek 
bogy  a  Kitregés^eti  tartalmunkba  a  icit  nyelvből  meg  nem  fejthető 
il  Mtüntriij   oty    lói    dalok    is   szerepelnek,  a  rnelyek   semmikép 
Ihiv&tvuk  vilagosHágot  vetni  a  Uitok  mythologiájára.  az  csak  a  mellett 
[_bQgy  a  kiadó-gyi^ít^í  krilíka  nélkQl  járt  el  Ez  pedig  még  menthető 
ha  valami  leiryözhetlen    ki)iTllni(>nyrüi    volna   szó.    Taliin    még 
menteni  valiimívei.    hogy  a  gyí^iteménybe   nemcsak    nép- 
ciaináK  s  a  krtzélett>en   elŐ   nem    fordult    verselmónyek  is 
''találtak,  de  :^mmi  ^m  mentlieli  azt,  hogy  a  gyi^teménybe  poh- 
teudenczia  ftltal   vezettetve   idy   dalok  is  beoseropészletlek,  meluk 
oép  lielsA  világának  megliamisitáHara  goiidottattak  ki. 
KoUár  [I   kötetének  137—150.   lapjain,  oly  dalokat  közölt,  melyek 
fts  nyelvre  vonatkozí'i  nyilatkozatokat  tartalmaznak.  Tagad- 
I.  bogy  a  \£}\.  ember  is,  ép  úgy  mint  bármely  masfaju,  dalol  onma- 
és  nyelvéről  is.  de  bogy  dalaiban   fajgyOli^let  jelentkeznek,   nevé- 
én pedig   hogy  e  fajgyOlftlet  a  magyar  ember  ellen  irányulna,  as, 
kell  kiftyezéssel  élve.  meghamisítása  a  valóságnak. 
Közlök  itt  a  nevezett  gyi^jteményből  ^ószerinti  prózai  fordításban 
ly  olyan  dalt,  melyek  tudomásom  szerint  tisztán  azon  politikai  ten- 
^vaJ  bimak,  hogy  a  tót  nép  belvilágáról  a  tót  népkr>ltészet  tükréből 
Ir  világnak,  illetve   tudósainak  'olyan   informácziót   atkának,  mely 
It  a  tótok  lelkükben  nem  szívelik  a  magyart.  Például  hozom  fel  a 
kexOket : 

••Magyarok,  magvarok,  tót  láoy  maradok  4n. 
Nem  voltam,  oem  leszek  soha  szeretőtök  I» 

•  Ha  Ak  tótok  vulnájiak. 
Uegcaókolnám  őket : 
Ue  azért  inert  mai^yarok^ 
Kí" piszkítanák  zz  arczom  I 

t 

Ha  iii(ti(ktok,  milyen  jó  az. 
tjogyba  a  lót  megölel : 
Ab.  minlba  csaJc  czukrol  enném. 
Mustot  mnám.  pehelyben  bevernék. 
Bizony,  bizony  olyan  jó  az. 
Hogyha  a  tót  niegAlel  \ 


ttt&Mffr«fMf.    I. 


193 


10 


1 


A.   TÓT   NÉPKÖLTÉSZETI   KIADVÁNYOK    KRITIKÁJÁHOZ. 

Ha  tudnátok,  milyen  rossz  az. 
Ha  a  magyar  (német)  m^ölel. 
Ah.  mintha  csak  savót  enném. 
Ecz'iet  innám,  tövishen  űlnék  ; 
Bizony,  bizony,  olyan  rossz  az. 
Ha  a  magyar  (német)  megölel  \  * 

Tudomásom  szerint  ilyen  fajta  dalok  nem  élnek  a  tót  népnél  i 
Kollár  azokat  önkényúleg  a  határontúli  szlávok  félrevezetésére  mags 
csinálta.  A  nemzetiségi  és  nyelvi  fe^jezetben  B.  alatt  közölt  cpolgári  éi 
rektor*  dalok  egytől  egyig  mesterséges  egykoni,  tehát  miUUal  ne^ 
hiró  szerzemények.  Nem  polgárok  és  rektorok  szerzettek  azokat,  haneá' 
valószínűleg  maga  a  gyűjtő-kiadó,  mert  annyi  « szláv  ismeretkörre*  s 
túlzó,  a  rajongásig  túlzó  nemzetiségi  érzelemmel  nem  bírtak  sem  a  pol- 
$!árok  sem  a  rektorok  s  most  sem  bírnak.  A  utótok  dicaŐitése*  (Ghwák 
Sluwákft)  czímu  versemény  elég  érdekes  arra.  hogy  annak  legalább  egy 
részét  ide  igtassam. 

*A  mi  tót  nemzetünk  ősrégi. 
Mert  már  Homér  idején  éltek  tótok. 
Homér  pedig  Mózes  idejében  élt. 
Tehát  sok  száz  évvel  Jézus  eljövetele  eifítt. 

Cisiségre  nézve  a  tót  nemzet  tehát 
Kléggé  felülmúlja  az  élfí  nemzeteket ; 
A  tótok  előtt  virágzott  u^yan  sok  nemzet. 
De  eg\'  se  tartotta  magát  oly  soká  a  világon. 

A  tótok  Európában  tömegesen  laknak. 
Három  negyedében  vannak  elteigedve ; 
Csak  a  negyedikben  laknak  mások. 
Például :  németek,  franeziák.  olaszok  ! 

Mik  a  morvák,  csehek,  rutének. 
Lengyelek,  horvátok?  Azok  mind  tótok. 
(Wáecko  jsou  Slováci !)»  stb. 

Az  említeti  szakasz  mind  ilyen  és  hasonló  tartalmú  meateraéges 
szerzeményből  áll. 

Kiviláglik  a  közlöttekböl,  hogy  Kollár  kiadása  mily  kevés  értékkel 
bír  a  kutatóra  nézve,  a  ki  a  tót  népet  nem  ismervén,  a  Kollár  által 
kiadott  tót  költészetre,  mint  forrásra  szorul. 

Elcsehesített  nyelvezettel  segített  a  tótokból  cseheket  csinálni  s 
becsempészett  dalokkal  elhitetni,  hogy  a  tótok  nemzetiségi  Setfikbea 
mások,  mint  a  minők.  Kollár  gondolkozásán  különben  csodálkozni  ood 
lehet.  Egy  SafTárikhoz  írt  levelében,  melyet  nemrég  a  cseh  Maticza  folyö- 

1H4 


t>R.    CZAMBEI.    HAMi:. 


kbzíMtek.  ogy  preczedens   alkalniiiból   ezekéi    rnondtn :   <  \7.  én 
nyrefn  nem  evangélium  s  nem  is  akarom,  ho^^y  mind  igaz  legyen,  a  mi 
fie  van*.  Hogy  ez  melyik  könyvére  vonatkoztiU,  ti  levílböl  nem  innik  ki 
Öjahban  gyQjtötl  IM  dalgyöjtenw^nyek  kiadAsai  flhnographiai  tekin- 
használhatók.  de  a  philológus  féltétleniíl  ezeknek  se  veheti  ha^z- 
Cgy   p.   o.   a   «Szlávia»    egylet   által   PrágAl>an.  lH79-hen    kiadott 
éic^omuiké*  is  abban  a  hibúban  szenved,  hogy  a  népdalok  kőz- 
a  nép  ejtéséi  szigorúan  netii    respektálta.   Rosszul  járna   az,   ki 
II  adna  a  kiadtak  abbeli   nyilatkozatíínak,   hogy    'Vőechny    pfsné  ve 
podané  psány  jsou   foneticky,    lak  jako   vyslovují  se  v  lom  neb 
kraji:  protfl  pfísnC  éetfenn  vínde   zvtástnoslí   dialektick^ch*.  (Ak 
e  gyf^lemenyben  közlött  dalok  kiejtés   wzerint   vannak   írva.  úgy 
I  wáai  ezen  vagy  másik   vidéken   ejtetnek :  s  e  miatt   mindenütt    szor- 
in  kiníéllotlek  a  dialeklikliis  sajátsiigokL  Hosszul  jílrna  uz.  mondom, 
ki  e  népdalokból  a  tót  nep  tiyelvejtését  akarnu  mt^^batározni    mert  e 
ok  kiadása  pbilologiai  tekintetben  szintén  hiányos. 

Lásstmk  nchánv  példát :  A  zólyommegyei  népdalokban  találunk  ilyen 
tat:    svázané.    dovím    (81.  számú  dal)  ezek  helyett;  zviaznnie. 
Senki  a  zólyommegyei  tót  nyelvl)en   nem  fog  svázané,  tíovtw 
hasonló  Kzóalakokal  telfedezhetni;  azok  a  zólyomiaknál  hangtani  lehe- 
közé  lartnznnk.  A  kiadók  n«gy  hibái  köveitek  el.  ha  már  a 
Sással    a  philologiának  is  akartak    használni,    hogy  az  egész   munka 
kéziratait  avatott  ember  által  ál  nem  vizsgáltának.  SajnalaltjtI  kell  tapasz- 
'  ■nl>pn.  hogy  a  diuleklikui    sajáLsáiínk  még  oly  dalokban  í^e  res- 
'íik,  melyekel  úgyszólva  szakemberek  nyújtottak  be  kózlés  végett, 
Ify  p.  o.  a   271.   számú   szintén   zólyommegyei   dalban,   melyet   Vléek 
Jaros7l:tv.  a  lótok  egy  legelőkelőbb  irója  adott  be,  ilyen,  a  zólyomi  tótok- 
nál lelje-sen  .szokatlan  szóalaknkal  találunk:  milého,  iného.  ezek  helyeit: 
Biíliho.  iníbo  ('=  druliihn!).  vagy  pcdijí :  siirícdov.  z  vohladov,  po  polnoci. 
lilavka   ezek    helyett:  susedou,  z  vohladon,   po  [)Ounoci.   hláuka.    Azon 
*"  il.    ügy    lát.Hzik.   e   gynjtoményl^»en    is  találkoznak    mfldalok.  Ilyennek 
;nt!m  tekinteni  a  245    számuL  A  lót  népdalok  többi  kiadásait  jelen- 
leg nem  érintem,  hanem  átmegyek  a  tőt  népmesékre. 

A  tót  nép  íijkán  számtalan  elbeszélés  él  a  lüudépekröl,  sárkányok- 
hamupipökékröl,  eml>erfelettí  erőkkel  és  szellemi  képességekkel  bíró 
ivekről,  Kgye,s  népmesékben  a  tói  írók  történeti  hagyományokat,  mások 
Eiylhologiai  maradványokat  véllek  felfedezni,  de  nem   szenved   kétséget 
azoknak   tudományos    felbonczolása  s  más  nemzetek    basonnemü 
íível  tijriéni  <>sszehasonlitá.Ha  után^  ki  fog  tűnni,  hogy  a  tót  népmesék 
ketetbek 


I 


J3Ó 


10» 


\    Tl'lT    NfcPKiVLTltsZRTI    KIABVÁNVOK    KBITIKÁJÁHOZ. 


Mifid  a  mellett  luunbau  u  Lol  uepiue»ék.  úgy  a  niint  azok  .jelenleg 
a  nép  száján  jelentbeznek.  felette  sok  f»rdeke.s  ariaiol  nyiytanak  az  eüi-  ^ 
hographiilnak,  valamint  u  vele  rokon   liidomanyuknak.  Le  van  azokban' 
\$ve  a  tót  népnek  nézete  a  vUágrót,  az  államr6)>  az  államfőről  és  tisact"! 
viselőiről;    küsni^rhelök   azokból  a  túl  né[i  erköktsi  eUei  <<  egyálalAbun 
íiaész  lelki  életét  öntiHte  aziíkba  a  nép. 

A  lúL  üépme-^k  elsö  gyi^jteméDve  LOcsén  1845.  évben  ilyen 
alatt  jelent  meg:  tSlovensIye  Povesti.  uspoijadau  a  vidau  Jankó  Himavsfcí^i 
A  kiadó  lálja  bennök  'az  ei^eti   szláv   szellem    klilónös  jelenae-^-t -    - 
löket  -a  tót  jövő   himökeinek-    nevezi,   melyek   szépPéjtükkel   mt- 
sx  embert. 

1858 — IStil-ben  Selmeczbanyiiti  egy  ujabb  gyűjteményt  t>  «kftlet»- 
ben  bocsátottak  közre  A.  H.  Skultéty  uh  P.  Oobáínsky.  K  kiadók  kije- 
lentik, hogy  e  gytíjtemény  meséi:  drága  kincsei  a  külön  az\ílv  nemzeti 
költészetnek.  hoRV  bennök  az  ósrégí  pogány  mylhos  s  az  Ös  lótok  ttá2Í,j 
családi  i's  polgári  viszonyai  lükrözödnek  vissza. 

Mindké4  kiadvány  értékes,  meri  a  kiadók  igyekeztek  mindent  ögy* 
adni,  a  mint  az  a  népnél  jelentkezik.  É)p  az  ellenkező  áll  azonban  a 
tót  népmesék  egy  harmadik  s  legújabb  gyűjteményéről,  mely  Dob  msky 
Pál  kiadásában  18SÜ  — 1883.  évben  Tupócz-Szenl-Mártonban  jelent,  nieg. 
A  kiadó  sajnálatos  mt'Klon  félreismerte  feladatát.  A  helyett,  hogy  kőzött 
volna  tiszta,  élő  tót  népmeséket,  valamely  naiv  lendenczia  által  vezé- 
reltetve, elferdítette  azokat.  A  kiadó  a  mesék  nyelvejietél  sok  heljüW 
kiforgatta  népies  voltából,  igyekezvén  annak  a  saját  itélele  szerint  er9^ 
detihh,  ftzlávosabb  színezetet  adni.  így  történt  a  reflexiv  «sa»  szócskával, 
melyet  legtöbbször  orosz  es  nem  tót  szokás  szerint  helyez  el  az  ige 
mellett.  Az  ilyen  frázis:  ■Holí  raz  traja  synovia  ujednoho  otca»  egészen 
oroszul  hangzik;  a  töt  ezt  mondja:  ^mal  raz  jedon  otec  troch  synor*. 
A  kiadó  oly  szláv  szavakat  ad  a  (ót  nop  szilába,  a  melyeket  ez  nem 
ismer  s  e  tény  ismét  a  lótok  ethnographiai  helyzetének  félreismerésére 
szolgál-  Uyen  u  lót  nép  eiölt  ismeretlen  szláv  szavak  többek  közt  ezek : 
«HtrostreIci.  nivy.  znamj\  kabonila  (fielo),  rúno  (-=  vlna),  okriaf,  hrud 
(=  praá),  kráfovift,  králiö,  kúaíovif,  kAa£iíí,  záhybeí,  dvoránin,  stb. 

A  ^tizenkét  hol(1(iC^kdróh  szóló  mesében  (11.  40— 49.)  a  hónapok 
eltótoaitott  nevekkel  fordulnak  elÖ,  mint :  Seéeö.  Brezeö  stb..  mely  nevek 
a  népnél  ismeretlenek.  De  a  népmese-anyagnak  valóságos  meghariusí- 
lását  a  végletekig  vitte  a  *L'ubka  a  Kovovlad*  czimQ  mesében  (U. 
öolit),  melyben  egy  egész  lót  mythologiát  teremt  meg.  Egy  eredetileg 
német  mesét  tótul  ad  elő,  de  ligy,  hogy  a  német  nevekel,  melyek  a 
mesélő  lot  iiepnel  elferdített  alakban  élnek,  i^onnan  alkotott  szláv  nevekkel 


ftABA    nOKU.    nit     MAHlRNEítCU    ATIIANÁ/Tol. 

ití.   Igy   aztán  lett  a  meetében  Hergmnmiból  (a  nepnel  etferdilve : 
líkí    =    L'udik.    W'ajafetitmnithöi  (ti  népnél  elferdítA'e:  Ha-ítmian) 
|r<MÍn»/r   3tb.  Ezen  mese  eíívniaiüu  elejf  arm.  hopry  u  í(>-üjtemény  irAnl 
tnsalmunkat  rnegínga-s^íii, 

A  U^tcikná)  sokan  tof^Ialkoztak  a  1^)1  népköltészet  anyagának  t'eldol- 
iVaL   A  itígebbiek.  mint  kfili^nöspn  Reis/.  Sfimuel.  sokai  foglftk,  de 
markoltali.  Ahhoz,  hogy  u  tói  nép  belso  eletvilanál  megismerjük. 
laló  anyagra  van  azflkáépűnk.  Szükségképen  tevés  küvetkextetésre 
az,  ki  ii)et;t>izhatlun   forrúí^okhól    merit.    IJjahhan  a  tói    népmesékről. 
roe^í  tanulmányt  írt  Doh^in^zky  Hó!  «l)vahy  o  slovensk^oh  pove-t 
f*zinj  alatt  (Tur   Sv.  Martín    1871).    E   tanulmtlny   uz  e  i'é^zbeii 
munkák    között   a    legterjedelmesebb  h  b  legszolidabb  alapokra 
fektéivé,  habar  itt  t!»  a^  a  hiba.  lioey  a  szenö  kelleténél  löbh  téri 
a  fantáziának. 

Mind  ezekből,  a  miket   mondottam,   az  tonik  kL  hogy  a  löt  nép- 
1  kiadványait    forrtisul    hasznaim   e-sak    óvatoi^an  szabad  ugy  a/, 
iphusnak.  mini  a  philolognsnak. 


Baba   Dokia 

(román  népmTlhologiai  alak) 

a  lAnanAf  í.  é.  íeUraár  hó  lö-t'-n  tartott  IV.  oifíadó  ütiísún  felulvasta 
Dr.  MarianAíicu  AfharuU 


I 

Az  annepnapok. 

román  nép  é.-«  illetve  a  roiimn  földmivetők  nejei.  Baba  Uokiu 
ítére,  a  keleti  kalendárium  szerínt  márczius  l-Jcn  ünnepet  tartanak 
H  aap4>n  uem  dolgoznak,  hogy  linneplés  által  Baba  Dokiünuk  .'i 
gát  niegp/eliditsék  é?  hogy  a  hideg  a  mezőn  a  vetésekben  kárt  ne 
>n,  De  máivzius  l-jén  kívül  Huba  Dokiának  még  12  napja  van  éij 
et  'tíabet-ek>-nek  vagy  •Zílele  babelor>-nak.  azaz -a  véna.sszonyok> 
«a  vénasszonyok  napjai'-nak  nevezik. 

A  természet  ligy  akarta,  hogy  ezekben  ri  napokban  az  idö  nagyon 
Jiuj&ekony  legyen ;    az  égen  majd    mgyogó   nap   Tónylik.   majd   felbök 
itJAk  el  azt:  híivuzik,  esik  és  a  szél   ftij.   Némelykor  a  változékony 
u  12  napon  níl  is  tartanak,   söt  megtörténik  az  irs.  hogy   április 


hónapba  \-^  átcsapnak  és  ekkor  a  t3  napon  kfvQli  változékony  napoi 
'imprumutüri'~\iHk.  vugy  ^silele  impttttti tihi te- -)inü\i.  iaza?.  'ktilcsrtn- 
3séa^k»-nek  vagy   -kölcsönííölt  napok»-nak  hivják.*) 

It 
A  Baba  Dokia-mythosa. 

Baba  Ookianak  ejzy  Nikodim  nevű  Ha  volt.  a  ki  riiegnósűH. 
Baba  Dokia  oly  annyira  ros^^í^u)  éli  a  menyével,  hugy  tia  nem  tii 
nejét  az  anyja  ellen  elegRií  védeni. 

Baba  Dukia  egyszer  a  menyének  leketo  jubKyapjiil  adull  át  és] 
a  patakra  küldte,  hogy  a  fekete    gyapjút   addig   mossa,   mífj  az  fchí 
nem  viüik,  mert  különben  p<irul  (ni;  járni.  Haba  Dokia  a  menyet  ntindon- 
féle  módon  zaklatta. 

.\  meny  a  patakra   ment    es  a  fekete   gyapjút   addig    mosta,    ntig] 
lÜjainak  Uii-e  ledörtóölödölt  es  a  vér  ngy  folyU  hogy  a  patak  vize  vórös^ 
letl;  de   a   gyapjú    fekete   maradt    i^  a   meny   ekkor   keservesen 
deli  sírni. 

Krisztus  ezt  látta,  emberré  váll  es    szeni  Péterrel  a  patakhoz 
és  u  Baba  Dokia  menyei  kerdezle:    *Miért  ,'íirsz?»   A  meny  frre  elí 
sélte  anyósa  zaklatúsaii. 

Krisztus    ekkor   megáldotta    és    engejiíítelte  lil,  és  lnizdilotUi.  he 
írsak   mossa  k)  a  fekete   gyapjút;   Hzut;^n   egy    tavaszi    töxikéböl    kt 
virágcsokrot  adott  neki.  meghagyván,  bogytia  liaza  megy,  abból  a  vir 
ból  az  anyósának  is  adjon,  —  és  ekkor   Krisztus   szent    Péterrel 
vozotL 

A  meny  a  vii-ágokat    (Ule   mellé  a  bajába   tflzte.   azután  a  fe 
gyapjút  mosta  és  mosta,  míg  a  nap  le  nem  alkonyodott :  és  mikor 
jó  késő  volt,  a  gyapjút  felrakta  és  haza  indult.  Mikor  otthon  a  ffvapí 
lerakta,   lattn.   hogv    az  eKósízen    fehérre    van    mosva,  a  minek    nrt'iVím 
megörült. 

Baba  Dokia.  mikoi-  a  fejér  gyapjút  látta,  megharagudott,  hogy  liibul 
nem  találhat  és  a  menyét  nem  zaklathatja :  —  de  a  mint  észrevette, 
hogy  menye  a  hajában  virágot  visel,  lehordotta  Öt  és  azzal  gyanúsította.  \ 
hogy  a  virágot  csak  a  .szerelÖjét,öÍ  kaphatta. 

.\  meny  mentegette  magát  és  azt  felelte,  hogy  a  virágokat  ^MúrUi- 


*)  Már  rüiKcn    kczdtciri    meg  a  Dépazokisokat  a  lelkéateh  «8  Ultitok  ítCKÍbf^ 
fjével  Összegyűjteni.  A  fenti  anyagot    Pocrcanu    Győtvy    rcsirzai    lelkéas!.    Illa  J| 
rAkasdiai  t's  Orza  János  roniúf)*csiklova]  tanitú  küldte  um^. 

ia8 


DR.    MAMIRN&SCU    ATHANJ(ZT<il.. 

r*-4öl  kapta  t^  lakkor  ít  virMsokbiil  az   nnynsfknnk  is  adolt.   lie  Haha 
a  «MárUis<)r'-l  ciinyulni  kívxlette 
Rabo  Dfikia.  mikor  a  vii-agokiii    látta,   azt  hitte,  hogy  múr  tavaase 
és  azoD  gondolkodott,  bojfv  juhaival  es  kecskéivel   legeltetik  végett 
fre  iiiduljon,  a  miért  Ls  iiának   meRhajíylu,  hi)KV  a  böílönyoket  és 
nyékei  késziljie  el.  montlvün     -Menjünk  a  heKyre,  mert  a  legelő  meg- 
II,  —  rídd  el  magaddal  a  tUnilyát  is.  (p  majd  furulyázni    fogfts. 
pedij;  taiiczolni  fogok* 
A  tta  felvilíiijoiíitottji  őt  htigy    alig    múlt  el  rehniániix    Ixigy    még 
vaii  a  MárUisop  es  («érl   ne   -íiessen  a  hegyre,   de   Balm   Dokia. 
ír»-nil   iaraól   gúnyosan    l)€8zélt    á-;  magára  12  koz-sokot   fbör- 
irnönxii  vévén  fel.  fiával  (^a  nyájával  a  hegyre  indult. 

Elinduláskor  a  nap    ragyoíiotl.   de   mikor   ;i  heiíyeii    vdltak.   esett, 

^T3»itt  (^  fujt  a  ríztíl.  fiaim  Dokianak    lelsö   ktizsokja   megnedvesedett 

[bgroi^  lelt.  3  raÍDihogy  e  miatt  tejhere  volt  azt  a  berekbe  dobta  és 

tovább   hiiladott,    hogy   juhai   es   ker-skei   wiamara  jó  legelöt 

tn;-    de  a/  idö  folyvást  változékony  levten.  Halm  Hokia  minden 

e(ry-egy  kozsokot  dobott  el.  éi*  így  eldobta  mind  a  lizejiketlöt 

A  lüdeg  azonban  nem  engedett,   átcsapott  a  kölcsönzött    napokba 

t»a  Dokianak  a  fia  a  hegyen  megmeredt  íSs  szájáról  én  szakáláról 

gesap  látszott  csüngeni,  de  az  anya  azl  nem  vette  észre  es  ezért 

Hzólotl  hozzá.    *P.n  alig  tűrhetem  el  a  hideget  és  le  mindég   fuvod 

fnrtilváda(!»   A  Hu  hallgatolt  —  a  szél  filitt 

Kkkor  a  Mártzisor  jelentkezelt  és  a  v^nasíízonyt  ííúnyoí*an  kérdezte ; 
Üogyaii  tetszik  tt  tavasz,  es  te  a  tiad  furulyájánál  miért  nem  tánczolsz? 
la  menyed  nem  fázott-e.  mikor  a  pataknál  egész  nap  fekete  gyapjút 
*l  mosnia  V  A  mint  Mártzisor  ezeket  mondta,  eltűnt 
Baba  Dokia  és  fia.    valamint   egész    nyíi.ia    is  megíágyUik.   azután 
like  váltak. 

A  .Szemenik  hegyen  kí'tvekke  valvn  ma  iü  láthatók.  Iial)a  Dokiánidc 
itt  eg>'  fiirras  keletkezett  a  melyl>öl  ma  is  folyik  a  víz. 
MArt7.i.sor  ölte  meg  Huhu  Dokiat  mivel   ^ünyoí^an    beszélt  róla'. 
esri  nem  leendelte.  ha  a  kí^lesönzött  napok  nem  lettek  volna.*) 


r.7i  .1  mvt/i'ist  tncgkflldilUiit  nekf?ni  .lana  líliu  nika^diui.  Umiuriaii  ^zilání 

ittAnyJiJ.  Or%fl  J-Xno9  rnniáii-r>;iklnvai.  OwÁii  Jnkab  pt^lrilovat  tanttcik.  továhtm 

György  resiczai  k'llíésj:.  Prugács  (íy-irgy  oraviMflhányai  l>örtiinfeIíígyelC  és 

bleseo  N.  Üjeologus.  .SctioU  Arttmi    ^WalaeJibiche    Mfircbeii>    i-zíniQ    művében 

lapon   szintén    közli.    Ezt    az  I    és  11.    résxt    kúzúlleui    inái-    1877-ik    évben  u 

ilía*  rzlmfl  irodalmi  Inp  36fí-ik  lapján,  dr  minden  magyarázat  nólköL 


Hl. 

Magyarázatok  és  ÖsBzehasonlitások  a  római  mythologiával. 

A  Dokia  nevét  ^szef'ÜKK^be  hoztak  a  Uncin  névvel,  de  t^vc 
mert  Dokia  nem  más.  mint  a  keleti  egyházban  -az  o  kalendáriom 
márczins  l-jén    iinnepolt   5zenl    Kudokiának  ii  megrövidített   neve, 
romáii  nókiié!  igen  jEvtikori  keresztnév.  Az  Kiidokia  gőrojí  szó.  eJsti  i% 
az  ty  testatnenlomhan    InHul  elfi  és  tets/^ül.   gyotiyört    WoliljirfiiJlori 
plaisir-t  jelent. 

A  rouiún  nep.  illetve  a  fí^ldniivetOk  nejei.  Bábu  Dukiát  ugyanc 
márczius  l-jén  Ünneplik  meg,  azért  hogy  a  hideg  a  vetéseknek  ne 
Ebből  kitűnik,  hogy  I^ba  Dokiii  a  bidcgct    képviseli    e»  hogy    hat 
a  tavRszi  időre  is  ^tefolyus^al  van  :    ugA'anezért    Baba  Dokiii  -a  hideff 
fÖldinívelési  fos-sz  szellemek.  vag>'is  istennők  közé  somzíiató 

Régi  mythologiai  neve  elveszett  és  a  népié;*  pogány  vallás  a 
ajaknak  egy  kereszlénv  .szent  nevel  küh-síinözte. 

A  régi  p4>gány  istenrkre  vunatkoíto  tnytliosok  es  a  régi  pOfi 
ünnepekre  vonatkozó  Mzoká^iok  rendesen  abban  az  idöl>en  szerepelnek,] 
illetve  tartatnak  meg  most  is.  a  mely  idöhóz  a  régi  pogányvallásban ' 
fűződtek:  de  a  kere.sztény  vallíi^nak  l)er(>lyíiHa  folytán  a  régi  ' 
napjának  megfelelő  idö  iíyakran  az  ugyanazon  idöl>en  lévő  keit 
ünnep  vagy  Bzent  napjával  es  nevével  jött  kapt^olatha:  esetleg  a  keresi 
szent,  pogány  mythologiai  alakká  váll,  mint  a  jelen  esetben  is.  a 
Eudokiából  Dokia  pogány  ustennö  leli, 

A  román  népnél  ez  nem  az  egyetlen  e»et:  de  igy  van  ez  minden  j 
népnél,  a  mely  a  régi.  pogány  mytlmlf>gi4iából    még   isteni   alakokat 
ünnepi  :iZoká:íokut  őrxiUt  meg. 

Ezeknek    előtcrjeszté:^;   iitan    szükséges   a  Haba  Dokia-mythosban  1 
előforduló   személyesitéseket  és  pogányvallási   elemeket  megvizsgálni  ésj 
a  római  mvlhologi^val  Összehasonlítani,  és  pedig  első  .s<>rban  Mnrhifi 
Baba  Dokiiiiiak  a  menye  ;izt  mondta,  hogy  ö  a  virágiikat  ^Marhisor^- 
kapta.  Haba  Dokia  iiedig  Martzisor  ellen  gúnyos  szavakat  ^lett :  tOM 
Martzisor  Baba  Dokia  előtt  jelenkezetl  és  Öl  menye    miatt   óesán 
gúnyolta.  Ezek  a  körülmények  igazolják,  hogy  Buba  Dokia  i's  M  t. 
ellentétes  állást  foglalnak  el 

A  márczius  hónapot  a  román  nep  hol  Martie-nek.  hol  Murtzison 
nevezi.  A  Martzisor  névben  az   utolsó  szótag,  a  «sor»  kiusinyílö  rag 
ezért  a  Martzisor  kis  márcziust.  márezius-kát  jelent,  es  ily  módon  lá^ 
hogy  Martzisor  a  Ratal  mái-czius  éK   hogy    Mar?   istent  és   a   inj 
hónapot  képviseli. 

140 


MafH,  mint  a  legrégibb  itáliai  és  római  iiHtnxett  i-sten.  a  tcrtiiésztíl 

alÖ  erígének  *•«  n  lavasziiíik  islorif  volt.  es  pzépl  a  ivgi  mmainknrti 

IcoQ  népekiiel  Mars  istennek  <i  tiunapja.  u  nev«^löJ  }!/»nna7.ott  rnánv.iu.'^ 

ip,  az  övnek  termt^szetra  kezdete  vnlt  Mars  mint  minden  eví)en  vissssa- 

islen  —  voDalkojcá>siiI  a  lerméíízetre  —  mArczius  íiönap  elsrt  riapjAii 

litelett  meg:  ekknr  kezdődött  íi  tavasz  és  az  iij  év.  ^  hainír  ké^bb 

kezdetét  január  t-.*«^ére  (ették  al.  inínrlazonaltal  a  régi  Mars-Qiinep 

i  márczíaít  J-s^ere  vonatkozó  ssíokáiíuk  lennagyobb  részt  í^  minden- 

marcziu?  ol^Ö  napjaival  maradlak  öss/.f>köHeiesben.  Az  íVsszehiison- 

íból    kitQnUe    hogy    MartziiRH  a  (intal  Mat>    vagy  i^  a  tavas/  f^s  az 

természetnek  kép\Tselöje. 

Mrtst  kuüi-ssiik  ki.  hogy  Halja  Itokianak  a  metiye  kii  képvisel  V 
A  menynek  a  neve  a  mytbosbaii    nem    lórdtil  elő,  de  azért  az.  n 
<a  patakra    ment   gyapjút   moHni.  a  ki  a  fiatakiiál    lévén    Kris/tuMióI 
krtfcl  kapt)lt  *^s  ii  kit  az  anyósa  szerelővel  gyanu-sitott.  mivel  azi 
3lta.  br>gy  a  virágokat  Marl/í^^ortol  kapta.  í^zinten  mytholoxiai  alak 
Ftui^donkópen  nern  Krisztussal,  hanerri  MaHzisori-al  áll  viszonyban. 
A  római  mythologia  e  tekintetben  Lalán  relvilúgosftá8l  fog  adni. 
|A  Mamuraliíi  nnnepet  mái-cziiiíí  hónaptian,  az  újévnek    elsci  liold- 
apja  előtt  tartottak  meg  Itómaban  es  ezen  a  napon  a  nép  leányai 
Perennát,  ki  az  nj  évnek  Hatal  Mars-ával  szerelmeskedett,  szintén 
mepeltük  íL  Preller  Römische  Mythologie.  Berlin  IHH5.  :H16.  lap^ 
ridius  (KasL  l.ib.  111.  523)   elmeséli  nekünk,    hogy    Anna    Herennának 
ilma.«  Ünnepét  mároziiLs  Iduson  vagyií*  15-kén  az  istennőnek  a  Tiber 
vült  ligetében    tartották    meg.    Lavíntumban    Anna    Peretmát  a 
fticjus  folyónál  ünnepettek  meg  és  pedig  szintén  marczius  hónapban. 
a  íorrááuk  ujbol  kezdenek  íolyni  és  a  folyók  megtelnek  ♦» 

Perennának  a  nevét  és  lényét  r^okféle  módon  magyaraz- 
de  eltekintve  a  kfilönlele  véleményektől.  Preiler  (306.  lapi  maga 
iiB^d  azt  gyarulja.  liogy  Arma  a  gói>>jz  ene  (regi)  és  nea  iiy)  áza- 
ered  és  az  ó  és  nj  hoklal  jelenti,  majd  pedig  megengedi,  hogy 
amais  perennís-l.  vagyií  -örfikké  folyói  jelent. 
Én  az  utóbbi  értelmejié-'íhez  csatlakozom,  de  az  Anna  nevet  az  a« 
1%  m$t  vizel  és  folyói  jelentő  kelta  .szavakból  szármoziatom.  Anio  ét* 
(en  kelta  kiasinyitC  rag)  volt  a  neve  egy  'pataknak,  mely  nem 
Rómának  éjszaki  részétől  a  Tiber^»e  folyt.  Ennél  fogva  Annn  vizel, 

'>nlo  ünnep  Atheuétieii  is  volt.  Preíkr  GrÍRcli.  Myth.  1.  61fí.  I.  a  kö- 
_'lja  :  A  Lavatut  clejőa  t.  i.  Antlieatmon  (ri^liruÁr)    havában    voltak  a 
lEleaaUiák.  és  eseket  Axrae  külvárosban ,  az  tlissos  folyí^iiál  lartották  m<%,  mikur 
MyA  teljesen  Folyt  wi  az  e|86  virágok  iiyiladrixtak. 


tlABA    DUKIA. 


folyói  jeleni;  Berenmt   szóhtan  az  ennu  tigyantsak  Amia,  a  per 
har-Xió]   eredvtín.    hegyet  jeleni  és  így  a  nrv  kétszeres itve  foHuI  eli 
Ugyanezen  Anna    l'erenna  a  víznek,  a  lorrásnak*  a  folyónak  sxi 
sítése  és  mint  ilyen  Mai-^nak.  a  lennészet   teremtíi  erejének  a  ssiei 

Dp  a  mvliiologíai  tarnaisa^íliaii  látjuk  Krisztusi  üt ! 

/pus  és  Jupiter  is  jáilak  aa  emberek  közölt^  és  ezért  a  görögő] 
tís  lömninktól  <íre<ÍI.  jelenleg  egyik  másik  ncpnel  fenlarloti  mylh 
7jms  éK  Jupiter  hetycll  Kri^(ztus  jelentkezik,  de  Jelentke/!Ík  különféle 
mesékhfin  U. 

A  Baba  Dokia-mythoBhan  Krisztiiéi  <i  palakni  int'Ul  vá  iti 
menynek  virágcsokrot  adott :  de  a  meny  az  anyásának  azt  moi 
hogy  a  virágokat  Martzisor  adta,  és  ez  is  elégséges  arra.  hogy  itl 
alakjában  a  Martzisor  helvHltesitőjét  lásí^uk.  Schott  Arthnr  iWalacl 
Márchen  1845.  117.  lap)  egy  hasonló  uiylhost  knzöl,  de  Martzisor  hel 
Baba  Dokia  elölt  -a  Tavasz '  (f'rimavara)  jelentkezett:  ejcekből 
világos,  hogy  Martzisor.  Krisztus  é-s  ii  Tava>z  ugyanazt  u  szerei 
játszszák;  hiszen  Krisztusnak  is  egyik  nagy  iinnepe  többnyire  niarf-ziuí* 
hónapban,  kora  tavaszszal  van.  Krisztusnak  a  mythoaba  volö  lelvélelfi 
azért  történt,  mert  a  mai  keresztény  a  csodamüre.  I.  i.  a  fekete  j^ryapju- 
nak  fehérre  váiloztatására  Mártzisort  már  kéfjesnek  nem  találta.  — 
így  a  jelen  mylhosban  Knszln.s  nem  /eusi  e.*  Jupitert,  hanem  M 
isteni  képviseli.**) 

A  főszerepei  a  mythnsban  Baba  Dokia  játszsza. 

Haba  Dokia.  nukor  a  tavaszí  virágokai  látta,  elhitte  hogy  in^; 
tavasz  van  és  elindulni  készüli:  ezért  felveU  magára  12  kozsokot  és  a 
hegyre  ment.  El  kelleti  mennie,  mert  6  képviselte  az  ó  esztendőt 
telet  —  és  mert  a  tavasz  beállott. 

A  mi  Baba  Dokiának  az  alaigát  illeti,  ahhoz  hasonlót  a  i-ómai 
mythologiálian  is  találunk. 

A  márczins  idusa,  vagyis  márezius  I.Vike  elótli  napon  a  Mamuralía 
Qnnep,  vagyis  Mamurius  Veturius  lisztelGtéiv  .-zentelt  nap  volL 

Ezen  a  napon  Kómában  egy  börökl)en  felöltözött  emljert.  a  kit 
Mamurius  Veturiusnak  nevezlek,  a  városon  át  vezettek,  rtt  hosszn  fehi^ 
pálczákJtal  iillcííellék  és  ily  módon  'á  VH(Y>sb(il  kikerííetU-k. 

*)  l/gyancnaic  az  aii,  ea%t  kelta  .S£4i\uklül  iTedueic  sxurnUoni  u  knvrtkexA 
folyúknak  nevei:  Ai?nu»  vagy  OetiUH  Crna  tnn) :  Ant»Uh  ma  Kiis.  A  innt  rolyú-nevek- 
h&X  is  ídcsoro'/.ok  nifháiiyal.  Igy  a?.  Ain  patttkét.  a  moly  a  Jura  litfgybiSI  (íred  és  a 
Hhoneha  fotyik.  Továbbii  az  Aluia  va^y  Ane  patakét,  a  mf'ly  a  Pnldába  folyik. 

••)  Az  OfM  János  romAn  rsiklovai  laiiitó  kriíöltp  niythoshaii  Rrtaxtui  brty«tl 
ax  •Arkanpyab  sx^reppl. 

142 


I^ller  erre  nézve  azt  az  észrevételt  teszi,  tho^yeza  szokás  háta- 
in u  telaek  marodus  hónapban   Németországban,  a  szUvokniiil  Af; 
11  is  -zokásíiH  clker>íetesére  emlékeztei'. 

(jc  a  Mamurius  Vetiiríus  nem  máj^.  mini  az  Öreg  Mar?.  inárczin&: 
{4^  idO  ax  uj  i'V  eUMt :  az  öreg  lét  a  fíalu]  tavasz  elöU 

Marsiiak  a  latin  irők  ♦«  felirasok  szerint  sokféle  neve  vnlt  es  pedig: 

Mar,  Mars.  Mamers.  Maurs,  Mavors.  Marmar  é.-^  Marmor.  Mamurius 

a  Mamers  nlaklHil  származóit :  Vclurius  név  pedig  a  latin  velusból, 

Í¥    reífit   »it,    vént.    öregei   jelent,    tehát   ez   szomélvo^itelte   az   íirojí 

iü6i.   ax  ú  időt.   a   telet,    éí^   minthogy  a  tavasz    beállolt,  az  öre^ 

Mtriuítnak  is  el  kellett  mennie  Römuból.   A  latin  iivsk  nem  tartották 

a  népnek  aini  vonnlkozO  véleményét.  Iiojív  Mamuritis  hovH  ment? 

a  Kába  Dokia  mytbosbiil  meKtudjiik.   hoKV  az  Alpesekhe  nirnt.   oda. 

a  léi  (^  a  hidcK  vís>ízahiizOdott. 

Hány  l>ört  h*)rdott  majíán    Mamuritu^    Vetiirnis.  ít  lalin    inik    nem 

lik  meií.  de  valószínűleg    tizenkettőt,    iiiint  Haí)a  Dokia.    Ix'jíalabb 

tíi  kipiiliatolhatjuk, 

Hzl  a  Mamtírius   Veluruis-l  I.  i.  annak  a  kovácsnak,  vagy  művész- 

(ártották,  u  ki  az  éjU[t>0)  leesett  ancíliához  (paízs)  méK  11  hasonlót 

nlPtl    tehát  annak,  a  kiről  a  12  salius.  a  már^.■>^n^^  hónapban  tiirlott 

nel  közben  a  12  aneil  iával  tánczoló  Mars-papok  énekiiklMn)  mefi!- 

Blf^pzlek :  bogy  iieOig  a  12  salius  és  a  12  ancilia  a  Nnmu  kiróly  által 

zett  évnek  12  honupjái'a    vonatkozott,   az   mar  iiteK  van  állapítva. 

ennél  fogva  a  12  szám  a  lefolyt  évnek  12  hónapjára  vonatkozik 

Kzekhöl  kövptkcztethetjftk.    hogy  a  12  kiizsokbati    relollttzött    öreg 

az  4'ireu  Maiiinriu.'^l    képviseli:    hogy  a  12  koz.suk  a  12  antátiának 

I  iz  á  év  12  búnapjának  felel  mejí.  és  ezért   van  l^aha  hokiáiiMk  1-sö 

au5  után   12  napja. 

íVLsszaenilékezbeti'ink  arni.  buj^y  a  12  napon  kivUl  mé^  kölcsönzött 
L*  vannuk  némelykor.  Nagyon  is  természetes,  mert  Rómában 
bvasz  Wébb  áll  \n\  mint  a  Kárpátok  körüli  országokban,  és  minthogy 
aac  éghajlat  miatt  a  havas,  esö^  és  szeles  nap(»k  tovább  tartanak. 
ket  a  rossz  napokat  kölí^nzött  napoknak  nevezik ;  e?  ezek  okai  annak. 
Baba   Dokia  í^lvejszett. 

A  mytho.snak  helye  Szemenik  hegy,  mely  KraascVSzöi'ényinegyében 
és  fV'ean  líinilók  szerint  egy  Karánsebes  felé.  Schott  Arthur 
pedig  egy  Almás  leié  vonuló   hegy :    rle  ezekben  is  rsak  a  több 
lyböl  tekintett  Szemenik  hegyre  ismeríink    Baba    Dokia   mythosának 
Isui  még  nnl?  he^ye  is  van.  Asaki  tiyörgy  iCuleKfri  de  poesü.  Jásí 
212-ik  oldal)  közlése  nzerint  Dokia   iOdbjubaval  kővé  válva  meg 


trjuZr-decedál  taadicziók  az  olahoknál. 


a    Moldvában   lévő    Pion   hegyen    is   találtalotl:    Dionisiii    Miron 
(Columna  lui  Traján  1870-  4.  sz.)  tudja,  hugy  Dokiának  kfiszobra  Cel 
hegyen  van.  !•>:  a  heKy  Krdí^ly    határánAl  a   f^ionnal  ftgyrtlt  ftgy  cao^ 
tozathan  van. 

De  a  Dokia  mythosnak  alkalmasint    még   Ifibb    ilyen    h^gye 
l.  i.  nundenütt,  a  hol  az  emberi  kepzoIet  megengedi,  hogy  valaki  a 
.sziklák  közöli  ogy  köve  vált  nöi  alakol  és  nyájat  íeilezhesí'en  fel. 

A  mythos  azerinl  Ooktának  lábai  alatt  egy  forrás  keletkezett:  «iuu 
szük.ségkf^pen  be  kellett  következnie,  mert  tavanzszal  megnytlt  a  hefagrc 
forrás,  a  mij»t  a  h(»  elolvadt. 

Hogy  Baba  Dokiának  a  fia.  a/  6  furuiyájávat  kit  képvifiel,  erre 
íjohott  által  közlött  mythosnak  egyik   variáns  része  ad  felvilágosítást. 

«A  szél  erősen  és  áthatóan  fujt.  eseti  ^s  havazittl.  ^a  a  fiu  mei{- 
fagyoll,  de  Baba  Dokia   ezt   nem    vette   észre  éí^  ezért  kérdezte:  KiamJ 
hogy  furulyázhatsz   mosl,   mikor  én  a  hidegtől  mtyd  elmeredlem 
Az  anyja  t.  i.  a  szélfuvúst  fiinjlyahangnak  lartolta».  Gbhen  megtalálj 
annak   az  okát,   hogy   miért   ment  el  n  fiu  is   az   anyja  val   a   hegyj 
A  tél  magával  vitte  a  szelet  is. 

Maha  Dokiának  a  menye  otthon  itiaradt.  nem   ment  fel  a 
El  sem  mehetell  —  ha  figyelembe  veszszílk  a  fentieket,  a  melyek 
e  meny  nem  má.**.  mint  a  patak :    Anna  Perenna.  A  sok  mosás  alt 
menynek  ujjairöl  a  bőr  ledörzsölödött  és  folyt  a  vér:  a  jég,  a  pat 
böre.  elza;iloU;  Anna  Perennának  a  vére.  1.  i.  a  patak  vize  folyt. 

A  fekete   gyapjú  a  télnek,  a    sötétségnek  a  jelképe,  de  sok  mcH| 
után  fehérré  változott:  a  fehér  szm  pedig  a  világosságnak  a  jelkép 
tavasz  győzött  a  tél  felett,  és  a  mythosba    belépett    Krisztus  is,  a 
gosságnak  képviselője,  hogy  a  fekete  gyapjút  fehérre  vAitnztassa.** 

Bárcsak  győzne  a  világosság  mindenütt! 


Traján-Decebál  tradieziók  az  oláhoknál. 

Irta :  Dr    tíéthjt  Látisló. 

Hogy  a  régi  dácziai  rómaiság  s  a  mai  dunauinneni   olahsag 
semmiféle   történeti   és   nyelvi   összefüggés   nincs,   azt   a  nyoiviörtí 
véglegesen  kimutatta.  Alig  kell  mondanom,  hogy  ez  irányban  a  m£ 
irodalom    tett    legtöbbet.    A    román    tudományos.ság    azonban    mc 

-)  Mangiuca  Simon  a  tGleui  köztütt  mytbue  feletl  a  FttnuliA  187Í-ik  évi  144|1 
szintában  elmélkedésf^ket  közölvén.  Baba  Doklát  Terra  Maternek  tarljn. 

1-W 


a&ritoiltk  .'í/.  'tiiüt^íní  lijuiziai  ereflctHnek  tankhoz,  tiieri  a  pomiin  tftr- 
pli  ts  nyelveáZftU  inHiuJöiii  Hzeii  az  alapon  indull  meg,  wen  épüli  föl 
Ut  irányban  befoly^Uolta  s  hatotta  át  a  roroán  társadalom  kö^tttirlatát, 

tiyítu-    hiigy  az  olleuvéIeményl)en    minden   rornún    ember   nemzeti 
Bl  keres  és  tat.  A  közvélemény  viszont   olyan    nyomást  gyakorol 
pae  inxlíilomra.    hogy    az.    ha   nk^trmi  hp  tmiHa  ^zahadiilni  a 
etmi  eredet  képzeletétől. 

A  \-  ''-'  t>s  bizonylalansají  (T/í^íjh  aznnhari  t>enn  van  mar  a 
Ottii    it  íjhd  t?    Ez  a  Hzellem,    mely  a  régi    ideáktól    szabadulni 

^  tud,  ax  lyabb  ismeretanyagtól  pedift  elvből  tartózkodik,  s^átságos 
lyxetet  ^lozott  létre,  melyet  igazi  néven  tudományos  bujósdí -játéknak 
l^ahetQnk,  melyben  a  rcrmánsftg  eredeti  s  vali'ihan  kottői  véni^a  jáls/ji 
tíexcrepet.  midÖn  az  iró  szelleme:^  kepokkcl,  leiidülete^  TordulatokkaL 
Isxi  élcrzczel  kerekedik  feJül  az  objeetiv  kritikának  s  a  látszatok  ügyes 

Kx>rftii5ával  beszéli  bele  az  olvasóba  azt.  a  mit  más  irodalmak  az 
é^  bizonyítékok  egyma;^  melle  helyezésével  (tagadhatlan  kevesebb 
^teh  állítanak  elő 

kA  '  ^b  hivötöl  kezdve,  mint  a  mmö  Maníu,  a  legzseniálisabb 

eli'  . ,;.  mint  Hasdeu  —  megtjiláljuk  ezt  a  szellemet,  mint  vftrös 

(mahii  végig  húzódni  az  ujabh  román  irodalom  termékein .*) 

Hogy  a  román  ir<')k  ilyen  kényszerhelyzetben  mily  laza  s  felületes 

Éiyllékokkal  érik  be.  3  mily  édes  kevés  elég    nekik  arra,    hogy  egy- 
hitegessék.  arra  többször  rámutattunk,  kik  az  ly  román    irodalom 
uyaival  némikép  ismerősök  vagyunk,  de  hogy  a  könnyű  hiszékeny- 
minö  tere  vari  a  román  irodalmi  körökben  fa  társadalomról  nem 
jí»|ok},  azt  a  dr.  CorncliuB  Diaconovich  által  szerkesztett  •Romiinische 
(polilistíh-lilerarische   Monatschriftt   egy   uzikke   nélkül   valóban 
selni  sem  tudtuk  volna. 
Az  tdézell  folyóirat  1887.  évi  folyamának  7-ik  tUzetéhen  egy  ozikket 
bhink.  mely  Carmen  Sylva  —  a  román  királyné  —   «Durch  die  Jahr- 
mderte*   czimíi  elbeszélő  kötetéről  szól. 

A  kötet  —  úgymond  az  ismertető  -  történeti  és  reges  eibeszélé- 
ket  tartabnaz,  melyek  i-észbeu  a  krónikákból,  részben  pedig  azokból  a 
tpbalíadákből  dolgoztattak  Tói,  melyek  a  napi  fáradalmak  után  a  falvak 


*)  Nagy  ntkau  van  alk&lmunk  oly&n  kiválóan   objeetiv    tanulmányt   ballani 

részrOt,  mint  dr.  Marieaescu  Athanáz  felolvasása  volt  társulatunk  febr.  tb-ki 

•Baba  Dokia,  a  román  mythologia  egy  alakja»  czimen,  melyben  alapos  isme- 

9  európai  felfogással  tárgyalja  felveteti  kénlését  A  románság  irodalmában 

rumáaok    voltak    keKdettÖl    fogva  az  irányadók  s  tfilQk    fog  kiin- 

irodalom  jövd  átalakulása  a  teljea  megeurópaiasodása  is. 

.14& 


TKAiXN-raCTBXt  TKADICXlAlC  Mt  OCjÜmUlit.. 


cMode^  há^k<yiban  énekmsóvsl  f»s  rimeü  versekben   gyönyörköd 

A  kÍRilyi  ir»>ni»  •■  mufi'í.ik.u  fnuzal-iHi  rifili/ozUi  ffti  f^  reiiw?] 
visszíi  azoknak  naivit;t.sui.  rl('t!ri>-o^«'ií'-'i.  rin-U  jelleinronások. 
tivelTij  Cordltáfiokban  readesen  hiányoznak  vagy  elmosódnak. 

A  legszebb  ilyneiníi  filbeszélések  ejfyike  a  'Mióruza'.  mWy  » 
népköltészet  KVongyeül  tekinthető.  Kfiy    niá.sik    feldotgozntf    iiepkúlt^ 
emlék    Manole   mestert  ít  az  artíesi  leniplom  építőét  larKvazaa.  K 
kjvül  még  H  Butíur  monda   (Kukiire^   v&ros  alapítása)  ragad  mcK  g 
nyörü  előadásával,  mondja  az  iamerlpléi;  írAja. 

Ezekhez  nekünk  nincs  momiani  valónk,  de  azon,  —  a  mire  a  refi 
ezután  tér,  a  uiug&l  komolynak  hirdető  rolyóiralban.  a  mely  hozzá. 
az  írodHlrni  kO'zvetit6  Hzerepf^t  jálHza  a  románf^ág  a  a  külföld  k5zöU 
nagyon  megakad  :i  rízeniünk. 

A  referens  Carmen  Sylva  elbeszf^teseinek  Iftrténeli  tUrgyail  !K>roli 
íh\.  ezt  mondja-  A  turteneti   elbeszélések   egyike,    mely  a  kötetht^n  el 
helyen  áll  Decehal  Imnyu  ezímet  viseli.  K  népmonda,  meiif  nr-  -'r-' 
leli  kksittif   romdfi   faluban    éJ   a  nép    nyelvén.    ííeeebal 
Sarmízegelusae  elestének  traditiójút  6rizle  meg  s  kdltői  szépségei  mi 
különös  l»ecse  épen  abban  áll.   l-  -maga   elégségeíi    arra,    hogy 

nuigyar  tórlén(;^zek  ii')rekvtseit.  i-  ■  i  azok  o  mai  oláhság  s 

dáüziaiak   közti   összefüggést    mabl)an   \s   tagadják  —  kellő 
helyezzD*í  A  referens   cuz  oláh  nyelv  és  nemzet    megalakulásn 
könyvemrii  c^tíloz.  mely  ez  idölájl  jeleni  meg. 

Ime  tehát,  a  mit  a  kritikai  történetírás  felderíteni  veit  scmmni 
van  léve  Hománia  egy  legrejtelteblt  falujában  felfed€2eU  6s(réíri  aá| 
monda  által. 

A  RomiinÍHcbe  Hevue-nek  igaza  van,  midön  azt  hiüzl,  hogy  i 
ilyen  tárgyú  ös  román  nc^pballada  egymaga  elég  volna  arra,  hogy 
világol  derítsen  hz  olúh-számiazátí  kéi-d<íS4;re. 

Igen  ám.  de  ilyen  népniontla  egyáltalán  nem  létezik,  raert  nem  I 
létezhetik.  Ha  volna  ilyen  emlék  u  román  népkiiUészeÜ^en.   annak  his 
gészeti  másképen  jelentkeznék^  mint  a  hogy  azt  a  Hom.  Kevue  fuseréOI 
iferadájában  n  jíibifizemíi  iro  meg|>endíti.  Mint  az  ösiseg  drága  s  dftnt 

*)  niestj  111)  Vtilksinuiitlu,  un  vftstM'k testen  rutníiiiiiicttpn  Dorfe  lebeniic  kloti 
Cíe»clirchte  vou  Decebars  T<hI  und  dem  Kalle  Surmizegelusae  hat  IipuIi^  nebsl  ikic 
5)0liAiiliPÍt  auch  nocb  ftneti  besonderen  bistoriscbon  Werlb,  da  sie  allem  tá^ 
hinríMcbl,  die  £mjnsr^n»chaften  der  n)a^an!(r.hen  Geschichlsforschuiii;,  W' '  ' 
jOnjpit  wiedcr  2wi«cbeii  den  Honiánf^n  und  dom  ehemaltgen  naeicn  jedcn  / 
banf!  leugoet.  in^  íehörígc  Licfal  eu  stetlen.  Rom,  R«vae  1B87.  Vtl,  344,  i. 


146 


KftTMV    LÁaZLŐ. 


it  aninyhetükk^l  nyoiiitHtta  voln:i  li^  axt  »  népniondiit  a  hükarcstí 

nia,   tudósok   kíini   magyarázná  a  parallaii    hecáü  szovegeL  mely 

ig  jiírnii  a  világ  tíssües  foiktore-kOziönyeit.   —  de  nzl  is  tudná  akkor 

vüHUZ.  hogy  hol  vaji  hat  az  az  elrejtett    román    falu?  «  hogy    hívják 

BZ  elrpjU'it   rornáii    falul  ?   hogy   talállak    a    népmonda    nyomára  s 

ifH^tfíJett    -   hngy  hangzik  az  eredeti  8ZÖve{j? 

A  Rom.  Hevue  referensének   elég   annyi,  hogy  Carmen  Sylva  egj' 

leánya  czimü   balladái   dolgozütt  fel.    De  nekünk  eü  nem  elég: 

nk  kelt  utána,  hogy  került  az  a  királyi  ir^nö  tolla  alá? 

Szerencsénkre  nem  soká  kell  kutatnunk.  Carmen  Sylva  könyvében 

kedves  is^e^'egés   olvasható,    melyben  a  román    népköltészeti   omlé- 

ártatlan    nöi  naivsággal    annyi    irodalmi    titkot   mond  el.  hogy  c 

et  nem  olvashatjuk  minden  megindulás  nélkül.  Megtu4^iát  ott.  hogy 

Alp-ssaiidri  a  román  költö-király.  a  román  népkrilté:4zelnek  nagy  gyüjUJje. 

c|7ike  azoknak,  kik  ;i  néjnegék  i'.-^CKJás    virágaiból    kOlőtlék  azt  b  bok- 

íáL,  mely  mintául  r^zolgált  a  királyi  ínniönek.  de  megtudunk  egy  ennél 

ltl>  dolgol  itf,  azt  tudniillik,  hogy  ezekkel  a  népkAlt(^zeli  virágokkal 

ú)6  kertésskedéM  iiznek  a  rctrnán  irodalomban. 

—  A  Hele&-kastel y   zenetermében    voltunk    egyljegyülve  —  irju  a 

lyoé  —  melynek  faburkolatait  Cannen  Sylva  ell)e.';zéiései  után  készült 

lények,  az  ablaktáblákat  Alessandrí   regéinek   compositiOt  diszesítik, 

t  anmyrsíjgaras  naj)lemente  la.s.sankinl   helyet  adott  az  esti   szürkület- 

Kgy  karos  szektán  Alessandri  ült,    linorn    arczával    tekintve    maga 

körötte  Carmen  Sylva  s  ifjú  udvai-holgyek,  mindannyi  román  nemzeti 

lAítPlben.  közíUlíik  Vac-í»resco  Helén  fiatal  köIUmö  is.  kinek  üHe  arrznrs- 

az  első  fellépés  ede.s   sikere   lükrö/.üdoll    vissza.    Livia   az    iméni 

itt  Scíiuben,  Baeli  és  Hándeltöl :  remek  althangja  mint  csengő  harang 

iltötle  még  be  a  termet;    Natália    letette   ecsetjét,    mig  Alexa   szorgal- 

hime.zgetelt   az   arge-si    zilitla    .szjimára    készítendő    oUárteritön. 

iim  pedig  egy   társnője   f.sillogó    barna    hajnirtjével  játszott,   mely 

a  fbldel  érte  sth.  slb. 

Carmen  Sylva  Alesríandri    néhány    balladáját   nlvasla  jel,  vaijon  a 

átdolgozás  annak  szelleméi,  (irja  a  királyné  szori'nyen)«í;í>í  profo- 

m^jd  :t  költő  Dragomira,  Venjamina,  Cassandra  meséit  beszélte 

dannyian  tigyelemmel  osüggtek  a  költő  előadásán :  közbe  erről  is, 

is  kérdezösködijll  s  luegjegyzéseket  tett  a  hölgyiársaüág. 

Az  emberek  nem  akarják  hinni  —  jegyzé  meg  a  királyné  —  hogy 

gyönyörű  t}alladákat   nem    ünmaga  készítette!  —  nemde  azok  mégis 

?  (nicht  war.  sie  sind  aher  dennork  echt?) 

Beszelje  el  nekünk  —  .szólt  közbe  élénken  Heléna  —  beszélje  el, 

W7 


h(fg)r  feiiezte  fel  e  batladákui  ?  i  Miküzberi  u  kéHé^  lelte  H^őna,  ax 
tricus  viliigiti't  miii^kus  (i^nynyel  i^yiUt  inog  iiz  Üvoglatiipákban  s  a 
MisáK  pompa-"  (üínjiurtií'ii  rogfís-tOnílcrioít  fónynyel  vilagitntla  meg) 

^  A  liulladilk  keri;y(»í*i!i  inindig    sztínvedtOyeru    volt  —    tjeszdlti 
Alep^amJri  —  nin<ís  hegyvidék,  melyei  he  nem  járlam  volna,  hogy  a 
lorok  dalait  imíjíhallitassiim.  niiurri    iniilulo   laiiya.   lUíilyel    me^  ne 
ffaltam  volna,  hogy  a  hiutan-k  nnekeit  meíííigyeüení,  ^  nirn>  mefi^Ö 
anyóka,  a  kivel  iw  i^nökeltültein  voUia  rnaKamnak. 

—  S  mindont  felhasználhatott  a  ratt  talált  ^  kerde  Caj-nieu  Sy| 
-  A  biiza  ki^zt  ippmt'ítírefiíse.n  ^k  voll  a  iludv^t  tó  konkoly 

H  liixony  nem  köttitt/ö  ilvlog  voli  azokat    (úrlííd    iiépljalladakat ') 
rostálni.  —  rendezni,  —  megtiszWtaJii.  ÍÖic!'i*> 

—  Hoíty  foflezie  fel  MioriczAl.  kénle  em*  töhh  liaiiK*^ 
Erre  nlniorií^ia  Alcssandn.  Ii(>)f\-  egy    hegyen    píLszluroktol    tiaUfl 

azt,  s  mily  lázas  Örömmel  gyüJliHte  azokat  o  gyóngynorukaL  mely 
egyszeri)  enilferek  ajkairól  hullottak  elitje  s  milv  lélelemme!  Őrizte 
a  leirt  szövegeket. 

—  Nem  tudtak  me*!  Wbbet  is  —  kérdem  löltík  akkoi 

—  Mi  nem  tudunk  mar        válas-zoltak  -   <le  a  mámk  he^yeci ' 
p&AStor  lakik,  a  ki   Tróján  és  Ihicejuü  balladáját  ludja. 

—  Riiglon  latiam  —  jegyze  mejf  Alesííandri  — .  hogy  iu  Tr 
és  Decebálról  vau  nzó!  El  is  indultam  hegyen-ynlgyön.  de  est  a 
dát.  Fájdalom,  nem  tudtam  megtalálni  i!). 

—  S  ha  «tsak  töiv<iekekL'l  kap  V  jegyzé  raeíE  a  királyné. 

—  Akkor  kiegészitem   ökel,    válaszolt    Allessandh.   így 
Slefanicza  Vixia  balladai.-^val  is,  melynek  egyes  réaíeil  <:3ak  nagy 
bajjal  tudlam  megszerezni,  a  kúinifsfí  inenkM  versei  pedig  ituigaM 
költöttem  hozzájuk. 

Egy  alkatonmia)  folytatja  Alessandrí  —  kOlÜnös  ecetem  vafi 
Egy  esti  szürkületkor  a  Dunán  utaztam,  midőn  a  parton  egy  ti';;:^ 
vettem  észre,  mely  mellől  az  esti  szellő  egy  ismerő^  dallamot  h" 
Halt!  kiszállok  ...  Három  katonát  találtam  a  tOz  körül.  Mit  énekeltek, 
kérdem?  Sletanicza  Vodál,  válaszolták.  Az  irón  már  kezemben  voll, j 
hog\'  jegyezzek     ... 

—  No  hál  énekeljétek  el  nekem  még  egyster. 

—  £s  meglepetésemre  ugyanazon  tizenkét  versazakot  énekelt 
melyeket  a  balladához  én  költöttem. 

—  Hol  tanultad  ezl.  kér-dém  hz  egyiket 


*(  1,     .     uud  ei  war  keine  kleine  Arbeit  zu  sichten,  zu  ardoen,  ni  kU 

14« 


RtotV   LK&£Ut 


AcyBtntnl. 

\í?rii  ludnk  uram. 

>  alyiXd  höl  lariullii  '•• 

Az  í>edi«.  mo.il  wé^  a/  i>  ttlyjúUM  luniilla 


*) 


UHD  Sylva  leírja  ry.után.  !nígy  az  estebéd   végezUíVel  a  hold  a 
t!salta   ki  a  táxsuMgot.    Alant  a  Peles    habjai   i-soN)gtak  s  u 
Al  magasra  vetette  vizsugurul,  tnely  a  sötét  fenyők  közölt  iMdeliér 
jeniének  látszod.  A  kastély  láinpiii  c^síllogtak  el6  az  ablakredOk 
niani  p<»dig  eml>crpk  jártak,   kik  e  lünd<iri    knstí'lyl    holdvilágnál 
l:itni    Aztán  viswzalérlíink    —   folylat.ia  —    a  zeneterembe.  Car- 
Sylva  az  orgona  elé  ült  s  Vergolese  Stabnt    inaier-j(Snek  jAtéköba 
Végfll  Kalharina  és  Livia  kél  zongorán  Ftellioven  egy  konoertjét 
dO  3  az  este  azzal  a  szándékkal  ért  vi^^et.  ho^y  a  rnai  tininlságo^^ 
már  holnap  papíron  orTikítem  meg. 
A  verandáról  vön»s  •iniyma-szönyegoken   lépdeltünk  l'el  a  raragott 
elp.n.  hol  három  fából  alkotott  gnóm  tartja  a  világitól.  (;gyík  egy 
DpiL   inú:>ik    egy    fáklyát,  a  Imrniadik    fgy    hegyi    kri^túlyl,    mely  az 
üos  rilágosoágol  vezeti.  Fenni  a  folyosón  iijni  elkezdődött  n  csf*- 
itinntar   csak    a    hölgyek    kózt):    ilyen    szép   esiélöl  —  úgymond 
fn  Sylva         ati'gviilni  szinlp  ügy  tQnl  M.   mint    önmagunk    -záii- 
megroTidilése. 

Kne  a  tOfí>nyóra  tizei,  tizenegyet  Olötl.  Jó  éjt!  Jó  éjt!  ...  De  a 
szotNíjábuii  bizonyára  miiidetiikünk  az  ablaJtpárkányra  kAnyókólt 
s  beletekintett  a  fekete  fenyvesbe,  gyönyörködve  abban,  a  miiit 
a  hold  átvonul  e  hallgatva  a  víz  csobogásnál  s  aziva  a  szabad 
idék  dtatog  Iphetletel. 

m 

Kórüllielol  ez  a  laitalma  a  kedve.-*  esevegésnek.  melyben  Carmen 
ra  a  l'ele^  kastélyban  lefolyt  tnüvészi  és  irodalmi  Jonrt  unnyi  rneleg- 
*  közvetlenséggel  írja  le.  í^heleHen  nem  gyónyörkodnijnk  a  szel- 
íttf^zuny  szép  leiratában,  mely  élénk  szinrkkel  tárja  elénk  azi  a 
49  nemzeti  szellemei,  mely  a  \*e\e»  ka-slélyhan  uralkodik  s  melynek 
l^lk  s  l;öz|xmlja  épen  maga  a  román  királyné. 

Mi«  a  kik    a  népek  gondolkozásába   igyekezünk    ItehatolDÍ.   kellős 
Itel    olvassuk  e  csevegési.    miU'   azért    is.    meri  a   bá.ios    királyné, 

#^  $  a  Kntu    H(>vu)'  iiiíndezelct'l    n}iiívku(<fi<^i'f;)rpl    n^i-osuli    iiaivililssal    utálta 


\W 


It 


A    MAGVAK    NÉV. 

akkor  mikor  Alessandrí  szellemének  akar  hódolni,  egész  ártatlanul  otf] 
finom  leleplezéseket  tesz.  melyeknek  tárgyát  Alessandri  aligha  szánta 
arra,  hogy  arról  rossz  nyelvíí  kritikusok  is  halljanak. 

De  a  tény.  tény  marad.  Nem  árt.  ha  megtudjuk,  hogyan  készölnekí 
azok  n  tradítiók,  melyek  a  nép  í\jkára  adva,  az  oskolán  keresztül  a  nagy 
társadalom  kr>ztudatába  jutnak,  s  hamis  fényükkel  teljesen  megbéni^; 
a  nemzeti  ízlést,  megmérgezik  a  gondolkozás  természetességét.  Hogy  ilyen 
vezéreszmék  aegise  alatt,  az  önámitásnak  e  rendszerével  —  értve  a 
rómaiságnak  szertelen  hirdetését  s  eröszakolásál  —  egészséges  irodalnú 
fejlődés  létesülhessen,  azt  csak  líománia  tudós  körei  képzelhetik. 

Most  veszem  csak  észre,  hogy  annak  a  kérdésnek,  vatjon  a  DecebaL. 
leánya  czimü   elbeszélés   tárgyához,   hogyan  is  jutott  a  királyi   költönfi. 
még  nem  értünk  a  végére? 

A  Rom,  Revue  azt  mondta  fentebb,  hogy  azt  a  iiéphagyományt 
Kománia  egy  kis  elrejtett  falueskájában  találták:  Carmen  Sylva  ezíkkébOl 
pedig  az  líinik  ki.  hogy  azt  Ale^ssandri  mindhiába  kereste,  nem  tudott 
nyomára  akadni. 

Akárhogy  legyen  is,  körülbelöl  egyre  megy. 

íín  részemről  utost.  már  hiszem,  hogy  Traján  és  Decebal  mondja 
vagy  balladája  él  a  nép  ajkán  Komániában,  sőt  azt  is  hiszem,  hogy  egy 
szeronesí'ís  gyűjtő  nemsokára  felfedezi  azt  az  ereklyét  is. 

fis  a  szerencsés  felfedező  megkérdezi  majd  a  dal  éneklőjétől: 

-  Hol  tanultad  te  ezt?  j 

—  Atyámtól,  (lesz  a  vála.'iz). 

—  S  atyád  hol  tanulta? 

—  Az  pedig  még,  még  az  ö  atyjától  tanulta.  .  .  . 

A  Romünische  Revue  egy  utódja  pedig  majd  hirdetni   fogja:  íme 
megkerült  Trojan  si  Oueepal  etve.szettnek  hitt  balladája,  mely  egymagában  . 
elégséges  arra.  hogy  a  míigyar  történészek  törekvéseit  keU^  v&ágűd^  [ 
helyezze !  ! 


A  magyar  név. 

Irta :  Naí/tf  Géza. 

Mtimzeti  nevünk  tnugyarázatát  az  utóbbi  évtizedek  alatt  többeo 
inegkisérlették.  a  nélkül  azonban,  hogy  a  különböző  szempontból  lett 
vizsgálódások  minden  tekintetben  kielégítő  megoldásra  vezettek  volna.  A 
finnisták  és  lurkologok,  mint  östórtcnetünk  egyéb  kérdéseiben,  a  magyar 
név  származtatásában  is  eltérő    álláspontot   foglaltak  el :    csakis  egyben 

150 


NAflV    Upy,A. 


Bik.  alilmn  1.  i  .  ho^^y  nnn<luKyik  felvetette  azi  ii  ludoniiinv    mai 
nnal&n  n-uii   lel)p^Hn  elliibaüoUnak  tnoiulhutó  nyobbi  clmOlcdrt.  tnelv 
in'jktól   f'iiih'getott      ft^ldniívoH    -ízkythitldtal'    vtil6   rokonsúgimk 
ü  aziÁtx    uíipüük    niiwtani  h.s  a  knzeleblii   szAatarfok    alulit   clel- 
Tiak    hfífolyátia    alatt  a  mngtjar    mogvr    riiívlipri  a    •ma«-pra'«!trt» 
t>5Í  alakjul  kerot^te  s  iiiitil  ilyciU.   •Í/Vl(liii(ivr>lunfk*    niuKvara/La. 
Üe  ma   mái-   tu^jiik.   ho^y    ösoink   rnru  a  houroglalás   korúban  Ls 
Lik    Tolüik  .H  igy    semmi    f^f\v9    sem    iieviíKhették    maKukal    loId- 
knek 
MuA  erodpte  van  a  iiiugyar   ntWnvk  ^  oz  <:8akL*í  olyan  ttíhel.  mini 
3ywi   rnkonaink  nejn/eti  nevének  kOpzödtisH.  Mert  híU*onl6  Itípnié-szeti 
jyok   közt.  huHiiiiIi'i  fejlődési  fokon  a  szellemi    élrt   riyilvánulrt>:ai  is 
[íJrtk   s  ez  a  p^íycholoííiai  li>rvwiyf{/eriisöií  iK+folyrts-'inl  vuii  u  iioinzeli 
iiÍHkiila*tái*a ;  megszabja   a/(»n    furiíulmi    kört.    melynek    kortál.-iui 
t'sry    ririi  v;ii^y  néplörz;*  t»l6tt    Iji/orvoh    vimíusok.    Kila.jdorisauok  «> 
)nyiik    ;i   I»-'ií'!If'm/Öbh<'kni'k  lat.-s/.aii;ik  a  saiát  í-Bvcniseííe  ríH-ukílInn- 

A  inüveltcjí  kezdelk'iítí:^  lokan  allo  rirpekiiél  iilUtláuo.-íaii  el  van 
ive.  bojíy  ruajíukat  e^yí^xerüeti  'embernek %  -néfiiiek>  nevezik.  A/. 
fcOis  ho  hjizajaban  és  a  forni  égóv  alalt  egyformán  mcglaláljíik  ezt  a 
-pifyehologiiini  nézve  <»ly  jellomzű  t'elfugúst.  Az  eszkimók  nemzeti 
inniiit*.  —    a  kenai  albapanzk   és.   arrftvAk   —  Indiánoké. 

.<'.   •üniieb*.  'Iiikkiinu  .  —  a  kelet-indiai  rlravidák  kolb  ágálmn 
ih  néfH*.  a   'hor  .   --  a  birmaiak  egyik  ágániil  a   'Ijangni'.  — a 
lyok^,  a   «niin».     -   a  di^IalVikai  botlentották<^.  a    khoiii*   mind  azt 
uli :   '4:üilx;rek'.   'nép.-    Néba  egy-iígy  üyen  név  ti'deli  a  kezdetleges 
ikmi  viftzonyokal  »  a  ktísű  utókorra  is  át^^záll ;  így  maradi  fenn  p. 
[»teknel  az  6si  ieniott,  íhmdisc  vagy  mai  alaliúiiban  r/eu^r/f  név, 
9k  jelenlHse  szintnn  r.sak  annyi,  rninl   ^nép*.  tV.  ti.  góth  'thiuda' 

Az  ural-altaji  nep<;saladbaii,  melybcz  a  mugyaraiig  tartozik,  .szintén 

HÍ  I  ii  ezen  Cm  elnevezési    módnak.  A  hnnn.  khun.  hun  név 

_i  magyar  'himí,  vogtil   <kiim>.  mongol  •kliiiri-   .s/.Ok  lanu- 

mzerinl  aligha  más,  mint:  <ferli>.   <embep».  A  ^Vwfs  név  értelmét  a 

'jüsz',  *jőz»  nép  szrt  magyaráz-zn  meg.   Slralilemberg   szerint  a 

a  mull  szüzad  elején  még  egyszerűen  íirnak  s  az  obi  oszlyákok 

, írtüek  vagyis  ^férfinak*,  «embeniek'  nevezték  magukat.  A  mordüa, 

ívin,  (tiirUisz  névben  könnyen  H^lismerbetüa  zürjén-volj&k,  'mort». 

^ttft-   »«mlier  swto  s  ügy  látszik,  ezzel  fögg  ős.<ze  fl  cseremiszek  nemzeti 

a  marja  i!«. 


A    MAGYAH    NÉV. 


Ay.  u^oi-  népeknél  a  nemzeti  név  lovahWi  fejlődése,  csitaki^  annyibai 
tért  el  a  legkezdellegesehb  formúU>l.  hogy  efryes  törzsek   takhelyük  tei 
mészeti  viszonyai  szerint  különböztették  magukat.  A  vogulok  és  az 
a  <IÖld  emberének  .   tíKt-kumnok.   maa-mteszüek   nevezik   magukat 
valószínű,  hogy  ez  a. jelentése  a  inok-fta  névnek  is.  (V.  ö.  Vogul-osztyik 
ma,  mag.   meg  ^    tóid:   si.   esi.   csu    -    ember).  —  Más  törzsek  aza 
folyóktul  vették  nevüket,  a  melyek  partján  laknak ;  így  a  permi  (soportbi 
a  votjákok  nemzeti  neve:    ti<fmurt.    tidí-niurt  annyi,    mint  a  <Vjatk 
folyó  embere  .    —   a   ziirjéneké   és   permjákoké    pedig   a   komi-^mer 
komi'jaaz.  komi-vojtlr  ^    a  folyam,  a  Káma  embere;  a  vogulok  a 
fzürjénül :   .lögra.   oroszul :    Vogul)    Colyócskáról   hívják   magukat   és 
osztyákokat  nian-ni.  mán-ftzt  vagy    inány-csinBk  azaz  «a  Mány  í<Af 
emberének  .  mig  az  osztyákok  nemzeti  neve :  asz-jah  —  az  Ob  einbea 
>■.-  f-angat-jah  =~  az  Irtis  embere.  —  a  múlt  században  a  konli-fii.tm 
Konda  folyói  ember  név  ts  használatban  vala  uáluk.   A  fínnek  és  lappal 
nemzeti  neve.  a  azuo-mi.  nzab-me^  sa-nia  kétségkívül  Finnország  szánh 
talán  taváról  vette  eredetét:  jelentése   annyi,    mini:    4avi    emlíer»,  >té 
melléki  ember*    Hasonló  elnevezési    formákat   találunk  a  szibériai  aprt 
talár   törzseknél,   p    tt4bal-ki8i.    rsarts-kiai,    rxíii-kisi.   ba^kanss-kitii^ 
fsol/nmau-kiüi  slb..    melyekben  a   «kisi-    annyi,   mint:  «ember>.  —n 
név  előrésze  pedig  egy-egy  folyónak  a  neve.  —  Miként  a  síkföldi  ugorolcl 
-í(  lídd  emberének  ,  a  folyammellékiok     vjalkai  ,  •kámai*.  <obi'.  irtia' 
MYk  eiiilu'rnok> ;  ép  úgy  az  erdős  vidéken  lakó  törzsek  ^tixlei  embeniA«: 
nevezték    inaííukat :    megtaláljuk   ezen    plnevezési    formát  a  cseremÍ8«fc 
egyik  utíánál.  aztán  a  mordvinoknál  az  prztt  (ha^jdan:  aorsa )  törzs  nert- 
ben  (V.  ö.  cr    -   magyar:  er-dő.  írseremisz:  or:  ■  -za  -^vogul-osztyák:  csi^ 
-i.  szí         t-míHMi.  a  szibériai    tatáioknál,    kiknek   egyik   ti'írzse  jis-kiti 
nevet  visel    jis     :    erdő.  kisi   ^  emberi  s  nyilván  e  sorozatba   tartoak 
;i/.  avíuok    ré*íel»bi    neve.  a  cdr-ktot  is.    melynek   első   része   Hunfaliy 
-zerint  iiieslelel  a  (-creinisz  ^nv         erdő.  ul('>része  [►edig  a  vngnl-magyar 
knm  .     Ilim  ember,  ferti  szónak. 

Híi    a    ntafjffar   iiev   ci-edete    visszanieüv    abba    a    korba.  midÖa;i 
őseink  Miéi.'  az  iiiíorsaü  környezetében  éltek:  akkor  az  is  bizonyos,  ho^ 
a  főutebb  enilitelt  iiíiitr  népnevek  analógiája  szerint  alakult. 

Mint  ilyenben,  lehetellei)  löl  nem  ismernünk  a  niaa-wieísz.  ma- 
ktntt.  iHok-sfi  nevek  párjai,  melynek  előrésze  megfelel  a  vogul  ^van>, 
<mo  .  niu  .  Mia>i  .  usztyák  meg  .  linn  maa  .  mordvin  ■nooda* 
akkud  ma  .  niaila  azaz  tőid.  mező  s/ttnak.  —  utórésze  pedig  a 
miesz  .  kuni  .  sa-  m-su.  sii  s/i»k  >\n'mima]a.  tehát  annyit  jelent, 
mini :     lértj..    ^Hinber  .     nep, 

V)2 


Hkn\    41RZA. 


Igy    érlelnieiíle   niMtiKel)    iwvünkel    Huitf'afvtf    Pál    iMiiicyiirorszáj! 
-■. — '^tAja  4<U.  I.i-t  n  krjvetkí^zt't  dernrkn-  nszlotta    u\n-{jifar.  nifn 
•A  a   •ina».  -mn*  aanyi.    tninl   'föld',  a   «irer'.   •Ky('r>   |)odití 
a  vofful  <kei-»         emher.  lérli.    him    i^ztmak   a    nyelvilnkíK^n  a 
leli   'iíver-wk-.   «nyer-mek     -Ttóhan  maradi  fenn. 
maif^'ar.izHtol  ay.fmhan  liiitlen;;  e>  tanitvüriyai   nem  l'o^ad^lk  el. 
•oserinl  a  ina^vHi'  «vyermek>  i^ónnk  nem  a  vogiil  ^ker*.  hanem 
[tnyaurem      5zó    leld    rneí  ^  i(?y  a    <majíyar     -   majfyeri   —  íiioger» 
in  má^  ütemekből  ail,  mint  a  ho^y    Hunfalvy    taglalta,    htlí'ubány 
(A  uiaEvar  nev  wrwkte    Kxyeleíiie>    Pliilologiai  Köjilöny.  1883, 
-9fi9.  1.1  az  'ember>-t  jelölft  szót  ax  «ar — er— eri»  részben  ke.resi. 
Ki  '      '■  '  '    I  iimeyar  •férj*  es  n  hasonjelenléstl   r'^er'eiiiis/     püifeő' 
.:     I    iV   ugur    •prjíí-.    <ers!t'     í^  a  (ítröksetíbcn    az    *^er»   ^ 
rfi  ^/t'HMk,  mij!  a  iiév  elöivszp,  a  -masv'.    moRV-  a  vomil  *anzser»  ^^ 
.  4aKyur»   <2ók  aDalój2Ía.ja  *i7«.rinl  ripm  volna  ef;yúh,  mint  a  vokuI- 
ftk  nép  koKö^  tiem/etí  neve  a   -nian  —  r^üi^    Ai^  ln«iZSKi)k  nzonbnn, 
pz  a  magyaríizal   e^  kis^  ei'öítetett.   Nem   i^   említve,   hogy  ax 
=^  ftffynr*    és  a     mtthcM  —   tuosjp-    szók   tiangtanilag   ^wni 
zen    aiiaU'>i;ok.   ^i    fnennyiheii    ax   elsőnél  a/  nza         tfif  a  szótőhöz 
ozik.  nng  a  ma^tHiíknúI  az  n  v^  r*t  külön   azoknak    képezik  az  ele- 
I:  a  iiéppsyehologia  szem|>ontJáhót  l«kintve  a  kénlést.  egy  alig  elhá- 
nehézség  r»lött  állunk.  Akár  azt  teszsziík  fel.   hogy  az  ö.smagya- 
uient  iit  n   'inaii  —  frti>.    'maii  —  lyn-    nev  a  vogulokhoz.  — 
megtorditvB.  «  voj^uluktól  elwJeinktiöz :  épp  a/  ugor  nép-  és  {VittiA- 
kliöl  levonható  tanasii^  tii/onvil  <•  fi^ltevej^   ellen.    Minden    kis  ugor 
kQlón  nevezi  magát :  nu>g  ílz  egy  nyelvüeknél  Í8.  p.  az  oszty okoknál. 
gitárom    nevet    talalimk   h   ex   a  név    is    változik    a    körülményekhez 
Igy  p.  az  obi  osztyákok  mai    neve.  az  'aszjah*.  ujabb  kelettt  r« 
múlt  'ízázadbaii    nem    feledtek   el.  hogy  regebben      kontisi  -nak. 
ikondfti  ernlnTuek'   nevezték  magukat.  —  egykor  iigyani.s  a  Ktiiida 
ró  iDellell  laktak.  A  vngiilok  is  neme^^ak  a  <máncsi>,  lianem  a  «makuni> 
"nero!  i^  liaüznaljiik  :*  ez   —   tekintve  jelenté-sél.  TnoIyl)en  az  anto(;hlonság 
ilfiia  i'an  kilejezve  —  si»kkal  ősibb   fetlogá.si    ti'mtei   elé.  mmt  ama/-. 
>fnáneai*  uév  csakii^  a  vogulok  közt    keletkeithetett   akkor,    midőn  a 
ly    fiktvú    környéket    megszállták    s   valamennyi    monda,   a   mi    ezen 
k  rnytliifciiít  jelenluséget  kole.'^ínöz,  arra  vezellietö  vissza,  hogy 
\\    _        _    innen  terjeszkedeit  tovííbb  Szibériában.  >  mini  ilyen,  a  vognt 
ísíígek  krtzíis  áldozö  helye  lelietett         Ninr>  .iemim   nyom  arra 
re.  hogy  a  magyarságttt  is  ezen  területröt  származtit-ísuk,  a  mi  egye- 
v'dna  kénp>  Mk.iilainlni  ;!/.  ;dliiölagO-«     mangyo  ^  iímiuv     h7.;\/  •miíii 


A    MAGVAK    NÉV. 


! 


folyómelleki  ember  elnevezést  l.)e  mégis  föltéve,  hogy  eleink  inues 
szakadtak  ki  a  híirfkiriai  erdöst^gbe  s  aztán  továhh  délfelé,  a  volgamenti 
pus/taságia :  aiig  képzelhető,  hogy  »  viszonyoknak  löbhé  mog  nem  feleUt 
régebbi  '  niáncsi  —  niángyns  név  helyébe  egy  iij  nemzeti  név  ne  alakoK' 
volna.  p.  ^erdei  embíír».  jjajkmelléki*.  ' volgai  ember  vagy  más  liasonlöl 
jellegii  érlelennnci,  a  vogulok  testvéreinek  az  osztyákokiiak  vagy  a  Kámti 
és  Vjatka  menti  permieknek,  meg  a  szibériai  tatár  törzseknek  a  példá-^ 
jára.  Az  ősi  név  fenmaradásál  osakis  az  az  egy  körülmény  magyarázzt; 
meg.  ha  értelme  az  iij  viszonyokkal  nem  Űtkí'izi'itt  össze:  mert  az  u 
eset  hogy  abban  a  korban  már  kiment  volna  jelentése  a  köztudatbál, 
egy  kezdetiege-s  müvelts(*gi  állapotban  !evö  népnél  el  nem  képzelhető.  A 
<íö]d  embere^,  a  <t'öl(i  szülötte^  elnevezést  a  kelet  em^öpai  puszta.ságOQ 
nomadízáló  magyar  épp  ugy  használhatta,  mint  azon  ősök.  a  kik  oi' 
Ural  erdeiben  vadásztak  vasív  a  Káma.  ToboI.  Irtis   partjain   halásztak.! 

Kgy  egé.szen  más  fogalmi  körbe  vezet  Vánihénf  iiiagyaráKSta- 
(Magyarok  &>edete  194.  L).  a  ki  nemzeti  nevünket  a  török-tatár  6(9' » ' 
maga."?,  hatalmas,  gazdag.  í(')nség(ís  töbül  származtatja  s  egynek  veszi  a' 
bajar,  majar  ■--  lejedelem  szóval.  Tekintve  a  magyarság  alakulását 
nem  lehetetlen,  hogy  egy  törí^k  eredetű  törzs  adott  nevet  az  egész  nem- 
zetnek, mint  p.  a  bolgárok  az  aldunai  szlávoknak.  A  valószínűség  annál 
nagyobbnak  látszik,  mert  a  hunl'oglaló  hét  üh'zs  között  az  egyiket  csak- 
ugyan « magyarnak  vagy  szabatosabban  -megyerinek^  (megeré)  nevezték 
s  mai  nevünk  csak  a  honfoglalás  ulán  lett  általánossá :  másfelől  pedig 
a  közép-ázsiai  törökségnél  is  volt  a  XVI.  század  elején  egy  «mad9ar> 
nevű  bH'zs.  Ámde  e  való.-^zínüség  *-^nk  látszólagos.  Vámbéry  egyálta- 
lában nem  számolt  azzal  a  körülménynycl.  hogy  a  magyar  név  eredetibb 
alakja,  mely  még  a  ki)zépkorban  általános  volt:  mag^yari.  mageri 
mcffen'.  mot/rr.  Sot  az  ai'ab  írók  szerint  niadsgar.  ^r(//«y/ffr  magygar, 
bagygar)  is,  :t  melyek  mái*  aligha  származhattak  a  török  httjar-  vagy 
majarhóL  A  magertf.  tnogcr  alakok,  melyekben  al-  és  felliang  fordul 
elő.  líiiriílciK^elrr  azt  bizonyítják,  hogy  itl  nem  szúnnazék-.  hanem 
Összetett  szóval  van  dítlgnnk  s  iiry  a  *liiyar-majar  alakok  szóba 
sem  jriheliiok.  .\  mi  pedig  a  Sojbáni  kliáii  seredében  harczoló  -^madáari 
nevíi  íízIm'^'  törzset  illeti :  ez  ali'iliancni  a  baskiriai  magyai-ság  eltatáro- 
rfodoll  maniflváiiya.  azon  magyaroké.  :i  kik  már  .lulián  ott  j^^irtakor  a 
Xíll.  szazad  fl^ó  léiében  naiíyoii  ()í^.-/,evegyíUtek  a  latámkkal. 

Vau  Píív  más  köriilmcny   is.  a  mi  Vámbéry  magyarázatának  ellei»e 
mnini.  de  eiíyúflal    helyes    nyomra   i^  vezethet  a  név    származtatásánál 

A  magyar  nrvliez  kötötf  lógaloni.  a   mikor  értelme  még  nem  ho- 
mályosodott   líl    véííkeppíMi.    kiérezlietö    a    (Iptthi-moger,    soba-iHOger 

l.il 


KAGV    GtZA. 


a   melyeklHMi   .-i    moyer  csitkis    •nep*.    >KmtH!r*    .iclniilúsbefi 

llyoií   érieliufr-   lehet    a    hM»-fHogrrnpk   i>.   hár    ii    Névleien 

a  h^l  ('ejHielnií  Hzern(*lylypl    ka|K*H>laIl>;iii    hus/.íialJH  ;  ítzoiilmn  a 

sd   köxepíín    kéíJZüH   Methorliíis-féle    népjcKyzék  n  Ki'izép-Vniga 

Susda!  környékén  lud  ejfy   "heplaradid*   ntívvel  jelöli  ni?pröl,  a 

Uímiislatinor.  neve  —  ji     hót  lörx.-iiek»  —  víIóííos  forítítús  s  hu 

uhitl  2)  mai^yartik  erttmtUik,  u  miben   alix  luhet   kéLséjí:   akkor  a 

Invainktmn  renmai-adl  Miinwger  név  Uinteti  fel  azon  ösfnatíyar 

míílyot  Mellif>diiiíí.  mint   közérlhelö   sr.^U   ejTV^iSörft*'"    lefordiiott, 

ííoennl  a  h^lHmoyer  (heiLiniogyer)JHlenltíse  annyi,  mini    •het  —  nép- 

mini    nemzeti   elnevezést    iisyanaicoo    motívumok   szüllek,   melyek   a 

jknal  a   •dfirl»Ön-oirat>         ni^gy  szíivelitéges  nevel, 

íElymoIngiaiiag  véve  azonban  a  magyar   nevet,  a  *nép«.  -ember» 

U  kifejező  szó  csak  tilórészében  mutatható  ki  akár  aK  cnr,  ak&r 

\99^  vészeiben.    KIÖresze  ezek   szerint  nem  lehet  más,  mint  a  fV»ldel 

ujíor     inv*,  •ma-,  -mog-.  <moda»  szó.  mert  eltekintve  a  ha.sonló 

HU  «m»a-miesz>,  'ma-kum'.  ^mok-iia*   nevektől  —  psychnIogiailaK 

[oak  üj^v  érthető  mej^  legkönnyebben  a  név  értelmének  aTion  mödo- 

hogy  a     üentu-mnjíHr*.   -.-toba-moger".    'hetn-moger*    nevekben 

[ mog^   egyszerűen     •  népet  •    jelent,    b.'i    eredetileg    a    » fi'ild    emliere -. 

gvermeice>.  <fóld  szülötte  >  fogalmái  fejezte  ki. 

Kiiel.t/ik  ftzekhöi,  hogy  a  Hnnfalvy  magvíinizata   elleneben  fölulli- 

It  hyjx)thosÍKík  meg  nem  állhatnak.  Nemzeti    nevimk    vahtdi   éiloimét 

[l'íznerte  fel.  <^Uf>án  a  sz6  taglalásában    tévedett.    A    moger.   magért, 

far  alakok  mellett  a:c   arab   irok,   Ibn-Daszlah-,   Al-Rekri   —   69 

>lr    '         tiiint  emlíleltlik  --  eléfordul  a   madsyar,   bmisffar  is,  a 

<     irásmiKl  hibigának  is  ttilajdonithatnánk.  ha  f^es/on  mús 

rációkban  hasonló  jelejiségekel  nem  észlelnénk.  De  miként  a  '  mogyeri  - 

j^*ar»   forma  mellet!  van   imagygar-  :  ép  úgy  a  •boigár>  nev  meg  volt 

ilar^  íAnonymuMiál:  bular.  a  Hunn  krónikában:  belan  alakban  íh:  a 

Bgyarság  eredetéről  i*zóló  mondában  Mogor  (Magyar)  testvére  •« Hunor- 

ftgkivOl  ii   thungiu*   névnek  felel  meg;  a  vogulok  é-s  oszlyákok  régi 

a   -jiigor*,  «jogor'  őseinknél   *jor'    alakban   volt  ismeretes  iV,  Ö. 

lum  Ji^ríanorum  —  Kézainiil*  Kzekf*ői  a  néimeveknek  kf^ttis  cjjüpor- 

ftla  Túlik  ki: 

moi»y  eri  'nagy         gar 

bui         iir  hol  —   gar 

hun  —  or  hun  —  gar,  hunn  —  giir 

jo  —     r  ju  -     gor. 

IvefctWil  u   'nep^.     embpr-   lognlmát  jetölő  nzó  ép  úgy  váltakozik,  uiínl 


A    MAGVAR    NftV. 


1 


p.  u  /Űrjének  ^koini-inurt>.  <komi-Jasz*.  kümi-TOjtir>  =  kámai 
ember  nevénél.  Az  ar,  or,  eri  s  aztán  másfelől  a  gar.  gor.  gur  ea 
szerint  synonini-fogalmak  :í  amannak  megfelel  a  <réij>  (fí-erí.  fi-eije) 
szóban  ievö  ös-ugor  eri,  érje.  török-tatár  ^r,  mongol  pre  ==-  férfi, 
ember;  emennek  pedig  a  vogul  tcpr  {hím.  férfi),  magyar  gyer-ét. 
gaer-míik. 

A  mi  ;i  magyar  név  első  elemét  illeti :  az  a  t^ntebbiek  szerinl 
mogy.  tnagt^,  melynek  ugor  alakjai :  vogulban  <mu>.  cmo>.  ^^ma  .  «inag>. 
osztyákban  <megN  >:ürjénben  ^mu».  mordvinban  Mnoda>.  finnben  <niaa>,< 
továbbá  az  akkádban:  <ma>.  emada>.  s  a  mongolban  «modsi>.  j^eo- 
tése  pedig  annyi,  mini  <fóld>.  <mezö>,  a  mongolban  ^tartománffj 
^fnegye^.  A  sz6  ezek  szerint  azonos  a  ma  is  meglevő  tn€^e  szavunkkal, 
a  melynek  azonban  módosult  eredeti  értelme,  nem  jelent  általában 
€  földet',  hanem  a  mongol  «modsíhoz>  hasonlóan  egy  bizonyos  terület, 
a  tartomány  fogalmát  fejezi  ki.*)  Hangtanilag  a  'xnegye*,  ^vaogy>,6gr 
függ  össze  a  déli  ugor  (mordvin)  <mo^n'  alakkal,  mini  p.  a  «ha^>éB 
a  mordvin  «karfo>.  cseremin  'koíi».  —  a  «fp^»  és  az  észt  ^pikfttt,  j 
melyekben  a  déli  ugor  nyelvek  fJ  beti'^e  a  szokottabb  l-es  változás  hdyett 
£fy-vé  alakult. 


Kzek  azon  okok.  melyek  arra  vezettek   iiennünket.   hogy   uenuetr 
nevünk  származtatásánál    lényegileg   Hunfalvy    magyarázatához  csatla- 
kozzunk s  a  niagyar,  ntogyer  szóban  egy  Ős  ugor  kifejezést  keress&nk. 
mely  eredetileg  egyszerl'ien  annyit  jelentett,  mini  <a  Má  embere>,  <fBU 
gyermeke*    és  szorosan   véve   minden   különösebb   nemzeti   vonatkoifó 
nélkül  a  nép   fogalmát   fejezte   ki.    De    mint   ilyen,   közös   megneveiéaí  1 
forma  volt  a  magyar   nyelvű    törzseknél   s   midőn   a  «hét  magyar*,  a  \ 
« heptaradici « .  a  <hét  nép:>  Árpád    vezérlete   alatt   egyesül:   eltünsdt  a   ' 
régebbi  törzsnevek,  a  milyennek  vehető  a  hungar-onogor  vagy  a  szabÍN  .' 
(Isaba  magyar  ás  valamennyi    beolvad  egyetlen   egy   névbe:   a  magyar 
névbe. 

*'•  Nuni  tévesztendő  i'>3a7.v  vele  u  szláv  eredetű  •'inegye>  *«  hai&r  szó.  Bz 
iiUilihi  Árpádkori  oklevt'lckben  gyakran  előfordul  ;  a  vármegye  =«  várföld  inindi( 
•comitatUH^'.  vprovinria».  dp  sohasem  <limes  eastri».  'marrhia  castrí*.  a  mi  egyedfll 
iga/olhatná.  hogy  r.   -:vármepy4'>  a.  m.     várhatár'. 


Jl 


15fí 


jaLR?VT«i«    K'/-     1889.    ttVI    HKO^t    ANTMHoPOUMlUI    K()N<tRK:3ítXI)áRÓI.. 


íelentes  az  1889.  bécsi  anthropologiai   kongresszusról. 

Iferrmann  Anfai. 

A  iittiiift  tv-  :i  })i(*(m  rtnlhntiHilogiai  liit-sasagokuHk  I8H9    aiigtiszlUK 

-10.  Kéoljfii  lartott  k('tz6>  kö:egyOlést'lien  mint  Uirsii»águuk  hivatalo 

ftvfrdóje   vettem   ptóizL    Lefolywsíiri'il    Knnal;    iílejéhen    W   tudósítások 

ritek  met:.   TV  társiiságunkal  közletlefiiil  ('i-flekUi    ronl)i«iil>l»  moint»iilu- 

ur6l  eildiji  iiyilvaruiH  kOzlé?-  nern  torlmit,  á  liojív  ezekről  muiel  liivehl^en 

Jhussak.  men  kelleti  várnotn  a  kongresszus  Uirgyaliu^Airói  jíYorárói 

■k  nyomán  ke^szült  réíJzletes    hivatalos  jelentés   közzétíítelét.  A 

-/Möfin  MafívarriiNZagUiI  «r.  Afi|>onyi    SanHor.    florpnian?!    Antal, 

Ír.  fWvay  Tivadar.  I'ulszky  Kcrent-z.  Schneller  István.  Spilzer  Mór.  dp. 

Ky  Lajos,  'lorma  Zsófia.  VVoaiaszky  Mór  vettek  részi,  mindannyian 

Hgunk   lajíjai.  Közfilök    crlekeziek:  Ortvny  :  Uégi  köeszkózük  átfu- 

[é*  fiirolyukai,  Tonna  /?-..  Inisjelpk  thiakn-dák  IHeleken,  Wosinszky. 

iwü  leletek  és  lemetkeieési  módok.  Hernnaiin    Antal,   MagyarorszúK 

prajíuilioz.  .Vz  ang.   II  -Ií-íti    Rndapeslre  lelt  kirdndula.s   pt''szletei  a 

ptiluptjk  tudú^ítú.'^iból  iriinei'elesek. 

A    tarsaHágunkal    tSa    tevékefiysége    főirányát    kiizletlt^nül    iM-dekló 

ffik  a  nag^Tievlí  dr.  Rnnke  János  fölükár  ludomúnyos  .jelentésében  s 

tíiklö  Vircliownak  ehhez  lílzödó  ni(*g.iegyzéseilMín  találhatók,  Rauke 

^böl  kiemeljíik  e  helyeket:     A  klltata^^  uJ  epedraönyei   tömegéből 

Ji?en  egy  emelkedik  ki  rtjnyesen  és  Örvendeleííen.  llégóla  rú-fámu- 

c.  hogy  ííz  anthmpíilogiai  kutatásnak  a  hazában  mindinkább  hazai 

graplintva.   a    hazai    népek    é^    lörzsök    isineretcv**    kell    lejlödnie. 

cttow  nt*ve  áll  e  inuzgatom  elén,  a  mely  azt  mutatja,  mily  fontOH  é? 

m  bazafia.-  (VIadat«>k   várnak   ludományunkra  a  hazában  is    A  leg- 

tíh  ónimuiel  üdvözöljQk  a  nemet    néprajzi    múzeumnak    Herlmben 

Japilusat  lirtzdai^on  fofi  kirejlódhelni  a  némel  lörzwtk  í-thnogniphiai 

uzeunia:    tekintve  a  nemzetnek   ^ktelé   való    tagolteagál  é»  emellett 

OSI  luitfvnniányokhoz  való  szívós  ragaszkodiisHl   Xémetország  tnimlen 

kfobli  kó/.i'piHui^án  hasonló  kisebfi    mn/eunioknak    kell   kelelkezntök. 

iDiHveklieii  az  illetü  országok  t^  (artományok  elhnograpliiájanak  képe 

k  össze     Anvag    még  elég  van  s  a  verseny   nem    lesz    az  iigy 


Koimlalulliatuni.  hogy  ezen  Icirekvések  a  legfontosahti  eredinunyekel 
tétre  Ausxlrialtaii  és  Magyarországban  is,  a  hol  lalán  még  inkább 
Ntvuti  az  anyae  a  tié)>ek  eredeti  elhnngraphiáíilhnz,' 


JRLKNTÉS    AZ    1889.    ÉVI    BÉasi    ANTHKOPOLOGIAI    KONGKESS/USMiH.. 

MíndciiekelOtl  a/  RHiiinyi  lróiiör(>k(')H  mfiTtíröl  emlékezvén  iiieg 
Hankc,  csakhamai-  ráler  u  roí  Uu^Sitáguukra.  moiidváti :  •  Vajha  Iks^sbeis 
íy;  HudapestRn  Í!^  tnilinrabh  alkolnának  hazni  nópi-ajzi  muzeumokat,  a 
íQelyek  incllúnk  <•  két  állam  fövarosaiboz.  Ek  orlelemheií  is  a  leKüa*j;yol*Ji 
örömmel  üdvözöljük  n  <  Magyarországi  Néprajzi  'rársasúg*  aiapilúsút.  a 
melyin^k  élén  oly  erdemei;  nevek  alhuiak.  mint  Hiiíd'alvy  Pal.  Herrmanu 
Antal  t'r;  'röri')k  Auriil  :■  mások.  Mindinküíjl)  nieR  kcH  rnisödni  azoD 
meKKy<>^<')déHnek.  s  ii  hol  még  liiányzik.  otl  meg  kell  azt  ify<'»kiM'i'7:tetní, 
hogy  a  hazai  iiépr.ijziiak  rp  amiyi  nÖt  Uibh  tudomuiiyus  jogojtiilt^sdigA 
vacL  mini  idcapn  Ciyok  ethnoiíraphiájámik.  Most  még  lehet  a  mniikáhoiE 
látni,  de  he  kell  latnunk  azi.  hogy  mar  lizenkellot  üloU  az  ora,  es  hogy 
itt  minden  késedelem  meghoszulja  magát  e  végzetes  szóval:  Igen  késö!» 
Ut  igazán  szilkséges.  hogy  minden  kéz  munkához  foj^ion 

Vinhow  elnök  a  főtitkár  jelenté-sehez  füzt'idö  uieiyHg\zeAeÍbeti  min- 
denekelőtt társaKáguiikkal  l'oglatkozotL  moudván:  •Abban  a  helyzetben 
vagyok,  hogy  hemulatbatom  n  'Magyaixjrszdgi  Néprajzi  Táníaság*  alap^ 
szaljályait.  Élénk  részt  veszünk  ez  i^  alkotásban,  a  melyníík  elöhurletöi 
roái-  elébb  eljutottak  hozzánk  vs  mi  tőrömmel  lógunk  inegtenni  mindent, 
hogy  ez  irányban  i.s  szilárddá  és  bensővé  tegyük  az  ösazeköltcltóL  Volt 
idö.  midőn  a  nemet  e-  magyar  elemek  közli  ellenlétek  kellemetlen  mi>don 
léptek  elöterl>e.  De  uz  egyensúly  mindinkább  tielyre  állott  es  a  kí^l  nem- 
zet idtivel  kölcsönöseji  álfngja  egymá;:^  liatni.  Mi  a  magunk  i-éiszeröl 
megtettQnk  mindent,  a  tni  előmozrlítbatja  az  együttes  munkai  és  viszont 
elvárjuk  azt.  hogy  a  magyarok  hozzáférhelövé  fojjják  lenni  azt  a  mi 
megmaradt  még  a  német  népélethöl  az  fi  <»rszágukban.  es  boev  vatödf 
mély^geil>en  l'eltárják  a  nép  életéi  • . 

Virchow  társaságunkon  kivöl  ez  atkalonnnal  még  f-sak  n 
hazai  néprajzi  uiuzemnrol  emlékezett  meg.  Olyan  teljef^  hei^ti 
:ázobáknt  akarnak  relállilanL,  mint  pl.  a  stockholmi  múzeumban.  A  hidy 
szfíke  miatt  esak  két  Jellenizeles  szobái  rendeztek  l»e.  a  (iibhi  táníy 
ládi"dcl>an  ""s  szekrényekl>en  van.  A  vásiulCi  gyi^jlés  szép  eredményiiyel 
folyik,  az  a^jándékozas  is.  Mintagylijteinényt  akarnak  alkotni,  melynek 
alapján  a  hazai  népek  viseletéi  és  használati  tárgyait  öi»szelwMmlilvft 
lehel  tanulmányozni.  Kiegészítve  fog  ehhez  i-.sa1lnkozni  sz4mo^  vidéki 
líyüjlemény 

Meglepő  az  orázdg  legkiilönlxízőbb  rufizeiben  a  ininlak  megegyezed, 
a  mi  közOí  ei*edelre  niutal.  a  melynek  biztos  mi-uállapitasa  a/onbain 
nehéz  feladat  lesz.  A  kuluiíszminiszter  megigérle.  hogy  uiilu^Ui 
terjedelmesebb  helyiségeket  bocsát  a  múzeum  rendelkezésén 

Kissé  részletesebben  Ibglalkozlani  a  némei    iiepra.izi  iniizeum  é 


IfpH 


HRItRMANN    ANTAt. 


innrl  lütín  (an)ik-^:t;íi»sii;ik  taiioin  e  dn|o;i  lijjyWeinlHí  vt>ü*U'i  lánwi- 

Nem    tekintve   a    budapesti    kirandiilusl^    nyilvan<i!^)n  a  nií  (iit-Hjt- 

ktrutikkal    m^  nz  a  s/oliaH  (■l(5ailúí'    foKl»lko'zolt.  a  inelyel  »^n  a  jüiyülés 

ülsíi  napján.  kd/.le1ÍenlU  az  lú  cöa-sztin  miiüemn  ünnepélyen  mppnyilasíi 

fiU  larUilUíiii   •  MHíívaitirrtiiaK  nf-príuzáról •  sa  melyiiíjk  az  előrehaladott 

miatt  hörehb   tudományos   fejtegetés   helyett   csak   néhány    alkahni 

evflieirí*   kellett   szorítkoznia    Klí>ad4'isonilMil    kiemelem   a    kftvelkezó 

iet:  <tIatigsrilyMXoiti,  hogy  e  kon){i*e.sszusról  kút  nyorims  itiuxsa^;  aranyát 

haxa.  a  mely  itt  oly  elesén  kinynmi'idott.  és  a  legmagasnlili  tudo- 

Bvos    tekintély    hélyeíft'vel    van  ellatvu.  hojiy    remélhelőleu    ntihon  is 

ínosan  érvénye?  forgalomba   le-'íz  hozható.    Ertem  a  fajkiiltlnh'<egek 

ÖegTenlÖd<*séi,  a  melyek  a  tudomány    bizonysiiga   szerint  liuy   is  nie«- 

ílO^n  határozatlanok:  mAsod.^/ur  pedig  annak  a  hansHi^lyozá^at.  hogy 

bdíöldi  elhnoamphitt.  a  hazai  népélel  tárgyainak  értéke  iiemc-^ak  nem 

ehli.  )1»-   najívobh  a  kflIfoMiiiél.   a    lensííírenliilinál.    K    kél    Hv    telettr 

DtOfi.  kQlöníi^^n  nahmk,  a  hol  a  különfWJzö   néptörzseknek  efiymashoz 

miTn-I  tíeiiM>hb  közeledése  (tly  nag)'  polilikai  jelenlíisrpri.  s  az  állam- 

rve^t  fentarlíLsa  és  megerösiti'se  szempontjaiból  szükséges  processzus- 

miitatkoztk.    Alig   fordul   elé    máshol,    hogy   a  kultúra    előrehaladt 

üumá))an  annyira  kiilönhözrí  es  másként  határozott  e^éniségü  népek 

tle  alakullak  össze,  a  melyben  a  líildnijzi  és  történelmi  viszonyok 

ge.  Uíiyszuiten  a  sokféle  érintkeztVs  es  ki*»losönhatas  folytán   bízo- 

^QB  cLhnolo^iai  éM  ethni^grapliiai    egység   képződött,  a  milyent   minden 

III'  11   vagy    szükségképen    meglereinl    íua^ánuk    K  szem- 

I  i  lehel  kiemelni,  bojjy  ;i  nagyon    keflve/.ötien  kuilnr- 

lyok  mellett  is  egyes  néi^eink  jelenlékenv  munkát  végeztek  a  népiség 

l'ím.  a  nyelvMi   gyíijtemenyi»k  i)sszííallilás;ibati.    Kzen  mnnká- 

:,;„  .....iiban  egiíszlrt^n  véve  exrluziv  természetűek,  a  mennyiben  minden 

n  magti  nyelvén  csak  magúnak  dolgozott,  s  n  többire  alig  volt  lekin- 

,   £  téren    talán  a   Kíslaludy-társaság   érdemel    különös   endílésL  a 

a  nem  mag\'ar  hazai  né|K'k    költeszoNMiok    s'izsgálala  es  fordiliísa 

i»  cnlemekel  ázer/.etL 

Azcmiiaii  ai  egyes  népeket    n»»m    leliet   oly   szorosan    elkülöníteni 
ií*iól.  mert  számtalan  knicsönbalas  nem  engedi  Hesen  mejívouni  a 
Irt,    A    közös    nemzeti   munka    es  a  tudomány    érdekében    egyaránt 
nato^  t«hál,  ht>gy  Magyarországon  téi*t  foglaljon  a  tórgyilagos  ludtv 
yo*  íráuy,  tiogy  ezeket  a  nemzetet  alkoln  népeket  nopiségökben  es 
^níkus  megjelenésükben  könnyebb  összehasonlítás  ezeljából  össze  lehe^^sen 
,  .ú»  ^uiúáiodiUMM;  hogv  a  ^íAüxííví  uép^^égek.  a  melyek  elszigelelve 


TAHííAítXOI    ^TeHÍTÉSKK. 


alif!  volnának  kt^pesek  arrji.  hoíty  valami  herejezetlet  hozüanak  létre,  adj 
(i!iS7.v.  miinkUlkorliie^nkat.  hotry  ex  eftviitte^  törekvé^ftel  iícnzán  s^olftálhassák 
a  (iidomanyi 

Nagy  elH^'tHiHÍlel  knnsialalha1.tnk.  hogy  az  ezen  elvek  alapján  kúzi*- 
lebb  megalakult  MagyaiMji-szagi  Xépraj?:!  Társa-ságoL  a  mety  leladatául 
ismeri,  hogy  egyenlő  tekinletlel  leg^'en  az  ország  minden  népére,  « 
löiV-kvesélieii  liszintén  üdvözölték  c^  taiiiujíaljak  rtsszes  nemzetisogeink. 
Kuluirélctiinklwn  rz  az  pIsÖ  hasonló  jelen-ség  es  remélhető,  hogy  ezen 
iránynak  inejí  lesznek  a  lejtiobb  gyiimölnsei  liitry  ludományos  mint  lár^ 
sadalmi  tekintetlien.* 

'!'.  választmány  I  Kniiyii  lartotutm  helyen  valí.ntak  eloiidu.Miiiiln.>t  ili 
kiemelni.  Tái'sa±^giinkat  is  érdekelheti  az,  ho^fy  ama  nagytekintélyű 
gyülekezet  elénk  helveslessel  fogadta  népi-^zi  (öi-ekveseínkre  való  © 
sKer^ny  rámtitatásomat. 


Társasági  értesítések. 

Jf'gifZŐkr'iHyv 

:i  M.  N.  r.  1890.  tebniár  lö-én  IV.  lelolva.^  fllese  után.  a  m.  \l 
Akadémiában  taKotl  valaszlmánvi   fl!(íséi'öl. 

A  felolvasó  ülés  folyamán  Aabőih  Jdmftf  val  lag  é>  a  bosnyAk 
szakosztály  elnöke,  bemiilat.ja  Hoszniárcil  szóló  munkája  legqjnbban  meg- 
jelent angol  tbrdita.sál  s  ahbol  egy  példányt  ad  ál  a  társaKát;  köny 
számára. 

Társasagunk    örvendetes    tudomásul    ve^zi  e  nagyliecsö  é.s  mi 
úgy  tárgya   mint  fve^r/éys  rniatt    kiválóan   érdeklő  műnek  a  német 
díláson  kívül  immár  angol  nyelven  is  bizlositoti  lesiszcle^íebb  köni 
jedéséL  es  köszönetet  szavaz  n  g/.erzönek  a  könyvtarunkban  elliiK- 
példányéri 

A  vál,  illésen,  az  elöt)hi  ide-.-^  jkvének  liitelesttéso  után.  Hunfalvy 
l*al  elnök  önimmel  jelenti,  hogy  a  vallás-  es  közokt.  miniszter  ür  inar 
íí;  beváltván  társaságunk  tjimogatásal  kilátásba  helyező  igéretel.  ez  évre  a 
Kökk  Szilárd-féle  kullur-alaptól  :tO<)  frtol  méllózlatolt  utalványozni  társa- 
ságunk ezéljaira.  Ugyanezzel  kapcsolatban  az  elnök  a  válaízlmánynyal 
ki'tzii  a  mini:^zier  úrnak  a  népraj/.i  mú/euni  i'igyeben  larsaságunk  rt.^2é- 
i-öl  hozzá  télterjesztett  memtiramhun  átadása  alkalmával  mondott  biztalú 
szavai). 

Tgy  a  társaságunk  ozéijaira  engeiiélyezeit  peuzbeli  tamugatáflért. 
mint  a  néprí^izi  múzeum  üívének  meleg  lelkaroliiftáért  hálás  kösn'meiei 


a    rúlu:i/.Utiativ    n   vallás-  én  kozokiaiasUgyi    riiiniszler   úrnak,  h 
-Tvzókrtnni  kivniial  .itnyujt^sii  rnollpll   kiváiiiii  ő  Na«>'m<^ltósAgAl 

HemiiMnri  Antal  előterjeszti  a  vúta»/Arriáiiyiink  a  tovul  nyáron 
«l«*n  tnrtitll  iiiilhropMloKÍai  i-ongressKusrrtl  szóló,  a  ronírresKüus  aktóin 
póló  jelentésit. 

A^ltóth  lUEt  véli,  hút^y  a  tarsa^agunkal  kiváló  miértekben  ordeklti  ily 
Hifiket  diéiszerú  tt^uuu  a  választmány  Hzfíkehb  kőre  hejvi^ll  a  felöl- 
fvaló  ülések  nagyohl»  közíinsége^'el  iiiegiátnertetiii. 

Ax  einűk  és  lilkár  lielyesló  ho/za^olása  után  e^tentülra  a  válasxt- 
□y.   Asliótii    imUlvanya   i'^rtelmf'hen.  a  fontOHaV>li  és  Töleg  a  társasAg 
í Illájának  t-rdekéiien  álló  ilynemű    közlésekéi  a  felolvasii    Ülések 
.         íjrre  kivaiya   tázetni. 

Az  elnAk  indítványára  a  váliiij/tniany  a  tilkarnaJc  i^  5/^'rkes;ítönek 
'^-üO  (orinl  évi  úlalanv!  szavaz  niev  n  larsasá^;.    illetőleg  a  folyóirat 
jBpében  fíílnierl'il6  app(>hi«  kiadásíiik  i posta  kölLsírj?)  redezésére. 

Hernnann  ajanlatára  a  vala>zlniány   Na?v  (lázát  jolnli  ki  a  jiZékely 
l^zák/tfztály  Itunnadik  elúadójánl. 

Az  i'Initk.  a  Imzzá  iniézeü  hiljlnoiidbL'li  kerdí^^ek   iilkalrnaliól  sür- 
szük-^gesnek  jelenli  a  vidéki  kórok  ézervi'z«*sft  s  a  lár^Msimluí/  való 
rmyát  szabályozó  ügyrend  kidolgozását. 

\  választiniiny  ezen  ügyrend  tervezetének  kidolguzaNirii  Tiinik  Aurél 
[íklcftf  alatt  a  titkárból,  .sznrkesztóltól  és  JegyzóbÓl  álló  szfikelib  köi*Ü 
kt9V>tt?át^ot  kiild  ki 

Dgyancsak  az  elnök    :i    kérdőívek    szerkesztései    in    mentül    elöbh 
líál)a  veendónok    taraja  >  ezzel  a  titkárt  t-s  je^yzOl    véli    tnegbizan- 
anak.    A   választmuiiy   hozzájiirul  az  elnök   indítványához. 

A   pejiztárnok  havi  jelentősének    tndoiná.sul  vétele  után  a  válaüzt- 
ly    a    küvélkező   előadó   i'iU^   lárgy^orát    álln|iitja    me?.   tf'.   a  f1)zel 
mtékán  'i 


Baranya)  néprajzi  társaság    Jf*^ytökfiTiyvtíinkbeti    ismétulvf*    szó    volt  tirta- 
táeuDtc   vi-v&i  tiúkjjtnak  ;ilnkítáBárúl.  (I.   füzet  4Ő.  Ii  A  mozgatom  kéftöbb  az  eredntl 
•■ItérŰ  irÁnyba  terelttittítt,  mnjd  e^ésutn  oUkadt.  Pedig  nem  kia  érdemet 
ma^MDitk  az  h  vidék,  a  izi«lv   leKHl<^»zJ>r    heláttii  a  nénmjzi   táraaság 
'      "•''!^ét.  8  l'Ibo  alakított  fíókot    Az  oly  dícacrc-roaon  atcgin- 
iyt*7.(ik  B7.till tömében  való  feleteveidtése   cz^*ljából    hetyóo 
ir,  •■iai'i  iiioz^'iilmut.  mint  táraaaágUDk   oazméje  extcnsiv  térje 
iiciitiiuiAt  iitmi^rietni 
'  .i7.i  Tíírsulaf  ulakitása   Ügyében  188Í*.  márcz    &  ére  Feilor 
t.  Katona  Lajoa  éa  SlrauBZ   Ailolf  által  összehívott  érte 
-^     ^1    ..:..ü.H.I  jelentek  meg  a  pécsi  kOzéiet   kiválóbb    factorii,  mig 
íti  o«g  nem  jelenhetvén,  etore  kijolentettték  elvi  lioxzáJáraláBakat.  Eliiüknek 
ty  FerenoK  alinpán,  jegyzőnek  Kf^ilcr   Mtbály  uerkesztfi  kérettek  tel,  dr. 


ák 


Rí'     KUZl.líMK.NVr.h. 

tatODH  Ltijof  (nkkor  pécsi  tnoáry  kirtintini  .sze.rkiüizirLt  ho.^«Eatih  ríHtct^véj-t^sthcn 
fejtegette  hz  nsazejtivetel  czélját.  a  túrsiisú^  kílréhi*  tnrtozr>  [un'tlmányokRt.  Azok- 
nak ^^gy  iHliliínoB.  mint  különlÍBeu  helyi  Je1oitl6»égét  ■  itidttváiiyoztii.  «  „Mngyur- 
orssd^  Néprnjzt  Tiníksi^^u]'-  kíiposoUtbn  hoznudá  vidéki  í'gycMUli't  aliütJlá&iL 
Dr  Gerpczf  f'ílcr  Hánfftiy  Síuidd  és  n  KözpODií  társaság  kópvlst^leiíbpii  Straiuii 
i^dolf  II  IcgliatárüzottAbbftii  han^úlyoKták  az  ciliDDKnphiai  érdi'kvkiick  luiudcnek- 
fülűit  vh}íi  siirtrí^  és  jelt>nt{fR  vultüt,  u  mely  fclfnfi^iishoz  Barlo&ságh  Imre  ift  coitl- 
Ukozolt.  Ennek  nlupján  m  értekezlet  ee^ylnififnttnt^  elbfitároztit.  hogy  PA^f*  se^- 
helylyel  baraniftti  néprajst  társasá<jot  alnkit  cs  Jeszeonzky  Feiencz  i-li 
a  kíive.tkeznkbSI  állA  azervezíi  bizürtsÁgot  kUliiütt  ki :  Angyal  Pál,  B 
Btutossiígh  Imre.  dr  fiékefTy  Rémig.  Uolgár  Kúlmin.  Fekete  Mihály,  {■•>!!>  r  .MUiuiy. 
íjrilnhiit  Ignácz.  dr.  Gereczc  Péter,  yukBch  Lnjns.  Horváth  Antul,  dr  Ktitoiu 
I.IIJ08.  dr.  Koasntány  Ig^nácz,  Lenkei  Lrjos,  dr.  Loewy  Lipót,  Mátváa  Firiríán^ 
Mijomsíiy  Imro,  N«gy  iciifí,  Opris  Féter.  dr.  Kézb.inyni  .Kizaef,  dr  Schaiirek 
Hf^dog.  .Schneídor  István,  Snlflinoit  JóZRtM',  Vnrndy  KerunciC.  Vécsey   larváii. 

I^'v  indult  meg  e  rögtOnzOit  »  n  Icgnzebb  n-niényekkel   hiztutó  n;igyiirányb 
mozg^dnni,    Már  «•  BKfrv»«aí}    bizottsiítr    niaga  is  disiPB    é»    teklntélyHo    név-íiir.lvnl 
(•lelendő  volna  p);y  8Íker»*s  míikÜdésfi   vidéki  küriiek    A   Mngy)injr»ZHgi    N 
Tíirfijiság    kíízelebbrül    megszerkeszti    í"»    kíizzé    le«zi    m  vidéki    kílrttk    s/' 
sz»1mlyz»|áiiAk  és  Ügyrendjének  JAVfistHtát    H»  ez  »  vidéki  tngok  hozzAJMm 
m^tjd  meg  les?.  »llap(tv;i.  rt'méljiik    hogy  h  pécsiek    lesznek    azok,  »  kik  • 
ülHpon    végérvciiy<*8cn    megtoremtik    ;»    .M Agyarországi   Néprnjzi   Tiir«awig" 
vidéki  tiókját  II    A.^ 

A  neptaniló  mini  nepvlzsgáló  rzimli  tVIulvnsást  tartott  HerrmMtm  Anul  a 
.NépiíPV'tlfik  Iniíhipesri  i-gyesiíJete.'  febr.  tí-ikt  kí}zgyÜIé*én.  Fejtegette,  mily  t'onlo* 
szerepe  van  a  iiépinnltónak  ni'mcs.'ik  abbiin,  hogy  h  nemzeti  ozeliemet  kJIxiesae  ■ 
nippet,  hanem  ahhan  ia,  hogy  a  népiség  forrásait  megnyiss.!  a  neipzeii  guníUB 
számára.  Néprajzi  társasi'ignnk  rzéljainak  elérésében  nagy  tc-ladat  vár  h»zni  nép- 
tanítóinkra, r, 

A  csongrádmegyei  tanítóegyesület  választmánya  Vas  Mátyás  azcgedi  tanitA^ 
indits'ányára  ''lliíitározta.  liojry  kezdeményezni  lógja  a  nyáron  líiidiípvsten  Ur- 
tandi**  ceyt'teuies  l.iiiit(igy(ilé!>eii  e  tétel  rejtegetését  :  .A  tanító-egyesUlbtck  mik&ut 
mozdíthatnák  elfí  a  Néprajzi    Társasiig  czélját  V 

A  magyar  zenehagyomány  megmentése  és  megérzése  iránt  tigyehonro  mélti 
iitdiiványt  it>rjt^szt  bizalmasabb  kürük  olé  Pungnr  Béla  kolozsvári  rávüt'itiszr.  Aat 
ajánlja,  a  mit  mi  Is  megpenditetttliik  az  ^Ethnographia"  1.  t'tizetébrn  \ó7. 1,),  hogy 
a  népdalok  orH/ágszerte  fonográfTal  fogandók  fel  s  annak  alapján  teeudíik  hiing- 
jegyre.  E  czélra  klilüii  társaságot  vél  alak ítand ónak  Bndapesten  ;  a  kültségok 
gyöjtésekket  volnának  beazerzend/ík.  —  Megjegyzendőnek  tartjuk,  hogy  a  mi  r 
tervvázlatban  igazán  jelentíis.  az  megvan  néprajzi  lársaságiUÉk  prüirrnnmijában ; 
én  a  népzene  és  táncz  Mzámáni  valú  szakosztályunk  tisztviselői  kétséirtelenfíl  a 
legilletékeaebbek  az  ilynemű  ügyek  intézésére  Az  érdemes  indiiványozó  a  mi 
rái^Aságnnk  keretében  fogja  legsikeresebben  elíímozdttliatni  eszméje  vafAsitásit. 

H.  A. 


Vegyes  közlemények. 


A  székely  név.  Értesítünk  els^i  üzámaban  koj:Alt  cxikkembcn  a  szákelyt^ 
nem  terjeszkedtem  ki  a  székely  nóvre,  a  init  utólagosan  kívánok  pólóim.  A  inml  a 
székelyek  nemzeti  különállását  s  a  magyar  államba  való  jiilásút  feUbf^Lim.  a  székMljf 
névben  is  nlyan  nenizf^ll  mcgnr-ve^ci^st  kell  tfittételozneni,  mely  nem  Dta^yarutszáffi 
ercdeld,  de  a  8zékelys4ípbí»l  juioll  a  középkori  niagyar  nyelvbe,  székel,  -.'t'k*'tv  H/jkoiy 
alakluLn,  a  míhol  a  latin  ^iculus,  sienli  lelt-  A  ti>>v  lisszetetlnek  <r  'K 

s  pedi^  a  Hsék  szúbúi.  a  mi  alatt  a  székelyek  kerületeikéi  (inegY-'  A 

>teék,  mini  a  miij^yur  meí/jfe  (tótul  stolica -By-dk)  r  u  kunoknál  &  jászoknál  I' 
ás  ül^jt  (descensusj  a  mefiszállás,  megtelepedés  fogalmát  fejezte  ki.  E  ^ 
azt  fryauttom,  hogy  egy,  a  magyar    nyelvbeti  uia  már  nem  létexfi  eh  t^f.  «b  >ikru]l 

102 


VKflVKB    K(Í7I.EMRNYF.K. 


rjén  viroftai likban    < 
m^  aJUltiiiuaabtt  ui 


3  tr^rrtí;  It-vr!  fnTrmtin-U,  berjj-li,  leb-li  —  nzniián.  Wrai,  Irnin'C<l,l  vrthptilnR  "Sajtf. 
r*  ti*l  sth.  Fejez  kt    A  axúki'ly  névbtín  t«^nAÍ,  ha  pz  iiiuilo/üt 
11,  vagyi»  az*^k-b*'    való,    sxi^k-en    lakA.    teIf_'[H*8    neptt  kcU 
.   iK<y  nem  íclepwlell.    fiomáil    iKípelfniC'kkrl.    Ht»(íy  «■  MÓk/ipzíi 
_   .ir  nyelvben,  íut  a  tnt'tr  ciulílett  Icn^yf-i  niiv  íb  iiizmiyiljn,  n  mit 
liii  u':k    'jl     A    sK^kfly    nt'Vntik  az  :i2  érlclint;.  m    uiil    Timontnl    tudunk. 
ír.  raikkia  ké!<fíbh  keli-Utv/hetült.  s  pedie  útn-,  ho^y  a  gyakorlat  a  »zékeK' 
^  lile  Al  8  t  '  ^        .Knii  foenliiiakm  ía    !(?>' 

niW  u  p;i  'zéíwvi.'  a  kr>Z4<)iknrban 

* '     '  ■   -    ■^^-  -  --1.  mert 

Ilyen. 

■  .V- ^ ^ -■  .,■  w  .  crUlnk. 

ff.  L 

Etztlburg.  A  n<ifwítini»16^iÁnnk  aUk  van  a-  bclynovr-k  kt>z\  «^rriok(^íiftltt>  piibiAja. 
a  Ti!Hi<'i  t)  \tuil:\  k>tzc)<kori  ncm'-i  ii<rve,  ax  Elzelbtirg,   va^y    iibogy   krtmikiiink 
;bulburc.  oivHas  Athilae    Regla     Ilnnnnn    vHle   crRdetiM  e  név:  niA  sincs 
bolotl  n  nm^ynnizut  uly  (>gyHZ(?rű  'js  nlágos,   bn^y  Ígiir.áii  csodi^ljtik.bngv 
\^  9ínki  5t?tn  iroDHolt  r.-i.    Tudvalevő.   bc>|£v  O-Huda  briyún  n  romai  kőr- 
is prc-dtlü  Aquincum    feküdt,    mely  viiros    csakncnt    fA leíródé v<^s    virAgzÁs 
hanti  árulom  ala.lt  kezdett    rohamusun    b.inyuttani  s  rx  V    Rzáza<l  vétr^*  fele 
kGs<3l)b  (luszlult  el.    Annyi  bizunyus.    hu|];y    Attila  kor.il  túlélte:  ii  (íalltai 
hpoiiinaris  U7  V    ^z.izuü  másüdik  felélion  még  iinnl  létező  v&rost  pndfti  t* 
>gy  Saharia  uiét;  Nu(;y  Kúrüly    korában  Ib  SKerepoI.    ndtehetjűk.    bit^y  a 
városuk,  ktixtuk   Aquincum  is.  nem  e);yszerr<>  (lUíjzlultak  ol,  bant-ni  u  uép- 
/.ivalarot-   napjai  alatt  m^n  jó  idoig  (ruii^fdtck.  Aijuinruni  n^-ve  a  relirutOb~ 
Iw-ji  Ar-itiiutii  íiliikbaii  l-l  clCfurdul.  h  ha  i-zt  eteíiile  <Akinkum*-nak  ejtetlek 
;az   V  — VI       -        •    '   '-  riiáti    u    latin    nyelv    lian>;fej1(>désével    piirbu7.umosan 
itll  -A'  -jZoK.  (V.  ö.  olasz:  «-jnt(Ui'  —   lal.  quÍm|UeV  Stdonius 

At->>>v.vi ••>    tfi.  a  inibAl  ax  IQnik  ki.  hogv  u  népnyelv  ezen  lü/íbon 

Ibaiiir/ól  18  elojirttf,  s  niid'ln  Pítnnónia  az  V  s/.;hai\  második  folóben 

Imaj^l  a  VI    3V:ái.id  elejín  a  Inrij.iMrdok  kPZ'-be  knrillt :  a?,  a  nt^v,  melyet 

ilc  A  uu:*í  Mit'^'levi'i  ri'imai  I.il(u3^.i^'It>l  baltoltak,  Aolngo  leht^tett.   Ebbű]  ala- 

Acingsburo.  Ao^ngburg,  Acinburg  n^v  (v.  ó.  AuguEita   Vindeliconim  — 

■j.    AuEishurpl.    mely  a  IX.    század    folyamán  a  bajorok    knzt  íh 

lan.  mini  a  fel-német  nyelv  ejíytk  dialektusában,  nz  Attila  néfi 

■  oll    ismerete-!      mi    sem    lerniésze|i*sebb    t«hál,    mint    hogy  »  hunii 

atalt  az  AolRburg    nevet    Azllburgi^al    zavarták    (íssze  s  a  név  által 

rómtit  vúros  ruinjnibati   .Attila    paloLljának    iiiarnilv;inyait  gondolták. 

Iván.  bofry  az  AoiRburg.    Azilburg  név  onnan    vette    eredetét,    mivel  i1l 

királynak  a  sz^^khelye.    A    német  monda,    mint    tudjuk,  a  maf^yar  krfim- 

'MX.  9  ba«onneniU  i>épetimologiAval.  mely  a  Huda  névbt^t  indult  ki.  tovább 

r^tíi   Vitulohottn    ntvc   az   egykori    kelta-római    lakosságtól    kísebb- 

'      .^l  iWien.  Vicnno,  Viden)  átszállt  a  germánokra,  uj  latin  népekre 

ltokra  (escliekrc,  ((Vtükra.  lennyelekre)  is:  délkelet  felé  aztuil>an, 

bivokniU,  (ilálioknAI.  InrAkóknél,  alliánnknát  s  uj-^iirouüknét  egy 

1  latba:  a  Béos    Miéiís   vAms,    Bécsorszáft  =  Auüztrm).    mely  az 

■  nnl  igen  aaiíy   valúszinŰséKítel  az  avaroktól    származik.  A  név 

i:ik.    jelenlése    azonban,     bár  a  fnntebbiek   szerint  vagy  az  ugor 

Nen  vnfív  Q  tóróksé^ibeu  kell  keresnünk  etimológiáját,   eddiftclé 

itl«^n.  í^ediK  már  évekkel  ezelőtt  ráiuutalotl  u  kun-codex  nagyérdema  szerkesz- 

Kutw  Gr^ft    A  kun-c'id'.'x  azon  részében,    mely  a  «glossarium    rumamcn- 

;ilja  ma;;ntan.  a  kóvetkez/r    szópárt   találjuk  :  be^l  el  ^   'butTe 

tiutató  in.i^^'arázata  ^siterint :  «urb:í  múmiái  <(-a^te]lum>  ;  .'«  kQU 

I  u  caagataj :  fatdsin     -   citade  le,  purte.  (Codcjt  Cumanicus.  pa^j. 

AB-  Gifvfttl  íL  oiajíyarorszagi  Becse  e  szerint  tíírök  eredetd  a  jelen- 

*  '    iiiény*.  ivár>.  A,;  avaivik  k(>zt  a  «Raján*,  'khágán*.  'ju^^nr*, 

i  arerint  az  uralk>>dn    oiem   török    volt.  a  iffv  a  Bécs  név 

Lz^i.-VL'Mtné  som  moml  ellent  annak  a  föltevúanek.  meíy  a  név  kelet* 


az  '.leíróknak  tulajdonítja 


(nr  Xgn 


VKárCd   KÖ/LEMÉNYBK.    NÉ.PKAJZI    KÖNYVTÁR: 


A  magyarországi  cztgányüg  történetéhaz,  ffíle^  »  régibb  axáiadokból  eMik( 
olvéive  h»  ükadiink  ttt-ntt  némi  apró  adntni.  Az  Rlibbi  oirmily  cMk6)y  ia,  dtt 
iellomz/j  éB  rég^inek  Íb  elé^  rógi,  mert  1490  bíil  való. 

Ez  évbeo  i^rcbení  (KSriSsmegyében)  Hermant'y  László,  kínok  tiirtokai 
BattyáoiakrH  sxálltak,  főleg*  péozértíl  és  ÍDKÓaágairól  rcndiMkezvéo.  tealamenromábui 
íi  következő  helyet  találiiik;  „Vao  eícnkivUl  négy  kiachb  hámos-lneam,  nielyfkbÖl 
■-'^ct  Bornemisxft  Andrásnak  hagyok.  :izt  t.  i .  a  melyet  Tokócz  JáooBtöl  vf^ttem 
a  múaik  Invnt.  a  mely  a  ilrusiité  volt.  Junchccz  szolgámnak  hagyom,  a  harmadikat 
pedig,  inclfjet  (ÍJ  eqviptomiaktól  ragi/is  ceinffúui/októl  (ab  cgiptya  aive  czynfaois) 
f^tttcm,  hagyom  Isták  Rzolgámnak,  ex  a  ló  BzUrke  azinli  és  a  nid  mellé  szokták  Íoi^, 

A  végrendeletnek  ema  néhány  ssava  is  elég  világosan  bizonyítja,  hogy 
vsígánysiakimk  már  ome  régi  idtikb^n  ia  kedvencz  fogíalkozáaiik  volt  a  láhé- 
peetkedis. 

A  kérdéses  oklevél  a  h^.  Batthiányi  cs.  körmendi  levéltárában :  Almait. 
IV.  lad.  2.  D,  46.  jelzet  alatt  van  elhelyezve.  Cs.  D 


Néprajzi  könyvtár. 


bor  nyomai  a 


Dr.  Siwouyt  Xsigmowi:  .A  niaíryar  nyelv**  I--II.  liudapestr  188M. 

Finn  régésteti  táríuinl  :  InscripliooB  de  L'Jéníaaei.  Helüingfora  18HH.  XXXtl. 
ttiliratos  táblával  és  photogr.  másoUlnkkal 

Huszka  Jveitef:  Toremtailnk  igazán  magyar  m  fi  ipari !  Sepsi<SaL-Gyar|fy, 
l8m  8«  81.  I. 

Dr.  Ve9sme  M.  Izslcdovnnyíja  o  narjcótjah  écromiskova  jazika.  [.  Kasaa 
IÖ89,  &(>,  lap.  (A  cseremisz  nyelv  táíszólásniról.) 

Ssmimof  J.  N.  Cseremiszi.  Sl'edi  celovjeéeakih  íertvopríoosenyij  v  poez^i 
t  religioznih  obrjadah  privoli»k:h  Ftnof.  (Cseremiszok.  F.mberáldozatok  nyomiU  a 
vol^mcDti  tinnek  költészetében  és  vallásos  szertartáaaiban.)  Ismertetve  a  n^ovojtt 
Vremja"  1H89.  évi  472ti.  számában. 

O  l'ítufa&ah.  Kthnogrnlif'eskij  ni'erk    fieízvestnova    nvtora   XVIII.  síori 
3  predislnvijem  t  primjet-nnijjimi  V.  Magnicknvii.   Kazán    iSfl-S  35.  lap  (Egy 
ss^adi  névttílen  vázUta  a  csuvasokról  j 

Pervuhiit  A'.  Eskizi  predAnij  i  bita  inorodcvf  Glazovskova  njezda.  EakL 
Idolozertvennlj  rítuai    Votínkof.    139.  lap.  Eskiz  III.  Srcdi    jnzíÓosKiJ  drevnoa 
obrazah    proizvedenii    natnoj    nurodnoj    poozlji    Votjakof.    Vjatka   1888.    H2.    lup 
Vázlatok  u  glazovi  kertik't  idegen  népeinek  hagyümáoyui  és  életébfil.  fL  VaaUt. 
A  votjáknk  bálványáldouiti  szertartása.    -    III.  Vázlat.  A  pogáiiy  ók< 
votjákok  nemzeti  kültészetében). 

Vcresc8a(ji»  Gr.  Votjakisarapurskova  ujezda.  (Aszarapalyi  korQlet  votjákjal.) 
Ismertetve  a  „Novoje  Vremja"   lööít.  évi  471tí.  számában. 

Litkiti  G.  St.  Zirjan^kij  krai  prí  episkopah  permskih  í  zírjsnskij  )aiik. 
Ss.-Peterburg.  1889.  VIII.  232.  fíO. -|-  31.  lap  fA  zűrjén  vidék  ii  permi  pllapakOk 
.-ilatt  és  a  xHrjén  nyeW.)  T.  K. 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

Nicoara  Vincse:  Az  istriai  románokról.  „Tranailvauia'*  18!M.).  1    t^zám. 

Sttphen  Sommier:  Note  di  vinggio.  Firenze  1889   (A  cseremiszeknél,  mii 
viknál,  tatiiroknál  és  kalmuknknál  tett  i'it.)  Ismertetése  a  párisi  L''Anthrr 
1890.  1.  fUzctében  ethnographiai  ábrákkal:  caeri-imisz  és  motdva    ékszen-l. 
min  húros  hangszer  stb. 

Gróf  Kuun  Géza :  Étnde  sor  rorígine    des    uatíonalílés  de  la  l'raiiaylvaiii»| 
.Revue  d'ethnographie,  Paris. **   Ism.  Századok  1890.  febr  szám. 

A  M.  N.  Társaság  VI    felolvasó  ülése  nem  márczius  l&-éii, 
hanem  márcziuR  22-én  lesz. 


164 


A    Maffjarországi   KópiJijzi  'rrtiwasAg*  V.  felOlvasÓ  iUését 

)0.  márcziUS  llÓ  l&-éll,  d.  a.  5  órakor  tnrrja  meg  az  Akudiiuía- 

II.  Tárgyai :    1.    Ilurniiatiu  Antal,    Milletiiiiinit    rt^   néprajzi 

ÍÍHS.     2.  Vikár  Héla    jeletitétse    tintiország;!    etlinogi-npiiíai 

tmátiyutjáról.     r).    Moliuli*  Viktor:    A    liuavéti    tojáhokról. 

Í5n   roeg'bivíik    nem    adatnak    ki.  ^V^endcgcket   szívesen    lA- 

ak.    A    felolvaw)  Ülés  utííii  vAlasztiiuinvi  illó.st  tartunk. 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Kélezer  taggal  kezdi  nicg  fársuwígunk  nyilvános  pályájáT. 
«p  szám.  de  vajmi  cHt'kcly  azokhoz  a  nagy  teladaroklioz 
^pest,  a  melyek  előttüTik  állanak.  KérjUk  tagtársainkat, 
-zék  körükben  táraaságiuik  esziuéjét,  szerezzenek  neki 

...1.   a   kik  anyagilag  é«  nzelleiuileg   tiimogaSMák  a  társa- 

_>t    uagy    czéljai    elérésében.    Tanulmányai    ki}réiiek    úgy 

lette  foiitotí  mint  kOzérdektí  v(dtánál  fogva  a  mi  társaságunk 

Ta    van    hivatva,    hogy    a  haza    összes   népeit   nagy   kultur- 

[tankára  egyesítvéu.  a  legszámosabb  tagn  tudományos  egye- 

'  'et    leérvén   az  országban.    Hogy    ezt   mihamarább  elérjUk. 

tHgfáríyaink   btragóságától  lUgg. 


Társasi'uíunk  könyvtárának 

(vetkező  t,  azerzílk   voltak  szivének    míívciket  beküldeni: 

fnyi  Zstí^mond  flr,:  A  magyar  nyelv.    I  —  H.  kötet,  liíuda- 

18ÍMJ.   -    Asbóih  Jáfíos:  An  offirial  Tonr  troDgli  Bosiiía 

nd  Herzegovina.  Londíin.  IHSÍí.  —    -S'A'í/a*  Jánhs :  A  székely 

lyclv    bartgjai.    Székely-Udvarhely.  ISHÍ).    —    Véren   József: 

llfosbáza.  Tört  és  stat.  adatok  alapján,    (hosháza    1886.  — 

Katótut   Lajos:  A  népmesékről.   Pérs,    1881). 


Ar   .Kilimilnjfiwh**   MitleilniiKi^n  aiin    Unfiani'^    )*l9ÍÍ  folyjiiiDiból  (1HS7— ISSH) 

'rainti'i.'y  23  iv].     Ar    cIbÍí  kíHolt^r   liftHJ»'7.(i  4,  íílitt  |HiH».  év 

ni  nx  ^IbO  3  fiUi't  nng-y  tx'^yt'rlrétíi   aliiUJátmri.     Ax  vlsA  kiitet 

ni'ri;iii_v    pAUIAnyu    m^.K  nn'Krenilellifitíi  h   frijával  (tíiimii  (japiroai)  klildti 

'M)|  dl!  i'S»k  etrydneneti  :t  kÍHili'ili'il  ' tlrrrtiiniiii  Antnl.  I,,  AtiílH-ii(oz»  47), 

Deittrii  ^s  bérmentve  klilrli  m.h.   IJ^yaiioit  mé^  a  kfivi^tkrzíí  kiadvHtiyok 

Dk  meg   ífgyrnefi  hériHPiites  kU'niésín'li :    I    Aston  IIkrkmann;  Ikiírütfe 

'    :Au«(/  dfr  l'-'J    -   íkút^kkiiU.  1   írt  m  kr.    -    Z  L»».  M.  v.  Wtii*- 

Ilit./  fíefí]  "rmelu  der  traiiatii/lvanifirhcn  und  fudutuiaritehttt 

'Wl  br    —  3.  ii.     1  .  KnAt/^b,  J.  v    Ásih^tii,  J    v.  TnAt.LÚczY:    Sü/i- 

3U  kr.  —  A.  A.  KEttuMUNN :  Heimischr  í'oikrríttimnnfn  tM)  kr.  — 
,  S  KiíMf;.-.  Vas  Iiurf}fr«íulein  rótt  I*ri'gfbur(j  W.  v.  ÍJCHULFJcnuiin: 
bt.  '■■'avfn.    J.  V    AsfMJTii-    JJas  Litd  ion  Gnnxttje.    90  kr    — 

B.  T-  ^'  í/efcer    dtn    Ztiuher  mit    menschticluH  KorperUileii    bei 

lran»»fftrattniOtru  JCttíeunern,  líU  kr. 


,JIthnologische  Mitteil 


■Ungarn.] 


Ab  alnpiimliiLlyiik  Hi.  j}-a  {£:y  Átá\ .     .A  lAranaa^  h  k  v 
vaIA  i^rlntkeséa  v^utt  lurAl  (^ondoakudik.   ho^'y  nn^y  inidalou.  >>:  ■ 
tett  RitHléklaiipn),    vu^    kHsOiilt^  ^cxéln    ImzAÍ    ii»ikAi)>'(iÍrAtti.l    n:r< 
Ennok  értelniülmn  ii  vilHscimány  I8H3.  november  íu'i  2-«i 
lUlaporlott  ini'^  ilei'^rmiifut   AttMhtt    nr.     Kttti)oln^ÍM>liv 
czitnU  szakrolyóÜAt   kindó-UdiV.  ',    lIrrrntAiin   .-t 

(mvoiik^.tit  egyv-^y  ívt*l  stÁu   n  „^  .. 1»;    NApmjsi  TAis;  ,„    ., 

inmótiytÍDek  As  a  lánnn^  lU&idt'i  m^«íii  fcUtlvuoU,  Agynlnléii  «  hlralufi 
lOnybtiii  (.ECthno^rnpluH*)  tuc^nlütif  ilivtgi>znlok(i&k  rtéoict  tiyiílvcn  v«ió  kh 
k»i]éB«». 

Az  .Dlbii»l(ii,'[^ebi'^  .Mltti*iluii^rn 
»«  ÜMses  dZrtkkfíri^k  i'itUin:)  <t'«  í»bftoliit  ítii       ^  •  _.  i     ^    , 

mi'^apDdÁAhift  képefii  litiiliikAl,  Ax  1S90.  évvel  kéxdSdtf  11.  kOlrC^ 

lieRajiAIVTI    ANTAL   ««    KA'mnrA    l,*J09 

rgyniie»iii    fogják   ^irrkcs&teiii   H   kiudni.     Pmcrr^iomja   m 
Mn^'nroratág    népein  |iúl  ,ls    kiteijfSEfi    vlu^ali^dÚHit,   t(S|Ui.>. 
Románia,  u  Bnlkán,  »  LuvAitte  népeírt'.  Oroscurazá^i a  6fi  »  nia^y«ml  roko^ 
fiéficjtatúilrn  s  fgy  A  iiéTiljtfit  tiiüuuíJíriyűk  terén  axt  u  ftflndfttnt  kívánjuJ  ^ 
a  nifly   It/ixAnknrtU  iutotf  »  tl'rtéiii'l''nilu'n  :   lioey   kilzlcMir  fcpli-tet  **y^t 

At  Mittí'iliinjfi'n    aiis    Ungtiro"    czorún    )i 

8  Ív«0  Hiti-  „        ..g^-lstiiij  tis  .EthnogrAjikln*'  AlAkiá)):it).   I- 

dolgDuitok&i  kttftttl  I5k6pen  uémot  nyclvvn.  egy  Iv  pi'dtu: 

„Anzeiger  der  Geselisctiaft  fúr  die  Völkerkundc  Ungarns' 

pzímiuel  ft  a  fcut  Jftlz«tt  lartiilomniHl  :\  MairyArorszáici  X^prujai  Tilrimsáfr 
ulim  ki>zlUtiyo  lew,  míg  fl/-  „'inciir  Mi" 

grizüíii-tt  tirive  iükt<|ji«ii  A  ^'  •/diiiúrn  k< 

Az    „KtbuologiDcIlL'    MittctluiJi;^'!!'    »  az  .Auz>!ig>.T'   eluU/ci^Hl  Ura   «^J1I 
rfüHt'n  iSviMtktnt  ő  f rt ;  a  MasryariirjizAg^l  Xáprajzl  TAriiaiiáii;  taipjal  sxiiuiLtn  izoal 
r!>ak  'J  frt,    A  ki   lohi^t  n   3  frtiiyi  Aví  ts^^üági  dtinn  fWül  mí-^  2  fnoi  Hxct, 
i'ááir    kivUl    As    vein    í'gylltt    az    ,EthnoIng^i«rhr 
iittyóírArakM  Ír  mogknpjfl.    As    Tifóhbíak    áru  k; 
BUTktntukiiól.  d(5  n  ítél  világos  mcguuvcsAs^vol  n  tafTsá^i  (i^Jat  t<^ti 
«á^  yéiizlároaho^  is  ktlldbtftíi. 

Az  ,£thnulogÍschR  MiUhuilnngvn"  cddi^  IMK)  póbUnybaii  lNK>vn  járt 
bel-  én  kUlRíld  ethnnln^rneninnk.  A  II  kÍttot«t  p«al[  ax  i*lcifi):t*ldknvk  kdUlh«Q 
tncít.  A  II.  kütct  vW)  Klxetp  niárcziii«  hii  véiféii  i'oir  iiM'*ti"'bínni. 

Az  ^Ktbiio)ogl8<*be  Mitibeiliingeii  Kua  l'  Vueciiíoy  d<tr  U«M 

aehalt  ftir  die  yuikerkuude  UngantS"  kiiid6-8í> 
Budapeid,  \S&IK  derzeuibtír  Iióbati. 


HERRMANN  ANTAL 
a  Néprxjzi  Tár»Aitág  tiikjírii 

a-'   AllftH-UU-tA   17. 


KATONA  UUCkS 


,^lmologisclie  lütteilimgeE  aus  UngariL' j 

Az  HtapBzubályok  Hl.  !^:i  ^gy  «eóI  :      „A  tirsMÁg  fl  kUlíüldt     ■ 
j6  érír,tkt;Kés  végett  arról  goDiIoskoflik.  hn^íy  ntig'y  irndfltom  d^' 
Tett  inoUéblnppiil,    vngy    hiisonló  ^czélt'i    haZHÍ    ozfikfotyníratlnl    rt'T 
Ennek  értőimében  k  vA|ji«z(n)iiiiy  1-S69.  iiovcmbiM  liú  2-iii  tnriult  k 
álUpodutt  tiiu^  llerrmann  Antaitnl,  »z  , Kthnologtsi'lu*   Mittetiuni^ii  mis  Ul 
ezimti  szxkfolyóinit   kíadú-szeikPsztOjitvel.    bo^y  IlcrrmAnn  h  maga  tplyüs 
liavonkéot  egy  t>^y  ivet  szán    a  Mngy'U'orBzági    Néprajzi  Társ^isúg  liir&ralul-^ 
leményeioek  6s  a.  társHsújr  eliSudv^  liléieni  felolvasott,  i^^»ziiitén  «  ' 
lOttybüii  (.KthiiogriipÍMK")  mcpjokMit  tlol^oziitokiisk  tiómtt  nyelveu 
közlésére. 

Az  .£tliiiul0(^Uebe  MiUelluujireii  ati>  Liigiirn'*  rzímti  fnly^írjit,  » 
»z  Üsszes  sztikkürdk  uttiirG  és  alisolnt  órt6k(!^ktíztünynek  ismertekből,  « 
mtgálUpotMshoz  képest  ntnlnknl    Az  ISJtO.  éwei  keztlfidÖ  U.  kötőiét 

nCRRSIAIirN    AXTAI.    fim   KATOWA    I.AJOS 

t'gyiittf^rn    fogják    szcrkf^íztetii    éa    kÍMdni.     IVogniiDDija   niinyíbaii  bAvUl, 
Mnjrynrnrazág    népein  .tiil  .is    kileijesxti    vfzsgúU'MJásAii.    lüliliik    délr«  éé 
Romúiiia,  »  Bnlkiiti,  :i  Lfvante  népt-irr,  Oro^zorsx^tria  úi»  n  lutLsryiirrii]  m- 
tiépo&al:ídrA  s  így  a  néptaol  tiiduuiiinyok  (''rén  ait  a  felndtuot  kívitnja  ; 
n  mely  hAzáitkuak  Jutott  u  türténelt^mbet) :   hogy  kOslesse  kclctitt  nyngn 

Az     „Kthnologittcbe     Miltfílimgfn    riih    Ungaro"    ezután   liavunkt. 
3  íves  ÍHzetekhen  fug  loegjeleiiiii  nz  ^Etbnngraphia'  alakjAbso.  EbMI  3  (v 
~űIg;o  satnkat  kOxtil  tilképcu  néniét  nyelven,  egy  fv  pedig 

„Anzeiger  der  Geselischafi  für  die  Völkerkunde  Ungarns" 

cziniuel  á  a  Ina  jeUiitt  liirtHlummiil  »  .MA(íy.-irorszn);i  Néprujzl  TÁrtuiság  félhlf 
talos  küzlíinyf  lesz,  mig  az  „Krhiiologíschc  ÍÜtreiliitigeir  iigy  anyttgra  aiint  fiOdijlj 
gozásra  tiézTo  tüképen  a  szakkürijk  szimÁra  kivan  tudományom  forrA'MtUiika  Ina 

Az  .Etbuologisclie  Mitteiluugcn'  s  nz  „AnzHgcr"  rlc(Hzpté»tl  ám  vüjl 
tesen  évunkint  .^  f rt ;  a  Magyarofsxdgl  Xéprajii  TArHUság  tagjai  sxámam  uzimk 
esak  2  írt.  A  ki  tL'bát  a  3  frtnyi  évi  tagsági  lUíou  feUll  m^g  ~ 
„Kthiiogruphiáii"  kivül  éa  vele  együtt  iis  ^Kthnolngische  Mittt  ■ 
„Anzoiger**  folyt) iratokat  is  megkapja.  Az  nti^bbijik  ira  kfllüa  Í4  U-tiztt 
azcrkesztöknél,  de  a  czél  viligos  megi'»'v.?A»»'*vel  a  tagsé^  dijjal  fírvin 
sági  pónstúroslioz  is  ktildhettf. 

Az    „Ethnologífiiílie    Miltheilungiíu      '.'d^lig    Iö(K)  pélililnyhan  im;; 
bel-  és  killfold  ethnulugusninnk.   A  11,  külrtet  r^ak  ax  utöíifrlÖkiM'k  : 
A  M.  kütet  clsü  lüzi'ti-  uDlrcziiis  liö  végén  fnií  uie^fleiini. 

Az  ^Elhnologlsche  Mlttheitu(ig«ii  aus  UngHrii"  és  at  ^AusuliEvr  der  fíti 
sehaft  ftlr  di«  yötkerkuudc  UngartiB"  kiadé-szerkeaslfii ; 
Budapsat,  188B.  deczember  bóbati. 


UERRICAKN  ANTAL 

a  Néprajzi  TúrF^oaúg  titkára 
(1.,  Attitk-uívza  ít.j 


KATONA 
L.  VAr.  Onxác1iax-ai*>a  i«w) 


SZERKESZTI 
Dr.    RÉTHY    LÁSZLÓ 


m  tArsuA^'  *^  '      "inriu  p4nztlro«boi    iM.  T. 

pté^  J«>"  %   8  a   tárneág  btvtuloa 


-a 


j«j«aiiU  anictinxtti**  i-m  M«rpM»mbert  lciv«re  mind«ti  bö  rla^^n. 


Budapest,  1890.  április  1. 


kiadóhivatal     Hornyánszky  Viktor  akad   könyvkereskedése. 


n 


BUDAPEST 
HOKNYÁÍÍS/KV    VIKTOB   SAJTÓJA 

A    M     T.    AIEAIIRMIA    tpOf.KTABRIV. 


A    SZÉKELVKK    É£    A    PANNÓNIAI    MAQYAHOK. 


A  magyaritág  —  l.  i.  üt.  Árpád  házának  fejedcl«inséííe  aIaU  iá 
vetkezőit  hét  li»rKs  —  mindaddi(í  nem  ifírődí^tt  r  nf^pecskt^kke!.  niig  liff 
voltak  elötU'  a  nyugoti  taitoniAnynk  .s  rablrt  osnpaiai  olara^-ízthaitak  azolo 
Dü  az  aiiKsl)Ui^í  veros<:'>£  után  ineíiTáltoxlak  a  vi«7,onvok.  Az  az  ái*aml( 
mely  lélszázadon  ál  l'nlylon  Nyiigol-Eim'tpa  felé  hatolt,  viöszarMniiill  k 
l^tjiek  s  a  honfojilalásiiak  egy  mí^sfidik  epochája  kezdődöll.  méiyni 
kora  a  X.  ssfhafi  nnisodik  feléhe  Irhelő.  Ilyen  ossz* ' V  '  >  '  iriM 
az  es^nií^nvfikel,  a   hagyíimány    egy**-*   h<.irmiilyoí*   rés/.í'  oki 

Ttllnak.  MegéKjük,  hogy  a  meghi'tdítottak  kfízt  miért  maradt  utubM^ 
Mt^n-Manit  V  Sftt  az  a  nehézség  is  meíiszunik.  a  mit  az  ellenft  harczn 
magyar  vezt^rek  kora  okozott,  a  kde  kOzül  Tasról  és  SzalHtlrAról  x\^ 
valrt;»zinüseggel  kövelkezlelheljük,  hogy  nem  az  Ái-púd  koral>eli,  hmui 
a  X,  század  Ötvenefi-hatvanas  éveiben  szerepelt  nemzedékhez  tartoztál 
Tas  (Tosu)  ugyanis  alig  lehet  más.  mini  a  Koiislanün  tvsás? 
_Arpád  egyik  un(iki!(iiinak  mondott  'lasér;  és  Tnkson  l'pjedelem  u 
6re;  Szabolcs  (/obolsu)  pedig.  'I'as  vezértársa.  Anonymus  szerint 
[í55-ki  ai-igöburgi  Ütközetnek  volt  egyik  vezére,  s  ez  az  adat  ;m 
tosabb,  mert  bár  u  kpónikák  a  hét  vezér  egyikének  monc^ak  - 
ségenek  a  Vértes  melléke  voll  első  megszállási  jogon  szerzett  birtoka, 
neve  sehol  nem  fordul  elÖ.  mint  szereplő  személyé,  a  l'annónia  elfoi 
laláMrrtI  szóló  elbeszélésekben.  Ezek  szerinl  Men-Mar6liiak  is  ez  i 
ti'tjiian.  a  X.  század  kíizepe  felé  kelleti  élnie,  u  igy,  hu  a  monda  Itmy 
igaz,  nem  Zoltán  fejedelemnek,  lianem  Szent  István  egyik  nagybátyjai 
az  «Erdeuelvi  Zoltánnak*  volt  az  i[i3.  a  kit  a  krónikák  ós  ' 
szerint  szeni  István  Oji  a  keleti  részek  kormányzásával  bízott  ■  I 

A  magyarság  kelel  felé  való  teijeszkedése  azonban  egy  dolog  s  J 
királvdág  által  egy  államban  való  egyesítése  cs  ezzel  kapí-soliiii 
likai  s  egyházi  szervezése  megint  más  dolog.   Kzt  a  keltol  neti 
összezavarni. 

A  nyugotrol  visszaszorított  nemzetségek  már  a  \.  század  ko, 
tiijárr  l>ehaloIlak  nemosak  a  tiszántúli  részekbe,  hanem  Kríiélybe  fi 
Bizonyítja  ezt  Konstantin  császár,  a  ki  azt  mondja,  hojfy  a  -lurkük 
szállásai  a  Duna.  'Hsza.  aztán  meg  a  Kőrös.  Maros  és  Temes  folyt 
mellékén  tfrlilnek  el.  De  bizonyilja  a  hét  vezéri  nemzetséghez  lartoaí 
tiyulak  erdélyi  fejedelemsége  is,  mely  szent  István  korábíui  Fehrte  Uttgrk 
név  alatt  volt  ismeretes,  pedig  aligha  nevezték  volna  így,  ha  itt 
időben  a  bessenyök  (íyula  törzse  lakik*) 

*)  A  kél  Gyulára  néjcve  számba  víeiidö.   hogy  I    Gyulával  e^  idűliuii.  n  t 
század  közepén,  a  byzanti  fornUuk  is  említenek  egy  Gyias  nevii  magyar  veicvn.  a 
Kunstanli napol rban  járt  a  liulcsuval  egyíltt  mcf^kereüztelkedett.  A  nti  pedi^  ÍI 


166 


KáQY   GfcgA. 

A   kiralysaR  azonhan  e  virfíkre  csak  szent  Ul.«zló  uralkodása  nlall 

'"■'I*'    ki    hataiinal.   .Sjsent    Isvan    ufívao.   muilán  a  raéR   ítlgKellen 

:<>ke!,   köztük  az  erdélyi  II.  íiyulai    leverte,  az  egész   Magyar- 

a  királya  volt  —  xpAX  ici37)c  Ofívvf'Wtc  —   raoiitya  ó  luaga  a 

gönig  apópzak  szAmara    letl    adománylevelében :  de  a  halíila 

pit  vis.-í2aiialíis,  melynek  föfi-szke  Hiliar  rs  Erdély  voll  (a  vezérek: 

Bua  és  Bukna,  kesöbb  .lánusi.  ré^zl>en    mcRsernmísítette  alkolá- 

ezerl  kellelt    szent    íjaazlónak    ujrn    nzcrvezHt  e  vidéken  a  fel- 

snak  iniiull  keresztyen  egyházat,    i-észben   pedig   egy   idöi-c  ineg- 

UyíMcta   az   Általa   megkezdeti    irány   további    fejlődéit,    Az  utána 

l(    ktRilvrik    uralma   négy   évtizeden    at    ismét    rj^ak  a  Tiszáig 

.j<L'i>.    tnínt    »  X.   századbeli    nagy    fejedelmeké   f^   bizonyara  e  kfirül- 

rívSpn  találjuk  magyarázatát  annak,  hogy  Féter  és  utí'Klai  Pannóum 

■k  nevezik  magukat  az  érmeken,  I.  Endre  oklevelekben  is;  a  Tiszán 

i-jig  a  Péter  é«  Al>a  alallí  tíz  éves  anarchia  utiin  a  törzsi  fOgget- 

tnég  élénk  emlékezetben    levő  hagyumányának    hatá-^a   alatt  egy 

íyan  politikai  ulakulás  volt  folyamatban,  mely  cnok  lazán  fúggötl  össze 

panii'intai  kiralyíuggal. 

A  keleti  re»zi?ket  tehát  végleg  csakugyan   szem  Lúazlö  kapcsolta 
magjrar  koronához;  de  e.z  a  léiig  független  terület,  mely  f)éla  és  (iéza 
pge  alatt  külön  pénzt  is  veretett,  nem  volt  idegen,  hanem  magyar, 
a  bihari  udvar  aliglianera  niag>'arabb.  mint  Kadrc?  és  Salamon  székes- 
vári  udvara. 


A  magyarság  kelet  felé  való  visszaáramlása  szoros  psszefüggé:?Vten 

a  székely   kérdésivel.  £n   legalább    aat  tartom,   hogy   a   székelyek 

ogészen  más  úton  és  mOdon    kerOltok.   mint  a  hogy  Rethy  L. 

>j...  a  nyelvi  tények  mindeneseire  másfele  következtetésre  vezetnek 

i  nyetv  tanúságát  egyéb  adatok  is  megerősítik,  reszl>en   pedig   kiegé- 
wilik  éi  világosabbá  teszik. 


É.  BX  4  tíPf'imw'igf  m^fiUléséné]  tudnunk  kel],  hogy   fiaiaak.  Bua*  és  Duknának 
Ihí-Kil  fAíszrtzad  vAJasztja  el  a  legendák  ^s  krónikák    eisfi    szerkesz- 
Már  pi-'dig  nagy  tévedés  volna   azt   biniii,    bogy  a  primítiv    XÁna.- 
ilmaJchan  q;y  pár  nemzedék  alatt  elmosódik    az    öaök   emléke.    S^t    ellenkezőleg, 
keréslibt'    ismeretes    egy    népnél    az    Írás,    annál    féltékenyebb    gondossággal 
tk  a  bacyuniiny  épségére  és  tisztaságára.    A    nomád    kirgizeknél    mindenki 
ai  a  hét  rtsct  táOO  évnyi    időszak  !).  kiknek    nevére    már   i?yermok- 
i^'ák  (^ket.  Az  az  árpádkort  ncnizelsé^,  a  Moglout,  mely  az  erdélyi 
.iKtatta  inaE^át.  hi/.nnyára  nem  lett  volna  képes   becsempészni  AseiI 
■.  ha  nem  tartoztak  volna  oda. 

167 


A   SZÉKELYEK    ÉS   A.   PAXOIÖVIAÍ   MAGYAROK. 


A  székelyek  nyelvileg  minden  kétségen  fölül  a  mairyarsüghuz 
toznak,  a  mi  vagy  krtzös   származásra,   vagy   pedig   arra   mutat, 
valamikor  huzamos  idÖn  ál  magyar  nyelvű  törzsek  környezetében  kelleti 
elnií^k.   Az   a  kérdés   már   most,   vannak-e  a  székely    beszédnek   olya 
jellemző  sajúlságai.  melyekből   kideríthető   volna,  hogy  a  székely  nép 
majTvarságnak    melyik   ágához   tartozott   eredetileg    vagy   esetleg   he 
melyiknek  u  hatása   alatt    magyarosodon  el?   Mert   az    bizonyos,   hofl 
akár  u  közös  származás,  akar  pedig  az  elmagyarosodás  ecetében  a 
rosahb   dialektikus  egyezés  csakis  ugy  jöhetett  létre,  hogy  a  széketrfi 
egy  bizonyos  időben  ugi/fina^ou   egy  terütnlen   laklak  a  unujyaré 
amas  ágával,  melylyel  nyelvük  kö/.elebbi  i-okonsáKbaii  van,  és  az  egyii 
gyakorolt  hatásnak  köl(;.sönös  t^  folytonos  áramlata  alatt  fejlődtek  ki 
közös  nyelvi  sajátságok,  melyeknél  fogva  elválnak  a  többi  nmgyar- 
lekluslól. 

Az  alábbi  sorokban  ki  fogom  mutatni,   hogy   vannak   ilyen  p^I-^ 
Ságok  s  azt  hiszem,   sikerül  azt  is  bebizonyitanonx,   hogy  ezen   nyeli 
sajátságok  nem  egyes  magukban  álló  jelenségek,  hanem  egész  lánczolatí 
képezik  azon  jellemző  vonásoknak,  melyek  a  székely  beszéd  helyet; 
rosan  ki.ielőlik  a  magyar  dialektusok  között. 


A  magyar  nyelvterület  hangtani  lekinleüjen  három  nagy 
oszlik:  egy  zár^Uibb  s  egy  nyíltabb,  mea  aztán  a  diphlhongizaló  e-^- 
A  két  elsőnél  a  kiejtésbeli  különbség  kiterjed  a  hangok  egész  sorv 
mig  az   ut^ibbi  több   kisebb    egymástól  jelentékenyen    eltérő   csojk)! 
oszlik,  melyek  egészlíen  véve  a  zártabb  kiejtésű  alafMlialektus  módosít 
sainak  tűnnek  föl.  ügy  tetszik,  hogy  ezek  t.  i.  a  palórzok  a  matyOkka 
barkókkal  és  jászokkal  együtt,  aztán  az  ormányságiak.  továbbá  a  s 
vúniaiak  s  a  götrí^iek,  őrségiek  és  rábameltékiek   eredetileg  nem 
magyar  nyelvűek,  hanem  a  zártabb  kiejtésű  magyarsággal  vegyülve, 
nullák   annak   nyelvét   s   elébbi  —  i*eszl>en   lalau    u    nuigyarral   t 
nyelvűk  hangtanának  és   grammatikájának  hatása  alatt   fejteszleti 
ktilön  dialektusokat 

A  székelyek  nyelve  a  zártabb  kiejtésíi  alapdiaiekíwi  csopoi 
tartozik,  mely  az  orazáp  nyugoti  felében,  a  Tiszától  egész  a  I-ajtáig  vsil 
elterjedve  s  magában  foglaba  az  alföldi  és  dunántúli  magyai-sag  nagjf 
zömét.  A  kiejtést  a  zártaid)  hangok  iránti  előszereteten  kivOl  jellemzik: 
a  közt'p  if  használata  vagy  váltakozva  az  u.  n.  ő-zés :  a  kétféle  ere 
detű  ő ;  a  mássalhangzó  előtti  és  szóvégi  1,  meg  a  kettős  r  beolvasztási 

1A8 


KAOY    OÍZA. 


Ue  levő  hangzóba:  s  axtáii  a  szókezdő  szinze^eOk  isz.  z)  elejtésének 
h  fejlesortese. 

I^disHuk  mindegyik  hangsajáUá^ol  külön'. 

a)  A  zdrUihb  kiejtésre  nézve  ugy  a  nyugoti  magyarságot,  mint  a 

rgel  mpgküIönljOzleti  a  tiszántúli  és  erdélyi   úgynevezell  megyei 

f^ól  az  0,  u  és  ü  hangzók   gyakoribb   használata   a    nyíltabb 

és  0  helyett.  K  kiejtés   kiterjed  az  egösz   székely   nyelvterületre,  s 

oU  is  megialá.ljuk    nyomait,   hol  a  keleti    magyarság   nyelve   félre- 

íetlcn  helV»lyást  gyakorolt  a  székely  beszed  íejlödésere.  mint    Ara- 

és  Manis-tztíken,   vagy    az   egykori    biliari   székelyek    ivadékainál. 

kelybidun. 

PéldjŰc ;  a  helyi'tt  o  a  székelyekiiál :  poronc-n,  pordzn,  ssova,  sorka. 
\!i^rokáj  (liarkaly).  royt/tuj,  foyffos,  hdzokoi.  aon'ó  (sííiíó),  fopló, 
hob,  isíop,  boszouí.  borzos.  iiO{ft/.  koptál  (kap>tál)  stb. ;  a  dunán- 
'W  alPflldi  magyarságnál :  koka»,  nuiyoH.  bánót.  Járót,  mngábo. 
Uonyi  átb.  O  helyett  u  a  székelyeknél:  tulu  (toll),  buszú,  nnt/iííág 
).  höburu,  Hjrtn.  buíjja.  napus  stb. :  a  nyugoti  magyarságnál : 
(hol),  uján.  búkor,  ttstor.  bujUir,  rúlam.  abbúilj.  attt'tfl)  stb. 
rfyell  ű.  a  szí^kelyeknel :  iiltí  (ölyv),  fítveny,  diilnis.  caíipü  íasöpfi. 
A)  slb. :  a  Duniinti^l  s  az  AlíV>ld('»n :  íJ.  ük,  yyiin,  ktl,  tíilem.  érn 
beJdlle.  tüvestü  (lövegtől)  stb.  Egyes  nyomok  a  különben  nagyon 
gyüli  székelyhídi  bnszédben:   toszíi,   nrnU.  ii,  büsiges,  ebbüf,  kd- 

mi  stb 

Ezzel  szemben  óp  a  székelység  környezetél)en  lakó  erdélyi  magyarság 
a  közbeszédnél  is  nyíltabb  kiejtési  hasznai,  ]>.  mnndam  (mondom. 
syar   mnnd-).   (Uúng  (dolog,    ómagy.   dnlngn^  ttar  (bor),  gyalag. 
ial  (ífondol).  mfutt  (most)  slb. 
Tudvalevő,  hogy  az  Arpádkori  magyar  nyelv  szembetűnően  zártabb 
volt  a  mai    magyarnál,    nemesak  a  ki>zl)es/,é<lnel.    hanem   azon 
iknál  is,  melyek'M  é|»  a  zári  kiejtés  jplleinez,  p.  vogmiic  o'agyunk)» 
V  (hamu)  odutt4t  (adta),  voía  (vala).  pur  (por),  ttopun  t napon), 
furkas'.  hotmn  (halom',    hodtutogio   tliadnagy).   niogor.  ntoger 
yar),   Ubo,  Oba  tAba),  Turzol  \Taví:zií\\,  Sunad.  Chonad  (Csanúd), 
íTabujd)  stb.  Az  a  kérdés  már  most.  hogy  a  zárt  kiejtés  kiter- 
abUin  a  korban  az  egész  magyar   nyelvterületre  s  igy  az  a  kü- 
lejt,  mely   ma  e  tekintetben   egyfelől  a  nyugoti   magyar  és  székely, 
\  a  keleli  magyai-  Unszolásuk  köxl  van,  késöiibi  rejiemény-e  vag>* 
megvolt  már  az  Árpádok  korában  is?  A  felelel  nem  nehéz.  Vilá- 
ös  i  ■  n  adataink  vannak  arra  nézve,  hogy  egy  nyíltabb  kiej- 

fii  ilí'ktiis   már  u  X.  század    közepén    is    volt:    Konítnnlin 


caászái*  ugyanis  a  magyar  kiVinikúk  ZütUt  vagy  Zoltdn,  Toff**  f*»  7'ot 
vezéreinek  nevel  ZuHas  iZalta).  Tasés  (T&»ú)  és  Taxü  ('l'aksw')  aü 

jegyezte  föl*),  nyilván  azért,  luerl  a  byzanli  udvar  sokkal   tútiliet  ér 
kezelt  a  nyütabb  kie.jléf^Q    keleti,   mint  a  nyiigoti   rnagyar-sáí^^aL 
utóvégre  a  gör('>K  orthographia  i\  /.ártabb  alakok  leiratában  sem   <>] 
volna  legkisebb  neliáxséget  sem ;  lám  a  balatonvidéki  Hulcsu,  a  kí  It) 
is  volt  Koii'tlantJnúpnIyImn.  már    Knnstnntinriiil  is  Htiltstifi,   hobitl 
byzanti  irók  BoU<sidósüGk  (HolQszidi,  Bolcsidi)  nevezik. 

Ha  a  Tártabb  é,H  nyil(al)b  kiejtés   már  a  X.  szájuidtiati  me^kQ 
böztelle  az  ejiyes  inuuvítr  ^lalekUtsoknt :  akkor  az  is  bizonyos.  hog]| 
egymástól  elválasztott  sKekclység  és  nyugoti    mngyar.süg   «y:en    bar 
egyeaV=e  nem  lebel  vélellenseK,  hanem  ki^zös  fejlődés  vagy  azonos  léo] 
liatásánítk  az  eredménye.    A  mennyiben    peíiig  ug>'  az  egyiknél  mí^ 
másiknál  kimutatható  a  nyillubb  kiejlós  felé  való  későbbi  Tejlódés: 
az  ipodalmi  nyelv   babtsat   kell    föltennünk,   meJy  —  a  mint  Uufyik 
a  törr^k  bódítás  korútól  fogva  egész  a  jelen  i^rázadig  jobbára  a  Tual^j 
túli  részekt)t'n  és  Krdélyben  iDebrecaen,  Várad,  Kolozsvár,  líyular- ' 
stb.)  képződött;  vn^y  pedtg  azt.  a  mire  knlönben  szintén  vannak  ri 
hogy  a  honfoglalás  alatt  a  különl>6zŐ  dialeklusu  magyar  lOrzsek  uagyti 
Összekeveredtek  s  ennek  az  eredménye   aztán   az   a   hangtani    )• 
hogy  a  nyngoli  és  keleti  dialektusok  élej-ebtten    kidomborfKló    sa,»-. 
elmosódlak  w  a  köztlik  levő  különbség  részben  kiegyenlllödólt. 

hj  Másik  ilyen  jellemző  sajátsága  iigy  a  nyngoti.   mini  a  sí 
t^jszólúsoknak  a  kősép  ?  hassnáldsa.  melyet  az  Alföldön  Szeged. 
Hód-Mezó- Vásárhely.  Kerekemét.  Nagy-Körös,    Ivún-Szení-Miki<t.n,   II 
es  Kalocsa  közt,  lovát)bá  Kejér.  Tolna,  Bamnya.  Somogy  6s  /.alam< 
egyes  vidékein,  nemkülönben  ddvarbelyszéken  KeresztHrtól  f  ' 
a  Fehér  Nyikó  mentén  és  a  Havasalján,  amoll  Marosszekl>e,  1 1 
is  átbuz4fKlva.  egész  rendszereden  ö-vel  cserélnek  föt,  müst:  ssiw-ssám. 
emhi-r-embőr,    n^kf^m-neköm,    viszem-viszöm,    hirfís -hirőft,    ir 
mögtfők   vagy    szekelye.-íen ;    mények-niónifök   sth.    Kisebb    mer,.  ;...., 
különben  ö-zéa  felé  hájlik  az  egész   Dunántii].  p.  i^rön,  fójhő  y\vM\. 
hílU  bótii.  körőszt.  böcsütet.  stb.,  —  a  Székel yloldí^n  pedig  a  homoródvidéld 
tájszólás,  hol  a  szö  elején  megmarad  a  közóp  i*.  a  vésíén  a/  -  '       -  ' 
válik,  p.  HZí^eU't.  itíi'üsse,  mvnyen.  de:  embör,   gt/ermók.  -s . 
Htb.  Szórványosan  a  haromszéki  l)eszédl>en  is  eléfordiilnak  az  ú9Í*,  étői 
Ököl  s  mas  hasonló  alakok.  ng>szintén  a  -^zékelyhidiaknál  is  jnaradl  fena* 
egy  pár  ő-zö  forma,  ilyenek :  esztendmúk,  örömöt,  csordul  stb. 

•5  V.  ö.  még!  JTarcAos  (Anonymus;  Horcii).  TViriaH (szókMyekn^l :  Ad 
Karé.  Kasf,  Kabar  a\b. 


170 


'        ■'.lásííkkal  szriniícn  u  ti.-zanUili  és  t*rilt*iyi  tru'iíyt'i  in^jíviirsag 
y  y/A'.  sem  a  közop  e-t,  rictin  pedig  iiz  ó'-zú.-ít    netn  ÍMiieri:  a 

e  hdyelt  nyílt  c-t  Ims/Jiill.  p.  a  vetettek  sz6ban  minH  a  három  e-i 
ejlik  ki,  akár  a  <venni».  akár  a  'velni*  igcljól  van  is  képezve 
ímli  magyarlían  és  s2ékelyt>íín :  veUttek  vagy  vetőtteh,  veietU-k  vagy 
jfc.  vetettek  vagy  vúieitek,  vétetick  vagy  vöieUők) :  ugyanezen  nyill 
lyertlesíti  igen  sok  ecetben  az  <S  belül  is,  inetynek  liH.s/naluta  a  keleti 
5Kz<Mási>kban  nagyon  kü?  körre  van  szorítva,  p.  veres,  fel,  kell,  erdey^ 
ker.  kúMzetiem.  yffiijjen  (jöjjön)  stb. 

c)  Szoras  egyezést  találunk  a  székelység,   meg  a  nyngoti    magyar 
Jeli  ágának  kit-jtése  közt  u  honsztt  Z4irt  é  használatában  i.^^  melyet 
[keleti  lajszóiasokban  i  helyetleíit*)  p. 

Székely  és  nyugoti  magyar:  ftze'p,  vén,  rH^  vég,  édéA-^dőt*,  ttséliS- 

üZ^génff.  l4J{j(hty  stb 
Tiszántúl  e^  nyngoti  Ertlély :  ftsfp.  rt'n,  rit,  v(y,  ídvft,  tizfies,  szegin, 
«t1» 

A  nyugoti  aiapdialeklu:s   ezcrn  é  betűje   miben   sem    különbözik  a 
nyílt  i^-\\6\  fejlödrdt   íí-töl.   mely    eredeti   alakjában,    mint    tiszta 
C5upán    a    palócz4iknál    es   Baranyában,   az   n.    n.    Ortnányságon 
HzUc.  mig  a  keleti  Hlapdialektue  a  nyugotival  egye/Öen  é*nek  ejti.  Ez 
frle  é  a  szt'kelyséíínél  i-*  najívon  tK-^zerolyt.  miként  a  nytigoti  ma- 
kgnál:  legalább  a  háromszékí    l>e.szt*dlien  az  én  fülem   nyok*4!   évi 
Alletem  alatt  nem  vett  észre  közíHlQk  kütímbséget;   a  nyugoti  székely- 
fel  azonban  van  némi  eltérés  a  kettű  kiejtése   közt,  a  mennyiben  a 
Antüli  í-tiek  megíclelö  é  lé)  még  elesebtien  hangzik,  mini  a  másik  é. 
ntiár  itl  is  annyira  hasonI<>k  egymáshoz,   hogy  az  udvarhelyszéki  taj- 
ismerletöi  többnyíre  egyformán  szokták  jelölni  a  két  hangot, 
A  véíjert^imény  mindenesetre  az.  hogy  az  általános  székely  kiejtés 
magyar  nyriv  alapdialektusai  közi  a  kétféle  é  betűnél  is  a  nyugotihoz 
itiakozik:  ellenben  különbözik  a  keleti  alapdinlektustöl,  melyben  —  mint 
'1   —  az  egyiknek  ugytm    hasonló  hangzású  ó.  p.  kéz.  éit,   hét 
.  „    luiniknak  azonban  i  felel  meg.  De  különbözik  a  diphthongizálö  Uy- 
Loklöl  is.  melyek  közül  a  palöczoknál  és  ormányságiaknál  a  nyugoti 
Bgyor  éí*  székely  é  réazinl   í-neJt  (p.  in,  kéz,  nzén,  IH\  részint  peflig 
i-rel  váltakozó  eí'-npk  vagy  ei-nek  hangzik,  (p.  e^A-eil-él,  azeep-szeij)- 
í>/,  a  rubatnHlékiekiiél  és  szlavóniaiaknál  pedig  s  részben  az  örségiek- 
e»  göcs^iekncl  az  egyik  ie-   vagy  H  nek   (p.  kieskcez,  tiel-téel, 

:.>zlprgO0i,  éttzaki  Fejér.  Komárom,  a  Rábavtdók  s  az  Őrség,  tehát  a  dun&n- 
Id'k  Htijrtki.viiíoli  K'sze  samtén  ismm  az  i-7.«»t,  a.  mii  a  kíilAnl>öző  diiilektusu 
(•TZín^k  üi.ir  füntcbb  is  említett  keveredésóre  vezelhetűnlc  vissza. 

171 


A    SZÉKELYEK   ÉS   A    PANNÓNIAI   MAGYAROK 


dielig-deehg\  a  inusik  i>edig  í-nek  (p.  /7.  Hz(p,  mfz),  illetőié?  a  szia' 
niaiaknál  fi-nek.   Ilt-oll  küUmben  incgvau  mind    a  kétféle  dipli(liongu$ 
székelyeknél    Is,    de    úpv    Háponiszéken    i  Bodok :    eédds,   Dalnok :   éíi 
Hatolyka.  Kovászna.  HctÖfaWa:  iéd^s),   mint   (Isiklian   {íédés,   ssiép) 
UH  varhelyszéken  csak  nagyon  szórványosan  hallszik. 

d)  Ugy  a    nyiigoli    inagyarsAg.    mini    a   székelység    —    különfii 
lldvarhelyHzéken  —  a  vuissalhatujsó  elÓlfi  és  (tzóvégi  1  beíűt  s  a 
r  risfjéi  az  pIőző  hangzúha   nlvm-iztju.  a  nélkül  azonban,  hogy  a  hi 
zol  djiililhongiissú  változtatná.   Ime  egy  pár  példa  a  megfelelő  dunán' 
alakokkal : 

l'dvarhelyszéki*öl ;  nma  íóma-alma).  csinána  (csináno-csináli 
apdíítmá  (apjímmó-apáinmal).  vhő  (ésö-elsö),  kivé  (kiviVkivel).  ára  ( 
6ra-arra).  tupie  i niére-nierre),  váráft  (vAráa- varrás),  *>i'őf  (érrt-erröl) 

Háromszékről:  púcza  ( páeza-pálfiza).  hődog  (boldog.  btViog). 
(kiirs-kulcs).  vól  i'v6l-voU),  hót  (méghflt-haU).  dd^ífc  (dAgnk-dolguk). 
(kQd-küld)  stb. 

(íyergyóbói :  vói  ("tóI-voU).  jósóla  {}(}^t>{Ví'^f\^\\dí),  étiiid  félüot- 
eltünt).  fpjövök  (fögyüvök-feljövftk).  thna  frtma-alma).  nkkó  (akkor. 
akkój  sth. 

A  keleti  magyarság,  bár  helyi yel-közzel  itt  is  eléfordul  az  1  beot 
vasztása,  általában  véve  a  mássalhangzók   előtt  és  a  szó  végén  is 
szokta  tartani  e  liélflt.  Nem  így  a  diphthongizáin  tájszólá-íok.   mr' 
nyng(»ti  magyai*ííághoz  és  székelységhez  hasonlóan  henlvasztják  uy 
1-et,  de  abban  aztán   elléraek  az  utóbbiaktól,   liogy  az  1  előtti  magún- 
hangzót  díphtJiongussá  víjlioztaijálcp.  rx/mfi-oííw^  és  nöma  inlnia).  t: 
foi/í  cs    vitöi   (volt).    C8ÍHfi(Ui(i.    hdjvaá    (ba.ijal).    táuffi'iff*^-   rinliíliií 
feőfim  és  fiiő  (fel,  föl),  indonnak  és  induótMk  slb. 

e)  Fölötte  jellemző  az  az  egyezés,  a  mit  a  szókezdő  sziifst'nöh*' 
nézve  észleli  letÜnk,  a  dimántiili  és  a  székely  beszéd  közU  A  sziszegő, 
főleg  a  z  bettl  számos  szavunknál  lekopott  a  szó  piejéröl.  minők  p.  nranif, 
epe.  egér.  in,  agár  stb..  melyekről  iisszehasonlítás  után  tudjiik.  hogf 
eredetileg  zoravy.  zepe.  zegpv,  zhi,  zagúr  alakban  voltak  meg  a  nyelvben. 
Kgy  más  rsoi)oH  szónál  megmaradt  a  z,  p.  ró/rf,  zttvar,  zeng.  zfivfir, 
zwatnr,  zuzmóra,  zokog,  zerge,  zápor,  zmzló.  zálog,  záp.  saeskósthy. 
egyes  tájszólások  azonban  e  szók  egynénielyikénél  is  elejtették  a  S7 
nevezetesen  a  Dunántúl  a  fóntebbiek  mellett  még  a  következő  aUi.i...  . 
járatosak:  erge.  ápor,  áazUi,  diog.  dp  és  acakó.  Ha  már  most  azt 
találjuk,  hogy  a  sz^kelységnél  ugyanezen  szók  liasználtalnak  sziázegö  nél- 
küli alakban  is.  nevezetesen  az  acskö  Maros-  és  Hrimmszéken.  az  ápor 
Mezö-l'anit  kíirnyékén  (Marossz.),  az  dszlő  Háromszéken  rs  8z.-Kere-^zlúr 

178 


8  ax  (ip  llettaliil>an*i:  lehetetlenség  müM  kiWelkeztelésre  jutnunk. 
bogy  G  baníívallozá.sl   a.  nyugoti    majívarsáiínak   (*s   székelyséítiiek 

en,  nem  [:tedig  külön-külön  kellett  vegr-ehajtanía. 
A  mJR  hangtani  tekinlettteo  a  székely   beszéd   szorosan  a  nyugati 
itektushnz,  t.  i.  37.  alföldi  ós  az  általAnos  dunánttíli  ti\ia7<Masokho/. 
kőzik  .  egyes  grarnnmtilíai  sajálsAgnival.  a/.ián  felíHIohli  lujszavaival 
dipbthongizálö  csoportlioz  közeledik. 

Vannak  a  hifi.jlpshfn  is  e^yiis  nyíMimk,  niclyok  kíilr>nős«:n  a  göc-seji 

idei  nmtalnnk  kö;<olehbí  hasonlóságot.  Így  p.  n  diplUhongizálá.snak  már 

iített   szórviinyos  eaetein   kívül  az  o  helyetti  e.  minö  a  hozzfim  stb. 

elyeU  hrszam-htzzád-hesza,  az  egykfn-i  Csornaion  helyett  Qierndiou. 

\fyo.  Qyur^jifo  helyett   f'ifpfíjyó**),  egész  reiid.'ízeresen  fordul  elő  u 

^ek  l»eszá<ijelien  /vosárnap-víiMHrnap,   horát-bt'rál  stb.);  nem  isínie- 

eo  különben   a   DnnAntül   többi   részében  sem,   (p.  v^sámop)  s  úgy 

latszik,  az   Arpad-korban   sokkal   általánosabban   volt    elterjedve.    (V.  ft. 

pyojosa-drejf^í^i.  Csonád-Csenád,  moda  vagy  mogya-megya,  nieg\'e  stb.) 

ígt&nez   mondható   az  u  ~i  ciberére   nézve   is.   minö   a   székelységnél : 

fjfjűc.  döffik  (ítol^ruk).   magik  stb.:   hasonló   alakok   fordulnak    elö    a 

éjieknél  unnányságiaknal  ?  aztán  Halasiin;   az  általános    dunántúli 

byrivböl  chak  a  kudiff  ikoldu.^)  hozhalíV  fel  analógiának,  de  az  Arpűd-kori 

tovelek   szerint   egykor   nagyobb   kilerjedésl>en    volt    líasznalatns.    Az 

itTiirhely.*íz<!iki  kossd-,  ossd-,  6o*.stíf"éle   hanjíváltozá?  a  korsó  stb.  helyett 

Megvan  ugyancsak   (löcsejben,  a  lertóvídéki    magyarságnál,  palóczoknál 

barkóknál,   megvan   aztán    LiKoi:*»ábun   és   n  Szilágyiíi'igbmi  is.  a  hol 

fctan  az  egykori  liszáiih'ili  székelynéK  beszérljének  a  maradványa.  A  hornyu, 

vyu  alaknkal  a  szekelységen  kívül  ismeri  a  palóczság.  A  székely  és 

Síró  aséil  (azért)  szó  megvan  Göcsejben  és  az  Őrségen  is.  A  palíkízo."* 

yy  c-ieri^'W  ígyio.  gyisznuó,  gyivák  stb).,  mely  elvétve  a  dunántúli  álta- 

líeszéílben  is   elÖIVn-dul   (Wr^/;/,   a  rejérmegyei    'Dióííd*    a   kr»zép- 

bnn  Gyöd',  felhozható  a  esiki  tiingt/ér  (tüntlér)  szó.  A  székely  bittca 

jly)  szónak  megtelel  az  ormánysági  bdcsdnt  (Itdtyám). 

A  reliiinölib  ftyclvt/nni  sajdfsdgnk  íif\íiU'\^\i\'\  részint  a  pal<V-zságnál. 
%X  uz  <)rniányí*ágbaji  3  a  tíöc^cj-Háhamelléki  vidéken  találhatók  lel. 
evezelesen  az  tHtetn-,  süttem-.  fuUam-  (ütöttem,  sülöltem,  futottam  •- 
■i\s  járatos  nz  Orraányságban.  a  szlavóniai  Hétfaluban  és  Szent- 

•)  Etebm  kfvm  fíiúg  csak  a  Zíbrdn-Ahrdn  oemKetséjtnéviitíl  találtam  e  tiang- 
A  ftpténff-fpfrnp  sr/uwll  a  sziszegő    aélkílU  alalc  az  eredeti.  (V.  0.  szláv: 

••)  Ii44-ki  nktevéll>e»:  C7i//rfiaf Ari.  lőOH-lmn:  fí|/Hrffj/o.  (L.  Székely  Oklerélt. 
6V.  159.  t 


17H 


Lászlón,  a  Fertő  menlén,  Honllmii,  N<'>gríidlian  és  Mezé-Kövesd  lajan  a 
Mátra  vidékén.  A  jelentömód  jelen  idei  Idusa,  üssük,  báncsúíok,  tárcsák 
slb  használata  a  'lölja».  -iitjük*  sUi.  helyett  el  van  terjedve  az  Hrniai 
ságiaknái,  aztdn  a  pozsonymegyei  Tak3onyt)an.  A  -«i,  -niti  -nul 
(papni  —  papékhoz  megyek,  bironítt  =  biróeknál  voltam.  SKabonul 
Szabóéktól  jövök)  meg^'annak  Ciöcs^iben  és  a  pab'iczoknúl  s  az  ulöbbiní^ 
1(il  kiterjedt  a  KelsÖ-Ti^5za vidék  rép/.ben  pulóííz  eredetű  inaívarsáííára  is. 
Igen  fontos  tanúságot  szolgáltatnak  azlan  a  székelyek  eí^ykori  Ink- 
heiyépe  nézve  a  Uijszavak,  melyek  félpeismeHietlenül  a  legnyuKolil»b  l^- 
szólüsokkal  való  ha^idani  ítsszeköttetésre  tilalnak.  Igy  p.  a  fellünötdiek 
közül  az  ttszu.  vagy  esikiasan  »/«(*  | száraz),  továbbá  az  udvarhelys^zi-ki 
bodó€H  (tinó),  a  *cj!ipű*  szó  ítzékelyes  alakja,  a  czepŐk,  továbbá  a  c«éi^ 
hog  megvan  f^sallóközén  iXií^a-  bodues,  (vzt''pi')k,  cíH'g-lifíi^') ;  a  har^ka 
tlHiriuerö  bordó)  f-zot  ismerik  Kcjérben  s  a  liilaton  mellékén  •kissebb- 
szertl  kád*  jelenté^l>en :  a  csünnríl  (lármáz,  .sokai  kiabál)  a  Kemenesa^án 
s  Balaton  vidékén  -p-sárma*  =  csacska,  lármás,  hizelgö.  lísapodiir;  a 
^kócz*  vagy  'kenderalia*  székely  elnevezése  a  rsepti.  csiipii  megvan  n 
Kemenesalján:  a  v^erékje  (fenyőfa  lebullotl  száraz  levele Míyórben  a.  iiu 
tiádlarló:  a  csobán  (sósvizes  edény)  ugyanezen  alakban  és  szintén  veder- 
féle  jelentésl)en  járalns  a  Répcze  melléken:  diih^r  (elhizoll  lusta  vén 
kancza  va^y  vénasszuny)  a  Kemenesalján  a.  m.  »ílnher»  =^  kilnzidl, 
pot>zakos.  igen  vaslap:  a  diilló  iszolgabin'i)  a  Balatonvidéken  iduló)  ad^t 
fii'irpetö  s  a  helység  rovásán  élÖdö  liajdut  s  általában  adól/eha.itót  jel 
az  émcil,  hneti  (éber.  józan,  eszmélet  en  levő)  ( l  yörben ;  •  émen  ►  —  józai 
eszméletnél ;  az  eplény,  eprény^  seplény  (szán  talpát  Összekötő  gei 
a  Kemenesalján  és  Marezal  vidékén:  *eplény»,  *zeplény».  "emplény 
a  fergetyii  (a  kocsi  elölengelyén  forgó  rész)  (lyörben  «rergeltyü».  Mátyus- 
líílden  ■forgetyU',  Uépczemellékén  •fürgelö*  s  aztán  lii'Hsejben  lói^ 
galhatö  lázár  jelentéssel:  «fQrgetfl':  a  homok  székely  neve,  a  füven^ 
liöpsejlíen  'fidiény-,  Örséuen  •föheny>,  Rábaközén  «Ibhiény»:  a  göJF. 
vagy  marosszékiesen  gönne  (emse  disznó)  a  gót^;sejieknél,  Balaton  mellefcüa 
és  Pápa  vidékén  <göbe>  (kíheréll  emse)^  az  Ormányságban  <göbe*,  ^gócne* 
(emse);  a  héhel  i'gereben)  a  palóczoknál  -héhely*,  «héhöly»:  hcttg^r- 
gógiiziii  a  Kemenesalján  s  a  Balaton  vidékén  -henKerbócz-  ;  a  hiju 
(padlás)  ílöesejben  s  az  Örségen  *\ié\-,  •hiél-.  a  Marczal  vidéken  ^ 
F*ápa  körül  «hij»  (házhij).  Somogyban  thé>,  Kejérlien  «hi»  (tyiik|)adlAs); 
a  höharmat  (dér)  járatos  a  Székely íitldön  kivQl  Pápa  vidékén;  a  UotttJifil-^ 
lurda  í vakondoktúrás),  if«WíQ»rííoA:  (vakondok)  a  Réixíze  mellékén  «han- 
zsikturás*.  a  Kemenesalján  é.s  Itöcsejben  <honc3ék>  ^vakondturás 
hangyaboly  áltat  támadt  dombocska,  aztán :  zsombékX  Balaton  mellék' 


174 


imlMék*  (zsomhí^k  ;  homp  (hant,  kiásott  domtHX»ska),  < ;í'Hísejl)eii  •hoitiff. 
ilocn.  domb).  Balaton  mellékén  *hompolni*.  székely  : /fom/xj:r>(/ ilV'llian- 
dorolkozní).  hot/ntcs  (a  marha  vekonyönál  !evíj  üpt-gi  a  Haluttui 
üDé^frn  •hijri)asz> :  kttczor  fhorgai*  k**8)  Sopn  inban  *kaezar» :  kdszuluvfi 
lyőhejba  takart  lurtu  az  Oi-séiíen  <kiU!lu>  ilelcytett  sőfiszehaj!4>tt  lahéj, 
|[be  eper  szedetik);  kártya  (kanna)  a  paJi'icznknal  «kuArtyika» : 
*hukKÍzni  <  bukfenczezni  i  ugyanezen  alakban  s  JMlenté.s.seI  megvan 
Onnánysagban :  hérö  (ti^pés  a  sebre)  a  szekelységen  kívül  Ismeretes 
'    '  i  5  ék  c-n  :  az   udvarhelyszéki  Av/iíc«íí  s  líyergyóí  feíiíHWa  iíliilal 

.:  t  )nnányiíánban  kaac-sö  (kantiisznó) :  kóbor,  kóbor osy  a/.az 
lyós  Bzeki^r,  Sopronban  'kóbor' (ernyÖ,  kosán:  a  «/K>iYfórff  i semmibe) 
3t  minden  keresetem*  slb  kilejeztísnek  mejjíelel  a  raarczalvideki  'kor- 
éra veszi  a  dolgot*;  kuvad   ' felduzzad  s  lehámlik.  p.  a  kenyér   heijn. 
íaltapa:íK,L  a  íialalon    vidéken.   Zalában  s  VeszprémUín    •kopálik*  (a 
h(*,  ítesztenye  slb.  külsÖ  héjjánM  mondva):  az  ndvarhelyszéki  kühl  (zölti 
Jy)  az  ()rmáni'sá>ílian    «kDlIÖ».    iiz   TíiNegen    -küllii'    (harkályi.  a 
Oííl  mtíllékín   -küllő-  (fekete  v'\]í,()\:  lujha,  lajhó,  híjhdr  (ivA.  iuuya) 
Kemenesalján  «lnjl»a»»  a  Halálon  >ndekén   •la.jhdr* ;  /epCH^tf  (az  ök^r 
|iűla  alatt  lelítyeirö  bor).  Veszppémt^ien  s  a  Balaton  vidékén   •lebenye*  (a 
vadmarha  nyakának  alsó  részén  tóKj;<"t  bőr);  niégyp  •ejfyházközség* 
|erleleral>en  .járatos  a  székelyeknél  s  «plel*ánia»  Jelentéssel  a  l>arkókndl; 
íhh   (malom)    Baranyában    és   Somogyban:    Mnóna* :    múr   (fal)   a 
í«nenes:dján  <mMr*.  Báíiakiizén   «muór>  (szalmás  sárl)nl  rakott  fal):  a 
nId  Hünn    inádliarlya-sípi  a  Kemciifísalján    a.    m,  ná<lból    vagy  hél>ér 
rUil  kéazilett  sfp;  nx  <irt>  i^e  oroi  tornini,  orotvány)  alakja  a  Dunántúl 
a  keNi  paliK'y.okiiál   <orl'  íortókapat:  jUUtiznyf.   itilisznyt^s  (penész, 
nestesj  a  Vág  mellekt-'n   «pilÉsz'.    -pilisznyés-  :  piriukó   (parányi)  az 
knyságban  «pirindike>,   a    barkrtknál    s   a  Bodrogközén    •  pirinyó  >; 
ien  (kis  csibe)   Cöosejben    -pizsellev   a    Halálon-  es    Papa   vidékén 
;» ;  rónn  lösvény,  ül)    az   Onnányságban  a.  m.    kerékvágás:  róla 
i-sapat^  raeítvan  (íyörben  e  kifejezésben:  'rólával  jön  a  lí^jdalom ; 
tr^Hi/ii  (csúi,  nll)  a  Kemenesalján   és   Pápa   vidéken  a.  m.  'piszkos*. 
Iti^xlálalan'  :  a  •siilV'  szó  alhangn  párja  a  m'ij    megvan  a  göcsejieknél 
|sul»    alakban:    Hzodé    (telhetetlen,    niohn.    falánk)   a   Halálon    vidékén 
Eodé*.  Fejérben  «8Zodé' ;  iandrkapu  vagy  lanórokkapu  (a  tahi  véjíén 
í\*6  s  a  falul  a  m(rzőt6l  és  szántóloldektűl  elválasztó  kapu)  a  Hábaközén 
a  Kemenesalján  •tanár*,  a  Halálon  vidékén  'tanánjk*  .a  faltik  alján 
pvö  árkolás  vagy   gyepfi.  a  szőlőhegy    gyepükenlése   s  a  gyepiin   levö 
ipu).  'XIV.  száJ^'idtieli   oklevelek   szerint,   melyekéi  e  folyóirat  1.  ÍÜze- 
hb€0  Hunfftivy  I'.  idézett,  megvolt  a   -lonorok*   vagy   «thoronok»  (kert) 


A.    S:«ÉKELYEK    ES    A    PANNÓNIAI    MAGYAROK. 


S2Ó  i^nuplérihen  is :  a  vnszora  9Z('»  (a  tehén  nemi  része),  mint  gCm] 
ismerete?*  Vasmegyében  is.  Kzekkel  kapasolalttan  megemlítjük  iiiH(í"tt 
regőh'S  -szól  é-s  szokást  is.  niely  Udvartielyszéken.  (;ö<ísejí»en  «  a  Képcze 
mellékén  maradt  fenn  egész,  napjuinkíg :  Somogyban  mai;a  a  szokáíí  ntílr 
kiveszett,  de  a  <regölé3»,  «regölni>  (elbeszélés,  mese.  mesélni)  szól  szél- 
liben  használják.  A  reRfts  ének  szövegének  székely  és  göcseji  váltó: 
oly  szembetűnően  liasonU).  hogy  azt  Réthy  L,  is  kiemelte  az  -Elh 
graphia»  1.  füzetében  közölt  tanulmányában:  mi  itt  az  ének  nagy 
ségét  említjük  meg.  a  mit  eléggé  mulat  p.  a  kezdö  sor  hoinályoHsúi 
melyet  sem  a  székely,  sem  a  göcseji  regösök  ma  már  nem  értenek 

Vonjuk  le  már  most  a  nyelvi  tényekből  a  kövelkezteté.st. 

A  föntebbi  részletes  iisszehasonlílásból  világosan  kitűnt,  bogy  a 
székelység  nyelvét  némely  palörzt'éle  vonások  mellett  uövatiazon  hang- 
tulajdonságok  jellemzik,  melyek  a  n\iigoli  (t.  i.  a  duntinielléki.  dunúntiili 
és  alföldi)  alapdíalektust  s  a  földrajzilag  közéjük  eső  keleti  (t.  l  liszán- 
tüti  és  erdélyi)  magyarságtól  ugyanazon  hangsajáLságok  válas^ják  el, 
melyek  a  nyugoti  niagyari. 

Láttuk  azt  is,  hogy  miként  a  nyugoti.  úgy  a  székely  nyelvterületen 
[is  van  egy  közép  e-t  használó  es  van  egy  fí-zö  l>eszRd. 

K  nyelvi  tények  minden  egyéb  töllevésl  kizárva  iiizonyítják.  h»»(n' 
nyutjoU  mnytfnrisáy  éJi  a  fafíkeltfüég  uyeMnek  valamikor  v^i/iitU*» 
H{fi/rtíta20n  hatfisok  ahtit.  asoiios  ethnoyraphiaí  téni/rsók  kösremüi 
déj<fivi'f  kelfeti  fejUUhne  h  abban  f/r  ifiŐben,  mirlón  n  pannötitaí  ah 
(liaiektuK  (nwgába  foghilva  az  alföldi  tdiszoláfiokaf  fft)  a  iuatja  jel- 
lemző hangtani  sajátságaival  megalakult:  a  axékeltfség  has^Jft 
fnáfihol  nem  lehetett^  mint  a  pannóniai  mafft/arttrig  A'őt^ 
nyexetéh'^n.  S  mivel  a  székelység  nyelvében  is  ugyanazt  a  kvl  í'iruya- 
latot  találjuk,  a  mit  a  nyugoti  magyarságnál :  löl  kell  tennünk,  bogy  a 
szí^kelifsí^g  abban  az  időbon  nem  ké[)pzefl  geograidiiailag  úHRzefiiggS 
teriiletet,  hanem  a  kunokhoz  hasonlóan  meg  volt  oszolva:  az  e{/ifik 
rész  alakulása  a  nyugoti  magyarság  é-ző.  a  másik  pedig  az  Ö-zS 
csoiiorlján  belill  went  végbe,  miként  a  kt'inok  mai  nyelve  is  egyfelől 
az  alföldi,  rnásfelíil  a  tiszántúli  magyarság  nyelvének  hatása  alatt  ké|>- 
zödöti. 

Csakugyan  a  törléneli  nyomok  két  ilyen  |K»ntol  jelölnek  ki  a 
Dniiántúl.  melyekel  a  székelység  régebbi  laklielyének  nvlvebelűnk.  Az  ejjvik 
pont  Mag>ai'ország  nyugoti  határszele,  hol  \UI  -  XIV.  századbeli  okle- 
velek a  fertő  és  vágvidékt  s  aztán  Nyilrát>an  a  fehérít egységi  szék^ 
Iveket  említik :  e  vidék  az  e-zö  beszéd  területéhez  tartozik  s  egyik  oldalon 
a  rábamelléki  dialektussal,  másik  oldalon  a  palörzsággal  van  kapt-solat- 

176 


NAGY  CfcZA.  

liu  A  másik  poniül  a  lolnaraegyei  Nayp-  és  Kis-SzéJcely  vajíy  Su'kőU 
'n  jelnlik    rneíí.  a  mely   pont    már   az   ö-zö   kiejtésű   nyelvterü- 


Nfimi  a  k^t  yidék  jellemzőbb  helyneveiből  .sziiinr>í«nt  laláhmk  a 
kíílyiriMí^n  is. 
A  nyuííoli  hatórszelröl  valók :  Bábolna^  árok  Sepni  Besenyő  lialli- 
iV  ö.  tíábolna.  Komárommi:  BoMok  hegynév  Ménes  határábati, 
ken  (V.  ö.  Bozsok,  Veszprémm.í;  Bodok  sepsiszéki  falu  (V.  ft. 
^-.  ■H.igy-  és  Nyitra-Hodok  Nyitram  ).  ('nöh.  réííen:  Cfcieó,  iidvarhely- 
léki  íaln  (V.  i^.  Cáep  vagy  (^eb  Koniaromm  | ;  Ddtren  patak  Sepsi- 
íl-flyí>rgy  hatardhan  (V.  i^  Dobrun,  soproni  vrtpfíild  egy  1274-ikí 
•z.  L  Xagy  I.  Sopmn  várrn.  tört.  I.  37.J ;  Etemét  hegynév 
i.ndvarhelyszeken  (V.  ö.  Cnnény.  régen :  llmér  Nyitram.) :  KdUwk 
■lu  Sepsiszéken  (V.  ö.  Káinok,  Mosonm.);  Mosón  marosszéki  falu; 
»«>«  -izékely  áu-  éa  családnév:  lüih  patak  Ménes  hatarában  Maros- 
Icen  |V.  ö,  Habai;  Recmmjéd,  udvarholyszeki  község  (V.  0.  Alsó- és 
rris6-ltécsény,  Nyitram):  Zohor  hegynév  a  Homorúd  vidékén  íV.  ö. 
K  he^  Nyilra  mellett). 
A  Kiizép-Duna  vOljíVéböI  valók:  Bágy  és  Btigifoit  Udvarliely-  vs 
^nnyvjfi^éken  (V.  i\.  Bá^yon.  Fejémi.  K.-\yek  határában  i:  Bergenye 
[L-QtKéken  (V,  i\  Börgönd  Fejérm.) :  Czecze  Kézdi-Szenl-Lélek  hala- 
f«4lian  {W.  ö.  C'jíecze  Fejérm. i:  Cseje  patak,  a  Kis-Kükiillö  e^yik  mellek- 
Maros-  üs  |lrlvarhely.szék  haianin  \\,  iS  Cseie  patak  M()hAir."5náK 
a.):  Füle  Udvarhciyszeken  fV.  ó.  Füle  FejérmJ  :  Hároui-Odrdon 
lév,  Nagy-(íalambfalva  hat-arában  lidvarhelywzéken  iV.  ó.  (íárdony 
a.,  lovabtMl  S()mo)í\'  és  .\6Rröd);  Lóré  erdöresz  Sepsi-Szent-íiyőrgy 
iD  (\^  n.  Lóré  íalu  a  Csepel-szigeten):  Mohács  (alu  AranyoH- 
>Aea:  Seíye  Martisszéken  (V.  o.  Sellye  Baranyában):  Siktöd  falu  és 
itak  rdvarhelvr^zéken  (V.  iV  Sikkö  Baranyám.':  Sorokdtok  Véczke 
■ában  L'dvarhelyszéken  (V.  ö  Soroksár  t'eítm.) :  Sitkoró  \öh^\  Fiút- 
jYim  alul  Udvarhelyazéken  (V.  iV  Sukoró  Fejérm.  és  Sokoró  (iyörm.l; 
/  hén-z  név  Alaiosszéken  Nyárád-^^zeredn  melleit  fV.ö.  Szakadat 
.  Vehnrze  Kezdiszéken  L«rahény  falu  egyik  része,  régen  önálló 
sec  (V.  0.  Velenfze»  F^urm.) 

Föltelielö-e.  hogy  ezek  csak  véletlen  találkozásiak?  Fóllehetö-e  külo- 
a  nyelvi  tények  és  a  történeti  nyomok  ekklatáns  egyezé-se  ntán  V 
De  níL'g  ha  eysik  vagy  nia,sik  névnél   csakugyan  ez  az  esel  állna 
|:  nem  állhat  a  Mosón  névnél,   mely   csakis   i*annóniából   kerülhetett 
cTukis   Hgy   elébb  a  Kertö  vidékén  lakozott    nép  hono.'iiihaita 
-^  ...:í;  <'n-Hif.tiIf'_'  mMiu^l    még  pedig  bajor-osztrák  nevet :  a  Misenbm-g, 


A    !«>K&1CELVEK    ÉS   A    PANNÓNIAI    MAGYAROK. 


MosenburjT,  Mosaburp  upvanis  a.  m.  Sárvár  s  ugyanazon  földrajzi  vi 
nyok  szDlUík.  melyek  a  magyar  KertÖ  és  Sárvíz  s  a  latin-Kermán  Lí 
Lajta  nevet.  A  szláv  eredetft  Zobor  (zbor  —  gyűlés,  jívlilekezet.  t.  L 
és  Velencjsp  ivlniczíi  ^  huIMraos  hely)  nevekről  sem  igen  tehető  fel.  h 
a  teljesen  azonos  alak  egész  véletlenül  jolt  létre  küIon-kíiliUi  Nyitruban 
s  F^érben,  aztán  meg  a  Székelyroldön.  holott  ép  ugy  lehetett  volna  Izboi' 
e.«  Velniozíi  vagy  Vnlniiza  is. 

A  székelyek  régebbi  pannóniai    lakásáról   tnd   kölonben  a  hagyó* 
mány  is.  Azt    mondája  a  Képes  Krónika:  «A   mini  tehal    mcfíludták  (n 
székelyek),  hogy  a  magyarok  Hannóniába  isméi  visszajöllek.  líuthéniftba- 
pléjök  mennek,  s  Pannónia   b iroda hnát   veUjk  egifiUt  hódiiáh  tneg. 
S  iuiutfiti   azt    mt'y)wdifotfák.    abban   oazUiitfoHok  maradiak.'   Kt^zai 
pedig:    'midőn    megtiidták,   hogy   a  magyarok    Pannóniába    mas^idszor 
visszajöttek,  a  vi.^zalérííknek    Riitlienia   határszélein    eiéjök   menéuek  s 
Pannóniái  együtt   meghödiiván,   abban   res^/   nyertek.'    rgyanezeu 
krónikák  —  a  kronológiai  viszonyokat   nyílván   összezavarva  —  axt  tft 
elmondják,  hogy  a  székelyek  a  krimhildi   ütközet   után,  inelv  a  Közep- 
Duna  mentén.  Sicambria    vagyi--*   Ó-Buda    környékén    foIvL   raen<'  "!' -^ 
Erdélybe,  elébb  a  Chigle- mézeljen  vonván   meg   magukat.    Ez  a  i 
mezeje  leliát  a  Kőzép-Huna  és  az  erdélyi   hegyek   közólt  voll  s 
monyaink  ejív  másik  változalábnl.  melyet  Béla  Névtelen  Jegyzője 
meg.  csakugyan  olyanforma  következtetést  vonhatunk,  hogy  a  székel 
akkor,  midőn  Őseink  Mén-Marótot  meghódoltatták,  valahol  az  Alsó 
és  Körös  mentén  tanyáztak,  mert  a  Mén-Marót  ellen    nyomuló  mauyiF 
sereghez  Szentes  kornyékén  csatlakoznak.  Bármi  legyen  is  vélemenyUak 
n  hagyományról,  az  az  egy  bizonyos,  hogy  a  hol  máanemö  adatok  ugyatH 
olyan  eredményre  vezetnek,  mint  a  mit  hapyomány  mond:   ezt  semmi- 
esetre  sem  szabad  Ügyeimen  kiviil  hagyni. 

A  székelyek  tehát  uem  egy  elmaradt  csapata  a  magyarsíignak,  Idk 
esetleg  a  hessenyök  politikai    l'etihatósáKa   alá   kerültek,  s  mint  ilyeiwk; 
nyomtiUak  l>c  mai  liazájiikba.  hanem  vagy  egy  ága  a  pannóniai  ma 
Ságnak,  vagy  pedig  egy   olyan  külön  nép,  mely  —  akármi  volt  is 
delére  nézve  —  a  pannóniai  magyarság  közt  élve.  ezzel  telj^^en  a 
mílálódott 

Tehát  határőrök,  mint  Ilunfalvy  állítja,  kik  a  királyság  első  -" 
dában  telepítettek  le  a  keleti  szélekre  V  Azt  hiszem.  Sznlw't  Károi 
.székely  névre  tett  észrevételei,   valamint  a  székelyek  politikai  szervese- 
léből  levont  kr>vetkezteté.sei  teljesen  kizárják  e  föltevés  lehetöséut'-t 

A  székelyek   mindenesetre   a   magyar  kinilyaág   rntgaiakuh 
elÓU  jutottak  Erdélybe,  mert  csakis  igy  maradhatott  fenn   náluk  az 


ORúF  KtruN  g£za-  kincsAsOk  fts  uAnyAsseok 


ri  szervezet  ét*  csakis  így  bírhatják   eisÖ  megszállBsi  jogon  at 

elfoslalt  tbldeL  és  csak  lassan   nyoniHltak   nyiigol    («löl  u  koleti 

elre    Ezt  a  lassú  vonulást  mutatják  az  ehnaradl  Mzftkeiy  h'If'|iek. 

voltak   rn^g  a  XIII — XIV.   században  ifi  a  szászaehesi,   medgveal 

t-kic9(íi  sül.  S3ték<;lyek. 

kzon    cí^enienyekröl,   melyek    a  székelyeket   kizavarták   pannóniai 
iid^rftícrűl.  az  ejíyknru  forráí^ok  nem  )>esztlnek.  a  mini  ho^y  a  X.  szá- 
általátmn  nagyon  kevés  jutott  szoinsüíVdaink  tudomására  őseink  bel- 
jyair<'»l.    De  lejirnaradl  emléke  o  liagynini'inyban,   tnelynek   históriui 
való  magyarázatul  'AdHlftk  a  ^^zi^kelyok   t'irténetéhez •  rz.  tanul- 
tban tósérlettem  meg,  részletesebb  kilejtesét  pedig  krtxelebb  fogom 
In 


Kinesásók  és  bányászok. 

Irta:  Otrfif  K¥Wi  Qém 

Aa  astrologia  a  csillagászatot,  az  alfhemia  a  vegytani  eredményezte. 
|uaniuyórc3e   í:^  a  kínr*s    után  valö  kutatás  pedig  már  az  ó-korban  nz 
íT-   és   fíildtaoi    ismereteket    számos   \(]   adattal    gyarapította   s  az 
leologianak  litriénetére  szintén   jelentnkeny    Iierolyás,"íal    volt.  mit  a 
pkor  úta  napjainkig  szanioa  kutatás  váratlan   eredményével  tudunk 
ayitni    Igaz.  a  régészetet  a  véletlen  Í8  ujabb  s  ujabb  leletekkel  gaz- 
de  a  kincsásás,  tekintettel  váratlan  eredményére,  nmga  is  vélel- 
nevezhetö.  Az  aranyércz  s  a  kincs  után  valö  kutatás  t«'>rténelme 
oly  régi,  mint   fajunk  mivelödéseé.  s  már  a  legtöbb  nép  mylhologiá- 
bbn  is  lieles«si>vödÖtl,    A    bélién  ó-kor  hőskorában  felesszámu  elbeszélos 
(xdchis   tartományának   aranygyapjuráról   s   a    Hesperidák   arany- 
iH*\  »lb.  A  delphii  oraculum  kincstárában  nem  eg>'  oly  értékes  tárgy 
telelt,  melyei  a  vélí-flen   bozoll    napíényre.    Nenifsak  a  gól  ku*ályok 
Teacéreik  ástak  el  lef^lte«tsesebb  kinweiket  a  hunok  közeledtének  hírére. 
ük  a  rómaiak   tették   ugyanezt   a  barbár  népek   betörései  alkal- 
.?>•  p.  o,  az  Albumus   ndékén   aranyl)ányászattal    foglalkozók  a 
,....k    Daezia  halárai!  fenyegető   előnyomulásuk  idején,    hanem  már 
régehl>en  a  5cythn  fejedelmek  sem  tettek  másképen,  mikor  a  perzsa 
érkezéséről   hirt  veitek.   A  példákat    nem   tűzöm   tovább,  minden 
mely  hálforuk  kíizl  folyt  le,  ezek  számát  szaporítjn  s  az  elásott 
legtühbnyire  a  vt-letlen  s  nem  ritkán  a  kinLtsásíik  kutatásai  hozzák 


napfényre.   A   kinc-sásók  a  szabadban  a  talí^j    bizonyos  sajátsága 
ligyeirnesfté   téve,  épültitroniok   közt   a   kalapács   által   megérintett  fÉ 
küKmböüÖ  kongását  észlelvén,  gyakran  régi   hagyományok  után  iaát 
lógnak  bozzá  titokzatos  munkájokhoz,  legtöbbnyire  éj,jel  s  tiaboní 
meglelelöleg    egy-egy  a  sötétben    l'elvíUáinló   láng  Jelenti    meg   neki! 
helyet,  melyet  kiásva  kincshez  jutbalnak.  A  nemes  erez  lényük  s  a 
nákban  gyakran  előforduló  kékes  láng  téllobbanása  mintegy  rf^veza| 
földalatti  fóny  talalö  helyére.    Felsö-Slyriában  és  másutt  is  a  kinc 
bizonyos,  erre  alkalmas  napokon  ássák  a  kinr-sel,   még  pedig  leginli 
romok  közt.  .ló  előre  mogyorófa  vesszőt  vágnak,  azt  szépen  megtakart^ 
s  félkör  alakba  hajtogatják,  (ivakran   titokzatos    jeleket  is  róvnak 
mikor  eljutottak  a  vélt  helyre,  épen  ezen   mogyorófavesszö   segítség 
tudják   meg,   illetőleg   vélik   megtudni,   hogy   melyik  is  a  hely    roelfj 
kincsei   pejti.   Ezt   pedig   így   tiulakozzák   meg :   a   mogyorófavesszöt 
mennyire  lehel,  télkor  alakba   meghn,)t\-a  két  vegével  a  földbe  szí 
tit<ikzíilos  s  értlielellen    mondásokat    mnnnogvn,   liu  a  két    vég   vis 
palljtii,  ez  jele  annak,  hogy  jó  helyen  kereskedru-k,   Azímbari  a  reinó^ 
csakhamar  csalódás  váltja  fel^  s  a  «szegény«  kinesásó  mestcrségébfil 
se  tudna  élni,  ha  egyszersmind   Cigyes  forrásvizet  kutatók  i.s  nem 
nának  kutak  számára,  s  ilyeneknek  ismert  őket  az  e^(^.á7.  kornyék  s 
akad  miinkájok.  A  vizel  pedig  úgy  kapják  meg,  hogy  bizonyos  növénye 
ügyelettel  vannak,  melyek  vizet  tartalma^só  helyeken  nőnek,  vagy  pi 
korán  regeel  még  napfelkelte  eloll  kinéznek  a  szabadl>a  s  ott  najry  vij 
mattal  vannak  minden  emelkeilő  pára  iránt,  s  olt  jelölik  ki  a  kiUásá 
alkalmas  helyet,  hol  a  fold  gőzölését  vették  észre. 

A  magyar  közmondás  nem  mondja  hiába.  <  legtöbbet  tart  a 
a  babonaml'   s  e  példabeszéd    latin    társa    Hnundun   viill   decipi. 
decipiatur»,  németttl    röviden    igy    hangzik:   "die   Welt    will    beír 
sein>.   A  magyar  kinesásó  babonák   feles  számmal   fopdulnjüc   elŐ, 
soraim  fö<!zélja  ezek  s  a  nálunk  létező  bányászbabonák  gyiijtésére  fij 
mezletni.  Tiidotn,  hogy  ezekből  irodalmiing  is  több  ismeretes,  de  azért 
teljes  gyüjieménynyel   nem   rendelkezünJc,   pedig  a^  iskolai  m(Welödé-»  sí 
az  ezzel  együtt  jáiV»  felvilágosodás  terjwiésével  a  balionákra  rossz  időjűr 
d  felÖ.  ha  kesedehneskedünk,  e  téren  aratásunk  szegény  lesz  s  isak  is  asj 
elmaradt  kalászokra  fog  szorítkozni.    F^érl  munkálkodjunk  e  téréi)  is,  á| 
mtg  nem  késő. 

A  magyar  faj  történetének  egyik  korszaká))an  sera  viseltetetl  ki*ii«"^r 
előszeretettel  a  bányászat  iránt,  s  már  az  Árpád  házból  való  kir. 
idegeneknek  adták  ki  a  bányákat  s  azok   rnivelésere   nemeinket   le 
lettek  be.  kik  kelet  léié  a  banyavidékek   irányában    terjeszkedtek.    Rí 

IHO 


Dudásunk:    «Jobb  a  szabadság  u  gazdagságnál >.  a  Regiua   szavai: 

et   argentum  non  perinde  iit  reliqui  mortales  appetunt>  csakagyan 

a  mellett    Uinürtkíxiiiak.  hogy  a  magyar  bányász  es  kincskerenó  nép 

ina.    Mindazonáltal   fajunk   nemcsak    a   Kárpátok   a|ján  s  Erdély 

fTségetnek  köztílúhen.  de  mftr  az  Allai-hcgység  b   később  az  Ural 

folytonos   crmtkezé:íbeD   aliolt    bünyakiilalúkkal    s  ityetónképeii 

csoda,  ha  bányószbabonák  s  a  subterraneus  mythologin   nem  egy 

fk1i6ja  ragadt  át  ezekről  fajunkra.  A  magyarok  «hcgyt'orgat6».  «begy- 

W6».   «)io|Cyuörgetö»  óriásai  élénken  cmlékezletnek  a  Novgorort  város- 

Ujurjaia  Hogovití  olLteszélésére,  melyei  az  orosz  annalisok  legrógibb 

Qje  Nestor  tartott  lenn   számunkra  s  azt  sem  lehet  mondani,  hogy 

ayá*zell)eszí!léseink  rsakis  vegyes  lakosságú  helységekben  fordulnának 

mert  bífizen  Telkibánya    Abaujmegyében,    közel    (iiinczluiz.   íiiagy;ir 

^gu  9  e  magyarok  6ri;!ték  meg  ilyennemű   elbeszélésünk   egyikét, 

ily  a  Kunya  nevfi  hegyre  vonatkozik. 

A  hol  kmcs  van,  utl  kincnel  örzö   szellemek  ís  vannak,    melyeket 
«cczdú5,  kincse-s  vidék  lakói,  vagy  a?,  ezekkel  kiizvetlenül  kereskedik 
ivégbíH  gondoltak  ki,  hogy  a  kínr-xek  felkeresésére  indulók  vállalkoza- 
nklól  visazaret lenjenek,  ilyenek  a  grifphfik,   kiket  az  ókori  geographiai 
liosnk  egyike  s  niíisika  küliiubö/ő   larlotnányokban    eFnIíl.    nt'iiielyek 
rinl  a  gryphek  ax  Ijral  hegység  kinrseií  őriznek,  íuások  szerint  India 
biopia  aranyón-zél  s  dpágakí'jveil.  Mareo  Polo  litíeirásának  XXV-dik 
htlMBn  írja,  hogy  Maiabartól  északlelé  Muifili  tartományban,  a  gyémánt- 
nyák  közelél»en  mérges  kigyOk  lappanganak.  Hazai  ohronikáink  kózül 
bécsi   3   a   dulmic/i   a   Kaspí-lenger   alall    elteriUö   nagy    pusztában 
onlóképen  merge-H  kigyókit"!!  tudnak,  melyek  más  mérges  s  vadállatokkal 
ezen  földerulelet  járliathiimá  leszi.  A  béest  képes  ehrónik;*  e  vésze- 
állatikkal  következő  sorrendben  számítja  fel:    «serpenles   divei-si 
neris.    rane    velud    poréi  >,)  basillicus    íba.siliscus)   et    plura    animalia 
KÍcalu.  ügris  et  miitíomis  ibi  generantur*.  I.  ö.  h.  v.  a  pozsonyi  chronika 
(fezeiét,  melynek  szerzője  egy  uiabb   budai   chronikából  merttett.  A 
Icépes  chronika  e  pusztát    Ittfiia   mínor  után  említi,  mely  Marpo 
TUírint  a  Ziambi    usque  ad  Muriili    (helyesebben   MuifUi)    extensa 
,  hol  —  mint  lálluk  —  Manro  Folo  szerint  is  mérges  kigyók  tanyáz- 
Kérdezhetjük.  hogy  ehronikainUnk  miért  tették  át  a  mérges  kigyók 
■     "       '    '    i  dél  Indiából  a  Kaspi  tenger  alatt  elterülő  nagy  puszta- 
_  /lel  Scaliger  «De  subtililate*  r-zmifi  könyvében.  metyl)en 
ellerjedl  középkori  hagyományt  követve  a  mérges  kígyókat  a  puszták 
iinak  moudja.  Ilyen  kincsörzö  szörnyelegek  s  daemunok  a  Chimaerak. 
ilaurok  stb.  Azon  népek,  melyek  e  szörnyetegeket  kigondolták,  ebben 


KINCSÁSÓK    ÉS    BÁNYÁSZOK.    GRÓF    KUUN    GÉZA.. 


a  éamantsmus  irányát  követték,  mely  a  földi  tüneményekben  nyiiatkoa 
erőket  isteni  attribútumokkal  ruházza  fel*) 

A  kincsásó  igen  gyakran  csalódik  s  a  bányásznak  is  jó  szövet- 
ségese a  szerencse  s  a  <Glück  auft*^  «jó  szerencsével  jáij>  a  bánya- 
üregben valóban  helyén  van.  Ki  ne  hallott  volna  Geszti  Ferencz  kin- 
cseiről ?  gazdag  erdélyi  föur  volt  s  a  szerencse  sok  minden  adományává 
kedvezett  neki,  egyet  azonban  nem  adott  s  ez  az  egy,  a  mit  tőle  meg< 
vont,  a  szeretett  s  viszont  szerető  feleség  volt,  ez  okon  végrendeletOe^ 
kincseinek  legkisebb  részét  hagyományozta  halálán  nem  sok  könnyei 
hullató  özvegyének  s  a  kincs  javarészét  hO  komornyikjával  éjjelnek  idegén 
elásta  a  dévai  várhegy  oldalán  s  végrendeletében  azt  írja,  hogy  hiába 
való  volna  elásott  kinccsé  után  kutatni,  azt  ugyan  senki  meg  nem  találja. 
De  e  figyelmeztetés  daczára  is  Hunyadmegyében  nemcsak  Decebal  kincs^ 
de  (íeszti  aranyai  s  aranymarhája  után  is  kutattak,  s  a  mint  beszélik, 
nem  is  épen  olyan  nagyon  régen  egy  tisztes  Öreg  asszony  is  beállva, 
kincsásónak  s  egy  czigányt  véve  maga  mellé,  világos  nappal  ásatni  kez- 
dett a  várromnak  azon  helyén,  mely  neki  álmában  megjelöltetett.  Hosz- 
.Kzasabb  ásatás  után  nem  kis  meglepetésére  reá  is  talált  egy  téglával 
kirakott  csatornára,  épen  olyanra,  milyet  álmában  látott,  s  ebben  kelleti 
volna  az  álmában  látott  ezüstmarhának  megtaláltatni.  Azonban  estére 
jáp\'án  az  idő.  nem  mert  tovább  a  czigánynyal  egyedül  maradni,  s  aa 
üreget  betöltetve  haza  ment.  Másnap  reggel  ismét  oda  menvén,  a  helyei 
felásva  -s  üresen  találta.  Másszor  a  kincsetkereső  nem  üres  kézzel  távozik 
munkájától,  de  nem  is  kielégítve,  mert  mást  keresett  s  mást  talált,  kere- 
sett pénzt  és  kincset  s  talált  régiséget,  praehistoricust  hellént  vagy  rómait, 
vagy  a  népvándorlás  korszakából  valót.  Az  Ossero  hegy  tetején  Chraso 
szigetén  egy  kőpiramis  látszik,  mely  e  helyen  tett  ásatások  következtében 
rakódott:  ezelőtt  84-  évvel  a  rovignói  születésű  öreg  Bragato  vezetése 
alatt  fiai  az  emiitett  hegytető  tr)bb  helyén  ásatásokat  eszközöltek,  hitelt 
adva  a  chersói  hagyománynak,  mely  szerint  e  i^ely  kincset  tartalmaz, 
talán  a  Jazon  állal  Colchisból  hozott  aranygyapjú  egyes  itt  elcátelt  szálait 
Több  napi  munka  után  a  vélt  kincs  helyett  a  kutatók  néhány  terra  cotta. 
Ci^erépedényt  s  vasból  készült  különböző  eszközöket  ástak  ki,  s  ezekká 
együtt  néhány  vasbalta  s  ásó  is  napfényre  került,  jeléül  annak,  hogy 
Bragato  előtt  itt  mások  szerencsét  próbáltak.  A  hagyomány  szerint  a 
monte  Asina  is  kincset  tartalmazna,  melyet  a  Konstantinápolyból  ide 
menekedett  görügí)k  ástak  volna  el.  Hogy  görögök  ide  is  menekedtek, 
tudva  levő  dolog,  s  azt  is  tudjuk,  hogy  a  sziklás  Orude  szigetek  egyikén 

*)  L.  „Adftlékok  iiz  iiDiulsií^  türténelméhez"  ez.  értekezéseinet.  (Kolonráitf 
1889.).  n  T-ííik  lapon. 

IH'2 


Hzerzelesek  klastroraol  épitetlek.  E  szerzetesek  még  a  Xlll.  század 
Telték   ide   magokat,  a  niikor  a  keresztes   had    Künstantinapolyt 
-han  elfoglalta.  De  Kiissin  sziget  déli  részében  is  görögök  lelepcniiek 
ennélfogva  neni  csodálkozhatunk,  ha  a  lussini  uép  hagyománya  szerint 
ide   nieiieküti  byzancziak  a  tnonte   Asína   sziklái    \í6zé  rejtették  el 
atról  hozott  kincseiket.  Hzek  n  KÖrűgűk  Hyzaticz   elcj^-te   után   jöttek 
alna  ide  a  XV-dik  század    második    feléheu.    n87-ben    egy    (iiovanni 
iin>>eti  nevQ  tu^ín-picrsolói   lakos  az  említett  hegy  tetején  ásni  kéz- 
it s  nemsokára  különhözö  cserépedény  daraiíokat,  némely  vasból  készült 
sxk>-'2  ti'ire<iekeil,  enll^er-  és  allult'^ontokat  hozott  ásöja  felszínre.  Kineset 
qU  s  e  helyeit  praehístoricus  régiségre  talált! 
Lassin-Piccolo  1890.  márc!zius  15. 


A  hunnok  és  a  hunn  személynevek. 

Irta :  F^tles  Jdnos. 

larsiilíiliink  naíiyérdemü  elnöke,  Ihmfalvy  Pál,  ki  szeles  és  a  leg- 
isabb  szmvonalán  álló  tudományával  a  világ  hármelyik  müveit  or- 
cának büszkeségére  és  díszére  válnék,  elnöki  megnyitó  beszédében  a 
Öveíkezílket  mrmd^ja: 

•A  jazygek,  a  hunmik.   az   avarok    nyelveiből,  a  tulajdonneveken 
J.  semmi  s<;m  maradt  reánk  ;  azon  nevekből  pedig  lehetellen  az  illető 
Mijái  nyelvére  következtetni.  Mert  először  nem  tiicynk^  vájjon  az 
nemzetü   in')k   helyesen    irták-e  le  a  neveket?   Másodszor   nem 
vaijon  azok  a  nevek,    ha    helyesen  le  vannak   is   irva,  az  illető 
[iek  nyelvéből  valök-e?  Ki  akarná  az  Isván,  BéJa^  Dávid,   Salamon, 
sLb.   magyar   keresztnevekl>öl  a  magyar   nyelvnek   mivoltát  ki- 

Szerény  nézetem  szerint  azonban  a  hunnoknak  nagyobb  mennyi- 
személyneve   maradt  ránk,  és  azok   legnagyobb   részéről    biztosan 
,  lehel  állapítani,  hogy  miként  hangzottak.  Ennélfogva  mi  sem  szolgai 
lyiil,  hogy  azok  jelentése  rncglialámztassék.  Kerüljön  csak  a  tudo- 
kivánalmainak  megfelelő  vallatás  alá  a  hunnoktól  fenmaradt  minden 
.  V.  majd  meg  fogják  azok  mondani,  hogy  milyen  nyelvből  szár- 
.   .a  ekkor  kovi.akt'ztelést  lehet  vonni  a  hunnok  nemzetiségére 
A  mi  az  István,  Dávid.  Salamon,  Sámuel  síb.  neveket   illeti,  mint 
Btnevek.  a  magyar  nemzőt  élt^tfíxín  szintén  bírnak  bizonyító  erővel, 
bizonyilják,  hogy  a  magyar  nemzet  a  keresztény  vattást  elfogadta 


s  köztudomású,  a  miröI  nekem  bővebben  szftlnom  nejn  kell.  hogi'  a 
kei-eszténys**g  behozatala  »e.mcs»k  a  magyai-oknál.  de  a  tiVbbi  keresztény 
vallásra  tért  nemzeteknél  is  a  bibliai  neveknek  és  egyéb  személy- 
neveknek nagy  tömegét  vitle  be  az  ly  vallásra  téPÖ  nép  nyclvobe,  é* 
ugyanezt  a  hálást  lette  a  mohamwláu  vallás  fölvétele  is  az  illotö 
népeknél. 

Hogy  azonban  a  hunnok  keresztények  leltek  volna,  arra  uéz\'o 
niní'S  a  legkisebb  bizon>ilék  sem.  Egész  biztonsággal  elmondhatjuk,  hogy 
ugy  a  hunnok.  valamint  az  avarok,  a  maguk  altai  Ős  vallásában,  JkL 
szokásaiban  éltek  és  Ősi  nyelrüket  használták.  Mi  következik  eb! 
Nem  más.  mint  az.  hogy  személy  ne  veiket  is  a  legna^vobb  ré.-^zl  a  s<y! 
maguk  értett  és  közhasználatban  volt  nyelvükből  alkottak  meg. 

Ez  egészen  természetes.  Igy  Járt  el  minden  régi  nép.  a  régi  z.-4idúk, 
egyptomiak.  asszírok,  görögök,  rómaiak,  germánok,  szhivok  stb.  miért 
tennének  tehát  kivételt  csupán  a  hunnok,  avarok,  magyarok,  kunok  stb. 
Ha  vettek  is  kölcsön  a  kereszténység  fölvétele  előtt  egyes  nevekel  a 
velük  érintkező  népektől,  ez  bizímyára  cjsak  <rsekély  mértékben  töri 
és  még  akkor  is  becses  volna  az  ily  személynév  megfejtése,  mert 
mulaliiii.  hogy  a  hunnok,  avai-ok.  magyarok  stb.  mdy  nyelvii  és 
népektől  vették  át  a  személynevet  s  hogy  e  szerint  mily  népekkel  éxi 
keztek. 

A  himriuk  eredetéről  és  nemzetiségéről  a  külrtnbí'>zö   irók    na; 
eltérő  véleményl>en  vannak.  Volt,  a  ki  őket  mongoloknak,  mások  ti 
köknek  stb    vették:  a  magyar  nemzeti  hag\'omany  a  magyarok  ősei 
tartja  Őket :   egykorú    irók   a  bolgárokkal,   a    bolgiírokat   a    kozáro 
ezeket  pedig  a  magyarokkal  állítják  rokonságban  állóknak. 

A  kazárok  nyelvéről  Hunfalvy  úgy  vélekedik,  hogy  az  a  mai  csu' 
nyelvvel  volt  legközelebbi  ivkon:^ygban.  De  úhv  llunfalvy,  mint  Had' 
VáiTibéri  és  különösen  Munkácsi  Iternát  kimutatták  azt  is,  hogy  a  tnagj 
nyelv  szókincsében    előforduló   Volga-melléki    ős-török  szók   legjo: 
haí^onlítanak  a  csuvas  szókhoz.  Azonban  mindannyian  hangoztatják,  h 
a  csuvas  szókhoz  liasouN*  magyar  szók  nem  a  niaig  lönmamdt  i-su' 
nyelvből,  hanem  a  mai  csuvassal  mintegy  nagybátyái  viszonyban 
de  már  elenyészett  ösi  csuvas  nyelvből  valók.    Kzl  (rsak  azért  mo 
ősi  csuvasnak,  hog^-  a  lobbi  lörök   nyelvtől    megkülönböztessék,  s  h 
a  mai  f«iivas  nyelvhez  való  kozeh  rokonaagát    kézzellogbatólag  elöti 
tessék :  a  miből  természetesen  nem  következik,  hogy  azon  ősi  már 
elenyészett  népnek  a  neve  mi  volt 

Én  a  magam  részéről  azt  vélem,   hugy  azon  elenyészett  ös  l 
nyelv,  a  mely  a  csuvashoz  legiohban   hasonlított,   lehetett  ttz  Ős  hui 


184 


btilgár,  kazár  és  magyaj*  iiyeW.  Vagyis  ho^ry  johbao  meK<^j'tessem : 
őe  csuvaí  nép  es  nyelv  volt  ezen  mnsl  elsnr'tll  népek  egyik  alkol6 
és  ft  mat  inagyur  nyelvben  f'jnmannjl  volganieUéki  török  szavak 
i>1  az  űe  c*si]vas  nyelvből  valók,  s  nünthogy  fel  sem  tehet  tenni,  hotry 
h  roppant  na^yrnennyiséííü  és  igen  fontos  török  szók  ben^ő  érínlktízés 
«s  c^beolvadás  nélkül  a  magyarok  a  saját  nyelvükbe  (tilveltek  és  miiig 
eietartoltak  vulna :   ebből  azt  kövelke^telein,   hoiry  a  mai  magyarok  a 
felvúkhen  előforduló  Ősi  csuvas  szavak  bizonyítása  szerint  ugy  nyetvök. 
int  szellomök  és  vérök  egy  részét  azon  Ösi  csnvasoktíM  nyertek,  s 
3fi;va  méltón  tekinthetik  magukat  a  himnok  leszúrmazöinak,  nem- 
ik nyelvileg,  hanem  testileg  is. 

Aliaha  p.salódoin.  ha  ühv   vélekedem,    hogy  a    volgamellékí    népek 
u  U-gíTisíbb-lí  írtén  elem    előtti    időktől    kezdve    ugorokból    éJi    törökökből 
lak.  a  kik  egymással  sörflen  érintkeztek  és  löbbe-kevésbbé  összeloiTlJik. 
a  magyar,  hanem  a  esuvaá.  rseremisz  sth,  nyelvek  is  igazulják 
ert  eeyniiV^  nyelvéből  kölrsöniKsen  sokat  vetlek  föl,  s  ez  neriuisak 
«s  melléknevekre,  hanem   nagyszámú    ÍKcre   is   kiterjedt;   mi    több: 
nyelvek  még  nyelvtani  alaknkat  is  kölcsönözlek. 
Mindez    üsi.   igen    hos&zu    időn    at    folytatott    egyiilthikctsra.    népi 
^rviliielesre,  együtt   fejlődésre  és  kiseblí-nagyobb  összeforradasra  mutat, 
A  dolog  természetéből  folyik,  hugy  ez  az  együtt  élő  részint   ugor, 
'\  török  nyelvfl  és  eredetű  nép,  mely  egymás  nyelvét  megtanulta  s 
■-'   fTU'gi.stnerie.  nag>'obb  szövetségeket   alkotott    akkor,    midőn  ösi 
kiindulva,  neki  meni  a  világnak,    hogy  magúnak  uj  hazát,  uj 
leföldel  szerezzen. 

Hizonyara  i!y  népszövetségből  Állottak  a  hunnok  is:  voltak  a  bunri 

prcglícn  éppen  Ogy  ugorok,  valamint  törökök.  Hiszen  mikor  a  gótokat 

IfOzték  a  hunnok.  még  ezen  germán  eredetű  elemekel  is  szövetségükhöz 

és  a  mennyire  a  történet  vilögánál  látjuk,  ugyanaz  Ö  szövet- 

tarfoztak  az  alánok  és  gepidílk  is.   Mennyivel   bizonyosat)bnak 

hogy  a  fekete  tenger   feletti  vidékeknél  útnak  indult  hunnok  az 

talált  ugor  népeket  is  magukkal  vonták  a  nagy  vállalatba. 

Hoifv  a  hunnok  közi  ti)rí)k  nyelvű  elemek  voltak,  arra  né^ve  í^sak 

pftr  nevel   idézek ,   ilyen ;    Kfutraion,   hunn    ftyedelem   neve,   mely 

íMh  szennt.  kinek   értelmezését  elfogadom,  e  török  szavakból  van 

Sve:  knra  ^  fekete  és  //»/  =  szín,  ruha:    továbbá:    Otíegesins 

316?),  Attila  első  miniszterének  neve,   melyet  én  így   értelmezek: 

»k  d  gazdája'  vagy  < tíznek  a/  urat;  vagyis:  on  ^-  \iz,  aga  vagy 

=  gazda,   ÚT,  *szi  -^  magyarban:   -ja — je,   -a — e.    (V.   Ö.   török: 

i,  jlUbasi.  bingl>asi  =    bimbasi). 


Ellenben  Attila  efr^ik  nat^ybátyjának  Huas-nak  a  nevét  nem 
toni  löríík  eredetünok,  mert  r  eiőhaiigii  szó  nem  talaltalik  a  törftk 
nyelvben,  söt  nincs  ilyen  a  mongol,  inandsu  és  szamojéd  nyelvekben 
sem.  E  név  már  az  ugorságbíd  szai*mazik,  mert  a  mordvin  nyelvl)en 
rav,  ravo  •Volga*  és  «lenger>  jelentéssel  bír:  3  igy  ez  a  név,  mely 
jelentésére  nézve  a  t<)rök  Atíilciüal  egyezik,  a  melletl  bizonyít,  hogy  a 
hunok  közt  ugorok  is  voltak. 

Ezen  ugor-törők  népszövetségl)ől.  mely  himn    név   alatt   lépett 
a  történelemben,  képződött  a  mag>'arság. 

Tudnunk   kell   uj^anis,    hogy  az  Attila   halála   után    Pannónia 
kivert  hunnok  visszakí^löztek  ösi  lakhelyükre,  és  ott  lUitgur  vagy  utigur. 
kuturgur  vagy  kulrigur  é?  unugur  népekre  oszlottak  föl. 

K  szerint  a  hunnoktól  származtak  az  tmugurok  is,  a  kik  nyuszi, 
nyest  bőrükkel  kereskedtek,  helyesebben  mondva  azt  adtak  el  a  keres- 
kedőknek; már  pedig  az  nnngur  vagy  hunugur  névhez  a  legjobban 
hasonlít  a  hnUgar,  ungar  utigtir.  unger,  uger  éí>  uker  népnév,  melyet 
az  eun')pai  nyugati  népek  a  magyarok  nevéül  a  legősibb  idŐktÖl  fogva 
ismertek,  s  ma  is  e  néven  ismerik  a  magyarokat. 

Hogy  ezek  a  hunugurok  vagy  uniigurok  ugyanegy  nép  volt  a 
hunnokkal.  az  kitíinik  .lorcianis  mnnká,iából.  midőn  ezt  írja:  «A  hunu- 
gurok pedig,  a  kikiöl  .-sok  bátor  nép  félt  már.  a  nyeslbörök  kereskedési 
által  is  ismereleííek :  azok  első  lakása  Scythiaban  a  Maeotiíí  mellett, 
második  lakások  Moesiában.  1'hnicziában.  DáczíábaHf  harmadik  pedig 
ismét  Scythiaban  volt  a  fV-kete  tenger  lelett  >. 

Kzt  beszélik  a  hazai  krónikák  .s  ezt  adja  elö  az  úgynevezett  C-sabn- 
léle  ősrégi  néprege  is.  a  mely  nem  származik  a  Niebelunícen-féle  níimet 
monda-körből. 

K  történeti  viszony  különben    Iegkevésbt)é  sincs  ellentétben  u  t 
összehasonlílc^  nyelvtudománynyal,  a  mely  kélségbevonhatlanul  kimutal 
hogy  a  magyar  nyelviien  roppant  nagymennyiségű  Ős-török   ered*;lü 
van.  melyek  oly  fontosak,  hogy  azok  kihagyásává]  a  mai  magyar  n" 
úgyszólván  beszélni  sem  lehetne. 

E  nagy  számú  ös-ti'trök   szó  idézte  elö  azt  az  elkeseredésig   ii 
nagy  harezot  mely  a  magyar   irodalom   terén  az  úgynevezett   töi 
ugor  nyelvtudományi  iskola  hívei  közt  folyt 

Ha  ezen  müveket  olvassuk,  végeredménNTiek  mii»d  a  két  léinél  <s«űC 
azt  találjuk,  hogy  n  magyarok  ugor  és  törők  eredetű  elemekből  aUikiiltak. 
Mindég}'  most  mar.  hogy  az  Ős-magyarok  eredetileg  törökök  vagy  ere- 
detileg ugorok  voltak-e?  mert  az  bizonyos,  hogy  a  mai  niag)'ariíág  véf 


188 


A   KIK   IDEMSEITBK  OTTHON. 


3t  s  nyelvében  ligy  az  egyik.  Mint  a  májíik  népnek  én  ui/ehmek 
r^őse. 

Ezen  alakulüs  történelmi  liátterél  pedig  a  Imnn    név   alatl    ismert 

knlönbözö   elemeJtel    maK^ihan    íojjlaló    népszövetségben    találjuk    fel. 

Helyre   ugy  a  tői-trnolmi   atlatuk.    mint    u   tmgyományok   utalnak  .'^  így 

onyos,  hüg>'  a  magyarok  iiimn  eredetűek,  mert  uíO'  az  Ösí  törökséjíröl. 

nint  az  iigorságröl  utódai  a  hunnoknak 


A  kik  idegenek  otthon. 

(A  kiv&ndorolt  tnagyaj-országi  bolg&rok) 
Irta  i  Slrawís  Adolf. 

Aránylag  igen  kevesen  Ismerik  a  magyar  holgámkut,  ]>edig  elhno- 
apliiai   lekintetl>en   igen   érdekes   szigetecskéket    ki'peznek   Tenifrívár 
öriiL  Még  kevesebben  ismerik  a  bolgár  magyarokat,   kik  Sistov(t  körül 
íllíatiSk.  A  magyar  bolgárok  akkor  jÖUek  bozzank,  mikor  bire  terjedt. 
az  osztrák  császár  hadai  sorra  verik  a  törököket.  Azonban  sokkal 
ÍTobb  volt  a  nagy  niozgolódás,  mint  a  tényleges  telepedés.  I-egalább 
bí.»]gár    íjsaládok   száma,    mely    Magyaroi-szágba    kerüli,   nem    áll 
Byban  azzal  a  mtinktdkodással  és  jegyzékváltás.^al,  melyet  a  katonai 
diplnmácziai  körök  annak   idején  ebben  az  ügyben   kifejtettek    Nem 
BötíCLf   mmt  a   szerbek,  jöttek   a    bolgárok   hozzánk,    hanem   kicsi 
tokíian   vagy   egyenkint.    Így  a  tőtörzsfészek  —  Vinga  —   1722.. 
és  1724-ben  népesedett.  Tényleg  már  ugyanezen  idő  körül  sokati 
'í;(k  ki  a  Tuna  vilajetl>öl  vagyis  a  mai  Ibilgária  nyuKuli  és  északi 
de   annuk   a    zöme   Oláhorszagba    buzOdoll.    Tniijiik.    hogy  a 
revíicíti  békekötéij  érteiméhen  nemcsak  a  bánság,  hanem  Olúhország 
is   felszabndnlt    a  török    uralom    alól  s  hozzánk    ísatollatott. 
^y   joggal  adhatott   V\.   Károly    császár   szabadalmakat  a  l>aMáU 
plgároknak.  niitit   azoknak  is.  kik  a  Knijova   k(">rüli   helysi.tgekbe   lele- 
ltek az  oláliságba.  lüz  utobhiakböl  egy  kis  rész  már  néhány  év  múltún 
lytelcn  volt  a  nikápolyi  plístMik  közbr-njárására  Magyarországba  ván- 
^>Idí  s  bánatban  letelepedvén  meghagylak,  illetőleg  megerősítették  uji)ól 
t>i  szabadalmaikat.  Ezek  különösen  a  belgrádi  béke  után.  18  iO  körül 
jlek  le.  Nem  s/.ándékozom  kénytelen  elmondani  egyúttal  a  magyar 
IJgArok  letelepodési'nek  történetét,  mert  nem  is  ezt  czélozza  e  rövidke 


STRAU9Z   ADOLF. 


leírás.  Azért  nem  kívánok  kiterjeazkední  a  letelepedés  réi^leteiref 
annak  politikai  hátterére.  Nem  irom  le  a  csipopovíczai  Balkán  körül 
bolgárok  fetkeléi^ét  és  lázongásait  a  ir)rök  uralom  alatt,  a  kik  eniíel 
síkerteleníiege  után,  majdnem  valamennyien  kivándoroltak.  Csak  nicllesltíf 
jegyzem  meg.  hogy  a  volt  horvát  búnus.  valamint  a  jelenlegi  budapeat 
hadparanesnok  Pejarsevit^;  gróf  is  azok  közül  való.  Bulgáriában  a  csa- 
ladot  meg  Pero.Mftvicsnek  hivlák.  de  nemesi  pi-odikálumuk  ia  világosai 
jelzi  eredetüket  bár  azt  igy  iiják  Kiporov,  de  helyesen  azt  c8ÍpiirovcinaÍ 
kellene  imi.  Megelégszem  csupán  azzal,  hogy  felsorolom  a  főbb  helyeket 
a  hol  a  bolgárok  ma  laknak:  Vinga.  BessenyÖ.  Lukácsfiilva.  Módoí^.  Lovín 
Bodrog,  Dvorin,  Iltvarnok.  Zmrzsova.  Teregova,  Bamczháza,  Ivanova 
Redna  és  a  hét  krasovai  falu.  Számuk  mintegy  20  — 2f>  ezret  tesz.  A  hé 
krasovai  falni  azért  említettéin  külön,  mert  ezek  már  nepríyzi  tekintet- 
ben is  lényegesen  különböztek  a  többi  bolgártól.  Mig  amazok,  eltek^intvi 
a  kisebb  fontossággal  bíró  lényegtelen  dolgoktól,  nemzetiségüket  meg- 
lehetős tisztán  őriztek  meg,  addig  emezek  nem  tudtak  már  ellentállní  i 
szomszéd  idegen  nemzetiségek  befolyásának.  Nem  járlak  ugyan  lu  i  f. 
az  erdélyi  részbe  kerültek,  mint  az  alvincziek  vagy  dévaiak,  kik  •■  ■  •  i. 
eloláhosudtak.  hanem  minden  körülmények  közöli  már  nem  lehet  fllra 
valódi  bolgároknak  tekinteni. 

Inkábba  náluk  ismeretlenebb  sorsra  jutott  bolgár  magyarokról  akarói 
megemlékezni.  azokn>l,  kik  liazánkból  ujbói  kiTándorollak  a  felszalradul 
bolgár  fejedelem?:égbe,  a  kik  haza  mentek  és  idegenek  leltek  —  ottlion 

Mikor  Hattenberg  Sándor  a  berlini  szerződés  alapján  elf'v/'  i'''t  - 
bolgár  fejedeimi  trónt  s  igen  hathatos  orosz  támogulás  mellett 
küotta  a  bolgár  nemzeti  kormányt,  az  a  szerenesétlen  ország  tf^alságDi 
állapotokat  tüntelelt  fel.  A  szabadság  első  kor'sznkában  elkábult  a  bolgiki 
nép  Sígát  erejét  túlbecsülte  s  elbizakodott  abban,  hogy  rr»vid  idő  imilvi 
megalakul  a  Nagy-Bulgária,  melyet  az  orosz  protektorság  már  a  san- 
stefanói  szerződésben  kötött  ki.  Az  uj  ffyedelemségben  valódi  ifjú  lu'íVTel 
lelkesedéssel  fogtak  minden  téren  lázas  munkássághoz.  l.^rombolni  min- 
dent, a  mi  régi,  hogy  ne  emléJceztessen  semmi  az  elmi^U  török  kor 
szakra:  teremteni  egy  uj,  modem,  a  nyugoti  eziTtlizáczión  nyugvó  állomol 
Nagyon  erősnek  képzelték  magukat  és  túlságos  írókat  akartak  egyszerre 
Arra  elég  erősek  voltak,  hogy  leroml>oItak  minden  meglevőt,  tekmj 
nélkül  arra,  jó-e,  rassz-e,  használható-e  még,  vagy  átalakítbato 
arra.  hogy  ujat  teremtsenek,  a  mely  nekik  megfeleljen  és  mégis  a 
goti  i:zivitizá(!ziö  jellegével  is  liírjon.  bizony  megiívö/ótUiettek  (.^akluu 
hogy  gyengék  s  nem  bírnak  képességgel.  Bírlak  ugyan  a  mnllból  nyi 
hajdukokat,  köröket,  kedves  népköltőket,  AŐt  agyafúrt  diplomatákat 


188 


A    KIK    roKaSNEK   UTTUüN. 


űdez  T^rni  csekély  rontnssui<ííaI  bin')  anyatí  eiív  nj  áUmn  szepvezést're^ 
{fHél  ükveíetieníil  szakemlierekre  is  vnn  s/üksiHí. 

A  boljrar  ncinzeti    kormiiny    liivalalosan  is  kifejezést    adott   emez 
apótoknak  az  állal,  hogy  felkért  töhb  európai  kormányt,  adnának  nekik 
9ÜÜ  !i(i9szal)lj-ri)videljl.»  időre  szakemberekéi.    Alig   terjedt   cl   ennek 
Kur»'ipát>an  és  jöttek,  ííietvt*  jittlek  a  szakemberek  hívatlanul  is,  csak 
hemzsegett  az  a  kis  ország  a  vílághírQ  szakemberektől*  tele  szem- 
Elalö.  es/boditó  lenekkel,   memorandumokkal.   Minden   zseljökl)en 
tlt  egy  memorandum  tartalékban,  tet.^zcs  szerint  vála<>zlbaló.  n  hétnek 
B)y  napjára  ma^ik. 

Mint  a  szélvés7,  mely  elÖre  horí^a  a  szemetet,    tódult  a  íftlszaba- 

ulaf?  első  kor^zakúbíin  a  s^ok   kalnndoiv   nemzetközi   ^zúlbámus   ÍíuIíííI- 

bba.  Az  egy  török  járcjm  helyett  ennél  százszorta  tiehezebb,  kellemet- 

bb  kelt6&  járom   nehejiedett  r^juk.  a  TeUzaliadftó   inuszkáé,  meg  a 

kiidú    szftkCerllaké     Ezek    elöl    nebezet)b    volt   a   meiwkvés.    mint  a 

nde^,  la^u  török  kormanytó). 

Több   is   volt    ezültal  a  koozkán.    mini  a  török   uralom   alatt.  Az 

nemzetiségéből  akarta  a  népet  kivetkőztetni,  az  idegen  szaklVWiak, 

ndorok  es  vállalkozók  pedig   vap>'OTiukttol.   Tisztelet  a  kivételekneJc, 

volt  ilyen  is.  Volt  egy  franczia   pénzügyi    szakteríi,   valamint   egy 

biliiyász.  egy  e^eh  tudós,  kik  mind  igen  jó  szolgálatot  tellek  Bnl- 

eánának, 

Csakhamar  belátták  a  bolgárok,  hogy  e.söbörböl    vödörbe   estek  s 

Ikxiv  ez  így  nem  tiiaradlutl  tovább,  kiadták  u  jelszót,  hogy  uem  tnrnek 

idegen    boldogítót    a  nyakukon,    A    ínuszkakat   kivéve,   ki  is  ker- 

;  a  nagy  részüket.  És  Itt  már  nem  voltak    válogatósak,  a  javának 

:ja;y  oda  kellett  hag>'ni  az  orszáKOI.  mini  a  salaknak 

Ez  tdöRzukbnn  készült  az  a  másik  jelszó,  hogy  nem  kell  nekik  az 

wk  idegen,  vannak  bnlfiárok  Hulgárián  kivi'il  is  nemcsak  a  mni-edonok. 

ugyanaKOu  niüveltséf^i  fokon  állanak,  mini  ok,  hanem  viinnak  azokná) 

véltebbek  és  jobbmoduak :  a  magyar  hoígdrok.   Ezeket    vis^^zahozni 

:    ezek  igen    hasznos,    mítvell    elemet   fognak  képezni  **s  nem 

-v  .nzeiLsépüek.  hanem  jó  bolgánik.  édes  te.slvéreik.    Persze  ez  is 

megírt  memorandum    volt,   melyet  a  kormány  komolyan  vett,  a 

Qta«  emberek  pedig  nagy  lelkesedé-^sel  fogadtak.  A  köznépről  persze 

lehet  itt  szó,  mert  az  még  manapság  sem  tesz  számot  Bulgáriában, 

Tte  uz  adúlizetést  és  a  katonaszolgálalot 

Ennek  a  nagyképű  memorandumnak  a  .'>zerzője  magyar  ember  volt 
í'it  DecsíjlTn^k  liiltak.  A  uu'nt  e  terv  elsőlM?  ismeretessé  lett,  Decsoff 
ír  ''sak  iigv    u.«z«itt  a  dii\iftsegben.    ügy  a  téjedelem.    mint   a  kormány 


különféle  kitüiUelédekben  rétízesítették.  Kapott  rendjelet,  kinevezték  gv 
náziumi  igazgatónak,  megválasztották  képviselőnek  stb.  DecsofT  tula.jdon- 
képen  nem  árulta  el  azt.  Iiogy  vallójában  milyen  szamlian  laknak  Ma- 
gyarorszátíon  ttoljíárok.  Még  ma  is  vannak  előkelő  bolgárok  a  rejedelem- 
ségben,  a  kik  azt  hiszik,  hogy  Magyarországon  legalább  1 00.000  bolgár 
lakik.  azt.  hogy  milyen  köllaéggei.  erőfeszítéssel  próbálták  lielyükböl 
kimozdítani  a  magyar  bolgárokat,  ezúttal  nem  érintem.  De  hogy  a  vís.sza- 
telepítés  végeredményében  nem  állhatott  c^seppel  sem  arányban  azzal  a 
felcsigázott  várakozással,  melyet  a  Decsoff-léle  memorandum  hangzatos 
fi'ázisai  méltán  kelthetlek,  de  hogy  a  visszatelepítésre  fordított  kölUíf^gékel 
s  a  rá  vesztftííetí^tl  láradLságot  is  aa^jnáltak  a  bolgárok,  ezt  mar 
1884-ben  alkalmam  voll  tai»asztalni,  a  mikor  DecsofT  urat  személyesen 
voll  alkalmam  megismerni  és  tapasztalni,  hogy  Ö  bizony  teljesen  kegy- 
vesztett. 

De  menjünk  sorjára.  Blmondom  röviden    mi  kép   ismerkedtem  ineg 
De<"í?on'  úrral.  Tagja    voltam    aimak  a  végrehjytó    bizottságnak,    meiy  a 
budapesti  általános  kiállítás  alkalmára  egy  keleti    pavillont  volt  ;-  ■" 
zendö,  melybe  be  kívánták  mutatni  a  magyar  közönségnek  a  szohí 
keleti  tartományok  ipari  és  kereskedelmi  czíkkeíL  Itt  nyertem  kiküldctéAt 
arra,  hogy    utazzam  le  Rulgáriába  az  ottani    kormányt   ezen    eszmének 
niegnyemi  s  a  pavillon  számára  egj'  lehetőleg    teljes    mintagyiyteményl 
szerezni.  Ugyanc-sak  e  bizottságnak  IJplhay  Béla  l)óró  volt  éltelÖ  lelk«^ 
Mielőtt  elutaztam  volna  küldetésemre.  Kiptbay  bái\»  lígyohneztetett 
hogy    keressem    fel    DecsoRbl,    ki    e^yik    uradalmi    tisztjének    teatvéj 
tudomása  szerint  nagy  liefolyásu  ember  a  bolgár  kormánynál.  így  leltem 
már  előre  is  figyelmessé  téve  Deosofíra.   Midőn    Szófiába   érve   tudako- 
zódtam De<!soír  után.  csakhamar  arra  a  iapaszlalalra  jutottam,  ti 
ö  állását  lehel   mindenféleképpen    magyarázni,    de    befcilyáso.snak 
seggel  nem. 

Alig  jelentek  meg  azok  a  crzikkek.  miket  m  kiküliJetésrul  es  a  huda- 
pesti  pavillon  czé^airól  az  akkori  félhivatalos  lapban.  Ti'ttovska  KonsU- 
tucüí-hdin  Írattam,  Decsolf  maga  sietett  engem  főikeresni  szállásomon. 
Egy  titokzatos,  keveset  heszé\6,  száraz  emberkéi  ismertem  meg  DecsolT- 
ban.  Jó  barátaim  Szófiában  figyelmeztetlek  elÖre.  hogy  ne  legyek  köz- 
lékeny, mert  ez  az  ur  esetleg  visszaél  bizalmammal.  Igazuk  volt.  Decsoff 
nemesak  bolgárabb  volt  a  többi  bolgárnál,  hanem  még  magyargy 
is,  a  mit  pedig  a  letzkeveselib  valódi  bolgárról  lehelne  állítani.  F" 
míg  kormány  és  nép  rokonszenvvel  fogadia  u  kiállítás  e^z  „ 
f^edelem  kiválúlag  érdeklődött  az  iránt,  hogy  minél  szebb  bolgár  osx- 
lályl  teremtsenek  Huda|>eslen.  addig  a  Magyarországból   odavedletl  bol' 


l«o 


k   KtK   tOEGENEK   OTTHON. 


ok  Daj^y  indulattal  viseltetlek  az  eszme  iránt,  sőt  nem  resteltek  eme 

IklöoOt?  érzelmeiknek    kifejezí^sr  is  adni.    F'igyelniezleltek   Tatór-ííazarrl- 

egy    bolgár   vidéki    lapocskára,    melyben   opponalL*   uzikk  jeleni 

8  melyet  egy  ilyen  elpártolt  magyarka  sugalmasíott. 

De  hű!  nézxük  mosi   már   meg  a  líiilKáriúba    lelelepedelt    magyar 

tlg&rokat.  Mi  sorsra  jutottak  azok.    Megtaiúitúk-e  azt  az  igérel  foliljél. 

fti   nekik    Decsofí  még  a  szép    magyiir    Imziiban  olyan    csábilíVlag 

DdoH  lefesteni.  Eddig  i^  i^sak  u/ért    ruglatkoztam  ennyit   DecsolT   úrral, 

öeri    már    előzetesen    igen    alkalmas    burometrumkénl    Hzolííáll    nekem 

hogy  megiíyözzön  uz  ö  niagíis  roptü  (erveinek  Ivijes  dugíiba  dóUfiiöl, 

De  mi  okozta  a  sikertelenséget.  Talán  a  bolgár  kormány  nem  vál- 

ill8  hte  adoti  igéi^tí^t,  nem   nyiijtoUa  a  letelepedőiknek  azi,  a  mi  nekik 

isba  heiyeztetetlV  Nem.  Mindent  megadott  a  bolgíir  kormány  abból. 

mit  csak  ígért,   t^upán   fik   nem  kaptak   semmit   sem   abból,   a  mi( 

4i{t  iirék  kilátásba  helyejstek. 

Megérkczi'sük  elsö  napján  tárt  karokkal  fogadták  6kel.  Ünnepellek 

niegérke^et  tekét,  de  mdr  a  kii  vétkezd  miptikon  ini*^  lelelepitéHük  is  már 

igy  nehézségekbe  ütközött. 

A  íU*fi  s/.Mail   meg.  a  mire  nenki  sem  s/.amiloll,  a  nép  zugoliklotl 

iiHepedétoük  ellf-n.  mt^g  pedig  nem  a  ie«liizeig6bl»en    adva   kilejezéiít  ez 

itOknek.  Azt  elhitték,   hogy   az   érkezettek   holfiárok,  az   ellen   nem 

!ll*k  kífogá*ít.  bár  még  a  nyelvüket  is  megmosolyoglak,  a  mire  kOh'tnben 

öWj  lerck  vissza,  hanem  azt  már  a  leglíatározoltablian  kijelentették. 

GZ^k  a  bolgárftk  nem  kúzéjiih  valók.    ICddig  megvoltak  ök  tisztán 

maglik  valláfuklwjn,  Ök  nem  engedik  meg.  hogy  ezek  az  Uieyenek  uj 

'  -:al  megmételyezzék  békés  fészkeiket.  Kzze!  a  reltopással  szemben 

i'  lehel  okoskodni.  A  bolgár  nép  nagyon  valláso.s  s  nem  is  tOri. 

bárki  is  ebben   érzésél»en   baborííassa.    Arra  nem   gondolt   senki. 

a  maiívar  iKilgámk    r<^mai    katholikusuk.  a  mi  a  bolgár    nép   sze- 

mmdenképpen  csak  szálka  lef«*t.  Nagy  |ierpatvarral  járt  a  letele- 

de  még  keservesebb  volt  a  megtnuradá.s. 

SÍPtovo  környékén    rendezkedteJí    be_'  szeRényes   gazdaságaikkal.  A 

■"■'-■ -A  Irtilgár  testvérek  ürökö.sen    czivódtak,  veszekedtek  az  iijonnan 

Ukel.  Kezdetben  csak  tűrlek  a  mag>ar  liOlgárok.  azt  hívén,  hogy 

nem  Tng  örökké  tartani,  hogy  elvégre  majd  összeszoknak,  majd  meg- 

nltkoznak.  De  bizítny  nem  tudtak  összeférni. 

Klmeiitfík  a  ruszosuki  osztrák-magyar  konzulhoz.  Annak  adták  elö 
MKiszaíkat.  Itt  emfierűkre  találtak.    Akkortájt   lengyel  ember  volt  a  mi 
k,  valami  Kviatkovsky.  ki  maga  bigott  ka'holikus  eml>er  volt  s 
.;r.  nagyobb   részét   térdepelve    imádsággal   töllötle.   Kviatkovsky 


STKAUSZ  ADOLF. 


nagyon  kapoll  alkalmon.  Az  elpártolt  Imitfitdrsakat  ujliól  vMelme  olft 
vette,  már  t«ak  azért  is.  ho(íy  az  istentelen  bolnár  népet  t>epanai*2ol- 
ha!?sa.  Ez  a  szó  ■  istentelen  >.  volt  a  mi  riis;;csuki  konzulunk  kedveuca 
és  egyetlen  jelzője  a  holjiárokkal  szeml)en.  minden  más  tulajdrinságaiJc 
irányúban  süket  is  vak  is  volt.  Hogy  a  bolgárok  a  betelepe<iökhen  gyű' 
lölík  a  rótnai  katholikust,  bántotta  leginkól)!).  Irt  egy  jelentést  a  másik 
után.  kíTte  a  bécsi  korniánvt,  hítgy  mentsék  meg  a  azereni-séUen  Ar/i/A 
ltkt4sokttt.  az  istentelen  bolgárok  flldözéseitól. 

Addig-addig  tett  jelentéseket,  míg  a  dolog  ő  felsége  tudomásán 
jutott,  ki  hal)Oziia  nélkül  néhány  ezer  forintot  küldött  a  letelepedők 
lyezésére.  Kviatkovskv  erre  nagy  k<ímolyan  és  diadalmas  an^zczal 
jelent  a  letelepedett  magyar  Mgárok  kozötl,   azokat   maga  ki^re 
tdtte  s  szétosztott  a  szűkölködők   között  rengeteg   számú  —  bibliát 
imádságos  könyvet.  A  derek  örew  iir  ugyanis  a  beérkejsetl  segélypén 
ttibliákal  és  imádságos  könyveket  vasaroll. 

Többé  nem  mentek  panaszra  a  szerencsétlen   tnagyar  bolgárok 
ruszcsuki  o^zlnik-magyar  konzulhoz,  a  ki  meg  Örömmel  jelentelte.  ' 
már  minden  rendben  van 

Pedig  a  magyar  bolgárok  nag\'  keserűséget  szenvedtek.  Nein 
kezett  velük  senki.  A  szoraszédt>s  testvér  bolgárok  ellenséges  indulati 
viseltettek  irányukban.  Ha  vasórnaponkint  a  lérre  pyülckezcll  az  iíjusilg, 
hogy  furulya  vagy  duda  hangjai  mellett  mulatozzanak,  a  magyar 
gárok  nem  elegyed liettek  a  mulatózok  és  tánozolók  közé,  hanem 
(elének  voltak  külön  csoportosulni,  vagy  szerényen  meghozva  tn: 
pusztán  a  néző  szerepére  szoritkozni.  Mindez  nag)'on  fajt  öregnek 
egyaránt,  de  még  jobban  bántotta  Őket  az,  hogyha  Ixilgárul  tieszéltek,  8 
nép  kinevelle  őket  mert  kiejteiJíík  különbözött  az  Övékétől. 

Alkalmam  volt  meggyőződni  arról,  mi  különbsé-g  van  n  magvsr 
bolgár  és  déli  bolgár  nyelve  közölt. 

Mikor  a  kíállilás  ügyében  a  szőfíai  kormánynyal  értekeztem,  az 
akkori  ki^lügyminiszternél  a  kíWelkezö  érdekes  e.set  történt.  A  magyar 
kormány  bolgár  tí)lmácsul  Karagyéna  Mihályt  rendelte  mellém,  ki  vingm 
lévén,  szerinte  könnyű  ezerrel  fog  a  nép|>el  erinlke^.hetnL  Karagyéna 
megkért  arra.  hogy  /anofT  kűlOgyminíszlernél  ne  én.  hanem  ö  fbgfli 
előadni  ügyünket,  még  peilig  ékes  bolgár  szúnoklalitan. 

A   beszédet    szállásunkon    elkészítettem   s   Karagyéna    hozzál 
annak  lefordítására.  Könnyű  módon  fogott  hozzá,  de  biz  nehezen 
a  dolog.  Majd  kél  napig  dolgozott  szegény   izzadva,   nyögve.   Se*: 
vette    Kiria   ZanofT  régi   grammatikí^iát  és  a  fJogorov-szótárt.    A 
csak  nagy  nehezen  bf)tdogulhatott.  Hiányoztak  a  régi  ZanofTliaa  ts.  mi 


19S 


réna    feáében  i?  az  összes    modern   to^almakho?;   a  kellö  ^s  meK- 

'*k.  K^i  napi  munka  után  KaraKVi-mi  földhöz  t:sapla  /anolT 

[iii.«^.«..j»L.  raeR  az  elöUe  levö  l»oIgár  szótárt  ts.  összetépte  az  egéáa 

Eványt  3  ei?>'   óra   alatt   kész   volt   a    beszéd  a  vin^ai   nyelv  és 

fes  Kamfivéna  az  Ö  hatalnin>    iiaiiRiAn   elöadla   n  kftlügyniinisztpr 
lemiében  a  heszedet.  A  miniszter  nagy  meglepetésében  olyan  lurtelHi 
ialatot    tett    mintha  a  Tillam   rtsapott    volna   le.    Majd  a  szamokra, 
íjtl  meg  rám  mereszti  hámuló  nagy  .szemeil.    Rázta  a  fejéi   niopoly- 
ptí.  izgetl-mozíiott.   etcy    szóval  ez  a  l>eszéd   egészen   kihozta  a  kerék- 
sból.    Megöleli    bennfinket  és  testvéreknek   szóliloll,   aztán  liosszan 
viseltünk  —  franoziául,  mely  alatt  hevallotla.  ha^'  ő  bizony  abból. 
Karagyéna  olyan  szépen  elmotidott  bolgárul.  ma.id  rsak  hogy  egy 

á-Ltl 
Zanoff  ezután  mcinnagyarazta  a  dolgot.  Ez  a  nyelv,  melyen  Kara- 
l»eszell.  tiszta  bolgár  nyelv,  de  iipyunez  a  régi  népnyelv,  melyen 
gán)k  ezelőtt  160  esztendővel  beszéltek.  Azöta  a  déli  Ijolgarok 
nagyon  eliöröködi^U  és  eloroszosodott,  a  mi  szók  tisztán,  érin- 
Űen  maradlak,  azoknak  meíí  kiejtése  változott  s  i^y  legfölebb  irott 
[)n  értekezhetnek  könnyen,  de  az  érintkezéí^  élö  szóval,  a  fenti  okokra 
tekintettel,  nagyon  nehéz.  Mejgegyeztem  eire.  hogy  az  Írásbeli  é-rint- 
aél  is  van  nagy  akadaiy,  ugyanis  az,  hogy  a  magyar  bolgár  nem 
a  cyrill  lietüket  fcs  tényleg  nem  tud  a  magyar  bolgár  déli  bolgár 
•ével  egy  könyvből  imádkozni.  Ezt  különösen  érzékenyen  sajnáltak 
magyar  bolgárok,  mert  a  niszt^uki  konzultól  kapott  felesszámu  ímád- 
könyvekböl  még  csak  nem  is  ajándékozhattak  bolgár  l(»stvémkiiek 
yel  is.  Mi  hasznát  sem  vették  volna  neki.  latin  betűkkel  voltak  írva. 
Tavaly  találkoztam  magyar  bolgárokkal  a  ruszcsuki  piaczon.  Öt-liat 
il  hoztak  oda  tojást,  fát,  az  asszonyok  meg  egy  pár  hatos  áru 
i'iriKat.  Beszédbe  ei-eszkedtem  velök.  Elpanaszolták  tenger  hajukat 
végül  atra  kértek,  hassak  oda.  hogy  néhány  gézenuuz  ember  ne  lie- 
megiut  tele  a  magyar  bolgárok  lejét,  bog)*  itt  milyen  lioldog  világ 
juk.  Maradjanak  azok  szépen  otthon,  .lobb  dolga  van  ott  a  cae- 
mint  itt  a  gazdának.  A  vingai  parasztember  hétköznapi  kenyere 
l^ee  ahhoz  képeat,  a  mit  ők  itt  nagy  UnnepnaiMm  esznek.  Mi  —  ugy- 
iiod  az  egyik  —  júhiszemmel  mint  bulgár  ertídetiiek.  haza  akartunk 
li  Bulgáriába.  Most  idehaza  vagyunk,  de  idegenek  —  és  még  sokáig 
Iánk  idegenek  —  otthon. 


A  Baba  Dokia-monda  s  a  vele  összefüggő  nép- 
szokások Romániában. 

Irta :  Veretis  Emire. 

Or.  Marienescu   Athanáz    tagtársunk   Baba    Dokiáról    éPtJekes 
—  a  mini  szerkesztőnk  nagyon  helyesen  montiá  —  « alapos  ismereti 
s  európai  felfoKássaU  irt,  társasiági  értesítőnk    inrtll  füzetéíieu  megjt 
kiválóan  oiyectiv  tanulmányát  olva-sva,  önkonylelenűl  eszembe  jutott 
a  kevé>%  mit  ugyan  e  tárgyról  itt  Roniíuiiáhan   lialloltam,    lapasztal 
és  olvastam.  Azt  hiszem  léhát,  nem  lesz  sem  felesleges,  sem  érdek 
ezeket  e  Imlyen  szintén  leírni,  mert  összehasanlHó  né[»rajzi  biWárlai 
cze^ját  én   ép  abban   látum   teyesen   elénre,   ha  a  hazánk    nt^peini 
lerületén  megfigyeli  szokásokat,   ethnológiai  jelenségeket  ösazeve^Ük 
ilielü  nemzetek  saját  hazájában  iüinerl  analógiákkal.  Meri  csak  i^ 
mutatliatjuk  ki  az   álköksönzést    vagy    vehetjük   észre  egyik   népnek 
másik  néptörzsre  gyakorolt  befolyását  és  hatását. 

Baba  Dokiára  vonatkozólag  azonban  nem  mundhutnám,  I 
mylhosz  Bomániában  elterjedt  ós  ismert  lenne,  a  minthfígy  láltnl- 
náliink  Magyarországon  is  egyes  helyekhez  van  kötve  é«  ott  sem 
lános  fit  is  inkább  az  olvasoltabh  tatiitók.  falusi  papok  s  a  középi 
tály  tagjai  ismerik  elvétve,  de  maga  a  nep  tifi.m  ind  semmit  róla.  I| 
ugyan,  hogy  Moldvában  a  Pion  és  Csahló  tetején  képzeli  ez  atakcsop* 
a  néphit,  söt  ugyan  ez  országrészlíen  van  egy  Luncn  Dorhiei  nevű 
falu  is  Putna  megyében,  de  mindez  annyira  lokális  ellei'jedésCL  hogr 
alig  gondolnám,  hogy  e  legendát  a  szomszéd  vármegyén  túli  lakossóf 
U  tudná.  A  sík.  alfdldes  Oláhországbun,  hol  e  monda  keleikezáséJiex 
szüksége-s  képzelet  ébi-entartása  s  táplálásának  pedig  távol  vannak  a 
termeszét  hegycsúcsai,  wei/  kevé^sbhé  ismerik  a  Baba  Dokia-mythost 
s  itt  ugyszótva  csak  a  városok  intelligens  köreire  szorítkozik  anuak 
ismerete. 

Maga  az  e  tárgyra  vonatkozó  oláh  irodalotn  is  oly  csekély,  szmte 
semminek  mondható,  hogy  a  már  Marienescu  által  emlílelt  kél  tiely«a 
kívül,  épen  csak  Carmen  Sylva  erallli  «Derebal  leánya>  ozimü  elbeszé- 
lése végén,  mely  most  Héthy  múltkori  í-zikke  folytí\n  letl  elöltünk  is 
ismeretesebií.  Eblien  a  királyi  irónö  a  dák  főváros,  Sarniisegelhusa  ostro- 
mában hősiesen  kimúlt  Decebal  le-ányáról,  kit  Andrada  néven  szerepeltet 
csinos  novella^jalian,  a  következőket  írja:  -Némelyek  «zl  állíiják,  hogy 
Dokiu  volt  a  neve  s  hogy  midőn  Ti-aján  császár  meglátta  éü  megked- 
velte, kövé  változott  volna.  De  (raindjárl  utána  teszi)  erről  nem  maradlak 

ÍM 


VERESS    E»DRE. 


okmányok,   mfrt  a%ok    vat^y   Sarmísegethusáhan   églek  vagy  a 
rohan  vesztek  el? 

Atkulaltaiti  HZ  tijahbkori  olab    népköltészet    löbb   érdekes   f^yl^jte- 

lyét,  de    sehol   sem    hirtatn    benniik    Baba    Dokin   nyomóra  akadni. 

ha    tnnga  a  ntylho?.   a  mint    fentebb  is  kimutattam,  kevésbbé 

nert,    annál    elterjedtebb  az  a  szokás,  mely  vele  összefiiSRÖen  s  tigy- 

Mva    belőle  kifejkklve  ors/úgszerle    honos,  és  a  mi  viszont  valószínű, 

hazánk  oláli  lakossága  közt  ismeretlen.   Márrzíus   elsőén  ugyanis 

,  otáh  nép  a  tavasz  közoledtí^nek  öhmiérc  egy  kis  jelt  ve:«z  fel.  mely  em- 

Iceztesse  azalvo  mindenség  uiiáébredésere.  egy  talizmánt  visel,  mely  meg- 

íe  Ct  a  tavasz  égető  sugarainak  hatásától,  Ez  a  inúrUisor.  így  nevezve 

Eiufs   haváról,   melyben  szer-epel   vagy   talán  a  Baba  Dokia-monda 

OT'-járóI:  melyről   e  szerint  a  népnek  itt  tíivoli  sejtelme  lenne, 

hogy  a  mytliosz  többi  személyére  s  tárgyára  már  vissza  bírna 

nl^eziu  V 

FJétí  Eiz  liozzii.  Imgy    Hutnániabíin  a  márlzisor   egy  kicsiny,  sziv- 

igy  köralíiku  erem.  melynek  egyik  nldaltiru  «Már(ZÍus  elseje*  van  írva, 

lapjára  }:>cdíg  a  lavafiz  megjöttél  jelentő  fecskék  és  róz.sák  vannak 

eJve.  Ilyen  érmekel  mmden  évben  vernek  az  illető  évszámmal,  fehé- 

U  é>  tiárga   rézl)ől.    gazdagoknak    t»edíg   arany  s  ezüstl>ŐL  búr  nem 

íUan  Iái  az  ember  tiszta  kristály  üvegből  készOlleket  is.  Egy  bukaresti 

Imes  ékíízerész  erre  az  évi  idényre  lydonságul  ép  ily  domború  öveg- 

ilieket  hozí^lt  foi'gaiomtta.  melyeknek  közepén  meglepetésemre 

>  látható  egy  kápolnás  hegy  tetején,  piros  kozsokkal  hátán  s 

illette  B  la  Bánátban^  Marienescu  közlese  szerint  12)  megfagyott  juhával 

mind   elénk   színekkel   kifestve,    A  kis   cseesebet^'sének   volt  is  olyan 

ijc  t»ogy  raidön  lulajdonkopeni  viselésének  ideje  eljött,  egy  sem  maradt 

RfanymQves  bolhában 

De  ezenkívül  az  ulczákon  már  február  közepétől  kezdve  szanaszét 
mindenfelé  a  gyerekek  az  olc.m')  mártzisorokat.  melyekből  20—30 
ng  és  csilingel  egy  kis  vesszőn,  mialatt  leginkább  így  kiabálga^ák 
árujukat : 

<Szép  nemzeti  marczisorok. 
Hordjak  urak  s  kisasszonyok.* 
£s  márrziuü  elsején  aztán  í-sakugyan  a  társadalom  minden  osztályá- 
lagjai.  de  kivált  a  nők,  leányok  é-s  gyennekek  nyakukba  akasztják,  vagy 
)int  a  íérliak  szokták)  kanjukra,  kezlikn?  fonják  az  ilyen  piros-fehér 
Írott  selyemre,  pamutra  Idzölt  márlzisort,  azzal  a  bittel  viselvén  azt, 
jy  birtokotíát  igy  nem  ftiujtt.  vagyi--^  nem  barnítja  meg  a  nap. 

Viselik  is  a  hó  utolsó  napjáig,  hogy  arczuk  egész  nyártin  at  tiszta 


BABA    DOKIA-MOKDA    S    A    VRLE    ÜSSZ&PÜGGÖ    NÉF^OKÁ.SOK    HOAUMABÜ 


ée  szeplőtlen   maraftjoD.   ^  a  mártzisorokon  látható  ter^kékrűl    v; 
kinek  ne  jutna  esz(>f)p  inagvftr   leányaink  tavaszi    mondókaja :    Fi 
látok,  szeplöt  mosok  —  mit  az  első  let:ske  látásakor  annyi  eredeti 
ísmételgelDek !   De   visszatérve   a   mártzisorra.   a    hónap    végével 
rózsalöre  kötik  azL  hogy  —  mint  mondják  —  olyan   szépek    legyi 
mint  a  viruli'i   rózsa :  a  fakm    ellenben,  hol  a   raártzisor  helyeit 
rabban   egy   lyukas  ezüstpénz   (vagyonosabbaknál    egy   arany    vagyi 
Napóleon)  pótolja,  tejet,  meg  tunSt  vesznek   r^ta,  mit   közösen 
symholikns  hittel  költenek  el.  hogy  ugyanolyan  fehérek  legyenek  lölé^ 

S  mit  látunk  e  népszokás  alapeszméjéből  V 

Azt,  hogy  a  ttuirtsiiAor,  e  kis  tali7,mánnak   nevezhető  érem,  itt 
«a  tavasz  és   az    ujuiü   természetnek    képviselője*    s  egyúttal  a  tiszta- 
ságnak védője. 

Dr.  Mariene^TCU  közléséből  már  tudjuk,  mik  a  «Zilele  babelor% 
■  a  vénasszonyok  napjai>,  de  mivel  Ő  nem  emlité,  ugylátszik  hazánk 
lakosainál  e  napokhoz  nimts  semmi  egyéb  szokás  kötve,  a  mi 
analógia  szempontjaik)!  itt  szintén  nagyon  érdekes. 

líomániában  a  Iktbelé-k  ugyancsak  márczius  elsején  kezd 
de  csak  9  egymás  után  következő  napig  tartanak,  mi  szintén  i 
némileg  a  néphit  amaz  itteni  variánsát,  hogy  Uaba  Dokiának  csak  9  ji 
van.  Minden  napnak  megvan  a  maga  babaija,  a  mennyiben  els^éq 
ismerősök  és  rokonok  kisorsolják  maguk  közt  a  napokat,  vagyis 
meghatározzák,  hogy  melyik  nap  melyikük  l^yen  a  baba  (vénás 
és  aztán  a  milyen  az  nap  az  idö  —  melynek  meghatározására  e  h 
tenninust  használják :  tiszta,  felhős,  komor  —  olyan  lesz  a  lelke  ta  át 
illetőnek  egész  éven  át,*)  Igy  tarl  ez  kilenczedikéíg.  sok  tréfás  alkalmat 
szentzve  az  egyes  családoknak,  és  az  utolsó  napon  még  az  a  fun^sa,  de 
logikai  következtetésD  szokás  is  megvan  kiváló  faluhelyen,  hogy  a  föU 
det  jól  megveregetik  egy  tőnkkel,  hogy  a  meleg  belőle  fel^jOJLJön,  a  fagy 
peflig  bemenjen.  K  na|K>t  mucmnic^-nék  hívják  (a  40  vérlann  nevéről. 
kiknek  emlékére  még  egyéb  más  tárgyra  tartozó  szokás  ísmétle^ie  is 
jáija^  és  a  milyen  idö  ekkor  van,  kimonciják  róla  egyszersmind,  hogy 
olyan  lesz  az  egész  tavaszon  is. 

A  fentebbiekben  pótolni  igyekeztem  Marienescu  dolgozata  Iá 
körét  s  most  még  csak  egy  pontját,  álUtását  óhajtanám  felvitágosi 
ha  lehet  —  megvállozlatni. 

T.  tagtársunk  ismert  tanulmányában  az  előadott  Baba  Dokía-m 
a  rómaiak  Anna  Percnnájával  azonosítja,  kellő  idézetekkel,  ŐsszchasoDlitA- 


*)  Lásd:  Romdn  iavrvai itmhínok  ez.  kozleinényeraet  a  <Vi)ág-Krúiuks*  1887<1 
évf.  16.  sz.-ban. 


196 


RÉTHV    LÁSÜLÓ.    A    MAGYAR    ÖRMÉNYF.K. 


al  támogatva  véleményét.  E  fejtegetéséhen  van  is  elég  valószíniiség, 
mvel  az  oláh  népéletben  és  ennek  irodalmában  az  Anna  Perenna- 
Dsznak  egy  mai  szokásban  látom  tiszta  analógiáját,  sőt  mondhatnám 
latását.  én  másokkal  együtt  a  mellett  vagyok. 

Anna  Perennát  tudjuk,  hogy  viz  mellett  ünnepelték  a  római  újév 
t&n  vagyis  márczius  elsején,  de  ugyan  e  nap  szokásban  volt  még 
agakat  helyezni  e  római  istennő  oltárára,  és  e  mellett  minden 
Ihuq  s  ház  körül  a  babérágakat  frissekkel  cserélték  fel.  az  egész  éven 
tzáradtakat  pedig  az  oltáron  elégették.  Odobcscti  és  Teodorescu  szerint 
Hl  maradt  volna  meg  az  oláhoknál  mai  napig  is  az  a  szokás,  hogy 
igvasamap.  de  főleg  Szt.  (íyörgy  napján  (az  itt  nem  termő  babér- 
iat  pótolva)  zöld  füzfaágakkal  díszitik  fel  a  házat,  udvart.  Ámbár 
lünkről  tagadhatatlan,  hogy  ezt  a  többi  görögkeleti  vallást  követő 
leknél  is  ép  igy  megtaláljuk.  í*]s  ugyancsak  az  Anna  Perennának 
iázott  babértól  származnék  a  mai  szorkova,  e  papirvírágokkal,  levelek 
ezüstszálakkal  feldíszített  czifra  vessző,  melylyel  a  keresztény  újév 
Igelén  egész  Romániában  a  gyermekek  házról  házra  járnak  szerencsét 
rinó  tipikus  verseket  mondva  a  ház  minden  tagjának,  miközben  a 
ívkovával  folyton  csendesen  veregetik  az  illotöt,  a  kinek  jó  kivánsá- 
ftat  a  betanult  mondóka  szerint  eldarálják  *) 

E  feltevés  és  magyarázat  talán  inkább  is  talál  az  utóbbi  szokásra. 
dynek  származását    szemhetünteti.   mindazonáltal    íirvendek.    hugy  a 
dia  Dokia-mythos    ismeretéhez   én  is  járulhattam  az  analóg   népszo- 
leok  leírásával  s  egy  kis  felvilágosítással. 
Bukarest.  1890.  márczius. 


A  magyar  örmények. 

Irta:  Dr.  Rfiihif  Ijfisslö.**^ 

Azon  idegen  népfajok  között,  melyek  Magyarországon  maguknak 
i  hazát  találtak,  a  magyarokul  ismert  {jőrögők  melleit  <'lsö  s{trhan  az 
inént/ek  azok.  kik  hár  ősi  nevöket  megtartották;  a  magyar  netnzettel 
■lyira  osszefori'tak.  hogy   annak   törekvéseiben   egyértelműen    vesznek 

*)  Lásd  ÍM.  Detn.  Teodorescu  :  Ineeniíri  criticp  asujira  unoru  eredinte.  datine 
'■oniTarí.  Bucuresci  1874.  64  -fiŐ.  1.  és  A.  .1.  Odoítescu  ehhez  írl  előszavát. 

**i  Mutatviíny  szerzőnek  'A  magyar  l:ir:íadaloni>  czím  ulutt,  kiizelehh  nifo- 
htö  művéből. 


részt,  j6  és  hiűsizercncs^ében  nsztakoznak.  egyszóval  nemzetünk 
özittí  résztit  képezik. 

Az  ömlenyeket  a  magyar  Domzet  reges  regen  ismeri,  s  ha  tQ 
tétbe  veszazük  azt.  Íiokv  voIiíBmenti  őshazánk  területen  XI— Xíl,  sxál 
Iteli  orineny  cinlckekel  fonstalúltak  s  ruéf?  inkább,  hogy  már  árpad 
kúttök  Magyarorszi^ghan  lakó   örményekről    tudnak,   bí/vast   felteha 
hogy  elődeink  meg  az  őshazában  érintkeztek   örményekkel  ^  a  he 
laló  magyarokat  víindorúljokban  iparos  és  kereskedő  Örmények  is  kis 

Az  örmények,  mini  kereskedők,  a  középkorban    az   egész   kde 
el  voltak  szi^ródva.  .s  Magyarország   megalaktilú.sával   nálunk    U 
inkább  helyei  foglaltak  ^  azóta  szakadallannl  nyomukra  is  ta)/' 

Kézai  említi    (Szabó  K.    lord.    Fiiggelék.    A  jövevHiy    u<  i 
19.  §.\  hogy  uz  idegen  szarmazásó  csaladok  között  örmények  is ' 
nxas  adatok  mini  tömegesebb  városlakókat  ismerik  őket.  Ijíy  az 
korban  Esztergom  lakos.«uganak  egy  része  órmeny  volt  lArmeni  Sir 
Czinár  20.),  u  kik.  mint  az  egykorú  magyaror^^izági  olu.sziik.  s/^nu-^ 
kereskclelemmel  foiilalkoztak. 

Az  örmények  mint  városlakók  ?  kei-eí*ztények.  hamar  ö&s/' 
a  magyursHggal.  ugy  hogy  az  íirmeny  név.  mint  nernzetnév  íi 
hteli  adatokon  kívül  soká  elö  nem  fordul.  De  hogy  ez  első  emléke 
óta  folyton  laktak  örmények  hazánkban,  azt  személynevekből  tagjuk] 

líudan   ]4lö-ben  egy  Jakab  nevű  polgár.  Marion  nevú  Orménj 
lArmeniis)  600  forinton  (mai   értékben   körölbelöl    10.800   tvi) 
házat.  14:i2-iieii  Pest  város  elöljárói  közt  találjuk  ÖrmóDv  Egyedei  i 
esküdtet,  llunyudy  Mátyás  fényes  udvarában  pedig  Ennény  István, 
budai  várparanesnok  szolgálta  a  királyt.  iSalamon  F.  Kudape,«t  lőrténí 

E  néhány  adatlH>l  Is  IáUzik,   hogy  ez  eszes,   vállalkozó   é^ 
mazkodni  ludó  nepelem.  mily  régen  s  mily  különböző  irányl>an  érví 
sítelle  magát  a  uiagyar  tái*sadaloml)an. 

Örményeket  mint  nemeseket  a  későbbi  nemesi  IbztaJcban  is  gya 
találunk.  Igy  a  gyidafehérviri  káptalan  s  a  koloíímono.-ítori  eonveu!  le 
táraiban   i609.,  1628..  16-3-9.  stb.  évekből. 

Az  örmcnyekneJc  egy  kózépki^iri  bevándorlását  hozzávetőleg  dat 
tudjuk.  Miklós  esztergomi  érseknek  egy  1458-ik  évi  levele  gzerinl  ug 
Tolmáesítn  a  vöröstoronyi  í^zorosnal  iirmény  püspökség  voll  s  püsp 
Márton   van    megnevezve:    V'enerahilis  in  Chri'íto  Piiler  fráter  Murt 
prne<Jio!a  gralia  Epi^ropusArtuenorumiie  Tiilmac-hy  nostersufTragan^ 


*)  Jos.  Car.  Kd(*r  ExerciUtiones  Diptomaltcae,  Fol.  Lal.  £2-i!i.  a  M. 
levéltáráhnn. 


198 


FtfiTNy  lXskló. 

A  loltnácí>i  örmények  Erdélybe  Havaíielvérö]  jöttek  a  peilíg  Arges- 
mely   Hasden  -szerint  ftrmény  telep  volt  s  a  gyönyörű  argesi  templom 
'melye-t  a  monHa  a  góröíí  Manole  mpsterrel  építtet,  tiilojdonképen  az 
aeny  niüvéi»zet  egy  ttMiieke  míúIi  foldón. 

A  Inlmácsi  örim?nyekrÖl  ez  adaton  kívül  más  irott  emlékünk  nínts*, 
IftAjiiin   püspi'tk  petísélnyítm<ua,  melyet  Bacsmejivélíen  tíilúltak  s  ut^h. 
riyi   Arnold  pöHpök  tulajdonút  képezte,  a  tv.  n.  nutzeim    kincfíei    közt 
élik. 
Az  az  örménység,  mely  ina  Szamosiíjvár,  Khesl'alva.  ^yergyn-Szl.- 
•stb.  erdélyi  Vimi«okal  nepfísíti  s  az  iirm(^ny  litiirgiíijii  kalholikurt 
II  el:  ltííí4-l*ii  ApaiTy  Mihály  eitlíilyi  I*yedelettt    konihan   kül- 
he  Moliivóbúl.    Az   i|j  örmény    bcvftndorlt'ik   íh   r^akhamar  egéi^ss 
Ikíten  megniagyaroHodlak  «  utódaikat  a  majívar  társadalom  mind- 
éterén  meglátjuk,  melyek  nemzetünk  eletében  Imladást  és  emelkedett 

Hi>gy  Qx  örménység  részvételéi  a  kiizöíi  nemzeti  t)'>rekvesekl>en  kel- 
feltuntesísem.  a  részletekbe  kell  mennem  s  egyenkint  kell  l'elsorol- 
aziíkal  a  kiváln  nfveket.  melvekel  taifadaimunknak  az  ömirny 
eL  udott. 

Mai  foretidii  csalödaink  kí>zölt,  hol  a  haza  kí'irid  nzerzett  erdeníekérl 
n^Tiiífr.    tii:v.'v  ;ii  iii>-/;'isíi    iié[(Hlpii)    képvísflvi'    víiii.    nr-iii    lii;'inv/ik   ;i7  ör- 


Ex  imiieny  származású  loneiDesi  ■•saladnnk  a  beudrai  gról  Kord- 
Iff-aké.  melynek  néhány  évvel  elbunyt  Tejét,  iluido  gívdül,  mint  jóie- 
kgiU-nl  i^imerl  ttíural  tisztelte  a  társadalom. 

A  nemesi   osztálylrtin.   mint  akármelyik   hazai    nemzetiségnek,  az 

nek  i.s  e^e.sz  sorát  talíiljiik.  Kzek    ri'ls()rí)lí'isat    inellíjzzük.  meri 

többjét  Ijirsadalmi  tevékenységük  kajxrsaban  alább  soroljuk  IVtl. 

Lássuk  tehát  azokat,  a  kellemi  mtiiiku  kiilönbözö  ágaiban. 

Abban  rt  korban,  midőn  a  magyar   szinirodalorn    még   pólyájában 

inh.  már  (Ht  találunk  egy  órmény  hazafit  az  útlOrük  kíizött.  Az  17íK)-l>en 

tit   «magyar  Hzmház*   első  előadtusa  *  Igazházi*    ozimii  ^rzinmn  volt, 

f«L  Simát/  Krislnf  Irt,  a  ki  kétségtelenül  az  <*»rménység    legkiválóbb 

isi  egyikéből,  u  Simay-ojíaládból  származik.  K  í.'.salácllxil  való  Simay 

sly,  ki  az  18489-iki  magyar  oi-szággyülesnek    korra    nézve    legfia- 

abb  Ugja  volt;  ennek  fia  János,  i'írmény  költőket  fordít  magyarra. 

Onneny  eredetű  a  galUtjai  í7orore-('saIád.  melynek  egyik  Öse  László, 

eintefi  a  magyar  drámairodalom  régibi)   munkásai  közé  tartozik.  180Ü 

187l>-ben  Oet^id  és  Hába>  s  a^  -érdemes  kalmár-  czfmü  színmüve 

il    meg    Itndán :   —    utóbbi   eredeti    magyar  '^    mint    maga   irá 


A    »AQYAR    ÖRMÉNYEK 


müvf   ozíine    alu        lui/.ai    tdrtenftlmen    t^pflll    oívdeu    liarab. 

( iorove  Láázli'i  fia  István,  közéletünkben  fényes  szerepet  vitt  1847-- 

•  Nenizelisóg'  czimü  röpiratával  ttínl  föl.  a  -Védeívleu  elnöke  volt 
18B7-ki   magyar   niiniszteniunban  a  fóldmiveléíii.  ipar-  <is  kereskedí 
tÁívzÁi  viselte. 

Az  rtnnény  szúnnazasn    /Cbr6«íi/-cflaladb<'il   ssrilletíítt  a  feledh 
emlékO  Hollóst^  KoniHiu.  a  Mnagyar  nemzet  i/suloKánya*.  kinek 
a  magyar  színpad  lortOnelébcn  arany  betűkkel  van  tjeímt. 

Llgyane  <;saládból  származik   Korbuly    Imre  jogtudósunk.   Kort 
Bogdán,  a  ko1oz:$vári  nemz.   színház  voll  intendúsa.  Korbuly  .lAz 

•  Krdélyi  Hiradó.  szerkesztője. 

FeltiUiö,  hogy  az  örményivé  fuily  .számos  s  kiváló  írót  !"^" 
magyar  nemzetnek.  Örmény  eredetii  íróink :  A'  Papii  Miklfís.  a 
Polgár-  egykori  ázerkesztííje.  £>!*/:«<•<*// .lózsef  történetíró,  Vertén  tvu 
a  HO-as  evekben  .lóncvii  publicistikai  iró.  Pmkuj  Lajos  szatmári  kanc 
egytiázi  költő,  Mohuir  Anlal  történet  és  politikai  iro.  néli.  Lni 
Móricz  a  Kisfaludy-társa.s^g  taiya.  Kövór  I^ajos  az  ftíves  evekben  jót 
novellistánk,  Eőtvöti  Ágoston  lörténeliró.  Boydnn/fif  l*ajos  müfor 
Tőrös  Tivadar  tiirlapiró. 

Az  utóbbi  évtizedben  egy-egy  inidahni  esemény  voll  Qfihtf  i»^rg.éj\ 
Ifjabb  s  ujatib  alkotása  a  magyar  színpad  számára  (Janus.    Proletár 
Mukányi,  Bozólby  Márta.  Jóslat,  Sparlarus,   Czifra   nyomorúság.  ^' 
títli.)  A  Csiky-esalád  a  legellerjedtebh  örmény-c,salád4>k  egyike.  >  • 
dalműnk  egy  másik  kiváló  művelője  Pétéley  István   (Keresztek:  A% 
utczám).  ki  anyai  ágon  az  Eranosz-családdal  rokon.    A   30-as  evekf 
Eranosz  és  Krariosznéi  ismerjük,  mint  a  nemzeti  lízinbáz  tagjait 

Szamosi^jvánitt  <Armcnia>  ezmi   alatt  evek  óta  i<mcrellepje.sí 
szépirodalmi  lap  jelenik  meg  magyar  nyelven,  melyeta  fáradballan 
galrnu  Szotigotl  Krislól'  l'ctöfi  örmény  fordítójal  szerkeszt.  K  folyóiral 
liopcsa  Laszlih   Márkovics   .lakalí.    K.szlegár   (icí-gely  és  Utszló.   Avfl 
Lukács.  Karaó  Simon,  tiovrik  íiergely,  Bárány  Luká(».  továbbá  Hz 
Ltyza,  Tuusek  Anna  (a  -Fővárosi  L.apok'-ból  is  ismeri  irónÖk)  neveii 
találkozunk. 

Nevezetes  ürmény-cgalad  a  Dünivlpke.  Dimiel  Tiviftr  az  Örménye 
Mózese ;  ö  vezette   be  népét   Moldovából    Erdélyorszaglía    E  uNiládot 
közélet  minden  terén  szerei>elni  látjuk:  bániéi  Pál  az  oríi'/agos  s/.»bud-l 
elvű  elub  elnöke.  Ernó.  Márton  országos  képvi.seiok.  tl8H7-lK'n  a  it 
országgyűlésnek  nyolcz  örmény  születésű   tagia  volt.l   Számoit 


^^^kahffy-tik(i.  Imre  Krassíttnegye  főispánja,  elötle  Jnkahb  Hogdán  (j  1887) 
nl^n  örmény  voll, 

Ornienyi'k  kíilűnliözű  píilyúkon  ;  dajzcigó  Salínnon  az  állami  szAin- 

ék  íílnOke,  di*.    Fttlruhauif   íiíírgely    Hudapesl    f'öviiros    föorvíjsa, 

r4r.  Halrubány    hukiif^   nyelvésx.   Hr.    Versár  .loachini   a    Margit-sziget 

|filnIiVirvi>.sa.  LítkácM  (íyíirgy  r'í  Itéla    állainülkárok.    Luktirn  I^ászlí)  ^^ 

VwaTf  l^jos  ininiszt,  lanacrsdsuk,  íV(í^^  l-stvan  (líiiHíslvíiri,  iVotvi/c  (Kamill 

k-gyulai.  df/prti/duffif  Ferencz  naBykikindai  lörvényszéki  elnökök.  <irf- 

^nn  Utváu  budapesti  törvszéki  hiró. 

Két  régibb  UHv  a  tiidíniiány    tPrén    Oípw  Antalé  (növénytan)  s  a 
lUJtz  Murtoné  laiuitótniat  a  liudapesli  tud.  e^ívelemen. 

Ax  aradi  « tii*fnhároni  •  között  keltő  voll  ürmény:  Kiss  ErnÖ  ^ 
Sfir  Vilnic>&  tábornokok.  E  kor  p.seményeiböl  i.smerjük  Czecz  .lános 
lljOfDokúl  is.  ki  az  emignioziöval  kiilfTildrt'  inentfkíilt.  nuijd  Oélamcríkaba 
utoU.  hol  ma  a  buenos-ayreai  (ar}fentiní  koztársasá;;)  katonai  akad(:*niía 
;ati>ja. 

Magyarí)rszág  müveit  kereskedői,  földhirlokosai,  tisztviselői  kítzl.  aü 
lyvédi.  orvosi  sth.  karltan  inóK  számosak,   kik  e  derék  népfajhoz  tar- 
lak.   K   helyen   <rsak  a  leKi.Minertebl)   í^rmeny   családnevek    néhányat 
jlotn  elü :  Ka(KÍel>ri,  Ember.  Temesvári,  Hánkovirs,  Dajhukát,  Ákoncz, 
erbüj.  Kaletián.    Amirás.   Dulia.    Ázbí^j,    Bulbuk,   Hevül,    Nuriílzsan. 
[j,  l>oiiogán.  Dragoman.  Dzsehez.  Issekulz,  Kopár.  Aszlán,  /acha- 
TódorlTy,  I.^szl«^(ry.   lE   nevek  kíizt   több  oláh  6h  orosz  eredetű  is 
melyek  az  1681.  évi  beköllözés  előtti  korból  származnak.) 
Örmény  testvéreink  társaiialnii    levékeny.ségenek    vázola.sánál  nem 
llM^lein  el  Czdrán     Tivadar  arudiiiegyei  :seprö.si    földbirtokos   nevét. 
D^ány  év  elött  3000  darab  aranyat   küldütt   néh.   Trefort    Ágo.ston 
'  '"tzokl    miniszternek  a  seprősi  ui  manyar   népiskola   felvirágoz- 


Aít  önnejiy  nyelv  az  iráni  nyelvek  kiizé  tartozik,  tehát  a  persa, 
6L  kurd,  afgán  nyelvekkel  rokon.  Irodalma  (törtenelem,  regény,  köl- 
e^yhazi  irod.)  jelpnlékcny.  Konstantinápolyban,  hol  a  leggazdagabb 

kedúk.  liankúrok  i'irméuyek  —  a  hírlapirodalom  magas  színvonalon 
£  u  legnagyobb  tekintélyű. 

Az  erdélyi  iVrínény  nyelv  ma  mái*  csak  mint    hagyomány   tekint- 

luclyet  az  örmény  egyház  tart  fönn.  Mint  társalgó  nyelv  inkább  a 


régibb   generáliókra   ázorítkozik  s  az  iskolábao   csak  a  vatlásoktalááoál'J 
ran  hivatáKH. 

Alábh  a  népnyelvi   adalékok   közölt   közltlnk   egy    rnutatvánrl 
érdekes  hazai  nyelvből. 


Népnyelvi  adalékok. 

fll. 
Újévi  örmény  ének 
Sajdí  fiaiiamii.  etfi^ltfi  örméfty  Uijnfftífen  irotí  énvk 
Ortnt'nfííiI.  Magffnnű  Cprózábant. 


,  Dilávuzi,  dáláviuí ! 
Kháehczr^n  ísz  tan  zadr^  m«zi. 
VAjiiz  ájszüvt'  incsh  gánisz  '•* 
ZpeTi^nnPTÍ'ST  gi  cbáphJsz. 

Zerám  peréunasz  kháfchczruthjun 
Oudász  ikhii}*^  ánusuthjun. 
Pájt-x  báráb  buJ5Z  gidnoghisz 
Tbe  zdáriu  khi^bczré  pánin. 

tiikbAfihczref'znusz  zperénnér^sz, 
Pájcz  cshe  *''z  legLi  szt'rdért^sz ; 

Zv  godinkli  mecsh^'d  niégbr^. 

Ij  azí^rdérí'sz  cshe  kbáglír^ 


Dálávuzi,  dálávuzi  * 

Édes  vairv  ^^  mindig  nekünk, 

De  evvel  mit  csinálssV 

A  szánkat  r^íalod. 

Mert  szánknak  édességet 
Adsz  valami  kpltem«'l. 

De  hiú  ^üresl  reményi  nyujlaax; 

Ho^y  az  évet  munkáljuk  éileaen. 

Mcgédpsítcd  a  szánkat 
De  nem  keseríl  szivninket ; 
Mert  eszünk  benned  mézel 
És  sziveink  nem  ídes  ínem  éret  > 


Tretbe  tun  zájn  ántrir- 

Or  szi'-rdirz  kbághr/ruthjun  dáír, 

Zd^rdinjf^lkbé<(z  cbentacznuir. 

Megbrovt^t  khÚKhczrecznuir. 

Páji'z  zájsz  dalu  tiiii  •lárogb  csbisz. 
Ze  niákb*i  ^ngiiz  jiiv  mnghrí'n  ísz 
Dzeszj  kani  ^iineghrísz 

Zmárlikbr^sz  gigi^rügriKE 


Pernokh  ^^zkbéz  kuus  gudinkb. 

Pájrz  áid^szi>ukhov  gichárniakb 
Jérpor  neszáncz  bánktszd  csbinkb, 
Dr>rdni^vádz  legbcczvádz  inkb 

Jérpor  ásrbárbi^  gídáncse. 
Jév  házárczégh  gicsliArrsbáre 

Zmegísz  ájre  zórgelov. 

Zmegál^Bz  páiubászánkhov. 


Vajba!  te  azt  tennéd 

Hog>'  szivemknük  adnál  t^dfsségH. 
A  szomorünkat  megön-endeztctltiéd 
Mézedéi    InapiainkalJ   roegédcafb 

r>e  ezt  le  nem  adbatod  (C' 
Mert  mák.dióé8mr>zva^y(-l" 

SzokáH  szerint  mézzej^l  (mit  il> 
nii' ' 

A2  omttereket  táplálod 

Szájjal  eszünk  kellemrsen. 

De  kónyekct  is  vegyítünk. 
Mikor  belsőnk  nem  csendes, 
S  szomorú-keseredHtck  vagyunk. 

Mikor  a  világ  kinoz 
S  ezerfélekép  gy'U'ir : 

Egvikel  fí^rjélől  fuüzsza  meg, 
A  másikat  rátrHUnazza 


*)  Magyar  köllsönszó :  mák,  urményvil :  chás-cbá». 

203 


SZONCílTT    Khl.-^H'kK. 


d^rdani    ü- 
mjédz  .re 

cahar    LliCönumjáczh 
ifeéa  gíkue  csbár  gámAczh 

dálá^'uzidv 

kb  gi&iif*zbnun  cbéntumov. 
zAJn    lalov.   veghpumuv 
ftnczbnuQ   di^niumuv. 


rl,,!     rÍ..U:;il,.      1,:..: 


OTArbutbene, 


ruthéoe 


cbönlrp 


c^ibámou  <>zleghuthjiin^ 
__      cabi   rxUávisr  íVcíírduriu^ 
k'ásxén  Asztudzu  szirun 
npéfisz  zájn  sztrov  luti 


F^Viktinknek  s.MiuMni^ü^ot  okoz, 
MAaiknak  iiagv  (jkj<}alrna(  hoz. 
Az  egyikei  a  guuu&T.  olloiia^jt 
Hossz  akaratának  ndjA  Aldozntúl   , 

Az  évet  dálAvuziral 
Sokan  eUMtik  örömmel 

De  sírással.  jajpiin.iszazal 

VéK^ik  azt  szomonal. 

Mert  ax  irifty  von  eljoH. 

S  ftz  •íiiilrtírl  HZfreiicsétleiiiié  lelle  . 

Menff^axtMUa  íilet  az  -Mifsségtöl. 

Hindin  ürömiül. 

óh  pfnhpr.  NiSl  ha  \aWui  kérj>ü. 
Hogy  adjon  Az  iifketl 

Szent  ke^vfliiióben  ni«z«l. 

Hogy  í^vcd  Ip^yeii  édes 

SxAmha  ne  vefryed  a  keserQst^et. 
S  ne  fájlald  a  szonmrúaágot : 

Hanoiit  Istenért  Jstrn  kedvríri) 

Szívesen  eltűrjed  azt. 

K5zli :  Szongolt  KHntóf*) 


Az  njévi  örmény-ének  dallama. 


Attdante 


t^E^ 


IÍEEm 


IM  -  Iá 


zi    dá  -  lé  -  u 


zí  Khá^hczhrA- 


DÍ8x    Ion      laá   -   n' 


le     -     zi  ;  Pájrzh    Aj     -     szo    -    vp     inc»h     gá- 


táat:   Zpe  -  rén 


ne 


r&sz 


phiíiz 


?■ 


i-hii 


♦(  E  küUernényl  Gábnis  Zachariát;    lanir    írta    SzRnu»sujvárott    1836   január 
B.  niplytíl  birlokumhan  lcv6  kéziratos  vegves  költeiniínyeilWit  NZánázAii  adánAvor 
rWa.   16»  Dá2.  I.t  közlnk, 

NyeJviísz^ti  t^axrevételek :  A  dalaazi  szó  erdélyi    tájszó.    keleten    nincs   hosz- 
A  ilalaozi  nevű  órmúny  csemege   alkatrészei  az  ő.  versszak  2-ik  sorában 
"1^:  ntúk.  din  (f^n^nz).  méz  {meghnT  Az  1.  versszak  2.  éa -i.  szava  eudr^ 
iijí    í-rd.  urnt    tHjszó  ;  keleten  misd  . -4.  versszak  I.  szava  urcthe  (vajha,  bárba) 
^ÍRSÓ.  keleten  jénini  tlie.  A  !)  versszak  H  sora  utolsó  szava  veni-nov  i  méretei) 
■í— '      ..  ..t,i,  veinn    (niéreg)-bÖl.    keleten  tbujn.  Kz  oláh  eredeti!  szót  apáink 
'It  Hi72-I.eii  kezdték  MoMva-OlAhnrfiziighaii  lia-sználui. 
.    -uuiiiál    apáink    magukkal    hoztak  e  liazába,    szerzője    ismeretlen 
áanam  azennt  éneklik  az  örmények  az  <0v  the^'ánkám  ánden  Itaárlbe*    kezdelQ 
fcli  n  Sz.  K 


aja 


NÉPNYELVI   ADALÉKOK. 
IV. 

Gúnyos  hangntánzás  a  XVII-ik  századból. 

Szentes  jász-eredetü  kálvinista  gazdag  lakója  lenézi  a  saját 
béli  szegényebb  pápistát  s  pedig  azon  vélt  jogán,  hogy  a  kálvinista 
voltak  azok,  kik  ezen  földet  a  törökkei  vívott  véres  küzdelmeknek 
pelte  megtartották,  s  itt  a  pápista  csak  jövevénynek  tekintetik,  i 
palócz-tatárnak  ivadéka.  A  népfelfogás  érezteti  is  ezt  s  éreztette 
XVII-ik  században  is,  s  ha  nyíltan  nem,  keleti  szokás  szerint  képi 
burkolva,  gúnyban  s  éppen  ilyen  gúnyszülte  azon  hangiitánzás  is, : 
elmondok. 

Két  tornyos  temploma  volt  még  a  XVII-ik  században  Szeni 
melynek  egyike,  a  vör('>s-fedelü  magas  <kálvínyista>,  a  másika  a 
kupolás  cpápista*.  s  az  előbbinek  nagy  volt  a  harangja  —  mert 
a  rávaló,    utóbbinak    kicsiny  s  ezért  is  igy  szól  a  szentesi  nagyhí 
I  vontatva,  hogy : 

Suba-bunda  — 
Suba-bunda  — 
Suba-bunda  — 

(gazdagok  -tisztessége*  (öliözéke)J. 
a  kicsi  pediglen:  (gyorsabban) 

Ing-gatya 

Ing-gatya 

Ing-^atya 

(szegények  gúnyája). 


A  .szentesi  nép   irélás   csúfolódása   az   is,   melyet   temetései 
harangok  hangjára  való  vonatkozásban  fejezi  ki. 

A  nagy  harang  ugyanis  igy  szólal  meg.  szerinte  (vontatva): 

Meg-balt-az-iir 
Meg-halt-az-úr 

Mfig-hait-az-úr 

(Megdio-séri.  meri  jól  fizették  dicsérő  hangját.") 
A  kisebbik  ezt  mondja  (gyor.sabban) : 

Kár-érte  - 
Kár-ér;  c  — 
Kár-érte  - 
(Már  csak  sajnálkozik  rajta,  mert  hisz  kevesebb  a  hangjának  a; 

204 


Kí^NVV|sMl  MTCTÉ-'í, 


S  A  Ie^i.selií>ík  igy  :>zol  ^Kyorsan). 

Ördóg  vigyp  - 
Ordflg  vigye 
Ördög  viisye 

(Sehánom ;  szegénynek  húsmuk.  ez  iigy  sem  fizet  a  haninü  .«znvúért.) 

Farkas  Sándor, 


Könyvismertetés. 

«jpfl  JUigiMOtid :  A  niAKYAr  nyelv.  A  mttvett  közónségnek.    Kél  kötet    I.  301  I. 
3AS  l   BiuUpMt  1H8».  A  ina«yar  tud  nkad.  kÖnyvkiadóvállHlata.    Ötödik  cyclus 

Simonyí  Zsigmond  nyelvtudósunk   nagy   szolgálatot  tett  a  magyar 

nek,  midOn  e  mfl  megirasín-a    vállalkozóit,   mely   hivatva  van 

bogy  azon  nasry  felhalmozott  anyagot,  melyet  niabb  nyelvészetünk 

öjlötl.  tárgyalt  s  nietívilatolt,  a  müveit    küzunséíi   idényei  szerint 

elÖ  s  e7.7.e\  nyelvünk  törtenetéről  es  rendszeréről  helyes  fogalmakat 

aen  és  gyökereztessen  meg. 


A  mft  mini  ilyen  élvezhető  alakban,  de  mindig  szigorú  Indományos 
ipon  vau  írva.  Az  egyes  fyezetek  természetes  rendben  követik  egy- 
'mtet  »  a  feldolgozott  anyag  ugy  van  elrendezve.  h<igy  a  teljesen  tüjó- 
Lkoz&Üan  is  lülylonos  s  zavartalan  Ijgyelenimel  kiterheli  a  !*zerzőt  s 
[maííának  teljes,  egész  képet  nyerhet  nyelvünk  és  nyelvtudontónynnk 
(tónléííeiröl.  állásáról,  viszonyairól. 

A  fnü  első  kíHete  a  magyar  nyelv  életét  adja  elö.  Az  el.sfi  fejezet 
Id  nyelvről  s  a  nyelvtudományról  beszél  általában,  s  a  magyar  illetőleg 
lurel-sltaji  nyelvészet  fejlődésének  főbb  momentumaival  ismerteti  meg  az 
rtlvasót.  A  második  fejezel  a  magyar  nyelvnek  eredetéi  s  rokonait  írja 
|íe«  könnyen  megérlhelö  alakban  mutatja  be  a  magyar  nyelv  ugorságát. 
azt  a  viszonyi  is  jellemzi  melyben  nyelvünk  a  török,  mongol  stb. 
llt^ji  nyelvosaládokhoz.  mint  távolabbi  rokonokhoz  üJL  A  többi  fejezet: 
rjegen  hatápok.  Nyelvtörténél  és  nyelvemlékek.  A  népnyelv  es  nyelv- 
irasok.  Irodalmi  nyelv.  Nyelvújítás.  Nyelvteljesség. 

A  második  kótel  a  magyar  nyelv  ssierkezelével  foglalkozik :  hangok, 
aipráltoza-sok.  helyesírás:  Összetétel,  szóképzés,  a  .jelentések  viszonl^- 
ipai.  a  Hzíifejtés.  a  ragozás,  a  mtmdaltan  (^zíniü  fejezetekben. 

^  roppant  nagy  anyagot  felölelő  munkának    egyik  érdek&s  fejeze- 
H»Ol  mutatunk  be  egyetinásl  tájékozásul  s  az  elöadá-s  jellenizéselil. 
A/  ós-.zehasoiihló  nyelvészet  —  úgymond  a  szerző  'Idegen  hatások ► 


kCzíinfi  feíjezelében  —  hosszú  ideig  tagadta  a  keveréknyelvek  lehetőséi 
A  legújabb  kutatások  mindinkább  megerősiiik  azt  a  nézetet,  hogr  miad< 
nyelv  keverék  bizonyos  mértékben    Első  és  legl'ellünöbb  rnt>dja  a  nyeli 
kérdésnek  az  idegen  szók  átvétele.  Nincs  az  a  müveit  s  műveletlen  ny( 
melyben  ilyenek  ne  volnának.  A  népek  érintkezésének  s  egyrnú-si-a  lial 

[sának  szükséges  következménye  az  idegen  tárgyakkal  é:^  fogalmakkal 
ides;en  szók  álvólele.  S  ha  legtöbb  idepen  szöt  az  angol  é:^  némot  nyel 
ben  találunk:  nülunk  ^m  kell  a  nemzeti  hiusú^dEnak  berzenkedrne.  lu 
tudomány  megállapítja,   hogy   nyelvünk   elemei   köüt   melyek  az  idi 
eredetűek. 

Az  idegen  eredelQ  szavaknak  két  csoportja  van.  Az  olyanokn; 
tninök  Cíorrigálni.  delegátiö.  deficzil  slb..  melyeknek  idegen  volliU  íírzí  az 
ember,  vannak  azt^n  mások,  melyek  oly  régen  jízármaztak  át  s  annyira 
meKmagyarosodiak,  lio«y  a  nagy  közönség  alig  «yanítja  idegen  ei-ede- 
tiiket.  ilyenek  :  barál.  angyal,  rúzsa,  pálya,  polgár,  pokol,  paripa. 
r-sinál-ni.  parancáol-ni  stb. 

Némely  ilyen  köUsönvételt  a  népetimológia  egy-egy  eredeti  ma€! 
szóhoz  kapcsolt.  A  nir-rííild    például    csak    i«y  majiában  tekintve  a 
ige  s/.ánnazckíinak  l.Uszik  i  rnéttti'ild  i,  |>edig  az  első  tagban  a  német  mi 
lappang,   ezéri   ejtették   c  szót   régen   mélyföldnek.    így   alakult  a  Ii 
tubei'osa  tubarózsává,  igy  lett  a  coemeteriumból  czinterem  stb. 

Némely   kölcsönszó  mig   nyelvünkbe  jutott,    nagy    utal   tett  me? 
A  pohár   szó   a   magyarba  a  szlávbol   kerüli    ipehar),  ide  a  németektől 
(liecher).  a  németekhez  az  olaszból   fbicohiere).   mely   szó   már  a  latin 
köznyelvben  is  megvolt  (bicarium)  s  boros  hordói  jelentelt,  ide  a  görft- 
göktől  jött  al  tbikos  —  kor^ó.) 

A  zsemlye  szót  a  németből  vettük  (semmel,  semele.  simila.  zsemlye. 
fmom  búzaliszt),  u  némel  semmel  a  latin  similiából  alakult,  a  rómaiak 
pedig  a  gitrögóktöl  kólc^^önözték  isimidali?*.  finom  búzaliszt;  senii<i  '  ' 
abból  sült  kenyér).  De  még  a  görögben  sem  eredeti  e  szó,  oda  a  i-  ■.■<■ 
ciaktól  jutott,  a  mit  a  mai  arab  nyelv  bizonyít  (saraid  =  fehér  kenyér) : 
e  szó  a  sémi  népektől  Indiáig  hatolt  el  s  a  szanszkritban  samida  egyik 
neve  a  búzalisztnek. 

A  magyar  nyelvre  legrégibb  korban,  a  volgamenli  Őshazában  a 
török  nyelvek  hatoltak.  Ekkor  a  magyar  nép  hatász  és  vadász  Alla- 
]Kttban  élt.  Kz  idüt>öl  kpriiltck  nyelvflnkbf  a  rr)ldrnüve!és.  bamu  '»« 

togalnuiinak  nevei.  Ilyen  Lörök  eívdelú  szavaink:  búza.  arpu,  !■-  jiü, 

tarló,  sarló.  eke.  Őrölni  gyümölcs,  alma.  szÖlŐ,  komló.  bor.  sOr.  kender, 
liló,  ORÓ :  —  továbbá  a  tulok.  ökör.  linó.  borjú.  Ürü.  kos.  wtkó.  disznó, 

2m 


KÖNVVL-iMP.RTETÉ,-*. 


gyapjiX  türrV  író  (t:\j).  Mas  műveltségi  szavak:  longely,  I6inl6.  ktiiWi. 
Jr,  k>ölcsö.  koporsó.  g>1irfl,  gyönín'.  csizma.  ílolinriny,  iroi.  helű. 
A  tAr(>kség  útján  nyelvünk  löhb    persa.  arab  é»  mon%o\  .szóval  ía 
ipodoU :  persa     kazín.    csükAny.    nemr/ ;   ai-ah:    h(r,   alui    (pitsztó). 
?r;  mongol:  liiuz.  zerge,  liiilgy.  haranií,  hagyma,  ilrlom. 

A  honfoglalás  után  naí)'  hálással  vollak  nvfilvíinkro  a  a/.lavok:  a 
íi%'  k«'>lff5Íins/.(ik  a  föUlmiivelés,  házi  berendezés,  ipar.  kereszténység  s 
állami  elet  köréből  vatinak  vi^ve: 

KdMinavele.S!:  puszta,  ugar.  parlag,  barázda,  ^zéna.  .szalma,  asztag. 
i\.  garmada,  jászul,  járom.  iga.  ka^za,  gei*eblye.  len,  guzsaty. 

Házi  hei-endezt's :  kamara,  konvim.    sznhfi.   pinczo.   udvar,    kályha. 
K^zolva,  asztal,  ebéd,  vacsora 

Ipar  es  mesterségek :  gerencsér,  kádár,  bodnár,  molnár,  int'száhis. 
jvftcs.  takáits.  niolnlla,  závár,  kulcs. 

Kt5re^l<>nysóg:  keresztény,  pogány,  pap.  nitúr.  korpszl,   zsolozHma. 
karámony.  szei*da.  r^ülörtök.  péntek,  szombat 
Állami  élet :  kinlly.  <-sászár.  tárnok,   bán,   zenész.   rol>ot.   dezsma. 
zálog,  tömlwiz.  kaloda  slh.  stb. 

A  szlávokon    kívül   különösen    a   németektől   s   az  olaszoktól  sok 
MtTeltségi  «zól  vettünk  ól,  német   eredetűek ;    liercaeg.  polgár,   ezímer. 
rsoíy.   frigy   (Iriodei.  czéh.   torony,   kehely,   zománcz   r-scbmalz ».   font. 
Mrla  fhildi.  luczat.  .^Hlak,  zamat  stb. 

fogoly  (madár)   .szabiink  is  német   eredetű    s   u  vogel-böl  való. 
piely  nálunk  s()e(,'iális  jelentést  vett  fel. 

Olaszok:  pálya,  [taiz.*í,  pari,  posta,  legla,  sommá,  paszomány  (passa- 
1)  konly  (coneioK  tívfa.  jrúny.  tinóm,  kandallá:  több  hájrtzási  műszó : 
ajka.  barka,  gályUt  gát  slb. 

Liyitkrim  az  idegen   sxókat    csak    bizonyos   szólások    magyarázzák 

l>»gerdekest*bb  példa  erre  a  jKÍlifa  szó  ti'trléiiele.    Az    nlasz    palio 

iVral  ugyanis,  mely  nem  egyéb  mint  a  latin  palliiim,  a  lovagi   tornán 

'í-zes   kopeiiyl   jelölték,    melyet  a  gvózlerf    vorsenyfutónak    adlak 

1-  A  pálya  jelenlcat  megmagyarázzák  azok  a  kapcsolatok,  melyek- 

M  ola.'iz  szf'il   már  a  kozét>korban    használták.   Gorrere  il  palio  = 

rensenyt  futni,  szótizerinl  a  palliumot  vagy  pallíiimérl  futni  és  közmoii- 

asá  vált :  é  fatUi  la  festa.  é  ooi-so  il  palio  =  vége  az  ünnepnek,  meg 

futva  o  fidlio.  Az  olasz-palio-fuláyl    lehal  a  magyar   nyelv    pálya- 

alakjaban  vette  át  s  a  magyar  nyelvérzék  ugy   magyarázta  a  szó 

tí«Ö  Ift^át,  hogy  az  a  mogfiilott   iilal.  a  versenytér!    jelenti  s  igy  jutott 

rimgyur  pálya-szo  mai  jelenleséhez, 

0(6dik  nyelv,  melyből  nagyobb  szánmial  kaptunk   szokat,  a  latin. 

2*t7 


Ki'lNWlSMKHTKTl^i*. 

Kz  az  egyház,  a  litn-ényliozás,  lörvéiiykeze^  s  a  üitioinaiiy  ütján  ^as 
Kílolla  nyelvűnket.  E  szavukat  a  nyelvijjilib*  kinii  nagyol)ltresírt 
képzésekkel  helyettesítette.  méKis  sok  latin  szü  niaitidt  meg.  ruszint ; 
lános.  n^szinl  a  népnyHvIwn  is.  Ilyenek  te-stamenlom.  káplahin.  pa 
dicsőm,  téka,  alináriom,  lurkó,  virtus,  kiiitonm  ii|uinlerna.  <W  hni*ns  lia 
szer),  Tiskális.  kommendál,  disputál,  pi-ézsmitál. 

A  magyar  nyelv,  mint  .Mexi  (iyörgy  román  nyelvész  leiíalaposnht 
kimntatta,  nagy  mértekbíin  halott  az  oláh  nyelvre,  do  az  nláh  nyelvi 
is  voU  halúiia  a  magyarra,  bár  az  oláh  lialá.s  a  magyarnál  .sokkal 
kélyebb.  Simonyi  ezeket  sorosa  elö :  czimboro.  kópí.  l>onya.  borbát  (ser 
pakulár  (pásztor).  Legrégibb  oláh  ezavnnk  nz  15.3<l-ki  ("^rsekiíjvári  coder 
lordul  elö.  sód  ^=  csúf.  i 

Az  érdeke:^  mOvel,  melyről  értesítőnk  szűk  terjedelme  miaU 
ví^konyka  mutatványt  adhatunk  —  mele«en  ajánljuk  iársasuaunk  laj 
figyelmébe.  /»*   f*i 


Huaeka  József:  TercmlsÜiik  ifraz^u  magyar  mŰipart !  Válasz  mélliVságoR  Potaft  H 
báromsz^ki  r<)itipAn  úr  azon  kérdésére:  mi  tett  a  magyor  slvlbSl ! 

Mintegy  50  drh  magyar  stylü  tárgy  rajzával,  knztük  faragott  ^zékelr 
kapuk,  kályhaoserepek.  .s/.flr-  é.s  sul>adiszek  é.s  egyéb  nép-  és  uri  liim- 
zések  Kiad.ia  a  Jókai  —  nyomdarés/.veny  társulat  könyvnyomdája  Sepai- 
Szentgyörgyön,  1890  Nagy  8;t— r.  31  lap.  A  szöveg  közt  14  képpel  s  ft 
végén   I   fénynyomalu  táblával.  Ara  60  kr. 

Huszka  József  kÖrrilt>eltíl  egy  évtized  óta  foglalkozik  a  magyar  stil 
kérdésével.  A  í^zékeh  n.  mi'izenm  gazdag  hímzésgyíiiternénye  hívta  fd 
legelébb  ligyelmét  a  magyar  diszítésmód  ^-ajatságos  karakterén'  « (>9Zt/l^ 
nözte  arra,  hogy  bejárva  az  egész  Székelyföldet,  majd  a  njaeyar  hi 
többi  vidékeit  is,  minden  olyan  emléket  felkutasson  és  lerajzoljon, 
lyekre  a  magyar  ízlés  nyomta  rá  a  maga  praegnan.**  Ixtlyegét.  Ma 
e  rajzokból  egy  páratlanul  gazdag  gyűjtemény  áll  Huszka  rendelkeze-^ei-e; 
legalább  i;:  háromezerre  megy  azon  részint  a  múlt  századokból  s  jolibara 
az  úri  rendből  való,  részint  pedig  a  népnél  ma  i-í  divatban  levő  oma- 
mentális  tárgyaknak  a  -száma,  melyek  mielőbbi  közzététele  lolütte  kívá- 
natos volna  úgy  a  tudomány  érdekében,  mint  tekintettel  inílipa  runk 
jelenlegi  állapotára,  mely  idegen  forrásokból,  idegen  motivumokl>ól  tup* 
lálkozik,  a  magyar  ízlé&sel  majdnem  teljesen  szakított  s  így  a  nemzeti 
alap  hiányában  fejlődés**  sem  lehet  egészséges.  Igaz.  hogy  egy  ilyeii. 
körülbelöl  kétszáz  színes  lapra  terjedő    munka   kiadása   íwikl>a.   na^| 


206 


kt'fulnt' .  iIp  oly  sokfélp   Vivánalmut    pló^tfinp    ki.    ho(?y  a  kiadás 

h.Usa    vúlok  n  magyar   nemzeti    szellem    ellen.    A  luntehb  emlHeti 

|íK  leTeU»r>n  Muszka  azon  on'idozatnkat  adja  f^lö.  a  melyek  által  gyüj- 

itnye  iinpvilöjiot  lathutnii.  De  e  inellell  kilerjeszkedik  a  nuiKvar  géniusz. 

nemzfli    szellem    ismerlelésérp    i.s.    a  liORV  az  a  tiirténelem  folyamán 

for,  lürí>k,  szláv  <•#  néniét  eleinek  összeolvadása  által  kirejleli  es  röviden 

iletnezve  a    Uudapesteu   szemlélhető   európai   ehaost.   elmondja,   hogy 

líkép  j< '  "  a  nemzeti  rzellfui.  s  jelentkezik  meg  ma  is  a  n<^pn<^l 

Qcfí  a  •)  udtian,  himzösi'knél.  ^ziU'sinimkíiknáK   aKvagnemÜeknel. 

faragványokhan   is.   melyek    kiizt   különös    figyelemre   méltók   a 

irkr,<2l;tni  izlí^sre  valló  székely  kapuk.    K/.  uti'jhbiak  már  valódi 

k-u- iiiinalis  eleniHl  kéfH-znek  s  a  magyar  tipitesxetben   najíV  sikeirel 

etne  felhasználni.  A  magyar  ornamentika  különben    valóságos   virág- 
fl,  melyben  <-.sak  ritkán  fordulnak   etö   Allal-alakok.   egy-egy    szarva-s. 
madarak  j  még  ritkábban  emlicrtik.  A  virágok  kózt  leakedvellebb 
miként  a  népdalban  is  ez  lordul  elÖ  leg.süriii)ben,  .sót  kóztudomaí* 
It  unnyiru  ö^^s/eforrt  a  magyar  nép  lelkületével,  hogy  a  fíalnlsAgnal 
(lenlHsuve   vall    a    <kedves>,   a   «-ízeretÖ»    fogalmával.    A    füzeiket 
^jaaljuk.  (.ng.j 


áamlwra  f\!l6fiUo  Spmy  Biisnické.  Z  madankéhu  jaxyka  preluiil  K.  Hrdliéka, 
B.-f:!>fll>a,  18VÍ0.  I    me\ 

Mint  egyik  szamunkban  endrtetluk,  Hrdlie,ska  Károly  nagylaki  evang. 

Petöli  költeményeit  ülteti  ál  tót  nyelvre  s  a  b.-csabai  Corvina-féle 

íjTvnyomda  25  kros  füzetekben  leszi  kózzé.  Kddigel*^  egy  ííizet  jeleni 

A  fordítás  kilŰDö.  Mulatvanyul  közöljük  itt  a  -hoiili  daN    ::Zépen 

ill  fordita-fát. 


Vla^íieneckd. 


aam.  troj.  vIasí  moja  niíU. 

luSe  vie  : 

SORI    tnilOTIll 

ai-'-Y  fi'ho  nine  V 

PlÁdra  tnojr  sú  cJirAiii.  v   klórom 

OIlAr :  ohm.  ivój  . 
|iek  keJ  treba  i  i^brárii  zboriin. 

hetk  ty  niocac  stoj 

í'Udú 

á«!hiiAj  Bo/.«  vlaHli 
naj  A  ju  H)ius. 


A  nibomu  ncjiovicm  to, 

Nevykriíim  ja 
Ze  si  mi  na  Bűiom  svele 

Tv  itajiitilejfiia. 

Tajnf  biidem  jiasleduvaf 
Krok  Ivoj  verne  vídy: 

Nje  jak  l«)&a  púluika,  len 
Red  sü  jaané  dni. 

Ale  jak  Iá  tö&a  raalie. 

Kwí  noc  ide  byf. 
Tak  i  in/ij  iial,  koif  Iei>a  vlnsí 

Mraénu  cbcf'  zakryf- 


ao9 


TARSAS  AGt 


ESKir.    VEGYES 


LEMÍNVnC. 


T«  pújdetrt.  kde  Ivoji  verni 

Dvibajú  poliár 
A  na  tvuj,  mne  svtil^  JtivoL 

Slavy  proisia  ilar. 


A  vyprázDim  ai  do  kvaplty 

Vfn<?  z  ÍQÍe  lej. 
Bárs  je  hnrké     .  .  ved  mi  slcy 

Pniiajri  do  nej. 


Társasági  értesítések. 

Mária  Terézlt  ffiherczefod  kivúln  jcU't    luila    ismét    annak  a  melei;    érdé 
lU^siiek.  a  melylyel  a  magyar  nép-  i;s  néprajz  íránl  viseltetik,  midőn  inexrendet^ 
02  Ktlinographiát.  a  masíyarorszá^i  ntiprajzi  tán^aság  tagjai  közé  Ipj.ctt. 

Az  etnnographia  Aradon.  Tagtársunk.  l^jl(!'nyi  Sándor  lyreuini  tanúr 
ményezésére  es  huzgúlkoiiása  folytíín  az  aradi  KOlcsey-í'Byí^siilpl  elhalároiLi. 
ré|»tíszeli  szakosztályival  kapcsolatosat)  néprajzi  szakosztályi  8z»;rvpz.  Na^-  ■■ 
liíivözöljük  (■  dvmáoyt  és  ez  ükv  L'rdekél)en  azt  ktvánjuk,  hotry  m.u,,-!  '■<■.. 
SEerve5f:l}b  kapcsolaLba  jasson  az  aradi  szakoaztá)y  on^za^os  lár^.> 

Uj  tagoK.  Alapító :  Szdy  Kálmán,  a  m.  t.  Akadéinia  fMitkara.  i 
tttffok  :  Fodor  Sámuel,  tanár.  Vág-S/.ered  Orsz.  izraelita  tanítóképző  iri[r/,<>i.  Huda]; 
Haráth  Kcrencz.  tanár,  reform   fíígyninasiiim- GullrnlM^rg  Pál.  lanárjftíill,  Vnrftsinií 
ulitza  H2.    Koos  Fíreíipz,  kir  tanfolügycl/i,  Itrafísó  ifj.  Paikerl  Alajos.  Mm  _ 
Szenilér  Mihály.  IV.  ker.  reáliskolai  tanár,  Hajza-utrza  13.  Tmicséiiy  K  . 
jt'NWl.  budai  Pat^dai^ofcium.  Treacsény  Lajos  tanttó,  Iladház.  Majdum.  Raki»>.  ) 
Benedek  János.  Frank  Zoltán.  Feltóthy  László.  Kovács.  Sándor.  Kutnyánwiv 
Faraté  Gyönty.  Pilálhy  Béla.  Pralsdier  Kde.  Sedivi    Kálmán.    Spitzer    Adolf    Uu.tr- 
jelöltek.  Ludat   Paedagoeiuin.    Borliély  Sándor    tanúr.  Torda   Wli.slocki  Janka  sxOL 
llavas.  Iljvidék- 

Helyreigazitások  az  I.  Füzetben  ktizölt  névjegyzékbez.  Törlendők :  2..  14..  68;,  I 
H6.,  176..  lyo..  3Í«8..  212.  267..  :í5á.  Czímigazitások :  45.  Deák-tcr  I. :  2(>2.  Fr ' 
Oszlopán.  Somoíiytnetíye  .  229.  Znldfa-utcza  •*<>.;  H4íj.   Vácz .  Abíi.  Proféla-u 
31)1.  Kalsö  kerepC8Í-üt.  Nyulüzbáz.  i    sz. .  +17.  tanár :  420.  IX.  Wáltnniíerstrii.-. 
446.  Halas :  480.  igazgató. 


Vegyes  közlemények. 


A  tói  név  jelentése.    A    töt  név  egyike   azon    nemzetnevükuck  a  rnaj-v 
melyei  h&tjirozotlan    értelmezni    nem  tudunk.    K   nevel    nem    maguktól  a  t 
nevezeti  kj^rpálvíiléki  szlávuklól  vetítik  ;  azok  magukat  .<4zlovHk-nak.  nyclvn.\ 
venszki  jazik-nak  nevezik,  de  más  szláv  nyelvbeji  sem  osmcrUnk    olynu    iiépne 
riielybiíl  az  alakulhatott  vohia.  Megjegyzendő,   hogy  a  középkori    magyar    nyelv 
lót  név  alatt  a  szlavónokat    is   úrrették  s  a  maiJiyar   király    c^ioiei    közi    Szlnv^ 
magyar  neve  ma  i-s  Tólország.  Számba  kell  itt  vennünk  azt  is.  hogy  Tólor 
azt  az  országrészt  nevezték  a  törók    hódoltság   koráig,    mely  ma  tlorvAtorsjriig'né 
alatl  külön  niegnovezell  leriilctel  képea. 

A  kárpáUlji  Hztovákuk  s  a  dnívánliili  szlavónok  kfiz'-s  elnevezfsn  a  ma^ar 
arra  látszik  mulatni,  hogy  honfoglaló  elódeink.    valami   okból    neve/.ték    mind 
szlávokat.  melyek  a  honroglalás  elsA  idószakátian  uralmuk  alá  jutoltak  —  tótolci 

De  honnan  vették  e  megnevezést?    Kógibh  íróink  ozi  hitték,  Imgy  a  tót 
egyértékii  az  északi  és  kózép-ázsiai    lörofcségnél   honos  íní  névvel,    mely    Pavet  i 
í^ourtoilie  ^Dietionnaire  turk-oriental.  Paris  1870.  194,  l.^  és  Tomasrhek  lOie  Grirchcn 
in  Taurien.  Wien,  1880.5.1.)  ^eruú  aldt'eieU,  HetH  tőrók  ervávlü.tttUttchthou  \íí\ío3-  \ 
ságot  jelent. 

F.  népnév  a  krimi  kánság  terülelén  i»  ismeretes  volt    Páliam   (HemerfcutiK«a  i 
aaf  einer   Reise    in    die  sQdl    StatthaUerschaflen  d.  russ.    Reidtea.  U.  14^.)  említi, | 

910 


TEO^T^  títiZLKMtSytK. 


-  -   r-"T"'  r.ii-^ --.  1.,—  ,.^  vidékein  )»kó  tatárok  fiEikailajr  nagyon  különböznek 

'-bflrnfl,    voniups.  vöjíY  >*;^*>Iie  hajnak),  kikel  f;:ek  súny- 

i.   —-  .1  '.nnii  latárok    latoknak    u^vezlúk  a  ^árú^,  lakjukat  is. 

*  m^:  -t)  s  f  név  Hugadov    szerint  (L  320)  az  egykor  na^y  sze- 

^         i.^   átment    n   Knmboii    s  igy  jutott    e    név  a  krimi    kánok 

nemek    értelmét    els'f   tekintetn*  n  tat  otdlialná    mep.    sxáiribavévt*  a 

cnelyekel    tOrÖlt    lerilletcken    jelez     De    kérdés,    v;ijjon  a  tíirok  tat  szó 

í-állo7.hjitott-e  tóttá  h  nem  koll-e  annak  ine|ifejtó»*érl  más  nyelvek  knról)«n 

.   ax  D-néniet  nyelv,  mclvbou  lauttl  ■=-  náppl,  nemzetet  jelent,  vállo- 

ici    pedi^    nagy    területeken    á4'a;:lak    el,    kínálkozik    az    '^szehason' 

IVV  íVeriíleieiiendes    Wörlerbuch  J.  indog,  Spr.  GötL  1870.  522.)  igy  illHJa 

(     laula  =^  Volk  ;  ("j-porosr  ;  laata  =-»  ország  ;  lelt :  lauta  -^  nemzet, 

killfftldi;  litván:  lnul:i       ffrlföld.  Nímrtország  :  gúlb  :  Ihiudn  ^ 

'  -     -  - .  (i.[,öm    dJot.    diolfl.  diel  —  nép,  emlwf.  ó-ném. 

■  h  Inutlirh.) 

,    íiHM- ;.,z^. .,.-,  Wörterb.  I.)  diót.  ilnol,  lliiinia,  Inula,  tMotpurk 

■■'iclte  Stadl)  s  fgvi'b  númet-lilván  viíllov^ntnkon  kívüt,  nx  A-íláliai 

rt.- liüz  re]  analógiákat,  pld.  osk  :  loulo.  saliin  :  tmica.  Inta,  umbriai : 

jk:  volsk  ;    tata  =»  khz^g.  nép;  osk:    (Otiks  ■=  rárnst  lakos;    rt-irr:   tuad, 
nép. 
A  \ü\  t%tt\-  (-redelpnek  megfejtése  ir  szonnl  :$okkaI  hnnyolultahli.  ^embogy  azon 
fcíTníjvt^r,  TitM'iüi  lelietn-r.  Annyit  sejthetiluk,  hogy  a  it»:v  nrm  t^rítk,  de  germán  ere- 
ax  u  retlevés.  buj^y  a  iftiiid  és  inarkumán    népviszonyokkal  kaprsu- 
mely    népeiéinek  a  kárpáti    bei;yvidékekel    ÚKVífzúlván    a   bunn-kuríg 
íjk  6  a  mai  sxIavsáKOt  üti  megelőzlek. 

Ijjnn  e  név  aztán  a  liunnok  ny-Ivóbe  i3  áttnetit,  b  a  hunnságot  kAvetfi  avarok 

'  irp\   julotl    A  ma(íynrba.    mely   azt    a   kárpáti    szlávokra    viUe   át.     vagy 

más  rnrráAljnl  iripriiellp '■"  hizonyitaui  épen  nem  tudjuk.  Az  az  esel  azünlKW. 

■  ih   érkezeti,    vagy   egy   régibb    n'ipfajt   assiiinlált 

Jít  nevét  ílrnkli    imaga    nevwi  magát,  vacy  mások 

r*-'  \r\ri    rrn-  i^n-r  8ok  p<"lda  van    A  baúirok  mauuknl  a  boj-októl 

iy  Cüebnrszág  latin    neve    Bohemia    is    íoj-orszáai»l     Buiobaimia) 

Kti.1  -.r^i.^iüek  a  lirilt.  Krilianía    nevek  ;  a  poro!*z-nénielek  a  pnia,   pnileni 

Vitték  nenizeü  nevüket;  a/,  osztrák  németek    neve    pedig  a  cseb  <•«  lea- 

r.Ln.i    r'íKii>).  szintén  az  i't-kon    rakitnt    nevíl    nép  uevébfil  van  képezve. 

rlian  IS.  a  hellének   -gorog*  neve  péUíául  eRv  pelasg  népnévben 

^[  Ktlt.  P'elbűzluk  ex  adatokat  annak  relti'inlelésére.  hogv  ismére- 

átláíuin  lépten-nyomon  mennyi    elhnoloemi    rejtélylyel  állunk  m*'-g  szem- 

nnkkal    is.   melyek  a  hazai    népek    fistőrténeieiro    Tontos   magvnrá/atokat 

■Tlalmííznak  Kt^th^  L. 

A  személynevek    eredetéhez    Schmidt.  a  hires   szén Ipcler vári    monijol    szi^tár 

Hl]  emtéke/ik  meg.  mely  érdekesen  jellemzi  .a  személynevek   eredetét 

".nel.    Mon^olországban    tartózkodva  —    irja    Schmidl  —  egy  jóravaló 

iuhi.il  lukiam,  kinek  nejr  néhány  nappal    Szent-Pétervárra    való   visszatérésem 

\.^{  szftlt.  Két  év  niulvn  vÍH-szatérve  mongol  fóldre,    ré^i   gazdámhoz   szálltam 

Jirömkönyek    knzi    Tu^nJott.  a  ki?  (Int.  ki  már  gagyogott  és  szr.tadgBlt.  ax 

wd-íiak  bivta.  Pistiisa  ^  tüníidlem   magainhnn.    ez    nem    mongol  s  elflttem 

érlbeletleu  név  .  .  ,   Hányva,    vetve    a    dolgot,  a  következő    megfejléBn* 

Rin.    Azun  napon,    melyen  »  kis  mongol    gyerek    tnzíiletctt.    ki-dveiicz    kutyáin 

vVult  s  *!fvi7.  nap  és  éjjel  nem  volt  meglalálható :    de    már    másnap  délben 

nőmre    nyuszórög    valami   az    ajtón,  s  bogy    azt    megnyitottam,    kutyáin 

'      '   i-un  9  üBBzevissza  nyalocalta    kezem,   lábain     Én  öromni*'!  láttam 

-"'.imel  »  tpist  lu  («?>  szavak    ismételgetése    mellett    sÍnK)}!atlant 

■•.  mongol,  ki  minde7t  lálta,  azt  hivén.  hogy  a  <pi.*>tuta>  váratlan 

!«  fn«glfp<*bi>st.  vagy  hasonló  Fogalmat  Tejez  ki.  gyermekét  T'istulának  nevezte 

A  Zarántf  nev  eredete.  Az  a  vidék,  mely  az  egykori  Zaránd    nie[;yel   foglalta 
nvgában,  niélyeii  beriyi'ihk  az  uriiuylernió  Érezbegységbe  s  aUftba  r»ul6(bink.  ha  ép 


r.,)r 


Sll 


S^HhJZl   KÖNWTJIh    POtVAtRATOK   *   l.*POK    MEPRRTOKIt  -^ 


e  kördltnéoyb^n  keressHk  azon  niutivumol,  ii«Hv  a  mairi'ai'ságtit  p  ler<il''  ••' 
sérc  vezí'tle    A  Zaránd  ujryanisi  tipiii  egyiih  mint  :  arany.  Tudjuk  a  roko 
líOjO'  az  erf<lí'ti  sz»:tkezdíi  sziszeget  ijieii  sok  nia^v»r  szó  elveazlPlle :  Píi    . 
tozik  az  ciirany*  szú  is.    mely   az    Ujzor    •zarni>.    '^zttniyti*,    <szort)V(-'>,    «bxi 
rsúrtnyR*  t»na3ái;H  szerint  a  timKyarban  is  valaha   zarany.  laraa  volt    A  %tók' 
siis7.egii  p|pjlés«  a  haiifotflalás  kOrOli  időkheii  lűríéritietetl :  bízunyílja  ezt  az  «Al 
név,  niHlyfi  Koii*ttanliri  r-snazár    mKnc   <SxalniiiU(^iiz>-npk  (azaz  SzálmustnaJc^  !r 
tanusitjAk  a  láJA7.ó1áái   •.iazló*.  *áp>.  *ápoi-*.  <arjik(i«  azok  i^  az  erpdclilih  •-. 
'£áp*,  <r.ápori.   tzanikó*  alaknk  nieUetC    raclyekljOl    nyilván  kiU'tszik.  hug-. 
az  iduheii,  midűn  a  inaKV^rsA^   jelenlegi    liozájábutt    (?líinly(v.kedelt  i^  baiit!> 
még    rotyaiiiall>an    vult ;    basonlö    (anuRágr^l    ityi^l  a  ar^Iclv    ■/ábrún>    lu- 
nt>va.  nifly  •Ábrjwi»  alakban  is  olíífordul.  Rzek  szorinl  1- 
a  (Zaranys  «zarnn»  alak  még  használatban  votl  a  bon 
tníndrn  nfhiizsúK  nOlkül  »üárniAztntbaljuk  az  aranytűi.    K.'i     inna:    ihk  ' 
mert    az    Krf.zhegység    vidt'fkún    f^ú&z    csciportozatál    találjuk    azon    )■ 
melyekkel  a  lejrkíiiíinlMizilbh  Dt'pok  jelíiltíik    meg  tf  t<'riili*l    nrflnybnn    v.nn 
aágiit    Ilyenek  az  cjívkori  görftg  lakosságliil  maradt  Körös,  Kőrifsbáaya  iít">r.  n 
a  latin  eredetű  Abradbánya  laurum.  nvroi.  a  »2láv  Zalatna  Izlatoi  s  azt;*'^'  ' 
völgye  felfíl  terjeszkedő  késííhbi  magyarságtól  az  Aranyos  *-s  Arany.  E 
cgéazití  a  Zaránd  nijr  s  Ősrégi  alakjánál    fogva    kétségkívül  capke  a  I.^ 
l}kelyneveinknck  ins; 


Néprajzi  könyvtár. 


FÖideii  János :  A  székely  névről    Arad.  1691).  14  I. 

Hélhp  Lái^ló  :  Az  oláh  nyelv  és  nemzet    megatnkulásn.    2-it 
Ferencz :  Történeti  nép  és  földrajzi  könyvtár.  XX.  kötet,  1890.  N.-I:. 

J»Hre  Sándor:  A  néphumor  a  mRgvar  irodalomban     Kisíhlii-ii  i;irs    m:i(i*i>:) 
Budapest.  \m). 

Goltthovsski  P,  Pobivrzi  v  Veiiieriji  (A  palúcKok  Mftgyarorsiíigon)  Kiev.  ISflí". 

OrdinK,  Pokorenje  Fínljaiidiji.  ''FinnorszAg  meghódításai  Szt.-Petiírsburc.  1890, 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

Dr.  Const.  Jirecek:  RtnigR  Bemerkungen  übír  <iip  Leberrpste  der  Petst-!!' 

und  Kumancn.  sowie  über  dio  Völkerschafleu  der  sogenanaten  Gagauxi  dud 
im  bcutigcn  Bulganen.  Prága.  1889.  Külón  lenyomat  ;40  I.  Ismvrtcti    dr,    Tii.... 
Lajos  a  szerajevói  Gla^nik  1889.  IV.  lüzeliíben. 

Moldovdft  Gergely;  A  román  nép  hitvdágából.  f.  közi.  Brdéiyi  inuaoura-C|syl«t 
kiadv.  1890   VII   1   füzi-t, 

Ünnössp  Lajos:  A  »Uv  nyelv   i»  irodulom   egyaé|^.  Erdélyi   Híradó  62.  i$ 
kOv.  számok. 

Marieti^scM  A.  Baba  Dokia.  Transilvanía  1890.  3.  sx. 

Herrninntt  Antal     Alternatívák    ii  rumén    ctbnologlAboz.    Honvadni.  tört  Éí 
rég.  egyi    évk    (1887-88.1  Meiy    1890, 

Királfi  Pál  :  Egy  ősmagyar  tt^lcp  Ilunyadvárinegyében  íu.  o.) 

ÁHtlriéj  ÍmIo  I  Veress  Endrf,  Bukarest).  Hogy  fakadnak  a  berkulffifűrdfil  liiát- 
forrás  vizei  y  (jiieáitv  nt^pmonda    <Hrassó',  I88í*    146,   IW.  sz 

MotndrJtinoH :  Néhány  brastuii  népmonda,  iMagyarsáij*  melléklapja  rVasániap* 
18*).  jan.  2fi. 

Dr.  Wtistoeki  M. .  A  hegedd.  P.rdélyi  cxigány  népmonda,  «Magvarsii«*  1890 
febr  2. 

Dr.  EíMmann  Mmifhért.  liabmia  én  kuriizsláit,  Nagyvárad.  1890,  7—16, 4r. 


212 


ryújtsünk  tagokat; 

Félezer  ta^^gat  kezdi  meg  társaságunk  nyilvAnoH  pályáját. 
;ép  ftzáni,  de  vajmi  csekély  azokhoz  a  uagy  feladutokhoz 
ftt,  A  melyek  el^ttUnk  állanak.  Kérjük  tKj^társaiiikat, 
szék  körükben  tár»a8«gunk  eszmi-Jét,  szerezzenek  neki 
fveket.  a  kik  anyagilag  és  ázellemileg  támogassák  a  társa- 
>l  tiapy  czéljai  elérésében,  'ranulniánvai  körének  úgy 
^lette  fontos  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  nií  társaságunk 
van  hivatva,  hogy  a  haza  íisazes  népeit  nagy  kultur- 
ikár&  egyesítvén,  a  legszámosabb  tagú  tudományos  egye- 
llet  legyen  az  országban.  ílogy  ezt  mihamarább  elérjük. 
tagtársHink    bnzgósáirától   íiigg. 


A  üagyarországi  Néprajzi  Társaság    ii^'JO.   évi  rendes 

téti  k'kyifnlfíift  az  alapsi^abályitkban  megbatározott  napi- 
Idei  április  hé   12-én.    szombaton,    d.  u.    5   órakor  tartja 

leg  u  M.  T.  Akadémia  heti  üléstermében.  A  közgyűlés  után 

irtmuiH  VI.  fdohmsó  ülés  tárgyai  ;  1.  I)r.  Katona  Lajos, 
Miirkolábrol.  2.   Uerrraann  Antal,    Millennium   és  néprajzi 

iállitás.    Vendégeket   szívesen  látunk.    A    kbzgyUléat    meg- 

lÖzőleg,  ^Vt    órakor  mlassímámji  ülás. 


Néprajzi  dolgozatok  s/crzoit  és  kiadóit 

térjük,    legyenek    segítségünkre    a    hazai    néprajz    minél  tel- 

e**.bb  bibliograpliiájának  összeállításában  (folyóiiatunk  egyik 

feladatában)    és  küldjék    meg  az  ,,Ethnograpliia''  szerkcszto- 

':    vagy    társaságunk    könyvtárának     néprajzi    érdekű 

..^...j.  és  ujabbi  kiadványaikat  (könyveket,  ozikkeket  atb.), 

;  melyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  KülönÖ- 

en  a  vidéki  időszaki  sajtó  számos  értékes  czikkét  lehetne  így  a 

fvégleges  elfelcdéstt'íl  a  ttidomány  számára  megmenteni. 

At  .Ktbitologischf  MitteiltiNi^cn  luitt  Uiigarri"   cIsö  lolyaoiAból  (1H87— 1889) 

jM-r'    '^    o.^.'f  .mintegy  2.S  iv).      Ae    cIbVI  kÖKMct    twfrjpr/t  +.  l'Uiet  I89(),  év 

-.t  iiz  el*/i  3  l'llxöt  na^y   npffyr-ilrétfl  jilakjáhan.     Az  c\sií  kíitpt 

,<>'ldKnyA    tnég  uiegrendelliot^í  f>    frtjávHl  (.linnm  pnpiro&ú  külíia 

iL>  csuk  L'j;;-yfQe««D  ■  kiadottal  (Ht'n-niftQn  Autitl,  I.,  AttílH-iitL-z»  47), 

I  én  lu'tra"Drv<:'  kOldi  aiéí.  Ugyanott  ínég  »  küvetkutü  ki&dviinyok 

tintínttM  kmdéBfi4-*lj :    1    Antom  nBHHHANN:  JJeilrdge 

-4t£  (kótJÍkknl).  1  (n  60  kr.    -    2.  1>r.  11.  r.  Wtia- 

':dtuiti/8furmfht  der  traiiHS}flvntnncheH  uh>Í  sü<i\intjaritcheu 

M.  Fu.  S.   KuAiJss,  J.   V    ArfüÖTli.  J.  V.  Thaluíczy:    Süti- 

^c*    wU  kr.     -     1.    A.    ÍInniíMANN.     lletmúchi'    Voikrrntimmi-n.    (10    kr.    — 

Fr,  S   KnAntis ;     Diw   BurtjfrtíulfiH    cq»    I^rssburtj.  W,  v,  SciiuLKRauRO' 

Fraií  bei  ■'  *  'íven,    J.  v    Aanórn  :     Dati  Lu'l  mu  Gusmje.    ÍM)  kr    — 

L  II.  T.  V  Ueher   dcH    Zauhtr  mit    mrnachlichen  Körpertnlen    bei 

Flra»*»jftva»itturit  /HpeunerH.  60  kr 


„Ettmologische  Mitteilungen  aus  Ungarn? 

Az  kliipaztiliályok  31.  §-k  Í^y  ssól:     ,A  társaság  a  kiUrulU!  szukkÜrOft 
Titló  érintkezés  vé^ott  aitúI  j^üuduBkodik.  hogy  itugy  tnxlalum  nyelvén  bzüth 
tett  meiléklappiil.    vn^y    hasonló   czélú   hazai   szakfolyóirattal    rcntlelkezzök,'] 
Ennek  éilelroóben  n  válrtMímány  IHRO.  novemlwr  hó  2-iIq  tjirtoit  liléséhuii  ab| 
állapodutt  iol'ij:  llen'htann  Antallal,  uk   „Ltbiiulo^ígche   Mittvlluiit:i<u.jiii»  Unc 
czlmU  8ziikroly('Mn\t   kiadó-szerkesztUjével.    hogy  lleitinanu   a  ma^ft  Tolyó' 
havonként  cgy-vgy  ivet  szán    n  Mfi^yarurszágí    Néprajzi  'rünaaáfi:  hivatalo-. 
ieményeÍDck  és  n  tkraimÁg  eliltidó  lilétíuin  tVtoh  a«<itt,  ii|:yszintén  a  bivataloa  ! 
lünyben  (.Ethnographia**)  tu6«jeJ(]nl  dolgozatoknak  Démtt  nyelven  való  kivoua 
ktfzlésóre. 

Az  .Klhoülugfsi'he  MltUlltiugru  au!>  l'uguru"  czIdiU  i'olyi'rimt,  » 
■AtyíAÉzfs  aukkürük  nttOríí  és  ahaulut  értékű  küitlr)uyufk  ÍBtuertek  ol,  n 
megáltftpodiishoz  kóposi  fttalaki'il.  Az  1690.  évv«l  kezdűdö  II.  kOr«tét  * 

t'gyültvHrn    l'o^ák    szerkesBtftni    és    hi»dDÍ.     Prognttot^ja   ünnyiban  bOvÜl, 
Mugj'ororszitg    nép«in    tn)    is    kitiTJeazli   viz&gRlúdáaait.    tfiltlnk    délrt*  és  ke 
Románia,  a  Balkün,  n  Lcvaoto  népeire,  Oroszországra  éa  a  uia^yiirral  rokoQ  : 
néprSftUdra  a  így  a  néptami  tudomilnynk  túrén  azt  ii  fHad.itoi  kívánJA  tdjesU 
a  iDtly  bazánkimk  jutott  a  törlént'lcinbttn  ;  hogy  kü7.lc»S4'  keletet  uyugüttjü. 
Az     .Ethnologischc     Mittcihtugcn    aus    UDgani*    oziilún    havutikénC 
8  íves  füzetekben  fog  megjelenui  az  .Rlhiiographia"  alakjAbaii.  Kbbül  *•*  ív  Mnil 
dolgozatukat  kt)zül  lüképt'u  oéuiet  riyelveD,  «gy  ív  pedig 

,,AnzeÍger  der  Geselischaft  fiir  die  Völkerkunde  Ungarns  ' 

czímiut^l  8  a  feut  jelzett  tartiilotnmiil  a  Magyarországi  Néprnjzi  Tib-üaaág  félbl 
IhIo^  kOzIlhiyi'  lesz,  ini^' uz  ..Ethnulo^lschf?  Míttciluugcn' ngy  auy.isrrn  mint  fel 
goxúsra  nézve  )5képen  a  HZiikküriik  számára  kíván  ludomAnyne  riirr:iBtuiinka  f 

Az  .Ethnologiecbc  MittiMlungen''  s  nz  ^Anzi>iger"  elJ^U/etést  tiru  i% 
reaeu  évenkint  á  írt ;  a  Magyarorszil^l  Xéprujzl  Társasig  t«gj>l  számára  azoul 
csuk  3  FH.  A  ki  tehát  u  3  fituyí  évi  tagaágí  diion  felül  még  ^  frlot  tizét,  a$ 
.£thnograpbiáii'  ki  vili  én  'vele  ogyllti  az  „Ethnolngische  MtitcilnnEron"  «  u 
.Anzciger"  folyt'iiritiuknl  i^  megkapja.  Az  utóbbink  áru  külOn  Í9  letiznlhiMfi  « 
szerkeazKíknél.  de  a  czél  világos  megnevezAsévcl  a  tagiági  dyjal  ogyilti  a  látMr 
aági  jiéuztúioshoK  Is  kUldbetií. 

Az  ..Ethnologi&che  Mtiteilungen"  eddig  IfiUO  példányban  Inejen  járt 
bel'  és  kUll'ülil  etlinolognsninak.  A  II.  kdtctet  csak  ikz  rlöHrctJiknek  kUUihe^l 
meg.  A  II.  kijtet  clsíi  fllzfíe  április  hó  végén  io):  ine^j^jvlünni. 

Az  „Erlitiotogleche  Mittlieilungeu  aus  Cngjirn"  ós  az  MAnzcíger  der  0«iOll> 
schalt  ftir  die  Vj>lk«rkniide  Uiigaros'  kiadú-9r.6rketf/.t(ii: 
Budapest,  1)^8^.  deczeniber  héban. 


HERRMANN  ANTAL 
a  Néprujzi  'IVirsuüúg  titkára 

l1..   Attiltt-Uti-ZA  4*>. 


KATONA  LAJOS 

u  Néprnjzi 

É.     Vllt,  Ot 


k 


TIINOGRAPHIA 


AGYARURSZAGI  XErUA.lZI  TAR8ASAG 


ÉRTKSITŐJK 


SZRRKESZTl 


Dr.    RETHY    LÁSZLÓ 


_.. _  j'í'.     tllftú  i'"iir,-L    Dl.    BofúV^iky  Samu    i-tliisLu    -i- 
Antal  uUcArhúJi.  J.  Aluin-atcM  *^■  lui4xu<ulAk. 


fstonik  »UBim/tii«t   i"*  M#i>|rtfiiil>*'rl    Uiv<.'Vo  uilnden  lio  flwuj*^n. 


Budapest,  1890.  május  1. 


Klailóhivatal :  Hornyánszky  Viktor  akad   könyvkereskedése. 


BUDAPEST 
UORNYÁNSZKY    VIKTOR    SAJTÓJA 

A   M.    r.   ÁXJLXtKMlÁ   ipDhRTtBm. 


TAETALOM. 


I.  TttgáH)/%  Károly:  AhonfogU- 

lit  é»  EríiMy 213 

II.  IttváHffn    Gtfula  t    Effy   tOHJk 
ófl  i^y  pnlÓQ»  oépmeie  rokon- 

aágH 2tö 

in.  I>r.  Katona  Lnjoé  Meíge^y- 
aésok  a  lUrOk-pa)6cs  pirhuunu- 
hn«. 827 

IV    Vikár  Hüa  \  FioDonxájifi  tftOfll- 

isAuytitam     ,    .  £61 

V    Uunfatty  PÚI :  A  huDli  tnlAJ- 
ilunncvck  mHgyflráwlii  *JAb 


V\  Wiedtr  Gytita :  KÍDC«á*d  U«- 
hunák  én  n^otviMtiisnk 

VII.  Nfipnyrivi  niUIékok.  V.  JJt. 
CcirUus:  fJéta  :  !)Miiia|nrw>r- 
sx.át;Í  bnl^iir  nx^Mfui  dní  VI, 
II.  A.  Olih  táiiO*-oAU  ...        . 

Vin  Htrrína»n  Jutat:  Tifsaaá^l 
éttesitAHuk      

IX.  Iruilalooi SST" 

X.  V^ítyes  köilcrűényok 

XI.  Fofyóirafok  6t  Upok  reper- 
toriuuiA 

XII    ü;icrkei«ztRl  üzenetek 


ft  ín.  udny".^ 


it'/ii'!'.  k-    Hornya'>6iKj   viki 


felhívás. 

A  -Magyarországi  Népnyzi  Tjtrsaság»  iimiden  rendíi  tagjai 
lettel    félti) vatüBk,   hogy   a   társaság  javára   lett   alapítványuk    Ohs 
vn^y  annak   kamatait   illetőleg   a    la^'^ági  díjul    (!88í*-rtí  1   frt  50 
lHV«0-re  8  ürl)    Dr.   Borovszky    Samu  boz.    mint  a    Magtfai 
(fti^^áyi  Néprajzi  TáriiítiifUf  pén-'  '■■>:,  Budapest.  Al^adémil 

utcza  2.  szám  oüiin  Miati  -  -  nibhtn  itníUiuUiIv;iiiy-liiinrii 

mielőbb  beküldeni  szíveskedjenek. 


A    ,Mi^(yftrnr&xáKÍ    NéprAjsl    TársAtig'    pénstirába  ISfHt,    Április   bftváfa 
bsfcilyt  ■ 

Alapítvány:  Kv.  ref.  ^yuitinsfaiu.  KÚD-^^seut-Miklós  hű  frt 

3  forintos  tagdtj :  AlIÖldi  LipiSt.  Sx6kt?s-Fehérviu.   -  Arany  LÁ*r''     'í- 
uent.  —   Ih.  Aöbutli  Otjzknr    BuilupeBt.   —   IÍüíIuIíi  .Sándor.  St*|ií»i  .Sxeiii  ■ 
IJerunVly  líyürjfj.  Küruiücabáiiyit.    —    lír.  tliractikT  l^oáci'.   HudiipL-xi.        ..... 

Bcut'iiuk    Hii'I.'t.po«L      -     KovácA    Jáiiotj.    SzL-fjod     —    Miikdiiy  Zsim'uioiid.  i'^ou 
Napy  JüKeci'.    Tiirriiíísin,     -   lír,  Xedeljkovic-í  Tódor,  Zimunv  r:iikcrt  A 

BotUpefit.    —    rulrahúny    l.ukár^.    Bndiipcöt.    —    Scíiv. 
I)r  Schwickcr   J.  H     Budapest,    —    iilpiin«^r   Andor.    li.  >  líl 

Badapest.   —    Siéll  FArknti    HiidHpfat.    -    SzilÁfry)  Sindor.  biidapvai.    —  Tifi 
PAI.  Sxnlook. ,—  M'fiber  S«uíu.  Sxcjies-Bélji. 

íteaiesi-ii ;  'Jl,  Ös&XüBi'ii :  63  frt. 

I  frt  50  kras  tagdíj :    Arany   LnaxIó.    Uiidnpttsi     —    Bodoln  Síindor.  Sei 
8itiiil-tJy(lr(fy.    —    UerniL'ly    Oyürgy.    KOrmüusbányn,    —    Itr.    llírscblur    Ig-nl 
BudupuBt.  —  Uftkauv  Z.-i^inond.  Férs.  —  Palkort  Ali^oa.  BudítpruL  —  Pntrnltin, 
LiikHCif,  Bu<la|to«t.    —    Sciivnrc*  Gyuln.  Budft|>e8t    —  Dr.  Sehwicker  J    H,  BDd»^ 
l»tff.  S|MÍiJor  Aodor    Biidiittcif.    --   5ii)»  Károly.  hiidapi'Rt.    -  HxéII  K&rku^ 

Budüpeni    -  .Síjlágyi  Sáudor.  Bndapeat 

OfifMsen :  18.  OüsteiKn  :  19  fh  fiO  kr 


A  4.  sftAmb&n  küzíílt  kimutiitáa  szurint 
L^iír  M  .Ctbuuluf^.  Mitteilnfigeii"  re 


1273  frt  tí9  kr. 
.  3    .    50 


A  r«Dtebbi  tételek  Iíbbz^kk 


ÜssKespn 


1270  !ri  19  kr. 
.  laá  fti  öü  kr. 


FőoBSEeg  ;    1402  frt  OB   kr. 


Társíisáií;u  n k  kön y vtá rúna k 

ű  következő  t.  tí7.crzők  voltak  szivcHek  luuvciket  bekllldei 
If'eőef'    Samu:   3foiiogra\)lne   öev    ev«v\^.  ^tn.   ü.   C- 


ésmárk   1885.    —    Zolna\j   öyuln:  fex\>v 


í;4\v^.  Vü^Í 


f  s'tn 


TliN(3GRAPHlA 

i  MAf;YARnrí?zAr.i  njípbajzi  tArsasAg  éhtiísitOjk 


RZEHKESZTI 
[>r.    RÉTHV    LAsZLÓ. 


,  évf. 


ISDII.  majiis  I. 


5.  szám. 


A  honfoglalás  és  Erdély. 

-  MogTíUflitiUal  a  székely  kcrdéahes.  — 
Irta:  Toűrinsi  Kriroly. 

\    i-ií^nf   rit.iT.tii  fszékely  kérdésneJc  rip.  Rólhy  László,  az  e  folyAirnt 
píenl  czikki>Tel,  ta  eddiginél  iákkal  szelei*ebli  tó  — 
tfiiiiuiu  —  helyt'sehb  HlH|uit  arlott. 

li^i  [totemiátinl  ket  mt^ud^nthetr^tlPii  ^arkalaUis  ígazs;)};  yíúi 
Kvik,  Ktirifalvf  f'ál  axíonuijri.  hi>vy  a  s/rkelvfk  nyolríikre  nézve 
an  matrynrok  mínt  a  löhbiek :  u  másik  a  Szaltó  Kürolyti,  hogy 
\yvk,  tnrtí^netílk  i'-s  intezm^nyfikce  ni-zve  küI<'<iiiUli'i  nt^p. 
Iijtelck  oyipiHvf*re  a  szt*k«lyiik  tíredfíltírí*jl  (ölalbloll  etldit;!  véle- 
li  a  húD  uroílptet,  mrtsfelöl  a  magyarorazAgi  lelepiW*5t  a  tovöbbi 
ffzer  fl  mindíftikotra  kíziirjuk.  A  problt'niti  iiiegfejlésí-re  inas 

'^ ■  i'nk   Krre  miilabttt  rá  Hr.  Héthy  LrtszliS  i'mbtett  rzikkí*- 

<.',   houy  a  székely   kérdés   lula.idonképen   az   vfiúsz 
ir  honfoglalafti^l  TH^jf  í'issze. 

Cl  ■■/Mi.  Onliidjilo-i   bonfojílalibí  —  a  miUi-nnck  nzl  kröni- 

i,,.*n.  —  nem  vott,  nem  lebctt'lt,  rk>  ^Űl  A  mai  Magyaror^záurmk 

fre  «i3corílkozott.   ArpAd   magyarjai    legelőször  a  Dnnúntolt 

tW  Urtokükbtt  s  bízf>oyf>!mn  ott  sem   maradnak,  ha  b>val»bnyi>iDUlá- 

*    '  ahiljak.  Mikor  azlíiii  az  aii«.sbnrííi  ülJtőzul  minden 

,ii  k'\i)\  vejíleg  mH)^aka<lúlyi>z<íti.  a  btHJiiáü  —  vagy 

l«UzÍk:  Ikonfoulalás  —  menete  ezt^nlOl  kelői  felé  iránynlt,  6s  r 

lí^pésrtí  vali^  azázadoö  küzdtílcm  uláu  jutottak  a 

...._  birtí>k;iba. 

nk   ismerik   RóÜiynck   a  lalaló   tbeöríúji^t,  meJyel  aíóta  *• 

bbi  szAmíiban  Nagy  línza  is  ismertetett,  azt  ppy  pár  igen 

aol6friai  adaitul  lattá  el. 


A  magvíirságnak  a  kelet  felé  való  (okozatos  elönvomulásáhs 
legérdekcseM)  pont  kétsegkí\ill  Erdéiy  megliódítíiso,  mert  ha  azt  luííjii 
hogy  mikor  és  mikép  hódittalotl  lueg.  az:  a  székelyek  eredetet  é^  o<j 
való  heköUöz<^'süket  is  valamikor  meg  fogja  vilúgítani,  s  a  továhl)í  kut 
tásiiok  az  eddiginél  hiztosabh  alapot  nyújthat. 


l 

A  krónikíik  Erdélvi  természetesen  Árpad  magyaijaivot  hódiUatjí 
meg.  de  e^  mit  ?em  bizonyít,  mert  lünzen  ng\anezt  állíljítk  a  inagyi 
féltőidnek  még  a  Xltl.  században  is  lakallnv  részeiről. 

Rétliy  enililelt  ozikkében  azt  állítja,  hogy  Krdél.x-l  voltaképen 
Szent  László  hódította  meg,  de  erröl  azó  sem  lehelj  mert  már  107ö-bcr 
I.   (iéza   király,   kétsíéglelen    hiteid    oklevélben,   az    "erdőn    lüli»    Tor 
váráról  emlékezik.  Kzen  oklevélen    kiviil  is  van   még  tfibh  olyan   ndd 
vagy  bár  csak  sejtelem,  de  a  melyek  alapján  Erdély  meghódítását  okvc 
lellenül  korábbra  kell  (ennünk. 

Mikor  történt  tehát  e  meghódítás  V  Erre  rnindeneseti'e  feleletet  kellj 
adnunk,  mert  e  nélklil,  a  <kelet  felé  való  hódítás-  theoriája  a  legerősebb] 
támaszt  nélkülözi. 

He  Ichetne-e  azt  bizonyttani,  hogy  Erdélyt  nem  az  ArfiaJ  mngvarjs^j 
foglalták  el  ? 

A  krónikákra  —  a  mint  láttuk  —  e  részben  mit  .sem  lehet  ttdníJ 
hitele.s  feljegyzések  vag)'  külföldi  tudóHítáiíOk  pedíg  teljet^en   hiányoznak.] 

Nem  marad  más  hátra,  mint  az  intézmények  (>sszeha.sonlitáítural 
támaszkodnunk,  inert  bizonyos  intézmények  csakis  bizonyos  föltételek] 
alatt  ItíteHülhetnek.  Tudván  tehát  azi,  hogy  a  nutgyarországi  intés-j 
menyek  —  úgy,  ahogy  azokat  a  XII— XIII.  .századi  oklevelekből  ismer-l 
jük  —  milyen  eredetre,  állapotra  vezethetők  vissza,  allil-'^iik  .'ízembe 
azokat  azon  állapotokkal,  a  melyeket  az  azon  korí>eli  erdélyi  mtigyttrl 
oklevelekben  találunk.  Egyelőre  rsak  ezekre  szorítkozunk,  félreértés  kike-j 
rülése  végeit,  a  szászok  és  székelyckvöi  azután  lesz  szó. 

Magyarországon  —  fÖleg  e  kor  legelíyén  —  a  nemességei  osi  fog- 1 
laldsít  földéken.  nemzetségekre  oszolva   találjuk.   Igen  sok   ujn'an  már 
ekkor  is  a  király  által  adományozott,   nemesek  kezén  levő  birtok.  de| 
mindig  élesen*)  megkülömbözlelhetö  az  Ősi  fiildtöl.  melynek  a  nemzetsiég. 


*)  Midtin  má^  Szent  István  is  adomdnnox   példiiul  a  Csanád   vagy  »  Hunl- 
pdzmán  nemzetségnek .  tnég  az  olyan  birtoktest  Í8  Asi  Toelalásá  földdé  leaz,  IcgaUL/ti ; 
azzal  mindenben  azonos  jellefünek  matalkozlk. 

214 


*.    _    1-   V   , 


nen,  nem  birtokosai ,  rsnpán  haszonélvezői,  soha  el  nem 
s  nem  egyesek,  tie  az  egész  nemzetség  közt'is  birtoka. 
a  nemzetségi  birtokok  valói^&gos  állam  az  államban,  azokhoz  a 
Jynak  f^jmini  köze,  mert  e  (ol'ieket  őseik  nem  a  dynaslia  őseitől 
[ilAk,  hanem  ök  maguk  ht'ditottúk  meg  a  honroglalúskor.  Árpád  vagy 
ííMílvik  utOí^javal  közösen.  Árpádnak  is  éppen  olyan  flsi  szrtllasa  volt 
és  Feslmegyékben**)  mint  harmilyen  más  nemzetségnek. 
E  nemzfrtriegi  Ijírtokokrril  az  oklevelek  jóformán  már  csak  akkor 
Sceznek.  mik»»r  a  köziis  birtoklás  a  czivilizaczio  hatása  alatt  teljesen 
sscflnik.  De  még  a  ké^hbi  XIV.  sót  olykor  a  XV.  századi  okleve- 
Jl  is  ríi  lehel  miiUítni  e  líirtokokra.  (iyakran  mikor  egy  nemzet- 
íl  az  idők  folytán  20  —  60  különböző  nev(i  család  váll  is  ki.  (pél- 
az  Alia.  Hoksíi,  líálold  stb.  ncinzolsegekhöl),  birtokaik  még  akkor  is 
iában  egy  nagy  birtukte^tet  a1k<^ttnak.  Meri  az  ösi  foKlulású  fí'tldek 
T.^'i  R'illélele  az  pyy  tayhan  való  nayy  leritlei  volt,  mint  a  mely 
lőn  meghódilva,  s  egyszerre  ment  ál  a  nemzetség  tulajdonálja. 
Nézzünk  most  már  Krdélyben  széjjel  a  luagi/arsdg  területén.  Mit 
iuuk  itt?  azt.  hogy  p  földön  ef/i/oflen  egy  autocUlhou  nemz4'Uég 
coll,  A  uú  Dagy  birtoktestek  voltak  itt.  azokról  miiide^ryikről  ki  teliét 
nitatni.  hog)-  királyi  adománynak  k(')szimhel6k.  Azok  birtokosai  mind 
magyarországi  nemzetségekéi  rízakadtnk  ide:  például  a  losonczi  LíánfTyuk. 
tBeche  Krejíor  nemzetsétíl»eli  l^'tldenek.  Apallyak  és  Somkercki  Erdt> 
^íalc  a  Kökenyes-Ueiiold  nemlíéli  Dtíiiokayak .  Kendyek.  Wasok, 
boryak.  a  Borsa  nemzeLségl>eli  Iklitdiak,  a  Csák,  Hunlpázmán.  I.udán, 
Jio,  iVkos.  Rátold  nemzetség  erdélyi  ágai  és  igen  sok  más. 

Mi  kiivetkezik  ebliííl  ?  Az.  Iiogy  Erdfiti/bmi  nem  volt  honfoglalás, 
jyw  ErfU'ly  megbrtdrtáí^ában  a  nemz4>t  nem  veti  részt 

Osi  foglaiasü  Tóldek  helyett  Erdélyben  a  XIII.  században  azt  talfll- 

a  tnil  Magyarországon  az  olyan  vidékeken,  a  hol  nemzetségi  lütdek 

yáitalán  nem  voltak,  vagy  leglölebb  a  dynaszlia  ftsi  szállá.^ai.  Az  ilyen 

Idékek  királyi   unidűlniakat   képeznek,  a  kiizpontokon   egy-egy   várral, 

íiynek  területét  vármegyének  nevezték,  de  az  akkor  természetesen  csak 

király   vármeííyé.je   volt,  a  neme.'íséíí  —  mint  már  mondtuk  —  azon 

kivi!  ell  souverain  Iniíjíellensé-gben. 


•i  Péidiiul  1067  körül  SaUmon  király  idejében,  az  Aba  nemzelséglicli  Péter, 
általa  alapíLotl  S7jizdi  monostornak  c&iiptín  asődlttűa  ssereeit  (vett  vagy  ado- 
ityU  kapott)  birtokokat  adományozza. 

•*)  A  sok  Megj/er  hely  miníi  a  fejprielmí  Megyer  dynasztift  fólo^  voll  s  & 
MilirAl  e7,t  ki  is  tudjuk  mutatni. 


215 


W 


AWÖNPÖÖLAtjlS 

Ilyen  királyi  uradalmakhói  álloti  tehát  Kníély,  t.  i.  a  volt  hét  mag 
vármegye    ttrülete.*)    Idegen    eredetű    s  jórészt    eimaj^yaroiíodDtl 
MatíynrorszáplMil  s  máshonnan  bevándorolt  várjohlíágyok  s  váryzolis 
állolt  e  vármegyék  paraszt  és  intelligeos  (a  várak  több  tiíztvisrlili  ni 
eleme  egyaránt  Kéftöhl>  a  lalátjáráis  ulan  IV.  Béla,  de  kölönöseti  V.  \M\ 
m<^g  mint  iíjabh  kinily   kezdik    tömegesen   eladománviízni  a  várf< '  " 
kl.«ehb-nagyohb  részben  magyarországi  híveiknek,  például  a  hi\-\-> 
bánnak:  a  Dobokayak.  Apának:  az  ApalFyak  öséuek  stb,  stb. 

Mivel  teiiát  így  Krdély  a  király  hirlofca  volt  világos  hogy  azl  iiam 
a  nemzet,  hanem  a  thfnaslw  li6dflot!a  meg.  Ezért  van  az,  hog>'  uly 
rendkívül  kevés  oklevelünk  van  KrdélyrÚl  a  XIII.  századból.  Várjoh- 
bi^gyok  ügyeiben  egyáltalán  kevés  oklevélre  volt  szükség  —  s  a  tiú 
oklevél  van  i.s,  azok  is  nagyreszt  az  iS  Ügyeikhen  kellek.  Ezért  van.  hdgy 
míg  Magyarországon  tömérdek  nemzetségi  monostor  van,  minden  vala- 
mire való  nemzetinek  volt  monostora.  Erdélyben  egy-kettú  is  alig  vau 
s  az  is  a  Magvarországhói  beszakadt  nemzetségektől  származik. 

E  kctrszak  végén  aztán  Magyarországon  a  nemesség  a  királyi  vár- 
megyékl»e  beleolvad,  szabatosabban  szólva,  kormányzatukat  a  nemesség 
veszi  ál.  itt  is  mini  Erdélyben  a  várjohhágyok  —  kevés  kivétellel  — 
mii»t  nemeüek  foglalnak  helyet  az  új  vármegyében  a  í-sak  azóta  illik  rü 
e  ezim:  a  -nemesek  közönsége*.  Erdélyben  is  .számos  várjobbágy,  akit 
még  a  XIII.  század  végén  mint  ilyet  ismerünk,  a  követke-zöben  mar  bir^ 
lokos  nemes  embernek  említtetik.  l*éldául  a  variobl>agy  Ogmand  nem- 
zet.segböl  si»k  nemes  isalád  (Kodoriak,  Kecseliek  stb.)  eredt,  a  grólTííoI- 
dalagíak  öse  is  Scegene  (Sz^ény  ?)  várjobbágy  volt  stb.  Erdélyben 
azonban  a  « nemesek  kitzönségé»-he  lépÖ  várjobbágyofc  tömege  —  meg 
a  g>'ér  adatokon  kere-szti'il  nézve  is  —  oly  nagy.  hogy  nem  nay.' " '■ 
ha  azi  mondjuk,  hogy  a  volt  erdélyi  7  majívar  megye  régi  neo; 
•\  ré.szben  várjobbágyból  lelt  azzá. 

Mindez  tehát  arra  a  priniordialis  tenye/.öre  vezelhcio  vis.sza.  hogy 
Enlélyt  nem  a  honfogiah)  nemzet,   hanem  a  dynaslia  hódította  meg. 

Mikor?  KéLségtelennl  akkor,  midön  már  a  *kelet  felé  való  hódítás* 
ide  is  eljutott,  mikor  már  a  dynaslia  elég  ei-ös  volt  e  lnVlitásra.  tehát 
vagy  (iéza  fejedelem  vagy  még  inkább  Szent  István  kordtHtn.  Az  6 
nt^ vével  lehel  legjobban  összekötni  Erdély  meghi')dilását.  mert  a  krónikák 
is  egyértelmüU'g  szerepeltetik  Ól  Erdélyben,  olyan  körülmények  köaU 
melveket  már  kevésbbé  lehet  llrtiveknek  tartani. 


*)  Különös  ligyclniet  érdemel  FejérrnegyéDek  aránytalaa   nagysAjcai    i7M*lyb<n 
•pl.  Hányad  is  keletkezett.    A  töhtii  megyék  is  így  egymásból  válhattak  ki  lassankint. 

216 


11. 

Az  a  lény  —  előttünk  legalübh  az.   —  liogy  Krdélyt  már  csak  a 
Jy^ág   —  mondjuk  —  Szent  István   hódítoila   meg,   még   tftbb   ináft 
3l  m**tíniajívai;ixl)aL 

A  szászok  lietí'lepítésíf  fodélybe  csak  olyan  lerülelen  történhetett, 

flyel  a    király  mint  a  magéval   í^znliadon   ppndi^lkfxuti.   Igen   való- 

bogy  a  szászok  nem  i^supán  Jiikallaii  füldt'kii'  ttílepíttfíllí'k.  melyok 

ilyenek   eo   ipsn  a  királyéi   voltak,   hanom    varnépek  állal   lakott 

ket  is  kaplak,  az  otluni  kiiályi  uradaLmakhrtl. 
Mig  tehát  az  erdélyi  magyarság   (leszámítva  a  bevándorolt  nome- 
-"■■{)■    szolgasi írsból   kCizdriHe    frl    ma^át  küzjogi  tényezővé,  a 
.    /iotet  privilégiumok  szabták  mt*2.  de  mégi?  mindkél  tényező 
atAlmáuak  katforró-sa,  gyökere  egyaránt  a  kirdlyi  hatalom  volt.  mind- 
SC-t  lerűlel   'futniua  re(fius>  lévén. 

Kgeszen  must  látunk  a  ssékeh/eknéi  Intézményeik  p  régi  lí'»PléDe- 

Cikhen  soíux  nyomát  8em  találjuk  a  királyi  balalonmak.  s  a  mi  fő.  ezl 

Qagiik  az  illetékes  felek,  a  királyok  is  vallják.  KőldjOk  í^oha.  a  legtávo- 

bbról  sem  tekinteted  királyi  ftildtick.  liíítlenség  vagy  kihalás  eselélien 

olyannak  birtuka  má?utt  mindeuiitl  a  király  szabad  rendelkezése  ala 

mak  itt  nem.   A  hfillen   va^y  kihalt  székelynek   birtoka  eo  ipso 

1    sziillotl   vissza,   minden    királyi   beleegyezés    vagy   adomírny 

..  ivirü-lyi  adományból  n  Székelyföldön  soha*)  senki  egy  talpalatnyi 

netri  blrl.  de  még  csuk  székelylyé  ye  lehetett  senkit  a  király,  noha 

gok  útján  .«ok  nem  székely  lett  székelyföldi  (például  az  ApnfTyak 

J' birtokossá.    Kgy   izben  V.  István    Hilhivta**)   a  telegdi   székelyekel. 

|)irtgy  ej^y  hívét  birtokaival  együtt  fogu<lják  maguk  közé.  1"^  a  király  jöl 

Bdrán,  hogy  ezt  elrendelni  joga  nit)(-s.   nem  is  hivatkozik   tehát    arra, 

em  levéléiben  mínlegy  meg  akarja  győzni  a  telegdl  székelyeket  ai  tVil. 

|hogy  ez  rájuk  nézve   sennniképen  se  lehet   hátrányos,   mert    hiszen  az 

52i>m8zéiijuk  éH  birtokai  éppen  olyan  osztatlanok,  mint  az  övéké! 

n^  a  lej/jt'lK^nizöbli  az  az  eset,  midön  I    Károly  király    néhány  magva- 

fsrakaíit  -székelynek  birtokát   eladományozni    akarta,    Hái-oniszor    paran- 

í^'lb  meg  íi  király  az  adományozás    beiklalásái.    mindannyiszor  elien- 

4»iíi^Ilek  a  székelyek  s  az  adomány   soha  életl>e  nem  léphetett!  És  ezt 

L«mak  a  királynak  kelleti  ellíiniíf.  a  ki  a  legősibb,  leghatalmasabb  mag)ar 


*)  A  uékelyetcWSt  szólva  csakis  az  erdélyi  fejedelmek  eir^tll  ájlapolokat  (ar- 

**)  SzaM  K.  Sxékely  okllAr  III.  2  a   I. 

217 


A   HONFOGLALÁS   fiS   ERDÉLY. 


nemzetségeknek  egész  sordl  lette  lünkre,    birtokaikat   ezer  szómra 
niányozta   el.    s  épen    Krdelylicn    Uiszló    vajdának    majdnem    szüvi 
hatalmát  tette   semmivé!   Milyen    dlih  foghatta  el  a  kinilyt,  a  ki  o 
uradalmat  s  pusztán  a  fegyver  jogán  adományozgatolt  el  s  most 
azt  a  leglörvényeseiih  alapon,  t.  i.  magszakadíts  alkalmából  ?  még  hi 
szintén  székely  ember ;  Apor  Sándor  ja%'ára    tette,   jógiit    nem  érvén' 
sitheti,  jelenléktelen  emberekkel  szemben !  Mily  erőteljes  s  kétséglw  w 
hatatlan  volt  e  székely  jog.  hogy  oly  nagy  hatalom  ellenében  ily  ki 
emtierek  kezében  is  diadallal  juthatott  érvényre!  IIíisonlílHuk  ftssze,  h 
bánt  Kártjly  kii-aly  egyidejűleg  a  szíiszok  s  az  erdélyi  magyarság  bi 
kaival  és  szembe  fog  ti'mni  mindenkinek,  hogy  a  székely  jog.  a 
fold,  a   székely    faj    egészen    más   anyagból    van    gyúrva,   (•gészen 
eredetű, 

A  legéleiíebb  elví  ellentétek  kíjlönbíiztetik  meg  őket  Enlély  '6, 
egyéb  lakóitnl. 

Ilyenek  a  birtokviszonyokig.  A  magyar  és  szász  területeken  minden 
birtoklásnak  eredete  királyi  adomány  lévén,  ott  az  i'trökösöd»>s  is  annak 
megfelelöleg  apáról  fiúra  ment  a  maga  útján.  A  székely  fOldön  a  híis 
tokok  s  az  azxal  ji'in'i  liízlségek  15(>2-Íu  nemzet-ségek  és  eiitit^k  ágfil 
szerint  osztattak  ííil.  A  székely  birtok  tehát  nem  magán-,  de  ^'ö:^- birtok 
volt  és  e  közijsségnek.  mentül  régibb  időre  megyünk  vissza,  annál  szoro- 
sabbnak  kellett  lennie.*) 

Látjuk  tehát,  hog>'  a  székelyek  egészen  1562-ík  szakasztott  abban 
a  helyzetben  voltak,  mint  Magyarországon  a  mi  nemz*itáégemk  Szeill 
László  vagy  Kálmán  király  koráig.  Ugyanaz  a  kétségbe  vonhalatlan  füg- 
getlenség a  kí^zponti  hatalomtól,  ugyan  olyan  birtokviszonyokkal.  Ha 
azonban  e  :=zerinl  szervezetük  azonos  volt,  nem  lehet  kéUs^íg,  hogy  a 
szen'ezet  et-edeUnek  is  azi^nosnak  kell  lennie,  vagyis,  hogy  a  székelyek 
róldjí'iket  szintén  hódiUísmd  nzerezlék  s  hogy  Erdélyben  ők  as  egyffhn 
konfoglnlók. 

Nem  volna  tehát  semmi  rsodálatos  abban,  ha  maga  a  szAkely  nér 
Í8  épen  ezt  a  legjellemzőbb,  legföllimöbb  vonást  akarná  kifejezni. 

V^yük  sorra  a  szék  szó  összes  Jelenléseil  a  régi  s  az  éló  nyelv- 
ben. A  szék  szónak  azon  értelme,  mely  a  mai  törvényszék  kifcyezé*- 
ben  nyilvánul  s  melynek  szolgai  fordítását  a  slolica-hati  is  megta- 
láljuk :  mivel  maga  az  intézmény  is  eaak  a  XIV.  században  ke 


*)  Szabó  K.  i.  m.  9.  lap.  V.  István  kiráty  inonilju  birtokaikról    ^indMineía 
sine  Hifta  p^rftnii  el  vÜ   seeuHdum   l«g«H   eí   sititninm    omnium   Sieulorum  tki 


ai8 


aí.  inuK^tól  értflódjk,  ho^y  .srtkkal  koraüih  u  s/ck   azon  jeleQtéséQf^l, 
jy  ülőhelyei  feji^  ki- 

De  a  s»>knck  még  ez  utóbbi  ülŐ-hely,  ülés  fntialina  is  szintéo  csuk 
>:zencemtínynfik  tonik  fel  nyelvünkben,  ba  azt  e  azö  régibb  jelen- 
eÍTel  vetjük  eyybe. 

Ilyen  először  a  ma  is  ismeretas  szik-  vagy  sxék-^X  l.  i.  azon  só. 
ir  a  talajon  kivirágzik,  inogül.  mefíüllepeiiik.  Ezzel  rokon  fn^alom- 
rbCÁ  való  az  élö  nyelvből  már  kiveszett,  de  a  n'jd  oklevolekljen  több- 
"ir  elófordúlrt  szék  <Zeeki.  mely  a  többi  közi  egy  14-74-ik  evi  (opsz.  It. 
28S»ia)  uklevél  szerííit  |»osványos.  sáros  helyei  jelent,  azaz  ulyan 
melynek  nedvessége  le  neni  lolyhatvíin,  az  álló,  megöllepedelt 
ket  képez. 
Az  országban  lévő  számos  szék  és  székes  helynevek,  a  hol  a  talaj 
miatt  Kziksfjnak  Jelenlétére  gondolni  nem  lehet,  mind,  ezen  uttibbi 
loil  riziúl.  nuM'siinis  belvt-ktöl  veszik  eredetükéi.  Igy  jiéld.  hoj^y  tnbliei 
I  is  emlit*^k.  a  szepesmegyei  Szlatvin  falut,  a  mely  a  tót  Sz!atinu-ból  = 
Hzánnaztk.*)  a  kózéjikorbnn  mindig  Szék-nek  hívták.  (i:^X>-ban 
OkmL  VI.  +57.  I4fi<»-l>an.  Nemz.  íMuz.  It.) 

A  ^zék  szónak  tehát  leKrégibb  jclenUHíe  nem  az  íllö  hely  volt, 
Miein  íiz.  a  mi  iue(fiiUi^fiftuk,  mfj/zí/,  mef/dV/fi/íorfjA.*.  Mi  t.-*l  tehát  érthető 
hogy  mért  hívjak  a  tojás  belsejét  széknek,  t.  i.  azt  a  részét,  a  mely 
Dpgú  11  epedett,  megaliidl, 

-4  Hzékcly  népnév  iehdi  ezek  (ilapján  a  megítílepcdett,  mcgszdüó 

gtelefiCfieU  népet  jelenti.  A  mi  az  elv  képzőt  illeti,  noha  annak  erlel- 

nz  élő  nyelvl>en  ni^r  nem  tuláljnk.  azt  a  k('>vetkező  példák  szintén 

ba  hozzák.   A  mai  Szolnok-I  )ol>oka  megyében  Szék  város  töszom- 

ítisiban  van  e^  mindig  ahhoz   tartozott  oláh  falti  SzekuláJ  néven. 

iil  legelőször  1379  bon   (gróf  Wass  család  IL)  Zekulay.    I5l3-han 

(Dl*.  20621)    Zekeint/   néven   említik.    Világop,    hopy   e  névnek  a 

dyekhez  semmi,  de  annál  tübb  köze  van  Szék  vür<3Síthoz,  a  melylyel 

bIó  talajon   feküdvén,   neve  is  azonos  eredetű:  t.  i.   szék  =  síiros 

íZtíkeiyaj  =  székef^j  =--  sárosvülgy. 

A  küloíímegyében  lévű  Székelyn   falu   nevt';t  egy  oltani  Székely-Jó 
^nn^ti  pataktól  vette,  a  mely   l40K-ban  (DL.  28778.)   Mcregyö  határjárá- 
sa mint  •íluviiis  /ekelyo*  van  megnevezve  és  szintén  székes-,  azaz 


*)  A  sxlÁv  nyelvek  at  áUolt    vizeket  són  izük   mintl   nevezik  slatinák-,  azaz 

•tcnnk,  clleutétlien  az  cdes  iid  folyóvizekkel ;  a  magyarnak  az  állott  vizekre  két 

ri  iiii :  az  egyik  a  azlávnak  megPelelS  sótt-tó,  sós-viz.  sr^patak.  a  iiiAsik  mint 


2íti 


K   HQKrOGLiLXtf  ts  £K1>£LV 


sórospatakol  jelent,  melynek  gyakori  gynoniirja  az  országLwm  lévő  « 
mos  Sóspatak. 

AzokaU  u  kik  még  ezulán  i^  ktíleikedntmek  magyarázatunk  helv 
bégében,  ismét  a  (önt  umlitett  Szepes-megyei  Szlalvin  falura  Itgyelim 
tétjük,  a  hol  raAr  igazun  mérget  lehel  venni  rá.  hogy  olt  székely«' 
meg  nem  tordullak.  Emiiteltük  múr.  hogy  e  falut  a  középkorban  öz: ..... 
hívták.  NézzűJí  most  mar  e  nev  változatait.')  13(Xi-l>mi  (Haz.  OkraL  Vi 
457.)  Zeek.  U28-ban  (Máriássy  cs.  Ilára)  Zyk.  14^0-ban  (Nemz.  Múz.  1L) 
/eek.  Uas-ban  (Szepeám.  fcvk.  III.  HS.)  /eekfalva.  UHO-ban  |>edig  {íítu 
15624.)  Zckelfaíwa. 

h\xek  után  nem  lehet  kétség,   hogv  az  ely  képző   tejesen   azon< 
értekfl  volt  az  ea  képzővel. 

A  székelyek  vagy  székesek  tehát  nit'^g  nevüket  it^  annak  a  kőrüt- 
ménynek  köszönhetik,  hogy  Erdélyben  ök  voltak  az  egyetleo  me^zAllök, 
honfogUilók. 

Rzzel  azt  hiszem  olyan  szilárd  alapra  találtunk,  mely  a  széki 
kérdés  még  további  mar  sokkul  nehezebl)  részeit  is  meíí  rí>jí,ia  viléíli 
ha  nem  is  végleg  megoldani. 

