Skip to main content

Full text of "Fani kny"

See other formats 


11 eglkssba a 


447569 

1944" 
Pt 1 gáda sat be év 
KILYRAT ÁR 


lén re201efó 


Két 


4 
alót t9es 


LERLÁS SA 
94 terdy ál aggt 
etjktet eper] HV tölhes 9. 
97401 ei isa ajogba NOZK 

epetvátgrrégéti 


041 vg 14 a 
dkítra v4/ 


1898. 244 4gg 
imanretátt, z 
Lá 9 vé 


KON TÉTT ) 


dagi vak ztítazáástelt 1. es 


Tt 
HEGGYEL LETETTE 
kele vegyel aprbet 49 At 1 

ELERT tej 


19441 
4 oten 149 
vperatájg 


9914 tik 


át 


Ket; 
Jún töpisülb 
4, 


84 
jat gertet? 


1 [j 
EGESRtŐB 


HL KEYES 
AghéT 


9904 
tizneglltt a 


ik nvet ző 


ír 11 sápór apák yet 


1 
hi télaá ré 9 
j 11 iv? 
t 


age) pánt , pot 
24 411 . 14 
é NULL OVG 
elte EKE 
TERTELYAN 9 
tetteti 


fh detetrets 
snásrtre ? ; Béta nert Ti 


Hagy tatja 
16770 . t 
takasai 


; agy pádgágb hala 

4 pap e) egg rvény Het har 441st 
spp tiegandgáytsgás r 
[zata gdroz HED á te át po ; 


reéttépa fee 


Tt sgrtagytátáásájt 
47 gegen ab 


st HET 


Ha 
hakeg e 


4431 at 


vssagegtete etigápe 


METAL a TELEL EE 
4 s vaggy prg baly jet 
tl segyetttettet 


agy 
jeessgrd! epegade he 


siréde ep 

d0. 2 gt jdés db ebeéy 
drpe eptetá nene gti 
; revgegátba 19 


seggeétár telet 
kitér RB 


titán! 
MENYEM] 
iyen et 


ftasit teVtbi 
at sét 


t/1ta ax 
9919 nirerütn 


b ej nti u 


195 wázetrelee 
21 pztet 


p9809 
4 


jszeeeegt 
1e1hbte pódszó ab 
[4edssegót tört; 
vejet 


HR 


iztztsíte etés 
HRÉTY 


mgab; 


izzatztső A ha 
het ty 


ÚN 
jzzálái 


14 
HAgtÉBE h 


Hat; 
s eighuti 


tette 
be? 


18, 

bet lg 

49 
, 


ta 


etetés ere 


haj ja gy kata 
EGETETÉSE 4A 1) 


KEZET át 


zet 
Nrustapékstn 
Hüájín sa 


ELIA [/ 


4s6 ab 


á1) 
ök tízet j:Ar 


a d 
settettetíta 


a éget 


454 seret 
td kokátáészétöst 


b 


úti 


KERÉK 
49 
1 


veteti 
243 
sr yyesh tér 


11 gt ÜLET 


ta Úz8 ti tipegett HA 
19310 
be ap; 


seat) jei eb 
Hut uitb w 
4 MRA 


1 dogpetás 
s pas 
1199 ja 


A szatén s, ást 


alddury 


ret 
s) erb vis 


vb) , jé zegpt 
tet rrágél 


hu 


gestékt 
gét ék vgy tség kese 
1 
[fi ; 


en 


vetites 41 
94 


401 


nugtim 
szeteft 


tg sk 


ézét 


sit uétet 
dgajté s s) 
iztá, 48 

tt 


ze; 


du tát vgy ls h4 
sp tástvtetas 


Ze tsa tiegtánjt 


trrtregii bet 
igéje eső 


19. 
age 


TEN ELE LM 


Ete 
purin 


(4 it Ab 
apeh HRLBAT úé8 
jeget kántll 

44 
; 


v109y 
1304) mer 


gy rünyses ee 
kegzigégs 


ént ot 
6. yt 


es . ezé tálgi 
a E 


vintee, te bis HE: 
CL ESZE 
tétet 


ja der té) 
árysataa 


jzártest 
izt kert 


IERH 
9964 


194 


D3 
dé 


HT 


gets 
ré kese 
íg 9. 


Modrátas 
BETA 


Vett bei ven 


att; b; kielttbbk 
dsatze jét 


rizses Heten 


süstkentkre 


essél agiszt tér emet eni tét; 
iotbs 


selegtleisás 


Km det jet 

jatesétérsl rrétoey 
5 eegáéárby 

14 1971 


meets 


kázetesézesat ses ői 
tsseferteét 
pe ev ztsestesg Én 


FOR: PEE "FEGELE 
FOR EDVCATION 
FOR SCIENCE 


OGDEN MILLS 


1! HAVRNÁHA pé ME 


A d j7e8t ty 
W" Mi (j 
k f3 űj ! K PRAY 


NF ű 

gy 

ey 
1 


jén 
AZA 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 
A SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG 
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 


SZERKESZTIK 


PAPP KÁROLY dr. És MAROS IMRE 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 
NEGYVENHARMADIK (XLÍII.) KÖTET. 1913. 


TIZ TÁBLÁVAL ÉS HÜSZONNÉGY SZÖVEGÁBRÁVAL. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REIOCHSANSTALT. 


UNTER MITWIRKUNG DES 


REDACTIONS-COMITÉS 


REDIGIERY VON 


Dr. K. v. PAPP uwnp E. v. MAROS 


SEKRETÁREN DER GESELLSCHAFT, 


DREIUNDVIERZIGSTER BAND. 1913. 


MIT ZEHN TAFELN UND VIERUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN, 


BUDAPEST, 1918. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. " EIGENTUM DER UNG, GEOL. GESELLSCHAFT, 


i ( vároretti TEN 


aA KÖT TEREKEN ENE KEEN HEÉTE 


UA TSA E ZT ks 
[a ágy b 4 t BEAT 92 


; 1 ( viss Hh 


SSL ődé MNKAETÁÓK 1 


te sorat ösi a Bú 


Me 


A AT A hegán HO LAT ÉSÁN rét ét TA közeküjől PZILASLÉÁ NN 


i VETŐ ET ép E ALÁLÁT AAN agy fé 


: HELÁG l ; 


t. . t 
ÉT ka VAJ et Té -eőga la rét be fi Ézs a É 

INTER KONEE NI nt köti Atáa "MA: KAL STS ÉLEI a ; 2 p ADATA 
ELETRE TT A RL IST E 1 ie kt ; EGESZ: 


4. pero E Ti 


JV ELLENÉRE EGG EÉNTKRÉ BE 


144 4 k ABBA hd 


(000 FRANKUN-TÁRBULAT NYONDÁJN 


. é űj L a 


TARTALOMJEGYZÉK. 


"BALLENEGGER RÓBERT 
Ewmszr K. —ROZLOZSNIK P. 
ÉHIK GYULA... 

FENYvES JAKAB . 


HATtAVÁTS GYULA... 


HOFFER ANDRÁS he 
ETUGONTOS  [JÁJOS 0 seek 
KoRmos TIVADAR. 


KULCSÁR KÁLMÁN . . 
MAURIRZ BÉLA 

MÉHES GYULA 4 sea sé 
SA BPHIKÁRONY 2 a ea 


" PÁvarI-VAJNA FERENC. 
PoDEK FERENC 


BTRÖMPL GÁBOR. 


. "SZÁDECZKY GYULA 
VENDL ALADÁR 
IENDI MÁRIA zsét 
MEGHEGYULA tr eke ee 


VOGL VIKTOR .. 
SZIMÁNYI KÁROLY... 


a97a ren 


.. Adatok az Erdélyrészi Medence föktonéájákozála (a 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


-. A talajok jelemzése vizes kivonatuk segélyével .. 


Az újmoldovai bazalt Sz) kés 

. A brassói preglaciális fauna (a TREK KNELVAD 

Az 1906. január 31-i földrengés Kolumbiában 
(a 7—9. ábrával) .. A 
TSA ADTÁYAÚL E éa Mézs és tte esztet tk EG esb 
Jegyzetek az Erdélyi Erceshegység Pilis— Csáklyakő 
szirtzónájának tektonikájához . . 

Kósdi markazit (a 18. ábrával) kegtsézt 
Sciurus gibberosus Horm. a magyarországi miocén- 
ben (a 6. ábrával) . $2 
., Földtani megfigyelések a CEE TÉT 
A ditrói szieuit két újabb elegyrésze . 

A Fruska-Góra trachitos kőzetei vak La 
Kövesült kagylós rákok Ázsiából (a IV. táblával) 
Kálisókutatások hazánkban (az I. táblával és a 
10. ábrával) 


.. Új Pholadomya a miocénből (a 14—17. ábrával) 


Uj liaszrög a Bárcaságban (az 1—2. ábrával) 
A brassói hegyek neokom márgája (a 3. ábrával) 


.. A visegrádi Dunaszoros és a Pesti Síkság fiatalabb 
21328 


kavicstelepei d 

. Adatok az Erdélyi Medence TöRtOnájáhOs 

A. Csepelsziget homokjáról (a III. táblával) 
Kristálytani vizsgálatok (a II. táblával)  . .. 
Liaszrétegek a dorogi Nagykősziklán (a 19—20. 
ÁDTÁVAL Ze a 

Adatok a fengettmellóki Fáthoni TeTer the 
Hematit a Kakukhegyről (az V—X. táblával és a 
DASSZASZÁADTÁVY AL as St A et sé tes LOL MEL 


aA 


Lap 
alt] 
416 

23 


39 


s185 


191 
202 


36 


421 


192 


s 


(394 


428 


173 
193 
177 
20 


405 


. 881 


205 


. 424 


15 


431 


IV TARTALOMJEGYZÉK. 


B) ISMERTETÉSEK. 


DAzAREvIÓ Minogkap . . A propilitosodás s kaolinosodás. Ismerteti Löw 
IVUKRTON SÖT OS , ok esszét EE BETETTE RÉS NTSEENRTRB 
Lóczy [AaJos... A Balaton környékének  geológiája. Ismerteti 
HCHAFARZIK FERENC dr... tn zs 
SCHUMACHER F.  .. .. . A Rudai Tizenkétapostol bány FE EEE EN ÉELE 
telepei és bányászata. Ismerteti INgeY BÉrLa.. . 


CG) IRODALOM. 


CzriRBusz GÉza .. . .. Geografia és földtudomány. Reflexiók méltóságos 
SCHAFARZIK FEERNC elnöki megnyitójára . . . 

HEILPRIN ANGELO geológus élete és munkássága. Közli MARos IMRE.. 

A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1912. évben .  . . . 


D) GEOLÓGIAT ESEMÉNYEK. 


A m. kir. Földtani Intézet 1913. évi költségvetése .. 
Geológusok tanulmányútja Olaszországban 0. sZ 8. 
Igazságügyi s közigazgatási tisztviselők a m. kir. joltáni talalni Éz 
Nyugdijba  lépettkegyetemi tAmátok a e nee s Mi ete 
TETEGDI (RÓMA SAJOS EY edig 0 ama set tea zett en 


E) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


Felhivás a hullópor gyüjtésére .. . . - LTV ek ZENE ETET 
Szerkesztőbizottság alakulása .. . 18 Z5enE 28 
Felhívás a Magyarhoni Földtani Társulatba való belépésre ds, EZÉ VEZETTE 
BENKŐ FERENC emléke . .. vé sz ÉLES 
A Magyarhoni Földtani Marsulat fisztialái és jálasztaánya Fajai ER 
A Szabó József-emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke . 0 . . . 
Szerkesztői üzenetek . . . E séő , 1ES HSENÉ E TES 


F) TÁRSULATI ÜGYEK. 