Arra  nézve,  hogy  kik  liá(  a  székelyek,  elÖl>l»  az!  ktíll  ludm 
honnan  s  miképen  jutottak  Krdélyhe.  Azok.  a  kik  beváodorlús^ 
MagyarorüzágbúI  eredeztetik,  Rgyehiien  kívül  hagyják  mostani  geograp! 
helyzetüket,  mt-rl  híi  mint  lióditt'jk  jiMtek  Knlólylii^  —  és  ehhez  sei 
kétely  sem  férhet  l(>bl)c  —  .<!eumiivel  sem  lehet  megmagyarázni, 
nem  foglalták  el  Krdély  jobb  termő,  gazdagabb  vidékeit  s  niiéri  &\ 
mai  hazájukat  ? 

A  SzékelylMdlöl  távolabb  nyujiatra  is  vannak  ugyan  itt-ott  .sze. 
nyomok,  de  azt  a  föllevési,   mintha    azuk  a  székely    nép  ősi  vánd 
sáböl  származnának,  minden  lörzsszervezetben  élő  hödité  népnek  hi 
lási  szokásai  teljesen  lerontják.  ErejUket  az  összetartás  kéjiezví^n,  h 
lásiikat  is  az  jellemzi,   hogy    t.    i.   ki^zösen   száUják   meg   az   elfő; 
területet  s  azon  isniet  más,  mint  kOzos  birtokliis  nem  képzelhető.  A 
kelyek   nem    maradozhattak    el    ide   s    tova^    iiiegtelepedesük1)en 
oszolhattak   csapatokra,    mert    hiszen  az  ilyenek   által    netalán   elfogi; 
helyek  úgy  sem  lettek  volna  az  övék,  hanem  az  egész  nemzeté.  'I'ermé- 
szetszciü  szükség  volt   tehát  —  s  így   is  volt  ez  mindig  —  hogy  a 
h6dít6k  nem  egyes  szétszórt  helyeket,    hanem  egy  nagy  daralí  oom; 
földel  foglaljanak  el.   s   megtelepedésükben   is  s/nrití=:in   egvün    m.'iiTíf 
janak. 


E  nagybecáa  adatol  dr.  CsAnkí  Dezstl  Imrátom  ázive55égéi)6)  kdjIAm 

220 


TAGiNVI   KJÜtOLY' 

Küliinben  is  krir  ezekre  a  sokat  enilegotetl  «nyomokni>  sok  szót 
'  'ni.  K  nyonmk  kevt*?  kiví^tftllel  lipli/ijpvek,  ezek  ])etiiíí  az  t'Isö 
/áliúiinúl  luíui  ke)etkc;th(!tiek.  >ok.  naj^yon  Hok  időnek  kolleti 
aie  még  a  lelelepedés  iilíin  is  (tnert  azt  tön  niúr  még  sem  gondol- 
seiiki.  luigy  u  vándorlás  útjAIdi  n^i)  helyekéi  csak  úgy  frihfitrríl 
Eteltek  volna  elli,  a  míg  helyneveki'c  szükség  leli.  Az  elsti  ineg- 
íIés  tsnk  tflbonjzás  volL  kinek  mi  szüksége  Tolt  okkor  elnevezé^pe. 
Ujebl)  armak  az  etifi:^sz  riarah  földnek  ndhnttak  npvet.  a  hol  megsziil- 
Itak.  E  lerilleteii  helül  azián.  mór  fsnk  a  mi'glelejieiléK  uliin  hniWő 
lgV*>t>l>  szaporodás,  a  neinzelségeknek  ttíri'lwIye-Hel)!)  elajíazá-sa.  a  lios.szil 
jytietilakű?.  a  lí'iMraOvelfe  s  végül  n  keres2tényí*égKel  a  templomok 
ailese.  n  UZHlszeflá-^  slh.  lellek  élets^iüksí'fggi'  az  egyes  helyek  elneveZtVeil. 
A  ízekelvftk  elsíí  hrtdítáHanak  lehal  esaki:*  mai  hazájukat  a  aunak 
ré$2ét  kell  tekintenünk,  a  mely  az  ídők  rolvamfin  R'ildraizílag  i.'^ 
adiíí  a  legtíVmorehh  lerulel  egí«zél  képezte. 

HJEt  a  fi'ildet  azonhan  —  mint  l;ittuk  —  nem  Magyarországhól  jöve 

eredhettek.  St>kkul  vulö^zinühh.  hogy  a  mai  Bes£<att'thiáhan  s  MüiniHniá- 

eg>tná-st  üldöző  mkon  fjyok  elöl  menekültek  ide  az  Olt  mentén  vagy 

■  ' vi  szorosokon  keraszlül.  Ide  JiiUek  ök  a  lieg>ek  ki'tzé.  a  hol  maüu 

/.et  nyújtotta  nekik  a  leghiztnsahh   védelmet  s  nemc:#ak  lOgget- 

égükel  líirthattAk  tneg.  hanem  í^ok  ulyan  Iradilíót  is.  a  melyek  Őket 

mmi  egyáltalán  a  világ   minden   nagy   hetrységi   m^pét  —  titokzatos 

aniícn  Uintcltek   föl.   Ila   Magyarországhói  jöttek   volna    ide,   soha.-íem 

íftrUk  volna  azt  a  nyrabusl.  melylyel  már  Iegrégil>h  krónikáink  veszik 

körül.  Igaznak  kell  lennie    annak    íh,    hogy   az    Erdélyt   meghódító 

kirAh?Ainiak  úg>  kelleli  rajok  találnia,  s  e  kOrfilnií^ny  adott  azián  lápot 

krónikák  meseszövésére,  a  hún-székely  eontiiiuitásra. 

A  nyelvészetnek  sincs  alapos  oka  a  székelyeknek   ezt   az  eredez- 
HéX  kélséghe  vonni,    A  magyar  nyelvvel  krizöí*  szláv  hatáson  a  szé- 
kelyek neve  Itt  is  kereíiüliil  meheiell.  Helyneveik  (Nemere.  KábíoA'.  HodüA*, 
l*eiíeIweA:,  Szolyor,  Esztelw^fc,  CsernnXovi.  DAlfwk.  Szorrí/a  slh.) 
hogy  szlávok  közé   keriillek.  de  az  ösi  .*ízláv  hnlá-íon  —  alig 
..  .  ..  L^ég  —  hogy  már  a  viílgamenti  őshazában  a  magyarokkal  kö- 
átrnentek,  hiszen  Ihn  Daszta  szerinl  szláv   rahszolgákal    tai'tottak 
magyarok,  s  mint  (cselédjeikkel  éí>en  a  legközvetlenebb   érintkezésien 
íoIt*k    A  kereszténység  míiszavai    KrdélylK»n  is  átmehettek  a  székelyek 
lyelvéiM?. 

Kik  hát  a  székelyek  V  Még  mindig  nagy  kérdés  Az  KtelkÖzhÖl  kivert 
farok   eíívik  idemenfkülö  esapatának   larthatnók  Őket,   de  e  fölle- 
ec'v  adat.  fiv  nvom  sem  jogosít. 


Valószinülib,  hogy  a  székelyek  uetn  iHci-aok,  mint  be.'ifíenyŐk, 
a  speciális  székely  nevel  éppen  úgy  nyerték  meyfelepedésük  utóri,  mí 
a  mag^'arországi  be^senyök  itt-ott  vail(iíiuknú\  Ingva  nz  izmaelita  elr 
vezést.  Azért  van  aztán,  hogy  okleveleinkben  niindenlelé  a  bes-senyöli 
efívütt  találjuk  emh'tve  a  székelyeket^  a  mi,  piiszta  véletlen,  annyi 
e-selben  még  sem  lehel.  Innen  ma^yarázandók  ki  az  orüzág  határán 
Riliarhan  lévő  székelyek.  Kgy  ídölien  si'irííen  találkozunk  okleveleinkln 
a  bessen vökkel,  s  trsak  akkor  szűnnek  meg  róluk  emlékezni  midiin  a 
kOnok  leiepednek  meg  az  országban.  Ez  a  körülmény  azt  mutatója,  hogy 
mint  azután  a  kiinok.  addin  a  bes.senyök  s  velük  a  székelyek  képezték 
a  királyi  hadsereg  zömeU  vagy  legalább  azt  az  elemet,  mely  leginkább 
volt  a  királyok  keze  ügyében.  Az  ezen  kivOl  lévő  nyomok  Magyaror- 
szágon épen  úgy.  mint  Krdélyben.  már  csak  p/^y/e.v  székely  löemberek 
birtoklásának  köszönhetők.  Sok  székelyről  tudjuk,  bn^y  nagy  adomá- 
nyokat nyerteJc  bent  az  országban  s  néha  öi-ökre  kiszakadtak  nemzetük 
kebeléből,  például  —  s  ez  a  legelső  okleveles  adat  —  1264-l^n  i^OrsöE. 
Ilár.  Db.  28572.)  V.  István  il.|.  király  Megy^yes  és  Fiók  ízt;kelyeknek  a 
kolosmegyei  Teremi  falul  adományozta  uia.  Kgyébiránl  a  székely  .-ízi  mak 
fentebbi  etymonja  a  Székelytl^ldön  kívül  lévő  « nyomokat*  nagyon  m< 
fof^a  tizedelni. 


A  székelyek  eredetének  végleges  megállapílás^l  a  mondoUakkal, 
távolról  sem  Inszsíiük  kimerítve,  czélunk  sem  az  volt,  s  inkább  a  kiVvel- 
kezletes  ellenállhalalian  sodra  vili  e  concluaiókhoz,  mini  maga  a  teljesí 
bizonyosság 

De  az  az  alaptétel,  hogy  Erdélyben  az  egyetlen  ÍKmroglalók  a  szé- 
kelyek, s.hogv  a  7  magyar  megye  laki:>.ssága  várjobbágyságból  lelt  azzá 
sa  szászok  helyzete  ?zabadalmakon  nyugodott:  Flrdely  egész  lörtéoet 
át  következéseiben  tblylonosan  ujra  meg  njra  szemhetOnik, 

A  három  nemzetnek  három  kiJlónl>özÖ  eredete  megmagyara 
hogy  miért  nem  tudtak  soha  esygyé  olvadni,  mierl  maradt  meg  közt 
a  legrnerevebb  parlikulárizmus  mint  .sehol  niásutl  ISlagyarországon,  A  kd 
(létben  jóformán  esak  magánjogi  külömhségek,  éppen  azért,  mivel  gyf*- 
kt-riik  oly  mélyre  haló  voll.  az  idők  folyamán  mind  íialározottubban 
közjogiakká  fejlődtek,  melyek  aztán  véglegesen  tnegk(tve.süUek  Erduly 
szuverén  fejedelmei  alatt,  kik  már  liárom  külön  nemzettel  állvtín  szent, 
ben,  politikájuk  természetszerűleg  a  liíirom  tényező  fi>íytonos  e-gyeztí 


EGY   TŐRÖK    tü   BOY   PALÚCJC   NÉPMESE   RDKONSAriA. 


állott,  mely  mindig  valamelyiknek   hátninyára   vngy   előnyére,  de 
ím  az  eji^sz  erdélyi  liir^ndaIo!ii  javára  jízolgált.  Inr»»n  nz  az  nrükfts 
itlansag   az   erdélyi    viszonyokban,    de    másn^szröl   a   gararitia   is, 
|y  ErHély  —  mikor  oly  szükHf^ge  voH  rá  ax  anyaországnak  —  filggel- 
^t  mtnilig  meg  tudta  őrizni. 


Egy  török  és  egy  palócz  népmese  rokonsága. 

Ismerteti  JaUvlnfftf  Gyula. 

Dr.  Ktmt»  Igriftiv.  oszman-toriVk  nopmeséi  köziHt  nem  egyl>en  taíá- 

nk    magyar   népmeyéink<>ivel  azonos   részletekre.    Ilyen   pl.    a   féleszU 

ithemme<l  esete,  a  ki   testvérével    egyiill,    niiiUiín    í<ehogy    Mim    tiidtíik 

ígyejiiii  az  atyjuktól  i'>r('ikhf'  kapott  szarvasmarhák    birloklí't-ia  lelett. 

ftn  áltapodoU  meg,  hogy  a  vak   sorsra   bízzák  az  igazságos   Ítéletet. 

finaltatlak  tehát  k(*t  istállót,   illetve   egyet,   nuTt  a  másik    régen    meg 

t»ll,  s  elhatározták,  hogy  a  melyik  a  jószágok   ki'izül   a    régi   istállóba 

ly,  az  Icáz  a  fóleszn  Meheininedé,   a  minthogy   i^aak   egy   vak   ökör 

yedl  bele,  megelégedeti  hál  Mehetnmed   azzal  az  egygyel   is.  Történt 

'ogy  midiin  a  legelőre  hajtotta  a  vak  ökríH,  retlenirt  szélvihar 

s  egy  litszéli  nagy  fíinnk  az  ágai  elkezdtek  nyoszíirugni   hVI- 

tzíi  >1eliemmed  éppen  arra  meni  s  megszólítja  a  fát,  hogy  nem  lálla-e 

le^lvérUüyjaí  ?  A.  t'a  nem    felelt.    Mehemmed    mesíharagtidott,   fogta  u 

ilUÜai  s  a  fába  vágta,  arra  a  tetnérdek   arany   i-.sak  úgy  dőlt  ki  a  fa 

úhöl. 

A  lóriik  népmesének  ezen  röviden  elnu»ndott  rí'széhez  nagyon 
a-í^nló  vonásokra  akadunk  egy  birtokomban  levő  *  Holondos  .lankó. 
az  órdiig'  fizimii  paló<rz  niesél)*'n.  A  kettő  kőzótli  külónb-^év  ele- 
yéa:cAlcg  csekély,  mert  az  esemény  lényege  mind  a  kettölien  ugyanaz. 
a  helyzetek  mások.  T'gyatus  a  pal('>rz  ine-íében  Bolondos  .lankónak 
ím  etjy,  hanem  kel  testvérbátyja  van  s  hármukra  egy  fejős  tehén 
ad  ürűkül :  továbbá  Bolondos  Jankó  nem  a  legelőre  hujija  a  tehenet, 
ífltor  a  nyöszörgő  fát  megszólítja,  hanem  a  vnaúrra  eladjus  végeit, 
végül,  bogv*  a  megsértett  fa  lőrzsét>öl  Bolondos  Jankónak  nem  aratty, 
ftni  'fefn'r  húszan-  í'mdik  ki. 
Az  említeti  lörók  mesének  e^  másik  epiztKlja  meg  (rsaJcnem  lei- 
en hasonli'j  a  Carabonezás  diáknak  egyik  kalandjáról  sz<'»ló  meséhez. 
Jyet  Jókai  Mór  jt'gyzett    lol,    A  kettő   közötti    eltérés    esupán   annyi, 

2áa 


hogy  míg  a  féleszű  Mehemmed  az  amh  perilöl  (tündér)  nyert 
IhIuh  erejű  kél  «üí*.seii  I)oloc:s|vrtrn>-mal  egt/  fnfu  népét  vereti  m 
arfílig.  niig  elé  nem  adjuk  a  löle  oIlopoH  éiolvarúzsló  asztalkiii  ; 
arany-e/.üsl  hullató  kis  maimat,  addig  nz  árva  ffi/erek  a  (iarahonczá 
ajanilékha  kapott  hOvos  erejű  iMjlial  a  iiioshhn  unyjdi  vereti  m 
addig,  niijí  az  vissza  nem  adja  eloseréll  éielTarázsló  ahrosxát  s 
hullató  kecskéjét. 

Az  egymástól  távol  élő  népek   meséinek   ily    i*okon   vonásai 
lehelnek  a  véletlen  vak  e^t  következményei :  annál  kevi^shhé  tehető 
tehát  egt/  efíész  mesérői,  hofív  az  csak  a  puszta  véletlen  játékából  le 
ligy  tárgyára,  mini  szerkezelére  nézve  esaknem  leijeién  mejípsrye'icö 
másik  nemzet  meséjével.  Ez  c^sak  is  kiMcsímös  érintkezés  útján  ,|utJi 
t»e  ejíyik  ncp   költészetéből   a  másikéha,   vagy   egy   harmadikt^l>öl 
eíryene?en,  akár  kerüld  úton  mindkettőébe 

Ilyen  tárgyára  és  előadása  menetére   rokon   meséje  akárhány 
a  törr^k  és  n  palóez  népki^Ilészelnek.  Ezek  egyikének  közös  és  egy 
elútö  vonásiiil  akarom  e  lielyll  röviden  iismertetin. 

A  Ini'ük  népmetrie  a  Utjtnupipőke  hiii-Al  .s^l   s  jó  lesz  taláa 
összehasonlílás  végett  i*óvid  tartalmúval  előzeteí*en  mojíismerkednunk.' 

\'oli  egy  szegény  asszonynak  3  fia  és  egy  lánya.  A  legkisehti 
fiúi.  miután  egész  nap  a  hamtihan  hemporgetl.  Hamupipőkének  nevezték^ 
Egyszer  a  két  nagyobbik  fin  elmegy  a  mezőre  szántani.  Édes  anyjuk  az 
ebédel  húgukkal  küldözi  ki  számukra,  azonban  a  leány  a  háromalaku 
devnek  (iirdög)  a  tanyájába  tévedt,  s  otl  a  dev  njhftstól,  mindeneslöl 
elnyelte.  Elindul  tehál  a  két  idősebb  testvér  a  bugát  keresni,  de  hogy: 
azok  is  a  dev  gyomrába  jutottak,  harmadiknak  elmegy  a  legkiselthik, 
Haumpipöke.  Ez,  mikor  a  hamuból  fölkél  s  lerázza  inagárcíl  n  hamut, 
olyan  szélvihar  kei"ekedik  odakümi,  hogy  valamennyi  szántóvető  van  ft 
mezőkön,  mind  haza  (ut,  olt  hagyja  a^.  eke  vasát.  Akkor  a  Hu  azokat 
összeszedi,  elviszi  egy  kováoshoz  s  csináltat  belőle  egy  lándsál.  azzal 
elmegy  a  devek  lanyájái*y.  olt  a  devel  is.  a  devasszonyt  is  megöli,  kelt^ 
hasílja  s  kiszabadítja  mind  a  3  testvérét  a  dev  gyomrál)ól  é«  hazarelA 
megy  velők. 

Ülközben  nagy  szonijuKág  fogja  el  a  3  leslvón.  «  midCn  latalnalc 
egy  kutat  &  3  fíú  összeköti  az  övit  s  leeresztik  előbb  a  legoregehhoL 
s  azután  a  középsőt,  de  csak  félig,  mert  mind  a  kellő  ÍHzt>nyuan  kiál- 
tozott, hogy  'égek.  égek,  húzzatok  föl!,  s  egyik  sem  ludoll  vi;cei  nip-rí- 
leni.  Harmadiknak  lement  hát  Hamupipőke,  ő  is  mind  azt  kíáIlozLa. 
hogy:  égek  égek,  hanem  azéri  lebocsájtkozott  a  kút  lenekére.  'I'aláll 
ottan  egy  kaput,  azon  benyitott  a  egy  szép    teremben  a  szultán  barom 

224 


r.ny    TORí>K   £8   eOY   PALÓCZ  WePMRSB   ROKONSAtfA 

lányúra  akad,  a  kiket  a  <Iev  mar  7  esztendnje  elrabutl.  A  k^A 
^btít  a  ktít  Itfttyjának^  ii  )eKkisol>L>t't  me^  tim^üiiuk  aj^AiiTa  feleségül. 
Bflitja  Őket  a  devek  fopídgAbóI  r^  elvezeii  a  kiU  lenekéhez.  Ott  azian 
lífolhűzojialta  iiu'nd  a  Iiúnnat  »  HMd  s/inere.  utoljára  iiiantdl  Ilarnii- 
ke*  öt  aasonfrian  ott  lenn  haiívtíik  bátyjai  boszúból.  mert  a  szultán 
af;M»íl;  lányai  ^v.ímin  tnaí.'ari;ik  Most^gül.  Mii  volt  mit  lennie,  mejí- 
idla  a  padiul  legkisebb  tunyának  tanácsút,  úrra  az  esetre,  lia  testvérei 
húznak  föl  a  kiUb6l,  elment  a  palota  G\é  s  várta  azt  a  fehér  meir 
le  jíihol,  mely  mindennnp  u  kaslelyhcw  szokotl  menni.  Mikor  eloji'ilt 
nd  a  kf^T  jószaff.  Hamupipőke  «a  helyet^  hogy  a  fehr-rlK?  fogí'iKkodni'k  • 
mely  a  fÖlds/JniT**  etnolb?  v(jlna  —  -a  l'eketét  rajfud.ja  meg  s  egy- 
rsak  azon  ves^i  észre  magát,  hoí(y  a  hetedik  föld  lenekén  van.  > 
faJioz  érkezik,  melyen  nriási  nuny  kisyó  kiiszik  Cö\  ejíy 
;/,.  hosry  az  apr^  madárkákat  mi'Kegye.  Hatnupipöke  a  kígyót 
a  miért  a  kift  madarak  anyja,  a  smaraj^d  nzinü  Anka,  hálábi'il 
riszi  öt  a  föld  szinére.  a  fiiirom  szultíinkisasízony  orszáíjába.  A  vége 
t;lesen  az.  hogy  Hamii[tipiike  elveszi  a  padisa   lejíkiacbb   leányát 

E  mese  a  gyűjtemén vemhén  levő  "Habízem  Jankó*  ozimü  palócz 
Dek  o-*aknem  szakasztntl  mása.  Van  ti^yan  köziitink  eltérés  az  eiiyes 
tl>en,  de  leriyeííéftín   mindkettő    ugyanaz,  mert  mind  a  kettőnek 
uazon  esemény  s/.ol;!ált  alapul. 

A  paltM-z  rncsélten  a  szegény  asszony  lánva  nem  nz  őrdf^f,  hanem 

hvir.  !,i  HÓrkáHjf  fogságába  jut  a  szalma  nyomán,  a  melyet  kél  bátyja 

.i5al  otlhontól  egéüz  a  szánb'VföIdig  elliúllatoti,  s  melyet  a  sár- 

By  a  maga  liarlan^aha   vezető   Olm   hordott    el.   S  a  leányt  nem  is 

W  í/  el  a  sárkány,  mint  a  töriík  népmeselten  az  i'irdüg,  hanem  feJe- 

vtsti.  két  bátj-ját  pedig  erős  küzdelem  után  gyözi  le  s  feií^ket  ketté 

Kttt  a  pillédében  levő  poiczra  helyezi   Továbbá  a  magyar  mese  sze- 

^aííszonyának  le«kisebbik  fin  nem  Hamupipőke  —  kir/il  a  palócz 

e^y  mas,  birtokomban  is  miígltívő,  remek  niv-iéje  szul  —  hattem 

übífzetH  Jankó,  a  kit  a  végzet  elveszteti  kél  fiáért  s  leány úérl  vigasz- 

»1)WjI  adott  a  szegény  a-siízonynak  akkor,  a  midőn  ez  egy  nap  a  pilvar- 

Ijtú  kliszőhén  babot   tisztogatóit  .s  véletleiiíil   eny   szemet  a  földre  per- 

litélt.   Khböl   a   babszemből    születeti    líabszem   .lankó,   a  ki  később  a 

irMuyt  legyőzi,  testvéreit    pedig  a  varázskenőcsesel  —  melynek  titkát 

tói  való  szabadulás  reményeién  közölte  véle  a  sárkány  —  életre 

tja  9  anyjok  örömére  negyedmagával  haza  megy.  Hazulr<'il  azonban 

ttbn  s  irig^ykedö  két  bátyja  magaviselete  csakhamar  elOzi.   Világgá 

léhát  s  e  vándon'itjában  történnek  érdekesnél  érdekesebb  ka]and,jai. 


Ekknr  csináltatja  pl.  hatalmas  buzogányát  de  nem  a  szánti^fíM 
hagyott  ekékhöl,  mint  m  török   Hamupii>öke.    hanem   ahból  a  lemé 
vasból  melyet  fuvaros  tótoktúl  előleges   megegyezés  litján  nyert,  mi 
őket  egy  hegyszakadék  sarából  egymaga  kivontatta.  Az  elkészített  bui 
gáay  tartósnagüt  pedig  nem  a  hüvelyk  u,iján.  hanem  a  hiimlokan    l 
próbára:  földobja  a  levegőbe  oly  erővel,   hogy  csak  a  harmadik 
alkonyalán  esik  vissza,  s  akkor  is  nem  az  Ö  homlokcsontja   sérül 
hanem  a  buzoganyböl  pattan  le  egy  darab. 

E  vándüiútiaban  találkozik  továbbá  a  Hegyhengergető.  Kögyú 
Kanyüvű  óriásokkal,  a  kik  társül  szegődnek  hozzá,  nem  is  sejtvén,  h 
MpjHMi  a/zal  keitek   vilndorMnk  «  kinek  csodás   en^jét    hirl>ől   ballt  iitá 
ugyan,  de  öt  látni  is  szerették  volna.  Ez  óriúsok  kiiséretebcn  szabadi 
ki  kédöhb  érdekes  kalandok  után  a  király  3  leányát  t&a  <Hdtsin\ii 
kállu>  szörny  rogságából. 

Babszem  Jankó  csodálatos  erejét  nem  bflbájos  .szei-ek  varázsc: 
izmaiba,  mint  a  török  meseMi  Hamnpipökének.  ki.  mielőtt  az  em 
nyelő  dev  legyőzésére  indul,  kénytelen  egy  kemenczc  kenyerei  mei 
s  kazán  bort  kiinni,  hogy  vállalata  kedvező  sikerét  biztosítsa.  Nem 
Babszem  .lankó !  1 1  minden  fegyver  nélkül  indul  el  a  hétfejű  sarki 
tanyájára  testvéreiért  s  a  sárkánynyal  birokra  kél  és  úgy  vágja  a 
rüben  a  földhöz,  hogy  a  hét  fejéi)©!  csak  egy  marad  ki.  Ha.soitlúan 
vele  a  'Hétsinyü  yzakállu-  i.s,  a  kit  előzőleg  a  három  óriás  egyike 
bírt  legyőzni,  pedig  hatalmas  bnzogányát  sem  támadó,  sem  védö  fi 
vérül  nem  használja,  legfölebb.  s  esakis  egy  esetben,  fenyegetésre  ol 
mídÖn  a  kacsa-.  liba-,  pulykalábakon  forgó  váj-akat  megállásra  szólítja 
Töl.  Ellenben  a  török  mese  hőse  lándsájával  öli  meg  a  devet  is,  meg  az 
óriási  ]iigy6{  is,  mely  a  Smaragd  Anka  kis  liait  akarja  a  f( 
elpusztítani. 

Szép  vonása  a  palóirz  mesének  és  nagyon  jellemző  a  nép 
meglevő  lestvéri  szeretetre  vonatkozólag  az  is,  hogy  míg  a  török 
Hamupipőkéjét  édes  testvérei  hagyják  hálátlanul  a  föld  alatl,  midön"a 
szultán  leányait  kis^tabadívja,  addig  babszem  .lunkót  nem  uzok.  hanem 
hüllen  társai,  az  óriások,  hagyják  cserben. 

Végre  a  földalatti  bolyongás  után  mindkét  mcííe  hösél  egy-egy 
madár  viszi  i\\\  a  fí')ld  szinére:  Hamupipőkét  a  perik  smaragd  Ank^ja, 
líabszem  Jankót  pedig  a  ( írilT-madar. 

Röviden  és  futólagosan  feltüntetve,  ezek  a  kél  mese  közölü  főbb 
eltéjések,  melyekhez  még  az  nz  egy  is  csatlakozik,  hogy  Hamupipő- 
kének a  fekete  és  fehér  búrdnynyal  történt  esete  teljesen  hiányzik  a 
palóc^meséből ;   de   viszont   e   hiányzó    epizód   kárpótlásául    meg   tdbb 

226 


érdf^ces  részlelet  találunk   emebben,   mely  a  lörrtk   eredelQben  nin- 
meg 

Ho^  ez*'n  alapjában  vóvr  egy   mese,    bolyán    leli  a  két    nemzet 

tulajtionúva,  illtetve    melytk   bírta   U7t   dÖblt  s  mikor   és    hogyan 

H  a  másiknak  kfíHészetébe.  —  erre  nézve  talán  nem  lesz  tevés  azon  fűl- 

ho;íy  tülünk  tanolta  el  a  török  akkor,  mikor  ITiÜ  e^z-tendeifí  \\v  voH 

farors/agon    Mert  nemzctiirrknek  e  hii.ssra.s  fs  szomoni  vniU'kü  erinl- 

«  tÖri>kkel.    nyiutbaUsi  a  legkeiivezűbb   alkalmat  a  sasSbenn   ter- 

kek    kicMrtlAsÉre  s   csak   is  ejt   magyarji/Jiatja    meg   a   rt)k()riságtit, 

Iflyel  a  k#<  e)?ymíistúl  U'ivol  élii  nép  mest'-ibfn  nem  ritkán  talalko/.unk. 

í>  h<i)fy  a  föntebb  röviden  ismertelett  mese  előbb  volt  népünk  bir- 

követkesttetem  ezt  a  két  nemzet  azon  korbeli  egymáshoz  vab) 

Miyúliól  a  midőn  a  sfiahik  és  a  szandságbégek  katonái    által   mejí- 

allotl    vidékeken  a  szegény   mapyar    ngys/.ólvan    mindenben    engedel- 

Itedni  tartozóit  a  li'iröknek. 

Xajívon  könnyen  mejieshetetl  teluU,  ho^y  a  lábori  élet  egyfot*n>a- 
*t  megunt  katonák  eaönde?  (éjszakákon  egy-egy  elövezetett  gyaur- 
Holy  meséit  hallgatták  s  azt  részt>en  s  alapjában  véve  egészen  is  meg- 
adták P  átöllették  síyál  népök  irodalmába.  És  hogy  talán  nem  meg- 
iílva  áll  a  dolog,  e  szerény  s  csak  következtetésen  alapuló  nézet 
lt  szol  a  mese  pali'Kzz  kiadásának  szövevényesebb  volta,  kerekdedebb 
rkezete, 


Megjegyzések  a  török-palócz  párhuzamhoz. 

Dr.  Katona  Lajostót. 

l«ivanlTy  rtr  n  tőle  párhíjzanilm   állított    török  és  palöez    meséhez 
*t  eUnélkedésében  azon  kérdési  veti  íel.  <  hogyan  lett  ezen  alapjában 
mese  a  két  nemzet  közös  tulajdonává,  illetve  melyik  bírta  azt  elöhb. 
öúkor  és  hogyan  került  u  másiknak  költészetébe?.   Kelelet iil  azon  föl- 
vííl  koczkáziatja  meg.  'hogy  tőlünk  tanulta  el  a  tiírök  akkor,   mikor 
löO  (axlendeig  úr  volt  Magyarországon*. 

Mennyire  nem  érett  még  meg  ily  kérdéseknek   kielégítő   megoldá- 
Ura  az  összehasunlító    nieaeviz-sgálal    mai    sládiumában.   azt    leg.jobban 
nuil  velem  megvilágíthatni,  ha  alább  a  lehető    legtömörebb    formában 
ö5*:«illitoni  azon  motixumokat.  a  melyekből  a  fönt  egybevetett  mesének 
Hágott  szerte  szórt  váUozaíai.  az  egyes  részletekben  elég  nagy 
.. .;.('!,  a  lényeges  voná-sokat  illetőleg  azonban  mindig  feltűnő  meg- 


DK.   KATOSA   LAÍO«. 


egyezőséggel  egy  kerek  egí'szszé  fűződnek.  E  mese  világpzerlc  II 
na^yoljb  elterjeJésnek  ünendö  Iheinuk  egyike  -s  Köhler  Keinholíi  sza- 
vaival <azon  ilju  kalandjait  beszéli  el,  a  ki  miután  hái'oin  kiralyleAnyt 
ment  ki  R>ldalatli  log^ijriikbiM.  hOtien  testvérei  va^y  társai  jinilH5a 
következtében  lenu  marad  e^y  ideÍH  nz  alvilágban,  s  onnan  icísotlalaloii 
mődoni  a  föld  színére  visszakerülvén,  árulóit  leúlczázza  s  a  legifjabb 
királyleányt  imür  a  fúld  alatt  magúnak  eljegyzetl  menyasszonyit)  fde- 
sepöl  veszi*. 

E  lartalonikivonatnak  az  összes,  eddig  rendelkezésünkre  álló  vál* 
tozatokhói  meKszerkeii^zthetŐ  scheini^ia  a  következő :  sxál  a  mese  L  I 
hős  szülelé-serül,  II.  iljukori  r.sinvfMn'iK  III.  az  alviliigba  valrt  leszállasnM 
(s  esetleg  c  föknland  közvftlon  vagy  közvetett  okáröl  é.-*  (^•lözinetiy^-iföl), 
IV.  a  hő3  társai  ivagy  lestvéreinek)  ánilösáról.  V.  a  hősnek  az  alvilágban 
vegZiMl  letteii'Öl.  VI.  a  f<^ld  süinére  való  í'.s4,HÍálatoit  visszatéiv.^ról.  VII.  !U 
árulók  leleplezt^serül  és  a  liűs  megérdemlett  julalmáról.  Az  I  és  II.  résj 
helyen  számos  ide  tartozó  mesél)en  a  föthémaval  szervesen  nssze  new 
függő  és  más  thémáktól  atkolcsönzött  })evezeté^l  találunk.  Ezt  alább  (L 
é;*  (II.)  jelzés.'íel  regisztráljuk. 
I.  A  hö8  szüleiéüe 

I.  A  bős  természetfölötti  er^e  (és  esetleg  ezzel  öftszeltlggö  AriáM 
vaiív  torzalftkja)  lernie^i^zftrólíHli  vagy  terméMzelellenes  yzárrnazásíáinii 
kfivetkeznienye.  Mellékkörülmény  g>'ananL  «)  e  iHeUeít.  vn)í,y  h)  i^  iiéUeü. 
is  előlordul  a  e'sodagyermeknek  a  rendesnél  jóval  hosszabb  idi^ín  kereszttt 
lörlént  szoptatása.  2.  Ez  utóbbinak  helyét  es  —  rtgy  Idlsxik  —  az  elve- 
.«zelt  eredeti  Itevezetését  is  némely,  veleje  szerint  idesorolandó  rv-^-- 
a  hősnek  bosr^zu  időn  át  ágylum  fekvése,  vagy  legalább  IHlen  j 

lére  pótolja.  3.  A  hős  születéséről  szóló  jellemző  bevezetés  egfrsees 
hiányzik,  avagy  helyét  a  font  (h  é.s  ill)  alá  beosztott  eredetileg  alighs 
ide  tarloziS.  umsfele  l>evezete.s  foglalja  el. 

1.  a)  A  hős  atyja  medve*):  Mélusine  1877,  160.  (A),  Rondallayrel 
U.  (Cc*),   Mélusine    1877,   110.  \Cd»X   Cosquin  t.   sz.  |ÍM»),   Viseiitm 


*)    Az    idézett    mesék    ho^ávalúságnnnk    Tnepjelolé&tiro.    a    sOrű    i: 
üeku^l  rárasztó  hosszadul mofisiig  clkerülúsc  vételt.  Kruhn  Karoly  gyakorlati     .  ,i 

nérni  luúdosílással  követve,  az  aláJibi  rövidítéseket  basxnitloni :  A  ^  liaszk.  B 
kelta.  C  =:  román.  D  =  nerinAn,  E  ^  szláv,  F  ^  htvnn,  G  —  gíiríig,  Gy  —  bmi^nY 
H  =  perzsa.  .T  ^  hindu.  K  ^i  sémi.  L  ^  kaukázusi  (avar).  M  =  ural  alt Aji.  K 
kelel-ázsitií.  0  =  oczeániai,  P  =  afrikai.  Q -=:  régi  eg\'ptniTir,  R  — ■  ami'rikai  indUn 
S  =  sarkvidéki.  Ba  =■  ír,  Bb  =  walesi  ikymrj).  Be  •=-  gai*!,  Bil  =•  brclou;  Co 
portaii^al,  Cl>  =  sfianyol.  Cr.  =  katalán.  Cd  -^^  Tranczia.  Ce  *»  ladin,  í^f  -•  olasJ 
Cg  »  rumán ,  Da  =  angol,  Db  =  hullandi.  De  =  némel  ^aln.  ós  frwael  együtt 
Dd  tr.  dán  és  norvég.  De  =  svéd ;  fia  =  orosz,  Eb  ~  csí'li-morva  lót,  Er  =  Irnitfi 

228 


«.  (Cfi.  S^hm-llor  \H\l  íCrO.    Colshom  5.  st.  (hc^):    Straokerjaiin 

3S6-  tík-'i,  Haupt-Sciitnaler  II.  \m.  iKii'j.    Afunasi^eíT  \X  ll.iEa'). 

iD-féie    An-hiv   XXIl,   590.  és  6(W.  (Ka*).   Vuk    1.   sz.  (EfM,  Huhn 

&.  BZ.  ((i*L  Pnm-8<irin  II.  258.  iK  ^-  iiiPzopotAminiu  Scliiefní'p  2.  sz. 

n    -  kauka^Ui^i  avar),  Leitner  tll,  12.  i.P). 

%')    A   hösl   ejíV  nŐsténtf- medve  Rzoptatja:    DoiiIin    II.    1.   (Cd*), 
k^ihJe  1!,  29.  SE.  (De").  Ai-chiv  I.  .nlav.  Philol.  V.  81.  (EP). 

a")  A  bősnek  csak  nev**  emU'krztel  medcéíől  vo\ó  származilsára : 
ullol,  Lil.  (T.  81.  \VA*).  HiriitifíPr  350.  (De*). 

P)  A  hö?  nnvja   Arnticro :    Aianv  U  202.   (Ma').    Nyelvőr  II,  370 

J')  A  hőst  egy  kancsn  szoptaíi.T    Cof-Mio    22    .^z.  iTmM.  Arcfiiv  f. 
IV.  VhWoV  V.  29  (EPO. 

T)  a  hós  anyja  juh  :  Nyelvőr  VII.  37  (Ma-^j.  Kitielyi.  Néjxl.  e.-*  mond. 
17-  8Z.  iMa*'. 

í)  A  hö.s  anyja  tehén:  Skirilit  Kür  (.Itllí!)  3.  sz.  (.1*  ^  hindu  Tor- 
ai meriletf  kulmiik  mese). 
í')  A  más  társykörhe  tartuzú  incsenek  ho-sn  i-gy  tehéttfői  kai.ttill 
ibroszszal  varázsolja  eló  magának  tíiplálekái :  Krauss  139.  sz.  lEC). 
e)  a  hös  szoptató  dajkíija  egy  kancsaszawdr:  BcJmeller  39.  hz. 
■i. 

'>   \  hös  egy  az  erdőben   eltévedt   vadósznak   <>s    Tapiolar  erdei 
a  fia.  Az  egyoldaln>I   enil>eri  és  a  másikról  embern>löUi  két 
ek  Iniza^-^aKa  itt  i^  erőszakos  természetű,   de  ellentétben  az  x)  alatt 
orol!  mesékkel,  itt  a  ierli  a  passiv  és  a  nö  az  erőszakosan  fellépő  fel. 
pto(t  ttínazoklKin  rendesen  az  enioben  járkáló   védtelen   nök  esnek  az 
im   luni    medve   hatalmába.    Nagyon   valószínű   kfitönlHin.    liogy 
piolar   alakja    mi*tgntl  is   az   északi    erdők    leghatalmasabb    vailja,  a 
íit  ri'jlik.  fsukhogy  ez  egyszer  nem  a  liím.  hanem  a  nőstény  medve 
leheletlen,  hogy  mindezen,  medvéktől  származó   hősöket  szerepel- 
ek a  régi  göi-ögöknéi  lií^jdan  élt  s  a  vngnlok-  í^s  ainoknál  még 
felleUietö.  tehát  elég  tág  idő-  es  térl>eli  határok  közt  mozgó  medvé- 
ire vonatkoznak,  a  nielyl)eu  ug^'an  leliet,  de  azért  nem  kell  éppen 
Bitiúin   é5   mindenütt   az   illető    törzs   to/fi>ijének    elhomályosult,   sőt 
(fclytflkinl  teljesen  el  is  kalkidott  knllnszára  utaló  nyomot  látnunk :  habár 
unt  az  sem  tagadható,  hogy  egyes  esetekben  esakiigymi  a  tiszteiéiben 
i\  állattól  való  származás  még  élő.  ^'agy  már  kihalt  hite  szolgálhat. 


•tend.  Ef  '^  délszláv; Ma  =    magyai',  Mb  —  íinn,  stb.  Az  e^ea 

A^  előforduló  vAUozntok  nnihs  számokkal  jrlolvék.  pl.  Cd',  Cd'.  Cd-\  alh. 


Kfiii(ifr«f Alif,    f. 


22fl 


16 


Dlt.    KATONA    LAJOS. 

a  mint  szolgált  és  szolgál  még  ma  is  ílytele  kultusz  alapjául.  Legtöbb- 
ször azonban,  királt  pedig  ott,  a  hol  a  még  tudatos  tetemre  egyéb  csal- 
hatatlan jelek  nem  mutatnak,  elég  lesz  a  mesénkben  előforduló  vagy 
ahhoz  hasonló  képzetek  kiinduló  pontját  azon  általános  primitiv-emben 
következtetésben  keresnünk,  a  mely  az  emberre  nézve  félelmes  vadak 
emberl(')li)tti  erejét  az  ily  vadakkal  is  győzelmesen  küzdö,  tehát  kivételes 
erejű  eml^rekre.  vagyis  hősökre  átniházván,  e  rendkívüli  erö  és  az  állat 
fölött  kimagasló  értelmi  felsőbbség  szerencsés  találkozásának  forrását  ar 
egyfelől  emberi,  más  részről  állati  származásban  véli  föllelni.) 

Rudbeck  (Salmelainen)  I,  18  -=  S(;href;k-l"éle  ném.  ford.  3.  sz.  (Mb*lj 
jRudbeck  1,  13.  fMb")  csak  az  előbbinek  kevéssé  eltérő  változata,  a 
melyben  Tapiotar  helyett  egy  névtelen  «metsiin  impi»  =^  erdei  nympba; 
szerepel.].  Cos(iuin_52.  sz.  (('.íV-')  moáéiéhen  íx  hős  erdőben  talált  lelena. 
V.  Ö.  (Jrimni  16í>.  sz.  íDo''),  a  hol  a  hőst  két  éves  korában  anyjával 
együtt  elrabolják  s  egy  erdőbe  hurczolják  a  haramiák,  a  kik  között  fel- 
nevekedik. 

Tj)  Tojásból  kel  ki  és  szörnyalakú  a  hős:  Asbjörnsen,  Talesofthe 
Kjeid  48  (Dd^). 

i>)  ÍTvermektelen  és  gyermekre  áhitoz(')  kovács  oa^ből  kovácsolt  fia . 
Haltrich  16.  sz.  meséjében  (D<i"). 

i)  Babíízemhől  születik  a  gyermektelen  as.szony  kivánságára  Ist- 
vánITy  úr  fent  idézett  palócz  meséjél>en  (Ma''),  a  mely  mintegy  álmenetOl 
szolgál  e  tbémálól  a  többi,  folytatásában  más  kalandokat  tartalmaaS 
Babszem  Jankó-meséhez,  cpp  úgy.  a  mint  a  Kunoss  török  meséje  meg 
bevezetésében  a  Hamupipőkének  mesénktől  egészen  idegen  thémájávaJ 
érintkezik. 

y.)  Az  ördög  ajándéka  a  gyei'mektelen  szülök  kivánságára:  Coaquin 
U.  sz.  (Cd''). 

X)  Egy  szegény  özvegy  íisszonynak  és  a  nála  beszállásolt  kÜenct 
katonának  a  fia :  Merényi,  Sajóv.  népm.  II,  3.  sz.  (Ma"). 

A  hoaszas  szoptatás  mellékkörülménye*)  megvan  a  c-sodálatM 
erő   I.  alatti  föoka  mellett: 

«)  2  X  7  évig:  Ma'.  Ma':  3  X  1  évig:  Ma^ 

b)  (3  föok  nélkül:  Scbleitíher  128  (F')  12  évig;  Waldau  346  (Eb*; 
18  évig:  Arch.  f.  slav.  Philol.  V.  27  (Ef^)  3X7  évig:  Grimm  III  16( 
(D»;'l:  Kuhn-S(th\vartz  300  (De*',):  Haltri.:h  17.  sz.  i.Dc'')  a  gyermeké 
7  évig  ember  alakjában  é^  7  évig  tehén  alakjában   ápoló   édesanyától 

**  \..  Köliler  Reinlioldnak  erre  vonatkozó  megjegyzését  a  Jfthrb.  f.  román. ' 
eiigl.  l.ii.  VII  (lH6(Íp.  25.  lapján. 


ri\N(lK«ZAGI    TA-VILMÍNYITAM.    VIKÍR    BKUÍ. 


uid   IHőtk  *iit2.  iCg*).  Egy  uriiis  (üic!)  saoptatja  a  csodugyormekei; 
im  9a  -^  dir'^i 

3.  A  hotsszo-*:  szo|)iatás  (és  neszben  ejccel  egytSti  járó  (ermészet- 
lU  5í2ánim/ási  Myett  a  c^(HlálaU»3  erő  lorráísául  a  )i6snek  hos.szas 
fa-        -  '    ifhetö: 

-  18  évig  hever  dgyáhnn  :  Cosquin  46.  sz.  {C.ő''\  e  mesének 

h)  19  évije    kuksol  a  tlV/liely    tnelltitli   humulntn:    lÚMinetly  I,  2'S 
^').  >lde  tartozónak  tekinthetjük  nr.  IstviLnlfy  úrtól  ídezelt  trirük  Hamu- 
iul is^  a  mennyiben  az  6  nevél>ün  iís  tán  ílyenff^le  clniosi^dolt  emlék 
KülöniiCn  tt  hosszii   idöo   UI   gyutuU   nem   keltve   í<   rejtekben 
.  .  I  .i,,4  ,.  gp^^  jj  pripiy  hirtelen  tor  eíö  s  válik  íi  sokáig  kiilön- 
1   testvérek    vii«y    társuk   mej{>fZi?gyenil(\se-  s  olykor 
s.  ngT5z61vün  vnlamennyi  mesehősnek  köstos  ós  legelemibb  vonAsa.) 
c]  Hossza-s   heitiféléji    után  ébred  erejének  liidatrtra  a  hós:  íirimm 
á4t  ioir\'  oru^z  Iiíiscnekrc    vnlt)    iita!;ís  :^   Ka\l:   Sébillot  II.  2H.  sz. 

:-j  ■ . 

3,  iV,  wklíg  emliletl  bevezetéseket  vagy  egészen  niá^télék  pötoljak 

i.L.  •  -i-'ozú  me?*>k  egy  jó  részünol,  míg  ismut  másoknál  minden  beve- 

-  hiajiya  mellett,  a  hűs  egyszerre  mint  mar  e)íészen  fejlett  iljii 

K  azint^rre.  á  a  mese  iníndjilrt  az  e  ihénia  mu^^váiit  tektntlietű  föka- 

-     ''íalabb  annak  legkíízelelibi  elözményeivf!  kezdődik.  A  más- 

I  mesék  csak  további  rószeik  miatt  tartozván  ide,  f^supan 

a  raagtik   során   leendő   íi^lenUítésenél  jöhetnek   figyeleml>e:   a 

lievezetés  nélki)]ieket  periig,  minthogy  többnyire  a  lonti  srhema 

(tüntjavid  kezdüdnek,  ^/.intéu  tiiajd  (*.'>ak  ennek  taglalása  közben  kell 

említenünk. 

(Folytatása  következik.) 


Finnországi  tanulmányutam. 

Jelefiléa  Vikfir  BéUtUU. 

Hvg  Ala  érlelüdÖU  bennem  íiz  a  szándék,  hogy  Reguly,  Hiinfalvy, 

*'f>   Sziimyey  peldajai    követve,  ellátogassak   linn   rokonainkhoz. 

Czt'lom   vala  eg\Tészi   a  Onn   nyelv  ismeretének   azon   mérlí^két, 

íyre  könyveJtből  szeil  leheltem,    magúval  a  finn   néppel    való   érinl- 

litján   fölujitani.    kiegészíteni  s  megj-zilárdítani.    másréí^zt    pedig  a 

íül  gazdag  és  értlekes  linn  eLhnogrnpbia  korul  li'ijékozíbt  szerezni. 


231 


i&f 


FINNOHSZJÍGI   TANULMÁNYUTAM. 


Mind   a   kettő   acLualld^á   vált   reám   nézve   akkor,   mitlöti  a 
nemzeti    eposnak,   az   úgynevezett    Kalevalának    foríiításám   ellTii 
magamat. 

Szílkö^gesnek  látszott  ugyani:^,  Imj^ív  »^geszeri  iiiu|ni^au  rui  _ 
Ijema  Kalevala  nyelvével,  ttiely  nem  az  irotJaloin.  hanem  a  nép  n.. 
hog>'  bővebb  bepillantást  nyerjek  a  finn  ethnojiraphiába.  melynek  isn: 
rete  nélkül  a  Kiilevala  szánius  helye  a  nyelvi  nebézségek  olhárífása  ul 
is  megoldhatatlan  rejtvény  marad.  Azt  véltem  tehát,  legczélszei-ül»b  le 
e  végre  mindeuekelütt  a  tinnseg  lakta  területjiek  olyan  pontjait  keresne 
f'ol,  a  hol  még  kilátásom  lehetett  az  epikai  k(Wlés  maradványait  és  jg 
a  Kalevala  nyelvnnyapának  bizonyoj;  részéi  is  megtalálni,  i*-:  osak  azutii 
költuzmím  ál  a  liiin  lövai-osba.  hogy  olt  az  egyetemi  hallgatók  népiig] 
gyf\jtemenyének  tanulásával  foglalkozzam.  Méltán  érdekelt  kiválókép 
Kalevala  zenéje  s  általában  a  fmii  nép/.ene  a  magyarral  való  hasoulflái 
különösen  az  összeha-^onlilo  metrika  yzeriipi»ntjábiil. 

Mindezeknél  fogva  legelső  tartózkodá.som  helyéül  íitm  tcrölelen 
Ladoga  északi  partján  levő  Szortavala  nevű  kis  finn  várost  jelöltem  ki 
mint  a  melynek  vidékét  Krohu  is  a  Kalevaláról  ii-t  mövében  a  leiynhl 
lelőhelyek  kíi/é  sorolja,  s  a  hol  li>zttisst*ges  exislentiára  is  mód  kinill- 
kozik. 

Múlt  é\i  jul.  2(>-ún  indultam  úlníik  feleségemmel  eg>iÍU,  a  ki  larsi 
szegődött  hozzám  és  legfőbb  segédem  volt  egész  vállala tómban. 

Szent- lYMervárott  csak  néhány  napig  időzve  s  onnét  a  legktíd' 
vezőbb  benyomásokat  vivén  magunkkal,  siettünk  folytatni  utimkat«  5  l 
kényelmes  finn  gőzhajó  a  l.adoga  •  tengeren-  át  másfél  nap  alatt  SsEort*í» 
valába  vitt  bennünket. 

Mondhutom,  nem  minden  megilletődés  nélkül  léptem  a  linn  partra 
ereztem,  hogy  klasszikus  talajon  állok,  az  egyedüli  helyen  ECurt'jpáboHf 
a  hol  az  e[x)s  napja  még  neni  tűnt  le.  a  hol  az  ősi  mythos  remek  köl- 
tészete még  éi  a  nép  a.jkán.  a  hol  még  szól  az  ének  a  télbök  felett  iinü 
kodó  öreg  istenről:  ükköról.  Vii.iniimöjnenrÖl.  az  Örök  dalmesterröl 
llmarineiiröi.  az  ég  kovácsan:ti  s  a  régi  néphit  t<»bbi  hőseiről.  Tudlum. 
hogy  a  legdalosabb  orsziy?  löldjére  lépek,  és  szinie  vártam,  hogy  a  lejf 
első  ember,  a  kivel  találkozom,  egy  kanneljátszó  öreg  enekos  Icíz.  E  be 
lyen  azonban  elegáns  üri  népet  találtunk  a  hajó  előtt,  közte  Suumulainei 
Károlyt,  a  jeles  timi  ii'ól.  kivel  névről  már  kölo.*«WiÖsen  ismerösi'ik  vollun 
minthogy  az  ö  novellái  közül  egy-keltöi  én  fnrditoiiam  volt  magymn 
Suomalainen  ür  a  legbarátságosabban  fogadolt.  és  nem  kiméit  seain 
fáradságot,  hogy  a  kisded  városkában,  a  hol  Jövetelünkre    nem   szaiit 


vtkAr  ístLS 


lakást  keriüífti  szAmimkrH.  Kz  másfél  nap  alatt.  míR  mi  a  h^ón 
fiunk  inpii.  '•••^aiíuífyan  silierölt  is. 
Az  **ls<>  tielok  icniiés/.elesfeii  azzal  lellek  el.  hoKy  az  irodainu  nyelv 
rlat;^ha.  melybe  ilt  már  egy  kis  tiijí;;(iin  vejivül.  annyira-mcnnyirft 
A  városka  értelmisége  Jobbdra  az  (Htani  kt*l  minlaszerü  taniló- 
inlí^zot  lecloraibAl  AllvAn,  a  nyarí  szünel  miatt  mt^R  nem  volt 
éf^zen  egyÜU.  He  ax  ottbon  lalall  ki>ebb  i-ósz  is  iiniKl.jArt  riKHígyüzötl 
Wil,  hoRv  helyeim  vóla-szt(ttiam  lartDzkodAsom  helyidül  Sz(trtavalót. 

FinnorszAtfban    az   ily   íNeniinarímnok    lei-torai    mind    középiskolai 

ii.írí.Viil  minösiletU  leiadatuk   magaslatán   álló  egyének,   tudomány  »>» 

icM  záH!{l6vívői,  kik  nemcsak  Jele:?  néptiintb>kat  nevelnek,  bancm 

I^Yal  a  néppel  is  silrOn  s  a  leíáJdás<>fcatd>un  érintkezve,  a  nép  nyelvéi 

te  mrtíljftl  iíi  rendfzerint  jól  ismerik.    A  ízorlavalai  kH  seminariiim 

ú  közt  ebl>en  a  lekintetlíen   elstí   helyen   áll  magi.ster    Foruslrőtn 

úr,  a  ti)rlenet  !e«;tora  í^  a  fínn  elbnograpbiának  is  euyik  legalá- 

faBl>b  *'s  te^lelkei^bb  mfivelöje     (1  <^ak  aiignsztui^ban   érkezett   vissza 

■  5  azon  iiil   egy    Imnapnál    tovább   az  ő  szive:*    vond*'gszerelett't  és 

ilámoKatásat  élveztük.    A  szórta valai    nnizeumol,   melyei   ö   alapított  es 

'    vezetésével  l'"»bliHZör  behatAan   megszemléltem,  s  általában  a  tinn 

•ipbia  icnin  e.szk«>zÖlt  biivúi-Iataiinban  és  gyiijtéseiml^en    számta- 

éltejií  az  Ö  avatott  spgíLsógével.  Ezen  kívül  sikerüli   megszeraS' 

Iftmn  ígéretét)  hogy  társa.súgiink  lapjait  a  Imn  néprajz  körébe  vágó  dol- 

fttnival  támogatni  fogja. 

N'em  bagyliatotn  itt  még  említés  nélkül   magi^ter   Eelander  urat, 

szintén   egész   önfeláldozással   lett   meg  mindent,   hogy   ottlétem 

nnél  gA'üniAl<-«özflblte  váljék.  A  linn  népknlté.szel  hagyományai  s  kivált 

Jevalai    riinnk    kutatása    körül    ti;i1m   jobb    kalauzt    nem    is   Iíívíím- 

volna. 

Miután    Szortavalaban   egy   kissé   megmelogediönk.  á   a   pár   heti 

korlat  elégséges  volt  arra,  hog)'  neesak  magamat  megiírlessem  (mert 

ír  kezdettől  fogva  krmnyen  ment),  tianem  másokat  is  megértnek  (a 

jejotc  nagyon  nehéz  volt),  idején  val(*inak  láttam,  hogy  a  vidék  felé 

ínljak  vizsírálodásjúmmal.  .ló  alkalmul    kiuálkozolt    erre  a  Pitkiiranta 

Sába  hírdf'Ietl  rendé-**  augusztusi    uépüniiep.    ahol   i'veukinl   messze 

il  öííízesereglik  a  firm  laJcortság  é.s  igy    niódomljan   lesz   egy  helyen 

^nbiVzA  ídjszuIjL«okat  hallani,   népviseleteket   látni  s  a  néplélek   nyü- 

ilá.%ait  mu]at.-^ag  közbea  rnegligyeiní. 

S?zortavalál)óI  egész   táivaság  kerekeden   fői   erre  az   alkalomra. 

i  llnn  gözhaj'V  a  Ladogának  egy  hosszú,  keskeny  öblén  haladt  velünk, 

jobbról  é-«  balról  sziklás,  de  mégíí;  erdO  födle  hegyeivel,  számtalan 


FINXOHSZAOr    TANULMÁNYUTAM. 


apró  sziííetével  és  vízszorulalával  a  legkövetelöbb  siwrtiitazó  érdeklödésétl 
is  le  tudta  volna  kötni. 

Néhány  órai  hajijkázás  után  czélhoz  értünk.  A  nópiinnep  ejív  erdő- 
tisztáson, mely  be  volt  kerítve,  több  ezer  i-észtvevövel  csakhamar  elkez- 
dődött, és  én  (ígész  nap  a  legsajátszeríibb  látványok  egyikében  gyönyör-  •. 
ködhettein.    Ez   a  nép   csakugyan    inkább   ünnepelni,   mintsem   mulatni  j 
látszott.   Meghallííatta  a  tanító   előadását,   mely   a   szeszes   italok  és  aJ 
mértéktelen  dohányzás  ellen  vala  irányozva  s  a  hazafiságot,  nemzetüféjíet  -Á 
és  művelődést  kötiUte  lelkére  a  népnek;  azután  élvezetet  talált  az  énekkar-^ 
előadásában  és  egy  jótékonyczélu  sorsolásban:  ])álinka  és  .sör  helyett  ivott " 
limonádét,  az   ítregebbje    nézte  a  fiatalok  kedvteléseit,   és   jól   niulatoU  ' 
mindenik,  habár  egyik  sem  árulta  el.  hogy  mulat.  A  finn  ember  a  neve- 
tést nem  tartja  komoly  férfihoz  illőnek.  Még  az  apró  népség  is.  mely  a 
czölöpöt    mászta.   futott  és  ugrált,   korpával   kitömött   zsákokat  vafríiall 
egymás  tejéhez  a  bak{^n,  hogy  melyik  üli  le  a  másikát  stb..  mindezt  oly 
ptilegniával  tette,  mintha  nem  is  ö  rá  tartoznék  a  dolog. 

A  mai  népviseletről  ezen  a  vidéken  nincs  mit  szólanom.  A  nem- 
zeti bélyeg  teljesen  lefoszlott  an-ól.  s  a  házi  készítményü  öltözékdaralíok 
helyét  a  gyáripar  olcsóbb  termékei  foglalták  el.  Egyébiránt  igy  van  ez 
Finnország  legnagyobb  részében ;  a  régi  népviselet  módjait  Jobbadán  már 
c.sak  a  fuin  múzeumok  őrzik. 

Figyí^lemro  méltó  azonban  az  itteni  vidék  nyelve.  Szortavalához 
képest,  ahol  a  Kalevala  nyelvéhez  le<íkí»zelehb  álló  dialektus  járja,  itt  ■ 
Miái-  annyÍKi  ellérö  jelenségeki'e  akadtam,  hogy  szortavalai  tolmács  nélkül 
(tserl)en  hagyott  volna  finn  tudományom.  Ez  a  nyelvhatár  ugyanis  némileg 
átínt'nct  a  finn  karjalai  dialektusltól.  melyhez  Szortavala  is  tartozik,  a 
keleti  finn  nyelvjárásba,  inolyiick  végső  ága  a  vepsz  nyelv  Oroszország 
csxaknyu'iati  i>ontjain 

A  pitkárantai  tanulságos  kirándulást  csakhamar  egy  másik  követte 
uiag.  Kclanden-cl  Hautlahtiba.  mely  szintén  a  Ladogához.  illetőleg  anuak 
oniiítetl  öbléhez  közel.  Szortavala  és  l*itk;iranta  közt  elterülő  ki.^ded  falu. 
Itt  él  e  liajdun  híres  dalvidéknek  ma  már  utolsó  énekese,  a  86  esz- 
tendős (tntrei  Vaiuiinen.  vagy  ismertel)lí  orosz  nevén  Roris.sa.  Hogy 
hozzá  eljussunk,  isrnét  haj(')ra  kellé  iilnünk  s  az  előbb  leírtam  útnak 
Liiszkelii  állomásig  terjedő  részét  megtennünk. 

I.iiszkelii  faluban  Hermolli  mérnök  úr  kimerítő  villás  reggeli  után 
niéjí  azzal  is  megtisztelt,  hogy  ;i  falu  molnárát,  .lahka  Mujuuent  és  egy 
napszámost,  .livaiia  Bogdiinoflói  berendelve  magához,  a  finn  nemzeti 
hangszeren,  a  kedves  hangú  kainielen  lej;itszatta  velük  ö.-sszes  mösorukal 

2A't 


azonban  Uien  eííví^lf^alu  volt,  a  mennyilícn  <aupa  tAnc-jtdaralioklirtl. 

IMKlíg  többnyire  orosz  ere(letUekl>űl  állott. 

Hogy  lAnczot  Ls  lássak.  Rergroth  úr  a  f.'selédj'<*ggel  s  eífy-k('*t  inep- 

itlal  kis  )iá/.i  lial-frlól  ri'»]kí(i^n?öti.  Először  az  orosz  prii^zakkút  jurták, 

iU   leaobbau   el   van    teijedve.   Azutftn   a    nelipzehti    « rislitanp?i» 

'   /t'tr.  niolv  líemzeti  lanr-zuk.  Ehheii  ^ok  van  a  mi 

.«'l  rnpiiik  ezl  is.  s  a  !e>!ény  döhh  minle^' uzöl»e 

a  leányt  majd  filfoírja.  meiqiörgeii  (de  csak  egy  oldalra)  **s  mt^int 

klnak    e^yniílslöl.   A  fó  feladat  a  legény    lábain    nyusiszik.   melyek  a 

Jljnmtt7í%jibh   vonalakat    iiják    le  nagv    t-lénkséjíííel.    mialatt  a  leany 

]e:i^eii  mozog  elúre-hálra  .s  miiidiu  iigyimuzt  az  egyszerű  lépést  nlknl- 

GiEVik   tíravourja  ennek   a   tanr-znak   az.   hosry  a  leRény   Kyors 

BgAg  közben  egyszerre  fsak  lefíutigol  .s  mejíiiit  felugrik.  í^.-h  i^iy  tt>vftl)b; 

ljapt^.oíi  legyen,  a  kin  ez  a  nehéz.  íle  ízetlen  l<.ima  meg  nem  bosszulja 

Uiszkelíiböl  ínég  ríivid  koe^sjiU  voll  tiátra  az  öreg  ltoris:»a    lalniáig. 

■'-    nem   értük    otlbon,   kinn    voll  a  Kadoga    rtble   melleit  hálói 

■    Menye  s  ajmt  unukái  szívesen   fogarltak  bennünket  Mutgister 

nder  isnipreisíjge  révén.  A  menyecske  mindjiirt   theafözéshez   Irttott 

iMU'ürrril,  az  egyik  ki.-;  liu  pedig  nzalall  az  Üreg  ulán  járt  és  liama- 

haza  í;<  hozta     MegHieáztunk  vele  s  aztán    fölkértük,    hogy    érie- 

Át  öreg  evesen  rá  is  allf)tt.  Azonban  emlékezete,  nyilván  a  kor 

már  meglehetősen   zavaros.   Összekever   némely   kalevalaí   runók 

lllOKaloJt  balladák  és  népdalok  részleteivel,  sőt  küUinliözö  epikai  dalla- 

is  e;fy*^^''^"^zt   énekeben:  s  akárhányszor  ismcítli.   mindig  más 

iia  verődnek  emléke  tiVredékei,   mini  valamely  kaleidoskop  darabjai. 

nál  joblian  emlékszik  a  varáz.-^igékre  s  lakodalmi   dalokni.   minthogy 

Blalalíb  korálian  me?^ze  (üldíiu  lélelmes    «lielájii'  (tkp.   'ludrni  vagyis 

vorAzslü  hírének  örvendett,  és  nem  történt  házasság  vagy  esküvő. 

máí^  efféle  fontosabb  eeeménv  az  Ö  megkérdezése,  javal- 

,.    '.lele  nélkül,  u  miért  magálól  érltídöleg   kijarl  neki  a  bére. 

hogy  az  öreg  tl-íztességes  vagyonra  tett  sziTt  láltosi  tudományából. 

|a  még  ma  is  szentül  meg  van   győződve  hOvigéinek   haló  erejéi-ol. 

Ilehftl    buzgón  eljár  a  teniftlomba.  vallásos    fogalmai    még   nagyon  ál 

mtük  hatva  a  régi  hagyoníányoklól.  Ha  megkérdezzük   tőle,  hog\*  mi 

telt  foganatja  az  Ö  ráolvasásainak,  komolyun  feleli; 

Míe  liikun  L'kon  vAelIa. 

.Imnulan  vHeDíi. 

Viicllii  v:tnhan  Vainamöi.ten  — 


FINNORSZÁGI    TANULMÁNYUTAM. 

azaz:  IJkko  népe  mozgat  engem, 
Isten  népe, 
Öreg  Víijnilmöjnen  népe. 

V^arázsló-  és  énektudománya  családi  örökségül  szállott  i-eá.  Egyik 
öséi'öl,  a  ki  hét  emberöltő  előtt  élt  s  a  Vanninenek  közül  elsőnek  tele- 
pedett le  itt  Rautlahtiban,  ma  is  sokat  tud  a  hagyomány  mint  híres- 
neves bűbájosról,  a  ki  mesterségét  Kappországban  tanulta,  mely  a  finn 
népköltészetben  s  ma  is  az  orosz  vallású  finnek  hite  szerint  mindentor 
a  leghíresebb  táltosok  hazája  volt.  A  Vanninen  család  későbbi  saijai 
között  is  mindig  akadt  egy-egy,  a  ki  átvette  s  megőrizte  az  ősi  traditiót, 
s  igy  jutott  az  legvégül  az  utolsó  epigonra,  Borissára.  Neki  már  nincs 
e  részben  örr>köse.  Fia  s  unokái-,  valamint  ezen  a  vidéken  általában  ai 
itjabb  nemzedék  előtt  —  még  az  orosz  hitüeknél  is,  a  kik  pedig  leg- 
tovább téntartották  a  régi  traditiókat  —  az  öregek  dal-  és  varázsludo- 
mánya  már  csak  holt  betű,  mert  a  hit  vonzó  ereje  kiveszett  belőle. 
Örömest  hallgatják,  de  már  nem  igen  tartják  érdemesnek  a  megtanu- 
lásra, másfelől  pedig  a  papok  intő  szava  is  visszatartja  őket.  Mindazáltal 
még  a  fiatalal)bak  közül  is,  a  kik  természetesen  mind  irás-olvasás  ért6 
emberek  —  mert  hiszen  a  íinn  t()rvóny  ezt  a  házasságkötés  föltételévé 
teszi  —  találkozik  nem  egy,  kinek  költői  lelke  felfogja  e  csodás  illatú 
virágait  a  naiv  hajdannak.  ki  az  iskolában  tanítója  által  eszmél  a  Kale- 
vala és  Kanteietar  becsére  s  a  ki  aztán  egész  szenvedélylyel  adja  magát 
enm  runók  tanulására  kr»nyvekl)Ől  és  gyűjtésére  szóhagyomány  útján, 
a  hol  (ísak  hozzáférhet.  Megesik,  hogy  öreg  énekesek  a  gyűjtőt,  ha  nem 
éri  be  a  tőlük  kapott  anyaggal,  ilyen  az  iskola  emlőjén  növekedett  dal- 
mesterliez  utasítják. 

A  runók  előadásának  régi  módja,  mely  ma  már  csak  kevés  helyen 
maradt  fenn.  rí'ividcn  a  kiUelkező. 

A  dalos  (laulaja)  meg  a  kis(írö  (síiistajü)  szembeülnek  egymással; 
a  dalos  elkezdi  a  imikM  énekelni  s  a  kiséro  a  sor  végén  a  harmadik 
vagy  negyedik  ütemnél  líelevcgyül  az  énekbe  s  aztán  ugyanazt  a  sori 
együtt  ismétlik :  a  kitvetkezö  sort  megint  a  dalos  kezdi  rá.  a  kisérÖ  ismét 
csatlakozik  a  dalhoz  és  igy  továbl).  A  melódia  sohasem  hosszabb,  mint 
két  soros.  Kneklés  közben  felváltva  és  félig  fölemelkedve  hajlonganak 
egymás  felé.  Xéha  egy  harmadik  közremükiHlo  egészíti  ki  a  kart  a  kannél 
húrjait  pengetve.  így  adják  elő  a  kalevalai  s  általában  az  epikai  runökat 
mii  is  ott.  íi  hol  az  ösi  költészet  maraílványai  még  legjobban  meg- 
vannak: a  íinn  Karjala  északibb  ré.szeiben  s  az  oro.sz  Karjaiában,  a 
Ladojíátdl  északra  ('s  északkeletre  cső  területen. 

Borissá    már   nem  is  ernli:'kezik  erre  a  mcklra;  de  mégis   megvan 


VIKAR    BÉLA. 


nnek  minte<!y  í'intudatlan  emléke  az  Ö  előad ásálian.  valamint  másokéban 
is.  kik  az  ö  módja  szerint  énekelnek.  (")  t.  i.  mind  a  három  szereplöt 
[a  dalost,  kiséröt  és  a  kannelesti  egyitiaga  személyesiti  olyképen.  hogy 
minden  <otí  kétszer  dalol  és  hozzá  penjjeti  kannelét. 

Számos  epikai  dallamunk  van.  mindenik  egyszerű  s  nem  terjed 
torahh  két  sornál.  A  íinn  népdalok  nagyobbára  szintén  a  Kalevala  for- 
DAjáhan.  tehát  tiilajdonkép  nem  dal-,  hanem  epikai  formában  vannak  írva. 
Ez  annak  a  jele,  hogy  a  fiim  népköltés  inkább  az  elbeszélő  irány  t'elé 
b^lik.  ellentétben  a  mienkkel,  a  hol  a  lyrai  elem  vált  az  epikai  íölíHt 
uralkodóvá.  Olt  tehát  a  népdal  is  az  epos  ruháját  ölti  magára,  míg 
nilnnk  az  elbeszélő  költészet  is  a  dal  köntösében  jelenik  meg.  A  finnek 
ilyetén  epikai  formájú  dalai  zenéji'ik  szerint  is  mind  a  kalevalaí  runókat 
kSvetík.  ugyanazon  dallamokra  mennek,  úgy  hogy  tiilajdonképi  dalzené- 
jflket  cíak  olyan  népdalaik-  vagy  balladáikbitl  ismerhetjük  meg,  a  melyek 
;tofeö  szerkezetükre  nézve  a  mieinkével  egyezők,  vagyis  eaesurás  üte- 
nebre  oszlanak. 

Ha  nem  daloltatjuk,  hanem  mondatoltatjuk  a  szöveget,  az  igazi 
énekes  könnyen  megakad  Kzt  Borissánál,  valamint  későbbi  ki'izlöimnél 
ii  igen  sokszor  volt  alkalmam  tapasztalni.  Minthogy  azonban  a  runókuak 
minden  sorát  kétszer  dalolják,  a  mondalnlásr-a  nem  szorul  az  olyan 
ffiijtö.  ki  a  nyelvben  kellőkép  jártas,  mert  elég  idi*je  van  a  vontatott 
epikai  refritativo  mellett  a  szöveg  fi'tljegyzésére.  Ha  mégis  tollba  mon- 
datjuk az  ének-elöadás  után  már  leirt  szi)vegct.  azonnal  észrrveszszük, 
mennyire  eltér  a  mondatolt  szöveg  az  énekolttöl.  Mig  az  ének-előadásban 
a  runók  régi  nyelve  s  pontos  metruma  változatlanul  marad,  mcmdatolás 
kSzben  a  közlő  rendszerint  érvényesíti  sa,ját  mai  dialektusának  szabii- 
lyail.  tekintet  nélkül  a  verstani  alakra,  ugy  hogy  az  utóbbi  nagyon  sok 
helvt  megromlik.  Igy  pl.  —  hngy  t^sak  egy  példát  idézzek  —  az  ének- 
előadás szerint: 

«l*aasia  pakottaniahan, 
Kiviíi  kivistiimiihíin)  : 
a.  m.  «sziklákat  kényszeríteni,  köveket  kínzaui)  a  mondatniásban  pedig: 
•  l'oasi  pakotlama, 
Kivi  kivistiiniíi  '  — 
hol   már  a  verstani   szerkezet  —  a  4-  liocliaeus  —  teljesen  meg  van 
omolva. 

Rorissával  nem  végezhetvén  oly  rövideden,  berendeltem  magamhoz 
városba  többször  és  fr)liegyeztem  töIe  azt  a  keveset,  a  mivel  az  öieg 
colgál  hatott. 

A  szortavalai   keridetből    ezután    északabbra.    Snistaino    kerületbe 

2H7 


látogattam  el,  most  mar  egyedül.  Ide  meghívásom  volt  Jalovanra  fnlí 
Kak-sonen  nevű  módos,  imlvelt  gazdaemberhez. 

Ctlm  ejletlem  ejty  kis  kerülővel,  melyre  VígeJiH.s  nevö  ejíveL 
gató  véletlenül    hii/zíim    i'^allakí^zotl,    I.alvasvrja   községei    í.«  hz  ot 
ösnierl  jú  énekes  kedvéeii,  öt  azorilmn  hiaha   ker'pstettük.   Csak  a 
déglös  napátrtl.  egy  IApi)rödött  80  éves  anyrtkatól  kaptatn  egy  ptLszlor 
es  lakodalmi  riiriút.  Ez  az  anyóka  még  stiha  senkinek  í^c  dalolt,  é?  nic 
mikor  nagynehezen.  snk  könyörgéai^el  rftvettem.  könvliullatas  kÖ»l  fiá 
ki  ajkam  a  régi  ének. 

Ugyanitt  egy  falubeli  asszonytól  sirató  versel  akartunk  fóljegyea 
A  mint  isinételletlünk   vele  néhány    mondatot    az    elején.  »  Iátt:i.    hrjq 
szavai  csakugyan  írásba  vannak  foglalva,  ettöi  ugy  megijedt  hogy  ííiclií 
ott  hag)otl  a  í'aképnel. 

Sokan  abbeli  félelmükben.  hüg>'  ha.i  lesz  a  dologl>ól.  egysz 
eltagadják  ének-  vajív  ríiolvaso  ludoriuiiívukat.  K  félelem  az  egyluiz 
a  hütósiígifk  rtVzrrül  jött  gyakori  i'iidOz(Vek  emlékére  s  amaz  igen  elli 
jedt  líilfogAnra  vezethető  vistíza,  mely  Pzeriiil  a  régi  vallás  ttzemélyeii 
vagy  tárgyainak  puszta  emlilíse  ií^  hfin.  Az  ilyenektől  természetesen 
a  legnagyobb  furfanggal,  vagy  sohogysem  lehel  közléseket  kapni.  A  teft-l 
több  énektiidó  azonban  már  hozzá  van  szokva  az  úri  nép  látogatá-aíhoas,! 
és  közk'keny  ís  iránta,  mert  a  finn  gyűjtök  mindenütt  megfordulnalcl 
ugy  hogy  a  nép  keresketlííknek  Iftrlja  Cket  és  nem  !«  hívja  mii>kt'p.  [ 
mint  ezzel  n  névvel:  virsi-saksa  (tkp.  verdes  ttfhnet:  azaz:  vem-] 
kereskedő). 

Már  egészen  beesleledett  volt.  miro  Lalva^yrjíi  falut  elhagyhallulL ^ 
Késő  éjiel  érkeztünk  a  jnlovaarai  utón  Suistanio  cgyházkí'>zségln 
esö  Lailioiset  liiluba.  hogy  egy  ismerős  gazda  —  ííitpurén  úr  —  ^ 
várt   va<aorávaI   és   éjszakai    azállássid.    Itt    másnap    reggel    egy   ftatJ 
menverske  —  Mikolajevna  Leviíiineu   —   azzal  lepett   meg.  hog^ 
letthiJire  siraló  versel  mondott,  melyei  löbb    hfiíionlf'vai  és  esy 
•süerelmi  dallal  >  együtt  föl  is  jegyeztem. 

A  siiatú  énekek  leírása  vajmi  nehéz,  meri  a  küzlű  többurire  buco^j 
nyos  megállapodoll  phrasiskészlelhöl  ri^gtönöz^'e  állit  össze  mindig  vníus] 
meg  nu'is  egészet,  a  melynek  ismétléséríí  nztán  kí'ptelen:  minÜH-ity  |^ii| 
valósággal   zokog  hozzá  vagy  legjobb  esetben  sfró  baugon  a<^ 
annál  fogva  eg\'szeri  hallásra  i.sren^sftk  hézag  marad.    Itl  a  phoi 
igazi  áldás  lelt    volna:   hiáiiyábaii    ugy    segíletlem    umgamon.    ii 
ilyeneket  mindig  miusodmagaminal  irtani  .s  azután  ()s*:zevetellűk 
leinket. 


238 


vnUn  Bi^LA 


Muga  vz  íi  s/okás  az  otosz  nép^letM!  kpriilt  a  ünnekhuz,  »?s  iiMliik 

kiveszdU^n  üt  van :  de  réKí  vollnnt  vall.  hOKv  mái'  itt  íh  uralkodik 

*k  a/,  ti  mflveszi  fujii.  mely  a  Knlevairtt  s  riltnlnhan  a  finn- 

,  :.    :   v/,elel  jtíüernzi.  t's  hogv  a  nyelv  egVíii"ini  i-IIit  ti-_'v  :i  k.'.K.H 

idványok  nyelvétől,  tnínt  a  köznyelvtől. 

Jalovaaraí  lart('i/Jcod;ist)Tn   gyfimí)lcsözÖlilK>  vall,  ininl>«^ni  az  elOz- 

fenyek  után  rrin('*llí'm  volna.    Kaksoiion  KazHa  úrias  lakAhan  nrtnt-síik 

ilhui  vendt'iiíiZtíreleleL  hancoi  az  ollnui  tó,)íz6lílrioii  kívül  az  irodalmi 

fben  sxintén  járatos  hdzni'ípet  is  leltem,  a  kik  gyftjtéseíin  kOrül  mind 

' 'rn  jftrlak   kezemre.   FöIIiajtoKunk  a  faluhan   v<-    vidéken 

iL  a  ki  fsak   valami   rniin-i-észletel,   dal(    va^iy    varúz-si^d 

1  Hiratlan  '»  jottck  elegen 

Néluitiy  kalevalai  váJli>znt,  egy  <'som6  népdal  t^s  r/iolvasaí*  gazrla- 

nUíi  itt  ^yí^itemenypmet,  Küli'»nö.sen  a  ráolvasások  teljessége,  míivószi 

pn  ímely  a  Kalevaláéval  etíészen  azonos)  s  a  bennük  ríylö  dús  my- 

:  tArtalom  igaziin  elhüvítlt  és  bőven  jníalmazott  láradságomert.  Nrtlunk 

jll  íh  Finnorszájíun  kívül  sukan  kélsíxbe  vonlak.  — mertakül- 

sKeríil  eddig  senki  sem  ellenőrizte  a  finn  gyűjtök  mnnkiijat  helv- 

tAnuItnányokkal  —  hogy  a  finn  népköHcsisetnek  ama  hag^'ományai, 

Itben  a  lartalnni  gazdagságát  és  a  r(»rina  l>ev«gzettséíí*H   egyaránt 

fwodáljuk,  ügy  a  mint  nyomtatásban    megvannak,  valttban  mind 

Jtg  Dt'pi  talajon  leiTnetlck-e,   ragy   pedig   többe-kevéslibé  csinált 

Örömmé!  győződtem    meg   most  cnnpk  a  gyannnak   alaplalan- 

A  finn  nepkóllés    lennékei    lartaltnilag   és  alakilag    val6;íágual 

ffin  lilassicusak.  niinőkül  a  meg.ielent  ^yi'ijteményekltöl  ísnirrjtik.  Kíadá- 

aok  némely   »zerk(^ztési   szempontdk   érvényesíUtek  :  ki  kellett 

a.*íí:1ani  a  szárnljdan  variáns  kftzül  a  U'iíteljesebbckel  vagy  szel)bfket. 

kell*'tt  ;illitnni  a  kí'iUVn  vidékekről  vaI6,  de  tartalmilag  ősnzotartdZf'* 

^i^!<ok  k(>zt  a  kapf.'-soiatol  ús  ennek  f'olyományakép  u  hangtani  különb- 

pcfcel  megsziintplni  stb.    Az   átirás  nyelvéül  leiyobban  illett  az  a  dia- 

a,  meJy  a  legtelje-setib  variansokal  tartotta  Tenn.  s  a  melynek  terü- 

rainden  valnszj'níiség  szerint  bíilcsőjéíil  szolgált  e  nagyszeri'i  népnyelvi 

jvományok  kőltöi  feldoljíozasának,  vagyis  a  linn  karjalai  run6k  nyelve: 

nak  a  tá.inyelvnek,  a  melylyel  rkkor  foglalkoztam,  egy  régibb  slailiuma. 

M)g  en  .lalovaarábaii  gynjtcmenyeni  szaportlasan  ti'irleni  magamat. 

>nen  uram  r^olgája  elgyalogolt  Kokkari   falut^a.   innen  egész   napi 

hogy  meKbívja  iiozzám  a  suistamói  kerület  leghíi-esebb  dalno- 

_    _  ■!  Semejka  •le^^tvért. 

A  5omejfca  (finn  nevén  Vaano)  esalad  szintén  azok  kftzé  tartozik. 
Jrekb»'n  nz  ém'kludomány  (irökségként  maradi  fenn.  Az  a  i-ész.  melyei 


egy-egy  ilyen  •liuló'  család  az  Ösi  örökségből  kiipott.  lermtszelcseai 
utódok  kt'iií^st'ge  sswrint  valamint  egyréíizröl  megnövekedhetett  míiai 
vnló  huzzíttízerzés  —  tanulás  —  útján,  szintúgy   í^lcfiségeií   Ttíntujló 
hianyál>an   (mint    Horisfiónál)   meg  is  fogyatkozhalott,   söt    vögk«>p  ei 
vcíszlietetl.  vagy   akár  kfilonféle   utakon -módokon   idegen  családokn 
Átszállhatott.  S  v  krtzben   mindegyik    csalAd    rányomta    sajtit  helyi'Kél 
inana  osztályrészére,  ugy  hogy  ennek    kőzíorgalomlia  kerüli  elemei 
többszőr  rávallanak  eredeti  gazdájukra,  mini  jjenzdarub  a  konilxíii 
kotlörji.  Kzekt)6I  a  tudú  t-^íaladok  íi^  a  nep   k(")zl  igy  elotízlolt   n- 
meg  ina  is  egéí^zen  biztosan  n.jra  os-sze   lehetne   gyiyLcní  a  tinn 
tészet  egé:izét  vagy  legalább  túlnyomd  nagy  részét,   ha   mar  ezt  a  Ona 
Kvöjlök  hosszú  évtizeiieken  át  a  leglelkiismeretesebb   yonddal  meg  nem 
tették  volna.  C)  alánok  njat  már  nem  is  igen  találhatunk,  hanem  be  kell 
érnünk  a  nyomaiklian  valn  tarlóziissal. 

A  Semejka-testvérek   kőzöl    esupán  a  tlalalabhik,  a  75   évei  fél- 
szemű §ouiejka  IVler  jiUt  el  !»ozzjlm.  líályiti,  kivel  együtt    szokott  én^ 
kelni,  sürgős  nyári  munkája  miatt  nem  jidieUMt,  KHer  apó  is  o»ak  azért 
ha^jolt   meghiváaomra,   mert   követünk   mcRmondotta   neki,  liogy   külsö-^ 
országi  ember  kivánja  hallani.  Az  pgéí=z  napi   gyalogla?   nem    merili 
ki  a  délezeg.  (íles  termetij  öregei.  Kérdésemre,  hogy  bozzú(ogbat-e  azoni 
az  Hnekléábez,  így  felelt:  <fin  akái*  három  napig  eldalctlok  egyiblylüban, 
csak  te  győzd  a  könyvedbe  ími.» 

laen  szép  kalevalai  változatokat,  számos  btivölö  ifiét  és  vadáízdait 
jegyeztem  föl  áemejkálól,  méií  pétiig  majd  minden  darabot  k*»t  alakban: 
először  az  ének  nyelvén,  másodszor  mondatolás  úl.ján,  íiügy  a  kfilönib- 
séget  megállapíthassam. 

Ezzel  iUeni  gyíijléíern  be  volt  fejezve.  A  szerelelremélló  öreg  énekes 
nagyon  hitt.  hogy  látogassam  meg  lakóhelyén.  S  én  azzal  az  ígérettel 
váltam  is  el  tőle,  hogy  fölkeresem,  ha  Ukko  még  egyszer  ide  aegiU 

.lalovaarai  expediliömnak  egyik  érdekes  mozzanata  volt  a  Kak^oneD 
ummmal  Unksu  falulwi  telt  kirándulás.  Kz  a  falu  .lalovaarütol  mintegy 
őóra  járás  gyalog.  Az  út  enIökiVn,  mocsarakon  és  tavakon  kereaztfll  visí 
odáig.  Kr^lö  szegélypzle  (ívönyörü  kis  tó  köriil  szétszórtan  terűhiek  el  a 
(alu  házai.  Hég  elmúlt  idők  tanuja  mindjárt  íiz,  melyei  legközelebb  érünk. 
Féiemeietes  faépület,  melynek  homloka  délre  néx.  .lobbról  a  hA7  sar- 
kahoz tetemes  ól  van  hozzáraiífisztva.  Kölmejjyiink  a  lépcíön.  Az  ajlú 
retesz  alatt  áll,  de  kopogtalásunkra  csakhamar  löltárul.  Szemügyre  vg-k*- 
szilk  az  éi»ülel  belsejét.  A  bejái'ailnl  szemben  tágas  elölér  fogad,  melyuek 
jobboldali  sarkát  mennyezetes  ágy  foglalja  eb  Kbliez  közel  egy  alacsony 
ajtó  az  ólba  nyilik,   hol   egy    kis   sertesfalka   élénk    röfögessel    köszönt 

240 


VUCÁH   BÉLA. 


sbb.  dzíntén  jobb  kézi-ől.  iiiujfns  njtón  a2  éltístárba  nytűmtuuk.  lniunét 
ira  van  feljárds.  Hal  I'pIöI.  szemkiV.t  nz  í^Iá^tar  ajtajával.  ft>lig 
aj6  van:  ez  szüléül  a  szoliúba.  Ide  l>eit'i)ve,  jobli  uldall  a  keineri- 
Utjuk,  rajta  nyitt  tflzhely.  s  e  ttViött  a  tetőbe  vágva  egy  c8ni>óval 
kerek  nvilár-.  u  fösilyiik  ÍPí'ppílníl).  melyen  ál  a  RMszíilIó  fd.st 
ilál  a  keménybe.  A  s/nba  ki  van  paliózva.  mint  a  leguluU)  lirin 
inyhi'it>an  is  kivéle!  nnlkfll;  a  falak  {-s  a  tetö.  valamint  az  alatta  ejry- 
kííresztesEö  gerendák  a  szíizadoá  lüstlöl  lenylö  fekete  színben  tűn- 
lek, Kz  a  szín  a  'savijtupa'  (lÜFitös  Uú?.)  füdisz*^  w  bü.szkeHt»gff 
lencze  deli  rtíswhcy.  ItV-aa.  vagy  inkább  ln>s.**zukas  Irtda  tatnasz- 
ik:  ha  födelet  fölemeljük,  lépcső  üli  elöltünk,  mely  a  szinten  tiibb 
't  fííM^xinlre  vRzel  le,  hnl  az  istállók  én  a  hiizlarbls  nagy(»bb 
-ikivt  =^  ki>/.i  kö.  u/AA :  kézi  malom  .sIIk.í  vainiak  i^lbelyezve, 
fljiúmt  szemkOxt  a  Töfal  elCtL  áll  a  primiliv  asztal:  a  Ibralnak  bal- 
illáit  szoEtelt^U'n  peilig  az  <obraz-  (szent  kép)  ügy  a  fö-.  valamint  a 
^fab-  e^  baloldali  mellékfalak  bo.sszáhan  pad  vunul  végig.  Az  obraz  alatt 
a  1Í£zteteii  hely.  ide  ültetik  a  vendi^^^et.  Ágy  a  szobában  iiinci^ .  a 
nép  alvi'i  helye  a  padlat.  nyái-oii  n  künn  levű  mennyezetes  ágyba  in 
jty-két  (üialadlag.  A  jobboldali  mellt^klal  i'lött  egy  alaiisonyabb  kervszt- 
ndán.)!  bölcső  lógg  ala.  beiiiuí  kis  gyoriiu'k  riiixalózik.  A  rüliil  a)>lakaí 
QTege^k.  de  világosan  meglátszik  rajtnk.  hogy  csak  nenn-ég  ala- 
:ii)lak  at  ilyenekkr.  a  baloldali  mellfktaíban  nn^g  úgynevezett  fiitúablak 
jkaií-ikkuna)  van,  mely  iTcdelileg  nem  ma:*,  mint  a  falba  vágott 
tyedésbe,  valamint  a  nt^gVHzőgü  ablaknyilás  el<^  tothaló  egyszerű  fatábla. 
|t  ttzonban  már  ez  is  üveggel  látva  el.  Ez  a  ínlú  ablak  a  maga  predeti 
ílakjaban  epnay.  mini  az  egész  úpiilelnek,  jobban  mondva  épiileliso- 
>rlnak  erosaégszerü  jellege  igen  i'égi.  A  múlt  századok  hábopús  nap- 
in k^  szolgálatot  teti  az  ilyetén  épitésmúd:  együtt  voll  a  Icaiadnak 
'..Ifi  nirnden  szükséglete  s  ingó  értéke:  az  ablakot  csak  annyin* 
Mvtolni.  bogy  a  nyíl  vagy  a  golyó  kin-piilhessen  a  nyíláson;  a 
tyáaó  ellenséget  biztosan  czélba  lehetett  venni,  s  aimak  az  ilyen  épű- 
Btek  mint  megannyi  kis  vár  ellen  mindig  külón  harczot  kellett  vivnia. 
»  arüovla^  tolságos  áldozattal  járt. 

Ma  már  ehhez  hasonló  ház  csupán  itt  L'uksu  faluban,  de  a  vidéken 
csak  íiz  innen  északra  esö  területeken  s  leginkább  az  orosz  Kar- 
ila  véjíbetetlen  enit5segei  közt  látható. 

Megö/A-mli-Uünk  mindent  töviről  hegyire.    A  házi    asszony   kész.sé- 

szi>lgált  magyarázatokkal.  Minden  tárgy,  a  legutolsó  szegig,  érdekelt 

■  w  és  méltán,  nierl  nem  láttunk  egyel  is.  a  moly  ne  voIi  volna 

j^aj)liiaj    jeleiilüsC'^ü.    A  padlástm    cgesz    rakás    lim-lom    heveri,  a 


ük 


haszniilatbúl  rég  kiment  eszközeik,  nem  egy  olyan  (Jarah,  melynek 
töHégt't  múv  a  háznép   venpi   se  iii'üiik.    (íondolúiii   tikkor:   mért   ni! 
Iiiilalmanihari  a    \'f\.iníimöjni'n    liíKőltí   ereje   vagy  a  KolhiMíhiM   ki 
Utíifv  ezt  az  eg^sz  liáznt  mindenestül  haza  vihetném  \  De  mivel  az 
ép  oly  tAvol  dlllam  mint  a  másiktól,   vérzö  szívvel  olt  kellett  hagyn 
a  mrtzeuniba   való   énlekes   alkotmányt   fís   ösezes   tartfizt-kaiL   Mind  a 
mellett  rendkívül   nagy    hatizonnal   volt   rám   nézve  az  itt  fulyrt  elet 
kömyczcléuek  látassa,  rnert  02  eddig  csupán  köuyveJc^>ól  szerzett  heny< 
mások,  fökíp  a  Kalevala  ethnoffraphiája  lekintctéhen  is  ez  volt  « 
a  (öl   nntst  a  közvetlen  tnpasztalal  aital  igazi  életet  kaptak  és  n 
södtefc  bennem. 

Még  a  szomszéd  házha  is  hetekinlellünk,  mely  az  imént  rajzóim 
némileg  ujahb  párja:  szintén  «luslötí  ház*  Memelelre.  de  már  külnu  ál 
cstirrel,  hl  a  házi  asszony  mindjái'l  kávéval  kinált,  errÖl  azonban  lemoi 
limk.  A  jelen  volt  Ösz  nagyafjó,  kineJc  évei  számai  csak  a  jó  isten  tm 
meg  \A  diírsérl  bennünket  érte.  Kz  az  aggastyán  a  legoonservafivrl 
ember,  a  kit  láttam.  Határozottan   elitéi   minden  u,iilást,  minők  - 
a  kávé^  dohány  s  a  mai  nemzedék  sok  más  élvezete  ;iiz  ö  ajkát  ilyesi 
nera  illette  soha.  Tudakoltam  az  ííregtöl,  emlékezík-e  valami  régi  versel 
de  biz  ilyennel  nem  áilhatotl  vagy  nem  akart  elöúllani. 

Vegét  velettfik  az  erdekei   expeditiónak.   mert    napnyujztiira. 
10  óra  tájban  oltbon  akartunk  lenni.  Valamire  való  eledelhez  itt  egé**^ 
nap  nem  jntotlnnk  és  nem  m  juthattunk   volna.    Ezenkívíil   engem 
időm  és  pénzem  fogyta  is  sürgetett. 

Visszatérölien  találkoztunk  Kaksonen  gazda  pátízlorleányával.  S 
jött  velünk,  vállán  puska  volt  és  üdvózletüukre  eUötótíe,  Kakson 
líisa  szerint  ez  a  leuny  az  i'irdOgtól  s<'m  fél,  s  a  meilvéve!  iií  füi 
hai'ezot.  Klkisért  a  közel  levő  ma.íorságig  és  olt  jó  uzsonnával   szolgi 
A  finn  parasztság  között    ugy   a   szépnem,    mint  a  l'érti    nép   esek 
melre  formás,  de  nem  igen  dieseJtedhetik  az  arrzbeli  szépségnek  nagyi 
mértékével  Knnek  —  gondolom  —  föoka   a    legegyszerülib  línn  li 
is   elválaszthatatlan    gőzfürdő   túlságos   elvezete,    mely   gyakimn    már 
gyermek  születése  pen^zével  kezdődik  s  azután  legalább  hetenkint  kel 
szakadatlanul  í'otylatódik.  A  testet  a  hideg  víz  és  seprő  basznú.lata 
kétségkívül  megaezélozza,  ellenben   magát  az  arczot  mar  a  legzseng^l 
korban  a  vénség  színével  festi.  Mind  a  mellett  elvétve  igazán  szép  arc* 
is  találkozik.  Ilyen  volt  az  említettem  leanycseliíd  is,  ki  e^'vútlal  a  luuiek 
közt  kevéshbé  .számos  l>arna  typiisnak  i»  képviselője. 

Ulunk  Ijefejeztével  a  gözfiirdöt  még  aznap  megkiytTlelleoi   Kakso- 
íKinnal.  Kisdetl  viskóban  (régibb  mod  szerint  még  kisebbre  s  félig  a  földlie 


VmÁR    BÉI.A 


tikk  €^at»ui,  u  mint  sok  helyt  niójí  lAlhnW  is),  terrnésztjles  kövekt>öl 
riy  kíilyhn,  a  fjil  mrllptl  loczrí,  Iielebb  h  kúlylia   kíizoU-hen 
.Lírdüpa'lük-    Minthogy  a  kályha  kúvei  íoriy»k,  a  ra  initutt  viz 
Hxeriben  gűzzé  válik  n  oldzöuH  a  fel^ö  tért,  bot  a  ITirdöpadok  vannak. 
L»deu  lúrdözíi  egy  (rsomó  nyirfajíaly    spprövel    van   fnlszerelvp  s  azzal 
pgelj  magút    Vé^Ú\    hnUt^vu   dézsáktl  cs  kész  a  flirdés.  A  vendt^el 
Íe»ei\  valamely  nftcselt^d  fürdeti  meg,  ^  ez  a  HZ(»kús  a  fahm  ^p  ujíy 
mint  a  városokban. 

Bürmüv    ürönifst    kitorjt-.-í/lcUerií    volna    nie;í    vixs>íLiiodasiiiiniit  az 

ikibir  •'s  frfí'zakk elteli    st^kkal  tíuzdagaljb  runo-terüietekre ;    Korpisolkii, 

ils'u    Himola   va  Hepola   felé,   anyagi   erűm   korlátollíága  jelenleg 

■iiiiii  kt^nvszentett  a  kolist^^es  nagyobb  kirunduli!isokn'il,  de  nem 

,i;r6l.  hogy  majd  egy  kedvezübb  jövő  megadja  erre  a  módot  és 

^katniaL  Igy  teluit,  föli'itte  lekötelezve  Kaksonen  gardának  Ituüszas  ven- 

?retetéert,  ezúllnl  visszatértem  Sortavala  Viirasába. 

Népnyelvi  gyűjtéseim  gyarapításai-a  itt  is  elég  alkalmam  volt  részint 

vidékről  Ijerendoll  k6zlok.  rdszinl  ha  idejáró  templomosok  litjún.  Kgy 

me^ét  .seraináríutni  növendékektől  is  sikerfilt  szereznem,  itt  ismertem 

a!  a  közforiíakimliiin  levő  lyabb  módn  finn  ni'pdalokbül.  melyek 

.    ..in    szerkezet    os   a  zene    ha.sínil6s;igánál    i'ogv:i    kOJíiníis    Huyel- 

mélUik. 

Sortavatátxd  a  nmgyar<»rszr»gi  nt'pra.jj!Í  táivaság  I.  titkarátujz.  Herr- 

'"    Antal  dr.  úrhoz  levéllel  fordulva  egy  ethnograpbiai  gyűjtés  iránt, 

l  lelkes  bnzgiilmúval  karolta  föl  az  ügyet,  s  ennek  következtében 

ídolásokal  tettem  még  a  sorlavalai  kerület  némely  fóli-eesöbb  hely- 

s  líS-szeszedtem  pár  bet  alatt  annyit-,  a  mennyi  f.-íekely  erömliöl 

ÍFOleg   arra   volUun    tekintette!,    hogy   a  Kalevala   ethnogríiphii'ijaba 

;ú  tárgyakhoz  jussak.    E  kirándulásaim    ere<lménye  az  a  gyü^jtemény, 

ivet  később  a  vailáá-  és  közoktatásügyi  minisztérium  tÖlem  átvett. 

OkL  17-dikén    but-súztunk  el  sortavalai    barülaiíiklól.  s  a  sza^jmai 

^bookcm  ál,  az  Imáira  zuliatag  és  Viborg  vánjsa  ütba  ejtésével  Helsing- 

liir«(*a  küUu/lünk. 

Nem  akar*»m  a  két  napig  tartott  szajmai  hajóút  jszépségét.  sem  a 

tWígerÖblüu  való    masféi   napi   húnyódUsunk   gyötrelmeit   ecseteJni, 

aar  kivált  az  előbbi  erős  próbája  lehetne  leiró  képességemnek,  A  Hel- 

''lin  lobbszflrö-ien  álell  muszka  bajról  s  egyéb  aggsiigaimról  szintén 

ft.  Kp  igy  elhagyom  a  viruló  linn  fövants  rajzát  és  migy  érdekű 

Konvainak  ismertetését  Szorítkozom  még  nsupún  arra.  hogy  rövid  pár 

/.amol  ailjak  helsingforsi  tanuhnányaimról  s  ethnograpbiai  gyi^- 

iiTitnk  kit^HjvUéséröl. 


PtK^ORSZÁGI    TANÜLMANVCTAM. 


Helsingforsban  a  finn   nyelv    niellell    íökéj)  az  egy*'temi    halig 
néprajzi  gyűjteményének  huvárlatával  s  ide  vág6  larmlrnünyokkal  fo 
kojrtam.  Kzen  intézet  intendánsa,   inagister  Sthvindt    Tódííp,  a  If 
kenyebb  módon  volt  segitséKemre  tanulmányaim  körill.   A   miiz« 
ingyen    látojíathattani,   és  a  kétesebb  dolgok    telöl    Scinindt    lir 
készségesen  világosítóit  Inl. 

A  sűrQ   érintkezés   folytán   közelebbi    via-zony   fejlődvén   k£ 
sikerüli  kieíi/.knzölni'ini.  Iing>-  hz  említelLeni  néprajzi  gyűjtemények  du 
mait  átengcdjíík  nekünk  a  lievásfiriási  iírakon   Kz  állal,  hozzáadva 
tavala  vidéki  aaját  gyűjtésemet,  a  rendkívül  gazdag  és  reánk  nézrej 
nagyfontosságú  firni  etlmograj>biáb(M  hal)ár  kicsiny,  de  igen  üisép  mi] 
ványra  tetliink  szert.    Hálánk  ltIp  elí^ö  sorban  a  vallás-  én  közokli 
ügyek  (enkölt  .szellernii  miniszterét,  Oaky  Albin  grófot  illeli,  ki  e 
leniények    megí^zerzéftével   is   q,iabb    jelét    adta    a    néprsyz   iránt 
érdeklődésének.  Méltán  gzámol  tarthat  továbbá  elisraeréiíünkre  ma? 
Sehvindt    úr.  kit  e  duplumoknak  ezi-ek  közül  való  kiválasztása, 
jegyzékbevélele  stb.   slb.  temérdek   aprólékos   munkával    terhelt. 
kétlem,  hogy  mindnyájunk  helyeslésével  találkozom,  inídön  a  kilunö  fi^ 
iránt  ezennel  nyilvánosan  rovom  le  kö-szönclünk  aduját. 

Vívmányként  említem   még,   hogy    hirom  ezen  múzeum  iga 
sAganak  biztos  igerelét,  hogy  (inn   ethnographiai   gyűjteményünk 
gainak  saját   szakértői    útján   eszköztendö    pótlására    bármikor   skÍM 
vállalk'tzik.  Vnjha  intéző  férfiaink  a  finn  ethnographia  be*--séhez  é.3  j€ 
tőségéhez  mért  arányban  mielőblj  élhetnének  ezzel  az  a^jánlatlíd! 

Mielőbb  mondom,  mert  ha  valahol,    ügy  ezen  a  téren  sielésrej 
az  idők  jele.  A  eivilisatio  mhnmosan  terjed  az  ezer    tavak   or^zai; 
rohamoríahban  mint  liárhol  Eur^tpa  északán.  és  terjedésével  fogytou 
az  ethnograpliiai  gyűjtés  tere  s  anyaga.  Finnoi's;!ágnak  mindama 
keire,  melyekel  ma  még  ös  er<iök,    mocsarak  és  ezernyi  ezer  tn 
a  művelődés  göczponijaitól.  a  most  készülő  vasát  pár  év  múlva  be  I 
vinni  a  haladás  szellemét,  ez  elöl  pedig  a  régi  világnézetnek  és  ha 
mányoknak   pusztulniok    kell.   Csakhamar   eljön    az    idő.  mikor  innjíl 
tinn  ellmographia   lelőhelyeit   csak   az  orosz  Karjata  vadonaibati  ker 
hetjük,  a  hol  egy  ma  is  alig  ismert   finn    dialektust   beszélnei^  s  a 
több  a  medve  és  farkas,  mint  az  ember 

Más  veszély  lényeget  a  külföld  részéről.  A  mOveJt  nemzetek  érdi 
lődése  mind  fokozód')  mértékben  lordul  a  finn  elhnografthia  felé.   IC 
a  Kalevala  miatt  mely  esak  nz  elhnographia  világításában  érlhetO 
teljesen.  A  stockholmi  világhírű  múzeum  egyre   svarapit^ja    finn    gx-ttjU 
menyét.  Szí'iszország  majdnem  megelüzótl  bennlmket  u  belsinjílnnii  mi 

2H 


\    TmjlJDONKEVEK    MAGYARÁZATA.    HUIKFAt-VY    pAl.. 

Angol  és  amorikai  gyüjlőkegymásulánkuresik  fi>l  Finnorszájsol 
ipliiai  largyafc  végett.  Az  oroszok  is  kezdenek  mozogni. 
De  a  -  -'  levuajívohb  oka  rúnk  nOrve  magukban  a  finnekben 

A  ht;:. i  múzeum,  valamint  a  vidéken  alakuló  kisebb  muzc- 

«vrftl  évre  vetekedve  terjesztik  kí  tíyüjléseikela  ünn  elhnographiii 
lerilU^lére,  s  maholnap  tí.sszebordaiiak  minrlenl,  a  mit  ezen  a  téren 

in^-llrtí  és  Hrtéke.sl  ma  m^g  lellietűnk. 
Fmn  n»konatnk    pt^Idája    indítóion  minket  is  magasztos   l'Őladatunk 


A  hunn  tulajdonnevek  magyarázata. 

Ihotfaivy  P'imi 

aöki  mí'^fuyitó  beszedemben  azt  mondtam:  •  A  jazytíek,  a  hunok. 
ykk  nyeiveiíiöl  a  tulajdonneveken  ktvül  semmi  sem  maradt  reiink : 
|)n  nevekből  pe<ti2  lehetetlen  az  illető   n<ípnek   síkját   nyelvere   ktível- 
,» 

ftides  .lürio.s  ta:itiu"sunk    ellenben    nem  találj;!  lehetetlennek.  Mert 

íd  (mbno«p-apbia  18H.  lapján;  «a  bunnoknak  nagyobb  mennyiségű 

:ieve  maradt  ránk,  és  azok   legnagyol>b    részéről   biztosan   meg 

Uapílani.  ho^  mikép   hangzottak.   Knnét    fogva  mi   sem   szolgál 

Til,  hogy  azok  Jelentése  meglialiirozta.sst}k'. 

(gaz,  nagy  mennyiiíégü  hun  személynév  maradt  reánk;  de  márnem 

nyira  bizonyos  elÜUera,  hogy   mególlapitbatjuk-e,  mikep   hauíízottak. 

laglörsnnk  a  Huna  nevel  is  (elhozza,   tji    ugy  ludom,  hogy  azt 

M'pen  írva  \^  találjuk.  Jelesen    Ivtdjitas-n&k  is.   Már  én  most  nem 

ltom,  tueJyik  volt  az  igazi  hangzás?  S  ezt  nem  tudván,  játsziságból 

"-m  i<  magyarázhatom,  hogy  a  Volga  régi  nevét  stís.sem  kt.  de  rúg-ra 

rmag^-arázhíiloin.  hogy  a  rugós  (ménnek),   vagy  a  (knr'nni)-ntgő-x\ak 

hírnél  kikapjam. 

Attila  öeoséi    Blcdii-nak   neve/.i    Priskus,   a    hunok   leglütelesebb 

'--    *   r r  hagyomány  (V)  mégis    ÖMf/fí-nak  irja.   Mit   tartsak 

iV  S  hogy  magyarázhassam  meg  HIédiU,  nem  tudom, 
löldes  tagtársunk  a  Khamion  hun  fejedelem    nevének  magyará- 
iiji.  hng>*  V'ámIx'Pv  szerint  fekete  szhil  vagy  fekete  rw^íaí  jelent,  elfo- 
feln  kötve  fogadhatom  csak  el.  Kura  feketét  jelent  minden  török 
itTben.  ft  magában  is  jelentbet  személyt;  de  leginkább  mint  epitlieton 
lulujdonnevekhez.  Ut  a  ion  legyen-e  a  tulajdonnév?  Asmtán  színt 


jelenl-e  az.   még  pedig,  mint  a  magyar  szó.  superficiesl-e  vngf  nolor-^ 
Egyik  se  látszik  alkalmatosnak   lulajdon-névre    A  mi  a  «colop»-l 
látjuk,  a  magyar  nyelvnek  sincs  reá  kifejezése,  inert  a  *?uperficiesi 
«color*-nak    kénytelfo    venni.    Lehet,    liogy  AUüiiék   Innin  nyelve 
nagyobbat  baladott  voll  az  abstraotumok  ki  idézésében,  mint  a  mag 
de  hát  en  azt  nem  tudom,  nemis  tudom,  ki  tudliatja. 

(^saltanósabli  példa  az  Oíiegestus  ('(ivy^v'/j'jioc)  név  magyar 
Földes  ftzerint  az  «liznek  u  gazdilga*.   £n   mégis  azt  hiszem,  hogy 
alább  binibo »í-n&k  (=  ezernek  a  feje)    tarlsnk   Altiiának   első   oiii 
terét.  Szabó   Kíiroly    többre   becsülte:   ö  •liun-vezér^-nek   nmiívar 
ez  többet  jelent.  Hát  én  a  «hün-vezért»    azért   nem   fogadhatom, 
a  tiun  nyelvel  —  ámbár  nem  ismerem  —  de    nnigt/nr-gőrögnek 
sem  tartliatom. 

A  «tiznek  a  gazdi\ia»-t  pedig  nemcsak   keveselleni,  de  a  ms 
rázala  ellen  is  kifogásom  van.  A  görög  Tj-belü   Priskus  idejében 
már  f-nek  hangzott:  de  bizonyosan  ri-nak  nem  hangzott.  Mar  a  ti 
tatár  aga  lagha),  tudtomni,  minden  török  nyolv})en  r/-val   ban^'/.ikd 
kell  lennünk,    hogy   Attila   idejél>en  is  ug\'  hangzolL   Mert  ha  azt 
tehetjük  fel.   egyszeribe  Összerogyik  az  alap,   melyre    magyarázatain 
építjük.  Ismétlem :  a  töriik  nyelv  vagy  olyan  volt  Attila  i'iejében.  mii] 
ma,  vagy  nem  vf)lt.  Ha  volt:  tehát  az  agha  ftz6  is  akkor  nem  leb^ 
égé  vagy  igi;  s  ba  mégi^  azzal  az  agha-xai  tetszik  operálai.   On 
^íös-t  kell  találnom,  nem  Onegeaiost.   Ha  pedig  nem  rolt  akkor  olj 
milyen  ma  a  török  nyelv:  tehát  a  nyelveszet  hngy    meríint  .1:^  i-:tiiAi! 
lenre  építeni? 

Köldes  az  Attiia  nevet,    mint  szokás,  a  török   EteL   lilil  — 
folyó,   szóval    mngyarázzii.   Kötvr   hiszem,   hogy    helyes   a  magyar 
A  néppsyehologíai  lapassclalás  szerint  tengert,  folyót,  lavat  személy* 
ugyan  a  phanlasia:  minden  mythotogta  leli  van  azzal.  De  hogy  sa 
tengernek,  lolyónak.  tó-nak  nevezett  volna  a  phantasia :  én  legalább  ! 
tudom. 

Könnyű  Kftldes   tagtársunknak   mondani:    tA  Ruas  név  as 
ságlMJl   származik,   mert   a   mordvin    nyelvben   rav.   ravo    «Volgai 
'tenger*  jelentéssel  bír:  á  igy  ez  a  név.  mely  Jelenlésre  nézve  a 
Atiü(i\^\  egyezik,   a    mellett    biznnyitt   liogy  a   hunok   k«'>zt    n^ 
voltak-   Magam  is  hiszem,  hogy  ugorok  Í5  voltak  a  hunok  közi.  M 
a  Hua9  szóval  hizonyilani  nehezebbnél  i?  nehezebb,  vagv  inkább:  kQ 
nyebhnél  is  könnyebb.   Mert  hál  mit   bizonyíthat    egy   tulajdonnév;] 
mii  bizooyilliat  Hz  isV  ^^s  »3ám-%íév  többet  nyomna  tiz  lulajdon-nél 
mert  az  bizonyosan  az  illető  nyelvé,  a  tidájdonnév  nem  annyira  blrxin) 

2i» 


KIXC5ÁSÓ   BABOKÁK   ÉS   RÁOLVASÁSOK.    WIEDER    GYULA. 

Másból  nem  egyes  tuIajdonnevekl}ől.  következtetjük.  Iiogy  ugorok 
lebettek  a  hunok  közt  A  Kámn  és  Volga  mellékein  a  IV.  században 
9k  finn-ugorok  tanyáztak:  szlávok  még  nem  valának  ott.  Hogy  hová 
ilók  a  hunok,  nem  tudni :  lehettek  mongolok,  lehettek  turkok.  lehettek 
Tan  nép.  a  melynek  nyomai  is  elvesztek,  a  mint  elvesztek  az  avarok 
mnai.  De  az  is  bizonyos,  hogy  a  gótok  a  fmnekkel  sokáig  érintkeztek 
é^  a  hunok  ideje  előtt  mit  a  finn  nyelv  világosan  I)izonyít.  A  gót 
Uiaforditás  i.<  a  hunok  fellünése  előtti  korból  való.  CL'lfilas  310— 311-ben 
Uetett,  már  360-ban  részi  vett  a  konstantinápolyi  zsinaton).  A  gót 
]Ka1orditásban  ott  van  az  atta  =^  atya  szó.  p.  o.  Márk  10.  4.  Iiiuli 
s  bilHthai  mannu  attin  seinammu  jah  aifhetn  seinai  (szó.szei'iiit : 
opter  hoc  relinr|uit  homo  palrem  suuni  et  matrem  .-^uam  i.  Ulfilas  görög 
i,  mint  Atlilas ;  gótul  Ulfíla.  Ez  diminutivuma  az  m'/*- (Wolf.  Karkas) 
taak.  minélfogva  Tlfila  annyi,  mint  a  német  \\"ölt"el.  Mát  nem  lehet-e 
gürög  Attilfis  is  valóban  Attila,  a  mint  a  latin  irók  közlötték  a  .^^zót. 
nem  leliet-e  diminativuma  az  atta-\mk,  minél  fogva  atyuskát  jelen- 
ne? Tudjuk,  az  orosz  czárt.  ugy.-ízólván  100  millió  ember  atyuská- 
hbu5ka)-nak  nevezi  Xéppsychologiai  tünemény  atyának  nevezni  az  ural- 
ídót.  Hát  ha  a  gótok  AHila-nak  nevezték  a  hires  uralkodót,  s  ez  a 
fr  jiilott  a  görög  és  latin  Írókhoz?  Van-e  ebben  lehetetlenség?  S  ha 
incseii-.  gól  volt-e  Attila? 

I^im.  mily  bajos,  tulajdonnevekből  következtetni  az  illetők  nernzcti- 
gére:: 


Kinesásó  babonák  és  ráolvasások. 

Küzli :   Wieíler  GiiuUi. 

A  kincskeresés  a  babonának  egyik  neme.  mely  az  emberiségnek 
yszi'ilván  jellemző  sa.iátsága  lett  A  könnyű  .-rzerrel  gazdagodni  váiryó 
iber  kincskereső,  ha  mindjárt  nem  is  ásóval  keresi,  hanem  játékkal 
jy  sorsjegyekkel.  De  hogy  az  ásóval  való  kincskeresés  is  el  van  tvs 
t  terjedve,  bizonyítja  az  alább  közlendő  kézirati  feljejívzés.  mely  tol- 
en  megtanít  an-a,  mikép  lehes.sen  a  kincsre  szert  tenni.  A  kéziratul 
ab  Antal  tanártársam  sziveségéből  kö/,löni.  kinek  tulajdona.  A  lel- 
fzés  egyébb  ásásokkal  vegyest  joknra  füzelet  képez.  \'an  benne 
losophiai  jegyzet  (küli'inösen  ethira).  inuulsají.  egyházi  ének  cs  a  kinrs- 
iSésre  vonatkozó  szabályok.  A  kézirat  szerzője  ismoretK-n.  az  irás 
ikteréböl  Ítélve  körülbelül  a  százatlimk  elején  készült. 

A  másolásban  híven  kiívettetn  az  eredetit.  Inie  a  kt'ziral : 

2t7  17- 


KINCSÁ9Ó  babonXk  és  rj^olvasjCsok. 


A  gyertyával  való  modus.  Szerezz  fekete  szurkot,  viaszot,  fnnlajal 
kéJikövet,  kánfort,  terpenlint,  mely  a  patikába  lalúiliitik :  ezeknek  egyike 
leiiyen  toltb  a  másikAniil :  össze  olvasztván  pedig  ezeket  azon  esztendőbe^ 
kender  szösz  Mre  csinú|i  gyertyát,  gyújtsd  meg,  járj  vele  valahol  meg- 
aluszik,  ottan  van  a  kínr^. 

^f^is.  Mérj  egy  tnírlékben  fejér  szurkut,  nioK  annyi  fekete  szurkot 
kél  annyi  kénkövet,  három  annyi  mirrhál  uicg  annyi  via:<zot,  olvaaaí 
öS5ze,  la[>oczkával  keverd  el.  és  csinálj  gyertyát,  hadd  szárac^on  iiie| 
jáij  vele,  ahol  megaluszik,  oltan  vagyon  a  kincít. 

Más,  A  bélnek  ittödik  vagy  hatodik  napján  menj  e!  iiz  atyánalÉ 
fiúnak  és  szent  léleknek  neveben,  ámen,  és  végy  öt  pénz  ára  viaíuu)! 
és  csinálj  gyertyát  belőle,  vidd  a  templomba  mikor  a  pap  szent  keross 
nevére  misét  szolgál,  gyiijtsd  meg  és  tetid  az  oltárra,  hadd  égjen  mlf 
vége  leszen,  és  a  ki  megmarni!  benne,  vedd  le  a  gyertyárfd  és-  elegyítai 
meg  kénkövei  és  tiszta,  igaz  szűz  leányayal  csináltass  gyertyát  és  gyi;jlai 
me^,  és  a  világa  megszűnvén  a  kincsre  fordul. 

Pünkösd  najyán.  niig  a  nap  fel  nem  jött,  menj  oda  ahol  tükrö 
árulnak,  de  ne  kíjszönj  se  ne  szólj  semmit,  hanem  a  tükröt  meglátod 
kérd  meg,  mint  a(^ia,  okkor  8c  szölj  semmit,  hanem,  a  mint  hogyill 
csak  add  meg  az  árát:  onnét  mindjárt  menj  el.  de  akkor  se  sZ(t íj  sem- 
mit és  mindjárt  ird  a  tükörre  ezeket,  oh  Hólon  -f  Tallér  4-  Ilmlal  -f 
Thaler  Tbeja  4-  ganelei  +.  Következendő  éjszaka  ásd  be  o  kereszt  ik 
közepében,  de  tudjad  az  érát.  hányadik  vidt  mikor  be  ástad,  hetedt 
éjszakán  azon  órában  menj  oda.  és  ásd  ki  onnan,  de  te  h>elé  ne  néZi 
hanem  elsőbben  a  kutya  nézzen  bele,  azután  bátran  belenézhetsz. 

Virydt  csimííni.  Mikor  virga  keresni  mégy,  jö  reggel  menj  ki  a 
erdőbe,  és  keress  mogyorófát  és  a  mely  veszszö  azon  esztendőben  nöU 
két  szál  eg5'  gyíikérröl  és  azokal  jegyezd  meg,  menj  vasárnap  riapkele 
elölt  oda,  és  legyen  nálad  egy  i\j  kés,  és  annak  utánna  mentedtjei 
olvasd  el  a  szent  Dávid  hét  üdvösséges  zsoltárát  minden  imádsagiva 
együtt,  és  ugyati  a  szent  Dávidnak  tizenöt  zsoltárát,  melyek  deaku 
greduálisoknak  mondatnak,  és  mikor  arra  jutsz  az  ítéletnek  napján  a 
Litániában  a  virgára  mondjad  ekképpen,  hogy  ezeket  s  veszszöket  meg^ 
áldani  -|-,  megszenteli  -1-  méltóztassál,  kétszer  mond  ugy.  hai'raadszoi 
hogy  ezeket  a  veszszőket  -\-  megáldani,  és  az  eUiíjlett  kintsre,  ezüstre  é 
aranyra  méltóztassál  vinni,  tégedet  kérünk  uram  Jézus,  hallgass  me 
most  minket.  Kzt  elvégezvén,  mikor  oda  jutsz  ahol  megjeinTzted  voUi 
veszszőket,  áHj  térdre  és  hintsd  meg  szentelt  vizzel  a  veszszőket,  wt 
mondván:  hints  meg  uram  engem  isoppal  és  megtisztulok,  moss  ra« 
engem    és  a  hónál    féjérebb   le&zek:   ennek    utánna   azt   az    imádságo 


WmDRR   GYDLA. 


i'itlek  én  liléket  tü  veszszök  nz  élö  istenre  -f-  az  íg;u 
..  ...ut   iati»nre,   és   arra  a  ki  mennyel  és  föWel   terenUelie 
imitiól  i^  riitnkel  Is,  egy  szóral  leretnlelt.  és  kényszenllek  tu  ilélel- 
napjára   ■::<,   hog\   ti  se   rézre,   se   ónra.  se  vasra,  se  bolondt«Agra, 
IDem    csak  aranyra,   ezüstrp.  és  drágakövekre   mutassatok  6s  minden 
mozduljatok;  akkor  az  uj  késsel  kelj  íel  és  mosd  el  egyszersmind 

let  mondván:  veszszöszál  származék (?)győkerél>öl.    annak 

3na  miod  a  keltőnek  a  végeit  csináld  inint  a  nyiluk  az  ágál.  hogy 
leszed,  iisBze  ragadjon  és  kereskedjél  vele.  Azzal  pedig  ekképpen 
lielBse,  midOn  a  vir^at  vered  ezen  imádságot  monrljad :  Oh  ti  veszszök. 
5k.  tnik  állolok,  tnozduljalok  és  aljatok  meg  a  elrejtett  kinlsen,  kény- 
iUek  titeket  a  tövises  kaszorura,  mely  a  mi  urunk  Jézus  Krisztusunk 
jélie  szegettetek,  hogy  megmulas-sátok  az  elrejtett  kincset,  az  atyának 
iiiDak  ('*«  szent  lélek  istennek  nevélien  ámen. 

Máfí.  (>li  ti  veszázök.  mit  Allolok.  álljatok  az  elrejtett  kinesre, 
éDT»zerillek  liléket  az  i^az  .léziis  Kriszlui^i-a,  az  mi  urunkra,  ho^-  meg- 
iMsátok  az  elrejtett  kinraet  az  atyának  ele. 
Mfiü.  Oh  ti  vesz-szíik.  ves/>zök  kényszerillek  titeket  a  sziiz  Máriá- 
pik  >^üzehtíégére.  hogy  mozduljatok  az  elrejtett  kinesre  az  atyának  ctr. 
MtU.  Oh  ti  veszszök,  vesz-szök,  kényszerítlek  titeket  az  mi  urunk 
JíJiUi  Krisztusnak  keresztelkedésére  hi)gy  ne  álljatok  meg,  hanem  moz- 
|<h/lialnk  az  elrvjtett  kincsre,  az  atyának  etc. 

yfáif.  Az  mi  urunk  Jézus  Kriijztusnak  szentéire  az  mi  urunk  Jézus 
[ Krisztádnak    fogságára,  az  mi    urunk  Jézus  Krisztusnak    kiszenvedésere, 
halálára,    léltámadására  és  menybe  menetelére,  hogy  ne  állja- 
H  m    niozduljaluk    és  az  elríytelt    kincset    niuta.-*sátok    meg,    mii 
t'jk.  kéjiyszerltlek  titeket  az  istennek  minden  szent  angyalaira,  eodem 
líirfo  ax  élö  Istennek  ilélö  najoára.  és  paranesolok,   hogy    mindgyárást 
Buzduljatok  és  az  eh'ejtett  kincsre  menjetek,  az  atyának  ele. 
\H,  Kzekei    pedig  tiszta  időben  cselekedd  vasárnap   vagy    liétfön, 
pedig  csütörtökön. 
Mfrftofln  nnpokoti  kell  pröhdlnl. 

Jannáriusban    kis    karácsony    napján,  második   nap   Szenl   István 
ipjAiL  Vízkereszt  napján. 

FebruáriiLsbnn :  szent  Julianna  asszony  napján,  Qszögi^s  szent  Péter 
Ipján.  !%zent  Haliul  napján, 

Márliuíiban:  Szt-  (iergely  napján,  Longinus  mártyr  napján. 
Áprilisban:  Szl.  Lilxirius  napján. 

Mójusban  szt.  Zsófia  napján  és  utána   harmad   nappal,  Júniusban 
Bt.    János   nnpján,   Vidu    napján.   Júliusban   Maria    Magdolna  napján. 

ái9 


KtNCSÁSÓ    KABONÁK    ÉS    RÁOLVASÁSOK. 


Augusztusban  szt.  István  király  napján.  Szeptemberben  kisasszony 
ján  és  Kgyed    napján.   Októberben   Szt.   András  apostol  napján  és 
napján.  Novemberben  Szt.  Márton  napján,  Szent  András  apostol  napjl 
Deczemberben  Szt.   Miklós,  Szt.    Borbára,   Ábrahám   napján.    Ezeken 
napokon  igen  próbálni. 

Dies  erectionis  experimenti  ad  inveniendum  thesaurum.  ■ 

.lanuarii:  12.  4.  5.  6.  11.  4.  16.  Febr:  1.  2.  4.  7.  Márt:  1.  i(k 
18.  April:  12.  10.  5.  Máj:  1.  15.  17.  .lun :  2.  9.  20.  Jul:  15  tí  Ift 
Augusta:  20  tentum.'  Septembris:  17.  18.  Octobris  9  tentuni.  Noveuií: 
bris  1.  11.  14.  Decembris  25  tentum. 

Dies  infelices  mensium  sünt:  .íanuarii:  12.  6.  11  17.  18.  Febt 
8.  16.  17.  Mart:  1.  12.  13.  15.  Apr:  1.  3.  15.  17.  18.  M^:  8  10.  tg 
30.  Juni:  1.  7.  .luli:  1.  5.  6.  Augusti:  13.  18.  20.  Septerabris:  15.  lg. 
30.  Octobris:  15.  17.  Novembris:  1.  7.  11.  Decembris  1.  7.   II. 

Infelicissimi  horum  omnium :  3  Marti  17.  Augusti  et  1.  2.  30.S^ 
tembris.  His  accedunt  1.  Április,  kin  Júdás  .született,  1.  Septembris,  tía^ 
az  angyalok  pokolra  hányattak.  1.  Aug.  kin  Káin  Ábelt  megölte,  1." 
Septembris,  kin  Sodorna  és  Gomorrha  elsűlyedtek,  item  alii  dies  infelioces' 
ab  aliis  dieti  .íanuarii:  1.  2.  5.  8.  15.  Febr:  1.  6.  17.  19.  Mart:  1.5. 
16.  17.  Apr:  20  tentum.  Maj:  31  tentum,  .Junii  8  tentum,  Julii  17. 20. 
Augusti  1.  2.  10  et  20,  Septembris  15.  18.  Octobris  5.  6.  Novembris^ 
16,  17.  Decembris  5.  6.  7. 

Critici  dies  mensium  secundum  qui  et  intelices  dicti:  Januarii:  2. 
4.  5.  6.  11.  15.  16.  Febr.  6.  17.  18.  Mart:  3.  15.  17,  18  Apr:  3.  & 
7.  Maj.  8.  18.  20.  Junii,  Julii  Augasti  currentis.  Szeptembris  3.  15. 18. 
30.  Octobris  15.  17.  Novembris  cum  Decembr :  7    It.  15  et  17. 

Más  virgával  való  mesterség.  X'égy  12  szál  mogyoró  veszszöt 
és  tekerj  gyolcsot  reája  é.s  mondd  ez  imádságot :  Örök  mindenható  úr 
Isten,  mely  nyilván  a  te  .szerelmes  szent  liadat  el  l>ocsátád  az  földre,  ki 
kere.sztfáii  kínt  válla  miérettünk,  és  szent  vérét  mely  nyilván  miérettünk 
kiontatott,  és  halált  szenvedvén  meghala  és  maga  hatalmától  feltámada, 
mely  nyilván  a  te  jobbodra  üle,  kérünk  tégedet,  hogy  az  veszszök  által 
oly  nyilván  mi  nékünk  megjelenjék  az  elrejtett  kincs. 

Örök  mindenható  nagy  hatalmas  Isten  mégis  kérlek  a  te  áldott 
szent  fiadért,  hogy  olyan  nyilván  meg  jelenjék  az  elrejtett  kincs,  mdy 
nyilván  az  ö  szent  apostolinak  mejelent.  Mindenható  úr  Isten  tekinta 
mi  reánk  a  te  irgalmas  szemeiddel,  és  az  elrejtett  kincset,  oly  nyilván 
megjelentsed  minékünk,  mely  nyilván  a  te  szent  fiad  a  Tábor  hegyen 
megjelenté  Istenségét  az  mi  Urunk  .lézus  Krisztus  által,  ki  le  veled  él 
és  uralkodik.  —  Páter,  Ave,  Credo. 

•200 


WIEDER    GYULA. 


NB.  Kzekf  t  minil  alkalmato:^  Í(lÖl)en  kell  cselekedni,  ugy  mini  hoM- 
lU;   iiláii  14  napi^  a  nevezete.-í   nnpon   szép   tiszta   időben^  akítr  ^[jel 
nappal,  kivált  hétlón  és  pt-ntek^n. 

Mfi9  tmd:  Hogy  ha  valaki  meg  akarja  kisvrloni,  síüks<.%  hogy 
fik  az  napnkat,  időket  és  órákat,  hold  tölte  után  14  napi;;  az 
p\*ezeles  napon,  de  akkor  is  szép  tiszta  idö  legyen,  ^jel  is  meglehet, 
iváll  hetlőn  és  pt'iilcken  mivel  az  a  nap  siralom  és  vigasaKtiuk  napja. 
Uyítól  fényeííHég  ha  az  esd  leszakad  is  meglehet  az,  de  a  gyermek 
síülésltól  legyon  és  száz  logvfn. 

Imádság,  mikor  a  virgát  levágcKi.  KgekneJt  győzhetetlen  tlra  ki, 
Qennyet  és  röldel  teremtette  mindennemfi  benne  levő  rtllalokkal.  ugy  titeket 
vegzszők.  én  titeket  kényszerítlek,  az  Ö  lélsége  hatalmaííságám,  hogy 
U  mindenkí>r  mindnyájan  készek  Uígyetek   megnnitatni  és  kijelenteni  az 

0  haiatmai=?agátiak  engedvén,  hogy  ha  valahol  a  földnek  gyomráluin 
íi!ÍRÍtett  kincs  vagyon,  én  nekem  igazán  megmutassátok,  hogy  én  ötét 
lönnBu  '\p\7Áx\  k}velies}>eni.  töhh  barátomnak  tudtára  elhozhassam  és 
[haftZTiár-a  el  kOlthesst-k  iUivüssege.^en.  Ámen. 

Mjkor  a  virgátót   elindulsz  a  honnal   levágtad:   Örök   mindetüiató 
Uva  i'ir  Isten  tni  l'runk  Jézus  Krisztus,  egeknek  diívsöséges  szent  atyja, 

1  brWíc  én  tégedet,   mint   sziiz   anyád,   hogy   engedd   meg  én  nékem  ez 
I  itezsüOket,  miképiicn  Áronnak  és  Moize^nek  engedted  vala.  hogy  miko- 

^én   ia   ezeket   a   ve»Z8z6ket   a   te   halahnasságodra    kényszei'item, 

Vaiek    készei,    és   enget^enek   a   te    isteni    hatalmasságodnak,    hogy 

tia  valahol    a    földnek    gyomrában,    vagy    egyebütt    is   elrejtett    kincs 

[ngyon,  vagy  tétemény,  én  nekem   igazán   megnmtasstik,  hogy  onnét  ki 

íHiHsem  a  te  nagy  és  szeni  nevednek  Irszlosségére,  és  lelkemnek  üdvös- 

'  ítgere.  rdebarátoninak  hasznúra  es  épülésí're,  a  szegényeknek  táplálására 

ftta-te  szent  házadnak  építésére.  Ámen. 

Mikor  a  virgát  megveted :  Ti  veszszök  kényszentlek  titeket 
'n  hatalmas  istennek  hatalmasságára,  ki  mennyet  és  földet  teremtette. 
tiís  mind  azokban  levő  állatokat,  hogy  valaliol  elrejtett  kints  vagyon, 
l'agy  lelemény,  én  nékem  igazán  mcgnmtassálok.  hogy  onnét  kivehessem, 
^61  élhessek  vele  istennek  tisztességére  és  töhh  leIet)anUim  hasznára.  Ámen, 
Ti  veszszök  kényszerítlek  én  liléket  a  Jézus  Krisztus  neveti',  kinek 
lAtvÉsrc  minden  leniek  meghuiolnnk,  mennyeiek,  földiek  é.s  pokolbeliek, 
Uygy  ü  engerlelmesek  legyetek,  az  ö  szent  és  rettenetes  nevére  meg- 
I  liajüljatok  és  én  nékem  valahríl  itl  elrejteti  kincs  vagy  lelemény  vagyon, 
I  Tiindcn  fogyatkozás  nélkül  igazán  megjelentsétek,  és  megmnt:issátok, 
"lifSiiak.  hunak  és  szent  lelek  istennek  nevében.  Ámen. 

NolA  1.  Innen  megismered,  ha  ott  lészen  valami,  mert  megmozdul- 


uak  u  vGszszÖk  és  u  liová  hajolnak  utánuk  keli  menni  éy  ha  el  haUdt 
meg  vúteziifinviulnak  a  vcfízszök  tó  a  hova  hajolnak  oll  leiszen.  ha  p€ 
elha.jolna   mindenfelé,   vagj*  megmozdul,  ou  serami  sincsen.  —  2.  A 
azzal  akar  élni,  nem  kell  annak  tántorgó  hittel  lenni,   hanem    tökéld^ 
és  allltalatüs   legyen,  meri    nem   íog    másképpen    használni.    —     H. 
vesswzök  jó  igyenes  lötöí  szép  igyenesen  Telnötlek  legyenek,  rsak  kelt 
az  pedig   vagy   mogyoi'6.   vagy  szöllö  veszszű  legyen,  egyaráoyú  mind- 
kellí).  —  4.  A  vess^^zöket    hétfőn    vagy  pénteken  kell  vágni,  el^  liel^ 
az  holnapnak  az  az  negyed  napig  Iiuldlulle  után. 


Népnyelvi  adalékok. 

\* 

Délmagyarorszigi  bolgár  szerelmi  dal 


Libovnict  libovnica 


Esik  Az.  eső.  faj  a  szél. 

Ha  fütyülök,  szeretöm  nem  hallja, 

Jer  ki  édes  az  utczára 

Ne  f«lj  a  hoztad  mrtozdidlól 

MíL  bíinutii  eu,  ba  ide^ii  kaput  nyitok  ís^ 
Ji'ijj  ki  kedvoseni.  hn  mfzilláb  i&. 
Hadd  moncljnm  meg  oeked, 
Mily  rátartós  (büszJíe)  va^y. 

Jííjj  k)  kedvesem,  ba  silpadl  v.i^(y  i».] 
Hsdd  rooiidjak  noked  i»g>'  ipu  szót, 
Tiázlíisd   inejj!  a  csizmákat. 
A  inig  a  lityid  (áxülötd;  olaltalod,*) 

Akkor  jer  ki  hnzrAm, 
Ha  a  tieidet  mind  elultaLUid 
Majd  erre  jövök  a  lovakkal. 
Anuiil  hnza  tiajlok  a  cseréuybfil. 

Ha  arra  jövftk,  majd  danolok, 
De  pl**Jbb  eg\et  sírok 
Meg  sem  kóstoltam  az  almál,**j 
És  múl'  ts  odaadtam  kedvesemnek 

Eazed  kedvesem  az  alm.iidal. 
S  azi  i»ondod.  engem  nem  szeretsz  ^ 
—  •Ugyan  ki  mondú  ezt  neked. 
Hogy  eppvn  iéfjed  utáljalak  N  — 

Ma  kfídveüom.  nem  szerelsz. 
M'mdd  meg  btUrati  azt  szén 
«Jaj  iiekemj  édes  aaynin.  ím 
•  Jaj  kedvesem  .  .  .  bárom  (Wig 

♦j  Addig  takargass,  dulgi>z2ál  a  házban,  mig  a  szÖlók  olalszanak. 
••)  Képes  bfszí^d    Meg  se  i7.!eUe  a  szerelpni  őrömét,  már  Itánalál  inn«rí. 
*♦•)  KiVdlhelril  a/.l  sejteli  velOnk  a  l^iiiy.  bocy  jaj  szivének  őszszH.  mikori 
WJbbi  férjhez  megy,  ö  neki  meg  3  éviji  kell  várakoznia  liesorozotl  babája  után 


Cisa  leti  vetara  duj 
Gase  ud  svirna  hbi  niíqj 
lzleí$  libi  ti  na  pale 
Kidé  niare  ut  vasle  sate. 

Kaée  libi  da  nimarem 
Luí'éi  vrata  as  da   titvarem 
tzleti  libi  etikus  bosa 
Daf  ubada  ^is  falósa. 

cles  libi  {'aktu  l>ela 
)at  ubada  htirta  cMa 
ButtiSte  libi  (la  ulri5 
Durde  vaile  salc  prespiS. 

PavAz  mene  da  izle«i6 
Kuga  vafile  .lalf*  prespiS 
As  7.a  mena  síit  kiinete 
Gag|i  karem  ii  hargjelele. 

Ga  utvadem  as  2a  peja 
Za  páron  libi  za  rcva 
Aií  Jabnlka  niaam  jala 
Pa  na  lihi  winja  dala 

Libi  jahaU:íte  jadeS 

Pa  uhaiiies  ^i  me  níAloá 

Kojti  lib)  taj  pukaza 

Bafl  telteli  as  da  maraza  y\ 

Ako  libi  ti  me  niátei 
Pa  uéite  dami  rifies 
Lelc  mali  isiniánu 
Lcle  libi  Irí  gudisnu. 


232 


TXrHAsXoI    ÉRTRSÍTfeRKK. 


i\n      <  II      MIl:i(  lii^aljt  ; 

Jote  in  fctr-u.  tu  iintiticA  : 
_li  hasiiuratic  iiummícü. 

ratu  li  riinteni ; 
_.  _  umoiua  nu  e  mai  ü- 
0£orti  na  e  trehm*. 


VI. 
Oláh  táncz-nöta 


KamarÁtia  meftv  a  néne. 
Piroüitó  büjíre  kéue; 
Hugu.  ucKczu  !  nieff^-  utáua. 
KeiidŰ7.üdiii  voUiH  vAí^ya. 
•Menj  a  tUzl>e,  k.is  mibauztia  ; 
B«<!si  ruii^vhuk  SPiDtin  hn^zna. 
Bármint  keiitMl-r^^ii^d  tna^nd, 
Ráü  Iö)j!>  sz«^ps(>|;  már  nem  ráund. 
tofE^nyek  Dfin  kafmak  rajtad.>*) 


K&líání  Adáni  acolnok-dohokainegypí    kiadatlan    i:ynjleméayél/Jl  fordftnUa 

H    A 


Társasági  értesítések. 
Titkári  jelentés. 

nu^yarorazAfi   Néprajzi  Tirsas&gn&k   18M.  április  li6  IS-cii  lartott  i^ndes  kOz- 
gyQlése  elé  (erjesztette  fíerrmnnn  Antai. 

A  Hiinfalvj*  elnöki  niegnyilója  éi*  .l<'>kai  Mór  ü'lvnzlö  beszéde  ftllal 
t&»sé  vált  elsú  rendes  közjjyíilésilnk  óta  lefolyt  ri>vid  félévi  idö- 
kevés  szóval  nem  jfilwití'ktelfin  dolgokat  jelenthetek  a  tisztelt 
egyOlúsnek.  Társaságunk  működése  minden  téren  megindult  (*s  sike- 
ErpÖl  lanÜHitsíol  lesz  í!.s  részlelesel)ljen  he  in  számol  hiva- 
tfik.  az  •Kthnograithia-  eddig  13'^  ív  terjedelemben,  gaz- 
tartalonmml  megjelent  4  száma.  Felolvasó  üléseinket  fenséges  véd- 
nökünk, József  fühprí'zeg  órtekezé^o  nyitotta  mo?,  Öt  követték  5  felol- 
iraeó  üléiíen  t'.zainhel  Suinu.  (iönczi  Kerencz.  Merrtnann  Antal.  Kálmány 
joív  Katona  Lsyos,  Loland  íi.  Koroly,  Maritínesou  Atanáz.  Molnár  Viktor, 
í*jlpay  Kámly.  Rt-ihy  Lá.s/ló.  Slraiiss  Adolf.  Szendrei  János,  Szily  Kálmán. 
[ik  Aurél.  Vikár  Iléla.  gr.  Kumi  ( léza  értekezései,  a  melyek  általános  hazai 
Bjzi  tárgyak  mellett  a  magyar,  ozigány.  lót,  román,  bolgár,  liorvát  .s  a 
kon  finn-ugor  népeJtkel  foglalko/tak  és  t)e<:scs  adatokat  .szolgáltatlak  a 
prajz  tudományának-  Molnár.  l*ápay  i-s  Vikár  előadásaik  alkalmával 
néprajzi  tárgyakat  és  képektU  mutattak  tie.  A  közön.ség  foko- 
érdeklöíiést  tanúsított  tiléneink  iráni,  söt  a  kisebb  termekl>en  el 
fért  A  vála.sztmány  lial  látogatott    rdésben  intézkedett    a   társaiíág 

253  .^^^^^^^^^^^^^^^^H 


Iiivataloí    lolyóirnta   es   abregéje,  es  azok   ízerkcszlöje.  a  szakoszláli 
tiszlviselüí,  AZ  előadó  ülések  stl)    iránt  és  az  elímographiai    nuizeur 
vidéki  korok  és  fiókok  íi  a  néprajzi    kérrlűivf^k  ügyéhen  külön  hizoU 
gokat  küldötl  ki.  A  müzpumi  l>izollság  nagyhatású  tevékenységet  fi^^ 
ki,  Hermán   Oiii^   alt:il    szerkpsztetl    és  általa  s  az  elnök  által  a  mii 
ter  nrnnk  személyesen  átnyújtott    emlekiralhan    (elhívta  a  kiiltuszmic 
ter  fijíyelmét  a  hazai  népva.jz)  múzeum  ügyére;  a  mínister  iir.  a  kt  etíSl 
kozjívfíIéJíüriköii  képviseltette   voll    magát,   határozottan   kinyilatkoztAlta, 
hoay  uz  üpy  kiváló   runtcisságúrrtl    raey   van   győződve,   s   hogy   eimek] 
erdekél)en  minden  telhetőt  kész  moRlenni.  Ugyanilyen  érteleniU-n  nyilaV; 
kozott  R  minister  ur  az  orszátigyfilés   közoktatásügyi   hizollsiigáhan. 
Hprrmann   (Utó   szólalt    fel  a  múzeum    érdekében   es   az   orszagg^'QÍi 
szahadelvU  párt  értekezletén,  a  hol  báró  Nikolícs  Kédnr  hangsúlyozta  a 
hazai  népra.jzi  múzeum  szükséges  voltát. 

A  ministiT  ur  intézkedell  is  nuir  a  népnyzi  múzeum  t-rdeJcét 
a  nemzeti  múzeum  ügyében  kiküldött  bizottsághoz  intézett  n-udeletél 
és  más  tettel  is  kifejezte  tarsaságunk  iránt  val6  meleg  érdektődé 
a  *ajai  initialivíijából  30<)  frtot  adományozván  a  társaság  ri*-^ér 
Rökk  Szilárd-fele  nemzeti  kulluralapból.  Ez  az  adomány  egyensii 
hozza  lársasiigimk  első  évének  vagyoni  mérlegéi. 

Hálával  tartozunk  még  a  magyar  tudományos  AkarlémíánakJ 
mely  nemc.<ak  gyülé,seink  és  filés(*ink  szánjára  nvitotta  mejí  díszes  Ic 
meit.  hanem  egy  egész  külön  szobái  engedett  át  ideiglenesen  a  társafl 
könyvtára  részére,  a  melyet  értékes  könyvadomúnynyal  is  gyarapitott 
A  többi  könyvadományok  közül  kiemelem  Asbólh  -lánoset  Hoaznií 
irt  müvének  angol  díszkiadásúL  Néhány  tagtársunk  hajlandó  alapítva 
fejében  értékes  ethnographiai  könyvgyűjteményeket  átengedni  kÖnyvt*--| 
runknak,  a  mi  ki')velésre  méllí'i  példa  volna.  A  könyvtár  a  társaság  álw 
beszerzett  állványokon  nagy  részben  mór  fel  van  állítva  az  emli'  '•'^"' 
külön  helyiségben;  hogy  a  teljes  rendezésig  s  a  katalógus  elkes. 
is  olt  helyt  használhassák  t.  tagtársaink,  ezutátj  minden  hétfőn  délt 
4 — li  óráig  e  ezélból  rendelkezésökrc  fogok  állani  (I.  emelet,  a  kéj 
teremtől  halral.  Kérjük  társaságunk  tagjait,  szíveskedjenek  a  kőiiv^' 
tárt  adományaikkal,  kivált  saját  kiadású  könyveikkel  gyarapítani. 

Társasiigimkiiak  jelenleg  van  alapító  tagja;  23.  rendes  tagja:  í>-^ 
eok  szaporodása  az  utohtii  időben  lassan  lialad  előre,  de  ImzU'í* 
remélhető^  hogy  a  vidéki  kiírok  és  íiőkok  ügyéhen  és  általuk  meííM* 
dítandó  moziualom  rövid  időn  jelentekenyen  lr)gja  gyara|tilam  t:;. 
számál.  Erre  nagy  szüksége  van  társaságunknak,  hogy  hatásosan  nnir%'*  - 
hessek  nagy  czéljai  elérésében. 


•Í9í 


Ji'Qifzoköuyv 

a  M.  N.  T.  189().  márcziiis  22-Cín  a  m.  t.  Akadémiában  tartott  VI. 
iszlinányi  Olí^sOröl 

Jelen  vannak :  Himfalvy  l*ól  elnöklete  alatt  Borovszky  Samu. 
förgy  Aladör.  Herrmann  Antal,  Janctsó  Henedok.  Marienesou  Albaiiáz, 
Bernát.  Xasív  íleza.  Pápay  Kíiroly,  R«H!»y  I*ászl(\  Strauss 
.  .^endrey  János.  'I'ialios  (lyiu-gy.  Vikár  Héla  üs  a  jeíryz<5. 
Elníík  az  elöbl)i  nlí^s  je^yzökiinyvének  hitelesiltise  után  a  napí- 
(érvén,  a  legk«>zplel>bi  alapszaliályszerü  krtzgyfilé?!  teendőinek 
iTlapíUtsára  szólítja  fel  a  válaszíinányt.  (íyOruy  Aliidür  ejíyrs  vál. 
Igtik  aznn  véleménye  ellenében,  hogy  tekintettel  a  csak  léiévvel  ezelőtt 
lőtt  alakuló  kösígyniósre  még  komi  lenne  már  hitsvét  tíVján  i'ijabli  köz- 
jyQlést  eírybehívni.  lisyelme^üel  arra,  hoíry  a  válaszlmíiny  ezen  alap- 
smbályainkhan  elöirl  s  meghatározót I  időben  tartandó  közgyűlésig  csak 
mtiemtiiiy  reményében  szavaz  meg  egyes  ki)!tségvelési  tételeket,  a  köz- 
|E?Olés  «»gyik  feladata  lévén  a  kíMtségvetes  megállapításn.  Szerinte  tehát 
i'-^ik  ezen  szempontból  is  szükséges,  hogy  mentül  előbb  tart.sunk 
|k>»Z2y(ilK< 

A  választmány  csatlakozik  György  A.  felfogásához  és  elhatározza, 
[fcíVy  folyó  évi  április  12-ére,  mint  a  húsvéti  iinnepekhe:^  tehAt  az  alap- 
jsttbaiyokban  megjelölt    idökóz    lepk»)zelt»bb  esÖ  szomltatra  rentles   kíiz- 
Jftiési  hirdet,  a  melynek  napirendje  a  következő  lesz: 

1.  Elnöki  megnyitó: 

2.  Tiíkilri  jelentés ; 

3.  IViiztári  jelí^nlés; 

4.  A  szám  vizsgáló  hizotbíág  Jelentéíse; 
*h.  A  kiilLségvelés  megállapítása : 

6.  Indítványok. 

EgyiUtal  Ijerrmann  Antall,  Kéthy  Látuzlót  és  Strauss  Adolfot  bízza 
[niHg  a  vála-^ztmány  a  p<:'nztárns  számadásainak  Alvizsgftláí*ával. 

Slraiiss  Adolf  java^)lja.  hogy  a  választmány  a  közgyűlés  utólagos 
güvflhagyftssinak   reményében  a  pénztáros   részére  is  50   Irinyi   kölLseg- 
nyt  szavazzon  meg.  A  választmány  elfogadja  az  indítványt. 

A  pénztárnok  jelenti,  hogy  eddig  1247  frt  7fi  kr.  folyt  be  ala- 
IjMh-anyok,  tagdijak  és  kormánysegély  ozimén  a  társaság  pénztárába 
Jí*  öifezegbííl  az  alapUó  tagdíjakra  ti  tag  után  550  frt  esik,  a  mely 
j^-gnek  csak  kamatai  jöhetnek  az  évi  biidget  megállapításánál  tekic 
y^^  \  bevételekkel  szemben   -105    írt  kia<lás  és  a    (olyöirat    nyomda? 


TÁRSASiOt   ÉRTBSIT&SEK. 


S7iimlájn  áll.  Rgyúttal  megemlíti,   hogy  utóbbi  időben   a  tagsági  df 
kis.st^  lassan  folynnfc  he. 

A  jelentési  a  vál.  ludoinásul  veszi  s  annnk  raílsodik  pont^iára  vor 
kozólng  elhnlnro7./.a.  hogy  a   kitztníilés  iiliin    ulnlványlapoknak  a  folj 
iralhciz  mellékelés^  utján  i$  figyelmeT^íetendok  leí^^ek  a   tagok  kölc 
ségük  teljesítésére. 

Munkácsy  kivúnaiosnak  jelenti   ki,  hogy  a  társulatnak   immdtr^ 
Akadémia  egy  helyiségében  lelállitolt  könyvtára  rnenlöl  elöbb  hn--' 
betö  legyen  a  tápok   szamara.    Ilerrmatm,    a  ki   a   kOnyvtiir    idt : 
rendezésiéi  magara  vállalta,  kijelenti,  hogy  a  végleges  intézkedésig,  ÍIIi 
töleg  könyvtárnok  választásáig  és   a  katalógus   elkészítéséig   is    niinden 
bétl'ön  d,  u.  3  és  ő  6ra  közt  szívesen  rendel kcznsérc  áH  a  tairokniik^ 
társulati  könyvtár  helyiségében. 

A  titkár   a   kunszentmiklrtsi   ev.    reí.    gymnabiurni    könyvtári 
társulat  alapíti'ti  közé  való    líeléjiésél    hozza   a   válaszlmiiny    ör\'endí 
tudomására,  továbbá  bejelenti  uz  ü,j  tagokat. 

A  közgyűlés  után  tartandó   VI    felolvasó  nlésre  elOadókul    H< 

niann  Antal,  Katona   Lajos  és  Welier  Samu   jelentkeznek,  a  mit  n 

hisztrnány  luflomasul  vesz. 

• 

Uj  tagok.  Vnszko  Klek  állal :    Polyánszky   (iyula,    végzett    rmpnftvc-ndiíJ;. 
u.  p.  Huszl.  Vikár  Bcía  állal :   Korsslröm  Oszkár,   magisler,  Sortuv.iln,    Kinnor« 
Lázár  Héln    altal :    Demko    Kncire,    Szerb-ulcza  2.  sz.    rJiklsEint.    Nhöv    Géza.   álli 
Koniáromy  Andor,  kir.  taiifolűgvclrt  HervgszÁsz,    ifj.  Nagy   Elek    Scpst    Szt -Gyö 
ifj    Güdry  Fertíncz.  u,  o.  A  litk.-iriiál  jelentkeztek:    dr-    I-crgetporer    Pál   KeMkil 
Neustadt,  60,  Vorarlhei^.  Őchniikct>Qiik  Alherl,  adótiszl.  Kolozsvárt.  Na(rv-ulczji,j 
Tagányi  Károly  útján  :  dr,  Kornároiny    Andor,   orsz    loveitán    tÍBztv..    ?*' 
K'Vrltár.    Dr    llltfay  Jámis.  orsz.  levéliári  tisztviseJö.  Upesí.  orsz.  levéltár 
által:  Dr.  Kelincr  Viktor  városi  főorvos  nob.*iÍnán.  A  póiiztiwsnál :  W' 
a|)ái  Apjir.  Tolija  m    Riítliy  Viktor  utjáa :  Snnon  Jenfi  ügyvt-d.  Hiítliy  I 
nyomdász,  Húlby  Viklor  u,  a.  Vörös  Vtdor  az  Airííld  i'7Prk*'3zt/;j>_',  S»s  1 
Iványi  Ödíín  u   a.  inindityájan  Aradon. 


Báró  Orbán  Balázs  t 

országgy.  képviselő. 


Társaságunk  székely  szakojiztályunak  cliiokc,  f.  évi  ain-ilis  hó 
Budapesten  meghalt.  Főműve,  a  SzékelylöM  6  kíMelerí  leírása,  tele  tj 
a  legbecsesebb  néprajzi  anyaggal,  i  külüni'i.sen  mondák.  Hzi'kiiflok.  via 
A  székely  ethnolugiáboz   akadéiuiaí   értekezésekben  é3  inas    muiiki) 
is  értékes  adalékokkal  júnill.  Az  ethnoKraphiát  érdeklő  dolgozatai 
>l]tazú:$  keleten*  és  «Kelpt  tündérvilága*.  Aldá.-s  emlékére* 

256 


Irodalom. 


i  j>;i::  ■   I    évi  ;Í|)rili8  'il^iki  száins  iiunfnU'tj  h\U  t'lelrajziii  e» 
italvAti  l;(rs;isjii;iiriklí*li   szt-rcpéry  ím 

-^"Vi  Közlemények"    XNIik    kölí-te    isméi    íruzdají   (artaluinmal 

■ti    BtTtiiii,    ki    };rininvid^ki    lajiuliiianyulj<'>    alkalinúval    u 

.  .   .~ie,  ez  ériU^kcs    l'iri'k    nyelv/iírnl    torjuíÍÉ'lniest'n    jsnierteli  k 

jAt  hAUrnzKfl  nietf.  a  sjnkásos,  tle  nyí-IvészPlíleg  ki  iiein  elégllfl 

!     rtáíift    Vfi^i^fö   Rftjmunci  c\i\:  ftluioloRiai    cíikke.    majd  egy 

♦raa-mordvin    ni-jirnese   eredoti    szövt-^c    t-t.    fonlilása    következik    "SsiSp 

dmmel,    melynek    tsrUtina  johhndAn   óssz'Hflg  n  «Csibán    királYurfl*  cjt 

ével    iKnza    VadrÓ25ák  472;   iJi*    KútKis  Ignórx  az    <orIa  ojuiio*  nevű 

król  értekerik,    s   Iftbb   idevngij  lóriik    sz<»vegel  közül,    MutikdcfH  i\jabh 

közöl  a  majtvAT  nyelv  törük  elemcibril,  pl.  birka,  dió,  gólya,  haris,  har- 

liyO.    kígyó,    kúkény.    k^rle,    iiiogyoró,    pacsirta,    sajt,    seregély,    süveg, 

ka,  lóklyó.  ürcim.  JJaiatifía  József  kél  cyJkke    spccziáli&    magyar   dol- 

ilknzik  :    A    tnagvar  lianyiok    ki-pzáse    és    Hangsúly  a  magyar    nyelvben. 

u    kiveszühen  lévő  liv   nyelvet  ismericli.    Budfue  József 

.yelvmulatványokal  és  szogyűjleményt  ád  ;  M nnkdciti  peáig 

rrieii    i*  u         i"  r  ..it    úlju    eredményeinek  közléséi  kezdi    meg,    ez    alka- 

i^vogul  nv*'i     '.HÍ.    (lialeclusát  nagy  apparatu&sai   ismi*rtetVL<.    s  érdekes, 

'Dgir  ■  '  k-'lteniényfkkvl  kísérve.  A  szöfejti-sek  ki^zt  ^feiii^  J&iios 

ii  ■   ,i;-t  A   vo^ul  jis-lMJl-al    ((Ttgliorú,    ^rt-gnyi  v»'(i   egybe^. 

■  ..-■■■.     .(^'Ji  (.l~r»    füzí't},    lí-morlctésekei  és  bir.'iialokal    találunk, 
I^ZÖlt    k)    keit    ríhf'Iiiilnk    Budonz  ísnierlelését  Ablquist   miívér^il;    A    finn 
iH.kái-aiél  rcrvucbin  Mikk'S  könyvéről;  Váztatok  a  glazovi  voljiikok 
módja  ki'iréWíl  (orosznl).  és  Weske  Mihálynak  ugyancsak  orosz 
1  .  A  i-sercfiiií-z  nyelv  dinteclusairol. 
„Aitemativák  a  rumén  elhnologlához",  írta  Herrmann  Antal.  Bpest  IS90.  SzercA 
Ihhftj  a  irtriéne'-elbnologiai  ktTdtshc/,,  rnely  még  mindig  napirenden  van,  bogy  l.  i 
is    a    dacziai    colonusok   egyenes  leszárniazása-e,  vagy  pedig  a  Balk/inból 
'■vAndornlI  pászlorncp?  Az  eddigi  feitegclésekiöl  eltéröleg,  melyek  a  histnriai 
ki.  nz  eibnologiáboz  fordul  ü  a  rumének  képzeli  nag^  múltját,  a 
_^rí:  kifejti,  hogy  ez  usszehnsonUlasa  ruménekre  nézve  azon  épen  nem 

^tiiiUL'f.yrc  vezet,  bogy  abban  c^ak  hanyatlás  és  bukás  jelentkezik,  míg  a/, 
hogy  a  rumének  a  Balkánon  alakult  pásztornép,  kik   alacsony  sarböl  emel- 
őid,   bogy  ma   Európa  keletén  t-gy  friss  erejű  s  gyorsan  roüvekidíi  urszágol 
—  a  runiénekre  nézve  nemrsaJc    nem    niegalAzó.  de  felt;melő  és  biztató  a 
"■■■    -\z  íFTéle  elmtrlkedétíek   —  úgymond  a  szerző  —  nem  kizárólag  aka- 
•rtn^k.  de  gyakürtati  JL'lenb'iségük  van.    A  rumén  nemzet  inosl  igen 
. .1.0,1  áll;  most  kt'll  niepv;Uaszlania  haladása  eszközeit,  utjál.  Hogy  elha- 
magát,  milyen  irányban  haladjon,  tudnia  kell  azt  is  mely  irányból  jött? 
ir.i.iuliríiitik     i.i.i'v    t»  kérdési'k    ma  mindenkit  joblüui  érdekelnek  mint  a 
yeik  semmiről  sem  vesznek  tudomást,  a  mi  nem  k ép- 
ülgeti.   Herrmann    ez   értekezéséről    (melyet    Déván  a 
gyei  tori.  társulat  ülésén  olvaS4>tt   fnl)  sem    vetlek   a  rfimánok  tudomást, 
odfűmi    lapjukat  kivéve,    mely  szintén  azt  hiszi,  hogy  eleget    telt    híva 
.ktiHk*it  gyakorol!,  nml' ri  a  felolvasúsrúl  bárom  Borban  szólva,  a  raarynr 
Üellxin  a  tud-'St  iilézr.j.'L;ygvel  látta  el.  r.  1. 

loirnal  of  th«  6yp&y    Lőre   Society,  a  nemzetközi    rzigány  tudós   társaság 
í^nJmrffhi  kíi^Iirnye.  a  m»*ly  kivált   az  rhií'k.    Ciiarles  G.  Lelaml    lolláWl   gyakran 
llctfj    kitileni'  nyekí't    és  magasztalva    méltányolja    néprajzi    tttrekvé- 
|ii  v\  W    fü?.«>tri.t-n  íllö  — llG  1}  nagy  elismeréssel  ismerteti  az 'Ethno- 

:hát.  és  uugnl  fnrdflAsban  közti  a  \\\.  fílzel  li>4.   lapján  köziWtÜk 
.  ilot.  E  luclt.tb  lapia^^ágol  és  negyedévcnkint  megjelenő.  Dávid  Mac 
Ititi   r.^  >i  .<"-n    szerkeszlcll    kuzli ínyét    ajánljuk    azon    tagtársainknak,  kik  a 
nyok    ismerete    iránt    érdektődnek.    É\i    tagsági  díj  egy    font    sterling  U^  frt}^ 
ilkexbetni  n  szerkcsztfí  titkárnál:  Edinburgh.  4.  Arcfaibald  Placc. 


VRriYKS    KöZI.KMÍ 


A  bolgár  nemzeloévről,  líonortU  uujiul  ludua,  a  né pváuiJ óriásuk  s  k<iUirtö« 
hununk  törtéiK-ti-nrk  kiliiin')  ir<'>ja,  u/   ' Acadetny*  ^^'ik  logutótihi  szárnálian 
etymulofty  mid  etbnic  nieaniiig  uf  tlie  iiame  •bulKurían>  07.fin  alalt  ^rt^konk.  Hon'o^ 
zerixit,  iidha  Procopíus  jól  tsmerhelte  a  holgar  néjH'h  ini^rt  a  l'onlUH  Euxitius  pl 
jniii  liikú  kíiiönliüző    tiépekel  s  ktllniinscn  a  Itunnok    (Ürzs«it    ri'szletesen    leírja, 
st'in  fi.  sem  liirltínel«fHík  folytatúi  Arhiidus    i-s    Meiinnder.  a  iKilgár  tífvpl    Sdliajwm 
eitilílik.  Másrf<>ízl  pedíj^,    iiiiiJim    kési'ibU    Antioctitai    Jiiiios,    EuiioiJiUit,    V.ajií'\- 
Man-elliiius  in**|itíuiléke;:iipk  a  bnlgiiroknil.    I**ir;iiíuk  niluk  leljeiw^u  Ős.s/fívá;í 
Ictrás»a1.  a  melyot  I^roropíus  ad  a  litinnokról.  A  Jxilfpfruk  tehát  nem  mílwr>A 
f»  htmnok  t^ffitik  törím  :  nevfJk  la  az  volt,  «HoI)fár()knak>  iipm  ok  iifvozlék  rn 
hanem  a  H^omsztid  idegen  nép^k  :  a  sz[áv(>k  üs  g^MIiok-  }AXt  most  m.iga  a  •!,..■. 
név  nem  származik    másból,    mint  a  Volga  folyótól.    Máaok    me^ifardltva  bisnk,  do 
,  Uoworth  tagadja,  hogy  valaha  egy  nép  n  maga    ncvijt    folyókra  a  különösen  al^Tin 
tHOfOTn.  mint  a  Volga  ráruházta  volna.  K>ili')mben  \%  scni  a  tőrük,  som  az  ugor  népek 
e  folyót  mai  nővén  nom  ismerik.  A  csuviisok  .  «Idel'-nek,  a  kalmükök:    •UÍl"-neJi. 
a  csoremiszo^k  :  OuU-nak.  a  mordvinok  :  •Kainak  bfjják  a  Volgát  Kubri<iuis  xs  azt 
nion(|ja  12i^-han.  hogy  a  Volga  szláv  név  s  a  tntAroknál  iiove :  'Etil* :  sül  az  uigul 
Chancellor  is,  ki  Rpttonetes  IvAn  (lűHH — 1581)  idüjében  járl  Oruszors^ágban,  mmtén 
tudja,  hogy  a  Volga  misként  •!{»».  Kzek  szerint  a    bolgárok    hunnok,  kiknek  fi»v^ 
lulajdünkepen  •voI>(ár»,  a  mi  annyit  jelent,  hogv  Volga  melltkiek.  lís  Koiisl;ti  i 
rurphyrogCDi'ta  egész  hutáro'/<fllan  mondja  rúluk.   bugy  a  liolgm-okat  elObb  l< 
guroknak  hívták. 


Vegyes  közlemények, 

Hüvelyk-hölcöm-lyüki,  Babszem  Jankó.  Tamaranczi  hanczi.^ 
Fúylné  Hentaüer  Mariskától. 

A  napilapok  azon  vitája,  melyik  jogosullahb  irodahni  kife)t'2v':s /^f 
hÖköHt,  pszombe  juttat  ('gy  tjzot.  mflypl  nn-g  gyeruiokkitranilinn  hiillnt; 
nAItnm  a  kicsiny  vagy  Irtriw  einbnr  jclfili-siírr  ;  <^  a  Ifffiki  l.yiiki  volt  nth-jj, 
ember,  nem  is  mondtuk  at>ba  kis  emtier,    hanem    mindig    Ijtíiki,    mert    ez    i 
azonos  fogatom  volt  ebíttílnk  amazzal.    SzfllrtvArosomlian.    Jibí/.berénybeu.  í-. 
kirejezóH  közszájon,  de  azt  S4?jlem.  hogy  a  Mátra  al);iból  Eger.  vidiíkírö!  sxaí  i 
oda.  A  lyüki  szól  jogosati  tarthatjuk    a    hüve/;/fr   sajáts;igos  nyeWaiakj,"i:i'.- 
az  irodalmi  nyelvben  van-e  létjoga,  az  ismét  más  kérdési,  de  mint  tiijk, 
euilflésre  méltónak  vélem.  Kdlünbeu  teljesen  igaza  van  annak,  ki  a  Hü> 
ueni  iameh  el  magyar    népmesének,    igaza  van  nemcsak  azért,  mert  etiy  n- 
gyűjteményei  ok  t>en  sinrs  meg.  de  nem  fugja  senki  a  magyar  nép  ajkán  som 
(MoBt  már  talán  a  fordítások  után.)  Gyermekkoromban  bel  alkalmam  vrdt  t*  i 
és  szebbnél  szebb  népmeséket  hallani  drága  jó  anyánitöl.  ki  azokat  részben 
.  ^des  anyjától  hallotta,  részben  a  nép  ajkáról  jeste  el.  de  Hüvelyk  Matyii  $<;<i 
'hallottam.  Van  nekílnk  egy    népmese    alakunk  az  Alí()ldön.    egv'  kir«ii    ki5 
ennek  az  eredeti  magyar  nevp:    Babszfin    Jankó,    Az    alfíüdi    magyar   cmt. 
mondja:  *(llyÉin.  mmt  a  hüvelyk  ujjam*,  hanem  ezt:  ^Akkora,    mint  a  ba 
Á  fcis  enilM'rt  pedig,  mint  fentebb  említem,  egyszenien  Itfiiki  n*íli  nevezi. 

Van  egy  má^ik  kis  hütt  is,  melyrrít  gyermekkoromban  mes^-l  hullottam,  tx: 
Tnmnrnncci  hancci.  De  ennek  már  a  neve  i.s  elárulja  német  or*'delél  i,TsjnftfAQ<*JU 
hanczi  =  der  daumenlauge  Hansl  ) 

Budaprtit.  IH'JO   április  2S. 

Ai  Attila  nev.  Vámíjéry  Arniin  «A  mag^Txrok  eredetiről.  írt  mQvel>en  Attila 
nevét  a  talár  íeld>,  -ideU  az  az  folyam.  Voign  wóval  veszi  egynek  s  tr.-.l. t-t  .u-i. 
magyarázza,  hogy  a  hunnok  világbírd  királyának  nem  ez  vidt  a  tii 
egyéni  neve,  hanem  i-^ak  mellékneve,  melylyel  mint  nagy  hódilol  és  h.ii  i'  ,u- 

25b 


VEGVES  KiiZLEMÉMYEK. 


M  jtvors  cmelkeíir-^énelc  j^^lleiiiy.i^^iil  rubn7.lAk  fol  kürtáj'^ai,  vagy  e&eile^  6  niu^ 

it    -     •iiv:Lnli>riiiáD,  luiul  tetle  ktb^il>b  egy  másik  \ilágtiúdito,  q  mongol  Teinuüsiu, 

'  iLZiir  «igeu  halalmas*  nevet  veUe  Rtl.    A  magyarázat  tetszető*,  de 

:n\  a  üolü^tmii.  az  t.  i.,  lio^y  Attila  kurtánni    miLsem    tudnak   tttélt 

.-l,  már  pcdi^  alig  bihctu.  ho^yhu  más  iiviu  i».    legalább    Príeku^  nt 

\Uiia  \alúsá^oá  nevúi'öl,  iitidDii  udvarALian  járt,  vele  ebédelt  s  alknliiiii 

Luau  Uiiályrúl  és  viszony Dixxd  ^ok  ininűenréle  aprósáyol  megtudni:  már  pedig 

he  b^k  ■Attt^las*-nnk  nevezi  s  ily  iit'vrn    iaiitfrt).-k  Őt  a  kúiistantíitápolyi. 

II  udvartiart  U.  Mind  a  nielielt  a  dolu^    léiiyrtfrere  m^zve  nntryoo 

.1    van    Váinbéryiuik  0  Attiln    nevo   rsakugyan   annyit  jelent: 

*".'/.'/  /"\''"   £]i)ttnnk  u^tyau  kUlönúsnek  ltíl&/ik,  br^y  valakit  ekkép  nevez* 

[  d''  A  r<riiiiitiv  ember  felfogítsa  szerint  nincs  l>enne  semnn  föllUnA.  Az  olyan 

jett    KA    teljesen    értetniellenekké    vjilt    9/ein<j{yiievek,    min/ik    a    müveit 

Bgyományszerdleg  szjillnak    nenisedékrul    nemzedékre,  a  kezdetleges  túr- 

'•-ak  kivútelkiíp  fordulnak  elé    Ott  jobbára  minden    egyes    személynév 

•    mely  ha  nem  is  mindiíf.  de  ipen  sok    esetben  a  azúlelés  koniliné- 

i')<s7'-fíi<:'>/i^bcn  lenni.    Ez    magyarázza  meg  —    liogy  (weink  élelílinl 

I  (t  —  az  ilyen    furcsa,    legalább  n  mi    szemdnkhen    luresa 

I  1    Iclvék  az  úrpádkun    okmányuk:    Malál.    Váiuir,    Wndég. 

|(inyilv:ui  a.  ui.  ulúszülötti.    Husvut.    Fiiiködd.    Szereda.    Péntek,   Szombat. 

lucamyílve  Erd»íd  s  torokós  alakban  Ormáu,  Várad  Hegy.  Sziget,  Tarlód. 

stb. :  de  különben  is  íi^mereteg  az  a  fölötte   jellemző   hístórtni    példa,    bogy 

r-Li'nk,  a  ki  úpen  sakkozás  kÖzt>en  értesíllt  egyik  Jin  szdlelé8é.r>!'d.  ezt  e  pillanat 

kíiíl  a  sakkjátékusoktul  jol  ismert  <rocliinízás>  perzsa  kifejezésmódja,  a  «6nb- 

skk*    után    nevezte    egyenesen    Sab-ltukknak  ;  a  mi  AlmciS-nioiidánk  ts.  habár  az 

UniUíi  rn'v  aligh;t  függ  iiim/M  az  •álom*  s/óval,  annyit  mindeneseire  ijizonylt.  bi.>gy 

Aq^-id-'k  k'-r.iliíth    még  mindig    nagy  ÍM'folyása  volt  a  szüleiÁs    könil   olííforduló 

■'Mie;iyekri.'k  a  i:Hvad.«ra,  inert  rsakia  ilyen  szokás  mellett  fejlmlhelett  ki  a  monda 

un    vni,.ín.-!,    I.ugy    Almos    vezért    unyjrtnak    egy    bizonyos    álma    után    nevezték 

Kzeket  .szem  eldtl  tartva,  nem  fogunk    rstHlálkozni  az  árpádkori  magyar 

Viile.   Vitleh  (a.  m.  viz,  v.  o.  ugor  :  vit,  vete,  veil.  flraégi :  vides  =  vixei) 

rd  (lengUrd.    tenger}    vagy    a  lmsonl<'i  jelentésű    ó-tórok    Tinytz   (tifigiaz. 

hgisz,  dengesz  --  tengeri  'is  Oy/í  nx  lujgur  :  ukusz,  kun  :  oehus —  folyam) 

f  melyek    közöl    az    utolsó   —  aliglianem    a    hessenyök    n-vén    —   «Ü<'uz», 

«Ogbuzi.  *()guz*.  «Ogguz»,  «Ugyz*  stb.  váUnzatokl>an    szintén    ismeretes 

XI  Aa<;idnk  alatt.  Ily  m6doii  érthetif  lesz  a  tutgy  hunn  király  nevónek 

la.  Atl  valamelyik  nagy  folyó    mellett  sziiletbetett  —  (alán  ép  a 

melHt  ez  a  Muna  is  —  még  pedig  olyankor,  midiin  apja  Mundziik 

llád;  1  cbtik  esetleg  tartózkodott  urna  folyó  mellett,  se  véletlen  kíthll- 

laX'  •  az  alkalmat  arra  nézve,    hogy  az  ujsz>ll0tt  folftmnnak  nevez- 

A  liirxk'luliirság   északMiyugat)   t>irzseinél    ugyanis  a  nngy    folyó  s  azt^m  a 

íf^^  r»  Káma  neve:  «edel».  <inp|».  -iseU  {kazáni  talár  és  baslíiri,  «6deU  (ka7:Ak- 

;  II  régi  magyarságnál  'Atel-  vagy  Elelkuzu,  meg  a  Don  és  Dnjeszter  nevében) ; 

^elcl".   ■etil*.  'elUU.  A  szó  légi  alakja  azonban,   mely  visszanyi'thk  a  hunn 

ú  attila  volt ;    igy  nevezi  a  VL  századbeli    Zcmarcbos  a  Volgát 

tn  irt  Aiilunk   {.\t^lf    találjuk    Kurisl.intin    esoiiz. írnál     A  miiiíí 

iiM.ii  keresztiíl  a  a  régi  nitiin  --  folyam  mzó  a  kelet-európai  pusz- 

ítnél ;  Ugyanazt    tapasztaljuk  a  hunn    király    nevénél.    A    magyar   bagyo- 

lf>  nn,fi.....,iz  Iiának  tudvalevőleg  fií/ie/n,    Etheie    alakban    maradt    fenn  a 

Dci  '  k.  mint   használatkin  levil  személvnevei  Is.  igy :  12Stí-ban  Eteh 

L(  I      ÍW).  1331  s  1332-ben  Etet   (Jerney:  Magy.    Nyelvk.).    lH33-ban 

»r  Cod.  l'ipl.  VIII.  3.  711).  Kétséget  sem  szenved,  hogy  a  magyar  nép  az 

Q«ni  vehette  n  nyiigoli  népektől :  a  krónikákból    ismert,   <Athila'    meg' 

Udlá*-nak    csak    ugy.    mint  a  német    <Ezilo>,    iKlzel*    0-Buda    nevélren 

E»-nak.  az  utóbbi  alaknak  ^Etelévé*  való  átváltozása  egyeuesen  hangtani 

eki9é|>,  már  pedig  —  ha  a  hunn  király  neve  a  gerniánoktul  kenll  hozzánk  — 

glcAp  «  liajor-uszlrák  aEzílo*.  •Etzel*  alakot  kellett  volna  útvonnOnk.  A  magyar 

név  rsakis  ott  alakulhatott  az  Attilából,  a  hol  az  "Etul*   'Ktbil>  folyónév: 

^  Üiin  mentén  h  a  I^endeguz    Muiidziik.  Munduzugi.  Reuwa  iFloa,  Rugda) 

"(BleUa,    Hilda  =  Blllda,    —  v.    ü.    belén  —   ben}    nevekkel    meg    a    Hunor- 


2óV» 


fSniATOK   B   LAI*ÖIC  KRHmTORtUMA.   (ÜZERXE^ 


KRKRTRK- 


Mogürfólr  mondiiva)  együtt  nyilván  azon    hunnoklul  származik,  a  Idlc  Attila 
után  a  Duna  és  Tism  mellékéről  kiszorítva,  a  Dnjeper  és  Volpa    közti    - 1-  -' 
voriuUnk  vissza  a  a  kesolíbi  idök  (olyanián  ama  viiíf'ken  aiakull  na^fyi'; 
niint  a  bulgárok,  avarok,  kazárok,  kitnok  t;a  aztin  a  magyarok    küzt     .-.■.,....   ., 
Mert  ulóvéííTí?  is  mind  etiy  szálig  ki  nem  vesztek,  csak  roinl   nemzet  ImmlottaJc  fni 
s  maradványaikat  bol  keresnénk  máshol,    ba   nem    azon    nippek   kC^zötl,  mc'iyekj 
általuk    megi(7.áltt   terílieten   balalmasodtak   el?    C  bunnoktót   elhalolt   aztán    ni 
ku^lyuk  neve  észak  felé  rgéaz  a  votjákokip.  hol  Monkácsí  B.  szennt  az  .-híif  i 
íe\e  a  le«ziíbekip.  a  kiknél  az  Atídila  núv  mé^  ma  is  ismeretes;  eljut< 
boz  basonlü    vállozalban  a  kozép-ássiai    törökséghez    is,    melynek    Abu 
följegyzett  mondái  szerint  Alinge  kháa  ejcyík  liátO],  Tatártól  azármazúlt  A'í/<'< 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

Kovfirs  Gfffírfiis ;  A  inisvüü  hriráJiy.  Elleazék  78.  sz, 

MolfhviiH  fierffely :  A  halmáéi  csókvAsar.  KqIozsviU:  78,  sz. 

At  emti^iAéQ  aintistikóia.  Kivonat  az  Elbno)p>Aphia  3-ik  számáhOI.  Amdüli 
Nemzetőr  márcz.  W. 

Harwnih  Lujsa :  Husv<^ti  ssokosok  a  Nyárád  mentien.  Ba'L  Ujsái*  Qb.  u. 

Simatf  Jiitifjit:  A  madárvMlág^  dalainkban.  Nemzet,  ^b.  sz. 

MoltiUr    Viktor:  A    biisvéti    tojásokrúl.    (Konyvismertetéiiek,    mulaliráni 
budapesti  és  vidéki  lapokíiiJii  (ápr.  bö.) 

SintOH  O^xa:  Az  áUiaj  türténete  ^Heine  után)  Pozsonyvidékí    Lapok  6d>.^ 

Uox'k  Jdiivn:  Vallási  ünnepek  a  kOzépkorhan.  Budap.  Hírlap  05.  sz. 

RfViit  iMasló:  Magyar   örmények   (az  Etbn.  ulAn;  Alföld  és  Erdélyi  He 
76.  iuuun.   -Arménía*   májuníi  füzet 

Harmatit  Lujza:  Mikes  és  az  örmény   bázo^>ság  kelelen.    Arménía  4.  (Q| 

Vaifhi   Va£nl :  A  román    nyelv    ázUá^ysági   dial*-<t»'<;'     'MjitíMí.il    i:ii 
riialecl  sela^ian.  Tribuna  8H  és  fcftv.  sz. 

hvduffy  iijfHia:  A  pftióczok  •Bárbonczás>-a.  Turmtak  i.apju  .^   >^s 


Szerkesztői  üzenetek. 

Gönczi   Fercncz.  KfífM  István.  Weber  Samu,  Márton  József.  Rttgtt^ir  \ 
TreurneHy  Károly  urak  közleményeit  köszönetlel  véltük. 

K.  1.  Konatantinápoly.   Az  Ethnographiát  küldjtik 

L.—if  T—r.  Munkács.  A  lajstromot  gyüj lemén yduk be   osztottuk    A  kiadAac 
egyclílre  néni  tfondolbaiunk.  Kűzremükí^dését  továbbra  is  kérjtik. 

T—aZs—a.    Szászváros.    A    szlávok    bevándorlását   illolö    kérdéare   a, 
számban  válaszotunk. 

Tisztelt  dolgo7.4társainkat  kérjük  szíveskedjenek  sürgősebb  kÖzlcAcIrHkti  j 
elCbb  beküldeni,  mert  a  nyáii  szQnet  eMtt  az  <BthnogTaphiá»>nak  még  csiüí^ 
számn  Jelenik  meg 


260 


Felhívás ! 

Az    ,  .[rhÍA"   jel«n    ■lámúhox    posui    utnlvAnvUpot   tud  lékel  tUiik  t. 

i:<-re.  TifZlelrttcl  kérjllk  fíkct,  B£ÍVL'Bk«HÍjeufk  liHiriil6k(t3  dijAl- 
lóbb  lickültlout,  lin^  hivaUloi  /írlcsitÖDk  oa^'y  nyoioílui  kHllsÓKt^lt 
.  Az  uCulviLu^lujiou  m.  ingBági  tllJDti  kivUl  iiz  .Etbiiolugiaclie  Míttuiluu- 
ms  Un^ptm"  éi  bx  .Anxeiger  der  GesfílBclturi  111/ <)io  Vütkerkunde  üfiKaniB*' 
HU  folyóuKtok  idd  évfolynmÁm  is  be  lebvt  kUldvui  ni  eUitizi'téaí  ítsaKeift't.  a 
y  a.  MaKy&roreftd^i  Nípniffti  TársasiK  la^Jiu  námkrtk  (u  remles  &  (rt  helyett) 
Tttn  van  leBnilUtva.  Ugyaiit^zt'n  »lk)tl<'>nitDii).  n  t'rtért  megTeodelhetu  mi*^  ak 
1moioci«obc  MitteUiiiiffí'n  aoB  Ungarn-    I.  kötete  is.  (1—4    füzér,  ld87-189(») 

Dr   BOROVSZÍCY  SAMU, 

péüítúroH 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Fvilezer  taggal  kezdi  meg  társaságunk  nyilváiioft  pnlyájAt. 
tép  szám,    de    vajtiii   csekély  azokhoz    a  nagy  feladaloklioz 
^peat.   a   melyek   eloitUiik    állanak.     KérjUk    tagtársain kat, 
■  'rk  kiirllkbeii  tár»a»ógiiiik  eszméjét,  nzerezzenek  neki 
..-.  .  a  kik  anyagilag  éa  szellemileg   táiutígassák  a  társa- 
9t   nagy   czéljai    eléréBcbea.    Tanulmányai    kOrének    úgy 
lette  fontOK  mint  küzénlckÜ  voltánál  fogva  a  mi  tártjaHágiink 
van    hivatva,    liogy    a  haza    üsszes   népeit  nagy  kiiltur- 
imnkára  egyesítvén,  a  legazáinosabb  tagú  tudományos  egye- 
st  legyen    az  országban.    Hogy   ezt   mihamarább  elérjük, 
tagtársaink   bnzgóságától  ÍUgg. 


A  Magyarországi  Néprajzi  Társaság  VTI.  felolvasó  ülését 

M90.  május  lió  10-én,  szombaton  5  órakor  tartja  meg  a  M.  T. 
Ikttdémia   palotájában.    Tárgyai :    Lázár    Béla.    A    Garalmn- 

liás  diákról;  Matirko  Bertalan.  A  üasparek-monda  keletke- 
s;  Dr.  Wiislocki  H.,  Szerelmi  jóslás  és  varázslás  az  erdélyi 

íígányoknál ;  Weber  Samu,  A  szepesi  szászok  ruházatáról.  A 

Jolvaníó  Ulés  után   vthi^zfwhuii  tüé^  lesz 


Néprajzi  dolgozatok  szerzőit  és  kiadóit 

[érfUk,    legyenek    segítségünkre   a   hazai    néprajz    minél  tel- 
ibb bibliograpli iájának  összeállításában  (folyóiratunk  egyik 
itában)    és  küldjék    meg  az   „Ethnographia**   szerkesztő- 
nek   vagy    társaságunk    könyvtárának     néprajzi    érdekű 
íbbi  és  ujabbi  kiadványaikat  (könyveket,  czikkeket  stb.), 
lelyekct  lapíinkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  KUlönö- 
'■  -^  'Méki  időszaki  sajtó  számos  értékes  czikkét  lehetne  így  a 
clfcledóstül  a  tudomány  számára  megmenteni. 


,^thnologisclie  Mitteilungen  aus  língarn." 

Az  iitupsKuhálynk  31  ^-a  i^'y  azM  :  ^^  jM-^a».í^  n  kltirnlili  n^akkÜrJIll 
ItkIÓ  írinlk"'z^s  véfíett  jirról  [*0Qdo!tko4lik,  liogy  ^'"ffj  ínidfclnni  nypl^-t-n  «EeNi4l 
1  ifV  »l.    vngy    tinsniilM   ízóln    lisziii    siakfolyuimtf"!    i 

temi'.  1  .  i'ou  ií  vilnHKtniitiiy  l'^W.  riDVt-mlKT  hi't  2'Aii  Htrloit 

lilUpu'lúU  lúf^  //MTmfinti  Anlaílal,  az  .EÜmvlo^ischtt  JUUtéilaitguu 
cximfi  Jíxrikrű)y6irar  kiu<ió-«tirkeí»tt5jível,    hosry  Ilfcrmftnn   u  migcu  i' 
liiivoiik{u)t  vgy-i'gy  ívet  »záii    n  Mnt;ynrnrj4]uU:i    Néprtijxí  Tárínsrtg'  lii' 
k-ményeiuek  is  a  túrfiimíUí  tílűmió  lilé»eiii  fclolvMott,   úeyatiniíin  »  Ki 
Jönyben  (.F-thnoírrjipliiti")  roeftjcItMit  dolffoMlüknak  nérnH  nyelvin  va 

Ak  .KlIitiulojirUcbf  Mittellituirt'a  ftUh  l  U(r»t-u'  i-zituil  folyúirmt,  a 
\Ét  ÖBSKes  unkkílrük  Cittürű  óm  ubsüliit  érti^klí  kDtlönyimk  ismerlek  «K  u  ront 
DV^állApodúslioi  kéjicBi  líialukúl.  Ax  18!HJ.  évvel  ke£<lfí<f6  U.  klit«tót 

IIERHSAarX    .%.\TA1.    ««    KATÓKA  ;i«AJOM 

^AfrylltteAPU    Togják    flierkrflZToni    éa    kUdiii.     J^rog'nuniajA    >iiinyíbn»  bfivUl, 
MrLgynrorsú^    tiépehi    túl    U    kiU'rjettzti   TÍK9ii;álúdásiii(,    t6IUiik    délrt-  é»  k«lfl 
Romiitia.  a  Balkán,  a  L<<vaiite  népeire.  Oroseorszáx!'*  ^t'  ^^  uiiu;yArrH! 
nApCBAliiürn  a  Igy  a  népUuii  tuduiuunyok  terén  Kzt  x   fdliidxiot  kívánj  > 
A  mely  hfttitiknnk  jutott  u  lorténelemben  :  hogy  k^zlessc-  kolrtet  nym^ottAl 

Az     ,Krhnologischtí     MíttuilnDgeii    niifl    Ungarii"    cxuiáii   httvookénr    ^'i* 
8  Ivee  füzetekben  fog  meKJcIoiint  az  .Brknugniphia"  aUkjAban.  Eb^>ííl  2  (v 
dolgozatokax  kUxtíl  rökfriwn  német  Dyelven.  e^y  Ív  p«dfg 

„Anzeiger  der  Gesellschafl  für  die  Völkerkunde  Ungarns" 

cximinpl  »  n  lout  jolzetT  iitrtAlniumíil  n    Ma£ryiirors£S£Í   X/^prnjzi  't'áriAsáj; 
IfüoH  kiizliínye  lesz,  mig  az  ^CrhimhigimMio  Mirteiliingt'n"  ügy  anyngru  mint 
gozisra  nézve  ltíkép«D  a  sz&kkOrOk  száoiilrft  kívAu  ttidományos  forrútuniik  > 

Az   .ElliDuloj^aclie    Mittefliuigen"    a  iiz  „  Anzoífrer"  ol^Axetékl  ára 
tOKD  évtíukiiit  ú  rrt  -.  a  MAir>urországl  Néprajzi  Társasáff  tagj«l  sxAniint  n; 
caak  3  Trt.    A  ki    felnit  a  Ü  trtnyi  évi  tagsá;;!  díinn  íVliil  még  2  tVnit  tju.^  aa. 
^Etlinograpliián"    kívül    és    vele    ejjytírt    ns    „Ethnoingiache    Miltífiluncf- •     ?    ta 
.Anzeiger"  folyóiratokat  ia  megkapja.    Az    utóbbiak   ám   ktilOu  ia 

flzvrkt^tiziMkuél.  do  a  czél  viUgos  megnevcséaével  a  Ugsági  dijjal  rgy.i 

gi  pénztiroelioz  ia  kUldhfttf. 

Az  ,KtliiiologÍ8olie  Mitteilnngen"  widig  15*)0  példj4nyh«ii  In, 
bel-  és  killfüld  vttindloguaiiinak.  A  II.  kOletct  ot>nk  uz  i'l6llzi'l4)kuvk 
moK.  A   II,  kötet  BleÖ  TUsotu  mAjus  hó  végéu  fog  ujc{uelcnni. 

Az  „Etboologiscbe  Mittlanlungen  aua  Uugani"  és  nz  „Ai^itfr  ilír  f;* 
adiart  fUr  die  Vülkerknodt;  Uugarne"  kJadó-scerkeaztÖi - 
Budapest,  1889.  dcczcmbcr  hóban. 


HKRRMANN  ANTAL 

^^  Néprajzi  Tár»aadg  litkúm 
fi.,  AMla-aiexa  íT- 


KATOMA  LAJOS 

■  Néprajzi  Társaság  jrift*.'' 
X.  Tár,  tJc«UB^^iitc&3 


TARTALOM. 

l  Ifj.    MnHrh-a    fíerialnn  :    Egv  |    VI.  Jtiltvinfftf  Offula :  Ekv  kis  ad«- 

szpprsiM-^'i  tiópin''ntlAm! 261  '  lek  n  paíócüm-p  t>abm»li))C'£         SÜÖ 

II.  Í>#*.   Wlf'jihieki  ilrtiriktüt:  Sze-  VII.  Harmnth     Ltíjzu :     Nópnyclvt 

rvlau  jóslás  í*s  s^erelnii  varázií-  adiilékük.  VIL    Mihály  Puli.    — 

líU    'Át    Prdélyi    süloröti    rxigá-  VIII    ToIIil*;  Kresi 

nyokniil   273      VIII,T;-.i  '  ..'k 

Itl   Lrisfir  B4lu:  A   garaJwncziAs  IX   M  myol  leiepet 

diákn'.l  .,      - 277         X.  ír. 

IV   Dr.  3/M«toií*/B<»r«ííí.- A  «ma-  XI.  V.  i 

gy.nr«  név  ereílete -...  285  i  Xll  \é|.i.»j^i  *.^<,^^.^.„ 

V.  HV^r  iSamM .  A    szepesi   szá-  |   Xni.roIyóirAlok    s    Uipok    repertO' 

szók  rulifizaln  ,      99!  rinrnn 


Az  »Cthtiagm pilla*  köxOl  turiíeWífekat.  id.  ). 
B  fttt  Dt^By^Joldal  8  frt.  njrotcasilolílal  1  frt  Cfl  Ur,  i 
Ueek  to  iiK  olAlF-gnsHn  tlxatHndö  dtjak  a  kii>< 

k6nJr^^lTom(lA)»  i*  Mii^yíir  Tiirt.  Aktwlímln  t . 


KiúdHOflúlE.  (Hornyánszky  Viktor 


A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG 
VIII,   (a  nyári   szünet  elótt   utolsó)  felolvasó   ülését 

1890.  Jnniiis  ttó  t4-én,  szombaton  d.  a.  9  órakor  tulja  meg 

BT    M.    Xu^.    A.lca<iémla    palot  A.f  Abn  ii. 

Tárgyai: 

1.  Or.  Patnibány  Lukác*  jelenltsp  Alisán  Lco  ürcnény  •Uinograpt 
velenczet  jubilt-Miiimrí"*!, 

2.  Dr.  Kunoss  Ignáoz  jelentése  kisázsiai  lADalntáijyútjáróI. 
8.  Thury  József,  Hjila?  né)M!rú'l. 
At.  Or.  Versényl  György.  A  Ifányarémr^'l 
5.  Barótí  Lajos,  A  délvidéki  német  telcpckWil. 

»lolT:i.sừ  ulilii  tuhis7.tináiiyi  Qlés.  Vciid^vt'krt  Hxlvf»eu  látimk. 


Nóprajzi  dolgozatok  szer/oit  ós  kiaíUnt 

kéljük,  legyenek  ^egítségUukre  a  hazai  néprajz  minél  tel- 
jesebb bibliograpliiájáiiak  osazeállítAsában  (folyóiratauk  egyik 
feladatában)  és  küldjék  meg  az  ,,Eth7iograpbía*^  szerk- 
ségének  vagy  társaságunk  könyvtárának  néprajzi  éuícJ^ú 
régebbi  és  njabbi  kiadványaikat  (künyveket,  czíkkcket  stb.j, 
amelyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  Különö- 
sen a  vidéki  időszaki  sajtó  számos  értékes  czikkét  lehetne  így  a 
véglegeH  elfeledettől  a  tudomány  számára  megmeutenL 


TIINOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TARSASÍG  ÉUTIiSiTi'iJE 


riZEKKESZTr 
T»r     IIÉTHY    I.AsZUi 


L  évf . 


I89II.  jiifliiis  I. 


6,  szám. 


Egy  szepességi  népmondáról. 

fia  «  a  n^pr.  lársaság  május  havi  ülésén  fclotvoatn :  //),  Matirko  Bertalan. 

Zmgtni^níl   királyiíiik   a  velenczei   háború   költdégeint'k    fedezésére 
a  ^zc.\t9..^i-g  13  vftrnsi^t,   viilamint   Luhló   és  Tíxiolin  urmlal- 
Uias2ló  tengyol  kir:ilynak  zálogo.iiloUa  el.  Ezen  iilölöl  kezdve  az 
lo^ositoU  Rlld  uépét  n  lengyel   kiriily   által    kinevcjsett  helytartúk:  a 
sták  knmiAnyozták,  a  kik  mindenkor  a  luhlói  víirban  ft^ükellek. 
íbl*^  városa  az  elziilogosíloll    területen  némilo<?  a  főszerepet  vitte ; 
a   KlO  evi   lengyel  t'örihatóság   befolyásának    —  rofly  a  itiaya 
ui  kívdli  a  kereskedelmi  erdekek  elÖmozdilAsa   állal  határozottan 
hatjistíal  volt  az  o^hsz  lelvidt'kre  --  niosl  már  leíjkisebb  nyomát 
llaljtik  tíibln'  *'  víii'íjíMikhan,  Liibbi   mégis   mai   ttapig    megtarloUa 
féi  jelleget:  lengyel  nyelvet  s  lengyel  szokásíul.  A  sztarosztdk  vara 
«n  all.   emlekök   azonban    fönmaradt,   s    l.ubtó   ma  Magyarország 
^cüen  lengyel  városa. 

A  Nííven   fekvő   vúros  a  Szepesség   székhelye:   Lőcse    mintá.jdra 
>ÜlL  A  ni^'szügü  piacíot  hajdan  oszlopos  házsor,  az  il  n.  hlbasházak 
melyek   nyilt   cííaniokai  az  ániczikkek    kirákiuíára   szolgáltak. 
...1  diszítö  szintén  tíHanioko.s  vArosluiza,  s  u  temdó,  mely  a  tera- 
k*^rülvette,  a  jelen  század  elején  pusztullak  el 
Népe  általában  élénk  képzeletű,  s  mondáiban,  mint  a  szláv  népek 
lönőfsf^n.  a  mvsztikus,  habunás  molivtimokat  rendkívül  kedveli. 

\   i.-ii.^i.iröl   bátran   mondhatni.   hog>'   ncpmondákban    gazdagabb, 

iszág  lííbbi  része.  Oka  egyrészt  a  változatosabl)  hegyvidék 

szoti  viszonyaiban  keresendő,  melynek  hol  .^zokallan,  hol  természet- 

'  -    L'ei  inkább  ragadják  meg  a  nép    képzeletét,   másrészt  egy 

egy  elrejtett    völgy    lako.s.^ága,  a  melyhez  a  népköltészet 

jTobb  ellensége,  a  haladó  mWelÖdés  csak  elvélve  találja  útját,  egyes 

Ml.  t.  261  18 


íielyeklio;^  iii/.öd6  mntutúit  :^  ü^íyáltalúhan   ö^zes  liagyományaíL   mii 
ereUeU  .színben  rnoy  ludju  Öi'izni. 

A  Szepesfiég  niondákhun    igen   gazdag.   Néhányát   kOltOt   alfl 
dolgozták  föl,  (pl.  Tompánál :  Márta  kíinye :  Menedékkö :  A  szej>esra 
leány ;  HeíyeskÖ),   néhányát  ismerlelték,  de  minden  behatóhb  tannir 
nélkül :  lej^java   nuist  i.s  a  nép  ajkán  él.   A  Tálnihoz,  u  szei)esi  vúrlj 
a  vörös  kolostorhoz  slb.,   sok  szép   helyi   monda   lűzödik.  Axamitt 
a  híres  rablónak  höHleUeil  köUöi  vilúgitúsba  helyezte  a  nép.  sőt  egy 
rablóról  ugyanazt  mondják,  a  mit  Ovidiu-s  riaciifin')!.  ki  a  lopott  niitrhd 
farkánál  Togva  vonszolta  a  Imrlangjáhn 

E  mondák  nagy  péiize  naiv  hitet  löltélelezö  igen  régi  időben 
kezhetelt,  ;*  ma  már  mint  a  nép  képzeletének  termékei  állanak  elöli 
melyek  való  alapja  után.  adalok  liiányában.  tobbé  nem  kulalliat 
Annál  t'elötlöbb,  s  eredetiségénél  fí)gYa  érdekesebb  ía,  egy  <KaszperPÍc« 
szóló  lubiói  monda,  a  melynek  keletkezé.sépó!.  alakulásáról  .•?  tÖrlt 
alap.ján')l  kétségtelen  adataink  vaimak,  a  a  melyek  vilagüt  vetvén  a 
alkotó  tehetségére,  péfddl  ni/ujfouak  arra:  mikép  támadhat  ralí 
és  a  nép  fantáziá.iának  ö.siizevegyiile.-íével  egy  olyan  kerek  (ÖrténetT 
melynek  költői  oldalát  senki  sem  fogja  tagadni. 

Kas;^erek.  tgy  bc.^zéli  a  itep,  lubtói  |X)lgár  volt,  a  ki  ttorral  keres- 
kedett. Tokaji  bort  szállilotl    Lengyelorszíigha,  egy  gazdag  varsói  ker 
kedöliöz,  még  |WHlig  liitjijon:  a  I'oprád  vizén,  iigy  inli'zvén  mindenkc 
dolgát,  hogy  bon-al  lelt  hordiiii  olt  liagyla,   az   rin\*Híkel    pedig  Lub 
szállította   vissza.   Egyszer  a/onhan   olyankor  jelent   meg    Vai*sí>ban.  i] 
mikor  a  kt^roskeiJö  nem  volt  Ii4>nn,  Felesége  átadta  Kaszpereknek  a  pír 
kulcsait  azzal  az  utasítással:  tegyen  úgy  mint  rendesen,  raKia  le  be 
s  vigye  magával  az  üres  hordókat  Kaszperek  lement,  átkutatta  a  pic 
minden  zegét-zngát,  s  egy  rejtekhelyen  egy  nehéz  kis  hordóra  akadt, 
mely  lenekig  arannyal  volt  tele.  Senki  sem  volt  mellette,  s  a  tn|iast  s(?nki  1 
sem  vette  észre.  A  hordócskái  az  üics  hoivlt)k  kiizt  észrevétlenül  szállí-l 
.totta  LublórHj  s  nyugodtan  élte  napjait. 

Nem  ugy  a  varsói  keroskedö,  ki  hazajövetele  után  a  Icj 
észrevette,  egy  azép  napon  Lulilón  termelt,  lopással  vadulva  I. 
a  birák  elötl.  Kaszperek  mindent  tagadott.  Esküdött  a  boldogságos  szfla 
a  háromszemélyi)  egy    istenre,  s  minden   szentekre,  hogy  a  lopá-sl 
Ö  követte  el.  Vesse  ki  lestét  a  löld,   ne   foga^ía  lie  leikéi  a  menny/ 
hamisan    eskilszik!   De   Isten    megbüntette  gonoszságáért:    Kaszpervl 
harmadnapra  halva  találták. 

Ahghogy  eltemetlék.  kisértelként  kezdett  hazajárni.  Nem  vnlt  he^y 
sem  a  földben,  sem  a  mennyben.  Eijel   az   alvókat    bánlolía,   hoz/.iijuk] 

sas 


IFJ.    MATIKKO    FtRHTAt.AN, 


L 


omUI  :iz  2'i>íyl>H  s  véríik<*l  «zopta.  Hn  g^'ortyjira  gyi^jtotlak  eltünl,  ha 
tolták  isméi  int^í^jeleiiL  Keleségéhez  is  jarl.  nyiVszorjíOU*  rirnáiikiHlüU : 
ibwiek  rstjUi.  onge^zlpljék  ki  a  hflnét,  mert  ninc-sen  helyo  sem  a 
Ibea,  sem   a  luennylipii 

Akkor    fölboniűllák   u   sirjúl.    Teste    rtpy  teLs-zett.    minlhu   ntnn  i.** 

itotíé    leli     volna,    az   alvrt   omliorpk    vtírétűl    napr*'iI-na|H!i    s/eiil»    és 

jvét^bb     tptt    Ös^eszorított   Okiében   tépeti   hiij^/^lak,  ruhájún   pedig 

voltak    liUliatők.    Holtlestól   öríú^i   einliortiituc^   kíséretében  a 

,  laczára    vitték^   s    fejet   a  lemplom   ószaki   szegletköven    sii-ftsó 

lipávnl  nyakazták  le.  A  fej  tegíjnlííll,  s  friss  sebéből  vér  dmtott.   De  e 

V'S  nmi  szünli'tle  meg  a  rémeket,  nőt  Kas/.perek  az  ulasokal,  a 

lolgozókat  viljitíos  nappal  Itántalnmzla.  harapta,  fojtogatta.  A  Iiol 

.:k.  villamgyorsasiiggai  otl  teniieü.  í-'ehér  paripán,  visszitóaii  ülve 

Ijpyakazott  fejét  krisárhan  vagy  hóna  alatt  hordozva.   Ha  a  vái^zoncse- 

'■'  '      '  ■  1.:v«zóra  Kyüllek.  azonnal  széljelkergelte  űkel.  Mejírémílette  az 

I.    úgy  liogy   az  emberek    puszta    nevétől  is  léitek.    Fök'g  a 

kai  rabolta  meg,  de  a  szegOny  népet  meg:iulalm«zta. 

A  vdrot?  landíva  ekkíir  ellraVitiTizta.  hoíív  a  holttestet  újböl  kiúí^tja 

.o..n^L  A  piacz  közepére  miiglyál   raktiik.  tetejére   meg  a  hulotlat, 

!;gok  közOll  kaezagni^  líéka  módjiira  brekegni  kezdett,  )iol  a  jobb, 

B  hal  lábat  emelgetve  a  magasba.  A  nép  azon  hitben  oszlott  széjjel. 

«    ,  rtelföl  végre  megszabariult.  ü  Íme    -  Ka.szperek  u  szomszéd 

•I  rjézte  a  saját  megegettetésél.   A  hol  ezetitül  megjdeitt.   otl 

|fcQ«ba  borult  míntien   éghetni.   Kölgyiljtolta  a  háztetőket.   ?  az  emberek 

'    'f'k.  hogy  a  lüzet  elolL-^ak.  He  t-sy  pillanat  nlalt  megváltozott 

.   _  ,       ..:    egö    háztetőről    tebér   galambok    rejfüllek    a    magasba,  s  a 

Dftenck  uem   volt  .semmi   nyoma!  Néha  csak  ániitotla  a  népet.  Néha 

Így   trtzvész  egymásután,  söl  egyszerre  több  helyen  is  dfihímgött 

f.  .oi.-.),aii.  A  kísérlet  még   minrlig  járt.    A  város  .nzerencsetJenségének 

■W   mí*wzire   terjedt  el   Magyar-  és    Lengyektr-szágban.    A   ket  ország 

i  végre  LublóD  gyűllek   össze,  exordsmusl  mondottak  a  gonosz 

-  a  Szepes  vármegye  föhljí^n  kivül  esö  sápt>si  várba  átkozták  el 

•  kel- 

s  :^rosi  vár  egyik   lornyúbiin.  fehér  lova  farkához  kötve,  várja 
!  t-k  a  szabadulás  nrüját.  Minden  sziizadik  évben  egy  lóször  szakad 
ua  a  löfark  minden  egyes   szála   széljel    lesz  lépve,   akkor  lephet 
Isten  itt'lószéke  elé. 

Ez  tartalma  a  mondának,  a  mint  a  lublöi  nép  ajkán  él.  A  <furcsa> 

'lelon    t>pen    reriíUö.    Furcsa   képzelelük   leheteti    azoknak  is,   kik  e 

naiv  lelkű,  babonás  lengyel  nép.  így  vélekednék 


kJiS* 


ef?y 


m^ 


18^ 


EOY   SZEPESSÉGI    NÉPMONDÍHÓL. 


minden  józan  ember,  mert  nem  lii(i.ia  elképzelni,  leliet-f  v«lú  alapj 
nagyon  is  meseszeríi  tárgynak  ?  E  tOrténetröI  ma  csak  Szepesséj? 
részében  tudnak :  peílig  másfélszáz  év  elOlt  az  egész,  felvidék  ii 
de  inílr  mint  alakuiófélbcri  levő  mondát.  KaszpereJc  valóban  élt, 
halála  ulán  e^e\l  t-sodadolgdk  az  1718-iki  év  tavu.szán  Uuboinirsíki 
Tivadar  (1702— 1754-.)  staro&ztasáKa  alatt  történlek.  MuU  századunk 
neves  ti)rtónet  int  ja,  M  MiUyjwaz  17:íH-ban  me^elenl  •HrodorauH>-ábiiii*) 
hallomás  útján  jegyezte  tol  a  türténotet. 

-Lubló  városa*  —  úgymond  —  ^gazdag  és  tágas,  s  a  hoti  és  naftj 
vásárok,  valamint  az  egyházi  lju(_'sük  tartására  alkalmas  és  látugatotí 
hely.  Kzen  városban,  a  mint  hallottam  az  1718-iki  e-íztendöben  oly 
csodadolog  tortént,  a  mely  megendílésre  níéltó.  Egy  Oaspatek  nevZ 
közhiedelem  szerint  nem  egészen  lisztéi  jellemű  kalmár  váratlan  halállal 
mull  ki.  Alig  hogy  eltomelték.  krtriiljárni.cs  iigyann/on  öUo/etben.  melyet 
éltében  viselt,  övéihez  íh  latogattii  kezdeti.  És  a  látszat  nem  nsalt,  meri 
a  városbeli  utasokat  fényes  nappal  is  szömya  módon  bántalmuxlo.  i 
szolgálókat,  a  mezei  inunká^okat  megtámadta,  a  város  házuil  fi'Igyúj- 
totta,  s  a  mi  szinte  hihetetlen,  hogy  feleségével  is  közösnit,  í-s  pénzét 
az  adósoktól  elvitte,  hitelezőinek  pedig  niegtérttelte  a  tartozását  Minden- 
nemű csinyje  után  a  dolgot  végre  oda  vitte,  hogy  az  ottani  nép  üDnejíeíyeB 
szokása  szerint,  hollleslét  a  sirbó!  kivették,  lefejezték  és  elejLreilnk.  Hogy 
igaz-e  vagy  valótlan,  de  az  állandó  hír  tanúsítja,  hogy  ásovai  letilOl 
fejéliől  vér  patakzolL  Miiitjui  a  halottjit  a  babona  nem  csekély  hí] 
nélkül  elégettek,  ismét  i\i  lüzvészsxel  büntette  a  várost  ezen  goi 
kisérfoL  Sokan  azt  hittek,  hogy  az  i'kdög  maga  rejlik  ez  emberi 
s  hogy  6  mérte  reájuk  a?:on  csapásokat;  mások  ellenl)en,  a  kik  a 
tétekről  szi'tló  lijrténelekben  kételkedtek,  áiczázottnnk  képzelték, 
egyébiránt  mindez  akár  való,  akár  mesebeszéd^  én  azért  enüitettem, 
az  emlékezet  számára  el  ne  veszszen*. 

Weber  Sámuel  a  Szepesség  tórlénelmi  monograph  iájában.*^ 
idézett  helyéből  ttidja  a  tfirténelet ; 

•  In  Luhlan  slarh  (iasparek,   der   kaum   l»ejcraben,   heruniging, 
Seinen  in  demselben  Anzug,  den  er  lehend  tnig  tnisuchle^  und  aurh 
Miitag  den  í.euten  begegnete.  und  die  Mágde  auf  den  Foldern  ,; 
Man  grub  hierauf  den  Leichnam  auH,  und  Hess  ihn    verhronnen 
halb  die  Stadfj  die  den   AbergUtuben   zii   nahren  sciiien, 


*)  Hnngariap  antiqiiae   el   novae  Prodomus     .  .  .  et-- 
Belíua  Pftiinonias.  Norimborgae.  1723.  (Lili.  11,  pag.  108.). 

••)  Zipser  Gcschicbte  u.  Zeilbilder.  LÖcse.  lÖHU.  63.  pag. 


riurlor    \\a,íl 


2fí4 


s*.  Főleg  az  utolsó  állllás  kedvéért   hoxlain   íöl  a  lenti   idézetet. 

Bzerinl  a  városra  az^rt  sziihtak  b^^1elé^^t,  mivel  a  hnbonosúgnak 

IL   Állítása  egészen  hamis,  m(*v\  az  eredeti  sziWeg  télreertésen  alapul, 

^1  exl   olvassuk:  *(I;i(laverP.  haud  sine  sii[ier?itilÍotiis  rriniine  exnsto, 

ilenim   inrendiu  a  noíaiido  isihoc;  ri[>erlrii  i^ppidum  mult-talum  luit.» 

Béltől  is  eltekintve,  sehogysem  hihető  e?.  állítás.  A  kor  szelleme 

:>ljn.  A  múlt  s'/í'izad  elején  az  elíOIók  töMíú-kevíshbé  a  boszorkíinv- 

5kliöz  tartoztak,  melyek  akkortájt  móg  nagyl>an  lolytak.  Csak  Mária 

la  tomolle  vl*k1^k  sirhQ  u  babonát  összes  ^szerszámaival  együtt.  Az 

BJiTig  maga  a  törvény  volt  a  halaimában. 

Édes  anyám,  gyermekkorában  :  a  negyvenes  évek  ví^gí'O  KaszpereJc 
ndájal  már  jelen  alakjában  ismert«.  Különösen  az  Iskolás  gyermekek 
Iték  és  mesélték.  De  arra  is  emlékezik,  hogy  nagyapja  eg\'kor  a  téli 
^ék   unalmat    ülüzendö.   egy   Ócska    krinyvböl   olvasott   föl   egyet-rnást 
|sz{)erekröK  A  mull  nyáron  megfordulván  Lublt'i  városában,  utánajártam 
jdülognak.   s  szerencsém   volt  e  könyvet'")    a   városháza   levéltárában 
li.  A  lengyel  nyelven  irolt  í|uart  codex  a  Liber  Actonim  nevét 
,  H  178 — lÖ7-ig  terjedő  lapjai  a  Wilcsinszky  Ferencz  váro?i  nótárius 
17!H-ban  ítiljegyzell  Kasz]íerek  íiLMtóriiijál    Lortalmazzák.    Szorosan 
:  memorandum.  Kivonatos   tartalma  a  hivatalos  jegyzőkönyvnek, 
ilározott  lendeoíiziával;  hadd  íirökittesst'k  e  orfodatftrlénet  az  utókor 
ízele  számára.   Nyelve   nagyon   zagyva.    Itt   tiszta   lengyel,   amott 
lalm,  nagy  része  pedig  e  két  nyelv  sajátságos  vegyQléke. 
A  tulfljdonk(^j>eni  tartalmat  rövid  bevezetés  nyitja  meg.  Kaszperek 
ily  Uiblói  polgár  és  borkereskedő  I718-ik  évi  l'ebr.  hó  28-án  hunyt 
[liobló  Városában,  teljes  öntudattal,  s  a  halotti  szentségek  ájtatos  fól- 
után.  Nyomban  eltemettetése   után   (mint  polgárt  egy  templom- 
sír  illette  meg)   kísértet  járt  a  megholt  képél>en  az  alvó  embe- 
Ölögelve,    harapdálva,  fftjtogalva   őket.   söt   kés^öbb  mezőkön  és 
utakon  és  korfsmákban.  világos  nappal  is  megtámadta  a  járó- 
^tóket.  A  kiásott  lioliteíi  elégettete-ie  után  sem  szűntek  meg  e  rénidolgok: 
3y  hét   alatt    Lizenöbizör    puszliloll  a  tűzvész   nem   emberi'k   keze, 
ím  a  mfgholt    «phantasm^a»    által   fölgyújtva.    «A   város   lakói  ez 
en  nappal  keveset,  vagy  épen  setnmit   sem    dolgoztak,   igazán    ugy 
mint  az  Örültek,  minden  házban  egész  éjjel  a  lámpa  fénye  mellett 
QUicéDt    virrasztónak,   a  gyakori  tűzvész   idején   minden   holmijukat  a 
piaczára   hordozták,  és  szabad  ég  alatt   háltak.   A    kísérlet  pedig 
ik  8  mi  vái-osunkat,  hanem  más  vidékek,  sőt  más  országok  népét  is 


l'uboy  Píter  polgármester  úr  szíves  engcdclyéveL 

26n 


nyugiaiaintolta  pkkf*pen.  Hasonló  rémdolgokríM  sem  kn'mikáinkban 
lehetett  atldii^  olvasni,  sem  idösehh  emberek  szájából  hallani,  s  az-értj 
hiszsKük,  hogy  minket  az  egész  város  l)ünei  miatt,  -isteni  véffset  tíi^t 

Eanyil  mond  a  l)evezelés. 

Egy  Hertxíly  nevű   szolgalegény   voh   az  első,  ki  a  kísérletet 
m&Ycz,  l-jén  a  temelű  ajtíuábaii  látta,  s  erre  annyira  megijedi,  liogy  ; 
alig  tudott  hazamenni.  A  márcz.  26-iki  általános  kihallgatáson  már  i 
serege  jelentkezelt  a  tanuknak,  férfi  ás  nö.  pór  és  polgár  egyaránl. 
mennyiök   vallomása   egyí'onnán    liangzott.   Nyomban   a   lefekvtíít 
valami  hideg  tárgyal  éreztek  a  testükön,  mely  ütötte,  harapta,  fojtng 
őket.  Mindegyeiknek  Imi  a  kezén,  hol  a  nyakán  roltak  látható  sebeLl 
segítségért  kiáltoztak  s  gyertyára  gyújtottak,  eltűnt  a  gonosz  léleJc. 
lovszky  Kristóf  nevű  polgár  meg  is  foglíi  azt  a  sötétben^  és  birokra  1 
vele.  Mindezt  eskitszóval  erősítették. 

•Übviando  his  lerroribiis*  kot  görög  szertartásii  pap  niondotla 
exorcismust  a  halottra.  De  ez  mitsem  tiasznált. 

Ápril  t5-én  \\\  tanukat  hallgattak  ki  a  Curián.  Hittan  jelentkezt^ 
Összesen,  kr^ztük  egy  Zawad.szky   nevii   obgnrtí    lakos,  a  kit    Ka&zpt 
tJljában    megtámadott    A    földhöz   vágta  őt  és  szakiíllát   tépte.    A 
lármára  odasiettek  a  közeli  mezőn  dolgozó  szántóvetők  .s  kisegített 
Kaszperek  kezei  közül,   míi-e  ez  hirtelen   eltűnt.   A  jeleti  volt   Salgof 
Andrá?.  városi    «frumenlalor,   pro   meliori    fide  et  documento> 
tanúként  szerepelt.  A  legtöbb  ember  látta  a  kísértetei  és  lolisinerte 
a  vörös  ruhába  öltözött   Ka.szpereket.  Még  az  nap   hivatalosan   bon 
föl  a  sírt.  Testét  annak  találták,  a  miníinek  a  mondában  leírják ;  mít 
nem  is  halotté  lelt  volna.  ITjjai  közt  haj.szálak,  ruliáján  vérfoltok ;  '(\x 
est  notabile  contra  natnram», 

•Has  itaípie  inquisitiones.  ixienllatosipie  revisiones  Nos  Jiuiex  Jc 
tique   Assesores,    Consules.    lolaque    (lominunitas   Civitatis   Ijiblovic 
tídehter   et   conscientiose  conscrihi,   Sigílloque   anthenthico  Cittís 
muniri  euraTÍmus*.   Erre  két  Kiblői  p()lKárt:   Maczko  .lakából  és  Jc 
Jánost  Krakkóba   küldöttek  a  püspökhnz,   Szemheck  Mihályhoz   ín(^ 
alázatos  levéllel,  a  melyben   ese<ieznek:   Hatalmazza   föl  a  lublói 
a  halottnak  síijából  való   kivételére*  A  levél  eredetije  a  püspök  ten| 
válaszával  együtt  a  codex  lapjai  közé  van  varrva.*) 


*)  •Tlliislriaaime  et  Reverend iasúnc  Durnine  One  Dne 

Graljnsissinic  I 

Nos  pusillua  grex.  Incolae  Oppidi  l.ublyoviensis.  suli  remoliori  climBl*  ; 
tgit06C«nteB  tamen  et  a  longe  legiUmum  Dticem  et  pRstorem  sDum  veneranleí. 

260 


Apr.    24-én   hazatéritek   a  kikOMílttfilc,  a  pílspTiki   ff^lhíilftlmruá-íiíal 
itt.  Muezko  Jakab  inisbun  s/.:itnüU  \k\   un   iziriléii  ;i  rodexíien  fog- 

'Áf'HI  26-ün  koriin  rejíiíel  kivitték  ii  iiieMlíoIíiogiilt  Kaszperek  MÍImly 

pemét  szi.  János  leinolöjeböl  a  balárbmi    íekvö   kovuiiyeozi    inesgyére. 

Ul  nagys.  Kozsnnrivío-s  FeUcziári  Antal,  szepegi   kortnányzó  ós  l.uttló 

nmak  parancsnoka   jeieíilélében   sok   emIxT   laUáni   megvizsgálták,  s 

"-■.y  bumulaltal  láttAk.  hogy  holtteste  a  leKfrissebh.  legvimlóbb  és 

lib.  annyira,  hogy  lMö  ember  lestlít  sem  lehet  szebbnek  képzelni, 

[mi  mi'g  az  nap  koporsi^jííTal  egyötl  egy   összerakott    nagy    mftglyára 

iletvéa  (í?*xkei)í  elhanivadt.  Közel  két  óróig,  nchejíen  égett.   Az  elégel- 

tartama  alatt  u  kdvetkezü  jelek  mu(atko;!tak.  mert  a  jobb  lábitt  a 

a3l>a  emelte,  s  azt  leereszlrén,  bal  lábával  ví.s/onl  tette,  végre  béka 

ira  brekegés  hallaLszotl  a  tüzbenv 

A  holttest  lefejeztetéséröl  a  mini  hitjiik,  egy  szól  sem  emlit  a  kéz- 
it. De  vére  mégis  Tolyl.  a  mikor  a  vánKsi  lanáe-s  parancsára  szívét 
ki  melyet  egy  faetlénybe  zárván,  azon  erős  hitben,  hogy  bajukon 
ílje^en  segítenek,  tnigyailomb  alá  i-ejteltek.  Onnan  nieslvért*i.  a  kik  löbb- 
itdr  azon  panasízszul  álllak  elö.  bo^y  hátyjuk  lioltleíítét  minden  jog  nt'lkü! 
fk  e-l  lestvéri  kegyeleteiül  elvették  a  szívet  rejlő  edényt^  s  magok 
nára  őrizték. 

itjQii  non  raro  pracUeatiililiUs,  abs^'onilitis  Uimon  h  laptu  nktioiiis  nostue 
r  ..  ...uMii  et  praeiiüomr.  qians  terroribus.  ifua  senslliilihus  nmlis.  olTicacius  rcme- 
pUDi  alíunde  non  ilalor  nobis  po5<-end(]ni.  disi  a  supreino  spintuah  modico.  Ilaifue 
1  Rnrissmi  Nri  I..0CÍ  Ordinnrii  Dni  Mnrzkowski  AbbatÍH  Striguniens. 
Snndecfínais.  bor  siipplici  lihello  plena  cum  huniililalc  rx>nvcnimus  lUrain 
dssmam  Dnniínntion<>in  Vram,  ro^antcs  demiáiüsime.  íjuateDas  ex  seorsiva 
[ioDC  coraiu  [iiagiatratii  farta  pcrpftnsa  el  ti-utÍDala  causa  eandcm  aiuiul  el 
clTeclu  per  satutare  consiliuin  tollcro  non  dedignetar. 

la  valffac^rut  enim  ex  mora  ct  vires  re^uinens  Pbaiitasmatis  liurror  coKÍt  lolam 

alem  norips  fiuieli  destinatas  verten*  in  dies.    nun    deest    lamen  el  vigilanlibus 

ItBno.  Et  iiuünium   similea   efToclus    per   r'\humatÍonem    principális   causae    snpiri 

levtfnml,  utj  nifístoties  his  el  Ín  vicinis  liteis  pi-aetÍL^aliia   docuit.   eandem    vem 

hnmationcm  Rndus  Loci  Parocbus  non  habeat  in  sua  facutlali?.  bumillinie  tllrani 

"Ml  I>neni  Vram  roganduni  duxinius,    i|uatenus   medlante   ejus   pernűssu. 

)M  nrortmi  CfiiiiptilM  líeri  vateuiniis.  el  ab  ullehoribus    perieulls    libenri. 

Ltite.s    pra^viR    gi^nnrum    praclicabilium    per    deputatns    inqaisitione    omnia 

'  drdine  nos  eiLecudiros.    Iiiterini  pro  tialute  et  relici»9iinis  »ucrcasibus  ItJrmae 

B^Bmat^  Dnis  Vrae  Oeum   oxorantes.  maneinus  in  cuitu    prorandissime  et  debita 

pDtia 

huniillimi  el  nbaeiiuentisainii  serri 
l^tiOCt.  cig.  civ.  Lubl.)  Index  rum  AsíiesoríhuB 

Noinine  loliue  C<iniiiitinitAÜs». 

267 


EGY   SZEPESSÉGI   NÉPMONDÁRÓL. 


Knximirítzlíy  István  örtálI6  katonának.  Kador-ízky  Jánoií  p*-! 
s  másoknak  is  «Yr»ri:»s  kaipaíílíun,  ki^ík  dn|iiiáriyl»aii.  vörös  naitm:^ 
sárga  sarkantyifcí  csíxmáhan  jeleni  mejí.  Jobb  kezében   ezüst   fbganh 
botol  tarlóit  •. 

Egyszer  az  erdő  a\iún  fól  szedett  egy  öreg  asszony,  mikor  a  sílrfl 
sajáuzerü  zörejt  hnllolt.  Odatekintett  és  Kaszpereket  vélte  észre^  ki  fehi 
lován  üldözni  kezdte   A  lejLÖn  lefeJL^  hempergett  lovával  e^yült,  es$  ped^ 
tigy,  hogy  mn^jd  ö.  majd  u  lova  kerüU  alá. 

Ki")velke-zik  a  gyakori  líizv*^^/.  lerjedelmes  leírása,  a  melynek 
zója  mindig  Kaszperek.  Részletesen  írja  le  a  m^jus  6.  és  "íS-diki,  jua 
8,  9,  12.  é:*  14-diki    tüzet.  A  meírh<)ll  fitesl vérei  időközben   eskü  alatí 
mondják  ki:  hogy  bályjoknak  tudomásuk  szerint   soliaseni  volt  vai-ázs-^ 
g>'iirfljo,  sem   más  csodaflzerszámu.   Özvegye;   Mária  is  esküszik, 
férje  életében  sohasem  ílzfttt  öi-dögi  mestepségeket.  házálian  egyáltalán 
nem  jeleni  meg,  ítsupán  a  nyáját  zavarta  meg  egyszer, 

«Ubi  bumana  defíeiunt,  tbi  divina  inoipiunt  auxilia*.  Kzen  JeUzú 
inté2  a  város  tanácsa  jun.  20-án  levelet  a  zaklie^yni  kolostor  gárgyi 
jáboz.  «Die  27.  .lunii  ad  litleras  reqiiisitorias  ex  Conventu  Zakliczynens 
comparnit  Páter  Kxorí'isia  nomine  Innoi-enlius,  approbatus  a  Öedp  ar-n- 
sloliou  cum  fíocío  derieo,  ad  repellendos  phantasmalis  insultus. 
pap  meggyújtotta  a  passiógyertyái,  s  ünnepélyes  exorcismusábüit,  Jgj 
menetiéi  tís  szentelt  vízzel.  tömjénrUsttel  és  szentelt  sóval  tisztította 
a  vá]-os  házait.  Mindezek  daczára  újból  dühöng  a  kisértet,  jul.  8-i 
njböl  fölgyui(.ja  a  várost,  s  a  városháza,  söl  maga  a  templom  is  a  lángok 
martaléka  lesz.  «A  vármegye  ur,iinak  ekkor,  mikor  a  gyakori  t(izví>aa 
miatt  a  város  rombalomnia  lett,  e^*zökbe  jutott,  bngy  a  halott  örökö- 
seinek a  birtokában  van  még  azon  edény,  raelylic  a  megboIdoguJl  báty- 
juknak: Mihálynak  kihantolása  alkalmával  a  szivét  zártak.  Kzeknek 
meghagyták,  hogy  a  kis  lakattal  l»ezárl  edényt  a  városházára  bii/.ziik,a 
mit  a  nép  taná<'sára  meg  is  teltek,  hogy  a  kísértetnek  űe  Icg>'en  tdbl 
ereje  és  hatalma  az  embereket  bántalmazni,  űrre  az  urak  meghagyták 
és  megparancsolták  a  sírásónak,  bog}'  e  tárgyal  mindenestül  hamváig 
égesse  el  a  kovanyeczi  mesgyén.  fcs  így  az  isteni  harag  huLalmu  öa 
szigonisága  után,  ezen  időtől  íogva  akailályozva  lelt  mérgelien  a  kísérlet 
ugy  hogy  többé  nem  ártott  az  embereknek.  A  milöl  minkéi  és  uttxiainka 
az  Ür  isten  óvjon «. 

Ez  a  lengyel  codex  rövid  tartalma.  Szomorú  jellemzése  a  kor  RJí 
fogásának.  Hogy  lévaira  annyi  eml)ert  mi  vezetbeletL  azt  nm  hiábi 
döntjük  el.  Egy  ragályos  líctcgség,  más  elemi  csa^Misokkal  összekölvi 
könnyen   megzavarhuttu  a  megfélemliletl    lakos.ságot.    De  u  nep  biltu  i 

2»3 


IFJ.    MATIRKO    BERTALAN. 


lénelpt.  hiszi  ma  is.  s  mondává  alakulása,  mint  mindenhol,  i'intudat- 
lul  ment  végl>e:  mint  a  kődarab,  nu^Iyet  a  hegyi  patak  árja  magával 
dor.  Hegyes  élei  a  folytonos  íííirgetcsben  eltompulnak,  mig  kerek  kö 
3  belőle.  Bél  Mátyás  már  az  alakulófélben  levő  mondát  ismerte.  Hir- 
len  halain')!,  nem  tiszta  jellemről  lefojeztetésröl  beszél.  Két-három  év 
bát  már  átalakította  a  történetet,  s  körülbelül  nyol<TZvan  esztendő 
alva,  egész  teljességében  állott  elő  a  monda.*) 

A  borkereskedés  a  jelen  század  elejéig  dívott,  a  tutajok  elindulása 
}xai  ünnepélyességgel  járt.  mert  a  pap  teljes  omátusban  kijött  a  Poprád 
léhez,  s  a  víz  partjáról  áldotta  meg  a  távozókat.  A  Dunajeczhez  érve. 
izaküldtek  egy  tutajt,  átrakván  hordóit,  mivel  ez  utóbbi  folyó  vízben 
ár  sokkal  gazdagabb,  s  a  Visztulánál  ugyanaz  még  egyszer  ismét- 
idött.  A  hegyaljai  borokból  azon  időben  töbli  lublói  polgár  gazdagodott 
leg.  s  némelyikére  a  műit  század  közepe  táján,  biztos  tudomás  szerint 
gyanazt  fogták,  a  mi  később  Kaszperek  nevéhez  tapadt.  A  monda  meg- 
Idása :  a  vallás  hatalma  megtöri  a  gonosz  erejét,  nyilatkozik  a  lubloiak 
gy  más  mondájában  is,  melyet  Tompa  Mihály  *IIeyi/eskŐ>  czínien 
IV.  ki.  ll.-i.  I.)  dolgozott  föl.  I.ubló  lovag  a  várat  építi.  A  muuka  nagyon 
issan  halad  előre,  s  itt-ott  össze  is  omlik.  A  lovag  nem  nézheti  népe 
áábavaló  erőlködését,  s  a  sziklák  kí'izött  lakó  gonosz   lelket    keresi  iöl : 

'Épiisd  fiil  váram ! 

Add  Iplkod  nékem ' 

.S  mp^íszíirtid  a  vér 
A  íriíiykntéseii-. 

A  vár  elkészül,  de  a  lovag  nem  tud  nyugitdni.  (iyiilrelinéhen  oj/y 
tbda  falai  ki)zé  menekül.  Az  ördög  azonban  meg  akarja  büntetni,  és 
fy  óriás  szikladarabbal  a  várat  széüelrombolni.  De  a  zárda  mejíki  ni- 
hilt harangja  megtöri  a  gono.sz  hatalmát,  s  a  szikladarab  a  mélységbe 
nhan.  Tompa  nem  változtatott  rajta,  hanem  egészében  vette  át  a  néjitöl 
í  mondát,  mely  csak  megoldására  nézve  áll  rokonságl»an  Ka.-^zjteiek 
Dondájával. 

Br.  Jósika  Miklós  ismerte  Kaszperek  mondáját.  •  Második  Hákóizy 
Ferencz>  czímü  1852-ben  írt  regényében**)  lölhasználja  a  kor  jcllenizé- 
rfre.  Némi  humor  rejlik  ^  Kasperek  -  fejezetében.  -A  tiirténet  .-jzínhelye: 
toporcz,  egy  szepessí>gi  falu.  Ksteledik:  az  i'ireg  Szeniezer  csiládja 
beszélget  egyről-másról,  midőn  egyikök  Kaszperek  nevét  i-jti  ki.  Az  (írefí 

*)  A  Lublóval  hatiiros  Ouezdn  vártts  Icvéllárúbari  is  i'iriztok  i';:y  Kaszperokiol 
■fló  Démetiil  írt  kéziratot,  moly  azonhan  a  tübljsziiríiíi  kikiUrsiiiiíizíroir's  alkalmával 
dkillódott. 

••)  IV.  kt.  112.  s  köv.  lapjain 


afíszony  odíjszíilati  i\  tyiikiiihoz,  meri  tölti  Kas?:pereklÖl.  Rftvíd  ídö  mulvaj 
iijra  ellebben  a  rettegett  név  egyikok  íyakái-Oi.  s  ugyanekkor   nyílik 
ajtó,  a  vén  Mirián  tép  a  szobába,  a  ki  jöizüt  nevet  oxon,    liogy  a 
népe  félelmében  agyak  és  a-sztalok  aló  bujt.  Gúnyolódva  kibívja  a  go% 
szellemet.  *  Kasperek  I  gaz  liczkó,  —  ide  jer,  ha  jó  kell*.  ColytHlíi  er 
hangon.  Lehetetlen  e  házru^p  ijedelmét  s  növekedő  rettegését    leírni: 
ezen  senki  sem  Tog  R:iodálkozni,  ha  tudja,  ez  időben  mit  be.szélteJc 
perek  vagy    Ka.sperkovics    varAzsIóníl,  e  osodalevöröl.    kinek    becsüli 
családulódai  még  élnek  Liiblón.  hol  leginkább  rettegtek  tőle-*) 

A  nép  aart  állttá,  aöt  —  miként  az  később  törvényes  vizsgálat  í 
kisült  —  esküvel    is  eröfííé:    hogy  a  hol   rsak   nevel   említettek 
pereknek,   azonnal    meg;ie!ent.    Az  anyák  gyernii'keikel   ijesztették   ví 
Ne  sírj.   tnert   elvisz   Kaszperek  !**)   s  azon   perczben,    melyben   e 
ellebbent  a  vigyázatlan  ajkakról,  a  gonosz  lilndér  az  ^jló  köszóhén  i 
vagy  valamelyik  ablakon  nyújtotta  be  fejét  ....  Halála  után  kényté 
volt  az  elöljárósitg  Kaszperek  tejíil  lesseijrsteftu  a  ko(torPóhr»z,  hogyj 
ne  ke\ien.    Ncra   első  esel  ez  ama   babonás   korban.   De   még   ei 
nyujítatla  meg  a  népet,  mert  szanilalanízor   erősítek,   hogy  a  var 
vagy  inikép  nevezlek,  lündépfőnökiU  —  látták  a  roppant  vafüüzeggel  eg} 
mely  Ível  leje  le  volt  sxege^ve  .... 

.leleulien  az  ily  kisértetlátónak   hánytatót   s  labdacsokat   adná 
hogy  vis.szanyerje  hig  eszét,  akkor  más   idők  Jártak.    A  lörvényhatí 
halott  fülíHti  vizsgálatot  i-endelt.  a  katholikus   lelkészség  a  sátiiii  tnC 
dését  látván  e  csodában,  élénken   részt   vett  a  feltámadt  kuruzsló  holÚi] 
utáni  i>(lnperel>en.  .'<  a  dolog  messze   vidékre   za^jt    ütittf.   Tanukat   hall-l 
galtak  ki,  s  ezek  megesküdtek,  hogy  Kaszperek,  mihelyt  emlitetiéJc.  ^i'm-**^ 
nappal  megjelent,  s  az  asztalról  a  pe<y?enyél  elvitte  magával. 

A  böhs  tíM-vényszék  a  halottnak    félrtsatását  s  koporsójávaU 
égettetését  határozta. 

De  végrehajtás  elölt   elktlldötték  az  Ítéletet  a  krakkói   pOspóknek,| 
kinek  levele  most  is  tarlatik  és  olvasható. 

A  pi^spök  rir  bal)onának  nvilvánítolla  válaszában  az  egész  dolgot,| 
de  a  vakbuzgó  nép  megnyugtatására  az  Ítéletet  helyben  ha^^yla. 

V^égre  is  hajtatott  az,  számos  nép  szemeláttára,  egész  setét  ünne-| 
pélyességgel,  exoroismussal  ös  tömjénftist  kiséretelten.    Az   esybf - 
egyhangt^n  állílák:  hogy  mikor  minden  elhamvadott,  rémilö  giUí>. 


*)  Kaszperek  utódai  épen  elhírhedt  Asttk  minit  ft  •Kasperkicvii^s*  nevet  velUkj 
fBI  ki»őbb. 

♦♦)  Ez  tna  is  dívik. 

270 


^    ■  Chirdnt  a  sxegény  népet  nem  igen  zárolta,  taak  a  gazda- 
z  Lubló  víüékí'n.  !f  hu  olykor  egy  tyúkot    vagy   maluczul 
ti  a  nyársnil.  vagy  a  terilelt  aszLalri')!  —  mohkor  —  pdr  aranyal 
>U   be  az  ulilakon. 

Miríún  (iaspar  meséli  exeiet  a  Szeniczer  í-saladnak.  Valamennyien 

Im^k  arra,  a  mii  az  ftrew.  Kaszperek  kúljúrál  mond.   A  nwbarlii 

melynek  kflzGléI)en  kéngű/ökel  khelö  barlangi  lát  haló.    Minden 

■  iii.i  azt  A  lííveiil  vándor,  ki  abiíúl  szomját  hoti,   porra  omUk,  s 

-I  elhon^a  hamvat,  a  bogi'ir,  mely  közelúbe  jut.  veszve  van,  a  mudái\ 

ha  fiilöUe  elröpöl,  martaléka  az  igézetnek :  körben  héjázik  mindig  lejetjh 

^  U'jt'lpb  űrvt-tívelve.  míg  hele  esik.  elpárolog  n)ini  w  fü.sl.  Messze  krirül, 

av  t^nlo  iit'ina  es  bús.  Nem  rak.ia  e^yeüeii  madár  It'szkel  e  halálÍHlifíletu 

majídnyl^.  Neni  pyQjti  ámyátian  a  szorgalmas  hangya  kis  raklrtrAt  — 

a  kigyti  ijefllen  ki^^iirran  biHöle. 

De  mikor  a  rusbachi  avult  toronyban  éjfélt  Üt  az  ora.  a  kalapács 

:  kopputtástival  n  magányos  lanyn  niegnépe^Üt.Oudús alakok,  minőket 

Itépzelf't  alig  tud  gondolni,  emelkednek  ki  a  f<'ildliŐl,  iilve  lovak,  mac^tkák 

■    Iviiak   c."íonlví\zaÍn,   irt<"iznlos   ariízukkul    s    kirllilledl    szemekkel 

1;  agam  roppant  denevérek  nyüzsögnek,  s  mennyire  a  szem  az 

sQrojébe  hathat.  egés2  serege  a  hdottias  alukokniik,  parázsló  sze- 

kk^l  s  liosszu  leplekl>e  redözve  bolyong,  s  üzi'mlik  el6  ,  .  ,  . 

Hús.  s  vér!  jegesztö  zsinat  keletkezik.  Kgyszerri*  sárkányon  ülve  a 
leereszkedik  Kiiszperek.  C)  és  nem  müs!  Közel  a  Ibrráshoz  leszáll 
lilfi  nyergeséről,  ü  a  csiirgn  felé  közelit,  hol  reá  egy  Iftndér  szt'pségU 
j«nuek  vár.  kristály  kehelylyel. 

KaíZ|>erí'k  átveszi  az  edényt  «  tele  erefiztvén  a  bfivös  forrás  vÍ5ié- 
—  kiissza. 
K  pillanatbíin  ellílnik  uz  egrsz  tihiddrM.   A  forms  mclletl,  niolms 
\Mt\i\.  löbh  mint  száz  éves  agg  ül,  gonílleltcn  nyugnszlván  állát  kezelxt, 
meredező  szeriekkel  kisérvén  a  vizniik  <'gergesél». 

Ez  utóbbi  részleten  megérzik  a  regényíró;  az  elsö  pedig  némileg 
BtO  változat.  .Iiinka  a  Szepesáégen  hallolla  a  mondat,  sa  regény  jegy- 
iéi közölt  meg  is  mondja,  hogy  a  <mi  e  (cikkben  K«sz()erekröl  vagy 
I.s{j€!rkericsr61  mondatik,  nem  mese:  mert  Ö  valóban  létezett  azon  a 
délcen.  Hatalma  és  szeszélyei  a  nép  ajk'<in  forognak*.  Minden,  a  mi  a 
génykm  tí.'»rtéMÍk,  az  1711-diki  évvel  hefejezletik.  Ka^^zperek  17ül-ben 
békében  élt,  ámbár,  a  mint  a  törvénykönyvek  mutat,|ák,  rend- 
ről nviiglalan  természetű  voii.  kinek  mindfnknr  szúntos  pőri*  volt  a 
slöiíikkaí.  Ily  kissztrU  nnaehronismn;;  azonban  megb)H'sátli,*itn  egy 
ívben. 


271 


Végigkíséri  ük  a  mondái  égés?,  fejlötíe.séheii    Miiidenl  rtíjszcloíil 
egy  még  ilju  monda  fekszik  előttünk,  melynek    alakulása   lutonbnn 
be  van  f^ezve.  Az  aayag  nagyrészt  niegmai'adu  a  nép  csak  kikerekv 
és  kiszinezlc  a  lÖHénelet.  Az  egyszerfi    egyTnasiitjint   kauzális   rtssz^ 
gésbe  lio/.la.  A  lialoti  kövérelib,  meri  az  alvók   véréi  szívja ;  lej  n^ 
jár.  mert  lenyaka^cták.  Iflzzel  pusziit,  mert  elégették.    Indokulja    tov, 
az  egész   megfogliataílari   Kseményt,  a  mikor  azt  a  jellembíil   kifolyíil 
bizonyos  tragikus  mozzanattal  lolvilagosítja.  Kaszpcrtrk  vétaégf:  kellÖ!*: 
lopás  s  a  Iiamis  eskQ.   Kzekért  bünliíVdnie  kell.   Kíinli<■^désé^^en  uj  vé* 
követ  el.  mert  az  élőket  bantuja,  s  eückért  most  is  lakul 

A    monda   mnga,   a    miat    látliatUik,    löt>br(;Ie   változatban    Ke 
Némelyek  ngy  motidiuk:  baranggal  fejezték  le;  raasok  szerint  arra 
kárboztatva.  bogy  a  sárosi  vár  tornyában  mákot  számláljon.  Ha  si^sip] 
munkájának  már  végére  jár.  akkor  egy  boszorkány  jelenik  meg  a  toron? 
ban.  ki  a  mákszemeket  Hzé.ijelszórja,  s  Kaszperek  i^btj]  kezdi  fáradságot 
munkáját. 

A   monda   alakulása    tehát   néjnileg    megfordítva    irirténL    De 
régebben  megvolt,  elejét  és  befejezését  későbbi  időben  kííllőtte  liox: 
nép.  s  ezáltal  mintegy  keretbe  foglalta.  Az  egyszerű  kiséJletböl  kuru: 
boszorkánymester  válik,  ki  Bél  szerint  csak  a  saját  adósságát  rójja  I 
a  néjimondAban  pepiig  mint  a  szegények  julalmazója  szerepel.  A 
szeritil  a  sziv  elegettetése  szüntette  meg  a  rémdíjlgokat.  Mennél  jeli 
:!Öbl)  a  monda    l>efejezése!   Befejezés,  a  melyhez   tübb  S26   nem   U 
egyszer.«ímiiid  költői   igazságszolgáltatás  a  maga   eredeti   színeben. 
.sok  papi   személy,  a  kik    folytonos   egymásutánban    látogattak   LuW 
i'>sszeolvadt  a  nép  képzeletében,   (^nnati  a  püspökök    gyíllé-se.  Az 
kozás   az   exoreisransokból    magyarázható,   s   a   fehér  lö,  a  mely  aas 
tetteiben  társa  volt.  büuhödésének  is  társa. 

A  monda  eredetisége,  a  mely  bizonyára  a  szláv  vamp>T  monda 
lUggeilenül  keletkezett,  minden  esetre  jellemző  a  nóp  fölfogására  és  ala: 
kitö  képességere.  Mint  tiirteneli  jelenség,  kunőzumként  tan  fölelevoní 
lett   volna,   jelentőséget   azonbrin  csak   akkor   Dvertietelt^   midon  a 
igazított  rajta,  s  kerek  alakba  űntótle. 

A  lengyel  rodex  is.  Bel  Mátyás  is.  az  utókor  emlékezetének  akartak' 
fÖntartani    Kgyikök  sem  érte  el  igazi   ezéljiit.    Ma   pedig   más   .-^ 
nézzük.  Kiimitíla.sunk  szempontja:  az  ethnogi-apliia;  egy  oly  czél,  i. 
szolgálaliiban  ujból  hangoztathatják  e  ketlÖ  régi  jelszavát:  Fro  Memóriái 


STS 


II     u'.^'  As    És   aZERELMl    VARÁZsUti   AZ  E«0.   sATOROS   CZIQÍNYOKMAL. 


srelmi  Jóslás  és  szerelmi  varázslás  az  erdélyi  sátoros 

czigányoknál. 

Dr.   Wlülor-ki  fhnrikWl. 

A  czigányokaL,  kik  í'éktelen  vándorlási  hajlamok  ds  sajAlsáiíos  élel- 

i^uk  által  az  ó-világ   népei   keretében   számtalan    érdekes    rejtvényt 

lak  elénk,  a  modern  Indonióny  még   mind    nem   részesítette   keÜö 

j:elemlien.  Nem  hiányzanak  ugyan  eg^es  lüredékes  viulalok.  szAzadtink 

^mely    ellinogmpíiu^ai    mej^figyelték    ngyan   e   vándornépei    ktihtnUizö 

áyeke'n,  följejíyeztek  egyea  vonásokat  egyen  (r^igánylc'trzsök  morális  éle- 

i    ií'z  korántsem  elegendő  arni,  hoxy  az  őf<H2**ti  c.zigány- 

M  ö>  ■'<'  ké|MH  nyújtson.  Ha  ilyen  leheluleg  teljes  képet  akarunk 

«  czigúnyok   benső   életéről,    fÖleg  vallásos   roKalmnikn'il  és  világ- 

í.  melyek  liaWsa  e  nép  Öí^einek    anyajíi  és  erköle.si   viláKálmn. 

.■■    tH  társasé  létében,  szokásaiban  és  Ijabonáiban  riyilalkozoItT  arra 

denekelött  egyes  vidékek  ezÍRányainak  beható  tannlmányr)zása  szfik- 

Mi  még  csak  kezdetén  álhink  az  ilyen  munkának.   A  hazánkban 

sadnl  lelelefHífletl.  réí^zint  méj?  váriflorlú   cziKánynép  lelki  elftnyil- 

li  m«;g  mind  nuK^enek    iriMlaltuunkhan    u^y    <V^.szc>íyÖjtve.    hogy 

további  me^figyeléit  Lalán  fi^löíiile^eij  munkának  lenne  tekinthető. 

hogy  ne  lehetne  e  téren  még  eredményűvel  tarlózni. 

K  ^empuntbol  íizt  hiázszük,  a  mi   feladatunk,   hogy    czigányaínk 

nizeU  sajáb^gai,  erkOlcfiei.  szoká-sai  és  babonái  még  megtevő  vonásait 

elemre  méltas-auk,  és  azokat  a  végpiiszlalástól  megőrizzük.  Ezek 

•  iii.u   IS  mindinkabli  elhalványcido   képnek   vonásai,    mely    képl)en  a 

tigany   nép   vilíignézolének  hs  szellemi  életének   ősi  momentumai  meg 

ak  ÖPi/ve,  és  emiélfogva  Társaaúgunk  érdeklődésére  méltók.  Ez  okból 

^vánom    czigányaink    ?zerelmi   jó.-'láriára    és  varáznlá-Síira   vonatkozó 

^1  bemutitlni,  csekély  adalékul  honi  népeink  istnertele-séliez. 

Szerelmi  jóslást  ^  szerelmi  varázslást  találunk  minden  népnél,  a 

természetes  állaf»olbnn   lévő  néptörzsöknél  ép  ugy.   mini  a  knltur- 

íépfiknél.   az  amerikai   indiánupoknáJ   ép   ug}',   mint   Afrika   négereinél, 

iuin  népfajainai  ep  iigy,  mint  Nyngot-b^nrOpa  legmiveliebb  nemzeteinél. 

ezen  lény  egymagára  inegezáfoUa  azon  gyakran  még  tudós  körökben 

látatott  véleményt,  hogy  vad  népek,  vagy    mond.ink    inkább  ler- 

állapoLban  levő  népfiyok  híjával  vannak  nemcsak  minden  val- 

I,  de  általában  minden  magasabb  emberi  érzelemnek;  hogy  ő  náluk 

■  csak  állati  ösztön  és  emberhez  mélló  majiasabb  fokra  nem 

!ik.  Ilv  álhtft-ipkat    inéc  a  köZí^l  imilt   időben  is  hallhatunk 


czigányainkra  vonalkozolag,  kiknek  szerelmi  rirpköltésök  pedig  akart 
kultúrnép  modern  lyrá.iával  versenyezliei    A  szerelemlöl  zeng  a 
dal.  ennek  kéjí't  es  kínját  hirdeti  a  le^li^hb  <inek.    Persze  a  tárgy,  ir 
minden  népkitllésxetnél  —  örakké  eiíyfnnna:  de  mennyi  árnyalat,  mer 
vallozatüfs^g   nyilatkozik   a   fölfogásban  éjt  kifejczosbeu !    KnkM<l(»ökopl 
czigány  szerelmi  költészet,  melyben  a  magukban  egysztnii  kövek  init 
fordnlntnid  iíjíUtb  változatos  nioglei)Ö  ahikokat  rntilatiiak. 

Már  maga  a  v»gy,  a  szereteti  lény  utáni  sovárgits,  mely  a  batj 
nAboz   tordnl   azon   hitben,   hogy   valami   titkos,    felfughatatlan 
kielégítési  tiyerliet,  arra  utal.  hogy  nem   estipün  álluli   öíztöure  szol 
kőzik  ezen  éivxílem  még  oly  népeknél  sem.   tnelyek  a  ktiltura  legalsó 
fokán  államik.  Szándékom  e  helyen  ífáliircs  czígányainknuk  a  ^zerete-nire 
vonatkozó   néhány   babonáit  felsorolni,  melyeket  e  vándoméppel 
gyakori  érintkezésemkor  volt  alkalmam  niegligyelni. 

Az  ember  természetében  rejlik,   bogy  jövendő  üorsa  felöl 
megnyugtatva  lenni,  s  mentől  ]>riinilivebb  míveltségi  fokon  áll  az 
annál  inkább    felhasznál    mindrn    ki'triilniényt,    hogy  fellebbentse  a  Jí 
fátylát.  Mariától  értődik,  hogy  a  leiinyok  is  eletitk   föczélja,  a  férjlieznií 
dolgában  nemcsak  jőaláához.  de  még   varázslásához   is  folyamudnak. 
erdélyi  sátoros  czigányok  leányai  tudjak,  hogy  ily  szerelmi  varí\zsi6j<: 
caakis  bizonyos  napokon   vagy  éjjeleken  hajtlialő  végre.  Ily  napok 
töleg  eJHzakak  az  ujev   előtti  éj.  húsvét  előtti  éj  és  Szt-  tíyörgy   na| 

Szilveszter  éjszakán  a  czigány-lányok  ezipöl  vagy  e^izmát  áoht 
egy  ílQzfái*a :  osak  kilenezszcr   szabad    dobni.    Ha  e  kilenez    dobás 
niegakad  a  czipó  a  fa  ágai    közt,    még  az  évben  férjhez  megy  a  rJi 
De  a  hányszor  a  czipő  a  kitencz   dobás  után  a  földre  liull,  annyi 
kell  még  a  leánynak  várnia,  mig  férjht^  megy.  Szilveszter  éijelen  kiment 
a  leányok  egy  élő  fához  és  azi  egyetikéni  s  egymáaulán    megrázva, 
énekelik : 


Perde,  perdft  prájüna, 
Varekaj  tiin,  ]iúsz  kamav  ? 
Bas.-i,  párno  dzsiuklo. 
Piráno  dzsál  inaj  4zign! 


Iví^hulliíik  a  levetek. 
Hol  vnn,  a  kit  szeretek? 
l'jíuss.  ujrass  fehí-r  kutya. 
Jön  a  habmii  ^-orsnn  rntvxt 


Ha  éneke  közben  kutyaugalájs  halialBzik,  ez  azt  jelenti,  hogy  a  lány 
még  az  évben  férjhez  megy.  Vagy  a  lány  kitép  fejéről  egy  hajszálai. 
ahhoz  egy  gyüríit  köt  és  egy  edénybe  ereszti.  A  györű  mini  3zal)ad  inga 
leng  8  a  hányszor  érinti  az  edény  falát,  annyi  é\'ig  hajadon  marad  u 
lány.  Szt.  tiyűrgy  éjjelén  a  czigányle-ányok  Ifekolik  egy  fehér  kutyának  a 
szeméi  s  aztán  szabadon  bocsátják,  míg  maguk  szótlaTtul  külön-kOlön 
helyre  állanak.  A  melyik  leányhoz  legelőszoi-  hit  a  kutya,  az  megy  leg- 


osa  reggelen  leihök  üsznak  a  keleli  Ijilhatáron,  akkor  az  évix'ii  sok 
r  marud  hajadonnak  és  nem  megy  férjliez.  ]\&^i  hiten  aiapí^zik  o 
aós,  látszólag  értelemnélküli  czigány  szokás,  melynek  csiráját  azon 
mythosban  találjuk,  mely  szerint  a  reggeli  vagy  tavaszi  nap.  nirly 
;  és  áldást  áraszt,  az  ég  azúrkék  madarától  származik,  mely  viszont 
jszakát  vagy  telet  jelképezi. 

Hogy  ezen  jóslások  be  is  teljesedjenek,  az  illető  leánynak  külüni')sen 
kell  készülnie.  Az  említett  napokat,  illetőleg  éjjeleket  megelőző  kilencz 
m  át  a  leánynak  nem  szabad  se  megmosdania,  se  valakit  megt-sii- 
ía,  sem  pedig  templomija  lépnie.  Hiisvét  vagy  8zt.  (iyörgy  é;ielót 
elözö  este  halat  kell  ennie,  igy  álmában  meglátja  jövendőbelijét. 
i'ét  hajnalán  a  czigányleányok  vizet  iórralnak  és  bugyogásáljól  igye- 
let  jövendő  íérjök  nevét  kitalálni.  Hogy  megtudja  a  czigányleány ; 
)n  vén  vagy  fiatal  lesz-e  jövendő  férje,  kilencz  szem  csattanlyu- 
ból  ipesoseszkró).  kileiKsz  hel\Töl  vett  f()ldböl  és  kilencz  helyről 
ilelt  vizböl.  tésztát  gyúr,  melyet  húsvét  vagy  Szt  (iyőrgy  nap  haj- 
n  keresztúlra  tesz.  Ha  asszony  lép  legelőször  erre  a  tésztára,  a  lány 
iö  férje  özvegy  vagy  vén  ember  lesz ;  ha  pedig  féríi  lép.  akkor 
Ihoz  megy  nőül.  .lövendöbelijét  személyesen  megláthatja  a  (-zigány- 
y,  ha  Szt.  György  é.jjelén  kimegy  a  keresztútra  és  haját  hatrafelé 
ve,  megszúrja  egy  tűvel  balkezének  kis  lúját  és  három  csepp  vért 
it  a  földre  e  .szavakkal:  « Vérem  adom  szeretömnek,  akit  látok,  azé 
íkl»  (Mro  rat  dav  piraneszke,  kász  díkhav,  avava  adaleszke.\ 
yr  állitólag  kiemelkedik  a  vérből  a  jövendő  férj  alakja  és  lassan 
•szlik  a  levegőben.  Az  elhullatott  véi-t  pedig  a  jjorral.  sárral  cgyiitt 
ell  szedni  és  folvóvizbe    vetni,    különben  a  Niirtín'  (vízi  szellemek) 


SZERELMr    JÓSLÁS    ÉS    PZRRELMI    VAftÁZfil.ÁS    AZ    ERI).  SÁTOROS    CZIGÁNVOKNÁL. 

érf  mozdulatlanul  bevárja  leendő  ierjét,  kinek  alakja  megjelenik  és  megáQ 
elölte.  Ha  most  az  alak  a  hal  után  nyúl,  akkor  a  házasság  boldog  lesí 
ha  pedíK  a  pálinkás  poharat  fogja  meg,  boldogtalan:   azon  esetben,  ba 
so  a  halhoz,  se  a  pálinkához  nem  nyúl,  akkor  a  házasság  első  évében 
a  házasfelek  valamelyike  meghal. 

Hogy  a  kártyavetés,  álomíejlés,  kézhöl  jövendölés  és  egyéb  ilynemű 
jóslások  a  ezigányleányoknál  is  napirenden  vannak,  magától  érthető:  és 
igen  messze  vinne,  ha  mindífzeket  bövcbbfín  fejtegetni  akarnók.  Érde- 
kesebbek azon  varázslások,  melyekkel  valamely  személy  szerelmét  meg 
akarják  nyerni.  Itt  eisö  helyen  állanak  az  úgynevezett  bájitalok,  melyek 
készítésében  a  ozigi'inyleányok  és  asszonyok  nagy  mesterek.  A  legegy- 
szerűbb és  ennélfogva  az  illető  személynek,  kinek  tudta  nélkül  beadatik. 
egészségére  nézve  legártatlanabb  bíijitalt  a  következő  szerekből  készítik. 
Az  említett  éjszakák  valamelyikén  ö.s.sze.szedik  a  rétjeinken  niivő  tarka 
koslior  (vast  heugeszkero  —  ördög  keze.  németül:  Knabenkraut,  latinul 
Orohis  maculata)  .sirgás  gyí)kereit  s  porrá  szárítva  saját  ti.sztulási  verőkkel 
elegyítik,  aztán  bor-ba,  pálinkába  vagy  ételbe  teszik  és  megitatják  vagy 
megetetik  azou  személylyel.  kit  szerelemre  óhajtanak  bírni,  ündoritóbb 
azítu  bájital,  melyet  ziild  békából  és  de  ne  vér- vérből  készítenek.  Szt.  János 
napkor  zöld  békát  fognak  és  azt  szitmos  kis  lyukkal  ellátott  cserép- 
edénybe elzárva,  hangya-bolyba  ássak :  a  hangyák  felemésztik  a  békát 
é.s  fsakis  <*sonljail  hngyják  meg.  Kzen  csontok  porrá  töretnek  és  denevér- 
vérrel  és  sziiritott  köris!)og;trral  osszeke  vérit  ve,  a  napon  pogácsaformára 
aszalják  s  ebből  adandó  nlkalonmial  az  illető  személy  italába  vagy  éte- 
lébe vegyítenek.*)  Az  ártatlanabb  bájitalok  közé  tartozik  az,  ha  leány 
ruhiijának  valami  izzad.isos  részét  uelu'iny  haj  vagy  szöi'szállal  porrí 
égetve  a  szeretett  féi'íi  italjiba  vagy  ételébe  keveri.  Borzláb  vagy  varjú- 
szem  valaki  fekvőhelye  al:t  el;isva.  azt  szintén  szerelemre  gyulasztja. 

A  mint  <'zigiuiy  hit  .szerint  szerelmet  gerjeszthet  valaki  azzal,  hogi 
sMJút  testéből  az  illető  személy  testébe  vért,  izzadtságot,  hajat  stb.  szár 
niaztat  át,  ép  ugy  meglehet  a  meglevő  szerelmet  semmisíteni,  ha  meg 
fiirdilva  az  illető  személynek  hajaszálál,  csepp  vérét  vagy  nyálát  elégel 
jük :  ezzel  szerelme  is  elég.  Összefügg  ezzel  az  a  vai'ázslás.  melyet  hütlei 
szeretőknél  .szoktak  alkalmazni.  A  megcsalt  leány  meggyújt  éjféltáján  eg 
gyei'tyiU.  és  egy  lüvel  néhányszor  beleszúrva,   ezt   mondja:    «Szúrom 

*;  Qiiiitibí't  siiprailictaruni  no':tiuin  (jcciduntur  duo  canes  nipri.  mas  et  femio; 
({U'jruiD  [;(>nit:ilia  cxsliriiiita  <i<i  condfiisatioiiem  cüiiuuntur.  Hujus  matériáé  partics 
ronsum|ita  i|ueiiivis  invincibili  anion-  facil  oxardescere  in  eiim  camve,  qui  hoc  med 
pvodigioso  usus  est. 

•1H\ 


rjuez.    Mé)!   e^ív    külOnos    ulínu^u   sz<(kust    kdl    loh-niliti-nünk: 
ipjáD,  kora  it^^gel  a  Halai   leányok    kíaüitnak  a  .s;;almdWu.  é> 
len  fellegekéi  é^zlelnelc.  ez  irónylmn   ga)>'^kat  Imjiuáiriak  é\i  felé 
Lviikat   iiiomljilk:    «Hoi>ölj   tnaiJár  íís   nt»   (íztl   el   keilvesemcl  !• 
v»irikl€ja  tf  int  tnith  ut're  pírducs.)  '\\  i.  azt  hiszik,  fioífvhíi 
[iki>«l  rej^tfeléti  felhők  úsznak  a  koJelt  lutljaturon.  akktír  az  évtd'ii  sok 
ly  marad  Ii^'ad<innak  és  nem  megy   férjhez.  Réifi   hiten  alapszik  e 
■  .!'»Iaír  ílTteleninélknli  cziyiiny  szokás,   melynek  í-singút  azon 
iij  laUljuk,  mely  szerint  a  reggeli  vagy  lavaszi    nap,    innly 
és  áldái^t  áraszt,  nz  ^g  nzurk^k  madarAló)  iizúrniazik,  mely  viszont 

'.ú\  vagy  lelet  jelkeifezi. 
;..  gy  ezen  ji>t:Iiisok  he  is  teljesedjenek,  az  illptö  leánynak  kOlrtni'taen 
kell  kéízillníe.  Az  említeti  napokat,  illetőleg  éjjeleket  megelőző  kilenoz 
ipoD  út  a  leánynak  nem  szaba<l  se  megmosdania,  se  valakit  megesó- 
ft.  sem  pedig   templomiba    iöpnie.   Unsvc'-t  vag\'   Szt.  fiyörgy   í^jjolét 
fSzO   este   halat    krll   i-nnic,   igy    áhnáhan   meglátja   jÖvendobcli.iét. 
véK  luynalún  a  czigúnyleányofc  vizet  fon*alnak  és  bugyogásából  igye- 
jfivendíi    lerjök   nt^vi-i    kitalálni.    Hi'iív  m(.•glul^ia  a  ezigánylwmy 
veji  \'ugy    tialül    lesz-e  jövendő   lerje.   kilenez   szem   esntlanlyii- 
ípesoHCHskro),   kilencj:   helyről   vett   íbldböl   és   kílencz   helyről 
Rll  vizliöl.  tésztái  gyúr,  melyet  hnsvét    vagy  Szt  (lyörgy    nap  haj- 
keresztűlni  te;iz.  Ila  a.Hszí>ny  lép  legelőször  nrpe  a  tétízlára.  a  lány 
félje  özvegy   vagy   vén   eml>er   lesz :   ha    pedig   férü   lOp.   akkor 
hoz  nifcgy  nöill.  JiJvendöU'lijél  szem+'lye'íen   megláthatja  a  czigány- 
][,  ha  Szt.  (íyOrgy  6.uelén    kimegy  a  keresztOti'a   es  haját    liátrafelí* 
%  nieg^rznrja  egy  liivel  bnlkr/.ének   kis  »yjal  (>s  barom  fSfp[i  veil 
a  földre  e  í^zavakkal :  '  Vérem  adom  szeretömnek,  a  kit  látok,  azé 
•   i.Vro  rnt  d<tv  piraneszkp.  kdsz  díkhav,    avatja   adafeszkc.^ 
íülíir)!ag   kiemelkedik  a  vérből  a  jövendő   ferj   alak,ía   és   lu:^san 
^EMd^xlik  a  levegőben.  Az  elbnllatott.  vért  pedig  a  porral,  sárral  együtt 
ii  szedni  és  folyóvizlje   vetni,    különben  a  Nivfm  ívizi  szellemek) 
í^k  a  vért.  s  aztán  az  illető  leány  menyasszonyfövel  vízbe  fúlna. 
lik.  hogy  Dankii  Péter,  a  Kukuya  nevű   czigánytőrzs   egykori  vaj- 
sííép  leánya,  Kózsi.  valami  20  évvel  ezelöll,  azért  fuladt  meny- 
ij  korúban  a  Maros  vízébe,  mert  elmnlaszlotta  az  elhullatott  vért 

Ha  a  leAny  nemcsak  jövendőbeli  férje  személyét  akarja  látni,  hanem 

anind  kivánc-si  arra  is.  hogy    minő  sors  vár  reil  a  házasj-ágban. 

Iiteil  éjszakák  valamelyikén  szintén  kimegy  a  keresztútra  e&  Ittülvén 

[fóMr<%  maga  elé  tesz  egy  $ült  hatat  és  egy  pohár  pálinkát.  Szótalanul 

275 


A    GARABOKCKIJS    D1ÁKR<)L. 


A  garaboneztús   diúk   fogakkal  j(>n   a   világra,    13   iskolái   v\ 
azuiái)  egy  barlangba  vonulj  hol  az  ördög  fogja  leczke  alá,  Öt  is,  t 
máskor  12  társát  is.   Ma.i(i   felülnek  a  szei-encsekerékre,   melyről   U 
közben  egy   okvetleníil    lebukik,  a  többi    garaboncüiás   dirik    lesz. 
ilyennek  Imlalímiban  áll  bílveszkedni,  jósolni.  Rendesen  hosszú  ro; 
köpenyegben.  vándordiáknak  öltözve  állít  be  a  parasztgnzdáhitz,  l^ei 
vojnt  kérve. *^   .ln.j   nnnak.    ki  nem  nd  nekik.   Kenyeret   niagnk   vái 
csuporból  isszák  a  tejel.  Ha  nem  adnak  nekik  s  megboszant.júk ;  b' 
állnak.    Forgószélet,  jégesőt,   ragyát   küldnek  a  határra,   kiív'zamitji 
gyerekek  lábút,  megfejik  h  kiUagasl,  véresel  adatnak  a  lelienekkel.  7a 
alkalmával,  szélvészkor  a  levegőben   sárkánykigyón   lovagolnak,   mi 
bűvös   iialalmuknál   fogva    maguk   nyergelnek   meg  s  nyitott   kftn 
olvasnak,  melynek  olvasíisúhoz  csak  ök  értenek.  A  patóczoknál  az 
van  elterjedve,    hogy  a  .*;árkár»y,    melyen  a  gambonoziás  —  náluk 
bonr-Zits  —  íliák  lovagol,  esináUa  a  zivatart,  de  (Nsak  a  ditik  akaralám, 

íme  a  garaboncziás  diák  alakja  a  nepphantasiától  megalkotva. 

Kz  alak  iilment  az  ir*odalomba  is.  Ht^-giségét  ama   lény    bizonW^ 
hogy  nevét  153íí-iMa  Komjáthi    'Szent  Pál  leveiei«-nek   íordii;'isálól 
kezdve  —  ki  a  bűvészkedésről  szólö  könyvekel  <  ganüjonttzáa  ki\nyvek 
mondja  —  egész  a  mai  napig  egyve  halljuk  emlegetni,  kí'tzsz^jon  foi 
Ann)!  tehát  bizonyos,  hogy  1533-ban  a  szó  és  fogalom   már   éli, 
lö65-beD  Melius  Péternél    *HÍob»-ban    •garal>oncziás   diák>-ról 
hatimk.  (p.  93.) 

A  szó  etymologiá.janak  niegallapílá.'íánál  hasznát  fogjiík  ven 
történeti  szótar  adutainak  is.  egyidöre  nézzük,  miiéle  alakbuíi  meni 
néphit  az  irodalomba.**)  Bél  Mátytls  (Nolilia  Hungária  vol 
Ö82— 1742)  az  1712-ben  elhalt  fiellyónak  egy  kalandját  beszéh  el. 
parasztság  garalx)nrziás  diáknak  riézeil.  Negyvenbe!  év\'el  ulóbb  1782-bei 
Itiei  János  jezsuita  "Tornyos  Féler*  ezimfi  fursjmgi  játékában  egy  gani 
bonoziás  diák  esetére  alapil  egy  boliózatoL  Kgy  fösvény,  liszteletet  vadá5S 
polgárcmIxT,  Tornyos  Péter  uram  elhatározza,  hogy  6  bizony  i»om  i-alqj 
czenttíl  egyrakásra  a  péi»zét,  lar^ang  van,  nmlatságot   rendez.   Megtudjj 


Mylhologia.  Varoa  JAnoR :  A  hatmnák  kftnyvc.  Sirisaka  Andor :  A  hAbonáHÍ 
B(>ra6(í«  Gáspíir:  A  e»i'nbtincziás  diák  (Upesli  Uírlap  1889.  166,  sz.).  Istvtfnff 
Gyula  :  A  horbunczits  iTuristák  L^pja  ISlío.). 

*)  Csokonai  szerint  kdsttí  is. 

••)  Több  aíJRlra  már  Asbóth  Ostkdt  mulató!!  rá  derük  értekezésében:  <Ofi 
Gorabonczás   diák    nach   der    Volksílberlierening   der   Atagyftren**    (Arcbiv.  f.  9 
Fhil.  IV.  p,  611-627.) 

278 


lízár  Béla. 

eft  a  szolgától  Ventifax  garaboneziás  diák,  ráveszi  a  szolgát,  hogy  álljon 

siolgálatába,  tréfálják  meg  Tornyos  uramat,  de  főkép  ejtsék  meg  az  er- 

síényét.  Ventifax  udvariaskodással  megnyeri    magának   Tornyos   Pétert, 

dget-foldet  ígér  neki,  hogy  diákul  is  megtanítja,  sőt  kicsinálja  azt  is,  hogy 

pénze  erszényéből  soha  ki  ne  fogyjon,   akármennyit  ad  is  ki  belőle.  Ki 

kap  rajta  jobban   Tornyos   uramnál?   Hallgat   Ventifax ra,   teletöm   egy 

!.  erszényt  aranynyal  beköti  vörös  pántlikával,   Ventifax   meg   hajtogatja, 

'  hogy  ugy  eligazítja  ö,  hogy  soha  ki  ne  fogyjon.  Mikor  osztég  arra  kerül 

8  sor,  hogy  a  bűvészkedést   végre   kék   hajtani,   kicseréli  az  erszényt  s 

alkalomadtán  eloldalog.  Tornyos  uram  megtanulta  azonban,  hogyan  kell 

.  a  sárkányt  megnyergelni.   Szolgáján   akarja   elsőbb  a  műtétet  végrohaj- 

tanL  Lőrincz   hagyja   magát,  de  mikor   aztán   ráül,   leveti,   megnyergeli 

Tornyos  uramat,  jól  elagyabugyálja.  meg  otthagyja.  Meg  is  verik  hát  Ö 

kelmét,  a  pénzét  is  elsínkofálják  s  keservesen  dalolhatja: 

Bánom,  ho^y  deákol  láUam. 
És  a  könyvtie  belé  vágtam. 

Oda  vafsyon  az  erszényem. 

Erszényemmel  vendégségem. 
Hej  dinom-dánom. 
Mig  élek  is  bánom 

Deákságom  !  stb. 

lllei  a  garaboncziás  diáknál  a  mondai  vonásokat  meghagyja.  Ven- 
tifax is  12  iskolát  végez,  rongyos  köj)enyegben  jár  s  kimyv  a  h(jna 
alatt.  Maga  a  bohózal  ügyesen  van  felépítve,  ha  erősen  is  látszik  rajta 
a  bécsi  possé-k  határa.  Nem  .sokkal  utólih  a  pozsonyi  papnövendékek. 
1795.  febr.  16-án  pedig  a  pesti  szinésztársasúg  szinre  hozták  a  darabot, 
fidéken  azután  is  toblíször  (igy  1799-l>en  Nagyváradon)  és  töl>hhelyt 
adatott  elő. 

Tiz  évvel  utóbli,  1799-lM'n  Csokonai  Vitéz  Mihálij:  «Dorotlyá»- 
jában  a  bos.szut  álló  garaboncziás  diák  tetteinek  hatását  ilyeténkép  rajzolja  : 

«—  Felkeveredvén  a  vidi  pusztán')!. 

Vagy  a  Szent-Gcliérlnok  horslerniü  szirtjár<>l. 

Zablás  sárkányán  a  ^arabonczás  deák  : 

Már  a  forgó  szellői  csikoroíínak  a  fák. 

Ropog  a  piiszlnrnak  kunyhója  fedcU*. 

Kavarog  a  vetés,  a  víz  liabbal  telt;. 

RgyébüU  csendesség  hilszik  víllíjyöii-jipgyon. 

Csak  oü  vau  fergclojr.  a  hol  ö  álniegyen. 

Toll.  kóró.  falevél,  ringy-rongy,  egyehuással. 

Zúg  a  poroszlopban  furgó  karingássul. 

A  megrémült  banya  tebenekí.'t  fejet. 

Háza  ollalniáérl  készíii  a  tojet  .... 


A.  OARABONC7IÁS   DIÁKRÓL. 


Szirmay  Antal  1807-ben  (Tfungaria  ín  Parabolis)  a  garabonc; 
diákról  emlékezTén.  írja,  hogy  a  nép  nagyban  hisz  beanük.  ^bozztgult 
f»rt.  s  inindeníele  ajándékot  ad.  félvén,  hogy  ráolvasásaikkal  ftzántófÖl- 
deiket  jégzá[)orTal  tnnkrf»teszik  vagy  a  faliira  más  baji  küldeiipk.»  R 
évlizedílfjl  iiWbb.  183'l-hen  ismét  színre  kerül  a  garaboncziás  di^ 
Iiudape:iten.  Munkdcsj/  Jánosmtk  a  bécsí  lüntiéries  bohózatok  minl^jái 
irt  látványos:  -íiarabonoziás  diák'-jában,  liol  Csákány  Laozi  garabon- 
cziás  diáknak  öltözik,  s  mint  ilyen,  letke  a  bonyodalomnak,  ha  ugyan 
rérezmfln^l  lélekről  egyáltalán  beszélhet  fink.  De  azért  a  maya  ki»rúnak 
tetszeti;  az  első  években  többiízör  előadták  s  vidéken  sokáig  íentar- 
tolta  magát.*)  A  népies  hag>*oniiinY  itt  is  a  garaboncziás  diák  jcll' 
igy  az  asszonyok  lenijei  kínálják  meg.  hosszú,  rongyos  köpenyéről  ösi 
nek  rá.  1864-bcn  Vas  Gereben  tDLxi*  czimü  korrajzában  felhaf 
a  garaboncziás  diiikröl  szóló  néphitet,  s  Mihály  diákjában  a  senli 
talis  érzést  csiJIantalja  fel.  Azóta  nera  alakítottak  Möle  költői 
csak  Arany  János  (Buda  halála.  I.  ének.)   emlékezik   meg   róla   ei 

Öttuzerogyott  a  td.  MosI  n  g:arabonc2ok 

—  Mint  keaelyfl  bad  gyíll  taglani  i^  konczot  — 

Bőrét  lereszfték.  johail  főlmelszék. 

Nézni  a  nézőknek  oltárra  helyt^zték. 

E  versszakhoz  megjegyzé  Arany :    Qaraboncz.   Ipolyi   gyanítása 
hadd  legyen  amaz  alárendelt  papí  osztály,  mely  áldozatoknál  kéjzimm 
bonczolást  mit,  végezte.'  ()  tehát  nem  a  népies  hagyományhoz  áll.  h 
egy,  mint  láLni  fogjuk  aJaplalan  Joltevé.^hez,  de  melyhez   mint   költííi 
joga  volt. 

A  népies  hagyomány  keletkezésének  rejtelméhez  ug\'aniá  többeo 
keresték  már  a  bÜvíVs  írt.  Első  voll  Ipolyi  Arnold,  ki  <  Magyar  My 
logiá'-jában  (p.  4-54—68)  visszavezeti  e  mondát  az  Ősmagyar  poj 
mylhologíába,  a  garaboneziásokban  bűvös  papi  hivatalt  lát,  kik  a 
vetemény  áldását  eszközlik.  Ök  lehettek  továbbá  a  bonczoló.  béin 
jósok,  mit  etymologice  a  gara  ^-  régi  és  boncz  =  hom^zoló-ból  magyaráz. 
Ipolyinak  erre  a  hypothesisére  vonatkozik  Arany  János  idéztük  versfr 
Ipolyi  szerint  továbí>á  a  kimüló  vagy  aljasuló  pogánysággal  n  képawl 
fenmaradt  ugyan,  de  c^sak  az  ellentét  felfogíisával.  hogy  haUilroukban 
van  zivatart,  jégesőt  gerjeszteni.  Előbb  rémekké  torzulnak,  majd  bohA- 
zatos  vonásokkal  elaljasulva,  a  tréfa  tárgyává  válnak.  Ehhez  a  nézetheí 
csatlakozik  Jóhni  Mór  is,  ki  a  garaboncziásokról  irja:  (Osztrák-i 


*j  Bajfer  Ferencz:  "A  nemzett  jálékszin  tör1énele.»  11.  kÖL 

880 


íhia    irüsban   és   képben   I.  p.  330.)    «Az   Öspoganv'-   vallásbiiii  a 

4in4*zolw  lehetlek  a  inasyar  nép  írástudó  varií/sló  [tápjai,  a  kerosz- 

rDegerO.-í*'iílé.sévt'l   rjíavarjíó    iHihóczokká   (truí'atores,  jociilatoreíi t 

illak  le.»  Söt  csak  a  mull  lióljari  inondla  el  IslvánfTy  (iyula  (Turisták 

1890.  3)  ama  Alliii')laí?    <íi(!Iii  valűszínül!en>    vt-letnéiiyél,  hogy  a 

aczias  diák  tulajdoiikép  pogány  lallos.  ki  tekintélyelöl  iiiegíbs/.tva 

jüvendömondáflböl  él,  mprl  a  nép  nióg  ezután  ia  —  hogy  IstváníTy 

inuvul    éljek    —   rajongó   lelkesedéssel  ragaszkodott  —   az   ősi   val- 

hozü 

A  modem  összehoaonlitO  ínytholoKÍa  elötl  e  nézet  meg  nem  ólllial. 
ail  közclehb  álló  lények  heszélnck  ellene,  semhogy  e  niagyarázalhan 
íüdhatnánk.  Szerinlímk  a  garaboncziás  díúkok :  viiiidorló  deákok 
kik  tahiról  falura  vándorolva   —  vagy  az  egyetemre  menés  vagy 
einf^t^mröl    visszatérés   alkalmával  —  s  hoffy   megéljenek  a    tanult 
1.    meri    a  physika   egyszerű    tényei    a   közéijkorimn    ntOg 

, .,   ..ck  tartattak,  kizsákmányolták  a  lalusi  nép  jóhiszeműségét, 

rj«szlellék  maguk  is  a  róluk  fellámadl  íísodás  híreket,  Vándorló  diákok 
kik   épugy   bűvészkedtek,   mint   az   ohtsz    nígromantikusok.    kik 
ük  az  országol  .*  kiknek  e  bűvészkedés  volt  kenyérkeresetök.  A  nép 
<ítelte  a   vándor-diákot   a  nigromantikiissal    vagy   gramaiitikussal. 
a  hugv  6k  maglikat   nevezni   szokták.    Ime  ~  kiáltották  fel  —  a 
imnttliás  fiiak,  ehun  van.  ott  jim ! 

Miféle   tényekből   vontuk  te  ez  állításunkat?   Klsöl>en   is   ligyepk 
g.  hogy  ityon  alakokat  nemesak  Magyarországon   taliílunk.    Legköze- 
ilihí  ezomszéflainknál.  a  horvátoknál,  oláhoknál,  tótoknál,    lengyeleknél, 
beknél,  de  a  St'hweizhan  s  a  Hretagneban  is  találunk  garabonczás 


Vegyük  előbb  a  horvátokat !  Jagic,  (Archív  í.  slav.  Phil.  II.  437.) 
ísfím  itlatlt  -Die  südslMvisrhen  Volkssagen  von  dcn  fírabancijaS  dijak 
ihre  Krklaruug-  —  értekezett  róluk.  Ott  is  a  levegőben,  síirkányon 
gol,  ha  megharagszik,  savanyu  teljét  oem  nyerve,  zivatart  támaszt : 
iskolát  végzett.  :*  koldus  ruhában  jiif.  többnyire  latinul  tudó  papjelólt. 
szerint  a  közös  egyházi  élet  okozta,  hogy  ez  alak  a  garalioncziás 
Icuiikkal  közös.  ElsÖ  sorban  is  hangsúlyozni  akarom,  hogy  ez  iiz  alak 
8  közös  egyházi  élet  miatt  kózös  a  kél  népnél,  hanem  ez  a  dolog 

.'bÖl  folyik.  Hor>'át  tanulók  csakúgy  jártak  külföldi   egyetemre. 

^za,  nzegényen,  gyalog,  rászorullak  a  konyömdományokra,  mini 
lutifc.  A  garalKtncziás  diáknak  mi  köze  sincs  az  egyházi  élethez !  Hogy 
■  a  horvátoknál  az  a  vonás  van   kiszínezve,    hog>'   papjelóllek. 
i'izöíivit.    I)i:ikok   voltak,  ez  a  fű.  Magára  a  névre  —  mint  azt 


a  horvátoknál   s  hangsúlyozom  a  magyarból    átvéve,   találjuk  —  alább 
még  visszatérünk. 

As  oláhoknál  is  megvan  ez  a:;  alak,  olt  is  nagyrészt  ugyanazon 
vonásokkal  felruházva.  UJ  vonás,  hogy  íxz  oláh  nép  hite  szerint  a  gara- 
honcziá-s  dijak  —  a  soloioonari  —  rendesen  szász  eretletü,  Öl  íh  az  i')rdög 
tanítja  bűvészkedésre,  de  csak  hét  évig  jár  iskoláivá,  s  érdekes,  hoj 
olyanokat  hazudik,  hogy  a  hallgatónak  hajaszó  la  is  égnek  mered.  G. 
(Archív  r  slav.  Phíl.  V^II.  281  —  291.)  e  vonásokat  nem  mag>'a 
mert  elfogadta  .lagiö  fejtegetéseit 

A  tói  <  fekete  diák>  is  (Dudás  .1.  úr  mngánközleménye)  a  mai 
garal)on<'ZÍá.shoz   hasonló   vonásokkal  hii-  s  valószínűleg  a  magyar  a 
átlótosodása.  A  <fekete»  szól  öltözékük  után  nyerhettek! 

Ipolyi  közöl  egy  lengyel  népmondái,  melyben  í^ak  az  az  uj  vonás, 
hogy  a  garaboncziás  diák  a  Lysei  gora  hegységben  nyeri  kiképezte 
fíemte  (Volkssagen  p.  147)  kózól  eg\'  schweizi  népniondul,  melyi 
hőse  megegyezik  a  mi  garaboncziás  diákunkkal,  diák  és  bíivész 
Rzersmind.  De  Riese  (Hisloire  et  Iraité  des  Sciences  occulles  p. 
közöl  eg}'  bretagnei  népmondát,  melyben  hasonlókép  böv(!'szked5  diáfco! 
van  szó,  De  fÖkép  a  nemet  lahrende  St-hiiler  íiiakj/i  talál.  Grimm  i  All- 
denlsche  VV^ülder  11.  p.  4-9.)  egy  verset  közöl,  melyl>en  egy  fahrende 
Schiller  Nürnberg  Jobami  —  a  XIV.  század  elejéről  —  elbeszéli,  élénken 
és  humorosan  élete  sorát.  Mint  vándorol  iskoU'u'ól  iskolára,  éhen-szomjan, 
gyalog,  szegényes  öltözékben,  a  « didergés  által  lelmelegílve>.  Összelanul 
sok  mindent  és  e  felületes  tudományát  a  megélhetés  eszközévé  teszt 
Bűvészkedést  (íz.  a  nép  könnyenhivöségére  alapítja  terveit  s  igyekszik 
kizsákniányolni  azt.  Ilyen  általában  a  fahrende  Schüler  Többnyire  H6- 
mábót  jön,  bosszú,  rongyos  tógában,  s  belépve  igy  szól:  «Egy  vándor]6 
deák  jöti,  a  bét  szabad  művészet  mestere,  az  ördög  meghittje,  villámot 
és  mennydörgést,  szélvészt  és  jégesőt  keltő ».  {Freytag:  Hilder  aus  á. 
deutschen  Vergangenheit  II.  p.  456.).  Ok  telték  népszerű,  később  komikos 
alakká  az  ördögöt,  kinek  segélyével  mindenféle  bíívcszkedést  iiztek.  Közeli 
hasonlóságban  állanak  a  vándorló  bűvészekkel,  kiknek  eredete  a  i'<'»mai 
mimusokban  keresendő.  A  -lahrende  Schülerek*  egész  külön  nyelvet 
alkoiának,  melyet  egj'más  közti   érintkezésben  használtak.*)  NevökkeJ  a 

•)  Illei  Veiilifax-JB  -  szélfogó  —  a  falirende  Schillerek  nyelvén  kvpanjf. 
lÖÖtt-hcn  -biber  vagiilorain>  ez.  aJaU  Anshelni  Tamás,  újra  1521vbati  LuUier  adott 
ki  egy  könyvecskét,  melyben  a  csalások  te  vannak  irva.  s  a  lulraj  jar^n  sxi'itir^ 
mellékelve.  Anpolra.  fraiimára.  olaszra  is  le  van  fonlilva  Sclierer  Ov- 
ló8H-ban  me^lámadt.!  eztírt  Lutbert.  de  Hubor  és  Chriislmann  vedfluit 
Wagner  czikkét  a  Serapenm  il8B2)  hasábjain,  s  Avé-I^Hemeot  kOnyvét:  üer 
(iaunertbum.  LíprBi?.  1858. 

fl82 


LÁZÁR    BÉLA. 


szű7^ilÍK  a  Tníiköllészolhoii  gynkorla  tulAlko/uük.  Egy  ilyen  falirende 
er»  PlaltT  Taíiiá-s  íinéletinita  mitiji  is  meK\'an  s  kontuzi  szempontból 
becsei    tnunka.  Maga  Faust,  n  iiirténeti    alak  is  amolyan    fahrende 
mini    kortársa  <icsner  nevezi:  «schülastiru:í  vagans«,  hisz  tud.juk 
WilleinlKírfíuhaii.  Ki*akk<'il>nn  líuiult  liiins  Sachs  is  felclolKoz  eKyes. 
iWireude  Svjhülerekröl  szóló   adomáig   iHstnachtsptt'lekben  és  luimoros 
ilokhan.  A  iHí^íösmertebh  az,  melybeo  a  fastnaohtspiel  formú^jiiban 
ilyen    fahrende  ^k!hüIe^pöl    azi   beszéh   el  —  Pauli    'Schirapf  und 
fitjtf  iitAn  — ,  liogy  mint   áUít  be  a  diák  a  parasztasszonyhoz    azzal, 
6  k**irislM>l   jött  s  eleséget   kvr.    Az   a-Hszoriy    paradicsomot  t'^rt  — 
Parb  —  paradies)*)  s  kéri,   hogy   vigyen  el  oda  megbalt  liúnak  exy  kis 
aagoL  A  diák  persze  kt'szsi'ffíiel  rááll.  Mikor  az  asszonynak  hiizujön 
iérje  a  megtudja  a  dolgot,  roghm  észreveszi,  ho^ív  nmil  iilt  lel  a  Icle- 
Lóra  kap  s  a  diák  után  hajL,  a  ki  ezenközben  eladta  volt  a  eso- 
:cíL  Mikor  rátalál,  kérdi  tőle.  Iioffy  lálolt-e  erre  feli'  diákot.  Oh  igen 
felcli  a  diák  —  de  a  patak   másik   oldalán,   hadd    ill  a  lovadat,  én 
vigyázok  reá,  te  csak  lábolj  át.  A  paraszt  szótlogad,  a  diák  inex 
elbajfal  a  [("ival.  A  visszatérő  paraszt  pedig  azzal  áll  elÖ  a  fele- 
gének,  boszy  a  lovat  is  a  paradiráomba  küldte!  Ez  Hans  Sacb.-;  tigyes 
tnachtspielje,  a  ki  különben  tiihb  ily  s  a  fahrende  Scblilerekríil  szóló 
ekdolál  is  feldolgozott. 

Hf/en  fffirnhonrziáft  dinkfék  ahtkkal    íeíuit    nemcítnk  Mngi/ar- 

lorRuigon  UtUUkozhaiiwk,  annyi  az  eddigiekből  is  bizonyo.sl  Két  lényeges 

|dolgot  találtunk  a  kLilf('>tdÍekl}en :  vándorli)  diákok  s  bűvészkednek.  Ex  a 

él  jellemző  alapmotívuma  a  Karal>f(neziás  diákról  szóló  néphitnek  nálunk 

»  uiindkeltövel   külföldön  is  találkozhatunk.    I>e  nézzük   már   most  a 

zk;teket. 

Azt,  hogy   Magyatx)rszágol  olasz   bűvészek   a  ki'izépkorban   sürűn 

Iák.  tudjuk.  Ez  olasz  bűvészek  neve  a  negromanzia  vagy  —  Valen- 

Mára  alapján  —  gramanzia  íSzarvas  (íábor  (Nyelvőr  V'l.  99.)  a  gara- 

íiás  szót  ebből  származtatja.**)  Feltevése  igen  valószínU.  Hogy  a  két 

ingzó  közé  magánhangzót  csúsztat  be  a  magyar  nyelv  —  arra 

•/  Hans    Sachs   fz   ríczének    lcelelkcz(-s«re  F.ru'h  Si-limidl.  a  lK*r)ini    germán 
BKDUiaríumbHD  azt  a  fíiltevúst  monda,  Imgy  mivel  a  í'uuli  aduinakúnyvébcn  a  mcg- 
törlém^t  a  Paris  szóval,    m,   illett')   adoma   mr>g  a  Paradies   szóval    kezdődik, 
nUlcg  az  associatiu   idearum    módján,  ez  juttatá    eszébe    Hans   Sacbsnak  ez 
X.  E  felu-vv-a  igon  valószínd. 

*''  Jttjfi<^    \'U:T..  t^rl.ía  magyar  kíl^jezéal  a  szlávhól   vellnek  vi'li,  mi  azunl>an 
it  liwiíiitílk.  iK.tív  >'\t**n  az  a  lény,  bogy  n  szláv  nyelv  a  régebbi  alakút :  gmbancziás 
lotta  m*>}'  olyatén  jellemzőn  magyar  képzdve].  mint  az  s.   azt  bizonyttja,  bogy  a 
kláv  a  maiíyarból  vette  ezt  át  (1.  Asbóth  Oszkár  f.  id.  éri). 


példa  a  bi-elyo-beretyó,  bratim  (halolli  beszéd)  tmráiim  Mh.  Hogy 
*»-íiol  b  válik :  szintdn  igen  gyakori  hanplani  eset.  hisz  oU  van 
amolyog-abolyof;,  bedpiicze-medencze-.  bad&r-madAr.  inozog-bozog 

Molnár  Albert  sziklára  n  garahonoziás  szót  =^  mágia,  netrromanli 
szóval  rnugyarázza.  A  (Jornideií  (lodexben  (p.  865.)  olt  áll,  hogy  vov<Í' 
tudonnányban  menekeodeol  vala.  garabonohas   vala,  s  Paludi  is  (a 
fjszakdkban  \>.  164.)  azl  mondja:    «bÍKtJilta  Öl  a  garabnnczás  jőve 
mondó..  Ezek  a/,  olasz  garationí'jdá-sok  kizárólag  brivéüzkedesísel,  jöv. 
mondással  foglalkoztak,  az  volt  a  kenyerük. 

Vegyük  niosl  a  név  másik  részét,  a  diákot  szemüKvi-e.  A 
diakoniis-ból  származott.  Hogy  magyar  diákok  ktllfoldre  vándorol 
egyetemeken  tanulni,  ismeretes.  Katliolikus  itjakal  a  l'Öpapok  küldi 
ki,  a  protestáns  főurak  pedig  a  városokkal  versenyezve  küldtek  ki 
gény,  de  jelesebb  Ujakat  Majívaroi-szágon  ugyanis  nem  igen  voltak  m 
sal)b  iákoiáfc  s  nzok  sem  igen  kitűnőek.  1410-ben  XXIII.  .Itinos  fia] 
arról  értesítik,  hogy  Magyarországon  nincs  egyelem,  mig  az  Arpádhrixbeli 
királyok  alatt  csak  az  l276-ban  leégett  veszprémi.  Mátyás  alatt  csak  a 
pécsi  egyetem  virágzott.  A  kíilföldre  menés  hasznos  es  szüksége*  w 
Különítsen  olasz  és  német  egyetemeket  kei-estek  fel  itjaínk.  kik  szegén 
valának.  aira  utalva,  liogy  lehetőleg  maguk  tartsak  fenn  magukat  ftí 
gyalog  kollelt  utazniítk,  fahiról  lalnra.  Eltanulták  külföldi  társaiklól  a 
bűvészkedés  felhasználásáig  mert  látták.  ho«v  a  linvéiszkedes.sel.  .jriv«»ndó- 
mondással  megszerezhetik  élelmüket. 

Nem  természetes-e  már  most,  hogy  a  magyar  paraszt  az  amolyan 
olasz  garaboncziás  módjára  bűvészkedő  diákot  látván,  azt  mondta  reá: 

—  Nini,  ez  olyan  garaboncziás  diák!  A  mi  annyit  jelentett,  hogy 
bűvészkedő  diák,  sem  többet,  sem  kevesebl»el.  Ilyen  lehetett  a  garabon- 
cziás diák.  de  nem  maradt  meg  ilyennek,  mindegyre  mystikusabb  színi 
üllütl  magára,  melyet  maguk  a  dirtkok  jónak  tarlottak  mcptartani.  hisz 
jól  híylott  az  a  konyhára! 

A    német    fabrende    Srhüler   ártallan    babonáskodást    '^ill 
A  leánynak,  ki  kivánesi  jövendöU^lijére.  ólombf)l  alakot  öntöttek,  i 
szépítő  llastromol  árultak  stb.  A  magyar  garaboncziás  diák  miU  dolgokat 
visz   végbe,    líássiik   csak   azokal!    A   sárkányon   való   n^pülérf   nem  a 
magyar   népphantasia    Unnékc:  keleti  eredetű  az.  Aladdin  is  vis7.  végbe 


*)  A  palócz  •barhoiiczás*    szó    is    lerniíazeteseu  a  praiiiiiiizidíx')!    S7.'i 
Hogy  a  o-b<5l  6  leu.  arra  példa  ágaskodikíUioskodtk.    Iiimb(!»-hingö.   ug>jrka-M 
a  bogy  a  nyelv  mapnnbanKzót  rsuszlal  a  k6t  mássaJhangzú  küjx.  vn^y.  hugy  vU^Br- 
kezötpj;  mMin  kiug:r:it :  arra  is  van  elég  példa.  Bár  ItL  valúszíníllPK  a  kiugraUsoMk 
utólagosan  tartént  I  Az  m-nek  b-vé  válásiéra  fent  holtunk  példákat 

J!84 


)nló  C!«odadolgol,  de  Faust  is.   Hogy   zivatart  tud    támasztani,  az  is 

kOirsldö]!,  Teofrastos   Paracelsusról  hi  állítják.   álKtólají    Virgil 

.r».*,w,   megtette,  de  Fau^t  famuluí^a.   Wagner  is,  mint  egy  l/li-beii 

könyvben  olvassuk    Hogv  tejet  iszik  s  hogy  13  iskolát  végez  —  töak 

cea  Tonáa.  lehet  tiogy  az  már  a  magyar  népphantasía   képzelgése. 

a   >'allasi  gyakorlat  szí)lle  teliál  a  garal>onrzíris  diftkrítl  szóin  n6p- 

mint  Ja^i£  véli,  de  nem  is  pogány  vallúHÍ  maradvány,  mint  Ipolyi 

ilá.  Mi  lehftl?  Fáhián  ISO.S-han  «'rermé3zeti  tudomány  a  köznép- 

rzíinü  mtlvéhen  erre  a  kérdési-e  azl  mondja:   *Az  e  fajta  legények 

>ng>'oIödotl  mendikánsok.  kik  az  ilyen   hireket   csak   azéii   terjesztik 

felöl,   hogy  u  lii<lutIunokat   megrje$Z9Zék  és  tőlük    megkaparílsiiik 

a  mire  rágyöiinak.  Ha  czéljukat  elérték :  markukba  nevetnek ! »  Szir- 

kntal  is  *stiidio.si  vagatores* -éknek  neveli  őket,  kik  ítflvészkedéssel 

fenn  magukat! 

A   magYHf  ganibnnezi6s  diákok  tehát  szerintünk  is  bűvészkedő  ván- 

diúkc'k    voltak.    Kzt    bizonyíl.ia  az  a  körülmény  is.   hogy  a  nép  a 

:-.?4ibb  alakú  diákokat  manapság  is  garabonczíás  diákoknak  tart,)a.  Nem 

in  ritka  esei,  hogy  valakit  garabonczií'u<  diáknak  véljenek,  »  bizony 

>r  tej  és  vaj  helyett  meglraktálják  a  szegény  áldozatot  t'urkós  l)ottal. 

riUával  .  . 


A  <  magyar »  név  eredete. 

Irta:  ár.  Muuktícai  fíenidi. 

Nagy  Gézának   e   tárgyra   vonatkozó   föntebbi   (150— löfi.  11.) 

Ileceteese  több  oly  tételt  tartalmaz,   mely   erősen  kihJvja  maga  ellen  a 

(ukát  Kzekhez  szándékozom  e helyen  néhány  me^egyzéssel  hozzászólani. 

A  muyyar  nép  neve  —  N.  (i.  vizsgálódásíiinak  eredménye  szerint  — 

lett  szó.  A  mi  «elsö   eleméi  illeti,  ez  nwgy,  tnaffy,   melynek  ugor 

i;  voguJban  hím.  nio,  ma,  mag,   osztyákban  meg,  zürjénbeu  mw, 

rínhan  moáa,  iinnben  viaa,  továbbá  az  akkádban  ma.  mada  s  a 

[>ll)an  mocisi :  jelenlese  pedig  annyi  mint  .föld,  mező,  a  mongolban 

tomány,  megye*.  Aszó  ezek  szerint  azonosa  ma  is  mcg- 

\xö  megye  szavunkkal*.    Az  utórösz,   tekintettel  a  nyelvemlékek 

igeri  Írásmódjára,  «a  férj  szóban  levő  ösugor  ert,  érje,  tór-öklatár  er 

ere  lérfí,   ember*.   Egészen   máa   eredetű  N.  (i.  szerint  az  Ibn- 

|-íéle  maéyar  (-^  niagyarl  alak  ulóréíze,    melynek  -a  vogul  ker 

ferfi.  mag^'ar  gyer-ek,  gyer-m^k*  volnának  megfelelői. 


Ezekkel  s/.eml)en  Icélíégteleii  miiidenelüU  az.  hogy  a  magy.  m 
szláv  e  r  e  d  e  l  fi  s  z  6,  s  mint  ilyen,  az  íi.sréRÍ  uutgyar  névnek  nem  V 
alkotó  része.   A  magyar  nyelvészeti   Íroílftloml>an   töhiíször   voll 
m^gye  szláv  származásáról  (ig>':  Nyelvtud.  Közi.  II.  308.  472;  Nyet 
XI.  311)),  melynek  raásai  a  szerb    medja,   albán   mé()r,   tyszlov. 
me^jkfü,  on)sz  meza,  ói^zlav.  $neMda  s  ez  utóbbi  alaknak  külön  úlvi 
a  magyar  mesgye.  Tudja  ezt  a  lényt  N.  G.  is,   erre   vall    legalább 
lap  alatti  jegyzete,  hogy  a  megye  •eomitatns*  nem  tévesztendő  íis 
a  szláv  eredetű  megye  ^  «iiatár»  szóval:  mert  a  vár-megye  soh 
■limes  castri,    marchia  caslri*;    hanem  mindig  <comitatU8»  provinci 
Rizonyo.s  dolog  pedig  az.  hogy  •haUir»  jelenti^sfl    .szók  igen  termés 
meionymikus  jelentesrejlödéssel  többször  alkalmazódnak  a  -  határolt  t 
let»  kifejezésére  is.  Midőn  pl.  a  magyarban  a  város  •hatóráról-  besíéll 
korántsem  értjük  ru^jla  okvetetlenül  a  város    halárán   fekvö   árkot  vi 
kövei:  hanem  érthetjük  a  város  egész  kórnyékét,  a  birtofcáh  oz  t 
tozó  le  rületei  is.   Ép  igy  jeleni  a  latin  fines  batárt  é.s  taHomi 
(fines  Romanorum),  mely  szerint  vár-megye  eredeti    értelmeben 
mint:  vár  határa,  a  var  körül  fekvö  .-^  hozzá   tartozó  terfilel. 
szláv   egyezések   mellett  az  idézett    ugor   nyelvekl>eli   alakok   (eo 
vognl  MM,  mOy  osz^ák  m^  wh,  zijrjén-volják  mn,  finn  M<ia,  mord. 
nem  vévén  figyelembe  a  hozzájuk   <walolt  s  a  tudomány   mai    módsze- 
rével nem  egyező  akkád  és  mongol  egybevetésekel,   nem   igen   vedhi 
a  magy.  megye  eredetiségét  Mert  megengedve,  hogy  a  kiilónbözö  h; 
rejidüség  nem  íonlos  akadály  az  egyeztetésben  (v.  ó.  magy.  fU-  é«  voj 
unl-:  magy.  tíszŐi'S^wm  vasa,  mnrá    vas,  vogul  vásí).  nem  tu-l 
elég  biztos  adatot,  hogy  szóközépi  magvai-  gy  egyszerű   t/-lK)l    i- 
volna*) 


*)  Iga?,  ugyan  —  a  mint  Nag>'  Géta  is  idÓ2Í  —  hogy  Badenz  Magyar-Ugoi 
szótára  ilyennek  fngja  f7»l  a  hn^y-  és  fofju-i^ik  í/í/-}M  (v.  a.  cser.  h/d;  lapp  kvode; 
mordvin  kádi-  hagyni) :  ámde  figyelembe  veendd.  hogy  a  mag^'arhoz  k6selelih  álló 
vogul-oaztjAk  éa  zürjén-vo^k  nyelvek  a  Aoj/y-szdnál  la  foíiy-n&k  nem  is  ismercttw 
e  nyelvekbeli  ruknnsápa)  ehhől  a  d-hf)]  t,  f  hangot  rejleszletlek  (iey  vogiil  yuF  hagyni, 
zílrjén  koT-  id..  vnlják  ki(-  maradni ;  osxljnk  yn/.  /jj-  e  li.  //ti  hagyni)  s  ho(;y  a  nin^)itr 
az  ilyen  d-l  hang  fejlődésben  rendesen  egyQll  tart  az  említett  nyelvekkel,  pl,  magr, 
mt/i:  vog,  valém,  osztják  vt^lém,  voljáfc  vijim  ;  de  lapp  addem,  mordvinErza  ttdiiu^ 
fmn  ytime  (I.  e  jelenaégre  nézve  b4^>vebben :  Budenz.  Verzn'eigung  der  apriscb«& 
Sprachen  30.  l.i.  A  magyar  hairtr  e  szerint  hatífjf  helyett  vabV.  K/.aka8Ztútt  olfaa 
frofiuentaliv  ki-pz^,  mint  voirff-  '^se*  (v.  ü.  vfili^k.  voltami,  meiftt-  «in-*»  {r,  &, 
utették.  Mctdetn].  fagy-  (v.  ö.  vog.  pof-,  mord.  pali),  mely  alakok  gfl-ya  nem  erfc- 
detibb  d-b6i,  lianem  y'-bfil  fejhldOlt  (v.  ö.  négy:  finn  neljá.  \p  ttrlir  vi.tiiik  .n7_  votf- 
Hüá  alb.). 

286 


A  magyar  Dév  utón^tszének  mag^^arázatában  különös  N.  ii.  azon 

ifÍ5H%  bogy  az  Um-Dnszta  niástilóináJ  lalalhaló  magyar  ós  más  részi'öl 

^ar  (magyeri)  alakok  végzetei  merüben  külön.  egymá£.sal  össze 

függő  szók,  melyeklren  ű  szerinte   '8  nép.  ember  fogalmat  jelölő 

ép  ugy  váltakozik,  mint  pl.  a  züijónek  komi-muri,  komi-jan  (refrte: 

■■fmtvojür  nevénAl»,  vagy  hogy  közelebb  osö  példíival  szAljunk. 

,í»en:  magyar  ember,  nmgyar  nép.  magyar  ne  m  zet.  iVúm- 

MaKvarok  eredete    130.  I.)  ezt  a  waJgar    alakot   a    mAsnló   Inll- 

tiájdnak  tekinti,  ki  az   arab    maSár    liíuiK/asnak    tneglelelö   mnUirije 

helyett  Piry  sziik54^glelen  diakritikái  pont  alkalmaziisával  ma^arije-l 

Másolási  hibákkal  s  lulaj<Íon nevek  eltorzilon  alakjaival  lépten  nyonmn 

2unk  a  régi  türteneli  kútfőkben,  s  mivel  máshonnan  maigar  alakot 

szólhatunk.  }(*  lelkiismerettel  kövelhetjlik  e  pontban  Vámbéri  ncze- 

itAl  is   inkább,   minthogy  a  másoló   eonfusiójára   jelen   esetben  a 

Jó   irásn   bulgár  és  baá^lrd  =-  baskir)   népnevek   i»   befolyással 

beitek.  Ámde  föltéve.  hog>^  a  muzgar  rgészen  hiteles  adat,   mely  ugy 

[»nylik  a  magyar  alakhoz,   mini  a  N.  li.  idézte   analógiák   kö/i'il  a 

ir  (=  bolgár)  uév  az  Anonymusnál  található  hular  alakhoz :  kell-e 

rrwkélv  s  kíinnyen  érthető  hangUmi  eltéréí?  miatt  szükségképpen  külön 

sieUlí'knek  tekinteni  a  végzeteket?'  Hiszen  a  hid-^ur-hular-iéW  hang- 

Jtoceús  egészen   közönséges  a  török   dialektusokban,  pl.  a  volgai  latúr 

-^Ún  participíumképzö  az  oszmanliban   (mássalhangzón   végződő 

í)  rtH,  -rlM  (pl.  tatár  jí/sv/in  író  —  oszm.  jazan)\  s  a  magyarban 

találunk  elég  hasonló  esetei,  pl.  a  ré^\  helyhez  « ííolloeare »  nvA  helyez. 

téüfiitd'  (Mün<ih.   cod.)   ma   téved-;  jtorhanyő  mellett    van  a  néj)- 

ívbeii   poronyö  alak  is.  (Nyelvőr.   VII.   832.*,   terfie,   teher  alakok 

plt  járják  ezek   is:   (ere,   lerü.  N.  (».   szrrint   a   török   nyelvCi, 

Ir  nép   nevének   utórészében  a  •vogul   ker   htm,   férti*    (helyesen: 

ar,  khőr  bika,   csőd  őr,  •/*'»'  -ö'w/J  kan    kutya),   illetőleg   az   ezzel 

^ybetartozónak  vélt  magy.  ff;/prm-ek  (^=  vogul  úawrém)  sz*"mak  meg- 

[lelöje  lítrdulna  elÖ:  ez  igazi   'délibálíos*   nyelvéí^zel. 

Hasonló  lenge  módszernek  eredményei  a  következő,  minden  további 

begobolás  nelköl  felállított  tételek:  *-a  jfiss  név  értelmét  a  zűrjén  joaí, 

űff  .nep'    szó  magyarázza   meg  —  a  hunn,   ktin   név   elymologiája  a 

yar  him.  vogul  kum.  mongol  khíln    (recte:  vogul   yum,   khum, 

ilkha-mongol  kt'htiüH,  burját  kttfl.  yuf})  szók  tanúsága  szerint  aligha 

mint :    férfi,    ember  —  a  mordva,    buríasz   névlíen  könnyen    föl- 

Hneriietö  a  znrjén-votják  morL  muri  ,ember*  szó  s  ugy   látszik   ezzel 

tVssae  a  o^remiszek  nemzeti  neve  a  marja  is».  E  fejtegetések  köny- 

Twlségével  éles  ellenléthen  áll  azon  komoly   scrupulus.  melylyel  N.  Ci. 


Pairiibány  Lukács  azon  áHításál  teJdnü,  hogy 'á  ma nSi  « vogul,  oszt 
és  ntagt/'i'.n  hatifftanüag  úgy  megrelelhetnek  egymd^^nak,  mint  aú;^er  éB 
agyar.  Szerinte  ez  az  egybevetés  egy  « kissé  erőltetett  >;  mivel  ^hang- 
lanilag  nem  eléggé  analóg*  a  kél  esel:  a  meímyil>en  emitt  ^nz  n^i  ^  gif 
a  szútőhöz  tartozik,  m(g  amott  az  nés^'ktll(^D  :ízúkuak  képezik 
az  elemeit.'  Mintha  bizony  az  id-nap  szó  összetett  volta  gatolta 
volna,  hogy  belőle  ünnep  alakuljon  és  es-vel.  ee~re  helyett  nem  mon- 
danók: evvei,  erre?.' 

N.  (i.  nem  kelIö  lelkiismei-ettel  és  bírálattal  használja  forrásait.  Egy 
helyütt  hivatkozik  SLrahlenbergre,  ki  szerint  <a  voljákok  a  múlt  század 
elején  még  egyszerűen*)  ar-nak  s  az  obi  osztjákok  csii-nak.  tfri'-nek, 
vag>*is  ,férfinak.  embernek'  nevezték  magukat.-  Slrahlenberg  könyve 
1730-bRn  jeleni  meg;  azóta  számos  ujabb  ós  összehasonliiha talián ul  hite- 
lesebb forrásokból  míTíthL'tjük  a  voljákokra  vonatkozó  ismerelt'mkel, 
melyekből  N,  (í.  is  könnyen  megtudhatta  volna,  hogy  ar  néven  nora  a 
votjákok  nevezik  magukíit.  hanem  a  tatárok  nevezik  a  vot.iákokat 
(I.  Hálinl  (i.  Kazáni-laUir  szólAr  és  Nyelvtud.  Kózl.  XVIII.  36.).  Az 
osztják  r»«,  ssi  «íérfí,  eml>er»  igen  nevezetes  szó  N.  G.  f^ilegetéseíbeo. 
melylyel  pzcrinle  egész  s^ercg  népnév  alakult,  mini  n  w/t)/r*'f£-inordTÍn 
(=  * vogul-oRzlják  ma,  tnag,  meg  líild  +  ni,  esi,  rsn  erni>er»)  ;  ersa- 
mordvin  (melynek  előrésze  a  magy.  cr-dö.  cseremisz  or :  utóresze  a 
•  vogul-osz\ják  rsii,  »/,  azi  ember*  '  a  vogulok  és  osztjákok  vogul  maii-H 
neve,  mely  azI  jelentené:  «Mány-ro!yó  embere*.  N.  t».  szerint  az  obi 
osztjákok  mai  neve  az  ftJí-Ja-^  ujahb  keletű  (!!)  s  még  a  mull  szá- 
zadban nem  feledtek  el,  hogy  régehlien  konlisi-nak,  azaz:  ,kondai  em* 
!)ernek*  nevezték  magukat*;  ezen  utóbbi  adatban  tehát  szintén  mezvolna 
a  ifi  •ember>.  nunt  népnév  alkotó  része.  Tudtommal  a  az  összes!  for- 
rá.sok  szerint  osztjákul  */o,  ^oí.  yttí-nak  nevezik  az  «ember>-1  s  elörö 
sejthettem,  hogy  a  Strahlenbergnek  tulajdonított  *si,  éi  cmlyet*  adat 
(mely  külömben  Himfalvy  P.  munkáiban  is  .szerepel)  valami  félreéri  éginek 
eredménye.  Slrahlt^nberg  könyvének  illetű  helye  (64.  l)  igy  hangzik: 
«wie  ieh  bey  denen  Ostiaken  am  Obi  Strohm  war  und  mit  ihnen  di»- 
eoiirirte  und  fragte  woher  sie  sich  den  Nahmen  Cliondi-chm'  g(»ir*rbf«n 
(welches  ím  «Verii  nderte  n  Hussla  n  de».  pag.  187,  Chontischi 
geschrieben  isl):so  antworteten  sie  mir  sie  wflren  von  dem  ChoneUt 
oder  CoMda-Strohm,  der  ira  Obi  föllt.  hergekommen.  und  dulier  nenueleu 


*)  Mit  akar  itt  mondani  ez  az  •egyszoraen*  ázó? 

388 


A    <MAOYAR*    NÉV    ERCDP.TE. 


ich  alsó.  Ich  replicirte,  dass  tlicses  unmóKÜch  ihr  rechter  llhrfitandsi- 

itnc  köTJule  pewesen  geyn.  Sinteraahl  sio  jn  t^elltsi  Rí^ítlüiiiion,  <iass  öie 

die  P&rtnecken  \*or  Alters  eiii   Volck  uus^'emachel   Uíitleii:  worauf 

antwnrtnlen :  dass  sie  auoh  Tsimludi  iienDoten ;  ich  irngte  sie,  was 

diesGs  bíídculen  colUe,  AnIworI:    Tschu  und  Ihiu  hiesse   bey 

en  Ro  víhI.  wie  die  Erde.   Terra    und    weii   sie   m\  allererst 

der  Krde  gekotiimen,  so  hiessen  sie  sích  also,  wie  gémeidet,  wuüsten 

aber  keinen   anderen    Nahmen   anzugetten.»    Világos  ez   idézethfil: 

hog^y  Sirnlilenbení  a  TelsÖ  obi  usztjí'ikok  nemzeti  nevét  körfllbelö!  ugy 

Uh,   mint   ma   kiejtik,  t  i.  yoHí/i-yMi-nak;   v.   6.   yanda,   xowí/«, 

ofi^akisch.  xöwrfrt-'/o  ostjake   (Ahlquisl):    Kamla-ku    ostjnkc. 

:rén> :   —  2.  hogy  choytti/tchi  már  Slpuhlenberg  szerint  is  liibás  fiil- 

.  mely  Weber:  Dan  veninderte  Rusríland  (Frankfurt,  1721.)  kiad- 

iTj^nak  J.  0.  Müllcrtöl  eredő  «Das  lében  und  gewonheil  der  ostjaken- 

lO    értekezésében   fordul  elÖ  s  melyet   az  idézett    helyen   helyre- 

zíí:  —  3.  hogy  a  llctiv  ^osztják  ifi  enilMM-*    adat  vrtltozatni :   cftu, 

Slnihlenbergnél   tföld»-nek,  nem  pPílin  <f'inber'-nek  van  fordítva;*) 

hojH'  mar  ezeknél  fogva  ts  Nagy  (lezának  a  ntoksa,  ersa,  nmMi  fi  a 

e)**^nek  képzeit  konlisi  népnevekre   való   magyarázatai   mind   érték- 

fiipk.  Strahleuberg  könyve  nem  valami  ritkaság,  megvan  pl.  akadémiai 

fvlUrunkban  is  két  példányban;  méltán  vehetjük  tehát  rossz  néven. 

N.  (i..  ki  annyit  o|>e-nll  adataival,  ebeknek  forrását  nemcsak  kriti- 

Inú  baneju  még  esak  megtekinteni  is  elnmlasztotlo, 

f'Jassíkus  példája  az  irói  gondallanságnak  az  is,  midőn  N.  (í.  Patru- 
bftny  Lukácsnak  a  magyar  név  eredete  tekinletélK»n  (^lyaii  néjselet 
üiltydonít,  melyei  ez  utftbbi,  legnláhb  irodalmilag,  sehol  sem  vallott.  N.  (í. 
idézete  azerinl  Ö  a  magyar,  magyerl  szóban  «az  .ember'-t  jelölő 
S2ót  az  ar-er-en  részben  keresi,  mely  niegfelel  a  magyar  férj 
'  és  a  haflonjelent  ésU  cseremisz  pőrgö  szókból  kifejtett 
09iigor  erJe,  erge  s  a  törükségben  az  er  ,férfi'  sznnak.» 
Merőben  más,  ezen  idézet  larlalniával  semniiképen  össze  nem  egyez- 
tethető magyarázatot  olvasunk  Patrubány  i;zikkének  illető  helyén,  mely 
MiA  szennt  igy  hangzik  (T*hilo!ogiai  Közi.  VII  9fi5.)  a  mogj/  +  eri  *ijsa/.e- 
tótel  má.-íOílik  részében  a  koudai  vogul  art  viel,  éjszaki  vogul  ciri  übor- 
flflsKig.  irtisi  osztják  ar  viel,  ^szaki  osztják  úr  viel,  reichlich,  arat  anzahi, 
menge  (mvr  árat  volksmenge)  szót  látjuk*.  Ha  N.  tt.  ily  alapossággal 


•)  Kr  az  oazljAk  szó.    mint  Struhlí-nbergnek  több  egyéb  nyelvbeli  adatA  ípl. 
Jcinitn  —  küvnce)  nfm  igazoJbaló;  de  v.  ö.  voljAfc  ííu>,  iüj  lebin.  erde. 


kWit 


MUNKÁCSI    BERNÁT. 


értesít  bennünket,  niidön  idézete  mellé  kiteszi  a  forrást  és  lapszámol 
elképzelhető,  hogy  mennyi  bizalommal  lehetünk  azon  forrás  megnew 
zése  nélkül  közölt  adatok  iránt,  melyeket  ö  hottentotta,  dravida,  indiai 
birniai,  eszkimó,  athapaszk.  santali  s  más,  szerény  tudományunk  köré 
messze  túleső  nyelvekből  hord  össze  okulásunkra. 

A  magifar  név  eredetének  kérdését  e  tárgyhoz  illő  gondossággá 
a  nyelvemlékek  és  összehasonlító  hangtörvények  teljes  számbavételévé 
tárgyalta  P  a  t  r  u  b  á  n  y  Lukács.  Az  ö  értekezésének  két  föérdeme  van 
egyik,  hogy  kimutatta  pontos  idézetekkel  a  magyar  szónak  régi,  tel- 
jesebb niogeri  alakját,  súlyt  fektetvén  tárgyalásában  ez  utóbbinak  vég. 
zetére:  másik,  hogy  ráutalt  a  magyar  szó  előtagjának  (magy)  s  mái 
részről  a  vogulok  és  osztjákok  közös  vogul  nevének,  a  manéi,  ntgü 
szónak  szoros  hangbeli  megfelelésére.  E  dolgot  észrevette,  bár  határoJ 
zottan  ki  nem  fejtette  előtte  íieguly  is  s  valóban  ha  számba  veszszQkj 
hogy  a  magyar  nyelv  legközelebbi  rokonai  a  vogul  és  osztják,  asu 
a  töi-téneti  értelemben  vett  ugor  népek  nyelvei,  ha  tudjuk,  hogy  vak- 
mint  a  vogulokat  és  osztjákokat.  ugor,  jugor  néven  ismerik  a  rég 
szláv  irók  a  magyarokat  is,  söt  hogy  ez  az  ugor  =  magyar  nevezai 
fenmaradt  mind  a  mai  napig  is  némely  szláv  nép  nyelvében  (pl.  tót  íűw\ 
orosz  yrpi.i)  s  fenmaradt  az  európai  népek  ungar^  hungar  stb.  szav^ 
ban :  mi  lehetne  természetesebb,  mint  az,  hogy  a  szibériai  ugorok  (vogutolj 
03  Oíiztjákok)  és  pannóniai  ugorok  (magyarok*  saját  nemzeti  neve  '%. 
azonos  legyen.  Annak  bizonyítására,  hogy  a  szibériai  ugorok  maúsi  neí* 
hangtanilag  egyezik  a  pannóniai  ugorok  mogy-eri  nevének  elörészévd, 
már  Patrubány  említi  e  kifogástalan  analógiát :  ész.  vog.  ansér  és  magy, 
agyar:  hozzávethetjük  még  ezeket:  éjsz.  vog.  yuns^  oszt.  yös  csillag: 
régi  magyar  hugy  (kasza-hugy)  csillag  j  éjsz.  vog.  x^ins  húgy.  urina. 
yH;í.s-lmgyozni:  magy.  hi'igy,  húgy-ik  |  zürj.  lö£,  votják  lué.  Zmí  brama 
pferdtifliege:  magy.  légy  (v.  ö.  hangtani  megfelelésre  nézve:  vog.  yuk 
húgy  és  votj.  k/J  id).  A  mogy-í?rí  összetétel  utórészének  magyarázatán 
alkalniasablinak  tartom  Patrubány  eredeti  (^  vog.  arf  viel)  nézeténé 
azt,  melyet  Nagy  (íéza  neki  hibásan  tulajdonít,  hogy  t.  i.  benne  a  magj 
férj  (=fi-ember)  és  cser.  pörgő  mann  {=^  pü-erge)  utóré-sze;  illelÖleí 
íi  finn  yrkö  legény,  vőlegény:  férti,  lapp  irke,  irge  vőlegény  (Budaa 
Ml'Sz.)  Kzók  mása  fordul  elÖ.  Krre  indít  jelesen  az,  hogy  ép  ugy  mini 
iuogycri.  t'iofordnl  a  régiségben  az  einber  szónak  is  teljesebb  emheh 
alakja,  ezen  összetételében  t.  \.:  némber  (~  nő-ember,  mini:  játnbor  — 
jő  f'iuber) :  így :  es  niarada  a  nembcri  o  ket  íiaytol  és  ferictöl  megvalf 
ílíéí-si  cod.  1.)  mondnakuala  a  nentbórtec  (u.  o.  3.)  i  méltóinál  engerae 
zarandoí-  nemhf'rieí  vmievnvá  (u.  o.  4.)    az  anjral  monda  a  tiemberiecné 

290 


K   SZEPE5I    SZAíiZOK    RUHÁZATA. 


UHuncheDi  cod.  70. ».  Az  emb-er/*'  é?  f-rV/  szók  utórészOvei  egyezik  a 
[■Dgy-«ri  végzete  i?.  közöí  jelenlésük:  «emlíer  .  A  magyar  népnevének 
Imdeti  jelentése  ezek  szerint:  ugor  emher. 


A  szepesi  szászok  ruházata. 

ívta:  Uefter -Sa»i«. 

Második  (íéza  alatt  .1142 — llli2t  lervszerüleg  történik  a  németek 
brrándorlasa  a  Szepe.sségre.  A  tatárok  pusztításai  után  királyaink,  külö- 
BJisen  IV.  Héla  újra  számos  németet  telepítnek  le  e  megyében.  A  jöve- 
vények —  hospites  —  különféle  vidékekről,  külitníisen  nyuuoti  Xémel- 
(vszágból  Flandria).  továbl>á  Thüringiáböl.  szász-  és  sziléziai  tarto- 
nányokból  vándoroltak  I>e  s  leginkább  a  Kárpál  alatti  vidéket  népesí- 
tették meg. 

Mint  egyebekben,  a  ruházatban  is  évszázadokon  át  folyton  az  ősi 

ÍV  sokashoz    ragaszkodtak  uj    hónukban   a   bevándorlók,   ugy  liogy   még 
f  169í>-ben  is  Stübel   András   az   Írhatta:    «Die   AVeiber   gehen   aulT  alt 
aSchsísch   gekleidel.»**)  E  ruházatot,   mint  a    népélet  s  néplélek   fontos 
Dfilvánulását.  évszázadokon  át  a  mai  napig  iigyelemmcl  akarjuk  kL-^érni. 
Kezdjük   a   fejrevalóval.   A   férfiak   szörkaiapot    viseltek,   melynek 
karimái  eleintén  háromszögre   voltak  összeszorítva.    Ambai-   késöbbt-n  a 


•;  Tekintve,  hogy  efryt'b  nyomok  is  feliuerüliiok   a   luuiryar  •*>    v<"iíuI-0R/tják 
JSs  mythikus    felfogás   közösségére    nézve     l.  Xyeivtiut     Koy.l.   XXI.  4  ±4.  1.  jfüvz.  . 
nlóazínünek    tartom,   hogy  a  masyar   em6-er    í>Z"»   elnn-szélien    a  vu^.'ul    Icrí-mlési 
monda  bősének  r1em-pi  «levegu  üa     neve  lappá:.?,  Rívj-nséirfiíeri  az  éjszaki  vcigul- 
bu  az  <ember»  neve  :  tltm-yitjés.  azaz  «lfvi.-;ái.i  li  a  1  a  n  á  ó  j  a    :  '.-  nii.-Il(Mt  az  ö^^'.-ni- 
bentek  kit»H-p*'  «!evogö  fia*  neve  nyilván  marailváiiva  i-is  régiMi  ^  kevi-slié  k'iiiiui' 
TÍU^ézletü  kifejezésnek  az  «eml>er»  fosalomra    A  vpirii^uknak  aznn  lVll0L';i,'^a.  h'-^-y 
az  ember  a  levesrőnek  fia.  ismétlődik  a  Kalevaláljaii  is.  Iiol  Víiiniimöinen.  a;:  Mír-mbt-r 
Hisatar-tól.  a  levegő  tündérétől  sziiU-tik  (I.  runú  .  A  iiiasyar  emher  (■]<!'>  unsy.i  i'-in 
pontosan  megfelel  a  vogul  iláii    <\evt:'2'"*=-   íiíónak   iv    i>   matry.  sz''tn  :  finn   .•silntn. 
hamu:  vog.  '/ütem:  mely  Budenz  ^izeriiit  int'gvan  uz  ''tnen.  t'wylt  szi'ik  tövi-lrf-n  is. 
Az  élrnt-pr  utórészének  az  ember  szónak  Ij-ji-    i'^-le!    ii\>:.i,    uu-W    az    utána    követ- 
kező -er.  illetőleg  erí  ■iiémfteri    szóval  í'.sszctévc  a  niajry.  /*>/■_/  fi./.n    i-i-Mtit/tiljh   pi'rj 
(cser.  pörjfö)  alakjának  mását  mutatja  ;  v    r-.  a  f-Otr-tt    .<:í<''k"izépi    mf  —  "''*  Iiang- 
Táltozásra  nézve:  hömhölyfig :  li*inipöiyöf:,  hiuihos:  hju\:-^.><  ■  Nyflvúi-kniau;;). 

**i  Hungária,  odtr  vollstandiuf  lieHclii-f-iljunií  lU-í^  K'"'ii;L'r'.-irlií^  Intrarii  vuu 
Martin  Zeiler.  ergiinzt  durch  Andif-a^  Slrihf!  .  .  .  rranki'.irl  •-'  I,'ii';:i'_'.  iii  V'rN-L'TiiiL' 
arístoph  Wofalfahrt  16*J0. 

•2í»l 


hái'omszog  eliönt.  azt  Sydow  még   1830-bBn   Késmárkon   é&xlclti 
kalRp  kariinAjának  előrésze   ründesGíi   bflrre!  voU  beszegezve,  liogjj 
tóssüpa  szeinponljiibi')!  annül  biztosabban  átmehessen  az  apúrí^l  a 
A  nö  fükütöl  viselt,  mely  selyi-m,  ezüst,  gaz(iagokn;iI   aniny   laijiJ 
állott,  és  szintén  olyan  csalAdi  kincs  voll,  mely  nf^mzedékoken  át 
és  az  nnyórAl  a  leányra  szállt,  p.  egy  1587-l>en  Szopes-Szombaljir 
Ütnlt   [lolgAri   v(>Krenij(.*hrlben  a  többiek   köznlt   a   gyennekekpc  9Z^ 
<Haul>t*n  mit  feinen  Kort.cn  tuid  {^lililenen  Spitzen  und  eine  gíUdmo  ! 
fököiOk  Tinom  pn«2(>iniinyokkal  és  arany  csipkékkel  és  egy  nrany  föli 
Hasonlót  találunk  Lutdón,  t»lt  az  l6(K>-b6l  szúnujizó  végrendelet  s( 
más  rubanHiiiű  között  a  gyermekekre  hagyFAk  a  s/.ülök,  <(>  Ilaiihe 
berteln-.  6  rokölöt  paszományból.*^)  A  leAnyok  pártál.  fökoszorut^ 
lek.  mely  virúg()kI»A!  s  jíynngvöklfől  volt  előállítva  és  boíipJSü  szalagí] 
végződött,  niflyek  a  bordozó  hatAn   lefele   csüngtek     í'nru^ippU'c 
makkor  lajubelyekeu  még  most  is  látható  a  párta 

A  fejpeva lóról  átmehetünk  a  férfikabAtra    Ez  eleinte  ig»*n  ft^ 
volt.  Az  otthon  termeszlelt  gyapjnbúl  a  szász  lakosok  magok  n^' 
kí-szitetlek  a  durva  íehér,  vagy  szürke  posztót,  melyből  a  Wivid 
napra  és  munkába  vnló  kabát   készült.   Va^irnapi-a   azonban  a 
kékre  fe-stetett  t's    bosszú   lábikráig   érű    «(íehrokra»    szolgált,    melj 
vagyono:'abbiik  nagy  ezüst  gomlKikkal  láttak  eL+  Kezeben  a  fi-rfl 
egyene^s  botot  viselt,  ezüstös  vagy  aranyos  fíivel»  mig  a  vele 
liallához   volt   hozzászokva.    Flakontól    tapasztalunk  a  nőnél.    A  leiT 
bőven  Itírmeaztetett,  és  a  vászon  oly  gyakori  házi  ipari  lízikk  vnli, 
Seiiwandtner  Marion  slati?ztiká.ia  szerint  még  t8ü2-ben  egyedül  a  Popr 
völgyben    171,919   frt   ára   vásznat  adtak  el.   íly   körülmények   kAz 
könnyen  érthetó.  hogy  mint  a  férfi,  ngy  a  nö  sem    költött    pénzt   tníí 
dennapi  ruhá.jára.  hanem  virágos  kékre  festett  vásznábc^l  niagu  úUUottj 
elö,  mely  szolid  kelméből  készítve  évekig  tartott  és  mosás  közí»en 
fényesebbé  és  szebbé  lett   Faluhelyeken  niég  ma  is  ugy  áll  n;i- 
a   dolog.   A    nö   ezen   mindennapi    ruhájától    meg   kell    külünt.>L. 
vasáraapi  és  ünnepi   viseletét    Ékszerül   nyakukon   fehér   gyöngy-  M 
vnrüK  gránát-sorokat  viseltek^  melyek  néha    nagy  éilékcl  képvi 
szintén  a  családiján  mint  állandó  j<')szág  az  elődöktől  az  utódig,..  Ét„< 
áL  A  gyiirttk  az  inakon   szintén   szokásosak   voltak,   és   míuí    FruL 


•)  Albrecht  von  Syduw ;  die  Beskiden  nmi  Jio  rF-ntraUKiirpathoti,  Berí 
Font.  DilmniliT,  18.S0.  ^i8.  1, 

•*)  Siepesszombaü  levéllAr:  Mftrklljmu  uder  i'riiuarreítisler  1679 
*♦•)  LublOi  levéllAr.  Em  Kirclienhaeh  lötK)  .  . 
t  Sydow :  Die  Beskiden  ...  346.  t. 

292 


r^l   SZASZOK   nUMÁZATA.    WBBBri    SAUi: 


CynosurBUúhan    Uj44-ben   emlíli.    im-g   a   hnMink   ia   e   díszszel 

luik  sirlia.  Igen  fontos  szerepet  jáUzott  a  nO  ruhiuatában  a  váll  — 

fUsX.'    Ez  rendesein  dr^ga  kelméiül,  lái-sdnyliól  vagy  í^plyemböl  kt'szült, 

ly  vftKy  t'züst  *tsiiiktiÍ4lít.'l  t's  ezüst  cíiattal  vmíy  kapiK'jH'sa!  viili  cllútva. 

3n   végrpndelel  a  szepesi  váro3okl»an,   mely   emlílésl  nem  lenne  e 

'öl:   1fi47-ben  Szcpes-Szornbalon  egy  atiya   leányára  lirtgy  sok 

kdzyll,  -ein   Sammet-Wiíöt,   ein    paar  vei'(j:üll«  gesperr  und  8 

le  HoíIleU :  egy  bArsony-vUllat,  egy  piir  iiranyos  csatot  és  S  ezüst 

x«iOl,*>   Hogy  az  ujabh  ifioböl  is  példüt  hozzunk  fel,  Szepes-RéiAu  még 

7-ben  eíöszánitállalnak  a  zöld,  veres,  Utrna   szinti   vAllak   arany  és 

csipkékkel  tís  himezéíísel,  arany  í>,s  ezüst  csatokkal.**) 

A  díszei  és  ünnepi  ruliázaiához  tartozik  az  Öv,  melyet  féríi  a  nö 

U    viselhetett    Kzen    öv   szintén    drápra   fcelm<?böl,    bársony   vagy 

iböl  volt  kószilve.  néha  egészen  arany  vagy  ezüst  szövetből  állott. 

csal  vagy   kapocs   di.sze^n   arunyböl    vagy  ezüstből   volt  elkészítve. 

Mvoblníknél  kisebb  crlékü  anyagokból  is  készült  az  öv.  Néha  nem 

-agy  kap<K'ííra,  hanem   begombolasra   alkaltnazt^Uott.  A  minden- 

Je  ^nben  előfordult  öv  alig  volt  szélesebb  egy  lenyérnél.  A  mar  gyak- 

ibbon    felemlíteti   azepes-szomlwti  «Marktbach>-baD    1587,  más  ruha- 

közótl  örökségbe  litszármazott   -ein  neuer  jíoldgUrtel  mit  silbemetn 

ilüg»,  egy  uj  aranyöv  ezüst  kapocscsal.   Leibitxon   !f)76-ban  miijus 

a  bati^ag  e^  tolvajt  megbüntetett,  mert  a  többiek  között   lopott 

lilauen  KnöpfgürteK.  egy  kék  begombolandó  Ovid.  A  ItélaijegyzÖ- 

ayrekben  pedig  még  e  .század  elején  is  gyakran  felemlítlelnek  a  szo- 

6vek,  melyek   faluhelyeken   lakodalmak   alkalmával  a  legényeken 

manap^g  is  láthatók.  '' 

A  férli  a  leírt  kabáton  kívül  hoö«zu,  csi|)öig  érö  és  gyaki-an  ezüst 

lombokkal  ellíított  melliMiyl  viselt,  mely   paszoraánynyal   vagy  zsinórral 

roll  lízegélyezve,  A  nadrág  eleinte  csak  térdig  ért,  és  folytatását  a  haris- 

"ában  találta,  későbben  meghosszabl»odott  és  a  cMzmaszárban  hclyez- 

Bleli  el  ttz  alsó  része.  A  nadi*ág  gyakran  szintén  paszománynyal  diszit- 

mire  a  kózmondás  is  mutat:    < Hősen  mit  Pressén  und  niclits  zu 

cn.»  Még  180r)-l>en  is  e  szidalmazással   sértette   meg  egy  polgár  a 

ftlat  Ijatóságot,  mire  a  kihágó  börtönbe  vettetett.  A  nöi  szoknya  szintén 

it  díszruha  tuindenféle  színű  !>ái'sony  és  selyem,  vagy  más  drága  kel- 

uéliííl   készült,   paszományokkal   vagy   zsinórokkal  volt  szegélyezve  é^ 

kos  kapoosesal  ellátva. 


*)  Sze|j«»-itzomhaÍi  levéltár:  Mnrkthiich  .  .  .  1579. 
••)  Szepes-bélai  jegyzököny*'  az  IH07-ik  ívrfil 


A  rérliak  ugy.  mint  a  Dők,  i^einte   i^saltal  ellátott   czipől  vi 
harisnyával,   melynek   helyére  kédöhben  a  csizma  jött.   A  czipök  éa 
esiziuák  inindenFéle  színheii  ibrdnitak  elö. 

A  nÖL  ruházatott  a  kötény  éa  a  kendő  egészítette  ki,  és  vagy 
kelinékt>öl  díszesen,   vagy   vászont)ól    közönségeden   voltak   elűáltjtra, 
raint  i^nnopi  vagy  pedijz  mindí^nnapi  lia^zniilalra  voltak  szánva. 

KülOníis  ruha  nem  volt  az  ng^Tievezett   *Schaut>p*  vagy  'Ko' 
ktipenyeg-ftíle  ruha,  melyl>en  a  pesztonka  a  kis  permeket  hordta 

De  azonkívi'il  szintén  ismeretes  volt  a  hö  szász  köpönyeg  fértl 
számára,  mely  nem  ritkán  paszományokkal  volt  szegélyezve.  Olyan  ruhák 
is  hagyattak  1626-ban  végrendeletileg  az  utódokra :  -Eine  braiine  S<;haube 
mit  lauter  Piichsaugen  ííefültert:  eine  grüne  Sehauhe  mit  Fuchsklauen 
samt  einer  gulen  Schlangen  i kapocs) :  oin  schwarz-gruner  Keppenikikö- 
penyeg)  mit  rothen  gewand  gefútterl :  cin  Mantel  mit  gélben  tiorten>. 
(1587.)*) 

Igen  fontos  ruha  voll  továbhá  a  ködniÖiMl'olz).  mely  nyesUel  vagy 
rókával  volt  béliéivé  és  a  férfiak  és  oök  egvítrátit  használták,  a  díszesebb 
női  kíkimon  számos  redöhe  volt  szedve  s  a  redökbűi  aranybojlok 
(Sünglek.**) 

A  mi  a  ruhák  színét  illeti,  azok  leginkább  világosak.  kiriv6k  vol 
Veres  (mellény),  zöld,  kék  (kabát  éa  nadrág)  voltak  az  uralkodó  r 
színek,  annyira,  hogy  még  a  gyászban  sem  fogadták  el  a  fekete  sz: 
Fröhüoh  164-4-ben  isméteJve  emiitett  «Cyno3ura»-jában  említi,  hogy  az(í 
kik  a  halottakat  kísérik  örök  nyugalomra,  legjobb  veres,  kék  és  zöld 
ruháikba  vannak  felöltözve,  söl  magokat  a  halottakat  is  Üyen  színű  öl(Ö- 
zeteki>en  temettt^k  cl  gyíirOikkel  etiyütt,  mert  ha  az  nem  történt  volna, 
akkor  a  meghalt  nö  vagy  férj  az  akkori  luedelem  szerint  a  visszamaradt 
házasfélnek  —  ui  háza-^ságköté^e  alkalmává!  nehézségeket  támasztott 
volna.***) 

Ámbár  a  férlí  és  a  nö  mindennapon  használt  Öltözete  sa,ját  tnaga 
által  termelt  és  kikészített  juhgyapjubol,  vászonl>ól  állott  és  egyszerűen. 
olcsón  voltak  előállítva,  még  is  a  díszes  és  Ünnepi  ruhában,  mely  bár- 
sonyból vagy  selyemlM^l  késziilt  és  arany  vagy  ezüst  diszilményekkel  volt 
ellátva,  kivált  a  későbbi  időben  oly  fényűzés  harapózott  el.  hogy  a  baló- 
ság ismételve  az  egyszerííségre  intette  a  polgárokat.  A  többiek  között  a 
városok  kerületi  liatósága,  mely  100  választott  tanácstag  élén  ídJott,  ai 

*)  Szepes-szombali  levéltár:  Marktbucli  .... 

»•}  Jakoh  Mfillier:  Der  ungrisíhe  Zipaer  Sachse,  Leipzig  IdtHí.  l   62 

*••)  Hungária  v.  Mart.  Zeiler,  ergrtnzl  von  And,  Slflbel  .  .  .  1690. 

201 


GGV    KIÖ    ADAl.fiJk.  A   PALÓCZN&T  HABOSAIHOZ,   lb-TVXNt<-KV   GYULA. 


)60-tk  évi  tnárcaúus  7-éríÍl  szóló  jegyzőkönyv  3-ík   ponljúbuii  a  fény- 
ellen  a  következő  vég/éPl  hozta:  minthofry  a  hoszantrt  fónvQzés  r 
lan  a    13  \kro3  területén  unriyira  olIiarujKJiizütt.  hogy  a  lakosok 
nikat    és    vagyonukat   nem    tekintve,    túlságos    kiadás4)kat    tesznek, 
KtaÜk.  >iogy  az  ilyen  ignzíilallan  foinyOzéü  azüfíjék  ini^x,  ellenkező 
a   vé-rosi  hatóságok   felszólítlalnak.   Iio^y   az   ilyeu    fóuyüzésnek 
ló  ruházatot  kobozzák  6?  adjuk  el. 

A  fónliekbon  leirt  szepesi    szjisz    ruliázal    tühbé-kevéíibhé    1848-ír 
'*"»tl.   Akkor  itt  is,  mint  az  ország  lotihi  részében  a  hazaliság  nyil- 
,ii  a  ruhózathan  is  tapaszlaltnk.  Kerlí  .s  nö  elö-szereteltel  6s  híisz- 
ke^nz^el    visf^Ue  a  maKvar   ruhát.    A    < zrínyi*,   az    'attila*    szép   ezQal 
i.lövel.    vitézkfilcssííl    »ís   K'í3!ilaK    zsinórzatlal,   a  magyar   síjjláHos 
_,  maji^'ar  sarkanlyiis  rsiznia,  volt  a  fórll  kedvenfz.  tiisxes,  ünnepi 
léte,  míg  a  nő  magyar  t'őkötőt  és  vitézkőtttses   magyar   (üzöt,   rövid 
)knyát  vi^M  czipövel  vagy  e-sizmával. 

Ezen  magyar  divat  manapság,  mint  általában,  ugy  a  üzepe^i   t^zú- 
jkniil  i=>  hálert*  szorul  és  a  világdivat  ura]ko(iik,  mely  más  nemzetnél 
országban  is  szokass. 

Az  eredeti  :ízasz  divat  egyes  példányai  és  maradványai  csak  elszórva. 
t&sen  a  íalubehekon  talíilhalök  még  fel.  melyeket,  míg  nem  enyéáznek 
egts^en,  HZ  ethnographiai  múzeum  számára  kellene  megmenteni. 


Egy  kis  adalék  a  palóoznép  babonáihoz. 

Ív\A\  Mvdnffj/  Oyula. 

Vele  születeti  gyöngesége-e  a  léleknek,  vagy  az  ódesanya-teijei 
magJkba  szívott  természeti  sa^jálsága  az  embereknek,  de  tényleg  ugy  van. 
;y  csaknem  mindnyáian  löbbé-kevésbbé  ha,ilunk  a  babona  felé?  Igaz 
híigy  e  babonák  bOjan  lenyéíiztíl  melegágya  a  túlhajlott  valláí^os 
:  ^ _^_  ''inmaJ  egye^súlo  tudatlanság,  de  vájjon  a  mint  volt  a  múltban, 
nincsen-e  a  jelenben  ís  a  társadalom  mQveltebb  osztályaihoz  tartozók 
liözCtl  még  Kok  olyan,  a  kik  belátják  ugyan,  hogy  a  babona  minden 
nA\in  alapot  nélklJÍi>zÖ  szüleménye  a  beteges  lélek  képzelödósének,  mégis 
egyik-másik  babonáról  táplált  hitökben  telie?rn  megingatni  szellemi  mü- 
velisegök  sem  képes? 

Hogy  rsak    néhányat    emlíUek   a    gyakrabban    előfordulók   közül. 
|itfQD  a  baljóslatú  líi-as  szám.  vagy  a  pappal  való  találkozásnak  szeren- 


^aő 


^0* 


EGV    KkJ    AUAtÉK   A   PALACZNÉP  BABONÁIHOZ. 


esetlensége,  vagy  a  szemek  vi«zkeleséljöl »  a  fiilek  niegcsentliilt^séhöl 
jóíílás  a  bekövelkezerníö  örmnröl  vagy  bánatról;  mind  t:ílyan  ba 
melyeknek  többé-kevésbbé  még  nagy(»ii  sokan  adnak  bitell.  Csak 
rétiben  voll  alkalmunk  olvasbatni  n  napilapokban,  hogy  modem  tü' 
ségQnk  székhelyének.  IMrbnnk  lakossái^a  is  méjí  mindig  mennyire 
ítéletes  a  pénteki  nap  iránt.  Stati.^ztikaüag  kimutatták,  hogy  a  frani 
fővárosban  ezen  a  napon  szembetünölcg  csekélyebb  a  bérko«'piban, 
nibnszokon  s  a  közüti  vaspályákon  a  személyi  forgalom, 

[Lehet,  hog\'  Erdély  na^y  fejedelme    Roíískay,  n  néjTiek  a  ; 
naphoz  füzOdö  balhiodelrnét  akarta  meí^dőnleni,  mídún    minden  ii 
tesebb  teliét  éppen  e  napon   kezdette  megy  vagy   vitte  végbe  (többek 
köziitl  menyegzOijet  is  ekkor  tartotta)  és  mintha  a  végzet  az  ellenkezöveí 
akarta  volna  öt  megczafolni,   mert   épen  e  napol   telte  reá   nézve   leg- 
szerencsétlenebbé, a  mennyiben  ekkor  köszöntíHl  be  hozzá  a  —  halóLf 

Ismerek  mövell  nöt,  ki,  valahányszor   beszélgettem   véle  annak  a 
jámbor  palóoznépnek  babonás  szokásairól,  nem   győzött   eléggé    csudál- 
kozni.  hogy  hogyan  lehet  értelmes  észszel  és  lélekkel  megáldott  lenvnek 
csak  némi  csekély  mérvl>cn  is  babonásnak  lenni  ?  Pedig  hát  ö  maga  is 
az  volt.  A  hónap  13-dik  napján  pl.  el  nem  indult  volna  messze  tilra  egy 
félvilügérl,  tartván  a  bekí'ívelJtezlíetÖ  halcsetlíil :  gyermekeinek  meg  mindig 
pénteki  napon  vagdalta  le  körmeit,  vélvén,   hogy  ez  által  megóvja  Öi 
a  foglójástól ;  kis  leánykájának  szőke  fürtéiből  peííig  csak  minden  uj 
alkalmával  vágott  lo  egy  kevasot,  azt  liivén,  hogy  akkor  az  gyorsabi 
nő  majd :  töröli  Uikri'it  mejí   nem    tartott    volna  a  házánál,   mert, 
mon(lJák  s  ő  is  liille.  kilencz   eí^ztendeig   tartó  szerencsétlenséggel  l 
gaija  meg  Isten  azt  a  házat,  a  hol  a  törött  ti'ikröt  moj^Orik. 

Ilyenek  után  tehát  legkevésbhé  sincs  okunk  <*sodálkozni  a  fölftlU 
ha  a  pórnép  tanítóinak  n)Ivitágositó  oktatásai  daczára  is,  még  mindi; 
oly  annyira  vakon  hisz  az  apáitól  üri')klöH  babonákban.  De  meg  azt 
hiszem,  merőben  sikertelen  törokvéá  volna  egy  egéaz  nep  lelkéből,  kiir- 
tani akarni  egyik-másik  liahonát.  főleg  pedig  olyan  népnél,  mint  a  pnJoos 
is,  ki  szivó^an  ragaszkodik  Ősei  hagyományos  babonáihoz  és  szokásaihoz. 
Ma^'arázhatná  annak  hét  világ  bölcse  népszerH  modorban  s  mei!jiyö«6 
okokkal,  hogy  ennek  vagy  annak  a  babonának  semmi  alapja  ^incs,  mely 
miatt  méltán  lehetne  óvakodnia,  ragaszkodni  fof;  hozzá  mindig,  mett 
mint  Ök  mondják:  •i'szszokták  azt  mí\^  az  öregek  ís». 

Igaz  ugyan,  hogy  akad  palóoz.  a  ki  azt  tartja,  hogy  *  nincs  mA' 
most,  mint  annak  eU'^bi  boszorkány*,  hanem  azért  meg  mindig  hwznck 
a  hiibdjosoJc  Iétezésél>en.  kiket  más  kiVzönscge.'í  embernek  nem  adott 
tehetséggel  ruház  föl    babonás   képzeletük.    Rendesen   a    vén   aaszoi 


296 


ISTVANPPY    GYULA. 


2nak    ilyen   thibányos>-ok   hírében   (olykor   léi-fiak   i.si.   kik   mini  a 

tino^z  szellem  me«leHtesüUjei,  az  ördög  ííziinborái,  uz  embereknek  csak 

segroDtAsára>    túreks/enek,   s  a   kiket   más   küzöii.ség:es    iiml>er    iieui 

íierhel    föl.   egyedül  a  püp,  az  is  v^ak   a    leniplomljan.  az  oltárriM,  a 

kor  a  iiép  felé  lorduL   Az  ilyen   aíí.szony    hallal  üli  a  szentsén  felé  s 

^ájáky  hagy  van  olyau  két  nagy  szarva,  niini  egy  czimere^  ökörnek, 

aeni  azt  Í.<  ci^ak  a  paj)  látja,  de  az  met!  ncni  nidri  megmondani  sen- 

■  mer  uram  az  iilyen  bíhj^nyos  asszon*  ;i1vftllozik   kulyaé,  maes- 

varasbf^jEaf'  s  f\!t:ziikiinak-vadAn  úgy  megy  el  ablio'  a  kit  meg  akar 

SDtafivi".  Hemegy  a  kulcslyukon  vagy  az  ajtii  basadekán,  ráül  az  üle- 

a  mellire  s  'mé'nynyomJH*   vagy  a  mell«»n  kiszívja  a  veríL.  Eztirl 

^ti  azlán  ji^kürán  a  máLraayi  palócz  aaszony  gyermekét  arra,  liogy 

30U  álorora  hsutaná  a  f^ét,  versen  kei*esztet  magára  is,  a  fege  alá  is 

t>ámiini  3  mondja  el,  hogy:  '.lözus   Maria   szi-nl  Jaózsef  Ií;gy  velem, 

5  meg  rides  Jézusom,  amen'»    Mi  több,  meg  a  lábait   is   keresztbe 

9  csük  ugy  alszik  el  nyugodtan.   szentiU   hívén,   hogy  a  kereszt  e 

^niegvé^lik  Öl  a  bűbájosok  megrontó   batalnmtöl.    Az   ilyen  liObájos 

ínyok  —  mim  tnondják  —  szt.  (íyi'irgynap  i^jszakáján  lepedőbe  bar- 

lol  szedni  járnak  a  mezőre,  temetőre  s  abból  a  barmaiból  tej  lesz  s 

táplálkoznak. 

Szokásban   vim  a  palücz   nt^pnúl    a    karáo^oriy   ünnepén    ellmllult 

lyér  ós  kalái:smorz9át,  mit  ök  röviden   ^kanivsouyi  í»orzsa/p'A-»-nak 

veKnek.  ósí^zeg^i^teni  s  azt  egy   rá^zondarabba  kötve  az  istállóban  a 

■  .igy  az  ajtó  fölé  gen^ndára  akasztani,  azért  bogy  az  ín-ditg  vagy 

üiYosok*  el  ne  \egyeí(  a  jószág   basznál  (mert  az  ilyen  büljajos 

jy  ineg  tudja  a  szemével  is  verni  a  tehenet,  hog>'  nem  tejet,  ha'  vért 

löle.í.  Do  ha  esetleg  a  jószágot  már  megrontották,  nkkor  a  ^kará- 

Ifi  morzsalek' -kai  megfiisiölik   abban  a  bizlos  reményben,   bogy  ez 

segíteni  fognak  a  beteg  jószágon,  'ha  mt>g  ugy  ki  van  is  az  erejibü' 

idva>. 

■ '     helyen  ji  karácsonyi  niorzsalékot  tavaszszal.  midön  már  a 
Aá  j-/ik.   elvetik  u  kertben  s  azlün   abból    —  a  mint  a  palócz 

idia  —  « szörnyen  jao  szagú  lü  nyeöl,   oll>*aD,  a  kinek  a  feödtal  a 
Irvelyi  van*.  Eleve  nem  tudtam,  hogy  mi  lehel  ennek  a  növény- 
iianikus  neve,  végre  is  a  palócz   ylyafi    megmulalnil  egy  ilyen 
^üt  ií  jóizílt  raa'^olyogtam  jámbor  együgyflségén.  melynél  fogva  olyan 
ilüi  liiszL  hogy  kertjélien  a  karácsonyi  murzsalékból  nöll  ki  a  <fodor- 
».  .S  épen  azért,  mivel  a  karácsonyi   morzsalékból  nöltnek  hi?*KÍk. 
reléből    föz«Ut   tlieál    balbalós    gyógyiló   szentek   ií^   lar^íik    hideg- 
ellen. 


EGY    Kis    ADALÉX    A    PALÓCZN&P   BABQNÍIHOZ. 


De  nemcsalc  arra  larlják  kí^pesnek  a  'bíbanyosokal',  hogy  a  jószág 
hasznát  elveszik,  vagy  az  alvrt  embernek  verét  kiszívjak,  hanem  arra  is, 
hogy  éjtiek  idején,  az  anyu  ujdoiistfííötl  gyennfikéf  kicHerélik  s  ttumit 
tesznek  helyébe.  Mit  tesz  léhát  a  palócz  asszony,  hogy  e  veszedelemtől 
megóvja  magiU?  Mielőtt  gyemiek?zül<^s  ví^gett  ágyba  feküdnék,  az  'ágy- 
ízék'-el  egy  kizárólag  e  czélra  keszitell  lepedővel  sAtorniódjara  k()rül- 
veszik  s  ezért  mondják  aztán,  hog>'  a  g\'ennekágyas  asszony  <sátort 
(ekszik*.  Annak  emlékeztető  jeléííl  teszik  ezl  egyrészt,  liogy  midőn  a  kis 
Jézus  megszületett  Hetlehemben,  szt.  József  is  így  vette  volna  köríll 
köpenyével  a  jászolyt,  hogy  uz  isteni  kisdedet  a  hidegtől  megóvja,  de 
másrészt  meg  azért,  hogy  az  ágyban  tekvőt  ne  lássa  idegen,  s  lesfőkép. 
hogy  a  «bíbáiiyos-asszon»  vagy  az  ördög  hozzá  ne  férhessen  s  nehi 
kicseréljék  aztán  gyermekét  mással,  mert  az  ilyen  <  váltott  gyerek 
is  *harbonczás>  lesz,  az  a  szakálos  bajuszos  emberke,  a  ki  olyan  kicsinye 
hoj^y  más  eml>ernek  a  kniOzkÖdéseig  sem  ér  s  a  ki  felhőket  tnd  az  égrői 
leolvasni.  K  végl)Öl  a  ^  sátor  lepetlö »  e.\^yik  szögleiéhe  *effy  c-sipetttyi  sóL 
egy  ftw  kenyérbelet  vagy  —  hajat,  meg  egy  girizd  foghagymái 
kötöznek,  avagy  tfít  .szürnak,  mert  úgy  az  ördög,  mint  híítityos  asszony 
•szörnyen  irtaodzik»  a  tíUÖl  meg  a  Inghagymálól. 

Mindene-setre  különös  és  csodálni  való  a  palwznép  e  babonás  hite, 
mert  lm  pl.  a  perzsáknál  a  d^ka  vagv  a  bába,  midőn  a  gyermek  meg- 
születik, a  szoba  négy  falára  egy-egy  vonalat  húz  egy  kard  heíryévet 
hogy  semmi  rossz  lélek  ne  bánthassa  sem  az  anyát,  sem  gyermekét^  vagy 
hogy  a  megl)abonázö  gonosz  tekinteteik  ellen  megvédje  gyermekét,  e^ 
türkiszt  vagy  valami  bűvös  erejű  talizmánt  akaszt  a  nyakába,  e  fölött 
nem  lehet  annyira  ('sodálkoznunk,  mert  megmagyarázza  ezt  némileg  ai 
illető  népnek  tnodem  civilizaliótól  félreeső  helyzete;  hanem  hogy  rnüvell 
államban,  mfivelt  emt>erek  közé  beékeli  nép  még  ma  is  képes  efféle 
l>abonás  hitet  táplálni  lelkében,  eléggé  világos  bizonysága  annak,  hogy  a 
palócz  mennyire  hűen  ragaszkodik  mindama  haííyományos  hithez  és 
szokásokhoz,  melyek  elődeiről  örökül  szállottak  reá. 

A  Mátra-alján  több  helyen,  mint  Derecskén.  Rallán,  az  áu'val  állan- 
dóan körülveszik  ilyen  •  sátor-lepedő --vei,  a  melyet  ott  tszunyog  lialó'- 
nak  neveznek  s  mely  elnevezés  a  sátoplepedö  használatának  vaJt'>színüleg 
másik  ezélját  is  megjelöli.  Némely  "sznnyog-háló"  van  K)  röf  is  s  aat 
ágyszéket  környí'tlen  körül  veszi  fodrosnn.  mert  minél  bővebb  és  mfrábh. 
annál  szebb  és  annál  büszkébb  rá  a  palóczasszony.  A  szegényebb  ^ 
u.  n.  zsellérasszonyoknak  oda  is  szokták  a  jobbmóduak  kölcsönözni  n 
•  sátor-lepedő*-t,  a  mely  csak  annyiban  különbözik  más  lepedőtől,  hogy 
2 — 3  sor  csipke  is  van  l>ele  varrva. 

39S 


NÍPNYELVI    ADALÉKOK. 


A  lelkiismeretes,  vallásos  palócz  asszony  (de  híit  melyik  ne  volna 
!?)  « sátorfelcvés  >     ideji-n,  mely  rendesen  .'i  hétig  tart,  ha  kép^s  volna 
*em  megyeri  ki  a  házhi'tl.   legfölebb   az    ucívarra:   dolgozni   pedig   osak 
nnyil  doli;o;íik.  n  mennyi   ní>hexürc    nem    esik  s  olyat,  a  mi  épeii  etO- 
>rdul  a  ház  ktírűl  és  könnyedon  í'lv«igezlietö. 

Eteo,  egés/'-'^i^i  sKcinpotitból  mindeneí^etre  Üdvj'is  szokásuk  a  szent- 

tóon  ftlapszik,  Imi  a  IVnlHteurho.'^lKíM  Mó/cs  viláKosan  meghagyja  ni'pé- 

'nek,  hogy  ü/  anya.   lm  Ha    s/ülelik  HH  napig,  ha  leUnya  MH  napig  tar- 

töxtns^^a  mngiU  hAzáhán,  .semmi  szent  állatot  ne  illessen,  e^  szent  helyre 

'ne  Pienjen.  ha  pedig  ellollek   tisztulásának   ezen    napjai,    meryen   egye- 

^oa«cn  az  Ür  teniplomáha  és  mutasson  he  otl  hálaadí*!  áldozatot 

A  «*iatürfekv(>s»    eltelte    után  a  palitcz  asi^zony  úl.ia  is  cgyeneseti 

l'a,  templumba  \*ezeL,  a  hol  iíjtato?  imádkozás  kl'tzi  végighallgatja  a  !szenl 

[|i*él,  azuhin  hazami'gy  sa  sói.  kenyerhajat,  meg  a   ■girizd-foghagymát, 

p|y  a  leíKídíi  *szí»gó»-he  voll  kiHve  a  tüzhe  veti,  a  'isáliir  leirtMlől-  azépen 

;  Aaszehajtja.  kis  gyermeJcét  ráfekteti  És  azzal  az  éde.s  tudallal,  hogy  azt  immár 

ha^zorkaiiyok  vagy  bihányosok  mással  ki  nem  í-serélhrtik.  hozzá  í'og 

Lijbtd  :iz  élei  küzdelmeihez,  dolgozik,  farad  éde^s  odaudas^:al.  meri  szerelő 

lyai  szive  érzi,  hogy  egygycl  ismét  lÖbK  a  kikért  dolgoznia  kell. 


Népnyelvi  adalékok. 
VII. 


Mihály  Poli. 


Swrt'ncséllen  voll  az  óp«. 

likor  ktl^piein  az  Ciirn. 

libóly  Poíl  i-oll  a  rifvem. 

^A   madáriiok  sem  vt'lettPin. 

Buksa  JiiiiDS  Azi^p  vin^om, 

Ktlfi)  lett  az  en  halálon). 

Kern  hitlcd.  hojty  heteg  vagyok, 

Mapl  flliisjed.  ha  megbolok. 
N'iii  jíSllrl  rI  m-zt'SPniri*, 
í-'m]  hál  ol  iPinr-l'-Hf'mre. 
Kj-'Tj  ki  a  tiaraniiüzúra. 
Az  örök  nyagodolümra. 

Vt'ss  »-gy  marúk  Tildct  rríílm. 

Mt'uf-riitinlem  tnled  tatiin. 

Clj  U-  A  sTTom  szélére. 

Ird  fel  a  sírom  kóvére 

—  Itt  nyugszik  az  Alihály  Poli. 

Ki  már  tfibU  ucm  tud  szólni 


Itt  nyugszik  egy  olyan  virág. 
Kit  nern  rdejl  el  a  vilájE. 
Mihály  Gáspár  édt-a  npám. 
Vas^  itei^iiia  ^des  anyám. 
Tudom  hu^  fáj  a  szivetek. 
Hogy  etiueoék  küzOIetck. 

Visznek  el  az  ablak  alatt, 
tAes  anyám  sirva  fakad. 
Nem  kell  ugy-e  Mihály  HoU? 
Ott  van  hát  B<)16nyi  Mari. 
Szent-Csimády  Mihály  rsal;id. 
Nektek  Poli  emléket  bágy. 

Szentláazlói  leány-serea. 
Mihály  Poli  nincs  köztetek. 
En^m  el  ne  feledjelek. 
Isten  maradjon  vetetek  1 


MAGYARORSZÁGI    SPANYOL   TELEPEK. 


vni 

ToUm  Erzsi. 


«Jó  napot,  jó  napot, 
Tollasné  asszonyság ! 
Hol  van  Erzsi  húgom, 
Ki  engem  régen  vár  ?» 

<Lefekadt.  lefeküdt. 
Zíild  paplanos  ágvba  » 
<Az  én  Krzsi  babám. 
Hogy  alszik  magába.  > 

«Költse  fel,  költse  fel, 
Eressze  a  bálba. 
U]  sarkos  czipöjét. 
Húzza  a  lábára.  > 

Fel  is  kfíí.  fel  is  kőt. 
El  is  megy  a  bálba. 
De  az  ég  felette 
Beborul  íiomályba. 

Beborult,  beborult, 
El  is  feketedett. 
Tollas  Erzsi  szive. 
El  is  keseredett. 

«.lú  estét,  jó  estél. 
Korcsmárosné  asszony  I 
liol  van  a  két  betyár. 
Ki  engemet  várjfui  V- 

*Mcnjen  be,  menjen  he. 
f'Ijön  a  padkára.* 
Akkor  a  két  botyár 
Kiált  a  czigányra  : 

(Székelyföld. 1 


<Huzzad  csak,  húzzad  csak. 
Világos  reggelig  !> 
Reggel  négy  órára. 
Tollas  Erzsi  alszik. 

cMegyek  ki^  megyek  ki. 
Hogy  magamat  hűtsem. 
Az  uj  szép  czipőmből. 
Piros  vérem  öntsem.* 

«Nem  mész  ki,  nem  mész  ki. 
Nem  viszed  ki  magad. 
Négy  szép  arany  gyűrűd. 
Az  ujadban  maradt* 

Nyithatod,  nyithatod. 
Festett  zöld  kapudat. 
Viszik,  halva  \'iszik, 
Szép  Erzsi  lányodat. 

Vessed  meg.  vessed  meg. 
Szép  paplanos  ágyad. 
Arra  nyujtattassad. 
Egyetlenegy  lányod, 

Átkozotl  az  apa. 
Átkozoltabb  anya. 
Ki  egyetlen  lányát. 
Eiei'eszti  bálba. 

» 

Leányok,  leányok. 
Példát  ini  vegyetek. 
Két  legényt  egyszerre. 
Soh'se  szeresselek ! 

Közli :  HnrmaUi  Lujza. 


Magyarországi  spanyol  telepek. 

A  törökök  kiüzett'íye  után  hazánk  leíígazíla<ral>!)  része  az  aifiMd  s 
a  déli  megyék  lakossága  annyira  mogfogyalkozolí.  hogy  egykori  utazók  e 
területeket  szinte  puszi aságoknak  találják,  melyeken  napi  járó  földön  alig 
lehet  találni  falut,  melyben  még  valaki  lakik. 

K  területek  a  nemzeti  királyok  korában  mindenütt  magyarok  vol- 
tak, s  mint  gyanítom,  egy  református  egyházkerület  központja  épen  Temes- 
megyében  volt,  a  böszörményié  tudniillik,  mely  a  török  hódoltság  korában 


.^) 


^ilpusztulU  de  mtrg  a  XV,  száaadbun  cmlllett  lomesmeíO'ei   Uöszőnnéuy 
helytől  vehette  nevét. 

Fajunk  óriü>i  ves/lesíigét  a  becsi  kunminy   ugy   nonciollu    pólolni. 
az  elnéptelenedett    magyar   területekre   idegeneket,   különösen  deli 
ifkel    (kalholikusükat)    telepített   kikkel    itt-ott    olaszok,    clziisziak 
piiiMtfk  ^  franoziák  veKyesli  söt  spanyolok  is  meplionnsodtak. 

K  telepítések  lörttínet(»t  suk  Ibrrú^brtl  ismerjük,   hrhtvtf   Adoll   •  A 
pités>  ozímü  mimki^ahan  nafff  áttekintést  nynit  e  moxgnlmnkról,  míg 
1.  ffpchi  (Nancy  1879.)  az  olzásTÍ  és  lolharinKÍniakrúl  ir  púszletesen  (Les 
^tuies  Í>orrain.<i  et  Alsaciens  en  Kongrie),  a  spanynlokrt'il   pedig  Miletz 
Adatok  a  dt;linagyarx)rözági  spanyol  lelepek  történetéhez.  (Délni. 
éa  reg.  ért.  1878.)  czím  alatt  nyújt  legtöbbet 
Mik'lz   nagy   .szorgalommal    gyíijlöde   össze   az   adatokat,    melyek 
^Mercv  i;U)ornok  által  1733  korul  részben  Verseozpe  és  Temesvárra,  na- 
cy.  :  b  szíiminal   azonban    Nagy-Becskerekpe  telepített  spanyolok  viszo- 
nyaira vonatkoznak.  • 

Mii*!/  '■/.érint  c  beköllözíittek  mnreiniak,  arragoniaiak,  tiys<.'í^iaiak 
\"i.-.k  -  !■  -kt-reken  lomegeseblMín  is  lakiak,  ugy  hogy  azt  Uj-Bar- 
'>!f  >iinnak  i.s  ueveztt^k.  Kgyes  spanyol  nevek:  Donna  Novarra  Anna 
/^íi' iából)  No  varra  József  Özvegye,  Atíbadia  Anna  Mára  fArraííónitiból), 
i^ji.'ii  József,  Don  KiUcro  Alfons,  Don  (iaroia  János  Kri-^^tór.  Donna 
y  Laguna  Maria,  don  Joannes  Caleagin  de  Toledo,  Fernandcz. 
Donna   Ximenez   ííerlrud.  Don   Josephus  a  flastro  et 


\-'  (r»?z.    Lopftz. 
''   I  jora  stb. 

Papjaikul, 
»&   ío^nlv-kiválló 


idézett    Ibri'swunk    VfthiorioUt  Ferenez    szerzetes  atyát 

rí'nd    laíjíít,    Villater.sana    Józsefei    ugyanazon    rend- 

^^•-t'rga  Alfonzol,  a  -sarut  vía>1ö  Irinítarius    rend   tagját,  ki  rnagüt 

a  •  Hunálban  lakozó  összes  spanyolok  [>ásztorá>-nak  nevezte 

jititddjat  CttUih-Sahetlo  Antalt  említi  fel 

Mik'lz,  t'esty  Frig)'es  é.*;  mások  azt  hittek,  hogy  .spanyol   lele|>eíe- 

mti»'\  a  ki'dvezütlen  éghajlat,  járványok  elpusztították,  a  mi  ugyan  hihe- 

klellefitll  hangzik,  de  eddigelé   semmi   más   magyarázatát   nem   találták 

innak,  hogy  a  Iflepedes  után  néhány  évre,  miért   azünik   meg   minden 

litr  a  bánsági  spanyolokról? 

Némethy  Lajos  esztergomi  plébánosnak,   Dudajiest  lielyrfljzi  lörté- 

joele  legaJaposabb  ismerőjének  köszönbeljük,  hogy  e  tekintetben  nyomra 

Ketett.    midőn  a  butlaí  és  pesti  spanyolokra  vonatkozólag  tanulmányait 

Ifóiraiunk   számára   átengedte,  a  mikből   kiviláglik,    hogy  1717  óta  a 

jdai  anyakönyvökben  ti^bb  spanyolról  van  szó.  a  kiknek  papja,  tíuadan- 

Lcara  Mibnly,  1715-ben  ápr.  l-f-i^n  n  várl>eU  Tőtemplom  Szt.  István  kápol- 


301 


TÁRSASÁGI    ÉltTESlTÉSEK. 


nújúban  lemeltetetí  el.  E  kftión  spanyol  beköltözést  mások  köv 
Budára  es  Pestre,  és  pedig  Dél-Magyarországból.  1738-ban  ugyanis  ki 
rendeletre,  az  ly-barcollonai  spanyolok  a  fővárosba  költöztek  — 
deneslUl.  Erre  látszik  mulatni,  hogy  Pesten  spanyol  egyház  al 
melynek  papjai  (Capellani  curati  inclytae  nationis  Hispanicaei  a 
ismert  Anloninr*  Cuftie  a  Sakedo  és  Alforisus  de  Brihuega  vol 
Budán  pedig  a  szintén  egy  Becskei-eken  is  ismert  pap  lelkéHzkedett,  kim 
nevét  Nénrioliiy  oklevelei  Krancistro  VnH  de  OriohnxixV  Írják.  Mi  leli 
budai  és  pesti  s|ianyoIokliól  a  későbbi  időkben  V  Nem  tud.iuk.  Kgy  rész^ 
iU  maradhatott  s  összevegyült  a  fővárosi  társadalommal.  Olyan  budapesti 
nevek,  rainl :  Badriguez.  I^s  Tornís,  VaUluaga,  Villás,  a  Mert;y-spanyotiai- 
nak  utolsó  maradékaié  lehetnek.  U    L. 


Társasági  értesítések. 

Jegyzőkönyv 

a  Magyarországi   Néprajzi   Társaság    1890.  ápr.  12-dikén  a  m.  I,  Aka* 

déniiában   tartott   rendes  évi  közgyaléséröl  és  az  erre  következett  VÜ 

felolvasó  ülés  utáni  választmányi  ülésről. 

A  közgyűlést  megelőző  választmányi  érleke/.leten  a  kózgyüléa  el 
terjesztendő  tárgyak,  különösen  a  költségvetés  megvitattál  van.  Hnnfalr 
Pál  elníik  i'idvözli  a  tagokat,  megnyitja  a  kí*>zgyűlésl  s  felszólítja  Hi-rrmam 
Antalt  titkári  jelentésének  előterjesztésére.  tL.  az  Kthnographia  5.  sz.  253.  L 
Tudomftáid  szolgál. 

Burovszky  pénztáros  jelentésének  (L  alább)  tudomásul  vétele  utál 
a  jegyző  olvassa  az  1890.  márrz.  22-iki  választmányi  ülesbÖl  kiküldőt 
számvizsgáló  bizottság  következő  jelentését: 

«Alólirottak  a  Magyarországi  Néprajzi  Társaság  1889.  június  t890 
márczius  havi  számadásainak  megvizsgálásaira  kiküldetvén,  szereneséni 
van  jelenteni,  hogy  dr.  líorovszky  Samu  |>énztaros  lakásán  mai  napoi 
megjelenvén,  az  érintett  számadásokat  megvizsgáltuk  s  e  számadásokai 
pontosan  vezetetteknek,  azoknak  egyes  tételeit  a  pénztáros  könyveivel 
a  szükséges  lamisilványokkal  telji'seri  egyezőknek,  a  takarék penzlárbai 
elhelyezett  alapitványokat  a  legjttbb  rendben   találtuk. 

Ehhez  képest  indítványozzuk,  hogy  a  l.  választmány  dr.  Borovsdí 
Samu  pénztárosnak  iiz  IftRÖ.   június —  1^90.    inárcziusi   számad 
nézve   a  fólmentvényt   megadni   méltóztassék.    Budapest,  1H90.  apr. 
Strausz  Adolf,  Réthy  László,  Herrmann  Antal  > 


H02 


TARltA-SÁGl   ÍRTKSlTásEK. 


E  jelenlés  alapján  a  közgyíilés  dr.  Boruvsiky  Samu  pínzlárosnak 
188ÍÍ.  júniustól  1890.  márcKiusig   (bezárólag)   terjedő   tizárnadásokra 
"f-zv*-  m*»üH'lju  a  felrnen(vt>iiyl.  s  eíryrittal  köszönetei  szavaz  neki  hiva- 
Ibiíli  k0telt.^íi<íget  l»uzgó  lelje^itéseérl. 

Kzután   a   vúlaszlmrtny   a   folyó   évre   a   k<'tvelke/.ö     küiIsegA'etési 
rezelel  terjeszti  n  közgyűlés  elé: 


Becétei 

szóló  \\  írt   őí)  kro?) 

iTfr  mi) 

alspítványuk  kaniaUi  . 

nkUás-  és  közokt.  míniiitf^r 

töI  A  Rökk  PziUrd-féle  kul- 

^alaplrát  kiutalviínyozoUse- 

Jy  í277tí/188y.  elu.  82  )  .    . 

folyó    |8!»<J.    évre  szóló  (3 

tos)    tagfnigi   díjakból    (500 

[»t  véve)  .... 


900  frl. 


300 


Kiafiús. 

Sz^rvi^zkedési  kullsógek      ^78  frt  JiO  kr. 

Ae  'Kthnograpbia*  1  —  1. 

fllzetónek  szAniUja     .     .    701     •    óü    . 

A?,  *Etl)ní>gr8plnn«  tovéhbi 

6tazele(!8iváHürrl)azex> 

péditió  kultsőgeivei  ^^gyillt  BAO    >     ~     • 

Szerke^r.t^i,  tilkári  óspénz- 

tárctsi  átaljiiiy  ih.  ÖO  frl)   tőO    •    —    • 

Api^ihJi  kiaflások         ,     .    6(1    •    —    » 


1840  frl  -  kr. 


15CU 


2140  frl. 


AtársasAg  német  nyeivil  fél- 
bivataJos  közlönyére  (•An^ 
zeig^er*,  nz  188M,  nov.  2-iki 
választ  fll^i  határozat,  az 
.Alapsz  Bl    ^-a  alapján)  10 

f »  á  30  frt 300  frt  —  kr. 

f 2140  frt"^ncr. 

A  közgyűlés  e  koltsi^'etési  tervezetet  AllalAnoHságban  elfogadja,  de 

ailja  a  titkárt,  szerkesztőt  és  pénztárost,  hogy  a  Hornyánszky-czéglól 

eredeti  ajánlatnak  tnegfelelri  nlíjs^bb  egy.segárakat  eszkitzöl jenek  ki  az 

idigi   nyomlalványokról    lifadoit    számlában    szereplő,    túlságos   magas 

ételek  helyett. 

Kzzel  a  napirend  ki  leven  merítve,  az  elnök  berekeszti  a  kÖzgyniésU 

Az  erre  következett  VI.  felolvaí^i  ülés  uUln,  a  folytatólagos  választ- 

Inyi  értekezleien,  Herrniann  Antalnak  'Milleniiitn  és  néprajzi  kiüllílíts* 

30  előadására  reflektálva,  íiyörgy  Aladár  azon  indítványt  teszi,  hogy 

3dÍK  is,  a  niig  oly  nag>'szahfíaii  és  ideális  terv  kivitelére  gondolni  lehetne, 

minőt   a    tukar   vázoll   érintett  eluadásúbati,    mindenesetre   üdvn.s  és 

itoF  lenne,  ha  társulíitimk  minden  kínálkozó  alkalmat  megragadna 

jiíebb  vidéki  nejirajzi    kiulljlítsok   rendelésére,    illetőleg   ilyenekre   való 

tónzéííR^  és  buzdításra. 

Juncsó  líenedek.  íiyörgy  Aladár  indítványához  szintén  hozz^árul- 
1,  figyelmezleli  a  válaszlmányt  az  Aradon    készülő   délniagyarországi 


I 


Iciállflásra.  a  melynpk  rendpzö^egpl  társasat'iink  lelktírhetne.  hogy 
illető  vidék  néprajzi  viszonyainak  feltüntetésére  is  kellci  íw  lehető  tekin- 
tettel legyen  a  kiullitás  szervezésénél.  Társaságunk  egyúttal  ajánlkoz- 
hatnék a  rendező  líízott^ág  e  munkájúnak  tanáescsal  éa  utasításokkal 
leendő  támogatására. 

A  víll.  íiyörgy  A.  és  .lancsó  B.  indítványait  ellogatüa  s  az  ulóbbL 
vonatkozólag  Janc^tót  megbízza  az  ezen  iránylmn  az  ai*adi  kiállitá-s 
dezöségéliez  intt^zemlö  felnzólíUií;  megszerkesztésére,  s  esetleg  egy  Arntíd 
az  Ügy  érdekében  szflkségeHnek  mutatkozó  előadás  inegtarLására.  a  mire 
a  felszólított  szívesen  késznek  nyilvánítja  magát. 

Patrubány  Lukárs  IVít.  Alisán  I-en,    velenczei  érseki  vikárivis,  jej 
firmény  költő  és  folklorista  (az  Arnienian  Popnlar  Songs  gyűjtője)  50  él 
írói  jubilaeunia  ünnepén  társaságunkat  is  ott  szerelné  lálni  az  üdvöi 
sorát>an,  s  késznek  ajánlkozik,  ha  erre  a  választmánytól  megbizá-st 
a  magyar  és  örmény  nyelvű  üdvözlő  felirat  megszerkesztésére.  Egyúl 
jelenti,  hogj*  a  nyári  szünidőt  az  erdélyi  erzsébetvárosi  örménység  aj 
vének  és  folklorejának  behaló  tanulmányozására  kivjín^ja  fordítani,  a 
törekvése  iránt  úgy  a  maga.  mint  társa  Szongoll  Kristóf  számára, 
most  kéri  a  társaság  szíves  érdeklődését  s  erkölcsi  támogatását. 

A  választmány  Patrubány  mindkét  megkeresésének  a  legnagyobb 
készséggel  te^z  eleget  s  örömmel  részi  tudomásul  a  hazánk  területén  éló 
s  néprajzi  tekinlelben  is  kiválóan  érdekes  örmény-ség  alapos  ismer*öj6ii 
bejelentett  szándékát. 


Az  aradi  Kölcsey- egyesület  dtirala  tdrsasrigunkhos 

Tekintetes  Titkár  Ur!  Az  aradi  •KöK^sey-cgyesOlel'  f.  bó  3 
tartott  választmányi  ülésén  balározatilag  kimondotta,  hogy  az  állal 
beterjesztelt  és  az  egyesület  alapszakilyai  szerint  ki>rvonalozott  indít- 
ványra, kebelében  egy  elbnograpliiai  szakosztályt  létesít,  melynek  első 
sorban  az  lesz  liivatásszerü  feladata,  hogy  Aradon  —  egyelőre  az  egye- 
sület helyLségeil>en  —  egy  elbnographiai  nu'izeumnak  vgs:^  meg  as 
alapját:  másodsorban  pedig,  hogy  az  országos  « Néprajzi  Társulattal* 
összekötlelésbe  jövéti,  esetleg  országos  érdekeknek  is  legyen  szolgá.1atot. 

Az  egyesület  elnöksége  nevében  tehát,  van  szerencsém  Tekinletes- 
ségedel  értesíteni,  hogy  ellinographiai  szakosztályunk  18  rendes  taggal, 
egy  elnök-  s  eg>'  előadóval  mindkél  irányban  megkezdi  mÜködesóL  As 
országos  ^Néprajzi  Tárínlattal"  való  összcköUetés  létrehozá.'^a  szempont- 
jából pedig  az  aradi  •Kölcsey -egyesölet-,  mint  egy  rendéi*  lag.  jíiradii 
kivánjn  az  «£lbnographia*    czímü   közlönyt,   mely   czélból  lehal  kérem 

mi 


mUDALOM. 


iLete^séKedet,  hogy  az  aradi  <KöIe.s€y-t*KyesÜlclet-  —ajánlatomra  — 
'k   fnlvéti'tni  s  lifinitni.   nevére    pedig   az   eíidig   mejc^jelenl 
^küldeni  sxiveükedjí'Jc 
Hazafía-s  üdvözletem  kifejezése  mellett  maradok 
Arad,   1890.  mújus  hó  l*t-én. 

'    '  '  /;  Ktirolif,  Ltjtéut/i  Sdutior, 

.■íüli'i.  alfinipkr  Aradi  tógymn.  lauar  s  a   •Költísey-€g\'e- 

salet^  ethnogr.  szak  osztály  áruik  ciőndójn. 

F^{/!f  örmény  tnűös  juhŰacunia.  I'ünki'isd  vasániapjún  u  vetenczei 

-l^izzarn  s/iífeten  levó  örmény  niono.storlian  na^^  fénynyel  ünnepelünk 

JUtsán  Leo,  a  jelenleg  ^!ö  lejcmagyohít  örmény  köllö  és  elhno- 

pbuf?  ötvenéves  juhilaeimiiit.  Az  Ünnepen  jelen  volt  társulatunk  ktil- 

dr.  Palnihiiny  Lukacs  taníir  is,  ki  löi-sasi^ijiink    iirvéhen    örmény 

^yar  nyelven  üdvu/.öUe  a  .lubilán-st. 


tíi  tagok    'ír   Kr^ievirh  GAbor.  Bgcr-Káta.  u.  p.  NftíryKáta,  Zsi|n»onü  AntnI 
kr)fÍMÍ!    i.uii.ii  }.'iV:'li.;^ft!rium,  Aradi  Kftlcsey-enyesíllot  flhnographiai  szakosvitíilya, 
Q<*r    Soma.    f(t|diiirlöl(os.    fí<'-ti,    Gvitrmpgy»^.   Dr,  Ag.iy  Adolf,  a  Borsszem  Janka 
pfkeízióje  útjAn  :  (íozsdu  lílrk  kir.  ilgycsz  Karánseheá,  dr.  Lederer  Béla,  Budapest, 
|4cZ)-utr.Ta  K    íy.ám- 

Változások.  Herrmann  Antalné,  Jegenye-rUrdfi,  u.  p.  Egores.  Koloxsmcgyc 
57.  Tnllüs.  Poj^suny megye.  Duda  János,  juuius  és  jtiliusi  szám  Nyustya,  GOni0r> 
fv.  BanJli  Lajos  tanilr.  í.  Orszaghiiz-ulcza  7.  sz. 


Irodalom. 

A  Semsey-pályáiatok.  Somsey  Andor  szjupzer  formlos  adományából  a  m.  tud. 
diémia  idei  ii.iir\'2\iil(Js5  kihirilftte  a  liz  pályakijrdésl.    egyenkint  lü.ÜtJO  frltal,  a 
öt  tívi  Imlíiridövel    A  pályakérdéaek  a  következ/ik : 
Qtlományos  magyar  nyelvtan. 
A  irodalom  törlénete. 

5.  'K  urcíiafolügiája. 
4,  \  ,-..■■-  .-.t^. 

b.  ^  >  alá  tartozó  orszAgok  HVIdrajza. 

6.  M..„. -....^  ....... ..^dasága. 

7.  A  magyar  liirínininni  geológiaija. 

8.  MngyarnrK?:áK  ásvjiiiyainnk  tudományos  leíriisa. 

9.  Magyanirszág  llfirája. 
lU.  Magyarorszái;  faunája. 
A  liz  pály;ik''írdéalM*n  benne  fnglatlatik  iiazánknak    minden    irányú  ismerete. 

CTak    «?ífy*'l  fi'lfjtettck   el:    pz    ismeretek    központját    —  magát   az   embert,   vagyis 
Kaj:y»rtirH.'j't^  eltiiiograplitájüt  f.  az  az;'.al  Ctsszefüggő  ismürct ágakat. 

Arany  János  a  ponyván.  Kátli  Mór    vAllalatárúl.    moly    Arany   János   legiiép* 

a  Talár  Pótti  féle  tiópies  gyűjtemény  moílorálian.  de  Ízléses alakhan 

kkal  viszi  a  nép  k">zé.  a  sajtó  últaláimn  a  leguielegeljben  emlékezik 

A  ilp.  ilirtap  tigvaz  lelkes^dt^ssel  •Idvnzlt  a  vállalatot :  Sokféle  kísérletet  láttunk 


TEGYES    KaZLCM^KYEC. 


már  —  Oi^yiDond  —  hogy  a  selejtes  •puayva-irod&lont*    tenzickn   kiszoriUi 
a  nép  IcötiyvpiaczÁról  s  vt,í  a  t^rt  a  knmoly,  szxvképzG  olvasmányok,  biraiásoa 
gyár  írók  müvei  fr^lalha^riák  pI    Vetélkedve  viselték  ezl  a  közös  fuihorut  a 
ténetek,  iztllen  kOsz<^ntók  és  alkalmi  versemények.  trágár   flalúk  és  adomák    «I 
melyek  a  vánárpiaczou  ellepték  a  ponyvát,  s  tnefniélelyezték    népQnkbŐl    azt  a  , 
százalékot,  mely  beváaárláa  kŐ7.t>en  [lár  garast  olva<miányr.-i  aziti. 

Moíit  egY  aj.  érdekes  kisérlet  indul  meg.  Rtíth  Mór  a  p^ij/wíra  vimi  Af 
Jánoei. 

Rálli  Mór  megelűci  Aranynyal  a  pony^'in  PetÖfiL  A  na^  kölld  népien  ep 
aaáau  az  olcsó  kiadásra.  Hozzálérhelűvé  te&zi  a  szegény  népoeztályoknak  Toidi 
SMűnt  Jjistló  fuo0,  az  BUö  lopdtt  s  a  Jóka  őrdütjét  Garasos  fQzctkékbcn  fog 
ez  megelenni.  melyek  a  jol>l>   ízlésnek  is  meg  fognak    felelni.    7*oMy  tira  8  Jtcr  ,* 
tt^hhí  három  veraen  eltie^zélésé  4~4krajcsiir  lesz.  Nincs  az  a  földbriz  ragadt  sxe- 
Rcny.  ki  e  remek  mfívekei  magának  most  meg  ne  szerezhesse. 

Beteljesedik  a  b^ép  áiom.    hogy  nép'InJt  a  magyar  klasszikusokkal  kezd 
lalkozni.  K«'>zel  az  W\.  hogy  a  hortobágyi  pásztornép  a  karamlma.  a  bácsk.ni  ;iraf 
az  osztagok  kt^zt,  a  hegyaljai  sz^rjőmíves,    Somogyban  a  bnlatoni  halász,  h. 
Dunáti,  Tavágók  az  erHön,  fuvarosok  az  állásban,  napszámosok  munka  alá;. 
Jdnoni  fogják  olvnsHi. 

Ennek  haüzna  a  kÖzraivellségrCf  magára  az  irodalomra  kíszámitliatattan.  Ha 
Araoy  hozzáfér  az  alsó  néptömegbez.  szelleme  otL  apostoli  mankál  fog  végezni. 

De  hogy  a  vállalatnak  erkölcsi  sikere  lehessen,  mert  anysgi  ha&zoiira  s  kirad^ 
nem  Hzámil.  támogassa  terjesztésében  mimlen  művelt  magyar  ember,  kinek 
bivatáfiánAI  fogva,  befolyása  van.  Sokat  lehetnek  eb))en  a  népkörök.    kultDr<  _ 
is.  de  ktil'jniísen  a  földesurak,  gazdatisztek,  papnk.  lanitók.  jegyzők  —  serkeiii','>ííel, 
felvjlágosfló   szóval    és   példával.    Cselekvésük  e  téren    hazafias   szulgáUt  és  a  nép 
stámára  jótétemény  leend. 

A  füzetek  niegjelcnését  jelezni  fogiuk  annak  idején.  Addig  is  ehsmerési  feje- 
zQnk  ki  Iláth  Mór  íunak.  ki  e  népies  kiadásra  az  ütiürf    bátorságával  válUlkc 
s  Arany  László  iránt,  ki  a  váilalnthoz  az  cls6  MIetet  adla. 


Vegyes  közlemények. 

Mátyás  király  emléke  a  silovén  népmondákbaa  Az  •Oszlrák-mnf;yar  munarcbifti 
Írásban  és  képb*;ii»  czimü  ttL-prajzi    vállalat    logujabb   fűzctél>en.  mely  Kanri'l.io  .^ 
Krajna  ismertetését  folytatja,  ScIieinigK    .láiioa  a  szlovének    meséiről,    nioii"!  . 
dalairól  írván,  a  népmondák  közt  feljegyez  eíryol  Hunyadi  Mályiisrfil  is.  A 
kinily  e  mondában  is  mint  bölcs,  jószívd  és  iga/.ságos  királv  inarsdt  meg  n 
nép  emlékél>en.  Scbeinígg  szorínl  a  szlovén    nf-pmondák    legnagyobb   róíze 
bel)íréa  idejéből  való.  A  tőrök  biíboruk  gazdagítoltitk  a  Corvin  Mátyás  myíl 
trirléneti  személve  kOrül  alakuh  mondakört  is  —  irja  Scheinigg  —  mivel  a    ■ 
király  hadai  Kahiithiábau  is  rsalázlak.    Alsó-Karinlhiában    azt  beszélik,  hogv   Kialj 
Máij.*!!  a  Kiirst^nslPÍnon  régi  szokás  szerint  herczepgé  avattatott  s  Karnhnrífhfin  \ar- 
tolta  s2É'!kbp|y»'*I    íJIlalmazüja    volt  az  igazságnak,  atyja  a  szegényeknél-: 
lalanoknak    Csupa  arany  pénxfket    veretett:    arany    idő    voU  a  krolj    ' 
<t  az  uralkodó  cnzményképe.  kinek  knrmiinypAlczája  alatt  klUönösen  a  ["iiirinvonck 
volt  jö  (iulga,  s  majd  jó  világ  lesz  megint,  mert  Kralj    Máljái    nem    ball  meg  :  ott 
alszik  A  hatalmas  Trigiav  (Három-fej)  sziklában,  vagy  a  Per-sitzában  Karmtliiában, 
vagy  mét  jóval  aláblt  Magyarországon.  A  mikor  szakálla  körülnőtle  azt  az  asztali, 

mely  mellett  társaival  íll ;  megint  megjön  az  ö  ideje,    N'-ha  meg  is  jel— -i^^    - 

berek  eldlt.  mint  [X'ldául  nnia  karinlbiai  ember  elölt  me>.'jf?I'-'üt,  a  ki  Mfl^; 

egy  szekér  bori  szállilotl  haza.  Kralj  Mátjái    megparancsol l;i  a  hániulM 

liogy  tekinlsun  lie  a  bal  vúiia  rólölt  egy  kis  ablakon  ál  egy  házba,  A  > 

mezőt  látott  maga  előtt   tele    fegyveres   harczosokkal  és  főlszrcszámo?'  i 

de  mindeK  mozdulatlaiia)   állt,  meg  sem  mociczanl  ^mmi.   Ekkor  Kralj  Magát  i 

3(16 


Vg&yB»  XO^LEM&NYBX. 


PHHi^^a!^  i  lovak  f()|veleltúk    fejőket,  s  toporz«^kollak  lábukkal.  <Ez  az 

fle  sortL  vojskai*.    numilá  a  lnís ;   nem   tarl  nmr  sokáig,  s  én  újra 

idoV.    1  U^ik  fognak  fújni.  »  betöilik  az  embereket  azzá)  az  egy  gon- 

.(k    i»eg  a  rífii   szenl    hitet.    Vén  ós  fiatal,    mind    feg>Tert 

-.r.  de  rövid  •  Alsó-Kariuthiaban  szájról  azájra  jíir  aj:  a  mese. 

■■  C'löll,  a  melyben  alnzik,  karácsony  estéjén  egy  zöldelö  b/mra 

;.:  ttdes  iilalot  árasztva  virtt,  aztán    clazórad.    Szent    ljy«>rgy 

.     kL/.ileléni    n>ií    a    hÖB    fölébredni  s  az   eltt^áradt    báfsfira    akasztja 

-z  újra  l>elonibuwidtk.  Ez  lesz  a  jobb  jövőnek  r^aibatatlan  jele.  Kral| 

;  rritniien    ellenséget    legyőz,    mmden   ígaitaJanságot    eltöröl  a  fold   szlnérr>|  s 

tzzA  AT  afjny  tdrtket, 

c^  -^--.n^ti  Munkás-typusok.    A  május  l-jén   tartott  nagy   munkásilnnep  atkal* 

jellcni/ö  nx'^e^y^éseket  tesz  a  felvonuli')  miinkáá  cM>pt>rlokra.    nielvek 

.....  i!l  a  knvcUozúk    (.iPe»ti  Hirlap.*]  A  csapatok  katonás  rcndtteii  érkez- 

sfjrókban   jünnek  a  város  ntindcn    r<-szr>ból,  a  liget    határán    kibontják  a 

AgaHra    emelik  a  jelszavakat    birdeti'i   táblákat,    melyekről  a  ftáiisi    kon- 

rom  nyolczasa  siMfíllik:  Nyolcz   órai    munka.    Nyoloz   órai    szórakozáa. 

I  nU'ás     [>e  fsak  a   azimbolum    egyforma.    íu.   alakok,    melyek  a  zászló 

lUlnak.  nagyon  kűlonhítzök.  A  legérdekesebb  munkástipiis«ik  menilnek  föl 

ei  elfitl  e  hosszú  menetben.    Jö  egy  csoport.    Konioly.    megleli    alakok. 

VAsámapló    miinkáík^iUöny,    nagy    szakáll,    csontos    arcz,    vorríft    kokárda. 

K7.ek  kétségkívül    valamely    gyár    műmunkásai.    Azután    j6    egy    másik 

1  büszkén  lottog  a  trikolor,  a  a  báromszín   mögött    nebány    tli&zmagiiar 

ucsmi'is  ember  feszit.  Ki  ne  találná  ki.  hogy  ezek  csizmadiák  ?  Díszmagyar 

ismus!  —  ilyen  is  esnk  magyar  föhíón  t^rem.  Vj  íclbfi  jö.  Néhány  ezer 

ti  s£ÍnG  kokárda    £)Ól  megitil  nemzeti  zászló  és  nébúny  Botond  kucsma. 

os-scgédek.  A  szabók  már  egy  óriási  fehér  selyem  zászlóval  jelentek 

jy  ók  «cli)reha1adn|tabbak>  az  elvekl>en.  Mindannyian  fekete  azalon- 

^nneplik    májust,    elhomályosítva  a  melletluk    haJadó   tóraegei.    melynek 

többnyire  gyflrött  goinlmk.'tiapol.  kopott  vászonkillit  cs  vöröses  nyíill  csizmát 

■í-    r.^i:  valami  szerény  kültelki  gyár  munkásai.  Megilletődve,  szinte  elfogódva 

■n[  a  fák    k'"i2l    ezrek    moraja    haiigzik  s  a  zászlók    tömege   ragyog  a 

-Uifejezésakön  látsxik,  hogy  alig  van  halvány   sejtelmük  arrúl.  a  mit  e 

lalom,  c  nap.  e  jelszavak,  e  forrongás  jelentenek  :  de  bizva-hiznak  valami 

ni'vly  helyzettlkón  segil.   i,<Kgyetérté«»)-    Az  újpesti   gyártelepekim    kivétel 

II  a  munka  s  igy  a  menetben  résztvett  mindenki,  a  ki  lljpesten  gyári 

«'si  kenyerét.  A  jutagyár  munká^ii  és  munkásnói  nyitották  meg  a  vegyes 

,bmu  t»t-iálhatlan    brísszusagu    menetet.    Nagyobbrészt   níii  munkával  dolgozik  e 

s  vagy    háromszáz    uiunki'usnóvel    szuporilntta  a  tt")meget.    t^riási    fehér   zászló 

iiA  meg  n  menetel,    utánna    vifiék  a  viVós    táblákat  az  ismeri   felir.ittal.  mely 

h  órai  innnkái  k<A'etel.  A  gyári  inunkáanÓk  egy  része  a  nagy  nap  tiszteletére 

vállszalaggal,  ugyanilyen    kokárdákkal,   mások  Rákospalota 

.ín'i  szoknyáVfan  s  ingvállban  képvisellek  az  inlernnrzionális 

.in.ii;\;ir  flemel.    Kz  a  csoport    olyan    komolyan,    niéllósággal    haladt. 

tflkUvÖre  menó  menyasszony  lett  volna.  Szorosan  iisszefngúztaW  s  ha 

?/j    ember   akart    hozzájuk    esatlakozni.  n  záilkórQ    társaság    menten 

ította.  Mikor  az  előttük  haladó    csoiu^irtok    n'n(lezked('>se    mcgálUtotla  okét 

m  rendezílk  —  férfíak  tis  nők  —  a  felügyelelökre    bizoltak    lelell    szemlét 

liak.  Iia.  a  menet  ismét  megindult,  a  katonás   egyenes  vonal  ísmól  helyreállott 

nem  bomlott  meg.  mijt  a  menet  ln'  nem  kanyarodott  a  kijelölt  úton  a  gyOlési 

|r«<ir  Hé.  Apró  leánykák  is  voltaJc  nagy   számban  e  i.-soporlbnn,  alig  nőitek  kí 

nK'ir  ri  v'vennekrubátH'd  s  ezek  is  katnnás   rendben    vonultak  tova  u  menetlel. 

MJkás  viselet  eredete.   Thomas   iáhomok.  a  <Temps*    katonai  irója.  a 

I  iidj.T  ukúl  annak,  hogy  a  huszáruk  a  menfél  «nyakba  vetve-  pjinyö- 

k.   <Abban  az  időben,  inidón  a  lort'jkOk    Magyanira/átiot    elfoglalták,  egy 

ij^yar  huszárságot  megtámaduit    váratlanul  egy  nngy  lórneg  muzulmán.  A 

ajnali  ór.-itwin  történt,  akkor  midőn  a  buszárok  éppen  Óllozködlek.  A  leg- 

iCntéje   mru  ,-illg  volt  egy  ujjra  felöltve.    ugy    kaptak  tehát  lóra.  lagadlak 

iUak  &  töri'kók  ellen,  a  kiket   aztán  vissza  íb  vertek.  A  hőstell  emlékére 

ao7 


Nf.F'RAJZI    KÖNYVTAB.    POLYAIRATUK    S    LAPOK    REPERTDRtU^U. 


kaptak  a  Imuukrok  jogot  arra,  hof;y  azonlul  menléjiikpt  panyókára  viseljek  4b 
viseletet  azóta  Kurópa  HsfiXfüi  kí^nnyű  Ii>vuHi>á«;a  átvette. ►  TI»omaá  nxt  írja 
a  torténf^ti  adatot  valaki    névtolenQI  irta  m^g  neki.    (\  aznnban  a  panyók.*- 
viselelel  bizarre-nak  tartja  és  ezért    leljesf-n    helyesli,    bu^'  Francíiiaonfziíí  a. 
<hugsard>-jaiiiál  inegs^nnlcllp.  Alig  kell  innn<laniink.  liogy  a  panynk:i-vi^^t'1el 
tének  e  magyarázata  nem  egyéb  nies^ttiél.  A  panyóka  a  n^pi  kacen^n- 
múlt  ulúda  :  e  viüf^b'i  két  alakja  cevináK    melleit    ma    is   idoícvaii  u  :. 
sáiriiál.  a  liiiBTiároknál  t    i.  a  panyókára  vetéli  mente  s  a  oia^.  ku'.  g-jraaii-U 
slyiszerü  pániurzlKk  knczagúny,  .  i 

Kötéltopás.  Fára  mászás.  F.szlondtí  utolsó  napján  i  ' 
akiknek  ehuló  leánvuk  van.  a  liaran^kütélbűl  lopva  \- 
egy  ágál  és  a  leány  hajába  rtmják.  V.7.  áttal  a  leányi    i^ini.ii.ii.w  >  is 
leányok  pedig,  kijőve  a  teniplonib*')!.    ffijázalailnak    egy    sziivaMra   és 
kiáltanak,  pl.  «Jóska  meg  Jánüs    meg  Pistái    Engi^m  vílgyel-'k  ö  í»  a  ,,.., 
aítin  az  egyik,  leginkább  az,  a  kinek  a  nevét  eifíször  kiáltják,  elveszi  a  I 

Ha  a  legény  a  szomszéd  faluból  hoz  magának  Icle^^get.  az  osküvi)  i; 
haza.  a  menyasszonyát  pedic  vttbagyjo.  Estefele  aztán,  mikor  mei^lútja,  ho^ 
a  menyasszonyt,    fölszalad   a  legmagasabb    fára.   és   mikor    kiixcl    fl^rntk. 


maeát :  «Nyanya  hozik  ilm  I 
(Kutas.  Soningyra.) 


('Anyám,  hozzák  ám  !) 


Vikdr  B41a, 


Néprajzi  könyvtár, 

Henrtf  Jomfs  and  /^rrí«  L.    Kropf  The  Kolk-Tales  of  tbe  Magyars,  coHec 
by  Kriza.  Erdélyi.  Pap  and  olhers.  London.  1889.  8"  4^8  I, 

Dr.  GieJt»»>ein  fítíndor:   Az    összebasonlfli!^   nyelvésKct  Í6  probléiniU. 
1890.  8»  216. 

Semirnof  J.  N.  Votjaki.  Istoriko-clnograli^eskij  o^erk.  Kazán,  189U.  <Vo^ 
Történelmi-fthnnjíraphiai  vázlat). 

Dmitrijef  A.    Permskaja    Slarina,   Sbomik    istorjéeskich   stalej  i  n  . 
prcinuáfeslvcnno  v  Perniskom  krnje.  I.  nizet    Drevnostyt  bivíej  Permi  Veli^ 
I88y.  (Perm  tórtónelH  éa  n'giaégei), 

Netnirovii-Ontieettko  Y,   Kama  Í  Ural,  oíerki  i  vpcfattyeoíja.  S.-Pd 
IBBO.  (Káma  és  Urat  rajzok  és  benyomások.)  760  lap. 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

Jf i^n/íidi .-  nie  ítlaviü^rben,  mitgyarischen  und  rumüníachen  Rlenicnle  Ím ' 
kischen  Spracbenscbotze,  (Bécsi  akad.  érlek,  181   k,) 

U7i))7AcAr,v    H- :   Aus   dem    Lebcn   der   SiebenbQrger   Rumkn«n.    (SUDB 
gemoinvei-Tíl,  Vortríi^.) 

U.  A.  Mftrchen  iler  Siebenbűrgiseber  Armenioii.  Zcitschrifl  fQr  V*dkskundtf^ 
1.  fílzet. 

Arm^niiky    etemeiil    v  mad'arfitvc   (Onnéiiv   elejnfk   a    n 
Glbnograpiiia    -t  ik    száma    után :    Ölovenskó   Pohl'ady    (Tnrór: 
máj  US)  füzet. 

tVfifi^Aiira  Alajos:  Néhány  mozzanat  a  kUKöldi  magyarokról,  VicM, 
13.  szám. 

HuntnaQifar  kéziratok  a  szegcdi  Somog^'i-könyvtárban.  Egycrtézlés  147. i 

Hottési  J.  :  Az  oláh  nemzetiségi  kérdéshez.  Erdélyi  Híradó  118.  119. 

K^thy  Ldsalú :  Oláh  elemek  a  mag^*ar  tirsudaJomban.    Itarst    Kllenör  mi 
18.  Kznm. 


30(i 


felhívás. 

A  'MdKyai-országi  Néprajzi  Tárnsság*  minden  rcndfl  taRJai  liíizle- 
felhivatnnk,  hugy  a  tlur»iHüg  javiíra  Inll  alapítványuk  O^^szegt^t 
annak  ksminuui^  illelöteg  a  tagsági  dtjat  (1889-r-e  1  ÍM  50  kr.. 
0  -  ■'  ^rt)  Br,  BoroTSzky  Samuhoz,  niívt  a  Maf/jfar- 
■  itÍ:i'lttrMiíit»(f  pf^.tizlinüK4Íhoz,  Budapest^  Akadémia- 
jflcza  2.  szám  czim  alalL  —  |egc2ól»zerfíbl)en  postautalvány-lapon  — 
úelÖlUi  bekQldcixii  szivoske^i^uek. 


Á    fMB^aroreeAii    Néprajzi    TársasAe^    p^nzlArAbA    1890.    május    hawilian 

4  frt  50  liros  Usdijak  (188U-rc  I  h\  öO  kr..  ISHO-re  3  frt):  Dr.  Agoi  Adolf  • 

BaUss^'  Fcrencí.  MakUr    —  Dr.  BalUigt  Almldr.  —   Borlnl    Antal.    —    Binlalri^ 

í        ■   JúzsoL    —    Dr    Biikpffy  Itcmig,    Ví^a.    -    Bcreca    Anlal.    — 

1.  —  Üobu!a  János.  —   Bogisich  Mililily.  -  Hulyovsxky  Aladúr. 

ÍH.  ijíánki  (h'z»Ó.  —  Dr.  Czobor    B«la.    —    Elmer   Lajo.s.     -    Dr.   Kej(írpnlaky 

íö,  —  Dr.  Fercncjiy  J<^]tsef.  —    Dr,   Frokníii   Vilinus.    —    rröhiicli   Ri'>b«rl.    — 

r.  ij<il(irihcr  T^ácz.  —  Gi-ünwald  B<^ln    —  íiilmöri  H.ivns  Si^ndnr.  —  Dr  Heínrich 

-  HoldhAzy  JAooíi,  Alcsűlh.  —  Dr.  Jcndnisüik    Jcníi     —    Jókai    Mór.    — 

-  IstvAn.  — "BAn-   Kaas   Ivoi*.  —  Kíiidy  Gyula.   —  Dr.  Karmán    Mór.    — 
lúiroly    —  KnltiiiiltAn  Sínnii.  Déva.  —  \.6czy  Ligog     —  Dr.    Lotttr   Nándor. 

Kán^lv.        Mtglálli    Béla.     -    Dr.    MarciAli    Henrik.    —    Napv   Miklós.    — 

2tT*ry  Jcnfi.  —  OraxA^is  statietikni  bivalal.  —  Fulsizky  Fcrcnrz.  —  RAkovszky 

ÁrAn-  —  flieill  Fngyea.  —  Dr.  Síinonyi  Zsi^nond.   —  Szarvas  GAIior.   —   Ssíékely 

^ÜCTlJtllin    —  Dr.  T^ri  Odfiiu  —  Volf  ííyrtryy.  —  Wi;ber  Hudolf   —    Xantus   J/inns 

('bk^Gsen:  50.  Összesen:  22h  frl- 

3  íirtoi  tagdf j :  Duda  Janns.  ~  (iri-;^'us8  Imre.  ->  Dr.  Maricncscu  Attianóz.  — 

r.  Mnnk.-íf'^'i  BtrnAt.  —  Tasnádi  Nagy  fiyula.  —   Dr.   Némethy   Géza.    —    Paulf»r 

koft  —  Pftuk-r  íiynla.  -    Dr.  Popz  fii»dí>on,  —  PerJnki,-  KjUmán.  —  Rétliy    Ijiii'it, 

RclIiv  Vi)ít'»r.  Arad,  —  VdiArhelyi  Lajos.  —  Grúf  Wii-keuliurg  Islván,  Fiunif. 

"szcson-.  !'(.  Üaiszesen;  43  frt. 

I  frt  30  kros  togúij :  Künya  Józaer.  Wva.  —  Verras  Kűrnly,   Nagy-SsAloijtR. 
ti.sszps^ii .  2  Osazescfi .  8  frt 


Az  5.  acámlian  kUzTtlI  kinuitalás  sTcrint. 
A  fcntfibbi  lételrk  Összo^f 


HU2  frt  liíl  kr. 
270  frt     -   kr 


FőőaaEeg :  1672  frt  09  kr. 


A.  «iely  t\év  titáii  tnkcdm  nincs,  oda  Budapest  értendő. 


Magyar  etlmograpliusok  nyaraló  helye. 


Jegenye  gyógyítirdó  Kolozsvár  melleit 

Horrmann  Anial  taiiitr,  hogy  erdélyi  ni^prajzi  UimlmAnyúljai  s? 
>IMk  ftllcalmíis  kÜDdaló  i>s  pihente   bolyfft  bÍKtosKson.  »  hol    KAlotaszpg    <•' f 
kényelmesen  lanulmányoiEhassa,  az  erdélyi  r.  kath.  tAnulmAnyulapUM  ^  A\\ 
vetif  Jegenye   gyógfllir(l<"(,  &  az(  kívAIt  a.  naiicyu  iniolllgeiitia  imArmirn  a  i 
mejdíU)  •:?  Icgolcaúhb  nyaraló,   kiránduló,    fldölű  ía  gyfigyulo    hclylyé  itkar- 
A  .I^gi'nyü  neril  vasúti  állomás  egy  (Sri^nyira  van  Kolozsrúmn  iunen.    ' 
Jegenye  magyar  község  kö?.flfitien    fcksztk.   erdűs   he^vf-k  vidtí-  Icí^h 
méter  magassáirban. 

Ivó-vi2e  kitilnö    hatjbti    antiolk'drnAl  ^  liölyAKb^jokn.-ii  ,  lu.i- g-  ,■<  v- 
rtfli :  szervi  szívhiy,  Brighlkíír.  idegbaj,  inélisonyv.    isííz.    pvonmrbai    slb     . 
ismertp-k  k-izt  legconcrntráttabh  vaaas  Ih])rilrdüi  :"v>  : 
IwírVíetPgség  slb..  tegkivÁltkúiícn  mindennemű  női  ■       _.     : 
hely  légzési  liajokníll.  Tej-  és  anvó-kiira  a  fíírdíí  sojAl  ga7j]aii:ÍRAI>ól. 

^  njonnan   brrendozelt   vcndégssobn.   ftAJAt   kezelásH,   eUtíréndQ    v 
társas-  és  twikiKsi  kUzlekedt^ü  minden  vunatboz.  rendes  rOrdőí  zen«üuir.   zi-i: 
oIvaHÓS7.Qlm,  hírlapok,  kÖnyvUir.  t<?kcpályáli.  kininduhísok.    ' 
sziimkra  iskolázás  •-«  t>erendeaett  jálsKohelyek  Síakszeni  tanii' 
A  rCsaisonban  rendes  sxíntilisaMlg, 

KeDdkivÜl  olcsó  drak,  Si:nha  nftjiJAra  50— 1  5<>,  ]uivonkÍDl  m^  olcsóM* 
Úletmes*^  napjiira  i  (rí,   csnlidoknak  és  havonkint  jóval   oU*si)Uh.    Az  elé- 
s^onban  U^temesen  IeszáI]ítoU  ilrak, 

Jegenyefürdt^   ff^h>ttc   alkalmas   álloniás   a  szomszédos- Kalotasxeg   rradkíT 
ördekes  nópált'ltinek  tflnulmjinyos'.iisnra    Az  tínleklrtdi'lknok  .IcgRfiven  a  iivíirnn 
egy  50  elUiiogniplrifti  lolyóirnt  all  rendPlkerés^jkro.  A  fürdő  sajál  kQlÖn  lapjíi  >^  ^ 
vidéknek  fDküjieo  néprajzával  Fog  foi;lfükuzni.   StAinos   kinitd  luuaj   eüino 
kilátásba  helyezte,  hogy  .legényén  Tog  nyaralni. 

A  jegenyei. Ryögryfürdö  igazgatósága 


Gyűjtsünk  tagokat I 

Félezer  taggul  kezili  meg  társaságunk  nyilvános  pályáiát. 
Szép  szám,  de  vs^mi  csekély  azokhoz  a  nagy  feladat 
képest,  a  melyek  előttünk  állannk.  Kérjük  tagtársain ku;, 
terjeszszék  kürtlkben  társaságunk  eszméjét,  szerezzenek  neki 
lu'veket,  a  kik  anyagilag  és  szellemileg  támogassák  a  társa* 
ságot  nagy  czéljai  elérésében.  Tanulmányai  körének  úgy 
felette  fontos  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  mi  társaságunk 
arra  van  hivatva,  hogy  a  haza  üsszes  népeit  nagy  kultiir- 
munkára  egyesítvén,  a  legszámosabb  tagú  tudománycM 
sillet  legyen  az  országban.  Hogy  ezt  mihamarább  dérjUK, 
az  tagtársaink  buzgúságától   függ. 


saffl. 


i 


ETIINOGRAPHIA 


M  A(;VAR<)HSZ\<;i   \KI>HA.IZI  TÁRSASÁG 


ERTESITO.IE 


SZERKESZTI 


Dr.    RETHY    LÁSZLÓ 


-« 


.:«fkUAc*   dimtÁ   iáztmtolc   a    «^crke6i(ötiCi  a  Mi(t;ar  K.    MúMuui  réti 

cár»ii«a^'f    ii;«i.,  Tí,.ré.-k   rtr.   Borovacky  Samu  p6iistárgiihr>i    (fi.  T. 

.  u«ú«l    -  -^m  atáut   (toifíuutok   a  a   t«i«aai«  hlTttttlos 

inn  An'  iiu:xii  47.  lri!^«ri(1Ck. 


^(■itjclviiik  aojcuaatUBC  6m  wiepteinbert  Mt4t«  minden  tiö  elB^Ao. 


Budapest,  1890.  julias  1. 


Klid^MvaUI :  Hornyánszky  Viktor  akad.  k8flyvkere«kedés6. 


BUDAPEST 

IlORNVANSZKY    VIKTOR    SAJTÓJA 

A   H.  T.   AKAbBVIA    f^CUBTABRN. 


\ 


I.  Balnitaa  Jótsef;    A  Hstékelytik 

uyelve 809 

II.  Göncei  FerenCf.    A   rnnmküzi 
DÓji  lakodKlmi  szokÚBui 313 

III.  I\4trHhtiutj  L»kíic»  lir.  :  AlisÁD 
Leo  íjrmény  otbiiogniphus  ve- 
lenesei  jubüueuuA 332  j 

IV.  Vergénífi  (ryönfy :    A    bánya-  | 
rémről * 335  , 

V.  Trenesény  ha^o»:  Babonák  »b  i 

alföldriil 845  ' 


VI.  U.  L.  :  Cséptű  ii>uc(  Bomugyi 
kanáuiL-bojtár  larigváuyaí    . . . 

VII.  TárBiaági  értuftéflek 3G 

VIII  Irodalom  . 

IX.  VegyeB  kOElemfinyek  .  l>r.  A^i 

Adolf.  T  K  ,Ii  L,,i[-y 

X.  Néprajzi  künyviár 367 

XI.  Folyóiratok    és    lapok    reper- 
tóriuma .  íir>' 


Aí  .Etlinotít»|tliia*  kOzöl  bírJouiaekyt  la.  Egy  ogí-az  uJilalnyl  blid&tes  cUjn  lí  fii,  Í-i-'-^t 
0  tn,  nit^-ymloídul  H  (Vi,  tiyolC£a<li't<1al  I  fn  50  kr.  T^bbAZÖrl  Ulrdolianfil  kcsJvexmótiy.  A 
línuk  «9  líz  tílúU-^eevn  tlívicnúí  áiitik.  a  kladúhlvtitAlbn  ktildoriÉlAk  •Hornyánezky  ViKtor 
kAnjrvriyomd&jii  A  Magycu;  T\id.  Akadémia  lH}r)m:Ahji,n. 


Ax  „Ethnolo^sclit:  Mitteilun^ett  aus  Un^m"  L'la6  folyamából  (1887— U 
uutgjolcnt  3  fUset  (mintegy  33  iv).  Ax  oIbö  kbtetet  bcfejcaö  4.  fítict  1390. 
llejéo  fog:  luegelenni  ax  q1h5  3  fUtut  na^y  neKye<lrétű  alakjában.  Az  «lsŰ  kOU 
fUzett  néhány  péMáuya  iiiég  w4^rei)dellietJ)  &  fftjáviil  (fiooio  papírosú  kaio| 
kiitdáfl  7  frt),  de  cnak  Vf^yvae^Qw  n  kiaflötAI  iHeiTmanu  Aulai.  1.,  Attllniitcza -11 
a  k)  egyenetlen  ös  bérmentve  küldi  szél.  ügyaiiotr  inéír  a  k^WetkezH  kiadviinyi 
ri'udelhütGk  mag  (vgyiiocs  bérmontea  k(ltdéam'l):  1  Antuh  IlKHnuJUvs:  Seitr^t 
SUT  Vtr^jleichufij  dcr  Volkipoc^ic  (kóUkkal).  1  frl  5*1  kr,  —  2.  Ua.  H.  v.  Wua- 
LoCKi :  Zatiher'  Hud  BesprechwiffMformeln  ilcr  traiiMgylvaHiscUcH  unü  nüdutitfiiriscken 
ZigewieT.  bO  kr.  —  3.  Dk.  Kr.  S.  Kkauss,  J.  v.  Asbóim.  J.  v.  'VhkhJhj.y  :  Süd- 
«í(irtac/iM    3u  kr.    —    4.    A.    Hkkrmann  ;    líeimische    Vúlkerstimmen.    tí*>    kr.    — 

5.  Db.  Fb-  S    Khauss  :     Das  Buríjfrúidcin    von    lyessburfj.  W,  v.  ScnuLKNitirao 
Vie  Frau  bet  den  ííüdtlavcn.    J.  v.  Asboth  :    Vag  Lied  von  Guginje.    *J0  kr.   — 

6.  Ur.  H.  V.  Wlíslocki  :     Ueber    tUn   Zauber  mit   me^iécfdicfieH  KőrperteiUn    bct_ 
dcn  traHStylttmischen  JSifitunern.  &)  kr. 


Népraj/i  dolgozatok  szerzőit  és  kiadóit 

kérjük,  legyenek  segítségünkre  a  hazai  néprajz  míiié]  te 
jeaebb  biblíograpliiájának  Összeállításában  (folytíiratunk  egyik 
feladatában)  és  kUldjék  meg  az  „Ethnograpbia"^  6zerke«zt(^- 
aégének  vagy  társaságunk  könyvtárának  néprajzi  érdekű 
^régebbi  és  ujabbi  kiadványaikat  (kirnyvcket,  czikkeket  stb.), 
a  melyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  fogunk.  KUlonl>- 
sen  a  vidéki  i<1Ő8zaki  sajtó  számos  értékes  czikkét  lehetne  így 
végleges  elfeledcstŐI  a  tudomány  számára  megmenteni 


lETHNOGRAPHlA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TARSASÁG  ÉRTKSITÓJE 


szRnKBsrn 


II  évf. 


I8!lll.  jiiliiis  I. 


/.  szám. 


A  székelyek  nyelve. 

A  széke.) r- kérdés  kritikájáboE,  IrUi :  Bnlaftaa  Jőefef. 

A  székelyek   eredetének   kérdése,   rainl   az    <Ethnographia»  eddig 
Jeni  föfcteihói  látszik,  a  Néprfysri  TársaíUígríak  legkfdvellehb  (Arg>'aí 
tartozik.  Kiismerem  e  kérdés  kiváló  lonlossásriit.  s  ép  azért  akarok 
IC  ií.i// .-7/,|ani  nyelvészeti  részéhez;  annál  is  inkabh,  mivel  egy  nagyon 
rezett    Lalvélejnénynyel    keU   szeml>e   szállanom,   mely   azt 
bogy  a  székelyeknek  és  a  hazánk  nyugati  részén  lakó  magyarok- 
Jnrelvjúrasa   ugyanaz.   Ezt   állílnita   már   Va.^s    József    18tM!)-bnn  a 
ítúli    nyelvjárásról    irt  munkájában,  azóta  is  lépten-nyomon  emle- 
s  legutóbb  az  <E!lmograpbia»  4.  számában  Nagy  Géza  igyekezett 
i^yanezt  nyelviárá.si  adalokkul  bizonyítani. 

Ha  azonban  e  ket  vidOk  nyelvjúrását  tüzetes  vizsgalat  uliín  álliijuk 
iitíL?pal  szembe,  mindjárt  kiliinik,    bogy   mcnnyil  rpilhelünk  hasonló- 
nkra. Nagy  üéza  a  magyar   nyelvterületet  3  nagy   csoportra  osztja: 
'  zárlalilí.  egy  nyiltabb  és  egy  dipbOiongizáló  cisoporlra.  Nem  akarok 
FBzól  ve>*ztegelní   umi,    hogy  ez  osztályozás   tarthatatlanságát  kimu- 
annál  kevésbbé,  mivel  maga  Nag>'  Géza  sem  bizonyítja  semmi- 
[fsak   állítja.    Nemsokára    ugy  is  lesz   alkalmam    a    magyar   nyelv- 
ok  osztálvozásúval  részleleíien  foglalkozni.   Azonban  tielylelen  az  6 
kban  az  is,  hogy  a  Ti.szától  nyugatra  eső  egész  területei  egy  knlap 
ga.  pedig  e  területen  3  különféle  s  egymástól  leglényegesebb  lulaj- 
kgaikban  teljesen  eli'itö  nyelvjárást  találunk.  Az  eg^nk  a  szegedvidéki 
nyelvjarái^  melyhez  csatlakozik  a  kiskunsági  és  drávamelleki  .szintén 
^z6  vidékek.  És  két  nyelvjárást   kell   megkülönböztetnünk  a  Dunántúl 
is;  a  kelelit  és  nyiigntlL    A  székelyek   nyelvével   mindig  ezt  a 
szoktak  egyezőnek   tartani,   melynek    területe   Sopron  és  Vas- 
re,  és  Zalának  déli  része,  belefoglalva   Gócsejt,   Örséget  ós   Hetest. 


3G9 


21 


BALASSA  JdZsr.r 


K'/í  az  a  iftililoi,  a  melyei   régi   U'-^enyö  telepítvénynek  tartanak, 
ezért  akarjak  nyelvüket  ia  a  székelyek  nyelvével  egyeztetni, 

Ha  tehát  a   két   tiyelvjórás  egyezését  akarjuk   kutatni,   f 
terület  nyelvét  szahad   szeinbeíillítíiniink  a  székelyek  nyelvével, 
olyféle  egyeztetésnek,  midőn  egy   nagy   és  magáiban  véve  nem 
terület  nyelvjáriisáiiak  majt]  itt.  majd  uLI  jeleoLkezO  s^át^agát  hasoi 
Katjtik  egy   masík   nyelvjái^   egyen   sajál-ságaihoz,   semmi   tudómé; 
alapja  í*incs. 

Hasonlítsuk   már   most  Össze  ezt  a  nyugati  nyelvjárást  a  s 
nyelvjárásokkal :  t^  pedig  oly  son-endben.  a  miot  Nagy  liéza  teazL 

(t)  A    htnigzdk  züriabb   kiejíémnek  kedveUne   valóljQn    m 
nyelvjárásnak  sajátsága:  es  tnégis  egé.-z  mást  látunk  inindejiyikuéL  A 
gáti  nyelvjárás  e  hely.  í,  ö-t  csakis  szó  végén  cijt.  szó  belsejében 
i?{gi\  kez'é.  vUté :  könyvö,  azütiö,   azonban ;  könyveméi,  kezerict  s 
székelyek    elleniben   szo   vegén    mindig   megőrzik  a  nyilt   haniioi : 
keze,  vétk.  könyve,  szőtte ;  ellenben  a  szó  belsejében   ejtenek    bel 
zártat ;  ökrömol,  kezedH.  kezekH,  Őtőí  stb.  Ugyanezt  lát^ják  az  a :  o 
tozásnál  is:  a  nyugali    nyelvjárás    ívsiíkis   olt  ejt  a  hely.  o-t,  mid 
elölte  álló  szótagban  á  van :  házo,  bábo,  pdvo :   házod^   tálol.  / 
stb.:  a  székely  nyelvjárás  pedig  szó  végén  soha  sem  ^t  a  hely.  o-\^ 
belsejében  ugyanakkor,  niidön  e  hely.  c-t:  fijndoK  m/m'moí.  s  első 
tagban  is:  poroncs,  szova  stb.    Látjuk   tehát,   hogy  e  tekintetben 
látszólagos  az  egyezés.   Az  o,  Ő  helyett  ú.  ű  gyakori   mind  a  ny 
mind  a  székely  nyelvjárásban :  ezt  a  sajátságot  azonban  megtaláljuk 

magyar  nyelvterületen,  egyedül  a  palóez  nyelvjárást  véve  kL 

6)  A  kőzí^p  i':  ímuználaldra   nézve   cííak   annyiban   van  egy 
hogy  a  nyugati  nyelvjárás  épugy  é-zö.  mint  a  kcleli   székelység   (i 
meg>'e,   Háromszék) :   azonlian    az    ö-zésnek   mégis    több  nyom;; 
nyugati  nyelvjárásban,  mint  a  keleti  székelységben.  A  nyugati  s/^. 
pedig  tcycsen  ó'-ző.  Az  'é  hang  ha.sználata  azonban  magál>an  véve  m 
bizonyít  nagyobb  fokű  rokonság  mellett. 

c)  A  hotfszu  é  haazudlatdban  még  kevesebb  az  egyezés.  A  két- 
féle eredetű  ^  (♦éés*^)  megkülónbí'iztetése  a  nyugoti  nyelvjárásnak  egytfc 
legfontosabb  sajátsága :  az  *c-t  hol  'e',  hol  é  vagy  e-nek  ^tik :  szek*ér 
lehlen,  másutt :  leheti,  mész,  szett,  levél ;  ellenben  az  *ó-i  mindig  /.  í-nek 
id'és,  veifs,  Ifp,  nfz^  derik  stb.  A  székely  nyelvjárásokban  nem  tú^ol 
ezt  a  különbségei :  ott  mindkét  eredelQ  é  egyformán  c-nek  liangzik.  (csal 
néhol  e:  leveli 

d)  Nem  nagy  az  egyezés  a  azótag-  és  szóvégi  l  luxszndlakSrft 
sem.  Ebben  a  tekintetben  a  székely  nyelvjárá-sok  kélfélekép  viselk- 


SIO 


lU  székelységben  rendeden  vlmamti  az  f  a  magánhanj^zó  incgnyijj- 
iTal:  ellenben  a  kelpli  nytílvjáráiíokban  a  szrtk  belsejében  csak  ritkán, 
sohasem    rnarad  el.    A    nyugati    nyftlvjarásban  ez  az  t  mindig, 
nélkQl  elmarad :   néhol    r'jvid   marad  a  iiiagúnliangxó.  másutt,  a 
esetben.  zíirtabbA   változik:  et:  H;  U,  61;  "tf  v.   fl ;  o/ :  "<í ; 
fi^ó  V.   il.    Az  ^nf'k  fz  n  hatáaa  már  magában  véve  Ift  nagyon  külcín- 
Zi\(*  !h5;2í   e  kél  vifU'k  nyelvéi. 

A  sziikezdö  z  filveszéjte  épen  nem  jellemző  najátifága  egyik 
ira^nuk  .«eín:  (íka  (»gyíí/erű(m  az,  hogy  a  l)fszélö  a  ztiftzló.  ztiloy 
r-jót  a  nevelőhöz  íartozönak  érzi.  a  nzi'Tl  hagyja  el.  K  sajAtsággal 

magyar  nyelvterületen  mmdenüU  találkozunk. 
Nem   akarok  sKúIani  a  Nagy  (if^zától  említett  tObbi  kevésbbé  fontom 
:  ezt-sórúl;   u  beíveli    összeAllílom  a  következőkben    azokat  a 
melyek   még   világosabban    bizonyiti;ik.    hogy  e  kel  vidék 
f'pen  nem  hasonlít  egymáshoz. 
1,  A  nyugati  nyelvjúnis  Jellemző  sajátságai,  melyek  nem  találhatók 
a  íízékely  nyelvjárásokban: 

I    A  uyugali  nyelvjárás  a  rövid  magánhangzókat  kedveli ;  így  HH'id 

líg  az  /,  u.  ii  hangzó  (^>,  hir^  itt,  ktif.  husz.  hiz,  ftiz  sih.)  \  ellen- 

a  székely  nyeIvjárá''ok  a  hos.szu    hangzí'ikat    kedvelik,  s  a  fentebbi 

knt  nemesak  ragtalan  alakjukban  ejtik  hosszan  (s{r,  hír,  iH,  l&s). 

uéha  ragok  elóU  1?  {utat,  utam). 

2.  Már  fentebb  láttuk,   hogy  az  l  kiestével  a  nyugati  nyelvjárás  a 
ízni   zártabbá    váUozlntja;    megtörtéiiik  oz  akkor  is.  ha  az  /  szútag 

kerttl  és   megmarad :   pőrtilök.   gouduíoni,  paranemd.   A  szé- 
Iyekni4  marad  o,  ő. 

3.  A  nyugati  nyelvjárás  nagy  része.  Sopron  é.s  Vasmegye,  üöcsej, 
;íí,  ö  helyf-n  diphlongust  ejt:"o,  H.  a  székelyek  soha. 

\   Vaií  és  Zalamegye  déli  részén  gyakran   kiesik  a  mássalhangzó 
[hangzé  kí'izül  s  liiatus  lámád;   ntioti,   raok.   ktiecs,   fteg  (nagyon, 
jTok.  kövecs,  üveg)  stb.  A  székely  nyelvjárá^tk  nom  lOrik  a  hialusl. 
5.  Az  Itf  hangot  a  két  szóban    Torgó   nyelvjárás  közül  egyik  nem 
ri'  az'Hibau  a  nyiiiíaii  rnindit;  Í-[  ejt  helyelte.  még  az  //helyett  is: 
Eíew,  olktji,  uiéllik:  h/tUa  (halijai,  dlloíi  talljoni,  goiidoHa  (gondo\ia): 
íDékelyek  peílig  az  /y  helyen  mindig  j-t  ejtenek:  ijen.  ojan.  mej(k\ 
\hajja,  djjon :  söl  /  helyeit  is  mondanak  y-t :  /«'»//,  wejj,  juk. 

6  Jellemző  síyálsaga  a  nyugati  lés  az  egész  dunántúÜ)  nyelv- 
fánbsnak  az  is.  hogy  a  mássalhangzó  után  álló  -j.  az  illető  másí^alhang- 
lak  megfelfelöíín  gy.  ty-ve  változik  :  rabgya.  széMy'é,  nkargyn,  ccirgya^ 
kapttfn  stl».  A  íizékelyeknél  ennek  nyoma  sincs. 


BALASSA    JÓZSEF.   A    SZÉKELYEK    NYELVE. 


7.  A  nyugati  nyelvjárás  egy  nagy  részének  jellemző  sajátsága  i 
is,  hogy  a  névragok  egy  része  (-vel^ -hoz, -7idi; -szer)  nem  illeszkedj 
míg  a  székelyeknél  ez  elő  nem  fordul. 

8.  A  névragozásban  egyéb  különbségeket  is  látunk.  A  széke 
nyelvjárások  megőrzik  a  -Jwz,  -liéz,  -höz  rag  z-jét,  míg  a  nyugati  nyel 
járásban  igy  hangzik  -ho,  -hé,  -hő,  illetőleg  csak  -ho.  A  -bél,  -ról  sl 
ragok  <^-val  hangzanak  a  székelyeknél,  s  az  Z  is  rendesen  megmara 
a  nyugati  nyelvjárásban  igy  ejtik  -bu,  -ru,  -tu  stb. 

9.  A  főnévi  igenév  alakja  a  nyugati  nyelvjárásban  ^nyi,  nél 
-nya:  kérnyi,  vernyi;  innya,  irnya;  a  székelyeknél  mindig  -ni 

11.  A  székely  nyelvjárások  jellemző  sajátságai,  melyek  nem  talí 
hatók  meg  a  nyugati  nyelvjárásban: 

1.  A  nyugati  székelység  jellemző  sajátsága,  hogy  illeszkedés  folyta 
az  d  előtti  szótagban  álló  a-t  d-nak  ejti :  ápátn,  kápdt.  A  nyugati  nyeli 
járás,  mint  láttuk,   ép   ellenkezőleg  az  á  után  álló  a-t  o-ra  változta^ 

2.  A  nyugati  székelység  annyira  kedveli  a  hosszú  hangzókat,  hojj 
y,  l,  r  előtt  t',  ff-t  ejt;  a  nyugati  pedig  annyira  kedveli  a  rövideb 
hogy  l  kiesése  után  is  gyakran  rövidet  ejt:  gondtitam,  alu,  tan 
(tanul). 

8.  A  -nitt,  -núl,  -nül,  -ni  ragokat  a  székelyek  használják,  a  nyi 
gáti  nyelvjárás  nem  ismeri. 

4.  Jelentő  mód  helyett  rendesen  használják  a  székely  nyelvjárást 
a  felszólító  mód  alakjait :  kíssuk,  hajcsa,  taniccsa ;  a  nyugati  nyelvjárí 
nem  használja. 

5.  A  székelyek  használják  az  elbeszélő  multat  s  más  összetett  id( 
alakokat,  míg  a  nyugati  nyelvjárás  nem  ismeri  őket. 

6.  A  székely  nyelvjárások  megőrizték  az  ikes  igék  külŐn  ragozása 
míg  a  nyugati  nyelvjárás  nem. 

7.  Megtinlítondö  ez  a  székely  kifejezés  is:  el  kell  mdnnyA 
helyette  a  nyugati  nyelvjárás  német  mintára  igy  mondja:  el  kéSé 
menni. 

Igaz  ugyan,  hogy  e  sok  külímbség  mellett  néhány  egyező  s^ 
Ságot  is  találunk:  1.  /.  /  helyett  ejtett  (•,  é:  kéndjja,  éfjiu  kénes  stU 
2.  /  helyeit  ti:  iidŐ,  kiis,  mii,  kü  stb.;  3.  szó  végén  ny  helyett  »; 
ejtenok:  asszon,  ken  :  4.  hosszú  ti  használata:  tanitt,  ürüli;  5.  vá 
lagok  íílhagvíisa :  ütte.  kőtték  stb. 

Kz  üsszohasonlításból  nem  akarok  semmiféle  messzemenő  köve 
kezlfítéMekot  vonni  lo  sem  a  székelyek,  sem  nyelvjárásuk  eredetére  nén 
Azt  azonban,  ngy  hiszem,  sikeriilt  bebizonyítanom,  hogy  nem  áll  Naf 
tit'iza  következtetése,  <liogy  a  székelység  nyelvét  .  .  .  .  ugyanazon  haD| 


i£>^ok  jeUemzIk,  melyok  a  nyugati  fi.  i.  n  dunamollcki.  tltiníititúli 
li)  ala.|)dialektusl'.  Söt  ellenkezőleg,  e  rtózleles  iVüzehasonbtús 
>ayitja,  hogy  a  székelyeknek  *?s  az  opszrig  nyugntí  szélén  Iak6 
furokriok    iiyelvjAríUa   nem   egyforma,   s   nem   hasonlítanak  jobljan 

ihoz,  tnjnl  a  mninar  nyelvterület  hdrmoly  niAsik  két  nyelvjárása. 
U  a  következlelt'sekei.  melyeket  Nagy  íiéza  az  ft  ftsszehasonlítá- 

tevon,  nyelviSszeti  bizonyítékokkai  lftnioí?alni  nem  leliel. 


A  muraközi  nép  lakodalmi  szokásai. 

IrtQ  :  Göncei  Ferencr. 

A  miirakfizi  nép  táríadnlmi  s7oká.öaínak  egyik  legtarkább  s  legér- 
ebb  kéiMít  laki^ialmi  szokásaiban  leljük  fel.  melyeknek  némely  Itíre- 
szúzadokra  söl  évezredre  nyúlnak  vissza  a  múltba.  A  régi  p(jgáuy- 
liaboniiinak  mindem  ideijr  fenmaradl  e^yes  foszlányai  s  a  kíizépkor 
?v   valláíii   jízertartiisíjkba    burkult    haj^yományai    együtt,  egynió.shoz 
l|ad%'a   9   réíízben   öAHze.iz6v0dve   fordulnak  ott   elő   a   legújabb   idOk 
ínyebb  nézlelei  állal  szült  dcriill,  világiasalib  szokásaival. 

A  lakodalom    föbb   pontijaiban   itt  i.s  a  vallási   szerlartá-sok  a  túl- 
lók:   apn>bb.  jelentéktelenebb  részleteiben   azonban   már   a   tréfás 
szokásoké  a  tér,    melyeknek  különben  az  előbbiek  mellé  is  böven 
soak  helyet.    Elmondhatjuk,  hogy  kedvíelé.seik  semmi  más   miilat- 
sem    nyilatkoznak  a  szeszélyes   esapongás    annyi   árnyalatálian. 
Dífll  épen  itt.  A  magasztos  és  komoly  a  nevetséges  s  hebehurgyával,  az 
if^Wes  az  iitszélivel.  a  szomorú  a  vÍK'Kal.  az  alázatos,  jámlwr  maga- 
a  kérkedő  pajzán kodással  slb.  váltakozik   kirívó  tarkaságban.  Az 
lakofialom  egy  mozaik-kép.  melynek  a  foglalatját  kéi»ezö  tág  kerel- 
a  legeilen tétesebb  anyagú  s  szellemű   réí»zok   lielyezkednek   egymás 
ílé.  a  nélkfll.  hogy  kiszügelléseikkel  egymásnak  ártanának,  avagy  érté- 
ét lejebb  szállítanák. 

A  muraközi  nép  mulatozási    körének   annyi  »  oly  különböző  ága 
Jvíin  a  lakodalomban  kielégítési,  nem  esoiia,  ha  í^Ié  emeli  azt  minden 
ísm  mulatságának  s  hogy  ép    azért  a  házassiigi    írigykötésekel  is  nagy 
[Kwben  —  ilt-olt  kivétel  nélkiil  —  a  farsangi  időszakra  helyezi,  midÖn 
ninos   túlterhelve   s   teljesen    átadhatja   magát   szellemi  s  testi 
lozáíii  szenvedélvének  kitöm bolására. 


31  :í 


A  házassági  frígykötések  rendesen  a  szülök  akarata  szerint 
tennék.  Ok  szemelik  ki  a  leendő  párl,  Qgyelve  arra,  hog^'  jóság  s 
gossáf^  mellett  ax  illetcí  vagyoni  Iiozornánya  legaláhh  is  t^gyenlö  r 
legyen  az  Ö  érdeklelükéveJ.  A  csinoíiság  és  keltem  a  szUlÖk  eioll  i..., 
mellékes  valami;  a  fiatalok  pedig  —  kivált  a  leány  —  ritkán  kftvetliet 
vonzalmuk  sugallatát.  Ritka  eset,  hogy  szegény  legény  —  biirmily  jéíl 
lulaidonságokkal  bir  is  —  az  Ö  fogalmuk  szerinti  «gazclag»  leánv 
hesaen  iiölil.  Ha  pedig  némely  vagyonosabh  legény,  sziikíi  akui-ata 
is  szegény  leányi  vesz  el,  példák  vannak  rá,  hogy  e  miatt  öt  u  sz 
liázukhoz  sem  fogadják. 

Egyes  vidékeken  enyhébb  alakban  mutatkozik  ugyan  ezen  anyás 
irány,  általában  azonban  többé-kevés))bé  egész  Muraközl>eii  felleliielí 
Itt  e  régi,  örökölt  szokásokat  a  lakosság  stzegénysége  is  fokozza.  Rázassa 
által  a  vagyont  is  szaporítani  kívánják  Innen  a  rideg  felfogás,  i 
a  szerelem  alárendelt  szerepe. 

De  a  vagyonosabb  leány  sem  kelendő,  ha  a  megkivánt  női  s  h^ 
asszonyi  munkakör  betöltésére   l)iztositékot  nem  nyújt,  avagv  épi>n  hd 
zsártos.   rossz    természeli    tulajdonokat   árul   el.   Tartanak   az  ily  nöi 
külijtt  házassági  viszony  következményeitől,  melyre  a  gonosz  nyelvek' 
készen  állnak  esipös  megjegyzésükkel: 


<Je  zio  vraga 
Poleg  blaga*. 


•  Ördögöt  vcU  el, 
A  vagyon  inellell* 


A  szülök  a  házasságra  lépő  fiatalok  közt  való  bővebb  isroerk' 
nem  tartják  szükségesnek,  sokszor  csak  egy  találkozásra  szorítkozik] 
Szerelmi  ömlengésekről  meg  szó  sem  leheL  Megteszik  azt  más 
szokásos  (ósdi.  [tattogös)  versek  s  mondókák  kíséretében.  Ha  a  l 
viszonyainál  fogva  utalva  van  a  leánynak  von/dalmát  tudtul  adni. 
azt  vallja:  «szeretlek',  hanem:  "elveszlek*  s  ez  utóbbi  viszont,  h 
•hozzád  megyek »,  melyekbe  aztán  az  ezekkel  kapcsolatos  többi  k< 
keket  is  bele  kell  érteni.  A  tartósabb,  különösen  a  litokszerüen  húzódd 
viszonyt  épen  nem  kedvelik  a  szillök ;  azt  tartják  —  s  lílt>hnyire  igazul; 
is  van  —  hogy  az  a  leányra  nézve  szerent^sétlen  végű.  Különben  q 
közelebbi  ismerkedést,  még  az  egy  faluban  levő  fiataloknál  is  megnehe- 
zíti a  bevett  társadalmi  szokás,  mely  a  leányi  a  korcsmai,  lakodalmi  \ 
más  nyilvános  mulatságban  való  részvételtől  eltiltja.  Sok  helyen  J 
legények  is  jobban  vonzódnak  a  kevésbbé  ismert  leányokhoz.  Egyo 
községekben  [Draskoveez,  Zrinyifalva  vidékén)  c^sak  elvétve  nü.sütnel 
salját  falujokbót. 

3U 


Hogy  a  muraközi  pór  szive  az  aiiyaffelvis^^  hilincse  alatt  szenved, 

^nem  Állíthatjuk,  hogy  az  a  Ky'*)níi^íd  szerolem  iránt  fojjékonylalan. 

oala  is  eii&k  sztv,    ha  vas(ai;alib  kérvü  is,  mint  a  niüTflt  iTtel- 

ié\.    Ebbeli  érzeluieit  Hssámos  dalai  mellett  több  lakodalmi  ének^Kfn 

Et^re  jultutja,   ha    tényleg    ellenkező   iránynak   kell    is   madút 

iie. 

be  aztún  az  siiics  kizárva,   lírigy    ;i   aivúr  anyagi   Azámíta.-ínak  a 

9zivv<mzalom  \s  noe^  ne  feleljen  a  liatalok  ÖsM2!eho?;ásában.  tCkkur 

■^  kalitkáiúha>  (-vu  krlitka  svuje^  sr<'a')  zárhatJH  a  leáity 

S7.t  :innak.  a  kiért  titkon    opedt:    az    Isten,    kihez    fulyamodolt. 

ítélte  kiránságút 


•Bof  koj  vs(!ga  mo^j4!i  si. 
J«dnu  ruiu  joi  stvori,  It, 
K<)ja  meni  najtKjI'  Hi&i, 
T-TOojom  venct?  fali. 

V-rrl  pftk  dojdi  mladi  jónak. 
Vt'-nca  rufu  i  ceíe  lak : 
íVlrt?  Iju!>í»  "ma  TrIlarVa 
Z-med  vsih  sem  zaicija*. 


«0h  míDdeiiltatö  (sleuero. 
Egy  rÓ7.sát  mi^g  teremts  iiekeni, 
A  mely  illatoz  legjobban. 
Az  hi&nyzik  koszoruinlmn. 

Fiatal  \ets.ény  jfi  kertbe. 
S  igy  82Ó1  a  rózsái  lelurve  r 
KertúsznntJ  vagy,  rdes, 
Leiyobban  óhajUak  léged  > 


A  legény,  ha  a  sorozd  alól  kikerül,  vagy  a  katonásáétól  meg- 
ídulhat,  a  következő  farsangon  rendesen  megnö^^iil.  A  leányok  tö — 20 
ik  között  mennek  férjhez.  Férjhezadásnál  —  hol  több  leány  van  — 
kf\\<t  sorrendet  követik,  KelIenieHenül  érinti  a  osaládol.  ha  -Előbb 
tzalják  a  sarjút  a  szénánál  íelsŐ  ln)»  («l'redi  otavii  koPÍ.|u.  kak  senu»), 
ha  a  férjhezmenésben  a  fiatalabb  leány  megelőzi  az  idősebbet. 


Az  eljegyzések,   mint  említők^    liilnyomö    részben  a  farsangi   idö- 
esnek.  Karácsony  közeledtével  már  kezdik  találgatni  az  uj  párokat. 
rízkereszt  utáu  pedig  nyilt  titokként  tu<ya  az  egész  fatu,  kik  a  kiszemelt 
■ok,  mikor  le?z  az   eljegyzés,  a  lakfxialom   stl)..   nielylyel   egyidejűleg 
\n   a   pletykák   özöne   is   rájuk   ániüztja   kedvező  vagy  knlvezötlen, 
Kde  tülnyumöan  ez  utöMii)  birálatát  s  csak    a    lakodalom   elmulá.sával 
lallgat  el. 

Midőn  a  legény  szűkebb  családi   körél>en  a  háza:?társul   kiszemelt 
ay  személyére   nézve   a   megállapodás   megtörténi,   kezdődik   annak 
kikémlelé-ie,    va.ijnn    szándékukat  a  leány  szülei   kedvezöleg   fugadják-e. 
vugl>öl  egy  alkalmas  személyt  keresnek  valamely  rokon  vagy  jó  ismerős 


3iú 


öreg  asszony  képében,  ki  okkal-m6ddu],  de  lehetőleg  takarlan.  nemesid^ 
az  ei're  vonatkozó  választ  hiílja  meg,  hanem  még  a  leány  leendő  hoao»' 
tnányáröl  is  tüjékozá.st  szerex.  Ha  a  suttyomban  véj^tt  •poz\'eduDg;**, 
(megtudás)  kedvező  s  a  kílálásha  helyezett  hozomány  is  kieléíttó.  a' 
legény,  pártffleivel  már  csak  készre  megy:  a  Imnykérénre,  nielylyel 
egyúttal  s  effy  időben  az  eljegyzés  is  megszokott  töti^nni.  | 

A  leántfkérésf.  Muraköz    nnigoti   részén  a  legény,  u    naszr: 
aászas3Zonyiil  kijelölt  egyének  kiééreLélien  végzi.  Kora  reggel  va 
tedö  estén,   midőn  a  méiTadó  személyiségek  otlhon   laláliisát 
nyosal)bra   veszik.    Ber^iilelludrtan   köszönve   lépnek  a  jövetel   czél 
már  teljesen  tiszUiban  levő  gazda  szobájába  s  bevezetésül  köznapi 
Rokról  krzdenek  társalogni.  Alidon  már  eleget  beszéltek,  a  lisztességt 
azt  kivágja,  hogy  megjelenésük  okát  végre  előadják.  A  legénynyel 
férli  —  belevágva   a    társalgás    fonalába    —    megjegyzi,    hogy   min 
léiéről    beazéliK'k.    azt   azonban    nem    kérdik  (a  hazbeliek).    bogy   m; 
jöttek. 

■  Mi  azon  az  álon  vjigyunk  —  kezdi  komolyan  a  legény  képvi 
lÖje  —  melyen  a  három  királyok  voltak.  Ilallolluk  hírét,  hogy  kendlel 
olyféle  tárgy  (stvar)  van,  mely  jó  vohia  a  mi  <pánmknak>.  Kérjük 
a  ház  itrál  s  asszonyát   valamint  leányukat    *N— et»    (megnevezi), 
jövetelünk  czéljára  nínes  ellenvetésük,  hogy  a  mi  iGunkkal  néliány 
váltani  3  az  Összeadáa  é.s  egyesítésit  belecgye/ni  szíveskednének*.  E 
az  eijegyzendőket   egy   ideig   l>eszélgetni   hagyják,  a  mi   után   a  le: 
képviselője  a  következő  szavakat  intézi  hozzájuk: 

•  Kibe-széltétek-e  magatokat,   kedves   g)'ermekeim  ?   Ha   kedrel 
van,  fogjatok  kezet.*  A  kéztbgá-s  a  szoba  kiizepén  történik;  néhol,  rnmt 
Bottornya  környékén,  köténynyel  betakart  kézzel. 

Alsó-Muraköz  jú  részében,  kevés  elléréssel.  usyanily  ^'zokáííoi 
van  Összekötve  a  leánykérés.  A  legérdekesebb  alaki>an  Alsó-Domhoni. 
Kottori,  A  •  Vidovecs  stb.  környéki  községekben  megy  végl)e.  A  legényt 
a  leendő  IrsztviselÖk  egész  serege  kiséri  a  leányos  házhoz;  vele  mennek 
:>zülei  is.  Először  a  leendő  «hadruigy»  (má.**i:>d-ná?znagy)  kopoglat  be 
lakájt  kérni,  kit  a  szobában  kikérdeznek:  honnan  való.  melyik  királytól 
jött.  Kz  utóbbira  a  vőlegény  nevét  említi.  Irásl  is  kémek  tőle,  rnire  azt 
feleli,  hogy  az  nlána  jövőnél  van.  A  künlevöket  Ijehíyja,  kik  aztán  ren- 
dezeti sorban  lépkednek  be.  A  «primá.s-kapitány>  (első  násznagj)  meg- 
kéri a  leányi,  ki  valahol  a  hátsó  szobában  («hi'/.ifka>)  lappang.  Érte 
mennek,  de  azonnal  nem  vezetik  be.  Először  mú-sokat  mutatnak  he, 
mindegyikre  kérdezve.  <az  igazi-e ?>  Az  «igazinái»  azt  is  ulúnuk  kérdik, 
hog)'  miről  ismerik  meg.   -Pod   devojastvo*   (szüzességéről)  hangseik  a 

S16 


.  Erre  a  leftnyny&l,  ha  CKÍaadjá.k,  kejuitt  fogatnak  s  utána  a  grürfl- 
is  megU^rténik,  miközben  l'élerröl.  mint  halúszröl  tartanak  hesr 
K*?af<>gítón:il  a  v^ilp^i^ny.  a  tflnyérha  íielvfízoli  kondöl  kivéve,  magasra 
hogy   uiivaiíoly  magasra  üűíjöii  majd  a  lenjük. 
A  kt^zíniiáM  mtndpnütt  kis  vend(''g5t)^  kOvetí.  mihez  Al8i')-Muraki.1z 
vidékén   ü    W'^y-.uy    szülei   adják    üz    éUiU   s  italneinOt :   sonkát. 
1=1,  kalácsot.  Uírt  stb.  Kz  utóbbit  a  zAszlAtartó  viftzi.  ejiy  tekinlelyes 
a  vállán,  a  li>bbit  a  nyoszniyó-leány.  kosíirnil  a  fejen.  A  ifzQlök 
cözők«H  fi  gyertyái  vesznek  magukhoz.  Krés  alatt  —  sok  helyütt  — 
iBÉsznagyok  az  evangoliumböl    kérHtv.ik   ofíynuvM,    K?.   alkalommal  n 
ögygyel  ÖKSzíírüggő  teendőket  s  a  lakodalom  idópínitjiU  is  meg- 
ázzak. A  legény  pedig  a  leánynak  néhány  «liato8>    ragy  forintnyi 
•ora»)  ad.  TavozúHuk  előtt  mcKhanyják  a  ház  ne[)ének,  hogy 
Fme.i,..-   /.  nyra  gondjuk  legyen,  vigyázzanak  rá.  nehogy  e  fontos  ídö- 
baja  essék.  A  hol  a  *pozvedimg>  keJlÖleg  nem  í*ikerüll.  megtör- 
a7  is,  hogy  a  kérőknek   .szégyennel   keli   haza  i^ompolyogniük   Ez 
aztán  a  vacsora  is  elmarad.  De  hosszút  is  áll  a  legény  nyotnban : 
a  házlM')!.  hatalmasan  meiírázza  a  ház  melletti  kerítést :  ne  neked 
»lt>vwncaé<Jcn  leftny:   annyi  évig  kell  a  lérjhezmenéasel    vámod,  a  hány 
abban  a  kerítésben  található. 


nipgYzéií  utón  megkezdődik  az  illető  há:íaknál  a  lakodalomhoz  val6 

t^t:  kijelölik  a  lakodalmi  elöljárókat (<poglavarí>).  a  meghívandó 

áukat.  zenészekről  gondoskodnak  síb  A  férfi  személyeket  a  vőlegény. 

Stekel  pedig  a  menyasszony  s  szüleik  vála.*íztjúk  ki.  Násznagy  kettő 

van.  Az  elsöl.  ki  a  főszerepet    viszi,  a  lakodainnihan   a   csend  és  rend 

fej*!,  tssi/aresiitanak.  primás-kapüánynak.   a    másodikat   dever   vagy 

<>f}i/ik  m'vezik  NyoHZohfó-asszotiy  (*podsnt*halja>)  ketlö.  nyoszo- 

'■'.'/  í'gy-négv  (7—12  f'ves  leánykák).  t'?«(7eíy/iíro(«pozovié»)  vagy 

vőfél,  káplár  egy-kettő.  Ez  utóbbiak  a  legérdekesebb  alakjai  a  murukőzi 

lakwlalmaknak.  AIsO-MtirakÖzbpn  régebben  fogadott  (fizetett)  vendéghívók 

Túllak,  kik  lóháton  .járva  végezték  tisztüket:  most  az  atya,  rokon,  néhol 

8  tfifél,  egyes  helyeken  pedig  maguk  a  vőlegények  mennek    vetidégeket 

hivnl  A  régi.  érdekes  vendéghívók  lypusai  ma  már  csak  nyugoti  Mura- 

köilípn  találhatók  fel.   Ilyenekiil    ügyes,    tréfás   egyéneket   szemelnek  ki. 

líiiinok  kótclessége  a  kijelölt    liázakban  a  meghívást    teljesíteni,  a  lako- 

^"níliaii  u  vendégeket  vig  hangulatban  tarlani,  leleményes  hóbortjaikkal 

"i'^itlatm,  ételeket  felszolgálni  s  a  násznagyok  utasításait  híven  tejjest- 

317 


tení.  Kclbokrétőzott  kaliip,  hokréta-  s  piros  pántlikával  diszitcll  liivab 
bot  (a  hegyvidéJcen   karjukon  is    pántlika   lúg   s  a  cstzmaszárra   vi 
botjukra    (^sengelyílt    kntnek),    vállszíjjpa    erősített   csutora,   telt'   bof 
(menyasszonytej    -=    •cukavic-aO.  pisztoly,   nielylyel   helyenkint    löi 
ezek  az  6  (jellegzö)  ismertető- jeleik. 

Hiyjogatíts,  rikogalás,  lárma  s  iigránd(»zas  közt  végzik  a  rájuk  bt 
tisztet,  melynek  bü  teljesítései  pityókos  mivoltuk    is  elősegíti.    A 
[•enyebb  s  tisztességesebb  viseletű  egyén  is  megbolítndiil,  ba  vend 
szerepre  vállalkosdk.  Gúnyl  tíz  minflennel  s  mindenkivel. 

A  meghívandó  családboz  érve,  a  ^Dicsértessék  a  .lézu.s  Krisztusi 
kííszőn,  A  mi  ezután  következik,  az  <fckete  a  f'ebéren*  (<erno  na  Mt 
ftzaz  írva  vagyon.  Egyikük  előveszi  a  már  tán  20  éve  e  czélra  szolf 
kéziratos  veudéghivA  könyvet  s  felolvassa  a  benne  foglalt  elmés,  kör 
s  sikamlós  részletekkel  bővelkedő  mondókákat.  A  gyakorlott  «ludrr'  v- 
egyének   kivíilról  is  tn<lj;ik.   A  begyvidéken.   hol  e  szokás  a  legt , 
tartotta  fenn  magát,  a  következőleg  megy   végbe  a  lakodalomba  híí 

A  szobába  lépve,  mindenekelőtt  azt  kérdezik,  vájjon  otthon  va 
a  ház  ura?   A    rendes    felelet:    'Sarokban    ül,   a  kályha    mellett;  .; 
nagyon  haragos ».  Vendéghívó:  < ugyan  miért?  Nekünk  kellene 
kndnunk.  hogy  e  házat  oly   soká    nem  laláJhattuk  meg*.  Itt  egy  csoj( 
füllentés  következik.  A  kiktől  e  ház  hollétét    kérdezték,  mindnyájan 
a  feleletet  adták:  'Tudom,  de  nem  bírom   megmondani*.   Igazán 
szerencse,  hogy  végre  idetalálhattak  s  elkezdi  az  egyik: 


-Rí  idée. 
On  najüc. 
Ki  pruüi. 
On  dobi. 

Li  pütrka. 
Njemu  se  odpre. 
Tak  i  mi : 
Iskali  smo, 
NaiÜh  smo, 
Pfosili  smo, 
D<ibití  smo, 
RuJtilí  smOf 
Oilprln  »e.» 


«KÍ  keres. 

Az  Ulál. 

Ki  kér. 

Az  kap. 

Ki  zörjíeí. 

Annak  megnyittatik. 

Mi  is: 

Kerestdnk, 

S  taláttuiik, 

Kértünk. 

Kaptunk. 

Zí'rgfttünk, 

McgriyiUalottt. 


'Most  pedig  hnmaro.san  a  .szenl  e\'angeliumol  szeretném  elmondani, 
hallgassanak  rneg,>  (íil  azon  evangéliumot  mondja  el,  mely  a  me^- 
hívási  hétben  esik.)  Bevégeztével  felsorolja,  mi  minden  lesz  majd  a  lako- 
dalomban. 

318 


A    MURAKÖZI    NÉP    LAKODALMI    iíKOKÁSAI. 


•Talán  azon  tűnődtök  magatokban  - —  kezdi  a  vendé^liívú  —  ho^y 
•Mit  ennénk  mi  otl  mindnyájanV>  *Három  homhár  tmzaliítztüŐl  H  pék- 
tegénv  fog  ozipót  sülni.  Ha  valamikor  olyl'éle  kenyeret  ettetek  s  tie.ját 
éltettétek,  hozzátok  magatokkal:  ahhoz  hár  mindenkor  hozzúnyiilhattok 
lakodalmunkban  > . 

<Azt  mondhatnátok,  hogy  nem  fogtok  ott  elég  marhahúst  inWni. 
Az  is  lesz  bőven.  Olyan  egy  ökröt  vágtunk,  mint  valami  sa.itkukac-z. 
Bőrét  czérnákon  szárítottuk,  mely  czérnúk  k(')zöl  egyiket  az  ormosi  (stájer 
városka),  másikat  a  csáktornyai,  a  harmadikat  pedig  a  varasdi  paulinns 
templom  tornyára  kötöttük  >. 

Hogy  disznőhttíuk  is  lesz  elég,  azt  a  kiWetkezö  neliézkes  szer- 
kezetű régi  versben  mondja  el: 

«Mi  smo  zaklali  takánj;a  praáéléka, 

Kak  e^noga  lepoga  ftiéka  ; 

Kaj  smo  neí  mngli  tak  dudoga  noia, 

Kak  je  bila  debela  slanina  pak  koía. 

Slanina  smo  na  soSilo  deli, 

Öez  devet  velbov  za  tri  zapomc  lance. 

Te  se  pak  vclka  i'Uda  pripotila : 

Da  so  se  vsi  tri  lance  putrgiiuli, 

1  si  devet  velbov  predrli. 

Neg'  je  dobro,  da  je  pri  liiíi  takáa  dekla  Ijila. 

Koja  nei  pavo^ína  pometala; 

Te  se  na  pavoéino  podi^ala, 

Drugaé  bi  tihani  dőli  opaia. 

Zalo  vi  dobro  znate, 

Úi  takSa  dekla  pri  hii'i  *mat(>. 

Ne  treba  nje  krej  goniti. 

Ci  ste  gda  meso  jeli, 

Kakse  {ontf  krej  deli. 

Morete  soboin  donesti. 

(ida  bodu  miiíikasi  7a<^i>1i  igrati. 

Vi  poénete  éonte  gledati. 

Si  zemete,  gda  se  hoíoli*. 

Svojom  je  vsaki  sIoÍhkííti.* 

(•Öltünk  akkora  disznófskát,  mint  egy  kis  madárka,  lio^y  nem 
tehettünk  szert  oly  hos.szu  késre,  mint  a  inily  va.stag  a  szalmma  s  bürke 
volt.  A  szalonnát  kilencrz  emeletben  három  kötölánczra  száradni  tet- 
tük ....  De  nagy  csoda  történt  ekkor;  mind  a  három  lánez  elszakadt 
és  a  kilencz  emelet  leszakadt.  Szerencse,  hogy  oly  szolgáló  volt  a  háznál. 

319 


id  a  pókhálót  nem  seperte  le,  így  (a  hus)  a  pókhálón  fenakadl,  küliJ 
ben  egészen  leesett  volna.  Azért  jegyezzétek  meg  jól :  ha  olyffuta  szol- 
gáló yan  a  háznál,  nem  kell  rnjt'  kiadni  ...  Ha  valaha  hint  ettetek 
3  a  csontfélét  félre  tettétek,  magatokkal  hozhat^játok.  Mikor  a  zenészek 
kezdenek  játszani,  kezdjétek  a  csontot  nézegetni;  vegyetek  belőle,  a 
mikor  akartok,  a  sajátjával  mindenki  szabad.*) 

Boriikat  n  jeruzsálomi  (Stí^erorsz.)  heg^Töl  szftilították.  Abból  van 
a  csuloi-ájuk  is  megtöltve,  melylyel  íraigy  kínálgatják  a  hazbelíeket ; 

Pak  ieée  vti  guti  gladko; 
Naáe  snehe  mieko. 
Ki  vupa  pili. 
Vupa  i  potoíiti> 

i«ídes  s  torokba  csúszó.  Menya-^szonyimk  teje.  Ki  mer  belőle  inni, 
mcglolleni  iri  meri>). 

Szokásban  van  a  házbelieknél.  hogr  a  mennyit  a  csutorából  kií^z- 
nak,  annyit  a  magukéból  hozzátöllenek.  hogy  az  mindig  tele  legyen. 

Pénzűk  is  lesz  a  lakodalomban.  Három  kovácslegény  ver  pónzl  — 
káposztatorzsáfcon. 

Ha  valamelyik  czipője  talpát  a  lakodalomban  elkoptatná,  az  ^eht 
mert  ott  czipész  is,  szabó  is  lesz. 

<§oSUr  zna  vrezati, 
Sabol  pak  prívezAtj*. 

(«A  czipész  tud  metszeni,  a  szabó  pedig  oldani.*)  Ök  majd  mi 
csinálják. 

« Lehetsi^ges,  hogy  azt  vélitek,  hogy  éjjelre  nem  lesz  hol  háhiotok. 
Agyat  kaphattok,  ha  a  házban  nem.  hát  a  ház  mellett.  Lőttünk  egy 
czinkét,  fejéről  a  tollal  14-  nap  óta  14  vén  banya  kopaszlgatja.  Azzal 
a  tollal  a  mi  vánmkat  (a  lakodalmas  házat)  kőrülrakosgattuk,  s  hogy  a 
szel  el  ne  fi'ihassa,  nyul-pogác.cával  (nyul-lrágya)  nyomlalluk  le-, 

*  Könnyen  megtörténhetik  veletek,  hogy  még  a  péntek  is  ott  tutál 
benneteket  (szerd;m  kezdik  a  lakodalmat).  Mi  ketten  a  Muriit  meggyxú- 
tottuk.  ö  fent  Stájerben,  én  meg  itt  Ráczkanizsún  (Murakiiz)  ^  Így  el«g 
haihoz  jutottunk.  Három  szekér  van  megrakva  hallal:  van  egy  szekér 
ponty,  egy  szekér  csuka,  s  egy  szekér  «hiányzó»  («menkaveo»}.  A  jxmtyok 
a  férfiaké,  a  csukák  az  asszonyoké,  a  -hiányzók'  pedig  a  leányokO. 
(Czélozva  a  felnőtt  leányokra,  kiknek,  muraközi  szokás  szerint,  lakoda- 
lomba nem  szabad  menniök). 

320 


CtondoskrMlásuk   a  lukoflalom   alatt   otUion   maradókra  is  kiterjed. 
tdbbi  közt  HZl  a  tanácsot  adják  nekik : 


•  Veéer  na  reAceo  jKxlojili. 
Kaj  ne  treba  precediti.* 


•  Este  a  szitára  kell  fejni, 
Ilo^  ne  kelljen  szürtVgetni*, 


•ÁUillmtiiátok.  hogy  mi  ketten  még  eddig  semmit  sem  mondtunk, 
:  mikép,  hovfi?  Ti-szleltet   .s   kérel    benneteket   a   me-nyasszony  s 
Skgeny.  szivt'skednétek  lakadalmukra  elfáradni*. 
Azután  ptiskftporra  kérnek  ftenzi : 

•I'rosinio  groSek, 

Na  stroAek. 

Gro^k  na  prab, 

Kaj  nas  ne  hoile  strah* 

('(iaraskát  kérünk  költségre.  (íaraakál  porra,  hogy  féljenek  tőlünk*). 
Kapnak  piir  kngr/árl;  néhány  szóváltás  még  a  lova  mennek.  Így 
tégy  ez  há/.rt')l  házra. 

Muraköz  j(*)  réiízében    mür  kialvóban  van  e  régi   alaku   meghívás. 
a  félreeső  helyeken  tartja  még  magát.  De  olt  is  folyton  szakebb- 
icebb  térre  szorul.  A  hol  a  Hzokúsb<M  kiment,  csak  rö^den,  de  tréfásan 
elö  jíiretelük  czélját. 


Közeledvén  a  lakodalmi  nap,  megkezdődik  az  ílletö  házakban  a 
fe-forgáa.  Az  iQu  jegyesek  mar  megvettek  egymásnak  a  jegyajándéki 
ahüt:  ingi't.  patyát.  z.-íf^bkendöt  vagy  csizmát  a  menyasszony.  len  vagy 
yolcsínget,  selyeinkend6t  a  vőlegény,  melyekben  majd  esküvőre  mennek. 
risztában  vannak  m&r  u  meghívandó  vendégek  számává]  is,  s  ahhoz 
Dénoo  tpíizik  bev-ásárlá-^aikat  az  evés  s  iváshoz  Ilyenkor  a  legszegé- 
nyebb ember  is  kilesz  magáért.  Ha  pénze  nincs,  kölcsön  vesz,  de  annak 
te^tzi  ki  magát,  hogy  későtib  valaki  lenézöleg  emlékezhessék  meg 
[lakixifllmáról. 

A  lakodalmat   megelőző   négy-í'it   napon  a  meghívott   vendégek  a 

ííOkílHi>3  ajándékokat  kezdik  hordani:  mindennemű  majorságot  s  ennek 

Jkiseretében  tejet,  vajat,    túrót,   tojást,   zsirt,   diót  stb.  Ezek   fqében  alig 

JíTözi  a   háziasszony   az   ajöndékii)    sütött    pogácsákat    kiosztogatni.   E 

JOíifiokra  már  megvan  híva  egy  csomó  asszony-népség,  a  rokonok  koma- 

^nyok  s  szomszédok  sorából  válogatva,  kik  ugyancsak  neki  esnek  n 

^*   ajándék-majorságnak:   ölik,   kopasztjúk,   tisztogatják   s   bonczolják. 

321 


A  szoba,  konyha.   höI  a  kamara    ís   tele    van   ezekkel    az   ing>en  naj 
számosokkal.  A  föMön  3—4-  leknyö.  lele  ti.-iztoííatntt  sütésre  ké.«z  majc 
5úg]a;al.  A  gazdagabb   bá/.aktiál    90— 100  drb  uiojor^ágot  is  ölnek,  me 
számnak  aránylag  4 — 5  aki^   bor   szokott    megfelelni.   Hát    a   tészl 
mennyi ! 

MidCn  az  ennivalók   nagyjában   elkészülnek,  a  lakodalom  czéljí 
használandó  szobái  kezdik  rendezni.  FIosszu  asztalokat,  lóczákat  s 
szerű  deszkákat  szereznek  be:  a  szolia    falait  ez  alkalomra  vett   külön" 
tele  szinQ.  kivagdalt  fiapiiokkal.  fenyőágakkal,  borostyánnal  s  pánllikákkal 
diszitik. 

Esküvő  elötü  nap  estéjén  a  megb  ívott   vendégek   kőzöl   szúmosaa 
vacsorára  gyűlnek   össze  a  lakodalmi    házba.    Számukul  az  olt  foa;lal3 
loskodó  asszonyok  s  a  már  ilyenkor  megjelenő  zenészek  is  emelik. 

Alsó-Muraközben  kevés  szertartás  Túzödik  az  eskQvöi  indulásh 
Annál  több  a  nyugati  részeken,  hol  a  völegényi  házhoz  már  szurkaiéi 
összeverődik  a  t»ásznép.  A  lakodalmi  zászló  a  kályhához  támasztva, 
pisztolyok  megtöltve,  a  zenészek  játszásra  készen  várjak  az  indulás  jel- 
zését. Előbb  az  egy  pár  falatból  álló  reggelivel  végeznek,  azután  liujjo- 
gatás,  lödözés,  zene  s  éktelen  zsivíy  mellett  mozognak  elöre. 

De  hová?  nines  menyasszonyuk.  Előbb  Őt  kell  megszerezni,  iehál 
rajta,  a  menyasszonyi  házhoz!  Ol  azonban  nem  valami  kiiimyü  dolog 
megkeríteni ;  különösen  az  olyan  helyeken  nem,  a  hol  mojgdt  álHtanak. 
mert  először  itt  gyfil  meg  n  babjuk.  A  mnjgát  lehetőleg  magas  és  vastag 
fenyöt'álM)!  válaszszák  s  azt  a  ka[>u  mellé  mélyen  leássák.  (Itt-ott  hájcra 
vagy  fára  kötik.)  Tetejére  kendőt,  bort  slb.  aggatnak.  Midőn  a  vőlegény 
násznépe  reggel  a  menyasszonyért  jfí,  hogy  esküvőre  vigye,  addig  nem 
ereszlik  a  házba,  mig  pénzbeli  alku  után  a  násznajív  azt  le  nem  vágja. 
Az  alkuvás  .sokáig  tart.  mert  a  kért  ár  ezreken  jar.  Ez  alatt  a  buzbeliekt 
hog>*  a  levágási  munka  már  alkuvás  kr)zben  megkezdődhessék,  külön- 
lele  vágó  (?)  eszközöket  szolgáltatnak  a  vevőfél  kezél>e:  seprűt,  botot. 
lapátol,  kapát,  sőt  utolja  felé  egy  sokkal  veszélyesebb  eszközt  is.  vaJaini 
rozsdás,  tompa  fejszét.  Ezekkel  próltálják  a  násznép  eg\es  tagjai  a  mc^gál 
leteríteni.  Hiába  való  erőlködés!  Míg  a  násznagy  ki  nem  alkudja  s  az 
árát  le  nem  fizeti,  arra  való  fejszét  nem  nyerhetnek.  Végre,  ba  a  nász- 
nagy n  mojgát  levágtíi,  behocsáttalásl  nyernek  az  udvarba. 

Hátra  van  még  a  menyasszony  elökentése.  Ez  sem  megy  könnyen. 
A  vőlegény  elö^iárói  koczogtatnak  az  ajtón.  *Ki  az.  mit  akar?*  kérdik 
a  menyiíjsszony  benn  levő  felei.  «A  három  királyok  —  felelnek  rá  a  kívül 
állók  —  idejöttünk,  mert  ebbo  a  várba  mulatott  a  csillag  ós  mt  a  csillag 


U(lak>  (KeíEvvidékeii  a  kiuiluvök  felelete:  *. ló  bai-ólok.  kerekünk 
reszett  kiárúiiyl.  ereszsitfftek  he!>) 
Az  a.i1ó  megnyílik. 

•  N«'      '      in.  lm  a  fsillaíí  ill  v;in.  keressétek  meg!* 
A   I  ,     i  -szolmhu    lóp  s  kezdetiek  a  menyasszony    ulán.  ki  u 

szobában  van  eIosuk^'a.  kértiezöskndní.  Erre  egy  10— 12  éves  gyér- 
ei Tasfr  Öpegasszouyt  vezetnek  eI6  »  kérdik: 

•  Ez-e  az  ijíazi  c,->illag?> 
«Neni  ez  az  ík&zI   nem  ez  a  mi   vőlegényünk  párja >.  hangzik  a 

E36vi-zetik  a  nyosüolyóaBszonyL,  nyoR7^ly6leányl  ís.  lalAn  köKüHük 
az  igazi  isiiJIag  MiJid  a  kellő  hasonlít  hozza,  .iejiyzik  meii,  de  egyik 
»z  •igazi*. 

Végre  az  eiíyik  násznasy  indul  el  a  metiyasszonyerl.  líe  akai-  lépni 
roenyasszony  várába,  de  a  szukuc^nö.  ki  egy  darab  Iával  kezében  az 
Glj  nem  ereszti  he.  A  menyassztinyért  fizetés  jár.  Kezflenek 
3J.  Az  ár  nagy:  négyezer  forint.  Kétezercn  áll  az  igörel.  Elvégre 
zer  Torínt  (30  kr)  lefizetésével  vetnek  véget  az  alkunak.  Ezzel  a 
ifszony  szabad.  Nagy  dicsőséggel  vezetik  a  másik  szol>aba  s  mosl 
megkérdezik  a  vőlegény  feleit,  hugy  ez-e  az  igazi  csillag,  mire  a  nász- 
'  '  -al  kiáltja:  -Ez  az  igazi,  ezt  kerestük,  ez  liasonlil  a  mi 


Ekkor  az  első  núsznagy  (slareáina)  előlépve,  l>eszédel  tart.  El- 
mmdja.  hogy  egy  négys/.őglelii  kertben  ('moly  alatt  az  illető  meiiya.s;?zony 
/ihelytít  érti)  lübb  fejlő  rózsát  láttak,  melyek  ktízői  egy  a  vőlegénynek 
m  megtetázeti  s  azuimal  le  is  akarla  szakítani.  Ö  (az  elsö  násznagy) 
lamicsolta  neki,  hogy  azt  ne  te^e;  hanem  e  helyeit  menjenek  a 
rha.  a  ház  nrához.  tudassak  vele  óhajukat  s  kérjék :  szolgál  la  s.-«h 
kcaökbe  az  íltelö  rózsát.  A  rózsái  ^  luíla  Istennek  —  megnyerték:  u 
ift:  N.  Továbbá  bibliai  képeket  használva,  Krisztus  utolsí^i  vae.sorájál. 
~:í  s  íi  káriíiitni  menyestző  lürténetél  beszéli  el,  s  vonatkoztat  a 
L  ,  a  násznép-  a  a  lakodalonuiál  clóforduh)  egyes  jeleneleki*e. 
I  Figyelmezteti  a  násznépet  s  a  vendégeket,  hogy  illően  viseljék  magokat. 
|*Ki  veszekedni  szeretne,  vagy  nem  látná  a  székel  (ezzel  a  boros  főre 
czekízí,  jobban  teszi,  ha  bejárt  ajtó  mellett  kisebb  szégyennel  elsom- 
l^lyog.  mini  ha  később  khit/ifoH  ajbt  mellett  nagyobb  leakizással  kiuta- 
l<tltutik>. 

E  szHvnk  ul:m  li  niisznt'p  egym.is  kezét  megfogva,  körbe  áll:  a 
itfinészek  ráhúznak  s  a  násznagy  elkezdi:  «Megyönk  az  Alva . .  .  a  Kiu  . . . 
I**  Hzenllelekisten   nevében.»    (Mindegyikre  egyet  fordulnnk  a  körrel)  s 

323 


ezzel  —  folylon  egymás  kezét  tartva  —  az  asztalhoz  térnek  reggi 
A  reggelit  általában  pilinka,  savanyu  leves  s  kocsonya  képezi. 

Evés  közben  az  ii.  n.   <kilit:at»  i'a  hegyvidéken  -pogaíiía*  a  n 
os2szák  ki  a  vendégek  közöiL  A  -kltica^  (kis  bokréta)  kabcH  vagy  ap] 
pogáctíáha  szúrva  oszlatik  szét   A   nüfiznagy   elkezdi:    *  Kedves  t'roira 
ez  azon  i^jAndék,  melyet  nekünk  az  Úristen  adott.  Szívből  óhajtora  el 
tani.>  &8  mindegyik  egy-egy  darab  kiticzás  kalácsot  kap,  melyei  10 — 1 
krért,  a  nUaitósabbak  50  kr  —   I  frtért  váltanak  meg. 

Kiticzaosztás   után  —  az  iQakat  s  zenészeket   sem   véve  ki 
férfiak  «goapün»  (úr),  a  nöi  személyek  «gOí!Zpü»-nak   fasszonys;t 
líltatnak.  Mint  szokás   mondani:    •Mindog>*ik  lir  a  sírjál  kalapja 
mindegyik  asszonyság  a  saját  keszke^iöje  alatt*.  A  «tí»  /kend,  ti)  hel 
az  <oní>  (üD)   foglalja  el  s  megkezdődik   az   élet   rózsaszínben   látása 
a  «íerleno  jutro,  ....  den,  .  .  .  ve6er>-rel  ipiroíí  jó  reggel . . ,  nap  .  . 
s  este)  való   köszímgetés.   Alsó- Muraközben    mindjárt  az  összejövefeln^l 
kezdődik  az  önözés. 

A  templomba  indulás  elCítt  isinél  az  első  násznagy  haltatja  ^;^:ivai., 
Hosszú  beszéde  végén  a  menyasszonynak  azt  kívánja,  bügy  litja  legj 
oly  szerencsés,  mint  Mózesé,  midÖn  Izrael  népét  az  egyptomi  fo] 
kiszabadította. 

Végre  sorba  állnak   az   induláshoz.   Rendesen   gyalog   menne! 
menetet  az  egyik    vendégbivó   nyitja   meg,  kezében   az  elmaradhai 
zászlóval,  lítiina  néhol  10—20  pár  fekete   posztóruhába  Olirizóll  l 
halad.  A  násznép  tóbbi  tagjai  —  vidékek  szerint  —  különböző  sorrea 
mennek.    A   hegyvidéken  az  egyik    vendéghívó   leghátul    ballag,   ne 
valaki  elveszszen. 

Alsó-Muraköz  drávamenti  részében  egész  harczias  kmezese  van  a 
lakodalmi  menetnek.  A  ná.sznep  kocsin  vagy  gyalog  megy.  kÖrülOUe 
kapitány,  hadnagy  s  káplárok  lóháton,  katonás  rtihábaii,  oldalukon 
rozsdás  karddal.  Ma  ilyen  nincs,  fakard  is  megteszi.  K  szokás  hi' 
u  toruk  világból  eredt.  A  közeli  Kaniz.sa  vániból  ki-kiraapó  löruK  -.■>.-. -^ 
ellen  akart  védelem  lenni,  a  menyasszony  esetleges  elrablása  rne^aka- 
dályozá.sí'ira. 

A  menyasszony  a  Icglóbb  helyen  fehér  szoknyái,  magyaros  fekete 
mentét  («mentenira»j  vesz  fel  esküvője  alkalmával.  Homloka  lelett  .Kzeles 
8  magas  koszom  ékeskedik.  A  megeseti  nőknek  nem  szabad  ft^Okre 
koszonit  tenni.  A  férfiak  bokréta-  s  rozmaring  ággal  díszítik  kalap- 
jaikat. 

Nászmenetnél  a  zene  elmaradhallan.  A  sjk\'ídékeken  a  Rákóczy-^ 
Hunyady-,  Klapka  s  más  indulókat   húzzák;  a  hegyes   részeken,  hol  a 

S24 


K    MURAK5ZI   NÉP   LAKODALMI   S/OkXsAI. 

trambíth  s  szegényebbeknél  n  harmonika  k(>]>e7.i  a  ^terHM  iiistriiniciituinot. 
apoUEa  »  szerény   mazurka  is  Iteválik. 

Hegyvidéken  a  menyasszony  egy  iia^y.  reilmkrótúzott  knlúrsot  visz 
I  tompbinba.  s  azt  a  pap  számára  az  oltáron  bátyja.  A  nászni'p  einií 
I  imii  valót  visz  magával  miknek  egy  részét,  n  lempliunlxtl  kijőve. 
HQ^i^  el  is  fogyasztják. 

A  vidéki  falvakbeliek  esküvő  után  rendesen  korcsmába  térnek.  et;y 
Üs  időtöltés  végett  («za  zamuclek»).  Kgyes  helveken  rsak  eslel'elé  tcr- 
B^  haza. 

A  hazajövetel,  benn  a  községben,  ép  oly  zsirMljal  történik,  mint  az 
dnenetel.  Van  is  sok  nézöjí'ik.  minden  kapuban  egy  csomi).  kik  a  nás/,- 
Jépet  s  annak  egyes  tagjait  ugyancsak  kritika  nh'i  vt*s/ik.  A  le^trilili 
tarmészetesen  a  menyasszonynak  jut  ki.  Mei-t  nem  Jeh^ntéktelcn  (lol<><! 
ám^  hogy  épen  ö.  a  menyasszony,  mikép  tudja  magát  ünnepélyes,  konmly 
ketyzetébe  beletalálni. 

Közel  a  lakodalmas  háztioz  a  A'Uésxck  o^^'y  s/itrnorii  búrsiifjait 
xoditenek  rá,  melyre  a  ná.sznép  is  rákezdi: 


«HDdi  mili.  hüdi.  Da  mi  mili  ne  !>«>. 

Pak  mi  dobcr  bodi!  I'ot.i  /pd/iKival. 

Tiraj  ko6iS  konjp.  It:i  mi  díiiio  ne  lm 

Sí  katani  svoju.  Oilltajal-. 


('(jyere  éde.s.  gyere  s  lé^ív  jól  Hajtsd  km-sis  a  loval,  inindriívik 
bttáD  a  magáét.  Hogy  ne  fojija  édt-seni  a/  ntal  isnimii.  iicliojjv  dlá- 
Tozzon»). 

A  menyas.szony  sir.  a  násznép  köiiyczik. 

Ezalatt  elértek  a  lakodalmas  házhoz:  bpiiuMUHMick.  lia  --  lehrtnc 
Hőbb  eg>*  csomó  fogós  kérdésn^  kell  mofílélclniök, 

•Hol  voltatok,  mii  hoztatok V»  —  kcidik  hclíilról, 

..3Ieghoztuk  u  házasság  szcntséirép".  tdrliirk  vis>/ii. 

«Mit  hozott  a  menyasszony  a  koszom  alatt  y 

...A  férje  nevét"'. 

cMikor  nyerített  az  Isten  lova  la  .-^zamjiri  akkorát.  Ihiuv  az  rvt'sz 
világ  meghallotta  ?> 

..,Mikor  a  Noé  bárkáján  volt ". 

Kgéitz  özöne  hanjízik  ki  az  ilyféle  kérricsoknck.  melyek  miatt  mOia 
j6  ideig  kell  a  násznépnek  az  ajtónál  várakoznia. 

Szobában  a  menyasszonyt  az  anyja  szentelt  vízzel  locsolja  nu-jí. 
a  szakácsné  pedig  egy  kalácsot  tör  kelté  s  azt  az  iij  pár  között  tél- 
osztja, a  mi  azt  jelenti,  hoj^y  ezután   maguknak   kell   kenytMükról    gon- 


doskodniok.  'l'ovát)l>á  közösen  Isznak  egy  pohárbnl;  a  pohárban  marat 
bort  A  menyasszony,  feje  fölöll,  halra  önti.  Néhol  az  elébe,  a  földre  helyező 
vizes  kancsót  kell  fclrtöntenie,  hogy  majd  könnyehltcn  szülheHRen.  A  kony 
haha  is  bevezelik.  Ott,  mint  leendő  Razdaa-sszonyt.  kötelmeire  figyelme 
letik.  éí»  a  kemenczét  nézetik  meg  vele.  Néhol,  de  miir  <sak  egyes  csa 
ládoknjil  tüzajándékoi  (<ognjo  (iar>|  is  áldoz.  Egy  lizkraj^zárost  dob 
tOzl)e.  mit  azonban  a  szakácsné  hirtelen  kikap  s  magának  (art  mej 
hogy  az  latén  segítse  öt  s  óvja  meg  a  tüzveszélylöl,  V'nlószmü,  hoi 
szoka-í  a  népek  vallási  tbgaJmának  fejlődésében  megállapított  egyik 
zalnak  a  fcttsiamns  cuUu&áriük  mai^dványa.  Néhol  imádkozni  is  ki 
az  nj  párt. 

Evé:t  előtt,  nyugotí  Mnrukrtzben,  a  ná.sznép  elöljárói,  ki'iztük  ax 
párral,  egymás  kezét    megfogva,  a  szokásos   rendben    gvorsan   az 
Iáihoz  telepednek  le.  (iyorsan  azért,  hogy  hamarabb  legyen  az  tó  pá' 
g^'ermeke. 

A  lakodalmi  ételek,  kivált  a  nyugati  részeken  igen  $ok  fogá«bi 
állanak.  Az  általánosabbak :  2  — 3-féle  leves,  htts  tormával,  külöafé 
pecsenyék  s  többféle  tészta,  köztük  a  ^^gifjantcza^.  a  áe\^\avok  nemze 
élele.  A  főbb  személyeknek  fekete  kávé  is  jár. 

Az  ételek  felhordását  n  vöfélek  (káplárok,  vetideghivók)  s  a  koo 
hál>an  segédkező  fehérnép  leijesitik.  Minden  u,j  étel  t>ehozásánál  fi 
hangzik : 

«Hva]em  bod«  Jezui  KristuSI 

Mir  vam  Bog  dej ! 

ViiDp  j«  lakai  glas, 

I>a  JnznS  i  Maria  pri  nas*. 

(•Dicsértessék  a  Jézus  Krisztus!  Békesség  vplelf^k,  .\z  a  hír  vj 
künn,  Itogy  Jézus  s  Mária  van  velünk >.) 

A  káposztánál  az  elsö  násznagy,  magasra  emelve  a  tálul,  beszedi 
mond.  A  káposzta  magját  a  mustármagéhoz  hasonlit.ia.  melynek  kío 
magjából  oly  nagy  növény  nö.  «A  kápttszta  is  kicsi  magból  nö  s  nagj 
ságára  nézve  mégis  minden  más  zöldséget  feU'ilhalad;  tetejére 
madarak  szálnak  az  Isteni  dicsöílciti.  Picsöitsük  mi  is  Öt.  az  égi  madi 
rákhoz  hasonlóla«!»  Mig  e  b<*széflnl  az  elsö  násznagy  el  nem  véKirti 
senkinek  sem  szabad  a  kápo.'^tához  nyalnia. 

Nyugoli  vidékeken  a  kapo.szla  után  ^napitnkft'  livás)  koveikexi 
melynél  az  elsö  násznagy  ligyelmezteli  a  vendégeket,  hogy  ?>/  I^tt-nr? 
az  ivásnál  se  l'elejlkezzenek  meg. 

Egy   pintes   üveget   vesz   kezébe,  s  mielőtt   innék,  a  következe 


H2Q 


K  snTRAicnTT  i76p  lakodalmt  ^zokXsat. 


•Kedves  líraim!   inni   logiink   ezen    i'ivegh>Öl  az  Atyn,  Fiu-  és 
aOelekisten  neveíien*.  Az  öveg  az  összes  asztalokat  körüljárja,  kézről 
^arlatik  H  az    elsíí   na-sznagy    szavait    isTnntclvc   emelik    szH^jukhoz. 
iUiii'a  ti»Í>tiHzOr  megy  hivutaiosiuí  k'»rül  s  íkmi    iMikíV^le    teiki.i.szön- 
ad  alkahnnt    A    hegyvidéken  a  Tölefieny.   nienya&szony  s  szhleik. 
i»bá  a  Ie)ké.sz,  taruíó  s  ej^ye^  í</cntekre  i.s  szuküik  kíisziml6t.  mondani. 
r.sak  a  napilnioa  után  ihatik  kiki  teUíZéí^e  rszerint  A  liivatalos  iviisi 
[kivnUitOH  (fiucz  követi,  mely  vidékek  -zerint  színién  rtividehh-liosszabb 
9trtA--töal  megy  véglie.  K  tárírzczal  bizonyos  munka  teljesítésének  jel- 
ze«€  van  fV>zekrtlvf*,    AIs(VMnraki'i/hen    pld.    lusknl    halogatnak.  A 
liuigy  s  ZíL-izlölartönak  a  nyoszolyri-iisszoiiyokkal  liároniszor  <!s«rdaí>l 
jámiok.  hogy  ezzel  a  tiískt**  szétdai-abolva  s  eltiszttlva  lei^yen.  Nyu- 
videkeken  a  Hildmivelés  némely  munkaköK*nek  lelánczolása  szokásos, 
igen  érdekesen  tolyik  le. 

Az  egyik  vendéghívó  a  zeneszóra  verbunkost  kezd  járni.  Hjali,  de 

magánosan  unalmas  jörni  s  nehéz  köteie:»séeének   megfetelni;   nagy 

nem    'fuvarozhat*,   azéri    kért  a  násznagyot,  adjon  neki  e^y  kis 

?eL    A   «fcis»    !^egttséget  a  kisebbik    nyoszolyó-leúny   személyében 

meg.  kivel  elkezd  lánczolni.  De  a  kis  segítséggel   kevésre   mellet, 

Jiát  nagyobb  segityégért  i'ihajlozik.  Azt  is  megnyeri :  a  nyo-szolyó-asszony 

f-gy  vfle  tiinczra.    Még  ez  *em    elég;   ennél  is  hathatósabb   segítségül 

a  rnásodnásznagyol  (dever)  nyeri   a  másik  nyoszolyó-asszonpiyal. 

Bo*t  mrir  ket    par    <t'uvaroz».    Midőn    már  jó  ideig    lánrzoltak.  a  vöfél 

kioltja  mngiii :  «jpzerii!-   (ezer)  mi  uzt  jelenti,  hogy  a  fuvaroziiál  beíe- 


<Tovább!»  haíigzik  az  első  nasHWgy  rtl^^zéröl  a  válasz,  s  tovább 
liok  Egy  kis  idö  mrtlva  a  máíiodnásznagy  kiált  lel :  'jezero 
i!»  (ezernyoliízszáz.)  A  násznagy  visszafelel:  "(Isak  tovább  1» 
iEzemyo!ezszaznyolczvan>,  kiált  lel  ismét  valamelyik  a  lánczoló 
ak  kózői  Hiába!  nines  irgalom:  «Csak  további*  haUják  az  iij  választ, 
tz  niíndu(idig  isímellödik.  rnig  a  folyóc^vhez  (Kr.  szül.  ut.  ev)  érnek, 
tcnr  luotag  jelentik,  hogy  munkájukkal  készen  vannak. 

'Nem  ügy,  kedves  gyermekeim  —  mondja  a  násznagy  —  a  mint 
ktok.  y7Á'\)  időnk  van.  menjünk  dologra.  (íyerünk  szántani !» 
A  zenészek  rábiíznak  s  nekik  kell  szántaniok. 
•A  szántást  elvégeztük*,  jelenti  a  vöfel,  a  zene  elesendesedése  után. 
-Akkor  menjetek  boronálni',  kiált  vissza  a  násznagy  s  Ők  ellen- 
is  nélkül  végzik  taneznkkal  a  borimtilii.st  Kziitán  a  bantlőrés,  a 
kiszedéííe.  összehordása,  meggyiíjlása,  hamtu^'iak  .szét.sz6ni.sa  stb. 
Iretkezik  a  fentel>bí  alakban. 


327 


2S» 


OON'CZI    FEHBNCZ. 


De  a  jó  ^azdu  kebzer,  háromszor  szántja  ám  meg  loldjét.  az< 
lán(;zülóknal  sem  érik  he  az  ogyszeri  sxíintással  s  az  ezzel  ka[M-&o! 
miinkíival.  Másodszor  n  földet  porhaiiyítani.  harmadszor  vetés  alA 
szántani  s  niindannyUzor  az  első  szántás  alatti  dolgok  is  velük  jár 
Az  utolsó  szántásnál  még  l>urAzd;it  is  kell  tisztogatni,  vetni,  *s 
keresztel*  iwinálni  a  fold  végére,  liazajöniii.  a  marhákat  kifogni,  a« 
istálóha  hajtani,  megkötni,  megetetni  sth.  slh.  ÍS  ez  igy,  n  náásn 
kénye-kedve  szerint  rsaknem  a  víígteleiiségig  folyhat  s  néhol  fol" 
elannyira,  hn^y  a  végkimerülésig  lánczoló  <nuinkásokkal>  u  néxi6 
kifáradnak. 

Kzzel  sinrs  még  vége  a  hivataloá  táncznak.  Must  a  vendég 
kerül  a  sor.  A  nászna^  megnevezi,  hogy  kinek  kivel  kell  túnczo 
pl.:  *N.  N.  (férti)  és  N.  N.  (nö)  ím  tielo*  (dologra).  PIgy  idölien,  a  s: 
térségéhez  képest,  csak  egy  vagy  két  pár  lárjczol.  s  ha  végeztek,  mi 
állal  váltainak  fel.  Táncz  hefejezlével  a  féríiak  néhány  t hatost*  kötél 
a  zenészeknek  fizetni,  kiknek  néhol,  az  előleges  kialkuvás  szerint, 
a  tiLs  hnzásért  Iwszedett  ös^^zeg  képezi  li?:eté.sükel. 

Tust  mmden  egyes  vendégnek  kiilön  játszanak  egy  par  nólí 
Ha  a  tízkrajczár-otí  a  köriiljáró  pohárba  kellő  idöl>e  l^ele  nem  pottyi 
a  íiegedök  nyikorogni  kezdenek,  a  l)ögő  recseg,  a  síp  tnlol  s  a  a 
halom  sem  hnllai  valami  váf^s  hangol:  ez  állal  figyehiieztetik  az  ill 
hogy  DIÓI'  elég  voU  a  jóhöl.  Mivel  u  tushnzás  2—8  rtrdig  is  pltarL-. 
mindenütt  adnak  rá  engedélyt  ■ 

Pécsen tfee vén  tífdn  Muraköz  nagyrészéhen  t^gy  ntnjuifim 
(«ba2olka-)  szóló  dalt  énekelnek,  s  míg  az  ének  tart.  csókoliisi  tes 
resUlést  ülnek.  Etöhh  sorban,  később  tetszés  szerinti  módon  s  ren< 
csókolgatják  egytuásl.  asszonyok  s  féríiak  vegyest. 

Tésztafélékért  a  hegyvidéken  zeneszóval  mennek  a  azokat  fqt 
vagy  kezükben  magasra  tartva  liozzák  a  szobába,  s  addig  nem  hely 
az  asztalra,  míg  a  násznagy  ki  nem  alkudja.  A  kiulkuvá^  sok  ne 
ségl)e  ütkitzik:  hogy  siettessék,  a  kalai'síiozók  a  megfélemlílép  fogasa 
is  hozzányúlnak :  visszatéréssel  fenyegetik  a  l>elöl  levő  násznagy-pár 

Zliogom  oni. 
Zlioguin  mi! 
Hote  deltCi. 
Z-lepimi  kinéi! 
Idemo  vu  |i«£uh. 
Gtle  jp  voí  kiuh  f» 

(« Isten  önökkel,  Isten  velünk!   .fértek  legények  a  szép  kii 
Menjünk  a  kályhába,  a  hol  tí^bb  kenyér  van!») 

338 


A   MUUAKOZI   NEP   LAKnr)ALMI   SÜOKASAI. 


De  a  násznagy-pártiak  nem  ijeílnek  átn  rneg  s  vispzavii^.jitk  : 

<Mi  pak  iniamo  sneha. 
Lustnoga  veseluga.^ 

I  "Nekünk  meg  víg  inenyeíískónk  frnenyasíízonyuiik)  van). 
Tovább  is  tart  a  feleselés,  s  ha  ez  üjíyben  véjíeztek.  pénzbeli  kial- 
kovásra  kerül  a  sor.  Abban  az  az  eredeti,  hogy  a  vöfrl  a  kalácsot 
fbkon]dnt  kevesebbre  tartja,  a  násznagy  pe<lig  l'olyion  löbbel-titbbet  ígér 
érte.  Végre,  midőn  a  vöfél  már  az  iitcilsó  krajczárig  lement  s  tiibbo 
ninca  mit  engednie,  a  násznagy  pedig  ezer  forint  ki'iriil  Jái"  ijiéretfvel, 
az  oriá-si  különbséget  egy  pohár  borral  i'gy*'nlílik  ki.  s  megvan  az  alku 
kötve. 

F^után  az  első  násznagy  a  niásodnáíiiznagylioz  lorchilva  megkérdezi. 
hogy  hova  tartozik  a  kincs,  mire  ez  visszafelel.    Iin^ry  a  <M<)zes    táblá- 
jára, az  apostolok   közti   felosztásra. »    i  Mózes   táblája   alatt   az   asztalt. 
apostolok  alatt  pedig  a  vendégek  értetnek). 
•Mire  van  szüksége  e  kincsnek?^ 

•Térségre*,  felel  a  vöfél  vagy  szakái*sné  s  a  kalácsukat  az  asztalra 
tkelyezik. 

Ez  az  utolsó  fogás.  A  pecsenye  s  tésztafélék  cjíész  éjen  át  az  asz- 
talon maradnak.  Kó.stolgatókat,  <*vöket  időnkint  eg<!sz  éjjel  találnnk.  iv(>kai 
pedig  szüntelen. 

Most  következik  csak  az  igazi  nnilatsátí.  az  általános  táncz.  közíícn 
aprt),  neveltető  játékok,  tréfálkozások,  sikamlós  élezek.  íírinyos  rzélzások, 
apKibb  berzenkedések  stb..  melyekben  a  zenészek  is  i'é!<zt  vesznek,  sőt 
gyakran  irányadók.  Mindezek,  lerníé.-^zeteson  élénk  ellentétbon  vaimak  a 
(Öntebbi  vallásos  szertartásokkal,  <ie  megiitközést  azért  egyáltalán  nem 
keltenek. 

Alsó-Mnraközlien  a  tánezok  kí)Zi»tli  szünidőkben  többnyire  éne- 
kelnek. 

Vacsora  után  a  szakácsnő  kfisapcnzt  (  gliviea  )  szel.  Tölib  lielyen 
élö  kakas.sal  is  megtisztelik.  A  kakas  nyakába  szalrinnát.  i^ól  s  paprikát 
kötnek  s  azon  megjegyzéssel  adják  át.  Iiogy  ha  esetleg  nem  volna  elég 
kövér,  sós  vagy  paprikás  —  iine,  hoztak  szereket,  a  mikkel  a  hiány 
pölolható  leend.  AIsó-Mnraköz  némely  helyein,  kásapénzszedés  alatt  a 
^Slavicek  se  íeni.  z-Bukovifa  graíla*  i  P'iilemile  íiázasodik  líükkos  várá- 
tól) ezímü  himioros  dalt  éneklik. 

Vacsora  ntáni  időszakban,  néhol  áUtrezostok  is  moí/jelennek.  A  hol 
*  szokás  teljesen  épségben  van  még,  ott  az  álarozosok,  mielőtt  belép- 
jek, maguk  közöl  egyet  levéllel   ki'ildenek  a  lakodalmasokhoz.  Abhan 


'  at 

A 


GÖNCZI    FERENCZ. 


a  levéU>en  elmondják,  hogy  messze  földről  való  utazók,  hazEyuk  ott  vai^ 
hol  a  nap  felkel  stb. .  .  .  kérik  a  ház  urát  vagy  a  lakodalmi  násznagyot, 
ereszsze  be  Őket  egy  pár  tánczra.  A  vöfél  behajtja  őket.  Egy  kis  tréfa-, 
lódzás.  táncz  s  trakta  után  eltávoznak. 

A  kontyféltevés  c-sak  itt-ott  jár  ünnepélylyel.  A  hegyvidék  Sláje^: 
országhoz  közelebb  esö  részein,  ha  az  óra  éjjeli  tizenkettőt  ver,  a  meny- 
asszonyt kiszíiktetik  s  a  kontyot  suttyomban  teszik  fel.  Ezzel  aztán  be* 
végezték  az  első  nap  íKsszes  szertartáííait.  A  vendégek  rendesen  hajnalig^ 
mulatoznak. 

A  lakodalom  jelenleg  a  legtöbb  helyen  két.  a  vagyonosoknál  három 
napig  tart.*  Régente  négy-öt  napig  is  elhúzódott. 

A  második  napi  szertartások  —  némely  kihag\*ásokkal  —  az  elsG 
napiéhoz  hasonlólag  folynak  le,  kevesebb  za.tial  s  nem  oly  élénkséggel 
A  vendégek  száma  is  sokkal  csekélyebb.  Többnyire  csak  a  meghittebb 
s  tekintélyesebb  családokat  hívják  meg  újra.  Mert  az  általános  meghivásl 
külön  meghívásnak  is  kelt  követnie,  e  nélkül,  különösen  Muraköz  dél- 
nyugati sarkán  fekvő  falvakban,  egy  vendégnek  sincs  joga  a  lakoda* 
lomra  megjelenni.  Egyes  helyeken  a  násznagyokért  zeneszóval  mennek 
s  nagy  zajjal  kisérik  a  lakodalmas  házba. 

Az  is  szokásban  van  néhol  hogy  a  menyasszonynyal  seperleUk] 
ki  a  lakodalmas  szobát  vagy  udvart.  Ki  is  seperné  ö  gyorsan,  ha  a' 
zenészek  nem  berzenkednének  vele.  s  nem  eklendeznének  .sepr(l,ie  előtt 
A  mit  tisztára  sepert,  a  kópé  zenészek  falevél  s  forgácscsal  szemetelik 
be.  Igy  kárba  ve.sz  minden  erőlködése.  Végre  is  alkura  kell  fanyarod- 
nia.  10 — 20  kr.  fejében  aztán  a  zenész  urak  seprik  tisztára  az  ilietö 
helyet. 

Legtíibb  helyen  a  menyasszonyi  csók  is  második  napon  van.  A. 
menyasszony  az  ajtónál  várja  az  érkező  vendégeket,  vagy  az  étkezés 
utáni  együttlét  alkalmát  használja  fel.  hogy  sorban  csókolja  őket.  Mura- 
Szerdahely  vidékén  még  az  utón  járó-kelő  népnek  is  kyut  a  menyasszony-, 
csókból  A  kit  t.  i.  a  menyasszony  bárhol  is  megcsiphet,  van  tetszésért 
vagy  nincs  az  illetőnek  —  megcsókolja  s  az  érte  járó  díjat  is  rögtöii 
behajtja. 

A  második  napi  lakodalom  egész  napra  terjedő  idejét  sok  helyen, 
leleményes  s  nevettető  utczai  menetekkel  rövidítik.  Szánnal  csónakázdí 
mennek,  a  mojgát  zeneszóval  viszik  a  násznagyhoz  stb. 

A  harmadik  uap  egész  csendben  folyik  le.  A  vendégeket  csak  u 
•elöljárók >  s  legkíjzelebhi  rokonok  képezik. 

A  menyasszony-ládát,  esetleg  a  vőlegény  holmiját  is.  Alsó-Mum- 


K   MURAKÖZI  BliP   LAKODALMI   SZOKÍ.<iAI 


zeneszóval  H7„lUit.jak  a  If^iviO  közös  lakáshoz.  KiváltUa-a  a  nász- 
tól  terheli 

Ut-ott  a  kártiés^s  is  .szoka-sos.  I'iirallaii   süáinban   úllilaiiuk  az  uj 
lakásaim  ^^  niej^vizsgilljúk  ökeU  vaijnn  npin  esott-e  valami  hi^uk  :  nt^ni 
i-e  vagy  vakuk  sÜi 

K%y  ily  lakodalom  terhrnck  le^lilhb  is  hAromneKyed  részét  a  mef;- 
ríHl  vendégek  viselik.  Mimiin  inp}i(hivo[|  liüztól  e^\-k(M  ilarab  niajorsaí!. 
vaj  síb.  jar  Nciiol  a  zeiU'szt-k  dija/^sa  is  a  vondégek  kényízer- 
ááiioz  van  kölvtí!  Hétu!  jár  a  nuiiyasszony  <'s<^k.iúprt.  a  kiliczáért 
Az  eg^5z  lakixlaloiii,  kivált  riyuKoti  Muraközben,  ftsak  Ozetén  és- 
tiés. 

A  lakodalmakra  készített  ételneniüek  maradékiU  az  illető  család  efjv 
acn)  liírja  elkölteni,  a  liegytllt  pénz  pedig  jó  ideig  fedezi  az  iij  pár 
Jbli  szüksi'gleteit. 

A  nujfakíUi  lakodalmi   szokások  egye^  részletei  majdnem  minden 

reiiík-ötödik  faluban  más-más  alakban  s  uiódosulással  fordulnak  eló . 

^tálában  íizonban  ugy  a  beisű  lényeg,   mint    külső    kép  s  jelleg  tekin- 

*ében  ket  vidékre,  keleti  (AU<i-Muraköz)  s  nyugolira  oszlik.  Kz  utó!»bih(kz 

izik  a  begyvidék  \^. 

A  nyugot-miiraközi  lakodalmi  szokiUok  jelentékeny  része  stájeri  és 

alai  vendeklöl  vali)  eredelr-e  víiilanak.  az  alsíVmuraközi  egyrésze  pedig 

drávantúÜ  átk.<iigon  lakó  horvátok  szokásaival  azonos. 

A  nyngutridéki  lakodalom  sokkal  kedélyesebben,  vonzóbb  alakban 
íjrik  le.  mint  az  alsó-mnraközi.  Tisztességesebb  kilejezésö  a  néphumor. 
j6kedv  nem  oly  iri]csa{>ongó.  de  iguzi1>b. 

i\z  als<!i-murakOzí  lakodalom  sokkal  kevesebb  szertartással  jár,  s  a 
allltá.«han  is  egyszerűbb,  a  kedvtelések  azonban  féktelenebb  nyilvánu- 

iniak. 

* 

Ezekben  kívántára  a  muraközi  lakodalmuk  lefolyásának  általáno- 
bb  képét  adui  s  figyelemre  méltóbbnak  mutatkozó  i-és/.leteit  bővebb 
[Wásban  is  hemuiatni.  A  legrégibb  s  igy  legérdekesebb  lakodalmi  szo- 
[kawk  nevezetes  rés/e  már  itt  is  feledésbe  kezd  menni,  néhánya  csak 
[fjekében  gyakoroltatik :  a  gyííjlés  azonban  még  elég  jókor  indult  meg 
boÉzre.  hogy  legalább  az,  a  mi  eddig  feninaradt.  mentve  lesz  a  nép- 
twdomiiny  szamára. 
Zrmyiíalván,  1K90.  január  hó. 


3.^1 


DR.    PATRUBÁNY    LUKÁCS. 


\ 


Alisán  Leo  örmény  ethnographus  velenozei  jubilaeuma. 

Dr.  PftifuMní/  LukHcsnsLk  a  M.  \.  T.  f.  évi  jún.  lí-én  tartotl    illésén    feIolvas(4t 

jelentése. 

Társulatunk  választmányának  április  havi  ülésében  előteijesztést 
tévén  arról,  hogy  Alisán  Leo  elsőrangú  <">rmény  költÖ  és  ethnographus 
ötvenéves  irói  jubileumát  Velenczében  má^jus  25-én  ülik  meg:  a  választ- 
mány elhatározta.  hoRV  a  Magyarországi  Népra^jzi  Társaság  nevében  Ali- 
sánhoz magyar  és  örmény  nyelvű  üdvözlöiratot  intéz,  s  egyúttal  m^- 
hizott  engem,  mint  a  társaság  örmény  szakosztályának  előadóját,  hogy 
a  társaság  képviseletében  a  megtartandó  ünnepen  részt  vegyek. 

A  megbízatásban  eljártam,  s  a  jubilaeum  lefolyásáról  a  következőket 
jelenthetem. 

Szent-Lázár  szigete  az  u.iabb  i)rmény  irodalom  történetében  neve- 
zetes szerepet  játszik.  Itt  nyertek  biztos  révpartot  a  velenczei  köztársaság 
jóvoltából  a  tizennyolczadik  század  elején,  1717-I)en,  a  Morea  szigetéről 
a  törökiik  e!öi  menekülő  Mechithár  és  társai  a  bí(ios  szigeten,  melyet  a 
szerény,  de  buzgó  szerzetesek  rövid  két  század  alatt  világhírűvé  tetteL 
Ki  ne  ismerné  manapság  a  mivelt  világban  San  Lazarro  nevét  ?  E  szigeí :; 
az,  hol  egykor  a  .szabadságszerető  Byron  is  tartózkodott  és  a  hol  «Child  ■ 
Haroid»-jál  költötte,  a  melynek   látása  !.  Lajos   bajor    királyban  kölWi 
érzehneket   fakasztott,  s  a  melyet   századunk   elején  a  nagy   Napóleon, 
mikor  a  többi  szerzetes  rendeket  a  győző  hatalmával  élve  eltörölte,  nem 
mert  bántani. 

Szent  Lázár  szigete  nevezetes  hely,  hol  a  régi  örmény  kéziratok 
egész  gyűjteményét  Őrzik,  s  a  melynek  szerzetes  lakói  kiváló  tudományos 
munkásságot  fejtenek  ki. 

Alisán  Leo,  kinek  tiszteletére  a  május  25-én  tartott  ünnep  lefolyni 
költői  és  tudományos  uiükíídésével  szinloly  világliírü  nevet  vivott  ki  J 
magának,  mint  a  milyen  világhírű  a  hely.  hol  e  gondviselésszerű  férfiol 
élete  legnagyobb  részét  ti)ltiHte.  J 

A  jnbilaeum  fényes,  keleti  jellegű  istentisztelettel  kezdődött,  melyen  .j 
maga  Alisán  volt  az  áldozattevő  pap.  Kzt  követte  az  ünnepi  díszülés,! 
melyen  az  üdvözlő  iratokat  olvasták  fel.  s  az  egészet  pompás  lakoma^ 
és  a  belső  kert  tündéries  kivilágítása  zárta  be. 

.leien  voltak  az  ünnei)en:  Azdridn  konstantinápolyi  örmény  katlt; 
patiianha  képviseletében  Jliszák  lelkész,  a  római  örmény  papi  collegium  ' 
aligazgatója,    továbbá   az   öi'inény   sajtt't    és  a  konstantinápolyi  örmény ' 

;í82 


ALTSÁN    LEO    ÖRMÉNY    ETHNOGRAPHLS    VFLEXC.ZEI    JUÍ3ILEUMA. 


3sság  részéről  Alisán  volt  tanítványa,  Atphidrián.  az  *Arevelkh»  és 
Mászi^z>  keleti  örmény  lapok  nuinkatársa. 

Csodálatot  keltö  volt  a  különféle  helyekről  érkezett  üdvöíilések 
ne.  Európán  és  Ázsián  kívül  Afrika  és  Amerika  is  szerepelt  a  inajd- 
i  kétszáz  üdvözlőirat  közt.  Az  ázsiai  messze  örmény  földnek  minden 
Hzuga,  az  örmény  papság,  társulatok,  ir(')k.  művészek  és  tudósok* 
Jó  társadalmi  állású  férfiak,  nök  és  tanulók  jámltak  e  napon  hódo- 
kkal  a  nagy  kOltötudós  elé.  A  római  pápa  nevében  RampoUa  bibor- 
.  a  moszkvai  orosz  ethnographiai  társaság  nevében  a  titkár  intézlek 
özlő  sorokat  az  ünnepelthez. 

Társulatunk  üdvözlő  iratának  i')rraény  mellékletét  Tiroján  Atlianas 
1  olvasta  tel  s  az  lelkesült  tetszést  aratott. 

Alisán  örmény  versben  válaszi>lt.  s  Ágostini  büjornok.  velenczei 
riarcha  a  lakoma  alatt  olasz  versbí^n  köszímtötte  fel  öt  s  két  másik 
iláris  társát,  Dsári  Ábrahámot  és  Lári  Lukácsot,  a  mechitharista  szerzet 
másik,  szintén  érdemes  tagját 

Megemlítem  itt  a  mechitharista  érsek  felszólalását,  ki  köszönetet 
Ivánított  a  magyarországi  néprajzi  társaságnak  is  ama  megtisztelte- 
Ért,  melyben  a  szerzet  egyik  tagját  részesítette.  Háláját  fejezi  ki  ezért 
sán  is  hozzám  intézett  levelében. 

Szétosztották  a  jelenvoltak  közt  a  szerzet  ünnepi  üdviízletét.  a 
^  ez  alkalomra  irt  ünnepi  ódát  s  a  díszes  feliratla[K)t,  melylyel  a  sajtó- 
ihely személyzete  tisztelte  meg  az  ünnepelteket. 

Szóval  az  ünnep  imposáns  volt,  de  ez  nem  is  csoda,  mert  Alisiui 
lalmas  irói  egyéniség,  kinek  hatjtsa  van  a  nagy  tömegekre  is,  mert 
one  —  a  mint  ez  életrajzából  kitűnik  —  a  kóltő  a  tudóssal  egyesül. 

Alisán,  Arthur  Leist  életir()ja  szerint,  Krzerumlian  született,  olyan 
dön,  hol  az  ítrmény  ősi  hagyományok  més  nem  nagyon  mr)sódtak 
s  gyermekkori  benyomásait  magával  vitte  a  szt.  lázárszigeti  kolos- 
ta  is. 

Verseiben  a  messze  haza  szeretete  tükröződik  vissza  :  hazája  képeit, 
u^zát,  egét  és  napját,  az  örmény  történet  j('t  és  rossz  najijnit  festi. 
>kli  meg  és  gyászolja  bennök  nj  meg  nj  színekkel. 

A  versek,  melyekben  képzelete  az  Adriától  krletre  —  hazájálía. 
I  gyermekkorát  töltötte  —  szárnyal,  a  legsiki-miteiib  honvátiy-dalokhoz 
toznak. 

Örményország  múltja  Alisán  lantjának  kedvelt  tárííya,  moly  öt  lel- 
jedés.sel  tölti  el.  A  hold  fényénél  gyakran  í>arangol  hazája  téréin  és 
lékszik  meg  nemzete  fénykorán'tl  es  harczairol  -  a  hösöknii,  kik 
töket  áldozták  fel  hazájnk  javáért. 

n8;í 


DR.   PATRUBANY   lukács.   AUSÁN    LEO   örmény   ETHNOGllAmUr' 


Kiválik  e  nemO  költeményeinek  sorában  a  *8zochág  Avárdjri 

•  Az  ávárájri  fijleniile-  —  melynek  liöae  Múmigoni  Vúrtán.  ki  a  perüaák 
elleni  barczhan  elesik,  de  hnlála  a/  űrményeket  győzelemre  seglli  és  fel- 
szabadítója  a  pfii-zsa  iga  alrtl. 

Az  örmény  nép  mai  helyzete  kevés   vigasiztalást  nyujl  neki,  de  0 
reménynyel  tekint  a  jövőbe.  «A  régi   gyökerek  ly"  galyat   ha.jlanak, 
Kalyak  lü  bimbót«.  mondája    Alisán    'Ax  őnnény  föld*    czímü   költe- 
ményében. 

Rlőrehala(lottat»b  korában  túlnyomiVIa;;  a  tudományos  munkásság 
veszi  igénybe  Alisánt.  mely  szép  összhangzatlian  van  költői  mükö- 
déaével. 

K  nmukában   is   sziUőnMdjének   múltjával  és  jelenével   foglalkozik. 

Ezek  sorában  a  *Sircig>  ethnograpbiai.  földra^izi  és  régiséjítnni  !eirá«a 
a  mai  AlexatulrojKil  kürnyékének.  E  kírnyvéért  nyerte  el  az  Iszmiriáii 
ii*odalmi  jutalonidijai. 

*Sziszvdn>  terjedelmes  díszmunka,  mely  Cíli<:ia  kisázsiai  tarto- 
mánynak azt  a  korszakát  (ársívalja,  niidön  tprülelén  n  keresztes  hábo- 
rúkkal egyidejűleg,  a  rupenida  örmény  királyok  uraikodlak. 

Az  'Arantt^-wl  szóló  munkálja,  mely  a  jul>ilaeum  alkalmára  jeleni 
meg.  terjedelemre,  conecptióra  é.^  a  kiállitiis  csinosságára  tiézre  leginkább 

•  SzÍ3zván.-hoz  hasonlít.  Mellékelve  van  hozzá  az  Ariivát  lattinnánv 
díszes.  Párizsban  készült  térképe.  A  kimerítő*  negyedrélíi  díszmunka  a 
régi  Örményország  ama  legészakibb  tartományának  ludományos  leírása, 
melynek  Siróg  csak  egyik  megyéje. 

Kiadta  Alisán  a  középkori  örmény  népdalok  gyűjteményét  is  angol 
fordítással.  Ennek  (ílsö  kiadása  még  lK53-ban  jelen!  meg.  a  második 
1867-beD.  E  népdalok  többnyire  örmény  népnyelven  vannak  irva  a  kti- 
lönbözö  nyelvjárásokban,  s  keletkezésök  kora  a  Xlll.  vagy  XIV.  századtól 
a  XVIIl.-ig  terjed. 

A  mi  szempontunk:liól  Alisán  munkássága  főleg  azért  Ixíeses.  meri 
a  hazai  örmények  etbnographiáját  közelről  érinti.  Olyan  irönak  nuíkó- 
dése.  ki  az  i)rmény  Ifild  épen  azon  reszéWil  irt  nagyjelentőségű,  alapom 
munkákat,  hol  még  a  XI.  században  a  hazai  Őrményí«ég  bölcsője  ringott, 
a  hazai  ethnographia  szemtK)ntját>ól  is  kiváló  tig>'elmet  és  elismeréffL 
érdemel. 

Épen  azért  jogosan  véltünk  nu  is  részt  iinne(>eltetésén,  s  a  Ma- 
gyarországi Néprajzi  Társasng  l>abérkoszorúja  szépen  odaillett  a  (óhU 
mellé,  melyei  honntársaitöl  é:-  más  liáztelőilöl  kapott 

Nekem  azonkívül  még  más  okom  is  volt  öl  üimepeltii,  lHH5-bei 
ismertem  meg  Öt.  mikor  a  két  havi  nyári  szünetet  Veienczél»en  löliöitei*^ 

384 


DR.    VERSÉNYI   GYÖRGY.    A    BÍNYARÉMRÖL. 


s  Ott  a  Murad-Raphael-féle  coUegiuinban  az  u.i  örmény  nyelvet  tanul- 
mányoztam Nahabedíán  (íábriel  atya  vezetése  alatt,  ki  akkor  a  nevezett 
ooUegiumban  az  örmény  nyelv  és  irodalom  tanára  volt.  Alisán  nagyon 
érdeklődött  tudományos  törekvéseim  iránt,  s  mikor  búcsulátogatást  tettem 
nála.  irodalmi  megbízásokra  is  érdemesított.  melyeket  Velenozéböl  haza- 
jSrén.  részben  meg  is  oldottam. 

£nnek  köszönhetem  azt  az  egy  pár  hozzám  intézett  örmény  levelet, 
melyet  írójuk  neve  becses  ereklyévé  avat. 

Jelenté-sem  végére  érvén,  köszíinetemet  kell  kifejeznem  a  tisztelt 
Tálasztmánynak,  hogy  alkalmat  és  jogczímel  adott  nekem  résztvennem 
a  fénye:'  és  kimagasló  ünnepen,  mely  az  örmény  nemzet  egyik  legjobb 
fiának,  ragyogó  képzeletű  költőjének  és  éleseszü  tudósának  maradandó 
emlékű  apotheosisa  volt,  kihez  még  azonkívül  engem  a  személyes  hála 
teelmei  is  csatolnak. 


A  bányarémröl. 

Irta  s  a  Népr.  Társaság  június  liavi  ülésén  felolvasta :  dr.  Versénifi  Györfjy. 

A  bányarém  a  töi'pék  osztályába  tartozik.  A  ki  í^sjik  felületesen 
ismeri  is  a  német  néphagyományokat,  jól  tudja,  minő  szerepet  játszik 
bennük  a  törpe.  Annyi  mese.  monda,  rege  szól  róla.  s  a  hagyományok 
OJT  különböző  oldalról  mutatják  bt».  hogy  pontos,  biztos  rajzát  adhatni 
u  egész  fajnak,  mint  akár  valamely  ma  is  élő  igazi  népnek.  Egészen 
náskép  vagyunk  a  magyar  néphagyományokkal.  Nagyon  szórványosan 
találkozunk  bennök  a  törpével,  s  ugy  elmosódik  egész  jelleme,  hogy 
nevénél  és  kicsi  alak;iánál  egyéb  alig  kivehető. 

Babszem  Jankó  (Arany  László.  (íaal  (iy.  111.1  Kökény  Matyi  ((iaal 
Gt.  III.^  nem  ilyen,  hogy  ugy  mondjam :  mythologikus  alak ;  a  nép  tréfás 
iépzelete  csak  azért  alkotta  meg,  hogy  annál  nagyobb  legyen  az  ellentét 
8  piczi  bohó  emberek  s  véghez  vitt  tetteik  közt.  Kpen  olyanok,  mint  más 
helyütt  a  borsszem  nagyságú  ökrök.  (Arany-íiyulai.  III.  A  két  hors- 
flkröcske.)  Az  elátkozott,  vagy  pillanatra  átváltozott  alakok  sem  tai'toznak 
ide.  Mikor  a  sok  gyerekkel  megáldott  szegény  ember  elindul  ujdonsziile- 
lett  kis  fiának  keresztapát  keresni,  s  ez  nMigeteg  erdölien  eltéved,  szembe 
találkozik  egy  pulya  emberkével,  a  kinek  hét  singes  a  szakálla  s  úgy 
ODszoIódik  a  földön  utána.  De  ez  egy  tündérkisasszony,  kit  anyja,  a 
4e!e  királyné  elátkozott,  hogy  mindaddig  pulya  ember  legyen,  míg  egy 


DR.    VERSÉNYI   GYÖRGY. 


i  esítentiös.  hét  h»^napos,  hét  hetos  s  h<?l  napos  vflleffényl  nem  laláL 
(líerit'dek  K,  Székely  lürifiérország.  Az  elútkoztttl  kinilykissas-^zonyJ  Más 
helyütt  meg  a  tümlérkinily  vsak  azért  változik  át  törpévé,  a  ki  maga 
egy  arasz,  a  szakálla  két  arasz,  a  lova  meg  <'By  nyal,  hoíjy  könnyehben 
árthasson  a  mesehősnek.  (*seníckuiek.  \MagYar  Nyelvőr,  VIII.  37ö,J  <A 
három  királyleány --l>a(i  előfordul  egy  törpe.  Olyan  kicsiny,  hojry  hom- 
lokával alig  éri  fel  az  asztalt :  három  lába  közül  egyik  emberláb,  keltfl 
szarkáiul):  hátából  két  szarvaslürök  nőtt  ki :  (i^ak  i'gy  karja  van.  a  máaik 
helyeit  bagoiyszárny  iiöit  ki  villából.  (Majlátli  P.  Ma^^yar  regék,  mondák 
és  népmesék.)  De  ezt  is  vauk  a  gonosz  tündér  áUka  változtatta  ilyenné;. 
Ugyanitt  viaskodás  közben  a  lilokzHtos  hangyák  gnómokká  változnak, 
hogy  iobl)an  árthassanak:  hat  kezük  van,  mindemkhen  hat  ízablya. 

Több  helyütt  előfordulnak  ugyan  vaUkü  törpék,  de  fsak  mellékesen 
s  így  is  é|>en  hogy  megjelenneJí  A  homnröd-almási  barlangban  Dárius 
elrejteti  kincséi  kere^si  a  nép  s  a  liarlang  titkos  meneteit  tündiTokkei, 
Uh'ftfíkkei  népesíti  meg.  (Orbán  K.  A  székelyfiMd  leírása.  I.  91.)  A  mosto- 
hája elöl  menekülő  Holeány  egy  viskóhoz  ér,  hol  hét  törpe  lakozik.  A 
hét  litrpe  szívesen  látja  a  leányt  s  gondját  viselik,  minlha  csak  síiját 
leányuk  volna.  (Majlath  .1.  Magy.  regék  stti.). 

Némely  hagyományból  ngy  látszik,  hogy  szeretik  a  tisaládi  életet,, 
de  feleségei  nem  találnak  szép  szcrtivel,  hanem  valami  nagy  ^egitség 
fejében  kényszerítik  magnkhoz  a  földi  nőket  Így  Tánezi  vargalu-ska  fél- 
singes  ember,  má.sfélsinges  szakállal,  a  ki  az  erdötien  egyik  Hgn>l  a 
másikm  s2ökdr)sve  motollálja  a  fonalat.  A  rossz  fonólcanynak,  kirOl 
elhitették  a  királyfiuval,  hogy  nagyon  szorgalmas  s  mindent  aranyfonallá 
fon.  segít;  elvégzi  helyette  a  munkát,  ha  megigéri,  hogy  hozza  megy 
feleségül,  ha  ki  nem  találja  a  nevét,  mire  a  fonást  elvégzi.  (Kriza.  Va<Í- 
rózsák:  A  rossz  foniileányból  lett  királyné.")  Ennek  változata  Arany 
í^szlóníil  Panci-mant'i. 

Határozott  rossz  indulattal  is  vannak  az  emb<jrek  írúnL  Deésen  pt 
azt  hiszik,  hogv  a  föld  alatt  Icicsi  emberek  laknak,  a  kiknek  csak  akkora 
kalapjok  van^  mint  egy  gyüszü.  íyszaka  leijárnak,  nappal  alusznak.  A  ki 
kí'izéji'ik  kerül,  jiz  tóblw*  nem  jön  fel. 

Ilyennek  mutatja  a  kárpátalíí  monda  is:  Kgy  leány  kiment  ax 
erdőre  egerészni.  Majd  fáradtan  leült  s  elaludt.  McgljUJa  ckv  kobold  sa 
bokorba  rejtőzve  kiiillaiii  kezd:  Kelj  föl  és  menekülj,  ha  elelaJ  keílvcs  !» 
Ujedten  ugrik  U)].  s  meglátva  a  bokorban  vigyorgó  koboldot,  futni  keziL 
A  kobold  tüskön-bokn>n  utána.  A  már-már  Összeroskadó  szere n( "né Ihf* 
leány  vé.gi*e  egy  mocsárba  sülyedL  (Philipp.  Sagen  au.s  der  Karpaihtn- 
welb  7.). 

»36 


A  bAnyakémköi. 


Egy-ízer  O^y  tűnik  fel.  mintha  a  törjke  az  <iidi)ií«ik  közé  (arlöznék 

mikor  Kehérltttiu  Kaii^'üvövel.  Köraor/^olóval  s  Vasgyiiróval  útra  kel 

knnyhót  Kabalyítva,  egyik  ouhon  niaraii  kásiAI  fözui.  a  löhbi  meg 

Jd^ziii  lOGKV :  csak  oil  IcnMri  egy  kii*  ördög,   Ma^a    nagyon  kicsi,  de 

--■'■■" 71  Rjidet  éri.  Azzal  köteketlik.  hogy  kását  kor,  s  :i  ki  nem  ndja 

--1  elveszi,  s  annak  a  husaról  eszi  int'g    Nevük  múlania,    hogy 

Fehériöüa  társai   minő   erö.sek,  h   HétszünyH    Kapanytinyimonyók,  n  kis 

'  ".  iiH>gis  lebírja  őket.  Mikor  mex    FehérlAfiu   szakúllAnál  fogva    egy 

^^^.   fához  kitti,  H  i'at  is  magával  vi-szi.  A  nyomán  elmdulvu  aztán  egy 

^K^    lyukra   találnak,   a    melyiken   a    másvilágra    inebetni    (Arany    I.. 

P  Felw-rlólia.). 

l  Máskor  a  tűndérok  szt>lgálnlában  látszik  lenni.  A  szerenc■aop^ö^láll^ 

l    kiralvli  öi»g  yzolgájával  egy  rengeteg  eniíibe  er.  Kgy  forrás  melletl  lelele- 
I    ptídüek  ?!  falatozni  kezdenek   Jő  eg)'  ki(^si   eml>erke.  a  kinek  hét  Hinges 
■'.1  s  a  vállán  egy   kt>t   mázsás  bolonskáf  rzipel    Msak  Ijelészökik 
;i.  s  dlOiiik.  A  királylln  iilúníi  megy,  meri  tudja,  hogy  ez  bízó- 
im Tündérorazagha  meni.  (Eienedek  K.  Szíkely  Tündérország.  A  hél- 
leju  áárkányt. 

Máskor  ismét  uz  óriások   :íZolgálntaban  van  a  töi'pe.  llerec-varát 
tUaromszékin )  szereísen  óriások  epiletlnk  es  laktíik.  Kz  rtriások  kirnyei 
s  Vár  fóldalalti   pinezétben    vannak   elrejtve,    nngyszáinii    fekete  fmltfa 
^ri7r'tére  bízva.  Egysz<ír  egy  pasztorgytM-ek  beesett  a  pinezékbe.  (Mt  nagy 
-t^Mt  fekete  pnlya  evelt-ivotl.  tánezolt:  fit  is  kínálták  ft*kete  kancsóból 
etp  íiordókhun  pedig  roppant  kincs  voll  íellialmozva.  De  a  meglepett 
feísü'íhajtolt .    «fcn  jó  Istenem.    Iiová  julnttam?>   Isten  nevCnek  emli- 
ért^  az  addig  barát^gos  indulatú  pulyák  inegi-agadták  s  egy  loppancson 
5n)  kidobván,  mivel  ö  iijedteben   ftílyvást   Isten  nevét  emlegette. 
gy  elrepitptiék,  hogy  az  erdöszélen  félholtan  találták  társai.  (Orbán  H. 
székelyföld  leinisa.  111.  57.)  Cgy  is  van.   hogy   az   óriások    a   törpék 
olgái.  A  «Pengij»  ezimti  mesében  a  tizenkét  óriás  az  íí/yí«3ííí//  ember 
Kálalilbaii  átl.  Emiek  nagyobbik  fia  egy  hatalmas  keselyfl  két  ezüst- 
kisebbik lia  anmy-agyaras  vadkan  :  nénje  a  nagy  kigyi't.  oly  vastag, 
Utu  egy  nyomun'id.  Knnek  a  tenger  kilí'nezvenkileni/.tídik  szigetén  van 
palot«ga,  déli  álmát  pe<lig  a  hatvanhatmlik   szigeten   szokta   alunni. 
íígyna  erős.  Messze  az  enlóben   van   egy  aranypatak,  e  patakhoz  jár. 
kor  a  törpe  alszik,  egy  arany  szarvas;   abban    van  az  ereje.  Ha  azi 
tik.  egy  bárány  szökken  ki  belőle.  Ha  ez  megmenekülhet,  megmarad 
ereje.  Ha  a  bárányt  elejlik.   egy   armiykafsa    roiiü!  ki  l»elöle;  de  ha 
abadnl,  meiímamd  ereje.  Ha  a  kacsát  elejtik,  egy  aranybogár  száll 
gyomrából.  Ha  e  bogár  megmenekszik,  megmarad  az  ereje:  de  ha  a 

ait7 


1»R.   rEKftfcfíVl  OYÖROY. 


hogiirat  megölik,  oda  a  nagy  erö.   Ennek  a  törpének  a  ^zavátto 
lehet  bízni,  csalárd.  (Majlátfi  F.  Magy.  regék  stb.) 

A  boszorkf in if okkal    is  összeköUetésI*   hozzak.    I^y  a  hélfEÍlv 
azt  hi^^zík,   hogy  u  hoszorkájiyok  a  benníilÖ  asazonyok  (betegügj 
szép  ép  gyermekeit  nagyfejű,  vékony  lábn  pulyákká!   eserélik  ki. ' 
ríthi  IpJini,  ha  a  kéménybe  nyársra  tflzöti  csonka  seprűt  tesznek, 
a  A  székelyföld  leíri-tsa.  VI.  145.) 

Ellen.iégeik  lehelnek  a  yarahoncsds  deákok.  Két  garabonc-zí 
egy  kis  skatulyát  hord  magával :  mikor  a  szegény  asszony  kiváricsisá 
kinyitja,  kiitáiny  kis  emberek  iigpálriak  ki  belőle,  sírnak-rínak,  kiállozi 
ha  visszarakja  is  a  menyecske,  a  skatulyában  is  mindiií  **aak  stri 
rínak,  kiáltoznak.  (Magyar  Nyelvőr.  XV.  ft8 )  ■ 

Ezzel  jórészt  mindent  elmondtam,  a  mi  a  törpéről  az  eddigi  fi 
teményekben  található.  Nagyon  kevés,  ingadozó,  színtelen.  MínŰ 
máskép  állunk  pl  a  tátosokkall  ügy  látszik,  hogy  a  mi  mylhofi 
reges  világimkbói  a  törpe  hiányzik,  talán  i-sak  egy  ki.s  német 
keletkezelt  valami.  Meg  vnlölibszinri,  hogy  a  bányarém  is  idegen 
s  a  német  bányászok  hozták  be.  I)c  u  bányáázélet  sa.|átossaga  uoi 
vnló.'izmüvé  teszi,  hogy  oz  érdekes  alak  aztán  a  magyar  bányavidék' 
is  fenmaradl  s  aeclimalizálódott.  Néhány  év  előtt  uz  oi'szág  niii 
bányavidékére  ("el-szólításokat  kíildlem.  kérve  a  bányatiíJzteket,  hogy 
veskei^jenek  nekem  iratokat  küldeni  a  bányarémröl,  tájékoztatási  nyn 
htigy  minő  kerülésekre  várnék  feleletet.  De  egyeUenegy  helyről  8€ 
tam  választ.  Igy  a  bányan'ím  ismer Ltíté.-' él  a<iva.  egyedül  a  magam 
biingaszetcire  vagyok  utalva,  a  épen  a  magyar  nyelvíi  bariyavitk 
nem  volt  alkalmam  eddig  hozzáférni. 

K  kis  szellem  neve  a  magyaroknál  bdntfarém  fpl.  Hézl>ányí 
máramarosi  .sóvágóknál  ^ai/i/í-pásztor.  (iyanakszom.  hogy  a  lorot 
birgej  is  a  bányarém  (berggeist).  Orlián  Balázs  monílja,  liogy  Toroc 
a  temetőt  birpejnek  hívják,  s  mikor  nagyon  megharagusznak,  azl 
ják:  'Kgypn  meg  a  bii-gej!»  (A  székelyföld  leírása.  V.  223.}  A  neme 
berggeist,  bergnienal.  scfuitzmenal.  Az  oláhoknál:  v'trva  bái  (j 
csmnban),  néhol  vopoiik.  A  tótoknál :  bcrgmontfik. 

A  mi  alakját  és  őlíözetéi  illeti,  kíirmőczi  bányászok  azl 
hogy  vörös  nadrágba  és  kabátba   öltözött   kis   ember,    fejen    kisí 
sipkát  visei.  Mások  szakállas   kis  embernek   ismerik,  ki  vörös 
és  fehér  kabátot  visel,   fejét    zöld   bányászsipka   fedi  s  kezében 
mécset  ini'i.  Ugyanilyen  a  gölniczi.   De  a  gölnicziek  azt  is  ludjí 
csizmában  jár.  Szepes -Remetén  meg  a  cí>izmája  aranyos,  könnyen j 
a  sziklákon.  A  mármarosi   bányapásztor  hosszú  bajuszú  kis  er 

HS8 


%  BÍ(KrARfehmnL, 


i\fSiT\.  rejen  h.'^nyászsipkávítl.  Kézhiknynn  öreg  törpo.  ÍÖldíg  ^1*0  sKa- 
aL  Mindezek  nagyon  ös!^.evagA  adatok.  (Isak  a  Imcsumi  hányaréinrtil 
_'v  nem  miinlig  a  matfa  alíikiiUfan  jelenik  meg.  hanem  liol 
■■)',  hol  Ö3Z  ember,  hajíoly,    denevér,  ló,   kutya   ahik^jaltan : 
néha  pe<lig  itt  is,  Oláh-I^poshanyán  is  fekete  einher  alakjaiéin.  Majláthníkl 
•  il    eló.  hogy   a  rónaszéki    hányarém   fején   sókoronavHÍ.  johhjaban 
ivaJ  jelenik  mey.  nihája   ki'ist.-ilyokkal    van    elbontva.    Tompitnal 
ilyfltt  a  bányarf^m  mint  lán^szobor.  mint  rémes   zöld  fény  jelenik 
f.  i  Borova  horarí 

L^iká'^uk  a  fTVld  alatt  van  iwiklaüregekíien.  De  előfordul  az  i-s.  hogy 

bitnyan-niriek.  pl   a   Tátrában,    virágos  kertje  van  a  iVild  s/méri.  De 

milyen  az  a  laká-s.  hogy  van  berendezve:  nem  ismerem.  MajlathnrtI 

ki  gnómfejedelem  lópalotal-an  lakik  Tompítnal  Hnllökönek  iryom- 

.  ^  rimtnlpalotábari.  (A  szlrarzenai  sy^ikhikupn.)  líe  kenlés.  hogy  ez 

felfogás-e,  vagy  e»ak  a  költÖ  inventíója. 
Tudjuk,  hogy  a  lÖrp<^k  családias  vlctet  flnek,  titkos,   i-sodas  lakó- 
ilyökön.  Ig\'    Hreznóíiánya   nyugati   oldalán    vnn   rgy    völgy,    melyben 
in  gazdag   arany-  és  ezüslbanyak    voltak.    Ma  a  vdlgy    legnagyobb 
moi'Jíaras  s  Kraniszkónak  hívjrik.  Hajdan  azonl>an  nem  ilyen  volt. 
szíp,  kie?  és  sok  unuikás   dttjiínzntt  a  henyékben.    Akkor   annyi 
Hl  a2  arany,  hogy  nem  Ls  kellnit  ásni.  lianrm  egyíí/eHien  letöitlellí^k  a 
Uö.  lelógó  nagy  f:sapokat.  Ez  időben  a  bányászok  hetenkint  dolgoztak 
huzamban  a  bányában,  s  eleséget  Í9  vittek  magokkal,  mit  rendesen 
Sy-egy    szögletben    helyezlek   el.    Azonban    többször   megtörtént,   hogy 
kenyeröket  megette  s  éhen  kellett  tovább  dolgozniok.  Egyszer  hát 
íllottak.  hogy  a  tolvajt  kézreJterítsék :   .liítl   is  egy   féUg   meztelen 
tiny.  kit  harajyokban    agyonUtíHtek.    Pedig  az  a  bányarém   felesége 
loK.  Olyan  nagy  emlői  voltak,  hogy  a  balt  a  jobb,  a  jobbat  a  bal  vál- 
vetve.  kis  vörös  nadrágos,  vörös  sipkás  gyerekei  utána  szaladgállak 
ngy  szojitak.  Asz   szakállú    férjét  is  többször    látták   a   bányászok,  ki 
hb  kezében  arany-csakányt  szokott  hordani.  A  mint  az  asszonyt  ngyon- 
lék.  eltemették  egy  sötét  helyen.    Az  öreg  bányarém  sokáig   kereste 
fffs  feleségéL  Harmadnapra,  mikitr  a  bányászok  lyra  munkához  fog- 
az arany  mindinkahlt  fogyni  kezdett,  mig  utoljára  egészen  kiveszett. 
kW  nagy  zörgés  támadt,  a  bánya    falai  összeroskadlak  s  valamennyi 
oyász  odaveszett.  Ezen  a  helyen  aztán  mocsarak  keletkeztek,  s  fölóttök 
ífflrö*:  lángok  lobognak.  A  lobogn  lángok  után  futi'ik  mind  a  vjzbe  fiilnak. 
Píty  mentek  tönkre  a  hires  aranybanyak,  azóta  hiában  keresnek  aranyat. 
'  ^Igy  is  félelmessé  lelt,  mert  még  évekig  hallatszott  az  öreg  bányarém 
ía,  a  mint  a  föld  alul  kiabál.ia:  Rúna!  Runal  hol  vagy ?  gyermekeid 

il39 


1 


DR.   VERSENVr   OYORGY. 


fiírnak!  A  Majláth  rónaszéki  gnóinjn  is  korán  eltűnt  jegyeséről  \)eszíi% 
a  selmeczi  Aranylii)l«íy  inenyegzöjén  fogadott  a  nagybányai  Rézgróffal, 
hogy  az  ö  sója  ketlvesebh  az  embei-eknek.  mint  a  réz.  Tompánál  \a  a 
gnómfejedeleni  megnősül.  Mikor  menyasszonyáért  megyén,  népe  azalatt, 
mig  a  told  aludt,  diadalkaput  r'ak  számára,  melynek  ivére  virág,  lomb, 
kalász,  gyémánt,  arany :  alant  s  lent  a  földnek,  mi  kincse  van.  volt 
rakva.  KeU^sége  aztán  fiút  szül.  (A  sztraozenai  .iziklakapu). 

Az  is  előfordul,  hogy  a  bányaréni  földi  nőnek  udvarol.  Nem  lévén 
valami  széji  legény,  nem  juthat  valami  szép  leányhoz  s  a  csúfhoz  is 
í^sak  snk  jténzzel.  Merényi  L.  egy  csúf  vén  leányról  beszél,  do  a  kinek 
volt  ám  i>énze!  Az  arany  csoportostul  állt  a  ládája  fenekén,  az  ezüst 
pedig  ép  tarisznyástul.  De  nem  is  csuda,  mert  a  bányarém  volt  a  szere- 
tője, ki  éjnek  idején,  ép  tizenkét  órakor  járt  fel  hozzája  s  ekkor  mindig 
annyi  kincset  hozott  magával,  hogy  majd  megszakadt  alatta.  (Eredeti 
népmesék.  11.  A  vén  leány.) 

Hogy  szervezett  dllawuk  van.  arra  mutatna  Tompa  é.s  Majláth 
már  említett  gnómlejcKlélme.  A  Majláthé  nzt  is  mondja,  hogy  a  gnómok 
hajdan  egy  lejedelmet  uraltak,  do  aztán  több  független  fejedelemí?égre 
oszoltak,  melyek  bizonyos  ügyekben  a  selmeczi  bányakirálytól  füíígenek. 
A  lónaszéki  sókirály  fogadás  következtében  elveszti  önállóságát,  ha 
bizonyos  határnap  alatt  nem  talál  birodalmában  oly  drágakövet,  melyet 
az  einbei-ek  tül)bre  becsülnek  a  réznél,  ezüstnél  és  aranynál.  Ilyen  voh 
aztán  a  könny,  mely  lii'ilából  esei)peut  a  fejedelem  jobbjára  s  ott  gyöngy- 
sívé  vált. 

A  mi  ferwpíizptét  illeli.  nem  szereti,  ha  a  bányában  káromkodnak. 
különítsen  pediu  ha  íiUyölnck.  Szejies-Heuietén  pi.  a  fútyölöt  magával 
hinczdlja  a  .sziklaliasadékokba.  Rézliányán  azt  monc^ják.  hogy  még  & 
biuiVíU  is  n'ioinlaszlja  a  lütyölöre.  De  dalohii  szabad,  azt  .szereti.  Még  az 
aranynyal  iKiuás  közben  sem  .szabad  lütyöhii.  Kgy  verespataki  bányász 
ser[tenyőben  aranyat  vitt  beváltani.  Itközben  fütyölni  kezdett,  mire  leesett 
s  az  arany  azonnal  eltűnt.  Igy  van  a  zúzóműben  is:. sok  lielyütt  a  láto- 
gatót is  (igyelmeztetík  rá. 

Az  ehiherekhez  iíltalában  jótndtihtttal  viseltetik.  Figyelmezteti  a 
beki'ivetkezendö  liMjtikra.  (iölniczen  mondják,  hogy  néha  a  munkába - 
menő  bányász  a  tárna  szájánál  egy  kis.  liosszu  szakállii  sovány  emböt 
lát  iiive.  Kz  lialál  vajív  na^'v  szerencsétlenség  előjele.  KörmÖczön  mond- 
ják, lioj/y  i'gyszei-  a  bányában  naiíy  rop|)anás  hallatszott,  de  semmi  b^ 
nem  tru-tiMit.  A  bányaiérn  baljóslata  volt  ez.  Másnap  egy  bányász  meff- 
lialt.  Ily  halítljelzii  az  is.  ha  a  piiienó  zúzökban  a  zúzóvasal  láthatatlan. 

.S40 


A   SÁNyAft&MliÖL. 


Vf'?  Meraeli  s  aztán  újra  lezutian.  DeésaknAti  meg  a  Uíxnya  nagy  ves:: 

Oak  kivt^tele^en  hai*Hg^2tk  meg.  hogy  úgy  mondjam :  igazságtalanul. 

ki  sAkiníIy  elveszti  foKatlAsát  a  réz(<i*órt'ul  s/.otiil>eíi.  uiort  lx»hízit- 

'igy  az  wnber  jobhan  szereli  a  rttzcA,    tninl  a  ^»l.  Ezért  meg- 

j:*zik  as!  emberre.  Előbb  bosKzanlolla  a  munkűsokal.  Uimp^ok  néha 

[idén    ok    nélkül    kiahidt,    porhanyi')    lúr$;yakon    szerszámuk   eltüi*ötl ; 

="'^"  it»  tnrzalokok  l»;'|>tí^k  mindegyre  giinyoli'tdva,  km^iSagva  díí-jitk.  .'*  ha 

!%0k  btMZiijDk  vágtitt.  társai  találta:  ha  valaki  azt   hitte,    hogy 

90t  v^ott  ki,  bámulva  látta,  hogy  nem  s6,  hanem  agyag ;  viz  fakadt 

*     '  an  itl  is  ott  is:  |ie->>eomloll    alatlok  a  fítid.   Mindez   elkedvel- 

,.  imnyUszokat,  s  végre  egészen  feiliagytak  a  munkával.  Kí^söbb 

ha  te  t?  akart   ereszkedni   valaki,  a   kOtél    visszaperdült   s   a  vakmerő 

joétlerüll  a  fi'tidön.  (Majláth  \\  magyar  regék  slb,  A  sObAnyak). 

A  banvfir<!'m  a  jnkal  Jul;ilnia//.a.  a  rasszaknl  bünleli.  A  jó  bi'inyasz- 

Úi  Jeti  szokott  adni.  így  KerdiiiiindbiWiyiin  tSzepesm.)  egy  bünyasz  halk 

gáüt  hallott  a  nziklaraítm.  M(>gk^rtc  a  bányatisztnt,  hogy  hadd  dol- 

aék  ö  Ott.  Megkapván  az  engedt-lyt.  e^sakugyan  több  ezer  l'orint  értékű 

wl  talállak.  Kgy  gülniczi  bánvá.sz  beazélle.    hogy   egyszer  lestvérével 

ibinyíüia  ment.  Kiilönbözö  nyilamban  dolgoztak.  Kgyszerre  maga  mögött 

pleket  hoil.  Nem  nézett  visaza,  bar  az  illető  egészen  a  háta  megé  Jött ; 

hittp.  hogy  a  le.itvere,   ki   valamely   szerszámot    viszen  el  magával. 

jövevény  meg  is  fordul,  megy  s  nagy  czuppaiuissal  beugrik  a  bánya- 

Eml)erünk  megijed,   hogy    testvére  a  vízbe   esett  s  utána   fut,  de 

nmít  í*em  lát.  Felkeresi  testvérét  h  hallja  hogy  az  helyét  el  sem  hagyta, 

riaszttjnent  .s  tovább  dolgozott.  Egyszer  osak  kopogást  hall  a  sziklában. 

bilta,  hogy  ez  jó  jel,  s  csakugyan  gazdag  erczre  talált. 

Néha   nógatja  a  magáról   megfeiedkezöt.   Egyszer  egy   bAnyász  a 
nan  elaludt.  A  banyarém  átlépett  rajta,  mire  az  ember  felébredt  s 
btítsnek  véve,  munkahoz  latolt. 

Szereti  az  igazságos,  méltányos  emliort.  Szlatinán  pl.  élt  egy  sze- 
lly  sóvágó.  ki  mindig  igen  szorgalmasan  dolgozott  s  még.sem   vergőd- 
teti semmire.  Egyszer  npen.  a  mint  a  rendes  munkaidő  (d.  e.  11  óra) 
bláu  magányosan  dolgozott  a  bányában,  megjelent  a  báriyi  pásztor.  Ker- 
fiködött  a  bajáról  s  aztán  hozza  fogott,  annyi  sót  kivágott,   hogy  a 
Cgény  bányász  teknükkel  kapta  érette  a  pénzt:  kikötötte  azonban,  hogy 
t*ren  osztozkodni  fognak.  Meg  if?  jelent  a  szegény  ember  a  bányában, 
^tíosziottúk  a  pénzt,  de  egy  íélkrajczár  fenmaradl.  Hát  ez  mái*  kié  legyen  ? 
3  bönyi  pásztor.  A  tiéd  —  feleié  a  bányász  —  hiszen  ngy  is  te 


»ii, 


•^ftmrkm  I. 


341 


29 


nn,  VERS 


szerezted.   Kzért  a  hányi  pits;^tor  az  összf^^   [>énzt    neki  adta  s  küzű 
eiiíben'é  lelle. 

fcp  ilyen  lörtcneiel  tnesélnek  liucsunit>an.  csakhogy  ott  oszlozásfe 
a  bönyarém  egy   gerendát   helyezelt   az  akna   szájára,  s  arra   üllek 
Az  volt  a  saándéka.  hogy  ellbri  a  hányriaz  alatt,   ha  igazságtalan 
ípnni.  De  nem  volt  n'i  szükség,  a  bányász  a  í'enmaradt  krajpzárt  fogÖ 
akarta  kellé  liarapni. 

Hug\'  milyen  jószivU  tud  lenni  a  bányurém.  mulatja  ez  eset  i4^ 
JEgyszer  egy  sa'Hény  juhász  elvesztette  juhait.  A  mint  na^ybij.ssin  ödÖngJ 
megjelenik  elölte  egy  kis  íejü  (<íap  mir)  ki<'.si  ember  s  azl  mondta  :  ne 
biisulj,  gyere  velem!  Gazdag  aranyérre  vezette.  Itt  keletkezelt  Kapnik,  q| 
kis  li^ü  hányareraröi  elnevezve. 

Miknr  Nagy-Ránya  meg  Asszony])alaka  nevű  falu  volt,  egy  er. 
megV4*rle  a  feleségét  .s  az  kifutott  a  halárra.  Ott  sirdogáU-síi*dogált 
Hüer   trsak   megjelenik   előtte   egy   kis   veres   nadi'águ.   hosszú 
emt>er  s  integel  neki     Revifizi  a  sziklák   közé,   ott   hirtelen    eltűnik 
szegény  asszony   nem   tud   kitalálni.    Ezalatt   a   meg3zep|>ent   térj 
emberrel  keresésf^re  indul.  Mikor  megtalálják,  látják,  hogy  az  a  hely'] 
arany  tartalmú.  Itt  keletkezelt  a  kereszlliegyi  bánya 

Hog^'  a  tálrabeli  Viragoakeii  (Rlutneugarten)   gazdája   bányaréit? 
nem  általában   valami   hegyi   szellem,   azt    mutatja,   hogy   a  l>ányarémj 
igénybe  szokta  venni  a  földi   ember  szolgálatál  is.   Egy   pásztor  jiiha 
Virágoskert  mellolt    hajtva  el.  a  Oildön   egy    gereblyét    laláll  s  n  • 
vitte.  Mikor  megiiil  a  Virágoskert  közelébe  éil.  találkozik  n  bány;i' 
a  ki  rákiáll:  «Hová  tetted  a  gereblyémet?*    A  pásztor   gondolta: 
dent  lud  az  fire«  *  hanem  azért  azt  mondta:  .Mi  közöm  nekem  a  ge 
lyébez?"  'Hát  azl  hiszed,  nem  tudom,  hogy   otthon  a  padlá&ra   lelt 
Krwii.  hozd  el.  k'ülönl>en  megemlegeted!*    A  pásztor    megijedi  s  vii 
víUe  a  gereblyét,  de  a  bányarém  azt  mondta:    <Nem   addig  a! 
tésül  most  hozd  el  a  Hadat :  egy  évig  nálam    fog    szolgálni.   T)e  6lt 
mert  külonlien  életeddel  játszol !»    A    fin   beállt  a  szolgálatba.   KÖB 
dolga  volt,  csak  a  kertel  kellett  locsolgatnia.  Kilelvén  az  idcáe,  a 
rém  egy  zsák  aranyat  adott    bérül,   de   meghagyta,    hogy    hazáig  kf 
bonl.sa.   Nem    (udla   niegúllani.   Kiboulja  a  z-sakot   s    lálja,    hogy 
toborral  van  tele.  Csúnyául  szidja    magában  a  bányaremet  s  kidob 
sok  haszontalan  tobort.  Otthon  elpanaszolta,  hogyan  lözle  öl  le  a  bánVi 
rém    Ekkor  érzi,  hogy  egy  tohor  még  a  zsjikban  maradi,  kivessn  s  i 
gesen   az   asztalra   teszi ;   hát   mindjárt   fényes   aranynyá  vált 
futottak  Ws.sza,  hogy  elhozzák  a  ti'tbhit  is,  de  már  hűlt  helyét 
(Philipp.  Sagen  aus  der  Kar|>athenweit). 

.H48 


ég    inkibb    tneghDnleti  a  lM\nyaröm   u  kapzsi    emberekel.    Tom- 
Honiva  horá*-lían  a  l)án5'arem  napkfíUekor   fűszálat,    lombot, 
aranynral   von  be  ga;!iÍagon.   csak  ne  bolygassák  a  hegy  titkait. 
1  nem  elégedlek  meg:  elÖbb  magas   fenyvpk   üUetésével  akarlak 
aranyleniezl  lelfogni.  aztán  a  lill6  rfzrt  ellenére  a  mélybe  Ástak,  De 
alaiil   (if^ni  tnlaltak   aranyat  í^  a^  arajívlcmezek    lerakodása  id  megszűnt. 
A  sztmczenai   sziklakapu •-t>an  a  boldog   iQu  gnómpár   tioldogsitga  az 
vidékre  ki.-^zivú.rog:   kalilr^zt,  Cúvei  hozott  a  hant  aranynyá  vAlt  ü 
kÖ  a  lieKyl>en;  ágon-bo^on   méz  ^  ol^j  c^peKett.    Az  áldás  méíi 
ibb  lett  mikor  a  jjnnmkirálynö  Tmt  szült.  De  mikor  a  vords  vitéz  a 
l    ebísiihil.ia  á  a  kis   gyereket   elrabolja,    kílor  a  nngy   küzdelem  a 
nok  fe  a  vürös  vitéz  közt.  Vogre  is  győz  a  vöríis  viléz.   A  gnóm- 
y  iníts  vidékre  költüzik  s  a  helyről  minden  áldás  eltűnt. 

A  kórmöcsíi  Omláson  (Sturzi   levÖ   C.sengÖakna    (Klingen-schacht) 

rég  beumlült    bánya,    A  bagyomány   szerint    egy    nap  IfiO  munkás 

,ll  te  a  bányába,  bog)'  ott  napi  munkiiját  végezze.    A  mint  azonban 

Ihoz  érlek  s  mimkához  fogtak,  egy  tompa  hang  oda  kiált:  menjetek 

Mta,  rotort  kölDnlíCn  mindnyájan  idevesztek!  Mivel  azonban  a  bányászok 

lová)>b  dolgozlak,  a  liang  még  eg^'szer  iü?métlé  az  előbbi  !~zavakat. 

bányúSLZok  erre  meghökkentek  s  vissza  akartak  térni.  De  a  felvigyázó 

■'  CTsak  tréfának  tartván,   kcny.szen telte    ökel    az  ottmaradásra. 

^••.  •  iíi   veres   rnlirt.'í   kis   ember  jelent    meg  s  harmad.szor  i.s  intvén 

a  vti^Hzamenelelre,  eltűnt.   Mi^nekübií    akartak,   de   már   késö   volt. 

len  oldalról  nagy  ropogás   ballaUzotl.  a  hegy    he.szakadl,  maga  alá 

1%-én  a  16<J  Itányászl.  A  gy^irsan  beloliiló  víz  azonban  ciíy  bányászt 

lOsoii,  ki  a  szabad  levegőn  magához  lérl.  Ka  Iwszélte  el  az  CRészet. 

scsüipeken  úgy  folyt  a  vér,  mini  a  viz. 

Itt  a  iiányarém   jóindidaUi    ligyelmezletö.   ki    a  bányászokat   meg 

írja  menieni  a  veszedelemtől.  De  van  ez  elbeszélésnek  egy  vállozala. 

y  mint  büntetőt  tünteti   fel.  20<)-3()0  év   előtt  roppant  sok  volt  a 

fákban  az  arany.  Ezért  a  bányabirtokosok  ogy  napon    összeállottafc 

,11  banyában  aranygolyókkal  tekéztek.    Azonban    ezt    nemsokára  meg- 

!Ak  s  más  játékról  gondolk<.(ztak.  Szombat  volt  a  éjfél   elmúlt.  A  bá- 

inár  csak  azért  is  mng  kellett  volna  .szüntetni  a  munkál,   mert 

■  ,ik  a    vasárnapban.    De   az   urak    csiík    folylnllák  játékukat  s 

'IgoztaUák   munkásaikat.   Xem.sokara    e^y    kis   eml)erke  jelent 

léfdig  érő  szakállal  s  intette  az  unikat,  hogy  hagyjanak  fel  a  játékkal. 

azok  nem  hatoltak  a  beszédre  s  elöhivlak   egy    ott  levő   t-sille-loló 

nyL  Három  aranygolyót  ígértek  neki.   ha   ezért   fial  eladja.  Az  rá 

L&£  ftlikuru«  a  szegény  fiúnak  fejét  leváglak  s  azzal  kezdtek  tekezuL 


DR.   VERSENY]   GYÖRGY.    A    BANYARÉMRŐL. 


Erre  roppant  dörgés  támadt  a  bányában,  a  sziklák   öí^szeomlottak, 
réseken  rt>ppant    mennyiségű  viz  zuliogoU   be.   nioly   hírmondónak 
bányászt  kimosott,  a  többi  mind  otl  veszett  Ettől  togva  az  arany  mía 
inkább  kivesz  a  bányákból,  Ugy  hogy  ma  már  csak  ilt-olt  találnak 
keveset 

Eg)'  más  változat  szerint  a  bánya  fölött  kuglizó  volt.  A  mint 
nagy  ünnepen  épen  lemptomozás   alatt  az  m*ak   ott  kugliznak,  a  gol 
ettüni,  mintha  csak  a  fi'tld  nyelte  volna  el.  Hiába  keresték.    Nemsoká 
megjelent  a  bányai'ém,  mondván:  SohieU  ausl    Nem  hallgattak  rá. 
levágták  a  fejét  s  azzal  játszódtak.   EiTe   összeomlott   az   egész   Ii4 
Azóta,  ha  követ  dobnak  a  mélybe,  ugy  szól:  8chiebt  aius! 

Ez  Omirts  körül  sok  ködomb  van  egy   csoportban.    Azt   tnotidjá 
hogy  az  elsQlyedt   bányászok    (^félkor   kidugván   lejöket    a   földljöl, 
ördög  prédikncziójai  hallgatták.  Az  Isten  azért  kövé  válloztalla  ókeL 

Ebhez  hasonló  esetet  beszél  el  Tompa  -Veres  palák*  t*zrmü  reg 
jében.  A  tolkibrtnyai  Kányabegyböl  küiuzgó  veres  vizi-Ől  azt  mon^ía 
rege.  hogy  hajdan  a  begy  gyomrában  dúsan  lizeletl  a  bányászat.  Szm 
baton  déltől  napestig  saját  kezére  dolgozhatott  a  bányász :  ez  volt  lu 
bére.  Már  elhúzták  az  estéli  harangot,  de  a  bányasznép  <sak  loval 
dolgiizod.  Az  ör  felülről  észrevette,  iiogy  a  banya  sülyed.  de  hasztalí 
fígyeliiieztelte  rá  a  munkásokat  A  bánya  beomlott  s  maga  alá  temetvi 
a  háromszáz  mimkíisl,  azok  véréből  foly  a  patak.  S  folyni  fog,  mig 
idö,  mely  a  bányarémnél  írva  van,  betelik.  Addig  hiában  kutatnak, 
ha  majd  megenyhtll  a  szellem  haragja,  újra  gazdag  bánya  nyílik 
Kányahegyben,  mint  hajdan. 

ügy  latszik,  a  bányarém  haragszik,  ha  Jótétemenyeit  elbeszéli 
Búcsúmban  két  bányász  dolgozott  egv'  vájat-végben,  felváltva,  o»ert 
hely  oly  szűk  volt  hogy  egy.szerre  raak  egy  férhetett  el  binme.  ErvüB 
jó  ember  volt  a  másik  gonosz.  Mikor  a  j6  bányász  ment  tie,  a  hányi 
rém  megnyitotta  mindenfelől  az  aranyereket,  a  rossz  elől  pedig  elzárt 
Kzert  amaz  folyvást  gazdagodott  De  a  bányarém  megtiltotta,  hogj'en 
viitakinek  szódon,  legyen  az  akár  a  saját  felesége.  De  a  felesége  hazsart 
asszony  volt.  s  addig  faggatta  az  unit  a  fniju  az  mindent  kivullott  ftSki 
másnap  a  biinyába  ment,  a  bányarém  addig  líikiiiistH  firyik  faltóí 
másikig,  hogy  megörült  belé. 

Arra  is  van  adat,  hogy  a  bányarémre  lehet  kenyszeritöleg  hot 
Szepes- Remetén  van  egy  Stadujka  ne\ü  hegy,  mely  ii<*vét  egy  haso 
nevii  leánytol  vette.  Ez  teljéit  fogazatUil  jölt  a  világra  s  ezért  hatali 
volt  a  bányarémen. 


ww^- 


TRENCSÉNY   LAJOS.   BABONXK   AZ   ALFÖLDRŐL. 

A  Majláth  regéjéből  (A  sóbányák)  pedig  az  tűnik  ki,  hogy  ha  a 
nal  első  sugara  a  földön  alvó  bányarémre  süt,  szerencsétlenséget  hoz 
elveszti  minden  hatalmát  s  alá  van  vetve  az  emberi  élet  minden 
ának.  veszedelmének,  míg  csak  ismét  a  mélybe  nem  száll. 

Hogy  minő  baráti  összeköttetései  vannak,  arról  keveset  tudok. 
jlátbnál  van  szó  róla,  hogy  a  rónaszéki  sókirálynak  van  egy  agg  tudós 
i  bará^a,  ki  neki  lekötelezettje.  Ugyanő  beszél  egy  a  gnónikirály  bir- 
:ábaxi  levő  csodaszerről  is,  ha  t.  i.  ez  nem  a  közlő  inventiója.  Mikor 
t  lélek  először  vall  egymásnak  szerelmet,  a  föld  körültük  két  virágot 
Tel;  lélekvirágnak  híjják.  Ezzel  a  megfogant  szerelmet  örökre  meg 
let  kötni.  Neki  két  ily  virága  van :  egyik  az  övé,  a  másik  korán  eltűnt 
yesének  hagyománya.  Ha  egyik  virágot  a  szerető  leány  kebléhez 
OD^a.  mire  szive  hetet  dobban,  a  virág  elhamvad.  A  hamut  kedvese 
anére  hintve,  az  felébred  a  varázsálomból.  De  aztán  a  lány  csak 
lig  élhet,  míg  az  íQu  szereti. 


Ezek  azok,  a  miket  eddig  a  bányarémről  ös^zegy^jtenem  sikerült. 
táo  akadnak,  kik  olvasták  s  nem  engedik  elkallódni  a  még  feltalálható 
ltokat,  hanem  illetékes  kezekbe  juttatva,   megmentik  a  tudománynak. 


Babonák  az  alföldről. 

Közli :  TretíC^ény  Lajos, 
l 

A  tehenek  megrontása. 

Szeni-Györgynap   éjszakáján   tégy   sót  egy   zacskóba  és  ásd  el  a 

«sztúton,  mely  marhajárásba   esik.   Mikor  a  csorda   elhaladt    fíVlötte. 

I  ki  ^g^^  hogy  senki  meg  ne  lássa,  mert  különben  ehnegy  a  haszna. 

ilyen  sóból  légy  minden  nap  egy  kicsit  a  tehenek   abrakába,  akkor 

ik  annyi   tejet   adnak,  a  mennyit   akarsz  és  nem   viszi  el  a 

ikL 

* 

•  Szerencsés  jó  napot  kívánok,  nemzetes  asszonyom  1-^ 
«Jó  napot.  Sári,  no,  mi  a  baj? 

•  Egy  kis  tejér' ji'íítem  volna,  instálom  alássan,  ha  kaphatnék.' 

3Í5 


TRENCSÉNY   LAJOS. 


<Nem  adhatok  most,  lelkem,  nem  adott  a  tehén  az  este;  azok  a 
kötni  való  bojtárok  bizonyosan  megfejték  azt  a  jámbor  állatot*. 

«Nem  az  annak  az  oka,  kérem  alássan.  Eí vitte  a  tejét  valaki 
annak  a  tehénnek*. 

<E1  ám;  meg  is  ette  azóta.  Most  már  üthetem  a  nyomát !> 

'Nem  ugy  értem  én  azt,  instálom,  hanem  hogy  megrontotta.  De 
meg  lehet  azt  tudni,  hogy  ki  volt  az  az  égetni  való  s  majd  visszahozza 
a  tejet  is>. 

*  Vájjon  ?» 

*De  úgy  áml  El  is  mondom  :  mit  kell  tenni:  próbálja  meg  kigyel- 
med,  bizonyosan  használ.  Mikor  a  tehén  hazajön  este  a  csordáról  a 
gazdasszony  a  kapuban  várja  egy  nyirfaseprővel.  Akkor  hirtelen  leveti 
az  ingalját,  ráteríti  a  tehénre  s  elkezdi  püíf')lni  a  seprővel,  míg  a  tehto 
mindenét  le  nem  adja,  a  mi  benne  van.  Most  leveti  a  bal  lábáról  a 
csizmát,  hogy  a  tehén  abba  rakódjék,  és  aztán  felköti  a  kéménybe  a 
füstre.  Annak,  a  ki  a  tejet  elvitte.  en*e  bizonyosan  elÖ  kell  jÖnni.> 

^Hát  aztán  nem  sajnálják  azt  a  szegény  állatot?* 

•Nem  annak  fáj  az,  instálom,  hanem  annak,  a  ki  elvitte  a  tejel. 
Az  bizonyosan  megbetegszik  töle.»  : 

'Nem  lehet  az,  te  Sárii*  ■ 

'Tessék  elhinni,  nemzetes  asszon vom  1  Magamról  tudom.  Tetszeítí 
ismerni  a  vén  Baraknét  V  Ott  lakott  a  f'zigányzúgon.  Egy  meszely  tqéÉ 
kért  tőlem,  mikor  az  én  i'iskám  még  megvolt,  hogy  majd  megadja  at 
árát.  De  nem  akarta  megadni,  még  a  csupromat  is  eltörte.  Mikor  meg- 
kértem tőle  a  csupt)rnak,  meg  a  tejnek  az  árát.  azzal  csúfolt  meg.  hog| 
elvitte  a  tehenemnek  a  tejéi.  Mondom  a  Bodó  .lulis  nénémnek,  hogy  nem 
ád  tejet  a  Virág.  Mindjárt  tudta,  hogy  mi  a  baj.  Megtettük  a  tehénnek 
a  mint  mondtam  és  másnap  líaraknc  olyan  rosszul  lett.  hogy  meg  sá 
birt  mozdulni.  Tudtam,  hoííy  estére  eljön,  rá  akartam  lesni,  azért  oái 
fekiidtem  a  verécze  mellé*. 

'És  nem  jótt  el,  úgy-e?* 
De  ott  volt.  mert  belepocsékolt  az  üstömbe,  mikor  elaludtam*.  ' 

'Hisz'  azt  a  macska  is  tehette*. 

'Xeem  —  a  líarakné  volt  bizonyosan.  Hanem  másnap  már  leífl 
a  rossz  szándékáról  és  annyi  tejet  adott  a  Virág,  hogy  nem  lelta 
helyét  >. 

<H:it  aztiin,  te  Sári.  elhiszed  az  ilyen  ostobaságokat  ?  ^ 
Instálom  alássan,  nemzetes  asszonyom,    nem  bolondság  ez.  Tla 
tűni   úgy  van,  a  mint  elniondtan^.    Hiszen  tes.^ék   csak   megkérdezni 
öreg  Dauíísi  Rákli<'i  nénémlöl.  ha  nekem   nem  hiszi   kigyelmed.  Ü  t 


BABONÁK    AZ    ALFÓI.imoL. 


Riji'  ülóUe  a  tehenet,  hál  me^yelent  ám  az.  a  ki  a  tojói  olvilír,  t'jjy 
;ele  macska  képiben.  Váltig!  ii^íraU  a  szeme  kö/.é,  az  nicií  íiadazott 
•>  a  seprővel,  de  nem  tudta  elérni  soha  sem.  K^^yszer  esziln^jut.  liojív 
ít^kele  macskát  csak  i)al  kezzc!  leliet  megütni,  s  mikor  íVliíjzrotl  a  kcri- 
i?re.  hozzáííssapotl  balkézzel :  a  macska  leesett  a  kei'itésen  túl  rs  akkorát 
ülTt'nl.  mintha  egy  iíkríU  ütöttek  volna  U'.  Akkorra  már  l>izi)nyosan 
lesint  átváltozott  emberré.  A  szomszédja  ki  is  jiHI  az  udvarra,  hogy  mi 
'öllent  akkorát,  talán  valami  eset  történt  V  niymi  itíaz  ez.  kérem  alássan, 
nlnlhoycy   itt   vagyok  >. 

Nin<is  is  az  a  szent,  a  ki  Sáriék  (éjél»öl  ki  tudja  verni.  hogy.  ha 
a  tehén  nem  ad  tejet,  atmak  más  fika  is  lehessen,  mint  hosy  valaki 
•elvitli.'-.  Akárhány  ember  védekezik  a  megrontá-:  ellen,  az  elnumdntt 
míVion,  hár  tagadja,  mert  méK  is  széiívenli  magát. 


-4  váffoff  f/f/rrntel'. 

Biz'  úgy  voll  az.  kcdvt-s  koniainasszony  1    Kz   az  én  kis  (áttynm 
méa  í^ak  néjiv  hetes  volt.  miktír  cüvszpr  lietr^í  letU'in  és  te  kclh-tt  Icki'id- 
nőm.  A  mint- fekszem  a  nagy  hiízlcm,  (idütekintrk  az  aiilakia.  hát  latum 
áui,  hoiív  a  bábám  néz  he  az  ahlak(»n.  niyaii  c^íunyán  l'oi-oiítak  a  sze- 
mei: én  meg  nagyon  megijedtcin  vr^  elkezdtem  kiabálni,  hogy  ker^íessék 
el.  Kimegy  a  (iabri.  de  nem   talált  ))tt  senkit    Jól  láttam,   hogy  ott  vnlt. 
iotegetetl  is.  Annyira  féltem,  hogy  el  akartam  ftilni.   Klhilla  a  (iabri  az 
öreg  Haraknét,  a  ki  —  tudja.    ktHnámasszony  -  -  olyan    tudó-í   asszony 
Tolt.  oszt'  azt  mondta.  Imay  ha   még    egyszer   meglátom    a    hábat.    hat 
fogjon  a  (Iabri  u  balkozf'be  egy  pet-senyesiilO*!  nyársal  V-s  diMjöri  ki  vele 
az  altiakon,  ne  gondoljék  az  üvegjive],    A   (Iabri   mei;tette  es  azóta   nem 
'Ultam  semmi! . 

Hanem  másnaj).  lelkem,  komámasszony,  (neiítörtént  a  nai/y  esiida: 
n  néíryhetes  kis  gyermek  maL'atól   léli'iit  a   bíjle^oben.   l'ram.  én  l:-tetiem. 
3z  én  gyermekemet  kii^sei-elfek !  Kz  vultott  iíyermek.  nekem  ez  nem  kell. 
■    én  ezt  meg  nem  szoptatom  I 

líarakné  nem  szolt  síímmit.  csak  belutiilte  a  kemenezét.  mint  mikor 
sütni  akarnak.  De  a  szaka.jtókosarakat  nem  hittam  sehol.  Mikor  a  ke- 
iiencze  beíjilt,  azt  mondjak.  Imgy  menjek  ki  a  konyhába  s  vigyem  a 
*''■''  g>'ermeket.    Kiviszem,    líarakné    oda    leszi   a    sü(ölai)átol.   (tszf    azt 

*)  Pecsenye  =  sziiluniia.  nytTs  [n-ix-nye  =--  iiy-rs  szalonna,  süli  pecsiPnyc  -= 
*iit  szalonna,  pecsonví-t  síitni  =  szalfnuuit  síitni. 

;^+7 


mon(^a,  hogy  tegyem  rá  és  vessem  be  a  kemenczébe.  Én  ?  Ezt  a 
kisgyermeket    a   tftzhp   dobjam?   Xem   őzért   a   vilíigórtl   Azt    n 
Barakné,  hogy  esak  vessem    be.    nem    megy  az  be  a  kemencze     - 
iigy  sem,  hanem  oltOnik,  inert  ez  az  ördög  gyermeke  s  a  magami'*!  majd 
ledobja  helyette  a  kéményen-  Oda  is  készllell<*k  a  kémény  alá  píjirnúkat , 
hngy  mf'Z  ne  üsse  magát.  Nem  akartam  én  gyilkos  lenni,    beszaladUira 
a  házba  s  hallotUim  a  hiüam  möRölI  egy    nagy   piifrenésl  és  gyertnek- 
síriist.  Barakné  nemsokára  egy  kis  gyermeket  liozott    utánam,   mint^iárl ! 
meí!Ísmorlem,  hony  ez  ax  én  kedv&s   kis  liam,  kii  az  ördüj?    kitííiei'éll  nj 
niugaéval  -s  most  *loÍ)Otl  vissza  a  kéményen. 

Azután  is  incselkedett  egyszer   a  gonosz,  és   az   én   kis   pul) 
nagyon  beteg  lelt.  ííarakné   mondta    meg   megint,   hogy   mit  kell  te 
Levetettük  a  lelkemnek  a  kis  inK**''fíkéjél.  az  apjuk  a  küszöbre  tette  i 
ff^sze  Tokával  összevissza  títrie.  Hál  lelkem,  kninámasszony,  hartnatlnaj 
meghalt  a  bábám,  oszt'  egész  leslo  kék  meg  fekete  lelt.  Az  rontotta 
az  én  gyermekemet  és  fiabri  ütötte  agyoru   mikor  az  ingec-skét  ver 
fejszi-  fokóvni  >. 


III. 
Ss^nhnjok  {ryöt/tf/Uifia, 

(Ajánlva  (^sapodi  István  dr.  úr.  voll  sxetnorvosom  becses  Ügyeimébe.) 

*Jó  napot  kívánok,  kedves  tanító  úvU 
'.Ut  napol,  /-okéné  I- 

•J^j!  csnda,  hogy  meg  nem  süketül  kigyelmed  ebl)en  a  nagy 
mában,  ennyi  sok  rossz  fattyú  kí)zött>. 

•  Bizony  van  ezekkel  baj  elé[!». 

•  .Mondja  az  én  fierzim*)  hogy  kigyelraednek  a  szeme  Iáj: 
mi  lehel  a  bajnV 

•  Híz'  én  azi  nem  tudnám  megmondani.  Witís.  a  mint  iaija.  azií 
nem  igen  látok  már  vele-. 

'Mondok  én  kigyclmodnek  egy  jó  orvosságot  Az  én  tit-amnnk  l» 
fiyt  mind  a  két  szome  tavaly:  gyrtKyítolla  az  ftivg  doktor  úris,  deneni' 
használt  annak  a  patika.  Az  í'ireg  ileréné  komámasszony  egy  kis  ülteintj 
való  paszutyért  volt  minálunk,  oszt'  kérdi,  hogy  mi  baja  a  komának  ?| 
A  szeme  fáj  —  mondok  —  oszt'  csak  nem  tud  inoggyAgyulni.  Miért  ii&tti\ 
szóllak  nekem  flöbb,  aszongya.  már  rég  nem  volna  semmi  bf\i.  tde  Ii»ll' 
ga-Hsék  c-sak,  komáin.  Men.iék  el  napfeljötte  elölt  a  iiarmadik  szomszédti*! 


-vi  fAr>   ittrt    van.   t>s/.t'   nierilsék   t>al   kézzel   egr   veder  vizet.    KbhÖl 

öiilsítn   vÍSí.za  u  kütfm   egy-eí(y  kii-sil.  osjl'  foHuljOk  nupfel- 

és  tnussu  ruef!  i^>l  a  szemeit  és  a  k^pit.  rJe  uffv.   hog^"  a  tíz  b 

hull.iok    viflsKa.  Mikor  mojjmosdritt.    öntse  ki  n  vizet  n  voHépbÖl. 

czpL    a   bal   vftllíln    ken^szliil.    n;i|ileint'nl   l'ole.  si»ir  se  Hg  lí>ljl>é  a 

f  az  uram.  ludju  kigyelmed.  »•■*  liála  té(?Vfn  az  ^n  inennybi?!! 

...A.  meggyógyult  a  »zenio.  Azhin.  lurlja  kigyelnicd.  volt  u  kesce 

akkora  tály<}g,  mint  egy  makk.    Hat  mikor   mo.^oKulta  a  sze- 

ai  meg  a  kezét  i9.   harmadnapra   tem<^nt  a  látyo^  a  kezirö).   mintha 

MUtk  Totna    Mt^fl  attul  k  jó  volt*. 

•  Biz'   az  naxy  szfíreiwse  vnh*. 

-JiŰ*  tu*lja  ki^ydniCKl  az  l^ten  minden  riilie-raha  rt^ndelt  ürvos- 
H.  fen  iá  hogyan  jártam  méjLÍ  Iftánykoi-onilMin  ?  Nekom  nie«  mind  a 
H  szefi'iem  —  követem  —  tele  volt  asipaval.  tiy6gyltoltak  núndeníélé- 
vhL  9emmi  f*em  hasznalL  Édes  apám  azt  mondta :  kedves  lúnyotn.  ha  a 
-/>enieid  mt-KírvógyuIna.*)  hát  nem  sajnálnám  akár  a  ket  első  i'ikrömet. 
okAi  a  kéX  liálulsút. 

No  hát  íérhe  mentem  ay^rt,   oszt'   mikor   a   fahajat   eladtuk,   azl 

[-mondja  a  varga  t  Milyen   ráunva  a  kigyelmeii  szemei,*)  pedig  de  kicsi 

ak  az  MiTo^-ífiíía !  Uehoary  kicsi,  dehnyv  kicsi!  —  mondok.  Knrizsollák 

már  mindennel,  de  semmi  sem  hiisznüll    IViluilja  meg  mi-g  kÍKvel- 

»  mii  én  mondok,  aszoni^ya.  Van  szölleje  kigyeltneteknek  V  Van  — 

ndok.  No.  hát  menjek  ki  jíazd'uram  a  szölííhe,  a  ki  még  r»ines  meR- 

rc,  oszt*  kerejí.sek  ki  e^y  .szál    lelje.s    vtíss/öl  és   az   első   szemnél 

rftgja   meg    Ha   nem  jí'tn    helöli-  .semmi,    menjek    lováhh    és   keressék 

iKiJik;!!.  Azt  is  vágja  meg.  A  vesszöliöl  viz  jfín  ki,  olyan  tiszta,  mint  .  .  . 

ttufti  a  tiszta  víz.  Kössék  alá  ejzy    kis   üvegei    és   hajivja   ott  24-  óraiu. 

Az2al  íi    vízzel   kenje   lm  a   szemeit  a  meggyógyul.    Hiszen    kímnyö  az 

nrjikiiak  —  mondok  —  kiknek  a  zsehében   az  óra,   de  az  ilyen  bultjj 

t"ínií/i  honnan  tui^jn  me^:  mikor   lelik  le  a  21  óra?  Nézze  kiííyelmed 

-  ftí^onxyu  —  ileli  haiangszókor    kö.s-se   oda  az  íivi.-get  és  hagyja  otl 

Lp  déli  harangozásig.  Megfiroháltuk.   halija   kíKvelmed.   és   harmad 

nem  lelt  a  szemeimnek  seinioi  haja.  Odajött  Torzsás  Halog  .luUs 

ni,  a  ki  mar  sem  egeU  .se  fiddet  nem  látott,  oll  rimánkodolt,  hogy. 

Isteni  ismerek,  adjak  nekí  egy  kicsit  az  orvosságomhól.  Adtam  neki; 

*Ö  iá  ine)/gyóffyii|l. 

Mást  meg  az  a  Czihere  Miklós  hogyan  járt,  ni!  Az  öreg  kérónak 

*i  lg)*  mondják. 


I 

4 


CSÉPLŐ  JftZSEF   SOMOGYI   KANÁSZ-BOJTÍ.R   FARArtVÁNYAI. 


a  (ia,  a  ki  harangozó  íb  volt  az  ócska  templomban.  Annak  meg  Tarkas- 
hályog  volt  a  szemén  ea  napfrljíHt  pIöU  niep  naplement  után  nem  látott 
ejív  cseppet  ae.  Maga  beszélte.  Kommentiallak  annak  is  inimlenl.  Vell  a 
kézibe  egy  szitát,  oszt  kiment  a  keresztútra.  mikor  jött  haza  a  csorda. 
A  szitál  a  képe  elé  vette  s  azon  nézett  kere-sztül  a  marhák  Celíí  lli'itra 
rnrdnlni  —  aszongya  —  nem  szabad,  metímozdiilni  som,  még  ha  neki 
menne  is  a  marha.  Mikor  a  csorda  elhaladt.  Mikii  megíoi-dult  és  nézett 
a  marhák  után,  míg  csak  egyet  is  látott  Nem  használt  semmit. 

Akkor  Hzl  koinmendálla  neki  vtdaki.  hogy  menjek  el  a  mészár- 
székbe, oszt'  kérjók  egy  darai)  májjal  .  .  .  Isten  nevében.  Megköszönni  nem 
.szabad,  mert  nem  ha.sznál  A  má,)at  messe  el  két  fele.  kösse  a  szeinire 
naplement  nlán.  oszt'  hagyja  rajt'  egész  éjjel.  Haioalban  keljék  leL  vegye 
le  a  szemiröl  a  m^jat,  tegye  serpenyőbe,  öntsék  rá  egy  ki.-*  vizel,  főzze 
meg,  oszt  télét  a(ija  a  kulviUiak,  felét  egye  meg  maga.  Aztán  még  nap- 
feljötte  eiött  menjek  ki  a  tóhoz,  mossa  meg  jól  a  szemit  s  jöjjön  haza. 
Sem  menet,  se  jövet  ne  sznljék  senkinek,  ne  i.s  köszönjék.  vJ^ak  nézzék 
igényest  elÖre.  Otthon  mossa  a  .'^zemil  a  májnak  a  levével  egész  nap, 
ha  marad,  másnap  is. 

Ettől  gyógynll  meg  Mikiinek  a  szeme  s  most  már  ninc-?en  semmi 
baja  —  kigyelraednok  is  ha.^ználna  —  jó  szívvel  komraendálom-. 

'Kiíszöíiöm,  Zekéné.  de  én  már  csak  felmegyek  Budapeílre»  mn,íd 
meggyógyítannk  ott>. 

•  Adja  Isten,  keilve-s  tanító  ür.  de  én  tudom,  hogy  meggyógyUiuí 
kigyelmedel  az  is,  a  mit  mondtam.  Ha  a  doktorok  azt  tudnák,  azok  i 
avval  gyógyítanának-. 

Hát  el  is  mondom  én  mindezt  az  én  volt  jk  orvosomnak.  Tej 
velők  proltát  tenni.  Hátba  az  •inlis»-t  meg  a  -cei-atitis  punctata<-l  mi 
lehetne   gyógyítani  a  Zekéné  reczeptjeível   is!   Hanem   hogy   hol   leb^ 
találni  Budapesten  tbldkutat,  mely  nincsen   téglilval  kirakva,  és  hogy 
mészárosok  adnak  e  májat  .  ..  Isten  neveben.  azt  nu'tr  nem  tudom. 

H.-Hndház. 


Cséplő  József  somogyi  kanász-bojtár  faragványai, 

A  tavasz  elején  valaki  azt  a  ssellemes  (?)  újdonságot  eresztette 
meg  egy  lapban,  hogy  Hermán  Ottói,  ki  Somogy  megyében  a  mndár-á* 
vonulások  tanulmányozása  ezéUáhóI  időzött,  a  kaná.szok  eJfoglák  s  háji^'* 
;>zakailál  tövig  luayirva,  eresziették  továttb  . ,  >  ^ 


C5&PLŰ   JÓZSEF  fiOMOnVI    KANJÍRK-ROJTXr    FARAOVA^rVAI. 


A  Hiinánti)li  ma?yar-indiánusnk  sca!p-íáról  minden  lapunk  sietplt 
ludoim'i.'^l  venni,  az  olvasóin i/.íWi.séjíU'n  pti^lig  .sokan,  a  kik  eleven  kanaszl, 
c*ik<">fl  méíc  nem  látlak,  elgontiolUík :  micsoda  vadonok  Öá<»mberei  közi 
bolyonirhntotl  Hímutn  Ottii.  a  kiröI  open  i\z{  tartják,  hoj^y  ninrs  tiulóR 
ifótik,  a  ki  a  wayt/ttr  fm^ír  s/^ivíU. jobban  Ortse  naiunál,  aki  a  -Muiívar 
hnláfznt  könyve.  anyníí(r>'iX]téHévol  annyi  falni  megárt,  nnnyi  linlász- 
fi  mejifordnll  »  annyit  tudna  lMi*zélni  a  magyar  pai-anzt,  halAsr^ 
iTyM...  .idnT  vemk'ííí^zertítHéröl  Os  efnl>(;nsrjílndasiiról. 

Az   ji  szélnek   epesztett    ti.^öt-iáda   terinészelnscn   csak    cMtuilva 

Ál,  cisinalla  peilig   valaki   egf^szen  a  maga   ■'szakállára  egy   tlrdélyben 

uerl  Itlrtíím't  arii'  i.  mrlyel  Rrassai  twicrini  Tognak.  a  kii  ludni- 

Ük.  e<v  irffU)in/.:i.:i  ;  itiúval,  a  niiiil  f^gy  oláit  l'atu  alatta  midaslmn 

olna.  a  falu  megrémült  népi*  botokkal,  vasvíllrival  volt  Üldözőbe,  mórt 

frikuliríi-níik.  az  (flali  nép  tudatában  élÖ  kisertel-féle    lénynek  nOzték, 

kirűl  rtok  babonAa  történetet  Uidnak  mesélni  az  oláh  anyókák.  (A  két 

énei  összekötő  mutivumUl  —  bárki  könnyen  eltalálja  —  Brassai  és* 

Bfimian  hnsszti  hajviselete  képexi). 

A  mf!Pf!  vnrii^n^ai  aztiln  Bokfélekép  magyarázzak  Hnissai  bAcai 
gczabadnlasál  a  veszélyes  helyzetből  —  a  minek  hoKy  van-e  valami 
{vja?  alig  Ki'lna  Bra-'^saí  báosin  kívül  valaki  megmondani. 

S^zti  a  mi  «zó.  Hermán  Ottó  is  visszatért  diiníintúli  lUjtirül,  s  sér- 

[Kftlen  szakáltíival  »  hajával  f^nriUt  —  a  mi,  mint  társulatunk  múlt  bavi 

feWvaíó  rdése  \i\Aü  kedélyeísen  l')eszéUe  el,  nemhogy  ártalmára  lelt  volna, 

3Ö!  'íiregbtletle  lekinlélyéU   —  még  kedvas  emlékeket  is  hozott  ina- 

tíiní  azoktx'il  a  képzelt  vadonokból,  mely  emlékek  egyikét,  másikai  be 

1^  mutatUt  nekitnk. 

Mini  ezekből  láttuk.  Hermán  Ottó  soalpoló  iadiánu^ok  lielyett  a 
Monántuli  kanászokban  is  csak  olyan  liszlasséiíludó  magyar  embereket 
l^t,  mint  a  minők  Hudapeslre  járnak  fel  Szml-lstván  napján  s  a  váczi 
parfuuíös  és  glacé-keztyfls  pultlikuma  közé  vegyülve,  koraolyan 
•tHnek  n  kirakatok  elölt:  CWpfö  Jöz«efhe\\  pediií.  a  ki  egy  neg>*Yen 
[^^•11  túli  ember  ^  becsületes  fuglalktiZilsara  nézve  kanász-bojUir  az  Vaz- 
[  ichftzy-féle  tól-^zent-pali  uradalomban,  olyan  raragömüvészt  talált-,  a  ki 
l^ttíTinester'  kollegái  közt  is  rilkilja  párját. 

A  mi  derek  í^iíéplö  Józsefünk  néhány  rajícon  kívuI,  melyek  vadászt. 
Bt  c$  mailárt'ajokat  ábrázolnak,  egy  dohost  Is  készített  emlékül 
Dtlótiak,  mely  fésiiké.tzitesre  való  hajlított  tülökből  kétizült  s  igazán 
rfleg  van  diszítve.  ha  tudjuk,  hogy  Cséplő  rHJzmeslert  hirhöl  sem  i-imer 
Molulait,  a  fiibe  fekve  va^y  üldögélve  yaranos  hicskdval  csiná\ja. 
A  doboz  egyik  szelei  oldalán  flerman  Ottó  alakja  látható  kelteié 

351 


'  omló  hajfürlökkei  szakállosan.  vadásxöltönyben.  bal  vállAn  lüggtj  (egy- 
verrel  s  karon  fogott  nejevei.  ki  modern  kalapot  visel  s  nihí^ja  vflríis- fekete 
koczkákkal  van  diszitve.  Hermanéktól  halra  vadá-szkiitya  alakja  látható,  a 
teret  pedig  fantasztikus  díszitmények  töltik  be.  melyekel  slylizólt  fáknak 
mondhatunk. 

A  dolioz  niollfkoldalón  hosszíiban  czirádiik  közt  két  soros  felirat 
olvasható:  HKRMAN  O'JTO  MHíj  A  FKLKSfcCK.  A  dóhoz  másik  felén, 
s  nyitható  lelején  madarakból  alkotott  s  nrányosan  eloszlott  csoporlozalok 
láthatók,  inig  a  dohuz  fedelének  belső  íalan  a  késziiö  neve,  izimes  a  dót itm 
foglal  helyei,  feketével  fehérbe  edzve. 

A  kik  az  eralékdohozi  láttuk  á  annak  naiv  felfogású,  de  technikailag 
mesteri  kivitelű  ékítményeiben  gyönyőpfcödtl^nk.  csak  azi  kívánjuk,  bngy  a 
magyarofíizági  néprajzi  nuizeuui  mielíJbb  alakuljon  meg.  hogy  szemből 
s/embe  lássa  mindenki  azt  az  ei-őt,  mely  riépi'mkben  rejlik,  mely  hely&s 
alkalma/.ás  mellett  a  műipar  terén  is  haáznos  trányhaii  volna  felhitsz- 
nálbató. 

Hermán  Ottót  a  lapokban  megírt  eset  bire  még  Somogyban  találta. 
Zsebre  téve  az  érkezett  lapot,  kilatngatotl  a  tót-szent-páli  kanászok  közé* 
elmondva  a  hírt.  melyei  róla  Budapesten  (erjesztenek. 

A  kaná.'ízok  megcsóválták  a  lejüket,  s  Cséplő  .lózsef  annyit  mon- 
dott bogy:  «oiár  csak  mégsem  vó'na  szabad  olyat  kiirni  az  újságba,  o 
mi  }iem  ignz.'^  /?.  L. 


i 


Társasági  értesítések. 

Jegyzőkönyv 

a  Magyarországi  Néprajzi  Társasjig    1890.  május  17-én  tartott  VU    f- 
olvasó  és  azt  kiWetö  válaszlmanyi  üléséről. 

Elnftk:  Hunfalvy  Pál,  Jelen  vannak:  Firezák.  Káldy.  fíerrmann 
Borovszky.  Strauss.  Vikár,  Patrnbány.  R^thy,  Ale-xics.  Munkácsi,  Páp^"^ 
Jankó  János  és  a  jegyző. 

A  felolvasó  ítlés  végén  Káldy  átadja  a  tilrsaság  könyvtára  ^ámí^ 
•  A  régi  magyar  zene  kincsei  >  czimü  munkáját.  A  társaság  kiváló  kösas* 
nettel  fogadja  a  nagybecsű  munkál. 

Hermiann  l»emulatja  Wlisioeky  két  német  nyelvű  munkáját  a 
gúnyokról.   A  kél  könyv   csak  a  napokban   hagyta  el  a  sajtót,  a  na.$& 
hecüü   adalékokkal  járul  a   rzigánynép    i-lbnographiájúboz  s  eddig 
kevésBé  mélUitott  népköltésének  lágablí  korlKíu  való  iároeri 


A  társasig  kOüzúnet^l  nzavn/.  u  kflnyvt&ra  szatiiura  Iplajanlotl  két 

■;a  munkáért. 
Elnök  a  vál.  Ütést  mesrnyitvun.  Herrmaiin  Antal   titkárt    lulszOlitja 
folyA  tigyek  előterjesztésére. 

Herraiann  titkár  elűterjcszli  Tokui  Ferencz  us  Duka  Juliánná  bihai-- 

roegyei  körítsszegapAtii  birtokosok  alapitványlevelét,  a  melyben  neveseitek 

iiéprjJ7.i  tarsHíúK  javííra  nci!y  Kverinekiik  állal  fizetendő  és  kamatjaiban 

rKörösszeiíapáti  küzác-g   ethrio^írapbiujának   tanulraúnyozására   l'ordílandó 

40J  frtnyi  alapítványt  ajánlanak  fel, 

Töl»bok  tiozzáíizólrtsa  után  a  val.  az  egész   ügyet  a  deniosrapliiai 

'^ízaknsztalyhoz  utasítja  tanulmányn/.í'uí  és  véltímónyadas  végett   K^yúttal 

kivánatixsnak  jelentven  ki.   hogy  az  alapítvány  jogi   oldalának  niegvizs- 

gáiftáa  szemponljáU'íI  szakértiüi  vílemi^nji  is  igyekezzék   nyerni  a  szak- 

Oízlály  az  alapító  oklevélről. 

Titkár  l>eMinlalja  Nagy  József  turdossini  tanító  be<:sea  ös  lerjedelnies 
lanulinányát  ^a  lótok  otthonáról  Árvaniegyehen*. 

A  munka  a  tfU  szakos/tiily  eltíadt'ijának  himlntra  kiadatik. 
Titkár  jelenti,  hogy  igen  sok  pontatlanság  (nerOl  fel  még  mindig  a 
lürs.  lolyóirat  expeditioja  körül,  pedig  ugy  a  titkár,  ramt  a  szerkesztő, 
Kmdiínt  meglettek  arra  nézve,  hogy  a  czimjegyz(^*kíien  előforduló  válto- 
lAíok  fdíylon  nyilvátitarta^sanak.  Tehát  csakis  az  expeditió  gondaUan- 
^2u  tíkozza  a  zavart, 

A  vál.  utasítja  a  szerkesztőt  és  titkárt,  hogy  az  expedilióbati  e  b^ 
f^ígí^íűnletését  erélyesen  szorgalmazzuk.  Egyelőre  a  legközelebbi  ftlzel 
'""nttíkiin  felszölilandriknak  véli  a  tagokat,  hogy  az  esetleg  kimaradt 
™2&lek  iránti  reklamáezióikat  a  szerkesztő  vagy  titkár  ezimére  juttassák. 
A  pénztárnok  szóbeli  jelentésében  a  vál.  tudomására  bozta,  bogy 
*  tíiegelözö  ülésen  kimondott  haiarozut  értelmeben  a  titkárral  és  szer- 
"sztövel  együtt  eljárt  megbizásáhan,  és  a  következő  leírást  sikerült  a 
'"ííltkor  l>enynilí>tt  .számla  tételein  kie-szközölniók ; 

A  küífazitittl  nyomdai  számla  szfírinl  a  társ.  folyóirat  évenkint  ltK)0 
P"-bün  31  frlba,  a  lüzes  l)oritok  stb.  10  írtba  kerül,  |)elit-szedes  után 
'apoiikini  fiO  kr.  esik.  K  leirá-s  üz  eddigi  négy  szám  költségeinek  61 
jfíttai  való  leszállítilsát  vonja  maga  után. 

Stj-auss  véleménye  szerint  meg  mindig  tetemes  megtakarítást  érhetne 
f^  a  társulat  a  nyomdai  költségekben,  ha  verseny-ajánlatra  szólítaná  fel 
^  ^Óváros   kiválóbb   nyomdáit   3   a   legellbgadbatóbt*    fellételek   alapján 
i  "^í^sátkoznék  valamelyikókkel  alkuba. 

A  vál.  egészben  bozzá,járul  Strauss  véleményéhez  s  többek  hozzá- 
^J&sa  ntán  megbízza  Strausst  és  a  szerkesztőt  ilynemtí  ajánlatok  beszer- 

3d3 


IRIIDALOM. 


zésével.  Ilsakis  ez  előzeles  hípés  megléteié  uiíin  bocsálkozhatilc  a  tár- 
aiilal  a  niíi.jilaii  l)eérkezo  o^jánlatok  niérlí^gelest^be. 

HíMTiimnn  a  vü,  tudomására  hozza,  hogy  az  orvosok  és  természet* 
vizsgálóknak  a  nyár  folyamán  Nagyvárndnii  tartandó  víndor^yijlésén 
lársuialnnkal  képviselni  szándékozik.  Tudomásul  szolgAJ.  Hi-irmaon  in«üt- 
ványára  a  vál.  felkéri  a  mién  szakosztály  ép  jelenlévő  elnökét,  raéll. 
Fii-c/ák  Gyula  prépost  nrat,  hnjíy  az  ungvári  liók  szervezkedéí*é!  jOaka- 
ruin  fiíívelemmei  kiférni  és  buzdílá-sával  elíi?egíteai  szíveskedjek. 

A  június  14-én  tartandó  Icgközeleblji  felolvasó  Ülés  progmmmjának 
megállapítása  után  az  ülés  véget  ért. 


A  bécsi  anthropotoglal  társsság  májn<í  havi  alésébcn  teve|e:(A  tagnak  viluz- 
totta  rncjz  l/ir<í.-iHni:i}iik  tiikárál    rir    Kfínmann  Aiuull. 

Az  'Ethnographia-  Azórll(íílrléKi:l>en.  a;;  iij  \aaak  folvlonos  jelentkezése  niiatl 
hibák  foríliilLik  L-líJ ;  tisztpltfttcl  kérjQk  la^^lársninkal.  sziveskejj^^i'^k  ebbeli  recbi- 
mátinikat  a  tilkárhoz  intézni,  hogy  a  hiányokat  pótulha^isuk. 

Az  <£thDúlügÍB(:be  Mitleilangeu  aos  Uu^ai-o*  és  az  *Auzejfferder  Gesellschaíl 
flír  dic  Víflkcrkuntle  Ungams*  tzímü  folyóiratok  csak  L  évi  október  hóban  fogaak 
folytató laqiisaii  megjplenni,  illetőleg  megindulni. 

UJ  tagok.  Atapító :  Év.  ref.  gyninasium  kóiivytára  Kún-Szt-Miklós.  Rendes: 
Holdhílzy  Jáiiu.s  apátkanonok.  Alcsúth ;  Concilia  Emil.  érseki  helyn'jkségi  titkár. 
Nagyszombat,  dr.  Katona  Lajos  úlján :  ár.  Ujwy  Lipót  Pécs 


Irodalom. 

Egy  román  lap  jubileuma     A   «Familia>.  &  magyarorszáin   románok    mánir^ 
dtlmi  kftzlnnye.  metyel  Vu  Icau  Jóeseí  25  uv  óla   egészséjíes.    hazafiaü   Ír 
acérkeszl,  most  nnnepli  25  itvea  jiibilanuniát.  A  Familia    ISfiö-ben    kelHke: 
mGíriniiuliisHkor  központja  lett  kiváli'i  szellemi  erűknek.  írtak  bele:  AIpn 
a  leghíresebt)    romilii    lyrikiis    k'iltö,    Cipariii  Timól.  a  nagynevű    nye^' 
Gvfjrgy.  A  kiváló    lokinli^lyíl    publicztsta.    Bolinlineanu    Demeter  a  ftiK.ut 
balladák  megalkotója  slh.  A  futai  nemzedi'-k  közül  itt  tílnl  fel:  Emiiiescu.    ■ 
elhunyt  legizmqsahh  kÖltÖ.  ki  egy  iij  iskola  nieg:ilap{iüJH  leli.   A   •F.ini''"'- 
he  a  rumán  közönségnek;  Arany.  Petőfi.  Vórösniarti.  Jókai  s  más  jeb 
művelt     A  Kisfal udy-társaság    Vulcan    Jözsefet.    irodalmi    énlemeinck 
IdiO-heu  mcrválabziolta   lev.    tagjának.    187lí-ben    pedig  a  bukaresti 
mányos  akadémia  levelező  tagja  kűzó  ikliilla.  A  jubiláris  szám  is  szei 
lllva  és  sok  neves  in»t.il  líi'i/.íll  <v.ikkel 

Magyar  közmondások  könyve.   Szerkesztette  és  kiadta   S  i  r  í  s  a  k  a   Andor. 
nagyérdekŰ  és  terjedelmes  munka  valószfnOleg  a  legtftbh  igazi,  erede-fi.  n/ipte^ 
mondást  larlulma;:zo  valamennyi  e  fajta  gyűjtemény   k^zötL    S  a  mily  ritka  ^^f*] 
lomra  vall  a  gyíytött  s  279.  oldalon  felsorolt    közmondások    nagy  sruima,  •-■ 
tudás  és  itélelesség  lönik  ki  a  közmondásokat   megelőző  s  azok    (ényt^gíf, 
Sitiiét  fejlegetíi  tanulmányokból     A  közmondások    betíirendhen    vannaíi    felsui-..!',;!  i 
mint  a  bevezetés  is  egy  közmondással    tréfásan  jegyzi  meg.  a  közönség   válouathat 
a  kiiz mondásokban.    «(ninl  a  rzisány  a  vad    köriéhen*.    Érdekes   n  h'' 
jellemzőbb  közmondások  összeálldása.  melybíl  szerző  a  magyar  nép  [> 
vonja  ki.  A  munka  Pécsett  Engel  Lajos  könyvnyomdájából  jelent  meg  .«  ..  ^  <<. 


354 


VEÖrES  KfiJTLlíHÉIfVEK. 


Vegyes  közlemények. 


Atfalpk  íi  ponyókás  viteleihez.  Mml  ax  «EÜino|rraphÍA*  mindnn  egyes  uAniAt, 

i'swl  rilvnslam.  Knni^k   -vp^yps  !íi^iÍPinényi»lc»  ex.  rovalAhan 

iie  t'fEy    rrflnrv.iH  lap,  a  'Tetnps*    nyoni.'ín :  mi  íh  az  aka 

I.  (iany6k.-lra  vftvp  viseli  a  mentei  V  Thomas  tAbortiok  lír 

I  vetle,  a  ki  ntíin    egóüí-^n    ludja    Az  ugy  fseu  nicii  I.  i.. 

a  t"r<iK  '.:irúk    nynkában  a  lnltogn    nicutél  .    azt    tutUn,    uA/y 

]a  kan  odii-I  i^y  minden  eey  le^rt^ny  keitő  siímkiiA   magv.  BtÍ51 

<in.    liOgy    lólialálába   luenekUlL  el  a  barczinez^rúl  s  i^ 

,     .*,,  Lif>py  a  «panYÖkáról»  adott  helyes  magyarázattal  —  mely 
'«zerínt  !u  nem  CK^tib.  mint  czmliúll  pArdaczbAr  —  én  as  teljesen  eg\'elcrtek. 
^dapest,  1890.  június  1:2.  Dr.  Ágai  Adolf. 

Szék  és  székely.  K  szavaknak  fnlyóiratank  21^.  és  következe  lapjAn  közíMt 
In-'""— '-f  ■  '  ujabb  ndnloknnk  jutottam  birlokáhn  Hn^-  ti  swflc  rsiikiigyan  Bíiros, 
r.  I  ;  jelent,  iiira  feles  száinmnl  viinnak  ndntnink.  Itr>*  1<*HíÍ-Im'»I    <SeefiU 

i  -  'ihvua  tifilgufjinüi*  .    (Arp    tg  Okuil     I    H2.I   1316Í)öl:    •ímhidfin 

>-iÍn-  Seek  rtjrantur*  ;  i.Melcrer  j.  Okiriiinyok  »  kelleinesi  Meiczer  család 
I.  Bpesl.  18yi).   17.  I  );  l-WH-ból  :    <;*er  iocuw  ptthuiim^'ium  CHlffo  Zerk 
:MÍmm^  <3zé!l  Karkav.  A  nairybeseuyöi  Besaenyey  család  turlénete.  Itó,  1  i  llven 
^VA  slri>a  pillakok  is  voltak    na^^'  szi'immal  pl.  ^Zeek*  patak  Líplúmef^yében.  illaz. 
VL  71.  1}  *Zekpnlhak(t*  a  volt  Krusznában  (u.  o.  VI.  91.)   Már  most  hogy 
^ff  ^  s7Mk«>í  vH^'yis.  az  -ely  ki-pző  fuiuiióJHra  azunns  az  -e*  képzíiévet.  arra 
kaim.    Múltkori  czikkeniljem  már  omlftellem,    hogy  a  mai 
Szék  város  ir>í(7.umszédságáb.in  fekvő  íízekulaj  réjji  liylyes 
jyaj  Vüii.:i7.a/.  s/<",..-  .u  =  sáros  völgy,  de  nevezték   Szi^kajnak  is,  mint 
*  az  erdélyi  ír.    I.t.,    íli'gui.sban   Inbiltam  :    *Zeekay»   alakban.  II  yen  a 
i».  fl  mit  dr    (.s.'iriki  lii-zsíi  barátomnak  —  a  krizúpkori  magyar  Inrténeti 
^z  e  kihint  tsnierAjf^nek  —  kíVszönbetek    Miiiilenki  ballotla  binH  a  rsikmegyei 
~     \.  Nt>vrt  a  niellette  folyó  Hur  ulábiil    Ftisztriesora    patakiul    kapla.    mely 
Illatén  «rtt-et  sáros  helyei  k('.i>e/.  s  még  kél  más  kíV/,elben  fekv*^  helynek 
Sott.  I.  I    líor-aszó  t-s  Bél-bor   f»lvnknak.   A  dunántúlon  is  voll  láyfi-bun 
Qrsxúk  ('ííorcfk')  fnlii    llaz,  Okinlár  IV.  3í>,  1).  de  Itngy  ma  minek  felel  meK, 
j^Dí-ni  Hikcrilll  m'.-g;»llíipilam.  K  Borszék  alaknak  basonmásút  találjuk  {Ií!»2. 
"  BO  a  prof  KriJóily  cs.  gnlgi>rzi   levéltárából)  Temesmegyéhen    Horss^fly 
»ío  Borgvkel'K  mely  egykor  a  Temesvártól  c.-ns'ugatra  esö  Szent-And- 
^faataroi-.  ViliiíO*.  bogv   e  helynévnek  a  székelyekhez  semmi   köze.    Bor- 
dete  nsak  n  Borszékkel  lehel  azonos,  de  nem   kellett  ahhoz  itl  is  okve- 
F«^  Bor  nevCl  paláknak  lennie,  elég  volt  lm  az  természetére  tior-patak  azaz 
aviz(s  patak  volt.    mely    azon  a  terUletcn    székel  képezett    De  ha  ez  á)|, 
nem  lehet  kétséges  az  sem.  hogy  a  széke«  és  székeZj/  szavak  feltétlenQl  azn- 

r,  K. 

Zsldó-betfis  magyar  feliratok.   BuJupeslen   s  vidéki    városainklmn    mindcnOlt 

Euiik   nliiális  voiiíitkozi'i^u  zsidu  betiis    feliraUikkal.    melvek    rendesen   niímei 

'     riak ;   Kleischbatik.  Selcliwaren,   Llenügel-Handluug  stb.  A  koz- 

■"lesuek  találja,  hogy  a  zsidübiílüs  pmfán  feliralok  csak  némel 

a    iiii   pediy    nem  e^^yéb    níí'giögzölt    előítéletnél.    Ismerek   kél 

bátrabb  feliralí-smáló  magyar   szövegül  írt  le  bélwr    belükkel. 

.  -jlu-il  anyádon  járlamban  az".utezák  sarkain  sokszor  isméÜniM  zsidó 

tUA  UtUm,  szép  nagy  belükkel  a  falakra  patronirozva :  ^5nK*?X  *K"12«S:  \T^^ 

[Jeibetüxyt!.  ezt  olvastam  ki  belőle  hogy ;  fiijen  Makray  A!adár.  Megtudtam 
.  htfv  e  reliralok  egy   kép vi.se Ifi- válaíizlás    alkalmábid.    Makraynak    egy    zsidó 

k.  a  Vi  ez  álon  is  szt-rzetl  jeUiltjónek  szavazatokat. 

■yei  ismerf5sí5mlÖl  balloltam.  hogy  18<)7  után  Érsekuj^'ánjn  egy 
piirn  ;:miio  ]ioigár társunk,  a  ki  kóser  vendéglőt  tartoU,  nagy  bQszkén  kiírta  a 

355 


RRPER1 


kocsmája  táblájára :  I  ^i^r^Z^^^^h  rTt:=!í:*^2  TíC  ^':;;:iJ5?n  na'2  (kóser   ve 
az  Kossutli  Lajoshol  !*! 

Ha  a  rítus  szokások  mefrkívánják  a  zsídúbetük    basználatát.    mért    ne 
halnánk  ilyen  zsídtt-inagyar  feliratukat  Budapesten  is?  ít.  Jj. 

Régi  magyar  siemelynév  u  erdélyi  szászoknál,  A  na^'v-szebeiii  evang. 
ploni  XVI— XVU.  századbeli  sireinl«>kpi  közi  olt  láthaló  az  163.H-ban  elhall  Go 
meiüUr  Kdlmcíit  szásx  ispán  sírköve  la.  Nem  tartjuk  érdektelennek  (nlonilfti^ni 
az  adatol  azok  számára^  a  kik  a  vé^\  magyar  sspmélyneveltkel  a  e!' 
jével  és  körével  foglalkoznak'  Tudvalevő  ugyanis,  hopy  a  XIV.  s.  . 
felál/i)  ri>i;va  mindinkább  kijöttek  a  kozfiaí!7Jiál&tb<d  régi  K/eni(^lynf^vetnk  :>  iit-Jyi 
a  kereszténységénél.  knl(>n('>seD  pedin  a  nyu^oli  népeknél  divatos  nevt^k  fot;IaIlák 
A  XV.  bzázadbau  már  csak  elvétve  Tordul  olo  egy-ejiiy  Gyula.  Akoa.  Aladátj^ 
Még  ritkábbak  a  XVI.  száriadban,  a  XVU.  százaillól  pedig  a  m-mel  Woirga 
azonosilült  B'arkoH  nevén  kívi'il  eddig  csak  az  egy  Ákos  (Barcsny  Á.  fejed 
névrdl  volt  tudomásunk  Magát  a  Kálmán  nevet,  melyei  a  martyroloiriumi  ^ 
banus  vasy  Colnnianus  névvel  i-sak  olyanforuiitn  azonosilottak.  miül  p.  a 
kori  Gyulát  a  latin  Jiiliusszal.  tudűmásunk  szerint  legkésőbb  a  XVI.  sx. 
élt  Balay  Kálmán  viselte.  fx  — ^ 

Ó- szláv  Istentisztelet  a  kathelikus  délszlávoknát.  Czettinjébi'íl  írják,  bogy : 
onvit's  antiviirii  rom.  katb.  érsek  a  !Stroszmayer  közbenjárására  és  támogatása] 
lett  kieszk'iztiito  a  pápánál,  hogy  mint  a  dalmát-szUr  katJiobkusnknál.  ngy*  a : 
tcnegrói  kai  ti.  efr)*házakb:ui  is  az  isteni  tisztelet  ó-szláv  nyelven  legven  tart 
A  czettnyei  állami  nyomdában  az  egyházi  és  iskolai  könyvek  nvomtaláajit  u-a 
betűvel  már  me^  is  kezdték.  (A  hajdúsági  ma^ffur  goröp  eg^yesüllek  évek  *ila 
getik  az  fi-asláv  liturgiái  nyelv  helyett  a  magyart  —  de  mind  hiába  '  i         R.  láA 


Néprajzi  könyvtár. 

Alntritif/  .Fános :  Magyar  kiiztnondások  gyűjteménye.    <Kis-Nemzeti  Mu 
49—50  füzete    Bpeal.  Franklin  társulat  kiadása,  379.  I. 

Sirisakn  Andor  :  Masiyar  kÖztiiuridíisi>k  kíinyve,  Pécs  ISW),  279,  1. 

F  S.  Krmtja  és  C.  Gr<3ber :  Mehemeds  Brautfahrt.  Kin  Volkst?po8  der  i 
Mohammedaner,  Wien.  I8y0.  IHÜ.  1. 

H.   WiiJtlf*cky :  Vom  wandernden  Zigeuner\'olk«.   Bild«r  Aus  dem  Lcbén 
Siebenb.  Zigeuner.  Hamburg.  IHHO.  a9tt   1. 

U.  a.  Volkt>dicbtungen  der   .SielH?nb.    und   Süduugar.    Zigeuner.    Wien.  Ifl 
4HI.  lap. 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma, 

Vikfir  Béla:  A  Kalevala.  ■Budapesti  Szemle-  1690   máJus-junínB. 

Dr.  Czirffuss  Qéaa'.  A  hUDu-gút   Atli  eposz.    •Egyetemea  Philologijii    kfil 
1890.  jun— jul.  lílzel. 

^'HIU  ^iern  ,•  A  székely  írás.  •Budapesti  Hirlap.>  ISíNí    l.H.  az. 

Hernudnn  Antal :  A  dimbroviczai  rliapszod  c^igánydalai   <6raa8Ó>  65— S7.I 

Dr    Wlishrkft  Henrik:  A  szerelem  babonái.  (Az  <Kllm.>  6-ik  számft 
tÁltöld*   laa-ik  szám.) 

Kiilc-iár  Kndve :  A  magyar  nyelv  képes  beszéde.  «Nvelvf1r«  1890.  juQ. 

liituter  Z^'nö :  t'gy  érdekes  népmesénk:  <ltrass^)>   IHWl   5>i.  59.  sa. 

Hei'i-mnnH  Antal:  A  néptanító  mini  népvizsgáló    •Népnevelők  laTM*^- 
14.  és  16.  sz. 

MtAdovtín  Gergely:  A  keresztbarálság  ^Kolozsvár'  18dü.  117.  sz 

XépmHlntság  Bekés-Csabán.  Jankó  János  rajza  uláu.  <Bu(lapettl*  Í9SHI  174.1 


H66 


felhívás. 

A     MavE^arországí  Ní'prajzi  Tárísaság*  niiiiiiün  rrudí)  laiiiai  liszie- 

feUiivatnak.    hotry   a    lársaság  javiíra   telt    alapítványuk   összegét 

aanak    kamatait,    ülotöleíí   a    tag-'^^í  Híjat    (!88ö-re  1  frt  50  kr, 

-TC    S  írt)    Or.   Borovftzky    Samahoz,    fitittt  a    Mfiffj/ar- 

fi  "S^prnjzi  Tfirsnfniij  pé^tshirosához.  Badapest,  Akadémia- 

2.  Bsám  u2im  ;iiatt  —  líígozeUzt'rílbí)cii  |in.slaulalvaiiy-lat)üii  — 

íthh  tieküldeni  szíveskedjenek. 


^  rigí    Néprajzi    Társaság*    piínzlarál>u    18í»»i  Június    ímvAI)an 

4  fii  50  kro»  tagdijak  (íMHif-re  1  \\^  50  kr..  IrtDÍJ-rta  írl):  Faytnó  llcnlnllrr 
—  M'"'l";'»i   Vifcii.i  T'iról;  Anr»'I         Flr    V;irz\   }ünti>.    —  Dr.  Wagner  L.'yos, 


U3íiZt:a4.'n ;  a. 


Uw2*ístu.  22  Irl  bit  kr. 


3  IHm  UgdtJ .  ConriliA  Emil.  \ag>*szomlNil  -  !>ibra  Viktor.  Kövesligel.  — 
Sándor.  Síentes  —  GKif  K^glevicli  ÜAbor,  EgreskAta.  —  Klein  Somu, 
stM.  ~  KolUr  Viliiioti.  Czegíéd  —  KulnvAnszky  Jeiiö,  —  [xr^ctporpr  Rll. 
—  Miklovicz  Hálini.  M.-M -Vásárhtly.  —  PÜAtby  Béla.  —  TlialltWy 
Q^es.    -  Vlncliovic*  Oyörg)',  N.-Kikinda 

Osszf*sen  ;   12.  0sá(2e!»?n  :  '^^  *'•? 

I  frt  50  krot  tandíj:  Lévay  József,  Miskolcz. 


^ssmaen  :  1 

Ossxe«en : 

I  frt  60  kr. 

B.    r/ániban  k<t 

.<A\  kimutatás  ^erínt 

1672  frt  H9  kr. 

fenleblti  t«i!e!el< 

>aiZBge     .       ,     .  - .  . 

»)  frt  -  kr, 

Foössseg  :   1732   frt  69   kr. 


•    A    meh   w\   iitAn  líikrjím  ninr*   ».Hn  Fltiilapest  éjiendó. 


[agyar  ethnograpliusok  nyaraló  helye. 

Jegenye  gyógyfürdő  Kolozsvár  mellelL 

Herrmunn  AuUl  lAnár,  Uogy  ertlúlyi  néprajzi  tanulmány  A  tjai  szAinÁr^  ir.-i«S 
imk  alkalnifts  kiit)da)6  és  pihenő  liclyel  biztosllsoiij  a  hol   Kalotaszeg   li' 
kénycttnfsen  lnnulniáiiy"7.basiu),  nz  erdt^lyi  r.  kutb.  üimiltn  i: 
vetU*  Jegenye   gyúgyfUrd^L,  s  axt  kivAlt  n  magyar  intellit:- 
IIMBebb  éh  leifolcs<^lib  nyaralta    kiritndulii,    ÜdUIŰ  é&  gyógyulú    Ueiytyé  ak.i 
a  Jegenye  wvii  vasiiti  l^tlomás  p^y  v'ti^nyíra  van  Kolozsvárun  innen.  A  ^<  ^  . 
Jegenye  magyar  köz»?g  k5zAl«(b<>n   fekszik,   erdős  hegyek  védte  kies  v4lgyb^n, 
méter  magaRsá^ban. 

Iv/i-rixe  kitdnO  hatiitiu  angulkómál  és  bAIyugbajoknál ;  hid^  é9  inelcg-r 
i\6\ :  szervi  Kzfvbaj,  Rrightkor.  idí^ghaj.  nnihsonyv.  csúz,  gyoinorbaj  stb.  ellen ; 
ismerlek  k^i7.t  Icgconri^ntráltAbb  vusnn  ttt[ifiirdAi  -  vprs7t*gi^ny8ég,  súpkór,  ciörvély,  i 
bőrbetegség  üLb..  IpgkivAltkHpcn  iiitndenneinfl  nÖi  betegs^kné).  KliinalJkas  gjú 
hely  légzúni  bajnknAl.  Tej-  t^  Mvó-kiira  a  tÜráS  saját  gazdasáKából. 

U)  Újonnan  berendezuK  vundi*g»zuba.  HajúL  keselésQ,  elsOrendll  viBüáé 
társas-  és  bérkocsi  kozlekedéti  minden  vonathoz,  reudps  fQrdői  zt;i)ekar.  zeöe 
olvasószollá,  hírlapok,  könyvtár,  tekepályák,  kinlnduhuink.  muLuLsógok.  ^er 
számára  iskolázás  és  berendezett  játszóhelyek  szakszerű  tnnftrii  felOgyrlet  melletll 
A  r<Ssaisont>an  rendes  sztntáTsaság. 

RendkivQl  olcsú  árak,  Szoba  napjára  50— 1'60,  havonkinl  m^g  olcsóbb 
fílelmezés  napjára  1  ttt   családoknak  és  havunkint  júval   olc!»öbb.   Ax  eltf-  ét  1 
8ai£t^<nban  letcnicsen  leszúllílotl  árnk. 

Ji'genycfíirdd    fölötte   nlkalmas   állomás   a  1iZonlí^zédos  Kalotaszeg 
ürdekes  (lépéletének  tanulmányozására.  Az  rrdeklcldiiknek  Jegpnyún  n  nv 
egy  &ü  etbnugraphiai  folyóirat  áll  rondel kezesükre.  A  Ultúö  Míjút  ktli< 
vidc^knek  főképen  néprajzával  fug  rotrialkuzni.    SzántUü   kiváló   baau    "iimni 
kilálásba  helyezte,  hogy  Jeuvnyéti  Tog  n>*aralni. 

A  jegenyei  firyögryfürdö  igazgra tósága., 


Gyűjtsünk  tagokat  I 

Félezer  taggal  kezdi  meg  társaBiiginik  iiyilvúiiDjtt  p 
Szép  szára,    de   vajmi  osekcly  azokhoz   a  nagy  tV  ■■  ' 
képest,    a   melyek    előttünk    állatiak.     KérjUk    ta^ 
terjet&zBzék  kOrllkben  társaságunk  eszméjét,  szerezzenek  n< 
híveket,  a  kik  anyagilag  és  szellemileg  t:'i  "ik   a  tái 

ságot    nagy    ezéljai    elérésében.    Tanulruáiij, .,.    .^űrének    i'n; 
felette  fontos  mint  kOzérdekű  voltánál  fogva  a  mi  tái'Su 
arra    vau    hivatva,    hogy   a  haza    ílsszes  népeit  nagy  ki 
ninnkára  egyesítvén,  a  legszámosabb  tagú  tudományos 
sUlet    legyen    az  országban.     Hogy   ezt    mihamarúbb  <. 
az  tagtársaink  buzgóságától  Algg. 


ETHNOGRAPIIIA 


AlAUVAUtíUSZAni   XKÍ^RA.IZl  TÁRSASÁG 


KRTi:siT(MK 


SZKRKEPZTI 


Dr.    RETHY    LÁSZLÓ 


TARTALOM. 


[    Baráti  Lajos :    A    Itáusiigi    i)AmBt< 
k'lepítésok  lUrtéuetéhoz 357 

II.   I>r.   KdU/nn   Lajos:    Mt'jejeicj'zéiiek 
a  t(>rUk-pslóc2  pílrhuzHtnhoz. .  3K4 

111.   yaffyfráo:  Kthnolo?in  H  nyelvá- 
Met.  Ti-J 


IV.  Thury  Jóturf    Kís-Kuh-HiiIm  nép- 
rafín  .  .  ,   iWI 

V.  Iroriiiloro  41(> 

VI.  Vegyes  kiiileiiiéiiy&k    . .      .    .  4lJ 

VII.  Néprajzi  könyvtár 4  Ifi 

ViLI.Külyóirittok    éa    lapnk    repur- 

toríumii  41t! 


A  •  Mugyarorsziltíi  Néprajzi  TársaBig*  pLÓirláráiia  jalius.  augiuxtas  (!s  axep- 
tcmb«r  hf^nfipukhan  befolyl : 

50  frto&  alapítvány  :  Schuelter  blviin.  ruz:»urty. 

Összesen ;  50  Irt. 
4  frl  50  kro*  lafldíiak  :  rt889-re  l  frt  öO  kr..  iBOO-re  8  frl):  Bacliil  D«i\jel.» 

—  Dr.  UÚLnúczy  .lüxsel.  —  Hi-nvtloJi  Klek.  —  Kfitviis-önk^p/ílliör,  Pt-c*.  —  I 
ArpAd.  —  Fín'zák  fiyula.  Uníi-Ar  —  Letlerer  Béla.  —  MiksKáÜj  Káluián.  —  :.. 
(jUSkU^v.  —  Dr.  Fruzsiiiszky  J.-inus.  —  Pr.  Hailó  Anlnl.  —  Dr.  SctiafArzik  Hrrcnat. 

—  Sii-it()l  Alajus,  —   Sziklny  Ut'I.-i,  Székí'üfpiiHpv.-ír, 

()ss/.es4*u:  14.  Osázuseti ;  H'A  (rt 

3  frtos  tagdijak :  Dr.  Ang^'al  Oftvid.  —  Qt'ulsili  Jakub  —  Qexő  Odöu.  — 
Dr.  Ilava^  (.iyiila.  HcMierc^t^,  —  Hórlnsy  Déta,  ~  UlvAnffy  Gyuta,  Lipló-Szeti^* 
Miklós.  —  Lenkei  lifurik,  —  Dr.  Ixipwy  Lipól,  Pécs.  —  MArfci  SAador.  — 
Odestalchy  Arlliur,  SRfcícüo,  —  Pfisziifr  Igmlcz.  —  Péter  J.-ínob.  —  Dr.  Radilf 
jevií.  LjuUnnir.  KauieiiífTa.  —  Sí^beslyén  üyüla. —  Kzallimái-)  tiyúrgy,  —  Szik 
Lajos,  Zilah.  —  Dr.  Tiiirring  Uuszláv.  —  Wolf  Dexsü.  Szeged. 

( híszcHcn  ;   18.  Üasresín     *»t  (rt 

I  frt  50  kros  tagdíj :  Weotlo  Krnö. 

Osázi'^ti:  1  (iaszesvn:  1  frl  6U  kr. 

A   7.   számlán  kní^nlt  kimutatja  aserint 17d->  l'rl  fí9  kr. 

A  ffnu-bhi  telelek  összege IRH  frt  óO  kr 


Foösaeeg  :   1901  íVt  10  kr. 


*  A  iiiulv  iiúv   (Jtatt  Likczíiit  iiiiirs.  lmJu  Ruüiipt-st  ériieiidű. 


ETHNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE 


SZERKESZTI 

Dr.    RÉTHY    LÁSZLÓ. 


-  évf.  1890.  októliOr  1.  8.  szám. 


A  bánsági  német  telepítések  történetéhez. 

Irta  :  Báróit  Lajos. 

A  németek  első  telepítéséről  a  temesi  bánságban,  mely  tudvalevőleg 
lindjárt  a  törökök  kiűzetése  utáni  időkben,  Merci/  Claudius  Florimund 
ibomok  kormányzósága  alatt  (1717—1784)  titrléiit,  eddigelé  csak 
íragos  ismereteink  valának. 

íjriselini,  a  bánság  első  monographusa.  inig  a  Mária  Terézia  alatti 
ftlonisatióról  oly  részletesen  emlékezik,  a  Merr^y  idejében  történi  tele- 
léseket úgyszólván  csak  érinti.  Kiemeli  ugyan  Merc-ynek,  a  báa'íáí? 
geDerátorúnak  érdemeit  a  török  bódoltság  idejélien  elpusztult  vidék 
inépesftése  körül,  s  a  németek  által  niegszúlitítt  régibb  vagy  az  állalok 
ftpitott  uj  helységek  ki>zül  is  íélsoníl  néhányat :  *)  tle  a  telepilés  rész- 
iéiről mitpcm  mond.  valószínűleg  azért,  mert  idev<)natki)z6  adatait  bánsági 
ja  (1774 — 76)  alkalmával  az  akkori  tisztviselők  elbeszélé.^eibül  s  nem 
réltári    iratokból  merítette. 

(iriseiini  hézagos  adatait  Délinagyarország  ujabb  monographusai 
lg  egészítették  ki.  tíöhm  és  Schwicker  egészen  az  ö  nyomán  indulnak, 
Eentkláray  pedig  «Száz  év  Üélmagyarország  ujabb  töiténeléből ■  ozímü 
les  forrásmunkájában  jobbára  csak  azon  adatokat  használta  föl  a  bán- 
igi  elsö  német  településre  vonatkozólag,  melyeke!  Czí.»ernig  ethnographiai 
iliTében    s  némely   dél  magyarországi    plébánia   levéltárában   talált.  Ez 

*)  A  Mercy  idejében  kokílkozelt  tisztán  ri"''iii<;t  lielyséíri'k  kiizül  (irisi-üni 
dwrtemplomot,  Szt.-Pétert.  Zátlurlakot.  rj-H<'sseiiyöt,  fj-Púcset.  Oettút.  Kuch*ic/.ot, 
ndcenaut  és  Gutcnbrunnt  említi,  a  vefívesl  ncnioluk  és  oláhok  alt;il  meir:<i'.álIott 
Aftk  közül  pedig  Uj-Aradot  és  Gyarmatát.  Látni  fofrjuk.  lio;íy  c  liolysógok  ruMii 
indegyike  nyerte  Mercy  korában  német  lakuüait.  másrészt  mc;;  focink  iryozodni 
ról  ia,  hogy  az  első  német  település,  bár  ni'iri  volt  oly  natrymérvíí.  mint  a  Mária- 
lézia  vagy  lí.  József  alatt  történtek,  niéyseni  volt  annyira  jelentéktelen,  mint  a 
iielini   által  felsorolt  belységek  számáhúl  következtetni  lehetne. 

£lhm»§rúfkim  I.  Hd7  - 1 


BARÓTI    LAJOS. 


adatok  azonban  nem  erdemeinek  röUéllenül  hitelt.  A  plébániai  lev 
tárakban  őrziHt  töljegyzeíjek  az  illető  knzség  múltjáról,  Jobbára  ki 
korból  valók  es  leginkább  csak  hagyományon  alapozzanak  Czoe; 
adataiban  pedig  sok  a  tévedés  és  ellenmondás,  a  min  nem 
kozhatunk.  mert  míg  a  későbbi  kolonisátiók  történetéi  gondos 
lári  kutatások  nyomiin  irta  meg  —  minélfogva  müve  forrásmunka 
is  szolgál  —  addig  a  Mercy  alatti  telepítést  illetőleg  beérte  Gnset 
hézagos  tndösiUisával.  melyet  ugy  látszik,  osak  az  egyházmegyei  névt 
nem  mindenkor  hiteles  adataival  iparkodott  kiegészíteni. 

A  németeknek  Mercy  alatt  történt  telepítésére  érdekes  világot 
nek  a  bánsági  volt  I  artomán  yi  kormányszéknek,  az  u.  n.  lemesvl 
administráczíónak  a  múlt  nyáron  a  budapesti  országos  levéltárba  kéri 
iratai,  melyek  addig  a  temesvári  pénzügyigazgatóság  irattárában  U 
pangván,  eddigelé  úgyszólván  elkerülték  a  dél  magyarországi  történetin 
figyelmét 

b^zck  alapján  kisértem  meg  a  következőkben  a  bánsági  első 
telepítés  történetét  adni. 


r. 


A  bánsági  puszta    vidékek    benépesjté.se   mindjári  a  visszafi 
után  egyik  kiváló  goniiját  képu/le  a  lartomnnyi  kormánynak,  a  Temi 
székelő  u.  n.  administrácziónak.  Azonban  a  passarovíczí  béke  megki 
seig  s  azon  túl  egész   1721  őszcig.   midőn   Merev   tábornok  a  szii 
hadjái'atból  a  gont^aira  bizott  tartonmnybu  visszaérkezett,    német  bi 
dalmi    lakosok     toboi-zásáról    es    tömegesebb    betelepítéséről    szt'i 
lehetett.*) 

Az  admlnistráczió  csak  1722-l)en  tett  erre  vonatkozólag  az  ud 
kamarához  és  általa  a  császárhoz  fólterjeszté-sl,  minek  kiWetkeilobon 
i^sászár  (Vl.  Károly)  megengedte,  hogy  a  római  biro<lalomból,  nevi 
u  fehÖ  mjiuti  kerühtbÓl   több  száz  család,  melyek   arra    hajlani 
betelepíltessenek. 

Föelvül  kimondták,  hogy  csak  katliolikus  s  nem  egészen  vagy^ 
talán  családok  vándorolhatnak  be. 

A  telepítvenyeseknek   kilátásba    helyezett   kedveztnenyekről 
birtok,  házhely,  több  évi  adómentesség  stb.)  nyomtatásban  kiadou  raó 


•)  Teinesvártt,  Lippáii,  Orsován,  Pancsován,  tagoson.  KaránselK>5cn  *  n ^i-tíi i 
Általában  a  tartomány  főhelyein  ugyau  már  cMbb  is  latáhmk  német  lakosokat,  d 
ezek  nem  Nétnelorszá^lrál  vándoroltak  he.  hanem  kiszolgiklt  vagy  rokkant  katoai 
Valinak,  kik  a  katonaságtól  megsxabadulván.  otlmaradtaJc. 

a5« 


pn9ensek  értesítek  a  népet,  a  fejedelmeket  pedij;  a  császür  levélben 
le  meg,  hogy  a  kivíindnrlók  elé  akaiiulyokat  ne  gördítsenek. 

A  telepílvényesek  toborzásával  1722 — 2H-ban  Oraussen  János 
Ufecht,  volt  századnál  és  kamarai  fötiszttartót  iCameral-Oberverwaller) 

»iui»jE  Mert!)'. 
Craussen  1722  kora  tavaszszal  ment  ki.  Hegensburgba  érve,  kérte 
t&&szári  úUevelek  menkiüdé-sét.  Md^jus  elején  már  Wormsban  lalál- 
E.  A  toborzás  űxye  ez  alalt  rízépcn  tmladl.  Hatszáz  családnt  kelleti 
lUia  Oaui^isennek  a  bándágha  vinnie,  ó  joval  többet^  kürülbeiíii  tOOO-et 
H^t  S«I.-MihályDapife  lekíildbetni. 

^^  Mi'n:y  nemcsak  a  bánsájíba.  har»*ni  Tolnii-  Feliér-  én  Rarnnya- 
©gTRi  i'r^)  jóiMíágaira  í-h  akart  német  gyarmato.sokal  telepileni  s  ezt  ismé- 
llteo  lelkére  kdtötte  Crauaseiinek. 

I         Június   elején   ('raussen    már    Danuí-tadthan    volt     Innen    érlesité 

[erevt.  hogy  a  mainzi  érsek  a  kivándnrtani  haílandóknak  szabad  nlmene- 

^l  bizitisitott.   mit  a  hesseni   rtyedelerntííl.  a  trieri    válaszliMejeilelemlöl 

»  a  würzhurgi  püspöktől  is  kinyerhetni  remélt.  Khböl  látjuk,  hogy  Német- 

'   :    mely    vidékéről    tolK)rzoUák   a  Iclcpitvényesekel.   I.  i.  a  mainzL 

'^kőtní{y)  válf4SztöfejeMewsé{fbÖÍ.  a  hesseu-danntiUidUherczey- 

íéffhSl.  Frankón  iából,  a  SvábfóMrÖl  én  a  /T'''*^^''- s^'óval  Németország 

Wann  vidékeiről,  melyek  a  XV'II  század  végén  a  franoziák  diilásaitdl  nagyon 

W»kat  szenvedliík,  Talán  nem  tévedünk,  midön  különösen  e  körülményben 

bressük  az  okot,  mely  e  vidékek   népét   arra  t)irta.  liogy  elhagyva  ös-i 

vél.   egy   iífmereilen,  a  torökitk   g>-á8Zos   uralma   ali)l   csak   nem 

iríii'vii  ííilszalmdult  vad  éí*  kietlen  vidékre  költözzék. 

A  toborzottakat  CrauHsen  négy  c^apathan  szándékozott  leköldeni  ; 

iu  elHőt  János  napján  Qún.  26.).  a  másodikat  Jakab  napján  CJül.  25.).  a 

'         hkal    Kertalan   napján   ^aug.  34.)   s   végül    a   negyediket   Mihály 

I  Bzept.  29.; 

.Azonban,  ugy  látszik  a  toborzottaknak  csak  egy  rés7<e  jutott  tényleg 

i-^ba.  mert  mint  Craussen  Merevhez  intézeti  egyik  levelében  pana- 

.  ijM     egy  áibai-átja    valamennyi    embereit    löbi^szélte  a  kivándorláatrtl. 

fdőkiizben    sikerült  ismét  meglehetős    számú   (\saládot   a    kivándorlásra 

rabimia,  melyeket  szolgájával  útnak  is  indított 

Az  1722-ben  bevándorlóit  családok  az  lijpahinkai  kerületben  — 
mlószínöieg  Ujpalankan,  Moldován  és  Fohórtemploniban  nyertek  szállást. 
Hehányan  közülők  letelepodhellek  Verseczen  is*) 


*)  Verseczen  éa  Ujpalánkán  ez  iWben  már  katfa.  lelkészi  taláiuok.  Moldovát 
m&ga  Ajánloda  telepítési  helyal,  mivel  ott  a  bevándnriottak  a  rácKoktól  il 
kalOaitve. 


860 


21» 


UARÖTI   LAJOS. 


A  következő  év  tavaszán  Craiissen  megint  kiment  Németors 
Azonban  hanyagul  járván  el  megbízatásában,  a  császár  a  becs  lui 
Nuásdorf>)a  rendelte  Őt,  hogy  az  időről  ídöi'e  odaérkező  csaladok  to 
szállításáról  gondoskodjék,  a  toborzás  ügyét  pedig  Merev  a  wonnsi  ata 
mannra,  Falkh  János  Ferenczre  bizta,  ki  e  megbízatási  egész  1727- 
teljesité  is. 

Csakbamar  élénk  mozgalmat  tapasztalunk  a  toborzás  és  telepíti 
körül.  A  bevándorlók  úgyszólván  naponként  érkeztek  Bécsbe,  bonná 
Otjukat  a  bánságba  folytatták. 

Az  1723.  év  rdyainán  leérkezett  családok  Versecsen,*}  Feh4i 
temiihmbnu,  Freidorfon**)  és  ha  orsovni  kerületben  íOrsován.  Mühiei 
bachun  V)  telepedtek  meg.  Ez  évben  nyerte  Uj-Arad.  Lippa  es  Nétn^ 
Ssl.-Péler  is  elsö  német  lakosait,  mert  1724.  február  elején  már 
nj  német  helységek  említtetnek,  holott  előbb  rúluk  nútil  ítycneki 
nincsen  szó. 

1724-ben  Craus-sen  végkép  kie.^etl  Mercy  kegyéből  Vagyonos  caal 
dókat  kellett  volna  tobonrania,  ő  azonban  úgyszólván  csupa  koldusok 
vitt  le,  noha  Merev  minden  vagyonos  f-saláiiérl  egy  Louis-d'ort  ígért  nd 
Hozzájárult  még  azon  körülmény  is.  hogy  nagyon  el  voll  adósodva.  Egy  idQ 
a  bán.sági  német  telepek  felügyeletéi  bízták  rá,  de  l725-en  túl  neve 
emiittetik  lóbbé  Men-y  bizonyosra  vette.  Iioíív  elboosáltalását  foxia  kért 
irt  y  Hebenlischnek.  a  bán.sági  kamarai  ügyek  vezetnének,  hogy 
lemondását  beadná,  el  kell  fogadni. 

A.  legtöbb  telepítés  1724  tavaszán  és  nyarán  történt 
-Az  él&Ö  bevándorlók   már   kora   tavaszszal   érkeztek.   Csakhiima 
ujabb  és  ujabb  szállítmányok  krtvelték  ökel.***; 

*^  Verseczen  ez  nlkaloinmal  li,  rcbértemploinbuD  A  cs&lid  telepetletl  m' 
Uiáblnsknak  is  Versec7.en  kellőit  volna  megtclepedniök,  azonban  dk  inifáhh  Prfai 
templomra  kiváotak  költözni  •oLtnni  rokonaikhoz*.  f>.  adatlról  scjtjtlk.  hogy  f>h4 
leinplomot  már  1722-bon  Ülte  meg  néhány  bevándorlót!  család,  líogy  *•  helyt 
alnpját  még  korábtuin.  1717-ken  vetették  volna  meg  námet  hevándorlnk.  nem  labi 
jűii.  Lásd  BOhm  L. :  Wetsskircben  ín  seiner  Vergangenheit  und  GugeiiwarL  %• 
Auflage.   I88I.  17  I. 

**)  Freidorfon  lÍ23-ban  már  kath.  pléháuia  álllltatolt  föl.  Liid  ScbeuiRtisim 
Cleri  Dioerensis  Csanadiensis  !8íí6-ról.  33,  és  D6,  I. 

*••)  A  német  hevándoiiók  Bécsbe  érkezlén'il  n  •Wieneri»chea  Diarium*  i» 
lékezik.  Ifív  172f  júti.  2-i.  (ól.)  azámAban  ezeket  írja;  «An8on3tcn  scynd  mtfa 
maién  dietfer  Tagén  einige  ÍTcbife  mit  ^hwiihíscb  und  Krüncküchen  Faiuüiendüú 
angekvninien,  welche  ihreii  Weg  ferners  nacher  Huuitarn  xu  Wasser  forl^setti 
om  gleicfa  wie  dkc  anderen.  die  srhon  im  gedachten  Kűnigr&tch  sich  bfloiiUch  aMi 
gelassen,  cin  gleinhes  zu  thua* 

360 


A  Binsioi   NÍNET   TELEPfTÍSEK   TÖRTENETÉUEZ. 


Fnlkh  és  emberei  százával  küidUJc  le  a  telepitvenyeseket.  Azoaban 
dntetb«n  nem  jártak  el  kellő  óvato^Lságga).  Így  történt,  hogy  a  be< 
lök  kim^  alntlornliftM    IiUiiei'Aniisoli  is  vegyüllek,   ów  liogy  a  némi 
birú  L'saladokíín  kívtü  sok  tilyan  ir^aládDr  is  küldttík  le,  melyek 
szegények  lévén,  sem  házilag  letelepedni,   sem  gazdaságot  kez- 
nem  voltak  képesek. 
Ej:  okhul  a  rsaszár  nyilt  levelet  intézett  az  érdekelt  birodalmi  fejedel- 
khez,  kérve  Ökel,  hogy  a  felsörajnai    kerületben  tegyék  közhírré,  mi- 
st jovörc  csak  oly  családok  fognak  a  baláron   átboosáttatni,   kiket 
Jmök  tudtával  és  beleegyezésével   fogadtak  fel  a  császári  biztosok. 
A  U'telepedni   szándékozott,  de  kiutasított  csőcselék  —  (*liederlich 
alosíJe-iíindeU  —  írja  Kalkh. —  hazaérvén,  a  ki vándorlani  készülök 
U  mindenféle  álhírek  terjesztésével  nagA*    mozgalmat    kellett.    Falkb 
adent  elkövolelt.  hogy  az  ekkép  félrevezetett  népet  meggyőzze  a  haza- 
allitiisamak  hamis  volta  fciül.  Sokan  azonban  előbb  a  bánságban 
Jelt  rokonaiktól  vagy  oda  küldfttt  embereiktől  vártak  hiri,  mielőtt 
fcpifcat  a.  kivándorlásra  tényleg  elhatároznák. 

FuLkh  minderről   levéU>en    értesítvén    Mercyl,    azon   véleményének 
11  kifejezési,  hogy  jü  volna,  ba   mielőbb   ily   biztató   levelek   érkez- 
i,  kQli'miVsen  a  bánsj'igban  letelepedett  jobbmódu  bevándortóktöl,  kik 
itt  e  lekinletlien  legti'tbbell  egy  Siíhmabl  nevű  Oravi<«án  lakó  inér- 
tel"ielne.  mert  ez  nagyon    meg    van    elégedve   sorsival,   és   sokakat 
lyutt    bátra,   kik  az  6  |>éldi\ját   követve,   a  liánságba   költözni  és  ott 
líele[>6ílni    hajlandók   lennén*'k.*)   Hogy   a  lelflepftltek   fsaku^an    meg 
iltak  elégeíjve  sorsukkal,  kitűnik  onnan,  mert  kozülök  töbl)en  útlevelekért 
lywrodtak,  hogy  Németországba  menve,  visszamaradt  rokonaikat,  bará- 
ti a  bánságba  lehozho.'^sák. 

^Az    1724-diki   nagy    telepitéö    alkalmával    a   következő   helységek 

német  lakosokat:  KÍ!*-Btícakerek  (?).  Herekutza,   lírunkenau.  Csa- 

Cservenka,   I»enla,   Delta,    Kreudenthal.   Cutlenbrunn   (Hidegkút), 

■mialha.  Hüupi-dorf.  I.angenfeld,  Lupkava.  Majdan.   Mnnrath  iMunár). 

hmsova.  I'eiúúmos,  Rebenberg  Rékas  líiidna  Clava,  Sahaja,  Salhaiisen, 

obenthal.  Szakalovicz  és  Uj-Pécs. 

flíhetOlpg  ugyanekkor  népp^sühek:Deliblat,  Kudritz,  LagerdoH",  Mako- 
Neudorí.Pethlova,  Russova  és  Vojlek  is.  Az  orsovai  kerülelben,neve- 
sa  Orsován,  lovábhA  N.-Í^cskerekeii.  Fehértcmj^Iomban.  Üj-Aradon,**) 


Faikh  levole  Merevhez :  Worms.  1724.  oltlébor  8. 
••;  tjj.Aradon  17*24.    tavASZ   elején  40  család    (elepüU    Május  elajéa   aíabb 
ftdorlók  érkeztek. 


Lippán*)  és  Lúgoson  is  sok  bevándorloU  család  telepedéit  meg  as 
év  folyamán 

Aü  1724-.  éTvel  az  első  német  telepilés  nagyjából  bMl 
fejezve.  A  kővetkező  években  csak  szórványos  telepítésekről  rai^ 
nuitíunk.  így  I72rj-I>en  jol>l>ara  l^(üzhól  több  tí^alád  vándorolt  be,  a 
ban  ezek  iigylálszik  nem  építenek  nj  falvakat,  hanem  csak  a  naei 
német  helységekben  telepednek  meg.**)  f 

172r)  elején  az  adminislráczió  p!)teni«t  küld  a  Nellenbnrgi  grö^ 
!akó  Giroüí  Kerencz  Miksa,  a  császári  tai-lományi  milicxia  hada 
részere,  hogy  a  bánságba  vándorlóm  hajlandó  német  birodalmi  o^alád 
íllelöleg  tudja  magát  mihez  tartani.  ^ 

Ugyanezen  év  nyarán  isrnet  érkeztek  bevándorlók  NémetorflH 
kik  a  verseczi  kerületben  nyertek  szállást  ValösziaOleg  e  bevánd< 
voltak  üzok,  kiknek  hajóra  szállását  Falkenslein  báró,  akkoril)an 
grí'imbachi  apát,***l  rokonának.  Merev  tábornoknak  maga  adta  I 
írván:  «hogy  a  telepítvenyeseknek  egy  ujabb  szállítmánya  a  Oi 
hajóra  kelt,  hogy  a  bánság  mosolygó  virányaira  költözzék.  >t      H 

A  csuszán  biztosokon  kivhl  inapuk  a  bevándorlók  is  buzgólH 
telepitvény&sek  toborzásában.  Az  1720.  ev  folyamán  is  többen  ké 
útleveleket  hogy  németországi  rokonaikat,  szomszédaikat  magukkal  ho 
a  bánságba.  Mások  e  czélból  kiírnak,  igy  Wolf  János  pancsorai 
(Hohullheissí,  ki  tftbb  izben  írt  volt  hazájába  és  toborzott  gyamn 
sokat  azonban  az  ottani  viUa^^ztófcjedelem  (ugy látszik  a  maínzi  ^ 
alattvalóinak  b^itbünletcs  terhe  alatt  megtiltotta  a  kivándorlást   flj 

De  akadtak  olyanok  is.   kik  megbánva   beköltözésüket    \ií3^ 
visszatérni  tihajtoltak.    Némelyek    tényleg  vissza  is  szöktek.ff  Az_ 
nistráoj^ió  ezek  visszatérítése  ügyében  írt  is  Falkhnak,  ez  azont 


*)  Lippái)  1724.  nyárin   már   oly  sok  niímet  család  lakott,    bogy 
kis  kápolna  nem    volt    képes   őket    befngAilni,  a  miért  az  isteni  tisztelHet 
tárban  kellett  tartani. 

♦♦)  A  «\Vienerisches   Dinrium    1735.   június   23.    (50.)   száaiábun 
érkezett  bcv.-indorIókrúl  ezeket  olvassuk:    <Freytagden  22.  Dílorjunii).  — 
dicsér  Tagén  abermalen  einige  Teutscbe  Fainilien  aus  dein  Reich  zu  W; 
angelangt.  um  ihre  Reis  Femer  oaeber  Hungam  furlzusetzen,  in  welcbem  K5ni{ 
hereits  vicle  Ort  durch  Üiese  Tremde  Ankömmlinge  an  Háusem    und  Féld 
zugennmmen.* 

•'•)  Kés/líib  1730~89-ig  csanádi  püspök. 

t  Falkenstein  br.  levele  Mercyhez  (kivonat):  1726.  Worms.  mái 
melyben  arról  (-rtesíti  Mercyl.  «da8s  eine  neue  Suile  von  Kolunisten  anf 
sich  eingeschifret  und  in  die  lachenden  Gefilde  Banats  ilbenüedeln  woDr*. 

tt  I72ö-iien. 

368 


lm 


adrán  Mercynek,  hogy  a  ^szökevények  kiadásának  U'tbb  akadály  all 

in,   JLZ   admínisirá(vjó   a  további    lépcficklÖÍ    oliilll.   Az   uj-arndiak 

ítzül  is   172ft-ban  többtrj  vissza  akartak  térni  haiuijokhu,  de  az  admi- 

r*iczi<J  szigorúan  meghagyta  az  uj-aradi  amlmannak,  hogy  a  kincstár 

&ltséi;én  beköltözött    birodalmi    r'salúdok   semmi  szín  alatt  vissza  nem 

t-sá  Ihatok 

Késúbb  iiy  elégedetlen  bevándorlókkai  szemben  még  szigorúbban 
el  u  tartományi  kormány.  1728-ban  az  ujpalánkat  kerQlet  egyik 
lemet  helységének  lakosa  minden  engedély  nélkül  vissza  akar  menni 
íémelorpzógba.  Az  administráczió  ezt  iimglinlván.  ráparancsol  a  kerületi 
j^lttartnra.  hogy  az  illetőt  minden  lekeli'iria  nélkúl  zárja  el,  t'S  ezt  a 
5bbi  német  telepitvényesek  közíHi  hirde^íse  ki.  hogy  minden  kedvök 
tirapnjen  a  kivándorlástól. 

l727-en  lúl  egész  Mertry  Ubornok  haláláig  (1734.)  nincs  nyoma 
Ifljabb  német  lotepftésnek.  Az  e  irzélra  szánt  10.(XX)  frtnyi  összeget*)  a 
Ibécsi  udvari  kamara  a  Béga  szahályozáí^ára  rendelte  fordítani,  hogy 
[ekkép  Temesvár  lakói  friss  es  ihati'i  vizet  kapjanak. 

Ugyanezen  évben  az  udvari  kamara  Kalkhkal  is  elszámolt,  mibÖl 
rVílágna.  hogy  a  telepítés  lig^e  végleges  berejezest  riyert  Falkh  ugyan  az 
'  1727-ik  év  végén  még  egy  emlékiratot  intézeti  Mercyhez  qitóI,  hogy  a 
Jbtosag  népesilése  mikép  volna  legjobban  eszközölhető;  egyúttal  azt  is 
fjetenté.  hogy  ismét  sok  családot  toborzott  össze.  Azonban,  hogy  e  esa- 
tényleg  le  is  érkeztek  volna,  annak  az  iratokban  legkisebb  nyoma 
en. 

Oísszege/vén  az  eddigieket,   Mercy  idejében  a  l>ánságban  a  követ- 
nemet  telejiek  keletkeztek:  A  rífrtíiafí/ kerületben  :  l'erjámos  (1724); 
tetfíejsvdriban :    Némel-Szt.-Héter    (1723),    Brm-kenau   (1724),   íiyar- 
[laaiha  (1724),  Temesvár  (1717),   Némel-Rékas  (1724).  Freidorf  (1723\ 
Uj-Hées  (Neii-Wien,  1724),  Kis-Bettskerek  (1724?).  Munár  (1724  v.  1725), 
ííetídorf  (1724?) :  a  c^dkovaíhcin :  llcnta  ;  1724),  Detta  (1724),  berekucza 
(1724).  Vojtek  (1724?),  ÍAákova  (1724):  a  vertieczÍbeM:\\iv^^vj.(\122), 
ICecrrenka  (1724,!,  Kudricz  (1724  v.  1725?),  Ugerdorf  (1724?),  Bogsán 
1(1722  —  25  ?),    Dognácska    (1722—25  ?) ;    a   pancsovaihan :    Pancsova 
(1724).  Ploschicza  (1724 ?j,  Deliblal  (1724?!:  az  uj-paláukaiban;  Uj- 
Halánka  (1722),  Diebicz  0724?),  Hadimna  (1724?),  I'ozsezsena  (1724?), 
' Matkovi(.*z  (1724?),  Moldova  Í1722?i Szakalovicz 1 1724>,UngenfeId (1724), 
li*ebenberg  (1724),  Jossovnik  (1724?,),  Hetrilova  (1724?),  I'otok  U724?J, 


*i  Vftjjon  évenkiínt  ennyi  íteszegot   rordltottalc*e  &  németek  telepítésére  vagy 
i^^M  1727-K  STdntak  ajiDyít,  Rz  iratokból  ki  nem  tfiuik. 


Makovicz    (1724?).    Freudenthal    (1724),    Híiuerdorf   (1724),    Rua 
(1724),  Salhausen  1 1724).  Weisskirchen  (Fehértemplom,  1723),  Ora^ 
(1720—22-,    Lupkava    (1721).    Majdan    ft72.H    Rudna    Clftva   (17^ 
Saha^ja    fl724),    SuL'herilhal    (17241;  a  becskerekihen :   Nagy-Hecskí 
(1722—231 ;  a  lugoftíhan :  Lúgos  (1724);  az  orsovaiban :  Xémel-Or 
(1723).  Mühlenbac}í   (1724?).   Schabendorf  (1724?);  a  h'ppftihart : 
Arad  (1723).  Lippa   (1723).   (iulenbrimn   iHidegkúl,    1724);  a   kar 
fieMfütben:  Karánsebes  ("1724?)*) 

E  szerint  az  iíjpaláakai  kerületben  24.  a  temesváriban  10,  a 
secziben  6.  a  c-iákovaiban  5.  a  paneíovaibao  3.  a  lippaiban  é3  mi 
ban  ugyanannyi,  a  Csanádiban,  becskerekiben,  lugosiban  és  karánsel 
egy-egy  nérnet  belység  épQlt   Mercy    alatt   s   így   az  ekkor   kelelfce 
német  helységek  száma  összesen  58- ra  rúg. 


Megjegyzések  a  török-palócz  párhuzamhoz. 

li-lü :  dr.  Katona  lAtjos. 

Folrlalis  6s  vége.**) 

II.  A  hős  ifjűkori  csiupei. 

1.  A  hős  már  gyermekkorában  jelét  adja  roptmnl  ercének; 

ff)  egy  óriitei  kö  elbengeritése   últal  (V.  Ö.  a  Theseug-mondá^ 
így  pl.  Cd'.  Cr^  Ed': 

61  fák  kilépése,  háníísuk  egjszerre  való  lerántása,  egész  fák  ponA 
őrlése  által,  pl.  Ma\  Ma".  Ma*.  (Ezen  erőpróba  többnyire  a  bosszú  időn 
ál  történő  szoptatás  molivumávaJ  kapoao3all«ri  fordul  elö  és  sikertelen- 
sége esetén  ujabb  szoptatási  időszak  követi  mindaddig,  a  míg  a 
kellő  erőre  kap.  így  az  id.  magyar  mesékben.) 


*)AMercyid«j4benkdelkezeU  bánsági  nt^irit^l  (telepeket—  Kts-Rccskerek.Mui 
N«udorr.  Bogsáii,  Dognácrica.  Oravicza,  Lupkava.  Mnjdan,  UutlnH-Oiiva.  SoIjkji. 
Suchentlial.  Mübleohach  és  Scliabendnrí  mellAKés^vel,  melyek  podig  STEÍnl^n  ekkor 
telcpiltPttek  —  így  snrolja  fel  fgy  nfH-br-n  írl  jegyzék  (•Specilicalion  dei  de  fado 
in  denn  Temeswarer  Baiiat  Iwfindlichen  teutschen  orlscbaflen*),  m«lyet  Pcsty  Frigyti 
bátratmgvott  irataíbiM  dr  FejérpaUiky  La.szló  iir  szívessége  folytán  lolm ácsol battAort 
Eredelij**  a  hérsi  udv.  kamarai  le\'éllárban. 

**:  L.  az  *EthnoKröphia»  5.  számának  227—231.  II ,  krtlőnoseii  a228.  l,  újá» 
1év6  jelmagyarázatot.  Rgyúttal  rtgyelniezlclem  az  olvas<)t  a  23*1.  1  2.  sor*b»ii  I4vtf 
érteleinzavard  stíjLóbibára :  i^emn  helyett  totemre  olvasuDdó. 

864 


MBOiKGYZlsRK    A    TÍ^RÖK-rALÓCZ    PJRHUZAHHOX. 


c)  A  hősnek  13  ó>ves  korában  nuir  hosszú  szakullu  vun :  Cd*^. 

d)  A  hós  erőszakosságai : 
!  ellen.  pl.  l.  Mí»'; 

j...  .:  jiarsai  vag)*  azok  elten,  a  kik  er^/^os  természetét  fékezni 
fsokezor  minden  szándékosság  és  ártó  erejének  tudata  nélkfll). 
Cd',   Cd*,   Cd'\   Cd^   (csak   általánosBágban   megemlítve,   bogy 
fon  posaz*).   Cf*.  í^.   Dc^   EP-    rilré   83.  ssi.  =  Cf*  (csak  a  hös 
==  «Muiacunnulla«  utal  g'jnosz  csínyeire),  Me*  ("^  Munkácsi,  Votjúk 
pk.  hagy.  96.  li: 

7,1  a  feni  elsorolt  meM'kt»cn  leirt  rsmyekhez  egészen  hasonlók 
jtaak  dö,  de  a  hös  későbbi  életszakába  i^^nek,  a  (''.d"jegyíi  mesében, 
2,  Mintán  a  hös  tÖbh8Zör(  rendesen  3-8Zor)  isméUödÖ  jeleit  adta  erőszakos 
>ítkezholeiIt>n  tonné-i/.elének  s  hirtelen  kilüi-é.séhen  inindenl  kísujló  haraj?- 
itak,  környezete  szabiuhdm  óli;ijt  tdle :   még  pedig  úgy.  hogy 

fi)  üiegen  szolgrUatbn    küldik :   rsakhogy    itt  is  oly  rakonczátlan 

a  niin6  odaliaza  volt.  s  rendasen  azok  vesztenek  rajta,  a  kik  ki 

aak  vele  kölni  s  valami  forlélylyal    vesztére   törnek.    Számos  mese 

:amiY»l>an  tartozik  az  íU  vázolt  keretbe,  a  mennyiben  lényeges  tartalma 

|kcrekebb  egészszé  fUződcí  átlagos  seltema  tagozatának  e  II.  részével  pár- 

Qos.  Viszont  igen  sok  tnesél>öl  e  U.  rész  itt  d>-vel  jelölt  motívuma 

hittíi>Tíik,  tí  helyette 
b)  a  hös  sikerrel  koronázott  erÓpi*óbái  után  (vag^*  iiyek  nélkül  isi 
onnal  a  naffy  vüfígbn  itttlul  kalandokat  keresni.   Htjában  többrend- 
tli  csodtüatos  erővel  vagy  tehetséggel  jele:^kedő  társakat  szegődtet  maga 
a  kik  a  legtöbb  ide  tartozó  mesében  utóbb  árulóivá  lesznek  azon 
ba^^SEüságukban,  hogy  elÖbb   egy   alkalommal  gyávaságukért  a  hös 
lónevetíe.  vagy  azért,  hogy  a  szerzetté  zsákmányon  ne  kelljen  vele 
Jok,  illetőleg  az  öt  joggal  megillető    omszlánreszt   neki    atenged- 
Ez  azonban  már  a  ül.  éa  IV.  rész  tartalma,  a  melyek  eiöbbüe  a 
eniény  előzményeivé}  együtt  a  következőképen  taROzódik : 
ni.  A  ftósnek  az  (Uvilá{jba  való  hsztilUwt,  azt  megelőző  kalandja, 

ütrakelésebez  való  elokészlilele.  fegyverkezése. 

1,  A   hös   igen   sok   mesében    a    <Síe{//r#eíi-mondara   emlékeztető 

testersMfei  tanú!,    mielöll    i'ilra    kel.    Fegyverül  rendesen  óriási 

rongot   vagy    buzogányt   kovácsol   magának  s  annak    tartósságát 

bboytre  s^át  homlokcsontján  vagy  leje  tetején  próbálja  ki  akként,  hogy 

ÍPveyöí»e  felhajíiván.   koponyájával  fojtja  fel,  a  melynek   keménységen 

vaábunkó   i-ende-sen    csak   hannttdik  javított   kiadásában   nem    vall 

íyínt.  (Itt  is.  mint  már  előbb  ismételten  s  még  utóbb  is,  a  mesékben 

")■  to'akori  .lrigeminaUo>-val   találkozunk.)   Oá\  Cd*,   Cd»,  Cd'*   (500 

36Ó 


DR.  KATONA   UJ08. 


fontos  bunkó),  Oubernalis  (Cosquin  I,  11.  1.)  —  Cf^,  De*  (3  mázsáa)| 
(a  htjs  kovácsnak  a  lia).   De*,   De*   (kovácsnak   vasból   kovácsolt; 
Eb\  V;  RadlolT  III,  315.  I.  =  Me'.  Ma\  Md'  (Kunoss  o.-török  mc 
Braga  47.  sz.  --  Ca*  {\Q  mázsá3\  íímndtvig  II.  72.  1.   (Cd'-tel 
!:amos,   de  részben  Cosquin  69.  számú  meeiéjére  is  emlékeztet,  a 
tígészben  más  typusboz  tartozik.) 

2.  A  hös  társai: 

a)  Csodálatos  crcjfí  vagy  tchetségft  alakok :   még   pedig 
hároiti.  Többnyire  a  következő  3  typus: 

%)  Egy,  az  idetartozó  franczia  mesékben  *Tord-Chéne»  i= 
kicsavaró),  a  nemetekben  «Haumdreber«  néven  szereplő  s  nevébei^ 
lemzett  alak:   Cd',   CdV  Cd''  (V.  o.  Sóbillol  I.  6.  sz.  ^  Cd'*), 
Sebillot,  Lit.  or  8*5.  I ,  Uc''  ( «Tanncndreher»).  De* «'«  IV^  («Baumdref 
CP.  Df^  Kd'  (mind  a  három  mesében  -eKt^'sz  Iákal>  tép  ki  egy  ránt 
Cc'  és  Ca'  (a  hol  egész    tenyüszálakal   szakit  ki.)  Az  utóbb  emlt 
mesében  névtelen. 

p)  Egy  hegyeket  told  vagy   Idmasztó  óriás,  a  l'r.  mesékben^ 
desen    -  Apptiie-MonUigne*    y Hegy(ámasztó).    pl.   Cd*,    Cd^    {* 
Monlagne»),  Cjj^*'  (<Appuie-Monlagne»  egy  ide  tartozó,  de  más  beve 
mesében^  Cd"  f^Dí^cotle-Montagne*),  Cf*. 

f)  Egy  malomkövekkel  Uibdnzö  harmadik  erős  fíczkó,  a 
mesékl)en  többnyire  Jeíin  (le  la  Meule  nevet  visel.  IM.  Cd*.  Cd"  («i 
PaletO,  Cd"  (< Meule  de  MoulínO. 

Párhuzamos  magyar  meséinkben  e  liároni  alak  többnyire  •  Fau^ 
(Ma*.  Ma-\  Ma^  Ma*;  v.  ö.  SchoU  U\.  sz.  =  Cg*),  ^Kőmorzmló> 
Ma'.  Ma*;  v.  fi.  Cg")  és  •  Vasgyúró*  (Ma*,  Ma-.  Ma*)  néven  szer 
Ma-*-ban  a  J3)  alatti  < Hegytoló*  (illetőleg  —Uimogató]  lordul  elö  má.«o(| 
magával :  Istvánffy  ür  palócz  meséjében :  Hegyhengergető^  Kógi/Hriiú 
FanyövŐ:  Munkácsi  votják  meséjeben  (Mc')  a  kél  társ  egylke,| 
hossztí  ba.juszos  ember*,  a  ki  'bajuszával  hnlIámoztatja>  a  Káma 
a  másik  pedig  -egy  igen  nagy  hegyi  ember>,  a  ki  ^a  hegyei, 
uijával  rúzza».  tebál  a  mi  Uegytolónk  édes  testvére. 

5)  Egy  negyedik  alak  e  csodálatos  erejű  ficzkók  társaságai 
alattira  emlékeztető  Boyi-Dos  (l'entamerone  28.  sz.  ^  Cr*:  Axilnoy, 
Korluné  =  C^'":  Forie-Échine,  v.  ö.  Chavis-Cazotte  egy  arabi 
meséjében,  a  hol  szintén  Bon-Dos;  u.  o.  egy  másik  ezzel   rokon   t£ 
Tranche-Mont  néven  s  v.  í>.  ezzel  egy  picardiai  mese  Brise-Mo 
nevű  ulakját.) 

e)  A  Cc'-belí  pnom  hallású   társ   nem    tartozik  e  kürbe^ 
a  csodálatos   tul^jdonságokkal   bíró  szövetséges  mesehősök  egy 


^Gd 


tis/UHyából  került  ide  át.  ahbó)  t.  t.,  a  melynek  viselt   dolgail   tegbeha- 
tóbhan  Benfey  fejtegette  az  Ausland    1858.  évi  kötetének  41 —4ö.  szá- 
laiban 

Nem  érdekleien,  hoRV  az  ide  tartozó  mesék  kiizíil  sokszor  a  térbftn 

lástól  legiávolabb  Állók  is  mennyire  egyeznek   még   a  piirl>e.sxtHiek 

^es  részleteiben  is:  kiválókf^pen  mondható  ez  a  höa  és  a  hozzá  szegődő 

ik   talátkozásokor   vúitott   szavakról,    így  pl    Minaef  88.  sz.  indiai 

íjéi  (—.1*)  V.   ö    a   Dc\    De',    CaV   Cf"   (MijaLovie*    123.  1.)  é5  L 

német,   portiigall,   bosnyák  és  avar  mesékkel,  valamint  a  legtöbb 

ÍÜíaelt  mesével. 

Cl  Citmpbell  Hi.  számú  gaéí  meséjében  iltt*'),  a  melynek  egy  u 
lyi-féle  *KiIencz»-re  emléJcczietö  úzvegyuHSzonyIm  a  hőse,  ennek 
a  taraai  (a  kik  különltcn  nem  árttljök  el  öt,  mint  a  legtóbb  ide  soro- 
biidn  mesében)  az  ej  alatti  finom  imUdsú  mcllotl  egy  nngyétü  és  egy 
kataliHijK  ivó,  a  kik  szintén  iiikálib  a  licnfcy  elÖbb  idézett  tanulmányá- 
ban összeíillítolt  mesék  hÖsei  közé  tartoznak.  Ép  így  a  Steel  és  Temple 
3.  5Z.  iiidiní  me.'í<''jOnck  (.]*t  koíizönis.  kovács  és  aKzUtlos  niestepséf;bí*n 
kívalí)  alakjai,  a  kik  egy  (irpnszemből  született  híi.snok  szolgulatáliii 
s^Ödnek  (v.  6.  az  h  motívum  1.  pontjával),  de  szintén  hivei  maradnak. 
lioloit  a  mi  Ihománk  tiöztán  mogörzöll  változatai  ép  a  társak  árulásában 
egyerDek  egymással  r-s  temek  el  legitikább  az  Ausland  1858.  41—45. 
ttímaiban  taglalt  mese  c'soporttúl. 

b)  A  hös  társai  közönséges  kalandhajhászó  emberek  számos  oly 
wiesébeii,  mely  az  I.  alatti  bevezetés  helyett  az  (I)  jegyflnek  kapcsán 
^n^íKxiik  felélíen  a  mi  themátikkal  szorn.san  párhuzamos  és  épen  azért 
bitére  clsÖ  fele  daczára  is  figyelembe  veendő,  mert  magját  szintén  az 
^'szes  ide  sorolandó  változatok  kózö.s  kíi/.éppontja :  az  alvilágba  eltűnt 
'*a?y  ázöletésénél  fogva  olt  elö)  királyleányok  kiszabadítása  (illetőleg 
elrablását  képezi,  néha  több  ónként  kísérőül  ajánlkozó  társ  segítségével, 
''*  többnyire  ugyanezek  árulásának  megliiiisftása  mellett. 

E  csoportból  említendők:  /ingerle  11,  403  I.  tyroli  német  meséje 
(Dc^')  és  egy  elsassi  német  mese  az  AlsíUia  1852.  évi  folyama  77.  I 
(De**),  a  melyekben  3  szőkőU  katona  szegődik  a  hös  mellé  társul: 
^Volf,  n.  M.  u.  S.  21.  sz.  (t)(r'-').  a  hol  o  társak  egy  káplár,  egy  dohos 
^ftKy  Őrmester ;  Comparelti  40.  sz.  pi.«ai  meszében  (Crj.  a  mely  nagyon 
*iflsonllt  a  Cd'  jegyOhöz,  egy  pék  és  2  közelebbről  meg  nem  jelölt  társ 
Mul  elő:  Curtze  23,  számú  német  meséje  iDc'^)  ismét  3  kdíondt 
*2t'Pi'peltel ;  fionzenbach  59.  sz.  siciliai  meséjében  1  vén  katona  és  3  ifjv 
^*ralt/fi  indul  kalandra:  íiiimm  9t.  sz.  m.-jében  (Dn>'')  3  ifjú  vadász: 
a  Jatirb.  f.  rom.  a  engl.  Ut.  VIII.  köt.  241.  lapján  közölt  nápolyi  fCr*) 


.%7 


Visenlini  IS.  az.    mantiiai   mesíijól>en   (i'V^)  3  fivér:  Ralston  144.  t. 

I*)  4  'My/-   léptet  -izirUérre.  Kunos-s  Uirök  me^éjeiiok  Hainii|n|iökt'jól 
két  bátyja  kiséri. 

3.  Az  alvilágba  való  ler-zállásl  inegelö^íö  erdei  knUmd.  n  mely  a 
hőst  és  tAr?ait  kemény  próbára  teszi.  K  próbát  c^^ak  a  híw  állja  ki  gyöz- 
lesoD,  míg  társai  szégyent  vallanak.  Ez  is  egyik  oka  lesz  ké-^Öbbi  áru- 
lásuknak A  legliU)b  mesében  ez  epizód  egyúttal  ügyesen  kaixísolalba 
van  tüzvc  a  fökalandda).  a  mennyihf!n  ez  szotgtUtut  rendeden  alkalmat 
az  alvilágba  vezelö  bejárás  fölfodrizésére. 

a)  A  hüs  társaival  egy  Üresen  állö  erdei  lakban  telepedik  roeg,  a 
hol  esíész   otthonosan    berendezkedvén,    egyikíik   a    többivel   váltai- 
mindig  otthon   marad   a  távoliévök   számára   eleséget   készíteni.    ]  -_l- 
közben  meglepi  öl  a  tanya  gazdája :  rendesen  egy  csodálatos  erejű  törpe, 
olykor  hofszorhntiy  vagy  ördög,  söt  óriás  i^; 

ot)  (Többnyire  'hosfizupzakállü»)tór/>c.'  a  legtöbb  I.  alalti  mesében; 
p)  hossorkthiif:  De*.   Sutermeister  (Dr^*^).  Cf*:  7)  ördög:  Ha';  5)  <>ri(i«: 

cd»,  a\  a\ 

A  azörny  többnyire  enni  kér  az  ottbon  maradt  Cízimborától.  5  mikor 
ez  nem  ad  neki.  irgalmatlanul  elveri,  némely  meseben  a  tűzön  lévő 
forró  ételt  a  legyűrtnek  meztelen  melléről  eszi  meg,  a  dulakodás  közben 
az  e^ész  kalibát  ugy  megrengeti,  hogy  az  étel  mind  kirsoi-diil  az  edé- 
nyekből .«  mikor  a  társak  hazajönnek,  silány  mosogatólét  találnak  kóvér 
hűsleves  helyett.  A  megkínzott  rendesen  azt  liazudja,  htjgy  rí>idrengés 
ingatta  meg  a  kunyhót,  s  azért  folyt  ki  a  leves.  így  tftrténik  mindaddig, 
míg  magára  a  mesehősre  keríti  az  otthonmaradás  sora.  (')t  is  le  ai — : 
teperni  a  szörny,  de  rajta  nem  fog  ki.  A  törpét  a  legtöbb  m^ 
hosszú  szakállánál  fogva  egy  keUéhasílotl  fa  eresztékébe  i^sipteti  n  hűs; 
Etz  igy  megfogott  addij;  rángatja  a  fatör/í^et,  míg  sikerül  maj?ával  von- 
^szolnia:  a  hós  erre  üldözőbe  vejizi  s  nyomán  (esetle-g  a  vérnvímiokonl 
haladva  az  alvilág  bejáralához  ér,  a  melybe  a  szörnyet  dUmni  látta. 
Sok  mesében  még  megvan  a  szoro.'*  összetüggés  ezen  erdei  epizód  és 
a  fökaland  közt  annyiban,  hogy  rendesen  ugyané  azórny  (törpe,  boszor- 
kány, órdí^g  V.  óriás)  nz,  a  kinek  batabiiáhan  a  kiszabadítandó  király- 
leányok állanak. 

b)  Némileg  niódositott  trtfeí  kaland  fordnl  elo  t'íív  Kobiei  '' 
holdtól  idézett  linn  mecsében:  .labrli.  f.  mm.  u.  en^l  Lit.  VII,  26. 1.  t  1 

r)  Hiányzik  az  erdei  kaland  pl.  a  kt>vetke.zÖ.  különben  párhuzamos^ 
me-sékben:  Vernalekcn  h\.  sz.  (Dc'^);  (ionzenbach  5H.  és  62.  sz.  (GP 
és  Ct"):   Kennedy   l.  43.   1.   (Ha-);   Leskien    16    sz.   iF*};   tiuberp'^íí'^-- 
Florilegio  72. 1.  (£a^') ;  Miklosich  4.  32.  czigány  mea^i 


■'^■"^^   ^ 


MCGJEOYZÉSEK    A    TÍ)nÖK-PALáCK    PÁRIIUZAMHOZ. 


tk  Iei?t0hhipbe,n.  a  melyelmek  fi.)  jegy   alall   regístrált  eUérÖ 
Etfse  képezi  ki'izvt'leüen  okát  az  alvüájíbtt  való  lejsöillásnak 

\/.  (tlcíhigfMi   való  leiízáüm:   Az   i.  beveaietésü   mesékben  e 
t«jltlié-keve.«lii>e    szon)s   Összefüiígiíshen    Ali    a    riiodelözö  s  i^ea 
Imul  H/i^lgáio  Hrdei  kalantiJal,  a  rnonriyiben  rendesen  ugyanannak  a 
Öniytiek  (lörpe,  óriás  v.  drdöi?)   liatalinából    kell  az  elrablott  s  a  Tóid 
ilt  fogva  tartott  királyleányokal    kiszabadiiaJii.  a  kivel  az  erdei  lakba 
eíepölt  cziniboráknak  bajuk  volt  s  a  kivel  císak  a  tulajdonkepeni  mese- 
ÖsiM'k  i^ikerüll  diada)[na.saii   niegliirkn/.nia    A  (1.)  hevezeté^sü  nie^eklien 
íoJcaland  szoroáati  e  I)eveze1éshez   filzödik  s  egyenesen  abból   kövel- 
A  mesehős  ugyanis  lai  vatfv  egy  edodálatos   iértokps,  ritkaszerö, 
ykor  egészen  kö/.i'mrUí^e-'^)  tái-gynak   tnegörzéaére  vállalkozik,  a  nielyet 
íg  «ffy  ismeretlen  szörnyeteg  elöl  sehogy  sem  tudtak  megvédeni,  s  ez 
közben  elrinsztja  es  iddözöbe  veszi  a  szörnyet,  nyomában  jár- 
fiai  mindaddig,  nity  annak  alvilUgi  lakása  bejaratjUioz  ér;  (í>)  vagy  podit? 
ttimijárl  eleve  azzal  a  niegbizásrial  indul  iittiak.    hogy  az  ismert  helyen 
kiralyleímyokal  fíddalatti  fogsAgnkb^I   kiázabadítsa.  Kgy  harmadik 
r'   '         M    (f)   az.  a  melyben  a  kalandokra    indult    fzimborák  egészen 
akadnak  az  alvilágba  vezető  mélyséKei=  kútra. 
A  íeszáHán  részletei  a  legtöbb   idelartoz(:>  meseben  —  még  pedig 
ligy  az  I,  mint  az  (I.)  alattmkban  —  télti'möen  egyezők  .s  esak  apró  es 
fillí^Jces  körUiiriényekben  mutatkoznak  eltérések.  Köz<js  vonása  úgyszólván 
^íkinennyi  pArlmzamos  mesének  az.  hogy  «  hős  társai  kLsth'Uk  meg 
líiíW  a  Icnzríítfiiif^  a  mely  azonban  osak  magának  a  hősnek  sikeriil. 
Az  (tivíhighan  végzeii   hÖnteitek  többrendbeliek,  s  ezekre   vonat- 
ftltig  már  Igen  változatosak  az  ide   sorolható    mesék,  a  melyek    egy 
beéri   magával   az   elrabolt    királyleiinyok    kiszabadításában   álló 
öbilandflal.  nn*K  rná^í  («  najívobh  részük  megelőző  éi»  k<\velÖ  epizódokat 
"í  a  mt^e  e  mngvdhoz.  Ji  nclküí.  hogy  ezek  részletezése  által  már  is 
szura   nyúlt   elemzésünket   egész   a  végtelenségig  elapróznók,   bajos 
ÜDe  e  középső  molivnm  tóbb  száz  mesében  variált  képletét   megszor- 
tszienünk.    Ily    tieliató   i-észletezés   ellen   pedig   alighanem    tiltakoznék 
f^asómk  türelme.  A  miért  is  jobbnak  látjuk  ezútlal  tí-^ak  általanosság- 
me^yegyejüni,  hogy  as  egyes  resztetekben  s  e  résslvtek  eitoportoHÍ- 
idhntt  tfí/KiJiztiilínitu  hugif    eltérések    mellett,  u  melyek  sokszor  az 
fifntíishoz    tcriHelílcg  legközelebb  álló  imusMen   in  mnktlkoznak  — 
ml  elég   gyakran   a  legmeglepőbb    egyezések   találhatok  e  rész- 
eket,   valamint    azok    bizm^yos    számának    ugyanazon     rendbe- 
Bét  illetőleg  is  as  egymástól   lehető  Ivgtácolabb   álló  válU)zatok 
őU.  Hogy  e  részlelek  közül  csak  egyet-kelttit  emlílsíink,  hivatkozunk 


DR.    KATONA   LAJOS. 


Gaal  nyörg)'-  *SzaIonnavár»  ozímü  33.  sz.  meszére  (Ma'l.  a  m€ 
alvilági  réz-,  ezüst-  és  arany-vára  egy  loscanai  ((iubernatis,  Zod 
Mylh.  II,  187.  L),  egy  bretaRnei  (Luzel.  ö-*  rapp.  10.  I.)  és  egy  tyroll 
olasz  mesében  kerfil  elénk,  az  utóbbi  ketiöl)en  csak  annyi  eltéréssel 
lic^y  a  m-vdr  helyeit  ac.zét-wixvQX  mond  a  mese,  nőig  a  rnisik  k<*tlő  m^ 
itt  is  ezüstből  és  aranyból  van  A  kÍrálYkisaíi.szotiyok  sKánw  a  mesékbei 
közönséges  Irigeminalióhoz  ké|>est  rt'ndeáen  '^.  Az  ökel  ÖrzÖ  stirkányol 
fokozódó  sorban  3,  6  és  9-t'ejűek  (pl.  az  elöbl>  idézett  litván  niesélxíü) 
vagy  csak  egy  sárkány  szerepel,  de  az  aztán  12-rejtl  ipl.  Haltridi  elöb| 
id.  meséinek  eg>'ikében) ;  az  örz<'j  állatok  nélia  2  sdrkdyiy  és  2  orosüái 
íEb'):  medve.  oroszUht  és  nárkdny  egy  német  mesében:  S  óriás  eg\ 
schleswig-hobiteini  és  egy  waldeo.ki  mesében:  egy  varázsló  a  límteral 
pisai  mesélten  és  5  vén  varózítló  Schneller  lyro!i-ol.  meszében :  2  kigjk 
és  egy  irdatlan  ördög  a  Ca '-jegyű  portugall  mesében;  ugyancsak  örffájj 
8  Cd*  alatti  íramtziában .  npró  ördögöcskék  a  r^*-ben.  stb.  ntl). 

A  királyleányok  kiszabadítását  némely  mesélien  aAtfsHeJt  vatamd^ 
fffijitaHnt  való ntcfferÓsílése  előzi  meg.  így  pl:Ma'.  ^)e^^(;*(Habn  70.  sj 
gör.  meséje);  ezen  kivfll  még  egy  csodálatos  erejű  kard  is  bizlosíljA  i 
hÖB  diadalát:  pl.  az  imént  eml.  schleswig-holsteini   és  litván   mesék 

IV.— V. — VI.  A  hősnek   társaÜól   vaíó  cldridtatáíia  — 
viseli  dolgai  az  alvilágbím  —  és  csodálaton  visszatérése. 

Miulíin  a  hös  a  kinllyleanyokal  ToKlalatli  fo^íságukból  ki 
tolla,  velők  .s  a  szörny  (v.  szörnyek)  legyőzése  állal  birtokába 
kin<-sí'kkel  ugyanazon  a  módon,  a  melyen  leszállót!^  ismét  vissza 
térni  a  felvilágra.  De  élvén  a  gyanúpörrel,  a  legtöbb  me3él>en 
valami  si'dyos  tárgyat  köt  a  felhúzására  szolgálandó  kötélre^ 
szerencséje,  hogy  ily  óvatos,  mert  a  mitől  tarloti,  asakugyan  bekí^í 
Itezik.  A  gonosz  ezimhoi-ák.  mintán  a  királykisasszoriyok  és  a  kincsei 
már  felérkeztek,  elvágják  fönn  a  kötelei  (v.  lánczol)  s  ezzel,  a  mii] 
vélik,  a  mesehőst  őrökre  a  (old  mélyében  való  veszteglésre  karhozta^ál 

A    próbaképen   a   kötélre   akasztóit    t^rgy  a\  ttibbnvire   valamel] 
súlyos  kő.  Igy  pl.  De'-',  nc>^  De",    Dcr«,    Halslon  73.  1.  (Ea^l.  a\ 
('4i';  vagy  b)  a  hÖs  bíizogánya.  pl.  Cd*,  Eb\  Ma^;  vagy  olykor 
szörnyeiig  {óriás)  feje.  pl    Dc-'^ 

A  visszatérés  aj  valamely   osodálalns    erejű  s  hálára   kőtA 
madár  segílségével  történik,  —  vagy  pedig  b)  valami  bűvös  hat(Um\ 
iái'gynuk  köszönhető. 

a\  A  hös  az  alvilágban  ide  s  tova  kalandozván,  egy  sas 
griff-maákr  (az  Md'  löriik  meséheti  a  smaragd- Anka)  liokjait 
menti  egy  életökre  törő  kigyö  támadásától,  a  miért  hálálKil  n 


S7i) 


snvja  felszAllítja  6t  a  föld  színére.    A   réí^letckrtfl  ilt  nem  sitólván, 

példakí'p  idezüiik   néhány   szorosabban   ide   tarló   mesét :   ilyenek 

mus  között:  Md'.  Er',  .1*,  De*  s  az  imént   id.   magyar   mesék   leg- 

bbje.    Ugyancsak  ilyenréle   madár   segélyével    tér   vissza    a    hös  még 

ámos  mest'ben.   {n).   a    melyekből    iizonbnn    mar   a    hála    motívuma 

íyzik,  pl    C.(i\  Uv\  CA\  CP.  M.í«  slb. 

h)  A  hös   valamiHy   taliztMíu   segélyével   szabadul  ki  fogságából. 
laJizmán  :  ai  effv  cttrnssvesítzÓ :  CV  :  3)  egy  nlma    Ci* :  7)  egy  rfío- 
fand  ly-gÖr.  meséjében  (  191. 1.)(í';  9} gtfíirtí :  i\rmm  ItiO.  sz.;  &)fuvoÍa  : 
le'*:  C)  9(p:  (*'f^-  Az  a).  P)  és  7)  alatti  talizmánokat  a  hős  a  kiszaba- 
Mi  királyleányoktól  kapja. 

rf  Valami  jÖHáyöfi   tUndér   segtii    öt    ki    bajübiil  ■    Cd*;  vagy  az 

ei  kaland  tot'péje,  pl.  a  Dr-'^  alatti  német  mese  egy  változatában. 

(TV  — V. — VI.)  Némely  ide  tarlnzó  mesében  a  hös  wcim  az  alvilúgha 

le.  hanem  valiimi  főhőhb  rrgiőhtt  emelkedik,  pl.  Huhn  26.  sz.  ((í"), 

i'Qk  2.  3Z.  (Kf),  Dietrirh  5.  sz.  (Ka')  osí  Romancero    generál  1263.  sz. 

Rivadeneyra.  Madrid  1866) --Cb'. 

VII,   A  mese  záraiickát  a  hÖs  IrffitimatMija    képezi   a    bitorlókkal 

Dl>en,  Minthogy  azonban  e  molivum  akárhány  mas  thf»mában  is  meg 

pui.  mint  nem  szorosan  ide  tartozót,  e  mese  schemájából  bátran  ki  is 

yhal.jfik,  egyszerűen    megemlilvén,   hogy  a  Icgtlíbb  e  traoportba  való 

löí-kíii  találkozunk  vele.   még    pedig   elég  gyakran    ismét  a  legapróbb 

ttleU'kig  menő  hámulalo.s  egyezések  mellett    L.  pl.  IW  Dv\  Cd '.  Ka" 

a  többször  id,  magyar  me-sék  leglóbbjében. 

A  jelen  alkalommal  rövidség  kedveéri  rsak  nagyon  vazlato.san  taglalt 

etna  e  száznál  több    vúMozalán    végig   nézvén,  egyfelől  e  változatok- 

'^íilca  nauy  térbeli  távolságokkal  sokszor  vetekedő  idökűiönbőzetek  daczára 

iMiulatos  párhnzaino:ísága.  —  másrészt    meg    az   egyes   motivmnok 

■M.iUHtióiban  mutjiikozó  nagy   eltérések   g^'akran  ugyanazon  nep  egy 

'nomabeií    meséiben   az   a    két    fömoinentnm.  a  mi    nézetütik   szerint  e 

"Vázlatos  elemzésből  is  eléggé  kiviláglik.  E  két  dolog  pediij  .•ízerfrilött  óva- 

\iH  fog  bennünket  tenni  minden  idöeiötii  következtetéssel  szemben,  a 

iy  —  két,  egymással  valamikor  akár  huzmnosb  érintkezésbrn  állolt  nf  p 

íi  közt  mutatkozó  egyezések  alapján  —  az  illető  mesék  filiatiójára  vonat- 

[■batározott  véleményt  koozkáztat   Kzúttal  csak  ennyit  akartam  Ist- 

úr  jó  szándékú  egyeztetési  kiserlele  és  ahhoz  fűzött  elmélkedése 

Jmáb('>I  megegyezni,  máskorra  tartván  fönn  magamnak  a  népmesék 

íetére  vonatkozó  vitás  kérdéseknek  valamint  a  tudományos  mette- 

lat  Ós  fíiemzéfi  methodikájának  beliatóbb  ismertetését. 


371 


Ethnologia  és  nyelvészet. 

—    Víljir.  Mjr.kii!.-!.  Br-rr;:t'nac  r*  balassa  Jözselhek.  — 
I. 

(ío<-árjítN>t  kerek  a/  izén  tiíztelt  nyelvész  uraktól,  hogy  aval 
léternr*:.  a  ki  esry  ki-j.-ií  a  t- irrénelemmel  ts  ethnologiával.  egy  kicsit 
a  ré;í*:Hzettíri  fog;alkoz»im.  a  mv^íterréírükíít'  bátorkodtam  belekontárki 
Híintm  hát  az  ethn'.'lo.ziünak  löhl»ek  közt  egy  kévé?  nyelvészetre  is 
-e?*í  ]*:v*-ri:  eavel  -  rná.-t  rnaizain  is  eísajátitottam  e  tudomány  ti! 
kuiőfiOren  podig    i^'yekeztern    tájék<  •zá-'-t   szerezni   a    magyar   ethnoli 
kör»be  vág'í  nví-lvfí-zeti  kérdések  k«!»ri'il  «  a  ?aját  «délibábos>  nyelvé 
i-ríieífríf-irnniírl  kií:'ííé.^zMeiii  azokat  a  hézagokat  s  ugy   ahogy   megfúl 
azon  prohlf-rnükat.   rnelyek  a  iiia:;yar   ethnologiánál   Hunfalvy  alapvi 
rniinkaja  óta  i.^  lópten-riycuiKtn  fölmerülnek,  de  a  melyek  nagy 

—  ii%\  la(-zik  —  iijalíb  nyelvészeti  iskolánknak  eddigelé  még  csak 
tírlrrií-  -ino.-reri.  vagy  Itfirulább  nem  tartotta  érdemeünek  arra.  hogy  ho; 
-zói.joii, 

f>  f:zf-n  általam  használt  iiyt-lvészeti    módszemek  minden  'Ibdi 
r.i:'j:*t*  'iíi'zára  is  iiiíy  vettem  észre,  hogy   vannak   olyan   nyelvi  lényi 
mi-lyf;k  a  liaífyományus   nyclvér-zeti   módszer  legszahatosahb  és  Ii 
to-ubb  alkalmazásával  som  tininek  tiil  a  maguk  valóságában,  ha  a 
;'riló'ia-^rjrii  nf-m  látunk  va-.'v  iiern  akarunk  látni  egyebet,  csak  hangokat^ 

-  í-zí'kri'-k  bizonyos  schcnia  szerinti   sorrendjét:  de  a  mi  a  hátterükbett 
viiti;  rna:.'aról  a  hi'is-  és  véiból  való  emberből  s  az  ö  ethníkuií  és  hi»-: 
lóriai  viszonyairól  cs  kap(.'solatairi')l  tudomást  sem  veszünk. 

Kliben  az  c-zleletí-nibt'n   (.-sak    moiíerösitett  az  a  kritika,   roelybeo' 
kí)Zí;lf;bbröl    Munkácsi  H.    és  halassá  J.   részeltette  a  magyar  név  eifríj 
d*rt»n'il,  njífv'  a  székelyeknek  a  magyarság;  körén  belöli  szorosabb  rokoo-*^ 
sit'.'íirói  <f  folyóirat  hasábjain  közzétett  czikkeirnel. 

A  kct  kiitikiira  e<?ylic;fójilalva  teszem  meg  észrevételeimet,  mert  hat^ 
kiil<»nl>nzik  is  a  vila  alatti  két  czikk  tárgya :  egy  pontban  találkoznak 
u'-'y  az  cn  czikkoim.  mint  ellenkező  irányí)an  Munkácsi  és  Balasaa- 
krilikaja.  Kz  a  ]tont  az  elluioloíiia  és  nyelvészet,  az  ethnologiai  és nyd-' 
vérzeli  téllóííás  (-s  eljárás  ki)zi)lt  létező  kiilönbség. 

S:ni  Munkácsi,  sem  lialassa  nem  veszi  észre  ezt  a  különbséget, «<■ 
morübíín  ielreérlik  az  ellinolojíia  feladatát  és  eszközeit,  mely  ha  gyakraa 
párhuzamos  utat  követ  is  a  nyelvészetlel:  nem  halad  vele  egy  nyomon.  1 


1 


ETHNOLOGIA    ÉS    NYELVÉSZET. 


ethnologusnak  sohasem  az  a  czélja,  hogy  a  nyelvi  jelenségeket,  mint 
leket,  pusztán  csak  magukért  osztályozza  s  hizonyos  rendszerbe  fog- 
^  s  a  szavakat  és  szógyökereket  minden  létező  alakjuk  és  változatuk 
int  lajstromozza;  hanem  hogy  a  nyelvbeli  adatok  mögött  keresse 
[át  a  primitiv  embert  s  annak  különféle  viszonyát :  rokonságát,  nem- 
ségi  egyénisége  fejlődésének  egyes  korszakait,  más  népekkel  való 
itkezéseit  s  ezen  érintkezés  mibenlétét  —  aztán  szellemi  életének 
.Tanulásait,  gondolkozásmódját,  szokásait,  társadalmi  szervezetét,  élet- 
tját  stb.  Egy  szóval  az  ethnologiában  a  nyelvi  adatok  mindig  (isak 
jfoelmi  vagy  ethnikaí  vonatkozásaik  szerint  foglalnak  helyet  s  maga 
etimológia  nem  egyéb,  mint  történelmi  alapra  fektetett  ethnographia  ^= 

Bíás  levén  az  ethnologia  lényege  és  feladata,  mint  a  nyelvészeté : 
dszere  és  eszközei  is  mások. 

Mivel  pedig  nemcsak  az  érzéki  szerveink  körébe  eső  külvilág  tár- 
u,  hanem  a  szellemi  világ  jelenségei  is  különböző  oldalról  tekintve 
OobOzőkép  látszanak:  ugyanazon  nyeivtények  egészen  más  alakban 
Itetnek  föl  ethnikus  és  históriai  vonatkozásaik  kellő  mérlegelése  után. 
3t  pusztán  csak  a  hangok  physiologiai  fejlődésének  és  átalakulásának 
•végre  is  egyoldalú  szemléletével.  Ez  magyarázza  aztán  meg,  hogy 
"es  jelenségek  megítélésénél  az  ethnologus  olyan  körülményekre  is  súlyt 
tet,  melyeket  a  nyelvész  gyakran  észre  sem  vesz.  s  viszont  a  nyelvész 
vnokat  is  fontosaknak  tart,  melyek  etimológiai  szempontból  közr)tiy()sek. 
ba  pedig  egészen  semmisek. 

II. 

Néhány,  a  vita  folyamán  fölmerült  példa  —  addig  is,  míg  a  fel- 
lőtt ellenvetésekkel  szemben  rátérnék  a  mafíyar  név  eredetéről  s  a 
ftelyek  nyelvéről  nyilvánított  nézetpTu  kimerítő  igazolására  —  joí)ban 
Cg  fí^a  világítani  a  íöntebb  mondottakat. 

Munkácsi  például  minden  fennakadás  nélkül  egynek  veszi  a  magyarok- 
ik s  a  vogul-osztyák  népnek  sokat  emlegetett  wr/or  nevét;  '  ha  tudjuk — 
iymond  —  hogy  valamint  a  vogulokat  és  osztyákokat.  uyot\  jugor 
\na  ismerik  a  régi  szláv  irók  a  magyarokat  is.  sőt  hogy  ez  az  ttyor  =^ 
agifar  nevezet  fenmaradt  miad  a  mai  napig  is  némely  szláv  néj) 
elvében  (p.  tót  uher,  orosz  tigri)  s  fenmaradt  az  európai  népek 
gar^  hungar  stb.  szavában ;  mi  lehetne  termcHzctesebI)  mint  az.  hoízy 
libériai  ugorok  (vogulok  és  osztjákok)  és  pannóniai  ugorok  (magyarok  i 
tt  nemzeti  neve  is  azonos  legyen  >. 


KAOY    GÉZA. 

Mnnkársi  keményen  nekem  rítnUtll.  hogy  Slrahlenlierg  egy  m 
<moly  kiilüniien  llunfalvy  V.  munkáiban  is  szi'repel>,    még   pepiig  U 
26  esztendő  óta*)  —  nem  az  ereílelil>Öl  idézleni  s  ezen  eredetileg  H 
falvy  állal  fólrecrletl  adatból  téves  kőyetkezloléseket  vontam  If?.**) 

Hát  i)iz  ez  kétségkívül  hiba  volt,  hanem  ilyesmi  Tc^é^  Miinl^| 
is  megtörténik.  H 

Itt  van  mindjárt  a  magyamk  ugor  neve,  a  melynél  alíghanet 
feledkezeU.  meg  arról,  hogy  az  adatokat  *  kellő  lelküsniereUeh'.s  birűlí 
ha:íználja'.  Mert  igaz  ugyan,  hogy  némely  szláv  nép  <ugri»-nak,  «u^ 
□ek  nevez  bennünket,  de  nz  is  tény,  hogy  ezen  alakok  csakis  i 
tót  stb.  nyelvek  -speciális  banglörvényei  következtét)en  álltak  elé' 
eredetibb  s  már  a  VI.  századtól  kezdve  byzantiakUM,  .lomandeslöl.  nytij 
európaiaktól,  magyar  királyok***)  és  kröiiikairóktól,  araboktól,  olúho 
Ktb.  egyaránt  ismert,  egyaránt  használt  i<»{/?*f' (ungru).  A utipnr, /lun/ 
itnffur.  huungur,  nnogur  alakjából.  Munkácsi  —  nyelvész  léléw 
bizonyosan  joblmn  tu<ya.  mint  én,  hogy  az  ó-szlovén  és  lengyel  nyd 
kívül  valamennyi  szláv  nyelvből  kiveszett  a  torokhang  elölÜ  n  li*Hfl 
dniepermenti  szlávok  leliál,  midőn  ör-einket  megismerlek,  nem  •ujj 
vagy  uigri'  névejí  hallották  ökeL  emlegetni,  hanem  nasalissal  "ungl 
nak>,  •hungaroknak*.  —  «ugorrá»  csak  náhik  vált  a  név  ép  ugy,  i 
pl.  egyik  uralkodójuk,  a  normami  Ingvarr  fa  X.  századbeli  ÍMbar 
született.  Kon.s!«ntÍnnál :  Ingor,  Ingór,  a  vele  egykorú  ulasz  hiulprandi 
Inger)  neve  Igorra  vagy  mint  normann  uraik  egyéb  nevei  közül 
Asmund  Asmudgyá.  a  Bóndi  Btidyvá.  Ilemíng  ü^miggé  stb.f  I  Ezzel  sseni 
ama  két  szláv  nyelvben,  mely  a  nasalist  megtartotta,  l.  i  a  ' 
és  ó-szlovénben  azt  találjuk,  hogy  ezeklwn  ép  ngy,  mintaicii 
tett  szláv  népek  kivételével  minden  más  népnél  nasalissal  vau  vai 
nevünk,  a  lengyelben  (magyar  opthogra pinával  írva)  "venger>,  az  ö-a 


•J  *1  roynf  /úlíl  f'tíiK'i}  Fesl.  186i    76,  92.  1,  NtieMitd.  KttzI.  IHGK ' 
••)  KgyébktínI,  a  mi  u  lictivnek    tnundott  öi,  r*(i  =  emhcr.    nvp 
httA\  Siralilenborg    ftflreártett  szavain  ktvfil  vhUldiÍ  o^'obc*!  is  mouil  ni^  I 
melyekről  Munkáciti  hallgal,   A  •má.Dc$i>  név   elemzáse    k&ztien   ugyanis 
bhratknzilc  ínég  n  mondai  urocsira  (erd»i   fólislen   neve.  teliét:  erdú— sij 
ujiesim  fa  rir.i   isten    s7.olgái  —  leluit :    vÍR-ai).   a  nietyekbtíii  —  ismerve 
{}t\üny  fnlyiS  »zrirjiiníJl     Jr^ra,  oruszul :  Vogul;  ur—LTdfl;  ujty=  víz)  vh 
értelmet,  kQirMihea  is  valuuii  «cailM*r>*  vagy  •aépfé1e»  joleniés  MJlhetA.  \J^ 
főid   7fí.  löt.  15ö.  I.) 

•♦•)  Már  i)s:ent-lBt\*iin  ctkleveleitíín  U;  «rcx  Ungronim*.  «kratÉtf  Ungnái 
t  Dr,  Wilh.  Tliomsen ;  thr  i'rspnmtj  ties  Ru))si^hen  Staaia. 
74.  76.  1. 

374 


ETHNdUtGIA    E.S    NYKLVESZKT. 


A  ^szibériai  ugorok»  nevénél  ellenben  azt  tiiinisztal.iuk.  hojív  az 
nemcsak  az  oroszoknál,  hanem  a  zürjéneknél,  régi  inagviiroknál.  kozarok- 
nál  és  araboknál  is  a  uasalis  nélküli  jnf/rt\  Jnpra,  juhar,  jőyra-ydi^y,, 
jor  fregnum  Jorianorum},  jura,  jigra  vagy  liigrai  alakban  volt  isme- 
retes.*) E  név  pedig  a  zürjénektöl  származik  s  nem  az  oroszoktól:  a 
zűrjének  nevezik  ugyanis  azt  a  vogulföldi  folyófykiU,  a  Mánt  vagy  Mi'iriyt, 
Jögrának,  a  honnan  a  vogul  monda  szerint  a  vogul  nép  tovább  terjesz- 
kedett s  a  melytől  —  bármi  legyen  is  eredete  és  jelentése  a  vitás  «si», 
«csi>  szónak  —  a  vogiilok  nemzeti  nevüket,  a  'mánycsit*  vették.**) 
Azt  gondolhatná  valaki,  bogy  miként  a  hunyarhúl  <ugri'.  Mihor», 
<uher»  válhatott  az  oroszoknál  s  egy(;b  szlávoknál :  ép  olyan  hangvál- 
tozáson mehetett  keresztül  a  jogra,  jiujra  is.  S  ez  a  föllételezetl  <jünKra». 
<jungra»  alak  már  csakugyan  egynek  vehető  a  majívarok  <bungar» 
nevével.  Ezt  a  fíiltevést  azonban  kizárják  a  zürjén-vntják  hanjítörvények. 
A  vogul-oszlyák  «penk^,  <pank»,  «pf)nk*  (majjy.  l'og).  a  zűrjén  és  votják 
nyelvben  «piny» :  a  vogul  «piin>,  *pank  ,  ponk>  (magy.  I'ej).  a  zürjén- 
ben  'pom*,  permi  dialektusban  "poti*,  votjákban  'puü> :  a  vogul-osztyák 
*jenk>.  «jonk«,  *jan>  ímagy.  Jég),  a  zürjénben  *Ji»,  'ji».  votjákban 
*iJH»:  igy  a  <jungra»,  «jinííra»  alakból  esetié*,'  válhatott  volna  -junra>. 
'j(mra>,  *jira>,  de  semmi  esetifj  sem  a  létfí/ő  <jógra>.  Miért  kapta  a 
vogul  Mán  folyó  a  zürjénoktől  a  .lóíira  nevet:  iiem  tudom.  Kiég  azonltan 
annyit  tudnunk,  hogy  a  -szibériai  ugorok-:  iíjíiir  neve  tulajdonkép  egy 
fohjónak  s  a  körülötte  eltei'ülö  t(trfoindtitjti(tk  a  zűrjén  neve.  magát 
a  népet  pedig  a  zűrjén  'ji')gi'a — Jasz'-nak.  azaz  a  Mr^ni  Otlyó  melletti 
népnek  nevezi,  míg  ö  maga  <komi-jíisz>  viigyis  Kánia  melléki  néj> :  a 
magyar  krónikákbeli  -regtjum  .lonanoiurn>  sem  azt  jelenti,  hojíy  a 
•ÍóPok».  hanem:  a  jórtaiak  országa:  valamint  a  tíibbi  adatok  is  rend- 
szerint .lugor-,  Jugra-.  Juhra-.  .luraorszáííról.  .hdiariáró!.  nem  pedig  jugor 
5íb.  népről  beszélnek.  Kzzel  szemben  uji-a  ki  kell  emelnünk,  hojíy  a 
"pannóniai  ugorok*  neve  ilyen  alakban  a  szlávokhtl  származik;  a  lulaj- 
•íonképeni  hungar.  bunugur  slb.  név  pedig  a  történelmi  a'latok  viiaííánál 
^rök  eredetűnek  látszik,  s  aligbaiiem  egy  az  ujgurokból  kiszakadt  hunn 
tÖrz.snek  volt  a  neve,***)  mely  aztán  valahol  a  jajkmenti  pusztaságon 
l*eleoIvadt  a  magyar  eleml)e. 

*)  liunfalvy  P.  fV/'f/  föM  /-s  tu-p.  'A'MX  s  kíjv.  11.  —  Pr.  Knbn  S.  Iléhcr 
^^tforrfisok  és  adatok  Marfifarorfizfift  fürUhiftéhez.  Huilaprst.  1881.  -iO.  1. 

**)  Hunfalvy  P.   Vofjul  fohf.  74.  7<i.  77.  1. 

♦*♦)  A  VI— VII.  S7.;(z;iinicli  hyzanti  irók  és  Jornainles  a  luinugurokat  a  liunnoli 
^özé  számítják.  A  Ra^idciMin.  Abul^hazi  stlt.  i'iltal  följepyzctl  töriík  moinla  szerint 
^^ujgaroknak  azon  ujgurukat  ncvozlék,    kiknek    fökljo    tiz    folyó  melleit   terüli  el ; 

37Ő  ■^•5* 


XAGY   GÉZA. 

Ha  Muiikác:?i  elfogadhatóbb  magyarázatát  tudja  adni  a  két  névnek 
H  össze  tudja  kapcsolni  a  ^pannóniai  ugorok>  igazi  nevét,  a  ^hungart> 
a  ss!ii)ériai   «ugoi'ok»  nevével:  ám  kisértse  meg. 

De  valahogy  ido  ne   zavarja   Theophylaktus   Simokatta  s  a  többi 
byzantinus  Ojfyor-jail.  a  kiklö!  az  avarokat  vagyis  az  uarokat  és  (*heim- 
nokat  szi'umaztatják ;  mert  ezen  —  a  byzantinusoktól   csak    ugy  nagy- 
jában  kolpl    felé.   valahova  a  Fekete  Til  (Volga)  folyón  túl  lielyezett  -^ 
ogorok  hazája,  ha  minden  körülményt  számba  veszünk,  aligha  jó  mesíze 
nem   esett  a  V'oigavidéktöl.    Azon   a   tájon   keresendő   ugyanis,   hol  az 
« Arany  hegy   (Altai)   környékén    lakozott   turkok.   meg   a   belső-ázsiai 
népek  közt  egy  ideig  vezér-^zcrcjiet  vitt  s  többek  által  tunguz  eredetűek- 
nek  tartott   avarok   ki'izti   ki'izdelmek   folytak,   melyek  a  győztes  lurkók 
elöi  menckiilö  pannóniai  s 'rheophyiaklus  által  úgynevezett  ál-avarokat  az 
V.  század  második  felében  a  kelet-európai  pusztaságra  vetették.  S  aztán 
olyan  nemzetiséííü  népre  kell  gondolni,  a  mely  testvére  volt  a  cheunnok- 
nak  vagyis  a  khinaiaktól  emlegetett  belső-ázsiai  biungnuknak.  s  a  melyből 
a  török  'Baján>  (gazdag,  hatalmas).  *Kandikh>  (tör.  kan-dik  =^  véres). 
«Snlak»    fbalga.    ügyetlen,    mint    (tzmán    név :    Solakzade    ^   Solakfi).  . 
íTargitaos*    (ti»r.    tarkil    ^^    szétszór,    széthány).    *Turum>    íkét  éves 
teversikó)  -bokolavra*  (li)r.  bögüler.  böjüler  =^  varázsló^,  «dokhia»  - 
halotti  lor  (tör.  toka,  tokha  —  .<zoká.-!l,  ckhágán»,  «jugur>  (tör.  jakur^ 
j()vonilöl.  jósol.  jaur.  janrc.si       jós),  'ludun"  (helytartó,  a  tör.  tut.  Cíuv. 
Idl  —  tart.  megfog,  védelmez  ígóbölj   stb.    nevek    és   szavak*)    tanúsága 
szerint  a  törökségíx'z  tartozó  jiamióniai  avarok  kiváltak.  Kzen  adatokból 
tehát  az  tűnik  ki.  houy  az  oyor  néji  belső-  vagy  középázsiai  volt.  item- 
zctiséL'ére  nézvo  pedig  török,  vagyis  imin  más.  mint  az  ujgur,  a  melynek 
neve  \nO)i  a  Xlll  — XI\*.  sziizad  lólyunián  is  togor*.  «ugar>  alakban  volt 
i-nií'ieles  a  k(íl('l-eiii-i'ti)ai  ncj)ek  elölt,  mint  azt  a  genuaiaknak  a  kipcsaki 
kliánokkal   kötőt l.  s  ci-cdetilej:    ■  utrari'sra".    'Ugariírha*    vagy    Migarica- 
Mii;is  okirafok  szi-rint :  koniam  nyelven  kötött  szerződései  bizonyítják.**) 

í/<-n  iíJL'nriik  ''Iszaka'lva  a  líililii-'ktí'íl.  tv/.  Irlis  rorrásvidékérp  vonultak,  (teliáí  arra 
I' líil'in-.  li'iva  a  Kr.  ii.  I.  i^7:,\v.:u\  vr;ri'-n  a  kliinairik  i'js  szionpifc  elöl  ineneliülíi 
liiuM'iiiil;  liuiiiii'k  .  s  (itl  varlá-zallml.  czulntly-.  nyirsl- és  ovct-fogflnsásbóléshaU- 
^■/.■.\\\iu\  (\wv. 

*^  I  V;iiiiii'-ri  A,  .1  )uiiff}fnr(if,-  fiTtfefi\  IludapeHt.  1882.  tO.  s  köv.  11.  —A 
Imluiií.  iicj'i'l  V:niili('*i-i  a  ÜW-.  tiiniii  ^^  p;!])  sz.i'val  niajyaníz.  de  a  mely  a  kazá- 
i'iííhál  i.-;  mf'jviiü.  (ijf!'^'  |i>'<iÍLr  \ilái.-iis  v'iii.!lk"'z;issiil  a  szv*  'lielytartó>-féle  j^IeDté- 
s-'-iv,  1.  Ttiinasc|i(kn-'-l  JJó-  (htt'-n   in  Tnurh-u.  Wi'-n.  ISMI.  20.  1. 

■'**i  .\  maírviir  mÍv  i?i-ii.li'li''i('il  -r^v.úVi  i>-jkkí'iii  írásakor  nii's  én  in.igam  is  össze- 
/avarLaiii  i'zr-n  n^riiíjk  ii<-vi't  a  tiin,|.:ni  Tiyr-lvi'S/.ol  által  ft-lkapotl  s  a  majorokat. 
111''*:  i-iik'inaikat.  a/,  urai-iialii  in'-[n-k'l  J'-li'l'i  iii'nr  m'--, vei.  TerniHSztílospn  ezzel  elpsik 


A  mily  kúlönUSzőnek  lüuteük  föl  a  turtC'tielmi   adatok   u   liaioni- 

Se,  L  i  pnnnöniai,  ^:zí^>éríai  ós  Kiüíelo   Tileti  túli  (lielsö-ii^^ini)  ugorok 

BTét:  ugyanazon  adatok  vilái^ánál  ép    oly    termé^etesnek  látszik  az  a 

agyara?^!,  mely  a  hutttwk  nevét  a  mongul  «khün»,  «klinn>    -  eml>er*) 

ti  jászokét  a  zűrjén  tjasz*,  <jöZ'  —  nép,  ember  szüvul  küti  össze. 

Munkácsi  hitetlenkedik  e  magyarázntlai  izemben. 

Pedig  ha  ni^.  az.  hoffv  a  priinitiv  népeknél  a  nemzeti  nevel  ren- 

Naen  az  *ember>  logalmál  kifejező  szó   szokta   helyettesíteni  s  erre  a 

fikillönbr»zöbb  nópekl6l  hoztam  föl  (Milller  Kridrik  elhnogrnphiai  müve 

u}  példákat,  melyeket  i^abtian  kieí^észfüietek  u  baszkok   (eskaldunao, 

ü?kaJdima<',  a.  in   eml)ei'ek)  és  sandwieb-szigetiek  fkanakok,  a.  m.  sand- 

R'iclti  «kttiiakas  maori  itanata*,  mai-quesas  szigeti  <kenala>  -^  ember) 

cemipti  nevével,  —  ismétlem,  ha  ez  igaz:    akkor  nem   igen    van   oka 

'    ini.  Mert  a  huniioknak,  a  kik  a  monyul  fiye!vhatárr6l.  a  Üobi 

.:;o|  nyomultak  a  Kr   u.  I.  század  vége  felé  az  Irtis,  majd  pedig 

Jajk  tó  Volga  vidékére:  alighanem  volt  egy  kis  közük  a  monyolság- 

wa,  u  mint  azt  a   hunn  elemekkel   mindenesetre  vegyült  magyarfiti 

fiiTtíve  is  sejteti;  anuyi  közük   mindoncífetre   voll,  mint  a  talároknak,  a^ 

Üit  alatt   ugyan    törökrélc   népeket  szoktunk   érteni,   de  eredetileg   egy 

RKJnp)!  törzsei  neveztek  e  néven.  Ilyen  szempontbiii  tekintve  a  kérdést, 

'^'"1  ;i  lnuinok  különbíizö   elnevezése:  a  hűnk,   fnnngnn  és  cheunn, 

■  n  hunn,  khun  és  kun.me^akuindu,  komdn  is  ősázefügg  a  mongol 
•lialekliisok  kung,  kkung-khún,  khün-kiimün  alakjaival. 

A  mi  pedig  a  jászokat  s  a  zűrjén  elenmiel  való  összefüggésüket 
•^l^'i,  tm^juk  róluk  azt,  hogy  a  besenyő  nemzetnek  képezték  eg\nk 
tönsséi,  vagy  inkább  népelemét;  a  besenyőkről  pedig  Hunfalvy  reg 
kirnutatta,  hogy  ha  török  volt  is  az  uralkodó  törzs,  maga  a  nép  vagy 
*^y  ri.'sze  a  fínn-ugoríághoz  vagy  még  szabatosabban  megjelölve  a 
zflrjío-volják  csoporthoz  tartozott,  a  mit  kétségtelenné  le,sznek  a  Mag^'ar- 
(»WMg  besenyö-lakla  vidékein  többnyire  egymás  mellett  elöfoi-duló 
'^  I  11)  és  va  végzetü    folyónevek.    melyek   közül   egyik,  a  Zagf/-vft  ■=- 

■  ,Ví-viz  egyenesen  u  .lászságol  metszi  keresztül  s  mintijárt  mellette  van 
'  Táp-ió  vagy  Tdpi-jó  a  régi  besenyő  várak  nevében  előforduló  kdta 


* 'Irknnok  (helyesen  nnrok  é3  cbeunnok  =^  avarok  cs  hunnok)    nevének    emlilett 
*"klitnibco  fclhozoU  magyarázata. 

*)  Vagyis  Murkkúcsi  javfiúsa  S2orÍri( :  arccte  khalkha-inougnl:  A;ilt»)ín,  burjjít : 
^^  chuft  •  A  kifi-yiÉsolt  •khíin>  alakot  megluldlharjii  M.  iíúlint  Gíiborn:!)  (Párhuzam 
*  "laffyar  rs  moDjíol  nvL'lv  leréii  Budapest.  1877.  Xíll.  L),  a  ki  —  úgy  tudom  — 
^ 'M.  által  véletlenül  kirokjtelt  nyugoti  mmif^ot  dialeklusbúl.  a  kahmkból  ísgyűjtóU^ 
■Wogol  szöaayagoí, 

377 


NAGY    GÉZA, 

(azaz  ház)  véíízflü  községekkel*)   A  va  szó  pedig,  mint  M.  nagyon  jói 
tudja,  ('p  olyan  jelleinzö  zürjén-volják  változata  az  Ös-ugor  «vete»  (vitir) 
szónak,  mint  a  núlyen  jellemző  magyar   ugyanennek    «viz»    alakja  s  a 
zűrjén   folyónevekben  (\).  A^zva.   Kzsva,    Izííva,   Leniva.   8zejva.    Úszva. 
Vilva  stií.)  csíik  u^v  előfordul,  mint  nálunk  a  Zagyva,  Zsitva,**)  Lendva, 
!-izinva.  Bitva.  !íódva,***j  Csórva.  íiotva,  líonyva.  Ósva,  t -'ósva.  tt  Hva, 
Orosva.  l^orsova.   Ilosva   stb    í'olyók   nevében.    Hogy   i>edig   nemcsak  a 
.líiszsáfíban  laktak  jászok,   hanem  az  ország   más  vidékein  is,  látjuk  az 
Árpádkori   oklevelekből,    irielyek  a    besenyőkkel     kapcsolatban   gyakran 
emleijetik  a  ^sagittariiis*-okat.  összezavarván  a  «jász>  nevet  az  ':íjjász» 
szóval,  ép  ngy.  mint  az     oroszt*  az  «>orozóval>,  *latnmoulus--.szal:  de 
mutütia  a  |)ilismegyei  JászCaln  is.  melynek  ki>zelében    u.iólag  megtaláljak 
a  Míiról  nevet,  miként  a  /sitva  mentén.   Nem   olyan   alapnélküli  tehát. 
mint  M   képzeli,  ba    a    besenyők  zürjénféle   elemét  a  jászokban  s  ezek 
nevének  eredetéi  a  zűrjén  -jasz>.  tjöz>    =^  nét>  szóban  keressük. 

Azon  is  fennakad  Mimkácsi,  hogy  Strahlenbergnek  elhittem,  hogr 
a  voljákok  a  mi'ilt  században  árnak  nevezték  magukat,  holott  «azóta 
számos  ujabb  és  összebasonlítbalallanul  hitelesebb  forrásokból  merítlieljűk 
a  votjákokia  vonatkozó  ismereteinkel.  melyekből  N.  (i.  is  könnyen  meg- 
ludbiitta  volna,  hogy  (tr  néven  nem  a  votjákok  nevezik  magukat,  iianem 
a  tMtántk  a  volják(tkat/. 

lliiideri  kellő  respeklusom  mellett  is.  melylyel  az  ujabb  és  ik-isze- 
hasoniítbatatlanril  hiteloseiib  (talán  csak  részletesebb I ?)  források>  iránt 
vi>eltetem.  némi  sitlyt  belyezek  arra  a  körülményre,  a  mit  M.  ugyan 
^^záml^a  sem  ve<z.  de  a  miről  mi  historikusok,  a  múlt  iránti  elfogult- 
sá;íniikn;il  fogva  iieni  eg^sztMi  szoktunk  megfeledkezni,  hogy  Slrahlenliei^ 
ITOi* — 1728  köziíll  tartózkodott  azon  a  vidéken,  hol  a  votjákok  laknak, 
s  teljes  13  éví^t    Itiltött    Oroszország    keleti    ré.szében  és  l^zibériában:  a 

*  límifülvv  P.  .lMf///rrríji-.svríiV/  ElhnDurnphiajH.  líiidupest.  1H76.  38í,  462, 
■ÍOÍ  i.  Knilili  Jiiíii'  ;i  Vo{/ul  fdUlhinx  is  7H-ik  lapon.  Készlctrscn  kilt'jti  FöldimH  éS 
Iielifitcrck  czhiiü  cz-ikkéluMi.  irioly  a  Myclvliul.  Ki'iKlt'inéiiyck  VI.  kötelében.  (1867,'lt. 
i'vl'.  ."löü     3i!j.  11.1  líilolt  iiapviláifol. 

**i  A  nií-ll'^ltí;  levő  ko/üéiíek  k'izfil  irio^'cnilílem  lieseuyöt  s  talán  Arattyos- 
Mítrúlh  in-Ví''l)'Mi  is  n-'pii('-v  n-jiik.  '\'.  'V  zUrji'Mi-vntiiik  ■  niort>.  «niurt»  =  ember, 
■aul-iiiurl '  ^=  vutj.ik.  vjnik.ii  cnilíor.  «knmÍ-inort»-  =  zíirjén.  kámai  ember.) 

***)  Mollotli;  v;in  /íc.sí'>íí/ó'  (•■<  Liiil  lirscnyö,  alábl)  Ssirma-Jiesetiifö.  Ewd 
Jdszti  lijjiill. 

V  A  iitív  '.-loiv^ziU  iiM-Lrtaláljuk  a  íjn-lli-iii?  fokvö  Olru-várncvéhen.  mig  Boljfáf 
.^buliirV    kf''/-st'ír  inví!  ctliiiikiis  viiiiatk">z;isuniik  látszik. 

iv  A  ii'''\-  clnrOriZ'.'  kíiíüii  is  nicLTvaii  .fúnn-fö  község  nevében. 

;\7S 


ETMNOUXJtA   ÉS    NYCLVftsZRT. 


íyelTludomAnYi  Közlemények  XVIIl.  külelének  idézett  ulazóju.  Munkáeai 
rnat  pedig,  ezeJőlt  néhány  évvel  járt  a  votjákok  kt*>zött.  (Bálint  (láliort 
igyjuk  ki  a  kér<i)^.'<l)<íl.  6  a  kazáni  latitrokrOl  s  nem  a  votjiikokról  írt.) 
LHát  ez  a  ttibli  mini  másfélszáz  évnyi  időszak  egy  primitív  népnek  az 
líleltiien  if-Iji^^en  el*>í!  arra.  hogy  sok  olyan  dolgot  no  taialjnn  egy  ki>Höltbi 
lutazú.  a  mi  egy  régebbinek  az  idejében  még  megvolt.  Strahlenhei'gnek 
ftlíg  alkalma  -  rai  a  Vjntka  vidékfí  és  népe  viszonyait,  nnm 

[lí  moD'Ihutú    '  !  és  r<ilüleles  iit'mak  s  fitnlebbi  adatát,  búr  ;iz 

MiQAbb  és  öi^szehasonhthatatlaniil  liitelei^ebh  rorrásnk*  már  nem  tudnak 
fh  '  I  inkább  olf'ogadlial.iuk.  mert  nt'rnc-íak  uzt  mniid.ia.  Iioiíy  ii 

votjL   ..  1.  ^^   uevezik  másukat,  hanem  azt  is  meíiemliti.  hogy  fulciiüket 
Ari-mannk.  tehát  Ari-  vag^'  Ar-oi'szágnak  hívjak.  Már  peíüg  a  ma  = 
I fi^il.  or*zág  ^ó  nem  talár,  huiieni  (inn-ugur,  mely  lübU^k  köist  a  permi 
Itljclvi-íopíirlhan  ií  megvan. 

Hogj'  petHg  Miuikái'jíinak  bebizonyíUtam.  mennyire  megvatlozhalnak 
tman  160—170  év.  hanem  sokkal  ríividebb  idő  alatt  is  egy  a  megszokott 
réÍPi-  f.  ilkozástnódjiiban  megzavart  [irimitiv  népnek  viszonyiű  :  arra 

L«Sy  ■  \<  Imiut  foguk  idézni,  a  kini'k    talán   M    is  Inlell   fog   adni. 

Ha  jál  emlékszem,  nem  egészen  féiszázaddul  ezelőtt  egy  bizonyos 
''íguly  Antal  nevű  mag^'ar  eml>er  járt  a  vogulok  IVtld^jén  és  fóljegyzéíei 
Öít  olyan  vugul  énekek  is  voltak,  melyekéi  miután  6t  az  utazás  í^ssze- 
9  a  magával  hozott  anyagid  nem  dolgozlialla  fel,  t^crn  az  általa 
yWitt  vogul  szójegyzék,  sem  az  azóta  más  m6don  ismeretesekké  vált 
i^Pul  nyelvtanok,  szótárak  és  szövegek  segélyével  nem  luiitak  nie^fej- 
íi.  Ilnnem  néhány  évvel  ezelölt  a  magyar  tudományos  akadémia  egy 
ital  nyelvtudóst  küldiílt  ki  e  kiveszíS  félben  levő  nép  küzé  ós  ez  szeren- 
^^  talált  még  egy  r^aládot,  a  mely  nem  ugyan  a  Reguly-i'ele  énekek 
iektusán.  lianem  egy  alihoz  hasonlón  beszélt,  és  ennek,  fsaki^  ennek 
egy  esaládnak  a  seglliíegévet  tudott  aztán  boldogulni,  akkor  is  csak 
hogy  széles  nyelvtudományi  ismeietének  egész  apparátusát  hasz- 
lalba  kellett  vennie.  Ha  netalán  kételkednék  M.  B.  ezen  adat  hileles- 
;ében,  olvassa  el  a  következő  lüzelkét:  «Nyelvé.szeti  tanulmánynlam 
Vügulük  íöldítn.  A  magyar  tudományos  Akadémia  elé  terjesztett  jelen- 
Irta  dr.  Munkácsi  Bemál.  Tíudapest,  1880.'  K  füzeiké  3-dik  lapján 
IS^anis  föntebbi  állllá^Mmra  vonatkozólag  a  következő  érdekes  és  tanul- 
ni? sorok  olvashatók : 

•  Alapo,s  volt   ugyan   az   aggodalom,    hogy   azt  a  nyelvet,   melyen 

iily  déli  énekeit  ÍÍHjegyezte  s  melyen  két  íőközlöje.lui'kin  es  Paohtjái* 

dlt  —  nem  találom  többé  éleiben:  de  szerencsére  elég  idején  jöttem, 

gy  híoUö  óriijiihan  megtaláljam  azt  a  vogul  dialektust,  mely  aman- 

379 


I 


nak  déli  szom:*zédja  volt  s  melyen  ma  csaJt  egy  család  beszél  lí^ké- 
letesen.* 

Egy  müs  helyen  pediíí  (22-dik  lap)  e  dialektus  egyik  képviselöjéröi, 
í'erda-röl  szólva  azt  mondja : 

<Ö  az  egyetlen,  ki  a  ktízép-lozvaí  dialektust  niég  helyesen  es  telj 
szókészlellel  Ijeszéli.  Az  o  halálával    kiví'sz  a  nyelv,   niety  pedig  i;  ' 
i.smert<rhb  í*i.szaki  vogullioz  képest  épen  oly  különallü,  mini  akár  a  t. 
vogul.  Rendkívül  fontos  vi^ll  tehát  a  vogul  nyelv  ismeretére  né/ve  az 
szeméht»vel  való  foglalatosságom;    az    ót  jegifzeieimhen    murád  in 
tutínitUik  as  cgyetíen  e%nléke  annak  a  nyelvnek,  melyet  az  e  viduk^  — 
béli  immár  elpusztult  s  részben  eloroszosodott   vognlok  ősei  beszéltek    ^ 

Ez  a  küzép-lozvai  dialektus  azonban  mi'íg  nem  a  Reguly  déli  voguml 
énekeinek  a  nyelve  ;  az  már  kiveszett,  így  olvasható  legalább  az  idexe'CLi 
miivecske  23.  s  24-dik  lapjain : 

•  A  Fel3Ö-Ix)zván  ugyanis  Reguly,  illetőleg  Jnrkin  ideje  óla  nyelv  ' 
változás  ment  végbe.  Az  eredeti  délies  jellemű  nyelv  helyeit  az  éjszat^^ 

vagy  szoszvai  nyelv  jöll  gyakorlatba A  Reguly  hagyomanyaS — ' 

ban  tehát  e{fy  kiveszett  kíHönálló  lozoai  dkilektusnak  maradt  mv 
emléke,  mely  földrajzi  helyzetéliez  képest  közép  állású,  mintegy  uixnc— 
neti  vült  a  fízoszvai  és  kítzép-lozvai  nyelvjárások  kÖzötL  E  kiveszel 
nyelvjárásnak  ilyen  középállá-sánál  fogva  a  ríijta  följegyzett  emiekek 
legalkalmasabban  olyan  individuum  fejtheti  vala  meg,  ki  mind  a  szoszv 
(illelólcg  a  mai  ejszak-lozvai),  mind  a  közép-lozvai  nyelvjárásokat  T. 
s  kinek  e  mellett  megvan  bizonyos  nyelvészeti  inluitiója,  mely  í)t  ;  ^ 

ismert  nyelvjárás  alapján  egy  ismeretlen  harmadik  alakjainak  fólismefíi-?^ 
sere  és  megértésére  képesíti.*    Ilyen    egyént    talált    Taljana    Alexei  ■ 

Szotyinovábun,  «kinek  Reguly   déli    vogul    bagyomanyainak    megfeji. ' 

köszönheti  a  tudomány >. 

Munkáesi  tehát  a  saját  tapasztalatai  után  beíízéli  el  az  ethnographi 
átalakulásnak  egy  olyan  tényét,  a  mi  félsziizad  leforgása  alatt  uiea*^^ 
végt)e.  Ö  maga  mondja,  Imgy  alig  tudott  már  olyan  vogul  embert  kapnit 
a  ki  megértette  a  Reguly-féle  vogul  énekek  nyelvét,  mert  a  vogulsúg  azotf 
ága,  melytől  ezen  énekek  származnak,  északibb  vidékre  nyomult,  h<*^ 
nem  egészen  két  emberöltő  alatt  levelközle  a  saját  egyéniségének  jol 
lemzö  tulajdonságait  s  egészen  hozzásimul  északi  leslvéreihez.  A  dnlo] 
lényegére  nézve  teljesen  mindegy,  hogy  M.  ezt  csupán  a  nyelvre,  iíle 
tíileg  egy  dialektusra  né2\'e  konsbitálja ;  a  végeredmény  mindig  i«ak  ít=^^ 
marad,  hogy  egy  régebbi  utazó  adatainak  hitelességéi  neni  abból  a  szem 
pontból  ketl  megítélni,  hogy  jóval  később  mások  bizonyos  dolgokat  miiskei. 
tatálnak.  (Befejező  közlemény  Uívetkezik.) 

380 


Kis-Kun-Halas  néprajza. 

—  Thnrif  JúsücflGt.  — 

Halas,  mely  1872  óla  rendezelt.  tanacsii  vftros,  és  lakóinak  .szfltna 
kevés  hfjóo   17.000- re  rúg,   régebben  a  Kis-Kiinsúg   lejínagyobb   városa 
ftí  n  kiákiin-kupitánysúg    nzékholye   volt,  s  mini  ilyiín  viro^ít  omlíü  múr 
«gy.  Ilnl.  évlííil  való  oklevél  is.  AlapiWi  kunok  voltak,  kik  később  núud 
'  eJlügadlák  a  reforniáliól,   ugy   hogy  a  város    mai   lakrti   kftzfll  a  refor- 
'nalusok  tekintiielok  Őslakosságnak;  mig  a  katholikusok  betclepiítlést*  csak 
ii  17Í-5.  évvel  kezdődik  s  tart    mind  e  mai    napig.    A  korábbi    belele- 
'  PÖlÖk  Ifginkílbb  a  dimántúli  megyiíkbtíl  (Raranyn,  Somogy)  származtak ; 
J  'yabb  időben    i'í'diB    részint   a    közelebbi    pusztákról,    részint    a    Tisza 
JTidékéröl  való    pász tortokkal  és  dobánytornifílnkkel   sziiporodik  a  kalho- 
|Iiktjs9ag.   Minthogy    U2.IK8    irataslrali.s   bolilnvi    hatíiranak  jelentékeny 
—  a  kaszálókon,  legelökön  kívül  —  futó  homok  s  igy  nem  alkal- 
fíSs  11  mivelésre :  Halas  régeldten  (a  ö<)-íis  évekig)  a  Duna-Tisza  közének 
rUc  legínresebb  marhalen yésztö  helye  voll,  s  nicrtföldokre  nyúló  legelőin 
^y  számú  gulyák,  nyájak  és  ménesek  tenyésztek.  Hogy  abban  az  idő- 
milyen  éleiét  folytalült  a  balasí  ember,  még  ma  is  felismerhető  azon 
irölményből,  hogy  a  lakossúL'tuik  fete  nem  a  városban,  hanem  tanyákon 
ük,  rés/.int  egész  even  át,  részint  a  nunikaidő  alatt,    pt^díg   húsz-har- 
Icz  év  óta  itt  is  sokat  változott  és  haladt  a  világ,  s  a  Módok  (iergcly 
társainak  betyár-kalandjairól  szóló  nótákat  a  vilióravonat   dübörgése 
PJlotta  el. 

Altérve  a  néprajz  rendszeres  tárgyalására,  először  a  néjiRsokásokat 
^Italom  \ye  s  ezek  kíiziil  is  mindenek  előtt  azokat,  melyek  a  házasodás 
c  almával  fordulnak  elő. 


I.  Házasság. 

Ha  a  liatal  ember  kiválasztotta  jövendőbelijét  s  szülőinek  tudtára 
Itíi  hftzas<xlási  szándékát,  vagy  ö  nm«a,   vagy  apja  fcdkéri  valamelyik 
tonúi,   ismerősét   nds3Jtngif-nQ.k,   kivel    együtt   elmegy  a  kiválasztott 
^tívl  megkérni.  Jöveteliik  napja  és  czélja  nem  titok  a  leányos  háznAl ; 
a  házasodás  ez  ünnepélyes  és  hívalalos   actusa   előtt   már   lettek 
"íseket  valamelyik  bizalmas  anyóka  úlján,  a  ki  kitudta,  hogy  hajlan- 
^k-e  a  leányi  odaadni,  sőt  a  leány  .^ztilöirK-k  azt  is  elárulta,  hogy  «ma 
iletes  vendégeket  várjanak  kigyelmelek»,  a  mit  nzok  természetesen 
rtenek^  jöl  tudván,   hogy  b  «beo3Q!etes-    vagy    •lisístességes*    vén- 
áéi 


dégek  a  leánykérők  lesznek.  De  már  ezt  is  megelőzőleg,  a  legény  ijfy 
kezetl  biztosítani  magát  a  felöl,  íiok>-  a  leány,  kit  magának  sxánl, 
övé  lí'jjyen,  —  még  pedig  olyan  formán,  hogy  egy  ahuát  aduit,  \-agy 
küldüU  iiekis  azerl.  hogy  az  Ölel  szere-sse,  s  ha  a  leány  elfogadta  és 
megélte,  meg  van  győződve  rőla,  hog>-  valóban  azereú  és  hozzá 
feleségül. 

Ilyen  módon  a  házasulandó   legény   bizonyos   levén    ugy  a  I 
vonzalmáról,  mint  szülőinek  beIeeRyezé.''éröl.  egészen  jóhiszemmcl 
násznagyával  együU  a  le^ny  kezét  megkérni.  lU  a  jövevényeket  lei 
szelesen  it'en  sziveden  látják,  s  miuliiM   egy  pár  pohíir  horriil  sí 
valami    harapnivalóvyl    is    megkínállak,   a   násznagy    előadja  Jővi 
ezélját,  vagy  egyszerű  szavakkal,    vagy  czifra   mimdókólian  és  vers 
A  leány  szölÖi  kimondják  heleegyezé.'íöket'  s  azután    kölcsönösen 
állapítják,  hogy  mely  napon  menjenek  be  a  paphoz  jelenlkezní. 

A  kilíízölt  napon  a  kél  násznagy  s  leglöbbszőr  a  legény  éa  leán; 
is,  jelentkeznek   a    papnál.   Ugyanezen   nap   lailják  meg  a   kézfogói  a 
leányos  háznál,  a  mi  eg>'szerübb  vacsorából  áll,  melyben  néha  a  ki'%^ 
leblii  rokonok  is  részt  vesznek.   Kvés   alkalmával  a  vőlegény  és  meny- 
asszony egymás  mellett  ölnek  s  a  vacsora  végeztével  kezet  fognnk  egy- 
másríal.  ugyanez  alkalommal  tíirlenik  n  jef/yriilUís  is   T.  i.  a  b- 
Ic&ny  Jegtfct  adnak    egymúsiiíik.   még  p&\\\i  u  legény  péust,   (íl  -  ' 
mennyisége  a  legény  vagyoni  állapota  szerint  kisebb,  vagy  nainohb),  t 
leány  pedig  értékes  selyem  ketuíÓt^  mely  pánllikákkal  ö^szekölúit  pitpi- 
rosbu  van  takargatva.  Rzen  kívül  ififtinii  is  cserélnek.  Haazlún  ■■  '  ^' 
váltás  után  a  legény  lemond  a  leányról,   visszaküldi  neki  a  jc-v: 
de  a  jegypénz  megmarad  a  leánynál.   Ha  pedig   a  le4inY   mond  1«  * 
legényről,  akkor  ö  kíildi  vissza  a  jfgypénzt.  a  kendő  aKonlian  a  \>       '  ' 
marad,  a  ki  aztán  ezt  később  arra  használja  fel  hogy  a  híitKi  - 
leányi  csúllá  legye   vele.   Ugyanis   mikor   elvesz   egy   másik  leányi  Ö> 
annak  ágyáért  mennek,  ezt  a  megtartott  jegykendő!  hos.íizu  rUdra,  vaíT 
piszkafára  kötik  s  magokkal  vivéii  a  kocsin,  az  útrzákon  mogbordozzífc 
s  ha  van  rá  alkídom,  sárban  is  meghureztHiák  és  ig)-  hajlalnak  el  vdO 
töbltször  a  liUÜen  leány  luiza  előtt. 

A  kézfoííó.  illclölei?  a  jegyváltás  meglörténlétöl  fojtva  az  • - 
azt  mondják  a  legényről  es  leányról,  hogy  jfyi/f tett  jtintak,  a  •■ 
fejezést  a  legény i*  vonal  kozólag  szószmnl  kell  venni  mert  ex  idö  aiiA 
esaknek  miiidon  nap    megliilogalja    jövpndölK'lijél  s  többször   vi- 
különféle   ajándékokat.    A    kaűioliknsoknál   szokás,    hogy    a   je*^';  .  .    ^ 
jegybenjárás   ideje   alatt   ezüst  pénzt  (10.  20  kri^czáros,  vagy  forintos) 
hordanak  a  cáizmálian.  illetve  ezipöben  talpuk  alatl,  nzéri  liogy  az  irigyek 

382 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


ne  ronthassák  és  egymástól  el  ne  választhassák  őket.  Ez  idő  alatt 
legény  gondoskodik  egy  vőfélyről  *)  vagy  Imiasiasan  mondva : 
-röl,  kinek  a  házasodás  egész  lefolyása  alatt  legtöbb  teendője  és 
gyobb  feladata  van,  s  mely  liivatalra  ügyes,  serény,  víg  kedélyű, 
izonyos  mértékű  költői  tehetséggel  megáldott   ember   kívántatik,  a 

a  néppel  szólva  —  « ügyesen   ejti  ki  a  szót,   sok  rigmust  tud*  s 

ilyen,  tudja  mulattatni  a  vendégeket.  Vöfére  rendesen  csak  a 
yes  háznak  van.  a  ki  szolgálatáért  pénzbeli  fizetést  kap  (egy  frtlól 
j),  de  ezen  kívül  részt  kap  a  kása-pénzből,  a  mcnyasszony-táncz 
il  (lásd  alább)  és  a  muzsikások  béréből  is.  A  leányos  ház  vöfére 
)an  csak  zsebkendőt  kap  a  menyasszonytól;  mert  ennek  aránylag 
lebb  teendője  van,  minthogy  a  lányos  házhoz  jóval  kevesebb  vcn- 

szoktak  hívni. 

A  vöfér  első  teendője  a  hivogatás,  t.  i.  a  lakodalmi  vendégek  meg- 
a,  melyet  a  leányos  ház  részére  is  a  vőlegény  vöfére  teljesít,  ha 
tnak  nincs  külön  vöfére.  Ez  a  hivogatás  a  lakodalmat  és  esküvöt 
lözö  vasárnap  történik,  midőn  is  a  vőlegény  vöfére  meg,ielenik  a 
03  háznál,  hogy  miért,  hadd  mondja  el  ö  maga  rigmusban,  a  mint 
a: 

A  virág  kikérése. 

Ne  vögyék  rósz  iiévíin.  hogy  bcküszönlüttem. 

Mert  én  egy  luí  párnak  a  követtyc  lőttem. 

Engödelmet  kérük  illti  alázatta. 

Hogy  ])elépni  mertem  ilyen  líálorságsa. 

De  (mivel)  N.  K.  vűlegónyünknek  vagyok  én  küldüttye. 

Ki  szép  menyasszonyát  tiszlcletlel  kéri. 

Hogy  e  Iiéten  kedden  ívagy  csiUiiiíiiküii)  reggel  8  órára 

Jelenne  meg  véle  az  úr  asztalánál. 

Midőn  ezt  jelentőm  illő  lisztőíettel. 

Kivánom.  tovább  is  éljenek  békével. 

És  tovább  még  bátor  vagyok  egyel  kérni, 

A  mit,  hiszem,  fognak  is  teljesíteni. 

És  ez  a  kérésem  áztat  tarlalniazza. 

A  mint  kedves  menyasszonyunk  is  látliaítya. 

Hogy  semmi  jele  ninns  liívogatásonmak. 

És  hogy  mi  jelezné  czéija**i  van  dolgomnak  (I) 

Tehát  kérném  szépen,  liogy  azon  vhxvjot 

Helyére  föltfiznék  a  nyoszolyú-lányok. 


*)  Vevő  fél. 

*•)  Rémesen  értve  =  tárgya. 


.S8.H 


A  mi(  éu  is  nékik  meg  fogok  tizógáJní. 
Hogyha  az  ég  ura  rá  fog  seglteai, 
Hiszem,  hogy  kért'söui  nem  foeják  mügveini. 
A  mit  én  hálássan  meg  fogok  ktíszünni. 

E  mondóka  ut&ii  az  otl  jelen  levő  nyos/oiyólftnyok  (kik  rendesen 

ttt  menyasszonynak  « leánykori  pajtásai*)  csinált  virágot  vagy  < bokrétát* 

▼arrnak  a  vöfér  mándlijára  (kaljiítjj^ra  elül)  és  kalapjára  s  piros   pö 

ilkál  k('>tiiek  u  pákaúja  felső  végére,  mii  a  völer  aztán  így  szokotl 

köszönni : 


A  virdg  megköszönése. 

Ssépen  megköszönöm  ezen  szívességet, 
Nyerjpnpk  bolyellp  eKit,  rgésséget. 
Az  isten  álgya  meg.  ajállom  magamat, 
Ne  vögyék  ros£  névön  e  szoIgáUtomaL 

Ekkor  aztán,  kellőleg  fel  levén  liiszítve.  elindul  a  hívogatá?ra; 
sorban  járja  a  kijelölt  házakat,  g  a  beköszönés  után  ezt  a  rigmust 
mondja  el  mindenütt: 

Ez  érdemes  házba  hAtorsúggal  léptem, 

Minlhogy  N.  N-nek  a  kövellye  leltem. 

KngodplmÖt  kérftk  illcí  alnzattA. 

Hogy  belépni  m^rlem  ilyen  UUorsri^gjl. 

KütelesSí'gMmet  vt-Kíiniy  há(uníágg:i. 

N.  N.  szívességgel  kendteket  kéreU. 

Ez  érdemes  házal  általam  tiszleli, 

Hogy  N.  N.  (iának  rncnnyegr.t^  napjára. 

Kedd  (vagy  csütörtíik)  reggel  nyolcs  órára. 

Jelenvén  meg  N.  N.  ür  tisztelt  nejével. 

Szeretett  fiával,  kedves  leányával 

Az  anyaszentegyháznak  tiszteletire. 

Osi  szokás  szerint  bit  fölvételire. 

És  ha  nz  véglKí  niejív.  tisztelt  hajlékaim 

Térve,  niaraggyanak  ebéd-,  vacsorára. 

Három,  vag)-  négy  órát  tán  ez  vigadalomban 

Töltsenek  el  nála,  de  ne  unalomban. 

Én  is  majd  ott  löszök,  szolgállok  mindiínnel. 

Addig  eugAdelmet  kérffic  tiíateletlel. 

Efizozájgol  pedig  lügyenek  szívcssek  magukkA  vinni. 

Ugyanezen  a  vasárnapon  kezdik  meg  a  lakodalomra  való  késztt- 
lódésl  is  mind  a  két  háznál,  még  \x:d\g  a  tészta-csinálással :  míg  a 
baromliak  koppaszlása  mindig  az  ágyvitel  napján,  vagyis  az  esküvő 
előtti  napon  löriénik.  Ha  teliül  pl.  a  lakodalom  keddre  esik,  Uéiröa 
délután  összegyűlnek  a  legényes  háznál  a  Itázasulandónak  barátai  s  férfi 

HU 


^"  -1  -«naL  liogy  elmenjenek  a  inentfasssonif  dgydf  filhösní.\iefo^x\a\i 
iba,  a  lovak  nyakára  PsíiiitíetyüL  ítilott   ni*'IU*    pe<iÍR  keiidokol. 
pántlikákat  kötnek;  nehAny  legény  felöltözik  minél  cíodalalosabb  i^.s 
-cbb  mödon.  s  miután    boros    üvpííekkel    is    ellátták    mai?okal, 
..  p.  egy  k(KSil  niegfaktak  niuzsiká-sokkaJ,  vogre  elhajtatnak.  —  ile 
egyenesen  a  lányos  ház  felé.  hanem  egyik   ut<*zan   fel,  a  niúsikon 
ostorpattogáíí.  danolás,  kurjongatás  és  niuzsikaíízrt  mellett,  meg  néha 
hosszn  rúdi-a  kötött  selyetíikendöt  lebegtetve  s  vízbe  t^s  sárba  mártva 
csúfságára  annak  a  leánynak,  ki  a  völejíenyl  a  jegyváltás  után  cserben 
s  a  ki  most  bizonyára  a  deszkakerites  basadekún  kereszttil  le^i 
a  m^gyalázó  jelenetet  s  hallja  az  udvarukba   tele  torokkal  kiáltott 
ivakat  Csak  miután  ilyen  módon  a  városnak  ji*>  rcízét  bejárlak, 
ak  végtére  a  menyasszony  házához,  melynek  kapiya  már  lárva- 
^itva  van  ugy-an,   de  nem   mehetnek    be ;   mert  a  sok    kurjongatástól. 
nától  neki  Wtzcsedetl  lovak  még  jobbíin  niegliokrosodnak  alUt]  a  szal- 
háliól  kölóll,  emberforma,  csodálatos  váz-alaktol,  mely  a  bejárás  közepére 
felállitva  s  melynek  kalapjára  különféle  szfnU  tollak,  nyakába  paprika- 
zér,   karjaira   hagynmkoszonik    vaiinnk   aggatva,   míg   egyik   kezében 
kardot,  másikban  hosszú  messzplüt  tart  Í'a  neki  tániaszkíjdik  az  ngész 
^pn  szélességét  átfogó,  vastag  szalmakotélnek.  melyről  szintén  tollak  és 
Qgyok  csüngenek  le.    Viszafordulnak    tehát  az  ily  módon  elzárt  kapu 
hogy  még  néhány  nlczát  megkeriiljenek.  s  ha  visszalérésök   alkál- 
ival sem  tudnak  keresztül  hajtatni  az  akafíályon.  megelégelve  a  tréfál, 
rik  egyikiik  a  koesirftl,  eldolija  a  szalmavázt,  megragadja  a  «znlma- 
lelcl,  hogy  széltépje.  —  ámde  ez  nem  megy  olyan  könnyen;  mert  a 
Imán  beliíl  vastag  drót  van.  melyet  a  kapu  fairül  kell  leoldania.  Nagy 
^g:yel-bajjal  végre  bejuthatnak  az  udvarra,  hol  leszállván  a  kocsikról, 
íöfér  vezeléíc  mellett  bemennek  a  szobábn,  melyben  a  menyasszony 
ra  mar  eJ  van  kc-szilve.   A   vőrer  hivatalof^  állásba  vágja  magái  s  igy 
ki  az  ágyat: 

Az  ágy  kikérése. 
Adjiifi  as  (iristcn  szurüncsés  jri  csli^l. 
Tartsa  Wke8sás;bcn  (»ítfu  ti&7ti.ik  nt^pél. 
Mi  mély  alázatta  6iif;rKJetmiU  kúrQnk. 
Hogy  c7.on  liajlékba  ily  bátran  bt»lcptílrik. 
Pe  éli  nzl.  ólKloni.  hogy  el  nem  levettünk, 
liánom  inkább  a  mfgjegyzcU  holyre  gynltílnk. 
Meri  Itt,  a  múlt  látom,  nidf  minden  rengyín  van. 
Sublót  é&  HZ  ágy  Í6  már  elkészítve  vaa. 
A  inirrt  mi  gyiKtilnk  víjlcgény  urunkkal. 
Uo^'  .1  lakására  vdittssOk  magunkkal. 


THURY    ÍOZSEF. 


Tehát  kémcin  szépen  e  búz  apját,  anyját. 
Agy«rya  tde  a  mi  menyass/.otiyunk  ágyát. 
A  (lijl.  mit  kivannak,  érte  lofizetjük. 
Csakhogy  a  holmiját  magunkkal  vihessíik. 
VMlogéiiyiink  engem  bízott  most  meg  arra. 
Juttassam  ezeket  néki  birtokába. 

A  menyasszony  moít  ninos  jelen,   mert   elbujtatták  a  másik  szo- 
bában, kamrában  vajív  a  szomszédban :  de  van  helyette  jelen  elég  asz- 
-szony.  a  kik  rokkán.  m(»tí  guzsalyon  nagy  szorgalmasan  fonnak,  eregeti, 
nyálazzák  a  kendert.  k(')Czol  s  azzal  a  felelettel   lepik   meg  az  érkezet- 
teket, hogy  még  m(M  fonják  a  kendert,    melyből   majd  a  menyasszony 
ágyát  szövik.  Amazok  teriné-szetesen  azt  mondják,  hogy  Ök  annak  elké- 
szülését neiTi  akarják  megvárni,  jó  lesz  Ö  nekik  az,  a  melyiket  itt  már 
készen  látnak  s  hamarosan    meg   is  tudakolják,   hogy    mennyi    pénzért 
arlják  nekik.  A  válasz  rendcsen  az.  hogy  három  vagy  négyszáz  aranyért 
elvihetik.  Eri'e  hosszasan  tartó  alkudozás  kezdődik;  a  jövevények  mindea- 
féleképen   kit^sinyitik,   ócsárolják  s  kérik    alább  a  portékát,  a  házbeliek 
ellenben  alig  győzik  eléggé  dicsérni  s  még  esküdöznek  is,  hogy  a  kimon- 
dott árt  megéri.  Alkudozás  közben  egyik  vagy  másik  legény  észrevétlenül 
szalmacsóvát  vagy  kóczot  dug  az  ágy  ki)zé  s  kevés  idö  múlva,  mintha 
az  ;igy  minőségét  vizsgálná,  előhúzza  a  belopott   szalmát    vagy  kóczot,  J 
megmiifatja  társainak,  mire  azok  még  inkább  óosárolják  az  ágyat,  mond- 
ván, hogy  ilyen  egérfészekért    lúzony  nein  adnak  annyi  pénzt.  Végre  a 
házlielick  is  engednek  és  megalkusznak    UH)  vagy  200  aranyban,  mire 
a  völér  azíHiniil  lo  is  iizeti  a  100  vagy  200  krajczdrL  hü.ségesen  mar^ 
kába  olvasva  a  leány   apjának    s    cgys/.orsmind   megköszímve  az  ág}'at 
ilyen  rigmusbari : 


Mini.'k  iitáiina  már  a  ncve/.etlckot. 
Kiváiisájrunk  Jízen-nl  mogkaptuk  ezeket, 
I'oiraiiják  í'írto  fórú  kít.^züíu'tiiiikel. 
élivel  mi  vflíitik  ily  szívcsséjret  tettek. 
Dl"'  hÍKZOiii.  hníry  vr'ilcgéi ivünk  nem  felejti 
K  szívessrjfiikct.  n   mii;  cs:ik   telicti. 
Pi'it'iiui  in-íjii  ü  az  n  inálkájával, 
llniíviiíi  t'iíyhíí  kelnr-k  keilv(-s  jri  | árjával : 
Meri  ;i  jü  szülnkel  liszlcliii.  szí.'ívlni. 
V.ri  liff-sülni  cl  ncrii  t'i'u'J.i  iniila;-/.laui. 
Az  ri  hü  párjáviil.  kedve-;  inairzallyával. 
Kikkel  iiiajil  flu-lnek  ííríim-.  bi.ihhiírságsal. 

mi 


r 


KIS-KÜN-HALAS    NÉPIIAJZA. 


Ekkor  fölrakják  a  kocsikra  az  így  megvásárolt  ágyat,  melyhez  még 
egy  almáriom,  vagy  sublót  is  csatlakozik  s  miután  a  házbeliektol  min- 
denféle jó  és  tréfás  kivánatok  k<>zben  elbúcsúztak,  kirobognak  az  udvar- 
ból. Az  utolsó  kocsin  ülők  pedig  még  illustrálva  is  láthatják  a  jó  kivú- 
natot ;  mert  egyik  asszony  —  a  ki  elölib  a  menyasszony  ágyát  fonta  — 
úgy  a  kerékhez  vág  egy  ropyz  fazekat  vagy  korsót,  hogy  megszámlál- 
hatatlan darabokra  törik.  Az  ágyvivök  természetesen  nem  a  legrövidebb 
utat  választják,  hanem  ismét  több  utíízát  megkerülnek  danolás,  kurjon- 
gatás és  muzsikaszó  mellett.  A  vőlegény  házához  érve.  lerakják  az 
ágyat,  melyet  a  vőfér  e  szavakkal  köszönt  be: 

^Iz  ágy  heköszöntése. 

Adjon  az  úristen  szöröncsés  jó  estét! 

íme  elvégeztem  már  az  elsö  Ipczkét. 

De  első  munkámban  sikerrel  dolgoztnm. 

Tessék  megvizsgálni,  mily  szép  áíryaf  hoztam. 

De  annyi  bizonyos,  (hogy  nagy)  sserepvt  jálszotlam. 

Nem  törődöm  vele.  mert  végre  hajíollani. 

Most  már  vőlegényünk  szépeket  úlmodlial. 

Kedves  mátkájával  álmában  uéLálhat. 

Ölel-,  csnkolhalja  (r*)  Inbbit  már  nem  mondom. 

Mert  ezekkel  tahin  meg  is  bosszanthatom. 

Hál  még  a  szép  subhU !  mit  majd  elfelejtek- 

Póz  is-löhet  benne,  hogyha  tőttek  bclo. 

No  de  a  gazdája  majd  foy  lidc  (önni. 

De  csak  úgy.  ha  sokat  nem  szeret  mulatni. 

E  szókkal  versonmek  a  végére  érek. 

Hogyha  míig  nem  sértem  —  egy  ital  bort  kérek. 


L 


Ekkorra  már  jóformán  öreíí  este  is  van  :í  az  áiív  iiozatalában  részt- 
vevő férfiak,  legények,  meg  a  tyúkkopasztásban  elfáradt  asszonyok  és 
leányok  az  őröinanytíval  és  örömatya  urainnial  egyeteml)en  vacsorához 
feiepednek.  A  vacsoráló  szobán  kívül,  ilyenkor  természetesen  az  egész 
háznál  a  legnagyobb  «diiverteséK*-et  ínMidctlenség,  ös.szovi.sszasá.s)  talál- 
jak. A  konyhában  a  különféle  edények  és  az  imént  koppaszlolt  barotnfiak 
tetemei  hevernek  még  a  mlivészi  rend)'tleiisé{iet  is  felülmúló  összevissza- 
^gban.  A  «má.sik  ház»-baii  a  maiíiisra  vetett  ágyak  tetején  s  az  asztalon 
íyijrott  tésztát  láthatunk  kiteregetve.  A  kamrának  minden  zege-zuga  tele 
^an  tepszivel,  nyujtódeszkával.  melyekre  a  már  kisült  kalácsokat  rakták. 
ÍJoIgozott  itt  egy  pár  nap  óta  mindenki,  a  ki  csak  ép  kéz-láb  volt  a 
háznál  s  mégis  a  világért  sem  tudnák  megállani,  hogy  vacsora  után 
legalább  egy-két  ni'dát  ne  tánczoljanak.  Ugyancsak  az  esküvő  előtti  napon 

387 


THÚRY    JÓZSEF. 


szokták  elküldeni  a  meghívott  házak  is  a  magok  ajándékait:   baromfit, 
süteményt,  lejei,  tojást  stb. 

A  lakodalom  napján  már  jókor  reggel  összegyülekeznek  a  vendégek 
mind  a  két  háznál.  A  menyasszony  felöltözik  ünnepélyesen,  a  nyoszolyó- 
lányok  feltűzik  fejére  koszorúját,  valamint  a  magokét  is,  még  pedig  egyik 
jobb-,  másik  balfelöl.  A  vőlegény  szintén  bokrétát  tűz  kalapja  mellé, 
nemkülönben  a  két  nyoszolyó-legény  is,  egyik  jobb.  másik  balfelöl. 
Miután  mind  a  két  helyen  egy-két  nótát  tánczoltak,  a  legényes  ház  ven- 
dégei elmennek  a  menyasszonyért,  hogy  az  esküvőre  vezessék,  kit  a 
vőlegény  vöfére  így  szokott  kikérni: 


A  leány  kikérése. 

Adjon  az  úristen  örömöt,  jókedvet, 
Töltse  be  áldással  e  csalárdi*)  népet. 
Tisztelt  csalárdi  kör.  egy  kérésem  volna. 
A  mely  is  magában  pusztán  ászt  foglalja. 
Hogy  e  mai  napnak  éppen  most  reggelén 
Kezdődött  egy  víg  nap  N.  N.  házánál. 
Kinek  kedves  fia  házasságra  lépett. 
Az  ö  emiékire  tartunk  víj,'  ünnepet. 
Teliát  kérni-m  szépen  e  fsaládiiak  attyál. 
Bocsássa  el  vélünk  kedves  szép  leányai 
Az  említett  házUó  egy  víg  mulatságra, 
A  vőlegényünknek  öröme  napjára. 
Ha  kegyes  kérésöm  nem  esne  liijába. 
(h'ömmel  köyzüniöm  be  a  lársavíágba. 
Adjon  az  úristen  szoröncsés  jó  lüifgél. 
Háiá.  bojry  a  iiup  már  megint  újra  főkét. 
Meií  ez  a  mai  nap  szép  és  emléközelös. 
De  részint  szomorú,  részint  örvendetös. 
Mert  ez  azon  sz(;nt  nap.  melyen  leányunknak 
Kra^iztallioz  kíUl  léjmi  monyasszonyunknak. 
Teliál  kérném  szépen  az  imU-s  szülőket. 
Készítsék  el  útra  i'-ilcs  sziilültyükcl. 
Kérjék  az  Istent.  bo[ry  szörüncst'-s  lejryen. 
V.7.  <'!  szent  íVi<;yében  Cfíész  éI<'Iéi»on. 
Az   ü  Iiíí   párjával,  kedves  iníiüzaltyávnl. 
Kikkel   inajil  elleluek  (■in'úii-.   buldoL'siiixliaií. 

Knnek  véííc/.tével  niiiKljárt  k()votk(vo!eí.r  ln'ií-suztalja  el  u  menva>/- 
s/.onyt  a  köfühilló  szüloklöl,  ter^tvrroktől,  Icu-iUnőklöl  és  szomszédoktól : 


*}  Így  csak  némely  iit/yefk-u  ntfch-ii  mondja. 

3S8 


KfS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


A  menyasszony  búcsúztatója. 

Tisztelt  nász-nép,  halljunk  egy  pár  búcsúszavat, 
Mielőtt  elhagynánk  ez  érdemes  házat. 
Mert  ilM.  hogy  midőn  ily  útra  indulunk. 
Isten,  embör  előtt  hűen  megszámoljunk. 
A  mi  menyasszonyunk  is  ily  formán  szólna, 
Ha  szÍT-érzelmitíU  most  szavakhoz  jutna. 
Elmondom  tehát  én,  mit  elméje  gondol, 
Ily  formán  szóUana.  látom  bús  arczárói  : 
Örömmel  vfradt  föl  rám  ez  a  szép  reggel, 
Örömmel  Qdvözlüm  ártatlan  szívemmel; 
De  most  a  keblemet  nagy  bánat  fogta  el, 
Mert  íme  a  házas  életre  leplem  fel. 
Hosszú  az  én  utam,  melyre  most  indulok, 
Azért,  óh  Istenem,  te  hozzád  fordulok, 
TŐUed  buzgó  szívvel  bocsánatot  kérek. 
Mert  áldást  és  segélyt  csak  te  lűHcd  nyerek. 
Ne  hagyj  el,  óh  kérlek,  vi  nehéz  sorsomban, 
Szent  fiaddal  együtt  állj  mellettem  jóban  ; 
Mert  ma  változik  meg  életemnek  útja. 
Vagy  hosszú  Önmire,  vagy  örökös  búra. 
Azért,  óh  Istenem,  kérlek,  legyél  velem. 
Bocsássd  meg  ellened  elkövetőit  vétkem, 
Hogy  boldog  lőhessek  n  liáza.s  életben, 
Édös  Jézus,  kérlek,  holtig  m.iradj  vélem. 

Most  hozzád  fordulok,  kedves  édes  atyám, 
Nézzed,  könyeimliil  mint  ncdvesfil  íirczám, 
Mielőtt  atyai  házadbúi  kilépek. 
TÖlled  térdre  hullva  hocs;inatot  kén^k. 
Bocsánatot  kérek,  m^rt  niogbánlotlalak. 
Jóságodért  sokszor  niegliúsítottalak. 
Kedves  édes  atyám,  felejd  el  ezeket. 
Az  Isten  is  ezért  áldjon  meg  légedet. 
A  míg  pedig  élte<l  e  viláp;on  éled. 
bristen  kegyelme  legyen  mindég  véled. 

Hát  hozzád  mit  szóljak,  kedves  édes  anyám, 
Ki  voltál  ekkorig  gondviselő  dajkám. 
Tudom,  hogy  nagyon  fáj  anyai  szívednek, 
Midőn  elválását  lálod  gyermekednek. 
Kit  édes  tejeddel  tápláltál  emlődbiil, 
Most  át  köll  engednüd  titkos  jövendőnek. 
Jóra  tanítottál,  a  roszrúl  intettél. 
Most  pedig  szárnyamra  engem  eresztettél. 
Ezért  buzgó  szívvel  hálát  adok  néked. 


THÜRY    JÓZSEF. 


És  áldom  örökké  szent  gondviselésed. 
Buzgó  szívvel  kérem  isteni  felséget. 
Hogy  lelkem  üdvére  adjon  páros  éltet. 
A  míg  pedig  élted  e  világon  éled, 
Úristen  kegyelme  legyen  mindég  véled. 

Kedves  testvérjcim.  hozzátok  is  szóltok. 
Mielőtt  ez  úttal  tóUelek  elváltok. 
Az  Isten  áldását  kérem  fejetekre. 
Hogy  harmatként  szálljon  áldás  fejetekre. 

Szép  leány  nőtársim.  kik  eddig  voltatok. 
Most  könyes  szömökkel  körUIíittem  álltok, 
Szép  koszorú  tok  1)01  íme  most  elválok, 
Istentül  nektek  is  minden  jót  kívánok 

Felsd  és  alsó  jószívű  szomszédaim. 
Kik  hogy  jelen  vattok.  rokonim,  barátim ! 
Az  Isten  áldjon  meg  bennetek(et)  fejenként. 
Ne  érezzetek  a  földön  fájdalmat,  kínt. 
Az  itt  maradóknak  kívánok  jó  kedvet. 
Nékünk  utasoknak  boldog  megérkezetet. 

A  búcsúztató  mondá.-«a  közben  folyt  csendes  8Írdogálás  most 
ííásban  tör  ki.  A  menyasszony  sorl)an  csókolja  mindazokat,  ki 
vöfép  elbúcsúztatta,  s  a  násznép  megindul  a  tomplom  feié.  Legelői 
a  menyasszony  a  két  nyoszolyíjleany  közfttt,  s  utána  a  többi  nö 
elégek.  Nyomban  követi  őket  a  vőlegény,  a  két  nyoszolyólegény 
a  féríivendégekkel  együtt.  Ilyen  rendben  mennek  be  a  templom 
még  pedig  legelöl  az  ú.  n.  *elzáró  asszony>  írendesen  valamely 
mesebb,  néba  úri  nö).  ntíína  a  menyasszony,  a  nyoszolyólányo 
töl)bi  nők ;  a  férfiak  közül  pedig  elől  n  vöfér.  utána  a  vőleg* 
nyoszolyólegények  s  azután  a  férfi  közönség.  A  menyasszony  és 
az  első  padba  ülnek  l)e,  még  r>edig  belől  a  két  nyoszolyólány,  £ 
a  menyasszony  s  szélről  az  ^^elzáró  asszony*.  A  férfiak  sorában  s 
padot  a  vőlegény,  a  két  nyoszolyólegény  és  a  vöfér  foglalják 
utóbbi  maradván  szélről.  Midőn  az  isteni  tisztelet  végeztével  az 
tésre  kerül  a  sor.  a  vőfér  kivezeti  a  legényt  az  úr  asztalához,  h 
a  menyasszony  padja  elé  megy,  meghajtja  magát  az  elzáró  asszony 
a  ki  erre  kilép  a  padból,  hogy  kieressze  a  menyasszonyt,  kit  a: 
vöfér  szintén  az  úrasztalhoz  vezet.  A  katholikusoknál  még  az  a  jel 
szokás  van.  hogy  mikor  az  esküvőre  meimek,  a  vöfér  a  jegykend 
hosszú  rúdra  felkötve  viszi,  melynek  hegyes  végére  aranyporral  be! 
alma  van  tűzve.  Ezt  az  almát,  midőn  az  esküvőről  visszatérnek, 
ketté  vágják  s  egyik  felét  a  vőlegény,  másikat  a  menyasszony  esz 

mi 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


Mielőtt  azonban  a  templomba  bemennének,  a  vöfér  egy  üveg  bort  s  az 
Oveg  nyakára  fQzött  kalácsot  visz  be  a  plébánosnak. 

Vége  levén  az  esketésnek,  a  vöfér  a  templom   ajtaja  elÖtt  a  sza- 
badban kikéri  a  menyasszonyt  a  leányos  ház  násznépétől: 


A  menyasszony  kikérése. 

BAinden  jót  kívánok  az  édes  atyának. 

Ki  egy  leányt  nevelt,  de  nem  önmagának. 

Áldás  éa  békesség  az  édes  anyának. 

Én  tiszteletére  jöttem  a  lányának. 

Röviden  jelentőm,  miért  jöttem  hozzájik. 

Hogy  menyasszonyunkat  vetünk  elbocsássak, 

Ezt  karjaik  alatt  híven  oltalmazták. 

Mint  gyümölcsöt  fáról  le  nem  szakajtották. 

De  leszakajtotta  kedvessé  magának. 

Ez  iddtUl  fogva  örök.  hív  párjának. 

Bocsássák  el  hát.  mert  jelen  van  az  óra. 

Melyben  ő  szavát  fordítsa  búcsúzúra, 

Hogy  a  sors  ösvényén  halladjon  buldo^rul 

Avval,  kinek  szívét  adta  most  zálogul. 

Ezután  mind  a  két  násznép  kulön-külöii  visszamegy  a  lakodalmas 
házhoz,  a  menyasszonyt  már  most  természetesen  a  vőlegény  házához 
viszik.  A  kathoiikusoknál  azonban,  ha  csak  S/ierit  ejthetik,  ellopják  a 
menyasszonyt:  tehát  a  legényes  ház  vöíérének  ügyelnie  kell.  hogy  ez 
meg  ne  ti'>rténjék,  mert  ez  nagy  szégyen  volna  rajok  nézve. 

Haza  érve  a  vőlegény  házához,  mielőtt  a  menyasszony  belépne 
férje  hajlékába,  a  vőfér  köszönti  a  konyhaajtó  előtt,  a  vőlegény  szülöiliez 
intézve  szavait: 

A  menyasszony  beköszöntése. 

Tisztelt  örömalya.  mosl  már  megérkeztünk. 
Most  már  mondhatom,  hogy  sikerrel  műkíxUünk : 
Mert  szép  menyasszonyunk  ime  megérkezett. 
Örömapa  s  anya  fogjon  vele  kezet. 
Fogadják  be  ötét  e  víg  társaságban, 
Részesítsék  őtet  egy  kis  mulatságban. 
Tisztelt  örömapa,  még  egy  kérésem  van. 
Mert  az  én  táborom  még  ide  kivül  van. 
Eszközöljük  nékik  bebocsájtásukat. 
ők  már  bevégezték  nehéz  munkájukat. 
Ekkor  a  menyasszony  belép  a  konyhába,  hol  az  ipa  kezet  fog  vele, 
a  napa  pedig  meg  is  csókolja,  mondván:  « Isten  hozott,  kedves  lányom.* 

391  26' 


THÚRV    JÓZSZF. 


Ha  scí  esküvés  a  nyotrz  órai  istentisztelet  után  töHént  a  ven- 
dégeknek reggelit  adnak,  melynek  végeztével  az  ehtkl  idejéig  HzunlelenOl 
tánczolnak,  míg  a  vőfér  félben  nem  hagyatja  mnlatMgnkat,  kiküldvén 
6kel  a  szobából,  hogy  az  a^ztalokal  elkészíthesse.  Az  asztalokat  a  szotia 
két  oldalán  helyezik  d,  úgy  hogy  a  közéjíen  szabad  hely  maradjon. 
Mikor  a  terítéssel  készen  vannak,  a  vöfer  szól  a  vendégekhez : 

Uraim,  ax  asztal  meg  vagyon  terítve, 
K«s.  tányér,  kanillal  cl  vagyon  küszttve. 
Az  étkek  is  jOnnek  most  mindjárt  sorjába, 
Eic  a  sok  legénység  nem  áll  itt  hiáb&. 
No  hogy  az  nsxtalon  a  leves  elhilljön. 
S  fól melegítése  dolugba  kerüljön, 
Ttíssi'k  hát.  uraim,  Iielyre  telepí»dni. 
Úgy  IS  a  muzsikus  mes;  kezd  melegedni. 
Mi  rsak  lőlem  icUik,  mindent  elkövetők. 
Jti  cpRtitussal  egyenek  kelmelbk, 

K  felhívásra  mindenki  helyet  foglal.  Az  egyik  asztal  felaö  helyét  a 
násznagy  fogla\ja  el  s  ugyanezen  a.sztalhoz  ül,  egymás  mellé,  a  vőlegény 
és  menyasszony,  még  pedig  az  a--íztal  kílL^tí  oldalán  levö  pad  kózopt*re. 
Melletttík  jobbról  és  balról  a  kél  nyoszolyó-lány  s  ezek  niellnti  a  kél 
nyoszolyó-legény,  míg  a  tÖl)bi  vendégek  tetszés  szerint  sorakoznak.  Min- 
denki előveszi  a  magával  hozoll  evőeszközt  (kanalat,  kést,  villát).  —  a 
vöfér  pedig  (a  ki')velkezÖ)  Iréfás  rigmussal  igyekszik  étvágyat  gerjeszteni 
az  ételekre  várakozó  kíizönségiien ; 

Szerencsés  jé  napot  kívánok  mindennek. 
Ez  itlp  ejiyl)^  pyfllt  tíazles  vendof^knek. 
tde  l)e8züllítolt  ékes  itzép  szüzeknek. 
Ezek  közt  itt  tev/S  jámhor  legényeknek. 
Ill/I  alázattal  engíídelmfít  íé^Tfik, 
Hngy  én  itt  ily  hálran,  hangossan  liesséllök, 
De  csekély  szavaninak.  kérem,  engedjenek, 
Kik  ily  szép  sereggel  ide  egybegyűllek. 
Mert  Hehu.'f  indítja  fulA.snak  lovait, 
Apolló  örtimmel  muUtlju  muzsait, 
Készítgeli  szépen  a  Jácczadozásra. 
Rebegő  nyelvem  most  indt^l  a  szollásra. 
Moslanábit  gyültdin  híres  llnrzsiánhul, 
Ki'ivetfil  gyűltem  én  öníikhő  Zsinyiibiil, 
Utánnam  érkeznek  megterheli  tevi>im. 
Miniljjirl  következnek  lm  pompás  étkeim 
Az  elsü  túl  étel  a.  bagó-nyerítés. 
Ezt  fogja  követni  a  kemciicze-nyr*g68, 
A  cairke-ordilás,  egy  borgyú-köbögés. 
Végre  mügérkezik  egy  üres  ku<-sÍ7.rirgés. 


39S 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 

Oda  kinn  egy  vad  disznó  van  meglánczolva. 
Két  beteges  faoiba  lösz  a  nyársra  húzva. 
Sült  pecsenye  helyett  a  nagy  fejsze  foka. 
Hetvenhét  esztendős  keréknek  az  agya. 
E  szép  társaságtól  köszöntő  a  nevem. 
Majd  meg  is  mutatom  vitéz  serénységem. 
Mivel  a  szakácsnénk  igen  jó  bőkezű. 
Tudom,  a  mit  készít,  lösz  mindön  jó  izQ. 
Tik  pedig,  szép  szüzek,  ne  szomorkodjatok) 
Ebbűl  a  farsangból  hogy  kimaradtatok ; 
Mert  jön  másik  farsang,  melyben  lesz  részetek, 
Jönnek  a  legények,  kikkel  lefekhettek. 
Nosza  muzsikusok,  ne  szunnyadozzatok ! 
Hanem  szQnte  nékUl  vig  nótát  búzzatok, 
Ismernek  tiktöket,  nagy  hírűek  vattok. 
Ezért  most  énnekem  egy  tustot  rántsatok. 
De  már  nem  tréfálok,  megyek  a  konyhára. 
A  jó  eledelnek  drága  illatára. 
Megnézem  a  levest,  nem  dűt-e  patkára. 
Nem  esött-e  fazék  szakácsnénk  lábára. 
Fel  hát  a  szerencse  lebegő  szárnyúra. 
Ismét  megjelenek  Péter-Pál  napjára. 

Ennek  végeztével  kifordul  a  konyhába,  sürgeti  a  szakáosnékat  s 
iiegmondja,  hogyan  és  hányra  tálaljanak.  Még  egyszer  bejön  —  üi'es 
ezzel,  de  azzal  a  jóleső  vigasztalással,  hogy  már  most  csakugyan  hordja 
z  ételeket  sorjában; 

Ismét  megérkeztem. 

A  Párizs  királyfival  tengeren  eveztem. 

E  királyi  háznak  köszöntője  íötlem, 

A  kit  hogy  szerettem,  szépen  mögtisz totem. 

Minket  az  úristen  sokáig  megtartson. 

És  az  idők  alatt  folyvást  szaporítson. 

Minden  visszavonást  közülünk  kiirtsa. 

És  hű  szerclelit  egymás  közé  adja. 

Még  rebegő  nyelvein  szóUásnak  eresztöm, 

Előbb  szemeimet  az  égre  fiJggesztöm, 

Honnénd  kérők  áldást  e  szép  társaságra, 

Ezek  közt  itt  levő  minden  tagjaira. 

Uraim,  a  konyhán  mindent  megvizsgáltam, 

Mindeneket  a  legjobb  rendben  találtam. 

Kötelességöm  ez,  mert  vagyok  mestöre, 

A  mi  örömatyánk  rendelt  engom  erre. 

Készülnek  az  étkek.  süt.  főz  a  szakácsnénk. 

Tud  az  mindönöket  jobban,  mint  a  papnénk. 

Az  édös  étkeket  tudja  kavargatni, 

A  boros  kancsót  is  tudja  hajtogatni. 

393 


THÚRY    JÓZSEF. 


Marhahús-leves  fői  mintegy  kílencz  akó, 
Tejföllel  torma  is  van  egy  hétre  való. 
£1  se  bírjuk  élni.  van  kása  hat  akó, 
Annak,  ki  szereti,  jut  egy-egy  jó  akó. 
Tűtött  káposzta  is  fő  disznóórával, 
Ugyancsak  a  fQle  eczetös  tormával. 
Ki  abbú  jólakik,  könnyen  beszél  azzal. 
A  ki  nem  övött  ezelőtt  harmad  nappal. 
FŐI  a  paprikás  hus,  pedig  a  javábúl. 
Két  tinót  vágattunk  a  Csáki-gulyábúl, 
Ki  áztat  lemossa  tíz  akós  hordóbúi, 
Keveset  vészen  az  fejébe  a  gondbúi. 
Hát  a  sok  sütemény,  mely  el  van  készítve. 
Annyi,  hogy  a  háznál  alig  férünk  tűUe. 
Túrús  lepény  is  van  tíz  vékás  ládával. 
Hát  még  a  tengernyi  rétes  mazsolával. 
Érzi  a  czimbalmos  szagát  az  órával, 
Azért  is  alig  bír  szegény  a  gyomrával. 
De  most  nem  tréfálok,  a  konyhára  megyek, 
Ha  étket  nem  hozok,  bár  akármi  legyek. 

Visszatér  tehát  negyedszer  is,  de  most  már  nem  üres  kézzel,  ha 
az  első  tál  étellel,  a  /evessel  s  három-négy  legénytől  kisérve,  kik 
ételek  felhordásában  segítenek  neki,  s  a  kiket  fönforgöknak,  tat 
állóknak  vagy  talpallőknak  neve/nek.  Mielőtt  azonban  a  Ifvest  az 
tálra  tenné,  a  következő  rigmust  mondja  el : 

Érdemes  vendégek,  nem  ttressen  jötlem. 
Étekkel  terhelve  van  mind  a  két  kezem. 
De  niig  a  kanálhó  i.s  iiozzá  nyúlnának. 
Buz^ó  szívvei  hálát  adjanak  az  úrnak. 
De  hogy  én  itt  mostan  liosszast  ne  papoljak. 
És  e  fóró  t;iUul  sebeket  ne  kapjak. 
Vegyék  el  kezembül  ezt  a  fóró  tálat. 
Melyet  az  ujjaim  már  továl)b  nem  állhat. 
A  hátam  mögött  is  még  húsz  lepény  vagyon. 
Azoknak  is  kézit  siiti  igen  nafíyon. 
Ne  lántoroíyék  hát  niosl  fiűltem  senki. 
Mert  a  nyakal  hamar  lefórázom  neki. 
Itt  tollát  a  leves,  melyei  addtt  jú  hús. 
Ezért  itt  senkinek  szive  ne  h^fryen  hús. 
Nosza  muzsikusok,  szójjék  h;it  a  víít  tus. 
Kzzel  dicsértessék  az  úr  .lé/.us  Krisztus. 

Második  tái  étel  a  marhahús  mártással,   melyet  a  vöíer  e 
vakkal  ad  át : 

394 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


Gyenge  borgyúhús  ez.  mit  hoztam  tormával. 
Csak  harmincz  lavaszszal  sétált  az  anyjával. 
Gyengesége  miatt  szénát  nem  öliette, 
Szegény  gyönge  állat  csak  a  korpát  nyelte. 
Ezért  a  tormáért  jó  sokat  fáradtam, 
Magyarország  részét  széltibe  bejártam. 
Ezt  a  keveset  is  Maros  tUvin  ástam. 
Szerencsémnek  tartom,  hogy  reá  találtam. 
De  ez  erűs  étek  való  csak  magyarnak. 
Nem  igen  Tér  ebbill  a  némöt  gyomrába. 
Ez  erfis  étekbül  keveset  egyenek. 
Lesz  még  több  étek  is,  csak  ne  siessenek. 

Néhány   perez   múlva  bori  visz  he  üvegekben,  s  ezt  a  bor-felkö- 
löntöt  mondja  el: 

Azt  kiáltja  a  szám  :  legyenek  csendessen, 
Hogy  elvégezhessem  a  dolgom  rendessen. 
Annak  szolgálok  én  e  háznál  szivessen. 
A  ki  szépen  inúlal  és  hecsületesscn. 
Mint  mór  a  hiízaknál  ígéretet  tettem. 
Ételt  és  italt  is  szívessen  ígértem. 
Melyekel  im  már  a  kezembe  is  vpttem. 
Kezembe  az  üveg.  jó  bor  vagyon  benne. 
Várja  a  menyasszony,  hogy  ha  rákerülne, 
Vőlegény  uramnál  is  bizony  elkelne, 
Más  is  hozzá  nyúlna,  ha  eldlíe  lenne 
Az  Isten  áldása,  azért  bátoi-sággal 
Lássanak  hát  hozzá  öríimmel  s  vígsággal. 
Ne  töltsék  az  idol  itt  szoniorúsáíígal. 
A  ml  házi  fiazdánk  szivbül  ezt  kívánja. 
Hogy  ki  iszik  ebbül.  egészség  iitánna. 
Hogy  a  hideg  csíimür  ne  essön  hasára. 
Én  is  ezt  kívánom:  egészség  utátma ! 

Ilartnadik  tál  étel  a  töltött  káposata,  halasiasan:  szármát,  melyet 
vöfér  igy  szokott  eldic.'íérni ; 

Paradi<:somkerthíil  éppen  tnost  érköztem, 
Mely  gyönyörű  kfrlnek  gyíimöcsébül  üítem. 
De  minthogy  sokáig  ottan  kertészkedtem. 
Szép  fejes  káposztát  bőven  termesztettem. 
Nagy  Magyarországnak  jó  részét  bejártam. 
Ily  káposztafélét  keveset  találtam. 
De  annyit  mondhatok,  a  holott  csak  jártam. 
Mindeníitl  dicsérték,  fiilemmel  hallottam. 
Szárma  és  káposzta  az  étkek  vezére. 
Nemes  magyar  hazánk  országú  czímöre. 
Még  királyunknak  is  gondja  vagyon  erre, 
Áldott  föld  az,  a  hol  teröm  a  gyökere. 

89Ö 


De  én  nem  dícs^r*im,  dicsérje  mög  roajf^At, 

Meri  h^\e  vágaltam  nag^  r6l6  [=>rél  Itj]  szalnnnáU 

Tizenktít  disznónak  ulcjil,  tiÁtújai. 

Keresse  inög  benne  kiki  fíllít.  (arkál. 

Mivel  pedig  már  u  l:áposzta.  itt  vAgvon. 

Mindenki  az  evéshez  jó  huzgón  fn^on, 

Hogy  restsége  miatt  élicu  ne  maradjon. 

Éá  aztán  elébem  paiiasznknl  nvi'ijl^'^t- 

A  szárraftt  evé^e  közben    hallhatjuk   az  első  u.  n.  közb^^solláfl 
melyben  völér  ui*am  a  háziasságról  elmélkedik: 

HaDjuiilt  szót.  uraim !  sxölldk  igasságol. 

Nem  trv.fát  bf!széllök,  baneiii  valóságot. 

Adjanak  hát  néköm  egy  kis  szabadHágol, 

Amég  elbesr-éllum  a  szent  báxasságul. 

A  szent  bázaüságot  maga  Isten  szerzé, 

Maga  Isten  adta  Évát  Ádám  mellé, 

Hogy  le^en  hQ  társa  Tirömben  és  bajban. 

Mint  rz  Mózes  könyve  szépen  elénk  adja. 

BAr  kiki  vizsgálja,  búmúlva  csudálja 

E  szent  rendelésit  az  egek  urának, 

Tetszett  is  néki  úgy  mtnt  maradékjának, 

Mini  pátriistAknak,  evangyélistíiknak. 

Páratlan  úlctet  kevesen  larlának. 

Mert  ám  boldognak  is  lühel  axi  mondani 

Kit  uz  úr  jó  társsal  uzeret  megáldani. 

Vfg  őrttm  (^s  áldás  száll  vele  a  házra, 

Kivirágzik  szépen  a  boldoi£sá^  fája. 

A  rideg  legénynek  unalmas  az  élte. 

Nincs  kivel  moKoasza.  Iit'ijyba  kedve  éled, 

Nincs,  ki  vigasztalja,  bn  meggyűl  a  gondja, 

Nincs,  ki  édes  szóval  kcdvesúiick  mondja. 

Azért  is  a  legény,  kinek  nincsen  pái'ja, 

Tegyen  szert  miclfíbb  .lutka-,  vag^'  Sárára, 

Gondolkozom  én  is  már  régön  felŰIe. 

Talán  lösz  is  écczfir  valami  lielQle. 

Csak  az  a  nagy  baj,  hogy  a  jó  asazony  ritka, 

Ezért,  tudom,  sok  nű  száll  ellenem  slkm. 

De  nem  bánom,  ba  a  szemem  kiássák  is, 

Kimondom,  hogy  némely  n6  rosszabb,  mint  az  áspis. 

Dühös  mint  a  sárkány,  kerepel  a  nyelve, 

Jaj  annak  a  férjnek,  a  ki  ilyent  venne. 

DüEzög.  pöröl,  dctrmög,  savanyú  az  arcza^ 

Mint  a  ma  szakasztott  éretlen  vadalma. 

A  ki  hogy  ilyel  kap,  megverte  az  Isten. 

Mert  a  rósz  aszonynak  fftldöu  párja  nmcseu, 

De  nem  szóllok  többet,  űrQlnek  az  tálak. 

Én  azért  újra  csak  a  dolgomhoz  tátuk. 

»96 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


Negyedik  tál  étel  a  savanyu  becsinált,  melynek  felköszöntöje  így 
hangzik : 

Itt  van  a  becsinált,  eczeles  babérral.  * 

Kedves  eledel  ez  magyarnál,  németnél. 
Éhség  ellen  is  jobb  patikai  szernél. 
Szüzek,  szép  leányok,  ne  beszélgessetek. 
Ha  sokat  beszéltek,  éhen  is  maradtok. 
Itt  a  jó  becsinált,  ba  ebbül  nem  esztek. 
Férjhez  nem  mehettek. 

Ezt  követi  a  csirke-^  vagy  juh-paprikds,  eme  felköszöntövei : 

Ismét  megérkeztem,  uraim,  sokára. 
De  merem  mondani,  nem  jártam  hiába: 
Mert  olyan  jó  étket  hoztam  valójában, 
Mely  első  eminens  az  étkek  sorjában. 
De  ez  eledelért  nagy  próbát  is  tettem, 
Egy  csúnya  kakassal  bét  nap  verekedtem, 
Kicsibe  múlt,  fogam  hogy  ott  nem  ejtettem. 
De  oda  se  neki,  csakhogy  legyőzhettem. 
Nosza  hevenyében  a  bőrét  levettem. 
A  fejét  nyakastul  egyszerre  leszedtem, 
Ezt  a  jó  eledelt  abbúi  készítettem. 
Megváltom,  uramék,  ezt  én  ia  szeretem. 
De  mivelhogy  nincs  több  ilyen  ízes  élek. 
Erre  a  magyarnak  vizet  inni  vétek. 
Egyék  hát,  uraim,  jó  epetitussal, 
Ehhez  is  tartozik  a  czigány  egy  tusttal. 

Erre  következik,  kevés  idö  múlva,  a  második  közbeszóllás : 

Nem  siralmas  harcz  ez,  férre  most  a  bajjal, 
Vigadozzunk,  még  ránk  nem  köszönt  a  hajnal 
Kerítsilk  a  kancsót,  nosza,  rajta  gyorsan. 
Minek  áll  itt  ez  a  sok  üveg  bor  sorban  ? 
Asszonyok,  menyecskék,  hozzá  kell  csak  nyúlni. 
El  szokott  a  jó  hor  asszonynál  is  csúszni. 
Csakhogy  —  ez  úgy  lassan  —  kttztünk  legyen  mondva, 
Ne  álljon  ma  félre  senkinek  a  kontya. 
Borbúi  a  fehér  nép  képesint  fofíyasszon. 
Mert  nincs  rút:ibb  látvány,  mint  a  részög  asszony. 
Ecczö  láttam  egyet,  hej  di;  megútátam. 
Ha  rá  gondolok  is.  borsódzik  a  hátam. 

Halódik  tál  étel  a  tejbekása^  melynek  feladásakor  a  vöfér  adja 
tudtára  a  vendégseregnek,  hogy  ezt  már  nem  ingyen  kapják,  hanem  meg 
kell  érette  fizetni: 

397 


THÚRY    JÓZSEF. 


Tejes  kását  hoztam,  még  pedig  czakrozva. 
Apró  szőUőcskével  jól  kipallérozva, 
t       Mög  van  a  teteje  mézezve,  czakrozva. 
Nem  is  kapta  meg  ezt  a  tOznél  a  kozma. 
Ámde  nem  köU  ennek  er6  rágásához, 
Hanem  csak  szellöcske  a  megfú vasához. 
Az  árátul  pedig  semmit  se  féljenek, 
Csak  bátran,  uraim,  mindnyájan  egyenek. 

Ezután  következik  a  pecsenye  ilyen  felköszöntővel : 
Itt  hoztam  sülteket,  számtalan  sokfélét, 
Ezért  köszörülje  kiki  jól  meg  kését. 
Hogy  el  ne  csorbítsa  a  tányérnak  szélét, 
—  Húzza  kend  meg  komám,  rekedt  hegeddjét. 
Nincs  párja  étkek  közt  a  jó  pecsenyének  ; 
Mert  az  vidámságot  okoz  az  elmének. 
Ös  atyáink  is  mért  voltak  olyan  vének  ? 
Azért,  mert  borral  és  pecsenyével  éllek. 
Tessék  hát,  uraim,  vegyék  el  kezembUl. 
Jó  nagy  darabokat  metéljenek  ebbül. 
De  bort  is  ígyék  rá,  a  ki  eszik  ebbül, 
Mert  ha  bort  nem  iszik,  nagy  foga  nyől  ettül. 

Pecsenyeevés  közben  halijuk  a  harmadik  közbeszóllást,  l.  i.  a 
ndsznagy-félkő8Zöntőt,  de  a  melyben  kijut  a  jó  kivánsájíból  az  öröm- 
apáknak, ('(römanyáknak,  az  uj  párnak  és  a  többieknek  is : 

Őseink  szokása  volt.  ha  lakozának. 

Hogy  pobárt  emelve.  áldomíisL  mondának. 

A  hü  unokának  az  fö  tartozása. 

Hogy  tegyünk  hasonlót,  ha  vagyunk  vígságban. 

Ha  már  ennyit  szóltam,  koptatlam  nyelvemet, 

Töszfim  szivesspn  az  ősi  (isztessóget. 

Násznagy  uramnak  a  bölcs  enpödelmével, 

A  fel  köszönt  ésóm  ekképen  kezdőm  el : 

Áldjuk  az  úristent  ö  szent  kegyelméért, 

Hogy  ezen  esküvő  ily  szépen  véget  éri. 

Tetézze  az  új  párt  égi  kegyelmévé!, 

Áldja  meg  frigyüket  számos  jó  gyermekkel. 

A  kél  örömapa  az  örömanyával. 

Érjen  sok  örömöt  a  hü  unokával 

Násznagy  uraim  is  ö  szivességükért 

Nycrji^nek  isteniül  égi  cs  földi  bért. 

A  töl)l)i  érdeniey  vendéj;dk  mindnyájan. 

Kljének  a  földön  örömben  vígságban 

Hogyha  pedig  jutnak  a  másik  világra. 

Találjanak  ottan  örök  boldogságra. 

Legyen  hát  királya,  mint  Szent  László  vala 

A  magyar  hazát  a  fél  világ  uralja. 

898 


1 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


Erre  következnek  a  sütemények,  melyeket  rigmus  kíséretében  ad 
fe!  a  vőfér  az  asztalra : 

Itt  van  fáin  lisztbül  jóféle  sütemény, 

Nincs  ebben  sem  ánizs,  sem  mustár,  sem  kömény, 

Cznkorral  vegyítve  nem  is  igön  kemény, 

A  ki  ilyennel  él,  nem  bántya  a  köszvény. 

Elhoztam  végtére  a  jó  béleseket, 

Czukorral  vegyítve  szíirnyű  édeseket. 

Tudom,  hogy  szeretik  az  itt  levő  szüzek. 

Annál  is  inkább  az  öregek  és  físzek. 

Bátran  lehet  enni,  gyomornak  nem  nehéz. 

Fogjon  bát  mug  minden  darabot  kilencz  kéz. 

Az  étkek  sorát  rendesen  a  titrős  lepény  záija  be.  melyet  a  vöf'ér 
így  szokott  eldicsérni: 

Drága  jó  uraim.  tun)s  lepént  hoztam, 
Érte  én  a  konyhán  soká  várakoztam. 
A  tepszibül  éppen  most  van  kimctélve, 
Áhitó  szagátúl  alig  vagyok  élve. 
De  rég  idflbül  van  ennek  eredetje. 
Deczepálnak  volt  ez  kedves  eledelje ; 
Menyegzője  napján  túnis  lepént  övött. 
Ügy  jól  lakott  vele,  hogy  megszakadt  bele. 
Egészséges  étel,  jót  állok  felűle. 
Csak  bátran,  uraim,  egyenek  belüln. 

Némely  helyen  még  tortát  is  adnak  fel  és  ezzel  vegzüdik  az  ebéd. 
Ujabb  időben  a  vagyonos  házaknál  némi  kis  eltérést  találliatunk  az  éte- 
lekben, de  vannak  olyan  ételek,  melyeknek  ilyen  alkalommal  aeni  sze- 
gény, sem  gazdag  házban  nem  sznbad  hiányozniok.  milyenek :  a  leves. 
szármát  paprikás,  tejbekása  és  sütemények. 

Ebéd  végeztével  kásapénzt  .'ízediiek.  A  völér  t.  i  bevezeti  a 
szakácsnét,  kinek  jobb  keze  százszorosan  is  be  van  kötve,  valamint  a 
feje  is,  annyira  hogy  arcza  nem  látszik,  s  ezen  kívül  sántít  e^yik  lábára. 
A  vőfér  elmondja  a  következő  verset : 

Tiszteltr  násznagy  uram.  én  ismét  papolok. 
A  szegény  szakácsnőnk  ügyében  felállók. 
Addig  jó  uraim,  tíiilük  meg  sem  válluk, 
Míg  azt  meg  nem  nyerem,  a  miér  istállók. 
Bezeg.  násznagy  uram,  szomorú  hír  vagyon, 
A  szakácsné  asszony  keze  sebes  nagyon ; 
Mert  a  mint  a  kását  ott  kinn  kevergette, 
A  tűz  a  jobb  kézit  szörnyen  megégette. 
De  még  a  mi  nagyobb :  sánta  is  lábára. 
A  kása  ráfröccsent  a  lába  ujjára 

399 


í 


Mosl  tehát,  uraíni,  mind  erszényl  nyissanak. 
Kis  hankót,  uajiv  bankót  t/tnvi^rra  rakjanak. 
Ekként  o^^'ost>i^[ra  neki  pénzt  adjanak. 
Hogy  m6rc»*s  tf.eijjiíi  hainar  üvi''L'vu Íjának. 

Erre  egy  nagy  takaniilat  nyiyl  a  vendének  elé  soi'bau.  a  kik  pt:l 
dobálnak  bele,  melyei  a  másik  ke/élteii  tartoil  Linyérba  (">at  ki.  Kx.  a 
kúsapénz  tulujdonképcn  a  eífuládapa  kiadúsainak  póllásáni  való.  ezért 
ezl  a  vagyonosabb  házaknál  ma  már  nera  ve-szik  igénybe 

Mielőtt  a  vendégek  az  asztaltól  liüikelhetnénck,  még  végig  kell  hall- 
gatniok  azt  a  leghosszabb  rigmust,  melyben  a  vőfér  felkoszoati  az  etiédtít, 
a  vőlegényt,  menyasszonyt,  a  jeleji  levő  leányokat,  legényekel,  nász- 
nagyokat, az  ö.sszes  vendégserege!,  szakáesnét  s  végre  a  muzsika  sokai, 
kiket  ekkotra  az  ajtóboz  rendelt,  hogy  mikor  ö  viválot  kiulu  tust  bus- 
zának. K  felköszöntük  i'gy  baiig/aiiak: 

Eldbb  is  gazdánkhoz  forduljunk  itrczuokkal, 

Köszönjük  mindnyájan  jiisájrát  e<;y  szóval, 

KöszünjQk  mög,  iniőri  aw.tall  terittetelt, 

A  mért  ételt.  itAlt  elibQnk  kerftelL. 

Emeljünk  most  tehát  mindnyájan  poliarftl : 

Éltesse  az  isten  Öntmatya  urat!  [V'ivdt!) 

Éltesse  az  isten  sok  jó  vcndéizjiível, 

Aldja  meg  az  isten  hO  feleségével. 

Áldja  meg  az  isten  szép  időket  líittő,  kedvei  jó  párjával. 

Emeljünk  tehál  niosl  ^y  szívvel  poharat : 

Éltesse  az  islen  ürömatyn  urat.  [Vivát  IJ 

Aldjft  meg  az  isten  ezen  új  párokat, 

Szentelje  me^  Űket  mint  házas  tj^rs^ikat. 

Ne  lássanak  soha  snomorúságokat. 

Kívánom,  éljenek  sok  kedves  napokat.  [Vivát  l| 

Most  virultatok  tCi  éUelck  napjára, 

Gy5ngyftkkel  virji^zó  kedveli  hajnalára. 

Vegyen  föl  titeket  az  Ijr  szenl  karcára. 

Vigyázzon  rátok,  mint  tnUjdon  magára.  jTiv&t!] 

Csak  egymást  s;:cretve.  az  istent  féljétek. 

Bogy  veletek  legyen,  szüntelen  kérjúick, 

Megad  minden  jókat  békeben,  higyjéfek, 

A  rosszat  kerölve  a  jól  keresselek  [Vivát!] 

Az  úrnak  áldása  szálljon  fejetekre, 

Arnsszun  minden  jÓt  héven  éltetekre. 

TttUse  szent  kegyelmét  a  ti  szívcuikben. 

Ezt  kívánjak  5zívb(ll  mindnyájan  teneklek.  [Viváil] 

Legyen  hajlékotok  szeretet  szállása. 

VirágO£Zon  benne  az  égnek  áldása. 


4Ű0 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


Remek  magzatokat  úgy  gyümölcsözzetek. 
Hogy  holtotok  után  bennük  élhessetek, 
Unokáitoknak  lássátok  fiait, 
Halladván  az  idő  resetumnak  százait.  [Vivát  !J 

Éltesse  az  isten  ieányseregünket. 

Kik  édes  csókokkal  tartanak  bennünket. 

Éljenek  mindnyájan,  szívembQl  kivánom, 

Hadd  akadjon  köztük  neköm  is  bü  párom.  [Vivát  !J 

Éljen  a  legénység,  szívembül  kívánom, 
Örvendjen  mind  ezen.  mind  a  más  világon, 
Adjon  az  ég  nekik,  neköm  is  oly  lánykát. 
Helylyel  átugornánk  a  földi  bú  árkát.  [Vivát!] 

Násznagy  uramra  is  azt  kiáltom :  éljen  ! 

Sok  örömnapokat  közöttünk  szemléljen. 

De  egész  éltében  ne  kövessen  szégyent, 

Míg  csak  a  nap  belyt  áll  a  föld  környetében  (?). 

Ha  pedig  romlandó  sárbáza  összedűl. 

Testi  erejében  a  vér  nem  foly.  meghűl, 

Hallandó  teteme  gyászos  sírjában  düI  : 

Vigadozzon  lelke  a  megváltó  körül.  [Vivát !] 

Tisztelt  vendégekhez  emelem  szavamat: 
Éltesse  az  isten  jó  polgártársakat. 
Éltesse  az  isten  mindnyáját  jó  nejével. 
Nejét  pedig  kedves  jó  gyermekeivel, 
Vigye  fel  az  isten  mennynek  orszájiábaii, 
Nyugtassa  el  őket  csendes  nyugalmában.  [Vivát !] 

A  szakácsné  asszonyunk  is  jókat  vogyen, 
Tél.  tavasz,  nyár  és  ősz  kedve  szerént  legyen. 
Még  mulandó  éltit  át  e  földön  mennye  (?) 
Gondviselő  atyja  a  jó  isten  légyen. 
Ha  pedig  összedűl  lelkének  sátora. 
Tetézze  tetemit  a  sok  áldás  pora; 
Fogadj(ák)  be  lelkét  a  szentek  tábora. 
Sok  jó  bír  legyen  a  koporsó-bíbora.  [Vivát !] 

A  zenészeink  is  sokáig  éljenek. 
Az  éhön-halástul  soha  se  féljenek, 
Hegedűik  szögön  ritkán  heverjenek. 
Mikor  szükség  lesz  rá,  niindéy  peregjenek. 
Tíz  píingüs  bankókkal  a  zsel>jök  teljön  mög. 
örökre  a  fejíik  testüktül  váljon  mög.  [Vivát  I] 

Ekkor  a  vendégek  végre-valahára  fölkelhetnek  az  ebédtől  s  miután 
z  asztalokat  és  padokat  kihordták  a  szobából,  folytatják  a  tánczot 
acsoráig. 

401 


EmUlettük,  hogy  ebéd  köziíCíi  uz  ly  pár  mellett  közvetlen^ 
nyoBzolyó-IeóTiy   ül.    Akárki   észrevelieti.   hogy   szegénykéknek 
idejök  enni,  minduntalan  hátra-hátra  íurognak  (is  im^yon  gyanús  : 
kísérik  a  Töfémek  és  talpaili'tknah   minden   uiozdulatát.   kik   mt 
jarnak-kelnek  a  vőlegény  és  nn-nyasszony  mögött,  líizony  nagyon  v 
niok  is  kell ;  mert  azok  a  rönfor(;6k  azért  settenkednek  űrÖkt>s^f 
megett.   hogy  a  vőlegény  és  menyasszony   ruhiijat   vaUuniképen 
főzhessék,  vagy  pedig  egy  júiékbabat   dobhassanak  a  nien) 
—  mi  ha  megtörtéoik.  az  egész  társaság  jöizQt  mulat  rajta,  a  nyi 
leányok  pedig  irtilnok-pirulnak  vinyazatljin.srtftuk  miatt. 

Alkonyai  fele  a  leányos  háznál  lolkerekedik  egy  csapat  férfi,"! 
aí^szony  és  leány,  hogy  elmenjenek  hiUUtőbn  (kárlátó)  a  legényei 
hoz  Az  asszonyok  és  leányok  nem  felejtenek  el  valami  ajándi^Jco 
magokkal  a  menyasszonynak,  ki  szőlőt,  ki  diót.  ki  almát^  vagy  ka 
Néha  muzsikaszó  mellett,  danolva,  kurjongatva,  a  hoiv>H  ftvegeket 
kasán  hajtogatva  é-s  minden  szemközt  jrtvöt  agyon  kínálva  vonui 
másik  lakodalmas  ház  felé.  hol  a  vöférnek  figyelnie  kell  jö\ 
mert  szégyen  volna,  ha  észrevétlenül  jelennének  meg.  Mikor , 
legényes  háznál  levők  n  kr)zeledésiikel  meghallják  —  a  mii  bi2 
jó  messziről  meghallhatnak  -  kimennek  elétiök  a  kapuba  muz.-^ikás 
A  kállálósak  azt  tnondják,  hogy  elveszií*iirk  egy  madarat,  bocsás 
tehát  Őket.  hadd  keressék  meg.  mert  bizonyosan  ide  repüli.  A  náj 
erre  azt  monc^a,  hogy  beereszti  Őket.  ha  van  igazság-levelök.  A 
tósak  er5sílik,  hogy  van  nekik,  miközben  egyikök  egv.  mindenféle 
bakommal  tele  irt  papirost  nyiyt  üt  a  násznagynak,  a  ki  olob 
hebocsálja  őket.  hogy  kere-ssék  meg,  a  mit  elvesztettek.  Miután 
magokkal  bozoii  ajándékokat  átadják  a  menyasszonynak,  aszlalh^ 
és  megvendégelik  őket. 

Mialatt  a  kállálósak  a  iiáz}>eliekkel  kimis  mulatságba  ele 
a  vőlegény,  menyasszony,  nyoszolyó-legények  és  lányok  egy  kfllí! 
bába.  vagy  kamrába  vonulnak.  Itl.  lelí'szik  koszorúikai,  illt  *  '     '    Vt 
8  valamelyik  asszony    beköti  a  menyasszony   fejét   mt-í^      i 
E  szertartás  zárt  ajtók  mögöU  történik,  s  így  ennél  csak  a  legkőz€ 
érdekeltek  lehplnek  jelen  :  —  de  kalliolíkus  asszonyok  szájából 
hogy  ilyenkor  válik  meg,  melyik  leányból  lesz  ft  világra  vaii»  mi 
mert  az,  hu  azt  akarja  elérni,  hogy  a  férje  soha  sejöliossen  rá] 
helyezeti    csalfaságaira :   a  vőlegény    kalapjáról   leveti    lK>krélá( 
véletlenségből  u  tóldre  ejti  és  jobb  lábával  rágílzol.  a  mit,  ha 
tenni,  azzal,  ha  száz  szeme  volna  is  n  férje  urának,  mégis  ir 
lölte. 


4űS 


KIS-KUN-HALAS    NÉPRAJZA. 


A  menyasszonyt  aztán  így,  bekötött  fejjel  bevezetik  a  mulató  szo- 

i,  még  pedig  ugy,  hogy  egy  asszony   megy  mellette,   egyik  kezében 

gyertyát,   a  másikban   tányért   tartva,   melyet   letesz  a  muzsikások 

álló  asztalra,  de  a  gyertyát  az  egész  menyasszony-táncz  tartama 

tar^  az  asztal  mellett.  A  vőfér  pedig  ily  szavakkal  mutatja  be  az 

SBionyt: 

Tisztelt  násznagy  uram !  egy  csudát  mutatok. 

A  mit  még  nem  látott,  azért  én  jót  állok. 

De  tessék  elhinni,  hogy  igazat  mondok, 

A  mit  igen  könnyen  be  is  bizonyítok. 

Mert  szép  menyasszonyunk  még  az  elébb  lány  volt. 

De  tessék  megnézni,  hogy  már  elváltozott. 

A  haját  nem  látom,  nem  is  tom,  hova  lett. 

Annyi  bizonyos,  hogy  feje  beköttetett. 

Kérném  tehát  szépen  násznagy  aramékat. 

Fogadják  be  ismét  szép  menyasszonyunkat. 

Mint  uj  asszonyt  ez  \\^  társaságban. 

Engedjék  előszűr  részt  venni  a  tánczban. 

Nosza  zenész  koma.  hegedűk  zengjenek. 

Hogy  a  menyasszonyunk  fülei  csengjenek, 

Verd  el  a  Rákóczi  híres  indulóját. 

Melyet  danolt,  mikor  vítla  Beges  várát. 

Nem  látni  most  itten  egyet  se  apáczát. 

Járjuk  el  most  tehát  a  menyasszony  tánczát. 

Erre  a  muzsikások  elkezdenek  lassút  húzni,  a  vőfér  egy  forintot 
a  tányérba  (melyet  már  eiöbb  a  vőlegény  adott  neki)  és  tánczol  a 
yasszonynyal.  Kevés  idö  múlva  máü  valaki  vet  a  tányérba  pénzt, 
í!i  a  vöfértöl  a  menyasszonyt  és  tánczol  vele.  Ezután  második,  bar- 
ik stb.  dob  pénzt  és  tánczol  a  inenyasszonynyal,  a  gyertyát  tartó 
)ny  pedig  minden  dobá.snál  kiáltja:  10  kr..  20  kr.,  50  kr.,  egy  forint 
enyasszony!  —  a  szerint,  liogy  ki  mennyit  vet  a  tányérba.  Mikor 
1  már  senki  sem  akar  pénzt  dobni,  maga  a  vőlegény  váltja  ki 
zel  menyasszonyát  és  tánczol  vele.  A  gyertyatartó  a.^szony  pedig 
zi  a  pénzt  és  gyertyát  s  ezzel  vége  a  menya.sszony-tán(!znak.  —  Ez 
ínyasszony-táncz  gazdagabb  házaknál  csak  annyiból  áll.  hogy  leg- 
»r  a  vőfér  tánczol  az  uj  asszonynyal.  azután  a  vőlegény  veszi  át 
de  pénzt  nem  szednek. 

A  menyasszony-táncz   után   a  kállálosak  —  miután   abban  ők  is 

veitek  —  visszamennek  a  leányos  házhoz.    A  házbeiiek  kikísérik 

az  utczára  muzsikaszóval,  —  de  vigyáznia  kell  a  vöférnek.  mert  a 

tösak,  ha  csak  szerét   ejthetik,   visszalopják  a  menyasszonyt,  a  kii 

1  csak  nagy  űgygyel-bajjal  tudnak  visszaszerezni. 

4(13 


TRÚny   J6ZBEF. 


Míg  a  vacsora  készül,  a  legénysf^g  különréle  tmrús,  nevettető  jálAni 
szokott  bemutatni.  Ilyen  pl.  az  u.  n.  pillis  malom.   Az  udvaron,  vn?T 
kamrában  két  székre  helvezett  deszkára  fekszik  egy  lejrény,  álla  alá  c^y- 
korpával  megtöltött  x:u\sk6t  szorít,    kezébe  pedig  egy  darab  fát  vesz.  K 
Ifibbiek  leterítik   lepedővel  —  s  ez  a  malom  —  és  beviszik   a   fniüatn 
szobába.  Kjíy  Uígíriy.  a  ki  mint  molnár-  Kzerppol.  inusa  se^elyí^vel  rncg- 
indttja  a  malmot.  A  leteríteit  legény  a  malomkerék  kctyogesét  utánozza, 
olyan  formán,  hogy  a  kezében  levő  fával  a  szék  lábait  ven\  míg  az  álU 
alá  szorílolt  /.acikóbrtl  lassan  eregeti  a  korpát  a  szék  alá  tett  edénybe. 
Alig  viszik  ki  a  malmot,  bejön  egy  másik  legény,  olábnak  öltözve  s  bgy 
kötélre   kötőit   medvét    vezetve.    A  medveláne-zoltatú   elktízd    verni    egy 
rossz  tepszil.  vagy  serpenyőt,  a  medvének  iíltüzött  pedig  kiji-tilöite  láncból 
és  mormog. 

Az  eféle  játékok  sorát  a  vöfér  azon  Idrrel  szakija  félbe,  hogy 
ké.9zen  a  vacsora.  Asztalokat,  padokat  hordanak  be.  a  vöfér  és  a  lal- 
pallók  megterítenek,  s  a  vendégek  asztalluiz  leleftednek.  A  vaesora  ren- 
desen csak  paprikíisbí'il,  kalácábt'il  e.s  gyümölcsből  all,  melyekel  a  vöfér 
már  most  nem  fűszerez  rigmussal.  Varrwjra  ulan  ismét  mulatnak  reggeliit. 
midőn  is  a  vendégsei*eg  legnagyobb  része  takarodik.  De  ott  marad  me; 
liz-lizenöt  legény,  a  kik  ti/tikverőbe  szándékoznak  menni. 