I. Tisztujító közgyűlés. 


A Magyarhoni Földtani Társulat hatvanharmadik közgyűlése, 
1913 február 5-én .. . 3 Ég kot! été, ASZT 
1. SCHAFARZIK FERENC : Elnöki NSB EYÓ HlÓndás : s ese 
2. Tiszteleti tagok választása (Hmrm ALBERT, GRorH PÁL, ILOBVAY L4Jos) .. 
3. Papp KÁRonx: Titkári jelentés .. . . Fr ERSZ Ve 


215. 
228. 
230 


106- 


"6lay 


477 


.. 418- 


478- 


Se 
108. 
480- 
530 
532 
934 
535- 


51 
53. 


TARTALOMJEGYZÉK. v 


Lap 
4. Pénztárvizsgáló-bizottság jelentése 7 0. JER EE A Fat, 01 
HAN oltsóeyetéska zat NÉZSSGYEBE FR ÁKEÉÉT a MEL NUMEL EEEN B Ta Eta 2 65 
CS Pánztányizsgáló-bizottság kiküldése c" ej zzz zzz a z 65 
7. Bizottságok jelentése BE ZUROS B Bille ts Met 66 
8. Barlangkutató Szakosztály ANülása tatás TSZT éa ( ese NEON 66 
gSAlapszabálymódosítások tervezeten e 70 
dosTsztújítás az 1913- 1915." évi időközre — 2 5. val z  11 


II. Szakülések. 


1. 1912 nov. 6. a) ScHaragzix FEREwxc: Ásványtani közlemények ; 

b) Lwrra AvuRÉL dr.: A fillipszit újabb hazai előfordulása; c) HILLEBRAND 

Jezsó: Az ősember újabb lakóhelyei hazánkban; d) Lóczy DLasos der. : 

Mastodon Borsoni a Dunántúlról: e) Lóczy LaJos dr.: A természeti szép- 
ségek SEAN ús ELTE EEG KÉLK tt. hézttr1I a. 

2. 1912 dec. 4. a) Kormos Tívavan dr. : úr ősemlősök ; b) ÉHIK GyutrA : 

A MEGÖL ő ást klÓsi PánrrYv-barlang faunája ; c) PÁvaY-VAJNaA FERENC dr. : 

"Új Pholadomya hazánkban ; d) Papp KáRoryx: Kálisókutatások hazánkban ; 

e) Rózsa MiHnány dr.: A stassfurti kálisótelepek organikus szerkezetéről ; 


ff) Lóczy Lasos: Az Erdélyi Medence kálisókutatásairól —. . 76 
3. 1912 dec. 11. a) CHorwoxy Jeső : Néhány megjegyzés Erdély n mor- 
fológiájához; b) Jugovrcs LaJos dr. : Ásványtani közlemények . 79 


4. 1912 dec. 18. a) SrRömPL GáBoR dr.: Az erdélyi Mezőség § szer- 
kezete és arculata: b) Vic Gyura: A dorogi Nagykőszikla liaszrétegeiről ; 
c) báró Körvös LóRÁND: Az Erdélyi Medencze izosztatikus egyensúlyáról 82 
5. 1913 január 8. a) Hanavárs Gyura: Adatok az Erdélyrészi Nagy 
Medence tektonikájához; b) HIrLEBRawp JEnő dr.: A. fosszilis ember kér- 
dése; c) KurcsáR Kármáv: Földtani megfigyelések a Gerecsehegységben 83 
6. 1913 január 29. a) Timkó IumnRE : Talajismereti tanulmányút Orosz- 
ország steppéin ; b) TRErrz PérER : Jelentés az 1911 május 31-iki porfelhő- ; 
ről; c) Lóczy Lasos dr.: Tuladunai Mastodono leletekről... 87 
7. 1913 március 5. a) Szápmozgy Gyura dr.: Adatok az ( Edétyi 
Medence tektonikájához; b) Lóczy [Lasos dr.: Megjegyzések az Erdélyi 
Medence antiklinálisaihoz .. - SEL ANV A B 4 sz o MNB DA 
8. 1913 április 2. a) EGT Tszbere 185 . Madagaszkár ősi állat- 
világa; b) TAzGER HENRIK dr.: A Lumiére-féle színes fényképek a földtan 
szolgálatában . 0. se GA A SY ln GE VESONE Fent 3 
9. 1913 május 7. a) TEVEZE Jer TVE; " Magyarország a jégkorszak 
idején; b) Túzson János dr.: Adatok Magyarország fosszilis flórájához .. 345 
10. 1913 június 4. Lóczy [asos dr.: Az olaszországi vulkánokról 350 
11. Helyreigazítás az 1912 dec. 11-iki szakülés jegyzőkönyvéhez  . 358 


VI TARTALOMJEGYZÉK. 