Ezek  tehát  —  miután  jöl  tarfotlák  ökel  egetelt  eznkro?  pálinkával  ^ 
felöltöznek  minél  bolondabb  és  nevetségesebb  alakoknak.  Egyikök  kii 
ditott  rossz  ködmenl  vesz  magára,  s  nyakába  hag^'maliizért  akaszt .  m 
rossz  kalapot  te?z  fejérc  s  a  mellé  tollsepríU,  vagy  kukünczaszui-at  IDr: 
harmadik  asszonyruhába  öltözik  s  meszelöt  vagy  piszkafái  vesz  kezébv . 
negyedik  lepszít  akaszt  hálára,  melyen  az  Ötödik  egész  uiczahosszai 
dobol  stb.  Miután  még  borral  é-s  pálinkával  is  elláttak  maisokat,  Hanoira^ 
kurjongatva  s  néha  muzsikásoktól  is  kisérve,  sorban  járják  azon  liazakat, 
melyek  hivatalosak  voltak  a  lakodalomra.  Minden  háznál  hazudnak 
valamit,  hogy  ezt  vagy  azl  kení.snek :  udvaron.  kr>nyhúban.  szitbában 
szftnéznek,  s  a  niibtiz  hozzáférlielnek,  ellopják.  Míg  egy-ketlö  a  ga*dál. 
vagy  gazdasszonyt  tartja  beszéddel,  a  többi  kilopódzik  s  ki  kolb&5St.  ki 
szalonnát  csen,  ki  tyúknak  vagy  csibének  üti  el  a  lábát,  mely  zsák- 
mánynyal aztán  rí>glön  odább  állnak,  —  hogy  egy  másik  háznál  foly- 
tassák garázdálkodásaikat.  Ha  valamely  háztól  értékes  tárgyat  lopnak  el 
pl.  tükröt,  később  visszaadják,  de  arra  nincs  eset,  hogy  líármi  ellopoil 
ennivaló  vi.sszakerüUőn.  A  hol  szívesen  látják  és  megvendégelik  Őket,  utt 
kevesebb  kárt  tesznek. 

Katliolikusoknál  a  lakodalom    utáni   nap   reggelén  az  i^  a^tszoiiyt 
eJvezelik  a  templomba  avatöra  (régebl>en  a  rerormátUírOkDál  is  ssokás 

40i 


KIH-KUN-UALAS   NÍPRAÍZA. 


%)  A  leányos  báx  r^ríi  vendégei  a  templom  ktírd)  (Mdlkodiiak,  ?  ha  csak 

étik.  ellopják  a  menyasszonyt,  mikor  a  templomból   haza  felé  inegy 

[a  völeiíényiiuk  aztAu  mt-ze^?  piilinkúval   kell   kivúllania  az  elnil'lóktöl. 

'i-^'» '--zony-rahlii.-ilK\l  nélia  kotmtly  verekedés  is  keleikfíxik,  lm  t.  i  a 

K  Uihhiú  tlt;ik.  mint  koltolt  volnu. 

A  lakodalomra  knvetke:{ö  vasárnap  ii.  n,  ndesebéd  van  a  völegt^ny 

tóiinjü,  ini'ly  In-illik  kiselibszcrfi  Jukodalnmnak  is;  mert  nélia  a  lám-z- 

ulaLsá}j    r^*^i^(i\^^  tart  .s  a  vori-r   vpea    iigy    s/,olgal«    mint  a  lakodalom 

Uin.  Az  uj  páron,  a  vőlegény   s;ciilöín  kívül  jelen   vannak  a  leány 

Öi,  u  niUznagyok  <«  a  közcleíibi  r<ikonok  is.   A  krtvetko-zö  vasárnap 

tlig  a  nienynis^zony  szDIői  adnak  tulv.eluHlet. 

Ají  qj   aaszony  a  fcrjánek   bátyját    régebben    őrt^ghik   uram-nak, 
séí  pftílig  ktÁebhtk  iiram-tmk  hívta;  azonban  a  katholikusöknál  höbe- 
még  ma  1:^  Imllhutiií  a  meny(ícske  s/.ájáb('rt  az  ilyen  megrizóiítást. 


igy  Myik  le  a  házasodat  mai  napsúg  KÍ.s-Knn-Halaííon,  a  mint  a 
Btfclfbiekben  híven  eli>eszóltDk.  Azonban,  ugy  hiszem,  az  elbnographus 

pé?  nem  leli  elemiét  feladalannk.  ha  leírta  valamely  népnek  vagy  videk- 

pk  -^zokiL-ail,  vauyis  megfelelt  a  hogyan  kéi*desre;  hanem  —  ha  lehet 
a  méltán  ITdtehetö  inUrt-v^\  \s  meg  kell  felelnie,  vagyis  kutatnia  kelt 

IszokáKok   okát   is  és   mcgrejienie  eredetöket   és  jeienlőségíikel.   Mert 
cn  igen  sok  Jelenság  a  nép  életében  ma  már   csak    puszta   .szokás, 
lítni  egyéb,  s  a  kik  gyakoroijak,  nem  tmlják  megmondani,    hogy   ezt 

kgy  azt  miért  teszik  igy  vagy  úgy;  —  de  bizonyosak  lehetünk  felöle, 
í.y  kezdellien  síMnniiféle  szokás  sem  volt  üie^s,  tarialom  és  érlelem 
kíil  valú  eaelekvény,  hanem  mindegyiknek  tneg  volt  a  maga  oka, 
ilyhöl  életre  kell,  s  meg  voll  a  leües  értelme  és  jelentősége  is.  Idők 
Illával  aztán  a  létrehozó  ok  feledséghe  ment,  de  azért  a  küIsö,  a  szokás 

rább  is  lénmaradt,  —  hár  sokszor  valamennyire  elvállozoU.  Hnomull 
fnálmn. 

A  háza^odás  köréhen  mai  napig  gyakorolt  szokások  is  legnagyobb 
íbeii  igen  régi  eredetnek  s  ősi    foi-m;tiokra  és  JelentÖségökre   vissza- 

Ztílve,  hü  képét  tárják  elébünk  az  akkori  U'u*sadalmi  éí^  (tulluralis  álla- 

jloknak.  Mini  luílink,  a  mai  házas  élet  hosszú  éa  fokozaton  fejlődés 
Jniéiiyo  á  a  házasodás   mai   fornii\jál    mc;^halái'0zó    i'gyes   szokások 

aa  fcjlódéanek  mintegy  megkíivült  emlékei,  melyekbúi  —  mint  valami 
ígtikboi  —  aimuk  ruenelc  néha  eltig  világosan    látható.    Megkísértjük 

|út  ann:ik   az   érdekei   problémának    megitldását,   hogy   a   háza3<xlás 


THÜRY  JÓZSEF. 


körebe  eső  .s  imént  leírt  vonások  közül  azoknak,  melyek  ma  marért^ 
Illetlen,  puszta  szokásokká  váltak,  mi  volt  az  oka  és  eredeti  jelentőifége. 
s  milyen  volt  eredeti  formája  ? 

Ha  mai  nap  Itármelvik  apától  megkérdezzük,  hogy  házaítulandA 
fia.  a  kézfogó  alkalmával,  miért  ad  i^enzt  menyasszonyának,  minden- 
eí^etr'e  azt  feleli,  hogy :  ez  a  szokás,  én  is  igy  tettem,  az  apám  iá  így 
lelt.  meg  valameimyi  ősöm.  A  jegy-pénz  adása  tehát  ma  már  puszta 
szokás,  de  lehetetlen,  hogy  eredetileg  is  az  lett  volna.  Nem  más  ez,  mint 
a  házas  élet  azon  előző  fokának  maradványa,  melyen  a  magyar  is  még 
vélte,  vagy  vásárolta  a  feleségét.  Hiszen  ez  állapotnak  még  másik  emléke 
is  fenmaradt  az  eladóAdws  és  vŐ-.  azaz  t'cro-legény  elnevezésünkben, 
s  mint  mindenki  tudja,  a  fíUdnek  nem  egy  népénél  még  ma  is  komolyan 
üzleti  dolog  a  házasodás.  A  jegypénz-adással  függ  össze  s  annak  csak 
folytatásfát  képezi  az  a  szokás,  hogy  a  menyasszony  ágyáért  kell  valamit ; 
fizetni  —  miből  már  egész  határozottan  kitűnik  a  vétel  cselekvénye. 

Tovább  menve  visszafelé  az  ös  és  primitív  korba,  a  növélelt  meg- 
előzte a  uörahMs  szokása,  mely  idöí»en  a  íeríi  nem  békés  megalkuvás 
útján,  és  a  leány  apj:inak  fizetett  összegért  jutott  feleséghez,  hanem  erő- 
szakosan rabolta  egy  másik  törzsből  vagy  nemzetségből.  Egyenesen  a 
leánynak  elrablása  is  .szülői  házától  —  mint  puszta  menyekzöi  sze^ 
tartás  —  szokásban  van  nemísak  tóbb  primitív  népnél,  hanem  hazánk 
több  vidékén  is:  —  de  ennek  maradványát,  illetve  változatát  kell  lát- 
nunk az  imént  említett  szokások  ki)zül  többen  is.  pl.  abban,  hogy  mikor 
a  vőlegény  és  társai  a  menyasszony  ágyáért  mennek,  nemcsak  szalma- 
kötéllel  elzárják  az  útjokat.  hanem  a  menyasszonyt  is  elbujtatják,  s  még 
inkább  abban,  hogy  esküvő  ntán.  este  és  avató  ntán  vi.ssza  igyekeznek 
lopni  a  menyasszonyi,  hizonyos.  luígy  a  mint  más  népek  éleiében,  ugy 
a  magyar  nép  történeleben  is  volt  olyan  kor.  melyben  a  házasodásnö- 
rablás  útján  titrtt'nt.  s  ennek  a  kmnak  emlékét  őrzi  úgy  a  ma  már  csak 
színlelt  rablás,  mint  a  krónikáinkban  Hunor  és  Magyar  nőrablásárnl  Í51- 
ji'gyzetl  monda.  Ismeretes  dulog.  lui^y  a  menyas.-ízonyt  a  rómaiaknál  is 
színlelt  erőszakkal  laííadták  ki  anyja  karjai  közül,  s  térje  házához  érket 
tekor  a  küszöl»ön  átemeltek,  mely  szeitarlás  a  szabin  nők  elrablásártl 
szóló  nmndaban  lenniai-adt  történeti  valtiságnak  emléke  és  symbolmna 
(Üeöthy  Leó:  A  társadalmi  fejlődés  kezdetei.  II.  899'.  A  göríigöknél 
liasoiiióan  szokás  volt.  hogy  a  íeij  tettetett  erőszakkal  vitte  haza  maiy- 
assziinyát.  inikíizbon  ennek  sikoltoznia,  a  rokon  nőknek  pedig  védel- 
mezniök  kellett  iKustel  de  (luulaiiLriv :  Az  Dkttri  köz.ség.  53).  mely  S2e^ 
tartás  inaiívaiazatát  az  olyan  íiumdakban  találjuk  meg,  milyen  pL  9 
lemiio^iakrol  maradt  fenn.  kik  llirak  nokel  laijoltak  eliBeöthy  I^eó.  Í.252) 

40fi 


KIS-KUN-HArJkS    TttyHArÁX. 


ilyen  viszonyban  áll  az  ftmlttett  mnífyar  sznkös  is  —  a  sxinlelt 
nipnyiLs:<zotiyTabIás  —  a  Hunor  cs  Magyar  nörnlílásárúl  szóló  rnondiivBl, 
mind  a  kettő  pedig  a  vali'tsH|j:gal, 

Visszalérvf  lűriívrinklioz.  Iia  azl  lialljuk.  tuii;y  a  tnonyocske  a  fÍTJe 
tiölyiát  ürfiphik  uramnnk,   az   ö<tsét  peflig  ki6-ebbik  nranumk  neve:5i: 
()nki>nyteleníil    Js   esziltikbe   jut  az   ogykuri   polyaiidrianak   02  a  neme, 
midöo  a  fiteství^pííkntfk  m(*^  egy.   kö/íis   folpst^giik    voU.   ttiiul   ezt  lÖbl» 
rú.„  ,.<  n^ytlícn    niaí    ní;pröl    is    tutijuk.    Az   említett    magyar   elnevezés 
lifisfíire  a  hár.a3  elfit  azon  fukjiniik  emlóke. 
b         Az  cvniheriíség  le^príinitivcbh  állapotAhari,  iiiint  tticljuk,  a  nöközösség 
■'"  "  .iIotL  vagyis  a  nó  kíiztiilaidon   voll^  mindegyikhez  t^jíyenlO  Joga  vult 
ít  ftrlinak.  Mikor   oz   úliapolból   kezdotl    kibontakozni    az    einlier, 
ftzay,  kezdetét  vette  a  liila.idonk<ípcni  hdzas  élet,  olyanformán,  hogy  a  nö 
II  UirsiLsúg  (tiiajdonjilxjl  átment  egy  íérli,  vagy  egy  család   tulajdonába, 
tíímen    lenneszctesnek    tariutták,    minden    egyes   hazassag-kötés  alkal- 
mával, a  közös  jog  megváltával,  még  pcíüg   ulvaii   alaklian,   mint    liibh 
rt(n  és  nmi  népnél  tényleg  szoká.sban  volt  éa  van.  mely  szerint  a  meny- 
■  "  riv  a  nász  éljelén  eiöbb  mindenkié  s  i-sak  aziittin  lesz  é.s  marad  a 
■,'(iyé.  illetve  férjéé  (1    líe«ithy  \jeir.    A  tái>!a<liilmi  r€ylü<lé«  kezdetei, 
I  I.  30).  A  közös  jog  megváltása  később,  az  erkölcsr')k  fínomodásávol,  az 
&líész  társaságról,  községről  egyesekre,  t.  i.  líinökííkre,  pa|KJkra  stb.  ruház- 
tatiut  ai  fii   o.  89—41).  Még  később  a  közös  jog  tényleges  megváltását 
3  mjmbolicuiá  eljárás   váltotta  fel,  s  bizonyára    ennek,  a  közös  jog  jel- 
ííí;)cs   megváltásának   maradványa    és   emléke  az  u.  n.  menyasttzoiiif- 
'■r"'-:_    mely    —  mint   tudjuk  —   ahh'A   áll.   hogy    mikor   a    menyekzö 
.1  a  leányt  iK^kötiilt  fe.jje.l  mint  ly  asszonyt  licmutaljiík,  előbb  minden 
jeíenlevö  férfi  táncüol  vele,  s  («ak   azután   kapja  meg  a  lecndÖ  férje,  s 
akkor  is  csak  tigy.  hogy  legtöbb  pénzt  flob  a  l/uiyérha. 

A  mi  pedig  azt  illeti,  hogy  u  menya.sszonyt  (•"jj/ó' j/z^e/'íSytítírt/ vezetik 

a  mcnyasszonytánezra,  s  az  egész  táncz  alatt  tartják  a  gyertyát,  részemről 

azon  szokások  változatának  tartom,  hogy  egyik  virlékon  a  menyasszonyi, 

mikor  forje  Iiáziilioz  megy,  égö  fáklyái   tartva    vezetik   ktnnil  a  házban, 

bmrában  és  udvaron    (Vaf^aniapi  Újság,  1872,  586);  másik  vidéken  u 

násznagyok   égö   gyertyával   táni'Z<tlriak  a  menyasszony   körül   (Kerék- 

Á. :  A   mívellség   fejlödrse   M.'igyarországbaii.   40)   s    ismét    más 

■1  az  udvaron  gyújtott  szídnmlííz  rústje  mclletl  vezetik  be  n  numy- 

BSíixonyt  férje  udvarába  (Vas.  Ujs.  1872,  58ti),  —  mely  szokásokban  a 

fOz  tisziiló  erí'jéhen  való  hitnek  emléke  maradt  fenn.  melylyel  más  téi-en 

Í9  Ifllálkozunk  (a  kis  gyermek  gyógyítása  tűzzel,    füsttel  a  szemveré?löl. 

továbbá  a  Szent  Iván-napi  tííz  átugrása  stb.)  3  mely   még  azon  idöböí 


THCrV   JtiZSEF. 


ered,  midön  Őseink    nemcsak  a  fitldet,   vizet  és  levegőt,   hanem  a  tfl7.el 
iíi  tisztelték,  a  mint  ezt  Tlieopliylaetosló!  és  Ilm-Dasütálól  tiK^iik. 

Azt  hiszem,  nem  tévedek,  ha  a  jcirykendŐ  adit-^ának  szokását 
szintén  vallásos,  illetőleg  bribonás  eredetű  cselekvénynek  tartom.  A  ken- 
dőnek eredeti  jelentőüége  ugyanaz  lehet,  a  mi  li  latp  alalt,  a  csizmíihan 
hordott  ezüst  pénzé :  vagyis  a  leány  ereilelilei^  Bzért  adhatott  kendOt 
jegyesének,  hogy  ezzel  a  különféle  megrontásoktól  megvédje.  A  jegy- 
kendöt  —  mint  emliteltrik  —  piros  pdntUkfikknl  úlkötöll  csíimnghiin 
szokták  átadni.  Azt  a  hitel  pedig,  hogy  népünk  a  kendíit  és  pántlikai 
csakugyan  a  ki'ilönféle  megrontások  ellen  való  övó  s  viHlö  eszköznek 
laíija,  más  szokásoklwin  is  fcltaláiiiűc.  Így  p!,  Szeged  vidékén  a  gyernvk- 
agyai  fekvő  asszony  ágyát  elzáró  szúnyoghálóra  piros  kendőt  szoktak 
dobni  a  Rosszak  clQzésére  (Kálmány  Lajos :  Boldogassüony,  ös  valliisunk 
istenasszonya.  15),  A  kis  gyermek  karjára  és  di-rokára  pántlikát  kötnek. 
3  e  nélkül  keresztelni  sem  viszik  el,  és  e  pántlikát  mmdaddig  vi 
mig  kalapot  nem  hordanak,  illetve  fejüket  he  neu)  kötik.,  később 
a  leányok  ha,iokba  fonva  viselik.  Piros  pántlikái  szoktak  kötni  a  kit 
(•sikó  nyakára  is,  azért,  hogy  szemmel  met;  ne  verjék :  Lueza-napkor 
pedig,  Szeged  vidékén,  rongyokat  akasztanak  n  fákm,  hogy  jó  termw 
legyen,  vagyis,  hogy  ezek  a  termést  akadályozó  lényekel  ebiaszszák 
(Kálmány  u.  o.). 

Emhiettük,  hogy  a  legény,  ha  jegyváltás   nlán  lemond  a  \p-- ■* 

visszaküldi  neki  u  jegykendöl,  —  mely  szukádnak  nyomait  népK 
tünkben  is  feltaláljuk,  legalább  csakis  e  szokásból  értlietOk  mog  az  ilyen 
népdalaink : 

Sincs  már  nekem' szerelőm. 
Caak  egy  veres  keekettőm, 


vagy  pedig: 


Piros  pettyes  a  kentiőnv, 
Slhaí/ífott  ft  aswretöm  8tb. 


melyek  mindenesetre  ilyen,  oserbeti  hagyott  leányoktól  erednek. 

Népünk  —  mini  láttuk  —  az  alntnt  a  szerelemnek  nenic^nf    ■  ■■■ 
holumául,  hatiem  indító  okául,  fölgerjeszlöjeül  is  tekinti,  s  ozérl  a 
ha  egy  leányt  meg  akar  nyerni  magának,  ahnát  ad  neki.  De  az  ulrnanftfc 
még  egy  másik  szereplésével  is  találkoztunk  elboszélésünkhi  i 
hogy  a  jegykendös  rúd  hegyére  tiizütl,   aninyporos   almái    i 
kelté  vágják,  s  felét  a  vőlegény,  felét  pedig  a  menyasszony  megeszi.  Itt. 
már  más  lehet  az  alma  jelentősége,  ámbár  olyan,  mely  císak  k' 

menye  az  első  jelenlésének,  s  aligha   rhalódoni,   hn  azt  hiszem ■ 

szokás  eredete  abban  gyí^kerezik,  hogy  népünk  is  tennékeuyitö  hntfid 

406 


Jíudonit  pz  almának,  mini  a  t^rök  im|>  a  rzért  eszi  meg  az  uj  pAr  épen 
ckor.  m\i\6u  mar  az  eaküUHcl  állal  férjjé  és  felpsógtíé  lelt.  'JorÖk 
jesftkben  gyakmn  ulvashalunk  az  almának  lertnékcnyiiö  hatásáról.  Egy 
rüiy  olöti,  a  ki  epcn  azon  busIakodolL,  hogy  cg>'ellen  gyermeke  sincs. 
BOjydenik  egy  zuW  turbános,  Ősz  .szakálú  dervis  és  ahnúl  ad  neki  azon 
líaiássai.  hogy  felét  a  király,  felél  pedig  a  királyné  egye  meg.  S  való- 
in az  almu  megtelte  hatását:  a  királyné  9  hó  ós  10  nap  inulva  gyer- 
3cke!  szült  (Kunos  Ignácz:  Oszmán-tortik  népköltési  gytl.itemény,  I.  (Ui. 
és  fj7.  mcso'.  A  törökseg  nomád  részenél  ]>edig  a  magtalan  asszonyok 
tltnafa  előtt  szoktak  istenhez  kfínyiirögni  utódukért.  S  ebbÖl  érthető  meg 
a  mit  rgy  kara-kirgiz  liíj.^rtiondáíian  olvasunk,  hogy  t.  i.  a  Csunkar 
JA  tetején,  az  Almati  patak  torkolatánál  lakó  Jakip  khan  igy  pnnasz- 
lik:  Mióta  Csiricsil,  az  Ajdar  leányát  elvettem,  már  14  ev  raúlt  és 
fim  szúll  üut  npkem ;  mert  soha  sem  meni  el  a  szent  helyre,  és  nem 
enlergelt  az  almafánál  iVárabéry:  A  töríik  faj.  380). 

A  mi  végre  a  vŐféiycket  illeti,  részemről  ezekl)en  azon  régi  reg/isók. 

dosdk  vagy  énekmnndók   utóilait   látom,   kik   lakomák   alkalmával, 

izer  kiaérete  mellett,  vidám  dalokat  énekeltek,  vagy  mulattató  verseket 

itak,  illeluleg  azt  tartom,  hogy  ezeknek  szerepe  idő  jártával  arra  a 

smélyie  sssállott,  a  kinek  tiszte  volt  a  vendégek  meghívása  és  oz  étkek 

Jhordiisa.  Hogy  a  felkitszön töket  mondó  és  mulattató  vőfély  csakugyan 

i-égi  tn'ifás  énekmondók  utóda  m  csak  később   azonosítlatotl  azzal,  a 

nek  a  hlvogalás   és   étekhordás   volt  a  tiszte,   bizonyítja   az  a  körűl- 

6ny,  hogy  hazánk  némely  vífiékén  a  rendem   vÖfély   mellett  még  u.  n. 

vőfély  is  szerepel,  a  kinek    feladata   csakis  a  vendégek   mtilattatása 

vermekkel,  más  vidéken  pedig  a  lakodalmi   vacsora  alkalmával,  a 

Sfélyen  kivül,  három  jó  énekes  i.s  van  jelen   A  lakodalmi  énekek  vagy 

lízetek  legrégibb,  ránk  maradt  emlékei  a  XVI.  századból  való  Adhor- 

itio  mulierum.  Házaaok  éneki  ts  Mívesek  lakodalma,   mely    utóbbit 

izonyára  a  vöfélylycl  még  nem  azonos   énekmondó    készítette  és  adta 

Az  imént  közöltíik  vöfélyi  versezetek  ha  nem  mondluítók  is  régiek- 

P-k.  de  nem  is  a  lejíuiabbkori  termékek:  mert  egyik  vagy  másik  re.szók 

ország  legtávolabb  esö  helyein  is  elólordul,   Szerzőjük    mindenesetre 

íiotá:eotl  ember  volt.  a  mít  a  bennök  előforduló  mythologíai,  történett, 

Sldrajíri  nevek,  latin  szók  s  csak  az  irodalmi  nyelvben  használatos  .szók 

furmák  (pL  tiiryy,  beköUetctí}  bizonyítanak.  A  vőfély  tehát  kész  vei-set 

il  b«  (akár  régi  knlendanumüki>ól,   akár  a  <Vörélyek  tiszte*  czímü, 

ponyvairodalom  lermékei  közt  lalálhaló  tüzclekttől).  Itigfölebb  lénveg- 

gn  változtatásokat  tesz  rajta  a  inuía  módja  és  czél.ia  szerint,  s  itl-rttl 

maga  vidckérK-k  nyelvjárásához   alkalmaztatja,  —  no  meg  az  idegen 


I 


4^ 


IRODALOM, 

Devekel  lerdíti  el,  néha  egészen  m  li^Iismerheletlenséjíig.  Ilyp-n  el"'*'''-!'." 

szavak  es  nevek  pl.  emihcíi  -^  eminens;  ppcUts  (múi-  vid»»keii  *ii>'' 

appetittis;  HebíiH  —   Vhoebos  («HebuH  is  iiidi^a  futának  ' 

Kerencz  =  Herems.  Nyelvőr  IV.  33:  TellengöH  =  hcllr. 

Berzsitin  é:*  Zsinjja  bizonyára  nem  ina.M  akar  Ituuiu  nu- 

ÍChÍna\  mit  az  <Utánain  érkeznek  tórhell  tevéim*  kifejezés  ift  hútrmyit: 

rnig  DeczejHÍl-hnn  ("Decze  Cál?!.  kineJc  —  víifélyünk  s^nrinl  —  . 

lepény  volt  kedves  eledele,  cIhiI  pillanalra  f>e(íel>al-ra,  a  dákok  \i 

ismmüük.  Vógre  lieyes  vára  nem  egyéb,  mini  Itegécz  viira,  onl  i 

az,  hogy  az  iltetö  versnek  e  két  sorát  a  debrecseni  vOféty  igy  mont^a  rl. 

Vfrrd  el. a  Rák6rzi  híres  árUját. 

Melyet  (lanoU.  mikor  viiUt  HcgécJí  rár&L 

•Ez  Í8  —  mondja  helyesen  Thaly  KúlrnAn  —  bizonyára  a  hiitw  I; 

nAlára  vonatkozik,  nohn  a  Hegéoz   várul   ílletö   emléke/et   f  '^ 

II.  Iták^K'zi    Ker-eni'Z   liábonua    iiiején  ez  a  vár   mar   romok. 

(I.  Le<ípí)l<i   rontatta   le    ITiXVban)  ....  de  hogy    I    Hakót::xi  fífOrgy 

Iíi44-hen  vívta  s  mcií  is  velie  —  az  biziinyofí.  Knnek  h  •■ 

lehal  itt  levesen  kapcsolatba  nagynevfi  dédunokája  n6ta|... 

a  Thököly-  és  Ri)iktx!ZÍ-kor  irodHlomlörténeléliez.  II,  230i. 


Irodalom. 

Életem  és  •mlékeim    1828  Am^.  biA  Koi'is   F<  'tvi   UnAc«oK 

felOgyelfí,  Kut  vasloí;  k''itfí,  BrfiHti'''.  Alexi  könyvnyoiH': 

Minket  Kü-  :ik  úlén  niejíjelenl  fentcblM    \i" 

szelüftcn  titi[ir)iJ7Í  •■    ■  •  érdekelvén,  lav.  aiiiMHnkbnn  r> 

sorolni.  És  ilyfrnck  liz-^uikábli  u  rnG  elM  külf^tólieii  vannak,  L'.l  ^y> 
kornról  sKűlviín.  rt'szictespn  ismerteti  ugy  kora  gyermtkjálékait.  mim 
c»  ejrykcrri  népszckások.it. 

Mimljárt   ilz  I   rósxheo  E>Imundja.  miot  kántiiiltak    karácsonykor  mi 
Mn|;yckr-M(*^enbeii,  s  mini   jxMíiltii    ex    akkor  —  míg  rsiik 
rijimu^ínioiiihis  a  mai  nómel  eredetű    karirisunyr^iL    A  husv 
júrU,  a  n?l.  (enicti'spknél  szokáiHis  enoklés  pedig  épen  divíiljai  > n-.  .^-u. : 
eitriMl  xmH  husi;  jiUéknak  »  leirú!>a.  melyekkel  relnóltek.  B  mely^'-k  u.^ 

napic  is  dtvíitowik  a  t-'Y^rniekckní-I    A  l-'-v- >     ■  •■•  neme  v.  !'    ■- 

t>8  a  knkkűtfü.   iiii'lyiiok    niindfKyike    i  i    kivönl 

ifjtiwiKOJíl  ;  de  kt'v<*hl(tti'    isiiififli"^    ma  ;.,.;.    ;   ,...,...  zó-a.    mit    K 

TArsnsjAtekiik  volt  :i  ccicrafuítU,  a  hnkfütht  én  íik  úliijtitrk     \ 

sxámliH  mrrtl  a  kutítnknitiiniim    ni-!'.  íiIiKh!  íiiIhü   Jhi'.v  t  iTiIiIim, 

Í!s  .1  e^erkaljntn,  melynél  1" 

Most  kifúrtak  egv  gerendái  .>  ,,,,., 

ji  gfsrcnda  vt/gi-re,  a  U»l»lii  pajkow»k  pedi^  »lulrul  t'orxattak  Sf liften,  ugy  bofiyiijal 

sxók  gyakran  szt^dülve  eslek  le  róla 

Majd  elmondja  a  suEerzö.  bogy  mily  habotiáa  id'iben  ^Itek,  s  ti 
a  fejthr  e$ubt*ri{*i.  a  keiii«nyen  bejár*)   luilldbu    lülércsiill,  és  hngy    l;i 
odydxhnn,  nu'lyli'i!  nz  /ülatok    mrgft-rgeíedeU    sebe    mefj^yiitr^'ul.  s  a 
melynek  gyógyszere  a  rdotvasás   volt.    Kagy   szerepel  jíits7/»U   KoOs 


NfipRAJS?!   KÖNYVtXíI.    FOLrÓUtATOK  S  l^POK    aETEHTflRH 


helvét  s  szentelt  füldbcti  várják  hv  második  rdtilm&dásukat  I  ]ffi  wOlclnelEa  tii&dir- 
reeék.  Hát  még  ha  az(  hallanók,  a  niU  száz  esztendő  mulv«  fofj  a  reUáon«4oU  vUt 
zckröl  btiszclm  a  fonók  mes'MÖjo  ! 

Tinipul'  kOzlése  szerint  tii. 

"Irií,  137.W-S.  zaidö  I7.i»;. 


A  román  fdváros  lakoftsáfla.  A 

vŐRt'ii  iy-í,63H  lakosa  vull .  L-z.-k  ki. 7 
német  H),H2.  giSpi^  1711.  Mgár  ' 
Í5I).  B7.erh  -ttíS.  török  299.  egyel. 
isidü  Ü3.887.  róm,  kutli    17,212.  p. 
szabad  gondolkozó  ir>0,  lipován 


(i77,  rfanczia  6<)ö.   tnu^ 
s  szíTint  volt;  ^)}r^  n. 
1S5,  örmény  knth,  381,  m" 
-zhnllan    vnlUsu    IS-íó. 


viszony  szerint  a  rnmán  fuvarosnak  i;n,.i.>;i  Inkoaa  vnJi,  kí  nls(>hli  iskoiai,  -ju.Wi 
kAztíp  L'S  felst^  iskolát  vúj^ett.   ezekkel    szemben  10:2.97(1  vnlt  taniilatlnn,  nj.n.x, 
ulviisní  uem  tudó  ifnru  s<>iinta  de  carte). 


Néprajzi  könyvtár. 

Detnetfr  tktn:  Dic  Vólkei%i:lianen  der  Uakowina.  I.  Hefl    OÍo  Lippowaa^  ÍBi 
BuknU'ina.  Czernowiíz,  1890. 

M   A.   Vrnbeiff  ■■  Uuszkij  Szolovej.   Az   ornsz  csnlogiiny.    Rutén    népdalgyíij' 
lemény.  Ungvár.  IStiÜ.  17G  l. 

Artisrcnífcf  A.:  Ulyjanovszkíj    ixionasztür  u  zttrjan.    Moszkva,    1890.  1-Íf^  \a^. 
(Az  ulyjáni  munostor  a  zürjcneknél) 

ByiiHüskij  K. :  íz  bylu  turkmen.  Pjeaznyi,  poverja  l  prcdantía.  5.  rol.-rihuf?. 
1890,  63  lap.  (A  Turkotnútiok  tWettibŐI.  Énekek,  ki'izmondüáok  és 

Siüonko  V.:  l*ermjszkájíí  lyolDpisz  sz  1263—1881  g.  S— j  ( 
1701—1715.  Izdanije  pecsatanu  na  szrud-íztva  jfuberniji  zemszlva.  IVríiy.  l&6a,  trt^L 
(I'erinj  krónikája  1268— I88I-ííí   Ot-klik  korszak.  .H-dik  rá^z.  170*^-1710.) 

SjTpic^fn  A.:  \.  Vesfseszlvennije  pamjáliiyiki  drevtiypjsih  obivatelej  Y.> 
kraja    II.  Drevnyejsája  szudjl>a  Vjalskoj  oblaszli.  Izdaniii- gubíTU.  szUiÜsj:L  i. 
Vjatku,  1H89.  ötí  lap.  ij.  A  vjatka-i  vidék  legrégüib  lakusainak  tárgyi  omlúki  1  It.  A 
vjHlkui  liirloinány  tegn-gíbb  sorsa). 


Folyóiratok  s  lapok  repertóriuma. 

G.  R  A  lól'ik  a  fővárosban,   •fitidjip.  llirlap*  197.  st. 

— ««,  A  muzitiku^  cxigányok    'Kudap.  Hírlap-  2i){.  kí. 

Vapni  Ktiroln     A  Csepel-sziKet  és  lakói.  Foldr.  kílzl.  IR90.  V— Vt.  fftzfll. 

Sirawts  Adolf:  ^/.aloniki  bin^ükban.   'Xcmzet-    tH9i>.  24tt.  sz. 

V.  a.  Az  elpusztult  Szaluniki.  'EgyeltSrles*  Í89(J.  2Ítí   sz. 

P.  Hiutdeii:  A  romániai  Örmények.  íArmenü  m  Roni&nia)  Rpvisto.  HtsOM- 
Uukurest,  189«).  -k  5.  sz. 

Lnkotíalmi  Mohisok  a  Muraközben.  (Az  tEtbn.*  után)  Ven(Ugir>aOk  l&iut. 
Bp.  1890.  17.  sz 

Bftlnssn  Jóssef:  Kalotaszt-g  nyclviirása.  ^Kalotaszeg*  1.  sz. 

JAxavf  fÖherceey  egy  rzigány  levele    II.  11. 

Í)r.  fUrrmaiin   Antal:  Az  ciír'.'Si  i-üigányok  dalaiból.  U.  -■ 

T)r.    WliHtoi'kyi  H.  :  Kalutaszcgi  szerelrai  varUslá*    II    n, 

Dr.  Jankú  Jtlttos  :  lilneklú  koldusok  a  b:ii>n 

hr.   WUnlockit  fi.:  A  halál  elííjelei  a  kai' 

Dr.  Uernttnttn  A..  Kalotaszegi  ezigáuy  nrpnai'-K    i     "    1'    *■.    1    mi 

Dr.  Jankó  JfUtos.  A  pálinka  nieséje.  ÍJ.  u. 


Sz«rkes2töi  Szeoel 

gozal  szerzcijét  kt-reni 


)oel.    <A  népélet  és  Dépsxok&x   Baranyume^ynbeiu 
.  hogy  czimdt  VQlcm  kttEOlm  szíveskedjék. 


CKÍma  4Í<4* 


iie 


Társaságunk  könyvtáránalc  dr.  Wlislocki  Henrik  tagtársunk 
a  következő  mÜTeket  ajándékozta: 

|lt7i>/orA^t  H.,  Hnpaxleg<:iiiiena  az  Atlaniálbaii.  KuIoKBvái^  1879. 
„  Ozi^ány-kururz    dalok.   Kolozsvár,   líSbO. 

Ailaiék  a  czitfűay  pliilolDgia  történelméhez.  U.  0. 

18H(). 
E'uH'  UiUlcbniiHlöballade    dcr    traiistsilvaiiiaclien 
Zr(íciiiiei'.   Lipcöc,   1880. 
^  Znr  \'i(lkí4kuiMÍc  dcr  transsilv.  Ziííeuiicr.  llatn- 

burg.  lö«6. 
„  Sitté    iiitil    BraLícb    der    Siebeiiblirger   SacLseii. 

HHmbu^^^   1888. 
^  Attt!.   doiii    Lcbeii    der  Híebcíibiirger    UumÜiieii. 

Haiiíburíí.    lH8i). 
Voni  waiidiTMíicii  Ziegennervidk.  Hamburg,  1  SílO. 
y  VolktHflii'tiruiigeit  der  bJel)eitbUrg'í.scÍ)eii  und  tsUd- 

unirariechea  Zicgeuner.   Bécs,  1890. 

^fa iifC'Siiniginocz.  Vöikergruppen   der  Bukovina.  Ozeniovitz, 

1887. 

Uftfohidif-társaság  levlapjai   1880/81. 

ye'kensieűL  /eitscbritr  fílr  X'olkskuiide.  I.  Bánd.  Lipcse,  1888. 
Irpsko-lirvattíka  penmaritxf.   Üjvidék. 

'clika  Brpska  i  hrvatska  pesmarica.  Újvidék,  1880. 


in) 


A  niaf/yurorssáfji  néprajsi  társaság  IX.  (ni/ári  ssünet 

első  felolvasó  ülését 


fUu.  okfóber  hu  uOdsó  asambafján.  jíő-k^n  d.  k,  5  órakor 
/a  Meg,  a  M.   T.  Akadétnia  paloíájáhiw. 

Tthjffffti     1.    fh\  Mftrípiipscn   Afhmtdz.  -Ir  tihiozntok.  iium*'n 
MilUní'iiini  UntuhHtintf. —  Dr.  Kiiwjs  Ignán^    A  iotokok  Atlnkntfh 
3-  Ihrrmann  Antal.  As  eihniknui  nz  iskohíhon. 

fte/o/í'Oííá*  idán  válaszUmlnyi  ülés.  —    Vendégek  szivefien 

láttáinak. 


Tagtársainkhoz. 

Múlón  n  Magvaror^/ávi  Néprajzi  Tárítasúfin  ranH  ér  ft>lvanii(ii  íui^ 
M9ZÁ7.  laiííat  inegkwfltile  mdködtVst*!.  s  a/dIa  oamir^ak  rclolrasiirqti 
nii~>;cfill(»ltí4  mIö  lintliiRósiU)  u  Ua/.ni  uttin()|2ru)il>i 
irniol  i-?  alupildU.  mplvíjf^k  mimlpji  tígyfs  kozKí.,. .. 
f^ttin<>gi'n|iliini    tiitMi^iinknt.   *<  :i  inWIcIt    kellomos   t> 
ízolgftlni  u  iirfiveli  k6x0iist'trni'k:  iizxiil  n  i 
hucv  inindpTi  f*ir\vs  tiijrja, a  Túpshíííííí  nnnu.-^  •  .•  j.i  i 
IVtíí  HZ  iily  ftsokelyro  lí/^thott  Ovi  dijiit  Im*Ií/cUu    Az 

Mej!  vAtfymik  rúl:i  ^yüzöilve,   hogy  ez  taKinuikiuiJf  löi  i 
rK>jti,'iii-l  lu'iii  a    '■  '    '  'ti  TniilU 

iiajfy  ní-rze  liiznn  ul  tnm-t 

Tfih.'  köieleí!y|l3ií«énck  I(íIÍi;öiIösi.'1.    tnobiutitK   ;<etn  kiiltJöltt?  l 
riíial  flS8t)-iY»  1   írí  50  krl,  imKMf?  H  (r\oU  -■ 

Tipni  k^pefi  fpiiBzni 

Tiíiiclelelle)  k<>rjnk  (•nnt^llógvn  laglarKimkut,  in 
4lliaikul    imdöblí   ItekiUdwií.    Se   engfdjfk,  liogy  a  k'/'i-  i  - 
kihontakozoll    Tarsa^áií    sziikst'*gpt    ^ztiiveiiien    s   U^u*\i^\    t-- 

lUidiH)e»L  IR90.  nklitber  8. 


Dr.  Borovszky  Samu. 

pétuLtmuk. 


Hunfalvy  Pál. 

cinrtk- 


V  íl-'l   T   I 


ETHNOGRAPHIA 


AGYAUURSZAGl  NEPKA.IZl  TAK8ASA< 


ÉRTESÍTŐJE 


Dr,    RÉTHV    LÁSZLÓ 


ks'ttranAgoc  ilMA  iNiiuttk  Or.  Borov>i0iy  8«mu  HnHáfwgwt  ._  , 
tatnál  JaUotkcBteik.  WolTMiéini  »Aiit  4ol(0MUk  *  m.  tireuCg  hlTftUlO 
^nnAntftl  utfcaitior.  l  Auiu-oteu  «7.  inusudftr 


'Mt#Bl«>*tstllt  »«iuu««tujii  ^m  ftcept«ait>c<rt  luvo««  nkiniUiii  liö  rIaqJAn- 


Budapest,  1890.  november— deczember  1. 


KUtfohIvatml :  Horayinaiky  Viktor  tktd   kífnyvkeresKedesf. 


BUDAPEST 

UORNYANÖZKK    VIKTOR   SAJTÓJA 

K  u    T.  ASADnU  drűi.KTtnR. 


Tagtársainkhoz. 

ntii/flitoilii  elő  hnihat(>}«an  a  har.ai  eüiiuti/i 

imiiii  i--'  alaptloll.  aielym^k  niimlí^n  i'^yi^s  k  ■.: 

ethiioLíiTiptiiai    <udaminkul.   ^  a  uiclIftU    kelNmmít   i'I 
iiwlíatiti  41  iwlvMl  közi'iiiHf gnek :  azzal  a  remr 

liMpy  mindiM)  fjíyrs  lajjja.  a  '1    "        "  i.í'rm'3  fZríj m  i 

Inff  uz  oly  i*"4*iktlyríí  •s'númil  ■  in'lineini.    Az«>nb:ii 

Mtn  vaicyiirik  tOla  t^'OzÜilvp,   hn|j;y  ez  UiJUHinkiJHk  lüUl  niiivl  M^ 
rí->zyiiil  iifiii  H    '  ^1!  niOll 

pe  kfll*»IejíHU(5»^jííinílc  teljcsiltisL'l^   moétiiuíi!  initi  k 
fínt  (iHWí-pi.   I   trt  50  krl.   IKlWVrí*  H  frl. 

a  k<*llL<mvilon  ItclyzfUie  .tuioti.   hoj^y   foljTu.. 

lititíi  kí'pes  te<Je2ni 

Tifizlolelipl  kiérjük  onní'lfftí^a  lajíljirftfiinkal,  nv 
Hfjaíkai    ntie!«'>lf!t   hekftltleni.    *-,  ■    '     ' 

kilionliiko/.(»lt     lursa-nir    H'/i'ikr 
lulw  Iéew. 

Uudaiiest   IR9Ö.  ukti'iher  H, 


Dr.  Borovszky  Samu. 

pvnxtArnok 


Hunfalvy  Páf. 


ViuijaUi, 


ik  szá 


ETHNOGRAPHIA 


m 


MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG 

ÉRTKSrrŐ.IK 

BZEHKESZTi 

Dr.    RÉTHY    LÁSZLÓ 


,j   '.úi.'-.»,,„  ,,     lllt>tÓ  r^UB^k    Df  .i.-»mu    \-K--i:.\A!':^i,'  •       M,    T. 

ferrmann  Antal  Utkárbai,  L  Xt4U«-atiua  i7.  iitiiÁitíj*iük 


i 


BCffilnnlU  iiiiu<i<*«tii»i    «-■»  ■X(-|>t*'ii)l>t?rl    t*i»<.'»i*   uiiiiO«*n    Iim  el^tyen. 


Budapest,  1890.  november  -deczember  L 


Klulühivalal :  Hornyánszky  Vlklor  akad,  könyvkereskedése. 


BUDAPEST 
OOHNYANSZKY    VIKTOR   aA.lTí>.ÍA 


TARTALí  )M. 


I-  Bárót*  Lajuíi  -.    A    bánaA^í    néniét 

felépítésük  ICtrtéuütéboz 413 

11.  Noijy  Géxa:  £thi)ol6gÍtt  és  uyelvé- 

Biet 419 

ín.  Dr,    Márki    Stindor :     Arailmegye 
cKígáuyKftiak  tj>rténetébAl  44'i 


IV.    Kvl*tr     isÍKiíi  ;     J\íjp(Mi'T      és  ' 

azoknsiik  HiiranvAmepyíbfn    .  448 

V.  Irodalom  iiH 
VI,  Folyóiratok    éa    Upok    reper- 

toríumii Aü^ 


A  „Mu{^yHrortz4^i  Népr»JKÍ  'J'irMBág'    pénxtnrálta    október    t-f-    noveml 
hiStiiipokbiui  befolyt : 

4  f rt  50  kros  (agdijak  :    Belóczy  $Ándor.  Ki*8mHrk.  —  lífiiki   ruimzs  - 
Cftopey    Lá8zt<!j.  L>r.    CzHiubel    Hamu.    —    Ür.   Czirbiiait   tiésa.    KottiKsvár.    - 

In.  Juiikó  János.    -    Koaziiió.    Bánfly-Uuuyiid.  ~    L>r.  Kullemeu    Kiroly.    SOnn^. 
Kuváry  L«8zló.  Koloisvúr.   —   L>r.  VcrovHcx  tyyiilii, 

Öaszpsen     10.  ÖMSffwn  :  4ö  frt. 

3  frios  tagdíjak:  AlUildi  Lip/it.  tií.-Ft'híirvAr  -  BiuTibáa  Samu.  —  Hr.  Beryo 
boffcr  JÓ7.»t^l.  Fliiuie  Bilik  íiáudor.  Kilvt-ali^M,  —  Borbély  Sitidor,  Vi 
—  Dr.  BreAn  Kúcmór.  Nugy-BányH.  —  Descbáo  Artnr  N.-!£íkindji.  —  Élits  Kire 
BQtdo^.  —  Ev,  Utgymunsiiiffl  Brasat*.  —  Fail  Gábor  Mjikó.  —  Krcylor  Qyafj 
Ktíbáoya.  -  (iardji  Sauiu,  Na^y-Enyed.  —  Oöacjki  Fereudi.  Zríuyifalva.  — 
<;ymim8ium.  Békés-Caaba  (1891-re  iai  —  Hídy  KriiÖ.  Győr.  —  Hodinka  AntíiL 
B^cB.  -  Dr.  linre  Lajo».  H.-M.-V:iaárhuly,  —  JoanovÜ  Mikidé.  N.-Kikíodn  — 
K&lácay  Imre.  ~   Kern  Lipót.  -    Kirj^ly  Júxael.    K  -Ssaloutn.  —    IQ.    Kl«lii    UAr 

(aradi  gymn.  tanári  könyvtár  részéről).  —   Kóoyn  JuíBef.  Lévii.  —  KwSa  F< -  - 

Ura&aó.  —  KOlcaey-E^yesUlet.  Arad.  —  Köröst  Síiiidor  Finmt'.  —  Krotni: 
l^iicz.  Ungvár.  —  Mnpyar  Kaszinó.  St-g-eavár.  —  Marx  Antal.  TrmiT8V*r.  — 
Dr.  Novacu  Aurcl.  Feiéritmploní.  -  Pelrovica  Arzén.  Arad.  —  Rotnbaner  EmiL 
íraaeó.  (1891-re  ia),  —  Ruby  József.  Eperjes.  -  Sóimon  Jonö.  —  Sedivi  Káltnin 
)aloi8ai.  —  Dr.  SetlilS  Emil.  Utdsiugfors.  -  Staukovita  Miklóa.  —  S'  ^ •  m  ' . 
LÁsaló.  Pozsony.  —  Síaiay  I'ÍJ.  Üad.  -  Szívós  Béla.  IzaAk.  —  TfglAa  t 
Déva.  —  Tfllecsky  fíiazto.  N  Kikiiida.  —  Dr,  Tlieodorovicb  Szvctozár.  —  Ih.  Vajda 
Emil.  S/..-UdvariieIy.  —  Viroly.  Pancaova.  —  Vrábnly  Mihál)  <'i-VerbÁaa.  — 
Grói'  Zicby  Gézn.  Seri'^élyfs.  —  Zilmlii  GytJrgy.  Binffy-Hnnyad  -  Zalllniiky 
^H'bály   Szentes. 

Összesen :  iH.  össsvsiiii ;  147  frt 

I  frt  50  kros  tagdíjak :  lUtsek  IgnAcz.  —  KiUinány  Li^oi.  CsÓka.  -  TbAr7~ 
Bf.  Ualaa. 

Ösazeaen:  3.  0s8zea«n :  4  frt  Ö<)  kr. 

A  M.  itzámbaii  közUlt  kiamtatás  ezerint.,        .    1901  frt  XÜ  kr. 
A  ft-'iilflbbi  tételek  ííBSzo(fO. .     lytí  Irt  5Ü  kr. 


Főűsaseg :  2097  trt  69  kr. 


A  mely  név  után  lakcxlm  tiinoi,  oda  Ruddp<?;4i  úrUnJ<S. 


ETIINOGKAPIIIA 

A  MAGYARORSZÁG!  NÉPRA.IZI  TÁRSASÁG  ÉriTESlTÖJE 


SXIOiJt  ESZTI 

lir.    RÉTHY    LÁSZLÓ. 


L   evf. 


181)0.  il(if:zeiiil)cr  I. 


9—10.  szám. 


A  bánsági  német  telepítések  történetéhez. 

—  Irta ;  Baröii  Lajos  — 
(Folytatás  és  vége.) 

ÍI. 

A  bevándorlók    Donanwörlhbpn,    Marxheimban    vagy  Neuburgban 
Ultak  lia.jóra.  A  bajosok,  kik  üktl  rerMÍt;lteléHük  helyére  viszik,  jobbára 
IroÜAk.  E/eket  részint  CrauRsen,  rés/inl  Bruckenthei?  hadi  úgens  fogadja 
Az  inilok  egyík-niiisiknak  a  nevíM.  valamint  a  nekik    lizeletl   i^zíülí- 
51  knllst'gek  rntnnyiségét  is  megőrizték,    Itl-otl    egy-egy    toborzó  vagy 
»zárí  atbizlos  neve  is  előfordul  uz  iraLukl>an. 

Knlekos  volna  tudni,  bogy  mennyi    idíí  niall  (ették  meg  a  beván- 
dorlók a  hosszú  utat  Ntrimetorszái^böl  n  tfáiLságbaV  ICz  iráni  azonban  az 
ltok  nem  nyujtanak  határozott   folviliigosítast.   Annyi    bizonyos,   bogy 
üt  Bécsbűi    Uj-Palánkáig   vagy    Panesoviig,   a  hol  a  bevándorlottak 
azAllottíik,  rendesen  bárom  belet  veit    igénybe,   miből    valós/.inO- 
k«)velkezttílhető,   hogy  köriübeliil   még  egyszer  annji  ideig  lartotl 
út  az  elindulás  ponljátiil  kezdve. 

A   hajók,   mint   ctnlítém,   rendeíten   I'j-Paláiikán,   ritkább   esetben 
íancsován  kötöttek  ki.    MeKl*'»rtént  az  w,    hogy  a  bevándorlók  —  mint 
Iául  az  1724.  tavaszán  Perjámosra  telepítettek  — ]  Szalánkeménnél  a 
>unAból  a  Tiszába  haji')/.tak,  h  azon  föl  egész  Szegedig,  honnan  kocsin 
Jlították  őket  rendoltetésök  helyére. 

Az  egyes  szúUilmányok  elindulásáról  a  németországi  császári  bíz- 
ik  leveleiből  értesOlt  a  temesvári  adminístráiuíió,  mely  azután  az 
Jvari  kamaninak  1723-ban.  ez  iigylten  kiadott  utasítása  szerint  gondos- 
loU  az  érkezők  l'ogadlal^sáról  é.**  tova.'ízallitá^ról.  Rendesen  egy  elö- 
lő tisztviselőt  küldött  eléjí^k,  olykor  nagyobb  összeg  pénzzel  b  ellát- 
61,  hogy  a  bevándorlottak  első  szükségleteit  födOzhe-sse. 


Msé^trmfkim  f. 


413 


28 


A  mint  Ji  Ijeváiulorlók  incgí^rkeztek.  koa^ira  ültek,  ho^a  podgya- 
szukát,  házi  és  gazd.'isági  eszközeiket  is  fölrakták,  s  ugy  ritlék  ökel  azon 
helyre,  mely  megtelepedíísük  helyéül  volt  kiszemelve. 

A  telepulísn;  alknlmas  helyet  u  kerületi  tiszttartók  javaslatúrs  n 
larlomúnyi  kormány  jelölte  ki.  Tekintettel  voltak  arra.  hcígy  az  illclö 
helynek  jö  levegője  és  vize  iegyen,  hogy  közel  legyen  erdöséjíhe^  és  I^toI 
a  moisaraktól,  melyek  akkoriban  a  hánság  Daty  részét  liorilvün,  arlal- 
mue  kiííőzOlgésükkel  ve^zelycztfclt*ik  az  ottljikok  egé.szsegét. 

A  lesrtöbh  némcl  helység,  mint  láttuk,  az  lú-pulankai  kerfiletl>cn 
épült  és  pedig  egyré.Hzt  azért,  mert  ezen  kerület  levegője  voll  a  legtisz- 
tább, legegészségesebb :  másrészt  mert  e  kerület  leginkább  voll  vlpud- 
lltva.  elnéptelenedve.  De  fÖleg  azért  kellett  e  kerületben  Uibb  helységei 
német  gyarmalosokkjd  benépe-^ileni,  hogy  a  k(izeU*eii  fekvő  vas-,  réz- éb 
ezüstbilnyák  munkaerőben  hiányt  ne  .szenvedjenek.*' 

A>;  iíjpalankai  kerületen  kivül  a  legtöbb  nemet  helység  a  lemeavári 
kérőiéiben  épüli,  nyilván  azért,  hogy  e  falvak  lakó!  n  tartomány  főhelyet 
élelemmel  lá.^sák  el.**) 

A  MeTcy  iilejében  kelelkezelt  bánsági  német  helységek,  ha  számra 
fölülmúlják  is  a  Mária  Terézia  és  U.  József  alall  épültekel,  nagyságra 
nézve  mindetie.**elre  nlóbbiak  mögölt  maradnak.  Jobbára  kis  helységek, 
40—50  házzal,  míg  amazokban  a  házak  száma  nem  ritkán  a  2(X>-al 
is  meiíhaladta  Az  elsö  k«izlemenyljen  lól.sorolt  58  helységben  mmlegy 
két-háromezer  család  lakhatolt.  Ha  egy  esaládra  átlag  Öt  tagot  száiiiHunk 
a  Mer-cy  kormányzAsatia  idején  a  bán?ághu  telepített  németek  számát 
10—15000  leiekre  lehetjük,  a  mi  a  tartomány  lakosríágának  akkori 
voltát  tekintve,  mindeneseire  tekintélyes  számnak  mondhatí'i 

A  teiepitvényesek  nemcsak  régi  helységekben  lelejiednek  meg,  m 
például  a  kerületek  főhelyein,  hanem  nagyobbrészt  egé^íon  ui  helyi 
péknek  vetik  meg  alapját  a  nagykiterJedéüD  pusztákon. 

A  hol  a  beviüidorkík  lakotl  helyeken  telepedlek  meg.  olt  gondosai 
elkülönítenék   őket    a   régibb  —  szerb   vagy   oláh  — 1,:'  '  '    ' 

esetleges  surlAdá-soknak  elejét  vegyék.  Így  tíirtént  ez  Vet 
Üj-Aradon,  Lippán.  Gsákován.  Karánsebeí-en  és  másutt. 


*  I  Az  Oravicza  közeiében  úpQlt  Háuerdurr  neve  is  motatJAf  hogy  bikóiiuk  ná, 
voll  a  rendeltetése. 

•*)  E  lip.lységek  közöl  Freydorfot,  Ujpécsct.  Gyarmatit.   BradEcnAnt     **   - 
Rékast,  továbbá  az  1734-ben  és  később  népesUll  Mercyfalvát,  Kissodit  és  Th-Ii 
mely  belységekljen  szintén    német    letepítvt-nyest'k   laktak,   az   admim-  i  ,i; 

január  l*jén  ül  évre  Temesvár   városának  enc^dte    át  jobb   etlúlás    y  *z% 

besseren  Snbsistenz*}.   Lásd  Preyer :  Monographie  der  K.  Freistndl  Temesviy;  7B 

414 


A    BAnsAQI    német   telepítések    TÖRTÉ^ETÉtiez. 


Azonban  e  gondoskodó   daczAra  a  si)rl6<tások   még  sem   voltak 

BlészeD    elkerullietúk.   A  kuzbizton^tig  a  bánstigban  it  múlt  század  e\sÖ 

etében,  lie  később  is,  igen  rossz  l&bon  áÜt.  A  gyújtogatás,  lopás,  rablás. 

li.  ugyszólviin  napifpruien  volt  a  boiiKzülötl  bikosok  knzitll.  kik- 

.-:igúlúl  a  bevanfi<irlnlt  nemet  gyarmatosoknak  sokat  kellett  szen- 

jniök.  A  folytonos  súrlódások  miatt  utörégre  is  a  henszülötl  lakosokat 

legtöbb  helyről  niüsiiová  kellett  telepíteni. 

A  bevándorlók  elbelyezésenel  tekintettel  voltak  arra  is.  hogy  rokon 
lúdok  egy  cs  ugyanazon   helyen   telepedjeiHík    nieg.   Később  érkezeit 
svundorlókat  is  rendesen  azon  helységbe  utasítottak,  a  hol  rokonaik  vagy 
bmerőseik  tnkiak. 

A  németek  ültal  megszállott  helység   vagy  az  egykor  ott  Allotl,  de 

lörök  hódollsóg  idejében  elpnszlult  falu  nevét  kapta,  mini  Hepekucza, 

)ettti.    Perjúinos.   Caikova   tCaákvár),   Szt.-tV'ler.    Gyarmal/i   stb.,   vagy 

jlamely  uj  nevet  ruháznak  ra.   olykor  épen  azon  helységéi,  a  honnan 

l>eviindorl6k  nagy  része  származott.   Erre   nézve  i>éldüul  a  Temesvár 

közelében  epüIt  Rnu-kenau  szolgálhat,  melynek  nevét  a  helyi  hagyomány 

ugy:tn    «Hrm'k   am  (V)  Au--ból    szánn:izlal.ia.    mely   azonban    hihetőleg 

Jnkúbb  a   Kis:^íngcn   :?7^m$zédsúgában    fekvő,   hasonló   nevn   frankOnijii 

oiységt6l  neveztetett  igy.  A  Mária  Terézia   idejében   történt  telepítések 

Jkaimával    szokásban   volt  az  ly  nétnet   helységeket    valamnly    bánsági 

5bb  lisztvisflürúl,   például   az   adminislrát'zió   elnökéről   elnevezni.    így 

npliSik   nevőkel:   Clary.   Altringen.    Hatzfeld   és    korábban    Mercyfaíva. 

Jgyanez  tfirtént  a  Merev  alatt  tOrtént  telepítéskor  is,  bár  csak  egy  esetet 

adok  rá.  L  i.  hogy  az  nj-palánkai  kerület  egyik  német  helységét :  Salhausenl, 

akkori  ajpalánkai  parancsnokról  nevezlek  el. 

A  telepítés  az  e  czélra   kirendelt   lisztviselő,   rendesen    a    kerületi 
ttarló  (Districls-Verwaller)  felügyelete  alatt,  az  udvari  kamara  említett 
islrukí.'ziója  és  Mercy  tábornuknak  ez  ügyben  iemelellen  kiadott  utasí- 
tsa szerint   történt*)   Kimérték  a  jövevények  számáni   a  házhelyeket, 
üosxtották  kftzi'ittnk  a  fítideket,  szőlőket.  Földet  mindenik  annyit  kapott, 
^Amennyit  megmunkálni  blrU  Szőlőt  csak  azok  ültetlek,  kik  arra  alkalmas 
területen  települtek    meg,  mint  a  versecziek.   feliéTlemplomiak   és  Ijere- 
kuczaíjtk. 

1724  tavaszán  és  nyarán,  midön  Németországból  a  legtöbb  beván- 

5rló  érkezeti  a  bánsíigba,  a  lelepittíssel  egy  egész  bizottság  foglalkozott. 

bizottság   polgári   és   katonai   egyénekből   állott.   Elnöke   RebenUsch 


'  t  Nem  áll  tcbát.  a  mit  Szcntkláray    mond,  hogy  Mercy  as  «laű  lelepfiéseket 
rendszer  nélkül  eszközölte. 


^15 


S6* 


Ferencg,  udvnri  kamarai  tanácsos  és  n  bansíííri  kamarai  ügyeV  TeKCtÖje, 
kiválóbb  tagijai  pedig:  Salhaunen  uj-palíinkai,  Feigeli  pancsovai  paruncs- 
nok,  föslrázsiimesterek,  és  TVasy,  a  esákavai  kerület  fötiszltiirt^sja  (Ober- 
verwalter).  Utóbbi  különösen  buzgólkodott  vs  Dem  egy  bánsági  német 
belfség  települését  vezette. 

A  bevándorlókat  házjiik  fíMépíléseig  a  szomszédos  falvakbiin  vagy 
rögtönzött  kunyhökbiui  szállásolták  el.  Házát  kiki  saját  teL-zése  és  tehetsége 
szerint  építé,  nem  agy  mint  később,  midőn  a  lelepitvényesek  házai  a  kíncstíir 
költségén  és  terv  szerint  épültek.  Ily  kórülmónyek  mellett  az  első  némel 
gyarmatosok  házjii  egyszerűek,  igénytelen  kQlsejiiek  valának,  A  falak 
vert  földből  állottak  vagy  vesszőből  voltak  fonva  és  sárnil  betapasztva 
Némely  gyarmatosok  gfulrfit  ástak  u  IT'ildlíe.melyet  náddal  vagy  szalmávallod- 
tek  be,  s  ez  szolgált  Ir.íjlékuk  gyanánt  Mások  egészen  fából  építették  búsca- 
ikaL,s  e  czélra  olykor  :izon  hajó  faját  használták  (ol,  melyen  beköltöztek.  A 
tető  rendesen  nádból  készült,  melyben  a  mocsáros  vidéken  nem  volt  hiány, 

A  házhelyek,  utczák  kimérését  a  legtöbb  esetben  nem  ahhoz  ér{& 
mérnökök,  hanem  a  kerületi  tisztviselők  eszközölték.  Termeízetes  ennél- 
fogva, hogy  a  bánsági  réíiibb  német  helységek  nem  oly  szabályostk.  mint 
azok,  melyek  n  Mária  Terézia  és  II.  József  időében  történi  nagymérvű 
telepítések  idején  is  tervszerűen  épüllek.  Mig  emezekben  egyenes  é^  szóles 
fő-  és  niellék-iUczák  szelik  egymást,  addig  a  régibb  német  falvakl*fin  az 
útczák  görbék  es  keskenyek.  Kivételt  t^sak  azon  útczak  képeznek,  melyek 
a  későbbi  telepítések  alkalmával  keletkeztek.  miiJön  a  régi  gyarniHtüsok. 
számát  ujabb  bevándorlókkal  szaporftolták. 

Minden  község  élén  egy  biró  (Sehultheiss,  Schnlz,  Hichter)  állott* 
kit  a  kerületi  tiszttartó  ajánlatára  a  község  lakosai  kőzQl  évenként  niaga 
a  nép  választott.  A  községek  közvetlonfíl  a  tiszttartónak  voltak  aláren- 
delve, vagy  külön  kinevezett  tisztviselők  (Amtmanni  felügyelete  alnU 
Allollíik.  minőket  Fehérleinploniban  és  ITj-Aradon  találunk  A  btn'i  szedte 
be  s  szolgáltatta  át  bizonyos  meghatározott  napokon  (Amtstag)  a  tiszt- 
tai'lói  hivatalnak  az  adót  és  tizfdet,  Ö  egyenlítette  ki  a  gyarmatosok 
közt  ITMraerült  viszályokat  és  pörlekedésekel.  Szolgálata  idejére  ment  voíl 
minden  adótól  és  közmunkától. 

A    bevándorlottak   több   kedvezményben    részegültek,    ha    nem  is 
syiban,  mint  azok,   kik   Mária   Terézia   vagy  II.  Józsel    idejében  köl- 
töztek a  bánságba. 

Az  172á-diki  császári  pátens  értelmében   ingyen  száUitoliák  Őket. 
valamint  bútoraikat,  házi  és  gazdasági   eszközeiket.   loUéve.   bojr.      '^'' 
közülük  ei  nem   széled,    vidamety    földesúr   birtokán    le   nem    t(  i 
sem  meg  nem  szökik. 

4i6 


A  BXKSÁGI  német   telepítések   TÖHTÉNETéilEZ. 


A  későbbi   kolonizáoziök   ntkalmával  a  bevándorlók  útközben  kor 
és  nem  f^zerint  kísebb-oatEyobb  összegeket  kaptak  naponként  Ily  segély- 
Mercy  idejében  tiajik  a  l>evanrlor]oll  liroli  bányászok  részesüllek.  A 
kirudalmt  bevándorlók  közül   mindazok,  kik  15-dik  életévöket   már  túl- 
\ladtiik.  úti  krtltség   fejében    egy    tallért   kaptak,   melyei   Bécsbe   érke- 
etik  alkalma viil  tíruckentheis  ágens  osztott  ki  közöttük. 

A  bevándorlók  szállHásáróI  rendelletésük  belyére.  a  liázbely.  továbbá 
a  föld-  és  szőlőművelésre  alkalmas  terület  kiméréséről  már  szőloltani. 
lU  még  r^sak  azt  jegyzem  rneg,  hogy  a  IBldel  csak  használatra  engedlek 
nekik,  s  Mzérl  lőlük  el  is  vehették,  ha  valami  kihágást  követtek  el, 
itgy  hu  kötelezettségeiknek  meg  nem  feleltek. 

Hogy   földjeiket   hevíthessék,  az  admini^tráczió   utasítá  a  kerlttetí 

ttartókat,   hogy   a  telepit  vén  veséknek   kívánságuk   szerint   vetőmagot 

gezzenek  a  kincstári   magtárakból.    Élelemre  is  kaplíik   elöleg-búzál 

lisztet,  niil  azonban  lovid  idő  múlva  meglériteai  tartozUik. 

Mmdezekeit  IVilül  a  német  gyannalosok  több  éví  adómentességei  is 

Iveztek.  ügy  látszik  e  mentesség  általában  hat  évre  szólt,  ámbár  tudunk 

teket^  hogy  csak  négy  vagy  épen    csak  három  évig  tartott.   Az  adó- 

eotességre  néxve  nem  tellek  különbséget  iparos  és  nem-iparos  között, 

dtí  igen  saját   és  a  kincstár   költségén    bcvándortott  gyarmatos   között. 

^mftzok  mentessége  egy  évvel  továljb  tartott,  mint  emezeké.*) 

Azonban    nemcsak   anyagi    támogatásion    reszesité    a  kormány  a 

építvén  veséket,  hanem   gondoskodott    lelki  j<tléiökröl  is.    Az   lyonnan 

elelkezelt  német  helységekben  plébániákat  átlít  ftil,  s  e  tekintetben  oly 

gósággítl  Jár  el,  hogy  míg  a  visszafoglaláskor   az   egész   terjedelmes 

Idí  egyházmegyében,   hol  egykor  számos  parochia  létezett,  csak  öl 

még   keve3et)b   katholikus  lelkészséget  találunk,  addig  Mercy  kor- 

nyT&sának  utolsó  evében  a  plébániák  száma   magában  a  bánságban 

lülniúlja  a  harminczat.**) 

A  lelkészekel  a  legtöbb  német  helységben  a  kamara  fizette,  némely 
Helyen  azonban  a  hívek  maguk  gondoskodtak  papjuk  ellátásáról.  A 
lelkészek  részint  szerzetesek :  ferencziek,  bcnczések,  kapuczinusok,  jezsuiták 
?agy  világi  pafM)k.  Utóbbiak  leginkább  Németországból,  a  bevándorlol- 
kikal  jöttek  be. 


•)  Téved  lehal  Szentkláray.  midön  azt  mondja  (i,  ni.  251.  I.).  bc^y  a  Mercy 
d«jél>en  l^evándorlott  német  iparosok  15  ávi  ndómenlességben  részesültek.  Temesvár 
ia  csak  fi  évi({  metilcsek  az  adólól 
**)  [A&d  a  csanádmegyei  plébániák  1733-diki,  általam  között  jegyifákél  a  TörL 
tUg.  Érteflítö  1889.  IV.  fiiz.  178-179.  Upjain. 


417 


BARÖTI  LAJOS.   A   BÁNsAoi   NÉMET  TELEPÍTÉSEK   TÖRTÉNETÉHEZ, 

Az  isieni  lisztelelet  eleinte  fából  épQll  kis  kápolnákban  tarják, 
melyeknek  rt')lszerel(^se  a  kinc&lár  költségén  történik.  A  hívek  szaporod- 
tával  templomok  építése  válik  szükségessé.  A  templomokat,  melyek  ele- 
inte szintén  csak  labóI  épültek,  a  le*íttibb  esetben  maguk  a  hivek  emelik. 
E  czélra  a  títPtoroányi  kormány  nagyobb  helységekben  a  vösárpt-nzt  és 
a  korcsmajövedelmet  rendelte  lordítanL*) 

Az  első  bevúndoHók  buzgö  kaiholikusok.  De  akadnak  kőztök  luthe- 
ránusok is**)  kik  alattomban  beszivárojíTán,  utóbb  nyíltan  merik  gya- 
korlani  vallásukat  A  tartományi  kormány  ezt  megtudván.  szíiíoruBn 
megtiltja  nekik  "eretnek'  vallátíuk  pyakorlását,  s  midőn  ellenok  a  kerü- 
leti tiszttartó  ujabb  panaszt  emel.  halálbüntetéssel  fenyegetik  ökel. 

Egyik-másik  helyen  lanilót  (Schulmeisler,  Ludimagister.  Kirchen- 
diener)  is  találunk,  így  tlsákován,  Oraviczán,  Lippán.  Temeavárotl,  Fehér- 
templomban. A  )iol  a  hívek  szegénységük  miatt  tanítót  nem  tarthatUik. 
ott  a  lelkész  oktatta  a  gyermekeket. 

A  szellemi  jólét  mellett  azonban  kevés  gondot  fordítottak  a  gyar- 
matosok te^lí  jólétére.  Sörházakat  emellek  ugyan  a  tartomány  nagyohb- 
helyein.  de  nem  épiteltek  kórházakat  a  betegek  számára.  A  haldoklók 
nem  nélkülözlek  a  vallás  vicaszát,  de  igen  a  betegek  az  orvosi  segéíjt, 
minek  következtében  a  gyarmatosok  krizQl  sokan  áldozatul  estek  az 
^észségtelen  klímának,  a  folyton  uralkodó  láznak  és  ragályos  beteg- 
ségeknek. 

De  szóljunk  immár  a  bevándorlottak  kötelességeiről  is. 

Miután  a  telepítés  kiválóan  a  fóldmilvelés  érdekében  történt,  szigo- 
rúan meghagyatott  a  gyarmatosoknak,  hogy  rüldjeiket  mŰTeJjék  és  e 
tekintetben  a  többi  lakosoknak  példát  adjanak.  Mégis  akadtak  kózüttl'ik 
eleinte  olyanok,  kik  inkább  a  favágásra  és  hordásra  adván  magokat, 
földjeik  mflvelését  elhanyagolták.  Mások  azonban  oly  buzg(»ságot  fejtenek 
ki  íbldjeik  művelésében,  hogy  a  köztük  kiosztott  földeken  kívül  vala- 
mely szomszédos  praediumot  (pusztát)  is  béreitek. 

Az  adómentesség  idejének  lejártával  minden  lelepílvényes  n  többi 
lakosokhoz  hasonlóan  adót  tartozott  fizetni.  Fizettek  fc^jadót  és  pedig 
vagyonuk  arányában  .H  vagy  0  frtot,  vagy  mint  Temesvár  polgárai  •  egy 
aranyul ;  fizettek  azonkívül  tizedet  terményeik  és  némely  hajii  allataik 
után,  és  pedig  vagy  természetben  vagy  pénzben.  Egyébkepen  robololnioíi 


•)  Lásd  Szentkláray.  id.  ni.  187.  I. 

**J  Langenrelden.  Pefrilován  :  az  ulrtblii  helyrdl  a  tanilóf  r-<;  n  UvM  vííHúIüIí. 

418 


r — 

I- 

r 

NAGY   GÉZA.    ETHNOLOGIA    ÉS   NYELVÉSZET. 


kellett:  széoát  kaszálni  a  praediumokon,  fuvarozni,  híd-  és  útépítésnél 
és  a  folyók  és  mocsarak  szabályozásánál  segíteni.  A  katonaság  beszál- 
lásolásával  is  terhelték  őket.  Ujonczokat  is  kellett  szolgáltatníok  a  bán- 
ságban állomásozó  ezredek  kiegészítéséhez,  de  ettől  eiemte  fel  voltak 
mentve. 

Az  adómentesség  ideje  alatt  a  gyarmatosok  annyim  hozzászoktak 
a  nem-adózáshoz,  hogy  lejártával  sokaknak  nehezére  esett  az  adófizetés, 
és  egyéb  kötelességeik  teljesítése.  E  miatt  eleinte  több  izben  panaszt 
emelnek  eltenök  a  kerületi  tiszttartók:  hogy  «nyakasak,  vastag  és 
h^thatatlan  fejűek* ;  hogy  *rossz  akaratüak,  senki  iránt  tisztelettel 
nem  viseltetnek  >  :  hogy  eladják  házaikat,  földjeiket  és  azokkal  üzérked- 
nek, mint  a  rékasiak  vagy  —  mint  a  csákovaiak  —  kijátszák  a  kincstárt, 
a  mennyiben  más  helységbe  költöznek,  hogy  ekképen  mint  ly  telepít- 
vényesek,  ismét  több  évi  adómentességre  tarthassanak  igényt. 

Mindez  azonban  csak  elvétve,  egyik-másik  helyen  történt  és  álta- 
lános bűnül  épen  nem  róható  fel.  Általában  véve  az  első  német  beván- 
dorlók jóravaló  emberek  voltak,  kik  munkásságukkal,  becsületességükkel, 
jámborságukkal  a  többi  lakosoknak  példányul  szolgálhattak. 

Hogy  a  bánságból,  e  mocsaras,  egészségtelen  és  vad  vidékből 
•hazánk  magtára  lett,  az  a  kormány  gondoskodásán  kívül  leginkább  a 
német  telepitvényesek  munkásságának  tulajdonítható. 


Ethnologia  és  nyelvészet. 

—  Válasz  Munkácsi  Bernátnak  és  Balassa  Józsefnek.  — 

Nagy  Gézától. 

(Befejező  közlemény.) 

III. 

A  népnevek  származásának  és  jelentésének  magyarázata  ép  úgy 
odatartozik  az  ethnologiához,  mint  a  nyelvészethez ;  de  akár  ethnologus. 
akár  nyelvész  teszi  vizsgálata  tárgyává:  sem  amaz  nem  hagyhatja  figyel- 
men kívül  a  nyelvészeti,  sem  emez  a  históriai  és  néprajzi  szempontokat, 
kivált  ha  a  név  —  minő  a  saját  nemzeti  nevünk,  a  magyar  is  — 
nyelvészeti  alapon,  kizárólag  csak  a  hangváltozás  törvényeit  tekintve, 
három-  vagy  négyféle  egyformán  kifogástalannak  látszó  magyarázatot 
is  megenged ;   nemzeti   egyéniségünk   megalakulása   pedig   olyan   körül- 

419 


menyek  között  folyt  le,  hogy  a  történelem  színpadán  szerepelni  kezdO 
magyarság  nemzeti  lételének  tudata  az  alkatrészeit  képező  egyes  nép- 
elemek  közül  ép  úgy  kiindulhatott  azoktól,  a  kik  a  ttirökségbtií  vették 
eredetüket,  mint  a  finn-ugor  elemektől. 

Munkácsi  a  íttngyar  (moger.  megéri,  mogorey,  mogori)*)  nevel  a 
vogulok  és  odztyákok  közös  vogul  nevével  a  <mánysí>  vagy  «manys>-5a1 
egyezteti  olyanformán,  hogy  nemzeti  nevünk  elöré^ízél,  a  «niagy»-ol  egy- 
nek veszi  a  vogulok  nevével,  utórészéi-e  (ar,  er,  eri)  pedig  elfogadja  az 
én  magyarázatomat,**)  hogy  a  m.  «ember>,  *  férfi*,  és  Így  az  egész  név 
szerinte  azt  jelenti :  ugor  ember. 

Munkácsi  az  ethnikus  szempontokat  csak  mellékesen  érinti  e  magya- 
rázatában. A  fősúlyt  a  «múnyszi»  és  «magy»-{ar)  hangtani  egyezésére 
fekteti,  hivatkozva  a  vogul  «ányser»  (agyar),  «khunys»  i  csillag^  középk. 
magy,  hugy)  és  <khunys»  (urina)  szókra,  melyeknél  a  rokon  magyar 
szókban  a  vogul  nys  liangnak  gy  felel  meg. 

Mar  az  Etlmographia  3-ik  számában  megegyeztem,  hogy  a  «many5Í 
és  <anyser»  (anzser)  hangtanilag  nem  egészen  nnalog.  M.  azonban  nem 
akar  körtük  látni  semmi  külünbségel,  s  adós  mariid  azon  bizonyíté- 
kokkal, a  melyekből  kitűnnek,  hogy  a  *manysi»-ban,  meg  a  többi  idé- 
zeti vogul  szóban  levÖ  nys  betűk  ereddiik  szerint  is  azonos  hanff- 
elenteí  képeznek,  s  ig)-  a  magyar  nyelvben  a  megfelelő  szóknak  egy 
azon  hangtani  szabály  alá  kell  tartozniok.  Hogy  mi  szükség  van  ennek 
a  bizonyítására,  holott  egyikben  is,  másikban  is  egyformán  nys  van: 
ennek  a  kellö  megvilágítására  eg>'  példát  hoztak  fel.  Az  «egy»  és  a  «keUfl« 
néhány  rokon  nyelvben  a  következőkép  hangzik: 


finn: 

yhte 

kahlG 

W7.t : 

0ks7. 

kaksz 

Itv: 

Qks 

kaks 

*)  A  •nioger>  és  «megerú    (megpr^l    alakokat  mindönki  ismeri,  a  ki  valaiil 
forgatta  Béla  Névtelen  Jegyz/íje,  és  Konstantinus  Porpbyrogcnitus"  művét;  &   •mo- 
gorey*, fmogorí*  —  mint  helynév  (a  mai  somogymegyei  Megyer) —  12(i8— 79k&ltt 
oklevelekben    fordul   eI5.    (Arp.  I^j    Oki  [V   U.  IX.  185 ,  226.    Haz.    Okni.  ül.  1 
27.,  28 .  30.) 

**)  Hogy  ezen  «ar>,  «pr»,  «en»  a  *fíg»  azaz  »fi-eri»  \fi-emberi  szó  utörí- 
szével  azonos:  e  magyarázatot  a  magyar  névről  Irt  czikkemben  véletleuQl  PatXD- 
hánynak  tulajdoDltottam.  A  tévedést  az  idézte  elő,  hogy  Patrubánynak  ugyancsak  & 
magyar  név  eredetéről  szóló  Innulmányát.  mely  még  188:^-ban  jelent  rp'  •  -  •^ 
régi  jegyzetem  atán  idéztem,  a  melyhez  a  czikk  közvetlen  Ijalása  aJalt  k- 
véleményemet  is  odacsatoUam  a  magyar  iiwv  ulórészének  eredete  felffl. 
—  trtbb  mint  hat  év  leforgása  után  —  megfeledkeztem  arról,  hogy  az  a 
Által  is  helyesnek  talált  magyarázat  tulajdonkép  az  enyém,  és  uem  PatnlbányC 


490 


Upp :  akt,  ukle    —     kaekt,  kuekte 

■  ofl         —     guöfl 

csnemisz:       íkte,  íkU     —     kokto. 

Nemde  a  szókozíipi  míussalhanjízó  itt  is  eRylonna  tnind  a  két  szó- 
Eírlban  ?  ÉIs  ruég  som  képezntík  pgy  eredetű  s  azonos  hangelemet, 
imény  pedig  az,  hogy  a  magyarban  (s  néhány  mús  rokon  nyelv- 
ié két  szó  hangfejlödése  nem  volt  egyforma,  vagyis: 


magyar 

:  egy  (edgy) 

— 

kiit,  kettű  C>tekt. 

kekte) 

í0r}én: 

ölik 

— 

kik 

voíják : 

ódig 

— 

kik 

vogul :  &k,  Okvft.  akli 

-- 

kit.  két 

ontyák 

:  i,  íl 

— 

kát.  kat. 

kad 

mordvtt 

1 :  ifkü 

_ 

kafta 

« 

(crM) :  vejke 

— 

kavto. 

tí  oly  köaDyed(''n   dobálózik  a  <déilbábos   nyelvészeti,    «len(;e 

8  más  hasonló  kifejezésekkel :  attól  talán  meg   lehelne   várni, 

ne  elégedjék   meg  látszólagos    hasoolósúgukkal,   hanem  a  kérdést 

den  oldalról  megiilágiLsa. 

A  «mAnysi'  ösazelelt  szó,  melynek  részei:  a  Mán  vagy  Mány  = 

Jül:  .Tögra  folyó,  meg  a  homályos   eredetű,   talán    «cmbert>   vag)' 

&t»  jelentő  st,  csi*j.  Az  -ányser*,  ^khirnys-  szókban  pedig  az  wy 

rhang  szorosan  üsszetarLozik,  és  tulajdonkép  nem  is  e^en  ny«  az  a 

Pbrmaf   mely   közvetlenül    felel   meg  a  magyar  szók  gy  l>etüjének, 

az  eredetibb  nd  (d)   Ez  ad  vagy  gyenge  orrhanggal  ^d  fejlődött 

tovább  az  egyik  nyelvben  (magyar)  gy-^é,**)  a  másikban  (vogul) 

^év  a  harmadikban  (zűrjén)  szj-vé,   vagyis  az   említett  vogul  szók 

b  északi-ugor   alakja  adar,  a^dhar  és  klntd,  khu^dh  lehetett, 

■tniinysi*  eredetileg  is  íuany-Ht,  vtún-vai  volL  M.  legalább  nem 

irítja  az  ellenkezőt,  a  n)i  neki,  a  vogul  specialistának  volna  a  hiva- 

8  igy  én  ismét  a  saját  délibábos  nyelvészetemre   szorultam,   hogy 

n  eredményre  jussak.   És  én  ugy   találtam,  liogy  egy  a  vogul  «i- 

'  c«/-nek  mt^felelő   szó   nem  ugyan  a  fmn-ugor,   hanem  a  szumir- 

aéd  nyelvcsoportban  csakugyan  van ;  ez  pedig  az  akkád ;  szá  (sTi)  = 

r,  férfi.***)  £n  aztán  nem  tudom,  hogy  a  közös  unil-altáji  szókincs 


•)  HuTifalvy  P.  A  vofful  fbUl  é»  nép.  76.  1. 
I**)  EléjöD  D&salÍBSal  ia  ebben;   •langy*,  fv.  ö.  rogol :  lányzs,  ooztyák :  luiUAi 

ensi&'J ,  az  ívd  —  nc«  váltakozilsára  petiitr  példAul  f«lliozlialö;    <l(;pendék>  és 

^k.» 
[*••)   Leourmant   Fr.   La   tangue  primUiw   ríe   la    Chaláée.    Paris,    I87Ö. 


421 


által  mngyarázhaló-e  meg  a  vogul  és  akkád  szók  közötti  ÖssEeiugges  ? 
Vagy  hogy  más  módon,  pl.  a  szumir-protoméd  nyelvcsoport  északi  Aga. 
akelet-eun'ipai  és  köüép-ázsiai  pu:>7.taságon  nomadizáló  szkythák,  massza- 
géták  :s  egyéb  i\z  északi  ugorsággal  azoms^zédos  ii'tr/.sck  hatása  kÖv«l- 
keztühen  ktírült  c  szó  a  vogutba?  Do  bármint  legyen  is  a  dolog:  annyi 
bizonyos^  hogy  egyelört>  sommt  alap  sincs  azon  fc'iltevésre.  miniha  a 
vogul  sf,  esi  eredetibb  alak.ja  (U.  tlhi  lett  volna;  tohAt  a  «mrtnysi'-nak 
esí'tleg  megfelelő  magyar  alakot  .sem  lehel  a  'Wiiyt/-aT»  n(iv  e-if>rej>zében 
keresni,  mert  a  tiszta  n«,  nys  hangfejlűdése  egészen  más  szabályok  ala 
esik,  mint  az  olyané,  mely  i/rf-böl  fejlődőit*) 

De  ha  már  bnngtanüag  sem  kifogástalan  a  >magy(ar)«  ^s  «milny^i» 
nevek  egyeztetése:  mennyivel  több  nehézséggel  találkozunk,  ha  ax  eth- 
nikus  szempontokat  is  kellő  fígyelcmre  méltatjuk. 

Munkácsi    úllá-^ponlja  e  tekintetben  a  következő:  a  magyar  nyelv 
legközelebbi    rokonai  a  vogul  és  osztyák,   azaz   a  történeti   értelembe 
vett  ugor  népek  nyelvei;  mivel   pedig  a  régi  szláv  irók  ugy  a  magya- 
rokat, mint  a  vonulókat  és  osztyákol    «ngor»,    *jugor*    néven    i 
mi  lehetne  természetesebb,  mint  hogy  a  panrióni:ii  é.«  sziln^rini  nj. 
a  saját  nemzeti  neve  is  azonos  legyen. 

Az  Ethnographia  közelebbi  számában  mai'  kimutattam,  hogy  esea 
«ugor»  névnél  egy  kis  félreértés  van,  a  mennyiben  a  magvarok  •ugor- 
nevét  csakis  olyan  szláv  népek  ismerik,  a  kiknek  nyeIvél»Öl  a  uuis^fat- 
hangzó  előtti  n  betű  kiveszett,  mig  minden  más  nép,  ideszámítva  a 
szlávok  közül  a  nazálist  megőrző  lengyeleket  es  ö-.Hzlovéneket  is^  huth 
^nmak  nevez  berniünkéi,  s  e-z  a  mi  valódi  nevünk.  Mig  a  vogulok  és 
osztyákok  mgor^  neve  a  zflrjénekttíl  származik,  a  kik  a  vogulfőldi  Máoi' 
folyót  nevezik  .iögrának,  s  a  mellette  lakó  népet  vjögra-jasz»-nak.  vagyis 
a  Jogra  folyó  mellelll  népnek.  Itt  tehát  a  valódi  név  jogra  vagyjMjyra 
s  lulajdonkép  nem  a  népnek,  hanem  a  folyónak  és  a  köri)Il.e  elterüli 
országnak  a  neve. 

Van  azonban  a  kérdésnek  egy  másik   oldala  ih.  a  mire  M   hival- 
kozotl,  hogy  l.  i.  a  mag)*ai*  nyelv  legközelebbi  rokona  a  vogul  és  osztrtk 
nyelv,  s  ennélfogva  joggal  fölleheljök.  hogy  nemzeti  nevünk  egy  eredéi 
e  népek  közös  vogul  nevével,  a  mánysival. 


*)  Az  Uyen  szók  hang  fej  Iffdésél   mutálják  a  következA  példák  *    oszty. 
veo£s.  vcs,  Tog   ves  (ar«,   ábrázat)  —  mogy.    visx-  (vissz,  viszonl) ;  omlf. 
ranz-(Uij)    ~  roo^y.  vés;  vog.  pónsz.  punsz,  loszvaí  diai.  puns.    kondai  tiul 
pus,  oszly.  pun."!,  pus,  irliai  diai.  punda.  volj.  zHij.  piiszj  —  mügy.  ff- 
A  iniiDvsinak  megfelelő  magyar  szó  tehát  más,  mtUe  lebelelt  voUia.  ij> 
sem  tnagy. 


432 


Hál  erre  nézve  a/.okon  kívül,  a  iniktjt  ax  Klhnugmpl)ia  H-ik  sza- 
biin felhoztam,  s  ezúlUíI  iietii  akarok  iímt'lelni.  elsősorban  is  kiemeljük 
hogy  a  közös  elnevezést  csakis  a  vogulok  liasználják,  ellpnben  az 
tyákok  ru*m  ismerik.  F.iinek  pedin  knli^nös  fonlOi^ííAga  van  a  jelen 
en.  lekinlve  a^l  az  óriási  különbségei,  a  mi  van  egyfelől  a  umiiyarok- 
niásfel6)  pedig  az  osztyáboknak  a  vogiilokhoz  való  viszonyában. 
A  vogulok  és  osztytikok  nemcí^ak  nyelvileg,  hanem  száiuiazíis 
rinl  is  egymiisltctz  nagyon  közel  alló  testvérnép,  a  kikel  egész  a  mai 
l>ig  mej^  nem  szCmö  k&óös  :«()cialí-s  és  kulturAlís  fejlörlés,  s  azon  felül 
lorletielmi  mtíltjuk  szórásán  egymáshoz  csatol. 
És  még  sem  ismerik  az  oszlyúkok  azt  a  közös  nemzeti  nevet. 
A  magyar  pedig  —  nemcsak  a  hl^lóriailag  kifejlett  nemzet,  hanem 
Srténelem  elölti  idók  östnagyarsóga  is  —  egeszén  külön  álló  nép. 
Még  nyelvileg  sincs  eldöntve,  hogy  a  vogul-oszlyidt.  vagy  a  ziSrjén- 
Totliik  nyelvekhez  áll-e  közeleiib,  vagy  jobban  mondva,  kisebb  távol- 
ságban?*) Annál  kevesebbet  tudunk  arról,  hogy  a  magyarok  és  vogulok 
'voíTul-osztyakok)  vér  szerint  mennyiben  függnek  ösiíze  egymással  ?  Mert 
éppen  nines  kizárva  nz  a  lehetőség,  sőt  egyes  jelenségek  egyenesen  arra 
mulatnak,  hogy  a  vogulok  (és  oszlyikuki  eredetükre  nésíve  koriinüíem 
magyarfélék.  azaz  nem  finn-ugorok,  hanem  a  sarkvidéki  oépcsaládnak 
■  '  a  jcniszei  oszt  vakságnak)  egy  olyan  neplüredéke.  mely  még  a 
•  iem  előtti  időkben  az  északi  ugorsag  —  vagy  mondjuk:  az  ösma- 
;  —  hatása  alatt  fölcserélte  nyelvét  egy  északi  ugor  ös-<]ialektussal, 
febtjö!  lejle-'^ztetle  ki  előbbi  nyelvének  soknemQ  Molyása  alatt,  és 
tben  szellemében  a  ma  ismert  vogul  (és  osztyók)  nyelvel.  Hasonló 
kus  változás  nem  újság  azon  a  vidéken.  Az  utóbbi  századokban 
észak  felé  nyomuló  török-tntarság  olvasztott  mngába  számos  apró 
i-ugor.  szamojéd  és  sarkvidéki  {.jeniszei  osztyák,  koH  stbj  tör/ael.  a 
Syek  megmaradtak  tovább  is  külón  törzseknek,  csak  a  nyelvük  vúl- 
Dtt  meg,  s  most  különböző  török  dialektust  beszélnek,  asakhogy  olyan 
3cktu>okat,  a  melyek  sok  tekintetben  ellenkeznek  a  ti.«zta  török  nyelv- 
lleminel. 

Ha  összehasonlítjuk  a  raajryar  és   vogul   nyelvet,  lehetetlen,  hogy 

ne  tűnjék    az   a   nagy   különbség,   a  mit  a  mkon^   fokára   nézve 

^felöl  a  ket  nyelv  anyagi  n*sze,  másfelöl  Mzerkezelc  és  szelleme  mutat-r 

anyagi  rész,  a  szótövek,  a  grammal  ikális  elemek  aztmosuk ;  de  ezen 


*)  Ttodvnlpv/J,  hogy  A  manyarral  Irgrokontbli  ny«lr«k  Í»  mtkkM)  jobban  kOlöu* 
uyelf  űnktiSI.  uimt  pl  ft  g«rfiiátitáfr  IciítAvoUbb  ohA  nyrlvvi  vgymáMiól.  Olyiui 
nben  t«tiát.  mini  a  j^noAii.  tvtüáa  vaitv  ^^n  A  Kiáv  nyrivvkníl.  a  magyar 
rokonságáról  szú  lUitn  IchH. 

-M8 


elemekből  mennyire  különböző  módon  alakult  meg  a  két  nyelv  szer- 
kezcte!  KéUűget  sem  szenved,  hogy  idegen  nyelvszellemnek  és  gondol- 
kozásmódnak kelleti  valamelyiknél  megbomlaszlani  az  eredeti  nyelvszer- 
kezetet  Mivel  pedig  azt  találjuk,  hogy  a  magyar  annyiféle  vérkeresztezódés 
után  is,  egészen  idegen  népfujok  ktirnyezotohen,  ezeknek  oly  soknemű 
befolyása  ellenére  meg  tudta  Őrizni  nyelvében  n  valódi  ural-all^i  szel- 
lemei, minő  p.  a  bangvonzat,  vagy  a  betülorlódás  (két  vagy  töhb  m;l-"sal- 
hangzó)  kerülése  a  szók  elején,  mit  a  vogulról  mór  nem  mondhalmüi; 
bár  ősi  hazájában,  primitív  életviszonyai  állal  izolált  lielyzetben,  a  rokoa 
népek  szomszédságában  az  idegen  elemek  zavan')  hatáíianak  sokkal 
kisebb  mértékben  volt  kitéve,  mint  a  magyar;  ha  ezen  tények  jelentő- 
sége elöli  nem  hunyunk  szenieU  alig  juthatunk  más  eredményre,  mint 
hogy  a  vogulnál  csak  a  nyelv  anyaga  ural-aUc^jt,  de  abtiól  egy  más 
csnhUlhoz  litrlozó  nyetvnek  a  szeUemcben  alkotóit  egy  kűIím  nyelvel. 
a  melyhez  az  elemeket  az  nszaki  ugorságnak  kétségkívül  már  a  törté- 
nelem előtti  időkben  is  a  főnépe,  az  ősmagyarság  szolgáltatta.  A  fúnépe 
—  umndom,  mert  ha  az  Ősmagyarság  már  törlénelmi  életének  hígelsó 
szakában  i.s  nagy  és  tekintélyes  nép  nem  leit  volna.*)  hanem  legköze- 
lebbi nyelvrokonaihoz  hasonló  népecskét  képez:  a  hunn-tfirük  népek 
áradata,  mely  ősi  hazájából  BaskíriábóL,  vagy  talán  meg  keletibb  vidék- 
ről, a  Tobol,  Isim  és  a  Kózép-  és  FelsÖ-Irtis  mentéi-Öl  valószínűleg  már 
a  hunnok  felléptekor  kizavarta,  bizonyára  nyom  nélkül  elsodnHa  volna 
Természetes,  hogy  ilyen  világításban  a  vogulok  és  magyarok  nem- 
sseti  neve  közt  csak  is  azon  esetben  képzelhető  összefiiggés,  ba  íflJ- 
teszszük,  hogy  a  vogulok  átvették  a  <magyar>  nevet,  illelőleg  ennek  Cí«i 
alakját,  amelyből  aztán  a  mai  <mánysi>  alakult  volna.  Ámde  a  «mány£á' 
név  annyira  lokális,  annyira  a  vogul  földhöz  van  kötve,  oly  messze  eflk 
fönt  északon  a  magyar  lakta  földtől  az  a  folyócska,  melyljőt  a  név  szá^ 
mazik:  hogy  ez  a  föltevés  egyáhalában  nem  jöhet  számításba. 


*)  Természetesen  ezt  a  nagyságot  relatíve,  a  nomád  vagy  még  primitivstt' 
életmód  viszonyai  szerint  kell  érteni.  40— 6()  ezer  fegyverfoghali^  ffírfi  nagyon  (ükiv- 
lélyes  szám  egy  nomád  népnél,  pedig  az  egésznek  2—300  ezer  lélekniM  lAhb  nea 
felel  meg.  Csakhogy  ekkora,  rőlíg  vadász  s  haláss,  ('■s  rsak  kis  réfuben  (tfirnm* 
tcnyészlű  nomádoknak  otl  a  Tobul  ús  Irtis  vidékón  legalább  is  1  niiihó  L 

ternyi  területre  volt  szükségük.  Körülbelől  ennyi  lehetett  az  ősmagyarok  l^n 

és  ilyen  nagy  az  fismagyar  haza  abban  az  idfihco,  a  middn  a  Dels^AzsiálKÍI  mene- 
kOlő  hiungnuk  (hannok)  részf5ről  a  Kr.  u.  I.  század    vógc  felé  a  nyugoi    felÁ  oyo* 
múló  títpökség   elsö    IftkÓse   órte   fíkel.    Ekkora   lélekszámot    minden  (»selN«  inl  fceíl 
vennünk,  hogy  a  magyarság  fcnniaradását  és  hódlló  nemzet(<<    val*>  :' 
számításunk  elsö  évezredének  viharai  kűzt  képesek  ínyünk  megmagv:i 
tühbre  azonban  nem  igen  gondolhatunk,  mert  a  húnfoglalás  korában  ts  aligha  Ifehi^ 

424 


ETHNÜLOGIA    fes   NVELVfesZET. 


IV. 

Öéadvaazoo  okokat,  melyek  véleményem  szerint  kizórjök  a  magyar 

\anysi,  mdncsi  nevek  közös  eredetének  lehetőségét:  áttérek  Munkácsi 

aira,  melyeket  nemzeti  nevünk  azon  mngynrázalu  ellen  hozóit  fel, 

az  a.  m.  vtoyy-eri  azaz  föld-ember.  fiiUl-férli. 

Munkdrai  szfrínt  a  föld  íinn-ugor   elnevezéséhöl,    n    •m6>,   «mo», 

»agy   •mo(Ía»  szóból*)  nyelvtinkben  azért  nem  állhatott  elé  mo^/, 

j.'viegife  alak,  n  melyet  i.  i,  a  magyar   név   elörészének   lehetne 

mi.  mivel  a  szó  legépebb  változaUUil  tekinteti  mordvin   «moda»  d 

[lek  a  hántani   szabályok   szerint  az  északi  ugon>Agban,  s  igy  a 

ban   is   nem  j/i/.   hanem  /  fele!   meg.    Azok   az   igék.   melyeket 

lyen  i^y-s  hangfejlödés  hizonyitéki'iul  hoztam  fel,  t.  i.  a   "hagy*  és 

továbbá  a  ba.sonló  jellegű  «vágy»**)   szerinte   nem   tekinthetők 

3l4ilan  analógiáknak,  mivel  a  magyarhoz  kr)zelebb  &\\6  vogul -osztyák 

jén-vntják  nyelvek  ehhöl  a  f/-bÖl  a  szóban  f(»rgó   igéknél  is  /,  ly 

f»t  fejlesztettek.  >  e  szerint  a   •  hagy*  stb.  tulajdonkép  e  helyett  van : 

jy*.  a  mi  szakasztott   olyan    frequentativ   képzés,   mint  a  «vagy> 

íval-gy*.  «megy>  e.  h.  «men-gy». 

i£  raagyarílzat  azonlian  legesen  hibAs.  Nem  is  említve,  hogy  raig  a 

r*  és  «megy»  szóknál  e5Upán  a  jelentómód  jelen  idejében  van  meg 

jentntiv  gy  képző,  ellenben  a  «hagy*  és  a  ti>bbi    igélK-n   minden 

bi  képzésnél  kivétel    nélkfil  mindig    megmarad  a  gy-:^  tíí:***)  azt 


tmi  sukkul  nag>'obb  (tseink  szánia.  A  vogulok  ós  oszlyákük.  kiknek  üsszes 
Ljflenlef;  32  —  35  ezer,  ezl  a  lélekszámot  történelmi  éleltik  legvirigwibb  sza- 
]»XV— XVI.  sxóii/Klbonseniértékcl.TekiDtvc,  bogy  az  orosz  hótiíláskor  tninlegy 
I'  kötülkerilell  kuzségUk  (górod)  és  ugyanannyi  törzsrönfikük  volt:  ezen  időben 
«xer  fűre  mehelett  bílekszámuk. 

Vogul:  mti,  Mo.  meg  uztán :  mn.  mag    {\.  Hunfalvy;  Vogul  föld  é»  nép 
Y  I.  és  Nyelvlud.  Közi.  IX.  181  Klaproth:  Asia  Polygloit€^  Spradmtias.  Paris. 
T.);  Oszlvák     mi,  mu.  továbbá:  mii,  meg,  méh.  fHunralvy  id.  ni.  Nyclvt 
176.  Klaprotb  id.  m.) ;    zörjén    ós    voljAk ;   mu,   pennjnk :    m*i,  ma;  — 
I :  moda  ;  íinn:  maa. 

■•)  V.  ÍV.  hngy^áéW  ugor  nyelvekben:  «kod»  (cser),  «ka(lo».  <kadi>  (mordv.), 
(észt);  foijy  =»  étizi :  tpúdii*  ;t*r/j/y  ^  Hnn  :  *vaati>  a^az  Budenssz  «vaadi>. 

*)  AlUlsak  C3ak  szembe  az  egyes  alnkokal: 

—  inen-ni  hai(y-ni,         fogy-»i,  vágy-ni 

rai-ö.  men-ő  ho^jy-ó,         fogy-ó,  vágy-ó 

nien-éíí  bagy-ás,        fogy-ás,  végyAs 

nien-et  hflgy-al(ék).  fogy-atíéki.  (vigy-akozás)  slb. 

y-ok,       megyek  bagy-»k,       fogy-ok,  vAgy-nm 

men-ék  hagy-ék,        fogy-ék.  vágy-ám 

men'tein  bagy-larn,      fngy-tam,  vág^'-lam 

men-jek  bagy-jok,      Tugy-jak,  vdgy-jam 

men-nék  hagy-nék.      ftígy-nek,  viigy-nám 

+25 


kérdezem.  Iiogy  ugyuii  hol  van  a  cselekvés  folytonossága  vagy  iaméüíí- 
áése  a  <hagy»  ige  fogalmában?  Mert  hát  ezt  kellene  jelenteni  annak « 
vitatott  freqnenlativ  képzésnek!  Mar  ]>odig('ín  urv  Indom,  hogy  n  -hagy 
igében  ép  ellenkezőleg  a  oselekvóí  rogtöntjtiségéfick  a  fogahna  vati  ki- 
fejezve. Mi  értelme  van  tehát  itl  az  állítólagos  í/^  képzőnek  ?  VBg>' talán 
csak  az  én  a  ludomóny  ujabb  módszerével  össze  nem  egyeztwMö  déli 
bfthos  nyolvészetom  találja  Ciin-sának  a  pilhuuthitfi  oselekvííst  jelcnUJ 
tj;e  freqvctiUitw  képzOjéi  ?  Ue  ha  M,  röiilehbi  niagvíinizaia  meg  nem 
állhat,  ha  az  üres  formákon  kívül  a  szók  jelonté*>él  Ls  figyelemre  VnA' 
tatjuk:  előttünk  áll  az  a  lény,  hogy  a  déli  ugor  szúközt^pi  (/  betOoek 
nemt^sak  f,  haticm  gy  is  felelhet  meg  nyelvöiiklícn.  EzI  pedig  iiíazoln 
látjuk  két  névszé,  az  ugif-ian)  és  agy  által  is,  melyek  (/// btHűje  a  ake|t> 
felelő  deli  ugor  alakokban  szintén  f/-nek  hangzik*}.  Azt  hiszem,  h(^« 
szóknál  már  M.  sem  fog  freípjentativ  képzési  keresni.  Az  agy  ynénil 
különben  az  az  éi-ílekes  eset  adja  ííle.  magát,  hogy  a  r»eM-hen  megvai 
a  szokotiahb  í-es  változat  is,  tehát  sok  egyéb  nyelvadallal  egyrtlt  maia()i 
hogy  a  magyar  nép  alkatrészeit  kíihiuhősri  ü  nem  pgyft'lr  fimi-uüCf 
elemek  képeztek,  s  a  szerint,  a  mint  vídamely  szó  egyik  v.iír\  maíii 
elemtől  való,  a  hangfejlődén  menete  ts  különböző  vollV^ 

*)  Az  u{ftf-&Ti  (csnkusyan.  valóban)  szó  tőjének  megfelel  a  finn:  -i 
<tode»  (verum.  cerluin)  s  a  lapiJ  ttuoda*  ísludiuin,  nisuü  ma^nus)    Ai  af/j/  —  tcw 
szót  Budenz  a  vogul  «anyl*  (»Karv)  és  az  Oí^lyák  (ángel».  <ón^t».  -crin^nl*  r«xi 
seavakkat  egyezteti,  a  két  rúgatom  (vel6  és  szarv)  azonljan  egy   kJaBé    m- 
cgyrnAstóI.  K02elel)l)t  volna  az  (>ssty;ik  «okh*,  <og>,    irtisi    •ukli>,    íizur^i^ 
icnkh*  =•  rej ;  ár.  egészen  egyuzö  a  déli  ugor  «£idi>,  «yly»,  «ud-»,  •agy-»,  -i^" 
velfl.  melyek    nemcsak    alakitag,    hanem   jelentés    szerint  is  megfelelnek  a 
•agy*  szónak.  Az  idézutt  dúli  ugor  alakok  külünl>cu  a  veiű  (azaz:  vcle-Q.  vcle-i 
szó  rokonságához  tartoznak,  mely  a  kuvelkezf: 

északi  csoí'OrI :  vog.  valeii:.  vualm ;  osxty.    velim,  védem,  vódUmi ;  —  ii 
vijim,  vem. 

Déli  csoport :  mordv    udime,  agyeme.  íij ,  —  cser.  vem.  vím  ;  —   Onn  : 
ytime.  észt:  Odi;  —  lupp:  addam,  addem,  addham. 

E  RzóktKin  ax  -ime.  -mp.  (=  magy.  ö)  végzel    nem    tartozik  a  t^h^z, 
eredelilejf  kicsinyUésl  fejezett  ki  fDudenz  Magy.  llg.  Szt.  á28,á7I) ;  az  crrdHI 
nélküli  alakot  a  finn,  észt  és  moksa-mordvin  «yly»,  •íldi",  «nj»  tíintcll  föl.  A 
Ofí^  szó  szintén  ilyen  képz^nólkiUi    alak    s    kO'izelobbrŰl  a    mordvinnak    felel 
nielylyel  liungszfnezelrc  is  egyezik.  Nem  lehctellen,    hogy  ide   tartozik    az  eiulll 
oaztyuk  «og>,  «okb>  sth.  szó  is,  s  ez  esetben  a  déli  ugor  rí  ^  oszty.  g.  khiÁ' 
forma  analógia  volna,  miat  a  mordv  moda  =  vog.  oszly.  mag,  meg,   myg, 
azaz  föld.  ország;.  (L    ezen  M    által  kifogásolt    alaknküt  a  r^gelihi  vogul  ' 
nyctvadatnknak    HunTalvy   által    összeállftoti    szótárában  .    Vogui  fötd.    i 
Klaprolh  u\.  vz.  XIII.i 

•*)  Így  érthetjük  meg  szótöveink   ilyeo   kellós  alakjait:  tav-asz  t-i  .,_i 
4-1  axaz  gyov-ol ;   tar  és  gyűr  ;    talár  és  gyatra :    támo-gat  és  gyámo-Ht ;   íHm 


i2(\ 


Ezen  M.  állal  figyelembe  ncn»  veit  eihniku.s  szempont  atJja  m*?g  a 

lagyarv  •mogyer»  nC'v  előrészét  képező  *tfiogtf,*moffi/a  =  ídhlme^ 

[föntebb  emlílelL   bítsonjellfigü   szúk    biingrejlödcsének  a  magyarázatai. 

ez  masryarázza    mcír  azt  is,  houy    mi    szükség    volt  a  fi'ildet  jeleiitö 

a-u^5or  szókhoz  a  nionírol  *nio<lsi»  (vidék,  tartoinilny)  é^  akkád  «ma». 

ida*  (fold.  orszílg)  alakokat  is  oda  csatolnunk,  a  mi  M.  szerínt  nem 

fí*zleUiet(5  öysze  a  tudomány  niai  m(')d  szeré  vei 

,  Munkácsi  a  magyar  népben  nem  hU  egyebet,  mint  egy  a  Duna  és 
'Tölgyél>e  vetödí)lt  északi  ugor  törzset,  mely  legközelebbi  rokonaitól, 
rogul  i)5zlyákokliJl  és  zurjén-votjakoktól  elszakadva,  évszitóadok  lefor- 
alfilt  idegen  elemek,  lí^rökök.  szlávok  s  germánok  hatása  alatt  egy 
llön  nyelvel  fejlesiztelt  ki,  a  mely  azoíil>an  az  idegen   elemek   levoná- 
sai mindenben  az  északi  ugor  nyelvcsoportboz  sorakozik.  Az  etimológiai 
ant  nem  egészen  ilyen,  Az  .'ízamba  veszi,  liogy  a  történelmi  magyar 
Jajk,   Volga  é»  Hon   meuli    vidéken   alakult    meg,   ott,   bol   idó- 
Lmltásunk  első  évezredének  dereki^n  a  legkülönbtjz^bb   népek:  északi 
iéli  ugorok,  Imnii.  ujgur,  oghnz  a  más  litrök  eredetű  elemek,  s  aztán 
ökori  szkylhák.  vag>*  ha  tetszik,  szittyák  és  szarmaták  maradványai 
rarogtak,  mint  egy  ttlvasztó  koliótiau.  s  hatolták  át  meg  át  egymást. 
lezen  különböző  elemek  összeolvadásáiiól  képződött  a  honfoglaló  ma- 
írsA)?,  Fzek  az  északi  és  déli  ugorok,  hunn-lörökijk  és  szitlyftk  peilig 
trtl-egyig  hus-  és  vérből  való  élő  emberek    voltak,  s  mint  ilyenekről. 
ii  alapossággal  fnltelietjiik  róluk,  hogy  azt  a  nyelvel,  mely  exen  elemek 
fzeolvadása  nliín  képzödíiti,  nem  annyira   abstrakt   :^/abalyok  szerint 
L»tták  racg.  hanem  oly  módon,  hogy  kisebb-nagyobb  mértékben  mind- 
fik  érvényesilette  benne  a  maga   egyéniségét.   I-egjobban  az  északi 
ok,  vagy  mondjuk,  a  najátképeni    ö.smagyarok  (a  ennek  kimutatása 


^AbxOI  -,  lAr  és  sér-ül ;  tá-t.  lá-r  ős  szá-nt ;  dOrÖg  és  Kör&g  *,  dünnyö);  és  xttmmög  ; 

^robül  és  csörömpöl ;    lürpc  ós   (apróK-wprő ;  t<íp   ós   czibál :   gyíH'ir  i^  cseter ; 

^ntpodik  és  szaporodik;  kália  és  csát>a.  csát>-it ;  kataniETol  és  csatangol;  faaliar  és 

::  kutn-ür  és  boin-ály  :  kuiii,  kun  és  huuy  ;  kullog  és  halad;  gaz-dag és basz  on  : 

és  mart;  baudsa  és  vigyáz;  lágy  és  lang\' ;  rest  és  lusta;  reponcsék  és  lepen- 

;  riba  és  hba  slb.  Elibe  a  kategóriába  tartoznak  az  itytiipk  is :  bikz  és  bíld-ös ; 

lia  ((jnség)  vid-ps.    lláromszékeQ  a  Hunyadbati   Dgy  (a  Fekete-ügy  =  fekete  viz, 

%-voda  és  Egr  Qgy  «*  egér- viz  nevében).    A  uii    különfisen  a  déli    ugor  (finn, 

dvtu.  C8«renií8z^  nyelveket  illeti,  elég  a  Budenz  szélárátian  foglsU  anyagot  áttekin- 

boigy  fogalmat  szerezzünk  azon  bfiiső  kapcsolatról,  mely  egykor  a  magyarság 

Vi  ngorság  közt  voll    Egy  sereg  szavunknak,  különösen  a  ninlyuk  kissé  elvon- 

fo:ralinat  v«gy  firinmahh  árttyalalnt  fejeznek  ki,  tiiin/ík  pl.  szép.  kecs-,  gyönyör- 

Oi*  *»*^^Y--  tanulni,  bínni.  bizrii,  uyájaH.  mosolyog,  kacsint,  serény  stl>..  —  csakis  a 

Ojíor  nyelvekben  taláthalók  analógiáik. 

*27 


kétségkívül  a  (inn-ugor  iskola  érdeme);  de  ncui  mindenben  és  nm 
kizáiv'ilagosRággal,  s  liízony  megtörtént,  hogy  nemcsíik  h  déli  ngor,  ila 
talán  még  az  az  elátkozott  török  Dyelvszollom  is  crv^ttyesiilt  nem  csupán 
az  úgynevezett  kölcs<invételekhen.  hanem  n  nyelvnek  ssterkezeti  es  hinfr 
tani  részében  is.  Uogy  világosabban  fejezzem  ki  magamat :  az  az  Észak 
ugor  kétségkívül  a  saját  módja  szerint  idomította  út  mindazon  nyehrj 
anyagot,  a  mit  a  deli  ugor,  török  és  szkyllia  elemektől  átvett,  de  ugyan- 
így jártak  el  emezek  is,  és  mindegyik  adott  valamit  ahhoz  az  U}  nyelr 
hez,  a  mfily  ejíen  vegyi  folyamat  után  létrejött. 

Mindezen  elemek  nyelvében  pedig  a  «röld',  «ország»  neve  nfiis 
hangtani  eltéréssel  egyforma  volt.  Tudnunk  kell  ugyanis,  hogy  az  a  tötök 
elem,  mely  még  a  kelet-euröpai  [itisztas«ignn  lielénk  olvadt,  arösea 
vegyült  mongolokkal,*)  s  többek  közt  eltűl  valók  az  *  érdem*,  •ildoins 
< harang >,  «dél>.  < kebel >,  <kölnsön>,  « dicső*  stb.  szavaink.  <Hogy  köl* 


*)  Ezen  lörökség  alatt  azon  ctu  vasfélének   mondóit  elemet   értein,    mch  m 
r-es  jellegvi  török  szokat  hozta  nyelvünktie,  a  mintf  pl  ftkör  =  tör    ' 
dgez ;  borjú  =-  tör   laL  tiozíigu.  bozga,    biuau,    bízaa   slb.    Bz    azon: 
csuvas,  bár  az  r-ezés  itt  is  megvan,  mert  1.  a  csuvasszi'ikezdú  ssjS£egO(sz;:'helTva 
a  krizlt^Wfk  j-tvtk    magr^Ielű  gy-l    baaznilta,    p.   gyflril  ==  tÖr.  LaL  jüxQk,  csavu: 
aKJQrö  (h  cüu vasnak    pontosan   niPgfelelA  ma^ar  azó  a:  szUrfi,  szérű),  S.  a  k(^zt&riiL 
szúkezdd   k-nak    megfelelő   osuvas  h  helyett   eléTordul  a  Jc  is,  pl.  karA  =- 
kazuk  8  ha  vannak  fr-val  kezdcídű    iüri^k   szavaink,  ezek  ép  ugy  nem    \' 
csuvas  eredetŰHknek.  ruint  a  szóvégi  oJle — eJk  d— fV-vé  való  változAsa.  meri  <i 
hangfej lödésen  mentek  kercsztOl  az  ősmagyar  szavak  is.  tehát   ezekben  c^.. 
a  mog^'ar  hangtiUnrények  érvényesQUek,  miként  p.  a  haza  3=  tör.  bogdai,  luzok 
tör.  lugdok.  horjii  ^^  Lnr.  bozgu   szavak  ti  <^s  g  betüjáni^l;  H.  a  cstivnn  st. 
helyett  a  magyarban  a  köztörOk  6  van,  pl  borjo  =  csuv.  puni.  pru.  tfir.-t  i 
4.  hasonlóan  a  köztörOk  kezdő  hangzót  találjak  a  csavas  v  belyelt.  pl  4^k< 
vigur.  vugur,  Í^t.  ökQz ;  ö.  egy  pár  speciális  csuvas  hangalak.  mín>'>  pl,  « 
J  és  oíj,  továbbá   szóközépi  r  a  tör5k  k,  szókőzépi  I  a  sziszegd  helyett  (1 
TÓr*=tÖr.  kan,  szjonat  —  szárny  =>tÖr.  kanaLora — láb  -** tör.  ajak, szjitmil  —  íi~* 
tör.  jtlmis  stb.)  egészen  hiányzik  a  magyarból.  Az  A  töi-ttk  elem  ttthAL  nt- 
tebbi  szókat  más  egyebekkel  egyfltt  nyelvílnkbe  hozta,  nóroely  küzüs  von 
lényegesen  killöniwzÓU  a  csu vastól ;    az,  a  mely    a    magyarba    olvadl.    n 
cauvaá  pedig  jakut,  sór  vagy  más  rokon  északi  töri)k  volt,  ezt  a  kOl*' 

anyagól  azonban  egy  kfizös  elem  hatotta  át,  mely  mindegeiknek  a  ny. .--. 

a£  r-zést.  Ex  az  elem  osakis  a  mongol  lehetett,  melynek  nyelvéiben  szintén  r-sd 
emlílelt  szók,  pl  ökftr  =»  mong.  ilkher.  Qkílr;  borjii  «■  mong.  bíró,  1" 
mong.  dUrÖ.  dOrü  slh,  Ilyen  nlon  jnlollak  ny*^IvOftkli(»  a  mongol  szók 
magyarázhatjuk  meg  a  g/fiirü.  ir  és  nydr  szavaink  kezdAbcínjiinek 

hololt  a  tilrtikbeu  mindegyik  y-vel  kezdWik  (jOzük.  jaz,  jaszj.  a  moiijiL  _ 

gyOrU  ^  dűrő,  ir  <—  ira  (ró,  barázdákat   von>.   nyár  =^  nara   (nap),  s  alóLlu 
vaíTtk  kétségkívül  a  török  és  mongol  alakok  vegyaleléből  álltak  elé. 


428 


ETHNOLOGIA    ÉS    NYELVÉSZET. 


sönvételi  szc'iegyezés  van  különben  is  a  magyar  meg  az  altajiság  leg- 
eletiM)  ága  közt»,  azt  már  líudenz  is  megjegyezte.*)  Ez  a  mongollal 
egyült  törökség  pedig  a  történelmi  adatok  szerint  nem  lehetett  más. 
ttint  a  hunn  nép,  mely  a  Krisztus  előtti  századokban  vezérszerepet  vitt 
Jelsö-  és  Közép-Ázsia  népei  k(')z<")tt,  s  a  törökség  mellett  mongol  és 
nandsu  elemeket  is  egyesített  magában  :**)  midön  azonban  a  Kr.  u.  I. 
ízázad  folyamán  a  khinaiak  megdöntötték  az  egykor  hatalmas  *hiungnu> 
jirodalriiat.  a  nép  egy  része  iiyugot  felé  nyomult,  s  körülbelöl  azon  idő- 
tájban tűnik  fül  Európa  határán,  a  midőn  a  khinaiak  az  Irtis  vidékén 
túl  elvesztik  őket  szemük  elöl***)  Az  Ösmagyarság,  mely  Tomasehek 
rendkívül  érdekes  fejtegetései  szerint  f  Herodotus  kora  óta  «jyrkai  > 
{=  yrkö.  *erge  —  férti  ?  ember  ?)  név  alatt  köríílbelöl  a  Tobol.  Isim  és 
Om  kí'íriiyékén  tanyázolt,  útjokba  enett  az  elényomuló  hunoknak  ff  s 
Talószinü.  hogy  tnár  ekkor  megkezdődött  a  hunn  és  magyar  nép  azon 
kapcsolaío.  melynek  végeredménye  az  volt,  hogy  egyes  hunn  törzsek, 
mint  az  V — V'll.  százatlbeli  byzantimisok  és  Jornandes  által  emlegetett 
liunugurok,  a  magyarságba  olvadtak,  s  nyelvünkbe  behozták  a  mongollal 
regyült  török  elemeket. 

A  mi  pedig  a  szkylbákat  és  szarmatákat  illeti:  a  nyelvükből  fen- 
maradt  szavak  és  istennevek  tanúsága  szerint  az  uralaltáji  népcsalád 
azon  ma  már  kihalt  csoportjához   tartoztak,   melyből  való  a  fold  egyik 


♦    Nyclvlufl.  Közi.  XX.  1 17. 

**j  Erielspaclifr  A.  A  sspkelyek  eredete.  (Délmagyarorsz.  Tűrt.  és  Kég.  Érlesílü. 
1881.  VII.  15.)  Megemlíti,  hogy  khinai  forráKok  .szerint  a  keleti  liunnuk  fejedelmet 
Uengli  cltufu  =  isten  fiának  nevezték,  mely  elntívezésben  a  íörük-mongul  tengri  = 
isten  szó  melletl  a  mandsu  kutu  =  fiu  szó  koiistaíálliatú.  A  nyugoli  liunnoknál. 
fimény  ir(3k  szerint  a  legfőbb  íálen  neve  faiiffri  nUt  ---■  mennyei  atya.  a  mely  már 
tinta  török.  A  keleti  hunn  rojcdelcm  Maofnn  neve  is  toruk,  u.  m.jakut :  modun  ^ 
Bigy,  vastag.  (L.  Tomasehek  alább  említett  értt-kezését  a  bécsi  akad.  kiadv.  CXVI-ik 
kötetében  Tfil.  l.) 

•*•'  Már  Ptolomaeus  említi  a  humiokat  egy  ugy  lálszik  a  Don  vidékéig  előre 
syoniQU  törzsük  ulán.  «Ms-:oi£'>  3*  [í'í3t:ovmv  v.a':  I *«>;'//. nvo)/  Xíiuvot,  xal  iyr.b  ■:«  ;í;a 
^,'A|).áooxci  Tt'/i  N'AÚaf.oi.>  (Cl.  Ptol.  Geoí/raphia.  Lib.  III.  Cap.  í>.  §  10.  Müller 
l  kiad.  Paris.  1883.  I.  k.  1.  r.  -t31.  I). 

-}■  Tomasehek  W.  Kritik  tler  ültestni  Kfichrichten  iibcr  th-n  skifthisrhen 
Sorden.  (Sitzungsber.  d.  kais.  Akad.  d.  Wissensdi.  Kecs.  1888.  GXVIl.  -iB.  1,,-. 

tf  «Ilunnorum  gens  monutneiitis  veteribus  leviter  nóta,  ultra  iiahules  Mneoticaa 
iaeiale^n  Oceamtm  accoleníí-  mondja  Ammianus  Manelliniis.  [Kernm  Gestrtritm 
ib.  XXXI.  cap.  2.  Kysseiduinll  kiad.  Berlin.  1871.  ÜS-i.;  Szintű  képtelenség  léhát, 
ogy  az  ősmagyarok  ne  estek  volna  batáskíirUkbe. 


Cikmograpkia,  /, 


42H  29 


RAOY   OeZA. 


legrégibb  kultiimepc,  n  szutnir  vagy  ukkád,  s  azItUi  MeUin  régi  loküísaif 
az  u.  n.  prolomódek  vag^  medo-sííkylhák.*)   Ez  a  ny<»lvcsoporl  kdiép 


•i  A  síkyfhftk    nemzetségének    riippilcléfiótiól    egy    fiíipyon  fontos  loy 
tmbscm  sz:tbnil  SKcm  elől  téveszteni.  Az  unlílc  viliig  utolst'i  n(frn/.ctlékf.   u<? 
ü  núpváddorlás   korával   eíyidejtt    byzanli    imlt,  s  artiu   az  Armények  ft 
rokonságai  mindig  az  újonnan  rriltQnt  ural-altáji  néppkht^Ri  hunmikhiu).  kf'. 
tAröli^khi>n  sth.  keresték.    N'em  akarom  ezx«t  ast  mondani.  Itogy  amite  [. 
írlak.  rnin'Iaxl   s/ószertnt    kell    venni :   de    aimnk  a  megilt'j lésére,    hoyy  a 
ái'iaféU'k  vagy  umlall.-ijiak  vollak-e.  az  ü  lanusóguk    méps  csak  It^yflnjel 
A  részletekben  lévedhellek.  de  az  dllAlinns  ellinoliviai  viszítnyok  tnegitííic 
má»  dolrig  :  alilrfiii  el  kell    rogadnunk  az  <^  /illásponljukat.    KQlőnbon  la  a  .. 
élelmúdjdban.  szokásaiban  ús  physíkamában  jelontkezd  nral-alláji  jellogel. 
aznkni  Herodotns  é^  Hippokvateü    nlnk    hagyta,    r^akaem  minden  kutató  V\ 
valláKukra  ü  az  abban  nyilvúnutó  viláenézlclrc  roDalkozOIag  pedig  Caengi  i 
uralallájiság  terén  osMchasonlításokal,  naivon  vdásrösan  ós  szabatosan  tt"  . 
azon  azomponlokal.  melyeket  e  kcrdesnél  azámlta    kell    venni.    A  ném^l  i  i 
azonbaü  Zetisn  óta  részint  az  6.  részint  AffíUenho/f  it^her  dic  Herkunfl  undSpm^l 
dor  ponliACben  Scyllien   und    Sarmalen    Monalaberirhte  d.  kőn.   prouKf.   Akademítj 
der  Wisscnscli.  iu  Berlin.  186íj.  549—571}.  s  a/.tdn   Tomtuchitk  (id.  m.  Bécs.  lí 
r.XVI.  715—78(1.  CXVII.  1-70)  és  Cuno  (Forscbungen  im  Gebiele  der  alu  r 
kande.  I.  l)ic  Skyihfn.  Berlin.  1871. '<  stb.  Mleg  a  Uildrajzi  és  szcmólyneví  r 
duIö  kutalAsairn  lAmaszkndra  iránnknak.  iltctdiei;  iránokkat   kevert  l(*t1-!>: 
tekinti  dket.  Fligier  sz.  lUeber  dic  Herkunft  der  Sarmateii.  Archív  lUr  Anthi^-. -■.■.■ 
XVn.  1887.  902.1.  a  szkytba  és  szarmata  nép  eredetileg   Arja    torza,    mely 
uralalláji  elemet  vett  föl  maftába:  Herodotus  éa  Uippokrates  rajza  ugyanis 
'!sctre  nmlalláji  népre  illik,    és  ctiukis    ily    módon    masr^'iir/Lzhati'i    meg    .'i. 
nyelvük,  mely  irán  dialektus  volt,    és  pbysikai  nvilvAnnlásak    ki^z'itL    Az 
Miller  W.  F.  éa  Misc«enko  F.  G.  (Archív  Rir  Anlbropoiogie    XVIII.    IS-. 
mogkülönbösletik  az   uralaltáji    nomád   keleti  (királyig  és  as  árja    orcdelO    uyü 
roídmQvetű  szkythákat.  A  különböző  oldatról  tett  vizsgálatokat  számba  vév. 
azltvp  a  magunkéval ;  n  kövelkexö  eredményrp  jututlunk.  A  szkytb.ik  »  a  i 
dialektu.'iilaK  kűlonbö^^o  szarmaták  nomád    ural-allájiak  voIlAk.  a  kik  a  Kr  c.  VÍI 
század  knrül  a  Kekete    tenger    mentén  az  árja  kímmerek    Tildjét   foglulLák  el.  b  I 
magyarázata  az  árja  eredeti!  RVldrajzi  neveknek.    Fejlildéiffjk   azonban  irán  kulb 
hatása  alatt  tt^rtént,  s  az  is  bizonyos,    hogy    nagy  számú    irán    elem    volr 
eleinte  —  valószín Qleg  —  mint  rabszolgák,  később  a  fekete  tenger  menti  v.i 
mint  polgári  osztály.  Az  irán  kultúra    1ial:isa  ép  oly  divatossá  lelte  ). 
eredetű  neveket,  mint  nálunk  a  nyugoti  kullura  a  kereszlyóo  és  latin 
mint  az  izlám    n   lor^kségnél  a  (wrsa  és  arab    neveket     De    maga  a  szkylha 
uralaltáji  voll.  valamelyik  ural-altáji  nyelvet  beszélte,  ifiteiieit   ural-alláji  nr-  ■ 
vezte.  Maga  azon  lény.  hogy  míg  a  személynevek  nagy  része  könnyen  éri- 
ftz  iráni  nyelvekből,  a  fenmaradt  szavakés  istennevek  vap>' splmgv  Be:i> 
mesterségesen  s  gyakran  egészen  más  jelenléssel,  mint  abnpy  rouk  ni;- 
matatja.  íioiiy  MUlIenboíT  sth.  kutuluíainak  eredményéi   vtkkal  tovAlíbi    i. 
lésekre  iiosznállák  fel,  nnnt  a  mennyi    azokból    tényleg   levonható.    Pedig    .-. 
tehet  kérdés  tárgya,  hogy  a  szkytba-azarmata  nép  melyik  ágához  tarlozoU  ai  i 


ETHNULOUIA    P3    NYELVÉHSÜtT. 


elyel  foglall  el  a  finn-UííorsAg  es  lOrök-latársúg  köKÖtí/*)  s  hogy  olvad- 
ik    a   magyarsigba    ilyen    akkadff*le   elemek;   a    fekete    longermelléki 


MfteágnaJc  ?  KcíT^biitTi  >,\t-uinarkii.  Iltmcker  tori.  müve  olétibi  kiiidü-mibnii,  Snfíirik 
1^)  •  mnntrrilokru  gondoltak;  ujalibHii  néhány  isten-  és  fljldraj^i  nc-vet  fut.  Kuun 
Kri  '  .urnaniciis.    lípesL    1880    LV—LX  )  a  tfirök    nyt-lvi-klirtl    nmKyai-ázoU 

n<  i.-^rríi    A  kúvelkezü  nyclvniaradványnk  a/.onlKin  egyonoBen  akkád  jel- 

^t  niulalnak:  Oiorpain,  Herodotiis  az.  a.  ro.  férfiOl4  (ávítpoit'ro'vo'.),  ■oíoi'oak 
evezik  oav^ints  —  igy  folytatja  —  a  TérBt,  a  pata  (''^díg:  í>lni>.  A  nétneL  tudósok, 
russ,  Mijll'-nhofl'  és  Canu  Hor.-c  világos  ssavai  ellenére  ts  -n  Térrmk  urtínak*  mo^ya- 
■MLk,  mert  az  Irúu  t-a  lett  uyelvtjkből  csak  a  •paüs*,  'poitis*  =>  fir  sxnliuii  tudtak 
Bk-  palához  tiasonlnt  találni.  A/,  akkadliati  luiu*  «*  férfi,  «lial>  ^  űl.  ■Iml-a*  w 
15.  tehát:  uru  -+-  hat-a  =*  szk.  oior-pata,  Enaree{s\  Ucr  sz  férfi-nŐ  iav4pvf''^oO  ; 
K  Arja  filmélnt  szerint  zend,  szanszkr  -nar*,  <Dara*  ^  ember,  tehát:  «a-narn*  ^ 
krfiAlIan.  Bizonyára  ez  a  s:tának  a  jelenlése.  csakhogy  e  fogalom  kifejea^s^re  luc 
vSpÓf'j.'OMuik  megfelelő  szóösszetétel  szolgált,  Az  akkádban  a  kov^lkoz/j  analouiát 
LtiJjuk  vrre  vonatkozólag:  «un»  -=  ember,  *eü»,  •enu*  ^  ur  íazju  férlit,  •rak>  =• 
rt.  nöslcny  ;  trbát;  un  -\-  rak,  en«  -\-  rak  — «  szk.  cna  +  rcc  (•ena  -\-  rehe), 
Htotífroíi  Her.  sz.  a  szk.  Apolló  neve.  Akkadhan:  ^ud*  —  nap  t^s  n  napislea, 
^an«  «  király  \  tohát .  IM  -f  áara  •  szk-  Oito  4*  ^'í^'  nap-ki rály.Origenes  Gonf/oítyr- 
ák  nevezi  a  szk.  AikiIIúI  ;  a  név  értelme  teljesen  az,  a  mi  a  másiké,  az  elAtag 
irraftis  n  Rzinl^'n  <nap*-ol  jelentű  akkád  <kun*  (lür  tal.  kilní  szónak  felel  meg. 
a  sRfc  Apbro^iitc  tjrania  egyik  neve;  akkádban  :  -aba*  —  clőkelrt  fmbyr 
,  Jiép ;  örHg.  apa;  v.  ö,  ugor-magyAr.  lííKVli  s  mongol:  apa,  abn.  up,  hóba  ^ 
I,  öreg),  •lor*  :»  fiú,  gyermek,  lebát :  Aba  -\-  tur  =s  szk.  Apa  -)-  ttír^.  az  ör^ 
ps  nz  ég  gyermeke,  a  mely  elnevezésben  ugyanazon  felfogást  találjuk,  a  mit  pl. 
^ul  Rlmpiben  (a.  m.  az  ég  fia)  a  uz  enn^^k  megfeleld,  de  már  mSnek  képzelt 
'ir.  az  ég  istene,  az  í^reg  Ukko  leányÁnak  mithosában.  Apia 
l-'knál  a  fúld  szellemét  «J'a>  vagy  «Ea«  néven  nevezték,  s 
ifT  A  r<'*nl<itiUi  név  körOlbcU'^l  azt  julenti  :   «az  öreg  fi>ld>,  az  capafOld*  (v.  A.  anya- 

Sd).  Ssiti{s^  a  Oou  és  Jaxurlea   szk.  neve;   akkádban:  chili,  tfir^kben :  szili  a  m. 
lyes.  tiszta.    A  Tem^rituia   iTemarunda)   névben,  a  hogy   Plinius  az.  a  Maeolíst 
s  Merőd.  Dionysius    Periegctes  éa  Plrnius  szerint  a.  m.   ^a  tenger  anyja*, 
1,  .'.li  llcvTorj.  mater  maris;,  az  <mda*.  <ui]da>  rész  kétségkívül  nz  akkád  ^anna* 

py.  anya.  tílr.  anal  alaknak  felel  meg;  a  «lemer*  ^  mngy.    tenger.  tJ'ir.  mong. 
leiliz.  lakkadtian  csak  a  tím  »■  vizfolyáa  alakot  iamerjUkj.  Szintén  az  akkád 
^al  ígyezletbfítű  PoseidoD  szk.  nevének,  a  Her.  állal  emlflett  Thantimasadai's)' 
futólAgja:  «ada>  ^  akk.  adda  (magy.  atya.  tor.  ata') ;  a  <tamimasz'  kéLségkívtlI 
tenger,    s   az  említett    «tim»   szi>nak    egy    lov&bbi    képzése.    Kgyéb    nevek : 
4io$t  a  m.  Zeus,    megfelel  a  tör.    baba,  mong.  babai  ^  apa,  0a.  úr  szavaknak. 
Kt  a  szk.  Vesta  nőve  ;  v.  ö.  ösugor;  •loli  ^=  fenflom.  molegnek  lenni,  vog,  oszty. 
tftut  toal  -  taz,  Onr  ("Oapo?)  a  Volga   sak.  neve;  v.  Ö.  jakut  Qriícb  -  folyó. 
Déxve.  bogy  mennyiben   egyeztetheti    össze  a  azkythák   akkád    nyelvUaégévet 
Wpk  yney  másik  nüvn»^k  a  (i^rök  vagy   fmn-ugor   szf'ialakokkal    való   egybevetése, 
i-'lvtUgüáUá-'Ul  a  kovetkezü  akkád  s::avak :  dtngír,  dimmer  =  isten  itAr. 
.  adda  -  magy.  atya,  tör.  ata;  anna  -  magy.   anya,  ttir,  anti;  ugul. 
'1  (U>r.  ogfaul) :  dur  ^  flu  (lör.  lornn       unoka) ;  ktin  ^  nap  (llSr.  kftn) ;  a4. 


«II 


2H* 


NAOY    GÉZA. 

szkytliák.  bizonyítjuk  az  olyan  szavak,  mini:  nap,  (em\ber,  nem,  tíó-, 
szék.  ut%  könyo  stb.,  molyeknok  anatoi^i^i^ját  csakí.s  az  akkádban  talál- 
hatni meg.***i 

Álláspontunk  tehát  a  föld  régi  magyar  elnevezésére  a  következő. 
A  maííyar  ncp.  mielőtt  még  ismerte  volna  a  germán  eredetű  •föld*  és 
csak  a  királyság  időjében  kelelkezelt  « ország*,  'uruszág*  (azaz  oraság, 
uradalom,  birodalom)  szavakat,  különböző  —  északi  és  déli  ugor,  mongol- 
török és  .szkytha  száirníizasu  alkateleinei  .szerint  a  földet,  országol, 
teriilotet  *»í«/í«-nak.  *HíH/«-nak  (V.  ö.  a  régebbi  vogul  és  osztyák  ala- 
kokkaO,  )Horf«-nak,  íJíí/í/íí-nak,  *»/f>^í//-nak  (mon-^.  tnodsi)  nevezte,  s 
ha  van  szóvegyiilet :  ebben  az  ef-etben  e  különböző,  de  rokon  alakokból 
elé  kelkítl  állnia,  es  a  batigíejlödér-  további  menete  aztán  más  nem  is 
lehetett,  mint  a  magyar  névben  keresett  ino(/t/~,  mogi/a  s  a  gy  hatása 
következtében  a  történelmi  időben  hiisználaios  megye  alak. 

Hogy  történt  mindiízek  ellenére,  liojjv  nyelvünkben  helyet  talál- 
liatott  a  germán  sziirriiazásu  Hold*  ízii?  A  magyarázat  --  psychologiai- 
lag  tekintve  —  nagyon  eíívszerO.  Az  okot  kétségkívül  abban  keB 
keresni'mk,  hogy  a  rnygyar  nr'j)  éi-i-zni  kezdte  a  materiális  föld  és  a 
mcígszálU  föld   kitzti    szabalosabi)   meKkülönböztotésnek  a  .szükségét  Ai 


iiHiig       nap  íti'.r.  öd.  üd.  idő)  íij       hold  -lOr.  aj; :  uliiir      kebtl  (ujg,  obun;  gak= ' 
ki'tk  íiür.  {lök,  kök):   Ijik        kö    (tör.    díigh-lieotV' :    vud,    gxid     -  ökör    ilör,   öt.  ütV. 
ífuií       juli  'lör.  k((j.  kojuri'i ;  vnldin,  vuxsdiii.  ;:uzsdin.  gu.szki       ttrany    (tor.  allun, 
iiltiri;  ríti)..  t(»v;iiibá;  pi.  pil        liíl  ;  szi,  sziliin      üzfiii  íuyni- :  szilm.  silma  slb;;siáf 
sztTu        szív  (uíT.  szim,  !-zt'iri) ;  k:it        ktV.  {n^.  k;it.  kot  :  id        egy  (ng-  ylilP.  ödiftl 
it};  kasz.  ka/s        kt;f.  krttö':  iriu        tiiin  ;  niíi  (én;:  zu,  zao        tinn  :  síi.  siníi  (tej;| 
nini  ín'híiiif'li        vnir.  nuin  i  tVrls'M  ;  khnl        híil-ni  :  kur  ihcgy  i  -  IÍnn  :  korktja,  {emel- 
kf'dctt.  ruaíns'.  Císer.  kiTok  i  lii'j;y '  slh. 

♦*i  l.cnuMiiaiit  Vv.  La  ftniftue  itrimUivti  th-  la  Chnidée.  Paris.  1H75.  Mily» 
Iii'lyet  fi'i.'lall  v.\  nz  akkait-siuiiir  nylvcsoporlhan  a  szkytha-szarmata  nyelv:  neii 
kiMi-<tat;'(llialiii  :  annyil  ludiink.  lioyy  az  ulúbltiak  közi  rsak  dialektusi  trtlönbség  volt; 
•a  szauroiiiatak  —  iiiundja  llenidolus  —  »/.kytlia  nyt-lven  hoszéttick.  de  egy  kissé 
liili.isan.  A  mi  a  l'">lihi  nvfHv  OjU'yTiwísktizti  visz'jiiyát  illeti:  szuinir  alatt  az  ú-akktd 
nyelv  ('i-l'-ndü.  nic-iy  (>^'i''sz  a  Kv.  o.  nf'í:yodik  t'*vt*zf('dik  nyúlik  vjssza.  niig  az  ifl- 
.szHuiii-  vjL'vití  az  akkád  a  Kr.  c  clsü  t'-vozn^d  fnlyamán  liuU  ki;  a  proteined  vagy 
ni'.'ilit-hzkyllia  a  nn-diai  akkaillV-It-  nyt-lv.  a  moly  azonban  az  OpiH-rt  által  üsszeálli- 
I0II  ^'rainiiialik;!  il.c  pf-ujdr-  v[  la  laii;;uf  dt!s  Mc'dcf'.  i'aris.  1879.'  tanúsága  szerini^ 
vi:i:</.  '"inall'i'iii  kifijl*  ti  külön  nycív  vujl. 

'^^^■- 1  Xnj>  akk.  nab  .  Inmit-rc,  jnur,  müii  -btT  akk.  bir  ihomine.  sóidat),: 
m-ni  akk.  naiti  (i|nalil(',  conditiun,  ^'^rl\  rrir  akk  uru  ;ville).  a  protomédben; 
vuiiiM  il'Trc  li<.-u.  pay:-  .  szf'k  (tojáí  >zt''ki'.  akk.  iízáka  lintt'ricur,  inilieu),  ur  - 
akk  uru  iniá!*-.  höiiif  kin  "jf-rit.  Irllnr,  mi-ua^'c  .  riicly  utnl)bi  szó  ktjtséíkivül  li 
p')niu>j  s/.kyíliákl'tl  jutMtl  a  inapyarnn  kívül  az  oraszok,  iiKirdvinok  és  kazáni  talánA 
nvi'lvL'lif. 


RTHNOLOGIA    fts   NYRI.VftöJSCT. 


ifíbl(l»  szót  amannak  a  meKÍelí^í*^P^pe  alkalmazta  nyelvOnk :  így 
i  tísi  elnevezés  alalt  áilalúnosíibl)  jelentése  helyell  lassankint  caak  a 
gszí]iUt  területet  kezdték  érteni,  a  miben  aliglianem  volt  egy  kis  része 
n  "' <l  ve;(yíill  Irtrök  ölemnek  is,  tekintve,  hogy  a  mongol  «nQodsi» 

. .  -nyop  lenilett't,  vidékol,  larlumányt  jelenL*) 
Nemzetünk  politikai  és  társadalmi  fejlödose  aztán  mogniajzyarázza 
|<bn  elnevezés  jelentésének  lovdhbi  módosulásul.  A  monarchia  meg- 
femleite  az  «ország>  szót,  melyben  a  fejedelem  birtoklAsanak  fogalma 
kifejezve;**)  a  megszalll  lertilel  pedig,  rnely  a  törzsi  szervezet  vímík- 
Ji  a  hét  népnek  —  mondhatni  —  küli^n-külJ^n  orszA}?akénl  volt 
a  tíirz-iek  feI^M)lnl;isa  mán  mar  csak  a  kisehh  társadalmi 
k(;[*<izí}  nemzetségek  elsÖ  loglalási  jogon  bírt  [("ildjevc  zsugo- 
att  ftasze,  vagyis  az  ösi  -mogya*  szó  elébb  elvesülette  általános  jelen- 
ül, s  iLinpán  a  mai  érleltne  pzerinl  vett  országnak  tnegfelelö  nagyobb 
Sterllletet  intettek  alatta,  ké-sűbb  pedig  már  r.sak  a  nemzetségi  birtokot, 
jf-egy  tartomány  féléi 

Ilyen  jelentéssel  fordtd  elÖ  a  szó  már  a  XI.  szíiznd  közepén  (l()56) 
ianyi  apátság   alapító   levelétien.   hol  az  adományozóit   birtokokkal 
iro&  területek   kózt    'Tlunes   meyaia*  is  említtetik.***)  A  ki  foglal- 
at u  uiagyan;ág  XI.  századbeli  socíalis  viszonyaival,  az  el6tt  a  lég- 
ibb ketséfir  tárgyat  sem   képezheti,    hogy   e-zen   egyébként   ismeretlen 
poes  iCluvesj  a  108  nemzetség  valamelyikéből  származott  s  megaia  ^= 
fy^Jef  alatt  csakis  tnegszállási  jogon  birt  nemzetségi  földterületetért- 
olyant, a  minő  volt  pl.  a  kun-kabar    Rojtáé  a  Siin-iz   mellékén 
nevezeti  •BáUiszéke>  s  a  ke.söbh   líeköllözölt  kunoknál   «Kelen- 
•  Kin^megszállása*.   *AUalíszállása»  slb.  Ebben  az  értelemben 
Jak  a  mega  szót   Kálmán    kiníly   lórvényeíben    is,   söt   otL  hol  az 
kodúház  birtokáról  van  szó.  az  általánosabb  jelentésű  «ország»  fogal- 
(ejezi  ki.  A  törvény  iiletö  helyei  a  küvelkezök:  « 12.  Duds  ministrij 
in    mtíga  regis  sant,  et  regis,  qui  in  ínega  sunl  dneis,  anle  comitem 
,  parochianum)  el  iudifera,  minores  verő  ante  iudicem  delitigenli.ft 


*)  Bálint  G.  PArhuaam  a  magsfor  és  montjol  uyelv  terén.  Bpest,  1877.  34.  L 

**)  A  szA  '^r^-J'^ti  értőiméi  még  elftggé  mulatja  az  onxdghiró  latin  neve,  a 
fex  ntrifU)  *  Tehát  csak  a  királyi  htU  birája. 

♦•*)  Fejér  Cf>rfex  /)í/i/wi»/i/ífiw.  1.  388.  1.  A  «Gisnav»  nevii  bely  liatárolA- 
I;  az  lUi^lö  h<.*h'.  tnelv  tele  van  rna^yaTsá|;gftl.i^ hangzik  :  <iux(a  Kizeiíiiiunorua 
s,  tnde  VIuiios  inf^ia.  posl  monorau  kukarea,  hinc  ad  Ki?.ega7aa.  deinde 
rizeif  ad  Hrakina  rea  » 

f  A  moeyii-inesya  k'>2l  az  a  liang viszony  van,  a  mi  pl.  Gyejcsa  t-s  Gyojcsa, 
yd  «  a  K'íT'íl'líi  <iyorgyó  slb   között 

ft  Ktidlirlipr  J.  1.  Rtrum  Htmí/arfrnrum  Mtmtimenta  Ariindiana.  Sangalli. 
»fi2. 

43» 


Ni.  ':  .        '.  >  .'A 

!'•  *-í.:í'  ,:  •ó;vt-r.y  -/.rir.  r.-r; -'—■!-:  ;  .-'^'sk- "ié-4rol  iritirzk^-aik.  a  kik  miit 
a  r  í-r  zt  ,í-  ■  :  A  r:.-  v;;jy  -  •;.:.;.-  ü:!arvíi!"í  n-rnr*  a  ^ajat  ura!kod6- 
■likr: :/:.  í.-':r>-:;.  :i  ;;■..;-. kr. ak  ■;  ■:  '.r-rr.  vii-ry  '-..rs^^áíai-ar:-  tartiízkodnít 
y.'j-  u.t-.íi  !.►:  v  i'/v  -Z' ! ;  'JiT  Ifi  -ria:!::-*:;!'!'!*-  ••ívítan.-*  nfgnm  kz 
t'iij'.'- •..ii''-i:.  .:.  .M  ii'-'-r  •:; .  mffjnU^  .•:;:;.  -■■ '•■.mi-.Tírrit. -rii  contenciona 
ri'r;- ..;  .!!.■..-  :;-''.t-*'.  •xíiMiTí*':  ■i.í!:ii;i:.'.  -^í  íp-i,  ouíii  i'Iarnor  popu& 
irt':íi';»;-'':»*  Ji  •■''ifi-''r  l';:!:'.!i;"  -Ji;  :  í.'-í/íí.""  A  «iu'i;>-»r«  megaies  = 
u:<:'2\i-.  ri.'vík  n-a"  k  ■•-'-ííkivri!  ;t  ri-rí;ze'?4i;*k  hirait  keii  értenünk,  oiett 
;j     '•!vi^;l-  -.-.iv    \('.:^\'.i-u'-ii  a     <-Mriif-'  '-ivitaí::^  --  vár-i^^pán    i'irü^küdoít, 

-  i;'v  íi  f;Vitíiíi-  rií<::.'ri.  -f-rn  a  VLi:r/irí''ik!'a.  Iianem  a  varak  szomszéd- 
.-íí'.Míí;ifi  !í-vij  \\fxu7j''7-z\  tí-rii'írtr*-  vonatk-'ZÍk  A  várIíirl'>kol  ugyanezen 
t'^rvf-nví-k  «'oriíit;ihj-  -iiak  nevezik  A  XI.  szaza'il-eli  iipiex  me?a!Í3»  e 
-zerint  riie?:*.i':!  a  -ztrkt-ly  sz'kt-  l.ino.  ÍLuleA  terreMri>»  elnevezésnek, 
a  kíV-ol<hi  i'itik  ■  ^Z"l!ía-hiriiir.ak  líizaz  a  király  r-Z'.>!í!ái.  t.  i.  a  nemesek 
liirájíiriífkí.  a  kikM  a  liazni  nt-nit-tTiéi  >tiililrÍoiiler  ^^  székbirák'-nak 
neví-zíit  f:].  Mei.'y<-»  é.-  <-z«ík-  teliát  ^ynonyin  einf^vezécek,  a  inonnyibeo 
rriiri'i'-L.'vik  alatt  a   nerrizeí-r-'.'fk    által    \wftT7::\\\\    tfifiletet    kell  értenünk. 

Kziiián  IrfiH-zn  id»-i..'  MfiiÉ  találjuk  tneff  a  nip^a  — -  vármegye*  szút 
a/  okfiiány<>kI»arj.  d';  azt  a  latin  flnevf-zc-ekhöl  is  látjuk,  ho^y  még  a 
XII  XIII.  .-záza'i  ritlyarniiii  i-  ineL'küiönhí'iztetti'k  a  «írrMiiiiatiist  ^  vár- 
(.-|»áii-ái.'(»l-.  va<íy  riiint  ma  mondanánk,  a  -grnlWiaot'.  a  király  uradal- 
ifiái  a  jparíifliiától  -  küy.-(-'j.\('}\  i'értve  a  nemesek  közön-ségét  i  vagyis 
tí-rnlftrc  voiiaikftztatva.  a  ni'mztt.-c^íi  liirtíiknktr.l.  S  midőn  azlán  a  Xll 
század  niá-odik  fV-lélien  a  comilaUií-  es  'paroeliia-  egészen  Összeolvad, 
a  Miai-'yar  nyelvben  iiic^íaiaknl  a  inr-)ueíji/e  pzü.  a  minek  a  jelentése 
k'Hántxein  a    ni.  a    -vár  meí?y<-jej.  hanem:  a  -vár  és  a  meíiye*. 

Munkái-.-i  rzcrinl.  azondan  a  mof/fje  szó  kélségteleniil  szláv  ere- 
detű, s  liilajdíinkf'-p  azt  jelcnli :  ^liatár-.  Tgy  a  sorok  közi  még  szemre- 
hányást Is  t(*.-z,  Itíi^'v  bár  a  ma'-'var  nyelvészeti  irodalomban  ez  a  kérdéí 
inar  (;!  van  döiilve.  arról  nem  vr-ttmi  Indoniást.  Ismerem  ezt  az  iro- 
dahiial,  df  srlutl  n^-m  találtam  po/itív  adatot  arra.  hogy  a  vármegjfi 
és  a  szláv  nny/jfi  -  halár  ciíyljctartozása  valóságos  és  kétségtelen  lén| 
volna.  Ott  i'sak  atinyit  talállani.  a  mit  niajíam  is  jól  tudok  s  jól  tudtam^ 
hoL'v  ii  határ  ló^/alíjiát  kiíéjező  szók  a  határolt  teriiletet  is  jelenthetik. 
.l('lriit//í7/7.'.  csíikho'jy  nem  niindifj  s  nem  s/íikséííképpen.  A  magyar 
« halár  >  szó  alalt  a  Icrületet  is  értjük,  de  n)ár  a  synonym  *vég»  és 
szi'l     itiindiLí  i'sak  fini.-t.   marííot.   limest,    terminust  jeleni  és  sohasem' 

'    f.  ".  :ir»[-.    Kinllirfn'iiii'l  a   'dno-    lír-lyctt    <duos>    van.  a  minek  azonban 

Ilim:--    i'-rlrlliic. 

W  í 


üleltít.  L'gy  úll  tíiimt  a  kérdés,  ho]?r  a  szláv  megya  =  halár  szAböl 
Heg  kifejlö<11ieteU   a    "vArmejíye-    elnevezés,   ilinde   ha    igy    líjrténl: 
,or  animk  nyontát  is  koll  találni  okleveleinkben.  Mert  ue  tessék  t'elediii. 
íy  középkori  latin    nomenclalur.ink  híi  líikrp  a  mngvar  yoin1<>lkozás- 
'idnaic.  A  szóktílyek  az  ü  kerületeiket  *szék»-eknek  nevezlek,  az  ökle- 
itekben i*gyszerUen  lefordították  «f(edes*-re:  a  szolgabirúí  kerület  elleo- 
n   •jílnis*.  lelidl  luliniil  i.s  "pnioessus* :  a  jobbügy  lelek  •üláshelv'  volt. 
ueve  basunlókc'p  <.'íes:siü> ;  a  kun  birtok  *szállá3>,  latinul  is  •de:3- 
ua» ;  az  Arpjirlkorban  a  föuri  ot-ztaly  neve  •jobbüRy*  voll.  a  kalíí- 
id6  neiDer^sÉgó  püdig  h  •király  szolgái >,  az  olderelek   hiven  Icfor- 
Itják   amazt    « meliores  •    vaiiy    •  opt  ima  les  • ,   emezt    « servicnios .    vagy 
linislri  ^tígí^»  alukltan  :  a  biUtoIek  nevo   <kapu>,  latinban  is  «porta' : 
■hadnagy*  rúgi  okleveleinkbwi   »maior  exercitns*  stb.  stb. 

A  niid(tn  Ij'nnejíeslhl    vannak   ilyvn    példák  díillUnk.   jogííal  meg- 
hatjuk, hogy  a  vármegye   soktéle    elnevezése   kózt   az   erefleli   <vár- 
íiÁT*  kilcjezést  is  megkapjuk,  ha  e^síikiigyan  igaz  az,  hogy  az  árpádkori 
ar  enilier  igy  fogta  fel  ezt  a  nevet. 
Do  ilyet  nem  találunk. 

Sem  az  oklevelekben  százával  előforduló  latin  •comitatnsv  -pro- 

ia»,  «parochia».  s6\  'pagus',  sem  a  német    •gespansrhHfi*.  som  a 

|t    «stolÍca»    nem   fejez   ki    ilyet.    A    comitatus   cs  (íespansohal"!  a.  ni 

nság,   grófság   s   egyenesen   a   királyi   uradalmakra    vonatkozik;    a 

ia  és  pagu.s  a  nemti^k  községét  vagyis  kOzön.ségél  jelenti ;  a  tót 

)lirA  megfelel  a  székely  szék  szónak:   a  provincia   annyi,  mint  tarto- 

y,  sem  több.  sem  keveseljb. 

Hol  van  tehát  a  •litnes»,  «raarehia»,  «finis»  vagy  •  terminus  ca.stri * 

iv?  Tessék  egyetlen  egy  példát  mutatni,  hogy  a  vármegye  alakulásának 

írszakában  ezt  értették  a  név  aiatl.  f^n  nem  tudok  ilyenről.  I^hel,  hogy 

találni  fog;  addig  azonban  í-sak  az  elöltem  ismeretes  tényekről  veszek 

lomást.  Tényekről  —  mondom  —  s  nem   hypoúie&isekroí.   Azok  a 

yek  peflig  azt  mondják,  hogy  megye  =  provincia,  parochia,  eredetiles 

nemzeüíégek   terlileie   szemben  a    eomitatueszal,   a   királyi   tukydont 

íö  várbirtokokkal;  tehát  nem  a  szláv  ^raegya  -^  határ»,  hanem  n 

in-ugor  "má*,  «mo»,  «mu>.   cmoda*.   akkád    «[na».   rnada*,   mongol 

lodsi*   =  föld,  ország,  terület,  tartomány  szóknak  felel  meg. 

Kimutatva  M.  ellenvetéseivel   í^zemben,   hogy  kellelt    lenni   eg>'kor 
elvfirikbeo  egy   olyan   földet  jelentő   szónak,  a  melynek  alak,ja   meg- 
ilt  a  "magyar*,  *mogyer»   név    első   részcnek;   sót  ilyen  még  ma  \» 
a   «megye»  j^zavunkbaii,    lolőslegesnek   tarlom    ismételni  azokat  az 
íkus  szempontokat,  melyek  arra  utalnak,  hogy  nemzeti  neví'mk  tiilaj- 


donk(!pf>rii  érleimo  a.  m,  ttéf),  ftnber,  a  mit  n  primiliv  ember  ekkéf 
szokoll  kifejezni :  a  főld  giffrmcke.  tt  főid  férfia^*)  Itt  c«ok  aat!  em- 
lítem még  m(>g,  hogy  a  magyar  név,  a  mcty  különben  személynúvkóol 
már  a  VI.  szA/.ad  elején  elérordull,**)  ép  olyan  viszonyhan  van  a 
mylliikus  vnnatkozasu  -éjí  embere*,  «ég  szűiölle»  Jeleméért  ftubrr  srn- 
vunkkal,  mint  a  vogul  iti/ij/trm  (Cóld  férfí)  az  ElmjtiseX  tég  fia)  é$ 
e/íM^«/(!í<sszel  (éffi  íialandó.)***) 

Még  egy  küriilmétiyt  kell  inegvilágflanom.  hogy  azIAn  vógeiKek  d 
magyar  név  eredetének  kérdésével. 

M.  abban  \a  hibát  keres.  Iiogy  a  «magyar»  névnek  asi  arab  ifAkniil 
lalóUialó  változási,  a  uiadsgarljindsgnrt.  haskart^za?.  ningi/gnrt  ül'  ' 
magyantztíiin.  íiogy  ulórésze  synonym  a  fölvett  *eri  ^  férfi, 
szóval  s  megfelel  a  « gyerek  >,  <  gyermeke  szavunk  löjél  képf;z6  gytr  = 
vog.  ker  (.ember,  férfi,  hím)  szidnak.  Szerinte  a  « gyermek  >  nem  exen, 
tiilajilonkép  csak  bikát,  osödrtrl,  kankutyái,  tehát  bimállalot  jelentfi  voími 
szóval,  hanem  a  «nyavi*em»-mel  egyezik;  a  madsgar  pedig  t 
másolati  hiba. 

Hát  en  nem  keresem,  hogy  a  magyor  -gyermek-  szó  honnan  erodl? 
Csupán  annyit  jegyzek  meg.  hogy  a  vogul  <ker>  nemcsak  állatikra,  baocni 
emberekre  is  vonatkozik:!  de  kölönlícn  is,  a  mi  egyik  rokon  nyeWbea 


*}  A  hasonló  jelentesd  vojiu)  mof/umot  és  észt  mdmiesai  már  as  Elhn.  ft. 
düáTnálian  etniftelleiTi ;  arra  nézve  uiionhan,  hngv  mily  úllalánns  n-- 
lörvénypk  hálása  alatt  kelolkernek  ar,  ilyen  elnovezósek.  felhozhatom  a  i 
keletre  lakó  törfíköket,  a  kik  Jerltk  —  filldinek  nevezik  magukat,  (Viimfaérv*  Á.  Á. 
törők  faj.  Bpcst,  188j.  AíH.  1  >,  s  uz  ésxakamenkBt  tinne-incJtánokat.  n  kiknek  n«m* 
zeli  neve,  rt  diité,  téné,  ttati^,  duné  slb  a.  m.  ember,  egészen  szú  szerint  pedíf: 
u  mWliöl  va'n.  frtidi.  iCrhhns    IS77.  XXXII.  343.  l.i 

*»i  Egyik  fekelolongormenti  liunn   királyt  neveziök  .VMrtí/wnck.  fMoii7t«*í' 
a  ki  528  knrilt  élt.  \iz  tehát  a  szernvlvneviik  nzon  l:atef;nriájiil>a  tarloxik,  ;> 
az  árpádkon  mn^yar:  Bavaro,  Reácncu.  Qoxa.  fíuxu.  Bular,  Quli:ar,  Kaiigiar,  ..„.., 
Moryan,  Siculn.  Scicul.  Zerechen,  Zerechiii,  Thatar  sth ,  vagy  a  tt.  István  koraitól 
kun  vezérnek.  Tatárnak  a  neve. 

'♦*)  Hiii.falvy  r.  A  vopul  f6ld.  PesI,  I8G4   288.  1.  Az  .ember-  srA  m^r^^rfé^ 
nok  eredeU^re  nczve  nz  Ethn.  Ii,  számábnn  Munkácsi  által  odnti  nr 
niasalfbtmk  larlom  nz  nkknd  fcíi*       eml>fr  szóvtij  valú    cgylievel*     . 
mány  ujabb  módszere  szerinl  alighanem  ez  is  délibábos  nyelvészet  tes 

t  Például;  •kusa-kar-        parAzna-cmber ;  •poaj  kár*  ^gazdag  vimu-t  :  •^^l■ 
kaletn-       halott,  szösierJnt;  az.  emh^r  —  és  aem  a  bika.  csödür  vasry  tankulira  — 
IioHJB .   .kíir-ku».    kfir-kve-,    'kítr-cm-kve*  ^  jrver-ok,    (íycrrii-ek.    L      ' 
VoQuI  főid.  i7   I.  l'gyancícii  snik  a  M.  által  «khAr»-.  •klii'ir'-ra  javí'. 
\M(>túsél  is  igazulják.  Igaz,  bügy  ezeket  annak  idejében  csak.  H».<|íiily  jc<: 
p^ig  «iizóta  számos  ujabb  és  risszehasnnUlhalallanal  hitele»eblj  forFiL■i^•lv.MM■  .,.-,, 
b^tiink. 

436 


hfmállatot  jelent  njryanazon  szónak  a  másikban  már  *  ember*, 
iférfi*  jelentése  van.*)  Azonkívül  még  azt  is  megjegyezlietjük.  hogy  a 
l^yüiák  álln!  lakott  vidéken,  ho!  legsürftbben  lalA^juk  a  -yar,  -ger^  -ffor, 
'{p*r  ví^ízetli  nópncvekfl  fuluninr.  kulurfiiir.  koizngfr.  (lUziaKir,  Itoljjár,**) 
jiSíKtnijiiir,*'*!  litttugurt  szatiigiir  slb.).  animl  níi>!Y(>l>li  okunk  iebel  a  név 
itárészét  egy  «nóp»  vagy  «ember»  jelenlét  szóvaJ  egynek  vennOnk, 
ax  akkád  kharra  e^eneaen  u.  rn.  ember. 


•}  Példáid  a  vo«al  <biin-i.  ■  I.  ezen  alakot  Hunfolvy  P.  VoouJ  f&lá.  22.  3».  1.]. 
ember,  fúrfí.  ftírj  sKt^nak  a  mugyarbtin  a  'hím*   felel  me^,  ozl  pedig  az 
ikrát  szoktuk  haszn.ilrii.  A  Ijnn  &%  cf^/t :  •tnieho.  <mé»7.*   -  rérfi,  férj,  a  £0r- 
mczs*  -  widder. 

••)  Hogy  a  bolgárok  tOrfikrik  voltak-e:  az  kontnts««n)   filyan   buanyos,  mint 
ipieli.  A  nyelvnkliAl    Tenmaradt.  s  eddig   meg  nem    rejted    szóli  fvnUisz^ndleg 
iiwvcki.    w  diloM.    tvirfíw,    flokhsr.    Mgor,    iwtíím.    i,vr<(«ía/pwi.    ttikucsetem. 
:htem.  tokhalulom.  rikhtuitt,    lyinekii.  gotfűetti.    ftsomor,    aUrw.  tutom  (L 
lek  Gescb.  Balg.  127.')  egy  kissé  a  csiiv.tiíokra  iBegi>rl  és  a  tOr<>ks6tzrp  idokhsz, 
,  ver?-,  altem-,  alulonij.  egy  kissé  a  tiioiiKolKtgra  (dilom  «s  az  -wi  végzel)  s 
tk£  ngoreigra  (—  niAletii,   dokhsMt,  lekucs  — )  emlókezlcltiefc.    fele    részük 
•emmiféle  fTilvehetó  analógiára  seni.  Ép  a^.cVrt  iukálih  a  s;^kylha  nvelvre  gon- 
tünk.  tekintve,  liugy  egyna  H/jiniok  megjelőtésc  itia)!;áhan  a?,  akkádban  is  löbli- 
Inóval  lürlént,  s  C7.cklül  ismét  kö|ii^lbí)^nek  az  ismert  iirolomíd  számnevek.  Ua 
RZt  is  számba  veszszük.  bogy  iiz  lirmtíny  források  szerint  egyes  bolgár  tftrzsek 
A  Kr.  e.   axizadoklian  is  n  Vulgamenti    pnazlaségon    laklak  il.  Edebpaober  A. 
isését  az  OifunduroktóX):  az  ó-bolgárukat  egyeldre  olyan  szkyűia-fóle  uópnek 
[ftk  fö).  mely  a  bunti  korszak  iilán  egy  Imnn-dynaMin  alatt  kczfletl  jelentékeny 
|-Já1&zani,  s  a  nép  magvát  képezd  szkyiba-e lenieken  kívül  hunnokat.  volgai 
fínnugorokat,  &<ít  az  onngnr-liolg/trok  vítgy  bolgárok  cs  nniigundiirok  kirá- 
nevezeti  KtivrAt  idejétiSl  jOforinán  egúsz  ii  boijToglalásig  magyar  elemeket  is 
Itolt  magiUinn.    Ha   ezek    k5zt   most  már  a  magyarok  a  bolgár   nevel  valami 
10  aRörnik  fogtak  íel.  akármi    volí  is  a  név  értelme :    nligba  a  modern    nyelv- 
mrtduzerével  vették  etcmr.éá  alá,  hanem  egyszeriieü  a  sajAl  nyeWnk  sze- 
lezlék.  s  a  «boIgár*-ból    lelt   a    'iiol-eniber*   jelentéail    «bular»,    "belar*. 
it  pl.  abalvanas  években  a  magyar  nép  Garibaldi    uevét  Gah    Bandinak  kép- 
s  egyáltalában  nem  gondolt  valami  ó-oémet  szúgyökérre 
***)  A  crarn^Krokat  az  onogiirokkal  és  sznbirokka!  egyQlt  emiitik  a  byzantiak, 
olyan  néptörzsei    melyet  a  lurkók  el/íl  menekülik    uárok  és  kbnnnnk  (avarok) 
tak  elóbln  lakhelyilkríil.  A  sznbirok  a  V"1g»  tnrkolattól  délnyiigotra  esrt  puszta- 
szorultak. lőlUk  fietiig  i^»zakra  laklnk  az  on<)gurok.  s  igy  a  azaragurok  rilldjél 
161  a  Kftzép-Volga  ésíaki  területén  kell  keresnünk.  E  népeket  Theophylaktus 
\i\x  íHistonaruiii  Lib    VIL  Cap  8,  Bonn.  1834.  284.  l,"!  oaía^i'M  nai  oOvvoirfoüvoí 
:poi.  oö'/vnot  \t  rpöc  Toiitoic  'ÍTipii  ?frvf).  Világos,  bügy  a  senr-aseU    név  otó- 
^'nonym  «  sttivn-gur  véjjsö  tngjtival.  A  sseU  nnaingiújnt  iiein  isTnerem.  csak 
il  tndok,  bogy  a  ber-titl,  hnr'eil  'egy  bolg/tr  törzs)  nevében  színién  megvan  ez 
Eléfürdul  áronban  a  96*)  körfll  élt  Józsí^f  kozár  király  levelében  az  adözó 
fcöst  "így  cseniiíir   nevŰ   (1-  dr.  Kobn  S.  Héber  ktUforrdsok.  Bpesl,   1Ö81- 


NACV    GÉZA. 


liog>'  pedig  a  magyar  név  madsgar  váIlo?Jitában  is  ezen  •euil*cr«-i 
jelentő  ^nr,  kíutrrn  szót  kell  keresnünk  s  nem  iráshibAl,  bizonyítják  a 
következők:  1.  Nemcsak  Ibn  Daszla.  s  u  vele  közös  forrást  lui-szttíUfr| 
arab  iríik  nevezik  ezen  a  néven  a  maiíyarokat,  hanem  .Inkut  -^  - 
Alcffpólfiin  süjiit  maga  l)e.sz(^lL  a  hunkár  kiraJy  országából  vali< 
oyelvU  moülimokkal :  továbbá  a  franczia  Hubrnquiö  és  Plán  Carpítü. 
kik  szerinl  ^a  [wiseatir  ey  iingarok  nyelve  ujjvanaz",  s  «u  hasí^anJok 
régi  ungurok  •  2  Eouek  a  névalaknak  a  létezei*ét  bizíinyiija  a  rnn  iü 
meglevő  baskír  név ;  a  baskírok  törökök,  de  nevük  egyszerűen  a  lua- 
gyanik  «matJsgar»,  *badsgar>  nevéből  szilrmazolt.  b  kor:iutj?em  tekin!- 
hetö  különíill)*).  a  magyarrnl  semmi  összefütígesben  nem  levó  névnek. 
Nem  pedig  azért,  mert  a  legrégibb  t.  i.  az  arab  emlékek,  úgyszintén  & 
XIII.  század  közepén  a  Volga  vidéJcén  járt  Rubmqnis  í^s  |-*Ian  Carpioi 
egyúllalában  nem  tudnak  es?y  a  nia^yarlól  különbözu  baskir  n/  " 
keltöt  mindig  egynek  veszik,  a  Uaskardiát  a  lalur  hódítás  elölt 
földnek.  Na(^'-Magyarc»rszMgnak  tekintették,  a  melynek  lakosai  n  pannónii 
magyar  JuUanus  ottjárlakor  «Ungaricum  idiómát*  beszéllek,  nit": 
beszédjét  s  ö  is  ezeket.*)  Üe  azt  is  megtudjuk  Julianiistól.  boj;.  ...-. 
időben  a  < talárok >  azon  a  vidéken  mar  elhatalmasodtak;  az  ottáld 
magyarok  szövetkeztek  velük,**)  s  idök  folytával  aztán  egészen  eltfltridí 


.19.  n.  a  mely  alftLI  kétaégkivQl  a  caeremisKek  értendők.  Nem  konstali-tbató  oifVlft 

hogy  a  népváoiiorláskori  szaragtirok  va^y  szarszellfk^  s  ft  későbbi  c^'    ■ 

cseremiszek  meimyiben  fUt^gDek  Osszc  egymással:    inindAmelIeU  fnltli 

arra  mutat,  hogy  a  két  nép  eg^'nek  lekintendfi.  Rz  esmlheu  szara-gur  lukk  kbarta 

ember),  szárazéit,  czcr-misz  (linn-eszt :  mioho.  mész  -  férfi,  fégi  a  m.  Ezar>-  v/ir 

ezer-ember. 

f  fíiituQurnnk  vagy  biUornak  egy  a  bunn    birodalam    felbomlása    n 
tönt  kdetciirópoi  kisebb  *hmin»  t^Tzset  neveztek.  A  Kí>z6p-\'oigiUói  ósznki  a 
mentéit  ma  a  votjákokat  lal.iljuk.  a  kik  udmurtnak      iid-einhcriiek,  rjutkai 
nek  nevezik  magukat.  Ogyaiiez  a  jelentése  az  orosz  vutják    névnek  ia.    Taláa 
kell  érteni  a  uépvándorláskori    hitlugur   törzs  alatt;  ez  csettien   bilíu-gnr. 
ud-fHurt.  vol-jfik  a.  m.  bttt-,  ud-  vagy  vnt-ember.  Hogy  a  :; (írjén- votjAk  eJcmaA 
népvándorlás  folyamn  alatt  része  volt  n  volga-donmcnti    poazlasi^^  nemzeti 
képződésében  :  arra  már  az  Ethn  múltkuri  számában  a  jász  névnél  r.v 
vall  kQlünlwn  a  nyugoli  (tehát  a  Ma|!yiir'>rsr..í;íl».'\  szállingózott  3  a  bt i 
zQrjéafélc  elemekkel  keveri)  bcFssenyű  törzsek  AviMj^ar  neve  is,  nielyeL  Hunfalvy 

kam-garti^k  az&z   kámai   embernek   magyarázhatunk,  a  a  zűrjének  és  p' '^■'^ 

hastmértelniQ  komí-jaaz.    komi-mart.  komi-vojtír   neve  s^TionymJának  rel 

•)  Fr  Hipnrdi  öe  fncin  l'ngnriae  Mnynn«.  Kndiiolier !  Rtr.  íbin^  ■ 
852.)  •Diligc'iitissiine  audiebant,  quia  omninu  Itabebnnt  Cngaricum  > 
intelligcbaiit  eum  et  ípse  eos.» 

**)  iticns  Tartarorum  vicina  est  eis.  S«d  iidem    Tíirtori    commiUcntea 
ei8,  noD  poterant  ia  bello  cos  deuíncere,  imo  in  primo  prelio  ikuicli  snnt 


4H8 


BTHKOUIOIA   ÉS   NTELVÉSZET 


MtÜfc.  Cííak  a  név,  nemzeti  nevűnknek  nyilvAn  a  ssiomszéd  liotgárok 
relvtilien  <ílöúllt  válloznta*)  tiiiiia«U  fenn,  rnHyel  a  lui^íkurd  fíJldíín 
ftcn^zúllt  tatárok  ép  ugy  átvettek,  mint  a  nagyholgároríízagiak  tkai^niak) 

•  bolgiir.  s  n  rekelelenpermolléki  ofíhnz-törökök  ft  -lumn'.  •klum* 
5veL  Ue  a  bagyoraany  raegöriiste  emlékét  a  l)a::íkiriai  magyapsáu  és 
ttárság  ö3s7.eveff)'uIésénok;  a  kéiírthbi  trtrSik  írVik,  Ahulghazi.  Hasidixlrlin 

ugy  tndjdk,  hogy  a  inaskarok  és  baskírok  közös  erudelílok**) 

Min(lebböl  pedig  kitetszik.  Iiogy    a   ki    a   nópnevoket    meg   akaija 
tani:  annak  a  hangUinun  klvQl  rnas  egyéb  tényezőkkel  is  .szúniulnl  kell. 

ki  ignorálja  ezeket,  az  lehet  kitűnő  nyelvész;  de  a  primitív  ember 
^nd(iIkoz;i^m(j<!j;jitak  .<  a  kornplikáll  elhnikus  alakulások  Jelenségeinek 
sacyiiríizatiit  luü^yja  másoknak. 

V. 

Kevés  hely  állvan  rendelkezéfemre  az  EUin.  ezen  flsszevoni  kellős 
Izeiében:  Balassa  inejyegyzéííeire  raak  röviden  válaszolhatok,  s  a  nél- 
il,  hogy  a  réiízletekbe  boesútknzníim,  c-siipjín  azori  klilönbséget  akarom 
Mifliitf'tni,  mely  a  szH'Hifek   nyelvének    vízsgíilalánát    az   etlmologikus 
nyelvészeli  álláspontot  már  a  kiindulásnál  elválasztja  egymástól.  R  a 
tkelyek  nyelvéi,  s  általában  a  magyar  nyelvjárásokat  veszi  ugy.  a  hogy 
3k  az  idők  folyamán  a  legkíilönbözöbb   tényezők   hatása   alatt   kifej- 
itek, p  ezen  az  alapon    oszlályíizza :  én  —  a  mennyire  tudom  —  a 
3j>c»rl(>sitásnAl,  a  melyben  a  gmealogihus  szempont  volt  az  irányadó, 
azon  kíiliinbségeknl  nem  vettem    llgyf-lembe.    a  melyek  egyszerűen 
százados  kölufi  fejlfíde.s   kínetkezlében   pusztán   physiologiai    okokból 
Jetkeztek;  sem  azokat,  melyek  kél  vagy  több  eltérő  nyelvjiíráson  l)eszélö 
emek  ősszevesvüléíe  folytán  az  eredeti  dialeklusi  sajálságokat  módosí- 
Mtiik:  sem  pedig  azokat,  melyeket  nem  magyar  nyelvű  népek,  törokuk 
jnok),  szlávok,   németek,   oláhok    beolvadása    lejleszteU   ki.   Mindezek 
fagyon  fontosak  agyán  a  mai  dialektikus  viszonyok  megértésére  nézve  s 
itúsuk  eredménye  a  nyelvjárások  mai  állapota  szerinti  osztályozásnak 
gtségkivül  az  alapjai  képezi:    de  annál  a  kérdésnél,   hogy  a  székelyek 


de  ipsúii  Hún  ainlcoa  el  socios  elegerunt,  ilaque  sunul  lunct)  XV  rfignauasUuerunt 
aninf>*    Uo. 

*.  Az  m— ft  í-aerére  nézve  a  volgai  nyelvből  felhozhaló  a  .l/o/iameíí-7?oc/iiíieí. 
iMait'fteserniin  ibösz'JrnHfny)  vülto^^l ;  si  j,  Qy~ds  vállozáut  tanúsítja  epy 
H-ki,  Bolgnri  romjai  közt  latált  folinit  keltezése,  a  <dsiti  jnsz»  =  hétszáz,  (bili  - 
,-lttL  jeli.  jiü    (Archív  fUr  Anthr.  XVIII.  1888.  a%.) 

••)  Vámbéry  A.  A  török  [aj.  3.  1.  Hogy  a  boskir  vegyDiék  níp.  L  u.  0.613. 1. 

■tay 


uyelve  ezelőtt  legkÍBehb  számítással  is  nyolctuzás  eítaíeiteiŐvely  (^t 
legalfthb  is  száz  C-wel  a  Halotti  HeszéH  kora  olött  milélo  magyar  dialek- 
tusból fíylödötl  ki,  csakis  antiyiban  jöhetnek  számíUusba,  hojiv  pgyik- 
másik  nyelvjolenst^gről  konstatálhassuk,  mciinyibcri  tekinthető  alkalmasnak 
a  genealogikus  osztályozásra,  s  mennyilien  mellőzendő,  mint  későbbi  fej- 
lemén  y. 

Mellőzve  asíon  okokat,  a  melyeknél  fogva  a  székelyekel   elmugya- 
rosodolt  hiumoktiak  tartom,   nyeIvUk  —  mai  állapotában  —  köveiket 
alkatröszckliöl  áll:  1.  olyan  sajátsáí^'okbM.   melyek    az   cltamill    " 
dialekiusnak  képezlek  ajellemzü  vonásait:  2  olyanokból,  melyeke:  u._.: . 
nyelvük  határa  alatt    vittek  be  az  eltanult   tna^fvar   dialektusba,  s  (Lté* 
neknek    tekintendők   a    szórványosan    előforduló    palóczos    saj;i' 
3.  olyanokból,  melyek  egy  más  magyar  dialektussal,  az  erdélyi  n 
Sággal  való  k(í3tíl>|jí  érintkezésnek  az  ereílmOnyei,  i.  olyanokból,  i 
az  erdélyi  szlávok  és  oláhok,  továbbá  a  Moldva  felöl  l»eköltözött  t»esse- 
nyők  és  kunok  batilsa  alatt  fejlődtek  ki;  s  véRÖl  5.  olyanokból,  i.    '    ' 
minden  kuleö  Iterolyás  nélkül  csupán   csak  az  ezredéves  külön  i 
kOvelkezté1>eQ  álltak  elő. 

Egész  röviden  csak   annyit    kérdek    lialassától :   szamolt-e    mui'l- 
eüekkel?  Számoll-e  azzal  u  körülmétiynyeL  a  midőn  a  zártabb  ki^-''- "■' 
elmondja  a  különbséget  n  mai  székely  beszéd  és  a  mai  nyugoU  i 
közölt,  hogy  a  Halotti  Be.széd  idejében  olynn  kfliónbség  nera  létezett,  w 
csak  később  fejlődött  ki.  Pedig  a  székelyek  akkor  már  mai  haz;i    ' '  ' 
laklak,    (iondolt-e   arra,    hogy    ennélfogva   a   getiealot/ikus   oszí^ 
szempontjából  csakis  az  leliet  kérdés    tárgya:  vaijoa  az  összes  magyar 
dialektusokra  konslatálhatri-e.  hogy  eg>kor  általánosan  zártabb  ki* 
voltak,  s  a  mi  különbségei  látunk  ma  pl.  Erdélyben  a  záj'l  Iwszl'^  ;  . 
kely,  és  a  nyílt  kiejlésQ  küküllömenli   és   mezőségi   magyar   közt.  es 
különbs^j;    csak    ujabb    fejlemény?   Vagy    pedig  a  nyilt  kiejtés  f 
mái"  a  jelenlcgmel  egy  fokkal  zártabb    kiejtést   tanusllú    Halotti    i^^^- 
korában  isV  Tehát  nyeKjánlsaink   genealogikus  osztályozásánál  na 
is  fontos  megkülünbi'izletö  jelnek  veendő  fel.  Erre  vonatkozólag  egy 
adatol  hoztam  fel:  ahhoz  teiísék   szólni:   azon    fordul  meg  a  kér' 
másik  kérdtí5  aztán  uz,  hogy  azon  nyelvjátil:?okl»uu,  molyok  a  záit  ^i 
nyomait  egy  vagy  más  formában   megőrizték,  járulnak-e  a  xárt  kii 
léshez  más  olyan    kózi'ts    hangsíijátságok.  a  melyekkel   szemben 
kiejtésű  nyelvjárások  másnemű,  de  szintén  k^^zös  liansí^jaiíi'"  ' 
telnek  folV  Például  igaz-e  az,  hogy  a  zártabb  ki^jlé-^sel  ren^,' 
szokott  járni  a  közép  ?.  vjigy  ő  használata,  uz  ^-zés  és  a  szóközt 
szóvégi  l  beotviiszlása  az  előtte   levő  hangzóba,  ezzel  szemben  pe'u, 


i 


440 


BTHNOLOGIA    ÉS   NYELVÉSZET 


filtahb  kiejtésnél   uz  c-zOs.  ,  ,.,>  ->  tiz  l  meglartósa?   Ha  konstaUl]- 
lialó,  hog)-  a  nyelviáriisoknak  ugy  az  <'gyik,  niinl  a  másik  csoiMírljáhan 
vannak  ilyen  küsós  ^^ajálságok,  nielycJc   remlszerint  csak  az  egyikben 
'    Iliik  pIu    ükkor  njubb  ülapoi.  iiyerlíink  arni,  hogy  ii  niajívar  töfzsok 
;      '  kö/.ii  i'>  iíí^xeii  *íi(?mpkkol  vaJö  kí^voiedése  l'oiytun,    uKyszinlon  a 
szftzailok   nuinkilúa   alatl  elOAllt   nyclvjArasok   sokní^míl   alakubsából  a 
"(fikits  oszUilytíZitó  me<,'kíilíin|jfi/tetö  joleit  ruagunknak  levonbassuk. 
11  nielU^keri  aztán  ebbul  a  szeiiipontból,  hogy  a  kozös  alapból  való 
.'/.úa  konstatálható  jelein  kiviil  egyik  vü^y  mááik  cüoportt)an  kéaűbb 
mtiködó  tényezők  befolyása   niiPéie   klilönbHégeket   I'ejleszlett  ki,  s  hogy 
U2  a  naiív  terűiéi,  mely  u  Tíszúlút  a  I^ajtaig  lerjwl.  annyt  s/ázad  lefor- 
gása alatl  rae|jsónzte-e  egységei  dialektikus  jellf'ijivtmasat.  vagy  liogy  ma 
inár  három  különféle  s  egymástól  lényegesen  eliörö  nyelvjarú>;t  találunk 
rajta  ?    A    kérdés    mindig    az    manid :    genealogikus    tekintetben    egy- 
segednek vebetó-e  fel  ez  a  nyelvterülel  vagy  rseui  ?  S  ha  igen:  hasonló 
meíikülönbözletö  jelekt-t  lalálunk-e  a   székelységiiíl   is,   vagy  egy  más 
■   nyelvjárási   csoporthoz   kell   caatolnunk.   avagy    pedig   egészen 
Mi-nalló  helyet  fojílal-e  el?  Egy  músik  kérdés  pedig  az  lesz :  a  Tisizától 
nyngolra  lerjedö  nyelvliTÜlelpn  van-«  olyan  nyelvjárás,  melylyel  a  ítzékely 
j|be»tó(]  közelebbi  kapesolatba   lioztmtó  vhí^v  nínes?  Máií  szóval  ezen 
■    i  i-úlel  mai  dialektusai  IVÍI)I>   vitnasaikban    megvrtltak-e  már  akkor. 
[1  u  székelyek  elmagyarusodlak    vagy   c:sak   azután  fejlődlek  ki? 
Hát  erre  nézve  mondliun  egyet  s  mást  a  B.  által  kifogásolt  czíkk- 
rhen.  Mtin<itam  pl    íí/(.  hogy  a  Tiszától  nyngotra  esó  három    nyelvjárás 
|kÖKÜL  melyeket  e(/i/üUesen  neveztem  nyugoti  alapdialektusnak,  u  nyugoli 
aaékely  a  szevedvidéki    és  dravamellf^tki   <>-zö  c^oporllioz   csallakozik,  a 
iiáromsxéki  <fs  csiki  pedig  ahhoz,  melyei  B.  keleti   dunántáünak  nevez, 
l-  i.  az  íí-zö  csoporthoz.  Kllenhen  a  han^sajatságok  (s  nem  a  frazeolosfia) 
tekinteteben    meííiíülrinhÖzlPHem  a  di|ihlliongizáió   nyugoli   dmiánliilitól, 
ittelynek  területe  Sopron  es  V'asmegye,  és  Zalának  deli  része,  belefoglalva 
'  és  Hétfőt.  B.  pedig  e/ utóbbit  érlveazt  mondja  :  «asz(^keiyek 

^1^  ezt  a  nyugotil   szokták  egyezónek   tartani  .  .  .  ICz  az 

h  terület,  u  melyet  r^i  l>esenyÖ  telepitvénynek  tartanak.  S  ép  ezért 
^Itarjak  nyelvüket  is  a  székelyek  nyelvével  egyeztetni.  Ha  tehát  a  kél 
r>..,  1.  ;:,r-is  egyezését  akarjuk  kutatni,  csakis  e  terület  nyelvét  szabad 
állítanunk  a  székelyek  nyelvével.*  összehniionltlja  lehal  ezzel, 
hogy  bebizonyítja  velem  szemben.  «hogy  a  székelyeknek  és  az  ország 
nyugoti  szélén  lakó  maffynroknak  nyolviiirúsa  nem  efry fonna.* 
I  Mát  phhfz  nekem  semmi  .''zavam  sincs,  csak  *'gyszerÖen  megjegyzem 

nintik,  mint  a  tudományos   alapon  álló  nyelvészetnek  egy  általam 


4-U 


MÁItKI    SÁNDOR. 

eddig  nem  ismert  uJ  niótlszerél.  Mert  —  ugy  látszik  —  rám  fér,  hogf 
tanuljak:  Munkátjsi  és  Balassa  nagyon  a  fejemre  olvasta,  hogy  nyelrt. 
szetem  délibábos,  módszerem  lenge,  melynek  semmi  tudományos  ab^ 
nincs.  Mindamellett  némi  kételyeim  vannak,  hogy  ebben  a  csalhatatlan^- 
hanK,ján  kimondott  Ítéletben  nincs-e  egy  kis  része  a  felfogás  bízonnii 
egyoldalúságának,  s  ép  ezért  nem  is  merem  a  javulás  igérelével  fejeai 
be  jelen  czikkemet. 


Aradmegye  ezigányainak  történetéből. 

Dr.  Mfirki  Sdndortól. 

Arad.  illetőleg  a  beleolvadt  Zarúndmegyét  illeti  az  a  kétes  dicsös^ 
hogy  először  adott  állandó  lakást  a  ezigányoknak.  Oláh  Miklós,  a  XVL 
század  nagy   magyar   humanistája,  1530  tágján   bizonyos   undorral  síd 
róluk  ;  nem  nevezi  meg  ökel,  de  kélségtelenöl  rajok  vonatkoznak  szaval*) 
*Van  egy  falu  —  úgymond  —  a  Maros  és  Fehér-Körös   közt  Epdélyet 
kívül,  melynek  neve  Shmind.  Kzt  majdnem  csupa  sánták,  vakok,  béoák 
s  undok  nyomorékok  lakják,  kik  maguk  közé  ép  embert  be  sem  bocs*-" 
tanak,  hanem  éktelenségökkel  dicsekedve,  egész  külön  felekezetet  alkot- 
nak: moly.  hogy  a  maga  béna  épségében  megmaradjon,  a  szülők  csecse- 
mőiknek szemeit  világrajöttükkor  azonnal  kiváiják.  csontjaikat  s  tagjaikat 
kificzamítják.  s  hogy  necsak  testökre.  de  még  beszédökre  nézve  is  külöD- 
l)üzzenek  másoktól,  maguknak  tulajdon  nyelvet  koholtak,  melyet  egy»- 
egyedül  csak  Ök  értenek   meg.  s  melyet  a  vakok   nyelvének  nevezndL 
K  csodálatos  embereknek  oly  kiváltságaik  vannak,  melyek  őket  mindea, 
a  többi  maíiyarnál  szokásos  toher  alól    fölmentik  s  fölszabadítják,  hogj 
kolduló  éupkléfisel  kereshessék  élelmökot  országszerte  a  maguk  és  hozzá- 
tartozóik sziimái-a.  Az  embereknek  e  faja  rút.  gyalázatos  és  minden  kinzásn 
érdemes.  tiumI  az  emberi    természet    díszét  a  maga  rossz  cselekedetévd 
lealacsonyítja.  Fejedelmeink  s  mások,  nagyobíi  dolgokkal  foglalatoskodimj 
vagy  észce  .^em    vévén  ily  nagy   országban,    idáig   nem   üldözték   Oketj 
pedig  égetni  valók  az  emberi  nemnek  eme  gyalazatosságukrol  és  nyomorélH 
sagukról  ismert  tagjai.* 

Kddig  tart  a  l>enuitatás.  melyet  rokonszenvesnek  senki  sem  mond-. 
hat.  S  talán  nincs  is  elég  okom  rá.  hogy  Oláh  Miklós  szavait  egyeneaeBt 

*i  Ilunnraria  el  Alüa.  IípI.  Adparatus.  Íí3. 

i42 


AJtADMROYB  CXIOXnYAITIAK    TÖRTÉNETÉBŐL. 


sig^yokm  vonalkozlatoin.  Hiszen  fí  Hehfjlsem  neve/i  mej?  Okul,  ellüu- 
bftii,  szövegének  eRv  helye  szcrént,  szinle  magyarnknak  mon«\jn  e  simún- 
diakat,  kik  a  íöbbi  tnagynnidl  nzokáscxs  tcrlipk  alól  föl  vannak  mentve. 
Arra  1-!  gomJoitain,  liogy  liatlia  az  egykori  igriezok,  rei^enumdók  elfajult 
ivadékai  e  szörnyű  emberek.  Az  a  körülmény,  hogy  u  kolduló  éneJclés 
naiuk  erősen  dÍTatozott,  s  hoKT  lyriczverfte  nevű  főidet  innen  nem 
íekvö  vidéken.  Sámolykeszi  >a  mai  Somoske^zii  falu  lialürübau 
rneí?  ej^y  1429.  évi  oklevél.*)  némileg  jogot  adhatott  errt*  a  fitlte- 
Egy  ilyen  igriciét  név  szerénl  ís  ösmerünk  Simándról.  Ez  Moldovai 
rMíhály  doák.  ki  I552-l)en  éli,  s  mml  maga  mondja,  énekét  Moldvalmn, 
f  Kolozsvárit,  Simnndon,  Egcrl»en  es  Tokajion  szerzetté.  Vándornak  nevezte 
[jOnuuigál.  Néha  zöld  Tüvön  kívül  alig  evett  egyebet  Foltos.  síikázlnQ 
bábán  jilrl.  Ha  felhüták  is  Rgyszer-mflíwzor  úri  házakba,  rendesen  ebrúdon 

'  ' k  ki  onnan.  Ha  jól  fogadlíik.  eleitek.  itallAk,  han^m  ejteles  tegezbíil 

"rpiiiieUe  a  bort.  ílony    ]obban   megélhessen,  hol  kőmivesnck,  hol 

I*  tokásnak  adta  ki  magAt;  olykor  azonban  rozsda^s  karaját  is  tclkötőtte 

:t.  es  szereteti  volna  vitéznek  látszani.    Néha  kártyán  ját-szolla  el 

...:  iitít,  s  nihaját  zálogban  hagyta  a  csaplárosnál.    Koldulni    szégyell, 

l  inkább  a  hulladékot  szedte  föl  nagy  titokban,  hogy   életéi  lengeLheí?se. 

>k  id^én  azonban  olykor  vaknak   tetette  magát^  s  minden  hti?;nál 

iia/,-aitOSkndolt,**) 

i         Az  igricznek   ezen    íín vallomásában  is  lehet    bizonyítékot   keresni 
POláh    Miklós   leirüáához.    De    ha   nem   akarunk   elaljasodolt   regősökre, 
-kra  gondolni,  haiHMii  kissé  finomabb  gonoszli-vökre  és  szem- 
Kre.  niíL?  országokban.  Kurópa  szivében  is  találunk  példát,  hogy 
|risane.f2n,  éptestQ,  vité^  nemzet  közt  ell'éle  lermé.szel-  és  jogellenes  sz(>- 
k  alakultak.  Midőn  Svi'ypxban  a  \Uerwaldstfldti-tavon  a  V'itznauer- 
rs  a  lioohíluh    vizeii    levezető   paUk   lorkolatAiml   iíersaut  meg- 
ittam. Simánd  jntoll  eszembe.  IVdig  a  háttérben  levő  szép  hegység* 
enycerdöség,  a  tó  csillogó  vize  sehogy  sem  emlékeztet  az  allVddi 
falura.  Csmerete;*  azonl^an   ílei-sanntl  az  m  tórU^noli  adat.  hogy 
aban  ezen  egykor  független  faluba  gyiílt  ós.sze  az  ország  minden 
sivargója.  koldusa  és  lotvujar  hogy  úgynevezett  országgyűlést  ((iauner- 
lloli  tartson.   Három   napig   feliigyplel   nclkiil  ellek-íltak.   dorbézollak, 
a  negyedik  napon  azután  a  szélrózsa  minden  iranyálian  elszéledjenek. 
A  simándiaknak  kolduló-éneklésre   volt   szabadalmuk,  s  hogy   azt 
igénybe  vélték,  bizonyíi,ia  az  éneklés  e  nemének  országos  divaia, 
még  manap  sem  szíint  meg  teljesen. 

•)  Orss.  H,  Dl.  121)86. 

•*)  Stiiaay ;  HArom  hegedas-éoek.  SíAzadok,  1882..  H+— 37. 

'M3 


Fábián  (ii^bor  volt  ok  elstí,  ki  haUirozoUan  kimoodotta,*) 
Oláh  álUiI  etnlilelt  accolák  {6s  nem  ineolakj  Simánd  alatt  megtefe 
sálorotí  vzigdnyok  voHak:  s  \\o^y  az  n  kiválláAg,  nielyro  hivAlkoi 
az  leUeteit,  melyet  142;{.  ápril  23-iln  ZiigmonU  kimlytól  kaptak  váw 
Iftsra  ólb.  u  mDgyanírszi'igi  c^igilriyok.  Siniánd  a  közt'pkorliíin  mt^zdví 
voll.  hol  gyakran  tartoH  knzgyfileat  Zarándmegye;  váHárai  pedig  m^ 
újkor  plejón  í.«  liíre,-ek  voltak,  s  hajdúk  «3  löi-ökök  nt'm  > 
rá,  bügy  kiloszszftk  a  gazd;ig  ken^sUedökel.  Ily  helyen  jn 
a  czigánysagitak,  mely  a  le:ftnyoriiorílá.st  egeszeo  oapjaínkig  ipa 
azte  s  fentotnlített  leirásáÍKUi  kétsígtelcníü  őket  érti  Oláh  Miklós 

Hiszen  lodtoramiil.  omdraegyei  az  elaó  czigany  hegedűs  iá.i 
neve  fónmaradl.   Ez  Kiirmán   Döme   líppoí**)    heg^ydűs^   kiról 
Lantos  Sebestyén  ekként  emlékezik : 

•Sok  licgpdűs  vojtyon  Ul  Mü(íyan)T8;'.AgliaD, 

Kiinmin  P'-ineif  mól  jobb  oinrs  »  rárz  raódtjftn. 

Sukat  csélcsap  l)égnf>k  a  Lippa  váráb»n ; 

Azl  úliiljük  érte  esnék  nagy  garxlagsá^'^ba. 

Az  Cl  hegedűjét  rdhajtván  rdtignijii. 

Az  lllomdn  neki  csufsti^biiu  To^adju ; 

Minden  ajándékkal  öt  ineggardagltjo, 

A  foRadé8  hMsa  ölel  nagy  kódasságra.****) 

S  már  a  XVI,  században    akadtak   czigányok  Ara  ' 
a  liadiléren    is  kilünlck.   Ilyen   volt  külöuösen    Lippai  i- 
ha^jdukapilány.    kit    1606-bon    Bocskay    Utviln    fejedülem    kivéü 
'Lippai  Balázs  —  írja  az  egykorn  Istváitfy  Miklóst  —  Üppán  « 
sffillŐhtöl   származott,    és    sok    lalorsíig.    esküszegcs,    lopás    tís  aní 
lit^Iyrgezte  meg,  Nejét  iiiegfosztottiik  a  férje  hatalnmskíxlása  által 
zsákmánytól,  s  azoktól  az  aranylánczoklól.  melyeket  ostoba  és  hoí 
illő  módon  nyakán  hordott:   azután  pedig  régi,   aljas   állapotai 
tolták  viíjsza. 

Majd  egy  századon  tiíl,  semmi  említésre  méltó  dolgot  aem  halU 
az  aradi  czigányokról.  Azonban  alig  tíiniadt  fOl  aléll-'^ágábi^!  Anidfj 
megye,  ismt^l  etÖkt*rűlnek  Ök  is,  és  pedig  cÜfsöeétíGsen.  inert  in.'.r.-/.r..l 
azt  a  szinte  általánossá  lett  hitel,  hogy  Magyarországnak  Müi 
idejében  níég  nem  voltak  földmivelö  és  iparílzö  czigányaL  174y. 


•)  Aradmegye  leirá&a.  I.  158,  és  TársaJkod**.  18S8 ,  4fi.  s?.. 

••)  l.ippa  akkor  Aradmegye  lepnaayoltb  vAroea  volt.  Mnst  IV-inrsinei, 
réazén  reks7.ik.  A  XVI  században  sok  rácz  lakosa,  de  tiszta  inogyu , 
sága  volt. 

"•)  Tinödi:  Cronica.  (Kolouvár.  Ibhé.)  38.  1. 

t  Iliítl.  Hung,  'M.  könyr,  az  ítíüb.  évhez. 


már  panasxkndtiik  Aradmegye    rendéi,    hogy    Freytag  Kiinily 
gyalog^gi   exredes   és   amdi    víírjiaranfisnok.   ftgyeliftk   ki^zt  a 
okban  oIszí'iHun  lak«'>  c-ziiiútiyokU'íl  is  75  frl  iidól  sxed  he  íjvonkint, 
valamivel  keveAfthbel.  mint  az  aradi  asidókli'd.*)  A  lielylarli'»tanács 
decz  lO-dikén   me-ídmgyia  Arad  vúrmojíyétiok,  ho(nr  nz  1761.  évi 
L-C3C  értelmében  írassa  ttss^ce  h  terUletL^n  \M\  cüigányokat,  ^b  pedig 
a  kiJfili^nUVtsN,  hngv  a  ki  közíllíik    I7fi8  ji^niníí    vrRiMg   állandóan 
juem  ii?le[t!</.ik,  auaak  sülorú!  a  községi    bin^i   Ici-onlalja,   Öt   magftl 
9  eiCfelOre  iHíavUásra,  vag)*  ítiíIk   köxiniinkára  liasKnálja ;  nem 
ífind  en(rt*tlr)i,  Imjrv  a  t'/.igányok  és  ra.ikók  ine/.lelenül  jútjaTink  hanem 

Íi'kkrl  iri  H7.ii!tn'Uiin  rá  kell  szorítni  íikel.  hogy  a  vidék  népviseletéhez 
naxkodjannk ;  a  H/okáson  hosHzn  lepodökei  tilos  visehnök.  A  c«6h- 
K  lakosuk  voiiako(hi3  nélkül  l'oKadjilk  Ix'  tanulóknak  hármoly  iparra  a 
tony  Ky**r*»krkPl ;  a  vnjda.-ág  eltöröltetvén,  a  cziganyok  Ji  k<')7.áég- 
^nak  wigodelmesktfíljerifi'k ;  a  j^awl-uírtg  és  lóldmJvelé:'  ozoraira  nem 
íikséges  lovakat  június  végén  elkeli  venni  tőlük;  a  szöktíLt  katont'tkat 
^assa   ö-'í'ze  n  varnieiívr*.    a    kjirtyavi-tök,   kuru/Mük   sth.   írsuvargását 

fbllaa  hf   Kzt  u  vannt-jívi'   l7tiH  U-hr.  8-dikáti    tndmiiásiíl  vrtle.**) 
A  CKÍgánytfág  vctí/.edelme   annál   nagyobb  volt,  mert  a  lassüságtik 
annyiszor  korholt  niegyfi   umk    komolyan    hozzdlállak  a  paranca 
)h.t^tiasához.    Mar    17fí8.    mújua   20-dikan    (rilterjesztették  a  piSpAk 
—  ezií»i*inyok   összein^'^üt.***)  s   a   helytartótaridcsnak    176U.  fobr. 
tett  ujabb  sürgetésére  múroz.  3-án  azt  lelplhetlék,  hogy  a  czigftny- 
már  koriUdiati  H/iiíonían  eltUlnlt:lk  a  s;ítrak  hasznalttlülól,  s  hogy, 
tőle  lelt,  kíiriilhchil  olt/au  hiizdtskákut  rmvJl  c  nt'p,  ft  milyn- 
m  OS  oUiksúg  lakik,  f 

A  helylarlótan;li'á  ezzol  se»»  érte  be.  1772.  rndrnz  23-An  elren- 
hogy  a  czigányok  állapotúrrtl  mindt-n  ne;?:yedévlien  jelentést  kell 
Rli.  A  megye  jilnius  l-jén  kinyilvánította,  hogy  ö  a  maga  részéről  min- 
b  elkövetett  a  korábbi  retidelctck  véprehajlAsára.  Mivel  a  czigányok 
Kdán  kovíicjtok.  uyai*anta  a  szegény  nép  nem  csekély  hasznára, 
■tál  keresve  járnak  (ol  i^i  alá.  faluról  falura:  vatt  azonban  állandó 
tdsuk  ÍSf  Ai  miufhniknt^k  tnegvan  a  maga  külön  földesura. j\ 
januAr  25-en  a  megye  egyszer(i<Mi  lu(lf>riiilsul  VíHle  a  helylartó- 
■4ii;ik   1772.  dtr/    7-én    kilt    azítn  rrudelctiiL    hoav  a  kézraüvekkel 


•j  .^r.■ulclH'ayo  jí'f.'VtuK'iiiyvL',   1  /  ivi .   lóá.  I. 
►)  ti.  ti.  1768.  n.S7, 

1»»*)    IJ.    U.    Ií7.    S2. 

1 1  n.  o.  \im.  M).  sr. 
[ff  a  a  1773.  13(1.  ar- 


Kvyrdfitr*.   t. 


Uh 


«'! 


MÁnKI    SÁNDOR. 


vagy  zenével  hasznosan  nem  foglalkozó  czigányok  mesterségeket  ragy 
fbldmíveiést  tanuljanak,  s  lovakat  csak  a  munkáikhoz  és  igájukhoz  szük- 
séges számban  tarthassanak*)  Mikor  pecüg  1779.  okt.  14-én  a  hely- 
tartótanács ismét  eli'endelte  a  czigányok  összeírását,  Arad  rendéi  1780. 
január  3l-én  ez  alól  azon  okból  kértek  íölmentést,  hogy  királyi  rendelet 
értelmében  a  czigányok  a  valódi  jol)bágyok  és  fóldmívesek  közé  tar- 
toznak, s  hogy  e  nép  iiemoj>ak  szokásait  kényszerült  megváltoztatni, 
lianem  czigány  nevét  is  elveszítette.**) 

Az  aradmegyei  czigányok  ellen  sohasem  emellek  lényegesebb  vádat. 
Nem  emlékszem,  hogy  a  megyei  jegyzökruiy vekben  nyoma  volna  vala- 
mely czigány  elitéi  telesének.  Kihágásokat  inkább  a  jövevények  követtek 
el.  1782.  májns  KJ-án  a  helytartótanács  (3339.  sz.  a.)  komolyan  figyel- 
meztette a  megyét,  hogy  Krdélyböl  néhány  czigánycsapat  kivándorolváo, 
több  megyében,  igy  Aradban  is.  törvényes  útlevél  nélkül  barangol.  Az 
ilyeneket  el  kell  fogni,  kivallatni,  s  ha  egyéb  bfinük  nincs,  hazatolon- 
czolni.  Útlevelet  azonl>an  i^emmi  esel  re  se  adjanak  nekik.***) 

Még  egyszer  szőnyegre  került  ez  az  ügy  ugyanazon  1782.  évnov. 
13-án,  midőn  fontolóra  vették  a  lielytartólanácsnak  okt.  21-én  (^7510.  sz.a.) 
tett  azon  kérdé.sét,  miként  kni-látothatuák.  kivált  hegyes  vidékeken  a 
czigányoknak  a  közimségro  nézve  ártalmas  kóborlásait  ?  A  meg^'e  azt 
váia.-=zoila.  hogy  a  czigáiiyokat  e  megyeijén  idején  megszabályozták,  s 
nemcsak  kevés  |)ana^z  nn-iül  löl  eilciiök,  sőt  dicséretet  i.s  érdemeinek, 
mivfi  kovácstncsterségi'tkkci  sok  liasziint  hajtanak  a  műveletlen  oláh  nép 
falvaiban,  s  a  nieliett  adóznak  é-  a  joi»l)ágyi  terheket  is  viselik:  Iiogv 
azonban  az  l''rilélyl)ői  jövó  kits/a  iiép  meg  ne  rontsa,  a  megye  ugí 
intézkedetl.  lingy  az  ily<'s  k6l»or  czigányokat.  a  mint  a  megyébe  érkez- 
nek, ríigti'ín  visszakergessék  oda.  a   iionnan   jíittek.  f 

17S3.  decz.  í'-én  a  megyének  mar  kezei  közt  volt  a  helytartótanács 
nov.  9-én  (9^17.  sz.  a.)  kiadott  rendelete,  melylyel  a  czigányok  üg\'ét 
szaítaiyozó  és  n\)  [lonttioi  álló  paranesot  megküldte,  ft  A  mint  azoniiao 
láttuk.  11.  .lózsef  ezen  rendelete  előtt  ni;ir  legalább  is  15  evvel  foglal- 
koztak allandit  rncgtele[M'drst  kivánó  innnkiikkal  az  aradi  (czigányok.  ? 
több  mint  egy  éviized  ota  éltek  Jubbai;yi»k  gyanánt  különbiizö  földesurak 
telktiin.  l'l  nV-zlicn  teluií  nu'gelözlék  lirieg-  es  Szalniiir  várme.iiyel.  valn- 
mint  (iyúi-  vin-osat  is.  Imi  csak  .lózscf   nralkodjisának    második    eszteu- 

-  I:    o.    I77H.    IH.  ^y.. 
=^  ■ )   1'.  (1.   ITHO.    iO.   sz. 
■^^")  V.  ').   \7H-2.  2i;.  fi/.. 
■',-  I'.  o.  1782.  Í'J.  ^?_..   ;í;7.  I. 
■;■■:■  l".  n.   17s:í.  (lerz.  U.   12.  r^y.. 

tíii 


ARADMEGYF.    CZKiÁNVAINAK    TÍ^HTÉNKTÉBr»L. 


jóhen  adták  fejőket  föMinivelésrc,  ehljeli  ellmtározáíuk  miatt  mégis  Őket 
•tolták  Magyarország  iegcsodáliitoaubb  (!zi}.'ányuinak.  E  (ii(!.'íőség  —  az 
digiek  szerint  —  az  aradiakai  illeti. 

Mindazáltal  a  lócsiszárkodás  nem  keveset  rontott  a  cziganyok  j(i 
-nevén.  Alig  határozta  el  1784-.  január  2ö-án  Biharvármegye,  hogy  az 
teritietén  czigány  nem  tarthat  lovat,  mároz.  l7-én  Aradrnegye  is  meg- 
otta,  hogy  aradi  (;zigányok  lovakkal  mehessenek  át  Uihai'ba,*)  Az  ez 
Ijen  kelt  kimutatás  szerint  különben  403  czigányrajkó  élt  Arad- 
igyéhen,  s  a  dádék  kíizö!  nem  kevesehh.  mint  91  mnssikKS  akadt, 
y,  hogy  a  helytartótanács  1784.  jiiiius  2(i-án  (16934.  sz.  a.)  el  is  ren- 
Ite  e  szám  megszorítását  s  azt,  hogy  az  aradi  járásban  házon  kívül 
rlalkozó  6  kézműves  czigányt  a  rendes  ii)arosok  kí'tzé  igtassa  he  a 
ígye,  mit  ez  aiig.  9-én  teljesített  is.**) 

Söt  az  emberszeretetet  is  kiteijesztették  rajok. 

Midőn  1787.  ápr.  10-én  (13208.  sz.  íi)  a  helytartótanács  azt  kér- 
zte.  gondoskod  lak-e  minden  (ízigány  árváról,  —  május  8-án  az  önérzet 
y  nemével  felelhették,  hogy  itt  már  e  parancs  vétele  előtt  gondos- 
dlak  róluk,  s  hogy  ugy  tekintik  okot,  ttiint  más  nemzetiségueket ;  a 
.nden  keresetforrás  nélkül  valókat  a  megye  sáJát  pénztárából  segíti.***) 
ígiCyűU  a  baj  a  következő  évben  a  hálíoru  elöl  a  török  földről  be(">zönlö 
igányokkal.  A  helytartótanács  17H8.  jrdiu.s  1-én  (25780.  sz.  a.)  meg- 
gyta,  hogy  ezeket  a  közbiztnnságra  veszélytelen  niítdon  helyezzék  el 
megyében,  számukra  az  éloieuikeresést  uiinden  módon  megkönnyítsék, 
izokra,  kiket  esetleg  már  korábban  a  török  ITtldre  tdlonczoltak,  kiválóan 
yeljenek.  t 

Ez  volt  a  XVIII.  században  az  utolsó  nagyobb  czigány karaván, 
ily  Aradmegyébe  vándorolt,  fji  csak  annak  bizonyítására  vállalkoztam, 
gy  az  el.ső  állandó  czigánytíilepekct  Aradban  kell  keresni;  s  ha 
nándra,  mint  e  nemben  eli^orc.  annyi  ok  mollotl  sem  akarna  is  reflek- 
ni  valaki,  azt,  hogy  Aradmcgyél)en  uiár  11.  József  előtt  voltak  állan- 
\n  megtelepedett  czigány« ik.  kétségtcloniié  (ették  a  megye  jegyző- 
lyveinek  adatai. 

*;  ü.  o.  1784.  228.  sz. 

**■!  U.  o.  43fi.  sz. 

***)  JournnJ  für  das  Cumilal  Arnd.  1787.  7í)l.  sz. 

t  Geslions-ProlokoU  dos  Arador  Koiiiitals.   1788.  223«.  sz. 


4t7  ao» 


Népélet  és  népszokások  Baranyamegyében. 

KOzli:  KOÍse  Isit^n. 

Az  ethnographia  törgvai  oly  nagy  szümraal   vannak,  és  oly  sok- 
félék, hoííy  a  innuliinuiyoziii  é.«  vixsgnli'idni  nknró  ninr?  szoro?  í   ' 
közé  fizortlva.  Ónként  gazikg  iinynti  kimllkozik  neki.   melyhől  .-/. 
vdlnfizIhatJH  ki  n  neki  Icjíínkálib  teiszöl.  Nom  kis  foutoiísiigii  iloín, 
hau  annak  klvákiszlAsa,  liogy  viz5gíiló(lasiinkl)an  mire  terjeí'/kfvijimicta. 
meri  hojry  e  gazflag  anyagot  niintlen  irányfum  felAleljiik.  arról    "      " 
lehel-  K  kivála-szfásnal  niimieiiosíílre  sok  kürülinény   van  olyan, 
figyelmeu   kívül   hag\-ní  ^^mmí  ecetre  «pm   szabad.   Ezen    körOlniCiny^ 
kőzü!  a  leRlbnlíHahhak:  I.  a  lanulmanyozó  e^y^íni  hajlamai;  2,  a  h«lji 
körülmények. 

A  ea7.dag  anyag  az  ö  r^okféles^ygéTel  még  axon  esetben  sem  vül 
atkalmu;<  0.ssKess<"!(ibeni  taniiln)!inyozásrü  í-s  vÍZ!<i?:ih'Mla.sra,  lm  moi 
t*zt  me«ongodnr  i^.  Ki  kell  léhát  a  H)kré]e  anyaghói  vtilasztuní  u.,. 
hajlamainknak  leíiink:Uih  nicfifelel.   mert  aj;  t-lletikíízö   lermeszeíQ  ronn- 
kánál  éH  vi/.Hgúló(tá«ná1  nincs  fóraszltsbh,  s  e  melleit  htís^onlHbinalili. 

Miliőik  fonlíiH  .>^2<:ímiioiil  .1  mejíVMlfiPzti'tsnál  a  helyi  k'"trnliíi(^h 
leinhe   vélnie,   mely    ki'riilmmy   lej^inkAhb  azokmil  jön  fitfirUMji 
TÍZfigá](^(lá5aikban  csak  egy  bizonyos  BZfik  kí^r  vizsgálatára  vannak  sso^ 
rítvn.  Könnyen  hHálhatjuk  ezen  körölmíMiv  fontorísáKi'tL,  ha  ii. 
iizt,  hogy  a  gazdag  anyagból  mindeneseire  Wbh  van  olyan.  .i.. 
mainknak  nxgf'elel,    azonban    melyeknek   tanulmanyfizása  íVs  ví. 
lebelö«eíenek  nagysága  hehi  körülményeink  kövctkezlében  igen  kíinn- 
Imízö  ratrtékn. 

K  kel  fükörftlnií^nyt.  l  i.  a  hajlamot  és  helyi  körQhm^nyl  mindűK 
eselre  Össze  kell  egyeztetni  egjtndíísal.  Nagy  szerencse,  )ia  ezen  kOl  H 
kijrülmény  már  a  véletlen  által  rt??zhaniízásban  vaa 

Nem  annyim  a  véleüen,  mint  mkább  a  k«l  fököríüménvne^  ~  -i 
magam  által  való  összeegyeztetése    folytán  én  leginkább  a  mip« 
népszoká^snkal  tanulmányoztam.    Kis  gyennekségemtöl  máig.  \i^\ 
folytonosan  a  nép  közt  í^lve  —  részt  viHv  annak  mindenféle  ^'  ':■ 
alkalriKim  volt  a  népélet  kíiiönhözö  kürftlmenyeihrtl  keletkéz- 
.sokat  tanulmányozni  vagy  jobban  mondva  feUeg\'eznL 

Ily  feljegyzései  in  vannak  mindenekelőtt  az  tMet  kél  '   ; 
vflgy  johhan  mondva  az  ej:ek  állal  keletkezeti  ticjLszoká^- 
telésrűl  és  temetésről.  Ilyen  íeljegyxéí<ek   továbbá  azok,   melyek  a  lab^'^ 
dalomra  és  lakodalmi  szokásokra  vonatkoznak.  Vnnnnk  i'eljegyzt 


iix 


Igyobb  vgyhózi  ós  világi  önnepek    rolylán   kei^Ütezell    nípszokAsokról. 
^égttl  vannak  fetJegyzOseim  a  népeletnpk  küli>niiözö  alkítlinakkor  lorlénö 
filvánulüsárúi,  tó  az  ezek  Állal  k<;lelJcezeU  népszífkásukráL 

PeUftgyzéspim  kidolgozasáníil  é^s  közlésent^'l  a  helyes,  világos  és  figy- 
rfl  elöu^lópoti  kívül  füleg  u  lörléueli  Im^^egre  és  a  részesemén yck  elö- 
lásanal  az  időrendi  sorrendre  ügyellem.  s  ezeket   egész   végig   folyto- 
kosan  fisvfíU'innifl  lartoUam. 

.It'Icii  alkalomnial  a  lakitdalmt  szokilsok  leirúsál  és  a  lakodaloim^a 
unatkozó  feljegyzéseimet  köülüm,  mely  fejjegy^zésekröl  meg  kelt  jegyez- 
em azt.  Iiogy  mÍD<]e^'yik  több  liasonló  közül  van  és  lalim  nem  mindig 
löKSíífírenttséííehberi  kiv;*Ia«ztva.  A  különböző  változatok  igen  sok  helyet 
^glaitak  volna  cl. 

A  feljegyzések  mindenfilt  azon  réstzeseroény  után  vannak,  melyre 
snatkoznak.  CzéI^^'/í;•^Uilllnl:'k  UUlam  az  ily  berendezési,  mint  azt,  hogy 
jlObb  elniundanám  ogyniá.sután  az  esemcnyekol.  ,s  csak  itlánnok  k<tzöl- 
szinlőn  egymAfutíin  a  feljegyzéaekel,  melyek  közt  néha  semmiféle 
>konHág  ninea. 


Az  elji'í/ysés  é^  iakodohm. 

Mellőzve  mindazon  o-seinünyeJt  elsoroliisíkl  cs  leirúsiil.  rnelvek  mind- 
3dig  törtéimek,  m\)i  végre  lejíény  és  le^'my  cgyiiuUsL'nak  inondlmOa 
oagát,  mint  a  mely  események  nem  ír  oly  különlegenek  az  egye^  vidé- 
JEeken,  h  így  nem  in  szíimlthalók  a  népszokú-:<.ik    nyilvániilúsai  köze  - 

kezdem  leirásonial,  a  hol  a  tula.idonkí'perii  népsz(»kások  tiyilvánulasai 
Bzdödnek.  Kzeu  pont  a  leány  megkéré-se. 

("ínnepi^lyes  alkalom  ez,  s  ép  ezért  a  leljeüítése  is  ünnepolyeaen 
végbe.  A  legény  kiviilaszlja  egy  éltes  rokonát  ki  tisztosíégeseu 
ilÖllAzve  vasíirnap  délután  elmegy  a  leAnyoa  házhoz,  hogy  megbizatápiit 
üíbía  Hitka.  és  csak  azon  ejíelben,  Jia  a  legénynek  néuii  kételkedésw 
jlniinak  a  felöl,  hogy  megkapja-o  mAlkájiit,  szoktill  megtörténni  az, 
ijgy  II  legény  maga  megy  el  a  leányt  niogki-rni. 

Ha   nem  személyesen   teljesíti  a  legény  a  mejgkéré-st,  igen  kevés 
[>lga  van  a  kérőnek. 

Kikosarazás  a   népnél  a  legnagyobb   ritkaságok   közé  tartozik.  A 
iny  réüzúröl  nem  fonJnlhalnak  elÖ,  mert  a  legény  nem  kér  meg  addig 
lyt,  mig  nem  tudja,  hogy  ez  öl  szereü-e?  De  nem  fordulnak  itt  elÖ 
a?sarazáií<>k  a  wcülök  reszérfll  sem.  Mejíronlolja  és  ;i  rendelkezésre  álló 
>k  eazküzzel  kipuhatolja  azt  a  legény,  hogy  vájjon  oda  «djíik-e  a  szülök 
lyukat  vagy  nem?  Nem  rohan  vakon  a  loánykérésnek.  de  ha  mégis 


Kf)TSF.    rsTVAN. 

kosarat  kap.  ezt  ritkán  tudja  flviselni:  míg  olt.  liol  a  kikosarazás  gyakor 
eset.  fel  sem  veszik. 

A  kéríí  leliát  ugyszí'ilván  biztosan  tiidja.  hogy  kérése  leljesíttetik 
csupán  forniiiPájí  ax.  uiil  neki  tenni  kell.  Hosí^zas  beszélgetés  és  boroz 
gatáö  után  mija  tudtul  v(;gre  ünnepélyesen  ezélját,  s  kap  rá  színtől] 
iinnepélyes  lelelelet.  a  mi  rendcí^eu  abból  áll,  hogy  jöjjön  el  egy  hé 
múlva,  majd  addig  mí'ggon(b>ljáfc  a  dolgot. 

Ne  biiívjiik  azt.  hogy  t;  hét  csakugyan  a  meggondolásra  Taló.  E 
van  az  már  rég  határozva  atya  és  leány  részéről,  hogy  kié  legyen,  di 
szükség  van  ezíín    halasztásra    már  az  ünnepélyesség   szemfH^ntjából  is 

A  válasz  a  hét  végifvel  rendesen  igenlő.  Már  fennebb  mondám,  hog^ 
visszauinsíló  nem  szokott  Irnni.  mert  ekkor  a  legény  nem  kérette  voliu 
meg  niátkájjit.  vagy  pedig  az  atya  adta  volna  valahogy  keriilő  ulakor 
tudtára,  hogy  ne  tegye,  mert  ugy  is  liasztalan. 

A  kérési,  vagy  jobbati  mondva  a  választ  követő  szombaton  lartjál 
meg  a  foylftJiifit  (eljegyzés).  Délután  (>ssz(\gyülnek  a  leány  és  legem 
közelebbi  rokonai  a  leányos  háznál,  s  inm^t  mennek  estefelé  a  paphoz 
hogy  az  inkábl)  egyházi,  mint  népszokás!  teljesítsék.  A  paptól  hazajőve 
cseréli  ki  ii  Ifgény  és  lány  a  jegykendőt,  s  ckkítr  beszélik  meg.  hogy 
mit  fog  a  vőlegény  menyasszonyának  az  eski'ivőre  venni.  Ezek  elvég- 
zése ut:'m  ki'ivetkezik  a  vacsora    cs  a  mjisnap  i*eggelig    tartó    mulatság. 

K  mulatságnak  legénleke^cbli  rc.sze  a  r^ókpihiz. 

A  menya.-szony  és  voleuciiy  rendéiben  az  asztalfőnél  i'i!  egymá? 
mellett.  Vacsora  után  cyy  tiszln.  lelci-ített  tányér!  tesznek  a  mátkapár 
elé.  A  legcnylicz  tartozó  vendégek  ^.Irtbb  kii.-^zíis  a  mi  legényünk^,  a 
leányhoz  tartozók  .IdIiIi  nrati')  a  mi  lányunk*  szavak  kiséretti^ben  Inbb 
vagy  kevesebb  jiénzt  dobiiidí  :i  liUiyérba.  mire  a  niátkapár  felállva  meg- 
rsókoljíi  (ígyniásl.  mínlegy  ezzel  akarván  kifejezni  kőszöneliiket  a  kapott 
ajándékért.  Tekintélyes  összegű  ily  esókpenz  szokott  egyes  nagyobb  fog- 
lalás alkalmával  begyi'ilni.  iriely  ö.-szeg,  mint  a  mátkapár  el.sö  közös 
vngyonít.  nngy  tiszteletben  részesül.  V;ijíy  megőrzik  közösen  mind  egy 
krnjezárig.  vagy  pnntosnn  nieglélezvc.  kiki  a  niicia  részén  egy  emlék- 
tárgviit  vesz  niiítkjipárjának.  s  ekkor  ezen  cinlektávu'yat  Őrzik  nem  ritkán 
egiVz  a  bahdig.  s  miniienkor  méltfi  biiszkesé^L'el  dii-sekszenek  vele. 

De  lia.L'vjnk  cl  az  cljcíiyzést.  s  ugoijiik  át  azon  kétheti  időközt, 
mely  a  laki»d;d(iiiitnl  e!v;il:i^/ljn.  Xc  li;il>(tr:iíi.-=suk  .^e  a  legényt,  se  ü 
leányt.  Xügy  és  sok  ilnlgiik  van  ezeknek,  s  kiilfinösen  a  leánynak.  Ké- 
szülni a  laknii;d(imra.  .MatkaJ;il  is  esak  vasarna|»  lalja.  máskor  eltemet 
kezik  dolL'ai   köze 

K!<Tkezik  vé^m  az  eljeiíy/i's    iiláni    liariiiadik    vasárnap  s  elműlí 

I.")0 


NÉPÉLET    ÉS    NÉPSZOKÁSOK    BARANYAMEGYÉBEN. 


itt  a  liarmadszori  kihirdetés.  Dólután  kezdődik  a  vendéghívó  sze- 
(Mily  jó,  és  igazán  cselekvésfostö  szó,  s  liogy  el  van  rontva  a 
y  3  még  inkább  vőfély  szavakban.  Mi  szükség  volt  ezekre?)  A 
^ghivót  a  legény  rendesen  a  legjobb  barátai  közül  választja  ki,  s 
különösen  arra.  hogy  bátor  és  szép  legény  legyen.  A  vendéghívó 
•nap  délután  megjelen  a  legényes  vagy  leányos  háznál,  hol  a 
zőlőlányok  már  szintén  össze  vannak  gyűlve.  Nyoszolólánya  van 
a  leánynak,  mind  a  legénynek  és  pedig  kettö-kettö.  Őket  is  a 
y  és  leány  választja  hajadon  barátnéi  közül  épugy,  mint  a  vendéghívót. 
A  nyoszolólányok  most  feldiszítik  a  vendéghívót.  Kalapjára,  karjára 
gokból  csokrot  kötnek,  mellére  bokrétát  tííznek,  kezébe  vendéghívó 
ra'í  adnak,  mely  egy  hosszú  egyenes  rozmarinszál,  mely  szintén  fel 
pántlikákkal  és  bokrétákkal  díszítve.  Így  fel  lévén  díszítve,  elindul 
íghívási  körütjára  mindazokhoz,  kiket  a  gazda  megnevez,  kinek 
aen  Őket  a  lakodalomra  a  következőképen  meghívja: 

Szólok  lelkesülve  e  liáznati  urához. 
Szólok  én  e  háznak  mindegyik  taírjához. 
Szólok  pedig  azért  e  háznak  urához. 
Hogy  meghívjam  őket  vidám  lakomához. 
A  barátság  az  ég  legszebb  adománya. 
Azért  N.  N.  szivéből  kivánja. 
Hogy  szerdán  reggelre  ö  nála  legyenek. 
És  a  mulatságban  vidám  részt  vegyenek. 
Mert  megjött  az  idő,  molyel  kellett  várni. 
Hogy  az  Ö  fiának  meg  kell  párosr)dni. 
Azt  akarja  tehát,  hogy  nála  vigadjunk. 
Mert  megpárosodik  egy  ifjú  legény  társunk. 
Melynek  örömére  a  nevezett  gazda. 
Ezen  lakodalmat  szentelni  akarja. 
Heménylem.  hogy  önök  sem  fogják  megvetni, 
Szíves  mcghivásán  meg  fognak  jelenni. 

E  rövid  meghívó  vers  elmondása  után  a  házigazda  rendesen  ineg- 
Ija  öt  egy  pohár  borral  és  egy  kis  harapni  valóval. 

így  tart  ez  sorba  minden  húznál,  tnig  mind  el  nem  járta  a  ineg- 
ndókat.  Ha  ezt  elvégezte,  akkor  visszamegy  a  gazda  házához,  a  hol 
ákezöképen  számol  be  a  vendéghívásról : 

Melyeket  rám  hizlak.  most  egyszer  elláttam, 
De  én  visszavonást  sehol  sem  lahiltam. 
Az  Ur  Isten  adjon  ide  ji'i  vendéget. 
Azok  közé  pedig  szép,  jó  békessétiet. 
Segítse  az  Isten  í'itií'iket  is  eri-e. 
Hogy  elkésziiljoni'k  a  iciidelt  idá'ie. 

■iöl 


Hogy  nkknr  jú  gAxdáiik  k»Ivcl  is  töltliesse. 
Vele  cgvtUt  minden  bAui  népessége 
Log^'on  kcdvo  rnajii  n  mi  vüU-  k*) 

hügyhn  inujd  ulbozzuk  őt  uj  tn 
Trillsék  kedvttket,  iniiil  ujra  IpU  párok. 
Végre  a  jú  Isten  lejben  Ü  Dltalniok. 

Escek  Irtrténli!  után  i'Imiilik   vasiiriiíip  is     Hélfü    s'/intOii    e 
nelkíi],  hogy  valami  trirliíiinek     Legrcljclih  a  lalíodaimafl,  loliút  Ifi] 
luixiii'il  — mert  itl  tftrlják  u  Inkodalmat  —  készülnek  a  laktKlulom  iii 

A  lakodalom    nlött  valii  riíip.    telriil    keilden  a  ki't/olehbi    ni 
ismerősök,  u  tiiií^xiiagy  ós  vfiídi-jíliivó    mar   me^elennek   a   lakoi 
háznál,  hogy  az  elökésKQietekhen  sogítítotick.  Ekkor  leijesitik  a  (^ 
marhavágA-Ht,  mert  nem  ritkán  a  gazda   erre  a  c?.élra   jíjgát 
marlial  vúgat  le,  a  mire  .szükség  is  van.  A  nftk  sütnek,  főznek, 
den  előkészületeket   niegte--'/iif:-k.    Már   délhf'ii    elki^zdödnek  a 
beszédek,  midőn  a  s/uki'icsné  \>esAé\  ki)velke/Őkéf»en: 

Értlemes  uraim,  egész  gytliekeEísl, 
Mely  igen  sztíp  renddel  helyre  leiepwlell, 
Tcs86k  kelméteknek  esendes8é|;ben  lenni, 
Míri  Sí  ételekről  akarok  beszílni. 
Mivel  hotry  tín  vaRyok  a  legetafl  Siiakács, 
Mesteníégeni  értem  jobban  mint  i-fcy  takáctt, 
A  aokréle  étkek  ncniHokúra  jönnek. 
Szakácanéim  ott  kQnn  eeyre-niAsra  ftfznek. 
Hogy  ne  kelljen  vArni  i^rArnl  órAra, 
Adlam  már  foglalót  egy  pür  ftl  tiira. 
Most  pedig  i'^y  embert  kellene  foiíndni. 
Mert  a  fát  uniim.  fel  is  kell  metiítni, 
Azért,  hogy  idején  ÍŐjtm  meg  ax  étel. 
Hogy  itt  máma  senki  meg  ne  haljon  éhen. 
És  bogv  a  lehénbils  megfojOn  idején. 
Ul  van  taybíjíival  a  miísnirtis  legZ-ny. 
A7.t  mondja,  tiogy  kiki  kcszítAe  el  gvoiurál. 
•  Mert  G  hnlnup  délre  tcUli  u  csirát. 

Kilencz  legény  pwlig  reBxeli  a  tormtU, 
Minnyájoknak  igen  izéli  nz  orrát. 
A  boltba  is  elment  paprikáért  kcdrt, 
EUviltek  magukkal  egy  nagy  ezígányloknyfit. 
Meri  sok  paprika  kell  bolnnp  a  levesbe. 
Hogy  ne  legyen  semmi  bd)a  ax  ételbe. 

*    1',  kél  sort  csak  a  leány  vendé|;bivója  mondhatja.  E  beUflt  ;i  u 

mondja : 

Legyen  kedve  majd  a  mi  menyosüzonyunknak. 
Majd  elhozzuk  Őt  a  sscrctcU  párjának. 

4ó2 


NÉPÉLET    Éí!    NÉPSZOKÁSOK    BAHAN YAMKGYÉBEN. 

Malomha  is  elment  egy  jó  erős  szolga. 
Hogy  tésztának  való  liszlet  onnét  hozna. 
Magam  pedig  megyek  káposztát  gyalulni. 
Mert  ideje  azt  már  besavanyítani. 
Gazdaasszony  pedig  elment  a  piaczra, 
Tyúkot  vásárolni  a  holnapi  napra. 
Még  csak  egy  van  liátva,  bor  kellene  délbe, 
Elküldtem  már  érte  egy  kocsit  Eszékre. 
Lesz  üt  minden  elég,  majd  hozom  a  többit. 
Addig  jó  uraim,  egyék  meg  a  semmit. 

Néhol  szokták,  s  különösen  régebben,  hogy  kedden  délután  a 
idéghivó  ismét  sorra  járja  a  meghivandókat,  de  ekkorra  nincs  semmi- 
i  külön  mondóka.  Pár  szóval  figyelmezteti  csak  őket  arra,  hogy  hol- 
p  lesz  a  lakodalom,  tehát  készülődjenek. 

Elérkezik  végre  szerda,  mint  a  lakodalom  napja.  Korán  reggel 
g  egyszer  végig  járja  a  vendéghívó  a  meghivandókat,  hogy  most  utol- 
a  meghívja  őket  a  lakodalomra. 

Jól  tudják  már  kendlek.  hogy  én  miből  járok, 
Hogy  N.  N.-nck  h[v  küldötte  vagyok. 
Ki  ismét  tiszteli  általam  kcndlcket. 
Hogy  ha  kimutatnák  szives  szerelmöket. 
És  az  ö  fia  lakodalmán  megjelennének. 
Mint  jó  rokonai,  vendégi  lennének. 
Mindjárt  re}rí:olihez  hozzá  tartozzanak, 
Isten  jóvoltából  vigan  mulassanak. 

Felgyülekeznek  tehát  a  vendégek  mind  a  lejcényes,  mind  a  leányos 
5hoz.  Mindegyiket  a  násznagy  fogadja,  s  mindeniknek  egy  bokrétát 
szedvén  érette  bizonyos  összeget,  mely  a  menya.sszony  koszorú- 
ize lesz. 

Igy  fel  lévén  díszítve,  a  legényes  ház  vendégei,  miután  a  násznagy 
iövetkező  beszédet  elmondta  : 

Tisztelt  gyíilekezol !  Iston  szent  nevében, 
Induljunk  el  iiinoii  csöndes  békességben. 
Vőlegény  urunknak  keressük  fel  párját, 
Az  6  diáy::i  üdvét,  ékes  menyasszonyát. 
Szerezzünk  neki  ma  őröm  s  boldogságot, 
Hozzunk  ma  keblére  egy  szép  gyöngyvirágot. 
Először  az  Isten  tmjlékába  viszszük. 
Hol  szent  áldás  ut;in  boldog  leend.  hiszszílk. 
Tehát  induljunk  cl  Isten  szent  nevében. 
Menjünk  a  mátkáért  a  legnagyobb  rendben. 

453 


elmennek  a  lányos  házhoz.  hosrA-   inn^l   egyiUl  menjenek  a  tcmplombft 
t?  vénre  10  óra  felé  kezdőnek  sorakozni  a  templomba  m<?uetelhcf. 

Legelöl  niegf  a  völugény   menyasszonya  c^gyik  Dy<iszolóIúnyával: 
ul;inna  a  menyasszon\Tiyal  a  völegf>ny   venHfghirrtja;   ulhnnok    ■ 
nagyik  nejeikkel,  s  a  Üjlihí  vemK-gck  letszésszenuii  .^íirrenflUeti.  Így  ii; 
muzsikaszó,  pÍ8ztolyl5TöI(]öz(>:>  mellott,  s  Uilt  Qvf>gekkel  &  tenaplom  l^i 

A  maglikkal  vitl  borljól  azfán  mindenkit  megkin.ifnnk,  a  ki', 
találkoznak,  pedig  van  majd  niinilen  liUznúI  a  kapuban  kint  álló  iü  ..-,.« 

\g)'  érnek  el  a  lemplonúg.    Most  a  lemplnm    melletti  ha^k  \*al&- 
melyikébe  hetéi-nek,  hogy  részint  a  inat^ukkal  hozott,  de  templomba  non 
vfllo  dolgokat,  K  itl  jelenloK  horos  üvegekot  lerakják,  rószint  pedi:  '   ~ 
magukat,  kiUünösobben  a  iinMiyjiííszony  és  vOIegóny   i-endbe   hoy 
Így  mennek  aztán  a  templomlio,  hogy  legény  és  leány  a  «Ho]tt»niigla]i- 
holtodiglan >-t   egymásnak   elmonrljíik.    E   részo  a  lakodalomnak 

egyházi  jellegíi.  s  igy  .semmifóle  szokás  itt  nem  lalüliiuló.  Ezen  •>... 

rész  elvégzése  után  Jön  azonban  a  tulajdonkcpeni  lakodalom, 

A  letnplomhól  ismét  a  leányos  házhoz  mennek,  de  mos!  mér  • 
legény  menyasszonyával  megy.  s  a  többiek  mofl  ia  tetszés  szerinti  sor- 
rendben, legleljtíííb  a  vendé);;hivOnak  van  rendes  helye,  ki  nz  egyik 
nyoszolölánynyal  az  ly  pár  után  megy.  Jluzsikaszrt.  viga/.itág  köxl  haía- 
érnek  igy  a  leinyo.M  háühoz. 

A  vendégek  közUl  mf»sl  kiválik  a  legény  násznagyja,  vendéghivója 
és  raég  egy  páran,  s  kihértk  a  lányt   szüleiltil    A    kikérés  a  nA^znact 
dolga  volna,  azonban   rendeden  a  vendegbivt^   leijesiti.    Maga  n 
pár  sorból  áll   csak,  azonbati    ugyanekkor   monilja  el  a  klkérÖ  n  ,'.,u, 
búcsuzását  i.s,  s  igy  egy  bosszú  beszéd  származik : 

Kérek  egy  kis  csendet,  sxQnji^k  mfg  minden  nesz 

Mig  szavamul  végzem ;  tHicsú^zóm  rUvid  lesz. 

Ilog)'  mi  a  s£ánd^icom,  elUilulliAtjiUok  : 

[ti  a£  ideje,  bogy  olvígyük  lAnyAlok. 

Eljijllönk  érf?(le.  már  a  kocsi  kin(  Víir. 

Eg^'^fj  lellek  ina  nz  Ur  fif)Zl:ilűiiA), 

Vt'ílogénylink  is  in/ir  s;;iv!>]uikfi(lva  vjrjn. 

Hogy  liá^ániU  I^rcn  jüvciidö  tinrja. 

Pe  nem  akarjuk  ugy  t.>J\*inni  tSI«tek, 

Mig.  hár  vdrzfl  srivvcl,  meg  nem  engt;tÜlek. 

Kííi-ünk  híll  jrt  szülök,  liocsrlssátok  íl(  el, 

A  mi  t'rftle  jull  vidiím  soiopönkkel. 

De  miclftU  kt'Ueii  (.'gvmásé  k'nmHek. 

Kedves  muityassxnnyunk  t  hucsúziii  kell  uéked. 

E10ü£l>r  is  a  le  szcri't^  atyádlúl. 

KilŰl  ni^h.'iny  ptirczrc  teszel  immár  lávnt 


■i* 


NÉPÉLET    ÉS    NÉPSZOKÁSOK    UAnANYAMKOVÉBEN. 

Oh  kedves  jó  atyám,  köszünöm  hát  szópon. 
A  mit  tettél  ftddig  az  én  érdckenilicii. 
Hogy  engem  nevcUél.  oktaltúl.  ruhiizlál. 
Minden  telteiddel  t'sak  javamra  vollál. 
Hogy  ha  már  el  is  kell  távoznom  te  tőled. 
De  szivem  veled  lesz.  atyám  !  nem  hagy  téged. 
Öreg  napjaidhan.  ho[!y  ha  Iston  segíl. 
Fénynyel  aranyozrun  me^  te  osz  fíirleld. 
Mert  jó  nevelésnek  leszek  bizonysága. 
A  mely  legnagyobb  jó  az  etrész  világban. 
Áldjon  meg  az  Islen  minden  áldásával. 
Ékesítsen  egykor  égi  koronával. 

Te  hozzád,  jó  anyám  niil  szóljak,  nem  tudom. 
Mert  szivem  elfogja  kescríí  fájdalom. 
Könyes  szemeimet  fölnyitni  n<'ni  l>írom. 
Búcsúzó  szavaim  csak  zokogva  mondom. 
Itt  van  az  elválás  keserű  órája. 
Mely  esik  lelkemnek  nehéz  fájdalmára. 
Most  mindjárt  álaihiak  férjem  liatalniába, 
Kedves  édes  anyám  I  sziveii  fáJLhilmára. 
Szeretett  jó  anyám,  jöjj  ide  én  hozzám. 
Hogy  még  utoljára  hadd  cstikoljon  meg  szám. 
Hadd  öleljenek  m<'g  a  sz<'rf-tu  kczok, 
A  kit  most  azonnal  elvisznek  te  tőled. 
Áldjon  meg  az  Isten,  nifft  j<i  anyám  voltál. 
Mind  a  két  kezedet,  melyekkel  ápoltál. 
Áldja  meg  eszedet,  mt-rt  engem  oktaltál ; 
A  rossztól  intettél.  j(')ra  tnníttitlál. 
Adjon  az  Ur  I^ten  nekcii  egészséget. 
Hogy  minden  napjaid  í^ríintniel  élhessed. 
Ha  pedig  <;lér('d  ntolsii  (irinlal. 
Nyerd  el  a  meiniyekben  kuroniiditt. 

Kedves  testvéreim,  a  kiket  a  szivem 
Oiy  igon  szíTetctt  ogész  élelemben. 
Nektek  is  tartozóin  egy  pár  buesúcsókkal. 
Szivemből  eredő  j()kivánsáf:okka]. 
Legyetek  áldottak  niiml  valamennyien. 
A  kik  jelen  vagyíok.  a\agy  távol  tőlem. 
Szeresselek  fngfni  t''(ii-n  n;;y,  mint  eddig. 
Szerető  teslvé-rlck  maradok  holtouiig. 
Legyen  életetek  i-gy  áldásdiis  él<-l. 
A  melynél  ntár  ember  jobljat  nem  remélhet. 

Hozzátok  fi'rdulok.  tölibi  szerotleini, 
Ti  minden  rokonim  és  minden  vendégim. 
Az  egektől  bőven  áldottak  legyetek. 
Kérlek  az  Istenre.  Imgy  el  ne  felejtsetek. 

455 


Kérem  lAváhbnt  is  nivps  jósai^toiíat. 
Mint  én  is  it»úrem  jó  tndulntimat. 
Áldjon  ra^g  az  latén  liléket.  kiváiH>iit, 
Vigyen  M  az  égbe  nmg&hot  egykoron. 

De  már  most  itt  u  viílás  végpcrcze :  Istenem  I 
Adj  erőt  nekem,  tnfii  megreped  a  szivem. 
Uten  bnz7.ád  atyáni  háxa  I  isten  hozz&d  t 
Benned  éltem  én  oly  sok  a  jö  vidAm  örftt. 
Féljem  Imjlékával  fetcwréllek  immár. 
M4'grepi»l  a  tiEirtíro.  Isten  tiuz7.id ! 
Kedves  atyám  s  S£ül6  vdes  anyám  ! 

A  kikéi'ésre  rende-sen  a  lány  atyja  felel  par  szóval; 

K5szön5n)  nüsznag)'  úr  szÍTes  I&radsúgt&l. 
U^iiynukhoK  mutatott  kegyes  induiiiM  t 
Hogy  bücsú-sicavnit  ily  szépen  végf-.'p 
Áldja  mes  nz  Isten  ezerszer  éreitc, 
Hogy  mi  is  kendlrkot  mog  ne  kéaleltfwsdk  . 
LcáiiYunknl  most  már  útjára  eresztjük' 
Isten  ázent  nevében  aznn  ó)iujtdss:ii. 
Boldogul  élbe:i»en  tör^'énycs  pArjával. 
Legyen  veJíik  az  Út.  lildja  meg  éltöket. 
Gazdagítsa  minden  javaival  5keL 
Áldja  meg,  lia  létezik,  kedvra  magzatukkal. 
Hogy  vig  ftriVmok  közt  féljenek  nxokknl 
Legyenek  boldogok  baltiig,  kiv/inom. 
Ezen  áldásommal  litjÁra  bocsátoro. 

Meg  kell   azoriban  iU  jegyeznem   azt,  hogy   n  leáuykiki! 
esetben,  ha  a  leány  nem   azon    taliibaii   lakik,   mint  a  (egt'^ny, 
oskíivö  előtt  megtörténik,   mivel  az  eiíkfivö  n  legtöbb   esteiben  a, 
falujAbun  tartatjk   meg.   Ez  eaetlten   a   kikérd   beszédnek  a  rni 
esküvőre  vonntkozrt  rrszei  nemi  kisebb  rm^rlosita sokat  szenvedni 

Do  visszatérek  isnmt  aztui  r-rirr    iiiidrui  b-yény  ea  leány 
bari  laknak. 

A  kikérés  és  ki)idá.s  iitaii  a  kel  vtjndégser^  összevejjryQl,  i 
gyalog   és  együtt  elindul  a  legényeid  házhoz,  a  hol  a  lakoilalmat 

l-egelöl  a  vőlegény  vendeghivója  megy,  lio^szu  madzamm 
kakast,  a  menyasszony  kakast  hajtva  maga  elölt,  melyet  rendetjl 
a  menya.sszony  nevelt  lel.  s  moly  álIlUMag  arra  való,  ho^iv  6  köniJ^ 
felejtse  el  régi  ntiliíinái,  illetőleg,  bogy  ennek  tarsas;igül>an, 
már  hozzA  van  szokva.  \igy  érezze  magái,  mintha  otthon  volna  i 
háznál 

A  vendégsereg  tagjai  sstintén  iparkodnak  egyes  apró 

466 


NÉPÉLET    ÉS    NÉPSZOKÁSOK    BARANYAMKOYÉHEN. 


)s  háztól  a  íegényesliez  vinni,  Iiogy  ezen  apró  tárgyak  által  a 
isszony  leánykori  boldogságát  vigyék  el  férje  házához.  Ezen  apró 
tk  a  lakodalom  elmúlta  után  visszaadatnak. 
A  vendéghívó  után  megy  az  uj  házaspái",  utánnok  a  nyoszoló- 
k.  násznagyok  és  a  többi  vendégsei-eg.  Midőn  a  legény  —  most 
érj  —  házához  megérkeznek,  előáll  a  násznagy  és  bekéri  a  nőt 
tiázához : 

Tisztelt  házigazdánk  ím  ga^xlaasszonyunk ! 
Nézzék  csak.  milyon  szép  viriigszálat  hoztunk. 
N.  N.  virága,  melynt  Ieszakít()lt. 
Mit  az  l'r  angyala  (i  neki  mutatott. 
Már  ezután  itt  fo^r  ö  noki  nyilani. 
Ha  isten  akarja,  gyüinölcsiit  is  hozni. 
Kikbe  lehet  majd  a  szüiok  remétiyséjie. 
Ingyen  hát  o  virág  a  Iiáz  ékessége. 
Én  pedifi  kérem,  hugy  tie  heszéljek  löbl)el. 
Tisztes  hajiékjoklta  fot;a(lják  be  ölet. 
Atyának,  anyának  kivánt  iiniinéro. 
Egész  rokonsátrnak  nagy  ilicsöségére. 

Itt  is  még  meg  kell  azonhun  .j(*<íyeznein  azt,  hogy  azon  esetben,  ha  a 

nem  azon  faluba  való.  mini  a  l<'^<Miy.  a  bekérés  is  az  esküvő  előtt  van. 

Természetes,  hojív  ilyon  esetben  nem  gyalog  fognak  menni  a  leány 

Im)1  a  legényébe,  hanem   kocsin.    Az  első  kocsin  rendesen  a  nász- 

és  a  vőlegény   kct   nynszolólunva  ül.    A  másoilikím  az  nj  pár.  és 

szemben  a  vőleuény    ven(lé<rhivója  a  menyasszony   két  nyoszoló- 

küzt.  A  liarmadik  k<n-sin  a  nmzsikn.-^ok.  a  li')l)bin  pedig  a  vendég- 

l'oglal  helyet.  líciidcsert  ilyenkor  vi.-^zik  el  a  l<'ány  bútor  és  niha- 

.!  is  a  menet  végen    haladn    kiiiOii    korsikon.    Az   agyruhát    pedig 

árt  fél  is  használják,    lin.uy    iK'lőle   első    .«orban    az   uj  párnak,  és 

még  azoknak.  íi  kiknek  jiil.  Jó  helyet  ké.szitsenek 

Ott  vannak  tehál  már  a  lakodalmas  háznál,  liol  a  lulajdonképeni 

íágok  kezdődnek.    A  venilé;/liivó  hUván.  hojív  ideje  is  volna,  s  az 

is  készen  van.  Iciilteti  n   v(-inlé:_M'ket   az  as/tallioz : 

Uraim  :iz  jis/IíiI  iiu".;  v^íívoii  Icrílve. 
Kés,  túnvi'T.  k.niiillal.  villával  kér;zítve. 
Jönnek  ;iz  ^''l'-lí-k  is  miruljárt  sorjiiban. 
Meri  én  j<'i  iiin<r:nii  ^i-in  áliok  itt  Ináhiin. 
Ne  !iMgv  az  r-ick  a/  .'iszlalon  nn'írliíiljiin. 
Felnit'l(';;ili'-se  ilolngii,!  kfrüljün. 
Tessék  jn  uraim   ln'lyn'  telepedni, 
l'jry  i^  'i  iiinzsi!.iis  meg  kezd  melegedni. 
Éli  mimlent.  mi  telik,  foírok  majd  szolgálni. 
Hozzá  jó  étvágyat  Otgok  ninjd  kívánni. 

4  07 


KUTSF,    ISTVÁN. 


Az  asztalfőnél  az  uj  pár  lojílal  helyet.  Mellettök  jobbról  és  balról 
a  násznagy,  az  örömapák  és  leány  anyja  ül.  A  legény  anyj[a  nem  szokott 
az  asztalhoz  ülni.  De  nem  U  üllietne,  mert  neki,  mint  háziasszonynak 
sok  más  egyéb  dolga  van.  A  vendéghívó  sem  szokott  az  asztalhoz  ülni. 
ö  az  apró  szolgálatokat  teljc-^íti.  s  ezen  felül  Ö  látja  el  a  vendégeket 
borral.  Továbbá  ö  viszi  Jje  minden  ételből  az  első  tállal  a  menyasszony 
és  vőlegény  számára,  mely  alkaionmuil  mindenik  ételről  mond  egy 
pár  sort : 

Ilt  van  az  elsíí  Iái  étt-l.  hchozlain. 

Ks  hogy  el  ne  ejtsem,  mindig  imádkozlain. 

A  szakácscsal  jól  mogfííszerszámoztaltam. 

Bors,  sáfrány,  tívíinibérrfl  jól  nifj;  is  sozattam. 

Örvpudek.  lia  tálut  viszek  ki  iii-escMi. 

Upy  vendéfit-ni  gyfunra  nem  míiradl  éhesen. 

Lássanak  liát  liozzá  uraim  jó  frissen. 

És  jó  étvágy;;yal  egyenek,  kívánom  szívesen. 

Itt  van  a  marhahús,  mártással,  torniával. 

Jobb  ez,  mint  a  hering  a  víirus  hajjymával. 

Ábrahám  is  ezzel  tjít  f'í  Sárájával. 

Azórl  t'lt  oly  soká  ö  ked\>'s  párjával. 

Uraim,  hál  cliltul  minnyájan  t'íryenek. 

Arra  bőven  niárh'ist.  de  sói  is  teijyenek. 

—  Huzzák  nii-i'  csak  U'-kik.  viiran  had  Irigyének.  — 

1 

Kzoa  második  tál  étel    iiImii    :iz  iij  p;'irtiak  a  !)ori>ól   is  hoz  külön 
egy  kis  üveggel,  hoiíy  a  Ixinri!   is  chnomniMHHa  az  ö  inondók;iját : 

S/,ivvi(l;iniításra  isleii  a  Ii-tI  ii-lla. 
Amint  Szi-nl  D.Lvid  zs'>li;'irilian  i?iAiidta. 
A;'.i''tl   is  ji)  ^Mziláiik  hoi'ii'j.it   kilúrla. 
Tfh'   i'wv^   Imrál    ví-lcin    hcii"/;itl;i. 
l'raiiii.  ','  l)"i-!>i'il  jniritiyáj;ni   ii^yiinnk. 
E  lak<)(laliiiiil):iii  \ÍL:nii  mula^^anak. 
Kí'iszüiilsi'-k  a   kaiir.-;i')|.   !■!   w  aiuiijanak. 
De  az«M'i   in'keiii   i^  a   hoili.il  inijaiiak, 

'  ):'.-'.^;i^nnik    <-v.\\\\vY>'-''    aiii'iti    l'f-l    !-''iiic;<iii. 
A    iii''i\  ivf'l,  i.'i'niio|iitn.   a-;'.t.(iiijk    i''k''síii. 
Van   li"iiTii'  li.isi'LíL't'i  j'ii.'.N    ''iKii    \^. 
.MarhaÍiii^!i<W   í'".llé>  j^i  <1ki->;:íU'-  ;s. 

tülto-'Jam  a   kaka-l   --jiV.-:   t;(f<'jii\'ai. 

Jó   i'Uliára   li'zv"  a|in>  ri.>k;i-^i'M  al. 

Ni-m  L'"ndiill    ji'i  ^az-iliiiik  a    ni.iira   lyiikjával, 

Küil--ék  cl  j<''Ízűn.   Is(<-ii   ;ili!á-;ivai. 


NÉPÉLBT    É.S    XKPSZOKÁSOK    HAHANYAMKGYÍ:ilEN. 

PecseiivtH  is  luíztam.  df  nctiici-iik  e(;y  ftlél. 
Kíiszűrülje  riu'n  luit  kiki  kt'íso  tílt't 
De  el  up  törjt'k  ám  a  tányérnak  sztili'l. 
lli'izza  inp|;f  kciiil  bályó  rekftlt  lifKedíijC^t. 

Mái"  ekkor  kezdi  a  vcndOfíekol  l)iztati!Í.  hogy  igyanak: 

Hej  lisztéit  vcndi.'L'í'k.  do  kpvosct  isznak. 
Ninrs  itt  sok  i)arátja  jn  X<>»í  hái-siiijik. 
Ki  a  Ijnrt  Icrciiitó.  jó  kcdvft  is  kapott. 
Igyanak  uraim  I  v;m  [ih-^.  Isten  ailnlt. 
Ejnye  no,  (alán  már  mindeiiki  vizzH  él. 
A  ki  bort  nem  iszik.  u*;y  jialláiii  átlói  fól, 
llorry  holla  után  is  mindijí  köhüjíni  fnjr. 
Igyanak  uraim,  hordónk  nu-í!  nem  mozog. 

Itt  vagyon  ti;szláb<il  jiifiili'  silteniény. 

Ninrs  f'blH.-n  sem  áni-s.  st-in  muntár.  sem  kömúny. 

Porbaiivó.  ji'iizií  ós  t'prMi  nfrri  kí'móny. 

A  ki  ilyftinol  i'-l,  n'-m  bánija  a  k'iszvóny, 

Min<iifí  szi'rf'b'lt  a  lilia  vizon  úszni. 
AzérI  fVifí  most  vvrv  a  borocska  i-súszni. 
KülíViiiis  előliéi.  Ir-íjolpb  íitiomsátró. 
SK'rl  lf'lii-t  rá  inni  a  borocskábul. 

rjiórlközlH'ii  u  vi'iubVliivi't  u/.  nj  párt.  a  násznagyot  és  a  h'tnynkat 
Ti.'izöíiti : 

VőIcíTi-nvt.  mi-nvasszniivt,  kik  ilt  iiiní-k  ki-llon. 
Elh'ssf  sokáig  a  kcirvs  I'r  Islfn. 
A  írild'iii  IcL'M'iK'Ii  s/iTcncsósck  miiidiir. 
Szí.Tf'ssók  lióii  )-üyiiiást,  hoitÍL'.  a  mint  Ülik. 

Kiisziiajry  urakai   is  az  IstMi  óltt-ssí". 
Leuyf^m'k  i-  l'tM'iii  íViss.  jót  ciri'-szsójrití'ii. 
Sz;íljoii  Isli-n  lUd.-Ka  r;ij"k.  niitr  ólnok. 
HoMy  KZMJ-.iJliji.siiiak  mt';r  ^nk  y't  Icjróiiynek. 

Éitcssi-  it;:  I.sl'ii  Ii'iiny  scrfriiukí-t. 
Kik  ódis  .si'ik-ikkal  lartanak  bonnünket. 
Klji'U'k   irii(iiiv;ijan,  szivnnból  kiviuioin. 
Had  akailjiin  n''kfiii  is  kó/.tük  liü  párom. 

Az  ételek  közt  niiiMÍi:_'  van  ká«a.  Knnek  feladása  ulán  a  vendég- 
j  kásapŐHzt  szed  a  szakac.-^né  :?zániái'a,  moly  IjcíívííU  üj=.«zef;en  az 
párnak  vesz  valami  omléktáríívat: 

4511 


'  1 


KOTSE    ISTVÁN. 


Nagy  szerencsétlenség  történt  ezen  házban. 
Szegény  szakácsnénkkal  a  konyhában. 
Oda  van  a  keze  szörnyű  fájdalmában. 
Nem  tudja,  mit  legyon,  iszonyú  kínjában. 
Hogy  a  kása  foiTott.  kilocscsant  l>elüle. 
S  rá  esett  szegénynek  a  jobbik  kezére. 
jámbornak  nem  lévén  mai  napra  bére. 
Segedelmet  kérek  a  beteg  részére. 
H<igy  lühátas  embert  orvosért  küldhessck, 
A  szerencséi  lenen  rftgtim  segíthessek. 
Knir)nl>en  csonka  le»z.  mínt  Kzámos  egyebek. 
Soha  sem  szeretnek  ines:  a  szép  legények, 

Elvégzötlik  végre  az  eh(:ú  is,  s  kezdetét  ve^zi  a  Uíncz.  Néhol 
rilkáii  móg  előfordul.   h<)<iy  a  Uinozol  a  menyassznnytáncz   nyitja 
melyet  a  menyasszony  le*ítöi)l>szür  a  vcnd(*ííh ivóval  lánozol.  Ekkor 
dos<!u  az  ö  n'ígi.  leánykori  loykedvesebb  dalait  húzzák. 

Ehéd  után.  vajív  Írjítöl>l)í?Z('»r  mindjárt  azután,  midőn  felkös 
őket,  megkapja  a  vetvléííliivó  a  nyoszoló  lányoktól  az  ajándéktárgy 
i-endescn  egy  szépen  kivarrott  kendőt,    mely   ajándékot    megköször 

A  nvüszolii  szüzek  rnhm  emlékeznek. 

Kzzel  ugyan  henncm  vígságol  írerjesztnek 

A  mint  vesizem  i'-iízre.  taljiok  is  viszketnek. 

Meri  gondolják  Ők  is.  hogy  me/tánczol latom  őket. 

De  nioí;  i.'*  k'"t-í/'"ttií'ini  n  szivesíé^'i'iket. 

1'udja,  hotjy  a/.t  azérl  kapta,  ho^ry    megtáiiczoltafisa   ökel.   M 
felel    ezen    várakozá^'nak.    Ila    nÍM(!H    nienya.-^.szonytáncz.    akkor  6 
in(*g  a  lánczot  a  nienvíi.-.-zony    nynszolólányai  e^íyikíivel.   Továbbá 
ad  uí'ikik  ajáiidékoi.  Icijírikúbb  tv/,  öl  diszíto  szala<;okból  és  hokrelá 

Nyoíi^íilit  szi'-p  s/iizt'k.  ii;'int;iiii  híí->ií<:lek 
K'iszi'niiitii.  k').<z<>ri(>ni  liozziím  szjvc.<sétrtek. 
Ki  li'irvfii  lnpzziitolí  lii'í  más.  niíiil  \öftjnytek. 
Kik  !'t*lvir;i^'iiztat"k  szívesen  fn^oiiK-t. 
Kiv;inoi[i  iiz  iiMKik  iilvai  ahh'isiit. 
.\'''kt<'k  is  adj;i  inf-ii  (''lli-tck  piíi-j;il  ' 
Kivi'l  csi-iidi's  h;i/i  i'-li'lfl  élj*-l<-k. 
Iit  az  :tjiiiiíli''knm.  i'-ljüiik  )n'kr->si'^i.'ci, 

luy  larta  niiilatsíiL'  í^  Icuiiikahb  t;iiif/.  ini.u'  véí^ro  a  muzsikusok  i: 
di'uek  kiláradni.  Kkkor  u  tiá.-^zna'jy  a  vendf'':ili!vólól  ajándékot  küld  r 

Itt  van  .-iiij  valami,  szi'-pf.-n  Idakarva. 
Xíi-;zna;ry  nraiii  kiiliii  n''k!'-k.  ,j''>i  akarva. 
.Ni'z/Jik  Mie.L'.  mi  vau  a  ki-l  tá!  ki'iZ"':  rakva  V 
IIh'I   Ili!  a   riM'u'ik  L'nli'mlflt   is(i-;iiii.'j:i. 

[co 


NÉPÉLET    ÉS    NÉPSZOKÁSOK    BAIUNYAMEÜYÉBEN. 


ügy  vigyázzatok  hát.  rá  ne  kerüljetek. 
Vagy  hogy  talán  ezzel  ütleget  nyerjetek. 
Eddig  még  közöttünk  keveset  tettetek. 
Jól  fel  vannak  róva  minden  érdemitek. 
Vacsorát  is  kaptok.  Szúnyog  oldalbordát. 
Egész  légy  derekát,  lépé  keresztcsontját. 
Cserebogár  szíírnyát.  ökörszemnek  máját, 
Fiatal  egérnek  tiidőjél.  zúzáját. 
Húzzátok  tehát  rá,  nem  lészen  hiánytok. 
Akár  reggelig  is  vigan  mulathattok. 
Ital  gyanánt  vizet  ám  nem  kaphattok. 
Lesz  aludt  tej  elég.  lészen  friss  savótok. 

Elérkezik  végre  a  vacsora  ideje.  Helyet  foglalnak  ismét  az  asztalnál, 
már  most  leginkább  minden  vendéghivói  beszéd  nélkül.  Az  ételeket 
i  mondókák  kiséretében  adják  már  fel  az  asztalra.  De  azért  hallunk 
E  este  is  lakodalmi  verseket.  Mindenek  előtt  a  vendéghívó  biztatását 
ivásra : 

Nem  siralmas  harcz  ez,  félre  most  a  bajjal. 

Vigadozzunk,  mig  ránk  nem  köszönt  a  hajnal. 

Kerítsük  a  kancsót,  el  ne  aludjanak, 

Minek  áll  itt  ez  a  sok  üveg  bor  sorban.         • 

Asszonyok,  menyecskék !  hozzá  kell  csak  nyúlni, 

El  szokott  a  jó  bor  asszonynál  is  csúszni. 

Csakhogy,  köztünk  legyen  mindazáltal  mondva, 

Ne  álljon  ma  félre  senkinek  a  kontya. 

Borból  a  fehérnép  csak  keveset  fogyaszszon, 

Mert  nincs  rútabb  látvány,  mint  a  részeg  asszony. 

Egyszer  láttam  egyet,  jaj  de  megutáltam, 

Ha  rágondolok  is  borsódzik  a  hátam. 

Este  van  a  czigánypénz  szedés  is.. mely  szintén  a  vendéghívó  dolga: 

Uj  hir  van  idebenn  érdemes  uraim, 
Becsületre  méltó  kedves  asszonyaim  1 
Mig  hát  elbeszélem  rövid  panaszaim. 
Kérem  hallgassák  meg  egy  vagy  kél  szavaim. 
A  muzsikusoknak  nagy  haja  érkezett. 
Véletlen  szerencse  reá  következett. 
Drága  hegedűje  Össze  töredezett. 
A  melyet  a  minap  jól  összeenyvezett. 
A  kinek  mostan  tus  vagyon  kedvében, 
Tekintsen  most  bele  tele  erszényébe. 
Annak  ö  szép  nótát  húzna  örömében. 
Csak  húszast  hányjanak  a  hegedűjébe. 
Máriást  is  elvesz,  ha  húszast  nem  adnak. 
De  még  jobban  örül,  ha  talléit  mutatnak. 
llgy  mondja:  reggelig  vigan  tánczolhatunk. 
Hogyha  számára  ptín/t  bőven  adogatunk. 

M»»trmfkim  I.  "^I  31 


De  mindenesetre  a  legénlekeaehb  része  ax  esteli   mondóka 
« Házasságról*  larlolt  beszéd,  melyei  a  két  vendéghívó  mond  el: 
EIbO  vendéghívó: 

Uraim'  haijunk  szül,  szhlok  vii;:is.<K.(tí'Ot. 
Nem  l>Rsxt*Iek  Imfíll,  való  iíaz^j.j-! 
Acljaiink  én  nekem  pgy  kii-  y/ai.Lnií.itjtíi, 
Wig  elfil»eszt'iem  n  «?.ei)t  l;ayníi.-.:i^M/i, 
Ádilkinol  az  Isten  mikor  terí^mlelte. 
A  fitzeitt  hílzasságnt  ni^tf  akkor  szerexle. 
Eg)-  olJalborcIájiU  Ádámnak  kivottc. 
Mfílyb^  Éva  mtözonyt  incllá  készítette. 
Mflga  vnll  H  v6fi*ny  «z  c^ek  királya, 
Amint  ezt  a  Mözcs  azeni  históriája 
Bőven  elénk  adja.  bárki  megvizsgálja. 
Ext  minden  érlelem  bámulvii  csodAlja. 
E  szeitl  rendelése  a2  egek  Urának. 
Tetszett  Ádám  minden  uj  maradékAniíJc. 
Mint  pátriárkáknak,  cvangclisliiknak. 
Páratlan  életet  keveson  tartottak. 
Bizony  hotdognak  is  lehet  azt  moDdaoi, 
Kit  az  Ur  jú  társsal  sr.ej^t  nie^átdani. 
Sokféle  p»íldát  itt  lehelne  niorulani-, 
Mivel  meg  lehetne  azt  bizonyítani. 
Boldog,  kinek  vnn  bfv  és  jú  felestigc, 
Mert  a  jó  feleség  a  ház  ékessi'ge. 
Boldog,  kit  igy  mej^itld  UtRn  6  felsége. 

Mil.?odik  vendéghívó : 

Allj  féire,  barátom,  majd  én  is  liesztílek, 
Méf;  ilyen  legétiytöl,  inint  te,  4^n  nem  félek. 
Mogános  éle>let  veled  nem  cserélek. 
Élj  te  párusoo,  majd  én  egyedül  élek. 
Nem  vala  szont  Pálnak  soha  felesége. 
Krisztus  keresztje  volt  a  gytíny^rűsége. 
llgyancsak  ez  leve  az  ő  öröksége. 
És  meg  is  adatott  mf^nnylíen  az  ö  része. 
Soknak  a  házasság  vagyon  nagy  kárára. 
Nem  mindenki  talál  a  kegyes  Sárára. 
Nem  Szent-Erzaébelre.  Mária  anyára, 
S/íl  snk  ember  inlál  hazng  Uelilára, 
Amaz  ents  Sámson,  hngy  társa  szavának 
Hitt.  mézes  hesaiédil  vosnz  Delifttjánnk  : 
Halálos  sérelmet  okozntl  magának, 
Mely  áltql  vége  lett  élete  napjának. 
Jobh.  p.-jjtás.  10  is  hogy  Ua  nem  liázaaodot. 
Majd  ügy  a  konybáról  te  sem  gondolkozol. 


NÉPÉLET    ÉS    NÉPSZOKÁSOK    BARANYAMEGYÉBEK. 


Mert  hidd  meg,  ha  inajd  te  is  megházasodol : 
Mit  eg^'ctek  ketten,  azon  sopánkodó!. 
Kell  a  gazdaasszonynak  szila,  rosta,  kanál, 
Akamá.  hogy  mindjárt  száz  ökröt  Lajtánál. 
Majd  ott  is  vakarod,  a  hol  nem  is  viszket. 
Hogy  ha  feleséged  ily  dolgokra  késztet. 

Első  vendéghívó : 

Hallod-e  barátom  !  állj  meg  még  egy  szóra. 
De  nem  hívlak  mostan  vacsorára,  borra. 
Hanem  megfelelek  az  előbbi  szódra. 
Hogy  megbumlott  eszed  fordíthassad  jóra. 
Igaz,  hogy  szent  Pálnak  nem  volt  felesége. 
De  nem  azért  lett  ám  mennyben  öröksége. 
Azért  lett  ö  neki  mennyben  öröksége. 
Mert  szent  életet  élt  ő  kegyelmessége. 
Lám,  hiszen  Júdás  is  nőtelen  legény  volt, 
De  hogy  mesterétől  hirtelen  elpártolt : 
Folakasztá  mngál.  s  a  pokolba  loholt, 
Hol  álnoksáfíáért  keservesen  lakolt. 
Rossz  Delilája  volt  az  igaz  Sámsonnak. 
De  hogy  chül  járt,  (>  maga  oka  annak. 
Nem  kell  kibeszéhii  mindent  az  asszonynak. 
Mivel  hoííy  ők  titkot  tartani  nem  tudnak. 
Nagy  kincá  a  jó  asszony,  barátom  a  háznál. 
Ha  ők  nem  volnának,  most  te  sem  papolnál. 
Ki  tudja,  mily  ország  szélén  kurnllyolnál. 
Azért  hát  jobb  volna,  ha  egyet  sem  szólnál. 
Igaz,  az  asszonyok  olyat  is  kivannak, 
Miket  a  fúrfiak  nekik  nem  adhatnak  ; 
De  sokat  is  meg  kell  engedni  azoknak. 
Kik  a  férHunak  oldalából  vannak. 
Sok  példát  hozhatnék  fel  históriámból, 
Mind  a  régi  jó.  niind  az  uj  világból : 
Mennyi  jó  származik  a  szent  házasságból. 
Látod,  pajtás,  nem  tudsz  kivenni  sarkamból. 

Vacsora  után,  mivel  nem  kezdhetnek  azonnal  a  tánezhoz,  előveszik 
nét  kedélyes  beszélgetés  és  mulatozás  közt  a  csókpénz  szedést,  melyről 
Ir  a  foglalásnál  szóllottam. 

Később  belevegyül  a  mutatásba  a  tánez  is,  s  igy  mulatnak  vigan 
jbIí  2 — 3  óráig  is. 

.  >  Ekkor  a  násznagy,  vendéghívó  és  a  nyoszolólányok  elkísérik  az  ly 
Ü-  a  számára  kijelölt  aivóhelyre,  s  azt  minden  részében  babonás  féle- 
nuié^   ponto.-an   átvizíJgálván  ;  jó  (íjt  kívánva  Ők  is  a  többi  elszélledö 


vendégeklcel   hazamennek,   de   c^mk   azért,   hogy   inu^nap   isméi  toTil 
folytathassák  a  mulaliíágoL 

MásniHí)  reggel  a  vendéghívó  sorra  jtxija  a  vendégeket,  Mütít 
őket  s  tigyelmeztetí,  hogy  a  tegnapi  uapnak  még  folytatása  is  leás. 

Knlöníteen  a  délelőttöt  iparkodnak  jól  kihasználni,  mivpí 
kusok   is    majdnem    kivétel    nélkül    a   lakodalom    napjára    (l-. 
másnap   délelőttre   vannak   fogadva,  jóllehet,  a  hnl  jól  bánnak  velők 
kapnak  egy  kis  ajándékot:  otl  niüradnuk  estig  is. 

Csütörtök  délelőtt  tO  óra  tajhan,  ha  szép  idö  van  gyalog,  elle 
kező  esethen  szánon  vagy  kocsin,  n  köríllmények  szorint  elÍDduluak 
menyasszonyi,  vagy  most  már  w;  asssottyl  beinutatni.  Végig  járjii 
igy  muzsikaszóval,  lyjongüssal  és  nagy  vígsággal  az  e^fsz  falul,  l^ew 
mindeuütt  akad  nézöj^ik.  Ezeket  aztán  a  magokkal  hozotl  borht'tl,  s  m 
ritkán  a  í^zintén  magokkal  hozott  ennivalókból  megvendég<'lik.  söí  m 
is  hívnak  mindenkit.  Iiogy  csatlakozzék  hozzöjofc  és  mulasson  vak 
Nem  ritkán  igy  kétszer  annyian  érnek  haza.  mint  elindultak.  Ha  ez 
otai  nem  gyalog  tesüik  meg.  gyakran  a  szomszéd  falukba  is  cMátogatiiJ 

Ellávo/.nak  végre  a  muzsikusok  is,  de  a  mulatság  azért  tart  né 
még  a  harmadik  nap  is. 

Hogy  meddig  tartson,  az  a  gazdától  íBgg.  Ha  a  gazda  nem 
hogy  tovább  mulassanak,  vagy  a  vendégek   akarnak   már  nagyobbf 
menni:    akkor  a  házigazda   akármilyen    időben    föladatja  az  u- 
veude^iiző  ételt.  Így  nevezik  a  marha    szazrétQ   gyomrából    •;.        \ 
elkészített  éleit  melynek   felnrlása   biztos  jele  vagy  annak,  hog>*  raftr 
gazda  a  mulatság    végét   akarja,   vagy    pedig   már   igen   sokan  késxl 
nek  haza. 

Nem  maradna  ezen  étel  feladása  után   senki  tovább,  bú 
kedve  legyen  is. 

Rövid  pár  óra  alall  a  mé-g  előbb  oly  zajos   ház  elcsend 
feüebb  az  edényzörgés  és  rendezkedés  okoznak  némi  zaji  j 

Minden  halad  tovább,  mini  azelötl,  mintha  mi  sem  tUrtént  vom 


Irodalom. 

Zámolyi  V    Mihály.    A  sfiíoroif   ceiíffiuy.    HuHtorürfikut   n^prajt.    Bn 
1890.  I-K)  !-  Hu  i^sak    liuniorisdikus   akarna  lenni,    hát   olvasóinak  ^^i-m-h! 
bizhatnók,  hotry  keressenek  bumorl  Iwnno  ;  de  a  kftnyv  néprajzul  i 
ehhez  már  volna  szava  az  <l!lrhni>|rraptitá>-nak.  Kerejten  ki  kell  jtii 
körülmény,  hn^y  a  Gyurka  csigfiny  a  harmadik  tilcr  után  komának    af.vv*. 
(61.  I.).  még  neiTi  el<í^  alap   arra,  hogy  ez  n  vainki    künyvct   írjoo  a  czig 

464 


inmuuiM. 


■■■-■■'■  '■■  '  'iitket,    /ániolyi 
(a  mit  a  szpríí 


HíTÖI  a  tárjryról  igen  könnyű  voln.i  nftlnrtk  jít  és  Aihí^Ií^s  konyvet  ími. 
t«lr  vnnnnk  ponipás  rzigányndomákkitl ;  W'tisJnrkt  Hrmrik,  a  íci  sokríjg 
irt  ozipiinyainkról  es  Thewre*vk  Kmit  lanárnnk 
'.tniilioz  s2F'rkcaztctt  kalauzt),  n  czi^iiny  imdiiloin 
.U/..1  h--  ["I-n  iii'-':M!.ifra5tlj.i  a  legfontosabb  r 
Tisszt'szcWpIt  \*Ár  ndoini^l.  és  er.i'k  kt-prisclik  a  hutiiori- 
mé^  aanuk  tnrtHna  az  Itr^feljebb  kumikaiüi.  \\'li^ilocK^  ...<i-^-:,-  -'inl  niuos  tudü 
a  mi  aDiiyí,  iiiiulbn  a  i%n\>  atnn  iitnu-mé  u  b)l>)ját ;  Thrtrmi'k  kn\íiXiZii\  sxztm- 
r,ir.-;iii;(.  mert  eblwl  van  kisxtdví?  k<^nyvének  uauyobb  r^síe,  áv 
•W  és  teli-  hilwtval.  Ildjíy  ezeket  nuiid  learassuk,  arra  ueiii 
(•  rik.  (le  a  lapok    surjáb:in   szedeti   kis  szeinelvetív  (alán  elfér. 

a  iHi  lapnyi  lnj??.othon  nézinézi  a  cziKányfajt  a  tOrténoleiii  köteti  vil&gán&l 
Koustaiáljitk.  Ík'^v  rz  i  vil.ic  bizony  nem  <virnyadl*  a  mi  czieiiny  (u<10- 
.  Ez^rl  iv  minkül  •  '  wm  lep  meg   szerzőnek  az  az  <597.inte  valln- 

gr  nem  ismeri  n  .  J  (Ití.  I.V  do  az  már   mejílepöbl).    hoiiy  mrtais 

*t  irt  nWiik,  tz  külílnl*t;n  iita^yíiv  Hhnonraphiai  vonó*!    l\o%\  íSzmodis  uram 
dobta  tfl/he  czifc^ny    kíinyv»?il  1 17.  I  i,  nrról    szerzA   niepf;y"lz<>(HietfH    volna  a 
twi-ewk  kalnuzn  304— 34>B.    tapjilhííl.    A?.,  lutiiy  a  cziKányimk  uinrs  rokona,  nem 
iény  '  IH    l  t.  bnneni  lehel  tcny    viigy    kiirfiíriiHny     Szerzfl  szerint  Tégil)b  írók  a 
^ok  nyelvet  r-»nk  Italljlslinl  i^n1e^ték  tá4.  t.).  Háta  nyelvet  mjb/tl  krll  ísinemi  ? 
yokíl  lebt't  lAtáí^ból  is.  mert  szerelik  ki6Ilöf:t:liii  *)  Sscrz/i  vaUmi  l^hl-l  ill- 
isnicrr  a  r;>:igftnY  nyolvr^Ticl   lerón :    vajjnn    ncni    Hiti    lappaiig-p    er.    álnév 
!'t.  a  kik  jártunk  'H;tbnrsxá;;l>nn,  lii7;ti>si(iiik  Zániolyi  urnt.  hogy  vitl  nit»st  is 
,-^f,,.  ,  i„r.  )^jí    1  ,     \],    ,i,ni,    nevezzük    a  rzigányt    ppyszerűt-n    ulálinak.  s  a 
Nsiaknak  hijják  /^k'-t  iJtf>.  1-^.  A  debreczeiii  rzigányi^k  rsak  188í>-ban 
^..     iij  magynri  t'Inev('7(%  ellen  í36,  I.)    Az  is  furcsa  fclf'-.'*  ■/<■-<    (".wy  pz 
indoroll  (.'ziL'ányok  váltókat  kaplak    hazájukbúi  i'Mi.  I.).  l«l- 

L't"L'r;(hM:it    ';iiiiitl.    mert  a?,l  Írja.   hogy    Olaszországig:  .■  mynk 

a  pápai    áHamhan   (4H.  1  ),  íU  hatnroB    lehet    Kis- 
I     '  ,:  ahszurdunumk.  a  mit  szer/Ő  a  czigányok  |ihy8Íki)- 

jr  a  -W.  lapon.  A&  \»  r»ak  laikusok  babonája,  hogy  a  czi^áuyoknak  ppen  az 
Allatok  Imsii  volna  kedves  nyalankf^uk  tő3.  1,'.    A  kél  suirnyi  staii<t7,t)kai 
i'fiV,  I).  ugyaninak  hiányos:  a  róln.  és  jiür.  kalbolikiusokat  t  1  egy 

foíTTii.  A  legsziimoitahbaKal,  0  gftr  keletieket  f'gyencfef-n  c[i>>  >rzfi ; 

\t-hct  tudni  I  A   -Paphoz  eliiientem»  kezdehl  vers  |tiH.  íj  iK-ni  gtlny- 
r  b;  uy  termék.  Tfietrrcfrk  forditolta  Dominer  ulán    Az  utnis<>  cliSití  sor 

v.in     keresztény  lett  koresztvizbon.   Az  nrök  clothen  való  hitre  vonat- 
.sin   i6B.  1.)  pótdája  a  logikátlniiíiAgnak.    Kon<ilaLji]oni,    hngy    a    czígáuy 
r   u>^iii  lakik  nii(f?HtnH,  és  hogy  nem  szokta  a  saját  maga  talpát  nyalni  (7U.  1.), 
m  is  vallja  Tuha:kain-t  ösíinek  (71.  í.l   Tinódi    egy    szóval    wm    mondja,  hogy 
D   czigány  volt :  valosziml.   hogy  KUzUr  volt  f-keme  (8íí.  1.)  Az  nem  igaz. 
zaidúk  nem  adnak  alaiiii/snál  a  ezi^ánynak  ;  az  igaz.  hogy  nem  ragasztanak 
iittiJitiut  a  vöresrp  vert  mórira,  mmt  a  hajdani  geniry  i90.  l.i.  "A  I.  oWosó- 
,lma  siijrsí,    kf?.di    egy    helyen    oktatását  a  szerző,    tahón    nrra  szániítván, 
kinek    van    fugainia  a  ezigányokról.    ugy   sem    olvassa   el   konyvcl  a  H7-ik 
r«m  áll.  hogy  a  iitíi  ruba   érioltise    hfcslelenll   {102.  1).  A  könyvbeli  humor 
bizonyára  e  pasaus      •legfeljebb    arrii    uéz.    hogy   jövendőbelije    ne    f»írfi« 
hanem  n^>  iUH.  I.).    A  czigányok  cTedotérfc  tiézvr  nj  argumentum,  hogy  a 
;eretel    nyiíolko2á5.'u   régi    hazájukban  a  páviánoktól    tanullak  <.lli.  l.i  A 
ihhi  iüríénetebez  cnb'kps  adalúk  oz,  hngy  -a  rjígány    következetes    minden 
iáhan.  mint  ezt  a  régi  kor  hólcsészei  lon(lották»  (I2ti  l.J  Tfosoí  útleirásának 
nem  m'-metOl  van  ilíi9.  l.i.  A  számo*  elIenmondáB  közül  felsorolok  néhányai 
||Hnyok  ánnnk  és  nem  áítnnk  (114  és  llfí.  I.);  kártyát  veinek  egymásnak  éa 
ilnek  (VAi.  és  VA7.  1.);  a  nt'p   vénei    átnyújtanak    Iuí^  uj  vajdának)  .  .  .  egy 
^ri.  a  köKí^s  pecKétet,  mely  tárgyak  .  .  .  egyik    VH|dát'')l  a  másikra    marad- 
l.).  Kzl  rank    »i;y    lehel    érteni,    hogy  a  korsó    bor  és  a    pecsét    szállnak 
lOykéiil  egyik  vajriúról  (nem-^i/i  a  másikra.  Pe<:HéL  nem  igen  van ;  a  kors6 
tudjuk  :  a  korsü-e.  vagy  a  bor  szerepel  bagyományol.  A  bor  nem,  mert 
ivotkestiS  szakaszban  kiiszsza  a  vajda,  de  a  kűrsú  sem,   mert  azt  ugyanott 


4^ 


írodalom. 


III. 

k( '  ijla  luittl 

ttfi..  :                              lii-n  iiiuca 

tnóny,  dr  niiíg  b  :  e  indilv  >                             <i,    l^lkcsi:' 

sem  nyilalkosik  ím  A  neon  o.                         ,  IjojTV  vnn 
ónlckesdib  adat.  u  íu^UJilu  eddig  nem    i«Ut!\eU  tici;  kOnrr 
flou^thxörl  sik**riiIt*'Mt  ad«^nin.  Nn2V'<Mi  sajiiúl,iuk,  k'-cy  •-•('•■■'' 

Irtrdalhr  .f-r.  ily  kcv 

is  ku?-<  :  '  iih  \ólt    \ 

kl'»  ÍU&    U*     U,,     '  ■  '     .       I,    , 

r*  '  !i.ft  vótfrle  < 

a  '  <i.  A  kfiityv  hlmh  'th'  i  iiif^.iiiii 

k'i.  >'l.  a  mihen  a  napi  m  n/L  a  f 

(k-ic'MiM  n  .ízi  liallolmk.  hogy  néfi,   .i.....i  i_-m   i^  í...(^i(íjI/i  ;  ennyii  i... 

Ak)  Ur-quell.  Monniík^liriM  ffir  Volkskunde    flcrnusgebeu  vnn   / 
Bzt  a  uépicsség    tantilTnAnyozásÁniik    szolgáló  fJgyes  kis  fülyúirAlnl  > 
lelkes  i.inítók  nlapitotlíik    északi    Nv-nif^tors/ágban.    Ek  (ív  clnjcn  az  i 
folklorisla.  a  maj.'Yarors'/api  szármnziisu  dr.  Krauss  Fn{/ites  vrlí.-  .t 
riásd  róla  ;  Elhnograpliia  I,  rúzi'i.  68.  I.j  és  nagy  Icndüiclet  ad- 
m^ly  ga^dae  tnriulmu.  jmI  szcrkesztelt,  csínos  havi  fairetekben  }■ 
dvre  2  frt  k)  kr.  Ki'zirnlok  és  péitzek  a  kíad(i-s7^rkesztohii;s  kii 
•NeuslifUasst'  12i.  Az  uj  rolyaui    elwi    kötelébűi  kóz«?lebbrül  úró' i 
szer k esz tdnük    délszláv    közleményei :    (H    A.-nak  kél   népdala  la  M 
való).  A  II.  katct  tAsö  fdzele    reiidktvít)    sa*dap  tarlaluiunial  jelent  i 
ványul  népvizyníilnk  ingyen    ntp^^  KiemeljUK   jaelölc    WU-aiockt  IL  i 

zatát:   *Czip;inykercszteló  í'pUíí->  taon*  ÍI9— 21.  I.') 

Or.  Fr.  S.    Krauss    Mehni^tl  >    urautialirL    Ein    Volksepoü   di.'r 
Mobsmedaner.  L'eberselzl  von  E   Grótxn--  Wien.  1Ö90.  IH(>  I  ;ira  1  fr 
délszláv    folkloris'.a    Kraus-*    18S^ben   jegyezte    fel  e  ÜltíO    vereból 
délszláv  epijszt  és  18bt5-ban  ercdptiiten  kiadta  Raguziiliau  :  <Smail»£ií  M 

Most  Griiber  néinet^-e  forditotla  és  igen  becseís  b-  ■  ^ '      ,  i  '  "       ' 

úljaról  szi'dó  epikus  kőllemétiyl.  a  mely  minket  i 

élénken  fenti  a  XVU.  századbeli  törók-szerb  diag>,u 

ielkii  SziipAry  Pélernek  íh  nagy  szerepe   van  e  kivrti  ■ 

A  KraUüS  feljegyezte  20<KHHI  dél8:ílAv  vers  közt  sok  a  .:...,.:, 

az  Eihnugrapbia  I    fiizelélK-n  i68.  I,)  isinerletelt  njftvére:  .t.írl" 

ö«  az  •Etbnolnjriscbe  Mitteihingen   aus    l'ngarn*  III.  füzeiében  u    ., 

várkisasHZüiiy»-ra  H. 

Molnár  Viktor.  Hus-véti  tojtimk.  Budapesl.  I89P.  H8.  I.  mtti  «t  kr  F- 
vaJatni  hanczatos  czimU  üres  beí*zély^viijt6uiénv,  hnnein  e^y  v;t!< 
erwil  a  néprajzilag  oly  fontus  és  érdekei*  tnrgyról.  a  nielyiiek  •' 
az  irodaluta.  és  nielyrt^l  szerzö  egy  e^ész  kfinyvet  irt  nagy  sxo- 
szeretettel.  Hecses  gyarapodása  ez  néprajzi  irodalmunknak:  de  i ' 
lett  volna,  ba  szerzőnek  sikerül  vala  kiadni  százakra  nien^í  Inj.-'-.ti  luj; 
menye  jellemzetes  példányainak  a  néprajzi  társaságban  tnrtoll  egy  eMa<j 
bemutatott  szlníw  képmásait.  A  azcmrényveaztí'íiVil  adomázziüt,  li'> 
aranyat  szedett  ki  a  feltört  tojásokból,  a  mi  az  clhiiTimlt  pia^-zi  nép* 
hogy  rendre  fellftríe  a  többi  tojást.  Az  igazi  elhnogr.-iphus  a  népi- 
igazi  aranyat  szedhet  ki  a  bnsváti  t'>jasból,  a  laikusnak  meg  kell  ■ 
hogy  gyűjtse  vidékén  e  knnnyen  kaphatí^  kedves  tárpyaküt,  és  jti 
Arboz  (Itudapesten,  a  Vallás-  é^  küy.<iktal;ísügyi  niinislei-ininliau).  a 
niénye  inélli'i  helyet  foglal  majil  l-I  az  alapíL-uidu  iia/ai  népraizi  >. 
niennyii-e  hasonlít  az  egyik  tojáá  a  tnjísikboz,.  annyira  eltérők 
mely  niinteKy  n  nemzeti  sLilus  kánuujait  mulatja.  Népies  •>] : 
syml>oIumaikkal  a  húsvéti  tujások  vnUmgos  (xiluiidtus  tojjusai  u  i 
Csakhugy  aztán  Culumbus  legyen,  a  ki  f'-'!;ilHlría  Molnárnak  nicplcK 
Dcliáoy  apni  horpadást  leszámflva,  Ml**;.!'  m  pl.,  lio>: 

kQlJSnbüz^  népek  mythikas  képccli-i,    li  .'..nhtDcs   e.i 


■m 


IRODALOM. 


,  trftlya  i«  iroiuJosabb  !yh»?tnp    !■ í.Fv-.i.-tnr..    m-t..;  .u-   u 

{a    ítUBVÓti    plf"*    l'->|.tSi_.rí    li; 
II    fi.r.-.-ii    tii'i  (M  t/    kiifiil.    ;i    li! 

K .  -.váH.' 

':  »ok  TDPg  Itt  a  tnnnl 


,  Ip  J^nlciár  út  hivHb 


t^  ^tj_-.i._ 


.V. 


^  te  1  Irt 


iiililih  Aut.'kT,  mini    i' 
i  navlv  most  rpierio  Ik- 


;    (űzött  ki  riKi  ■  sikL-rrH    valiisí- 

h'-io  iit'au'sak  a!  '■!':[. 

vk\  lap  *-L,  :i  >.. ,.',..  ..  ,.,..-^i,.,..    ,.-.».    ;.,j.- .,  ., 

Iiaiicm  iir:»z!itt  i1icsen?lHs  «rteltnébt*ii.    Kaíotaszf^tick.  í^nn^K 


ík.i 


.1  n;tgy  In: 


n'H.iklii'll 


■lllil      V  iili-i.llC-lí 


miiK  lu(iii.i  L  IcfEfontosjihb  es  iegórdck- 

■eiitujnrn  ii    tldvös   volna,  tia  pcldil 

Mtyirr  hflszoiitalnii  fis  i'Í'Ují- 
11  vcríCíIinényckkel,  m'-mel- 
kftt    ktipviscífl  azeniélyea- 

tlilOllgl't   tiOHilhjftit. 

1  knzlnnicnyeiíii"'!  kiemeljük  Jözsef  röliprczpgnck. 
Dit  líiának   c/.i||j!íiriy  levtliít  il.  sz.)     Hiil/issa   JiV^íípí 

Aszcg  nyelve  az  erdélyi  majiryarság  nyelvjiráwitiüz  lartozit,! 
!■  fopvfi  sok  régi  siijiitságot  6rzutt  meg.  (I   sz.)  Hfn'»»annj" 

i:;(i^Aiiyiir}Kl3loknt  közJvl,  eredeti  szövegben  és  verses  foriKtáab 
Jl— 28.  I..  II  .  Iir..    IV..    VII..  IX.  szátrO,    iovábbá    rzigány    mcsék^ 
peli'scjí'-'    iH    K<>.:i>l     egyet     a    IV.    sxúmbati.)     Értekezik    tovíibhá 
nlnii  K7»T\  f/i-iiiin    l;»l')lai7fíi  niniteuinn'd,  a  melyben  a  náprajzr 

'  ''Mirik    iyeii    értékes   tSsszeátlitásokAT 
'■■i.   I.  sz..  A  halul  elfljelei,    II   *«..  AiT 
"■'    ^^ )    E  dülyi'ií.ilnk   U-csít    ''     r     '-)^ 
'•í  iizukat.  S/('[itt:yf.rj:yÍ  íi  ■  i 

^ ^ 'f    bátiíTy-bunyau.    k <>- 

■  r^íl  [[11.  Ki.).   Jaiikóniik  n 

,<.^j^^^ .-.-:. ,,- .j  i. .  ^^zikke  érdekes  bozzH!':-"  •^' 

iIoinszí'L'i  illi    ^'■■'■-'-  '•'^  *.'gy  jegenyei    asszony  részérí'd  iV.  sí,).  i 

knlyek  f,  tiitánik-e  v;i;;v  uiagyurok'  czfminei  urlekezik  Külolíisíeg 

•det'^vMl,    (V    H2 ),    s  cünliid-    in    helynevek   gvíijl<ÍHért*    Imcdtl    {\.    IX.    sz.J 
íyüiL'y  kalotaszegi  népdiilnkal  kfiz")  (1—7.  V.  sz.  8—17.  Víl.  ax.)  t's  névnapi 
tál  1 1  —fi.  Vin    sz.)  Ezekre  nézve  biriiló  ijHZT»v(íteIek  kOldellek  be  tVll.  VIII.. 
F-iekní-k  iilaplnían    voitrtt    kimutalja  Herrnmnn  A.,  I>fívebben  érl'4.f.*vrn  n 
Jelffbelv'-n-l;   -i  .i-irttl  (IX.  m.)  Móriti:    Idaekn    visloi  népdalokat  ' 
t,).  Ibigv  .1   ;• '.':i.  i!ribl>an    zárjuk  bo  a  snrL,  ntolsónak    hagytuk    ' 
ki  üdvii/.líi  '■.(;. k'-beii  kedves  szellemesKÚggel  |)or»KÍIIA]jíi  u  •K'.-A- 
biló  kíTza  i'IIjih  Lrajlinsiikal  íl.  sz.l.  su  kinek  elbeszélése  :  ^A  ke-l 
i.  9z.)  Igen  keiives.  eleven,  linum  kahmetkép  a  kulolasz^gt  ntlpelcltjuJ. 

tie  1"  Ki.t  szilmbfin  mennyi  fonlos  és  érlijkes    néprajzi    kíJzlemény  í  Mtnnví 
'  eiív  ilyen  Inp  10  év  alalt!  Hojíy*  ezl  lehcs-se.  a  harai  cül^u^•l 
i^u  kiv4tijuk  é»  n  legniele|cebt>en  ajánljuk  u  iKahitaszep^-ct  ii>ji. 
it  litucai  uépélel  ínint  érdttklfídik. 


467 


vfblyam 


I.  mzet- 


f EB  -2  1971 


..mOtfti-, 


ETHNOGRAPHIA 


magyarországi  néprajzi  társaság 
értesítője 


SZl-ZRKKSZTIK 

HERRMANN  ANTAL      es      KATONA  LAJOS 

a  M.igy.  Népr.  Tini    titkAra.  a    Magy    Né[tr.  Társ.   jcgyzújc. 


•Idnik  augusztust  os  szepiomberi  kivéve  minden  hónap  elajéii. 


dij  íl  t'rL  A  tdr^uAgot  illeti  péníík  /?/,  HuiuckzKs  Sumn  péiutáiosliuz 
'1'.    Abadéuiiaj    intóxetiiiük.  míndon  egyéb   kUldLtnii'üy  a  szerkuszto-tiikárhojt, 
BodApeBt,  I.  AttiU-utcsa  47.) 


BUDAPEST 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TARSASAG  KIADÁSA. 


i\ 


I 


Tagdijaikat 

sziveskcdjt^nek  Ixrtbeetni  a/oii  tíRztelt  tagUi*saink,  a  kik  lő99-iki 
1890-iki  tagdíjaikkal  móg  hátráU''k))aTi  vannak-  Niigyon  kiviinatas, 
a  folyó  évi  taadijak  is  minél  elubU  Ijefolyjanak. 

Or.  Borooszk 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Félezer  ta>!gal  kczdettp  meg  tjirsasáí<unk  nyilvános  pálj.-\jÁt  :^jvp 
szám,  de  viymi  csekély  azokhoz  a  nagy  feladatokhoz  képest,  a  uh^ví 
«15ttUnk  állanak.  Kérjük  ta^^Bainkat,  terjeszsxck  körükben  tantasá- 
íiunk  t'Hzméjét,  szerezzenek  neki  liívekot,  a  kikan^..  '  ■■      ' 

támogassák  a  tái'sasáísot  na^'y  iv-cljai  elerésúlíeri.  T.- 
ÜK}'  felette  fontom  mint  közérdekfí  voluínál  fogva  b  mi  túrsasajnink  tm 
van  hivatva,  hogy  a  haza  íisszes  népeit  na^y  kulíiinnui:! 
a  leKBzámosabh  tagú  tudományüS  egyesület  legyen  az   oi.  .,...^....>.    ..-; 
e-zt  raihamariihh  elérjük,  az  föle^  tagtársaink  huzgósiigától  függ. 


Néprajzi  dolgozatok  szerzőit  és  kiadóit 

kérjük,  legyenek  seíiít.sogiiiikro  i\  hazai  néprajz  minél  teljesebb 
^^aphirtjá^ak  összeállításában  (íolyüiratunk  egyik  feladatában)  i 
jék  meg  az  „Ethnographia"  szerkeüztöségének  vagy  társasitííunk 
tárának  népmjzi  érdekíí  régebbi  és  njahbi  kiadványaikat  (kiin 
i'zikkeket  stb.),  a  melyeket  lapunkban  megemlíteni  és  ismertetni  : 
Különösen  «  rUlékí  ititiszttki  sajtó  számns  értékes  ezikkér  Jehr 
a  végleges  elfeledéstöl  a  tudomány  számára  megmeutení. 


Tirs&8á0nnk  könyvtára  a  kívcilto/o  íij.in<U'küktiau  ráascsQlt : 

JVoj^y  Géttitál:  C^igányok  végsfí  roinlAsKröl  való  bi<itoiia.  A  Síékrl*   XeB»«d 

MúzeombaD  levő  múlt  exizadboli  ponfTA-njomtatTáiifról  másolta  Ns^y  G^xa. 

Lfhorchj  Tirnilrtrtót     HerftgTarmcgyo  nioDo^aphíája.  Ina   Lebocxky    TíTsdfcr. 

11.  k6tet.  UuKvúr,  1881    —  18í»0.  Deregrtinnefrroi  nnpUr. 

Oeru  ChlSfitől:  Ax  t-o  fŐTárowm.  Irta  Viliarua  (Gorö  Ödön.)   BudapMt,    ItlML 
Dr.  ItHhff  ÍAUsU'tttil :  Dr  Tbeodoiv  Duka,  An  esuy  r>a  ugor  tantpuges. 
Ue/tie  Ferencztüf:  Ofunt^ar  í  opant'^ArijV    nJpisas  I-Vrdo  Hisfele,  ZagT>  <     "^'"'^ 
Dr.  Botwírski/  SfíuiuitU:  Dr.  B.  Platr,  I>er  Mfuscli,  stfin  Craprung,  b<i 

sen  n-  s.  Altpr.   —  Aal>oth  Jánns,  Bnsxnii  éa  ncrcze)»'»vina,   l    If.   Uailapt^at,     iSöJ 
htntnffy  (ijftiláíóf:  PaJöi'z  mrsék  a  (otíóliól     Mcsi^Ii    IstváidTy   0>uU      Upt-^ 

Szt.  Miklós.  J890. 


Felkéretnck   axon  tisxlelt    liigUrsuink,    h    kik   n£    „Kthiiu;graphiii  ~t    vugv 

épon  nem,  vagy  Iiiánynsnn.  vagy  hibÁi  pzlmW-ssel    kapták.   szirtiake4í«vk 

(-^Kiránt  a  tilkúrt  ('rtAsir^tti 


ETHNOGRAPHIA 

a  magyarországi  néprajzi  társaság 
Értesítője. 


SZERKESZTIK 

HERRMANN  ANTAL     és      KATONA  LAJOS 

a  Magy.  Népr.  Társ   titkára  a    Magy.  Ndpr.  Társ.  jegyzője. 


II.  ÉVFOLYAM. 


1891. 


BUDAPEST 

A  MAOVARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  KIADÁSA. 


33* 


TARTALOM: 

L  Értekezések.  NéphagTominyok. 

'.  x\  nemzeti  kiállításon       ■     ■     , 404 

^•'>^>tef.  VisüoUi  népdalok  és  gyermekjátékok 291 

áHon.  SzUágycági  néprajzi  adalékok 200 

Mutatvány  a  mongul  népköltészetből 188 

•ij.  Érmelléki  néprajzi  adalékok  (Tujáti  hi^gálás.  Katonadal.  B;)l)ODák.)  401 

Máromszéki  babonák 367 

•'.  PiZ  aranyoBszékiek  táncza   .     .     .     .     ■ 343 

.  Komárom  megyei  lakodalmi  szokások 210 

A    Karácsonyi  népjáték  Szamosuj várról        123 

.  Népköltési  ulaléknk 266 

.  Muraközi  horvát  ballada — 

:  Erdélyi  örmény  panaszos  ének     ....         126 

Luizu.  Nyárád-menti  babonák 400 

'Mó.  A  har.tngok  szava  és  még  valami         323 

A  néprigz'  múzeum  (Országgyűlési  beszéd)       23 

I  Antal.  Turistíka  éfl  éthnographia 16 

p        A  néprajzi  múzeum  elhelyezéséről 21 

A  fíon-ti;;or  népek  vizözön>mondái |42 

„         A  millenniumi  nemzeti  kiáUitás  és  a  néprajz H30 

Ffunfalvy   l'ál  mint  ethnograpbus — 

Adalékok  a  ha/ai  babonaság  történetéhez B53 

Pál  \  ilL  A.)            375 

i.-i  I..  jryászji.'li'nti'se    ....          :     .  37(> 

■V  Ilu'.ifalvy  ravatalánál ;I77 

■"zhl  lluntalvy  sirjáuál         37H 

á  tárí<a.HÚií  Hunfalvy  ünnepólye ;í79 

(!th  Palócz  találós  mesék 110,  219,  297 

„      HpthlehL'iiii  pá^z torját ('-k  a  mátraalji  palúczoknál :188 

frnti.  A  szabadkai  bunyeváczok  és  szokásaik 185 

Kaltitaszegi  bnlxmük     ...          273 

U\r.  Vizi  manó  a  Hernádban                       303 

L    Ráolvasások 35,  69 

,     Délvidc-ki  népmondák 72 

'..  Párhuzamok  mag\ar  meséinkhez 1:!,  68 

(//.  A  biróné 79 

,,     liegéiek  raon(b»kája 237 

ál.  A  paláziilás g65 

.     Ugocsai  bábunak 367 

ti.  Kégi  lakodalmi  szokások  Tokaj- Hegyaljáról 246 

Tornyos -Pálczai  babonák 249 

Ai'ott.  Porcsalmai  babonák 301 

415 


TASTÁÍJOn 

KórtHtff  J.  KaráOitotii  vers  .... 

Kocúca  S.  S.  K  iiiiUiekrill  való  Iusjedos  beezéil 

Kúnoé  Iijnáa.  llelvA-oaxtó  Qiiuep  Adft-Kftléban      ...  133, 

„  n  JelöDtés  U&rmadik  ada-JuIoí  ut&mról      .     . 

Látár  H.  A  ..GesU  RomuionifD''  hutáu  a  magyar  népkOltéiixetr* 
Lckoczl-H  T.  A  magyar    orou  pAastoréJetböl 

Maffyar  gyermek  etbnographtája  ...  '^la 

,  Uagyarországi  ethnographosok  ( [.efaorj^y  T.,  Marifoescu  A-.  Vtrwtnrl  Oyftrgj, 

Uaszlci  Józseí)  ....  "^7,  ar.    h? 

Muilíuui  ii.  Kuméa  laláldB  inoiék  t 

Mftri^ntaeit  At.  Áx  ildiiuitok  inim^n   tiéptnytli.  kcpekt 
Máríon  Jjzutf.  Sorki-TOtfilú  néprnjxi   vAelata    ...  *       L    l 

MujJuleM  /í,  é»   ViMr  H    Vogul  iiiifc/ttÍK 
ifaffjf  J^zMf   Árvamegyei   u\f  n'-pi/okA^nk 

a  ,         Kvgöléd 

Bf/wi'  K.  FáiUfelköuöDtó      ,     ,      ,     .     . 
,       „       A   uéjtr^it  a  prá^fai  kláUilAson 

Pintér  S.  Régi  pal<)cc  liuM-níilik 

M       ,     A  palócz  születése,  biizassjkgn  i^i  halálozifla 

,        ,     A  kiiQiixsikália 2« 

Jt^íhtf  IaUzUí.  a  magyar  neinset  alakuJáffa    .     . 

KraoczíAk  t^s  etazAsa-lotbaríngiak  a  magyarsarló 
„  „        liunriWy  [*il  helye  az  irodaloinbaa 

Strauu  AU.  Bolgár  D^{)daJ 

Sröth  f.  MármaroRi  oláh  babonák  .     . 

Ssiipán  a.  iCajdiIszoboRzlóí  babonák  ;'j4, 

Verts  Kndi't.  Erdtilyi  tnoae-TáltoKAt 
Vikár  fí.  ét  Munhirni  H.  Vogul  imáJsá^; 

VikÁr  H.  .*omogyi  tanulmányutaroról    .     .     ,  I 

,       „     Népköltési  adalékok     .... 

Yniltéiy  M    A  bácskai  rulhénekröl  . 

Writer  ií.  Lakás  é%  buiorzat  a  szepesi  szászoknál 
Wíiiinfki  H,  Cziginy  tÜzre-oWasá^ 

Czigáoy  tnUajlási  babonák 

n   Társasági  ügrek. 
BE(<rke»tüi  értesit&s 

A  népriuzi  múzeum  t-s  társaság  ujíyea  képviselöliázban  f //rmwn  "rf-  besztdí»j 
Mtutf  tUhrrrzríj  <i  FeuaéKének  távirata     ........,, 

A  n.  m.  vallás-  é%  kAzvkt.  mininxter  leiratkí  1    Íl  2S| 

Brankorics  Oyörgif  sziTb  niétropdlíta  levele -     _ 

JegyafíköDyvek  , 28,  77,  78,  159.  227,  258,  S60,  JÍÜ7,  37t,j 

A  miniszter  adománya         .... 
Ungvá'megyei  kOr  elfifí  Ülése  \Sftmipaiakjf  J  ]  . 

A  népn^zi  társaság  fidéki  köreim^k  üzerrezéae 

Beszteruxp-N'aszódmogye  kazigazgatájii  bii!Ult»l^áfi.ik  liirata    ai    eirvfaáxt    i^a 
iskolai  hatóságokhoz 


41 IV 


TARTALOM. 

ci  megnyitó,  Hunfritvi/  Piíf 169 

ri  jelentés,  Hvrrminn  Antal 181 

ári  kimutatás.  Dr    Jiororszki  Samu       185 

vixsg&ló- bizottság  jelentése       259 

id  Ch.  jelentése  a  londoni  folklore-congressusröl               306 

:árnnk  kimutatása,   Felhívások,  Könyvtár  gyar.tpodás,  Nőpr^zi    irodalmi  válla* 
latok,  Ülések  tiapirend,ie  —  luioden  tüzet  borítékán. 

m.  Irodalom. 

/  Junea.  The  Folk-Tales  ot  the  Magyars  (Katona  Layoi) 39 

"f/lf  O'jfula.  Palócz  mesék  a  fonóból       42 

iiAr.  Bolgár  tudományos  gyf^teméoy  (Straasz  Adolf) áS 

•mathif  Zaigmondm.  A  királykisasszony  varrottasa 87 

'a  ö'atuH.  Horváth  Ádám  életn^za „ 

ai  értesítők „ 

t  Sawu   Szepesi  német  t^szólásu  versek  (HA) 88 

'  Jfh.te/.  A  tótük  otthonáról  Árvamegyében 

Munkáctii  B.  Votják  azótiir „ 

ino'i'e-Vilm-azky.  Ursprung  u.  Einwanderung  der  Serben  a.  Bnlgaren  89 

d  Muc-Rüchie.  The  testimony  of  tradttion „ 

iríig  néprajzi  muokák .    .     ., „ 

et  néprajzi  társaság 

■ffia  G.  Ceiuitd,  üypsy  eorcery  and  fortune-telling „ 

Richárd  And,é.  Die  Flutsagen  (H.  A.) 100 

KÍÍI.S  Áron.  Magyar  gyermekjáték  gylljtomény  (H.  A.) 327 

nkó  Héla.  Dalos  könyv  (H.  A.) „ 

Ht'thi/  LiÍ9:h'i.  A  magyar  nemzet  s  a  nemzetiségek 267 

)&zrrák-Alagyar  monarchia  írásban  és  képben „ 

—J'Ó*n.  Apró  enibcrak  könyve 2t!8 

Balaaaa  I.  A  magyar  nyelvjárások „ 

Goj/cjfti  László.  Büntető  elvek  a  legrégibb  népeknél „ 

nnaihíj  Zaigmondné.  A  havas  regéi 20B 

tr  Samu,  Szepos-Béla  város  története 264 

írbungen    zur  dcntschen   liiindea  u.  Volksknnde 

L.  Xiedrrle.  Cseb  antliropologiai  dolgozatai ,. 

rp/t  Htre.  Canti  piipolari  sicilinai 

^Vankel   Mührische  Ornamente  III 270 

irdélyi  Magyar  Közm.  Egyes,  jelentése,  1890—91 S08 

c  Uti-Kalauz  Mag}arorazág  erdélyi  részébon •'i09 

lély"        310 

(■ar  Lexikon » 

y  Józxef.  A  tótok  otthonáról 311 

ai  Qy.  Mátyusföld  nyelvjárása ,. 

nány  Lajoa.  Szeged  néi)e,  III ^ 

i  Mór   Levente „ 

■ry — Krawta.  Israeliten  u.  Indianer  (Dr.  Wlislockí  H.)         , 

.  Ándrián.  Der  Höhencultua  rWIisIocki  II.)         308 

417  * 


/Ji".  ÍVh'jtlwki   If.    Marclj»n    lud  Sigen  rter    Biikowiottíf  wod  !íi»*li«>b«n»i 

Anuanier  .... 

títttlmltltí  li.  Kmkc  cnalókkönvv    .     . 

Br  U.  V.  Wliéheki^  Volksglanlw  o   ri-ligifiser  Braucli  der  Zígeuoer 
Oy*.  ff.  f.  ^^MiofA^^  Die  Siekler  u.  rngaro  ín  Sitbfluhürgeo 

SlroHfí  A>h{f.  Bolgár  iiéiikrtitcsxel 

Muf{íitai  JózMdf\  Npin?otk()zi  naptár 

\ű^y  Jás^ei,  A  tótr.k    "'íti'in.iri'I. 

BouiAn  fotklnre 

.V,   HVm'i-.  Ocichirliit'   ()cr  .iiatit    i»ei» 

FVibtrMtinn  U  Hungary    aod  Ít»  peoplo  {^   ) 

H^ÍuH\Ui  K  Ktnog^raphiscUtí  UOa»«l§prUaf{«.  <,M'  U'Jf«ÍM'4-t  /^.) 

Grtsnltr  A'..    H".<íi.'.('/iti/;í   /'.  mlivei         ■.     .     .     .  .     .     , 

HmJiai  fotyöirftiok  46.  Ő».  I«t.  ^6,  261.  Sl 

Kfllf&Idi  foljiSirMtck  .   18,  9.Í.  \*^i.  363,    (16,  36!' 

IV.  Vegyes  köxlemények. 

j   FUvüt  —  Erdélyi    helyi    foondftk.   {lSe>tetici-  EUkStbeti  Jáh  \         (UUttu 
(Trefu-jtőiif  K'Srolif)        A  kiio  vixi  tn&Dó   (//,  -4)  —  A  iDCr»etmrgi  a 
aóu.ot  Dép  hagyomAiij&ban.  (i/  *i.)  -    Czigftny  vajdák    (ít.  Si  —  Uiuil 
featroéoyo  az  áj  urixigtiAxban.  iff.  J)  —  A  kép«s  paloU.  iH.  A.)  — 
ilAs-l'aJIott.  \H.  A.    —  l>r.  ímídüs  IgoioE   TörAk  n^pumliás.  — ^wot\t 
kör  Eudaj)**8i«ii.  /H.  A.)  —  rolklnn>-congro«8U» 

II.  Kfijiet    A  DépsKáml&iis  eredménye.  —  H a rftm; hangok  utútutáiii.    (  ' 

ru\^)  —   FelaÖTÍdéki    helysegooTek    iii^|>plyiiii)lngia.i    tnftgylirJUau:     . 
K*\rfA^ )  —  Dtl'ímagTarunffcgi  Iwlgiruk   visulcle.  {Or.  Crirbujis  Oág.i 
dÉlyrétixi  Kárpát-<!gyD»Qlet.    -    Elaller  K    DeltilnuAs* 

111. — IV,  KüíBt.  Dávid  Mac-Hitchic  b»*nkban.  —   A  HMgytr  icyvnnok  el04)ersT<^|K^ 

-  Párliuxamok  ntagyar  iiio>ít^ÍDkbox  iBimhr  JvnU.^  —  Fai)  (láhftr. 
izolgabiró  buxguTkodisa.  —  Felolraaisok.  —  Debroc/oní  aduiiiAd 
Sánrior  \  —  Riiunegyui  mesék   {PtvhatsJía  F$t'imee\. 

V.  Füzet.    V&mbcr)    levele    dr.    Rdtby    Liaxlóbo£.  —  Ait  torüiUi    .jrs/.iiz-ifcm<Mt«jr 

egyesíilet 

VI.  F)iíet    PirczJtk  Gyula  — Aranyossséki  adomák.  |7' 

rOk-gueyolö    mondókák    (Fofk-w-  Sántiof.)  —   A    , 

saihox,  {Bimier  J«n6)  ~  Zal.imogyoi  közfiögek  gilnynsfoL   \HtUo»if* 

—  Jegenyei  belyoevek.  f/V  JanWi  Jducr.) 
VII— VIU.  FUzet.  Hol  vui  Attila  sírja.  \,miotkn  UMint )  •  Mátyás  király 

»  islovéo  népmondákban.  {BethukK  tííUint)  —  N^r^cl  ^rgT*    i^> 
munkálatok.  Falusi    há^ak    f(><llratfti.    —    Knlett   taDfól/ftin     — 

uiaiók.    - 

IX.  P'ttzet.  Badttiiest   nyohe    —   Drohobeczky  tíyalA    —  Ceeb  népri^Kt  kJAllüi 

Hogy  eszébe  jnason.  (Prohástka    Ftrtna.)  —    ErdályJ   htméay  k,l^\ 
(Dr.    OtipcM    L.)  —  Bálint  Gábor    —  Feloltuásuk.    -  Magyar    n<'j»f|.. 
Vándor  cxigányok  Ugye. 

X.  Ftuet.i  Millenniumi  kiAllicáa    —  KoMutb  miül  kereetuiév.  —  FololvAciMk. 


\\> 


THNOGRAPHIA. 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 


SZe&KBSKTIK 


UERKMANN    ANTAL 

■  MafT     N'ttiT.    Tln.  litlntr* 


P,s         KATl>XA   UJOS 

•    Uitg).  A^pt.  Tiln>.  )«gys<j«t. 


óvf. 


1891.  január  1. 


i.  szám. 


Szerkesztői  értesítés. 

A  AJagyaroi-szági  Nó|inijzi  Társaság  vúlasztmáuya  reánk 
rlakra  bizui  az  „Ethnographia"  sztn*k  esz  lését,  a   melyről 

léthy  László  lemondott.  Nekünk  e  helyen  kevéa  a  mon- 

valótik.  Elsó  szavunk  az  i5sziutú  olísnierós  az  eddigi 
kesztő  iránt.  Buzgó  lelkesedéssel  vállalkozott  volt  arra  a 
és  hálátián  feladatra,  hogy  magyar  etbuogniphiai  fo- 
ltot szerkeszszen.  A  nagy  munkát  egy  éven  át  szakava- 
^s  odaadással  teljesítette;  az  ,Ethnographiá"-nak  te- 
lyl  szerzett  a  tudományos  körökben,  néjiszernséget  a 
[közönségnél.  Réthy  ezután  is  hű  munkása  marad  e  nagy- 
kóségu  ügynek. 

[Mi,  a  kik  a  munka  folytatására  vállalkoztunk,  általában 
idigi  úton  haladva,  arra  fogunk  rörekednii  hogy  e  fo- 
rat  hú  tükre  legyen  társaságunk  működésének  és  a  hazai 
Rjzot  illetó  minden  mozzanatnak,  s  hogy  folölelje  a  tanul- 
fozásnak  az  alapszabályokban  körülirt  összes  tárgyait,  külö- 

jfyelmel  fordítva  mégis  a  nyelvi,  azokásbeli  és  tárgyi  bá- 
rányra* a  melynek  megmentése  kétségtelenül  a  legkevésbbé 
íztbató  feladat.  A  lehetőség  szerint  tekintetbe  voszszük  azt 
\gy  nt^prajzi  folyóirat  alig  lehet  el  rajzok  nélkül. 

íz  ^Ethnographia''  munkásai  ezután  némi  szerény  tisz- 
Jfjban  részesülnek,  (önálló  dolgozatokért  iveukintltí  frt.) 
míiók  részéről  értékesebb  gyűjtések  tagsági  díj  fejében 
Itatnak  el. 

[érjük  társaságunk  tagijainak  s    íiltalán  a  hazai  néfirajz 

iránt  érdeklődőknek  szíves  támogatását. 

íudajtest,  1890.  deczember  hó  20-án. 

lejTmann  Antal,  Katona  Lajos, 

•  Uh^.  Xépr.  Tál*    \n\ti*  .\  Hatfy.  N*pt.    T»o,    j«inr«ÍJ« 

mint  az  ^Ethnoí^raptiia*   felelüs  szerkesztői 


DR.    MARtEKESCU   ATU^XÁ^ 


Az  áldozatok. 

Román  ntpmythologiai  ktípek  ós  szokáíiok. 

Dr,  31ari«n€80H  Athatiáatói 
( Pótol nuU  s  Ur^Aság  1890  októlier  3fl-iki  aii><f[i 

Ezen  értekezésnek  a  tárgya  a  jó  istennők  ós  kíll' 
mes  istennők  tiszteletire  hozott  oltári  ^ándékok  vají>    >  ki 

ezekkel  összeftiggÖ  román  népszokások.  De  minthog)'  esiek  a  szolo 
az  emiitett  lényeknek  mejdsmertetcse  nélkül  meg  nem  értheti,  ajM 
Í8  fogok  szólani.  ^M 

1.  Az  taUfUiAk  iltiilában  ^| 

Az  istennők  általában  felosztatnak  l-ször  JóisUnnökre  (diné] 
kik    többfélék    és  együttvéve  9y-en   vannak;    2-szor    Roanz   i* 
(diné  relé),  kik  Rzintón  többfélék  és  eK>*üttvéve  9'J-en  vamiak. 
valamint  a  rossz  istennők  hái  inanként  vagj*  kilem^zenként  s/okt4iV  jjín 

Ez  alkalommal  csak  a  jó  isitenn6kr5i  fogank  szólani 

A  jó  istennők  olyanok,  mint  a   fiatíO  és  igen  szép  leiinyoli 
hajuk  van,  a  mely  úgy  tündöklik,  mintha    aranyból    volna.     K 
kellt'mctesen  és   elvarázsolón    dalolnak;  sokszor  a  fűidre   és 
a  mezőre,  az  erdők  legeldire  és  tisztásaira  ereszkednek    le, 
nyíre  a  hegyeken,  az  erdőkben,  a  forrásoknál  ésta';'      '  ^  —' 
ós  ezeken  a  helyeken  játszanak,  tánezolnak  és  veii^i 

Az    istennők    rendszerint    látatlanul    repülnek    vagy    járnaki 
némelyeknek,  leginkább  a   szép   hatal    legényeknek    és    gye 
meg  van  adva,  hogy  az  istennőket  megláthassák  és  meghaii:... 

Rendesen  jó  indulatnak  és  az  embereken  segítenek,  ha 
lik,  vagy  valamely  módon  meg  nem  sértik,  de   luimga&znak 
kik  őket  tánoznkban  {hóra)  vagy  az  asztaluknál  {mása)  nvr 
vagy  nekik  rosszat  tesznek;  ezeket  különféle  betegséggel  bu 

Az  istennők  tánc^helyét   gyakran    felfedezték    é&    sokan 
tavaszszal  és  őszszel  a  mezSkön.    az    erdei    legelőkön  éis    más^ 
helyeken  e-gy  vonal  tátható,  mely  majdnem  egészen  bezárt  kOi 
csak  egy  öt  lépésnyire  áll  nyitva.  Ezen  a  vonalon  a    fÖ    ni 
rübb  és  zöldebb,  mint  egyebütt  a    közelségben.  A   kiír   küzc 
szintén  szebb  és  zöldebb  ós  ez  2 — 4    lábnyi    tért    foglal  ej, 
ezen  a  téren  egy  álló  ember  megférhet  és  könnyen  kűrOl  fordi 

Az  istennők  e  körvonalon    tánczolnak  *),  a   középpont 
Dudás  (Carabas,  Cimponeria)  az  istennőknek  zenólője;  «   nyl 


AZ  ÁLDOZATUK. 


aiTa  van  Kzúnva.  hogy  iíton  az  istennőknek  Kapuba  (portariu) 
tjon  éA  hoK}'  tímbert  a  körbe  be  ne  crnszizvu,  továbltá.  hogy  a  nyilú 
^en  az  istennőknek  hintója  bevonulhasson.  Az  istennők  a  körnek 
•zepe  felé  az  asztalokat  terítik,  hogy  megebcde^enek,  vagy  mint  mú- 
k  mondjíík,  hogy  vendéf^séíjet  tartsanak.  •') 

l>e  a  határok  dombjainál  is  ebúdclnek  és  itten  {gyakran  vendé- 
skedésliknek  nyomai  is  mai-odnak,  mert  itten  az  istennőknek  tortája, 
tti^A  c'íi  kanalai  találtatnak ;  ')  a  ki  ezeket  niefftalúlja,  szeren- 
68,  és  ha  azokat  jól  m%^  becsüli,  bárom  forráslu'il  mpri(t>tt  viz- 
m  Urtja.  *» 

At.  i.Qtennük  látatlanul  járnak,  de  vannak  előttük  Jó  és  ártatlan 
uberek  is.  és  e/eknok  meg  van  engedve,  ho^'y  tánczukat  és  asztalukat 
egláűiassi'ik  é.s  némelyek  meg  is  tudják  őket  becsUlni  és  évakodnak 
löl.  hogy  tánczukat  és  vendé-gaégUket  meg  ne  zavarják,  de  mások  az 
''  iiek  szépst'iíétől  elragadtatva  vakmerők,  a  körbe  eröüzakkul 
,  ...dnak  és  őket  megérintik  vag>"  nekik  más  kellemetlenséget  vag>' 
ftszat  okoznak.  De  az  emberek  általában  nem  látják,  nem  hallják  őket, 
[  a  midőn  alkonyatkor  vagy  napviradkor  a  mezőn  s  az  erdőkben 
tova  jái-nak.  éa  a  nélkül,  hogy  tudnák,  >agy  akarnák,  a  körvo- 
^áthúgják,  őket  megérintik,  vagy  arra  a  helyre  lépnek  és  a  tán- 
mogzavarják.  vagy  az  istennőknek  asztalára  és  hintójára  reáakad- 
ezeket  feldöntotték  vagy  azokon  valamit  eltörtek:  akkor  az 
^ők  megsűTtve  érzik  magukat,  ós  ezért  az  illetőket  megigézik  vagy 
íhQnletik,  mert  a  fejükre,  a  testükre  nehezen  vagy  sohasem  orvo- 
ató  lii'tciís.'L.'t't  küldenek,  jelesen,  vagy  elvesxik  az  illetőknek  a  lá- 
faftt,  hoíív  ne  lá«^<iák,  vag)'  a  hallását,  hogy  ne  hallják  többé  őket  és  az 
reket,  Viigy  kábultságot  okoznak  nekik,  hogy  tánczhelyükre  és  aszta- 
többé  ne  járhassanak;  vagy  elniga^ják  az  álmukat,  hogy  pihe- 
i\  nem  aludhatnak,  hanem  füleikben  a  Dudásnak  zenéje  és  a/ 
ítnőknek  dubi  folyvást  zengenek:  vagy  az  egész  testük  elzsibbad, 
jikad  és  abban  az  esetben,  ha  az  istennőknek  hintóján  egy  kerék- 
IlUlő  tőrt  el,  elveszik  a  kárositónak  a  kezét,  hogy  ebből  küllőt  csinál- 
jak, ha  pedig  löcs  t Ölt  el,  elveszik  a  lábát,  hogy  alíból  lőcsöt  csinál- 
Uuk,  és  lm  valamikép  megtörtént,  hogy  valaki  az  istennőknek  táncz- 
Uyét  bepiszkolta,  azt  gyógyíthatatlan  betegséggel  átkozzák  meg. 

De  betegség  érheti  az  embert  azért  is,  mert  az  istennőknek  egyik 

napján  ilolgozolt,  a  midőn  nem  volt  volna  szabad  dolgozni. 
I  Egyébiránt  a  Jó  istennők  és  közöttük  kiváltkép  a  MiluiU-'k^  vagy 
U^jfeímraeh^  cngesztelhetők,  mert  Ők  szándékosan  az  embereknek 


I>K.  MAUIENESCU  ATIUNAZ. 


állani  nem  akarnak,  és  a  beteg  meggyógyulhat  némelykor,  és  jelef 
ha  visszaemlékszik  arra  a  helyre,  a  hol  az  istennőknek  dalait  hall 
08  tudja  a  helyet,  a  hol  az  istennőknek  tánczhelyére  lépett.  Akki 
beteg  egy  év  múlva  ugyanazon  napra  menjen  arra  a  helyre,  mer 
istennők  egy  év  múlva  ugyanazon  a  napon  ugyan  arra  a  tánczhe 
férnek ;  a  beteg  a  körvonalon  kívül  álljon  és  kérje  meg  őket,  hogy 
i'sássák  meg  neki  a  bUnét  és  engedjék  meg,  hogy  meggyógyuljon, 
ha  a  beteg  az  istennőket  ott  találja,  akkor  megbocsátanak  neki. 

Ha  pedi;^'  a  beteg  a  helyre  és  a  napra  vissza  nem  emléks 
vagy  netalán  oda  el  nem  mehet,  az  istennők  megengesztelhetők  és  k 
kithetők,  ha  a  beteg  az  isteimők  tiszteletére  asztalt  terít  és  az  ú 
megillető  ajántUkokot  és  áldozatokat  meghozza,  mert  ekkor  az  ister 
szintén  kegyelmesek  Icísznok  iránta  és  meggyógyitják  őt 

II.  A  kegyelmesek. 

A  Miluite-k  ")  vagy  is  a  Kegijeimfisek  a  jó  istennőknek  egy  f 
kilenczen  vannak  és  neveik :  Leosténa,  Ogi-esténa,  Bugiana,  Samzii 
Saiidalina,  Magdalina,  Keosia,  Todosia  és  Szolomia.  '} 

Kzck  a  legelőkelőbb  isteimők  leggyakrabban   említtetnek  és 
többet  tiszteltetnek  a  román  nép  részéről. 

A  Kegyelmesek  társaságában  van  egy  Dudás  (Carabas,  Gimpone 
II  ki  a  dudába  fúj  és  az  istennőknek  a  táncz-  és  mulattató  zenét 
nálja ;  van  egy  Zászlón  (Stegariu),  a  ki  az  istennőknek  a  zászlóját  vi 
van  egy  A'ocsAs  (Cociasin).  a  ki  a  hintó-lovakat  hajtja  és  van  egy  Ka 
(F*ortariu)  a  ki  a  kaput  kinyitja  és  bezárja  ...  A  /)u(/rfs  egj'szersn 
az  istennőknek  főnöke  (Vatavu.***) 

Miután  az  előadottakból  láttuk,  hogy  azt,  a  ki  az  istennőket  v 
mely  módon  megsérti,  betegsíéggol  büntetik  meg ;  továbbá,  hogy 
istennőket  oltári  ajándékokkal  vagy  áldozatokkal  lehet  megengeszt 
—  teljünk  át  az  áldozatokra. 

III.  Az  áldozatok. 

Az   áldozatok    a    román     népnél   általában     ^Cinsiele" -knék 
veztetnek.®) 

A  Chisteh-k  azon  ajúndókok  vagy  áldozatok,  a  melyek  az  istenr 
jelen  esetbon  a  Kegyelmesek  és  azok    tiszteletére    adatnak    illetve 
zatnak,  továbbá  azok  tiszteletértí  is,  kik  velük  tái-saságban  járnak, 
a   (tudás-,  Zászlós-,  Kocsis-  és  Kapuséra. 

Az  ajándékok  vagy  áldozatok  bizonyos  étel-,  ital-  ós  más  tárgy 
i»ól.  továbbá  egy  kakas  vagy  tyúkból  állanak,  különös    szertartások 


lleto  ic$tcnn5khez  intézett  kltlöii-killön  imádságot  képező    népkölie- 
by  szavalása,  oloadása  mellett. 

Az  áldozatokat  a  bet4>g  ós  illetve  ennek  nevében  az  anyja  va^y  a 
va^'y  a  nővére  hozza  és  adja  akkor,  a  mikor  máií  orvosság,  vagy 
\ház\  kenet,  neii)  itegitett.  ós  a  mikor  a  beteg  azt  hiszi,    hojLEy    n 
a  j<1  vaKy  rósz  istennSk  által  reá  kimért  bítntetésbul  keletkezett 
Az  lildo/atokat  a  féiliak  ritkái),  hanem  rendszerint  a  iiCk  mutat- 
•  be.  Krre  nézve  vannak  ktiU'mös   n5k.    Azok,   kik    az    emberre  bajt 
k  hozni,   VrazsUóre    (varázsnÖk,)  Farmacatórf  (igéző)    nők;  azok 
5,  kik  a  rosszat  elhánt.iák,  elvezetik :  f)escantotóre  {B\ifiéz6)  és  ^iuióre 
\ii)  nűknt'k  tii^vcztetnok. 
A  leg.ii)bh  (íli;>ézo  nŐk  azok,  kik  a  holdviIáfi;nál  jániak  (alvajárók); 
c/rnjro^^  oligézők,  t    i.  kik  n  földre  esnnk  és  e^y  néhány  óráig  Tagy 
tintudatlannl  tdkíiszniik.  Azt  hiszik,  hojfy  a  tTildrc  esett,  elragad ( 
é/.íi  nnknek  klkci    addi^%  mig    öntudat  nélkül    feldlsznek,  az  isten- 
ktl  Járnak,  velük  repülnek,    tánczolnak    és    vendégeskednek;    hogy 
az  istennők  megtanítják  okét  mindenféle   varázsra    éis  eligézésre 
x'rt  i'k  Sr.iuióre  (Tadók).  Ezek  igen  nagy  bccsbon  vannak    az  eni- 
tk  elölt  és  az  ilyeneket  az  áldozatok    előkészítésére  és    foganatosi- 
még  a  hetedik  faliibnl  is  meghívják. 
Csak  olyan  tadó  eligézŐ  nő,  ki  az  isteimőktöl  tanulta  inog  a  szer- 
lkat  és  az  istennőkkel  iJsszekőttintésben   van,    igézhet  el   jó  ered- 
nyél  ;  de  HZ  ilyen    nőnek    nem  szabad  az  istennőknek  tánczárói  és 
Járói  B  mindarról,  mit  látott,  hallott  és  tanult,  bármit  ia    elmon- 
Irtzni.  mert  akkor  az  isteni  ajándékot,  t.  i.  a    gyógyítási  t<;- 
hatalmat    elveszti,   vag>-   az  iHtciinők  hosszúját    maga  ellen 

rB.  '•) 

Az  oltári  ajándékok  vagy  áldozatok  felosztatnak: 
I*8zbr  tiszta,  vagy  fehér,  vagy  nagy  áldozatokra 
Sl-gzor  nem  tiszta,  vagy  fekete,  vagy  kis  áldozatokra. 
Az  áldozatok  szám  azcrint    9-félék:    és    pedig  a  tiszták  8-félék, 
í*ra  tiszt/ik  t'iívfi'lék.  A  8-féIe  tiszta  áldozatok  neveiket  az  áldozatok - 
aziikséges  Uig^uk   színétől    kapják,  és    pedig:    fehér,    vÖröSj  zőld, 
sth.   színtől.   Ez   a   8-féIe   áldozat   —  a  fehér  szinüen   kivill  — 
áldozatnak  íb  neveztetik,  de  szoros  értelemben  vett  különös  tarka 

is  szokásos.  '*) 
A  tiszta  áldozatok  hozatnak: 

|.  A  különösen  megnevezett  jó  istennők  egy  fajának,  p.  o.  a  Ke- 
Qknek  tiszteletére. 


DK.  HARIEXKSCU  ATUA21JÜE, 


2.  Az  összes  99  jú  istennők, 

3.  A  különösen  megnevezett   rossz  istennuk  egy    faján&k  p.  0*  I 
Halele-k  (falánkok.) 

4.  Ak  iis^es  99  ro3S7.  istennők  t.iazteletére. 

5.  A  heti  vagy  hótnapi  B?.ent  istennőik  p.  o.  Santa  Unminoca,  SanU 
Luni  ith,  (Szent  Vasárnap,  Szent  Hétfő  stb.)  tiszteletéro. 

6.  A  nagy  Szent  Mt'iria. 

7.  A  nagy  Szent  Vinere  (Venus  Péntek.) 

8.  A  Szent  Illés,  és 

;».  Az  Ö8.sze-9  jó  istennek  és  heti  szentnök  tiszteletére. 
A  nem  tisgta  nldozatok  adatnak : 

1.  A  Muroni  és  Strigoi  (az  elhalt  onil)erek  hazajAró  l«lk<íi  ti«c\'Q* 
tiiliiban)  ellen 

2.  Az  öriiö;^  ui*  iicje  ulioii.    niert   ez'ik    ihíui    iis/Uk,  ii.im'ni  i.\k^* 
zellernek. 

Hogy  milyeu  áldozat  szükséges,  azt  mindenkor  a  todónű  h&tA 
meg  és  pedig  ugy,  a  mint  ö  a  Ixítcgségnek  kezdetét  és  ti.'i ' 

fogja.  A  tudó  no  a  l>etegtöl  egy  je^^yet,  p.  o.  az  ingnek  uy....i 

vapy  gyliríit,  vaj^y  fülbevalót,  vagy  ihar  jegyet  vesz  cl,  azt  ogy  pnhir 
vizbe  dobja,  és   halkan  kezd  imádkozni  addig,  raig  neki  a   kívánt  Ji 
mutatkozik;  oz  a  jol  vagy  a  jó  é.s  rossz  istenüktől,  "'Vagy  a  heti 
tektöl,  vagy  a  nem  tiszta  lelkektől  mutatkozik  v&  mintán  a  jel 
kőzik   (mi  és    mikép,    nzt   nem    szabad  megmondani)  elrendeli, 
miféle  áldozat  és  kinek  tiszteletére  szíikséíes. 

A   Icgszokásosabb    áldozatok  a   fehérek   és   különösen   a   ^-"t'í' 
inesek  tiszteletére.  Ezek  áltatában  szerdán  Js  pénteken    este 
után  történnek,  mivel  az  istennuk  általában  alkonyat  ntán  mntatl" 

Miután  az  eligéző,  a  tudónő  meghatározta,  hog>'    mi*  ! 
tok  szükségesek,  megrendeli,  hogy  a  beteg   az  elÖre    moii' 
szükséges  tárgyakat  az  előirt  színben  beszerezze. 

A  Kegyelmesek  tiszteletére  hozott  áldozatokhoz  U  tV 
séges;  ezekliöl  8-féle, 'J— 9  darabból  vagy  részbfíl  a  9-ik  p- 
példányból  áll ; !)  darab  szükséges,  mert  a  Kegyelmesek  is  ktlei. 

Az  áldozatokhoz  mindenek  előtt  egy  íöfíi/ff,  azaz  egy  ícli' 
kerekded,  szekérkerék  nagyságú  asztal  szükséges,  '^)  a  mely  i 
van  elkészítve,  a  mennyiben  a   közepe   mélyebb,  az  oldalai    \u 
gasabbak,  hogy   rajta  a  szüks^es   tárgyak  jól    megállha.s.'^anak. 
Senia  az  istennők,  vagy  a  heti  szentek  oltárjjitmk  ké[ 

Az  eligéző  nő  mikor  az  asztalra  a  szükségeaekc'    i .xui 


Gt] 


v/   AU>OZATOK- 


ii  egyszersmind  az  alantabb  ki>/K>tt  eIÍKéz5  verset  illetve  imádsií- 
az  UtcnnÖkhcz,  jelen  esetben  a  Kfígyelinesekhez  intézni.  A  különféle 
iozatokníll  különféle  eligézÖ  versek  szokásosnlc  a  kUlÖnfélc  istenní5k 
í)*  I»L-tnftpi  stb.  szLMitek  szerint,  habár  a  bet^jjségekre  vonatkozó 
sík,  kevéfl  Túltoztatá&sal,  csak  ismétlcsek. 

Az  asztalra  e|;y  tiszta  fehűr  abro&zt    va^y    egy  i^    vásznat    tent, 
némelykor  a  betépnek  új  vag>'  kimoRott  ingót  k/jríll  helyezi.  Ekkor 
*!hgé/ü  uí)  raindeiiekelt'Jtt    9  marok  búzalisztet  vesz,  azt  li-szer  szi- 
ilja  es  az  asztal  oldalain  9  rakásba  rakja,  azután  sót   vesz,   és  axt  a 
lisztrakáara    H-szer  rá    hinti.    Midőn    a    garmadákat    rakja,    minden 
rraadát  egy   névszcrint    megnevt^ett    Keíívelmcs    istennőnek   ^yánlja, 
jándékozza.  {>.  o.  Geosténa  istennőnek  stb.  és    Rzahály.    hogy  mind  a 
[istennőt  sor  szerint  raeiíneve^ze,  hogy  egy  sem  maradjon  el  moíí  nem 
slitve.  mert  a  raofí  nem  emiitett  istenníí  mc^sértettnek  érezheti  ma- 
lit és  az  áldozatokat  eIrot»lhatJ;t.    u^y.    liojív   azok   a  beti'g    bíwznára 
logyenek. 

E*/után  az  elijíézű  ím  íehcr    viaszból    készített  !»    gyertyát    gyuir 

z,  azokat  u  ^i  megsózott   liszt^armadába    helyezi,  va^y  a    garmadák 

ítében  az  asztal  oldalaihoz  ragasztja.  Ennek  utána  az  asztal  közepébe 

tálacskát  helyez,  ebbe  pedig  íí-féle  p.  o,  búza,  kukuricza.  paszuly. 

stb-    maiiot  teáz;  továbbá  'J  íehcr  tyúktól    tojt  tojást,  ít  fehór 

új  kanalat,  a  melyeki»en  kevéü,  de  tiszta  tehén-  vagy  juh-viy  van,  **) 

lyoz  az  asztalra.    Ekkor    9  kertből  Jls.«u',eszedetl    M  drb     virágbokré- 

rendez   kürül.  de    n  viráííokból    azoknak,    melvek    az    istennőknek 

kveit  viselik  és  kiváltkóp  a  bazsalikonniak  hiányoznia  nem  .s/abiid.  A 

]  viiágcsokorm  'J  fehér  selyem  vagy  pamut  ezórnára,  a  betegnek  raajías- 

szerint  me^^iérve,  különösen    a    bazsalikomra    akasztja,    mert  ez 

t Istennők  zászlójának  neveztetik,  végUl  w  ú,j  va^y  kimosott    krajezárt 

f\y^.i  a  garmadák  melle.   '^) 

Most  a  nö  egy  tiszta,  meg  ntm  Lezdett  vizzel  töltött  kanesót  tesz 
^m,  meg  nem  kezdett  viz  i>ediíí  az,  a   mely    jókor    hajnalban 
.  ...L:íbijl  vagy  kútból  hozatik,  a  melyből  azon  nap  vizet  még  senki 
ineritheteti  ki.  '") 

Es  ha  a  botog    férfi,  a  nő  a  balkezébe  illetve    kai;jára  egy   fehér 
kast,  ha  pedig  a  beteg  nó,    egy  fehér    tyúkot   tesz  és  a    szertartást 
;ke^.di. 

£2  alatt  az  asztal  mellé  és  körül  egy  darab  tiszta  vásznat  tentottek. 
[tudó  nő  arra  térdel,  keresztet  vet.  a  jobb  kezébe  egy  tányért,  a 
t»1vi-n  y^;ii-j;!nok  ö»  tüméuy  ég,  adnak;  n  nö    térden    az  asztal    küríil 


DB>  UARIICNeS<n'  ATlUiciJ^. 


tf-azer  kiíriiljár.  a  betegnek  n<>vét,  ki  az  áldozatokat  hozza,   megcmliti, 
a  RzcrtHrtÁst  9-8i;er  ismétli  és  az  Alantabb   közlött    (^Wgéxö    (miidsMffol 
9-&zor  el&znvfllja 

Ez  imádságok  verses  alakúak,  de  némelyek  oly  rüvídek.  ^vy 
oly  sajátságosak,  hogy  ali^  lehetséges  azokat  magyar  vorsekhen  fondi* 
taiii.  a  miért  is  csak  azoknak  léiiyugeft  értelmére  fordítottam  liiivelmet- 
\z  imádság  igy  szól: 

oLeosteanal  Oíiresteana!  Bugiana!  ^ndalina !  Mojídahna!  Horn*- 
Tododia  és  Szolomia ! 

Az  útlian  álljatíik  mey,  engemet  hallj?assatok  meg.  mert  én  r*. 
gyök  elifiézíí,  Jánosért  kéi'elmezÖ.  ti  pedig  irgalmasak  »'•*  ■''  i.t^y^A- 
gft5k 

Moit  János  az  ütra  indult,  vele  a  nagy  úton   találUo/tatok   «•  ti 
Öt  metíÍRéztétek  és  ti  ot    nyilaztátok,  a  szempillán,  a    fizemöld'"' ":    ' 
feje  tetején  és  a  szemeftíhéi'eii  át,  az   izmokon,  a    kezvkeii.  a  l 
a  )>eleken  át  az  összes  tagokon,  az  Összes  hajlásokoii  át. 

Jánoshoz  siessetek,  jól  vendéiíeskedjetek.  neki  irvíalmaz-zafok,  < 
soljátük  az  Összes  iiíézésektöl,  a/  összes  nyilámlásoktól ;  adjátok  vis 
zeit.  a  lábait  és  erejét,  mert  János  adott  nektek  fejet  fejért,  MW-roeí 

(Mostan  az  eligézö  nu  elsorolja  az  emberi  te-stnek  üsszes  íljyw' 
róazeit,  különösen  a  beteg  testének  szeiive<10  részeit,  ée  a  n^  '  '  ■* 

megemlíti,  kezét  a  tyúk  va^y  kakas  testének  arra  a  részén 
mint  János  testének  heten:  része  jelöltetett  meg.) 

Jánost  hagyjátok  tisztának,  mint  a  napot,  világosnak,  mmt 

a  melyen  született,  mint  az  anyját,  ki  ot  szülte .  A2  áldozatok  or  ^     

és  János  örömére  legyenek.   ")"  1 

Az    eligézö  nő   n    térdepléí:  é^   imádság  folyamán    ídCíről-i 
kakast  vagy  a  tyúkot  a  kancsó  szája  felé  meghajtja,  hogy  vi^et 
vagy  a  tálacska  íclé.  hogy  magot  ngyék,  és  ha  a    kakas  vagy  n  lyi 
eszik  és  iszik,  akkor  ez   jó  jelnek  tekintetik,  hogy  t.    i.   ^vz   áldoati*lf 
a  Kegyelmesek   által    elfogadtattak,  és    hogy    a    Wtejr    mi 

miért-    is    mindnyájan,    a   kik   jelen  vannak,    ri;ndszmnt    -^ 

rokonok  és  hiizi  jé  barátok,  a  jelnek  örülnek;  ha  p«dig  ft  kakcis 
a  tyiiknem  eszik  és  nem  iszik,  az  rossz  jelnek  tartatik  ás  miat' 
nyájan  szomorkodnak,  mert  azt  hiszik,  hogy  a  heteti  meg  nem  ;;>■ 
vagy  azt.  hogy  az  eligézö  no  az  áldozatok  clöhozatalánál  valamit 
bázott,  és  ez  esetben  a  kegyelmesek   tiszteletére  új    áldozatok    szűk 
gesek,  de  más  tudó  nfí  által,  vagy    azt    hiszik,    hogy    a    fndó 
találta  ki  a  sértett  ietennőkí^t  és  ezért  má.'^  i>iti'nnnk,  vaiív  u  n-  1 


A2  ÍLDOZATOK. 


nek  részéről  kelt  álitozni  és  azotán  úgy  testnek,  a  mint  hisiük.  A 
iraúdstíg  után  ax  ehgé;!Ő  no  an  asztal  körül  9-szer  a  fílldi^  borul,  "^) 
nlokával    a   fíJMet  me;íérinti    és    azuUn   felkolvén.   a   kanalakban 
^vajjal  a  betegnek   kezeit   t^s    lábait  jól    megkeni  és   inegdör/.8^>li ; 
Bí-só  vizből  a  híítegnek  arczát  e^íynéhánysseor  befecskendezi  ésnie^í- 
\\  a  beteg  pedifí  a  mejímaradt   vizett  a   mejfrendeli^  szerint  blzo- 
fniipokban  kiisz^za,  nz  aaztalra  holyezett  U\\i^q\  a  bwtegot    felöttüz- 
u  iM'teH  az  iii^^et  a  megifinlelés  szerint  bizunvos  napig  visí-li.  A 
vagy  pamut    szálakból  különféle  hogünyölésck  áltat  egy  inenttV 
;  illotvv  bflvereklyét  készít  és  a  lw?teg  azt  addig,  mig  meg  nem  gyógyul, 
ikáboz  kiitve  hordani  tartozik.  A   fehér  kakast    vagy    a    tynkot  a 
leg  fejénéi.  a  felrakott    asztalt    pedig  a    beteg    af^yáiiril  elhelyezi   ^ 
|ax  etíésx  cyen   ál   ott  maradnak. 

•  A  tudó  fin  más  nap   reggel    ismét  eliüii  es   ükkor    megfmtaioz/a. 

az  áldozatokat  hány  napig  kell  megtartani,  illetve,  hogy  az  isten- 

jhjándékait  az  asztalníl  hány  napig  nem  szabad  Blvenni,  cs  ha  szitk- 

hogy  az    áldozatok    néhány    napig   megtartassanak,  a  tud"í    níí 

friinap    este    alkonyat    után    a  térdcplést  és  az  imádságot   ismétli. 

jUa  a  beteg  jobban  érzi   magát,  akkor  az   eligézÖ  nü   az   áldo/a- 

l/eUmeli.  A  felemnlés  abból   áll,  hogy   az   áldozntokat  azon   rend 

t,  a  mint  elhelyezte,  az  asztalról  elviszi,  és   azokkal  azt    teszi,  a 

löirva  van,  és  jelesen : 

A  sózott  lisztből  n  tortát  (tiirte)  vagj*  pogácsát  síit ;   ^°)   ezeklMÍl 

^nik  kegyelmes  istennőnek  ajánl,  illetve  ajándékoz   egyet,  megem- 

az  illetőnek  a  nevét  Ezek  a  torták  azután  í»  na[i  alatt  a   uyer- 

^k  közt  felosztatnak   ca   pedig  oly   módon,    hogy    minden    torta  '.i 

töretik,  és  ha  a  beteg  fértí,  a  két  darabot   h-  ós  egy    darabot 

gyermekek  kapják,  ba  pedig  a    beteg   nu,    akkor  a  két    darabot 

és  e^y  darabot  íigyermekek  kapják    Ezek   a   torták    maguk  is 

l«^''-knek  neveztetnek. 

[A  kakast  vagy  a  tyúkot  levágják,  de  a  vérre  jól  vigyáznak,  hogy 

epp  se  folyjon  le  belőle  a  rüldre,  mert  a  Halelek,  rossz  istennők 

nkok)  az  áldozatokhoz  jönnek  és  kajfzsian  vigyiíznak,   hogy  a  jó 

caek  áldozataiból  dk  is  ragadjanak  el  valamit,  úgy  a  kakas  vagy 

iojn;    is  jól    ügyelnek  és  az  eügézu  no  a/t  magárai  elviszi.  A  kakas 

[tyúkból  a  beteg  részére  ételt  csinálnak,  de  abból  azok  is.  kik  az 

Dknál  jelen  voltak,  egy  keveset  kóstolnak    Hasonlókép  nincs  meg- 

ve.  hogy  az  ételből  egy    darab  csot»t    is  a    földre    vette.sSík,  sem 

la  tollak  a  gant'jdombra  dobassanak ;  az  eligézÓ  nő  a  csontokat  és 


un.  ítARreiíEscu  atoakAz. 


a  rollaVat  ift  magával    viszi  é&  nzokar  aJkonyatkor  a    falu  alatt  a  foi 
vixl>e  (lobja,  hogy  a  Faláíikok  a  falun  kivül  kapjaitak  valamit ;  ha  t*^| 
a  fiiliifitU  pauk  nincs,  az  eligózfí  nu  a  f<yeí,  a  i'^ontokat  és  a 
a  ImUírdomhnál  eltemeti,  hogy  azokat  a  szuIek  a    faluba  \íí%\ 
hilziil)a  el  ne  hegRták  és  a  F'alánkok  a  betegnél  ne  gyUlekezhessRnelL 

Az  eligézS  n5  az    ÖA&zes  asztali  vagy  oltári    ajáadi-kokat  miuE&v«Í| 
&zi.  azokat  jól  me^íőrzi,  hogy  oíiekheü  kntya  vagy  macska  nejatha 
mert  a  n«m  ti£zta  lelkek  ezekbe  az  allatokba  hujnak ;  aztán    az 
rlékokat  kiosztják  9  kis  gyermeknek,  kik  nem   tudharják  azt, 
ajándt5kok  a  kegvelmesek  asztal-iról  vannak,  ós  n^m   tu  '    ' 
Istt^n  lojjtadja ;  vagy  hogy  a  kegyvlmc^ek   fogadják !  A/ 
tálától  számítva  bizonyos  napijt;  a  Ualcle  (Falánkok)  Önként  cltávi] 

Az  istennőknek  színt  ajándékokból  az  eligézo  nd  ia  kap 
kot,  rendszorint  a  fehér  vásznat  vagy  fehér   kondíít,  mely   ^' 
volt.  vagy  a  melyen  térdepelt,  kapja,  továbl>á  az  imiid«Ag  t.. 
a  t>etcg,  va^y  annak  nevében  egy  másik  usemély   az  eli^ézA  nőnek  egf^ 
dai*ab  új  vagy  nicKtisztitott  iv.iist  pénzt,    rondcsen  20    krt    dob 
áldozatok  bHejezéséve!  neki    még    másfélét  i.s    ajándékoznak,    i; 
elit^czo  núnek  nem   szabad    alkudnia,  hanem    kötelén  megelégedu 
a  mit  neki  ajándékba  adtak. 

Ha  az  áldozatoknak  ismétlése  szükséges,  ekkor  az  áldozatok  ook] 
rpKKel  és  más  napon  tetetnek  moK 

És  ezzel  az  áldozatok  általános  rendszerét  és  ax  azokkal    ösai^J 
flik'KÖ  népszokásokat  kimeritettejn,  '") 

.Tegyzetek  az  Aliloiatokliox. 

')  L&z&r  Töflur,  kra&só-sKOrénTme^yol  dogmácskai  UlcA*.  ItngAos  Gy 
tönfetOgyelöttck  motidotta,  liogy  ae  istennők  t^gr  csoportban  12'0it  is  JeKi 
igy  irU  Pocrean  tíyítrgy  re^iczabányai  lelki-sz  ii;    %  ííVbbi  gyIMÖk   üiít  bnzDjJí.^ 

^)  Közölték   velem,  hogy  uzün  a  vonalon  igoo  jóizU  gombit  sioklak  tolA 

*)  Én   (9  láttam  a  inozfín  ba4"nló  körvoaalat,  és  ismerettel  birváii  u 
aunak  okáról  egy  fuvarost  kórdoztem  me^,    ö    peilig    ezi   foleJtA:    Craiu! 
fflull  i5vben  oyomtató-szcrll  volt,  miután  a  kfizepát  kiásták^  Ax  a  fluidot  a  k^ 
Iáira  hányták,  e»  \6    földdel  lett    negbordva  ós  magasabbask    maradt  a    r  ' 
után  is;  az  oldnlokon  tObb  mag  maradt  és  ftsért  nagyobb  ^^  ftflrflbli   a  fii 
pen  vo)l  a  karó  beverve,  és  abhoz  a  lovak  megkíltvc,   iU   állott  u    nvomiai^.  «  '' 
atokal  hajtotta;  a  karó  mellett  a  föld  nem  volt  ügy  buvünrc,   tapottva     nnnt    ntxl 
hol  a  oyomTató  lovak  gázoltak  I  Én  c  felvUágositásital  mogKl4!>gBdtofn. 

')  A  rosta,  szita  éa  kanalak  novcit  egyes  n<iv^ny«k  ia  TÍMlik. 

*)  A  4-ik  ^3  5-ik  pont  abitiakat  csak  Orza  .lánod  román*  calklovai    rantfl 
kaptam  meg 

*l  Miluitole-knek  nc^ezlctnek  Pocrean   Oyfii^y    reticiwMny&i  l«]kJ:»XH 


n\ 


AZ  ÁT.t>O^TOK. 


bb  beküldőnél.  Vtóhhl  hallotta  sv    Alduito   nevet    is;  ax  Aldottnk,  ilie  ilulil- 
Qhfn.  ADilru-ÍA  KL>lGDa  oravÍczabá.Dyaí    lakt^mű,  &  ki  aekero    btionyos    róaxleteket 
í>nili>ff    M  ilost  ivűlc-knek  ncTOzlc  öltét. 

Apilrein  Heléna  7  MUoslivet  niondott.  de  ex  biba,  a  mint  a  tíibbi  gyUfte- 
)l  iga^olratott.  *'«  a  mint  a  Kegyolmoaok  rfrazt^re  aUott  'J  niMiifl  dldűKatokból 
A  Andn-iu  Helénánál  ae  istennüU  uevei  k6?;i>tt  esek  ís  forduUink  elő:  Anna 
Ipa,  Száinarin^nka  Ai  I'araszkéva,  éa  mondja^  liogy  a  MiloslivC'k  a  iilánétikban 
|nak,  ott  a  hol  a  ezelok  is  laknak.  Ziatxa  György  caukicsí  lelkésznél  még  a  kíy 
itkez^  uevek  fordulnak  elÖ:  Axenia.  Komonia  éa  TrandaBra.  Ivacsko  Ptefan  go- 
jjM  lelkésznél,  Zengéna,  Oglesténa  ;  a  ssurz8€voÍ  H.  G.  tanítónál:  Zena  és  Sama- 
H  Carliutiaríus  Miklós  székáai  lelk<*szDél  Szcmelkita  név  is  fordul  ul(í. 

*)  í.intza  0)^ri;y  cankic&i  lelké&Enf^l  a  Di>rek  I'etrn  Carabasiu,  Hio  Cociaaiu. 
N  ^tegflríu;  Ivacako  Stefán  gonijai  lelkésznél:  Jonascl,  Cociosel,  Stcgcrcl.  Csak  a 
ope^eu  í^nlárd  csiklnvahíLnyai  tanilöunk  dyCljteményében  van  a  Kapás  (Portana). 
')  Cinatfí,  áttiiUban  ^ándék  ;  cinstitu:  a)  mt^ajdndékoiott,  A)  tisztelt  A 
IMUTÍbcn  podiff  HZ  í^tciinuk  az  ^'ándi>kokról  Oinstitole-knck  ta  ni^vc/lotDek,  az  ér- 
Ina  ú^y  nii.-  :  tlak,    valamint:  mcgtisztn^ltek. 

'*J  T«''li  I  ,jy(ijtÖ   azt  irift  nitíg  nekem,  hogy  a  nók,  a  kíktÖl  leirtak  t»- 

■íJt.  nt*m  akarnak  mindent  mcgmündani,  mert    félnek  az  iatennSktŐl.  Do  magam  ie 
|vAo  L>g}   ufiháuy  ttot.  ImgA-  MblK?t  mondjanak,  azt  kérdeziom:  Többet    n«in    tud 
De  íiiLMi    -  felelte  —   még  tudnék,  de  nem    üizatiad  mindent    megmondani!  és 
<  nzén  aem  mondott  el  többet.  Ily  módon    töredékekből    koU  ogy 
.  int. 
"}  IracBko    Istriln  gonyai  liilkés;!  az  áldozatokat  l'eloaztja:  »)    l'eliérekre,    h) 
és  c)  feketékre.  A  fehérük  és  tarkák  a  k'myebb,  a  lek^'  ék  a  nobexobb  be- 
knél  hozatnak.  A  zsuniorai  S.  G.  lanít<'»  mondja,   hugy    a    tarka    áldozatok 
^kább  K  hányilflSJiI  beállott  kiibuláü  és  forróság  miatt  hozatnak. 

**)  Pe  vannak  i>)ígéz<í  níik,  kik  az  áldozatokat  kedden  én  azombafon  fogs- 
tl.lJAV.  a  m(nl  Popeaca  Szilárd  bányacziklovai  tanító  és  Zintza  GyGrg>  CBokteai 
BK  nuigírta. 

**!  Mikor  valaki  valakinek  lakadalmira,  mint   násznagy,    vagy   mint    r,)kon 
r<t  barát,  ajándékukat  fti^ínnte)   kllld.  a  melyek  foztitt  én  sUtillt    ételekből  és 
állanak,  azokat    «?gy  ilyon  !<zcniára    bolyezí  pI,  éa  egy    egyén  e    Mteiiiftt  a 
Mn  vtixi  a  lakadalm    ebédre  vagy  vacsorára 

1         '■)  KecskpTsjat  num  szabid  használni,  mertaztax  tliotő  istcDnők  el  nem  logad* 
léi  A-  kecskék  agyanis  ulyan  állatnk.  a  melyekbe  a  nem  tinzta  lelkek    belemennek 
*^í  Ijwttökóletpscbheo    Icirta  ezeket  Ol.iriu  .Tózs'if  domaoi  tauitó.    Ez   közölte 
lyw,  bogy  nrki  Pr.Hl<in  PiMra  mi^jdatii  lako-ino  diklálla  és  pedig  ezeket  a   Romá- 
Höl  Ide  átkOltf'^iMit  noyjátöl  tanulta  meg. 

P     >*i  Popesku  Szilárd  ciiklovabányai  tanítónak    kUzlése    szerint    *i^    liter    bort 
tff«3tatrk  ax  asztalra.  Kddig  a  borról  csak  ez  tett  kflzléat. 

*n  Az  imáiUái/ot,  illetve  az  it(ézőver8ei.  legteljesebb  példányokban  Olaiia 
ta*ef  dománi  lauil.'.trtl,  Carbunariu  Miklós  székást  telkéaztül  kaptam,  és  én  An- 
'ftiu  llctt^tia  nravirzabiinyni  nÖt/íl  Írtam  le 

>•)  Zintza  tjyrtrgy  mondja    hogy  az   ígézAtiŐ  lOO-szor  b«-níl  a  földre  í 
**i  A  iHUomény  általiban  tnrta-nak  neveztetik,  Popesku   Szilárd  ta  lítónak  6t 
pndi   llénka,  vanidíal  nőnek  közlése  szerint,  a  sUtemény  pogácsának  neveztetik 


]] 


")  As  olóhbi  jogesetekben  uieij^jolfiUem   AltalAbAn  »   kQlriiilM«gek*»t ;    a    r^M<' 
ugyuiilo  réíxek  bekfli Jeitek '  Olaríu  Jiiasof  tloiiuuii  taníiö.  Prodin   íVlrAiól 
IvAQSko  IstTáti,  Popovics   gonúií  Iolkó$zt61 ;  Ürza    Jiiioc    romin-esiklonu,     i. .,-..■.■., 
SzUArd  hAnyacflíklovai  lAnftMöl,  önnek  monJottA  Joann  Györgyit,  hi  UutUtiAról  kO(- 
(iískÖilCU  ftt ;   én  polig  Ic^iriAm  Li])]i3  uielli'Uí  Huaaxu&izAi  Jitiie#<:a   Miríélól    19W 
liHn  i'ü  Amlreiu  HvIpmii  (ir&vicxahányai  lakusnotnl   l:|t72<Ík  éviien. 

A  kntrcirráítukra  ii^zvo  eKiAdnoin  koll,  hogy  mikor  lu  o^jos  ^'UJ1é.H«ktiől  luajil 
as  íiiazds  aiyibolugikos  társakat  ismerte  n,  dt;  azokat  lotjedekoek  nem  Urtottam, 
18<l-ik  évben  vgy  nyunitatott  tereiét,  mfljben  szinte  az  i^ittn  népiét  lArgyafcaC 
niefljeloltum,  gvOjtédi  utasftiis  melietl  Itinek-f&nak  niegk&ldteoi  éi  ennek  fa\ 
82  anyag  saai>orodott  i  <1e  euel  m^.\i  nt^m  voltain  inegL-l^^dvo,  baneio  a  pi 
araklio2  is  IbtjraiiiodtAm,  hügy  a  tanítókat  Os  papokat  a  Dépexokiuik  éa 
tárgyak  szcdi'sC'rc  utasita&k  t-s  a  gyiijtfinúnyekel  rmkeu    kOlc^ék  meg. 

A  boldogult  Saguna    erdélyi    ^rack    (>%  Popaxu  Jinaa    karánsebMÍ    i 
Óléiból  körreodclotokot  boc«iltottak  ki,  Mciiann  JAnoii  aradi  pQfpGk,     mini    jcemi^n 
Mpcrcd,  f-zintóD  erélyesen  j&rt  ^l,  és  gyUjtil'sdmet  uagvhan  el^cgUették. 

(FolytatiisA  kivetkezik) 


Párhuzamok  magyar  meséink-  s  egyéb  fajta  népies  elbesló- 

léseinkhez. 

Df'.  Katona  Lajostál. 

Bevezetés. 

A  mc&ck,  moiidiík,  legendák  s  egyéb  népies  elt»«&zálések   váoiior* 
utján  való  korlátlan  csereforgalma,  ellenélieii.  csakis  örökléft  rt^v 
tanti  B  csupán  egymással  rokon  néytek  szűkebb  körére  szorítko/«' 
lásukat  egész  mereven  csak  addig  lehetett  vitatni,  a  mí;i;  a   mes'  . 
Eorópa  nyelv-  és  rúszbfln  vőrrokon  nem/eteineJc.  a/,  indogunnáii  aépcsa-i 
Iád  tagiainak  cnemŰ  ha^yomáriyaiii  tiil   neui    tirjes/kedett.    He 
20-a£  évekboit,  Grimmék  clmélotÓDok  me^üizilárdnUbia  idi*ji.ui,  qv. 
gyér  és  fölötte  hézagos  adatok  mellett  is  némi  elfogultság  kellett  ahhoi^! 
hogy  a  mesék  mythikus  jelentésének    vesződséges   és  háliidatlnn  kihé 
mozása  kedvéért,  teljesen  szemet  hunyjanak  a  tudotnány   ronianf'  -  >• 
pl.  a  magyar,  tehát  egy    eredetére    és  nyelvére  korántütím   ioiin 
nép  meséiből    levonható   következtetés  el5tt.    Ma   e  következtéié*, 
o  mesék  ctilamvtf  ctjiféh  hagtfományok  kÖlcnönUs  kicnpr^lé^ihink  n' 
nyira,  vntjy  (egaláUh  nem  kizárólag  n  fnjrokousflgtól,  hnttem    at. 
kéhh  a  történelmi  és  fölUrnjzi  érintkezés  kisebb   vagy   Hfigyohb    H 
függisf^  a  lehető  legmeggyőzőbb  bizon\itékok  hosszú    láixzolatáii 
pul    A  föld   legelle.ntétesehb   jiontjain,    egymással    sRromifi'le    Kcnetil 


12 


Um\  nem  á.\\ú  iiéiioknél  honos  mojíék  fÖltílnÖ  cjfyezéséhez  minden 

bli  gylijtejaóny  s  aiiimk  majdnem  minden  ilnrabja  l>ecBf8  adalékokat 

Utat.  Ma  már  nem  íh  igen  juthat  valakinek  esxébe  a  meaók  ván- 

^t  kereken  tav^adni  s  a  Giimm-féle  iskola  tanítjUát  a  maga  ore- 

naivsá(íábnti  fenntaitani. 

Az  öO-€«  évektől  innen  Benfey  Tódor  korszakot  alkotó  munkiyá- 
a.  Pancsatantra  német  íorditásához  irt.  terjedelmes  bovezottisének,  *) 
tfbá  a  nevezett  német  tndiis  e^yéb  hasonló  titrgyú  dolgozatainak  **> 
hatááa    alatt,    az    ő^szehaiíonlítxí    me8eviz»gnlat    gyermekkorának 
ránys/ínŰ  kodkéiieítöl  lattönnkint  megválva,    realisal)h   alapra   he- 
tedett.  A  nevezett  gotiingai  tndóí*  Lskolújii  KöhUr  Reinhold-M  ***) 
fte8Ók  váiidorlílsát  vagy  öriiklését  ténykérdé»iu:k\  nem  pedig  aprioris- 
ieltevü.sek  szolgálaUiba  tetnzés  vagy  izléa  szerint  bekényszeríthetö 
)rgatható  alternattvának  tekintvén,  komolyan    hozzá  látott,    hogy  a 
í'neti  kritika  éles  világítása    melletf,   ha  lehet,  fellelje  az  utakat,  a 
féken  az  iizsiai  <Í8  európai  népek  «  ezek  révén  aztán  a  töblíi  világ- 
lakóinak legtöbb  csodiLs  és  tréfás  tartalmú    hagyományos   elbeszé- 
elterjedt.  További    czélja  e  liutatásnak  uz  volt.  hogy    a    vándorlás 
\\i  pontoí^  kóvetése    által    lehetőleg    magáig   az    illctű   mesetárgy 
eljntván,  a  benne  nyilvánuló  eszmék  és   világnézet   segélyével 
[tatarozza  a  kort  és  népet,  mely  azt  KzUlte. 
Henfev  a  keleti  é-s  nyugati  irodalmakl)an  való  páratlan   otthonos- 
^-,  vaitözorgfilma-  é»    lelkiismeretes    nlaiiosságával   alknlmasiibb  volt 
Ü másnál  ama  Uímérdek  apróságból  összehordandó  szilárd  alap  meg- 
ttéfMm',   a    melyen    5  nUna  ma  az  Összehnaonh'tó   irodalomtörténet 
Icásai  tovább  építenek. 

Ez  alap  egyes  kövei,  meglőhet,  idő  haladtával  el  fognak  mállani, 
ikor  aztán  helyüket  mujd  másokkal  ketlend  kitölteni ;  de  a  mi  B. 
n  hrökéletíl,  az  a  geniális  vtízér-gondolut  é5  a  módszer  meg- 
a  melyet  követve  kutatáeaiban  a  koncei>ció  merészségét 
lig  a  legkritikusabb  óvatosfijíggal  tudta  egyesíteni  A  Pancsatantra 
'  "n  európai  meséink  nagy  részén  ki\1il  a  középkorban  közke- 

t  '>>tíJschfUnnira:  t'ÜTif  Hücher  indlscber  Fabebi,  Miirclien  und  Er^iLhluo- 
\  Atis  <lom  Sanskrit  Qtiersntzt  mit  Kinluitung  unil  Antnerkungen  von  Thendor 
'ttf.  U'ipzig  F.  &.  firoeklmos,  1850.  2  kOt.  ac  I.  a  (beveAe)östt  «  II.  a  fonhtáat 

•*)  i..  BuUttiti  dr  V    Amd.  de  S.-Pátérsbottiy,   1887.  &zept.  4-16.  -  Ausiand 
41 — <&•  8*.  —  OÖttiníJ.  OeiehfU!  Ánz«igei%    1857  s  kOv.  —  ürient  und    Orridgní, 
-06.  —  fiíckel,  Kalititf/  umi  Dítmmiy   Leipz.  1876   Otevezetéie  B<jnfcytöf), 
*)  Wriinattr    H«itn1g9  giir    Lítteralur  und  Kaiut,  1864.  XM.  1. 


13 


DR.   KATONA   LAJOS. 


Ictíívé  lelt  novfillatáriarj-ak  legtöblrjét,  vulannint  számos  tréfi'-    -■ 
ellteszt^lést.  adomát  tis  éh/,el,  fitrcBaí^ágot  és  nífogá&t,   tt    tui 
köziéi;  n  múííikat  világszerte  fajígatja,  —  .szóval  a  népies  epika  kM«^' 
len  beszédű  b  határozott   helyhez    nem    igen    kötött   termékein- " 
tümegL't  Indiáhől^  még  paáiiz  korántsem  urna  sokáig  aí  árja   ni]-L_ 
C85jeként  tekintett  őskori  (lielyesehhon  CRak  képzeleti),  hanem  a  húil-\ 
riai  Indiából    látjuk    kisuí?ároziii.    lienfey    a   legtöbb    mest^neK    etzini 
csajiadií kában,  a  rsodáiatos  é*  képtelen  történetek  eseményri'-  -    "'■•-' 
nuló  leifogás-  és  vilúgnéxetben  határozottan  huduhistikun    u   ^ 
és  hitelveket  vél  látni  s  ilyeiiekUl   jelöli    meg    kül^inösen   a   me^kbca 
föliittc  gyakori  alaki'seréket,  a  lélekvándorlásl)a  vetett   hitet,    a   jótéte- 
mónyrkkel  Ickenyereííhető  állatok  háláját,   az    önmegtagadás   és  iinstr 
nyargatíLs  úi*án  megszerezheti!  csodatevő  erőt  »  még  azámos  máét-  ÍUoA' 
kivül  érdekesen  mutatja  ki  a  jeles  orientalista  lépt^ti-nyomon  ez   aUjh- 
eszmék  többé-kevésbbé  világos,  néha    rélroóiti*í!ek  által   olhonní. — *" 
vagy  idegen,  sót  ellentétes  c^élzattal  elferdített  töredékeit,   a   n 
egykori  öBszefUggésokbe  visszahelyezvén,  számos   mesénkben  megtalá^i 
a  híydani  buddhista  ^^HÍldázat  eredeti    szövegét.    Szerem-sés    rek- 
cióibül  azt  a  következtetést  voi\ia  le,  hogy  meséink  legnagyobli  .        - 
buddhisiuussal,  a  fold    legelterjedettebb  vallásával,    egyUtt    született  t 
eredetileg  ugyanazon  czélra  szolgált,    mint   &z   Evatigelium    ptl 
t.    i.   vallás-erkülcsi   tanok   hirdetésére.    KésÖbb  e    példA/aiok 
(önkéntelen  toldás-foldás,    részben    a    buddhiismussal    szcuibeiiiEálln  ütii 
vallások  tanítóitól  eszközölt  szándékos  ferdítések  és  módosított  alkAltoa 
zások  által  erősen  megviselve,  egykori  színezetüket  sokszor 

vesztve,   útra    keltek    s    eljutottak    viingkürüli    sétiyokban   

helyre  is,  a  hol  az  indiai  vallásalapító-,    illetőleg   refornaátomak 
niég  hirét  sem  hallották,  s  gyönyörködtetik  immár  évezredek  óta 
nem  az  egész  emberiséget  szin-,  faj-,  vallás-    és    nyclvkUlünbséfíe 
kül,  holott  valaha  csak  arra  voltak  szánva,  hogy  az  elfajult  brahma- 
követöit  a  te^jes  önmegtagadás  lilján  elérhető   Üdv:    a    nirvána    v\ 
megsemmisíik's  tanának  megnyerjék. 

E  máris  kissé  hosszúra  nyúlt  bevezetésem  nem  kisérheti  ítcaípj 
elméletének  részletezésében  és  nagytndományú  bizonyításában.  Csak  a 
nyit  mondhatok,  hogy  az  utak  követése,  a  melyeken   az    állítt-l 
dhífita  parabolák  Indiából  kiindulva  az  egész  Töldkerekségen     '' 
a  lehető  legtanulságosabb  és  amiyi   éi-dckes    fölfedezéssel    i 
Bz  epigont  is,  a  mennyit  egykönnyen  az   emberi   szellem   tori' 
tán  egyik  provincziájában  sem  lelhet  a  kutató. 


14 


Hnpyaii  van  méeis,    liogy    c    tan    Is   elí^g  és  több  oldalról  emelt 

injoníiáííra  taUlt  ?  A  Müller-Cox-féle  osszehssonlitó  mythologusok  ki 

engesztelhetd  éa  raeg  nem  térithetÖ  tíiiwráról  itt  nem  is   szólván, 

ax  D.  n.  antiiropologiai  iskolát  említem,  a  mely    WIe*;    Angliában 

iliil  néhány  jeles  vezér  nyomában  lelkes  híveket.  Ez  irány  egyfelől 

Dzítivista  bülcfielotben,  más  oldalon  pedig  a  DaiTiniemu&ban   gyüke- 

és  vczérféríiának  Lantj   Andtási,    a    londoni    Folklore-Society   ez 

szerinti  elnöke  tekintendő,  u  ki  éles   elmével    és    i^en    vonzón    irt 

l^becsű  munkái    közt    ismételten    rátért  a  népmesék    eredetének   és 

lorlá&ának  kérdésére  is.  Az  utól)bit  különben  I^ng  sem  tekinti  többé 

itísnek.  hanem  egós/eri  macától  értendő  tényként  számol  vele,  mint 

^eeék  világszerte  feltűnő  hasonlúságuinak  eg^tk  főokával.  S  ez.  t.  i. 

ezen  oU  mellett  Kang  és  követői  még  agy  másik  körülményre  is 

BÜlyt   helyeznek,    midŐn   a    mesék    szembeszökő    hasonlóságainak 

^yanÍKatát  keresik.  —  ez  az,  a  mi  az  anthro|)olo;4iaí    iskolát    líenfey 

jiak  nag)on  in  merev  és  kizárólagos    fogalmazá&atól    előnyére  meg- 

(nböifteti. 

A  másik  ok,  a  melyben  Láng  és  a  nyomán  járók  nemcsak  a  me- 

rc.  hanem  a  népies  hagyományok  egyetemére  nézve  a  feltűnő   meg- 

^j^ések  alitpját  fellelni  gondolják:  az   emberi    szellemnek    mindenütt 

linden  időben  közös  működési  törvényei,  a  melyek  analóg  viszonyok 

Stt  mindenkor  és  minden  lielyen  hasonló  termékek  születését  teszik 

5vé    l)e  csak  ieh'tfwé,  emeljük  ki  az  anthropologiai    irány    túlzói- 

[szemheru  a  kik  sokszor  egészen  fölöslegesnek    szeretnék  feltüntetni 

fándnrl.is  tanát,  midiin  arra  utalnak,  hogy  egj'mástól  teljesen  függet- 

11  kolotkezhetnek  a  füld    száz    kUlönbüzo    pontján    teljesen    hasonló 

ék  mindaddig,  a  míg  ama  szellemi  dispoziczió  s  a  szükséges  egyéb 

Blmények,  a  melyek  közt  ilyen  alakulatok  teremnek,  itt    is,    ott  is, 

amott  is  egyenlőképen  fellelhetők.  Ezzel  szemben  csak  annyit  jegy- 

;  meg,  hogy  mí  ugyan  szívesen  elismerjük  a  legtöbb  me.se  fumotivumai- 

zz  általános  emberi  jellemvonást,    a  mely  bátran  feltehetővé  tenné, 

az  illető  elbeszélés  egyes  elemei  akár  Indiában,   akár  a    pyrami- 

honáhan  vagy  akár  az  eszkimók,  zulnkatl'erek  és  acztekek  közt    is, 

lábtól  teljesen  függetlenül    és   bármely    időben,    sőt   ismételten    is 

sromhettek,  —  de  azt  már  semmikép  sem  engedhetjük   meg,   vagy 

a  lehető   legnagyobb   valószínűtlenség    csodával    határos    esetének 

Jnteniik,  hogy  ezen  elemek    a    földgömb  sziíz  meg  száz  helyén  egé- 

(Snként  és  természetesen  rendezkedtek  ugyanazon  művészi  mozaik- 

I  ugyanazon  fŐesemények   analóg    sorozatába,  ugyanazon  peripetiával 


16 


bÍTf>  kis  dráma  egészen  hBsonló    exijozicióját.  bonyodalmát   és   kjfc^l^ 
üéi  uiutatva  minden  égalj  alatt. 

A  moHók  ei*edetD-  és   elteiiedéséröl   szóló  nézetek  e  fotólrt-- 
pillantiifiábúl  is  láthatunk  annyit,  hogy  e  téren  mén  Hok  a  teotid** 
addig  egészen  megállapodott  véleményhez  jutni  egyátaláii  nem  ! 
mffí  az  DKCöií  világ  Összes  népeinek  e  neraií  termékei  jellomzO 
ban  előttünk  nem  fekUs/nek,  a  mikor    is  a  leheu'í  lc>;tetje»ebb  h 
ból  ti82ta   és    áttekinthető    képet  alkothatunk    magunknak  m  iHak-  él 
módokról,  a  melyeken  az  cmben  képzelÓtehetHég  ez    ÖriíkiQü    s 
keletről  nyugotra  s  innen    vissza    vái»dorolva,    rég   elfeledett    ki.*./ 
egéftz  napjainkig  h  tőlünk  még  ké»Ő  unokjünkra  itt  át.szállanak. 

Ez  adattár  óriási  halmazához    mi  is  hozzájárulhatunk,    mjék   w^] 
piffí  elbeszéléseinknek    vihígs/erte    elterjedt   púrhu;  '    1    való    Agf-" 

bevetése  útján.  Ez  a  c/elja  az  aláhh  következő  ad.n        .     ^    i8,   a 
lyek  kiegészítéséhez    mi^dnem    minden    olvasójuk   nyújthat  a  maga 
széröl  vagy  egy  újabb  változatot,  vagy  egy-egy  olyan  párhuzamra  a' 
hat  bennünket,  a  mely  e  sorok  Írójának  fiyyelmét  elkerülte.  E/;' -' 
jük  ia  mindazokat,  a  kik  »z  ÖBszeha.sonlító  irodalomtörténet  ez  a. 
érdeklődnek,  hogy  e  rovathoz  i  mindig  az  illető  thema  ftorszánuira 
egyszerű  hivatkozás.saI)  mentül    sűrűbben    hozzászólani   sziveitkedjenelc- 

(Kolji.  krtv-i 


Turisztika  és  ethno^aphia.  ") 
Hemnann  AntaltóL 

A  lölil  mindenekelőtt  mint  az  emberek  bikóhelye  érdekel  r:- '  ' 
Ez  a  füld  annyiban  a  mi  lirúga  haüítnk,  a  mennyiben  a  mi  neu 
él  nyta.  Minden  helynek  leglényegesebb  tárgya  az  ember.  A  tn 
ne  tekintse  az  eml)crt  csak  a  tájkép  stalfage-ának,  láflBa  meg  a  vtdiWti| 
a  népet,  és  ezt  első  sorban. 

Mily  tanulságos  annak  a  vizsgálása,  hogy  a  föld,  a  vi<lék  hoíTtíjl 
alakítja  át  és  meg  a  maga  lakosságát  s  hogy    néhol    némi  von.i 
az  embernek  hog)an  sikerült  a  természetet  mo(íe.gyeztetni  a  maga  < 
módjával  és  szükségleteivel.  Igaz,  hogy  a  geológia  adja  meg  a  tíj 

*)  Részlet  ft  szerafinek  a  .Magy.  Népr.  Táci."  dot.  ai»iki  Oioeéa  ftz  .£W*r j 
rAfzi  Kárpát-EgtfesQUi'^-vÖX   elöterjeMtett      értokczésélitíl.  (1.    a.    ^KoIoiavAr"     \^\ 
275.  szániát )  Az    alapszabály -jaruUtot  kéuitŐ  bízott^A^  a  4ec2.  S-Au  tBitolt  111^ 
tlg)pli3iiibo  vocndfinck  ítélte    n.    A.  jaraaUtát,  a  így  kil&tás  rau  arra.  Itugf  « 
fiáguokbaii     mo^pf^ndftett  esztne   mcf^al^aDl  (>g/  igeo  fonton  téren,  %  m\\\S\  \^i\  TitC\ 
baexna  volna  a  bazai  uúpi-ajznak.  Sicrk. 


16 


TURISZTIKA   ÉÁ   BTimOÖKAI'iaA. 


jitút,  u  Hóra  és  fauna  sÁ  életet  tieki.  de  a  mi  a  tájat  emherilftg  kö- 
|)ioz2a  sziv!inkh(iz,  s  a  mi  a  haza  \-idékeit  eldttflnk  különösen   ked- 
teazi,  az  maga    a/  emi}er.  a   ma^a    sajátságaival,    mint    a    vidék 
ktfijc,  az  a  hon  tájain  a  mi  honfitársunk.  A  turista  nem  misanthrop, 
azért  menekül  a  szabad  természetbe,  liouy  szabaduljon   a/  enii>or- 
És  milyen  s^átságos,  milyen  érdekes  a  természet  ölén  élÖ  eml)er! 
I^pn  fíiIfriKsitíJ  u  vele  való  érintkezés,  ha  tudunk   vde  bánni!  A   tu- 
kiránduUlsokTiak    legérdekesebb,    legtanulsáKOsabb    része   a    vidék 
^nek  szemlélése,   néprajzi    eredetiségének,   sajátságainak    vizsgálása. 
ép  emberével  való  foglalkozás  a  pihcuÖ  állumások  fűszere  lehet. 
S  mily  előnyös  a  turistára  nézve,  ha  foglalkozik  a  né[i]tel  és  tud 
bánni.  Könnyebben    és    megbizbatöbb  kalauzt  talál,    a    nép  ügyel- 
eti a  vidéknek  Líaedeker  nem  látt.a  lokális  szépségeire  és  kulönös- 
íeix'e.  S  mikor  a  turistában  felél»red  az  ember,    könnyebben    és  jobb 
vei  kap  eledelt  és  szállást,  ha  ismeri  a  nép  nyelvét,  felfogását,  szo- 
^t  és  tájékozottságon  alapuló  kellŐ  érdekludést  tud  nmtatiii  Ügyei  iránt. 
És  mennyi  alkalom  kínálkozik  a  tuiistának  néprajzi  észleletekre  V 
lu/ok  rendesen  már  maguk  is  ethnographiai   specialitások,    néha 
Bágos  kabinetdarabok  szoktuk  lenni.  Ok  ismerik    mindenek  fűlött  a 
összes  mondáit,  többnyire  jó  mesemondók  és  danolok,  Utközbeu, 
nyü  úton.  pihenéskor  szívesen  mesélnek  és  dalolnak.  Jís  ismerik  az 
vidék  népének  szokásait  és  a  népélet  minden  zegét-zugát.    S   ha 
lödést  vesznek  észre   az   ilyenek    iránt,    maguk    is  jobbau   utána 

«  valÓBíigos  depotjává  lesznek  a  nép  összes  hagyományainak. 
S  a  turiíítnk  rendesen  alkalmas  emberek  an^a,  hogy  ethnographiai 
öt,  népipari  tiirgyakat  stb.  gyűjtsenek  Egy  részok  jó   módú,  egy  kis 
töl  nem  koll  visszariadniok.  Van  köztük  sok  araateor-photograph, 
ijzoló,  zeneéHíí  ember  és  stenograph.  Mind  i;;eii  berses  tulajdonságok 
élet  jelenségeinek,  a  néplélek  nyilvánulásamakmegrögzíteséi-e. 
A  turista  tehát,  midőn  magának  is  új  élvezetet,   tanulságos   szÓ- 
Bt  és  kedves  lokális  emlékeket  szerez,  igen  hasznos  dolgozó  társa 
a  népvizsgálónak- 

£zen  szempontokból  igen  kívánatos  volna,  ha    a   turísta    egyesfi- 

a  népro  és  néprajzra  több  gondot  lonlítanának.  És  ép  ezen  szem- 

jkliól  igen  nyomatékosan  ajánlom  az  Erdélyrészi  Kárpát- Egyesületnek: 

Vegye  fel  progiamnyába  f,tiz  ország  résznek   lurisztikai   sztmpont- 

falÓ  isfítertetése"  mellé  „na  orszátjré^z    néyeintk    eihnogrnyhiai    is- 

§éi  is." 


BtkBogrkpkli  II. 


17 


»0VAC8  8.    JAk08. 


Az  Méhekrül  való  hasznos  beszéd. 

Kőxli  Kovács    S.  János. 

Az  ISftS  karácsoim  ünnepekkor  Sífrurfrott   idözésera   alatr    ^^-'--' 
Gyula  kötólverö  iparoshoz  épen  akkor   toppantam    be,    raidőu 
fílzetben  nagy    buzgalommal   bf^tüzgetctt  abból  a  czélból,  nem  t;iliU 
valami  hasznos    tanácsot   a  méhekro    nézve,    „mit   karácsonykor   mi 
tenni  jó."  A  fíizotke  szép  irása  fölkelté   íi^'elmoaiet  s  Ucrán 
érdeklöd éaemet,  nekem  ajánlotta. 

Nem  győzte  dicsérni  a  könyvecske  haazrmvehetöségét. 

Kérdeztem  tőle,  vájjon  hát  miben  áll  az  a  Dagy  hasznavehi 
hiszen  mint  látom,  meríí  babonán  alapszikV 

Nem  bizony,  uram!  nem    mind  babona,  a  tnit  mond.    Mert 
tapasztultam    nem     e^y    ízben,     boj^y    ha    példának    oka  ■ 
havában  vÖrÖs  posztón  ©resztem  ki  a  méheimct,  hát  soha    . 
messze  lovíí  fára.  hanem  megmaradnak  a  kertemben.  Meg  ha  k. 
éjszakáján  búzát  hintek  közih<')k,  az  is  i^en   jő,  mert  a  ktízibük  hirtten 
magot    nem    tűrik    békével,   hanem    már   februárban    hozzá    1  -     '    - 
kitisztításhoz  és  ezen  közben  egészen  megtisztulnak  a  téli  .*t3Hí 
által  aztán  sokkal  Udél»bek,  munkásabbak  lesznek  már  kora  tr^ 

S  ebben  lehet  valami  i^aza! 

A  könyvecske  egy  sárvári   börtönÖrtől  került  hirtokába,    'If'  V-wn 
az  hol  és  kitOl  vette,  nem  tudja. 

Az  Méhekrül  valfi  hafiznos  hesxéd, 

Jlfelyben   leíratik     egészben   a   mehékrííl   való    dajkasái^nak    tg 
módja,  és  hasznos   mestersége,   melyet   a  Méltóságos  Kntéli   t'vjedc 
öreg  Rákóczi  Györg  fo  méhes    mestere   Horits    Milihis    ejíráz 
folyásában  Harmintz  két  esztendeig  folytatott    NagyVáradon    1 

1"  .^  ki  botsátásban   a    Tavaszi  ki   rakásban  és  ki    bot> 
idejére,  módjára  nézve,  ha  meg  akarod  tudni,  majd   szép  rendttl 
tanítlak,  igaz  és  könyü  tisztaságban,  ha  meg  akarod  tudni  bíif  'i'- 
Szent  György  havának  első  hetében  Szerdán   vagy  Tsötörfökön 
ki,  de  joh  Szerdán,  ki   botsáthatod   a    hétnek    ogyéb    napjain    is 
tiszta,  és  tsendes  napon,  de  nem  használsz  véle,  raoit  a  t^öbi 
nem  oly  hasznos. 

Hétfőn  ha  ki  botsátod. 

A/indenkor  ben  ülők,  álnok   tunyák,   betegek,    hagyottak, 
felette  restek  és  lopók  lesznek. 


16 


/Teddcn. 
Vc£zckedt)k^  hál)orgúk.  marakodók,    prédálok,    kúrocsak,    iri>;ye 
;e»ek  és  tolvajok  lesznek 
Sz€>rdiin. 
^röBsek,    kemények.    gyözöilL^lmetifiek,    érztíkenyek.     kereakídffk. 
Srinyek,  tv  Vígak,  egéeségesek.  kdvcrok.    Nyughatatlanok,    szorí(alma- 
szaporodük  és  tűzták  lösznek. 
T^ütiirtökÖa. 
^jítuk.  amnkálkoduk,  takargatok.    Szelídek,   jámborok,    ciigedel- 
sk,  ttsTták,  jók  és  mi^ca  bírók  lesznek. 

flai.;   _.     -'Icszerelmeakedök,  és  iiyójosok,  egymáshoz  veiid<ígség- 
in  járók,  iioít-amott  mulatoxók  leaznck. 
ÍMrombaton. 
KvdvctlíMK'k,  mordok,  erőtlenek,  gonos  ködvüek,  változók,  szii/ek, 
IdUk.  mai.'talunok,  mérgessekiósvények,  harago&»ak,     és    magoknak 
ilok  lesznek. 

Ta  sár nap. 
Aiindcukor    kin    ülók.    tsendeasck,     heverők,     kevélyek,     könyen 
1.,  kéuyc^sek.  veiuli^^^e^kedűk,  tilelmessek,  és  veszteg  ÜlÖk  leaziiek. 
iWikor  ki  botsátod  a  méhcket. 

Lo^cl.^j  tiszted  i»  az  légyen,  hogy  a    du^'aazt  ki  a  kas    lukjábou 
|ron.  és  at)an  telelt  akár  railíöl  lett  legyen  az.   te  azt  el    ne  versed, 
kű&d   egy   mazagra    éa  kösd  a   kas  tetejére,  hogy  a  rajj  elne 
fiyen. 

A'o  mj\v  azt  akarod,  hogy  a  méhek  igen  jámbomk    légyenek,  és 
fS7>'r^mLnd  jók.  Tsotörtíjkön  ki  botsáthatod  Uí^yan  tiszta  jd  gyapjnra, 
aa»ván  a  tnot^oktul    Sztirozan    húzd    a  kas    lukjában,  hogy    meg 
ílhaasák    és  ig\-  jámborak  lesznek 

/>e  mind  azon  által  ne  irtózzál  a   haragos  mehektUl,    meit  min- 

bnkor  joh  az  jámbornríl,  n  mennyivel    erösseb  is  annál.  Kend    meg  a 

lukját  kiiröskiíriil   juréjjVI.  ne  fély    hogy  tsipjenek.  Viszont  ha  azt 

Wrod,  hogy  a  nu-hck  haragossak  légyenek,  úgy  vörös  posztón  botsásd 

dero  LsotíírtíiköD,  hanem   szei'dán,   és   ha   meg    kened  a    posxtót 

vérrel,  és  agy  teszed  a  kas   lukjában,  ajmál  kogyetleneh    lészen, 

fti6.  mert  keményeb  és  érzékenyeb  lészen,  és  sörényeb,  nyugliatntlanab, 

Bbb,  meszeb  járosb,  hordób,  gyiljtőb  mint  a  hangyái  munkássak,  ebben  is 

I  a  méhéknek  kiváltképen  való  igaszgat;ÍHa,  a  ki  botsáuisban.  hogy  tudni 

motölílfl  pókliálós  é6  más    bUzli    lúgyen    is    az.    de    illyon  formán 


19 


2» 


KOVi.CS   S.     JÁNOS. 


gyakran  sós  bon*al  tápláld  meg  ^^ógyul,  hogy  e  júl  meg  vidÁmí^a,  é 
erősíti,  el  távo/hatatlan   lankatságokat,  és  doliüStiágokAt. 

HojB^'  a  méhek  a  helet  szeressék. 

E^y  kesken  válIutí*kÁt  tarte  elöttök,  mikor  fel  kelsz  reiu'vel  raú- 
denkor  bapyozzál  belé  íjtien  szeretik,  ós  reá  xvUlnek   v^y  kedvez  nékÜ 

Ha  nom  akarnak  szaporodni. 

A  mezükrUl  vi^  hangyáit  egy  keszkeuyőben  ős  mín<Ienik  i 
tégy  egy  vgy  marokkal  mind  fészkestül,  bOségeseen  szaporodnak,  mii 
adtg  roÍK  akarod. 

Hogy  a  méhek  idején    szaporodjanak. 

húsvét  tájban  futkoztasd  mcK  ama  nagy  öreg  bangyálokkal.  roq 
pUnkösd  előtt  el  kezdik  a  rajzást,  büségessen   rajoznak  mind  adig 
akarod,  mind  egész  kissaszon  napi^  akor  osztán  szed  ki  az  anya  hiat 

Hogy  a  raj  el  ne  mehessen. 

itfikor  ki  ütt  a  rajj  mindjárt  egy  leveles    á^gal,    lián; 
közikben,  el  nem  mehet,  meg  szál,  harmad  napig  ott  üli  i*ak;i- 

Ha  eml>er  nélkiil  találna  el  menni. 

Old  a  dugaszt  a  kas  tetejéről,  és  egy  czovckkcl  szegezd  a  mub 
ház  közepében,  helyre  visza  megy,  akaszd  a  lábad  ajára  a  dugaszt  (]|{ 
le  székre  szépen.  Akár  a  lábodra  szálitsad,  fogd  l>é  mint  akarod. 

Hogy  ne  tsipjenek. 

Mosdjál  meg  mauad  vizelletiben  és  azután  fUsttíld    meg  m. 
fenyő  szurokkal  és  meg  nem  tsipnek,  annak  utána    egy    bizonvos  j 
szoktasd,  vagy  csengetésre  vagy  kolomi)olásra  vagy  fütyölésre^   Ni 
lyek  hegedílléare  is  szoktatyák. 

Mikor  a  rajt  be  akarod  venni. 

//ugyozd  meg  a  kast  jól,  azután  füstöld  meg  fenyő  szurokkiL 

Hogy  a  méhek  gazdagok  legyenek. 

Karáteon  étzaka  vig>'  a  predikatioi-a  tiszta  búzát,  onnan  kijővén, 
be  mindeniknek  a  lukjában,  de  azt  minden   karátson  étzak;i  tüdck*^' 

Hogj-  ha  el  lopják  a  méhedet. 

forralj  édes  tejet  egy  pohánil,  Öntözd    a  helet   a    hmirt   a 
ellopta,  a  lopó  megőszül    vagy  meg  kopaszul,  mennél  riibbt-i    önfö: 
annál  eléb  meg  tudod  hogy  ki  lopta  el  a  méhedet. 
Hogy  a  rajj  el  ne  meliessen. 

Jtfücor  ki  ereszted  a  méhedet,   a  kapufának  kűlsö   reszL-t"! 
forgátaot  sározd  a  padhoz,  rázd  meg  a  kapufát,  nem  mégyen  cl   fl 
mikor  ereszt. 

Ha  azt  akarod  hogy  n  méhedet  ne  hordja  el  a  tolvaj  mclie. 


20 


ASS  tt£UEKRCL  TAL6   UA8ZN08   BESZÉD. 


JTikor  a  méhtít  tavaszai  ki  rakod  tedd  disznó  vállui'a  clsíShcn 
iivel.  az  Qtán  f.reszd  ki,  akár  mind  el  liordasd  a  másét  a  tiéddel. 

Hogy  a  méh  ne  tsipjen. 

A  majoníiinát  törd  ös/vö  olajjal  tímpnráld  öszv5  kend  meg  ma- 
idat véle  nem  tsi])nek  a  méhek 

Ha  a  méhedet  el  lopjiik. 

Az  méhésbül  \6ji  azon  Iielyre  a  hot  a  kas  volt  é&  a  lopó  meg 
J,  n  vapy  azon  kasnak  ha  csak  egy  bogara  maradna  is  ott, 
Ikor  halottat  temetnek,  vesd  a  sírban  azon  bogarat,  meg  nem  lábul- 
Ltja  a  ki  el  lopta  meg  hal  azon  esztendőben. 

Mikor  méhét  adsz  cl. 

Tond  végig  .1  kezedet  a  kason  a  kit  el  adsz,  és  a  mellette  valón 
myad  vissza  felé  a  kezedet,  azonban  a  kit  cl  adsz  ved  ki  a  vese  léjtét 
*  félj  hogy  el  vigye  (V)  a  szerontsédet 

Ha  vennéd  észbe  hogy  a  méhedet  meg  igézték. 

iVap  föl  költő  előtt  meríts  azólatlan  vizet  a  kwtbol,  tültfid  po- 
IrÍMn,  vess  három  eleven  sxenet  bele,  lotsoM  meg  véle  nap  költű  elŐtt. 

Hogy  a  ni.ü  el  no  mehessen. 

A'arátson  éjjel  hálj  az  övedben,  mikor  a  méhét  kiereszted,  az 
^n  ereszd  ki,  mikor  rajzik.  ha  az  rngj  el  akarna  meni  köss  tsomót 
!  Övön  vesd  fe!  a  raji  köziben,  el  nem  mehet  a  rajj. 

Irái 


Irám  én  Nes  TütŐ  István  Puszta  Radoczon  Itöjt  elö  havának  I  B-ik 
isOl-dik  Esztendőben. 


A  néprajzi  múzeum  elhelyezéséről, 
Hernnanii  A  ntaliái. 


A  magyarországi  népn^jzi  társaság  programmjának  elso  {lontjai 
vette  fel  a  hazai  néprajzi  múzeum  íigyét.  Már  az  elso  felolvasó 
m,  1889.  nov.  16-án  a  titkár  behatóan  értekezett  hazai  néprajzi 
pum  alapításának  fontos  és  sürgős  voltáról.  (L.  Nemzet,  1889.  344. 
íza,  és  EthnoL'raphia,  189ü.  I.  fűzet.)  A  választmány  a  néprajzi 
bum  ügyében  állandó  bizottságot  küldött  ki,  melynek  tiírgyalásai 
l'pján  Hermán  Ottó  memorandumot  szerkesztett  és  adott  át  a  knltusz- 
níszter  úniak.  (L.  Kthnograpbia  1890.  II.  fűzet).  A  néprajzi  társaság 
^ója  értelmében  a  múlt  télen  felszólalás  történt  a  képviselőház  köz- 
Sgyi  bizottságában,  és  a  szaltadelvU  clubban  is  igen  nyomós  hang 


Yl 


pmelkedett  fel  ez  ílgyhen,  a  br.  Nikolics  Fedoré.  A  képvíselfihíi? 

!iüv(ímbt»r  2!)-iki   iileaében  Hennán  Ottó,  n  ki  már  tíibb  izb**n  t* 
a  néprajz  Og:yél)OD,  társaságunk  szempoiitjábúi  kiindulva  ii^ 
szédben  fejtegette  a  nt^priyzi  múzoum  és  társasa*;  ftmtos  voh 
nographia  lö91, 1.  23— 2tí  1 ).  Mondhatni,  hoíí\'  mindenütt  rokon-sienvr^ 
biztAtó  helyesléssel    fogadták  az  eszmét.  Külfinfísen   gróf   C'sáky 
miniszter  úr  kezdettől    fogva    meleg    érdekludéftsel    díteltetett    az 
inínt,  azt  a  biztos  reményt  keltvén  fel  bennünk,    hotry    ez    olh 
dolog  végre-valahára  kellő  niéluinylásra  tAliil  a  legiHet^kesebli  1 

S  e  reményünk  nem  hiúsult  mep.  A  miniszter  úr  gondoskodóit 
arról,  hogy  az  eddig  hajléktalan  néprajz  legalább  zsellénís  otthont  talAÍ- 
jon,  és  intézkedett,  hogy  az  épiteridő  ipái-művészeti  palota  az  ptbnogra- 
phiának  is  menhelyet  nyújtson. 

£z  a  kapoaobit  ugyan  egyáltalában  nine^  a  dolog  terméi&zetébcn, 
és  nem  látszik  alkalmasnak  az  igazi  szakemberek  eliílt.  Annak  u  biiriW 
nak  a  szelleme  érzik  ez  Öss/ekényszerítéscn,  a  mely  mint  e  szaknak, 
nem  igen  hivatott  hivatxUos  intézője,  eddig  inkább  késlelteti>je  volt  & 
hazai  etbnographia  fejlődésének.  Az  ipanníiví»szeti  mú/t'umnak.  e  fi 
kulturmisszióju  inté/.etnek  hattisa  sem  volt  eddig  kevező  a  hazai 
rajzra  nézve;  ezt  rendesen  feláldozták  amannak.  A  személyesen 

dekelt  érdeklődök  bizonyára  helyesebbnek  tartják  vaia,  ha   a   u 

bizottság  terve  szerint  a  természetiek   tárával    kíllün   múzeumba  vonal 
a  néprajzi  gyűjtemény,  társaságunk  múzeumi  bizottsága   m* 
értelmében  inkább  nz  egy  lelkes    szakember   áldozíitkész    1 
nagy  értékfivé  emelkedett,  de  felíllröl  eddig  szintén  elhanyagolt  ws  tu 
hetetlen  álhipotban  senyvedő  authropologiai  múzeummal  szerette  volsii 
kapciiolatlmn  látni  az  ethnograpbiát  Éti  magam  jiedig  nem  engedek  axoi 
meggyőződésemből,    hogy  a   millennium    leMraéltóbb  nn 
nagyszabású  urszágos  néprajzi  kiállításnak   külön    etliu 
umban  való  megnyitíísa  volna. 

Ezek  mellett  azonban  társaságunk  igaz  ügyszeretetből  fakadó 
hálával  fogadja  a  miniszter  úr  korszakalkotó  intéjckedcsét,  mint  a  hi 
néprajzra  virradó  nap  hajnalát.  A  legmelegebb  érdoklridésről  ta: 
eblwÜ  leinitiinak  tartalma  nagyjelentöségfi  és  kiváló  ögyelmiinki' 
Hitelesen  konstatiilja,  hogy  az  ethnographini  g}iijteméi 
ládákba  csomagolva    őriztetik,    a   honnan  csakugyan    u- 
napfényre  kerülve  kissé  „szellőztessék."   Minden  kételyüalíet  el- 
teljes  megnyugtatásunkra  szolgál  az,  hogy  a  néprajzi  gyUjteméii 
iparmiivé-szeti    nuizeumban    való    elhelyezése    egyáltalán    nem 
ügy  végleges  megoldása  lenni,  sőt  ki  van  emelve,  bogy  ^t^ 
az  áthelyezést  fsak  ideiglenesnek  kell  tekinteni!"  thőmmtl 
és  várva-várjuk  a  tárgyi  ethnographiának    abba    a  számára   bi, 
teljesen  elkülönített  4—5  terembe    való  bevonulását.  Nagy  hal 
hogy  valahára  már  lesz  eg)'  alkalmas  raktár,  ahol  együtt  h 
tárgyak    és    biztosítva  a  további  filkallódiís  és  elpusztulás    oll. 
csak  az  a  nem  szerénytelen  óhajtásunk  volna,    hogy  Ju.sson 
palotában  a  néprajznak  legalább  még  egy  dolgozó  szoba  és  tí^' 


le.  S  akkor  arról  az  lü(X)  Q  méternyi   torületrul    meg   országhóditő 
indulhat  a/  ethnoHniphia. 

BÍ2iAt  ezzpl  ncmcly  kedvező  kilrülmóny.  MinfienokelÖtt  n  miniszter 
lak  a2  a  kijelentése,  hogy:   ^a  kítliinféle   esízmeket   sorban   U-ptetjiik 
Btl)e,  úgy,  a  mint  azt  a  sürgősség  magával   hozza."   Már   pétiig   nem 
j>zelhetÖ  sürgősebb  nemzeti  kultmieladat,  mint  a  nóphagyoiiiúnyoknak, 
tiemzt'ti  s/ellom  e  roiiamo.'ian  pusztuló  ereklyéinek  megmentése.   S   a 
kiius/ler  ül"  rendeletében  kilátásba  helyezi  a    teljesen    külön    épületet, 
lihelyt  „a  néiirajzi  gyűjtemény  oly  tekintélyessé  válik."  Hogy  az  óh^- 
ezél  elérésében  mi  is  hathatósan  közreműködjünk,    arra  a   minisz- 
úr ír  buzdif,  midiin  felkéri  az  elnökséget,  hogy  a  túi-saság  néprí^jzi 
^Üjtéaet  eredményét  mint  ajándékot  vagy  letétet    az   országos   gyüjte- 
ényhen  belyozzük  el.  Rajta  tehát,  tegyük    országossá  a   néprajzi    tár- 
|fAk  gyüjiését,  és  minél  elébb  s/ükségessé  a  külön  néprajzi  múzeumot! 
iMég  nu'gérböfjük  a  Osáky-regime  alatt,  hogy   midőn   a   megérett 
azcti  s^EvlIem,  mint  a  mesebeli  királyfi,  magához  méltó  királynőt  fog 
ftgjínak    válaaztani,    a    favorizált    és    tolakodti    vetélytái-sak  mögött  is 
lál,ia  a    kultúra   mostoháját,    az    akadémiai    tudományok    mostani 
ílpipökéjét,  a  hazai  ethnographiát 


A  népríuzi  társaság  ós  múzeum  üg^e  a  képviselőházban. 

(A  bAz  oaplójAhól.) 
íhrmun  (mának   az    1S90     november   hó    2íi-iki   Ülésen,  a  kal- 
liní^zterí  bndr:;et  tárgya lá.sánál  a  Nemzeti  Múzeum  tételénél  t.artott 
ádéböl : 

,De  van  még  egj*  raá*  dolog  is.  Egészen  coneret  alnpon  kívánok 

3L  (Oolljuk!)  FIgy  oly  intézményről  akarok    szólani,  amely  mellett 

t^ibbször  emeltem  szót  e  ház  kebelében,  mely  iránt  bizonyosérzék 

pilatkozütt  18,   de  a   mely  iránt  az   érdeklődés   mintha   megcsappant 

>lna.  Ertem,  t.  ház.  a  néprajzi  múzeum  kérdését,  (Halijuk!    Halljuk!) 

néprajzot,  mint  tudományos  szakot.    T.  ház!  Ez  is    egyike    azoti  jel- 

ronásoknak,  a  melyekre  bizonyos  fényt  derftejú,  kötelességemnek 

nerem.  A  néprajz  ujabb  időben,  mint  tudományszak    rendkiviili  fon- 

lágot  iiltött,  még  pedig  méltin :  nincs  nép,  a  mely  megvethetné  azt, 

'mit  ethnoB-nak  nevezünk,  mert  ha  nem  ismerjük  a    népet,    legyen  a 

népünk  is,  helyesen  fel  nem  foghatjuk   semmi    viszonyában.    Már 

>Kt.  buzgó  emberek  neki  dőltek  a  dolognak,    felbuzdulva  a  külfrddön 

Indeniltt  megindult    mozgalomtól,   nálunk   is    megkisérlették,    hogy  a 

JFpnijzunk  alapot  rakhassanak,  hogy  e  tudományszak  fejlődésnek  induljon. 

egalakult  ogy  társasáj;;,  eljártunk  benne  —  én  is,  mások  is  —  voltunk 


i;i 


A  KtPUAJZl   TiBSAÜÁG    fiS   UÚZEÜM    CöY^   A     hhHVI^t-^lj  it(A/.u^\>. 


a  közoktatásügyi  miniszternél,  irtunk    meinorandumot,  tartottunk  íebl 
vaBÚsokat,  s/oviiÍ  iniinipn  lehett'í  ino^tortéiit,  a  resultjitum  pedifí   inegj 
a2,  Ito^y  a  társulat  tudtommal  ma  haiiyatlúban  van  és    kénytelen    l«a 
meRindítoct  folyóiratát  megsziintctni. 

Itt  két  dolog  lehetséges ;  vag^'  ax,  hogy  ez  rsak  magyar  ttzalmi 
volt  és  hogy  nem  vették  kezükbe  illetékes  férfiak :  va^y  pedií?,  hi 
itt  esy  mélyebben  jíyiikerejifí  baj  van.  Mert  lehetctlenséf?,  ho;j:y  midi 
egy  ilyen  esxme,  a  mely  mégis  különböze  küröket  érint,  a  mely  mellé 
sorakoztak  is  a  hiíü  exen  oldaláról,  a  tÁrsadalom  minden  rétegeibe^, 
f^dalom  csak  egyesek,  hogy  az  mégis  ziítoiiyra  íoa,  jutni,  hogy  f.lfiHX- 
lásnak  indul. 

Hát  én  az  (Igynek  alapos  ismeretéből  merítve,  nemcsak  a  i: 
ügynek,  hanem  más  Ügyeknek  is,  rá  akarok  mutatni  arra  a  kíVriili 
hogy  Magyarországon  minden  fontos,  nemes  dolognak  kezdetben  f- 
igen  csekély  számú  kíízünsége  van  és  fájdalom,  mindig  egy  és  ugyanaz. 
(Igazi  V^'  van!)  Nem  azok  a  dúsgazdagok,  nem  azok  a  kik  n 
dalom  ólén  szeretnek  jái'iii,  a  társadalmat  reprezentálni;  hanem  - . 
szegény  1000—1200  frt  fizetéssel  biro  tanárok,  a  arerény  polgári  álUa 
elemek,  a  kik  az  ők  asztalukon  mégis  irodalmi  milveket  akarna < 
s  Magyarországon  nem  tesznek  ki  tííbliet  mint  másfélezret,  a  kik 
vannak   véve   minden   oldalról,    ezek  tartanak    Tón  mindent,   a 
Tág!  Am  azok  elérték  a  batárt,  a  melyen  tül   anyagi   tekintetből   már 
nem  mehetnek;  az  eszme    belevitte   6ket.    belátták   az   eszme 
ságát.  érezték,  hogy  azt  ]>:U*t«Ini  koll,  de  a  hudget  m:ir  azt  rifi; 
(Igaz!  Úgy  van!) 

Hát  t.  ház !  mi  akkor  megmondtuk  a  t.  miniszter  urnák  úszintca, 
hogy  miután  ez  egészen  kezdd  dolog,  ennek  számára  ügy  szólván  mtÉ 
munkásokat  is  kell  teremteni,  nevelni,  ezek  pedig  csak  egy  módon  nevel- 
hetők, t.  i.  szakkönyvtár  és  szakintézet  által,  tehát  adassék  tneg  ent' 
az  alkalom.  Kn  t  ház,  meg  voltara  győződve  mindenkor,  a  tn 
tehetnék  fel  mást,  hogy  a  t.  miniszter  úr  komolyan  vette  szii  :_  i 
azt  mondotta,  hogy  5  belátja  az  Ugy  fontosságát,  hogy  d  annak  baráti 
s  kész  érte  a  lehetőt  megtenni. 

Hát  t.  ház,  most  sem  vonom  azt   kétségbe.    Egyet    azonb;r    ^">' 
bevetek,  hogy  mi  nálunk  már  most  is  a  nemzet   ezer    éve^    itil 
ünnepélye  sok  mindenféle  elemet  hozott    mozgásba,  az    Irány  pedig,  « 
melyet  én  behunyt  szemmel  is  tisztán  látok:  én  már  látom    azol 
embereket,  a  kik  úgy  vélik    azt  az   ünnepet    megülendíínek,    (M 
Halljuk!)  hogy  felöltik    az   ősi    kaczagányt   és   majd    5k    fogják    moll 


34 


lot  ds  a  hrt  vezért  az  ntczán  Víígig  vonulva  reprífZRiitálni.  (I)erílUs<ít?) 

^eJliÍ9/i  nekik  h  koziiiiség,  elhiszi  most  u  XlX-ik  »>/ií^a(ll>An  u  uiagvar 

mostani  állapotában  is,  hogy  valóban    Árpád    és    n   bét  vezér. 

T  házi  Én  nem  biínom  azt.  ha  hitványo&sáj^ok  vannak.  kUlünÖ- 
lia  van  b«nnük  bizonyos  tartalom.  De  tűrtetnék  ez  ott.  a  liol 
]ttira  rendes  fejlődése  mellett  van  egy  kis  felesleg  is,  (Helyeslés) 
tíírtíiiijók  az  bizonyos  osztályok  vagyonából,  (ín  az  ellen  egy 
Ri>m  bozliatok  fol.  -Hu  a  bécsiek  elő  tudtak  állani  és  felhasz- 
ik  ^[aka^t  talentumát,  hogy  nagy  8zinpomj>át  fejtsenek  ki  egy 
konneneíUMi,  annak  még  raüvéijzi  értéke  is  volt,  látjuk  annak 
ivázUtát  ma  is  nyilvános  fíyüjteraényeikben.  De  mi  magyarok  nem 
^nnk  olyanok,  t^n  mindig  úgy  látom,  hogy  nálunk  ezek  a  nyilvános 
kilépések  nsok  hűhú  semmiért"  és  hozzá  állami  költségen  (Úgy  van ! 
van!  a  szolsöbaloldalon.  i  És  én  azt  mondom,  hogy  épen  tekintettol 
ík  a  nemzetnek  i*s  tiirsadalomnak  múltjára,  tekintettel  arra.  hogj' 
hosszú  időkön  át  el  volt  ütve  még  attól  is,  hogy  saját  magával, 
it  ethnosával  alaposan  foglalkozzék,  tekintettel  vissza  még  arra  is, 
IDg>'  a  mudern  kultúra,  a  közlekedés  fejb'idése  a  valóságos  népiest,  az 
inost,  az ethnographiai  dolgokat  nyeli  és  eltünteti,  (Igaz!  Ugy  van!)t 
tehát  itten  még  most  meglevő  dolgoknak  úgyszólván  a  tizonket- 
Ik  órában  való  mngmentósérÖl  van  szó;  (Helyeslés)  én  abban  tálal- 
óin annak  az  ezredévnek  méltó  megilnneplésót,  hogy  a  midiin  az  ün- 
nepléshez lépünk,  mutassuk  meg  egyszersmind  ennek  a  népnek  az  o 
léprajzi  értékét,  hogy  ebben  a  néprajzi  értékben  is  felismerje  önraaífát 
azt  hogy  méltó  arra,  hogy  egy  úJ  ezredévbe  léphessen  be.  (Élénk 
lyeslés.) 

Én  tehát  t.  ház,  tekintettel  ép  arra,  hogy  itt    veszendőbe    menS 

'  iill  van  szó,  első  sorban  arra  kérem  a  t.  miniszter   urat:  legyen 

váltSíi  be  szavát  bármely  fíirmában,  de  akként,  hogy   az  a  moz- 

1.  mely  e  téren  keletkezett  s  a  mely  valósággal  esak  olyan  okoknál 

szünetel    és  hanyatlik,  a  mely  okok    fájdalom,    társadalmunk  je- 

á  állapotában    rtylcnek  s  melyeken    pillanatnyilag  nem    vúltoztat- 

ik,  hogj-  ezek  az  első  nyomok,  ez  az  elsÖ    csira  ne    pusztuljon  ki, 

n,  hogy  az  ethnograpbia  találja  meg  a  maga  helyét,  a  hol  művel- 

legyen,  f Élénk  helyeslés.) 

OrÓf  Csdky  minisztíi   válaszából : 

Hasonlóképen  figyelemmel  kisérem  a  néprajzi  egyesület  mfikwlését 
inak  bizonyítására,    liogy    tényleg  érdeklődöm   iránta,    mondhatom 


»ro. 


im. 


35 


azt,  Tiogy  egy  ieben  a  rendelk<»zésemr(í  álló  Riikic-alapból  már 
zúsben  is  r^zesitettcm  a  Túi^iilatot  éi*  a  mcnn^ibeti  hasonli)    íráD^ 
eljárhatok,  ha  rendelkezésemre  állanak  az    lísxközök,  hogy    ezün 
BÜlet  müktMl^sét  táuiosassaai,  azt  természetesen  mindig  készségesen 
fogom  tenni,  (Élénk  helyeslés.) 


HIVATALOS    KÖZLEMÉNYEK. 
J6x»ef  ffiherczey  távltata. 

József  fS berezeg  ö  Fenségének  a  társaság  üjévi    Udvuzletérv  ailott 
távirati  válasza. 

Hutiíalvy  lYil.  királyi  tanácsos,  tudor  urnák.  UiKhipest.  Akitd^aJA 
palotája. 

A  néprajzi  társaság  szíves  üdvözletéért  fo^'adják  U'gü&zintehb 
láiaat.  Adja  Isten,  hogy  e  társaság  viruljon  ós  haI;uljon  ez  új  év^ 
és  hogy  boldog  legyen  minden  egyes  tagja. 

Ák'súth,  1891.  jan.  1. 

Jéxsef  f^hercseg. 

A  nnjurrméltóaágrn  rall&s-  éH  kHcokUtá«Ugyl  HlnlftEt«r  úr  lelmtüi 

I. 
A  Mapijororstáffi  Séprinfti  Téittuigitak  limfapt^ii. 
2Hdl.  eln.  szám.  Folvö  éTJ  noTemhcr   22-t'n    kelt    kérolnj 
magjraror&zági  népr^zi  lársaíi&gnak  ,Ktlinu(íraphi&*  i*ziniüluvi   i 
nyi  alárendelt  tiatóa&^iuLk  éa  intézőinek  támogató  tigyeliiiúbo  ajántottain. 

A  táraanájjnak  Regélyezi'a  iránt  kifejezett  kéréae  iránt  ké»obb  fognk  haiiraal 
BuilajK'sten,  18ÍK).  évi  deczeniher  hó  S-án. 

11. 

2dlt6  szám.  Örömmel  vettem  a  Társrilatnak  egy  nt^praJKi  miUeum  i 
rtt  IflÖ9  évi  deozember  hó  24én  hozzám  benyújtott  niemoranj urnát,  it 
aonak,  hogy  tudományos  társadalmunk  végre  kiterjoszté  figyelmét  aa  «ddJi.' 
teljesen  érdeklődés  nélkül  hagyott  ethnographiaj  gylkjlés  s?.  ' 

A  kormány  részéről,  a  rendelkezésére  álló  pénzanyat^ 
denkor  megtííirtént,  a  ml  lehetséges  volt,  de  egy  kDlíio  ethnognipbJ:ű  mil^cuin  l^tttt 
tésére,  daczára  annak,  hogy  a  néprajzi  gyfljteménytárgynkDAk    Csak   «gy    V 
van  a  nemz.  niüioimban,  egy  erre  teljességgel  nem  alkalmaa  h«'lfi»é4J|ben 
míg  aaoknak  nagyobb  része  ládfikban  csomagolva  öriitetik*  mind   u  Edotg  gt;uJ^bA 

26 


[  telittett,  iníiitin  x  mogluvŰ  tár^-ak  egy  kttfön   mUcum    léteaftéiére   nem   el»- 


Mutit  azonban,  hi^>gy  as  eddigi  hel^idi/golb*!)    kisKuruU    ipar[Dtivéazi.>(i  niüzfuni 

rmiivétzatí  iskola  számara  egy  megtelelő    épűlcc    fog   a    legkJízGlobbi    jövöbea 

»tni,  eaücl  kapcsolatosnn  tigyelmemet  a  nomz   mUzeumban  Asszozsufolt  nnpriusí 

|lemi>ny  clholy^zi^órc  is  kíterjosziettoni,  a  meLnyíbco  gond'shotliam  arról,   hogy 

at  hz  clnOkEL-g  az  o  napokban  kihirdftctt  p&tyázat  melk>kIetöL  kepozö.  ide  csa- 

é\tiíési  programmból  láUia^a,  az  emelendő  «^pílletben   az    otfanogrApbiai    gyOjto- 

elbelyttsésér«  4-&  tcy<>9eti  elkUldnitett  terem   bizto»ftUL88ék. 

Term^xetesen  ez  áthelyezést  ia  ídcigleni^nek  kell  tekinteni,  de  addig,  a  míg 

Jsi  gyűjtemény  oly  lekitii'^lyeftsfi  nem  vAHk,  hogy  tejesen  kOlAn  épületre  leex 

mindenképen  elegpndö  bclye  lesz  lelúJlíihatásinak,  gjarapotUainak  és  rend* 

[sartbaiaéAnak. 

Midőn  tírrűl  &z  elnökséget   ama  megoyugt«tá8sal  éreesitem,    hogy   az   eiboo- 

»hía.  ngyét»  mint  eddig  uttem,  iVgy  ezután  is  teheti   érdcklődősemmol    íogom    ki- 

fölkérem,  hogy  a  muonyiben  az  elnökség  a  néprajzi    g}(Oté«l   ^syik   feladati- 

ii'kínű,  ^yUjtúdei  eredményét  ax  új  helyiségekben    nagyobb    tegMzkedéiii    teret 

iiniz:igo8  népiajzi  gyűjteményben  szíveskedjék,  akár  mint  ^ándékol,  akár  mint 

(|t«t  elhelyerai. 
I     Bodipest,  1890  noTembPT  hő  21-én 
X      A  fent  emiitett  építési  programra  caiicR:  ,kz  Onaágos  Magyar  IparinSvészeti 
zvxxm  &i  íi>ariniivé»eti  i.fkoIa  azitmára  emelendő  épOlet  programmja'   (Jóvá   ha- 
...■>t.,tr   n  vallás-  és  közoklalá^ügyi  m    kir.  minísEter  t'irnak  1800    évi  nof     h6   9-én 
^s.  a.  kelt  rondelctévo). I  Az  idetartozó  tétel  as  ö.  lapon  van: 
ít.  Ni^prajzi  Mitzeum.  4-6  terem    a    néprajzi    gyOjtemény   azámára.    TerOlet 
kArOlholől  d<!0— 104  0  [^  M.  —  E  termek  az  ipann.    gyűjteményétől   lebctüleg    lilg- 
jtetleniil  leaznok  hoxcáférhetinc. 

■  Ltrnnhoric)*  Oy'úTgy  axerb  pntriitrchn  levele. 
^JtaffjfitrorBtdffi    üéprajti    Tdfsafiúff*    HagyirtUmH     VálautmájiyAnak   Buiiajtrstfn. 
I           Nagy  érti  erad  Választmány. 

■  Áron  íVszinte  és  reánk  nézve  oly   megtiszteld  fldvOzletért,   raelyly*?!    a    Kagy- 
letnu  Választmány  szerénységtiaket  kailáczai  érsekké  és  azerb  mt^tropolita-patriar- 

f&  megvúla<i2tása  folytán  adröz>!)In[  R2ive»kedett,  kérjük  a    Nagyérdemű    Válásit- 
)t  bulás  ázíviink  últal  sugalmazott  forró    kÖiizi'^nütUok    Őszinte    ayilvinitá&át    to- 

Onúax  togunk,  ba  alkalmunk  lesz  a  K«^prajzi  Társaság  fontos  tudományoa  és 
Sím  rz«|jait  szerény  k^/remükildéaiinkkel  eló'mnzdit&ni 

Fogadja  a  Nagyérdemű  Választmány  kiváló  tiszteletünk  Őszinte  nyilvánítását, 
jylyel  maradtniik  a  Nagyérdemű  VAUsztmiíny  szolgála tkéíiz  jóikarója 
K4rlde«áo,   1S(K^  évi  jalíua  h6  »^n. 

Utankvcicjs  GyUr/rff, 


HITATAL08   KÖZLEMÉ^^KK. 


a  M«gyarurs2ágí  Népriüzi  TAr»»ig  1890   október  2&-én  tarloU  IX.    felüln# 
^Cst  kOveto  X.  válssztfn&nyi  (llésér^ 

A  felulvasó  ülésen  mind  énekel  6tt  Str&mz  Adolf,  &  holgár  sukoMtAly  elóad^ 
htímutatja  a  bolgár  kormány  kölUit^éD  aierkustett  «SbornÍk.  Za  narrxlni  aniuffft- 
rem'a.  nauka  i  kníuina*  három  vaskos  kötetet. 

A  telolvasó  Ules  másoilik  tárgya  dr  Marieneioii  Athanás  ÁrtekM^flr  ax  áld»> 
xatokröl  a  román  nópm^thológinban. 

Harmadik  felolvasásul  dr.  Kt^ovB  Ignáct  ismerteti  az  ada-kalehi  türívkök  téff- 
flzokátait  és  folklore*ját. 

Végul  Katona  Lajos  iHsmuta^a  a  távollevS  Il^^mnann  AotaloaJí  'A  babtuk 
éé  a  virágok'  cziniti  dolgozatát. 

A  vála&ztmányi  filésen  jelen  vanaak:  Jlunfalvy  Pál  elnök,  dr  Marlenntt 
Atbanáz,  Popovit'  István,  dr.  Boruvaaky  Samu,  dr.  Munkácsi  Bernát-  dr.  PApal  E^ 
roly,  dr.  Eilnos  Ignácz,  dr.  Patrubány  Lukács,  Strauaz  Adolf,  Vikár  Réla  éBajcfyii 

Herrmano  Antal  titkár  távollétében  a  Jhi^vzo  terjeszti  cló  a    titkán       '        ' 
vaJókat.  Klős^ör  is  bemutatja  a  Braukovics  GyOr^  szerb  patriarcháMk.    • 
nyunV  tártjának,  szerb  patrmrcbnvá  tOrtent  megN'áUaztisa  alkalmából  a  tir 
ré$K(Tö)  bozzá  intézett  QdvözIÖ  iratra   adott   kfíaxAad  válausáu    Orvt>nd<ii  - 

Társaságunk  jdakaró  l<ar&^&,  GbaxlúB  Q  Leland,  uúnt  a  jovu  cwnu  i.-inLi:>&- 
tian  tArtftndó  faltílorc-congressas  elökéazitü  bizutlságának  elnúke,  mir  most  a  Iflf* 
asivcsebb  meghívást  :Dt*^zi  társaságunk  tagjaiboc  e  congrossason  valóréufétel  tté^ 
kében.  Tudomásul  szolgál. 

Gr6f  Caáky  Albin  vaU.  és  kAaokt    min    úr  Ő  NagyméltóUgálól  ós   möIl>>(i;^B 
Beizevicz)  Albert  államtitkár  lírtúl.  társaságunk  vitl    taKJáti^l,  azt    a 
tást  nyerte  a  titkár,  hogy  ^lyóiratuakat  nyoraatfbosan    tugják    bőszer 
kivált  a  k fiz tp iskolák  k^ny^  tárainak.  A  titkár  tehát  mcgbiicást  kér  a  váiaiixtiuttDjti'd 
az  erre  czíjzó  fulyamodvány  megszerkeaztéséro 

A  választminy  hálásan  tudomásul  véve  a  min.  ür  és  az  álkmtitkár  úr  (^A» 
t«sen  kijelentett  kiVazségét,  megbízza  a  titkárt  az  e  tárgyban  benyi^lAndú  folyamuk 
váuy  megszerkesztést^ vei. 

A  lilkár   a    választmányt    egy    bizottság    kikQidésere  kéri,    mely  a  ^ 
társaságnak  felajánlott  etbnographiai  könyvtárt  tale  bivatalosau  áttegye 

A  választmány  a  könyvtár  átvételével  a  pénztárost    és  &  jegyadt    bizxa    m^ 

Bejelentett  új  tagok:  A  titkár  rrázéről:  A  budapesti  VII.  ker.  álL    fög; 
uum  iljúsági  könyvtára  (Klauzál  n.  10).    Vértes    Jóssef  tanár   és   szeik.    Boi 
Kremniizer  ntcxa  30.  Szikszay    Lajos  kir.  tan.  stistpán.  Zilah.  A 
Bi^kés-csabai  ág.  ev.  gymn.    B«log  István   t^már,    ív kt<s -Csaba     >< 
orsx.  képv.  Budapest.  Knváry  László  ak.  tag.  iColozsvár.  Tudomásul  saolgál 


a& 


Népköltési  hagyományok. 

Voyul  imi'idHÚg. 

HftgQyyelö  fi'rtiu.  rnír-susDe-xum  (q  Nap)  Taréni-piMIsien-li)  igíiete  Nax'dém-vol' 

faluban.)  •) 

—  Munkácsi   Bernát  dr.  közlése.  — 


I  KworC'S-  Sonii  (^  aranyos  Ég) 

atyácskánk  alatt, 
l'Sis'-Sorni     i—    édes    aranyos, 

anyácskánk  alatt, 
^hét  *j  sas  röptényi    magas    Ég 

atyúcskánk  hajlította 
'  »broncs-kerék  raócini  forgó  ka- 
riküs  fold  hét  tája  fíilütt/í 
hét  istent  szült  iirawizony-ajwánk 

alkotta  (tpk    fölhuktatta^ 
ínfip-fordulta  szent  föld  fölött 
I  kóiTal    ködös  ködös  nap  lun, 
'  vészszt'I  ködös  ködös  nap  !ön.  *) 
[  Ínséges  subáju  sok  szoiíéiiy. 

inséees  boi'ftkoiu   sok    szegtiny 
[erőhöz  nem  jutva  kórtól. 
I  erőhöz  nem  jutva  vésztől, 
l^csontunk  ini   nauvon   sorvadni 
'kezdett.*) 

Szarvas  hét  állat  ^)  áldozatos 
tereden 
\  gyöuyörküdű    szárnyas     hátú 
hátas  isten  nem  látunk. 
Hajdan,  míg  az  t-nf k-korás  em- 
ber, mi  atyánktía, 
I  míg    ix    monda-kor.ás    ember, 

fisiinkíia  élt, 
szarvas  hét  állat  áldozó   toron 
állta  napiban^ 
hajdan  im  eü  ónok-korás  ember, 
monda-  korás  ember 
[0.  hójáröbot-karikájakép    ")  hajlí- 
tott  kerek  földön 
_Numi-Tarí'm,  a  mi  atyánk,  meg- 
jelent   ') 


A  balfele  láthatatlan, 
tehérvi/.U    eledekia  Ob  fejen  *") 
urasözonyos     földeket    forduló 
férő  fejdelemnek, 
25.  uras  földeket  forduló   férő  fej- 
delemnek hívtunk  tégedet. 
Hét     istent    szUlt     úrasszony- 
anyád  ívezte 
ezüst-ivü  íves  böU-södÖn 
hét  éje  ílldögélsz, 
hét  napja  üldögélsz. 
30.  Jobb     felül    kezecHkéd  hogyha 

mozdul, 
ülö  szent  íold  végiíboaszatt  reng; 
balfelíil     kezei'skcd     hog}'ha 
mozdul, 
ezüst-rudu  Szent  Vízözön  •)  vó- 
gighofiszatt  habzik.    ''^) 

Numi-Tart'ra  atyád  teremtette 
36.  hét  oldalú   szent  házadnak  "j 

földjén, 
hét    osztályú  'M    arany    házad 

földjén, 
arany  lábú  hét  asztalod  szélén, 
arany  tetős  hét  ládád  '*)  fölött, 
egy  lábú    hét    kehely    (szUlte) 
mámorodtól  futásodban. 
40.  tíiíy  lábú  rovátkos   hét  galócza 
(szülte)    mámorodtól   '•'')    futá- 
sodban 
tó-nagyságu  szent  fiilefskéd, 
Ob  nagyságú  szent  fíiletskéd  '*) 
ide  hadd  hajoljon! 
Tóba  tükröző  arany  szemed, 
45.  Óbba  tükröző  arany  szemed  ") 


*)  A  vogul  »£ók  nem  magyar,  hanem  általacos  üjtéfl  szerint  vannak  írva.  A 
Üátságoí  liBDgok  dzAmáj-a  m^g  nem  rcndolkczank  m(^clul^'  bűlftkkol^  a  x  korttl- 
aol  ^  kh.  Sttrk. 


á9 


DB.   MUNKÁCSI   BERNÁT.   (V1XÍA   BÍU.) 


ide  hadd  ragyogjon! 
Ez  Ínséges  subíyu  sok  szeíJrényed, 
ez  ínséges  bocskoru  sok  szegé- 
nyed tapodta  (tkp.  íilltfli 
szanas-liét-iillat  áldoz(>  tevéden 
50,  tarkatonii>oru    '">  szent  állatot 
kívánó  elmód    ") 
fölbnzgó  tóviz  p>'anánt. 
fülbiizgú  Ohviz  gyanánt 
ide  badd  buzogjon !  **) 


H^tos/tályu  arany  házad  földjén, 

B5.  ezüst  szélíi  hét  asztalod  szélén, 

hét  istent  szült  úrasszony-anyád 

öltözte 
hét  lúdszániyas  '"t  ruhád 
kelú  naptól  aranvos  válladra  '") 
60.  öltsd  föl ! 

Arany-patkós  köt  csizmádat 
hüzd  föl  I 

Ezüst -lábú  liét  asztalod   szélin 
állj  füH 
65.  Napforduló  három  utad  foHuId! 
Het  istent  szült  úrasszony-anyád 

övezte 
hét  lúdszámyas  övedet  Övezd  ftil! 
Vízi    tündér-kisasszony    *')    si- 
mogatta 
kelö  napos  arany  fürtöcskédre, 
70.  erdei  tündér-kisasszony   **)  si- 
mogatta 
kelS  nai>08  arany    íürtöcakódre 
hét    sas    röptényi    magas    Ég 

atyácskád  ton^mtette 
hét  oldala  szent  sipkádat  tedd  föl! 
Tílndökiiltesd  föl!  ") 
75.  Hét  oldalú  szent  Iiá/aduak 
arany   részekből    alkotott    hét 

ajtaját 
tárd  széjjel!  ") 
Kelő  napos  arany  fdrtüdet 
abroncskerék  módra  meníí  kerek 
tőidre 
80.  sugározd  ki!  '*) 

Arany    kezű    szent    állatod  '*) 
körüljárta 


hét  lóval  kötött  eisUat 

pod  "*)  tövér 
hét  rojtos  ezüst  gyepV^ '  ^   ' 
Hi'ttas  állat  háta  föli 
Ő5.  hét  Í8tentszQltúrah> 

hót  nyelvU  szent  csöngetyi 
hét  sznfjletü  ^"^i  szent  nyei 
terítsd  föl,  fejdelem! 
Hét  szöjíletd  szent  nyerged 
90.  kelü  napos  arany  ké/ 
sugározz  Tói !  *'')  fl 

Hét  rojtos  arany  gje^ 
lintsd  meü 
Két  ég  közé,  két  mtinny  közt 
kerekedjél  föl ! 
95.  Najiforduló  hét  ivl>en  M 
a  bét  táju  szent  földet  ™ 
végighoiiíizatt  járd  körüli 
Ez  Ínséges  sub^ju   >- ' 

ny, 
ez   ins^es   bocukuru    kuK 
genyed  álll 
100.  véráldozó  (ered  fülé» 
ételáldozé  '       *  ■  T 
tarka  váll  . 

latra  wígyn  elroiJ 

íölbuzgó  ai-anyos  ló  gyw 

fölbuzgó  aranyos  Ob  gyu 

105. ide  hadd  buzogjon!  "í 

Csontunk    orlö    kór 

9zéU 
paripád  nyakát  yesztSj 
hét  rojtos  szent  ostor 
fekete  hátú  szent  föld 
110.  flzd  alá!  »») 

Csontunk  íírlíS  kór  niháj 
arany-rudas    szent     Vi 

üzd  alá! 

Lányldejü  futkosó  napot 

115.  fikorboli  futkosó  n.i; 

de  kelj  ül 
Lán>idÖs  idQs  napunli 
hét    istent    s£Ült     ún 
anyád' 


30 


VOGUL   IMaDSaG. 


ezüst    polczu    polczos    házad  ez  inség  szenvedte  sok  tiad 

pallójáról  ■")  130  elsírni  sok   átszenvedett  insó- 

onnan  derítsd  föl!  ges  siralma, 

0.  Fikoros  koros  napunkat  '  elkönyöi'ögni  sok  átszenvedett 

hét     istent    szült    úrasszony-  |  Ínséges  könyörgése , 

anyád  ülő  hét  sas    röptcnyi    magas    Ég 

ezüst   polczu    polczos     házad  -  atyád  ülő 

pallójáról  ^')  szép  színekkel  szónyegzett  háza 

onnan  derítsd  föll  hét  ajtajához 

Tovább-élő  étekevő  boldog  na-  :  mint  futó  felhő,  kis  pára 

púnkat,        135  hadd  hatoljon  föl! 
!5.  hét  sas   röptényi    magas   Ég  Hét  Iiímszarvast  Összekötő  ál- 

atyácskád  ülő  I  dozatos  köteleddel  együtt,  ■•) 

szép  színekkel  szőnyegzett  há-  hét  lovat  összekötő   áldozatos 

köteleddel  együtt 
hadd  hatoljon  fÖl ! 


za  '^)  hét  ajtajából 
onnan  derítsd  föl! 
Ez  inség  szenvedte  sok  leányod, 

A  kiadatlan  vogul  eredeti  szöveg  és  Munkácsi  li.  szószerinti  fordítása  nyomán 

Viká,'  lí. 

Jegyzetek:  Mitnkácai  Bernát  dr.  kőzU'se  mjomán. 

*)  Nem  értendő  szorosan  mathematikailag;  itt  és  általiban  a  vogni  népkftl- 
iben  egy  határozatlan  nagy  menoyisi^g  kifejezi^sére  szolgál. 

')  Azac  a  fOtdnok  számos  vidékein,  az  egész  földkerekségen. 

3)  Uás  szóval:  az  ég  alatt.  af»ld  fölOtt  (&  fSlddu)  betegség  ütfttt  ki,  mely  mint 
n  tölti  el  a  levegőt. 

*)  A  betegség  miatt  erőtlenek  levén,  ruhnzatankra  sem  fordíthatunk  gondot: 
.iBŐnkre,  belsőnkre  nézve  egvarúnt  nyomorultak  vagyunk.  A  suba  és  a  bocskor  az 
éu  öltözet  helyett  áll.  ' 

')  Az  állat  tiszteletből  nincs  valódi  nevén  nevezve  (a  mely  8ali\  hanem  csupáu 
jebőjévol  ^szarvas*  így  a  medvénél  is.  (L.  a  Munkácni  Bernát  közlötte  medveéneket 
Nyelv.  Közleményekben,  a  hol  a  medvének  ilyen  elnevezései  csoportosítva 
nnak.)  V.  Ő.  a  magyarban:  asarms,  farkas  stb. 

*)  A  faójáróbotnak  (sií-jiiv)  alsó  végin  van  egy  karikája,  mely  gátul  szolgál, 
gy  a  bot  mélyebben  a  hóba  ne  hatoljon.  £nnok  a  finneknél  megfelel  a  sompa. 

')  Az  ^sz  szakasznak  értelme  az,  hogy  íme  most  nom  látjuk  a  szárnyas 
en  vigadását  áldozó  terünkön,  a  hol  egykor  midőn  az  énekkel  és  mondával  egy- 
rú  apáink  éltek  és  czou  a  téren  állották,  Numi-Táróm  atyánk  megjelent. 

*)  Az  Ob  felső  folyásánál  van  a  Világügyelö-fértiu,  mir-sitsnií-xuot  lakása,  ott 
6  mint  gyermek. 

*)  A  Vízözön,  vagyis  az  óczeán,  itt  személynek  van  véve.  Másik  neve  vit-xan  =: 
B  fejedelem.  A  csónakokban  rudakkal  eveznek  ;  innen  az  ^csU^t  mdu"    epithetou. 

*■)  Az  egész  szakasz  oda  megy  ki,  hogy:  a  te  kezedben  van  a  hatalom,  te 
Intethetnéd  meg  a  vészt  és  mégis  hagysz  bennünket  tovább  szenvedni. 

i>)  Az  isten  lakása  az  ég,  7  oldalra  azaz  mindenfelé  kiterjed;  7  osztálya, 
la  igen  sok  részből  álló. 

*')  A  vogul  Anro/-ban  is  vannak  ládák,  tehát  az  isten  lakában  is  soknak  kell 
mi.  Numi-Tárém  lakása  részletesen  le  van  írva  a  medveénckekben  is. 

**)  Itt  a  »légyölő  galúczáról<,  e  mérges  gombáréi  van  szó,  melynek  ernyője 
d1  rovátkoa.  A  világteremt ési  énekekben  is  említtetik  a  betegség  eltci;jedéaének 
linl,  hogy  az  egyik  főisten  ilyen  gombától  megmámorosodván,  olfeli'dte  a  világnak 
»4Íát  riselni.  Ebből  arra  követkeiitcthctUnk,  hogy  a  vogulok  régente  valamely  bódító 
iH  késiítettek  a  galóczából,  s  ez  vala  isteneiknek  mámorító  itala  is  (a  vogul  nektár). 

3X 


OR    31UyXAC81  BEKSrÁT.  fviKÁIt  1I£LA.  > 


Ac  ének  Ushkt  tzt  paauzo(jft  itt  li(>gy  az  íb(cq  uiimoros  f(úi«l  tétoia  jára  tűi 
nem  goudolva  ÍD8<^g  aujtotia  népévul. 

■'»  Ax  Jntn  iD'iiilcut  ball,  tchAt  nagy  ÍBlének  kelt    l»ani.  A    kiesinyitú  alik 
kedve&kedi'Bt  f^joz  ki. 

■^}  A  túli:i  és  a  lolyőba  is  ac  ég  tükrözik ;  :ix  égnek  eredeti    képxete  a  Wtf 
ef.emMy(:Ml66e  egymás  niellott  is  fordnl  elö. 

■*)  A  -tarka  lompom*  AlUl  kfilönttsen  kedvelt  ax  dIdoz>>tüknL 

*^  Tcliát  ax  isten  kedveli  az  álduzatol. 

>■)  A  IUÍI7  hirtelen  bazog  a  forris    vagy  a  ló   viae,   oly    birteleoaéggel  UPsa 

itt  köztdnk.  —  A  vilAgtfreinté>4Í  énoki'kt>rn  egy  hrljl  nzon  fSDSsrkcdik  oz  i&tes,  to^ 

Idézték  oly  Lírtflen,  Uo^-  majd  összetürtp  a    csontjait:    más    helyt    az    épiwD  tlii 

élvíízö  iíttennpk  a  gyors  idi'-ziM  roiait  izre-porra  törik  a  csészéje. 

>*)  A  Tilá(^)^-i;l6     fitrii    és    NiiuiÍ>Tnrdm    a    regékben    mint   liid    is    ezerepil 
Innen  ez  a  raclK'k  iiete.  hmt-at^r  (liid-fejotlclein);  ugyanerről  azól  egy    tr"-'-  ■••- 
de  igen  bomillyoB  asztytlk  ének,  a  melyet   (Lunt  átér   cziroen)    Regnly    ie- 
Kűlümben  a  Ihil  mint  g^oraröptü  madár  a  sebesség  jelképe.    A    .T/iV  ^w^rn    -       — 
lúd-  és  hatty  a  részeket  áldoznak  a  vogulok. 

*<>)  Itt  már  az  ég  és  nap  képzete  Osszcfoly  ;  a  Mir-susoc-xaiu  maga  a  nap 
mégii  vállán  hordozza  \  napot. 

»)  Vízi  tündér  kisasszony  és  erdei  tflodér  kisasszony  voltakép  c^y  Ezem^lt 
VíUkOrvcIo  lértiii  kedvese  vagy  felesége.  Anyja  filtAzteti  ot  (L  67.  t;6.sor);  ked' 
pedig  sirootiafja  fílrtcit 

")  Egy  szévni  (ft-l— 74  sor)  AltOakddjél    t?>l.    A    napstijrarat    egyrétzt    a 
hajlUi  teinek,  másrészt  sapkájának  is  fogják  faU«A  nap  töltette  sapkáját-  =r  sagáaft 
•  A  uap  kiterjesztette  a  karjiit*  ^  sugár  kévét  hocsi^t  a  f^lliSkOn  kereszKJl. 
"}  Azaz:  lepj  ki  lakodlml,  a  fcJtifík  kOzQl. 

**)  A  szent  állat  a  lé,  melynek  a  teremtési  éa  vizttzOn-regékbtfn  ís  nagy 
repe  van.  A  lé  keze  =  első  két  Iába, 

")  A  déli  vidékeken  »  a  vognloknál  is  a  sátor   előtt  levő   oszlopokhoz   kfld 
a  lovat,  oem  istállóba.  A  vagyonosabbak  tObb  luvat  Í8  ta.rlanak ;  t(,Tmé4a(rt*!».  htifj 
TOgul  isten  hét.  azaz  igen  koJc  lónak  ura. 

'•)  Azaz:  igen  sok  AZt^gletű  ^^  kerek. 
■*)  Azaa:  pattanj  föl  lovad  hátára 

«*)  Egyik  Numi-Tnrém,  a  fOUő  ég  másik   Joli-Tárém.   xt  alari    ég   vagya 
ílld.  Tehát:  két  ég  kOzé  ~  a  levegőbe.  leregCHsxinbe. 

*»)  Ejpr  szóval  (70-    \{)b  sor):  bárhol  vágyra   világon  valé    foigáaod  kdsbM 
r>nnal  jer  ide  iUdozatos  helyedre. 

"J  A  kór  személynek  van  képzelve;  riihíya,  vagyis  a  lepol,  a    melybfl  i% 
kolézik.  az  enUicroket  U  homátTha,  sOtét^éghe  borltja. 

*■)  A  Tognl  pank  (fekete)  szónak    tulajdonképi  jelentése :    piazkos     ronda, 
vognlnál  a  f&Idnck  nincs  oly  nagy  jelcutösége,  mint  a    fnldmiVelö'  népeknél:  5  a4 
inkább  a  vizet  tiszteli, á  azért  az  Ob  jelzője:  aranyos,  a  földé:  piszkos,  fek^^te. 

")  Az    óezeánba  (a  Jogestongerbo)  kjvánják  űzni  a  kórt,  mivel  a    vugol  <V 
thologia  szerint  ott  van  a  Hadé)",  a  miut  a  róla  szóié  igen  érdekes  énekrk   IcirjA^ 
")  Azaz  még  alig  éltUnb,  üsak  most  volnánk  futkoü/i    íiaíai  leányok  b%   "' 
engedd  meg.  hogy  azok  lebeísflnk 

")  A  vogul  Itáitakban  egy  k{iz<}8  saobáo  kivtll   rekeszek    vannak,  a 
zsámolyszerű    padkákon    nyugosznak,  melyeken  Ülni  lehet.  A  Kalt/s  \  j 
ki  néba  miut  a  nap  testvére,  á»  legtöbbszűr  és  itt  \s  mint  szlLlöJc  s:. 
ég  boltjdn,  hanem  az  ég  ptuiláján^  az  ég  szélén  űl  ilyen  [jrl     -      -^ 
aa  cí  B^át  —  aOtétebb  —  női  rekeszében  ;  e  zsámályos    |iá< 
—  ugy  mond  az  ének   —  a  mi  napunkat,  más  szóval:  a    lt.>jM.>.u    -/:u•l^u>•  ixu. 
tskozzék  ki  a  mi  egdnket  fStderítö  uap. 

"*J  Az  ég  határán  tevő  élénk  sziaü  felhőket   aperdpiálják  NnmiTiirui 
szőnyegeinek. 

")  Azizr  hatoljon  íöl  hozzád  imádságuDk  egyUvékötr.ri  IiömViíi-h  him^r. 
lóáldozatonkkal  egyetemben. 


32 


PÁRTA-PELKÖ8ZÖÍITÉS. 


Párta-felköszöntós. 

(E^y  késiratos  TŐfélykÖnyvböl  Lapiytó'n,     N'ógrádmegyében  ) 

Jaj  nekem   szegénynek,    árva  idegennek, 

Kimúlt   szabadságom,  oda  vigasságom. 

Jaj  pártám,  pártám ! 

Gyönyöili  gyöngy  pártám,  édes  szűz  koronám! 

Apám,    anyám  mellett  vége  van  éltemnek, 
Mert  szegény  fejemet  adták  idegennek. 
Jaj  pártám,  pártám!  stb. 

Mikor  leány  voltam,   akkor   vigan  éltem; 
Ha  reggel  elmentem,  este  ha!za  jöttem. 
Azt  sem  kérdtek  tőlem,  hol  jártál,  hol  voltál  ? 
Idut  mulasztottál,  napot  halasztottal. 
Jaj  pártám,  pártám!  stb. 

Éltem   a  világon,  mint  madár  az  ágon, 
Minden   boldogságban,    egész  szabadságban, 
Nem  jött  bii  fejemre,  siralom  szememre ; 
Nem  hervadt  virágom,  boldog  volt  világom. 
Ja,]  pártám,  pártám!  stb. 

Egyedül   nyugottam  magányos  ágyamban, 
Ha    meguntam    magam,  dúdoltam  magamban. 
Jaj  pártám,  pártám! 
(TVÖnyÖrii  gyöngy  pártám,  édes  szűz  koronám. 

Közli:   Pápdi   KároUj. 


Bolgár  népdal. 

(Straiisz  Adolf  nagy  gyűjteményéből.) 
Ifjú  ember  fo^ad  a  nappal. 

(Kiifklik  n.'9  lVrilii»k.) 

ember,  níítlon  (íralier.  „Ks  a  napot,  fényes  napot 

héjázva  dicsekedett  nl'ő)'  elhaíívom  mint  a  szelet! 

nap  este  a  fornlsnál,  l]agyog  a  nap,   hallja  a  szút 

)rrásnál  töl)bek  előtt .  Ks  így  fordul  a  legényliez : 

n  gyors  lovam,  mint  a  villám,  rHcj!  legényke,  üdvözüllek! 

omába  a  szól  ^e  liághat,  „Dicsekedtél  a  foiTásnál, 

Ethnogrupliiu  II.  3o  3 


^^^^^^^^^^^^^^^^^^bSoBi 

SsBiS^^^^^^^^^^^^B 

^^P       nlloí^y  olyaii  jó  parípád  vnii 

„Nyugovóra  tér  a  nap  m^r,  BJ 

^^^        pMint  a  vilIátD,  szél  se  őri, 

„Es  mi  raéf;  esak  délen  jííninlm 

^^^        hA  ft-nyes  nap  be  nem  éri; 

A  legény  foíéhreri  ^'vnrsan,    ^J 

^^H       „Jer  )iát  teg)(iiik   próbát    egyszer, 

Fölpattan  a  paiii                   ^H 

^^"       pKelj  fei  holnap  korán  reggel. 

A  gyorslábú  pari^'a^a,           ^H 

H             ^Korán  reggel  pirkachígkor, 

Keiigyelvason  van  a  Iába,     ^| 

^^^        »Várj  meg  engeai  napkeleten. 

Mint  a  szél  fnt  [>aripiíja,      ^B 

^^H       .A  hol  fényes  sugaraim 

Megjiir  nyolczvan  kadilakot,^H 

^^H       ^  Korán  reggel  kibnkkannak. 

ICs  kllenczven  vilajetet,          ^H 

^^H        n^S^  esküt  teszünk  akkor, 

Utoléri  és  elhagyja,              ^H 

^^H       „Szent  fogadáfit,  igaz  esküt! 

Kihagyja  a  fényes  napot      ^| 

^^H       „Ha  te  hagysx  el,  ügy   tiéd  lesz, 

És  betér  az  ndvanilMi.          ^H 

^^H       t,Tiéá  lesz  az  én  szép  húgom. 

Alig  lépett  az  udvarra,          ^M 

^^H       n^zép  húgom,  a  lenyes  osillag; 

Jött  elébe  a  nap  buga,          ^M 

^^B       „De  ha  én  liagylak  el  téged. 

Szép  hnga  a  fűnycs  ceillAg.  ^M 

^^H       „Elveszein  jó  paripádat, 

És  azt  kérdi  a  legénytől !     ^H 

^^H       .(tyorsanjáró  paripádat! 

„Szép  legény  te,  üdvílztillek^H 

^^f       Alig  pirkad,  már  is  étired. 

^Hol  hagytad  a  fényezi  itapo^f 

^^^        Kantározza  paripáját. 

így  felel  a  legény  erre:       ^H 

H            Gyorsan  járó  paripáját ! 

„Küsziintclek,  napnak  hiiga,^H 

H            Ék  fel  lil  reá  az  iijú 

„Köszöntelek,  fényes  rsiUag^H 

^^H        Éb  ügy  indul  jó  lovával 

„Elmaradt  a  nap  egy  kissé,^H 

^^f       A  világnak  széle  felé, 

„El  is  mondom,  jer  közelebl^H 

^^^        A  hol  a  nap,  a  fényes  nap 

^Elmondom  majd  hogyan  ^a^H 

H             £lsü  fényes  sugarai 

Oda  lép  a  napnak  buga       ^H 

H            Kora  reggel  kibukkannak. 

Meghallgatni  hogyan  esett,  ^U 

^^H        Igaz  oskUt  tesznek  ottan 

Lehajol  a  legény  hozzá,        ^U 

^^B       S  elindulnak  versenyezni, 

Megragadja  a  nap  bugát,      ^H 

^^^        Mindegyik  a  maga  útján; 

Föl  is  kapja  a  lov.ára           ^H 

H             Fönt  a/  égen  halad  a  nap, 

És  elindul  sebtcn  véle.         ^H 

H            Az  íQú  meg  lent  a  földön. 

Az  udvart  már  messze  hugy^H 

H             S  mire  a  nap  reggelt  éi'e. 

Túljiirt  immái-  s/iklán,  l>órc4^| 

H            Az  ifjú  már  ott  jár  délen. 

Mikor  összejött  a  nappal.    ^H 

^^K        Kipánvváz/a  paripáját, 

És  a  nap  így  szólott  hozzá^H 

^^V        És  left^-ks/ik  sziindiUálni, 

^Köszöntelek  ifjú  Ingi'ny       ^H 

H            Déli  álmot  szőni  fonni. 

„Vedd  a  lányt  hát   i             '.^h 

H             Kelti  költi  ])aripúja. 

„De  ne  hozzad  többt    -....^..i^H 

H             Dobog  a  liild,  rú^a  lál»a: 

n Megnyerted  a  fogadásunk:  ^H 

H             ^Kelj  fel  uram,  keli  fel  uram, 

„Nálunk  tdb1>é  meg  ne  láiAtt^H 

i 

RAÓtVASÖK. 

Ráolvasok. 
1.  A  férget  kiolvasó. 

(Napfönkőttc  előtt  fő'kel  az  embör  oszt'  &&nkiht>ii  &{•'  beszél;  ha 

Üszág  kt^télön  van,   elcsapja,   elindítytya,   mén  a  jőszáf;  ntán,  a  jó^ 

néz  oszt'  a  mutató  ujjával  olvassa:)  í>,   nem   9.   ha   Sí  8,  nem 

ha    7/7,  nem  7y  ha   6!  6,  fietn    6,    ha'  5!  5,    uew   5,   Ao'    4!  4, 

4,  ha*  Sí  3,  nem  3,  ha'  21  2,  nwn  2,  ha'  \!  t,  mm  1,  hanem 
5öp'  íe"/  (Utánna  köp,  azuuin  fólvösz  Oty  kis  port,  vi$zszakézbG* 
ina  veti,    hogy    ojan    hamar    mújjon  a  férög   a   mint  a  por  Kiesik, 

3-gzö  kör  tönni  r-gymás  után  mög  3  nap,  nkkó  kihur  a  júszagtml 
rög )  —  Oszent-Iván.   - 

3.  Patkányt  ehlvasé. 

(A  patkánt  mikor  elolvassák,  akkor  a  küszöbre  ül  az  cmbbr,   ki- 
fordul, úgy  olvassa;  mikor  a  második  versöt  monygya,  bofeló  for- 
[;  mikor  a  harmadikat,  akkor  niögén'  kifelé  fordul   oszt'    ászt  mouy- 
3-sz6:)  A   mi  házunknál    9   patkány   oan^   nem  9.  di!  ntm  8^  7! 
7,  6!  nem  6,  5/  nem    5,    41    nem    4,    3!    nem    5.  2!  nem  ?.  II 
/,  écsciöp*  í/.'  i.l)e  éííy  lélökszet  alatt  kör  elmondani  öcczör;  ak- 
el  kör  neki  pusztulni.)  —  SzŐreg.  — 

B    Poczkot  eloleatiú. 
(A  pocakot  úgy  kÖl'  (^pusztítani  a    htísztul,    hogy    3    napíünkötte 
tStt  olvassa:)  Ssdz^  kilencsvenkilenai,  kilenczvenmjolcz  (Oszt^  így  oh'as 
lé  egész  végig:)  három,  kettő,  égy\  stimmt.  (De  Ara  vigyázzon,  hogy 
téveszsze.  Osz'tán  asz'onygva:)    iCregtj    m    én    legkcdvesAt'b'    rír/i- 
iAo«  /  —    Ueszk.   — 

4,  MindŐttriV  jó. 

(Ha  valakinek  valamije  fáj,  a  bűbiyos  asszony  a  jobb  keze  nevet- 

,  ujjával  kürösztözve  mondja:)  Gyekén  káka  (körösztözi),    kii   párna 

föaztfízi)^  JázHs  motidűttn:  mújoH  ttll  (Körüsztözi    Itt   egy    darabig 

LU,  majd  újra  kezdi  s    az   egészet  .S-szor   végezi  el  egyfolytában.) 

zdreg.  — 

5    Jámbor  rmhör,  gonosz  asssontj,  gyékény  ágy^  kii  párna^  Jézus 
fdáea  jusson  esződbe!    -    Egiházas-Kér    — 

6,   Ó,  jén  édöa  Jézusom  itznif  száddnl  Uhöf  rá!  (Kzt  3-szor    is- 
B  Ugyanannyiszor  a  híjdalomra  lehel.)  ElinduJt  kh  Jt^zm.  dfUumVt 


3fi 


ti^tf'  zsidó  assBZont/t,  ágijai  vetőtt  néki :  ffjfékénij  dgyat^  kü  pámét.  Jé 
a  hü  párnán  nem  nyuhhatott,  ezőn  a  nywala  s4'  nyukhas$9n^   ti  ffX 
dig  $z  né  maratkaBson^  ez  a  Jétus  szata.  —  Egybázas-Kér.  — 

7.  Mikor  Jézu3  Krisztus  szent  FéiÖrré  a  főidőn  járt^  Htmőnt  igy  \ 
hdszhon^  taná'tak  engödelmea  gazdát,  engödeilen  gazdaszazenyt.  Az 
hör  akart  hálást  anui,  az   aszszony    nzin    akart:    ott    káttak,    kaptái  \ 
termés  küvei^  gyekén  ágyat.   Gyekén  ágy,  kü  párna.  Jézus  fekszik  rejt^ 
Jaj^  de  kemény  ágy!  Engödeltnes  gazda,  engödetlm  gazdaszszony    Jaj^ 
dé  fáj !  (Miikkorösztüzi  öccüör,  5  Miatyánkot,  Ő  Üdvözletül  ('tmond,  éfflú- 
lik  a  fájdalom.)  —  Hosszúhát.  — 

8.  Kehezen  járóra, 

(Mikd  a  gyer'íík  nehezen  keszd  jArni,  3  péntökön  fBlíiltetik,  giyokki 

mögverik  a   lábát,    oszt'    monygyák    neki:)    Ma    van    péntók.    fíőna^ 

szombat^    Szalagygyá'  vasárnap  I  (Auz'tán  nom    fog  nehezen  járni.)  — j 

Özőreg.  — 

9.  Fcgfájásr^il  való. 

(MikÖ  zs^át  Iát  oszt'  fáj  a  foga,  Bzakícscson  belUle.  szagiyja  okE*  i 
mongya:)  Zaája,  zsája,  AkkÓ  fájjon  afogam^  Mikor  a  tijidi  —  Sis^rag.  — 

JO,  Jorokfájásrul  vaió. 
FÖ*d  anyám^  Torkom  fáj^    Néköd   panaszolom^    Gy6yyic*d   mi/.] 
Maf  wem  fáj  t  (Keresztet  vet  jobbjával  a  torokra,  de  áment  nem  mnod ' 
tMa.  A  3  elsd  Mor  elmondiisakor  „balta  fokkal  a  torkát   inöir*^  ^'' '- 
toll,  a  fŐ'dre  Ut"  és  a  végén    ^a    kemönczét   mökcsókoli.**    E,j.. 
Kéren.  Míg  SeSregen  csak  az  1.  2.  4.  sort  mondja  el,   ajsatán    «& 
mönuét  türű'kOzővé  roögöleli  oszt'  a'val  köti  be  a  torkát.) 

11.  (A  torkot  kezével  hú/ogatva  mondja:)  Afya  isten  *'  '  ■"  * 
Fijú  isten  gijógyicscson !  SzenHélök  istni  hrj re  hozzon  !  —  \\" 

12.  Csöcafájásml  való. 

(Jobb  kezével  a  fájós  csecset  simogatja,  mi  közbon  3-ftzor  mondÍ»3) 
ErSs  aszszony,  engodefmes  emhör^  A  Jézusnak  gyékény  ágya^  Kü  fÓf* 
ndja.  Ez  a  esöesfájóknak  Ugnagyob'  orvossága!  —  Sxöreig.  — 

13,  lámadásrul  vulít 
(Jobb  kezének  a  tirvetkm  újjiíval  kereszfezi;eti  .i 

Krisztusnak  gyekén  ágya^   Kű  fKÍrmíja.    Tü$I:ijs  le; 


[/a,  J42US  mondása:  Mújon  el  a  támadása!   (Három   röggel    napfő^- 
ítte  előtt  köl'  Omoiidaiii,  akkő  ímúlik.)  —  Monostor.  — 

14.  (Ha  valakin  támadást  látok,  akár  árpa  nyCú  a  szömibe',  akár 
tífálo   támadás,   (!8ak  a  —  jobb   kezem  —  nevetlen   ujjammal  3-s2or 

ikkörÖBZtözöm  oazt'  mondom:)  Áa  Atyának  n&vibe\   Fijúnak  szertl- 
kibe"  Mulaszsjsa  el  a  ki  teremtőtut  (Az  ujját  a  fődhöz  kenyi  s  mind- 
najifötikŐ'l  előtt  végzi.)  —  Szöreg.   — 

15.  (A  nevetlen  ujjával  keresztezi  a  támadást   s   monc^a:)  Atya 
gyógijid  mögy  Fijú  islen  mulazd  d,  Sz^Mlők  úritUn  oszlazsd  el! 

Egyhiizaskét,  — 

Í6.  Kelésről  vaU. 
(A  kelést  raök  kÖl'  kerekíteni    3-Rznr   oszt'    mondani:     Mik6    az 
iíUn  a  S2Ögény  aszszonykon  bemönt,  bajlókodoU^    asz'  monygya:  Kii 
írna,  káka  ágy,  hten  monygya  szó  (akkft  émúlik).   —  Tápé.  — 

17.  Oilvárul  való. 
(A  jobb  keze  nevetlen  aljával  a  gilvát  oszlatja:)  Az  Atya  roncson, 
Fiiá  boni'?oH,  A  Szenilélök  elo^zlasion! — Hossztiliftti, — 

Közli:  Kálmény  Lajos. 


Magyarországi  ethnographusok. 

Bio-  éa  biblingruphiiu  vázlatok 

Néprajzi  könyvészet  összcállítiísa  alapszabályaink  4.  §-a  értőimé- 
in ef^yik  trodaimi  feladata  társaságunknak.  A  szakok  szerinti    hiblio- 
ftpliia  ^  se,  kivált  a  kcllö  elíímunkálatok  hiánya  miatt,  rend- 

vUli  ni-'ii ^  uKcl  jár  a  közlését  csak  akkor  lehetne  megkezdeni,  mi- 

pr  ftz  egész  nagyobbára  már  össze  van  állítva.    Másrészt  azonban  a  tár- 
xk  szerinti  csoportosítás  na^'jában  a  bioiíraphikus  rendszernél  is  ér- 
nyesül,  a  mennyiben  egyes  ethnographusok  töl)bnyire  úgj'  is  kiválóan 
zonyos  szakkörrel  foglalkoznak,  s  épen  a  néprajzi  munkásságra  nézve 
Itározék  szoktak  lenni  a  gyUJtők  és  irúk  életviszonyai.  És  nem  is  áll 
sem  útjában  annak,  hopy  a   magyar    ethnographia   könyvészeté- 
irök  szerinti  közlését  folyóiratunk  meg    ne    kezdje.    Kérjük    tehát 
ndazokat,  a  kik  a  hazai  ethnographiával  foglalkoztak  s  mindazon  bon- 
unkat, a  kik  általában  néprajzi  tárg3TÍ  munkát  irtak,  sziveskeí^ienek 
?raphini  érdekű  Ö.«aze8  dolgozataik  pontos  czimének  minél  kimerí- 
Ijegyzékél  epésiseu  tÖmÖr  életrajzi  vázlattal  együtt  szerkesztÖségílnk- 


37 


SUCíTABOB&zAQl  £THN00BAPHV'SOK. 


nek  rac^kul(leni■  Nagyon  kívánatos  volna,  ho^^  néprajzi  mŰTeiknek 
(egyes  folyóíraíoknnkiet  ogypüldáiiyáta  társaság  könyvttira  Bz&mán  fel 
ajánlanák,  hogy  azokat  a  néprajz  tanulmányozói  és  a  hazai  ethnoj?ta- 
phiai  irodnlüm  történetének  m^girói  relha.s/n»1)iaKáák.  Általán  kei-Üiik 
mimleukit,  a  ki  ügyünk  iránt  érdeklődik,  szíveskedjék  künyvtáruuka^ 
a  hazai  ethnographiai  ii*odalom  mindennemű  termékeivel,  életrajzi  éft 
könyvészeti  jeíiyzésekkel,  neprugzi  kéziratokkal  gyarapítani. 

A  nzerkcíztSsig. 


I.  Lekoczhi  Tivadar. 

Lehotkai     Lehoczky    Tivadar    turóczmegyei    családból     gv' ■  --' 

1830.  okt.  6-én.  Atyja  korán  elhalt,   anyja    nevelte.    TanulmáDy- 

zsahegyen,  Rozsnyón  s   a   kassai   jogakadémiában    végezte.    185ti  ct 

1860-ban    birói.    1861  és    63-ban  ügyvédi  vizsgálatot   tett.    18 

a  helytartótanács  felhivására  megírta  a  munkácsi  gör    kath.  pft.Sj- ,.^  » 

leirását,  1863-ban  mint  beregmegyei  főszolgabíró  sokat    foglalkozott  % 

munkácsvidéki  rntén  néppel,  ké-sőbb  a  tótok  közt  g>mtött.  A  néprajzon 

kivül  ősrt'xészettol  és  történelemmel  foglalkozott,  értékes  régiscg-,  érew- 

és  könyygyíijleményt  szerzett.  Az  ISTO-iki  budapesti   nomzfttközi    n'^ 

szeti  és  embertani  congressuson  ki  volt  állitva    berogmogyet  rr 

g)"1ijtemónyének    eg)'  része.  Lehoczky  tanulva  beutazta  Európa  n 

részét;  Munkácson  lakik,  s  a  munkácsi  uradalom  fuügyészc;   a 

nelmi    társaság     igazgató    választmán>i    tagja,  a   műemlékek 

gos  bizottságának  kültagja  s  a   Magyarországi  Népzajzi  TársaRág  rnl 

szakosztályának    egyik    előadója.    (Életrajzát  kiadta    Erdélyi    János 

„Magyar-orosz    népdalok  "-kai     186-1 ;  Abafi  Lajos  a    „Figyelő  "-ben; 

legújabban   Kóródy   Sándor  az  általa  szerkesztett  Deregrármegyei  Ntj 

tárban,  L.  jnl  sikerült  arczképével.) 

Ethnographi&i  mnnkii:  TútrAfúred    Kirándulás  a  P-zeiiflas^Rre,  *  KAp"^* 
atb.  Mai/ijnr  Hírlap  1852.  86^1  slb.  t^zámaiban.  —  Nehúny  szú  01iinllrinep> 
neti  (íií  ui'pismei  viaxonvairól.  .S'/M/tÍMy    I8CI.    7i) -84.  ^^tll.   tArrjíJíi.  —  Sluir^i- 
népdalok  1— XII    >FthÍdék<  1864   3.  Rtb.    Erdélyi    Janón   nyílt    let.! 
Ü.  o.  6.  82    Válaszom  1;.  o   8.   sí.    —  Magyar-oros*    népilnlok,    «% 
Lelioc£k]r  Tivad&r,  kiadta  Erdélyi  J&noa.  Sárospatak,  ldÖ4.  172.  lap.  í- 
rtíthén    nép  s^okfljftiról.  —  Magyar-aslár    uépdalok.    >FtlcíiUk-<  K-t 
Ala^ar-tót  népdalok    Vaitdniapi  Újság    IStJö.  —  MoRyar-tót  népi 
a  Kisfalu Jy-T&rsasá((  IBGG.  A   hazai  xx^m  magyar  igku  NC'pktUu^á^et  i 
Bere;^iDe;8;ye  uépti:»!*«gér51    Sürfföny.  18Ü9.  193.  se.  —  EskU     Nóp' 
htUfi  Nnj^ttírtf.  !títí5.     -    A   tafÁr   yiigki.    Népm'.níla   ngyanntt.  —  K 
^alirxiai  hnt&razélre  Hr>:i.         Rnthén  \épilnlok  n  beri'. ' 
napi  Ujítúo.  1672.  —  Kirándalás   a  bei'«gl    havnftokra. 
7.  19.  30.  —  Ax  anutrfat  hailserftg  liajilani  uokásai  és  lutt^znirnyoi  //m 


3d 


l&f^ld,  1871.  —  Menye^tii  <«Kftbát]rzat  a  matt    századból.  f<zi\xxtdok .  1876. 

í^ény&sés  a  mait  Hzáznd  (?Ie.i»rii.   \'^a*ánmf>i  f'jt*i*}  1875.  105.  —  A  bere^>nng- 

reS  hesylAkók    Ni'piamfi  czikk.-k.  Családi  Kör.  18H5.  lö    20.   -   A  mngyar- 

ffRZ  nép   ki^emondáMil    ^  példabeszédei.     7MI>     darált).    Kiifaliidy    ránsktág 

/,  ÉFk^nttre  1877    —  K^pek  a  ber«íí(ueKyei  havasokról.  Ktir/KUcf/t/iet  ÁphŐnyre. 

i^vfoIvaiH.    IB-0     -    MiinkácH-Ifmber^i  iitAiu.    'ilufiKórH-   IBöH    25.  2i3.  sk. — 

/ós  eredete,  Ntinuondíi.^Munkiw"  löéií.  63   bk  —  Vdziatok  olaszRUdi    uln- 

ómról     1837     ^Munkth.^,    61  — r,2  és  1888.    1—7    stAmaihaii.    —    Mnnkácslö! 

Blájg.  I.Ui  rajíoiD.  isas.   ..VkíUví-v**  i3    7,  kz.  —   Konstantinápoly    felé     Uti 

om    >Berefj*   IBbS.  42.  13.   15.  'líS.  sx.  ~  Munkácutól    Párkí^'  éüt    Lomlonig. 

rajxom.    lííSy.  >Muuk\h^*   34     46  ííimaibao.  —  Népi-ajzok,  Beregvármeeye 

sograpliiája.  Ibtíl.    Il-ik    kűtet    Nevczeleaen :    Mag)-ar   népszokások   193.  Up. 

uok    i'.i'j.   lap.    Oroa7ol<    kóKiimokí^a   -<Í17.    A  beregmeg)'ei   oroszok  oépszokáui 

).   Keresztelés  'J37.  Temetkezt-s    239    Opuepi  szokások:  Uusvét  21'i  Sxem  Hdos 

24tí.  liaboDa  és  rokoimemliek  249.  ÁldomákS  3(i'2.  CzigAnyok  és  zene   264>,  lnu'>z- 

Dyek  hatása  a  nemz^űségre  '270   lapon.    A     keoóii  intézmAnyriií.  Beregr.  moaagr. 

I3Ö.  A  jobbágy-  ée  hűbéri  rigzonfröl.  tj,  o.  413.  éa  Tört.  Tár.   i890  I.   155  -  178  1. 

na^jrar-oroflS  páiKtoréletböl.   ^Megjelenik   az   ^Ethnographia"    1891.  évi  folya- 

[>.)   -  Hsántoa  jegyzet  és  czikk  kézimtban.  — 


Irodalom. 

Magyar  mesék  angol  fordltjbiban. 

Előterjesztetett  a  Társaság    1890.  docz.  3(l-iki  Qlésén.) 

A  londoui  Futk-Lore  Socitty,  moly  a  folyó  évvet   fennállásának  tizentuu-madík 

'  jébe  Kp  B  a  ralo  egy  czéíú  és  m(^ködé&i*körű  társaságok  soriban  a  Ii>gr-«gibb, 

Bényei  sorában  már  1884*ben  telrett  e^iy  mai/t^ttr  m^^i'^-t/yajt^minyt,  üe  kiad^- 

Sp i.i....)lc  ejt  ígL^retét  csak  a  miilt  évben  viilnsítliafia  meg 

'  L  találjuk,  ez  angolra  fcirditatt  magyar  inuHi^k  tobhsztírOs   halasztás 

Y^<|  :<  iiését  egytittal  a  kiadásukra  vúllalkozoti  társulat  eddigi  mttködésé- 

röv..'    I    Ili  ■  rU'áére  is  tollmsziiálni. 

A   /;/.(»•(•  Sorteiy  Iö"8-ban  alakult  meg    IjOndonban,    már    nevével   jelezve 
^ttigy.  bi'gy  a  /oJkloif  szó  atyjának,  Ambrose  Mertou  ook    programodat    tíLzte    kii 
_elé    S7t'i(''in   rinvagi  eszküzeivel  és  luáig  nem  Talaiiii  nagy  tagszámával   arány* 
gé  ]i  >  maukássiigot  lejtett  ki  s  nem    egy    iljnbb    aredméaycs    moz- 

ad'>  '  ttt  és  buzHttó  példát,  :i   lefolyt  tizenkiH    év   alatt,  o   knmoly 

kezettl  tJÍti9iiliiL. 

Míiirájára  és  programmjának  átvételével  alaknli  roeg  1886-ban  a  párisi  .!)^0fí/áC/ 
■■lit  {loyuUiifcs,  &  mely  1889-ben,  a  párisi  vilAgkíállífáfl  alkalmával,  az  eUÖ 
-asra  liivbattn    már    meg    a    tóidkcrekség  dsszes  folkloriatáit.   Az  angol 
{jsztOnzésére  és  részben  egye«  külföldi  tagjainak  buzgalmából  Olasz-  és  3]>a- 
^ban,  majd  utóbb  egyebütt  is  alhuUak  részben  hasonló   irányú   és    tanul* 
5m7  társulatok,  részben  |H)<iiy;  Ifgalátib  folróiratok,  .i  melyek  ismét  más.  helo- 
kiitidult.  vagy  velük  versenyző  vállalatoknak  lettek  szölöokaívá  í^Őt  ott  is,  a  hol, 
|t  pl.  Kt'^met-.  Olasz-  es  Magyaroniiágun,  az  angol  társaság  egyenes  hatásától  fflg- 
illl.  vagy  azt  megelőzőleg  is  mutatkoztak  már  némí  rokonnemü  törekvések,  ott 
-kevésblié  érezheti)    hatást  gyakorolt  ezen    úgyszólván  koqionri  szervezet,  a 
atiunalis  jellegéhez  képest,  mindenhová  elágazik  é^í  a    föld  m^dnem  min- 
||j^i..-tr>  .i/.r,.riy  munkatúrsakkal  és  képviselőkkel  rendelkeiik. 

•'tett,    hogy  a  londoni    társaság,   a    mükiidése  izük<>bb  kóréhe  e$/( 

h*-ti^ju .ipies  hitgyományokou  kjvUl,  egvéb  országok  folklorojára    ia   kiter- 

Bté  «bcr  ügyeimét.  A  mennyire  anyagi  viszonyai  megengedték,  18ii1-ig  npgyod- 


30 


év«a.  BS  él  84-beD  bavi,  Janentül  fogra  pedig  iamöt  neg/edév- i'"Iv''>irA'-LT*ii'^  <i  ^7. 
Idsk-ig:  Folk-Lore  fUconi  i—y ;  1883-tóI  ISSU-ig:  FoÜí-I^f 
Folk-L(frt.)^  valamint  Önálló  kötetektU  kiadott  tagillet[ut<af  >  < 
uiás  nenuotok  hagyó  máiiTaJaak  egy  begy  fijtiiöre  éa  ftsszubaBoaliUtái*.  nem  fci 
a  gyűjtött  anyag  rendaicvezö  nyilTintartására.  Az  utdbbmak  cmlltéaéTol  NuaW 
a  lóodooi  társaság  mmikássAgának  legfoDtoeabb  réuÉre.  Mert  a    kifelé  irAay 
mékenyítő  impalzasDknál  éa  a  UJbbfeló  örToadot«e«n  Dtánaott  példaadásnál  ii 
fűsebb  éa  beceesobb  ama  Esolgálat,  niel>ct  :i  Fo\k-í^re  SoriHy  a   aépnKtx    éa 
pias  hagyományok  fejlödú  tudomájnyágainiLk  azáltal  toU.  hogy  a  világnivte 
gebb  idő  i3u  clcgendó  igyekezettel  gyl^tOtt  anyag  roadfizcruzü  oBitilyoaiaa  i 
ben  nagyon  ligyeleniroméltó  jaTaalatokat    vetett   M    a    túbbek    al.*ipú« 
állal  föl&ttc  gytlmölcftöxóvé  vált  discnssiá  tárgyaira 

Folyóiratában  aa  angol  társaság  már  több    ixl>en  foglalkosoU  mai^rftr  n 
liag}-ományokkal.    így    a    FtAk-bure   Jouniaí    ela5    kötetében:  iíofftfw 
Jiov.  M'.  IJ.  Jon£t  (t  J.  L    Kropf.  Torábbá  ugyanaunak  tnásudik  kött^i 
Folk-Medicine  btf  Iíbu:  »'.  U.  Jonts  and  l^nna  H.  Kropf.  Uaicánkra    vün^ 
sebb  ktizleményekot  vs  jegyzeteket  itt  nem  említvén,  tuok  arra   akarjok    m 
s  velünk  rokon  népek  hagyúmáoyaifal  foglal kazókat,  hogy    exekre    r.matl 
DűDL  egy  (irdekes  adalékot    találhatnak  a  londoni    társulat    tolyö iratának    : 
évfolyamaiban  éa  ogyéb  kAjcIemónyeíben. 

Legtijal)b  időben,  kUtfínnsen  a  niiéta  ik  társulat  Lanjf  ^uidrá^nok^  aa  Oii 
fionlitó  luyihologia  terén  az  antbrof^tologiaí  irány  alapQa  tudománya  é^ 
harczoBának  K/.emélyélieri  az  (iddi){ieknél  íf  buxgAbb  elnCköt  álUiott    n 
a  minden  iráuyú  muuká«siig,  kUlOnöseo  pedig  a  rendszerezés  tovább 
laaztható  munkAja   Igen   Örvendetes    lenddletet  nyert,   aa   ép  nl\  }i.^v. 
biugó  elnök  vezériele  alatt.  A  ^uóles  inederbea  folyt  meaebasoolílás,  ■■ 
irodalom  és  népazokáa  euyéb  párhuzamos    jetm^é^oinek    egylievotÖ    t 
immár  világosan  kifejtett  alapelvek  szerint  és  mindegyre  czéttudatAs 
lyóvel  történik.  Számos,  központosítás  hiJál)aD   eddig  VtforgácanU   ero 
kézzel  megrázott  tervezet  szerint  hasznos  munkát  végez,  s    napriUna;,. . 
nőbbek  lesznek  a  jól  fegj'ehnezett    gy^jtés^    hasonlítás  ái    rendczéii   uéppsy<'li<p|<i^rif 
tanulságai. 

A  föntebbielibeu    vázlatosan    ismertetett    tár^^ulat    egyré^  > 
mesevizsgálat  inbábh  trodalomtűrténeti  jellegű   tudományának,    ui^  i     .. 
népr^z  8zoro«^ahhan  az  othnikus  jelleg  kiderftéaévH  fogialkotó  ágának  is  : 
latot  vélt  tenni,  midőn  egy  o  népies   hagyományok  minden   Qeméb>>D   olv 
genuin  sscinezctü  kincsesei  rendelkező  népnek  mi!S<^Íhdl,  a  minú    ' 
válogatott  6s  minden  tekintetlien  jollcuzU  példák  gyűjteményét  i> 
tudományosság  kűzbirtokAvá  tenni.  Mindenesetre  neui  kovt^&bbt  érdumtitf  mint » 
baaznoü  fi^^ndék,  a  melyért  mi  magyarok  kiváló  kű-zünt-ttel  tartozunk  aa  an,    ' 
6Ulat  derék  iotencziójának.  Ha  e  Si^áudék  nem  valú^itlhatott  meg  ^^MtJ^n    a  a 
(ásunk  talán  kissé  kíivetelö  mértüké  szerint,    étért  sejnoii  rselre    sem    érheti 
kiadátámulatot.  Söt  a  fordítókat  sem.  1/egfeljebb  a/t  fuijnálhatjuk,  hogy    oly 
eszkózök  birtokában,  a  minőkkel  Kr^pf  é-i  Jonest  urak,  a^;  itt   ismerte l«nd£  m' 
temény  furtiiiúi,  kélségtfleoül  rendelkeztek,  —  n^n    használták    fel    ea 
tc^es  uiértéli ükben.  E  kilUuü  segédeazkÜzOkÖn  aí^t  a  sz'THticsés  találkdaá 
melynek  folytán  egyrészt  az  ily  vnllalatboz  szükségoa  irodalmi  forr'     ' 
jes  készlete  kczUk  Ogyébeo  volt  a  munkatársaknak,  a  blknok  ec 
Í9  kiválóim  olkalmasoak  mondható  magyar  mest-k  angotra  t  -^  ' 
születése  révén  teljesen  jól  b  rja  nyelvünket  és  ismeri  nem 
koaásmódiát;  bossznbb  idejü  angolorazágí  tartózk<xlá3a  íoIyUu  ^ 
nek  is  elsajátíthatta  mind  ama  finomságait,  melyek  kttIdnOsen  e*- 
sssOvegeknek  hű  és  mégis  élvezhető  fordításánál  kell,  hog:y  nagy 
rendel kezéfére  ^a  átfiltetónek.  Szerencsés    körülmény    uyanánt 
hogy  Kropf  L^os  hazánkfiának  munkatársában  otv  fértiii  állott 
a  magyar  nyulvbL'n  való  szintén  nem  mindennapi  jártasságot  oly  nag\ 
dalmt  olvasottsággal  egyesíti,  a  mindről  ai  előttünk  fckvű  m ebein' (Vit'.- 
kommentáija  tanúskodik. 


40 


Kto\>(  H  JtmM  kűRTT*  «TA«  FcÜhTalé*  of  tht  Mavititrt   caBtrttft   hu    A'n'so, 


írs    aiid 


Ruw,  Lunilun)  j6  hímcrét  ort^gbiti. 

1   (V^lll.  2  (VIM).  3  íi\).  4  (X),  r»  ' 

,    11  /V!     !■.>  rvi    r:  (XIII).    14  tX'..:: ...._    it 

mes^e  oiocs  iKfonlflva. 

,  113  (XX— XXH),  a.  kl  i  -7. 

X).  ti  (XXXj.  H  I  íOiXII).  Ut  (XXXIII),    12  (X' 

CXXV-XXXVITI).  -I,  ll{Xt>,tt(XLI),  lö(XJiII)    . 

1.    b  (XLVIM). 
■^k:  l-i  (XLVin— I.U) 

ri.  -.'k--  2  k6i    l(j£>  U|i   (LIIJ) 

A  b«vr>zot^rfíl  er.  ftIkAlnnimftI  r^vidun  csak  ann^-lt,  hngy  1 — XIX.  Upig  (Amd* 

*■'    "  '■■,■■*       •'■■■■.:.■,■■        ■,  t  ,,  ■■■,  munkái  n,',  i    .  ^ 

lit     is     li.  I 

t:iv/L'i     '.  ■ '      .  ' 

i'llkiul      A^M 

'An.   a    XIX.  U- 

-      ^ii—i-iii-j-T  ""    "*    r,.l/,,i,r,('.i.r.|; 

'  'tníí'iayftll    i.  .., ^  .  ■:  ■ 

níod&z.  a  mi  ax  0   t.  r 

■  -p'r.-   .'ilIliiiluK     A    a'  ^     . 

kovyiM   rvperti)- 

■k     ki    3    í-lr-VíVlí- 

tu^iuui&st   Artinj/,    titjuim  r,.i_".  1 

I  ',n  rajnAíiitui,  liogj  n  kit;.  1:1.  ii,r,- 

£:tii)B(09  i*ia  iimiti  melletl   az   l:^r<l(  Iwtiil 

'    íri  t  for.-.  L.>ai  Amny    I«ásBló,    Arsnv-ííyu- 

'IvÖr  uicftéi  ki^-^üi.  Etután  röTÍdöO  m- ■■  ■  ik 

nagyobbira  német  nvelrfl   torditi-. 

uüuu  ki>i.iuti::>  m  mondhatjuk  teljefinoK  és    kin.iírliüriok. 

\'.  lapiff.  aa  Óri&iok.  Tündérek  va  Bosznrk(VnyoW   h&rom    fpje- 

uiLüLink    i  t'ck  jellcuiíí'so    k'hotki'/.ik,    ("■•  ■  18^2.    <^vi 

<?kí"í«'flf  \  XLIV-XLVU.  laitüD  mj>:HJ    '  "■•      A    li»- 

t  iiiiű  muuk&ja  ajum:<u,  alcgoll'i  halio* 

•!i  bárom    uImUó    Iftp.i.'in    nt'li;ii  i^ixokáit 

iti>  iií,  !>ii-i^.'ii   mi-,.i   ■■'.■•-.        ;      '■  .azatot 

'ü  fa  melyek  lii>/.t  ■  i    vnn 

'  ' -i^jniiuU  K''í'    (■j;\ I  iMi'Miiii    iujni'"    iiiij: >  ■iiiii*nw)iiiM j    I-    Lurtvnilc 

•is    alkalmilag  Ví-sübcn  kiug^"ii;ífu'!l'«(t,  ifszbt'n   peilig   b«1jrei^ 

:nk. 

U  be  Bxonban  ok  i-smertotéaünkct  a  n^lkfU,  hog;  a  u4pie»    ha* 

'     ■  '        ''         '        '!-'3ebb  körbt'D  üoiert    tolkl  ■    '"!' 

L-rt,   a    míiií)    e    minden  > 
■-  ...I.U..     K-'ii  Hv- p    H<i-!í:i;w.|iemr'ny,    —  ú^y  ft  Uiadó  i<..-,im*...-.U, 


n 


mÍDt  a  forditókuak  a  magyar  népngn  tadom&ny  nevében    is    Dstzinte    köiuiaetei 
mosdjunk.  Vi^ha  o  szép  és  1>«a.'.94í}  munka  láttára  oálunk  in  buzdiUit  nyeméDok  B| 
illetékes  és  a    kellő  anyagi  enuköiók  birtokában    U>vő    laklorok    a    néTT"'^    <  .^ ,.. 
hathatf^sabb  támogatAa&ra !  A' 

Palócz  mefték  a   fonúbóL   Meséli    hteén/fj/    OpUa-    LíptóSxt  . 

SwTíí  taluJHona.  (7114-121  I.)  Ára  80  kr. 

Magyar  mesegyOjteményeink  máris  elég  szép   wzáma  pgjr  i^abbal 
Tái-sasá^nk  egyik  buzgó  tagjának,   Ivlninftf  OtjuUinvk  kuáosonyi   í\\ 
joJcnt  palócx  meséi  a  jobbizúck  éa  zamatosabbak  kOzUl  valók.  lUetékttsebb  < 
alig  ^ánlbfttta  vulna  moséit  a  szerző,  mint  MiktíÁth  Kélmámiak^   ,a   Mag> 
NéjiriÜn  Társaság  palócz-oaztálya  szakelőadójának  s  a  Jó  ixUácsol  koszorús  i 
a  kit  már  ma^nk  19  szt^iretuénk    mcatHI  előbb  társaságunk  eliiadó   ssíF-'^íh 

UtvÁnfTj  me^ét,  szám  Fzerint  10,  a  gyl^t«ménybeii  az  trudalmi  it}!.;' 
átírva,  de  igy  is  eléggé   népiét  hangon  szólnak  s   telvék   jellciuzó   idioi/ 
(Pl.    r»<*yfmv/    ■-■-  meging   «yy6f,    ^jfl/é^hnegyb*,  tg^véittnegnh*,    iitiék;   jn-r 
tuárító  ctiÜaff  s=  nap,    déli   kentftrtx/^s   ■=    ebéd,  Aiiníg    íaiytmj/a,    bordám 
csigatészta  I.,  íUkevcr*dÍÍ:  =  előkerül,  Kni^ém  uram    —  az  én  q.,  tffjf^f  ^«4n^.  1 
ittitt  =  ekkor,  {/^fjftí  -^  ^erckfs,  /akajtntii  :=  vallani,  kur^l  ^    gorül,    j«UmMfy,i 
előjel,   svrdit    —    pörget,    itsrtJiU   ^    lordul,   #«ry  ^    fon^,    uientpei   =    mQ 
miht»teigc9tn  =^  mUielyt,  szurdok  =^  liegjazakadék,    zsointkvt  =    borzsékol,    ót 
feiijSilUetlr  ?s  f8lnyaUÍ>o1la,  másáut  1=  máskép,  vadoHat  tt-dS,  kérdrfjtí5dn*k.  tU 
hanidék^  »z€tt»-(ittú,  ttsHWU-juidi,  nméjt,  ewlba     .  .  hagyni  —  c«erb«  h..  irij/p 
vijjog,  (a   griHmadÁr}^  stakajjál  =  szakíts,  sxQUyen  =  szotty&n,  *tára£'Uja   ^ 
kihtrtt  =  kignrit,  hőmlön't  =  hengerít,  tilrSm  itt^udom.  sth) 

á  mesék  egytül-egylg  már  ismert  és  feljegyzett,  süt  oddigi gyfljtoményaiiil 
Í8  tObbszQrOseu  képviselt  tbémák  egészbon  érdekes  és  nem  eg}'  oj  vonást^  vagy 
lemre  méltó  kombmácziót  matató  változatai.  A  1.  (Az  nlátkuzot:  eaiber)  a    1 
ócitcsét  lelkctlennl  elutasító  gazdag  irigy  kapzsiságának  banhudósét  a^jaaltf. 
ptr9.;    szereplő  személyek).  Gazdag  idősb  testvér.  Szegény  itjabb  ieptvér.  f 
Elálkoxutt  csúnakoít   íJharun-IéleaUk)  az  alvilágba  veretű  tavon.  Kissán* ' 
korcsmáruá.   Tiíryynk:  Arany-tojó  fekete  tyiik.  Rongyos  abrosz  (Tíschlnch  ür 
Szilr- tarisznya,  melyb*)!  parancsszóra  katonák  jónnok  dű.   Tol^ograp^^\alKí  «<> 
vezetú  nagy  tavon  tói :  „Nagy-vaskapu'*  s  őzen  túl  egy  „kis  vaskapu." 

A  S.  sz.  (Babszem  Jankó)  meséről  már  szóltunk  e    folyóirat  I.    k<(r 
fllzetében,  e  mesének  latvdnffy  úr  részért)!    egy   tOrÓk  piírbozarnns    mesét  f 
eg)-behasonIítá&a  alkalmából.  —  A  3.  sz.  (A  mészáros  legény  1  a  „bála*   lialott* 
jának  egy    igon  sok  érdekes   részletet  tart.ilmasö  rariánsa.  Drmt.  yei-».i    \*-«' 
legény.  Szegény  Ózregy,  kinél  az  előbbi  vásárra  menet  megszáll.  A«    ózv^ 
év  óta  temetetlenül  fekvő   fcijo     Ugyanez   késŐlib    mint    -rongyos   5rvg*    % 
flogitő  társa   Krrály.  Knnek  megrakuU  s  a  m.  legénytől  „rongyos  órag"  se^^e* 
kigyógyított  leánya.  Mellúkazemélyek:  lelketlen    pap,    tizenkét   lablú,    két 
(kiket  a  királyleány ból  ki  kell  űzni,  miután    már    szemoTtlágát'  vifrizsLiiycu 
ismét  el  ne  veszftac.;  Tdr^^ak:  Az  alvó   mészáros   legény  fej«   f^dfitt  nÖU   tup 
tetejéről    szaVltott   három    levél,    melyekkel    a  királyleány    azcmét    • 
Rablók  kincsei  az  erdei  barlangUaa.  To/xi^r.  Fekete  gyász«zal  bevont  vu' 
(A  kit  nem  anya  szült)  a    BaaUe    IVntaineifm^áliól  ísmüretcs  ^I<)'    iro    melanuirtr^J 
themájának  n^hiuk  máris  lóbl)«Ziirös«ín  (eljctryzott,  de  ez  i^abb  HlHldiilmn  i-.  o!^  flf' 
vonást  matató  variánsa. 


U 


IRODALOU. 


•BM^féoy  uszony  6a**  ex.  5.  mese  ftz  Alftddiu*ronn&  egy  róuzletesb  eleiDEésre 
fíttó  TÜtozala.  Erre  azonhan  ezúttal  ■  em  lévén  elég  teiUnk,  egyelőre  fnuek  vola- 
Üfll  ft  t6bbi  At  mesénok  ia  otftk  ni<:gomlít<^i^re  uorítk ózhatunk,  megjegy esvén,  hogy 
11.  sa.  (A  cnouka  Icviny)  tirgyát  már  cicimével  olárolja.  ügyanejc  moodhat^  a  7.  sz. 
teáéra  ( 'aokó  meg  m  aranytuOi'  toiny)^  a  mely  a  „Grindknpf^-thi-mihoz  tartozik  A 
.  (Hamupipólco)  meae  a  tinn  Tuhkaiuu  v.  Tuhkirao-félék  családijába  tartozik,  a  mely- 
öl  EriK'lTÍDél  Népd.  08  mutid.  U.  11.  &z.)  is  vio  egy  ráltozai  s  a  mclylyel  és 
árhujtamaival  már  foglalkoztam  egy  ízben  az  Elbnol.  Mittcil.  I.  ktft.  2t>B.  la[)jáii.  A 
t.  aa.  uieáét  iBülonduu  JatiKó,  meg  az  Ördög)  már  maga  Istvánfty  i'ir  igmertetto  az 
Sthnuirrapbia  1.  köt.  223.  laj^áa  A  10.  vé^Ol  a  „sÁrkány  ölő  királyB"  cztmen  a 
bárom  biUs  állat"  (itt  ornszlán,  medve,  farkas)  segítségével  diadalmaskodó  meaehds 
3ltan(l[)ait  tartitroazza.  (L.  p  thomdrril  szóló  özszehaannlúó  jcgyzetoimGt  az  EthDol. 
fUteil    I.  köt.  408.  UpjáD )  K.  U 

Sborník.  Botiiirúi'  todoiuáuyus  j^iijtemény. 

Itematntta  i^'tr.ittsz  Adolf  h  népr   TtLrsaságnak  1890.  okt.  25-éD    tartót  Oléséa.) 
I    Mint  a  népr.    tárttMág    bolgár   izakogztilya    előndójáoak    van   Bzerencséra  a 
"  k-  tisztelettel  bejelenteni  vs  egyuttnl  bemutatni  három  vaikos  k^^tetet, 

Li'  kuriDiiny  aoját  kAtta/^rén  szcrkeRxtet,  nyomat  és  kiad,   a  mely  nem 
riyoa  világban  rrdemel  ligyelmtit,  do  az  olyan  tcstttlet    részéről,    mint 
im^  lan  otiameréat.  E  bárom  nagy  kOtcl  csupán  kezdt^ieama,  nagyszabású 

Dmtikaii.iK.  iMulyet  a  bolgár  kö/oktalá8Í  mjni.sztei iam  a  néprajz,  a  tudomány  és  tro- 
dklom  rmel(<sr>rej  ilpnbUára  kiad    Hivatalos    ezime :    ^Sbofnik,  za   uurmini   iimotvore- 

'^' ''n  I  knújfina,*  olső  sóiban  emllii  az  ctbnograpbiai  réüzt,   melynek   numxeti 

fontodflágát  a  bolgár  nemzeti  kormány  nemcsak  felfogta,    baneni    e  czélra 

;tgi  áldozatukat  is  boz.  K  tekintetben  valóban  példát  ri'tietnü  tóie  nem  egy 

ormáoy    Alíg  néhány  éve    hogy  a    bolgárok    neiiizeti    fii^etlenséffOket  cí- 

>  ezen  rövid   idü  alatt  igen  nagy   politikai  és  gazdasági    válságon    mentek 

'    fl^  bármily  küzdelmes  volt  h  függetlenst^gflk  eUó'  korszaka,   nem  muladz- 

I  egy  perezre  sem  nemzeti  kulturi^uk  m(jvol<-sét.  Két  látható  örűkbecsa  cm- 

jUket  muiat  fol  a  Ferdinánd  fejedelem  kormánya:  a  vasúut^  H  a  Sbomikot.  Míg  az 

iM  3ü:  anyagi,  az  utóbbi  a  bolgár  szellem!  és  nt'mzeti  életnek  teaa  inogbecslilheüen 

:.  Uogy  mekkora  pulyt  foktetuek  a    Stmmikban    az    ethnograpbiai    réBzrv, 

>  m,  hogy  az  első  kütet  elmi  czikke,    melyet    a    t'üszorkeaztt)    Dr.    Sismonav 

hia  út.  magávai  az  ctbnograpb iával  foglalkozik.  kUl&nöa  tekintettel  a    bolgár  nép. 

K^zra.  -  minden  kOtct  eddig  ú  mintegy   b—GiH)    oldalt    tartalmaz    tisztán    népn^zi 

*'  kkil    Meg  kell  jegyezni^m,  hogy  ebben  a  Sbornikban  nem    egy   klikk   doU 

iirm  bátran  lobét  állítani,  hogy  az  egész    ntmzet    részt    vesz    ez  alapvető 

noDkAtani  ott  találjuk  a  azt^gény  né[>iaDÍtót  a  miniszterekkel,  a  mí  a  bolgár  demo- 

PtlUiku^  ízrllrmct  jellemzi,  de  egy  lapon  látjuk  a  legnagyobb    oroszbarát    nevét,    a 

^' "       ttf)i)ségért   félttíkeoy   bolgár  bazaíi  nevével.  A  Sbornikban  nincs  poUti- 

:.>'dés.  ei  valóban  általános  oomzeii  munka.  Ucg   meg  kell  említenem, 

,.i.,.lu';szet,  népszokások  és  közmondások  valamim  a  népmesék  gyiijtésénél 

.  ii/.crkpa/fi'i>.(j('  nem  szorítkozik  esupiiu  a  gcographiai    Bulgiiriára.  hanem 

'■ ■''■  ■■■■-    ■  ■'!'!. líifln  gyOjíi  lisaze  a    tnlí^donképeni    Balgaría    határain    tiSl 

adatokat,  a  mi  bizonyára  nagy  becsű  alapul  fog  szolgálni, 

iiiiÉ/oti   harczánál    Kötelességemet   toljesíttím,    midön   errAl 

L      -l^scn  általánosságban  jelentést  teszek,   s   ígérem,  hogy 

M.-.Hiijiii  iírrieiiotnj  fogom. 

!  .lí  \  Sbornéli  : .    .  i,      ;■■)>,  Dr   Si»mánov,  a    «Revue    de   1'   Orient* 

Ivid   i'"'!'  1  indomáíit    -/ír; Mt)    bolgár   h7.akeload<^nk   ez    elöterjeszté  éröl. 

I  I  kell  levelébfín   báiá!»  koMzdnotét  fejezi  ki  azért,  ho^y  a  magyarországi 

iv-lian  (a  m<!lyrul  Sismanov  nagy  tisztelettel  emlékezik  meg)  oly  rokon- 

ttliií méréssel  mutatta  bo  a  Sltomikúi,  nem  riadván  vissza  vaskos  köteteinek 


43 


al&pofi  dtunttlmAnyoüisAtAt.  lg«B  tannlságos   és  haiimos  dolAgérd'VI^'UnnW  ^J 
uédús  ni'pfk  kultúrája  jriiiit,  ós  társasi.guiikn*k  igen  kivAlá  <^ze)<  -d  a] 

a    kflot  és  nyugoi  Uíizt  kíizleiÖ    feladatiján,  a  mely    f«tUl-   éí    n<'i'i--,.- 
fngru  hazánknak  juu>(l   Szerk. 

Képek  «x  omberf^ook  életéből.  P«8telto   Lealem&na    Ueurík.         

KirchbofT  Alfréd  dr.  Budapest.  LaufTer  Viluiognak  irodalmunk  m&r  tűbb  na^yisi^ 
diszmuiikát  kfiBxOn,  a  melyek  at  etbn-^gniphust  is  érdeklik  (pl.  a  Korray-aHnn 
legpompásabb  mAgjar  kdny?).  E  dtázea  kiadványban,  a  mely  mcissxe  folQle 
a  kepei)  kODyvek  nivúján,  Leutnmaoa  a  jeles  mOvóaz  szörelkozutl  Kirchbofi 
tudóssal,  hügy  miutaazeríl  könyvet  nyújtsanak  kinllt  a  Berdültobh  iQoság 
gyár  kiadáa  pedig  igaián  hivatott  totináctiru  talált  I>r.  lOatowski  Lajotbanii 
n6prjgzí  táraaságnak  cUŐ  Uléaén  bi-mutatta  volt  ax  o  könyvhöjt  tAt 
mérettel  ÖsszcAllított  miívésix  bccsü  albumot,  a  mely  lü  színes  : 
papna,  polinéziai,  eszkimó,  indiánns,  hotent^t,  néger,  ntiba,  arab,  inüia 
japán  népcsoportokat  mutat  be  jcllcuizetes  kArnyeatHben  és  fogtatknzás  kitelj 
praktikus  módon  úgy  van  a  könyvbOz  kötve,  hogy  a  megfolclö  kép  te  as9f 
egymás  mellett  tartható.  Iskoláknak  és  szütőkuL'k.  a  kik  t^ycrm' keiknek  bel 
r^t  képzeteket  akarnak  nyiijtani  a  fJbh  cxoiikai  lunherfaj okról,  ajóiüjakuj 
néprajzi  riodalmank  gazdagodását. 


Hazai  folyóiratok  repertóriuma.  ■) 

Akadémiai  értesUS.  Szerkeszti  Szily  Kálmán,  1890.  —  | 
Ign.  A  magyar  nemesség  és  birtokviszonyai  a  mohácsi  vész  ntán, ' 
Dr.  S/ádeczky  Lajos.  A  czchek  törtenetéről  Magyarországon. 
Hunfalvy  Pál  A  mohácsi  magyar  nyelvemlék,  152.  —  í)r.  Kt 
nácz.  Kisázsiai  török  népregények,  155.  — Dr.  Simonyi  Zsiginoní 
bináló  szóalkotás,  503.  —  Dr.  Demkó  Kálmán.  A  fchő  magva 
városok  eletéről  a  XV— XMI.  században,  5V2.  —  ííndcnz  .U>/í^<i 
lék  a  j'ubák-szamojed  nyelv  ismeretéhez,  623. 

A  nia<jijarországi  Kárpát- egyesület  Mönyvé.  1890.  Mihalik 
Üti  JRgyzoteímliül,  93  -  1 14. 

Az  én  Ujsáfjom,  t890.  47.  sz.  Herrmann  Antal.  Mért  nem 
a  Iák  járni.  Erdélyi   czigány  mese.  —  50.    .sz.    Herrmann    A 
népmesék,  1--2 

Arehaeologiai  éiiesitS.  A  M.  T.   Akadémia  arch.    bizot 
az  országos  régészeti    és    embertani    társnlatnak    ktízlönve. 
Hampel  József,  X.  évf.  1890.  —  Ihis  tartalmából  kiemeljíik  a  miii 
zelobbröl  érdeklő  következő  czikkcket:  Lepszy  Léuárt.  A    matí 


*^  Tdlib  hazai  ^  kOlíCIdi  fotyúiratrúl  a  jövet  azimban.  A.- 
ét  lapoknak,  a  melyek  hozzánk  reodM«ii  járnak,  vagj'  klllóii  br; 
tartalm&t  minden  esfttre  regisztráljuk. 


44 


BAZÁl   FOLYÓIRATOK   REPERTORIU^U. 


ínyus  zouiáucz  Lengyelországban,  46—59  I.  —  Téglús  István,  1501. 
ri  rovatos  botok  LemnekrSl  1(18.  1.  —  Nagy  Géza.  A  magyar  közáp- 
»ri  fe>ryverzetrÖI.  289— 3ÜI,  403—416.  ).  —  Huszka  József.  A  c-sik- 
/. — ;.,j  templom  falfestményei,  345.  1.  —  Pctrovai  Zs.  liégi  mozsár 
I.  3KÜ.  L  —  liallagi  Aladár,  Hrassai  ÖtvWk  tjs  lit.víísmíívek 
Í20— 1540,  385-402  1. 

^K  Armenia.  Magyar-ői*mt*ny  havi  szemle.  Szerkeszti  Szongott  Kris- 
^■V.  évi.  1890.  Cselingarián  Jakab,  két  örmény  legenda,  34  l.  — 
Bleti  Örmények  társas  eletéből,  199.  1.  —  Esztegár  László.  Az  ör- 
my  népdalnokok,  89.  löö.  -  A  magyarországi  iírményekröl,  3ft8. — 
anruith  Lujza.  Mikes  és  az  örmény  liázasság  keleten,  109.  —  Dr. 
itrul»ány  Lukárs.  Az  íirmény  ethnographiához,  241.  —  Dr.  Réthy 
(íBzló.  A  magyar  Örmények.  129.  —  Szongott  Margit.  A  váni  örmé- 
ftk  életéből,  274.  —  HáxasoáÁA  keleten,  fii.  —  Helyi  szokás,  til. — 
arácsonyi  néjiszokás,  30.  —  Örmény  családnevek,  158.  —  Örmény 
^azf)ká8ok,  £55.  —  V,  évf.  1891.  L  fíizet.  Dr.  Molnár  Antal.  Szent 
ipszima  legendííJB,  5.  — Fáraó  Simon.  Th-mény  szépirodalom  (mesék*),  18. 
Az  trdélyi  múztMm-rgífUt  bölcselel-,  nyelv-  és  törtíMiet-hidományi 
uttályának  kiadoámjai  IS'JO  \.  füzet  Moldován  Gergely.  A  rumáu  nép 
itvilágából  73-91.  V.  füzet  Moldován  Gergely.  A  román  jobbágyok 
aetiibÖl  483—489. 

fiut/apest.    1890.    .S36.    8z.    Viscszántáís   Omszországban  (képpel) 
Főídrajzi  közlemények  1890.  VTIL  füzet.   Dr.  Pápai  Károly.  KIÖ- 
jelentés  a  palóczokhoz  tett  néprajzi  kiránduUlsomról.  (393—8951.) 
[lographiai  közlemények. 
KinfnUifiy -társaság  éolapjai.  XXIV.    kötet.    (1889—90)    Mailand 
Az  oláh   költi^zet   fövonásai.   (Jelentés).   —    Herrmann   Antal. 
adftlt'k  a  SzihÍKyi  és  llajmási-féle  témfthoz- 
KaloUisztg,   1890.  Móricz  Idaska.  Vistai  népdalok   (7—11.)  14.  az. 
rl6.)   16  «z.  —  Gzncza  János,  Kalotaszegi  nyelvjárás  16.  17.  az. — 
tbi  György,  Kalotaszegi  népdalok  (18—29,)  19.  sz,    Ugyanaz,  kalo- 
egl  karácsonyi  versek  (1 — 5)  20  sz.  —  Molnár  Anna,  Bánffi-Hunyadi 
\p  népdalok  íl — 4)  20.  sz.  —  Eötvös  Albert,  Nagyalmási    karácsonyi 
sz.  —   1891.  Zilahi   György,    Újesztendei    köszöntök   Kalota- 
1.  2.)  l.  ez    —  József  fóherczeg.    Háládatos    czigányok    mint 
_  _^nk,  2.  sz.  —  Gyarmathy  Zsigáné,  Egy  képről,  2.  sz. 
Kelet.   Szerkeszti    Drohobeczky    Gyula.    Ungvárt,    1890.   50.    sz. 
fHovák    Endre.    Egy    új    tanrendszerü  intézet.    (Hába    babonákról) 
lleri'mann   Antal    levele  a    szülés   köríiii  babonák  gyűjtése   ér- 


46 


(lekében.  —  1H91.    1.   szám   Balog  Irma,  Tót    kanícsuny   <Siros 
gyében/  —  Karácsonyi  t^nek  dallaminal.  —  Dr  Gy.  Karácsonyi  nép 
kasok  fMarmarosban,  KÍ8-Lonkani    Dr.  Gy    Menekülés  Egyptomba.  i 
lá«os  népmonda  Ueregben). 

Egyetemes  philoiogiai  kőzlőtiy.  Szerkosztik    Heinrích    fínsztár, 
Thewrewk  Emil,    Némethy  Géza.  XIV.  evf.    1890.    Dogiiár    F-    D. 
kopaazaagnac  diczireti,  514.  —  Czirbosz  Géza,  a  huno-ííót  Atli 
5U7.  —  Heinrich  Gusztáv,  Mabinogi,  612.  —  Az  ófelnemct  bÖle 
796.  —  József  fŐherczeíf.  Czj(fány  levelek,   737.  —  Matirko    Berí 
Eurialus  ós  Lucretia    a  ma>iyar  irodalomban,  614,  76Íí.  —  Pozder 
roly.  MüIlerMikaa  bölcseleti  müvei,  677.  —  IQ  Sdnnyei  JóKsef.  Ahlqa 
Ágost,  40.  —  Ismertetések:  Fischer  K.    A.    A    hQn-magy&r  inb,  ii 
Balassa  J.  255.  —  Giesswein  S.   A/  egyptomi  halottas    k(inyv   és 
Összehasonlító  nyelvi'szct,  ism.  Pozder  K.  830.  832.  —  KolosvArt 
dor  é«  Úváry  Kelometi.  Magyar  joRtórténeti  emlékek,  isra.  fíartal 
tal,  394.  —  Kohn  Sámuel.  A  .szombatosok,  ism.  Erdélyi  Pál,  23| 
Kunos  Ignácz.  Oszmán-torÜk  nöpköltési   g>iijtemóny    és    tÖriJk    ni 
sck  fordítása,  ism.  Pozder  K.  3H6,  lap, 

Egifetérth.  1890.  191.  sz.    Romanecz    Mihály.    Uanyadi   Jánoti 
szerb  népkiiltészetben. 

FggenlSség.    Zsidó    felekezeti    és    tiirsadalmi    hetilar 
Szabolcsi  Miksa,  Dr.  Jellinek  Adolf,  A  zsidó  tör/s   a    m.i. 
dásokban.  41— 52.  szám  Dr.  Kúaos  Ignácz,  Képek  ;i  török-zsidó  éle 
46.  sz. 

Esztergom  é$  vidéke.  (1890-   lOH.  sz.)  „A  vidéki  sajtó   te 
rajza"  ezimű  czikkében    élénk    kifejezést   ad   annak   kz  üdvös   dv 
(1.  Ethnographia  I.  467.)  hog)'  a  vidéki  lapok  legfőbb    Madata  «' 
letö  vidéknek  kivált  néprajzi  ismeitetése  volna.  Uh^tjuk,  hogy  ax 
és  V,"  maea  is  gyakorolja  oz  elvet! 

Magyar  }fyehőr,    1B90.    XII.    f[izet.    Katona   Lajos^   2>zirn 
(vége.)    Zolnai    Gyula.    Mátyns    föld    nyelvjáriisa.    Paksi 
Gömöri  párbeszédek.  Szathmár-németii  gyermí>kiíirók.  Vc» 
nagybányai  tnjszók 

Siptanítók   hipjn,    1890.    104.    8Z.    K.  V.    iiiraertoti    Sinsa** . 
iníívét:  A  magyar  közmondások  könyve. 

I^rotestans  tudományos  ssemíe.  Szerk.  Kenessey  Béla.  11. 
Br.  Kiss  Áron,  Bornemisza  I'éter  élete.  (Foglalkozik  B  -imk  a; 
kísértetekről "  czimü  kiinyvével  is,  a  magyar  folklóré  ez  elsöni' m  i^ 
fon'ásával.  —  A  ránlvasúkaí,  líania  F    kíizölte.) 


4ti 


Századoh.  A  maííyar  történél  mi  tAi'sulat  közlönye.  XXI\'.  évf.  1890, 

Dr.  Hnnfalvy  Pál.    A  magyar    nemzeti  krónikák,  377,    458,  537.   — 

tkó  Ma.  Egy   magyar    vers  i670-l>ol.  4i5.  —  Zsatkovii.*s  Kálmán. 

magyarországi  oroszok  törtön etirása,  568.  G44,  —  Biráiarok:  Étude 

l'orígine  des  nationalités  de  la  Transylvanie  par  m.  le  comto  Géza 

iun»  ismerteti  Ur.  Darnai  M.   168.   —  Ilerrmann  Antal,    Allernativák 

[romén  ethnulogiához,  i-smert.  Hnnfalvy  Túl,  303.         Jakab   Elek.  A 

jdani  törcfivári  uradalom  jogi  állapotjához,  49.    154.   —  I>ie    Knma- 

und  ihre  Ansprüche,    irta   Hunfalvy    Vií,   ism.   Jakab   Elek,    249, 

5,  435.   —  Die  liumSnen,  íi1a  Hnnfalvy  Pál,  ism.  Jakab  E.  5ÍK). — 

ibó  Károly.  A  régi  székelység.  Ismerteti  L    B,    238.  —  A    szomba- 

Dk,  irU  I>r.  Kobn  Sámacl,  ismert.  Dr.  Váoty  János,  242.  —  Péczeli 

ef  meHéi,  kiadta  l)r.  Takács  S.  173. 

Oftökös.  rtolsó  számaiban  érdekes    adatok   magyar  közmondá.sok 

letkeKcsi^hez. 

ümjariache  Hrvut.  18i»0.  Dr.  B.  Munkácsi,    Bericht    tlber   meine 

^quistÍHche  Studienreiso  im  lAndeder  Wogulen  V.— VI.  Heft  369—398. 

VII.  Hoft.  538— 611.  —  Moriz  Wosinsky,  Üas  praehistorisrbe  Öchanz- 

rk  von  Lengjél.  Erliauer  und   Bewohner  U    Theil.    VII.    513 — 549. 

August  Beér.    Alté    magyariscbe  MiLsik  (Jnlius  Kaldy's  Sammluaíc) 

t— 57Ü. 

Veszprémi  Független  liirlap.  1890.  48.   sz.  Herrmann  Antal.    Az 
Náczi   sógorom.    (Heltaí    Nándor  szinigazsató,  Herrmannak  útitársa 
-ban  az  erdélyi  czigányok  népdallaraait  uvüjtö  tanulmányritjái>ari.  Ez 
N  szól  e  tárczatizikk,  a  melyet  a  ^V.  f.  h  "  némely  vidéki  lap  mód- 
értelemzavaró sajtóhibákkal  közölt  s  aztán    szintén    némely    vidéki 
[loá]  divatozó  t?lozéke:iységgel  rá  sem    hederítf^tt  a  szer/űnek  a  hibák 
lyre-igazítását  kéró  levelére. ) 


Az  „Anzeiger  der  Gesellschart  fűr  die  Völkerkunde  Un- 
5"  L  évi,  L  füzetétiek  tartaltna:  Mitteilung  der  Kwiaction  I.  — 
ti.  Leland,  lk>griissungsschreil>en  an  die  Gesellsehaft  2.  — 
{vrig  Kálmány,  Kosmogonische  Spuren  in  der  magyaríschen  Volks- 
^rlifferung  3.  —  Dr.  L.  íléthy,  Die  Armenier  in  Ungern  ll.  — 
r.  Alldiiiaíiius  E  Maríenescu,  Baba-Dokia  12.  —  Dr.  Sam.  Czamhel, 
ír  Kritik  (lei-  Editionen  slovakisoher  Volksdichtungen  18.  —  Adolf 
IU8S,  Fremd  zu  Haase  (Aus  IJiigarn  ausgewandeite  Bolgárén.)  21.  — 
htizen  24    — 


KÜLFÖLDI  FOLYÓIRATOK  fiZEVL^Jfe. 


Külíioldi  folyóiratok  szemléje. 

Das  Ausland,  1890.  M.  Przjborski.  Skizze  von  den  Banater  Ro- 
mánén, 30.  S£. 

Gőttingifiche  Gelehrte  Ameti^en,   1890.  H.  v.  Wlislocíci,  Votn  waii« 
derndeii  Zigeunervolke,  ismerteti  R.  Píachel.   23.  sz.  9C'J— 980. 1. 

Neue  Fr.  Presse.  1890.  Szoptember  2.  3.  4,  Zigeaner  und  Zigcuner- 
raasik,  von  Poi-zó.  íHárom  tározaezikk  Agai   Adolftól.) 

SuomtilaU-ítgrilaisen  seuran  aifcakaiíAkiria.    Journal  dc  ta  aociéU 
finno-ougrieniie.  HSlsinKissü.  V.  kötet,  1889.  Les  restes  de  la  mnholo- 
gip    Mordvine,   par  W.  Mainof.  I.  159  lap.  —  Vl.kötet.  1889.  K.  Krohu.. 
Bíir  (Wolfi  iirul  Kneha.  Eine  nordische  tiermíirchenkettM.  Ans  dcr-  •"—'■ 
schen  übersetzt  vo»  ().    llackraann    1—133.  —  Doiiner,   Jahr*' 
über  die  Fortsehritte  der  finnisch-ugrischen  Studien.  1 88íí  —87.  1887— i 
151-173.  1.  —  VII.  kötet  1880.    Ost-T.SL-ht'remi*!sÍ8rhe    Spraul-      * 
von  Arved  tíenetz.  —  VTIl.  kötet.  Aug    Ahlijuist.  Clier  din  iúi!: .     . 
ter  der  Obisch-ugrischen  Spraclion.  l.  1   Aug.  Alilquist.  Einige  rrobwi 
moi'dwinischer  Volkf;dichtai\>;.   23.  I.  IIj.  Uasilier,  (Les  Vepses  du  voloA 
Isajeva)  43.  I.  E.  N.  SetalS,  Ein   lappisches  wörterverzeichnis  vou  Z»- 
i'harias  I'Iaiitinns  65.  E.  N.  SetáU,    Lappisehe   lieder   aus   deni  ,WIL 
jahrh.  lOö.  3.  R.  Aspelin,  Types  des  peuples  de  1'  anüienno  Asíe  Oh^ 
trale  I2J.  11.  Paasoncn,  Ersa-Mordwinisrhes  lied,  135.  fi.  Paasooen,  Rfr| 
cit  do  voyago  pai'mi  les  Mordvines,   138.  Rapport annuol  1 8S9.  US.—; 

Journal  qf  the  f'fjpsy  Lőre  Society.  11.  kötet   1890 — 91. 
V.  Sowa.  0  dui  tovarisha:  a  slovab-gypsy   tale    5.H— 55.    Wlad.   C 
von  Zielínski,  Gypsy  Aneedotes  frora  Hungary,  65—73,  —  Jobn 
eromy,    The  fii-st  mention    of  gypsies   in  Tinland  73.   —  H  v.    So' 
Slovak-Gypsy  vocabulary    110  — lU.    181-186.  240-345.  307-81 
—  Kibnoííraphia,   115—116    (Méltányló  ismertetése  folyóiratunk 
füzetének  s  a  164.  lapon  közölt  czigány  adat  fordítása).   —  A  Hi 
rian  ííypsy  in  Northern  Africa.  120.  —  Prof.  Emil  Thewrewk  d« 
nor,  Gypgy  grammar  hy  the  arehdnke  Josef  148  —  160.   —  Voro 
demden  Zigeuncrvolk.  Von.  Dr.  H.  v.  WlÍKlofJci    IKÖ— 190.  —  r»r. 
V.  Wlislocki,  Lőve  forecasts,  and  lőve   charms    among  the  tent-py 
of  Transylvauia.  221  —  225.  (fordítáa  az  Ethnographia  1890.  jor. 
zetéhul).  —  .!.  Eggeling.  Die  Mundart  der  alowakiw:.hen  Zigenuer. 
IV.  Rudolf  v.  Sowa  245—240. 

ZmttchHft  filr   VoUt/tkunde.    III.    '^.    fílaet  Die    í^bemamei) 
Heanzen.   100— 101.  1. 


48 


vErtYKa  KOziaíMixyKK 


V^yes  közlemények. 

Rnlélyi  Itelyi  uioiidák,    I.A  modgycsi  toron;  cgu'ke  ICrdt-ly  loguiagatuibb 
ínyoioek,  A  nép  azt  heázéli  róla.  bogjr  az  é\}it6k    anriTira    hUuk<!;k  voKak    rá, 
;or  ft  gombol  feltették,   számymt  kéazitcttek   magukaak  és   lerepftltfik  vqIc. 
lUfgjfcrták,    meri  eg^ik    a  mcdgyosí  »ő1okcTtek  kftrúiba   eaclt,   a   misik    a 
bV  vizóbe  19  i\íy  luindkettu  otpn&zluU 

3.  Hzílágy-Sümlyá  liatár&D  rtmolkcilik  egy   rom,  niülyot  a  nép  P^>ginyvirnak 

Eredetéről  az  a  hilök,  bogy  soha  hü  é;>QlbctQlt  fól    og^izen.  mert    túnö    ara, 
i  kexdli.  na^fon   kin»zta  a  nép9t  az  épfiéni  munkával    Volt  az  ürnaV    vgy 
f«leségc,  a  ki  nem  tudván  máskép  a  számtalan   kínzásnak   nlojét    vf^nni,     a 
nappal  épített  lorontotu  éjszaka  ée  ráfogta,  bogy  az  an<i;yalok  ronlják  le. 
cdi>k  Kirk  H  Sebegi  Jób  kéziratos  gyOjtemcnyL^böl.) 

CJlátnt*  veK'S.  Szász-Réguobon  NagycsUtÖrtAköo  tníndtinki  esti  imára 
,  gyermekek  a  templom  ndrarán  gyülekeznek.  Mindonikn^k  hóna  alatt  egy 
dofKka,  9  kczi'bcri  egy  kilapitntt  »  három  lábnyi  hosacú  bot  van  A  nép  a 
Díubúl  kíjilTe  nout  széleil  el.  hanem  az  udraron  tágan  kört  kf'pez,  melynek  t(v 
boLbs  é-s  tlcttzkás  i^yermckok  hirtelen  elfoglalják,  s  ilcszkiükat  a  fúldro  hányva, 
elszántsággal  kf^zdik  vcmi  n  botokkal.  <í'3d  jobban,  lelXe  hagyd,  te!»  bxúI- 
áslAtóWg  a  körUlállék;  mire  a  gyermekek  a  boaauálláa  dllbűrel  Útik  a  deszka- 
Pilátust  verik  <  rlít'gi  Túljegyzés  után)    Tftnrt^ny  Kót-alii. 

A  kán  vizimanó.  Canitmpré  (Cantiprüt.inuii)  Tamás  rifitl  bev^^zott  köuyvé- 
iíonuni  nnivergale  de  apibiH,  a  méhek  és  az  emberek  társadalmának  ö»3zoha- 
liát  sok  igi'D  érdekes  mesével  és  olbeuélésael  illustrúlia.  Kzalkilommil  a  kfí- 
;nt  közöljük:  (1627.  éri  kiadás,  11.  &7.  eip  11  §)  Midőn  a  kún-ik  népe  & 
k  által  btverettetett  ófl  íixétsizóratott,  e  nép  egyik  legelú'bbkelfi  eaaládjaiböl  való 
embei  a  Kiiítztns  hitére  t^  Mint  bél  öves  Hu,  még  pogány  korában,  mtut 
Iwazéito  nekt-m,  egyszer  uÖTéreivel  a  ezek  barátnőivel  egy  folyó  parsán  jál- 
ott.  A  rtzbűl  eg)X£orre  egy  rettenetei  tekintetű  BzflrAü  ember  merült  lol,  a 
cnak  ment  és  rfjuk  kiáltott:  „Mért  aavartok  nyugalmamban?  A  leányok 
itmodtak,  a  fiút  azonban,  a  ki  D<;m  tudta  őket  elég  gyorsan  köTotni,  az  em- 
y  dpronggal  így  roegiltóttc,  hogy  balonként  íísszerogyolt ;  az  ember  pedig 
[grott  a  vi/be.  Nővérei  fölvették  a   teuimet  és  elvitték    egy    sátorba,    meri  n 

akkor  még  nem  laktak  házakban.  A  szUbik  megielentok  h  általános  jiíjve- 
fi  támadt;  éjfélkor  pedig  a  halottnak  vélt    ismét  feléledt.  tH.  A.) 

A  merAebnr^i  iltkl'tzet  n  német  nép  ImgTományáhnn.  Kend^zero!»  kutatást 
;twn  aaon  nyomok  iránt,  a  melyek  külföldön  a  magyarokra  vonatkozó  tűr- 
it  eseményekre  m'-zve  az  illolo  vídtk  nf^pének  hagyományaiban  esetleg  funn- 
lak    A  inorseburgi  iukü/.et  emlékét  örzö  lokális  népbagyományokröl   kéi-dezös* 

1690.  ápfil  23^  kelt  levelet   kajdam    Me^tt-   keuRelibergi  evaug.  lelkészltfl, 

nberg,  Pr.  Sschsen)  melyet  elég  érdekesnek  tartok  arra,  hogy  itt  kflzfiljrm: 
»pn  silom  laeg  a  kívánt  tndósítást.  Iga/,  hoj^y  emberemlékezet  óta  az  itteni 
mbaii,  a  \mcsn  napián,  okióber  véfí^-n.  az  Orsolya  napját  kóvcu^  hétfőn,  köz- 
ti a  bucsúprédikáczió  után  ololvastalik  a  933.  martai.  U.  történt  <inagyftrok 
Lr^l*  szóló  tudósítás,  mert  Madarász  Henrik.  »  kinek  itt  volt  elsánczolt  tábora, 
■t  gyftíelem^rt  való  hálából  állítólag  kápolnát  emeltetutt,  a  melyei  későbbi  idök- 
lífyobh  templiiuimá    bíivítottek.    A    felolvasott   tudósítás    Brottuf   KrnÖ   mersp- 


Stltaaf  tkpki*  IL 


4t» 


ua^}vuu   uiuvtinuiiu    tuuuuj icp  - 

vetik.  Kouschberg  egy  német  mértföldnyire  folnri*:  u 

íg  tíKSÜták  Qomcank  azt,  hogy  a  füntkOzet  Keuschb^rgiii^  (Ört^ut,  b&B 
azt  hogy  Mcrseburg  táján  Intt  volna.  A  fÖQtkAzet  e  sz«rínt  nnra  a  SaaJtt 
Dnstrut  melleken  tCrtén^,  még  pedig  Rittobnrg  helyst.^  m&Ilott  Wiche  kJ 
hypothfsis  föréilíJB,  talán  íeUllító)a  Kirchhoff  tanár  volt,  (k^>9<'>tih  niint 
\>vt7.g6  vOdúje  lett  ismorctcsl.  Néhány  lWtl-I  ezirlott  azoobaa  *j^y  rdp  kat 
tattá  a  Kírehboffféle  bypotbesia  letjes  Ichetetlens^gút.  Gz  a  kAtoa&,  8d 
ricz,  vicJioi  lakos  (vajon  tn^  él-e,  nem  tuJom.)  a  ki  elébb  cxea  a  viddkt 
kmlnii,  katonai  üzempontbAl  k  mulatta,  hogy  csak  lud^a  ember,  a  láup4 
fr^yéni'l  holyezhottn  a  csatát  Wiche  kAzeh-bo,  a  bol  a  uli^vi-«y.uDyok  Oj) 
hotetlvniré  teszik  a  lovaflsági  iitkAzetot^  királt  miLrcziuahan^  midűu  uit  rt:i 
den  víz  alait  áll,  va^  legalább  inoc&Aroí>.  Scbtiluo  egéfz  határozottan  a 
máov  mellett  bsöI,  mely  szerÍDt  az  a  caata  itt  vívatott,  itt  e  oagy  lipcae 
kon,  a  hol  később  i«  gyakran  ritk^ztt>k  Osaze  oagy  hadseregek.*  —  Klrá 
t  kolli^^gáoi,  sziifcs  volt  engem  arra  tigvelmextctni,  hogy  a  Felp'í  *' 
nervában  (1827.  111.  ne|ryi?d,  Bt'O  lapon)  éritekf.-íi  kftzlcmény  van  a  .1 
vooatko/0  hagyományról.  E  helyuo  ugjaois  B.  I  P.  (Kivi  Ilii*  liii  ;: 
a  kenschbenp  bagyomAnyos  szokásról,  rat-grmlíti,  hogy  a  l'chitva-.á^  .-..í'.iyi 
0  rolyóiralban :  Alig.  Anietger  dcr  Dentschcii,  1823.  Xr.  14V  és  modregi 
fjUunak  mostani  neve  is  (kcuxch  =  tiszta,  szűz)  a  csata  kOrnynlállásilÖl  1 
loztatva,  holott  .<z  ütközet  cluit  Kiadónak  biviitott  llcurlk  l  í  a  caata 
réból  miiidüu  tisztátalant  a  Sxilúit  által  kergetett  *  —  II.  A. 

Csigúny  rajdák.  I6fi8.  febr  6.  Búfbor}-  Andr&f  S^zathiiiAr  ^  S 
gyek  főispánja,  királyi  tárnokmester,  erdélyi  vajda  és  áZt^Jiely  isjián  *aVH 
síderatis  tidelttate  et  fidelíbtia  .servitÜs  ogregtoniui  Panli  Sobetisy,  Nicull 
vayvo4ÍarHiii  rTy*ja»orvm  .  iTmnfiiitxflvanorum  ac  Krancisci  Polyák  *Je 
a  koloamegvfú  Méhcaon  is  Velkéren,  tovibbá  a  tordaíoegyei  Bodoiiban, 
Sályib&n  éa  Sóspaiakun  val<3  8  a  néhai  l'bamássy  Hermtd  fiainak  Liazlú 
rencmek  magTaatakadtán  a  koronára  szállt  réazbirt okokat  nekik  td< 
azokba  okot  a  koloamonostorí  convent  által  beiktatni  ia  rvn 


VKCVEfl  RÖZr^Mt'.M 


Ekoenak  uuit  lIctlújAt,  bugy  m  magy&ruk  iU  aziáv  or-ctágot  taliUuik  ^a  axt  ravasx 
gg&l  <^x  erősxakk&l  vi!tt<^k  ot  liüt  birtoklóitúL  Az  oiHziighAxbnn,  i'Zeróveg  nlkot- 
ak  szdDtdlyélh'n,  nem  flrOkítondn  meg  mnDunicntftlitera  honuitfx^snek  oly  M- 
K,  a  mrlv  n^iii  lolol  fn<^g  ítom  a  tfir(i.Wioluiii^nz>4&t<riAk,  Mm  üm'iiu'^ti  (^rili*l{iirk  !  II.  A. 
Ké[)et*  jMilolúi  It'i'veznek,  a  mely  cgjot-itent?  b&rniu  lielycn  iJi-iglom-sm  el- 
őtt fljrilvADOR  ki>pgyiljtemt*nj'mnket  i^  k^pkiállicá.<inknak  íij  alkj^lrnas  helyí^rgQl 
ina.  Kx  QiAbbi  kúrQlmény  fol)'tán  eladi^  lenn^  a»  Aadris9;*i\ii  aitlcsaniok,  Na- 
I  kirAnitAtt  volna.  Iiogv  a  Gívárwi  a  pariij^-s.  <lt>  minden  nemztíű  vonás  iielkai 
v)d>!-k*'ii  niiilf/iiök  bo  a  lftgniMnz<>tihb  látnivalót,  a  tirprj^xi  müxeumnt,  a  itiely- 
tAiáu  dlk&lniusiil'li  tiitlye  volna  az  Ulltti  iUÍ  f^Iror^o  tűinknél  u  mnsiAni  mücikar- 
Kuupk  a  hplyi^i^if^li(!ii  van  moat  ia  &  Dóprajzi  uirixeum  tái^yainak  nagy  rHze, 
otí  ÍB  uiaradliatiia.  H.  A. 
A  -Caárilás*  balIet  (•liiadÚHát  nuy  nem  volt  alkalmunk  mugnéxni,  de  a  hír- 
ttx''  ':.,,!  At  (Irrtll  ki,  hogy  0^)'  a  cxíg.-^nvok  bovAndorl^At  frltUntotÖ,  mint 

[ff'l  li  jííleiit'i  (ittyot  biijy  a^  olh»0)ítapbiAnak  A«  t'niotiiví  iii:iíí\ai  miV 

'    i-Kyébki'ni     kedi'es    és    órtúkti?^    inüvu    elkerül    mí^d      liédtbe     8 
.  ^  tnkn  a  TÍS9»t  uraknak  num  kell  hiuánkba    t&railniitk.    Iio^y  — 
yftr  vtlmngraphiát  tanuljanak.  H.  A 

Dr.  Kuuu»  le;n6icz  a  < Magyarorsaági  ki«reskedelnii    utaxok    e^y'^Ulrh-liin 
!H-An  igen  ilverctus    tH   taaalságo^    olőadáí«t    tATlott    -A    török    8ztnésMiríí|,» 
r.alVi    luinpadon,    Aclátszti  fehér  t'l^gOnyöo    it^    bimiutatTa   »   •Karagúz* 
nab'ik  fnprika-.IaDCsi-fiU  bAb*aIahjair.  A  kíizftn sídnek    VAmbé/y    Arraia 
be  ax  fil/iadót,  nag;  elismer^sdel  mAltatvAn  annak  a  tftrQk  núpkű1té«s^t  kd* 
laakalkntA  ^rrdunicit     A   bdbokat  i^  egyi^b  felszerelést    a    núpn^^i    társtisAg 
Inak  A7An(a  íJr    Kiinof,  és  ax  ^i  k<>xb«iij&ráaára  a  függöny  k^»i£Ülckot  a  fent 
i44A)^nknak  tWajflnlaDÍ.  Ax  eUci  ajAndrk   ez   a    (ArsasAg 
ki  '  i-    a  rni'l}nek  •i^^in.ira  a  közoktatási  Miniszter  úr  gondos- 

ai yaeltóxtatotc  idoiglencs  letéti  Iiu1yr£l. 

83t«rb  4nl«4k5r  BndAp«iiteii.    Sztankovtca    Kornél,  a    ki    Budán    lUBl-lmn 

tett  8  utt  halt  mog  Idlj5-ben.  a  szerb  nomzeti  Eont^nek  a  ni-pzenc  alapján  való 

Qlője  volt.  Bazgáan  gyűjtötte  a  szerb  népdalokat  éa  dallamokat   és  ozoknck 

tti  alakot  adott,  a  oélkul  fao>^y  elvetto  volna  népies    sama^ukat.    Az  ö  nevút 

fel  R  DelgrAdban  lÖtiU-baa  clőkciü  kOrökbol  alakult  szerb  dalottkdr,    a    mely* 

fMmállAsát  a  bajai  szUlcti'sÜ  Mraovics  Tcodoz  metropoUta  26,000  trknyi  alApít- 

biü^siiottji.  K  úainsktir  decjtombi'r  l:f*án  a  tabáni  s   14-én    a  pesti  aserb 

plomTiao  titrinit  {t^nyes  SztaakMvÍL'á-rekvíointíD  gyönyörű  egyházi  énckckot  adott  elS, 

|akofÍc««  8x(>rzoniényeU ;  iuindkt'>t  nap  estgún  pcdii^  a  városi  irigadó  kís  termében 

tilt  azorb  bAMgver8en>t  rendezett,  a  raelyon  a  festól  (do  nem    cgL-azen   néprajzi 

a)  ni^mzetl  dltOseltt  vetg^e^  kar  pompás  szerb  népdalokai    énekelt     A   magyar 

■ég  élénk  érdeklődésére  érdemesek  az  ilyen  előadások,  a  melyek  a  hazánkból  i 

éknek  nagy  ethnu^raphíai  frdt'ku  népies  sajátságait   matat^ják  be  igen  él- 

mAdon.  tSzunkovics  K    arezkt^|»o  és   Popovica   1.  irta  élotrjgza  a  «Yasárnapi 

*   IB'ii).  évi  50.  számában  )  H.  A. 

Phonojipraphfal  mentették  mt-g  az  enyvezettől  a  kihaló  félben  levő  paasemag- 
iodiaa    törzs    dalainak    és  ny el rhagyoiuá nyalnak  egy  részét. 
RthTiographiai  tanulmányuk  lám  ugatására  a  M   T.  Akadémia  II.   os/tálya, 
&a  1.  évfolyam  1.  ^zámáuok  5-S.  lapján  jelunti-ttUk  volt,  5on  frtot  vett  fel  ax  ISljO-iki 


51 


4» 


VEtlYEa    kO^lol^vkk 


kíflUúgv ('1*^1)6    SAJD&lalUl    konNtAl&Ijuk.  liogy    atólatfoB&n    tűröllo    e«    í>tocci((irt  M 
osxtlils 

Knlkl4ire-(M>iij|;i'eB3iu  lasx  I^ndonhsn  ISDL.  sxp|ttfimUer  23 — 37-if[.    TálnA' 
gnuk  titkárdt  bevAlasztnitAk  b  viSdiiük  InxottsAnli*  éi  hüeltvH^k  u   állandú   hmb 
koxi  rolktdrctAiiács  ttjjátíl 

Az  „Élet."  Irnijalrni,  mŰT(^<iZf-tÍ,  táriíaiUlmi  6s    ' 
kp«Kti   ÍCnlimtt  LajoN.  KUi^ilk  :  HratiD  Sándor.   Diiifi'    )■ 
UerriDUin  Antal    Jnaes^  Biüaudek,  Kaboü  ICde,  Katona  lii^o».  Ldnkel  U'iirík.  TUí; 
Béla.  —  HavonkÉnt  &  iv    Esiy  ívre  G  frt   Kz  új  folyrtirníot,  a  mtíly  új  irA^  ■ 
kultannrekvi^ftoinkhei)  s  ;i  mely  kiváló   löki o lőttel    les/,   ax    utbníkqmra     • 
népniu?]  rdraasAL:  lakainak  bdKni^s  liic^cltm-bc 

l'J    tngulcul    beleptek    h   ii^prHJzi    tiir«iaú^bii:    Brassót   miami    Vnroül: 
AkaiU'inia.  —  Oeutsnh  Til>or.    KirAlyalcf-a  59.  —  F<yír   EmmaimrJ,  kan"i 
vAn    —   HüHsaufalvi  Állatni  Iskolák   rink{>pz(ik&rc.  —  .Torguvlc«  PaaitD,  It    / 
utoz»  17  — liosHai  kir.  jogakadi'raia  kJlnyviira  (18í>lt*rb  is.)  —  Kc^ctlidrí  ' 
gymnaeinin.   —   Miskolczi  Ilálict,  ref.  jetkt^^z.   IIAdme^' 
helyi    ev.   ref.   kollf'gtiim.  —  Síékesfeíi^rvAri   AllaiDí    i 
Tonlai  ]K)lKArÍ  iskola. 


A   nagtjtnéUósdgú  vallás-  és  közoH.  m.  kir-    ^finis^ltr   úr   re\ 
léte  m  ^Ethtiofft'aphia'"  támogatása  érdekében, 

Vnlamennyi  kir.  tanfellkgyelüfié^nek  és  (mutatia  muUndifti  t-^vutu- 
meíiyei  Imtósíiftiiak  ós  tankerületi  kir.  föiííaxgalöriak 

A  f.ni.i|:;yai'oi'R/.rif,,n  néprajzi  tilnBagÁg"   azon   kérésael    fonlall 
ziSm,  a.)áTiIanám  hivatalos    közlönyét,   az   „Etlinogr.iphiát'*   a    v- 
alatt  úl!ó  miniszteviurahoz  tartozó  hatóságoküak  és  mtózetektu;. 
gató  ö|íye!mcI)o. 

Mintán  n'i  említett  folyóirat  tartalina£«uga  hánnely  huTM 
lynirattal  kiállja  a  vers^'nyt,  tartalma   lio  anyagot    szolgilUr- 
10f.^fontoEabl)  fantárgyainak    élénkítósért;,    H/unilóUeit^srrc,    n 
nemzeti  szellemien  való  tárgyalAsára.  azon   kiviil  pedig  a  tirs^i 
ú\iy  tnJja  betölteni  dii'St'rctes  feladatát,   hazánk  népeinek  t 
Sftit,  ősi  hagyományait    összogylüteni,    még    mielőtt    azok    ..,. 
elenyészfiek,  ha  kellŐ  anyagi  éa  erkölcsi  tilroogatáslian   résju^'.HtlK 
sen  teljesítem  a  kérést  és  felhívom  a  kir.  TanfelUgyulfleéget,  hogy 
vezett    táiüasilgnak    „Kthnographia''    czimii    folyóiratát,  a  melv     * 
előfizetési  Ara  fsak  H  írt,  a  tankerííletéhen  levő  felsÖ    nép,    p.j  . 
kereskedelmi  iskoláknak,  valamint  tanítóké|>ezdéknek  beszerzésre 

Budapest,   1800.  évi  dei'zeml>er  3-án. 


5a 


Irodalmi  vállalatok  Magyarország  néprajza  köréből. 

,,AiUBeiger  tler  (ieiu'llscknft   fiir  tlie    Vülkerkunile    L'iiKai'iiH."    özcr- 

tik  lleri-iijaQn  Anfal    ús    KaloDa    Lajos.    A    tiépr»jzi    lársusáf!  a)a]>>zal>ályiiÍDak 

i'ft  alapján,  a  Tálas/.tmánynak    Itíáí)    nov.  2-án  hn/.ott  hatAn>z.ila  fnelmi-beti,  a 

bi^aialos  küzlenuJnyeinok,    az    clőajió     ülést'ken    fehtUasott,    ugyszinttíu  rz 

bDogiaithiá"-l)an  niciojelcni  tlolgozaloknak  Df^met  nyelven  toIó  kivonatos  kozlt'sére 

Jó  foluiirat.  Megjclpiiik  havunkcut  I<--galáhh  egy   Íven    az  „Kthooifraphia^  alak 

ftn,    niint    az    „Kthnologii^oho    ^Jittoiliingr.Q    aas    t'ngam'    melti^JcIapja,    c-i    csak 

fgylltt  reníielhctfi  meg.  A  társasig  kaltoujaínaJc  ingyíjn   jir.    I.    évfolyam.   Aa 

szívm   IHíH.  január  vógéu  jrienik  mcg- 

II.  ^KthnoIog'iHchfl  Mltteilnngen   ads  CíMCftrii.  ZeiUchrifi  iürdie  VTUkerlnnxle 

umt  lier  iVcfrA/cir/'íiti/Vr.*^    Kiadja    és  Katona  L;^uafla1  sztTkeüztt    llernuann 

Havuíikt^nt  (atii^tisittnH  v-jí  sziptembert  kivtWe)  2  ír    ax  ^Kthnofcraphi^"  al&k* 

II.  ívlolyam,  Me){i>;lenik  l.'íSl,  jarmir  hA  végén  E  kéi  folyóira.  4r.i  ugyfltt 
'tv  A   frc.  .-f   matjtfitnirvzthji    nZ/trajzi    i'írxavíf/    Utf)jiii    íttÁm^ra    Jéláron^     J  frt, 

vizagálalt*]  lV<i;lalk<>/.6  miutlen  tná')  eb7e^al«t  tagjainak  3  fct 

A«  Ethnol    MittMnnngt>n  rIsö  kAt6tiít    (tdS7— BO).  a    mulyhríl    mUI^   3    l'üzet 
bt  nif^f  natcy  eliíjniiTi^sí*!!  nn^ltatták  a/Önze^seakltiilósok.  A  ncint^t  anthnipolugiai 
&rMui}{  hivatalos  nrte-titi'tjclitfn  (IdS^  V.  sx  >  aszerkoiuitn,  Pr.   U:mkt*  János milnchenc 
jÁr   Íl'v   /;tri:i  lic  i-imertotfiiit :   ^ftratitláfunk  a    mtffi/ar    tudomditt/nak,    hofftj    r:    lij 
'  Upitt  ofy  pd}gót-»,  a  m«t\fcn    kiketnie    ketl   őt    m'ndtn    nemzrintk. 
■'(  Sf'mvlortisiif/  csatlaktnn'k  hozzri    AtfwiW    irdiiffu    tOfekeéetkkcl  /" 
t:vío)ymin  4.  fato|»ó|  fiür.eic  f.  i:v  tavaszán  íog  mtítcjt^lcnni.   az  ols«i     ^  füzetnek 
negyti<Ir(!t  alakjában  s  az  I.  évt'nlyam  plöHzdtőin  kivUl  ax    rUö    H    íQzct     ttsak 
birtok (>:fatnak  kalitt:tik  mcj;,  kik  a  11.  iWfolyamot  mogrcndolik 

III.  Siifipst.  Nogvnbh  maakik  én  fíYil}tem<-ayii]í  a  bazaí  H  9WtMj.éá  nt^pek 
loifaí^ro.  Éveniíónt  4  kotol,  40-60  iv,  az    nI^thnO|rraphi>k'*  alakjában.  Az   ehö 

faorozatba  a  körctkezfi  mUrek  ranaak  kijel<Mve: 

I.  f'o/Hrt  fi/2it  Kuttn:  JífJnlinnum  HitHfjtiritrum  rum  Onent«  lífiiíihuMqiie  tirii-a- 
originis  llisiurin  ttntiquiaKimn.  KIpÖ  rondü  niílkülöjtheietlen  rotTÚsmiinka  a  ri-- 
Igyar  tAn^DuJenibt^z.  Ki^t  k6iet. 

3.  Katmm  ÍMJtMt  /«  íiertiHítmt  AntaJ :  Maff^af  n^pmMÍk.  Krítíkaí  kiadás  d6- 
ft)r<lii4sb;ui,    Imveztitéssd,    küinniontárral,  ö3«xi*ha9oalít>Ü  apparátussal     f.  kdtet. 

egész  mű  4  kütct  ) 

3l  StruitJtz  Alolí  A  fínrrmnnn  Anial :  Itníijdr  tt^pköitÁtzet.  Kiadatlan  bolgár 
5Ué«i  Utrmékrk.  iídmImí  szOvcg,  néot'^t   fonlftá^,  bevezut^'d,  jojj^yzvtck    Kt^y  kútut 

4.  /hr.  Aíiirirttfjtru  Atandz  é-t  Ffrrrmann  Anial:  SocAk.  tíumin  nipcf)os;.  Rum^u 
Jlad&k  sorozata,  eredeti  szAvcg  él  német  fordítia,  tanalmá.nyayal.  Kgy  kíitet. 

5.  /V.  .S.  KfhaC'.  Ktgentümhrhkrilcn  liet  mnt/yarischtu  Volkitnumk.  Alapvető 
ItoloKÍai  munka  a  d^btzláv   népdallamok  oagyliird  ösazcgylljttijt'^töl.  Kft  kötet. 

í).   I*r,   h'f    S,   KraHsu.  Ah/  üiujavnbtzHtjliclttepifichfGíjinnt}etirrxllttMlitvÍMi'l\«ít 
EnMiett  szövegek,  német  fordjtásaal  é^s  magyarázattal,  a  délssJ&v  folklóré  tarén 
elsQ  tekintélytől. 

|V.  Ürtil-Altiii.  Bibliotbelc  zur  Vnlkskiinde  der  ara]<altaiscben  Völker.  l*:venkéot 
B(,  4ti— M*  ív,  az  .Ktbnngrapbia"  alakjában. 

Az  1S91.  évre  kijcUWt  sorozat: 

l,  IH:  BemJiúrd  Munkácsi:  Hie  Vnlkspue^e .  dtr  Woíiukcti  Úbersetzt  vod 
OD  LternnanD  and  Heinrtcb  v.  Wlís'ockí.  Kgy  k<tet 

'2.  Or.  Ignaz  Kiinos:  Oittnattiéch-tiirkigffttt  Vfiik^j^taie.  rKuropAíscbe  n.  ftsia- 
be  Ttlrkci )  Bevuzetégsul  04  uriulmányolikal.  Kgy  kötet. 

U  I.  rf^sz  íJr,  Kftrl  l'ápai :  OstjnkÍMrh'ítamojrdi»cJie  und  os(JQki/trtii!  Uekhn- 
\%t,  Milrch*ti    Bevezetéssel  és  néprajít  tannlmáujokkal. — II.    réas:  Béta  Vikár: 

vhe  SfwincH.  —  Egy  kötet 

4.  BáJint  fJáhar.   Mongol  nipköltétztt.   Egy  k&^l 

hi>üdo€i  HLval-AHni  egy  évi  sorozalának  ^'^'^fr/^a  kiadótót  (Ilerrmaun  Antal. 
L  Attibmtcza  4T  )  vagy  a  „KözmUvelüdée  nyaindiklól  (Kolozsvárt  Bel- 
BBtcsa  1.)  pgycnesen  megrendelve,  bérmeutes  kttldéssel  W  fri.  Az  egjcs  kötetek 
I  a  frt  50  kr. 


I 


Pénztáros 

itdffi  dijai:: 

7  trt  50  kr.  iismi,  00  •:«  ÍHro):  RxWivIyovioi  ítra*:u(iit.  l'aiiCiOY*  - 
S  Irt.  (IdliO  é&  ld9t.j:  Cft&uyi  Andor,  Nfig^-SiuJonU.  Dr.  Karúcsuiij'i  Júnos,  ^HJ- 
várad.  —  Zentfti  gjninasium.  —  4  frt  60  kr.  (I»d9é«90-re):  Ünuid  Eilr,  Fouik.  - 
GyCrgy  Aiadár.  -  Jorgovtcti  DAsAd.  —  Eolli«  Lajo»,  EöhADy%  —  Nic6ni  Vlaee. 
Pinme  —  SKaba<lkay  IgDÜcx,  f1en«1aDd]rfalv&.  -  ThiTlöcay  Lajos,  Bécs  —  Zsmbn 
Péter.  Fiume.  —  3  Irt  (1891  ro) :  Dr.  Alexi  Oyút^y,  Kaasa.  —  Baksay  SjUdnr,  KÚO' 
.iKentmiklóa.  —  lia\tí^  IstvAii.  B.  CMba.  '—  Dr.  Békctí  Rémig,  Pic^.  ~  Boocsu  ZnS' 
lOüDd,  FnUzvúros.  —  Brauói  ill.  keresk.  akadémU.  —  Kudapesti  1.  kor.  PAfldagiK 
gium  iQüaAgi  kCnyTtira.  —  BadapoBti  oisz  ixr.  tanitúképz6-int6xot.  —  Cbrtitiiin 
Antal,  PaD(>ova.  —  Cnuigói  ref.  iSgymn.  kOnyrt&r.  —  Dévai  áll  uoítAkt^pzd-ini/'eQt.  *- 
Dr.  nirner  GuaxUv.  —  Fekoto  J&noff,  BáuíTy-Hunyad.  —  Ft>DÍrl)el  í^atoo,  Büki 
—  Fiscber  Károly  Antal.  —  Fodor  Sámaol,  Víg-Ssered.  —  Dr.  Kű/y  Bil-Ia, 
jes.  —  Dr.  Geieczo  Péier,  Péc».  —  Gyortsik  Máiton,  Sa.-Fübírvir.  —  Dr.  llai&arf 
Dániel.  -  Iványi  Ödönt  Arad.  —  Jancsá  G&bor,  licpczcjak.  -  Jcazflaaxky  Kiirfina 
^  Kassai  kir.  jogakadémia.  —  Keszthelyi  kír  J(ath.  ^mDOsJam  —  Klein  Sama, 
Dobatna    —  Kom&ronay  Li^oa.  —  Koóa  KcrencK.'Braasd.  —  Kdr6uxc4i-A  '■^. 

~    Lejtéoyi  Sindor,  Arad.  —  Dr.    Lerget|ioror    pál.    peídKirch.  —  I...  ^ 

Iláozkeve.  —  MtcLele  Sándor,  Toron tAUSx^csítnj-  --Mankácsi  AlK-tÖgyino^ 
VúlSy  Tihamér,  Temesvlr    —  Piskiteltípi  állami  iskola.  —  Pmlhradszky  Ltiy 
iwüzebánya.  —  Polyáosaky  Gyula,  Iia.  -  Pfnkkfer  ^Aroly,  Péti.  —  Dr.    Hada   \\ 
Se)>e9tyén,  Balázsfalva.   -    Roz8Dy6i  katb.  főgyronaslam.  . —  Sa«  Ede,  .\     ' 
Béla,  Torda.  —  Soproni  cv.  lycenm.  —  Saalay  L.  Bécs.  ' —  Sjtékely  u.:  . 
tőrdUiskula.  —  Székelyu'lvaihelyi  ov-  ref.  collegitini.   —  Székesfehérvárt  «J1.  idn^l- 
iakola.  —  SíÜágji  Sándor    -  Dr.  tiínnyoy    .1     Kolozatár'-  -    Síumrák    PáJ    —  Df. 
Tentaofa  G.  D.  Na^-Szeben.  —  Zorma    Zbáú^  Sa&c^z^hroí^  -7  IVígand  >linos,  f»» 
caova.  —  Zentu  gymnasium  —  Zlocxky  ThcodoK,  Geri^tc  —  Zotnai  GyoU,  Ga^F^ 
hérrár.  -  Zsilinazky  Mihály,  Szcmtes.  —  Nagy  liálint,  llG^in<«^v&8&rbcl),  —  llrtMfelfi 
(lolóvi   tagiig)  •    Kpjér    Kmmanuel,    UngvAr.    -     PauJurfí:s.^Sindnr,    F-^Szridník,  — 
Prauchor  Ede,  Kősiíeg.  •    .>.. 

J»gtfut:  A  mely  név  után  lakiaczfm  nioeo  kttéveí  Qila  Bndflpoíi  ertvcilí 


Táraasigank  könyvtárának  gTurapodáaa : 

Weht^r   Síimuflíűt,    SzcpC8>0éláD:    A    Magyarorsi:.  KUrpl^tegyoBillei    ) 
1889.   XVI.  ^v.  Benne:   Wüber  S»nia,  Egy  ntpesi  falu  a  Magas   Tátrában.  - 
lik  J.  Ijptémegyc  flskori  telepei.  —  Uebauer   A,   Kir&ndlilás  a  -Káf|iliokt 
bM  Fcr«ncz^  Barangolások  a  Tátrában.  .        ^     ,*       .  , 

K091U9  S.  .fáno9ttU  Budapesten:  Az  méhekrtU  «al6  haanipB  liataíd.  fAa 
nograpbia  II.  évf.  elaö  füzetében  közölt  méhész  szabályok  crc<: 

Kovó*'/<  JdnoMtól  Szegeden:  Szeged,  T^ákoztaió  ídiih' 
nos.  Szeged,  1889.  A  város  t^rképévd  és  30  látképével. 


Tis:t e/eltet  kérjük  .az  alább    moguevezott  tagtárs    arakat, 
lönk  tndatní,  mely  czim  alatt    kívánják    ax    ^Ethnngrajihia"    k(J 
nálunk  bejegyzett  czimre  szúlú  "ffoldeméiiyek  kéxbeniLhptők  jiom  v    1    > 
tanító,  Chalupka    Rezső,  Foiclitlnger    Sándor,    Herluger   Sáador    fanárJelúU,    Kli|il 
Mibály  tanár,  Pékár   Károly    tan&rjrl&lt,    Szánta    Ivdc  tanár,  Vért«s  i^»  tanir 
MC^ke3^tÖ.  • 


ETHNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

SZGRKEHZTIK 

HKRKMANN    AJíTAI.         as         KATONA  LAJOS 


»  ^*gj.  tiipt-   Ttn.titkAm. 


i>  H«tO.   A4|>r.   T&rm.  \afytű)-- 


II.  évf. 


1891.  február  1. 


2.  szám. 


Az  áldozatok. 

Uomén  népmytholoi^ini  képek  és  s/okiLsuk 

J>r.   Manenescu  Athanáztól. 

IV    Ma^yarAzatok. 

íJIső  halIiUra  u/  ü^^i^áz  düloy  taláa  babonátiak  lauzik,  -  mert  álta- 
hozzú  szoktunk  aIahoí:,.liogy  nx,  ;i  mi  a  népektill  van  és  nem  kc- 
iy  -ejDcmö,   mind*  balíöna. 

Ma^'atn  is  eleinte,  jmkt^r  mtV  ktvés  anyagot  gj'iíjtöttem  volt  é» 
if.t  Át  ninn  láthntlarn,  fel  nem  foghattam,  sokat.  igBn  sokat  ha- 
lk birlotr.am.  éstítliliszür  mosolylyal  csak  azt  mondtam  ró :  Meata 
iip1icUaA!.Dű  iQJkor^már  sok  anyagot  gyűjtöttem  volt  és  SLtt  osztá- 
[ízni,  rwndozni-<>*  üHíiíiíniííyésbí*  hozni  kezdt^^m,  akkor  an'a  a  meggyö- 
ara  jöttem,  hogy  ^  "van  is  henne  L'lég  babona,  de  ii(íy  nomely 
fe»  tárgyak,  valaimnt  ft^  eti^és/.  anya^  hol  a  legrégibb  rÓmai  cultiiH- 
maradványait,  h(i3*)tKlix  a  ruitién  népnek  öniillólag  tovább  képüett 
Iny  cultm^át  ifí«wlj(ik. 
Az  tViTAOs  táncvak  közííl  az  áldozatok  kiválóan  ep^y  cuUun-rendszr.ri 
|)»/nek,  i>»  hatjíA)auttan  a  régi  róomi  cultu»ra  mutJUnak.  U^'vnne/^ 
l>b  a  tcglénvAges^lih  ktirtílmi^nyeket  értelmezni  fogom. 

1-nör    Á  ijítiáfc  {zfnák).  • 

A/  i£;ÍK>iinwk  ruint-rifil  xináknak  nfvnzti^nok  (»  íjinák-nak  iratnak, 
a  \zi\\^  fiiviua-\\(i\,  mely  isteni-t  jelent,  szárm&zott;  óa  i^y  a  i] inak 
»í^,Jix  istennőik. 

A  ziittik  terraésKotük  szi^rint  a  görögi  nympliák,  a  régi  romai  lym- 
jós  a  román  Feó-knek  felelnek  mejí.  Majii  minden  népnek  vannak 
Kloini   lenvtii  Víi^y  szellemei,  df  tíirmészt'tilkrn  nézve    majd  köze- 
)b.  nui.jd  távola hh  állanak  egymás^iíl,  mei;^némely  népek   Önálló  my- 
I(&(tát  Alkottak 


XAitirtnpliU  II- 


W 


DB.  UABlENESCt*  ATUAKa 


A  roniéii  népnél  az  előadottak  Bzerínl  van  90  jó,  éf^  9li  rom 
\Kienn6  A  számra  nézve  hasonlitfiuk  össze  Virgihus  Georgicon  m(ivi^ 
nek  4-ik  könyvében  előforduló  382.  és  következő  vereeit:  ,(>*canum<jut 

patrem  renira^  Nymphas(|«8  sorores,  centum  quae  silvas,   centin 

fluniina   scrvant/    TeliAt    100    erdű-,    100   folyóviz-nympbát    8/ 
roméneknél  pedi^  kétszer  l>9  fordul  el5,  talán  mivel  ez  a  le^niaKtolib 
számnak  tekintotik. 

té-szor.  A  2indk  kisétui. 

A  jó  istennők  közül  a  It^fíiiaiíYítbb  RZ(ír(»iK:t  a  MilitiU-i  vaj^jis  a 
kcj^yelmcsbk  jútszHZíik.  ')  Ezek  tárMmil^ában  van  n  Dudás. 

Apolló  (I^roller  Uöm.    Myth.  207.  lap)  egyszersmind  a   nyájak  éí 
legelők  istene  volt  és  ő  is  a  nymphák  tilrsosá^ítban  fordul  elÓ. 
fuvolát,  vagy  játszik  a  oziterán  és  mulat  a  nympbákkal.  De  a  n;. 
rendes  tái-saiíáíiában  (Preller  581.  lap)  Pán  iístoii  is  volt^  ozját   . 
ken  és  kaszáidkon,  a  völg}'ekben,  az  árnyékos  hegyeken    és   a    táuczol 
szerető  nynipltákkal  mulatozik,  ezek  liijják  Pánt   inagiiklioz.   ez 
zik,  a  nymphák  pedig  énekelnek  és  UKrándoznak ;   de    í'án    is 
majd   a   körben,   m^d    a   középen.    Este   fuvulázik,  i^  a   nyraphákniil; 
éneke  hallati^zik,  és  vzek  mindenkor  Pánnak  a  társai  és  követtli. 

Ezek  íolvtán  a  Dudás  nem  más,  mint  Pan,  ki  a  íöldmivelők  is- 
tene volt  A  zászlós,  a  kocsis  és  kapus  személyesitéseket  a  görög  \agT 
római  mythologiában  felfedezni  nem  sikerült,  ennél  fogva  ebeket  a 
mélyesitéseket  a  rumén  né|)  ój  mythologiaí   turmékeinek  kell    tartaiiL 

/í-wor.  Ajtetegség, 

Láttak,  hogy  azok,  kik  az  istennőket  megsértik,  valamely  t>tji 
seggel  bűnhődnek 

167I-ik  évben  Oraviczabányán,  a  midőn  az  áldozatok  anyagit 
dezni  kezdtem  és  az  utinkilldött  anyaggal  bővítettem,  K.    orvos    úi 
a  nymphák  által  küldött  betegségekről  eszmét  i'seréltem,  s    az  orvos 
arról  biztosított,  hogy  ilyen  betegekhez  többször  hivatott  meg,    és 
a  tapasztalást  és  meggyőződést    szerezte,    hogy   az  emberek,    rendem 

')  A  Mii  ni  te  név  axárniaztalása.  MUn  raioén  asö    kogyet  jelont.  (Omá 
Ut.  gratia.)  Milnita  mint  mellékntliv  =  kugychnes,  irgalmas,  ínaon  Milnita  ■■ 
n^v  has/.nálva.  A  mila  szó  gyöke  azeriitt  sxliv  skó.  Ax  crtelem    íiseriot   a 
iokabb  a  tcratiákoak  felelnek  meg,  üc  ezek  f-sak  Iiirmao  voltak^   &    Mituitek 
eteti  vannak,  i'reller  379.  lap  süfirínt:  A  Muzsikk   i»   lényoüítcg   ía    üredotih' 
forriU  Dympb&k  képző U«ttek.  í>en  voltak. t^s  Apolli>  volta  társuk.  Itten    vi 
tfaologiai  öBsxevt>gyítú8  van. 


64 


8zal  és  öszszel,   mikor  a  mezíÍM  raunliítlkociimk,    va^ív  az  erdőben 
(,  fát  viigtiiik,  a  munkától  elfáradva  és  eliz2adva  a  liüvos,  gyak- 
nedves  fűre  fekiUznek,  hevernek,  majd    elizzadva  Inde^  vagy  rosaz 
tszuak  és  igy  meghutik  magukat;  az  egyik  vagy  másik  tagjaiban 
(rheiima)  kap,  es  ebből  f^^^akran    kösrréiiy   (podagra)    keletkezik, 
inegliiltes  következtében  fürrüsiígok  és  más  beleKs*í«ek    is    mutat- 
lak. 
Tehát   érijük,    hogy  hol   és   miképen  találkozhattak  ők  az  isten- 
Skkel.  és  miért   büntették  meg  Okét. 

4-sxer,  Az  asztal. 

Az  a.sztal  Milajilonképen  oltárnak  képzeltetik,  és  r(>:í    Iti'iycztetnek 
oltári  ajándékok. 

De  mielőtt  uz  áhlozatok  fejtegetésébe  boüí-átkozniim.  incg  kell  em- 
ftenem,  hogy  a  római  cnltusnak  három  korszaka  volt;  a  Faunus,  a 
Fáma  é«  a  Tarf|ninin8-  vagyis  a  görögösített  korszak. 

Á  jel(>n  áldozatok  és  népszokások  fiatáro/ottan  a  Numa  által  be- 
Dzott  i'ultusnak  maradványait,  részben  átalakulásait  igazolják. 

Legelőször  is  láttuk  a  seeniá-t  vaiíyis  az  oltári,  az  áldozati  asz- 
it.  mely  kUlönüsen  ilyen  czélokra  liesztttete.tt.  Numa  PonipiliiLs  má* 
király  és  cultus-reformáló  idpjél)en  még  nem  voltak  templomok, 
Dinem  citak  szent  helyek,  a  hol  áldoztak  és  imádkoztak;  ilyenek  vol- 
^a  Cnriák  és  Átriumok.  '^) 

E/ekben  a  hRlyi^'^ífkben  asztalok  voltak  felállítva,  és  ezekre  he- 
festctlek  a  kosárlian  vagy  tálban  hozott  ajándékok. 

5'ínör.  A  sózott  lisit. 

Láttuk,  hogy  az  eligézünő  a  lisztet  d-szer  szitálta  meg,    az    asz- 
9  g&rmadába  helyezte  el  és  megsózta,  azután   a  lisztből    tortákut 
^OK^r.Hjtt)  silttitt. 

I'linius  (Ilist.  Nat.  XVIII.  2)  szerint:  Numa  iiistituit  deos  frtt<fe 
Jere  et  moh  eaha  supplicare.  £z  a  mola  salsa  pedig  far  tostum  et 
je  re&pcrsum-btJI  állott.  Tohát  Numa  rendelte,  hogy  az  iateneket  min- 
f<íle  füldterméssel  kell  megtisztelni,  és  hozzájuk  pörkölt  és  sózott 
ttel  ki'll   enedezni- 

Kumának  intézkedése   szerint   a  nem  véres  áldozatok  között  gIkS 
in  a  mola  salsa  említtetik  meg,  de  ez  más  áldozatoknál  is   feltét- 

*)  Knnius  VurröiuU  Vlt.  4B.  Kuma  mvii£aa  consiituit  idemque  aacíliiu 


Tf'ndI  6;!Ukse;;cs  volt.  *)  A  jelen  torta  víkf^y  a  pogácsa  a  rcHti  li^s 
ferkuclien). 

A  tálban  ft  H-féle  mag   sem  helyeztetik   el  ok  nciktll  az  áMozad 
asztalra.  Varró  ide  vita  populi  romani  lih.   I.)  mondja:    In   eontm  sa* 
criií,  liha  iiuum  snnt  farta  íniirere  solent  farris  ftrmina  et  dicer 
fRbmaifc,  i(i  est  pnra  íacero.  A  magok  a  fruKesek-et,  vaíjvií*  a    ^ 
mindenféle  ennivaló  tt^rméscit,  í{at>onáit  képviselik. 

S-'B^or.    A  fehér  kakas  vngy  tyúk. 

A  tÍ8/.tilk  és  kek^elmesek  részére  adott  Aldo/aiokiiál,  b«  t  heUg 
fértí,  fehér  kakas,  ha  pedig  n(í,  fehér  tyúk  aziiksegea 

Az  iUdozatok  tekintetében  ax  áldozók  rendeden  az  Augur&hd 
kérdezték  meg,  hogy  miféle  áldozatokat  adjanak,  é&  az  AuRorok  reu* 
desen  a  madarak  repüléséből  ós  énekéből,  és  leginkább  a  tyn'  ' 
i-sirkék  evéséből  merítették  a  jeleket  éa  jóslatokat.  A  Joleti  al  i 
foganatositáfiánál  láttok  az  eligézőnőt,  hogy  a  kakast  vagy  a  iyúkoi  i 
vizes  kancsóra  és  raa^'tálra  hajlították,  hogy  az  egyék  és  i^íyék.  és  hal- 
lottuk, hogy  az  evégből  é&  iváshúl  a  bctei^re  nczvc  mily  szép  j<^liU 
mondatott  ki. 

Az  eligézn  no  itten  az  Augurt,  a  tyúk  annak   tyilkjait  képvisefí. 

De  a  tyúk  véres  áldozat  helyett  is  s/erepel. 

Numa  előtt  itt-ott  emberáldozatok  is  voltak.  [*reller  (Kora.  Mjftb. 
X7l.  lap)  idézése  szerint;  Jupiter  me^elent  Numa  előtt,  és  egy  embe^ 
nek  a  frjét  és  kikét  követelte.  Numa  ekkor  fej  (caput)  helyett 
hag^iuát  (oepa),  lélek  (atiimus)  helyett  egy  halat  (moena)  adoit,  és  I 
jó  Jupiter  mosolyogván,  kinyilvánította,  hogy  ezzel  is  meg  van  el 
gedve.  *) 

Az  i'li«czŐ  versben  hallottuk,  hogy  az  eligézŐ  nő  a  tyúkra  rau- 
ratvtiit,  fejet  fejért,  szemet  szemért  stb.  ud  az  iateunőknek.  Itt  ]n  .i  r^ok 
az  emberi  áldozatot  helyettesíti,  a  beteg  életeért  adatik. 

*)  A  inol  a  far  és  adorböl  állott,  de  n^m  az  eredeti  aUkbut,  tiancm 
tArre,  őrölve,  ug>aDe£ért  én  a  molát  érlelem  szeriot  a  német  (U-bllel  (iiuX) 
uek  tarlom,  és  a  rntnén  m  a  1  a  t  u  (m/tlé)  is  moU-t  jelent. 

*)  Kővári  I*AsiI<i,  Száz  tíirtAnelmi    rege    Hl.  lapján  ÜrdöjK 
llAzOl  eg)  regét.  Egj  sxáax  leány  vízért  ment,  a   völgyben    e^y 
i^rtilt,  a  leánynak  pénze  nem  volt,    de   a    kalmár   az   ékucrt   oda  idta  n 
liogy  raajd  mikor  a  leány  nagy  Ip^z^  neki  zilt  fog  adni.  Ez  a  K.6fifA  -  ' 
lelket  jelent.  (SeO  és  Seclo.)   A  kalmár  a  maga  idejében  c^Ott.  hü^a  : 
„A  l>tilca  vének  fiiizedagták  ffjöket,  de  mi  okos  ötletre  som  jAlinttek.  Jv-h 
olAli    pap,   a  vottemagára  a  dolog    kie};:yenlitéséL    Kgy    luHiasl    liuzott  tie 
4idavfítí  az  Ördögnek  |ee  volt  a  kalmár).  Ici  a  lélek,  bzóIi.*  Alb. 


5rt 


A2   ÁLDOZAl'OK 


A  római  mvthologia  szerint  is  léteztek  feftér  és  fekete  áldozatok^ 
H  pedig  (I'reller  292.  lap)  a  jótev5  teremtíí,  nyugtató  szelek  fehér. 
^ro8z  szelek  pedi^  fekete  áldozattal  etij^^eszteltettek  meg;  és  \\cy  nem 
,Qk  nótkül  látjuk,  bog>'  »  jó  istennők  részére  fehér  kakas  vag)'  trúk 
BBcsókcs. 

^H  7-f#er.  Ag  itttfidság. 

H      Hallottuk  az  nli^ézd  veraet,  s  láttak^  hogy  az  valÓKá^os  imádság, 
Fmelyet  a  tudó  iifí  fohászszal  és  Bsedezifsse)  ád  olö. 

A  Niima  cultusálmn  is  K/üksé}.;e8  volt  a/  Unádaág,  6&  pedig  az 
illeti  istentől  jóváhagyott  (eoiisecrata  formula)  alak  szerint,  és  a  pap- 
nak nem  volt  szabad  annak  eloadil*^  folyamiln  valamit  ellnlKÍ/ni.  lueit 
különben  az  egészet  ismételni  kt'Uett;  Mít  ha  az  tUdozat  köiiil  hiba 
történt.  Volt  eset.  hogy  az  áldozatot  30-szor  is  meg  kellett  üjitani; 
visszaemlékezhetünk  itt  a  jelen  értekezésnek  ama  részére,  mely  sze- 
rint az  áldozatokat  hibák  elkövetése  miatt  ismételni  kell. 

IS'Szor.  Az  elragadt  eligézS  vagy  tudÓ  n5. 
Előadtam,  hogy  az  olyan  eli^'ézíí  nn.  a  ki  földre  rogyott  (cadiuta), 
tan  ragadtatva  (haluita),  a  ki  eí?y  néhány  órái|?  vapy  napig    magán 
JúvüJ  felíszik,  jós  és  tudó  n5nck  tekintetik,  mei*t  azt  hiszik,  hogy  addig, 
a  tostt>  tV*kf;?,ik,  a  lelke  az  istennőkkel  jár  és  ezektől  tivnulta  meg 
stcrséfíéi. 

IVeller    (Köm.    Myth.    507.    lap)  elóadáíia   szerint  a  rómaiaknál 

íia  vagy  lumpba,  az  '  oskoknol    diumpa    különösen    forrás  és  pa- 

iség  volt.  és  liogy  eg>*enU'í  a  görög  nymphával.  Inripn  lymphati 

''Jymphatiei,  a  görögöknél  nympholeptoi,  vagyis   a   n>Tnphák    álul 

JoUelkosttve    elragadtatott,  magán  kiviil  lév5  eml>erek. 

És  így  az  oli*agadt,  eligéző  no  nem  más,  mint  a  rúmai  lymphata, 
^rÜg  nymphülepta.. 

hz  ilyen  nö  sciutórt,  tndó  nőnek  neveztetik,  és  ilyen  tudó  nök  a 

ia  voltak. 
Festas  (2G1.  lap)  mondja:  Bed  feminas  antir|ui,  quas    scias   dieí- 
Tíras  appttllabant,    unde   adhuc   permanent   virgines  et  víragines 
Továbbá  I'etronius  (13.  pont)  említi:  tiogo  vos,  oportet  credatis, 
int  muUfm  pluft  $ciae.  sant  nooturnae,  et  (|Uod  sursum  i>st,  deorsum 
aL 

Kz    a    tudó    nő    képviseli    a   régi    magán    Augart,    (publiei     us 

i%'ati  voltak),  ex  a  tudó   nd   az  áldozatoknál    helyettesíti   az  áldozó 

H;  ez  tartotta  fenn  a  régi  századokból  származott   pogány  eultust; 

67 


DB.   KATONA  LAJ08 


ez  roődosftotu  és  részben  átalakította  azt;  e.i  egy  nép  nemzeti  9ZokÍr 
Kairmk  tirzöjo.  Proller  (U.  M.  127.  lap)  mont^a:  Az  etruriaí  hamxpi- 
cium  és  a  római  nugurium,  valamint  az  ősi  nemzeti  iKt^nségek  mun 
csak  a  nyilván,  de  a  magán  életben  is  a  pogányság  megbukásáig  fenn- 
tartattak. 

De  ezek  a  mmén  népnél,  a  mint  láttuk,  nemcsak  a  pof^ányai^ 
ineí;l)ukásáig,  hanem  egészen  napjainkijí;  fenntartattak;  é3  miután  az  % 
pogány  cnltuft  a  keresztény  vallással  párhuzamosan  haladj  jövSre  tft 
fenn  fog  tartatni. 


Párhuzamok  mag-yar  meséink  és  egyébfiy'ta  népies  elbeszé- 
léseinkhez. 

Dr.   Katona   LajontM. 

n.  Párhuzamok. 

1. 

Általánosan  el  van  terjedve  hazánkban  a  (^ztgányról  szóló  aiiomA. 
a  melyben  a  hai'na  tirzkóval  liba-  vagj-  egyéb  szárnyaa-pRcseiiyet   kül- 
denek a  szoniH/éílsáyba,  a  hol  aztán  kisül,    hogy    a    móré    útko/ben  a 
rábízott  ínycsiklandó  holmit  megdézsn'álta  s  a  sültnek  egyik  rjeonihjtt 
megette.  Mikor    ezért  kérdfre    vonják,    azzal    védekezik,    hoffy    hisxwi 
a  ludnak  turlvalevöleg  cgak    tyt/    fáha  van,  a  mit    úny    akar    í-:  -  '-• 
hogy  a  tél  idején  egy  lábon  álldogáló  hidakra  mutat    kinn    az     . 
han:  sőt  a  be-ssegetö  gazda  elől  két  lábon  tovább  s^^ladó  állatok   Ut^ 
tára  sem  adja  meg  magát,  hanem  egész  szemtelenül  azt  mondja:  Tttí 
liálja  meg  az  úr  a  hesbegetést  a  sült  libával  is;  mihelyt  az  ott  a  tál 
ban  meghallja,  aimak  is  két  lába  leaz. 

£z  az  adoma  meg  van  Boccaccio-ná.],  a  M.  nap  4.  növel' 
(V.  ö.  Valentin   Schmidt.  Beitráge   zur   (íeschichte   der   romaiiii-Tuu 
l^oesic,  63.  1.   Láad   továbbá  Dunlop-LiehrecHi,  (ieschichte    der    l'roM- 
dichtungen,  Berlin  1851,  237.  l.) 

A  SchmiiU-nél  i.  h.  említett  keleti  párhuzam  a  torrik  n^ 
„Tiil  Eulensiiiegel**  vagy  „Csalóka  Péter"-félc  alakjának,  a  i...  .- 
Sasr-tddin  /io</s(í-nak  kalandjai  közt  fordul  elö.  L  ^Meister  ATott^ 
eildin'A  Schtrfhike  und  Rőtther  und  Richter.  Aus  dcm  tíirkÍR'hon  ültoK 
wortgetreu  ül)cníetzt  von  Wilh,    von    t'anicrloher.    und    r^sp.    l*     *** 

68 


Mitíílie.íler  dor  Morgenlílndischen  Oeftellschaft  in  Konstíintinopel. 
tN  iti  Titelkupfcr.  Triest,  Budidruckorei  dcs  österreichischon  Llovd. 

Commission  bei  A,  V.  Geisla  in  Brcmen.  1857."  VI.  72  kis  8-acli  i 
Lz  idevonatkozó  párhuzamos  tréfa  a  tíirök  népkünyv  75.  Azámú  t^lbí^- 
Eélése  {Ntjsr-eddin  kópósiiKainak  más  népek  hasonló  tréfás  elbeszckWi- 
b1  vjUó  egybevetését  1.  Köhlrr  Reinhoid-nhk  a  líenfey-féle  ^Orient  und 
rrident**  ez.  folyóirat  1  kötete  481  —  448.  lapjain  közölt  fi  az  épp 
íézett  könyv  ismertetiíséhez  fíUött  megjegyzéReíben,  valamint  ezeknek 
íyancsak  az  ^<)r  u.  Oím'."  I.  kötete  764.  b  kfiv.  lapján  foplalt  jiót- 
cában.) 

A  maíiyar  váUo/atokÍ)aii  rendesen  elűíorduhi  liba  helyett  Boccaccio- 
Ü  daru,  Nasr'eddin-n6\  pedi^  kacsa  azcrepcl. 

2. 

Ismerrtt'H  epi/ődja  a  mag}'ar  /«7a^u.s-ka]andok  hoHKzű  íioianak  ama 
nrfangoií  kálomifiUi  papjelölt  lustoriája,  a  kit  azaal  akartíik  a  tisztele- 
úr  pajkos  lányai  megtréfálni,    hogy  évangyéliomoH-könyvo   helyébe 
éhez  eiréazcn  hasonló  Uütésii  Rzakácskönyvet  rscmpcsztek.    A  Bok  he- 
lltt  Csokonai  Vitéz  Mihálylyal    azono.'^ított  legátust   azonban,    a    mint 
;idjak,  nem  hozta  zavarba  az  ,ecz€tes  uborkáról^  hzóIó   fejezetnél  fel- 
tolt furcsa  szentírás.   Az  l'r  sízolgája  ugyanis  mindjárt  az  első,  vaktó- 
in    kimondott    szónál    ííszreve»zi  a  turpiKsájíot    s    ügyesen  feltalálván 
igár,  az  „ec/ettel,  epével  itatott,   kínszenvedű  Megváltóról"  keüd   Íté- 
lni a  gyülekezetnek. 

Ennek  a  léjíátusnak  a  lélekjclenlétére  emlékeztet  a  Fráter  Cipolla 
te  Boccaccío-nál,  a  VI.  nap  10.  elbeszélésében,  a  hol    iiz    ereklyék- 
éi fixélhámoskodó    prédikátort    úgy    akarják    az    egyliesereglett    hívek 
nevotségessé  tenni,  hog>*  a  szekrönykÓJébe   zárt   tollat,    a  melyet 
^ábor  arkangyal  szárnyából  valónak  állít  a  barát,  ezéndarabokkal  ese- 
Üik  fel  távollétében.  De  ('ipolla,   a   mint    észreveszi    a    cserét,    azzal 
ga  ki  magát  hevenyél>en,  hog)'  számos  ereklyéi  közül  tévedésből  ez- 
úttal az  ígért  arkangyaltoll  helyett  ama  szénből  hozott  néhány  morzsát, 
melynek  tüzénél  Sz.-Lörinczet  rostélyon    megsütötték 

L,  a  shattgarti    Literarischer   Vérein   kiadványai  91  -  94.  köteté- 
én. Bnrack'U'ú  közölt  „Zimmerische  Chronih"    II,    491,    14.    s    kiiv 
)raít.  Továbbá  Litthrer^kt  Félix  jegyzetét,    a  „ÍTermania-    XIV.    kötete 
Í6.  lapján,  az  idézett  krónika  idevonatkozó  rés/Jetiihez.    Ide    tartozik 
$beliiM)  Facetiái  köztíl  is  a  tübingai,  1544-b<11  való  kiadás;  55  í^/Ámú 
SMflése,  a   I().  lapon.  V    ö.     Kirchhof^    Wendunmut    1,    2,    76.     és 


OH 


DS.   KATONA   LAJ08 

77.  elbeszéltíffével  8  a  stuttg.  Lit.  Vpreió  kiadásának  az  id.  Iielyhoz  !Mtbl6 
jegyzetével. 

S. 

L'íiEyancsak  a  j,Zimm$ri»eht  Chronik*  7,  304,  ^.  í<  kdo.  Mnihair 
egy  inásik  jó   ismerŐKankkcl   és  —  lut  liinnők  ~  foldinkkel   talülko- 
zunk.  KrKím  a  jó  iialóczokról  orszáKiinkszerto  eltpijedt  udomút,  : 
ben  a  kút  mélységet  méru  vagy  íárul  lelügyG  finhfi'lánci    úgy 
Bzvjjel,   hogy   a   legfelső    lánc/Ezcmet    képeJuS    paló<:z  «sr^ét  gyöngolni 
érezvén,  markába  köp,  a  mire  aztán  valamennyien  lezuhannak. 

A  Ui.  8záza(U)eÍi  német  krónika  a  witter&hanseninkre  fo;jja  o  '^'i'ií''^' 
vagy  abderai  hústettet,  amelynek  indiai,  román  és  germán  póilia/-. 
jó  lisomót  idéz  Nyrop  a  nlíoraania-  IX.  kíitete  137  —  140.  lapjain.  A  mor 
gtjnf  változatok  e^^ikét  l.  a  ^Nyelvőr'  F.  köMe  27f>.  iajtjóu.  A  kfll- 
líildiekhez  még  ho^ízáadhatjuk  az  egymással  szomszédos  Uéuinon  « 
Mauritius  íizigetek  franczia-kreol  variánsait.  Az  előbbit  Héry  kÖzB. 
„Didier  Maillot  au  tribunal  de  Monsieui"  nupar"  cziraen.  L.  „K> 

afrieaines.  Fablcs  eréoles  et  explorations  dans  l'intérieur  de  l'íli    : 

bon,  par  M.  L.  Hóry,  prof.    au    Lycée.  Paiis,    typogr.    et    lithosrr,  J 
Rigai  et  ae.  1883.**  (2,  C.  Cerisier-tnl  sajtó  alá  rendezett  ki;i 
másodikat  SihíUot  idézi  a  „Revue  des  Traditionspopulaires"  II 
(1687)  27^.  8  köv.    lapján.    Liebrecht    a    krúiiikálioz   irt  me^*-. 
során  („Germania    XIV,  390)  a  szóban  lévÖ  részlethez   a    «(iriüenv«r^ 
treiber"  második  lészére  utal.  (L.  v.  d.  Hajren  „Narrenhueh*   47i  Í4 

4. 

Még  mindig  előbbi   krónikásunknál  maradva,  elbe&iéléBtí  ^ey^ 

másikából.  így  különösen  a  IV,  Í05.  11.  s  köv.  sorokban  fo^jial* 
látjuk,  hogy  pajkos  úriember  lehetett  6  kegyelme,  a  ki  nera  »ui...i— - 
el  alkalomadtán  egyet  suhintani  a  papi  életszentség  sebezhetőbb  olda- 
lára. De  kérdés,  hitelt  adhatunk-e  szavainak,  mikor  helylyel-koKxel 
olyan  dolgokat  is  a  dátum  és  hely  megjelölésével  erősít  s  valébM 
megfürtént  esetnek  állít,  a  melyek  századok  lita  forognak  számo«  nt^p 
nél  közsz^on,  a  nélkül,  hogy  bárhol  is  ama  sok  hely  közttl.  a  melyh«> 
fűzódnek,  igazán  meg  kellett  volna  történniük. 

Az  itt  sikaralóssága  miatt  nem  igen  közölhető,  de  rendkívüli  «l* 
terjedése  s  részben  már  mfiirodalmi  szereplése  folytán  is  fi3l0Ue  étúlh 
kes  adoma  egyik  ^nagyar  változatát  1.  a  „Nyehőr*^  VIII.  kŐUU  51A 
lapján.  A  Somogymegyébcn   följegyzett    elbeszélésnek   csak    elsó   ré 

60 


Bik  ídc.  A  második    azonl)a.n    szintén    nincs   külföldi    |}árhuzamok 

1.  A  legtöbb  me^felulÖ  adumában  szereplő  elveszett  tárgy  (boiju, 

1,  szamár)  helyett  a  „Xyelvör"   majívar  változíitábn  csizma  keriilt; 

sorok  írójának  kézirati  gyí^jteményöbcn  ktít.  méjí  piidií:   más-más 

krSl  való  két  oly  közlemény    van,  a  melyek    mindegeikében    lábas 

í,  az  egyikben  tehén,  a  másikban  boijű  a  keresett  tárgy. 

A   ,/imraeiis<*he  ('hronik''  szerznjétöl  1 54 7-bfin  történtnek  állított 

eset  száz  évTel  idSsb  eilíenzéléset  a  ^CetU  i'iouvtlles   Nouvelles' 

s,  darabjában  találjuk,   a  melynek   elég   körülményesen   előadott 

Ima  a  íorrái^  szavaival  a  követkeeŐ :  ,La  dousiesme  nouvelle  parle 

Hollandois  qui  nu)'t  et  jour.  a  toute  heure,  ne  cessoit  d'  assaillir 

36  au  jen  d'  auioura;  ct  comment  d*   aventure    il    la    ma   por 

en  pasííant  par  ung  bois,  souhz  un  gtunt  arbre  sur  lequel  estoit 

'lahonreiir  qui  avoit  perda  8on  veau.  Et  en    falsant    inventoire   de 

membres  de  sa  t'emme,  dist  t[u'  il  véoit  tant  de  belle  choses  et 

tout  le  monde;  ü  qni  le  laboureur  demande  s'il  véoit  point   son 

qu'il  cherchoit,  parce  quii  disoit  qu'il  Ini  Kembloit    en    veoir    Ifl 

A  ^Ceut  Nonv.  Nouv."   Le    Rotu     rie    LÍHcy-töl    való    legjobb 

t)aii  (Paris,  l'anlin,  1841,  2  nagy  tí-adr.  kot.)  s  ennek   nyomán 

ftriientier-fele  kiadásl>an  is  (18841  számos  további  utalást  találhat 

Ivasó.   A    franrzia    novella-gyÜjtcménybc    vagy    Pvtjtjiux   akkoril»an 

ín  forgü  Facetiáibül.  vagy  a  „Cento  tiovelle  itnhche'*  olasz  adoma- 

JveRa-tárból  keriilt  e  darab.    Hisz    a  franczia  mű    a    sok    helyütt 

egyezu  tartalmn,  régibb  olasz  munkának  nyíltan  bevallott  utánzata. 

A  már  a  ^Cent  nouv    nouv  **  szövegén  alapuló   későbbi   franczia 

^zatok  közlil  kiválóan  íí  Stéur  ti'  Ouri7/e-é  érdemel  említést  (16fíl-ik 

i.  II.  rész,  72.  l.  *),  s  még  inkább  a  Lnfontaine-íéle,  a  .Contes" 

12,  sz   a.   ,Le  Villageois  qui  cherche  son  veau"  i-ziraen.  V.  ö, 

tpt.  Misoell.  Poems:  „The  I.out  looking  for  his  Hcifer."  Poggius 

ID8  |ienlitU8''-ához  1.  még  Dunhp-Liehrecht  id    munkája  296.  lap- 

,>íimm.  Chronik*  idevágó  helyéhez  pedig   LUhrtcht  jegyzetét  a 

nania'  XIV,  400.  s  küv.  lapján 

ő. 

.  Hiába    csókűlss.    még  se  leszŐ    vicziapán  1"   —  mondja,    a   szája 
nyalogató  kutyát  hizelkedÓ  jelültnek  v^ve,  a  sárban  heverő    ré- 
[kortes.  V.  ö.  Kirchho/,   Wendunmut.    1,    147.    (A   stuttgarti    Lit. 
ti  kiadása.) 

\*}  Ak  Otí.  érsK&ni  nélküli  kmdásomhan  ti,  50.  1. 


61 


DB.    KATOMA  LÁJOK 


Merényi,  Eredeti  népmesék  /»  157:  Hl'&tk(>s  KörioSndiné.' 
egy  a  XIV.  sz.  rőgénü  való  königsbergi  kéziratban  foglalt  ell 
sel.  a  melyet  Schaih-    Oszkár    közölt    a    Gertnanh    XIV.    ki 
lapján   Továbbá  Krauss,  Safíen  u,  Miirchen  dűr  SUdsUven  H, 

7. 

iXx  if^azmondó  juhász.  —  „Bauer  VValirhaft.")  EtéiJUfi, 
és  mondák  ///,  306.  V.  ö.  OfSta  Romavoruin   c.  lU.    {< 
adása  432,  7.)   WentlunmíU  II,   190:  „Ein  siihüffer  ralschlagt 
stecken/  Gomenbach,  Sicilianiflche  Miirchen  8    sí.   Krati$9, 
Mftrcfien  der  .Südal.  1,  55. 

8. 

^Mi  hárman,  egy  aajtéri,  az  a«  igatnág.'  £  szintén  Sr 
idézett  sfyiijtftraényében  (ü,  I.  sz.)  küzült  buhósághoz  Knnt^n-t 
1,  40)  egy  délszláv,   TuriauU  „Ktade  snr  le  langa^e  créole  de 
tinique"  (Ürest,  187G)  i'z    munkája  322.  lapján  pedig  egy  "^r-J 
változatot  találunk.  Az  utóbbinak  r^ivid  tArtalma  a  következd: 

Három  néger  fiú  a  sziget  belsejéből  lejtín  a  kikütá-városl 
czia  szót  tanulni.  Útközben  előlib  az   egyik,   azfáii    a   másik, 
hamiadik  felkap  e^^y-egy  franczia  morzsát  a  beszélgetek  szava 
elsí)  csak  ennyit  jegyez  meg  magának,  hoj^y:  „C'est  nous  autr 
sienrs."  íMí,  uram.)  A  másik  meg  ezt:   „Pnrcc    qn'il    Tavait 
(Mert  megénleraelte.)  A  harmadik  pedig  a  követkéz/t   szavakat; 
tWfS-juste."  (Ez  nagyon  igaz«á;;os,  t.  i.  ítélet.)  Franczia  CudoE 
teljesen  megbízva,  útra  kelnek  s  útjokban  egy  agyonvert   emhe 
járn  találnak.  A  mint  ott  nézik  a  halottat,    oda  jön    a   vi2 
kérdi  tőlük:  Kí  ölte  meg  ezt  az  embert?  «Mi,  uram"  —  felel 
hetykén  az  első    néger.    S    ug)'an    miért?  —  kérdi    a  törvény 
„Mert  megérdemelte"  —  veti  oda  a  második.  A  ki  embert  íll, 
is  balállal  biínhodik        mondja  erre  a  biró,   „Azaz  igazftág**, 
rá  bölcsen  a  harmadik.  Tersze,  hogy  fel  is   akasztják  aztán 
mukat. 

A  ntint  látjuk,  e  néger-franczia  változatban  csak  a  másod 
vér  mondása    mutat  eltérést  a   hasonló   magyar   adomától,   a 
benne  szereplő  tót  fiúk  miisodikának  az    ^egy  sajtért''   szavaka| 
szájába 

(Folyt,  köv.) 


(i3 


SORKI-TÓTPALU   NÉPRAJZI   VÁZLATA 


Sorki-Tótfalu  néprajzi  vázlata  *) 

Irta:   Márton  József. 

I.  Keresztelő,  b&zasság,  temetés. 

Keresztelő.  A  gyermeket  a  keresztanya,  vagy  anyák  (mert  szokás 
-4-et  is  hivni)  a  bábával  elviszik  kereszteltetni. 

Haza  menet  megállnak  valamelyik  korcsmában^  hol  a  koma  a8z- 
urny  a  bábának  meg  a  kocsisnak  boil  íizet.  A  komaasszonyok  a  ke- 
esztelő  után  több  napig  szoktak  a  gyermekágyasnak  ebédet  s  vele 
;— 1  liter  bort  küldeni.  Az  ebéd  jó  tyúkleves,  a  marhahúshoz  zsem- 
jremártás,  rántott  szilva,  kalács,  vajas  tészta  és  paprikás  csirke.  A 
[yermekágyas  asszonyokkal  rendesen  sok  bort  itatnak.  (Némelykor 
1—3  litert  egy-egy  nap.) 

Házasság.  A  házasodni  akaró  legény  egy  vasárnap  reggel  magát 
dcsipTe,  az  illető  leány  vagy  a  maga  rokonával  vagy  ismerősével  el- 
Begy  a  leányos  házhoz.  Itt  szivesen  fogadják.  Míg  a  legény  és  kiséröje 
da  benn  beszélgetnek,  sürgés-forgás  támad  a  konyhán.  Evés  után  bor 
lellett  elmondja  a  kérő,  hogy  miféle  járatban  vannak,  hogy  „ezen  fía- 
kl  becsületes  legény  uram-Öcsémnek  a  szeme  megakadt  a  sógor,  vagy 
oma  stb.  Juli  leányán,  s  ha  az  Isten,  meg  a  Juli  és  szülei  úgy  akar- 
Sk,  hát  egy  pár  nép  lehetne  belőlük."  Egyszersmind  meghivatnak  a 
Slegényhez  háztáj  vagy  háztűz  nézőbe.  Ez  idŐ  alatt  a  legény  aztán 
leglesz  tetőtol  talpig  fundálva  és  a  konyhán  rostálva.  Ha  esetleg  a 
igény  nem  tetszik  is,  vagy  mert  hírből  tudják,  hogy  nem  a  legjobb 
iseletü,  azon  ígérettel  bocsátják  el,  hogy  legrövidebb  idŐ  alatt  tiszte- 
stliket  teszik  nála. 

Ekkor  azután  elkezdődik  az  alattomban  val«5  kérdezgetés,  tudako- 
Sdzás.  A  legény  részéről  ez  már  megtörtént.  Nagy  baj,  hogy  ilyenkor 
Takran  ki  irigységből,  ki  éi-dekböl,  ki  haragból,  ki  félt-ékenységből, 
lindenfcle  alaptalan  rossz  pletykákkal  és  hírekkel  árasztják  el  a  leá- 
yos  szülőket,  de  gyakran  a  legényt  és  szüleit  is.  Ezen  álhírek  folytán 
éha  dugába  döl  a  dolog,  s  ez  sokszor  szerencsétlenséget,  de  bizonyo- 
in  éves  haragot  szül.  A  vőlegény  eltávozta  utíín,  néhány  napra  vag>" 
étre,  a  leány  és  szülei  váratlanul  betoppannak  a  legény  házába.  Ezek 
I  magukkal  viszik  a  maguk  ki)zl)enjáróját,  a  leendő  kiadó  násznagyot ; 

*)  Sorkí-Tótfalu  vaáTármogyeí  község  a  Sorok  folyó  mellett,  kút  őrAnyira  van 
umbatbelytól,  Körmendtől  t's  Vasvártól,  a  vasvári  járásban.  Lakosai  mind  magya- 
É,  vallásra  r.  k.  95;  ref.  7f>;  ág.  ev.  20;  izr.  fi.  Temploma  nincs.  Sorki-Kápolná- 
J  közOs  iskol^ának  tanítója  e  vázlat  irója. 

03 


Mlin'ON  JÓZflKP 

kikérdezik  a  családot^  kürUlriézik  a  hiziáj^t  stb.  azután  azoti 
hügy  rfivid  idŐ  toulva  tudatják,  lesz-e  a  kezdett  dolu^^bdl  valami 
vozuak.    Á   háztáj    nézé&kor   nem   szokás   mejj:mütidaDÍ ,    hogy 
va)íy  nem. 

Az  ujabbi  idubea  nem  ritka  dolog,  hogy  mindkét  fel  meKiu.*zi 
telekkönyvet.  Különben  van  eset  hogy  a  legény  és  leány  &otia«e 
ták  egymást,  s  auv^is  néhány  het  alatt  mugvan  a  lakodalom.  ^'  ' 
sze  szoknak,  szokás  ily  osetbon  mondani.  Néha  ilyen  hilztúz  .' 
kairoával  a  vőlegény  jelölt  hnztaja  nem  tetszik,  vn^  egyéb  okok 
t'dlnek  fel  s  akkor  nem  adják  oda  a  leányt.  Ilyenkor  néha  nem  is 
datják  ezt  a  völojíénynyol ;  az  udvariasabbak  azonban  mentcKefó  IfV 
let  írnak  vagy  izennek.  Ha  azonban  a  jelölt  beválotl,  akkor  meigiz 
nik,  hogy  jíiijön  el  ftzomhaton  eatére  kézfogéra.  Azért  Bzombatoa, 
mindjárt  más  nap  evy  hirdetésen  átessenek,  ho^^y  a  lakodiilum  ha 
rább  Ifgyen.  Kézfogékor  nagy  mulatság  van,  többnyire  Ao-en  is  va 
jelen.  Rendes  vendégek  ilyenkor  a  kérő  és  kmiá  násznagy,  a  nyc 
lyé  asszonyok  3—5,  a  nyoszolyó  lányok  2—5,  a  vőfélyek  2—6.  a' 
deghivó,  a  vőlegény  és  menyasszony  szülei,  közeli  rokonok,  pap,  tanlD 
é8  a  szomszédok. 

Megérkezéskor  a  menyasszony  nem  fogadja  a  v51egén>t,  nemi 
bad  magát  mutatni  a  jegy  átadúsáig.  A  vendégek  bemennek  a  s^zo^ 
hol  már  az  elkészített  asztal  le  van  toritve  szép  fuhér  asztaltent/ 
rajta  egy  szájával  lefordított  ivó  poháron  kívül  semmi  sincs. 

lfetelo]>edvén    az    asztal    körül,    kÖzönyÖB  dolgokról  kezdenek 
szelni,  útról.  idörÖl.  lovakról  stb.  később  a  kérő   ufisznag)'    engedi 
kér,  i«  előadja  az  összejövetel  fzélját,  felkéri  a  kiadó  násíiiagyot, 
meg.  mit  s  mennyit  kér  a  leány    nevében   mőring   gyanánt.  (Ezen 
alkalomkor  raóringolt  összeg  vagy  birtok    a    netán  magtalanni 
elhalálozás  esetére    tétetik    a    felek    részére.)    A    leány    szükivel 
megegyezés  alapján  kiadó  100  —  500  frtot  vagy  többet  is    kér  ax 
bekelenilők  anyagi  viszonyai  szerint.  A  vőlegény  mindig  többet 
gol  a  menyasszonynak,    mint    ez  amannak.  Kzubtn    kezdődik   nz 
mely  ha  mindkét  fél  makacs,  pár  órát  vesz  igénybe,  sőt  nugy  ritkSfl' 
egész  félbe  is  szakad,  ha  nem  tudtak  megegyezni. 

Ha  soká  t^rt  az  alkti,  a  konyhán  a  menyasszony  néha 
tyereg  is,  attól  lelvén,  hogy  nem  lesz  belőle  menyecske.  A   6Zü.kai-üH 
|>edig  azért  haragusznak,  mert  az  étel  vag}^  elfoiT,  vagy    flhfll,   « 
nem  lesz  oly  jó,  mint  szeretnék.  Ha  megtörtént  az    • . 
asazony,  a  ki  az  alkudozás  alatt  szépen  felöltözik  ée   i-ÍK<->/:!n-ue  l^i 


64 


i. 


SUKKI-TÓTPALU  NÉPRAJZI  VÁZLATA. 


fet,  bemegy  a  szobába,  a  vulegéiiynyel  kezet  fog,  s  átadja  neki  a  je- 
fet,  a  jegykeiidőt.  Ez  áll  4  különféle  szinü  selyem  keszkenyŐből,  piros 
igy  kék  .szalaggal  átkötve.  A  vőlegény  ezért  aztán  egy  kis  papirba 
Bngyölt  i)énzt  (1 — 10  frtot,  vagy  többet  is)  csúsztat  a  menyasszony 
vébe.  £  közben  gyoi*san  terítenek,  tálalnak  s  megkezdődik  a  vacsora, 
k  menü:  leves,  leveshus  zsemlye-  vagy  paradicsom  mártással,  alma 
bk,  káposzta  disznóhússal,  felfi^'ott  kása  darából  vagy  rizsből,  vajas 
frxta  (kráfli),  pecsenye  salátával,  egyéb  fajta  sütemény,  s  twr  mellé  az 
;  n.  perecz.  Borról  a  vőlegény  tartozik  gondoskodni.  Evés  közben  nem 
|en  társalognak,  de  a  vacsora  végével  megkezdődik  az  általános  be- 
élgetés.  tréfa,  s  végUl  a  nóta  is,  és  eltart  6—7  óráig.  Egy  meghízott 
emély  pedig  elküldetik  a  paphoz,  hog}"  az  isteni  szolgálat  végeztével 
-  új  párt  kihirdesse.  ^ 

A  lakodalmat  szintén  a  leányos  háznál,  rendesen  a  harmadik  hir- 
tés  után  következő  szei*dai  napon  szokták  megtartani. 

A  vőlegény  megfogadja  a  zenészeket.  {5  frt  és  ellátásért.)  Készi- 
c  a  völegényi  és  menyasszonyi  ruhát;  a  hozzávalót  Szombathelyt  ve- 
ik meg.  A  tiatal  nyoszolyó  asszonyok  mindegyike  egy-egy  fejkötőt 
ikedli)  vesz  a  menyaj^szonynak,  a  nyoszolyó  leányok  pedig  a  koszorú- 
it és  bokrétákat  a  násznagyok,  vőfélyek,  kocsisok  és  zenészek  részére. 

Vendégeket  lakodalom  elŐtt  két  nappal  szoktak  hivatni.  A  vcn- 
Sghivó  Ünnepélyosen  felöltözik  s  elmegy  a  leányos,  illetve  lakodalmas 
behoz,  átveendő  a  meghívandó  .személyek  jegyzékét.  Itt  kalai»ját  fel- 
intlikázzák.  bokrétázzák.  Kilépvén  az  utczaajtón,  egy  jó  nagyot  kur- 
Bt,  s  a  szélső  házak  egyikénél  elkezdi  a  hivilst.  Ha  a  vőlegény  vajív 
lenyasszoiiy  tehetős,  rendesen  az  egész  falu  meghivatik,  szogényebijck- 
51  a  fél  falu.  de  még  más  falukból  is  az  ismerősök  és  rokonok.  így 
jj  lakodalomra  csak  a  meghívott  gazdákat  és  nejüket  .számítva,  ősz- 
iesen 40—50  pár.  Ikí  ha  a  gazda  meghivatott,  hivatíilos  az  egész  ház. 
lolga,  szolgáló  is  (ezek  csak  tánrzolni  mennek  el  e.ste).  s  így  összejön 
jy  tehetős  gazdánál  tartott  lakodalomban  15(1 — 2()0  lélek  is. 

A  vendégbivó  mielőtt  valahová  bemegy,  nagyot  kurjant.  Kalapját 
ivéve  megáll  katonásan  az  ajtóban,  s  a  következő  meghívót  mondja 
l;  „Követségbe  jöttem  kigyelmedhez.  ngy  mint  N.  N.  menyasszony  és 
'.  \.  vőlegény  részéről,  hogy  ha  őket  meg  nem  vetnék,  és  szerdán 
íére  eljönnének,  egy  pohár  borra,  egy  tányér  levesre,  egy  tál  káposz- 
ra,  egy  forduló  tánczra,  s  a  mellé  még  arra  a  mit  Isten  ád.*^  Erre 
lltetík,  borral  kínálják,  s  ha  leány  is  van  a  liáznál.  szalagot  kap  a 
lapjába.  így  megy  azután  házról-házra.  A  meghívottak  lisztet,  tyúkot, 

6:') 


MÁRTOK  JÓZSEF 


kalái'sot,  tejet,  vajat  stb.  kaldozgetiiek.  Ö^süeliívutiiak  a  legjobban  Ufi 
tiidó  asszonyok  s  kezdrídik  a  >Utés-fd2é8. 

Lakodalom  napján  már  i*egg»l  gylllnck  a.  hivatalos  szt^cidvttk 
menyasszony  háziínál,  A  nyofizolyó  lányok  mind  fehér  ruhában  ' 
Siui,  a  nyoszolyú  asj^/onyok  sú^ínf'snihában  tekedlivel  íejükün.  A  Iv 
népi  ruhában.  Mikor  a  vGfélyek  is  mind  egyiltt  vannak,  a  nyoK^oIyo  láoyi 
megosztoznak  rajtok  s  ki-ki  a  mai^a  viifélyének  kabátjára  feltilzi  a  csoll 
rot,  t'|)  iigy  a  násznagyoknak  is;  (réKebl>en  a  kalapra  tü/tck  volt ^  Ki 
oHztják  ínég  a  zené-^zek  Imkrétáját,  meg  a  koi-sisokét  is,  b  n  Invil 
kantiirjára  kötendő  kendőt    vagy  fátyolt. 

Ha  fígyütt  vannak  a  vendégek,  elövezetik  a  menyasszonyt  llkut 
df^scn  keservesen  sir.  Felolvassák  az  előre  elketizttett  bázae>3Ú>;i  utití' 
dcst,  A  vőlegény  és  menyasszony  aláiiják.  s  a  két  niísznagy  előtteioi 
Kzután  kocsira  ülnek;  Hz  elsőre  a  koítsis  mellé  a  ven 
tul  egy  vüföly  cs  ejry  nyoszolyő  leány,  a  másik  kocsin  ,./; 
fély  a  menyasszonynyal.  utána  a  vőlegény  az  el«ü  nyoszolyó  !• 
a/után  a  násznagy  egy  nyoszolyó  asszonynyal  etl). ;  végül  a  vofélyrk  c 
egy  tele  i'sutorából  kínálják  az  úton  a  násznépet  vagy  jé 

találkoznak  ilyenekkel.  Megindul  a  knrjongaús  s  az  apró     

£ck  elmondása,  miben  egy  némely  nyoszolyó  asszony    és    leány    V; 
mester.  A  rzigány  indulókat  huz.  A  nagy  neszre    azon    közsi*"^ekt>pn, 
melyeken  a  menet    keresztül    halad,  a  laki'ik  mind  kisereglnnc' 
czára.  Megérkeznek  végre  a  teraidommal   biró  községi*    (a    r- 
sok  Kgyházas-Uadüozrai  s  egyenesen  a   templom  udvai'ára  hajt. 
násznag)ok  meghívására  a  lelkész  a  násznéi»pel   a   templomb;i 
elvégzi  az  esketést.  Ezután  zeneszó  és  kurjongatás    közt    a    k  .      - 
vonulnak  s  iddogálni  kezdenek.  A  ttatalok  azonban   csakhamar 
kerekednek  s  estig  ropják.  A  mit  így  délután  megisznak,  azt  a  v<5f«*lyftk  ft 
tik.  (10 — 12  frtéstöbb  is).  Estére  haza  érvén  a  násznép,  nyáron  ■"►■'■'*" 
a  zenészekkel  a  pi^tának  szépen  kíesinositott,  &ima  t'űldü    kii/  , 
szébe  (cséplő  pajta),  az  idősebbek  pedig  a   szobába   sxátlásoluttnak 
Amott  tánczolnak,  emitt  beszélgetve  iddogálnak. 

Vacsoránál  az  asztalfűre.  vagy  ha  az  asztalok  a  szoba   két  o! 
Ián  vannak,  a  sarokTa  ttl  az  új  házaspár.  A    nyoszolyó    leányok   tx 
házasok  mellé  ülnek  kétfelül,  egyik  nyoszolyó   leány  mollé    e^ 
(a   többi    az    ételt    hordja  és  késöb  varsorál),  ezután  a  nyowr'- 
szonyok,  niísznagyok  stb.  A   tiatal    házasok  közösen    kapnak    • 
téket,  s  az  ételt  nem   magok  merik    vagy   veszik,  hanem  A  i 
lányok  adnak  nekik,  hasonlókép  etetik  a   vnfclyt  is^  A  vacsora  u^ 


ülj 


SUttKI-TÚTKAJ.U   NI^TPIUJZI    VAZLATA 


yan    ételekből   álJ    mint  a   kr/lo^ukor,    csak    uí-liány  sítteményfélével 

IjDogtolilva.  A/  egyes   ételfkro    nem  szoktak    verseket    mondani    a 
Ijnlú  vőfélyek,  a  kiket  a  nyoszolyó  leányok   egy-egy    pohár  borral, 
I6gy-Bt(y  dnralt   krzbe   togliató  enni   valóval   kiiuilnak  meg, 
'  Mikor  az  utolsó  tál  ételt,  a  pecsenyét  beviszik,  az  p;íyik  szakácsné 
éket  mondja: 

^Kineüen  lakodalom  jó  pecsenye  nélkül. 
Erre  a  szakácsné  különösen  készUl. 
Ks  ha  raei?6;zeti  ügyes  kis  kacsoját 
Széi)en  Összeíizedi  szenvedése  díját" 

Ekkor  e^7  másik  s/akácsné^  egyik  keze  bckíítve,  másikban  nagy 
ifiT^  kaiuilat  tartva,  jön  a  szobába,  s  elégett  kezénfA'  myó^^yításám 
tnxt  szed;  ezen  a  szakái'snék  reggel  pálinkát  vesznek.  Szednek  mé;j; 
pnzt  a  nyoszolyfi  Ifánvok  is.  a  menyasszony  részére  böU'Su  kötőre. 
\  TŐfélyek  pedij;  a  zenészeknek.  Minden  vőfély  l  Irtot  ad,  reggel  2 
ltot  így  a  .vőfélynek  7 — 8  forintjába  is  belé  kerül  egy  lakodalom. 
[Sndezek  véjíeztével  megindul  a  tánrü  s  tart  virradtig.  Táncz  közben 
tifra  ii[tró  vermeket  nioiidiuiak:  A  ki  kinéz  az  ablakon,  talán  az  az  én 
tűambom.  Uikojcjtd^l  babám  magadat,  megtismerem  a  szavadat,  karcsú 
^ony  derekadat  Ih!  Juh!  —  Azért  vagyok  olyan  nyalka,  mert  koszo- 
tm  piros  tarka  !h!  Juh!  —Ez  az  élet  a  gyöngyélet,  kinek  tetszik 
alcm  jöhet.  Ih  I  Juhi  —  Csinát  virág  bokréta,  a  vöfényem  kidugta.  Ua 
Mugta  jól  tette,  esolkot  kapott  érette.  Ih!  Juh!  —  Égi  harmat  zuz- 
iora,  kezembe  a  csutum.  Ih!  Juh!  —  Virágoznak  a  megyfák,  agg>on 
tteii  jóczükát.  Ih  1  Juh  1  —  Fekete  a  hegy  teteje,  fehér  a  menyasszony 
ge.  Ih!  Jq)i!  —  A  ki  minket  megutál,  nyomja  meg  a  boszorkány, 
intÖrtOkön  délután,  háromszor  egymásután,  Ihl  Juh!  —  ICiiiűk  élek 
össznjáia.  forrjon  méa^g  a  torkára,  túladjon  meu,  vóradtára,  hogy  mé- 
eBftek  a  torjára.  Jh!  Juli!  —  Szakadj  czii>óm  szakadtáig,  vész  az  uram 
lúáláig.  Ih !  Juh !  —  Az  én  c'zip5m  lagéros,  kocsma  felé  maeséi'oz. 
h?  Juh!  —  Piros  rózsa  levele,  ide  hát  csak  be  vele  Ih!  Juh!  —  Fehér 
ittin  elóUem,  vőlegény  Ul  mellettem.  Ih  !  Juh!  —  Piros  az  én  keszkenőm, 
ftfély  az  cn  szeretőm.  Ih !  Juh !  —  Kicsiny  nekem  ez  a  ház.  kirúgom  az 
|d&Ut.  Ih !  Juli !  —  Kiki  tánczol  a  máséval,  vőlegény  a  magáéval.  Ih !  Joh ! 
itoli-p  kecskétV  leányból  menyeeskét?lhl  Juh!  — Most  liSttunk  egy 
■ji^.  _ ;  Mjsket,  lánybúlcsiuáltuuk  menyecskét.  Ih!  Juh!  —  Sárga  korsó  pi- 
k^  bor,  éség  rám  kerül  a  sor  Ih !  Juh !  —  Száraz  fa  a  gégém  csapja, 
^6rt  a  szomjúság  uapja.  Ih !  Juh !  —  Ha  özvegy  asszony  fiatal  férjhez 

Ü7 


HARTOSr  S67ÖS». 


megy.  ija;y  bo«A/antjúk :  Soh  se  láttam  olyan  csudát,   vén  tiíhónuck 
lok  párját.  Ih!  Juh!  —  Éjfélkor  szünetet  tartanak,  s    ekkor  kUlöutA 
tJÍi*í«is  játékokat,  vesznek  eln.  Lefyobhan  Hzoretik  fi  fordulj    hit 
szani.  Kzutáii  ismét  tánczohiak.  Kcy  idti  raulva  a  nyoazolyó  K' 
nyos/olyó  asszonyok    félre   hozódnak  a   vőlegcnynyol    éd    menyaseion 
nyal  s  a  kíivetkczÖ  szertartlsok    közt    teszik  fejcre    a   aicnp 
az  asszony  jelképét,  a  fejkotöt:  A  vőlegényt  leültetik  eg>'  szék 
Illtetik  a  menyasszonyt,  s  kétfelül  két  nyoszolyó  a&azony  a  féjérp  f«á 
a  fejkötrtt.  a  halk  zenétdl   kisért  alábbi  dalt  énekelve.   A  mc- 
eközben  siratja    Ipányságát.  a  néha  a  vőlegény  is   elkezd    sírni.    A 
im  ez:  Oh  te  szép  hajam  hova  lettél?  talán  kontyom   alá  keveredtA; 
Oda  tekeredtem   én,  le  sem  ereszkedem  én,  soha  tfthl>é.  Vagy;  Vi 
nap  reK^el.    kútra    mentemben,    elhullajtottam    gyöngy  koszorúmat, 
leszek,  leszek,  raenyaaszony  leszek  — Az  igy  felfejkiitözött  menyu#2A 
ölébe  sok  felaprított  kaUirsot  tesznek,  kezébe    pedi^    cny    pintes 
bort  adnak,  s  hnjo^^tás  és  zenészé  mellett  bevezetik  a  vendégek 
a  hol  a  kaláesot  az  asztalra  borítja,  a  bort  is  mellé   teszi.    Kzatáa 
tij  asazonynyal  mindenki  tánczol  egyet.  —  Keggelre  a  násznép  /ene»zá 
lett  elmegy  a  korcsmába  pálinkára;    (ezt    szintén    a    vi^Eélyek 
Egy  óra  múlva  visszamennek  a    lakwlalmas   házhoz   s    més:    miií 
e^^y  darabig.  Ha  a  menyasszonyt  vidékre  viszik,  korábban   me^^znkad 
mulatság.  A  menyai<szony  na^'  sirás   közt   bnc«u/ik  el  az   otthon 
radóktól.  A  násznép  eg>-  része  elkiséii  az  i\i  n/»zonyt   férje  bajléi 
Itt  terített  asztal  várja  a  veruléiícket.  ismét  mulatnak  egyet,   néha 
tÍK  is,  a  mivel  aztán  véíjzódik  a  lakodalom. 

A  temetééeket  rendesen  halotti  torral  ülik  mep;,  a  melyre  a 
téson  jelen  volt  minden  e^fvén  meghivatik.  Módosabb  háznál    lothra 
felme^íy  a  torozók  száma,  elfogyasztanak  I — 2  akó  bort.    A    férfiak 
a  nók  kíllön-kfilön  helyen  mulatnak,  emezek  rendeBen  a  halott^y 
náL  —  Igen  rossz  szokás.  A  szobában,  a  melyből  esak    ía.   elébb 
lék  ki  a  halottat,  a  halott  szaííot  nem  oszlatja  el    az    a    kis  - 
Kertözo  betefíségben  elhalt  után  a  torozókra  könnyen  elniRadli.i 
s  így  járvány nyá  változhatik.  A  halotti  tor    a    legvisszá^bb   és  l 
szedelniesebb  népszokás. 

(Tége  kfiTetkedk.j 


«ö 


lUOLVASÓK 


Ráolvasok. 

(MiiodHc  kürJeméoy  ) 

ÍH.   Pokoharrul  vM. 

^ ííletesrí*  vayrdal  Ü  kenyér  dwabot,  nevotlen  újával  keresz- 

I  a  pokolvan-a  s  mondja:)  Mikő  az  tr- Isten  esőn  a  fő'dőn  járt, 
U  jámbor  tjazdái^  fíaratjo^  gaziltiftzszont,  Gijékén  potiypá/,  Sajta- 
■4s4t.  Ej  a  njfavaja  ennek  a  tannak  úgy  nt  árthasson  a  testtjin, 
Krisztun  Drunh  nem  marathatott  a  ku  ágifon. 
(E/után  0  Urangyalút  mond  el.  de  csak  az  pltne  a2  Úr  szolgilló  led- 
ig, ezt  mái*  nem  mondja,  Ezalatt  kenycn'el  kerekíti  a  pokolvart  és  pedig 
en  Úrangyala  alatt  másik  darabbal ;  végre  keresztet  Tct  a  betef<rre.) 
ajdón,    - 

í9.  (Először  a  nevetlen  üjjiival  3-szor  kerekíti  a  pokolvart,  az- 
mondja':)  Ét*  tégöd  mökkerckil^lck  az  Atyának.,  Fiúnak^  Szenttélök 
\ek  nevibe'í  i'Jobb  keze  öt  ujjával  megfogja  a  pokolvart  h  foly- 
',)  Én  tégöd  mögfoglak  az  ö  yijjammal !  Az  Att/a  törjön,  a  Fijú 
ow,  a  tejjes  Szentháromság  eloszoUaAson  í  (Nevetlen  ujjával  ke- 
t  vet  reá:)  A»  i4gőd  mSkköröaztőUek  az  Atyának,  Fijúnak,  Szent- 
itt$nnek  nevihe\  valamint  Krisztus  Vnmkat  sz^mt  János  a  Jor* 
\izihK    mfikkiirüi^zíölfe.    —  SzÖreg.   — 

20.  SükrSl  vaU. 
Ggikéii  ágy,  kü  páma^  Haragos  asszony,  EngödelmcH  ejnhör^  Sil\ 
U  nff,  Úgy  ttiszttyjatok^  Mimi  ennek  elStle  vőt!  SzeniÖk  nzent 
talok  Úgy  etiaztíHáíok:  Mind  ennek  cUttt  v6t !  (Egy  lélegzet  alatt 
ja  el  8  jobbjával  a  befog  ábrázatját  simogatja.)  —  Egyhiizas-Kcr.  — 
5í.  (Nevetlen  líjjával  a  síiböt  .elkörösztöli"  Atya»  Fiú,  SzentlélÖk- 
nevolM>n  s  mondja:)  Atya  éroneson  (keresztet  vot)  Fijti  szHhon- 
(israét  keresztet  vet)  SzentUlők  Isten  m^mmivé  íerentesönf  (ismét 
itet  vet)  77-féf.e  stV, /6'dbu  gyiitt.  fő^dbe  mönynyőn  !  (.Amen"-t 
izabad  mondani.  3-azor  kell  elmondani  s  utoljára  keresztet  vet 
Ire.)  —  Hosszühát.    - 

32.  Síi'.  Benne  .<«".  77-file  sti\  Atyajisten  mulaazüzon.,  Fijújisten 
&n  Miv.dön  tfiemibe  nv  hayijgyon!  (Jobbjával  simogatja  a  süht.) 
jyházas-Kór.  — 

2!^.  Vram  Jézus  Krisztus^  mondom  a  té  szent  nevedbe' :  Tök  9v\ 
«fl\  fíájoy  8il\  77-/éle  köyyeilen  «»'.'  Kbrijsztöllrk  tégödet  a  Jé- 
krisztusnak,  Atya  ixten  (keresztet  búz   a  atlhre)   teremcsőn!   Fijtí 


ZUUlOKrKpkU  IL 


69 


KALMAN'Y   LAJOS 


isten  (keresztet  húz  reá)  gyülSjjÖn!  Az  egész  tetemödhe  sü\  koszt 
mög  ntl  marathasson!  Az  n  szent  véríveL  halálával,  Mönynif ejt  han 
nak  hangjávalf  Sztiz  Margit  aszszong  szüzességivel.  KörÖsztőlo  s 
János  arany  gyürűjivel!  Ammen !  (Ismét  keresztet  von  reá.)  -  Szőreg 

'éí4.  Gancsórnl  való. 
(Elüszür  kancsúval  kerekíti  meg  3-szor  a  gáncsot,  aztán  3 
tollat  vesz  elo,  mindegyikkel  kUlJiu-külön  3-szot  kerekíti  s  mind<>; 
toll  kerekítése  alatt  „Ámen"  nélkül  3  Miatyánkot  és  3  Üdvözletet  n 
el,  majd  folytatja :)  Az  Atya  teremcsön  !  (keresztet  vet  a  gáncson 
Fijú  isten  gyűlöljön !  Cismét  keresztet  vet)  a  ^Szentlélök  úr  isten  fisz 
cson^  hogy  sömmi  tetemödhe'  sömmi  fájdalom  né  maragygyon  a 
(újra  keresztet  vet  a  ganrsóra,  ezután  „t'söcsös  korsó^-t  vesz  elő.  m 
nek  „rt'stás"-nak  is  kell  lenni,  ennek  a  fenekéről  sarat  vesz  és  a 
kereszt  alakjában  konyi  a  ;íancsót,  mi  alatt  mondja:)  Az  Atyának. 
júnak..  SzentUlök  iatennek  nevihe'  m&jon  eV.  (Ezután  a  kezét  a  fiilí 
dörzsöli,  „hogy  a  fŐ*d  alá  sijegygyön  a  fájdalom.")  —  Szőreg.  — 

25.  HóttetÖinrül  való. 
(A  kezemön  vOt  így"  hnttetüm,  asz'mon'ták,  hogy  ha  tanálok 
csontot,  embör  csontot,  nézzem  mög:  hogy  ál*  a  fŐ'dön.  úgy  kÖl' 
tonni  ára  a  hejre.  Oszt'  mikor  fű'vottem.  mökkörösztösztem  a  hót 
möt,  asz'on'tam:)  Az  Atyának,  Fíjiinak.  Szt-ntlélök  Istennek  a  m 
niújon  el!    —   Szüreg.    — 

2fi.  Arpórul  való. 
(A  kinek  árpa  iiyül  a  szemében,  'ó  reggel  joiíb  keze  ncvetlei 
jávai  keresztet  vessen  felrtte  s  a  küvetkozőt  monilja    el    3-szor  :j 
isten  mökterauitötte.  Fijú  isten  mökarnitnis'totte.  Szmflél'ik  úr  isten 
Hzentölfe.  fjszlai^sa  el  az  Atya  iaten  !  OszUifisa  el  a  Fijú  isten!  Osz 
el  a  fejjvs  Szeutlniroinitfíff  isten  !  —   Majilái).   — 

2/.  Szetnfnjáitrul  vaU>. 
(Jobb  kezének  iicvotloii  ujjával  keresztet  vet  a  fájús  szén 
mondja:)  Az  Atyának  nevihe'  (újra  keresztet  vet)  Fijnunk  ^zerA 
(ismi'-t  keresztet  vet)  Szent  Jánosnuh  nhhhn  ffrjrififíjtfön  r»'já !  Bo 
MÍgos  sz'h  Mórija  tíjf.  -a  fiild  felé  viszi  ;i  kezét)  Mozs'  lf\  mosó 
ie-  iszf  a   hajnlnf !  —  SzűreiT-     — 

■,'^.    IlőfOarnf    r>r!ó 

{.}o]>U  kczévfl  a  liályoLiot  símoL:atja  s  niinrlia  mosná  le.    ke; 

7<> 


HÁOLVASÓK. 

felé  viszi:)  liiszök  f'^y'  htenht')  Jézus.  Marija,  Józst'p  a  U  szent 
dbe  keszdőm  észt  az  imácscságot  a  té  dücsőségudre  és  tüsztőletödre. 
m,  Jézus  Krisztus,  mikor  a  fekete  fo'dön  járt  és  tnönt^  femjüfa  ága 
\U  sújtván  szencségös  szömejit\  kérdi  a  Boldokságos  szSz  Marija  az 
unt  Fiját:  Miért  szomorkodván ^  bánkódván  f  Vagyon  a  mi  urunk 
tsnak  3  szál  virágja:  éyygyet  szakajtok  vérrülj  másikat  fermésrüly 
madikat  kájogrul.  Vér  és  termés^  hájog  hasadozzatok  és  szakadoz- 
ik errül  az  szömekrüL  —  Szőreg.  — 

Si9.  Mikor  elmönt  a  Jézus  a  jéruzsálömi  ker^be^  mökcsapta  a  szá- 
szSVo  ág  a  szömit;  elStaná'ta  a  Boldokságos  szűz  Anyánk:  Ó\ 
•élmes  szent  Fijam,  mi  lelte  a  té  szencségös  szent  szömödet  ?  Mökcsapta 
záraz  szöllS  ág.  Ó\  szerelmes  szent  Fijam^  tudok  én  arrul^  elmék 
iruzsálömi  kertbe^  szakajtok  3  virágot:  a  pirossat  rérrül,  a  sárgát 
nésrül,  a  fehéret  hájogrul.  Mikor  én  észt  a  három  virágot  lészakaj- 
,  a  tfí  szencségös  szömödrül  a  hájogol  lehasítom.  —  Eg}'házas-Kér.  — 

30.  Ficzemödésrül  való 

(Keresztet  vet  magára  is  mög  a  íiczemödésre  íb:)  Az  Atyának  és 
inak  és  Szentlélök  istennek  nevébe'  keszdöm  az  imácsrságomat.  Vram^ 
US  Krisztus,  miko  a  fekete  fö'd  színin  járta'  és  mőnté' :  Lovad  lába 
fficzemödnén^  ára  möne  szent  í/á/^,  Szent  kezévé  símogatá.  Szent  szá- 
tt  fúvogatá.  Erősim!  Csont,  hiir  ojan  lögyé'.  mind  mikor  a  Krisztus 
tnk  mökteremtött !  (Asz'tán  3-8ZŐ  rá  köI'  lehölni;  észt  ^-szó  köl, 
}ndani,  akkö  használ.)  —  Szőreg.  — 

31.  (A  íiczemödésre  teszi  a  kezét  s  mondja:)  Elindult  a  kis  J/- 
0  szamarán.  Szarnnr  hátán,  Küszikla  hígygyán.  Mögűczemödik  sza- 
rának lába^  oda  mén  a  ficzemáper.  ráolvas,  Szent  szájával  fú vogatytya, 
MÍ  kézivel  tapogatytya.   Ühönt  Csont  csonthó\  Hús  húsh/i.   Vér  vér- 
it Azután  pediglen  ojan  víg  lögyőn,  mint   rutt  ■—  Ejíyházas-Kér    — 

32.  Mikor  eltnönt  a  Jézus  az  ü  kínynydra,  kínhejjire,  híísziklárul 
\egyekrey  az  Aspiom  híqygyára,  lova  lába  mög/iczemödvén.  dra  nn'n 
^cze  Márton.  szóUá,  mojidá  a  Krisztus  Jézua:  Bizony,  hizony,  hi- 
jf  —  mondd  Fícze  Márton  —  lovam  lába  mőgficzemödpén,  olvais  rá, 
'^j  rá!  In  hejve,  csont  h'jre!  Édöa  Jézuaom  töd'  hejre !  ~~  Kgyhíí- 
•Kér.   - 

33.  (Fogdosi  a  hun  ki  van  tíczemíidve  a  lónak  a  híha:)  Krisztus 
%nk  elment'  kft  h/gyyyára,  kín    belére,    nioga^uaza módik    szamarának 

71  ti* 


láha  kü  szikláhii,  ára  méné  szent  Ficze  Márton,   sz^ní   kéxivé   U 
(=.  tiyomkodja),  iztni  szájává  huhogatytya  {^  rálehöl).    mondd: 
cfíonthou^  Hús  húshon^   Vir   vMőn     Ol    víg    lögifé\    mint   enn^k 
vőt4!  Názáretbeli  Jizu^^  gyógy i£$d  mOg   iz^gén  jóizágnak   a  fo 
Éfiöit  anyám,  Boldokságoa  tzent  nzúz,  Márijám^  gyógyít!  mőg  a  $é  i 
Fijad  érdemije' !  Sz«ni  Cziczé  Márton  tödd  heUre   szögén    jószágnak 
forgóját!  ^  l.örincríiilva.  — 

34    Nyilamlásrul  való. 

(Egy  lélegzet  alatt  mondandó  el  a  jobbját  a  nyilamlásra  tére:| 
Oh^  édós  Jhusom,  mikor  etindiUtál  Jf.ruzsálijamba,  Lovad  lába 
mondván,  Szent  kezedéi  tapogatvdn  (tapogatja),  Tajpogazi*  mög 
lánynak  fejit,  mejjit,  hasát^  hátát ^  Mindön  temi/í  tagját!  —  EgyU 
zaa-Xér.  — 

Közli:   Kátmáng  !^ 


Délvidéki  népmondák. 

I.  A  Szentföld  elnyerése. 

Mikó  az  Ur  Istcntül  kérték  a  Szén"  földet,  ómönt  a  tíirök 
montji  az  Ur  Ipteiinok:  0,  L'rRtn  Toreintíini,  ad*  neköra  ajjzt  a  Sb 
földet!  Mos'  iiein  adom.  Azután  i'^mönt  a  ina^^yar*  az  Í8 ':5ak  úk; 
(>,  Uram  Teremtőm,  ad*  neküro  ászt  a  Szcn'  földet!  Annak  is  aaz'onN 
Moft'  nem  adom.  Osz'tAn  ímöiit  a  német  mőg  a  zsidö,  möfí  az 
osz'tán  asz'on'ta  nekik:  Gyertíik  v\  hi^najt  röggel!  OííZt'  cmönt 
röggel  lef^'elsub'  is  a  török,  moirta  neki:  0,  Uram  Teremtóm,  ad' 
köm  a  Szén'  földet!  Osz^tiín  az  Úr  Isten  od*atta  a  törtíknek  a 
földet.  Utánna  mönt  a  magyar:  Ó,  Uram  Teremt{!m.  ad*  nei 
Szén*  földet!  Asz'onygya :  Máit  t^  magyar  elkéstél,  a  török  njf 
el!  Asz'onygya  a  magyar:  A'  nad  dolog!  Asz*otiygya  az  Úr 
No,  hát  a  tijéd  a  nad  dnlotil  Azfita  a  magyaré  a  le 
log;  úgy  is  van,  nem  hijúl»a  moiiygyák,  hogy  az  Úr  Iil_  ^  _ 
A  tijéd  a  nad  dolog,  de  úgy  is  van.  f)mönt  a  némttt:  Ó,  Uram 
remtöra,  ad'  neköm  a  Szén'  földet!  Asz'onygya  az  Úr  Isten:  Elnytíl 
mán  a  török !  a  töröké  a  Szen'föld.  Asz'onygya  a  riémöt :  A'  ui^\ 
Asz'onygya  az  Úr  Isten:  No,  hát  tijéd  a  szép!  Azúta  a  némödiek 
ts  mindöne:  kocsija,  lova,  tanyája.  Azután  émönt  a  zsidó,  uz'onyd 

72 


DÉLVIDÉKI   MÉl'MONDÁK. 


H.  A  Tejút  eredete. 


'I'rara  Teremtőm,  ad*  neküm  a  Szén'  földftt !  Asz'onygya:  fiiiyertva 
ifirök  ászt,  zsidó  I  Asz'on'ta  a  zsidö:  A'  najív  hamÍKsáfí !  No,  hát  tijéd 
(  D&g>  hnmÍHt^g!  Azűta  a  zsidújú  a  nagy  Imncziicscság.  jV/ntán  émönt 
tz  olaj:  Ó,  Uram  Teremtöm,  ad'  neköm  a  Szén'  fiíldetl  Knyorto  mán 
i  tiírük.  olaj!  No  liát  akk'"*  én  mán  elkéstem!  No  hát  t\jód  az  p! késés! 
U  gl:'tj  el  w  kéftik  mindön  hurinan.  —  Majdiín.  — 

W  A  Na^y-OíinczÖl  szekér  Szent  l*éti:iré  vót.  Szent  Tétör  ómönt  szal- 
jiát  lopni  oszt'  a  Gsosx  rajta  érte,  nem  akarta  engeimi  a  szalmát  el- 
inni Hogy  Szent  PótÖr  oaz'tán  ^bössen  hajtott.i  az  Ökrüket,  a  szalmát 
NEÓrta.  azÚU  láeczik  az  égün  az  Országútytya.    —  Szöreg.    - 

in.  Fija  rabolta  anya. 

(l^róxAvU  ki^éfzften  balUda-itiredék.) 

VM  égy'  ftfiZBzony,  vöt  égy  l'ánya  mög  égy  gyer'Öke ;  *)  a  lányát 
ik  hftták,  a  tiját  Albt'rtnak.    MöííhilIeKOSiíte  Űket,   mÖKJegyÖsiste, 
tán  évitte  a  török  Albértot  is,  möjí  Ilonát  is,  oszt'    ott    fíilnevelőt- 
►Űk  Bé  Usmerték  egymást,  hogy  űk  tcstvérök,  öszszeházasottak.  Ké- 
én Albert  ég}'ütt  Nagy-Magyarországra,  hogy  míyd  ű  's  vis£  valakit. 
^'t  (így  öreg  aszszont,  a'  mÖg  az  édös  anynya  vut,  de  fi  nem  tutta, 
az  édös  anynya  az,  sé'  az  nem  tutta,  hogy  az    ű  Hja.    Mikor   az 
anynyát  vitte,  a  ló  mellé  kötötte,  ott  sanczoUa.  Kérte  az  öreg  asz- 
hogy  ereszsze  el,  tié  kösse  a  ló  mellé,  lianem    csak    úgy    vigye 
sanczoja   ojan  nagyon!  Felelte  neki  a  török: 

ad  asztat  a  vért:  Ögyeá  ászt  a  szénát: 
lovam  líszik.         A  kit  lovam  öszik, 

MikA  haza  értek,  kérdöszte  a  felesége:  Kit  hozott?  Asz'onta,  nem 
l't  Ögyebet,  mint  e'gy  öreg  aszszont;  „hagygyuk  raög  az  életit,  maj' 
l5sz  a  gyer'ökíik  mellé!"  Oszt  mögmaratt  ott  a  gyér  ükök  mellett. 
ikkit  kesz'te  el  az  üreg  aszszony,  hogy  a  török  mÖg  a  felesége  lévet- 
W^dzött,  mikó  möi;látta  a  billegőt. . .  Az  öreg  aszszony  nagyon  elkese- 
fftdött  látta,  hog}'  az  ü  cselégygye  mind  a  kettő;  hogy  az  (í  gyer'öke 
(Micíolta  mög,  nehezire  esött.  Azután  az  öreg  aszszony  kesz'te  a  gye- 
tek mondani: 


Igyad  ászt  a  vizet : 
A  kit  lovam  iszik! 


*)  Erdőket,  hogy  a  leány  van  elUl;  a  vogolban  is  a  nö  megaevect'fie  rendé- 
9gel«si  a  férfiét 


73 


Csíjjá  el,  biyjá'  el, 
T*'  szép  török  Kj'er'Ök! 
Fijamnak  szép  űja, 
I/únyoranak  magzutyíya, 
I/áiiyomiiak  magzaty  tya, 
MaiLfam  unokája  I 


Kilencz  efiztendcje: 
Török  rombolta, 
Kilencz  eazten^Űre 
Magamat  rabolt  &; 
Kilencz  eí^ztendőre 
Magamat  rabolt  é. 


Elvitte  a  türok 
Fi.iaraat:  Albeitot, 
Fijamat:  Albértot, 
Lányomat:  Il-inrii. 
Utaniia  magam&t, 
Ló  mellé  kötüzött! 


r^'ad  ászt  a  vizet: 
A  kit  lovam  bízikl 


Uszszad  asztat  a  vért:      Ögyed  ászt  a  azénát: 
A  kit  lovam  líszik^         A  kit  lovam  Öszik, 

Oda  mönt  a  ^zugáló,  hogy  lial'otta  a  hangot,  oda  hltta  a  türifki 
Akkor  a  tíirök  hal'gatta;  a  tíirök  észrevíitte  a  nótábú,  hoííy  az  fl  «! 
atiynya;  kesz'te  mondani,  hogy  hogy'  monthatytya,  hogy  az  ü  unoká^ 
Akkít  kesz'te  mondani : 

VeBSQ  li^  az  Ungöt, 
•     Nézze  a  billegőt! 

Mögiiésztük  a  feleségin  ia,  mög  (i  n^jta  is>  hát  Ogy*  T^t 
OKz'tán  a  tÖrÖk  mögölelte  m  éd'ós  anynyát,  bevitte  a  szobájába, 
mint  az  édös  anynyút.   —   Üeszk.  — 

KöKli:  Kdlwántf  Lojot.\ 


Társasági  ügyek. 

t.  A  miniszter  adománya. 

A  iiag>'méltósAgn  vallás   es   közoktatási    m.    kir     MiiiiH/trr    uri 
Magyarországi  Néprajzi  Tiintasiignak  a  Uökk   Szilurd-féle  kultur  aUflj 
1801.  évi  373.  eln.  azám  alatt  300  forintnyi  segélyt  engedélyezett, 
n.  Az  unj^vArmef^yei  kRr  elsfí  IÍléM«. 

A  „Magjarországi  N^pr^xi  Tlrsaság'^  Cogvámiegyei  fi<íkknre  f.  i^\' 
détutáu  6  úriűcor  a  kéi>ei!dc  tanác^t érmében  felolvasással  Ouiol({}t<^tt  g) 
mely«o  le*!  tag  kivételével,  kik  el  marad  áaukat  igaxolták.  viilamcoDj  Í(*ii  tuegjcbst 
A  g)'tilé3  pántban  6  órakor  vette  kezdetét,  a  roidőn  is  Tilianjri  DotnciknM  dnJ^k 
a  tagokat  ttdv&Kölvén,  az  0s8ze|dvetel  uíélját  és  fontosságát  rTividen  i>c9et«]réa  — 
ülést  megnyitja.  A  mnlt,  vagyis  az  alaknUi  gytllés  jogjifolcflnj-»i'  füloWi'-' 
tiizatlanul  olt'ogodtatoti.  Eaca  jkönyv  C.  pontja  érteluiéhea  egy  bÍ/.ottság  '. 
azon  czélból,  hogy  a  központi  társasággal  énntkc;^éflbe  li.>i\jen  az  iránt,  ' 
TÍBzoDy  van  a  központ  tVs  a  Hókkftrí^k  kOzdtt,  továbbá  bugy  a  köaiH>ni  ' 
a  körök  mtlkíldéséro  és  készíttessenek  ezek  értelmében  alapszabályok 
résxóre.  A  bixotfflág  elnfike,  [>fol]oheczky  Gyula  jelenti,  bng;  fi  nii'gbixaiá^áU.u 


74 


TÁBSASÁtil    ÜGYEK. 


le  a  felelet  csak  feb.  1-én  érkezett  s  így  a  kérdéses  dolgokról  felvilágosítást,  bő 
aagyariizatot  nem  nyújthat  és  kéri  a  fiókkört,  hogy  eugedje  meg,  miszerint  Ilerrmann 
Lntaltól  mint  a  Néprajzi  Tái^as&g  titkárától  kapott  levelet  felolvashassa.  A  gyUlés 
gyhangalag  beleegyezett  ebbe  és  a  levél  felolvasását  óhajtá.    A    levél  így  hangzik: 

Méljen  tisztelt  igazgató  szerkesztő  úri 

Köszöntöm  a  „Magyarországi  Néprsyzi  Társaság**  ungvári  fiókkörét  febr.  1-én 
ártandó  ülése,  mint  első  szakszerű  ténykedése  alkalmából !  Jelentős  esemény  ez, 
iemoí>ak  az  ungvári  kör,  hanem  a  hazai  ethnographia  történetére  nézve,  első  alka- 
om.  hogy  vidéken  lelkes  hazafiak  egyesülnek  azon  czélra,  hogy  miveljék  a  tudo- 
n&nyok  legbölcsebbjét,  a  nosce  te  ipaum  elvét,  hogy  ismerjék  meg  a  nemzeti  és  tár- 
Adalmi  lét  alapját,  a  nép  lelkét,  s  ismertessék  mec;  azt  országgal- világgal.  És  nagy 
botosságu  tény  az,  hogy  épen  ruthéqjeink,  hazánk  e  sokat  gáncsolt,  sokszor  féhre- 
imort,  mostoha  körülményei  közt  is  derék  és  hazafias  népe  vidékén  történt  a  faala- 
lis  e  nag}-  első  lépése,  hogy  épen  ott  ismerték  fel  azt,  mennyire  vitális  érdek,  nz 
ethnikits  lét  bizto.iitásának  mily  fontos  feltétele  éií  mily  morális  kötelesség:  tudato- 
laa,  rendszeresen  foglalkozni  azokkal  a  tényezőkkel,  a  melyek  néppé  teszik  a  népet, 
izokkal  a  magasabb  történelmi  és  társadalmi  momentumokkal,  a  melyek  a  zoologi- 
K118  fajjellegen  felülemelkedve,  a  néjwt  elválasztják  régi  atyatiságától  és  ty  rokonaá- 
SOkhoz  kötik  a  históriai  fejlődés  folyamában 

Társaságunk  által  direkt  iniciálva  máshol  is  megindultak  ugyan  társadalmi 
mozgalmak  a  népngz  érdekében,  de  sehol  sem  léptek  még  a  működés  terére.  Az 
Dn  és  rokonelvU  és  threkvésfl  tisztelt  táraai  bölcs  belátásának  és  spontiín  buzgalmá- 
nak köszönheti  a  hazai  ethnographiai  tudomány,  hogy  egy  ilyen  néprajzilag  igen 
fontos  és  érdekes  helyen  egy  már  régebben  szervezett  kis  kör  legelőször  testesítette 
meg  az  igét,  midŐn  önök  már  felolvasásokkal  egybekötött  ülést  tartanak. 

Bizton  reméljük,  hogy  az  Önök  szakavatott  buzgalma  rövid  időn  érett  gyü- 
ndlcsöket  fog  teremni  nemcsak  a  tudomány  számára,  hanem  Üdvös  javára  annak  a 
népnek,  a  melynek  tanulmányozásával  foglalkoznak;  Ki  fog  tűnni,  hogy  csak  azok 
Ubetnek  igazán  hivatott  és  helyes  jó  irányban  vezérlő  vezetői  a  népnek,  a  kik  is- 
nerik  az  ennek  lelkében  élő  eí'zmcnyeket,  annak  lelkületét,  természetét  és  Ős  ere- 
deti kultúráját  és  ezekkel  Összhangba  tudják  hozni  a  modern  haladási;  és  civilisatiót. 

Ks  az  a  dicsércteü  példa,  a  mit  Önök  e  téren  adnak,  vonzani  fog  országszerte 
fe  hasonló  mUkÖdésre  fog  ösztönözni.  Fel  fogják  fedezni  Magyarországot.  És  a  népeink- 
ről való  tudás  gyarapításával  lassanként  érvényesülni  fognak  a  nemzeti  életben  az 
ethnikus  elvek ;  hazánk  népei  megismerik  egymás  ideális  alakját,  ezzel  lohullaunk  a 
Tilaszfalak,  a  m>'lyeket  nem  a  különböző  népek  külön  érdekei,  hanem  inkább  a 
tudatlanság  és  az  ezekből  furfangosun  élősködő  egyéni  önérdek  tart  fenn,  és  olkö- 
retkezik  az  a  boldog  kor,  midőn  a  nemzet  csakugyan  egy  lesz  érzületben,  ogyetér- 
iésben 

KIŐro  is  lerovom  önökkel  szemben  az  elismerés  adóját,  :i  miért  nemes  pi'íldá- 
akkai  hozzájárultak  ez  ideális  állapot  előkészitúséhez. 

Legyen  szabad  egy  pár  szót  ejtenem  a  dolognak  ügykezelési  oldalára  is. 
robbzsör  volt  már  szó  arról,  hogy  a  néprajzi  táraaaúg  középponti  vezetősége  irányt 
iljon  arra  nézve,  iiogyan  szerv r;!kcdj ének  a  fiókok  és  vidéki  körök.  Mi  e  tekintet- 
en mc;^  nem  tehettünk  batúrnzó  intézkedést.  A  doloffnak  még  érnie  kelett :  be 
ellett    várni,   míg   a   néprajznak   &-ociáli-^   utón    való    mivelésére   nézve   a     vidékén 

75 


XÁBSASÁGI   CGTBK. 


Önállóan  klfejUk  a  lieláiAs  éa  szükségérzet  í'i  a  mig  az  orssAu:  kAlflabADk^ 
ez  íranTbua  kifejlett  inflködé»lHÍl  hizonyoa  UmoUáguk  vunbatók  le    az   41 
egyöntetű    szervezésre    ii^zvin  A  legfoitinsahl)  tecndóje  az  angrári    körnek    az 
liogy  tényleg  mngkpzdjc  tnílk^(l(^«ét.  A  központi  tArsaaághox  való  viszonya  li 
szabál vonható;  az  clsü  iniöxkirilés  miodoiioseLro  az,  hogy    a    vidtíki    kúr    va^ 
tagjai  lepjenek  be  az  oraságos  egyesttleibi},  t4jékoz6iljauak  aonak  czél}ai    éa  r 
zei  irAjit,  tamerkedjenek  meg  (az  KtbnograpUia    18U0-iki   eUő  évfol.t-uaában    ojflji- 
koaó)  eddigi  inilködr^aével  é«  vonják  le  ezekből  a  lanulsAgokai  s^ái  speciálú   nai^ 
nyaikra    nézve.    Üeltaék  fel  vidékök  nagy    kAzÖnség^iiek    érdeklődését    axx 
a  kik  önálló  belátásból  állottak  a  mozgalom  élére,  hatásuk  iri  8zeniétye«  i- 
kArf^bon  roiuét  több  híveket  szerezzenek  az  oszuiéaek    Aztán  tart8an»k   ui 
(U6«t,  helji  é»  vidéki  érdekű  népszerQ  előadásukkal,   ö»zt<ltiOzzenek    a  gyii 
munkára,  kez<1jék   meg  mindjárt  a  konkrét,  szemmel  látható,  kézzel  fogUat' 
tárgyak  gy(\jtésót,  vonják  bele  a  mozgalomba  a  hatofágokat,  tegyek  .i 
köztigj-évő  az  ethnographia  Qgyét.  S  a  vidéki  lapok  szerkesztői  táinu^'i 
veséket  mindun  eszkÖKzel,  nyissák  meg  hasábjaikat  úgy  az  Qgr  érdekében  taJo  mm' 
deu  nyilatkozatnak  stb.,  mint  a  néprajzi  dolgozatoknak    és    hangoztasHák   croyedct* 
lenQI  a  dolog  foDtoftságát.  A  középponti  vezetés  éa  a  táriasági  értesítő  minden  l«U^ 
ti'tben  a  legnagyobb  tigyelemmel  le^a  e  mQkÖdés&el  szemben  és  azt  minden  erejáUl 
támogatni  fogja. 

Ha  ilyeu  módon  valami  20  vidéki  kór  meg  tiók  alakulna,  (a  mi  nag) 
oyen  elérhető  volna,)  ha  az  Ügynek  országszerte  oly    basgú    apostolai    táuj 
mint  Ungvárt,  a  ha  mindenik  k0r  csak  16  i\j  tagot  hozna  az  nrszágns  Urt iBágoÚ, 
akkor  ennek  tevékenysége  rendkívüli  módon  fokozódhatnék ;    lolyóiratát   tiana! 
mindjárt  kiH  ivvel  bovitbt^tnó,  s   e    tért  egészen  a  kfirük  ügyeinek  és  dol{ 
szánhatná  stb. 

Hogy  ez  így  le^tyeu,  erre  nézve  tavaszkor  nagyizablaa  skeziót  kiránutili  m^i; 
indítani.  Az  ungvári  kör  addig  ír  mutasBOu  példát  as  országnak ! 

Kérem  szépen,  Kziveskedj^k  az  ungvári  kOr  tagjainak  Őszinte  tÍRztelei<'iu''j  u- 
fi^fczni.  önnek   maradok  igaz  tisztelője  (^  ó'azinte  hive  llemiiana  AntAl 

A  levél  érdekes  tartalmánál  fogvii  az  ungvári  tiókkórre  nüzvo  igen  beCMli 
azért  elhatároztatott,  hogy  Drohobeczky  Qyula  Inpjáhan  kózólje,  de  kfialésrt  méllíl 
azért  is,  bogy  a  t.  kOsfinségben  érdekelts^et  keltáén  az  ethni>grai)hia  iránt.  Hernnass 
Antal  rtniak  fáradozásáért  a  fíókkör  jkönyvi  kószónetet  mond.  Miután  a  bAzpoal 
a  tíókkCrök  alapüz&bályait  nem  készítette  el,  ezek  nélkül  pedig  tOrvény  szerint  ni 
gytilésczbetunk.  zzért  elnök  aiánlja,  hogy  újból  kerestessék  meg  a  k<i7 
hogy  az  alapszabályokat  legalább  f.  év  raárczius  l&-i{<  készítse  el.  Kh 
ennek  kcrefiztül  vitelére  az  elndk  felkérctott.  Kzzel  szoinben  Kmber  Jaiio-i  inUittá* 
Dfozza,  hogy  a  tiókkOr  maga  készítse  el  alapszabályait;  ozt  a  tiókkör  oly  r-*--*- 
aénel  fogadta  el,  hogy  ha  a  központ  f.  év  márczius  lf>-ig  az  alapszabál 
nem  küldi,  akkor  indítványozd  készítsen  alapszabályokat,  melyek  a  IcgkOzcIr^U'i  t;y& 
lésen  tárgyalva  lesznek. 

A  gyüléfi  egyik  legérdekesebb  része  Drobobeezky  Gyula    felolvasása  tuIl  jle> 
Begyt^tcményéhől  két  népmesét  olvasott  fel.  1.   A   világ  teremtése.    3   A  tÜ&f  v^ 
KIső  a  zempléni  tótok,  másik    a    beregi    ruthének    között  van    elterjedve.  A  miol  * 
C7.imbő)  láts/jk,  a   mesék    vallásos    túrgynak.    de    az6rt    a    humoroa    ; 
lyek  a  mese  értékét,  be^t  t:8ak  emelik,  nem  rítkúk    A  bókkor  a    i> . 

76 


le  69  iánásisiért,  mivel  a  meséket  utagyarra  fordttotu,  ki'tüKöoetel  uodUoU« 
it»1  azon  obijának  is  adott  kifejez(Í8t,  bogy  nt^elet"  ceimtl  lapjában  köz<)lje. 
Dovíu  Jáoos  iontoi  okok  miatt  felolvasását  nem  készítette  cl ,  miért  h  a 
bMlelibi  gyülósoD  ^óri  ut  meglartani.  Yégill  Kroiupaszkj  Igiiácz  iiiditv^- 
&,  bogy  uioden  tag  ígyokezzék  Ic/aUbU  l-U  tagot  a  üókkömck  gyüjicr', 
minél  tflblwQ  If&zilDk,  annál  títbbet  tobetOnk  a  czél  e1éré«^.  Hixel  a  gylti^i 
get  ért,  moly  uuiii  I)rtihobec2ky  Gyula  liaci  gaada  egy  kis  haráiságos  u«8on&ra 
a  tagokat.  —  Jegyezte  K  ro  m  ^>  aB  zky. 

Aa  ung%'in  k^r  elsA  ülésének  jelentőségéi  méltatta  mir  a  titkárnak   tent    kö- 
U  lerele.  A  társaság  Tíilvki  kOreinek  vagy  tiólgaioak  aközéppuotboz  valA  vjasonyát 
gtiatároBÓ  szahályzac  most  már  meg&llapftbató  lesz.    Legolsrí  harároi.tnánya  tnin- 
aetre   az,    hogy   a    vidéki   kiírok    minden  tagja   egyiíttaJ  tagja  ax   onxhgm  tár- 
ak is.  Saerk. 


Ilt. 

a  Ma^yarun^zági  Néprajzi  Társaság   18í>Ü.   uot.   29-ikÍ  Táiasatmányi    Uléüérol. 
IIunfalTy    Tál    az    Ülést    megnyitTán,    az  igazoltan   távollévő  tirkár  helyett  a 
rsff  tetjcszti  elé  aa  alábbi  folyó  Ügyeket : 

I),   A  titkár  a  TáJ.  határozata  alapján  a  társaság  nevében  folyamiMlást  intézett 

.  tttgymélt.  vall.  éa  k&zoki.    miniszter    úrhoz  a    lirsaaág   anyagi    támogatása   cs   a 

folyóiratának  az  iskolai    könynárnk    számára   loendŐ    ajánlása   tárgyában.  — 

2).  Választmányunk  tagj«,  Sz&thmáry  György  idólcözhon  elökeló  állást  foglalt 

a  r&It    és  közoki.   minisztériumban,  a  tr'nek  alkalmából  a  titkár   kéri   a  választ- 

oyti  heg}'  nevezettnek  új  állása  elfoglalását  annál  is  inkább  Űrömmel    vefryt^    tn  - 

sul,  mert  &lapoa  azon  reményünk,  hogy  társaságunk  figyét  új  hatáskörűben  Uatbs- 

fogja  támogatni.  —  Örvendetes  tndomásul    szolgál. 

3i.  A  titkár  írásban  beterjesztett  indítványára  a  még  meg  nem  alakult   niasz 
Icoaxtály  eloAkévé  az  időközben  a  frlvárosba  állandó   taiiózkodásra    fiilkorillt  Dr. 
Ü  Béla  Fer.  Józs.  nev.  int.  kormányzót  ajánlja   a   választmánynak. 
A  vát.  a  titkár  indítványa  értelmében  határoz. 

4)  A  titkár  a  társaság  ü^elmébo  lu^U'^   ^^   .Krdélyréaai  Kárpát-KgyeHUlef 
bivását  és  Dr.  Kiss  Áron  sajtó  alatt  levő  „Magyar  gyermekjátékok"  czi'aü   moo- 
oak,  valamint  IstváotTy  Gyula  „Ps'ócz  mesék  a  fonóból'  ez.  könyvének  előfizetési 
-  Tudomásul  szolgiLloak. 

5),  Strausz  Adolf  a  bolgár  szakosztály  előadója    kózli    a  vála:jztraánynyal  Dr. 

Dánodnak,  a  bolgár  „Sboruik"  szerkesztőjének  hozzá  intézett  levelét,  melyben  kó- 

Boetot  mond  Strausznak  azon  meleg  érdektödésértf   melylycl    táraaságuok  a  bolgár 

D7.eutek  a  néprajz  terón  kifijtett  buzgó  mn  ikálkodáaáról  bolgár  aiakosatityi  etö- 

ónk  infonnátiói  alapján  tudomást  vett. 


77 


IV. 


a  Alagjarorsrjigi  NVprajw  TirsasiK  I8íH)   dec«.  20-ÍkÍ  vál.  alési^rul. 

1 1  A  titkár  bejeleaii  a  Uruuágnak  Uerrm&Da  Ant&lUI  %  lÁrM^ái;  foIjölmA^' 
nak  kiadására  voaatkozó  megillapodáMit  ax  ezekkel  megbixutt  uUkebli  körft  ht 
lotuág  véleniényefl  jelentóse  kíséretében  A  tU.  as  ajánlat  elfogadását  határojcxa  i 
a  liJ?atalofi  rrtcáiiŐ,  üg)iDÍnC  ax  idegen  nyeWü  abr-g*-  Bzerkesatétévrl  megbixa 
Uenutaün  Antalt  ás  Katona  Ligoat.  Elhsiároua,  hogy  AnúIM  dolguxatukcrt  nxeatul 
ívfnkint  1(>  toriutnyi  honoráritimnt  titet.  Toráhbá  flzerk(-.«xt<S  bízotuágűt  kOld  kí,  a 
fueljnek  tagjaÍTá  a  következőket  rálasztja:  Dr.  Asbótb  Oszkár,  Dr.  Ballagj  AUdAr, 
Ceopej  LOsxM,  Dr.  Czambel  Samu.  Dr.  Er&li  Béla,  Dr.  Ooldciher  tguácx.  0 
Aladár,  Hermán  Ottó,  Káldy  Gjula,  Dr.  Király  Pál,  Dr.  Kunos  Ignácz.  Dr. 
neacu  Atanáz,  Dr.  Munkácsi  Bernát,  Dr.  I'ájuiy  Káról/,  Dr.  Palrubátiy  Lukit^a. 
povits  István,  Dr.  Réthy  László,  Kuskovies  Ij^niUx,  Strauaz  Adolf,  Víkár  Béla, 
úttaJ  felbatalmazván  a  szerkcsztüHégct  e  bizottság  kiegészítésére  oly  ni^klnn,  liogy  n 
iránt  esetrnl.csetro  a  Tála«zimáoynak  jelentést  tt^ycn. 

A  titkár  índitTányára  &  rálaaztmány  Báró  Nikolics  Fédor  lir  ű  NagrméltáA 
gának,  a  ki  a  rdolv&«ó  és  a  választmányi    ülésen   jelen    volt,   kosaOactet    ^: 
ÜtT-AAÚ^  Ogyei  Iránt  több  tibcn  tanúsftott  meleg  érdeklődéséért.    Egj'úttaJ    :^ 
dóknok  tartja  az  ez  üttal  nagyobb  számban  jelenlévő  ^zerbuakosxtályi  taglárMkAlA' 
társulat  ügyeinek  meleg  felkarolására  és  hntbatós  támogatá&ára. 

TitkAr  inditványoxza,  bogy  a  néptanítók  részér/)!  érdekesb  H  bcctesb  népköl- 
tési gyűjteményeket  és  egyéb  néprajxi  közleményeket  azok  terjedrImébeK  ás  értéke 
hez  kéfiest  a  táraaaági  tagsági  dfj  lejében  fogsdbastioo  el.  —  Klfogadtatik. 

A  titkár  indítványára  Leboczky  Tivadart  a  vál.  a  rutbén  szaküsztály  cl/iaddi 
kúzé  beválasztj.'i. 

Titkár  kózli   a    választmány  nyal  a  vallás  és  kOaokL  miu   leiratai    a  néi 
mázeutii    tárgyában.  —  Önendetes    tndoniásul    szolgál    s    t\jabb    alkalmat   n_ 
vál.>Dak   arra,    bogy    bálás   kűazOnctet  szavazzon    társaságunk    nevében    Gr. 
Albin  vall.  és  közokt   min.  O  excatlenti^jának  a  núpr^c  Ugye  iránc  iaméleltea 
sitott  érdeklődéséért.  « 

A  mdzeum-Ogygyel  kajKSolatban  jelenti  a  titkár,  hogy  Kúuus   Ignácu    i 
.sunk  a  társ.  gyűjteményének  ajándékozza  tdrök  bábs/inházát,  a  inagyantrszági  k< 
utazók  egyesülete  pedig  fel^ánlotta  a  Iiozzá  való  felszerelést,  a  mt'lylyel  Kunos  nan 
egyefiftloibcn  tartott  eló'adása  alkalmából  a  tOrólc    nép«zinjáték<)t    Ijtnuutatta.  — 
szfínettt'l  tudomásai  vétetik.  Kxzel  kaiH'Holatban  a  vál.  t^ból  buzdl^a  \  t  Vr-  t 
népr.  tárgyak  szorgalmas  gyűjtésére. 

Titkár  indítványára  a  vál.  elhatározza  ezentúl  a  társ.  tágjai  ijfiirniira 
kiviinaia  esetében  tagsági  nklevél  kiállítását,  a  melynek  árát  a  kuldési  dijnn 
egy  foritittian  szabja  meg. 

Végül  kózlí  a  titkár  a  vál  -nyal  a  vail.    és    kOzokt    miniszter    Ar   iüral; 
Dielylyel  a  társ.  folyóiratát  a  tanintézeteknek  besz*>raé4re  nján^a-  (I.  t.  ^zec 
—  Hálás    köszönettel  vétetik    tudnmásul 


78 


NÉPKÖLTÉSI   HAaYOUÁNTOK. 


Népköltési  hagyományok. 
I 

A  biröné. 
(Molnir  Anna-féle  balUdatöredék.) 

Barnapiros  kis  menyecske 
Elbujdosott  az  erddbe. 
Annak  is  a  stírejibe. 
Ára  megy  a  jó  katona: 
„Gyere  velem  erre  beire, 
Keress  egyet  a  fejembe!" 
Talált  egyet  a  fejibe. 
Elszanyadott  az   ölibe. 
Kibűszta  az  éles  kargyát^ 
Levágta  katona  nyakát, 
Fölőtözütt  ruhájába, 
Beugratott  faligába. 
A  bírónak  udvarába. 
„Jó  nap,  jó  nap,  biró  gazda!" 
„„Aggyon  Isten,  jó  katona!"" 
„Ad-e  szállást,  bíró  gazda V" 
„«Nt>m  adhatok,  mer  nincs  nekem 
Hitvestársam,  feleségem, 
Ki  vacsorát  főzzön  nekem !"  * 
„Nem  küU  nekem  vacsorája, 
Csak  a  dunnás  meleg  ágya." 
Elment  bíró  a  kocsmába. 
Kigombolta  a  lajbiját, 
Megszoptatta  az  áiTáját. 
„Apám,  apám,  édes  apám, 
Ez  vót  az  én  édes  anyám. 
Mejíösmertem  jánísáiníl. 
Vékony  karcsú  dcrekárúl. 
Az  köténye  madzagjárúl." 
Ungmcgye.  Dalajcsik  tanító  úr  feljegyzése  nyomán 

Közli:  Kiráhj  Pál 


79 


1 


KÉPKÖLTÉSI  HAGYOMÁNYOK.        

il 

Karácsom  vers. 

Jó  napot  uraim!  mind   megengedjetek, 
Tőlem  mint  gyermektől   semmit  se  féljetek, 
Csak  vacsorát  nékem  bőven  készítsetek  ! 

Ha  kérdi  jó  uram,  hogy  hát  én  ki  vagyok? 
Én  az  óriásnak  unokája  vagyok. 
Melyről  biztosító  leveleim  nagyok. 

Az  éjjel   álmomban  azt   az   álmat  láttam. 
Valakinek  kölcsön  egy  máriást  adtam ; 
De  Ö  azt  igére,  hogy  mostan  megadja. 
Magara  reá  szántam  s  most  utána  jöttem. 

Csatószeg  tengerén  mikor  általusztam, 
Mfrt  jó  lovam  nem  volt,  kit  széllel  hizlaltam, 
Túrós  puliszkával  ritkán   hadakoztam; 
Kolbász  az  ostorom,  disznóláb  fegyverem, 
A  hol  megehültem,  a  véííét  haraptam. 

Csik-Csatószeg. 

Közli:   Kórodij  János. 


111. 
Erdélji  mese-változat. 

Aligha  van  mai^ryar  ember,  ki  az  alábbi  kis  rigmusos  raoiidási, 
(néjíköUészetiink  e  legrövidebb  meséjét,  molypt  a  gyermekek  tabíii  leg- 
cMször  tanulnak  mejí,  még  miiiőn  ali^'  Inrnak  néhány  szót  jíagyogni) 
no  ismerné  következő  alakj;U)an : 

Egyszor  volt  egy  PinlxT. 
Szakálla  volt  kondfi*: 
Közel  volt  a  ton^icr. 
I!i.'lí'balt  11/.  ember. 

De  ime,  (.'gy  változata,  melyet  nem  róu  euv  hárrtmszókmiígyei.  bo- 
mollói  sziiluté^iü  éltes  székiíly  asszonytól  hallottam: 


Vót  eczczer  egy  em1)er. 
Vót  szakálla  kender, 

Cserefa  csidmAja. 
Bikfa  hari^snyája, 
LüS}!<5r  hokréttija. 
Közel  vót  a  rontrer 
S  lielehótt  p^.  embor 


Vertss  Endr$, 


Árvamegyei  tót  népszokások. 

KösU  Nagy  J6z$tef. 

(BemoUttAlott  az  ISflO-ik  éri  ooTcnibcr  29-)ki  rulolvftsé  Ülésen.) 

VaflAmap,  rendszerint  a  lelkész  engedelmével,  gyakran  tánczmulaí- 

zot  rendeznek.  Majdnem    minden   küzsé^ben    van  néhány  parasztcm- 

ar,  ki  egyéb  iigye88ége  és  mestersége  mellett  a  zenéléshez  is  ért.  (Czi- 

r»y  zenész  itten  ninrjten!)  Többnyire  cíárdást,  keringőt  és  polkát  tAn-' 

jlnak.  de  az  Uífvnevezett  „hajdukit*  és  „ki-akoviánkát"  is  (IftOgJ'el  tán- 

Eok)  fölefí  a  íi^liraai    határon,    hol    lívakori    alkalmuk  van  á  lenjíye- 

ikel  összejönni.  Míg  a  lányok  télen  is  mezítláb  lejtik  a  tánezot,   ad- 

Sg  a  férfiak  közönsé^íes,  vagy  fél  czipo  alakú  bocskorban,  mely    na^i^y 

atkóval  van  megvasalva  és   óriási  szeítekkel    kiverve,    miért    is    táncz 

Szhen  roppant  zajt  csinál   Sokan  azonban  felöltik  ünnepi,  kék  posztóból 

^és20lt  finom  ruhájukat,  a  melyhez  pedig  szépen  kifényesített  kordováa 

Srcsizma  jár.  A  lepények  inpHÜiían  tánczolnak,  a   melynek    kézelőjére 

ivó  színű,  i>amutbül  kötött  (sárga,  kék,  piros  keverve)  i^jjatlan  keztyü 

ibwáiroer')  van  felhúzva,  a  mely  inkább  diszül,  mint  melegítésül  szol- 

náluk,  mert  a  táncznál  nyáron   is    viselik,    hétköznap   pedig  télen 

szokták  hordani. 

A  kiiltségek  fedezéséhez,  a  leányok  mindegyike  hozzájárul  néhány 
rajczárral,  a  férhak  a  pálinkáról  tartoznak  gondoskodni.  De  azért  azu- 
In  minden  leány  tánezul.  Ha  keve8ebl)ek  a  legények,  egy  legény  2—3 
ínynyal  is  tánczol  egyszerre. 

Némely  helyen  divatban  van,  hogy  a  leány  egy  évre  lekötelez, 
letve  megvesz  egy  legényt  tánczosának.  A  leány  szép  bokrétát  vesz  a 
eki  (etsz5  legénynek,  és  más  apróságokkal  pl.  pálinkával  is  kedves- 
lik.  Ezért  a  legény  o  leúnvnak    állandó   lovagja,   vele  folyton,  vagy 

ei 


MAOy   .I'izSKK 


ít  I.  IV  í.-,  t'-.?^-- 


legalább  fiokaf  tjinwíol  és  mfilattatíüíáról  gondofikodik.  Me." 
it>,  honn''  a  lugúny  a  leánynak  férje  is  lesz,  de  külünben  a  k 
i'Bak  egy  évre  szól. 

£zen  többnyire  rögtönzött  t<án(^zmiilatságokon  kivol  vau  több  más, 
minden  évl>€íi  meghatározott  időben   megtartott   mulatság   is,    i' 
^hostitia"  (vendégség),  melyet  ^azazel  a  bevégzett  munka  (mimi 
tek)  után,  szoktak  Ünnepein  i«  ás  mely   vasárnaptól   bárom   napié  tut^ 
A    különböző    községeklien    nem    egy  és   ugyanazon    bóten    Un- 
egyik  helyen  Márton,  másik  helyen    Katalin    Hib.    tiapja    irány<.-i'     l. 
első  nap  kiváló  Ünnepnap  és  mintegy    „bucsu"    jellegével  bír,  a  raidáft 
hálaadó  isteni  tiszteleteket  tartanak  az  istentől  nyert  terményért,  finn 
napokon    vigságban    úszik    n  község.    A   korcemában    a    tiatalsig  ttíié 
mellett    tánczol,   míg  az    öregebbek    inkább    otthon    mulatnak.    Mint- 
hogy erre  az   időre  már  az  ország  kfliönböző  részében  munkában  tol- 
tak is  haza  érkeznek,  és  az  itthoniaknak  is  inkább  van  ^ty-kéc   gtkn* 
suk,  a  mulatság    meglehetős   zajos.    A   korcsmai    tánez    kÖltJ»égét    kd* 
zösen  vÍBelik. 

A  hosszú  téli  estéken  az  idősebb  férfiak    a    korcíima    hel'> 
szoktak  üsszegyfilni.  A  nok  foncí  bázaklm  járnak.    Némely    helyen   as- 
szonyok és  lányok  vegyesen  vannak,  másutt  klilön.  A    legények  e  fonó 
házakat  sorlm  látogatják,  a  hármonikás  ritkán  hiányzik. 

Karácsony  estéjén  kisebb-nagyobb  lánykák  mennek  hájEriil-házrí, 
és  egy-két  dalt  elénekelnek,  a  miért  kalácsot,  diót,  szilvát  vag)'  1—2 
krajczárt  kapnak. 

Van  karácsonyi  pásztorjáték  is.  4  — 6  serdülő  legényből  álló  tár- 
saság szokott  a  kaiiicsonyt  megelőző  estéken  járni,  és  párbeszéíl-      '  " 
ban  beszélik  cl  a  betlehemi  történetet   Szoktak  azután   még   vi,:k 
előtt  is  járni,  a  midÖn  agyanis  a  három   királynak   Bethlehembe  v»tf-j 
utazását  adják  elő. 

Új  év  után  ^  három  király'  ünnep  előtt  a  köz.ség  lelkésze  é«  kán- 
tora minden  házat  meglátogat,  hogy  áldást  kérjen  a  község  minden 
lakójára,  és  a  szerencsétlenséget  elhárítsa.  A  kántor  minden  ház  azfr- 
b«ja  ajtaja  fölé  eg>'  vonással  G.  M.  B.  hetüket  ir  föl  (líáspnr.  M'  ' 
Baltazár  )  Ezért  a  lelkész  és  kántor  minden  egyes  UkiJti>l  Im 
mennyiségű  gabonát  vagy  pénzt  szokott  kapni,  a  melyet  a  ,kosu>l- 
nik"  (templomszolga)  egy-két  más  emberrel  zsnkokl)a  gytijt  össze, 
ejtek  két  ministráns  csengetyüs  tiu  kiséretébeu  raimlenütt  megfW- 
zik  a  lelkészt.  K  szertartást,  mely  csak  néhány  rólvidéki  mogje  katbo- 
likas  híveinél  honos,  „koladának"  (helyesen  ,koWda"j  nevezik.   A  k^ 

83 


AitrjuiRCTicv  t6t  hi^i^okások. 


járandósága  a  kántornak,  ki  rtindszorÍDt  tanító  is,  fízotósélie  be 
számítva.  Ezen  szertartjls  után  áll  ha  a  far&ang,  fl  ekkor  mrtják 
I  az  í'ljopyzőíjeket  és  lakodalmaknt. 

A  farsangon  szokott  megtartatni  az  úgynevezett  »merica ."  A  lul- 
(Ssmek  és  knntoitanítónak  a  községtől  bizonyos  mennyiségű  ^ínbona 
Lr.  Ezt  a  farsang  eg}nk  napján  a  község  elűljárói  szedik  össze  az  egyes 
'---'  í:tól.  kik  rendesen  valamivel  többet  mérnek,  mint  a  mennyire 
-k.  Miután  a  lelkésznek  és  kántortaiiítönuk  kiméilék  »  nekik 
Iró  réflzt.  a  többit  a  ))€szedök  némely  helyen  eladják,  és  a  pénzen  roa- 
tágMi  jól  kiinulatják. 

A  farsang  három  utolsó  napja  pOstatki"  ismét  olyan  zajos,    mint 

hosttna,  minthogy  az  egész    bujt   alatt  mindennemű  mulatságtól  tnr- 

^xU ódnak.    Ennek    költségeit    hiishagvó    kedden    zenével    h^lzról-hájura 

E  szedik  össze.  Az  adományok  tennészetbtm  u.  m.  kniuiplilmn,  un- 
tán sth.  történnek,  a  melyet  pénzzé  tesznek. 
A  böjti  napok  fekete  hét  vasúmapján  (smrtna  nedela  =»  halál  va- 
pja)  mintegy  három  méter  hosszú  póznán  szalmából  összt^kötnek 
alaxni  ember  alakot,  a  melyet  nfli  ruhákba  czifrán  felöltöztetnek,  és  a 
acanyt  szalag  a  községben  csak  kapható,  mind  reá  aggatják.  Ez  a 
larxníirienna,  a  melyet  délelőtti  isteni  tisztelet  után  serdülő  lánykák  raa- 
;asra  emelve  házról-házra  hordanak.  Minden  háznál  megúllanak,  a  bábot 
i  Mannarienna  dal  «iéríeklése  közben  jól  megforgatják*  hogy  a  sok  sza- 
bg  és  ruha  libeg-lobog  rajta.  Némely  helyen  serdülő  tiuk  a  községben 
ÜTfttozó  ruliázatból  férfi  Marmariennát  is  csinálnak,  és  a  lányokkal 
izövetkezve  együtt  járják  be  a  község  minden  házát.  Ezután  a  Marma- 
rteiinát  elviszik  a  folyóhoz  vagy  patakhoz,  ottan  megfosztják  minden 
ruházatától,  letépik  a  póznáról,  és  ott,  hol  a  víz  Ieg8el>e8ebben  folyik,  it 
rizbe  dobják.  Az  ünnepélyes  „vizbefulasztás"  után  a  leánykák  még 
tgyszer  megieleimek  minden  háznál,  a  hol  eltíbb  énekeltek,  ismét 
elénekelnek  egy  dalt;  1 — 2  krajrjtárt,  vagy  egy-egy  tojást  kapnak.  A 
■  ■  ^/intén  [íénzzé  teszik,  és  ezen  koszorúkat  vesznek,  a  melyekkel  a 
'.;^  '   .;ik  ^zentjeit  díszítik  föl. 

H  Némely  nagyobb  helyen,  mint  pl.  Turdossinban  is  a  ^larmarien- 
nával  nem  mennek  házról-házi-a,  hanem  az  isteni  tisztelet  alatt  att^ni- 
plomban  végig  viszik  és  onnan  egyenesen  a  folyóhoz  mennek  vele.  Kz^n 
teokás  valúszinüleg  a  télnek  ünnepélyes  eltemetését  illetve  elűzését  jelenti. 
Nagypénteken  némely  helyen  korán  tőikéinek  é-s  a  közelesö  folyó 
;iíak  vizében  megmosdanak,  sót  raegfUrdenek.  Valamint  a  Mar- 
i'iáiiiik.  úiív  ennek  .sem  tudják  a  jebMitméiivet ;  de  azt  L'ondolják, 


bs 


Xi.Gr  JÓZSEF 


ho^y  ki  ezoti  mosdásnak  vagy  fltráéstiek  nU  veti  magát,  az  azon  évM 
irínden  fekélytol  és  testi  nyavalyától  ment  lesz. 

Nagyszümbatou   inidŐn    a    hn  rangok   hangja    RomubcSl    v  i 
mindenki  ismét  rohanva  :jiet  a  patak%  folyó-,  va^  kúthoz.  Hogy 
roo8dj<5k.  £z  valŐAzintíleg  ftzért  van.  hogy  az  arcé  szép*  Ude.  sxepl^l 
maradjon. 

A  piros  tojások  nincsenek  szokásban  és  csak  ritkán  lehot  <*«>-- 
festett  (de  nem  piros)  tojást  látni. 

A  tava&z  beálUival  kiki  a  me/őro  siet  Első  alkalomkni  ^.i 
kás,  hogy  az  asszony  este  vízzel  telt  cdényiiyel  várja  a  íízánt;lsUil 
haza  térő  féijét,  a  kit  vizzel  lelocsol  Ezzel  mintegy  áldást  kenuk 
a  férj  megkezdett  munkájára  A  leányok  a  legényeket  szoktjík  váitií 
nagy  puttón  vizzel  és  alkalmas  pillanatban  észrevétlentll  végig  öntik. 
a  legényt.  A  legény  ezt  nem  is  felejti  el,  és  jön  nem>>okára  u  vi»f- 
azafizetés  ideje.  A  húsvét  hétfői  locsolás  t.  i.  itt  is  el  van  terjedve, 
csakhogy  nem  annyira  locsolás,  hanem  inkább  fürösztés,  mi: '  " 
„kupát"  i.s  mutatja.  Ilusvét-hétfön   a    legények    házról-házra  j:ii  J 

a  lányokat  sorba  öntözik.  Két  markos  legény  a  kúthoz  czipcü  a  leányt, 
letépi  fején:il  a  kendőt  és  egy  harmadik  egy  puttón  vi/.zel  véijig  finti 
a  leányt  két-háromszor  is;  a  legények  a  leiíiiyt  néha  a  patakhoz  ve- 
zetik, és  ott  a  szó  legszorosabb  értelmében  megfUrÖsztik.  Ez  néha  v*- 
szélvlyel  jár  és  alig  raulik  el  év,  hogy  itt-ott  ki&ebb-nagjobb  sérfllél 
elfí  ne  fordulna,  miért  is  cgj'  alkalommal  már  batóságilajj;  is  bp  volt 
tiltva.  Bár  ezen  reggeli  zuhany  nem  kellemes,  a  lány  mégis  megváija 
a  legényektől  ezt  a  figyelmességet  és  boldogtalannak  érzi  magát,  hl 
mellőzik.  Minél  több  csoport  legény  öntözte  meg,  annál  biztosal-l 
hogy  a  legények  kedveltje.  A  legények,  kik  reggel  Öntöztek, 
ünnepi  nihában  ismét  megjelennek  mindazon .  házakban,  hol  öntíixrf 
voltak,  a  hol  pálinkát  és  kalácsot  vagy  lepényt  és  azon  felfll  még  10 
—20,  sőt  40  kT  készpénzt  is  kapnak.  Ezen  a  pénzen  husvet  után  való 
valamelyik  vasárnap  ismét  tnnczmiilatságot  rendeznek,  a  hol  mini 
leánynak  joga  van  megjelenni,  a  ki  az  öntözésért  megfizetett, 
elsején  a  legények  reggel  korán,  vagy  mindjárt  éjfél  után  előtte 
este  elkészitott.  szép  tiaUl  1 — l'/a  méter  magas  fenyofácskákkal 
meglepni  a  lányokat.  E  fák  kérgét  kigyó  alakban  kiezifrá/ziik  szép 
végét  meghegyezik,  a  korom^át  pedig  aok  szinü  papír  szalagokkal  M-i 
diszitik.    E    fúcskákat    rendesen    lopva  csendpsfín    heh'  '  "  •" 

helyiikre:  a  háztetőkre,  ereszek  alá,  kertekbe,  vagy  m 
Némely  helyen   pedig  zeneszóval   történik   az  elhelyeacés.  A  leányirt* 


84 


brazc  ezt  nem  illik  cazreveniii,  és  reggel   is  szt^gyenli  magát  kimenni, 

így  meggyőződjék,  vajon  nem  feíedkeztek-e  meg  róla.  Némelyek  axon- 

kn  txz  udvaron  munkát    kercHve    egy-egy  lopott   pillanUlsBal  keresik  a 

:;  lia  meglátják,  ugy  tes/.nek,  mintha  nem  látnák,  s  a/,  öröm  hangos 

Ptörésút  addig  magukba  fojtják,  raig    valaki  más  nem    ho/za    tudomú- 

Icra  07   (irvendete-s   hirt ;   akkor   azután  egész   nap   boldogok,    Áxok 

3lg,  kik  nem  kaptak,  nagyon  s^íégyenlik  a  mellőzést.  A  májusi  fácska 

ítekig  ott  díszeleg,  a  teltiizéJiéért  járó  „tisztelctdyat'  (Ju  — 20— 40kr) 

[következő  vasárnap  délutánján  szedik  össze  a  legények,  a  midSn  is- 

megvendégtílik  őket.  A  következő  máííodik  vagy  harmadik  vasárnap 

lotánján  az  ösHzegytytÖtt  pén/en  ismét  víg  mulatságot  Untának. 

Az  aratá.s  Ix; végzésekor  annak,  kinek  sok  földje  van  és  az  ára- 
shoz másokat  is  napszámba  fogad,  itten  is  szokás  a  gabonából  ko- 
Drut  fonni,  a  melyet  éneklés  kQ?.t  hoznak  haza  és  a  koszoruvivot 
Bzel  megüntőzik. 

A  gazda   szekéren    addig    el  nem    hagyja  az  udvarát,  míg    a   fe- 
a   kocsit   fizentelt   vízzel   meg    nem   öntözi.  Ő   maga  pedig  az 
vagy  lovak  előtt  ostora  nyelével  egy  keresztet  csinál. 


Magyarországi  Ethnographusok. 
II. 

Dr.  Man'tneiN'H  Mundn  Aíhftnda.  Született  Lippln,  IBIIO,  márcxia:^  2U-&ii.  A  g;m- 

amot  Ar^doD,  Tomesvirlt  6i  Budapoaton  végezte.  1956-ban  abir^i-,  11*57  ben  a  köz- 

itási  TU^KÜl&tut  tet«tte  a  IS61-bcn  jogtiidori,    ldi]2bQR  köz    éi    rálté    ügyvf^di 

IcTolct  Dj-ftt,  A  kaiinsebest  vgybüzme^yei  /ainaton  cs  a  nagy-szobcni  fneV'í  coii* 

aausori  1d70>Uao  utiot  íőjfgvző  működőit    ISGl-bcn  Kraseónip^-éticn   Lúgoson  ftl- 

yiűaük'.  1862*baQ  l'Ső  aljegyzőnek  ü»  azután  tncgyoi  tszéki  Ülnökack  ne7e:£tot«lt 

1$G8  b&n  az  oraviczabáDyai  megyei    tCrvóny székhez    tétetett    &t,    1871-ben    kír. 

iltXTó  lou,  Hí7(i-ban  TeraesTárra  helyeztetett    át.    18-íO-ban    a   badapcsti    kir. 

blánál  pótbirií    b'tt,    1885*beii    rendes    bíró     A    deccintraliaatio     alkalmából 

it-lren  J  nagyváradi  kir.  táblához  helyeztetett  át.  MarÍ6nc:icu  a  nOjiraJKi  táir«a*áf{ 

i»nk08zi(Uyán:ik  elnöke  ca  a  választmánynak  egyik  legbuzgóbb  tagja,  ki  érté- 

zatokkal  gazd^tgítutta   felulvaaé    Üléseinket    és    folyóiratunkat,    tanulságos 

odva  arni.  hogyan  lehet  a  niinén    nép    etbitlkus    t'-rdekeít    nicgei^yeztetni    a 

ar  kait  ura  érdekeivel.  M   távozása  tánaságunkrn  uúxve  nagy  vcszteeL-g,  a  m<:lyot 

aéuyank  szerint  azznl  fog  pótolni,  hogy    t'ij    műk<-désí    helyén    is    halhatósnn    rn 

l|a  azellemben  fogja  képviselni  a  haxai  etünographia  ügyét 

Jrodalmi  mükSdéat.    A  rumén  trodakini   t6bb    teri^n    kifutott    mükOdéscHÍit    a 

rnmén  akadémia  1877  t>en  lovclexö,   I881-Ík  évben  ni^ndes  tagjának  váli^z- 

Ax  akadémiának  nii'gbizáBAból  Maior  P6ler  Budán    lakott    tórtúnctirúról 

ftl)blát  irt.  (Annalclc  Ac&domiei  1B83.     182  lapj  A  rumén  akadémia   adt-a  ki 


EllnofVmpbis  II. 


86 


XAOTAROBBZAOI   ETITN001tAPIfü8OIC. 


.Ctütola  pngao&  Bí  creatÍDíi  («  pogány  és  a  beresíténj  kaltunc)  czima  IcAnrrét 
MHrionojtcii  tndr  1868-ban  feUiólitist  intéxett  a  mraén  ujaigoklAii  &  ' 
papokhoz  népköltési  cs  n6])r&jzi  anyag  gyÜjtéM  érdekóbpti.  Sa^nna  b.n 
(1869.  dec.  6-kán  lUIO.  sx  a.)  és  Popasu  karinsebcsi  pOspOk  a  gjfljtfei  kurrenddt' 
tchben  hagyták  meg  s  Metíán  Ganíl  urueali  e8)>eretit,  jdenleg  aradi  pflffp4>k, 
inélyesen  j&rt  köxbea.  Az  el&ü  uiutatvAnyokat  a  Branéban  létezett  «Foia  peotn 
oiinto,  ioima  fi  litci-alurá"  folyóiratban  koKülte,  azután  IBö9  Icd  Btttade  pupO' 
ral  «<  és  Co  I  ind  D  (Karácsonyi  m-pAnokek)  czim  alatt  Budapesten  két  knteus^ 
lt^67-b<>o  Balade  poparat  e  (mythologiai  és  történeti  tárgynak)  ejL\m  alatt  Béc»- 
bcn  i*g)'  kötetet  adott  ki  Ez  év  folyamán  pedig  M.  gyt^tcméuyébfil  a  Hcmnacn  \ 
ixerkcsxtetto  „Sudosf-banmeg  fog  jelenni  ruméo  népbal ládákból  íbazeállitott  nL-p-rjMU 
^NoTák*'  czimmel.  Maricooscu  sok  népkültégí  anyagot  éa  uépszokáat  kfízult  a  .IV 
toilia"  (család)  czímü  nagyváradi  lapban  és  pedig:  Imperatulü  Salabeg  1861 
83.  I.  ~  I  Dtórccroa  ürmei.  (A  nyom  fordítása)  és  DesI  ega  talú  (A  U 
oldás)  varázsok  IBtiT.  e.  09.  és  365.  lap.  CinsteU.  (Az  Áldozatok)  105.  li|h 
Magyarul  ngyanezon  tárgyról  .Kthnt^igrapbia,  II.  kötet.  1.  éa  3.  füzet.  —  Mereo 
Qiuca  hires  népd^ilnoknak  életri^za  és  arczképe  1866,  481.  Kttöl  rés»ol 8ZMillyil< 
sen,  részint  unokája  u(ján,  igeo  sok  népballadát  gyűjtött  —  Scfaite  ictorí 
dcsprc  pocsia  {Kiporala  si  caniareti  la  Magiarí,  Germani  sí  Francosi.  (Türténoti  r. 
btok  a  népkAltészetrÖl  és  népénckcsekröl  a  magyarok,  germánok  és  francaíákoál  186f, 
41Ö.  V^.  440.  lap.  Paza  iii  buba  (az  Őr  és  a  seb)  rarázséoek  370.  1.  CU« 
telo   i^i    Venturile.    (Az   áldozatok  és  a  szelirk)  varázsdal    és    szoká^^ 

—  Can  timir  történeti  népballada  1870.  268.  Cántőcu  de  nantÁ(i 
ének)  üli*.  Vraj,  farmcce,  doacantice  (VarAisok,  igézések,  ii 
tanalmáDy)  553,  lap.  Qroja  In)  Norac  ^i  fát  a  de  Latin  (Gnija  Xü.„ 
latin  loány  1871.  326.  lap.  Serbatorile  Florilor.  (A  virágok  ftnoepcf.  ttodl< 
m&ny  a  gyűjtött  anyagból)  UG.  —  Codrénulü  florilor  í^i  caluto  lui.  (A 
virágok  erdésze  és  ennek  a  lova,)  népballada  1b7i.  330  lap.  —  Baba  Do  cbia 
(Dokia  a  rén  asszony)  366.  éa  373  lap.  Magjarul  ugjanezen  tárgyról:  ■Eihaiv 
graphia,"  I  ktitet,  3.  iUzet.  —  Némctüt:  „Anseiger  dor  GesellstOiaa  far  díe  TO- 
kerkunde  üngams.*'  I.  l.  fflsi't.  —  Jicman  craía.  (Zsigmond  király) népballada 
éa  történeti  jegyzetek.  1873.  298.  lap.  —  De  Insemneta  tea  datinelo 
poporale.  (A  népszokások  jelentőségéről)  313  lap.  ~  Ele  le  (ncpinythologisj 
istennők)  97.  L   ~   Ales  ni.  (A  jubászok  tlnuope  és  a  kapcsolatos  sz'jkáaok)  319.  I. 

—  lm  portanba  baladelor,  pavestilor  sí  datinclor.  (A  balladilc,  ffissA 
és  ftzokások  fontossága)  1874.  86-  1.  —  Jován  Jorgován  ^i  ^erpole.  'Jovtí 
Jorf^ován  és  a  kigyój  u^^pballadí),  magyarázatokkal  21 J  lap.  —  Jován 
ván  brat  de  busdugán   (Juván  Jorgován,  a  buzogány  k&rú,  néplalluki 

—  Pizorcii.  (Karácsony  előtti  népszokás)  446.  lap.  —  Sed^Átoarea.   ^A 
613.  lap.  -  Datine  dela  mint  » (lakodalmi  szokások)  1885.  27.  lap.  —  Bia 
(Baszkok,  othnograpbtai  tanulmány.)  1337.  450.  stb.  lap. —  Több  érdekus  u^ 
az  ,  Etbuologische  Mittcilungcn  ans    Ungant"    folyóirat   I.    kötrto    t — H,    fn 
Dcrrmann  A.  nemet   fordfitUával.  —  Vagy   200    drb    rumén    népmesét  ít< 
ezekből  12-1  az  „Albina*"  1870— Hí74-ik  évi  lArczáiban  közült  niytbolmirr  u,:í:s 
zatokkal;  továbbá  a  ..Famiüa"  lap  1871.  évi  3í»9  ;  IÖ72.   Utí.  lap  és  «l  j:;!..:!  a"  iip 
1876.  19. 29.  —  Ezeken  kívül  Martencscunál  rendkivfil  gazdag  népr^  a^njag 
gozva  várja  i\  kiadásit,  nevezetesen  tübb  kötetnyi  rumén  népkOlléeí  fyttjiomAax 


^ 


tn    />r    VrrtfHtfi  Oi/Sr^i/^  szfll.   1662    febr,  2  &n  SKttrcáltbsn,  KnlozsmoRy^hcn 
Imánfiit  1  nftgy-fnyedi  és  kolorsviri  or.  ref.  eollogiamban    vi^f^exto.  a  tülcHclcli 
ÍfoIyi.mot  a  linüaiiesti  ogyetnmrn;    aztán    í   Kiesel  (cymnuiumuil    volt    egy    évig 
}<!tto»  (aoÁr:  l87G/7-tul  fogva  poHtg  i^  börm&czbinyai  állami  fÜrejUiskuláa  a  roa- 
irotl&loa  £fl  btticsésxüt   rendes  lanára   Több  kÖt«t    költejnényt,    tannlminyt    és 
i^tai  könyvel  irr  ;  egyéb  müvei  fűként  arbnograpbiaíak.  Naf^y  szorgalommal  gyfíjtj 
^dolgozza    fel   a    nt^pkOltéAÍ   aJatokat.   —  K  t  b  n  og  ra  p  h  1  a  i  do  I  g  o  zat  a  i: 
bányaviilt^ki    népbagyotrAnyok    gyüjlpj'éröl    Beszédek.   Losonci,  18öO.  —  Pilitus- 
,  Magyarország  éa  a  Nagyvilág.  1881.  10.    sz.    —  Menyegzői  babonás  szokáank 
Eteknél.  Pesti  Hírlap     1881.    377.   278.  u     -    Babonás   napok    ax   éAziekuiM 
di  Napló    1881     204—67.   si.    —    Úrvacsorai    babonák    ax   ésjcckni^l    Hrotes- 
egyháTÍ  és  isk.  lap.  1881     51     sz.    —    Karácaony-  és   Sylvesti^r-esti    babouik. 
Ilirlap.    I83I     354—5.  —  Csillagregék  Ovidiusnil.  Magy.  és  a   Nagyv.    188*2, 
—  Babonás  szokások  az  észt  kcrcsztclökfln.  Loaonczés  vidéke.  )i^&'2    9.  sz. — 
fbelí  babonák    Pesti   Ilirlap.    1882.   97—98.   aa.    —   Baent-Gyíírgy   napi    babo- 
Magy.  és  a  Nsgyr.  188'i.  19    sz    -  Az    éazt    népdalokról.    Egyet     pbil.  k&t\. 
VII.  -  A  fecske  népünknél.  Magy.    és    a    Nagyv     1382.   38.     —    Ijikodalmi 
ftnás  szokások.  U.  o.  18S2.  41.  sz.    —  A  tót  falu   karácsonya.    Kővároaí    Lapok. 
298.  6z.  —  Húshagyókedd  a  felvidéken.    IJ.    o.     1883     30.    sz.     -    Felvidéki 
kRgyomáoyok.    Selmcczbányai    Hiradö.    I88vi.    7  -12.   sz.    —    Szent-Irán    est    x 
léfccu.  F^    Lapok.  1883    MG.  —    A   szerelmi    haség   bíztositisa,  V.   o     1883. 
—  A  keresKtcsör.    V.  o.    1886.    I7i>.    sz.     -    Ojabb    költemények.    Dudspost. 
(Több  érdekes  felvidéki  báoyászmonda  feldolgozása.)   A   bányaréionTI     Ktlino- 
^bia,  ]H*JO,  \\\.  ftlzLt,  33.Í— 3-15.  lap    —  Kihnographia  és  az  ethnographiiü  tár- 
Folvidéki  Híradó,  1891.  6.  7.  ss.  —  Tót  gyermekversek,    i's:    Reges   sairtck. 
;fogjelenui  az    „EtboDgraphia'   1891.  évfolyamában) 


Hazai  irodalom. 

tíyarinathy  Zslgánénuk  ^A.  kinilykisasszony  varrattosa"    czfmmel  a  kolozs- 

bizíi]tar-egy]et  (Inriepélvén  tartott  felolvasása  két  más  dolgozailal  együtt  megje- 

Kolozsvárit;  ára  50  kr. 

Garda  Samn    Horráth  Ádám  életrajza.  Nagyenyed,  189(t.  173   I    1-2U  kr.  - 

almás  dolgozat,  a  moly  azonban  Horváth  Aűám  működésének   azon   nagyjelea- 

jQ  irányát,  mely  a  néprajzot  érdekli,  csak  itt  ott  érinti  (93.  115   118.  122—123. 

és  16;*  -172  1.).  Ezekről  a  dolgokról  szerzőnek,    mint    müve    végén  megjegyzi, 

alkalommal  van  szándéka  szólni.  -    Igazán  nagy  mnlaaztás  azoktól,  a  kikel  illet. 

még  nem  bírjuk  a  Horváth  A    Ottidféhzáz  éneke,  a  magyar  népdal  és  dallama 

netére  nézve  c  legfontosabb  régibb  munka  teljes  kiadását.  E  nagy  hiányon  kü* 

en  a  zenei  részt  illetőleg.  Sztankó  Hfla  bndai  zenetanár  volna  hivatva  seg  Ini,  a 

ár  régebben  szakavatnctan  figtalkozik  ex,  irányban  Horváth  Ádámmal. 

Inkolai  érteaitökben  1889— 90-bun  kSzült  népr^zi  érdekű    értekezések.    D. 

rd,  A  rómaiak  kegyes  házi  istenei  U^ebreczeni  katb,  algymn.)  —  Bárseanu 

[I      .     :  de  colinde  (Brassói  rumén  felsóbb  isk.)  —  Blocb  Mózes,    A  mozaiko. 

■dikni  örflkösódéai  jog  (Bpestiorsz.  rabbi  képxö  iuci  — Király  Pál,  Micia-Veczel 


(Dévai  reáJisk.)  —  Kovács  Antal,  A  magyar  vép  énakna-  ^  kixiéty  vUAga    JaUi: 

(Kecskeméti  fögynin.)  —  Nikolíca  Ign,  Azamphíthciitruin  fI{pi»*U  II.  ker.  (ui^imi.) 

IComfinorx  MíhAly,  A  Sziblayáni-romAnozkör  a  szvrb  nr'|ikít|it'BíctliHn,    fi*mnfsmria 

gyuin.)  —  Szabó  Sxilvt'szter,  A  rabsEOlgtaájf  ax  ókorban.  (Ksztt ; 

TüUuányi  Etnti,  Vonások  a  görög  eposzuk  kalsíí   kaltnríl^jiiuik    u\-- ._ 

főgyniD.I  —  Tbúry  Júxsef,  Őiköltószctítnk,  (Ualaii  beír.  í(Sg)-inn.)  —  Vkón    A^ 

vocalismahi    llmbci    rnmfiDc.    (BaliizsfalTi    f^gyinu )    —    Yojtia  MáiyiU,    A 

nrp  ósmoiulAi.    {Solmer.xbinyai    kath,   fAg})iDi].)  —  Fclk^nflk    a  pro,ffTaiiim-^ri 

8dt  szerzőit,  illetve  az   iDt<!-zctck    ig:tzgatöfiágaít,    surjvr 

íTlckezcsckct  stb.  tartalmazó  t^rteviiukct  (tTgebbuikot  : 

sserkosztőaégüaknck  mcgkDldeni. 

Szepemi  német  t^sxólásbnn  Ir  veiteket  KIcin  Samu  uouMnai  > 
társunk,  többnyíro  érdekos  helyi  mondjikat  dolgozván  fitl  (ínyesen  **ii  nri 
k<^stnárkl  ^Karpaüitíiipuirt''  sok  órdekos  ilytíu  dolgot  k^zM  ;  egy  ' 
kikl^n  is  uicgjclenik.  KöxoIebbrÜl  Kleio  (S.  Ki.  vemeuick  Uyen  kn 
azires  voll  hánnat  megkQldeui.  Kgy  rahlómond&t :  Vvh  íianiri,  <'i  köt  liiir 
tUl :  fhr  Vrrolta  (Uralte,  Talamelj  binya  elsÖ  birtokosa)  és:  Dle  VtnMiQt 
bilnyászok,  i^Uftólag  veleiiczei  bűb^oitak.  V  0.  H.  Scbarx  luunkáj&t:  Der  Stiifeo* 
bcniíbau  iin  Krzgobirgtí  nnd  die  Waleuaagen,  Stuttgart,  1890.y  — Lim! 
társunknak,  a  nagytebetségü  szepesi  dialekl  költőnek,  nagyazabisu  gyfji 
nak  a  szepesi  németek  népköUésébŐl,  és  nagyíontoss&gu  taoiilmányai  a  Aceitrii  ai'iMl 
nyelvjárásokról.  Vajba  mti-lébb  mcgjelonbetnók  o  munka,  e  ntely  elsoraugu  bdjil 
foglaland  el  a  aétnec  dialektologiilban-  ~  Rendkivíll  kívánatos  rblua,  bogy  liaol  U^ 
azólásaink  ísraeretloo  rejtek  Ösvényeinek  rendszeres  butatiaára  terűének  niUia  aydié- 
szeink  a  bulyett,  bngy  mindig  csak  az  általános  pbilologia  szürke  poros  or«Íg4^ 
tapossák.  H.  A. 

A  tötök  otthonáról  Árvamogyében  czimmul  Nagy  Jóuef  tagiAnank  Utr 
dos:DÍ  tanító  15  Ívnyi  néprajzi  monograpbiát  ad  ki,   a    mcIybÖl  aieuiol vényeket  Vtf^ 
Czambcl  S.  mutatott  be  társaságunk  m.  évi  novcmbiT  baví  lilósf^n.  A  iniit>' 
itt  20  kr..  a  néprajzi  társaság  tagjai  számára   I    frt.    Az    (>lútixt<t('at>k    a 
knldcndök,  a  ki  üicsérctes  áldozat  kész  seggel  a  maga  költségén  adja  kí  o  i 
mclyot  mint  hazánk  népeinek  elhanyagolt  ismertetéséliez  való  adalékot  inulci;.^  .w 
vözlünk  és  tagtársaink  pártohisába  ajánlunk. 

A  biueai  rtim^n  ügyben   nagyérdekii   mf^morandunmt    adott  ki  a  Ri 
Oricnt  i't  dü  Ilongrie  szerkesztöségB,  a  molyct  az  crdeklódoknok  dijtalaanl   tn 

Volják  Hsótár,  Irta:  Ur.  MankAesí  Bernát,  I.  fUaot.  1  —  10   tv   (t-5^>  &£! 
Budapest,  >I.  'l.    Akadémia,  l8W.   —  Társaságunk    tinn-ng>»r    szak08atály!>^"'^    '•*'"« 
ad^ja,  a  szibcríaí  ugor  népek  nagjé-rdemu  kutatója,  midőn  a  votják  nyelf 
u  nép  szája  után  való  saját  fel  jegyzésűi  alapján  nagy  ludománynyal  OáizenlliiMtub 
magyar,  német  és  orosz  értelmezéaekkel  ellátva  közre  tioc*átja.    nrin    -•  tit    -i    fin' 
ugor  nyelveket  gazdagítja  .ilapvotó  munkával,    haDcm    a   néprajzi    tn 
igen  nagy  szolgálatot  tesz,  felette  érdekes  és  fontos    eihnugraphiai    lu..^. 
nizvén  a  votják  népéh't  sajátságait  kifejező    ssók  és  szóhsmódok  értduf. 


68 


Külföldi  irodalom. 

Ur^prang  aiwl  Einwan<]erang  tler  Sorben  uttd  Ual^ttrcii,  mid  dio  i^rsien 

■fiogo  ilircs  st&ath'chen  und  socíaien  Leliena.  Vortra«  gclial(«D    >m  Wisscnscliaflli- 

^cn  Club  ÍD  WipD    am    20.    NuYomb«r    1894).    von   Tfaoudor   Uittor  von  StéfAiiovii'- 

vvuky.  WitiD,  IIoLíhiiQsen.   IcOO.  ]:>  kúthasAl^os  lap.  —  Tigtársunk  u    cáimiH  k<N 

íllguzata  (^rdektísun  mutaga  lie  a   Uri^yra    vuuatkozó   fobli    kutatások    tTtHlmiriiyiüt. 

Da  kiránat08  rolna,  hogy    a    hazai    ncpek    ethnotogiájt^ra   vouaÜcozó    ilyes   Ui>l(;0' 

oV  nyajtatnáoftk  a  magvar  Dtn*y    kOsODaégnek. 

Dsvid  Mac  Ritchí«,  Tbf  (o»timony  or  (radíMon,    Londau,    I8<J0.    Az   angol 

ligády  körbny  iTdi-mca  azerkcsztíVjének  t.'  áity.cs  kidlHUsa  bocses  mauki^'a.  (a  mely 

^f'yoblt  ré&zl  lut^jt'It^ni  már  kk  Arctiaccilogica.1    Heview  1889—1890.    (•Tfulyaniáb.'iDj 

pxelebbről  érdckelbitné  a  nií  linoisttunkat,  inert  azt  törekszik  kiinutatni,  hogy  óaz-ak- 

rtgoii  Európa  nagy  részúnck  autoubton  l:tküssága  Hun  volt,  nercjtcteaen  pedig  ír-  ós 

szag  iMüt'jei,  sót    Amerika  Irtkóí  is.  Bebatóan  tárgyalja  a  Higátságus  luni-^'pít- 

kiinutalja,  bugy  a  vízi  oiulterrŐl  való  mondAk  valól^ziní]leg  kajak* osolnakban 

fintiokrc  vezethetők  vissza    A  küuyv  inegérdeniclué  a  böbatóbb  ísniertotúst.  — 

yant!  szerzőnek  t^nlukrs  czikke  :  Notes  on  a  tinnÍ7>b  boát  preserved  in  Kdinburgli ; 

í  Procodings  of  tlie  society  of  antiquaries  of  Scotland  XXIV.  kötetében  l^löS  -369.  1.) 

Oj-xi^rög  QiL'prajci  munkák  az  utoUö  C-TekbÖl :    Lampridit,   epiru^i    tanul* 

luyok,  Athén,   1887 — 98.  i'-s  Üekonojiulos.  Leros  szigoténfík    luirúsa,    Atbén.    1888. 

Ild-  és  néprajzi  ?  ni-pköltéei  tartalommal,  Lflckos  M.,    Kpidorpion,    Atbcn,    lüiiH , 

dalok  (-9  ke>ztii«iidí^iok.  (1.  Téliy  Iv&n,  Újabb  bcllón  maokák.  Akad.  M^-k.  1490.) 

N^met  n^pri\jst  társasaié  alakult  Berlinben  m.  ér  november  havában.  Kloöke 

-  Wt-inbüld  K    tanár,    tUerlin,    HuheDZolIoruatrasee    10.)   Jegyzn    dr.    Jabn    Ulrík 

erÜD,  N.-W-Pfrlebergerstr.  'iJ.)  Folyóiratát  ..Zeitsclirift   des    Vereins   fiir   Volks- 

inde'    negyedéves  Rlzetekben  ai  eladk  adja  ki  Aaher  ot  Comp.-nál  (Berlin  Unter  d. 

^nden  ÍM). 

The  American  Reriew  of  Anthropology  czimmül  £dward  C.  Mann,  Proai- 
Bt  N.  Y.  Acadcmy  of  Antliropology^  (128.   Park  Placo,    Hrnoklin,  Ijondon)  új  havi 
[llyóJratot  8KÍndi!'ko&ik  kiadni  a<  Osazes  embertani  disciplinák  számAra  (ADthn}poto<;ia, 
bnolo^ia,  Ktbno^raphia,  rra'-bistoria,  Cutturhistoria  8tb,) 

('biirles  (iodfrey  Leiund.  Gypsy   sorcery  and  fortune-telling.  lllustratctl  by 
Durnna  incantations»  aiiocúnens  ot  mc:dical  maglc,   anccdotoa   and   tales     London. 
Fiabcr    Uiiwm.    1381.  27L  lap  nagy  4°.  löü    példányban    megjolcuit    díszkiadás, 
leritett  pupirou,  gazdagon  Uliistrálva  aszorzü  által,  (Az  eredeti  utotívamoh  jó  része, 
tland  sajátkeza  ra^jzai,    a  ciígány  ráoKa.';á.Hoknak  Loland    koxétűl   való    t<»Ővogével 
orok  ir(;jáaak  birtokában  vannak./  Letand,  a  czigány  tudóstársaság  uagynuvil  oIuükM, 
Dk  nazinle  barátja,  társaságunk   tagja  őa  a  pári^    folklorecongressusou    k^pvi- 
iíe,  a  lolkloie  legérdekesebb  tirgyáról,  a  czigányok  mindenféle    bősz orkány-m cs- 
igerül   értekozik   e  remek   ki&llitásu  pompás    könyvbon,    ép    oly  tudományosan, 
Irezct^en.  A  tárgyalAa  alapjául  szolgáló  anyag  j6  réas«>,   nevezetcsOD    a    cm- 
olvasások,  Magyarorazágból  valú  éa  clüazör  Herrmanii  folyóiratában :  „Ktlmu- 
;!aelio  Mitteilungen  aus  Ungarn"  volt  kózölve.  Alkalom  adtán  még  visszatérünk  a 
műre. 


89 


Hazai  folyóiratok.  *) 

Akadémiai  ÉrtesitS.  1891.  I.  Leletok  a  Icngyeli  Gskori  telepről 
^Wosinsky  Mór).  —  Tizenöt  nap  a  Dunán  (Uudolf  trÓDÜrökÖs).  —  A 
magyar  nyelvjárások  osztályozása  és  jellemzése  (Dr.  Balassa  Jözsef.)  — 
11.  A  rómaiak  dáciai  aranybányás/atiiimk  ethnograpliiai  viszonyai  éi 
atlminielratioualis  szervezete  (Téglás  Linltor).  —  Válasz  az  „Árpád  honfog- 
lalása'' tárgyibban  a  M.  Tad.  Akadémiához  intézett  kérdésekre.  (Munká- 
csy Mihálynak  az  új  Országház  számára  festendő  kepe). 

Anyt^nia.  1891.  IL  füzet.  Fáráo  Simon.  Örmény  népirodalmi  ter- 
mékek. —  A  néprajzi  tArsaságról.  —  Ünnepi  kántálás.  —  Népnyelvi 
adalékok:  A  dálánzi-ének  (az  Ethnographia   I.  évi  IV.  fíizete  után.) 

Bácska.  1891.  B.  sz.  Dr.  Wlislocki  Henrik.  Elolvad'a  hó  miúd, 
Bát-amegyei  német  népdal  ü.  az.;  József  főherczeg  czigánya. 

Csatád  és  Iskola.  (Kolozsvári  1891.  3.  fiz.  SooB  László,  A  bft- 
l)ona.  (Pacdagodiai  esetek  ) 

Egijetftms  phi'ologiat  közlőntf.  1891.  II.  Mdt'S  Szaníszló  Oyola, 
Kézímti  pálos  iskoladrámák.  (Bő  kivonat  a  mnlt  század  második  felé- 
ben iiatott  első  magyar  népieR  bohózatból  és  népies  nyelven  irt  más 
két  színműből,  vers-  és  dallam-mutatványokkal.) 

Egyetértés.   IH91.  30  sz.  Herrmann  Antal,  József  fdheR-zeg  czigánya. 

Étet.  Ez  előkelni  új  folyóiratból  megjelent  az  elsS  fUzet,  díszes 
kiállításban,  fi  ivnyi  gazdag  tartalommal.  Néprajzi  érdekti  czikkei: 
Dr.  Kunos  Ignácz,  Az  ember  teremtése  (Török  legenda);  Herrmanu 
Antal,  Az  ethnikum  a  kulturáltan.  E  becses  havi  szemle  ám  egy  évre  A 
firt.  Szerkesztője:  Dr.  Katona  Lajos,  Budapest,  Var,  Országház-ntcza  19. st 

FMiiéki  BiraM.  Turóoz-Szt. -Márton  1891.  Dr.  Versényi  György, 
Ethnographia  és  othnogiaphiai  társaság,  6.  7.  szám. 

Kalotaszeg.  1891.  Dr.  Balassa   J.,  Meddig    terjed  a  Kalotaszeg? 
3.  Bz.  —  Herrmann  Antal,   Kalotaszegi  rzigány   népdalok,  t'34  )    3, 
—  A  kalotaszegi  varrottas-album,  3.  sz,  —  Czucza  János,  Meddig 
jed  Kalotaszeg?  4,  sz.  —  Czncza  J.  Kalotaszegi  népszokások.  5.  sa, 
I.  Legény  bíróság,  II.  Bejáró  legények,  B.  sz.  —  Benedek  Elek  és 
befii  Jób,  Gyalui  mondák,  5.   sz.  —  József   rfflierraeg,  mint  a  varról 
terjesztője,  5.  sz,  —  Móricz  Iduska,    Vistai  népdalok  (IG  — 19),  6.  sz. 

Keltt.  189 1.  fi.  sz.  Az  Ethnographiához  (Herrmann  Antal   levde 


*)Kérjtlk  lapjaink  és  íoly6irataink  sterkesztöit  és  azon  ssersiíkol,  a  kik  M 
idSfizoki  sajtóban  D^prajn  i^rdekü  doIgo/.atok«t  íroak,  s^íveskedjenok  a«  itlető  «^ 
mok&t  hozzánk  bekUldcmi.hogy  bibliograpbiánkba  feWdtieftfittk.       A  sserkcsztfiség. 

90 


magvármegyei  körhöz).  —  Etlmographiai  gyűlés   (Jelentés  a  körnek 
pbinár  1-én  tartott  felolvasással  összekötött  üléséről,) 

Kohzsvár.  1891.  28.  fiZ.  Theuriot  Aiidre:  A  czigány  /ent*.  ford. 
ibosné  Kinuei  Zau^ísika.  —  Téglás  István,  Szoniszédsiígi  mulatságok  a 
^zoknál,  33.  sz.   —  Miért  pusztulimk  a  szás^.ok,  22.    az.  — 

Magyar  Nyelvőr,  1891.  1.  fttzet.  Kulcsár  Kndre,  A  magyar  nyelv 
Épes  beszéde.  —  Zolnai  Gyula,  Mátyiisfíild  nyelvjárása    —  Szólásmó- 
pk,  Hasonlatok,  NOphabonúk,  Székely  adomák,   Kiülvasó    viM*sek,  Táj- 
ik, Népballadák.  —  2  füzet.  A  magyar  nyelv  képes  beszéde,  Matyusföld 
fclvjirása,  Szólásraódok,  Gyermekjiítékok,  Tájszók,  Népdalok. 

Nagyvárad.  Eml>er  György.  Román  né(Klalok  (KI  — V.)  14.  sz. 
Beoue  d'  Orient  et   de   Uonyrie.    Szerkesztik   Sasváry    Annin  és 
^nnst  Miklós.  Hetenkint  2  iv,  egy  évre  6  £rt   —  VI.  évf.   1891.    Les 
í)Dmains  de   Hongrie.    3.   sz.  —  Serbes  et   Hongrois,  5.  6.  7.  sz.  — 
nkob  Trhehngerían.  La  pMloaophie  des  rassiíiGatears,  7.  sz. 

Terméstetludományi  közlöny.  1891.  Február.  Schwarz  Ignácz,  Ma- 
fai'  alehvmisták. 

Tran3ilvania.  Az  erdélyi  rumén  irodalttü  és  népmivelési  egyesület 
ívi  folyóirata.  Szerkeszti  Popescu  J.  XXIJ.  évf.  1.  2.    füzet   Dr.    At. 
rienescu:  Caucsland  in  Dada. 

Turisták  Lapja.  Havi  folyóirat  a  turistaság  és  honismeret  ter- 
ére. Kiadja  a  Magyarországi  KárpátegyesUlet  budapesti  osztálya, 
íerkesztik  Dr.  Téry  Ödön  és  di-.  Thirring  Gusztáv.  Havonkint  egy  füzet 
ékkel.  Ara  3  frt.  1890.  II.  évfolyam.  Istvánffy  Gyula,  A  barbont'zás, 
r.  1.  —  í'arrow  Anna,  A  Rablókö  mondája  120  lap.  —  Dr.  Pechaiiy 
lolf,  Képek  a  Vág  völgyéből,  17  1. 

Ungoári  közlöny.  Szerkesztő  és  kiadó:  Joanovits  János.  Megjelc- 

csütörtökön.  Félévre    2    frt.    1891.  fi.  sz.    A  népisme.  Vezérczikk. 

^en  helyesen  fejtegeti  az  ethnographia    tárgyát  és   fontosságát).    Eth- 

pgraphiai  gyűlés.  (Jelente  az  ungvári  kör  febr.  1-én  taitott  üléséről.) 

Vofiárnapi  Vj&ág.    Szerkeszti    Nagy   Miklós,  1890.  37.  évfolyam. 

rmcn  Sylva,    Furnica,    Kárpáti  legenda    591,  G07,  —  Strausz  Adolf, 

rkinja  királyné,  bolgár  néi)ballada,  790.  —  Bartalus  István,  Nyilt  levél 

Idy  Gy.  úrhoz  299.  —  Molnár  S.,    A   húsvéti  tojiísok,  223,  —  Uégi 

yar  fürdők,    479.  —  Si-hmidt    S.,    Rézbánya    vidékéről,  r>fi2.   —  A 

Varmegyei  hegységekből,    582.  —  IJíillagi    Aladár,    Biharraegyei  néj)- 

sletck  Öl 3.  —  Szádeczky   Lajos,    A  székely  vairottasok,  749.  —  A 

{Mitok  délkeleti  részéből.  750.  —  Solymossy  Sándor,  líotichem-járás. 

|7.  — MoiiteiiegTÓi  fetíyvortáticz,  69.  — Az  arab  Szaharában.   158.  — 


91 


A  KaiikázuBbül.  273.  —  Harc;!  a  tbT\)é\í  orszAgában,  321.  —  Kegl 
Utazásom  l'erzsiában.  568,  627. — Ola&z  [nÍRSziot(íI(>p  Afrikában,  750.-^ 
V.  S.  Az  angol  kamcsony,  838.  —  A  sioux  indiánok.  801.  —  Hennii 
Otti),  A  pisztráng  májszter,  683.  —  flabonák  a  konyháról,  35fl,  —  Í5 
vendűli^etések  kará<.'8ony  t^án,  835. —  Az  oberainmei-gaui  pasázto  játék 
386.  —  La  belle  Iréné,  842.  —  A  Vasárnapi  Újság  37  évfolyama  i 
hazai  néprajz  valóságos  kincsestára.  Tömérdek  népi-ajzi  képeiből,  fctliam 
nálva  a  sok  becses  anyagot  tartalma/ó  szöveget,  rendkivii]  értékes  nagy 
albumot  lehetne  összeállitani,  ép  igy  a  hazai  tájakat,  építési  tArgvakat 
és  történelmi  emlélekeket  ábrázoló  ezernyi  képekből.  A  Franklin  tüt* 
sulat  ezzel  páratlan  olcsó  áron  felette  nagyérfékü  nemzeti  rannkál 
nyújthatna  kivált  a  magyar  népnek  ünnepi  ajándékul  a  millennium  alkal- 
mából. H.  A. 


Külfbldi  folyóiratok. 

A  «^pAa<;yomíÍHi/ofr  j^yíljtésének  és  feldolgozásának  lontt»>N: 
jobban  érvényesül  világszerte.  Minden  nemzet  siet  folyóiratot  r 
e  nagyjelentőségű  ügynek.  Ez  évben  a  hazai  vátlalatokon  és  az  alant « 
mertetett  német  egyetsületi  folyóiraton  kivül  Kopenhágában  is  mo^s 
duIt  egy  dán  folyóirat,  Dánia  czimmel,  és  Reykjavikben  5  tudós  tt\ 
izlandi  folyóiratot  ad  ki  e  czélra,  IJuld  czimmel. 

Bosnisehe  Po/it.  VIU.  évfolyam.  Szerajcvo.   Me;^"eleuik    het^nki 
kétszer.  Ára  egy  évre  10  forint.  Szerkesztői:  Hftrmann  Taask.  E 
ügyességgel  szerkesztett  lap  tárezáját  majdnem  egésxon  a  délszláv 
nographiának  szánta.  1891.  Südslavis<-he  HochzeitsbrUuche,  3.  3.  4 
—  Die  Gründung  Montenegro'8.    5.  sz.  —  U    Tausk,    Beckov.    (Mo; 
Stibor  vajda  haláláról)  6.  sz.  —  Hamal  und  HodÜ  tkonjieai  népmon 
8.  sz.  —  Bosnisehe  Volkssagen:  1.  '\^^ie  die  Temperamente  entsUnte 
2.  Die  Entstehung  der  Heilkunde,  10  sz.  —  Ein  Ilauernproceaa, 
aus    dem  slovakischen  Volksleben.  II.  sz.  —  H.  Tausk,  Der  vi 
Hochzeitszug.  Sage  aus  der  Agramer  Umgcbung.   12.  sz. 

Folk-Lore.  A  qnarterly   review  of  myth,  tradition,  iDstitutioa, 
custom.  London.  Az  angol    folklore-társaság    negyedéves    (8— í*    ivi 

folyóirata,  a  Folklore-Journal  és  az  Aroliaeological   Keviev --  -f — 

18ÍÍ0.   L  év  1  füzet.  Kditorial.  —  Andrew  Láng.  AnnuaI 
Address  for  the  Session  188*i  -  ISUO.  —  Oiscussion.  —  J.  Abercro 
Magic  Songs  of  the  Finiis.  I.  —  A.  C  Haddon,  Legonds  from  T( 


OS 


iit5,  I.  —  W.  Kidgeway*  üreek  Trade  Routes  to  Brítain.  —  E.  Sidney 
tland,    Recent   KeBearch   on  Folk-Tales.   —  F.    York  l'owell.  Ka- 
it   Itenüarch    on   Teutonic    Mytholofiy.   —  11.   ffizet.    J,   0.    Frnzer, 
^ine  Popular  SaperstitioiiB  of  tlie  Ancientfi-  ~  A.  C,  Haddon,  Legciids 
í.  II    —  G.  L.  Gomme,  A  Highland  Folk-Talo.   -   E.  Sidney  Hart- 
nd,  Pecping  Tom  and  Lady  (íodiva.  —  James  Pannesteter  et  Aaguste 
irth,  liow    They    Met    Theniselves.   —  Alfréd    Nutt,    Ueport:   Celtic 
lyth  and  Safía.  —  Mi&s  II.  H.  Busk,  fleport:  Italian  Folk   Songs.  — 
Pindcn  fűzetben :  Notes  and  News,  Iteview,  Corrcspondance,    Miscolla- 
i,  Folk-Lore  Bihliography,  *Supplement.  —  Tagsági  díj  évenkint  miiit- 
12  frt.  —  Titliár:  J.  J.  Foi-ster,  lU.  New  Bond  Street,  W.  Lon- 
^n.  —  Elnök:  Andrew   Láng.  —  Szerkesztő  :  G,  Laarence  Gomme,   1. 
Bverky  Villás,  Bames  Common,  S.  W.  London. 

Rutnfinit^chfí  Revue.  Havi  folyóirat.  Kiadja  Dr.  Conielius  Diako- 
ívich,  Bécs.  Ái-a  10  frt.  VIL  év.  ISfll.  2.  füzet.  Die  Lage  der  Uum;i- 
Bn  in  üngarn  u.  Siebenbiirjíen.  -  Die  siebenbürgische  Bewegung  in 
láiiien.  —  L.  V.  Fischer  (Nekrológ).  Ethnographische.s  Museum  in 
jíemovíu. 

Zeitschri/t  des  Vereinn  für  Voikshunde.  Neue  Folge  der  Zeitschrift 

Viilkeriisychologie  u.  Sprachwissenschaft,  begründet  von  M.  Lazanis 

H.  Steinthal.  lm  Anftrage  des  Vereins  herau8gegel>en  von  Kari  Wein- 

rtd.  1.  Jahrgang,  18!il.  Heft  1.  Berlin,  A.  Asher  Sí  Comii.  —  Végre 

Itó  módon  megalakult  a  nt^met  népvizsgáló  egyesíllet,  elnökké  Wein* 

)ld  Károly  nagyhíríi    tndóst,  jegyzővé    ,)ahn    Ulrikot    választotta,    és 

tíxlönyéUl  megszerezte  magának  a   Lazarus-Steinthal-féle    nagy    tekin- 

Jyii  folyóiratot,  a  moly  20  évi  nagy  eredményű  tudományos   pályafii- 

ntán  most  egészen  a  népvizsgalat  azolgálatáha  állott.  Jellemzetea  és 

en  Örvendetes  jele  az  idfíknek !  —  A  folyóirat  negyedévenkint  jelenik 

^eg  8  ives  fürjetekben,  elütizetési  ára  16  márka;   a  tagok    12   márka 

frtnál  valamivel  több)  tagsági  dfj  fejében  kapják.  —  Az  első   füzet 

rtalma:  Kari  Weinliold:  Xur  Finleitung.  Prof.  Steinthal:  An  den  Le- 

br.  Wilhelm  Schwarz:  Volkstiíralicbo   Schlaglichter,    Konrád    Maurer: 

Volkskunde  Islanda.  Reinhold  Köhler:  Eín  anscheinend   deutschcs 

L'hen  u.  sein  franz.  Originál.  Ilicliard  Löwe :  Die  Ausnahmslosigkeit 

fttliclier  Sprarlmeuerungen.  Maria  líehseiier:  Wind,   Wetter,   Schnee 

bonnenftchciu  in  Vorstellung  und  Ptede  des  Tiroler    Volkes,    Ulrich 

U.  Alexander  Mayer  Cohn :  Jamund  bei  KÖslin  (egy  gyönyörű  szí- 

táblával).  Kleine  Mitteilungen.  Bücheranzeigen.  Bibliographie. 


93 


Vegyes  közlemények. 

Az  országoB  népsKAmljHáseredménre.  Tal&llatott  jeleDleTÖpolgárí  i 
1K90-Ii'n  l^idO-ban  ssapor 

M&gy&ror£zágban  15.122,154  I3.738,li23  l.Stf3.80'2~lC 

Fiúméban  és  területén  39,001  20,981  8,0ilfc=38-2a%l 

Horvái-SíIaTonorazágban         2.1ft4.4U  1.892.499 a01,9l&=lS^,| 

ÖBsze.son  a  magyar  biroda- 
lomban 1 7. 3:15/129  15.642,  H)2 
(A.X   1870 — SO-iki  évtizedben  tudva lovólcg  a  nép&sség  csak  193,9')  " 
alig  pgy  és  egynegyed  százalékkal  szaporodott.)  Legerősebbem  a  Dana*Tiflz«  kftsv] 
t^xaporodoti  (17'67«/o-kaI),  ulAna  a  Tissabalparli  megyék  (13.67  százaléik.)  Sttj- 
náozió  csakiii  Abauj-Tomamcgyében  fordul  elö,  hanyallá^  pedig  csak  MusoDy.  fiám  í 
én  SzepCH  ni»>gTéklK!n,  a  mi  a  bányaipar  bsnyatlá^ia  folytiin  ax  amerikai  kii: 
nak  tttlajdonftható,  mig  Versecz  városa  néposségéiiek    Imoyatlása   a    tíllaxcM 
pusztítása  inak  eredménye.  A  sz^lömívelű  lakosok  nagy  réssé  biv&ndorolt  Bulgár 
Szerbiába,  eöt  Amerikába  ia.   Horvát-SKlavonarszágban    sxintén    faa 
gyara]iodá9  é$zlellietű  a  Tarosoknál,  sót  aránylag   a    táraorsságok  né{>c!u«égc 
biíü  szaporodott  mint  az  anyaországé.  Az  1880-ra  konnlatált  1.892.499  léleVnyi 
knsság  18í>0-re  2.1S4,4U  lélukru  emelkedett,  a  mi   15.43"  „-nak  Iftlel  meg,  a  8zilkeb1>  1 
Magyarországnak  csak  10.16o<o-áTal  szemben.  A  magyarul  beszélők   szicuk  ciintt^  j 
aaOO,000-ra  tehető,  a  mí  az  anyaország  lakoasága  tűbb  mint  öio.^ántk  fiünl 
B  e  szerint  a  magyar  dcra  a  népesséenek  erős  absolut  többségét  teszi. 

Ilaranghungok  ntánEáaa.  1.  SotHOífifSioöftnn  mikor  balotlni  bariuigos 
két  haraní^gal,  ezt  mondogatják  (én  is  mondogattam)  a  gyermekek  :  ,ti  i  d  á  n-gddis| 
m  Sghal  t'J  6  nás."  2  Jf«ie«A«/y.  Vágtc/y,  Biidavdri  Í9  Jakah/n  belységok  a  6sll*| 
toun,\k  zala- veszprémi  oldalán,  egymástól  csak  ogy  kakas 'knkorikoláanyí  táró 
vannak.  Ezrkaek  baraiigjai  is  beszélgetnek  egymással  Kstéoként  megtzólal  a 
bclyi  harang,  vékonyan:  „Men-cs^r-men  ts-m  egt'  Ftáxia  a  Tás7.iilyi,  kiaíl 
vaatagabban  :  „Vá-s  z  o  r,-vá  t  ts-raog!'  Bndavári  meg  Jakabía  egé«z«n  kö^el  van-j 
nak  egymáshoz,  8  harangjaik  összeszélalkoünak,  rastagoo:  „Bada-várt,  JAkab/ij 
Ördög-buyka-n  y  aka  d-ha  !*  — (Hallomás  atán.)  TreneMÍmj  Károly. 

Felsővidéki  helységuerek  népelymolo^iai  ran^ynrixAtal.  Ri^^i    RlóVHm  I 
a  bányavárosukat  tótok  lakták,  s  csak  a  Xlt.  Os  XIII.  sráT^dban 
németek,  a  kik  aztán  a  bányászatban  a  tótokkal  veti^kedni  kivür 
multák.  Azért  nagy  czivakodások  támadtak,  s  kivált  Selmeczhányáo  a  németek  kéoy* 
telének  voltak  a  városból  cltávoxnt.    A  kíván dorlottak  három  csoportra  oazúr    ' 

A2  eg)-ik  csoportbelieket,  kik  .Sachsonstein'  erÖss^oC  építették,   a 
tótok  csúfságból,  mostoha    szánlóföIdjQk  miatt,    elnevezlek   ..liladomjer'-nok    i^é 
halóknak).  Kz  az  eredete  Hlarlomemaik  iJ^adoraor)  Baraniegyélien,  a  Garam 

A  másik  csajiat  a  mai  Z^arnóczát  alnpftá,  mely  város  a  tótoktól  nZsrrii-vic 
(tíibbet  falnak)  nevet  kapott,  mint    a    melynek    lakói,  jobb    földjük    lévén, 
ehetnek.  Így  lett  KZ8em-viczd''-bőI  Zsarnovicze,  magyarosan :  SUam^t-jía, 

A  banriadik  csapat   kiindulván   ScImeczbŐI,    megvetÓssfl  ktált    visua :    ,,«| 
gyemé  mi  ssebe  cblytíbil"   azaz:   majd    találunk  mí  roagunbnak  kcnyerot  I   Aaá 
tótok  nszebe  chlyebi"-knek  cfiiifolták  fíket,  s  azon  helység  is,  melyet  u   oéiaet 
port  Ilnntmogyébeii,  Korponán  aliíl,  alapított,  .Szebcchlvehi"    aoT9t  oyerL  Maij 


ÍI4 


■M0h  vagy  Síthtkifltit  (Szehcléb,  Klieb,  SiebenlirÓd.)  (Bí^gi  fivljegyíég  nlAn.)  TrsH' 
My  Károitf, 

Délmagyarorsxttgi  bnl(^árok  vtíielete.  A.)  MAskn  ubleko— Férfi   rnbAU.  1: 

i:  ing,  'i)  g;isto:  gfttyii,   ()  sapka  ati  kalpak:  sipka  v&gy  kalpnk,  4)  bntns:  bo- 

uUma.  5)  tAjber:  mollény  ;  van  fehér,  fekoto  én  itOld  kclmi^btfl  való:  bt>1ajiibá. 

afl  i  zolettív  C.)  piktar:  hArinybrirtiűl  készült   roollfiny.    7)  JankaU:  rövid    köil- 

i.  8)  kumu:  Itoxaok.  háránybÖrbíü  kéwített    koit9<ik,  dóka,  9)  biniTrPci:   nadrág, 

kabílnra:   kripi'iiiyej!,  II)  duroc:   darów,  12)  bunda:  bunda,  13)  paratüa:  kalap 

I  rílÍT  pajmcs,  15^  canile:  sara.borskor,  lR)gnnÍ3ta  :kapcza  —  B.)Zen»ka  nbleko  — 

^i   rabúk.  I)  Vari-oitas:  A  bolgAr  ingviillak  varrotUa   mintáinak  kOlfiiibnxo  el- 

reiése  szerint  ug^anannyifál?  maga  az  ing.  a)  Klinaí-i  7  dnpcita,  5  to  duptiu.  9 

tÜBj  rí:bAr<^08li,  21  kríii^'.  17  kraíOía,  15  kraítHa.  b)  Nukatí'ta:  3  pr&tl,  2  pritA, 

prAtá.  c)  Pastricú  gAbVbft,  slivjaci,  vita,  za^jglici,  cü.rnu-paslríi'^n    d)  H^dvo, 

vcne,  pBitne  karamascí,  <'arnao'--xabid.  sliaiMta^  knis^^vr  i  pastri     d)    Fltitnn'  i 

ríí'ta.  fi)  Vlasci  prasci  i  vlasci  pn*:elc''>ta,   Oiszcflcn  27  íclc  varrottas  inget 

BlDok  U-Besst>ay6ii,  Dentin,  Bülgártclppon,  VtngAn  a  bolgárn<'>k.  a  roelyokm^k  ma- 

clnevnsésfl  ri\)z  nélklll    nem   értbcv'í-    '2     Sznkn  yafél  6k :    a)    Valenici. 

bnl    ran    b<'-lÍ-beIM.    rarvenibcli-E,  pistimalj,  i  zoveáka.    b)    ProRtilcT    guborra. 

na-ktlriigalka.  blazviéna,  zapcita.  cnmanasivana.    prösna,  ükandaríja,   drcbnirazsi- 

ÜsHCien:   12  (v\c.  3.    Kötány^k:  Knriigatci.    Van:    Kariigatka    guléraa 

rUgatkü,  manaka,  knHigatka    karlicita.    (MMtrscn:  3.  4.    Mclnnyek:    Lajbor 

fi-ketr  (cArm),  zöld  (zHcn)   zubbonyfde:  zabunj,    ujjnélkQli    kurta   nói    köd- 

i:  kozu^o,  ujjas:    rakave   na   lajbcra,  iiijnrlknli    yoazióft   aJsó    kabit:    droja, 

bela  jabataj  dalgja  biz  rakave,  birinybSr  inellónykct:  piktAr    4,    Pojrevaló 

lodük:  Pis/irn    Van   ezekbcíl:  típarcu,   svistilnici,    sufalci,    barjaci,    doji^inplat, 

íiplat,    negjtívplat.  ürt-bna  karpa,  rasetku,  písűmalca,  ^vil''iia.  6.  Nyakék.    Ék- 

íerok.  Povra.s  :  pénzeínyakláiicz.  talirelam'e:  lallöros  láncz,  gyardanp:  ezüst,  gyöngy- 

na   nyakék,    paiitlici:  pAntlika,    kumas:  aranyos  uyakravaló,    burmii'ita :  gyOrOk, 

i:  íHlbovalók,    pliKti :    bajickorca.  6.   Csismák,    czipők.    ^árgacsizma :    batus 

i,  p{rö>JCHÍzuiák :  i^arvéni,  feketék:  cárni.   czipö:  cili.  KzokbSl    mcgítt^Ihctö  a  bol- 

TÍfiplet    változat  OS  jcága    s  a  népnek     czífr&Ikodáai    érzéke.    Természetesen,    bogy 

KOk  vagy  phntographiák  tübliot  érnének  lapokra  terjedő    magyarizatoknAI    annyí- 

lokibb  18,  mivel  a  blmxések.  varrottasak  és  szOvések  egyik-másik    nemére  loho- 

||en  talólui  alkalmas  magyar  nzót  vagy  jelzÖL  Dr.  CrirbttsM  Giga. 

Az  erdé^lyrésii  kúrpát-ej^eftttlot  január  I2'én  Kolozsvárt  a   Icgkedvez6'bb 

pícinmok  kOzt  inrgalaknlt.  FInOk  lett:  Gróf  Bf^tblen    Haling   alolnOkük:    H.    Oál 

DOkos,  r>r.  Kliig  NámJor,  Súnünr  .Táno«.  Titkár:  Kadnöti  Pezftí.    Pénztáros:    Pa- 

fcy  Lajos.  JegyziTk:  I>r.  Kstirbázy   Síínil^ir,    I)r.    Ferencz    Xkos,    H«gyesí    VilmO'*, 

llni  Farka«.  A  választmsny  50  tagból  áll  (kOztak  az  ..Ktbnograpbia*  egyik  szer* 

tnje,  Herrmann  Antal).  VáUsztmányi  illését  minden  bó  13-én  tartja^  a  febmári 

azániba  vétetett  a     ordélyi  „lUi  Kalanz"  számára  beérkezett    anyag,  elhatá- 

HOti  Dr.  Hankó  Vilmos  mnnocrajiiiiiijánftk.    az  ^Krdélyrészí  fürdők   leirásA"  nak 

6  a  „Kolnzsviiri  Kalauz"  «izerkc8/té9évi:l  Radnóti  Dezső*  bízatott   rocK  —  A 

arlri^ebben  ajáitljuk  taiítántainknak  e  nagyhivatúsu  egycsütoteti 

Vilúgkiá11ítá!«t  terveznek  Budaptittro,  a  milloiinium  idejére,  számítva  a  kül- 
IcBélénkobb  érdeklődésére.  Knnek  felkeltéHéro  éi  lekötésére  pedig  alegbatbatú- 
'  Ilim  kétsé^tolenfU  egy  lebetű  legte^'esebb  s  Ifiguagyobb  szabású  orsrilgoa 
<  >;lftá«  volna. 

96  • 


VE0TK8   KOsn.E«ÉNyhK. 


Há«a8bágkBt««ekröl  s  XVIL  Hzár.adl)an  érdekes  népr^xl  ftilatokbaii 

dag  felolvasást  tartott  Ur.  ÜAllagi  AUdiir  a  At.  T.  Akadémii  U.   osEtAlytilut 

A  mese  aUegoriiJ4r61  Urtott  íelolvafi&at  Lázár  ÍSLvin  JHa^cnvvAé^n  »  Hmí. 
kOr  estélyélt. 

Dr.  Ualler  Károly.  IcolozsvAri  egyetemi  tanár,  febr.  &-én  Kol>?Lv..^r 
kaasÍDÓban  crdekes  felolvasást  tartott    társadalmunk    tiiítiiely    bajairól      '>;i 
divat  ferdesé^eit    és    isniert«tt«  a  fiMiyÜzt^a  elleui  m'-inely  hauü  t/)rv'>7)v(   *  • 
reodolctct.  Komáromban  tiltva  volt  a  váll-  és  mellf(l2()k  vuelótíe ;  a  ki3c  nri^ 
|)ai  és  tnrnürrol  műitek  templomba,  ftzokai  a  ooket  onaaa   kivezették,    %  Idváfliitt^ 

ruhában  megjelentekre   a    tcmplomaj tóban  kendőt  borítottak   a   szolgák.    X*- :' 

beazt'lt  a  luttós  álmosk'liiyvokrtfl.  Folyóiratunk  szívóson  ko^filne  ax  ilyen  |>1 
kivonalát. 

A  »Bra«8Ó  vármegyei  hivatalos  TjuutótestlUet*  1890.  ávbuu  két  jutalmai 
tttzött  ki  csángó  népdalok  gyűjtésére  és  mogaeni'-sítésére.  Az  vgyik  jatalmat  (qp 
arany)  Koóa  Fcrencz  kir.  LanfelQgjelő,  a  másikat  (tig  frt)  Gyurka  Jóxsof  all.  tanli^ 
qjáolta  fel;  az  elsőt  Ulró  Sándor  r.  k.  vezető  taiiJtó,  az  utóbbit  Kovóca  Mihály  ka« 
aégi  tanílö  nyertíí  el. 

HibaiffnxítHa,  Ají  I.  pvfolyam  7-ík  számában  megjelent  A  bdn^r^mr^  i\x\vA 
értekezésben  kfívctkczü  s^'tóhibák  fonluloak  4*lő:  335  1  4.  sor  alulról  u  fat 
értendő-  33ti.  I.    19.  a   al    v.  h.  Í'.SH6.  I    C.  a.  al.  f^eri^eni  helyett  rpr/«ziM. 

6.  8.  fel.  ^i'i  helyet  ér,  137.  1.  15.  s.  al.  hpjxinaion  bolyctt  loppitniéún.  188.   1.   W 
R.  al.  iratokai  belyott  mialokaf.  138.  1.  1.  a    ah    tMhtynp^iattvf    li*  ' 
189.  1.  19.  s.  al.  heUtthiit  helyett  heítkifl   342.  I.  21.  s   al.  ho^^, 

7.  t.  aJ.  hnffS  helyett  /enifő.  342.  I.  6.  s.  al.  tokomU  helyett  tafn^zzal,  344    I.  M. 
fol.  trhiibí  helyett  vcAiV/t<.  346.  1.  17.  s.  fel,  otputták-  helyett  (itpmt4í\ 

ITJ  ta^k:  A  titkárnál:  Déry  Ernő,  Ugyvód.  V.  Zrinyintcza  \l  —  Komáfus 
Liyoe  tsnár,  VI.  .\radi  iitoa  ftü.  —  Budai  állam)  tonitonoképsŐ  inti^x<?t,  C- 
utc/a.  —  Állami  laiiitt^núképző  íntéaet,  .\ndrá8sy  üt.  —  Nagy  Bálint, 
igazgató,  Hódmeztívú^srliclv.  —  Kir.  Jognkadémia,  Nagyvárad.  —  )' 
Mibálik  SándorésPál  Ernő  tanárjelöltek,  budai  Pa^dagoghim.  — Ugray  .i-.i  ^  .~^. 
Imdai  Faedagugium.  —  KAnn'^tizbányaí  magyar  cjjrjesülei  (Dr.  Versényi  Gy&rjcy  áloL 
1890 -re  U.)  —  Páncsovai  állami  gymnaaium  íQusági  könyvtára  ~-  K 
nitórendi  fögymnasium  könyvtára.  —  Szabadkai  fögymnaMum.  —  Dr,  Fra»-< 
dor  Ug)véd,  V.  Vúczi  könU,  10,  —  Bártfai  u.  gymnsfiitiro  unári  köuvTtára 
.Élet-  SKerkcsztösége  állal.)  (1890  re  is)  —  H«tner  Zsigmond,  háztulajdonos, 
Terézkörút,  36.  —  A  pénztárosnál:  Kvang.  lyceum  kónyvtáru,  SopnoiL  — j| 
herényi  fSgymnasium  igazgatósága.  —  Kassai  katb  fi^gjmnaíínm  (I^ 
Nagyszombati  érsi-ki  fögymnasinm.  —  Károlyi  Melinda  tfroliiö.  Józsii 
—  Babich  József,  uradalmi  igazgató.  Zsombolya  (1iH'.U)-ro  isK  —  UiWat  állium  l: 
képző.  -  Dr.  Fttry  Béla,  Epeijes.  —  üyurtsik  Márton,  Székes-Kcy órvár.  —  Mui 
állami  fögyronaaiura.  —  Dr.  Hádn  P.  Sebestyén,  BaUtifalta  —  lUixsnyói 
fogymnasium.  —  Smó  Béla,  Torda.  —  Székelyudvarhelyi  ev.  ref,  >    '!  — 

Szent-Gzórgyí  ev.  ref.   sxékely  Miké  collégium    (lBÍ>0-re    is).  —  i  Lir. 

démia  könyvtára  (IddO-re  is.)  —  KOrmóczbányaí  Toldi  kdr  (189l>-ra  la). 


9C 


Irodalmi  vállalatok  Magyarország  néprajza 


l.  ,rA&S6iff«r  der  OesellAolinft.  fnr  ilie    VíWkerkunile    rii^Arns.  *    &z>  i 
Uerrniann  A-'  '  K.ifona    Li^ob,    A    ncprajn    t.-lrsasáfí  ala|.-     '    ' 

alaiuán,  »  v:  nak    1HH9    nov.  2-áii  tio-.nll    liatáruiíata  n 

hivatJiln^  tk<<  -lí.     az    clííoílo    iil^r^íipn    f^-lolvasolf,    uv 

Og'»[.»liiá"-Ii»n   ■■  Mzatnknak  m'-mot  ny»?lvoii  tűI''»  kivunii!  - -■ 

Mjóiraí.  Mt'vf ...i^uakönt  JrgalibU  tfgy  Jf.^ii,  az  ..Ktbnogr;*, ......       .  .k 

b»it,    mint    az    „EttinolnKisoho     .Mitteiliiniícii    aa*    Trigafn'    nielléklajt)a,    i-i    cr^ak 

set  vgyütt  rRQJultie(6  mei;,  A  társaság  kúlugjatnak  Íoi!;en  j&r.    1     tirfolyau.  Ax 

szAin   1HÍ)1.  jauuir  viJ-yéu  jtílcnik  meg. 

TI.  ..Ethnologische  Mitt«iliinB;en  ana  HfijBrarn.  ííeit^trhri/t  fUr Uh  ViUKtrhundt 

nparns  und  fht'  ííafhhit\-l<huier  "    Kiadja    és  Katutta  L^ivstjal  BzerkcsKti    Hcrrmaan 

Havonk«»ni  (aiiausztuít  ti  s>:t!ptombort  kivtive)  3  ív    az  „Gihaograiibia'' alak- 

tl   évfolyam    M'.'i(|iíleüiU  IHíJl    januir  lió  vógéa    E  k(!t   I'olypira';  líra    együtt 

'l  fri,  .1  miiij'ja>'''»'3sá'}i    n^prufzi  f'irtiitfUj   Uigi^it    tr^iw-frn  jétdrúii,     'J  frt, 

litait'il  fi>g)Alkozfi  minütín  toás  egycitQlrt  tagjainiik  3  fii 

Ax  Kttiiiiil    Mitioilunjfen  "isi  k<Uc£ót    (16^7— d'Jl.  a    mttljMl    pááig    ü    ffUot 

lent  in^e,  nsk'js  f}li<iiiipris:i;l  lui.'lrartAkaxdsszcsszalccndósok.  \  n<^inot anihropologiai 

hi\'ir/iii^  iiri -i'fÍi  lin:i  (iHii-í  V.  8/ 1  a  iZíírkosxtő,  Dr,  U  iDk<' Jánni  rnflocheui 

tUjiii'it,  a  melyen    km-itnir   kell  lit    mimdtn    ncmíMnek. 
fij^  mtmiftie^fl'tit    '■  /  i:éathkognéL-  hozsfi    hafonl'j    iníntfit    fijffhr^seH'tt  !'^ 

^    i^rfotvii:.  4    í-  it  f  óv  tavaszán  fog  me<jelonní,  ax  qW>    (  nizetnek 

I  1  AZ  1.  4!tvfolyKin  ^lúHztítóiit  kiviil  ax   oIj6'    3    lUnet     csak 

)'.  k  mog,  kik  a  II.  ^■vfalyamot  rn9grend<>|lk 

III.  .Südoiít.  Nagytibti  miinkilk  ú*  |{y(^ttnn4''nyék    a  haaai  é»    siotii«s(>d    népek 
tctésfrc,  Bvenkt^nt  4  kOtot.  lO-QD  fv,  az    „lOtbno^raphb*'  alak.Íáb&i)    Az   elwf 

aorozatba  a  következő  mttrek  vannak  ki,ielólve: 

I       i'..tn.>  fi'zn  Kuun:  lirJiitioniini  fluífytMt'ut'um  cum  OrUiiU gtntibtiHtjut  oi'ii*n- 
'  ítptiijittHHimn.  Első   rendi)    nélkUlÖzbetetlco  forráamimka  a  n''- 
ui/ipí.  Ki^ii  kfttrt. 

3.  KatfMvi  ÍMJot  és  Htrrttmn'i  Anlitl :  Mí\'jif»r  nrpni€»ck.  Kritikai    kind^ii    uí-- 
fordttiib.-in.    beveaetésabi,    kunmicntArrnl,  ileucbasontlti)  apparátussal.    I.  kötőt. 

tgAm  mú  i  kfiict ) 

ít.  8traitíi3  Afotf /é  tleniMfinn  Aitüii :   Üoi'jár    n4ftkCtté«cet.    Kiadatlan  bolgir 
Wtési  terraéknk,  Mf^doii  asövcg,  német  fordilAí,  bcvczeti^s,  jegyzetek-  Kgy  kötet. 

4.  Í>i:  Mafúiiesfu  Átalld:  /»  Hntmann  Atitnl:  Soták.   Hűmén  néfurjHftn.  Kiim<^n 
>ballBdik«nrv)íata,  eredeti  vzAvegCsUt^mctfdrdítiU,  tanulmánynyal.  Kgy   kiutat. 

Ö.    Fr.  .>'.     KiiitaC:.    EigenlÍimlirhK-*Hcn  tffv  mti<f*fttt'hi-Ji«n     Voli-nmusih.  Alapvető 

ologiai  inuuka  a  délszláv  uéfKlalIamok  nagybirü  ösBxPgyOjiöjf'iMl.  K^t  kftt<íl. 

:  Eredeti  szíivegek,  néinei  fonliLás»al  é>(  maf^aráratta).  a  d^ltul&v  folkbre  (erén 
Isö  tekintt'lytc'il. 

IV.  ITral-AUrd.  Bibliothckznr  Volkskonde  üerunl-aitHiachen  Völker.  Evőnként 
t,  4(1-50  ív.  ae  ^Etbaitgraphia"  alakjában 

Az  H91.  évre  biJfbWt  suruzat: 

I,  hr,  Htrnhard    Munkársi :   /■''«     VolkíijioeHt    iler    U'oífahtn     ÚberseUt    von 
lUm  HcrrmariQ  tuid  Hclnridi  v.  Wlíslocki.  l^  kttet 

!i.   Ür.    If/naz  Kúnoi':  tKimant^rh-tilrHuchf   rtíMv/w^M/c.  (Europftiache    u.  asltt- 
.e  Tttrkol )  BeviizetésBet  il's  tauulminyokkal.  Egy-  bOlot. 

8    I.  résa.   Dr.  Kari  FdjMt :  Oitjakiech-t/anwjedisfhe    und    oatjakituht    Hfdicn- 
<n  *t.  MUfchen.  Beveíctwcl  c«  néprajzi  tanulmányokkal.    —  II.   rész  BiÍ€t  VikAr: 
Í9ch*  Studtfiu  —  Egy  kótet 
4.  fíáiínt  (iáftor.  \íú,uff^  népkoltésset.  Egy  kOtct 

A  Südfmt  H  Vral-Altai  «gy  c>vi  sorozatának  >i  küttf*  a  kiadótól  (llemnann  Antal. 
L  Altilautcxa  47)  vagy  a  ^Közmtkvcl6dét"    nyomdál^U    (Kolozsvárt     Bel- 
et* I.)  egvencsnn  luc^rondclvo,  b^jrmoutea  kOldésicl  JO  frt.  Az  cgjoB  kütetck 
'     6U  kr. ' 


A  magyar  szellemi  munkások  nyaraló  helye. 

Jegenye  gyógyfürdő  Kolozsvár  nielletL 

Hermiann  AntaJ  Unár,  n^  crdtflyi  r  kath  laiiulmánya)apti'it  jo  évre  bdrbc  viSlt 
Jegenye  K>'0(íTfiirtlt^t,  s  axt  kivált  n  rtugysr  inttlligcnba  ^sfmini  &  tc^fkeltmrarUft 
Oh  Icgolcböbb  nyaraló.  kiránüuM.  Qdúlű  c's  gy<3^yulO  hclylyiS  aScuja  tenni  AJcffr 
nye  nevü  vjwutí  Allomáfi  c^  órányira  van  Knlocsv^ron  innen.  A  gyögyfOrtlA 
jegenye  mai;yar  köz&<5g  kOuléU'n  ívkMik  cxúöi  h<.'f{y«k  v€áXo  kies  v6lgybcn,  $$(1 
méter  ma^assáfjban 

lv6>vízc  kiiúnö  haidsu  .ingolkttrnál  és  h<MyaKbnjokn4l ;  hide(>'  és  fnch*g-fúnlSi~ 
i^scrvi  szívbaj,  BríghUcör,  ideg^baj,  míhscrtyv,  csúz,  gyomorbaj  slb.  clli:n,  ax  isnm- 
TKk  kO/t  Icgronrcntráltahb  vasRs  l&plUrdŐi :  vérsxegénység,  sipkát,  gCrvély,  csái, 
bőrbetegség  sth .  )e^kiviltki![H.  n  mindcnnctnu  nöi  belegséíjckniU.  Kiimiitiltil* 
OT^ffy^^^T  légzési  bajoknál.  'ÍVj-  és  ^a\<\-kvnk  a  ítlrdÖ  aajAt  gaztlftnágébi  < 

40     újonnan    beiendcjcctt    vendégszoba,    »ajdt    kcEcI^&U.    elstfrendU    vcuúiiliC, 
társas-  és  bérkocsi  közlekedés  minden  vonathoz,  tcndes  rilrt]£ri    xcnekac,    scnctn*A 
olvaaiSszoba,  birl&pok  könyvtir.  lekcpilyák,  c^olnakisás,  kirdodaliaok,   muUtirixeki 
hangversenyek,  stíni  cltfadisok,  A  furdtíigafgAtt^adg   Allanddan  knllnn  heü 
ki  'h'uloUnfzr;/*  c/imn)cl 

KtindkivQl  úlcs(>  ilrak.  Ssoba  napjira   30    krtúl.   Teljes    élettnca^    tiMp^n  r 

Irt,   cmládoknsk  és  havonklnt  )óvii  oksóhb.  Az    ul9-  (!«    ut<^aJ!«on1)tui    tcteoioiM 

leszállított  ilrak. 

A  jegenyei  gyógyrurdö  igazgatósáciu 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Félexer  Uiííial  k(;zdrtt<'  moK  táiíiaíiá>itink  nyilvjíiKK  paliajiit.  Mf 
smm,  dfí  vajmi  i'ftukcly  a/okho/  u  tiap)'  teludatokho/  képest,  a  niolynV 
clöttUnk  állunak  Kórjuk  t!i>!ti^J'^iiiil<tit,  teijtiszszúk  küríikbisii  Uiraist- 
gunk  cszTnéJt't,  szerezzenek  neki  híveket,  a  kik  anyaí^ilnfí  t^s  h/í '' 
támoyassáK  a  titreasíí^ot  nawy  fiieljai  eléréseiben.  Taim!raányai  u-i.  - 
ügy  felette  fontos  mint  kíizérdekű  voltjínál  fogva  a  mi  íjirsaságnnk  arti 
van  hivatva,  hogy  a  haza  üsszes  népeit  nagy  kulturniiinkiira  »gyesitv6ili 
a  legsziímosahb  tagn  tudományos  ftgyesfilet  leyyen  a/  m-íi/itíiliani.  Hoaj 
ezt  mihamarább  elérjíik.  az  főleg  tagtársaink  linzgőságatól  t'lg-?. 

Felkérelnek  azon  tÍH/ti*ll  la^títrRnínk,  a  kik  117.  .Rt1uiui!rai<i 
^p«n  n^m,  vngy  liiiiiiyoMnn,  vagy  híbüs  priinxt'fttwl  kii|ilák.  fz. 
esiriínt  »  titkért  érteiiitf^ni. 


■Mh 


^■tt 


lETHNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

SZERKESZTIK 


IIERHMANN   ANTAL 

..  Mftgj-    X*pi,   T*M  titkiír*. 


KATONA   LA.lUíi 

*  U^gy.  üi^t.  Tii«.  i(>p7*«|< 


évf. 


1891.  márczins -április     3—4.  szám. 


A  paiócz  születése,  házassága  és  halálozása. 

Irta:  Pintér^  üénthr, 

(Felolvastatott  a  bírutig  18Ut.  februAr  b<^  2d-ikí  rtlésMO.) 

Sxületés. 

A  paióoz  raa  is  „sátoros  iiiuiei)''-nek  nevezi  a  születést,  és  a  .,vá- 
ió  állai)atl»a!i  levu    nőt"  a  legnagyobb    gondoznsban.   tigyelemben  s 
toletbeti  részeaiti  úgy  annyira,  hogy  annak  kivánsájbtát  még    az  ide- 
ÍR  teljesíteni  köteles ;  közmondása  is  azt  tartja,  boiíy  ^a  terhes  nu 
még  a  szénás  szekér  is  kitér" :  de   nem   is   ismer   nagyobb    hunt. 
a  Jó  reményben  levőnek"  bár  mily  módon   érintését  avaííy   ép- 
bántalmazását. 
Minél  közelebb  érkezik  tehát  a  válság  sejtett  pillanata,  az  , áldott 
köhil  annál  szorgosabb  lesz  a  sürgés  forgás,    de   csak    is  az  a^x- 
ayok  között,  mert  e  nagy  fontosságú  eseménynél  a  paiócz  embernek 
iességgcl  semmi  szerepe  sincs.  sSt  egyenesen  távol  tartja  magát  t/íle. 
De  bissuk  hát  a  „sátoros  finnep*   el5napját. 
„Katyi  jángyo"    oly   szapora   léiHísael    halad  az    „auveeg  felee". 
Itha  most  ütötték  volna  fel  a  menyasszonyi  kontyot  a  j,feji    biihjára', 
ig  mái'  H  hatvanat  if^  túllépte;  éppen  kint  áll    a    fnrdnló    szegleten 
lyaó  Panni"  8  reá  kiált  a  szaponízíira :  „hova  sijet  Katvi  tiene?"  „Hát 
teremtette  sijctek  bizeen  ax  auvoegite,  mer  Zarobatmk  Vernnkája 
QtaÓBsaó  pillantti^bari  van.  (vít  keü  jigazitanyi  ja  sátort ■' 

Kft  ligy  is  van.  /ánilmt'-knál  már  előlihrül  kimeszelték  a  húzat 
il-helül.  bevitték  a  gombos  nyoszolyát,  beállitotbik  a  sátor  rudat  is, 
intán  a  lepedő  csücskeibe  bekötötték  a  kenyér  szoletet  meg  a  fok- 
?ma  iíPrezdet.  felhúzzák  a  rúdra  és  az  Ősi  lepedő  szerényen  beár- 
colja  a  fészket,  melynek  homályában  úgy  éjféltájon  egészséges  mag- 
^jándékozza  meg  Veronka  Kstaókot. 
A  „tyiszpaoná"  vígan  pattog  a  tíiz   s    melletco    forr   a    „tyisztes 


Btbt>j|rr«|rhlft  U. 


97 


8 


r-üíTÉB  siiroOB 


fii",  melvnek  langyos  vizében  .Cziczeő  janyaó^  avatott  kezekkf!l  fü 
meiE;  az  i^  szülöttet. 

Ámde  Estaók  sem  volt  tétlen,  mert  már  a  mézes  hetek    t::lmalt« 
Titán  gondosan  raejLngazjratta  a  „rinsraó  beöMeíIt"  meg  az    „ücsiket*  w.; 
melyben  majd  az  (5  ceméiiye  angyali  mosolylyal  tekintse  meg  a  fölkel 
navot  s  a    cfteörÖleG"  Imbájával  gond  nélkül  jútszbassa  első  játékát. 
A  sátoros  ünnep  bél  napig  tart  8  ezen    ido    alatt    a    szili"     " 
kocnassxonyn  látja  el  válo^íatott  eledelekkel,  liorral  és  mézes  pa!.    . 

Ez  Ünnep  mnlatozáftábati  csupán  az  asszonyok  vesznek  részt 
focyasztjiik  el  a  komasszony  síitte-fözte-hozta  mákos  ferentot,  heel^ 
fonott  kahu-sot.  no  mej;!  a  bort  és  mézes  pálinkát  is:  Sk  dícjíérik  az  4 
szülöttet  fi  lesik  annak  minden  mozdulatját.  ho^'v  azokból  jítvíít  jósol* 
hassanak  neki. 

A  sátoros  ílnnep  hetedik  napján  ha  az  un\a  elóy  'Tuí*  —  u»l 
kel.  legtisztességesebb  ruhanemíiit  felölti.  kai'jái*a  veszi  szépen  lelöllöx-^ 
tetett  gyermekét,  ki  rendszerint  virágosra  hímzett  nagy  kendével 
betakana.  k  a  bába  asszonynyal  templomba  megy*,  hoj^y  ott  a  mindemsk 
urának  bemutassa  szíilöttjét.  Ezt  nevezik  „avaUis''-nak.  8  ezzel  a  sát^v- 
ros  Uiuiep  végét  éri. 

Ha  úgy  késő  dszi  éjszakán  utunk  a  házikók  között  visz,  kdb- 
mes  csenuésü  hanghullámok  tévednek  fülünkbe,  s  a  hang  elvezet  lien- 
minket  egy  szerény  ház  szűk  nyílású  ablakához,  betekintünk  a  cry#fta 
világított  szobába  s  ott  látjuk  a  tiatal  anyát  ringó  bölcsSre  hnjolnu 
egész  lelke  szemében  van.  melyet  a  gyermeke  arczánU  le  nem  vcsí 
szívének   érzése  pedig  átiimlik  ajkán  dalba. 

Az  anya  bök.só  dala  ligy  alakúi,  a  mint  azt  a  szeretett  magzatit- 
pillanatnyi  állapota  magával  hozza,  és  useng  a  dal: 

Lelkemből  kiszakadt  Aludjál  mint  harmat 
Ékes  kifi  virágom.  A  virás  kelyhében. 

Ü  szállj  le  reá  te  Mosolyogj  mint  rózsa. 
Ikildogitó  álom.  Ha  lát  apád  ébren 

Ha  a  gyeiinek  az  előre  haladott  éjszakálian  sem  szenderül  áloiobk- 
az  atiya  érzelme  is  új  alakot  Ölt  s  a  szeretet  és  fájdalom  vegyulékérfl 
han^'zik  fel  a  dal : 

Az  idő  má  jéfeere  já. 

Kincsem  szívem  alhatna  má, 

Fáradt  vagyok,  fáradt  nagyon. 

Mer    nyugalmam  oda  vagyon. 

98 


A   PALÖCZ    SZCíiETÉSE,    HÁZASSÁGA  ÉS  HALÁLOZÁSA. 


a  gyermek  mély  álmából  sírva  ébred,  szendergéséből  felrezzen  az 
nya  is,  s  nyomban  dalba  ömlik  gondolatja  ekként : 

Itt  a  cici,  szopja  szépen, 
Néked  adom  lelki  mézem, 
Bele  öntöm  boldogságom, 
!  Magzatomat  úgy  táplálom. 

A  bölcsődal  kiapadhatlan  s  az  anya  lelki  érzelme  szeiint  Ölti  fel 
ríg,  bús.  aggódó  vagy  fájdalmat  jelentő  alakját. 

De  megtörténik  ám  az  is,  hogy  az  anya  halva  szüli  gyermekét 
Qy  esetben  a  bába  asszony  nagy  cserép  edénybe   helyezi  a  holt  testet, 
I  minden  külső  szertartás  nélkül  esteli  vagy  kora  hajnali  időben  elássa 
%  falu  határjának  ama  részében,  hova  a  kereszteletlenül  elhaltakat  szok- 
ták temetni,  még  pedig  minden  jel  nélkül. 

így  születik  a  palócz  „sátor  lepedő"  árnyékában,  aztán  mosolyog 
a  , ringó  bölcsőben",  játszik  az  ^Ucsikben*^  s  járni  tanúi  az  ^állókában", 
de  mindig  és  kizárólag  édes  anyjának  felügyelete  alatt  áll  mindaddig, 
míg  a  leány  férjhez  nem  megy,  a  fiú  pedig  legény  sorba  nem  lép; 
a  fiú  ekkor  az  atyai  hatalom  alá  kerül  és  rendesen  az  anyjának  már 
nem  is  engedelmeskedik. 

A  palócz  Ősi  klenodiuma  a  „sátor  lepedő"  s  ha  egy  anyának  több 
leánya  volna  is,  rendesen  ugyanazon  ősi  lepedő  szolgál  mindeniknek 
sátorul. 

HázasB&g. 

Vasárnap  van.  a  falu  lakói,  apraja,  nagyja  éppen  most  tértek  haza 
a  templomból  a  délutáni  isteni  tiszteletről. 

A  korosabb  féi-tiak  árnyékos  helyen  a  pajtában,  a  nagy  diófa  alatt 
pipázva  beszélgetnek  a  nap  eseményeiről,  vagy  a  mezőbiró  házánál 
gyülekezve  intézik  dolgaikat,  minek  aztán  egy-két  veder  Iwr  elfogyasz- 
tásával áldomás  ivás  lesz  a  vege,  az  asszonyok  a  ház  végén  az  eresz 
alatt  szép  simára  kimázolt  padkán  telepednek  le ;  a  legények  a  falu  kö- 
aepén  karika  játékra  kerekednek,  az  eladó  leái\yok  pedig  a  harang  láb- 
nál, vagy  a  „szent  Jánoskánál"  cikáznak. 

Ilyen  egy  palócz  falu  vasárnap  délutánján. 

A  „Sutáék"  háza  végén  a  padkán  is  üldögél  egy  csomó  asszony, 
élénken  beszélgetnek ;  de  ugyan  mirölV  Hát  miről  is  beszélgethetnének 
másról,  mint  „Virág  Emerkáról"  meg  „Lantos  Cíeciről"!  Virág  Emer 
szegény  ugyan,  de  a  legszebb  leány  a  faluban,  Lantos  Geci  meg  a  leg- 

9'J  8, 


PIKTÉR  SJtVbOU 


jobb  módú  hadból  való  legénv;  olyan  szép  négy  öktjr  Jár  kí  a^  apji 
ad  varából  mint  csak  a  hattyú.  Megkezdi  aztán  a  szót  Varga  Juda  e  ké- 
pon:  „Uittud-e  tennap  entvc  Ko/ai.  ho^^y  ax  a  fíec/i  millyen  jiió  eez«6* 
ven  heszeet  a  keriteésen  át  Emerkávaó'*? 
I  „Láttam  bizony  Juda,  de  nicé  többet  íb  láttam,  azt  is  láttam,  mi- 

kar  a  kútra  vízeé  ment  Emer;  hárscsak  (leczi  otterem,  minthac-sak  t 
feíídbeö  nyeött  vaona  ki,  OHzteén  kimeii  javvízet,  metteÖtyi  jaz  Enn'rka 
kossaját,  Ufív  adtajn  kezihe,  de  jogyiksií  sznót.  csak  soraolyogtak  emniasra. 
No  maj  mulládd  Juda,  ho{^  ebl>eő  meé  keeteppár  lesz*  * 

„Hiszen  nem  is  vóiiaja  rósz  —  közbe  szól  Dudiis  l'anni  —  Enifrka 
szép  lyán,  olyan  mint  a  nádszá,  daógos,  tyiszta  mincsak  a  patyolat, 
oszteén  fonnyi,  szeőnyi,  vainyi  letjobban  tud  a  faluba,  hame  rá  kezgji 
takaráskor  a  nótát,  oUyan  szépen  éneked,  hogy  a  másik  falu  le^eenjei- 
nek  szívijis  memozdol  teőle  " 

^Máj  a  tavalyi  ^ivaö"  jaóta  fúija  jászt  a  szee,  Panni,  —  kíizbeváij;  Der- 
ján  Marcsa  —  hogy  ezta  keet  teremtest  az  Úristen  is  egymasecnak  terem- 
tette. Elis  mek  haónap  án^yoroasszonho,  mégis  motidom  neki,  bogr 
ha  jaza  g}'erek  szeretyij  Emerkát,  hácscsak  leg)'eé  rajta,  hogy  a  gyÖveS 
faasangon  mellegyeéka  lagzi"! 

Ámde  a  „Bencseék"  háza  végében  is  ül  ám  egy  sereg  asszonjr. 
ott  is  élénken  beszélgetnek  s  a  szót  Edfo  Vera  a  falu  boszorkáa>j& 
vezeti. 

allgyan  hogy  gondaósz  máj  oUyat  te  Agnyis !  Hogj'  vehetneé  Lan- 
tos Geczi  Virág  Emeit  ell  Azt  a  páváti?  Hát  nem  hallottad,  ho^y  ité- 
nagyüjtéskor  milyen  szivesen  beszeegetctt  az  itijú  írnok vaó .-'  No  hiszen 
csak  a  kellene  még,  hogy  Lantos  Jóskájék  házába  jallaó  gytlkröt  is 
illeszszenek  be!  Oszteéng  minek  is  venne  Geczi  szegeenseegot,  mikor  gai- 
dagságot  is  vehet,  ottvanla  szivem  Vagaóék  llusa,  heere  lyány  ám  tt 
is,  me  vanám  neki  jatejbe  is  mit  apritanji  valaója." 

És  így  tovább  ....  folyik  az  clöcsatározás  az  ügy  mellett  és  ri^ 
lene.  Igen  természetes,  hogy  az  egész  falu  leveg(*íje  tele  gvíilik 

mondával  Emcrka  is    elkeseredik   néha  s  Geczire    neheztel;    <* - 

fájdalmában  elmulaszt  egy-egy  szombat  estvét  a  Virág  Emerkáék  k«rí- 
tése  mellől,  de  a  kölcsönös  rokonérzelem  szálai  már  sokkal  er^' 
sem  hogy  azokat  a  mcnde-monda  sivitó  szele  szét  szakítani  kóp^s  yhui^ 
mert  hiszen  nem  egyszer  adogattak  ám  már  egymásnak  almát,  diót. 
malomkalácsot  a  kerítésen  keresztül,  aztán  meg  úgy  titokban  a  niD^ 
katá"  is  nnvjjártfl  közöttük,  a  mit  olyan  szépen  tudtak  intézni,  hoff 
Edncft  Vera  sem  tudhatott  meg. 


100 


A  farsang  kö/elt^dtév^l  az  anya  fölkéri  legidösehli  menyét  ^s  nász- 
snvát,  hogy  puhatolják  ki  a  leány  sziliéinek  is   s/ándékát.  Naj^yon 
nés/etes,  hogy  a  leiny  szUleí  csak  örülni  tudnak  ama  nagy  szeren- 
ánek,  a  mi  házukat  kerülgeti. 

ígyen  kipuhatolva  lévén  a  szülAk  kölcsönös  szándéka,  a  következő 

5t  keddi  vagy  csütörtöki  napjának  estéjen  lehetÖIej;  úgy,  hogy  mások 

ne  tud^ják,  a  legény  édes  anyja  egyik  nőrokonával,  vagy    ha  ilyon 

bm  volna,  legjobb  barátnéjával,  elmennek  a  leányos  házhojt    .ház   tííz 

zn^i."  Beköszöntének  illHieIme-sen,  s    a    legény    édes   anyja    előadja, 

„ha  kettők  úgy  akarják,  mink    se   vagyaon   ellene,   een   a   kettők 

inyavaó  mevvagyok  eleegédve,  így  hát  szeretném  Iia   jegymáséji  len- 

snek. " 

Erre  a  leány  édes  atyja  némi  huzakodást  színlel,  legtöbb  esetben 

leány  korát  hozza    fel  mentségtti,  de  aztán  még    is   rsak    kimondja, 

&gT   .nohát  eense  bánom,  had  cselekegjék  a  gyerekek   az  eeletet  úgy 

hogy  tugyák  Isten  parancsolattya  szerint"   Ez  képezi  az  előzö  cljegy- 

t.  Ezek  után  az  atya  felsorolja  a  mije  van,  az  anya    pedig  megmu- 

itja  a  leánya  fonta-szŐtte   holmit,    varrottasait,   ágyneműit  s   annak 

;eztc'vel  meg\'endégelik  a  háztfíz  nézőket 

A  báztrtznézést  követő  hét  ugj'anazon  napján  történik  a  „kendö- 
vagy  is  a  tulajdonképeni  eljegyzés.  E  cselekmény  végrehajtására 
^2Ó8z6llót"  választ  a  legény  atyja,  a  legény  pedig  pajtásai  közül  ,vÖ- 
íyt*  s  ezek  rapnnek  a  leány  kérőbe. 

A    „szószúWó*    rendszerint    a    legértelmesebb    ember    a   faluban, 
íJBii,  ki   „eertyi  ja  sorát". 

A  leány  kérést  úgy  intézik,  lioyy  az  a  lehető  legnagyobb  titok- 
törtéryék,  de  bizony  azt  soha  .sem  érik  iitól,  mert  egy  faluban  az 
yzés  oly  nagy  esemény,  hogy  azt  eltitkolni  nem  lehet;  tudja  azt 
Jindenki,  kíilönösfn  ügyelnek  reá  a  leányok  és  legények.  Nem  is  mú- 
lják cl  az  alkalmat,  s  a  leányos  ház  környékén  a  falunak  cfitaknera 
tnden  „tilója"  és  .törője"  megjelenik  s  azok  csattogtatásával  az  egész 
in  figyelmét  felköltik  arra,  hogy  Virág  Emerkának  most  van  a  ,ken- 
lakása.  * 

Ez  alkalommal  a  pSzószólló"  előadja  jövetelének  czélját  s  megkéri 
[leány  kezét.  Ha  időközben  az  ellentábor  mende-moiidái  meg  nem  in- 
(k  a  szülők  akaratát,  az  eljegyzésbe  hole   egyeznek,    s    rendsztirint 
leány  helyett  az  apa  ád   kezet,  de  van  reá  eset,    hogy  az  erélyesebb 
[lletfi  leány  maga  nyújtja  kezét  a  szószóllónak,  a  vőfély   pedig  át- 
a    legény    számára    a   -   mindig   piros   Bziníl   —  jegykendőt,    s 


101 


PINTÜL  AINDOK 


(*JltlV       Iti^lJV      iiSATÁ 


p.i^y  tivSztu  szúp  a&2latküiidubt!  kötött  diút^  almát  ^    1 
kaként 

A/  uljegyzcauek  —  hol  a  leucny  soha  fiim-a  jcieii,    a 
i'SAk  ritka    osethen  —   ekként  történte    ntiín  kezdődik   m    imi"».    in*\: 
vendúgeJi'M-*,  mely  sokszor  tíjfeliji  is  eltart. 

A  kendő  lakilst  követ<5  harrandtk  nap  estéjén  mi: 
megy  a  leányos  házhoz  ts  „i:w;c8(ík(Midűhv    kötve  almai,    üiuí,   m^LfS^ 
kaláo^üt  vUz  a  leánynak  vifixoiit  ajándékul. 

A  paluozok  illt:m8zabAlyai  hóanut  ez  ijt  ebu  nap.  a  melyeD  k 
Kéuyuek  a  leányos  ház  ktt&zöbt't    átlépni   s  vála^2totrjával  zárt  helj«ai 
fíéí{yf-7.^m\íi'txt  be&2ulni  S7,al»ad.  A  legénynek    a    leányos    hazttíl  az^ 
i^jfél  i'li'tt  akkor  h  távoznia  kell,  de   e/en    tüI  már   bárhol  bt;gi 
találko/hatik  Jegyesével  a  nélkül,  hogy  bárki  is  me^Kzólhat^í  ók 

A  mt>iiyeíi/<*S  hirdetés  első  hetében  mindkét  fel  s     " 
leg  meghatározziik  a  lakodalom  napját  s  az  e  napot    a i^  .  ..         ji 
tl$ki  napon  a  vőlegény  ízószúllója,  egy  pár  tüzalmos  fórli  éj   s   t4i 
ismét  elmennek  a  leányos  házhoz,  mert  soha  sem   lehet   tudni, 
a  leány  és  ít/ülei  nem  bánták-e  meg  igérettlket! 

£z  alkalommal  már  a  leány  násznagya  és  vőfélye  Is  ott  viii| 
hova  mid5n  a  legény  sjeószéllója  kíséretével  együtt  bekoszdn,  eiryrd^ 
miisrrti  kezdenek   beszélgetni,    míg    véí^re    a    legény    ^         '' ' 

móddal  ügy  beszed  közben   üímán   előhozza  a  leány  t.    :     v...    „. 

joD  nem  bánuik-e  meg  si'.ándékukat  V  És  ha  a  szttlíík  kimondták  az  tt'^ 
godalmak    között  várt    „nem-'-et.  akkor   a  legény    sznazóUója 

hogy  adják  ki  a  leány  ágyát,  ládáját,    orsóját,    motólláját.  ■■ 

meg  egy  iKScsCt;  &  ha  a  szülők  kijelentik,  hogy  azokat    ín 
mdni,  jé  kedvi*e  kerekednek,  iáznak,   esznek  és   a   lakoma  régeztével 
menyasszony    ágyának    es    ládájának  kivételével,  mind  a  fönt  elősorol 
tárgyakut  a  legenyes  házhoz  viszik. 

A  házassági  azerződés  e  ténynyel  mjír  jogéi*vénye8nek  lenne  tekii 
tendő  s  a  vőlegény  szüleinek   aggodalma   is    elenyészhetnék,    de 
még  mindig  marad  fenn  némi  aggudalom,    men   a    menyasszony 
nincs  ám  még  a  legényes  háznál,  pedig  a  paluczoknál  a  házasság 
fúbb  simboluma  a  ..menyasszony  ágya'',  tehát  annak  is  a  legényes  bit 
nál  kell  lenni  még  az  egyházi  szertartást  m<     > 
a  palócz  lakodalum  legünnepélyesebb  része  a  i 

A  lakodalom,  illetve  esketési  na[>ot  megelfiző  nap  estondjen  ág; 
a  legényes,  mint  a  leányos  háznál  élénk  sfirgéf^-forgájt  tívmad,  mvxi  mii; 
A  legényes  háznál  a  szószúlló.  vőfély,  nyo&zolyn  leány  a  tÖbU  válogatott 


r 


A    PALÓCX   SZCLKTKSE,    HÁZASSÁGA  ÉS  HALÁLOZÁSA. 


tendég  a  menyasszony  ágyáéit  kés;(ülnek'.  addii;  a  leányos  háznál  a 
násznagy,  vőfély,  nyoszolyó  leány  s  szintén  több  hivatalos  az  elfoga- 
dásra rendezkednek  és  illesztgetik  a  menyasszony  ágyát;  meit  bizony 
Í||;y  a  hivatalos,  mint  a  nem  hivatalos  nagy  számtí  vendég  az  ágy 
fliilyenségéhez  viszonyítja  —  legtöbb  esetben  —  a  menyasszonyt  ma^át  is. 

Végre  megérkezik  —  ha  mindjárt  egy  hajitásnyira  volna  is  a  meny- 
'iiazony  szüleinek  háza  a  vőlegény  szüleinek  házától  —  a  zajongó,  éneklő 
I  többnyire  már  jó  kedvii  sereg  felsallangózott.  kendőzött  lovas  kocsin. 

A  legény  szószóUója  a  leány  násznagyával,  a  nyoszolyó  leányok 
A  vőfélyekkel  paroláznak,  vioczelőznek  s  aztán  betérnek  a  házba,  hol  a 
Bzoba  közepén  szemben  áll  a  két  násznag)'  s  a  legény  násznagya  elő- 
adja, hogy  ők  a  menyasszony  ágyáért  jöttek  s  kéri  annak  kiadásút  már 
csak    azért  is,  mert  a  hozzátartozó    „szerszámokat",   mint   a  milyen  a 

böU'SŐ  is,  már  még  tegnap  elvitték és  így  tovább.  E  kérelemmel 

szemben  a  leány  násznagya  nem  tagadja  ugyan  meg  a  kiadását,  de  ki- 
▼ái^'a,  hogy  az  árát  fizessék  meg,  s  így  a  menyasszony  ágya  alku  tár- 
gyává tétetik. 

Ha  a  násznagyok  jól  lettek  választva,  az  alkunál  rendszerint  oly 
talpraesett  párbeszéd  és  palócz  humor  fejlődik  ki,  hogy  az  bárkit  is 
kaczagásra  geijeszt. 

A  menyasszony  ágyának  éitéke  rendszerint  egy  pár  száz  aranyban 
állapíttatik  meg  (az  aranyat  természetesen  krajczár  helyettesíti)  s  ha  az 
ári'a  nézve  a  két  násznagy  megalkudott,  azt  a  legény  násznagya  a  le- 
ány násznagyának  kezéhez  lefizeti  s  aztán  isznak  nagy  áldomást,  fel- 
rakják az  ágyat,  nyoszolyát,  ládát  és  szekrényt  a  kocsira,  és  énokszó  ■ 
mellett  elviszik  a  legényes  házhoz. 

A  menyasszony  ágyáért  fizetett  összeget  a  vőfélyek  és  ny<)>/.oIyó 
leányok  rakják  össze  s  az  a  menyasszony  tulajdona  lesz.  Sok  esetben 
az  ár  szép  összeget  képez,  már  t.  i.  a  mily  vagyonos  a  résztvevő  had. 

Az  ágy  ekként  történt  elvitele  után  a  leányos  háztól  két  menyecske 
s   a    vőfély    megy   a    legényes  házhoz  a  mennyasszonyi   ágyat  fölvetni. 

Az  esküvő  napján  —  mely  mindig  hétfői  napon  történik  —  mind- 
két háznál  ünnepi  öltözetben  gyülekeznek  a  vendégek  s  ügy  kilencz 
óra  tájban  megkezdődik  a  vőlegény  búcsúztatója  szüleitől,  rokonaittíl, 
piytáüaitól ;  azon  idő  alatt  ugyanaz  történik  a  menyasszonynál  is;  en- 
nek végeztével  mindkét  háztól  megindulnak  a  templomba,  még  pedig 
a  legény  zászlót  vivő  lovas  legényekkel  muzsikaszó  mellett,  a  leány 
pedig  a  lehető  legnagyobb  csendben  úgy,  hogy  a  templomba  menetele 
feltűnő  se  legyen. 

10:í 


rurrte  sJIkdob 


Megt((n<;nvőn  ay.  egyház  szeriartáíia  hZtirmú  «sküv6»  ú^  a 
gén} ,  mint  a  mé^yftsszony,  azon  méd  szerint.,  a  mint  a  templomba 
tel  /iílHÍk  húziího/,  viss/a  tt*mek.  E  najtoii    iiiár   n   i- 

kiiif        .1  a  vőlegénynek,  melyet  erre  kiviíUwziotl  k*-!  ü- 
legenyes  liáiíhoz,  hol  a  mulatozás  már  Jav'ában  folyik 

"Este  feMre  hajolvAn  az  idfí,  úgy  hat  óra  tiljtuui  a  völ 
nagya  o«  völólye  ketten.  eí?y  butykós  mézes  pt-'-!- ■^    vére 
Blmannck  a.  leányon  házhoz  a  ^mtínyajiszony  l  ^  s  minden 

pen  arra  ttírekesznek,  hogy  a  menyasszony  niszna^it  egy   itaü 
pÁ)inkáv»1  m^ukérlplheHsék,  de  l)iz  iut   nem    lehet,  mert  a  Icitny 
na>oa  n^m  iszik  a  mindoníéle  ellenvetések  íelhozásával   a  roenrásf 
kiadását  mct^tagadja ;  a  vőlefíény  náasuia^ya  és  vőfóly  fái  örai  i 
háromszor  jelennek  meg  kérolmUket  if^mótelve   a    te-ányos  háznál,   m^ 

végre  a  harmadik    meRJelentVflnél    kyelftnti    a   loány  n;r '■■ '*'-  ■  • 

menyaíiiszoiiy  nem  valami  jütt-ment,    hanem    ha  négy  ; 

nek  érte  s  ha  látja,    hogy  íUo    helyre    azándékoznak    vinnii  hát  akkor 

még  ím  csak  kiadják. 

K  l'öllC'telek  meghallgatása  után  a  legény  nílaznagya  é«  vűfeljV 
vissza  térnek  s  felezifrázott  koenikon  mennek  a  menyasszonyért  $  Hfj 
viszik  mazsika  ftzó  kíséretében  ének  szóval  a  legényei  házhoz,  hol  hÍ 
kalmi  mondókák  mellett  átadják  az  óröm  szülőknek  és  azUn  i  '■•'^' • 
ve*zi  a  valésa!L;08  .lau'zi"  —  s  ez  tám'Z.  tréiálódzáa  s  euvéh  m 
i-aelekedetekkel  folyik  egé»z  esteli  kilencz  óráig,  a  mídőti 
vőfélye  megveri  rézfokosúval  a  ház  mestergerendáját  s  jeicnu.  üujjj 
jön  a  „nagy  lieereesz". 

A  leányos  ház  hivatalos  vendégei,  különösen  a  Inány  n)kou4 
esküvő  után  sem  csatlakoznak  a  násznéphez,  hanem  boza  térnek,  ragy 
el  sem  mennek  az  esküvőre;  otthon  hozzá  látnak  a  keszUlítdéahez,  aff 
minden  na^iy  liérészesnek  külónlKJzű  élelmekh»1l,  kalács,  süiomény.  pá- 
linka, horböl  ajándékot  kell  vinni  a  menyasszonynak-  Klilönöwn  fa- 
leszíiek  magukért  az  asszonyok  s  vertíenyeznek  az  ajándékkal  «'> 
mej4rakódva  mennek  e,8tve  ö — í4  óra  között  egyUtte,sen  a  Itígen. 
hoz,  hol  hírakják  a  hozott  ajándékokat  a  menyasszony  i«ekrénycl>e.  ki 
(Sket  »  „kammhan**  fogadja,  aztán  asztalt  terítenek  és  kezdődik  a  ^ 
heerecsz**  lakomája. 

i^  a  legszolil)  és  leg^igabh  része  a  palócx  lakodalomnak.  A 
hcrészhen  az  asszonyoké  a  legszahadabb  mulat-ság.   A   felszolgált 
kíízütt  a  .huKos  ktísa"  a  legt(íkintélyesebb  étel,  mit  a  vőlegény  i 
és  éhez  liasonló  vers  kisérelében  szolgál  íol : 


104 


Itt  a  kása,  nem  is  eeteS, 

Nem<>üenielleön  mi  meg  ettf^ö, 


Egj-eé  ked  is  hát  beléole. 
Tán  csak  nem  pQkkad  me  toole. 


Az   assxonyok  s  fértiak    \)eá\jí   kölcsönösen    dobálják  egymásra  a 
iX  8  ni  ke;!4lik  a  lei^alkalmaHabb  nútiikat  ilyetén  kepén : 


.Három  hu$;!ast  kerestem. 

kerestem, 
rombos  nyoszolyát   vettem, 
evettem. 
aj  me  látyuk  e^tveere, 
Vi  jíl  jaz  ágy  szeelyire," 


„Fáj  a  szivem  te  érted  - 

te  érted. 

Mer  meKkeseritetted 

rítetted, 
Ha  nem  hiszed,  nyií  hozzá, 
Allyií  allyií  repes  má." 


, Kiment  boreé,  mó  nem  gyön  má,         Memraa  jet's   cseppet   se  jittam, 
Jaj  istenem  de  soká  jár!  Bizon  maj  me  halok   szomjan.* 

A  béi'ésxes  nép  már  étkezés  alatt  zajosan  nyilvánítja  azon  kiván- 
ját,  hogy  az  új  menyecskét  akarja  látni  —  mert  megjegyzendő,  hogy 
nenyeiske  mindig  a  „kamrában"  tartózkodik  s  ott  fogadja  az  üd- 
elÖket  —se  kivánság  folytán  mulatságoHablmál  mulatságosabb  torz 
alakok  vezettctneJc  elé;  míg  végre  az  új  menyecske  legszebb  és  légér- 
ebb  nihanemdil  iilti  magára,  panyoktira  veti  rókás  mentéjet  s  igy 
Bttetik  be  a  násznagy  által  a  vendéinek  ele,  ugyanakkor  tányért  he- 
az  asztalra,  melybe  a  hérészesek  pénzbeli  ajándékukat  -  rakják. 
fin  ajúiidck  szintén  az  i^  menyecske  tulajdonává  lesz  s  néha  napján 
8z  kis  tokét  kéj)visel 
I  Ezek  után  az  új  menyecskével  kezdődik  a  táncz,  de  vsak  az  tán- 

czolhat  vele.  a  ki  bizonyos  összeget  lefizet,  s  az  eként  befoly<í  pénz  a 
muzsikusoké  i  rendeson  a  hegedűbe,  vagy  a  barbolába  vetik  a  pénzt. 
Ezt  nevezik  „menyasszony  tánozoltatisnak.'*  Az  előbbi  időkben  követni 
«zokta  ezt  az  úgynevnzett  „aódaótáncz**.  ez  tisztán  palócz  kíilönlegesség 
Tolt,  lejtették  az  asszonyok  harminckét  alakítáBt>an,  egyes  alakítások- 
nál fértiak  is  nniködtek  közre:  a  régibb  időben  ez  képezte  a  pahn'-z 
Jlép  vigalmának  legszebb  tánczát ;  magam  is  UUtam  még  egy  jó  hosszú 
részér  lejteni,  nagyban  hasonlított  a  szinpadokon  előforduló  feg^'ver 
'híz  Ma  már  ritka  helyen  lejti  egy-két  vén  asszony  és  i>mlíer,  mert 
,^  ^..u.:l  nemzedék  már  nem  tudja,  s  dallamát  a  czígiiny  zenészek  is  el- 

H^ték. 

r       A  hérészesek  tánczának  végeztével  n  muzsikusok  pihenése  és    ét- 
mexése  történik  s  ezut:'tn  következik  a  közös  táncz,  mely  szakadatlanul 


105 


PlNTéS  SANDOK 


tart  éjfélig,  ekkor  a  vőfély  ismét  megveri  a  gerendát  ioKosaval  s  ki- 
kiAltJR.  hofcy  a  „menyassícony  altatása''  kerül  a  sorba:  mire  a  mnlatotá 
közöriHég  lec«endesiil  s  a  náaznaíjy  jobb  keze  miiifien  ujja  koz*-  égÓ 
gyertya  szálat  fog,  bal  kesével  pedif?  megfogja  a  menyasszony  kezét  k 
zeneszó  mellett  vezeti  a  náa^úin'hoz,  melyhoz  már  —  ha  csak  van  u  í^ 
luban  —  egy  kecske  van  kötve.  E  mulat«tá>{os  jelenet  ntán  az  áj^y  né- 
lén  ülö  vijlegénynek  a  csizmáját  a  menyasszony  hiuza  le  s  azt  a  víí- 
lef;ény  a  menyasszony  homlokához  érinti,  mondván  ,een  vagyok  a  fc  urad.' 

A  menyasszony  altabtöiiál  mindenki  oda  törekszik,  ho^y  ax  vj 
házas  pár  levetett  eí^yik-miUik  ruhadarabját  ellophoMsa;  nagyon  temé- 
szeteí",  hogy  a  fölkeléskor  ismét  mulatságos  jelenetek  fejluflnek  ki 

Az  altatásriil  visszatérve,  a  násznép  folytatja  íánwmnlaf.sá^út 

Mondani  sem  kell,  hogy  a  hosszúra  nyüló  Ivás,  wés,  táncz  sokt- 
kat  kifáraszt  s  az  egyik  itt.  a  másik  ott  szungyit,  de  a  fiatalok  kiíiir- 
tók,  fel  is  használják  az  alkalmat  aixa.  hogy  az  alvókat  ^beraázoljalí' 
vagy  pedig  rongy  darabokat  van*nak  reájuk,  sok  esetben  a  legtisztesM- 
gesebben  öltözve  volt  vendég  oly  sajátságosan  néz  ki,  mire  fölébred, 
hogy  mámoi-os  fővel  ü  maga  sem  ismeri  meg  magát. 

Kora  hajnall>an  u  vőfély  ismét  jelt  ád,  s  paraiirüolatilai:  kiadja, 
hogy  tegye  le  mindenki  a  ,,hajnalgara8t." 

Ez  ismét  a  bágyadt  muzsikusok  felvUIanyozására  tnrtonik.  A  haj- 
nalgaras tánrzoiása  ahitt  kerít  a  vőfély  egy  ju  kötet  .szalmát,  azt  ki- 
viszi a  falu  közepére,  tüzet  gyi^t  belőle,  s  bejelenti,  hogy  a  „menyasz- 
szony  porknlása"  következik 

E  bejelentésre  a  n;ísznép  a  násznagy  vezetése  mellett  zeneszóval 
a  tűzhöz  vonul,  azt  körül  tjínczolják.  aztán  bemennek  a  menyasszonyért, 
hogy  kihozzák  „mepporkaónyi"  ;  a  menyasszony  azonban  néhány  fonott 
kalái'srsal  k  egy  jó  nagj*  butykóa  mézes  pálinkával  mt'gkerleli  őket, 
mit  aztán  a  tűz  mellett  tánczolva  fogyasztanak  ff  ImuiKifi  ÍKint'f  lii>tér- 
nek  a  házba  tovább  mulatni. 

A  mint  a  násznagy  észre  veszi.  íiogy   mái-  nem  i'iiak  a  v< 
kedve  van    fogyatékán,    hanem    a  házbeliek  is  nyugalomra   vjí*i\.un.^ 
kerit  valahonnan  egy  cserép  fazekat  s  azt  e  szavakkal  „agyon  ilttema 
lagzit"  földhöz  vágja;    e    pillanatban    elnémul    a  muzsika   s  muidiuiki 
ásít  vagy  huzakszik  egyet,  azt^in  tiazn  ballag  iiti;y.  a  hogy   tud- 

Ámde  ezzel  nincs  vége  a  palórz  lakodalomnak,  mert  hátra  fl& 
még  a  „vissza  heereesz."  A  lagzi,  mint  már  mondám,  a  férfiak  és  filr. 
talok  mulatsága,  ellenben  a  herész  az  asszonyoké  s  ln.dylycJ-kÖzíel  » 
vissza  hérész  vetekedik  esv  kis  lakodalommal. 


lOH 


A/  e.skiiv6  napját  kiivető  hetedik  napon  a  lefiíónyes  ház  összes 
>konai  s  hivatalosai  a  leányos  híizho2  nieiinok  mulatni,  hol  vr'*<  dalok 
aeklése  é»  tréfás  jelenetek  eljátszása  mellett  kíiUik  el  a  válogatott 
keleket.  Ezt  nevezik  „vissza  hérész''-nek. 

Ismét  heted  nap  niulva  a  leiiny  s/iilet  és  rokonai  a  legény  há/á- 

jelennek  me*í.  hol  azonlmn  a  veüdégeskedi^s  már  komoly  csendben 

a/  új  házas  pár  jíivojének  mejíbeiízélése  kfizött  folyik    le  —  s    ez    az 

nievczett  „kis  heereesí."  Ez  képezi    a    paliirz  lakodalom  zárkövét  s 

Bxdetét  veszi  innen  túl  u  tiatal  házas  pár  munkás  élete,  mely   e    nep 

Sözmondása  szerint  ^heet  hcot*  vafíy  „heet  tee,  heet  nyár  alatt  vályík  me." 

Figyelemre  méltó  a  palövzoknál  az  is,  hogy  a  lakodalomban  cüííÍí 

Ivott  vendégek  vehetnek  részt.  Innen  ered  bizonynyal  azon  közmondása 

hogy  „hívatlan  vendeegnek  szapalatt   a    helyi";    hof^  pedig  a    falu 

ajszegénycbli  embere  még  is  részt  vehessen  a  lakodalomban,   „hivoga- 

tü"-nak  kérik  fel. 

A  hívogató    e    szavakkal  hívja  mcK  a  neki   megnevezett  nsaládo- 
:  ,Néki  Bzolgálatyát  üzente  az  een  jámlwr  atyám  tia  úgy  mint  Vi- 
Józsej),  hivattya    ketf'két    az    eo    hajlékába    ettjí    eeteíJr**.    éppohár 
fcóra.  ketekveií  jis  akarja  közlenyi   jaóhaó    nem    roszbaó.  ííyii'scprtes- 
a  Jézus  Krisztus.  !*  Ily  czfroen  aztÁn  a  tí^ibhivel  egyen  rangú  tagja  a 
ikodalmas  háznak. 

A  „menyasszony  porkolás"   is  oly  feltUnö  szokása  c  népnek,  mely 
gi  vallásában  rejti  gyökerét.  Régebben  a  menyasszony  hajfíírtjeíböl  vág- 
l^y  csomót  8  axt  égették  el  a  tii2ön.  melyet  a  násznép  körtll  tan- 
ít; ma  már  ezt    is  megváltja  a  menyasszony.    Valószínűnek    látszik, 
itt  a  tíiz  istennek  adott  áUluziittal  van   dolgunk,    s   meit    csak  is 
n6  hoz  áldozatot,  azt  kell  fijltennünk,  hogy  a  tŰ7.  isten  csak  a  nőtől 
Ivánt  áldozatot. 

HalAlozáz 

A  palócz.  ha  halottja  van.  mély  fájdalommal,  kegyelettel,  megil- 
t3dve  veszi  körül  annak  földi  maradványát  és  megteszi  rószóre  mind 

végti.szteAsétíeket,  a  miket  tőle  szokílsa.  vallása  megkövetel. 

Ha  megkondul  a  „lélekharang",  a  falú  minden  lakója  mintegy 
legdühbenve  siet  a  kapu  elé  s  felrezzenő  vallási  érzelmének  hatá.'ia 
Ut  önkénytelenül  is  imára  kulcsolja  keheit,  aztán  suttog^'a  adja  egyik 
)mszéd  a  másiknak  tudfimására  a  végsd  perrzeit  élő  nevét. 

'A  „lélekharang"  ma  is  síró  hangon    szólalt  meg  a    falu   tornyá- 

merc  az  öreg  Csfike  Ádám  halálküzdelmét  jelxi. 


107 


£V>iift  ^'^11  ^  egész  had  s  könnyes  szemmel  állják  kŐrül  a 
haldokló  ágyát.  &  a  mint  a  jó  családfő  mindcnkitfíl  búcsúzandó  áldásn 
nyújtja  ki  reszkető  kezeit  cs  végsőt  lehcUett :  a  szintón  ott  levő  szom- 
i^xédasR/.ony  lefo^a  szemeit,  fehér  kendővel  felköti  állát,  aztán  mef^- 
moBdatJák,  megmossák  teltét,  tisztát  adnak  reá,  felültőztetvén  utolj&n 
viselt  leptifiztességftBphb  gúnyájába  ós  „kitoritik";  gyermekei  pMig 
nyomban  előkeresik  a  ^ hamvast **.  abba  kiüritik  az  Ágy  a/on  szalmáját, 
melyen  a  boldogult  űrökre  elszenderült  és  kiviszik  a  t«met5  árkai*. 
hol  könnyeiévé,  bánatosan  elé<;etik. 

A  kiterítve  levŐ  halott  mellett  a  falú  szegényei  szoktak  virasj:- 
tani,  s  ha  eltelt  a  törvény  rendelte  határidő,  a  raegtialt  vnllMnak 
szoká&ai  szerint  megkezdődik  a  temetési  szertartás. 

SajátAiigos.  hogy  az  elhunyt  palócz  mindig  a  szortanasiul  ''- 
nyezüként  szereplő  kántor  ajkára  adja  a  szót.  mert  ez  mondja  el 
helyette,  még  pedig  ritmikus  versekben  ének  szóval  a  búcsúzást;  bo- 
i'suzik  pedig  a  halott  minden  ismerősétől,  nejétől,  vyermekotől,  uno- 
káitól, rokonaitól  és  jó  barátaitól,  8  végső  biztatásként  az  újra  feltá- 
madás reményét  hag>ja  itt  o  földön 

Megérkezvén  a  gyászmenet  a  temetőbe,  a  koporsó  elhelyezte- 
tik a  sir  szélére  s  rövid  ima  után  lebocsátják  a  sírba,  ekkor  minden 
rokon  és  jó  barát  még  egy  tekintetet  vetnek  a  kopoistira  s  miiiilaiij- 
nyian  egy-eg>'  rögöt  dobnak  reá,  aztán  a  jó  tmrátok  és  szomszédok  reá 
húzzák  a  földet,  a  végső  tisztességre  megjelentek  pedig  az  ö-sszes  ro- 
konsággal haza  itrdulnak. 

Feldomboríttatván  a  sír.  a  meghalt  egyik  jó  barátja  vagy  rokonA 
a  öírhalom  kelet  felé  fekvő  oldalára  eg)'es  vagy  kettes  keresxtet  cmf 
a  kapa  nyelével,  s  aztán  haza  mennek  a  még  ott  maradottak  is. 

A  temetés  után,  mely  előbbkelő  halottnál  rendesen  a  délelőtti 
órákban  történik,  ^halotti  tort"  rendez  a  meghalt  családja.  E  törte 
hivatalosak  a  falu  elöljáróságai  ós  a  sírtásók  is.  kik  többnyire  az  el 
hiinyt  tisztelőiből  és  barátjaiból  állanak 

A  g>'ászoló  háznál  fölterítik  az  asztalt  s  azon  helyre,  hnl  az  el- 
hunyt étkezni  szokott,  szintén  rendes  terítéket  tesznek,  sőt  kUlÖn  tá*- 
nyérkáha  sót  ia  tesznek,  mert  a  palócz  hite  azt  tartja,  hogy  a  meghah 
a  torlmn  még  mindig  közöttük  van. 

A  végső  tisztesség  ezen  lakomájánál  a  legjobb  hús  ételek,  süte- 
mények kerülnek  a  vendégek  elé  A  meghaltnak  legidősebb  ha,  ha 
ilyen  nincs,  veje,  s  ha  ez  sem  volna,  legközelebbi  rokona  szolgálja  fe 
a  bort  vagy  ])álinkát,  mindnyájan  egy  pohárból  isznak,    ulsőként   isjdk 

108 


A    VAtÚVZ    SZCLBI'KSIC.    HÁZASSAOA  É8  IULÁL0ZÁ8A 


a  legtekint*i|ye8eb!>  vendég  s  így  megy  sorba  a  pohár.  Minden  ivó  rö- 
fid  beszédet  mond  s  e  beszédek  az  elhnnytnak  jellemét,  tekintélyét, 
okosöúgát,  szorgalmát  stb.  dicsőítik.  Megtörténik  az  is,  hogy  a  halotti 
tor  víg  mulatsággá  f^ul,  de  ily  visszásság  i'^ak  az  esetben  türténhetik 

Pg,  btt  a  házi  gazda  magáról  megfeledkezik. 
Az  anyagi  viszonyok  terhes  voltánál  fogva  ma  már  a  palóczoknál 
ritkábbak  a  halotti  torok,    és   csakis    vagyonosalib  t-snládok  s/okták 
megtartani.  Xeg)'ed  századiial    ezelőtt    minden    elhunyt    emiekét  torral 
jínnepelték  meg. 

A  pftlócz  temetésnél,  illetve  halálesetnél  három  jellemző  szokiis 
tűnik  fel,  és  pedig:  a  halott  ágyaszalmájúnak  elégetése,  mely  a  holt 
testnek  egykori  hamvasztá&ára  cmléke/tet.  E/t  támogatja  a  ma  is  hasz- 
nálatban levő  „hamvas^-nak  nevezett  vastag  szövetfl  „abrosz",  mely 
mn  napság  az  elhunyt  ágya  s/alniájáiiak  elvitelén  kiviil  más  házi  czélra 
Í8  használtatik,  legtöbitnyiiv  a  libát  örzíí  gyermekek  kopenyegéiil  szolgál. 

Második:  a  rög  dobás;  kérdésemre  ennek  okául  azt  adtiik,  hogy 
ha  az  elhunyt  koporsójára  rögöt  dobnak,  többé  nem  félnek  a  meghalt- 
töI ;  különben  meg  kell  jegyeznem,  hogy  a  palóczoknál  élénk  azon  hit, 
miszerint  ha  vétek  vagy  mulasztás  követtetett  el  az  elhunyt  ellen,  an- 
bak  lelke  mindaddig  „haza  jár",  a  míg  a  vétket  vagy  mulasztást  jóvá 
jnem  teszik. 

A  harmadik  jellemző  szokás:  a  halotti  tor  h  ugyanakkor  a  meg- 
holtra terítés. 

De  van  e  három  szokáson  kiviil  még  egy  negyedik  is,  azonban 
ezt  isak  a  18—24  eves  korban  elhunyt  tiatal  embernél  gyakorolják, 
de  ma  már  csak  némely  ^bad^-ban  s  ritka  esetben  és  ez  az,  hogy  a 
^eghalt  mellére  lópatkót  helyeznek  s  azzal  el  is  temetik.  Azt  hiszem, 
ciK  is  ósj  szokásnak  maradványa  azon  időből,  midőn  még  lovakkal  te- 
metkeztek. Pgy  látszik,  ma  már  elégségesnek  tartják  ló  helyett  annak 
patkóját  hozni  áldozatul  a  szokiísnak. 

A  palórz  néji  óletének  három  legfőbb  mozzanatánál  jellemző  szo- 
iparkodtam  feltüntetni  azon  hitlMjn,  hogy  azzal  e  népnek  alap- 
letindő  megismeréséhez  nyomot  jelezzek. 


109 


:  { 


Palóoz  találós-mesék. 

~A  Itttn  lyAitfL  — 


1. 


í. 


Félnvfő  a  &  ága  ii6kű\ 
Bftszft*  madftr  uániya  nfikfi*, 
Mégis  esd  szi^a  ndkfi* 

(Oyerfya), 

2. 

Fd'  Iftbon  &*  fít^yfirítty 
Ezer  juhot  effris. 

(JídA;). 
3. 
Fen\  fen*  palot&ba, 
Négyen  ű*nek  é'szszobftba. 

kDíó). 
4. 

—  Hovft  mész  te  hosszá? 

—  Mi  gQndod  rft  kopasz. 

{Gyalog  út  is  paták). 

5. 

Erdföbe  nyeö, 

Réten  hízik, 

Asszonyok  közt  dandározik. 
(Üzita^  t  i.  a  kávája  az  erdőn 
ftS,  a  16  pedig^  melynek  fark- 
V.  sÖrénij8z6réf*ől  szövik,  réten 
is  legel). 

6 
Fa  dereka,  raha  bélyi. 
Vas  a  piperéji. 
(Láda,  melyben  ruhát  tartanak). 

7. 
Hegyén  megyén,  veögybe  ví\g, 
Kana  íili,  beŐr  nadrág, 
A  kit  eleö'-utao'  tana'. 
Mindbe  rítg. 

(Farkas). 
8. 
Krdeübe-bérdeöbe  tálat  borígatnak. 
[Tehinganéj). 


Kivee-belaŐ*  egyfnrma, 
Közepibe  körd8z*&. 

^  iAhUát) 

10. 

Még  az  apja  mé'sse  less 
Mftr  afi^a  asindélyez. 

11. 

Hegyen  h«6, 
Veögybe*  ttó, 
Harminczketteo 
£*sse  jaó 

{Aa  üreg  ember  foga). 

12. 

Az  Isten  hun  nem  vtót? 

(Az  utolsó  ítéleten). 

13. 
Az  Isten  mit  nem  tud? 

(Hazudni . 

U. 

Hogy  hívják  az  Istent  magyarú'? 
(Mi  atyánk  Isten). 

15. 

Mikor  vaót  az  Istennek  farka? 

[Mikor  galamb  képibe  szálltai 
apostolokra). 

16. 
Született  is.  szŰ't  is, 
Se  mén'nem  haótt,  se  nem  é. 
Mi  az? 
(.4  Lóthfelesége,  ki  sóbálvány- 
nyá  változott). 


110 


PALÖCZ  TALÁLÓ  S-HE8ÉK. 


17. 

É't  a  halott,  é't  a  koporsaó,  a 

benne  val&ó  meg  azon  gondaoko- 

zott,  hogy  ho'szszabadúlylyon  ki. 

(Jónás  a  czetkalban). 

18. 
Micsoda  állatnak   van  a  sz&j&- 
ban  keresztű'  a  füliV 

(A  rocskának). 

19. 
A  ki  hétfőn  lúgoz   mi-kor-mos? 

(A  C80). 

A  szabad  mezeŐre  gvakran  kisétá- 
lok. 
Kis  házamtú' soha  mé'nnem  válok. 
(Csiga). 
21. 
Utón  megjen  hénderig,  *) 
Bátán  viszi  kenderit. 
Ha  nem  szímnám  emberit, 
Mé'gygyú'tanám  kenderit. 

(Magyar  juh). 


22. 

KörŰ'-kÖrŰ  egy  görbe  fa, 
Kőzepibe*  nyihahaha  (t.  i.  lóször). 
(Sztta). 

23. 

Nekem  is  van,  neked  is  van, 
Kernbe  kaóre,  annak  is  van. 

(Árnyék). 

24. 

Té*be  tipsog-tapsog, 
Nyárba  viczkod-vaczkod. 

\SiVk  (sulyok)], 

25. 

>!)gy  kerek   kis   tonnába'    ké^sz- 
színű  bor  van,    sárga  és   fehér. 
(Tojás), 

2G. 

Tálba  nem  teszik. 
Késvei  nem  mecczik 
Egész  világ  avvaa'    neveleogyik. 
(Anyatej). 


Sorki-Tótfalu  néprajzi  vázlata.  ^í 
Irta :    Mártott    József. 
II.  Ünnepi  szokások 
Karácsontj  előtt  már  egy  héttel  a  legények  (kocsisok)  összeszövet- 
keznek 3-an  3-an  s  elmennek  esténként    a  betlehemi   pásztorokat  éne- 
kelni. Mindegyiken   fekete   szíir   van    és   fekete   sapka    a    fején,    nagy 
csörgős  bot  a  kezében,  s  kettőnek   lószörből  készült  hosszú   bajsza  és 
fekete  szakálla  van.  a  harmadiknak  fehér  szakálla   s   fehér   kis   bajsza 
▼an.   Egy    negyectik    a    betlehemet,    vagy   mint   nevezik    a   templomot 

•)  Üjfyeleg,  bandukol. 

1)  Ilyenképen  minden  vidéknek  néprajzi  vázlatát  megírhatná  az  erro  legbira- 
tottabb:  a  tanító.  A  vidéki  lapok  nem  közöliietnének  értékesebb  és  illőbb  dolgokat 
u  eff  le  feljegyzéseknél.  Szerk. 


111 


hordozza  s  az  angyalt  helyettesíti.  A  pásztoroknak  nevei :  Kínttris.  u 
örep  (Tityrus,  Coridon.  Moschos. )  Coredó  ra  Makítus.  lieórve  a  hjizha  meg- 
kezdik az  látónál,  hogy  sjtabad-e  énekelniök.  Ha  megengedik,  eljáiszák 
érdekes  karái-sonyi  iniszteiiumukat.*) 

KaruL'sony  cstt^jén  a  g>'ermekek  is  elmennek  énekelni,  b  hirdetik 
a  Jézus  születését.  A  legények  öfiszeállanak  s  az  atczán  végig  járfi» 
sipolnak,  fazakakka!  dobolnak,  kürtölnek,  egyáltalán  najLry  zajt  csapnak. 
8  igy  többször  végig  járják  a  lalut.  Az  vj  hátra  Iev»  részét  dióra, 
mogyoróra,  vajiy  yyufára  való  káityázásaal  töltik.  Éjfélkor  a  r.  knth. 
hívek  sietnek  a  miséi'e. 

Aprói^zentek  napján  n  legények  már  előre  készített  koruuíjsoKKai, 
hármasíiával  négyei^sével  járják  a  házokat.  A  kit  ezen  a  napon  meg 
nem  korbácsolnak,  az  abban  az  évben  kelóses  lesz.  A  korbáirsoláaért 
kapnak  pálinkát,  kalácsot,  vagy-  n^^hány  krajrzárt. 