III. Választmányi ülések. 


Lao 
1. 1912 nov 6. hózsa MiHáry németországi kiküldetése; a kanadai 
XII. kongresszus. Természeti ritkaságok megvédése, Tiszteleti tagok aján- 
lása (ILosvax LaJos, HEIM ÁLBERT és GRorH PÁán). . . .. szosz AA 
2. 1912 dec. 4. ISxxx BÉLA ezer koronás alapítványa; a Baclánakutató 
Szakosztály ügyrendjének megvitatása .. É szabi 
3. 1913 január 8. A Földtani jársulatalapszabályátale ódosítás 
a Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének tervezete . . 99: 
4. 1913 január 29. Közgyűlést előkészítő választmányi ülés ; "Barlane 
kutató Szakosztály ügyrendje; Alapszabálymódosítások; Jelölés az 1913— 
1915. évi ciklus tisztviselőire és választmányi tagjaira... .. sz ZT 
5. 1913 március 5. Barlangkutató Szakosztály arak tétre, s tiszt- 
viselőinek megválasztása .. .. laz a ésén aaz 5 IL AZZTSSRTNENET 
6. 1913 április 2. SZDEkSsztő Bizottsá jáleüldetése 73jé ze ELJEZ TEA 
7. 1913 május 7. A SzaABó-alapból kitűzött pályamunkák ; KALHORINSÉKY 
SÁNDOR bronzplakettje  .. — 3596. 


8. 1913 június 4. A Esáteso ett EZAko sztály tagjanak helyzete az 
anyatársulathoz. SEMSEY ANDOR dr. 1000 korona segélyt engedélyez. A Szabó- 
emlékalap kamataiból FERENczy Isrván 200-7-100 K, Mássg Isrvás 150 K, 
VAGHEGYUTA 150" K megbízatásban részesül e e B 


"7 


INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


BALLENEGGER, R.. 


EHmszT— ROZLOZSNIK .. 
RV EET ES éa) SSE ezel ág IDEN 


IBENYYES: Jose 


JEHATAVÁTS dts ZA 


ElGEKERA SZA Jszt je e 


TUGOVTOS Elst 


KuLcsámg, K. 


IMAURISZ B. zzák 


NÉMETES; SJ 8 
Parr, K. 


IEÁVASV AJNA ER E ős E 


PopExk, FR, 


STRÖMPL, (. 


SzáDECzKy, d... 
MENDEL AS zéa E 
VxEnpi, M.. .. 
TGH e 


IRORMOS Sz TEN Eta 


A) ABHANDLUNGEN. 


Létude des sols a Vaide de leurs solutions agueuses 
Der Basalt von Újmoldova 

Die práglaziale Fauna von Brassó ÚT den Igére 
ren 4—5) . .. 

Das Eirdbenen von TEGIMTOT E am "81. JEGES 1906 
(mit den Figuren 7—9) . . É 
Daten zur Tektonik des Elebenbükeisaken Tan 
(mit den Figuren 11—13) . . . 

Notizen über die Tektonik der Bi Ösáklyakór 
Klippenzone des Siebenbürgisehen Erzgebirges 
Markasit von Kósd (mit der Figur 18) 

Sciurus gibberosus Hofm. im Miozán Ungarns 
(nin Glen JONES je a tá 


. Geologische Beobachtungen im 1 lee gas 


Zwei neue Gemengteile im Syenite von Ditró 
Die trachitischen Gesteine des Fruska-Gora-Gebirges 
in Slavonien 


. WFossile Ostracoden aus Asien (mit der Tafel IV)" 


Kalisalzschürfungen in Ungarn (mit der Tafel I 
und der Figur 10) T3 

Eine neue Pholadomya aus dem Mirgaán (akk den 
Figuren 14—17) 

Über ein neues MOEKOTÉNT von LAS EGSTJLi im 
Burzenlande (Fig. 1—2) s szólt 
Der Neokom-Mergel der Brassóer Berge (mit der 
Figur 3) 


. Die jüngeren Hénottedasot, dés Vege áDoNá 


enge und der Pester Ebene 
Beitráge zur Tektonik des Biebenbureieeíten Beökane 


. Über den Sand der Csepel-Insel (mit der Tafel IIT) 


Kristaliographische Untersuchungen (mit d. TafelII) 2 
. Liasschichten am Doroger Nagykőszikla (mit den 


Figuren 19—20) 


Seite 
359 


494. 


VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


VosrL, V. . . . —— — Beitráge zur Kenntnis des Tithons an der Nord- 

küste der Adria TESTET ee ee öz 7 , STT 

— man Über den Háimatit vom Kakukberge (hierzu die 
Tafeln V-X und Textfiguren 21—24) 


Zimányi, K. 


B) REFERATE. 


SCHUMACHER, F. ..— Die Golderzlagerstátten und der Goldbergbau der 
Rudaer Zwölf Apostel-Gewerkschaft zu Brád in 
Siebenbürgen, von BÉLA DE INKEY 


C) LITERATUR. 


Repertorium der auf Ungarn bezügliehen geologisehen Literatur im 
Jahre 1912 


D) GEOLOGISCHE NACHRICHTEN. 


Das Budget der kgl. Ungarischen Geologischen Reichsanstalt für 1913. 


E) VERSÜHIEDENE MITTEILUNGEN. 


Ein Fasz BEwxkő Denkmal. Én kie UT Z6ldAS ; 
Funktionáre der Ungarischen Geologischen (Gesellschaft. sze SALA 
Verzeichnis der mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten 

Zur gefálligen Kenntnisnahme 


F) GESELLSÜHA FTSANGELEGENHEITEN. 


L. Verlaut der 63: "Grememaiyersa mindne der SÚNetai as 
sehen Geologischen Gesellschaft 
HÖCHAFARZIK, Fnr.: Eröffnungsrede des Prásidenten 


II. Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


1. 6. November 1912. a) FR. ScHAFARzIK: Mineralogische Mitteilun- 
gen; b) A. Lwrra: Bin neues Vorkommen von Phillipsit in Ungarn; 
c) E. HirreBRasp: Neuere Wohnstátten des Urmenschen in Ungarn; 
d) L. v. Lóczy: Schutz der Naturschönheiten . szól zet 

2. 4. Dezember 1912. a) Tu. Kogmos : Neue Ursüugetiere aus Ungarn ; 
b) J. Erik : Uber die Fauna der Pálffyhöhle bei Detrekőszentmiklós ; c) FR. v. 
Pávax-Vassa: Über eine neue Pholadomya in Ungarn; GARÉ v.DAPB: 


Seite 


127 


511 


303 


-— 230 


170 


531 
532 


. 934 


539 


166 
109 


390 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Kalisalzforschung in Ungarn; e) M. Rózsa: Über die organische Struktur 
der StaBfurter Salzlager; f) L. v. Lóczy: Der Aufbau des siebenbürgi- 
sehen Beckens .. .. ús zés ESTéSZ ő Zs kg ő 
3. 11. Dezember 1919. a) én v. MENŐ Hinige Bemerkungen zur 
Morphologie Siebenbürgens; b) L. Jugovics : Mineralogische Mitteilungen. . 
4. 18. Dezember 1912. a) G. SrgömpL: Aufbau und Antlitz der 
Mezőség in Siebenbürgen; b) J. Vicn: Liasschichten des Nagykőszikla ; 
c) Baron L. BEörvös: Isostatisehes Gleichgewicht des siebenbürgisehen 
Beckens... SERA We sát ÉS sé 
5. 8. Jánner 1913. 7) JE ELS Beitráge zur Tektonik des 
groBen siebenbürgisehen Beckens; b) E. HrirteBRasp: Über die Frage 
des fossilen Menschen; c) K. Kurzncsák: Geologische Beobachtungen im 
Gerecsegebirge él As pe gydobezek tát tele éezéb ts gs 
6. 29. Jünner 1913. 43 Mk TERE Pedologische Tis Elmne ge 
durch die Steppen RuBlands; b) P. Teurrz: Über die Staubwolken ; 
c) L. v. Lóczy: Einige Mastodon-Funde aus dem transdanubialen Gebiete 
7. 2. April 1913. a) TH. Kogmos: Über die erlosehene Fauna Mada- 
gaskars; b) H. TamgER: Über die Lumiersehen Farbenphotographien im 
Dienste der Geologie 
8. 7. Mai 1913. a) Dr. J. szá Über TŰ smas Slhme im nezet; 
b) Dr. J. Túzsosx : Beitráge zur fossilen Flora Ungarns . 
9. 4 Juni. 1913. L. von Lóczy: Über die Vulkane Hantus 


IX 


Seite 


395 


396 


398 


399 
400 


MEN ZA 
45 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


(Alphabetisches Register.) 


Ami a német, francia vagy angol szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva. 


Das auf den deutschen, französisehen oder englischen Text Bezügliche 
ist in ( ) gesetzt. 


I. 


SZEMÉLYNEVEK. 


(Personennamen.) 


A ckner, M. J. 432 (521) — Agassiz 196 (283) — Ambrus 477 — Andre, J. C. 190 
(276) — Arzruni, A. 443 (522) — Arthaber, G. 446, 453 — Ascher, A. 1 (109). 
Ballenegger, R. 317, 319. 446 (359, 366) — Bather, F. A. 446 — Bauer, Gy. 228 — 
Bayer, J. 345, 348, 349 (400. 403, 404) — Becker, G. F. 11 (122) — Becke, F. 
327 (370) — Bekey, J. G. 58 — Bella, L. 76 — Benkő, F. 530 (531) — Beudant 
466 — Bergeat 221 (309) — Bethlen G. 530 (531) — Beysehlag, Tr. 11, 93 
(122) — Bittner, S. 466 — Blanford 94 — Blaske., L. 477 — Boucher de Perthes 
345 (400) — Böckh, H. 7, 8, 9, 49, 58, 72, 78, 79, 80, 81, 178, 180, 182, 183, 193, 
198, 200, 415, (117, 119, 165, 262, 265, 267, 280, 284, 286, 392, 393, 394, 395, 486, 493) 
— Böckh, J. 25, 60, 66, 173, 174, 446, 466, 445. 412 (139, 257, 260, 489) — Böhm, 
F. 9, 176, 216 (120, 260) — Brauns 15 (127) — Breithaupt, A. 431 (511) — Bröss- 
ler, J. 60 (168) — Bruck, J. 60 (168) — Brun 354 — Brückner 4, 11 (113, 122) — 
Bucca, L. 443 — Budai, E. 176 (260) — Busz, K. 444 — Bücking, H. 207 (295). 

Capellini, G, 94 — Cholnoky, J. 57, 79, 80, 81, 84, 183, 330, 358 (268, 373, 394, 
395) — Cotta, B. 416 (494, 495) — Chrustschoff, K. 338 (383) — Czirbusz, G. 
DNEGEO: 75 216 (1425 JAZ ÁLSELÁG AA7), 

Davis 216 — Dejussien, L. P. 202 (290) — Dicenty, D. 71 — Diener, K. 446 — 
Dittrich, M. 218 (205) — Doelter 217, 324 (314, 367) — Dufrénoy, A. 443 (522). 

Enmszt, K. 71, 94, 416, 446, 478 (494) — Eötvös, L. báró 82, 83 (395) — Erődi, K. 
173 (258) — Eseher, A. 95 — Esterházy, M. herceg 1, 59 (110) — Etheridge 
229 — Eversmann 99 (143). 

Éhik, Gy. 23, 77 (136, 391). 

Failyer, C. H. 317 (359) — FEinsch 31 (145) — Franco, S. 443 (522) — Franze- 
nau, A. 72, 217 — Frech, Fr. 11, 446, 453 (122) — Freudenberg 23, 26, 27, 30, 
33, 35 (136, 139, 140, 144, 147, 148) — Friedmann, E. 477 — Frohner, R. 59. 