Vízkereszt  vagy  a  három  királyok  tiniiepóre  a  nagyobb  í^ermekek 
készülnek.  Hárman  össze  állanak  s  járnak  három  királyokat  köszönteni 
(Néha  az  ünnep  előtt  vagy  ntán  egy  héttel  is.) 

Az  egész  farsang  zajtalanul  szokott  elmúlni,  ha  esetleg  laV  1  '  ~ 
nincs,  vagy  a  korcsraáros  20  —  30  kr.  belépti  díj  mellett  zártkc 
nem  tart  Farsang  3  utolsó  napja  egyiken  a  korcsmáros  movíiikáltatiLi 
szokott,  a  legények,  leányok  egy  szálig  ott  vannak,  tánc^olnak  egy 
éjjelen  át.  Húshagyó  kedden  minden  háznál  sütik  a  fánkot,  s  már 
előre  elkészítették  a  kocsonyát,  a  melynek  még  a  legszegényebbnél  sem 
szabad  hiányozni.  Sonkát  is  főznek  e  napra 

Szokásban  van  a  közel  eső  S.-Palány  községben,  húshngyn       i - 
éjféli   12  órakor  harangozni.  Ezzel  jelzik  a  farsang  elmulbU.  s  t  i 
azt  a  ki  még  egyszer  jól  akar  a  böjt  elŐtt  húsból  lakni.  A  pártában  maradi 
leányok  ajtajába  a  legények  ezen  ^jel  fa  tuskókat    raknak    i'sir 

húsvétra  sok  pirostojás  készül:  s  a  keresztanyák    keresztit . 
nak,  mig  kisscbbek,  húsvétkor  szoktak  ruhának  valót  venni. 

A  piros  tojás  itt  tulajdonképen  nem  piros,  hanem  tarka.  Ugyanit 
itt  a  tojásokat  megírják.  NVm  mindenki  ért  hozzá.  Vannak   a    f  '  • 
egyes  asszonyok,  kik  ebben  igon  ügyesek    Az  egész  falu  tehát  ^ 
viszi  az  Írandó  tojásokat.  Az  asszony  egy  kis  seri)enyóbe  viaszt  olvasct 
meg,  K  azt  parázson  mindig  folyékonyan  tjirja.    Egy  ludtollbúl 

ecsettel,  melynek  végén  a    tollat   helyettesítő   kis   görbe  sodroii.     

a  folyékony  viasszal  a  tojás  héjára  kacskaringós  vonalakat,  tulipánokat. 


*)  Kit  talán  m&e  álkalnmmal  köznjjuk. 

113 


Sjork. 


jvóssákat  ír.  Ha  a  viasz  mcfi^^iudt,  egy  csomó  tojiUt  bele  rak  a  I>erji8enyes 
fazékba  s  megfőzi  abban.  A  hol  a  tojVis  héjain  nem  volt  viasz,  ott  meg- 
pirosodik, a  mejííott  tojásról  a  viaszt  letörlik  és  a  helye  sárKÚR  fehér 
rd  :í  --i  ilyen  tojást  is  kapnak  keresztanyjuktól  a  mindkét  nemű 
nekek,  roé^  a  4-ik  faluban  lakók  if>. 
Szent- István  nap  elÖtti  estén  a  legények  mindegyike  egy  szál 
seprűt  tailva.  mint  valami  lidtírcüek  futnak  ide-oda  a  faluvií^'én 
Ezen  este  ugyainít  ^isR/eszedik  a/  elha-s/naltsejniíket,  rájok  még  s/ul ma- 
csutakokat  is  kiitnek,  s  ezeket  elégetik,  a  mi  néhány  óráig  Ut  eltart,  mert 
a  küzséííek  kozel  esvén  efrymáRhoz.  két  község  legénye  is.  néha  40 — 5ü 
le  jön  ezen  szertartásra. 

Lucza  napján  palázolni  járnak,  mint  ők  nevezik.  Ez  arra  való, 
tyúkok  a  következő  évl)en  jól  es  sokat  tojjanak.  A  legények 
1^3-an  Összeállanak»  egy  jó  csomó  szalmát  összekötnek  s  Imjnallwn 
elkezdik  a  palázolást.  Ez  abban  áll,  ho^y  sorban  bemennek  ah)izakl)a. 
azoba  ajtajába  egy  kis  szalmát  hintnek  el  a  küszöbön,  eiTe  rá  térde- 
Ipelnek,  k  a  kiivptkexű  kissé  drasztikus  kifeje/ésU  verset  mondják ; 

,Tiktyuk,  ludgyuk,  ülössek  legyenek,  fejszék,  fnrajok  ügy  meg 
an  a  bélibe,  mint  egy  szá  fa  a  tövibe.  Keetek  lányának  akkora 
i .  e  legyen  mint  egy  kemencze  sz^a,  keetek  lányának  akkora  cs  . .  e 
íi'en  mint  egy  amtó  Imgyoga  (vízivó  edény).  Keetek  disznajának  akkora 
szalánnája  legyen  mint  ez  a  zajtó.  Keeteknek  annyi  zsírja  legyen  mint 
[kaibn  a  viz,  amiyi  pénze  legyen  keeteknek,  mint  a  kutytyóba  (polyva 
liáz)  a  pelva.  Adja  Isten,  ho-^  még  több  Lucza  napját  is  meg   évhes- 

rk."  Ha  ezzel  végeztek,  kapnak  érte  pénzt,  tojást  vagy  szalonnát. 
Lzdass/ony  pedig  semmiért  sem  hagyna  egy  szálat  a  hozott  szal- 
ól  a  szemétre  ilobni,  össze  seph  azt  s  a  tyúkok  fészkébe  rakja. 
m.  UaxdaHi^i  szokAftuk. 
A  UyeUetéit  ideje  előtt  a  pjísztor,  (csordiis  vagy  kanász)  a  község 
liirájával,  meg  egy  elöljáróval  egy  vasárnap  délutiín  neki  mdnl  atehe- 
j!li6ket  fülmetszeni  (neni  a  hasukat.)  A  i'soixlás  karján  visz  egy  jókora 
Ikosarat,  egyik  kezében  eyy  négyszegletesre  faragott  pálczát.  a  másik- 
fcan  pedig  bicsakját  (kését)  tartja.  A  falu  szélén  meg  kezdik  a  dolga- 
Icftt.  Bemennek,  megkérdik,  hány  tehén  vagy  1k>iju  lesz  csordára  hajt- 
j»a  a  tavasszal.  A  bevallíist  a  csordás  rövidebb  és  hosszabb  vona- 
lakkal reá  metszi  a  pálczálra.  9  utána  egy  lyukat  váj  kése  hegyével. 
avtt  jelenti,  hogy  utána  a  másik  ház  adatai  következnek,  a  i^ 
»vább.  Gzt  a  rovást  itt  metszésnek  nevezik  s  csak  itt  a  tehén  ösaze- 
50AI  hasznáíják.    A  kosárba  a   gazdasszony    tojást,    diaznóhüst    vagy 


.szalonnát  tesz   Mig  a  falut  l>ejáriák,  a  csordásnó  jó  vacsorát   készít 
melvTe  a  község  előljárúi  hivatalosak ;  bor  mellett  ha^jnalig  is  elmalalnak 

A  hrhordásmjl  e  vidéken  egy  \^vtx\  ajánlatos  szokás  divik.  T' 
niidfln  már  az  aratással  vé^ijeztek^  4 — ő  gazda  íissze  beszt-^I  s  ■.l..^..:. 
a  bt'hordííst.  Minden  gazdának  levén  l — 2  fogasa,  í(5y  egyszerre  8—10 
azekér  is  indul  galionáért  a  menőre,  de  nem  mindejjjik  magának  hord. 
hanem  e  sok  szekér  mind  egy  gazda  termését  hordja  Enn)i  erűvel 
rendelkezve  reggeli  4  óráiul  esti  8  —  0  óráig  dolgozva.  2  nap  alatt 
es:>'-egy  gazda  teimését  kÖTinyen  l»€hordják.  Ha  az  eg\ik  helyen  végeztek, 
mennek  a  másikra  f*  így  sorha  valamennyihez  IGzzel  az  esőtől  mentik 
mcK  a  gabonát.  Ha  mindenki  csak  a  magáét  hordja,  fi  eso  talál  esni, 
mindegyik  nsztagját  esetleg  felél>en  találja,  ft  a  gabonát  rontja;  de  ki 
esGI>en  eg>ét  hordják,  ez  szenved,  a  többié  nem.  mert  kepében  M  e»í 
nem  tud  oly  sokat  ártani  a  gabonának 

A  hordási  idő  a  legvigabb  napjaik  közú  tartozik.  Ekkor  csak  télirfil 
eltett  soitkát,  rétest  meg  kalácsot  esznek  és  bort  isznak.  Mig  a  b»- 
hordás  tart.  az  asztal  mindég  terítve  áll,  rajta  az  enni  é&  inni  valu. 
Ha  valamelyik  szekér  haza  ért.  gyorsan  lerakják  róla  a  gabonát, 
aztán  betekintenek  oda,  hol  terítve  van  s  falatoznak  meg  isznak  afj 
piir  pohár  bort.  s  ismét  mennek  más  gabonáért  így  megy  ez  kor* 
hnjnaltól  késÖ  estig. 

IV.  HaUonik 


\ih 


A  községbeliek  szellemeket,  kiscrteteket.  urdogóket.  i 
kat  nem  igen  hisznek,  babonájuk  inkább  bázi  dolícaikkal  li.^. 

A  szalmát  és  szalmás  gabonát  holdfogytával  rakják  a  ]iajtába.  mci^ 
így  l)enne  nem  tesz  kárt  az  egér.   ha  évekig  áll  is  helyén.  A  li 
való  zsuppot  is  ilyenkor  rakják  fel,  hogy  az  egér  meg  ne  roii>:aij 

A  kéí^en  ítoks/or  támadnak  kidudorodások.    mit    ^ömörntk   ufrftZ' 
nek ;  s  melyet  többféle    l»a1>onás   módon    orvosolnak,    pl.:    ha 
kinek  ily  sömör  van  a  kezén,  az  úton  véletlenül  talál  egy   ékut.   ni< 
valamely  szekérből  esett  ki.  s  azzal  íí-szor  meghúzza  a   sömíir   helyéi,] 
s  azutiin  az  éket  maga  mögé  eldobja,  úg}",  hogy  ne  lássa   hova  es«tl 
a  siimor  elvész.  Ha  vakand  vérével  mossa  meg.  illetve  kci»i  be  a  sumi 
akkor  is  elvész  az. 

lIog>'  valaki  szerencsés  legyen,  azt  a   következőkép  eszkö/lik.  k 
kéményseprő  szórseprííjéböl  3-Bzor  lemetsznek  eg>'-egy  kisc.M)mót,  bi 
senki  ne  tudja.  Kzt  a  szőrt  aztán  annak  ruhájába   van'ják.  kit  szer6n< 
eséssé  akarnak  tenni. 


lU 


SORKl  rÓTFALL'   NÉl^KAJZI    VÁZLATA 


Ha  baromfi  elchz^    csak  az   öreg    kóet   az    ajtó   ragasztóba   kell 

Ki,  ha  valaki    vagy  valami  mog  nem  ette,  előkerül. 
A  halottak  sirgöilr^t  nem  ássíík  ki  egyszerre,  hanem  másnapra  is 
íak  belííle 

A  h^kdk  nyáron  a  tavakban  éktelen  kialiálást  szoktak  végliez 
mi,  melyet  senki  sem  tür  szivesen.  Egy  a  kO/sc^gben  lakó  ember 
j'tulag  el  tudja  Skct  hallgattatni  a  kivetkező  kcpen  :  Midtín  először 
így  tavaszszal  szántani,  a  düllíi  fejen  szjíntú  ostorát  keresztül  fekteti, 
fjével  pediü  a  fíildtin  végig  raegj".  A  mi  föld  az  ek^n  maradt,  azt 
tényétté  rakja.  Kate.  mikor  haza  megy.  s  a  l>ékák  kezdenek  kuruty- 
)Ini.  az  ekéről  összeszedeti  földet  küzibilk  dobja  a  tóba  Ettől  ügy 
ígijediiek,  bogy  egész  éven  át  nem  kuruttyolnak. 

„,  V.  T&juólá«i  ftajitságok. 

B  1.  Az  alhanjiú  szókhoz  gyakran  fellian^u  ragokat  illesztenek,  pl. 
livel,  kapa-vei.  gniblá  vei.  jisó-vel,  boroná-vel.  korsó-vei,  asztal-Iel, 
pá-ve.  forinté,  tinta-ve,  jn^ctii-ví'.  kuty»-ve,  vadiisz-c,  macsk.i-ve  stb. 

Xehány  felhanyu  szónál  alhansiu  raiíot  haszníilnak.  pl.  menná 
g}'obb.  lakhelyniil,  aludt  tejnál,  Körmeudnúl,  enná,  (ciuiélf 

'2.  Az  «  és  Ili  nevelő  mellett  »■  novclut  is  használnak  Leveszem 
kalapot,  e  kapával  kapálnak,  e  tányérral  esznek,  de  Ui-at  <»  kutyá- 
it, de  rossz  e  utatok,  stb. 

I  3.  Az  «  hanjrzót  i  hangzóval  r.«erélik  fel,  pl.  kimeny,  kivé,  kine 
p,  kirem,  szipen.  nimet.  kinyer,  mireg.  stb. 

I  4.  Az  <-  hangzót  a  szó  véí^én  ugy  szeretik  kiejteni  rointe,  pl.  nimét, 
vé,  kefe,  liíxir,  mötér.  zsétér,  menyecske,  ember,  gyerek,  fegyveré,  atb. 

Azt  helyett  aztotit.  ezeié  =  ezé.  Ilianészeié.  vadászeié.  tyu- 
Í£iZeié,  Sándoreié)  yyüjt  ^=  gyűjt,  föjui  =  fejni,  szuóma  =  szalma, 
liiicí  =  zár,  bugjoga  =  vizkoi-só.  garábla.  vagy  grábla  =  gereblye, 
illó  s»  bivaly,  divó  =  dió,  tolya  =  nói  kabát,  szalánma  =  szalonna, 
hye  =  lene.  kurugla  =  szénvonó,  gyüvütiny  ^  folyondár,  lú  =  ló,  csü- 
öllűs,  i'söhölüs  =  szopós  gyermek,  borpissza  =  az  állat  csipSje,  ká- 
ra =  varjú,  verga  =  varga,  zsiba  =  liba,  pizselle  ^=  csirke,  tik  => 
tik.  kükas  =  kakas,  kert  =  kerités,  sörtés  =  sertés,  fizfa  =  fűzfa. 
i  =  volt.  tasak  =  tolltartó,  güvecs  v.  gavirs  =  kavics,  há  mész  == 
\\á  mész.  há  vótál  =■  hol  voltál,  teniáez  =  folyosó,  föcske  =  fecske, 
Ijtm'  =  pacsirta,  áté  =  át,  ós^  =  megint,  lio  =  höz 
TI.  A  nép  lelkülete  ée  életmódja. 
lakosok  ",',p  része  tud  olvasni.  A  nép  jó  szivíl.    A    bajban   Ic- 


115 


0' 


MABTO*  .?rtjgi= 


v5n  üegiteuí   ijNirkodnak.  Ha  valakinek  u  k^lzsé^nn  él^tme  tiun  vni 
n«in  engednék  éhe^rü.  Soks:sor  tüzkárosuluk  járnak  a  ktíscíu^^tcn; 
találtntik  ilyonkor  ház.  luelyriek  kupiijiibun   1  —2  kv\< 
jrt  asomó  takarmány  kitéve  nem  volna.  tAkapnba  s/.ok:..;.  — . 
kitenni,  honnét  iizntiin  ltá/í«orjál»att  s^okerrol  nx  illetek  í)H8/«'Sz<>tÍJ! 

A  fórfiak,  de  méjí  az  asszonyok  is  meKisnzák  a  bort,  de 
letenen. 

Kevés  köxség  mUveli  oly  jól  fölc^jcit  mini  8orkí-Töt&iq 
véf^hajbis  i'itjdu  vagy  15  éve  nem  adtak  el  birtokot,  caak   1-Rxer 
2  boldnt.  Szelíd,  jámbor  isleuftMn  nép.  Szorojíabli  értelemben  vutt  li 
ról  vagy  nay^yobb  bűntényről  itt  s2Ó    sem    lehel.    iVzt  a  vidéki  ^  f"' 
ki  esetleg  kósön  vai^^y  rosHic  időben  a   falóba   téved,  ha  koldu 
lemmel    és   s^álliíssal  a  leKszivesebhen    látják    el.    Arról,    hogy   vj 
gyilkos,    va^y    öngyilkos  tett    volna,  nem  is    emlékezitek    TArvéajl«1 
cyeiTnpk  talán    minden   10  évben  születik  e^y. 

S.-Tütíalu  kOzseK  lH57-ik  tívlmn  taKtmittatoU.  A  Iiirtok  kOvetki 
kí^pen  o.<izlik  me>í:  I.  Földesurak  birtokíi  4r>is  hold  I42ti  iíl  —  IL 
landó  birtokok  lu  hold  355  ül.  —  lü.  Nemefti  birtok  21  hold  i  'i^  ::! 
—  IV.  Úrbér  alá  nem  tartozott  15  hold  75í;  öl.  —  V.  Volt  ji 
352  hold  790  ül.  —  VI.  KíSzös  lepelö,  volt  jobbiigyoké  47  hoki  'i27  ti 
összes  birtok  !H0  hold  1554  öl.  A  kiizség  határában  sok  ét  igen  kitttiil 
minöséífü  szénát  termtí  rét  van,  a  lakóftsá^'  nagy  gíuidot  fordít  a  Ut 
tenyésztőre.  Tehén  van  e^y  néhány  magyar  faja  ég  sok  a  Urka  f&i*ll 
hói  való   Jahtenyésztéssel    azonban  a  községben  senki   sem  fou 

A  barumti  tenyésztésre  is  nagy  gondot  fordítanak.  Szoi.,  ..u..... 
közel  lévén,  az  asszonyok  nagyon  könnyen  (ísjól  tudják  ott  eUuíni  tn 
menyeiket.  Különben  a  községben  a  nyári  idényben  5  — Bft^ekervw  tyn- 
kAsz  is  megfordul  naponként. 

Méh  tenyésztéssel  jelenleg  íi-cn  foglalkoznak  8  van  <W>  — 70  aiin 
kaptirjnk,  régi  divatú  sxalma  kasok. 

A  gabona  neműek  kíizíil  termesztenek  buziit,  axután  rozsoi,  *qni 
és  zabot.  Kenyerük  najíyou  szép  es  különösen  izletejt.  Ariiát  wi  zalwt 
sertések  és  lovak  szilmái'a  termesztőnek.  A  tengert  termelte  nem  nrág^o, 
de  sok  babot  ültetnek.  Termesztenek  hajdinát  is  (pohánka,  ttkárka),  Uh 
vábba  tarló  ós  kerekrépát  némelyek  küle.st  '  sét  is.  K 
Diiiiden  gazdasszony nak    van.   Kápos/tjit  ■  •Ijciken  ii 

és  kendert  csak  annyit  termesztenek,  a  mennyi  a  házi  s^llkBéglotrci  k 
s  a  mit  a  íelen  m^tí  bírnak  fonni. 

Megrovandi'i  a  községi  elöljáróság  azért,  hogy  íiszi  időben  az 


iití 


Bt  megtűrik,  a  mikor  a  süolyalegények  és  suhanczok  tököt  (ezt  igen 

^retík)  ós  kukuric/át  csennek,  mit  na^y  tfíz  mellett  a^tán  megBütnek. 

VH.  Testalkat  és  ruhiaat. 

A  fortiak  többnyire    raa'ras  szálaBak.  szőkék  vaj^y  barnák.  Hajtikat, 

^ly  suíÖke,    gesztenye-   vagy    fekete    szinti,  rövidre    nyii-atják,  s    fejÖk 

éjén  kétfelé   választják,  a  Halálok  szeretik  szagosítani.  Puha  szövetből 

iziilt  tiihbnyire  Kossuthforma-fóle  kalapot  viselnek.  Az  idösebl)  es  mó- 

aabb  ;;azdÁk  kalmtja  t-zombig  érd,  oly  R/abásu,  mint  avárosi  iparosoké. 

tiataloké  rövid,  egtói/.en  a  testhez  szoniló.  Télire  az   idÖsek  egész   vá- 

téli    kabátban   járnak,  a   U^ények    pedig    a/    u.    n.    mexikanert 

fatják.  Nadrágjuk  rnajíyai*.  egyesek  vesznek  bugyogót  i.s,  de  ezt  is  a 

Izmába  huz/ák.  A  ruha  szövetet  ínkkább  a  sötétebi)  f^^jokból  választják. 

C8Í2mi^uk  vagy  magyar  szabású,  magyaros  gallérral,  rózsával  és 

ínon*aal,   vag)'   pedig  német,  kerek  sima  galléiTal.  Az  előbbit  inkább 

pnepeii.   az  utóbbit  munka  napokon  viselik.  Van  a  községben  egy  ta- 

a  ki  a   csizmákra  szép   ránczokat  tud  szedni.  Ebez  aztán  a  har- 

idik  negyedik  faluból  hoz^cnk  a  ránczolandó  csizmákat. 

Fehérnpmíijíik    hétköznapon    és  az  idi»sebbeké  ünnepen  is  megle- 

ta^   Hnoni  házi  vászonbúi    való.   A  fiatalok  ünnepen  fehér  vag>   tarka 

Jc8  inget   viselnek    kikeményítve,  felálló  gallérral.    Gályájuk   ma- 

szabásu,  bö,  de  nem  olyan   mint  például  az  alföldi  csíkosoké.  Ilyet 

u  juhászok    viselnek   ezen  vidéken.  Xyáron  a  fiatalok  ingl»e,  ga- 

dolgoznak    ha  nagyon  meleg  van,  az  öregebbek  is.  A  sei'diiltebh 

^ennekek    parkétből   készült,   atilla   foiina   de   rövid   aljú  elŐl   tarka 

SnU  elól-hátííl  két  i^oro.s  fehér  vagy  szines  gombokkal  díszített  kahát- 

Ikat  szeretnek  viselni. 

A  legények  dolognál  kék  erős,  ünnepen  kék  és  lila  szinti  linóm 
>sszu  kötényt  viselnek  Ez  előtt  néhány  ówel  már  3  —  4  éves  gye- 
iknek is    volt  köténye 

Az  aífszonyok  és  leányok   hajukat  egjformán  két  vagy  egy  fonat- 

fonják,  s  hátul  kontyba  kötik,    elöl  lesimítják  s  kétfelé    választják. 

bjökön  a  leányok  is  kendőt  \ise1nek.  A  menyecskék  ünnepen  a  kendÖ 

az  u.  n-  neczet   viselik,   lakodalomkor   pediu   n  dakedli    nevU  kis 

|katőt.  A  kendő,  ha  templomba  vagy  temetésre  mennek,  fekete  selyem. 

(skor  különféle  szinii. 

íízüknyájuk  rendesen  egysziníí  sött'^t  anyagból  való  a  derékkal 
^-ütt.  melyet  testhez  állónak  is  neveznek.  A  lányoknak  nyáron  vilá- 
szirn'S  i-uhájuk  is  van.  A  szoknya  és  derék  egys?erti  városi  szabású. 
^nátg  tisztán  járnak,  különösen  az  iskolás   gyermekek,    s   ha   foltos 


IIT 


VIltAR  ntL} 

'\»   a  luhájuk.    de    num   roiik^yon.    —  Ha   leáiiy   hal    mog.  s^t 
viszik  a  tvroetulm;  Uyt!rikür  mind  tis^U  fehér  nihiUtA    vantiak 
de  a  dtTt^k  nem  tpsthc;!  alUi.  piroa  vaiív  k(?(í 
(Totj'ának  nevezik.)  Ilyen  ruhát  visüluck  a  ii>.o„.._;.    .  .: 
lombttn  ÍM.  Ha  fehér  riihábn  illtöziiek.  nimui  kendii  a  {ojcikmt. 
nek  i'zipőt  vagy  i-HÍzmAt  vlsplnck 


Somogyi  Lanulmányütamról 

A  tánatág  ISUU.  nuv«iabi*rl  U1«m  cI«  t«rjettt«CtA  VikAr  B^á 

A?  tS8M.  &;eptember  és  nkt.  hónapokban  ctt   hf^t^t  tölt 
mofO'nit'Kyúnek  azou  a  t^ijéktín,  moly   a   megye   azékhelyi>ti!íl 
viirtól       és/akn>Tisotra  és  délnyuzotm  esik.  Tizenkét    falnt   I 
moK  itt,  névHzerínt  a  roejcjelölt   ei^znknyugotl    rútusen    Het4i«,  IkKiroj 
Juüi  kozüégeket,  a  déltiyu^íati  r^izen  pediíi:   CsÖköly,  Zíí -Kisfa' 
Márton,  ract'Z.1,  Szenna,  Hcdrahely,  Vjsnye,   Magyar- l^d  és  N 
községeket.  Czélom  volt  a  Dunántúlnak  e  sok  tekintetfieu   igen   éM 
pontjain  töleg  népköltési  gydjteményeinket  gjarapítani,  st  evvel  Va|h:m 
latban  a  nyelvjáriUok  tiimilmánya  számiii*a  lehetdlejí  bó  és  hit; 
got  i^yiijteni;  együzersniind    pedig  —  a  kínálkozó   alkaioaiovi 
az  emiitettem  fo  feladatok  mellett  a  néprajzi  viszonyok  vízs^ 
némely  antliropoloíiíirti  adatok  gytl.it4$eére  Í8  kiterjeszkt'dtpin- 

Az  ido  rüVÍd.st>;L;éhe/  s  a  kutatás  alá  vetr  területhez  képest  rálhí 
latom  jobban  sikerUlt.  mintsem  várhattam  volna  Az  ereinény  n^tjaá 
számokban  kifejezve  a  következő :  GyUjtdttem  néjinie.sét  éa  monA 
lOO-on  íelíil;  népdalt,  balladát  éís  más  költői  miuiidványt  méc  *  »^*' 
tiiláliís  mesét  minteiív  2()0-at;  továbbá  gyermekvei'sikéket,  a- 
néprajzi  leírásokat,  a  népcietre,  lakásiu  ruházatra  s  tübb  effélére  Kt 
natkozó  adatokat  szép  számmal.  A  felfiorolt  lielysé^ek  nagyobb  t^né 
ben  nőm  fényképfölvételeket  es/kozölt,  mni  szerint  öO-en  felül :  e  fán^ 
képek  a  lakosság  viseletét  férfiaknál  és  nőknél,  házasoknál  t»  hámu 
landóknál  korkülíSnbség  szeiint,  és  részben  a  házakat,  a  használati  titr 
gyakat  és  a  népet  munkája  mellett  tüntetik  fél  Anthrojroloijtai  adai 
gyűjteményem  lOtí  felnőtt  egyénre  és  374  gyermekre  vunatko/ik  ;  e 
Tűrök  Aurél  tanár  lir  nagybecsű  utasításai  nyomán  s  a  tvtle  ny«! 
gédeszközök  használatával  jártam  el. 

Legtöbb  figyelemre  számíthat  kétség    kiviil    népkííltím   ^y 


114 


Bm,  es  pedig  tobh  szempontból.  TartAliníira  nézve  leginkább  a/    ösz- 
íbasonlitó  mesetiidoraány  foK'  belőle  —  gondolom  —  jelentékeny  liasz- 
^t  húzni,  mert  nem  egy  olyan  mesét  talál  itt  moj^,    mely   a    ma^'ar- 
terUletéröI  eddic  vajf)*    éppen    nt'tn.    vauy    osak    hiányosal)h.    vagy 
éktől   egészen  elütő  variánsokban  volt  ÍHUieretes    Kiemelendőnek  tar- 
továbbá  egyrészt  a  néprajz,  másrészt  —  és   kiválókép        a    nyel- 
set  szempontjából  azt  a  fontos  kőrfllményt,  boícy  mind   e   népmosék 
mondák  följe;o'z^^l>ci  ^   eddig  követett   eljárással    szemben,   mely 
eruit  az  ily    népnyelvha^yományok    töblMÍ-kevésbbé   kicsiszolva,    stili- 
lya,   közvetetlenségUktől   mt-gfosztva   kerültek   ki   a   gyíljtö  kezéljől, 
Sgoruan  az  éloszóbeli  előadást  követtem,  a    mi    természetesen  osak  a 
tnograpbia  segitsegév«l    vala    elérhető.    Hogy    az    ily  módon  s/przett 
pnycivi  szövegek  a  nyelv  és    az   előadf'us    egész    hangja    tekintetében 
Ily  lényegesen  külümböznek  azoktól,  melyeket  akár  mondatobb;.  akár 
llékezetból  való  utólagos  följegyzés  utján  szóval  a/  eddigi  módon  kap- 
tánk, eléggé  kjttinik.  ha    gyűjteményem    Imrmely   darabját  a  mosta- 
megjelent  azonos  vagy  rokontárgyu   nyépnyehi  közleményekkel  iisz- 
Bvetjílk;  főleg  a  mondatszerkezeti   saját-síigok    annyira   elléivin  jelent- 
enek a  kétféle  főijegyzés  anyaga  közt,  hogy  bátran    mondhatom :    ez 
[gyűjtemény    a    magyar    nyelvészeti    s    kivált   mondattnni  vizsgálódás 
lííra  sok  új  eredményeket  ígér.  egyúttal  pedig    a    mag>'ar   népsz.el- 
inek  a  nyelvben  való  naiv  nyilatkozttsa    módjáról,    az    indulatoknak, 
imomak  és  fenségnek  stb.  a  néptiyelvben  való  kifejeződéséről   táplált 
fogásunkat  némileg  módositani  fogja 

Talán  lolősle^es   még  külön  is  rámutatnom  azon    néprajzi  erdekit 
ttokra,  melyek  itt  ezrekben  a  mesékben  és  mondákban  mindenütt  elíS- 
rUlnek,  a  hol  pl.    a    mesebeli    vagy    mondai    hősök  (^selekvényeinek 
leti,  a  nép  tudatából    már   kiveszett    magyarázata    helyét    valamely 
oderu  motiválás,  valami  újabb,  a  mai  néf>életet  es    fölfogást    tükióző 
^nások  foglalják  el,  —  a  hol  a  régi    mesetártíy    többé-kevésbbé   fele- 
sbe merült  és  az  igy  támadt  hézagokat  a  népszellem  új  alkotással  tölti 
—  vagy  a  hol  valamely  egészen  modern  eseményt  kapva  föl.    aira 
liiieso  köntösét  aiija  i-á. 

Szintúgy  mondanom  sem  kell,  hogy  műköltészetitnk   szintén    elég 
ákesiteni  valót  talál  az  itt  Összegyűlt  anyagban. 

Ks  legyen  szabad   ezen  a    helyen  kimondanom,  hogy  müköltésze- 
íiknek  ma  semmire  sincs    nagyobb   szüksége  mint    arra,    hogy    ismét 
^szatérjen  ősi  forrásához    a  néphez.  Egy  színtelen  ámmlat    vonul  vé- 
loffiüabb  költészetünkön,  nyelvben  ós  alakban  mindinkább  elzárkózva 


119 


VIKÁB  BÉLA 

a  nerozetiestdl,  nem  éríntkeTve  a  néplélek  hulLimzá£aivaL  a  népkOIi^ 
ezét  es  nyelv  üdítő  forrásával,  mely  a  világnak  és  hazánknak  mtvcán 
nagy  ktíltojtfTe,  ki  alkotiUail)an  a  tartalom  és  alak  szépségét  en^esíbó 
tudta,  oly  ininyadú  hatíLst  xvalíorolt,  moly  Balassa.  Kaladí.  Vfir'— — 
Petőti.  Arany,  Gyulai  s  más  jeíoseink  költészetét  mcgt^j-mékfii 
viszont  e&zmt'ikn(^k,  crzelmeiknek  a  nép  szivéhez,  a  uemzet  mtsly  rüi^ 
geibez  utat  nyitott.  Ma  ez  a  kölcsönhatás  —  a  tiszteletre  méltjü  kev» 
kivételt  IffizáiDÍlva  -  legfolebb  arra  szorítkozik,  hogy  avatatUui  Ijn- 
kusoknak  a  ncpiscg  mázával  csillogó,  de  alapjában  a  népitől  és  oeii- 
zetitul  vadonat-idegen,  üres  dön^icsélét^ei  a  nifízenének  kölcsön  vett  tlzá^ 
nyaiii  behatolnak  a  nép  kíizé  s  ott  mefrfészkelíídve,  helytelen  analógi- 
ákkal rontják  nepkültés/ünk  ré^i  tartalma.ssát'át.  K  sajnon  jelenség  ii 
egy  volt  amaz  okok  k<)Zfil,  melyek  engem  arra  birtak,  hogy  népnyelv 
hagyományaink  rendszeres  gyűjtésének  ügyét,  ezt  az  elhanyaiíolt  szeal 
ü^yet.  tiilein  telhetőleg  fölkaroljam  s  egy  lyabb  lépéssel  <rlöre  viuyda 
A  gyűjtés  módjára  nézve  legcélszerűbbnek  találtam  mindv* 
nUtt  legelőször  a  tanítóhoz  fordulni  s  az  6  segitsf^gével  tudakozni  i 
gyennekektól,  —  még  pedig  nem  csak  a  tanulóktól,  hnne.m  az  iftméttf 
iskolásoktól  i8.  —  hog}*  kik  az  illető  falunak  legjobh  mest^mondói  s  di- 
losai.  Mikor  aztán  így  a  roeselűt  vagy  nétázót  fölfedeztom  és  leiitno 
mindent,  a  mit  tudott,  akkor  őtóle  kérdezósködtem  tovább  ul 
helység  vagy  vidék  dal-  és  mesetudói  felfíl.  Megesik  bizony,  ::  ,. 
mesemondónak  állított  egyén  eltagadja  ehMi  tudományát  (egy  heJyet 
csaknem  kisepiíizütc  egy  öreg  ajiszony,  mikor  eléje  tártam,  hogy  wt 
akarok ) ;  de  az  olyan  mesélÖ,  a  ki  ekként  húzódozik  vagy  hazudoalL 
nem  is  igazi  mesélu  A  javabeli  mesemondók  nem  sokáig  kéretik  ma- 
gukat, sót  akad  köztíik  olyan  is,  a  ki  önkényt  megjelen,  mihelyt  hírit 
veszi,  hogy  mesélÖt  keresnek.  Mindenkinél  jó  volt  megkérdenem  ut 
is,  hogy  ki  volt  a  mestere  a  mesemondásban.  Ily  módon  koünyen  nvo" 
mára  jutunk  a  typikus  mesemondónak,  és  attól  többnyire  roe^kapjo^ 
az  egész  anyagot,  mely  a  tálul>an  és  a  környéken  az  ó  tanttvúnyai  kffiS 
forog.  Az  ilyen  typikus  mesemondók  rendesen  apjuktól  vagy  valaitf 
rokonuktól  tanulták  el  a  meséiket,  és  közttik  átalábari  többet  tuditik 
az  öregek  mint  a  hatjilal>bak  Nem  így  vagyunk  azonban  a  dalokkit 
és  a  többi  verses  alakn  népköltési  haíivományokkal:  ejíhket  a  íiatalok 
rendszerint  jub))an  tudják  mint  akár  még  életben  levu  de  már  hajlót- 
tabh  korú  mestereik,  mert  ok  benne  vannak  e  daralmk  zenei  elSadf^ 
sának  gyakorlatálmn.  ez  pedig  az  Öregekre  nézve  már  nel 
a  e  mellett  náluk  az  emlékező  tehetség  g}ÖnglilésQ  is  figyelei......  wvm 

120 


Az  omlitettem  és^akn.Migoti  pontokon  legjobb  mesélőm  akadt  «gy 
^i  és  olvasni  iiom  tudó  hetesi  üreg  béres,    Sütő   J.   személyében,  kit 
ur&silgi  tiszttartó,    I'ete    Lajos   úr,    elismerést   érdemlő    készséggel 
napra  teljesen  fölmentett  a  rannkiUill.  meghagyva  neki,   hogy   reii- 
kezésemro  hIIJoii.  (Az  ily  tómogatás  a  gyiytö  részére   igen  fontos,  s 
legtöbb  esetben  alig  szerezhető  meg;  azért  helyén    való,  hogy   hálá- 
emcljíik  ki.)  iSüto  25  mesét  mondott  el  nekem  2  nap  alatt,  és  va- 
m  í'gész  erőmet  kimerítette,  annélkül  hogy    én    az    u  mesekészletét 
tudtam  volna  meríteni    Nem  időzhetvén  tovább    Hetesen,    elbatái'oz- 
hogy  legközelebb  újra  ellátogatok  hozzá  s  t^bbi  meséit  is  lejegyzem. 
Megemlítendonek  tartom  még  eiTÖl  a  vidékről    mint    legkiválóbb 
ílüimet :  a  jutái  Kovács  Uyörgy  bérest,  a  kitol  meséket,  számos  gyö- 
Brü  dalt,  néhány  balladát  ás  egy  csomó  találós   mesét    kaptam;    to- 
bbd  Z.Kobrák  József  hete-si  jiolgárt,  a    ki  saját  szerzeményű  és  egyéb 
^kÖltéíizeti  anyaggal  járult  gyíijtéseuihez;   végül    az    Öreg    Horváthot 
en,  a  ki  berses  régi  dalokat  közölt    Más    régi    nótákkal    az   öreg 
Kata  szolgált  CKÜkölben,  míg  az  újubb  dalok  és  balladák  legtóbb- 
íszámra  nézve   100  körülj  egy    rsökijlyi    fiatal   menyecskétől.   Kasza 
tától  iitam  le    —  A  /seliczségben  (a  Kapós  folyótól  délní  eső  domb 
iceni  a  szentmártoni  öreg  Farkas  F.  egy  hét  alatt  50-nél  tóbb  rae- 
bI  és  más  elbeszélő   darabokkal    gazdagitotta   gyíljteményeraet;    rá- 
sul  ugyanott  ogy  pacczai  fiatal  embertől  jegyeztem  fél  néhány  mesét. 
Sokkal  bajosabb  volt  a  fényképi  fölvételek  számára    megnyerni  a 
lő  anyagot.  Csökölyben,  Somogynak  ezen  egyik    ethnographiai  neve- 
ségii  helyén,  egyrésiít  a  szerfölött  munkás  népnek  s/.itntelen  elfog- 
igu,  másrészt  bizalmatlan    természete    miatt    három    heti    idő  alig 
elég  arra.  hogy  csak  némileg  kielégítő  eredményhez  is  juthassunk, 
lönben  e  bizalmatlanság  és  a  gyanú  mindenütt    csakhamar    fölébred 
bép  közt,  mihelyt  a  fénykép-apparátus    és    a    gylljtő    míiködni  kezd. 
tig  erősitettnk  mi,  hogy    azért  Hzetés    nem   jár,    ellenkezőleg    min- 
ingyen kapja  meg  a  saját  képét,  a  kit  leveszünk:  sehol  sem  áll- 
oda  szivesen  a  rajzoló  masina  elé.   „A  zeén  formámat  ugyan  le-nem 
stínkisél"   —  raondtiík  a  jó  ^csökliek"    eg}Te-másra,    és    ebből  a 
jje^ésből  indulva  ki,  melyen  kiviil  mást  a  fényképezés  fogalmiira  nem 
rnek.  nyilván  úgy  okoskodnak,  és  az  az  ijesztő  képzet  támad  ben- 
hog)'  a  kinek  a  formáját  leveszik,  annak  nem   marad, 
fiak  és  nők    munkaeszközeit,  főkép  a   szövő   széket   vizsgálgatván 
fiyképezvén.  nyomunklian  kelt  a    gyanú,    hog)'    már    most   megint 
fiyosan  a  szövőszékre  adót  akarnak  vetni   az    „urak".    (Hedrahely). 


1*21 


vtrib  itttA 


Az  még  kir»ebb  rosfus,  ha  arx  (eszi  föl  rólunk  a  nc*p  ön.  hoi:y  m 
végkívul  bu«Á£  jövedr;lxnot  húzunk  eukhól  a  MiiykepKkbin  od» 
Huriftpnstdi.  illik  liHt.  hoífj'  ő  18  pénzt  U  *  tulünk,  a  mi 
Bngt'di  m»ítú.i  fonyki'jipziii.  tCsököIy).    Tvn-  "ti    a/    a    j> 

boTia  i»  hozzájárul  8ok   helyt   —   kivált   aat   Ürenebbek    kifitiiit 
ídepoiikedéíilifz.  ho«>-  t.  i.  a  lerajzolt  azi'mt'ly  kt*p«ível  ax  fi 
is  a  rajz  talajdnnosának  hatnlmáha  kprlll 

l>6  minden  aitní  akudalyokat  Iv^^aUbb  na^yjáhbl    mindem 
lehet  Ky^ízrii,  hu  sikerül  az  illető  helyen  valamdy  irányadó  emi 
jiapot.  tanítót,  jejívzőt,  kÖzsiV  hirújat  vatjy  mán  lutvMifi^nh 
vált  a  ki  helyben    bizonyos    iiépszerilíiéjíiiek    örvend.    —  a  j»i 
inára  RzÜveteégesünkkt;   tennünk.  E  nélkül  A  siker    remúiiyorul 
eleve  is  lemondhatunk.  KI   kell  iHinernem — 8  Örömníel  t*- 
hoí^y  a  hol  csalt  nie)ffordultünk,  mindenOtl   megvolt    az    ti/.-.^   .. 
raj/.i  kutatás  üisye  iránt,  ós  pedig   elsö   sorban   u    néi>tU]Htök 
felekezeti  külünbst'g  nelkíll,  b  ais  ő  erkülcsi  támogutá«uk  minden 
ban  leiíhüthatósabbnak  is  bi/onyull   ll^yüiikif  nt'zve;    in 
dig  magútid  a  nt'ptöl  kaphatjuk    a  legjobb  segitíiéget,  ii 
közül  hódítunk  valakit  zászlónk  mellé,  mint   ez   nekünk    p). 
vagy  míf'g  inkább  CRükiilyben  siktTüU,  i\  hol  a  faluni  birn    tpljespii 
fogta,  magáévá  teUe  8  minden  módon  támogatta  is  ttírekvé»eink 
hogy  nz  elért  eredmény  ju  részét  neki  kiisziinheíjük. 

A  mi  már  most  a  néprajz]*a  voatkozó  gyüjtéíieim  anyagát 
Jibtíól  —  a  vizsgált  tpríüptnek  pgyes  iK)ntjait  egyelme  fsak  ~ 
viszonyítva  —  koni?tatíiIhatónak  vélem,  lioyy  H«te*í,  Juta.  i  .  -  t* 
mennyire  még  némi  tapasztalat  után  mondhatom:  a  KapOKvárhoz 
ktízelebb  esÖ.  valamint  a  Kapós- bal  parti  kózségek  —  aránylag  a  t 
nél,  l,  i.  Csíikrtlynél  és  a  zseliczi  lalvakuál  csekélyebb  mértékb"*- 
ték  meiL'  eredeti  kultúrájuk  és  ethnogntphiai  jelleroilk  vonái^ait; 
hogy  e  két  teríilet  néprajza  orejíetjleg  teljesen  klllönbözíí  volt  és 
eredeti  különbözés  nyomai  köztük  ma  is  kimmathatók,  |»1.  iiv  ' 
snk,  bar  huHKtanilíig  szorosan  összefügg,  a  szókini-a  és  a  m<>r! 
kezet  tekintetében  feltűnő  eltéréseket  mutat ;  igy  az  éjszaknyugat!  résad 
—  8  a  hozzá  számított  többi  pontokon  —  az  öanzes  etlinonrapltiai  n- 
azonyok  (valamint  nyelvlények  is)  eróscbb  német  én  oj.v' 
(tót?)  befolyásra  vallanak,  míg  a  Zseliczség  és  a  vele  tőszói.. 
köly  nagyobb  foku  dél-szláv  (horvát-magyar j  vegyUlésnek  viia^ 
nyomait  tünteti  elö,  olyannyira,  hojíy  a  különbüzi5  kevere<biti  mitHM 
részről  a  népesség  physikai  typusiiban  és  psyihikai  jpUrmvnniisaiban  b 
azembe  ötl51eg  kifejezésre  jut. 

123 


Ennyit  általános  jellemzésül.  A  részletekre  most   nem  terjeszked- 
am  ki.  Fentartom  ezt  akkorrn.  ha  majd  az   anyag   i^abh   Kytijtések 
edményeivel  kiegmítve  s  tüzetesen  rendezve  úlland  el5ttem. 
Fű  dolop  mindi^nesetre  az.  houy  a  Kyíiitéat  folytassuk. 
Ués/emről,    bárlm    eiőm   csekélysége    nagyon   is    érezteti    vflem 
föladat  súlyát,  el   vagyok   tOkélve    meg   nem  Imtrálnt  a    nehézségek 
j|Öl,  8  ezért  a  jövíj  nyáron  nagyobb  kűn'e    terjesztem  ki    hasonló  irá- 
^Q  gyűjtéseimet  Somogyban,  azután  pedig  a    Dnnántülnak   egyéb    me- 
réiben. 

Bő  alkalom    nyilt  jelen    utamon  is  újólag    meggyőződni    kettorul : 

^lŐszÖr  hog>-  mennyi  kincs  hever  még  itt    kiaknázatlanul,    mennyi  i-ej- 

ily  vár  megoldásra,   mennyi    értékes    töredék    az    ósszeillesztö    kézre! 

tt  van  --  hogy  csak  Somogyról  beszéljek  —  a  néprajzilag  oly   nagyér- 

cü  Szigetvár-vidéke  iDarány  stb.);  ott  van  maga  a  me^fve  székhelye^ 

[  a  p  0  s  V  á  r,   azután    K.-M  é  r  ö,    ( )  r  e  g  1  a  k    több    más    helylyel  együtt, 

onnan  kitűnő  mesemondók  hírét  haliam;  ott  a  Drávám  el  lek   és  a 

ilatoni  partok  érdekes  néprajzi  pontjai,  melyekről  még  alig  van- 

ik  némi  adataink.    De  meggyőződtem  arról  a  másik  lényről  is.  hogy 

valahol,   ligy    itt   igazán    periruluin    est   in    mora.    Legfőbb   ideje, 

szakítsunk   azzal  a  hideg  közönynyel,  mely   a   rendszeres  nép- 

^elvi  és  néprajzi  g>'üjtés  iránt  nálunk  eddigelé  uralkodott.    Meg    kell 

entenünk,  a  mi  meg  megmenthető.   A   vetést    elvágta    ugyan    a   jég. 

pdrkölte  a  nap,  azért  maradt  benne  annyi  szem,  hogy    megérdemli  a 

ikaritás  munkáját. 

Kn  a  mint  mondám,  Iteállok  ehhez  a  nagy  munkához  napszámos- 
ik,  szolgálom  az  ügyet  gyarló  tehetségem  szerint;  és  ha  nálamnál  ké- 
ebbek  fogják  meg  velem    együtt  a  sailó  végét,    és   ha   társaságunk 
szése   fogja   követni    a  l)evégzett  aratást,  akkor  meg  lesz  a  jutalom, 
melvn^  pzáraitottam. 


Karácsonyi  népjátók  Szamosújvárról. 

K'nzii  :    Enztegár  Ld.ss/ó.*) 
Király,  ungyal.  huAzár,  pá&ziorok  bejönnek;  n  pap  kHon  marad: 
páiitorok  lefeköszuek.) 


*  Ksxtegir  úr  ki  e  játékot  SzamosujvArt.  e^  czígáoy  leRény  előadása  nyo- 
pj>  ieg>-«zfd  fi'l,  speciális  tanulmánya  Urt(yává  K^tti'  a  ha^ai  ni>pict  mÍBJEt<ironinkaf. 
[ineiyekct  Tek-  egjüti  mi  is  igen  érdekeseknek  tartunk  ní^jirajzi  szcotpoDtból  i^ 
huriyeknek  mindfn  helyen  raló  «B«egylljtft»e  igen  kívánatos  volna.  Sxerk. 


laa 


BfiZTEQÁK  lÁSZLÓ 


BennléPÖk  miod  :  egy  karácsonyi  éntsket  elénekelnek. 

Pap:  (kivfilről   kopoKí 

Király:  (kivout  kurddal)  Eredj  aKolgám,  lásd  sietségie^ul,  ki  idm 
kopogói  ujtómnál  oly  bátor  szivrel?! 

Huszár:  Ki  vagy?  rai  Tngy?  Erre  nekem    tUstónt    feleletet   adj! 

Pop:  Eq  VHiryok  egy  örep  páter.  Most  jfittom  a  tireueuM  ok»- 
tsKártól.  liuey  a  felsi^fíes  klriílytúl  az  éjszakára  szálliUt  kapaék  f 

Huszár:  (a  királyhüz)  Kelséges  király!  Olyaa  emberek  jrittek.  a 
kik  u  felséges  királytól  az  éj97;akára  szállást    kapaánuk. 

Király:  (a  huszárhoz)  Bizon  tőllem  aziíllant  uocn  kii]>nak.  \'ea 
bánom,  ha  a  városi  placz  jóghátán  Í9  me^fufrynak. 

Huszár:  (a  paphozt  A  felségeK  királytól  szállást  oom  kapaak: 
nem   bánja,  ha  a   vároBi  pincz  jéghátán  is    megfagynak. 

üip :  FulsógvK  király !  az  ugéaK  várost  ússze-vísüza  júrluk.  tizál 
lást  sehol  som  kaptunk,  s  így  a  vároai  piacs  jógbátán  is  megfAgytank. 

Huszár:  Felséges  király!  Az  egé^z  várost  óssze- vissza  járták. 
szállást  sehol  sem  kaptak,  s  így  a  városi  piscz  ji^irhátán  is  meírt'agytak. 

K'eVff/y;  (a  huszárhoz)  Kredj  szolgám,  ereazd  be  egy  keveset    í'^tűm 

Pap:  (bejön)  Szerencsés  jó  estát  feUégea    király! 

Király:  Adjon  Isten  6reir  páter.  Láttja-lássu  orei?  púu-i.  ii*-^tiu 
mennyi  veudégeim  vannak  ;  ha  i^n  magának  azálláHt  adok,  arüzoron 
nagy   exógyent  vallok.  De  hát  maradjon  benn  egy  keve3*^t  intűznJ. 

Angyal:  (énekel)  Keljetek  tel  pásztorok,  pásztorok.' 
l«tenf<^ló  jámborok,  jámboroki 
Meri  született  unitok,    uratok! 
Nektek  kis  Jézusotok,  Jézugtokl 

Eyy  f)ásztor  :   (ébredez)  Auz  mej   lertátye!   űullod   te   lejtős,  m& 

mond    az    angyal.   Uj  királyunk  üzületett    Szkoaletye  Kelj    fel    liirteleo. 

Nu  dormnyi  Ne  aludjál  kegyetlen.  Mert  mái   anuyit  aludtál,  hogy  a  két 

szórnod  kidüledt.   Nem   bánom  hát,  keljünk  fel.  lU^lhlehembo  meujQnk  el 

Mind:  (éuekelnetc)  Bethlebemí  városba,  váro«ba. 

Ceáklyás  minden   szállásba,  szállásba. 

Hol   valáoak  pásztorok,  piisztorok. 

Istenfélit  jámborok,  jámborok-  .  . 

Gyertek  tehát  keljünk   fel.  keljünk  fel, 

Bethlehembe  meníflnk  el.  menjünk  e\. 

Imádjuk  mi  urunkat,  urunkat, 

Tiszteljek  Jézusuokftt,  Jézusunkatl 

134 


RARiCSONYI    NÉPJATÉK    íUSaH060JVAKk6l. 


Pap:  Hopp!  Uomiüus,  i'^u  \h  itt  vagyok,  úgy  Iázik  ii  lábom» 
iir*ta  mefcfttgyok. 

Pásztor:  E  küzt  a  két  b«gy  közt  hideg  szÁl  csatázik,  megfázik 
wmbor,  li»  uera  pálínkázik  Mikor  &t  én  apám  tlfitn^  ombor  volt^ 
íZNSudui  akart,  <1^  semmié  sem  volt.  Csak  elküldött  a  malumba, 
iogy  őröljek  hamar,  ha  Deni  egyebet,  bár  egy  kötóa  szalmát,  hogy  e 
lerint  megperzseljük.  A  molnár  se  vettö  tréfára  a  dolgot.  Elővette  a 
pisztes  lapátol,  hátumat-tejeroet  jó]  össKeagyabugyázta.  Én  se  vettem 
réíara  u  dolgot.  I'tamba  keltem.  Utániban  találtam  egy  katonatisztet. 
U  a  katonatÍKZt  miud  arra  ingerelt,  hugy  menjek,  lássam  Bndapes- 
Bt.  Beállottam  a  iIongMÍ  királyhoz.  Minden  esztendőben  egy  pár,  két 
^ár  szQiiyogot  levágtam,  lénungomról  lemondtam,  e  szerint  pásztor 
»m. 

An^tjal:  Én  kis  orátor.  hires  prókátor.  Most  Jöttem  nem  rég  Kran- 
eiaorszúgbúl.  A  ki  vernémet  meg  ukarja  hallgaini.  a  kezével  pénzt, 
atnkot  nem  ad,  Szereosenor^zágban  baglyok  temetik. 

Király:  Tekintetes  nemes  ország-világ.  Én  vagyok  egy  rózsaszál 
irág.  Nézz  szemembe  ki  vagyok  én.  Én  vagyok  egy  legszeg  (?)  vitéz 
iber,  a  ki  egy  csapásra  huszonötöt  levág.  Derék  bagoly  madár  meg 
sm  ijeszt  engem,  mert  a  sötét  felleg  jól  oltalmaz  engem.  Magyar 
^számban  most  karát^sony  napja.  Eredj  jó  szotgálóm :  nytíid  fel  a  ka- 
Larát,  hozz  te)  asszonyodnak  megstltött  kalácsát! 


Erdélyi  örmény  panaszos  ének. 

Közli :   Ür.  Gopcsa   Ldszió. 

(A  lehrnár  28-iki  diésen  tartott  felolvasásból' 

Nemsokára  az  örményeknek  Krdélybe  való  költö;fé8e  után,  tehát 
Blíttt  valami  200  évvel  keletkezett  egy  czim  nélküli  hosszabb  vet*sel> 
aény.  a  mi'ly  panaszkoílik  arról,  hogy  az  örmények  kereskedelmére 
énitólag  hat  az.  hoyy  már  az  oláhok  és  zsidók  is  szedik  a  báránybö- 
5ket,  a  melyek  az  örményeknek  egyik  legfőbb  kereskedelmi  és  kivi- 
eli  czikke  voltak.  A  nyelvészetileg  igen  érdekes  eredeti  szöveget  más 
iialommal  kozUím.  itt  a  iiéprajzilag  is  érdekes  verset  csak  magyar 
lításban  mutatom  be 


ainálom.  ti  dráira  szövetek. 
looy  ke?  vágta  el  éltetek. 


Jflti  nekünk,  már  minden  elveszett, 
Szomomsúgunk'  elérkezett. 


135 


Gyorsan  flmúít  az  irio, 
MÁr  minden  Kemroisiílendő. 
Való  igaz,  szcjíéiiyek  leítilnk, 
Kt'héz  lett  kenyérkeresetünk. 
A  kéznek  nincs  hogy  mit  fsinnljon, 
A  vaknak  nini'sen  hog}'  mit  lásfion. 
Az  iiiTnénynek  nincs   miért  jArjon. 
Ha  lóhátra  Ülsz,  jívnlog  vagy. 
Minden  tudásod  cserl)€n  hu^'V. 
Útra  kelve,  sok  kárt  teszel. 
í>emmi  hasznod,  hogyha  veszel. 
Felrepltltek  a  bankók  a  mennyekbe, 
Ve-sztiinkre  jött  a  sok  idegen    ide 
Kev'és  maradott  a  soklK)!    nékünk, 
Jól  számítva   is    üres    erszényünk. 
Maloxsát  végy,  kökény  Iksz  helőle, 
Ha  sajtot  gyúrsz,  por  lészen  lielÖle. 
Menj  a  padlásra,    házad  heszakad, 
Sátoirudhiil   [)aszúikarü  marad ; 
Mexváltuzott  már  sok  tinóm  szövet, 
Azokból  sok  bárttai  vászon  lett; 
Ez  még  hafívján,  majdnem  semmi. 
On'endj.  ha  tudsz  menekedni. 
Szikkadt  talpért  fogsz  járkálni. 
Házról  házra  fogsz  te  járni. 
Sok  jó  emlícrt  fo^sz  meggyózni. 
Míg  arra  te  rá  fogsz  jónni, 
Nint-s  értelme  kiabálni. 
Se  jioitékám  se  pénzem  nincsen, 
Fiú  s  jó  íelesé«    minden  kincsem, 
Sha  Ist^^nnekén  rám  semmi  jtrondja, 
Én  som  vagyok  l>áránynak  bolondja. 
De  azért    megnyugszom,    Istenem ; 
Mert  te  tudod  mi  kell  nekem. 
Mind  az.  mit  ember  magának  akar, 
Lietryen  jü  vagy  rósz,  eltűnik  hamar. 
Vigyázz,  ha  bárány  bőrt  veszel,  arrn. 
Hogy  báránynak  juhállat  az  anyja 
Örmen>  a  báránybíiit  szedjed, 
Olnh  te  a  pénzt  zsebeljed. 
Mert  az  üzlet  semmit  .sem  fog  beliaj- 

tani; 
Oláh  boldog,  Örmény  pedig  fog  sóhaj- 
tani. 
Jaj  annak,  a  ki  el  fog  esni, 
A  ki  szed,  fog  sóhajtozni 


K&  a  pénzt  ki  fo^ja  adni. 
A  bárány  kiállja:  be-be-be. 
Te  pedig  hog^v  neked  vége. 
A  bárányaprölék  jól  esik. 
De  a  kár  az  már  nem  jól  esik: 
Mert  akkor  a  zsebed  meg  nem  telik. 
LÖrincz,  Lörincz  Debi'ecjwnbe^ 
Kürlte.  bőrbe.  txárányl>urbe, 
Nincsen  pénz,  azt  mondja  a  vevíS, 
l'sse  meg  a  juhát  a  mennykő. 
Ite  nincs  ok,  hogy  miért  ncheztej. 
Mert  a  mi  előj(>n,  azt  veszel. 
Oláh  mondja:  hop.  hop.  hop, 
Örmény  mondja:  kop,  kop.  kop. 
De  a  bárány  a/.ért  kelf 
Mert  meg  a  'miiú  is  \ 
A  ki  értékére  váltót  adott, 
Megevén  az  Örmény  izzadtságot ; 
Mert  örvendett,  mikor  eladta. 
S  a  nyereséget  hamar   ' 
O  szintén  bajjal  megnn 
Míg  én  hálómból  kapok  csak  egyec. 
A  báránybórnek  elmúlt  ideje. 
Kljótí  a  rókabórnek  ideje, 
Ks  ha  már  belebuktam  a   - 

Véletlenül     níakadtam    sok     rúkír 

bőrrt, 
Meit  gondoltam,  ezek  begyógy  Itjáki 

Nem  tudom  tehát,  hogy  nekem  1^| 

kell  tennem, 
Hogy  a  rókabőrökt5l  is  me -.> 

Brassai  árrtt  veszek  majd  far 
he  azéit  rókabörokkel  áhn 
Azt  gondolom  mindig,  ho- 

meiK.. 

De  mindig  csak  a  kárral  kell  éhn^ 

,1.     -- 

Ks  mikor  a  rókáktól  meni' 
Azután  én  nyulbőröket  vei 
De  félek,  bog)-   azok    is    il.^.___ 

Nekem  nem  marad  más.  mint  533^ 

Iadj:>k 


IS6 


Rumén  találós  mesék. 

Maihnd  Oszkár, 
(Felolvaatatütt  a  t&rsAság  1891.  február  hó  S8-iki  ftléaén.) 

A  nép  nemcsak  képzelnuH  játszatja,  eszméit  kütött  beszédbe  füzve, 
Wícm  a  világ  dol^rai,  a  szeme  elutt  levő  táríjyak  mikéntje  és  miné- 
lüsége  tolett  elmélkedik ;  összehasonlít,  szétválaszt ;  lelke  igyekszik 
^hatolni  a  lényegiie:  törekszik  az  ismeretlent,  a  megfoííhatatlaiitmeg- 
^teni  s  következtetéseit,  rae^tiyyelése  eredményeit  liizonyos  alakba 
glalja.  A  népszellem  ilyszerií  mriködéséiick  eredményei  a  találós  mesék. 

A  laikus  a  né]>  találós  meséiben  talián  nem  lát  egyebet,  mint  a 
Sp  játszi  elméjének  esetlen  nyilatkiíZíitait.  Ezek  azonban,  bár  esetlenek  is 
$ha,  hosezas  elmélkedésnek  eredményei.  Az  összehasünlitás,  hasonló  voná- 
»k  összeszedése,  elkülönitd  vonások  felismei'ése:  az  abstraet  dolgok  felett 
mélk»>dni  nem  wokott  nép  agyának  megfeszítő  munka.  A  nép  tud- 
iíf)'át  ily  módon  elégíti  ki.  mert  máskéji  nem  i^^en  teheti.  Szellemi 
inykedés  ez.  az  ősembernek  a  kultúra  által  nem  fegyelme^iett  egy 
^Öne  megismerni  az  ismeretlf^nt.  Nem  lóhaságok  ezek,  hanem  a  tu- 
fts  vágyának  legkezdetlegesebl*  kielégítői,  a  kuliura  alacsony  fokán  álló 
Spek  ismeretet  keresÖ  agynuiködése. 

Mert  valamint  az  ősember  vallási  ösztöne  kielégítésére  megeló- 
edett  azzal^  hogy  magának  agyagból  idolt  gyúrt,  mely  késöhií  arany 
ftUási  symbolumokbau  kulminált,    ugy  az    ismeret,  a  tudás    kifejezése 

Irimitiv  alakban  nyilatkozik,  hogy  évszázadok  malva  a  tudás  rend- 
es épílletévé  alakuljon. 
Valjun  a  dolgok  lényege  felett  való  elmélkedés  mily  eredményre 
Lthatta  az  íis  embert?  Hol  vannak  a  néplélek  szellemi  fejlődése  leg- 
ezdetlegesebb  nyilatkozatai?  És  ha  vannak,  váljon  mily  alakban  nyi- 
llkozhattakV  Mert  ott,  a  hol  azok  a    kezdetleges    cserépedények,    Aá- 

Íok,  idolok  késztlltek.  szellemi  életnek    is  kellett    lenni.    És   vajon 
en  lehetett  e  szellemi  működés,  miként  nyilatkozott    a  tudás  után 
törekvés  eredményeiben?    Németem   szerint  találgatá.shan.  A« 
wmber  találgatta  a  tárgyak  mivoltát,  a  lényeget,  a  létiyegtelent,  mert 
»  kérdhette  és  neki  is  kérdenie  kellett,  hogy  mi  a  nap?  mi  a  holdV 
^akár  azt  felelte  az  elsőre,  hogy:  „aranygomb  bikabörön."  akár,  hogy 
mely  a  holdat,  mint  lányt  üzi:*'  s  a  másodikra,  hogy  az  ^pogáesa 
esz   alatt.''    mindkét    esetben    lelke  ösztönét   kielégité !    Tudott  a 
módja  szerint,  mert  tudni  akart,  s  e  tudás  kielégité  lelkét  kíelé- 
öt  a  találós  mondások,  mint  a  hog\'  minket  nem  egy  hypothesis 
it 


197 


luxn 


alfikjai.    Taláo    merész   ff»ltet*ésnpk  láu^k.   ex  od»vfi«tt    rOvid. 

semmiíif'Kí'kben  »  ludÁ*  kíffjezésót  korf^Hni.  !)♦  '  * 
viwza  oda.  a  hol  a  lénye?  vagy  lényeKtele:.  ■  u^., 
kczdödlKíti^t.  a  hol  két  táiyynnk  liasoiiló  vonása  tetsoetus  a\ak\a^ 
kimondva  B^y  i\j  a/elleJni  vívmány  lehetett,  8  a  r^tv^uyrk  íiíxtbI^ 
k<*tHc'Kkívii]  tu(ió«  KZHmha  m'Mit,  mint  a  ho^  mn  is  a  knl^ 
fokíln  .-illi)  népeknél  az  ily  primitív  ÍKaz8Ú^ok  ií<roerói.  |ia|M)k  i  - 
ItíKxnek :  akkor  oipgortjük,  hogy  létn/hi^t^tt  e^y  kor.  a  molyh^fl  a  tQiii 
eredroénypi  a  nép  találós  meséiben  voltak  lerakva. 

Mentől  értelmesebbek,  s  lofákoK  állitáHiiknál  tofO'A  mctnt't^l  'otí 
lÓbb&k  valamely  nép  rejtvényei,  annál  értelmeitebbnek  mondh 
a  népet.  K  né^ffizellemi  termék  felvilá^^nsitást  ad  a  nd)i  >••:■<  ''w—  ^• 
és  stóellcraeí^éjíérMl.  Kevés  gondot  forditottíik  eddig  a  talrtí.í«  iim^ítíl 
K>üjtéHére.  mén  a  mají^Tír  nép  ÍAn/iltjatós  meséinek  Kytijt^éF**  w  el  van 
hanyagolva,  »  raé^  inkább  hazánkban  laké  némely  más  népd.  í\y  Ö*i 
rekflégekkel  ki  is  foglalkoznék  tíizeteRen? 

Nem  volt  szándékom  a  találós  meaékrol  értekexni-  Szerény  net- 
temet mondtam  el  9  némi    érdekliKJéüt    i)hajt/>ttam    kelteni  ezeji  dhk 
nyagolt  és  kicsinyelt  müfAj  iránt.  If;ax,  hogy  a  találÓH  me^t^k 
nem  a  legkönnyebb  feladat  a  népvizsiíálóra  néitve,    Tapa*/''"'' 
n  nép  kabátos  emtwrnek  nem  H^eroti  elmondani   tabilÚR  in< 
álBj(éKyenb<$t,  (van  is  sok  kétértelmű  rejtvény),  részint  a  iievet> 
tííl  f'Ue.  Csak  hosszas  meglesés,  fa  népvizsffálnt  e  fontos  postul.  ur. 
juttAt  e  röpke  sphinxek  birtokába. 

Képzelhető,  hogy  a    néprejtvény,  mintegy  &z  elmélkedésnek    ftrr- 
galmi  npré  ]>énKe.  szájról-szájra  jtirva,  eredeti  alakját  kevé»  id- 
hattá  me^,  de    a    vázat,    a/    ősi    alapot    eí^yik-miisikból    mini*"r,j  a^- 
érezzük. 

Alább  van  szerencsém  bemutatni  gyiijteményemlMÍl  egy  pár  ninén 
néptalányt,  a  melyeket  Petrozséiiy  vidékén  és  a  huín  ' 
hátságon  a  nép  ajkáról  jegyeztem  le.  Sok  valóban  rat!„- ,  . 
találós  mese  mellett  van  ezek  kfízt  erőltetett,  nehézkes  s  )> 
ösBzchaHOnlitáson  alapnló  is.  Metjlepö  szépek  és  nyelvóíizetlleg  toniututk 
a  han^mtánzást  tiirtahnazék.  Krdekeít  az  egyesekben  uz  «Hiteratio.  roety 
e  miííajnak  sajátja  s  azt  hiszem,  ho^y  sok  rejtvényben  most  már  ctú 
azért  nincs    meg,  mert    kiveszett, 


US 


BÚMÉN  TALALÖS-MESÉK. 


'.  La  tótá  casa  cáne  umdatil. 

(Minden  háznál  dagadt  kutya.) 

'{Párna.) 
U   Am  nníi  ciurn  de  alane    ^i  nomal  o 

nuca  in  elu. 

(Van  egy  rosta  mogyoróm,  caak  egy 

dió  van  benne) 

(J'^,  hold,  otiltagok.) 
t.  Am  o  botá  unsH 

Prín  páméntü  asconsa. 

(Van  egy  megkent  botom  a  földbe 

elrejtve  J  (Kigyó.) 

A.  Am  0  fétií  de-a  féta 
^i  TÍ^ela-1  de-a  féta. 

(Van  eg)'  lányom  ellő  állapotban  s  a 

borja  ia  ellő  állapotban  van.) 

(Baracxk  éfi  magja.) 
5.  De-aici  páná  la  Lipova 
Pasce  baba  gárbova. 
(innen  Lippáig  legel  a  görbe  bába.) 
(Kasza.) 

B.  Mere  Hnica  pe  cuptorín 
:^i  Hnicoiu  dnpá  ea. 

(Hegy  Hujca   a   sütőkemenczére    és 
Hnjcoj  megy  ntána.) 

(Tyúk  a  kakaa  után.) 
r.        Hodorongá  lunga 

Ve  Petru-1'  impunge. 
Ü        Gliieanifie,  despenif^ie, 
Ia  circei-QS  tobolitie. 

9.  Jo-sű  ca  pana,  nn-sü  ontana, 
Jo-su  ca  gbieré  si  nu-su  mátü, 
Jo-sű  verde,  nu-su  siopárla 
^i-sü  cu  dinfi   ^í  fár'  de  gará. 
(Tollal  vagyok/ de  nem  katona, 
Körömmel  vagyok,  de  nem  macska, 
Zöld  vagyok,  de  nem  gyik, 
Fogam  van,  de  szám   nincs.) 

(VadrÓzna  tő.) 

10.  Bnrdnbasa  umple  casa. 

(Bnrdabasa  megtölti  a   szobát.) 
(Lámpa.) 

11.  üsturifá  reu  me  dóré 
Dacil  0  bagű  bíne-mí  pare. 
(Sajogó  —  nagyon  fáj,   ha   bedugom 
jól  esik.)  (FSWeealó.) 


12.  Am  0  ciosuá,  totü  in  páméntü  tfuá. 
(Van    egy  kottóm,  mindig   a    f&Idbe 
tojik).  (Burgonya,  i 

13.  Cánele  de  ce  dnce  óseltí  in  garn. 

(A    kutyiv    miért     viszi   szájában   a 
csontot  ?)     (Mtrt  nincs  tarisntfája.) 

14.  Am  unfi  tata  orbú,  si  un"  fi^te  ná- 
rodű,  si  0  mama  latá,  si  o  sora  bohatá. 
(Van  egy  vak  atyám,  egy  bolond  test- 
vérem, egy  s/éles  anyám,  egy  bibir- 
cBoa  (himló's)  nőtestvérem). 

(SzSnStii,  bor,  szőllSUtél,  ssÜUo.) 

15.  leparele  de  ce  sare  din  dmmu  in 
dramfl  ^i  mérge  in  pádnre? 

(A  nyal  miért   szökik  útról-iUra    és 
bemegy  az  erdőbe?) 

(Nem  sétálhat  az  úton  céyig.) 
(Magyar  hasonmás:  Miért  nem  megy 
a  nynl  a  hegynek.) 

16.  (Te  se  bagá  íu  pádore  ^í  nu  se  adá  ? 

(Mi  megy  be  az  erdőbe  és  nem  ned- 
vesfll  meg?)  (A  nap.) 

17.  Am  0  Irandá  aceea-mi  e  mai  dulce. 
(Van    egy    levelem ,    az    legédesebb 
nekem.)  (Dohánylevél.) 

18.  Am  unu  citnutú  (kanna),  stá  in  caiü 
si  n'are  códá. 

(Van  egy   kannám,    szegen   lllgg    és 
nincs  farka.)  (Tojás) 

19.  Am  0  Catü  grósá,  fára  de  lécá  de  osü. 
(Van  egy  vasti^  leányom  egy  csepp 
csont  nélkül.)  (IJuztes  znák.) 

20.  Doue  lemne  hodolemne 

Cele  mai  mnlte  totű  mámnte. 
(E^t  fa,  nagy  t'a,  legtöbb  apró  ía.) 
(Liijtorja.) 

21.  Ce  (ipi  in  sns  albn,  si  pic»  josü  gal- 
b?níí. 

(Mit  dobsz  fel  fehéren  8  leesik  sárgán.) 
(Tojás.) 
'22.  Am  o  vacá  cn  patra  (i^S  in  spate. 

(Van    egy    tehenem,    négy    csecscsel 

a  hátán.)  (Szekér  p.  szán,  néyy  lőcs.) 
2S.  Gili^iutie  'n  pűréa^é. 

(Hangutilnzó)       (Korsó  a  jt^ttakbunj 


Etliiiti^TAphíu  II. 


12» 


10 


24.  Am  í»   pestritft  paícufó,    ?•   tutaroni 

(Vai)  egT    t&rka   tvukoin,    miiuleDkU 

oek  kedvese.)  (TmifJom  ) 

26    Am  doue    deme  de  méUiA  ^\  le  da- 

lei  la  jupitoésa,  8»  )«  «cm  in  condeía, 

w  le  ytAh  Dutniiedeu. 

iVao  két  selyom  gombolyagom,  eWit- 

teiii  a/,  ifjd  as^ODvlioz.  hogy  írja  be  12 

irötollba.  hogj  Isten  Il4!»a.)         — V 
26.  ATC,  ave?  m  vérvú  ile  nuie 
(Ave,  ave?  a  vessxő  tetején.) 

(líoUI.) 
97.  Téren,   bvilérca 

Pf  cáinpu  alérgíi. 

(8zarka  ....  (hangutánzöi   a  mezőn 

futkos.)  (Stnrka.) 

28    Trpce,  se  vedé  ?i  nu  ae  aude. 

(Ellialad,  látszik  és  nem   hallaUzik.) 
(Nap.) 
2U.  1'atii   uscati ,    ^^i   raamele    verdi    í^i 

copü  to(i-su  cre^i. 

(Atyák     Bzáfiizak,   ooyák    lOldek,   a 

gyermekek  mind  íodrosok. 
80.  Ca  unii  'íerpe  se  avirosce, 

I>ruj{:'i  luttgii.  uu-i  de  lemmi. 

(Mint    etíY    kigyó    kigyódzik,    hosszú 

rui),  nincs  fAbót.)      /i*alak\  fo/yó.) 
3S.  Paace  in  liincÁ,  ^i  ninge  in  stíH, 

{Réten  legel.  f«Im>an  havaz). 

tHÍhmi:.   Ló    Itffil  ii     rétrn,    «tifiUfól  « 
lis't  fií'íhoz  hattcnlóon  hull.) 


32    Am  uqtí  grajd  1  plinu  de 
^i  imioai  an>il    s«   bag« 
acótt. 

(Van  egy  isur^m  lele  Akd 
bgy  megy  be  s  raínd  kiba 

33.  C&odn  R  fosttt    ptUuéDtulft] 
ca  cerinlii? 

(Mikor  Tolt  a   fvvid   mag 
aai  és?) 

f  Mikor  Stl.  Jámut   Kri» 
retzt^ltr.  Sít.  Jóuom  kmxr 

34.  Vn(\  omű  ■>  dasti  ca  o  1^ 
beci  la  t:Vrg .  n'a  TtndutK 
dar/i  lotu-^iaadasti  acasú  n  il 
(Kgy  embf'r  felhajtott  a  visái 
koift.  nem  adott  elegyet 
100  forintot  boiott  haza.)  , 
fMty»yi>ttt  (t  h/Aoh*l  tta  o j 
atlta   íOtí  fitért), 

36.  Ce  fetiü  de  pÁm^uttt  e  i 
l'a  redutu  sV^rele    nnmai 
nute,  ifi  naime  ^ri  duj>»_ 
mai  TedutM 

(Mely  fSId  az,  Mi>-]yt>t 
perczig  lútutt:  seni  azelőtt,^ 
atáu  nem  lárta  többe.) 
(.1    l>ri«if  iiyrr  /ettfke^ 

vr2ttu  iíóití  a  tsíHókat 


Árvamegyei  tót  népbabonák. 

Közli:  Nagy  József. 

Szt.-János  napja  előestéjén  szokták  a   h^adonok    kénÚt 
alftó  szoknyáikat  axon  liáisak  födelére  dobálni^  a  melyekben  legéa 
nak,  azon  hiedolemlieii.  ho^y  a  mely  ház  födclí-n  nie^Mkad  a 
kendn,  az  ezen  fedél  alatt  lakú  legény  felescicíil  vewi  a  feldohót,, 
ekkor  Kzoklak  a  hajadonok  rsalánt  Ültetni   a  szemétdombra; 
lánynak  rsalánja  metífojíamzik  és  tovább  nu.  az  bizton   remé1h< 
mé^  azon  évben  forjbez  meuy- 


130 


Szt. -András  előestéjén    ("nov.  lO.)  szokás  a  leányok  között  az  ólom- 

fités.  Ekkor  ugyanis  pléh-kaiiálban  ólmot  olvasztanak  és  ezt  ejuty  kulcs 

í^gantyúján  keresztül  hidejir  vizbe   Öntik    Az   ólomliól    különféle,    néha 

fukas    lemezpk  keletkeznek.  Ezeket  úgy  tartják,  hoyy   a  lámpa  viláyos- 

Igával  a  falra  árnyékot  vessenek.   Ennek  alakjából  jósolgatnak  jÖvendÖ 

rjuk  foglalkozására  és  vagyoni  állapotára  nézve.  Ugyancsak  Szt.-And)*ás 

]6estéjén  a  leányok    a  fonóban  galuskát  is  fÖzn(?k.    KÍKebb   papinlai*a- 

okat  vesznek,  mindegyikre  egy  fértí  keresztnevet    írnak;   a    pajiirokat 

Bzehajtogatva  egy  vízzel  telt  fazékba  dobják.  ,»ól   összekeverik,   aztún 

indegyik  egy  galuskát  huz  ki  és  a  mely  keresztnevet  húzott  az  illető, 

lesz  a  leendő  férjnek  a  neve. 

Szt. -István  vértanú  éijelén  a  hajadonok  férfi  nihát  szoktak  a  fejök 

tenni,  hogy  lilmodjanak  valamit  leendő  férjükről. 

Lucza-napkor  foghagymát  esznek;  az  ajtóra,  különösen  az  istáló  ajta- 

Ca  krétával  keresztet  csinálnak  :  az  ostorral  az  ntezán  és  udvaron  erősen 

rrogatnak.  hogy  így   a   boszorkányokat   elkergessék.   —   Lucza-naptól 

rácsonyig  13  nap  van.  Ezen  idő  alatt  egyesek,  minden   nap    valamit 

bigozva  rajtA.  egy  széket  csinálnak.  Ezt  a  széket  a    k"»rác8ony     éijeli 

'^  *f"^  bu\ik 

•szor- 

yiek 

hr- 

ílte 

.-<jUíutymát  eszník. 


"lü 


es    S 


eni  tiszteletre  elviszi  az  illető,  és  észrevétle"^ 
ie,  ott  ráül.  A  ki  ezt  megteszi,  az  meglát-  ^ 
9>okat.  —  Lui'za-naptól  karácsonyig  mindéi. 
re;  kaaiicsony  este  elé>retik  s  ekkor  meglátji -^^ 
lyokai.  —  Ugyancsak   Lucza-nap  estéjén  töfv 
íet  raknak  s  azt  folyton  élesztik.  Közben  niin^v 
addig  tart.  niig  n  tüz  melege  a  fazék  maradékot  teljesí'n    szét   nem 
íiesztette.  Ila  a  íiizék  szétpattant,  a  bo.szorkányok  és  szellemek  el  tn«- 
kergetve  a  háztól.  külÖnl>en  egész  éven  át  kisértenek. 
^lajdnent  minden  községben  egy-két  hely  a  boszorkányok  és  szel- 
nek állandó  tanyája  vagy  gyülekező  helye.  Ha  ilyen  hely  közelébe  ér 
|lak]  kocsijával,  szörnyű  mód  durrogat  ostorával,  hogy  a  rósz   szelle- 
tcet távol  tartta  magátiil. 

Turdossin  melletti  Htilecskova  erdőben  van  egy  helyen  egy  szikla- 
Síidek.  hol  Lucza-napkur  Magyarország  ös.szes  boszorkányai  összejön - 
g>'ülést  tartanak  és  vigan  nuilatnak.  Az  itAlok  és  ételek  minősé- 
is  tudja  az  itteni  nép! 
Kra,«znahorkán  van  egy  embpr.  kinek  midőn  reggel  korán  a 
£nali  misére  ment,  a  boszorkányok  egy  fazekat  tettek  eK^e.  Emberünk 
vette  észre,  és  megbotlott  bernié  ugy,  hogy  megsántult.  Ezen  esés 
ketkeztében  még  mindig  sánta. 


l3i 


10» 


Karácjíony  c^jjol  a  marha  beszél,  u.  iiatíik  vize  borrá  váliK 

Ha  a  gyermeknek  valami  haja    van,   ennek   töblunire    m 
az  oka.  Erről  u(?y  ^'yüzö<lnek  meg,  hogy  Siítnet  tesznek  e^y  í»ohiii    .,.. 
ha  alámerül,  a  yyormek  kétséf;en  kivUl  meg  van  igézve.   Akkor  a  háta' 
aüBKony,  ki  rendesen  ezen  a  téren  is  tia^y  tekintély,  hokosz-pokusi  kfr* 
Zíitt  a  kilint'sre  fecskendez,  *»  a/után  a   gyermeket    mefonosdatja   v«le. 
A  vizet  sokáig  nem  s/aba<l  kiönteni. 

^A  szemétet  este  felé  nem  viszi  ki  a  gazdassiíony  a  svobábol.  iMit 
axt  tartja,  hogy  e  szeméttel  ef^yfitt  a  „í^azdagságot"  ia  kivisxi. 

Ha  égett  házitól  szeget  lop  valaki,  akkor  a   tAü    utána    mej^  9 
elŰhb-utót>b  a  tolvajnak  hi'uca  is  a  tílz  mai'talékávú  lesz. 

Hiszik,  hogy  a  hoszorkúnyok  a  legeion  vagy  bárhol  kepeiek 
tehenet  látatlanul  megft*íni  és  a  tejhaszontól  az  illetr*  tulajdonost  nietf- 
fosztími.  —  Tejtít  addig  a  háziasszony  ki  nem  viszi  pl.  eladásra,  vajo  ajith 
dékha  a  házból,  míg  ezt  meg  nem  sózta.  Tojást,  tejet  vngy  bánni  élel- 
mi szert,  vagy  akár  más  tárgyat,  a  hájból  ki  nem  visznek  és  kiikiiffD 
nem  adnak,  ha  ii  na[i  már  lenyugodott. 

Ha  a  tehén  hiitelen  kevés  tejet  ad,  annak  bizonyára  haszorkáor 
az  oka.  Ilyenkor  a  házi  asszony  vesz  a  tehénnek  tejéből  és  e^y  edénybe 
önti  foi rázni;  az  edénylw  teszi  a  tejszürésre  hasznúit  ruhát  is,  tele  bfr 
ködve  yomliostűkkel.  Közébe  tesz  még  különféle  füveket  és  ezen  keíí- 
'ükét  forralja.  Ha  csakugyan  boszorkány  az  oka  a  tej  elapadáíEánab' 
-  íkor  megjelenik  az  illető  boszorkány  valamelyik  vénasszony  képébrt 
i>  az  asszonyt  minden  áron  aira  binii  törekedik,  hogy  a  forrahist  h^yp 
avha.  Ezt  azért  teszi,  mert  a  tejszürő  ruhába  szúrt  gombo^tiik  u  5 
tettét  szurdossák.  — 

Hale<^:akova  tőszomszédságában  van  egy  malom.  Itt  lakolt 
mMnárné,  kinek  tehenei  nagyon  szépek  és  jól  tejelők  volUk.  d» 
(*«ak  hirtelen  elapadtak.  Panaszkodott  a  molnárné  egy  alkalommal  ^gf. 
másik  asszonynak,  ki  azt  tanávsolti  neki.  hogy  vegyen  azon  va,jból.  a 
lyet  a  tehenek  tejéből  nyert  és  kevcijen  beléje  mindenféle  füaeit 
u.  m  borsot,  gyömbért,  fahéjat  stb  és  a  legközelebbi  fejés  alkalmárd 
csináljon  e  keverékből  egy  hengerkét,  a  melyet  fejés  előtt  a  kei  1» 
nyere  között  hengergessen.  A  molnárné  úgy  tett  és  alig  V 
bengerkét  hengergetni,  aj  illető  boszorkány.,  ki  a  tehén  tejhu>^i 
lopta,  térden  csúszva  jelent  meg  előtte,  ós  könyörgött  neki,  hogy 
többé  suha  som  bántja  tehenét,  csak  ne  árulja  el. 

Hisznek  a  gyermekek  kicserélésél>en.  Ezt  a  boszorkányok  addi- » 
mig  a  gyermek  nincsen  megkeresztelve:  azért  sietnek  i.s  a  kerc - 


ISJ 


ÁBTAMEOTKI   TÓT  KÉPHABONÍK. 


ila  tŰzbSl  szikra  pattant  ki,  va^'  a?,  ajtó  magától  kin  yítádik,  ak- 
^or  vendég  jön  a  házhoz. 

Ha  a  falon  íü^^Ö  óra,  kép    vagy  tüktír  megmozilul,   vag)*   leesik. 
l(or  valaki  a  csa]ádl>ól  vagy  a  küzeli  rokonsághói   meghal, 

A  haglyot  itt  ík   halált    vagy   szcrencsétlensi^get    hozó    madárnak 
tják;  a  baglyot  nem  lövik  meg.   mert  ez   tűzveszélyt  hoz.  —  A    ka- 
ak  az  ittenieknek  is  megmondja,  hány  esztendeig   élnek,  ha    megkór- 
lezik  Öt 

Hitkán  fordul  ugyan  elő,  hogy  a   lakó    háznak    valamelyik   ré&z« 
le  volna  deszkával  padolva  vagy  kóvel  kirakva,  f)©  ha  mégis  előfordul 
valamely  eltévedt  vakond  ilyen  házlKin  túrást  végez,   azt    nagy  sze- 
^csétlenség  eliijeléiiek  szokták  tekintem,  rövid  idő  múlva  a  családtagok 
Imelyikénél  valószintileg  haláleset  áll  l)e> 


Helva-osztó  ünnep  Ada-Ka!éban. 

Dr   Kúnoíi  Igpócz. 

(Feloh-astatott  a  tárusAg  í«hr.  28-iki  tllcsén.* 

A   mikor   még   a   török   birodalom   félholdja   Belgrádon    túlra   is 
frogott.  a  mikor  még  a  Duna  mindkét  partján  török    várak    emel- 
itek az  égnek,  akkortól  Teszi  nevezetét  az  a  kis  oszmánli  szigetv^L-)^ 
elyet  Afla^kah  (Szigetvárt  néven  ismeríink.    A    törökök   előtti    tört'^f' 
ite  tudvalevő.  Dunai  erődnek    építette    1.  Lipót,  és  Hj-Orsova    volt. 4^ 
Bve  mindaddig,  míg  csak  el  nem  foglalta  a  török.  Lakatlan  kis  szig'j^n 
Dunának,  melyből  a  hódító  tíirök  várfogságot  csinált.    Sehol  se  \"va 
sor  a  töröknek  annyi  tarka  népe,  mint  a  szerb,  magjar,  oláh  és  1  ji'.k 
\t  tertlletek  ez  összeszögelcsénél     A    szerbek,    oláhok  és  butgárok*'iya 
réjái.  a  magyarok  félig-meddig  meghódítottjai,  közzéjök    került   m^|^"*^ 
a  sok  tatár  sereg  is.  mely  Közép-Ázsiából  szakadt  ide     Itt  telejted- 
^k  meg  aztán  a  Duna  mentén,  vegyültek  a  folyammenti  lakosokkal  és 
él>ezték  azt  a  mohamedán  lánczolatot.  mely  Belgrádnál  és  az  átellenes 
nonynál  kezdődve,  Orsován  át  húzódott  el  egész  a  Dobrudzsáig.  £n- 
a  lánrzolatnak  volt  Ada-Kale  az  őrszeme.  Itt  pihentek  meg  a  pa- 
^h  sert'íiei  a  harcz  előtt,  és  ide  tértek  meg  pihenni  a  háborúk  után. 
te  csak  katonák,  fogházra    büntetett   spáhik,    és    lázongani    kezdÖ 
icsárok.  r»e  a  mikor  visszahúzód  ózott  a  najíy  sereg,  és  más  irányba 
It  a  türökük  hadi  zászlója,  ott  maradt  egy  része   a   Duna  mentén, 


138 


OS    K.(j3ÍUS  IQSÁC'/. 


letelepedett  es  e^v  kis  török  (erülett't  alkotott  Etftj  nydvtei'Ulelí'l 
jH'Zett  a  Iiuna  mincikct  partja,  <?^y  különös  fajt.  mely  arczra  es  be^ 
8/.édre  külümbö/őtt  a  sztambuli  törököktől,  t^-s  kulömt)ö/.(^tt  a£  ᣻iai 
tatároktól  is  Voltiiképpeii  vftgyülete  mind  a  kettőnek,  úsy  olva&ztotti 
ma^'iilia  a  dunamenti  lakosokat  is,  óh  alkottak  o^^y  külön  nemiíediík<ít, 
kjlön  ethno^raphiai  területet  Kliluil  a  keverék  népből  állott  a  Tu***- 
t'tlajeti  Iakos.sjf^niak  jó  része,  és  nem  i8  olyan  rég,  hogy  pus;ttu!o1tt 
kíTiiltek.  Temesvártól  Belgrádig,  Belgrádtól  Orsóval^;,  oniien  mejí  to- 
vább e^ész  Loin-Palunkáig  e^yru  apadt  a  számuk,  egyre  tünedezett  u 
ijí/láraság.  Csak  az  az  egy  sziget  maradt  rae>f.  a  török  Ada-Kala  Mi- 
nárékat  döitött  le  az  idu,  országokat  pusztított  el  a  sxázad.  de  e  szi- 
get lakosaiban  nem  tehetett  sok  kárt.  A  r»una  termő  vidékének  ei  » 
kis  gyöngyszeme,  melynek  oly  pazarul  osztogatta  a  természet  dús  tui»- 
mányait  és  a  mely  miisodik  hazájává  lett  a  messze  földről  ide  szakadt 
idegen  moszümoknak.  nem  egy  könnyen  válhatott  ismét  lakatlannii. 
Egyfelől  a  hegyek  takarták  el.  má-yfelííl  meg  a  Duna  HuUámHÍ  védtek. 
Lakosai  enísen  védett  várba  vonulhattak,  melynek  közeli  kiilcaii  a  fen- 
séges Demir-Kapúban  rejtőztek.  A  szerb  területről  a  szerbek  elől  vo- 
nultak vissza,  oláh  területekről  az  (dáhok  elől  meneknlt^k,  cl'^ 
kis  szigeten  volt  biztos  maradásuk.  Mecsetjük  kis  tornyát  gyüu:  . 
scik  hatalmas  fái  takarták  el,  és  a  mUezzin  imára  hívó  szózatát  i 
I)una  hatalmas  hullámai  némították  el.  Igy  maradt  e  sziget  i 
/ennek,  bántatlannak.  Osak  a  Balkán  népek  reakcziója  idejében  uu.  í... 
P\  ismét  a  kis  nemzetek  hóditásra  törekvő  aspirácziója.  Legelébb  is  \ 
j^^rh  vetette  rá  a  szemét,  és  az  a  veszedelem  fenyegette  a  szigetK, 
^^'y  kivándorolnak  belőle  az  ö  békés  lakosai.  Ki  is  vándoroltak  volia 
Isü  emberig,  ha  rsak  egy  idegen  is  veti  közzejük  a  lábát.  A  sztam- 
jjj^  kormány  tapintata  elejét  vette  a  veszélynek  és  monarchiáukzt 
^la  a  védelmét,  lakóit  pedig  a  maga  alattvalóinak  tartotta  meg.  Ijj. 
lett  Ada-Kaléból  a  Balkán  terület  Senki-szigete.  Senkié,  mert  töblíen 
formálnak  hozzá  jogot,  és  azt  se  tudják  szegény  mohamtMiáii  lakosai, 
hogy  kinek  tartoznak  voltaképeti  alattvalói  hűséggel.  Adót  a  magyar 
kormánynak  nem  tizetnek.  éa  vámot  a  töri.ik  szultán  ík-w  vesz  rajtok, 
A  várban  osztrák-magyar  katonák  masiroznuk,  és  védelmükre  törJSk 
jüz-hasi  van  oda  rendelve.  Egyrészt  az  orsovai  törvényszék  ázolg.íltKtfa 
az  igazságot,  másrészt  meg  a  niüdir  efendi  bíráskodik  közöttük.  Ndha 
az  alispán  avatkozik  az  ügyeikbe,  néha  meg  a  jó  Filokseuides  efendi, 
a  török  konzuljok.  Nem  is  csoda,  ha  annyi  sok  ür  közt  azt  se  tudják, 
hogy  kinek  szolgájának,  és  hogy  korofiás  fők  védelme  alatt  egész  Ul^ 

134 


r 


HELVA-OSZTÓ   ÜNNEP   A1>A-KALÉHAN 


Í5sttírsaság  lett  belőlök.  Védve  vannak  ők  mindenfelől,  bástyánál  is 
V68ebl>en,  ereznél  is  keményebben.  Vallásuk  védi  mej^  őket  és  az  a 
ÜiOTD  vonalból  meg  tizenegy  bástyából  álló  kőfal,  melynek  fedett  fo- 
yésai  alatt  békésen  tanyázgatnak  századok  óta  Történetükről,  meg 
l^elvi  Os  néprajzi  sajátságaikról  más  alkalommal  szólunk.  Ezúttal  olyan 
Ügy-kct  szokásukat  akarom  megismertetni,  mely,  tudtommal  legalább,  a 
Í5bbi  törökségben  nem  dívik,  és  a  melynek  eredete  talán  Ázsiáig  nya- 
fik  vissza.  Hiszen  Ada-Kale  lakói  azoknak  az  összetoborzott  ázsiai  ta- 
tároknak a  maradékai,  a  kiket  a  hóditó  szultánok  az  ázsiai  sivatagok- 
bői hoztak  ide,  és  a  kik  a  harczok  lezajlása  utiin  itt  rekedtek  a  Duna 
mentén.  Szilisztria  körül  még  most  is  tatárosan  beszéltiek,  Belgrád  vi- 
dékén azonban,  hol  sok  szláv  elem  vegyült  közzéjök.  némi  átalakulá- 
pon  ment  át  a  nyelvök.  A  tatáros  mondatszerkezetbe  szlávosan  hangzó 
ttok  helyezkedtek  el,  és  alakult  belőle  egy  külön  nyelvjárás,  melynek 
legtisztább  kifejezője  az  ada-kalei  beszédmód.  Ez  a  dialaktus  főleg  azért 
érdekes  a  feljegyzésre,  mert  népköltészeti  kincseiben  itt-ott  magyar 
vonatkozásokra  találni,  és  mert  ez  volt  az  a  nyelvjárás,  melyen  a  ma- 
gyarországi törökök  is  beszéltek.  Ez  a  nyelv  volt  valamikor  hatíissal  a 
mi  nyelvünkre,  és  ez  a  beszéd  hangzott  a  budai  utczákon,  a  temesvári 
bazárokban.  Ezen  a  nyelven  szólal  meg  a  költészetük  is.  és  ez  a  nyelv 
a  tolmácsolója  sok  olyan  népszokásnak,  melynek  eredetét  avagy  csak 
analógiáját  hiába  keressük  a  szomszéd  nemzetek  benső  életében.  Ilyen 
szokásaik  közé  tartozik  az  ada-kalei  helva  osztó  ünnep.  Helvá-n&k  egy<^ 
gömbölyű  kis  édes  tésztát  neveznek,  mely  lisztből  és  czukros  avaj^j^ 
mézes  vizből  készül.  A  tésztát  gömbölyűre  gyúrják  és  forró  édes  lélw**, 
többnyire  mézben,  pirosra  sUtik.  Dió  nagyságú  kis  fánkok.  Különösen 
télvíz  idején  készítik  a  török  gazdasszonyok,  és  helva  estének  (h  •  Á'a 
gedseszi)  nevezik  el  azt  a  csak  helvából  álló  nagy  vacsorát,  mondiV-ik 
török  jourt,  melyre  a  szomszédok  és  szomszédasszonyok  megannyin^ 
hivatalos.  Persze  nem  együtt,  hanem  külön  az  asszonyok  és  külön  a  fé^^ 
fiak.  Mint  minden  lakmározást,  úgy  a  helva-vacsorát  is  a  kávé  nyitja  meg 
és  csak  aztán  kerülnek  elő  a  rózsa  illatú  helvácskákkal  megrakott  tá- 
lak. Mert  rózsa  vizet  öntenek  rá,  hogy  még  az  illatíival  is  étvágyat 
ébreszszen.  A  helva  főleg  az  asszonyok  kedvelt  eledele.  Előtte  kávé, 
atána  kávé  és  megered  a  helva  estéken  az  éneklő  és  tánczoló  mulato- 
zásoknak oly  hosszú  és  változatos  sora,  hogy  csak  a  reggeli  szürkület 
▼et  neki  véget.  De  nem  is  eiTŐl  a  helva  ünnepről  akarok  én  ezúttal 
szólni.  Hanem  az  ada-kaleiről,  mely  a  maga  nemében  oly  sajátságos, 
és  oly  elszigetelt  szokást  képez,  hogy  az  ethnographust  első  sorban  kell 

i;í5 


int. 


hog>  éiiiekf^ljtt.  Annál  ftajáuágosabb  ez  a  szokás^  mert  egéu  kü 
ményt4ir   íílzodik  hozzú    kiséretkéiippu.  A    helvn    Ünnep    u- 
kiséretébiMi  folyik,  három  soritól  álló  kis  ven^zakokkal     Ni-^ 
hnlvit  vü'/Xn  (inrtPijrH  me^  a  hnlváru  voimtkuxik.  05  iiolia  az  ^, 
szakok  közt  ninc^meg  mindig  ax  'ó^MMiÚ^/Mén^  ax  eirí^.  mégift  ax  (1 
lefolvíiíál  lílkrözi  vissza.  Me^íRzokott  melódiára  éneklik  «   '^ 
&  hu^}   a  iiópilalszeril    md/H-kat    (xoiidulat    versekttti    s/ok.- 
Legalább  íh  nvolnzvan  ilyen  versszakból  &11  az   egéez   rzikluü, 
ott  mon  i»  YÜnáiúk  vagy  \teáiií  kib5vítik.  Maga   az    ünnep    a  vi 
látáson  ^8  u  ^/oin>4/i't]ok  k'ózolt  lovu  .jó  baráteá^on  és    ÜSKÍnte 
kofiiLsoii  ulapiil.   Mintha  r.sak  ogy  (%sahut  volna  az  e^énz  szi»j;et.  és 
utiyáimk  a  gyermekei  az  a  köríti  beldl  ötfizáz  lélekből  áll<5  mohami 
fiájí.  A  ííazdagabljja  nem  veti  racü  a  szegényt,  a  hajléktalan  n- 
mai;út  ide^f^nnek  a  jobhmóüu  hajlékában.  Apjoknak  tükintik  ü^, 
Fiizli  iiíiÁt,  a  í^xiget  Icgj^azda^abb  lakóját,  én  még  a  kereazt'^nv  koiuiil- 
jóknak  is  megadják  a  kellő  tiszteletet.  Kraborségesok  éf^  ü?'' 
hékós  termúazotüek  és  becsületesek.  Kedélyüket   a    helva  ii>/,u.    .inii.-j. 
I)en  tükrözik  legjobban  vissza,  és    épp  axért    apróra    sz«deai    a    Mn^ 

sát,  hogy  kapcsolatban  vele  a  uépkülté&zetiiket  in  jfllemexzero 

Az  ünnep  lefolyása  a  kíivetkezö.  Összeállanak    a    szinet  ienv   u 
kosai  öa  elliiitározzúk.  hogy  a^y  jókora  na^7  Ui\  helvával  tiRztp.lik  mei^ 
egy  jó  emberüket.  Azon  kezdik,  a  kit  legjobban    bettaülnek.    A    helvü 
vagy  kíízös  költségen  készíttetik  el.  vagy  podig  valaki  vállalja  t 

k^  annyit  sütt^^tnek  l>elöle.  bog>  lU  egész  társaidig  jól  lakhutii. 
^agy  buszan-harminrzan  gyülekeznek  e  rzélltúl  össze,  ó*  nift:ána[iitjak 
»f  sonendet.  a  melyben  u  helva  osztáat  raagok  között  megtartják.  Mert 
^o^Iki  niHgy  ez  az  osztogatás,  i-s  ma  az  egyiket  tisztfilik  mt-g  vele.  hol- 
"aijí  a  másikat.  Az  üfnicpség  rendesen  este  felé  kezdtidik,  mikor  alko- 
W«ióban  van  a  nap    (isszegyülekeznvk   egy   házban*   többnyire    ott,  a 

^^\  a  helva  készül.  elüvt>.izik  a  nagy  tiilat  é«  Jiiros  fátyol  félével  fedik 
be  meg  zöld  pántlikákkal ;  a  piro.s  szint  azért  használják,  hogv  az  as»- 
Kzonyok  valahogy  meg  no  kívánják  az  ételt  i»  meg  np  ártson  nekik, 
a  zöldet  meg  mert  szent  szín.  A  heh-ákkal  megi*akott  tál  kíizepéro 
gyeityát  holvexm^k  el.  ós  mihelyt  kiér  a  raonet  az  uti-zára.  m 
ják  és  lUra  kttlnek.  KikíK  szóval  mennek  a  megvendégelmdÓ  h. 
és  kezdetét  veszi  az  a  dal  cziklus,  melynek  hfhti  aopH  gecfitli  ihvX' 
gahi.ska  menete)  a  nevi>  E  v<»r.sikek,  mint  már  említettem,  három-három 
sorlxil  állanak,  és  mindeíí)Mk  winiban  nyob'z  szótag  van,  mely  két 
musos  ré.szre  oszlik.  A  nmeknek  aaa  a  képletük.  Itt-ott  a/,  allite, 
nak  iá  nyoma  van,  mint  például  a  legelső  verssaakban  ia: 

136 


^lieszmelejle  baslajalym, 
ha.slanmjv  haslajalym, 
hu  ite  ne  islejelim.  ♦) 

„Ürnpf^imi  íierdim  durdum, 

rsisniiemi  kuiilum  dunlum, 

ben  arkamy  topa  verdim." 

A  czíkluR  elRD  része  2^  versszakból  áll  a  lehető  legtarkább  inr- 
lommal.  A  két  első  sor  úgynevezett  nzaesma,    vaííyis    teljesen    ÖBSze- 
jli^gi-stelen  Sicóbeszéd,  és  csak  &r,  utolsó  zen>íede.z  a  lielváról.  Azon  kez- 
ik  az  éneklést,  hojf}' : 

^Kezdjük  el  az  imádsággal, 
folytatjuk  a  muIatsAggal 
véyezzilk  az  ódességííel/ 

Egy  második  kezdi  rá  aztán  a;!  éneklést,  és  beszél  szélről,  mely 
ezébŐl,  lábából  kivette  az  erfít  és  hajókról,  melyeknek  vitorláit  da- 
ftdÓra  bontotta.  Majd  meg  a  helva  dicséretéhez  fog: 

„Esteledett,  sötétedett, 
gömbös  tésztám  jíömbiilyödött, 
ró?8a  bimbó  nyiladozott." 

Egy  harmadik,  ntintha(!sak  ismételni  akarná  a  mondottakat,  emfgYr 
Kiaszol  az  első  versszakra:  .     ^ 

^Jtijj  el  este,  sötétedjél, 
gömbös  tésztám  gömbölyödjél, 
rózsa  bimbó  nyiladozzál." 

Majd  meg,  mintha  a  belva-menetet  akarnák  buzdítani,  hogy  ki^ 
l^orsabban  szedje  a  lépéseket,  énekel  az  egyik,  hogy  siessenek  a  iés^^ 
ival,  és  mondjanak  i*á  a  megvendégelt  liázánál  egy  igaz  amint.  Meit: 

^Gránátfa  ninfs  gránát  nélkül, 
rózsafa  ninrs  rózsa  nélkül, 
helva  nincsen  Ahmed  nélkOl.*' 

Ahmednek    hívják    ugyanis  azt  a  jó  agát,  a  kihez  ezúttal   helvát 
lek.  Minél  közelebb  érnek  a  házához,    annál    vigabb    és  enyelgöbb 

*)  A/  átirAsban,  nyomdai  olcokiiál    ("gvii,  a  mag\aro«  átírást  baszn&ltam.  Az 
ft  magas  bangii  i-twk  megf^lelű  inéi}  hangú  í-t  .jolenti. 

137 


KÚMOS  laNÁCZ 


a  dal,  annál  több  tréfát   vegyítenek    belé.    Az   egyik    p.    azt   énekfii 
helváról : 

„£z  a  helva  csizmában  jár, 
vadászatkor  lovára  száll, 
töVibet  érő  sár  aranynál.** 

Egy  másik  meg,  a  ki  édes  pillantásokat  vet  a  nagy  tál  felé,  emígy 
csiklándoztatja  a  többiek  étvágyát: 

„A  helvánknak  nincsen  párja, 
édesb  nem  jött  még  világra, 
testem  lelkem  gyönyör  járja." 

És  mintha  a  kórus  szólalna  meg,  imádságba  meg  szent  fogadásht 
folyik  az  ének: 

„Esküszünk  az  ibolyára, 
igaz  Isten  egységére, 
az  ellenség  vakságára." 

És  eg}'re  folyik  a  helva  dicsérete,  és  tréfálkoznak  a  tállal  iih| 
egymással  meg  a  megvendégelendő  vei,  míg  csak  a  háza  közelébe  nw 
érnek.  Ennyi  az  ünnepnek  úgyszólván  első  és  bevezető  része.  Magáról 
az  ünnepről,  és  az  ünnepi  versekről  jÖvŐ  alkalommal.     ^. 

(Folytatása  következik). 


*f  Mutatvány  a  mongol  népköltészetből. 

ÍWint   Gábortól 

2  (Elóteijesztetett  az   I8Í1I.  február  2K-iki  ülésen.) 

^^  Az  összes  turánságban  (az  egyszótagoa  nyelvű,  meg  a  maláj  faja 
népeket  természeten  ide  nem  éitve)  még  mindig  a  legeredetibb  typosa 
nem  két,  hanem  4 — b  milliónyi  mongolság  népköltészete  két  tekintet- 
ben érdekes.  Egyszer  alaki  tekintetben,  mert  a  turánság  verselésének 
legeredetibb  módját,  a  kezdő-  és  betürímet  (alliteratio)  mind  eddig  meg- 
őrizte, és  pedig  nem  valamely  irodalmi  testület  pártolása  alatt,  ilyen 
nem  lévén  a  mongoloknál,  hanem  (•su|)án  ösztönszerűleg.  Hogy  a  vég- 
rím helyett  a  kezdőrím  volt  a  turáni  népeknél  az  ősi.  bizonyítja  a  ta- 
mul  nyelv,  a  turán.ság  sanskritja,  a  mely  ezen  verselés-módot  a  val- 
lással bevitt  sanskrit  nyelv  daczára  is  megtartotta  s  tovább  fejlesztette 

138 


MUTATVÁNY   A   3ltOliQOI>    MÉPKAlTÉSZETUÖI.. 


;zerl)e  szedve.  KiU    lia    élek,    t&imluiányniml}an    fo^oni  lx>niiUatui. 
i  tekint(ítl>en  azért  érdckt^s.  mert  a   tnránság    frí    népeit  jellem/.t'S 
hg&a  a  buíldhismus  által  is  csak   igen   kevcfisé    van  befolyásolva.  A 
gol  népkölté6/ot  tVi  uirgyai ;  a  kii'ály  úr -szolgálatába  meuúft,   anya, 
,  szerető,  feöjver   ós    pai-ipa.    De  a  környezil    természet  egyéb  tár- 
í,  mint  hefryek,  térségek  és  folyók,  sem  hiányzanak  a  mongol  nép- 
észetből,  a  melyben  a  ha>íOnlatok  mindíu  érzékelhetők    Mintbnjiy  a 
mgol  a/  (í  tiíjííis  orsiságában  mindig  szabad  volt  s    így    annak  ellen- 
nem  ismeri,  eí^észen  természetes,  hogy   a    magyar   népköltészet 
n  lArayát  a  monfítjlban  nem  látjuk. 

Gyiíjtí^ményemből  három  költeménykét  mutatok  be    Az   elsu   egy 

iát  vesztett  fehér  teveboos  keservet  énekli    8    ez    elÓKgé    mtitatja  a 

:ol  nép  családiassÁKát.  s  ebben  a  gyermekek   ra^'a&zkodását  a  azü- 

löz.  a  mit  vándorlÚKom  alatt  tübb  keresztény  vallású  s    nem    mon- 

faju  népeknt'l  iszonyún  rae^'fogy átkozva  láttam    Ezen  költeményben 

ílmet  érdemel  még  azon  tolfogás.    a    mely    szerint    a   halál  nem  a 

észpf   tyrannismusjíiiak.  hanem    az    illtíln    valamely    L*seleke<letének 

k  be.  Annak  eldöntését,  ha  buddhista  nézet-e  ez  vagy  Ősi  turáni, 

ikra  Iázom,  mert.  nino  időm  utána  járni. 

A  2-dik  a  níjúl  fia'a  (vagy  inkább  keserve)  a  nyomorult   földün- 

elviííübatatlanul  létező  természeti  zsarnoksiignt  lüiiti'ti  föl   a  foly- 

i  íildö/iíft  ftlol    nyugtot   nem  találó  nyúlban,    sk    mely    utóvégre    is 

bizza  magát. Kz  a   mongolok    íísi    vallásátHJl    vM^  a 

iy  Kzerínt  mindt^nkinek  megvolt  a  ma^a  sorsnemtVfje   (.^ayíl). 

A  ;t-ik  a  szerelőt  irja  le  h    végrt'    élvezetre    hivja    (íil     EbbfíU^£^_ 
isten    köpenye"    kifejezésnél  láma  tanítóm  azon  értelmezést    ad 
lOgy  valamint  a  gyennekek  között  a  legkisebb  vagyis  a  legutolsó  sz 
tt.  a  le+'kodveltebli.    éppen    úgy   az    istenek    vajíy    nemtők    között    ;ís 
r/an  (aszkbani  íf//í/W  a  legkedveltebb.  Nálunk  is  nagy  szerepíi  a  „k  ^» 
n"  kifejezés.  Nem  tudom,  ha  a  székelyek  régi  szokása,  a  mely  szg^     ^^ 
^nt  az  atyai  hajlékot  mindig  a  legkisebb  tíu  kapta,  osí  turáni  szokás-e 
:j  AryaV! 

£  költeményeket  én  mongol  írásban  nem  láttam,  a  mondatolók 
voltuk  Írástudók  s  így  az  első  leíráskor  csupán  a  hallott  hangok 
■.IVira  szorítkoztam  A  második  átírás  a  mondatonként  való  fejtegt*- 
után  történt  meg  s  innen  van  az.  hogy  a  veglege.s  átinlsban  a 
igol  irás  éti  nyelvtan  követelményeit  is  száml>a  vettem,  azaz  az  alig 
botó  egyf^zerü  rövid  önhangzókat.  valamint  a  második  hiingzó  által 
t    ikerönhangzó    elsejét  is  kiírtam.  K  nélkül  átiratos  mon-j^ol    -/.>- 

1311 


II. 

>Tid6r  jiirbol, 

D;fai  kőneti  bolba-A? 

ftsálind*  oron  ttolba-ó? 
kiörbo . 
.-,.ft  idek'  boMia-íi? 

/^mnr  ^öibel 

bosoii  kűn  iizrUe  bolba-ÖV 

^^múr  güi  be] 

biison  kiln  Uzökc  bolbH-üV 

dan*  ;íüi-;'odó/ór 
>n'  ;(on'odiy'! 

jn'  xoryodwbol, 

lén  büriíöt  Aíirnem  boIba-VlV 

lan"  /or/odobol, 

iftn  burgöt  íűrnem  IwIba-óV 

[orjodo^oig' 

Uaii  tolatii  /ayA  medégi! 

Vandáin  ^amtíía. 

U). 

iartai  tn^öldtír, 

toU-Aik 

iralgi-t'in' 
Kin  tÖKÖs  2&! 

Betkilig*  boUyakt'i, 
lobónl  i'';e>ik-!5ik, 
\  eyeldek  a/nlindáii, 
It  sh;;oii  oromte  iJ^\ 

te  doiida8'  debelktnsf?n 
^tatai  ádeL' 
^  idébes^ 

tengei'tn  dt^ltg'  ömöaíya ! 
dalafn  ^irj'aliir  ^jiyaya! 

LAsin  Uoiíi. 


II. 

Á   nifÁl  dala. 

Ha  a  falun  kivfil  megyek, 

a  falu  kutyája  vesz  lUsöbe.   úgy-eV 

Ha  a  völgyben  föUelé  megyek, 
a  vaíiás/  röréhe  esem,  úgy-eV 

Ha  az  lirokba  rejbő/üro, 

a  róka  es  farkas  esz  meg,  ugy-eV 

Ha  a  széles  utón  szaladok, 

a  fölfelé  járó  ember  lát  meg.  ngy-n? 

Ha  a  keskeny  utón  futok, 

az  erre  jóró  ember  lát  meg.  úgy-eV 

Az  isten  szobrához  rejtőzés  helyett 
hadd  rejtezzem  a  bokorba! 

I)fi  ha  a  bokorba  rejtőzöm, 

a  szíirke  ereit  sas  ragad  fel,  úgy-eV 

Ha  a  szikla  mellé  rejtőzöm, 

a  fekete  ereit  sas  rujíad  fel,  úgy-e? 

Hog)'  hová  rejtőzzék 
aszürke  kopott  tiyul.  sorsaintézze  el ! 
Mondatolta  Y.  í. 

ai. 

Sok  tulajdonsiigban  toljefi. 
azinben  fényes  tükörhöz  ha-sotiio  ^  ^ 
szépséges  arczodat  ^^ 

ha  tekintem;  maga  a  szépség  i'salf 

A  vad  Rzivet.  is  meghódító, 
kakuk  madár  ékes  iiangjával  bíró,] 
kedves  és  illeszkedő  moílorábau, 
8  beszélgetve  ülése  helyes  csakugyan ! 

A  lotusok  közöl  lépett  elö. 
méztídességevel  toléro, 
(melyet)hag)'önyörrelélvezazemb€r, 
nem  képes  vele  jóllakni  csakugyan ! 

A  kis  isten  köpeny  ét  hadd  öltsük  fel» 

sanagy  tenger  örömével  örvendjünk! 

Mondatolta  U.  D. 


ui 


étnek  úgy  a  finn-ugor  népek  hagyomány-kincseihez,  mint  a 
Díi  irodalmakhoz,  a  melyekhen  ezeket  értékesíteni  lehet. 
A  néphagyományok  körében  a  legérdekesebbek,  lejjjelcntdsebbek 
wmogoniai  mondák  és  regék,  a  melyek  a  világ  és  az  ember  te- 
ésére.  az  emberiséisí  Ös  állapotára,  a  földszin  nag>'  átalakulásaira 
tkoznak.  Ily  hagyományok  a  nxnigoti  népek  szúján  már  nem  igon 
E,  a  magyar  nép  ajkán  Kálmány  Lajos,  e  rendkívül  buzgó  és  sze- 
mcsés kutató  fedezett  fel  iiagybersÖ  mondákat  és  töredékeket,  a 
éknek  fontossága  külonöKeu  a  hnn  ugor  népeknek  ily  tárgyú  igen 
lg,  de  eddiíí  szintén  ismeretlen  hagyományaival  való  ÖsszevetésÖknél 


kosmogoniai  mondák  fubb  momentumai  a  világteremtés,  az 
er  teremtése,  a  víz-  és  tíízüzön  és  ennek  néhol  morális  megokolása: 
bibeesés^  szervesen  összefüggnek  egymással.  >íint  nagy  természeies 
strophának,  a  víziizönnck  emléke  emelkedik  ki  igen  sok  nép  tra- 
lóiban  A  U;ítudósabb  és  legtehetségesebb  elhnographusok  egyike, 
Andree  Riehard.  a  Glóbus  szerkesztője,  a  ki  különösen  abban  tűnik 
logy  a  népek  életének  legjelentősebb  vonásait  állítja  párhuzamba 
nographische  l'ararellelen  és  Neue  ethnographisehe  Parallelen),  egy 
Iságos  könyvet  irt  legközelebb  e  tárgyról  „Die  Kluthsagen"  czim- 
•j  Az  öt  \'ilágivszbö!  8Ö  vízözön  mondát  közöl.  Afrikaiján  alig  van- 
nyomai  a  mondának,  a  mig  Amerika  egész  hosszában  igen  számos 
lusokban  tiinik  fel.  Andree  kimutatja,  hogy  a  ví/.Özön-mondák  nem 
figes  eredetnek  s  hogy  nem  általános,  hanem  helyi  áradásokra\ vo- 
oznak.  Felsorolja  az  ert-deti  és  kölcsön  vett  nmndákat  és  feltűnteti 
bliai  monda  nagy  hatását,  végre  jtedig  kifejti  a  vtzözün-mondák 
lÉszeteií  okait.  r    j 

A  legrégibb  ránk  maradt  vízözön-monda  a  kaidéi,  melyet  1872-l>en 
rtek  fel  balnloni  ékiratos  táblákon  s  melynek  szövegezése    minteCT 

>  éves.  I  Knnek  egy  változata  már  réiíebben  ismeretes  volt  Beroasoi^ 
gyzésc  nyomán.)  A  kaidéi  monda  forrása  lesz   a  bibliai   mondának.^^ 
riy  kivált  a  kerepztyénsegnek  elterjedésével  iiagj'  hatással  volt  sok 
fisi  vízözön  hagyományára,  másiknál  meg  ma^a  alakált    át    népies 
l^mánynyá. 

Amlree  csak  egyetlen  egy  tínn-ugor  vízözön-hagyományt  ismer,  ii 
űly  följegj'ezte  vogul-mondát.  melyet  rövid  kivonatban  közöl  (45  — 
*l  Lenonnant  után*  i,  s  mt'lyet  eurépainak  mond.  A   vogul  mondát 

»  ■ j 

>  *)  Die  rinibsa^eo.  Ethnof^raphiscli  betraoUicl.  Mit  ciner  Tafel.  BrauDSchwcíg, 


A  PISÜ-VOOR  SrtiPBK  tIzözon-uomdái. 


Magyar  vízőzön    mondák  és  töredékek/l 

I. 

fik6  Nojé  a  bárkát  késüitötte,  mög  vöt  (az  Istentől)  pai-ancsolvi 

I  senkinek   müp   né    monygya.   hogy   mit   csinál    Nojé  osz'táa 

lA,  hogy  senki  se'  tugygya  mög.  hogy  hová  jár.  A  mellék  tart' 

vAt  égy'  nagy  erdőség,  ennek  a  közepibe'  egy'  igön  nagy  hüg; 

nnak  a  tetejibe'  csinálta  Xojé  a  bárkát. 

likőr  a  bárka  készült  az  erdőbe"  a  hiígy  tctejin.  mán  .ikkö  min- 
ié á'lat  mö^elönt  a  bitrku  kürnyékin. 

! 2*Jézogették,  de  csak  az  álatok  láthatták  a  bái'kát,  mert  a/  ojan 
Ka  vfit.  hogy  (az  emberek  közül)  senkinek  sé'  vr^t  látható.  Az  Úr- 
in »gy  parancsolta  ki.  hogy  (Nojói  senkinek  né  monygya,  még  a 
ÍBéginek  sé'  roonygya  mög.  Az  is  mÖg  vöt  parancsolva,  hogy  mindün 
|gel  m(>gmozsg\'on.  mikor  a  munkára  indul,  mer'  ha  mög  nem  mo2 
[,  be  nem  végezi  (a  bárka  csinálásl.)  így  hát  Nojé  hozzá  fogott  a' 
toghoti.  Mont  mán  a  dolog  jo,  de  séiiki  stV  tulta,  hogy  hová  jár, 
it  Nojé  mindég  korán  mönt,  még  nap  fónkötte  olött  cmönt  a  hár- 
I  csiíiáliii,  oszt"  késiin  gyütt  mög.  semmi  útytyát  mög  nem  tapasz- 
batták.  Az  Ördög  mindön  áron  mÖg  akarta  tűnni,  hogy  huvá  jár 
S?  tjárt  a  feleségibön  beszélgetni,  kérdöszte  tiile:  Huvá  jár  a  té 
\t  De  a  felesége  sé'  tutta,  huvá  jár,  Nojé  nem  mon'tíi  mög  iifki, 
anynyit   tudott,   ho^7  mindég  még  napflínkötte  elÖtt  elindul,  mi. 


lön     j 


,  <■*  mén,  mindég  mögmozsdik. 


iü^ 


lAsz'onygya  az  Ördög:  Hát  töd'  el  a  mozsdó  vizit!  Hogy  ettiUte 
sdi)  vizit.  Nojé  nem  mozsdott  mög.  úgy  mönt  é  mozüdatlaiii^ 
csinálni.  Mikor  hozzáfogott  a  munkájáhon,  egész  haza  ha'Iatszottt 
Ogás;  akk»''  rnöntck  nyomru-nyomra.  Miin  nem  meszszi  vntak,: 
BZ  Ur-Isten  angyalt  kűMött,  hogy  azonnal  raozsgyon  mög.  ha 
nera  a  vizelotytyivé.  mert  minygyá'  vége  a  munkának.  Mihúnt 
KDűozsdott,  miiiygyá'  nagy  köd  ereszködött,  nem  tuttak  séliuvú  sé' 
pni.  nem  láttak  a  kodtfr,  mögtévettek.  A  felesége  osz'táii  is  étötte 
BdÖn    röggé   a    mozsdo   vizet,   de  osz'tán  sikcrctlen  lÖtt,  mert  a  vi- 

i 

ci#vt»ivel  mozsdott  mög.  Mik»*»  mán  az  ítrdüg  látta,  hogy  hijába  teszi 
,      i'i  felosége  a  mozsdó  vizet,  babonaságot  készrtetött  (Noé  fele- 
1)    árpábal    mög    komlólml.    hogy    ászt  itassa  mÖg  Nojéval,  ngy 
inem  tugyg}'a  elké.sziteni  a  bárkát. 
(Háromszor  félbe  köllött  nekn  hanni  a  bárka  építésit,  mer"  nem  bí 


Kálminy  Lsúoa  fe^egyzései.  Nagyobb  részt  Szeded  vidékéről 


ittiMr^^ki*  II* 


145 


II 


A   PINK-UGOE  KÉPEK   VÍZÖZÖN- MONDÁI. 


Ethajtotta:  Té  csak  —  asz'ongya  —  légj*  oda  kint!  A  Sátán  asz'ongya: 
Iram,  ha  a  légy  nem  mén  be  a  bárkába,  míg'  én  mék  be  a  hejjire! 
fA8z'ong}'a  Xojé:  Távű  légy!  Oszt'  csak  mökcsalta,  (a  Sátáni  Nojót,  a 
;:'(Noé>  feleséginek  az  árnyékjába  húzódott^  úgy  szökött  be;  így  osz'tán 
^még  is  csak  a  légy  hejjibe  szökött  be  a  Sátán. 

Azután  negyven  nap  és  negyven  éjjel  esött  az  eső.  Mikó  mán  nag) 
^Töt  a  víz,  az  egér  kirakta  égy'  hejt  a  bárkát  és  a  bárka  könyvedzdzött. 
:  A  kigyó  mikö  látta,  hogy  fojt  be  a  víz,  ászt  mont'a,  hog>':  Az  én  ké- 
ppembe'  van  mökcsalva  a  világ,  mán  Ádám  vetkőzött,  hogy  ez  a  sok  á'lat, 
rAK  Istennek  a  terentvénye  el  né  veszszön,  begyogom  (az  egér  rágta 
l'lyukat),  b4í  is  gyukta. 

Nejé  osz'tán,  a  mikö  mán  apatt  a  víz,  kibocsá^tott  hollét,  az  nem 
fgyütt  viszsza,  így  osz'tán  galambot  bocsá'tott  ki  A  galamb  zöMelő 
•  oligágot  vitt  a  sz^áb',  árű  tutta  mög  Nojé,  hogy  van  már  száraz  fŐ'd 
oda  kint.  Nojé  osz^tán  kieresztötte  az  á'latokat  a  bárkábú,  rájuk  atta  a 
nevüket,  hogy  e'  kutya,  e'  mög  macska,  azuta  mindégygyiknek  az  a  neve. 
A  bárkát  Nojé  fön'hatta  a  högyön,  Örményországnak  a  högyin,  ott 
á*lott  mög  a  bárka,  osz'tán  szőlőt  Ultetött.  (Egyházas-Kéz.) 

3. 
Mikö  Nóvét  a  felesége  megrészegítette,  a  fejszéje  azután  mindég 
kopogott  Novénak.  A  kopogásra  az  emberek  mentek  oda  nézni,  oszt 
kicsúfolták  Nóvét,  hogy  mé'  csinájja.  Be  is  csúnyították  a  bárkát,  a 
mikő  Nóvé  íel  is  hagyott  vele.  Az  Ur  Isten  osz'tán  oda  kü'dötte  az 
Angyalt,  hogy  csinájja  (Noé  a  bárkát);  Nóvé  nem  akarta  csinálni: 
Nem  csinálhatom  bejis  csúnyították,  hogy  csinájjam !  Az  Angyal  elme«it 
az  Űr  Istenhez,  de  az  Úr  Isten  csak  visszakutte  Nóvóhoz,  hogy  csinájja, 
nem  lesz  semmi  baj!  Az  Úr  Isten  a  népet  meggátolta  a'val,  sebéssf'^ 
lettek  oszt'  a'val  a  csúnyasággal  megkenték  magukat,  akkó  méggyti- 
gyú'tak,  ugy  oszt'  tiszta  lett  a  bárka,  úgy  csinálta  még  Nóvé  a  bárkit. 
(Magyar-Kanizsa.) 

4. 

.Meddig  nem  koppant  Novénak  a  fejszéje  a  fába?"  így  hangzik 
a  násznagy  egyik  kérdése  lakodalmakban  a  vőfélyhez,    mire  a   felelet: 

„Addig  nem  koppant,  még  még  nem  részegítette  Nóvét  a  felesige, 
azfita  koppan.' 

Meséje  pedig  a  következő  : 

^Az  Úr-Isten  megjelentette  Novénak,  hogy  elpusztul  á  világ, 
csinájjon  bárkát.  Azt  is  megmon'ta    neki,  hogy  né  monygya    senkinek, 

147  11* 


Sojó  h  mikor  niozsdatlan  (ittítte  a  szőhet  a  báricába,  ott  (a  hová 
tte)  mindég  rsöjiögiitt "  i  Egyházas-Kér) 

10, 

„Nojé  okos  embör  vot.  mégis  mökcsalta  az  Ördög.  Mökkérdüs/te. 
gy:  Mi'  cainá'&z  NojéV  Nojé  nem  akarta  mögmondani,  miko'  roög- 
>n*ta,  hoj^y  hárkát  i-sinál.  a  mit  nappal  csiná't,  az  ördög  lerontotta 
^ka :  útiy  OKzt'  Lsten  Angvalt  küldött  a  segirscftégiro,  akkö  möki-si- 

"  (Csanád -A párza) 

11. 
„Mikor  az  Ur-Iston  kijatta  Nojénak.  hogy  i'pícsrsön  bárkát,  ászt 
lÖ^OclöntÖtte  néki,  hogy  mikó  vasasztalon  öszik,  akkó  rakogygyon 
;»árkába.  VA'cxfV  mikó'  kimöntek  aratni,  szüntelenül  esött  az  esíl,  nem 
tták  a  kinyerkéjilket  létönni,  hát  mi'  csinájjanak!  ÓszszeszÖttek  há- 
Rallót.  rátötték  a  kinyeret  Akku  jutott  az  esziltp  í\ojénakl,  hogy 
üdü,  mer'  mos"  Őszünk  vasasztalon,  rakogygyunk  a  bárkába !  Akkí^ 
rkába  rakottak.  Szüntelenül  esött  az  esŐ."  (Temesköz-Lurinrzfalva.  > 

12. 

^Miko  Nojé  a  bárkába  vJM.  az  r)rdÖg  ábbá*  járámkodott,  hogy  ki 
a  bárkát,  hogy  Ők  is  fiilágygj'anak  l>ele  la  vizbo).  Az  ördögWl' 
U'  lőtt.  kíákartá  rágnyi  a  bárkát,  de  Nojc  meglátta,  odá  hájitottá  a 
tztyüjit  oszt'  a*  ikesztyt^e)  mrtrskájé  vá't  Azé'  óján  ellensége  á  mureká 
Eíérnek.  iSágújfalut/ 

13. 
,»Mik5  Nojé  bemünt  a  bárkába,  mindön  áVat  párbú  vött  be  (^7 
az  egeret  is  bevötte.  A/  Ördög  osz'tán  asz'on'ta  az  egernak. 
rágja  ki  a  bárkát,  hogy  elŰjjön  (a  bárka  )  A  víz  mán  keszdöti  a 
iha  mönni.  a  kígyó  észt  észi*e  vötte,  begjukta  a  farkává  a  lulitt, 
a  bárka  í*  ne  iijjön,  a  mai'ska  mög  niöíiötte  az  egeret."  (I^riiirz- 


14. 

„Mindég  mulattak  az  embörök.  lakodalmaskottak,  azé'  pusztítottíx 
ket  vízözönnel  az  Isten."  (Szőreg). 

U) 
(,A  vízözönbií'  malUk  ki  az  Orijások  mög  a  Tüiidérök,    mert  az 
parani'üolatytyát  nem  akarták   tartani.    Mindég  mulattak,    fajtalan 
éltek,  el  is  pusztultuk."  (Szdreg). 

149 


A    FINN-UOOU   NÉFEK    VÍZÖZÖN  MONDÁI- 

Valamilyen  módon  bár  teremne  eml>er!' 
Most  anyját  s  atyját  az  Ő  haló  tüldjükböl  8ir\'a  előidézheti: 
„Arany-Kworel  atyuskám.  Arany-S'i>!  anyuskám 
ember  nélkül  én  ugyan  miképpen  élhetek  (ülök)  el?!" 
Arany-Kaltés  nénje  szol. 

^öcsikém  mi  lelt  téged  (hogyan  lettél),  miért  sirszV" 
„Hát  én,  nénécském,  azért  sirok: 
Az  álló  szent  földön 
im  szent  tüzözön  kerekedett; 
nem  maradt  meg  egy  végső  erdei  fa, 
nem  maradt  meg  egy  ember; 
az  emberke  nélkül  miképpen  élhetek?" 
, Öcsiké  nézz  c«ak  lefelé!** 
A  mint  lefelé  pillant: 
hát  egy  hétrétü  nyái-fa-hajóban*} 
egy  asszony  s  öreg  ember  vannak. 
A  szent  vízen  lebegvén  (most)  szárazra  jutottak; 
még  csak  most  kelnek  föl.  im  kifelé  lépdelnek. 
XuT-üter  kikél  az  asszony  hasából**) 
Az  a  köldöke  vágott  ember, 
az  6  leányaik  és  haik, 
im  mi,  orosz  és  m  a  ii  >  i***)  egyetemben 
mind  mostanáig  élünk. 


*)  Kz  Tohaképen.  mint  az  alább  következő  regékbeo  le  van  írva.  tutaj  volt 
egymás  tetejóre  rakott  farétegből ;  hat  farétei;  elhamvadt  a  tüzOzÖo  fölszinén  csnk 
etedik  maradt  meg  nagynehezen  épen.  fi.  4.  A.)  4f 

**)  ,Xur-üier  kikél  az  asszony  hasából    :  meg  nem  érthetnök  e  mondatul, /" - 
máa  tttzözün regéből  nem  értesttlnénk,  hogy  az  egész  tOzözönt  Numi-THrcm  csafF 
^ulViter  elpusztítására    eszelte  ki.   ki  nzonban   öszszejátsava  as  asszonyiiyal   (ott 
ni-Tárem   feleségével)  mégis    megmenekült     I*lKt  az  utóbbi  epizódot  jelen  én^ 
lője.  Nomin  is  elbeszélte  Munkácsínak,  még  pedig  a  követke7.ő  módon : 

„A  minap,  a  tnidón  a  szent  tUznzön  elÖfakadt,  Xul'-nter  csakhamar  rájött, 
y  őt  bizony  megöli  Túrem  Az  az  öreji  (a  vogul  Noé)  nem  látja  fit,  az  asszony 
Bt,  Az  öreg  rászállott  >isgójárit,  az  asszony  (csak)  áll.  Pedig  a  szent  özön  már 
tört.  Az  öreg  szól :  ^Szállj  fel!-  ö  csak  áll  (tovább).  Ismét  mon^ia:  ..Szállj ff II'' 
n  száll  tel.  Harmadszor  oda  szól:  „Szállj  fel,  te  ördög!'*  Erre  az  ördög  (Xnl'- 
-  V.  KulViter)  az  asszony  hasába  bujt  bele  s  (ilyen  módon  a  hajóra  jutott.  Most 
ig,  midőn  a  tüzes  víz  leapadt,  im  szemlélgette  (Arany-nter) ;  liár  a  mint  az  öreg 
;  a  felesí^e  kilépnek  ny.  rfahajójukból,  iik  kiugrottak  a  Xur-üter  is  kiugrott ;  fle- 
volt.  Ilyen  módon  menekült  meg  élete  " 
•♦•)  Vogul. 

151 


A   FINN-UGOR    NF.I'EK    VlZ()Zi")N-MONÜ.U. 


Mankác&i  H.  íetjegyxóse.  L.  Hanfalvy  i^  Regnl)-  bagAományat.  16(t— tfi!t  I. 
1.  Hét  tele-nyara  ég  a  tűz.  Hét   tele-nyara  emészti  a  tÜ2  a   fol- 
Hét    tele-nyara   raoiidja   üreK    (nagy)  nö,    öreg    férfi:  a    mi   vihi- 
mk  im  elöntödve  másra  változik,  hogyan  raenthetnők  meg  mi  ezutánra 
etünket  ( lelkünket  f?  E^yik  öre^  ember.  8ok-kevÓ8   ember   egybefiyűl 
y  faluba  ^xültek  egylx),  tanácsot  kezdtek  tartani :  milyen  módon   fő- 
ink ui^yan  mi  me.f^clni  V 

'2.  Egy  koros  ember,  e^jy  koros  féríi  szól :  „minő  módon  mentsük 
mi  ettől  t'o^va  életünket?!  A  mint  (midőn)  én  hallottam.  I)éltelen 
^árfát  ketté  kell  vágni,  tutajt  kell  csinálni.  Ha  azzal  életünk  megme- 
íkíil.  hát  fi'sakis  axzali:  e<nébként  semmilyen  módon  életünk  meg  nem 
kenekul    Ha  ezen  lakú  földünkön  élni  akarunk:  ötszáz  öl  kötelet  kell 
mi  füzía  gyökérből.    Azután   ha   ezen   kötelünk   elkészül:  egy  v^ét 
Pnyi  mélyséiíre  le  kell  bocsátani   iHíilyeszteni)  a  földbe,  egy  végét  nyár- 
rtutajunkboz  kell  oda  kötni    Ezen  tutajuakba  a  sok  leányt,  sok  gyer- 
eket biró  férti  hadd  szálljon  rá.  Ama  tutaj  egyik  végére   egy   kártuH 
ta  lialzsirt  kell  oda  állítani,  a  ncgy  szöglete  szerint  négy  kártust  kell  álli- 
it.  Azután  a  gyermekei  fölé  tokhal  bőréből  takaró  mennyezetet  kell  van*- 
i.  A  lakaróniennyezet  elkészülte  után  gyermeket  fölé  kell  takarHÍa.  Hét 
hét  nap  lefolyására  (elegendő)  ennivalót,  innivalót  kell  oda  késziteni ; 
'tokhaÜMil  való  takarómeniiyezetben  legyen  az  enni  s  innivaló  sok.  Azu- 
ha   ilyen  módon  megmenekül  az  életünk:  hát  csakis  igy  menekUl.j 

3.  Azétán  kiki  a  maga  falujália  ment  (tk[».  a  valahová  ment  févÚ^ 
(valahová  ment  nö  falujaként  im  elment.)  Azután,  midőn    már  haza- 

teztek,  a  tutajkés/íto  férti  béltelen  nyárfából  tutijt  csinál,  a  köt^- 
\ó  térti  kötelet  fon  Hét  éjjel,  hét  napiial  fáradoznak  im  úgy.  A  nie- 
fórtí  tutajt  c.Hínálni  nem  tud,  az  az  öreg  embertől  (oiman)  kérdéz- 
Az  örejí  ember  megtanítja:  ezt  ezen  módon  c^sináld.  azt  azi^n 
Ion  cjiuiáld.  Azután  némelyik  ember  nem  tudva  tutajt  csinálni^  ma- 
helyet  kezd  keresni  Hiába  járkál,  lakni  való  tetsző  helyet  nem 
Iái  A&ut-iin  az  öreg  embertől  kérdezősködnek:  „te  nálunk  előbb  nÖ- 
cedtel  tol.  talán  tudsz  valahol  valami  (alkalmas)  vidéket  V"  Az  öreg 
el;  ^Ha  tudunk  is.  hogyan  i^honnan)  fértek  el  ott  (oda),  mind  (a  ' 
i)  úgy  sem  fértek  el  V !  Ime  már  ránk  jött  a  szent  vízözön,  jöttének 
zií-íása  már  két  napja  hallik  (lett);  ily  gyorsan  hová  menjünk, 
útidért  lienníinket?!*" 

4.  Azután  az  az  ember,    kinek    elkészült   a  tutaja,   sietett  rá 
ujrávíil  s  tiaval.  A  melyik   embernek  nem   volt   tutaja,    azt   a    lüz4 


!B3 


áenek  forrni.  Viláií-üjcyelö-férfi  ismét  me^le^intette  őket  kendövel» 

Buk    t'sak   cscndeííedett,    csak    csendesedett,    egyre    elcsendesedett^ 

bb  már  nt'm  forrnak.  Most  Világ-iigyelö-féríi  iHat\yi  emberidhez  sziU: 

r«.  menjünk!"   Kzzel  ÁThny-Ktron^u  atyja  liii/áha  mentők. 

3.)  Xrnny-KtroréH   atyja  ama   fürdőszobájából    ira    bejött.    Fiához 

•finfska,  miért  hiúsítod  te  meg  (gazolod  át)  az  én  törekvósemet?'! 

j-ügyelö-férfi   szól:   <ih   atya,  hát  ho^y  ne    hiúsítanám    meg;    Síy- 

^m  Rok  emberemet?!* 

A  vízözön  ós  a  sernek  keletkezése- 
(MoDkAosi  B.  feliegyeéso)*^ 

Hajdani  időben  Inmar-nak  egy  Noj  nevű  kedves  embere  volt    Ez 

6j  (igy)  szólván;  „a  világot  nagy  víz  fogja  elárasztani'*  — egy  igen 

hajót  kezdett  készíteni.  Ezen  munkájára  ő  három  évnyi  ideig  járt 

!nden  nap.  ^jtan  észrevévén,  hogy  Noj  falujából  kijárkál,  egyszer  figy) 

iezősködék  Noj  feledétől:  „hová   jár    rigy  a  t^  férjed?*'    „Kingám 

tudom        szólott    Noj  né,  —  jár    valahová;    kérdeztem,   de    nem 

ja  meíf/   „Ha  nem  mondja  meg.   nohát  most  magunk  fogjuk  vele 

nondatni*'    -  monda    Sajtan    Nojnénak  s  komlót    matatott  (neki). 

jTe  —  mondja  —  ezt  a  komlót  káiladba  tevén  főzd  meg  vízzel  ésliszt- 

I;  az  a  főzeted   sör  lesz;    ha  azt  a  sört    Noj    megiszsza,    meg  fogja 

mondani,  hogy  hová  jár  "  Nojné  Sajtannak  tafiitá.sa    szerint  sort 

Sn,  fi-rjet  lerészegitette.  Noj  lerészegedvén,  megmondta  feleségének : 

tt  készíteni  járok"  Nojné  férjének  mondását  megmondta  Sajtannak. 

>r  Sajtan  a  Nojtól  készített  hajót  egészen  Összetörte.  Noj  üj  hajót  kez- 

.  késziteni.  Miutún  két  évnyi  ideijí  készítette  az  egé«z  íoldet  egy  nagy  vjz 

Ite  befogni.  Noj  ezt  látván,  Inmar  parancsa  szerint  hajójába  ment  és 

Efétishdja  már.  Felesége  nem  megy  be  „Nosza!"  szólt  Noj  harag-i 

%n  ismét  feleségének,  „nosza  Ördög,  gyere  bel"  Ezen  szavát  Sajtan 

Efhallván.  azt  mondta:  ,,engem  hitt!"   —  s  az  asszony  után  ö  is  be- 

ent.  Midőn  a   hajóban  hajózva  itkp-  úszva)  jártak,  egyszer  hajtan  (azt) 

int'solja    az   egérnek,  hogy  Nojnak  bajóját  lyukassza  ki.  Miután  igy 

Eflynkasztotta,    a    hajóba   víz    kezdett    bemenni.    Ama   hajón  volt  egy 

izlán    Akkor  amaz  oroszlán  egyik  orrlikából    kígyót  botisátott  ki,  a 

RifeN>l    macskát  bocsátott  ki.   Az  a  macska  és  kígyó  elpusztította  az 

és  igy  í^jtan  semmit  sem  tudott  Nojnak  csinálni. 


*)  Lásd  Mankácsí  B    Voijálc  népköUésxcti  hagyoniiinyok  6U— d2  I 


155 


TÁILSASÁGJ    ŰOYEK 


Idigi  korUtolt  lokális  és  anyagi  bcly£eténél  és  az  ily  kiadáiok  kúltseges  voltánál 
ifva  e  nemzeti  kúmaek  csak  kis  része  válhatott  gyümÓlcwlKÖvó  a  hazai  műipar  é« 
Ipr^jz  javáru;  tiiost  azonban  kilátás  van  arra,  bogy  llaszka  olyan  belyzetbe  jal,  a 
cly  kedvesei  alkalmat  nyajt  gyl^toményeinek  i^  ismereteinek  i^rték4^£Í(éR«^re.  Ax  or- 
ág  k'gflubbkelő  középiskol^áaak  taunri  teslíllete  eisü  belyen  kandidálta  Hiiszkát 
i  Üresedésben  levú  r^ztanárí  állomásra  Na^ty  nyeresége  volna  a  magyar  néprajz- 
Üc  és  kulöndsexi  a  hazai  ethnogr^phiai  innzeam  megalkotása  iránti  törekvédeknek 
bbi^l.  ha  llaszha  előkelte  áltáAhau  a  fővárosba  kerUlnt*. 


Társasági  ügyek. 
1. 

néprajai  társaaig  vidéki  köreinek  azervezete.   (Szabálysat-tervezet.) 

1.  A  moly  helyen  a  Magyarországi  Né|irajzi  TársasÁgnak  {;>  Ufj^ja 
ott  vidéki  kör  alakulhat. 

2.  A  vidéki  kör  minden  tagja   az   országos   táifiasjignak  i8  tai^a. 

3.  A  vidéki  tag  nem  köteles  valamely  vidéki  kÖrhÖ;e  csattakozni 
lakó  helyén  nincs  kiír.  bármely  körhö/,  rsatlakozhatik. 

4.  A  vidéki  kör  maga  választ  magúnak  ti.sztiknit.  de  kívánatos, 
a  választásnál  tekintettel  legyen  a  társaságnak  a  körhöz    tartozó 

ztmányi  tagjaira  és  szakosztályi  tisztviselőire 

5.  A  vidéki  kör  a  maga  szdkségleteinek  fedezésére  (ülések,  leve- 
stb )  csekély  évi  járulékot  vethet  ki  a  kör  tagjaira  éa  ennek  be- 
dről gondoskodik. 

(í.  A  vidéki  kör  üléseket  tart,  felolvasásokat  rendez,  g)'(ijtéseket 
nényez.  Egyik  fö  feladata:  hatáskörében  megismertetni  a  néprajz 

;át  és  felkelteni  iránta  és  a  társaság  iránt  az  érdeklődést. 
7.  A  vidéki  körnek  ezzel  megbízott  tisztviselője  gondoskodik  arról, 
az  Illésekről  s  a  kör  egész  működéséről  a  központi  titkai*  minél 
lunarabh  és  kimerítőbben  értesíttessék,  hogy  a  felolvasott  dolgozatok 
Igy  azok  kivonatai  a  társasiigi  értesítő  .szerkesztőjének  rendelkezésére 
i>rsáttas8anak  stb. 

H.  A  társasági  értesítő  szerkesztője  különös  figyelemmel  lesz  a 
idéki  körök  részéről  beküldött  hivatalos  értesítésekre  és  dolgozatokra 
I  azoknak  lehető  tág  tért  nyit  a  társaság  folyóiratában,  esetleg  egyéb 
ftdványaiban  (a  szabályszerű  tiszteletdíj  mellett). 
'  9.  A  vidéki  körök  tagjaira  nézve  teljes  érvényben  maradnak  a 
isasilg  alapszabályai,  de  ezeknek  kéretett  beliti  egészen  öni^llóatt  és 
jatságos  körtilniényeikhez  alkalmazkodva  alkotják  meg   a    vidéki  kö- 


50  frtnyi  alapítványt  a  mi  legnemzetibh  irányú  muiikáikodíisunktól, 
a  belilgyniiniszteriuni  bizonynyal  helyben  hagj'ja  &z  ebbeli  batározatot. 
la  van  nálunk  tudomáiiyo&  törekvés,  a  mely  niegórdemli  és  mely  mól- 
elvárhatja a  páitoláüt  az  ország  minden  vidékének  részéről,  bizo- 
yára  a  néprajzi  tái-sasáu  az,  a  mely  a  haza  minden  népének  legsajá- 
Dsabb.  lefjbensöbb  érdekeit  testvéri  szeretettel  ápolja.  Be-szterczo-Naszód 
aegye  kír.  tanfelügyelője  és  kfizigazg.  bizottsága  íogadja  köszönő 
liemeré^ünket.  (Szerk  i. 

in. 

V.  Tireaság  1891.  jan.  3i-én  tartott  Xlll.  t&I.  (^j  eit  mcgclőxfi  XII.  íelolvasd 

üléséről. 
A  felolvasó  Ülés  tárgyal: 
I)  Sxnws  Adolf:  A  bolgár  népkMté924>tr$1. 

2i  Bálint  GáUür :  A  inonffol  oépkOltészotrÖl,  nmtiktvinyf>kkal.  BeiniitAtja  Pr.  Jm- 
E>ó  B«n>'dek.  a  ki  beretetéskópen  ismerteti  Bálint  Gábor  eibnogr  és  nyelvtudom&nyi 
^uTárUtatt. 

S)  Vikir  Déla:  Finn  népdnlok  magyar  fordításban.  MutalTányuJboz  fűzött  rö- 
hé  bercxeté^i^livii  a  fordító  figyelmcxtct  e  finn  dalok  sajátszcril  a  a  ni'-pkölt észéiben 
rokatlan  idümt-rlékea  verselésére  és  magas  technikai  fcjlcttsi-gére 

A  napirendre  kitudott  tárgyak  kOzflI  kettő  (Mikszáth   KálmiLn    é-i    Eiínos  Ig- 
felolvasH^ai  I  az  idő  előrehaladottsága    és  Mikszáth    )>ete^'ségc   miatt    elmaradt. 
A  Tál.  tllésen  jelen  vannak:  Uunfalvy  Pál  elnök,  Herrroaon  Antal,  l)r.  Rétkj 
xlÓ,  Patrubáiiy  Lttkács,  Vikár  Béla,  StrauHS  Adolf,  Líndner  Ern6  i'>9   a  jegyző. 
Hnat'alvy  Pál  elnök  az  Qlé«t  megnyitván,  a  megclÖzö  két  fliés  jegyzökönyvei- 
é1olvs6iása  és  bítele8Íié!>i>  után  Herrmanii  Antal  titkár  jelenti,  bogy  a  Nagytnélt. 
éfl  Közokt.  Miniszter  úr  a  folyó  évre  i«  kilátásba  helyezett  :]0U  frtnyi  segélyt 
'  BOkk  Sziláid-íéle  kulturalapbol  legk^zelehb  folyóvá  fogja  tenni- 
Kö820ccttel  tuditmáanl   vétetik. 

Veress  Endre  bukaresti    tagtársunk    lerelet    intézett    a    társasághoz,   a    mint 
r.  Rétby  László,  a  levél  bemutatója  jelenti,  s  e  levélben  több  rendbeli  javaalatot 
a  társaság  jövedelmeinek  emelésrre. 
E  jaTüsIatok  kóztti  a  vál.    egyelőre    c^upáu    az    oklevélre    vonatkoziM    larlja 
fülembe  veendőnek  s  erre  nézve  megbizza  a  titkán  ax    e    lárjLfyban    már   hozoU 
határozatok   folyamányftképen  szttks-'geseknek    mutatkozó    intéakedések    megté- 

A  titkár  liemutatja  az  ^Kthnographia*^  II.  évfolyamiuak  az  dj  szerkeszt  ük  tol 
jTMtt  I.    számát.  8    midőn    ezt    teszi,    a   legmelegebb    elismerés    őszinte    bangján 
B«U  ki  01  1.  évf  szerkesztőjének  Dr.  Réíhy  Lászlónak   a    társaság    irodalmi   vál 
eddigi  vezeiéfíében  szentctt  kiváló  érdemeit. 

A  vál    inditut^a  érzi  magát,  hogy  Dr,  R/'thy  LAnzlónak  jegyzőkönyvileg  kö- 

ROoetet  ezarazzon    a  társ.  tblyóirata  cls<i  övfolyamtltMk  szakavatott  c»  odaadó  nmn- 

aággnl  (elje^itctt  szerkesztéséért,  a   melynek    köüzOnbetó,    hogy    a    nt^prajz    Ügye 

akban  ez  idö  szerint    a  társ.  folyóirat  II.  kötetének    megindulásakor    a    kezdet 


169 


lKOI>Ar/>M. 


Korts-hritte  dor  etlinoffraphi^tc.hcii  Motallkundn,  lHíl5.  11.  1.  Das  Zeiülmcn  lioi  den 
Xaturvölkftrn,  1.SH7.  9  I.  (40)  "í  ktipcs  l»i>  -  VolkülohiMi  u.  Areliiioiu^í3i-lK>s  in 
Savoycn    iHcrUncr  anthrop.  fínscIUcli )  189(1   4  I.  (IL  A.) 


Néprajzi  irodalom. 

Raroti  Lnjos.  A  némciok  olsö  hctclopíti'-sc  a  háDsáfília  gr.  Morcy  alatt. 
Iladapost,    IH'Hi.   IC  lajt    (Külön nyomat  az  KthnoKrapliiu  I.  H — 10.    lüzctoibül.) 

Knvovárine<;yo  feli-lesztrsr  tárgyában  érdekes  rüpiratot  adott  ki  több  nyelven 
az  oziiúnti  mozgalom  incgindítúja,  Christian  Antal  ]iancsovai  ügyvéd.  Az  osmegyv- 
Tick  Túncsova  székltclylycl  valö  Iiclyrcállítása  melleit  a  legnyomósabb  okok  szólanak 
és  jó  alkalmat  a<l  rú  a  köziga-'gatúsi  nit'orm  élittbeleptrtésénél  tervbe  vett  megye- 
renilez(''S.  (II.  A  ) 

Veres  Endre.  llerkiilcsfürdÖ  vi  környéke-.  5  képpel .  l:i  lap.  Különnyomat 
a  Turi.fták  Iai»júln'»l  (II.  év.   12.  szám.) 

l'j  enlélyi  képe^  naptár.  Közművelődés  njomdi'iija  Koloz^vártt.  IV.  ('víolyam. 
1891    Csilingaríán  Jakrtb.  A  kiiilly  és  a  bor.  Örmény  népmeso 

HenUller  Lajos.  A  czivilizált  oláhok.  i8!M.  lloratsik  bizománva  Kolozfivártt. 


Hazai  folyóiratok. 

Akadémiai  Menifő.  I8íil.  mm'zius.  A  magyar  pogánykori  sirok. 
íPulszky  Ferencz).  —  Az  18í)0-iki  népszámlálás  előlcííes  eredmtínyei. 
(Keleti  Károly). 

Aramjoüvid^k  Tordán  s/crkeszti  K.  Wercss  Sándor.  Vejryes  tar- 
talmú lieti  lap.  Ára  5  írt.  isyi.  -  Pár  ecsetvonás  a  havasról.  (Nép- 
rajzi vázlat)  9.  és  köv.  sz. 

Arménia,  18!H.  111.  íiizet.  ÍVil  IJogdán.  A  beköltözés  türténrto- 
hez.  —  Keleti  hanííszorck  4.  füzet.  (ír.  Kuun  Géza,  Az  új  perzsa  nyelv 
tulajdonító  és  tárgyi  ragjairól.  —   A  tényüzés  korlátozása 

/U  erdélyi  inázenm-eyijlef  hölcaeht-^  nyelv-  éA  torténeHndomáinji 
Hzukoüztályának  kiadcónyni.  Szerkeszti  Szimiyisi  Józsel'.  \l\i.  kötet  1. 
füzet.   1S91.  lírassai  Sámuel.  Nyelv  és  tái^sadalom.  — 

Anhaeologiai  érteAito  XI.  év.  1.  inzet.  Antik  arczképek  a  buda- 
pesti müvészházban.  —  Miinnich  Sándor,  (Jkori  oserepek  Szepesben.  — 
Kégészeti  és  őstörténeti  lebftekröl.  —  Múzeumokról  és  tái-sulatokról.  — 
Különfélék. 

Az  én   UjsáffotH.   isül.  4.   sz.  Murai  K,,  A  kis  rzigány  (Ltíuk  K. 
rajzával).  -  ö.  sz    llangutánzások.  —  (i.  sz    Sebes  mondások  —  7.  sz. 
I^ósa  Lijos,  Bandi  álma  (a/,  állatlakodalom  néven   ismert   népies   tréfa 
igen  sikerült  költői  feldolgozása).  — 8.  11.  sz.   Strausz   Adolf,   Bolgár, 
népmesék.  1.  A  farkas,  róka  és  teve.  2.  A  juhiísz  és  a  kigyó. 

Archív  dt'S  Vcreius  für  niehenl'ürtfische  Landeskundc.  Nnuo,  Folge. 
XXIII   Bd.  ü.  Heft.  Ibíii.  249—551  lap.  Dr.  G.  D.  Teutsch.  Ilede  zur 

EtbBOgrgiphiii  II.  161  \'Í 


d 


FOLTÓIKATOK. 


ktt^nyos  tni*&afu(^uiikiiííl  hiúnyzó)  i^en  Örvt'mletes  jelenséget,    hogy  a 
•'s  rn'^pei  sorakoztak  azon  Madatm.  ho;íy  önma^Mikat  és    eíry- 
ismorvp,  a  tosív.-ne.s  e.iiVí>tórtrst  ápolják.  —  A  le^íiitóhbi  ido- 
jtfu  Iií/Tatüan    fuko/ódik  a  tirsa^niL,'    irutiti    ordeklűdes;    kórjuk  t. 
aiOiDkat,  teí;>'enok  tif^'V,  mint  IstvántTy  úr  és  bii^ditüúk    u    maguk 
I  a  tárBasá;;támoíratá.<iára.  (H.  A.) 

Magyar  jVf/c/rír.   ISíU    mártrzius-  Xolnni  Oy.    Matyusföld    nyelv- 
'ása.  —  SzúliUmíjdok.  —  líabonák.  -  NV-pmesék.  —  (jyorimíkvornikók.  — 
^it  beszélnek  az  állatok.  —  Tájsüók. 

Hrntr  He  I'  Orifiit  H  tift  Ilotujrit.  1891.  13.  s/.  Viora.  Un  balU't 
íiigroiíí.  —  Les  Mai^edonicns  serbíís,  l/J.  sz  —  Jukob  'IVhelingariím, 
inge  ga I-d Mn  des  amoiireux.    Keiéit  armonien.   14,   15    sz, 

Sze^rdi  Sapl6.  18111,   50    kz.    Kíilmiiny    Lajosnak    az    „Anzeijíor 
(it'wdlflchaft  für  din  VnlkerkuiMb!  Unganm"  I.  fÜzctcU-n  kózült  doÍ- 
izat^irül. 

Transilvania.  ISíH.  3.    1*.    Jtroítértn,    Tabiila    Peiitingmana    — 
lentu  Vlaíru,  (lum  B'arii  puté  ridim  industria  de  cafiu  Búrcléná. 

TtrtnhzHUvhmiimji  KözUimj.  IS'Jl.  márcziiis    Monivr.sik  E.  Kiiiil, 
ideyesséi:  Rzerfpe  h  fár-aílaU»mban,  (Mffjnntlékrzík  a  Imsznrkányok- 
^t  Ű8  rnils  ideges  jái*váiiyokrol). 

Virsinth  hrifatako(fo  arktoh^ji'kotja  dru/tva.  lA  horvát  rei^i'&ZA'ti 
sÁíí  neíívedtlvi  értesíinjt*)  XUl.  cv.  1.  sz  Nevezetesebb  rzikkei: 
íy  római  korsiiúl  (kc|»es  lajipall  és  e^y  lmn;ari-Í  ré^i  fíla;íolit  fel- 
Itról.  2.  az.  Uóuiai  katonai  oklevél.  —  Xégy  szlúv-bizuiitl  stilu  oszlop. 


Külföldi  folyóiratok. 

Am    íJr-t^iérll     Mu!w(sschrift    fiir    Vulkskumle.    [Uransguffobeo    »on    Fr.    8. 

».  (Wien,  VII.  Ktmalifigiosi:,  IJ.)  Uavünkinl  ü(íy  iv,  ára  2-lo    —  It.    IM.    4. 

k.  Dr.    Alb.  H-    PfWt,    Du    Volkslcbcn   aU    wissunsclialUiuhes    frulilem.    —    K 

■tbc,  Das  Alpdrftcken  in  I'r.  Sehlesicn.    —    O.  Scliell,  St.    Marlinstag   iin    Ber- 

OD,  —  ILGaido/,  Ransoiuliy  Wuighl.  —  *!.  Kuimwinkrt,  Volksmcilizin    —  I.Sem- 

leyclii.    <Ntiire«tiis<íhe   Spricliwörter.     -     Fr    Krauss,   itfbcínio    Sprachwiiisfüi.    — 

Bíno  Mitt«ÍIungnn.  Voiii  BürhortíBch.  Nekrolof-.  —  IV.  líd.  5.  llcft.Jauire  M-wofy. 

Kosmogonie  der  Cherokeo.  —  Dr,  M.  Ljindau,  Non  oU't.   —  Dr.   Mr.    Ilotflor, 

Sterben  in  Oberbayem.  —  A.  Hexcnteitor  odcr  Vocftlscheueím.    —   H.  Sundtr- 

[in,  OgifrjenficbGS  VolkstniD.  —  II.  Volksmatm,   Volkamortuin.   —   J    Sembrzycki 

ricbwórter.  —  Kranas,  Sprachweiat'n.  (folylatia)  Vom  Bücborliscb. 

Hwsnischt  l\tnt.    IH'JI.    14,  az.  KJ,    lEQdiyer,  Wolliynifichc    Uaaoni.  —  la  A. 
Wűtchan  o.  Frossa.  Ein  ruiniuiscbeíi  Zigeimcr-Iilyll  (Aus  dcin  Hwliner  Tag 
*).  —   IH.  20.  B.  V.  I'ortaazi,  Uie  Zukunft  üísa  türkíacbpii    Tbeaters  —  !íl.  üií. 
Fnüblan}!  dex  aU*«n  Niko  Madauif  a}  iíasrbidUey,  Oricnl  ii.  Oucident.  Nr.  3tí.  — 

Cfírrtttptuulrus-Hliitl   ihr  ttrhUa-ltrn   fiejivUtihiift    f'fír    Anfhniftftltfi/ú'      F.thno}infir- 

[VrycAduciUo    lUtdígiort  voui   Prof.    Ür.    Jubaiioes   lUnkü  iu   Müiicboii.    —  XXI. 


16a 


»• 


SŰI.F014UI   VuLVtíUUTOK. 


bti-Aniw»uíon  anJ  seine  Bywoboer  —  t.  StrantK.  D)<»  dcutBciiKi)  r^chiilxgebiete  und 

DDUluutornebraurigcn  beJ  Bogina    itc«  Jabres  1HU1    (aucli  ím  i,  lloCl-}   —  t)r.  M. 

Brlandr.  VoJkaz^thlunKen  iit  AaicD,  —  Dr.  Kari  Hti89ack,  Uber  Kaink-.  —  Mised- 

\i  Ti'piiirli-AiiKtAllnng    in  [lanili'l8Ui(i«ouiu.  —  líutnün'cnii  ^roolo^i^clie  Vnrh&Unff^io. 

'  3.  Ilen    II.  Vútiilurry,  Cullurelle  imiI  wiitichafiUi-lit*  Bewüutiufjt'n    in  PcrBioo.  — 

fhflni  lüiolfs,  I>as   Süpbiuin  —  Kr.    ?.   Uollwalil.  !□   La-iü**   iler   Laoteo.  —  Die 

ölkcruD^  (ler  Krdc.  —  K  bec«eí  folyóirat  ulyan  köiénlcltü.  il^-  eyjiiltal  i;íRn  ta- 

;o9  nép-  H  urs7igismertctn  cziklcekoi  kozAl,  a  mclyo'i  ínltikolhorik  a  moDarrhia 

k'eqkedelmr  ^9  kOigazdaság;!  i^rdiíkoít  kel^ton    A/  osKtrúk  c«.  k    ki>r««lcotU*lmi  rnu* 

Binailja  ki.  Vágóion  nem  rolna-olnvinalus,  hogy  a  mi  Uercsilelmi  inuxeiimunUnalí  is  vol- 

valami  IujiodIú  érteiUtŐp.  Mi  Dom   (licsvkndbctilnk    kcreakcdf^In'ünk    kcit'ti    nrdo- 

oek  vaianii  fónyca  é*  halbatós  ké{iviael^s^'vel    éi  ^rdekrlt  krireinkrti   igi»&n   rá- 

B,  hogy  gyakorlat)  üieiniiontból.  de  kissé  UidoinAnyuEan  nieinsmorktidn6nokajei)D  or- 

gokkal,  a  hol  footoiaMi  nemzet  gazdaságit  <'>rd^keink  vannak.  iH.  A.' 

tíomtlni^cht:   lUiu,     I8l»I.:i,  I  —  11  MilÜnntm  Itoinauea.  —  l»iw  Bukiucttci-CT 

ROraiidum  —  R    Kr.  Kaiudl.  Etlmograpbic  nnd  Folklóré  in    der    BucoTtna    —   A 

idrj.    L     V.    Fisch&r.    fírai   Snnger.  Melch.    [Iar«u.    Maccdu  roinkiiiscbti 

kalicder,  Vllt -XVI.  —  Joao  BarboTOScn,  Die  Uasch*A(-aba  a.   dio    Ant'dnge    dcs 

bftníscben  StaalPi     -  K.  Ileioxondorf,  Dit*  getzigea    Urüdcr.    Komüaischos    Volks* 

rchen  au9  Südungaro.  —  ülicr  den  ürapniug  dtr  Kouiáiicu    Tr.  Klamm). 

Tht  AmtrtCfiu  Attfrtjunriati  tftti  OritnUit  Journitl  Kdilor  S.  IV  Peet.  Mondón, 
noia.  (Kót  haronkénl  egy  4  íve»,  diszcs,  gazdagon  ilJnüzlráU,  iitzut.  Ára  egy  évrp 
Mr,)  -  Vol.  XI11.  1891.  No.  I.  S.  U.  Teet.  Tho  Kreál  Cohokia  Mound.  —  J 
bnmson.  Asinid  ^lai^khar.  •  8.  G.  lland.  A  tí>aDt  4tory  —  V.  M  Bi^auobanip, 
th  works  and  stockadea  — CorreBpondencc.  -  Kditorial.  —  ArtihaelojíicAl  uotes. 
j  Thf)  amerícan  Folk-Ioro  Bocicly.  ~    Book  revicM-s. 

The  Journal  of  AfMrimn  Folk-LoTÉ.  tMiior  Williara   Wells  Newell.   Vol.  IV. 
X[I.  1891.  January-March    —  S«oond  aonnal  mooting  of  tbc  Amorícan  Folk-Loro 
dety.  —  Franz  Boas,  DisscminatJon  of  talcs  among    tbp.   natives  ol   Kurtb-Ame- 

—  \L  Carringtr)n  Bolton.  Somr  Kawaiian    Vastimca.  —  Fredorik  Starr,    Folk- 
nf  Srone  TooU.  -    tieortte  Krodi-rick  Ktinz.  Kxhibition  dÍ  Ki'ins  ustíd  at>  Aintilels 

—  Jaui66  DeanB,  The  tUugliter  oí  tbe  öuii.  —  Jamea  Doans,  a  Crealinn    Myth 
Tsinubians  nf  NorthwesL  Brítiub  CoUtiubia.  —  K.  A    P   A^  Guorrero,  Games 

|)opular  ^uperniitions  ut  Nicaragua.  —  W  M.  Bcauchamp.  !roqaÍ9  Notes.  — 
rles  1.  Edwards,  Somo  Tales  from  Bahama  Folk-Lort;  —  Frederick  Starr,  A 
lüfCbild-Loro  —  AIÍco  C.  Fletchcr.  The  Indián  Mi'SNÍab,  —  GcorRO  lí.  Orínnol. 
oiint  of  ibt'  Xorthoi'u  CbuyeimL-a  CTm'oming  the  Mcssiab  BUpiTslition.  —  Wastt- 
et  uf  words.  —  Folk>Lore  scrapbook.  —  Notes  and  nui-ries  —  Reoord  oí  Folk- 
asd  MytboloKy  —  Local  Moetings  and  othnr  Noliccs.  ~~  BibLr^apbical 
)i.  (Az  amerikai  FolUore-TÁrsaság  kíi/.|/Vnyo,  nvgy<;d^venkini  fí  iv.  Tag&ágí  dij 
ollAr.  valamivel  több  mint  7  Irt.  JulentkcKiísck  a  itönittiirosn&l :  John  H.  IlintOD. 
[I?.  41,  West  aa-  d.  St.  N.w-York,  N,  Y.i 

Zcitnhnft  far  l'olhikumle.  111.  BiJ.  6  Uct't.  U.  DUruwirrb,  Doiitícbw  Klfíuionr 
lvoni«i:hen  .Sag«o  —  U.  Mailaud.  Di'r  Flucb  ín  dcr  siiobonbargíscli-rumíitiiHchen 
flpoesie.  ~E,  Vtckenatcdt,  Wondiscbe  Sagi:n  dcr  Niudvrlausíts  .1.  li.  Jamik, 
owiacho  Mürchen  u.  S<:b«í[Qke.  —  Fr.  Branky,  VolkslibLTlícfvrungou  au!>  ()«• 
.  —  A    lraddu.Volkjlicdi.ir  au5  Jli  ilorpi>minyrn     —  Al.  Kauliuaini,  Findliogc 


^ 


lit 


Knzi.GMt 


A   mnffir^t*  rv^rnifb  efltn<ivrnpttfi&Jii    A  Kí'pDett^Liili  budapesti  c^joHlLlria 
|t  iimol   illtiiTáii    tel,    Itiviiek'imk  f^llJ(■j 

.  ._  iídJc;)!    úldalP^I   rali^    tanutmiiii)UjrA-i 

bl1l0nr«  |fklntcil«l  1  «AjAT»Af!OH  h.if!><>ntányo«  nokAsokra.  A  kíváltaji 
^  '      .  I   Q|t^lirii   \»ht  tiiTúlihi  ,oljárá6t  Ht^rnuiinn  Antal  rJ^ctvlHc* 

1  bixták. 

1     Ua,    U4.    '   MüIUt  K    Siclwnbaigurtic   ^iigi.-n  *  30K.    —  Wtitf  J 
DflnnilMüb^  Bftftini    Ui^Cl.  {A/  uiols^nál  ■  (uitknlAs  liiAnyxik^  a  lioszorkii  mnffl^r  ^ 
*'l  tan  terjtHlvLi  ax  a  vüfoeat,   mpJybon  a  hiiuorkátiy  iiiAcskii  akkof  4tl( 
kAíAhaa    nijaii.  keatH  ragy  kírj^  bvikgják    E  viltoraibAI    kr-icm  ilgyi^íic  itw 
[ftri»(^^i)  K   I  iD   I.  UB,  -    Kngcliflii  A    cs  Lshn  W    Dor.  Vnlk»muitH 
arb  HnndnnbtirA.  W.  —  K  ii  hu  A.  AUvkÍBclio  Saguii  imil  MKrcbou.  184,  n  ~ 
P.  í.  Ok     108.  —   Se halun  iiiirg     W,    NVundiicln!    Vnlk!f»i{p['ii    inul    íio 
hu  165  1.—  VorknnsKuU  E.  Dio  Myllwi, Sagcn  mihI  Li^gpiidcn  iier  Zsntal 
.1.  V    S«KP"tin*"Í<  von  (Wlimeu  wad  M4hr»'n,  '^ífi.  I. 
Mtnk  még  rnudvt',    róka,  diBzaö,  njul.  Ii/>kft, 
^ol;   vtgf   virjil   alakjában  pórul  j&rt  bn«vrkAnrokr(tl     V.  n.  Arany.  VorAx 
kJílT  -hJric  Dani  pgy  vjirjOt  ki».l  «  Itíbi  néni  leowlt*    lilmirr  .htü} 
Fiül  tiábur  mHkói  fimaíol^nibiró  iáriiaa  háruni  k6xNégét  jelentette  \*v\  t.igul 

Ml,  a  mely  méf;  jnlcntosHib    mofi,    mí 

j  •  .'iktija  a    nom&ot    li)gö«ibli    bft(;)''Mn-inyo9 

nOniít,  a  mri^rAL  Ntgy  nemzeti  t^rűitk.  hugy   a    i^zUkaf^tn  bAUdiaaftl  unjóaxö 

tra4fli/>k  meg  IcfTnnfik  tncuirii  az  emléktUEi^t,   a   (Arl^net   ftxámAra.    E    fel- 

hintflttati  bu2Rólkodik    .%    magyororsju^i    néprajzi    iiinmaág.    tüiMii    Ti*hAt, 

MiütiHnn  r!\nHii;fl«i4Ak  ItagyniuAnyaik  ^bur    •jrd(    ti    Oür-id    (*ij;uk 

<k  ki-jtvipcluji't  :  tirtjMágnukat  A2  i-uyL'Axő  uu'gyo  nxol^'abirái- ' 

ftnyoB  patriai-rhalis  állAHiikbox  ii^azán  m^Ito  toUdat  tolna,  mei^nycrni 

<i\  9l  n^^prájzi  lilnaaíg  cKéljalnak  L&nio(,'&tíL^rft.   Nekik    künnven    »!• 

^hur.   Ax  d»x&K  kdx«éL'('inek  Ir-üulátih  tWe  tcpkevi*«bhú  fl«ni  t^rezné  mufco  i'j'kéty 

•ivi-rnf  tArsiwíigunk,  \  nirlyftk- 
hl  <  >k  a  luddjiiány    óa  a   ncmitMtí 

|af*  «xatii&rit  valA  in«^tn4>oi^si'liRit.  (H.  A  ) 

V'"!"1va(«i*«>k.  Dr.  I^anrcnancr  K&nily  fgyclenn  tanár  az  omzAjíni  kOíoKésit- 
|i  iili'ibfln  márcslu^  bú    12-íkén    folnlvosáKt   tartott    a    bozÁnkban    r*    u 

blj  :.  "inyw  Uh'iiÍH*jii\ vif ^  LiunieW'*  a  8XC||tc<lí  boflünrkiny|M>ri^ 

A    tauítúkéiatí    mtt^ct    Onképzu körének    mArczius    lü-iki 
[lli!M>a    ifcQiM'.h   Zsigmond  jiacdagogiai    énoknxést    olvsaott  tol  •'  tirfmirs/rf*l    — 
Anut  íu  Knlf^Iyl  írudabni  Tái-iaaágb^in  a  yín«-Híf'"   -"  »''A   nrr.-ün  monttú' 
TAt%   á|irfl  1)4  19-éji. 

'■:"'..  '.'iki    ált,   lanitók'i  ^u.9-  —    •J>>||íí,\    Uijo9.   ittaiM 

-Fáil  OAbur  i  ■•  által:  Aubróx-t'alva  ^v  Naj^'* 

1!t  •*   P   MotD-hcgyo'í,  Ap:ittaivA    íhík^vh.  rsanáilmegyu,    Marer  JónoF 

Pitrams   -  Sjnger  éi  'WoMner  kúnyvkereikcdésc,   Andrásjyilt  Iit.  u. 

•icsi  ogyeallU  kasxinó  k<tr   ~  B«DÍtzky  Auila.   Brzifóbet-kOiilt  32. 

U}uij  altat     —  Buxsíák  Jánus   UgyvL^d  éi  líuniscti  L.  Utvau  rénykép^u^ 


is.  As/onf-'va  oázt  tavaüzszal  a  kucsisnak  :  Na  Miiika,   hogy  a  h'iKlaganat 

—  aszon^ya  —  hát  fntí'i'O,  n^/A  kirrHüiííviiiik  a  tanyára,  mcgnízzük  » 
KI  IS  imialtak.  Mikor  mán  k<>/i>l  vaiinának.  as/.ongyaa  kucsis,  hogy  aszoi 
m-in  f;azduraiii  is,  iiut  i-ii  iigy  luzeni.  hogy  majd  a  két  szeinom  kiugrik, 
lom  azt  a  malmot;  pcdi<í  a  mi  tndünkün  vauiiánk  mán,  vagy  ni'a  fene! 
jik  a  kclcjielóil:  kOpl  nda  Szahaó  ráuos  uram.  —  Csak  mennek,  csak  i 
a  malom  csak  m-m  lú('t:ik.  mán  a  tagbul  is  maj  kimentek,  mikor  mcj 
naf  fene  tndrakáat  Hát  av  vöt  a  malon)Tii,)Ogja.  Sz'  előre  tudnivalaó  vó 
fog  olvadni  tavaszszal,  mikor  télen  vizos  vájngból  rakták  üssze!  —  Elöl 
aszon^yaa  kocsis.  -  Hian>o,  hogy  a  Nagyerdőt  nyüdd  cl  honajmaiikaón; 
mondja  mirgilit!  Szahaii  János  uram  h  líivakarva.  Azauta  se  ipíttot  it  kt-me 
.'.  H'ij  jih-ittttk  /itií.tt  a  kiihajak-:'  —  link  kíaso  este  indultak  cl  Dobrcczc 
hát  liiz  ük  ti'ti;kiittek  írv.i\\  sorjá/va  az  út  szilire;  iccaka  hi^eg  ^jzél  k 
város  tolói  s  a  szilsö  tnlkerült  a  sor  másik  vigire,  —  had  egy'  a  fen'  a 

—  a^znngya.  I>eliz  a  cimbora  se  állotta  ki  soká  a  hüs  ájert,  oszt  ak 
kcrnlt  a  sor  tns.'iaó  vízire.  Aut  a  harmadik,  aut  a  negyedik  s  mire  a 
kabaii  nap  í-iit^itt  a  hasukra.    —    Közli:  //.  /,.   után  Itorivlif  Sihulor. 

Háci^niff^yei  nit^Hék.  /.  J  hUlcf  {uti'tyoHti'isiuk.  A  galagonyásiakn 
lallaiiul  hi'vcrt  egy  darab  földjiik.  Megki'rdüzik  a  papjukat :  mivel  vesse 
azt  tiinácitolta  m-kik.  Iiotfy  vessenirk  belő  sót.  A  kupaktanács  nyomban  i 
a  -sóvütclt,  s  a  sót  aztán  apróra  tűrve  v\  iá  vetették.  Egyszer  csak  azt  v 
hogy  a  íjó  uyönyőriU'n  kikelt  ^  hogy  megpróbáljuk,  a  hőlcs  előtárok  me 
tak  benne.  Per^zo  a  fiatal  csalán  erősön  csipte  lábszáraikat.  ^Nagyon 
sütcriiKsiink  lesz."  úililák  ók.  -  I.ie  a  l'ahi  legcujségc  ott  p^uzánkodva  a 
ciíaián  körűi,  l'l;y^iz^■r  azt  a  mt'ré.''ZSi'gct  követték  el,  Imgy  bcledubták  a 
a  kalapját  Ili)<>\an  kerül  ez  ki  onnan,  tanácskodának  ők,  hogy  senki  le  1 
v(.'l^■'^t■.■'  A  uaL'viíZÜ  liiró  vrgro  kisütötte,  hogy  ó  befojfja  a  négy  ftkrét,  1 
s/:igonytnal  hii/za  ki  a  kalapot.  így  .üríént.  Hogy  pedig  a  legénység  ott  tö 
bajt  ni-  olíö/./on,  rp-iiizt  lViL;:nlt;ik.  csak  hogy  ennek  iii(>ni  volt  szabad  bele  W; 
kán  okipzna    t»-hát  négy  ember  bnrdta  körül  saraglyán.  A  só  azonban  i 


v/aMAtu  ^5  na^ry  jolfnIiW'^'ü  munkaprflt;niinrnot  AltitvAn  lel,  kíviicli'iick  uU6 
^til  a  háxi  t'A  csalAdi  gycrnifk-nnTrlf^^lliik  iiiintlüit  oldalról  raió  tanulrodn^Ycs'i- 
|taxt«  kL  kltlOobs  Ukintellt^l  a  >(ajátsft|t*>s  bag^-omimyos  s/okiiüokm.  A  kiv.'ilóAn 
Jm  Ureji^  ^  inöilwonl  ft|^h«n  való  ttifábbi  .t'lj&r4:ft  Ilcrrinaim  Aotal  r^axví>(<f 
Mett  kikOldütt  hixnttgAgra  bízták. 

PárhiiKumiik  rnnfr^iir  nii«t"^ínkht?x,  t!    S£4nL   I'atkös  K<}i'niűnil(u/>1)0S    (Kth- 

ratiliKi.   I:^!M.  (i2    I.)  I>arlái!li   K.  Siigüii,  Mürrbüa  mid  LiclirJlticbe    iiiin  Meklün- 

I    142.    U4.    -   MuUcr  K.   SudmnbOrgisrh^   Sagin.  '  -AIH.    —   Wolf  J     W. 

loiKndíscbr  Sagcn   JH9    (Az  lUoMoil  a  (lalkoUs  hiAiiy^ik,  a  bosisorka  mfl9ti''r  ) 

kan   >^1  van  terjedve  u  a  viltoxat,   iiifílybL-n  a  bnazorkiny  raac-ska  alakul  Alt 

^fonitA)á.ban    ujüaii,  kcjcrt  vagy  karját  Invágjtlk    K  váltnxatbtil    knxmi  Uf;yi''hc  e.«- 

HaríMch  K  i.  m  I.  I-W.  -    Kit»!t*liou  A    v%  Kabn  \V.  T)t;r.  Vnlkainuiid 

íer  MArk  Hraudunburg.  ü9.  —  Ku  bn  A.MaikUcbe  SaKfu  imd  Mfli-clum.  134,  n.  — 

ItT  K  i.  m     lua..  —   Se  h  alcn  hiirg     W.    Wondi«chc    Vitlkasagen    aiul    Oo 

üclie.  166.].—  Vftcknnítodt  E.  Píe  Myticn,  Ságon  und  Loffeiiden  dor  /^mnj 

ir.   liKt    I    -  Grohmanu  .1.  V    Sagpnbuch  von  Böhmcu  und  Miíhn-n.  lí^B.  I. 

[Hji.ionI6   ell>UÉixi>Ió!wkrf!    aluidnnk  móg  inodv-f,    rtSka,  di8xn»,  nyu),   híJka, 

[olj    íBgj    T«rji\  alakjában  pórul  járt  hoHy,orkiUyokról     V.  ó.  Arany,  Vfirfts 

ttí^l  ;  ..í'Órjp  Üani  ogj'  vnrjüt  liia  s  Hobi  níftii  loesutt.'    Hiwirr  Jvnii 

Pjűl  (•ábur  mnkól  fRaxol^nbiró  jánbn  három  kOxüégét  joleotclte  l»e  trtgut 
prajxi  lárAAsáunak    Kóvrii'srp  mi'Itú  i>^lda.  a  moly  iiiófí  jeloiitŐBí-bb    most,    mi 
a  kdzi^a2fKt:isi  ni-lorm  fíyOkiTcscu  átalakítja  a    nemzet   lugüsíbb    bagyományM 
ncnjó(,  a  tncgy/ít.  Nagy  nemzeti  érdek,  hoizy   a    ^zUk3('g(vs  baladáaaal  nnyi^RÖ 
BCli  tradíiink  ini'g  lcgyi<uck  mentve  a?.  enilOkezol,    a   lörtónet   számára.    K    Fel- 
bivatottan  buKgólkodik    a    magyarországi    néprajxi    társaaág.    Mt'-kó    trbát, 
a  b.iza  népri  liatbaLúíian  tárangasHák  bngyniiiáiiyaik  ébor    i'^rél    s    oxki^I    i'gyik 
Shb  orkölfíi  í-rdukök  kd-pviBclöj^t  :  társaságunkat.  Az  fnyósaÖ  tncgyo  9)!ol[í»btrái- 
r6gi  ba^tyomtinyiiti  patríardialis  állásukba;:  igazán  méltó  feladat  vülna,  mounycmi 
pnk  hAziégvit  a  nópráj>.í  táraiiftá^;  U2t.'tljainak  táinogalására.   Nnkík    kiWiuyon    ű\ 
n,  Ax  oraxág  kOta^goínck  legalább  fele  legkevtsbbé  sem  i^rexné  meg  o  csekély 
toC,  s  oz  Crikéhtws  adóval  liatalmaH  osxkAxükt't  ny(*rae  társaságunk,  \  mi'lyek- 
batltatúsan    buzcólkodbatna    a  nép  bagyotBiinyatnak  a   tudntiiány    és   a    nemzeti 
Inra  számára  vaM  n>r<gmcnti^i4i''l»on.  (II.  Aj 

Pelolvas*&.»ok.  Dr.  Laufcnaticr  Károly  egyetemi  tanár  az  országos  küzogósz- 
gyl  egyesületben  márcziu«  hó  12-ikén  fololvafást  tju-tott  a  bazánkban  t^s  az 
^Ij  korbnn  cb'vfnrdult  jiU-rány'ft-  hUgbojo\t'6(,  Líctnclve  a  üzegcdi  boi;znrkánypL're- 
—  Az  országos  izraelita  t&nilnképz^í  intézet  ónkV-pxÜ körének  márc/Jas  I2ikí 
Ql(^4én  IlCQtsi'li  /<)igniond  paodagugíai  értekezést  nlvasott  fel  u  tíijnncnfritl.  — 
aann  Antal  az  Krdélyi  Iffnialmi  'lársAságbitn  &  Jtnn^uffOf  nfpek  thüzön  mondd' 
Kolozsvárt,   aprít  hó  IS-én. 

Tj  tAj^ok:  Sárospataki  áll.  tanítóképző  íQiisága.  —  Oyjirgy  UOoa,  állami 
oasiami  tanúr.  Loaonrz.  —  Fáil  Gábor  íőszolgabíró  által ;  Ambróz-falva  és  Na^y- 
<-g,  n  p  MetÖ-bc'gyes,  A|iátfalvA  kOzsé^.  Cs-tnáduegye,  Mayer  József 
l'íivaros  -  Sítiger  éa  Wolfner  könyvkeryskodése.  Andrisíyut  I".  sz. 
kra  itt)  *  Váczi  egyesült  kaszinó  kör  —  Beuitzky  Attila.  lÜnraébot-kOriU  33. 
res  Gjtüa  által'   —  Ruxdiák  János    ügyvctl  és  Ilimíaoh  L.  Utváa  í'éayké|iéus, 


167 


VGGTBf)    KOZT.KMÉXYKK. 


l.qvtA  Sí7f-MikIdK  (Ulvinfl)  G;«)i  Altalj  -   Or   H&nna)  Hoff  Ug^réd.    VII 
kSnU,  *^<i.    -    Kf^ziDUTctodts  irodalmi  te  ifirinjütudai    ré*tvéuyíár**i»i 
(IhíHt-ru  is).  —  Ni^RH'thy  /ffipmnnil,  tanító.    Szilágy -Somlyón  A»  Paf-i 
i-Asx,  Dehrocxciilivn,  Halvaiti-utc/fl  (BaltUi  MArlon  itltalj.       lÁzir  Kr 
Ste'nttH  Jii)ü.*i  iigyvnl,  rJcbliajil  Súndnr  Og^vód  éi  Capdclfú  6org«l)   főuolíabif^ 
p&ii  (Mariene»<;ii  Ocrgoly  Altal.) 

Debrecxeni  adomák    l.  tlagy  otpadt  fi  a  StoiMH'  uram   malma. 
n&fi  uram  tT'lbe  tpítctti-  Tel  a  rnalmAt    b^g)'—  luzoiigya  -  '      ' 

ia  A4»nn^)-B  oar.t  tavaaza/al  n  koctsisnaU  :  Xa  Miska,   hogs 

—  as2on{^a  —  hát  r<J^'l>o,  u»it  kinM*jiKy(lnk   a    lanyirt,    ; 
iül  is  indnltak.  Alikor  míkn  kf^^fl  vannának.  asJtongaa  a  kur-r  - 
mdn  gaadoraia  ia,  mer  én  itgjf  nUcm,  hogy  oiMJú  a  két  airinom  kíagrik,  tt4tl 
lou  axt  n  malmut;  (>«dig  t  mi  f'idünkún  TftUD4nk  mAo,  va^  m'a  r«ac  !• 
jtk  a  kfhipeliíil !  köpi  oda  Szabuá  János  uram.  —  Csak  uenuck.    caak    a< 
a  maloiii  vvuk  noiu  lAccilc,  mán  a  taglxil    i»    maj    kituentck.    mikur    ' 
nar  lene  tÁilrakásl    Hát  av  vAt  a  niftlomT^ogja,  Sx'  előre  tndpinlno 
fog  oWadni  tuTasnzal,  mikor  t4<IoD  ríxes  v^ogbtil  rakták   6e»t9 '  \it 
assoniiya  a  k*K4!Í8-   -    IItíÍD)e,  liopy  a  Nagyerdői  iiyUdd  rlbgnajnmmw  ^ 
mondjn  mir^iho  SzaUa^^  Jáous  uram  la  friv:ikarva.  AzauLa  w  Ijjttlot  ü  V- 
i.  i/í)/  felüUfk  hfíkn  a  kitimjakf  —  illik  kfsnS  esto  indultak  til   (' 
bit  Imz  Ük  lrtl'okiitt{>k  nzip  sorjAcva  az    ili   sullro;   iccatca   hiilog 
város  fulo)  «  a  axflttö  lúlkerOtl  a  «or  mJtsik  vígirc,  —  had  egy'  a  Ciui*  a  n 

—  a&umgya.    l>obz  a   rimltiira  se  állntta    ki  8okA  a  bi'i)  Ajart,    osrx  akk'u 
kcrlllt  a  bor  (as.'<.ió  vl)íti*e.  Aul  a  liarm:ulik,    aut    a  De{*yudik  a   mir<^~  iiu<^u 
kabají  nap  ^UtúU  a  kasukra    —    K^/li:   //.  Z.   atán  florbtl 

Bhaitn'gyei  tnették.   /.   >l  Wtr#  ^alngonij'isink.  A    g.i    ..  ^klMk 

ladaoul  huvort  egy  darab  Pvldjak,  Megk<írdoxik  a  [tápjukat:  mivel  veeu^k  be. AJ 
azt  tiinácsotta  Dukik.  bogy  vessanck  ttelc  sót.  A  kupakianiu  djombao  luo 
a  .■nitélclt,  »  a  sAt  flílAn  3prí»ra  lörvo  cl  is  vclettfk.  P'.;;)5/.pr  «ak  awí  r«cti4k 
hogy  a  sA  |ryOiiyí>riton  kikelt  n  bogy   mogpríMiA^Ak,  a  hiilrs  hI/bI; 
(ak  benne.  Perexü  a  fiatal  rsitlán  crösvn  cbipto  lálnixáraikal. 
8Ólcrroi^.Hank  lesz."  illiták  t^k.  —  De  a  falu  legi^nysi^go  ott  |>t^xAafco<Wa  a  vő 
csaUn  korril,  (i^ys^ttr  azt  a  merészflt^got  k<ivvtt<^k  el.  b<jgy  bolvdotiiák  a  UrA 
a  kalapját    Jlogyaii  kerlil  ex  ki  unnan,  tunácskfidáuak  ők,  bnury  icnkl  \p  b«  ik 
yotrslV  A  nnftydszti  l)rri^  vígrt-  kistUüttu,  hogy  Ü  bofogja   n 

szígonynyal  hiizza  ki  a  kiilApul  Így  ;Orl^iii.  Hogy  prdíg  a  Ii-;-;  li] 

bujt  ni*  okvx7on,  csőszt  fogadtak,  cáak  hogy  tnnokscm  Tolt  szabad  bclo  tuAnaia,  < 
kárt  okouia.  teb&t  négy  Qmb»-  hordta  körfll  naraglyAn.  A  kO  azonban  aU% 
liptott  mrg,  mert  megettek  mt^g  zoldpD  aizamarak,    de    oein   a    íaln. 
csóíz  szamarai    -  //,  J  m/eivjtMntrr.  lalrn  ft    paradicsnml;' 
Rniiok  a  unlgnak  adia  a  tt?remtú  a  Ipqszebb  nevet    a    rii»(t 
axt  a  novoi  '1  ne  lelrjtste.  Más  nap  nicgkérdf.'Xio  »«  \)r  Ádámot:    rajjon  rtnli4i«ílM 

a  sxép  kis  kók  ?ifág  iiovíre,  ÁdAm  aíonban  dfeli-jtette.    Íjból   r -  ■  - 

e  kis  virág  iievéí,  dn  ma*  napig  Ádáai  ismét  eífolcjtett*.  Nom 

tcirjtsd,  -   jxült  a;t  í^r   I>e  Ádámnak    ntm  jutott    im  i  i  .i*    uráa 

no¥»?  és  így  maradt  rá  e  név  „nofVIrjts  "    —  KOali  é; 


106 


ougusatuslés  szepKirrDert  Kivove  mindan  áónap  eiejen 


l^rre  9  tti.  A  rendes  tjij^okDak  ■  SfrctagsAgi  d^  frjéheD  jár  —  A  tén^ 
pi^Dxek  Dr.  ílurvrsthi  Sat>iu  pt^aztíirnBhoi;  (M.  T.  Akad^tiiiB)  intéico* 
I  fgyéh  kuM^foány  a  Merkeastu-titJtárhos,  Bodapctst,  L  Allila-aUza  47.) 


BUDAPEST 

A  ilAGYARORSZÁGl  NÉPRAJZI  TÁRSAS-\G  KIAl^ASA. 


5n2t^ro9  kimutatása. 

J  Jiíoj/yaivrizdsfi  Séprajst   Tdntiwii^    yrif£t4rdha    IH'.n.  jthruHr— májún    hárutpMm 

bi/ulfft  totixAgi  ifíjak: 
AglJ  Adolf,  •)  íjr  Áppúnj-i  Simlor  Li-ngrel,  Arar.y  Liirió,  AsMlb  János  (IKAW' 
'a\  úr.  Asbóth  Osxkiir,  B*hics  Józwf  Zsoinbolj^A  (I8»are  íh),  Bactiát  Ditilcl,  B*na(í 
Alidár,  Bnrrtti  L^oa,  Onrtalas   Is'ván,    B4rriiü    kflth.    i^'uiiiiuíium    Un/iri    U" 
dr.  BarlBcli  Síiinu  Bnjii,  Boneriek  EUik,  Hörwvip.zy  Albcrl,  Bolxilft  Jiliios.  líl 
lik.  Hráili  liCiv.  k.  rooiAD  uyuiaaitniu^  Ilr9,is6i  áll    )>oIg-  leányiskola,  Brm^séi  uv,  gpr 
naahiai,  BuiUp.  kegje»rendi  fGgjmaasium,  Budap.  I    k^r     polg.   leúiiyiskoU,    hoétf 
orsz.  m.  k.  statiixtikií  hir.ral.  Cnpdobo  Gergely  Upp»,    Csenuery  Jáooa  <]ö8I>rvliiX 
(^rljA  Forencz,  CxoIiorBi'U,  Piivai  áll.  fTirejilíakoIa,  l''*'jt'rpataky  l.i>Klú.Foktl*   ' 
Fori'nczy  .Iózs:l  FcíKtj  Árpátl.   G^t'y  Ignikcz  Mí^koU-jE.  GsIvmÍ  lurn/ombor,  ' 
Sjluiliir  Lippa,  Gerü  Ödüo.  Gotd/Jltur  f^tiAos,   György    Lajos  Losonca.  H«djL« 
llanduiann  A<1olf,  IUtu  Uczíö,  iU^edűs^  Miklós,  HeÍDricfa   Gii?xtáv.    llerotL*: 
JaiiCM^  Benedi'k,  Jankó  János,  Jásaberéayi  fűgyninasium,  Ivanovíra  Istráa,    lir.  Kav 
Uor.  ICAdiicsa  Lippirb  Klok,  K&ldv  Gynia,  EáliuáDy  Lajos  Oióka^  Kármán  M6r,  grAf 
Eürolyt  M4?lii)da  (lűlKi're  U),  Ka<4Kai  katb.  tügyimi:i8ium,  Kas$aí  kir.  Jogakad  kvaj^' 
tár,  [Ca5«ai  flll.  furtálihkola.  Kt-leli  Kiroly,  Klamarik  Jinna,  Kohn   SámueL   Kalius- 
Tjkri  egyetem  orvosi  kara,  Ivöniiücjíbáuyai  áll     íüreál iskola,    K'^rmOczbányaJ    Magjir 
Kgyesfllet  (ld9l».ro  is),  K&nnöcxbányai  Toldy-kör  (>890r«  is),  1  6röBl    Henrik   IVo, 
Kulictxeky  Ern^>  M  -Óvár,  Kuzsioszky  Dilinl    Lázár  Eriiö  Lippa,  Lédf  ror  |{*rla,  Ot- 
fc'OtjNjí'er  Pál  Feldkirch,  Lévay  József  Miskolcü.  Lmdner  I*ajo«,    IM-zj    LajoA.   Mak- 
aay  Zsitcniund  VC^s,  MarosaU  Henrik.  Marky  Sándor.  Mikszátli  Kálni.'Ui,  Vl^.i 
tal,  Moloár  Viktor,  dr.  MoravcMk  K-  Kmil,  Morolli  Gusztáv,  Na^rr  Hálinr  II. 
sárbely,  Kflgy  Miklós,  Xagj-Kálbi  fSrftálískoIs,  K.-azorobatíi^ra.  íTi^mnasiuni  i  tSW>if 
íh),  N.váradt  kir.  jogakadi'inia,  Nalái-zy    Ödön,    br.    Nyáry    Jenő,    Oaterlamm    EraS 
l)obrec4Ecn,  dr    PApay  KAroly.  Po  a  Gedeon,  Pcrlaky  Kálniún,  dr.  Pozder  Károly,  l'a* 
povÍt3  V.  István,  Pozsonyi  kir.  ftkad<^mia,  Pitl*zky  Forftncí,  líadA  Anlji' 
vánazky  Béla  8aj6*Ka8a,  lUkuai  Jenü,    Uakuvszky    Utvíin,    Reínor    Z^ti 
VrigyCK,  RoekovicB  Ignácz,  Sárospataki  áll.  tanílf^k^pesde,  Síibvarra  Gyiih,  > 
Gyul.i,  Sepai-sz -gyűrni  Mik6-kolleg(um,  Simonyí  Jcmí,  Simányi  Zsiground.  ^v.  .u  ^a 
nos  Koluzsvúr,  dr.  Sieiner  János  Lippa.  Sümegi  reáliskola,  ^zádcotky  Lajos,  !^far>u 
Gábor,  Szisz  Károly,  Szi'kely  RertJilan.  Srckes-fehénrári  liirt-álisk.  önk- 
Farkus,  Tahi  Antal,  Thirr.níí  '.insztáv,  Tíaiios  György,  T*'rók   Aurél.     I 
TUdÖB  János  Üobreczen,  Téry  <>döQ.  (jridéki  r.  kaih.  lőgyruna^itim  VítróMiiarty-k-jre, 
dr.  Vajda  Igoácz,  Vaszkó   Elek     F.-Nereazniczel    Víjih   Ailorján   Nemea  Ócs.-*    ^^t*- 
Béla,  Wolf  Dez5Ö  Szeged,  gróf  Zicby  Jenő. 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Félezer  tiggal  kezdotto  meg  túfsusiíííuiik  iiyilviinos  palyújút.  S/ép 
szám.  de  viymi  csek<í)y  azolilioü  a  nagy  feladiUoklioz  kepes^  a  ri"W  ■■ 
előttíink  állanak.  Kérjük  tagtársainkat,  teijesxszélc  körílkben  (. 
gunk  eszméjét,  szerezzenek  neki  híveket,  a  kik  anyagilim  é«  szellcmite;^' 
támogassák  a  társaságot  nagy  ezéljai  eléiV'solw*n.  Tanulmányai  körének 
úgy  felette  futitcs  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  mi  táj-susugunk  tsrt 
van  hivatva,  hogy  a  haza  összes  népeit  nagy  kullnrmunkáraegyesitvéo, 
a  U'gszámosíthb  tagú  tudományos  egyesület  legyen  az  országban.  Hogy 
ezt  /üihamai'ábh  elérjttU,  az  \\Acíí.  \a^,\i\rsaÁwV.  VwM^^t'isiígátöI  fíigg. 


THNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

8!SKT<KKSÍ^T[K 
ÍTKRKMANN    ANTAI.         f:s  KATONA   LAJOS 

a  Ma?y    N*pr.    T-.r«    litkbr*  a  üagj.  K^pr,  T4ra.  J«í7i<JA. 


II.  évf. 


1891.  DiiJQS 


5.  száin. 


Ax  1891   májns  2-An  tartott  rendes  közgyűlés  t&rgTai. 

Elnöki  megnyitó. 

Tiwítfilt  közgyűlés! 
A  Bxerctutív  iruMtó  riiitíircliua,  a  kítiek  eííylwliasonlító  élet-irAsai 
&/Á;íadoii  keresztíl!  okutták  az  állam Oíríiakat,  és  a  törUíuel-irókat. 
a  melyek  konmklmn  is  gyönyörködtíitik  az  értelmes  olvasókat,  Plu- 
us  histui-ikusnak  nevezi  a  gengraphiist^  mert  a  ^öi'üg  historein  sT.6 
ni,  nyomozni,  vizsgálni"  jelcntéaii,  úgyde  a  róiílleiró  szintúgy  mint 
törtfínet^k  írója  , nézni,  nyomozni,  vizspálni"  kütelea.  „Valamint  — 
\úf^  mond  Pliitnrrhns  —  a  liistiiriknsok  azt,  a  mihez  még  nem  fért 
kz  emltori  t^ipaiü/taliLS,  térkéjicik  szélére  tolj^lk,  okul  adván,  liogy  eme 
pl\»íi  vidi'kek  vad  és  vizetlen  homok-hegyek,  vaKy  kietlen  fertők,  vaj^y 
(skytliiai  hó-8Ívatíiy:ok,  va^íy  jeges  tenger:  azonképen  én  is,  miubín  egy- 
behasonlító  életirásimmal  az  ismeretes  korokból  kiértem,  azt  mondhat- 
nám :  mi  ezeken  túl  van.  mind  cxudás  és  szertelen,  csak  a  költűknek 
meseíróknak  való,  de  nem  hiteles,  nem  bizonyos. "  ') 

Vájjon  a  legiíjabb  jíeoj?raphusok   és   lustoriknsok  nemde  haRonló- 
n  jiiniak  cl,  sot  tahin  kénytelenek  is  úíí)'  eljárni?  A   szcmbetiln/i, 
t  a  künnyen  tapaK/taltiató,   meil    látható   változÜBokut   okoz,    c&ak 
lizonyos  határig  terjed:  a  mi  túl  van  e^zen  a  határon^  ha  ma  nem  ne- 
vezik ifi  skythiai  hó-sivatagnak,  vag}'  kietlen  foitÓnek;  de  tudásra  nem 
"Igen  érdemesnek,  le;,'al:ihVi  lolösnek  tartják. 

I  A  giM){4ra]dius,  jóllehet  nem  íh  melló/t  a  népek  leirásiit,   de  abba 

b  mélyséylKj  még  sem  szAllhat,  a  melylwn    a    népek   sajútsíigai  gyöke- 
reznek. 

A  historikus,  jóllehet    a   népek   történetével    foglalatos,    mégis  a 
)áthat4)  okukat  és  okozatokat  nyomozván  s  a  haladilst  vagy   hátmeséat 


>J  PlutarrlioB  a  Tbesens  elején. 


tekintvén,  alijí  eüzmélködik    arra,  hogj'    &?.  úgynevezett    „Czivilizái-nú* 
sokszor  ki  is  irtja  a  népek  eri^doti  sajátságát. 

Még  az  ethiiographiii  maga  is  ktitfrle:  potiiikai,    vagy    külső,  él 
Wfiktani^  vagy  bebS.  Magyarország    Kthiiographíája.    melyet    1876-1 
kiadtam,  rsak  politikai   vag>'  kíllsíi.  A    lélektani    vagy   belső    <' 
pillájára   Magyarorsziígnak    gyí(jteni    az  anyagot,  a  mi    TársuUiunr>>i» 
feladata. 

A  politikai  életen  kiviil,  hogy  úgy  ncve,z2em,  ház-tüzi  éUi  út  vu, 
mely  kUlönliüüd  né]»R(^gekl)öl  álló  országban,  a  milyen  Magyarorssig, 
Telette  nyomÚH,  A  há;!t»i-tás  mindennapi  gonc^ai  ^s  öKimei,  a  kenő- 
telesek  ós  temetések,  az  alkalmi  mulatságok  és  tinnepok,  a  Tonó-eitéis 
a  kaláka,  a  heti  és  ui'szágos  vásárok,  a  község  ügyei-bajai,  hozzk  veies 
a  vidék  nyelvének  sajátságait,  s  atl'éle  teszik  a  népnek  vaIúi^ftgOft  éXtUA^ 
vagyis  a  lélektani  ethnographiát.  A  ki  ezeket  nem  ismeri,  vagy  ^b 
meg  is  veti,  az  nem  ismerheti  a  politikai  nemzetnek  való  létf5t,  l)á^ 
mennyire  járatos  legyen  is  a  királyok  történeteiben,  a  nyen  vogy  ve»- 
tctt  csaták  eseményeiben,  a  politikai  alkotmányban,  nz  országoj)  t^I^ 
vényekben,  jogban.  De  az  is  nagy  kérdés,  vájjon  a  ttirvényhoMs.  a  kor- 
mány  a  lélektani  ethnographiai  tudás  nélkül  mindenkor  helyesen  intéí- 
kedhetik-eV  Szinte  közmondássá  vált  nálunk  íiz  iroti  malaxzl,  az  ai  J 
végre  nem  hajtható  törvér»y,  a  mi  felelet  legyen  a  kérdésre. 

Kthnographiai  társulatunk  feladata  Magyarország  néi>ségo.inok  hiii* 
tíizi  életét  ismertetni,  s  annak  ismeretét    köz-kincsí'fié    tenr  i     ' 
módja  lesx  kimutatni,  hogy  Rok,  a    mit   talán    hazai    MijáU.^^. .: 
nénk,  másutt  is  megvan.  Ez  még  fokozza  amaz  ismeretnek  jelentősé- 
gét, mert  a  népek  közösségét  bizonyítja.  E.szmék,  szokások  szinte  inofh 
foghatatlamil  terjednek,  hogy  bajos  kimutatni  eredetűket. 

A  philadelphiai  „Philosophical  Society"  130.  füzetében  (188W  dft' 
czember)  Mooney  James  Írország-ünnepi  szokásairól  érteközik.  Ez  anyih 
morúságairól  is  nag)'on  ismeretes  ország  Itálián  és  déli  Frarn 
kivül  nyugati  Európában  az  elsö,  mely  bevette  a  keresztyen  .  - 
szagból  jöttek  azután  térítők  közép-európai  országokba;  megforditra 
ezekből  nem  kellett  soha  térítőnek  Irors/ágba  mennie.  K/cn  orneac 
tchiU  bajosan  vett  amazoktól  népi  szokásokat.  S  ime  Írországban  de- 
czember  6-án,  az  az  Miklós  napján,  a  gyermekek  harisznyájikat  ktt^ 
szik,  hogy  azokba  éjtszaka  ,Santu  Claus"  =  Szent  Miklós,  ki  a  kéűé- 
nyen  j5  be,  ajándékokat  rakjon.  Űg}'  mint  nálunk.  Ellenben  a  Vnnt 
i'sonfát  nem  ismerik  lrorsziigl)an. 

Nálunk  szinte  már  elfel^tik,  hogy  a  gyŰrüs  lijyn&k  ^nJeielm  wj^ 

170 


ELNÖKI   NKGNTirÓ. 


^nevelten  újj'  az  eredeti  ma^yíií"  »evo.  Miért?  Nem  tadom.  De 
Itltetexö,  hoi^y  nem<'.sak  n  rokon  finn,  OH/.t  stb.  nyelvekben  f^y  novc/te- 
az  az  lijj,  hanem  a  tíiWik  tiyclvekhen,  söt  a  szanszkritban  is.^j  En- 
Eik  nyilvHM  valami  mytbolo^Mai  í<>ltoj;á.s  az  oka,  melyet  le^aláltb  én 
ism  ismerek.  FAhö  (IoIojl;  aKoni^an  a  létezőt  üsszus^teilni,  akárhol  talál- 
18,  azatán  következzék  az  eredet  kiitatúa. 
Tíu-sulatunk,  mondhatni,  ki-sűn  léjiett  fel,  midíín  azon  nem  túj; 
ür,  a  melyt)ol  a  társnlatok  tagjai  ^ilhiek,  szinte*  ki  volt  miír  merítve. 
[ás  körökből  pt'dig  még  bajos  níllunk  résztvevőket  nyerni.  Az  évi 
lénzboli  járulék  is  nagyon  csekély.  Me^Jtemlitém  okAt,  miért  gyenge 
jvel  rendelkezünk.  Azonban  a  Na^ynu-Uósiiifu  küzoktatáfii  miniszter, 
Csáky  Albin  úr  nagy  érdekkel  viseltetik  társulatunk  inínt,  s  pénz- 
bIí  segítséggel  is  gyámolítja.  Kz  az  érdeklődés  és  pénzbeli  s^it&ég,  a 
Bclyért  e  helyen  is  hálás  köszönetet  fejezek  ki  társulatunk  nevében, 
Bvendőbeli  mt'íködéfifinket  biztosítja,  mert  azoknak  figyelmét  fordítja 
elénk,  a  kik  titlán  nem  ín  vennék  észre,  hogy  van  ethnographiai  tár- 
llatunk,  a  melynek  második  közgyűlését  ezennel  megnyitom. 


A  mag"yar  nemzet  alakulása. 

Ít//Utf  Liiazló  fölolvasása.  U^^izlot  .  A  mftgyftr  nomzpt  s  a  nemzeti ségek**  «x.  k5 

Mióta  a  magyar  nemzet  újra  visszaszerezte   önrendelkezési  jogát, 

lindcn  irányban  nagy  lépésekkel  haladt  elorts.  Itudapest  pompás  fövá- 

9ssá  lett,  mely  mint  az  ország  közlekedési  utóinak  fokusa:  a    magyar 

eollcm  s  a  magyar  rzivilizáczió  központja:  a  gazdasjigi  élet  s  az  intel- 

pktuátis  munkásság  minden   irányban    virágzásnak    indult,    egy    szóval 

seti  életünk    erőteljes    fejlődés   útján    halad  s   ma    minden  magyar 

ilMir  szivében  az  a  tudat  él,  hogy  Magyaromzág  nem  voH  hanem  less! 

Lehetetlen    azonban   észre    nem    vennünk,  hogy  az  a  lázas  tevé- 

Bnységt  mely  ezerféle  irányban  tör  utat  magának,  sok  tekintetben  nél- 

lÖzi  a  teljes  tudatos-sjlgot;  nem  akarjuk  viszonyainkat  igazi  szinökbcn 

íitni  8  egy-egy  életbe  vágó  és  sítrkalatos  kérdést  szándékosan  odjíztunk 

magunk,  attól  tartva,  hogy    az  vagy  árnyal    fog    vetni    ránk,    vagy 

Hegnehezfti  helyzetünket 


»)  P.  0.  a  űnnben;  (niine  —  név)  nime-^iht  ;   esstbcm  :    nime'tti ;  fizllrjénben: 
tt'tOni  vofalbau;    nilm-tal ;  jftkutbAD :  (at  »  niv,  Mnocb  a  ninc*)  ru  nmtoch  tih. 


171 


13* 


lÉfBT  fJiBXíA 


E  kérdések  kőzd  tarto/ik  a  inaK^ar  nemzet  faji  óllása  kc  tuti- 
pai  nemzetek  között  s  viszonya  a  linxai  ncm^ctisof^ckhc;!  ? 

A  néiwk  élete  halad  a  mn^'n  ternK*RZPt«*s  utján  feltartii/tr^*'-' 
lanúl;  doktrínák  düntű  licro1yás.saI  nini-MMiek  a  nem/ottCKtek  iuo/,l 
sem  jobbra  nem  balra  nem  zökkentik  az  (jletvisxonyokitak  ezernyi  ez«r 
rellételtiíl  lügpl  menetét,  —  de  a?,  élet  tünénycií  isnu-níünk  kell, 
e/.  iíntndatossíl  teszi  törekvéseinket,  megisnierl^t  erőnkkel,  a  harr/ttr- 
rel  s  ax  eszközökkel,  melyek  legjoblNin  megfelelnek  a  hely^títeknuh, 
melyek  határai  köüt  a  nomxct  elete  mozog. 

NyeIvUnk  eredetét  és  történetét    illetnlefí  a  tndüniány  v«^'b  "- 

döntött,  midun  kimutatta,    hogy    az    az    uralalui,jisá!t;nak    axon    >< 
[tartónk,  mely  az  Oh  és  Vol|i,'át<il  Firmorszá^ng  s  a  norvég  partokig  Hok 
nyelvre  és  tájs/olíbíra  oszolva  terjed  ki,  de    érintke/A'sben    volt    KeN- 
Európa  íj  Ázsia  török  népfajaival  is,   melyekkel  ih^m/t-tfink  a/ űslia/altan 
sokféleképen  érintkezett 

Mióta  e  népek  kötelékéitől  liiléjttíínk,  es^r  év  niuU.  r\.  Tt^rnimA'- 
tea,  hogy  a  nent^tet,  az  a  nio/gó  i-oniple.vum,  melyet  a  nyelv,  mint  ke- 
ret foglal  könll:  idonmlt,  válto^^ott  s  talán  annyim  átalakult,  hogy   fa> 
íjílag   már  nem  íb  tartozunk  a/on  népek  közé,   melyekkel    nyelvi   kap- 
csok kötnek  Össze. 

Nyelvés:i!et  és  ethnologia  két  kü1ömlNiz5  túr;  nyelv  éR  faj  kőt  kQ- 
lömltözo  kategória.  A  kérdés  teliát,  mi  a  magyar  nemzet  a  maf;a  Ím^í 
mivoltAl>anV  nincs  semmi  befolyíissal  azokra  az  eredményekre,  miket 
n}'elvtudomiin)'unk  felderített  s  megállapított. 

A  mennyire  epy  felolvasás  tere  engedi,  általános  vonásokkal  ii^yek- 
Bzero  e  kérdésre  megfelelni:  mik  vagynnk?  s  mi  a  viszony  köztünk  8 
a  hazában  lakó  nem  magyar  nemzetiségek  között? 

Mikor  a  magyar  nemzet  hét  törzse  s  a  hozzája  csatlakozott  ka- 
barok a  réimai  Pannóniát  elfoglalták  s  a  Duna-Tisza  síkjain  azétÖntíiU 
tek,  e  területeken  alkalmasint  avar  töredékeket  is  találtak  s  szláv  ní*- 
peket  hódítottak  racfí,  melyek  oi*3zágunk  minden  részéhen  kisebb-nnL'yoM' 
tömegekben  laktak. 

A  nemzet,  melynek  zöme  Pannóniában  tömöríilt,  a  meíjszjült  l«- 
rUletekct  végleges  otthonának  bizonyára  nem  tekintiílte.  A  vágy,  nyu- 
gat felé  hatolni  előre,  megvolt  nemzetünkben ;  ez  a  vágy  vezette  a  nyo* 
gátra  intézett  kalandokat  s  ha  akkor  Nyugat-Kurópa  népei  már  e.rö»cWi 
államokat  s  szervezett  társadalmakat  nem  alkotnak  vala,  kéb^i  '  '  ■ 
hogy  a  magyarság  meg  sem    áll    az    atlanti    óceánig  hódító  ütj 


178 


tet,  hoícy  ma  Európának  egy  nynp^otihb  területét  nevezik    Ma^yaror- 

fiak. 
De  .1  körülmények  másképen  intézték  neraücttlnk  sorsát.    Kot  na- 
o\>h  vereség  megváltoztatta  a  nemzet  aspiincziéinak  irányát;  helylicy 
töttí^  ft  maífyar  nemxotet,  mely  e/zel  Magyarországnak    ralnt   állam- 
J  kifejIcKztésélniz  ÍO}íOtt. 

1  Mikor  István  király  a  kereitzténységet  elfogadta  s  népét  a  nyugati 
irházba  terelte,  a  riemzetet  kii^aííailta  a  kolet  viláfíáhól  s  bele  helyejtte 
n  európai  népek  (.'saládjába,  melyben  immár  kilenczs/áx  cvu  él. 
l  A  kultúrai  üsszefiiiígés  Nyuííat-Kurópával  utat  nyitott  aimak.  hogy 
Kt^mrópai  gyarmatosok  telepedjenek  ]e  ha/áukban.  Német,  olasic 
Irmátok  egénz  sora  tiíraadt  első  királyunk  országliisa  alatt  s  kiválé 
pzek  í\jánlták  fel  kardjukat  az  líj  keresztény  nemzetnek,  melynek 
mögött  még  műveletlen  ázsiai  népfajok  hossza  sora  hullámzott  s 
^arság  által  nyitott  úton  húzódott  nyugat  felé. 
Ezek  egyike  a  hvítnenijők  népe  volt,  melyet  a  kunok  űztek  ki 
Ivai  lakhelyeikről,  kik  aztán  Magyarországban  áradtak  8zét  s  a  ki- 
pk  megtelepítésükről  gondoskodtak. 
E  közben  nyugiiteurópai  elemek  szakadatlanul  érkeztek  s  helyez- 
itek el  hazánk  lakatlanabb  vidékcin.  I.  (^éza  korában  a  Szepesség 
l»«sült  meg,  egyea  rajok  Erdélyben  foglaltak  tért.  Városok  alakultak 
Iftrszág  minden  részében,  vegyes  lakossággal,  melyben  németek  s  ola- 
Son  kivül  framziák,  onnények,  görögök  s  szaraezénekrűl  tesznek  em- 
ist  az  oklevelek  A  beköltözések  terjedelmére  mutat,  hogy  Brittaniá- 
bs  jöttek  telepeseink.  A  XID.  századból  marad  ránk  egy  brítt  telep 
Bke  Bibarmegyében. 

■  Az  együtt  élés  asszimiliu^iőt  hozott  létre,  nemzetünk  bűvült  s  tar- 
inilag  fejlődött  az  európai.ság  anyagi  és  szellemi  tényezőinek  felhasz- 
ival.  A  XJll.  század  közepén  nag>'  eseményekíiek  nézett  elé  az 
A  Moldvában  laké  hinohat  a  mongol  hadjárat  zavarta  ki  állá- 
jól,  kik  nagy  tömegekbon  kerestek  maguknak  biztos  talajt  Magyar- 
éban. E  közben  a  mongolság  hazánk  területére  lépett  s  bekövet- 
bk  azok  az  események,  melyek  a  szépen  fejlődő  ország  sorsát  tették 


A  mongol  áradat  csakhamar  visszatért  medrébe.  Az  elpusztult  ország 
I  íísszegyüjtötte  erejét  s  lijból  megindultak  a  tolepeílések  Nyugat- 
im felöl.  Németek,  olaszok,  vallonok  még  számosabban  érkeztek  s 

megindult  a  városi  élet,  ipar,  bányászat   fejlődése.    Közbe    keleti 

jyok  is  beszivárogtak  s  szaporították  a  nyelvek  számát  a  íz  embe- 

kilIömbBégeit. 

178 


K6l  naíiyobb  népfaj  lujkiUtö/eM-   iiaj,'vl*ii  járult    az    »'i 
sáftÁnak  tíirkasátrúlioií.  Az  oUihofc  »  \ü\i\k  iílM^nyiÚi  f'vit/firoK ,    . 
alfníHuk  bznporoduk  fol  Mrdólyhaii  a  XII.  t!.rÁzná  úta,    majd   a 
«jeÁMUk  rae^  éazak-keluti  Magyaror^/^tuik  mt^K  ritka  lakoKAa 

Zsigmond  király  korában  r.zígámjok  jelentkeznek;  a  nvjum'-iMi 
kö?.et  után  i»edig  ixi  első  fzvrh  tt^k'|iülíik  kaptáik  helyet  ii  Danu  v»Hi. 
kőin;  utánuk  egyre  t^abb  r^uk  érkeztek,  melyek  a  tönlk  elől  nw- 
nek(llt(!k  hazánkba. 

ilyen  (a1inogni|ihiai  váltoxiii;ok    ki'i/buii   i^via   ba/ánkat;   a  TP^w^f^ 
nafiy  katiiiixtTÚfa,  niulylyiíl  atürők  ui'aluni  hazánk  naio^  r6tzórtí  Ufli 
Miisfól  sxáKatUtt  kellett    áLiílniu   a    legmagyarabb   (M*&/á;;roAznek,  diu;  « 
töríík    Hadának   Uínti.  évi  visszavfvjlvia  ut^íii  kiízdott  vi>      '         '-    '  ' 
kani  birtokaim.  Ma^'yan>rBZiii;:  ÍPííbmnekt'nyeiib  vidékn  , 
toztak  tf  a  1hh-8í  kormány  na;^y  B^UUn  telopflóBokbox    fogott,     rnel}  a 
del-néraetpk,  dzúíziak  nagy  tömoKeit  nyigtütte  iSstíZfí  a  driviilóki    t 
ben  6  a  Onnan  tVil.  Városainkat  nömetoken    kivtil,    olaszok,    fi 
spanyolok,  K^irÖgdk,  uiai'edü-oláhok,  /»idók  tt  niás  iparos   úe  k> 
elemek  kerestek  ftd*,  aü  örméni/ek  [khIík  Krdóty   több   városában  hono 
sodtak  meg. 


lla/únk  ethno^Mapbiai  kepónek    o   roppant    változatosságát   liln, 
mely  na^y  rá/.kod:uNflkkal,  nem  e^ys/cr  a  nemMt  erojV-nrk    a    '- 
való  me^dmitéíievel  jiiit  együtt:  —  azt  hinnők.  ho>;y  e  népjírail.;.. ........ 

egymtíera  tódub'uta    nemzetdnket  elhervasztotta,   ei*«^,jét   gydn^íítettff  t;  » 
pU82tuliifi  magvait  hintette  el  benne. 

De  ez  a  mozgalom    a  nemzet  életének  wak  k(ilftő  képe. 

Van  egy  aaiíy  ullenBiílyozó  ertí,  mely  nemzetUuk  sorsíit  vezette, 
annak  fennmai'adását  biztosította  s  a  megzavart  e^yenstilyt  hzkIm< 
lyozta:  ez  fajunk  úletképeKsé^i'n  kivUl  hazánk  területe  %  földrajzi  1' 

Mapyarorsiziig  egy  jól  kifejlett  geo^Taphiai  e^78éK.  Hazánk  c^^.t. .« 
alfUldflk  képezik,  melyeken  a  Duna-Tisza  hullámai  futnak  át  s  o  db^ 
folyók  az  ország  egész  vizrendHzerct  maKukban  c^yejtitik.  E  nauy  tb- 
rendfizert  az  épzaki  és  keleti  határíizöleken  óriási  !■  ' :  ?.  ve?zi  kö- 
rül, dél  és  nyugat  felííl  pedijí  olyan  heg}Tend.sz' i  litiik.  melyeli 
gcologiailag  Magyarországnak  mint  mély  medenejBcnek  határpárkiíriyiüt 
képezik. 

Ilyen  tennéazetu  tertileton  mint  hazánk,  az  \g9z  az  uralkodó  nójj- 
faj,  mely  az  alföldeket  birja  kezében;  a  hegyinkét  a  folyók  iránya  ve- 
zetif  8  ttfiszes  térekvéseit  oda  tereli,  a  merre  a  folyók  sietnek,  ez  dönfi 


U4 


A  mágtab  kemzet  alakulása. 


el  hova  tartozásuk  érzetét.  A  iVlvidéki  szláv  lakost,  az  erdélyi  hegy 
lakót  a  természet  arni  utalja,  liogy  az  alföldek  felé  tekintsen;  az  a 
világ,  mely  e  területen  túl  van,  nem  az  övé,  mert  napi  szUksé;;1eteive1 
összefüggésben  nincsen.  A  Vág,  Garam,  Ipoly  vidékei  a  Duna  menti 
városokat  uralják,  a  Sajő^  Hernád,  Bodrog,  Körös,  Maros  azokat  a  vá- 
rosokat, melyek  a  Tisza-vidék  s  a  keleti  kányátok  felföldje  közt  képe- 
zik a  gazdaság,  munka,  forgalom  közvetítő  piaczait.  A  Dníva-Száva  fo- 
lyása^  sut  a  bosnyák  és  szerb  folyók,  mind  a  magyar  alföld  felé  nyit- 
ják meg  a  népek  látókörét  s  érdekeik  útját  jelölik  ki. 

Ilyen  területen  mint  Magyarorazág,  annak  népei  közt,  legyenek 
azok  bármennyire  különböző  származásúak  és  müveltscgüek,  hasonló- 
ságoknak kell  létrejönuiök,  melyeknek  8okféleké|)en  idomuló  fokozatai 
e  három  fŐ  pontban  foglalhati'ik  össze:  1.  az  összetailozás  vagyis  az 
egymásra  utaltsiíg  érzete;  2.  az  érdekközösség,  mely  a  jogban,  munká- 
ban, anyagi  és  szellemi  jóllétben  keres  kifejezést;  3.  az  egyesülés  felé 
való  törekvés,  szokásokban,  életmódl)an,  kulturáltan  s  az  uralkodó  nyelv 
tudásával  járó  kéitesscg  által  az  egyénnek  a  tíü'sadalmi  s  állami  élet 
minden  terén  való  érvényesülésében. 

Biirmint  magyanizzák  is  kontár  politikusok  a  magyar  faj  s  a 
nemzetiségek  egymáshoz  való  viszonyát,  Magyarország  Összes  népfajai 
közt  e  liárom  katcgoiiában  kifejezett  természeti  tényezők  ma  úgy,  mint 
ezer  év  előtt,  szakadatlan  hatnak,  működnek,  s  e  kategóriák  legfelsöb- 
bike  —  egtjesulés  a  níjdvbm  s  kultúrában  —  történetünk  minden  kor- 
szakán át  egyesítette  a  nemzetiségek  szine-javát  az  uralkodó  magyar 
nemzetben. 

így  alakult  s  alakul  szemünk  láttára  folyton  a  magyaniíg,  bő- 
vül tartalomban,  erőben  s  olyan  vonásokban,  melyek  az  idegen  vérnek 
fölvételével  állandó  vonzó  erŐt  gyakorolnak  azokra  a  néptömegekre, 
melyek  az  egységen  kivül  állanak. 

Ha  a  magyar  társadalmat  elemezzük,  azaz  alkotó  részeit  kutat- 
juk, meglepetve  fogjuk  látni,  hogy  az  asszimiláczió  képessége,  melyet 
rendszerint  oly  kevésre  becsülünk  a  magyarságban,  oly  eredményeket 
hozott  létre,  melyekhez  fogható  Európában  nincs  több. 

Elemezve  a  magyar  társadalmat,  a  legfelsőbb  köröktől  le  a  föld 
népéig,  megtaláljuk  a  magyarságban  a  haza  minden  népét. 

A  bessenyők,  kunok,  az  árpádkori  alföldi  szlávok  megmagyaro- 
sodtak; magyarrá  lettek  az  egykori  német,  olasz  városok:  Szatmár- 
Xémeti,  Debreczen,  Tata,  Szeged,  Kolozsvár,  Torda,  Székesfehérvár,  s  kivál- 
nak a  magyar  nemzeti  eszmében  fényes  családok,   kiknek  csak  idegen 

176 


neve  vall  nem  magyar  cmdetrn,  vagy  ép[>en  ineg^árguU.  okmányok.  tW-l 
hagyumdnyok  omle^cctik  mint  jüvevéiiyoket. 

iU^tj^  Bzázadokban.  fnikor  az  államot  a  tiemeaBég   képezte,  a 
gyár  királyság  nem  tett  soha  külÖnl>séget  magyar  w   nem    maíTt"*'"  •*'• 
sságlnkosok  küzt.  így  történt,  hogy    fűiiemessógilnklieii  a  hazai  iiij'itjui 
miniltinike  k^pviselvtí  vaii,  de  vannak  ahhan  más  elemek,  kik  mÍDtt«^{ 
vándorlóit  egyének,  vagy  családok,  sjteniélyes  érdemeikért   foglaJtak  a^i 
Idst  a/  ország  ve/oilo  t^irsudal mában. 

Az  5fi  magyar  származiiau    Eszterhá/yak,    lllóshá^yak,    Káinlyok,  | 
Apponyiak,  líattJiyányak,   ('súkyak,  Náílasdyak,  Mikók.    Kcmt^nyek  slfc 
mellett  egész  sora  van  nem  magyar  eredetű  aiisztokratámknak 

Nt^miit  eredetlU'k  a  Báthoryak,  a  gr.    Amadék,   a   gr.    Szenlííjdr'  | 
gyiek,  a  lindvai  Itánffyak,  gr.  Korgácsok,  a  gi*.  Maiierek,  Wenkheiinok, 
Königst'ggflk,  1  ladikok,  Brunswickok,  Splényiek,  Schmiduggek  ^ 
más  fouri  nemzetség. 

Olaszok  az  e^fykoii  Frangepanok.  a  kik  Itómiiból  az  Anicia  ot»Á 
zetftégbÖl  származnak;  a  családnak,  mely  a  római  fórumon  játszott  S2«^ 
re])ct  az  ó-korban,  ntobó  sarja  Magyarország  tüggetlenséguúrt  halt  nii^  { 
Itécs-l.Tjhelycn.  Olaszok  a  l^nintliak,  a  lUduyak,  ('zil>akok,    %   liemi-í- 
dyok,  a  gr.  Kordiik,  a  herozcg  Ode^'alchiak,   kik   közül    egy   a  |iá^ 
tiarát  viseltfi,  a  rsalád  cjív  lelkes  magvai-  tagja  pedig   tiéhAny    év  ílítt^ 
a  i-míngó-telepítéa  élén  állott.  M;ia  olasz  iTi-dfíü    frincniCKcinlí    :i   ralhr 
vicini  iirgnifok.  a  gr.  Bolzák,  a  br.  Haldáfsialí 

Sviíjrzi    származású    u    gr.    Dogeníetd-Srliomburg    csiibul    s  i  tf 
Migazziak,  spanyolok  az  egykori  gr.  Kraknóiak,  a  liO-Presti  bánii 
8  a  gr.  Cebriánok. 

Fmnczia  vagy  normán  vórböl  származnak  a   Itcthlenok   és  Apíí" 
fyak;  frant'zia  oredettlek  a  réfíi  híres  Dnigethok,    kik    Salerniiból    mi 
elolaszosodva  léptek  a  magyar  nemzet   kütelekclje.    Francziák   a   de  U 
Motte.  Dezaese,  Sermage,  Tounion.  Aspremont  magyar  fíuri  c«aU»lot 
Hollandi  eredeti!  a  gr.  Van  der  Noth,  a  biírú    (lUdenus.  belga   u  Mit*  i 
teneloit  báró  c^lád, 

Délszláv  eredetitek  a  Zrínyiek,  kik  közül   Ssigetvar  hő»e  h  og 
nagy  költőnk  szdletett;  az  egykori  Garák,  (.irassalkoviehok,  CBokonirhok,] 
Kcptetichfk,  Szerbének,    Kegle\ichek,   Ilngonnayak     Északi    szlávok  I , 
Podmaniczky,  lUdváuHzky,  Jeszenák  stb.  íónemes  i'Baládok. 

A  nagynevű   Rákócziak   az  Árpád-korban   beköiti»/(itt   csehonaá^^ 
Uadván  nemzetség  egy  ágát  képezik;  lengyel  eredetű  volt  Thükíiii  Imre. 
A  Mednyáirszkyak,  Liizsénszkyek,  Zselinszkyek. 


176 


A  MAOYAR  KKMZBT  ALAKÜTASA. 


Oláh-bolgár  népből  omelkedtek  ki  Magyarország  törtónetenek  leg- 

cbb  alakjai  s  a  magija  r  átlamfszme  legkimagaslóbb  kópviHolöi,  Hu* 

János  s  fia  Mátyá>i  kinily;  a  Majláthok,  .Tósikák,  Dráj;tiak,  Albiin 
tti  a  Csíirtiovics  i'salíid,  görü;,'  a  grúf  Nákú,  a  báró  Sina,    örmótiy 
röf  Karácsonyi-iiemzetség. 

M*5m  változatosabb    és   szingazdagabb  a  magyar   közóp  neraessóg, 

öli  ezrivel  találjuk    összes  nemzetiségűinket,    iigy    liogy   a  nemesi 

acny   mint  háló  niegszámlálhatlan  s  szeite   ágazó  szálakkal  fonja 

a  nemzet  egész  intelligenrziáját. 
I  Az  egyházban,  pülitikai  t*»ren.  tudományok  »  mű  vészetek  Ikmí  ismot 

íabáau  kéi»  táml  szemeink  olé,  mely  ezt    a    harmadik    kattígoriát 

nagyszerűségében  tünteti  föl 

Kgyházi  téren  fényes  nevek  hosszú  soi*a  hirdeti  a  magyai'ság  esz- 
a  magyar  nemzőt  alakulásáiink  nagyszerű  rendszerét.  Idegen  ere- 
M  fíipapjaitik  voltak :  ( )láh  Miklós,  ViUíz  János,  Draskovirh  György, 
^ch  András,  Beriszló  Péter,  Patarhicb  (íábor,  Si'itovszky  JánoS}  Bar- 
íovii's  Réla,  Ipolyi  Stnmraor  Arnold :  ma  is  ott  díszlenek  a  magyar 
.holirüizmus  L*lün  az  olasz  eredetű  Samassa  József,  a  német  szánna- 
o  llaynald,  Schlauch,  Hornig,  Löiihard  éreekek  ós  püspökök. 

A  jwiitikában  a  Széfhenyiek,  Deákok,  Wesselényiek,  Dessewfl'yek 
Ilett  a  BzUv  íísöktól  származó  Kossuth  Lajos  alkotott  korszakot; 
tte  egy  fél  századdal  .'iz  albán  sziirmazásu  Marlinovics  Ignász  vérzett 
a  magyar  szabadság-eszmék  mái'tirjaként. 

Tuditmányb.ui  régi  magyar  nevek  mellett  németek,  szlávok,  zsi- 
k  jeleskednek  s  halmozzák  össze  az  ismeretek  kincseit;  egy  llcl  Má« 
^,  l^ray  liyörgy.  Schwartncr,  egy  llómer,  a  Hünfalv3ak,  Vámbóry, 
nhossék,  Wenzel  Gusztáv,  Uerraan,  Pulszky,  élő  Uii-sadalmunk  annyi 
is  kitűnősége  őseit  nem  viheti  fól  a  honfoglaló  magyarságig,  llirlap- 
^aimunk  terén  az  olsű  kísérletet  fCáth  Mátyás  tette  a  „Magyar  Hir- 
Mó"  alapítjlsával  a  múlt  század  végén;  költészetünkben  a  toscanai 
Edetíi  gróf  Ovadányi  József  alkotta  a  minden  izében  magyar  „Peleskei 
tóriust,"  nagy  l'etöíink  az  észak-magyarországi  Petrovits  csahídból 
Illetett;  eg)'ik  lelkes,  a  magyar  nemzeti  eszmén  csüggó  közoktatásügyi 
mis/terünk  a  franczia  szánnazásu  Tréfort  Ágoston  volt. 

Művészetekben  s  széjíliteraturában  az  Egi-essyek,  Lendvayak,  Jó- 
liak,  Kemények  mellett  az  öimény  HoUósi  Kornélia,  Megyeri  (Stand) 
Boly,  a  fi-anczia  Prielle  Kornélia;  Liszt  Fercncz,  Erkel,  Volkmann, 
imónyi,  Mnnkársy  Mihály,  Vas  íierebon.   Ágai   Adolf,   Csiky  Gergely 

zai  a  szellemi  munka   minden    ágában   munkáló  kitünöségeinknok 


177 


Kíray  ULSEL4 


jelzik  alkotásaikkal  a  maiiyar  azcllűm  ngyettítő  uralmit,  azt  a  kÍBg 
Ilt(S  erűt.  roely  az  élet  vt^rB«iiyélx*ii  e^íyaciKfw  testté  formálja  iaá 
Iet3:kii1önhü/öl)h  clenifkct,  mt^lyek  u  magyar  társadalom  ú16  u 
Bánuk  hüvkiirrln'  jutiiiik 

Miként  a  himiusi  lehordja  az  eso  a  he);;yekTol,  úgy   omljk  i 
az  alföldekre;  s  inikcnt  a  htiiiiua  8xántórJMdekk<$  válik  a    h^uvok 
i']^  le&z  és  kell  niaiL,7aiTá  lenni  luuknak,  kik  H7.  alfóld  népével  ti 
rifík  üHsze. 

A  ma^yarsúKKal  elle.ns(*;;eH  ulláAiK)nt.n'd  gyakran  hal(jok.  fliwfi 
é.s  kiesinylülefí,  liotív  e^yik-imbíik  kifünöséiíünk  magyai-nátínt  apjáig 
apjáii;  som  índjji  fijiviiini.  Itt.'.iid»wn    m*h;iny    ismertebb    nórre 
utalni,  s  kárörvcndnleg  vetni  szomllnkro  azok  idegen    nevét  k»síí 
muzásiU,  azt  képzelve,  ho^y  e/KcI  nokünk  valami  kcllenietlenlnini 

Mily  kisí^zorti  tVílfo^as.    Nem    szégyenünk  ez  nekünk,   4r  di 
gUnk^  szerencsénk  és  erünk.  .  . . 

Nem  is  tíz,  ötven,  száz  RmbeiTi'íl  vnn  sxó,   de  S2áz-  és 
rŐl,  törtt'nelmUnk  hosszú  folyamán  jmmIí^  niilliükról.  kik   a  uvmM 
vaibari  n'S/esíilve,  a  köziis  Uirekvt'slwn  tvazí  vettek,  a    majnir 
tet  Rzapon'tották,  növesztették,  benne  vagyont,  intolligcncziát 
mozlak,  a  ma^íyar   elemmel    összeforrva  átvették   a    nemzet  t 
vérét,  Bzeliemét  szakadatlanul  frissítve,  hiányzó    vonásokkal   d 
8  biztosítottik  a  folytonos  növekvést  s  a  szellemi  kiílönlisrtok 
ges  súrlódását,  melyből  minden  i'g  os/,me,  anyagi   és   A/ellcmi 
iránti  fogékonysiífí,  az  e*;ymji«  inlnti    türelem,  ej;y    szóval  m  .1 
érett  tiírsadalmi  szellem  fejlett  ki,  mely   a   faji   korlátokat  le 
az  egyént  mindig   a    szerint  mérlegelte,  mennyi  ba&znát 
közjó,  a  közszalKidság  s  a  köztársadalom. 

Látva  ezeket,  levonhatjuk  a  konzokvenezinkat.  Mindenekéi 
tény  lép  előtérbe,  hogy  a  magyamg  foíralma  nem  egy  a  /*yW. 
anmtl  sokszorta  több,  magasabb. 

Mi  nem  vagyunk  alt^i  nép,  i^éges-réiícn  nem  vaiíyunk  «■ 
paiak  vagyunk,  mint  a  nyugati  szomszédjaink  bármelyike,  5  u 
veitek  mint  azok:  a  különbség  annyi  közUink,  hogy    nyugaton 
zet-alakulások  be  vannak  fejezve,   nálunk   a  piticzesszus  még 
az  európai  világ  legszéUubb  tagja  vagyunk,  a  kik  mögött  a 
lás  kora  úgyszólván  még  ma  sem  szUnt  meg. 

Kgy    másik   eredmény   is   folyik   az   előadott  tényekből  ^ 
hogy  a  magyarságot  ethnologiai  szempontlM'tl  nem  lehet  áft 
a  hazai  nemzetiségek  bármelyikével  analóg  alakulásnak 


178 


Dömet,   lÁt  mmÁn   nem   ejcyenranen  ethnoloínai  fogalom.  Tótok, 
i,  mmáitulc  tUb    íajűk  irMití-ok)  MaL  tuUJ- 

^kkal.  axonoí  vmlkatUl.  n  (luni<»s  vt:v ,.<   .^.i..Ln; uirlyclE 

kkhan  küliin-kütön  /jíií  s  mriíhaUrutt  t>pygö;;pk«t  kqieznf^k,  tnííC  % 
iyursig  vgy  eUitiologíailag  tmufittHntfi  j'őiöU  éltó  <$takuiii»t  az  te- 
haxai  núpnk  íisszcfolyáeának  firpíimónyt* ;  a  nyelv  jíodig  —  a  ma- 
nyelv  t.  t.  —  uz  uz  (\sykiiz,  nielyl)t*n  e  faji  és  Hzeltemi  eyy^sülés 
nyer,  mely  kOzpoiitigiigáitál  fug\-n  vált  azzá  a  kcrvtté,  rnety- 
a  nemzet,  luiiit  RuksziiiU  mo/aiklml  ö9»7eTiikott  kt^p,  me^'nl^iilt- 
Ime  rz  a  magyar&i:L,' '  Az  a  tnu^ynrsúí:,  mi'Iyi't  iinnyifi'lu  v;Í4l'tlnak, 
B«lynek  fejűre  a  <í«arnok,  hatalmával  >iss/--u'lő  iU\siK>ta  nevft  riihiuzjik, 
tta>tlrMik<í|)eii  iK'nt  iii:U.  niint  minilinjájunk  síSvetsfyt;  rxiviliscirziőja 
tubijilun,  mtOyhf^,  niindriy^a.ii  juiultuitk.  luiiniaradása  podif;  kö- 
U'rdrk. 

Igaxán  c90ÚAhUis  folrtícitos.  tio^y  a  ronf;yar(uig  fujhaiv^oL  fnlttattia. 
ia  a  ina^yar  állani  s  »  magyar  tái'sailalom  intt^xki^dp^pket  tesz.  Iio^y 
inaít>ar  állairniyolv  lt'rjíMlc'Sí''Vcl  ki*}H>ssi>  tügye  u  miigyariúgon  kívül 
llokat  anu,  hoxy  enyéniítiyíikrl  órvónycsítliPíwt^k,  m-m  ármányukat  ktö 
>k  «lliui,  de  kütelc88(^f;et  toljcMít.  hmm  magyarrá  leriiií  iioni  Min- 
ötPS,  d«»  /'oy,   minfíett   hnttpoííjfirnnlc  }ofja, 

Mí'rt  mik  a  noTnwtisétjek  a  niaiLívar  t^lntadalommat  szomheii? 
Ethtiulo^iai  tekiiit<3tUeu  a  nom/oti^^ek  nem  e^yobek,  mint  a  n'A^y 
semzrtiifk  azon  rószoi,  melyok  záilabh  holyzctükiiiíl  fogva  miV  nagyobb 
-iínu'K't'kben  diiok  i'isyüU,  kisi'bb-iiayyobb  lokális  kulturköroktMi.  melyek 
linrlf^nnapí  szük^ói^letcikiiok  feleliH'k  mvg.  Nero/ctisi'f^cink  mindaiinyift 
nép$ég  sziDvonalán  áll,  a  h;Í7Í  ttlzhely  eszmek(»réb«ii  é:;  igényoivel. 
B'z  eszmekürökot  bántani  nem  szabail.  ezek  uemzetlsójroírik  egyé- 
ftítínek  kifejíizései.  E  kis  kultui-körük  virágzani  logruik  a  jövőben 
k,  ftenkinek  sincs  énlekében  azok  fejlődése  e\é  akadályokat  gürdft^ml. 
A  ncmzettsc^^'ck  házi  tüzbelyt-töl  az  út  csak  is  egyeilül  a  magyar 
liUurához  vezet  hazánkban.  Magyaroi-szágbaii  rgak  egy  kullum  ki^pzel- 
bíit^,  mely  egyotemlegnssójrrve!  összekaiM-solni  képes  az  ország  lakosait 
e^  uralkodó  társadalom,  mely  folíil  állva  a  néptömegeken,  felül 
Iva  a  faji  kiilíímbsi'iíokeii,  magábuti  egyesítheti  mindazon  vejiíireleme- 
ltet»  melyek  a  magyarság  s  a  nemzetiségek  közt  ramt  áthidaló  lényo- 
iík  szerepelnek. 

A  magyarság  a  mint  alaktilt  k  alakul  a  jelenben    is,    természetes 
•    mely  Magyrország  talajára  van  felírva,   s   azért  csak  bizalom- 
éi,, i       .iitítíink  a  jiivó1)e,  mely  e  fejlődés   li^át  fogja    kiszélesíteni  s   a 


I7y 


ma  ina^yüivág   és,  riemzotíetSk'ek  kfi;!t  még  fUnillanak. 

* 

Az  a  kép.  melyet  a  niagynraú^  ulukoljUulróI  »  vjsxonyairól  i 
ssetisögckhfjf  b  a  magyar  nemzeti    kaltura    tiivatásáról    rajzoltunk: 
(iaíiztfliaHonlítúHt  tvBZ  muH  t;zUk>^pi&sú 

Mayyarorír/ág  ter;ilet4'*lu'z  »  i'tlínolo^Hai  kifejlöriéeéhoi,  minden 
^«s  voniUát  iltfít(il«^  hasonlít  Rumánia  kifejludése. 

líománia.  iii«ly«t  és/nk  a  lísKtik-nyugat  ftílő)  a  Kán*atok  arök  MJ 
vlválaH/taiiak  Magyaroi'sziÍMtól .  a  Duna  na^y  kanyai'ulata  Alüil 
n  a  fi'kcU'  tBUK('ri>;  vrí'i  alföldiin  terül  el. 

A  román    riépciem.    melyet    olt   kunok,   jáíuiok,    bolgár-swrrtHA  i 
6z1áv  mnUlovánok  pl5/tek  rne^;,  sKerencaé.*)    körUlmónyck    ktízőtt   ot  l( 
füliJot  vette  Ml  tokába,  molymi  lioinojrón  runián  nem/.vt     ■':''• 
rosok  idfígen  lakossii^gal.  |it>rö|j:iikkel.  örmenypkkel.  boI:. 
azóisiEukkal  a  nemzotbi*  olvadva  annak  pul^iirí  tileméré   vAltAk;    míiiryw 
lakoftsáíiía.  m*^ly  i'^'^kor  Moldvát  na^iy  íi/jimmal  lakta    «    s/i 
l^exett  ogt\s/.  ltc8zarábiúÍK,  phoináiio.sodott  »  iMromátioHodik  ^...n. 
tára  a  sxékelytíé^'  azon  rvsze  is,    mely  a    román    király»áff    v:i. 
telc[>e\lik  meg. 

Erdély  heíryvidókéntík  azonlKm  m.Ls  s/»iri)i'  vnn  i'ntW'  '   "^    ' 

Ks/ak-Magyaroi-Hziiíínak  a  magyar  alfiilddi-l  szvndwn     A    S/- 
Románia  köxt  a/.  Olt  folyó  völgye  temieKzetea  lítat  nyit,  a  mi  a  Méktíhf 
kivándorlásra  van  befolyással,    a    nélkül    iizonbaii,  hogy  R'^' 

Székelyföldre  társadalmi,  cthuo^í-a|iluai  viss/ahatása  volna,    i .^     .v- 

az,  hogy  az  t^lt  sxük  völgyén  r  néhány  szorosan  kívül  Knminia  és  Er- 
dély kö/t  mnu8  semmi  területi  átmenet.  A  magyar  alföld   é«   az   Aíxa- 
ki    maiJíyar    t^rdlptek    köziitt,    a    síkok   és    folyók   kiizvetitr    '  M 
kadatlan  ÖM8/cfUggéK  van  addig,  a  hol  a  KúriuU  liegység   )i. 
északról  keríti  be  a/,  országot   Ezentiil  aztán  ismét  egy  nagy  alRíM  t*^ 
rül  ol  líársorszi^í  cs  Lodomériával.  a  mely  síkgconrapbiaiBzcmjmnlhrtl 
az  cRzak-ma^yaroifizági  hegyvidékhez  épen  olyan  viszonyban    vnn    '"ii* 
a  román  alföld  az  erdélyi  liegyvidékhez.  Az   és/aki  Ivárjiátok  ii 
ifi  lefolyik  a  gú'ti-lodomériai  alföldre  némi  emberanyag,   a   nagy  umt-^ 
gck  ózonban  a  Duna-Tixza  nagy  vülgye  felé  igyekeznek. 

A  Nagy-Kománia  vagy  Nagy-Moiavia  tenét,  melyet  ethnographiai 
térképekkel  szoktak  indokolni  8  papíron  olyan  könnyen  raegoldftni,  le- 
hetetlennek bizonyítja  a  geogi'aphia.  Az  ember  nyelvével.  szoK  ' 
faiviliüácziivjával    mozgó    elem    a    területen,    míg    a    terület    íí^í-í 


A   MAGYAR   KKMZET   AIMKULA8A 


dönti  el  a  népek  életét,  szabja  meg  országok,  társadalmak  ala- 
ásának  irányát.  Nii^y  hatalom,    mclylyel    szemben    az    eml>en    aka- 

hiüiiak  bi/onyúl  s  arra  van  bivatva,  hogy  megalkudjék  a  helyze- 
kel. 


Titkári  jelentés. 

Jlerrmann  Antaftái. 

A  Magyarországi  Néprajzi  Társaság  működésének  az  elsŐ  csonka 
Qtiín  most  bevégzett  második  évéről  nem  jelenthetek  valami  rendkívül 
melkedő  mozzanatot.  A  tiirsaság  lassan,  de  kivált  nagytadományu  el- 
Lünk  bölcs  vezetése  és  választmányunk  néhány  tagjának  lankadatlan 
igósága  következtében  biztosan  fejlődik  és  tudományos  tevékenysége, 
intve  szakmánknak  irodalmunkban  eddigi  helyzetét,  mindenesetre  ki- 
githetőnek  mondható. 

A  múlt  évi  ápril  12-én  tartott  közgyűlés  ót&  volt  10  választmá- 
és  10  felolvasó  ülésünk.  Kelolvasásokat  és  előadásokat  tartottak: 

Bálint  Gábor,  A  mongol  népköltészetről,  mutatványokkal. 

Baróti   Lajos,  A  délvidéki  német  telepitésekről 

Faylné  Hentaller  Mariska,  Somogyi  néprajzi  adalékok. 

Dr.  Gopcsa  László,  Adalékok  az  erdélyi  örmények  ethnogra- 
ájához. 

Hadzsics  Antal,  A  magyarországi  szerbekről. 

Hermán  Ottó,  A  magyar  népélet  néhány  használati  tárgyáról 

Herrmann  Antal,  Millennium  és  néprajzi  kiállítás;  Halottak  és 
ágok ;  Erdélyrészi  kárpát-eg}'esület. 

Iványi  István,  A  szabadkai  bunyeváczokról. 

Dr.   Jancsó  Benedek,  Bálint  Gábor  életéből. 

Kálmány  Lajos,  Magyar  kozmogóniai  mondák. 

Dr.  Katona  Lajos,  Az  összehasonlító  mythologiai  újabb  fejlődése. 

Dr.  Kunos  Ignácz,  A  kisázsiai  törökökről;  Adakaléról. 

Dr.  Lázár  Béla,  A  garabonczásról. 

Lehoczky  Tivadar,  A  magyar  oroszok  pásztoréletebői. 

Mailand  Oszkár,  Rumén  találós  mesék. 

Dr.  Marienescu  M.  Atanáz,  Az  áldozatokról  a  rumén  népnél. 

Matirko  Bertalan,  A  Gasparek  mondáról. 

Dr.  Munkácsi  Bernát,  Vogul  tanulmányútjáról. 

Nagy  József,  Az  árvamegyei  tótokról. 

181 


lllíKKHANR   AVTAL 


Dr.  I^atrubán  Lukács,    AlÍBan    Leo  önnóny   ethnographus  jnbíl 
márúl.  ! 

Pintér  Sáddor,  A  imtócz  í^letbSl. 

Strausz  Adolf,  A  .Sr.bornikrúl;  A  Iwlfiúr  [it*pküU4ÚizeLrfll. 

Thary  Józftef,  Halas  nüi>raiza. 

lldvardy  Sándor,  Iliimén  közmondások. 

Dr.  Verscnyi  *iyí>r(0',  A  bányiarémröl. 

Vikílj*  liéla.  Somogyi  Unulmúnyútjárúl;  Finn  népdalnk. 

Weber  Samu,  A  ftK6i>esi  szászok  ruhójeatáról. 

Dr.  Wlielocki     Henrik,  Az  erdélyi  Bátoros  cziyunyok 
rá:tslá&airól. 

A  28  felolvasiínak  33  felolvasása  a  népraj/.  kűlömboző  ItíSti 
tartozott  s  baz/mk  legtíibb  nópónek  s  nebány  minket  köze' 
deklfí  más  népnek  íb  títhnot^riipbiiíjával  foglalkozott.  A  felolva.s...*»  ... 
nem  mind  megjelentek  a  társasó^'í  folyóiratban,  a  mely  ezeken  ki 
t<ibb  mixa  értekezik  és  társasági  s  irodalmi  rovatot  tArtihaiuoU 
Kthiiograpb iából  tavaly  megjelent  10  fűzet,  ax  idén  4.  A  foly/iirat  ni 
jelenését  ezután  lebetjtége^í  lesz  egészen  szabályozni  és  renübe  h(»zni 

llog>'  a  KársasáK  bivatalos  érteBitcíje  a  nagy  közönséglven  népsd 
lett  é&  érdeket  keltett  a  néprajz  iránt  és  ho^  tekintélyre  tett  szei 
szakkörökben,  azí  mindenekelőtt  az  elsu  ttzerkesztS  Dr.  Héthy  IM 
ttzakavatottsáj^'ának  és  buz^ó&íVgának  köszönlietjuk,  a  miért.  %  váUl 
mány  míir  kifejezte  elismerését  Iléthy  Liiszlú  ta^tÁmunk  iránt 
folyó  évvel  a  társaság  titkára  és  jefryzflje  vették  át  az  Rthnogran 
szerkesztését.  A  nyomdával  való  új  rendezkedés  eredménye^  hoij 
társasÍ4í  mellese  a  folyó  é\Te  egyensúlyba  van  hozva,  hoí(y  & 
Ívnyi  hivatalos  folyóirat  mellett  az  alapszabályok  szerinti  mjia  nyd 
értesítőre  is  lehetett  némi  költséget  előirányozni  s  hogy  400  frtot, 
betett  felvenni  tiszteletdíjakra,  illustráoziókra,  s  néprajzi  gyUjtátck-j 
szerzésére. 

A  múlt  év  elején  társaságunknak  500  rendes  tajga  volt 
névsorból  halálozás,  kilépés  és  miis  koiTekwió  folytán  türöltelelt 
név,  maradt  az  első  tagokból  425;  azóta  belépett  155  űj  tag,  a  1^ 
a  tagok  száma  jelenleg  580.  Alapító  tagunk  még  csak  20  van. 
tagok  Bzámúnak  nagyobb  mérvű  gyarapodása  várható  a  vidéki  ku 
szervezésétől.  Ilyenre  t>öbb  helyen  van  alkalom  és  hajlandóság,  fi 
erélyesebb  impulzus  kell  hozzá.  Eddig  tényleg  csak  az  aTigvári 
kezdette  meg  működését.  A  vidéki  kiirük  szervezkedoKének 
választmány  megállapitotla 


1B3 


PárIfoKítiiik  küzfíl  hódoló  hálával  elsf^  helyon  íoriRéges  Védiiöktliik- 

emlékfl/unk  mog,  a  ki  minden   alkalommal  jelét   a<üa  tiirHaMKiiiik 

It  való  kegvclmt^ti  jó  akanitának  és  vallja  magút   tilrsas^iKunk    Vro- 

ilonvnak.   A  najíjmcltósúiíw  valIAs  é»  k'i     '  '   ■     il^yi  m     k.    MiiiÍR/t*T 

idcn  is  ;JOu  h-tüt  múltóztatütt  tteu    ;.    i    luk  a  Itökk  .Sziliiiil-ióltí 

iralapból  f^ngodt^lyczni,  a  mit  mély  háUval  foj^^adunk  és  azon  öntu- 

hogy  az  ala])itó  iiemtis   inbeticziójáriak   johban    m«>{jfclűli'í    c;ctHni 

íordithatták  volna  ez  ÍÍRszeKPt     A    Miniszter   úr   5   NagyméUósjíiia 

íjainkat  az/al    i»    tiímogattn    ntélttíztatott.    hogy  kiváló  iiyoiuatókkal 

DlotU  folyóiratunkat  az  Összes  ha/aí   taniiitózetekriek.    Hálám    köttt- 

D  isityunkat  a  (okiiitetes  M.   T-   Akadf'mía  ír,    kHlÖii   holyiw'iiíyt 

'írsaság  könyvtárának  és    üléseink    szúniiírii    rcndflkp/rsilnkro 

Mváii  fényes  csarnokait. 

A  fővárosi  nagy  kÖzönst^K-  a  <ne!y  ijíen  szép  wiámmiil  tódul  miu- 

fajtáju  wpirodalmí  ft'lolvaí^á.sukra.  lasaan  szokik  u  komolyabb  t^'ir- 

ttidományos  elöadásoklioz.  Türííasá^íUhk  t>  tekintetben   so.ni   panajíz- 

^batik  köxöiiyröl;  azonban  kívánatos  volna,  ho^y  felolvasó  Uló^Minken 

'  ''A  foglalkozzunk  :i  távfívi  nthnoíi-apbiával,    és    a/    érdíiklíidő 

■i    _:    k  tanuIságoH  t^  érdekwi  KZL'mloltctéssol  mutassuk    bt-  u  nép- 

objektamait    Hogy    ezt   rendszeresen    és   eredményesen   tehessUk, 

ú  pthnotíraphnií  muzcurai-a  volna    szilkséjfünk.    n    mplynok    fl^ye  n 

^]yt  évben,  sajnos,  imm  haladt  lénye;;o.scn  vlóro. 

Kpy  fiatal  tudományt   mivelfl,    rendkivíll   szerény  hivatalos   támo- 
sban  réSüesUlo  fiatal  társaságtól  felette  sokat  méltányosan  nejii  vár- 
a  küziSnsétr,  jtem  ottÖl  viszont  n  társaRjtií  TJg}' látszik  azonban,  ho^y  a 
najíy  közonséíí,  nemzetiségi  kü'Öniísé;/  nélkül,  naííjjában  helyesli  mil- 
éjíUnk  irányát,  és  méltányolja  szerény  erdtikhöz  s  csekély  eszközeinkhez 
eredményeit,   Nyugodt  öntudattal  tokinthntUnk   viszsza   rövid  múl- 
tra, és  eríÍR  bizalommal  ebtre  a  széj)  reményekkel  biztatii  jövőre. 
Ajánljuk  táruasií^íunk  (eszméjét,  őszinte  törekvéseit    a   müveit    Im- 
jE&Í  küzönsé^'nek,  hatóságainknak  és   kaltur-intézeteinknek,   t.   tagtársá- 
nak tv  fenséges  Védnökünknek  további  jóakaró  tíVmo;y:atágiÍba. 


Pénztári  kimutatás. 

Alapítványok  kimutatása. 

50  frtnyí  alapítványukat  befizették  :  I)r.  Brankovics  (JyÖrffy,  Oyuhií 
br,  Hornig  Károly,  Hunfalvy  l*ál,  Joaaef  föberoseg  íí  Fensége,  Kii- 


16B 


PÉNKTÁSI  KIUUTATÁ8. 


rösi  József,  kún-szentriniklósi  ev.  ref.  gymnasmm,  gr.  Künn  Gézft, 
Nikolics  Fédor,  Pintér  Sándor,  Schneller  István,  Segesvár  sz.  kir. 
SzUy  Kálmán.  Ktílön  rendeltetésű  alapítványul  Király  Pál  befizetett 
frankot.   -  (összesen  661  ftt  09  kr. 

II. 
1889.-00.  mérleg. 

1.  Alapítványi  kamatok 26  frt  46 

2.  Tagsági  díjak : 

a)  183  tag  1  frt  50  kri-al  (188!).)  ...       274    „    50 
h)  294  tag  3  frttal  (1890.) 882     „    - 

3.  Államsegély  a  Kökk-Szilárd  alapból     .     .     .       300     „    — 


243 

T                      f 

•    64    , 

67 

«    44    . 

30 

»                a 

22 

i»               > 

10 

f     ^^     * 

1482  frt  96  kr. 
Kiadások: 

1.  Az  „Kthnographia"  nyomdai  számlájára  .     .       959  frt  88  kr. 

2.  Tisztviselők  irodai  átalánya 1.50 

3.  Szervezési  költségek      .     • 

4.  Postai  s  egyébb  ai)ró  költségek      .... 

5.  Könyvtár  berendezése  és  szállítása      .     .     . 

6.  Tagsági  díjak  beszedéseért  százalék     .     .     . 

7.  Szolgának 

1482  frt  96  kr. 

III. 

KoltségvetéB  1891-re. 

Jif^rétel : 

130  tagdíj  hátralék  (200  közül) 390  frt 

500  tagdíj  (fiOO  közül)        1500    , 

Kamat 30    , 

Államsegély 300   „ 

2220  frt" 
Kiadás : 

Nyomdai  tartozás  1800-rül 390  frt. 

„Ethnogmphia"  és   „Anzeiger"   nyomdai    költjségei  (40 

iv,  1000  példány) 1200  , 

Tiszteletdíjak,  illusztracziók  stb 400  , 

Tisztviselők  irodai  átalánya 150  . 

Vegyes  apró  költség 80  , 

2220  fit 


184 


A  szabadkai  bunyeváczok  ós  szokásaik. 

JriSftyt  ÍMtTántái. 
\K  társasai;  IStK).  ilfcxoniber  Iiatí  fflolvas^í  Itlénöti  hnjiiuUtta  lUílzsics  Anul). 

iUinyeráezok  l>izon>Ara  már  a  türtík   liódolUii^   korában  is  szivá- 
u  líácskábii  r-s  iiévH/fíiint  Szalnulkára.  i^f*  laktak  itUni  nirz  U'st- 
rtikkcl  kivált  a  piis/.tvikon  mint  iiaiuádok.  iTaromUiK^ltetük.   TÖroet^e- 
bb  lM>)t«lo|)odó.sök  Axonnal  a  török   hatnlom    megtJtróse  nuin  történt; 
rrí]  butos,  bili-  nem  kimerítő  í%  rú&^letes  adataink  is  vannak.  Mikftn, 
|ur  válaHZtó  tejpdolcin,  mint  n  csáR^íiri    seregek    vozéro    Ifi87   juUu« 
bi  a  nsireifi   ÍjiUírbiil    Cjvidtík  fűlött  n    lio/xá   folyamodó    kaihoUhus 
okát  a  csáfiztiri  iidvaii  haditanácsoRiiak  pártfogiiMllut   ajánlja,    bogy 
i    a  bíijni  ÓK  a  szubotioziu  (szabadkai)  f^lpusittult  vároM)kba  tő- 
nek.   Ezeknek    fr>eniberi?i    M<trlcovics   és    Viildftovics    Oyörrpi 
Üo  lolkot  akantak  töríik  terühirSÍ  ide  bí^költüztetni,    és    egy   ni^niot 
«t  pai-art'.snoksiiga  alatt  katonai  szol^iilatot  ígérnek    a   török   ollón, 
rónyök   vaUwzinnieií  \\\(%  HiHT  oktiÍl»ei'  bóban  intcztntett  el,  é*  ek- 
küUÖ;rtck  i.s  be  új  biizíljoklui.  Extik  bilictoleg  n  csj'iKüáh   fegyverek 
nncfttgénnk    birére    és    talán    n  császáriak  meghívására  is  támaUtAk 
t^lnltlii  haziíjokban  a  tííiiSkök  pIUmi,  tís   ÍR  szerziítus    barát    vezcU^i- 
%  iüi>nokliIt*'k  é  ottbonukból  a   lUcskúha.    a    bol    Miksa    íoJtMbiltMn 
t\  ríllandó  lak<jbolyet  kertek.  S  ezt  még  If>87.  Őszén  el  is  foglalták, 
Itubdkán  logalábti  már  annyira  lielyo/kedtck  el,  hogy  dcr/ember  1-Őn 
rendes  keres2ÍrUni  tn/t/akönyoet  is  kezdettek  vezetni, 
fí/utjín  ntim  sokára  a  CíKTnovii-fi  Arzénnal  jfitt  g.  a   egy.  ráczok- 
i»  sí!ai>orodva,  ezekkel    együtt    mint    határőrük    katomískodtíik,  de 
egyetértóslíon    nem    élbettok,    mígnem    174;t-ban   kozvetlimül   az    5 
jgánusukni  Szabadkán  a  ttatjuörvidéki  szervezet  vóyképen  me^íjszüntot- 
tt  Á  ráczok  nagy  cllcnszenvtikben   igen    heves   jeleneteket    idézt^ek 
■;  továbbra  is  akartjik  katonáskodni  és  inkább  elköltöztek  a  városból, 
ahog)^  a  többségben  levő  bunyeváczokkal  a  városi  biró  hatósága  alatt 
^dezBtt  polgári  életet  folytassanak;  annál  h  inkább,  mert  a  kieszkö- 
kinUyi  privilégium  e  helyeéget  kizárólag  a  róm.  kath   lakosságnak 
át.  s  abban    csakis    róm     kath.    bíró    és  magistratus  lehetett.  — 
[Jüzaef  alatt  a  kath    nep  e  kivált8ágos  joga   tényleg   nagy   csorbát 
nvtulett  ugyan,  de  azért  a  vezórszerepet    mindig    a    túlnyomó    katli 
[)»6ág  vtdzi.  különösen  a  buttyevácü  ercdotÜ  gazdagabb  és  tekintélye- 
családok. 
S  napjainkban  is  az  időközben  szépen  megszaporodott   bunyevácz 


ivAmn  istvAk 


nép  nagy  tömegével  irílnyadő  befolyást    gyakorol    az   Alkotmán^oq 
joggyakorlatára. 

A  bunyevái'zok  nevéről  éa  régibb  hainjoktM  tíihb  nt^zct  van( 
jcdvo,  melyek  azonban  ri-szben  alap  niílkUli  és  légből  kapott  értik 
kombi  náeziók. 

Annyi  bizonyos,  hü;^}  c  nép  Uosznia-ltorezcgüvinilbúl   ktrilli 
éa  annak  rtlfoglalásakor  lfl7ít-han  a  magyar   seregben    volt   bunyi 
katonáink  ott  ('SU]>a  névrokonokra  találtak. 

A  bunyovácz   elnevezést  a  Buna  folyótól   származtatják. 
.lános  (Bosznia  óít  Herczfigovitia    czimfí   munkája    1.    köt.    2tíG 
líuna  Mfvii  falut  is  emitt  a  Mos/tártól    délre    terjedő  kis    síkság 
]K)ntján.  a  Uuna  folyó  torkolatán  nem  measze  a  blagáji    út  A^ 
tél.  Már  Konstantin  i'sáüzár  említ  egy   Bona  ncvG  várat  8  pwlig 
várának  tíszomszédsápában :  de  ezen  Bona   hibetőleg   a    mostani 
faluval  s/omben  levő  Itla^aj  lebet  a  fíiiötte  emelkedő  Stepano^n'^ull 
mai;  blag  kiilííiiben  is  az  ó-szlávban:  jó^  latinul  htinuf  jelentéssel 
A  mai  Buna  falu  pedig  újabbkori,  a  mely  a  régi    Ikina   elfcIejtt'U 
vét  csak  a  mellette  levő  folyótól  kapta. 

Tehát  innen  Mosztár  vidékéről  Bosznia   alsó   széléről,   He 
vinából  és  Dalmái  zía  határáról  a  Buna  folyó  mentéből  és  réfubM 
mát'/iából  8/:írmay.ik  ezori  nép,  a  mely    magát  e    miatt  Huni  rU 
valónak^  saját  nyelvén  hnntjrvácziiak  nevt*zi    A  I<hihi-\\ó\    lotl  ''«"jj 
melyhez  a  Hzármazást  jelentő  áez  rag  jánilt  a  két  magánhanuzét ' 
vctitü  V    haiifígal.  Így  mondják  rucsirácz  az  az  Parík'iTÓl  való. 

Azon  ellenvetés,  liogy  ha  ezen  ma{i;yará;sat  helyes,    a  Bona 
kiek  otthon  is  e  nevet  viselnék  mái^,  alaptaJan;    mert    hisz   cpeo| 
nevezik  így,  a  ki  a  Bunától  elszármazott,  a  ki  már  nincsen  ott 
nyevácz   szó    c   szerint  topniíratiai    elnevezés,    mely   e    nép  réjíibtt 
zajának  emlékét  Őrizte  meg;  ez  eredctiletí  nem  volt   a    nép    nfv« 
nem  szomszédaik  használták  az  ő  elnevezésükre,  mignera  ron^k  is^ 
nevöknek  olfogadt^ik  és  használják  ma  is 

Egyéb  vélemények  a  bunyeváczokról    a    következők.    Mintho 
buna  szó  zavargást,  forraflalmat,  elpártolilst  jelent,    némelyek  art 
dolják,  hogy  ezek  a  ráezok  scliismájától  elpártolván  a  róra. 
lásra,  a  rác/októl  pártütőknek,  lunyeváczokitah  nevozt4*lt<*k   Másolí] 
rint  hasonló  okból  III.   vagy  IV.  Bonifaiius  ]>ápától  (i.ii)7  — Gl.'ii 
tettek  el  hovifacziusohiak^  az  az  róm.  katholikuHoknak. 

Ismét  mások  (Antunovits  Józfief  és  Sárcsevics   Ambrus)   \h 
elpártolást,  az  az  a  török  hatalom  elleni  lázadi'tst  említenek,  rain 


180 


A   SZABADKAI    RrNTEVÁCZOK   ÉS   SZOlUSAlK 


^ttEeztében  a  császári  seregek  oltalma  alá  Bácskába  menekültek.  Mert, 
Ik  vallási  elpártolás  adta  volna  e  népnek  a  nevet,  ez  bizonyára  a  szín- 
ia kathoiikus  sokaczokra  is  alkalmaztatott  volna ;  pedig  ezeknél  való- 
rabb,  bogy  előbb  schismatikusok  voltak,  mert  most  is  egész  marok- 
vetik  magukra  a  keresztet,  mint  a  g.  n-  egy-  ráczok:  nevöket  is 
e  körülményből  származtatják  (t.  i.  saka  =  marék). — Ismét  más 
nbináczió  bunya  (alagút,  rejtek  hely)  szóból  és  egy  Socza  nevű  er- 
51  Jankovácznál  akarja  előbb  hunyaroeza,  azután  bunj/ardez  név 
kok  útján  a  bunifevácz  szót  származtatni;  a  mely  idővel  mint  valami 
aetlen  szó  ragadt  a  dalmata  népre.  SŐt  bunjók  (szemét,  söpredék) 
ál  is  akarta  valaki  származtatni. 

Az  újvidéki  szerb  Maticza  által  a  bunyeváezok  történelmi  kérdé- 
ek  megfejtésére  több  ízben  hirdetett  pályázata  is  1886-ban  eredmény- 
ien maradt.  —  Antunovics  János  kalocsai  kanonok  és  ez.  püspöknek 
íazpráva  stb.  czímfí  munkája  sem  fejtette  meg  a  kérdést,  sőt  ez  éi)en 
atochtonoknak,  Öslakóknak  tartja  őket  e  vidéken,  a  kiket  már  a   hú- 
ok  is  itt  találtak. 

Mióta  élnek  a  huHifevácz  névvel?  ezt  írott  emlékekből  meg&Uapi- 
uii  nem  lehet,  mert  e  népnek  irodalma  nincsen;  a  népből  kiemelke- 
ett  „kapatosok"  pedig  mintegy  szégyelvén  a  parasztosnak  tartott  ^n- 
ffepácz  nevet,  rendesen  daUnátoknak  nevezték  és  írtÁk  magukat,  és  ezt 
nép  disznevévé  tették  és  használták  még  a  legújabb  időkben  is.  Az 
770-es  évekl»en  a  szeibek  által  felsőbb  helyre  küldött  kérvényeikben: 
Mtnyeváczoknak  nevezett  dalmatáknak  írják  őket  —  Bunyeváczoknak 
Bvezték  magukat  még  félszázad  előtt  a  Fehér  és  Pest  vármegyébe  kc- 
elezett  Érd  (Hanzsabég),  Perkáta^  Bálint,  Csepel,  Tököl  most  már 
legmagyarosodott  helységek  régi  lakói  is. 

A  dalmata  nevet  először  egy  1G99.  évi  okiratban  találtam  Vidá- 
ovics,  Markovics  és  S;sucsics  kapitányokra  alkalmazva-  A  csász.  had- 
ezérek  az  akkor  külön  névvel  nem  is  bíró  bunyeváczokat  kathoiikus 
iczoknak  nevezték,  e  néven  említtetnek  legelőször  1687-ben  s  igy  kó- 
Sbben  is  sokszor  különösen  a  g.  n.  egy.  vagy  schismatikus  szerbekkel 
Eennben,  sokszor  ha  a  megkülönböztetésre  nem  volt  szükség,  egysze- 
ien  szintén  rárzoknak  neveztettek;  1701  óta  íiíiZm-í/otnafe  is  nevezték 
i^et  a  cs.  hadvezérek. 

Már  az  1770-e8  években  a  különben  egyforma  bunyevácz  és  rácz 
relvet  nemcsak  idegenek,  hanem  maguk  az  iskohlzott  bunyeváezok  is 
lir  nyelvnek  nevezték,  minek  következtében  a  bunyeváezok  ós  a  rá- 
lok  is  illíreknek  tartattak,  mígnem  Oái   az  illirséget  diszkreditálta;  a 

187  14* 


bunycváczok  podig  mindig  jő  magyar  lionpolKárok  vöttak,  a  Ki^  , 
2ÜS  nyelv  daczáni  solia  K«m  óre/.tck    különös    vonzalmat,    a    iiitm 
szerb  testvérek  iránt,  és    18*'/ii-ben  is  te^jes    feUUloziísiyíl    haraoU 
ellenük  A  Dumyarok  &oi'á1)an,  a  kiknek  nyelvét  i.s  iuegt4vnultÁk  ;  sOt 
185U.  évi  néjuisfi/eiriútlmn  tüntetőleg  még  olyanok  íh,    a    kik    neiD 
B/^ltek  magyarul,  magyaroknak  iratUlk  be  magokat.  Azért    ae  IHÍ 
évekig  soha  senki  nem  merte  okét  külön  nemzetiségi  törekvésekről 
dőlni  (S/abarÍKiíg  1884    évf.  41.  sz.).  akkori  mozgalmaik    ík    c^ak 
[tolikai  sakliúzás  volt. 

A  bunyeviii*xok  Szabadka  város  lakosságának  mintogy  felét  traukj 
és  jóllehet  líáfft  vármegy  élten  más  lielységben  is  laknak,  ile  oly  na 
számban  és  oly  igazi  eredetiségben,  mint  Szabadkán  sehol  máKiitl  ne 
találtatnak,  s  így  e  városnak  egyik  sajátságát  képezik;  méltáiijd 
hogy  e  néppel,  melyet  k(Uí>nl)en  az  oi*szágos  statisztika  a  l»evalli 
anyanyelv  után  a  horvátok  és  szerlwk  közé  ttzilmlál.  és  mely  még 
is  sok  tekintetben  őseik  szokásait  és  jellomvonásait  tartotUi  meg. 
teteschlien  ír  foglalkozzunk  és  néprajzi  s  társadalmi  jellemével  megiíBn 
kedjünk.  *) 

A  bunyeváczok  szbiv  eredetű  nép  lévén,  nyelve  is  sxiáy;  de  n* 
zeti  jelleme,  t-e^talkaUi,  s/okásai  és  viselete  nagyon  eltér  a  többi 
voktól.  Vallása  rém   kath. 

A  bunyevárz  uyeh  a  szerbekétí^l  nagyon  kevéJtbon  ler    el.  a 
nagyobb  kíllönl»sí''g  némi  hangsulyozási  eltérésen  kiviíl  az,  hogy    a  \% 
nyeváczok  rendesen  t-t  hangoztatnak,    a  hol    a   szerinek   r-t  mund 
Jiu/iijevácz  irodalom  nincsen;  mert  e  nép   lassanként    clmagyarosodT 
tiai  magyar  nyelven  szerezték  ismereteiket  ('rs  azon  irtuk  is,  a  kik 
hivatottaágot  éreztek ;  e  mellett    az    újabb   előrehaladott  szláv  iroda 
nyelvet  nem  értik.  Az  Anlunovics  által  kezdeményezett   bunycváiu 
dalom  csak  igen  rsekély  zsengéket  hozhatott  létre.  írásban  a  latin 
tiiket  használják,  míg  a  szerbek  a  í-zyril  belliket 

Külsejére  nézve  a  bunyevácz   általában   magas   termetű,    eeyfi 
tartilsú,  vállas  és  csontos,  egészséges    színű.    Szemeit    sUrQ    sxemífld 

*}  A  Peat-Keliór  TiiieRjrei  liunycTáczok  néprajzát  Horííitj   OyÖrB)'  irt*  ni«K  ' 
1830.  ^ví  Tiidoni&nytir   TI.    kütetéUen.    A  subadkai    bunyovAi'zokat   meglimertfi 
SzihítH  Jem!,  (íarai  .Uooíí  ííeíjéla  C2.  folyóiratiban   ItH2  v%í   &íl8    ílh     lapjain, 
nénilog  áttlo](;>^zva  közAlte  Anluitopífn  Jósae/  6*  TSrök  János    líni^nk    ex.    íitljAti 
tálfan,  Pest  ISőH-ban  a  206.  stb.  lapon   A  szabnJkailmt  yor&c/.okrnl  jeles,  (rdrtfft 
0  ilnltinzatbaii  is  fclIiasxuAlt  üzikkrtirt  ilr.  Badioa  F)>rcQC2  r\jvid6k)  lari^r.  .A 
magyar  Monarchia  iniabau  éa  kúpbcn^  curnü  vallal.il  12i.  fQsetébtina  Itár.-^). 
fejeitotbon  (Caerna  M.  69  Gregass  Imre  riuxaival). 


188 


A   SZABADKAI    BUNTBViCKOK    tS   »K  'l>  x^.MK 


jrékolja  (>e,  bama  haja  sűrű  és  kevéssé  gondozott  s  az  öregek  hosz- 
növcsztik ;  szakált  a  buiiyevácz    nem    hord,    i-sak    bajuszt,    ez  is 
-síirö.    —   A  nök  is  nyúlánk  termetűek,  kis  fejjel,  picziny  ajkak- 
és fíatal  korban  általában  csinos  arczczal. 

Az  Öltözet  általában  magyaros.   A  házas  cs  Öregebb  gazdák  kivií- 

I  nélkül  mindig  sötétkék  posztóból  kí'szittetik  rahájokat,  s  pedig  de- 

ig  érÜ  zsinorzat  nélk(ili  kabátot  vagy  dolmányt  egyszerű    csontgom- 

nl  (míg  a  magyarok   dolmánya  zsinóros   és  zsinorgombokkal    van 

izitve),  ugyanabból  mellényt  és  zsinóros  magyaros  szabásü   nadrá^^t, 

ily  a  térdnél  túlságosan  vastagra  van  kitömve;  erre  nagy  szárú  ma- 

cMzmát  húznak.  Fejőkön  gömbölyű  tetejíí  kis  karimájú  kerek  ka^ 

oi  hordanak,    melyet    télen    rendesen    báránybőr   sipkával  eserélnek 

Hideg  ellen  azelőtt  szintén    sötétkék    poszttíból   készült    köpetnji-gd 

iottak,  de  ez  most  már  alig  látható,  csak  kevés   Öreg    hordja  még. 

helyett  általánosabb  a  birka  bŐrbol  készült  nuha   vagy    bunda,  nyá- 

pedig  nagy    gallérú    fckcteszUrke  szíír,  a   mely    nclkill    soha   sem 

inek  ki  földeikre.  Végre  kezÖkl)en  a  szálhlsiak  bunkós   végit  magas 

[>t  hordanak.  A  suhn  különben  mint  téli-nyári  öltözet,  ágy  és  takaró 

lasználtatván,  raár  rövid  szolgálat  utiin  nem  a  legékesebb  lesz,  rai- 

is  a  városi  tanács  az  1820-as  években  ily  szurtos   és    büzöw   subát 

smploraból  és  a  város-házíiiól  számil/Ött;  ilyenben  e  két  helyen  meg- 

nni  tiltva  volt. 

A  fiatalabbak  és  a  legények  is  úgy  öltözködnek,  csakhogy  virágos 
^em  vagy  bársonyszövetü  mclUttyt  viselnek,  mint  a  szerbek,  de  kö- 
|rt  soha.  A  legények  többnyire  eskilvéskor  kapnak  legelőször  nadrá- 
kívéve,  ha  már  deákok  voltak  és  az  iskolából  kiállvnn  a  nadrágot 
(ják.  —  A  szegényebbek  egyaránt  rsak  otthon  szőtt  vászonból 
Eltett  széles  ingben  és  gatyában  járnak,  a  milyent  külÖnl>en  a  gaz- 
»k  is  hordanak.  Lábaikon  csizma  helyett  télen  jó  meleg  s  vastag 
ísnyát  hordanak  papucscsal,  vagy  pedig  lábuk  fejét  s  szárát  meleg 
ival  (obojka)  begüngyölgetvén.  erre  szíjakkal  börtalpat.  bocskort  oro- 

A  tíők  öltözete^  kivált  a  hajadonoké  a  dicséretes  régi  cgyszci'űség 
jrett  mo.st  férjhez  menéskor  már  oly  pazarló  gazdag,  hogy  bármely 
nő  uiHnyas.szonyi  díszruházatával  ér  fel,  e  mellett  azonban  izlés 
elli.  —  Nézzünk  egy  jol>b  módú  bunyevácz  menyasszonyt!  Födetlen 
>  fejét  két  részre  választott  és  befont  haja  széles  lapos  fonadékkal 
tcnicza)  veszi  körül,  s  ezen  dníga  boUi  virág  van  diszül.  Derekán 
sroondó  ruhának  való  aranyos  vii*ágü  vastag  selyemszövetU    meilény 


189 


IVANYI    ISTViSÍ 


van.  melynek  varrásait  3-4  ujjnyi  széles  aranycftipkc  takarja  el; 
jait  araíiynya!  hiinzett  vinígos  rövid  ingújjak  födik  Hrúga  kézfődről 
KtTe  dráfj^a  selyemből  rüvid  kabát  jŐ,  vagy  üszkor.  a  mikor  az  esk 
rendesen  tartatnak,  az  ú  n.  tyui*dia-inente.  a  mely  inkább  férfias. 
női  viselet^  és  u  bunyevácz  iiot  isak  menyügzöje  napjátíil  lUeti 
Kzt  az  ipa  szokta  csináltatni  régebben  megys/.inO«  most  síttiüki^  1 
posztóból  vagy  bársonyból  drát<a  prémmel,  arany  poszománttAl,  t 
rokkal  és  gombokkal  úgy,  hogy  4— ő  száz  frtba  is  bele  kerül  dar 
Kz  alatt  legalább  egy  tuiat  külőnbüzö  8zinÜ  s  igen  bŐ  Koknydi  i 
a  legfelső  ismét  lobogónak  vagy  miaemondo  nih:ínak  való  vastag 
lyemből :  eimek  tetejébe  szintén  selyemből  valü  Kötényt  hord  | 
poszomáiitíal  szegélyezve.  Lííbait  íinom  haiisnya  és  pilUn^i^ 
pues  vagy  most  már  általában  ezipo  takarja.  —  Termt^zeto^en  I 
szegcnyebboknél  mindez  egyszerűbb  és  olcsóbb,  mindamellett  d 
és  éi-tckes;  a  bunyevacz  lányok  ezen  kivUl  nem  igen  kapnak  hj 
ról  hozományt,  ruházatuk  képezi  majdnem  Üss^^s  Örökségüket,  mit! 
ez  mindenkor  egész  kis  vagyont  képvisel.  Ezen  kiviil  rsak  e^^*  tehi 
néhány  birkát  és  kevés  j)énzt  szoktak  még  kapni;  az  ingatlan  bi 
mind  a  fiuknak  marad. 

A  többi  nd,  asszony  vagy  leány  mindig  bekötött  fejjel  jár.  ' 
hon  és  nyáron  a  leányok  templomba  is  kabátka  nélkül  járnak,  de  1 
virágokkal  piperézve.  Az  idöselib  és  a  szegényebb  asszonyok  a  U 
ellen  posztó  férfi  dolmányban  vagy  tyunliál)an  es  szoknyában  járna! 
Legjobban  ékesítve  a  templomi  ünnepnapokon,  valamint  vásárkor  j< 
nek  meg  a  lányok  négyen,  öten  egy  sorban  összefogott  kézzel. 
hogy  az  egész  gyalo^árót  elfoglalják.  Ruházatuk  az  ösaze  nem 
rikitó  azinű  bársony  és  selyem  mellény  (szegényebbeknél  olc$ó  t| 
cziczböl  készült  u.  n.  leves,  kabátka),  a  tiílságosan  bö  és  }(*\  köts^ 
tett  sok  zörgó  szoknyájuk,  a  melyek  rendkívül  széleseknek  tiíntütll 
őket,  éhez  a  laposra  font  hajuk  miatt  igpn  kiosiny  fejük:  ar 
és  Ízléstelen  képet  mutatnak. 

Családi  életökbon  néhány  házban  mog  ma  is  a  painarcíü^ 
Bzony  uralkodik,  csak  az  í'.reg  gazda,  a  családatya  neveztetik  atyJ 
(dída  vagy  csícso)  mindenki  által;  ennek  esaládos  fiait  saját  g 
raekeik  nem  atyának,  hanem  h<ity6ttnh  nevezik  Az  Üreg  gnxda  fel 
és  nős  tiaival  közös  háztartilsban  él  osztatlan  vagyonában  mint  tel 
talmií  patriarcha,  a  ki  íiai  és  unokái  ktizütt  eg)'í!tlon  parancsoló  é* 
és  a  ki  nekik,  a  koruknak  és  képességüknek  megfelelő  munkaj 
kijelöli   a    mezei    munkákban    és    a  ház  körül.  Kikerül  belöl6l 


]|>0 


i'soi'dáfl,  libapiíííztor  níh.  s  lia  nem  volna  elég,  fogaílnak  int^;  iié- 

ay  cselédet,  (^ak  a  rakonczátlan  Hát  zárja  ki  a2  Öreg  gazita  a  ház- 

sségbÖl.  A  csaliVI  uSíagjai  hasonlóan  alá  vannak    rendelve  az  üreg 

iládanyának,  a  patriarcha  feleségének.  A  menyek  nyáron    át  a  pusz- 

a  szállilsokon    sorosak  (reduht)  a   konyhában  (stanarka)  a  baromfi 

tojgazdaságlian  s  hótrűl  hétre  egymást  felváltják    és    (.'serelgetnek  a 

irtás  tocndőihen;  míg  valahára  ok  is  megöregedvén  az  Ö  menyeik- 

(ek  adják  út  a  munkát.  A/otibati  ezen  házközösség,    a  mely   éi)en  ligy 

szerbeknél  is  megvolt,  napjainkban  már  igen  azük  köire  szoralt. 

Az  új  Mútnjicske  sorsa  a  há/ban  különben  nem  a  legkívánatosabb; 
ga  semmi,  annál  több  a  kötelessége  és  teendője;  reá  háramlik  a  ház 
ivüX  az  összes  c^íclédmunka,  még  a  legalaesonyabb  is,   ö   hi'izza  le  és 
ctitja   az    öregnek    esízmilját    stb.;    emellett   pedig    hallgatnia    kell, 
[lie  és  jö  arczot  mutatnia  éü  a  legkisebb  családtag  iránt  nyájasnak, 
Székenynek  lennie,  ha  az  öregeknek  kedvébe  akar  járni.  Férjét    nem 
bvénél,  hanem  csak  hallod-e?  íjesil  i'uo)  szóval  szólítja    meg    ós   róla 
élvén  tf-nek  (on)  nevezi.  Férje  testvérit  sem  azok  nevén,  hanem  va- 
si hizolgö  szóval  szóittja  meg,  igy  a  férfiakat :  derék,  vitéz,  kedves. . ,» 
nóket  valami  vinígnévvel  vagy  más  más  hízelgéssel  mint:  kral\^icza, 
ílyné. .  .  iVz  öregek  életélwn  a  menyecske   nem  az  asztalnál  étkezik 
többivel,  hanem  félre  vonulva 

Ellenben  a  bajadon  Uáutjok  élete  egészen  más;  him/és,  varrás, 
nás.  szövés  közt  nap  és  széltől  óva  meleg  házi  növény  gyanánt  nyü- 
í,  gyenge  s  szintelen  lényekké  nőnek  fel;  mire  aztán  férjhez  menés- 
a  sok  házi  munka  szokatlan  súlya  annál  inkább  terheli.  A  bunye- 
tz  ifjak  jobban  is  szeretik  a  halovány  és  nyúlánk  leányokat,  miért 
ezek  tetszésvágyból  néha  még  sárga  földet,  sót  és  kánfort  esznek, 
érdekes  sápadt  arczszint  nyerjenek.  A  leányok  konnyü  életének 
[letőleg  az  a  történelmi  oka,  hogy  hajdan  a  leányok  képezték  a  szli- 
kincsét,  a  kiket  szépségük  szennt  minél  nagyobb  árban  adtak  cl. 
Ju^ijennekeket  rendesen  iskolába  járatják;  a  jobb  tehetségnek  és  ipar- 
"lodóbbak  be  is  végzik  a  helybeli  főgymnasinmot,  do  nagyon  kevesen  a 
felsőbb  iskolákat  is.  S  majdnem  minden  bunyevácz  családnak  van  egy 
urni  lett  ága,  a  melyhe.z  íigyes-lmjos  dolgaikban  tanácsért  folyamodnak. 
A  kik  iskolai  pályájokat  nieg.s/akasztják,  ismét  a  tanyájokra,  vagy  a 
hogy  itt  nevezik  sziilhísoki-a  mennek  és  para.szt  munkával  foglalkoznak. 
Rónay  István  {V*ácn- Bodrog^  1878.  I.  köt.  19.  lapl  jellemzési! 
szerint  ^a  bunyevácz  jószívű,  bocsUletes,  vallásos,  egyszerű  az  együgyll- 
s^g;  Őszinte  evangéliumi  nép,  azonban  kedélye  tulajdonaiból   ma  már 


191 


Hok  lehajlik.  A  lefolyt  két  (most  már  három)  «vtizcd  e  iK?p 

sokkal  tíibbct  rontott,  niiiit  a  intiimyil    inüvelt«égben    rajta    epitaii 
pes  volt.  A  bunyevácz  értelem    ós    szellfimi  tehetaéff  dolgában 
üli  ;i  (izerbnól. .  ,■ 

A  nép  vtilláfiossága  f^ioha  sem  fokozódik  rajonfíÁsig;  *zor\ 
Iftloyatják  a  tem|ilomot.  kivtllt  tiaKvobb  íl"     >    "  ^ "  14. 

ki:n  a/  egoaz  város  talpon  van;  nifis  (irivu/.:  .,:     , n  •    ^' 

kertuztány  Faljen  Jssm  {flicsMf»M  a  Jézm)  k  a  nllajsxt  A***- 
A  másutt  ritkft  vagy  épen  Bzokatlan  bil^liai  kcreji^tnevek :  Oánit^,   Iw 
vid,  Máté,  Simon,  Mátyás,  lUmabiu*,  Ltikiicíí,  l^ázár.  Hi"'--^'"   -»*'    i" 
gyakran  fordulnak  el5   Hajdan  a  paiwk  tráiit  vAlöhati  _ 
lettel  visoUettok.  (I^stl:  Tormási   A.  B/abadkai  Mplebánia  tört.  2&.  kp.) 

A  bimyevárüok  jcllemvonáfiában  ftíltUnÖ  miiidki-t  iiembelti'  ' 
lártaJaii  szemé nnetcsséff  vagyis    szegye nlÖsüéK    őroijebbjei  és  a/ 
iránt  a  mely  vonás  családi  életokben  is  sok  furcsa  helyzetet  «2tt^ 
soha  sem   jár    feleségtWel    cgyUtt,    ax   új  hiinROk  sokftzor   évekig!  iiva 
boMzólnek  egyniással    szílÜjik    va^v    más    valaki   jelenlr*' ' '■'    ■    -t"'  ■ 
egymásról  beszélnek,  csak  ő-nek  nt'vezik  egymitst;  a  h- 
elütt  megszülni,  szintén  nem  tartatott   tisztességes    dolognak:    ax   arip 
kis  gyermekét  szeiTtni  tv  megcsókolni  szégyeiili,  nyilvános  ebédben  tésA 
veimi  és  nyíltan  besztütii,  mind  illetlen  dolog. 

A  bunyeváe?  büszke  és   fels^bb&éget  nem  szeret  maga  fölÖU  el- 
ismerni: a  bunyevác^  Rzolga  is  űgy  bánik   gazdájával,    mint  e^ 
Rúval,  feaztelenlll.  A  tótot  megveti  és  haraíyában  a  mairvart  íp   .-jlím^ 
meg  jött-mtittnek  iieve^.i.  Egész  élete   a  punztán   mezei    munkában 
vén,  elbizakodottan  Jáitegezal  méri  az  $mhttt*  és  íjsak   axt  bet«i 
kinek  szintén  földbirtoka  van:  s  ezen  g5göt  és  Hl'í     ■ 
dagabb  úii  osztiilyban  sem  szüntette  még  meg  a  iii.-^.i...    ,    ,..u. 
Különben  neki  Szabadka;  füldi  menyonizága!  Azért  énekli  is:  . 
tivea  beía,  Ube  nigde  néma.'  Fehérlő  (dicsÖ)  Szabadka,  sehol    sti 
párod! 

Legnagyobb  előszeretettel  viHeltetik  e  bunyevácz  a  /aldmÍB€!\ 
mezei  gazdaság  iránt,  a  mely  a  férfiaknak  majdnem  kizárólagos  ft 
koziií>a,  a  mellett  a  marha-,  disznó-   ós  lótonyéaztés,   kevésbbé    a 
katcnyésztés    Lovaik  igen  s/épek  s  erre  űk    büszkék.    Jó    mótlu 
minden  tiának  tart  egy-egy  hátas  lovat,  a  melye-l  Ügyesen  kezéhez 
tat  s  melyie  oly  bü.szke,  mint  a  lányok  bzépségökre  és  drága  mhsij 
A  szántóföld  és  a  marha    képezi  a  biinyovácz   gazda    tísazce 
melyet  sokáig  nem  tudott  kelldcn  értékesiteni.  mígnem  a  Vi 


102 


A  SS 


UIAIK. 


k^  minden  irányban  megnyilvun,  a  nép   látható  jólétét  és   f^dago- 
ií  nagyban  emeltfí-  Házukat   már    úri    módon  kezdik  épUoni  én  úri 
jfényelemmcl  ('íí  fényiizés&él  Imrendezni,  és  több  úii  passziót  is  elsnjáti- 
>tták.  K  mellett  pedig  még  igen  nokan  a  réi^n  divatú  cxinikue  e^ysKe- 
Iséghe/.  ragaszkodnak  lakásuk,  étkezésük  és  ruházkodásukban,  bár  száz- 
^er  frtnyi  vajívonnal  rendelkeznek  is  Kitartó  szorgalom  dolgában  azon- 
m  a  hunyevác7  není  versenyezhet  a  vármej^yében  levu    szomszéd    né- 
letekkel  és  tótokkal.  A  foldmivelés  mellett  nem  szereti  a   kertéf^zetet 
a  városban  a  nagy  házi  ndvarnit  parla^osan  hagyja;    az    ipairal   és 
kereskedéssel  osak  újabbati  kezd  barátkozni.      A  nok  azonban  a  ház- 
irtáson  kívül  figyelemre  méltó   munkásságot    és    ügyességet    tüntetnek 
^i  a  hdzi  iparban.  Különösen  diesérotre  méltó   szép   ízléses  hímzésük, 
miben  a  szerb  nók  is  kitűnnek;  foglalkoznak  azon  kivül  len  és  gyajíjú 
xiással,  vászonszövés  és  l'ehéntéssel ;  nevezetes  a   padhi-szőiiyegnek  és 
BZtalterítÖnek  használt   Iffilim    nevű   török    izlésü    tarka   szövetük,  és 
Heg  a  számtalan  szinváltozásban  és  finom    Ízléssel    készített   női  házi 
^ötény,  0  pregocsa.  a  mely  szőr  és  (a  kei*e8ke<3ök  megrendelésére)   se- 
^em  fonálból  is  szövetik,  és  mint  noi  (pipere)  divatczikk.  jelentékeny 
iviteli  árurzikk  kezd  lenni.  Végre  még   meg  kell    említenünk  a  régi 
iharongyokból  font  igen   czélszerfl    rongt/pokróczot,    melyet   folyosókon 
itószönyegnek  szoktak  használni  az  egész  városban    Ujabban   azonban 
házi  iparral  többé  nem  a  házi    szttkségletek    fedezése    czéljából,  ha- 
^em  leginkább  kenyérkeresetből  foglalkoznak  némelyek;  a  bunyeváczok 
vásznat  i.s  már  a  boltban  vásárolják. 

A  leányokkal  gyakorolt  nagy  fényűzés,  mint  emiitettük,  a  nép 
[jyagl  és  erkölcsi  sülyedéséuek  egyik  oka;  mert  hogy  nekik  a  sok 
|rága  nihát  beszerezzék,  sokan  gazdasáüuk  kárára  még  ekéjöktől  is  meg- 
[álnak,  a  mi  sokszor  a  család  végső  romhUát  idézi  elő.  A  helybeli  bol- 
psak  e  század  elsö  tizedeiben  kitűnően  tudták  a  népnek  eme  szcnve- 
Myét  ós  szokását  a  magtik  hasznára  kiaknázni,  és  tarka  kelméjüket  rop- 
int  haszonnal  ámltÁk  a  csekély  konkiuTenczia  mellott.  Szerencse  azon- 
in,  hogy  csak  U'ány  korukban  költenek  reájok,  mert  ha  férjhez  men- 
jek, mint  asszonyok,  már  nem  igen  Űznek  fényt. 

A  fértiak    etívszerö    ruházata   sem  enged  meg  valami  nagy  költc- 
pzést;  itt  azonban  más  rossz  szenvedély  uralkodik,  a  mely    nem    egy 
birtokosabb  családot  is  tönkre  tett  már,  t.  i.  a  sok  mulatozás,  az  Örö- 
kös korirsmaélet  és  ivás.  A  társas  borivás  valódi  szenvedélye  e  népnek 
a  bor  lényeges  tényező  az  ö  társasági  életében,  úgy  )iog>    már    egy- 
oríi  látogatáshoz  is  néhány  i>ohár  bort  a  vendégre  rá  nem  kŐszMeni 


103 


vagy  a  vended  résxérSI  el  nem  foííadni,  annyi  mint  a  vendégfi/^rcM 
és  barátság  maxiinájnt  Btírtoni  me^.  Semmiféle  (>ss/.ejÖvcte1  nem  {;<m- 
liolhatti  bor  nOlktll :  annál  kevésbbt*.  mert  soknalí  épen  az  a  czölj* 
Il^'y  Gyümölcsoltó  Itoldogaiu/üny  napján  (mári'z.  25.)  midón  a  tenué- 
sxet  téli  itlmából  folcbreüvón,  a  fák  ned\'vel  telnek  meg,  a  banyt'vic»)k 
is  üss/^Orniek  kraüotgára^  az  a^;  b<^>Ky  mn^^ukban  ík  a  vért  BzaporíUik, 
8  ekkor  sok  vörös,  de  más  szinŰ  búrt  is  ís/.n:ik  Mii^  fi  halotU  r«r 
(iwdusa)  is  t'sak  sok  l>or  mellett  tartható,  utána  pedig  pnuizÁi  kóvci- 
kezik.  Kivált  ha  a  mezei  munka  szünetel,  a  zene  (tamhura)  és  bonn- 
batij^tí  ónek  éjjel-tiappul  nem  szünetel  ^okan  több  napig  si^m  láíjik 
családjokat,  hétszámra  járnak  szállásróI-szíUlásra  vafíy  a  városban  oí- 
L'záról-atczára  a  vendéK^ztírctŐ  ismerősök,  rokonok  s  barátokhoz  liott 
kóstolni.  8  ha  ott  elfogyott,  felszedik  a  sátorfát  és  a  E?azdával  e^atl 
akár  éjfélkor  is  ismét  tovább  mennek,  a  szomszédba  pratiztiak,  rijn 
bort  és  ételt  parancsolnak.  E  szép  hadjáratban  kaputosak  is  jártasok, 
a  magyarok  is  eltanulták.  A  pratizás  tiilajdonképou  annyit  tesz,  mint 
elkísérés,  és  minden  mulatí^ilg  után  van.  Ekkor  t.  i.  a  vendéinek  miud 
vagy  csak  egy  része  a  tirsaság  legérdemesebb  vagy  legtiszteltebb  U%- 
ját  leginkább  kocsikon  tamhurások  xenéje  mellett  haza  kisérík,  itt  os 
égés?,  háznépet  felzavarják,  bort  hozatnak  s  ételt  készíttetnek  éfi  a  ma- 
latságot  folytatják:  innen  nztjin  a  tánaság  ismét  e^y  másik  taj  i  ' 
sori  igy  haza,  míg  csak  meg  nem  virad  és  az  egész  társaság  el;  ;,j 

A  bunyevácz  köznép  egy  kedves  mulatsága  a  kóló  (az  az  kör^ 
Nyáron  (innepek  délutánjain  a  korcsmák  (^lűtti  nagy  térségen  jönnek 
Össze  a  fiatalok,  többnyire  leányok  és  lij  menyecskék,  és  íisszefogotl 
kézzel  körben  állva,  közl>cn-közhen  fiatal  emberekkel  dudaszó  mellell 
végzik  ezen  nemzeti  fáuczukat.  miközben  körben  forogva  egéaz  ieetö- 
ket  rezgetik,  da  lábukat  alig  emelik  fel  a  földről. 

Más  mulatság  a  préló    (az    az  fonás),   az  a   mi  a  magyar  ué|titá 
a  fonó.  Ez  majdnem  minden  leányos  házban  tartatik  télen   át   egysacr 
Összejöímck  u  há/i  leány  btirátnéi  és  legény  ismerőseik;  s  mig   a  lo.i- 
nyok  maguknak  vagy  a  háziasszonynak  fonnak  es   énekelgetnek,   a  le- 
gények incselkednek,  dévajkodnak    Vacsora   után   dud:iszó  mellett  egetí 
éjjel  isznak,  tánczolnak  és  féktelenebb  tréfát  űznek.  —  Az  iddsebb  asi^ 
szonyok  is  tartanak  ilyen  préló- összejöveteleket,    de    csak  e-  ' 
guk  közt  barátságos   tái-salgással.  -  Hasonló  délutáni   női    .   -.  j    l 
lek.  melyekre  mindegyik  valami  kézi  munkát  visz  magával.   (Sk  melyet 
egy  bő  uzsona  fejez  be  este,    magyar  M  nSk    között    is    divatosak  vt 
pedig  szintén  préló  néven. 

194 


1879  lita  a  hanyevácz  nép   évonkint  egyszer   nagyobb  körű  mu- 
|ats.ífíokat  is  szokott  a  rendes  IkíIí  helyiségben  tartjini,  s  pedig  az  n,  n. 
^(tfjtj- Prélót  a  bunyeviu/  t'ucska  kaszinó  aeKÍsc  alatt,  a  moly   rondki- 
íül  látogatott  szokott  lenni.   1879    ínb.  S-án  volt  az  első 

Ismét  más  mulatság  n  liiván.  mely  erkölcstelen  iránya  miatt  miú* 
[745-hcn  a  vái'osi  hat^ísiÍK  által  rondoritoK  el  volt  tiltva  Neve  ogrszon 
.rtatlan,  ús  beszélgetést  jolent,  es  minden  tilalom  daczára  máig  is  divat- 
maradt.  A  diván  ax  év  minden  szakában  tartatik  E  czélból  egy 
írsasáyha  állt  !eiinyrso|>ort  (melytÖl  azonban  a  jobb  nevelésüek  távol 
tjrtk  magukat),  egy  arra  alkalmas  liázat  és  gazdasszonyt  fogad,  s 
hordják  a  hazulról  elcsent  lisztet,  zsiit  atb  eleséget,  és  a  kitűzött 
{lyjelre  sok  ételneraíit  készítetlek  az  eljövendő  legények  számára,  a 
Kik  a  bon'ól  és  zenéről  gondoskodnak.  Ezen  szülői  ellenőrzés  nélküli 
titkos  összejiivetelekben  történnek  a  szerelem  vallümá.sok,  fesztelenebb 
ig  mnlatozások,  végre  duhajkodás,  verekedés,  fejbetörés:  s  pedig 
)ksxor  eröpróbálkoziisból,  mert  a  bunyevácz  legények  nagy  erejökkel 
líátorságukkal  is  szeretnek  dicseke^dni  A  divánok  a  bunyeváoz  pénz- 
risztoki-acziát  is  tUntetik  fel.  mert  a  leánytársaságok  szülőik  vagyona 
rínt  különzik  el  magukat  egymástól 

Családi  életűkben    o    hahma  vagy  a  gyermekszületés  megölése  is 
lulatsággal  jár,  s  erre  a  keresztelés  után  1        2  napra    minden  atyafi, 
gmeríís.  szomszéd  legény  és  leány   kötelességének    tartja   ajándékokkal 
Megjelenni    A  rseesemőt  megnézvén,    mindenki  tettetett  undorodá^isal  a 
Üldrc  köp  és  rútnak  mondja  a  íryermeket.  ne  hogy  haboniis  hit  szerint 
dioséretével  neki    ártson;    az    összenőtt    szemöldöküek    szemverősöknek 
tartják  magukat  s  rá  sem  mernek  nézni  a  i-seciíemore.    Ezután   asztal- 
hoz ülnek,  esznfk,  isznak  és  mulatnak    reggelig. 

Mint  minden  népnél,  úgy  a  bunyeváczoknál  is  a  legvidámabb  Un- 
|ep  fl  hko'iahm,  aöt  itt  a  vele  járó  .sok  szertartásos  szokással  egész 
Igalomkör,  mely  több  napig  tart  és  sy/imtalan  vendég  veüz  iN'une  részt, 
lakodalmak  ití  a  me/.oi  munkák  vé^ieztével  az  új  borral  kezdődnek 
adventkor  karácson  előtt  4  héttel  végződnek,  líégebben  a  szíibík 
l^ere-sték  ki  tiuknak  a  menyasszonyt,  most  pedig  rendesen  e^eek  maguk 
ilasztják  jnvendőbelijöket.  Az  előtt  igen  korán  is  adták  Össze,  15-  17 
íres  korukban,  a  mi  most  a  katonakötelezettség  miatt  már  nem  lehet. 
Az  ősz  ÍKiálltával  a  házasulandó  ifjú  anyja  valamely  miis  rokon 
zonynyal  a  kiszemelt  leány  szüleihez  megy  egy  palaezk  mézes  pálin- 
ival  és  egy  ahnával.  a  melybe  vagyunokhoz  kép*\=;t  arany  vagy  ezüst 
5nzt  diigdostíik  volt.  Itt  előadván  kiv;ins;igukat.  a  pálinkát  és  az  almát 


lítö 


IV.iJíri    ISTVJlN 


;*(. 


ott  hn^'vják  é9  íiaüa  niennok    Axok  |jcdii;  02  ajánlatot  m<3gfoiilolvÁa,u 
ahiiát  rá  iitllinkát  vagy  vÍHKxa  killilik.    vag;    pedij;    clfogyni^tják,  füua 
j(5  jel  a  li-'y^nyre.  Utóbbi  cj^ctben  a  Üii  azlllöi  i^ii  rokonti   a  l*íí:k 
vasíiriMp  délnt/tn  nohány  kocsival  én   esy    dndiissal    a    loány    i^ 
nuMiiit'k,  iü  nívgáliapitjúk  a/  (rl.íe;i:y/é}i  vagy  gyürŰ2éfl  impjiU:  fi 
latnak  1^  éjfélUljban  cipradí/nak,  A    gyftrűzt^re    kttűjeött    napon   uo^ 
üjiszejönniík  a  fiú  i*s  most  a  Iciiny  atyafiai    is  üjni  vpriil-' 
fiú  )■«  a  Iftiiny  nélkül;  a  üti  későbben  j»  oda.    Most    nlia, .: 
t!skÜV($  napját,  addig  pedig  mindoii  szombaton  a  legényes  UÁz  a  li 
imk  egy  kalácsot  kítld.  Közben  vasárnaponkent   c«    szerda    ^.5 
tiú  rokonstííín  is  szokott  íjsszejönni  kisebb   lakomákm.   A  jr —* 
Itíílny  pwdig  barátnéit  elhaiíyva  völegényp  nővéreivel   jár  a 

A/  eskflvií  nap  kÖztólcdt<Svfí1  nehAny  lovaa  legény  kí'ndőveJ  á 
szalagokkal  dihzitett  paripákon  nyarv'»1  Ái  a  várofion.  Ezek  &  vófélj'uiL 
a  kik  a  vendőgekel  hívják  miig  a  lakodalonmi.  Elubb  a  ^Jt'nya.í:^/íll; 
há/át  hívják  meg,  erre  ax  iftraenüs  úri  ház;tkul  h  a  paraszt  aty:r 
Mind  8/ivesen  jelenik  meg  a  jobb  módii  lakodalmakon.  —  Még  u  m- 
kUvő  ebHti  napon  n  legényes  hiu  a  leáityého/  három  idősebb  ?■ 
sebb  ivót  küld,  az  a.  n.  sztaltjeldkat.  Kleknek  ősi  SKokás  %/.^ 
mciiyass/onyt  kellette  Őrizniük,  de  a  há/ni^p  tisxtesstég  okáéit 
leitatja  okét.  hogy  mellőlük  bátran  el  is  rabolhatnák 

Az  esküoŐ  mípjúu  mindkót  rúszi'ől  nagy  kísérettel  hosHKÚ  sor 
hintón  és  [taraszt  kocsikon  czigány  zene  mellett  a  templomból  voi 
nnk.  A  menyasszony  egész  pumpájában    a    násznagy   jobbján  Ul  a 

szebb  hintón  8  előtte  két  nyoszolyu  leány :  hintója  kőrül  t*8  a  h' ■ 

iR't  elején  a/  említett  lovas  legények,  mint  a  menyajíszony    m 
nz  u.  n    muiztulunffijio  lovagol-  £zen  hintó  után  kővetkejsik  a  Tole^i 
nck  egy  nős  fivére,  "  dhéi\  a  ki  a  menyasszonyt  oltárhoz  vezei 
a  vőlegény  komájával  közönséges  kocsin  Ul  a   saraglyán.  —  Ax 
után  mindkét  fél  ismét  küW*  váha  hajtnt  a  marja  házÚha,   s  mii 
heJyen  bő  lakomához  ülnek,  a  melynél   soha  sem  hiányzik  ff  pirit 
(rÍ7s,  baromti-ajtrólékkal).  n  priiznácz   (túiOH   rótesfcle    Rlltem6ny) 
i/tMPíirsa  (üres  rétosféle».  Délután   1  óra  Újban   a    legényes    lii/ 
vendég  serege  ismét  hintókra,  kocsikra  Ul    és  a   menyanszonyért  ini 
Miután  Gii  a  szokásos  többszöri  kéiúsiv  megkuptítk.  felíllietik   egy 
tóba.  8  ha  a  vőlegény  háza  é{>en  a  szomszédban  volna  is,  az  ösflztw 
dalmas  nép  mégis  kocsikra  Ulvp  zeneszóval,  éneklén  ós  nagy  kurjoi 
tások  között  a  mueztalangyiával  előbb  az  egész  városon  átvonul,  1 
láhb  a  filteren  és  a  fönüAzákon    át    vonul  csak    a    vőlegény   hasáb: 


l»ű 


A   SlíABAPKAI    BITWYEVACZÜK   éS  SXORAftAtK 


láthatatJAn  Um^m  kocsisor  feI[jáiitllkiizoU  délcxeK  lovaival  és  u  s/iun* 

\n  tarka  vi^  lakodalmai  nép,  a  mely   gokszor   Ksiifolva  Uílti  mtytí,  n 

baikat.  ropimiit  néző   ktí/íínsúget   c-sűdít    az    uU^/úkra,  a   iiM^yeken  a 

^.lekpílés  Í>i  inpfíszíikad  t^^j^y  idórr    Az  Ojsyik  lovas  vfifól  i»!órc   vn^íUt,^ 

liiOíitt  niííwérkcznok.  odíy    kis  íryermckfit   dob  a  mBnyafwzony   ölí^lm 

.ie];íé»éiil,  hogy  elftö  süUliHüj  Hú  legy<*n.  Haza  tóikezvón  a  víílft^'íSny, 

la  kiviiUin  (50—100  frttal)  a  mt'iiyftXHisoiiyí,    kí   m   ajándrk   átvótele 

fit  le  sem  s^^iill    a    kocsitx')!;  a  töblú    VE^ndi^    is    nioí;ajándéko;í/u ;  a 

íiagy  e^y  ajándékokkal  megrakott  szép   bárányt  ad    neki  ajándc^k* 

a   najia    U   najcy    szfrotcttid    fogadja   a  mcnyasszotiyt  s  néha  hin- 

Iból  i'íjy  kiteritt'tt  RzönyoKon  vi^zeti  Imi  a  h:Í7.ba,  a  mi  aztín  iöviühIu 

Ival  Uf^yani'Kak  n«m  hangzik  osHze.  A  mcnyaítsiKOiiy  lí^ya  iíi  a  napa 

irájában  áll,  m(g  az  i^  férj  oxontúl  i»  padláson   vag}'   i-tálóluin,   a 

fi  kirendelt  munka  köübtín  tölti    éjszakáit.    A    lakmározás  erre  még 

^ulny  iiajtig  tovább  foly.  A/  első  napon   a   nienya8f»zü»y  niég  vondég, 

ük  najion  már   feUe«zt    aranyom    rükütőjét   es  a   vendt«^'ek  közütt 

Indékokat  szód  íísszc.    EzDn  napra,  a  mely  a  főlakodatom,    mindönki 

jidi'kokkal  jelenik    moír;   a  íi^rti    vendéíroket    az    ajtóban    az  új  me- 

^itoske  fogadja  egy  oHijkkal,  a  mit  ezek  pénz  ajiíiidrkkal  viszonoznak; 

[n{ik  stítoméiiyt  (kniváltf)  kuldctiok  \Agy  ruhakelmót  és  pénzt.  A  la- 

lalrai  jiíkpdv  még  w»kfélo  tréfát  gondol  ki  a  menyecske  jövptiolménflk 

ftporitiL8ára.  így  például  valamelyik  éftzrüvétlouül  ridhuNit  i.'gy  vánkf>ítt 

avv'al  hepelybezi  az  pgÓKZ  birsasásot ;  lig)'  hogy  a  menyet-ske    mORt 

vendégek  tiítztogatájtáért  tijra  kin  ajándékokat  kap.  Ezen  ajándékokon 

2r'nyoi'ük<í  leginkább  birkákat  vásiirol,  melyek  kizárólag  az  ó  vagyo- 

ipríyia)  képazik. 

A  btinytivá^ok  üokH/oros  c»  huzamos  tánum  mulatozásai  é&  szoká- 
lakniurozáítai,  melyek  nélkíil  semmi  családi  vagy  házi  esomény  vagy 
Jnep  nem  mulhatik  el,  a  bunyevát^z  (családokra  igen  nagy  tí-Theket  roU, 
^ált  a  több  napig  tartó  igen  népc8  Iako<lalom  annyira  zavarba  Itozta 
^'Kaládok  vagyoni  viszonyait,  hogy  az  elszegényetlée  megakadályoz; 
a  vároKi  hatóság  ós  n  papság  is  többször  beleavatkozni  v'Olt  kény- 
—  Már  az  17:trt-ban  l*atacsis  kaloc^íai  érnek  álul  kiadatott  jil^- 
űaí  szabályzatok  a  lakodalmi  tivornyák  és  mértéktelenségek  oUen 
llnak  és  H  rh  forintnál  több  ajúndukot  nem  enge<]nek  ti2  almával 
litni.  1764  végén  maga  a  városi  hatóság  is  kikelt  a  hetekig  tartó 
itiSk  divatú'  és  rengeteg  költséget  okozó  rzéltalnn  menyegzői  szoká- 
nllen«  mulyek  az  erkölcsük  lazulását  is  eredményezték,  és  a  népet 
Dtetéaael  akarta  az  egyszerűség  é&zszerU  útjára  terelni^   mivégre  ax 


197 


IVAKYI   ISTXAH 

akkor  itt  lelkéMkodö  barátokat  is  közreműködésre  íclkéi-tc.  Az  en* 
mén}'  a/onhan  nem  felelt  meg  a  várakozásnak.  1768.  aug.  5-íSn  (rtr. 
jk.)  t^jni  bocsátanak  ki  megszorító  rendoletuket.  Azoiiliaii  a  né\t  MM 
akait  a  régi  s/okásoktúl  eltérni,  i'-s  1774-ben  ír  csak  annyiban  on^íedeti 
hogy  a  lakodalmat  eííjespk  .i  napra  s;íorit(ttták.  A  vár.  t;uíí'u*s  toliíl 
1780-ban  felszólítja  a  plébánost,  ho«y  szerda  előtt  senkit  sem  oBkefUten. 
azon  reményben,  ho^y  pénteken  már  vallási  érzetök  sem  en^MÜ  a  lik- 
mározáfiokat  ós  tivomyákat  De  azért  még  17ííl  nov,  5-óii  Í8  a  ré^ 
lakodalmi  szokásokat  mind,  kivált  a  dniga  almát  eltörlilvón  a  vár.  ta- 
nács, ezeket  a  legridegebb  egyszerűségre  és  a  legcsekélyebb  t'nkra  szor^ 
totta  mog;  és  5  —  20  írt  vagy  bot  büntetés  terhe  alatt  tiltotta  nws, 
hogy  u  lakodalom  egy  napnál  tovább  tariassék,  s  akkor  is  egéft/  egy- 
szerűen és  ti8ZtesHégc8en  ak  illetők  vagyoni  állapota  szerint  caak  15- 
10— r>  vendéget  szabad  meghívni  A  nép  azonban  a  tilalmat  m(*g*íOg1<^ 
ahogy  csak  tudta  és  inki^bb  bííntetést  is  íi^etett.  semhogy  a  megszokott 
divatot  meg^'áUo2tasl^a■  De  a  tanács  sem  engedte  szerda  előtt  tartam 
a/  esküvőket  (1785,  vár.  jk.)  Mégis  jó  akarata  s  SKÍgoruKága  nem  győz- 
hette le  a  nép  makacs  ragaszkodását  a  régihez;  és  azért  még  I  H'iO-han 
is  panaszkodott  a  városi  tanárs  a  költséges  lakodalmak  uUen,  molyek 
a  népet  elszegényitik  és  adófizetésre  is  képteleniíé  teszik,  valamint  a 
sok  kísérő  czéltalan  zaj  és  rendzavarás  ellen.  —  Ő  látjuk,  napjainkhan 
is  megtartotta  a  nép  a  n^  divat  nevezetesebb  mozzanatait  az  ujabb 
kor  ízléséhez  is  alkalma/kodvjin,  a  nagy  aján(K*kok  la  a/  alma  érü^lit' 
is  egyszerűen  le  %'an  szállítva 

A  lakodalom  után  leányának  látogatiísáni  jíivő  anya  a  Inizban  levií 
valamennyi  gyermeket  egy  ideig  sorra  megajiuidékozza  Az  új  m<Miyeri- 
kének  pedig  illetlen  anyját  a  nyoUzadik  na]i  előtt  mi'glátogatnia,  a  nii- 
kor  anyjától  ismét  ajándékokat  hoz  a  házbelieknek  t.  i,  kalácsot.  dióC 
és  almát. 

A  vő  pedig  először  a  H-ik  adventi  vasárnapon  látogatja  meg  a 
napa  és  ípja  házát,  mely  nap  materkának  (az  anyák  Ünnepe)  nttvexte* 
tik,  8  melyen  a  "gyermekek  és  ídnisebbek  is  minden  ismerős  asszonyhoü 
bekopogtatnak,  a  materii-át  köszönteni,  a  miért  as/alt  gyŰmOlcjiöt,  diói 
szoktak  kapni;  a  vő  (»edig  tyilim  szövetű  tarisznyát  kap 

A  következő  4-ik  adventi  vasárnap  az  apák  napja,  az  oca\  a  gyer- 
mekek most  az  üczát  járnak  köszönteni   és   kis   pénzajándékot  k;iw  ilr 

Karácso/ikor  a  bunyeváczok   Jézus  8zűlett'«helyére   való    nnl' ►>' 
tctésül   szobájokat   szalmával   hintik    be;   a    gyertya  mindig  óg  «s  u 
asztal  terítve  van,  rayta  pedig  egész  nagy  kalika  (a  hozsitiUéyák)  áll,   »' 

ids 


A   SZAHADKAI    HITNYEVACZOK    ±S   S/ORASAIR 


!yen  ag>anc«ak  az  ünnep  jellegére  vonatkoi^ó  különféle  alakok  van- 
nak tésztából:  a  kis  Jézus  gyeimek  a  jászolyban,  a  pásztorok  ós  álla- 
tok. Ujéviy  csak  közszemlére  van  kitéve ;  de  akkor  mindenki  a  házban 
kap  belőle  ejíy  dambot,  mé^;  a  házi  marhának  is  juttatnak  abból  *)  — 
Mint  egyáltalán  másutt  is  sok  babonáru  nd  alkalmat  a  karácsonyi  Un* 
iMp,  ugy  itt  is  van  néhány  ily  babonás  szokás.  Így  a  hajadonok  a  ka- 
rácson böjtjének  estéjén  minden  ételfóléböl  egy-egy  morzsát  tesj&nok  éj- 
jelre fejők  alá.  bog)'  előro  megálmodják,  ki  lesz  jövendő  férjökV  A  ga/da 
éjfélkor  itatja  lovait  és  szép  almát  tesz  a  vízbe,  hogy  lovai  szép  szintiek 
legyenek.  A  menyecske  éjfélkor  kukkan  be  az  ablakon  azon  gonosz  ki- 
vánrsiságííal,  vájjon  ipja  vagj'  anyósa  meghal-e  ez  évben  V  mert  ezen 
esetben  már  most  kiterítve  véli  láthatni  stb. 

A  karácsoni  ünnepek  alatt  minden  bnnyeváez  gazda  iparkodik  egy 
vendéget  szerezni  magának,  a  ki  bolyét  pótoJjn,  ha  majia  a  sok  evés- 
ivásban  kidőlt.  Ezt^n  vendég  a  polozsáj,  a  ki  az  ünnepek  taitamái-a  az 
Ür  a  házban.  A  karái-sonböjt  estéjén  ö  kezdi  enni  a  mézbe  aprított  fog- 
hagymát,  hogy  a  gonosz  szellemeket,  mint  hiszik,  a  házbél  elűzze.  Az 
első  ünnep  nap  délutánján  ismerősök,  rokonok,  szomszédok  küldik  a  po- 
lozsájnak  a  buhartit,  azaz  jó  nagy  poharat  tele   borral,  melyet   ki  kell 

Rbia,  ha  csak  a  hozóval  me^  nem  alkuszik,  hogy  néhány  kmjrzí'trért 
Rga  ÍNZS/a  meg  Három  napig  nem  .s/abad  a  jtolozsájnak  a  házbél  ki- 
mozíiubiia,  hannm  ott  kell  mulatnia  és  a  társaságot  is  mulattatnia. 
Bokórt  nem  adja  a  házigazda,  ha  jó  polozsájia  talált,  a  ki  nem  doI  ki; 
és  hetek  nnilva  is  eldicwikszik  derék  polozsájjával,  a  ki  még  a  forra- 
dalmi időből  Í8  énekelgetett : 

••Álropattek  Tiüzán  s<>rnKélypk, 
Sorog^tlyek,  sxáp  m&gjar  vitózL>k, 
Kt'toiklH-n  fliílyos  kftrdolt  vannak, 
Mnipg  napja  \vnr  ai^  lOlenliadnak* 

Azért  a  jövO  évre  is  lefoglalja  már  újév  napján,  a  mikor  polozsáj- 
8ága  b'j;ir ;  a  gazdasszony  egy  nagy  kaláosesnl,  a  gazda  pedig  ho.sszu  szál 
koll>ilszs/>al,  nielyiH  nyaka  körül  kerítenek,  útnak  eresztik,  sziiszszor 
\ft  megígértetvén  vele,  hogy  jÖvo  karácsonm  megint  ö  lesz  a  polozsáj.  **) 

Ifiisv^ikor  semmi  killönÖH  .szokás  nincsen  e  népnél;  a  piros  tojiis 
és  evrel  koejiintás,  valamint  az  Öntözés  csak  ugy  divatozik,  mint  a  ma- 
pEjaroknál. 

*)  A  B«tíilplioin-jáTáa  itt  is  difatban  fan,  de  loginkább  niigy    sihctlor  magjar 
njek  járnak  avval  kdrOl. 

**)  A  tahadkai  Bácaka  1872.  érf.  62.  az. 


199 


Pünk6»dkor  ismét  valnmi  sjijiUosat  lehet  a  ImnyováczoV*  *  '^ 
t.  i.  a  krafyicifkat^  u  iiÜnkOsdi  kinUynékat.  Krre  7 — 7  It^áii)  iw- 
csaj>atha  állani,  a  kik  virágb<U  k('>szült  magas  fejék  vagy  koronával  di 
Mitvc,  a  mi^lynpk  elííróíízéii  valami  f^zentkép  vagy  tükör  van  vi 
gyönf^yök  vannak  felaK^a82tva,  járják  he  délutáiionkiut  az 
éft  meghívásra  a  liázakba  Ih  bemennek  ón  néhány  krajcxárért  mtndiün- 
kinek  hi/oiiyos  egyhangú  dalt  énekelnek  el,  valami  jó  tanácsokat  ai  íDc^ 
tőnek  állása  és  foglalkozása  szerint,  va^'v  usn'^i  niythikas  vonatkoKifl 
énííket.  Ilyent  l>r.  Uaditó  F.  gyÜjU'-ményél)5Í  közlUnk  hjfijoró!,  a  ut 
relcm  istenéről.  (L.  Sc'hat'farik:  Geschirhte  dcr  slavtschen  Spraclie.) 

Mi 'vamodojdosmo.  mi 'vamodojdüsmoLjoljo  Mi  idejöttünk  Ljelj' 

U  najlipse  dvore,  u  najlipAe  dvore         „  A  le^jszebh  hajlékokba    . 

lí  najboíj;ntije,  u  najhogatije  ,  A  leg^^'azdasabbaklia 

Zlatom  ogradjene,  zlatom  o^radjene         „  Aranynyal  liekentettckbc. 

Cvirom  nakicene.  fviéom,  nakicene  „  Viráíígal  diazítetteklKí    , 

A  haloftakat  néha  régi  szokás  szerint  fogattott  asszonyok  általLiú- 
CHUztatjúk  el  és  rimes  vci-sckben  sirattatják.  A  temeté-s  uljui  pedijr  •>«- 
szejiiniH'k  a  halotti  torra  (podusa),  néha  regííelig  is  eimulatnnk  cs 
azutjín  elpratiznak. 

A  magyarok  is  a  bunyeváczoktól  több  raiilatsAíios  Azokát^t  átT 
tek  az  oícdcti  elnovczésekkel  pgyiitt,  igy  ok  ír  járnak  matericdt  ós.  ^c^ 
köszöntíini,  kai'ái.'sonkor  fxrtanjik  jtolozsiijt,  és  a  kitiok  j»lik.  nem  IwUd 
a  prothdíihfin  sem,  a  lakodalmas  menetet  a  piaczon  rá  ft^utczikou  él 
irányítják  stb. 


Szilágysági  nópr^zi  adalék^ok. 

Kózli  Ilald^  Márton 

A).  Babonák. 

/.  Betegség. 

SzemÖcs. 

Ha  szemőcsöd  van,  kend  meg  s/.al<ma  bőrrel,  ásd  el  azt  ax  etecsb* 
(csepegőbe),  mire  ivi  elrothad,  elmúlik  a  szemőcííikl. 

Végy  elé  eg>-  vadalmát,  vágd  4  czikkbe,  minden  ezikk  mindtít 
oldalával  dörzsold  meg  a  szemGcseidet.    Azután  a  4  czikk   almát  kSad 

900 


^B»K^n^Kiv^qiBi^H^ga^^^^Bai^^^  ^  ,.irTr?=s=saSSE*^S^?7^r^?sr? 


szilAotsAgi  néprajzi  adalékok. 


sze  megint,  ásd  el  az  ereszbe  (csepegőbe)  s  mire  az  ott  elrothad,  a 
imőcsöd  elmúlik. 

Ha  szemőcsöd    van  s  újstágot  látsz,  állj   meg,    ne   mozdulj  el  ar- 
a  helyről,  a  honnan    azt   megláttad,   kiálts,   hogy   hozzanak   vizet, 
\sá  le  vele  mindeniket  s*  mind  elmúlik 

Vérkelés. 

Ha  sok  vérkelés  bánt,  nyomjad  őket  ki,  a  vért  törüld  egy  ken- 
t>o  s  ezt  a  kendőt  dobd  el  egy  kereszt  úton,  a  ki  ahoz  legelőször 
2zá  nyúl,  arra  ragad  :i  kelés. 

Árpa. 

Keress  a  falon  9  meszelő  szőrt,  fogd  azokat  keresztbe,  vedd  a 
.  kezedbe  s  kaszálj  vele  9  szer  a  szemed  előtt  s  mond  el  9-szer  e 
■set 

Árpa  árpa  lekaszállak. 
Fejér  ló  s  —  be  duglak. 

yanigy  tesznek  ü-szer  a  bal  kéz  nevetlen  ujjával  vagy  párnaosucscsal. 

Sárgas&g. 

A  ki  sárgaságban  van,  ígyck  9  tetüt  pálinkában. 

Hideglelés. 

Sz.-György  na]>  elŐtt  fogj  egy  zöld  bókát,  tedd  a  kebeledbe  s 
-tsd  ott  jó  darabig,  míg  megéhezik,  akkor  bocsásd  el,  elviszi  tőled 
hideglelést  Ha  nem  használna  mindjárt,  aludj  el  s  mikor  legjobban 
;zol,  öntesd  le  magad  egy  cseber  hideg  vizzel ;  biztosan  elhagy  a  hi- 
^^lelés. 

Igyál  meg  9  tetüt  egy  pohár  vízben,  elhagy  a  hideg. 

Köhögés. 

Köhögés  ellen  legjobb  a  főzött  zab  leve. 

Szemlájis. 

Nagypénteken  napkelte  előtt  menj  a  folyóvízhez,  meríts  belőle 
3mbe  a  folyással,  bal  kézzel,  tedd  el,  s  a  legjobb  szemvized  az  lesz. 

ToroUáj&s. 

Virágvasárnapján  szenteltess  barkát,  nyelj  le  éhgyomorra  2  —  3 
3met;  egész  évben  nem  fog  fájni  a  torkod. 

Fogtáj&s. 

Ha  fáj  a  fogad,  töviskes  disznó  fűnek  (Maszlagos  csodafa,  Datura 

lUB«Kr«f  kik  II.  301  16 


BALAzB   MÁRTON 


Stramoníum)  a  magvát  főzd  meg^  ha  a  csui>or   tele   van    gőzzel. 
fol  a  fcdüt,  tátsd  ki  a  szád  s  tartsad  a  csupor  felé,  hogy  a  gőz  jiq 
meg  a  fogad,  akkor  a  fogat  rágó  kis  férgek,  a  mitŐl  a  fogfájás  van,  ki 
hullnak,  s  nem  fog  fájni  többé  a  fogad. 

OörcB. 

Ha  görcs  húzza  a  labodát,  tarts  vasat  az  ágyad  végébe  a  lilaá 
felül  B  nem  jár  a  görcs. 

NyaTaiyatörés. 

Űrnapkor  szedd  Össze  a  körmeneteknél  használt  koszorúkat,  sött 
ágakat,  virágcsokrokat  vagy  azok  maradványait  s  ha  gyermeked  nj» 
valya  töri,  csak  azzal  füstöld  meg,  biztosan  elmúlik  tőle. 

Vérhas. 

A  málé  barka   léhája   >izbe   vagy  pálinkába  bevéve   vérhas  ella 

nagyon  jó. 

Odavúeléfl  ellen. 

Lopj  a  vízi  malomból  egy  zsákról  egy  madzagot  úgy,  hogy  iá; 
senki  észre  ne  vegye,  kösd  azt  a  gyermek    derekára;   nem  pesel  oda. 

Száraszsz  meg  egy  egeret,  törd  meg,  s  etesd  meg  apránként  i 
gyermekkel  levesben;  nem  pesel  oda. 

Diaznónyft  ellen. 

Ha  nyű  van  a  malaczodban,  menj  ki  a  mezőre,  keress  földi  bor- 
zát olyat,  a  melynek  a  töviről  3  ág  hajtott  ki.  Fogd  meg  az  cítyiket, 
líajlitsd  le  a  földre,  takard  bó  földdel.  (Homlítíís).  Fogd  meg  most  a 
2-ik  szálat  s  tedd  a  derekára  a  késed  s  mondd  el  a  3-ik  szálnak  ézt: 
„Te  borza,  ha  az  én  portíímon  levő  IJaris  nevü  szürke  szörü  ártíi 
malaczomból  a  nyüvet  egy  24  óra  alatt  ki  nem  kergeted,  to  is  igj 
jársz."  Ekkor  levágod  azt  a  2-ik  szálat,  a  melynek  a  kést  neki  tw- 
tottad.  Biztosan  kimegyen  a  nyű  a  malaczodból.  Ha  nem  menne  el, 
vágd  le  azt  is,  a  melyet  megfenyegettél  s  ne  félj,  mert  nem  lesz  nyi 
a  malaczodban.  (Ernj  az  utóbbi  szál  levágíísára  különlken  nem  iga 
van  eset,  mert  az  első  szál  levágására  már  elmegy  a  nyÖ.)  —  „Áll  t 
borza,  János  bácsi?"  Kz  azt  teszi,  hogy  „szerencsét  liozott  a  borza?" 
„Ali  biz  a,"  t.  i.  elment  a  nyű  a  malaczból. — 

Tehén  megrontás  ellen. 

Vízkereszt  najikor  tégy  el  egy  nagy  csomó  lágy  sót,  vigyázd  meg, 
mely  najyára  esett  a  liétnok  Vizk(!r(íszt,  most  az  egész    éven    át  mÍF 

202 


SZTLA&nkQl  mtPUAJZl  ADALÉKOK. 


hcteii  egyszer  azon  az  ogy  napon  adj  a  tehénnek  napfelkelte  oldtt 

csipetityit;  senki  sem  rontja  azt  meg. 

Ha  megollctt    a    tehöii,    az  irigy,    gonosz  rontó  eral>er  elmiíjív  a/ 

Hóhoz,  hzemhe  n^z  a  tehénnel,  mond  valamit,    ef<;y    krajczárt  lop  a 

iZÖb  alá.  egy  kis  szalmát  lop  az  istálló  fiMlelébol  vagy  a  tehén  1ilól 

zt  haza  vive  a  magáé  alá  teszi.  -  A  tehén  meg  van  rontva  s  tejet 

\tn  ad   —  Most  a  kárvallott  ember  észre  veflzi  a  hajt,  felbontja  a  kíí- 

ihÖt  8  ha  megkapja   a    krajr/úit,    beteszi  a  tiízbe  s  addig   égeti  ott, 

tg  a  gonosz  ember  hoz/;á  nem    megy,    hogy    kérje  meg,    venné  ki  a 

sból.  mert  most  meg  ű  nem  birja  megfejni  a  tehenét. 


//.  igézés,  megrontás. 
Igézés  ellon  szenes  víz  készítésekor: 

,Kék  szem,  fekete  szem,  sárga  szem,  ezei'  látta,  száz  levógtit,  .lé- 
Krisztus  legyen  az  orvoslója." 
A  zsidók  9  darab  szénnel  így  olvasnak: 
,Se  1,  se  2,  se  3  stb.  se  9." 

Kezes  késsel  a  tUzhelyre  egy  keresztet  kell  vágni,   arra   tegyünk 

poharat^  mely  szinte  tele  van  vízzel.  Most   veszUnk   3  darab  tüzes 

cnet.  Megfogunk  egyet  s  bedobjuk,  keresztet  vetíínk   reá,   befedjük    a 

ínyeriinkkfl  s  azt    mondjuk  reá:   .lla    feketr   szem  igézte:    szálljon  a 

tettére,"  most  a  2-ik   szenet  bedobjuk   a   pohárba,   keresztet    vetünk 

í,  befedjük  a  tenyerünkkel  s  azt  mondjuk:   „ha  kék,  szálljon  a  kékre," 

yanígy  a  3-ik  szénnel:  ^ha  sárga,  szálljon  a  sárgára"  lla  a  szén  le- 

a  pohárban,  a  gyermek    meg  van  igézve,  ha  nem,   nincsen.    -   A 

permek  most  iszik  a  vizbrd,    azutAn   az   anyja   két   túját  bemártja  a 

Bnes  vizlw  »  azzal  ra«}^keni    a    gyennek    homlokát,    hasát,    tonyerét, 

Ipát,  hutát    A  mi  a  .<í/enes  vízből  megmarad,  azt  az  ajtó  sarkára  önti 

anya  kereszt  alakban  —  Ha  sejtik,  hogy  ki  igézte  meg   a   gyerme- 

^t.  erővel  is  vágnak  annak  n  hajából  s  azt  egy  lapát  szénre   teszik  s 

gyermeket  megfüstölik. 

Végy  egy  csipet  sót,  vagy  :í  kis  málészom  nagyságú  sót,  7  szem  bor- 
3  czikk  fogtiagymát,  1)  szem    paszulyt,    tedd    egy    zacskóba,    hord 
Indig  a  zsebééiben  vagy  a  nyakadban;  nem  ronthat  meg  senki, 

Szegezz  egy  darab  piros  jtos/tót  a  küszöb  oldalára,  nem  igézi  meg 
lí  sem  a  gyermekedet. 

Azok  szoktak  igézni,  a  kiknrk  a   s/emöldükiik    Össze    van    novc. 
sk  felforgatják  a  szemükkel  a  gyermeknek  a  bélit. 


303 


!*• 


A  conoRZ  felvflszi  az  ember  nyomat  s  a  kémény    faláig 
mtíjíátkozza.  Most  a  hogy  Bziirad  az  ott  a  kcmonylion.  ligy  szarod 
a2  cmk'T,  a  kié  volt  u  a  nyom 

Ha  a  gonosz  valakinek  a  sárból  felvett  nyomát  a  tü/helybe 
u  az  ember  elmrad. 

Vedd  fel    valakinok    a    nyomait,  Hzurd  be  i*-gy  fiuék  víxho  a 
cl  f(^zni  s  ostve  bl/tosan  nálad  lesz.  —  (FÖzfk  a  kapc/áj^'I) 


Tál  fonlul  köddel,  ember  bal  döggel. 
Ha  a  lialottnak  feljmttan  a  szeme,  mef^bal  valaki  után  na  a  Itázbdl 
A  keres/.teletlen  ^yermi^k  minden  7  iis/tendőben  felsír  n  sirbál 
Ne  ringasd  ii  ímíIcsöí^  ha  nincn  t>ennc  a  gyermek,  mert  mc^^hál 
Ha  a  kutya  fcjót  felfelé  tartva  vonyít,  tűz   lesz.    Ha    fejM    HHí 

tartva  vonyít^  halál  les/,  a  hiiznál. 

Ha  a  kutya  a  ház  tövit  kaparja,  biztosan  clpiuiztul  valaki  a  Uiuhi 
Ha  3  napiéi    nag}'    azrl    f n .    iikkor    a7    ördiiu'npk     esin.ilf    v.ilriVi 

H7.alon)it,  felaka&ztotta  ma^át 

Ha  csillaíí  int  lö  az  ófíröl,   meghal   valaki. 

lla  a  hú/adbari  ropot;  a  gerenda,  va^'y  pattoi;  a   hutnr,    hístostfl 

halál  lesz. 


/^.  Qonos2,  boszorkány  atb. 

Luc/^  napkor  fo;^  bo/xá  i^^y  kis  9X(>knck  a  csinúlÓKáiiftK,  T" 
den  nap  fai-afy  i-ajía  karrM'sony  i^jszakiijának  12  órájájj^',  az  utvt54Ít 
kor  tedd  nijtA.  Vi^ld  most  magadhoz  s  eredj  ol  a  12  ómi  mis{ 
ott  ülj  reá  8  tartfid  maga<l  alatt  erősen.  A  gonosz  lelkek  (asszonyok 
eroberok)  mind  bo/zád  mennek  s  el  akarnak  korfíetni  helyedről  ?" 
rík  luled  a  s/ékot-  így  biztosan  megismerheted,  kik  a  ^^onos/.  embt*i¥<L— 1 
Ne  mozduU  helyedről  s  oda  ne  add  valamelyiknek  a  S2(5kut,  mert  »} 
Örök  életedre  erőt  nyer  feletted.  Júl  vipyázi,  mikor  a  templomba  ti-j 
szed  a  széket,  mert  könnyen  eltopják  a  gonoszok  tÖlcd. 

Tcgy  a  BzentoU   barkából    az   eres/be,    elkerül  a  gonosz  sze 

Gonosz  embernek  sóz<l  meg  a  hátát. 

Ha  gonosz  ember  megy  a  h/ízadba,  állÍt<R    lejevel     egy    goinltiü 
a   sóba,    míg   a;ít    meg    nem    fordítod,    addiií  az  ember  el  nem  rn 
tőled. 

Hordj  magaddal  egj'  zae.skóban  egy  olyan   fadarabot,    a    nwl. 


au 


f\\í  része  a  beoltott  vadfa,  a  másik  az  oltó  vesszSból  legyen,  (Az  az 
Igd  h}  az  oltást).  Nem  fojí  rajiad  az  Öi-dö{í    — 

Ha  rósz  lelkek   járnak   házadhoz,    kedden  és    pénteken  állítsd  a 
Ifprüt  sepi-ÖjíSvel  felfelé  fordítva  keresztbe  a2  ajtóba,   olkerUl  a  gonosz. 
Ha  nálad  van,  te<ld  uí^yariezt,  s  megismered,    hogy    az,    mert    nom 
kimenni 


/  Lidércz,  kisértet. 

Lidórcz,  egy  tílzes  törülköző  kendö  a  mely  éjjel  a  roaz  lelkekhcz 

r.  A  levegőben  repülve  mind  azt  kiáltja,  mi   kell?  Az    útfélen    na^y 

ilyen    véres  fehér  híg  ganéja  süokott  lenni,  köles  km  nagy&igu  sze- 

ekből  álló.  Ha  erre  a  ganéra  a  nap  rásüt,  a   legcl:^   napsugár   érin- 

ére.  a^s  egész  mindjárt  szárazra  sül. 

A  Csepegő  Völgyből  minden  kedden  estve  egy  sárga  csikó  jött  ki 
12  óráig  nyeritve  az  utczán  futkosott. 


VI.  Megkötés,  eltaszitás. 

Ha  valakit  erősen  magadhoz  akarsz  kötni  vagy   magadtól   örökre 

akarsz  taszitiini,  tedd  meg  a  következőt:  Menj    ki  a    korl;l)e    Szent- 

irörgy  naji  előtt  s  fogj  egy  zöld  békát,  vidd    el   egy  hangjabolybaf  0 

Ip  múlva  meig  el  a  csontjaiért.  Találsz    azok    közt    egy    kÍB    horgas 

[)ntot,  azt  hozd  el  magaddal  s  ha  az  a  férti  vagy  lány  hozzád  megy, 

kit  magadhoz  akarsz  kötni,    akaszd    be   a   ruhájába  s  vonjad    avval 

sagad  felé.  (Úgy  hogy  ne  vegye  észre).  Sohasem  hagy  el  téged.  Ha  a 

j^mpa  felével  eltanzitasz  valakit  magadtól  az  Örökre  eltávolodik  tőled. 

Ha  valakivel  meg  akarsz  utáltatni  valakit,  tégy  egy   papírba  egy 

\6  nagv'ssgu  disznózsirt,    vidd  el  azt  s   tedd  bele    egy    döglött   kutya 

lyába,  hadd  ott  \\  napi;:,  akkor  hozd  el  onnan  s  kend    meg    vele  az 

lenséged  ágyát  s  mondjad ;  olyan  utálatos  légy  ez  v.   az    előtt,    mint 

döglött  kutya,  a  melyiknek  a  szájába  volt  ez  a  zsír. 

Ha  az  urad  magadhoz  akarod  kötni,  vedd  fel  a   nyomát,  foixlitsd 
^eg  B  azt  mond:  akkor   liagyj  id  engem,  mikor  én  ezt  visszaforditom 
Tégy  egy  zacskóba  holt  szenet,  tiszta  búzát,  borsót,   fokhagymát, 
njéiit,   h^^at,  macskafogat,  kösd  a  nyakadba,    nem   érhet  semmi  baj, 
ai'otni  fog  mindenki. 


Vlf.  Házasodás. 
Kartiosony  estién  a  lányok  öleljenek  fel   annyi   fát,   a   mennyit 


\\KÍ,AZB  WARTON 


felbiniak,  ha  páros  a  fadarab,   akkor  férjhez  mennek  a.--  u,-   e 
lombén  nem. 

Kaim-soiiy  cjjelén  */»  12  órakor  a  üníly  leány  meztelen  f^)  S 
kürb«  raeröcn  nózvti  várakozik.  mcg.ii'lenik  nf.ki  a  tíikíirtmn  a 
nye.  Öltözzék  fel  a  menjon  egy  dajabig  a  stívéity  niuUutt  s  fo^ 
abból  e^y  karót,  ha  a  karón  kóreg  van,  ga^da^  legény  veszi  «l  íí 
nincs,  süegóny  legény  veszi  el  feleségül. 

Karáraony  éjjelén  a  moly  látiy  3  darab  fával  begyajc  ^ 
monrxéhe,  azután  a  nzenet  kihu/va,  éjjeli  12  órakor  meztelen 
u  kerntnit^zébe,  ott  megfordul  8  htittal  fordulva  jön  kifelé,  beldl  « 
meiir/e  ajtójánál  leül  h  ay  ajtón  ki  báUn  cauAzva  vre^zkeilik  a  f51dli 
8  itt  Í8  addÍK  cfiiifizik,  roig  csak  a  'J  lába  én  a  tűzhelyt,  akkor  ajft  a  ht 
lyet  megjegyzi,  a  hová  a  tűzhelytől  a  feje  elért  b  oda  párnát  ten 
akkor  éjjel  ffelöltözve)  ott  alszik,  megálmodja  ki  lesz  m  tin 

András  napkor  a  mely  leány  egész  nap  semmit  »em  e*z»k,  v'i^ji 
valahotman  egy  férfi  gatyát.  riiiison  raeg  egy  danib  kenyeret,  egj* 
meg  felét,  felét  pedig  takarja  be  a  gatyába  s  tegye  a  feje  alá  a  dmi* 
álmodja,  ki  lesz  az  ni*a.  -  Vegyen  ej;y  dai-ali  ónt,  olvaflzswi  meg  níj 
kanálban  s  öntse  bele  egy  tál  vizbe.  Az  (ílűálló  alak  megUMitulja,  mi- 
féle foglalkozású  leaz  az  ura< 

Katalin  napkor  bójtíiljen  a  legény,  lopjon  egy  lány  inget,  piril' 
soii  kenyeret,  felét  egye  meg,  felét  az  inglm  göngyölve  tegye  a  ffjf 
alá  B  mt'giUmodja,  ki  Uisz  n  folesége 

Szent-György  nap  előtt  fogj  í<gy  zdld  békát,  vidd  el,  f«dd  liele 
egy  hangya-bolyba  s  hadd  ott.  A  béka  vifiimni  fog,  de  le  I- 
nézz,  mert  akkot  nem  ér  a  munkául  semmit.  ^  nap  múlva  lUu.^.  .  . 
hangyabolyhoz.  akkorára  n  liékából  ott  egy  kis  i'sontkés  éh  villa  ket 
András  napkor  12  órakor  teiit^  meg  az  asztalt,  tedd  reá  ezt  «  tt 
i*»ontkést  és  villát,  oda  jön  a  leendő  férjed.  (I.ányt'k  teázik). 

Ha  batal  ember  me.gy  lányos  házhoz  s  ha  a  macaka  meIlt.-]6  mcct 
dörmügni,  attól  a  háztól  fog  házasodni. 

Menj    ki    e.stve    az    udvarodra,    olvass    meg  3    csillagot 

tégy  mindenikre  egy-egy  nevet    .Iftjj  be  a  házba,  tlss   a    páruáú. 

fordítsd  meg  a  misik  oldalam,    fekfldj    re4    úlmodlmn  roefot'lfoik 
közül  nz,  a  ki  az  nrad  Ica^!. 

Ha  idegen  helyen  alszol,  olvn&d  mug  a  gcrííiidiit     i-szor,    h 
gélre  megálmodod,  ki  lesz  a  feleséged  ivagy  az  uriidi, 


S06 


Vllf.  Gyermek. 

Ne  vágd  lű  a  ^yeinneknek  1  éven  koráig  a  körmit,  meri  tolvi^  lesz. 
A  ki  biivülíluin  K/ülotik,  kötfOtjii  huI  mug. 

N«  riiinaíííi   .1    höli-söt,  ím  iiiins    Ihuiih'  .1  ííyerinek,  mert  meghal. 
Terxelí  árpa,  gyermek  kávé 


iX.  Szerencse,  szerencsét  fenség. 

Hetfdn  vagy    vnsumapjAn  ha   férti  jön  ulőszür  a  házadba,  szerun- 
ha  nü  jön,  szerem-sétlen  lesz. 

V]  OHítteitdŰben  ha  férti  jön  a  há/ho/.   e1i>8/.ör.    szerciusc    8    bika 
>i'nyut  várnak  a  t*>ínn»  alá.  Ha  no  jön  eb'íször,    nvm   sokat   ór  annak 
évnnk  a  BKorüncB^SJo  8  itszö  tmrnvat  várnak  a  tehén  alá. 
Ha  ri  pohár  macától  elcsattan,  baj  lesü  a  háznál 
Tégy  ügy    rstiporha    adt,    bovRÓt,    fokhagymát,    ássad   e!  a  htUad 
^Idjébc,  Bzerenc»és  Il'ííz 

Ha  8ok  imppal  találkozol  az  úton,  caak  úgy  lesz   szerencsés    já- 
Bodbaii,  ha  gombostűt  doI>8z  utánnuk, 

Üstökös  csillay  metU^If'H^sc  ors/dgos  zavarok,  háborúk  jele 
Északi  fény  akkor  van,  ha  a  tóid  egy  darab  helyt  úg   s  annak  a 
és  párúja  a  többi  részeket  is  bejárja.  Az  északi  fény  nagy   pnsz- 
Biláfl,  döghalál  s  háború  jele. 

Áss  a  kUfizöbbe  inatragalyát  s  nem  viheti   el  senki   a  szerencsét 
te  is  otthon  üh'í  lesz.  —  (Vendéglősök  teszik). 

Áse  a  hordók  ászokf^ja   alá   matragulyát,    me^dn   a   szerencséd, 
kél  A  borod. 

Ha  el  akarod  vinni  a  másik  szerencséjét,  lopj  a  szemétjéből    agy 
amut,  tedd  azt  a  te  szemét  dombodra  s  7  estve  eyymiisntán   sulyok- 
j^verjed  azt.  (Egy  imádság  és  átok  is  kell  hozzií,  de  azt  nem  mond- 
aeg). 

Sohse  seperd  a  küszöb  felé  a  szemetet  a  házadban,  mert  ha  úgy 
tesz.  ülnif'g)   a  azerent*séd 

Ha  nyúl  fut  előtted  keresztül  az  úton. 
ha  elindultál  hazuli-ól  s   visszatérsz, 
ha  llres  korsóval  vagy  rails  odénynyel  jönek  nléb«d. 
ha  iiénteken  vagy  13-án  indulsz  el  valamÜKí,  hidd  el,  mindig  Hze- 
renrsétlen  lépést  tése. 


aew 


lU  a  BUir^ka  Vi&r^zcfc^  fekszik  a  j»I»  deszkáján.   Tendég  jh 
hizhoz. 

lU  a  mhi:  foHitTi  találod  macadn  Tenni,  mce  foesz  cnU 
Uicit 

Ha  az  ÚUM  taliUz  «^:.7  lópAtkóc.    állj    me^    mellKte,    gondolj 
valamit.  ví4^  haza.  sorAohxoá  telj^söini  fog. 

Ha  valahová  mész.  ül;  le  ha  ecj  perczig  if.  mMt  különben 
Az«d  az  álaiot. 

Ha  a  tűz  dozzoera  ég  vagr  pattog,  harasoe  ember  jön  a 

Ha  a  bal  kezed  viszket,    pénzt  kapsz    Ha  a  jobb    kezed   visibl 
kíadi«od  lesz 

Ha  rebeg  a  szemed,  új  embert  látsz. 

Ha  cureg  a  szarka  a  ház  körül,  vendéget  várhat&z. 

Ha  bolhát  fogsz  a  kezeden,  levelet  kapsz. 

//,  Kincs,  pénz. 

Ha  a  7-ik  gvermek  7  éves  korában  megvakaija  a  2  bűvelrk  dí- 
jának a  körmit  kristály  üveggel,  azután  megkeni  szentelt  olajjal  s  a 
körmöket  efoiuá-s  mellé  téve  azon  át  merően  néz  a  földre,  megmondja  bí 
van  fflrejtví*  ott  a  fíjldbe.  me^ondja  hol  van  kincs. 

Orozva  eltemetett  kereszteletlen  Eryermeknek  alkan'sontjait  lop- 
jad í:I.  mert  ha  azzal  báimiféle  zárra  reá  ütsz.  az  menten  kinplik. 
LojA  el  méíí  az  ujjpere-z  csontokat  is.  meil  ha  egy  ilyen  kis  csont- 
fal  fürtöt  (sinálsz  a  házban,  mindenki  elalszik  t^e.  mint  a  meghótt  t 
'HÍnálhatf;;:  a  mit  akaríiz. 

\'ásárkor  az  először  kajiott  pénzt  köpködd  mog  s  kiáltsd  nelri, 
hotry:  apád  anyád  ide  jöjjön. 

Ha  látod  az  újságot.  mutas.s  neki  pénzt,  úgy  egész  hónapban  lesi 
Iiénzed. 

XH.  Időjárás. 

Hogy  ha  fémlik  Vincze.  megtelik  a  |>incze. 

Ha  vi/kereszt  najtkor  megcseppen  az  eresz,  tedd  el  az   íziket. 

A  Márton  napkor  egészben  sült  liba  egész  mellcsontjának  fehéres 
r<''KZ(!  vizet,  havat,  barnás  része  száraz  időt  jelent  a  következű  esztendőre. 

Ha  dörö^'  az  é^'.  füstölj  szobádban  szentelt  barkával;  elkerül  a 
V(íH/('d(!liím. 

208 


szilAotsAgi  képrajzi  adalékok. 


Ha  Szervácz,  Pongrácz,  Bonifácz  békességben   vannak,   Orbánnak 
IC8  ereje.  Ellenkezőleg  Orbán  örömében  elveszi  a  paszulyt. 

Ha  Gergely  napkor  Gergely  pápa  megrázza  a  szakállát,    hó  esik. 

Ha  pénteken  esik,  vasárnap  is  esik,   kivéve  ha  vasárnapra  esik  a 
-ed  változás. 

Szombaton  mindig  ki  kell  sütni  a  napnak,  hacsak  egy  perezre  is, 
írt  akkor  szárasztotta  Mária  a  kimosott  fátyolát. 

Ha  viszket  a  füled,  télen  hó,  nyáron  eső  lesz. 

Ha  a  macska  mosdik  vagy  a  seprűt  kaparja,  esŐ  lesz. 

Piros  égalj  szél  előjele. 

Ha  terhes,  jeget  hozó  felhő  közeledik,  vágd  be  a  fejszét  az  udvar 
izepén  a  földbe  s  a  felleg  feletted  elhúzódik. 

Ha  dörög  az  ég,  füstölj  tömjénnel  s  elkerül  a  baj. 


XUI.  Gazdasági  nöoények. 

Apró  hagymát  tedd  tarisnyába  s  a  gerendára  akaszd  fel,  Pál  nap- 
it  a  tarisnyát  fordítva  akaszd  fel  s  tartsd  úgy  Ültetésig.  Ne  félj,  nem 
figzik  fel  egy  sem. 

Tiszta  búzát  mosd  kékköves  vizbe  s  nem  üszkösödik  meg. 

Asztasd  a  paszulyt  nyári  meleg  vizben  s  3  nap  alatt  kikél. 

Az  ugorkát  költesd  ki  tojás  hajban  s  csak  béka  kurutyolás  után 
id  ki  s  nem  veszi  el  Orbán. 

Borsót  lencsét  fán  tarts  s  vetés  előtt  se  tedd  le  a  földre  s  nem 
%z  féreg  benne. 

Nagypénteken  kend  meg  a  csizmád  disznózsírral  s  azzal  gyengén 
gdosd  meg  a  vetemény  palántodat;  nem  eszi  meg  a  balha. 


XIV.  Állatok. 

Nagypénteken  nap  feljötte  előtt  bal  kézzel  seperd  körül  a  házad; 
kerül  a  béka. 

Ha  nagyocska  macskát  viszel  házadhoz,  forgasd  meg  3-szor  a 
ímenczéd  lába  körül;  soha  sem  megy  el. 

Ha  tavaszszal  kökörcsin  virágot  viszel  az  udvarodra,  nem  kél  ki 
csirke  a  tojásból. 


«09 


rX^VKCR  ^>Há 


Komárommegyei  lakodalmi  szokeisok. 

Az  általánosan  'umen  eíjegyiés-lcéafoiíó.  m\  íiok  helvftn  iiniufi^ 
lyokkel,  lakomákkal  van  (Ifiaz«k9tvu,  itt  ÍEm^reÜen 

lla  í\  hnzíuíulunrtó  !  4  napot  mr      '     ' 

vUl  választottjával  a/  c.^:  han,  alkalmftf 

sziliéivé]. 

„Édos  szülöm''  mondja  ,ku*gyék  ác  kigy4!lm(^tt*k  Jáitos  h&ljríft 
Ö  kÍKyMroét  Iluniáíiék    Pannikujáért."  •) 

A  leány  ellen  ni«ci  forogván  fen  semmi    kifogás,  »    azüU'ík: 
dul  át  hát  ö  kjgyélmóért"  küldik  érte  Hnkat,   Jánoa   bi   kitűn  ' 
vévén  a  kikflldetf^Ht.  CBakhamar    megjelenik    egj    hoBszu  botU' 
botj  é»  efy  í<»*i  Wfrkoly  utJÍn  mcjíindal   i{ordá.sékhox.    hol     .8/ 
j6  napot*  vAfary  „IHcaótjÜk  a  Jézuat*    kSsztíntós   után    csakhamar   fiC 
adja  szándokát.  A  kér^  vagy  jeUmtés  rendr^rn  ii: 
Uten  5  azent  FeLséjce,  hopy  nem  jó  az  t^mbuniílk  .vr  .ím.  .  ..- 
bordájából  tfirtímtétt  felrötiííot  Ádámnak.  Karikás  Utván  uram  < 
m«íknok  tísztös^égps  üa  réftzér5t  gyÖv5k,   kigyölmétvk  virág   azállíi^  « 
Fannikátír,  ha  mej;  nora  vetnék  ki(?yéln»etek   Ükei. 

A  leány  szülői  erre  nemi  kis  güiidolkodá»  ntán  roud^sen  ^m^ 
m^itf  üzenjük^  ha  líUen  li  asent  ftMjinak  ín  Myy  tt^tssik'^  TálaBSzal  }»- 
caátják  el  a  kérőt. 

Ez  mindig  i'sütÖrtMkőn  történik  Ha  a  leányt  oda  akarják  a^t 
más  nap  vagyis  pénteken  n  leány  anyja  süt  egy  nagy  mákoK  rtíLoU 
Estve  lefekvéskor  a  leány  ezen  rétest  kötényébe  töve  »  pmszlikja  aU 
egy  üveg  l>oi1  va«y  törkölyt  rejtvp,  átme}?y  a  loRiínyhez  annak 
helyért*  az  istállóba;  mert  legénynek  azohábin  tartózkodni,  hálii 
a  szokás.  Itt  duettben  elfo^7a8ztják  a  rétest,  megissKák  ax  itaJt,  i  i 
nyoszola  (i\gy{6\e)  szólén  cl  turbékolnak  hajnalig,  mikor  a  leány  afUU 
még  setétben  haza  megy. 

Ha  ez  els^  együttléttel  a  legény  meg  volt  elégedves   akkor  mkt 
nap  szombaton  nála  sütnek  egy  hasonló  rétest  és  egy  csutora  bor  kí- 
séretében ti  viszi  át  a  leányhoz  este,  i^m^t  az  iatdlUha;  ott    elí*' '   ■ 
rétest  és  bort,  s  hajnalig  enyelegnek,  aztún  haza  míjgy  a  leíiénv 
azonlian  istállójába  bemenne,  beszól  s/ülőinek  az  ablakon: 

,Edes  gzüKím!  János  bá  o    kigyelme  mehet  a  ti.'-  ' 

A  reggeli  órákban  Jánoft  bá,  kiuek  hosszú  bo^a  hm^^í.  nun   'h^f^ 

»»  Icy  Mdli^ák:  Koü-ká,  FBoní-ki,  Miri-kA. 


a  10 


r 


KOHÁROUMEGTKI   LAKODALMI   SZOKiSOK. 


éB  szalag  csokoiTal  van  felékesitve,  ünnepélyesen    elmegy    az    illetékes 
lelkészhez,  felkéri  Öt,  hogy  N.  N.    ^tisztösséges  Icgént  és  N.  N.  tisztös- 

"^-•éges  szűz  hajadont  jeílcntsé  ki"  a  szó  székről  Ennek  megtörténtével 
2  hétig,  az  az  a  második  hirdetésig  nem  történik  semmi  nyilvános  do- 

-log,  csak  a  fiatalok  járnak  el  még  egymáshoz  rétes  evésre.  A  második 

i^elentésre  elmegy  a  paphoz  a  vőlegény  és  menyasszony;  előbbi  ka- 
lapja körül  van  tűzve  virággal  és  szalaggal,  a  mennyasszony  fején  pe- 
dig egy  virágokból  készített  magas  korona  van,  kisebb  nagyobb,  a  sze- 

'  rint  a  mint  a  „sor"  engedi. 

Az  utolsó  héten  történik  a  vendéghívás,  több  szokásos  vers  el- 
mondása mellett.  Külön  hivat  vendéget  a  vőlegény,  külön  a  roenyasz- 
Bzony;  s  a  szerint  mennek  esküvő  napján  a  vendégek  is  a  menyasz- 
Bzony  vagy  a  vőlegény  házához. 

Elérkezvén  a  lakodalmi  nap,  a  délelőtti  órákban  kezdődik  a  moz- 
galom. Tiz  tizenegy  óra  körül  megindul  a  vőlegény  a  menyasszonyhoz. 
Az  útra  minden  vendég,  (a  nők  is)  el  van  látva  egy  vesszővel  bevont 
kis  üveg  törkölylyel. 

A    menyasszonytól    aztán    megy  az  egész   népraj  a  templom  felé 

'  muzsika  szóval.  Elől  mennek  a  násznagyok  magasra  tartott  botokkal, 
melyekre  egy  pár  úgynevezett  kulcsos  (fonott  kalács)  van  tűzve.  A  vő- 
félyek boros  üveggel  vagy  csutorával  végig  tánczolják  a  falut,  kinálva 
a  bámuló  nép  között  az  ismerősöket,  közbe-közbe  megeresztenek  egy- 
egy  rigmust: 

„Ez  az  utcza  kányárékos 

A  menyasszony  tákilrckos"  stb. 

A  templomi  eskető  után  megáll  a  nép  a  templom  körül,  míg  a 
násznagyok  és  megeskedtek  bemennek  a  lelkészhez  a  házassági  be- 
mondásra. Ez  alatt  rá  húzza  a  czigány,  tánczol  a  ki  akar.  Elő  veszik 
a  pálinkás  üveget  is,  a  nők  rendesen  az  alsó  szoknya  zsebéből,  és  isz- 
szák  míg  tart. 

Miután  a  násznagyok  a  hivatalos  bemondást  elvégezték,  és  a  bot- 
jaikon vitt  kulcsost  és  egy  üveg  bort  a  lelkésznek  átadták,  rettenetes 
lárma  s  lövöldözés  mellett  megindul  a  násznép  a  korcsmába;  hol  estig 
foly  a  dáridó  és  táncz.  Este  végre  jön  a  vőfély  s  pálczájával  megver- 
vén a  padlás  gerendaját,  szót  kér.  Ékes  rigmusokkal  meghívja  a  ven- 
dégeket vacsorára  a  vőlegény  házához ;  mii'e  felkerekedik  az  egész  cso- 
port, és  eltánczolnak  a  vőlegény  házáig. 

Itt   egy  rendesen    kiürített   szobába  várják  őket  terítetlen  aszta- 

211 


DOBNER    aOMA 


lokk&l,  de  fel  van  teve  a  vendégek  s?:áma  szerint  törköly  és  kulcsom 
Az  egész  napi  koplalás  és  fárasztó  táiicz  uUín  természetesen  egy  pUU- 
nat  alatt  eltűnik  minden  élelmi  szer  ós  ital.  Most  feláll  a  násznagr  és 

előadja : 

„Minekutánna  Karikás  István  rí  kigyélmének  szüvea  meghirásán 
szílvesen  meggyeléntünk  tiaztösséges  házánál,  hogy  István  fiinak  lal^ 
dalmán  rt^szt  vegytink;  hissuk  már  n  Tőidnek  zsírját  (kenyeret),  é9  ai 
égnek  harmatját  (bort)" 

Erre  csakhamar  megterítik  az  asztalokat ;  siet  ki-ki  helyhez  jutni 
Nem  sokára  jön  az  elsíi  vőfély  és  pálczájával  megvervén  a  padlás  ge- 
rendát, czikornyás,  Kántikálo  rímekben  elő  adja,  hogy  , hozzák  már  azt 
a  levest,  a  mit  tengeri  madarak,  száraz  földi  halak  hiisáhúl  fűzött  u0 
operencziás  tenger  vidékéről  hozott  szakái-sné." 

Minden  vendég  erre  csizma  szárában  keresgél,  hogy  elö  vegyá^ 
abból  a  magukkal  hozott  pléh  vagy  czifrán  festett  fa  kanalat.  Tányé- 
rokat nem  raknak  fel,  a  véllát  is  ki-ki  magával  hordja,  t.  i.  az  JH 
njját  (Általán  villára  soha  sinca  szükségük;  a  húst  egy  kést  tartn 
jobb  kezükben  és  hüvelyk  ujjuk  segítségével  veszik  ki  a  tálból,  lia  t 
csuszpász  kifogyott,  megeszik  a  köröm  közül.j  Elkezdődik  tehát  a  le- 
ves evés,  (rendesen  .tikhoa  leves"),  egy  tálból  eszik  8—10  ember. 
Leves  után  jön  rendesen  kása  apró   szőlővel,  aztán  káposzta,  hús  stb- 

Vacsora  alatt  minden  fogás  előtt  bejön  a  vőfél  ékes  versben  je- 
lenteni az  utón  levő  étek  nemét,  s  a  tálhordók  aztán  leteszik  a  tálakat 

Vacsora  után  bejön  ismét  a  vőfély  és  magával  czipcli  az  operen- 
rziástengeri  szakácsnőt,  kinek  keze  a  forró  kásától  elégett,  kér  on'wi- 
sági-a  valót.  Nem  felejtkezik  meg  a  czigái»yok  gyantájáról  sem,  nu-ljre 
hasonlókép  apró  pénz  kell. 

Végre  sok  dévajkodás  ntiín  felkelnek  az  asztaltól,  a  kanalak  vlsí- 
flza  vándorolnak  a  csizma  szárba,  asztalok,  padok  kido1>íL9;i  után  meg- 
indul a  táncz  és  tart  más  nap  délig. 

Ekkor  feladják  a  még  jelenlevőknek  a  takarodó  levest  s  elmefiy 
az  egész  nép  a  korcsmába;  mulat  ki-ki  kedve  és  pénze  szerint,  ez  alaíí 
a  vőlegény  néhány  bizalmas  emberének  és  asszonyoknak  kiséit^tt^icc 
haza  viszi  menyasszonyát. 

Az  lij  pár  ismét  az  istállóban  üti  fel  éju'i  tanviíját    Enni  i»pjikr;.i 
apai  házhoz;  de  többre  ott  benn  nincs  helye.  Az  íQu    nő    vsaM.  akkof 
válik  a  szoba  állandó  lakójává,    midőn  ekő   gyermekével    ItíbeUuntzik: 
ez  viszi  be  szorosab1)an  a  caaládba,    melynek    aztán    végleg    k: 
tagjává  válik. 


Helva-osztó  ünnep  Ada-Kalóban. 

Dr.    Knnot  Ignáct. 
U. 

Az  ünnep  második  réaze  akkor  kezdődik,  a  mikor  a  megvendéj^e- 
Bmlö  \\iz  oló  kÖKeloddhf^n  vannak  Eddig  csak  a  fMak  (^'iickehi^k,  mnjd 
sogszülalnak  a  gyermekek  is  <>k  is  oda  lopó/kodnak  a  meuetliez,  ós 
lindetifótc  órtBlmetlen  mondásokkal  nevettetik  a  kerítések  mögött  rej- 
Szködü  nsazonynépet  Tlicskot  bogarat  énekeltiek  Össze,  az  elúnfkolt 
ilok  sorai  közt  alig  van  valami  összefüggés,  csak  éppen  az  ntolsö  sor 
Bngedez  a  helváról,  a  helyséK'  estei  közös  vágyán>l.  A  rímek  is  töhtn 
iriro  silányak,  csak  hogy  épp  össüehangozzék  valahogy.  Kikiáltja  inii- 
U  az  egyik: 

„Oda  lentről  jön  a  hajó, 

a  fermánját  pasa  adó, 

gömbös  helva  meírugiató. 

Kljent  (foV  ja.^a)  kiáltanak  rá  a  lubbtek,  es  neki  bátorodva  a  nagy 
Ikertől,  meg  tán  atti'>l    is,    hogy    immár    nem    moszze  a   gazda    háza, 
b^ígszúlal  egy  míxú'k  is.  Torka  szakadtaiból  rihát'solja,   miközben   kezet 
fülóhBZ  illeszti: 

„JiÚ  a  helvánk  sirva  fakadt, 
gazdájára  rá  nem  akadt, 
mézes  szíve  majd  megszakadt." 

Krre  mAr  közelodöberi  vannak  Ahmod  aga  házához,  és  a  mint  oda 
rnek  a  kertje  kcrítrsehoz,  rendbe  szodoKízküdnek  valamennyien,  a 
Selvát  kÍK8Ú  maga.sabl>ra  emelik,  és  iigy  kiáltják  oda  a  gazda  tisztele- 
azt  az  áldásnak  is  beváló  verset: 

„Ne  hervadjon  rózsíís  kerted, 
bánat  sose  bántsa  szíved, 
egész  élten  helvád  ohedd." 

Mikorára  vóge  a  dalnak,  megérkeznek  a  kapn  elé.  Megáll  a  mo- 
ít  a  ház  előtt,  és  a  leghangosabb  torkú  szólal  meg  ezúttal,  hogy  meg- 
állja   iM'íitiul    az  nga.   Tudja   ugyan  a  gazda,  és  ha   csak   nem   siket, 
lg  m  hallj:i,  hogy  m-ki  szól  az  rnt-k,  de  azért   úgy    tetteti   ji  doljíot, 
^ntha  tudomása  se  volna  níla.  Fidíiangzik  a  dal  a  kapujában  : 

„íme  itt  a  háza  tJija, 
lent  élete  bohb>fj:8iiga, 
kivUl  várja  a  helvája." 


913 


DU.    KUNOS   IQNÁCZ 


Azzal  veszik  a  helvás  tálat  és  oda  helyezik  a  kapiga  megé. 
ntit  tartanak  a  helva  hordók,  és  ismét  úgy  éneklik  a  dalokat,  miotb 
ide  jövetelük  töi*tóuetét  regélnék  el  benne  Nagy  útról  térnek  meg  i 
kis  szigetre,  hosszú  utat  tettek  meg  a  tengeren : 

„Jön  a  hajó  Egyiptomból, 
vitorlája  rossz  ponyvából, 
a  mi  helvánk  friss  rózsából.*' 

Annyi  badarságot  énekelnek  ismét,  hogy  utóvégre  megunja  a  bért 
ülő  nga,  és  készülődéseket  tesz,  hogy  életjelt  a^on  magáról.  Kopog- 
tatni )iem  kopogtatnak  a  vendégei,  mert  addig  kell  nekik  énekelni,  mfg 
bentről  meg  nem  u^ják  Megtörténik  azonban  nem  egyszer,  különöset 
lia  ti*cfa  értő  az  aga  és  ha  utóiéri  őket  az  esŐ,  hogy  órákig  megvan- 
koztatja  a  helva  hozókat.  Visszatérniök  nem  szabad,  mert  nem  illik,  i 
a  helvához  se  nyúlhatnak  hozzá  Addig  kell  szegényeknek  énekelni, 
míg  meg  nem  nyílik  az  ajtó.  Hogy  nem  valami  lélekemelő  az  a  poé- 
zis, a  mi  az  ilyen  kényszerített  rögtönzésekben  nyilvánul,  példa  a  kő- 
vetkező és  még  sok  éhez  hasonló  versszak: 

„A  hajóra  bízvást  megyünk, 
a  helvába  czukrot  tegyünk, 
jön  az  aga,  résen  legyünk. " 

lipgfííjjebb  úgy  állhat  bosszút  a  várakozó  holvíis  népség,  hogj- 
rögtönzi  a  rosszabbnál  is  rosszabb  verseket,  de  mihelyt  észreveszi,  ho^y 
léptek  közelednek  a  kapuhoz,  ^lédúba  állanak  megannyían,  es  emígy 
iízólal  meg  közöttük  az  első: 

„Kapu,  kaim,  nyílj  ki  kapu, 
l)elül  márvány,  kivül  lapu, 
jön  a  helva,  hallod  kapu.* 

Az  aga  cn-e  csakugyan  kinyitja  az  ajtót,  hogy  vendégeit  tisztelet- 
től íogadhassa.  De  most  meg  ezeken  a  sor  a  tréfával,  és  mintha  rá 
nem  ismernének  az  alázattal  megjelenő  agái-a,  rámordulnak  mcgannyian: 

„Férj  ki  emlier  helvám  elől, 
csupa  czukor  kivül  belől, 
legédesbje  alól  felöl " 

Tréfás  mókák  meg  nevettető  mozdulatok  közt  történik  meg  aztán 
az  ünnepélyes  átadás.  Csak  mikor  átvette  a  gazda  az  ételt,  szólal  meg 
az  áldás  osztó  és  komolyabb  arczczal  énekli  oda  a  gazdához: 

214 


HELVA-08ZTÓ    ÜKNEP  ADA-KAI-ÉBAN. 


„Elvégezve  a  nagy  munka, 
karom  kezem  meg  is  unta ; 
vedd  a  helvát,  legyen  áldott, 
t'  áldás  száll  rád  tőle  legott.* 

Éh  azzal  bejjebb  kerülnek  megannyian  és  helyt  foglalnak  az  ud- 
avarban.  Ha   szép    az    idő,    ott  maradnak,    lekuparodnak  a    földre,    ha 
!  pedig  nem  arra  való,  akkor  a  folyosóban  foglalnak  helyet  Az  ada-kálei 
fháxstk  külömben  is  úgy  vannak  épitve,  hogy  az  emeletre  vezető  lépcső 
i  Agában  szabad  tor  van,  az  úgynevezett  lépcső  ház  (kovuk),  a  hol  nyári 
\  időben  ebédelni  szoktak.  Ha  elhelyezkedtek  valamennyien,  helyet  foglal, 
'közöttük    az  aga  és  úgyszólván    szemük    láttára    kell   a  helva  evéshez 
hozzá  fognia.  Az  aga  eszik  és  minden  egyes  elfogyasztott  helvához  egy- 
egy  verset  énekelnek  el.  Olyan  jó  gyomrú  is  akad  néha  közöttük,  hogy 
elébb  elfogyik  a  verskészlet  mint  a  helva  £z  az  etetés  a   legbohóká- 
sabb  része  az  egész  ünnepségnek.  Kört  képeznek  megannyian,   az  agát 
a  kör  közepébe  ültetik,  elibe  teszik  a  nagy  helvás  tálat  és  úgy  éneke- 
lik bele  az  egyes  helvákat.  Iszonyatos  versekkel   fűszerezik  szegénynek 
a  falatjait.  A  legelsőnek  elnyelt  helvára  rákezdik: 

„Gazdánk  szeme  nagyokat  lát, 
beszél  össze-vissza  fűt-fát; 
lenyelte  az  első  helvát." 

Itt-ott  meg  is  bosszantják,  családi  viszonyait  meg  a  múltját  boly- 
gatják: sose  lépve  azonban  túl  az  illedelem  haüírát.  Az  én  gyűjtemé- 
nyemben, mely  jó  részt  Fehmi  efendi  barátomtól  származik,  a  követ- 
kezőkép boszantják  meg  a  második  helvánál: 

„Gazda  lányát,  nagyobbikat, 
a  szebbiket,  a  jobbikat; 
lenyelte  a  másodikat." 

Fődolog,  hogy  a  rímmel  rendben  legyenek.  A  gazdának  persze 
komoly  arczot  koll  e  rigmusoklioz  vágni,  mert  ezúttal  a  vendég  látó. 
Végig  kell  hallgatnia,  a  mint  oda  kurjantják  a  fülébe : 

„Ahmed  gyomra  jaj  be  hamis, 
nagyot  szuszog,  nagyot  nyel  is ; 
elf(Tgyott  a  harmadik  is.*^ 

Az  utána  következőnél  meg,  melyet  bárki  mondhat,  ha  ügyes  a 
rögtönzésben,  emígy  szellemeskednek: 

216 


^A  hold  ]B]ija  sötétedik, 
gazdánk  ^yomrft  eprkedik ; 
ehol  itt  már  a  nAgyedik." 

A/on  novetnek  a  lejítöhbet,  mely  a  JPí^njUvabb.  Ncha  mondán 
lújiik  ík  akad  a  tittálku/iÍB  küzben,  és  ha  má£ktí]>  re$t('l)iMK*k,  Wyi 
kálómmal  előtalálhatják.  Az  cttödtk  nyelte  elÖtt  pOliiáu)  a  knve|| 
dalt  rooiidtjík : 

„Nem  hoztunk  mi  édes  almát, 
nem  is  láttunk  líladn  lányt; 
ötíklfizöiTtí  nyeldes  helvál'* 

Az  almával  arra  czéloznak,  hogy  nem  lány  kérni  jflitek  cz« 
Pedig  talán  (^ppen  a/  volt   a   siciindékak,   hogy    ngyikirjUk    ilyfsnnire  u] 
gondol.  Meit  a/  alma  a  lánykúrésn^k  a  &/im]>o1utDB  és    ha   oU' 
6gy  almát,  a  mit  a  legény  kUld  a  lánvo'í  iLiyluv  a/  annvít  t'-I- 
a  kdIdOt  is  sziveaen  Utják  a  há/nál 

A  helviizás  után,  ha  jóllakott  a  gazda,  íelkel  a2  ülii    holyélnl 
viszi  he  07.  embereket  a  há/ába,  a  Bzehiinlíkha^  va^'yia  a  fcrHak  ing 
termébe.   Kü/be-kÖzlM-  folyvást  ínrkebiek  és  míg   a  forbak  í<*nt  helyi-' 
kcdnck  ol  a  gazda  szobiVtában.  nddig  a  gyermekeik  az  udvaron    Dianul-| 
nak  v»  éneklik  fel  a  bárom  sor  dalaikat.  Alakban  éa  tartaloml^aii  egy- 
aránt megegyeznek  az  előbbiekkel : 

^Róxaa  szeret  ftílemilőt, 
8ZomKzéd  e>:zi  helva  mézét, 
ajándéknak  veasztik  neszét." 

Ajándékfélére  van  ugyanis  kiláuísuk  a/  npnSHágnak,  6t  vonteiklH'R 
hol  en'e  czélozgatnak  hol  a  helvára.  Ok  i»  kivették  a  réssíllkel  n  mun- 
kából, és  egy  második  a/zal  dicsekszik  cl: 

„A  túsztára  gyertyát  tettünk, 
kiízepibo  lisztet  tettünk, 
Hzines  kendőt  reá  fedtünk  * 

Oda  fent  ez  alatt   hozzá    látnak   a    helva   evesbe/,  és  mialatt  fo-j 
gyasztják  a  tálakat,  melyek  ezüttal   u   házigazda   koiiyhájárúl   kerül 
elfi,  az  udvarbeliek  egyre  hallatják  helva  zengő   dalaikat    Jól 
kogy  most  uda  font  holvát  esznek  és  dalaikkal   uzon   igyekexnek, 
meg  ne  feledkezzenek  róluk   Megint  csak  elkezdik; 

210 


.Ilelva  tészta  elSkerUlt, 
szine  i/^  mind  sikeríllt. 
a  ki  látta,  mind  tuegehült." 

Addig  iSnpkelnek,  míg  nekik  is  nem  juttatnak   a  hiílvából.   Noha 
1  mccvárako/Utják  uket.   főleg  ha  a  helva  hozóknak  ifí  sokat  kellett 
kapu  ('lötí.  vílrni,  de  egy  ideiíí  türelmesek   és   elég   illedelem   tudók, 
^is  jókat  kívánnak  az  agának,  ok  íb  elzengenék  egy  helva  áldást : 

„Vedd  a  helvát  boldogsággal, 
fizesd  vissza  több  rakással, 
tetézd  meg  vendég  latásBal." 

De  ha  soká   tart   a   lakmározás,    kezdik   veszíteni  türelmüket   és 
csak  a  hii/igazdát  aposztrofálják,  hanem  a  vendegeit.  (Ma   óiieke- 
vendúgeskedÖk  közzé,  és  avval  biztatják  az  agát: 

,  Etesd  őket,  hadd  nöjjeiiek, 
vendég  házat  becsüljenek, 
jóllakásig  pukkadjanak .' 

Ha  még  ebbéli  kivánnáguktiak  HÍncx  foganatja,    rámordulnak  ma- 

a  gazdára,  és  úgy   figyelmeztetik,    hogy    Ök    is  jelen    vannak    ám. 

illedelmesen,  néha  otrombább  módon,  a  hogy  épp  eszükbe  jut  a  dal : 

oVágyvást  vágyva  jöttünk  hozzád, 
ne  látogasd  éktelen  szád, 
hozd  ki  hamar  azt  a  helvát." 

I  Megkönyörülnek  végre  a  ttékétlenkedókönt  és  oda  küldenek  egy 
V  tál  helvát  nekik  is.  Nem  az  ének  jáija  többé,  hanem  a  falatozás. 
Asszonynép  természetesen  nem  mutatkozik  az  egész  idö  alatt,  de 
i  véletlenül  megpillantanak  egy-egy  átosonó  noi  alakot,  azzal  bősz- 
ontják  meg,  hogy  ^anyósnak"  nézik,  még  pedig  a  vendéglátó  anyósa- 
ik. Szomou  nótával  üdvö/lik  a  gazdát,  és  majdnem  siró  a  hang,  a 
rel  elénekelik : 

.Anyósa  van  a  szegénynek, 
jaj  fülének,  jaj  fejének, 
jaj  szájának,  jaj  szemének, 
szomorúan  szól  az  ének.' 

se  szeri  se  száma  annak  a  sok  rögtönzött  ilalooskanak,  me- 
pt  ilyen  alkalommal  elénekelnek  A  helvázás  utiln  serltettel,  tnles 
^kal  kínálja  meg  a  gazda  a  vendégeit  és  kávé  rekeszti   be  a  mu- 


«fr«t>tiiu  II. 


217 


16 


DR.   KtnOB  IGNACZ 


latozáat,  mely  ma  itt,  holnap  ismút  amott  folyik  le.  Mert  sorlm  jáiji 
köztük  ez  a  helva  osztó  Ünnep,  és  éi»p  oly  pompával  jönnek  el  a  hel- 
vúért,  mint  a  milyennel  hozták.    Ha   gazdagabb   házl.>a   kpriilnek,   míirt 

pólflául  FAzli  agácb,   még    ajAndék   f»>I<íkot   is   kapnak    ho;czá.    '"" 

varrott  vagy  te»tett   koiidŐt,   ós    voiinsel   hálálják   meg    a    vehii..   . 
Igaz,  hogy    e   versek   ezúttal   gyengédebbek  es  az  éneklésben  ie  tigyeí- 
mesebbck. 

Íme  ebból  áll  a  he1va-oa?.t^  Ünnep,  mely  mint  már  fentebb  tí 
említettem,  oszmán  területen  vs&k  íh  ada-káleban  ismeretes.  Hogy  bo* 
gyan  kcriílt  e  szigetre  és  miníi  vándorlásokat  kellett  megtennie,  arrol 
ada-kálci  monogrártámban  bővebben  ezólok,  melynek  ez  a  rJnid  Icirá> 
egy  fejtízetét  képezi. 


A  magyar  gyermek  elhnog^aphiája. 

A  Népncvelíík  budapesti  Egyesületének  paedagogmi  si^akosztÁljn 
nagyszabjísu  raunkaprogranimot  dolgozott  ki  és  títzutt  maga  ele.  * 
melytiek  t'gyik  kieuK-Ikcdo  pontja  a  h;i/,at  házi,  családi  nevelés  Oastzer 
Ügyeinek  legbehatóbb,  legrészletesebb  tanulmányozása.  Az  e  czélm  ki- 
küldött bizottság  a  munkálatok  vezetését  a  néprajzi  tiirsíiság  titkárán 
bizta,  előadó  az  Egyesület  paedagogiai  szakosztályának  jegyzője  s  * 
munka-programm  és  előleges  tervezet  szerkesztője  Szabó  B.  Láfizló.  A 
mozgalom  fííezélja  paedagogiai,  de  sikere  a  legjelentősebbnek  igérk^ 
zik  mindazon  eredmények  között,  a  melyeket  a  lia/ai  tiépra.jx  tertu 
társulási  tevékenység  valaha  létie  hozott.  A  hazai  tAnitoságot,  a  mely- 
nek anyaggyüjto  nagy  erejéről  oly  fényes  tanúságot  tesz  a  Dr  fiitt 
Áron  szerkesztett*  páratlan  magyar  gyeiTnekjáték-gyüjtemény,  nagy  kf^ 
z(i8  nemzeti  kuUurmunkára  akarja  egyesíteni  e  mozgalom.  Ax  a  czél« 
hogy  összegyűjtessék  mindazon  szoká><,  hagyomány,  szabály,  eW  stk,  % 
mi  az  oi-szág  összes  vidékein,  összes  népfnjainknáK  a  gyermek  testi- 
lelki  nevelését  és  életét  illetőleg  általánosan  vagy  szórván voshii  dívilí. 
vag}'  dívott.  E  czéli-a  kérdő  könyvet  szerkesztenek^  a  melyben  kiíojüií 
az  actió  czélját  és  fontosságát,  a  legaprólékosabb  részletekre  kitenoiá 
világos  és  konkrét  kérdéseket  állítanak  összti  mindazon  tén\ 
mozzanatoki-a,  a  melyek  itt  tekintetl)e  jöhetnek,  amely  keiu- ---.■ 
minden  értelmes  ember  megadhatja  a  teljesen  biztos,  kétségtelen  etd- 
flzerU  feleletet.  £  tervezet  mogkuldetik  az  Összes  tanfelügyelókoBk* 
tanítóegyesületeknek  és  az  ilynemű  dolgokkal  foglalkozó  szakeni 


318 


'fs  tulajdon  tapasztalataik  és  tudásuk  aze- 
/rt!  iííazítfíjík  a  kéniéseket  Ezek  alapján 
megsztakesztik  a  véglt'tíe»  kéitlu  küiiyvtít  t's  a  felületeknek  bő  liolyet 
szánva,  kinyomatják  sok  ozer  péld:'inyban,  hogy  az  ország  mindeiL  tan- 
íntózeti-nek  jtLsson  belőle.  Az  így  összegyűlendő  anyajü;ból  előáll  a  ma- 
gyarországi jíyermekíílet  teljes  statisztikája  és  oly  nagyszabású  hü  nép- 
Eképo,  a  milyennel  más  nemzet  irodalma  nem  dicsckedlietik.  E 
kálat  eredményeinek  roppant  nagy  értéke  leaz  egy  igazi  inductlv 
zeti  neveléstudomány  meiialkotiisára.  nem  liiilönben  a  gyennok  )iy- 

Inia  ügyére,  de  legtölobb  az  ethnographiai  tanulmányokra  né^ve.  lle- 
lhet£(,  hogy  e  mosszehaté,  nagy  konczeptióju  eszmét  a  kormány 
nemzet  nyomatékosan  fogja  támogatni  s  lehetségessé  teendi,  hog>'  a 
sai  tanítóság  a  millenniiim  emlékére  ogy  igazi  nagy  nemzeti  mUvet 
esítsen,  mint  nem  utolsó  esxkózt  a  nemzeti  lét  jövőjének  biztosf- 
U.  A. 


Palóoz  találós-mesék. 

—  MAtni  aljííról.  - 
Oyt^tÖUo:  ÍHifi'mfftj  U^ula. 


27. 


_pt-on  megyén  épe-czépe 
Hátion  viszi  ille-bille. 
^■ili  nrg)',  szomí  nt-gy, 
ttírmi  pegyig  huszonnégy. 

{Áz  emher  lóháton), 

2H. 

logy'  megy  fél  abaóha  az  ágyra? 
( Fi'ketéttJ, 

39. 

varit  a',  mi  vaót  a\ 
Igy  ember  aszonta: 
Ettem  sű'tet,  feőtet, 
niitgon  nem  lettet, 
?rü'd  alatt,  fa  tetcjinV 

(Ohjan  beiífár  a  ki  hm-ina- 
Utczot  vagy  has't-horjút  pi»- 
czéhan  hordón  ühe  eveit). 


30. 


irton  megycn  mAt*)  alatt, 
Kézi  lAba  komzolat, 
Szedte  sUvcgit,  sztTci'St'n  dolmá- 
nyát. 

31. 
Níld  a  sz&ra,  pö'z  atetcji,  mi  a'? 

(Mák). 

,32. 

Faót  hatAn  faót, 

A  kibe  ted  nem  vaót. 

[Káposzta). 


1)  inftt  =  métely  tU;  falószinlllep 
zavaros  vizet,  puuiolyAL  ^rt  alatta  a 
pakicz,  iiii'rt  ilyen  tuaf^yorizatot  adott 
kénléflcmre :  ,»zt  tdA'  oero  issza acmiuí.*' 
I.  Gj-. 


Hd 


W 


PAL6CX   TALÍ.1JÖ8    ME.SKK. 


$3. 

Erdeöbc-UírdeÖbe  piros  kündöőt 
terí'^ctnek. 
(Sznuiócza), 
34. 
Kleo"  villa,  híltú*  sepreö, 
A  közepi  szaóma-kas. 

(Ohjan  szarvanmarha,  a  meltf 
áfpaszalmával  jól  lakott). 

35. 
Mi  eszi  mc'mmagftt? 

{A  ffijerit/a). 
36. 

Milypii  fa  van  lettóbb  az  erdeőbe? 
{Görbe  fa). 
37. 
Ilaút  fekszik  a  hátán, 
Kutya  ül  a  farkon, 
Szalonna  csüng  az  áll&n- 

{Holt  $mb9r  ís  kiUtfá). 

38. 

Tövi  rothad,  a  tetcji  virügzik. 
(A  halott  mrégos  hant  alatt). 

39. 
Melyik  a  lettüzesebb  laóV 

(A  kandalló). 
40. 
KctteÖ  áU, 
Kctteö  jár, 

KetteŐ  pegyig  kárt  cfiinyiíl. 
{T.í.a  fold  és  levegő  [palócz 
fel/offds  szerint]  áll;    a    nap, 
hold  jár;  a    tüz    és   víz  kárt 
csinál.) 

41. 
Ila  felfele  vifizik 
Lefele  néz, 
Ha  lefelé  viszik 
Felfelí^  néz. 

(A  fejsze^  ha  az  ember  a  vállát' 
viszi  J. 
42. 
Té'be'  6aő,  nyárba'  meddeíí. 


(A  kemencze,  inert  téUn  o 
giffrekek  mennek  reá  meUgedni 
ntfáron  meg  senki  sincs  rajtál 

43. 

Micsoda  fa  nem  6g  meg  a  túz<in> 
(.4  tr^a] 
44 

Gyiptus,  gyaptuH,  gyaptalU^roa, 
Fényes  farkú,  najjátökos. 

{Ptiska). 
45. 

Hilrom  liVlm,  meg  egy  farka. 
Máma  is  vaöt  a  markomba. 

{Bárom  lábú  aerpeiitt'>\ 

A  ki  a  Bznraz-ía  alatt,  van  min- 
dég r»zik,  a  ki  pegyig  alatta  nincí, 
a'  nem  ázik. 

(T.  i.   a  /onó    asszony    ^gifi^ 
kezét,    a    melgUjel    n    kendtr 
^szászt"  sodorja,  mindig  h^ 
lazza ,    de    a    másika  f 
mertazzal  „mors6tp<y 

47. 

ilArom   virflg    eőbúcsúzott  egy- 
mástú',  han  kerű'tek  öss/i' ^ 
(Az  asztalon,  t.  i.  n  hüs-i  r- 
/•(fy,   mint  kenyér^  a  s:       ' 
rág,  mind  bor^    é,"    a  í.;ji..;' 
virág,  mint  asztal terüS). 

48, 
Felnyeottc'ffa, 
De  nom  a  maga  tíívibe, 
[üszéget  tí'mmadür  alatta. 
De  nem  a  maga  begribe, 

<  T.  I.  n  fOnó  (tfítzony  a  . 

mellett  ülve  a  c  ■     '■'-'' 

„de  nvm  a  mau 

nvm  hogy  kSnnyehi 

tialldsodorhatá^a  ^.-^,  . 

meg  rá^asaszájdhan 

szálakat  kt-hi  kSpí), 


220 


UtOl  PACiACE  tAVC£HÓTÍK. 


Régi  palóoz  tánoznóták. 

Pitit/r  muihv  Htlcménvfhts  V 

Pintor  Sándor  aííl  mondotta  a  palw'z  lakodalmi  szokások   Uiirásá- 

hogy  a  [HiltH/  né\\  viualmának  legszebb  táncza  réRebben  txi  atlA  trUtcz 

t,  a   melyet    azonban    ma    itiiu  igen    ritkán    b*jt    cg>-k<St    vtSn    pár, 

[dallamút  is  «Ucledték  a  czi(;ány  ruiiísikiiaok.  Ej^y  bajdan  tckintt'lyv- 

ímv  priiná«tól.  a     ki    vén    korára    vályoiíVt-toVL*    váll,    Pintívr 

,■-.:..   ii£  íisi  tíim-znótának  eu-^v-ki-t  ti yn ráját,  k  a/t  itt  közüljUk: 


V. 


fim 


■Jt.,\-^jt!i!r,,\i:]^ 


fffffUlir'üUlrflSír'us.'íA' 


;aR7r 


c:jn:r'r:'fiil.:^^^r  jr^'TT'r'f^ 


:■ ';  ;.j%  r  *  >  r 


n.    ;,    /.  =^i 


>^-'>NJ^J.JJ.JJ 


'g^af:Kfij4^f^":  j  j  j  j)-'  ■'  ■:nv.^ 


s 


S 


T^U-ii^- 


•)  L.  EttiDognpliu.  1891.  UI.— JV.  fiunt,  106.  l 

XJl 


VIKÁB   BÉLA 


2.  Zsíros  ümüg,  gatya  vagyon  rajtam, 
Sarkamat  veri  tarisznyaszijjam ! 
Férecsapom  csepUrke  kalapom: 
Szélös  ez-világra  semmi  gondom. 

3.  Us-sétállok  végig  a  zucczában, 
Csukaóru  fínyoros  csizmában: 
Fényös  baltám  vallómra  legyintöm, 
Szijjostoromat  nekieresztöm. 

4    Csakúgy  harsog,  akkorát  durrantok 
Köggel  korán  legelőre  hajtok, 
Két  kolompos  az  gúlám  előtt  jár, 
Utánnuk  mögint  én  s  a  kis-bojtár. 

0.  Hamar  a  falu  végire  érők, 
A-kocsmába  azoimal  betérők, 
Azt  kiáltom :  hajja-e,  kocsmáros ! 
Van-i'  még  ojjan  nyócz-karajczáros  V 

lí.  Töttse-tele  két-icczés  kobakom: 
A  zárát  böcsülettel  mögadom. 
SzépÖn  kérőm:  várgyon-el-egy  hétig, 
MögfUzetöm  utóssó  fillérig. 

7.  Addig  irgya-föl  a  ház  falára: 
Hány  forintnak  hágtam  az  nyakára ; 
Irgya-föl  azt :  hány-iccze-bort  vöttem, 
Akijért  egy  krajczárt  sem  füzettem 

8.  Kocsmáros  ur,  ne-féjjön  kegyelmed: 
Itt  hagyom  ám  borájér  szűrömet ; 
Ha  ki  nem  váltom  a  gyüjő  hétre, 
Akasztassa  a  czégér  helére! 

9.  N(ím  bánom  hogy  parasztnak  szUlettem, 
Osak-azér  hogy  gulássá  lőhettem. 

Eb  cseréjjön  cserént  palotával 
Vagy  életét  kőszfényös  nagy  uiral ! 

10.  Kis   királjság  a  zén  állapotom: 
Igazgatom  törvény  bunkót  botom, 
Országom  a  zegész  baromjárás; 
Nagy  potentát  égy  révbéli  gulás! 

aaa 


^^f                                                                1StPK<SljTÚ8J   ADaTJ^KOR.                                      ■ 

^B 

Hat  bojtárnak  vagyok  fejodelnie,                  ^^fl 

ügy  tisztelnek :  ^axdui-am  kegyelmv  ;           ^^H 

(iuta  kerétti     az  cserényömei                       ^^M 

Hnt  komondor  istráxsál  engöiDOt-                   ^^H 

^B 

Ma{^ninban-Í8  bf>nnera-van  a  lC*)ök:                ^^| 

Si-m  zsivántul  avxa  vadtul  ni'-m  féllük  ;        ^^H 

Ma  BzÖ^^ény-Í6,  do  magamé  vagyak :               ^^M 

Szolgállatoi  szabadsóf^órt  állok.                     ^^M 

^1 

Ha  látom  a/  lorKeteK  Udejút,                       ^^H 

Begyíirtíin  a/  sUvegöiii  tctejút ,                     ^^B 

Csak  ugy-né2öm  a  zUdÖt  alóla^                   ^^U 

Még  a  ,jég-Í8  visazapattog  róla.                     ^^M 

^H 

Még  Asz-mondják  :  nincs  asztalom,  kzvküm;  ^^M 

A  bárónak  sincs  ojjan  mind  nóküm  :            ^^H 

^cnyim  egÓHZ  halom  álló  partja,                  ^^H 

Ösztöm-i-^zom  mikor  kt^dvem  tartja:               ^^H 

^M 

Débt''  lia  kész  l)ognuu'sos  elnVlüm,                ^^| 

KtirfilUlik  velem  a  eselédöm:                        ^^M 

ügy  jóllakom  forditott  kásával                    ^^M 

Mind  egy  goróf  liusz-harmincz  tálával.        ^^H 

^B 

A  hunyadi  nagy  itató  kútnál                       ^^H 

náterelöm  a  vízre  a  gúlám,                       ^^H 

Kutág08ba  vágom  nz  balt^at,                    ^^| 

Kíiaka-t/tam  Rzliriím-tarisznyámat.                 ^^H 

^M 

Föltílrüm  az  sipnjju  Ungnmet,                      ^^H 

ügy  rnnrittöin  gúlámnak  az  vizot.                 ^^H 

Kél-liároms/áz  vödör  viz  iilég  már;             ^^U 

Legelőre  hajtsd  ükét  kis-bojtár!                    ^^H 

^H 

Hogyha  kiórök  a  legolOre,                           ^^M 

Lőteríttöm  a  sul>ám  a  gyöpre,                     ^^H 

Onnaiid  nézőm,  a  gúlám  mOre  jár,              ^^| 

MOre  terelgeti  a  ki&-bojtár.                          ^^H 

^B 

Ha  este  van,  h^tok  a  tanyára,                   ^^H 

Magam  mönök  a  guh^m  nyomába,                ^^t 

Kétfelul  az  két  komondor  kutyám.              ^^M 

ElÖttük-mög  veüér  a  kÍR-bojtár.                   ^^| 

^H 

VIKAR   BKLA 


20.  Behajtok  a  fészürös  akóba, 
Körösz- vasat  toszok  a  kapumra; 
Osztán  guláshussal  vacsoráIlok« 
Szömejitnet  lenyomgyák  a  zálrook. 

21.  Akkor  fekszöm  nyugton  a  subámra, 
Kátekintök  csalfán  a  rózsámra^ 
Atölelom  szép  karcsú  derekát, 
Akkor  mondunk  egymásnak  jócczakát. 

22.  Hajnal  felé  fölkelők  helemblil, 
Kitürlöm  a  esippát  a  szömömbül: 
Ti-  kis-bojtár,  hallod,  a  zébattát ! 
Hamar  hozd-ide  azt-a  pálinkát  \ 

23.  Akkor  köszön  jó-röggét  a  bojtár. 
Adjon  isten  neköd  is,  hű  szógám ! 
„Gazdaui^am,  idvan  a  pálinka ! 
Körűnéztem  a  gúlát,  nincs  hiba." 

(Kovács  György  béres,  Jntán) 

Vagyok  ojjan.  .  . 

1.  Vagyok  ojjan  legény  mint  te, 
Vágok  ojjan  röndöt  mint  te; 

Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  sej !  (=s  hej !) 
Fog-mög  a  zén  kaszanyelem. 

2.  Vagyok  ojjan  lejány  mint  te, 
Szödök  ojjan  markot  mint  te; 

Ha  nem  hiszöd,  gj'ere  velem,  shej ! 
Fog-meg  a  zén  sarlónyelem. 

3.  Vagyok  ojjan  kocsis  mint  te, 
Hajtok  ojjan  lovat  mint  te; 

Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Fog-mög  a  zén  orstornyelem! 

6.  Vagyok  ojjan  bérös  mint  te, 
Hajtok. ojjan  ökröt  mint  te; 

Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Fog-mög  a  zén  járomszögem ! 

7.  Vagyok  ojjan  asszony  mint  te, 
Főzök  ojjan  ételt  mint  te; 

■uimontpKtk  II.  235  17 


NÉPKÖLTÉSI   ADALÉKOK. 


Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Fog-mög  a  zén  kaláiiy-nyelem  ! 

8.  Vagyok  ojjan  kanász  mint  te, 
Hajtok  ojjan  siskát  mint  te  ; 

Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Fog-mög  a  zén  baltám-nyelem. 

9.  Vagyok  ojjan  juhász  mint  te, 
Hajtok  ojjan  nyájjat  mint  te ; 

Ha  ni;m  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Fog-mög  a  zén  kampónyelem. 

10.  Vagyok  ojjan  zsidó  mint  te. 
Tudok  én  úgy  csalni  mint  te ; 
Ha  nem  hiszöd,  gyere  velem,  shej ! 
Néz-mög  a  zén  számlás- könyvem! 

(Kovács  György  béres.  Jután  ) 

II. 

Szűcs  Mariska. 
Vásárhelyi  templom  ne  barátkozzatok! 

körül  van  gátolva,  Mert  ha  barátkoztok, 
három  szál  rozmaring  így  lészen  sorsotok, 

oda  van  plántálva.  a  tarjáni  völgyön**) 
Locsoljátok  lányok,  lészen  kimiílástok. 

hogy  el  ne  hervadjon,  Mikor  egyet  ütött, 
szeretőtök  szíve  fénylett  a  fokosa, 

el  ne  szomorodjon.  mikor  kettőt  ütött. 
Este,  este,  este  elállott  a  szava, 

hatot  üt  az  óra.  hármat  a  hogy  ütött, 
minden  szép  hajadon  a  vér  elborítja. 

készül  a  fonóba.  Elunta  két  lábom 
Szegény  Szűcs  Mariska  bilincsem  rengetni, 

maga  elindulna,  cs  gyenge  két  karom 
de  az  ég  felette  híi  harangot***)  húzni 

homályba  borúla.  Márvány  koporsómat 
Lányok,  lányok.  lányok  lányok  szegezzétek, 

róllam  tanuljatok.  főtől  való  fámra 
duhaj*)  legényekkel  pántlikát  kössetek! 

Szentesről,  az  eseniL'nynyel  egykorú  (1.S31.)  feljegyzés  után 

közli:  Farkas  Sándor 

•)  duhaj  legény:  a  nem  egy  rangbéli,  itt  éppen  kovács-mester  legény  b&! 
gazda- hajadon. 

•*)  Tarjáni-völgy :  városrész  H.-M. -Vásárhelyen 

***)  Hirharango't  maga-magának  kellett  az  elitóltoek  akasztás  előtt  meghú 

■i2fí 


TÁRSAíitíl   rnVEK. 


Társasági  ügyek. 

»  M.  N.  TárusájtDAk    18^)1.  mArcs.  21-diki    vál&sxtiD&Dji  üléséről. 
Uimftdvy  Pét  elnök  az  Diést  megnyitván,  &z   igazolun  távol  levő  j^sy^ő  be- 
it Vikár  Bélát  liivja  f5l  a  jegj-xőkAnyT  vezetésére. 

As  elnök  indítványa  az  alapszabályok  értelmében  a  vátasztniány   a  jelen   évi 

I)  &z  elnök  előterjesztéseit, 

3)  a  titkár  évi  jelentésétf 

3)  a  pénztáros  jelentését, 

A)  a  számTiasg&ló  bizottság  jelcDiéaét, 

5)  t*'«tolva«Í8t,  te  6)  a  ntítáni  indítványokat  tűzik  ki. 

Határozatba  ment  további,  bugy  az  ápr.  *J6-én  tartaniló  közgyűléi  előtt  egy 
lel,  A  választmány  ülést  tart,  melynek  föladata  leszen  a  közgyűlés  elé  teijesK- 
Jö  jelen(é»ck  tárgyalása.  A  közgy.  elé  szánt  neláni  inditváoyok  eme  v.  ülésre 
Jtandók  hv. 

A  pénztárost  ntasUía  a  vil.,  hogy  a  közgyűlés  előtt  tartandó  vál.  Qléare  jelen - 
h  bfi  erjessze.  A  múlt  k^zgyOlésen  megválasztott  számvizsgáló  bizottság  pedig 
y  Katona  Lajos,  Réttiy  László  éa  Strausz  Adolftagokböl  ált,  leluólíttatik,  hogy 
énztár  állapotát  megvizsgálván,  arröl  a  közgyűlés  olotti  vál.  Ülésnek  jelentést  tegyen. 

A  titkár  a  válaxzlinÁnr  utasítása  kAvotkezteben  bemutatja  a  vidéki  körök 
iiitására  vonatkozó  szabáhzat  tervét,  melyhez  a  választmány  borzájárul. 

Végűi  a  titkár  fölbiirja  a  vál.  (agjáit,  bogy  a  beálló  Ünnepek  alkalmával  a 
N.  T    Qgyének  előmozditásáru  batni  sz iveskcdjenek. 


Hazai  irodalom. 

Magyar  g?'erniekjúték-K>'iiÍtemény.  Szcrkcaztette  Dr.  Kiss  Áron.  Buda* 
,  1891.  Iloniyánszk)  Y.  kiadása.  SI8  lap.  oagy  £«  Sok  kótávaL  Ara  3  f\\. 
a  nagyszabású  alapvető  mü  ügy  paedagogiai  H  nyelvészeti,  mint  népzenei,  iiéi>> 
ési  és  néprajzi  tekintetben  egé&z  kincsesbányát  tár  fel  a  tudományos  katatásszá- 
a,  ineljnck  &eui  gazdagságra,  sem  értékre  nézve  niuesen  jiáija  a  világirodalomban 
elynek  úgy  a  küzbuzgóaágból  ercdo  keletkezési  m6dja  mint  tapintatoa  derék  szcr- 
Il4se  válóban  követésre  raélló   példát  nynjt  hasonló  téren  \ aló  közös  munkára  és 

k értékesítésére.  Kzüital  csak  rámut»tDuk  e  miire  H  pánijuk  társaságunk  tag- 
Icttlönös  figyelmébe    H.  A. 
'      ttiiln^  ki^nyv.  Szerkesztette  Sztankó  Béla.  I.  rész,  a  népiskolák  I   és  II.  osz- 
záinára.  II    résx  a  III    >s  IV.  uszl    számára.  III.  ré&z  aa  V,  és  VJ.  os/t.  .^zu 
BadapMt,  Méhner  Vihnos  kiadása.  Ara  kötve    16    28.    és   30   kr.   Több  te- 
en  úttörő  mnnka,  a  mely  etiészun  új  irányt  jelent  iskolai  énokoktatásuokban. 
tkzövpgre  mint  a  dallamra  nézve  a  népdalra  támaszkodik  és  metbodikai  tekiotft- 
■  meL'baUd  minden  r^ddigíkisérletct.  Még  visszatérUnko  jelentős  munkára.  H  A. 
strÁntfy  líyiila,  A  diúsgjftr'bániori  völgy.  6  képpel  s  egy  tervrajzíal.    K*U- 
%  Turisták  lapja  III.  évf.  3.  száinákM. 


237 


17- 


HAZAI  FOT^TÓntiTOK. 


Hazai  folyóiratok.  *) 

Akadémiai  értesiiS.  1891.  III     Thewrewk  Emil,   A    magyar 
tudományos  tilrgyalá«a. 

Armenia,  1891.  V,  Avédik  L.  Az  öi'mőny<>k  honüusttisa. 

Archeológiai  értesit^.  t8!»l.  II.  Hcizncr  János,  Ma^ryar  poizánvlaúd 
sírleletek.  —  Nagy  ííéza.  A  magyar  középkori  fe^'yverzetríSI.  —  Mtf 
láth  b.,  A  n.  Miizeum  sodronyos  pánczéljat.  —  Bartalas  liyula.  E^fer 
vidéki  kaptár-kövek  és^  barlangok.  —  Lehoczky  T.  Ung.  és  heregnegii 
leletek.  —  MíhiUtk  J.  Őskori  telepek  Liptómegyében  stb 

A9  ht  Újadgom.  1831.  Közmondások.  \2  17.  19.  —  A  J6 
szikiba  (erdélyi  monda)  20.  —  A  róka.  a  bagoly  vagy  a  szarka,  kalá 
cseremica  népmese,  közli  Hemuann  Antal.  21.  —  Dr.  Kiss  Áron  lik 
gyár  gyermekjáték-gyiijteményébín,  I  .Tátékok,  21.  bc  11-  MondoliSÍ, 
22    sz. 

Hácnka.  1891.  (j.  sz.  Dr.  Wlisloczki  Henrik,  Czií?;inv  dalok  I.S 


Vegyes  közlemények. 

Vimbérynek  Dr.  lléthy  Lk«z1d1iuz  íoti'zctt  egy  leveléből  kAclflak  i^iidi-' 
énlekQ  rír-szletet,  abban  a  retncnyben,  hogy  nem  kŐretUnk  el  tndÍKretim  n..* 
^adósunkkal  szembeD.  mert  blHZ  ü  ügy  sem  szokta  titkolni  tudománj-os  i?lYCJt.  —  .is- 
t«lt  barátom  uram!  A  uéprqjzi  társaságl>an  fdolvasott  dolgozatinab  a  tapukliitt 
jelent  rtivid  kivonata  annyira  megtetszett  és  annyira  egrezik  a  nenij:e;:    k 

ről  T.iló  nézeteimmel,  bog>*  nem  állhatok  ellent,  Önnek  kü5zOn<>teaictiejerL 

a  bátorságért,  melljel  egy  KavaroB  eloitélot  leküzdéséhez  Togoct.   Szifenibul  ffi 
lak  a  talpra  esett  és  egycdOl  helyes  telfoi^áshoz,  mely  politikai   sxenr       '  "  '-■. 
bet  ér  mindenlcle  középkori  dcklaraácziónál,  és  többet    használ    netu. 
den  cbauvinistikos  áramlatnál.  Az  ohfnn  tivi^yur  mutzethrn,  melj/ní    K^yy^ 
mifttitníii  meijittMIja  hel>t*'t  f  p  sttni   Jlíldtt   mindtuk*    mayW/noA^   mondKotj 
barátja  t^s  elnársa   yámh^rtf  Ármin* 

Ax  erdélyi  oruág^ismertetS  e^yesaietnek,  a  moly  Kagyuebeol" 
az  1690.  (4S-ik)  évben  30  tiszteletbeli  és  leTclező,  d2alapUóésiI6  reode- 
Kiad  egy  negyedéves   folyóiratot:  Archív    des  Vereina    für    siobeubíirgí^cbit 
knnde,  és  egy    hafi   értesítőt;  Korrcspondenzblatt  des   Vcreins    für    síubrnbi 
Landeskunde.  (1  frt). 

rj  tafcok:  Bártfai    katb.    gymnaainm  tanári  könyvtára.   Braasal   á 
leányiskola,  Brádi  gör.  k.  román  g)-mnaBÍum.    Budapesti    I.    ker,    polc.    h 
Dévai  állami  fű  r^rál  iskola,  Kacsni  állami  tö'reáliskola,  AArmöczbiinynJ  T  <' 
Í8).  Nagykállói  á!l.  fureáliskoU,  Tüdos  János  Debn-czen,  Balázs  Mán 
iba  Gyula,  llnukő    András,    Elekes   Sándor  és  Végh    Mihály,    a   filabt    tanitö 
nfivcndékei.  Újvidéki  r   katb.  tögymnaaium  Vörösmarty-körev 

*j  A  külföldi  lolyóiratok  rovatát  e  füzetből  ki  kellett  faagynunk. 


228 


A  magyar  szellemi  munkások  nyaraló  helye. 

Jegenye  gyógyfürdő  Kolozsvár  mellett . 

Ilcrrmann  Antal  tftuúr,  az  crddlyt  r.  kalh.  táoalinányalajitíM  so  érrr  m-a- 
v«Uc  Jegenye  tjyötiyraniat,  s  azt  kivdUl  a  magyar  imcntgcnüa  sídmdra  a 
mcschb  és  legolcsóbb  nyanl6.  kiránduló,  adül6  in  gyt^ilM  liclyfytf  alcaifa  tcflÜ 
A  Jegenye  nevO  vasúti  állomia  egy  í'»r.inyira  vnn  Kolrusváron  innen.  A  t' 
dÖ  Jegcnyt:  mayyjf  kúr*ci;  kOielCbco  fekszik  cnlö?  hcijycíc  védic  kies  i 
550  méter  [nagassá(;ban. 

Ivó-viic  kittinü  hatábti  anifulkúmál  (5ahúlya|>tajuknál,  hjtlcg- és  mck^ 
szervi  siívbaj,  Brlghtkör,  idegbaj,  míhscnyv.  qsú$,  gyomorbaj  stb-  ellen,  ni  i^.i.*.. 
kÖ2(  legconcenttáltalib  vasaa  lipltúdői  vér^regéoys^K.  sipkör,  gttrválj-,  cads. 
bőrbctegs^  stl».  Ici;ktváltktf|icn  mmdcnncraQ  ndi  betegeseknél.  XUciaüknB  syófT- 
bely   lágzcfii    bojoknil,  TéJ>  ^s  suvtj-kura  a  fűrOö  *^j6i  ga^da^A^nbúL 

40  ujontiAH  berendezett  vendégszoba.  sajÁi  kexcIésU,  elsSreiulO  v^jaáí^ík 
társas-  és  bérkocsi  kSzletced^s  minden  vonatho?,  rendes  rBn]6i  xcnekai,  scndp 
rem.  olvasó  szoIm.  hírlapok,  könyvtár,  tekepilyak.  gyurs::0jtiS  nyotnda  nmpOaipfÜ 
és  állAudd  színházzal,  kir indulások,  mulatságok,  hangversenyek,  süjot  elSuUsok  A 
fQrdCSigaz^atósilg  Altanilóaii  kiUún  heti  lapot   ad  ki  tSaíolmtsfy*  ct-immcl 

RcndkivUl  ofc^  ánik.  Stoba  lUpjAra  30  krttfl.  Tcljea  élehnczéa  napjJ  t 
csaladoknak  is  h.ivonkint  jdval  olwóhh.  Ai  cló-  éí  iitOsaisonhAJi  tcleiBeseu  ui\w- 
litott  árak 

A  jegenyei  gyógyfürdő  igajegat^^ág*. 


Gyűjtsünk  tagokai! 

Fólezer  Uggal  kezdette  roe^  tái'Basúgnnk  nyilvános  pályáj.it.  Saéjp 
B'/ám,  áv.  vnjmi  csckóly  azokhoz  a  natiy  feladatokhoz  kép^^  a  : 
előttllnk  illlimiik    Kt^i'jük    tafítúrsainkat,   terjnt-yszek    körllkbcü   r 
;tunk  (í»/.niójét,  H^ei'oz/ciiek  neki  hivekot,  a  kik  iuiyuj.'ilaj;c»,ísj!*!]! 
támogassáM:  a  társaságot  nagy  i'/.é[Í9,\  eléréKúben.  Tanulmányai  l- 
űgy  felette  fontos  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  mi  tírsasá^unk  amt< 
von  hivatva,  hogy  a  haza  üssze.s  népeit  nagy  kultniiuuiikíira  c^íjtíslt^éu 
a  lepszámosahb  tayn  tudomiinyos  efíyesillet  legyen  aji  o\- 
ezt  mihamaráhlt  eJérjUk,  az  Inlejc  tafrt-'írs.iink  hnzííns;if;H(iii  mx;;. 


Kelkéretnek  azon  tlnxtelt  tn^Ursaink.    a    kik    h/    .ELbiifi^^rapfaiA'-t    nc^ 

*p*ii  nem,  vngy  hiúnyonan.  vagy  hibu«  cKtnix^aw^l    kaptAk,    aafvr¥Mk<MUi*ai<k 

esii-Ant  n  titkárt  eriesiteul. 


THNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

KZKRKE8ZT1K 
HERRMANN   ANTAL         ks         KATONA  LAJüS 

•  «•**    S-^j-r.  TJt»   iití»r«  H  Mmj.  í'*V».  Tér».  1»0<9jn 


II.  évf. 


1891.  jiiniüs 


6.  szám. 


Franoziák  és  elzász-lotharingiak  a  magyarságban.  •) 

'  orban  a   [»unái»tuli    ma;;yiii    vurujíokhan    olai^Zükkal 

•  st  frrtiH-ziíík  iií  meKtplepeiltek.  Pécsett  a  XlU-ik    azá- 
Cify  Johiuini>s  l>aUna»    vagy   Oalllcas    van    oklBvoleHen    inegne> 
íive.  Fmnczia  elemek  töraegpü    IxivándorlWl  azonban  csak  i^y  t*s«f- 
ismcrjilk,  azt  t.  i  ,  toely  a  Wll.  században  a,z  nkkori  tcTne.sí  biln- 
ebajt  szállt  nie^  El2á8Z-Lothai*ínt<iából. 

Áz  íHetri  megyékben  a  fmnirzin  lakosság  rög  clvesztvtte  nonue- 
5giH.  A  fnlabiíli  lakosokat  a  iietnot  iskola  tfílJR^en  elnéniptAsff.ette, 
itt-ott  az  üregek  közt  akailnak  iiayy  ritkán  fran<:zia  nyvlven  értök. 
Mig  a  fmnczia  nó]>eleinck  magyarorszáj^i  bevándorláHa  cAak  gzfl- 
ebb  körrn  flZ(»nilt.  eííjesek  h»  cJMibidok  fcltünósét  már  a  le^iírefíibb  kör- 
íti találjuk  s  Ma^yarorszáfí  tíirf^^nelme  és  kiizmlíveltAéK«  nem  egy  nagy 
őwei  (lirsekedliftík,  melyek  Fninr^iaor3záj.{biíl  saijailzottak  ki. 

Szent  István  királyank  korában  jött  hazánkba  egy  Cómex  Vilmos 

BVil  frani'zift  ( normán  V)  jfróf,    ki  fönyos,  viníírzó    családoknak    Ion  őn- 

1.  Tíile  származiiuk  az  iktjíri  BethJen-ek,  az    Ajtoftj-Ak,   a.   betlileni 

tfAI««i-ek  és  aomkereki  Erdély i-aXi.    A   két   elsS   áj^bol    Erdélyország 

l^jedelmot  váltak  ki;  Dtíthlen  Gábor  „Magyaroi'száf;  választott  királya** 

imet  i>;  vif^Ue 

A  mai^yar  kir^lysÚK  első  korszakából  való  a    Campaniai  (Ckam- 
ae)  grófok   ItoktíltÖzésc    hazánkba,    ezen   ciialádtrál   sarjadzott    ki  a 
itnbohi'uM  np.nizí'tfléu'w.  mint  Kézai  krótíikája  joiíyzi  fol. 

A  franczia  nrtnletü  ifeköltüzött    nt'mzttsc^'ekhez    kell  sorolnunk  a 

homonnai  Drugeth-eVH,  kik  a  nápolyi  Saternóból  költöztök  ugyan 

inkbn  Róbert  Kárrdy  királyunkkal,   do  eredetileg  fraiicziák   voltAk 

rnagy&r  utimzet  s  a  oexiuetiíégek"  As.  művéből,  (v.  6.  Kth- 
üff%\ibii  lí.  :í.  túiti,  es  a  jelen  fitxei  iro<Ulmí  rovatát.) 


Ki^frCnfklft  U- 


33» 


18 


DB.   RÉTBT  I^ÁSSLÓ 


(de  genere  Francorum)  A  Dnigeth-ek  vagy  Drugetti-ek  hazánkb&n  fé- 
nyes pályát  lutottak  meg,  mint  főispánok,  bánok*  püspökök  oraiágfai- 
rák,  núdoiok. 

Az  Anjou-k  virágzó  koraiján  nagyobb  városainkban  igy  Budán  is 
laktak  francziák.  O-Iludún  franczÍR  (galliüus)  utrza  voU.  1421-ben  egy 
Í''rancigeiia  (fi*anezia  szUlett'sU  nő)  van  egy  oklevtílhen  említve;  1407-tieB 
Gallicus  Jakab  „nyestadogzedó"  állott  a  kint'ttár  szolgálatában.  Mint 
iparos,  kereskedő  sok  franczia  kereste  lel  aztán  is  bazúukat  U.  Ki- 
kóczy  Ferencz  szabadsághaixza  óta  mind  .számosabban  találunk  foi- 
cziákat  a  magyar  kíizéletb»ín.  Rúknczy  hadsergében  látjuk  Oe  ta  Motíkt 
tüzér  brigaderost,  Demoisau,  SahttJui'f  hadmérnökkari  tiszteket,  Iff 
la  Í?mi>i'tf  tábornokot,  a  kit  magyarosan  Uevir,  Kevir  nran™  néwn  ní-^ 
veznek  egykorú  magyar  levelek.  Hákóczy  t«str>rsúgéhen  is  több  ínac^t 
szolgált,  többek  közt  egy  Bocfmtort  (lotharingiai)  nevet  ismeijUk 

líákticzy  t'ranczia  bivei  közt  nagy  szerepet  játszott  Alexandre  de 
Visienacq  ezredes,  kit  magyarul  Visznyák  vag}'  V^isnacb-nak  Írtak,  ^i- 
premont  Robprt  gróf,  ki  a  lejedelem  nővérét  vette  nriül.  K  liúzassáíí- 
ból  virágzt'i  nemzetség  szái-mozott.  mely  gróf  Erdudy  Gyorgyné.  Márii 
OthoUnával  szállt  sirba.  A  fejedelem  ejry  másik  hive,  gróf  TourMn, 
Thököli  Mária  gróf  kisasszonyt  vette  feleségül,  bodrogi  főispán  volt  8 
a  fejedelmet  XIV.  Lajos  udvarában  képviselte 

Egy  De  la  Moite  gróü  család  ma  is  él  hazánkban;  Károly,  a 
20— 30-as  években  GömÖrmegyét  képviselte  az  országgyűléseken  A 
Du  Mesztiil  biíró  család  1 7í)0-ben  honfiusíttatott ;  Viktor  Mosonmegye 
egykori  alispánja.  £g}'  már  fiágon  kihalt  Dujardin  (Duzsárdii  t:saln^ 
nagyszekeres!  clőnevet  viselt;  a  lotharingiai  Frimont  grófoknak  palo 
tai  elonevUk  volt 

Honfíusitott  francziáink  kdzé  tartoznak  a  gróf  OuiiaiUe-^k  >n"i)' 
1715),  a  gróf  hombelles-ek,  D'Elhcaus-k  (1790;  Krasaó  megyei  bino- 
kosok),  a  fíatuni^re  család,  mely  Eároltyul  II  Lipót  korában  nyert  ma- 
gyar nemességet,  Harfique,  Itespo/ide  nemes  családok  (utóbbi  T' 
ben),  a  szomszédvári  gróf  öVroia^e-ok  (liesanvonból),  u  gróf  i)t-..,  ^ 
(de  Petit- Verneuil le  .  A  ciaittt  Genoia  grófok  eg)ike  Hugó  pozsonyi  bi^ 
tokos.   1891-ben  tette  le  a  honpolgári  eskUt. 

Közpályákon,  irodalomban,  művészetekben  ismert  nevek  :   //oc^uni 
Izsák,  ki  XIV.  Lajos  vallási  üldözései  elól  Göttingába.  majd    gróf  Te- 
leki József  meghivására  17 76-ban  Marosvásárhelyre  jött  tanárnak.  FtMÍ 
már  magyarokká  lettek;  József  az  I.  Napóleon  ellen  felkelt  n'    ■ 
hez  csatlakozott.  De  la  Casse  Benjámin  benedekrendi  pap  (áziil.  . .   - 

5Í30 


'stmouton  R.  Játi08  egykor  a  franczia  irodalom  tanái-a  a  pesti  tad. 
evetemen;  leánya  Emília,  Adorján  Boldizsámé  a  40-es  években  bel- 
letris/tikai  múmö.  A  De  Geram/ó-k  között  (kik  Montauban-ból  szármáj- 
uk) tübb  jeles  írónk  szUlotett;  így  Ágost:  „A  közv<^lemény  Magvai - 
biszágon  a  franczia  forradalom  óta"  ez.  munka  szerzóje.  Árpád,  Anto- 
bía.  Kgy  Frankhonból  a  40es  években  hazánkba  költözött  család  sarja 
fnnocent  Ferencz  festőművészünk 

Francziák  a  Den-EcherolUs-ok,  a  Claire-ek,  kiknek  előde  a  nagy 
ranczia  forradalom  ntán  a  Provence-hiíl  költözködött  be;  a  család  egy 
ples  taíyát.  Claire  íiyiila  honvédezredest  a  király  1891-hen  szent-mi- 
lályi  előnévvel  magyar  nemességre  emelte.  —  BainvilU  József,  Szeged 
Ifáros  fíímémöke  volt,  leánya  Emília  azinmövésznö,  Aradi  Gerö  neje. 
•"ranczia  eredetű  Degré  Alajos  regényirónk.  Tannemé^  ki  marqais  csa- 
ádból  született;  De$  Combes  Henrik  debreczeni  jogakadémiai  tanár, 
}ranifpierre  Károly  m.  kir.  távirdai  főhivatalnok;  Mousítong  kől>ányai 
inftó  stb. 

Más  franrzia  eredetű  családok  a  magyar  társadalomban :  Hon* 
Jiard,  Morell,  Mosquin,  Meysonnier,  Peieíle,  André,  Laforest-Thiaid, 
íouvier,  Iladeaux,  Darvon,  Taronne,  Charmant,  Destieux,  Depretip, 
)uchon.  Delvó.  Lafontaine,  Des  Bordes,  Le-Itel,  Lefebvre.  Le-Page, 
)'£]8aax,  Lavaux.  Girand,  Guilleaume,  Hokes  (Hotiues),  Dessoir.  Iiu 
^ange,  depaixi  Coffin,  Dalfaod.  Crettier,  Broche.  Garniev.  Grobois, 
[>rdier,  íh'ony,  Etienne,  (rnilhaiimati.  Thibaud,  Servii'res,  Marquis,  I^a- 
rolv,  D'Elia.  DEIhounge,  Claiide,  Bourdeaux,  stb.  stb. 

A  hires  ThUrrtj  névnek  két  képviselője  van  Budai)eslen  :  Thierry 

llajos  kir.  táblai  biró,  Thierry  Adolf  fővárosi    tisztviselő.    A    franczia 

köztársaság  utóbbi  elnökének  névrokona:  Qrévif  Árpád  budapesti  tanító 

Az   eg>'kori    bánságban    letelepedett    francziák    adták    hazánknak 

\€ri9r  Miklós  pozsonyi  kanonokot,  a  hires    kánonístát,    közülök    valu 

^oy*naz  Sándor,  volt  csanádi  püspök,    dr.    Qrandjeau    Nagy-Becskerek 

Sros  ügyésze,  Grand  Miklós  országos  méhészeti  felíigjelo  stb.  *) 

Érdekes,  hogy  franczia  nevü  családok  magyarosan  is  irják  nevű- 
ét, igy  a  pozsonyi  Jour>huÍl-f!k :  Jótéli-nek,  a  torontáli  TertíVr-k  és 
íí/wp/oHo-ok :  Vittye  és  Zsanplón-nak. 

Mint  a  Rákóczy-korban  úí?y  az   1848  -49.    évi   események  idején 

egész  sorát  találjuk  a    ft-ancziáknak    a    magyar   ügy    szolgálatában. 

vannak  báró  Piret-Bihain  honvéd  tábornok.    Querlonde   du    Hamrt 

*)  (V.  Ö.  ír  A.  czikkét:  Französische  ColoDÍ»tt*ii  in  Sadungarn,  Ethnnl.  Mitt. 
ÜDKam,  l    3.  fSzet  340  sk.  liasAb  ) 


2B1 


Vftf* 


DB.   HÉTQY   USZLÖ 


Nándor  ezredes  (1849  utAii  olmücíi  foROly),  Ghretibt-urki  DrfquH 
ter  08  Károly  (Pestpn  meptcleiiedett  elzászi  családból).  ííg)'*'*^**  ^- 
másik  hadnagy;  továbbá  Forget  vaiuiy  Fourgn^  Henrik.  l)u/f&>tdQ 
(>a  Kerencz.  Pétit  János.  Vomott  Ferencz,  Latour  .lánoji.  hir- 
IÍock«,  Lt-Févre,  Lt-Begh,  Le-Comtt.  Louis  honvód  tisztik.  // 
JOzsef  nemzetdri  (ümagy,  Mru  />u  Mont  de  Heauforf  l^árhnfjfi  t^döl^ 
ki  18ri8-tian  mint  az  i\j  maj^yar  hunvddség  kötelékébe  tartozű  nk'znÉdai 
h&lt  m^tí. 

Krdekcs  töiténete    van  a  magyar    Lakrooics   cjtaLádaak.   melynek 
t>  gjai  Pestmegyébeii  (Dabasori)  honoüok  lí   innen   ágaTtak   síéi   inásMé 
is  az  orszái;I»an    Klítdftk  Mariiíiis  de  la  Croh    .Jiízswf   volt,    kinek 
tcfitvöre  lYirisbaii  a  nagy    fuiTadalomban    guillotin    aUtt    vérzett 
1792-ben  Magyarországba  menekült  8  Gödöllőn    telepedett    meg.  X^ 
hg.  Sfhwarzpnbers:  Karolina  volt.  Utódaik  n  La    Croix    név    rr 
olvasásábi'd  formálták    mai    nevllket.    A    nevezett    mar'^u'ttt    &i 
években  Dahasan  volt  birtokos,  palatinális  nemes  és  szoltrabiró. 
külömböző  polgári  állá&okbun  találjuk. 

Még  érdekesebb  cjiv  Aradmepyében  Dorífoson  szerény  vis/üinvik 
köJEt  élt  községi  jegy/ö  szánnuzaKa,  ki  magát  mindig  Berrr  ).>«.-/:Lnxi 
nevezte  »  1689-bcn  történt  elhalálozásakor  a  halotti  jeientcsl>eu  Bwr- 
i'On  (iuc  de  Bérríj  névvel  volt  parentálva.  Eredete  homályos.  Tény, 
hogy  I.  Napóleon  korában  Magyarországion  lépett  fel  egy  írancáa 
trónkövetelő,  ki  XVI-ik  Lajos  fiának  mondta  toa^íát.  Ennek  6a  e  Itprrr 
Géza?  nem  tudjak. 

Két  nagy  név  van  még  hátra,  melyek  a  raaeyar  nemzet  csoa^iU- 
tiis  Ezövevéiiyébe  hímezték  a  íi-ani'zia  szellem  virágait.  A  magyar  nem* 
zeti  színház  egyik  fÖ  ékessége  Prie.lU  Cornelia  az  egyik,  IWfort  Ágos- 
ton a  máfiik,  ki  inint  Magyarország  közoktatásügyi  ininisztcm  s  a  vof^. 
tnd.  Akadémia  elnöke,  fényei?  eszméivel,  lankadatlan  tevékf:*  ■  ■  ■^"' 
foiTÓ  hazaezeretetével  maradandó  emléket  hagyott  hátra  i 
vében. 


A  nGesta  Romanorum"  hatása  a  magyar  népköltész 

Irt*:  />r.  Lfhflr  Ií4la. 
~  FelolvAsta  fl  ni'pD^ii  tiraasAg  1801.  nu^ns  30-ikt  lUéséfi. 

Mikor  ]67d.ban  Teleki  Mihály    politikai    okokból    Hallnr   Jj 
börtönbe  vetteti,  honnét  csak  négy  év  malva  szabadul  ki.  ez  oilaIi 


S33 


A   .OESl'A   ROMAXOBUM"    HATÁSA  A  MAQTAK  NÉPKÖLTÉSZETRE. 


Bfordítja  Colonnai  Guido  liires  regényét,  a   Ti-ója  veszedelmét,  a    „Li- 

Br  Alexandri  de  proeIiÍ8'*-t,  s  a  „Gesta  Itomariorum''-ot  I69ő-ben,  di- 

kíúllftásbati,  kiadja:   „Hármas  História'  ezimmel.  A   ktízépsO  rt^sz, 

lelynek  Haller  .Példabeszédek"  rzimet  adott,  a    pGesta   Romanorum" 

Drditása    K  latin  nyelven  üsazeirt  prózai  elbes^sélés-gyüjtemény  a  XIV. 

ad  elején  keletkezett,  mégpedig,       mint  azt  Oesterley  kimutatta, — 

ígolországban,  bár  Németországban  is  igen  korán  elterjedett    Nyom- 

ításban   1472-beM  került  ki  először,  s  a  legtöbb  kiadilslmn     181     f^e- 

etböl  áll.   1489-ben  már  német  forditiisban  is  mejyelenl,  (^DerRÖraer 

t*).  Haller  János  a  iatin  en^detiből  dolgozta  át.  Nem    fordít   szószé- 

5nt,  hanem  egj'  helyt  rövidebbre  fo;iia  az  eredetit,  máshelyt  i"y  rt^&zle- 

Bket  sző  be,  kiszínezi  tárgyát,  s  mikor  ki  is  hagy  valamit  ipl  a  161). 

Bszélést),  azt  is  megokolja.  Fordítói  elve,  hogy  nem  illendő  két  nyel- 

öaszezavarni.  s  purifírausra  tör,  bár  sok  helyt  —  de  mindig  öntudat- 

lul  —  idegenes    kifejezések,  latinismusok  és  germaiiismusok  útvesz- 

6be  téved.  Nyelvének  fösajátossága  az  egyszerűség,  nem  tud  a  nyelv- 

b1  jellemezni,  nem  birja  az  indulat  nyelvét,  de  azért    eléggé    fordula- 

ös.  bő  a  szókészlete,  világo.sak  kifejezései.  A  népnek  ir  a  nép  nyelvén. 

Munkájániik  közkedveltségét  egyesek  (Imre  Sándor:  „\  néphumor  a 

j^ar  irodalomban."  102.  I.)  a  munka  első  részének,  Világbíró  Nagy  Sáu- 

or  történetének  tulajdonítják-  A  „Példabeszédek"  hatásának  közvetetlen 

BODjritékai  vannak :  a  mag)ar  népmesék.  Egyes  elbeszélései  ugyanis  a  nép 

jkára  szállottak  s  népmesévé  alakniltak.  Feladatunk  ezeket  kimutatni. 

Nem  tekintve  egyes  népmesék   motívumait,   melyek    a    „Példabe- 

3ek"-en  és  egyes  népnn'séinkl>en  is  előfordulnak,  minők  pl.,  hogy  az 

itlan  leány  kimenekül  a  bajból,  pártját  fogja  a  király,  (Ai-any  László: 

Népmes.  ,A  két  koszorö"  s  a  G.  R.  66.  meséje;)  az  asszony  ki- 

II  valamit  s  ha  meg  nem  kapja,  meghal,   (Arany    h.:    Vörös    tehén, 

R.   \t)H.)  stb.  —  tí^rjünk  át  ama  népmesékre,  melyek  egyenest  Haller 

ürmas  Históriájából  mentek  a  nép  ajkára. 

l)    Az  első  az  Arany-Oyulai  gyűjtötte  népmesék  közt  (lU.  kötet; 
Jálható:  ily  ezimniel :    „A  zarándok  és  nz  hfen  nnijijalft**. 

Arany  László  (a  jegyzetek  közt)  ezt  teszi  hozzá:  „Ősrégi,  úgy 
Itszik  héber  eredetű  monda,  melynek  számos  változata  ösmeretes;  elG- 
jrdul  a  zsidó  vallásos  hagyományok  közt,  meg  van  a  koránban,  fel- 
Jolgozta  \oItaire  is,  s  azóta  elteijedt  as  európai  népek  mesekörében." 
Iigd  elmondja  a  három  változatot  rövid  kivonatokban,  s  azt  a  véle- 
ányét  fejezi  ki,  hogy  valósziniileg  irodalmi  Utón,  talán  a  szombato- 
tok idejében  jutott  ez  ősi  zsidó  mese  a  székelyek  közé. 


2S3 


PB.   hÁZÁR   BtUL _^ 

A  mese,  majdnem  szónil-szóra^  megvan  a  Gesta  UoroanorambaD 
is,  a  60.  szám  alatt,  a  mire  már  Sebestyén  Gyula  is  rámutatott  aa 
Ethnogr.  I.  105.  1  Mesénk  valoszinülöíí  keleti  eredetU.  megvan  ta 
lüOl  éjben  is,  (27—29.),  ámde  a  magyarba  nem  a  szombatosok,  lu* 
nem  a  Hármas  História  révtín  került.  A  Hármas  Históriában  „Az  i>r- 
dö^  mesterségéről  és  mely  titok  légyen  az  Isten  itálete"  czimet  visel. 
Itt  azonban  Imtáro/ott  askézis-dii:sdités  még  a  mese  alape.szméje,  mely 
a  népmesében  egés/en  elsimult  s  imszhín  mulutságosan-tanutnágos  tör- 
ténetté alakult  át.  A  Hármas  Históriában  ugyanis  egy  pásztortól  eUa]>ja 
juhait  a  tolvaj  s  a  pásztor  gazdája  erre  az  ártatlan  pásztort  megöli. 
^Ezt  látván  a  remete  fohászkodik,  és  mond  magában:  oh*  uram,  mily 
hirtelen  mesölö  az  ártatlant  a  kegyetlen  ember,  mivel  ilyen  méltatlu 
dolgot  megengedett,  én  elhagyom  ezt  a  remete  életet,  kimegyek  a  vi- 
lágra és  élek  én  is  másoknak  szokása  szerint."  Az  isten  angyala  azoa- 
l)&n,  ki  társul  szegődik  hozzá,  megmagyarázza  neki,  hogy  a  pásztor 
ennek  előtte  halálra  méltó  dolgot  cselekedett,  a  gazda  is  megkapta  ké- 
sőbb büntetését,  a  mit  meghallván  a  remete,  l>ousánatot  kér  isteDlSl  é$ 
visszamegyen  a  remeteségre,  szentül  végezvén  életét. 

Ugyancsak  az  Arany-GynIai-féle  gyűjteményben  (I.  )G.  az)  talál- 
juk azon  másik  mesét,  mely  feltűnően  egyezik  a  Gesta  Uomanorum  124. 
meséjével.  „Nem  kell  az  asszonynak  hinni,  mert  haragjában  kijelenti  a 
titkot",  czime  mesénknek  s  tárgya  a  következő:  A  királynak  ngyik  vi- 
téze nagyot  vétett  s  a  király  csak  a  következő  feltételek  mellett  ig^ 
néki  kegyelmet;  ^Menjen  elébe  az  udvarába,  de  úgy,  hogy  egyszerre 
lovon  is,  gyalog  is  járion  és  vigye  magával  a  legjobb  barátját,  a  leg- 
nagyobb ellenségét  és  a  kit  legÍob1)an  szeret.**  Ezen  a  vitéz  nagy  gondba 
esik.  azonban  elhiteti  a  feleségével,  hogy  meggyilkolt  valakit  és  bo^ 
a  tetemet  elrejtette  az  istállóban.  Erre  elmegy  a  királyhoz,  egyik  lá- 
bát a  vizslára  téve,  a  másikkal  gyalog  megy,  mi  által  az  első  feltdbil- 
nek  eleget  tett.  Magával  viszi  feleségét  és  gyermekét  s  a  király  eliítt 
megüti  a  feleségét,  mire  az  megharagudván,  mond  az  uninak :  : 
kos,  mit  rongálsz  engem V  s  elmondja  a  gyilkosság  történelét  il.,,v. 
sen.  Persze  kiMll.  hogy  nem  igaz  íme  a  legnagyobb  ellenségem,  moii^js 
feleségere  mutatva.  Megüti  vizsláját,  de  az  hivő  szóra  \'isa2asompolyox- 
Ime  legjobb  barátom,  mondja;  kis  íiát  pedig  a  legjobban  szereti  s  így 
megfelelvén  a  feltételeknek,  a  király  kegyelmébe  fogadja.  —  AmeM  kö- 
teti eredetű,  a  Gestákba  Neckam  mesegyűjteményéből  vették  át.  A  ma- 
gyar népmesék  közt  sok  a  páija,  s  mind  a  Hármas  Históriáitól  kerül- 
tek. Arany-Gyuhimil  -Az  okos    leány"    a    czirae   s    ott  is  m^ír''''"  *' 

214 


bogy  menjen  el  a  lány,  de  még  se  menjen,  ámde  a  többi  kéi'düs  más. 

JgA'aiicsak  b  me^nkkel    rokon  a  Nyelvőrben   található    két   mese   <1I. 

Í75  es  IV.  375.).  ezekben  a/  az  új  motívum,  ho^'  apja   helyett  a  le- 

Iny  felel  meg  a  kérdésekre,  ámde  a  fo>rások   mindenütt   músok-mások. 

íaaonlókép  a  Hárma«    História    e    meséjével    rokon  a«  .Ethnologische 

ütteilunj^ren"    (III.    p.  365.)-ben  található  -Aü  okos  parasztleány"  czi- 

lü  mesénk  is,  ámde  a  fogások  ott  is  mások.    E    mesét    BiirKer    „Der 

Caiser  und  der  Abt"  t'zimmel  kőltoi  beszélyben  dolgozta  fel,  s  (irimm- 

liél  „Der  kluge    Hii'tonjuiige*  cizim  alatt  hasonlókép  megtalálható  Van 

ekünk  egy  ^^-zinkotai  kántor*'  ozimO  mesénk,  mely  Mátyás  királylyal, 

Jti  Össze  a  történetet,  ehbez  „János  király  és  a  canlerburyi  apát"   trrimii 

ngol  ballada  áll  legközelebb.  (L-   Haráth  Ferenc/,    értekezését:    Phil. 

tM.   1889.  476).  A  XVI.  században    drámát    is    csináltak    belőle.  (L. 

Imrf  Lajos  értekezését:  a  hódmező-víisárhelyi  fű^ym.  értés.    Ihí(6.> 

Érdekes    mesénkben  az,   hogy  míg  a  Hármas  Históriában    nemes 

iber  a  furfangos,    népmeséinkben    i igazán    népies    fölfogásban)    tíatal 

*Á\\y  az    A  mit  azonban  kÜlÖn  meg  akarunk  jegyezni^  az  az,  hogy  ama 

lögrádi  Toldi  Miklós  monda,  mely  a  Pesti  Hirla|tl)an  (1S82.   okt    18) 

elent  volt  mex,   részben  szórúl-szóra  a  Gesták  e  meséje,  mely   a  llár- 

Bas  História  révén  szállt  a  nép  ajakára  s  úgy  kötötték  Toldi  Miklóshoz, 

eríi  és  férfias  értelem  mondai  hőséhez. 

Ilosvai  ug>anis  elmondja,  bogy  a  király  egyszer  nagyon  megha- 
igudott  Toldira,  száműzte  udvarából,  de  hogy  miért  haragudott  me^ 
iá.  arról  , bizony  nem  irhát'-..  A  nógrádi  nép  ezt  azzal  indokolja, 
^ügy  Toldi  egy  néhány  vitézt  agyon  vert,  mivel  a  feleségét  rágalmaz- 
ik, 8  a  király  i-snk  azon  feltétellel  volt  hajlandó  üt  visszafogadni:  ha 
sm  jön  gyalog  és  mégis  gyalog  jön,  hozza  el  magával  legjobb  barát- 
it, legnagyobb  kincsét  és  legnagyobb  ellenségét 

\'an  a  Gesta   líomanorum-nak  egy  meséje,    mely  már  az  érsekt^j- 

^ái*i  kcfdex-ben  (267—  (59.  lapjain)  is  megtalálható,  mely  kódexet  I53()-ban 

^venházy  Soros  Maita  domokosrendi  apái-za  másolta  le.  Fokus  kovács- 

51  szól  e  mese  s  eifdetije  a  Oesta  Ronianorum  57.    elbeszélé.se.  Igen 

iekes  összevetni  a    kódexben  található  e  fordítást  Haller  János  fordi- 

iával,  a  mikor  is  kitűnik,  hogy  kódex-írónk   sokkal  inkább  szószcrínt 

brdit,  mint  Haller,  s  bár  Haller  nyelve  simább,  élénkebb,  de  uélkiílözi 

latin  eredetű  folyamatosságot  és  élénkséget.  Kódexünk    a    naiv   han- 

»t  jobban  visszaadja,  mint  Hallei',   de    fordulatokban,   magyarosságban 

(val  háti*ább  áll  amannál.  A  mi  igen  érthető! 

K  mese  tárgya  röviden  az,  hogy  Titns  római  császár  szUletcpnap- 


•iS5 


DB    r'i9.iu  BÉLA 

jiin  eltiltja  a  muiikát,  s  Virjbcilius  bttvéBzszel  szobrot    óllittAt.  melr   4>] 
árulja  a  sxiiletéflnapján  dol|y;ozókat.  Fokns  kovács   ilolicrozik    s   a  82oW| 
flnnilja    A  L'sáfizár  elfojíatja,  de  a  kovács  azzal    védekezik,    Iioí^t   nftíl 
naponként  8  pénzre  van  szüksége.  Kettővel  adót  (izet.   kettővel   ruhé»-| 
kodik.  kettőt  elveazit,  kettő^HÍl  ól.  A  császár  kérdi,  hogy    hogvan  éxtM\ 
est?  A  kováefi  i^y  felel :  kettővel  adót  tízet,  mert  atyjának    adja, 
tövei  ruházkodik,  mert  fiára  költi,   kettőt  elveszit,   raert    nejének   adii 
kettőből  él.  táplálkozik,  ninrs  tehát  veszíteni  való  ideje.  A    vMsxíít  cJ-  , 
mésRégeért  mogboesát  neki,  sőt  TitU6  halála  atán  ö  lesz   a    császár.  K| 
mesét  Péczeli  Józsei'  is  íeldolgozta,  „Király  és    kapás"    ez.    meséjélva. 
valószínűleg  Pauli  «8chimpf  und  Ernsf-je  alapján.    A    mese   kiilOnbefl 
keleti  eredetű,  s  megtalálható  a  szicziliai    népmesék  közt  i.«t,  de  a  ou- 
gyar  nép  is  beszéli.  A  Nyelvőr  ugyanis  (II    éft   XVI     kötetében)   kdiK 
«gy-«fíy  variánsát  Az  egj'ikben  e^y  favágótól  kérdik  az  üsraert    kérdé- 
seket, a  másikban  Mátyás  király  teszi  fel  egy  öreg   szántónak   s  mmd , 
a  ketten  igen  elmésen  felelnek  meg. 

A  fent  tárg}'alt  mese  után  ott  áll  a  Hármas  HistoriábaD  eg}'  ma- 
sík  mese  la  125-ik)   „Az  asszonyemberek  nemcsak  megjelentik  a  titkot, 
hanem  hazugsá:^gal  is  toldják"  ezimmel,  mely    szintén    átment    a    népi 
ajakára,  magam  is  hallottam  egynehányszor,  de  közmondáa   is  lelt  be  < 
löle:  ,Komáuia-ss/onyl)ól  egy  tyúk  esett  ki  reggel,  estére   100  lett   be-' 
löle."  A  Hármas  Históriában  férj  teszi  próbára  neje    titoktartását.   El- 
mondja neki.  hogy  egy  holló  repült  ki  belőle,  mi    alatt    szükségéi   vé-l 
gezte.  A  felesége  már   reggel    elmondja    a  szomszédasszonynak  n  bírt, 
de  egygyel  megtoldja,    estére    100   lett   belőle.  Imre  Sándor  is  említi. 
hogy  a  népnél  hallotta.  (A  néphumor  a  magy.  irod.   102.   l) 

Ajakára  vette  a  nép  azonban  a  12.  elbeszélést  is.  mely  az  eb  Knl- 
lHJál)iíl  kirsörgeiie/ő  tiszta  vizról  szól,  mely  eredete  daczára  is  jóbrt 
maradt.  Hasonlókép  van  a  papokkal.  Az  a  fő.  hogy  mit  adnak  elÁ 
nem  pedig,  hogy  kik  a^ják.  Ennek  eredete  nem  Ősmeretes.  Pelbárt  fel- 1 
hozzii  egyik  beszédében  (£  mesét  szintén  hallomás  után  Ősmerem.  L 
Imre  kíinyvét,  10^.  1  ) 

A  „Hármas  Hist()riá"-bó!  ered  Erdélyi  ^Népdnlok  és  mondák*' 
gyi^jteményének  „Mátyás  király  aranyg)'apjas  báránya*  czimíí  meséje] 
is,  melynek  rövid  tartalma  a  következő:  (111  .Sliti.l  Mátyás  kinly  fo-l 
gad  a  burkus  királyival,  hogy  az  ő  juhásza  nem  hazudik.  Elmegy  a 
burkus  király  a  juhászhoz,  a  melyik  nz  aranygyapjas  báráint  Önd,  tf*| 
méi'dek  pénzt  ígér  neki,  esakhogy  hazugságra  bírja,  de  csak  szép  lá- 
nyának ragyogó  szépsége  ejti  meg  a  juhászt.  Nag>   hűsan  útnak  ered  a| 


*J3tí 


A   «0E5TA   BOMANORUM"    HATÁSA   A    HAGYÁS   KÉPKOLTÉSZETEB. 


juhiísz,  hoí!)'  már  most  ö  Mátyás  királynak  hazudjék;  egjTe  pröhá^ja  az 

ton,  a    földbe    sznil    hot    előtt    (mint  a    Hármas    Históriában  Árgus), 

nem  sikerül  neki,  bevallja  a  királynak  a  hihál.  hogy  a    kirnlylány- 

szerelmeért  mej^ölte  a  bárányt  s  nem   hazudik    még    sem.    Mátyás 

i\y  persze  megnyeri  a  fogadást,  a  juhász    pedig   a    királyleányt.    K 

íesének  a  Cíesta  Ilomanorum   Ml.    elbeszélésével   való   párhuzamossá- 

i,  nemkülönben  német,  s^ícziliai  és    déKszláv    változatAtra    már   rá- 

i\í  Katona  Lajon  az  Ethnographia  1891.  évf.   1.  fiizetében. 

Valószínű,  hogy  a  Gestákból  vett  népmesék  számát  a  kutatás 
Bég  gyarapítani  fogja  De  ennyi  is  bizoiiyitja  azt.  hogy  a  (festáknak 
fcly  níigy  hatásuk  volt  népmeséinkre,  mint  talán  semmi  másnak.  Halter 
iHármas  Historiá**-Játiak  ez  valódi  és  elévülhetetlen  érdeme 


Regesek  mondók^'a. 

Épen  tiz  esztendeje,  hogy  Szabó  Károlynak  „A  királyi  regösökről" 

becses   értekezése  a  Századok  XV-ik   évfolyamának    Víl,    füzetében 

aegjelent.  Azóta  merült  ug)'an  fül   egy-két  újabh  adat  a   regösökre  (v. 

Dgesekre)  vonatkozólag;  de  a  Szabó  Károlynál  olvasható  szövegek  nem 

áporodtak-  Mintha  e  gyér    maradványok   valóban  az  egyedüliek   vol- 

nak   fajunk  s  nyelvünk   egész  területén.   S   valóban   a   legszorgosabb 

ahatolini/ások  som  igen  találnak  már  valami  váratlanabb  hódítani  valtU ; 

jészen   sikerteleneknek   azonban    raugsem    mondhatók     Nekem  például 

icerült  nemcsak  biztos  értesüléseket  kapni  arról,   hogy  a  regelós  még 

Divton  divatban  van   Bátjy,  Lókod,  Dábja  és    rdekfalvn    iidvarhelymc- 

|rei     helységekben,    hanem    egy    új   szöveghez    is  jutnom,    mely   csak 

iltozata    ugyan  a   Kriza-féle    „O-székely  regesek   dalá'-nak,  de  mégis 

léggé  eltér  tfíle.  hogy  újnak  nevezhessem. 

Ez  alább  következő  szöveg  .Regesek  mondókája"  c/.immel  a  hras- 

Segyei  HoHszúfaluhüf,  a    hétfalusi   csángók  főhelyéből  jutott    hozzám 

y  iskolás  gyermek  kezéből,  kinek   kezdetleges   irása   után   lehetetlen 

)lt  a  helyi  kiejtést  megbizhatóla^í   megállapítanom  s   átirásomlxin    hí- 

visszatiikröztetnem.    Ezért   az   o   inisa   módját   csak   ott   követtem 

antosan,  a  hol  együgyű  természetességének  saját  emlékezetem  szerint 

hihettem  (pb  jácczadoznak,  dtal,  maratjgyon,  pecsinye^  stb). 

A  mondóka    használatáról  csak   annyit  tudhattam   meg,   hogy  ezt 
karácsony  másodnapján  és  csonka  hetében    .dúdolják''  a   serdUltebb 

237 


fiuk  és   legények,  kik  apró    (ősapátokban    házrúl-há;cra  járnak  o\\ 
szomszédos   falukban   is  s  a    nclúdolásért    rendesen   karácsonyi 
nyéket,  vagy  egyéb  onnt  valókat  kapnak,  melyeket  aztán  hűse 
osztanak  maguk  közt  a  Járás"  végeztével. 

Terjedelmét  tekintve  e  mondóka  csak  ft^y  pán-erssel  rtSriii 
KrízÁénál :  de  az  így  támadt  hézag  mégis  igen  tetemes,  mert  m 
az  eUu  párvers  is  henye  réazletté  válik,  a  mennyiben  az  ott  aJB 
tett  /ét/úlah  s  rókák  semmiie  sem  szolgálnak  ;  míg  Krizánál  azokna' 
nyoma  vezeti  a  regeseket  .Sándor  Ferenrz  udvaióra/  vagyis  ahho 
gazdához,  a  kire  a  látogatás  sora  esik. 

A  hétfalnsi  mondóka,  melynek   Ütemei   (4—41  és  relrainjei  tel 
gen  egyezők  a  Kriza-féle  , regesek  dalá^-val,  a  következő : 

Porka  hava  esedezik;  de  hó  reme  roma; 
Nyulak,  rókák  jácczadoznak ;  de  hó  reme  roma. 
A  pajtában  egy  rend  ökör ;  de  hó  reme  roma ; 
Annak  fele  regeseké;  de  hó  reme  roma. 

5.  Hátán  átal  bat  font  kolbász ;  de  hó  reme  roma ; 
Annak  fele  regeseké;  de  hó  reme  roma. 
Szarva  t^li  sült  pereozczel;  de  hó  reme  roma; 
A  maraggyon  a  gazdának;  de  hó  reme  roma. 

Füle  teli  apró  pénzzel ;  de  hó  reme  roma ; 
10.  Annak  fele  regeseké;  de  hó  reme  roma, 
Orra  teli  vargatfível;  de  hó  reme  roma; 
A  maraggyon  a  gazdának ;  de  hó  reme  roma. 

Hátán  hosszan  sUlt  pecsinye ;  de  hó  reme  roma ; 
Annak  fele  regeseké;  de  hó  reme  roma. 
15.  Farka  bojtyán  két  kupa  ser;  de  hó  reme  roma; 
A  maraggyon  a  gazdának;  de  hó  reme  roma- 

Az  asztalon  két  kupa  bor ;  de  hó  reme  róraa  ; 
Annak  fele  regeseké:  de  hó  i*eme  roma. 
Itt  Í8  látunk  rakott  házat;  de  hó  reme  roma; 
20.  Abba  látunk  vetett  ágyat;  de  hó  reme  roma, 

Kiíjel  fekszik  jámbor  gazda;  do  hó  reme  roma; 
Belí'l  fekszik  gyenge  hölgyi ;  de  hó  reme  roma. 
Közbül  fekszik  fodor  tíezkó;  de  hó  reme  roma; 
A/  az  asszon  sarjadéka ;  de  hó  reme  roma. 


•-'3B 


VÉGESEK   MOiniÖKiJA. 


2ó.  S  mü  bemegyünk,  ha  beereszt;  de  hó  reme  roma; 
Ha  nem  ereázt,  ászt  se  bánnyuk;  de  hó  reme  roma. 
KikütöztUk  az  ajtaját;  de  hó  reme  roma; 
Benn  k  .  .  ülik,  benn  p  .     ilik;  de  hó  reme  roma. 

G  süöveghez  mé^^  c^ak  két  rövid  megjegyzést  kívánok  fUzni. 
A  hSgtf  vagy  hölgif  sző  e  mondókán  kivUl  is  él  ugyan  még  a  szé- 
elységnél  (tudtommal  killönösen  Háromszéken),  de  leginkább  nőstényt, 
Hégpedig  föieg  tiőstény  rókát  jelent.  Egyszer  Csemátonban  a  követ- 
ező párbí^zédct  volt  alkalmam  hallani:  Feleség.  Má  mind  oda  van 
esürkétih.  Elhorgtja  a  róka.  —  Férj.  Az  ám.  Éppeg  az  imént  fát- 
tm  aíízt  (I  dög  rókát:  uharrá  metie  a  rét  felé  «  hogy  ivei. 

Nyomban  kérdezősködvén  a  szó  felŐl,  csak  annyit  tudhattam  meg 
fogyatékos   Meletekbíjl,  hogy    csak   a   vadon    élő   négylábúak   nÖsté- 
yét  Ifthet  h/igtjnek  (az  asszony  szerint  hőigynek)  nevezni 

Szintén  megvan  még  a  regei  ige  is;  de  ma  általában  csak  békára 

loníják  ebben  a^  értelemben:  hrekeg.   Például.  Szép  ö$te  van,    ugyan- 

fak  regeinek  a  hékák.  —  Vagy:   Vgi/an  bizony   fogd  hé  mán  a  szrfrf; 

re^ejj  itt  a  fülembe,  miud  a  héka!  íAzsúl:  ne  csacsogj   össze-vissza!) 

Budapest. 

Király  Pál. 


Jelentés  harmadik  ada-kalei  útamról. 

jCivonftl  ftr.  KüDOs  Ignáczoak  a  népr^zi  társasig  1891.  m^us  30  iki  tilésén  tartott 

előadásából  I 

Csak  röviden  akarom  ezúttal  bemutatni  legutóbbi   ada-kalei  utam 

Sbb  eredményeit.  Különös  tigyetmet  fordítottam  az  ethnographiai  és  nép- 

liöltési  adatok  öB8zegyQ.jtésére.  Most  már  egy   nagyobb  költemény-cyklu- 

>n  kívül,  mely    80   verset    foglal    magában,   lejegyeztem   száznál  több 

^pdalt,  sok  találós  mesét  és  gyermekjátékot,  babonákat,  szólásmódokat 

negyvenhúrom  népmesét.  Szerencsére  ügyes  elbeszélőre    akadtam   és 

kinthogy  annyi  iddt,  pár  hónapot,  nem  tölthettem  el  a  szigeten,  lehoz- 

magammal  Kehmt  effendit  és  itt  folytatjuk  a  valóban  nem  könnyű 

bankát-  Hosszúra  nyúlnék  e  bemutatóm,  ha  a  gyűjtött  mesék  ismertc- 

ére  is  kiterjeszkedném.    Azért   csak  a    czimét    sorolom   fel  egynehá- 

^ának.  A  legérdekesebb  tartalmúak  a   következők  :    az   Óz  asszony,  az 

-^*a  lány.  a  türelem    köve,    bolond    Mehemed,    egy    szegény   dervis,  a 

239 


DK     KL'KOS   IONÍCZ 


pásztor  g}'erek,  a  favágó  és  a  farkas,  az  arany  ökör.  u  züld  dió.  * 
gyermek  és  az  Ördög*  a  negj'ven  ^'alamb.  a  három  lurkó,  a  kinai  p»- 
disah  lánya,  a  bajnok,  Kvrem  bej  es  Seolhet  bej,  a  kilencz  zacskót  • 
három  királyfi,  a  szalma  fonó,  Murud  kapitány  lánya,  Iskender  bej  slh, 
A  mesék  rendesen  tréfás  I>ekezdc8sel  mutatódnak  he,  melyekből  íme  egy 
ki8  részlet:  ^Hol  volt,  hol  nem  volt.  hadd  most  abba  a  szót.  sok  a 
járú-kein,  sok  su  tn'dő  meg  a  m^.r.6  kerülő.  Ehndultaro,  útra  keltem,  !«• 
f«lé  mentem,  felfelé  mentem,  hegyet-vÖl(cyet  átugrottam,  twinentem  egr 
fogadóba  s  vettem  magamnak  ogy  hagymát.  Kinyitottam,  belé  U-ptein. 
hát  egy  Iwlha  trombitált  l>enne,  a  poloska  hegedtizütt,  a  sok  szúnyog 
tánczát  járta.  7'ovább  mentem,  s  találkoztam  egy  asszony  nyal.  Mi  a  ne- 
ved, kérdem  tőle.  Kminének,  annak  hívnak,  belenézek  a  szájába  hát 
egyfelől  a  .sok  kovács,  Útik  verik  túzes  vasat,  bele  nézek  a  ;;yiimrábi. 
hát  ott  hajók  vitorláznak.  Uászállottam  az  egyikre,  hogy  tanuljak  meíet 
mondát,  elhajóztunk  <')init!inbe,  megállottam  egy  ház  előtt,  öreg  as&zony 
jött  elömbe,  kérdi  honnan,  merre  megyek.  Van-e  anyó  mondok  neki 
—  sohse  látott,  sohse  hallott  hazug  meséd,  hazugságod?  Klövesz  e^ 
mese-zacskót,  s  tigyeljetck,  oh  barátim,  ezt  hazudta  a  vén  malom'  Eft 
ezzel  elkezdik  a  mesét,  melynek  befejeztével  megint  Kikerekítik  néhány 
ügyes  kis  mondással. 

Halaik  kö/t  szintén  sok  a  jellemzetes,  a  helyi,  sut  itt-oU  magyír 
vonatkozású  is.  Itendesen  a  kávéházakban  énekelgetik  az  iQak,  előveszik 
húros  hangszerüket,  a  tamburát  és  azt  pengetik  az  énekszó  roelU^  Néha 
még  másik  kettő  is  kiséri.  az  egyik  egy  i'.sengöH  feldobhat,  a  másik  eiíy 
nagy  fazék  félével,  melynek  aljára  hártyát  erősítenek  oda.  Egy  pltudi 
vára*"  nevtí  dalban,  emígy  szomorkodnak  az  elmúlt  szebb  idukön;  ,K* 
énekelj  fülemüle,  elhervadt  a  rózsád,  ne  siránkozz  a  párodon.  ^ 
neki  fejfát.^  A  refrainje  e  dalnak:  „Jött  a  német,  Buda  várát  vl  :.. 
Azután  emígy  búsong  tovább:  „Kiapadt  a  vize  Ihida  forrásának,  elné- 
mult szent  szava  Buda  dsámijának.  kihalt  a  szerelme  ifjúnak,  loánynak". 
A  harmadik  versszak:  „líuda  belsejtiben  a  sok  ft^nyes  rsárti,  a  vár  kö- 
zepében szultán  Mehmed  dsámi.  konakjában  lakik  a  hatalmas  vili  *  Á 
következőkben  a  vár  elfoglalásáról  vannak  egyes  részlelek,  mint  pl.: 
„Felrobbant  a  torony,  lángba  borult  a  vár,  tíízfénynyel  világol  i 
magyar,  tatjir.  oda  a  sok  dsámi.  oda  büszkeségünk,  kiszorult  -  _  . 
megalázott  népünk.''  Majd  meg  hosszas  siránkozás  után  enitgy  fejev 
be:  „Kelet  felöl  rontott  vaságyú  várunkra,  csütörtöki  napon  borultanlL 
mi  g)ászba,  szent  pénteki  napon  veszett  Buda  vára.  t.jabb  kelettl  m 
az  ada-kalei  dal.  mely  már  az  osztrák-magyar  uralom    idejében    kelet* 


JELBNTéíJ   HARMADIK   ÁDA-KALEI    UTAKBÓL. 


^ezett,  és  a  melyben  a  aziget  meKliódolása  van   elzengve.    Imo  egy-két 
áazlet  belőle:  „A  .szigetünk  elritt  jaj  de  maf^'as  hegyek,  Ada-Kale  előtt 
Hllognak  fegyverek,  a  mi  ki»  iiépünktul  áldozatot  szednek  **  A  refraiiijo: 
^Nagy  a  hire,  neve  hü  Ada-Kaienek."   A/,  elfoglaláí*  után    már    lemon- 
inak  a  harczról,  niegnyu^osziiak  sorsukban  és  csak  azon  vannak,  hogy 
zerényen  elélhessenek:   .Vásárunkat  tartjuk  minden   keddi   napon,    az 
Icgen  urak  segítnek  hajunkon,  az   államunk  könynyít    búnkon,    bána- 
lkon. •*  Magjnr  vonatkozású  dalaik  kö/.t  érdekes   még   a    .Tuua   tUr- 
küstí"  a  Dunáról  szóló  dal,  melyben  szép  Urai    részletek   élénkítik  azt 
balladai  tartalmat,  melyben  mess/e  ttildn"íl  elhnrczolt  két  leánytestvér 
zoraorú  története  van  elbeszélve.  A  dalok  nap;yobb  része    szerelmi    és 
zy  formtti,  mint  tartalmi  tekintetben  nem  állanak  alatta   a  sztambuli 
egyéb  kisázsiai  torok  népköltészetnek.  Nyelvi  szempontból  més  azért  is 
rdekesek.  mert  úgyszólván  külön  dialektus  számba  vehető  az  ada-kalei 
íépnyelv  és  mert  sok  tekintetben  régibb  alakokat  íírzött  meg  a  sztam- 
^alí  nyelvnél.  FókUlömbeég  az  egyes  igealakok  teljesebb  formában  való 
íeKtSrzése  és  a  sok  idegen  elem,  mely   a   szigetlakók  nyelvébe   becsú- 
Eott.  Három  nyelv  volt  főleg  hatással  a  sziget  szókincsére,  az  oláh,  a 
rb  és  a  ma^'yar.  Az  anyag,  a  mit  köztük  összegyCytöttem  és  gyi^tök, 
Bljes  képét  fogja  adni  nemcsak  a  nyelvnek,  hanem  a  nép  benső  életé- 
nek is.  Tóbb  mint  száz  éve,  hogy  elszakadva  a  torok   anyatesttől,  tél- 
iesen megőrizte    nyelvét   és   szokásait,    sót    tobh   jelenségeit    épebben 
totta  meg,  mint  az  oszmanli  nép.  A  legutóbbi  orosz-török  háborúban 
Törökország  monarchiánkat  kéne  fel,  hogy  a  szigetet  szállja  meg  ideig- 
snesen.  Azóta  osztrák-magyar  katonák   vannak   rajta   elhelyezve,    nem 
Ibbb  huszonnégy  embernél,  de   maga   a   sziget   vs    egész  kormányzata. 
?nso  élete  török.  A  körülbelól  ötödfélszáz  lélekb51  álló  lakosság  meg- 
ínyi  török  alattvaló  és    külügyi    véilclmükre   egy   konzul  tartózkodik 
)raován,  a  ki  a  bécsi  török  nagykövetségnek  az  alárendeltje    Belügyeit-. 
3aga  a  sziget  intézi  el.  Van  kUlÖn   kis  kormányzósága,   melynek    feje 
müdir  elöljáró  és  négy   tagból    álló   tanács,    az    úgynevezett  medsÜH. 
^an  ezenkívül  két  rendőre,    továbbá   a  Uodsa^    az    tsk4>la-tanftó    és  az 
im,  n  pap,  a  ki  a  miíezzini    tisztet  is  teljesiti-  Kivéve    ez   utóbbit,  e 
^vatalnokokat  mind  a  kormány  fizeti.  Mint   minden  török   helységben, 
jy  itt  is  megvan  a  szent  ala[)ítvány  vagy  vaknf,  melynek  itt  a  többek 
^íízött  három  háza  van.  melyet  bérbe  ad,  s   néhány   ezer   forint   kész- 
rtize  és  a  dsámi.  EbbÖl  fedezi  az  egyházi  költségeket  és  tizeti  a  |)apot. 
íit  még  arra  is  telik  a  jövedelmükből,  hogj-  a    szegényeket    kitartsák 
szükséglten  levőknek  hitelt  adjanak.  Sohse  fordult  még  elő  köztük. 


u\ 


DB.    KÜX08   lONÁCiS 


hogy  perre  került  volna  a  dolog,  é&  az  elÖIjárósfig  épíiletóben  lev6  fo^' 
ház  aiinyii'a  elveszítette  jelentőségét,  hogy  nyári  meleg  napokkin  odi 
jár  az  egész  kfízség  —  hűvösre.  Koldus  nincs  köztük  egy  se  és  széf*- 
nyéknek  is  azért  tartják  őket,  mert  nagyobb  birtokaik  nincsenek.  Kft- 
lönben  megannyian  tisztességesen  élnek  és  oly  áldáBos  földje  van  4 
kis  szigetnek,  hogy  majdnem  valamennyiét  eltápláJja  GytlroÖlcw  • 
főzeléke  bflven  van,  ezenkívül  legjövedelmezőbb  a  zSIds^g  t*rroeléí. 
Szükségleteiket  a  liszten  kívül  mind  a  saját  fóldjüklHil  fedezik  és  a  Ö 
jövedelmi  forrílsuk  is  innen  kerül  ki.  Emellett  többnyire  vegr* 
kereskedéssel  foglalkoznak  és  bakkal  üzleteikben  fölog  konntantináiKilyi 
portékákat  árulnak.  Az  a  sok  utazó,  kik  Herkules  fürdőre  mennek,  ren- 
desen Ada-Kaleba  is  lerándulnak,  hogy  emlékképpen  török  holmikat  is 
vásároljanak.  A  legény  emberek,  ha  néhány  évi  iskolázás  után  kenyér- 
keresetre kerülnek,  jobbára  csónakosaknak  csapnak  fel,  fSleg  a  szegé- 
nyebbjei  és  a  nag>obb  dunai  kiköiökhöz  portékákat  szállítanak. 

üyüjteményem  teljesebbé  tételére,  illetőleg  illusztnUásám  fényképt 
felvételeket  is  csináltunk.  Kont  fiyula  tanár  ós  Dolnai  Tibor  gymn 
tanuló  voltak  szívesek  velem  lejönni  ós  hatvannál  több  felvételt  csinál* 
tünk.  Különös  fáradtaágába  kerül  az  amateur  uraknak  az  alakok  felvi- 
tele. Egyrészt  mert  a  vallás  is  tiltja  a  töröknek,  másrészt  meg  mert.  irtórik  & 
gépezet  féléktől.  Caak  Kehmi  efendi  szívességének  köszönhetem,  hogy 
török  ház  belsejét  is  lefotografálhattuk  és  hogy  egy  kis  ajándék  segítsé- 
gével egy-kettő  még  a  gép  elé  is  mert  ülni.  Odáig  azonban,  hogy  sn- 
szonyok  is  elénk  kerüljenek,  nem  ment  a  liberalizmusok.  Mindössze  h 
csak  néhány  pillanatnyi  felvételünk  van,  melyen  egy-két  elfátyolozott 
donna  is  felfedezhető.  De  ha  nem  is  gyönyörködhettünk  az  an'zukl»an, 
annál  inkább  írsodálhattuk  széji  kézi  munkájukat,  melyekkel  szobáik  dí- 
szítve vannak.  Az  ada-kalei  török  nők  ügyesek  a  kézirounkál}an,  főleg  t 
csevre  készítésében,  A  csevre  törülköző  forma  vászondarab,  melynek  két 
szélét  selyemmel  és  aranyozott  fonalakkal  szokták  kihimezni.  motivum&ik 
rendesen  kétfélék.  Vagy  gömbölyűek,  rózsák,  gránátalmák,  virágok  és  fa* 
levelek,  vagy  pedig  szegletesek.  Uendesen  a  falakat  díszítik  fel  velük«  \'ag7 
ajándékba  szánják.  Ez  utóbbira  még  alkalmo.'íabb  a  m'«f//íkendo,ni  *  ' 
vesebb  fáradtságba  kerül  s  részben  modernebb  is.  Készítenek 
kívül  pénzerszényeket,  gyöngyös  órataríókat  és  nadrágkötö  öveket.  — 
Minderről  ada-kalei  könyvemnek  illető  fejezeteiben  bővebben  lösz  sxA. 
Azt  még  elárulhatom,  hog}'  hárem  az  egész  szigeten  nincsen-  Ta^tly 
törtónt,  hogy  egy  gazdag  ember  hozott  magának  egy  raí'isodik  feles^got 
is,  de  alig  tartott  egy  pár  hónapig  a  többnejüsége.  Nem  is  ügy  roniulí 

942 


bájaik  lípítve.  hogy  alkalmasak  volnának  a  háremre,  de  még  jóval 
Eíbb  a  térti,  raint  a  nő,  és  legtöbbször  Uuszcsukba  raeiü;  Viddinbe  is 
énytelenek  menni,  ho^^'  asszoriyt  hozhassanak  a  szigetre.  Szegény, 
BTéfisol  is  beérő.  nyuKalmat  és  békességet  szeretS  nép  ós  a  házi  bé- 
psség  érdekében  lemond  még  a  hári^raről  is. 

Egyelőre  ennyire  szorítkozom  jelentésemben  és  ezennel    rendelke- 

(ére  bocsátom  a  néprajzi  tArsaBágnak  tig}'  a  magam  mint  amatőrjeim 
Bvében  is  a  fényképeket  és  a  gyQjtött  népköltési  és  népr^zi  anyagot. 


Az   aranyosszékiek  táncza. 

Ama  néhány  falnban.  mely  nem  régiben  Aranyosszék  nevezete  alá 
irtózott,  az  a  jó  szokás  van  legények  és  leányok  között,  hogy  Szent- 
ryjtrgy  napjáttíl  Szeut-Mihály  napjáig  minden  vasárnap  d.  u.  mjdri 
Sneaba  járnak  E  tánczrzal  járó  szokások,  továbbá  a  tánez  sajátos 
ilta,  meg  a  táncz  közben  kipattanó  érzelmek  nyilvánulási  módja  ér- 
lEelhetik  a  népélet  tanulmányozóját :  legyen  szabad  tehát  ezekről  szó- 
3om. 

Sz.-Gyorg)-  naíija  elött  néhány,  rendesen  a  katonaságot  kiszolgált 
;ény  megfogadja  a  tnózsikusakcU,  (rendesen  hármat)  megalkuván  ve- 
ttk  20'- 30  frtban  s  ugyanannyi  liter\'éka  bikában,  melyet  a  legények 
tnek.  A  leányok  is  adnak  fejenként  20--30kr.  u.  n.  hiirpénzt.  Ennyi 
komfuczif^  egyik  fele;  másik:  hogy  a  t'zigányok  minden  vasárnap 
L  u.,  továbbá  pünkösd  H  napi  ünnepén  szintén  d.  u.  és  éjjelén  vala- 
aelyik  leányos  háznál  mózsik-álni  tartoznak.  A  kötelezettségen  túl  a 
íényok  régi  szokás  szerint  fejenként  egy-egy  vmáruapi  tléiebédtt  ad- 
lak a  czigányoknak. 

Hogy  a  czigányok  bérüket  illetőleg  biztosítva  érezhessék  magn- 
itat,  jognkban  áll  a  tiat^li^ágból  két  legényt  kezesnek  felkérni,  illetőleg 
tíjelölni;  de  e  jogot  soha  fel  nem  használják,  mert  a  kezdt^ményezók 
^özQl  mindig  akad  önkényt  vállalkozó. 

A  ke/esst^  eredetileg  csupán  kötelessi*gi  tiszt  volt,  késóbb  azon- 
a  jogok  egész  lánczolata  fűződött  hozzá,  mert  a  kiváltságos  hely- 
Btben  a  kötelességet  is  jognak  tekintik. 

így  gondoskodnak  a  kezesek  a  czigányok  bérének  beg)üjtése  mel- 
Dtt  azoknak  a  ])ontos  időben  való  megjelenéséről,   a  tánczhelyiségnek, 

S4S 


ROSHÉLY  SÁNDOR 


mely  mindííí  valamelyik  Ma^idaemluTnek  a  csűre,  tisztán  tartásáról,  eset- 
leg zöld  gályákkal  vatú   íeldí(jJ!ftéBéről ;    náluk   jelentkeznek,    a    kik  t 
táiiczhoz  hozz^  állafnik^  ok  íogadják  a  más  falubeli  úri-    vitgy    legéo;*  I 
leányvendépet,  ok  kiniUják    meir    őket    tAtiwi:xal   <ha  2  ■  :i  üri  vend^ 
vait.  azoknak  tiszteletére  külön  húzatnak  dúcAot).    vagy    ha    az  idejűm . 
legény  kihivólag  viseli  magát:    engedelem    nélkül    áll    fel    a  tincihoii 
megtiltják  a  zenélést.  Végül:  kivételes  esetekben  ük  adják    meg  a  fel-j 
mentést  a  rzigányoknak,    ha  ezek  talán    másutt   is  el  vannak  fo/H*— 

Támv.helynek  valamely  tágas  csűrt  szemelnek  ki  —  lehetni 
nyos  háznál  — •  s    ha   azt    elkapták,   vij^/ontszolgálat   fejében  egy  mp 
arat,  vagy  kaiiál  az  ifjúság  a  csfírért  a  gazdának. 

A  melyik  i(ju  (lü  óves),  vag>'  leány  (U— 15  éves)  a  táncom 
álHy  löhbé  nem  gyermek,  hanem  íe^i«y,  v.  Uány,  s  a  háxi  nevelti«i)d 
tekintettel  vannak  erre  a  szülíSk.  A  testi  fenyíték  alkalmazása  ezután 
ritkáhb,  v.  épen  ritka;  a  legény  tarthat  szeretőt,  elmehet  hozzá,  udra- 
rolhat  neki,  a  leánynak  szabad  elfogadnia  azt. 

E  tánczmulatságok  igen  látogatottak  szoktak  lenni,  mert  a  fiatal- 
ság mellett  a  gyermekeknek  és  asszonyoknak  is  ez  a  gyülÖhelye.  Míg 
a  menyecskék  s  Hatal  asszonyok  bennt  a  csűrben,  mint  néző  és  néha 
tánczoló  közönség  vannak  jelen,  addig  a  gyermekek  a  csflr  háta  ine- 
gett  eainálják  ugyanazt,  mit  a  felnőttek  benn. 

Az  az  ö  táni'ziskoliijuk. 

Csak  egy  tánczut  í>zoktak  járni:  a  csárdást  Mind  a^  által  nen 
válik  unalmassá,  sut  mindvégig  megmarad  érdekessége^  mert  a  háar 
legény,  annyi  a  táncz,  mégis  együntetü.  Tánczukban  két  részt ;  ^H 
la&sut  s  egy  sebeset  lehet  megkülöiihöztetni.  A  lassút  a  legönyek  snH 
kezdik,  és  járják  1—5  perezig  ki-ki  más-más  íigurábaa.  Némelykor 
körben  állva  tánczolják  ezt  s  valamennyien  egyszerre  ütnek^czizmasii- 
raikra,  hogj*  változatosságot,  élénkséget  gerjeszszenek,  az  ütemei  pedig 
erősítsék.  A  szóló  után  ki-ki  leány  után  néz  s  páijával  járja  tovií!)b  a 
lassút,  mely  még  8—10  pen-zig  tart 

A  lassú  után  a  sebes  (igyí)  következik  Itt  mut^ithat];i  raefi  a 
székely  legény  táncz-tudományát,  mert  egyéni  sajátságait  tetszuh  szerint 
éi-vényesítheti.  A  zene  nem  akadályozza,  tánezformák  nem  kötik  roc^ 
tánczosnoje  türelmesen  vár  reá,  a  publikum  pedig  dicsérűleg  e 
nevét. 

A  ki  tart  magára  valamit,  az  a  rzigány  elCitt  rakja  és  pedig 
Caddig  a  leány  várakozik).  Lábait  oly  gyorsan  hordozza,    hogy    elfá 
a  szem  kisérni  a  mozgást,  figurái  oly  változatosak  és  önkény«6ek,  hogy 


244 


AZ   AUANYOS82ÉK1KK   TaNCZA. 


csak  más  neiD  képes  azt  kirakni,  de    ií    muga   sem  tudná  másod- 

ugyanúgy  e^járnI.  Tán  nem  is  a  zene  után  táni'zol,  hanem   a  c^i- 

hiíz2a  lába  szerint.  A  jó  tini-znak  elmaradhatatlan  kelléke   a  kÖ- 

BŐ  ujjal  való    pattogatás,    a   csizma    patkók    Összekorzogtatása  és  a 

laszár  csattoRtatás,  mely  utóbbi    nélkül    egy  tigurát  sem  végezhet 

|a  legény.  Ezután  a  megelégedettség  érzelmével  fordul  párja  felé,  ki- 

mellette  tétlenül  kell  állnia,  mert    a    tánc7X)s   tigurái    önkényesek* 

zélyesok. 

Miután  a  sebes  fsárdást  is  járták  úgy  8 — 10  perezig,  —  lyrá- 
S[  szó  sincs  —  vége  az  első  félpár  táncznak.  A  második  félpár 
zot  ax  elsőtől  egy  5  percznyi  szünet  választja  el :  ugyanoly  sor- 
iben és  módon  történik,  mint  az  elsÖ,  azzal  a  lényeges  megjegyzés- 
il,  hogy  a  mely  párok  az  első  fél  tanczot  járták,  ezt  is  kötelesek  vé- 
ig táficzolni  és  pedig  ki-ki  a  maga  előbbi    piirjával. 

klgy  folv  a  táni'z    naplementéig,    kivéve   a    délutáni    templomozás 
i  időt,  mikor  a   czigányok   elköltik   a   lányok    hozta,   feiintemlitett 
et;  a  lányok  cziczét    futnak,  a  legények    pedig    tréfálóznak,    vagy 
'ejÖket  méiik  össze:  birkóznak 

Hiányos  lenne  ismeitetósem,  ha   meg   nem   említeném  azt,  a  mit 

Jreg  székely  igy  fejez  ki :  Szót  a  táncznak^  fiam !   Ertem  ez    alatt 

rövid,  többnyire    kétsoros  maguk  csinálta  táncznótjíkat,  melyeket 

közben  mondo^'atnak.  Epigramm  természetűek  ezek :  eg}'ik  a  találó 

ilattal  vág,  miisik  egy  oda  vetett  czclzással   esip,   ez   fonákságával 

B.maz  ürességével  s  a  csapa  rímmel  is  kelt  derültséget,  egyik  a  bárgyu- 

csufolja    ki.    másik    i     tánczos    nővel     kötődik,   üz    jóizŰ    tré- 

tb. 


Álljon  itt  példa  gyanánt  egy 

tánczolnak  Singfalván, 
a  veréb  a  íiezfání 

tánczolnak  Csegezbe'. 
a  pénz  a  zsebembe! 

tánczolnak  Kidébe', 


néhány : 

Úgy  tánczolnak  Rákasan, 
Mind  a  medve  a  vasán! 

Ügy  tánczolnak  Medvesen, 
Mind  a  kutya  töltésen! 

Úgy  tánczolnak  Lekenczén, 


md  a  légy  a  czibrébe! 

Mind  a  macska  kemenczén! 

;y  tánczolnak  Dobokán, 

Piros  csizma  lábamba', 

nd  a  balha  tű  fokán! 

így  tánczolnak  Bágyonba! 

■  tánczolnak  Rekcczén, 

A  keresed  i  Lapasan                            fl 

M  a  tetű  kemenczén! 

Ott  maradt  az  ujjasam!                     ■ 

H    EtbiefriphU  tL 

346                                                                              ■ 

BORBÉLY  Si^TDOa 


A  keR'sedi  magas  torony. 
Elvesztettem  az  ostorom! 

Tul  a  vizén  Tyukiidan, 
Ülj  itthon  a  jnkadan ! 

Abrudlȇnya,  Verespatak, 

Hidd  meg  ró/sám,  liogy  elhag)'lak. 

A  sinj^falvi  legények 
B«H'^korosak  s/egótiyek  l 
A  IxH'skort  Í8  úgy  kötik, 
Mfl^y  ais  utczát  megseprik ! 

Az  ÓM  r.fiizniám  bornyiiln'5r, 
Anyám  fonta  cseiiübol ! 

Az  én  csizmám  kannazsin, 
Ha  tekintem,  talpa  sincs! 


Kicsi  nekem  ez  a  csdr, 
Kirepülnék,  mint  a  für) maiár! 

Rezes  villa,  rezes  kés. 
Gyere  rózsám,  tánczotj  té's 

Szembe  szivem,  ha  szeretsz, 
Ha  nem  szeretsz,  elmehetsz! 

És  az  esö.   csepereg, 
A/  én  babám  kesereg! 

A  kis  csupor  hamar  forr, 
A  vén  asszony  puskapor! 

Három  águ  petrezselyem, 
A  vén  asszony  veszedelem! 

Bort  iszom  én  nem  vizet, 
Ferencz  császár  raegtizet !  • ) 


Régi  lakadalmi  szokások  Tokaj-Hegyaljáról. 

Ha  megtetszett  a  leány  a  legénynek,  elébb  csak  olyan  a^szonrfélf 
postát  küldött  a  házhoz  tapogatödzni.  Ha  ez  jó  hirt  hozott,  akkor  inent 
a  vőlegény  beszélni  a  leánynyal,  hogy  mikor  lesjeii  a  kézfofjú.  Kkkor 
a  c-salád  megbeszéli  a  fiatalokkal  együtt,  hogy  kik  legyenek  a  kétik^ 
kik  a  kiadók.  A  két  kérő  azti'm  a  vőlegénynyel  együtt  a  kézfogó  oa^ 
ján  elmegy  a  leány  házához,  hol  a  kiadók  már  jelen  vannak.  A"  ■'*  -^ 
az  értelmesebb  vagy  elöbbkelo  kérő  a  kiadókhoz  megszokott  ~ 
kérést  intézett,  mire  az  egyik  kiadó  szintén  ilyen  válaszban  felelt. 

Ekkor  a  kint  levfi  leánynak  be  kellett  jönnie.  Kimegy  hát  érti 
a  beszédes  kiadó  s  behoz  helyette  egy  vén  asszonyt.  Megkérdi  a  vőle- 
génytől, hogy  .ez-e  az  a  bizonyos  személy,  a  kit  magának  választott?' 
A  vőlegény  persze  nemmel  felel.  Most  a  vén  as8zon>'t  kiviHzi  éa  behoi 
helyette  valami  leányt.  Harmadszor  hozzák  be  a  menyasszonyt.    Ezt 


*1  Ful0i>  Menyhért  —  ez  előtt  egy  pár  évvel  bah  meií  —  híres  tánun  roU, 
bammdík  negyedik  fnluba  is  elgyalugoU.  bn  ballotta,  bog}-  iXxMt  leu  Mi*gh«lNi», 
bog)-  Feroncz  császár  (igy  Dcvezték)  Krclélyhc  jü  i  niRg  fugja  npxDt  »  f>s«k«l5  tifr- 
czoc  is,  3  mérföldnyire,  Marosujvárra  ment,  hogy  tÁncKoIbasson  Midón  tiurz  kte 
heo  a  király  ulött  haladt  el,  a  feotirt  oötát  mondta,  m^Iyúrt  25  aranyat  kapott, 
Olvastam  ezt,  de  maga  aa  öreg  is  nem  egyszer  említette  dicaekedre  nekem 

346 


jrulegény  a  hozzá  intézett    kéi*désre    elfogadja.    Ekkor   az  új  i>ár  kezet 
f»g  8  a  kérd  boldogságot  kivan  nekik. 

Következik  a  je<j\feáltós.  A  leány  a  lepénynek  egy  szép  szines  (se- 
pem)  kendőt  ád,  meg  e^'  pántlikával  ékesített  virágbokrétát  (csinált 
^irágbél).  melyet  a  vőlegény  liárom  hétig  a  kalapján  visel,  a  kendőt 
lieg  elteszi.  A  vőlegény  két  ezüst  forintost  (tallér)  ád  jeg^'líe  a  meny- 
Bszonynak. 

Itt  van  a  háromszori  hirdetés  ideje. 

Hirdetés  közben  esik   meg  a  jegyvásár.  A  vőlegény  köteles  csiz- 
lát,  fésűt,  í'ejkÖt'H  s  még  a  fejkÖtÖre  borítni  való  nagj'  kendőt  is  venni 
menyasszonynak    Ez  meg  jetjíjifiqet  kcszit  a  vőlegénynek  az  esküvőre. 
jegyinget  a  menyasszony  maga  varrja,  de  mással  is  varrathatja. 
Közeledik  az   esküvő    napja.    Gondoskodni    kell  a  /idsznépröl.  A 
lenyasszony  választ  és  felkér  magának  két  nyoazoJyóasszomjt  meg  két 
ftfoszolyóhdnyf,  a  völegéiiynyel  egyetértőleg  pedig    két    vÖ/élyt    (házas 
iber  vagy  legényt.  A  nyoszolyó  asszonyok  kötelesek  a  vendégeket  az 
BküvŐ  estéjén    elependő    kalácscsal    (1  —  1    í'élvékúból  =  10  — 15    liter 
tzt)  ellátni.  A  nyoszolyó  leányok    kötelesek    a    vőfélyeknek    kalaphoz 
iló  pántlikiis  bokrétát  ventn  és  a  menyasszonynak    koszorút   (mindezt 
BÍnált,  bolti  virágból).  A  menyasszony  viszont  az  egész  násznépnek  egy- 
hosszú -keskeny  forniújú.  házi  vászonból   készült  rojtos   fehér  Cvagy 
;ék.  veres  t'.sikos)    türillközőt    ajándékoz.    Ezt  a  násznép  a  lakodalom- 
kor jobb  válláról  bal  oldalára  vezetve,  ott  megköti ;  ez  az  ismertető  jele. 
Az  esküvő  előtt  és  lakodalomkor  a  násznépből  úgyszólván  csak  a 
Bfélyeknek  van  tisztjök.  Esküvő  előtt  három  nappal   (pl.   hétfői  eskü- 
ire szombaton)  délután  a  két  vöfcly  lelbok rétázott  kalappal  és  felillesz- 
tt  törülk(>zŐveI  sorba  jáirja  a  roeghivandó  vendégeket.  Hivogatúskor  a 
3^  vöfiUj  rigmust  mond.  mely  körülbelől  igy  hangzik: 

,Nera  egyébért  kivántani  a  kigyelraetek  becsületes  házánál  raeg- 
lennjf  hanem  úgy  mint  a  mi  bizonyos  vőlegényünk  N.  N.  azoe^jegy- 
Btt  mátkájával  N,  N -npl  kívánták  kigyelmeteket  megtisztelni;  de  mi- 
éi ők  elégtelennek  látták  magokat  ezen  dologinak  végbcvitelóre,  tehát 
Italunk  kívánták  kijoiyelmeteket  megtisztelni.  Holnap  estére  egy  kevés 
^ulatságra  és  hétfőn  egy  tisztességes  el>édnek  elköltésére  tiszta  szivök. 
fojTJák  látni  kigyelraeteket**. 

Az  ^^A^u  rigmnsban  mondott  , holnap  esté'*-re    való    mulatság    az 

nevezett  kotiyhatáncz  volt.  Ezt  a  mulatságot  valamely  (kibéi-elt)  tá- 

pzobálian  tartották,  de  csak  a  fiatalság,  a  csőcselék  száraára,  hogy 

cnek  is  jusson  a    tánczból    s    a    hétfői    igazi    lakadalmon  ne  alkal- 


347 


19* 


niaüankodjaiiak.  A  KonyhuUÍnt:zon  a   crigány    húzott,    de    •'iini- 
nem  volt,  aem  a  nÓHznép  azon  me^  nem  jelent 

A  vőfélyek  hétfOn  reggiíl.   a    lakoílalom    najijÁii.  hamjar)Áliáfi  < 
Ö8ftzef'utko»>ítk  ft  uá&zni^pet  8   azt    ligmuA    nélkül    ÖKSzehivjék   a 
Esküvő  clott  a  kérOk  a  Ifigény  a])jától  búc8Ü£tat4Í^sal  viiszik  a 
ft  menyasflzony  házáhosE,  hol  az  eUA  kérö  az  apához,    anyához 
kikéri  a  luiinyt.  A  fezUluk  helyeit  az  Oiívík  kiadó  felel    *:  *^ 
müy  ol   Í9  liúcsHZtatja  a  moti\asi*a>iijt    szUleitŐI,    A    nir 
csókolja  apjút-anyját,  Kiniak-rínak  a  rokonuk  én  mennek  a  hitre- 
hiiza-sulandííknak  szülejílk  nincs,  valamelyik  alyatiAtjól,  ^  rni 

léd.  házi  gazdiijátul  és  gazdasa^onyútól  kérik  ki.  btí('fMJ<....v  ..,  vl 

EskUvö  után  az  efsész  násznép  a   menyan^zony  hi&zához, 
ha  a  hely  szflk  —  roáa,    kibérelt    lakodalmaR    házhoz  mennek 
r#.  Früstnk  utAn  tánczolnak.  mulatnak  e;;y  kis  kon«.  n^Xán  a 
evőeszközök,  tányérok,  tálak,  és  illoh*'lynek  t'S  asztalnak  v:íU\  hot 
deszkák  után  futkosnak  a  faluban  s  mikor  ez;eel  kékzeii  vannak.  i 
hívogatnak. 

Az  v^ff  e&teíelé  kezdődik.  Ita  a  vendégek  üaszegyUlnek.  A^ 
násznép  muzsikáltat,  tilnczol,  mulat.  Ebéd  után    megint    táncz    és 
reK^eliií.  A  tánez  éjfélig,  a  fektetésig,  oattÁra  megy.    A    cztgány 
búi.  Az  osztó  taktusára  kíirflltolKírzékoInak  a  legények,   hányják-' 
lábaikat  nagy  czifrún  t>  nézegetik  a  falnál  ülo  vendégeket-  Aztán 
fogja   valunelyik    letSny    vagy    asszony    kezét,    ezKol    is   k((rul 
termet  s  oda  viszi  eg>'  férfihoz.  Ennek  a  párnak  e^ütt  kell  tánc 
Mikor  mind  el  vannak  igy  osztva  a   fehér   személyek,  akkor  kes 
a  c*árdíU. 

A  főételek:  caigatészta-Ieves,    fStt  hús  tormával    vagy 
hiSsos  káposzta,  tormáa  (tonnával  iifiíizedörgítlt  tejfel")  disznófejjr 
kása  czukorral  éá  fahéjjal,  fokhagymás  pevjjtmye.  csirke    pecsc 
lárs,  hal  és  bor.  Az  ételeket  a  vőfélyek  tréfás  rigmasokkal  bor 
A  kéruk  vagy  előbbkelo  vendégek  felköszöntőt  is  mondanak-  Az  eaxcah-i 
iszom  költségeit  a  vcíleyény  fedezi. 

Ebéd  alatt  a  muzsikus  részére  káposztapénzt  szednek.    A 
üres  tányérral  jár  körül,   a   czigányok   pedig   a   nyomában   hiizzák. 
ká9f}péiizi  az  egyik  fozo  assznny  szedi  a  többi  konyhai    személyzet  szá-l 
mái*a.  Beköti  jobb  kezet  rongyokkal,  mintha  megégette  volna,   a    nagy  j 
kanalat  meg  a  bal  kezébe  fogja.  így  vezeti  be  a  vőfély  tréfaü  ríí 
mellett.  A  pénzt,  a  hogy  körül  járnak,  a  kanálba  Medik. 

Lakodalomkor  ügy  éjfél  tájban  következik  a  ftHtth.  A  nAenj 


346 


)nynak  a  padláson  ágyat  vetnek.  Aztán  az  első  vőfély  megfogja  a 
inyasszony  kezét  s  az  égö  gyertyát  ta.rtó  nyoszolyó  leányok  éa  nyo- 
Dlyó  asszonyoktól  körül  véve  körül  vezeti  őt  a  szobában,  mi  közben 
it'zigányok  siralmas  bti8  nótát  húznak.  A  menyasszony  keszkenőjével 
^takarja  a  szemét,  mintha  szemérmes  lenne,  meg  mintha  síma  s  így 
körül  a  vezető  vöfélylyel.  A  vŐfőly  megint  elhúcsu/tatja  gzüleítől, 
konaitól  és  leány  pajtjtsaitól.  Avval  viszik  fel  a  padlásra  A  vőlegény 
Ir  ott  várja.  A  létrára  való  fellépése  előtt  a  nyoszolyó  asszonyok  le- 
zík  a  menyasszony  tejéről  a  koszorút,  átadják  a  vőfélynek,  ki  azt 
Jvont  kard  hegyére  tűzi,  beviszi  és  ott  a  nyoszolyó  asszonyok  és  nyo- 
>lyó  leányok  kisérete  közlwn  körül  járva,  szomorú  rigmust  mond  a 
iz  koszorúról.  Mikor  elvégzi,  az  egyik  nyoszolyó  asszoaynyal  egyet 
lúl;  aztán  a  kezét  Összecsapja  s  elkurjantja  magát,  hogy  szabad  a 
Ez  azt  teszi,  hogy  már  nem  osztásra  tánczolnak,  hanem  szabad 
lasztás  szerint. 

A  vőlegény  a  padláson   lehúzza  a   menyasszony    osizmáját  és  ott 
itt  maradnak  reggelig. 

Reggelre  (kedd)  a  vendégek  javarésze  eloszlik,  de  megint  Össze- 
iUngóznak  a  kon(*joz6ra  A  kontyozás  abból  áll,  hogy  a  nyoszolyó 
B2onyok  a  menyecskét  leültetik,  a  varkocsát  a  feje  buliján  Összerak- 
(konty),  rá  lejkötót  tesznek  és  a  nagy  fehér  jegykendövel  bekötik 
'fejét.  Ekkor  a  nagy  vőfély  mint  asszonyt  felköszönt!  és  megkezdi 
le  a  mentjan^ionijtánczot.  A  menyecskével  most  mindenki  tánczol. 
jymás  kezéből  kapkodják  még  a  leányok  is,  nemcsak  a  fértiak;  ha- 
elébb  mindenik  tízet  valamit  a  kitett  tányérra.  Mikor  már  megso- 
dja  a  vőlegény  a  tánczot,  letesz  egy  itcze  pálinkát  az  asztalra  a  tá- 
ár  mellé  s  evvel  megváltja  a  menyasszonyt,  fordul  vele  egyet  és 
^el  vége  a  menyasszony  táncznak,  kontyozásnak,  mindennek.  A 
jyült  pénz  a  menyasszonyé  szappanra. 

Ez  volt  egy  régi   lakodalom    li*folyása  Tokaj  Hegyaljának  legtöbb 
íyén  mintegy  50  évvel  ezelőtt.  Most  már  sok  tekintetl>en  más  szoká- 

divatoznak  ottan  is 

Dr.  Kiss  Áron  gyűjteményeiből. 


Tornyos-Pálczai  babonák. 

A   Szabolosmegyei  tiszai    kerületbeli    Tornyos-Pálcza    nagyközség 
rét  onnan  nyerte,  mert  mind  az  ev.    ref.,  mind  a   g.  kat.  hivek   bá- 


249 


DB.    Klfeg   JJBOK 

doggal  fedett  magas  augár  toronvnyal  dicsekednek.  Ez  előtt  egv  neá- 
zaddal  csak  reformátusok  lakUk,  Füldeatu^  a  gróf  Forgách  család  h 
előtt  HO— 90  évvel  a  község  keleti  részeire  tótokat  telepített,  kii: 
nagyapái  nyelvüket  már  elfelejtették;  de  a  tölrbiek  előtt  még  mind  r^ak 
tót  a  nevök,  s  a  község  a^on  részét,  hol  laknak,  tót  v^ek  nevezik 

A  vidékiek  pálczai  mihókoknak  nevezik  a  község  lakóit,  miéit 
u^an  csak  haraf^iisznak. 

Hisznek  az  ördőghen.  a  ki  különféle  alakoklmn  jelenik  meg  kőx- 
tök.  ez  minden  baj.  betegség  okozója,  minden  megtörtént  rósz  ennek 
tulajdoníttatik,  az  ^irtiltet  ez  szállja  meg.  ki  önkéntes  haJállal  mult 
ki,  ez  a;atko/ott  hozz:i. 

Azon  háztól,  hol  gyermek  születik,  azon  napon  semmifélét  nuw- 
nak  adni  vagy  az  udvarról  kivinni  nem  szabad,  mert  akkor  az  újszü- 
lött soha  sem  lesz  szerencsés  és  botdog.  A  kis  gv'erroekek  megigéié-^ét. 
az  apróbb  állatokét  is.  általánosan  hiszik,  azokat  fUstölésseK  reájok  ol- 
vasáasal,  mbe  hányt  égŐ  szénnel  igyekszenek  megóvni  a  bajtól 

A  kereszt-apa  keresztelés  után  haza  viszi  a  kisdedet  a  I 
anyával,  ott  megáldja  a  háznépet  s  a  kis  új  polgáit,  az  éde-s  : 
kivan  tej,jel  bővelködS  nagy  tömlőket ;  majd  a  vacsoránál  a  gyermek 
réazére  tányérra  Összerakott  apró  ezüst  pénzt  a  tányéron  igen  hanao- 
san  rázva  csörgeti,  ezt  mondván:  „Hamar  járjon,  hamar  beszéljen  »  mi 
gyermekünk**,  majd  átadja  a  keresztanyának,  az  is  rázza  és  mondja: 
„Ilyen  beszédes  legyen  a  mi  tiunk  vagy  leányunk." 

A  hol  a  kis  gyermeket  utolérte  a  rázkór.  ott  ruháját  letépik 
és  azon  helyen  a  földbe  elássák,  azon  hittel,  hogy  vele  együtt  a  be* 
tegség  is  eltemettetett. 

Tavaszszal  a  gyermekek  fűzfasipot  csinálnak,  de  azt  olt.  hol  líba  vtgr 
tyúk  ül,  megfiíjni  nem  szabad,  mert  a  leendő  kis  állatkák  a  tojásba  fúlnak. 

Idegennek  a  bölcsőié  ülni,  vagy  arról  valamit  levenni  tilos,  mert 
a  gyermek  álmát  elviszi  és  az  nagyon  sírós  lesz. 

A  gyermekágyból  felkelt  nőnek  nem  illő  az  udvarra  sem  kimenni, 
mig  a  temiiloinban  nem  volt;  ott  a  szrk  végire  ül:  azon  székbe  IÚ\Á 
senkinek  sem  lehet,  mert  a  teje  reá  ragadna. 

Az  anyának  Sz.-János  napig  gyümölcsöt  enni  nem  lehet,  mett 
akkor  elhunyt  gyermeke  az  angyalok  társaságából  kirekesztetik 

A  kis  gyermeket  minél  elébb  meg  kell  kereszteltetni,  mert  ha  ti 
letlen    meg  talál    halni    keresztelés    nélkül,    a  sírból  feljár  és  az  an; 
ablaka  alatt  sir. 

A  vőlegénynek  lakodalma  vacsorájánál  feltett  kalappal  4  mely 


250 


T0UNY0!K'PALC2Al   RABONÍK. 


tollas  kibokrctá/ott)  kell  étkezni  mert  ő  a  mnlateág  királya,  a  ká- 
li a/  0  koronája  A  niei)ya.ss^onyMak  lakaditlm  utáni  vasárnapig,  míg 
leinplomhól  ki  nem  jon.  a  fóije  odvaráról  imenni  meKbocsjUtiatatlan 
lii  volna,  meit  akkor  jó  házi  asszony  sohasem  lenne  hclole. 

A  végtelen  OgUrtin  felül  hiszik  lenni  a  mennyországot,  azt  raiiit- 
;y  emberi  elmével  megfoghatatlan  fényes  |ialotanak  képzelik  és  hiszik, 
»1  a  szentek,  an^'valok  és  a  jtilelkek  örök  hármoniákat  énekelnek. 
t  ki  éjjel  égi  éneklést  vagy  mennyei  harangozást  hall,  vagy  megn.n- 
tkozott  eget  lát.  az  isten  előtt  nagyon  kedves,  még  éltében  földi  sze- 
eivel  lühbszür  meglátja  az  egek  Ix^lsejét,  és   minden  dolgán  áldás  lesz. 

Történik,  hogy  kilzülük  valamelyik  nagy  beteg  tetszhalottá  lesz, 
ajd  késubb  felébred,  magához  jün.  felgyógyul :  az  ilyet  elragadottnak 
Bzik.  ohhez  mint  valami  prófétához  járulnak,  az  aztán  a  mennyei  élet 
ildogsiigánil.  a  pokol  kínairól  hitetlen  meséket  hazudozik,  a  melyé- 
rt földiéi  azonban  mint     igazat  tílkéletesen  hisznek 

A  haldoklót  a  mester-gerenda  alá  fektetik,  hogy  annál  könnyeb- 
n  meghalhasson.  Hol  halott  van,  ottan  míg  az  el  nem  temettetik, 
pregetni  nem  szabad  A  halott  feje  alá  tollas  vánkost  tenni  nem  jó, 
ert  azon  községben  utjina  minden  szárnyas  állat  eldöglik  Ha  a  lia- 
ttat  a  sirba  teszik,  a  sirató  felek  nyakára  földet  hintenek,  hogy  az 
hunytat  annál  könnyebben  felejtsék.  Kik  a  sirt  körül  állják,  megküp- 
ísve  egy  marok  földet  vetnek  a  sirbi,  hogy  azzal  betegségöket  is  el- 
messék. 

■  üa  az  óra  eláll,  vagy  az  ajtó  magától  kinyilik,  azon  háznál  hir- 
len  halál  fog  történni 

Ha  a  tűz  szikrádzik.  azt  jelenti,  haragos  ellenséggel  lesz  dolgod; 
le  kell  köpdösni. 

ÍA  szentelt  víz  minden  betexség  ellen  igen  jó  orvosság,  milyen 
miféle  patikába  nem  találtatik. 
Karácson  első  reggelén  minél  érdemesebb  ember  megyén  a  hiízáha, 
jövő  évben  annál  több  szerencse  éri.  Karácson  éjszakáján  a  vén  asz- 
Wiyok  piszkafával  szurkálják  a  tyúkokat  az  űlön.  hogy  azok  sokat 
(iának  Ugyanazon  éjfélkor  viszik  az  eladó  leányok  a  jó  kútról  az 
any  vizet,  karíU-son  reggelén  azzal  jó  mosdani,  hogy  szép  legyen,  inni, 
gy  beteí;ség  ne  érje. 

L    NapRzálat  után  semmit  sem  jó  az  udvan'ól  leadni. 
I   Ha  az  ütőn  valaki  vasat  lel,  veszedelem  éri. 

■  Minden  i^  érett  gyümölcs  evésekor  azt  mondják :  ^  Újság  hasamba^ 
legAégem  pokolba.' 


Sbl 


DB.   K18S   JBOy 

A  inoluiirok  felől  azt  hiszikf  ho^*  értenek  a  keresztúton  tuiii] 
meBteraégekhez,  a  boszorkányokkal  czimborasiigban  vannak,  tn^ji 
az  állatok  lmjait  kuruzsolni,  azok  íeltavódását.  vizelet  elállását,  haltiolss 
és  egyéb  baját  fílstölés  és  reáolvasás  által  megszüntetni ;  innen  lie&z^ldí 
hogy  midun  az  öreg  molnár  meghalt,  a  kezelése  alatt  lévő  minden  maiul 
egész  éjjel  magától  őrölt.  Az  elhmiyt  kiabálta,  hány  köpérzével  cíaU  roe 
életében  valakit  és  ez  halála  után  minden  éjfélkor  ismétlődött.  mi5  csUi 
Utána  nagy  tudományú    veje    líöjt  és  egyéb  által  meg  nem  szüntette 

Az  orvosnak  igen  keveset  hisznek,  az  általa  rendelt  orvoesággd 
nem  is  élnek,  csaknem  mindnyájan  tudó&  asszonyhoz  folyamodnak.  Üyek 
hez  messze  földre  elmennek,  és  azok  tetteiről  hihetetlen  meséket  állítiinak 
Ha  a  gyermek  embertől  vagy  állattól  megijedt,  hajával  vagy  sr-)- 
rivel  füstölik.  Egy  kuruzsló  asszony  egy  ör^  ember  szemét,  a  mibn 
valami  esett,  azzal  gyógyította,  hog)'  abba  tinóm,  tört,  erős  iia}ínk»t 
lu.jt,  erre  a  szem  kifolyt  és  többé  nem  volt  szükség  gj'ógyitasra-  E^ 
miisik  rosszal  érezte  magát,  az  orvoshoz  ment,  mi  ritkaság ;  a  rendíh 
orvosság  nem  jót  ízlett,  nem  vette  be,  de  úgy  is  magához  jött  hi 
orvossságot  eltették,  majd  azután  egy  évvel  tüdŐgyuladásba  esett,  ek 
kor  elökerestette  az  orvosságot,  és  egy  hajtókából  mind  megitta.  M 
orvoBság,  legyen  haszna" ;  ettől  igen  nagy  gyomorfájást  kapott,  még  ran- 
szabbul  lett,  erre  a  .szomszédasszony  jeges  káposzta  levet  konui 
inni,  mi  meg  is  tette  hatjisát,  mert  a  beteg  egy  óra  alatt  meghalt  i^-.y 
neje  gyermekágyat  feküdt,  rosszul  lett,  orvoshoz  vitte,  de  a  gyógjswf 
vétele  ut;ln  is  beteg  volt,  a  férj  egyet  gondolt  okos  fejjel,  és  ö  HUMO 
szedte  aztiln  az  orvosságot,  de  Ö  is  rosszul  lett  utána,  fogta  a  tinkts- 
rát  és  a  falhoz  csapta,  megátkozva  orvost  és  orvosságot,  hogy  mée  u 
egészséges  embert  is  beteggé  teszi. 

Másiknak  hólyaghúzót  (vizikatoriát)  rendelt  a  doktor*  fi  azt  my 
gyorónyi  darabokban  lenyeldeste,  szidva  az  orvost  oly  erős  orvo&sngííit 
meri  igen  „megdolgozta" ;  de  semmi  haja  nem  lett,  felgyógynlt,  meíihittt 

A  pásztor  emberek,  csordások,  gulyások  tudnak  hozzá,  ha 
a  másiknak  árt  vagy  vét,  a  marháit  negyedik  határ  ellen  elszal 
hogy  több  napig  alig  birja  összeszedni. 

A  szomszédok,  jó  komák,  reggeli  találkozáskor  azt  kérdik 
mástól,  milyen  időt  mond  a  kalendáriomV 

Hitük  szerint  a  rósz  macskát  a  boszorkányok  éjjel  megnyergelik 
annak  füleit  és  farkát  el   kel  vágnia  vége  a  rósz  létek  hatalmának 

A  kenyeret  csak  Isten  áldása  névvel  említik,  azt  elejteni  vauiy 
letlen  rátaposni  nagy  bűn 


■,f',^ 


252 


TOEKYOS-PALCZAJ   BA30NAK. 


Aratás  után  a.i  új  termésből  sült  kenyeret  a    fején  keresztül  teszi 
szájába,  liügy  sok  újat  érjen. 

Ha  dinyét  akar  vetni,  a  naa>íot  raeslocsolja  édes  tejjel,  hojíy  oly 
ies  legyen  d  ínyéje. 

Tökmag  vetéskor  na^-okat  u^ik,  hoiiy  oly  sebefteo  fus^n  a  ki- 
élendő növény  indája 

Kinek  az  újhold  elsü  látásakor   üres  a  keze,    isoiét  i^holdig  nem 
szerenisés. 

A  házi  asszony,  ha  fonalát  leszötte,  de  még  egy  kevés  maradt 
ajta,  mely  egy  nap  nem  tartana  leszöni,  lámpa  világánál  is  leszövi, 
prt  ha  a  szövűszéken  (eszvátán)  úgy  hálna,  akkor  a  családban  rövid 
lö  alatt  halálozá.s  türténnék. 

A  kender  vetőnek  rátottát  sütnek;  lisztes  zsákból  vetik,  ho;íy  an- 
íé\  több  virágos  kender  legyen  közte. 

Az  Ö8Z1  vetést  hétfői  napon  soha  senki   sem  kezdi,    még  az   ura- 
ilmi  cselédek  sem.  meit  azon  vetést  a  jég  elverné-  Terhes    felleg  él- 
en harangozni  szUkséges 

Ha  nyárban  disznó  vagy  egyéb  állataikba  féreg  esik,  napfeljötte 
^lÖtt  bodzát  hajtanak  a  földbe. 

A   Z8id<)k   felöl    tökéletesen    hiszik,   hogy  a   húsvéti   pászkába  ha 
egy  í'sepi)  keresztyén  vért  is  tesznek,  és    megtörtént   igaznak   hi- 
Eik  az  Eftztári  eí^etet^  a  törvény  ítéletét  ez  Ug)'l>en  kárhoztatják. 

A  jó   kocsis  lovát    nagypénteken    hajnalba   meguszlatia.   hogy   az 
évben  serény  és  kövér  legyen 

Betegség  ellen  böjtöt  fogadnak,  többnyire  pénteki  napot,  azon  ke- 
Bjémél  víznél  egyebet  nem  Ízlelnek    Sot  ki  neki  kárt    vagj*  bajt  okoz, 
is  böjtöl  fogad,  egy  vagy  több  évre. 

A  mennykövet  valodilag  Istennyilának  hiszik,  mert  a  hova  az  le- 
lik, ott  az  ördög  tartózkodik,  cs  azt  Üzi  el  onnan.  Ha  házat  gyújt 
aeg,  csak  tejtjel  lehet  oltani :  ha  a  szomszéd  háza  ég,  a  hiiz  vénasszonya 
leztelenfü.  kezeiben  rostát  forgatva  kerüli  körül  saját  házut,  ez  meg- 
óvja a  megégéetöl. 

Ila  vihar  megyén  keresztül  a  határon,  az  sárkány  leeres^kedésé- 
kek  tulajdoníttatik,  mely  a  fákat  tövestül  kicsavarja  és  a  háztetőket  el- 
pszi,  már  sokan  látták  a  sárkányt. 

A  hideglelés  ellen  kis  leveli  zöM  békát  kötnek  rongyba  a  nya- 
ukba míg  az  ott  csonttá  aszik,  vele  a  betegség  is  megszűnik.  Az  al- 
ilmatlan  állatokat,  egeret  patkányt  poloskát,  sőt  az  üezköt  a  búzáról, 
itök  szerint  el  lehet  küldeni  az  ellenség  házához  vagy  vetésére 


253 


A  közös  hadseregbeli  katonák  nchn  rettenetes  meséket  mondanak 
el  Boszniiíról,  hogy  ott  a  nőket  naponta  vásárra  hajtják  és  úgy  adják 
el,  stb.  Kó^y  beregmegyei  kÖzbaka  azt  beszélte,  hogy  karácson  szóm- 
batján  nagyon  óbégatott  az  anyja  által  sütött  friss  bélesre,  szeretett 
\olna  otthon  lenni.  Egy  vén  Iwsnyák  asszony  kérdezte  tőle,  hány  folydo 
ment  hazájából  oda?  tud-e  nagyot  ugraniV  mire  azt  felelte?  négyen,  él 
nagyot  tud  ugrani.  Erre  a  vén  sipirtyó  vízzel  telt  négy  tekenyÖt  títt 
elébe,  hogy  ugorja  át,  a  baka  neki  gylirközött,  átpattant  rajta.  Kézi  fae! 
lehet.  Otthon  házuk  udvarán;  meg>'en  a  házba,  anyja  cp  akkor  &zedi 
a  keraenczébŐt  a  túrós  bélest,  bezzeg  lett  öröm  a  háznál ;  de  a  baká- 
nak iíiinep  után  két  hétig  kellett  ezen  utat  nieíítenni  vajBiiton.  akkor 
ifi  áristomot  kapott ;  a  tiszturak  megtudva  ezt,  »emmit  sem  mertek  u 
asszonnyal  tenni,  hovy  mindnyájokut  meg  ne  rontsa 

G^üre  JrÍHos  feljegyzései  nyoiiíün  kö/li ;   />/*.    Kix*  Aftn 


H^düszoboszloi  babonák. 

Kaxli:  Síitóa  M» 

Szilágyi  íiábor  hajdúszoboszlói  ember,  giilyős  volt  vagy  30  eszten- 
deig az  angyalházi  pusztán.  Iionnan  i!sak  nagy  ritkán  vetődött  b- 
rosha    Vénségéi-e  aztán  beköltözött  Szohoszlóra,  hol  egy  kis  ha.^:    u^l 
8  ekkor  követte  el  és  beszélte  a  következőket.  (Megjegyzem,  hogy 
lágyi  már  vagy  26  éve  meghalt^  s  hogy  dialektusát  a  leírásiban   meg'* 
tartottam.) 

1.  A  megrontott  kutya. 

—  Hogy  Járok  eczozer,  kedves  uramei'KémV  Kát  a  mint  eg.N 
felkelek  s  kimengyek  a  házbúi  :  látom,  hogy  a  kutya  szörnyen  Oi^; 
forog  az  udvaron;  marja  a  fíidet  kegjetlen.  meg  ordít  torkaszak 
Ugyan  mi  lelte  ezt  a  kutyát?  —  mondok;  —  e  bion  nyilván  nit'^.^ 
Mengyek  is  az  ólba  a  vasvilláíi-,  hogy  agyon  Utüm.  hát  akkor  tá 
hogy  a  kutya  ugyancsak  erökodik:  sz  -  na,  de  nem  tud!  Eczczerre 
tam.  hogy  mi  lelte:  észt  biz  megrontották.  Na  megájj  —  mondok  - 
m;^í  tudom  mán  én,  mirsináljak!  Anzondom  az  annyoknak :  hé,  miüíll 
járt  itt  tegnap,  míg  én  óda  vótam?  Aszongya  a/  annyok:  nem  vól 
egyéb  két  sátoros  rzígánnál,  az  egyik  egy  vín  asszony  vót.  a  másik 
mezítelen  gyermek.  Nekem  se  kellelt  több!  Aszoiidom  az  annyo 
gyere  be  a  házba  hél  Jíegyön  az  annyok.  Rngd  le  a  pendol^ed  hé-  Al 


2W 


UJLjDlJ-lSZOiiOSXVn    lUllONÁK. 


zotiy  vátiK  szabadkozik:  Ugyan  apjok  ne  í/.etlenkedjik  kend,  tón 
ént  a2  —  esze  más  afféle;  de  csak  addi^r  orőttHtem,  niíí,'  levetette  a 
idclyt.  Avval  elővettem  a  fejszét,  rátettem  a  peiidelyt  a  kQszöhre,  s 

[v  meíjverteii)  a  fokúval,  Iiokv  majd  szíjjel  ment,  Az  aniiyok  vatig  raa- 

ott  a  pendelyír.  do  aszontani  iiekt ;  hallgass  hó,  nem  neked  fáj  e.  ha' 

innak;  majd  megliísd,  hopy  a  kutyának  mingyá  nem  lesz  somraí  baja. 
val  fof^tam  &  kiballaj^m  a  gyepre,  a  hun  a    sátoros   czigúnyok    t&- 

áztak.  Hát  ep)'  sátorluil  rettenetes  na^)'  acsarkoíláftt  hallok.  Benfzekt 
egy  vőn  asszony  óhegat  a  födön.  Hát  téged  mi  a  fene  lelt V  mondok, 
ngya  a  vfn  asszony :  jaj  gazdaram.  ügy  fi^j  a  tejstem,  mintha  fej- 
vei vertík  vóna  vígesltí  vígig.  Asszondom  neki :  te  rontottad    meg  a 

>tyám.  egyen  meg  a  fene.  Ha'  (hanem)  mánmost  csak  annyit  mondok. 

gy  ha  meg  nem  gyógyul  02  a  kntya,  míg  haza  írek,  hát  majd  meg- 
id,  hogy  hogy  jársz  úrra  (újr*a).  Avval  mengyek  egyenest  haza,  hát 
n  akkor  semmi  baja  se  vót  a  kutyának  s  csak  ügy  dűlt  belOílle.  De 

czígányok  se  vették  tréfára  a  dogot.    Még  az    íczczaka   szettík-vettík 

sátorfát  s  reggelre  híre-hamva  se  vót  egynek  &e. 

2.  UacftkA-azoktatáa. 

—  Sehogy  se  tuttam  egy  ízbe  macskára  szert  tenni ;  ki  megdög- 
:.  ki  elszökött.  Hokv  osztóin  az  annyok   untalan    panaszkodott,   hogy 
e^ér  elhatalmadzik :  eluntam  hallgatni    s   aszondom;  na    ne    búsüjj, 
id  segítek    én    rajta,  hogy  sohse  szökik  el  többet,  csak  legyik.    Ke- 
rített is  az  asszon  m^-gint  tígy  macskát ;  ligy  őrizte,  mind  a  szemevilágát. 
Eczczer  oszt  íczczaka  mentem  haza.  Zörgetek  az  ablakon:  n>isd    ki  az 
ablakot  annyok  !  Ugyan  minek  nyitnám,  ott  az  ajt<^.  gyöjjik  be  kend  rajta^ 
ha  akar.  —  Na  csak  ne  beszílgess.    ha'  nyissad   az  ablakot  szaporán ! 
Kinyitotta  osztán  az  annyok.  Asszondom  neki:  fogdmeg  a  mac.skát  hé, 
os/ián  add  ki.    Mánmeg    tegyél  egy  kanálba  egy    kis   lágy    (tört)    sót, 

k  lÓt'srsél  rá  vizet,  osztán  ászt  is  add  ki.  Mikor  e  megvót:  megmostam  a 
fíós  vízbe  a  macska  talpát  —  Neiíze  annyok,  mánmost  vedd  l)e  a  macs- 
ká-t,  maj  megli'tód,  sose  szökik  ol.  —  Hát  nem  is  szökött  a,  de 
még  lett  ttelöle  olyan  jó  egeríszÖ  mai'ska.  hogy  jobb  se  kellett  vóna. 

3.  A  boBzorkányok. 

—  Hát  asztán  látott-e  kend  valaha  boszorkányt  a  pusztán? 

—  Láttam  biz  én  eczczer.  Eiry  íczczaka  —  setét  vót,  mind  a 
korom  —  gyöttem  hazafelé  Hál  a  mint  11  Hegyes-halomnál  járok,  eczczer 
f*3Sik  eben  g}Ön  rám  szemközt  vag)'  9  nagy  fejírsfg,  mind  egy-egy  pony- 
ván matyószekér.  Ifoszoikány !  mondok  magaml>a,  s  eczczerre    balkézre 


2bb 


kapom  a  botomat  s    a   mint   ösxzefrnnk,    olyat   vágtam     balké7j«l 
eg)ikre,  hog)'  majd  szét  ment  n  botom.  A  boszorkányok  meg  najEty  * 
völt^el  elusapódtak.  Olyanforma  zúgással  vótak.  mind  a    szél.  A  1 
szorkányfélét  halkézzel  kell  fUní,  mert  különben  roaKának    f^   as  fl 
l>eniek. 

Fejir  lova8  kísirtet  i^  vót ;  de  a£zt  nem  láttam,  cs^k  máRtiilb 
lottam.  íia  hazudok,  mas  utjín  hazudok.  A  nádudvai'i  {lán/torok  heti 
tik.  hogy  egy  helyt  kincset  találtak,  mert  a  tűz  sokat  fellökudőtt  ai 
a  Hfizon,  de  kivenni  sose  tutták.  mer  mihent  átini  akarták,  iningyár' 
termett  8  ösz  öreg  ember  tiszta  t'ejtr  lovon  lla  eljöttek,  azok  is  elti 
tek,  de  mihent  visszamentek,  megint  ott  termett  a  3  fejír  lovas  kJMrt 


Népköltési  adalékok. 

I. 

Nincs  r^erepefí  tanyám.  Az  ic2c;!aka  a  pirtfoprJmS 


sem  csűröm  sem  gatyám 

nékem. 
FÖdbol  a  nyoszolyám, 
nem  kfilömh  a  párnÁm 

nékem 


zápor  mossa  a  Li  karói 
fehírre. 

Még  is  ezer  pen$;Ő 

kitllzve 
fejemre. 

Az  igazi  l>etyár*) 
mégsem  keriíl  kézre 
mindjárt. 

Szentesről  közli:  Farkat 


U. 

Elment  az  én  uram,  bolond  kurati. 
A  cserfa  ágára  almát  keresni. 
Anna  az  isten,  hogy  oda  veszne! 
Akkor  lennék  én  nyalka  menyecske. 
Lábamra  húznám  karmazsin  csizmám. 
Nyakamba  vetném  kamuka  szoknyám; 
Olyat  ugornék,  mind  a  paripa. 
Olyat  perdülnék,  mind  a  karika- 

(Vgocia). 


•)  Keiergö'  TOJt^i  F^ér  I.  sxi^atesi  betyir  twérnek^  IBSO-hrtl. 


a.Sfi 


NÉPKÖLTÉSI    ADALÉKOK. 
III. 

Nem  megyek  én  aggyig  fírhö, 
Míg  az  erdő  ki  nem  ződűl; 
Akkor  se  megyek  juházho, 
Inkább  megyek  katonáho- 

Katonának  jól  van  dóga, 
Porczióra  nicsen  gongya; 
De  juhásznak  cssk  bundája 
Csereg-bereg  a  nyakába. 
Mint  az  ürge  a  lukába 
(üng.> 

(II.  é8  III.  Király  Pál  népköltési  gyf^leményeibŐl). 


Vend   népdalok. 


I. 
.  Stára  ^ena,  mládi  mouí, 
Tou  je  edeu  iHlden  touá ! 
Edén  dríigoga  razlá/a, 
Sami  joíi  prido  stoga. 

I.   —  Deco  mojo  mi  pregánya, 
Méné  goni  z'mojga  stána. 
Na  tou  nesmín  nikaj  re(i; 
Nemilo  se  jouí'em  pri  peíi. 

t,  —  Mi  véli:  „Baba  spát!  — 
Ovari  dobiS  na  glavo  bat!"  - 
Na  tou  nesmin  nikaj  re£i; 
Nemilo  se  jouöem  pri  pei^i ! 


L 


1.  Öreg  asszony  meg  i^u  féij 
Össze  biza  nagy  ritkán  fér.  — 
Hazudnak  egymás  szemébe, 
Sirás-rivás  lesz  a  vége.  — 

2.  —  Gyermekemet  űzi,  hajtja, 
Zsellér  vagyok  otthonomba? 
Szót  se  szabad  szólnom  rajok; 
Kályha  mellett  sírdogálok.  — 

3.  —Ha  azt  mondja:. Banyaágyba! 
Mert  ha  nem,  —  a  fejed  bánja  !" 
Szót  se  szabad  szólnom  erre, 
Kályha  mellett  sirok  egyre !  — 


n.  n. 

l.  Sunce  ie  celo,  celo  za  góró  gre,      1-  A  nap  már  egészen  hegyek  mögé 

szállott, 

Paj  lubi  gde  si   ti,  kaj   te  tak  Hol  maradtál  rózsám,  rád  hiába 

dugó  nej  ?  várok  ? 

i.  Vöra  áe  celo,  celo  pretetHi  &(''ó,     2.  Lefolyik  lassacskán  nemsoká  az 

óra, 
Ar  méra  mi  neda  moje  sercé!  —  Szivem  te  miattad  nem  tér  nyu- 

govóra ! 


2b7 


H    Al  da  san  jas  prí  sladkem  mé-  3.  Midőn  ixif^g  békésen  mi 

ri  b'la:  eii 

AI  da  si  priSel,   Rati   ti    górod-  Ha  jöttél,    siettem    ajtót    nv 

pérat  >ila.  oi^ 

4.  Za  trüde  san  $i  jas   nir  nej  po-  4.  Fáradságum'  akkor    nem  adt 

rajtala,  én 

Ar  ti  8i  bio  vesélje  nioje-ga  sercá!  Te  voltál  mindenem  eie 

U 


m. 

1.  Na  poli  ro2e  raaejo, 
Erdí'i'i  evetje  spüíajo, 
Stera  se  najbol  ei*dÍM'i 
'Pista  se  pojbom  najbolj'zdi. 

2.  Pri  rerkvi  vküper  stojijo, 
1  fipersti  na  nyo  kááejo  : 

-   To  vam  j'tísta  deklica, 
Ka  j'na  novir  noáera  I 

3.  Od  mese  priftla  je  domó, 
T-gledalo  se  poglédnola  : 
Nyena  erdvca  lireca 

Na  blédo  so  obeniyena. 

4.  —  Nikaj  se  neboj   Mictka, 
Ci  farbo  si  ti  zgübila, 
Kaj  bí  pod  sercom  nosila, 
Toí«i  ve<;  ne  boá  zakrfla!   — 

(Zalamegye,  Betlatincz  vidéke). 


lU. 

1.  Rózsák  ndnek  kinn  a  n 
Piros  bimbót  bontnak  szé 
Mely  legpirosabban  feslil 
Legényeknek  bej.  az  ret 

2.  A  templomnál  eiíylitt  álK 
ujjal  mutogatnak  rája: 
—  Az  az  a  lány,  nézzétek  m 
Megint,   mc^t  teherben  ;ár! 

3.  A  miséről  haza  érve,        ^^ 
Bf^Ie  ne^cett  kis  tükrébe:  ^| 
Szép  pirosló  arczocsk^a 
Elváltozott  baloványra. 

4.  —  Ne  félj  semmit,  piros  skím 
Mariskám,  ha  elveszíted, 
Mit  a  szived  alatt  hordtál, 
Eltitkolni  nem  tudod  már!  — 

Közli:  Belhsie.*  B4 


Társasági  ügyek. 

I. 

JegysÖ/iŐnyv 

n  Magtfarországi  Xéprojzi  TátBasóg  1891.  május  2'dn  tarioü  ÍJ. 

kőzgijiifésérSl : 

1)  Hunfalvy    Pál  elntík  olvassa  elnöki  meí^Miyítőját. 

2)  Herrmann  Antal  titkár  jelentést  tesz   a  társaság   elmnlt  ei 
munkásságáról 

Tudomásul  szolgál. 

258 


3)  Heirman>i    AnUl  jelentése  kapi-sán  indítványozza,  bog)'  a  tár- 
nevében az  erre  illetékes  küzgyüliís  I»r   Réthy  László  vál  tagunk- 

!lk.  mintáz  ^lEthnographia"  tnult évi  szerkesztőjének,  folyóiratunk  buzgó 
szakavatott  szerkesztiHioért  h.-iiús  krKSzünntet   tv^avazzon. 

A  közgyűlés  egybangiilag  bozzájárul  ez  indítványhoz,  és  Ur.  Hétby 
zlónak  köszönetet  Bzuvaz. 

4)  Az  elnök  jelenti,  hogy  társaságunk  egyik  alelnöke,  i>r.  Török 
irél  tír  ismételten  kéri  alelnöki  tisztéről  való,  nagymérvű  elfuglaltsá- 
Ival  indokolt  lemondása  tudomásul  vételét.  A  társaság  teljes  tudata- 
in lévén  a  súlyos  veszteségnek,  melylyel   e   lemondás   eIfoga4)á8a  jár, 

ík  hosszas  vonakodás    után    engedhet  az    alelnök  úr  kívánságának  s 

míg  csak  lehetett,  a  vál.  saját  hatáskörében  igyekezett    lír    Török  úr 

leiglenfts  helyettesítéséről  gondoskodni.  A  közgyűlés  feladata  már  most 

Török  úr  lemondását    tudomásul    véve,    utódját    megválasztani.    £ 

ejelcntésével  kapcsolatban    az    elnök  indítványozza,    hogy    I)r.    TÖrÖk 

v\  úrnak  fŐleg  társaságunk  szervezése  idejében  tanúsított  huzgn  fá- 

lozósáért  a  közgyűlés  köszönetet  szavazzon 

Megtörténik. 

Ezután  a  közgyűlés  a  megüresedett  alelnöki   állásra   egyhangúlag 
íantus  János  választmányi  tagot  választja  meg 

5)  StnoBz  Adolf  vál.  tag  közlése  alapján  az  elnök  bejelenti  a 
Jzgjülóanek.  hog)"  a  bolgár  kormány  Összes    ország-    és    népismerteto 

Btdványaiból  egy   tiszteletpéldányt  ajánl  fel  társaságunknak. 
A  közgyűlés  köszönettel  fogadja  e  bcr^ses  ajándékot. 
H)  A  i)énztárnok  jelentését  a  pénztár  állapotáról  a  kiküldött  szám- 
láló bizottiiág    ;.  a  becsatolt  jelentésének  meghallgatása  után,  a  köz- 
lés tudomtlsul  veszi  s  vele  a  felmentvényt  megadja.  (L,  alább  és  iiz 
ftlzet  184.  lapján  ) 

7)  A    vál.  a  közííTÖlés  elé  lerje.szti   az  1891.  évre  szóló  költség- 
bÍ  tervezetet,  a  melyet  a  közgyűlés  minden  módosítás  nélkül  elfogad. 
Cözülve  az  V.  füzet  184.  lapján.) 


II 

Számvizsgáló  bizottság  jelentése. 

Tisztelt  közgyűlés! 
Alulírottak  a  Magyarországi  Néprajzi  Társaság  1890.  évi  száma- 
űn&k  megvizsgálására  kiküldetvén,  szerencsénk  van  jelenteni,  hogy 
Borovszky  Samu  pénztáros  lakásán  mai  napon  megjelenvén,  az  érín- 


2.*>tt 


TÁitöAaAni  CaYEK. 


tett  számadásokat  megvizsgáltuk  a  e  számadásokat  pontosan  vezetetteli- 
nek.  azoknak  egyes  tételeit  a  pénztáros  könyveivel  s  a  szükségCvS  tana- 
Bítványokkal  teljesen  egyezőknek,  a  líudapest  fővárow  egyesült  takarélí- 
pénztiíi'ban  elhelyezett  alapítványokat  a  le^yobb  rendbeji  találtuk. 

Ehhez  képest  indítványozzuk,  Uo^iy  a  t-  közgyűlés  Pr.  Borovszk? 
Samu  pénztárosnak  az  1S90>  évi  számadásokra  nézve  a  fölnientvénn 
mepadni  méltóztassék. 

Budapest.  1S91.  április  2ő. 

Dr.  Katona  Lajoa,  Dr.  Réthy  Lászlős  Strausz  Ádólf. 

%zims\7.^^^\{\  számvizPieáló.  ssámtiugiló. 


III 
a  Mai/ifarorssági  Kéf/raiti    Tármxáif    ISitl,   dpritix  áS^n   taitott  XV/.  uOaiaimiéfi 

llunfalvy  F&l  elnAkltjte  alatt  Jelen  vanokk:  Alexícs  OjrOr^y,  Bardihy  L^iMi 
BoroTStky  Samu,  Herrni:ti)n  Antal.  Pápay  Károly,  Kétby  Lá«alá,  SiendrcT  JAaot, 
Vikár  Béla  t-s  a  jegyző. 

A  i>énztArnok  jelentést  terjeszt  a  Tál.  elé  a  tánaság  ragj'ooi  álUpntiriSL  (L 
EthDographia  184.  1.)  Tudomásai  vétetik  s  a  közgyűlés  elé  teijeutendő. 

Ugyancsak  a  pénztárnok  a  válaazitnánynak  bemntatja  ax  1ŐÜ>1.  émt  ott 
kaltaégvetéfti  tfirvexctet^  a  melyet  a  Tálasatmáity  a  Herrmann  Antaltól  beterjeattti 
módoBÍtáaok  figyelembe  vételével  a  köTetkezoképen  állajiit  meg:  (I  EtboograpUl 
184.  I.) 

A  400  frtnji  fölösleget  illetőleg  a  vál.  a  kOzgyűláflnek  aat  fogja  jarasolnt,  bog 
a«t  a  társaság  szenöi  tíasteliDtduakra  &  a  mennyiben  Ilyenek  megtakarítana  által  h* 
hetségea  lesa.  részlien  az  Etfauo^raphia  czíkkeinek  illua2trá)áaára  stb.  fordJtaa 

A  bAinUékos  tagsági  díjak  liehajtásának  módozatai  kerülvén  szóba,  a  fá). 
tí^bbek  ho2zásznla»a  után  a  következükben  állapudutt  meg.  Dr.  Déry  Emü  ktta-  # 
váltö'tlgyvéd  urat,  tár&asá^nk  tagját  a  vál.  folkórcndÖnck  tar^'a,  hogy  társasagaik 
llgyé^Ki  tifiztét  egyelőre  elvállalni  s  e  minőségben  eg^-  a  társaság  pénatárnoka  títií 
szövegezett  s  aláirt  felszólítást  elleujc^'yozni  szivesko^íék.  a  mely  a  tárMdáic  t^$tt 
hátralékosainak  megküldetnék. 

A  vál.  az  iménti  indítványt  elfogadja. 

A  tikár  bejelenti  az  új  tagokat  (1-  ül. 'IV.  ffÍMt  167.  lapján.* 

Herrmann  Antal  índílványnzza,  hogy  azon  szerzői  tíszieletdu&k,  a  n< 
a  szerzők  eaetle^^  lemondanak,    a    társaságnak    fcl^iónlott   adományokként    »"..; 
tessenek.  —  Elfogadtat  ik. 


£60 


Hazai  folyóiratok. 

Arméuitt    1891.  6.  A  védik  Z    Az  Örmények  honfiufiítjtöa 

Archtieologin,  ÉHesHü.  1891.  :i.  füüet  Reizner  János,  Habéi  ása- 
ifiok ;  AVosinBzky  Mér,  Praehistorikus  tal|)c^ves  edények;  S/elli^  Z8Íg- 
lond,  a  híiU'skei  praehistorikus  temető;  Lehoozky  Tivadar,  ÜereiaBzászi 
íkori  ttílep;  Pintér  S.,  Dolyányi  bi-on/lelelet ;  Dömötör  1*.,  Aradvi- 
í»ki  bronzlelet;  Bella  L.,  A  városhegyi   urna 

Budapest,  képes  politikai  napilap  180).  146.  S2.  Sajátságos  nép- 
jok  (I)élafrikában,  képekkel)  —  Ilibíánszky  József,  Nem  szoktat  czi- 
iny  a  aziintáíít.   — 

Effyetemes  philohgiai  közlömj.  1891  IV.  Sebestyén  Oyola,  Atgou* 
ori  nyomok  a  nagymihályi  Kaplyonok  mulattatóiról,  413  1.  —  A  bu- 
ötini  monda,  (Arany  , Katalin")  470  ~  Sebestyén  Uyula,  Imre  király 
•oubadour  vendége.  fj03  —  Philologíai  pro^:nimmok  binilati :  Thury 
,,  Osköltés/etilnk;  Romaneoz  M  .  A  Szibinyáni  románcz  kör;  Vojtás  M,, 
lengyel  nép  osmondái ;  Balogh  S.,  A  rómaiak  kegyes  házi  istenei.  — 
eííyf^ek :  A  kelta  népmesék.  Arminius  és  Siegf'ried.  —  A  magyar  phi- 
loi&riai  irodalom  189Ö.  könyvéazete  kiterjeszkedik  az  ethnographiára 
,  a  melynek  egy  külön  szakasz  is  van  szánva  (G02  6U3  1 )  VIl-  Phí- 
ilogiai  programm  bírálatok:  Kováta  Antal  a  magyar  nép  érzelem-  és 
Jélyvilága  dalaiban  íkecskeméti  piarista  gymnasiom  értesítője.) 

Eífytemes  közokttttási  sztnnle.  Szerkeszti  Dr.  Jancso  Benedek, 
Ija  a  Lampel-féle  könyvkereskedés.  Megjelenik  havonként  kétszer* 
íegy  évre  4  frt  Középiskolánk  reformja  czimU  c.zikk.sorozatt>an  a 
t6  349.  lapon  igen  figyelemreméltó  helyes  fejtegetések  a  magyar  nép- 
tltés,  nemzeti  hagyomány  és  ethnographia  fontosságáról  u  középis- 
^  1.  — 11.  osztályában. 

fe  Élet.  Szerkeszti  Katona  Lajos.  Havonként  5  —  6  Jv  Ára  egy  évre 
^rt.  —  V.  füzet,  míyus  A  nők  ügyében.  Osáky  Á,  gróf  úrnak,  - 
irgha  Ilona,  Férjnél.  (Elbeszélés).  —  Csereklye  Bálint,  Az  antik  mtl- 
«zet  és  a  modernség.  —  Níetzsrhe.  —  Ibsen  Henrik  Magyarországon.  — 
mkfti  Henrik.  Velencze(költemény).  —  Kiínos  Ignátiz,  Török  realizmus.  — 
r.  Lnx    K.,  A  magyarországi  socialismns  és  a  májusi  események.  — 

riom.  —  Közgazdaság. 
FSvórosi  Lapok:  1891.  Dr.  Behányi  JenÖ,  Erdélyi  testvéreink. 
A  szászok  íl04.  sz.l  H.  A  románok  (lO.'i  sz.)  Hl.  A  székelyek  (lOíí 
|)  —  Balázsi  Dénes,  A  nemzeti  géniusz  mint  nyeh\  ének,  zene.  (1 18.  sz.) 
■  FőVirajzi  közleméiiifek.  1891  III.  György  Aladár,  Az  új  Afrika  — 
.  Berecz  Antal,  Menoroa.  Szabó  József,  Xx  indiánok  Észak-Ameri- 
ban 

ÍKalotaszc(f  Dr.  Szabóné  Illési  Piroska,  Magyar  zene  angolul,  14. 
—  Téglási  Eresei  József,  líalotaszeg  rövid  lcii*ásii  lK42-böl.  Közli 
ncite  Kerencz,  14.  16.  sz.  —  Puszta-szt -mihályi  rumén  népdalok, 
einberger  Regina  hagyatékából  (8 -10)    15.  sz.  —  Xópiea   verselések, 


sih&ogfKtbift  u. 


361 


au 


BAZAI   FOLYÓIRATOK. 


szólamok,  közli  Szentgyörgyi  Lajos,  15.  18.  19.  20.  sz. —  Czacv^a  János, 
Kalotaszegi  népszokások,  16,  17.  sz.  —  Czucza  Jíliios,  Ethnographiii 
társaság  Bántfy-Hunyaíiou.  16.  az  —  Vistai  népdalok  Móricz  Iduska 
gyűjteményéből  (20  — 2ő)  16.  sz.  —  .Tó/«ef  föherezep;  előszava  <ry;ir- 
mathy  Zsigánc  munkájához:  „A  havasok  alján,"  IS.  sz.  —  Herrmaiio 
Antal  néprajzi  éi*dckii  levtle  a  bánffy-hunyadi  és  fryala-nádasmenti  ta- 
nító körnek  május  I4-én  Jegenyefiirdőn  tartott  gyűléséhez.   21.  sz. 

Kelet.  18.  sz.  A  húsvéti  tojások  s  a  népszokások  (mutatvány  Mol- 
nár Viktor  könyvéböU  Húsvéti  játék  Szinna  vidékén,  és  Húsvéti  nísp- 
Rzokás  és  játék  Máramarosban,  közli  Drohobeczky  Gyula.  —  2.0.  sz  Zlocztd 
Theodoz.  Ruszályá  (az  orosz  nép  pílnkösti  szokásai)  —  Dr.  Hollóg 
líttvái),  Az  ósi  haza  felkutatása  (a  gr.  Zichy  Jenő  tervezte  expedlo^io 
iilkalmábóí). 

Matpjar  HirUip.  43  sz  Dr.  Réthy  L.  A  matryar  nemzet  alaka 
lásáról  (részlet  a  néprajzi  társaságban  tartott  felolvasásból). 

Mwjyar  NyehSr.  1891.  Zolnai  Gyula,  Matyusfíild  nywlvjárása,  IV- 
V.  —  Szóliísraódok,  IV.  V.  —  Közmondások,  líabonák,  IV.  —  Tájszók, 
IV.  V.  —  Sirisaka,  Magyar  közmondások  könyve,  (ismert.  Nóvy  h.)  V.  —  j 
Hasonlatok,  Népmesék,  Tán(*zdalok.  V. 

Népneveink  Lapja.  A  Népnevelők  budapesti  Kgyesületének  kÖzIS- 
nye.  Szerkeszti  Somlyai  József,  kiadja  Lampcl  Róbert.  Hetenkint  1— 1'  , 
iv.  Egy  évre  4  frt.  17.  sz.  Szabó  Bugáth  László,  Muukaprogrammonk 
kivitelének  általános  programmja  (hazai  családi  nevelés). 

Bevue  d'  Ofient  et  de  fíongrie  1891  Les  Albanais  Leur  domaiw  j 
othnograpliitiue    13.  sz,  —  Réplii)ue  d'  un  roumain    hongrois   aux   étn- 
diants  bucarestois,  par  le  dr.  Grégoire  Moldován.   19    sz   —  La  Irrturr 
de  Journnux  en  Arnienie,  26.  sz. 

Századok,  1S91.  I  Jakab  Elek,  Emlékbeszéd  Báró  Orbán  XUl3»| 
felett. 

Természeti ii-domÓHyi  Kőziöny     1891.  V.    A   köznép    vélekedése  i\ 
Fortö  tava  keletkezéséről.  268.  1.  A  balatoni    kecskekörmök    er-'<i  t- 
monda  szerint  269  |.  —június.  Hermanné  B.  0.  A  Iwlnu  i-s  hüi-i/. 

7>finsihanía.  I891.r.  Bro^ténű,  Tabula  Peutingeriana,  IV.  V.  VL— i 
Dr.  At:  MarienesiMi,  Studiu  fílologicu,  IV.  V.  —  rJeorgiii  Poppá.  Di^ 
unde  a  intrat  povestea  luí  „Arghir"  In  literatura  maghiará,  V    VI 

Tun'stdk  Lnpju.  1891.  V.  Gabnai  Feroncz.  Tamejckvölgyi  nép-j 
szoki'mok. 

ZAÍyomvár megyei  lUrlnp.    1891.24    sz.  dr  Versényi  György,  Ejtj 
régi    szahrilyrendelct.    (Polizey    und    Kleidor-Ordimng  Bey   der    kftaig" 
l'Veyen  Bc.rg-Stadl  NeusobI,   1723.) 


262 


Külföldi  folyóiratok. 


Annanl  liupurt  f>r  tlie  Smith^oninn  ln«tituttoa  fur  Utu  your  ISSH.  Ra- 
of  tho  V.  8  National  MuHeum  WashinKl^n<  ^^^^  t}76  lap.  107  képes  Ubla 
ílib  sxAz  s/iivejíkí'p 

Anniial  Keimrt  <>f  the  Sinithnontan  loAtitatíon  showinnr  tbe  oi>ornlionB, 
indittircs.  ami  <-unclitioii8  or  Ihe  inslitution    Washiníflon.  IH90.  839  I. 

Am  IniucU  11.  Bd.  VI.  H.  Dr  M.  Hoeflor,  Das  Sterbon  in  Oberbayoni 
biautho.  Laetoro  KrauHH,  Alpdnickftn  Tli  Draj^ri^evit^,  Hexcnleitcr.  IT.  Sua- 
ann,  Ostfriesisrhps  Volkstum  J  Sembntycki,  Oslitreussische  .SprinhwÖrt^r 
gl  H  Viilksmunn  u.  P.  Martenis,  Woltormacbcn-  E.  Haoae,  Hai^on  aus  dor 
ifschaft  Rupi'in.  Krauss,  Srhinipfworter  Kr.iu83,  Oehoime  Sprachweisen.  .J 
inner,  Tottnifufen  Meine  Mitttíihiii^cn  Vom  Biiclierlisch.  —  VII,  Ileft  R 
Abdcriten  von  hcule  H  Volkftmann,  Hoalor  ii  Krausf,  Alpdriickon. 
olksinanu  ii  J  Spinner,  Dlt  Eiá  iin  Volksloben .  Dioli^lauben.  Krauss  u 
ilie,  Vulkamcdizin  F<u-Uel7ungQn  von:  Ostpr  Spriohw ..  Ostpr.  VoUiBt,,  Gviu 
hw..  Sayen  a.  Ruppm,  KI.  Miit,  V.  Bücboi-listb  -  I89I  VUI  Bd  2.  Hefl. 
ií.  V.  Wlislocki,  l'niR'n,  SchicksnUfraiipn  dcr  Zígouner.  Fr.  S.  Khíusa, 
luonkauf  bei  den  Siídslaven.  —  Grepnr  Kupf'/ímkn  IJnchzoJtsgebrSucho  dor 
jksrufisen.  —  Hrhimjifwrtrtor.  —  H.  Vulkumann.  HfxonbMlorV  —  P'r.  S.  Krauss. 
iKld  im  VülkíilebL-n.  —  H.  Volksmann,  Weltormuehon.  -  Qeheiiue  Öpracli- 
mtn.  —  Volksirbinbiíii.  -  Soinbr/yoki,  Oalprcusaische  Sprichwcirtor  urigl-  —  H. 
Ikamann,    Klfirif    MilU'ilimyeii.  —  Vom  Híiobortisch. 

Ilerk'bi  liber  í\as  XVI.  Veieintjahr  (IHNd  -  1NÍM>)  dó*  Verehiit  der  Geo- 
ihen  an  t\*^i  rnÍvei*sitUt  Wittii.  Üif  Veriheiluug-  der  Beviükorun^  Timis 
den  Wobnverhaltiiisnen  der  bowf>hnteii  Flarhc,  von  Jidiann  Möllnor 
Boaníschi;  Post  Busiiien  u  d,  Herzef^owina  a.  d  Wiener  geog.  Aub- 
íjn^f.  Jít  SirüssonlÍg"iirffn  in  (lonBlantinnpcl,  :10  31  Dr.  M  R.  Veanií:.  Hc- 
reaon  bei  den  Sorben,  3-V  N  D.  Poppescu  -  A  Flarhs.  Mristor  Manolc 
B.  89.  N.  Noir,  Etwus  über  di»'  SpimioU'n  BoanJens  40.  A  Si-id.-!  P^rsi- 
Sprüohe    48.  Dr.  .J    V.  Arnaul-bulbul  44  -48. 

Currespoitdenxiilalt  der  deiitHchi^n  (íedülUeliaft  fiir  Anthropoliifi^ie,  Ktb- 

fie  and   Triíeschicbre.  IHül    2.  Dr.  Hüding-i-r,  Noue  Iluhletifunde    auf   der 

abiíirhen  Alh.     -   Ue«t*blti!ss  des  anthr.    VíToins    in   .Schlo.<iwiír-líolRtoin.  — 

^'oblliQnnn,  Die  SainbiKpiia,  Muschetber^fe    udcr  praDhisloh:!tche  Kücbonub- 

ma  der  Ostkilste  Siidbrasilions.  —  Litoruturbosttirochungcn:    Or.    Aurél  V- 

Ic,  Grundziijfo  einor    wisHpnsi^haftlíchen   Kranionintríe,  bespr.  v.  ('.  Schmidt 

3    Dr   A     Doprr,    Das    Viiriauiscli*'    Haiipupmriior     Hedinjfer,    Ki>hlenriindt« 

w.  (SfíiIuKd)    Miinf^henor   anthrop.    GoKollHr-haft.    —   Lítoraturbeapn^chunff. 

J.  Kollmann,  Die  Kranionietrie  u.  ihre  jünK'3len  Reformatorpn.  Dr.  W'ohll- 

,  Die  San]buf|uÍ6  ii.  a.  w    A    v     \Venk«lom,    Oraiip-Ulan'»   von    der    Oal- 

con  SiimiiWii. 

Folk-Ijire  Vol  11  No.  2.  1891.  juniiiM  Misa  M.  C.  Balfotír,  Legenda  of 
^ncilnshire  Cars  —  J  AberToraby,  An  AmamiitHn  Ciií«lom  in  tho  Cauca- 
—  Jiiüoph  .lacob,  Cbilde  Uowland.  —  M  naator,  The  I.e^erid  nf  ibe  Orail, 
Alfréd  Nutt.  Reniark  on  procedinp  aritele  —  F  B  Jev(nis,  Reporl  on 
M.ytbolu^ie    —  Nolcs  and  News.  —  Review   J.  Abercrumby,    SupersUU- 


a$3 


v^ 


iitiH  líotlofíí  »nd  prin'Üces  of  Iho  KÍtm».  —  CDiTWiMmduncc    —  Mf^rrílanM-^ 
Icfiiet);  (lomldinn  (íosmUo,  Huntrariun  Custom.  —  FüUdvív    l.>i' 
ItlmnniLt:  A.lfrod  Kutt    Lofn  domiors  iravaux  allinnaiidff  ^ur  i- 
(iruul 

3litl«itiiiigt<fi  diT  Antliru|MiIo^)M'h4'D   <i»Mllitcliaft    Ín    \\  i^-n    ^ 
I8U1.   I    llefl    lírelirtUv  Joünek.  M«litruilítín  /.ur  Vurtf08cliii.hU»  nud  Volk* 
Llötunonfl.    C     —     LuoríUurUericbtx*     —    Siixuutfflb<*riclito,     Januicr-FetrUKr" 
KÜuitufr.  I]    164»    -  Oenoralnríriator  xu  den  BündüD  I  — XX 

Monalxrlirtn  far  don  Orf«nt   ]KBl    V    mtl.  E.   SehU«rintw«it. 
u.  IIiitU'nwoMivi)  in    Imiim.    —   Uicjt"    üuríiia    —  MuurltiiiB.    —  L-ü- 

Nfirhrjeliten  Ubor  dbUtM'Jte  AlU'rlumsl'unile.  Mii  L'nlci>liii' 
(iiftftimn    MiiiiM    tiorttua^t{^l>ea  vou  der  Berliner  fiesolUrb  fúrAiiUir 
iwJiifiun  vim  K    Virchow  u    A.    Vqsh    11.  Jattrif-  l**9l.  !■  HefL  Hn»nJí 
dem    Rhetn.  —  Der    Rin^wald  vau  WaiRlehcn.     -    Bibhu^A^j'hUdfct^ 
úbür   deutücliü    Allrrlhiimsfundí    fflr    daa    Juhi-    1M90      •    2.   llvft.   Bíl 
(H('hliis8).  —  Ua»  tjn»lít'ffold  M<n  Kossover.  —  SHnmiliing'uu  in  Notüriífti  l>«! 
burg,  —  Aiie^ral>un|;en  im  krriíie  Uberoik    —  Aintlirlio    Mi'" 
Kcitectinften    —  I-^vQUkéDt  B  fiixct  h  eg-.v  Ív.  A    /eilfll■llri^    f 
iHpjft    Ára  kiiUm  3  m&rku. 

Nyarr  bidm^  tUl  kUnnedoin  om  de  itvenska  LmiNDiuaivik  ovk  •*! 
rulklif.  (l'j  adalékok  a  evód  l/ijt^zAláack  r-s  oi^t'f-lot  wmoroti^hez.i    Tldí 
iri/ví»n  ]iii  ujípdrajf  af  Lttü8niJiUfor»*ninjfjinj.i  i  L'iíJ'MiIíi.     ■ 
0»imu  .1.  A.  Ltuidcl  t  rppsuln    Stockholm  KitniKiin  ot  ^^ 
3—4  füjtet.  Blfiflxet£ai  4rii  3  koronn   41.  1881.  a   —  U  Codttrauluöld.   M« 
borliuolsor  (folyt  H  végp),  E    Bor?.  B«r»rKinwia  Uf.  —42    iHfll.  b  —  Ev* ' 
IruUL,  AJImugt'aeder  i  R«iauchar(^  büj-ftd  i  Skmiií.  —  43.  18511    c.  —  J.  V 
jftvn.  Burtraskraüirit*  griunmatik    —  K.  J.  UngforB,  (htmlakiirlebyffiKleC 
Kock.  Tíll  fnitfai)  --lu  ii-oinljtuh-l  i  fnrni4vi>nrtkAn 

Oestcrreichíftchr    Muiiutsftcbrift    für   dcn   Oricnt.    1891.    R— 4. 
SCwicdeiiok.    Türkisrh-Anitünioii  und  seinw  Üowolmcr.  —  R  KiuiiU,   Prnk 
Eino  at-rbiacho  •Stti(!lmunr>graj>bie.  —  v.  Strantz,  Die  cbíiitacheii  8fhiit<:>r<'bÍPW 
IH91.    -  Fr.  V.    Hpllwíild.    Im    Umdn    der  I,H«U»n.  -   Dr    M.    HabyrloüiH," 
Ikonij(frM|ihiv  doe  LamuismuA    —   Diií  Be8rhtt.fr(<[ihi'i(  und   Vtii-wi*nd  uug^  drr  |« 
sischen  Ti?p[>icJic.   —  Koita  Qoh,  Dio   japanUche    Kluidtmg.    -   Cher 
Oniiuiiente.   —   Das  Arsonal    m    Foorhow.   ~  Der  .OnginiU  Bricf' 
Ion  Mohummcd- 

Rovnc  nienHiielIt?  de  1    i>wh*  tj   aulbropologli*  di*  l'iirís.  I'uhiui 
{trutcsMurs.  (S'  udrf^sor,  puur  la  rcdaclion-  »  M.  Ab.  Uoveüioquir, 
Luxombotnx.)  PrJx  d'   abonneniput:    im   an    lít    franrs.  1    1     Avaut-l»t-Oikí 
Andi-ó  Li^f^Trr,  Du  cri  h  la  pitrule.   —  0.  dü  MurÜllul,  Clironitinc  |)rűhis1ú^ 
—  CorvoAUx  vonsorvés  naturoUemnnl     -  SociÖlö  d'  Anthropologi&  d© 
Ph.  Sulnions,  tHví.-iion   iiidrifilnoUc    ol  la   píriodo    m^nlilhique.  —  Varin. 
colira  dö  1'  ÍJcoln,  —  Nécr^iiojüíitt    —  U,  J.  V    L^burde.  Los  fonctivi)!^  ioü»l 
ollós  ot  ínstinrlivűs     -  l'hnmiijue  prC'bistorlc|ae    -  Livrcs  tíX  rewuv*  — 
ü*  liDtliropolo^i!.   —  V&rÍB.  —  3.  A.  Lctourncaii,  L*  ^voluü(}0  mylholog 
Chronh^ue  pr{>hístoni|uo.  —  Livros  ot  rovuoa    —  Vju*!*.  —  "Ní'rrolüipp^ 
KaKzkH  Pravdii,  Rutén  n.velv(i  illusztnUt  bavi  Up.  KlAdó   é9  sse 


364 


_  KÜlXíLDI   FOLYÓIRATOK. 

CxipcHankó  Oor^fely,  Bécs,  111.  Adaiiisííiissc.    Nr.  32.  Áru  Ptf.v  Ovro  2  írt.   Közöl 
■öprajzi  úrdokü  rzikkeket  is. 

Romtinische  Revue.     <>„    Mai  1H66— 1891    —  10    Mai  Künig'Kkrütiun^  in 
3ucureaci,  naeh  V    Alexsandrí  von  L    V.   Fischer. 

Schriften  des  natnrwiss.  Vereins  in  8chle8Wii;-Holt*teiii.    Vili.    Bd.    1 
i»-    a     Heft    Kiél,  1889—1891. 

The  Journal  of  the   Cincinnati,   Svciety  of  Naiiiral    HÍHtury.   XIII.    2 
füzet.  Col.  J.  U.  Albert,  The  Indians  of  Northainer    —  3    4    füzet 

The  American  Anthropologist.  Publiahed  quarterly  under  Ihe  uuspiccB 

of  the  anthropologiral  socicty  of  VVashinglon  (Ara  3  dollár  i'g-y  évri-,  tiszteleti  í-s 

levolezü  tagoknak  2  dollár;    ojry  füzot  1  <loIlár.  Kiadta  H.    M     Hoiisliaw,    Ilove 

Btüldin^,  Washington,  D.  C.)  V'nl   IV.  1891.  No    1.  —  The  vigor   and    oxpros- 

Kiveness  of  oldor  engÜHh.  —  Bowlder  Ontline  Figuros  in   the  Da(rotiis    -    Phy- 

■ical  characteristics  of  tho  indians  of  the  North  Pacifie  Coast  —  The  intomatio- 

nal  congTQSs  of  Americanists    —  The   maple  amon^st  the  Algfonkian  tribos.  — 

Arrows  and  arrow-inakers.  —  Quarterly  bibliographie    —  Book  Notices.  —  Ab- 

Btract  of  proceedings  of  tlie  Antliropological  society.  —  Notea  and  nowB 

The    American    Aniiquarian    and    Orientál   Jonrnnl    1891    '2.  -~   Somé 

prineipleR  of  evidonce  rolating  to  the  antiquity  of  raan    --  The  Alaskan  natives 

of  fórt  Wrangel    —  The  story  of  Skaga  Belus,    -  CorrüSponden<'t'.  —  Sun  and 

fire  symholism.  —  Editorial.  —  Compurative  art.  —  Literary  notes    —  Notea  on 

:  biblica)  Archaeolopry.  —  Book  Reviews 

Tranaactions  of  the  Meridián  scientiflc  asi^ociatiün.  Vol  IV.  1889—1890. 
-  Chas,  H.  S   Davia,  The  Pro-CoUimbian  diacovor^'  of  America  by  the  Northmon. 
.  88—89.  1. 

Zeit!<chrift  de»  Vei-eins  fúr  Volkaknnde.  I    Jahrg   1H91    2  Hoft  A  Moit- 

aen,  Land  u.  Leute  der  Saalgogenden  —  C   Bolles.  DioEichenfrucht  als  mensch- 

üchc  Nahrung   ~  Fr.  S.  Krauss,  Dcr  Tod  in  Sitié,  Brauch,  Glauben    dor  Síid- 

slaven.  —  Jón  Thorkelsaon,  Die  Annalen  des  Bisrhofs  Gisli   Oddsson.  —  0    v. 

Zixijjrerle,  Sagen  u.  Hoilmittel  aus  dem  V.  Jahrh.  —  H.  Pruhn,  Glaube  u.  Braucli 

in  der  Mark   Branden>)iirg.  —  J    J.   Amninnn,    Volkssagen    aus    detn    Böhrnor- 

■^wald.  —  Kieine  Mitteilungen :  Volksüborlieforunífen  aus  Obersteierniark.  Sitten 

"W.  Gobrauche  bei  Sterbefállen  in  Moiderich  (bei  Düsseldorf.)  —  Nachtraíí  zu  den 

MVolkstümlichcn  SchlagUchtem.  ■  —  BücheranzeJgon:  Schweizerisches  Idiotikon: 

Tiroliache  Namensforschung;  Deutsche  Volkaschauspiele :  Orlovié,  der  Burggraf 

TTon  Raab;  Sagen  der  mittlorn  Wcrra;  DieDorfhcxe:  Volksgeneeskunde  in  Vlaii- 

dem.  —  Sitzungsprotokoliü.    -    Bibliographio. 

Zeitschriftrür  Volkskunde.  Herausgegeben  vonDr.  Edmand  Vi-ckonstedt.  Or- 
gan  der  deatscfaen  GescUschaft  íUr  Volkskande.  lII.  7.  Heft.  1891  Die  Kalcwala 
Tom  ftsthetischen  Standpunkt  betraehtet.  Aus  Juliua  Krohns  tínniscber  Litteraturge- 
Bchichte  übersetzt  von  0.  P.  —  Die  Influenza.  Von  0.  Kaoop.  -  Wendische  Sagen 
der  Niederlausítz  von  Ed.  Veckonstedt.  ~-  Albanesiache  Mftrcben  u  Schwiinko  v 
J.  ü.  Jarnik.  —  VolksUberlieferuogon  aua  Österreich  v.  Fr  Branky.  —  Die  altén 
nordiscben  Fiühlingsfeste.  Nach  dem  Danischc'D  des  Troels  Luod.  Von  Poestion.  — 
Bűeherbesprechungen.  —  Zur  Bttcherkunde  -  8.  Heft.  Krohn,  Jarnik,  Branky,  Lund 
.  ciikkeinek  s  a  szemléknek  folytatása,  ezen  kivül:  Humánische  Volksromanzen  aus 
•    KébenbUrgen,  v.  R.  Prexl.  Aus  der  Prnvinz  Sachsen    I.  Der  Festkalender  von  Hom- 

265 


KÜLFÖLDI    POLYÓIRATOK. 


harg  ín  SHlo,  Brauch  u.  8chw*nk,  v.  Veck-iirtedt    -  9.  Hoft    Dio  npu  «i 
(lotlorif<f>^tul)cii  u    8    w-   IV    Krau   Uinne    —  DÍp    Kalpwula    u    s*    w 
vdiu  Si^hralol  in  Stoiermurk,  vun  A    SchlrtBaar.     -  Kmnuialiatiflcíío  G< 
AiDtohauuiij^on  in  den  Spríchwf^rtem  des  ruBslscben  Volkea,  von    &I-    Voc 
stPill.  —  Oi«    -grosBe"    wcnriischc    Hochxeil.    von    SdiweU.   —    Die  « 
Friihlint^sf.  —  Bücherbeaprcchnnjreii    —  Zur  Bütihcrkuade. 

Xeitschi'ffl  fúr  KtbiiuloKin.  Or^'aii  der  Rertiuor  Oe>»eni)cti.ifL  für  J 
pi)li)|^(>.  KÜinologie  u  Hry-eschichte.  Heditctionecomntifffiion :  A.  HofitijiD,  K  1 
murin,  R.  Vircbow,  A.  Vohs.  (I\v6nk^>ni  6  füxet  ilra  20  márka.)  iXXIIl.  Jj 
IBai.  Hpft  I  A  Emal.  Cbor  einige  weniger  Kkunnte  Sprachen  ati6  d 
dfls  MoUi  11  ntusren  Oriuoco.  —  Jug-vHld  ITndst'f,  Altertümer  dor  VÖI 
ninyszi'il  in  I1;i|jeu.  —  Boifprechungen  —  Verbandluiigeii  der  Oosellschaft^ 
aoichnis  der  Milglieder.  {A  tiszlelelbeli.  113  Ipvelező.  kÜRtük  Hnnipel,  HefTW 
Hunfalvy.  PulsKky,  565  ílzetA.  köztük  Tbrok  Anrél)  —  Sitxung  vom  10. 
IH9I.  Heínricb  Schliemann  —  Tn»jaiii8<hc  Aesrw-Urne  —  Intomatjo 
ifi'íiphíflidier  Cungress  in  Bem  —  Inlemationaler  CongThs«  für  Aiili 
ij.  a  w-  in  MoBkaii  —  Coniniiítsion  für  d'w  eínheítliche  ErfniBchiinír 
acbiMi  OrenxwatleH  in  Deulscliland.  —  Altpreussiíichc  Wirtschaftsffcsc 
Bo^rrabnisse  der  Kini^ebui-non  ín  Bmüílion  —  Knirhlknchon  «ub  SalU,  Aq 
tiniou.  —  Distomum  hacmatobiiiin  mis  Südafríkn  —  Aus(rnbuxig«»  iai  Li(t9 
u.  in  Irttrien  —  Dreikupli^e  Fijfur  in  Brixen  —  Pholngruphien  utiü  .Uv* 
Parallelen  ín  don  Gebrünchmi  dor  «ltfn  u  der  jetzígcii  Üevölkcrung^  ma 
poni.  —  Zur  Amhropologlu  der  Wt-J^lafrikuner  —  Amarun^n  de«i  Kön))r» 
Dabome.  —  Hoft  2.  —  Gedaeohtnisfeior  für  Heinr.  Schlicmann  —  Dr.  Ths.  A4 
IÍ8,  Ktbnoltigie  u.  Ethik.   —  Benpi'echuni^en.        W-rhandlungpo  der  O      '    -' 

—  Sitii  un  g  vfim  10,  Január,  (8chbmp|.  Die  Steinnpü  dor  I>ausitK.  —  H 
cinoni  röniiftchen  Blfi(*orkopliaff  von  CöUi.  —  Brun/uftiüd  von  Tai 
Bron/.«nachfrtJsae  aus  Münnhoborg,  —  Muuro'n  Werk  über  dio  V> 
Kuropu.  —  Sitzunx  vom  17.  Január,  Vorxíerter  Nophrit-Utnf;  aud  MosopttiaiD 

—  Förilening  der  elhnol,  Unlersui-hungen  in  Indion.  —  Ansiedetuiig  der  53iwa 
ira  Gobiete  dar  Stadl  Worschorx.  —  Alto  vVafiedolun^  in  der  Fhír  Ludosch  liei  * 
schplí.— fMillokcrF.  <'7.ikkei,H5-94ü8  94— 1*7  lap.  41  czinknirra  pb  iával.  I.  Archh 
jxiai  t-rteaitÖ.  1891.  III.  fiizt»i,  2K5  I  )  -  Zur  Vor^fnsíhichto  dor  Obsiarton  .lfr«l 
Welt.  —  AljTorrobe-Kuchon  von  Sulbi,  Argentinien.  —  Javanische  Phol--- 

DiHkussion  über  die  Amazonpn  von  Dahome    —  Secbsün^go  Uaui:  

Ullen-Negorit.  —  AUmexikaniíicbor  Pedoritrhmuck  und  niilitaii«fihe  Itaagak 
chen.  —  Deutunj;  des  iiltmexikjinisdipn  Keilerschmuckes  Ín  Wien  —  Zur  J 
xikanischon  rbrnnolngie  —  Sitziinfr  vom  U  Kobr.  AiiSiírabungfi-^ 
loinucbunt^en  bei  Ehofib)rI  und  Andorlingon.  —  rbolugraphion  dor 
Bcboii  Moniunente  der  Allmurk  —  IX.  Inlemationalor  Orion lalistcn-Co! 
London.  —  V.  Intem  ationalcr  Geulogen-Congn-sB  Ío  Wiuhlngtoa.  — 
giHcbe  RoUe  an  die  pactflseho  Küste  von  Nordameríka  —  Pelsenxplchni 
VancouTer>IsUnd.  —  Sugon  dpr  Kootnnas.  Alouten  —  Skeletlp 
giscbes  au.s  Mala'ia         Zur  Echlheil  der  mü''riscl)en    DiluviaJfunde. 

Journal  of  lh«  IJyjiHy  Lőre  Sociely.  löUI.  IT.  ti   Chariep  Ud 

—  fí.  V.  Sowa,    0  phúro   sasos.   A    alnvac   g.vpsy  lalo.  —  Isidore    K< 
The  witch.  A  poliah  gypsy  folk-Ule.  —  Diivid  Mac   Ritchie.   Soottish 


^66 


áer  the  Siewarü*.  —  Vlad.  Cnm.  do  Zictinsk^*,  Note  ou  the  (f.vi'ö'o**  "^  Uub- 
—  Lady  Burton,  An  O|jisode  froni  ihe  üfp  of  Sir  Hichard  Burton.  Tlio- 
Da\i(tson,  Roview  of  Mr.  C  G  Loland  Gyjisy  St>rc«ry  and  fniiuno-tclliiijr; 
of.  Dr.  H.  V.  Wlíaiocki  VülkadiihlunKen  dor  tiielionbfír^chpn  u  südun- 
rifírhon  ZÍK'Gunpr  —  NoUír  biuI  i.|uerio». 

Verhandlungen  der  Bfirliner  KeaeltHclmft  fiir  Anthropolng'ie,  Ethnologio 
IVpeflchiLhle.  SilziiiiK  vumSO.  OpctMiiber  18W)  10  ti  17.  Január  1891.  (I.  Zoit- 
iirifl  fiir   Ethnolo^ie). 

Volkskunde  1K91.  4  füzet  A.  CtitU\  NÉ|iliunior  vallási  ditlpakhoii.  — 
rjidül:  a  rnnxflikuí:.  —  K'önyvwneiieXéBek.  —  Kérdésok  6b  felőletek.  5.  fíizct, 
iphurnoi-,  folyUliU.  —  Kőny^isnu'rtetéKek.  —  Kérdések  ép  felolptek. 

Wi»ln    V.   \m\.   1    füzei   Föhh   czikkek :    Mulnlvánjok    lovtMlAri    kuümi- 

kcbóL  —  Qyemiekjátí^kok.   ~   Rt'gi  német  kíinyvokbon   leng-yel    n(''|irujzrtt    \m- 

COBÓ  helyek    —  tlHükönös  jjyonnekt'k  a  iiépliitluíii.     -   Ax    Üroj;    ass/oiiy     í's 

öja.   -     Hy.t-lván    üiiiiei'  MikuU>woi    fitlnban    —   KunylifWililiikok    íis    liA/oj'- 

\ik.  —  N^piuu  clomek  Mírkiewicz  liailudAjáliun:  b  litifniiok         Me^e  u  megőlr 

utürfíl    —   Mn/.iiriik  tuUltíí)  mf^séi.    —   LuWícz,    ki-rdJíiv    a  Sxettl  Iván-üsli  tü- 

Itrfil 


Hazai  irodalom. 

A  mngyar  nf>inseet  »  ii  neinx«t[aó|E;ok.  Irta;  Dr.  fí'ihif  IMzltí.  A?.  'Kthnn. 

kphia>  tavalyi  ('vfolyani&n.ik  '4?,prkc»zU'íJf    a    táraaAá|>imk    mat;yar    szakos^lAlyiinak 

Jója,  kínok  „Az  ttídfi  nt/rlr  é^  nrmzi't  lurt/níahtiiÍMti"  cziinü  rmuikáJA gyorsAn  rgy- 

Bután  (1887— 160O)  küt  kiailáaban  jelont  meg,    o  czím  alatt  újabb  művfíl    fojoKHt 

mely  m  uitgyar  nen>i'.ctn«k  a  ha/ai  nemzetis^gekbes    való  otbnologiai    Tmzonylkl 

ji  átl&aAt,  a  magyar  (ársadalum  megalakulásán^tk  törvóuyeit,  a   magyoreág  poHli- 

éa  kulturáliü    »i;tiprcniacziAjának  tcrmt^azctcs  okait  fojti  ki  8  azon  eszkdEökpt  H 

llokat  mutatja  ki  az  objektív  tudomány  alapján,  roelyoket  a  nemzetiségi  kérdi^bcn 

nylic  Tcnni,  iUctöleg  követnie  kell  a  magyax  államnak  és  t.lrsadalomnak,  liogy  c 

|ibléma  mcgoldáfta  tplj(*s,  s  Agy  a  magyamig,  mint  a    ncmzelÍM^gckre   kodvoz^i   ^i• 

voiessen. 

Kt'thy  Jjáazlfi    álláapontját  lőbb    vonásokhan  tarsaságunk  ex  évi    nagy    gyülé> 
tartott  fi'lolvasáaában  jeleictc,  mely    múlt   s2ámunkl>an  jelent    meg   s    melyet    a 
y^flbeni  j^Tribana^    123  —  124.  Kzámában  egész  terj»delmt^ben  közfílt  román  nyel- 
I. 

Egy  fí^eseK't  a  mű    axon  resztének,    mely  a  magyar  társadalom  alkatrészeivel 
blalkozik,  tavalyi  évfolyamunk  (1.  IV.  tllzct)  kOzOltc  „Magyar  ürmények"  cxitii  alatt, 
fauv  miiből  való  a  maiíyarnrtixági  8|>anyoI  telcpckrul  szóló    c/ikk,    (Kthnugraphia, 
|.  fUzctj  jelen  nizotOnklM  n  pedig  a  .Krancziák  é»  elxász<lotbaríngiak     ez     fejeze- 
bozzuk  mutatványul  b  mcbígen  ajánljak  a  nagyérdekU  tanulmányt,    mint    a   ma- 
országi  néprajzi  társaság  eszméinek  s  ttlrekvéseinek    egyik    vívmányát   éa  ered* 
nyét. 
-  A  könyv  tartalma:    I.    Bevezetés.    Nemzotioégi    törokvéeek  Magyarországban. 
[Magyarurszág  mi-gnép«'Baléi(t:.  !t,  Sok  fa)  egy  nemzet    A  magy»r  társadalom  alkat- 


áé? 


HAKAI    ntOOALOM. 


réazei.  4.  Magpr  és  idegen  elemek,  fi.  ErednéDrek  és  kfivetkeilMéMk.  6.  Ai 
rág  8  a  nemzeti  8^'gek  jövője 

A  munka  13  — U  ÍTeo  jelenik  meg  ífAvii  Ltó  l>uijape!<lí  konyvkiad'' 
tUDi-utciea  IsÖ  tucAin),  hová  az  elÖleguB  mcyrcndtlétrk  ízeptumltor  hóig   ÍDl' 
kfiiiyv  ára  1  Trt.  fiO  kr^  mely  pusUJ  utánvétel    mellett    a   köojv   megkUMésfi  alt 
roáTa)  tízotondA. 

Aie  0»tr&k-Magyar  .Monnmhia  iráflban  és  képben  Szorkeissti  Júkai  Untj 
It^vai  tL'íitvürttk  InKomáaya    Két  hetenként    egv    fiizet,  ki^t  iv  nag}*    4*^.   képekkel. 
12(;  tUxfl,  Az  Osstrik  Ten^emifllt'k  f's  DalmácKia  I.ÍOzet.  GOrca  t^-s  <>raJifika  tájká 
pokhi-n,  irta  Noc  U  ,  fordítóira  Katona  Lajos.  Isztria  tájkil'pekbfin^  Irta  Libamss 
ford.  Katona  L.         127.  fUzet.  Magyarország,  U    kütét,  2(K  tUzet.  A  Bácska, 
Foruicztfi).  '    A  délmagyarország)  szerbek,  Iladzaíca  Auultól.  —  12í*.  Osztr.  Toa 
Isztria  t&jkép    —  Trieszt    irta  Szrida    Fer.,    ford     Katona  L.  —  120     Out.    Tmibl 
Trieszt,  (olvt.  —  Görcz  ts  Gradisku,  irta  Czerny  és  ScUnfiider.  ford.  Acsády  Ign.  — | 
ISO.  Magjarorfix.   II.  köt.  21.  fÜz.  A  délraagy.  szerbek    folyt  —  ISl.  Az  l^««t.  TcBf 
Göica  és  Gradiska,  folyt.  Isztria  Őstörténete^    irta  gr     Wurmbrand    G.    éa  Pdtni  J..  j 
ford.  Boncz  Ödön.  —  133.  Oszt.  Teng.  Isztria   östört.    folyt.    Isztria    Ifirtéoctc.  Írtt| 
Bnnu^si  0.,  ford.  Acsády  Ign,  Az  (hiztrák  Tengermellék  népe,    irta  /ackf^rkuidi  E* 
H  Vipauz  N,  ford.  Katona  L.  —   133.  Magyarország,  III    1.  lOzel.  BudatK-ut.  fi''''- 
zetés,  Jókai  Mór.— Budapest  története,  Salanioo  FercncztÖl.  —  13i.  Oszt.  Teng.,  g^i*" 
és  gradískai  népélet,  irta  gr.  Coronini-Cronberg  V ,  fnrd.   Katona  L.    A    T^ic£zt-kö^l 
nyéki  nép,  irta  Toniaaiu  P.,  ford.  Katona  L. 

Apró  emberek  k^ny^'o.  Szerkesztették  Kiss  Áron  és  Pósa  Lajtts.  fi:idapc«,  { 
1891  Singcr  és  Wolfner  kiadíisa,  nagy  díszkiadás  Azínes  képekkel  I  frt  &li  kr., 
filcsé  kiadás  fÁ)  kr.  A  Iwiitt-k  magyar  motíviimu  d.Rzitése  épen  stilszcrti  ahhoz  vj 
igazán  magyaros  és  népies  tartalomhoz,  a  moly  ezt  a  képes  abc-ét  éa  olvaaAkGiiyf«(] 
(a  szines  képek  konTonczioiiális  voltát  nem  tekintve)  a  legjelesebb  ílynemQ  g^'Wiadl'l 
könyvünkké  teszi-  A  két  író:  a  derék  pacdagogus  és  a  mintaszorQ  gyermekjátékgylr  j 
tcmény  szerkesztője  meg  a  jeleH  gy érmek vera-k Altit  ;i  népies  azóláamódok  éa  a  oéf  I 
keltés  anyagaitól  és  szollcmébtin  oly  munkát  alkottak,  a  melynek  —  tekintve  boffi 
gyerDiekirodalniiink  nagy  részt-  i/.etletiiil  msymolja  as  idegent  -  néprajai  énlftk«  n| 
KzombctUnd. 

A  délHzláv    AkadéniÍH    ko^clehb  megjelent    kiadványaiból   a    köv. 
regisztráljuk  r  Ljcinpts,    V.  évfolyam.  —  Itad,  Cll.  kötet   Az  ciso  osztály  X 
tet.  —  Starine,  XXIII    kötet.  — Monumenla  spectantía  históriám  slavonim  ineniiitpw  ] 
tiura.XXI.  kótet.  ZágrAb,  18ÍI0. 

Dr.  Bala«M  Júatief,  A  magyar  nyelvjárások.  Egy  térképpel.   Kiadja   a 
gyár  Tud.  Akadémia    Ára  1   trt.  64>  kr.  A  magyar  dialektológiában  alapvi^t'" 
nograpbiai  tekintetben  is  nagy  jolontöségtl  épen  most  megjelent  müvet    hob:ii 
szándékunkban  ismertetni. 

Or.   Kiás  Áron   gyermekjáték   gyűjteményéből   megjelent   a   kis   kudia  \ 
ára  5(>  kr. 

Dr.  flopcsA  LáiuelA,  BflatetŐ  jflgl  olvek  a  tcftrégibb  népeknél.  Budapest.  I 
27.  I.  —  Az  íirmr>nyL«l(  eibnocrapbiójrival  sikeresen  lnglalkoxd  szerzS  o  kit< 
hcn  érdukivsen  és  áttokinlheti'jen  állítja  Asszti  az  ind,    khiuai,  egyiptomi.,  zakld,  lA 
és  Örmény  nép  büntető  jogának  főbb  elveit. 

Gfarmathy  Zsiginé,  A  havasok  alján   Elbesaélések   a    kalntaaz^    a^péM- 


368 


Jósact  föherczeg  elŐezavivaK  Bndapettt,  1891.  15i  Up.  Sínger  és  Wolfner  Kgye- 
aes  Ki'gényráráaak  liH)  kúietu    E)i«zes  vászonköt  éti  ben  ára  50  kr.    £    kiváló  nép- 
m'EÍ  érdrkü  müröI  még  szólani  lógunk 

Irányi  IstTán,  A  szabadkai    bunyeráciok    és   azokásaík.    RoIOd   nyomat   &s 
Stbcograpbia"  II.  övi  V.  fOzetéböl,  16  lap. 

iíiepes-Béla  v&rott  története    czim    alatt    Wel>er   Samu    lelkésztől  érdekes 

Dka  jelftiik  meg  következő  lanalommal:  A  v&ros  fekvi-se,  kliroája  és  terményei 

rehisztorikus  leletei  6s  politikai  tojló'dése.  Mik-(>Ií(dé«i  inii'xetek,  külfinösena  r.  kalh. 

az  ev.  ogybáz  i's  iskola.  A  vér- és  p^n/adó  éa  a  badi  események.  KpUkezési  v9  né- 

■edési  viüzonjok.  Régi  és    t'ij    egycililotek.  Hifárvillongások,    különösen   a  magas 

itrdban.  Nebcz  idukröl.  Kö^egHzségi  ügy.  Szokások    Kiváló  férfiak    -   AmÜDémet 

Bl?en  jelunik  mpj;,  Rzoins  üsszv t'dggéítbon  áll   a   Szcjvesség  többi  várn.<!ainak   ttírté* 

iével  ía.  Számos  illu?:ttrációvat  és  eredeti  okirattal,    valaniiut   bevezetéssel  van   el- 

^va^  mt'lvet  HiintaWy  l'át  irt  é^  metyhi^n  a    í'xepcsség   történetére    visszapillant  és 

[munkát  miot  forrásművet  Í6  elismerő  iizavakban  melegen  ajánlja.  A  könyv  elutize 

ára  1  frt  50  kr.  bérmentes  küldéssel  1  frt  Qn  kr,  mely  összeg  Wcber  Samuhoz 

upes-Bélára  küldendő  be.  Előre  is  felhivjult  rá  a  történet  k  ed  valók  tígyelmét. 


Külföldi  irodalom. 

Forsrhungen  xur  dentsoheu    Landes    u.  Yolks^unde.    lm    AutcrRge    der 

dtralcouimissíDD  fUr  wissensebaftliche  LandcBkunde  von   Deatscbland  berausgegc- 

TOD  Ür.  A,  Kinhhoff.  Stuttgart,  Verlag  von  J,  Engelhorn.  V.  Bd.  3.    Heít   J)r. 

Icinricb  íicbwarz,  Der  Seifenbergbau  im  Erzgebirge  uuü  die  Valensagen.  —  1  Hef^ 

űíl  Küsicr.  Die  deatKcben  BuntRiind3teÍDg*'bietc.  —  ö.  Dr.  W.  Siorers,  Zur  Kormt- 

des  Taunus,  —  ti.  Dr.  Ilerm.  Pröscboldt,  Der  ThUhnger    Wald  u.  soinc  nftcbste 

ngebung.  —  7.  Dr.  A.  Schlattercr,  Die  Anaicdlungon    am  Bodeosoc    io   ihron  na- 

írlicbeii  Voriiissetzungeo. 

Dr.  Labor  Nlederlo,  a  torfhe  volt  £86h  néprajzi  folyóirat  kiadó  szerkesztője, 
becses  munkáját  küldötte  be  búzzánk:  l'rispcvky  k.   antbropologii  zemí  íeskych 
Broby  b  kojitramí  7  konze  do)>y  praesbistorické    v  íechach.    Adalékok  a  cseb  or- 
gok  an(hropologí4jábox.  I.  A  történcloni  előtti  korszakok  utolsó  idejéből    való  si- 
Cseburuzágbau  )  Prága,  19111.  121.  lap.  —  Koláice  o  píivodnim  typu slovanskéni 
sxláTük  eredet)  tizikai  típusa  kérdésébez)  Külön  nyomat  a  cseb  Atbenátira  id*.>i  év- 
lyamából     —   Niederlc  dolgozatai  baiai  dolgokat  is  érínleDek  és  ligyelmdnkre  méltók. 
(4iu»«ppe  Pitrt*.  Canti  popolan  4Íciliani.  Egy  tanulmánynyal  a  sz.cziliaí  nép- 
ról  és  l*\  lapnyi  kőtával.  II.  bővített  kiadás.  XXXII    440  és  480  lap.  Carló  Clan- 
Palermo,  10  )ira.  —  E  pompás  gyl^temény  első  kiadása    I.    és   3.    kötete  volt 
legjelesebb    olasz    folklorista-gyüjtő   által    kiadott  mintaszerű    gyűjteménynek,  a 
hlj  a  síicxiliai  ncpbagyományokkal  foglalkozik  s  met>lHÍl    továbbá    inegjeleot:    llt 
'naimányok  a  oépköltészotröl.  IV— VII.  Mesék  Htb.  VIII— XI.   Közmondások.    XII. 
jjpOnnepek.  XIII.  Gyermekjátékok.  XIV-XVII.  Népszokás  és  babona.  XVIII.  Mesék 
XIX.  Néporvoslás.  Egy  nagy  kötet  ára  5  frank. 

Kaarl«  Krobn    Mann  u.  Pucbs,  Drei  rcrgleivbende  Márcbenstudien.  Hehing- 
,  18!>i.  Nagv  40,  70  lap.  A  jeles    finn    folklorístának    e   dolgozatára   még    visz. 
rUok. 


269 


VEGYESEK. 


Snuratüi  Kanaan  muÍDaisía  tückoja.  I.  Metóksrys  taiknja.    (Saomnlftiwn 
jalliauodcn  seiiran  toinntoksia)  76  osa.  261,  Up,  ára  4  mirka. 

MUhriHche  Ornamente.  Hcraasg«geben  von  dem  Veroínf  dia  pai 
Mueeuuis  in  OlmUtz.  LítLographiert  von  Magdelea  i  Watikcl.  III.  IVuís  H  Ü 
úei  i>atr.  Musealvereinv  I  ll.)  Wien.  I8.M.  Azolmücxi  mu£eumeg\c»Ulct  fkttal  a  mona 
oépíes  <lis£Ítü  stílusról  kiadott  nagybccsU  soruiatnak  ex  ft  III.  k'>tete  fax  1  ki 
a  husTcii  Toiá,3flk  (Jiszíteseirín  szól,  a  II.  34  sztoezett  biinzí-ü  mioiakai  oji^Q 
morva  kéxiratok  iliszítf^seivel  íofflal kőzik,  üzámon  aikenill  szűvegiibráTal  <' 
DyórU  s/iniís  ké)'tábláva'  illiiszt  alván  a  nagy  érdckiL  tartalioai.  16^4  és 
készült  liat  morva  kéx'rai  ••kitéseil  ismerteti  e  kfinyv  behatom;  kAEtük  a 
bet  és  legcrtrkcs^bl'et  l.ibori!:enu$  János  cvang  rektor  készítette  a  Ny  Cram-.  _,- .- 
java  melletti  Turatakán,  jelenleg  Azvegy  i^mán^^an,  myjavai  lakes  tnl^dona.  Raadtt 
vttl  ianu!sú(fiiR  dolog,  vizsgálni  v.  Lépok«t  a  láini  mindtmfltt  a  ta]i|>án(  a  a  mifTB 
dibzftci  slilds  más  jellegzetes  elemeit.  Iga^cán  nagyon  baaznos  rolna  nekünk  sia^ 
bebatóbbau  loglalko^íntiiik  a  lühbí  hazai  icptAJoknak  (■»  a  szomszéd  népeknek  at^ 
aographiájával,  mert  csak  >^-  úllspitbaijuk  meg  idovol  hogy  a  núpC'tel  JelMUiáfri 
közdi  mi  a  n  i  sajátank,  mii  vpttUnk  kölcsön  má«okt4ll  a  eMtIeg  mit  Tettek  misok 
tőlünk 


Veg'yes  közlemények. 

I'j  tn^ok    in    BOlényi  >^ándor,  ^auyvárad,  Korona-utvia  ^&&.  ]8:'(^rt  ix.  iDr. 
MarieDCscu  Atanáz  általi  -    Krecsitrevlcs  Miirk,  indg.  iak.    tanár    éa    Xftn.    tui 
Újvidék.  —  rjvidóki  kir.  kalit.  %ymuasiuin  Vűröstnarty-kflro.  |Dr.  Badics  F. 

Firez&k  (iyula  iuiinkiicai  ^Ör.  katb.  nag>-pr<>jiost,  lántasii^iuik  vála-  i 
tagja    és    ruthón    .s/ako.sxtiU,vátmk    t^Inökc*,  urszápfojs    JcZ-pvisplfi  a  az    oi 
lési  közoktatási  bÍKOttaúg  elnoko.  a  Pásxtólvi  .lúnos  halálával  m^^glíriíll  ti 
fför.  kaih.  f>g>-há7.nie>f>'ébc  püspökké  neveztelfU  ki,  Firizúk  niuíit  55  ón  y. 
ben  végezte  a  theologiát,  melyből  doctoi-atust  nyert;  lH6l-ben  sxenteltetcUpafilAi 
majd  több  helyt  laiiArkodott,  lH7fl-ban    valósúgOB    kanonok,    lK86-han    lu.^'^'.   -*- 
post  lett.  A  naíp'tudomúTiyú.  felvilágnsodotl,  hazaíiuH  en*'nyekben  ^rszd.^:.   i 
nftk,  ni.'^pfi  ig-az.  barátJHiiak  őszintén    gralulúUink    a/.    iíír>'8/,ólvíín   elkerülbi 
kitimlet^fihez.  fihtgtjuk  ós  remt'ljük,  ho^y    nagy liatáau  új    álbiaáboii    iis 
rutén  nép  vezetője  hatbati'tiian  pdilolja  tár>i:iságnnk  magasztonpxéljikil,  a  ax 
megyei  kör,  a  moly  mint  el»ó  kozdelt  onAlli'ran  működni,  az  5  piilrunátuBa  aU 
a  legszebb  fiikerÜ  tovéken.vaégel  fogju  kifojteni. 

Aranyoflazóki  adomák.  /.  .1  6(f(/,i/oii(ai/MirjA7iy(^'a.  Azaraajrosaaeki  omlMt  tfr 
len  han'ifi'ffdban  \Ar,  vagyi»  jubgyapjiiliól  önmaga  k<^sz(tetta  vastag  nadrügbao.  — 
Egy  újságpajtir  akadt  egyszer  a  bágyoni  ember  kezébe  a  a  hirdetések  kAzt    ulmlá 

hogy   egy  pár  haríanya  csak  25  kr,  megörvendve  a  azömyíi  olcsiWógon,  l.örtr 

beszélte  a  télt'olat,  hogy  ki-ki  2-  H  pár  harisnyát  hozasson.  Csak  mikor  i 
tek  a  harisnyák,  látták,  mennyire  rászedődtek-  Ay>rt  haragszik  a  hágyoní,  Ua  k<i- 
dtk:  .tend  is  hozatott  harisnyát  V  -  2  Bfígyimi  búzás.  Jó  termő  iáldje  van  Bagyst- 
nak  s  gabon^a  a  báni^ági  után  következik.  HaHzko  it  reá.  De  mert  egyebet 
tud  piíuzzi*  t«DUÍ,  a  sztikségtöl  kéayszeritvo,  szj^ábói  is  eladja  gabonáját,  s  afcla 
nyomorog.  K  két  ellentét  illnsztrálására  ftzolgál  az  abibbi  jellemző  párbeszéd:  4r«(i 
után  :  ,Hova  valrt  kend  b.itya?-  -  ,  Bágyoni  büzai  ax  apád  Istenit.,  mi  bajod  vel«?!^  • 


370 


atd9  nlSit:  „Hov&  való  kfiml  liAly*?"  —  „Bágyonljan  nyomorgók.*'  —  -t.  Kovdi^x  Itáliát. 
jTovács  BiUiot  vXxfA  volt,  de  azokst,  kik  ikkor  ^'pen  aála  voltak,  semmi  aicin  alatt 
em  akanáii  inetrveDdégctni,  így  szólt  feleaégéhez ;  ,,Ai;;nís  te!  Tni*nj  fel  a  bászj&ra 
i\k*>,  bia),  \iOr.t  nektm  l'\i\  ilarab  ó^lalast.  i^üid  me^  nekittn,  liOfO' ogyein  meg  é».'^ 
KAzIÍ  :  Itorhittf  Sthiilm: 

SxentftHi  tnrÍtk;9:unyoIó  niond&ka.  I-trrik''nián  kam  vít'>zó  bfivik,  büvik,  bd. 
^k,  hüvik.  Itf.v  >ítiiiyi»ljítk  S/entei<en  ináint  is  ft  tőrük  nevii  s    erodetU  uomxots^ 
Itel,  tig>'inlilva  kórdp/ik  tnlük :    ^Kf-    Tonik,    moiirljn    Kí-    renk    nökiítu.    hogy 
Sí  a  biliic/."'.'  A  S/.fntes  nrpo  nltal  u  XVII.  s/Yixtid   vóg-t-n  e    ráiiig  ulnlti  u.  n 
[Iál>-hal<>ninjí1  n  tiiiőkiiii  iiyort    fi-nyoH    jíyózploin    onilí-kezleltljp.    mikor    n    tornk 
tétfotva  ft  nádnfi')kl)tt  rfjtózve  bujkált    Kö/.li:   F'ttkati  Sámlor, 

A  palAczok  temotkoKéHi    lucokiaaíhoz    Fintor  Sáodor    az   .  Klbnuiiraphia" 
.-IV.  füzetében  mo^'jclcnt  i'rdokcs   kÖKloményénvk    a  pa16-üOk    temetkozi'-iél  tár- 
fal^  rt^iíxúiiHZ  legyen  itKabad  pár  éüzreT^ti'lt  fllznAin.  —  A  halott    Atrya  szalmAj&nak 
|égotr»e  dtvik  No'végiában  is    Liobrccbt  F.   ,  Norwegischtr  Aborglaube- ozimii  gyl^j- 
aényétien  (Zur  Volkykumlc,  31<i.   1)  említi,   hogy  ha  valaki  Guldalban  moghal.  az 
gyszalmát.  melytn  feküdt,  vagy  legalább  eg)'  részét,  S7aba(i    ég   alatt    elégi.>lik.  Ez 
Pfrggel  tCMónik  s  rvDdusen  azon  az  lUon,    melyen    a    holttestet  a   templomba  viszik. 
Íekoi<i  H  rögdobá^  szokása  !■>.  (moly  különben  liaxárik  f>gyéb    viilékoin    i^i   el    van 
Brfedve).  a  hozzá  adott  magyarázittal.  Itt  egy  iiiteritatiotialis  népszokás    váttozalA- 
ral  van  dolgunk,  melyet  Liebrechf    „Díc   geworfenen    Str'ine'*    czimú    értekezéacbcti 
gyalt;  (i    m    2(i7— 2í^i  II.)  a  köveknek   valamely    sírra    való  balmozása  néhn  oty 
Lndékkat  lOrtíník,  hogy  az  elhányt  lelkének  hazajárás&t   mintegy    anyagilag  meg- 
fttO^Q.  Fellio^nii   p/'ldát  többnyire  rrns:(ako8  halállal  kinn'ihak  sírjaira  votiarkotnak 
fl  kő  ragy  gíiröngy  xz  említett  ettetekbon  kivül  a    sírok    tetejére    halmoztatik;  de 
nllti  pl.  az  uskokok  hajdani    s/okisút   íb.  mely   szerint    válogatás    nélkül    minden 
baloltjok  lejére  (^3  lábAra  benn  a  sirhan  oebéz  köveket  raktak,  nehogy  bazajiirhas- 
inak  kísérteni.  —  Még  egy  érdekes  palóca  cometkezé*«i    sxokisrót   akarok  megomlé- 
|rezni,  bogy  t.  í    ritkább  esetekben  a  halott  mellére  lópatkót  helyeznek  s   azzal  te 
k«ttk  el.  Pintér  azt  hiszi,    hogy  ez  ösí  szokás  maradványa  azon  idöbÖl.  midőn  roóg 
lovakkal  temetkeztek.  Véleményem  szerint  azonban  a    patkónak    egészen    má^  a  je- 
totősoge   Már  Grunui  megjcg>-ezle,  hogy  az  acxél   gátló    hatással    vau    a  Bxellemek 
Működésére,  (Deutacbo  Mytbologie2.  465.  1.)  a  Liebrecht  aTiUuiryi  Gervanitií  „Otia 
ixnperialia"  nak    lciadá<'ál.oz  fü/.Ött  jegyzeteiben    fÖK    I.)  —  nagy    »pparatus«al    mú- 
ltja ki,  hogy   közönségL-üebb  ércznomek,  de  klUfin^tseM  a  va8  es  aczrl    h    a    belülttk 
keszlUt  tárgyak  (tü,  kés.  kulc^,  kard    stb )    a  nóphílbon    mily   gyakran    ü/erepelnek 
^é.dő  püzköziíl  szellemekkel  r  mindennemű  TnráZ)4Z»al  SKomben.  Ily  s/ercp  jntoii  név* 
int  a  patkónak  is,  melyet  az  angolok,  fr-meziák  és  svédek  (nálunk  is  pl.  a  nem- 
Hi  színház  portátánáU  a  küszöbro  szOgeznek  n  kísértetek  ellenében;  a  svédek  gyer- 
ekeik Tcjr*  vánkasa  alá  í^  tes/ik,  hogy  Őket  a  rángástól  megóvják.    |V.    lí,    Kthno- 
iphía=  III— IV.  f   201.  I.  a  sziJáirysÁíri  baltonát:  a  gíircs  ellen).  liittfier  JmÓ. 

Zalaniegyi^i  kííxaógek  gíinynevei.  Nem   csak   egyes    nevezete.sebh  í^zár- 
íaii,  ktilonííB  szokástV.  feltünk  testi  hibával  biró  ember  neve  meJl^'  átl  a  nép 
flnyos  jelzőt,  hanem  községeket,  egész  vidékeket  is  mofftréfól  velük.  Kz  alka- 
nniai  Zalamegye  déli  részében  fokvíi  neháuy  helység  „misodik  nevét"  akarom 
lagyarAzni.  Ke/djük  a  Icgnugyohhan,    Huxó-tony/t    I^mfvHn    lAIsi^-Lnndva).  A 
as  II  Slajer-Alpok  Zalába  n.vulö  kii'igazáBai  eg>'ike  mellett  épült.   Hosszan  — 


271 


VEOVEfiKK. 

innen  n  huírt-vunyó  ní'V  —  nyúlik    ©1  ft   dtmiboldiilon,    hová    ar.    c 
síkon  a  Mura  rel6  sietS  tiiltb  kisebb  fol.vri  ^VAkori  áradA&a  tUfíl  iii* 
roaboz  csatlakozik  folytatolag'osan  VincsttcrC  ihn&n'tfaiú.  A.-Lendva   nioginK^ 
rül6  ilümbn&  hog,yvJdi>k  pmcxéit  nng^^  el/lflzcrctoUel  «  míg   lUL^prohb    üj; 
gel    Ukt'ii  rtríék  Tel  néha.  Ctthtcmaitó  BfJaő-Sént.  K^iel  boxxA  K^-tcrkoz   il 
köz),  Kandiu,  IlongyoKkii^í  m'-vim  m>vexoU  moc^:  t 
iSrí!  Ktfi.iihós.  Kzokásuk   lukvinnk,  hi.tg'y  n  Iqiii<^i 

ni6nc%t!il»en  mo^sxáritják,  uiu|ftimk.  ru^-s/sAt  rtKsznkovcrvu  mo^oriik     9 
sütoek  belliid  h'&ÍeM-v...i/tl^éfffi<t*ttó  kottt^ii  l/otírvfitik.  Aaei^^t  je^zűx  ax^'-n  k«p1 
mert  luk^i  r^jfohboii  leff nagyobb résst  gér^ucBútúk  (ftt/.4«kuok)  voltak ,  h  matui 
kat  tLSsxnnyiii  K7,orc?.ti>k  a  cnilcsofl  <:>kiila.ku  kiiplivol  (frdtt't]  vagy  ken 
böl  kí'szüU,  veres  larka  g/üveltcl  bevont  konty,  mulyrfil  hAnmi-n'' 
hosszü  sxóloíí  fölu'T  (lAnt  Irtg  hiitrat.   E'nU'röU't  itudamoH    \ 
Ukói  uláti  kapta  novi>i.  Koinil-tíji^  JíiUirhU,  Határúban  Alii'      „ 
nak  koli)t»ti>ruk  volt,  annak  bolyén  &«káJ   n^pe.    ÍjdOu»-nif$íS  Jt}¥«cM    lak' 
szintén  aoU  a  |fi>rHnc!«'>i-    ííurttftgvntíi  Szuniititt/a,  huUM  a    dobronaki    pl- 
tartnznak.  K^y  izbcn  lemplumukbu  haranj^ut  liuziak  SlAÍ(>r(M-87.4^1jiM.   A 
ŐntC  udviirán  mojílfttiiik  opy   kisobb   liuranírot  s  azt  szópfU    a    öaT". 
tAlva  hoztuk,  liai'iin^rlúbra  ak»i«zlották  s  ma  i5)  aiczal    haiiui^nzuak 
iin&dságra.  ÍÍHij;fOfi^'C*ÍntÍló  KeMt.  Cjcrénrsi^p  IrikAi   ktoxltik    a    fok<'' 
kifl  koiartkiil  —  bu^ogákat  —  melyekből  a  kefO'i'lflknii  Ai  í«  ihutni. 
kÖzség^  Diindon  o^^yos  iijízdája  ^lireni'scf.  Pürti-kaikkal  tnegjeleonck    SL. 
déli   részén  fekvfl  lielyt>k  vitflámin.  va^ry  szekert'krtt  nikódva  ni 
Sumog>"ba.  bitnnan  csprébc  gnhonút  hozunk,  inil  kovr*  és  i-ns. 
rom  olepot.  I'i>/abÖr'iirHÍá  Tumisehn  már    Zulamvtfve    venil  tyrülolén  vűii 
legnanT^'obli  hol.vo    Laki'>í  közül  eukan  áUuti    bőW>k    kikéaxiléE^évul    XufrU»v 
'  9  a   ktíxel  vidék  vdedraín  Árulják  az  irhat.   taljib^rt.    Ők   ^xálUtittták   a 
pamitzi  bucuki-rúl.  tarisxnyiijí'it,    —  KozU:  Bfílonir*  HiHiitt 

Jegenyei  helynevek.    A    kiitonai  térké|»  (l:75l»00)  BAnffV'Tfnnriidí  \%y^ 
Jegftnyo  viilékérul  néiry  név  van  közölve:  Joiíi-nyo   fídil  (fdr  i- 
nyitor.  Nagry  Erdfi  és  Omlás.  A  nép  ai»nienclrtliirája  sokkal  "'1 
tiinai  jPg^'ZL'k,    do    a    A'wnyií<>r    olncveaés    inajdn^in    i.S!i 
.logünyc  feU'tti  ordöterülcl  neve  A'uvv  Erd5,  áv  ennek  n  le.|i 
koaántak  nevezik.  Az  erdCn  álvcjí(>tö    üt   inellt'lti  fűk    kn- 
vésü  laposokat  a  nép  t4ÍhtlfekHeh  bivja.  Az  erdíí  leg-inntfii 
nevezik.   Az  erdül-Gl  a  í^erin<-z  totpjéii  kijutva  jobbra  t'frv 
zSdik,   ez  az    Espánl^sG.  Irmon  jutunk    ol  u    Ki(i:>''^-'^*kiit    i 
gödörliöz.  a  Vimz  Aiiijilné    rőtjéhez  a  jobb  »ldaK>n,  a  1"  ' 
Ion.  A  rürdűbfil  kiindulva  a  népies  elnevezések   íjjv  kovHl. 
genye  felé  HJeijeiiyei  határban:  Jobb    oldalon  t.'isirpe  •■ti' 
rét);  Kis  és  Na^ry  (nipan  ielő;Észkciu  (az  éHzeki       éf-- 
a    beg>'^Idiibni  ;    Nnjfyiiruk  (HzAulókf,  Ka^ry  í'h  Kis  ^ 
víilgy;  KiÍHziklavolt^-.  Kennojín  i_   keii    míj^roj ;    Ki 
Teniplotu    mego  |a  pap  röldtii^ja  .  A   baloldalon:  Csi' 
OmláB  niogo;  ÖsetfddaJ ;  Elfleaero;  KabulHvÖljfy  ;  Mészkeuíci; 
SzÖllS  (volt  ott  í'gy   ízöIUikert);    Lőrinci    alja;    Kif*    i'-s    >■ 
Lukucz    ilioványa;   Malomdomb  {a   niMlum  fnliiltj:  Szügel 
közt);  K.ÍR  Két:    Aka^zlóróldal  (^  akasztófa  oldal);  Büte 
Elartolrlnl  \       Barla  oldal);    Telekoldat;  C.'suposdombalja ;    hok    i^i. 
búza  terein).  Hirrtiié  fiildje;  Metfií-yes:  Hobaxú  íj>.  o.    megyek  a   \\ 
OyiljlÖttP  :  />r.  Jnnhá  Júhm. 


^£1% 


Irodiliot  vállalatok  Ma^yarorszíj  néprajza  köréből. 

I,  .,Ani:«i;i;er  der  («e§elUchtift    fúr  die    VJMkerkiiiHle    riigarnü/*    S7.er- 
t»lik  lIciTinunn  Aiitnt    C's    hstvna    L^jns.    A    otfirajzi    líirsasá;*  alapszaliiityainak 
i'A  .it^ihi.ln.  i  v:i]n>i.'-iin.''inyTiAk    18HU    dot.  2-án  boíott  ha*ár(»znta  éneloicheD.  a 
iiUMnek,    aie    elöail<'t    üli^seken    ft^Iul vásott,    iigvHxÍnti'-ti  az 
M'nt  (Inlgoxatakiink  német  nyelven  vnló  kivonatos  kí)xlé»rre 
ilo  Ivljittriit.  Mt^cit-ii'k  Itavonki^nt  li'^nljihh  egy  íven.  az  „Eibno^irHithta"  alak- 
mint    n»    KKthn^tlc^giscIio    Mittoünnuoti    aus    rn^arn'    uiel]t!-kta)U>,    ^i    csak 
jrOlt  rendelbolŐ  meg.  A  (úrnaei;;  k(ilt9KJaÍD&k  ing>-Mi   J&r.    I.    éríolyaiu.  Az 
IS'JI.  jantiAr  »<:iai}ii  jftiouík  meií  ' 

1L  ..Ktlinol»j{isi'lie  Mil(eil[iti£c«ti  huhi  ITngiira  ZtitarUrip  ifírdie  V'ilkei-Ktinde 
jfttrtfjt  und  'hr  Sttchli^titamhr.'*  Kiadja  03  Katona  Lajossal  B;:erkeszti  Hernnann 
ptal.  llavoskrnt  (aiiganztiiat  H  fizt:i>tcintiurt  kivéve)  2  ív  az  ^Ethnographi:!"  alak- 
it, (ívfölyiinr  Mtíirjt'leiHk  li^Ol  jaimár  li6  végén.  E  kó'.  foljriira'.  ira  ei^jlítt 
évro   1   frt,     i  n^pmjzi   ttírstJMií    Urtiiai    vjdmdrit    féldron,     'J  ffí. 

^pvixugll.itt:il  n  ntáü  4>,'r\-eAal(?t  tagjainak  W  trt 

Az  Etlmol.  iliUetliuigttu  i    (I8á7— 8'3),  a    iiielyliíil    íídiliy    H    í  [z-: 

ent  lui'g.  iiatiy  eli&imrréssel  m  .  .     i.vucAs/akiiiUiSflnk.  A  uéniüt  authraii<jlii;ji.ii 

Ég  hiratalus  t'rrcsilöji'-tiRU  {lüH^  V.  h/.  la  HUii'kc»/.tii,  I>r.  Utnkn  Jánni  mflnclioui 
Bár  Így  zárja  bt-  i^mtTtPtisí-t  :  ^fimtufálHni-  n  mtiyynr  tm/omtini/nah,  ho*jy  t:  \ij 
Ualailcil  ottr.t  tl.f'l  W-  ■'■'■<,  a  luelyen    kürrlmt    Ml  &l    miuiUn    ntmsfinei. 

UrAtf  miiidfinefcrl'iit   A  '.ikoztti'k  hnziA    fumuHlú    irányié    iúfrheéatkkel ."' 

I    t'vfolyarn  4.  (miH:-.'.|  lu/eíf  t    i*v  lavaHiíáii  !•»({  mco**l*^>i»>.  »*  ft's"    '*  filzelnek 
tiegytttiréi  alakjiilian  *  az  I    évtolyum  ulöfizctííin  kivdl  a/    első    8    tflzet     wak 
on  birtfikoMÍnak  kaldetlk  tiiog^,  kik  a  11.  ^-vfu^yaniot  inegrcudelik. 

Itl  SUdnm.  Níimolib  mankák  é«  gyűjtemények  a  liazai  és  swmiíiéd  n<^pi*k 
>  iit  4  kotol,  40  -50  \<{,  tkz  ,,KthnographÍ.i'*  alakjáltan.  A«  elsÖ 
>vezi^  uiüvek  tannak  kijelölve: 
1.  í 'wíííia  '*ézti  Ktiun:  Rélationum  Hiini/aritrunt  luun  Ofientf  (/cntihuMtiue  m'ien- 
^Í4  orifffnis  UUtorm  anthíut\*i)»a.  Klafí  n-ndO  ni'ikülöíhetfílcn  foirásrauDka  a  ré* 
:  magyar  tÖHénelcmlit'Z.  Két  kötet. 

•J  Kntona  I^tjos  t's  }ief,-nmun  ^»/«l.-  }[(t;/jftr  mpmei*ék  Kritikai  kiadás  oé* 
i^biin,  licTozetéasel,  kumnicntárral.  Össxebaaonlftó  apparátussal  í-  kntet. 
,u)  4  kíUM  ) 

flfn-mniw  Ant.il :    ítol</fir    n//f/k-o!téizft.    Kiadailaii   liolgár 
i>k<''l  II  ezAvog,  nómi-t    furüitáí,  berezetéá.  jegyzetek.  Eg^y  k''»iei. 

/>(■    Murit  >tf4<tt  Alanti:  Ín  Ilt-rrmann  Antal:  yoi'tik     fíiun^n   néptjHMi.  Hntaéü 

fibaltadák^orofata.croüutisxOvegfís  német  fordítás,  tanalmánynyal.  Kg}'  kütet. 

3.  /'V,  .y.    Kuhac.    EiíjftttÜmh'hkriUu  </w  tiui^tfoiinchfn    Volkfifnistk.  Alapverő 
likulogiai  uuuka  a  délazláv  népdallaujok  nagybiríi  ösazegytljttíjétul.  K^c  kOtcl. 

Ö.  Or,  /•>-  &',  KfauMn,  Anf  Ünyirn  bvzCuiHi'iie  eyifi'heGtsiinye  >l(r  €ÜiÍAlnvi*rÍt«n 
r.  Krcdeti  sznvpgok,  oőDieL  fordftásaal  és  niigvai-ázattal,  a  délszláv  folklóré  (erén 
trí9^  erkint''t|yt.:;i. 

IV.  t'roI-AJtai.  Bibliutbek  znr  Volksknnde  dor  ural-altbischcn  Tttlker.  Évenként 
Blút,  4li— riU  ÍY.  auí  ^Etlmographia"  alakjában. 
Ax  1891.  ^vre  kijcbMt  sorozat: 

1.  /V.   Btfnhard    Afunktiffir   Lh'e    f'r^hipotríi;    dtf     a'oijtikrn.    (tbersetzt    von 
kton  HArrmano  nnd  Heinriph  v.  WlJglocki.  Kfsy  k'iet 

2.  f'*'-    Ii/tiit:   KtUi09:  Oamaniérch-tiirkimfto    Vatképotaít.  (Etirop&ÍBcIlO    a^   ttsia- 
ebe  TOrkoi )  BovezctfíiSt^l  és  tannimányokkat.  Kgy  kötet. 

.?    I    r<*^z.    [h\  Kart  hlpni:  OstjttLtAfh'«amojriÍÍ»rhe    und    oatjakische    Ueldrti- 
Bevítzett^-AUfl  és  néprajzi  tanulmányokkal.  — l|.  rész  Béta  Tütdr 
'I:  —  Kg5'  kötet 

4.  tiéhnt  Gáhoi\  Monfftii  népkülténsst.  Kgy  kötet 
KSü(htfti-\  l_  }fiUAU«i  egy  évi  sorozatának  ^kÖUtt  kiadótót  (Hi.>rrinaun  Antal, 

Bdapo-^ft,  J  Afiilr.utcza  4T  )  vagy  a  ^.Közművelődés-  nyomdától  (Kolozsvárt.  Uel- 
nUcje*  ],)  i^jj;-,t;i;oaen  tne^n^ndelve,  bértueatcs  küldéssel  10  /ti.  Az  egiea  kötetek 
«  6t  50  kr.  ' 


ETHNOGARPHIA 


MAGYARORSZÁGI   NÉPRAJZI  TÁRSASÁG 
ÉRTESÍTŐJE 


SZKRKESZTIK 

FERRMANN  ANTAL     és      KATONA  LAJOS 

u  Miigy.  Ncjjt.  TAiít    lilkiin  a    M^^Hy    Nct'f-    Társ,  jt^yiüjc. 


Sgjelanik  Augusztust  és  szeptembert  kivéve  minden  hön&p  elajén. 


^^^^■i  :-ilgi  <lij   tt'ji'lM-n  jár         A  tArnl- 

^^Hn  .Imu  (M.   T,    Akwli'tuia)  jntéxen- 

B^Uiden  ri!v6b  kolttfliai^ny  «  sserkcB^tölltkirlios    Budapesf,  L  AttiU-utcx*  47.) 


BUDAPEST 

A  MAüYARORSZ.A'il  NÉPRAIZI  TARSA_SÁO  KIADÁSA. 


A 


Felhívás. 

Sajnálattal  kell    taiias^ttalnonk,   hní^-   n   táraa-sÁgI    tagdíjak   itffl 

*  Unyhán  folynak  ho,  &  miért  is  a  UrsaMg  működtetnek    feunaka 
tói  leliot  taitaiii.  Az  íiloi  tasdíjftki»ak  csak  kis  része  t'oljt   bt* 
a  tavai  vival    í.h   8okan    vannak    liiU  ml  tikban.    Ez    utjibbiakat 
hogy  hiitrálekaikat  f.  éri   növeml)er  hó  közpiióig   kitízeasék,    ellent 
esetben  kéiiyttíU^nok  leszünk  a  fÖrvtínyo«  oljánütt  mí*«iiuÍiUrn.    A    írd? 
évi  tacdíjjnl  tartozókat  ib  telkvrvni.  hojív  a  díjt  minél  eU'hh  Ih-iíza 
a  késodciníezííklip/,  a  jövő  hónaplwi  iifwíai  mofilii/iltwtl  fojtunk  for 
A  v;\l.if)Xtni:iny  mojfhiziúíából : 

Ifr.  /ín 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Félfízor  ta;^^'al  kezdntte  me^i  társasá^utik  nyilvános  iitilvfkj^L 
szám,  dtí  vajmi  i^s^krly  azokhoz  a  nagy  íclfttlatokho/  ki*)M5bt.  a  inelj 
előttünk   lillauak     Kérjük    taí;táí*8ainkat,    torcszszék   kl^rflklicn 
íiunk  cszméjiít,  szerezzenek  neki  hívckou  a  kik  anyagilag  T'^f  &/ < 
támogassúli  a  tArsnsilgot  nagy  czéljai  elércsébeii.  Tanulmányai   kdi 
úgy  felette  fontoE  mint  köz(^vdekO  voltánál  fogva  a  mi  társcisá^nmk 
van  hivatva,  hoyy  a  haza  össz<»s  népeit  nayy  kuUurmiinkár\  C", 
a  lefíszámosabb  ta^u  tudomthivos  ci^yesUU't  Irjjvon  az  orszagbrif),  rnj 
ezt  mihiiniíirjilib  clérjtlk,  az  fóleg  tn^tái-íiaiiik  buzgíisápatól  fílKtr. 


ITéprajsi  dolgosatok  szerzőit  és  kiadóit 

kérjük^  leizyonf^k  soj^ífsi'gítnkrc  a  ha/^t  népn^K  mintái   trljf.sríbb   U\\ 
(Oraphiájának  OsszeálUtáKábaii  (folyóiratunk  egyik  feladatában i    Ltt 
jtík  mptf  az  „Kthno;íraphia'*  szerkcsztostitrónek  \nt:y  túi-sxs^ 
tárának  nOprujzi  érdekti  rt^gcblu  i5s    ujabbi    ktadváiiyaikat      » 
czíkkekct  stb.i.  a  melyeket  lapnnkljan  meíremlt(<íni  lís  ifimerteUii 
Különösen  <t  viffrki  iili'iMzttkl  najtú  számos  értékí^s  czíkki^l  lehetne  i 
a  véclpfíos  flfpledcstrd  a  tudomány  szihnára  meírntPiiMui 


Félköreinek  ftxcm  tiajttelt  InglnrHnink.    ii    kik    nx    .Rtlinncmpiiifc 
Apen  npiii,  vn^cy  blAnyu^ftn.  vii^y  lilluV^  cxtmzrAMi-l    kapUk.    r»lv«9kcU»ft4-J 
eziránt  a  tttkt^rt  t-rtfHitenl. 


ETHNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESITÖJL 

RZEHKESZTIX 
nERKMANN    ANTAL         és  KATONA  LAJOS 

•   MitJtJ     '''*P'-    l"'"    litkiír*.  «  Ma^J.    SÍIT.   Tkt*.  }BgyiS}o. 


II.  óvf. 


1891.  jiilius— október      7-8.  szám. 


Kalotaszegi  babonák.*) 

Jankó  Jánoa  dr.-tól. 

(Felolv&sUtott  a  M.  K.  T.  1891.  (a«pt  2fi-i  OléséB.) 

A  babonák  ^yUJt^^'^^^t  a  Kalotaszegen  előttem  már  Wlislorki  Hen- 
ik  dr.  ke;tdte  meg  ;  ^'^l  kitűnő  alapot  nyújtott  nekem  a  tovább  kutatásra, 
lelyet  a  fejezet  megírásánál  is  felhasználtam,  ennek  Jeléül  minden  ki- 
kezdésnek,  mely  az  ö  nyomán  íródott  meg,  véj;ére  illesztettem  nevének 
lezdobetüit  (WI.)  Természetnsen  sem  G.  sem  ón  nem  tiizhettük  ki  fel- 
latunkul  annak  megálliipítá.sát.  mi  e  bahonákbúi  magyar  és  mi  oláh  ; 
leg  kell  elégednünk  a  magyar  emberektől  vallott    és    hallott    tiubona- 
aya^t  pontos  és  rendszeres  üsszeirásával,  s  azt  nem  hasonlíthatjuk  ősz - 
sem  más  részletes  magyar,  sem  az  oláh  babonákkal,    miután   sem 
^Ikbúl,  sem  mitsikból  hasonlóan  részletes    gyűjtemény   nem    áll  ren- 
lelkeze&üiikre'' 

A  kalotaszegi  ember  babonáinak   első    csoportja    az    éggel  és  az 
zzel  kaprsolatos  jelenségekkel  foglalkozik. 

A  kalotaszegi  magyarság  azt  hiszi,  hog)'  a  földet  valami  állat  tartja  ; 
falvak  túlnyomó  többségében  e  hit  szerint  ez  állat  a  czethal  s  esak 
^vétlen  faluban  hallottam  (M-Valkó),  hogy  ez  a  bivaly.  A  halak  száma 
iítozü  ;  néhol  a  lüldet  csak  egy  (Kürösfö).  uiáautt  három  (Sárviísái',  is- 
iét másutt  négy  (M.-G. -Vásárhely,  Bogártelke,  Farnos,  Nagy-Almás), 
jd  végül  hét  (Kis-Petri.  Nag)*-Almás)  czethal  tartja.  E  czethalak 
jnhan  nem  mamdnak  nyugodtan,  hanem  olykor-olykor  megmozdul- 
ok, egyik  oldalukról  a  másikra  fordulnak,  s  e/l  az  ember  sínli  mej;. 
sert  olyardíor  van  földindulás  (iM.-(í.-Vásáiín'ly.  língártelke,  Farnos, 
Cis-retr!».  Némely  helyütt  e  czethalak  megforduiáwában  t-s  íyy  a  fíild- 
Bngések  visszatérésében  bizonyos  időszakosságot  tételeznek  tel,  s  í^fy 
jiiszik,  hog}-  az  minden  hét  esztendőben  szokott  ismétlődni  (Sárvásár, 
^öríisfö).  Ha  a  földrengés  nagyobb  károkat  okoz  a  népnek,  azt  mond- 
az  e^yik  czcthal  mcgtialt  (Farnos);  ennek  tulajdonítják  a  bibliai 
bma  és  (ioraora  elpusztiilj'isát  is  (N  -Kapus). 

')  Malatrány  r>r.  Jank4  János  IcgköMobb  m^AlononJő  „Kklot:tsxeg  Magyar 
|épe**  című  munkájából. 

**>  „Kaluiaazeg*   ]8tlO.  1.  2.  4.  11.  szám. 


■Umopaphlft  II. 


376 


ai 


OR.  JAHR6  JÁKOB 


A  Ici-'k  eget  félgömbnek  tartjtik,  nielv  földünkre  rdbonil  ;    a  fiW 
alatt  van-e  lét,  élet  és  ember,  a  néphit  határozott  formában   nem  tn4)i 
rsak  ogy  ht*lyíitt  híillottani,  hogy  ott  is  laknak  embf»rek.  I^T- 
a/otibaii,  ho^y  uj^yaiiazori  helyíjn  vallják  a  föld  alatt   az    t.'ir 
Hét,  ahol  a  kalota^u^egi  etnlier  IngfontoHabb  háziáltata  tartja  a  : 
hogy  e  két  hit  i-sakis  M.-Valkónil  ismeretes.  Némi  tájékoztatási   ..;^. 
a  napról  való  azon  hit,  ho;^  az  e^te  1i«^Iemegy    a    földbe  s    ott    pilirt 
o^íész  éjszaka,  A  napfoí^^atkoziísról  a/t  mondjuk,  ho^y  valami  T  ' 
lan  ho^7  nyeli  el  a  napot    (M.-Valkó);    de    más    hit    szerint 
ilyenkor  a  sárkány  —  miről  alább    mé^    amilnnk,  —  falja    fel     i   ■ 
A  nap  fogyásával,  azt  moiuiják,  a  járványos    Iteteíjséí;  (is  emberjjUhiii 
lás  karöltve  jár.  A  nép  még  a  napfoltokat  ifi  ismeri,  s  a;!t  mondja  a  lap- 
ról, hogy  az  Iteteg,   „ninr«  tis/tábun*.    nincs   jó  cp-' 
eredményéin  tekinti  az  éghajlatnak  az  utolsó  évekbfh 

Az  éjszakák  megvilágítóját,  a  holdat,    a    kalotasze^gi 
megfigyelte.  Látta,  hogy  a  hold  lapjában  foltok  vannak  s    c..^..  ...».,.. 
nizatát  így  adja  meg:    Volt  egyszer    egy    pukulár,  aki  egy  este  nutf- 
ázott;  mikor  az  eső  elvonult,  kiterítette  a  hocskorát    meg    aki 
egy  i'^ipkebokorra,  hogy  a  holdfénynél    megszáradjon  ;     miiitho 
ideig  eredinényteleniil   várakozott,  összeszidta  a  lioldat.    mire    a 
paknlárt  r^ipkebokrostól,  bocskorostól,  kapezástót  felszívta  8  k^ 
ott  látható  a  hold  felületén.  A  holdfogyatkoziUt  szintén  úgy  m 
zák,  hogy  a  sárkány  eszi  meg  a  holdat.  A   holdat  idöj.''  '   ' 
felhasználják;  ha  a  hold  tiszta,  vagy  ha  udvara  van,  j' 
més  lenz,  ha  ellenbon  nagyon  sárgán  látszik,  esó  lesz. 

A/  egyes  csillagok  közül  a  kalotaszegi  a   hajnal-   i 
caillagot  iíimeri ;  az  elsővel  kél,  az  utóbbival    nyugszik 
Néhol  a  télen  látható  éjfélcsillagról  is  beszélnek  (Tűre). 

A  csillagkópi^k  közill  a  legjobban  ismert  a  Gönczöl  sapkerp 
amint  ók  nevezik,  Gönrzöl,  Gönczön,  Günczi,  Göncz  vagy  ! 
kére.  A  kotlós  csillag  (=  Fiastyúk)  a  maga  hét  csillagjává.  ... 
kok  előrehaladását  jelenti ;  mert  ha  a  kukoricza  meglátja  ezt  a 
képet,  siet  a  növéssel,  mivelhogy  közeledik  János  napja;  t.  i.  .1 
csillag  karácsonytól  mintegy  Szent-János  napjáig  nem  láthat". 
tes  még  a  kasza  holdja  (=kaszás  csilIagX  melynek  vógsó  rsill 
tisztán  ragyog,  bötermést  jelent ;  a  szónvonós,  mely  lent  kél  . 
három  csiJlgból  áll  s  végtll  a  czigányút  (=iejút,  raeíy  elnevezé*  a  Kt- 
lotaszegen  teljesen  ismeretlen),  melyról  azt  mondják,  hogy  ott  a  cíigi- 
nyok  szólták  el  mikor  Kgyptomba  mentek  téglát  vetnie  a  fiz.<»Im;ír  vu^ 
polyvát,  vagy  más  versio  szerint  a  boi-aót,  amit    ni ; 

mert  ott  nem  termett,    itt  emlitjíik  még  fel   az  tbi.  -  _    ^ 

hábonít  jelent  arra  az  oi'szágra,  amenöl  feljön. 

Megfigyeli  a  nép  az  égi  jelenéseket  is  és  persze  ío'-- ■-    '  ^  ;»-t 
mét  hozzííffízi.  Ha  a  csillag  lehull,  akkor  éjjvl    a    szem 
rokona  meghal.  —  Ha  az  ég   megvilágosodik,    vagy    n> 
dörgés  hallszik,  amerről  e  tünemények  észlelhetők,  ott 
més.  Jólelkű  emberek  néha  a  felhőtlen,  derUlt  verőfényes  eg«t    h&U)^ 


a      V'jr">-yiri' 
ö    II 


274 


Dgeui^  ilyenkor  az  aagyalok  muzsikálnak,  ezek  láthatuk   is,    de  csak 
ártatlanok  i>zámára    —   Nagy  harmat  után  nyárt>an  a  tiszta  esd  nélm 
hull  a  falpvtjlre,  mintha  méziöeppfik   vohiának,    s    mert  fényes  és 
^adó>í«  iii<.'zt!»űriek  nevezik,  A  ]>akulár  mondájánál  láttuk,  ho^^y  a  hold- 
felszívó vagy  inkább  magához  szivo  tíreje  van;  tizze)  rendulkt>/ik  a 
Bg{S  is,  mely  a  kutakból  felsjn'vja  a  vizet,    hogy   szivárványt  ópitscn 
f\fS\e.  Az  égi  jelenések  ura  a  sárkány,  melynek  kétötes.  fekete,  bor/.os, 
stag,  bivalyfomiájú  feje  van ;  a  róldön    az    erdolKín    el    s    ha    irtani, 
íaztítjini  akar,  febzívatja  mását  a  folhÖvi-I,  abban  trónol,  s  onnan  zú- 
|tja  a  tóiiire  u  jégesőt,  a  zivatarokat  és  a  kái'tévíi  viharokat,   oly  mó- 
)n.  ho^y  leereszti  a  farkát;  Uívolról  láts/ik  is.  amint  az  esŐ  pálmán- 
it  lehull :  a  sárkány  nemcsak  magát  tudja  leiszívatni,    de  6  maga  is 
tudja  szívni  az  cmlMirt. 
A  villámhisról  és  vele  kapcsolatos  mennydörgésről  egész  kítUin  kis 
^bonaköre  vau  a  kalotaszeginek,  „bokrosodik  az  ido"    mondják  néha, 
a  láthatáron  felhők  tornyosulnak,  mely  kifejezés  ősrógi  és  sok  más 
Btncl  is  elterjedt  néphit  utolsó  maradványa  s  azon  kezdeties  álla- 
t^tra  utal  vissza,  midőn  még  a/,  emlier  a  fellegeket  égi  fáknak  és  bok- 
áknak képzelte.  £  régi.  már  elmosódott  képzetI>ol    ered   azon    hit  is, 
^aláub  a  kathoUkus  családoknál,  hogy  zivatar  alkalmával  jó  a  virág- 
Bárnapkor  szentelt  fííz£abarkát  az  asztalra  tenni,  mert  a  fűzfát  a  nép- 
^t  H/eriiit  kerüli  a  villám,  és  a  szentelt  viz  is,  inelylyel    az    ág  meg- 
csoltatott,  megmenti  a  háztjtjt  a  >i1lámc8apá8t(íl.    Bodzafát   nem  jó  a 
kozelél>>  illtetni,  mert  abba  könnyen  belecsap    a  villám,    mivol  az 
rdög  rablott  kincseit  néha  e  kedvelt    fája    ;ilá    szokta    elásni,  amiról 
&bb  még  szólunk.  Nem  jó  a  kenyeret  megszelt  oldalára  fektetni,  mert 
kkor  a  jég  legközelebbről  elveri  a  határt;  de  ha  már  véletlenül  meg- 
rtént,  a  kenyér  megszelt  oldalának  felső  részét  meir    kell    tartani  és 
t'atar  alkalmával  a  házból  ki,  az  útszára  dobni    Villámláskor  nem  jó 
házban  fekete  kutyát  vagy  fekete  maeskút  tartani,  mert  ezen  állat o- 
U  a  villám  keresve-keresi.    Nagy    zivatír    alkalmával  minden  bútort 
)iy  keveset  ki  kell  mozdítani  helyéből,  ez  áltiil  a  villám,  ha  be  akarna 
apni,  eltéve.szti  útját.     -   Ki  villámhiskor  ostorral,   kötéllel,  szalaggal 
fonallal  játszik,  azt  könnyen  sújtja  a  villám,  épúgy  a/t  az  embert 
ki  akkor  feji  fejős  állatait;  a  tejjel  általában  égib.ihorú  idején  nem 
bánni,  mert  a  boszorkányok  irii^ylik  a  tejet  s  oda  irányítják  a  villá- 
okat,  ahol  tej  van.  Azért  a  tejet  villámláskor  befödve  kell   lartani  ós 
csecsemőt  is,  hacsak  lehet,  nem  kell  szoptatni.  Ha  ilyen  időben  még 
szoptatja  az  anya,  tegyen  legalább  egy  kcst   és    e^y    villát  kereszt- 
íban  a  földre  vagy  az  asztalra  maga  elé.    -   (Wlislorki  ) 

Az  égi  jelenségek  a  népnek  idujóslásra  is  szolgálnak;  a  Icgtnnto- 

^bb  kérdés  az,  lesz-e  eső  vagy  nem,    s    így  a  jósoígatásuk    túlnyomó 

se  erre  vonatkozik.  Ha  kékes  a  villám  színe,  akkor  jégeső  vagy  fel- 

Sszakadás  lesz  ;  ha  vörös  a  villám  színe,  akkor  liamar  elvonul  az  égi 

3ni :  lia  fwídig  sárgjis,  akkor  tartós  rósz  időt  varhatni   —  Esó  lesz : 

ha  nau'v  a  harmat;  ha  hajnal  előtt  fellé;  van:    ha    a  hold    sárga; 

a  Vleí^yns/a  közel  jon,  felmagasodik  és  a  zöldje  tisztán  látszik  ;  ha 


376 


ai* 


l..._ 


a  nap  jobbkor  feljön;  ha  a  marha  az  erdőr(51  haza  látszik;  hi  Et- 
áén a  fenyőfa  sötétebb;  ha  reggel  a  nap  előtt  báráiiyfelhök  vnntuk. 
ha  napnyii^^aton  Euhadáskor  villámlik;  ha  a  csillag  erúsen  HÚr 
vara  van.  mint  a  holdnak.  Ellíribftn  szép  idiít  várhatni:  •■■ 
a  VlegvÚHza  le  vuii  rokkanva  va^y  nagyon  meg  van  alap' 
(feketp  füst)  látszik  rajta;  ha  a  felhő  M-Valkó  vagyis  haxj; 
Ezek  oly  megfipyeleeek,  melyeknek  a  legjózanabb  8  nagyobb  ^é6aEbeflU■^, 
nyen  megmagyarázható  alapjuk  van. 

De  neuuvsak  uz  égi  Jelnnéseket  használja  föl  a  nép  az  id 
hanom  a/  állatokon  tott  c'.s/lel(!tí*kft  is,  így    esőt  jeleni  :     ha 
nyalja  magút ;  ha  a  macska  tfízrc  wz ;  ha  a  veréb  l)«repUl  a 
ha  a  légy  csipi  a  bivalyt ;  ha  a  kakas  sokat  kukorékol ;  ha   a  tyulc  tf 
utczán  jár;  ha  a  langya  a  kemény  utat  kitúrja;    ha  a  szarna  -^ 
gya  felkél  repülni;  ha  a  zöld  vagy  viuas  lH.'ka  a    gyepek^>en 
a  disznó  a  reggeli  kihajtáskor  álmos:  ha  visít  a  páva.*)  —    Kg) 
lek  is  vannak;    így    eső    lesz:    ha    súrÜii    járnak  a  drótosok; 
gőzös  ziigása  hallfizik ;  —  hideg  le&z :  ha  a  macska  a  tűz  felé 
ha  Szent-György  nap  elutt  meg^ólal  u  b^ka. 

Termeszetek,  hogy  a  nehéz  idők  ellen  a  nép    babonáival    ipul^' 
dik  segíteni ;  így  ha  meglátják  a  forííószelet,  arra  köpnek 
jok  ne  jöjjön;  ha  tüz  van  a  faluban,  .szitát  tesznek  ki   az  u 
a  KZél  elforduljon.  —  Különösen  a  jég  csinál  nn^y   károkat  a  cMfl 
ellen  is  igyekszenek  babonákkal  védekezni  Erősen  hÍHzik,   ho^  ;«  ^'" 
len  a  harangozás  és  könyörgés  használ,    s    ha    neliéz  idők  ym 
babonák  ellen  küzdő  hatal  pnp  nem  könyörög  eléggé,   ha  i 
határt,  a  papot  támadják  meg.  miért  nem  könyörgött.    A  j   _ 
szik  a/  udvarra  a  lapátot  és  szénvoitót,  mindegyiknek   iiyelit 
nyával  szemben  fordítják;  a  fejszével  a  gazda  a  azél  iráriy:i»*- 
küszölibe  vág,  aztíin  egy  másikat  keresztbe  s  ott  hag>^a  a  :  mí 

a  ros/.  íd(j  íú  nem  múlik.  A  jeget  a  jéí hordozó  Gorin 
czás  hordja,  aki  a  néji  képzeletvlion  fiatal  legény,  aki  i 
nag}'  IwtUil  jár,  csak  tojást  eszik,  s  ha  valaki  a  kereset  meyrav'irf.i* 
úgy  liszkábál  a  botjával,  hogy  jégesőt  hoz  magával  a/  e.IU*iikezó  ciühe 
földjére  A  tiorhonczás  azonban  a  jeget  cl  is  hídja  fordítani,  knpáli 
szed  belnie  s  arra  önti  ki,  amerre  nkarjii.  hogyajóíí  voniiljoti  A  itt€ 
honczíls  hitköre  különben  ma  már  nagyon  usszpzsuKorodoil^  bára/Oir 
gek  szerint  régen  tÖbl>et  beszéltek  róla  és  jobban  hittek  benne 


A  kalotaszegi  néphitben  vannak  különös    szerek,    melyek        -'  ' 
hatalommal  ruházzák  fel  a  birtokost:  ilyen  a  va.sfii,  mely   a    v 
tott  tenyen^t  is  beg)(>iíyítja.  aki  ennek  birf<tkál»a    tud  •' 
zárat  le  tud  patUntani   —A  régi  koporaól»ol  kihúzott  .. 
lomban     ha    szemünk  elé  tartjuk,  megtudjuk,  ki  a  boszorkány  n  Juté 
közt;  ugyanannak  érintí'sétől  a  Iníteg  fül  meggyógyul  —    Küíi^nvs 


*l  A  p&va  peraxci  netn  kalotaszegi  jUlat.  TUrt^D  t  fótdbtrto kasnak, 
van  egy  párAja,  a  nép  erről  mondja  és  hísiti,  hogy  ha  titit,  ««ii  leás 


Sinii 


374 


|t  tnlajdoníUnak  a  kcreszteletleníll  elhnltak  rsontjainaV:    ha  ossxony 
ioz/.a  zselM'hen.  magtalan  lesz  toIe  ;  ha  Iei1i  veszi  majíához  o  csőn- 
fcat  «  n/.ok  [>oráva1  megétet  valakit,  az  annyira  érzéketlen  lenz,  hogy 
tudja,  ki  mit  lop  el  tok'. 

De  nemcsak  e^yes  szereknek,  hanem    egyes    embereknek    is  van 
In  büvi38  hatásuk  különösen  nézésük,  tekintetük  által;   azt  mondják, 
filjen    iiíézönézcsű    emhereket  könnyen  meg    lehet  ismerni,    mert  a 
aöldiikiik  össze  van  nÖve    —   Egy  embor  a  lakodalma  napján  látott 
egy  iiyen  igézőt,  s  mikor  fiatal  feleségével  haza  ment,  annak  ha- 
btól összeesett.  Különösen  a  gyermekeket  féltik  az  igézettől  s  ellene 
(jverm^knek  bal  vagy  mindkét  kezére,  sot  olykor  még  a  nyakára 
[húrt  kötnek.  Az  igézei  ellen  a  szenes  vízzel  is    szoktak    védekezni: 
pobíinit  léiig  töltenek  vizzel  s  az  illető,  ki     a  kuruzsoljíst    végezi, 
(iiéniüly  vidéken  kilencz)  kis  parúzsszenet  ©reszt  a  vízbe,  visszafele 
Bva  így  7.  6.  5.  4.  3.  2,  1,  (illetőleg  9,  8,  7,  ö,  ,  .  ,    I),    mialatt 
^nban  mást  egyáltalában  nem  mond  s  állandóan    a    kék  vagy  fekete 
íre  gondol,  mely  a  beteget  megigézte.    Ezután  a  pohárból  kiis  he- 
Svel  bárom  csepp  viect  a  tűzbe  önt,  hármat  az  ajtó    kilincsére,    mi- 
a  megigézett  bejön,  hármat  a  megigézett    szájába,    hármat  homlo- 
hávmat-hármat  két  tenyerébe,  végül  a  megigézett   három  kortyot 
^k  belülük.  a  többit  pedig  az  ajtó  sarkára  öntik.   -   A  marhának  az 
set  ellen  bojtot  kötnek  a  szarva  hegyére.  —  Az    igézet    egyes  tár- 
ikra  is  kiterjed,  így  p.  o.  a  puískára ;  ha  valaki  a  lelőtt  vadat  meg- 
EÍ,  azzal  a  puskával  soha  senki  se  löbet,   míg  szenes  vizzel  a  puskát 
|Ticm  mossák,  mert  így  a  puska  csak  sebez,  de  nem  Öl 

Akiknek  nemcsak  egy.  hanem  több  hasonló  rósz  erejük  van.  azo- 

roszaknak  (boszorkányoknak,  ördögöknek  vagy  Ördöngösökneki    ne- 

ik.  A  roszakat  a  kalotaszegi  még  emlegetni  se   szereti,  ha  pedig  ki 

kerülheti,  így  fohászkodik  fel:  „Isten  mentsen,    kőfélében   marad- 

közi-nk  soha  se  elegyedjen  " 

A  roszak  emberekből  lesznek,  fértiakból,  nökl>ől  és  elátkozott 
krmekekböl  egyaránt.  Ha  a  gyermeket  nem  keresztelik  meg  hamar, 
l'is  a  roszaké  lesz,  a  roszak  elváltják  ;  szerencsére  még  az  ily  gyer- 
ket meg  lehet  menteni,  vissza  lehpt  váltani  a  következő  módon  : 
süir>k  bét  szomszckiból  hét  kalánt  és  hét  oi-sót  hoznak;  a  bét  ka- 
a  sütökemenczében  elégetik,  azután  a  kihiílt  kemonczébe  a  csecse- 
it bevetik,  majd  kiveszik,  a  füldi*e  teszik,  kisöprik  a  szemétdombra 
BJtel  a  gyermeket  visszaváltják.  A  gyermek  ugyan  még  egy  ideig 
OS  marad,  vagyis  szőrös  a  háta,  de  még  az  orra  is,  de  ez  a  ke- 
Jéa  után  elmarad.  Aki  egyszer  el  van  nyerve  vagy  elcsalódott,  az 
örökre  a  gonoszoké ;  az  embernél  senki  semmit  se  tehet  ellene, 
felébb  az  állatnál  lehet  néhány  óvintézkedést  tenni,  hogy  az  állatot 
ne  rontsák  a  gonoszok,  vagy  hogy  ezeket  távol  tartsák  a  álla- 
!Ia  a  gonoszok  a  tehenet  meg  akarják  rontani,  amit  a  gazda 
[állat  roszindúlatából  olvas  ki.  büdöskövel  és  tömjénnel  kergetik  ki 
KJl  a  gonoszt;  ha  pedig  a  tehén  megellik,  fokhagymát  tesznek  az  ajtó 
tbe,  mert  annak  a  szaga  a  gonoszt  távol  tartja. 


377 


DR.  JA2fKÖ  JÁNOS 


A  roszak  a  kősziklák  csúnya  rejtekhelyein  laknak,  de  a  tavakbi, 
morwuaklia  eljárnak  fiiröilni.  Tiszta  ember  nem  láthatja  okét.  hanea 
csak  a  rus/.  vajíy  a  roszakti'd  megbabonázott  lélek;  néha  azonban  t 
iovoiíííboii  iiapsuiiadáskor  iiajiy  bandíizás.  muzsikálás,  sirás.  dudolás  é« 
l'urulyjízás  hallhatti.  pzzol  árulják  el  jelenlétüket.  Az  ilyen  helyet  ke- 
rülni kell.  mert  aki  ilyen  helyei»  p.  o.  lefekszik,  a  gonosz  megnyomj&, 
rósz  i'ilma  lesz  ü  betegen  ébred   fel. 

A  rosznak  ideje  déltnl  éjfélip  tart,  de  főleg  az  estéli  úrákbu 
járnak-kelní^k.  éjfélre  visszasietnek,  hogy  az  éjfél  ne  érje  őket  azon  a 
lírlyeii.  ahol  a  roszat  elkövették,  mert  különben  ahhoz  a  helyhez  van- 
nak szögezve  niiísnaj)  estig.  Kjfclkor  a  szótoszlás  tehát  nagy  zajjal  tör- 
ténik, s  ha  ilyenkor  ettől  a  kakas  már  éjfélkor  kukorékol,  a  gazda  tüzet 
rak  a  küszöbríí.  hoy:y  a  boszorkányok  a  házba  be  ne  jöhessenek.  Az 
v\W\\  lejifontosabb  iilejiik  a  Szent-György  nap  előtti  éjjel;  a  gazdik 
ilyenkor  az  uti'zaajtfin  tövist  húznak,  hogy  a  boszorkány  udvarukba  be 
ne  inehosscn  s  a  marhát  meg  no  ronthassa  ;  a  leveles  kapu  gombfájá- 
hoz is  tövi.^t  kötnek  :  ily<Mikor  a  boszorkányok  a  szénvonóra  ülnek  s  a 
tilóh'véllpl  verekeilnek,  aztán  összegyűlnek,  sírnak,  zúgnak,  az  utjokbi 
tévedő  embert  ijesztgetik,  bántják,  ütik-verik,  ruháját  megczibálják. 

A  roszak  ;;yakran  még  élő  emberek  is  lehetnek,  akik  küztQnk 
járnak-kelnek,  velünk  érintkeznek  a  nélkül,  hogy  tudnók  róluk,  hoey 
roszak.  Mikor  azonban  valakinek  áitanak  vagy  ái'tani  akarnak,  rende- 
sen nem  a  saját  f'mlterkt'>}>iikben  maradnak,  hanem  megváltoztatják  for- 
májukat s  farkas,  mncska.  fekete  kutya,  kigyó,  béka  vagy  pupegér  (de- 
neví'ri  képit  ve>zik  frl ;  madarakét  sohasem.  Az  átalakulás  feltétele  az. 
hogy  a/  illrtiiriek  biíroni  kocskcbnkát  kell  vetnie  vagy  a  botján  három- 
szor átlinrsikiizni.  ;ikái'  emlx'rböl  állottá,  akár  az  egyik  állatfonnából 
a  másikba,  akár  végül  az  állatitól  vis.sza.  emberré  való  átváltoztatás- 
ról \ari  szi) 

A  niszuk  hatalma  nieylfhetőseii  nagy.  A  nehéz  időket,  mikor  a 
sárkiiny  j;ir  a  ffllrgbcn,  a  roszak  csinálják.  A  kereszteletlenül  elhalt 
gyermekek  rsontjaival  látliatlanná  teszik  magukat ;  az  általuk  így  bű- 
vös erejűvé  tett  c>(nit<)t  kölesön  is  adják  p.  o.  a  sorozás  alá  kerölu 
legénynek  ki  a/zal  bltliatlatutii  teszi  uiauát  A  ro.szaknak  ártani  nem 
híliet  ^  aki  ártani  akar  nekik,  p,  o  ha  a  liéka  képibe  bujt  roszat  a  gazda 
mei^fogjn  és  ííi/be  dulija.  akkor  azért  ine-ílakol  s  a  liarmának  lesz  baja. 
Ha  cMik  v;ilamelyik  emhor.  mint  rosz.  rontja  meg  a  tehenet,  vala- 
melye>t  b'liet  rajtii  sejííteni.  Ila  a  teben  inei;  víin  rontva,  fejeskor  a 
viz^bnéluil  kell  lij  fazi'kbii  t^'Ulli  s  azt  aildig  melegíteni  a  tűzön,  míg 
ii  tt-heiiet  nie,i;r()ntó  uono.sz  va,i:y  ro.^z  elő  nem  jüii.  Ha  a  tej  véres,  az 
nem  a  rosziiktfíl  vmi.  huneni  vjihimi  lec-^ke  rejtíilt  el  a  tehén  alatt,  s 
a  tej  iuiili.i:  nieu  nem  tisztiil.  iníií  a  ferske  alatta  vissza  nem  repül  A 
meL:ront.iií.titl  a/onban  a  tehrn  nem  ail  tejet.  A\\n\i  néni  l)izonyo.s  ben- 
ne, lioüv  ő  i>.  iw\:  meií  eiiy  tanú  látta,  hogy  valaki  kutya  képiben  át- 
ui-Tntf  ,1  kei'feti  V  inegl'ejte  :i  bivalyt,  aztán  vis>zas;íökött  s  a  bivalyte- 
hen  nem  aibttt  riiblié  tejet ;  ei-ro  i-yannba  vettek  valakit,  mire  Anók 
néni  elkiildti-  az  ui.ít,  hogy  a  gyanús  házból  tüzes  szenet  hozzon  a  pi- 

378 


KALOTASZEGI   BABONÁK. 


iájában.  Ezt  aztán  beadták  korpa  közt  a  szomszédtól  kapott  kenyérrel 
i  bivalynak  és  az  ismét  adott  tejet.  Ha  pedig  nem  jót  gyanúsítottak 
rolna,  a  küszöbre  tett  fekete  daróczot  addig  ütötték  volna,  míg  a  tol- 
ng,  ki  az  ütéseket  szintén  érzi,  magától  elő  nem  kerül,  oda  nem  fut 
I  meg  nem  kéri  Őket,  hogy  ne  Üssék  már.  —  A  roszak  őrzik  a  gond- 
aikra  bízott  rósz  pénzt,  még  pedig  nemcsak  a  felsorolt,  hanem  fegy- 
nsreR  katona  vagy  utunkat  álló  huszár  képében  is ;  a  rósz  pénz  elárulja 
iiollétét,  mert  esténkint  éjfél  előtt  fellángol,  különösen  Szent-György 
lap  előtti  éjjelen,  néha  kékesszürke,  néha  tiszta  piros  lánggal,  sokszor 
)edig  nagy  futó  láng  alakjában ;  e  jelenséget,  ha  valaki  meglátja,  nem 
nntatja  meg  másnak,  mert  akkor  vesznie  kell  s  a  roszak  megrontják. 
kz  ilyen  rejtett  pénzhez  senki  sem  juthat  hozzá,  ha  csak  vagy  magát, 
■agy  valami  cselédjét  el  nem  adja  a  roszaknak.  így  ismeretes  egy  eset, 
Dikor  egy  Molnár  nevezetű  magyar- valkói  gazda  hirtelen  meggazdago- 
Lőtt,  mert  a  íelesége  lelkét  eladta,  de  az  asszonynak  még  halálos  ágyán 
B  tusája  volt  a  gonoszszal,  mikor  pedig  temették,  a  roszak  oly  nehéz 
dőt  adtak,  hogy  senki  se  kisérhette  a  temetőbe. 

Hasonló  rósz  lény  a  lidérez;  aki  ennek  a  nyomába  lép,  annak 
uga  lesz;  inkább  tóhelyeken.  mocsolyákon  él,  majd  a  kereszteletlenül 
iltemetett  gyermekek  sírja  felett  ül,  ezt  őrzi,  miért  is  tiszta  emberek 
L  csontokat  ki  sem  vehetik.  A  lidérez  fény  alakjában  is  látható,  mint 
lyen  jár  a  beteg  asszonyokhoz  s  azokat  férfi  módra  kisérti-  Posthac 
»it  lidérez  rum  femina,  quae  in  somno  semen  re  vera  emittit  et  dum 
toc  non  íit,  femina  continuo  aegrota  manet.  Manifestum  est  hac  fabula 
topularem  hysteriae  explicationem  continerí.  A  lidérez  a  halottas  ház- 
án is  megjelenik,  még  pedig  ütbetetlen  kopó  képében,  megjelenése 
ílött  a  háztájék  néhány  perezre  úgy  kivilágosodik,  mintha  tűz  ütött 
'olna  ki.  Néha  a  súlyos  beteg  vagy  épen  haldokló  eltűnik  az  ágyból, 
2t  mondják,  ilyenkor  kihítta  a  lidérez  s  ezt  a  halál  biztos  előjeléül 
ekintik. 

Az  ördög  és  lidérez  között  a  kalotaszegi  kevés  különbséget  tud  ; 
éha  egynek  tartja,  néha  különválasztja,  általában  inkább  emberi  for- 
aában  képzeli ;  az  Ördög  látogatja  meg  a  nyavalyatörősöket,  megjele- 
ése  ugyanazon  jelenséggel  van  összekötve,  mint  a  lidérczé,  hogy  t.  i. 
ház  tájéka  megvilágosodik.  Kedvelt  fája  az  Ördögnek  a  bodza  —  egy 
iskapusi  monda  szerint  —  a  következő  okból:  Mikor  Isten  a  világot 
sremtette,  az  Ördög  végignézte,  hogy  alkotja  az  egyes  állatokat.  Egy- 
zer  haza  szaladt  és  mikorára  visszatért  Istenhez,  látta,  hogy  az  az- 
lőtt  mozdulatlanul  heverő,  élettelen  állatok  most  mozognak,  esznek, 
sznak,  szóval  élnek  „Bogy  csináltad  te  ezt?"  —  kérdé  az  Ördög  az 
iristent.  „Beléjök  leheltem",  -  monda  Isten  és  mutatott  neki  egy  fa- 
ipot.  Az  ördög  elment  és  csinált  magának  agyagból  egy  állatot  és  az- 
án  fasípot  akart  készíteni,  de  egyetlen  egy  faágát  sem  volt  képes  ki- 
úmi.  Végre  megtalálta  a  bodzafát,  melynek  ágát  könnyen  átfúrta  és 
\z  így  nyert  fasípon  keresztül  akart  az  általa  készített  állatba  lehelni, 
LOgy  az  is  életre  támadjon.  Isten  ezt  látván,  megharagudott  és  az  Ör- 
lög  művét  Tülámmal  szétrombolván,  megátkozta    a    bodzafát,  hogy  le- 

279 


btt  jÁHKő  jiam 


tftnak 


jobat 


gyen  ezfíiitűl  az  űititíg  &íja,  ha  már  me^engedt^,   ho^y    á^iU  kr: 
fiirja  JU  (irdöR.  (VVliaicwkí.i 

A  tőidben  uzonlmn  nenicítAk  í'o*z  ptínz  van  clr«jtv<í,    ^"'-- 
C8  ezt  Kajútaátíos  lónyek  íírziV,  a  fehér  omborek.  akik  többt 
iUHi  ritk.'in  ' 

malmok  kí>/i 

t4^llübbauá&ílnak  ittt'je  us,  ujttíl  utaii  van    A  leher  <nnb»r.    ha     ' 
találkozik,  azt  megkínálja  a  jó  pénzzel,  8  ha  az  illntő  hajlam]  i 
fogadni,  ilyenkor  felclotul  cRak  valami    kis    fehór    ífunyát    ad 
wm  sajiitkezilleg,  uurt  i         ■       '     '  i 

kell  dobni,   vagy   kis  dai- 

kézzel  átnynjuni.  A  fr.hér  ember  ezt  a  ki.s  teher   KTinvat  va^y 
ráloft/.i  a  íii'lyn'.  ahol  a  jó  pénz  van,  ezzel  6   antiuk  gondozá 
házta  6  nem  őrzi  tovább    Aki  aztán  ilfi  ea   nem    talál    semmit, 
okát  ali'  >ik,  hoiíy  a  fehér  ^nnva  nem  volf  ■  " 

enilKT  ..  Kzelid  t',s  Jóiudúlatú  lény,  8  a    kai- 

valami  lij  nmnkát  kezd.  néha  méf?  hozzá  is    foháiízkoijik,     hug>' 
járhasson,  mert  a  fchör  ember  mindig  jólwn  jár. 

A  Kalotaszegen    vannak    még    olyan    vén   aaRZon.vok.  ii^ők  timi 
megcsináló  nótiék.  kik  az  Ügyefogyott    ember  liaján  titi,<  i   "'   ' 

Umái'íífsal  set;ttPiiek.   ÍTdeg  szerelmi   dolgokban     nas;y    i 
örvendenek  e  nénikék  és  jó  szóért  meg  egy  kis  pálinkáorí 
náórt  a  szerelmos  tiatal  mellé  szcgiídnek  es  megcsinálják,    .i..;...  ^-  „ 
letu  szerelett  lény  viszonszerelemre  gyalad    K  néz5  vagy  csináló  amo- 
nyok.  legalább  ahányról  a  Kalotaszegen  nekem  ttidomásom  van.  —  pe- 
dig erősen  nyoranzfam  ókét,  —  mind  oláhok,   magyart    r>ryetlen 
som  találtam- 
Legtöbb  persze  a  szerelmi  varázslás.  Ha   a  leány  a  s^.^riíi^t 
góny  ingkíít/íjét  vagy  a  danjczesokrát  ellopja    s  elviszi    a 
úgy  megcsinálja,  hogy  a  legény   a    leánylia    szeret   —  Hu    vü. 
leányi  akar  szendémre  bimi,  akkor    két    zöld    békát    íog,    eg'- 
edénybe  zárja  s  egy  hangyabolylia  ássa;  kilenrz  nap  múlva    ki- 
edényt  és  a  békáknak  a  hangyák-leriigta  esoiitju'bül  kiszedi  &  y 
gerinezet    A  hátgerinezek  egyikét  titkon    az    iíletÖ    leány    sswii; 
kell    beleakasztani,    a    másikat    pedig    újholdkor    a    leány  %]• 
akármelyik  elhalt  kftzeli  rokonának    sírhantjába    ásni    —  Ha  ^ 
leány  szerelemre  akar  binii  egy  legényt.  íjjholdkor  néhány    sxál 
ellopja  ös  ezt  a  hold  felé  dobva,  így  azól: 


Újhold,  néxli'k,  nézlek, 
Aáj  J^^a\cAn^k  sxert'lmot, 
Hogy  szerrsGcn  engcmcf, 
KI  Í9  Tcgyoti,  ba  lolict. 

Ha  ezt  akkor  mondják,  mikor  annak  ép  az  ideje,  akkor  az 

rás  hatása  biztos.  T.  i.  azt  hiszik,  hogy  az  lijholdnatc  van  egy  bízoP^ 

idópontja.  a  mikor  ntivésében  néhány  pen^zrc  megáll,  és  ha  &kkor  n- 
lamiért  megszólítja  az  ember,  azt  neki  teljesiteui    kell,   különben  nem 


300 


KALOTASZEOI    BABOHÍJR. 


no  mefj;  soha.  —  Ujholdkor  mézet  ^s  kását  is  lopnak  a  lányok,  &&\ 
raeKÍozik.  a  szeretett  legény  étjeléhí*  keverik,  hoey  szerelmet  gerjesz- 
szenfk  —  S/erelmpt  hhví  az  által  is  gerjeszteni,  ha  holdfüyytakor  kÖ- 
risbogaral  szúr  az  ember  ejíy  kökrnybokor  egyik  tövisére  és  ujholdkor 
leszedvén  a  száraz  liogarat.  azt  megtörve,  pálinkában  megitatja  az  illető 
fizemélylyel,  kit  szerelemre  akar  ki'sztetiii.  -  Kiásták  a  szöszét,  mond- 
ják oly  iHÚnyról,  ki  a  legényt  hoíondulásií?  szereti;  mivel  azt  hiszik, 
hofíy  ha  a  legény  i»t':nteki»n  éj.iel  a  leány  fejéről  észrevétlenül  néhány 
hajszálat  ellop  és  azt  ei^'y  keresztúton  elássa,  akkor  mihelyt  a  haj  el- 
rothadt vagy  i)orrá  vált.  az  ílletu  lány  szerelmes  lesz  a  mesecsináló  le- 
génybe. —  Ha  etry  fekete  tyúk  elsd  tojásának  szét  nem  tört  héjába  az 
illetíí  személynek  néhány  hajszálát,  köríímdarabjait  va^y  néhány  csepp 
vérét  teszik,  azt  kereszteletlcniil  elhalt  ^yt-rmek  sírhantjára  elássák,  mé^; 
pedi|,'  napfelkelte  előtt,  akkor  az  illető  személynél  szerelmet  gerjeszt- 
hetnek, ha  t.  i.  eli'isás  utáni  harmadnapra  a  tojáshajban  nedvességet 
t'ilálnak.  (VVIisloeki.)  A  csinálok  s/elet  is  tudnak  csinálni  &  azzal  visz- 
szakergetik  azt,  ki  nem  azon  az  úton  halad,  melyen  Ök  akarják,  hogy 
haladjon.  A  szél  azután  liebúvik  az  emberbe,  azt  álmnhél  felriasztja;  az 
ilyenek  előtt  mindenütt  setét  a  víIáK-  csak  n>u^aton  világos. 

A  néző  azonban  nemcsak  me^'csinálni  tud  valakit,  hanem   ha  va- 
lakit egy  néző   megcsinált,  egy  másik  néző.  ha  jobban  ért  a  mesterség- 
hez, vissza  tud  csinálni    KWíhzí  valaki   a   beteg  megcsinált  asszony  alsó 
ijnpknyáját  és  ingit    a    nt'ZŐhöz,  aki    abból    kinézi,    hány    esztendős    az 
Bizony,  mi  baja,  ki  rontotta  meg.  azután    piMÜg    elmondja    e    szerint. 
mit  kell  tenni.  Vegyen  kilencz  csuprot,    a    beteg    abból   egybe  minden 
reggel  bevizeljen,  szerdán  vagy  pénteken    vagy    böjtnapon   hajnal   előtt 
a  csuprot  vigye  ki  a  keresztutra,    miközben    senkire    se  néz,    senkihez 
Bcm  szól.  s  csak  oda  van  gondja,    ahová    elindult.  A  keresztúton   kru- 
cjsásan  (keresztben)  kiönti  a  vizeletet  és  eltöri  az  új  csuprot;  ezt  any- 
nyiazor  kell  ismételni,  ahányszor  a  néző  elrendeli,  s  az  nap  nem  sza- 
^a4  s^iD  ^»ni,  sem  inni,  sem  dolgozni-  Ettől  a  csinálmány  visszafordul- 
ja     Ha  valaki  haragszik    a    másikra,    a    néző    megmondja,   mit  lehet 
Sroálni  ellene,  hogy  az  elméje  meggajduljon.  erejw  pusztuljon  s  beteg- 
ség verje  meg.  így  megakadályozhatja  az  ember  azt  is.    hogy  valaki  a 
jól)an  elilremenjen,    ilsóval    felveszi  és    visszafordítja   ellenségének  nyo- 
mát a  sárltan.  miközben  azt  morogja :  „szerencséje  elveazszen,  keze-lába 
elszáradjon. "  A  néztí  mondja  meg,  hogy  a  kinek  kára  esik,  hol  mondja 
el  átkát;  az  ilyen  ember  aztán  a  kijelölt  magányos  helyre  kimegy  egye- 
dül és  feltűnés  nélkül,  hogy    ne    lássa  vagy  hallja   senki,  ott  a  nappal 
AZembe  fordulva,  egész  nap  imádkozik,  ima  után  pedig  elmondja  átkát, 
s  az  átok,   ha  az  nap  Ő  étlen-szomjan  maradt,  megfogja  a  kártevőt    A 
ki  pedig  egyszer  meg  van  átkozva,  az  többé  nem  árthat,  s  csak  ha  bün- 
bánóau  megköveti  a  megkárosítottat.  s  felfogadja,  hogy  többet  nem  csi- 
bolrankozást  előtte,  fordítliatja  el  magáról  az  átkot. 


Krdckes,  bár    nem  nagy  csoportja  a  babonáknak  az,   mely  a  kű^ 


su 


DK.  JANKÓ  JÁNOS 

lönbözü  betegségek  gyógyítására  vonatkozó  utasításokat  fogla^a  ma- 
gában 

Ha  valaki  beteg,  megfogadja  magában,  hogy  minden  pénteken 
böjtöl;  ez  a  gyógyszer  az  oláh  paptól  származik.  Sajnos,  de  még  a 
magyar  is,  ha  valakije  beteg,  az  oláh  paphoz  fordul,  az  olva£  a  beteg 
fejére  és  az  imádkozik  a  beteg  üdvösségéért. 

A  menydörgésnek  és  villámbUnak  is  van  bizonyos  körülmények 
között  gyógyító  ereje.  Beteg  embernek  menydörgéskor  igen  jó,  ha  föl- 
det adnak  a  kezébe  és  azt  a  zivatar  elmultával  folyóvízbe  dobják ;  ilyen- 
kor a  betegségnek  legalább  egy  része  a  kézben  tartott  földbe  száll  és 
elhagyja  a  sinlÖ  testet.  —  (íyenge  beteges  gyermeket  menydörgéskor 
jó  a  kopasz  földre  fektetni,  hogy  megerősödjék.  Kinek  szeme  fáj,  áll- 
jon villámláskor  egy  híd  végére  és  mondja : 

Villám,  TÍlIám,  köszöntelek. 
Szememből  a  fájdalmat, 
Szem»'mbö'I  a  nyavalyát 
Vidd  a  íala  hidján  át 

Aztán  ne  menjen  bárom  napig  azon  a  hídon  át,  hanem  kerülje 
annak  tájékát  ós  mossa  szemét  azon  patak  vizével,  melyen  a  híd  átve- 
zet. Fülfájás  ellen  jó  szer,  ha  az  ember  azon  helyről,  hová  a  villám 
csapott,  füvet  szed,  azt  napfolkelte  előtt  merített  vízben  megfőzi  és 
aztán  azzal  borogatja  beteg  fülét.  Ha  az  ember  fogfájáskor  villámsoj- 
totta  fának  szálkájával  piszkálgatja  beteg  fogát,  fájdalma  megE;zUnik. 

Egye-s  betegségek  különös  gyóg}'módjai  közül  a  következőket  gyiy- 
töttem  egybe. 

Az  ári)a-learatás  a  szemről  e  mondással  történik: 

Árpa,  ári)a  learatlak. 
Marokba  se  teszlek, 
Kévébe  ae  kötlek, 
Szekeremre  se  teszlek, 
CsUrembe  se  viszlek, 
El  se  czipellok, 
Malomba  se  viszlek, 
Meg  se  sütlek, 

itt  az  illető  köp  egyet  s  így  fejezi  be : 

Csak  a  fejér  lóba  teszlek. 

Ezt  háromszor  mondják  cl,  miközben  a  gyógykezelő  az  ujjával, 
késsel  vagy  bicsokkal  a  szem  előtt  arat. 

A  hideglelés  elmúlik,  ha  a  kígyó  bőrét  botra  húzzák,  hogy  rajta 
száradjon  s  aztán  vízbe  teszik  s  arról  isznak ;  vagy  ha  pálinkába  bo- 
rostyánleveleket  vagy  tejl)en  borsót.  paj)rikát  és  libazsírt  főznek. 

A  forró  hideg  ellen  a  rokon.  hu.  leány,  apa  vagy  anya  este  mezi- 
tolenül  a  leveles  kapura  más-íik  s  ezt  kiáltja:  „Halljátok  ti  két  fél 
szomszédságok,  az  én  testvérem  (illetve  anyám,  bátyám,  leányom  stb.) 
a  forró  hideg  rázza,  tudtotokra  adom.  vegyétek  el  róla."  Szokták  ezt 
a  kürtő  alatt  is    kiáltani ;  a    kiálutst  háromszor  ismételni  kell. 


A  disznóMdeg  a/.,  mikor  az  ember  ű^'  eszik,  mint  a  diBziió  s 
^tígis  rázxsL  a  hidej: ;  ilyenkor  a  rátüt  ii  disznóválu  vcgiro  teszik  s 
kkor  ember  é»  disznó  egymás  mellett  ej^yszorre  esznek.  Azt  mondják, 
t61  meg  a  sok  hideg  vú  ívástól  a  lúz  elmúlik. 

Ha  valakinek  szökik  a  fejéhe  a  vi^r  vagy  bubája  lesz,  gyógyítója 
^y  kŐrinhojíarat  kotti'szakít,  nyers  kovászba  csöralinlgíti.  aütán  a  botcg 
^t  filíi'iől  a  homlokán  keresztíU  a  két  meztelen  karon  végig  hördüri- 
statja,  a  csukló  felett  leköti  s  akkor  ezt  mondja:  .Atyának,  Fiúnak, 
fent  Lélek  Istennek  nevében  ne  ártson  semmi  rósz*,  mire  kétszer  köp 
!  a  gyógj'kczelósnek  vége. 

A  nyavalyatörés  a  nep  szerint  ijodaégtn 
ipával  szokták  kikónyürógtetni  a    lietegbúl 
^óg>'ítani,  hogy  kilencz  forrájíból  vett  vízl)ől 
szítenek  a  l)etegnek. 

A  pokolvarat  ügy  gyógyítják,  hogy  egy    czíkk  hagymával  három- 
tor  u^ijal  véuig  hu/zák  a  pokolvart    így  gyógyítják  a  vakfiijist  is. 

A  kinek  hótti'tr-  van  (szemölcsei,    azt  egy    hajszállal    loszorítják. 
Srlllkntik,  amitől  elmúlik 

Akinek  a  torka   fáj,    annak  feoskeféazket  főznek  tejb**  s  a  torkát 

kötik  l»c.  Egyéb  L'zélra  fecske  vagy  gölit-ze  fészkét  elpusztítani  vétek. 


szánnazik  b  ezt  az  oláh 
S/.oktiik  azonban  úgy  is 
kilenczféle    füvei    fíirdöt 


Külön  foglalhatók  óaaze  azon  babonák,  melyeket  a  nép  az  üjszd- 
jttekrol  hisz.*)    E    babonák    már  a    ttííhességi   állapottal    kezdődnek. 
rerhes  asszonynak  jó  a  villámsújtotta  fából    egy  darabot  magával  bor- 
mi.  akkor  nem  lesznek  nagy   szülési    fájdalmai    és    t-rós,    egész 
^nupket  \\o/.  n  %ilágra.  Kz  okból  jó  az  is,  ha  az  ember  a  villáni< 

egy  darabkát  azon  rsöbörbon  tart.    amelyben  terhes  állatait  itatja. 

asszonynak  nem  jó  a  villámlást  nézni,    mert    gyermeke    korán 

íiagyja  a  szíllőházat  és    nem  tér  oda    vissza    soha    többé,    röldonfutó 

í»z.  Ha  a7  asszony  nehezen  szül.  férje  a  harangot  megkondítja  s  akkor 

asszony  meysziili  a  gyermeket    Ha  a  szülő  anya  holtat  készül  azdlni, 

kutya,  ha  belébiitt  a  rósz,  (ílőre  megérzi,  kapar  és  gödröt  íís. 

Szerenesés  azon  gyermek,  ki  fsíitörtökön  vagy  vasárnap,  főleg 
ipfelkelte  előtt  jött  a  világra.  Testben  és  lélekben  erős,  kincsekben 
tódag  lesz  az  ily  gyermek  egész  életén  át,  l>e  amely  emberi  lény 
íerdán  vagy  pénteken  született,  főleg  hét  vagy  kilencz  órakor,  az  bol- 
Dgtalan  lenz  fgész  éietében:  betegségben,  nyomorúsagbati  sinlödö  élet- 
j>g)tiglan,  mindenkitől  kerülve  és  megvetve ;  s  ha  ily  gyermek  orrocs- 
ka felett  még  egy  kék  erecske  mutatkozik,  akkor  biztosra  vehető, 
ogy  embertelen  módon  foa  az  életből  kimúlni,  akasztófán  vagy  csa- 
jban, dulakodás  közben  meghalni.  A  születésre  nézve  a  lefjjobb  idő  a 
ipíelkelte  előtti  órák  vagy  éjféltája ;  ki  éjfi'ltájon  született,  főleg  szom- 
iton,  az  hosszúéietii  lesz,  esetleg  váratlanul  (találás,  váratlan  örökség. 
iUtal)  sok  péttzre  is  szert  tesz    Hétfőn  szUletett    gyermek    nehéz, 

'  I  Wlislocki  Dyom&D.  L.  Kalotaszeg.  1H90.  53.  54.  1. 


■Jíd% 


DB.  JJOtKÓ  JAnOS 


de  mindig  siken^s  munkában  tölti  életét;  mff;  a  kedden  világa  j<Hi 
pmbtíri  leiiy  nagyszerű,  de  haszontalan  omt>errö  válik.  ílogy  a  vílá^ 
jövenűű  yvermeií  esetU-gi-s  ImlsoibiU  Ir^aliibb  némileg  enyhítsék,  köí- 
vetlenUl  a  szülés  clutt  egy  tűt  szoktak  a  szülG  anya  tígyAnak  egyik 
lábába  szúrni  és  azt  a  gyermek  keresztelése  után  való  napig  ott  hakgyai; 
akkor  me^vizgf^álván  a  tŰt,  azt  tartják,  hogy  jó  jel,  ha  az  rozsdát, 
mert  akkor  a  »rycrmek  leendő  szerencsétlHnsége  a  tűre  roz»dakép  csa- 
pott ;  do  ha  tiszta  és  fényes,  akkor  a  gyermek  nem  kerüli  ki  sorsál , 
Akármely  napon,  akármely  órában  született  gyermek,  ha  v**kony  hár- 
tyikában  (burokban)  jön  a  rilá^tra,  szerencsés  és  boldoj;  lesz.  £  vékony 
héjat  el  kell  tenni,  és  mikor  a  gyermek  már  tárgyak  után  kapkod, 
ezen  héjnak  porrá  tort  egy  rtíszével  lm  kell  hinteni  kezeit,  akkor  min- 
díín  munkája  sikerül:  amikor  pedig  járkálni  kezd.  e  por  egy  rrézével 
lába  talpát  kell  behinteni,  akkor  bárhol  a  világon  raiudcniitl  szercm-sés 
és  boldog  leBZ,  fÖleg  ha  azon  időben,  mikor  már  érthetSeii  beszelni 
kezd,  nyelvére  hinük  azon  por  még  hátramaradt  részét. 

Hogy  ha  szerenesétlen  napon  is.  de  legalább  ne  szerencsétlen  órá- 
l»an,  azaz  hét  vagy  kilencz  órákor  jöjjön  a  gyermek  a  világra,  a  vaju- 
dás  kezdetekor  néhány  községben  égíí  gyertyát  tesznek  a  tftzhelyre;  ha 
ez  véletlenül  elalszik,  nemcsak  rövid,  de  épenséygel  boldogtalan  életfl 
lesz  a  gyermek.  Hogy  jó  órában  és  jó  napon  világra  jött  gyenne 
ket  roszind  latn  emberek,  mint  aminők  a  boszorkányok  és  rósz  lel- 
kek, soha  meg  ne  za^arha.'isák  rá  váró  boldog  életóben*  e  czólra  na- 
gyon jó.  ha  eltíü  íüniővizét  feleré8zl)en  keresztútra,  feleréRz)>en  pedig 
fűzfa  alá  Öntik  :  mert  a  kereszútakon  éjféltájon  a  rósz  lelkek  tanyáz* 
nak.  akik  fűzfagalylyal  szokták  az  ember  jó  sorsát  megbogozni-  N'ehány 
szem  kása  vagy  tökmag  az  elso  fürdőbe  dobva  néha  jóra  változtatba^a 
a  gyermek  leendő  rósz  sorsát  is. 

Ha  keroszttíléskor  a  teraplomba-menés  alkalmával  a  kutya  ugat 
vagy  ló  nyerit,  az  ro«z  jel,  mert  a  gyermek  jólétét  irigyli  akkor  ti 
ördög;  ily  esetben  egy  darab  kenyeret  áztatnak  a  gyermek  füniövizéb« 
és  azt  megétetik  az  illetÖ  állattal  Rósz  idol)en  született  gyermek  k(h 
reííztolésekor  nézzenek  a  keresztszülők  a  feszületre  vagy  kehelyre,  mert 
ezzel  sokat  változtathatnak  a  gyeimek  rósz  sorsán,  mert  a  íeszQletflt 
és  kelyhet  nem  szereti  az  ördög,  és  mivel  a  keresztszülők  épen  ezt  dq 
zik  a  kereszteléskor,  midőn  a  gyermek  rósz  sorsát  kcsiíti,  zavarina  J6 
és  istentelen  munkájába  beleun. 


Végül  a  halál  előjeleinek  felsorohisával  egés2ítíUk  kiab&bonákra 
vonatkozó  gyűjtéseket.  *) 

Ha  darazsak  vagy  vad  méhek  fészket  raknak  a  ház   faliba    vaRj 
a  ház  közelébe,  ez  szere nisetlenaéget,  tűzesetiét  vagy  a  háznép  vixlnniA- 
lyikének  elhalálozá.Rát  jelenti;  azért  is  jó  ilyen  ftuizket  valamely 
személy  által  eltávolíttatni,  mert  ha  ezt  a  házbeliek  valamelvik^ 


*)  Wlíflioczki  nyomán.  L.  KaloUazeg.  1890.  28.  1. 


S8A 


■régre,  kesce  idffvel  megbénnl  —  Ha  idegen  fehér  ló  szalad  be  az  ad- 
varba,  azt  hiszik,  hogy  a  család  legköztílebh  elhalt  ta^a  a  lakofüok  va- 
lamelyikét a  fehér  ló  által  magához  akarja  csalogatni ;  ily  esetben  jó, 
ha  a  tónak  ax  udvarból  való  kíke.rgirtcMí  alkalmával  egy  seprűt  dob- 
sak a  kapu  elé.  hogy  azon  átlépve  szaladjon  el  a  ló.  —  Ha  a  tyúk 
lágyhéjú  tojást  tojik,  azt  seprűvel  kell  széttörni,  mert  az  is  halálese- 
Bt  jelent.  —  Aki  keresztúton  fekete  tyúktollat  talál,  arra  ne  lépjen, 
[jert  különben  még  azon  évben  meghal;  !ia  már  rálépett,  szedje  fel  a 
fcollakat  és  dobja  folyóvízbe,  mondván:  „Akkor  kerlllj  szemem  elé,  ha 
tehérrc  mosott  a  harmat.**  —  Tavaszkor  az  első  pillangó  láttakor  köpni 
sell  háromszor,  mvH  ez  a  pillangó  az  ember  lelkét  akarja  kicsalni  a 
estből. 

Ha  szoljában  a  falból  vagy  a  padozat  alól  növény  nő,  ez  valame- 
lyik családtag  halálát  jelenti,  szintúgy,  ha  a  ház    fedeléről    egy    zsen- 
iely  vagy  cserép  ép  a  ház  ajtaja  elé  esik.  —  Karácsony  és  újév  éjjelén 
lem  jó  macska-nyávogást  hallgatni,  hanem  a  macskákat    el    kell    ker- 
j;etni,  mert  ezek  valamely  közeli  rokon    halálát   hívogatják.  ~  Akinek 
rralamelyik  újjá  reggel  sárga  gyerijfafüstöt,   a    nélkül,    hogy    az    illető 
i_tudná,  honnan  ered    ezen    szín,  —  annak    valamelyik    rokona   elhal.  — 
nyárban  a  nagy  8záraz.ságban  a  föld  é])en  a  ház  ajtaja    elótt    meg- 
eped, ezen  repedésbe  néhány  tüzes  szenet  kell  tenni  és  aztán    földdel 
etemetni,  mert  különben  a  házból  valakit  a   legközelebbi    időben    el- 
'ttyel  a  föld  (azaz    meghal)    —   Ha    kötelet    látsz    folyóvizeu    úszkálni, 
köpj  a  vízbe  s  mondd:  „A  hol  rae^^akadsz,  ott  az  ördögöt    felakafizd," 
[inert  különben  legjobb  barátod  szerencsétlen  halnllnl  múlik  ki.  —    Em- 
btrteleti  dolgot  müvcl  az,  ki  alvó  ember  ágya  alá  égo  gyertyát  tesz  -s 
ztiín  az  alvót  felkelti,  hogy  aimak  ébred(^óböl  megtudhassa,  vajon  az 
llletó  soká  él-e  vagy  nem  sokára  meghal.  Ha  t.  i    az   ébredező  ágya- 
iban  felül,  akkor  hamar  meghal,  mert  már  menSfélhen    van,    ha    pedig 
[oldalára  fordul,  akkor  még  sokáig  él,  még  pedig  baloldalára  fordulva, 
aagyon  hosszúéletü  lesz 

Aki  az  új  házaspár  közül  a  nászéjjelen  elébb  alszik  el,  az  előbb 
lial  meg  Ha  valakinek  kihullott  vagy  kihúzott  fogát  érzetbe  teszik,  a 
léikül,  hogy  az  illető  tudná,  akkor  kilenczedik  napra  az  eczet  vagy 
Uszta  marad,  és  akkor  az  ill«ti'i  még  sokáig  él.  vagy  pedig  zavaros 
82,  a  fog  körül  nyák  képződik,  akkor  az  illető  személy  hamar  elköl- 
5zik.  —  íla  meg  akarjuk  tudni,  hogy  egy  bizonyos  valaki  kiváiija-e 
kaUlunkat,  általában  ellenséges,  roszakaratii  e.  irántunk,  ezt-  megtud- 
hatjuk a  pókháló-vetéslml:  t  i.  az  illetőnek  néhány  líszrevétlenül  ello- 
pott hajaszálát  híddfényes  éjszakán  kellő  ügye.sséggel  egy  pókhálóba 
presztjnk:  ha  bannadnapra  a  pók  ezen  hajút  hálójából  eltávolította, 
ckor  az  illető  személy  halálunkat^  pusztulásunkat  kívánja.  —  Ela  egy 
IjBíífílÖttrŐl  tudni  akarjuk,  hogy  hosszúéletil  lesz-e  vagy  kon'ui  el  fog 
tialni,  a  pohh  iraéhlejiény)  egy  darabkáját  reggeli  órában  egy  hangya- 
boly tetejére  teszsziik ;  ha  a  hangyák  azt  naplementéig  elczipelik.  hosz- 
pzúéletű  le.sz  a  rseisemő,  ha  pedig  ott  hagyják,  korán  lial  el.  VégUl 
»héz  betegnek  étetbenmaradását  vagy    elpusztulását  megtolhatjuk,  ha 


WEBEK   SAMU 


aluvása  közben  feje  felett  egy  toUpelyhet  bocsátunk  légbe ;  ba  a  be- 
tegre száll,  életbenmaradását,  ha  pedig  ágya  mellé  esik,  elhalálozását 
jelenti. 

A  kalotaszegi  az  akasztott  embert  különös  babonakörrel  veszi  tír 
ríil  Ha  p.  0.  embert  akasztanak,  vagy  magát  akasztja  fel  valaki,  vagy 
valahol  gyilkoshalál  támad,  olykor  szél  szokott  keletkezni.  Ha  a  fid- 
akasztott emberről  levett  gúnyával  törlik  a  lovat,  az  a  ló  meghíaak; 
ha  pedig  a  gúnya  egy  darabját  vagy  a  felakasztottnak  egy  t^íperciét 
pálinkás  hordóba  teszik,  a  pálinka  megjavul  tőle.  —  Ha  valaki  már 
ki  van  nyújtóztatva,  a  nép  szerint  néha  megesik,  hogy  a  halott  elnf 
tezik.  s  aztán  ha  temetésre  kerül  a  sor,  akkor  megszólal,  felébred.  — 
Hazajáró  lelkek  vannak  a  kalotaszegi  néphitben  is,  de  nem  hatúozott 
formában.  A  holt  ember  valami  állatnak,  p.  o.  a  nyúlnak  képiben  ud- 
kott  hazajárni,  s  addig  tölti  az  éjt  otthon,  míg  a  baj  vagy  a  dolog,  i 
mi  miatt  hazajár,  m.g  nem  változott. 


Van  még  néhány  sajátságos  babona,  melyeket  a  fennebbi  csopo^ 
tok  etryikébe  sem  oszthatok,  de  felemlítés  nélkül  sem  hagyhatok  s  így 
függelékképen  közlöm  itt: 

A  szántás  ideje  alatt  a  füríi  non  coit  cum  uxore,  nam  popalui 
ob  hanc  causam  robigine  corrumpi  putat,  sem  kenyeret  nem  pirít,  meit 
meggazozik  a  szénája. 

Ha  kicsi  pók  mászkál  a  népen,  nem  hajtja  el,  mert  az  szeren- 
csét jelent. 

Ha  szarka  röppen  az  ajtól)a,  vendég  lesz,  még  pedig  onnan, 
ameiTe  a  szarka  farka  áll. 

Ha  a  csirke  lába  fáj,  az  asztal  vagy  szék  lábát  kötik  be. 

Csirkczuzát  a  nép  a  hazugok  porcziójának  tartja 

A  világ  végéről  a  kalotaszegi  nem  sokat  gondolkozik,  azt  hiszi 
mindössze,  hogy  ha  rósz  lesz  az  emberiség,  akkor  tíízesö  fog  hullani, 
ús  az  fogjii  az  egész  világot  elpusztítani 


Lakás  és  bútorzat  a  szepesi  szászoknál. 

ll'ebcr  Samufóf. 

Midőn  a  szászok,  kivált  második  Géza  után  a  Szepességen  a  Pop- 
rád ós  Hernád  volgyóben  letelepültek,  otL  töblmyire  rengeteg  erdőket 
talíiltak,  melyeket  elől)b  irtani  kellett.  Az  irtások  közepette,  melyek 
részben  még  most  is  a  volt  erdő  nevét  viselik,  Crai"t  „dürrer  WaM, 
langc  Tanne,  Biirpíischchen".)  támadtak  az  egyes  helységek  faházai.  Ezen 
fahúxak  kipusztulása  után  szilárd  anyagból,  kőből  és  téglából  építették 
lakúht'lytíikct.  Az  utczák  rendesebbek  lettek.  Két    nagy   házsor   köz6tt 

2»6 


tjikAs  fi8  nrroRZAT  a  szbpbst  ssAszokkAl. 


ebb^  rendesen  fahiUikók  épültek,  az  előbbiekben  a  tulajdon képeni 
igárok.  n/  utóbbiakban  a  munkások  laktalc.  Eíten  nngy  és  kis  bázak 
ói  köríilbflól  olyan  viszonyban  állottak,  mint  a  földes  ur  az  alatt- 
úhoü.  ')  A  viii'Qsok  felosztásának  ezen  nyomni  meg  most  is  látsza- 
(,  p.  0.  Szepes-l^élán,  Felkán,  Mathaóczon.  Más  városokban  ellenbf^n 
középen  felépült  fahúzikúkat  már  lebordották  és   csak   a  nagy  házak 

rtak  fenn  az  ntcza  rendes  sorában. 
A  házak  többnyire  emeletesok  valánnk.  Az  uU'xára  nyiló  füld- 
nti  előtér  kis  ablakokkal  volt  ellátva  és  kamartinak  szolgált,  az  ezen 
elkedo  emeletes  tér  inkábi>  rsak  sz(ik  réseket,  ttkintseni  ablakokat 
tátott  és  i>zintén  csak  raktárnak  tekintettel^.  A  nagyobb  házak  az 
zára  csarnokkal  voltak  kibŐvitve.  A  városházakat  német  ízlés  és  visz- 
Lcmlékezés  szerint  rendesen  oszlopcsarnokkal  díszítették,  mint  azt 
városhíizán  még  tisztiin  láthatni. 

A  ház  ezen  előrésze  után  következett  a  középső  része  Itt  ren- 
Ü8t  volt  elhelyezve,  melyben  a  palinkát  fíízték,  és  pedig  mint 
jilag  fontos  hiíii  iparczikket  rendesen  nagy  és  jó  ifeinííségben. 
sn  a  városoknak  l.engyelor^záj^hoz  való  el/álogositása  óta.  (1412  ) 
helyen  állott  még  a  sörfőzd  katlan,  melynek  hasonló  jolentcisége 
It  mint  a    pálinka   fistnek.    A    sort.    nag)*  mennyiségben   gyártották 

f)gyasztotttík.  KlllÖnös  alapszabályok  (mint  a  czéheknél)  szabályoz- 
a  teendőket  és  az  egész  eljiírást.  (irezda  városában  az  I5íil-ik 
bol  találjuk  a  sörfözők  alai>szabályait.  Zeilitzon  egy  az  1676.  cvböl 
ló  maláta-egyesülettel   találkozunk.  Szepes-Bélán  még  e  század  elején 

frfózó  liázra  akadunk. 
A  ház  hátulsó  része,  melynek  ablakai  az  udvarra  néztek,  a  (u- 
Sonképeni  lakószobából  állott.  Az  ősük  azért  lakták  a  ház  hátsó 
ízét,  hogy  az  udvarban  elhelyezett  istállókat  a  háziállatokkal  és  a 
ulászari  munkálatokat  íigyelemmel  kisérhessék-  Az  udvaron  nem  lii- 
fxott  a  kűt.  Az  istállók  mögött  a  házi  kert  terült  el.  Itt  a  háziasz- 
legszíikségesebb  konyhanövényei  termettek  és  pedig:  sárga  rau- 
[  }>etrez8elem,  vörös  hagyma,  foghagyma,  fuzelékf  káposzta  és  sa- 
Egynehány  virágról  is  gondoskodtak,  melyek  között  a  lulijiánt. 
eveht  rózsa,  a  tüze»  liliom,  a  költői  nárczis  és  a  kanc^^ós  jáczint 
hiányzott.  A  kertet  bekerítik  a  veres  ribiszke,  a  pöszméte  és 
ran  egy  néhány  gyümölcsfa  is. 
A  kertet  a  már   a   mezdre   nyiló  mezei  termények   számára  való 


■)  Mkfy  <!»  hiK  )iA/ak.  W'eber  Samutól  a  SíuU-idokban  I8>42,  3i4. 1. 

387 


WBBER  SAHU 


házi  csűr  záija  el.  A  jobb   módúak   még   mezei  csűrrel  is   rem 
nek,  mely  a  város  épületein   kivUl   a  közel  fekvő  mezőkön   épttlt  él] 
ugyanazon  czélra  szolgál,  mint  a  házi  csűr. 

Ha  a  tavasz  beköszöntött,  akkor  minden  ház  elé  kerítést  állítot- 
tak fel,  melybe  a  káposzta  magot  vetették  a  végett,  hogy  az  itt  fai- 
jábban  növekvő  csirát  sikeresebben  lehessen  kiültetni  a  tulajdonképiÉ 
káposztaföldre.  E  szokás  kisebb  városkákban,  p.  o.  Ménhárdon  aéf 
most  is  fennáll.  A  kerítések  eltávolítása  után  (Pflanzg&rtchen)  pim 
pUnkösdünnepre  e  tér  zöld  fákkal  diszlett,  melyeket  1 — 2  napra  UH* 
tettek. 

A  házak  ntcza  felöli  oldalai  rendesen  kirívó  színekben  valának  ki- 
festve, miképen  magam  is  láttam  azt  még  Szepes-Bélán.  Kifestett  mindenft- 
le  czifrázattal  díszített  oszlopok  látszottak,  melyek  közt  védőangyalok  lebe^ 
tek,  míg  a  szabad  mezőben  épületes  feliratok  valának  olTashatŐk,  p.  e^ 

„An  Gottes  Segen  ist  alles  gelegen." 

*      „Für  allé  Dinge  tracht'  nach  dem 
Was  deiner  Seele  ist  bequem, 
So  wird  nochmals  der  fromme  Gott 
Dir  gebén  auch  dein  taglich  Brod  1666." 

.Ich  achte  meine  Hasser, 

Gleich  wie  das  Regenwasser, 

Das  von  dem  Dache  íleuszt, 

So  mír  Gott  Hílfe  leist! 

Selig  ist,  wer  vergisst, 

Was  iiicht  mehr  zu  andern  ist.  1807." 

^Missgunst  ist  ein  böses  Kraut, 

Der  Neid  hat  sie  aufgebaut; 

Doch  láss  ích  beiden  ihre  Wuth, 

Wenn  mich  nur  schützt  das  höchste  Gut." 

A  bútorzat  nagyon  egyszerű,  de  czólnak  megfelelő  volt.  A  M 
körül  az  egész  szobában  padszékek  húzódtak.  ')  Ezek  nemcsak  ülésn 
és  lefekvésre  szolgáltak  az  embereknek,  de  tojásra  és  költésre  a  tyn- 
kokiiak  és  ludaknak,  ha  elöl  deszka  ajtócskával  elzárhatók  voltak  K 
padok  még  a  kemenczét  is  befoglalták,  és  akkor  kemencze-  padmk 
(Ofenbank)  neveztettek.  A  nagy  cserép  kályhában  vörös  rézből  való  mff 

■)  Vesd  össze:  I>akás  és  bútorzat  a  XVI.  és  XVJI  sz&zadban.  Báró  Bad- 
v&nszky  Bélától  1679,  a  többi  bútorzatot  tekintve  is  1.  26.  27.  30 

268 


Tolt  ugy  alkalmazva,  hogy  benne  egész  nap  meleg  vizet  leiictett 

Ini  íOfentopO- 

A  leirt  padokkal  párhuzamosan  húzódtak  a  szoba  falain  a  táJszó- 

Ezeken    voltak    elhelyezve  a  feltett  cserépt.'ilak,  tányérok  «'«  kan- 

I,  nem  különben  a  czin  edények,  melyek    nagyon   szokásosak  és    a 

omóduaknál  nagy  mennyiségben  találhatók    valának,    annyira,    hogy 

városában  még  i848-ban  2t   mázsa  ilynemií  czint  áldoztJik  a  haza 

ra.  ')  A  tálszékek    rendesen  kek,   vürös,   zöld    vagy    más    kirívó 

ikel  voltak  kifestve. 

A  falba  volt  illesztve    1—2   szekrényke   i  Almereichen),   melyben 

Izikenyeret,  kést,  és  több  efféle  kiscbl)  dolgokat  szoktak    volt    tar- 

Az  egy  nagy  két  ajtaja  almáriumban  a    háznép    fehérneműjét   és 

yát  óvták    meg    a    portul    Az    értékesebb    dolgok    a    .kőházban" 

BÍnhaug)  őriztettek,  mely  rendesen  a  ház  előtt  köböl  volt   felépítve, 

a  triz  ellen  biztosabb  legyen 

A  szobában  még  egy  nagyobb  láda  szintén   mhanemtlek  tartására 
It,  és  kirívó  színekkel  és  kivált  tulipántokkal  volt  kifestve. 
A  szoba  közepét  elfoglalta  a  nagy,  kemény  fából  készült  hatszög- 
vag)*  kerekded  asztal.  A  felsÖ  lemeze  eltolható  ós  bezárható  volt. 
fy  fiókjában  több  kisebb  ládácska  és  fiók,  néha  rejtekhelyen  is,  volt 
Ikalmazva,  mely  a  pénz  és  s  a  házikincselv  megőrzésére  szolgált.    Az 
stal  lába  megint  egy  kis  szeki*ényból  állott,  hol  több  házi   szerszám, 
ró,  kapocsvas.  láncz,  kalapács,  szög  és  afféle  állott  a   gazda    rendel- 
ésére. A  szekrény  talpa  az  asztal  felső  lemezének  szokott  megfelelni. 
Az  asztal  körül  rendcsen  ug>anazon  színekre   festett  faszékek  ál- 
ik.  A  háttíimas/ban  szivalaku  nyílás  volt  kivágva  és  a   dejízkaiilés- 
Inégy    egyenes  faláb  volt  beillesztve.  A  székhez  rendesen  a  gu/saly 
támasztva,    a    lenbe  szúrt    orsóval ,    melyet    méhszorgalommal    és 
itgyességgul  milliomszor  forgattak  a  gazdasszony  ujjai. 
Igen  fontos  és  nélkülözhetetlen  bútor   volt  a  s};oba  egyik  szügle- 
a  szövőszék  (Gestell),  melyet  különösen  tavaszszal  hoztak  a  szo- 
I,  hof?)-  a  télen  font  fonalakból  vásznat  szőjenek.   Míg    a    felnőttek 
ek,  a  gyermekek  a  mellette  álló  csévelón  (Spulrnd)  a  csévóre  (Spule) 
Ik  a  fonalat.  Mily  elterjedt,  fontos  és  hasznos  volt  a  vászonszövós 
ppara  a  szci^esi  szászok  között,  onnan  is  kitetszik,  hogy  még  t802-ben 
a  Poprád  völgyében  nyers  és  félig  nyers*  viiszon  171,909  frtért  adatott 
lely  összeg  akkori  értéke  a  mai  egy  milliót  bátran  megközelíti.  ^) 

*)  Városi  jegyxüköQjv  az  ld48-ik  évről 

<)  Stfttistik  ües  Kanigreichs  Ongarn  t.  M    Scliwftrtnor  J,  ^.  80. 


EtbaorT»9hti.  II. 


M» 


32 


WBIIRB  8AVÜ 


A  kályha  páxkányzatáii  állott  a  gyertyatartó,  a  házl»an  saját 
gyiiból  öntött  gyertyával.  A  vett  gyertyának  fontja  1776-ban  cm; 
dpnárlí.i  került,  100  iknárt.  egy  forintra  számitvíi.  ')  Méfí  oIc«óh 
egysjcerUbb  volt  a  szoba  kivilágitájia  a  vÜágito  cseréppel  il.oucht< 
be),  mely  abból  állott,  hogy  egy  cserépen  meggyújtottak  valami  kw 
;!agot,  melyen  egy  darab  faggyú  feküdt.  A  koppantú  (Lirhtputze)  a 
vazü  gyertyatiél  leiiyihUára  és  tiaztá/jlsára  haszriiUtatott. 

S'/Ánxz  helyen  a  kályha  mögött  tülálliató  volt  a  porláUát'^ka  (PoItí 
ciien).  Az  egyik  fiókjában  volt  a  tűzkő  ős  az  aozól,  a  másikbttii  a_ 
melylyet   tüzet  gyújtottak,  ha  hz  aczól  é^  tUzkő  8ziknli  a  sxt^nra^ 
száraz  forgácsok  segítségével  lángra  gyúltak.  Ez  helyettesitctte 

A  falak  képekkel  voltak  diszitvc.   A  katboliktisokiiál  a 
protestánsoknál  a  biblia  és  a  biti^jitt'is  hőseinek  képei  vahüiak 

A  ttíkör  sem  hiányzott  n  s/obál>an.  Mögöttt^  kilátf^ott  kiVi 
protestáns  há/.akhan,  a  sokat  használt  fényes  küls^jU  biblia,  riipkeí 
imádságos  könyv,  melyek  között  a  virgács  sem   hiánysiott. 

A  szoba  föbutorzatához  tartozott  a  mennyezetes  ágy  (Hinimelli 
Mennyezete  négy  oszlopon  nyugvó  fából  készült  fedél  vagy  b<kU 
volt.  Az  oszlopok  között  függönyök  voltak,  melyeket  usaxe  Ij^ 
húzni  vagy  szétterjeszteni  Az  ágy  szintén  azokra  a  sziiiL^kre  vo^| 
mdyeket  már  említettünk.  Mint  a  i>adlás  geiendáin  t\  báz  épml 
évszáma,  tulajdonosának  nevo  és  egy  néhány  szép  jelszava  \o]U 
ügy  a  mennyezetes  ágy  is  t>(ívelkcdett  olyan  bibliai  feliratokban,, 
az  alvásra  és  a  jámbor  életi'e  vonatkoztak.  Ily  feliratok  term^ 
német  nyelven  következők  lehettek:  „Ne  szeresd  az  álmot, 
légy  szegény;  nyisd  fel  a  te  szemedet  és  elégitsd  meg  magadás 
nyérrel.  Téldab  20,  13."  Vagy:  „Kdes  az  álom  a  szolgának,  akáx 
kat  akár  keveset  egyék;  a  gazdagot  pedig  gazda^^siígn  nem 
aludni.  l*red.  ő,  12,*'  Vagy  pedig:  „Nem  engedi,  hogy  a  te 
essék;  nem  szunnyad  a  te  drizűd,  Zsolt.  121,  3. "Vagy  végre;  | 
ségben  lefekszem  egyetemben  és  aluszom;  mert  te  Uram  ^gyc 
nekem  bátorságos  lakást,  Zsolt.  4,  9." 

lln  még  felemlítem,  hoj^y  télen,  nyáron  az  ablakon    \ii 
ben  Flóra  ny^as  gyermekei  díszlettek,    melyeket   gyOngéd    it 
ápoltak,  akkor  mindent  megérintettem,  mi  jellemzíS  volt  a  sstei 
lakását  és  bútorzatát    illetőleg.    A    mindent  alvellálö  idún&k 
azonban  itt  is  megérezhető.  Kgy    néhány  falu  kivételével    a 
butor/at  a  szepesi  szászoknál  most    már   majdnem  miruleiihűn 

V  A  XVI  ffMpcsi  város  levéllArában  ac  1776   évi  limiutlA. 


290 


Visontai  népdalok  és  gyermekjátékok. 

KöeIÍ  :  Baiosm  Jáettf, 

Az  aUbb  közölt  dalokat  és  játékokat  Somogymegye  déli  részén. 
loiitán  jegyeztem  fel  E  vidék  nyelvjárása  átmenet  az  alsó  és  felső- 
lyai  között ;  tolajdonkép  az  alsódrávaihoz  lehet  soroznunk,  csakhogy 
Tiek  egyes  s^átsá^ai  már  elvesztek;  így  pl.  az  a/,  el  szótagból  á,  t 
és  nem  6,  é\  nem  hallhatók  a  fortlil  <jyÓtfifil.  títil  stb.  alakok;  a 
bes  szám  8.  személyében  csak  a  magik  szóban  maradt  meg  a  bir- 
foB'ik  raj?.  Vipzont  a  nyugati  nyelvjárás  nincs  reá  még  oly  nagy  ha- 
ll, mint  a  felsüdrávaira.  Ezt  a  nyelvjárást  beszélik  azon  a  vonalon. 
ly  Barcstól  Csokonyán,  Visontán,  Nagykorpádon  keresztfii  halad  észak- 
f^  s  elválasztja  egymástól  az  alsó  és  folsödrávai   nyelvjárást 

Az  egész  duna-iírávakiizi  nyelvjánis-vidi'knek    egyik  legcrdekcsebh 

a  felszólitó  mód  egyes  alakjainak  használata  aji/lentő  módban. 

[loz,  a  mit  erre  nézve  a  ^Magyar  Nyelvjárások**   138.    lapján  elmon- 

im.  e  vidéken  tett  megögyeléseim  alapján  a  következőket  fŰ/hetem: 

icét  alak  Összezavarása  elsÖ  sorban  a  t  végŰ  igéknél  történt  azokban 

amelyekben,  a  hol  a  t  után  j  áll :   horicsm,   szakéccsa,  tudhassuk, 

'4Vzte»9Ük,  jötdmasszuk,  kocogassák.  Ezután  elterjedt  e  két  mód  alak- 

ik  Összezavanísa  egyrészt  ugyanezen  igck  alanyi  ragozásában,  miis- 

a  nem  t  végű  igéknél  is.     E    két    utóbbi  esetben  azonban  a  fel- 

rélós  csakis  a  többes  szám  1.  személyében  fordul  elŐ,    a  hol  a  fel- 

litás    és     az    egj-szerö  kijelentés  a  legközelebb  áll  egymáshoz.  Pél- 

iit  már  segíthessünk  rajta  :  metógessünk^  bujtogasnmik^  mérögrssAnk  ; 

^^tényire  gombot  kössünk \  egif  darabig  fussunk;  —  maj  heh  th'ggűk, 

^k  (vesszük);  —  nem  iuggyunk    möguszlaini\    kOrŐsztíl    tugggunk 

ggünni;  akarjunk;  ak  körít  mönngünk;  inögfordtillunk  (a.  m.  m^g- 

iuljunk  e  helyett  megfordulunk.) 

Az  alább  következd  dalokat  és  játékokat  ügy  jegyeztem  fel,  amint 
kelték;  megjegyzendő,  hogy  magukat  a  dalokat  inkább  az  iskolában 
ilt  nyelven  mondják;  azonban  a  nyulvjárást  hivcn  tüntetik  fel  a  já- 
thoz csatolt  utasítások,  melyeket  pontosan  a  kiejtés  szerint  jegyez- 
fel. 
Az  első  három  dal  ritmusa  kissé  ktilönös  ;    olvasva    úgy    látszik, 
^tha  nem  is  volna  semmi  versmérték íiU,  énekelve  azonban  a  második 
elsf  része,  melyet  mindig  kissé  beljebb  irtam,  igen  gyorsan   hang- 
"  hat  s7Ótag  kerül  egy  ütembe,  ilyen  formán  :  Enlő,  erdó,   de  magos 
zöld  leveles  annak  az  ága;  ritmusi  értéke   azonban   annyi,  mint 


291 


fla* 


VÁSjMk  jótasp 


j 


a  4,  4,  4,  8  8oré ;  a  hatodik  sor'  így  is  alainilt,   s  ebben  már  lassab- 
ban éneklik  a  hannadik  ütemet. 


<    Hépdalok.- 

1. 

Krdu,  erdő,  d&  ma^os  vagy,  zöld  leveles  annak  aiságA; 

Kűiíejjíbe,  két  sxnélibe  kék  nefelejcs  bokor  virágEUc. 

Eggjik  hajlik  vákmra, 

Másik  a  rÓKsámém. 

Ne  sírj  kedv&s  ki8  atigyalom,  tijed  leszek  én  még  válaba. 

Szakajcsd  lö  jaz  egyiket,  kalitod  mellé  tSgyed, 

Had  tuggyák  miig  Visoiitába, 

Ej,  hüj !  hogy  én  tégi^d  s^eretíek. 


Este,  este,  késő  este,  kilencet  tttfitt  már  ax  éra. 

Az  én  kedves  kis  anfgyalom  kisétál  már  a  kaptájába. 

Én  is  ára  mdntem  el,  .         ^ 

Sávem  szomorodott  el, 

Páros  csolkot  rtfktam  r^ja,  rózsám  piros  két  orc^a. 


3. 


Elmöntem  én  vándorolni 
a  szép  Szöged  városa  felé, 

Fecskét  láttam  száldogálni 
a  szép  Szöged  városa  felé. 

Szál  le  föcske,  ha  lőhet, 

Vidd  el  észt  a  levelet, 

Tödd  a  rózsám  kebelébe, 

Ej,  huj !  ne  sirasson  engömet. 

4. 

Visontaji  keskfíny  ucca  de  porzik, 
A  legényi'k    vörös   borral  öntözik. 


Öntözzétek,  had  terömjén    virágot. 
Akkor  nyíljon,  mikor  én  arra  járok. 

5. 

Hármat  füttyentett  a  gőzös  masina, 
Tgnnap  hoszta  levelemet    a  posta. 
Mit  ér  nékem  az  aranyos  levele, 
Hotyhamagara  nem  beszélhetek  vele. 
Haj  elindult  az  a  gőzös,  had  mennyen, 
Én  utánam  senki  ne  köseregjen 
Már  az  aki  én  utánam  köserj^. 
Az  álgya  meg  aki  jengem  teremtett 


Gyermekjátékok. 

1. 

Haj  szénája,  szénája,  széna  szakadéktya, 

líeinie  vagyon  kerék  asszony,  kerék  kis  menyecske, 

Lassan,  könnyen  kis  mt'ayecske, 


292 


VISONTAI    NÍM'DALOK    ÉS    OYKRMEKJÁTÉKOK 


OlC'd  akit  szerecL',. 

Észt  üleltím,  észt  csolkolom;  díván  dombjún,  dombony'án. 

Aggyoii  isten  lassú  essot, 

Mossa  Össze  mind  az  kettőt, 

Mind  az  arany  vesszőt. 

Hej  dinárom  repce, 

Pusszog  a  szekerce, 

Össze  szíjják,  össze  mossák, 

Kád  kocogassák. 

Coki  ti'  vén  bocskor  1  , 

(Lásd:  Ki88  Áron,  Gyermekjáték-Gyűjtemény, 
274.  és  393.  1.) 

2. 

Zöld  fü,  zöld  fü  a  lábom  alatt, 

A  ki  legszüb  lüssz,  tőlem  csolkot  kap. 

(Összefogózzunk,  egy  ben  van,  am  mögcsókú   ügy   másikat,    akkó 
1  mén  bele.) 

3. 
Éggyik  szalad,  a  másik  kergettye  és  mongya : 

Fond  cica  kertüdet, 
Hama  megfonhatod. 

4. 

Ég  a  gyertya,  ég, 

El  se  aluggyék, 

A  kősziklák  mögrepennek, 

Mind  leguggyoljék. 

(L.  Kiss  Áron,  430.  1.) 

5. 

Kinek  a  szŰre  a  szögön, 

Dömötör  hajtya  a  lovát, 

Fáj  a  szivem  lölköm,  Dömötör, 

Fáj  a  szivem,  lölköm,  Dömötör. 

Haja  zsírom,  petrezsirom,  bop.  hop,  hop. 

Kéretettem,  kéretettem  ek  kizs  várt, 
Kivii],  belül  bemeszeltem  szép  tisztán; 
Ara  jött  az  irodai  i^  várba. 


mixÁBAA  séÉtmr 


Jobb  tenéköd  éd(to  róssám,  mind  nákOm, 
TégMsMffet  az  én  rőzsám;  nöm  SngOiD. 
H^a  as^m,  petzezBiroA,  hop,  1m^,  hop. 

BiriS  Sídm  kertje  meUeli 
Bók&  támad  vize  mellet^ 
Háma  Urtf,  hop,  hop^  bop. 

(Osssefogommk,  aM&a  egy  dazabig  fossunk,  asztán  magfordonank. 

■■■■"'  ^  7. 

Borsósba  jártam,  borsos  bort  ittam, 
Égy  ssép  lányt  láttam,  ba  jaz  ényim  vómi, 
Lö  sém  fipkünném,  ú  sém  ahmnám^ 
Még  be  nöm  járnám  titkesi  nccámat, 
FOlszólfttanám  argandljámat, 
Kézire  amiám  gyGnge  Katicámat. 

(összéfo^zzonk  kSrbe;  akinek  a  nevit  inondik,  az  kifindű.) 
^.  (V.  5.  Eitn  Áron,  432.  t 

8. 

Háj  bölla,  bella, 

Mér  tud  a  bélla, 

Bglla  farkat  metégessünk, 

Gyöngy  ágat  hajtogassunk, 

Hamut  mérögessünk. 

Riézám,  rezelöm, 

Apró  pónzöm  csörgetöm ; 

Szöggyed  rózsám,  szöggyed, 

Kötényödbe  szöggyed. 

(Osszefogózzunk,  osztán  mongyuk  észt:  aki  nevet,  annak  a  köti 
nyire  gombot  kössünk;  aki  másoccor  nevet,  annak  raög  a  keszkeny^ 
vögyiik  le  ja  fejiríí. 

(L    Kiss  Áron,  442.  L 

9. 

Járom  az  uj  várnak  az  állát. 
Járom  a  sor  magallát. 
Az  én  lábom  szolgalegény, 

394 


YISONTAI   NÉPDALOK   ÉS   GYERMEKJÁTÉKOK. 


Lábanyomát  s€m  nyomja, 
Fehér  talpát  sem  nyomja. 
Nyizsd  ki  Igjány  kapudat, 
Hadd  kerüllem  váradat 
Dob  szerda,  dobb  kedd: 
•   Siralom  csütörtök, 
Aggyon  isten  jó  napot, 
Jó  napot,  vékony,  karcsú  derekot. 
Örzsébet  asszony,  kedves  komámasszony, 
01  szép,  ol  kegyes,  ol  kedvemre  ne  eshessek 
Bárám  bicsak  nékül, 
Aranygyűrű  nékül. 
(Három  lejil  a  fődre    így  .  • .,  akkörű   mönnyünk,    akkor   mony- 
ik  észt   Amíg  jáccanlc,  addig  mindig  ott  ínek  (ülnek). 

(L.  Kiss  Áron,  359.  1.) 
10. 

Egy  hidas  játék  párbeszéde  egészen  egyezik  a  Dr.  Kiss  Áron  já- 
gytijteményének  szintén  Somogyból  (a  216.  lapon)  közlöttel,  csalc 
utolsó  három  szólás  tér  el  ilyeténképen : 

—  Isten  anna  szent  markából 

—  Mi  jis  kértünk,  de  nem  adott. 

—  Azért  mer  kutyák  voltatok. 


A  kimuzsikálás. 

(Palócz  bosszú.) 

A  palócz  életében  megtörténik,  hogy  egyik-másik  leány  a  hozzá 
izalommal  közeledő  legényt  szóval,  taglejtéssel  kigúnyolja,  tánczra 
livásnál  visszautasítja,  kikosarazza,  szóval  magától  elutasitja,  és  ha 
eánynak  ilyetén  viselkedését,  mint  elfogadható  indokon  nem  nyűg- 
a  nép  közvéleménye  is  sértésnek  ismeri  el :  a  sértett  legényben  föl- 
éd a  bosszú  érzelme. 

A  sérelmet  szenvedett  legény  pajtásaival  alkalmas  helyen,  lehe- 
3g  titokban  megbeszéli  az  esetet,  s  ha  a  többség  egyértelemre  ju- 
t:  elhatározzák  a*sértŐ  leány  kimuzsikálását. 

A  bosszúállásnak  ezen  neme  kétféle,  és  pedig:  kisebb  vagy  na- 
kbb,  alkalmazva  a  sértés   milyenségéhez.  Ha   kisebb   természetű   a 

396 


PINTÉB   8ÍKD0R 


sértés,  például  a  tánczra  felkérés  visswiutA»ítitea,  akkor  nyomban  is  it- 
kulmazhiito  a  bosszú,  rendszerint  azonban  a  legények  által   tncghfttúo' 
KOtt  lakodalmi  mulat^tágou;  ha  súlyosabb  tennészetd  a  sértés,    példiti 
nevetést  előidéző  suny,  vagy  mpükérésricl  kikosarazás,  akkor  a  1»Q8S2É 
mindig  farsangi  nyilvános  mulalságban  hajtják  végre. 

Az  ítélkező  legények  a  bosszúállásnak  idejét  is,  helyét  is  titok- 
ban tailiúk  azért,  hogy  az  illető  mit  se  tudhasson  a  tiírtéaundör^l 
különben  t.-lyol  maradna  u  mulatíiJÍKtó1. 

Ila  elérkezett  a  me^elöU  mulatság  vagy  lakodalom  napja,  kez- 
detét veszi  szokás  szerint  a  vigalom  s  a  fiatalság  még  a  buszúval  ^* 
tandó  leánynyal  is  enyeleg ;  de  midőn  a  mulatt)  fiatalság;  már  \i^ 
hogy  a  mulatók  és  vendégek  teljes  számban  együtt  vannak,  váratUoil 
jelt  ad  a  bosszúálló  legény,  mely  jelre  a  zene.  mintha  osak  elmet- 
szették volna,  elnémul,  a  tánczolók  páijaikat  elbocsátják  s  a  legénjá 
a  muzsikások  közé.  a  leányok,  illetve  asszonyok  pedig  az  ellenlml 
oldalon  csoportosulnak. 

Halotti  csend  lesz  egy  pillanatra,  mindenki  todja  azonnal,  hog; 
kimuzsikálás  lesz,  de  hogy  kit  sújt  a  hosszú,  azt  nem  tudják,  s  épp«i 
ezért  a  női-sopoit  majd  minden  liataljának  arrza  halálsápadttá  vulik 
E  hirtelen  beállott  rendkivüli  izgatottság  nem  tart  soká,  mert  a  boö- 
szúálldó  legény  csakhamar  a  muzsikusok  elé  lép.  aro^c/al  a  nói'soport 
felé  8  a  nélkíil,    hogy   a    megbosszulandót   megnevezné,    ekként    szél 

„A  ki  engemet  itt  meg  itt,  ekkor  vagy  akkor,  ezzel  vagy  aza 
a  szóval,  tettel  megsértett,  menjen  ki"  —  s  ennól  a  ^jüónál  kitátja  i 
mulató  helyiség  ajtaját  —  „te  meg  fzigány  húzd  rá  a  nótáját!* 

K  szavak  liallására  azon  leány,  ki  magát  bűnösnek  érzi,  kötényébt 
rejti  arfzát,  sírásra  fakad,  a  körötte  vagy  mellette  állók   megrettenje, 
némelyek  szánakozó  arozczal  félre    húzódnak    mellőle.    A    síró    leányt 
ha  vannak;  rokonai,  lia  nincsenek,  e^y  pár  éltesebb  asszony   Jí   —  --^ 
szí    s    vezeti    kifelé:    rendszerint  a  czigányliandn     ilyenkor  a    . 
indulót  szokta    Játszani,  s  a  bosszút    álló    legény    elŐlmenése    meUtf 
kisérik  a  leányt  egészen  a  mulató    helyiség    kapujáig,    hul    ov 
húzzák  az  indulót,  a  míg  a  leány  el  nem  tűnik  szemeik    elŐl.    ..,.-- 
pedig  tovább  mulatnak. 

De  nem  csak  a  leányt,  menyecskét  éri  az  ily  bosszú,    hu 
ritkán  ugyan   —   a  leányt  mt'ltatlannl  sértfi  legényt   is    kimuz.-M^.üji^ 
8  ez  akkor  történik,  ha  a  kiizvélcmény  hatása  alatt  a  legények  a  »'T- 
tett  leány  vagy  menyecske  pártjára  szegődnek.  Ámde  a    legény    kim»' 
zsikálásn  már  nem  megy  simán  ;  rendszerint  véres  verekedéssel  végcódíi 


A  kimüzsikAlAs. 


A  palócz  leány  borzasztóbb  büntetést  nem  ismer  magára  nézve 
a  „kimuzsikálásnál'^',  az  ily  leány  a  falu  és  szomszédfalu  űatalsága 
előtt  sokszor  két  évig  is  erkölcsi  halott ;  de  előbb  is  felszabadulhat  a 
sújtó  teher  alól,  ha  a  sértett  legény  megbocsájt  neki,  vagy  a  falu  köz- 
véleménye mellette  nyilvánul.  A  menyecskét  —  legyen  az  özvegy  vagy 
férjes  ^  és  a    legényt   csak  is  azon  egy  mulatságra  súj^a  a  bosszú. 

Mennyire  lesújtó  a  kimuzsikálás  egy  fiatal  leányra,  azt  leginkább 
abból  Ítélhetjük  meg,  hogy  az  ily  kimuzsikálási  esetet  még  ellenséges 
leánytársai  sem  szokták  a  szenvedő  szemére  vetni,  s  az  még  titkos 
közbeszéd  tárgyává  sem  válik, 

Kégibb  időben  a  kimuzsikált  leány  néha  „a  sírig  hordozta  pár- 
tiját** ;  ma  már  lazulván  az  erkölcs,  a  bosszúállás  ezen  neme  is  szem- 
betünőleg  veszti  erkölcsi  hatását  a  palócz  nép  életében. 

Közli:  Pintér   Sándor. 


Falóoz  találós-mesék. 

—  A  Mátra  aljáról.  — 
Gyiytötte:   Utvánffy  Gyula. 


49. 


Eke,  ökör,  minden  mé'vvan,  még 
az  Isten  segítségi  is;  mi  nékű' 
nem  lehet  mégis  szantanyiV 

{Rorozda  nélkül). 

50. 

Bodonba  fát  vágnak,  ide  is  eehúil 
a  faógácsa. 

(A  harangszó). 

51. 

Az  érész  alatt  vizes,  az  érészen 
kivel  száraz;  a  ki  tuggya,  ki  ne 
mongya. 

{A  kender  szösz,  mikor  fon- 
ják, a  guz$alyon  a  mi  van^ 
fent.  az  száraz^  a  miből  meg 
a  fonalat  fonják^  folytonosan 
nyálazzák). 


52. 


Egy  garasé'  oUyat  vesz, 
Konyha  kamra  télyí  lesz. 

{Qyertyavilág). 

53. 

Kécczer  lett  a  világra. 

Verés  posztaó  nyakiiba, 

K'ántorságra  nevekedett, 

Verés  a  szakálla. 

(Á  kakas,  mert  mi  nt  tojás 
és  mint  csirke  „kecczer  lett  a 
világra. " 

54. 

"Míg  én  é'tem,  lyukbaó'  vaót  pa- 
lotám, 
De  má'  haótom  után   verés   se- 
lyem ruhám. 

{A  rák). 


S&7 


ISI'VANKFY  oyula 


55. 

Felíl'  ollyan,  miiit  c'  kkúd, 
Alú'  ollyan,  mint  p'  nníd. 

{A  mákf&j). 

56 

Ki  vaót  a  létjobb  mostoha  aiiyaV 
(,4  vaflfn^  a  kihe  hele  átanak). 

57. 

Ki  vaőt  AZ  Istennek  a  kisbóraója? 
{A  harang^  mikor  Krisztus 
ieeresztre  feszítésekor  meffhúz- 
iák). 

58. 

Az  ökörnek  melyik  aódal'in  van 
több  szeörV 
{A  fcűMrt,  mert  helül  egy  szál 
sin€». 

59. 

sziintaó-veteu  ember  mi  nökű' 
nem  s/iinthatV 

(Fordulás  nétkül). 

60. 

Az  Isten   hun    va<^t,   mikaó*   se 

ég,  se  feöd  nem  vaót? 

{A  maga  dicsőségében). 

61. 

A    paradicsomkert    mivee'    van 

körű'  keritve  V 

( Szentlélekkel). 

62. 
St^  Isten  num  teremtette,  s«  em- 
l>cr  nem  csiny.Vta,  mija'V 

[Repedés  a  gerendáfi). 

63. 

Hova  sütött  a  nap  ecczér,  a  hova 

többe  8oh*se  süt? 

(A  Veres  tenger  ffnekire,  mi- 
kor Mózes  a  vessz6jével  meg- 
ütíStte  s  a  vi2  ketté  vált.) 


64. 

A    letelseŐ    güdör    hun    vaót  a 
íeödön  V 
(  Ott,  a  hol  az  hten  a  földbe  mor- 
kúlt^  hogy  Ádámot  teremist), 

66. 
Mi  mégy  be  ja  templomba  létű- 
leteleőV 

66. 

Mikaó  á't  az  Úristen  felUbonV 
(Mikor  a  íizamdrra  akart  if- 
fíi.  mert  az  egyik  a     kmgytl' 

.   ben  ooit), 

67. 

Mi"  csinyíi'  az  Isten,  míkao  u 
esseö  esik? 

68. 

Hatvan  kovues,  mé'  Hetven  !ka 
megittak  égy-é'  lliter  bort,  15 
lijirajr-zar  vaót  litoije,  mi  eseö 
abbi'r  riijuk? 

[Kettejükre  30  kr.  m*rt  a  J»- 
víicsot  Hatvannak,  az  áctot 
Hetvennek  hivták). 

Né*  azazamár  ember  Tan  a  t»- 
b'igon,  molyik  embí»r  azV 

(í.  A  pap,  mert  m/iisftnk  hfé 
feleséget  szfrseni »  mn 
nem.  2.  A  kántor,  .-;.  - 
akkor  is  dalol,  mikor  má*  ^ 
V.  .4  kSviives,  mtrt  mef 
élesíti  a  csákányát  s  k^ 
vágja.  4.  A  kémény  stprk 
mert  mindig  oU  pakar,  >t  ^^ 
nem  viszket). 

70. 
Micsoda  madiruak  nem  eazík  i 


298 


PALÓCZ   TALÁLÓS-MESÉK. 


húsíit,    micsoda    virágbaó'    nem 
kötnek  koszoraót,  micsoda  fábú' 
nem  csinyiVnak  koporsaót? 
(/.  A  méhecskének. 

2.  A  kendervirágból. 

3.  A  rozmaring  fájából.) 

71. 

Hegyén  megyén,  magyon  mégycn, 
Vasat  viszén,  de  nem  kovAcs, 
Lyukba  bújik,  de  nem  bogi'ir. 

{Ekevai). 

72. 

Ha  ram  nézel, 
Vissza  nézlek, 


Ha  rlm  nevetsz, 

Kinevetlek. 

Tiszta  igaz  és  hív  vagyok, 

Kedvedé*  én  nem  hazudok. 

{A  tükör), 

73. 

Erdeo  a  hazaija, 
Van  derék  bundája, 
Lomhán  jár,  kel,  forog, 
Ha  szaó',  mindé'  morog, 
Lánezot  kötnek  nlja, 
A  tiíuczot  mé*  jjárja, 
De  soha  sincs  jaó  kedvi 

(A  medve). 


Hígdu-Szoboszlói  adalékok. 

Mese. 

Mengyen- mendegél  egy  obsitos  katona  hazafelé  a  szülőfődjire.  Hát 
a  mint  eg)'  falun  mengyen  keresztül,  látja  hogy  egy  ház  előtt  a  pad- 
kán ott  kucorog  egy  Ösz-öreg  ember,  osztán  rí  keservesen.  Oda  men- 
gyen az  obsitos. 

—  Hát  kend  mír  rí  öreg  apám? 

—  Jaj.  hogy  ne  rínék  fijam,  mikor  meg  vert  ídes  apám! 

—  Csak  tán  nincs  mán  meg  a  kend  apja,  hiszen  maga  is  meg 
van  mán  kend  száz  esztendős  is ! 

—  Meg  van  a  bion  fiam.  Oda  be  van  a  ház  előtt;  fát  vág. 

—  Innye  a  ki  szentje  van,  mán  csak  be  mengyek,  osztán  meg 
kérdem  hogy  ugyan  mír  bántotta  kendet! 

Be  is  ment  az  obsitos,  rá  akadt  az  öreg  emberre. 

—  Jó  napot  agygyon  Isten  nagy  apám,  ugyan  mír  bántotta  kel- 
med azt  az  öreg  tíját? 

—  Hogy  ne  bántottam  vóna  fijam,  mikor  a  semmire  való  nem 
akart  szót  fogadni  a  nagyapjának ! 

—  Micsoda!  hát  még  megvóna  a  kelmed  ídes  apja  is? 

—  Meg  bizony  fijam,  odabe  van,  a  sutba   ííl. 

—  De  mán  csak  bemengyek,  mert  ilyen  öreg  embert  jártomba- 
kőttömbe  sose  láttam. 


399 


iné^    akkor  is  az  mioki^ 

Itcjü- 


8ZIVÓR  Hta-A 

Ott  is  ült  az    öreg    ember   u   sutla, 
szítta,  hogy  mír  nem  fogadja  a  szavát. 

—  Szerencsés  jó  napot  adjon  Isten,  szíp  apám!  Mtiii    csak 
vék,  hogy  ugyan  líány  esztondös  lehet  kelmed  V 

-'  Jaj  üjani,  azt  mán  én  tííllcm  hijába  kérded,  mert  én  me^ 
nem  mondom ;  ha  eredj  el  a  papho,  a  ki  megkcrcaztolt,  a  maj  meg- 
tudja mondani. 

—  Hát  meg  van  raég  az  a  pap  a  ki  kelmédet  keresztelte? 
Meg  biz  az.  ídes  tíjam.  csak  keresd  meg;  ott  lakik  a  templom 

mellett,  akárki  megmutatja 

Nosza,  mengyen  is  az  obsitos  a  papho,  otthon  is  tanálta :  ippt^n 
perédikációt  tanult. 

—  Szerencsés  Jó  napot  adjon  Isten  kígyelmednek  tiszteletei  uram! 
Hát  biz  én  az  eránt  kerestem  meg  érdemes  szemílTJit,  hogy  niondanA 
meg  kigyelmed:  hány  esztendős  lehet  ecscsez*)  Öreg  emberV 

—  Jsg  tijam  ón  asztat  így  meg  nem  mondom,  ha  csak  a  mátri- 
kulába  ki  nem  keresem  l>e  az  a  baj.  Iiogy  a  matrikula  a  tékába  van, 
osztán  ides  antfám  meg  kiment  a  szőllős  kertl>e,  s  a  mint  sejtem :  a 
téka  kúcsot  is  kivitte. 


Népdalok. 


I. 

Iximent  a  hajamnll  a  zsír, 
Ez  a  világ  róllam  ftíl, 
Megkenem  én  az  hajamat, 
Jóba  foglalom  magamat. 


II. 


A  zöd  halom  Feketíre   van   festve. 
Az  ég  alja  fejírre  van  mes/^he, 

Ugyan  rózsám,  jütok-i  mé^  eszedhe. 
Hogy  valahajiillemén  az  óledbe  ! 


111. 


Keserű  míz,  nem  hittem  hogy   ides  lígj» 
Ides  rózsám,  nem   hittem   hogy  álnok  ligy, 
Yótam  hozzád  olyan  igaz  mint  az  nap, 
Ki  jaz  égen  ragyogva  süt  egf&z  nap. 


Közli:  ^i>ós  Betti 


*)  e>  éfl  ex 


300 


Porcsalmai  babonák 

1.  Rostavetés. 

Egy  rosta  mélyebb  oldalú  kávájába  bele  szúrnak  felülről  miiidkót 
[ával  egy  kinyitott  ollót.  Ezt  az  ollót  ós  annál  fogva  a  rostát  két 
iáiról  két  ember  tartja  az  olló  fogantyúja  alá  tott  növendék  ujja  ho- 
fén,  ugy  hogy  a  tóbbi  aíja  hozzá  nem  ér.  A  rosta  kávájában  alul  van 
|ro  9  darab  forgács,  egy  fósŰ  és  egy  könnyU  kefo.  A.  kezdi:  g^^^'^' 
irc,  Pálomra  mondom,  Feri  lopta  el  a  tojást."  —  B.  ta^ja:  ,1*g- 
Bmre,  Pálomra  mondom,  Feri  nem  lopta  el  a  tojást."  —  Ezt  egy- 
st  felváltva  ismétlik  még  kétszer.  S  ha  Feri  volt  a  tojástolvaj,  úgy 
Kegfordul  a  rosta  az  ollóval  az  ujjok  hegyin  egyikök  vagy  másikok 
Wé,  hogy  szinte  leesik  a/  ujjokrol.  Ha  más  lopta  el  a  tojást,  a  rosta 
ftozdulatluii  marad  Ekkor  megpróbálják  a  másik  nevével  a  párbeszé- 
tf  a  kire  gyanakosznak :  mig  a  rosta  mozdulásával  a  bünöst  csakugyan 
italálják.  így  megnevezve  egy-egy  gyanús  embert,  mindenféle  vétket 
leg  lehet  tudni,  hogy  ki  hajtotta  végre.  Ezt  letett  igaz  hitére  vallja 
reg  Kerekes  Eszter. 

2.  Orvouág  a  uemveréaről. 

Ha  valaki  gyermekedet  a  szemével    megvarte.    tőlts    félig  egy  jó 
pohárt  tiszta  vízzel,  s  tégy  a  pohár  felibe  egy  rostát.  Azután  egy 
JDjásnak  vedd  ki  a  fehérít  és  csorgasd  azt  a  rostán  keresztül  halkan  a 
ahárban  lévű  vízre:  ha  a  víz  felületin  clteríllü  tojás  fehérje  egy  szok- 
nyás asszony  alakot  mutat,    akkor    asszony,    ha  nadnlgos    forma  fértit 
mutat,  akkor  férti  verte  meg  a  gyermeket-    S  ha  ez  tudva  van,  akkor 
Etán  csak  meg  kell  mosdatni  azzal  a  tojás-fehéres  vízzel    a    kicsit  és 
Eonnal  meggyógyul. 

3.  Ha  nem  tnd  aludni  a  kisded  : 

Menj  a  sertés  ólba.  mikor  alszik  a  kocza  és  lopj  az  alól  e.gy  kis 
bárok  almot,  hogy  a  kocza  észre  tie  vegye,  azt  tedd  a  gyermek  bíílcso- 
fibe  és  elalszik  mint  a  tej 

4.  Ha  a  kicainy  lörősztéskor  sir: 

ríele,  hogy  az  any  a  terhes  korában  kutyához,  vagy  macskához  rúgott, 
,mi  soha  sem  szabadi  Ennek  orvossága:  Mikor  a  gyermeket  lörősztód, 
B;y  a  titkenö  mind  a  ítégy  szarvára   vagy  szegére    egy-egy  kis  marok 
imut  ée  mikor  a  fórösztést  elvégezve,  kiveszed  a  gyermeket  a  tekeno- 


801 


bAl.  a  teken5  jobb  felső  és  alsó  bal  szegtrSl.  azután  a  t«kenö  íqU6 
bftl  Í6  alsó  jobb  s/egiről  kerea/ttien  kapard  beid  azt  a  hamut  a  teke- 
nőbe  ;  azután  szllrd  keresztíil  azt  a  hamvas  vizet  egy  ruhán.  És  ai  a 
hamu.  ha  az  anyja  kut>'áboz  rakott,  kutya  gzÖrré.  ha  rnaitskúhoz  ni- 
gütt,  maeska  szörró  változik,  a  gyermek  pedig  nem    lesz    tovAbh  síri 


Vizi  manó  a  Hernádban. 

llof^y  mennyire  ragaszkodik  mó^  a  kassai  külvárosok  tót  eredetű 
lakossága  a  vizi  emlwr  —  tótul  topehjecz  —  Iwihonahitéhez.    muf  •' 
sok  monda,  melyet  a  néphit  ahhoz  még  most  is  fiiz    Azt  tai*^ák.   h  v. 
vizi  manó  leginkább  a   férfínembul  szedi  áldozatát^  s   ha    vnlomelTÍk 
óvben  nem  sikerUi  mindjárt  a    fiirdőzót    hatalmába    keríteni,    it 
maf^asan  ugrik  ki  a  vizból,  ha  a  hídon  valaki  átmegyon.  Néhám    A^f-- 
szony  megesküdni  is  kész  erre. 

A  nép  a    vizi   manót  szenvedélyesnek,   hai-agtartónak    tar^  d« 
azért  érzéket  a  szép  iránt,  söt  hiusíígot  sem  tagad  ra<»fí  tőle. 

Tiiilént  néhány  év  elótt,  hogy  egy  i>;en  szép  leányt  szülői  am 
kényszerít  ettek,  Uo^y  egy  nem  szeretett  férfiúval  jegyet  váltson.  A  !«• 
ány  annyiiu  szivére  vette  a  dolgot,  hogy  a  Hernádba  ugrott.  Egy  &t 
multával  ez  a  monda  terjedt  el:  A  vizi  manó  egy  kas^^í  bábát  am 
kényszerítőit,  hoyy  níenjen  le  véle  az  Ö  birodalmiiba  és  segítsen  egy 
asszonynak  a  szülésnél.  A  l>ába  félig  a  félelemtül,  félig  a  kiváncsisá^- 
tól  hajtva,  leszállt  a  vii;!  manóval  az  alsó  malom  melletti  na^y  tusai- 
nál a  vizbe,  a  hol  ennek  gyökerei  alatt  állott  a  vizi  emberke  palo- 
uija  A  bába  az  asszonyban  azonnal  fölismerte  a  múlt  óvben  befalt 
leányt,  segédkezet  nyújtott  neki  s  egy  gyermek  születése  n(Án  a  viti 
manó  megtömte  a  bába  kosarát  homokkal,  s  a  legszigorúbb  tir  * '" 
tjíst  követelvén  tóie,  felhozta  a  partra.  A  bába  otthon  kosanit 
ván,  homok  lielyett  aranyat  talált  benne. 

E  mondából  egész  regény  vált:  hogy  a  vizi  manó  a  K^inyba  sio 
retett,  folyton  eaábitgatta,  s  midiin  a  vizbe  ugiott,  feleségül  vette  üiii. 

Egy  asszony,  ki  a  Hernád  partján    lakott,    mesélte,    hogy    mídrin 
gyermekei  asztalnál  ültek  s  a  tej))ekását  jóízűen  ették,    egy   piros   m* 
biís  kis  zömök  emberke  lépett  a  szobába    s  meizetle  a  gyerrr  '    '     '' 
a  tejbekását.  Ugy  lálJizik  azonban,  hogy  az  étel  nagyon  is  ^ 
a  gyomrát,  mert  többé  nem  jelent  meg  az  étkezűsnél. 

302 


Legújabban  pedig  a  vizí  manó  piros  ruhája  adott  sok  beszédre, 
nende-mondára  okot.  Tény  az,  hogy  egy  itteni  molnár  Márk  napján  a 
aalom  zsilipjeire  piros  iiadnÍKot  tüz  ki,  hogy  a  vizi  manó  elemének 
zelid  parancsokat  os2togas.son.  S  midún  e  tavaszszal  a  viz  a  kassai 
*y  gátat  elsodorta  és  a  Hernád  ly  medret  mo-ott  magának,  viz 
Mányábati  a  malmok  szünetelni  voltak  kénytelenek;  a  köznép  ekkor  is 
Kt  beszélte,  hog)'  a  vizi  manó  addií;  nem  nyugszik,  míg  egy  teljes  piros 
Itönyt  nem  vetnek  a  vizbc.  Ivéts/íjr  is  tettek  kísérletet  a  gát  helyre- 
llításárn,  de  eddig  sikertelenül,  a  mi  csak  megerősfttítto  a  babonás 
őpot  hitében.  Közli;  Juhász  Mór. 


A  népr^'z  a  prág-al  kiállításon. 

A  cseh  orsziigos  kiáll  itiísnak  egészben  véve  van  bizonyos  néi)n^zi 
Hege.  Hendezöinok  egyik  czélja  az  volt,  hogy  a  cseliük  szláv  faii  sa- 
tosságait,  mfiveltségót,  muvelodt^re  hivatoítsá^át  tüntessék  fel  Ez 
ínyban  ellentétben  helyezik  magukat  a  germán  mnveltsóggel,  mely- 
iskolfijiilian  nevelődtek  és  a  melynek  ma  is  uralma  alatt  állnak.  R 
Brmán  hatalom  alul  akarnak  menekülni  a  csch-sztávok  iK)litikailng 
íy,  mint  egész  mfíveltsé'ríiiklien.  E  szempontokból  történt,  hogy  az 
pari  czL'iu  kíállitá.sukon  tiig  tér  jutott  a  nemzeti  művészetnek,  tudo- 
lánynak,  iskolának. 

A  kiállítás  ily  jellege  mellett  természetesen  kellöpn  gondoskod- 
ik egy  néprajzi  csoport  létesítéséről.  K  csoport,  m^lyHt  ríividen  ismer- 
Ktni  szándékunk,  minden  gaxdagsjíga  és  8okoldaluHii<{a  mclh^tt,  a  gyüj- 
módja,  hézagossága  és  a  gyiytött  anyag  elrendezése  tekintetében 
y  kivánni  valót.  Az  egész  néprajzi  csoportnak  meg  van  eléggé  tiszta 
Eláv  jelleí:e,  daczára  a  sokszerU  germán  hat/tsoknak.  melyek  a  cseh- 
ílávoknál  én'ényestittek.  £  szláv  jellegben  jól  láthatjuk  azon  közeli 
Dkonságot,  melyben  a  mi  tótjaink  a  csehekkel  néprajzilag  állanak, 
linthogy  pedi^r  a  tót  és  általában  a  szláv  hatások  nálunk  magyarok- 
igen jelentékenyek,  azért  elöl>b-utóbb  néprajzunk  a  csehekéhez  is 
Drdulhat  egy  és  más  kérdésben.  E  körülmény  igazolja,  hogy  a  cseh 
áprajzi  kiáll ítáíísal  mi  is  megismerkedjünk  és  általában  a  csehek  ily 
iuyu  mozgalmait  ligyelemmcl  kisérjük. 

A  pnigai  kiállítás  néprajzi  tárgyai  két  helyen  vannak  kiállítva: 
fT&ai  egy  e  czélra  épített  tiiúkus  cseh  paraszt-házban,  másrészt  meg 
női  kézimunk.i':  és  néprajzi  ké]>ek  a  nagy  iparcaarnok  galleríáján. 

808 


A  régies  tipnsu  parasztház  egyik  szobája  a  lakó-szoba  berexideié- 
sét  tünteti  fel,  míg  a  ház  többi  helyiségeiben  különböző  néprajzi  tár- 
gyak vaimak  összevisazasághan  elhelyezve.  A  lakú-szoba  bejiralitA 
balra  lev5  sarokban  kemencze,  körültí*  lóczák,  felettük  nihasz:' 
dak.  Az  ajtiival  szemben  a  bal  sarokban  mennyezetes  ágy,  i; 
bölcső,  a  jobb  sarokban  az  asKtal.  körülötte  ft  fiű  mellett  lócdk. 
egyebütt  meg  székek;  a  sarokban  egy  hárum  oldalú  szekrény  HL 
Az  ajtótól  jobbra  tálas  és  konyhaszekrény.  A  kemencze  és  ágy  k6ifiti 
tulipános  nilin-láda,  a  tálas  és  asztal  között  nagyobb  szokrénr.  EgyA 
tárgyak :  az  ajtótól  balra  a  talon  kanalas,  jobbra  szentelt  víztartó,  mel- 
lette olvasó;  az  ajtóval  szemben  levő  falon  régies  óra  Cfi  ott,  valamint 
a  balra  eső  talon,  a  títkör  mellett,  kezdetleges  szent  kéjiek. 

A  kemencze  téglából  épült,  nagy,  négyszögletű ;  szabadon  iM 
sarkán  zöld  szemekkel  kirakott  kályha  Az  asztal  le  van  terítve,  raja 
tál,  kpnyór,  sörös  pohár  és  könyv,  felette  a  padozaton  egy  galan-*'  "■•■ 
felfüggesztve.  Az  ágy  mennyezetének  állványa  egyfelül  a  falba,  i- 
a  padozatról  lefüggÖ  két  zsinegre  van  erÖsitve  s  közéjíen  ób  szélein 
kivarrt,  nagy  lepedővel  van  leterítve  Ehhez  hasonlót  sátorlepwló  ne- 
vén palücz  vidékeinken  széltében  használnak,  de  rsak  a  gyennekágyn 
asszonyok  ágya  felett,  mikor  is  annak  egész  babonás  jelentSsógei  tula^ 
donítanak.  E  lepedőknek,  melyek  nagyobb  számban  vannak  k 
díszítési  motívumai  egyezők  a  palóczoknál  elteijedtekevel,  utrijraL* 
ezek  gyakran  a  tótoktól  szereznek  be. 

A  bútordarabok  közül  több  szekrény  van  kiállítva.  Kzek  fabetét- 
tel vannak  diszítv*"  vagy  madanikkal,  tulipánnal  és  más  stilizált  virá- 
gokkal kifestve.  A  bútorfcslésnél,  ng\'  látszik,  a  zöld,  veres  ós  sái^ 
színeket  kedvelik  le^nkább.  Mint  kezdetleges  eszközök  bírnak  ki\*á]4 
értékkel  a  nag>'számban  kiállított  falakatok  és  az  állványra  erusíthí*.tó 
vasszorítók  a  világít;tsra  szolí^áló  faszilánkok  számára.  Mindezekhez  ha* 
Bonlókat  palócz  vidékeinken  volt  alkalmam  me^^syelni. 

A  fából  való  konyha-eszközök  nagy  számban  vannak.  Egyes  ^ 
edényeket  egyszerű  barna  betét,  másokat  festett  virágok  dis/ííik  fiai- 
dag  és  változatos  j^yHjtemény  van  azon,  nem  ritkán  finom  í'ara!.''i>"  ía 
formákból,  melyeket  tészták  készítésénél  használnak.  ÉrdekeR  > 
még:  egy  famozsár,  kétfülü  lyukgatott  szurötál,  meg  a  kenyér -^ 
használt  pár  szárítója,  minőt  palórzaink  is  használnak.  Szalin;tii<>i  i«>iit 
mindenféle  kosarakat  láthatunk  :  a  nagy  liszttartótól  a  j^eomutnai  diazi- 
tésekkel  ellátott  kis  kosai-akig.  Az  agyag-tálak,  korsók,  té^t&fonnik 
kedvelt  színe  a  sárga,  kék  éa  zöld 


804 


A    KtPRAJZ   A   PRAOAI   BJÍLL1TÁ30N. 


A  kiállítás  néprajzi  csoporijáiiak  leggazdagabb  része  a  rnházat, 
a  iiői  hímzések  gyüjtemónye.  Néhány  alak  a  nép  tipikas  ruház- 
lását  tünteti  fel.  E^y  férti  alak  Öltözete:  testhez  álló.  a  csizmaszáríg 
f6,  alul  gombolható  sárga  nadrág,  eldl  zsebbel,  a  derékon  piros  lajbi ; 
;  nyakon  veressárga  nyakkendő ;  az  íny  válla  és  kézelője  hímezett.  Egy 
^mitszkiji  emberen  egy  ujjatlan,  felette  egy  njjas  Iiybi  van  gazdag 
ilyem  kivainissal  és  gombdíszszel ;    derekán    a    lajbi   alatt    kivarrott 

K'  eny  (ív ,  fején  prémes  sapka  sajátszerű  alakkal,  mintha  a  karimája 
levágták  volna.  Egy  harmadik  fértialak  széles  kiirimáju  kalapban 
tllra  vetett  kaháttal  látható.  A  leány-alak  i-uházatánál  felemlíthető :  a 
^kon  a  kivarrott,  elöl  összekötött  pniszlék,  a  könyökig  érö  ingujjú 
jötte  arany  és  ezüst  csipkével  díszített  kötény,  a  IáÍ>on    féU^zipÖ    kék 

Cirisnyával.  a  nyakon  gyöngy  és  csipke,  a  fejen  párta  és  virágkoszoní. 
ky  asszonyalak  rékliben,  fökötíível,  melyről  selyemkendö  fü^g  alá. 
A  kiállítás  gazdag  ruházati,  különösen  himzéH-g)'Ujteményea  nagy 
rcsarnok  galleriáját  foglalja  el,  minden  oldalról  hozzáférhető  Uveg- 
krényekbeu  felállítva.  E  gyűjtemény  jelentékeny  i-észe  kisebb  mu- 
lúmokból.  ipartnuzeumokból  való.  minők  elég  szép  számban  vannak  a 
beknél  (pl.  u  turnovat.  pilzeni  stb).  E  muzeumoknak  bizonyára  nem 
fVéB  részük  van  abban,  hogy  a  népies  motivumok  mind  tágabb  tért 
tanak  a  rseh  ipar  körében.  Kiválóan  gazdag  tfyüjteménvt  látunk  az 
yos.  ezüstös  r^ipkével  díszített  fokotokból,  (a  cseh  nöi  öltözet  egyik 
;Ípikusabh  darabja),  melyek  alakjukban  és  szalagdíszükben  nagy  vál- 
tosságot  mutatnak.  Vannak  kiállítv.-i  hímzett  kabátkák,  övek,  sap- 
stb.  KülonÖ.sen  érdekesek  díszítés  'tekintetélieii  a  nagyszámú  se- 
lemmel,  leginkább  veressel  és  kékkel  hímzett  kendők,  melyeknél  leg- 
pemzöbbek  az  igen  dús  sarok-hímzések. 

^K  A  hímzések  mellett  a  né]>  apró  használati  tártryai.  ékszerei   van- 

^kiállítva.  Ilyenek  :  a  brossok,  nyakékek,  keresztek,  lánczok,  kapcsok, 

ik.  pipák,  női  fé&ük    és   hajtűk,    közös    tokban    elhelyezett    díszített 

*Iü  kéííek  és  villák,  i*égi  díszes    ímakönyvek   stb.    Mint    kezdetleges 

tközök  érdekesek  a  fából  és  nyirhéjból  készült  tubák-tai-tók. 

A  diazítósi  motivumok  gazdagsága  és  változatossága  tekintetében 
hímzések  mellé  méltóan  sorakoznak  a  feles  számban  kiállított  hus- 
a  tojások.  Ezek  díszítése  különböző  teobnikúra  vall,  úgymint:  festés/ 
arás,  etetés,  viajszkozás.  A  húsvéti  tojások  díszítései  aáái^  míur  egy 
néprajzi  kiadványban  tágabb  körök  szarnám  lettek  hozzáférhetőkké. 
A  üépr^yzi  tárgyak  körül  a  falakon  néprajzi  érdekű  kepék  :  víz- 
iények.  irón-  és  tollrajzok  éí*  fényképek  függenek.    E    képek  faln- 


ICthn»erB(>kla  IL 


SÖ5 


33 


részleteket,  killőnbö/o  házti])usokat,  a  háx  e<?yes  rúszeit.  (ablak,  kétnéni 
homlokzat  stb)  s  belsÖ  berendezését  tüntetik  fel.  Ezekliez  júni* 
meiiczék^  bútorok,  főleg  diszf.s  s/ekréiiyek  kepei.  Rj^yes  lakú  < 
sok  nálunk  \s  előforduló  idomokra  emlékeztetnek.  SzOnos.  hogy  e  \é- 
péken,  mint  általában  a  kiállítás  többi  néprajzi  tárgyainál  is  az  ethn(^ 
geoKraphiai  szempont  el  van  hanyatlóivá,  a  tárgyak  elúfordalási  hel.w 
ntni*^  megjelölvt!.  K  képek  között  rsak  rsekélyebb  sjcámban  vauni] 
olyanok,  melyek  a  néptipust  és  a  ruhúzkadá£t  tüntetik  fel.  A  képel 
közül  különösen  érdekesek  Lego  K.  vizfeRtményei.  melyek  mi:* 
táblán  <'8eb  népies  motivamokat  tüntetnek  fel,  némely  táblit 
líín  tárízygyal  is.  A  kiállítás  más  részében  a  cseh,  morva,  tót  him. 
és  i*íO'éb  dis/ftési  moLÍvumokat  ma^'ában  foi^Oalú  töbli  nyomrütott  rou 
láttmk  kiállítva.  Ezek  azt  mutatják,  hogy  a  i:sehek  nem  c^iak 
az  ilyféle  dolgokat,  hanem  azok  kellő  megértéséről  és  értékeaitt? 
is  gondoskodnak. 

Az  egész  kiállítás  arra  vall,  hojfy  a  eschek    nem    ma    i-;-'--^- 
néprajzi  tárgyak  gyűjtéséhez.    Magának  a    kiállításnak  már  »-. 
termékeny    hatíisa    volt,    mert  ösztönzést  adott   egy  néprajzi  tiroci 
azcrvezéséhez,  melynek  egyik  első  ft>Indata  lenne  egy-két  év  múlva e 
nagyobb  szabáau  cseh  néprajzi  kiúllitást  létesitetii.  P   K 


Társasági  ügyek 

1. 

Leland  Károly  eWleges  jtfUfUése  a  londotti  folklorr-congressítsrÜ. 

Tisztelt  titkár  úr!  A  mennyire  sajnáltam,  hogy  Ön  nem  vebcW 
részt  congressusunkon,  annyira  büszke  voltam,  bogy  mint  a  magyir«( 
8/igi  népmjzi  társa-ság  tagjának,  ügy  az  1889-iki  párizsi  I.,  mint  a 
évi  londoni  II  nemzetközi  folklorc-eongressuson  szerenrsém  volt  e  tii 
saságot  képviselni.  Úgy  ezen,  mint  e4)ngres8Qsi  alelnöki  mindfi^tttS 
ben  iwíí)  mulasztottam  el  semmi  alkalmat  arra.  hogj-  a  világ  fokifiní 
tai  elíítt  haníísúlyozzam  a  magyarorazági  néprajzi  társaság  nagy  érií 
mü  tagjainak  páratlanul  lelkes  buzgalmát,  munkálkodásuknak  Diifiili 
máp  ilynemű  tíírsaságénál  fontosabb  voltát,  ós  hazájuknak,  a 
megszeretni  alkalmam  volt,  tudományunk  számára  való  nn  - 
gót.  Nem  volt  nehéz  mindezekre  nézve  kinyernem  a  ronKi 
lan  méltánylását 

*)  L<>Und  rirn&k  társasáintnk  títlcár.ihoa  ÍDtt^setl  loveléUtl 


8U6 


a 

■tét 


Megbizatásomhoz  képeat  átadUm  a  congreBSUsnak  túi'sasá^k  fl<l- 

5z1etét.  kiosztottam  a  résztvevők  közt  az  imök  megbei-stíl hetetlen  t^-r- 
lékü  fülvóimtiúiak  (Ethnologische  Mitteilungen  aus  Ungam.  ZuglMch 
Anzeiaer  der  (lesellschaft  für  die  Vülkerkunde  Ungarns)  ez    alkalomra 

éü/iilt  itnnepi  kiadását,  eloterjesztettera  az  ön  nagyhecsH,  a  oiganotofzia 
két  legérdekesebb  függő  kérdésében  döntő  jelentését:  Kis-Eg3lptomrül  éa 
a  magyar-i  zigány  zenéről.  A  ronpressiis  mindezeket  a  legnagyobb  ér- 
deklödéüsel  fogadta  (-.s  megbízott  engem,  hogy  meleg  őszinte  köszüne- 
fejeiczem  ki  a  magyarországi  néprajzi  társaságnak  ós  Önnek.  Kérem 
?nt,  sziveskedjiík  ezeket  a  t.  társaságnak  becses  tudomására  hozni, 
.éfi  neki  külön  köszönetemet  kifejezni  azért,    hogy    engem    már    másod 

ben  ilyen  megtiszteld  és  kedves    megbízatásra   érdemesített.    Mínden- 

or  Őrömmel  állok  a  t   támaság  szolgálatára. 


U. 

3Íajf^roritg.  Néprajgi  Táraiuág  1^91,  május  SO-án  tnrtotí  AT.  fvhhaió  és  XVft 

vóla*xtmdny\  ülfyéi^L 

A  felolrasá  ülés  tárgjai  Toltak: 

1  )  Z>r.  Szádeezhi  Lajcs  előadása  a  bétfalasi  h  aldunaí  székelyek  oö'i  kézi- 
[  srank^áról  (tárjuk  bomatalásával). 

2.)  Dr.  KtSnm  ígnác:  jchnténs  adakalehi  tanalm&nyútjáról  lad&kalehi  tÖrOk 
kézimqnk&k  bennutjUávaJ). 

3.)  />r.  Láziir  Btln  előad&sa  a  «Gesta  Romauonini>-nak  a  magyar  népkDl- 
léare  vmló  hutásAról. 

A  4-nek  kitUzAtt  felr^lvaaás  az  id<í  clörelialadottsi^  miait  elmaradt. 

A  vilatizlmAnyi  Ütésen  jelon  rannak  dyvt-yy  AlnMr  lej;i(lősb  vál.  tag  elnök- 
lete alatt:  Alexica  tljíifjfy,  Baróthy  J-iSjos,  Borov-tzky  Samu,  Herrmann  Antal,  Kú- 
nos  Iiroácz,  Liodiier  KrnÖ,  Patnibáiiy  Lukács.  Szádet'zky  IjAjo^,  S/.eitdrey  János  i^s 
*  jegyaő. 

A  tttkár  jelenti,  lio^y  Kúaos  Ign&o  a  táreaUg  folyó  iratában  kötdh  czik- 
'  kének  9  frtnyi  és  Rétby  László  ugyanott  megjelent  dolgozatának  9  H  V|  fHnyi 
[  4s82teletdijáról  a  társulat  pi'^nztára  javáru  lemondott 

A  Tál.  kfí&zönettel  tudomásul  veszi. 

A  NépnevpIÖk  tniilapestí  egyestílete  a  hazai  családi  nevelés  múltja  és  jelené- 
Bek  néjiraiu  szerojiontból  ia  gterfllött  írdekes  tanalniányozisa  és  egy  ily  tárgya 
DOO(^ra)jhÍa  roe^rása  üdében  társaságunkhoz  fordult  kAzreroŰ kódésért,  a  mint  a  Üt 
kár  jelenti. 

A  Tálasztiiiány  elhatározza,  hogy  tí!l«  telbetdleg  elftsegítt  a  nagyfontosiága 
kezdcményeiési. 

A  ritkár  hemuUtJa  Kísit  Áron  íJr.  tagtársunknak  nagybecsű  munkáját,  a 
^Ma^yar  gyenoekjálék-gyUjteinényt,''    a  melyríil  a  jt-gyzfí  fog  az  egyik  őszi  lelülfas* 

terjedelroesb  jelenten  tenni  a  társaságnak. 


307 


23" 


Gruiiwald  Deláoak.  társaságunk  egyik  Ivlkes  Ugj&nak  hftlJ&U   »oniorti 
m&snl  szolgál  s  alkalmnt  oyujt  az  elhunytnak  Fúrsaságunk  megalakulása  értldté 
kifejtett  buzgolkodása  báliis  megcmlitésére. 

A  titkár  ÍDditTánvára  a  v^\.  a  ZMioi    szaknsztiljha   Sxtankó    Béla   áll     pl 
ogiumi  zenetanárt  előadóvá  nercEÍ  ki 

Baróthy  L^'os  \iá,  tag  kérdéaérn  a  ^zt^rke^jstök  jelentik,  hogy  ax  ograti  ki- 
adandó EthnoL  Mttt,.  rs  Anzeiger  ti  ívotÍ  te rjedet cinben  legközelebb  kerül  ki  sajti> 
alól.  Uemnaon  továbbá  jelentig  hogy  a  kiadásában  megjelenendő  0ral-AliAÍ  caíisfl 
gynjteményéból  Gr  Kuiin  Géza  latin  muukája  éi  Munkáciy  Bernát  vogtsl  népkűll. 
gyÜji'JiDL'Dyének  német  t'orditáfla  sajtú  alatt  van. 

Bailai>e«t,  IBiH.  májas  3U 

h.  elnOk  j«g7<d 


Hazei  irodalom. 

Ae  Erdélyi  Maj^yar  Köemüvelfid^tfli    E^eafltet    mdD-91.    útí  jelmti 
Sándor  Józsot'iöl    (Kolozevárt.  I69l.  LXIV-{-l38  Up.)  Némely  réw:  néprajn  ^niekttT 
A  f.  éri  ápri1Í9  12*iki  választin.  ÜléMn    ar    irodalmi   aicakusxtály  ezt  indít vAayoaia  t 
•  felkéri  az  egyeslilet  a  M.  T  Akadémiát  0^7  oly  szik^zi tíi  ludományM  forráa  mnn- 
kának  ]iAlyáz)it  útján  Íratására,  m«Iy  behatóan  és  okiratusan  tárgyalja  Erdi^y  eUi»> 
g^ratiai  malmát  a  történelmi  emlékesét  ftU,  a  jelenig.    E    munk;i    czélja.    hogy  forrás 
mnnkánl    szolgáljon   javőro  a  siytónak,    publicisztikának,    A  Dépuerasflií    irákaak, 
tank<lnyviróknak  stb.  Ajc  egyejiUlet  nuin  táplál  kétséget  a  felől,    hogy  a  M.  *!'. 
df^tnia  (örömmel  fog  az  egyesület  e  faérésének  megfelelni   s  a    szilkséges  álilosab 
kimélni  nem  fog,ja."  (30.  I.  v.  ü.  XLIV    I.)  E  uem  nagyon  szabktosan  formuláuitt] 
Tánságnt  mi  teljeuen  tnagiinkévá  teszszilk.  azonban  mi  igenis  táplálunk  kfitnée«l 
iránt,  hogy  az  Akadémia  ennek  megí'ulelne.  Az  eilmographiauáliink.  úgymint  : 
még  nem  tartoiik  az   akadémiák  és  egyetemek    véhbeli    tudományaihoz.    A    luuriij 
tu<*omány  legbukezühb  Maecenása,  Semsey  Andor,   lüO.OOO    frtos    p^IyáuitjűhAn  i-cr 
wtr.6  említés  sincs  a  hazai  néprgjzról.  —  Ni^on  Örvendetes  jelenséj^,  hogy  a  oatr 
[£mke  belátja  a  néprajz  nagy  aomzeti  fontosságát.  De  lefu'ohban  teszi,  ha  ez 
íntxD  Tárja  mástól  a  still  galambot,    hanem  maga  Iát  atána.    Gtfanograpbíát  azonbao 
nem  lehet  újív  konkur2U5l>an  mcgirni.    mint    egy  Karácsonyi-  vagy  KóciAn-fí" :    " 
Erdély  néprajzához  roppant    nagy    tannlmány    és    adatgyűjtés  kell.    BÍ2zon 
.iEmke  c  munkával  két  népvi/sgálöt,  az  egdket  a  föladat  higioríni,  ethnulogiai 
vei,  a  másikat  a  Icirö,  ethnograptiiaival ;  adjon  nokik  elegenJö    idul    és    anv 
kivált  erkölcsi  támogatást.  Ks  mozgAsitsa  az  Emkc    páratlan   szervezctiH.    Ii:< 
fel  Erdélyt  átfogó    hálósatát  (a  maly  az  Emke  útikalauznál  olyuii  jól  beválii  '  >  .^ 
ditsa  mog  a  legtágabb  kr)rti  és  legr^zIeteHebh  anyagiiTyŰjtést  t*  ozélm.  {IsrcD  jöitwl- 
gálatot  leboi  vn  dirtfktívát  adhat  02  irányban    a    megindítandó  nnl- 
jratnak  néprajzi  rovata.)  ii;\   &£tán  oly  munkát  hozhat  léirn.  a  iii<  l 
tékre  épiigy,    mint    nemzeti    jt>lt;ntuaigre    nézve   egyik  Iv^'nog^ubb  allcotüa  lett  u 
ef>esaletii('k.  E  tárgyra  még  visszatérünk.   —  Ai  algyógyi  Kun  Kocsárrf  gn)t  M|Il^kKly 
f^blmiveü  i»koIa  szervezeti  szabályaibaa  az  iskola  egyik  czúljánl  kivan  iu/vi>-  .mn^ 


S08 


UAZÁl    IHODALOM. 


iiijuií  a  DöTeiidékekct  rredeti  népiességflkben,  Uvol  tartani  a  legköveikezeteaebbeo 

nindeot,  a  mi  a  darócz-|K>»Et()t  br>rd6k  osztilyából  valiS  kivetkezési  elűmozditaná  és 

fentartaai  rnh&cat.  élelmezva  éa  jó  azokisokhan  mindazt,    a    tní    a  K(rálybá|;óa  lúU 

bgyar  és  székely  népnél  JeUemzd.-  (]  )-2.  I.)  Valóban  ttátüs  |irogramni! 
A  kCoyv  végén  részietek  vannak  a  S&ndor  József  azerkesziette  felt^rje&ztés- 
fflf  a  melyet  az  Emke  k  székely  kiJzgazdnKi^r  és  ipar  (Igyébfn  a  kereskedelmi  mi* 
Kterhcz  intézett,  K  munkálat  ocin  a  legbiztudabb  othnologiai  küridulaan,  de  a 
ssékelység  mai  életvíMonyaioak  beható  tirgyal&sa  népn^zilag  is  igen  becses.  Az  a 
résxe,  a  mely  (az  erdélyi  résx  etbnographiai  multát  és  a  jttleo  néprajzi  Áramlat 
keleikexését  vázolja*  (1.  110.  I.)  s  melyet  a  Jelrnlés  nem  köxűl,  Í^n  tanulságon  le- 
helne ránk  nézve  a  az  Kmke  titkársága  kOzOfl  érdeket  szolgálni,  ha  e  részletet  az 
t^KthoDgrapbia"  rendelkezésére  bocsátaná. 
Kmke  UtikalaoK  Miiicyarorszájr  erdélyi  réttzében.  Lrdély,  Kurúpáoak 
^j-  és  Déprajzi  tekintetben  egyik  legérdekesebb  része,  nem  épen  felfedezetlen  ország. 
Bok  ntazó  járta  be,  és  tok  becsei  könyvet  írtak  róla  De  eiek  inkább  csak  egyéni 
I  bnpres»ziókról  adnak  számot,  níl  rajzok,  de  nem  útmutatók.  Az  általánosabb  Bae- 
'leker-félék  csak  érintették  Krdélyt.  Az  első  telJQSobb  kalaaz  a  Bielz-téle  (ISÖlJ.  és 
18S6.)  Szorgalmas,  nagyéTdemfl,  hasznos  manka,  a  mely  kiváló  Ügyeimet  fordított  a 
_«xA«zok-lakta  vidékre.  Térképe  a  maga  idejében  igazán  faiiOuó'  volt- 

E>e  as  egéss  Krdélyt  igaián  behatóan  és  részletesen,  DieKbizbatúan   és  tárgyi- 
igosau  leíró,  s  az  utazó  figyelmére  méltó  minden  momentumra  kiterjeszkedő,  való- 
in rendszeres  kalauz  még  nem  volt  az    irodalomban,    magyar    nyelvű    pedig   épen 
em.  Az  Kidélyi  Magj-ar  KózmUvetÖdéai  KgyesUlet    rendkívül  UdvOs    munkát   mivelt, 
niddn  k.agia  úti  kalauzát,  a  mely    praktikus    hasr-nálhalóság    szempuntjából    a   ha- 
ra  vouHtkozó  ilynemú  irodatoni  legkiválóbb    termt'kf.   Mindenekelőtt    páratlanul 
olcsóságával.    A  XU  -j-  il40  lapnyi  igen  aUrü  ayomásu,    díszes,   aranybetűs    piros 
zonba  k4tólt,  üt  város  tervrajzával  es  egy  kQlAn  nagy  turista    térképpel  ellátott 
'kdayv  ára  csak  egy  forint.  Téglás  Gábor,  dévai  reáliák,  igazgató,  Krdciy  archaeoln- 
giájának  tudós  ismerőié,  állította  óssze  e  nagy  munkiít.  h  melynek  anyagát  az  Emke 
rdélyi  m^yeí  tíók választmányainak  megbízottjai,  a  szttlöTóld  és  lakéhely    tüzetes  lo- 
(lis  ismeretével    szolgáltattak.    Az   anyag    ilynemű    származásának   következménye 
ztáo  a  meg)-éiikéni  való  tárgyalás,  a  mi  nem  nagyon  kalauz-szerQ,  de  »  szerkeszti 
ii  Ogyesen    állította  Ó&szo  az  Utvonalakat    A  helyes  bevezetÓ  fejezetek    is  az  ö 
demei.  Az  irodalmi  repertórium  a  ozélnak  megfelelő;  a  népélet  vAzlata  kissé  rövid, 
könyvben  is  jobban  ('■rvényoaülhetett  volna  a  népn^zi  szempont.  Igaz,  hogy  ami  ba- 
turiflláiük  jelenleg  nem  nagyon  érdeklődnek  a   néjM-let    iránt,    de    annál    ssAk- 
l>b,  hogy  minél  inkább  telkeltsak  cje  iránt  a  figyelmet,  mert  hát  a  fVldön  mégis 
t%k  az  ember  a  legérdekesebb,  s  a  haza  ís.  mint  a  nemzet  lakóhelye  drága  (fli>ttUnk 
Magától  érthető,  hogy  ily  kezdeményt^zii  mnnkának  bii^nyaí  is  vaunak.    Van- 
kísebb  hézagai  in,    én  szánmti  adata  belyreigazitásru  vár.  De  nagy  vívmány    aa. 
bogy  uiár  v:in  mit  igazítanunk,  &  a  második  kiadás,  a  melyet  nem  szabad  elhamar- 
kodni, bisonyára  jóval  tökéletesebb  lesz.  Ennek    elökészitésére   is    iiag)-  szolgálatot 
fog  tenni  tz  Krdélyi  KáqiátegyesUlet  által  közelebbről  megindUaiidó  turisia-kőzlóny. 
térrtgKok  nem  aíkertiltek     Urassóé  idomtalan    mázolás  .  a   le^rtiszlábbaak.   üyala- 
Ifehérvárnak    térrajzén  is  a/   utczákat  síb.  kétszere-'son  kellett  megjeldni.    Igen    csí- 
loa  kiálüfásu,    da    elhibázott    tervezesd   az  erdélyi    részek  kOlOn  térképe.  Már  az  is 
3rtte  a&varó,  bogy  az  országutakat  is  píros  vonal  jelzi,  bár  keskenyebb;  mint  a  ma- 


809 


gyé  halárait.  A  turistára  nésve  Ifgfootosabb  ótTonalak  teDes«n  hCiarunak.    t^  |d. 

SJEik  fetöl  a  térkép  szeríuf  alig  lebet  tiejntni    Erdélybe.    iKen    Dflvrxetes    kAxféxtk 
nmcseűek  felróve.  Sajátságaanak  tarajak,  hogy  egy  j6iie^ 
uiappúrúi,  bogy  ^kUlöD  icrktip  gyan&ot  való  kiadást  is  m 
vehotik  basznál. 

„Erdély*  ozimtnel  F^ér  V.,  Pr.  Uaakó  V.,  Herrmaxin  A.,  RadnAthj  It-,  Ut 
B6x^hegTÍ   A.  és  Téglás  0.  turiat&i,  fUrdfittgyt  és  néprajzi  képeli  fnlyötrftc  kiaiUUt 
toi'vozti-k,  a  f&lhiváitt  kilmctdtották  ás  az  eU5  számot  clk^szltMti^k     Az 
Kárpáte^^yeslili't  azaobiiu  niaga  akarja  a    folyóiratot  kiaduí  a    a   M&ros  \ 
Lokt.  4-^  tarlutt  erdélyi  fardöküD^resszuson   tárgyaltatta  ez  UgvL't  Az  értekpzlec   ir^* 
iás  Gábor  ebSndása  alapjáa  lényegileg  az  „ErdC'ly*  tervezete  sxcrint  ajánlja  á  (i 
iratnak  niiel6bb  toIA  megindítását  as  erdélyi  fttrdűlc  láitiogatása  mellett. 

Ma|r>'ai'  Lexikon.  A  P.UIa8  irodaliiii  é^  iiyomd«)  iNzTéDytárMAág  tM«l 
nrhány  évvel  i'gy  IB  ktHctes  Magyar  Uexikont  adntl  ki.  Ext  most  teljescvi  átdat* 
gMívR  t^hól  kiadja,  IB'.^2.  [nár».)ii8lól  fogvn  Uetoiikt^nii  lu^ptokbtm,  öw^zstHía  niaiau 
M)0  :veu,  lO.O^M)  képpel.  A  Ifi  kotetru  tervüKeit  tud  6  dv  alatt  le^.  tejessé,  k  bkkor 
teJ^slegessé  tes2  miaden  ídegea  lexikont,  a  melyek  felett  ax  a  nagy  ri£ii> 
liugy  Dcntziai  ssollembea  tájékoztat  a^  emberi  tudái  terein,  i  bogy  beható  i^j^iiv 
gosíiási  ad  a  liaxai  «»  keleti  oly  viftzoDyukról,  a  iii^lyokrúl  más  lexlkuuuk  UaUgit. 
nak.  va^y  iftert  tugyatékosao  eu^léke'£nek  meg.  lleiiieljük,  hogy  a  oüpiajx  q  kidlit 
figjatembcD  róezcstilcnd  e  nagj'  munkában. 

Aa  Ottzt.-Magyar    ^lonarebia    irúabfin   én    képben.    tlt6.    tOa«t,    Süunoa 
F.  Budapest  törtenete.—    13G.  Tomasin  1*.  A    Trieszt  kOruyi^ki  oép,  éc  Népélet  U» 
tfiáUati;  S|iinéié  A..  Uxiris  ítziáv  részeinek  néprajza.  Miiidbánitat  fortl     Katoca  La- 
jos. —  137.  Sabladoski  Klodií-  A.  Sxláv  oyeW  és  irodalom    ÍUiniáliauJ  i 
L.  Jemitz  A.  Olasz  irodaiunt,  lord.    Király   P.  —    IcS    £?aJaitiun  l'.  Buti    ^ 
nt*le.  I'a^teiaf'r  Gyula,  Az  építés  Budüpesten.   —   139.  A    képzűmtl részel  |&/t 
Uauáer  a.  Építés,  vái-ak  és  hrlységok,  Kíghetti  .7.  Szobrászat  és  képíráa,   niii:>ii.^i 
lót  ford.  Pasteiui^r  Gy.  Holla  J.    Mezőgazdaság    Görczhen   és    GradiskábAxi.  —  láu. 
Kpitéic  Budapesten    Jókai  M<ir,  Budapesti  élet.  —  141.  líj-  Czoernig  K.    bái 
gazdaásc.  vadászai    ipar,  keretikedéii,  kézmuipi-r  és  közleki'dés  Górzlien  ^  Gr  ^ 
ban.  B4;i;ber  E.  A  leugerési-^t  kil'ejlűdése  s  a  bajózás  Triedztbeu  és  Uttriáhio,  fnrá. 
Keaessey  K.    —   ]A'2.  Bujatti   E.     Korcskedéa,    ipar    és    haiúépttés    TriesEtlM'r     '  -^ 
Keuessey  K.  Graefle  K   A  halászat  az  osz'rák   TcngcrracUéken,    ford     t'a.>.. 
J.,  Czuernig  K,  báró,  Ipar,  kereskedelem,  sókészités  éi    bányászat    Isxtiiábau,    íu^ 
Pa«zl:tvs/ky  I. 

Ur.  Jankó  JánoH  ^  Eialotaazeg  uia^yar  népe*  oaimü  köuyrének  e  ffá«imk" 
h<-z  mellékelt  elüüzciési  felhívását  pánijuk  társaságunk  tagpit  é^  a  magyar  népélei 
iránt  érdeklődök  tigyolmébe. 

Xéprajzi  érdekU  értekezé^Ak  a^  t^iM);;)!    évi  iskolMÍ  ArtruitckbeA    Bognár 
T.,  A  lovagi'^gények     Sop.oui     Uaib.  fogymnaBium.   —  Uotliiiaiin  I'V.  Toldy    ason^ 
aie  forrásai.     Brassói    áll.     furdal.  —  SáriTy  Ign.  Népcnnséiuk  néhány  jellemzü  «ih 
nása  és  morális  igszságszolgállatásn.  Vácsi  knlb.   lögymu.  —  Németh   Gy     A    '■"^^> 
és  a  magyar  család.  í^ilabf    öt.  ref.    fögym    —  Serapblu  K.    HómÍKhes    Un 
Si'itesYárt  óg.  ev.  fúgymn     -   Grétcs  J.  A  Teli-monda.  Febórt^ 
\\'ultr  .1.  Deutsche  Dorf-  und  Stadtn.mieu  ín  >íelivnbUrgL>D.    . 
^V^mn    —  Komárík  Istv.  A  magy.tr  löldmivelfi  osatály  feji  Adese  ax  Arpadak  koralua. 


HAZAI    IRODALOU. 


kttL.  fiSgymu  ~  Téglás  G&hor,  Sét&  a  dífvKÍ  múzeumban.  Dévai  Áll. 
Bál  —  Bauer  L.,  Aa  eioberról,  II.  Tatui  k.uh  gymu  —  Nemes  Imre,  K  nyelv. 
gyváradi  áll.  fóroált  —  üarsoanu  A-,  Vasilo  Alecsaadri.  Brasoói  f(.  k.  muiáu  (b- 
Kin.  —  Tiuítelettel  kvrjlLk  az  illető  iKkolák  igazgatóit,  azÍToskeiJjtsnek  a.x  itt  lel- 
fiAX  drteslttiket,  esetleges  btÍTcbb  ismertetés  vé^tt.  %&  „Etfanogr.iphta'*  azerkesztÖ* 
;ének  luejíkllMeni. 

\iigy  JózMf,  A  Tótok  otthonáról  ÁnameR^ében.  Xéprajict  naonogroiiUia.  22(i 
I.  Ara  \:20  (a  n(i|ir&jxi  társaBát!  tagjai  számára  1  frti.  Megrenilolhetü  snerzSoél 
rdositlnlAo.  E  jiSravaló  munka  kéxirathati  bcmiitatLiiott  a  n(':|)rajzí  túrsa»&^ak. 
liiijr  réBKtft  telolvaAiák  az  ütéseken  és  kOzfiliék  az  Kthooi^raphíÁtiau  A  szerző,  a  fci 
gjonralan  nO|ilanft''».  c  t'^lreoiu  vidéken  maga  szedte  ÖS8£<^  a  nag)-  anyagot  és  a 
át  köHáegén  sdta  ki  o  vaskos  kötetet.  Kz  a  rilka  buzgósiig  magában  U  reiidklTOl 
l^er(*«iT  tuvltó  »  1  küíiyv  h  mej^i^rdenill  tnum  u^yan  azt  a  )>Arg>'t)  dicshimnuszt, 
Helyet  az  Ar^aniegjri'l  nirtap  f  évi  1!(.  száioában  elluiit;  elkövettek,  banein  azt,y 
|7  %  bazai  népek  éleíu  iráni  érd<'klöd6*k  megvásárolják  s  így  pártolják  az  érdo- 
i  szerzőt  nagy  koczkáaaln  vállalatában.  —  Nem  n  tárgyalás  módszere,  az  elSadáe 
ivéaitete.  az  elniélktuléselt  belyes  volta,  de  a  mcgti^ye)04ek  n'^zl élessége  é«  a  köz- 
'  tes/Jk  e  iitii  értékét.  Kívánatos,  hogy  nyilvánosságra  kerüJjenek  » 
-  közmondátiok.  népdalok  és  mesék  Í8. 
I  Zolnni  iTyiila,  Miitjusfóld  nyelrjárása.  Külön  nyomat  a  Magyar  Kyetvőr 
tHi.  H  *A.  évtolyamából.  UW  L  ladapesten  ieí»<.  Ho>nyán8zky  V  —  E  nagy 
küu  kimerítő  muuograpbía  is  mutatja,  mily  érdekesek  a  tájszdláai  tüuulmányok 
»dtuénypi  a  uépp^ycbologiára  néz\e. 

Kitlriiány  LaJoM.  Szeged  népe.  Szeged  vidéke  költészete  III.  kötet.  Vli  lap 
»geden  [8'Jl.  A  magyar  népköltési  termékek  legszorgalmasabb  és  l^gsxerenc^^sebb 
l^tCje  ebtieli  munkálkodásának  már  V.  nagy  kótetét  nyújtja  a  tudománynak  és  a 
nzeli  bsgyouányok  iránt  érdt!  ki  odúknak.  K  nagyértékü  kdti>t  behatóbb  kOlón 
Itánylást  követel. 

.Levente".   Jókai    Mór,    n    lapok  szerint,  egy  nagyobb  drámai  kólieménycn 

lik.  melynek  hőse  Levonte.  A  mű  versekbon  késztll,    melyek  kftzt  en'iacn  kép- 

vanoak    a   népdalok    ritmikus    foruiál,    néhol  a  népmesemoodö    sarkas  próza 

Nem  lesz  a  színpadnak  szánva  fi^Ieg  azért,    mert  a  kazár,  palócz,  székely  ki- 

kf  a  régi  és  tájs^avak,  »  néptra  szólamok   szinpadra     lig  volnának  hozhatok  9 

AZ  alaphangulatot  képező  ös  szokások,  pogány    szertartások.  erkí^h'Jii    fogal- 

fnai  közönség  ülésével  nehezen  találkoznának. 


Külföldi  irodalom. 

l«riieliten  und  Indianer.  Eino  cihnngraphÍM^hc  Parallelé  von  (larrick  Mai* 
r.  Amonsirie  UL-bortititzung  von  F.  S.  Kraiiss  iLeipaig,  Grieben  1^91  )IIa  Kranss, 
ismert  tolktorí.^ta.  valamely  mi^  t'orditására  vállalkozik,  ugy  o  mii  már  is  (elkelti 
DÜok  xz  érdekiúdési  Kratiss.  ki  ^t}  az  egyik  se  a  másik  .parihoz",  se  az  egyik 
fthülogiai*  vatv  ^nemzetiségi"  iskolfthoi  nem  szegődvén,  saját  útját  járja  és  mint 
»iü  r»!kloristA  nem  irtró'dik  azzal,  hogy  melyik  néphitre  tehetett  eddigí-lé  a  leg- 
|>  uiytholugiai  alakot  rásütni,  és  l'oldünk  melyik  zugában  találtak  eddigelé  1^- 
|i  pogány  istent,  —  Mallery  müvének  ezen  fordításával  is  nagy  szolgálatot  tftt  a 


Á\\ 


IHT' 


Déprajzi  ludomán\nak.  MaIIpf}-    1831.    ápríl    "JH-Án    Wilkesliarre-liau     i  Atoenkj 
flzQleioit    16'tl  út:i  kntuQfli  pálcára  U;\ígv.  és  mint  t&bornok    évek    boijszd    ■orii 
tanulmányodul  k?.  indiunok  i^xukisair.  ^tT^rao«  ethnofraphiai  tnilve  foly'-m 
a   ^Va8hinfftODtlan  alapkotr  Kthnolo^i.ii   „Hureau  -lia  hivatalooknak   tiÍTi 
n)int>aé{i!)'beii  még  máig  is  kirÁrMAfi  a  néprajzi  tiidoinány   miveléxi^nek 
foniitottA  múli4;n  az  Adaír  Jakab,  Smitb   Ktbaii  i'h    I^afiti^au  régibb  ir^;. 
ama  néKi*tbn)  indul  ki,  hogy  i-    i    ax  éjszak iinirrikai  imliánusok  a/t^a     ^    i 
ixraclita  törxs  ivadéka  ,  melyeket   a  Hibtía  {Genesía)  említ.    MftUurj     nz 
SEokAsaít.  vallúüiit  lu  i^.raeliiák  régi  vall^<(ával  veti   egybe,    de    rt^'jii\    k 
incgt'^yexo  ajlat  daciiára,  lagadja  az  indiúniisok    és  izraeliták  táji 
az  0  álta'a  közOlt  adal<)kat  m6s,  még  pedig  számos  és  ü  logkiUt^u! 
kásáiban  is  lut'gtaláJjuk    £  mű  az  t-chnolo^fiai  kutatás  miatigául  gztjl^aUiai,  t-> 
jainkban.  hol  a  „xsidókérdéa-    ép    na])irendea    van,    Mallery    értokezó^ét 
haítzonnal  ét  —  élvezettel  fogja  olvasni,  mert  dícaérotérp  legyen  uioDÜvaL, 
tartozik  a  tudományosan  analmaii  kr>DyTek  sorába  hr.   tt'íinJot-ki 

Dacia  Porolisonse  ca  diütincU  privire    \h.   Silvania.    Traclai 

istoric-cplíjratic  dt?  Vicior  Uussn,  Tómul  I     Biuuresci,    lóí><'     Ár*   ]    fit. 
fOtdr^jzi  társai'ág  (Bucurcsci,  Strada  Voatei.  4.)  kiadványa. 

Kaarle  Kruhn.  ÜUtoírc  du  irailttionisme  va  Estbonio.  Tradaíto  par 
rell.  —    Jtiiius  Ki-ohn.  Daa  Lied  vom  Mftdchnn,  welchos    eriöst   werdon    fw" 
A.  H.  Beitríige  zur  Vergleiubimg  der  Volkspncsie.  Ktbnot,  Miti.  aua  l'ngam. 
éfl  106-108.  n    213— alö.)  2H  I.  Hcisingtbw.  1891. 

A.  Treich«].    Dán    Tied    vom    Krampamhnli    Daa   AlpUabrt  in 
Hedensaríen.  Königsbflig  18H1 

Dr  A.  Bastian,  Mitteilungen  fiber  uoine  letzte  Rcise.  íVcrb.  <1.  G\ 
Krdknnde  in  Berlio,  1890.  Heft.  fi.) 

The  t*)tal  eclipBe  ol  iho  suUf  january  1.  1889.   Cambrígde.    Dni 
1891.  Nagy  -Ic.  i\7  lap  és  7  képtábla. 

Contributiona  to  tbe  arcbaeology  of  Mi!t30»rí,  bj  tbe  archaeulogical 
the  St.  Louís  Akadomy  of  science.  Part  1,  Pottf^ry.  Salem.  Mass  lüSij, 
30  lap  és  27  képes  tábla. 

Ernst  Buetticher.  llissarlik,  wie  es  ist.  FrinCtflH  8oodsohn*íbaa    Q 
maaaa  Trója.  Mit  14  PIfiDeo  u.  21.  Abbildungea,  Boriin.    Ala  Handecbrírr 
im  Solbstverlage  des  Verfassers    18'.)0    116  1.     Érdekes  vitairat  ScJüicmaai 
chow  ellen,  a  melybiMi  aiarzö     r-igaszkodik  aznn  nézeléhex,   hogy  8chli«m; 
nem  egyéb  niint  egy  nekro|H)lis. 

Froceeiiiogs  of  rhe  H8.  aunual  meetlag  nf  tlio  9lat«  tllstortcal  SociV 
coDBin.  Madison,  IS'.'O    D*:.  I 

fírignrii  Kup<3anko.  Isutaíino  naé  narod.  Béi-s,  ^S\il.  16.  ). 

Kikolui  [yH;;odiu,  Do  i^ugu  vedet  [ú^nstvo.  a  do  éogo  vedet  tverv; 
1891.  8  1. 


Hazai  folyóiratok.*) 

Rlnn]ojB;l!«clie  Blítleiliin^cn  uds  ITaffam    Zupleich  AtuviffT  tüir  • 

fUr  tjif    ValkerJcinnir    Cngitftn' 

Ily  czini  alatt  jeleli  meg  a  nyáron  I.— V.   fU/ele  egy  Oj  f-' 
folftatasa  a  Hcrrmaon  Antal  ^Ethnologiscfae  Mittoílu/igen  nua  L'n^^: 


*>  Cxak  az«»n  tb1y4ir%tok  etbnographai  érdekU   tartaloi'^t 
Ivek  sznrkesziosígílnkboz    jutnak.     lamételvf'  kériük  haztii    i   : 
Bzt'rkoíiztiiit,  ■^yivcskedjenek  legalAhb  -i  n<*praizi  »'rilí>kil    5i7.;iiii 


812 


«gyilttftl  pedig  a  lUgj-nrorsiági  népr^zi  társasignak  as  aJapsKahilyok  3i. 

m^balirozott  idegen  nyelvQ  értesitöjc.  Közöl  eredeti  HüAMú    dolgozsiokat  a 

népek  etbnologi&ja.  ethnugraphi^a  és  tolklore-ja  körébSI,  s  <>  nielii'tt  kivonat- 

vagy  Rgész  terjcdelumbttn  mindazon  fontosabb  és  becsosebh  dnlgozatdkat.  a  ue- 

f^ek  az  ,EtbD>>grapbÍá'-ban  uiegjeU-nttjh  vagy    a   társaság    Ülésein    előterjesztettek, 

jfételwen  olyanokat  is.  n  melynk  m&s  uiodoD  jalotiak  nyilráaiissikgra.    Ezzel  e  fo- 

jTdiiit  az  :iltaláD08  tudomáDy  kOzkincst'Té  tesxi   a    hazai    néprajzi   kuratás  eredmé- 

külnnüsen  pedig  oépi'ajzi  tár-^a^ágiiok  fontod    tnÜkÖdé«ét  mutatja    be    a    ktll- 

ddnekf  a  mivel  mindfineiwire  kivívja    ennek    eliauieréaét    etlinographíai    uiuukAlko- 

attnk  irAnt  s  Így  mindkt^t  irányban  nagy  szolgálatot  tes/  haxai    ni'-prajKunk    Agyé- 

pek  ^  a  oé|)tatiÍ  tudományokoak. 

Az  ú)  folydiratot  a  m   néprsgzi  társaság  titkáraés  jegyzÖí«,  az  .Kthnugruphian 
aerke&xtöi  sxerkesxtik.  A  ut»st  megjelent  fllzet  104  nagy  oyolczadréllt   lapon  a  kö- 
kezukei  urtalraaxxa  : 

Charles    0.    L^'land.    BejírÜ*3uniií3sűhrfÍbeD   an    díe   GeseUBCbatt.  —    Ludwíg 

jtálmány,    Kosmogooiscbe    Spureii    in     der    magyaríschen    Vnlksüberliefenuig.    — 

fjad.  Rérity,  I>ie  Annenier  in  Uogarn.  —  Dr.  A.  Maríenoscu,  Baba  Dokia,  eiae 

slksmyihoIogiBchc  Gestalt  der  RuniMnun.        Dr.  S.  Czambel,  Zur    Krítík   dor  Edi- 

onen  «lovakÍschcr  VDÍksdiclitungen.  —  Adolf  Straasz.  Fremd  zu  Hause   tAm   Vn- 

am  aasgevvanderte  llulu;aren)    —  NotÍ7en  I'rof.    Fr.    S     Kuha^,    Alhanesen  in 

ironieo  I,  (Mit  Bilderu  mid  NoIpd).         Dr    Heinrich   v     Wlíslocki,    Woscn    und 

iiVkiingskreÍB  der  Zauberfraaen  bei  d«n  sic'benbfiT'giscbeD  íi^igeunero.  —  Dr.  L.  Ga- 

Doa,  Recbt  und  Unrci:ht    Ein  migyaríscbca  Má.rchea  mit  seinen  Vananion  und   Ta- 

Jleleii  J    —   h.  Katona,  Etbnugrapbie.  £tbnologie.  Folklóré  I.    —  Ur.  Ignaz   K'á* 

Türkji^hr  .Gedankenlieder"  aus  Ada-Kale.  —    Paior    6     McncsTÍacbeaD,    Gin 

kine9i§cber  Gcbrauch  bei  den  Annenicrn.    —    Andreas    Veress,    Dio    Baba    Dokia- 

und  die  mit  íhr  zasammuuhángenden  Volksgehriticbe  ín  Ramllnien.  —  Dr  La- 

alaui  Rf'ilhy.  Trajaa-Decebal-Traditioncn  bei  den  Ruraanen.  —    Graí   Gi^za  Kuun, 

h»t«gr:ibGr  D    Berjíleui**.  —  Béla  Vikár.  Teber  mcino    Studienrelse    ín    Fmuland. 

Kari  Papai,  L'nter  Wogitlpn  und  Ostiakon      -    Dr.  Kernbard    Munkiioii,   Kosrao- 

[>nüche    S\geti  der  Wogiilen     (Deutseb     vou  A.  fi ).    I.  Díe  heiüge   Sage  von  der 

stehang  der  Erde.  II.  LHe  Sage  von  der  Qniifartuntí  der  Krde.  —  Oraf  Gésa  Knan, 

er  uneigentliche  Au«drOcke  veracbíedoner  Spracben  aus  Elirfurcbt  vor    der  Gi>tt- 

6it  und  vor  den  Macbthabem.  fíílrlier^eaprecliungen    I.    Dr.    F.  S.  Krauss,  IJ. 

iuioz.    u.  P.  Sebillot,  Blaaon  pnpulaire  —  El  Dr   Athanaslus  Mntienescu.  AltweiWr* 

lodicm    bei    den    Rumánen.         Mag^-ariscbe    Volksballadon  (1     III     Kálmány  llcrr- 

—  Deatscbe  Volksballadeo    aas    Ungarn.    (I.  M.  \Vigand.  II    E.  Pnitsclier). 

Doatscbe    Bcsprcchungüfurmeln    aus    SUdungarn    (I — VI     A.   Scb^aDtelder. .   — 

tagyarisi'be  Volkslicder  (I.  Weiss-Scbrattenthal,  11.  Katona,  III.  Wlíslocki.  IV- V. 

i.  Handmann.   —   Friedrirb  ^.  Krauss    Mcnsch  nnd  Bdr.  Eine  bosiiische  Tíersage.  — 

Franz     Probászka.  IIiíttoriHcbc    tiagon    aaa  dem    Bars(*b>-r    Comítal.   -   Splítter  und 

ne  (l>r.  K.  S.  Kraass.  .Tosef  Trausch).  A  borítékon:  Iklittuilung  des  Herausgeher*. 

Pablicationen  zur  Volkskiinde    —  Inhalt  der  „Etboographia".  Irilll.  II.— VI. 

K  folyóirat  VI      Vili    fUzete  november  bóban  fog  megjelenni,  alX-X-  lUzet 
talán  még  ez  évben.  Kgy  évfolyam  20  ívre  van   tervezve.    Ara  3  frt.    A    néprajzi 
Cagj»i  számára  2  frt.  h^ek  a  pén/t  a  ni-prajz<  társaság  pénziár^»8áboz  küld> 
(tagsági  díj  és  EthnologíBübe  Mítteilangeo    egy   érre  együttvéve   5    Crb)  vagy 


3U  . 


á  1 .1.1 


Kolouv&rra.  &  „KAsmUvel^és*  nyumdába.  —  Megjegyxcoild  inC-g,  biigy    v  f)lfd 
neni  atiatik  iu^on,  mint  az  Ethoo],  9JUt.  I.  évfal}'a.Dia  e  boify    «>9i  uiótibinak 
lebhről  kiadandó  IV.  fílzet"  iu  ttiok  kílzfll,  a  kik  az  eho  h&nnat  bir)Ak,  csak 
uak  küMtlik  oieg  dijtaUaulf  kik  %z  új  évfolyanirA  előtí^oinok. 

Ak'atiémiai  Mesit$.   1891     VIII     A  matívar    tíirvényh:i 
szabályainak  líyüjtfmónyéríil,  I.  II.  kötet    —  A  M  T.  AkadeiHi..  . ..-  ci<. 
levele  Muiifalvy  í'állioz  és  Pulszky  Ferenczhez,  akadémiai  faiísíieuk  5ö 
évfordulója  allíahnilból.  —   Üdvözlet  Hunfalvy  Pálhoz  Kinn' 

Afchaeohgitfi  értestt/l.  1891.  IV.  Zólyom  vármegye  öslelív  - 
tá«ok  Geijenben.  —  A  Sopron  melletti  Pur^stall  toldvóra  és  iirnatí'raií- 
t^je    —   Nóhány   rejtélyes    emlék    magyarnzatn.    —  A    szláv    hal:intö*| 
^yürílk  idumairúl 

Arménia.   1891.  VIII,  Közmondások  és  elméssesek     —   X 
nyék    Törökországban.    I.    Molnár    A,   —  V^isszhang    Kaun  Gé' 
csikkéire,  I)r.  Patrubány  Lukács         Erzsebetvároö  liatósáííi  reti- 
bnl  íSzaliályok  a  fényűzés  ellen    1751.) — Sziját  Nova   á&ugh.  <■ 
népenekes).  flselin^'arian  .lakab. 

A  Magijarorszáífi  Ktirpát  egt/esWft  Mönyve.    XVIII     lM 
Igló.  ií02  I.  ?,  képmelléklet,  Furcsa  he-íomápzás,  Lövy  Mór 
kok  a  MaKas-Tátra  elnevt-zéíieihcz.  Ilúth  M 

A  hunyntiwegijei  törUnflmi    és  réffhzéti    társttlat     W      v\ 
Szerkesztette  Mailand  Oszkói'  titkár.  Kolozsvárt,   I8'.M.   144  la] i,  . 
-   Gróf  Kuun  Géza,  Elnöki  megnyitó.  —  Téglán  Gúltor,  Emlt^ki»>/t>i 
Trefort  AgoRton  felett     -    Dr     Sólyom-Kekcfe    Ferenoz.    Ift 
hely-  é.s  helví^égnevoinek  törtenetéhez.  —  Király  Pál.  Adal-  -i 

kultnsához.  —  Dr    Darvai  Mór.    Az  oláhok   áIlamalkotá<ai    —    i 
Pál,  Dacia  nyugati  határa  a  a  határvédelem  —  Mailaud  Lh^kár,  < 
magyar  népdalod.   —  TégláR  (iálx)r,  A  hnnyadm.  tÖit    éa  rég. 
muzcuuin.  (F.  lo<ídtn*ekabb  müködt'ísii  vidéki  társaság  k(irél»en 
tatlan    hé/Hg(»t    ütött     Király    Pál  és    Darvui    M.  Unároknak    i 
való  elhelyezése.) 

Az  finiéhfi  Mvzmm-egyht    lÖlcHlHi   .•fzakoattiiltiánaf:  kindr^''^^'* 
1881.  II    III,  iV    Imrp  Sándor.  Lugossy  .József  nye.lvbölcaelele    ■ 
Zsolt,  Poétika  a  mythosokban. 

Archh  fien    Véreim für siebfubúrghehe  LamleithifuU.  1891^^'^' 
Bd.  3.  Keft  Ludwig  ileíBsenbcrger.  Uie  mctcorologi&chcn  EleiU'.i 
daraus  resuUirenden  kliniatischen  VerháUnisse  von  llermnniLstad:  li  - 
Franz  Zimmennann,   í'ber  Archive  in  l'ngarn     Ein    FUhrer  dnn'li  ttft- 
garlándische  und  siebenbdrgisclie  Archive.  Fr    W,  Seraphin    Kronstiíl^l 
ter  Si'hnien  vor  der  Reformation. 

Brasfó.  1891.  26.  27.  82.  Miért  egészséges  a  török. 

Egtj9ttmt9  philoiogiai  közlöny.   1891-  \TII.  Szamota    UlviSn. 
téneti,  nép-  és  földrajzi  könyvtár  (ism.i 

ÉUt.  1891.  6.  szám.  Mai  Pál,  A   nők    ügyében    —  DouAlh  t)y^ 
Az  erkölcsiség  fejlődése.  —  Jakab  Ödön,  Ha  elvégeztem  itt  a  dall  - 


314 


HAZAI    FOLTÓIKATOK. 


lías.  Ej/y  XX.  századbeli  fononramm.  —  Nietzsche.  —  DétK^s  József, 
szerelem  iskohlja.  —  Lenkei  Henrik,  A  természet  a  magyar  köUé- 
fltben.— Pal.vyi  L.  Itemény.— Viharos,  A  kommem/xiös  világból.  — 
iaiényi  Ede.  Konink  tís  a  heÜeii  szellem,  Irodalom.  —  Kcpzíímü- 
aet  —  Közjpizdasiig  —  7.  sz;im  Több  védelmet  a  nőnek.  —  Hel- 
Aniold,  Kifii/siíii  vasutak.  —  Inczédi  László.  A  raillagok.  —  Vargha 
na.  (^satavonalliaii  —  Diósy  Béla,  Kifejezés  a  zenélieii.  —  Szegény 
rníia,  Ninc«  —  Csereklye  líálint,  Mnlt  és  jövő.  —  Lázár  llúlii,  Ja- 
Wttu  Jeus  Péter,  —  Domokos  Illés.  Kama  szutra. —  Farkas  Gy.,  Szo- 
l-politikai elmélkedés.  —  NietzsL'he,  A  tudósokról. —  Irodalom  —  Köz- 

—  y    szám    Vikár  B    Jövö  —  Wlislocki  Henrik.  Egy  rzigány 

—  Vargha  Ilona,  (.'satavonalhan.  —  Lakatos  Endre,  Ütoii.  — 
areklye  Bálint.  Múlt  és  jövő  —  Diópy  Béla,  Kifejezés  a  zenében.  — 
nkei  Henrik.  .\  i-savargó  bossztíja.  —  01a  Hansson.  Kizárva.  — Nietzsche, 
|Sc-büpenhiiuer-féltí  ember.  —  Impresíizionista,  A  szabadságszobor  emlé- 
tiek  kiállítiisa.  -  Irodalom  —  Zene.  —  Közgazdasiig  —  9.  szám. 
diiár  /« .  Az  irodalom  töi  teriftiríis  doktrínája  —  VVIiitlo*'ki  Henrik, 
•^  czigány  kíiltíínű.  —  ÓtvösSilberstpín  Adolf,  Aurél  vallomími.  — 
^ós  LajüK.  Dorogh.  —  Üla  Hansson.  Kizárva.  —  Csereklye  Bálint, 
Üt  KB  jövii  líeményi  Ede.  Adonis  niratáaa  Bionlül.  -  Vargha 
ii!    í\;itavoníiM»an.   —    Diósy  B.,  Kifejezés  a  zenében.   —  Giittentíerg 

i  '  1  /aki  kepék.  —  Irodalom  —  Zene  —  Képzőművészet.  Köz- 
—  Az  >Elet'  mPKJelenik  havonként  ft— 6  ívnyi  ííizetekben, 
i.  -r^t  evre  ü  frt.  Kiadóhivatal:  Budapest.  VL  ViU'zi  könít.  Ül.  — 
[  ntoUó  négy  ÍÖzet  tartalmából  közvetlen  ethnographiai  érdekük  miatt 
ameljrik :  7.  8  Wlislofki,  Egy  rzigány  költőnő,  A  világirodalomban 
líi  nagyobb  szabású  czigány  műköltöt  ismorteti,  jellemző  velőseinek 
i|{ány  Rzövegét  is  közölve.  A  7.  8/  irodalmi  rovatálian  ki  van  mu- 
;va  értéktelensége  r  munkának:  Balhides  et  Chansons  populaires  de 
.  flongrie,  tradnites  pár  .lean  de  Néthy,  Paris,  Lemcrre.  —  A  í).  sz. 
^,  i'ovar,ál>an  H.  A.  -A  magyar  nép  psychologiájához'  czimmel  szera- 
^  tart  az  újabb  magyar  néprajzi  irodalom  fölött. 
^^KohzApár.  Iít9l  I9it.  200.  Örmény  népdalnokok  lAz -Armeniá- 
^m —  2!fi.  sz.  Török  humor  —  *23u.  sz.  Kót  monda:  Munka  szerint 
^Bftltnat;  A  világ  javainak  elosztása.  —  Az  aranyosszckiok  táncza. 
ff  sz.  (az  Ethnograpbiábóh  —  Uegesek  mondökája.  ISI.  (az  Eth- 
Aphiálxil) 
Kalotaszeg.  Kalotaszegi  czigány  népdalok.  Közli  H.  A  (34 — 37.) 
—  Kalotaszegi  népdalok  Feljegjezték  Handmann  Adolf  ós  Hel- 
riiina  f3l— 38»  Hü.  sz.  --  K'irö.sfí5  új  földeket  kajt.  Dr  Csánky 
31.  sz.  —  Leunybui'súztató.  közli  Helb'r  Vilma.  32.  sz.  —  Ka- 
msTje-\n  czigány  néi»daIok.  Eötvös  Beri-zi  nagyalmáai  czigány  prímás 
t\  bandája  tagjaira.  (1  —  8.)  Ford  Heltai  Nándor,  közli  H.  A  33. 
^"istai■  népdalok  Móricz  Iduska  gyiijteményébfll.  rJ6-33.)  34. 
A  „Kalotaszeg'  melléklapjából, a  filrdó  saját  gyoi*ssojtóján  nyom- 
,JegenyefUi*dó'    ÉrtesitÖje"  tréfás  napilapból  megemlíthető  Wlís- 


315 


HÁZAI  POLYÓliUTOK. 


looki   czigánv  verse   Hetrmaniihoz  (n.    sz.)  —  A    „KnlolA«z€^". 
hírlapirodalmuk  c  speeialltáHH.  a  melyet  in.  évi  auj(usi:tua  hó  úU 
raann  Antal  imify  áldozatokkal  adott  ki,  mely  olv  sok  he« - 
közölt  azon  vidék  neprajzúböl,  mely  Jankó  Jánosnak    is 
Kalotaszeg  magyar  népe  monofaapliiájának  megírására,   ni 

gyár  NyelvíSr  is  (18H1.  október   4ti4 -40íi.  Ijdio-stirtíttel  ül. 

n  évfolyamának  f.  évi  október  hó  10-én  megjelent  3.V  f^ámtira 
előre  megszíint  Kalotaszeg  közönsége  nem  tudta  méltányolni,  netn 
fenntartani  e  kÍB  heti  lapot. 

Kehi.  i8yi.  26—43.  szám  —  Deésy  Antal,  A  magyar  or 
ról  való  iíren  ró'Vid  elmélkedés.  {Ax  1797-ben  Kamn  megí«I«D 
munka  újból  lenyomiísa.) 

Matftfar  Hirlap.  181*1.  290.  Bársony  J.  A  Füstóíí-familia^ 

Magyar   yijeh/ir.  185*1     VIII-  A  répwvidéki  nyelvjánU.  rH 

János. —  Kiss  A.   Magyar   (íyermckjáték-ííyíijttímóny.    ihin.   Simon' 

—  líabonák,  Versényi  Gy.  —  Példaszók.  13;Uiní  K-  —  N--  " 
üsonyi  I,  —  IX,  A  répcevidéki  nyelvj  —  Szólá.srnúdok,  i\  i 
Székely  adomák,  Szilápyi  S,  —  Álomfejtések,  Vernényi  (iy  —  li 
mesék,  Kovács  K.,  Haichl  A.  —  Tájszók.  —X.  „Kalota-szög".  E  Bi 
Hunyadon  me^elcnt  hetilap  nyelvészeti  és  néprajzi  czikkeir  ism 
lasaa  J.  —  Szólásmódok,  hasonlatok.  Juliász  M. —  Székely  adoa)Í 
Álomfejtések.  —  Gyermekmondókák.  Kovács  K.  —  Zsid'l  ^linrii 
Dézsi  L.  —  Tájszók. 

Pesti  Napló.  1891  242.  Eg>'  tót  martyr.  (Kollár  -ti 
Revue  d>:  V  Orient  et  de  ÍUmgrie  lö9l  27.  .sz.  La 
nationalités  en  Hon^íric  —  29.  sz  La  főire  dp  Nijni-Novgorod.  - 
La  littcratore  bulgan^  (Sbornik.)  —  33.  La  Unssomanie.  —  35.  B 
du  Tonkin.  aé.  Moeurs  Turi|ue.s  Mon  mariage  (a  37—43. 
mokban  is.")  —  40  ^íl  Achik-Kéríb  Conte  orientál.  —  4-2.  No* 
voyage.  Troitza. 

TfrfnéHzeUurioményi  Közlönij.   1891.  Vili.  A  pygmaeusok  n 

—  A  termesztett  növények  dolgában,  Hrassai  S.  IX-  A  sok  űi 
ef^  érdekes  esete  —  X.  Házi  aHataink  eredete,  Vánífel  Jenű  - 
szántóföldek  Khinában.  —  Fótjüzetek  a  term.  közlönyhöz.  1891 
lius— október. 

Iransihanin.  1891.  VII.   De  unde  a  intrat  povesten  laljü; 
ín  literatnra  matrbierá.  L>o  (íeorpiii  Poppú.  —  Vili.    T'     i 
poporalu  romána  din  sivnln  alü  XVI-Iea.  De  Dr.  V.  i 
lusernln  jucatn  ín  seclulú  alii  XVI-lea.    De    Dr.    V.    lir 
unde  stb    (Vége)    -    10.  sz.  Baricz  (iy    elnöki  megnyitóji 
rumén  irodalmi  és  közművelődési   társaságnak    Hátsze^ren, 
hó   Iti.  és   17-én  tartott    30.    közgyfíléflén  (kdlönösen    a    li 
történelmi  társaság  ellen  zúgolódik    A  jövó  évi  kö/yvülés  b 
Gorbót  tűzték  ki.) 

Vie^tnik  ht'mt^koga  orkeoloffakogo  tlritttro.   1691. 


3'6 


\  m 


KCLFÖLDJ   FOLYf^lRATOK. 


Külföldi  folyóiratok. 


SwA-y  Lid.  (Cseh  nép.)  K  C7.im«ti  met^jolent  a  cseh  népismertetö  folyóirat  elsd 
Szerk^dztik  Dr.  L.  Níederle  és  I)r.  C.  Zibrt,  Prág&bai',  kiadja  vSima^k,ugy3n- 
^Teokint  tí  l'Uzet,  :I6  ív,  kt'p<;kkel,  ára  4  frt.  Caeb  meilékcztmét:  Sboroík  vQ- 
kdj-  Btadiu  lídu  őeskóbov  CechAch.  na  Moraré,  v  Slezsku,  na  Sloventiku,  iraa- 
al  igy  fejezi  ki:  du  peupK-  tchi-que  en  Bobfime,  un  Morarie,  Silésie  K  t-a  Ilon- 
p  A  niagrarorezági  tótok  azoobao  oem  csoh<'k  és  useli  népről  hazánkban 
B  CUÜ0Taá.5UQk  ikivéTB  a  mórra  testvérek  éa  a  cseh  zsebrákok  uetalání  maradé- 
^  Az  új  folyóirat  első  száma  diszca  kiállil&su,  gazdag  és  bccaes  tartalmú.  Czik- 
EloBzó.  Nemzeti  himzi^k  a  c^efa  kiállításon.  A  morva  nép  bahonái  éa  szokásai. 
»tok  mházatáról.  Cneb  néphriltészet  A  e&eh  testvérek  nncbodl  imahiza.  Bchig- 
tábu  csonlviixok  sirbalnmi.  Cseli-brodi  népies  konyha.  A  vizi-manó  a  cseh  nép- 
"Ománybao.  Hégéazeti  újdonságok.  Kivonat  a  bemni  tanuk-könyvóboí.  Klet  a 
Art  he(,7Qk  közt.  Domazsl)C«  vidéki  régi  szokások,  A  luzacztai  szerbek  folklóré 
timának  áttekinti.  A  Polcpy  melletti  mezei  halárokról.  A  csuklás  a  népba- 
oinyban.  Irodalmi  szemle.  IJjdousügok.  Kérdések,  feleletek.  Figyelemmel  fogjuk 
fni  e  minket  i»  i'trdeklÖ  folyóiratot. 