Gaál, J. 80, 81, 85, 182, 395, 411, 415, 461 (267, 489, 493) — Gedroiz, K. 59, 317 
(359) Gehmacher, A. 202, 203, 204 (290, 291) — Gerlaud 49, 215 (165) — 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI 


Ghillány, J. báró 479 — Goldfuss 196, 198, 206 (233, 254, 294) — Gonnard, F. 
436, 443 (515, 522) — Gorjanovic Kramberger, K. 11, 12 (122, 123) — Graenzen- 

- stein, G. 60 — Graenzenstein, B. 60 (168) — Groth, P. 51, 52, 95, 96, 434, 442, 444 
(167, 523, 522, 513) — Güll, V.53, 56 — Günther, S. 47 (164) — Gyulai, P. 11 (122). 

Haidinger, W. 439 (578) — Halaváts, Gy. 7, 60, 84, 183, 446, 447, 410, 
463, 462, 478 (118, 268, 396, 487) — Hantken, M. 421 (500) — Harder, P. 
57 — Hassak 432 (512) — Hauer, F. 20 (310) — Hausmann 202 (290) — 
Hazard, J. 340 (386) — Heilprin, A. 228 — Heilprin, M. 228 — Heilprin, L. 
999 — Heim, A. 51, 52, 95 (166, 167) — Heltai, F. 106 — Herbich, F. 18, 
191, 193, 432 (130, 277, 278, 279) — Herepei, K. 191 (277, 278) — Herman, 0. 
75, 345 (390, 400) — Hettner 215, 216 —  Hillebrand, J. 58, 75, 76, 85, 345 
390. 397, 400) — Hinde, G. 7 (510) — Hoffer, A. 191, 415 (493) — Hofmann, A. 
36, 37 (151, 152) — Hoffmann, G. 432 — Hofmann, K. 29, 421, 445, 466 (143, 
489, 500) — Hornig, K. báró 444 — Hornyánszky, V. 444 — Horusitzky, H, 
61, 57, 58, 75, 76, 93, 471 (891, 478) — Horváth, B. 95 — Hönsch, Á. 479 — 
Hörnes, R. 60, 196, 200 (168, 283, 286) — Hunfalvi, J. 5, (115) — Hussak, E. 420 
(499) — Huxley 9299. 

fosvay, L. 51, 52, 53, 59, 61, 64, 69, 71, 76, 94, 446 (166, 167, 169) — Inkey, B. 
59, 83, 218, 221, 222, 293, 224, 226, 227, 330, 473, 476 (311, 304, 309, 310, 308, 


373, 489). 
Jaczewski, L. 59 — Jahn 432 (511) — Jickel, 0. 446 — Jones, T. R. 430 (509, 
510 E Jordán, K." "58, 462 Jovicza, A. 5.447 (4959, 498)4— Jósa B. 


477 — Judd 229 — Jugovics, L. 81. 

Kadics, 0. 57, 58, 59, 66, 93, 345, 447, 446 (169, 400) — Kállay, T. 447 — Kee, 
G. W. Mc. 444 (523) — Kilián, Fr. 444 — Kimakowicz 23 (137) — Királdi Herz, 
Zs. 479 — Kispatics 324 (367) — Kittl, E. 446 — Koch, A. 19, 20, 71, 73, 75. 
83, 94, 174, 177, 181, 182, 324, 325, 327, 424, 405, 415, 444, 478 (131, 133, 258, 
260, 262, 266, 268, 367, 370, 391, 396, 523, 502, 511, 505, 501, 493, 491, 481) — 
Koch, N. 72 — Kompolthy, J. 74 (390) — Kormos, F. 16, 24, 25, 26, 27, 29, 30, 
ZZAZDNTZO OZ 98 DOGOS T5 TESZ 93 SZÁL SAO BAB ÁT TO (AZ LAST LAT ATOT 
143, 144, 146, 149, 150, 151, 391, 397, 399, 400. 403, 446, 467) — Kossmat 17 
(129) — Kossuth, L. 228 — Kováts, A. 477 — König 216 — Kövesligethy, R. 39, 
42, 50 (154, 157, 165) — Kreichgauer 216 — Krenner, J. S. 10, 204, 213, 214, 
478, 444 (121, 292, 301, 302, 521, 523) — Kunz, J. 432 — Kulcsár, K. 853, 421, 
424 (397, 503, 499). 

Lacroix, A. 433, 443 (513, 515, 522, 523) — Laczkó, D. 446 — Lasaulx, A. 4483 
(519, 522) — Lasz, S. 70, 93 — Lapparent, A. 216 — Laval 443 (522) — Laza- 
revics, M. 472 — László, G. 446, 478 — Lázár, V. 80 (394) — Ledebour 31 
(145) — ILengyel, B. 59 — Lenhossék, M. 3, 61, 66, 58, 92 (111, 169) — Lenz 
324 (367) — Lexen, F. 23 (136) — Lévy, A. 433 (522) — Liffa, A. 61, 71. 75, 
421, 424, 446 (390, 503, 500) — Loczka, L. 60, 432 (512) — Lord, C. E. 419 — 
jióezysln 5 e 6 70 SSAS DA SZADT ES EDIGO ZATOT B 9 BOL SZEBOL ESO, 
89, 93, 94, 95, 107, 173, 176, 178, 180, 182, 183, 330, 331, 351, 409, 415, 444, 461, 
474 (112, 113, 114, 115, 116, 117, 121, 122, 137, 257, 262, 265, 268, 373, 390, 391 
392, 394, 395, 396, 398, 493, 486, 482) — ifj. Lóczy, L. 107, 351 — Lőrenthey, J. 7, 
53, 56, 58, 64, 72, 96, 412, 446, 462, 463, 478 (118, 169, 489) — Löw, M. 71, 476. 