Zl'tUi  Prnha.  (Prágai  cseh  képes  folyóirat)  löíU.  16.  sz.  Horsovsky  K.  erdélyi 
kot  küzfil,  foglalkozva  a  ruménekkel  ia. 
ítíMÍand.  líKIl.  21-  22.  ss.  Aus  dem  ungaríachcn  Volksltíbeo. 
fitiheilunt/fJt  dtr  Niedvríaustitser  Gigfllsthajt  Jiir  Anthropoloijiv  und  Altér- 
)iHdt  Ud.  II.  Ilef^  '^.  Guben.  I89i.  Umenfclder  bei  Labben;  Grál>6rfeld  bei 
[>aa  alteSchloss  bei  Grano.  Sa^en  auíi  Kreitt  Gtiben  ;  Glaabo  und  Brauch 
Mttn  und  Luckan  Tracbt  ii.  Sitten  der  Slaven  u.  Oermaneo  a.  d.  VI.  Jahrh. 
(Maarítíus  bizauozi  ir6tól,  kinek  ríika  müvét  gr.  Eutui  Géza  sajtó  alact  levA 
kunkájában  újból  kíadia.)  Litleraturberichte.  Klúiue  Mittbeilungen. 
\Aniiua(  /ífi>oft  <jj  the  board  of  Bi<je>its  of  tke  Smithsonian  in«tiHttion  to  july 
Washington,  18!)0.  XLVI-Í-HIB  1.  —  TartalmáhAl  mogemlitiOk:  A  brrlini 
seű  tudományos  intézetekről  szöló  nagy  dolgozatban  az  ethnographiai  muaeumrdi 
I  részt  (1H6— 137  1.)  Idomérés  GHrOgországban  és  Rómában  f377-S97  l.t  Ax 
tHTii\  (641— 5M  1)  Ki  emberun  az  utols^S  31)  évlmn  {665—570.)  Skandiuár 
n  (ÖT1-68Í».)  Az  anihroHogia  1689.  éví  haladása  (501—668  1.  a  logtolje- 
jltbrop.  irodalom.)  \z  emberiség  genealógiájának  legújabb  haladása  (669 — 6ti-l  t ) 
\Biilhttn  de  Folktovr.  Organ  lie  la  sociéte  du  Folklorc  vallon.  Directour  Ea- 
DDseur  í2tK  avenne  d'  Avroy,  Liégei.  1. 1891.  Premier  semestre.  —  Avaiit-Pro*, 
M.  AVilmotte.,  La  chanson  populaire  an  moyeo  Kge.  —  0.  Colsoo,  Jeux  d' 
jr  RŰDes  des  doigts.  -  E  Monseur,  Ointes;  L'i>s,r]ni  chaiile.  —  0.  Colion, 
i:  Les  nocps  de  la  mésaiige.  —  J.  Dofi-ochcux,  (-'ormulettPR  de  possessíon.  — 
íc,  .Spectrea  ct  Kantömea.  —  Revue  dea  T-ivrea.  —  Chronique.  —  Sociéte 
Jore  walIoD.  ~  A  wallon  folklóré  társaság  közlönyének   első   száma.    Éren- 

Imyi  ffítet.  Tagsági  ilfj  Ty  frank. 
titiKhrift  i/m  Vereiné  fiír  VoHitikundt,  I.  S.  füzet.  We  Sage  v"n  Krmenrích 
ktld.  —  Die  etlinograplii.schen  Arbeiien  der  Slaven,  vornebinlioh  Onkar 
I.  -  Volkstdralirhe  h'chlagli.'hter.  II.  —  Die  Kalcoder-HeiligeDals  Krank- 
atrooe  btim  bayeríticben  V'olke.  —  Volkssageii  aus  dem  B''ibnK>rwald.  IT  — 
Heíimiltel  aus  einer  Wolfethurner  Uandschríft  des  XV    Jahrh.  —  Modemn 


KÜLFÖLDI    FOLTÓIHATOK. 


chinesísulie  Tit^rtabelu  und  Scbuünke    —  Jtfmand  l»el    Cdsliiu    (Egr    t-xto< 
fekete  tábla,  iK^pies  esxkOzök  é«  híinzéiek  AhráÍTBl  )  —  Kle.DU  Mitteilimgeo 
anzeiger.  —   Aqb  den  S)lEungK{>rot»kollen   —  lÜbtio^Taphio. 

HomHiiisc/M  lifrue.  iHíU.  VH.  VIII.  I»ie  ADiwort  iI.t  UocluchaiJaflal 
giiros  aaC  das  ftncsrescter  &Iüinor&.iidum.  --  üher  IIoehzi^itjigebrKU >•))«•  bM  te' 
mnnen.  Ueiip.  von  Dr  !S.  DioKhe  (Scblass).  —  Üie  Litoratar  znr  Kaode  (ter 
Von  R.  Ft.  Kftindl.  —  üie  Hoc^xoit  der  liescbwisU'r  RotiiííntsL'lu's  Volk&lied 
r.  L.  V.  Físcbei*.  —  Eiuc  Oslcrtakel.  Nobellé  t.  I.  U  C&rdgtale.  d 
Li»t.  —  IX.Heft.  Dic  Uomtoiicbe  Kmigrtlion.  —  Die  hiiloriadieit  I*ubli 
rftinániftchm  Littcratiir  IHH2 — 89.  Von  Kic.  I^eiisu-iftn. 

Voiksk'iitvíe.  Id^'l,  VI.  VJI.  Walelieren  iu  Zoelftad  ~~  Folkli«re  es 
BueJcbeuordoeliugi-n.  -  Vragun  aa  aa.rileekcningen   — Vili.    Ken     X9«t 
Btuk.  —  Volkabuuior    io    gcestelgke  icjiken.  —  ÜoekbeoordetUig    —  Kr 

77/r  ..ivirrtVari   Anln/fut/oi/tttt.    lÖUl.    Vol     IV.   No,     li.    TUp     luiliin 

Tbi!  Siory  oí  X  MouDÜ;  ur,  the  ttiawu^ös    in    prc  -  ColumbUn  tiniM   — 
tun<toblt!l  —  Oú'ÁemtíA  t'ruiu  Santo  Dominigü  —  Notei  of  siime  of  tbc  la 
and  aaittirstitiuiiK  ot  Korva  —  (^uarterly   tíibliograph^  nf  antropologfe  l 
Book  Noiiceíi  —  Nolss  and  nows  —  No.  3.  The  new  scliool  »f  cn  > 
Tbe  story  of  a  mound. —  Marríage  among  Lbe  Cberokées.  —  <^u-. 
^  Bf>ok  iioticvit.  Notea  aad  ucws. 

The  JourttaJ  of  umrncnH  foíh-loré,  18JII.  Vol.  IV.  No  XJII,   Tbc  lUlonJ 
tory  of  folk-lora  — The  Indián  Measiah  —  Nat-woribip  ainong  the  BomiiiM  — 
lőre  from  Buffalo  Valley,  Coatral  Pennsylvaaia  —  Asuggustioa  aa    to  tait 
of  lbe  M«ki    snake     dance  —  Orogooian     f<>lk>tore  —  The   amulet  -  CúU 
jiri'feseor  Betuccí-—  Popular  n.ime&  af  american  plantA  —  Topies   for  coli 
foUt-lore  —  Waste-baaket  ut  wurds  —  Folk-toie    wrap-book  — '  Nota»  ai 
—  Record  of  amerícan  folk-lore  —  Local  meeting*  and  otber   potlcaa  — 
pliical  notes  —  No  XIV.  Nioiboshn  amongsi  tbe  Uteltipwe,  ^liaaiasagu.  nn^ 
Algoukian    tribcs  —  Declaratiou   of  Graves    of   Degrova   tu  Suntb  C^Uaa  ' 
Carot  oí  tbe  twelve  nuinberj   —  Street  games  of  bn)>  in    Hrookl^ra  —  tikOM 
síuQBenieDta  of  Ute  cbíldrea  —  Tbree  lessoos  in  Ubibdomanc;   —  Soai<   uH< 
Uabama  fulk-lore  —  Conlributions  to  Nev  Kuglaiid  folk^Iore  —  The  $oci> 
of  tbe  Siouan  tribes  — Notes  and  ((ueriea   -  V&rions  nutices  — Bibliogr^iim  .«<  ■ 

Journal  0/ th:  Öy/fut/  Lőre   SociHif.    IV.    No.    1.    July     \&\i\     F.    H. 
Fi-anz  V.  Miblosicb.  -    Boetbling,     Tbe  tangoago    of  tbc  gypnU'a    Iti 
Hiurmann,  Hungahan  and  Malachian  gjpsf  rbymoi.  —    1    Saiopftun,  Ív 
rie:i.  —  I>.  Mac-Iütcb!o,  A  glancé  at  tbe  sci  vian  gjp&ies   —    Dr.    M.   *. 
Tbc   wÍtr.boe    nf  tbe  gypsíes.  —  I.  Piucberle,  Italiau  Zingarescbe  —  IL  v. 
Vocabulary  of  lbe  alovak-gypsy  dialcct.  —  líeticws.  (V^lislocki  rxikkoiröl  s  ,' 
ban,  1891.  17.  ^a  az     „Etbnol,  Miiteil-bao  1891,  1  -  6  )  No  3.  O 
It^iion  oí  gypsy  purtraits  (uagyrOézc  (ürdélybítl)  —  I.  Saiupson,  K 
R.T.  Sotva,  Tlireo  alovak  gypsy    tnlei  (MagyarorüzágbAl)  -  K.  l^ovarlu' 
líi©  Zíngarescbe.  —  Ch.  Stracbey,  Sbakepore  and  tbe   Itwnany  —  li  u 
tislioal  Accoaot  of  tbe  gypsies  in  Austria  proper  ~  Twü  gyp<y  magK  t 
(a  szOvegét  feljegyeeték  Uerrmaan  A.  éa  P.  Mar  Ritcbie,  a  dallnm^tt 
I.  Sármai,  Kemarks  ou  tbo  „Csordás"  dancc  (t-riuti  Ilernuanu  A.  vlin 
zent^rűl)  —  VI    K.  de  Zielínski.  Notes  on  te  ootnadic  gjpslea  of  PoUint. 


31S 


B,  An  old  kiug  an<1  his  tbree  sods  íd  KugUnd.  A  Welsh-gj'psy  t&Ie.    —  Revíews, 
les    Ulti  qaeríes  (H.  A.  niegem1ék»ztk  »  CEigáoynJÜc  f.  évi  lu^ns  hó  26-áii  lu  opo- 
ibau  való  etí^áB&ról,  kiernelre  Ujhiiy  remek  ábrá/^olánác.) 

Am  (IfíjueU.  1891.  U.  Bd  IX.  Beft.  Btba  Jaiulocha-Dokla.  —  R&tsel- 
chichien  —  Dio  FischeriD  —  Abdcrítcn  von  houte  —  Geisterglaube  -  Hexen- 
r>—  Schimpfvörter  ^  Oatpreussische  Sprichwöricr,  Voiksrtiimeand  Proviozialisaien 
Oittfriefliches  Volkstum  ~  HocbzoitseebrlLucbG  dnr  VVeisarusseD  —  Kleíoe  Mittoí- 

—  Nachnif:  Handnluiaun  —  X.  Heft.  SQiidenkauf  —  Rülsel-GeRcbichlen  — 
Alpdrücken  —  Abderiicn  von  hente  —  OstpreussJst^be  Spricbwflrter  ctc  —  Volkii- 
—  >=cbiinpfivörter  -  OjtfrÍBsisches  Volkstitm  —  Der  Kid  iin  Volklcben  — 
ftbelu  —  ífageii  a.  Kr/JUuuyoo  auí  der  Grafscfaaft  Ruppin  —  Volkmedizin  — 
ae  Mittcilangcu  -  Kine  püiniai-ho  *ie>8cll8chati  Hlr  Volkkande  ~  Kacbraf : 
ager  —  XI.  Hefl.  ^Undenkauf  —  Zaubc*rgUab<Jii.  Eine  Umíriige  —  ÜieU- 
BD  —  Gebéimé  SprachM-etsen  —  Bauopfer  —  Volklícdt5r  der  Siehenbttrger 
ea  iVou    Dr.    11.   v.    Wislockí   ín   Ji^goDye)    —  Ab<leríUaa  von   heute  —  Geia- 

^aabcD  —  Ostproussiacle  Sprichwörtor  etc.  —  8chimpf«vörter  -  Kleioe  Mit- 
Dgen.  (£z  olcsó  ét  értékes  folklorftközlöDvt,  nielynvk  SKerkesztÖ  kiadója 
Rrauss  F.  S.  tánaságunk  hanrát  szakosztályának  ngyík  előadója,  ajánljuk  tag- 
KJDk  figyelmébe.) 

XtitMchrift  fiin  Volkshmdr.  \m\.  111.  Bd.  XI.  Xtl.  Heft.  Dic  Kalewala  vom 
betisohen  Standpuiilct  betracfatet.  —  Sagen  vom  Schratel  aus  Steíermark  — 
ttkÜberliefeniDgen  aus  Oirsterreicb  —  Mundarl,  (Kol  )  Lieder  —  Kriinioali* 
be  Gedankro  u.  Anscliauungeu  d  nisaiachcn  Vo'.kes  —  í>er  .^chweritaoz 
Attvin  bei  Büren  —  Die  altén  nordiachen  Krttblingsfeate  —  Die  »gross8e«  weo- 
lie  Uochaeit  —  Polnisclier  ii.  doutscher  Aberglaube  u.  Braucb  ana  Posen  —  Btt- 
jírbesprechungen. 

The  Journal  of  the    Cincinnati  Sinfiettf  of  Satuval  tíittory.  It^l.  XIV.  No  L 
[^ioüÍDDati  boy  íd  tbc  Tropics. 

Tht  triiftitactio'it  of  the  Acoilemi/  o/  nn'emt  of  St.  Lohím.  Vol.  V.  í»o  l  et 
löBü-ae.  St.  Lottbi,  ItttíS.  336  -f  XLVIU.  l.  —  Gatschea,  Alb.  J.  Tchikilli, 
'.egenil  in  tlie  Creek  and  Hitübtti  Languagea  33 — ^39  lap. 
XI lí.  utut  VII'.  annutíl  r$i)oila  of  tht  lru,ttt*  »f  the  Ptubudt/  Maaeum  of 
ricatt  Archeotarftf  and  ÍCthmtlof/y  in  counectínQ  witb  Harward  rnÍTonuty.  Vol.  IV. 
8,  4.  Cambridge,  I3ÍU. 

Ct/rreapomJeii^biatt  der  deHtacht;^  GtovlUi-Jiit/t  J3r  Antíirnpnoffit,  Ethnologié  u, 

hichtK   1B91.  Nr.  5    Einladung  zur  XXII.  allgemeiner  Vet*3ammlang  ín   Dan- 

|.  (1691.  alig.  3 — 5.)  —  J.  Kollmann.  Dít;   Kraniumetrie  und  ihn-  jltngsteu  Refor* 

ktODin.  (Tdrok  A.  tanár  nagy  kraniometriai  künyrével  foglalkozik  22  basáhon).  — 

Ufllbqrn<>,  N'eiies  znr  Slavonírage   —  Kiölne  Mittoiltmgen.  —  Nr.  6.    J.    Kalliuana, 

Kraoiumeiríe  (stb    vége.)  —  Míttbeilangeu    aua    dfn    Lokalvereincu.  —    Lítera* 

bDaprodiangen.  —  Nr.  7.  Dr.  Grempler,  Kín  práhistor: sebes  Instniment  zar  We- 

—  A.  Wollemano,  Ein  domeatizirtes  Zwergrind  der  Primigeniusrasse.  -  Mitl. 
Lukatvrfínen.  —  Kitcralurhespri'cbungen. 

Omtffrvtiehiscbe  Momit/tnchi'ift  für  Jen  Orift  1891  No.  ti.  7.  Uíbliscbt;  Tr- 
—  ManritiiiB.  —  Üie  Agrarverta?9Uog  in  Jaltán.  -  Die  Medián  íu  Indjen. 
Be«chreibuag  von  Mostar.  —  Miacellea.  No.  8.  9.  Rund  um  die  Erde,  1838— 
—  Daa  hi'atige  GrierJienland.  —  Land  nnd  Volk  der  Kurdén.  —  Miscellen.  — 
■tnr. 

819 


VEGYESEK. 


Archii'io  per  lo  gtudio  tieli*  tradizioni  popolari    I89I.  Vol.  X.  FafrC  1- — ^^1 
••apo  d'anno!  Ü30  contadinesüu  siciliano.       Capo  d'annoed  EpiEsuiía  in  Piemonte— I 
Goethe  e  il  poéta  italiano  Domenico  fiatacchi.  —  Sena  vetoa:  Superstízioni,    em^  ' 
indoTÍneHi  e  giuochi.  —  La  fílata,  o  la  coltirazioDe    del    canape    nel    Bellunoae.  — 
La  leggeoda  dello  sciocco  nelle  noTelline  calabre.  —  NovelUne  popolarí  toseane.  - 
Spigolatare  di  asi,  credouze,  leggende.  —  L'erba    prodigiosa    di    San    GioTanoL  - 
Fiabe  popularí  dalmate    —  Folk-lore  delPagricoltara.  —  Contea  de   maríns  neoeS- 
Us  en  Haate.   —  Bretagne.  —  Dne  racconti  sicitiani.  —  Tradigöes     portugaeiu.  - 
Miscellanea.  —  Rivista  bibliogratica.  —  Bnlletino  bibliografíco.  —  Reeenti    pabUt 
cazioni.  —  Sommarío  dei  giornati.  —  Notizíe  varíe. 


Vegyes  közlemények. 

Hol  van  Attila  airja?  —  Mi  azt  feleijak  rá:  a  Tisza  medrében,  hinnii 
koporsóban.  De  a  hatalmas  hűn  királyt,  ki  félvilág  ara  volt,  sok  nép  temeti  iqtt 
föloyébe.  —  A  %ti^&c-vz\fiyéxi  nép  szerint  a  üalál  a  pettaui  mezőn  érte  ától  {iíü), 
B  azt  a  helyet,  hol  három  drága  koporsóban  nyugszik,  Pettaa  haUr&ban  egjr  &B. 
Rókus  kápolna  mellett  matatja.  Pettaatól  északra  a  Séavniska  dolina  (Staini'TOlgj) 
és  a  Mura  között  délre  vonaló  Windischbühelek  (Slovenske  goríee)  egyik  l^magaaU 
déli  pontján,  a  300  m.  magas  Eapellenberg-en  az  ott  levő  iskolaépOlettől  dél  6U 
mutatnak  egy  földg^űrttt,  melyet  a  népmonda  szintén  Attila  sírjának  tart  (kzik 
Atila  grobl.  —  Egy,  e  helyhez  közel  levő  házba  befelazott  reliefköret  —  melja 
koronás  fo,  egy  pat2s  s  a  444.  évszám  van  —  szintén  reá  vonatkoztatnak.  A  E^Á 
heg>~tól  nem  messze  fekvÖ  Katzián  község  (górni  Kacián)  egy  erd^'ében  sánczárkok 
nyomai  láthatók,  melyekről  azt  tartja  a  nép,  hogy  azok  Attila  várának  maradvir 
nyai,  s  hogy  az  agyanott  elterülő  „Kötzelwald"  az  Ő  nevétől  (Etzel)  neveztetik  igj. 
A  monda  szerint  ebben  a  kö/scgben  az  ügynevezett  .,i^utjov  gaj"-ban  (giy=:liget)  egy 
kastélyt  (!)  is  épittetett.  —  A  kaciani  mondára  vonatkozólag  Krempl  Antalnak  Sta> 
jerföhl  története  (Dogodivsine  §tajerske  Zemle.  Z'posebnim  pogledom  na  Slovence. 
Spisal  Anton  Kremiil,  Farmester  per  mali  Nedli  (Klein-Sonntag,  Stajerorsz.)  v'  slo- 
venjlh  Goricah  i.  dr.  V'Orádci,  184ü.)  czimU  munk^ábao  is  találtam  adatot.  ,jra 
Eaciaoi  je  bukovje,  gradise  imenuvano,  v'totem  je  okrogli  breióec  z'dvojim  globokia 
jarkom  obdan.  Od  totega  breíöeca  se  povéda,.  da  je  tu  negda  davno  krala  ÁtíU 
grad  bil ;  je  pa  tadi  en  kamen  tu  vunskopan,  ker  'ma  tóti  napisek:  Ad.  Kapd* 
lam  In  Eremo  Kocian.  Attila  Kastra.  Metatus.  Est.  CCCCXXXXÍI.  t  j.  Pri  Ka- 
peli  V'  pustini  Kocian  je  .\til;i  tábor  postival  v'  leti  442.  Tu  so  tudi  nenavadno  vei- 
ke  íivinske  ino  uloveéke  koati  vuoskopane."  —  Hogy  hová  korült  az  itt  emUtett 
kő,  arról  hallgat.  Közli:  IteUosics  Bálint. 

Mátyási  király  emléke  a  szlovén  nép  mondákban.  Ily  czim  alatt  az  £tli- 
nograpliia  I.  évf.  tí.  füzetében  közölte  Scheinigg  Jánosnak  a  szlovének  meséiről, 
mondiiiról  \':9i  dalairól  irt  értekezéaéhöl  a  Hunyadi  Mátyásról  szóló  népniondát.  — 
Hamniiach  líudolf  oéniPt  költő  Zlatorog  (a  ,,tehér  asszonyok" — bele  íene — kincseit 
őrző  aranyszaiTi'i  zergebaki  czimen  egy,  a/,  Isonzó  (szláv;  Socai  t'eUő  vülgyóben  mi 
is  isnioretea  gyönyörű  szlovén  mondát  dolgozott  fol  végtelenül  bájosan  Benne  egy 
ének-tárayat  ajánló  öreg  pásztor  felemlíti  a  Kralj  Matjaáról  szól-'t  is: 

320 


VEGYESEK. 

,j Da  kennst  der  Lieder 

So  viele  —  von  dem  Marleó  Kraljeviö, 

Vom  Péter  KlepftC  ntid  mm  Kralj  Maijai, 
■'.  Der  /ern  im  Ungerlande.  schlafend  'sitzt 

i  Ám  Suintieck  in  der  Höhle.  Munter  ápela  I"  —  stb. 

Lássak  a  költőnek  a  mondára  vonatkozó  jegyzését.  —  „Kralj  Matjaö,  Tcrmut- 
•  lich  Mathiaa  Hanjady  (Corvinns)  ist  neben  dem  Königsaohn  Marko  der  gefeiertate 
Held  der  S'idslaven.  Ein  Lied  lüftHi  ihn  sogar,  mit  der  Geiye  in  der  Hand  tur  Hőllt 
Heigen^  nm  veitie  todte  Geliebfe  herauf  zu  holen,  was  ihm  frcilich,  da  diese  unterwegs 
das  gebotene  StíHschweigen  hricht,  ebenso  wenig  gelingt,  wie  Orpbeus  mit  EurydikQ. 
•Tft  der  Sage  nach  ist  derselbe  noch  gar  nicht  geatorben,  sondem  schlüft  nur  sammt 
seinem  Heere  in  einer  Grotte  im  tieten  Ungam.  Erst  wenn  sein  Bárt  siebenmal  am 
den  Ti-cb,  an  dem  er  sitzt,  gewachsen  ist,  erwacbt  er  and  kommt  mit  soinen  Eríe- 
gero  wieder  hervor,  am  die  Slaven  zu  befreien." 

Krempl  művében  (Dogodiváioe  Stajerske  Zemle.  V  Grádci,  1815)  omlfti,  hogy 
*tajer- szlovén  nemzeti  dalok  is  foglalkoznak  vele.  Máty&s  hadjáratairól  szólva  említi, 
hogy:  „Önje  ne  samo  Vogerakoj  nepozablen,  temuŐ  ludi  ítajentkn  tno  kngnske 
narodne  pe»mi  Se  ga  zdaj  hpalijo.^'  Közli :  fíeUtmch  Bálint. 

Harkap  meg  az  Ördög.  Egy  hetési  (Zalamegye)  embertől    hallottam    róluk 
egy  mesetöredéket.  A  Salamon  és  Markalf  czimű  XV'I.  századbeli,  deákliól  átültetett 
prózai  elbeszélésben  Markalf  túljár  Salamon  király  eszén ;  ebben  szintén  egy  farfan- 
gOB  eszU  paraszt  legény  —  Markap  —  teszi  bolonddá  az  Ördögöt    Hogy  hogy  nem, 
varsenyre  kél  vele.  Elhívja  egy  sUrü  erdőbe,  s  így  szól  hozzá:  nr>  Ördög,  ez  a  mda- 
zó  (melylyel  a  szénás  szekeret  nyomtatják  le,  négy-öt  métír  hosszú,  egy   difcziméter 
átmérőjű  rúd)  legyen  a  te  kezedben,  azzal  flss  engem,  én  meg  csak  ezzel  a  kis  csAz- 
níikkal  (rövid  husáng)  fltlek  téged,  melyikünk  bánja  meg.  De  az  Ördög  hiába  ütött- 
vert  a  hosszú  rúddal,  mindig  megakadt  a  faágakban.  Markap  azonban  a  rövid  csóz- 
nikk&l  jól  elverte.  —  Azután  egy  gyepüböz  (sövényk'TÍtés)  hivta :  nf>  ördög,  te  állj 
-    az  egyik  oldalára  ezzel  a  báromágií  vasvillával,  nálam  csak  ez  a  rövid  begyes  nyárs 
lesz,  melyikünk  szurkálja  meg  jobban  a  másikát    A  Markap  jól  m<.rllbe    bökr>dte  az 
Ördögöt,  <le  az  Ördög  háromágú  villája  mindig  megakadt   a   sövényben.  —  Jól    van 
^  Markap  —  szól  az  Ördög  —  de  gyere  mo3t    az   útra,    melyikünk    tud    magasabbra 
f  dobói.  Felkapott  egy  nagy  ménkű  követ  s  olyan  magasra  dohta.  hogy  alig    látszott. 
!  —  Hej  Ördög  —  szót  hozzá  Markap  —  ez  semmi ;  csak  nézz  fel  az  ég  felé.    Ilyen 
^  magasra  dobj,  s  azzal  kiereszt  az  ökléből  egy  pacsirta- madarat,   az    felszáll   mindig 
nagasabbra,  egyszer  csak  eltűnik.  —  Látod  Ördög,  az   enyém  vissza   sem    eiett.  — 
Jól  van  Harkap,  legyőztél,  de  most  fussunk  egyet.  Neki  is  nigaszkodo't  s  úgy  elfu- 
tott, mint  a  szél.  Egy  darabon  tntott   vele   Markap,  aztán    kiugrasztott   az    útmenti 
'    bokorból  egy  nyulat,  az  m^  az  Ördögöt  is  elh.igyta.  Mikor  az  Ördög  visszaért  oda 
kiált  neki  Harkap.-  látod  Ördög  éo  már  régen  visszaértem.   —  Ennyi  az  ^ész,    mit 
, eddig  megtodhattam  belőle.  Közli :  BelUmcs  Bálint. 

HnnfalTy  Pál,  társaságunk  elnöke,  most  töltötte  be  akadémiai  tagságának 
50-ik  évét.  A  M.  T.  Akadémia  ez  alkalomból  üdvözlő  iratot  intézett  a  nagyérdemfl 
tudóshoz,  a  ki  friss  erőben,  ernyedetlen  munkával  tölti  késő  iggkorÁt.  Tisztelői  dí- 
szes Hnnfalvy-albumot  készülnek  kiadni. 

■  Önképsőkdri  mankálatok  számára  a  néprajzi  témák  a    lefalkalmatabbak 

321  • 


kftEé  unozQ&k  9  igen  advO^  voba,  a  Mnul>>  íQu^magá&iannMlknd.^' .* 
verselés  i^s  novelláxás  helyett,  pz  irányba  türetui.  A    k  lonvArí    r.    k     lojí^mti: 
őnképxókArének  l.S'.iii— «J1    éri  mnnUálRtaihoI  iV.lklore  Oi'ltíkU :   „Sztlág>i  vi 
feldolgozása  inak  ö»>zohaNOQlít4s&  ,  Si^moud  Elek  pályuuveites  tlulguuia.  .A 
jeWemxo  van^tsai  példákkal  inegviligitva"  ]i&lyat6tclrc  nem  érkejceu  |>4]y*iBll, 

A  fiilnsi  liÁzak  felirutaíiiak    a   eu*k    metlf^  alkalmasott    rajzoknak    rj 
sxetes  htíst^ffgol  valA  i^s&AüszodéjttH  hatáiozta  ut  Kios    Verenct    taolelUsvcltf    toditi^, 
nyira  a  BraMóracgyei  TaniiótrtttUlet  ue])t    hó  'iO  án  < 
köxgyÜli'Ki'-n    Vajha  Illiud(^u  laniiűg>ill4^8i)ek  —  lueddú   •  : 
egy-egy  tlyeo  uópiaji:)  <^t-de>{U  tárgya,  melyckock  feldnlgozásArü  első  sorb&D  ft  tní^ 
tók  a  hiratottak    A  néprajzi  tArsasdg  és  értcsitctje  MifeaoD  fogadja  az  i)jr«n 
munkálatok  hecsea  eredméaycit. 

Lakl>ereiideKé(i«k  tárlat-út  rcodexiiok  nulapesteii,  ld92-lK'n  ax  Om.  d^Qa 
JpanuÜTésLzeti  muztíum,  a  M.i){y-  i|iarmuv.  tái-!«ulal  a  a  Műlmritok  kOro  A  prognoBi* 
bftl  mcgnmiltjuk  a  XVII    sznzadheli  magyar  tV>uri  szobát 

Két  nmerikni  iita:eó.  Pcnoel  lir  ö»  mye,  jn'rjik  bt*   hönapok   ö  ».    •■•■' *• 

vosparíiiiit,  aa  országot,  Dt'prajzt,  kivált  cxigáiiytanulmiiiiyok  kiidvi'nrt  Penncl 
legzstiiii&lÍBaU)  anicTÍkai  tollrajzoló,  Mesége  tgeu  jf^nevü  ir<liui  lUazAiuk  wcduLJjjuii 
a  l(!gel;tö  amuríkai  k'-pc»  íolyóiratokbas  fogják  Vözzé  tf^D&i, 

Slankúcsy  Mihály  iltlioa  van  s  tipusokit    és   kujzlÜmBket    tAnulmáfiirox  tt 
t^  orezágháxa  számára  festendő  lionfoglaláBÍ  képiéhez. 

A  Nemzeti  31úxeiiru  ethnoKf«pliiai  osztálya  k0^o1ebllrj)l  értéke*    knll'lt- 
ciót  )i«er«ett  be  rtiuum  néprajzi  tárjj:)akból. 

Keleti  tnnfolyuniot  azorTeztek  a  budapesti  kereskcdrltni   akadfimia   mclU  « 
kfiveckezú  tanárokkal :  Dr.  Aloxtco  György  —  rumén  nyelv ;  I»r.  Kiinos    Igsácx  -  »*■ 
rök  nyotv  s  a  kelet  néprujza  ve  történeti  ismertetése^   Popoviea   Sándor  -  *r.'fT>   ii 
bulgár  nyelv;  |{Iiou«oimiiIo)i  líhouso-t  -  gOrAg  nyele;  Strauu  Adolf  —  keletj 
delmi  fflldngz.  Mi.  a  kik    rt'g    haijgoziatjuk,    hogy    egy  <•  lem  cinken    docoust; 
lene  tartani  a  hazat  6%  szomszéd  Di-p^^k  nyelve  és  ethiioKrapUtáj^  naimirív, 
fogadjuk   e  Ixiifolyam  szervozését,   de  nagyon  kivátiatogxiak  tartjuk,  bofcy  a^t  ümiráy 
nyelv  ís  taníiussék. 

A  folklorialákuak  Lundunbau  okt  1—7.   tartott   U.  iioinsotkfiü    confnv- 
suaán  vjló  ri^zvétel  czéljából  a  vallás-  és  közoktatásügyi  iQ.  kir  Mini-  '  '''^ 

írt-  ntazási  sejit'lyl    engedélyezett  Il-rrmaim    Antalnak,    ezzel    Is    dok-r  i 

uéphagj ixiiányok  (Igju  iránti  érdeklődésiét.  /Vz  elintéxéa  késedelme  miatt  axoitnaii  n< 
nem  mehetett  el  a  congressusra. 

A  néiprnjzi  társaság  könyvtárának    aduniányoxott    miivuk 

Kalmány  Lajos,    Szeged  nópt',  Szeged  vidéke  népkült&se.  III.  k.  —  aw^i". 

Nagy  .lózstíl".  A  lótok  otíhoDáról  Arvamegyóbeo.    —  Szerző. 

Znluai  Gyulft,  MáíyiisfÖld  ayelvjárása.   -  Sacr<iV 

Vj  tagi  Cdathó  Imre,  dllaioi  k'>zé)>idkülai  tanár,  Pipa-atcza.  Ü.  tf. 

Sftjtóliibák .'  Az  K'rhnographia  juuiiist  (V'I.)  fUze(Ál)en  közölt  da! 
vegébe    néhány     ujtókiba     csi'iSKott.     Az  1    számit  dal  elKÍi  vers»zak&t 
dtk  sorban  ede»  (egy)  helyett  edei'  nyomatott:  haiiunlóki'>pftD  a  11    92- 
óak  második  aorábsn  üa^i  bolyolt  sa»;  III.  sz   3.  vorvszakának  **Ua    aoraUjii 
helyeit  r.erkvi  olvasandó. 


:í22 


Irodalmi  vállalatok  Magyarország  néprajza 


I.  ,  EtlimiJogiiH'lie  ^litteilan^en  nii»  Un^^firn.    Znglk-li    Anzei^er    iler  Ue* 
p«llncIiAft    fíir    die    VJHkerkumle    l'ngRrn!*."    S:terke»7.tik    Ilcrnnann    Antul    ih 
^atou    Lijot.    A    néprjjzi    tArsaság  alnpsxabiVly&liuk    31.  ga   alft|iján,    a    vAUszi- 
Hnynftk  ldSi>   anv.  '2-iín  hozott  hB*Arnitnrft  <^^telmf^1>o^,  a  ffti-sasAg   hivatalos  kfitlo 
éu^finek.    tz    «I<í&(l''i  UKísf^keu    ft-lolvHfntt,  ligysciiitrn  az  ,,K(linogtApliÍd"'bHn  meg 
fot  dolgojLaloknalc  nrnict  nyelven  roltS  kironatoa  kíSxIAsére  scoli^ó  fol^i^írat.  ftven- 
it  VH  W  AZ  „El^lllogr.l|lln&'  alakjiktian-    Ára    egy    ^'vr«    3    fr(.     .1    miujifnai'^x'i'íS 
t4rif*$«^   taj/jtti  tis^m^rn  2  frt. 
As  KtliD'iI.  MiitoÍlu»íien  alső  kWelM   (I3-Í7— «1|,  a    nh;I>l>öl    •••iil.a    3    fíVzcl 
nir^,  na/jy  elisuierésscl  mélUtták  az  6s»u6  szaktudósok.  A  német  ant)iri>|i<>lugiai 
biraialoa  úrtMítííj^beii  (1838  V.  s/,j  aszcrkosztő,  Pr    Rmk>^  jÁnos  roUoclieni 
nár  így  zárja  he  ismertotéíít :  ^OrataUUunk  a   magyar  Uitiomdnynak;  hogy   a    tij  ^ 
Uafattat  mint  efnő  Ufteft  oJy  pátydt-n,  a  metyen   kSretni*  kfJt  M    mUuUn    t^emz'tuth 
^pjha  miittfeneMtkt   S^mciorszitg  cmtíltilíozn^k-  ftoesd    It'ivonlú    irónyu    tíjifke^cJcM ,"' 
1    ht-folvaiit  4.  futolKÓi  fUxote  f.  lív     vé^^'n     fog   meiijt'tunní,  az  chii     t  fít^otnek 
ncgyudri^t  alftlgiUian  s  az  1.  évfolyam  cl^tizt^tóiti  hivfl)  a.r.   cIsŐ    3    tUxpt    c«ak 
QD  bJrtokouiinak  kQtilvtik  meg,  kik  a  II.  évfolyamot  tiiígreudelik. 

in.  SQdoat.  Nagvohh  mankik  és  gynjt«iaéflyek   a  hazai  éft   saomszM    t)^'\ifk 
totéflére.  Eveiili^nt  4  kotel,  4(>-50  ív,  nz    „Kitinogrfipbli'  aJakj&han    Az    elfö 
aorozatha  a  kOvctk^zó  mQvfk  vannak  kijelölve: 

1.  ''onifT   (f^tit   Kinin:   Htintionum   Hiinftnntrum  rum  Orú'utr  ifnitibttxtjue  m-iifti- 
origtnis  Jíistorin  itPtitjtuM«ima.  Elaci   rondll    nrlUlilAjhotPtlen  fnrr:imiiiinki  a  n'*- 

l&*jj[yar  t^rtéDolembez,  K^t  kMci. 

2.  Katoiifí  íxtjos  t'a  Jlerrntann  Antal:  Mti'iyír  m'j'tufsfh  Kritikai  kiailaa  né- 
fúrdUiUti:in,    hr-vczot^ispl,    kommentárral,  öü^zchasnnlitA  apparátussal     I-  köt^t 

fflén  md  4  knt(>t ) 

5.  SíttiMT  J-lotf  ÍM  Ut-rrmuHit  AntnI :    iivtgdr    nipi'SHét'zet.    KiaiUllaii   bolgár 
kaUM  lermAkük,  fireduli  »zOvc.g,  német  forditá^,  lievezotéa,  jegyzetek.  Egy  kí>tpt 

4  lh\!JüHiiif9ruAU%HÓ2  éx  f/efritiann   Autrtl.'  Soválí,   Jtum^u  nfyrjws: .  ^nmí'M 
jípballailiksoroiatA,  eredeti  szövegéi  német  Tordttá^,  tanatmánynyat.  Kgy  k6tct, 

D.   /■>.  S.    KuhaC    EiyrntfítHlii'hictlen  lier  mayyatÍMfhtn     Kt>/X*#iM««'t.  AlapV«^ 
Piiíkolt^ai  munka  a  d/'lnláv   n(Jp<lallaniük  nagyhirA  ösaxegyUjtÖjéiól.  Két  kötél. 

6.  Dt.  Ft'.  S.  KiattM.  Auf  Cnffarn  hetilf/fit^c  fphrJifi  GtJiflugc lirr  efíthhritirfun 
r.  Eredeti  szAvegek,  nfsmét  fardftással  és  magyarázattal  a  déUzUv  folklóré  fnr^it 
ebo  tekintélytől. 

IV.  rrHl'AltAÍ.  fíihliotheV  xiir  Volkikando  dcr  ural-alt-íschon  VOlker.  Kvenkéiit 
^kfflfit,  4(>— r>0  ív.  az  „Ktlmngrapíiia"  aUkjáhan. 
Ax  HOl.  érre  kijelMt  aorozat: 

1.  />r.   Bft'nhnni    Síunkárgé:    l>ie     i'tiK-H/xtfifit    lUr     lí'ofiitken     Ubersctzt    von 
itOKi  Htirnnann  nnJ  IleínrJcb  v.  WlÍBlocki.  Cg>  k-tct 

2.  fV.    Igiiai  Kúmom:  I tgmtiniéch-türktschr   \'oifc8}fOtak.  íKuropfiíacbo    u.  asJa 
TQrkei  )  bevcxotéssel  da  tauulmáni okkal.  Kgy  kötet. 

5  I,  ríiz.  /)r.  A'iiW  Piijtai:  (h^tbiifch-samujediWhe    wnrf   (Httjaítisfhé    I/#/rf#<'- 
Müi-rhen    Bcrexetéut*!  t*a  néprajzi  tannlmúoyokkal.   —  II.   ri'*«  B/fa    l'ÍL-tí,- 

Sfn'ti*n.  —  Egy  kötet 
4.  ífétint  Gd'<or.  Mvttgr^  nipk^lf<fntt.  Egy  kötet. 


IX.  füzet. 


1891.  november. 


ETHNOGRAPHIA 


A  ^\^(^\^nnn^'/ ^r,J  kípraizí  társaság 


értesítője. 


S/KRKIÜSZTIK 

HERRMANN  ANTAL     és      KATONA  LAJOS 

Majjy.  Nípr.  Tára   tilkAra  a    Magy.  Népr.  Tár«,  jegysűje. 


tegjalenik  aiT^usztusi  és  szeptembert  kivéve  minden  hónap  elejáa. 


*eY  *^ro  K  frt  A  "rendes  i-igokDRk  *  H  fn  tigsági  dy  frjében  jár  —  A  társa- 

jM^nxfk  /ír.  fíutitfjak-i  SitttiH  ]\í'DrAürii*hvt  (M.   T.    Akft(l*^mii}  inlt^/on- 

n  eiiví'li  I(i\li!fint-!i\  a  sy.prki  sxtu-riikirtioj:    Hudapost,   !.  (A?til8-ulc?.a  47  l 


BUDAPEST 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉl'RAJZI  TÁRSASÁG  ICIAOÁSA. 


K  Magyarország  HiprajzI  Társasij  elnöke 

HUNFAL VY  PÁ 

50  éves  altfldémiai  tagságának  megünneplésére 
i$9i,  nuvcmbcr  hú  iS-án.  d.  u.  5  drakor 

a  M.  T.  Akadémia  I.  emeleti  lieti  űlés-terinél 


EMLEK-ULEST 

t<Xtl 

Tárgyai 

1.  Xanius  János,  lánaságl  alelnök  uüvOzIfi  btazédc. 

2.  Herrmann  Antal,  Hunfalvy  mint  ftthnotzr&pba^-^ 

3.  Hermán  Ottó,   A   majyar  pásztorok  remekei. 

4.  Dr.  Munkácsi  Bernát.   A   voRti'ok  itiedve-eskuj*! 
b.  Dr.  Réthy  László,  Uuiifalvy  é*i  a  runiéuek  «retlcte. 

5.  Dr.  Katona  Lajos,   A   niPsevizsRálat  legközelebbi -ffbilauMÜ.j 
7    Vikár  Béla.   Kulfvula    X,  ruüo. 

'/s5  órakor  választmányi  ülés. 

Felolvasás  után  barátságos  vacsora  az  Istuán  főherczeghu^ 

czimzett  szállóban, 

A  társaság  tagjait  és  ax  érdeklődő  kő;eönséget  tisztelettel  metj 

a  választmány 


THNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

K:!t;KKKSZTIK 

E-S 


HERRMANN   ANTAL 

a  M«g7,  Xípr.    Tím    lilkiir*. 


KATÜNA   LAJOS 

A  Uur;.  Séyt.  Tart.  }fifytSiit. 


évf. 


i891.  november 


9.  szám. 


A  harangok  szava  és  még  valami. 


Irta;    Uonmttt   fHtó. 

TUfs  a  mag)*ar  Néprajzi  Társaság  ISIU-dik    évi  okt^lwr  3l-éQ   tartott    (llést^a 

Hérman  fHU'mi.) 


■  Népnyelvi  anyagot  gyiljtu  folyúirataiiik  közül  a  derék   „Nyelvőr**^ 
abban  j)edig  az  ^Ethiio^rajihia"  *)  tühhRzörÖsen  adtak  ki  oly  monilúkiikat, 
blyek  a  harangok  szavát  festik;  tiomcsak.  hanem  ma^yarázziík  is. 
A  magyarázatokban  roixle^en  a  néphumor  nyilatkozik   meg;   leg- 
ör  bizonyos  kötokedíi  irányzattal;   a    közlött«k    között   egy    sin- 
a  mety   S<*liiller  harang-mottójiinakt 
„Vivos  voí'o,  mortuo-í  plango,  fulgura  frango" 
ló  hangulatút  követné. 

Laikusok  legfelji^hb  megmosolyogják  ezeket  a  raondókákat,  mert 
Bnesen  veszik  —  kénytelenek  vele;  ellenben  a/,  a  ki  e  mondó- 
ik tnlajdonké{>eni  szellemét  fcíl  bírja  fogni,  az  úlvezet^en  kívül  értükes 
aalBÚgokhoz  is  Juthat. 

ÍÉs  ha  e  1>ecses  tanulságok  valahol  kínálkoznak,  ügy  Magyarorszá- 
Dinden  bizonynyal  ós  teljes  éitékb«n  is. 
Ilyenekben  a  hasonlatokat  amúgy  is  szerfölött  kedvelő  magyarság 
eziclja  rendkívülinek  mondható;  éles  megtigyelö  tehetsége  teljesen 
"ilutkozik  s  a  miben  azután  a  sajátos  viszonyoknál  fogva  talán 
yetlen  es  páratlan,  az  a  soknyelvüség  jellemző  felhasználása,  még 
dig  oly  értelemiKMi,  hogy  a  magyar  földön  élő  főbb  népfajok  viszo- 
a  világosflii  válik;  de  még  itt  sem    áll  meg,   mert    a  társadalom  rc- 

fés  a  felekezeti  viszonyokat  sem  hagyja  ki. 
Szóval,  itt  nem  pusztán  hangfestő  elemről^  hanem  igazán  a  nép- 
nyilatko/íísáról    van    szó,    mely    nem  egyszer  a  játsziság  köntö- 
r^ti  a  komoly  értelmet. 


»>  I.  109.,  204.,  11.  94. 


*tbB«Kr»pblft  U. 


323 


?4 


A2t  talán  nem  szükséges  ktllön  fejtegotni,  hogy  a  ham 
telroezése  a  roaj;asal>b  műveltség  kÖrébSl  sincsen  kizárva,  és 
beleszól  az  éthoszba.  Egy  és  ugyanazt  a  hangot  az  az  al 
mely  me^üzólaltatja.  más-másképen  színezi  az  ember  lelke  el 
pedig  oly  határozottsággal,  hogy  az  erős  élettani  hatást  gyak< 

A  fülrevert  harang  meg(!öt)bencB^  riadalmat  okoz;  de  U; 
rang  hangának  más  a  hatása,  a  midÓn  délre  kondul;    más    h 
tésre  szül^  és  ismét  más.  ha  a  bevonuló  nagyot   üdvözli.     És    búj 
az,  hogy  erős.  fegyelmezett  idegrendszerre  van   szüksége  ann; 
veit  egyénnek,  a  ki  a  haran;;szó  hatása  alul  ki  akar  meneküli 

Ha  ezen  a  csapáson  indulunk,  legott  kínálkozik  egy   jeli 
rangazó- magyarázat,  mely  a  negyvenes  években,  t.  i.  akkor  kelt 
a  mikor  a  lelkek  már  megsejtették  a  nag}*  id5k  bekövetkezi 
a  szkepszist  az  emberi  jogérzet  ébredése  nyomon  követte. 

Az  akkoron  jobbadán  némctul  bcszél5  polgdr-félo  rendni 
ben  járta  egy  titkos  harangszó  magyarázat  mely  nagyon  jól 
akkor  uralkodó  közfelfogást. 

A  mondóka  német  volt  s  négyiéle  harangnak  a  szavát    a< 
pedig  úgy,  hogy  a  legkisebbik,  a  csöngettytl  kezdte,    igy : 
Csengettyű :  Was  wollen  sie? 

Kis  harang:  Essen  und  trinken 


Nagyobb  harang:  Wer  wird  das  zahleny 

t^Nagy"  harang:  Bürger  und  Bauer? 

Itt  Önkénytelenül  lolőtlik  a  kérdés,  vájjon  nem  iunou 
mondás : 

„Majd  megtizeti  a  „nagtf'^  harang"? 
Lényegesen   más   szollemfi  a   Tisza-Várkonybol  Hznrr 
szó,  mely   mintha  a  régibb  magyar  Mrsail.ibun  nipv:l<íil'inbí>2 
rétegének  állapotát  festené,  u.  m. : 

Öreg  harang  —  (mélyen,  vontatva): 
lm  Bunda,  úri  Bundái 

Kisebb  harang  -  (szakadozva:) 

K-zűslös  gom-bokkal,  e-züstOs  gom-bokkal. 


034 


A  HARANGOK  SZAVA  ÉS  HÉO  VALAMI. 


Kis  harang  —  (szaporán :) 
Amilyen  olyan  csak  vó-na ! 


\^  <-i  '^  \.j 


Kis  csöngettyü  —  (szaporán  véknyán :) 
Ringy-rongy  —  ringy-rongy! 

£zt  alighanem  a  jobbágy  helyzete,  s  az  abból  származó  és^árás 
fakasztotta  —  valamikor  .negyvennyolcz"  előtt. 

Az  úri  bunda  a  mágnásé;  slz  immár  csak  ezüstös  gombos  a  köz- 
nemesé;  az  „amilyenolyan  csak  vóna**  a  lenézett  mesteremberé;  a  ringy 
rongy  a  jobbágyé,  a  „misera  contribuens  plebs-é"  —  hiszen  még  teme- 
téskor is  rang  szerint  siratta  el  más-más  harang  az  arat  s  a  parasztot. 

Még  ennél  is  jelentősebb  az  a  harangszó-magyarázat,  a  mely  a 
magyar-tót  nyelvhatáron  keletkezett  s  Rimaszombat  táján  minden  bi- 
zonynyal még  ma  is  él. 

A  rimaszombati  piacz  egyik  büszkesége  az  a  hófehér,  foszló  belU 
kenyér,  mely  búzalisztből  készül,  a  minőt  csak  magyar  kenyérsütő 
kofa  tud  dagasztani.  De  Rimaszombat  nemcsak  nyelvhatár,  hanem  sok- 
szorosan növevény  határ  is ;  világosan  szólva :  a  magyar  nyelv  megszű- 
nésével, megszűnik  a  búza  is;  amazt  a  tőt,  emezt  a  rozs  váltja  föl. 

£gy  keskeny  pasztán  az  emberek  magyarul  is  tótul  is  beszélnek; 
kenyerük  „abajdóczból"  —  (obadvojec)  —  való;  azután  pedig  követ- 
kezik a  tót,  a  rozskenyér  —  még  tovább  a  zabkenyér,  végre  a  telen- 
ként megújuló  nyomor.  Az  a  rimavölgyi  magyarság  erős  Önérzetü  s 
minden  bizonynyal  tőle  ered  a  harangszónak  következő  magyarázata, 
mely  szerint  Rimaszombat  öreg  harangja  ezt  mondja:  (—  mélyen,  von- 
tatva :) 

Búza  kenyér! 

Búza  kenyér! 

A  közel  fekvő  Cserencsény  falut  már  tótság  lakja,  a  határ  már 
inkább  rozsnak  való;  öreg  harangra  sem  igen  telik  s  igy  a  kis  harang 
azt  hajtogatja  szaporán : 

2itni  chleb 

wy  \.>    '^~ 
iitni  chleb 

vagyis:  rozs  kenyér,  rozs  kenyér! 

325  24*    . 


Rimabrézö  határa  még  ennél  is  szegényebb ;  a  nép  már  ipám 
szorul,  kenyér  dolgában  nem  válogathat  ugyan,  de  a  látszat  kedvé^írt 
mégis  három  kis  tiarangot  tart,  mely  azután  világgá  bo<%sátja  &£  álla- 
pot hirét.  monilván: 

Chodzi  jaki  len  bi  bolo; 

Chodzi  jaki  len  bi  bolo! 
az  az:  akár  milyen  csak  bár  vóna! 

A  felekezetek  közötti  viszonyt  festi  és  kifejezi  3ktakó  bararrgü- 
nak  a  szava,  a  mint  követkozik : 

Katholikas  harang  (panaszosan): 
Nincsen  kenyér! 

Református  harang  (mélyen.  Ünnepélyesen) ; 
Ád  az  úr.  ád  az  úr! 
—   o    —  —   v>   "^ 

Orosz  (kJshitüen): 

Nem  tom  biz'  én,  ád  e  vagy  se! 
'~~      —    —    —  —  *.>   —    \.y 

Eimyi  a  hai*angok  szaváról  s  lefi^yen  szabad  ehhez  a  követkfjid 
rövidke  magyarázatot  is  hozzá  fözni. 

A  német  mondóka,  mely  félszázad  előtt  az  elnémetesedett  közép- 
rend  körében  született—  ha  t.  i.  igaz  -  csak  kífejezésbeli  nyomot  ha- 
gyott reánk  örökségül,  azt.  hogy  „/la^y  harangról*   szólunk  — 
nizmussal ;  mert  hiszen  a  magyar  ember  csak  „ört*/"    harangot 
festi  azonban  azt  a  i)o1itikai  helyzetet  is,  a  mikor  a  néinet  uralkodott 

Az  egyik    tiszta    magyar  mondóka  a  fendalizmus    korát  festi  — 
egy  kicsit  talán  még  a  mait  is,    a    másik    statisztika    nélkül  i«-    "••"- 
mondja,  hogy  Makón  a  rcfonnátus  elem  az  ui'alkodó ;  végre  a  k\ 
nyilván  a  magyar  hegemónia  kifejezője,  melynek    a   tót    mindóg   cnk, 
^istenadta*'  volt. 

Kzek  a  polyglott  dolgok  —  úgy  gondolom  —  kiváló  figyelmet  ér- 
demelnek mert  nagyon  valószinünek  tartom^  hogy  itt  is  két  ré^ts  nn 
a  botnak  s  a  különböző  népelemek  felelgetnek  egymásnak,  e  feleb^v* 
tésben  pedig  sok  tanulság  nyilatkozik. 

De  a  tulajdonképeni  harangozáson  kivü)  a  magyantág  mé^;  laái 
harangszót  is  ismer,  ismét  a  hasonlat  révén  kulönbüztetvo,  és  ex  mm 
más  mint  bizonyos  békaszó^  a  melyről  azt  mondja:  „a  hékék  harw^ 
goznak*,  A  ^broke^és''  más  rendbe  tartozik,  a  melyre  majd  rákcrfllt 

3211 


A   IÍARAN60K   SZAVA    ÉS   MÉQ    VALAMI. 


sor ;  egyelőre  elég  annyi,  hogy  az  nem  népies  magyar,  mert  kétségkí- 
vül az  Aristophanes  „brekekex"  —  (/ígfzéye^')  —  szólamától  ered.  A  ma- 
gyarnak a  béka  —  ha  nem  harangozik,  akkor  „kuruttyol'^ 

A  békák  „harangozása'^  attól  a  kicsi,  sárszin-hátú,  sáfrányhasú 
varangyéktöl  ered,  mely  még  a  kerékvágás  vizében  is  otthon  van.  Szava 
€gy  lágy  „«»^",  —  innen  a  német  „Unke",  mely  az  elhaló  harangszóra 
emlékeztet;  a  mm  rendszeres  neve  Bombinator  —  (a  bombus,  /9oju/íoí;-tól). 

De  a  békáknak  ezen  kivUl  még  soknemü  s  részben  nagyon  jel- 
lemző a  szava  s  ezt  a  nép  föl  is  kapta  abban  a  polyglott  beszélgetés- 
ben, a  melyet  ezelőtt  vagy  tizennégy  esztendővel  a  „Természetrajzi  fü- 
zetekben" közöltem  s  a  melyet  azóta  mások  és  pedig  sokszorosan  át- 
vettek. Tehát  a 

Német  békák: 
I-  Kum  —  kom   -    kum  —  kom! 
11.  Wart  —  wart  —  wart! 

Tót  béka: 

Öo  íe  je  totó,  co  ie  je  totoV 

Magyar  béka: 

Adta  tenremtette,  adta  terremtette! 

A  német  és  a  tót  béka  erre  a  szóra  ijedtében  elbuvik. 

A  hangfestés  oly  éles  és  jellemző,  hogy  a  Bombinator  —  Szent 
János  béka — ,  — aBufo  —  varangy  — ,  és  a  llana  —  kecskebéka  — 
hangja  tisztán  fölismerhető;  az  utóbbinak  az  „adta  terremtettéjére"  búj- 
nak el  a  német  és  a  tót  békák,  igy  tisztára  kisül  a  magyarság  hege- 
móniája, akárcsak  a  rimaszombati  „búzakenyér"  harangszónál;  és  sem- 
mi kétség,  hogy  ez  a  nevezetes  népetymologia  a  magyarságtól  ered. 

De  maga  a  hangesós  vagy  lejtés  is  magyar  eredetre  vall;  ez  ha- 
tározottan a  magyar  fülhöz  van  alkalmazva. 

Ez  a  rhythmus  sajátságos  valami  s  a  békák  szólamaiból  fakadó 
népetymologiák  ezt  szépen  és  jellemzően  világítják  meg. 

Igazán  a  tavasz  hangos  mocsara  szól  hozzánk  ezekből: 
Mit  varrsz  —  mit  varrsz    —  mit  van*sz? 

Papu  —  cso  —  cso  —  cso  —  cso  —  csőt ! 

Kinek   —  kinek  —  kinek  V 


327 


HERMÁN   OTTÓ 


Az  urrraknak  —  az  urraknak! 
Továbbá: 


TJrrrak  a  papok! 

■^    ^>      v-/      ^/       ■^y 

De  csak  a  nagyok! 


K*         V.>         V^         V.V 


Ügyesen  előadva,  valóban  a  békák  szava  hangzik  felénk  s  a  sió- 
nak meg  van  a  maga  fulánkja  is. 

Az  egyiket  a  szegény  jobbágy,  a  másikat  a  szegényes  congroii 
élődő  falusi  plebánus  faragta. 

Mennyire  más  a  német  rhythmus  s  tegyük  hozzá  az  értelem  is, 
mely  a  béka  szavából  a  németnek  szól.  A  német  kecskebéka  ezt  moih 
dogatja : 

Wat  kuokst,  wat  kuokstV 
Járften,  Jarften,  JSrften! 
Wu  smakt  se,  wu  smakt  se? 
Lecker,  lecker,  lecker! 
Ez  westfáliai  magyarázat  és  Landois  *)  hozzá  teszi,  hogy  e  tar- 
tomány népe  —  nagyétü . 

Az  oláhságnak  is  megvan  a  maga  magyarázott  békaazava;  az  er- 
délyi részekben  ez  a  páros  beszéd  járja : 

Kecskebéka  \  Cse  ducs  —  cse  ducs  —  cse  ducs? 
íizt.-JánOR  béka:  Unt  —  unt  —  unt  —  unt! 
Kecskebéka:  Kum  dáj  —  kum  dáj  —  kum  dáj? 

Saszprezecse  zlot?  **) 
A  három    első  sor  nagyon  ügyes;    de  az  utolsóról    elmondhatni: 
hol  van  az  a  pattogó,  igazi    békarythmus,    mely  a    magyar    ^adta  te- 
remtette" tulajdonsága? 

Aristophanest  Droysen  (J.  (i.)  fordította  németre  ***);  de  a  „Bé- 
kákat" fordítva,  nem  alkalmazza  a  német  népetymologiát,  hanem  ai 
Aristophanesét,  t.  i.  a: 

^Brekekekex,  koax,  koax"  ****) 
—  (/ioíZéZíXíí,  z«nr£j  y.oaz)  — 

•i  Tliierstimmen,  Freilmrg  I.  lí.  1874. 
**)  Mit  yi-zel?  —  Vajat!  —  Hogy  adodV  —  líi  foriiitou ! 
'**)  Do9  Arístophanes  Werke,  Berlio  1835. 

***♦.  Btízua/ot,  lásd:  Editío  Kusteri,  Amstelodami  17iO  p.  12B  129,  —  aetni 
I,  st'cna  V, 

328 


imot.  A  szövegben  azonban  i^ekszik,  bo?y  a  hangfestő  elemeket 
Idom  borítsa,  a  mi  azután  a  német  /ülnek   nagyszertlcn   hangzik,    igy: 
Ihr  Bachyesc/i/ac/i/,  Sumpfesvolk 
Zuin  Flnten/f/0119  lasst  GcsflíK/ 
Anstimmen  uas  unser  melodiaches  .Voor'lied:  koaj-l 
Kazinczy    megtartja    Aristophanes    hangfestő    szavait,   kissé  föl- 
reszti  s  a  szövegben  ügyesen  variálja,  igy  : 

Brekeke,  Brekeke,  Brekeke! 
Kél  a  hold  szép  kereke, 
Ébred  a  tok  gyenneke; 
Zeng  lakásuk  feneke. 
Zeiis  minket  azerete. 
A  midőn  szent  végz$te 
A  vizekbe  azöktcte: 
Brekeke,  brekeke,  brekeke 
Kloax,  klonx 
Túli,  túlit 
Xz  a  ^túú,  túú"   nyilván  a  Bombiiiátor  harangszavn,  melyeta  hú- 
>mnyelvti  mondókából  már  ismerünk  a  „kuni,  kom''   alakban. 

Nyilván  való,  hogy  a  „brekegés"  Aristophanes  révén  jutott  hozzánk. 
Ovitiittstiáf  is  szerf'pel  a  béka  szava,  abban  a  jelenetben,  a  midSn 
^atona  a  parasztokat  l)ékákká  változtatja. 

„Quamvifi  sínt  sub  a'juti,  snb  atjuu  malet/rctfrö   temptnnt.- 
Landois  e/X  müvében  igy  adja  németül:  „..    .  im  Gewáaser  ver- 
fícW,  srhmiihn  keck  sic  \Grsteckt  im  Gewiisser." 
Kzt  a  helyet   Voss  igy  fordította : 

„Ob  sie  gleieh  attcken  im    Qnark,  im  Quark  sie  fjuackená  noch 
íifen.*' 

fiitekintve  az  értelmezéstől,  az  összegezés   a   következő   elemeket 

(ja:  a  varrsz,  a  uart,  a  quark,  teljesen  egyneműek;  a  kuokst    és    a 

BSzicuB  koax  azonképen;  a  quam  (vis)  és  a  (cse)  dücs  módosulások. 

A  miisodik  sorozat :  adta  teremtette,  a  fecker,  lecker^  a  aaszprsze- 

tc  (zlot)  a  klasszikus  hrrMa-krx  szintén  egyneműek;  uJtirftm,  stecken. 

rihekt  módosulások,  valamint  az  Ovid-féle  muledicere  is. 

A  harmadik  sorozat  úgyszólván  szinezÖ,  még   pedig  hang   és   ér- 
dem szerint  az.  u.  m. : 

papti  ^  C80  —  eso  —  csoí,  az  úrraknitk,  úrrak  a  papok,   de  csak 
nayyok^  íru  smackt  ac,  60  ie  je  totó,  kum  dá,  valamint   az  irodalmi 
írtkty  gyermeke,  íeereie,  a  GéschUckt,  h'lany^  Sang,    Moor,  aqua   stb. 


329 


HEBSHAKK   AKTAL 


Ezek  az  elemek  egytltt  véve  kiadják,  s  több   kevesebb   olmvélUi 
értelmezik  is  a  békák  szavát;  íróknál    meg   a   népnél    is    bizonvi 
annak  a  fog^koiiyRÚ^nak.  a  mfliylyel  iró  és  nép  a  hangok  irán' 
tik,  ezt  helyzetekre,  állapotokra  vonatkoztatja,  rároajíyarázz^T.  >.. 
kölcsönözve  neki,  mely  nem  egyszer  sokat  mondó  is. 

Nem  állítom,  hogy  ebhen  a  mugyarsái?  a  legtökéletesebb;  —  me- 
részBéget  követnék  el,  ha  állítanám,  hiszen  az  Összehasonlító  aoyi| 
kevés ;  —  de  azt  már  bátran  el  leliet  mondani,  hogy  nem  sok  p^ 
akad  arra,  hogy  valamely  nép  három  nyelvből  állítsa  Öj^sze  haiigíettéfr- 
sel  értelmez"    kepeit,  melyek    találóan  festve   helyesen  ért." 

Azt  hiszem,  hogy  a  gytijtőknek  itt  még  háládatos  t^.'i   :  _ 
Talán  akadnak  ügyünk  barátai  között,    a   kik   különösen    a    sokny^H 
mondókákra  Ügyet  vetnek. 


A  millenniumi  nemzeti  kiállítás  és  a  népreyz 

Herrmmm  A  ntnltól. 
(Kelolrasta  a  társaság  \%^\,  okt  31-ilcj  flléa^n  ) 

Néprajzi  gyűjteményeink  dolgában,  nem  számítva  más  bel 
felszó lablsai inat,  ini  negyedízben  lépek  a  t.  társaság  olé.  Ments*^     . 
ügynek  ép  oly  stirgös  mint  fontos  volta! 

A  kereskedelmi  miniszter  ©lötcricsztésérc  a  minifi/ 
gyár     nemzet     ezredéves    fennállásátmk     ünnepe    alkal. 
nagij  ornzárfos  iirmzfti  kiá'UtáR  rendezését  határozta  el.    h    n/    racinÍBti 
törvényjavaslat  ma  került  a  képviselőház  elé 

Nem  fér  kétség  hozzá,  hogy  a  vaafniniszter  tcrtímt**   euei.i:. 
nemzeti  erÖ  egyik  legjelentékenyebb  és  legsikerültebb    i''    '■ 
e  nagy  müvet.    Mi   Őszinte    Örömmel    íídvíizöljíík  a    ki 
Akár  országos,  akár  vibigkiálhtiLs,  bármelyiknek  speciális  -, 
ságos  bélyegét,  igazán  az  ünnepi  alkalomhoz  illó  jelleget  C4j,u.  .^,.   - 
szabásn  néprajzi  kiállítás  adhatja  meg. 

Hog>'  a  miniszteri  indokobisra  reflektáljak,  csak  aí  ítthnoi'-    ' 
szinezet  ti*heti  a  kiállítjlst  mind*'n     izH>nt    nemzrtiv/  «  rsak    a 
mutatja  a  tnlííjdonképoni  nemzefi  liulturát    Mert  épen  ez     az. 
azükelíb  lirtebMnben  vett  kultúrát,  a  népek  j)rimitiv  és  eredí^ti   ■ 
aégét  s  ennek  nemzett  szellemben  való    szerves   uthriíkus    i 
megkülönbözteti  az  általános  czivilizácziótól.  a  mely  vili  - 
az  embert.  A  gyár  gépe  és  gyártmánya  nai;\jában  min.i 
vag)-   azzá   lesz;    a  népipar  szerszáma  és  terméke 
hatás  mellett  is  mindig  mutat  valami  eredetit  és  s. 

330 


Á   UILLENKIÜMI   NEMZETI    KJÁLLITÁS    1^:3   A    NI-^PKA.TZ. 


A  na^y  kiállíüLsok  miixl  jobban  néprajjci  szíiiezetüok  tettek.  S  ez 
csak  axért  volt,  mert  az  ebbeli  momentumok  nyújtják  a  legt»rdfi- 
ebb  liUvíinyossátíot.  tehút  nagy  vonzerőt  gyakorolnak,  hanem  azért 
6.  hogy  a  mindent  nivelláló  kozmopolita  irányú  rohamos  haladásban 
egyen  eí;y-«?i;y  pihenő,  a  hol  az  ernyedő  emberi  széliem,  a  petyhíídÖ 
(öremtu  kr^prs^o;;  új  erűt,    új  ösztöneket.    uj    motívumokat    nyerjen    új 

(Hókban  való  alkotásokra  és  új  irányú  piUyákra. 
Nekünk  pedig,  ha  nem  csak  magunknak,  hanem  a  müveit  nem- 
inek is  (innepet  akarunk  rendezni,  kiállítáj^unknál  nem  elég  deko- 
iónl  ha.«zriálnunk.  hanem  előtérbe  kell  állítanunk  a  néprajzi  momen 
nmokat.  Csak  ezzel  érhetjük  el  azt,  hogy  kiállításunk  ne  lássék  a 
lagy  kiállítások  halvány  visszfényeitek,  (»ak  igy  fog  az  a  látogató  is, 
b  ki  4U  év  óta  véltig  nézett  minden  világkiállítást,  a  miénken  tömér- 
lek  újat.  érdekest  és  tanulságost  találni.  Ks  a  mi  a  nemzeti  munka 
ialadáfiát  illeti,  általános  emberi  szempontból  is  nem  a  magyar  gyár- 
iak és  gyártmánynak  pl.  az  angollal  való  összehasontít;Ua  a  legérde- 
:eRebh  és  a  legUnuIsJÍgusabb.  hanem  annak  az  egybevetése,  hogy  a 
•enizeti  szellem  az  áltilános  (.zivilizáczíó  számára  hogyan  tudta  értéko- 
fteni  sigát  ethoikumác  és  kultúráját. 

^M  A  millenniummal  nemcsuk  nemzetünk  történelmében  értünk  m-vi- 
^pe  st^idiumhoz:  világtöitt'nelmi  nagy  jelentőségű  az,  hogy  e^y  nem- 
it t-eljes  erejében,  kultúrája  télloniiiilésében  érje  meg  lOüO.  évét.  Ftó- 
lát  vénhedt  hanyatlásban  találta  e  kor,  Németoi-szág  ezer  év  előtt 
Bm  az  volt,  a  mi  most  és  nem  ott.  A  népek  keletkezésének,  nemze- 
ik  életének  törvényeire,  az  ethnikum  philosophiájára  né/ve  rendkívüli 
Ifiulságok  vonhatók  le  iu  ezer  évből,  annál  érdekesebbek,  mert  párat- 
,n  íiéldáját  mutatják  anmik.  hogy  egy  politikai  nemzet  létének  évez- 
ide  miiltiiii  válik  iga/án  ethnikus  egységgé  is,  a  mely  proce^suson 
H|  népek  tőilénelmilk  elején  szoktak  keresztül  menni. 
[P  Jánus-arezrzal  tekint  nemzetílnk  vissza  az  első  ezer  évre.  melyben 
legbünliödte  a  multat  s  jövendőt  s  előre  a  mi'isodlk  millenniumra,  a 
lelyben  jönni  fog  egy  jobb  kor.  Ennek  a  tekintetnek  kell  hogy  kife- 
zéüt  adjon  a  rerdtízendő  nagy  kiállitás.  mint  a  millenniumi  ünnepé- 
'ek  raatfva  és  tengelye.  Meg  kell  mutatni,  miből  és  mivé  lett  e  nemzet 
cer  ».'v  alatt  és  milyen  alapon  és  irányban  kell  haladnia,  hoay  a  jövő 
[ásaJokra  is  biztositsa  lételét.  Már  pedig  világos,  hogy  nem  az  általános 
'  i -zióbari  elért  fokozat,  nem  a  nemzetközi  munkában  való  verseny- 
,  j  stádiuma,  nem  a  lí^gfejlettcbb  tjirsadalrai  fonnák  niegközelitésó- 
ftk  mertéke.  szóval  nem  iiz  általános  kiállítások  szokiísos  fősiibstratuma 
iütatja  a  nemzetben  a  par  excellence  nemzeti  elemet,  eredeti  saját- 
í«OR  mivoltát  és  tulajdonképeni  lényegét,  existentiájának  gyökereit  es 
'  iiek  termő   csiráit,  hantim  a  népnek  szóban,  szoká.shan 

•inánya,    ezzel    összeforrt  eredeti  kultunija  sebben  mű- 
^ő  es   nyilarkozó  ő.tereje  és  egészséiíes  ösztöne,  mint  íizikai  és  psyohikai 
^-fenntart4isának  garaneziai,  szóval  az,  a  mivel  a  néprajz  és  néplélektan 
glalkozik  s  rninek  némely  tárgycsoportjait  mint  a  kiállítások  garnirungjat 
n   paraszt  házakban,  házi-  ipari  és  kézi-munka  rsarnokokban  lá^uk. 


331 


BERBMANK    ANTAL 


Ezeknek  az  elemeknek  kell  előtörbe  lépni,  úgyszólván  domiaála 
ha  a  Tnill»nnmmi  kiállitás  í^amn  jubüt^ami  Ünnepély  akar  li^iiiu  s  bem 
&  magynr  nemzetet  a  maga  inivoltábaii  akarjuk  az  ember  millimi 
bematatni,  K  i!zélból  na^y  s:uLbásu,  teljes  néprajzi  kiállítást  kell  rrü 
dexni,  a  mely  felölelje  az  egész  nemzetet,  az  ország  vnl, 
kének  minden  népét,  századokon  Át  való  Üsszes  életnytí 
a  hazai  néplélek  történetét  és  természetrajzát^  élö  képét  a  tv 
belsö  házi  életének.  Ezen  a  fdidön,  a  melyet  ezer  évo  rt  í'-  ■ 
nevére  táblázott  Ite  a  história,  végre  el  kell  késziteiii  a  n^ 
örükséfíénck,  az  etlinojiraphiat  tár^ryaknak  teljes  és  pofitos  k-; 
ez  mind  együtt  lesz,  hucsut  lo^  hozzánk  járni  a  kulföli]  tiép^ 
mnlni  íoiya  a  népélet  páratlanul  gazda;^  kinosestárAt  és  mr 
belüle  olyan  okulást,  mint  semmi  miU  kiállitásun.  És  vái^a 
hoj:y  mpRisraerje  a  helyszínen  e  népek  életét  s  ez  élet  népeit  ■ 
iárni  hazánkat  és  el  lesz  i-a^íadtatva    vidékeinek  hajától. 

De  n  Umíx  népei  is  csodálkozni  fognak    gazdagsiL^ukon.    Ait 
ják  észrevenni,  hogy  végn*  felfedezték  egymást,   sót    onntagukat  '\í. 
lesz  a  néprajzi    kiállitás  az  uj    évezred  előestéjén  a  hazai  népt^k  ai 
általános  ismerkedője.  S  aztán   meggyökercdzik  a  békés    egy^tértéí, 
testvéri  szeretet. 

Csak  azt  biijuk  tejesen,  a  mit  ismerünk,  a  mit  tiidunk.  Osilt'' 
a  népet  ismerjük,  ismerjük  a  hont  is,  meit  a  nemzet   te,szi    haziri 
hazát.  S  igy  szellemben  is  birtokba  vesszük  e  földet,  a  melyen  a  In 
foglalás  most  ezer  éve  kezdődött,  de   még   nincs   végkép   befejc^Tt 
néprajzi  kiállítíís  is  egyik  zárköve  lesz  a  hunfoglalásnak 

A  tárgyi  hagyomány  leltiíroziísára  nagy  és  szép  s  a    leífillöbb 
kalom  a  milh-nnium.  De  talán  egyúttal   h  legutolsó    termiiniK  ír   hí 
nagy  haladás,  a  melyről  a  kiállítások  tanúskodnak,  sokat  elcsisxolt 
abból,  a  miben  kidomborodott  vala  népeink  eredeti  egyénisége.  S 
tán  még  gyorsabban  dolgozik  a  cíivilizát'zió  gyaluja.  Marri '" 
tekhelyeken  még  menteni  valónk.  De  ha  nem  sietünk  a  hí. 
kiijával,  akkor  a  11.  ezred  végén  nem  foí^Ják  tudni,   milytr»ti  volt  a  th*-| 
zet  most,  mint  a  hogy  mi  nem  tudjuk,  milyen  volt  ezer  évv*'!  •.líítí 
S  ezzel  a  legdrágább  Örökséget  pazaroljuk  vala  el.  a  melyért 
gem  teljes  kárpótlás  a  hagyomány  fejélten  kapott  haladás,  m^ 
kettőnek  kiegyenlítése  biztositja  a  nemzet  eg(»sz8ége-«,  szerves  : 
A  rengetegben  szükséges  erdőt  irtanunk,    hogy    mivelhetn    sv 
kapjunk.  De  ha  az  erdőt  egészen  letaroltuk,  akkor  a  ziipor   L 
humust  a   lejtőkről    és  eJiszapolja   s    elárasztja  a  völgyet:  elpu&iM 
vetési  Vigyázva  irtsunk  a  hagyomány  erdejében  ! 

ModeiTi  társadalmunk  alakulásának  egyik  íufaktomademokratta. 
kék  vagyunk  rá  és  méltán.  De  ne  kívánjuk,  hogy  igen  n' 
jedjen.  A  demokmtia  megtámadja    a  közös  hagyományt,    .,  >i 

szokásokat,  a  mondát,  a  nemzeti  .-íajátságokuí  és    vé^sd    konzeJcri 
jában  mint  kozmopolitizmus  a  nemzeti  individualitást 

.\  modem  állam  iparállam;    az    ipar    diadala  a  demoVrntift 
zdtme.  Kultiváljuk  az  egyenlőséget,  do  mentsük  mcjz  el5t>b  a  (udoi 


332 


A  uiLLEStmvm  NEMZErri  kiálutís  és  a  néprajz. 


imára  s  talAri  a  nemzeti  lét  válságos  perczei  réazóre  a  mindennapi 
;ti>ől  kienyészö  Iianyoraányt  A/  iparkiállitás  mollett  rendezzUnk  nép- 
bzi  kiiUIífást; 

Iio]L:y    ex    megtelelhessen  azoknak  a  nagy   ezéloknak.  a  melyeket 
íje  tűztünk.  na^7  lelkeseUés  és  szakértelem,  sok  munka  és  pénz  kell 
;zá.  Ue  mikor  eRyesiilhetnének  mind  e  tényezők  a  nagy  nemzeti  fel- 
latra,  ha  nem  ezen  dírsö  es  mngnsztos  ünnepély    alkalmával?   E   mŰ 
lőtt  a  lioldomilt  trónőrökiís  szelleme  lengene,  kinek  e^y   fenséces  in- 
iciója  valósulna  raejí  Iwune    Király  és  nép  lelkesen  hozzá  járulnának, 
a  kormány,    a    tudomány    és    a    társadalom  meg  akarja  alkotni.  A 
ikiírtelem  sem  hiányoznék,  ezt  azonban  nem  kell  csak  a  Inirokhan  ós  a 
^gy  hanffziisu  neveli  müfíött  keresni    K  kettő  gátolta  meg  eddigi  foké- 
ín  a  ha/ai  ethnoírrapliia  üiívének  szerve.s  fejlődését.  Az  18íí5-iki  kiállí- 
kulniilien  a  néprajzra  nézve  remélhetőleg  (idviis  tanulsájíokat    szol- 
Itatott.  lialadi'ktalannl  hozzá  kellene  fo^^ni  terv-  és  rendszeres  \iyi\)- 
jhez  és  aztán  nagy  szakértelemmel  végezni  a  rendezést.  Mind   ennek 
iozatait  itt  nem  fejtcfíetem.  azokra  nézve  kíilön  tenezetet   készítet- 
de  ismerik  azokat  szakszerű  ethnoLíraphusaink.  kiváltkepcn  a  nem- 
muzeum  tiéprajzi  o.sztályának  szakavatott  ore,  a  ki    már    tÖbh   iz- 
in  állított  öHsze  nagy  értékO  gyűjteményeket  s  most  is  sokat  tenne  ez 
Anyhan,  ha  nem  volna  c  nagyfontosságú  szakma  dotációja  valóban  ne- 
^taiégesen  csekély. 

Mert  azzal  is  tisztába  kell  jönni,  hogy  a  nagyszabású  népi*ajzi  ki- 
|ítá»  sok  pénzbe    fog    kerillni.    SzHzej:cr    forinton    alól    nem   is  lehet 
51ani.  A  gyüjté.sre  nézve    elmulasztottuk  a  kellő    időpontot  s  most  a 
^phagyomány    megmaradt    három  Sibylla-künyveért    körülbelül  azt  az 
kell  fizetnünk,  a  mennyiért  elébb    12-t    kaphattunk  volna.    De    ha 
iimk  szjízíj/reink  arra.  hogy  pl   az  operában  olaszul  énekeljenek  és  a 
lagyar  zciift  ignorálják,  s  ha  lesznek  milliók  a  kiállítás    egyéb  szük- 
gleteirc.  legyen  e  legelsöreiidü  nemzeti  czélra    is    egy    aránylag    kis 
eg.  A  nemzet  ezt  legszívesebben  fogja  adni.  mert  itt  a    maga  egé- 
én «zere|>el  nemcsak  mint  kiállító  és  szemlélő,  hanem  mint  a   ki- 
Iftás  tiírgya  is,  és  Örömmel  fog  ráismerni  jól  talált   fotogratiájára. 

Killönhen  nem  volna  nehéz  kijelölni    a    fedezetet   a    néprajzi  té- 
lire. Hát  kérem,  tisztelt  nemzeti   ünnepélyt   rendező    nagy    urak,    le- 
ren  az  ílnnejiély  egyszer   komoly    és  méltó  a   nagy,   magasztos  alka- 
^mhoz.  a  melyhez  nem  illik  vásári  csinnadratta,  czirkus;;  é^  tűzijáték, 
^a  csillogás  és  vakító  káprázat.  Ha  önök  mulatni  akarnak.  lendezze- 
»k  fényes  történelmi  carousselt.  de  minél  zártabb   körben    ew    niinde- 
íkelött  saját  pénzükön.   Ha  pedig  népünnepet  akarnak  csinálni,  de  ne 
rendezők  szamái-a,  mint  nálunk  szokás,  hanem  a    nép    számára,    ak- 
>r  intézkedjenek,  hogy  a  nép  pl.  a  lehető   legolcsóbban  felrándulhas- 
Szt.-István  nnpra  a  fővárosba  és  1 — 2  i»ap  ingyen  gyöuyörködhes- 
a  kiállítás  csodáiban. 
És  még  egy  lédczctot.  A    magyar   kiállítás    kontójára   ne    tessék 
Bczia  pezsgiis  banketteket  rendezni.  A  mennyi  közpénzbe    az   kerül, 
az  idegeneknek  bemntassunk  egyetlen  egy  magyar  virtust,  a  kocsike- 


3S3 


KRUAKK  AVTAt. 


rúkkiszedö  veDilógaKeretetot,  (a  mi  iKazi  néprajzi  liíubáreái;  «  n  h'*r\. 

ós  liálúkoL-sik  kuriízakúban    al.«2unl    &tm('l)roití£mii.si,  azon  ■ 

l>e  lehetne  mutatni  az  ejií'&t  uia«yar  kultúra  **"^   í.-rí.nriii^tn 

hazai  nepi^Iet  túiKvait    MeKleli«?t,  hogy    látog.' 

rólunk  íilirÁmlozni,  de  tiihUex  os  It-ttytíjíil'* 

tudni.  Mt.*rt  az  vlrauadUta^    mLimora    el]' 

tapah/taliU  ós  okulás  hiányának  laayar  uttjíz^ 

A  néprajzi  kiállitást  már  elfivo  ü«y  kell  fizt»ít»'^rij    Iioíj, 
a  magyar  kuUurtiirténclemnek  talán  V'^totitosAbb  m 
léke  luanidjon  a  luillenniumuak.  Ft*ltétloii  goti  f     ' 
u  nHpraJ/i  tárgyak  nn  kallódjanak  el,  mtnt:i7.  ; 
tásra,  rf'n;í*'tft;í  fárads;ií;p;al  <•«   ls(XK»   íxi  dlla, 
hán)mszor  aiuiyit  t^rűl   nt-prajzi  tiiruvak    uaj<}..      . 
azonok  el^  mint  aniMpar  kiállitáH  alkalmával^  és  munul  ^ 
kltl  no.  linr<-i^o1tasHanak  ü/t^jjel,  mint  az  188n-iki  kiállít 
nokának  tarka  liarka  LuLttma    a  melynek  na^y  rrHzór 
hettítt  volna   sziiri'zni  a    nmnzoti    múzeum    ní'prajzl    o 
MoHt  ninrs  idejo  a  rekrimináczióknak.  df>  a  millenniumi  ) 
IttgL'sethno^aphiaibUnöecit  mindenesutro  a  liazai  knlturtön 

széke  ele  fogjuk  idézni.  Inlüzk(.'dni  kell,  hogy  a    ü  

^yat  a  tm;nnyihen  lehet,  a  nemzet   íirök  tulajdonai 
zeli  muzenm  mostani  nópriijzi  os/tályával.  (a  melv 
pár»zekr''nyhf'n  hornt'oi  rahtjUtikal  niulo^al  K  az   nli     i 
hány  hazai  Ijírí^yat  rejteget),  azt^yetom  naíjyürtxikil  anthrapol 

mával,  (a  raely  i-:'  ■_ -  itak  í^  ügyszólván  semmiből  való  mc^ 

minden  l^lkt^jt  l>  ^'k  áUlozatkiísz-se;;*'  mellettiem  bir  '. 

mi  Mt.iíliiii  liély^n  s?:ni 

lim  i.m   nií' f.artozti  b  lu 

ható  tárgyakkal.  oHetle^' a  nemzeti  múzeum  deczentr 

nun  kiválandó  praeliistorikuíí  tís  palaeethnolojíií  *■    ' 

külön  orMzáL'08  nép   és  embertani  múzeumban  • 

sokat  I  T  nemzeti  Kf>niufiii;'' 

li  .uajzt  mnzenni  szi... 

ben  cIkiJiltottHni  mii^iuu  a  pusztiiban,  e^t  ut  neui  )■ 
telén  felszidaliisotunak  az  vrdt  a  czélja.  hü;^y  az  iitu '.  •<><  ^ 
sem  ez  liKyre,  hojíy  annak  a  millenniumi  kiállit^í*  első    k" 
íwii  liülyet  ailjauak.  a  bi/ottsáííban  ernhttvket.  a  t*  > 
költáéiaivetésben   kültsei^et.   líés/leLi'ien  kilejtettem    n 
füzetben,  a  melyet  közelehbrnl   kiadni   szándékozom.    A    majív^j 
néprajzi  társasai;,  a  hazai   néprnjz   oráUúja   és   napszámn.sa,  e; 
[Dilidig  megtette  ím  ezután    Í8    megteszi    kíiteleKséjülét,    a   I51itnr 
jenek  a  nemzeti  kultúra  stratep;ái  és  épületének  F5épités2ei. 


a.31 


A   UAQYJlli   DKORZOR   PiSZTOKÉtHT: 


A  magyar  oroszok  pasztoróleléböl. 

^llfT<^::mí*?ye  tí.szai  síksá;íHt   Munkíu*&tiil  ktízdve    kilcncz  niértrúld- 

u  íokonkiht  a  mugnií   havasokig   emi^ikedí)  reni^utefí    «r- 

íiv  qsxnkkí'letrÖL  melyük   itt    a   galicziiii  határszólen  érik 

■orrohb  mai!a.s8amikat.  és  n  szolyvni  Sitoj  orom   ilíí79    mtíteri, 

'     '.  15;»8   méter),  az  ílt«tii  Bes/.kid  w^a- 

,'  Tiaza  vidcktU'öl  s  a/ont  úl  S^aljüka  e» 

iiir  meayekbid  s;iahH(l  szemmel  is  jól  láthatók. 

Ha  Miinkát'sot  elhajjjva  a  Latorr/aviíliu^be  kanyarodunk  8  a  he- 

könt  feliek'    haladunk,  s  vygre  a  rcfíényes     V6i»    szUk    vülgrybc 

'át  htíly«nkiiit  HZfrubt^tüiinpk  a  havasuk 

iHzá^iííH  MaraiiiJiro.siií  Lerjedmik  ;  e  rop- 

vadontmn  emheri  la  km  8ehűl  Ki^m  akaduTik.    s    ha   ferU  a  lorahos 

Sn  s  itt-iitt   ürülizüld    funy  veséken  túl  tím(dkedo  fút^lan,  dv  mindcn- 

bujiin  íiitormí)    televény   réteggel   borított  havasok   ma^as    nyuJTá* 

tik.  oly  Hivatalon  találjuk  maMUiiknt,  raelyeti,  ÍÖleg  ha  a  tájra 

eltt'ved  a   tiiiiasv.tutt  jünl-kelo  is 

K  havasok  zordon  völi^yeibeii  saját^úgoB  ólf^t    honol,    mely    mind 

itt   olö  erabíírek    —   nitónek        alakjára,     öltözeten;,    mind   jelle- 

Kokásaikni.  s  lakhelyeikre  tiézve  szemhitomást  eltér  a  havasok 

szhiten  orosz  lakóiétó!.  A  hevcyi  patakoktól  átszelt  vülgyek  alján 

jilló  faházak    itt    keiíkenyek    r  igen  ma^as,    meredek  szalnia- 

Blfedéllel  födvók,  azért,  hogy  tél  idején  —  mely  itt  hét  hó- 

Itort.  —  a  n<i»fy  hó  súlyának   ellenállhasftanak   &  a   gyakori 

és  i:ápor  köntiyen  lefnlyhas>»on  róluk 

A  ftirfre  nópsóí;  ktilűnlíen.  dac/jira    a    foldmivelés  nehéz  és  hála- 

iaa  vf.Ilának,  szorjíalinaií.  kevéssel  beérti  í  táradhallan  munkás.  Driil, 

^ini.  pailjíi  Tnry(f?lik  teniu-nynyel.  mi  fűlo^;    zabból    áll.    Síivóny- 

^ritett  udvarában  a  jó  gazda  al)orákba  rakja  széna  és   zabüzalma 

él,  ho^y  kedvelt  marhái  a  hosszú  télb<ni  hiányt  ne  szenvedjenek. 

rmáiív  beszerzése  nagy  líondotad  a  családnak  »  azért  nem  i^sak 

51  hordja  be,  hanem  az  uradalomtól    bérelt   hegyi  kaszálókitíl  is 

uíon  futermOKt  pedi)^',     mrlyet  a  havasok    mmedélyein    Itén-l  s 

ííem  szánon,  .sem    gallyakon     leszállítiuiia  nem    lehet,  aajátüágoa 

%\  ott  kénytelen  felhasználni. 

íagy  2  —  3  századdal  ezelőtt  az  itt  jó  emlékezetben  éltí  Rákóezyak 
&  munkáeH)  t's  szentmíklüsi  uradalmak  itteni  jobbagyai  néhány 
rés  mellett    szabadon    leííeUethettJi'k    barmaikai,    a  mint- 
>  :yn  urak  jobl)ájj;yai  is.  sÖt  a  szomszéd  lenjívelorszá^n  pa- 
)k  IS  csekély  bérért    felhajthatták    legelésző    jószágukat*):    most 
íibnn  a  liűbéri  viszony  megszűntével  a  volt  aradalmi  jobbágyok  ha- 

■    Káböczy  GvÖrujTié    Lorár**'-   '^-'.inna    1G4ÍÍ.  éTÍ   oi' i  -  nra- 

•Mrósa   120.  Upján  erre  v,  i                  ■   ex  ÁU  :     „A   n  rhojt 

:<    a  ntUcor  a  miis  urak  jwí ^...,   ,,iiu>kat  bajtanak   i  'nin- 

ick  Iia  azaz  vagy  tr>bh,  ba  ótven  avagy    csnk    tix   ji  "U  Í9,j 

-ay  krtftsal  és  egy  rajttal  tATtoiik.  Legeltető  öreg  mar:; .  ivaal 
l6kOD  három  p<^oz  jár.  .      " 

33& 


I.-..,.-^T. '.,--, 


ibályotóft  követkcí;t<!l)en  a  hclyjjógek   kiírni   elkülöriitoft  urS>^n 

Dl5t  t's  erdőt  kapván,  osak  kíllüii  alku  óh  (Ü;' 

rtávolj  uradalmi  havasok  és  ürdükben  levö  Ív.:..-:.-. 
té\)en,  mi  %k  iimdalmi  pénr.tánmk  évenkint  aok  ezer  íori 

ígon  sok  h/jirvasmarimt  1  i:      '-  ■  '   " 

líyék  alsó  vidúkuirul,  különöst-i 

a  kOnnyt'n  elnuílló  palíiretpj;íl  Itíímcktíiiv  Uilajuu    antidt- 
díszlik  a  kövfir  óh  virágos  kÍoa  nuvényzet»    melytől    a 
jóftziifí  nohány  hét  Jilait  teljesen  meghizik. 

A  -í—h  ezer  holdnyi    hava«okoíi    n    felhajtott 
nyaranta  cBoportonkint  haraniíoliiak  c.L'vik  uroinról  a  : 

k€zí.  a  táijas  le^'elíítéi'  k(»tii\yeii   ■■  lí;  iií^m  :-. 

rí'vlólycin  s  i!suk    nehezeit    nie.Ui  -  tu    \n"A}- 

melyeket  niuryes  mudák  killön  kihorelntík    »    loinnkáhb   u.>ll 
nálnak  oly  módon,  hogy  a  1)5  fűterme«t  auiíus/tus    húiiapbai 
jiik  s  az  illatos  szctiiU  ki.s  tcreraéjU  liot^lyákha  rakvAn,    ott    hj 
ji  i-;i  tt'li    eledtílíil :    a   leUtroIt    kufzúlokrji 

í-.    ..      ^        kat  s  ott  mindaddip  letíeltotik.  rai^  a  t. 
ki^/ik,  niply  itt  október  hónapban  mür  rendesen    faher    lopeüei 
a  rideg  vidéket. 

Az  ily  exponiUt  juhnyáj  rendtizcnnt  köt    felfogadott  nitón  íal 
ra  bizatik,  kiket  a  tnlajdonosok  falujokból  szerződtí^tnek.   ■ 
hflti  élelemmel  ellátnak   8    í'ellciiíi'rnek.    aziitún    pediir    I 
meiLjIátOL'atnak.  hogy  a  juhiíUomaiiy  sorsáról  azi-n 
nck.  K  juhászok  itt  az  elhagyatott  vadonban  uy;u.... 
a  havasokon  leviclésxŐ  marhák  p:i>iztorat,  rudakból    « 

.reggel  fedett  oly  ;^unyhókb.in  voi\j;ík  m        (        ' 

^jón.  mely  ídöl  nyitott  a  hátul  keskeny        - 
is  itt  maradó  juhibzok  pedif;  a  hegyoldalba  egy  barom  metor  mtiy 
másltíl  méter  széles  s  alig  ily  maga-s    üreget  váJDak,    mely«t  az  ifj 
sek  raóK  nyárban  jól  ki  is  éíit^nek,  hogy  aí^a^Ltos  oldalai  nyirok  *■ 

LHÓsz  nélkül  maradjanak.  A  liejílrat  elébo  rudakból  h- 

Tpjtvart  állítanak  s  azt  szénával,  pyeppel  és  fíilddel  ; 
kíizeléhen  Ilodi^'  rudakbid,  sövényből,  vauy  5—6  centimr 

lemeztíkböl  csinált  fonadékból  u^íynevezett  kosárt  vagy  *;/.:... 

nek,  a  végből,  fiogy  e  kerítésben   c&ak    ugy    a   szabad  én  alatt  a 
nyáj  az  öjszakiikat  töltíie. 

A  jnlui.szok  a  fiildlíe  vájt  Üreg  vógében  puha  mohhal  és  «í<*i 

kányát,  nyugviihclyet  készítenek,  a  falba  pediir  h-\     ' 
Itakat  alkalmaznak  polczokúl,  melyeken  összes  k_,   i 
\ti^y  zahlepénjt,  ilyen    lisztet,    ánfilasba    nyomott  savanyó  kápi 
burjronyát,  paszalyt,  szárított  í?ombát,  2«irt,  avit,  tejet,  savót,  niliíH. 
Zfkat  s  ejLiyi^i  szük&é|;es  aprósíijjokat  helyeznek  »d     Klói  a  nyiU  ^il 
bejárásánál  kóvekböl     tócze  készíttetik,  melyen  ■ 
melynek    lángja  viláfjitásal    ós    roeleííitóul    szolv 
melegben  tartván  a  hoBBZukás  füldi  lakot.  A  tU/ct  ólc»zt 
cbren  is  tartozik  lenni  egész    éjen    át.    vigyjuviii,  hogy 


saü 


A  VAOTAS  OBOBZOK  Vi 


hiaz  ne  férjen  a  ny^*hoz  8  ott  hivatlftnul  ne  gazdálkudji^k ;  mlórt 
LZ  iirzéftl>en  ogymást  felváltják  s  inkább  n.ippul  r  válukozvit  uliw/- 
^KüIÖnl>eti  a  beállott  hosszú  cgjelekoii  út  vilúKittUra  mo«  vékony 
Dtt  falemezeket,  vékony  s?,aliigs/,er(i  hasiUiükiit  Í»  haii/.iitilimU,  mo- 
egy  földbe  szúrt  niegha.sitott  pálc/úba  rKÍptelriek  h  m(v<K7iÚt-AiiAlt^- 
_yór  viUigitáfinál  a  végtelennek  tetsz<"i  Iiohhzú  őszi  óm  ti*Ii  i'Htnkot 
al  töltik,  hoííy  egyszeri!  szerszÁramul.  ft'jsztWüI  va;;y  fiuiyoKi  bicHnk- 
,  vakarczczal  nyár-,  hárs-  és  juharfából  külöiifylc  edüiiyekut.  hödü- 
cet,  az  itt  szokásos  két   szakasza    sztojacska  nevd  tart/ilyoknt  farufi' 

Í melyek  kerek  fo^ntyuval  bírnak  s  tej  és  ftlzelék  hordiUárn  hiu/* 
tnak,  8  falemezbűl  kosarakat  fonnak. 
Némelyik  hársfából  pásztorkürtöt  faraiig,    ez    itturii    illvutu    /.(5ite- 
2 — 3  méter  hosszú,  e^enee,  als  i  vój^én  tásosabb.  tJlh:wJrHZ<ír(l  ;  tt 
ászok  ezzel  tiz-tizenkét  kilométernyi  távoUágriM  úrtokezrink  s  koron* 

^u^lalnmiizési]l  vaf^y  szerelmi  ömlenííósbol    mólázó    dnlhunoknt   fuj 
oly  mtKÍon,  hogy  eleinte  felfele'  t.artják  a  bnsszu,   •itiIyoH  hanK»/ert 
Ist  tuko/atoKan  la.ssan  em^'l^^etvo  nem  csekély  crölköiléHHfl  niindiulili^ 
mig  az  önsúlyúnál  fogva  lassan  a  fűidre-  ereszkeilik,  a   midóii  h 
ogat(>  dallam  is  végét  éri. 

E  sajátságos  zenét  táToIabbróI  a  juhnyáj  mell5l  a  hodroK  kuva- 
kisérik  rémítő  Uvőlté^eikki.4.  K/  übck  nyakúra  klllonünin  nappalra 
lelraes  fakulonc^okat  kötnek  a  jubí'iKzok,  hogy  buH/noíi  vud  bfijhú- 
iára  ne  indalbassanak,  s  ha  éneikül  érmr  itkfX  a  koronkíiif  uh*  vn* 
uradalmi  ^jáger*  (erdész),  vagy  erdővéd,  a  Rxer/^Khn  ön  UJrvi^ny 
lébtín  mint  kóborokat  le  u  15nc 

Egyszer  a  juhászok  napfelkeltedkor  arra  ébrednek,  hogy    ax  «k<'HU( 

Uírt  az  éjjel  e^tt  első  h>»  borítja.  Mavok  a  kiHiárlfft  mri  luboli  U 

tb«n  hóreteggel  vannak  födve;  azonban  a  juhúJtz  egy  fiill;#i«U'wir4i 

rálnak  s  lerázva  nutfrokrol  a  havat,  nenetkénzen  vArjAk  u  «*U<iá»r« 

i  indulást,  lu  a  jobáfliok  n<^  azonnal  reggel,    han^tm  caak  ügv  tt- 

óra  tájban  éütezoek  elííször,    nem    gondolva   naJit    ^^hiégONkcilr 

ktnar  feleaelkediwk  •  veietik  a  Bféjat  <««Uara.  K  véuM,  U»  na^v 

an  át  oaett  hA,  a  hegy    lejtőién,    nmUk   oldaUii    nl'il  •/.  i*K;tk 

Updal,  tMfy  bocakoraival   mély  nyomokat    vá^va  a  h/zU;    mm* 

BCáa  a  johok   ee^rmlDnt    haladnak,    úxy.    hr*«ry    mlri^   a  A'-liHI 

áUó  nyaj  elhigryja  a  k^nrat.   »   gyalf^ut    mí^r    otfiqiJt^di  l#<  vaii 

ra  ;  a  vé^es  habil  a  náaélt  jaliitax.  »x«o«j'  in'rx|f''» 

így   énMk  j^akimn  %—Z  biJ<rtn««n>y'  *M;f»/»' 

ttéoAboidyálMic.  Mcly«i  w^nrtMilí  a  •  jiili"  k. 

így  Brafifc  c  casMlea  w^elaytaA  •^'•'^4'  *.-<;  ^  ..:itj#. 

oéln  átlát hariaa  kAd  baral  a  tá-  '^ 

zápor  taft;   «é|  ayárlM   «(ftU^  '^k 

a  Mrajftti:  irtMw  4i  lÜMmrV  '^ 

Ugytifaliéiifl  fMÉé»y  ^  f«4mt«#  a    Uiw^ 

4  *  iAks  »  MfcapgCt  (í/ri^  w í  //f>'^'    í...f../.<i,#i 

£<  efeai  MttaK  <«yfcair«ai  «b;i  «^«á4«/J  a  i '  ''' 

a  Titía  IwMyü  ímmü  aa»  képm  MmüM**.  «i^  "^ 


<W7 


vríbely  huUlt 


gazdái  koronkiat  késnek  látogatasnkkal;  mert  jól  tmlj/tk,  h  ,., 
neni  feledkeznek  ríniuk  s  a  nyílról  s  az  elfogyott  élelmet  maj<l 
jobbal  helyettesitik;  lesz  friss  pálinka,  dohány  s  lágy  zablepéoy, 
a  z*entiche\  (savó)  és  édes  sajttal  oly  jol  esik. 

Kkép  hónapokon  át  éldc;rel  itt  a  i^zejíény  orosz  juhu 
dig.  mi«  ti  süíüiiakészlet  teljesen  el  nem  fogy;    a    mikor  a. 
Tégén.  de  sokszor  tavasz  kezdetén,  a  húsvéti  kedves  Unriepukr 
tér  a  falnba.  a  midőn  leszámol  a  rábízott  jn8zág:rt»l  s  átvévén 
a   parányi   dijazást,    elégedetten,   mint  ki  jól,  becsületesen  tel' 
adatait    élvezi  a  szerényke  helyí^éií  egyszerU  gyíínyíireít.   Eateiil 
veséik  lakása  közelében,  vagy  a  falu  felett  emelkeilú  dombnil  m 
füjiák  a  havasi  kürtöt.  Néhány  hónap  múlva  ismét  telkerfilnek  a  Íuti- 
sokra  s  ujbiil  kezdik  a  sajátságos  piisztoréletet. 

Munkács.  Lehoezky  Titaé^r 


A  bácskai  ruténekről. 

Irta:    Vráltdy  MthtUif. 
I   Molatsig.  Fonó 

A  bácskai  ruthén  víg  kedélyll,  mulató  természetű.  Szereti  a  bon 
éa  pálinkát,  de  nem  túlságos  mértékben    Vendégsé    alkalmával    n  ági- 
ban diilol  világi  és  egyházi  énekeket,  szónokol  és  adomáz.    Szónoklatai 
rendesen   a   házbeliekre  irányul,    adomái    és    elbe.szélasei    csak    a  leg- 
ritkább esetben  tnlgárok    Borozás  közben  szeretnek  találós    kér' 
és  l'ejiíeli  számtani    feladványokat    (az    ei,7enitítek    köréből »    fel 
megfejteni.  ÜrasztikusabI)  káromkod:isgal  a  ruthén  igen  ritkán 
magát,  erre  nyelvél>en  nem  igen  talál  kifejezé.seket.  ha  mégis  ak.,..  .. 
ha-néha  egy-egy  káromkodó,  az  rendesen  magyar,  illetőleg  szerb    kiüh 
jezéseket  használ.  A    legtöbb    mulatság   Őszkor   és    farsangkor 
megesni,  a  lakadalmak  és  disznótorok  idejében.  Az  utóbbiakra 
losak  rende.sen  a  szomszédok,  komák  és  rokonok  s  módosabb  gíi. 
a  község  főbbjei,    A    bácskai    ruthén  a  nagyobb    mezei   munka    ...j— 
(márczins — október)  kivill  többet  pihen,  mint  dolgozik.  i 

Az  asszonyok  a  mezei  munka   megszfl nősével   télen    ál    fn 
tékre  gyülekeznek.  Ez  estéket    yprádki)^    kiliön   tartják    8     b»án 
külön  a  férjezett  asszonyok    A  leányok    fonó   estéinek   állai 
a  legények  és  néha  a  fiatal  házas  emberek,  kik  a  legény 
nehezen  tudnak  lemondani-  Kzek  megjelenése    különben    iU 
tartatik  s  a  legények  haragusznak  is  érte,  minek  néha    t  '■ 
eredménye.    A    fonó   társaság   tiUen   át   többször    raulut 
konipnnia  számára.  A  fonó  esték  Ünnepélyes  berekesztéaiü  iox^y    inuUV- 
Síiggal  történik 

A  fonncstéken  az  iljuság  bizalmasan    érintkezik   és   kö/.etebtn  n- 
fizonyba  lépnek    15 — Ifí    éves    legények    13 — 14    éves    leányokkal.   S> 


33» 


In  inkább  szokás,  mintsem  szívbeli  érzelmek  kifolyáíta.  mert  felfogá- 
szerint  legénynek  va^7  lánynak  szerető  nélkül  lenni  gyávaság  és 
fen  számba  megy.  Az  ily  bi/alnus  viszony,  ha  sikerül  a  szülök 
li'Söníis  t)eleegyeztís<*t  *\s  áldi'usút  kieszközölni,  rendesen  egybekelésre 
Bt.  A  szereiniHS  felek  rsak  a  leí;ritkál)b  esetben  lesznek  hűtlenek 
fmÁHhoi  s  ha  mégis  feloldutik  valamely  viszony,  a/  rendszerint  a 
lli^k  ellenségcskedcsén  múlik,  mert  szülői  beleegyezés  ós  áldás  nél- 
a  Ip^TÍtkííbb  esetben  kelnek  össze.  Az  itteni  nitének  a  fonáshoz 
egyszerit  rokkát,  hanem  fonógépet  (kndzelyai  használnak,  mely  a 
Ilett.  hogy  könnyen  hordható,  a  mnnkát  háromszorosan  ^^oreí^a,  s 
gyón  kívánatos  volna,  hog>'  ezeket  megismerjék  és  elfogadják  ott  is, 
még  egyszerű  régi  rokkák  divatoznak. 

A  házasiilandii  legény  a  lakodalom   előestéjén,  vagy  egy  két  nap- 
hamarább  megjelenik  a  fonó  társaságban  és  legény  élete    befejezé- 
n«k  emlékére,  a  leányok  fonógépeinek  kender    vesszőjét   (naversnyik) 
letöri.  A  leányok  az  ily   „naversnyik  törési"    estélyekről  előre  érte- 
lek s  valódi   „naversnyik*'   helyett  ilyenkor  nádszálat  használnak. 

Az  íQuság   a    tánczrnubtsi^gokat  egyházilag   engedélyezett  időben 

igdnem  minden  vasárnapon  és  ünnepnapokon  taitja  meg,  hol  minden 

|ény  a  maga  imádottjával   tánczol    legtöbbet,   süt  még    ^bombóczot" 

más  e.  f.  nyalánksiigot  is  vesz  neki.  A  költségről  kizárólag   a  legé- 

ek  gondoskodnak.  Tánrzuk  a  selies  csiudásnak  igen  közeli  rokona,   jó 

^gasra  ugrálnak.  A  tánozot  a  legény  maga  kezdi,  táni-zosnöjét  a  oso- 

tból    hivja     Ily    mnlab^ágokon    részt    vehetnek    a   fiatal  házasok  és 

íyecskék  is 

n.  A  lakod&lom. 

Egy  idősebb  asszony  bekojiogUt  a  férjhez  adandó  leány  szüleinek 
I,  hol  megkérdezi,  váljon  hajlandók  volnának-e  leány-gyermekü- 
L  V.  legényhez  illetőleg  özvegyhez  férjhez  adni  V  s  ha  kedvező  vá- 
2t  kap,  a  leány  beleegyezése  jeléül  a  legény  számára  egy  kendőt 
roi^lynek  tinomsága  és  értéke  a  leány  vagyoni  állapotához  van 
I.  Esíy  pár  napra  reá  kitűzik  az  ünnepélyes  kézfogást,  mely  ál- 
lommal két  híÍAznagy,  két  koszorús  leány  ünnepélyes  öltözetben  roeg- 
jnnek  a  menyasszony  házánál.  Az  idősebb  násznagy,  miután  az  eljegy- 
]dők  kölcsönös  beleegyezését  kikérte,  előveszi  a  tányéron  kendőbe  bur- 
ait l^tokrétát  és  a  vőlegény  (mladij)  kalajtja  tetejébe  tüzi,  a  kendőt  pe- 
nadrágja  zselMJbe  illetőleg  ujjasába  ügy  bedugja,  hogy  legalább  fele 
lék.  £^utíin  következik  a  lakoma,  melynél  a  liatal  j>ár  minden 
ílbŐl  t'sak  három  kanállal  eszik.  A  rendesen  nyitott  ablak  alatt  a  ki- 
írsi  fiatalság  összersoportosul  s  a  legények  a  fiatal  párra  nem  lilzel- 
szavakat  kiáltanak  be. 

Az  eljegyzés  uUin  a   vőlegény   esténként   gyaki'abban   ellátogat  a 
nyasszony  házához,  vagy  valahol  titokban  összejönnek. 

Az  eljegyzés  után  a  lakodalom  3  —  4  hétre  következik  be     Hiva- 

személyek:  Első,    illetőleg   idősebb    nísznagy  és  iQabb    násznagy 

roszta),  idő.s«bb  vőfély  és  ifjabb  vőfély  (drozsba),  idősebb  násznagy - 


KlkDOgraphu  II. 


831í 


S» 


asdzony  és  ifjabb  uásznagyasüzoiiy  (e^váska).  A    leány    ré^zéríil  |h 
kihá^asitó  (vidavács)  és   a   két  koszorús    leány   (diiizski).  A  ve 
összehívása  az  idősebb  vőfély  kötelessége. 

Lakadalmi  napon  reggel  7-6  ura  között  a  vőlegény  háxáfiál^ 
szejönnek  a  két  násznagy,  két  v5fély  éa  a  két  násznngyasszonr.  KOi 
ói-a  tájban  a  menyasszonyért  mennek  gyalog,  idegen  k'i>-iH^'í'^  '« 
kocsin,  ott  rendszerint  a  oifiavácx  fogadja  5kct.  Az  • 
következőkép  ismétlődik : 

A  násznagy   elmondja   a   világ  teremtésének   történetét  egé&a 
dig,  midőn  Nóe  a  bárkából  a  galambot  kilmcsátotta:    mikor    oáá 
hogy  a  galambok  visszatértek,    bevezet    a    vidaváca    egy    i--- ■  • 
egy  másikat  is.   de    mivelhogy  zöld  ág  nélkill  jöttek,  a   i 
szabocsátja  ajtókat.  A  vidaváoa  aztán  mükábnl  bevezet  valami  pi.N^k^^; 
felültözütt  vén  aasüonyt,  kinek  kezében    zöld    ág    helyett  st^prö    í»a,J 
azt  mondja:  hogy  egy  galambot  fogott,  talán  nála  lösz  a  ^fild  ealjr. 

a  násznag)'  ezt  is  elbomtja;  erre  a  vidavárs  bevezeti   a  valíw!-  'li 

Bzonyt  s  azt  mondja:  ^Ime  itt  van  az  a  galamb,   melyot    ke- 
resnek, azt  elfogtam  s  kendtek  számára  be  is  hoztam.  ••    (A  guJvAt 
bokréta  képviseli,  melyet  a  vidavács  tányéron  hoz  be )    A    úatalok 
zet  fognak  és  háromszor  körül    fordulnak.    Kziitán    asztalhoz  Qlnelc,  { 
feladják  a  viliág  reggelit,  a  mely  nagyobb  rüs/t    egy    pa[»rikiU    éttH 
áll;  a  bornak  hiányozni  nem  szabad    Az  asztaltól   rölállva    az   idq 
násznagy  a  menyasszony  nevében  a  sziilőkhűz  búcsúbeszédet  i 
igen  megható  szokott  lenni,  a  végén  kéri  őket,    hogy  ez   .ut' 
áldják  meg  gyermeküket.  A  menyasszony  téiilen  állva  megkapja  szu 
nek  az  áldását,  megcsékalja  okét,  nem  külömbori    a.  körillálb^  it^i 
mélyeket  is,  és  a  nászfüoporttal  templomba  indul.   E    közbeti    aje 
sebb  „szváska'  rágyújt  a  következő  bucsu  n<^tára: 


Bláhoszlov  mátko  dscseru. 
Bo  uzs  ju  ot  ce  bem, 
HIáhoszlov  obidvojo, 
Bo  uzs  SZU  dzeci  tvojo. 


Anyám,  áld  meg  gyermekedl 
Már  r»t  viszik  tfíled. 
Áldd  inog  mind   kettíit, 
Mert  uk  már  a  to  grermtikád^ 


Énekelni  szerető  kompánia  még  a  következd  verseket  i«  el 


Kedz  se  Julká  viberc 

Ot  szvojoj  lyuboj  mácere, 

Mác  jej  poszrely  hotujé, 

Oná  jej  krászno  dzektye; 

Dzeknj  mi  mojá  dzivocsko, 

Sák  mozses,  bo  más  zács. 

Náucsclám  ce  roboti 

I  ohrányela  szóm  cze  ot  szrámoti. 

Vibiváj  mámoesko 
Zosz  sztyini  klinocski, 
r>ze  Julká  visálá 


Ha  Juliska  menni  akar 
Az  d  édes  anyjától. 
Anyja  neki  ágyat  készít, 
O  pedig  neki  köszönctrt  mowL 
KöfizüMÍii^ts/  kedves  ^ 
Küszíinbetsz,   mert  v. 
Megtanítottalak  a  doinirra 
És  őriztelek  a  szégyentől. 

Húzd  ki  mamái*«ka 
A  falból  a  szögeket. 
Melyekre  Jnliska  iMígnttA 


340 


i  vjnoi'ski. 
visálá. 

cej  nye  liudze, 
jcj  inái'Ziíri 
kij  zsály  budze 

jcze  zsf  lu  zdrávi 

ávki  pocsuoháni 

se  vász  rsuchái:  budze 

C8  tu  Julki  nyoimdze. 
tu  Diládsn  scs/tni. 
verchii  nye  doroszlíi, 
icii  csuchác  budzfí. 

28  tu  Jalki  nye  budze. 

xizáj  mámooííko 
lyube  i'5iídoi:ako  — 
rá  (H'-Aiciikúmí  - 
ru  szlvizocskámi 


YjüU  koszorúit. 
Aggatta,  aggatta. 
De  már  tÖbl>ó  nem  fog, 
í'edig  az  anyjának 
Nagy  fájdalmat  okoz 

IstíMi  veletek, 

Kisurolt  afiztalok  és  löczák, 

Ki  fog  titeket  súrolni, 

Ha  majd  Juliska  nem  lc8Z  itt. 

Itt  niarad  még  húga, 

A  ki  korát  nem  érte  el. 

Az  fogja  azokat  súrolni. 

Ha  majd  Juliska  nem  lösz  itt. 

Kisérd  ki  mamácska 
KtMlves  gyermekedet 
Szemeiddel  az  udvarból, 
Könnyeiddel  hegyen  túlra! 


z  ifjabb  voftUy  borral  Uút  kulacsot  vigz  az  oldalán,  s  megkínál 
kit,  a  liit  az  uliviin  talál.  Templomba  örve  a  „s/.vaskák"  egyike 
Ivo  helyen  hosszú  rzil'ra  törülközőt  térit  8  arra  felállítja  jobbra 
ényt,  balra  a  menyasszonyt  Slidon  a  pap  után  az  esküt  el- 
k,  az  ifjabb  vőfély  felbontja  és  kifejti  a  menyasszony  varkocs- 
a  hajába  font  pántlikát  a  mai^a  kalapjára  teszi  Kzután  a  vole- 
ázaboz  indulnak,  hol  a  kapulian  mn/sikaszó  és  a  vőlegény  szülei, 
íen  pedig  a  menyasszony  jövendőbeli  anyósa  kifordított  ködmön- 
\gy  jt>  termésük  legyen)  fogadja  Ökct.  A  násznagy  asszonyok  ezt 


mámo  vrátá, 
.  nyeveszL-i  rádá. 

i  komoru, 
e  t'zi  podporu. 

i  pivnicr,u. 
te  czi  pomoscsnicu 


Mama,  nyisd  ki  az  ajtót, 
Ha  ürülsz  menyednek, 
Nyisd  ki  a  kamarát  is, 
Hozunk  neked  támasztót, 
Nyisd  ki  a  piju'zét  is. 
Hozunk  neked  segitöt. 


^rre  a  násznagy  a  szokásos  köszöntéssel  üdvözli  a  vőlegény  szU- 
az  i(]u  Tóbiás  történelmébe  belefonva  elmondja  járásukat,  s 
gy  mond:  „Mint  az  öreg  Tóbiás  örilU  és  vigadozott, midőn  &a 
ével  h-izatért.  ngy  kendtek  is  áldják  meg  kedves  fiukat  iíju  ne- 
igylltt  és  visszutérmMiek  ürömében  velünk  egylitt  sziírény  haj- 
in  örüljenek  és  vigadozzanak  "  Be  mennek  a  szobába,  s  megkez- 
i  tájicz.  Ez  alatt  a  násznagyasszonyok  a  menyasszonyt  egy 
ló  szobába  vagy  a  szomszéd  házba  viszik  s  fejére  teszik  a 
.  (i'siplyenye,  t'sepec)  Onnan  Tybol  a  lakodalmi  házba  vezetik, 
tgesik  a  monyasszony  eladása  a  kövt'tkczőképen  : 
—  Adj  Istent  —  köszön  az  idősebb  szváska 


8ii 


9B> 


vríbelt  vihAlt 

—  Adj  Isten  !  —  felel  a  násznagy.  —  Mi  járatb;ín  vannak 
tek  itt  ? 

—  Mi  mesKZtííoIdröl  jövünk,  hallottuk,  hogy  itt  jo  *.«« 
pénzre  van  szüksó^'ünk,  van  pedig  egy  liruczikkünk,  a  ki  többel 
ölte,  annak  cludnók. 

Hasonló  párbeszédek  s  alkudozások  után  a  násznagy  az  u 
álló,  e  c^sélra  elkészített  tányérba  dob  4,  10,  20  kr^'czárt,  a  n 
szó  felhangzik  és  a  menyasszonynyal  megkezdi  a  tánczot.  Jdi 
mád  szemóly,  a  ki  R/ÁiMn  dob  a  tányérba  kedveszerinti  pénzdsszi 
a  menyasszonynyal  való  tám'zolási  jos  rendre  az  övú  É  körűi 
nyíre  verseny  is  támad  ;  a  hetyke  legények  e;íyinás  elleneben  ig; 
nek  minél  többször  dobni  (persze  krajczáros  összegeket^  s  a  vens 
közül  axé  a  győzelem,  a  ki  a  dobásban  tovább  Mrt  ki-  Az  i^  i 
gyűlt  pénz  a  menyasszonyé  A  vőlegény,  midőn  belátja,  ho^y  a  I 
ban  menyasszonya  jól  kifáradt,  a  fenti  módan  mei^váltja  Öt  ;  v«l 
tán  nem  vei'senycz  senki,  az  tí  me^'váltiisával  mojjszünik  a  TnnrM 
8  így  a  tánrz  is.  Az  itt  leirt  eladási  mód  háromszor  israér" 

Nézzük  meg,  mit  csinálnak  ez  alatt  a  menyasszony  szülei  r 

Midőn  az  apa  és  az  anya  leányukra  és  jövendőbeli     ! 
ták  az  áldást  és  ezek  templomba  mentek  esküdni,    a  s 
menni  k&izulüdnek,  ho^  őket  kikisérjék.  A  kikísérő   t;i 
dfini)  vezetője  a  vidavács,  tajyjai  az  apa,  az  anya,  ezeknek  Icgkö/i 
rokonaik   és   szomszédjaik    A  vőlegény   házánál  az  ütincpélye-s  lal 
mi  ebédet  addig  föl  sem  adják,  mig  a  „pridánczi"  meg  nem  érk« 

Midőn  a  ,,pridáni     társaság  a  lakadalmi    udvarba    m- 
vidavács  bekopogtat  a  násznagyhoz,  s  a  következű  párheszru 
közöUUk: 

—  Adj  Isten  I  —  köszön  a  vidavács. 

—  Adj  Isten!   —  felel  a  násznagy    —   Ugyan  idegen 
keres  kend  itt? 

—  Én  egy  társasággal  jövök  messze  idegen  földről.  szoD 
és  éhesek  vagyunk;  halljuk,  hogy  e  liecsiiletes  hajIokbjM  yi^ 
tartatik  s  reméljük,  hogye  vi^^adalomban  bennünket  is  rcszcMí*^-"' f" 

—  .lói  van,  jó  ember,  hanem  minálunk  az  ily  szíves 
kötíílességtevéssel  vannak  összekötve.  Nálunk  munkálkodni 
kjil  vigadozó  tárftasá^ninkba  nem  fogadunk  be  st^nkit.    Ha  r.  i 

tek  hajlandók  velünk  együtt  munkálkodni,  bejöhetnek.  J 

—  És  miből  áll  az  a  munkálkodiis  ?  ™ 

—  A  munka  nem  kÖnnyU ;  altból  áll,    hogy    fölfeli^  orrmek 
feszítésével  föl  kell  ugrani,  lefelé  i»edÍK  magától  le  kell  psjii   fa 
képlete.)  Nos  elfogadják-e  V 

Eu-e  formaképen  a  vidaváos  kiszól  a  vezetése  alatti  .jti 
pániának,  kikéri  annak  heleegyez-ését,  s  elől  a  monya-sszoin 
az  anyja,  legközelebbi  rokonok  stb   egyenkint  a  szobába  Júü 
varajtóban  a  menyasszony  sorban  csókokkal  üdvözli  őkpt.  a   ^->*fi. 
ben  minden  pridanecztól  bizonyos  pénzüss/eget  kap  iij:i 
pedig  énekeliK'k: 


848 


A    IIACSKAI    iiirrÉNEKKÖL. 


otczocsku.  Sülyidom. 
rojim  iyubim  csúijoin  ; 
im  mámocsko,  s/Jyidom. 
Djim  lynlnin  csíiílom ; 
im  rodino.  szlyidora, 
ojim  lyuliim  csádom 
szL'ze  dobri  ználi. 
uze  szvoje  csádo  dali? 
Ete  ju  v'xUtoj  párti. 
pite  ju  vTiityolácze ; 
Ite  ju  II  vinorsku. 
tzte  ju  (]  i'sppocsku. 


(ítána  apácska,  utána. 
Kedves  líyormeked  után ; 
l'tana  mamucska,  utána, 
Kedves  yyermeked  után; 
(tana  rokonság,  utána, 
Kedves  gyermeked  ntán 
Hogy  jííl  emlékezzetek, 
Gyei-meketeket  adtátok? 
Adtátok  Öt  a  pártáiban. 
Megtaláltjitok  6t  a  fátyolban; 
Adtátok  Í5t  koszorúban, 
Me^'találíátok  Öt  fejkötŐbon. 
Izután  nyomban  az  ebédhez  ülnek,  a  mi  köríilbelill  délután  3- 4 
Kött  szokott  történni.  Az   asztalnál    az    első    helyet    az    idönebb 
^  foglalja  el,  utána  az  cl&o  szváska  (násznagy    asszony),    a   vi- 
a  miisodík  azváska  sth    A  lakomát  imával  nyitják  me^'  Az  egésü 
lyt  az  idősobb  násznatty   vezeti.    0    parancsol,    a    iiásziiéppol    ő 
rezik.  ö  nyitja  meg  a   lakomát    rs    minden    tekintetben    üvi*    az 
6.  A  tiatal  párok,  vőfélyek  és  koszorús  leányok    nem    ülnek   az 
ál,  hanem  az  ételt  felszolgálják  és  pedig   a   következő    sorrond- 
'n    menyasszony  a    konyhából   kihozza    az    ételt,    átadja    a    völe- 
ek,  a  vűlejiény  pedig  a  vőfélynek,  ez  pedig  minden  egyes  ételt  a 
tező  vers  kíséretében  helyezi  az  asztalra: 
^  se  vám  dáricjsok,  Adatik  kendteknek  ajándék; 

zse.  nye  velicsok.  Igaz,  hogj'  nem  nagy. 

te  ho  zá  nájveksij!  Fogadják  el  mint  a  Iegtia«yobbat! 

.  lakodalmi  ebéden  szei'epelni  szokott  ételnemek  körulbelöl  a  kü- 
k:  leves,  tyúkhús,  káposzta  főzelék,  kása  főzelék,  (ennek  ogy  la- 
i  el>édrf>l  sem  szabad  hiányoznia),  papríkiiH,  módoBabbaknál  pe- 
és  mindenütt  kiilönféle  pogiirsa  és  egyéb  sütemények  Italokííól 
ebéd  előtt  pálinka,  ebéd  knzben  és  utjin  bor,  a  kinek  mennyi 
lbt^d  k(>zt>en  szénokolnak,  külüuősen  a  násznagy  és  a  vidavács. 
nagy  asszonyok  tartoznak  a  lakadalmi  társaságot  énekekkel  rou- 
Az  ebéd  i*€ruleson  3  Ora  hosszát  eltart,  ugy,  hogy  midőn  a 
QT  a  vendégeket  az  asztaltól  felszabadítja,  kint  már  siítét  van. 
,  most  következő  tánczban  a  meghívottak  örege  ifja  mind  részt 

— 10  óra  tájban  a  .prídaiutzi"  a  vidavács  vezetése  alatt  haza  men- 

többi  vendégek  ki-ki  tetszése  szerint  mulat  12-ig,  esetleg  tovább 

ÖzÖtt  éjjol  a  násznagy  eloszlatja  a  Uírsaságot.  Muzsikaszó  nélkül 

iraa  ugy  a  raenyasazony,  valamint  a  vőlegény  házánál  másnap  is 

melyre  rendi'sen  azok  hivatalosuk,  kik  a  tulajdonképeni  laíczin 

tek  rt'szt. 

jy  hét  muIva  a  lakodalom  után  a  menyasszony  szüleinél  adott 
lyes  ebédre  a  Katal  pár,  a  vőlegény  sziilöi  és  az  egész  lakodal- 
nóp  hivatalosak. 


S4B 


DR.    WLIST.OCKI  HENHIK 


Czigány  tűzre  olvasás. 

Dr.  Wlialocki  üenriktHl. 

Közép-Kuropa  czigányainak  néphite  szerínt  égés  nem  csak  V3gy&> 
zatlanságból  keletkezhetik,  hanem  1)  villám,  2)  állatok,  3)  boszoAi' 
nyok  által  is  Hogy  oly  ember,  ki  nem  áll  boszorkányokkal  összekOi- 
tetésben,  bosszilból  vagy  más  okból  tüzesetet  idézhessen  elő,  azt  a  cb- 
gányok  általában  nem  hiszik,  s  talán  nem  is  volt  még  rá  eset,  hogy 
valaha  ép  cszü  czigányt  gyujtogatással  jogosan  lehetett  volna  vádolni. 
Sőt  még  erdő  égéseket  sem  igen  lehet  vándor  czigányoknak  tulajdoní- 
tani, mert  néphitük  szerint  az,  ki  erdőt  károsít  (kivéve  a  falopáit), 
egész  életén  át  betegeskedik. 

A  délmagyarországi  és  szerb  czigányok  hite  szerínt  a  villám  csak 
oly  épületeket  borit  lángba,  a  melyekbe  „még  élve"  jut  el  s  a  hol  olf 
emberek  laknak,  kik  -valami  nagy  vétket  követtek  el."  Az  ugyneTC- 
zett  villámfUvet  (németül :  Donnerkraut,  Hauswurz ;  latinul :  semperri- 
vum  tectorum ;  czigányul :  csereszrobareszkre  érme)  a  házfedeleken  kdl 
növeszteni,  mert  megóvja  az  épületet  a  villámtól.  Magyart^vesszőket 
a  házeresz  alatt  elhelyezni  szintén  jó  ellenszer  a  villámcsapás  ellen.  A 
szerb  telepített  czigánynŐk  pünkösdkor  kilenczféle  növényből,  melyek 
közt  csalánnak  is  kell  lenni,  koszorút  fonnak  és  azt  kunyhóik  fedelén 
keresztül  dobják,  hogy  a  villám  az  évben  ne  csapjon  lakásukba.  A  hol 
i'salán  nő.  ott  a  czigány  néphit  szfírint  a  Phuvusoknak  (földi  szelle- 
mek) valamelyik  elrejtett  bejárata  van  földalatti  lakásukhoz.  „A  csalin 
a  koszorúban  mutatja  az  litat  a  villámnak  a  Phuvusokhoz",  magya- 
rázta nekem  Dilocs  Mara,  temerini  (délmagyarországi)  czigánynö  az 
említett  piiskösdi  szokást.  Dél  magyarországi  és  szerb  czigányok  qj 
kunyhók  építése  alkalmával  csalánt,  csattyantyu-maííot  és  fenyőágacs- 
kákat szoktak  elásni  a  kuiiyhú  talajába,  hogy  elhárítsák  a  villámot- 
Felsomafiyarországi  czigányok  ugyanezen  szándékkal  ily  alkalommal  egy 
fekete  tyúk  tojását  ássák  el,  melyen  keresztül  egy  új  szeget  szúrnak; 
rumén  czigányok  ellenben  új  kunyhóikba  a  templom  füstölő  edényéből 
szenet  ásnak  el.  Monostorszeg  községben  (Bács-liodrogmegyében)  a  te- 
lepitett czigányok  kunyhó  építkezéskor  egy  téglát  ásnak  el  hasonló 
czélból.  K  téglára,  a  míg  az  agyag  még  lágy,  négy  növényalaka 
tigurát  (csatt^ntyu-növényt),  két  kígyót  és  egy  kettős  keresztet  vájnak. 
Ha  tüz  üt  ki  a  szomszédságban,  akkor  e  téglát  kiássák  és  a  lángba 
borult  épületbe  dobják,  hogy  a  vész  ne  terjedjen  tovább.  Egy  fatáb- 
lácskára  is  ezen  alakok  égettetnek  be  tüzesitett  tűvel,  és  a  táblácsta 
az  első  tűzbe  dobatik,  melyet  az    új  kunyhóban    raknak.    A    telepitett 

3M 


román  czisányok  is  isneritc  e  szokást,  csak  hogy  e  tábUrjíkíi 
küruluku,  és  oiadúr-  me^  kii^yó  alak  van  rá  raj/olvu;  va^y  a  tiili- 
skdba  két  kigyií,  a  .nap",  efíy  „Kalamb**,  két  kereszt  és  kilencz 
ht  van  í»e»'í:p.tve;  a  kilcncz  pont  a  , Krisztus  szont  vérének  halála 
Ktl  kiontott  kilenez  cseppje."  Ezen  tábláeskák  is  óvszerül  szolgálnak 
villámfsapáfi  cUcn.  A  telepitett  erdélyi  magyar  ezijííííiyok  házépités- 
egy  bodzafiws'jvet  ásnak  el.  mely  furulyakép  kilenez  oldallyukkal 
ellátva.  Hod/.abokrokat  jó  a  lakás  közelébe  (iltotni.  mert  ezek  el- 
itják  a  viljáinut.  £í<y  villámiltütte  fából  e^yes  részecskéket  szintén 
[a  kunyliöba  elásni  Azt  hiszik  t  i ,  hogy  a  hová  már  egyszer  be- 
^pott  a  villám,  oda  többé  nem  jut  el. 

kjzarvas-  és  űzszarvakat  Kelsu-Magyarország  és  líaliczia  telepített 

^ányai  e  ezélból  szintén  elásnak  kunyhóikba.  Azt  is  hiszik^  ho^y  oly 

lÖklje.  hol  szarvasok  vajíy  özek  tanyáznak,  nem  csap    l>e    a    villám. 

állatok  bőrének  egry  darabkáját  jó  az  elsö  ttlzben    elégetni,    melyet 

ember  lij  kunyhójában  líyujt    Hazánk  felvidéki  vándor    czipányai    a 

fét  j<51  me^'vizsjíálják,  hol  a  szabadban  tüzet  raknak,  hofjy  ott  négy- 

^«»lü  Vihere  ne  legyen,  mert  szerintük  „a  villára  szeret  ott  meghalni" 

Irael  odoj  esereszrobar  tlie  merelj.  Ugyanazon  döglött    ló    négy    pa- 

szintén  e  czélból    szokás    a    t>ánáti   ezigányoknál  a  kunyhó  négy 

{leiébe  eláüni. 

C/igány  néphit  szerint  tüzet  támaszthatnak  következő  madarak: 
Jk,  kakuk,  vereshe^y,  gólya  és  harkály.  Ezek  nélia  egy  ég»  galyat 
észrevétlenül  a  házfedél  alá.  Teszik  pedig  ezt  vagy  bosszúból, 
pc<lig  a  Nivasik  (vizi  szellemek),  I*huvusok  (földalatti  szellemek) 
gy  a  Kesalyi  (beg}*i  tíindcrek)  megbizásábíii.  A  hol  harkály  kalapál 
jy  pirók  fütyöl,  ott  rendesen  Phuviis  van  a  közelben.  E  földalatti 
)emek  gyakran  láthatatlanul  barangolnak  a  földszinon,  ha  a  fejőkön 
f^  három  aranyhajszálat  nem  fedik  el;  ha  elfedik  kucsmájukkal,  ak- 
mindenki  láthatja  őket.  A  harkály  és  a  pirók  tehát  mindig  jelt 
I  a  Phuvusnak.  ha  ember  közeledik,  hogy  idejében  elfedje  aranyhaját, 
tetszés  szerint  fedetlenül  hagyja  Ha  valaki  egy  a  földszínen  kóborló 
ívűsnak  alkalmatlanná  v;i|ik.  ez  egy  harkályt  vagy  pirókot  meg- 
hogy  az  illető  ember  lakását  lángba  borítsa.  Harkály,  pindc  éa 
ibegy  tollakat  nem  Jó  a  házban  tartani,  mert  a  villámot  magokhoz 
[íjak  A  kakuk  a  hegAÍ  tündérek,  a  Kesalyik,  kedvencz  madnrn.  Ha 
(í  akarva  vagy  nem  akarva  ily  tündért  megsért,  a  kakuk  felgyújtja 
|illet5  lakását  Gólyák  csak  akkor  gyújtanak  fel  egy  házat,  ha  a  fe- 
én  fészkelnek  és  a  háznépe  zavarja  őket. 


S46 


tíÉ..   WLXSfjOCKl   nSKUIK 


Hogy  ezen    gyújtogató    madarak  a    lakásoktól    távo]    tarts 
aza^  az  épületek  elűttük  megnvaseanak,  Küzép-Kurópa  telepített 
iiyainál  küUinbözö  Avó  Bzerek  szokásosak.  Le^elterjedtelib  az  a 
hogy  e  madarak  néhány  tollai,  osontdarabjai  vagy  t*-My-oi;y  toj&Maii 
kunyhóba  olásatik,  vagy  a/  eUrí  tűzben,  melyet  az  új   lakásban  nh 
elégetik.  Csak  a  gólyát/il  nem  Bzal)ad  egy  n^szecskét  sem  elégetni*  i 
ezen  madár  akkor  csakuiiyan  l>opyút  áll  A    felsflmagyaroi 
gyei  telepitett  rzigányok  ctwik  a    harkályt    ismerik    ^yiijt<v 
nak,  és  ha  ilyen  aiadarat  meMÍoghatnak,  ölve   elássák    vnlamoly 
tetejébe,  azt  hivén,  hogy  a  míg  a  hullábfíl  i'sak  e^y  parányi  ' 
is  megvan  a  tűidben,  a  környék  épületei  tűzvész    ellen   hizto^ 
nak.  K  czígányok  néphitében  a  menyét  is  g\*ujtogató  állat :  a/ 
nnk  tartják  egy  menyétbÖrbe  oltatlan  meszet  tölteni  és  a  kunyhóba  i 
elásván,  vízzel  leönteni.  Ujcv  napján  epv  menyétbör  n^szcr  '    ' 
le  kell  locsolni  szentelt  vizzel  ós    azUin  a  kunyhó    tdzlieij 
ezzel  az  épület  egy  évre  mindennemű  tűzvész  ellen   híztoaittaltk. 

Mái-marosi  és    felvidéki    czigányoknál    Szt.-tiyör|tty-napján    köf 
kezű  szok:ís  dívik:  Ezen  a  napon  minden  czigány  háziatya  e^'v  kerfk 
egy  rudat  huz  keresztül  és  a  kerék  lengelylyukat  a  nul  ki*rú\  szali 
val  és  BXüszszel  erősen  eldugaszolja.  Krre   a   kereket   addig  torgatjál.] 
míg  a  szalma  és  sztísz  meggyúl,  ezzel  aztán    a    kunyhúhuti    ir- 
nak,  azt  hivén,  hogy  az  által  megóvják  az  épületet  egy  évre  a 
kányoktdl,  ha  ezek  a  lakást  netalán  fel  akarnák  gyi^tani.    Ha  egy 
gyanusittatik,  hogy  boszorkányságot  üz,  olyan  tűzhely  elé  kell  állit 
melyen  íSzt.-György  napján  nevezett  módon  tüzet  rakott  a  házigazi(LJ 
fel  kell  szólítani  az   illető  nut,  hogy  ^yu^jtsa  meg   a    cUzet ;   —  ha 
szorkány  e  no,   az  ilyen  tűzhelyen  nem  bir  tüzet   gym't&ni.    KKaiép-Ei-j 
rópa  majdnem  minden    czigány   törzse    azt  hiszi,    hogy    a  vihU; 
boszorkányai  minden  évben   első   Pünkösdnap    ^elén    a  \\e^ 
ördög  vagy  az  ^ördög-király"   (legbareder    beng   vagy   thagur    In 
gre)  elnöklete  alatt  ünnepélyt  rendeznek  azon  szikla  kö/elóben,  a 
hez  az  úgynevezett  Sugolak  van  lánc.zolva.  Kzen  Sugolak  valaiii:   " 
Tajt^ju  szőrös  lény,  kit  egyszer  az  ördögök   legyőztek    éa  egy  ^.   - 
lánczoltak.  Ha  onnan  elszabadulna,    az    egész    világot   elpiisztitaBi. 
ünnepen  minden  boszorkány  hoz  neki   eledelt,  melyből    o  ■ 
degel.  Ilyenkor  felbőszülve    megrázza    a  lánc/.ait,    a  szikla  i. 
Hncsek  már-már  lazulnak  és  majdnem  elszabadul  a  SugoUk,  •! 
megjelenik  egy  kigyó,   megmászsza  testét  és  akkor  eltűnik  ;  s  a 
lag  ismét  egy  évig  meg  sem  tud  moczczarmi.  £z  ünnepen  minden 


M6 


CZIOiHY   TCKICK  OI.VasAh. 


(ány  ónieiDA  Aserínt  m(>KÍutaIniaztntik  vat^y  liAnyaKBáRáéit  ni"ub(ln- 

ntik.  A  le^nak'Volib  jut^ilooL  m^lyrv  mmdon  lii>azorkán)i  vágyik,  ab- 

kn  Áll.  hnuy  .1/.  ürdri^-UínUy  ai  illotn  i^rdfímiliís  ttosKorVi'tnynnk  fnrVar 

5ve?/t.   T.   I.  hrttpeniii'ZL't  »  Siigolak  iiyálávnl  ItfktiMn.   inirp    u  liosüor- 

lytuik  egy  parányi  k]%  farka  iiö    Ha  ejfy  ily  módon  meiQUtalrruLíott  bo* 

firkiUMÍI  aziiíidókosan,  vagy   nem  számiökosati  i^jjv  szíVszálat   hnl- 

..aitOy  o]»filetre.  f/  (»K'l)h-ntúbh  lünv'bu  bonil    Ho^y  oz(*n  buszor- 

lyfarkA/rirük  vftszelyeR,  gyiijtoxat)^  hatHsát  meRseramisitJM'k,  a  dclma- 

iraronr/ii^i    ('»    balkánfitldi    rziuiínyok    kunyhóik   rpitt^Mikor   elúanak  a 

e^y  fatáblái-skAt,  mrlyni'k  krt  vegoblalát    hámms/öií    forma  b<v 

il  látják  el  s  kiálló  fi/e^1etoit  Iós/öitpI  tekc-nk  kiirlil    A  titblúcfika 

Dpcn  e^y  lyukon  át  e^y  vesszőt  tengely  formain  hüznak    kerosxtUl.  K 

^uk  kördl  tilzftsitfítt  vasRnl  kilcnrz  görbe  vonalat  pgptnrk,  mely^k   íio- 

tónyfarkakat  ábrázolnak.  Ilyen  táblácskákat  „bo»zorkánybilin(.*&"-uck 

ripakri  szasztra)  neve/ik.  RÁis-Hodroíjroe(<y^l»í*i>  ^-   ily*"»    táblákra 

egy  rur/.alát>At  is  rajzolnak;  tu  prdolyi  oláh  c2Ígányok  ogyKztTÜen 

valódi  nicza-  vapv  libaláhat  néhány  lószörre  fűznek   és   Rzintt-n  ft 

>lból   i^  kunyhóikban  elásnak.  T.  i.  azt  hiszik,  hogy    mindtm  boHZOr- 

toynak  ballábn  ruvzalábforma:  h  továbbá  axt  is    hiszik.   hoKy  ha  egy 

jsorkány  vóletlentil  lószórre  lép.  nfihány   pillanatm    elveszti    erpjót  k 

int  vatuixit  holt.  mo/duhitlanul  tertil  el  a  fóldOn. 

llo(^  egy  ópiilet  tflzvéaztol  megóvaRsék,  mc^  nem  elfigendü,  ha  az 

iber  az  említett  dolgokat  metj^teszi,  hanem  KzUkHéf^eü  az  is,  hoji;y  bl- 

>nyo«  idííbon  —  üjév  éjj«Ién,  Szl.-Gyürííy  napján    és    azon    a  napon  a 

lelyen  az  évben  az  clsó  monydörKWít  hallja,    —  a  tűzhelyen    lógó  tUz 

lé  álljon  és  annak  ráolvasásokat  mondjon. 

Mint  ósrótíi  néphit    töredi'kei    ezen    tűzre  oWasáHok  a   nópvizsgá- 
Itni  nézve  fölötte  napy  fontossáKgal  biniak,  és   keletkezéseiknél  fogva 
fon  érdekesek. 

Midőn  a  i'zif^ányok  le^clófizór  mejgelentek  Közép-Európálmn,  mind- 
nyájan  e^''^>^dor4-zii^ányok''  voltak,  kik  nem    bírtak   állandó  lakií^wal.  és 
iIÓRzinilleg  nem  ismerték  a   tdireol vasasokat,  mivel  állandó    lakhelyek 
^lányában  a  tűzvész  nem  érdekelhette  6ket.   Midőn    pedig   kényszer  és 
rös/^ik  által  részben  letelepittcttek,  akkor  Őket  is  érdekelte  a   tUzkár, 
megtanulták  azon  népek  idevágó  ráolvasóit.  a  raelyok  körébe  lotcle- 
[líttettek,  ezen  ráolvasásokat  saját  felfoiJüisuk  es   néphitük    szerint    vál- 
Dztatva.  Tehát  két  okból  fontosak  a  rzigány  tűzre-olvasások,    meit  1) 
napjukban  idegen  népektol  erednek,  melyek    a    miveltséir   bizonyos  fo- 
kát cIltvu.  ez    iránti   néphitüket    manapság    részben  már  elfelejtették; 


DR.    WIJSKnCKI    HKKRIR 


2)  murt  a  rzigányok  oly  elemeket  vegyitettek  ezen   idegen  szííunnria 
ráolvasásokba,  nicly  elemok  a  loteUpitett  c/i^úiiyok  egyéb  néphi 
kiveSKtek  s  még  cenk  a  tüzrc  olvn.silsokban  találhatók  fel. 

Manapság  a  vándor  cziiu'ányok  is,  kiknek  a  néphit  „sr^ — ' 
kezet",  ajiaz  ily  ilolgokluii  sikeres  működést  tulajdonít:,  a  tüzr* 
nTTiint  (tzleti  dolgof*  gyakorolják  s  akárhány  vidéken  a  faln»i  néfii^ 
lííl  ily  munkálkodásuk  (írt  töbh  jüvedelerare  tesznek  szert,  mint  ltí^ 
hány  tíizkárbiztositó  rár»asiig  vexérlUynüksó^e  ezen  a  vidóktíti.  K(ilü«- 
brn  már  Kö;!ö|>- Európában  való  első  tellépésükkor  üjstek  o  mcíitine- 
gvt  Egy  régi  titzre-otvnsós.  mely  a  dúlmaKyarorsKjigi  ozí^ányoknáJ  kíV' 
használatban  áll,  keletkozéííénck  idejére  utal  vissza.  A  f'  '  ■ 
napokon  t.  i.  az  e  vidákbeli  r/igányok  timsút  dobnak  a  ti^ 
ráolvasást  mondják : 


I)si  vésze  te  racsije 
Szasztyár.  bare  Rakoi'zije, 
The  jak  maiijíe  pagnba 
Kerel  nikana, 
Mange  taisza  szaszi-zarel, 
Mange  tatyarcl. 
Kana  divlesz  avla, 
Kana  kerel  paguba, 
Rákóczija,  t're  vasztaha 
Jaka  tu  mára, 
Szar  e  bibolda  marde 
(rule  Krisztusesz! 
Rfta  lanczaha 
Pandav  jaka ; 
Efta  gragengre  balensza 
Pandav  jaka; 

Andro    nav    devleszkro    te    szvate 
Mariakri!  Ámen! 


Nai)iial  és  éjjel 
Scgits  nagy  liákm-zi, 
Hogy  tílK  nekem  ki'ut 
Ne  csináljon  soha. 
Nekem  mindig  segitsen^ 
Engem  melogítseiv 
Ha  vad  lesz, 
Ha  c^sinál  kárt. 
Oh  Uákúcjsi,  kezeddel 
A  tüzet  te  megverd, 
Mint  a  zsidOií  me^verl<?k  volt 
Az  édes  Krisztust! 
Hét  lánrzczal 
Megkötöm  a  tüzet; 
Hét  ló  szőrével 
Megkötöm  a  tüzet ; 
Isten  nevében,  és  a  szent  MáTttiti- 
ban!  Antft 


Ezen  tűzre  olvasá-s  —  akár  ezigány  körökben,  akár  má»    U4>p  ki^ 
róben  támadt  ereíietileg,  —  valószinilleg  a  kurui'z-hálioruk  t-' 
mazik,  hol  a  tűzvész  nem  ritka  eset  volt.  Kurucz  reministt ... . 
talmaz  a  következő  tüzre-olvasás  is,  melyet  a    volt    bánsági 
ezigányok  használnak: 

<)  Ilyen  rcminíseonci&r    tarialmas    bárom  odgáDy  népdal   ii.    \Má.    ^r 
seinet:  „Krdélyi  cxtgáoy  korncxUalok  *  (ssen/í  aigá^a). 


84tt 


CZiaÁNT  TŰZRE   OI.VASAS. 


oh  gule  jak, 

V  tute  duj  kolyiba, 

V  tute  duj  kolyiba 
erengre  bare  serensza; 

V  tute  toronyisza 
[czengre  muszijensza, 
^oszenf^re  pureiisza. 

tu  the  besesz, 

tii  thfí  dsidesz, 

manga  csa  th*  avesz, 
i  lacsesz  mange  anesz 
0  nav  devleszkro; 

mange  na  th'  avesz, 
i  miszechesz  tu  anesz 
0  nav  devleszkro! 


TUz,  oh  édes  tüz. 
Csinálok  neked  két  kalibát. 
Csinálok  neked  két  kalibát 
Törökök  nagy  fejéből; 
Csinálok  neked  tornyot 
Kuruczok  karjából. 
Szászok  (németek)  lábából. 
Ott  te  lakjál. 
Ott  te  élj. 
Hozzám  csak  jöjj, 
Ha  jót  hozol 
Isten  nevében ; 
Hozzám  ne  jöjj, 
Ha  roszat  hozol 


Isten  nevében! 

E  szavak  elmondása  mellett  újév  estéjén  a  balkéz  mutató-ujjával 
izhely  hamujába  három  keresztet  rajzolnak.  Szt.-György-napján 
í  i'iiy  pókot  fognak  és  azt  e  szavakkal  dobják  a  tUzbe: 


3szrobareszkro  jak, 

ngre  jak, 

ipengre  jak, 
tiimen  na  th'  aven, 
tumen  the  acsen, 

akana  besen. 

3SZ  tumen  szán. 

?.áeT  piszano  hin. 

en  jov  the  pandel, 

tumen  liszpcrel. 
kamel  Maria, 

te  raklvi ! 


Villám  tüze. 
Állatok  tüze. 
Boszorkányok  tüze. 
Ide  ti  ne  jöjjetek, 
Ott  ti  maradjatok, 
Hol  most  laktok, 
(iyorsak  ti  vagytok^ 
íüyorsabb  a  pók. 
Titeket  ü  megfonjon, 
Ö  titeket  befogion. 
így  akarja  Mária, 


A  szent  hajadon! 

Bács  Bodrogmegyében  a  telepített  czigányok  leányai  csalánt  dob- 
Szt.-György  napján,  napfelkelte  előtt  a  tűzbe  és  ezt  mondják: 
msa  nikana  A  I'huvusok  sohasem 

kamena;  A  tüzet  szeretni  fogják; 

n  kamaha  Mi  szeretni  fogjuk 

taisza,  A  tüzeket  mindig, 

i  lacse  hin.  Ha  jók. 

;e  dasz  ámen  Nekik  adunk  mi 

icserli.  Csalánt. 


S49 


Uva  Jak  divlesz  hin, 

Lfszke  áasz  ámen 

E  panyi; 

Andru  nav  barc  Uevlefízkro. 


\)&  hn  a  tüz  vad, 

Nűki  adudk  mi 

Vizet; 

A  najry  Isten   nevében 


KiTO  vi/et  öncenok  a  tU/he   éft  eloltják    Ha  ezen    rzigáiiyok  axn 
évben  az  első  menydörgést  hallják,  kikjipnek  és  ezt  mondják: 
Kai  nte  szóm,  Hol  én  vagyok. 

Avatii  nikana;  No.  jöjj  te  noha; 

Andi*o  m*  ro  ker  Ilii/amban 

Taisza  hni  jaka:  Mindig  vannak  tüKek: 

Tat  me  na  kamav!  Aé^ícd  én  nem  szeretlek! 

Dsn  odoí  the  mercl,  Menj  oda  mef^halni, 

Kai  tut  bit'sdvel  Hova  té^'ed  küld 

O  baro  devel!  A  nnuy  Isten! 

Az  erdélyi  tele]Mtett  czigányok  ily  alkalommal  sót  ös  babol  vaat 
borsót  dobnak  a  tűzhelyre  és  ezt  mondják: 

Kamiiv  Krisztcsz    te    mire  dad  Szeretem  én  Krisztust,  é«  a/ér 

odoi   avlasz.    miro   papusz    na     atyára  nem  volt  ott,  az    én    naí?f' 


na 

odoi  aviasz,  kana  bibolda  amare 
giile  rajesz  maitJe!  Dsa  tu  tehát, 
oh  divle  jak  kija  bilmldenjie  te  ker 
tu  lenge  paguba'  Mo  kauinv  szave 
jtaiics  rakla  phure  cseresxkro  te 
phiire  phuvakrí  te  asarav  bnre 
dcvlesz.  8zvate  Maria  szasztyar 
man! 


Lipám  nem  volt  ott,  midűn  a  ad< 
dtík  a  mi  édes  aronkat  mtígvertá 
volt!  Menj  tehát  vad  tíiz  a 
hoz,  kiknek  viiröK  hajuk 
tégy  nekik  kárt!  Én  sxereteiu  a  vél 
ég  és  a  vén  föld  mind  az  nt  tiait  't 
és  dieséreni  a  nagy  Istent!  SeenI 
Mária  segíts  nekem! 


Ex  alkalommal  néhány  helyt  (Sziíszsebes,  Enyed,  Kolo/svár.  üiC 
Szel>en  stb)  a  tUzbe  dobják  egy  vörös  kakas  néhány  tollát  is  e  so^ 
vakkal : 


Lole  pora  dav  tute, 
Divlyipen  marav  tutel 
Szo  lu  knmcsz,  me  na  kamav, 
Szo  me  kamav,  ada  tu   knma 
Andro  nav  devleszkero! 


Veres  tollakat  adok  neked, 
A  vadsíígot  verem  el  neked! 
Mit  le  akarsz,  én  nem  .akarom. 
Mit  én  akarok,    azt    te   (is)   akird 
Isten  nevében! 


Újév  estéjén  ezen  ezigányoknál  a  családlíS  sót  dob  a  tUzhe  uíi  nt 
hány  csepp  vizet  ont  belé,  mialatt  e  szavakat  mondja: 

*)  T.  i  a  nsp  ,  hold-,  kGd>,  9zi\-  és  taxkiráljt,  kik  a  muoiU  cxcrint  u  tt 
6i  fblil  tiai.  Ij<I.  gWijtRméojeniet:  „Volksrliuhtangen  (tersUiltingariichpo  nini  «í«Ii«b- 
bUrgiscüeu  Ziguunur.*  (B6c«  l»<J0)  17U  I. 


W> 


mk 


dft 


Mp  dav   tute,  8Z0   mange  bin;  Én  adom  neked  axt.  a  mi  nekem 

bva  uiik   niaiiK^,   &zo  mange  hín.     van:  de  hadd  meg  nekem  azt  a  mi 

nekem  van! 
Jómódú  czígiítiyok  ez  alkalommal  bort   fintenek    a    tűzbe.    Szent- 
SyorKy  napján  uyyanezt  teszik  és  vagy  a   fenti    szavakat,    vagy    pedig 
zekct  mondják:    - 


Szvato  (iregoro  dsialasz  andre 
cmlin;  r.singcrelajíz  kasta  te  ane- 
asz  mange  liute  kasta  enyafele 
ikcngre.  tlie  mange  th*  avlosz 
ik!  Oh  jak  aiidro  nrro  ker,  kana 

divlesz  avla.  akor  avel  szvato 
Irogoro ;  csuralia  csingerel  tnt, 
Bviraha  Wimel  tut.  kopalaha  marel 
it.  piisumeha  puszel  tut,  panyaha 


Szt-íiyörgy  elment  a  havasra; 
vAgott  magának  fát  és  hozott  ne- 
kem sok  fát  kileni-zféle  fáról,  hogy 
tüz  legyen  nekem!  Tflz  az  én  há- 
zamban, ha  vad  leazel,  eljön  ak- 
kor Szent-tiyorgy ;  késsel  elvág 
téged,  kalapácscsal  szetziíz  téged, 
páh'zával  megver  tégcd^  nyárssal 
megszúr  téged,    vizze!    megöl    ié- 


kudarel  tut,  the  matt  the  s/asztya-     ged,  hogy    r^tani    segitsen !   Isten 
Ml  Andro    navo    devleszkero!  nevét>en! 

A  következő  erdöiyi  czigány  tüzro  olvasásban  ismét  ^Oyörgy  úr* 
írepel.  ezt  szintén  íszt-íiyorgy  napján  mondjiik: 

0  r^  Georgo  dsialasz  andro  bes  György    úr   elment    az  erdőbe 

irodclaszthagareszjakeszkro.  .Kai     és  találkozott  a  tíizkirálylyal   .Ho- 

aiasz  tu!'  -- Me  dsiav  kija  mire     vá  mész?"  —  ^Nemzetségemhez!" 

ikkaja!   ,U   raj  Georgo   penelasz      —  UyÖrgy  úr  monda  arra:  „Hall- 

fic»i:  „Asuna,  tu    thagareja  ja-     jad,  te  tilzkirály!  Ha  a  te  nemzet- 

^eszkro!  Kana  tire  pakkija  paguba     séged  kárt    csinál,    akkor    eljövök 

brel.  kidf!  me  avav  pusumeha,  szvi-     én  nyárssal,   kalapárscsal.    pálczá- 

ghn.  kopalaha  te  panyeha  te  tra-     val  és  vi2zel    és  elűzlek    hennetc- 

w  tiimen  andral  pliuv,  the  tumen     kei  a  földről,  hogy  tovább   ne  lo- 

dureder  kija  Inniare  daj,  hanem     hessetek    anyátoknál    ta    földnél), 

tija  tumaro  dad  szán.  Odoi  tumen     hanem  atyátoknál  (az   égnél)    Ot- 

thugar     harvalengre     nasvalesz     tan  (majd)  a  szélkirály  megbetegít 

Iterela!  r)zsa   te  pen    tu    szo    tiiv.     titeket!  Menj  és  mondd    ezt    meg 

akkijake  andro  navo  li:ire  devlesz-     nemzetségednek  a    nagy    Isten  ne- 

Dro,  ko  szave  kerdyasz  '   .  .  .   Mc      vében,  ki  mindent   teremtett!".... 

bé  tule  szo  pt'tiav.  oh  jak   asuna     Kn  is  ezt  mondom  neked,  oh  tiiz, 

darai  halljad  és  félj!* 

Szt. -György   általában  nagy  szereiiet  játszik  a   czigiíny  tíizreolva- 
Likhan.  sot  ax  etxiélyi  rzigánynk  még  azt  b  hiszik,  hogy  a   ki  Szt- 
kyörgy  napján  alkalmas  órában  (melyet  pers/.e  senki  sem  ismer)  e  szent 


361 


OH    WLISI-OCKT  HKSRIR 


rdi 


képe  olött   meztelonill   megjelenik,  az    azon    tal^donságm    tea 
hogy  teste  a  tUz  és  é^éH  ellen  érzéketlenné  válik.  S/tíbenmegje 
tett  czigányai  néha  e  szent    képét    is  olépftik    azon  tüzbrr     r 
kunylióiklKxn  lejreirtször  meggyújtanak,  hogy  a/  által  a/    éji 
ellen  biztosítva  legyen,  lla  ezen  czigányok  kÖKsé^ébon  tüz    üt 
roniszor  enját  kunylnjik  küríll  futnak  és  e  szavakat    mondják: 
szent  György  nem  enged  téged  ide  jönni!"  (.lak    o  szvate  (Jr 
mikel  tut  kate  the  avelll  Jónak  taitják,    ily    alkalonuaal    foi. 
vagy  csalánt  átdobni  a  Inuteton.  Felsőmagyarországi  r^ÍKünyok  kum 
Bzov  lovaííolnak  n  villámcsapil*;  által  lángba  borult  épUlet   kön  * 
áltják:   /íüz,  megállj.  Isten,  a  nagy  ember  mondja  ezi   neked. 
tu  ai;B,  devla,  o  baru  manus  pcnel  ada  tuteít.  és  j<^nak  tartják  Ür 
kálómmal  kecsketejet  a  tűzbe  önteni,  hogy  az  tovább  ne  terjeíiir: 

Mint  tii/re-olvasók  a  rzigányok  az  Erdélyi  falusi  népnél  ím 
nek  örvendenek,  éH  akárhány  falusi  ember  iij    házába    c^siganu  < 
ásatja  az  említett  ovöazereket    Uégi  idűbcn  ily  czigáiiy    tűzre-olv 
kat  fel  is  irtiik,  és  tüz  esetén  a  rzéíiulát  a  lángba  dobták.  hn,i) 
tovább  ne  terjedjíMi.   Ily  irat  ITDl   oía  az  erdélyi  Nnyysinki  ázás/.  <»■•» 
sehlig  nevU  családban  apánál  fiúra  szállt,  és  Iruos  Vilmos  ár  aziTeaé- 
gébÖl  majdnem  száz  év  után  az  én  biilokomba    került.   Kxen   inu 
háival  együtt  s/ószerint  igy  hangzik: 

+        +        + 

H^rr  Prati'if  die  Zigunen  sj/rerhenl  niso  íM  dtr: 

Maiiake  alaa  rakó,  —  o  rakó  gelas  kiya  Jeni.^ialom  tvbi  bold* 
lesmaixle  —  Jag  amentut  marén,  na  astn  an  droker.  ava  tumaosa  tf 
dro.schero.  Man  gavtut  an  dro  navo  devle>ke  ro,  an  drn  navo  brMcfr- 
ke  ro.  an  dro  navo  bengeske  ro,  an  dro  navo  urnie  gre. 

oí  dretf  Jar  ttimh  dUs  in  dei  fíand  und  lie$  cs.  lU*f*n  /r-'i" 
irirf»  in  das  Feirer, 

' '  rotfürhctiken,  űwmo  1791  dic  19  sepiémpria. 
Gott  henchütz  mi*i  (ftthőu. 

Ez  irat  helyesen  szövegezve,  igy   hangzik: 

Mariaké  avlasz  raklo,  —  o  raklo  gelyasz  kiga  Jeniszalem  tr 
bibolda  Ut&z  marde  -  Jak.  ámen  tut  marén,  na  ars  tu  andro  ker,  art 
tu  mansza  andro  rsero.  Mangav  int  andro  navo- devle^kei'o,  axidro  oatf 
bengeszkero,  andro  navo  rrmengre.  . 

Magyar  forditása  pedig  a  következei : 

Máriának  volt  (egy)  öa.  —  a  íiu  elment  volt  Jcruzsálom 
zsidók    nt    megverték    volt  —  Tüz,    mi    téged    megverünk,  n^ 


86S 


rilfa 


■.^ ADALÉKOK  A  HAZAI  BABONASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ ._ 

"  házban,  menj  te  velünk  (t.  i.   a/    elégő    czédulával    mint    füst   száljlj) 
'.égbe    Kérlek  Isten  nevében,   ördög  nevében,  az  l'rmék  (tündérek)  nevé- 
,ben. ..   .M 


Adalékok  a  hazai  babonaság  történetéhez. 

A  babonák  ismeretének  müveliídés-történelmi  fontossága  ma  már 
minden  kétségen  felül  áll.  Néprajzi  jelentősége  i-«  elvitázhatatlan.  Oszto- 
zik G  felfogásban  e  felyóirat  szerkesztősége  is,  midőn  a  nép  babonáit 
hiedelmeiről  egy-egy  czikket  közöl.  E  közlemények  azonban  inkább  a 
jelen  korból  merítik  anyagukat,  a  mit  korántsem  gáncsképen  említek 
fel,  (mert  bisz  a  babonák  nyilvánulása  jó  formán  ma  is  ugyanaz,  mint 
századokkal  azelőtt),  hanem  i-sak  annak  kiemelése  végett,  hogy  c  tárgy 
mu/^jának  ismertetését  sem  szabad  elhanyagolnunk.  A  külföld  e  téren 
Í8  előbb  van.  Némely  irodalom,  főleg  a  német  jeles  monographiákat 
tnd  felmutatni.  Igaz,  hogy  épen  a  németeket  vádolják  azzal,  hogy  a 
boszorkányság  s  annak  legembertel énebb  büntetése  legjobban  nálok  fej- 
lődött ki.  Ott  tehát  a  történeti  anyug  is  gazdagabb.  A  babonás  vakhit 
nálunk  is  szedett  áldozatukat.  A  régi  iratok  közt  akadunk  elég  boszor- 
kányperre, de  az  Isten  nevében  és  diisőségérc  dühöngő  vad  fanatismus- 
nak  dicséretére  legyen  mondva  nemzetünk  türelmes  természetének  — 
nem  estek  egész  <-saládok,  sőt  községek  martalékul,  mint  pl.  Német- 
országon. 

A  hazai  babonaság,  boszorkányság  múltjából  jelentek  mát  meg 
elszórtan  közlemények,  igy  különösen  a  Századok  régibb  évfolyan)ait)an. 
Én  ugy  vélem,  hogy  e  folyóirat  a  legalkalmasabb  az  ily  ncmü  czik- 
kek  befogadására  s  a  néprajzi  társaság  a  leghivatottabb  e  tér  mive- 
lésére. 

Az  itt  következő,  commentár  nélküli  adalékok  szolgáljanak  sze- 
rény kezdeményezésül. 

I. 

Kivonat  Gömör  vármegye  széke  előtt  1653.  szeptember  havában 
tartott  törvénykezés  jegyzőkönyvéből: 

„Vádoltatott  egy  szömölcsiei  asszony  Bobrik  János  felesége  prae- 
fectus  uram  előtt  varázslásnak  vétkével,  melyet   citiíltatván,  kívánt  el- 


')  Az  UriuékrÖl  Isd.    értekezésemet    a    V.    S.    /líviM-ví-féle   .Am  Urquell"  oz. 
folyóiratban  II.  köt.  lH:i  s.  k    I 

35S 


DB. 


BT  TAIKM 


leSHI 


lene  érdűinc  s/erint  való  büntetést  ilyeil  dolga  vC'^eett:  ho^T  ^ 
iiapukl»Aii  egy  telieiie  mBgbornyusodvá'i,  a  l^orjo   tartójába 
vereti  hagymái  raUvan.  a  folyó   vizhp    v'úiv:    mixel    vtzcn    i 
vnriUii|jb>i  m^m  IwjuidalULtalc  l^s  ezen  ai«;1ckcdi!tct  is  ma^a    i 
a  közHéKnek,  állatván  azt,  hogy  pyennek  korában    hallotta  voliu  wt 
hogy  ugy  el  ne  fogyjon  teheriéfiek  teje.  mint  a  folyó  viz.    ICz< 
kedete.  noha  ÍKcn  nn^y  botránko^^áRáva  lehetort  mindenüknek.  >i 
hujry  ex  infinnitate  muliebris  spxus  cüelekedle.  ílycin  törvényi    , 
cíaltunk,  hojEry  mától  tizenötöd  napra  mentjH^  magát^  hof^  netn  mn&ok- 
nak  úrtalmáru  én  nem  az  őrdöiíök  s/.-'l     '  '        '  'ndte,  ki  ^ 

menti  magíit,  tehát  a  botrankoíáíim  k  t  ;  ba    m 

mnntbeti,  tiagyobb  poenítentiát  tartAon,  három  va-sámap  nyakkal  ttff*- 
HÓk  a  kalodába,  nxutiin  recomnliálja  a;;  ecclesíút  és  tübl>e  sab  poem 
<'apiti8  varózsliÍ8okat  ne  cBelckedjók. 

(Orsü.  Irtán  Limbas  IL  6or.) 

11 

Anno  1726  IMe  5.  Novembris  De  co  utmm:  Tana  ezen 
hited  jó  lelkied  ismereted  szeréiit  tartozol  megmondani,  n  kin?  m 
Kxitko/ódiutt.  káronikoilttöt.  lopáet,  tolvajttágot,  paráznaságot,  ii} 
got,  boszorkányságot  e  lielyHéjíben  félre  tevíín  utyaíiságot,  l>ar 
BZoms/tNlságot,  tartozol  megmondani. 

Míbodszor  e^en  Iftszen  hited:  hallottad-e.  avagy  láttad-e  K'-' ■— - 
íiyJirgy  nyakiiban  azt   a   ezoloiikot,  ')  hogy    kirántotta    Na^y 
uram  a  nyakábt'd,  a  feleségének  is  ha  látott  e  valami   i^olonko 
egyebet  viselni  a  nyakában,  mórt  viseli,  ha  visel  valamit? 

Harmadszor:    hallottad-e,    hogy   Csordás   Tamás   mondotta* 
a  berezeli,  karádi  hoszorkányok  rávallottanak  a  Kelemen  György  tóe- 
sógére,  szájából  hallottad-e  Csordás  Tamásnak?  PS  ha   ezen    kivül  tt* 
Inmi  hofizorkánysáiíot  tudsz,  tartozol  megtnondani  jó   Ittlkiismori'    ■■ 
rint,  vagy  valami  gyanuíiágod  vagyon-e    rajta  lioszorkánysiiga    n 

8   Tanú  Taakó  Mihályné  hite  szerint  mondotta,  hogy  látta  a  Ke- 

■)  C^zolonk.  hangitT^tlcI   -  kolnncs,   mim   kAtán-kuiil,   ilb.   Afitk 
mi'ljrül  mar  Cicero  (>ni)^kczik    virffvU  ilírina).  Csoda  erőt    tuIaj<l<»niti>ttBk    ncH 
tiires  kolio  ra  hadrczér  /rín}-i    MikMs  trucíikufi  halálának    leirimálHin    uhra« 
B«lhlcn  MikMsnil,  mint  a  tnRgll»bf^s(tU  Zrínyi  ntMtiA  fixavait:  .rnliil  hkn^k  va 
(lUxni^,  <i<>  ilii<l  c^y  fa,  —  nh-lvet  csatákon  is  magával  lionloxott   siuti^-baii  — 
lok  meg  a  setinek  vén^t  veli*,  oz  arra  ígi-n  jii " 

")  Az  itt  krívcikojEM  tamiT«t|nn)áJW)kAi  kivf>narn«aii  k<lKl<)m,  canitin  ainka^ 
l\i<k  n  vrÁkk  8/em|)niiiJáli6l  ncvusoto^ek. 


SM 


mÉ 


n^nng^ 


^■a 


loti  Gjförgy  uyakábari  a  czolonkot    viselni    cs  a  fok'SógiH    m  látta  r 

J£:U)&i)  czolonkot  visfilni.  mórt  vírpIí.  mórt  noro*:'  nem  tH^ja,  éíí  litl- 

sui  ia  Csodát!  Tamiis  szájúból,  hogy    ^rX    ruftridottA,    hn;^  a  licr* 

|íli  hfíSjiorkányok,  KAbiánné  mt  mondotta,  hog>'  szintén  olyan  l*oszor- 

mint  ők,  tis  30  (jsztendojtí  vagyon,  ho«y  títívUtt  tanultaniik,    íh- 

I^Anosá^a  vRgyoti  !>oszi>rkiir»y8íiga    irónt    K).*lt.'HH'tmt>rü.    mert    *;;£>' 

ümaiOBaÁg^al  a  bort  reá  nem  köBzönté,  egy  kakae  mindj&rt  reii  uk- 

II,  a  kezét  me^zvíijíta  es  tiz  hétig  kínlódott  a  kezére. 

U.  Tanii,  Mp|r}íísi  Sandorné  vallotta,  hogy  ftgy   alkalmaíxíRsággal 

^ndotta  3x  ura  Kchmiennének,  hogy  a  tnlsik  iim   idejében    sokat  ul- 

itak  szolgalatjában,  miitdjárt  akkor  a  ke/e  kitört,  a  Rildhi^z  csapták 

\íi'X  tinaját   nu'giiyariJialtúk,  nlvt'R/tek.  Csak  lí  rá  (gyanakodtak,  vé^re^ 

,  ú  mondott  a  kurjanak  orvoKSii^^ot. 

12.  Tana,  Szabó  Istváiintí  hite  szerint  vallott,  hogy  eg}'  alkalma- 

sáfípal  Berczelre  ment,  a  mikor  azokat  a    twszorkányokat    raeségct- 

:;  a  prOdikátoi  azt  mondotta,  hogy  vagyon    Vencaellon    is    ogy    bo- 

srkány.  Kelemen  (iyörgjné  és  Csordás  Tamás   is   hasonlóképen  mon- 

^tta   Hallotta  Mi  is,  hoity  a  fnlu   együtt    volt,    hog>'    RorsoM    AndniK 

mondotta :  ÖrdÖ^;  adták  hm  az  apátokat,  anyátokat.  A  falunak 

Midotta . . . 

IS.  Tanú.  Szabó  Mihályné  hite  szerint  vallotta,  hogy  e^y   vásári 

icallnatoRHiÍKgal  nOvegot  akart  Tokajban  venni  az  urának  és  kórl<;  Ke- 

•Itt  i^yöríívöt.  hogy  válasszon  egy  süveget  és  mondott,    hogy    pró- 

l^a.  ha  j<^  loazen  az  órának.  Kelemen  György  mondotta  trőfáb(>l,  ha 

jfejemet  a  kegyelmed  fejéhez  tchüttem  volna,  inkább  meg  tudnám  vá- 

sztani    Kzen  megharagszik  Kelemenné  és  egész  hazáig  rut  mocsokkal 

pettL*  az  urát.  Más  napra  virradván,    mindjárt  a  szájamat    vissz:i  von- 

(.  som  <!bAttem   sem  ihattam,  han^m  a  gyógyító  megmondotta,  hogy 

ki  vá*jírlian  meg!ianigudott  reád,  az  vonta  félre  a    szádat,    a    »zom- 

f -^ "invod.  Ismét  Piita  Tamásnétól  hallotta  adta  teremlettévtíl  való 

..;,LSt. 
17.  Tanu.  Tark'i  Mihály  hite   szerint  mondotta,  hogy    nagy  erős 
sága  vagyon  Kelemen  Ciyíírgynére,  hogy  cí  vesztette  m'-'tí  a  kezét 
fcscgénck.  Láttam  azt  is,  hogy  Nagy  FeriMicz  íí'íeskiidt  urain  kirán- 
a  i'zolnnkot  Kelemen  Tiyőrgy  nyakiíbi^l  és  mondotta  Nagy  Kurcncz 
im,  hogy  ebben  vart  minden  mesterséged  08  ezért  lUím  tehet  a    falu 
^m  törvénnyel,  sem  egyébbel;  azzal  cgak  elment  Kelemen  házához. 

IP.  Tanu,  Nagy  (jyörgy,  hites  emlier    hite  szerint  vallotta,  hogy 
llkor  Sxenyesinét  elvitték  Ibrányba  lakodalmi  alkalmatosBiíggal,    hog)' 


3^ 


PR.   UÁétBl  JASOB 


illik  éa  mulattak,  mondotta  Nagy  György,   hagy    hozassAnalc  «i 
hort  (w  Kolemen  OyörRy  is  mondotta,  hof^y  nem  bánja;  Arra  w>\ 
Nayy  0}orgy.  hogy  Kt^lcBuui  keltót  hoziisttüii.  Errt-  a  8Z<Sra  m^l 
szik  én  olmogyoti  haza.  Kimenvén  Xa^  Mátyás  a  házbni  egj  fi 
Jiagy  a^ilr  hzciu  küzWMi  ruú  Ujio'arkodik,    ho^y   a    fo^a    i- 
eluttc  i'sak  bement  a  háxba,  a  szcmo  kíí/zc'   köpdösött     .\..u...    .-.r 
é»  Tarkó  Mihály  hasonló  képen  vallják,  hogy  bement  a  háxhs    Vt 
Nagy  György  vallotta,  hogy  c  nyáron  Gáván  Sátor  János  h;: 
R7.ai  látván  mondoltn,  ho>ry  olyan  kan    ördög    Kelőmén    *'■ 
tifizta  gyémánt  a  t  ■    p  és  annak  a    világánál   járnak    Tt'i 

24.  Tanú,  Mcgyesi  András  hite  szerint  vallotta  mint  a  1 
a  íelesé^'e  Megyesi  Andrásné.  hojfy  mind  tinójának,    disz 
8ZÜSC,  felesége  karja   kitörése  iruttt   nagy  gyanusúga    yvki 
t»y'>rgynére.  A  czolonkot  is  látta  a  nyakában  Kelemen  ( < 
(Orsz.  Ltár.  Limbus  II.  Bor) 

III. 

1730-l:>aii  Bátorfalviin  (MontmcKvo)  törtiínt.  ho-' 

í'xy  Adára  jö  mi^du  nemen  pmber  mcghalálozott,  ke\L.     .  

mitsodik  feles^gOl  Sxenezy  Juliannát  elvette   A  k'ózheszv4  azt  itutiiia 
hogy  az  aagzony  tette  el  láb  alól.  Végre  is  biró  elé  kcriiU 
kihallgíitott  tanuk  egyértelmflleg  vallják,  hogy  azelőtt   er 
mint  a  makk.  azután  hirtelen  el  kezdett  dagadozni    A    i    . 
delta,  hogy  romlott  nj!  s  a  nemi    betegségeket   ráragasztotta,    üém 
tann  Hzeririt  Géi'zyné  a  szolgálójával  Rzíivetkezett  férje  L»lete  •" 
hcii  látUk,  hogy  a  szolgáló  éjjel  (iéczy  uram  ablaka  aJatt.    ^ 
ág3a  állott,  térdepelt,  mormolt,  minüia  imádkoznék  s  más  titkot  d 
gokat  mivelt.  Mikor    kérdezték    tőle,    mit    csinál?   azt    mondta,  bo 
imádkozik,   Géczy  pzért  elkergette  a  háztól,  az  asszony  ttv  - 
megsiratta-  Egy  alkalommal  Gém  raegparaní»olta  a  űjsoI 
mind  az  ő.  mind  a  felesége  ágyneműjét  lugoKzák  ki.  Az  asszony 
gftát  sehogy  sem  akarta  engedni  s  mikor    í^nlszakkal    is    RZr- 
az  alsó  két  derékalját,  két  kis  fényes  pénzt,  k^nyérmoncsát. 
valami  mndárlábat,  bólyagot,  koporsó  deszka  darabot,  néniel 
rínt  kigy(>tetemet  is  találtak  bennük,  mindejceket  nyilván  a  ídri«<  v 
téré  tartogatta  ott 

(Oi-sz.  Ltár.  Limbus  U   sor.) 


366 


HÁROMBZÉKI    BABONÁK. 


Háromszék.!  babonák. 

Közli-   Beitkő  Amii-ii.t. 
I.  Előjelek 
Ha  a  tencred  viszket,  pénzt  kapsz. 
Ha  a  szemed  viszket,  simi  fogsz. 

Ha  a  pánk  (pók)  valaki  előtt  leereszkedik,  jó  emberit  látja. 
Ha  a  szikra  kiszökik  a  kályhából,  idegen  ember  jön  a  házhoK. 
Ha  a  kakas  az  ajtó  előtt  kikiril,  idegen  embert  várhatsz. 
Ha  a  tü2  a  kályhában   dorombolva   ég,    mérges,    haragos   ember 
t  jön  a  házhoz. 

Ha  bal  füled  .cseng,  jó  hírt  hallasz,  ha  jobb  füled  cseng,  rósz  hírt 
.   hallasz. 

;  Tavasz  első  napján  háttal  me^j  ki  a  házból,  nem  feketédéi   meg 

a  nyáron. 

Ha  az  orrod  viszket,  bosszúság  ér. 

Ha  a  füled  cseng,  kérd  meg  valakitől:  mejjik   fUlem  cseng?   Ha 
az  illető  eltalálja,  jó  embered;  ha  nem,  rósz  embered. 
Ha  csiklasz,  emleget  valaki. 

Ha  bellérkedel  (marhát  adsz  el  vagy  vész)  és  el  kell  hálnod  va- 
lahol, ne  vetkezz  le,  mert  rósz  ér. 

Ha  a  csillag  elf .  .  sa  magát,  valaki  meghal. 

n.  Sxerencse,  enrencsétlenség. 

Ha  vásárba  mész  és  czigányt  látsz  v.  tele  edénnyel  találsz  vala- 
kit, szerencsés  leszel;  ha  asszonyt  látsz  v.  Uress  edénnyel  találsz  va* 
lakit,  szerencsétlen  leszel  a  vásárlásban. 

A  pánkot  fpók)  ne  öld  meg,  mert  szerencsétlenséget  hozol  aházadra. 

Ha  pajtádban  béka  lakik,  szerencse,  de  ha  agyonütöd,  nagy  sze- 
rencsétlenséget hozol  házadra. 

Nap  mente  után  ne  vidd  ki  a  szemetet,  mert  más  nap  szeren- 
csétlenség ér;  vagy  valamidet  ellopják  v.  megvakulsz. 

Ha  az  utón  vasdarabot  találsz,  vedd  fel,  de  az  mindég  valami 
szerencsétlenségnek  az  előjele. 

Ha  hetfUn  valami  szerencse  ér,  egész  héten  szerencsés  leszel. 

Ha  este  fiitócsillagot  látsz,  ne  mondd  meg  senkinek,  mert  sze- 
rencsétlenség ér 

m.  Időjárás 

^  Ha  a  macska  a  házban  befelé   fordulva   mosdik,   hideg   lesz;  ha 

kifelé,  meleg  lesz. 

867  3b** 


Ha  több  kakas  egymásután  kikiril,  esős  ído    lesz.  —  Ha 
lepeseli  magát,  6  hétig  esik. 

Mikor  a  katonák  megindulnak,  eső  lesz. 

Midűii  jégesri  hull,  a  feszit  az  ajtó  elűtt  keresztesen  v.Wil 
di>b(Í  ki  miíllé  a  síipi-Űt,  szérivonót  8  eláll  az  esíi. 

Ha  Ilia  iiajiján  ddrög,  likas  lesz  a  magyaró. 

IV    Állatok. 

iltisha^yó    kedd    este    fonj    balog    fonalat,  a  beteg    állal 
k5sd  át  vele  s  meggyógyul 

A  megjárr^t  (szövéskor  fénnraanidt  szálak)  tedd  el,  mert  ha] 
van  az,  egy  állatod  sem  pusztul  el  abt)an  az  asztendniiea 

Sepeij  szemetet  a  küszöb  alá,  hogy  ne  menjen  béabekaal 

Ha  a  kocsisnak  akasztott  ember  i^a  r.  fOle  van  s  azzal 
a  lovat,  a  ló  erős,  kövér  és  tiszta  lesz. 

T.  Tehén 

3  darab  fokhagymát,  H  darab  sót,  3  darab  kenyérhéjat  kfia  1 
esikába,  kösd  a  szarva  tövire,  nem  megy  el  a  teje,  semmi  ros2  nmi 

Mikor  a  teheny  megbornyuzik,  végy  3  mákot,  bontsd  ki  és  I 
végig  a  mákot  a  farka  tövétol  a  szarváig,  de    úgy,    hogy    a 
éfi  a  lapoczkájánál  keresztesen.  Mondd  ezt :  „akkor  vigyék  el  a  tel 
tejit.  mikor  ezt  a  mákszemeket  felszedem." 

Ha  a  teheny  megbornyuzzik,  fejj  egy  kicsi  tejet  a  csidma 
tarts  egy  lánczot  az  estálóajtaja  előtt  G  hétig.  Xe  féjj,    nem 
a  t^it. 

Ha  a  bács  sok  túrót  csinál  az  esztenán,  akkor  mindég  a  ieUn 
tejit  vitte  el. 

Ha  a  tehenyed  tejit  mán  elvitték,    9   hájitúl    vigj-  9  hót 
haranglábból  vágj  egy  kiesi  darabot,  vidd  haza   Azután  menj  tinnj 
a  harang  köteliből  is  vágj  egy  kii'Ri  darabot,  ezeket  tedd  vizbr: 
teheny  megissza  a  vizet,  vissza  menyen  a  teje, 

Ha  a  teheny  csécsiből  vér  foj  v.  megdagad,  egy  ttíkOthsiátsl 
felé,  kösd  mind  a  két  darabját  a  tögyire,  tartsd  rajta  2i  öráiftn 
gyógyul. 

Tavaszkor  mikor  kicsapod  a  tehenyed  legelőbb  a  fűre,  \<'i^ 
a  sisáját  biidöskővel  s  nem  éri  semmi  baj. 

VI.  O&zd&a&gi  novcnyok. 

Hasitsd    meg    a    kiirt*)    végit    keresztesen,   tégy  helé  M>kh»fe)ii 
szúrd  a  búza  közé  s  nem  veri  el  a  búzád  a  madár  iv..r''l. 


366 


nAHOM87lP:Kl   turokAk 


[Szedd  le  :iz  ugorkáiiak  a  paczkona  virágait,  hintsd  ki  uste  ii  ka- 

hogy  egye  meg  a  disznó  csorda,  ne  fejj,  lo&z  ológ  ugorkád. 

[Mikor  virágzik  a  mák,    szakítsd  le  a   legelső    mákvirágot  s  nent 
pyttves  a  mákod. 

TIL  HázaBodás. 
[Újév  napján,    harangozáskor  a  leány  apró   czédulákra   legény  ne- 
ir.  A  czédulákat  összehígtogatva  galuskákba  teszi  és  főzi.  A  mely 
Ica  leghamarább  feljön  a  viz  színére,    az    foglalja    magában  azt  a 

nevet,  a  ki  az  ura  lesz. 
[A  leány,  hogy   ne  tudjon   a    guzsajosa  toIe  megszabadulni,    hogy 
regye,  vegye  fel  a  nyomát  és  tegye  a  küszöb  alá.  A  legény  mást 
fog  soha  szeretni. 

Ha  két  galambot   látsz    e^    szintit,  valaki  férjhez  meg}*  ísmerő- 
küzUl. 
Ha  társaságban  két  egyén  egyszerre  mond  ki  valamit,  lakodalom 

Vin.  Gyermek. 
|Ne  lépj  keresztül  a  gyermek  felett,  mert  megcsökik  (nem  no). 
'  Ha  Diár  a  gyermek    megcsükött,  lépj    3  szór   visszafelé  keresztül 

I A  kUs  gyermeket  ne  nevezd  öregnek,  mert  akkor  nap  nem  no. 
ÍA  hetedik  fiú  jivermeknek  7  üvps  korában,  ha  megkenik  a  két 
yk  ujján  levő  körmit  fehér  mákolajjal  és  a  g^'ermeket  lepedő  alá 
tatják,  meg  tudja  mondani  a  lepedu  alatt,  hogy  hol  van  pénz  a 
Ibcn . 

Ha  a  gyermek  9  hónapos  korát>an  megszólal,  no  szólj  hezza,  mert 
íér  nagy  kort. 

Ha  a  kis  gyermeket  hideg  leli,  az  anya  jókor  reggel  fusson  a 
Itörül  csórén  (meztelen)  s  3-8zor  mondja  ezt:  . Kjjasszonyok,  éjj- 
j  vigyétek  el  a  hideget  a  g)ennekemrííl." 

|Vigyázz,  hogy  a  küs  gyermek,  kinek  még  a  foga  nem  jött  ki,  ne 
[meg  a  hódat,  mert  beteg  lesz. 

a  gyermek    meglátta  a  hódat  s  beteg  lett.  a  bábaasszony  jó- 
éi kerülje  meg  a  házat  csórén  s  a  feszit    üsse    minden    kerü- 
a  gerezdbe,  (a  ház  szegleténél  lévő  favégek).  Vagy  pedig :  Tégy 
enet  fancsikába    rongy),  tedd  a  küszöbre.  Üss   rá  a   feszi  foká- 
gyszer.  tedd  vizbe,  itasd  meg  a  gyermekkel  a  vizet  s  meggyógyul. 
[a  gyermeket  ha  kereszteletlen  még^  ne  hagyd  egyedül  a  házban, 
ItMák    (Az  ördögök  megfélszegitik). 

569 


Ha  olyan  helyre  mósis,  hol  kfls  gyermek  van.  ki    mt% 
tötU)  hé  a  hat  hetei,  ott  kűll  hagynod  vnUmit,  mert  hn  ni^tn 
a  gyeimok  álmát. 

Ha  a  gyermek  szíiletískor  HZŐrüK,  tégy  a  ture-sztu  tekenyo  4  «t, 
f^ire  (szeglvC)  liamnt,  tégy  a  vizt>e  :í  kUs  pityókát.  ícreazd  nief;  a  jq^o- 
mnket  a  viztien,  azután  a  hároin  kUs  pityókát  tedd  a  pent  megi,  a  m«l* 
dig  a  pityókák  mege/áradiiak,  addig  a  gyermek  teatérdl  lurnecy  a  tMT. 

Ila    a   terhes    ass/ony    komaasszony    leaz,    az  Ő  gyermeke  Mn 
fizUletik- 

Ha  a  Kyerraek  haldoklik  8  a  keresztanyja    fehoszi  az    filibt,  ba> 
marább  meghal. 

IX.  Őrdftg,  Mápaaasoayok. 

Pénteken  mosott  inphí^  no   jArj.   mert    a  szép  asszonyok  fóln? 
Hzik  a  Bzájodot 

Mikor   a    csdrüdöt    zsujioztaíuri.    ,-y\    'i.iL'lr.t:    .dlraft-n^t    rsk 
szalma  közi,  mert  az  ördö;^  meKveilc.lmc/i  u  Uiitul  a  i'»tirr»duc 

Tarts  az  estálóban  fokhagymái,  az  oniüg  nem  jáoa   a  marhákat 

Ha  ördög  jár  az  estálóban,    Usd    a   vasvillát    bal  kéxzel  a  Indiái 
^fégibe,  mert  akkor  oda  szegezti^d  az  ördögöt. 

Szöngyörgyníp  elÖtt  i Szent-György)    ne  feküdj   künn, 
den  erődöt  eivlszik  a  szép  asszonyok. 

X   Igéxés 
Viyyázz.  a  kinek  essze  ér  a  szt^möldöke.  leghamarább  mi^giifi 
Csonka  késsel  (!5inájj  keresztet  a  iiest  alá  ttli/helyl,   a    k 
tégy  egy  pohár  vizet,  vess  liele  5  eleven  szenet,  a  kezeddel  cí 
resztet  a  pohár  felett.  Azután  veas  ki  a  matató  ajjoddal  egy  •>> ; ; 
zet.  mártsd  bele  a  nevetlen  ujjodot  s  kend  mefí  a  gyermek    b- 
Azután  a  nevetlen  iijjoddal  vess  ki  H-szor  3  cnepp  vizet  és    mt  • 
vetem  zöld  szemre.  k(^k  szemre,    kőszikláról    kősziklára,    vad    leányról 
vad  leányra ;  múljék  el."  A  nevetlen    uijoilol   mártsd  a  vxzbc  cs  bia 
keresztet  a  gyermek  homlokára,  A  vizet  öntsd  a  kutyára. 

XI.  B«t«flsóg. 
Hiduglfllés. 
A  hideglelés  99-félo  és  99-féle  orvossága  van 
Szakasz  9  aranyverselöröl  9  levelet,  tégy  hoz/,á  9  tlaniboi 
törd  essze ;  kösd  hv  vple  a  nevetlpn  ujjadot.  ha  boiJaK   ti-sy 
hagy  a  hideg 

Rongyból  rsiná^  3  bubát  (báb)    és  a  bol  Melé  ágazik  az 


a«o 


^^ 


háromsziI;ki  baboxAr. 


,  nézz  körül  s  mond  ezt:  „Ugy  elvigyétek  a  hideget  rólam,  hogy 
ü  se  lássam  meg  többet.**  Vagy  ezt:  .Akkor  lelj  ki  hideg,  mikor  én 
a  három  bubát  felveszem."  A  hideg  arra  megyén,  a  ki  valamejjik 
át  felveszi. 

Ültesd  a  pest  alá  (kémény  alá)  a  hideglelőst,  mikor  észre  sem 
EÍ,  önts  bé  egy  kártya  vizet  a  fejire  s  elhagyja  a  hideg. 

Szemfájás. 

Gyujtatlan  faggyúgyertyával  nyomogasd  meg  a  fájós  szemedet  s 
Lgy  a  szemfájás. 

Veres  szemű  bontatlan  törökbúzával  hengergesd  meg  a  fájós  sze- 
let, osztán  elhagy  a  szemfájás. 

Ha  szemed  fáj,  borogasd  verttejes  rongygyal. 

A  szemfájás  77-féle. 

Hurntás  (köhögés). 

Igyál  minden  reggel  lúdzsiros  tejet- 

Éhomra  egyél  szalonát  fokhagymával. 

Ha  ezek  nem  használnak,  akkor  biztosan  a  száraz  betegségbe  esel. 

Faifáj  áB. 

Vakoncsokturást  ránts  eczetbe,  s  avval  borogasd  a  füled. 

Ha  füled  fáj,  koporsószeggel  tisztítsd. 

A  fülfájós  tegye  a  fejit  a  küszöbre,  a  keresztanyja  ollóhegyin 
ön  vizeletet  a  fülibe  s  nem  fog  fájni  a  füle. 

H  asfájás. 

Töts  a  hasfájós  ködökibe  eczetet,  kösd  be  s    elhagyja  a  hasfájás. 

Hideg  pujszkát  tedd  lenge  vizbe  s  azzal  borogasd  a  hasad. 

Egy  hagymát  vágj  7  czikkbe,  süsd  meg  s  mártsd  eczetbe,  tedd 
lagfájós  hasára;  boritsd  meleg  födővel  bé  s  nem  fog  többé  fájni  a 
a  abban  az  esztendőben. 

Sárgaság, 
Végy  egy  nagy  murkot  (sárga  répa),  vágd  ki  tölcsér  alakúra,  csak 
j  alól  ne  legyen  likas.  ílgy  hosszú  czérnán  ereszd  bé  a  kürtőn, 
d  teli  vízzel,  hagyd  a  kürtőbe  három  napig,  azután  idd  meg  belőle 
izet.  Ezt  folytasd  addig,  a  míg  így  kilenczszer  ittál.  £z  alatt  min- 
nap  feregygyél  olyan  vizbe,  a  mejjikbe  tettél  fehér  ürmöt  daradi- 
t,  csombort  és  kerti  seprű  füvet.  Ne  fejj,  meggyógyulsz. 

9  vérrejáróról  szakasz  9  levelet,  szárazd  meg,  törd  essze,  tedd 
inkába,  idd  meg  s  ez  használ. 

S6l 


__^ BBOTCfl   AEPEJB  

Torokfájia. 
FoKJ  ^yókot,  mikor  vetkezik ;  törölgesd  mog  vele  a  torkc 
bet  soha  sem  fáj  a  torkod. 

Szalonatetttt    kenj    bé    kámforral    és   piritussal  s  azt  k^  a 
kodra. 

Kereactlen  kutya-trá^át  (fehér  kutya-trágya)  fiutass    «gy  aí 
a  torkodra,  mert  a  le^obb  orvosság,  ha  fáj  a  torkod. 

A  r  p  «. 

Nyomogasd  meg  ejíy  sallóval  keresztesen  s  mond  ezt: 
vetlek,  learatlak,  kicsépellek,  megőröllek,  megsüllek.  megeAzlek*^ 
kögyj  széjjel  s  mondd:  hogy  sohase  legyen  többet. 

Épsemereg. 

Az  epsemereget  kend  bé  zsirral  h  nyalasd  le  a  marsli 
Az  epsemereget  kei^jed  pergelt  iiyirfalével. 
Sam6t}-n  (Szctnucs) 

Végy  9  s/^lmabogot,  nyomogastl  meg  mind  a  kilenczcMUi 
a  csepegés  alá,  mondd  ezt:  „Akkor  lássalak  meg  te  sümötytí.  mílcAi 
a  azalmabogokat." 

Ha  .siimötyüd   van,   keress   9   csontot,    mindegyikvei    nyona 
meg  a  sUmötyUdÖt,  de  mindegyiket  ugy  tedd  vissxa  a  hejiro,alio^ 

Ne  számlájj  csillagot,  moit  sümOtyüd  lesz. 
Nj&valyatar<*s. 

A  nyavalyatörős  a  hová  leesik,  azt  a  helyet  fel  kell  áani 
szenet  törj  meg,  itasd  meg  vele  s  elhagyja  a  baj. 

Vérkelés,  kelé  a. 

A  kelést  kerekítsd  körlll  a  nevetlen  uj.iadd.il    tmromszOTl 
ben  mindég  nyomd  meg  a  közepét.  Ugyanígy  csinájj  egy    hót 
akkor  dobd  el,  de   ne  nézd  meg,  hogy  hova  dobtad,  s  mond  ezt:  JU 
lássalak,  mikor  ezt  a  hótszenet.* 

Ha  valamelyik  testrészedbe  csipke  megy.  vétesd    kt    n 
csipkét  rágd  meg  s  nem  kél  meg  a  heje. 

Ha  kelés  jár,  hordozz  a  zsebedben  löpatkószeget 

xn.  Halit. 

Hft  a  halftlmadár  fkuvik)  átrepül  a  ház  lelett  v.  riUiíiJ 
toz  (kuvikol);  abból  a  hilzból  meghal  valaki. 

Ha    temetés    alkalmával    a    hai*angf)k  nagyon    sim«k,  m« 
kit  a  halott  le^oblian  szeretett. 


Afta 


Ha  szombat  esti  harangozáskor  a  harangok  nn^'nn  simák,  ríivid 
J5ii  meghal  valaki. 

Ha  a  halott  feje.  elfordul  a  nyujtoztatón,  ut/ina  hal  valaki  a  szom- 
^édok  közül  (ahbül  a  szomsüód  házból,  a  mc.ne  a  halott  fojtí  fordult.) 

Ha  a  macska  a  ház  ko;;opibe   I)is^kol.  halál  hsz  a   bá/,nil. 

tla  valaki  több  ideig  fii  egy  széken,  onnan  felállva  a  s/ék  ki- 
kik  alóla,  meghal  az  illető  abban  az  esztendőben. 

Ha  valaki  azt  álmodja,  hogy  folmeíiy  opy  hegyre  s  ott  kút  van, 
belybe  ü  bele  esik,  a  iY)konai  közül   rüvid  Udün  meghal  valaki. 


Mármarosi  oláh  babonák. 

1     Ijévkor  a  Inn\ok  kimennek  egy  olyan  belyre,  a  hol  karós  ke- 
(té«t  találnak  s  azután  bekötött  szemmel  9-ig  és  visszafelé  egyig  szám- 
Uva  érintenek  meg  karókat,  az  utolsót  megkötik  szalaggal.  Ha  e  karó 
óp  egyenes  éf*  magas,  akkor  férjök  is  szép.  derék  s  hatalmas   ember 
a;  de  ha  a  karó  kicsiny  vagy  épen  görbe,  férjök  is  alacsony,  illető- 
púpos  ember  lesz. 
2-    lutffriwaí    lílóestéjén    a  lányok  számz    majnránnálKil  bokrétá- 
it kötnek,  s  a  folyó  vízbe    helyeznek    el,    a    melyiknek    csokrán  reg- 
re a  legtöbb  jégcsap  képződik,   az    megy  közülük  leghamarább  férj- 
ez és  pedig  szerencsésen    A  ki  pedig  vízkereszt  napján  legelőször  léji 
kereszttel  járó  pap  nyomába,  az  a  farsanjíon  férjhez  megy 

3.  Hogy  a  ház  környékét  kigyók  ellen  bíztosítíyik,  gj/ümőlc^oU/i 
MotjuMzony  napján  meztelen  leány-  vagy  fiu  gyermekkel  egy  hosszú 
Inezot  húisatnak  háromszor  a  ház  körül. 

4.  A  melyik  k'ány  meg  akarja  tudni,  hogy  ki  lesz  az  élete  párja, 
^ndfds  napkor  egész  nap    sem    nem    eszik,    sem  nem  iszik,  csak  este 

ihad  sós  vízbe  gvúrt  pogiksát  ennii* ;  ha  azután    így   elszenderÜl,  ál- 
lá)>an  a  jövendől>elije  fogja  ót  vízzel  megkinálni. 

5.  Ha  valamelyik  i-sulá'iban  a  gíjfrmek  igen  nagy  iiefeg,  az  abla- 
>n  keresztül  kiadva,  névleg  eladják,  tényleg  azonban  a  c^ialádi  körben 
irad  úiíy  azonban,  hogy  i*zoiitúl  nom  használják  a  kori^sztsí;gl>en  nyert 

övét,  hanem  más,  többnyire  állatnevet  —  mint  niinö  Lnpuj  (Liipusi  — 
inak  neki  s  ezen  a  nevén    hívatja  ő  maga  is  magát  egész  életén  ke 

Étül 

G.  í.iyakran  a  leányok  el  szokták  lopni  a  oinrxjó  (forrás)  c.iator- 
ájái.  hogy  hozzájuk  is  annyian  jiirjanak  kérőben,  mint  a  hányan  a 
itra  járnak  vízéit. 

363 


7.  Mikor  tavaszszal  elSazÖr  baltának  ctóryAí.  köhttís  térik  friöVtt 
hogy  olv  kemény  legyen  az,  mint  a  kŐ  és  no  fájjon,  mint  a  íiol->  . 
köntík  nem  fój. 

8  Ha  az  árva  gyermek  elhalt  szilleit  felejtrui  akarja,  a  sirhal- 
muki'ól  vett  földet  hord  kel>eléb*ín. 

9.  Aki  kúsoétkor  a  templomból  legliamaráhb  érkezik  haza  a  sxeo- 
telttel,  annak  lesz  azon  évben  a  halászat-  és  vadászatban  leí^iiai^yolib 
BKerencséje. 

10.  Hiszik,  hogy  n  houorhányok  szeren  esetlen  Béget    hoznak  ajxm 
[családra,  melyben  a  nő  kedden  és  pénteken  fon.  vagy  ha  e  két.  napon 

kiseprí  a  szobát.  Ha  pedig  böjt  napokon  tejet  ad  a  háztól,    a    tehenet 
megrontják,  esetleg  annak  tejét  elveszik. 

11.  Ha  valaki  igen  tüzetesen  néz  meg  valakit  s  e^  tÖrténetastíi 
reá  megbetegszik,  azt  hiszik,  hosy  megigézte.    Ekkor  rögtön  elh 

az  igézet,  hog)-  a  beteg  szájába  köpjön  ;  ha  az  igéző  nem  volna  ft"/.i-i. 
akkor  egy  edényt  megtöltenék  folyó  vízzel,  melyet  egy  réznyplü  késsel 
I  keresztbe  vágnak  s  aztán  valami  ráolvasáat*)  mormolva  9  ógö  szenet 
tesznek  a  vízbe  11a  azok  az  edény  fonekére  leülepszenek,  nyilvánvaló 
az  illetíínek  megigézése;  ugyanazért  a  betegnek  e  vízből  9-fizcr  kell 
I  egymásután  innia,  aztán  ugyanrsak  e  vízből  megmossák  n  beteg  halán* 
tékát,  homlokát,  szíve  t4ját  és  a  két  kezét;  a  megmaradt  Tízzel  pedí^ 
az  ajtó  és  ablakok  sarkaira  csinálnak  keresztet;  ha  még  ez  után  is  mi- 
radna  fönn  víz,  azt  a  kutya  vagy  macska  füleibe  Öntik.  —  Az  igézés 
ell«ín  különben  előre  is  szoktak  védekezni  Igen  liathatós  azeniek  tart- 
ják a  gyermekek  karjára  kötött  vagy  a  nagy  (felnőtt)  emberek 
ajjál)a  fíizött  veres  ^alagot  vagy  haiiusztot,  sÖt  még  a  kis  btii,.:..  - 
más  líjsziilött  állatok  nyakára  is  kötnek  ötféléket.  —  Az  Összenőtt  sm- 
möldükű  embert  igézőnek  tartják. 

Vl  Ha  valakinek  valami  baja  esik,  gyakran  hallhatjuk  a  'ui>'-^ 
mondani:  „így  volt  neki  rendelve,  ez  volt  a  végzete.'  Hiszik,  ho^v 
mindenkinek  születésekor  megállapíttiitik  a  sorsa,  melyen  változtaloi 
nem  lehet. 

1  a  Rósz  jel,  ha  útközl-en  Üres  edóiiynyel  jönnek  eléjök,  vagy  ha  fli- 
lök  cseng  vagy  szemök  repked;  ez  utóbbit  nem  jó  mással  közölni,  awít 
a  szem  is  sokat  lát  s  még  sem  szól  errÖl  senkinek  semmit. 

14-  Nagyon  gyakran  hallja  az  ember  emlegetni  a  hosszú  teli  e*- 
téken  a  Mérczolynt.  Beszélgetik,  bogy  e  szellem  kedden  este  mÍná«o 
házba   hetekint.  Átiba  a  házba,   a  hova  az  asszonyok,    lányok    fornín 

*j  KeijUk  a  uovegét  I  Hturk 


MARHAROSI   OLAH    RAnONÁK. 


aitck  össze,  a  Márczolya  üres  orsókat  visz,  melyeken  reggelre  fonal - 
kell  lenni ;  a  fonalból  lesz  azután  a  vászon,  a  vászonból  pedig  az 
a  Márczolya  számára.  Ha  valaki  orsóját  fonallal  nem  töltötte  be 
Ijesen,  vagy  félben  hagyta  azt :  az  közelebbről  meghal.  Bezzeg  siet  is 
indenik  reggelre  orsóit  befonni.  E  lényt  tisztán  szelleminek  képzelik. 
15.  Az  erdei  lány  az  erdő  szülöttje  és  lakója.  Magas,  sugár  ter- 
pnetű  B  csodaszépségü  leány,  bokáig  érő  dús  haja  és  nagyon  kelleme- 
fKin  csengő,  elbájoló  hangja  van  Folytonosan  jár  és  énekel.  Nem  bánt 
senkit,  csak  erkölcstelen  magaviseletű  féríihez  közeledik.  Ezt  egész  a 
végkimerülésig  kényszeríti  a  nemi  ösztön  kielégítésére,  s  ha  vonakodik, 
-megfoj^a.  Erőtlenné  csak  úgy  tehető,  ha  az  alsó  nadrág  szalagjával  si- 
került őt  megkötni,  mely  esetben  csak  azzal  az  ünnepélyes  ígérettel 
^^thatja  meg  magát,  hogy  az  illetőhöz  többé  nem  közeledik  s  őt  meg- 
s^bsérteni  nem  fogja.  —  Urunk  színe  változása  napjának  éjszakáján  si- 
rTatja  a  fák  leveleinek  lehullását,  mivel  tőlök  immár  búcsúznia  kényte- 
len. A  nép  azt  tar^a,  hogy  a  ki  ilyenkor  az  Ő  fájdalmas  zokogását 
^meghallja,  rögtön  megbolondul. 

Desze  faluból.  Közli:  Sróth  Péter. 


A  palázulás.  *) 

A  palázulás  ipalázolás)  Lucza  napi  babonás  szokás  Vasmegyeben 
(pl  Német-Gencsen  és  környékén)  s  abból  áll,  hogy  7  —  12  éves  fiuk 
jóval  napkelte  előtt  a  szalmakazalból,  vagy  boglyából  „kinyűnek"  egy 
jó  csomót  s  azt  a  hónuk  alá  fogva,  sorra  veszik  a  falu  házait,  hogy 
ismerőshöz  és  nem  ismerőshöz  egyiránt  beköszönjenek. 

Az  ilyen  ^palázuló-*  gyermek  a  házba  beléptekor  katholíkus  szo- 
kás szerint  mindig  így  köszön:  „Dícsírtessík  a  JCüus  Kirísztus!**  Aztán 
a  szoba  ajtajához  rendesen  közel  eső  kályha,  vagy  kemencze  melletti 
szögletbe  lehint  a  földre  egy  keveset  a  hóna  alatt  szorongatott  szalmá- 
ból, arra  ráül  és  a  következő  mondókába  kezd: 

„Lucza,  Lucza,  kitty-kotty! 
Tiktyok,  lúgygyok  iilŐssék  légyenek  ! 
Fejszíjék.  fúrajok  éléssflk  légyenek ! 
Fejszíjék  ú-m-mégájjon  a  nyelibe, 
Mind  a  tűs  fa  a  tövibel 

*)  V.  0.  Ethnographia  It    113.  1. 

366 


Luc2a,  Lueza.  kittv-kottyj 
Kc'tck  lányáii.ik  akkora  i'söorcÍ  lújjcyi^tiók, 

mind  az  jirntó  liugyoga!; 
nkkora  szaloniiíijok. 

mind  az  ajtó  szárfájo!; 
annyi  zsfrgyok. 

mind  kuclm  víz  ! ; 
akkom  sunkájiik, 

mind  az  öt  akób  hordd  í : 
ollan  hos^zi  kóhás^tszok, 

mind  a  kert-keríttés!; 
annyi  |iénzck. 

mind  az  f^gcn  a  csillái? ! ; 
annyi  i-sibéjt-k, 

mind  a  rítcn  a  fűjszál ! 
Lucza,  Luoza,  kiuv-kotty! 
Díc*írtcs8ík  a  Jt^zus  Kirisztus  !" 
E  köszöntés  ííhnondása  után  a  fíyermek  föláll  s  rendesen  jwj-  í- 
Wl,  vatjy  gyümölcsből    álló   ajándékot    kap,    mire  elbúcíiiuik    > 
megy  a  kövotkezií    bázba.    hol    mondók^át    ugyanazon  módon  istn^ 
A  gyermek  távoztával  :i     frazdaasszon'  gondosan  fölszedi  a  foWít 
hintett  szalmíU.  hogy  majd  a  kotlós  tyúkja  flúdja,  vagy  kacsája)    íéu 
kébe  tegye,  mert  attól  jobban  és  szaporáliban  kél  a  barorati. 

K  azokás  eredetéről  semmi  bizonyosat  nem  tudhatni;  de  ai  uyil^ 
vánvaló,  hojív  itt  a  tiií  gyermek  a  termékenyítő  eríít  személyesíti  seit 
az  erőt  az  Ulésküzben  történő  érintéssel  adja  át  u  s/^lmrinak 

A  mi  a  palázulás  (palázolás)  szót  illeti,   az  kétségkivUl   a  ^oitfi. 
pohs  (Tájszntjírt,  polozs.  folifozn  (Abaújban).  pfthzfftia,  polm^H'i 
Tisza  közén)  va^jy  pohzstnak  i^Dunán  tül)  szók  valamelyikének 
zóka,  melyek  mind  azt  az  üres,  vafív  záptojjíst  jelentik,  melyei 
asszonyok  a  tj-úkok  tojó  helyére  vagy    fészkébe  s/.oklak  tenni,  hotc^  4 
tyúkok  ezt  lárva,  mindig  oda  menjenek    tojni.    E   szóalakok  ose  pwlix 
minden  bizonynyal  a  podfo/ok    (alátétei,    alátevol   tót   szó.    mely    nco 
épen  zengzetes  hangzása  mellett  is  országosan  el  tudott  terjedni » lí**. 
gyár  gazdasszonyoknál 

A  mondókáhan  elöjövfí  hugyoga  szűk  száiii.hasaR  korsót  a  «rf^/* 
ajtófelet  jelent.  Emezt  jelzővel  is  hasznának  így  :  ojtó  márféjo  f^it*- 
fél  faj,  kapu  szfir/ájo  (vagy  kapmzárfa  is  «  kapafélfa) 

Kudapest.  Király  Fái 

&6a 


D60C8A1   BABOHÁK. 


Ugocsai  babonák 

Hogy  viszi  el  a  bossorkány  a  tehén  tejét? 

A  boszorkánynak  tartott,  va^y  magát  annak  hivő  asszony  rútoríti 
cöttMiyót  a  fejére  annak  a  tehénnek,  a  melynek  a  tejét  cl  akarja 
Ili,  K  r^y  idei^  ott  állva,  mormol  valami  értelmetlen  mondókát,  mire 
4>j  a  tehén  tdgyébul  átvará/slódik  a  kapa  nUhfájáha"  (knjmfélfa). 
Iioszorkány.  mikor  nem  látják,  megfúrja  a  kapu  lábftíját  s  abból  ú^y 
lik  a  tej,  mint  a  csorgó-kút  vi/e.  Míg  a  vanizslat  tart.  hiúba  fejik 
ehenet;  nem  ad  az    -  egy  esepp  nem  sok  —  annyi  tejet  se. 

Hogy  lehet  ax  elvitt  tejet  ÁBSiaezerezni? 

Ütni  kell  a  tehén  fejét,  míg  csak  a  teje  meg  nem  indul.    Az  Üt- 
:eléí>  nem  a  tehénnek,  hanem  a  tejrabló  bo^izorkánynuk   fog   fújni,  a 
ha  megsokalja  a  verést,   visszababonázza   a  tejttt,  mire   az  magától 
^gindul  a  tehén  tögyéböl. 

A  fenyegető  tüz  elháritáea. 

Ha  tűz  támad  s  valamely  közeli,  vagy  épen  szomszéd  épület  ég : 
fenyegetett  ház  gazdájának  a  felesége,  felnőtt  lánya,  vagy  valamely 
rokona  „anyaszült  meztelenre"  vetkezik,  egy  egész  kenyeret  a  bal 
na  alá  szorít  s  azzal  a  házat  szemlesUtve  háromszor  megkerüli.  Kn- 
k  megtörténte  alatt  és  utún  az  egész  háznép  biztonságban  érzi  ma- 
t  s  nem  fél,  hogy  most  már  meggyúlbat  a  ház.  Ha  azonitan  mégis 
>ggyúl,  az  azt  bizonyítja,  hogy  a  .kerülés"  nem  elég  jól  történt. 

Xgézés. 

Az  olyan  eml>er.  a  kinek  a  két  szemöldöke  iisszeér.  .igézos." 
i  valakit  megigéz,  annak  iszonyatosan  megfájul  a  feje.  Ha  l)izonyos, 
•gy  a  fejfájást  „szemverés**  okozta,  a  fejfájíís  elővesz  egy  pohár  vizet, 
>ba  bele  vet  öt  darab  eleve;i  szenet,  a  potnir  szája  fölött  a  jobb  ké- 
vel keresztet  von.  Ha  e  közU-n  a  széndarabok  a  vizlieii  leülnek,  vajiv 
■en  a  pohár  fenekére  szállnak  le:  ez  njabb  jelií,  boyy  a  szenvedő 
akugyan  meg  van  igézve.  Most.  hogv  bajától  mcnckülheKscn.  a  szén- 
rabokról  hét  koHy  vizet  leiszik,  a  maradék  vizbe  mártotf  ujjával  a 
>mlokára  három  keresztet  húz;  ettől  bizonyosan  elmúlik  az  igé/és  is, 
fújdalom  is. 

A  váltott  gyerek. 

A  gyereket  hat  .hetüs"  koráiéi  soha  sem  szabad  felügyelet  nélkül 
agyni,  mert  a  ,;;onosz  lelkek"  kieserélik  s  a  helyette  ott  hacyoit  gye- 
:k  „sisakfejü"*  Ie.sz.  a  ki  bét  évew  korún  túl  nem  fog  élni.  Az  ilyen 
empészett  gyerek  a  , váltott  jíu-rek'.  a  ki  rövid  éli'tében  mindig  cse- 
ívész.  ^penészes".  Fiatal  anyák  különösen  retfegiM'k  a  váltott  gye- 
ktől. Kir4hj   I'áL  gyüjteriiétiyeilHÍÍ. 


307 


KÜLFÖLDI   IRODALOM. 


Külföldi  irodalom. 

Andrinn  KitJ.  Frcili.  v  L>er  HöhencultUfi  aaittischer  and  earop 
ker.  Wien  ISHI.  C.  Konoeon.  XXXIV'..  3íí5  lap.  A  terjedolmos  l)crezetr:i 
slAailja  mJlT(>nok  k)do)go<A»áD&l  liövctett  metliodasái  ós  dolffoxatának  gunlag  t«i> 
gilMt  levonja  a  kővolkírzmenyckct  Szerinte  a  begycalttmban  (Berffcnlt)  kél  krpa 
cwíjMirt  kíilö(il>öxtetliotó  meg.  Ax  rfiyik  az  animísmaflon  Ala]>szik,  a  term^^aei  R»f«W 
vvnitiSirn.  A  hi^)  di>ii.omiak  vagy  annak  lakjának  k^pzcltetík.  A  begy  a  •(■mffi  •» 
lajtlotia  és  ii7t  meRstirteni  noin  szabad  Mint  mÍDilen  datnon,  o  is  j6t  ragy  m 
t«sx  au  emberrel.  Kincseket,  gyt^gyraveket  Btb.  ad,  ragy  vihart,  tOaet  aili  tAoi 
Kioii  rclf>'gft»hiil  ercü  «ok  begy  álla'ueve  is.  A  niáiik  képzotctopnrl,  ,a  brtni 
kosxmikitfi  tulfogása  nem  minden  iiépnél  talAIhatö.  Kbez  már  h  icpDjoa  mifélui$ 
kell  A  b'^iiuik  ég  H  fíi\ú  k6zti  bat&rrunalak.  a  rnonny  «l()C«ainoka,  hol  ai  te  1^ 
oyek  néba  letelepednek,  bol  jó  és  rósz  i^zellciiek  laknak,  t'gym&^^sal  harczobak 

Az  1 — 3ii6.  lapon  a  kdlflabözö  népek  hitéből  üsszeállirja  miodazoo  adifAu. 
mclyok  a  heirykultuara  venalkoznak,  kordí  az  iadusokka',  folytatja  Rio-  m  Hiu* 
India  nnáriai  lakóival.  AitAu  Atiér  a  mallyok.  kbiuaiak.  jap&noV,  at(&i.  u  atiai. 
pcrbon'i,  koroai,  Homi,  froní,  kaukAxusi  n<^pck  idev&gó  bitérc,  végdl  a  uláTok, 
inrnck  éa  germánok  begylkDJitisi^ra  vona.kozú  néphitét  tárgyalja^  A  |^^n<l.*:it 
rómaiak  idovágó  üultus:U  teljesen  meliÜxí;  azt  Jí.  Jit^r  önálló  mflbeo  feM 
Attdriim  muokitjátót  serkentve,  alólirt  a  ez  gányok  idevágó  hilét  kózel^bb  .>  : 
ériokoz<^$bcn  la.rgy.'ilta.  Ez  óriási  anyaggal  i^zemben  gnndoltiató.  iinii  a  -  . 
haogsulyoz),  hugy  akarbíiny  feltüoü  hézagot  tiJálunk.  Keltüni'  pl.  a/ 
idevágó  magyar  népbitból  mitiem  közöl    mitsem  emlit ;    pedig  már  csak  a  j 

német  nyolven  megjelent  magyar  mfi'üc'kból  iit  bizonyára  Rokkal  több  anyagot  oyer 
betett  Tolnn,  mint  a  monnyíc  pl.  az  oláliokra  vonatkozólag:  MQlIcr,  SÍ«bt<ob  Sk 
ez.  gyitjtemcnyéboii  és  Matland  t'gyik  kia  czikkéluil  merilotr,  a  mely  anyagnt  vuüSá. 
otdatou  tárgyal  K  ni(i  alapján  minden  nép  taoulmánynabatja  a  i<:aiat  he^ju 
Cttllusát.  í>»-     M'tUlocki  flnnk 


Hazai  folyóiratok. 

Aíuxéitia.  IS'.H    XI.  Dr   i^Iolnár    A.,    Az    űrméoyek    TörAkorazághi r>     -  r 
Gupcaa  /.    Krdólyi  örmény  közmoniláaok. 

A»  eni/tffi  Mttttmn^iftflH  Mh.  kiudcúnpai.  18^1.  V.  Imn^  S.,  Lngüsei}  JQJK 
nychbólcs?li'te  III. 

h'í/yct/rt^a.  1891  2!>9.  ttz  Angol  folyóirat  .1  caánládrót.  Dr.  S4riuaiciak  a  Je 
ornal  of  tbe  Gypsy  Lőre  !Sociéty-btín  (IV.  2.)  megjeleni  ti  Ethn.wír  ;w  i  rútVi 
lefordítva. 

Ej/^etemttt  yhiUAoijim  lőxlönif  18í*l.  IX.  Bugnár  Tootil.  Kgy  par  s?.fi  a  iftnn- 
moodáboz.  —  PoMcr  Károly.  Max  SlIÜler  Pbyatíat  rBlipinn. 

I-Slihapi  ktíslemfniftk.  18H1.   Vili    l)tla£ríkai  kiálliliil 

Kd«i.  1H*)|.  Oecsy  Antal,  a  magyar  Dru!<zokról  vali'i  L-t^n  i6\\á  vlm&StiA^ 
40.  47.  stb.  Kz. 

Kiüinsvár.  IHt)!.  257.  az.  Dr.  Jankó  JánoB.  K.iloTa^./.cgi  tiAuonak    (A;  r.ra 
grapbiából.) 


Mngtfar  K^clcÖr.  181H.   XI    SzigelTári  J.,  A  □értn.tgj&roKÍtás. 

Muntköx.  Caáktorován  ma^ar  és  horvát  nyolven  megji'lcoS  hotí  lap^ltívátóan 

rdekes  k  oiurakOzi  t({>ectálU  bnrrát  Dvelvjáráa  kultivá1Á.it  által.  Ssorkeüztuji?    Mar- 

ítRÍ  József,  tani (ólcőpKÖ- igazgat ú    —  1891.  Vorhotni  Károly,    Irfsvól  íJöcwjliől    (Etb* 

Bograpliiai  .  37.  3!^  4U  44.  us.    —  A  legrádi  sajkások  neéblevclo    1il7*ból.   37.  $x. 

Mficészi  Jjioi'    Az  országos  magyar  íparmavészoti  iDiiKCUm  és  a  magyar  ipar- 

bQvésseti  társulat  köslöayu.  Szerkeszti  a  rallás-  és  k'tzoktatási  ro     k.    Míntslcriiiin 

beg1)Í238ál>ól  Pasteinor  Uyala.     Szerkesztőtárs  Badtsics  Jenő.  Érr-nkint  (í  füzet,  sok 

6p|iel,  'i  frt.  (Budapest.  VI.  AndráiByút,  (J7  )    -  VI.  évfolyam.  131H.    I.     II.  szám. 

disics  .leni),  A  legyőzd.  —  Diner  Józaef,  A  magyar  paraszt  majolika.  —  lU     8Z. 

)r.  Szeudrei  János,  Magyar  diszítmények.  —  IV.  nz.  Szmrec'iátiyt  M.,  A  budapesti 

Méoykczéfli  palota  képei.  <Tttzpróba.  Kálmin  király  eltiltja  a  lioszorkáay  égetést. 

perdAntŐ  párb.ii).  —  E  ditees  kííkllilásu  folyóirat  előbbi    út  folyamai  ban    i&    számos 

fipr^zi  érdcka  czikknt  k5zAlt  becses  illuatraiiókkal 

ÖMílr.  Mayy.  Mimairhta.   HA    fQzet      -    közgazdasági     élijt  az  osztrák  Tenger- 
b«IIék(.'i].  Dalmáezia  tajképekbeu,    ~   144.  Bud:ipesti  élet,  Jókat  I^lórtöl 

Pe>(ti  Hirlap.  I8?i.  Ml.  s/..  Ilerrinann  Aatal,  A  néprajz  a    mílleniumi  orizá- 
Ds  kiállitásoD.  —  314.  BZ.  Gáspár  t'erencz,  Az  indiai  Gibraltár. 

íievHf  tte  Otieitt  r^i  ih  fíungrie    i"li3r  les    Osliáks  44,  sz,  —   Mmf    Mara  6op 
BDger-Marlet.  Une  aventure  dans  la  Puszta.  45.  46.  az. 

Tcmt^tistttuilotnánifi  kÜtlSny.   IH'.íI,  XI.  Balogh   Elemér,  Az  6kor  illatszerei. 
Zofubor  t!s  Vhiíir    is't]    .IR    sz    I>r    Wlislocki  H  ,    Az    alföldi  czigán^ok  ke- 
Bztciési  szokásai, 

\'\tstník  hrenuK-oya  arkttlnyfhnjii  dvuMru.   18!'!.   Xlll.  4.  tliZBt. 


Külföldi  folyóiratok. 

Archív  fUr  Anthtopoingíe.    XX     240—250.    W.    Golthor    ismerteti    \MiBlocki 
unnkáit  az  Brdéiyi  czigáojokról. 

Am  L'r^utll  II.  köt  XII.  IQz.  Geburt  ti.  Taafe  in  der  X'lhc  des  Snlinger 
Pi'ftides  —  St-  Martintag  lu  SchleswigbuUteío  —  Die  Scheidonrufer  —  Diebglau- 
—  SUnden  -  Hexenglaube  -  ■'^chlesiftche  Volksstgen  —  Bida  (das  tfngiflck) 
Lied  der  Arbeiter  in  l'oiumeru  —  Si;hliupt\vőrter  —  JUdische  Legenden  — 
Dítpreussiauhe  'ípricbwörter  stb.  —  .N'achrnfe  (Kopernicki,  Wilkesj.  —  K  derék  ér- 
pekes  folyi  irat  a  j'ívő  évfolyamtól  fogva  évi  126  ivet  ny^jl  2  frt  40  krért.  Ajáa\juk 
IvlLséinkuak  tigy elmébe. 

Arehieio  per  h  gtudio  dnlle  tradizioni  pofwtari.  1891.    X.    kót    II.    lUz.    Pro- 

rhi  bologtiesi :  Agrícoliura         Comíe  «i  giooca  i;oi  bambini  a    Kaao.  —  Tre    leg- 

esde  calabreai    —  Cotites  de  raariu-i  rpcuillis    en  Hauie    -  Bretagne.        Due  mac- 

bieite  i^rnevalcbche  —  Cantí  jtopolari  romnni.    -     Blasüoo    popobirc    siciliano.  — 

|a  fílata>  0  la  cjltívaztone  del  canape  nel  Bcllunese.     -  Nuovc  coniributii  álla  bib> 

■ogntia  paromiologica  italiana.  —  La   onnipolenza    dei    proverhi.    —    Fiabo   popo- 

rí  dalmate    —  Seoa  votas.  —  II  cahto  di  S.  Giorgio.   —  Le  dodid  parolo  delta  vo- 

ío   f^ieua.  —  Folk-lore  d«U'  agncoltura    —  Mtscellanea.  —  Rivisia  biblíografiea. 


369 


—  Bulletino  hibliografico.  —  Recenti    fiubhlicasioni.  —  Sonm&no    dfii    giomli  ~ 
N'otize  faríe. 

BoaniKch*  PoH   Dcr  Omu  ti.  leiae  Oetchichto    Nr.  48.  49.  —  Div  SfrhaB 
Iriinxösiácber  R^'ltMiclitnng,  nnch  [/.  LugAr.  Nr.  50-63    —  ProbleBAtlsclio   Kim 
68.        WW.  Ookcl  Melent^e    guheiiaibvt    hat    ^G    -   Riseion,    A9— 63    —  Ut.  | 
Uúnoft,  TUtkiMfhea  KaragíSz-TheAter    (»   Pcsur  Lloyd-ból)   64-65.   —  1M«  Ai 
huiigen  in  Orailma.  <i7— 7U.  —  OrienraÜBrlje    Teppíche.    74 — 76     -    NistmUíü 
ai-in  (iold    77 — 78    —  Ein  Wort  illier  nostfrtj  UausindiistTie.   8**.  —  Ein  St4í4*l 
atiN  dL*r  llürcogovína  (Mostar)  81.  Sv.   -     Dio  römtscheo  Urlbur    ImÍ    ii«ni 
toRÍ.    SH.     84.   —   I8Ü1.    Die    UlQtrach«    bel     den     sttddatfflatiniftchen     81 
92,  ax 

Glohití   1891.  IB.  se    Wlislocki  TI.,  nandarbeitoo  d«r  Zig^iinor,   7  r^^  -i 
Mittheiliingfít  litr  Anthropoioijischen  Q\seUs<-h<ift  in    W'itn.   181>1.   XXI    isi   li 
n.   Ili    Hcft    Dr    W.  Hcin    Ww  Vorwtíndung  Ap.t  MeiiHchfingostalt  üt  Flochtwerk<-i: 
Dr.  A.  Feez,  Dad  BauL-mhaus  io  Osterreicb  Lagaro  (Kgy  pécai    magyar    parauiti*. 
alaprajzival  és  gyarló  luiriitával.    Nag;yon  kivánatoi  volna,  hogy    mi    ia    fogUIkua 
ke^dencnk  a  haxaí  aépek  lak&a-TÍszooyainak   népr^jxilag   19  ruodkivQl    fon! 
teljesoD  elhaoyi'golf  llgyéTel).  —  W.I   Dolbe-chew,  Ansgraüungeo  auf  dea  ür^'- 
vüti   Kumhutto  in  Dt^'orien  (Eaakasua).   —  C'.  Toldt,  Din    KAriiergrOasv    de-i    íamé 
und  Vorarllwrgcr.   -    Lít(:iB(arl<ericlitc  :NelirÍDg  A.,  ÚberTuodren  a    ^(cpp«a     Sih 
achan,  Ülicr  praohisioheclic  Gcv^ebc.  Xordhof,  Das    W^stphaleoltnd    u.    é.    oi%mú 
Antliropolojjie.  A    r.  Töi'Ök,  GnindzOge  eiuor  6yst«ni;ittEchen  (Craníomelríe  {h^ 
Itacb)  Jahrbncli  Ittr  Guacbicbte,  Spracbe  11.  Lítcrjitiir  U)sas8*Lothring(*ns.    - 
berichto.  1K91.  Marz  u    April    Dr.  M.  Hahcrlandi,  Nacbruf  auf  l>r  Kr  ▼  > 

—  Ueiino  Karpcies,  Heitr.'í^e  zar  Statistik  der  Zigeuner  íd  6sterreícfa. 
Kaindl/Ethaogra]ibiscbeu  arcbaeologiacbp  Forscbungon  in  der  BakovinA.  —  M  .Maci, 
K.  k  Ccntrjilcommissioa  fttr  Kutisi  u.  bíat.  Di'nkm&le.  —  iowi  Strnmd,  Fuiulr  ti 
PUscD  br.  .loIinDk,  Pan  átky  aichaoolngické  —  M.  lioeruus,  Caitclli«r  (oa  N^ 
tannvB.  -  W.  Hein,  Zur  Oesch.  d  I.abyrtaibtí  -  lir,  Oito  Mnittír,  Arcb)«olo|ka 
értesiiÖ  (az  l^tjs.  (évfolyam  bu  kivonata)  --  G  Halira.  Krdalall  iu  Ileitliog  —  I8>J 
Mni  D.  Jiini.  Kr.  Hegor.  Altc  BronxepaQkon  aus  < )»tasicn.  —  Fr.  Hcger,  Ah<tnliűB<* 
aus  ral^LÍDa.  —  C  L.  Moser.  Höblenfundn  lm  KlistMnlnnde  —  MMicfit  a(4r  te 
Excurbion  der  Anibrop.  Gostfllecbatt  nacb  Ödenburg  |lS91.janius  3S    ra  2K.J 

Nuchnrhten  Űber  drutvr/ir  AlierthumnfunHe,    1891.  Iloft  8.  4 

fítisA-a   Pnwihi     I8<.>l.  *J     1(1 

T/ie  ameriean  tmtíquarian  ami  Grinttal  jourmti.  18UI  XIII.  So  í»  T»t>  i^ 
dián  documouts.  —  Tite  mysteriona  races.  —  Can-ed  columne  or  lotcn  pnau  i^iN 
UaidoB.  -  I^i^vvis  and  C'larkc  and  tbe  autiquitios  o(  tbi^  l^pper  Míaaonri  Bivef-  ^ 
>*eo  itbio  man  Ío  Nicaragua.  Tbe  luan  of  Spy  Ediiurial.  —  ArcfaaMl 
notcs. 

ZeUnchrift  für  Eúmotoytt.  I.SDI.  Ili    Hoft.    T)r.   K.    Scbumaclifur.    Bai 
o.  grif^chíscbc  Spiegel.  —  Ed.  Stilor,  Zar  mexícaoÍBCbeii    Chronologie,  mit  boa  ^ 
rQfík»ichtigung  de.H  xaputeki^ch-'U  Kalenderi.  —  Busprtfcbnngen.  (Kiemttljak :  .Amf 
T.  Türökf  Grundzüg^  einer  aystemaLíachcn  KraniomeLrie   Kin    Handbacb  * 
rttorian)'  Stuttgart.  F.  Enke.  IH9<.V  C31  .S-iitn  mit  Wi  Figurcntalülti*'    I;i: 
Vircbow  a  137— M9.  lajmu.  Ez  (>gészfín  Auállö.  roppant  mank&r41  nulank  mr} 
vettek  tadoDiAsi;.)  —   Vcrhandlnngcn  der  flMellscbafi:    Ausaerord      Siuunf    " 


870 


!;¥tebnimr  l-SS!.  —  ícrtaí  ^wi  l\    J'f*c         ^t  3«  v.»«i  i\      Vau         |\     tWa 

Jani 

NauU.  Ein  altaexiki=^9i:2-fr  s'íc^rü.'^'ii^b.'^  :'.*    AatSrMi         K    Ku^tlv»~*,    SitN-uityt 

mit  Tbiertigiirrn  besetrre   K::irí    —   V    W.*.    IW  .u»*.«cbe  tUu«  lu  tVuls^'hUuU 
E.  K.  Lehmum.  Merpjíiytíci*  í^T^ítís  :a  Sr*;  íh  Mu*ítta*         IV    Kr*«%  lv»4»,  S* 
g«n  103  BriiÍ5li-Co:u3i^:«- 

H'iW'i.  V.  kit.   í   rirtc 


f 


r 


Hazai  irodalom. 


I.  SIftrcheB  a    Sftg^a  der  Bakuwinaer  und  Si»h«*nl>ttrKt«i*   Armt«ntt«i'    Aiis 

[     eigeoeD  a.  fremden  SammlcDgea    Qbersetit    ron  /*>'.    Hrinrick    i-txi  M  .'i^tltt-v'    lUm 
';     bnrg,  TerlagsustAlt,  13^*2. 

l  ^Hy  3zorg:ilom   iúlgozoi&rsunktol,  i  ki  Jo);.-nYtttUrilith»n   olvonuluii    .i    no)* 

f-'    n^zi  tudomány okaak  él.  most  jelent  me;;  e  1-  ui-fy  ivnvi  itiMwt  kitillititüii  kitlot  tiO 
[     örmény  népmese  és   egy  csomó  közmondÁ$  nt^met  torditaímva)    Xi  ttnnlotl  K«t)Vt«Kt\kot 
Matuath   G.  galíczifti  Grmény  tudós  fo^a  közelebbriV)  kiadni  »a  tHiru)tikt    tiiinoHtt^k 
rSl   szóló  nagy   muitkájában.  E  könyvre    méi;  vi^jizatorUnk  h  itt  inofionditjiik,    lut|iy 
Wlislockinak  még  két  najiTTénleka  munk^a  tog  a  najKtklian  iiiotiíf loiiui :  „l>u>  Sipk 
ler  and  Un>?arn  in  SiebenbQrgen-*  czimU  füzete  ós  egy  nagy  luunk^n  a  oiit;(ttt>  ínyt 
hologiáról. 


Társasági  ügyek- 

a  MagyarofHZiigi  Néprajzi  TárstiMáy  is;il.  sseptemhfr    .'Ht-iin    tnitntl  \  i  II.  irhiUutM' 
és   XV Hí.  vtil(iJíztiniinifi  nhWről. 

A  felolv    ülés  tárgyai : 

1)  Jankó  János  dr,  bemutatjii    „Kalotaszctí    Mauynr    Nrpi''     rzimu, 
Sf^tő  alatt  lévő  munkáját. 

2)  «Sirau»8  Adolf  néhány  bolgár  Ittkodaliiii   s/okúst   ismi'iint. 

A  vál.  Ülésen  a  gyengélkedő  olnök  lielyott  fryHrtftf    ,iltitiAr    \v^^\tUin\t 
Tál.  tag  elnökölt. 

Jelen  vannak  :  Borovszky    Samu,     Il(>rrniiuiii  Anlal,    .Iniikií  .fátio'i  ili  , 
Kunos  Ignácz,    Munkácsi  Bernát,    I'ápai  Károly,  SlrnuNs  AdoH,  IlMi'i'iMiy  Iaí 
jos  és  a  jegyző. 

371  'Íl 


1)  A  tithár  iuilitványim  a  vil.  elbaiározza,  bog)'  Firocák   Grnl.i  ^2 
mlgát,  táraasáKunk  ruthiíti  szakosziÁlyáiiak  elnökéi,    irmulcác^l  ptüqi 

téni   kitieve£t«tésf  alkalmábúl  a  társaság  UilvftziHje. 

2)  A  titkár  négj-  ly  tagot  jelent  be  *    iigyanann.vinak    Helein-^i:-.  .f- 
t«iáili  a  vábisztmúnyt.    —  Tudomásai  ssolgál. 

ii]  A  titkár  aébány  iijahban  megjelcTii  uépr^zi  muakát  muUfvin  l» 
(Piiiiér,  Nft^y.  Kálmány)  s  néhány  sajtó  iilatl  U'víí.  ^zakmánkbi 
röl  vmlíktízvón  incii  (.laukó  .fáiio^.  Vikár  stb.  i,  ür<immd  coti-  l, 
ulóblú  íil<^»n  tutloniányunk  terén  miud  <^rték.  mí&il  meanyisóg  t(tkini«t*ÍMt 
t«tem(?wu  cnielkvdö  iuiiukás!»ág  észlelhető,  amiben  szerényen  bár,  ilf  e»^ 
teibűz  loértttn  laégin  üzép  t^rediuénynyvl  mfíkÖ(b7  társAaágiiiiknak  í<9  ran  mj 
kis  rctíze    —   OrvendotCB  tudoiuilsul  szolgál. 

-4)  Ugyancsak  a  titkár  jelentest  tettit  tjir.t&súgunknak  a  f.  6.  okt.  t-íf(Í 
n.  í'.  bó  7-éig  T.undonban  tartandó  II    nemzetközi   ffilklüro-congrrsjinjioB 
cndfí  kcjivisvItíHrsrröl    —   Tuduniitstil  .szolgál. 

0)  A  pcu2tárnok  ujbúl  Tclhivja  a  vál.  bgy elmét  azua  &^nátatu^  kAttt* 
menyre,  hogy  a  tjigsági  dijak  még  mindig  vajmi  Rycren  foljrnak  be  ^  ÍOlöö* 
nagy  még  mindig  a  báiratéknsok.  még  jtedig  n  mait  ovr61  i>  bnirttlckaiai 
sx&raa.  —  A  választmány  ntasíiju  a  pénziárnokot.  bog)  egyelőre  az  ,Ktfc* 
DOgraphia"  legkíizolelihi  fUzetéiK'k  borítékán  intézzen  erélyesb  bungo  folsi^ 
Utáíit  ol}  bo?.záadá:9sa)  a  hátralékos  tagúkhoz,  hou)  a  nuvember  k" 
nem  folyt  tavalyi  lagdijok  törvéii)ex  úton,  a/  ugyauezi»n  ideig  be  ne; 
idei  tartozások  pedig  postai  megbixás  tíljáu  toguak   behajtatni, 

(i)  (xyihgy  Aladár  eg}'  indítványi  terjeszt  be.  egjelÖre     bÍ£Alma>i  totf 
beszélés  rzéljából  a   vál    elé    rucljnek   érdemleges  tárgyalását  egyik   '   •''   — 
lebbi  Ulé&Uukrc  kéri  halasztani.    -    Strauss  AUull,   Hi^rrmanii  A  ,  *■ 
bek,  valamint  az  inilitványozo  hozzászultUa    atán,  a  vál.    Oyörgy  Abulár  m 
kívánsága  szerint  legközelebb  liirgyalandimak  tfizi  ki  az  indítványt. 


Vegyes  iíözlemények. 

Bildaprat  nyelve.  Hudaposi  népének  töltb  mint  Qég>  öt6de : 
érti  a  tmií/^tír  nyelvet    a  ttimtttt  311,040    Titnl  \\\\.\*M\    ember   ért  a 
mi  &  thlvidókl  bevándorlás    naiiyaágára  uintaL  C«ak  500)  t^gvén  vati  olyan,  «  M  I 
nyelv  közül  egyiket    som  be&xéli     t^sak  uft^ffarui    li«szi^l:    14tíUÚ0.  '' 
5T,0(Ni  CaakMfu/:  11,(K}0,  Íln</jf,\n\i  éi<  uémttül  it  210  (XK)  beazéL—  //. 
rínt  a  helvétnk  k6zUl  980/^  Iti^szcl  magyaml,  ak  in-afliták  kCtiM  - 
\iÖzü\  42.,i>;o,  a  kAtkolikofiok  kftxUl  Vl^Og.  Németül  brflxél  IDw  i, 
ágostai  75.,;  katb.  7ii.j;  helvét  Íí^b"',     Az  ízraeliiAk  kOzül  a  liárom  líínynlvH 
ít76lí:  ax  ágo^taíak  kAzllI    fll.,<' ,  ;  a  katholiku-«<vk  kösi'kl  .Vi.^S't,  a  hetriHek   fcfttíti 


it7J 


l>rahobeC£ky  üynln.  lársuAgnnk  rutr^n  Rxakusrtáljinftk  elúadója,  n  mau}-&r 

(kkör  nieífcietnuiji'.   nt-pónfk  bu^)  iAiiultn&n)rtKiiia  és  kiváló  ifimerójr,  «/ unjrvári 

Celel"  jeles  werkeötöje  8  a  ksth.  tanítóképiii  ifí«7.(íalúja.  mint  érlesülUnk,   kflrrtíi 

katb.  piisi»ftkk<^  fon   kin<*TPzt*'tni    A    Itgowiint^lihíin    gratiitá  unk    lelk<'»    tngUr- 

Dknak  a  mvKérdenil'-it  ilistea  illáshox,  a  mtilj«n  bö  alkalma  lux  társaságunk  ne- 

czéljnit  hathatósan  tanulgatni. 

t'neh  néprujzi  kiáUitiM  Prngában.  (iarmch  Jánna  ,  rót  elaökleto  alatt  nagy 

laottsÁi!  alakult,  mely   1)!^93-l>  n  a  c^ch  fnváruBban  nagr   nt-nizcri  népr^zi  kíAIIitibt 

Bilc7.  a  mely  ktterjeit  mindarra,  a  mi  a  i*-seb-  és  raorfaor.«2ikgi,  sKiteziai  és  magyar- 

csch  nép  jolen  étctcrtí,  Tniiltjára  éa  fejlöijéíérc  vonatkozik-  M  szakofixlály  Ifsz: 

anlhropulogia  és  deniographia,   3    statiaiiika    és   fóldrajz,  3.  kóxJntőxmt;'n}ek,  4. 

frU  L'B  néphagyományok,  h.  könyvészet,  <>.  Uká«,  7    i'szkóz  és  bútor,  K  víMlut,  ^. 

okáflok  vM  szertartástok,   H*.  tApIálkoiás.   11.  díszftÖ  roavénzetek,    1.'    nHinzeti   xene 

tán<%   l".  tön^nrlnit  r<s   i4.  hírlapi  nuttály.  Naify  orétylyel    Ingoak    az    ••lŐkészQ- 

khes  és  nagy  stktTr*^  ázámitanak.  így  vívók:  Dr.  I^ubor  Xiederle,   E'rága,    JernA 

|.  3P     -   Tal&n  ez  is  (Wzt6n/<>4Ul  Hzolg.ilhat  a  magyar    népr^)/.  kiállítás  érdekében ! 

Hogy  *iazfiht'  jatH^on    A  bácsinegyeí  Nagy-Koazmály    körűségben,    hogy    vala* 

ply  novczflCHebh  escmOny  teledéshe  nt*  m-nien,  az  esemény  mán  azonnal  megíog- 

nt-háu)   12 — 15  L'TeK  líubanczot.  lehúznák  éi  jól  raegtlllegelik:   .Jusson  eszedbe, 

kor  avaiták  fel  az  iskolát,  vagy  mikor  ké-tzült  el    az    új    községház,    mgy    mikor 

lógatta    meg    valamelyik    me^^í    vagy  városi    capaoitás  nnnepélyes    runktióhan  a 

Bjcségel.  így  túrtént,  mikor  e  jorok  írója  a  falu    tel  mérésekor    felállította    n    mér- 

Bkí  jctlrudat,  á  körltlöito  álldogáló  elo>járúk.  kisbíró    hamar    nlcüíptck    ncliány    su- 

nczot  rm  jól  m-gvrrti'k,  mondván,  hogy  tizükbe  jnssnn,  mikor  mérték  a  batárun- 

kt  királyi  méműkAk,  Az  exifcatiór.  hatalmas  kaczaj  és  siráü  kisérte  Mikor  kérde;^ 

egy-két  omburtvl  ■  mi-gtudiiák-e  muu-lani  itt  ü^  ott  hogyan  megy  a  határV   .Meg 

Bony*  telelték  ok.  —  .Mikor  kijelölték,  kic-wltak  eoLftMi)  is  oda,  akkor  gyerek   voltam 

nifgmnt  attak,  bng)  err»  megy  a  határ;  ezzel  jól  megvertek,  ^s  haza  hagytak   .'•zalad- 

rsakiíjíyan  jól  meg  tudta  mondani,  mcrremegy  a  határ.  Kíizlí  Pi-otuhzka  Ferencé, 

Erdélyi  örniény  közmondások:  Mi  ch<'mdá   thp  anísz,    u    toi   vichpá    the 

tiibK.  Se  ne  órvundj  ha  van.  mí  uu  búsulj  ha  nincs  —  gyermeked.  —  Kbícse  gobti, 

ÚS  gihádni.  A  kevés  nlég.  a  sok  elfogy.  —  l>iir  jtán  chevin  u  gérág  gadá  dtn^'d.  Adj 

bolondnak  dolgot,  felgyújtja  a  házadat.  —  Sun  zárg     u     bán    vásztex*       Kutyát 

és  péniet  nyerj  ínzax:  a  munka  nem  iízég)enitÖ),  —  Klá  t-nder  ila  nini  muche 

lég  ele,  Legyen  a  mi  les*,  ciak  a  tVut  jöjjün  ki  egyenesen.    - 

Rritélyi  örmény  balHina.  Az  év  utolsó  napján  régim  az  erdélyi  Örmények 
llnkvéa  elótt  tokhagymával  b(;kuntek  az  ajtókat  és  ablakokat,  hogy  az  íijévre  azo- 
DD  nf  jöhessen  be  a  rósz  szellem.   Közli  />r.   Oopcsa  ImívzW* 

Riillnt  Gábor,  a  hirla]Hik  közlése  szerint,  ismét  eibncsuzní  készül  h&zánkból 

hol  nem  talál  kellő  oiisteniiát.   Axt  mondják,  hogy  külöoöa    lermf^szetü,    oohezen 

^éröf  ny&koB  ember,  a  ki  uom  tud  alkalmazkodni  bizonyos  hivatalos  paragrafu- 

hoe  és  a  bOró  sablonjaihoz.  Hát  akkor  alkalmazkodjanak  ezek  hozzá.  Mert    Fab- 

—  nagyságaink  és  ij  —méltóságaink  vannak  nekflnk  is  fólös  számban,  de  olyan  em- 

Br,  a  ki  annyit  Unuit  és  tapasztalt,  és  annyi  újat  iiul,  mint  Bálint  ü  .    nagyon  ke- 

van  máshol  i»    A  nemzeti  kultúra  a«  eUÖ,  aztán  az    ciikcit!  —  Legmegf-lelöhb 

•Ina.  ha  az  országgyűlés  »izerény  nemzeti  d^at,  (.1     évi     2ÍKH)    Irtot    szav.ixna    meg 

Jintnak.  hogy  itthon  nyugalmasan  megérlelhetné  tapasztalatainak   g>-ümölcaeit 


ÍI73 


2T' 


Felolvaflások.  A  torda-araiij<os[ni-g.Tei  t&nítót«8tttlet  oov.  S.  ^  7- 
éví  kiízi^flléaén  Krixa  Nándor  Dr.  Kiss  Aroo  •Magifar  f/ytrfnekj4tik'tty 
ÍBrnertette.  —  A  népszerű  felolvasásokat  rcndpKu  builapcstj  rársaUl  f  «> 
t«l)'én,  nov,  19-<^n  a  bnc]ai  reáliskola  iliflxtemK^heo  Balúzny  Déae^  t«ti  r 
olvasást  «  magyar  népbnüatiáhróf -  —  Tordai  Orail  tirzti  k  a.,  a  jeles  n 
a  ki  Németországban  aa^ybatáRu  felolvasásokat  tart  a  magyar  írodaJoniröl 
ről  ífofhau  "  t^üiányokTÓ^  tartott  síkeríllt  előadást,  ax  •  ttani  lapok  saoiiri 
sen  ITernoann  Autal  kutatásai  nyomán. 

SicÜiui  népra.jzi  kiállítás  Icíz  a  Palermóban  rt'Ddei!<>ndő  ola^x  nrnuM 
áJlftáii  alkalmából.  A  rendezéitsol  I'iirc  G.  ran  megbiKra. 

Maj^ar  népélet.  Mik&xátb  Kálmán  az  Egyetcimea  Itcgénytár  Íd«í  AIrwí 
első  számában  |)aDa8xkoi*ik.  hogy  modern  ellkesaélu  iroda ImunkbrM  nem   lehet  ■<!• 
ismerkedni  a  moatani  magyar  néppel,  s  ajilja  a  fíatal  íróknak,  ti< 
lalkozxanak  a  népt^letieil.  Nem  lehet  elf^ggé  hangsúly- nzni,  bogj  \u. 
nézve  mily  fontos  a  ncpóletnek  M  népléb'kn«k    rendsx«re»  és  todatoa    rannlmao;^ 
zása,  a  népr«^Kzal  való  tüzetes  foglalkozáü! 

Új   ta^k  :  FMfkaH  Dániel  takarékpónztárí  pértatArns  és   Kudása  Káluiáa  kifr 
9^1  ffiji  t£y/.Ö,  Tokaj.  ílurvátli  Jáno^,  *-y    lef  oéptaníró,  linód,  R>rf«(»dmefi 
i-sey  Oláh  Miklós,  Tokftj.  18',i:'-tol  kezdfe.  {Mind   a    nefjy    Trencsénv    í.i 
Krei*«arcvics  Márk,  poig    isk    tanár  ^s  kir.  törvényi/..  tolmá<:a  Ujridvk 
Páncsuvai  állami  főgyninaaiom.  —  Farkas  Imre,   tanaló,    Mexotür.  - 
siketnéma  iiitf^zeti  tanár,  Vácx,  iBBO-rtí  is    (Uorbély  Sándor  által). 

A  vándor  cxi^ányok  Ugryénuk  rendeci^sóvel  foglalkoxnak    a    noüi. 
teriumhnn    Eddig  ezen  ügyet  rond^sen  i^dak  közigazgatási  es  r»>Ddőri  tsxcunp         ■ 
kintették,  kívánatosnak  látszik,  hogy  asámba  v^-gyék  aa  etiiuograpbiaí  éa  néppffcAK 
togíai  niomeniumokat  is 


Pénztáros  kimutatása. 

Magyarorttdfft  Méprajti  Tiír»tsdy  pinztdrába  Itgut6t/h  (&tíób«r  t^gHyP  btfol^ 

sdjfi  tiijnkróf: 

ISei-re;  Alexica  György.  -  Bakos  János.  -  HaM  József.  —  Barúti  J.*fsii— j 
Bayer  József  —  Bwlola  Sándor,    S.  Szentgyórgy.  —  Hogísicli    M.liáty    —  ' 
löny  Sándor,    N.- Várad.  —  Brózik   Károly.    -  (.^apdehd   Gergely,   Lipp*.  - 
Dezső.  —  Cseh  BerUtan.  Pécs.  —  Gaopoy  I^ágzló    —  Czámbol  Sarao     —  I 
radar,  London.  —  Ebuor  l^^oa.  —  Farkas  Sándor,  Szmtes.  —  F^rcaák   L.. 
Fröblícb    fíóbert.        Gebhardt    Sándor,    Lippa   —  OyertyánSy    latvia.    —    BmwI 
Rezső.   -    Hód  m.vásárhelyi  ov.  ref.  fogymnasium.  —  Hodossy  B^Ia,  S\á*tH 
Jaocsó  Benedek.  —  Jókai  Mór.  —  Juliász    Mór,    Kassa     -   <fit5    AJb«rt. 
Slanó,   -  Lázár    Emo,    Lippa.  —  Lenkei    Henrik.   -  Lola    Karol;     —    : 
Gyula,    -  Lutier  Nándor.  —  Miylátb  Béla.  —  PanJor   Ákos     -  Paolor    > 

VéU,r  János.    -   llombauer   Kmil,    Brassó.   -  Br.  Salmvu  JeaS.  Dr    t.r 

DOS,  Lippa.  —  Spóner  Andor.  -  Stróbl  Alafos    —  Szathraári  kir.    katb 
eium.    -   Szathmáry  György.     -  Sztankn  Béla    -  Thilry  Jóísef.  HaUs.  - 
kir.  kath.  fögymossiom.  —  Vikár  Béla.  —  Webcr  R«za6.  —  Weiw   Ipiács, 
S«,-GyÖrgy. 

1892-re:  Duka  Tivadar,  London. 

374 


Fe'hivás 

iijiúlattftl  kell    U|>ii6ztaliiui»k,   hof;y   >   tárusiiri    tft»líjak    iíon 
I  btt,  A  miért  ht  a   Ur%a«tl|£   n  '  M- 

bi    pok&ii  .kii.    Kje 

Itfttkftt  f.  évi   novp>mtfi'r  hó   k^cpétp   kltiz<*»jiek.   cllenkej^Ö 

znkhex  a  jővő  lu^itüplDiii  ^toituí  mn^hi/iuutftl  foyiiTtk  fordulni. 


Gyűjtsünk  tagokat! 

ui  i.ii^..it  kozfttitte  meff  társaságunk  iiYilváims  pályájt^t  Sx^p 

I,  <i«  vajmi  csí?kOly  azokhoz  ü  iiate.v  Mntiatokhu/  kéinísí.  a  molyek 

tunk  állanak    Kérjtik    t»gtái^irikAt,   tcre^.szék   k^rllkt«n  tilrsAsA- 

fiBzmé}tít,  bierxit£eue\L  neki  hiv«k«(.  a  kik  anvaxila^  é»  azt^UemSl^^r 

tiagy  i'Xétjai  elf^réHébPii^  TandlmAnyai  kfín^nek 

»Uu  íouUíi*  miiit  k'^^érdfkfi  voltánál  fogvn  a  ti>í  btrsníul^unk  arra 

' '  ••   1  haza  üBszps  iiopoit  ini;;y  kulliirniiinkara  pyyt'iíítvén. 

.,.^\i  (udomjüvüs  L'iryenjílH  K'Kyen  n/  *'rs^á||iimn    Mol'v 

mthanrarilkli  elr^rjuk.  az  fr>leg  taiftirsnink  biizgüeá^tól  ÍÚíí.:. 


Képrajzi  dolgozatok  szerzőit  és  kiadóit^ 

leffyeitfk  8(!t£Ít^<^>>riliikn:  a  ha/JU  ni^itrajz  minél   teljeeehli   hibli(»- 
Jinak  ^s8n'átlitjL<inhuii  (folyOirntiink  c^vik  feladaUibAin   ea  küld- 
,Ethiu)«ru|>hia*  szerkcsztŐM^íién^k  VRfíV  tjirsaHHtriink  kíínyv- 
&)zi  ét'dokÜ  rt^a^bhí  és    iijithbi    kiadványaikat    iktinyvfknt. 
^fftbr),  a  melyeket  laftuiikbaii  meKemUtení  é»  ÍRmenotni  t'o;fDnk. 
'<''. '  r,;,'. .  (/*"/  Mtijtó  rt/iímu)!  i'i"  '  •'■','  ,«tjj^  \^\ 

1   a  lilil'nnanv   nzim 


^Arvlork  azou  U:4xt«lt  U^'tárMiink.    a    kik    hx    .  F.tliiititf rupfalA"-1    vimy 
n«*in,  mg)'  hián5'oi«i«n,  nigy  liiWi»  rzim£<*i«9i'l    kniitÁk,    Mcirrfkrdjvni'k 
t^xirúni  H  tilkárt  «>rt4^ltenl. 


Imlilml  válliil&to);  ligjumué^  Dépn]!ft  ktrM, 

I.  .EtUnoto^lM'lH*  Hítt^flnitr*""  *■•  l-niparn     7ÍQ|rl»irb   Anxc'iff'^i' 
■Aaymlc  t8»s9    ooir  'J-ftn  ba  mi  b»*ár«Mta  érMliocliaiit  t  rir 


:  uAti.    .\nk    eg;;    éfrr«    3    írt.    jA    •» 
Ab  EtbD  >I    MfkUiilonflM)  altC  kOt«UH  (IB47— BDí,  *   iftcIjrMl    *4Al|i 


Ifrér  így  zfirpi 
Uaittíiíü  mii't  *-•■■ 


;;,..;,-    .-r  ,..,.'»^..   jtjj,,.- 

r^   "  "  ■'■  I   ■    .  0 1.  t:\   -  ■ 

|ti.      .  ■     t     Pffolym. 

ucok  Itirrnkntvmak  kuliiriik  ihbx,  kik  a  I ' 

111  HBifnKt  Nagíohh  monkik  ún  g,   ,.  -  -ly'^    -    .>í....«.r/J. 

lnB«rf«i«5<^i!.  dvcuUnl  1  kOlnU  4il-ft<l  ív*  u    sEikQiiKriipbi**  ftl- 

kt't  Korozji'T'  ■:■.■:■  ^ ,   ^       v   ■  '    i   '  '  ■ 

iT  iiri.  Kkn    riDilii    DélkrU5xbe<Hlra  GiDTiBniH 

\\t  I .  köf»'t  I 

|»ípkíilti^l  írrmíkr-k. 


TARTALOM. 

Hrrrmatm  Antai,  A  miUffniiinnii  r«ii 


.  A'.  ///iCfy  ./fffiojr,  Aihűöknk  x  Itiiui  lialKinawlj!   iftrtéviMélics. 
.  ÍÍft*kA  AmlMt,  fUrt^iiintáil    balnmák.     . 
Sráih  Véitr^  Mdrmaroíii  olAh  tiAbitn&k 
KirtHtf  rá/,  A  imUziiUs      .     . 

Ktítfitldi  ft-ailülueii 

Huaí  folyóíralok. 

,  KfllfttlJi  íolyrVíratnk. 


f  évfolyam 


X.  füzet. 


1891.  deczember' 


ETHNOGRAPHIA 


A    MAGYARORSZÁGI    NÉPRAJZI   TÁRSASÁG 


m 


ÉRTESÍTŐJE. 


SZERKESZTIK 


HERRMANN  ANTAL     és      KATONA  LAJOS 

a  Mifiy.  Népr.  Tirs    titkára  a    Magy.  Népr.  Társ.  j^yzöje. 


Megjelenik  eugu^Ktust  ós  szeptembert  kivéve  minden  hónap  elején. 


U«  ettyévre  3  frt.  A  rendes  t.-iKoknak  m  3  6rt  tagsági  d^  fjében  jár-  —  A  társ«- 

ligot  illetd  pénzek  Di .  Uorwaülri  Santn   pénztáraahoz  (M.  T.   Akadémia)  tntéxoD' 

tki  Dtloden  egyéb  kOldoinúny  a  uerkeaztö-titkárhoa,  Badapest,  L  (AttiU-ntosa  47.} 


BUDAPEST 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  KIADÁSA. 


A  t.  szerkesztőségekhez. 

Tisztelettel  kérJUk  a^on  szerkoMstOHégeket,  a  melyekhez  &x  ,1 

TioKTaphiá--t  kíililjiik,  .szivi-skedjonek    folyóiratunkról  ('►s  r  ■ 
időnként  megonilóke/ni;  ellenkező  esetben    nieí,'8zUntetjük    .... 
graphia'  küldését.  Némi  viszonzásképtM)  s  a  néprajzi  tudománv 
ben  kérjtik  a  t.  szcrkesztíÍBügokct.  küldjék  be  az  „Et)nio^iup)i»&* 
kesztöségéhez  berses    lapjaik    azon    számait,    a    mt-lvek 
érdekű  közleraénveket   tartalmaznak,   hogy   ezeket  ismert' 
bihliographia  számára  regisztrálhassuk. 


<H       IH9I       Ht       «l       lai       Bti       ti9      Ml       ICi       IM 


^•^ 


Kérjük  a  néprajzi  érdekű  munkák  kiadóit,  szíveskedjenek  úkt  a 
tudomány  mint  kiadványaik  érdekél}en  ezekből  egy-egy  példánTt  »• 
mertetés  végett  az  „£thnographia*  szerkesztőségéhez  juttatni. 

A  társaság  könyvtárának  ajándékozott: 

Ur.   Wlislofki   Henrik:    Miirchen  u.  Sagen    der  liukowinaer  oa^ 
Sicbenbilrger  Armcnier.  —  Die  Szeklcr  u.  l'ngani  in  i>iebenbUrgen. 
Volksglaube  u.  relígiöser  Brauch  der  Zigeuner 


Gyűjtsünk  tagokat! 

Félezer  taggal  kezdette  meg  társaságunk  nyilvános  pályáját.  Sí 
im,  de  vajmi  csekély  azokhoz  a  nagy  feladatokho/.  kétHíst,  a  nBl;á 
előttünk  állanak    Kétjlik    tagtái*8ainknt,   t4?rje«;zftzók   körflklxin    > 
j:unk  eszméjét,  szerezzenek  neki  híveket,  a  kik  anyagilag  és  &v 
támogassák  a  társaságot  nagy  czéljai  elérésében.  Tanulmányai  k 
úgy  felette  fontos  mint  közérdekű  voltánál  fogva  a  mi  társaságul 
van  hivatva,  hogy  a  haza  Összes  né{>eit  nagy  kulturmunkán  e.' 
a  legszámosabb  tagn  tudományos  egyesillet  leg>eii  az  országban,  h'm, 
ezt  mihamarább  elérjük,  az  főleg  tagtársaink  buzgtWigátót  ÍU^ca:. 


Felkéreliiek  hkou  tÍHEtelt  taj^táraaink,    a   kik    ma.    .RthnAgraphiA^  * 
épen  nem.  vagy  liiányuftAii,  vagy  hibá»  czimKé«»el    kHplák,    sxivi- 
exiránt  a  titkárt  érteiiit«ni. 


THNOGRAPHIA 

A  MAGYARORSZÁGI  NÉPRAJZI  TÁRSASÁG  ÉRTESÍTŐJE. 

KZKRKE.SZTIK 

HEUKMANN    ANTAL         fis         KATONA  LAJOS 

.  ilagy.   Képr.   Tár-   litkftr-  ,,  U.g;.  Képi.   Xin.  J..- 


II.  évf. 


1891.  deczeinber 


10.  szára. 


Hunfalvy  Pál. 


Hunfaivy    Pál,  a  Magyarorszáffi    Néprajzi    Társaság    elsÖ    elnöke, 
f8Dl.  november  hó    30-án    hujnalhan  johblétre    szenderült.    Kialudt  a 
Iklya,  a  mely  a  tudomány    tó^;    tereit    hevihígitot-ta    volt    egy    hosszú 
Isxázadnn  kcres/tul,  h  u  mely  vezérsziívétnekünk  volt   nekUnk,   kik  a 
ü  népek  tanulmányozásával  foglalkozunk.  A  mi  társaságunkat   sze- 
xtettel   melengette  a  dicsőült,    szellemének    házi    tűzhelyénél;    büszke 
léssel  tekintettük  magunkat  családjának   és    fenkött    lelkU  Özve- 
életének  öi-angyala  után  bizonyára  a  mi  uirsasúgunk,  az  ö  árv^a, 
ú  legmélyebben,  érzi  csUggedve  a  pótolhatatlan  veszteséget  És   hogy 
jdjuk  méltányolni  azt,    mit    vesztettünk    Hunfalvyban,    a/   némi  viga- 
dunk 18 :   azt    engedi   reménytenünk,    hogy    megértettük   példáját;    az 
tnak  követésére  való  er5  a  legdrágább   örökség,   a  mi  ránk   szállott 
lelkének  kincseiből. 
A  boldogult  e^*  hosszú,  ernvedetlenttl  munkás,  eszményileg  szép 
ttel  érdeniolte  ki  a  i'sendes  szép  kimúlást.  KIte   napjának    késő    al- 
l^iiyát  az  ü  szellemt-  tündöklésének  visazfényébril  beragyogta  egy  sze- 
augár:  az  a  meghitt  kis  házi  Unnejiély,  a    mit    tái*8aságunk    rende- 
ett  az  u  tiszteletére,  s  a  melynek    alkalmából    az  Ünnepelt    rendkivül 
^lentös  nyilatkozatában  jelezte  lefolyt  élete  programmját  s  mintegy  ki- 
iette szellemi  végrendeletét.  Sajnos,  azon  szívből  fakadó  jó  kivánuá- 
3k.  a  melyekkel  azon  alkalommal  patriarchánk  elé  járultunk,  nem    tel- 
fc»edtek.  Mert.  még    csak  egy  nap  volt  neki  adva,  a  melyet  laiikadatlan 
lkában  töltött.  Utolsó    sora    a   melyet    halála    előestéjén   irt    nagy 
íunkájában,  a  rumunok  tőiténetében,  ez    volt:    „S   itt    megszakad    az 
(Ibeszcles*'.  Más    nap  hajnalban  megszakadt   a    legszebb,    legtartalma- 
tbb  elbeszélés,   a   melyet  a  magyar   tudományok  története  mondhat! 


ttoaftvpkl 


1É 


m 


t^k 


UL*KKALVy  l'ÁL  t 


A  néprajzi  társnwlg  nevében  a  válasiítinány  s/^t' "* 
lyezett  elnöke  ravatalára,  testületileg  ré«n  vett  a  i- 
íiirnál  Itóthy  László  mondott  bucsúwól.  8  inté/keilett.    hoií> 
gultnak  emléke  a  táraaxáglmn  megörökíttessék. 

Áldott  legyen  az  o  emltike!  Az  6  szelleJnélMin    v»|ó    mn 
legyen  a  kegyelet  legill5bb  adája! 

Br.  EAtvöa  U  gyá«sjel«ntjfle. 

A  M.  T.  Akadémiának  nov.  íJO  án  tartott  összes  ules 
vöe  Loránd  elnOk  küvetke/űkhen  jelenti  Hunfalvv  Pál  elfaUTi 
„Tjaztoll,  Akadoniiii! 

Rendes  heti  ülé»íünkre  gyűltünk  mn  egybe;    azért   jöttflnti 
Bint  rendeKen,    folyt««.suk  a  rounkiít  8  ime  raepillfft  ' 
hiilonM  házhoz  jfittilnk.  melyben  sztlnetel  a  munka  s  !<_ 
Kié  van  helyén,  a  fájdalom  szívből  KredŐ  caendaa  szava. 

Hunfalvy  l*ál  itt  e  palotában  ravatalán    t'ekHzik ! 

Kí^t  napja  csak,    itt    állott    aí  emelvényen,   itt  fouadta  aa!' 
graphiaí  társanÁg  tldvözletét  RaBzavak,  melyeketekkor   niondott,_ 
lom,  RZ  ú  bacsiíszavai,  méíc  el  mm  némnUak.  de  ne  Is  némalji 
Miha  e  teremben 

A  lua^H   s/.eri*iiy   modorában,    szívének   egésa   melegével 
dotta  akkor,  mil;^nagy  hálával  tartozik  6  AkadémiiinknaJc.  nef 
kert,  tnelyt^t   S  kÖtples.S(>]íe  ttOjc^Hité^o  köbben  eUVt.  Mt    Akadéo 
dttáiuinak  és  .tegítségének  kös^íinheti 

Mondjunk  halát  mi  is  halottunknak  ravatalán,   hiweri  ö 
Cq^ész  munkaerejét  Akadémiánknak  s^tentelte. 

Nagy  feladatok  ejírRZ  emlwrí  kivíínnnk.  Ilyfn  naií\.  Au;í  it.-nll 
nézve  minden  i!gyéhnel  nagyobh  föladat  a  magyar  nyelvtuúomiKijf 
alapití^Ha  és  )nniűv(>léae.  Hunfalvy  egész  életében,  egész  ertjével 
adaton  dolgozott,  milyen  HÍkerrel,  a/t  tutijuk  mi  itthon  ^  tudja' 
fíild  —  tadományszakában  nálam  avatottabb  fogja  &at  dújb 
maf  (.'Imondani. 

Minden    gondolatjílian    tiid^^A,    minden    érzésébun    mstgyAr] 
Itirilmnányért  éí  m:»jíy.irsjif/tTt  tnirnkára   mindfp  kt'sx,    ki'i" 
Tmiományának  litoíitat.isa,  hazab«íig;inak  fenhangii  hirdt'u    ,   ,_. 
axordséget   soha   sem    kerc$i«tt,   de  kiállntt  a  síkra  é»  bátran 
mfcndjg,    a    mikor   tndoraányos    roegi;yözfídé*iét   éís    haznt 
szívében  egygyé  forrtak,  komoly  veszély  fenyegette. 


Ém 


Igen,  Hofifalvv  egész  ember   volt   életében,   egész  raég  halálában 
sert  gondoskodott   an'ól,    hogy  a  munkásság,    melyet    megkezdett, 

ikadjoti  me^  nz  íí  életfonaUval,  iskolát  teremtett  s  ez  a  Hunfalvy- 
folytAtni  foj^  mesterének  munkáját. 

A  nagy  f^dnlom,  melyet  elbúnyta  felett  érzfink,  ez  legyen    némi 

etalásunk  !** 

Az  Akadémia  legmélyebb  fájdalmát  fejezve  ki  a  nagy  tudósnak, 
^Akadémia  egyik  kiváló  dicsőségének  elvesztése  fölött,  az  elhunyt 
ránti  tisztelete  és  keg>elete  kifejezésére  a  következüket  határozza: 
P  a)  Az  Akadémia  tagjai  külön  gyászjelentésben  fölhivatnak,  hog)* 
erzember  2-án  délután  ó  órakor,  az  Akadémia  palotájában  tartandó 
fafezUnnepélyen  testületileg  jelenjenek  meg. 

H     h\  Gyulai    Pál    osztály  titkár    rőlkéretik,   hogy  a  gyászünnepélyen 
HAkadémia  nevében  barsiíszót  intézzen  az    elköltüzötthöz. 
B    e)  Az  Akadémia  koszorút  helyez  az  elhunyt  ravatalára. 
f^    d)  Az  elhunyt  Özvegyének  az  elnöktől    vezetett    küldöttség   útján 
Ipczi  ki  mély  részvétét 

e)  Az  I    osztály    megbizatik,   hogy    az    emlékbeszéd    iránt  intéz- 

/)  Ezen  íilésböl  a  jövö  é^i  nagygyűlés  elé  iJidftvAny  terjesztetik, 
Hunfalvy  Pál  képmása  az  Akadémia  termében    elhelyeztessék. 
g)  A  mai  napnt  hirdetett  rendes  ülés  nem  tailatik  meg,    és   de- 
líber  7-ére,  a  következő    osztálylilések    pedig   deczember    14-ikére, 
21-ikére  halasztatnak  el. 


Grulai  Pil  Hnnf&lTy  ravatalánál. 

,Még  egy  szót,  még  egy  pár  búcsúszót  hozzád  szeretett  barátunk, 
srünk,  nz  akadémia  és  a  Kisfaludy-társaság  nevében,  melyeknek 
Jfázadon  át  egyik  dísze,  büszkesége  voltál.  Hosszú  életed  munkás- 
ágát egy  rövid  perez  alatt  megszakita  a  halál,  de  nem  gyözedelmes- 
:eclhetik  szellemeden,  mert  mély  nyomokat  hagytál  tudományos  irodai- 
nuTiklían,  Megalapítottad  az  újabb  magyar  nyelvtudományt,  különösen  a 
Qftgyar  összehasonlító  nyelvészetet,  melyet  tanítványaid  folyvást  miivel- 
Mk  »  mely  magám  vonta  a  külföld  íigyelmél  is ;  a  nyelvészet  segélyé- 
vel megvilágitottad  nemzeti  multunk  nem  egy  homályos  helyét  s  új 
Izempontokkal,  új  igazságokkal  gazdagitoltad  történelmi  irodalmunkat 
De  ez  a  vijtasz  nem  csillapitja  fájdalmunkat.  Az  egyén,  az  élÖ  egyén 
»nnékenyitö  hatása,  vonzó  kedvessége  nincs  többé.  Nincs  köztünk  többé 


S77 


28* 


HUNFALVY  PÁL  f 

oz  a  valódi  tudós,  a  ki  az  európaiságot  »rŐ8  nemzeti  crzé 
totta,  nincs  köztünk  többé  a  humanisniusnak  az  a  kiváló 
a  ki  minden  iránt  érdeklődik,  a  mi  emberi  s  kinek  bölca 
l>ergzereto  $zUe  táplálta,  nincs  köztünk  többe  közéletünknek  Jl 
lárd  térfía,  a  ki  nehéz  megpróbáltatásokat  élt  át,  de  mindíj 
i-adt  magához  s  ha  kellett,  épen  oly  bátran  felszólalt  a  konaán 
u  nemzet  tévelygései  ellen;  nincs  köztünk  többé  a  gyöntr*  '  ' 
barát,  hű  rokon,  a  kit  éppen  úgy  szerettünk  mint  ti>  i 
mennyit  vesztettünk  benned  f  Mily  nehéz  a  válás !  Koporsódit 
áldásunk  kisérí,  de  fájdalomba  veszve  s  koporsóidon  könnyeink 
nak.  Isten  veled!  Isten  veled  1" 


Réthy  Láuló  HonfftWr  siijinil. 

„Tisztelt  gyászoló  gyülekezet!  Vérző  szívvel  kísértük  öríik 
helyére  Hunfalvy  Pált  mi  is,  kik  mint  a  magyarországi  iiúpra 
sasag  képviselői  Hunfalvynak  évek  óta  mintegy  második  csalái 
kottuk.  A  mi  társaságunk  volt  n/,  a  kör,  melyben  az  Cii^  me^t 
i'saládfö  jelent  meg,  körülvéve  mindazoktól,  kik  szellemi  töreki 
követői,  eszméiben  tanítványai  s  azoknak  a  nagy  nemzeti  feladi 
leendő  örökösei,  —  melyek  e  szavakban  voltak  zászlójára  felirra: 
veritas!" 

Csak  néhány  napja,  hogy  a  mi  kis  családunk  a  mosttt 
családfőnek  Ünnepet  rendezett,  a  mikor  a  szeretet  és  tisztelet  n 
szavaival  igyekeztünk  neki  ragaszkodásunkról  és  hálánkról  tai 
tenni  s  mint  legjobbat  kívántuk,  hogy  még  sokáig  közötriínk 
jOD.  Fiijdalom,  nem  igy  történt.  S  ma,  midőn  Őt  már  uem  bíijr 
dÖn  az  Ősz  atya  széke  üresen  áll  a  családi  lakban,  a  sivár  ü( 
tára  érezzük  csak  teljesen:  mi  volt  nekünk  Hunfalvy  Pál. 
lőtt!  Megdicsőült  koszorús  mesterünk!  A.  mikor  vé>;búcsuii 
intézzük  hozzád,  e  szent  órában  ígérjük  s  fogadjuk  Neked,  höi 
munka,  melyet  Te  nagy  talentumoddni  magad  végeztél  p  &  U 
annyi  dicsőséget  szereztél  a  magvai-  tudománynak,  nem 
Sokan  összeállva,  kettőzött  erővel  fogjuk  azt  fol3rtatni  s  a : 
sitani  fogja  az,  hogy  szellemed  köztünk  mai-adt.  Nyugodjál] 
Isten  veled!" 


37?i 


A   HrUFAMT-CKHEPÉLT. 


"  A  néprajzi  társaság  Hunfa!vy-únnepól>e. 

Az  idén  volt  50  éve,  hogy  a  AI.  T    Akadémia  tagjává  választotta 

|Wv>'  I'ált    E  nevezetes  jubileum,  e  nagy    nemzeti  Iculturtörtérielm 

Kága    momentum    alkalmából  a   magyarországi   néprajzi    üírsaság 

™rtotti  illetlennek,  hogy  a  na*.7nevU  jubilánsnak,    a   kit   büszkén 

elnükének,  tiszteletére  azerény  családi  jellegű  ünnepélyt  rendezzen. 

II  a  ha\i  ülések  rendes  napját,  a  hó  utolsó    szombatját,   ez  alka- 

november  28-át  tUzle  ki. 

,  u.  5  órakor  a  M.  T.  Akadémia  heti  üléatermét  igen  dis/es  és 
közönség  töltötte  meg,  közte  kiválóbb  tudományos  t^irsasá- 
ajE  Akadémia.  Kisfaludy  tárísaság.  Természettudományi  társulat, 
kjzi  társaság  elnökei,  Budenz  József,  Srhvarrz  Gyula.  Zsilinszky 
lály  stb.  A  bizalmas,  szíves  ováczió  valósiigos  fényes  és  rendkivUl 
^Ult  tinnopőlytyé  nőtte  ki  magát  egész  magától;  a  tisztelet  és  sze- 
'%  őszinte  nyilatkozatai  láthatólag  kellemesen  lepték  meg  az  ősz  ju- 
D«t.  a  kÜH^n  töWietptIen  szelleme  erejét  csodálhattuk  e  ritka  Ünnepen 

kXaHíus  János  alelnök  nyitotta  meg  az  ülést,  inditványozva,  hogy 
ivyt  küldöttségileg  hívják  meg.  A  belép5  olnököt  zajos  éljenzés- 
Radták. 

Xantus  János  hosszabb  beszédet  mondott  (idvözletül,  a  melyből 
ncljük  a  következőket 

■  .Ha  valaki  bO.  életévét  betölti,  már  ez  m.igában  is  nagy  isten* 
K  de  mennyivel  nagyobb  istenáldás  az,  ha  e  hosszú  időt  buzgó 
B»ságban,  mint  az  akadémia  tagja  tölti  be.  És  ilyen  istenáldás 
Kta  volt  az,  a  midőn  a  mi  igen  tisztelt  elnökünket,  az  aka- 
Wf  már  Hatal  korában  tjigjává  választotta.  Ö  ezt  a  kitüntetést 
J  hábUta  meg.  ho^y  az  akadémián,  hosszú  életpályája  alatt  foly- 
dolgozott,  működött.  Díszére  vált  az  akadémiának  és  dicsőséget 
jEett  neki.  Az  akadémia  csak  nem  rég  igen  kitüntető  módon  ís- 
tm  el  Hunfaivy  érdemeit,  sőt  a  jubileum  Ivekövetkezése  előtt  jóval, 
*  irodalmi  ós  társadalmi  érdemei  elismeréseként,  ő  Felsége  a  fő- 
iház  örökös  tagjává  nevezte  ki.  Az  akadémiában  töltött  munkássága 
Ifinket  kétszeresen  érdekel,  mert,  úgyszólván  egész  életének  mun- 
lága  Gthnographiai  ée  az  ethnographiával  szorosan  kapcsolatos  tudó- 
»y  érdekélten  tölt  el. 

Mint  a  mai  ülés  programmja  mutatja,  többen  fogják  az  ő  kima- 
ló  tevékertységének  egyes  mozzanaííiit  méltatni,  én  nem  akarok  tag- 
iáira  munkájába  vágni,  caak  egyszerűen  megemlítem  az  ő  legna- 
^b  érdemt:  azt,  hogy  az  akadémiában  dúlt  tinn  háború  az  Ő  nagy- 


an 


fontossúgu  rejtegetései  folvtÁii,  mind  a  két  fél    megél' 
get    Ek'V  mÁAÍk    i^nn    na^*)'  órdeuie,  hn^y    az    ntáli     r 
átiÁsi,  tudományog,  tíirli*n?lmi  t^,s  philoloí^iai  apíiaratu.--.*. 
tftien  érveliKel  a  miniinnmra  syjíllítotía  le,   é?    a  rondfs    kcrclcvi 
terelte.  £  tevékenysége  mellett,  az  e^é^J!  inaKjur  nemzetet  na;|^ 
kíítelezte  az  Alta!  is.  hopy  a  foIy^irntoUhan  a  kUlfííMön    nílonk 
jedt  téves  nézeteket  lielyreiRazitotta  az  által,  hosy    Magyarorsirfigi 
Umi  tovékenységéc,  kaltorátt.s  működését  megismertette.  A   mi 
társaságunk  megalakítása  is  az  u  naj^y  ttefolyáfiának  és  sjámSis   ki 
silnak  volt  köszönhető. 

Éü  most,  igen  tisztelt  barátom,  te  hozzád  szólok  éa  engedd 
hogy  társAstlgunk  mugbizAsáhól  ea  annak  nevében  knánjam  ne] 
ként  n  íósagos  Isten  ntWdel  egyiKt  igen 'sokáig  élteís> 
és  lankadatlnn    erűben     Tarts    mc-j    honntinket   továh 
szeretetedben, " 

Kz  ndvözln  hwizi'ilre   íhm/n'oy  a  kövelkií*ző    n:i-' 

nttt:y  hatiísu  életnek  mintiígy  pro^rammjái'a    ^ "'' '  u.i-.,    r., 

nelmniik  kér.  nevezelpp  korszakát  jellt^mző.  s.  -ö!    raK;. 

latkozatot  lette: 

«A  néprajzi  tarsasa;i  t    aíeJnokfi  t-s  ez   alkalommal    sz<^riMl 
dii'Jíérettít  haliuozott  nim,  a  melynek  azonban  iHak    pir.íiiví    neszéi  fi 
gadhatotn  el  és  talajdoníthatom  magamnak 

A  hosszii  dlet  Istennek  az  ajándéka,   és   a    kin^k  ^uie  : 

ajAnd'Jk    jutott,    és    azt   haszontalanságokkal    Glfr"^ * 

erre  az  Aiitnd<-kra    A  ki  pedig  valami    hasznos    lu  . 

kötelességéét  teljesítette.  Mert  munkiilkodni  kell  minden  enii»em«l. 
?a  azután  munkájának  hasznát  5  maga  is  látja,  i^  mások  is 
rik  akkor  sem  mindig  az  6  saját  érdeme  az.  hanem  aokHZot 
rUlmények  eredményei.  Gondoljuk  csak  magunkat  Réray  V 
ama  vasszorgatmu  és  éles  elméjű  tudós  korába.  És  képzeljük  luatzi 
hogy  neki  i:;  meg  lettek  volna  munkálkodásilhoz  ama  $;< 
a  melyek  az  én  kezem  Ügyében  vannak,  ért-e  volna  el  ú 
a  minőket  én  elértem?  Alig  hiszem!  És  miért?  Mert  akkor  nem  voD 
még  meg  a  magyar  nemzeti  irány. 

Nem  volt    még    meg  az  az  intézet,  a  mely    őt    buzdította 
amoly    pénzzol    segélyezte  volna.  És  buzditás.  pénzzel   segély 
ktll  Kövay  nem  sokat  tehetett    —  A  mi  keveset.  \*agy  sokat  i 
mind  a  magyar  tud.  akadémia  költségén  lőtt  kinyomatva    M 
dul  semmit  sem  tehettem  volna    Utaza.saimat.  a  inelvek  hí 


■wa 


h 


5*t   c*  v;sr;'T.;-.'ica:  :3aifcirí.'n    m-^    -i..!  >s.ti.K,.    jv.'i:w -.h  .  -.mi.    ?.     ■^vs 

Kmift     ilZi»2:kl*:?!sJS:\J-     *■■■"■     t-T*-*-  -..V       >    :.-.'  Ili     M|i»    hn^Nlihv   «>n' 

»á.nyaiViLi2  rcrínu  r*iwni;  r.;:.av»  i;  ..-r  ;,.  •:<  tv-:-  *.  'ii;i.:í-,s 
fiévay  —  iii:oiöi)a  —  nimD-í?;-t  .■:■'.;  u  n.;,h..»  u;.;-  js  :•■;■■  .:»!«?  s 
mert    TírlL    rr^'T-'t*"    í^.     Hí^í    :':i!*"» -'H     ntiui;-.    r- '.::';i;'^;%6j'iii  \      V.!..     í>r 

T»gj"ok  T%r-^ijiiL     •    natcíu.1:    :    n:-.i ;..    i<  u;    ír  >.v»   »ií^;' ,» .  ■ .  l-tj.  iTiHjf)i 

tndom&T.vVE   n-jmn-mt  iu:í*::::.r.    l   n>-     :■»,.•>;•;     n  ..v.»í.:;-n.     ».  .»*i.-v>,:    )iíi 
gvok  "*^f*'^    rií-i.    Hl  íCirmr.   la^rki  ^Sí^: -nü,     ■  i.:í.Tr.    nkj^^í'...    h.ts.n  :: 
tani.  inör.a*iAr:.oL    htic}    ilh)-  Xt-rftcr^'.    >-•«•':    n'.i;.    n.-j.i      i-hnNm 
sokkal  rk£ul7za.iu.:*:iL£  ^^urriti.   í  'tm^yA. 

Tebi:  iDtCiri :  hru^n.  ;<  i'i-U;^:-..n.  xr»;  T^^rjissi:'!*   >;  n  s»: ;  *  .-'s  s/<^ni*^ 

lyem  trricOii'f-i  rtüjaM.  ilt.  lj  í-'tvn  í^a  •  :*í  í.-.:    "k-<n\  ;■.  ^-.tT'.-.Ms;  !,'>  k.* 

»■  zénelí.  A  zl  :.i~J^li!;i?  l^;l:':'U^:.í:  .-.yi:  ^•. ;;•::;•:    .;:,*;:í.k    k  mí'Ov-i    a 

í-  A  fe!':]ti>:   Ljr*  ris-.' táJí:7í  Htrnrü- ■  A  :*".  :i';'vas;vss  *. ";    \i,.n 

falvy  Pal  mint  r:ÍL>í:T*L.:'r-> 

omamer.nkiról    KlIfMd;  fj:fii-:-ii:*>:K  —  üs>  :t;:*-;.í     -  siíivi-.mk  :.'il;.nk 
mindent  elviutn:  s  1*7  tr;  ;*  keSc-^r-c  v.v.:ík    h..\;>   o:iv.t^ii  i^vp.amov.t: 
kánk  van.  Vtái^  tít.    Mí-r:  iii  mride-.  ntj^^ol  nioiix.in.  a  maii^arokn.-^l 
is  fejlődött  Mior-Tc.i  jx  ícrmaents.  &  moly^ol  .s:ór*>kl(>»  uti.iv    s>ii^io 
át  van  itatva  a  nép  érzi-Sí-    5  m^ií-kt-:    v.em  :s  ior.üo  tolMshai*'.   h,^o 
miként  knstalvvzíKihatr^i  ki  Í'úí*p.\o>  '.•"rra.^k.  a  niol\ok    ni.-í>   tiojM^ko 
tÖl  teljesen  rlütuk    Ht-rman  i'itó  Ivmuiaiia  a  m.\4;\.'4v  ^.-inMim  nop  lóbh 
di&zitménres  iqankÁjáT :  liílkO-ket.  kariká^-n^Hokt^t.  doh;in>/At>ki>k.it  sth  . 
a  melyek  külün-külön  múveszeci  remek  ^AiniM  mohoinok  s  unni  ri;\s}vtu 
emberek  mürei  annak  bizonyítékául  szolgainak,  hoi!)  a/  oi-namotink:^  lui^ 
lyen  gyökeredzik  a  nép  szellemében.  Hemmatta  :i/ok.tt  a  nu\i!ivnilo1i^siv  k<^ 
szült  diszitményes  tülküket,  a  melyeket  Szap;iry  (í>uU  i;v    iniiMs.tnvlnök. 
Ivánka  Imre  stb  készíttettek,  e^iyszerii  kaniiíi/onihoivkkol  ltomni:(i  ok\  n<^ 
met  mesterember  készítette  bőrövet  is,  a  mely  ;i  maii>ar  knna>/«tK  nuiiikr^ia 
mellett,    valóságos  kontárkod;is    A  rendkívül  ovili'kos  oKiadast  a  linn.»í.i 
tóság    zajos    éljenzéssel    és  tapssal  fogadta.  A/  olnók  külón  ktiNiiMiotot 
fizavaz  Hermunnak  ép  oly  élvezetei;  mint  taiiuU.i>:nsoló:t(l.-ts,ioir 

m 

Stíl 


Munkác?ty  Bf^rnát  n  vogiilok  racdve-esktl^iéri^  tjutoíl  bosszaMi  14^ 
obraBáflt.  Ezután  Rith\j    IMiU    feluWasíba    kbvetkezott :    Huni 
helye  az  iroílatomhan. 

A  progrummnak  utolsó  két  számit  (Dr.  Katóim  Lajos:  A  ntcaa- 
vüssálat  legközelebbi  felad atairót,  én  Vikár  Béla:  Kalevala,  X  rim») 
tekintrttc!  az    id6   elörelmladottRátí.'tra,  levették  a  ■  !r31- 

\npfíi45  .Unos  elnök  köszönetet  monriviin  a  u*,^,< t  na^ryszáms 

közdriM^gnek.  az  lllt^is  Vi*gt^t  ört 


Hunfaivy  Pál  mint  eihnographus. 

iltttittanu   ArtfaUifl. 
KclnlTABta  a  nov.  2!?^iki  emlóknl^n. 

TársasáKnink  &^retr6   tUztelt  ehiükérSl  és  vezéréról.  a  liaxai  to* 
domúiiyiiak  e  viliigra  bató    fényéről,    mnkodóío    irányiiiiiil    fogva   nüu 

«thnolo(íUSíról  kellene  szólani  a  szrt  szoros  órtelmií  Hzeriiit.  \}(-  '■ 
mint  legilkHókesoMs  a  hazai  iif'ptnnra  nézve  ültoro  innnkűját     ...-,_. 
ország    Ethnographiájanak  nevezte  el,  indokolván  Bzt  a  kQnyv  i".  Up- 
ján,  8  a  mi  láruftfiágnnk  az  ^Kfhnographia"  lá^abh  érUflmŰ  czit; 
folyóiratának,  a  mely  a  Huhíaivy  Pál  inauKurálta  irányokban  t>i 
dik    Midi'íri  társaKágunk  u  szerény  bá/i    [inn^pélyún    elnökünk  ^ 
rUnk  néptaui  működéséről  kívánok  azólani,  csak  röviden  akarom 
venni  a  t    közöiisi'^  figyelmi^  tigyszíMvjiti  csak  míiite^jy   alkalmi    Uvé- 
zeté.^t  adván  nzokhoz  a    na^becí^fi  olöadá«okboz,  a  melyekkrl  a  ham 
j  «8  rokon  népek  kiváló  tanulmányozói  a  mai  Ütés  programnúát  aji 
népeit  mester  iránti  bódolatuk  jeléül  gazdagítani  szivcsek  voltak.  ^ 
szándékom  elsorolni  Ilunfalvy  Pálnak  könyvtárra  menPí    mindazon 
veit  és  dokozatait,  a  melyekkel  inaugurálta   nálunk    azt   a    nyelv 
történettudományt,  mely  egyedttl    lehet  biztoj)   alapja  a  ncptank 
mAii>oknök    Nem  szándékom  ismertetni  e  munkák    tártaim.' 
fontosságú  eredményeit,  csak  általában   akarok   rámntatni    l:.., 
szókra  a  nagyértékü  tanulságokra,  a   melyeket  azokból  mŰkOdi 
levonharuiik. 

Hunfaivy  Pál  A  nép  köréből  származott,   1810-ben  a  sze; 
Szalókon  született  szegény  füldmiveft  szdloktől    Előbb  az  antiké 
kasokkal,  a  joggal  és  politikával  s  a  keleti  nyelvekkel  foglalkozót! 
Ötvenes  évek  elejétől    fogva    iránya    határozottan    a    nyelvtudomi 
állapodott  meg.  1851-ben  kimondntf^i  n/  Akríii.-nii.íhíii    Ih.tj-   ^2 


352 


ia'NFAL\'Y   PAL   mint   ETHKOORAPUUS 


ílvéazet  tarén  nekünk  kell  megrugadni  a  vezérséget,  hogy  az  európai 
lomány  számám  szükségesst'  tegyük  magunkat.  IS.'}G.  mint  a  „Magyar 
^elvészét",  miyd  1862-töl  a  -Nyelvtudományi  Közlemények"  szerkesz- 
a  tudományos  magyar  nyelvészetnek  ej*  a  finn-ugor  összehasonlító 
slvtudománynak  megalapítója  lett.  E  folyóiratokban  igen  fontos  ethuolo- 
kérdeseket  tárgjal  NaíívjelentíSségiS  munkákban  („A  vogul  terem- 
mondája",  1859.  „A  vogul  ffild  és  népe",  1864.  „A   kondaí   vogul 
nyelv",  1B72    „Az  éjszaki  o*iztják  nyelv"  stb )  megfejti,  feltárja  és  fel- 
li;ozza  egy  uj    világnak,  főkép  Reguly  gyűjtésének  rejtett  kituiseibon  az 
inograpliía  és  foklore  megbecsülhetetlen  anyagát    Legjelesebb    tanft- 
fnyával,  kirítok  nálunk  való  oieghonosiKlása    részben    a    Hutifalvy    ér- 
ne, Rudenz  JózsetTel.  a  magj-ar-ugor  rokonság  elméletének  diadalmas 
kolát  teremt,  melynek  tiatalalib  hívei  a  ünn-ugor  összehasonlító  nyelv- 
lomány  mellett  s  annak  alapján  a  néptani  tudományok  legavatottabb 
Iretoi. 

Hogy  tödományoH  elméletét  az  élő  szemlélettel  erősítse,  18f59-ben 
iy  utazást  tett  Ilunfalvy,  melynek  tapasztalatait  közérdekű  vonzó 
lásban  két  kötetben  kiadta  (pUtazás  a  balti  tenger  vidékén",  1871.) 
Némely  többnyire  kisebb  teriedelmÖ,  de  nagyfontosságú,  fűleg 
Itortörténeti  tanulmányait  (*sak  érintve  („Tájékozás  a  magyar  nyelv- 
iományban'*.  —  ^K  török,  magyar  és  finn  szók  összehasonlítjisa".  — 
nn  olvasmányok*  —  „Ugor  v.  török  taUir  eredetŰ-e  a  maiíyar  nem- 
t?"  —  »A  számlálás  módja  s  az  év  hónapjai".  —  ^^Az  aranyosszéki 
hi  nyelvemlékek"  stb  )  Knnfalvy  munkáinak  azon  csopoiljához 
q)c,  a  mely  legközetlenebbtll  érdekli  társaságunk  föczéljait.  A  hazai 
Bk  számlázása,  legrégibb  története  körüli  vizsgálódásaiban  a  nem- 
üeli  hiúságnak  hizelgö.  de  különben  nem  genuin  népies  eredetű  hagyo- 
mányok ellenében,  univerzális  modern  tudással  és  kérlelhetetlen  krítiká- 
Tftl  diadalra  juttatja  az  objektív  igazságot.  A  székelyek  húiiságál  ép 
úgy  megtámadja  (A  székelyek.  I87(i  s  a  ..Százíidok  stb.  czikkei),  mint 
a  rumének  képzelt  rómaiságát  s  ez  igen  bonyolult  és  fontos  probléma 
megoldásának  egész  iroilalmat  szentelt.  (Rumun  nyelv,  1878  Die  Hu- 
mánén und  ihre  Anspriiche.  1883  Hogyan  fsinálódik  némely  história  ? 
Pillantások  a  rumun  történetírásba,  1885.  Neuere  Erscheinungen  der 
rnmánisfhea  Gesírhichuforsrhung,  1886.  Továbbá  számos  czikk  aHun- 
falvy  szerkesztette  Litterarisobe  Berirhto  és  Ungarische  Revue  czimŰ 
folyóiratokban),  s  e  témával  foglalkozik  legújabb  monumentális  mun- 
kája is.  a  rumunok  története  a  mftlynek  két  nagy  kötetét  még  a  jövő 
évben  reméli  bírni  a  híizai  tudomány.  A  magyar  nép  ethnologiáját  egy 


luintaszcrti  kütetfaen  tárgyalta  ^Die  Uiigarn  oder  Magyarén,  1891]^ 
miután  már  «1ébh  (ISIG)  kiadta  e  tanulmányuk  tárgyait  mintegT  (» 
fizefoKlalú  nagy  mÜvét :   „Magyarország  ethnographii^a''. 

Mindnyájan,  a  kik  ma  a  hazai    néptani   diszriplínákhan  box^^lkv- 
dunk,  Hurifalvy  Pál  hálás  tanítványai  vagyunk-  Ö   gyt^totta    meg  so- 
munkra az  igazság  fáklyáját;  kövcfisilk  azt  rs    n«m    foRunk    í. 
népélet  roppant  tércin  a  népvizsííálnt  homáljában.  Az  ö    8üko!  i 
dáfiának  fényéné!  világos  áttekintést  nyerhettlnk  munkakörünk    fbl6a  i 
nem  fogunk  egyes  jelenségekből  álelraéleteket    koholni  a  idegen  hypo- 
thesiseket  krítika  nélkül  elfogadni.  U  a  nemzeti  hagyományok  '■" —i' 
terén  is  megtörte   a    hagj-omány   alaptalan    tekintélyét   és    ro*- 
minket  elfogulatlan  tárgyilagossággal  kutatni    a   népélet  *  törvényeit  A 
nemzeti  hiúság  gyarló  álnymbusát  elhalványította  az   ígazaág      '■ 
val  és  mindinkább  hOdit  az  a  meggyoz^és,  hogy  a    legszebb 
XI  igazság  s  hogy  a  tiszta  való  tények  tanúsága  »ohol   Mm  olleükeólí 
a  mi  jogos  nemzeti  érdekeinkkel  és  helyes  aspirat'ióinkkal. 

Természetes,  hogy  az  ilyen  óriási  úttörO.  alapvető.  korsT^-^' '■"•■'■ 
munkának  nem  lehet  minden  apró  részlete  kifogástalan,  tök^ . 
detail-munkások  találtak  és  majd  találnak  helyreigazítani  valóL  5M 
hogy  e  téren  van.  a  mit  csak  igazílni  kell.  az  is  Ilunfalvy  nafíy  if 
derae  S  még  természetesebb,  ho^iy  a  hazai  ethnographia  terén  Hva- 
falvynak  titáni  munkája  után  is  sok  hézag  maradt  Ezeket  kiiöltaol 
Huníaivynak  magának  progrummjelent^sögil  elnöki  megnyitó  t 
ben  foglalt  nyilatkozatai  szerint  is,  társasjígunk  feladata.  Hogy  .1  rlv 
évvel  ezelőtti  elnöki  megnyitójában  hasznait  képpri  éljek :  HmifalTj 
feléjritette  a  néptani  tudományok  paloblját:  lieisd  l^erendeztraűrTil  ne- 
künk kell  gondoskodnunk.  —  Ilunfalvy  egy  rendkivül  hos.szú  r> 

működésíí  élet  munkájával  megalakította  az    ethnographia    kap: . l 

sejkéit:  a  mi  szorgalmunk  feladata  megtölteni  a/okat  a  néplélek  vir^ 
gaínak  mézével.  Hunfalvy  Pál  eg)'maga  hatalmas  méret^ekben  nM^ri}- 
zolta  a  legnagyobb  történelmi  festményt,  a  húzni  népeket  áhrázoló  ké^ 
alakjait :  a  mi  dolgunk,  hogy  azokat  ellássuk  a  jelen  élet  élénk  111- 
neivel  Hunfalvy  Pál,  a  mint  maga  is  a  hujtui  néptan  éiiet6  ^Ökenét 
hatalmas  törzse,  úgy  az  ü  termeld  buzgalmából  a  hazai  népvíjutgilat 
fájának  gyökerei,  a  népek  eredetének  tudása,  sziláid  talajba  fogúdzzk^ 
a  nyelvnek  pedig,  Hunfalvy  szerint  is  a  nemzeti  élet  fájának,  tods- 
mánya  messze  elágazó  hatalmas  törzazsé  nótt  és  fejlett.  A  tübbi  réiiek, 
a  fa  évenkint  változó  zöld  lombozata,  illetve  a  népélet  folyton  átalaloúi 
nyilatkozatai,  u.  m.  szokás  cs  hagyomány,  költé^itet  és  müvúajc«t.   ea- 


IIUNFALVY   FiL  UI»T   ETHNOGBAPHCS. 


küz  és  viselet:  eiuiek  a  kutatását  ránk  hagyta  Hunfálvy.  Vagyis  egé* 
?n  konkretc,  f  évi  mi^jus  hó  'J-áii  tartott  elnöki  megnyitó  beszédje- 
lek szavait  idézve:  ^Magyaromzág  Ethnogmpiúája,  melyet  1870-l>an 
(iadtam.  c^ak  politikai  vagy  kilUő  A  tiMektani  vagy  holsó  ethnographi- 
jára  Maí^yarors/íiguak  c^yiljteni  az  anyagot,  a  mi  Társulatunknak  a 
sUdata. " 

K  feladatot  a  Monfalvy  az<!ll«mében  teljesítve,  egészítsük  ki  az  S 
mküdéí^ét! 

8   ez  elnöki  •  beszédekkel    Hunfalvy    ethnographiai    működésének 

Bgnjahb  phasisaihoz  értem,  ahhoz  a  gondviselésszerű  szerephez,  a  m'c- 

jret  ö  a  nai  társasáfnínkhan  visel    Hálás    kegyelettel    emlékezílnk  arra 

tfremtÖ  er*»jö  initiativáia.  a  melyl>í>l  ő  megalkotta  a  magyarországi 

p^prajzi  társaságot.  Mindnyájunknak    állandó    lelkesitu    példája  u  a  hű 

lötelessópteljesítejihen.    a    fái-adhatatlan    munkálkodásbai».    a    társaság 

Igyei  iránti  legmelcgebl)  éi*deklüdésl>cn.  Az  ő    atyai    gonduskodásának, 

Ö  bök'*  vezetésének  köszönheti  tíirsaságunk,  hogy  mint  e^y   úgyszól- 

1  új  diszciplínának,  nem  kenyértudománynak,  mivelöje    rövid   két  év 

elismerést  követelő  munkát  végzett.  Ks  Ihiníalvy  elnöksége  s  fen- 

védnökünk  auspiciuma  alatt  tetterős  bizalommal  tekint  a  jövőbe, 

nint  a  nemzeti  kultúrának  nemcsak  hasznos,  de  szükséges  tényezője. 

Mondliatni  nagyatyai  s/ert'trttel  gondozza,  bet-zézi  Hunfalvy  a  mi 
Irsasúgunkat,  ügy  látszik,  legkedvesebb  unokáját!  Teljék  sokáig  kedve 
áok  öröme  ez  életerős  szellemi  sarjában  és  legyen  társaságunk  Hun- 
ilvy  Pál  a  XX.  századba    benyúló    életfájának  >iruló  zöld  koszorúja!" 


Hunfalvy  Pál  helye  az  irodalomban. 

O/-.   R/fhif  Us^lótóí, 

(KelolrisU  ■  aoT    36-iki  emléknlésen.) 

Azok  között  a  nagy  tudományos  alakok  között,  kik  az  Ötvenes  és 
^atvunns  években  fellendült  magyar  tudományosságnak    úttörői    voltak, 
$bb  oly  fényes  nevet  i^mer  irodalmunk,  melyekhez  egy-egy,    ma   már 
Irágzó  tudományágnak  eszménye  és  törtéut-t*  lesz  mindenkor  kötve. 

E  férfiak  között,  kik  a  ma  iró  és  kutató  nemzedékre  tudományos 
iiyagon  kivül  kritikai  mrSdszert  s  kipról)ált  eszközöket  is  hagytak :  há- 
jm  olyan  mestert  ismerek,  a  kiknek  munkiissága  és  egyéni  hatása 
EÓlván  teljesen  hasonló. 


A;cono8  viszonyuk  közt,  az  «mherek  am  i    i    i-.ibnn  is  &2ouoa  ma 
hasonló  eredmények  jönek  létre.  Az  ötvenes  é»  hatvanas   évékb*^ 
ax  olroék,  a  kikről  azólok,  ugyszúlvAii  magukrn  voltak    utalva  a/ 
tudományágakban,  melyeknek  ajtait  teltárt-ik  s  az  ísmeret**V"- 
ibbntll  íi:a/daKaÍ)b  fornÍRait  látták  ítílbuj^yogui.    S   ez    clii. 
megismert,  tudomátiyágat   a  maK^  nagy  egmében  látták   .szemeik  elj 
kilKintako/ni,  8/iíxféle  részletet,    kérdént  ós  kórdt^ti'  üttak 

szerre  maguk  előtt,  összefolyó  határokkal,  homályoi;      .        dokkal, 
moretlen  tartalommal,  melyeknek  egészbon  ie  alig  volt  formája «.  Otíj 
világ  volt  az,  mint  e^y  nagy  erdő,  melybu  csak  egy-etty    alig  meji 
dett  vag)  elfelejtett  lU  vezet 

A  nagy  terület  látása  kiszt'leftf tette  a  tevókenyBég    met»gyéit, 
tártaUn  vágygyal  töltiítte  el  a  tudóü  lelket,  ki  a  gazdag  területet  &  m« 
dig  belátta,  a  maga  birodalmúnak  tekintette.  Hozzáláttak    n.i 
taikhoz,  kimvrnJ  a  tudomány  körét  s  alakot  adni    a/  rgehzn-  . 
tak.  gyűjtöttek  éa    rendeztek,     kis    részletmunka    mellett,    iiagy 
rokat  kellett  megjárniok,  az  e^zköziiket  munkukö/ben    szerezniíík  ro| 
melyeket  kiHcrletoikkel  tökeleteKítetiek.  K  kor  fcríJKi  egyt '•'"'-  ■<'?, 
les  hatjírük  küzt  mozgi^  munkásságukban  hafionlitottak  •  _  /. 

Ilyen  nagy  elmék  voltak   7o/rfy  l'eroncz   az    irodalomtört^npííien" 
Ráin^r  l-'lónp  Ferencz    a  régészetben  s  az  '       *       tuban,  ilyen     //« 
fainy  l'ál  az  ujabb  üsüzebaíionlito  magyar  )iy_       .   :  -lmi,  s  killonösenj 
etimológiában.  8  miként  Toldy  Ferenczet  az  irodalomtörtótiet  én  Rón 
FlórÍRt  az  arrbaeologia,  ügy  Himfalvy  Pált  a  magyar  iw  rokon  etlinolov 
tudományok  atyjának  tekintjük,  t/ikinteni  fogja  a  jiívű,  mmt  olyai 
a  kik  roppant  munkásságuk  körébon  magas    8zem|iontokra    emut 
koloBzális  voná&okkal  tudták  a  nagy  anyagot    meghatároznit  a  kérd( 
bet  oHZtályozni,  a  dis/rziplinák  fökérdéseit  világosságba  helyezni. 

Az  a  munkáhság,  mely  e  korszak  tértiait  jellemzi,  ma  már  lel| 
tétlen  A  természettudományok,  melyek  úgyszólván  Rzemeínk  elŐtt  feji 
tek  ki  egéBz  uagys/i^rllségUkben,  a  tudományos  tevékenység  egétz  rei 

^azerét  megváltoztatták,  az  ismeretek  felhalmozódása  pedi: 

itáara  kénys/c  rí  tette  a  tudomány  mfivelűit    A^  egyetem  h 
lyére  a  s|>eciális  tudományok  léptek  a  ma  úgy   az  irodalomtOrtéiiett 
mint  a  régéíízetl)en  b  az   ethnologiában  megapriizódott  kerdés^knRk  vi 
nak  mtivel()i,  kik  a  részletük  tanulmányával  tetőzik  be  azt    a  munh 
a  mit  az  előzők  nagy  vonásokkal  írtak  kőrHl    Azt  mondják,  Toldy  i 
Kómer  tanai  meg  vannak  haladva,  hi»zaz  ö  munkásságuk  ott  ér  v^ 
a  liol  A  ftpeeiális  kutatás  Iránya  kezdődik.  Nem  kerefiem.  Ikog)'  e 


366 


Ítélet  mennyire  ígamgos  «  mesti^rek  iniiit?  Csak  arra  akarok  ttírni, 

Logy  e  |>ont  az.  ahol  a  ma  Ünnepelt  Hunfal  vy    Pál    nagv    kortársaitól 

il6mbú2ik,  Koszortáfl  tudúsunk,  társaságunk  elnöke,  ki   a  magyar  eth- 

^ologiai   irodalmat  megindította.  mt^Mérte    a/A    a    kort,  midőn  szemtől- 

tembe  láthatja  azt  a  nagy  átalakulást,  melyen  a  tudományszak  átment, 

lidCn  annak  művelői  megHokasodtnk  s  a  tevékenység    megoszlott ;    4b 

emcsak  látja  azt,  de  fiatalon  maradt  szelleme  nyomról  nyomról  kiséri 

kort.  s  az  ötvenes  évek  úttörőjét  ma  itt  látjuk    magunk    közt  vezé- 

inkíil  az  első  helyen,  abban  a  modern  szellemvilágban,  amit  a  haladó 

15  hozott  létre 

Huiifalvy  Tál,  a  majcyar  ethnoloRia  nagymestere   ott  jár  előttünk 

I8peciáli8  tudomány  művelésében  is,  midőn  eltekintse  a  magyar  Öss/e- 

basonlitó  nyelvészet  s  a  rokonnyelvek  terén  kifejtett  nagybecsű    mono- 

iphiáitól.  immár  miisfél  évtizede  egy  olyan   kérdéssel  foglalkozik  ki- 

Uóan,  melyet  aktuális  érdekével  az  egész  nemzet  figyelme  kísér. 

Az  oláh  kérdést.,  melylyel  a  hazai  tudomány  e  század  eleje  óta 
Bm  foglalkozott:  Huiifalvy  Pál  vetette  fel  lijra  irodalmunkban  s  mun- 
ságft  olyan  mozgalmat  hozott  létre,  mely  ma  van  teljes  tevékenysé- 
ében.  .Magyarország^  ethnographiája"  megírásakor  Runfalvy  Pál  még 
Bak  vázolta  az  oláh  kérdést,  amennyiben  a  hazai  ethnographiával 
Bzeftlgg  de  meg  nem  állva  itt.  a  azUkre  szabott  utón,  az  oláhság 
l?é»zetének,  ethnopraphiájának  és  történetének  müvelésére  fordította 
elmét;  külön  munkákltan  fejtette  ki  az  oláfi  nyelv  állását  a  latin- 
ggal  szemben,  megvitatta  az  oláh  historiaírás  irányát  és  anyagát  s 
aost  mint  Ürömmel  halljuk,  egy  nagyszabású  történeti  munkával  ké- 
Bült  el,  mely  a  román  nemzet  teljes  töilénetét  foglalja  magában. 

A  könyv  megjelenése    esemény    lesz     A    mint   mi  várjuk,  várják 

zok  is,  a  kiket  közvetlenül  illet.  Mi  a  könyvöt   irodalmunk    legbecse-' 

fibb  alkotásai  közé  íofi^nk  sorozni,    azok    a    kikről   a  könyv  szól,  azt 

Bég  nem  tudják  megbecsülni.  A  román  közvélemény    Hunfalvy    Pálban 

tudóst  még  nem  látja   Százszor  és  százszor  megírt  s   világgá  kürtölt 

rád,  hogy  Hunfalvy  Pál  nem  tudós,  csak  magyar  ember,  a  ki  históriát 

^Ölt  a  magyar  nemzet  érdekei  szerint,  s  e  felfogás    annyira    uralkodó, 

^ogy  szinte  dogmává  lett  a  románságnál 

Az  idő  rohan,  férti  lesz  az  ifjúból  s  a  fértíbdl  agg.  Népek  is  át- 
lennek  az  emb«'rí  élet  e  korszakain.  A  román  nép  ma  első  ifjú  korát 
li;  még  eszmények  kápráztatják  a  szemét,  melynek  fényétől  a  valósá- 
Dt  nem  ismeri  fel.  EljŐ  az  a  kor  és  pedig  hamarább,  mint  gondolnók. 
tor  a  szomszéd  román  nemzet,  mely  ma  a  magyar  Hunfalvyban  po- 


387 


DR.    BÉTHY    LÁKZLÓ 


litikai  ellenfelet  lát,  más  szemmel  fogja  Őt  nézni  g  akkor  Hun 
működését  a  román  nyelvtudomány,  néprajz  éá  történet  ügy  ! 
kinteni,  mint  mi  magyarok  k  franczia  Thierrj  Amadé  alalgát  ' 
a  ki  Attila  tí8  utt'vdai  törtíínetét  irta  meg. 

Hunfalvy  Pálnak  az  oláh  nyelvészet  s  történet   el5bhre    ^:'~'' 
kifejtett  nagy  szabású  és   eredeti  munkásságáról     lényegében     > 
szélhetek  most,  midőn  a  mai  Ünnepélyes  alkalommal  tanítránraínak  o 
tisztelőinek  egész  sora  lép  a  felolvasó  asztalhoz,  hogy  a  mester  kiM/tv- 
riyához  egy-egy  levéllel  járuljon;  a  rövidke  időt,  mely  számorant  *f  ;■-■-'- 
van,  csak  annak  szentelhetem,  hogy  mint  követője    s    egyik    I 
tanítványa,  midun  hódolatom  adóját  fejezem    ki,    azt  kÍTán>am    neki  i 
magunknak  is,  hogy  engedje  az  ég,  hogy  a  tudományos   raunkr;=-  -'* 
radalmas  útján,  az  igazság  leplezetlen  hirdetésében,    még  8ok>t  ^ 
munkálkodva,  példányképiink  legyen. 


Betlehem!  pásztorjáték  a  mátraalji  palóczoknál. 

KOxli:  Itfánfy  fiznia. 

A  Mátra  alján  is,  mint  az  oi^zág  kQlunböző  vidékein,  diviUI 
ugyan  még  az  ügynevezett  „hetUheM-jtirds'* ^  de  korántsem  oly  míiv- 
ben,  mint  ennek  előtte  még  csak  £0— GO  esztendővel  is,  a  mikor  i 
palócz  „suhader  legények*  a  karácsonyt  megelőző  „Advent*  «g6$z  \4i^ 
alatt  hatan  hatan  összeállva,  nemcsak  saját  fslujokat  járták  be  ti^U 
estvéken,  hanem  a  szomszédos  közüégek,  tanyák  valamennyiét  Is 

Nem  volt  az  a  ház,  melynek  ablakán  be  ne  korzogtattak  vclni. 
megkérdezni  a  ház  urátől,  hogy  :  „szabad-e  a  kis  Jrzusk&t  köazúo- 
tenyi  V" 

Ma  már  azonban  a  ^betlehem  járás^-i  kedv  e  népnél  ím  lohul 
mintha  csak  a  modern  czivilizáczió  kezdené  kiirtani  belőlük  a  patríftr 
chalis  idők  vallásos  buzgalmát.  Az  újabb  nemzedéket  bizonyos  npnihit 
szállotta  meg,  mely  az  apáktól  örökUl  hagyott  val!^  -  ikásokaí  Im* 
sankirit  kiveszni  engedi,  elannyira,  hogy  egynéni  ,  k  t-siik  iü- 
.ott,  elvétve  akadni  mái*  ma  ts  a  nyomára,  mint  a  minők  a  Szent-Iftln 
éji  tüzugrá»,  vagy  az  úgynevezett  ^^crí/r/y  járás'*,  melyeket  eg?í* 
palócz  szokásokkal  együtt,  más  alkalommal  óhajtok  itt  közótm 

A  betlehemesek  rendesen  hatan  vannak  Ezek  kOzUl  hámi&ri  t 
betlehemi  pásztorok    képviselői,    fehérbe    vannak  öltözködve,   fejUkfin 

88il 


BITLEBSn  PiSnOUATtK  A  MÁTRXÁUt   TALOCXORKÍL. 


lény  papírból  készfih,  henger  alakú  magas  és  czifra    sflveg,    a  ke- 
ben  pedig  csörgős  bot  van    A   negredik  öre^    sxámadó   juhásznak 

öltözködve,  f^  hcgresre  kinjoBott  háránTbör  sipka  födi,  állát 
"  T.  kender-csepGbol  késiitett  hossiu  siakál  öTeti,  r^jta  magán  ite- 

egy  hatalmaa,  fortöa  azörérel  küelé  fordított  juhász-banda  van.  Az 
dik  szintén  fehérbe  Tan  öltözködve  s  a  Jézus  szöletósét  hirdető  an- 
J  szerepét  játsaza  s  egjóttal  az  apró  Tiaszgreitjrákkal  megvilágitott 
fttlehem'  hordozója  is.  A  hatodik  v^ül  az  ú.  n.  .szamár*,  a  kinek 
lásztor-játékban  csak  olran  stiiúszta  szerepe  van:  ö  hordozza  a 
tkhemesek'  után  a  .négylábú*  t.  ,húzó»-tariszn)*á*-ban  az  igán- 
ba  kapott  sódarC  kolbászt,  szalonnát,  kalácsot  stb,^  a  miket  aztán 
i  alkalommal  közösen  elköltenek. 

Ezek  előre  bocsájtása  ntán.  ime  itt  közlöm  a  l^egyezni   sikerült 
ztor-játékot  magát: 


pintac||átttk. 

SíBo^lyck: 

Fedor  | 

Htere  |  juhászok 
Gnbn   | 

Az  öreg  számadó 
Angyal. 
A  betlehemesek  ott  kflnn  a  konyhában  éneklik: 
Jézosho'  ja  kisdedbe*  Mer'  örvendetes 

Ti  leikék  sihésseték,  Szén*  szOletési. 

Gyertek  minnyj^n  Jézusho',  ja  ki&dedhé* 

Mongy&tok:  szalve,  szalve!  Ti  leikék  sihésseték. 

Erre  az  angyal  bekopogtat  az  .első  ház'  ajtaján  és  bemegyen  a 
lehemmel. 

Angyal:  Hallottá'jé  pajtás  ole  daogot, 

Méjjet  a  mennyei  köret  mondott: 
Han  született  Jézos  Betlehembe, 
Jézus  mi  Mé'vváltaonk  emberi  testbe. 
Az  angyal  csenget,  Fedor  bemegy  s  köszön : 

Dicsértessen  a  Jézus  Kírísztus,  aggyon  Isten  jaö  estét 

Hun  vettem  én  itt  magamat, 

Hová  húztam-vontam  fáradt  lábaimat. 

Még  az  nagy  hegyeken  is  tű'  jártam. 

Pásztor  pajtásimtú'  én  igy  eemaradtam, 

3?í* 


^                                       istvInfíÍ 

6TÜLA                                       B 

^H                      így  eltévelyedtek  ny&jb&lyi  juhaim,                               | 

^H                       Pásztor  né'kű'  lettek  szopao 

báránkáim.                  ^^H 

^H                       A/t*''  Iiújbaii  fújom  pásztori 

naotámat                      ^^B 

^H                       Hiszem,  hogy  méUletöm  kedves  barátimat.               ^^H 

^^1                                                                 (Anifáo  énekli) :                                         H 

^H                  BarAtím,  piútAsim. 

Tudom  nincsen  goiu 

^H                  Juhaim,  nyí^ftim 

Kíísenes  bánatod. 

^^1                  De  eemaradtatok, 

Hegyeken-veögyekcD 

^^B                  Csak  magam  hattatok. 

Mulatozó'  tudom. 

^H                  Titere,  Titere 

Legeleö  szép  páston 

^H                  Kedves  jao  barátom. 

Bikkfa  víg  uniy^koa 

^H                 (Titere  bemegy). 

^^1                       Titere :  Jan  estét  Fedor  pajt&soro !                          ^^f 

^^P                                    Hallom  paiia&zidat. 

^H 

^H                                  P&sztori  szomorú  naótftdat,                         ^^| 

^H                                    Fáradao',  bAnkodó*, 

hogy  e«t£velypdté*.       ^^M 

^H                                    Taiaii  a  nvAjadbaó' 

el  is  veszítette*.          ^^M 

^H                                    Va^y  pedig  farkasok  préddj&vá'  tetté*.        ^^| 

^H         Fedor:  Harmincznyaocz  esztendeőt. 

De  mideŐn  nyájamn 

^B                      Harmiiiezhat  napokat, 

Nyugodván  tanyámul 

^^B                      Pásztorsti^'ban  feltem. 

Az  egeknek  kapuji, 

^H                      Sok  szép  vfg  aórákat. 

Ménynyíltak  ablald, 

^V                      Hegyeket,  veS^yeket 

Csattogás^  roltogás, 

^H                      Víg  mezc'Sket  jflrtnm, 

Nagy  egi  villámlás 

^H                       Vadkecske  bakokat, 

Hallatszott  a  hegyek 

^H                      Szarvasokat  l&ttrim, 

Hangzott  a  veOigyek^ 

^B                    Farkasokat,  medvét 

Akkao'  ja3s  álmomM 

^H                     Csoportba'  vizsgft'tam, 

l'grottam  nyájamtá' 

^H                      A  vadkan  disznaoktú' 

Erdeöbű'-erdfiiJbe 

^H                       liettegnyi  nem  tudtam. 

S  ím  ide  jutottoin. 

^M          Titere:  Ne  ihégygv,  ne  rettegj 

Sz6|í  szopao  bárányi! 

^1                      Jaó  Fedor  pajt^om. 

Legelteti  a  Gubu 

^H                     Az  Almod  nem  k&rod, 

Hegyeken,  vei5gyekéii 

^B                     Hun  vigasztalásod. 

Szép  tiszta  vizeken. 

^B                       Mé*  vannak  nyájaid, 

^1          Fedor :  Jaól  vagyon  Titere  pajtásom. 

Mongyuk  ee'  naoiAn 

^H                       Etteő'  most  szivünkbe, 

Mozgassuk  lábunkat, 

^H                      Mulassaonk  kedvünkre, 

Kifáradt  talpunkat 

^H                      Fújjuk  feŐ*  dudánkat, 

^B 

_■■    .1 

BEll£REMJ   PiSZTORJÁTÉK   A    HÁTIlAAUl    PALÓCZOKHÁIj. 


Hát  ti  így  isütokenztők,  az  öregei  agyid  í'cBcsallyátok ? > 
Ftdor:  Tüled  tatiú'tiik  apaói 
Óreg:  KÖgen  vaól  a'ftUm 
Ftdor:  Hl'mme'  most  van  apao!  SzÍIIubz  öreg! 
Ör«g\  Igya'  fiam. 
Ftdor :  Se  .  .  .  t  neked  Öreg  1 
Örtg :  Egye  meg  a  fiatal. 
Fedor:  Kordúlly  a  setytre, 
Ne  ihass'  kedvedre 
Öreg:  InkáAbb  a  világosra,  hogy  a  fulykó  (kulacs) 

szfijat  jobban  mc'llúthaBsam  és  többet  ihassam. 
Ftdor:  Tudnftje  3hen  szomjan  tAnczaónyiV 
Ortg:  Maj'  mc'ppraobálom 
(Ekkor  u  eddig  botoD  KUKgolA  három  juhász  táoczra  perdülve  együtt  éockeU): 


Nosza  pajtás  vfgagygyaőnk, 
Víg  üiieket  mi  mongyaónk, 
Vigasztalljuk  magunkat 
Ne  aajnályuk  talpunkat. 


d :  Nosza  pajtás  vfaagygyaőnk,  Ft^d  furulyád  Titére, 

Fedor  duda'  kedvünkre. 
Mos*  kedvünkre  vígagygyaónk 
Víg  éneket  mi  mongyaónk. 
Hipp,  hopp ! 

Fedor:  Deöly  le  öreg  a  jaó  vetett  ftgy  ilA. 

Öreg:  Inkább  a  jaó  vetett  &gyra. 

Tit^é:  DeOly  rft  Fedor  pajtás,  nyomd  meg  ax  tírogetl 

Áz  angyal  (háromszor): 

Glória  in  excelsis  Deo! 

Mindy  karban: 


Kellyetek  fel  pAsztorok, 
Őreimet  hirdetek. 
Mer'  született  ma  nektek. 
Ki  raé'jjüveiidöltetett, 
Egy  seűznek  mehitfi*, 
Szűzen  Bzű*t  véritfi, 
Mcvváltaó  Jézusunk. 
Allt^,  Alleluja! 


De  üresen  ne  menynyeőnk, 
Ajándtíkocsk&t  vigyeOnk, 
E'szszép  göndör  báránk&t, 
Fehér  tarka  gidácskát. 
És  írós  vajocskát, 
És    génge  sajtocakát 
Vigytink  a  Jézusnak. 
AUe,  Alleluja! 


As  ének  befejezése  után  Fedor  a  betlehemhez  menve  mondja; 
Hoztam  göndör  báránk&t. 

TU^r* :  szintén  oda  megy  s  igy  szól : 
[  kn  hoztam  irós  vajocakat. 

I  Oubu  utánuk : 
I  tn  hoztam  génge  si^tocskát. 


391 


ISTViKFFY   GTtTLA 


(Fodor  exatáo  «  betlehem  mellett  m&r&d,  Titen  £9  Gabu  pedig  e1i 
Öregért,  a  ki  a  hactérb«D  az  igió  E&rokbao  ronta  meg  nugát;  megfogjAk 
jit  két  oldalról  *  clŐre  Tonizolra  így  sxólnak  boaiá): 

tíyere  öreg  Ketlehembel 
Öreg:  Nem  mének  beteg  tehfenbe. 
OubUj  Tittre:  Gyere  öreg  Betlehembe. 
öreg:  Nem  mcrék  mer'  megesz*. 
Tii$re:  Ha  megesz'  maj'  kitesz. 
(V^gre  ia  oda  búizák  a2  öreget  a  t»etletieinbet). 
Ftidor  aa  Öreghez: 

Mit  hozta*  já  kis  JézQskAnak? 
ör€g:  Aranyat,  tömjént,  mirhát. 
Fedor:  MitV  Pip&tV  üísz'  nem  keő  a  kis  Jözusnak  pipa. 
Öreg:  Aranyat,  tömjént,  mirhftt. 
Fedor:  Mit?  Nyirkát?  •)  Hisz'  nincs  i*82S2ŰC«. 
Öreg:  Aranyat,  tömjént,  mirhát. 
Fedor:  Most  értjük  öreg. 

(Erre  TItere,  Oubo,  Fedor  botjaikat  csOrgatve  egymáantAn 
■  énekelik: 

Oh  kisked  Jézus  vigasztalá^idat 

£z  hlz  ur&ra  nyújtsad  &Idásidat; 

Mert  ed  aluszik,  paolyíiba  nyugoszik, 

Hideg  Jászolyba  szénán  bagyadozik. 

Nem  fekszik  ^gyba', 

Sem  friss  palotába', 

Hanem  jiszolyba'. 

Rongyos  estüllaóba*.  — 

Ha  valaki  vígan  é], 

A  juhász  is  csak  ügy  él, 

Az  érdedben,  a  mezeőben 

Sípó',  dada',  furullyA', 

Billeg-ballag,  mémmeg&*.  — 

Város  kivel,  nem  messze 

Van  egy  ést«illaócska, 

Barmok  között  ott  fekszik, 

Szilraz  széniln  nyugoszik, 

Mellette  szfiz  anynya 

*)  .Nyirka"  alatt  a  palócz  a  axüci  által  nllOval  laragdalt  leorirkátt] 
darabkákat  érti.  Í, 


rinvoBJineK  A  HiTuuut  rAuScaoKKii^ 


A  BageÚM;,  a  figeOr  A  UtecMt,  V«res  Qy«fcM(t 

Jftó  élnyi,  j«ó  éhji,  Foíjgfttajpi, 

A  6iibiivia\  ntétfyee'  V«g  cD^cil  hi|^  ho]^ 

TincaoByi,  tiacbonji.  Mondan^i. 

r-:  Hipp!  k(W^ 

Oubu:  Jm  estét  kedvesia! 

F«dor  és  TstésKy  de  eetávoiutok, 
Ax  öreg  apftÓTu"  iMgimit  hatUtok. 
A  njiiai.  és  csordát  aiod  re&m  biitlLtok. 
Fedori  imSi  vágjon  Guba  társunk, 

Rúhd  Tigjon  Tpnnnk  (Tenflnk)    * 
Hozott  Isten  tdiit,  axé  mi  maUssank. 
Megeőni  nyl^ankit  u  a  nagy  jaö  Isten* 
Aze*  mi  tanj&okat  re&d  bfizrok  híven. 
ÜsseGnk  itten  tanyát, 
Vigjaonk  le  é^kkecskét, 
A^mmellé  é'^csket, 
A'mmellé  p^y*  é'ssszép 
Barna  kis  menyecskét 

Egyszerre  mind; 

Üsseönk  no! 

(Akkor  lealoek  egymás  háu  mOgé   sorjában  a  botra  ai   ^M   «lé,    oly   for- 
lint  a  gyermek  mikor  as  apja  botjával  loTacskásik  éa   várják  as   attregflt-'). 

Fedori  Sz&lusz  öreg! 

{Az  Sreg  erre  belép  t  a  miat  lá^s,  hogy   három    txQtáija   as   arot    kulacsot 
I  egymás  kOst  igy  srjSl) : 

És  az  eÖ  vaót  apja 
Jó^Beí  és  Mária 

Ale,  allelm'a! 
Nosza  bion  Miska  pajtás 
Rosszú'  járánk, 
A  szűrünket,  bocskorunkat 
Otthon  hagyánk, 

Majd  elévennénk  még  a  szűreönket, 
Ha  a  hideg  mévveszi  kezeőnket. 

393  a<.>* 


J6TVAHFKT    QTVLA 


Fedor:  Agygyon  Isten  minden  joót, 
Gyió-fabao'  koporsaót, 
Bort,  búzát,  baraezkot, 
Mftkkot,  hizaó  malaczot. 
Kolb&S2,  ódal-8zalonna 
Az  ,Öreg"-nek  jaó  vaóna. 
Öreg:  Jaó  biojn  fiam!  Jaóra  is  tanítottalak  ben 
gyér  clM 


Czigány  tolvs^lási  babonák 

/V.    Wlüdocki  hUn,-ihi6l. 

Minden  nép  szellemi  életóben  van  egy-egy  söté 
nép  életében  a  babona,  varázslás,  kuruzslás  mindann; 
mondható,  de  a  népismeretre  nézve  ép  ez»ík  talán  a 
Czigányaink  köreben  is  lépten-nyomon  akadunk  oly 
melyek  nem  csak  egy  szemjiontból  tekintve  felkeltil 
czigány  néphitnek  talán  a  legsötétebb  fejezetét  azon 
melyek  a  „tolvajlásra"  vonatkoznak  és  melyek  leg 
emberi  vérnek  titokzatos  felhasznállsára  czélo/nak. 
e  helyen  felsorolni. 

Hogy  vállalataik  felfedezése  ellen  biztositva  lej 
a  következő  dolgokat  viszik  véghez,  melyek  a  vérrel 
vannak  összefüggésben. 

A  ki  ennivalót  akar  lopni,  az  a  bal  kc/e  hát 
resztet  hasit  és^a  kibuggyanó  vért  felnyalja.  Ekkor 
az  ételnemtieket  nyugodtan  fogyaszthatja  el.  A  ki  ei 
szánja  magát,  az  dörzsölje  be  lábait  egészen  a  bokái 
nak  eh6  havi  vérével ;  a  míg  lábait  ezen  vér  takarja 
van  a  felfedezés  ellen.  18.S4  deczember  4-én  \adabq 
mörmegyében)  a  tót  parasztok  egy  cadgányt  fogt^ j 


czioAkt  tulvajlAsi  UAilOViK 

ÍŰÜ  ToIt,  és  három  mértföldnyire  Homoródtól  (Erdély)  az  elárasz- 
fct  országúton  váiidortibtunkat  nem  folvtathattak  tovább  Az  enniva- 
Hmajdnem  mind  elfogytak.  Ekkor  monda  az  én  czigány  barátom, 
mtikó  István,  a  Kukája  nemzetségből:  „Várj,  hu/ok  én  míndjáil  libá- 
^•*  El  is  ment,  »  néhány  óra  múlva  négy  leült  libát  hozott  Ezek 
egy  kis  faszelenczét  matatott  nekem,  melybon  beteg-ágyban  meg- 
asszony  porrá  száradt  vére  volt.  „Ki  ujjait  ezen  vérrel  bedörzsöli. ** 
pondá  István  —  „annak  mindennemű  lopás  sikerül  1"  Ugyanő  azt 
indá,  ha  tolvajok  olyan  gyertyát  égetnek,  mely  ezen  vérporral  van 
ntre,  tolvajlásaik  küzben  nem  lépetnek  meg.  Ezen  vérporral  hin- 
'be  a  délmagyarországi  vándor  czigányok  a  kaput,  vagy  ajtókilszö- 
azon  háznál,  honnan  valamit  , elvinni*'  akarnak.  A  czigányok  tit- 
> tolvajnyelvükön  ezt  a  port  „szök5pornak"  (hutyado  praho)  nevezik; 
oly  por.  mely  a  tolvajnak  a  megszökésnél  segítségére  van. 
Mielött  a  tolvaj  valamely  épületbe  be  akar  törni,  elébb  a  közel- 
f elvégzi  szükségét  M(g  a  .rakás"  meleg,  addig  a  tolvaj  minden 
avarástól  biztosítva  van.  Ha  már  működésének  terét  el  akarja  hagyni, 
ilíijon  keveset  ezen  ^szökiíporhól"  a  „rakásra"  —  a  czigány  titkos 
jj  nyelven  „örzÖre"  (teris) — ,  akkor  az  ö  zavartalan  tulajdona  ma- 
\^  lopott  tárgy.  Ha  egy  élő  állatot  lop  és  azt  hiszi,  hogy  arra  „rá- 
r  valami  .vará/sigét"  lopás  ellen,  akkor  mielőtt  az  állatot  le- 
hogy  a  hús  élvezete  által  esetleg  betegséget  ne  okozzon  magának, 
niiak  ivóvizébe  szintén  ezen  „szököporból"  veg}*it.  Szerb  vándor  czi- 
Inyok  a  lopott  állat  bal  lábába  egy  keresztet  metszenek,  (négy  lábú- 
knál a  bal  eiriláhbai.  mielőtt  azt  ételnek  raegkészitik,  és  a  kibugy- 
jranó  vér  néhány  cseppjét  egy  kis  faszelenczében  Őrzik  „magnak" 
l^alpisdipen  =  utánvonáa),  azaz.  hogy  a  lopott  állat  még  másokat 
^kaga  után  csaljon",  tehát  hogy  a  lopás  nekik  azontúl  is  sikerül- 
^T  Ezen  állati  vércseppek  idővel  porrá  száradnak,  mely  „utánvonási* 
^rnak"  (palalpísdipnakro  praho)  neveztetik  Az  olyan  állat  takarmá- 
féi  is  szokták  ezen  porral  behinteni,  melyet  előbbre  avagy  későbbre 
(lopásra  szemeltek  ki,  és  azt  hiszik,  hogy  ez  által  a  lopás  hátrány 
élkUl  sikerülhet  A  török  vándor  ezigányoknál  szokásban  van  ezen 
maga  után  csaló  porból"  keveset  a  lábbelire  (czipőkre)  hinteni,  mikor 
»pni  mennek;  igy  közté  velem  Dr.  Jakob<^ir  Szvetozár  ür,  egy  ilyen 
olgokban  nagyon  jártas  törvényszéki  hivatalnok.  Sztíval  azt  tartják, 
ekkor  a  lopott  állat  teljesen  megadva  magát,  követi  a  tolvajt.  Ha 
pással  vádolt  ember  ezen  porból  zsandárokra,  törvényszéki  híva- 
}kokra  stb. -félékre   hinthet  keveset,  akkor    elháríthatja    magáról  a 


A^ 


gyanút.  Ha  a  tolvaj  attól  tart,  hogy  tetr«i  vataki  ol5tt  bin< 
az  íUkí)  ut  elárulhatná,  akkur  sigát  véréb51  ö^ueveigyit 
pct  AZ  Ügynevezett  ^utanvonájti  porral"  é&  ezt  aztán  ax  j 
kavarja  Ez  által  azt  éri  el,  hogy  az  illetű  nemcitak  ho^y  el  nuni  fti 
hanem  továbbra  is  baráti  vonzalommal  fog  iránta  visidtetnL  ^ 
rét  ezen  „szüköporral*  vegyitnek  éa  ebből  arra  a  helyre,  í' 
mit  loptak,  egy  keresztet  é»  fíik-je  egy  pontot  is  szoktak  l..j 
^zigány  tulvajhit  szerint  ez  által  a  tolvaj  elhárítja  ma^^árúl  u 
Ilyen  jegyet  a  tavaly  nyáron  ílerrmann  barátom  cs  cdgány  vizsipüo 
társam  flirdŐ  helyében  —  Jegenyén  —  mÓK  ej^ésx  frissében,  tat^ 
száradva,  taláUani  egy  czölöpre  rárajzolva,  miután  cp  arról  a  beljiC 
néhány  órával  azelőtt  vándorczi^ányok  egy  lóhámot  loptak  volt  eL  & 
délylíen  ez  a  lopási  Itabona  általában  el  van  terjedve  a  cz' 
A  szerb  éa  boszniai  czigányok  ezen  vórkoverekhez  fehér  ku:j,_ 
is  vegyítenek  hozzá,  mivel  aztán  a  lopott  jó&zág  belyón  eizr  k 
reaztet  festenek. 

Fehér  kutya  hája,  halva  született  gyermekntfK  ^' 
szive  péppt^  17)zetik,  t^s  a  ki  a  legcsekélyebb  neszt,  Z'h^ 
távolságn*}!  is  hallani  akarja,  az  kenje  be  ezen    szerrel    a    ny 
és  a  fül  kaí^ylóít  és  e  mellett  mondja  el  raóg  a    ■        "     ~ 
is.  melyet  velem  a  bires  horvát  czigáiiy  g)*óg)'roe^.i  ..*^  *j.u.,- 
Budrovciban  kÖzolL 


Szave  asunav,  tbe  dikhav, 
Ssave  dikhav,  th'  aannav* 
Efta  lanczaha 
bengesztar  patidla, 
Szave  th'  avelas, 
Csin  mro  jak  dsial, 
Csin  mro  kan  dsial ! 


Mindont  mit  hallok,  lássak  is, 

Mindent  mit  látok,  halljak  U! 

Hét  lánczcz&l 

Az  ördögid  mcgktítve 

Minden  legyen, 

A  hová  szemem  elér. 

A  hová  fülem  elér! 


A  ki  a  fennebbi  péphez  egy  kevés  belladonna  növényt  (r.zigáj 
nak  htngeazkro  =  ördögunnak  nevezve)  is    vegyit    és    ejtzal  azt.  _ 
meglopni  akar,  észrevétlenül  bekeni,  ez  által  azt  ári  el«  hogy  02  ílfa 
mely    álomba   esik.    1887-ben    a    déhnagyarországí    Monostonzogefi 
vándorczigányok  éjjel  egy  szatócs  üzletet  töjtek  fel  és  elfogat'-'^    F--^ 
zsandár  őrmester  talált  oálok  ilyen  kenőcsöt    és  így    aztán    k- 
tette  6ket  ezen  szer   titkát  elárulni.    A   kihallgatásnál   a  jár 
elütt  azt  monda  az  egyik  betörő:  a  kemVa  elvesztettf  r.  ']'-■ 
mert  mikor    azt    főzték,  a  jelenlevők    valamelyike    nu 


3!t(» 


csötadélmagyarországiczigányok  iH€rihmak4nak  nevezik  (ineriben  — 
Iái,  és  mako  — kenőcs:  tehát  „Iia)á1ken5cs  "} 

Az  északmagyarországi  czigányok,  mmliHt  lopni  mennének,  a  kö- 
tkeznkép  készített  kenőc'wsel    kenik  be  kezeiket:  egy   halva  azületett 
|ennek  véréből  és  ezen  gj'ennek  anyjának  szintén  néhány   csepp    vé- 
ből két  külön  nembeli  kutyának  a  zsírjával  kemény  pépet  főznek  sz. 
vagy  8z.  Tamáfi  éjjelén;  a  beddrzsülésnél    pedig  a  kÖvetkez5  rá- 
Bt  mondják : 


kveazkro  te  dajakri 
lulana  ráta 
^n  kate  pandia; 
lalano  dsiukel 
tjíi  dsiiikli 

jov  avel  I 
&r  peda.  szar  ráta 
te  hin  pandia, 
ir  ada,  bzo  kum&v, 
mange  akaiia! 


A  gyermek  és  anya 

Holt  vére 

Itt  van   megköt vo; 

Holt  kutya 

Kutyanöstényhez 

Itt  jön ! 

Mint  (ezen)  állatok,  mint  e  vér 

Itt  megkötve  vannak, 

Ugy  az,  mit  kívánok. 

Enyém  legyen  most! 


Keletmag)'aror8zági  czigány  mielőtt  lopott  lovára  ülne,  lábszárait 
oldalát  ezen  kenöcscsel  dörzsöli  be,  és  minden  bekenésnél  a  ráolva- 
Í8  elmondja 

Ha  a.  tolvajt  Űzőbe  veszik,  és  búvó  helyet  már  elérte,  ezen  ke- 
Scsöt  a  saját  köpésével  vegyíti,  azon  hitben,  hogy  ekkor  nem  fedez- 
etik fel.  Ha  egy  magyar  czigány  lopás  miatt  lesz  Uz($be  véve,  akkor 
^tás  közben  bal  kezét  kissé  megvágja  egy  késsel,  és  a  kiraorduló  vért 
iinő  tárgyhoz  keni,  és  előre  sietve,  mondja:  „Szólj  értem!'  (F*en 
roraan!)  Deres  Samunak,  a  mármarosi  vándort'zigányok,  Kciiyate  tör- 
pe egyik  tagjának  számos  ilyen  vágási  sebe  volt  a  bal  közén,  ós  Ul- 
Eíztetése  alkalmával  sohsem  mulasztotta  cl  kezét  meghasítnt.  Mentől 
bh  ilyen  behegedt  sebet  tud  egy-egy  ezigány  pajtásainak  felmutatni, 
snál  több  pbecsUlésben"  részesül  az  u  törzsbelijeinél  az  ő  „kedves 
zéért**  (kamilo  vast),  az  az  tolvajlási  ügyességéért 

Egy  olyan  i-ongy  darabka,  melyen  akasztott  embernek  bár  csak 
csepp  vére  is  van,  ha  ez  bármilyen  régen  száradt  is  bele,  bár- 
ínö  tolvajlási  vállalat  felledezésétöl  megóvja  a  tolvajt.  Aka^íztott 
llber  mh^jának  bármilyen  rongy  darabja,  úgy  szintén  bárminő  test- 
fentebbi tulajdonsággal  bir.  Ki  akasztott  ember  véréből  iszik,  a 
ggÖtétebb  éjjel  iis  a  legcsekélyebb  tárgyakat  ép  úgy  észre  veszi,  mint 


3ÍI7 


DB.    WU8U)CKI    HKNR1R 


világos  nappal  Alikor  1885-ben  Márton  nevU  gyilkost  Szebenben 
akasztották,  az  ítélet  végrehajtásánál  lovÖ  czigány.  Koska  Lajos,  i 
retten  mödon  a  tetem  véréhez  jntott.  Ivott  is  beldle,  de  elébb 
bendermagfSzettol  vegyitette  össze.  Néhány  óra  roulva  halálos  i 
lett  és  az  orvosnak  bevallotta  tettét.  Két  nap  múlva  meg  is  hall 
Erdélyi  vándor  czigányok  azt  hiszik,  hogy  a  vidék  összes  bouso 
nyait  láthatják,  ha  éjfélkor  kendermagkóréval  tüzet  raknak-  A  ki 
halvaazületett  gyermek  bal  kezének  kis  t^ját  éjféli  órában  kereszt 
éjszak  felé  tilve  megeszi,  az  lehelletével  az  alvó  embereknél  oly  i 
álmot  idézhet  elé,  hogy  azok  a  legnagyobb  zi^jra  sem  ébrodíietoek 
8zerb  és  török  vándor  czigányok  halva  született  gyermek  bal  koé 
kis  Qüját  egy  ú}  varrótűvel  szúiják  keresztül,  hogy  a  halottat  seok 
áshassa  ki,  és  annak  kis  (úját  ne  eméssze  fel.  Ki  még^is  megesa, 
megbolondul.  Tolvajok,  kik  olyan  gyertyát  égetnek,  mely  fehér  kn 
zfliljából  és  halva  született  ikrek  véréből  készült,  bátrar.  ■  -*  i!tik 
vállalataikat,  míg  az  égő  gyertyát  bal   kezükben    tartjn^.  ak 

senki  sem  látja  meg  őket.  Vörösraarton  (Uélmagyarorszá^)  egy  tír 
ezigány  1890  novemberében  egy  paraszt  nönck,  Warga  Linának,  ki 
ikreket  szült,  a  hulla  minden  csepp  véréért  négy  krajrzárt  fiwt 
Aztán  a  zsandárok  előtt  mindkét  fél  határozottan  tagadta  a  cself 
detet  A  ki  alkalmas  idShen  az  említett  kenőcsből,  mely  a  megDi 
zett  részekből  van  készitve,  —  ezigány  tolv^  nyelven:  dujdujenga 
szarának,  kettős  arcznak  nevezik  —  caak  valamicskét  megeszik^  at 
János  vagy  új  év  éjszakáján  az  elrejtett  kincseket  láthatja.  De 
kenőcsöt  azon  nap  kell  megennie,  melyen  az  ikrek  fogantatása  tölt 
A  délmagyarországi  vándor  czigányok  ezen  kenucscsel  kenik  be  \S3l 
talpát,  hogy  lopásaik  alkalmával  lépteiket  senki  meg  ne  halíja  És 
testüket  dörzsölik  be  ilyen  szerrel,  a  legnagyobb  Ütéseket  som  ér 
(Jegenyefürdő). 


Regölés.*) 

iVasiaegye,  Eórmcndt  járás,  IlegyhAtTÍdéke.) 
Kőali ;  Nagtf  Jáuef. 

Karácson  utáni  nap,  István  napkor  7—8  óra  között  szokAsa 
gölés".  Ké^három  legény  (16—20  éves)  szokta    bejárni    a    héodiat 
az  ^tóhoz  érve  a  következőket   mondják   kÖzöna^M   hanghonfoeáfl 

*)  V.  6.  Király  Pál,  Regesek  mondókája,  Ethnograpbia,  1891,  HM^M. 


KEOOLÉS. 


tocséa  jó  estet  adjon  isteni  Megjöttek  szegény  Szt -látván  szolgái, 

ott  kinek  füle,  kinek  farka:  nyomjuk-e  vagy  mondjak V 

Ha  belülről  azt  kiabálják  ki,  hogy    nyomják,  akkor  nem   mond- 

hanero  boezankodva  tovább  mennek,  miközben  azt  mondják  boszu- 

ól:  „Adjon  isten  száz  ólat,  meg  egy  koszos  mala^'zot!"  De  ba  helul- 

azt  kiáltják  ki,  hogy  mondják,  akkor  rákezdik  a  regölést  énekelni: 

Amott  keletkezik  egy  kerék  pázsit, 

Abba  legelődik  csoda  Hu-szarvas, 

Annak  a  szarvasnak  ezer  ága-boga. 

Misemondó  g)'ertya  gyajtatlan  gyuladjon,  ótatlan  alugyék! 


Haj,  regö  rejtem! 

Azt  is  megengedte 

Az  a  nagy  úr  isten. 

Enné  u  házná  is  van 

Egy  nyöszö  legény  (v.  leány). 

Jíg  mi  a  neve? 

N  ....  a  neve. 

JiŰ  kit  adjunk  neki? 

N  .  . .  lányt  (V.  legényt)  neki. 

Isten  meg  se  mentse, 

Kebelébe  ^tse 

Üele  fsöndörodjék, 

Bele  pöndörödjék. 

Mint  a  czicza  farka, 

Még  annál  is  jobban. 

Hiy,  regö  rejtem! 
Azt  is  megengedte 
Az  a  nagy  úr  isten. 
Adjon  az  úr  isten 
Ennek  a  ga/dának: 
Négy  kis  Ökröt, 
Két  kis  bérest, 
Aranyos  ostort 
A  kezébe, 
Aranyos  Ösztökét 
A  kezébe. 

Haj.  regö  rejtem! 
Azt  is  megengedte 


Az  a  nagy  úr  isten- 

Adjon  az  úr  isten 

Ennek  az  asszonynak 

Egy  tiktya  (tyok)  alatt 

Száz  csibe  fiat, 

Kgy  ludja  alatt 

Száz  zsíba  (liba)  fiat; 

Annyi  túrót, 

Réten  mennyi  túrás; 

Annyi  vajat 

Kútba  mennyi  csöpp  viz. 

4.  Haj,  regö  rejtem! 
Azt  Í8  megeti«edte 
Az  a  nagy  úr  isten  V 
Adjon  az  úr  isten 
Ennek  a  gazdának: 
Egy  hold  földjén 
Száz  kepe  búzát. 
Annak  a  búzának 
Ezer  mennyi  köblöt 

5.  Haj,  regö  rejtem! 
Azt  is  megengedte 
Az  a  nagy  úr  isten. 
Ha  a  maguk  asztala 
Szent  oltár  lehetne; 
Ha  a  maguk  kenyere 
Krisztus  teste  (v.  szent  ostya) 

lehetne; 


3»9 


Ha  a  maguk  bora 
Uten  vére  lehetne! 


Vetett  asxtttUva). 
Tfli  pohiu'Á^'al 
Sisegttn  vBgfon 
Ceotos  erszény. 
Abban  vaK,ron 
Kétí/  s. 

Fele     _  :.. 
RegMké, 
Foto  a  gftzdáv 


6,  Haj,  rpíííí  rejtem! 
Azt  is  megengedte 
Az  a  nagy  úr  iHten! 
Réti  íJkör  n%i  törvény ! 
Szálljon  isten 
A  hiízukba; 
Szárnyával,  seresével. 

Ezután  a  következő  szavakkal  nyitjik  fol  az  ajtiít  ás  lépnek  be: 
«Dii'6érte8R'k  a  Jézua  nevel"  én  addig  állnak,  mi^  meg  wm  ^jáod^ 
ko;í:zak  őket 

Nyarad-menti  babonák. 

KOsli :    Harmatit  iMJZft 

Ha  szombaton  fonnak  a  háznál,  a  tehén  a  Jáaznlba  döglik. 

Ha  asazony  korában  tanul  meg  valaki  nyUísCet  kötni,  az  on 
meghal. 

Mikor  egy  asszony  elvégzi  a  szövóut  é«  a  borda-tartót  m-i 
le,  az  Ö  Bzeme  is  nyitva  maiad  halálakor 

A  szAvés  utolsé  nyullnát  a  mennyi  ideig  aziívi  vulaki,  addig  f<^ 
az  ő  haldoklása  tartani 

Ha  a  fehérnép  olyan  kutya  kölyökhez  nyúl,  melynek  még  nina 
kinyílva  a  azeme.  nem  kél  meg  a  téazta  a  keze  után 

Nagypénteken,  ha  megseprik  a  háztáját,  rgénz  évhen  nem  közele- 
dik béka  a  ház  felé 

Az  apró  mrkéket  behunyt  szemmel  ős  háttat  kell  legelőször] 
vinni  az  udvarra,  mert  akkor  nem  látja  meg  az  ülO. 

A  kis  L'sirkékhez  költójt  idején  nem  jó  éhesen  boz/^  nyulrúj 
aztán  örökké  sírnak  az  étel  után. 

Mikor  valaki  felkél  a  székről  és  a  szék  felborul,   még  abhttn 
évben  meubal  az  illetÖ. 

Újévkor^  ha  fehér  gúnya  marad  kiteritvt?  a  hHznyi,  auUuu  m 
ben  sok  állat  elpusztul  azon  az  életen. 

Ha  rósz  álma  van  az  eraheniek,  hétszer  veasen  keresztet   éí\ 
mullik  azonnal. 

Nagypénteken  kell  kitenni  a  magnak  valót,  mert  akkor  1)6  tar* 
mese  lesz. 


40(J 


l^gl^ 


Muraközi  horvát  ballada-tőredék. 


1    KaU,  KftU.  Katk-a. 
Z-dalka  moia  zela; 
í^rnoga  vuííriiia. 
Hudoga  tolvaja 

2.  Svlgdar  noti  odiftel, 
Svigdar  noM  doftel, 
Na  eablft  donesel 
Moje  majke  glave. 

3.  .Kata,  Kata,  Kaüca, 
Poznaít  ti  to  glavo?* 
^Hn}  bi  nei  poznala, 
Moje  majki  glavu." 

A.  Ci  bo3  BG  plakala, 
J  tebi  odseiem !  .  .  .  . 
Sree  se  plakala.  — 
Vusnica  saitjala 


1.  Kata,  Kata,  Kati. 
Messziről  van  urad; 
Kekete,  roKsz  magyar 
Klvetemtilt  tolvaj. 

2.  Mindig  éjjel  ment  el, 

S  mindig  éjjol  jött  meg, 
E>[yszer  anyám  fejét 
A  kardján  hozta  el. 

3.  „Kata,  Kata,  Kati, 
Ismered  e  fejet?"  . . . 
„Hát  hogy  ne  ismerném. 
Mikor  anyám  feje." 

4.  „Tied  ifi  elvágom, 

Ha  siratni  fogod!  ....•* 
A  szája  nevetett, 
Szive  siránkozott. 

Közli:  Oőnezi  Ferenc2 


Ermelléki  nópr^'zi  adalékok. 

Közli :   liartha   Giju^a. 
Tojia-hajgilifl. 

(Srib  nÁpUnncpl. 

Húsvét  szombatján  Összegyűlnek  a  sváb  ifjak  egy  elŐre  megállapi- 
[)tt  helyen  s  kiválaí;ztaiiak  maguk  kÖzül  két  derék  legényt,  kik  a  meg- 
lakoló két  pártnak  vezetriivó   lesznek.    Ezután    az    ifjak    két   egyenIS 
zre  oszlanak.  Most  tiíbb    papirka-darabot  vesznek  s  egyre  reá   írják 
Bzót  „szedő",  a  másikra  „futó",  s  e    kettőt   a   tisztán    hagyottakkal 
^ütt  összehajtogatva  bedobják    egy  kalapba;  a   két    pártvezér    addig 
váltogatva  egyet-egyet  a  kalapból,  míg  valamelyik  az  egyik    irott 
[)Lrt  kihúzza;  így   határozzák    meg,  hogy  melyik   lesz   a    szedő,    és 
pelyík  a  fató  patt. 

Ezek  után  a  két  párt  külön  gyűl  össze    a   pártteendők    megálla- 
ítása  végett.  E  gyűlésen  választja  ki  mindkét  párt  a   maga   emberét, 


401 


OAHTHa  oyula 


kit  a  veraenjre  állít;  nevét  az  utolsó  perczig  titokban  tailjik.  £  g; 
lésen  bíznak  meg  mindkét  pártban  egy-€gy  legényt,  kik  sLctán 
nap  kosárrnl  házrúl-híizra  járva  Ö8s:^eszcdik  a  szdkséges  menayiti 
tcjáfit-  Midőn  a  két  tojás-ezedo  valamelyik  báz  advarára  belép,  a  si 
kásos  „pipikám  .  .  .  pi  .  .  .  pi  .  .  .  pi  ,  ,  .  pi  .  .  .  pi  r*  tyukhii 
gató  S20ra  előhívják  a  tyúkokat;  a  gazdasszony  hallva  b  tudva  már 
szavak  jelentését,  néhány  (2—10)  tojást  ad  a  legényeknek,  kik 
megköszönve  távoznak. 

Ünnep   másod  napja  délelőttjén  mindkét  párt  tagjai  a  tojás  no 
Írását  és  festését  végzik  el ;  a  festett  tojásokat  aztán  az  Ünnepély  u 
elárusítják,  darabját  5  —  10  kngczárért. 

Festetlenül  hatrynak  80—100  tojást;  özeket  délután,  egy  egyei 
vonalban,  e^iy  lábnyi  távolságban  egyik  tojást  a  másiktól  az  atrjB&n  li 
rakják.  Az  isteni    tiu^telet    végeztével  a  község  lakosai  a  veraeay 
lyére  sietnek,  hova  midőn  megérkeznek,  a  verseny  kezdetét  ressl 

A  két  versenyző  kezet  fogva  szalad  a  versenytérre,  hol  mindkét 
2 — 2  tojást  feldob  a  magasba  ugy,  hogy  az  lehetőleg  a  közo: 


essék  le.  Természetesen  van  fuUis,  mert  mindenki   igyekszik  ü.^'í-^míi 
ne  hogy  a  magasra  feldobott  tojás  fején  törjék  szét.    (Többszőr   kotl 
tojást  dobnak  fel).  Megesik,  hogy  valaki  a  f^e  fölött    leesÖ   tojás  el 
menekül  s  a  másik  esik  reá.  A  tojás  feldobása  után  kezdíSdik  a  vald 
verseny-  A  fotónak  körülbelül  4  —  5  kilométert  kt:ll   szaladni    (oda 
vissza),  8  a  meghatározott  helyről  az  ellenpárt   által    letUzött   jdfái 
előhozni.  Míg  a  futó  ezt  teszi,  addig  a  szedőnek  a  lerakott  tojádt  k< 
fölszednie.  Azonban  csak  egy-egy  tojást  vehet  fKI  az  egyik    végrMt 
kettőt  vesz  föl,  másodszori  futás  alkalmával  üresen  kell  vissza   tárn 
A  felszedett  tojásokat  a  másik  végén,  a  földre  terített  csomó  szaümi 
dobja.  (Ezért  nevezik  tojtis  hajgálásnak).  A  hány  tojást  eltör  a  hajfb 
kor,  árát  megfizeti;  ha    a    lerakott    tojást  fel  nem  szedi  addi^;.  mte 
másik  a  jelvénnyel  visszaérkezik,  vesztes  félnek  tekintetik  ^M 

A  nyertest  saját  párttelei  vállaiki-a  emelve  hordják  a  néii  kdr^i 
A  festett  tojások  elárusitása  után  a  népUnnep  véget  ér- 
A  sváb  iQak  Ünnepélye  azonban  még  c^ak  most  kövcckezik 
valóban.  A  piros  tojásokból  begyült  Összeget  közös  akarattal  m^gifl 
szák.  Az  egyik  párt  örömében,  a  másik  bossziiHágában    iszik. 

A  tojiishajgálással  kapcsolatosan  megemlítem,  hogy  leányhoz  n 
járhat,  sem  vasárnap   a    nagyobb  legényekkel   nem   sétálhat    oly  iv 
íQu,  ki  az  iQusági  társulatnak  egy  forintot  le  nem   tesz;    ha    leánya 
kapják,  a  házból  kiviszik,  maguk  közül  pedig    elkergetik  e  fuavakb 

403 


pKi  közülünk,  te  tejfeles  szájul"  Ha  azonban  az  egy  forintot  Jeteszi, 
az  i^usági  társulat  tafgává  lesK ;  megszűnik  tejfeles  szájú  lenni  s  jogot 
nyer  a  többit  ^per  te'  szólítani. 


Katona-d&l. 

1. 
Ferencz  Józsi  azt  irta  a  muszkának. 
Sorozza  b'  a  lányokat  katonának, 
De  a  muszka  a/i  irta  a  levélre^ 
Levélre,  hejde  lerélnt. 
Nem  illik  az  csákó  u  lány  íejibe. 

>^ 
idea  alltam  ne  lepŐgygyik  meg  azon, 
Mától  fogva  katona  fia  vagyon. 
Ides  anyám,  nem  vagyok  már  magájé, 
Mag^jé,  hej  de  magi^é, 
Októberben  leszek  Ferencz  császáré. 

a. 
Ides  anyá.a.  ha  eljön  a  városba, 
Nízzik  fel  n  kaszárnya  ablakába, 
Ott  lát  engem  komisz  baku  ruhába. 
Ruhába,  hej  de  ruhába, 
Esik  a  hó,  fázik  a  látx)m  szára- 


Ferencz  Józsi,  mír  kend  olyan  szomorú? 
Tán  biz  azir\  mer  megszólalt  az  ágya? 
Sose  busujj,  ides  kedves  kir^om, 
Kirájom,  hej  de  kirájom, 
Megmutatjuk  a  muszkának,  ki  a  legény  a  gáton. 


ÉnneUéki  babonák 

A  ki  vérhaÉhan  szenved,  i^yék  meg  I    liter   pálinkában    V,  liter 
c;la-port  mindennap  3  |>álinká8  pohárral.  Használatkor  &z    üveget  jól 
seg  kell  rázni. 

Ha  nfjü  van  valamely    házi    állatodban,    forralj  zsirt,  s  a  midőn 
egjobban  fon,  fogasd  meg  az  állatot,  öntsd  le  a  zsírral  a  sebet,  mely- 
A  njrQ  van,  s  nem  telik  bele  három    24   óra,   aa    állatnak  semmi 
sem  lesz. 

403 


BASnU  QYJJhA. 


Szent-OyÖrgynap  elStt  ha  egy  gtfikot  fogss,  s  megkenod  u 
illát,  tartóa  egészségre  tettél  szert  a  máaik  Szt -György  lutpig. 

Ha  azt  akarod,  ho^y  kis  gyermeked  a  járást   megkezdje, 
«  seprű  helyére  (szegletbe)  s  bizonyosan  elindul  onnan. 

Ha  kis  gyermek  teste  bármely  részen  kipállik,  kérj  a  fueki 
égetlen,  de  már  kiszáradt  edénydarabot,  (legjobb  a  tejes  csupor  dj 
kaparj  róla  késsel  a  pállott  részre  egy  kevés  port  s  elrouVik- 

A  jérczének  9U6  kii  iajánát  dobd  át  házad  tetején.  kflISi 
mindig  oly  kicsit  tojik. 

Ha  azt  akarod,  hogy  a  kutya  ne  nöjjün  nagyot,  ha  akkoráim 
milyennek  mindenkor  látni  akarod,  ekkor  tedd  roKtiba.  rázd  nketg 
jól  B  nem  nÖ  nagyobbat. 


A  néprajz  a  nemzeti  kiállításon. 

Sajtó  és  társadalom  most  sokat  foglalkozik  a  millenniumi  k 
tással,  a  melyre  vonatkozólag  a  kereskedelmi  Miniszter  törvényjav; 
tát  decz.  ^-én  és  10-én  tárgyalta  a  képvistíldház,  azt  el  la  {bgadvin. 
nos,  hogy  eleddig  igen  kevesen  hangsúlyozták  azokat  a monmCOMfe 
melyek  a  millenniumi  kiállítást  igazán  nemzetivé  és  a£  ttniiept  a 
lomnak  megfelelővé  tehetik. 

E  tekintetben  most  két  nyomósabb  nyilatkozatot  regisztrithftti 

A  képviselóház  decz.  0-iki  ülésén  Hermán  Ottó,  az  elhfid 
phiának  a  házban  és  bizottságaiban  régi  bajnoka^  azt  fejtegeti,  ha 
világkiállítások  megszűntek  az  ipar  versenyterei  lenni.  é«  óriási 
vásárokká  váltak,  a  melyeknek  tulajdonképoni  hivatásuk  az,  hogy 
vároanak  nagy  előnyöket  nyújtsanak,  nem  pedig  az,  a  mi  az  éM 
gol  és  az  első  ])áriz8i  kiállítás  hivatitsa  volt-  Szóló  nem  barátja 
rendezendő  viUgkiálIításnak  és  ezt  még  mással  is  indokolja  s  e  kí^ 
fölemlíti  a  svájczi  jubiláns  kiállítási  mozgalmakat  is  Millennárí^ 
lítás,  komolyén  s/ervei^ve,  szerinte  csak  ugy  defíniálfaató,  hogy  al 
Magyarország  valóságos  értékét  kell  kimutatni 

Ismételvén  a/.t,  hogy  egy  jól  előkészített  nemzeti  történő 
ethnographiai  karakterrel  .bíró  kiállításnak  a  feltétlen  hive»  ettffl 
Magyarország  érdekében  rendkívül  sok  tanulságot,  a  külföldre  r 
nag)'  vonzó  erŐt:  ajánlja  a  ház  tigyelmébe  a  következó  határo»ti 
vaslatot : 

„Tekintettel  arra,  hogy  egy  igazán  magyar  nemzeli  kiáll 
mely  a  történeti  és  néprajzi  követelményeknek  kell5  módon  eleget 


404 


^^ 


előkészítést  kíván,  ez  pedig  a  ten'e:íett  lb9&.    évig    nem   hajt- 
végre,  elhatározza  a   képviselőház,   hogy   a   millennáris   kiállítás 
idejét  1896.  évre  teszi  át" 
Az    országos    iparegyesület    házi-ipar    %za1co9ztályn    decz.    l5-én 
Dtt  ul^n  megáUupitotta,  hogy  a  népipar  felkarolását  a  hazai  gax- 
egyesUletekkel,  s  első  sorban  az  orsz.    gazdasági   egylettel   kar- 
re  kivarrja  főleg  az  oly  vidékeken  előmozditani,  a    hol    a    mezögaz- 
\\  foglalkozó  népnek  egész  télen  át  semmi  keresete  sincs,    mert 
lépiparból  keletkezhetik  a  rendszeresebb  háziipar,    mely    egész   csa- 
lóknak biztosíthat  Jövedelmező  keresetforrásokat.   Az  erre  vonatkozó 
ió  előkészitéeével  az  elnököt  bízták  meg.  E/után  GeUéri   Mór  ter- 
elte elÖ  javaslatát  a  háziiparnak  az  1895.  éei  millenniumi  hiállí' 
oabi  rendszeres  betnutatása  tárgyában.    E  szerint  a  háziipar  tel- 
es rendszeres  bemutatására  különösen    két   szempontból    kell  súlyt 
lyezni.  Először  azért,    mert   ethnographiai    szempontból    is    érdekes 
jlatban  van  népünk  ezeréves  történetével ;  másodszor,  mert  a  kö- 
sult  is  megmutatta,   hogy   számos   háziipari  czikkUnk    irányában    a 
Ifbid  is  kiváló  érdeklődést  tjtnusit  s  hogy  e  czikkek  kevés   fáradság 
illett  jelentékeny  kivitel  tárgyává  lehetnének.    A    háziipaR'sarnok  az 
^95-iki  kiállításon  nem  lehet   ídeiglen&H    faalkotmány,    hanem    tágas^ 
világított  állandó  épületnek  kell  lennie,  melyben   a    háziipar  zónák 
rint  volna  bemutatandó;  egyes    vidékek   lakberendezésének    is  bizo- 
specziális  népszokások,   jelenetek    stb.    feltüntetése  a    millennium 
Jmából  több  szempontból    fontos    s    míg    egyrészt   berendezések  és 
énetek  csoporiositása  körül  a  háziipari  czikkekre   különös    figyelmet 
fordítani,  másrészt  a  népies  típusok  jellegzetes    bemutatására  mű- 
gondot kell  pazarolni,  mert  semmi  sem  rontja  az  illúziót  jobban 
ot  otromba  életnélkuli  figurák,  szögletes  pózok  és  jól-rosszul   felezi- 
űázott  bábuknak  czél  és  értelem  nélkül  egymás  mellé  való  állítása, 
évekkel  elÖbb  kell  e  csopoitra  nézve  a  tervet  megállapítani  s  a 
kát  jó  eleve  megkezdeni,  nehogy  e  fontos  csoport    bemutatilsa    kö- 
az  illető  iparosoknak   robot-munkát    kelljen    végezniök.   Az   ethno- 
phíai  rész  teljes  sikere  érdekében  s/olú  szükségesnek    látja    a   nép' 
iffi  tfimiMÍg  érdekbe  vonását  annál  is  inkább,  mert  e  kiállítási   cso- 
a  legalkalmasabb  volna  arra,    hogy    állandósfttatván,   az  országos 
mographiai  mu/eumaak  alapját  képezze.  A  tetszéssel  fogadott  előtér* 
stésbttri  foglalt  elveket  a  szakosztály    magáévá   tette    s    fölkérte    az 
iót,  hogy  e  tárgyban  emlékiratot  dolgozzon  ki,  melyet   a  szakosz- 
a  szakminiszterhez  fog  beterjeszteni. 


406 


tXssasJIoi  üotkr 


A      ^tíffffitrrtfM^jfi     yiprxtjti 


Társasági  ügyek 

Tánmuiff    18»L    noPtmUy    ÍíS-4n   tartott 


Jelen  rolbik:    0]rAr|ry    i..    mist   alnAlc,    Hvxdu  Ott^,   Ilarrmun  Antii,  Bt. | 
mvnky  Samo,  Dr.  néthj  Láa7.l4,  Dr.  Pipa^  Kiről/.  TiaHlon  ÖTűrsr  éa  Dr. 
Jinos  Diiiif  i^syti'y. 

Titkár  jelnnLi,  tívgy  Droliulwcxky  OyuUl,  »  rufáii  scakoiacáJ}    tiAiitgil  i^| 
rdsi  g.  katíi.  p08f>0kn«k  Dcver.ték  kí,  s  tndltváttyoun,  hogy  ex  aUuloBBal  «ít« 
#t  a  társuig. 

A  *ita3xtJDAo]r  a  Htítárt  ofgbiua  Drntmbecxky  pttipAk    tldrddésétd. 

■^"'1!  '.r  liocunutja  ^\  lUIor.kt  Icgiyabb  n      '     '        ÍCtdnklödvtt  tudauAMfcl 
;      -   luiljij*.   li.Mjv  íu  Krdt^lyi  K4rj'  Jel  „ErdAljr*  cxüllin*!   ts 

fttrdúUi'  ratot  iiidit  meg. 

"  I  szolgál. 

BoroTRKk;  8&nu  jeleDti.  hogy  a  Mkgv.  Tnd.  Akul#n»    b  (oyolrz)   kú«H~ 
adriorAt  a  tAmulat  k&njnüxftnak  lyindi^kozta.  —  Hálát  ttMlumásul  v^Mik. 


j-rn    cjrttMi 


»  Moj/ytrvi'xzuí/t    .\tfrttjrt   TérsaM^j^naU   1(^1.  lUrsctttin'i 
x,^^  la^etmdityi   iUéaér&. 

iflea  vaunak :   Qyörg}-    Aladár   mtot  <ün6k,  HernxaD  Ottó,  Maokácsl  Bccaát 

sti  .   >.    A  ]  :■;    ni:.r'  .  7lty  Samu,  Hemnann  Antal.  Katoua  L%|03. 

i 'M' !      ii  .1  T;.ijal  jolt-mt,    bo^y    a   társas«igot   pútothatatlan  vttssteaéf 
f  -     ;     I-    íi  tiMlv\   Pál  clbiinyt.  Indítványt  lt%t     b«(ty  a  T&lantmáiiT  a 
iie»':-u  Lci,_%:zcu  koBzoiüt  a  ravatalra,  Intérjien  rétxvétiratol  ax  Öírettyltct, 
j<k  meg  icBtllleiUeg  a  eomntáseiv  iSdiidasHni)  bticfli\«a4t,  intéakcM^ék  Hial^kbcMfd  ti^ 
tiaa  •  a  dic«^;tlle  ömlőének  iriegörökitése  tráut, 

A  vála»ziniány  a  legmólyphb  f^dalmát  ft^jMi  ki  a  lesiijtá  gybuact  fniött,  ii 
índífváDvokat  clfo^aijja,  elhat áru^E/j^  bu|;i  a  tiucüuzut<}ra  Hótb)-  LáaKMl,  aa  mÜk^ 
huzédre  Vikár  Hrlnt  k^ri  fel,  fx  KenoaD  attó.  ityorgj  Aladár,  Munkácsi  tbecntt, 
a  titkár  H  fvéitKáros  ftxemély^ben  bixottsá^ot  küld  kt,  hogy  a  köfgyflt^nck  Janiiv 
tol  tegyenek  Hnnfatvy  Pál  emlékének  rotfgflrakitéao  dolgiÜHm. 


Hazai  irodalom. 

ÍMike  tHil/lÍőHi/v.  As  Kroko  javiira  uerkcutfitto  fladnöti  lioxa. 
ycdrét;  sok  kípiM;!    Ara  1  frt.  —  Aí    urdólyi  '  '  ...  -  ■ 

ftvalyi  ordeuoa  kiadváo)&ból  regisrtráljuh  a  nt^n 
aö.  Magyar  íc-ninKz.  Bartba  MiklU-t,   !■: 
«zA  a  8Z(^keIyolcr()l.  Kaun  G(>an  grüf.    Hl  ^    i    ^. 

nyadmegyfi  magyar  kaUurmosealom.  Satfta  Sáodor,    Eloláhotodái   é«   ooí; 
Bunyaduiegyéltcn.  TAgláa  U&bor,  Uonyadmegyel  őstttl«]ink  itiofirtatéeo. 


106 


■íi     Vülkíjíbüli*    11.    rfliíibsrr    Praucb    tlcr  Zíftruncf. 
c7.  ..  ti  iiii  tlmi  iivbif>tc    (i«r    nicütchrisilii-ljeii    Uoltgionsge* 

««,  IV.  Uactd.)  XTl  im.  l  Dftgr  8*.  Án  3  niirkft,  kAtro  STft.  liÁmnlatoa  ter- 
\y9é0\  néinrizs^ÓDV  e  legruJBlili  klnfre  a  nzigány  rnythnlonia  lüftmdvinysH 
iSjn  ÍRcn  ^rUehc*.   majdiirtn  i'i;»íí7,fii  i^j  tnyoK.  i    i    «  a/orzű  sAJál  iiívgHgjoIéiKif 

D$:  Utinrich  ran  n  ftAÍoetí.  Die  Sxetiler  uotl  UngAni  la  Siebenbargea.  — 
mg  gofacinrerat^ntllii'.hi'r,  visaeotk'.liarUicher  VurtrA^,  berauigtígeban  ^  Ruü 
>w  u  Wílfa  Watfcnbtch  Soue  Folga.  Hefí  137  lUtubnrg.  tST^l.  40  Itp.  Ara 
itóiael  5<»  fillér  -  E  DOKjU'kií-tíliftt  gjiotpm6n>boa,  a  roelyhöl  mhr  »íO>'  fii- 
leöl  luog.  Wlídlorkln  ik  immár  D-^vi'dik  dolg'iat&val  találkoiuük.  a  niüly  ax 
j  részek  n^pélotét  ismütt-itt  voqkó'  néj»!(z<.*r(l  rlnadiaban,  r^iviit  til&goa  vonA- 
B  tygyr^y  népfajnak  roknDszn'vca  kópí't  rajxolva  Ax  eltfbbi  hArom  ftixet  a 
ivókkal,  HzáHíukkal  é^  ol&btihkal  foglalkozott  t'ekiotvü  i\tl,  hogy  a  nagy  Vir* 
urrkuizf^At-iM-n  iiieKÍ<*Irii()  f*K  iecn  nrpMxorU  itiitctt'k  remlkivttti  írliArjmlóanek 
BU<>)  orv<.'udeu'k,  tn..--  '  'Jlik,    Íiuíí)     ilyen    AvaiuU    n<>pvixsgAl4 

Ú  ávek  aatopiiij^a    tU;.  mti   letkeaud^sscl    t'i    nagy    tár^'vszcrc- 

lUPWUti   a  kttlfi'tM  o16'u    Erdélyt,  ax    eur4|»ai   (tthnographia  Irgkl^ssnikubahb 

ijttmpíi  HiUift'í  (Wüdianiir  K  ^  Bai)  iljaUb  iQtuiagi  ira(aibi>l  ni^pk'ilióai  ^r> 
>k  HAnll  J4nn»,  Lr^iíKelili  ret(C(Ux^r,  ^s  lütid^rok  ^f)t(M.  kí'pi-kkül,  kOtvv, 
Illik  1  ¥)  kr.  Túlibnyírc  ismon  Dépai4*se-g}iljtrint>ny«klM'il  ^s^^ioválogaiTa.  — 
%y  «\Í»£akA  regéi.  Rad<S  Autal  AidolgoiAi&ban,  Upokkel,  kötve  1-80  kr 
Á  Stnytv  i's  Wotfnrt  ex^*g  a  Kiss  Áron  é%  V6í^a  I.ajos  uerkeaxtetta  nApró 
!k  könyve"  lgi?n  olcaó  lij  kiadA^át  (50  kr  >  bocsátotta  kí}2ro. 
Strau*z  Aiin(fnnh  nugy  Oiunkúja  a  bolgár  tii-pknltfKzetröl.  a  mely  2  kútctlisn 
gy  &■>  ivcn  terjfwielmes  bevoxeté«r,  holirir  népdalok  magyar  fordítáiát,  kiadat- 
iidgir  D<^pdalukal,  k  l>d  jcgy/ctfiket  tartalmax,  már  kí  vau  nyomva  én  kOxflMbb- 
icgjelpntk.  A  nagy(*rtlrkO  oiank:^  a  bulgár  kunuány  scgi^ly  Katiké  vei  a  M.  T. 
émia  adja  ki. 

yi/rii  JúT^rf.  Mrd;amnríiki  kolfodar  /a  IH'J^.  Kaptár  a    iniirak5r.i    horvát 
Tá.  Kiadja  a  «.M()rak'''Z'  dert'k  sKcrkcBitojc,  Margitai  J    cráklornyai  (ani 
JffUgAtó.  Ára  20  IcTt  —  Érdekes  a  népies  naptár  J(*lkt^pekkol.  iilvaani   nem 
sxAnira. 

J  m.  (iHdtayf  térjHttátj  Balatonbizcttaágáiiak  jelentéw  18'JI.   évi   mQk<>di'-Bé* 
m,  \. 

A  nafffftiaina  rntn^i,  aserkiisztl  l'óBá  Lajos.  Singvr  6a  WolfVier  kíátUwk  S  Al. 
báron  né[im(*se  HornnáiiD  Atitiliól. 

X<r^  Jt'ftArf  tardosim  tauilönak    rt   árvanteg)'OÍ  KHokrt^l    irr    munki^át    m6l- 
a.  it  uradalmi  ri^.siUi'fk   Kubin)i  Mi  klón  jófzáitigairgAti)   ajánlatára    HKI    ro> 
Lt  $Kaviziftt  luf^g;  a  d<'rí'k    inunkAnok     kob'iiiben    (.-ddig    kovús    wvűjo 
i'Olíö  lívcju^n  kivQ)  már  azért  is  kivánaius    vulaá    iiiiniíl    több    példány 
Uugy  ixen<mek  nnyagj  i^ldozataj  caf^kk-njenek. 
A:      '   '      '  ■liki'hf  Mitttihiujjrn  min  l'vnani"  caimll  fnljóirat  II.  kolntim  k  0     8 
k<  uicg  fog  jrlcnni,  »  r»ak  n/  etotiapluknok  kuldmik  tnog.  A  II   kt\' 

:(j  1  I  ára  3  l'rr,  a  ntl-prajzi  társasai:  tAgjainak  2  írt. 

Ai  .:i,jf/wtf  fHouatxliiu    147.  fdset.  I>aluiáo«)a  túrti^nntc. 


SASAI  nUNUUM, 


.4  n,n<4n  /oikUie  |tMM>fil  n^Uny  ínlt-lkpi  fQr«trt  ftduH  kiu>kl«nai 
[^vári  Toilorin-féle  Attrora-uyomda  Jon  Pú|»  K«t»ganult<J,  •  \mt%t  ^n4M% 
(61:  Traadafirí  ^1  tÍi^cIo-  Poistfi  pnimlarc.  11    kiadás    193  !::r     "      - 
ii(í(i  dal  ni    'fcia  nutitUt'  nomtuijlor  ArdvlenT    T'i  I    W>  Irr 
ffdorn  m  jm-  I:ío  1.  40  kr.    -   Megjclenlfk  iuk,'  iot.^ 

lannii  dela  PolfíVía.  10  kr.  —  Til.  V.  fibfaja,  3<-  i  ju. 

i:  iH$7-Hn  (/rijti  kifilUíá*  tml-fkirt.  Saorkcaxi ett^k  Kádár  Jrtisisf^í 
.iuxf.'í    UoAs  IR87.  70  1.  rtl  réoynyonatii  k«p|H>l. 

6c>iX-^t  Jlmrtk,  Fetőtí    és   a    tantiészet.    Uiulapeat.    ItlftH.    I.íi^pcJ.WrMlife»-r 
184  lap.   1  frt  20  kr  A  folkloriatíit  ia 

S.   Wthrr    (Jcacbicbtc  der  Í*tadt   í 
»uágiink  tze)»d&í  iM^oict  wukoaztályának  d«rf^k  nlüad^a,  a  «)tep«al   koltari' 
leicav&totlalib  túiveliijti,  Wríbor  Saidii    wtopw-btWai    lóiként,    r    -      -  -     ' 
mf^  i'X   i^rdrkc«    ki«  ráros  tilrtvnet^t.  MüTi^nck  auk  tciji-xfiti' 
fejiízot  «Ki>4xoti    ax;  ii^hjúi}'    r^-^xlotet   na    „KthnojiTBpMa'*   k6;£í«li.  )Uiüi«<a 
l^káK  H  tmtorxat,   II.  %ACu) 


Külföldi  irodalora. 

Hungtity    and    Un  j>tvfft    ()Jagyaroni«4|$   ét  o^pdi    ctimn    Angol     k 
V^ló  »latt '^3  t'off  at*in»^okAran»^jelenu)  LMndonbiU)  OrilTilti  t'Wran  A  Ca,  k^>u^iia 
itz^  kiad^siilian    $zcr?v!jft:  f-eiltKi-mmm  S-f)o9,    ha^iiTiktía   <«   társa»áffunk 
uiAr  kOrUlhHal  ttz  f^v  óta  Alluid^an  LnnÜMabao  r 
gnl  folyüirat  kiadója  és  s7(>rk**sat£jf^,  a    londoni    i-      ,       . 
tObb  év  6(B  husgt)  tilkára.  ki  az  Irudaluni  és  tulug  a  lur lapirodalom  b    a 
8ág  (cr^D  Ji;i>n  sokat  láradoatk,  hngj  han^itiak  t*s  a  hu!i^ab(dtfikni«k  ctdlgii 
beiaeT). 

A  jelüulL'g  aajfú  alatt  K'v<í  .Magyart-!-  ■imsí',  —  oi--! 

londoni  ki&dÓDál  juK-nvt-n  meg,  nagjrmrrTU    •       ^         -    caakiiom    <     .  > 
a  magyari)k  eredetidről  foomaradl  haj^'yt^mit&yuk  b  az  id«  Toaatkoatl  eltérd 
^atok  éá  laook  rövid  iuuierU'téiéval   kczdr>tltk,  s  ax    ország    tOrt<'-""*  - — '- 
éi  i^rdekiia  elŐadiLsa  u'iln,  magit  tu  orszáfliot  i  aa  itat  lakó  kal'^i 
1*,  fti  ökct  koruycííí  lermter  <ui. 

Alkatuiunk  Tulr  már  u  ..lutbutai    ■    kOsyr    t*rrva«t 

már  előre  jeteutbetjuk,  hogy  aa  n<'prajai  e«kint9U'«n    i6   tokt^an    hlv,itta    Irts 
gjrarorBrágot  ax  ettglíab  s)H'»1(iDg  world  \\6tt  racgitimisrttflnt   A  tővirouiak^  nent^ 
I  ónbi'D  az  al't^ldock  mi  alTdldi  pasztákkal,  csordákkal,    csíkiíRokkal,    tanyákkal, 
saiQlc  a  kÜltífil'Orü  n>tpií«o1finek,  r^'^z  hülOu  fejezetek  Tanuak  nuá  <ra.  A  ^ 
nép»2ok^ok  u  t.djí-gyzésitiknt'l.  lakúd&Imakoál,   váiárokoo,    a    tonóban.    U)> 
arafás,  dif-xiiótor,  itb    mtod  érdekcBs^  és  tarkává    ígérik   tonoi   a    raOvet. 
laríata- részlet eaaéggel   van    megírva   a   tclvidtík   %    abbau  t  i&l  lako^'^ '  • 
liflDue  az  oUhsá^  mvg  a  cziginyuk  is,-  a  délvidék  s  a  nxerbek  aazOvfi  > 

E  könyvre,  nieh  azon  kivfil  a  szuvcghi^n    gazdag   ÍIIa^trfttJAlünl    u  l»i 
Kzitve,  megjtlenéso  után  niCjf  buvobbco  rátértttik.  A'- , 

HnIliraM  Fritdr.    f .    KtkdngraphÍ8ch<t    KCsselspríLage.   Kqlsuf'  und   voU 


á08 


Kül.FOM>t   IBDDALOH. 


íiüicbi'  UiMor  und  Skizzeo.  Loí(UÍK,  1891.  C.  R«iesDor,-llt}  I    —  E  turjotleloM 

t,  melyuolt  czélja  ccyes  népszó kisokat  a  logkolöDUöeobb    világrésxokbeu  a  Icg 

nb^rjtdlfb  nt^poknél    ui^MDAZon  va^jr  Ic^Iább    rnkon  alakban  ktmtitatai,  a  kcxilií 

bugrat>ljn»>  i^  a  mivelt  kütónft^yi  nagy   rirdokko)   olvashatja     A    27   r<íjezet    iníDtl- 

fiko  valamelYÍk  UtTatoeó  uoklal  tárgyalja  vs  a  vég^n  kirautattatik,  hogy  az    mt- 

tvlme  a  Icgkulönbőzi  bh    ághijlati    viszonyok    és    életkörülmények    kOxt    is    suk 
baa  •>K)ao(^Ky  crcdin'/nyhez  jut;  titkoi  egyc«Uk't«k    mint    pl.    a   szabidkümivi:- 
mngTxnnak  uem  csak  ixsiai  n^^wkniVl.  hanrm  a  Icgsütédibb  Afrikálian    is  —  ha 
máa  irin>nyal,  más  szerveaeCtel.  A  kuzmutikuB  'zorok  kcftxitéscn^l    a    nii  sxtTb 
itei  ía  fuK'mlfti  a  ludön   izersu.    MfgüziTlelbc-tű  aaon    uakasz,    melynek    cüimr; 
sötét  l'fjexeli,  iKiu  iluoklos  Kapitil),  a  inely*  a    luai    divai-háKassAgot   (árgvalja, 
i^iilum.o  méltó  a  Baoraő  nagy  okasotcaiga  ca  cainos  uioaüása.  I>r  WU/ttocki  íhnrii: 
Oeifjtirr  K.  bccUni  író,  ejty  ma>cynr    tárgyú    azinmti :  .Marisk*'  szerzöjt!,  egy 
%'§kuj  (Argyu  oémet  cpogjct  irt,  melybo  egyCB  Hrai  rét<xlctek<.-t   V  lidlocki  nagy  niU- 
ábúl   ffVtim  wsndorndfn    /.igciniervolk'*    (Ilauihur;;  \ti'.H},  vett  fel.    Ax  eposzt  a  na- 

Íbaik  nyilvános  uútélyűn  felulvimtak  N'yoro tatáidban  ti  niívlíibb  mcgjclentk. 
/Wi'x  W'ttknuL'ha/fe,  I>ie  Ursachűn  der  O borii lícbongcatallung  des  Nnrbleut- 
"n  FlachlBiid(>«.  6  fóDynyomattal  ét  25  képpel,  Hit*  Up  Stuttgart  Kngulhorn.  Ara 
Riárkft  20  liller  Ez  inir  a  VI.  kötet  cko  fUzute  abb6l  a  nagy  v&lliUlbóK  a  iniT- 
|iut  KírebbufT  \.  H7.<>rkc>zt  ily  cxiui  alail .  Knrschungi^n  zur  duulscbon  Landi*s  und 
'olk>kundr.  Luelyet  evy  Mrudaloil  iV-nirftlciitainiadioii  ad  ki.  Nálunk  ia  roppant  pa- 
ín  nyomtatnak  be  hrvatzlből,  de  mégia  nagy  hiányon  volna  scgí  vr.  ba  korni&ny 
i  Aliadc-aiía  i^ssze&llnaa,  hogy  basonlO  magyar  vállalatot  létesilson. 

S'  th:  Haimil  líajmond  Fntfi/eji   Cacrnoviczban  úvek  óta  saorgalinaaaii   foglalku- 

j  Bukovina  löriéDcti'vel  ön  nt'ptajxi\al  Moiiastyraki  Sándorral  e^iyQtt  a  rutbú- 
ffül  nagyobb  niunktit  iilak.  (I)it'  líuiencn  In  drr  HukoviDi),  a  mclybül  uddíg  bét 
i?t  jelent  meg,  (Czernowitx,  188n.  B8  1.  &0  kr,  éit  I8'.K).  ÍI8.  ÍH>  kr.)  az  északi 
laiéockrül  mint  a  „Der  Bucbenwald.  —  Ileitrüge  zar  kundu  der  íJukovina"  czimtt 
r&Jtcniéoy  tFariIini,  Cíurnottítz)  3.  és  4  kótute.  A  3,  fUzct  a  Szüret- iiiel löki  rulé- 
■hvl  k^Kclebb  loft  m<*gjt>lenni  A  bécai  antropológiai  társjtság  támogatásával  Kaíndl 
Hj'tbb  niüvt-n  dolgozik  a  bticztilnkiól.  K,  munkálkodása  mi'gérdcmlí  hazai  nf^- 
|r»(^úl<^ink  ligyclinét  Íb  Kisebb  dolgozatai  kozQl  nii>gemhtjük:  U  u^bau  u  Uauep 
|r  bei   den  IIuzuIpd.  \d'M).    í  lap.  —  Liebcsorakel-  1&87.  11  lap. 

t  Hazai  folyóiratok. 

Akadémiai  ÉrtrgiíÖ.  IBUl.  XII    Kivonatok:  Szentklárjy  Jenő.  Oláhok   koltóz- 
0  Df'dmagyarorBxágun  a  inalt  században.   -    Demkó  Kálmán,  A  szeptisi  jog-     - 
ftlász  ÍKníicz,  Ilarmalik  lappföldi  útamról.  —  N)elvt.  k«zl.  XXII.  kötete. 

An'kiieuJoijiai  É$teaitS.  Ifí'JI.  V.  Dr.  ^zcndrei  János.  Magyar  visrletkójtek 
limereü  levclt^inkhen  (képekkel)  —  Miliálik  J.,  Ö^ikorí  emlékek  Ugoi'sában.  —  Wo* 
Dszky  Mó%  A  kaposvOlgyi  nép  vándor  jáakori  lol<íl.  —  Régi  áldozó  poharak  Ugo- 
lábu.  Uégi  bolgár  ezttatpohár. 

Arrtu'\ia.  1891.  XII  A  raagynr  Chor«nei.  -  Az  Órmények  TftrúkurBságbaD.  III. 
^l.  I.  Uerriiiion  Antal,  Örmény  oéptaoaék  (Wíislocki  kónyvének    ismerietéae).    — 


409 


»0» 


\IÁ> 


A|Hi1juk  u  Oroj^ji;  bag^minft- (IliüTiQuin  Antal   HAJid&A)     -  A  íUIa*** 

toicltodó  miolt^k    N^ijTúMO 

g«r-lii«(oríAk)  44    ki.  —  íi\t*w  «  kn  tü^ctrrol   (sioai  n<"i 

tal,  45.  SS.  —  A  kin  balta  ((Srimin:  liic-   dm  -ixto  vi::.^ 

joaUil.  40   M.    -    Kx«n  kivfll  iirilmoa  oi>|imi*H«  foldolgoaita  prdciUu,  l^-j 

pttkk«l;  népiCÉ  gjroraickj&tckuk;   kŰznuntiUnk :  rajtok  a  m 

hriuntó.  t;n.  uju  |ír    H    IlunfaJvy  l'áJ.  Kpr  bnwírti  tn;, 
(»IAIöl>ban  Ji>lle>intl  llanfalvv  na^'v  é)i*.lWa1aiát 

Kgyelvn^  philAüffink  HWtl/fy  IS!)1.  \.  HúkdAt  T^uttl.  KattUb  ri  OlRMk — 
Tegjrowk-  A  Gedta  Romanüraro  H  a  Toldl-ronoda.  Kaiütt-inonila  HninbíM  H  *kt< 
frld*  Jí.;         '       ot. 

A  ^*/HNy    18<.il.  202.  WlialMdci  i^y  cxig&ny  me»<í«.  $61.  Ki.  Jlt^ 

nologi^cbo  MiitMiDtii^űu*  röl.  S^W    Wlislackioak   .Vom   wAudontdui    íSiirRoiiw^kV 
í«  ^S/ékler  ii,  Unírarn*'  cximtl  krinj-reiről. 

AVrf.  I)robol)CC£ky  Gyula  iinapökkí  i  eroxtnir^  ki,  idviglvnea  tsct 
uJdc/y  t'iHer.  6'>.  sí,  1  ;  nóíirajal    UrvB^áE;    Ütk4rAn«k    ajt   onfiar^Trs  -..i 

értlektSben  UngTjlrl  tiut  I 

Koh7iif,ir    k  rígi  belwri-i  ■   i    ,  i  J  . ,  .ilotérol    2i\  274.  ax 

Síiiyyar  TanU»k4i<5    A    Uu;iul.<  |.^.unUxoti    Uuirük    unaigofl    f^,,'*\\\ü<.,\ 
kif  ^rtcflilAjc   (Tagsági  il^  4   fít.)   Sacrkviild   Na^^  1..ájuttó,   ixcrkr 
'{ytti  Gábor  <>s  tlermman   Aotat)  1H91.  X.  H    A.  Mtt  • ' 
nemesitő,   jullonifcjlnixtó    uUaKnúny  ax.  ölfí  péld4nak    i 
gyom&ny  é\^  propagUiUiDak  p'^tiláa.*    Az^rt  a  gjpcrmfk  gynuytti 
olrafttnAnya  elaő  sorttan  a  ntt^let  genuln  tarmL^kL'i,   asláa  a  oemt' 
kOltdk  alkalmas  mttveibeti  valú  uylUtkosiíai ) 

Ma^tfar  Nt/vlt^r.  IÖ9I.  13.  M.  8tóm:> 
oáM  NXiSAlkofAjifaoz.  A  sxékelyi  k  nyfílv?  k  '■■ 
Etbuü^^rapbía,  I.  30'l— :n3)    Iroilalom.  [Ie}>  ' ;    Vaia»£Mk     > 

i'inyok;  KíizmomliUok.  PArbfWiMek    N6pb;i ..,.L'kdy  ailomák.     ..-- 

sÓ8«k    AloDifcJt^aek.  l'aláluB  nenék.  Mit  bo»2olnok  ai  Allatok.  Ti^iM. 

S^fffntmaffynvorsségi  ílirmió    IKitl.    Salinusay    Slindor,    A    fffr^i    tNlI(!| 
játok.  28<».  28i> 

NJpntTvtÓk  Lnjtfa.  Sz«fk6sxtj  Ktincft&k  L.  XWU.   I.  naám.   B<  1 
a  ÍJábarábao.  —  Szemlész,  Magyar  Üynnekj&tf^kgylXItODi^oy.  A  i-    bu. 
l/oi  kifogásai  vannak  o  rnonumoniáJlB  mnnk&  11.  M  III.   rA«w    eltva,    !-^ 
Otíutng  ugy  moti^u.  Rvaraurillak    t'ii^y    (cuiploraotf   a    moly    nv!k  v^ 
adfiri  Tolt.  A  vorehck  vi.i-zat<^rt<:k    s  rnrixkoikní    batalazva  uUlták. 
<l|><Ueííi©k ?  liAgyjttk  el  o  baszuatebetídou  kűiiatiuaítt  "'  lÖ'*-*  3.  ScJiwrla  V..  Ar  «  haMaa 

rrjfi  litrlaji.  ÜSÜ.  sr,.  Zaoi'ta  fnliiWasá*.  (Harth&lus  Utfánd. ) 

Hfpué  á'  Oíitnt  tt  (U  Huttttri*.  Uoo  ^olt*  aup^^riran)  armáBiKtltia  u 

S^A-rly  Nemtrí.   1H91.   lííl.  w.    A    fiíprtjarál.    T 
Gyiírgy^n,   dec».    7-6o   lArtciti   elciadáfiából.    —  A  b.i 
u.    Karácionyi    aretjéklt^t    Koőit    T..    .VlomUk    a     czigO/iyoif    • 
Űihur.  A  Iisgelt(rrjcdtebl)   vállá*    —  Uasska   .tóAsH,    A    h<-)>^*  ' 
plooi'  —  Hormiann  Anr»l,  IiQT^I  a  SKorlnwxtóliAx.  —  Ktki 

410 


atohtúk-DoboKtí,  Iletí  Up.  Deés.  ^Eorkcscti  Kordcs  Samu.  Ani  0   frt  —  IB!*^. 
iBC  -     Kthuoi;rd)ittú  Miot;vi''nklníu  tflomnann  Anril  üficz     2H-iki    do^Í   o)6nilA»ii- 
kivtinata  ít  t  ntjiraj/.i  sxt<i'vnxú  hijtottníV^  atskiiliUA), 

rrnmtlranut.   lŐ'.M.  X)I.  I>r.  At.   )l.  MAríűtiusca,    Din    carl    piriT    alo.    impe- 
i]iil  roiiifttiű  s'  ati  »clusA  cülonüto  roioana«  fti^ctjato  in  Macia 

Ttrmíizfíttudftnirtn^i  Kőzlöiiy    IHtJI.    12    az.   l!S02.  J&nudr.  A  pálinkti  ]iu^i/tiiiiaj 
,\    koJíiIi'tTftKí'a  pröx  A  kliÍD:ű  pomxt*llán  törtúnetÁliez. 

T^riMk  lüj'ja.  lni)\.  VIU.  Dr    rápai  Kiiroly,  .\jnAi-.!jkö  í-a  vidikt-    II    III 
l'aMiriHtpi  Vjsfijf.  1«91    4ft    M.  Dr,  Víkcuy  JAu-'S.  Iluntalvy  Pál    arrrk  éppel  |. 


Külföldi  folyóiratok. 

/íojiHMdtír  /Wr  Horic&,  DarcJi  ilio  2apa  und  KonavU*^  9t^.  D9  hz  —  102,  me. 
Be  allinniacho  Hildcrli&oilitclirírt. 

<  onfSfyfndcíiMaa  >ier  dvutscMn  Ofttlltefiafí  für  Attthty.ffO'offit  m.  0.  *r.  löOl 

iKaiD  Ged.it:htni8a  an  Uttg  Tis«liler.  —  Dr.  Anrel  v     líirrtk.  Z«r  Kntget;nun)i;   iiuf 

rm  KollmanDs  AngrifTc.   —  Mittlicilaiigfo    aus   den    LukalvereÍDun.    -   Litorator- 

procliungAo.  ~  H    Borícbt  Ubor  díe  XXII.  nWg.  Versan.niIuDg  der  dcatschen    an- 

ropologíHcliun  (íearlUc.att  zu  Daniig:  KrftffnuiigsrL'du  di'S  Vorfdlxcndea  H.  Vfrcliuw 

Sf/^ti-t  hidrntj  titi  Liintialtítn    om     litt    •icíivtii    lantitmíiirn    otk    órrtitikt    fvWti 

fíomiHiisi'hr  Bevue  1691.  XI  MI.  Vuo  dor  sAcademia  romaná*'. —  Znr  Krage 
I  Mcmoraoduina  dcr  Rom&ncD  in  Uagaro  o.  SiebeDbürgen,  —  Oeschicbte  der  Ko- 
DMi  ini  Tr^^anisL'UeD  Dacien. 

Hf.i'ue  mruífurlU  tlr  V  tcolt  </'  anthrofMtloi/ie  de    Vafi)<.   I.    4.   0.    de    Morlillct. 

[ipoisi>nnRnii!Dl  dcs  ariiies.  —  Cl    JaimM,    h%  ixipulaüon    dii   Moniofaliougoa    ot  du 

—  n.  Dr.  A.  tíurdier.  Le  milicu  intoríeur  c(  1'  acclitDaiaitoD    —  Hovclaaiiie, 

HÍM  da  Cat»Iao  et  da  Laoguedociea.  —  7.  Gabríul   de   MortUlet^   Excarsion  en 

vlgitiue.  —  André  Loft^rre,  Lefl  ^"irasqaeB.  -   8.  L,   Manouvrier.    L'    aUvisme   et 

;  crimo    —  Adrii'fi  do  Morlillet,  IjCs    pmpuUuurs  a  croclicl  modomea  et    prókísto- 

-   tf.  A.  Lufévrc,  Lea  Kirusques.  —  10   Ch.  Lírtourneac,  !-»  passú  et  1' avc- 

de  1b  pHiuée  roligicusp.  —   II.  A.  de  Mortillet,  !•'    mdustrie    bumaint^   pündaDt 

lempe  qiiatt^roaires  cn  Italle.  12.  J.  V    l^borde,  latroductíoa  &  V    átude    d«   la 

p«tÍon  du  langftgc.    -     Kzen  kivtl)  az  (tgycs  fSzorekbon:   Chronitiuo   pr6bÍBtoríi{Qe, 

Lifrc*  el  rt'vues    —  Vara    --  Nccrologie. 

Ztituchrift  füf   \'olkiík\énde.  Vorabend    u.    Tag    St.-Johannis    düs    TünfoiB.   — 
thiicbio  VoUadiubtuDgc'D.    -   Sagen  und  Scbwanke  an^    l'ominern.   —  Volk  liftdíir 
\tt  Ilrandeoburg.  -  Eín  Scbatxenftistbraach.  —  Der  Fesikalondor  ron  .Spickondorf. 
BOcberbesprecbun^D     -   Zur  Racherkunde 

VpikfkMiuiv.  löltl.  ít.  tO.  A  Kanouike  játt-król  -  Ethoologia  is  oúpioa  or 
vláji.  -    Kónvvirniertetffl.  Kérdenek  éa  folelotek. 


411 


-f^-  1- 


v---^í'Ti^: 


Kllt«>BA     l-f)"'.     A 

mányaitk  1H49.  o<u 
MAn;*ltiek,    u   tl^Udti  ttléwken 

jer--    =---r--r-'-    -■^■-   --•    - 

A  ■ 

jat«nl  rang,  ii«i;}'  < 
táTMság  hirftlalo* 
Uoár  Uty  xirjA  Im 

Az  I.  évfoly-ftm  1.  tutolaú)  mseM 
BAgy  DAgyedrM  ah^jábAn  h  ac  1 
uok  birtokovaiuok  ktüdctik  m^g, 


•rfztrll     ir«rr 

fíloltajott,  tig)->: 

i>     Ari    cny    ém    3    frt.    A 

••bit   (1S97— d9),  •   rOttlrN^    ^jj 
su  üwxeH  ocftkUilAMik.  A  atmt 

'•'v  a    ttuyfiMr   í  ■ 

1393.  UT3!UMD  h%  aiet(j«l«ani,  wt  fA*5  I 
(ÍTfolyam  «lfitísatőin  kival  ax    ilii    S 
kik  ■  [I,  iHVtlyaoiot  nie^nodelUL 


TARTALOM. 


t  annfiilvy  Pál  f    .     .    . 

1.  Br.  EAUOit  U  |[>á«7j«l««t{«e. 
'/.  (ijruUt  Pál  floubltr  nTAUbLnil. 
l<.  Jüiky  Láaxló  Ilanfalv 
IL  A  n^r^Et  tAnaiukg  llunfnit, 
III    tíkrrthomt  AutaJ,  RatAlty  inini  i  in.     ,     . 

V.  taU'énffit  <i^iia,  Bcüfibetnl  pAsxtotjiték  a  tnátrmalji  ptJÓczakaAl, 
VI.  l>r    tytiifíopii  m-i^ik,  rxiginy  iutr^^i  hahnoák 

VII.  Xüí/y    J.é«/,    Rcíftiéi. . 

Vllt.  /fafiAo  Oytilu,  ÉruBUAkl  népr^sf  ada)(^«k : 
1.  T.    ■.     '    -'.-.W  , 

y.  h ,     . 

3.  Émurllóki   balmnAk. 
IX.  A  alaprajz  a    nemiteti  kliUlUson. 

X.  Társasági  tlgyek 

XL  Hasai   inxlalom. 
Xn.  Külföldi  irudal-.ni 
XJn.  naxai  rolyúimluL 
XIV.  Kiii 

XV.  V.^  1 

xn,  As   l^U  4vfo)yMi   Urtaimii 


K«]«l*v4lt,  1891    .r««aA»«||A««»  |i«n*ar< 


.KtlinuluKÍ«t'h*í  Mittfilnn^en  huh  t'oiciirn.  Znglviob 
DPlIiicliHft  f\ir  tlie  Ví^lkerknntlp  rtigArns."  Sccrk^exiik  Hcrrnaftii  Aoi 
Katitna  Lajnn.  A  nOjirajzi  liirauAg  alaji«>7At'ály»io&k  SÍ.  g  a  AlApjAtt,  >  N 
mányMk  188B.  dov.  '2-iín  hozott  bjitáj^>z»ta  t  rtolm^xm,  «  támsig  hÍV»Ula  I 
méu^eiuek.  is  cl(lsf|ó  Ulésniien  fftlnUiuott,  ii^}')!Ín!oii  &z  ,.f!ldiiH}fi«iikii''4fl 
Jelent  űulgozatutcnEÜc  aémet  oyelveD  való  kivonftion  kúzlv'iiére  sxalftftló  foíjéinLi 
kint  ^0  ív  u  „KthnofniiphU'  a1ali.i&l>aiL    Ár*   vgj    étns    A    fn.    A    uttiffm^ 

t\fyrtl^9Í     fái  'rt. 

Ae  E':  -tótét    ft8S7-«»),  A    mulybol    ■dft«  B' 

jelent  roL*g,  oaRv  olütrnonissel  méitMlák  xe  OsssM  ixaktudAsok.  A  néoH  wlhnfll 
(ArsuAg  bu&ulw  éitesítöii^hcn  (1888.  V.  u.)  >  nerkvutő,  Dr.  ÜAnkr  Jtamala 
tanár  í^y  ij^rja  1»e  tomortQt^i^t :  ^GratuMtimk  a  moffjtfn'  twií^mtinynai:,  Koff  4 
viÜaíatUi!  mint  tÍAÍi  (ip^lt  oly  pálffém,  a  rnfJjftu  i-vcttmü  Mi  St  mindtm  mmi 
Vaj^a  mimleHekfiíriít  SimMoTMzág  cMollaktmnA  boz^  hamiHiA  ir4m^  rJr«bMl 
JU  I.  cWfolyam  4.  (utoUó)  ÍUs«t«  1891.  Ufas&án  fit^  me^e1«onip  u  thá  9  Ai 
nagy  Mgyeilr^t  al&kj&tiati  s  as  1.  évfolyun  el6fii«(üla  kivQl  az  els5  8 
azok  birtokosainak  kOldettk  meg,  kik  a  11.  övfotyaroot  megrendelik. 


TARTALOM. 


T    niinfaWy  Í'AI  t 

:    Br.  EötYAi  L.  ltyásAÍ(^1e>lté8e. 

•i.  (Jyiilal  FAI   llanfalty  rararalAntil. 

;i.  Réthy  LáMló  Hanfalvy  sírjániil.     .     . 

II    A  Dépnga)  lArHaság  HunfulTv  ünnepbe 
III    íhtrmaHn  Antal^  Hunfalvy  uiint  ethnofraiibuf.     .     . 
JV.  Dr.  R'UMif  LtUtló^  HunfalTy  Pál  hclr<i  ax  írodalorabaa 

V.  hivánf^  U$uta,  Betlehemi  pAsxloijAték  a  mitraa^i  paJóctuknAL 

VI.  t>r    Wíislocici  Hnirik,  Cziffány  toÍT^IávI  babooAk.     . 
VII.  iV.i//y    ^.if*//    RegÖl6a 

Vni.  fíarítm  Gjfuia,  Érmallékj  nópn^ri  adalt'kok  . 

I.  Tojáü  luíjgAlás.  ... 

'2.  Katonáddal.     . 

H.  Érmelléki    balionAk. 
IX.  A  Déprajz  a    neouetí  kláUitAson 

X.  TArsasA^i  Ügyek 

XI.  I{a7.aj   irotUlnm 

XJt.  Külföldi  irodalom.     .     ■     ■ 

XJll.  Hazai  folyóiratok.     . 

XrV.  Kultöldi  folyóiratok.  . 

XV.  Veg)'ea    köxleniéoyek.         .     . 

XVL  Ajt   1891.  Avtolyam   tartafana.