Magyary. Gy. 477 — Makay, B. 477 — Malladra, A. 107 — Malobiezky, J. 477 — 

: Maros, J. 72, 107, 229, 351 — Mateserán, J. 36 (151) — Mattyasovszky, J. 60 — 
Mauritz, B. 12, 57, 72, 324, 478 (124, 367, 494) — Martini, K. 416 (494) — 
Mály, S. 173, 176, 178, 183 (257, 260, 262, 268) — Meliehár, K. 477 — Mel- 


BRT BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


czer, G. 213, 432, 446 (511, 522) — Meschendőrfer, J. 20 (133) — Méhely, L. 25, 
30 (138, 139, 144) —- Méhes, Gy. 428, 446 (506) — Mihók, P. 477 — Millekker, R. 
428 (506, 507) — Miller, W. H. 431 (511) — Millosevich, F. (522) — Mitsecher- 
lich, E. A. 317 (359) — Moeseh 196, 198, 200 (284, 283, 286j— Mohs, Fr. (518) — 
Molnár K. 530 — Moesz, G. 23, 25 (137, 138) — Mrazec, L. 78, 182, 414, 415, 
4Y1 (267, 392, 492, 493) — Murgoci, G. li, 409, 415 (486, 493). 

Nagy. J. 60 (1568) — Naumann (512) — Nedeljkovic 324 (367) — Nehring 29, 31, 34 
(143, 145, 148) — Niedzwiedzki, I. 416 (495) — Niemandz, 0. 23, 25, 26, 27, 31 
(136, 138, 140, 141, 145) — Noth, Gy. 57 — Nyáry, A. báró 66 (169). 

Oberhummer 4, 215 (113) — Obermaier 348 (403) — Osann 325, 326, 327, 418 
(368, 369, 370, 498) — Ordódy, L. 417 (495, 498). 

Pallini Inkey B. 1. ÍInkey — Pantocsek, I. 446 — Papp, K. 1, 53, 66, 71, 72, 73, 
74 77. 78, 79, 183,.86) 89-93 5MOZ AZZAL TS EZEN ELZS SZDÁSSZOS LOGAN 
415, 446, 477, 478, 458 (109, 168, 169, 257, 259, 262, 390, 396, 493, 489, 486) — 
Partsch 215 — Passarge 215 — Pawlowna, M. 76, 89 (391, 399) — Pazár, I. 173, 
175 (258, 259) — Pax 23 (137) — Pálfy, M. 59, 72, 107, 217, 218, 219, 220, 2923, 
227, 351, 405, 415, 433, 473, 477 (304, 305, 307, 306, 394, 493, 485, 481, 489) — 
Pávai Vajna, F. 58, 77, 81, 193, 201 (280, 289, 391, 395) — Pearyt, S. 229 — Penck 
215, 349 (404) — Perty 215 — Peters, K. 60, 424 (503) — Petényi, S. 26, 29 (140, 
143) — Pethő, Gy. 36 (151) — Petőfi 530 — Petraschek, W. 8 (119) — Petrik, L. 
64 — Pécsi, A. 50 (165) — Pfeiffer, Gy. 477 — Phillips, W. (511) — Phleps, 0. 7 
(118) — Platz, 0. 93 — Podek, F. 17, 20, 23 (130, 133, 136) — Pollák, G. 228 — 
Popovic 324 (367) — Posepny, F. 190, 217 (276, 304) — Primiecs, Gy. 217, 218, 220 
(304, 307) — Prinz, Gy. 428 (506, 507) — Popescu, Voitesti 415, 413 (490, 494) — 
Przyborski (529) — Pukall 317 (3591. 

Raft 228 — Rath, G. 444, 440, 417, 495 (519, 522, 523) — Retyers, W. 232 (376) — 
Ribiczey 219 — Richthofen, báró 5, 216, 221 (115, 308) — Ritter 216 — Rosen- 
busch, H. 13, 222, 334, 419 (125, 309, 378, 498) — Rosiwal, A. 420 (498) — Roska, 
76 —  Rozlozsnik P. 59, 107. 351, 420 (494, 499) — Rozsa M. 57, 78, 92 (392, 
393) — Rucca, L. 522 — Rudolf 39, 43 (159, 154) — Rusz, K. (523). 

Sadebeck, A. 202. 203 (290, 291) — Sapper, K. 107 — Sawicki, L. (494, 490) 413, 
415 — Scalia, 5.108 — Scacchi, A. 442 (522) — Schafarzik, F. 1, 13, 58, 71, 72, 
73, 74; 15, 79, 84, 85.93, 193, 215, 216, 2175 218, 421461, 447, 446, (1095 425, 
280, 390, 393, 397, 506, 504, 502, 499) — Schaff 201 (289) — Sehleicher 317 
(359) — Schmidt, C. 414, 415, 432, 403 (513, 519, 511, 494, 492) — Sehréter, Z. 
57, 58, 59, 193, 411, 462, 415, 446, 461 (280, 494, 488) — Scherborn, C. D. (509) 
430 — Schumacher, F. 216, 224, 473, 474, 475 (303) — Sehubert 16 (128) — 
Schuster, M. 190 (276) — Sehüll 317 (359) — Semper 223 (307) — Semsey, A. 
59, 432, 442, 444 (521) — Serényi, B. gróf I (110) — Siegmeth, K. 3, 58, 61 (111, 
169) — Sigmond, E. 319 (366) — Smith, 0. 11 (122) — Spencer, L. J. 443 (522) — 
Sorby, H. C. 334 (378) — Spitzer, M. 75, 76 — Sommerfeldt, G. 446, 466 — 
Stache, G. 15, 20, 94, 218, 466 (127, 133) — Statf, J. 421, (500) — Staub, M. 223 — 
Stelzner, 221 (309) — Strobl, A. 66 (169) — Strömpl, G. 7, 9, 58, 82, 328 (118, 
395, 371) Struever, G. 443, 439 (519, 522) — Supan, A. 49 (164) — Suess, E. 
60, 78, 94, 95, 216 — Szabó, J. 61, 94, 217, 324, 417 (367, 495) —- Szabó, K. 107, 
351 Szádecky, Gy. 7, 13, 14, 81, 358, 405, 415, 416 (118, 125, 126, 481, 494) — 
Szemere 331 (374) Széchenyi, B. gróf 6 (115) — Szilády, Z. 530 — Szinyei 
Merse, Zs. 94, 478 Szirtes, Zs. 39, 41 (154, 156) — Szladits, K. 477 — Szon- 
tagh-T. 1, 11, 24, 56, 59, 06, 71, 72, 76,.83, 93, 107473, 174,.351, AT79A78 (409, 
122, 137, 169, 257,.258. 260). 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 


Taeger, H. 344 (399) — Tausch 458 — Telegdi, Róth L. 7, 29, 59, 60, 77, 181, 190, 
188, 414, 416, 478, 479 (118, 142, 266, 277, 278, 274, 391, 493, 499) — Terlanday E. 
59 — Teutseh, Gy. 17, 18, 23 (130, 136, 137) — Thán, K. 52 (167) — Thürach HB. 
338 (383) Timkó, 1. 71, 86, 87 (398) — Toborffy, G. 38 (153) — Toldalagi 219 
(305) — Toula, F. 18, 21, 23, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 420 (130, 134, 
136. 139, 142, 144, 145, 146, 147, 148, 498) — Treiber, G. 23 (136) — Treitz, P. 
59, 72, 87, 88, 90, 94, 446 (398) — Trouessart 29, 30 (143, 144) — Tshermak 36, 
327, 338, 217 (369, 370, 383, 304, 512) — Tutkovszky 11 (122) — Tuzson, J. 47, 
33, 77, 446 (147, 349). 

Uhlig, V. 79, 414 (492) — Ungemach, H. 444 (523). 

Vadász, M. E. 59, 193, 446, 456, 425, 422, 462 (280, 507, 506, 501) Varga, Gy. 
58 — Válya, M. 61 — Vendl, A. 107, 331, 332, 351 478, 446 (375, 376) — Vend], 
M. 205 (292) — Vieczián, J. 477 — Vígh, Gy. 71, 82, 424 (395, 502) — Vinassa 
de Regny, P. 446 — Vitális, I. 7, 291, 412, 466, 463, 446 (289, 118, 489) — Vogl 
V. 1, 53, 61, 71, 72 (109) — Vogt 229. 

Waagen, L. 11, 12, 451 (123) — Wachner, H. (494, 489) 412, 416 — Wagner 215 — 
Wihner 426 (505) — Weisz, A. 446 — Wendeborn 225 — Weszelszky, Gy. 57 — 
Wiesner, G. 107 — Winkler 218 (360) — Woeikoff 11 (122) — Wolf 324 (367) — 
Wosinszky, I. 213 (301) — Wulfing, E. A. 419 (498) — Wüst, E. 32 (146). 

Zambonini, F. 443 (522) — Zepharovich, V. 432 (511) — Zeyk 219 (305) — Zichy, 
J. gróf 1 (110) — Zielinski, Sz. 59 — Zimányi K. 72, 444, 442, 431 (511, 523) — 
Zirkel, F. 420 (499, 512) — Zittel, K. 33 (147) — Zsedényi, B. 477. 


II. 


HELYNEVEK. 


(Ortsnamen.) 


Adony 322 (364) — Aetna 4483 (522 527) — Ajnácskő 14 (125) — Akarattya 462, 472 — 
Akhalkalaki 40, 41 (155, 158) — Aknaszlatina 74 — Alföld 469, 465 — Aliga 462 — 
Almádi 448, 447 —  Alparét (482) — Alsórákos 489 — Alsóörs 471 — Ancona 
108, 107 — Angora 429 — Anina 498 — Apahida 81 (483) 406 — Araltó 462 — 
Aranyi hegy 444 (523) — Aranykút 406 — Arács 451, 447 — Ascension 444, 
440 (523) — Astrachan 87 — Aszófő 450 — Atrio del Cavallo 351 (526). 

Ács 469. 

Babgyi hegy 482 — Badacsony 467, 466 — Badacsonytomaj 75 —  Bajmok 322 
(364) — Bakonybél 460 — Bakony 454, 457 — Balaton 444, 462, 470, 472, 467 — 
Balatonarács 465 — Balatonfüred 451, 447 — Balatonfőkajár 446 — Balaton- 
kövesd 447 —  Balatonszőllős 451 — Balatonszentlászló 465 — Balázsfalva 180, 
408, 410 (265, 483, 484, 486, 491) — Balf 213 (301) — Balkán 419 —  Balmazuj- 
város 322 (364) — Baltimore 40, 42 (155, 158) — Banat (494) — Bankó 25 (138) — 
Barátlakások 466 — Basaharcz 328 (372) — Batavia 40, 44 (155, 158) — Bábolna 
469 — Bánffyhunyad (490) 412 Bántapuszta 460 — Bánság 471 — Bányafalu 
74 (390) — Bátos (489) 411 — Bázna 8 (118) — Beirut 40, 44 (155, 158) — Bel- 
grád 55, 40, 44 (155, 158) — Belsőtó 463 — Beremend 29, 26 (140, 143) — Ber- 
gen 40, 44 (155, 158) — Berlin 317, 216, 71, 55, 54 (359, 303) — Beszterce 176, 
411 (261) — Bécs 94, 204, 54, 56, 60, 462 (136, 113) — Bédacsékut 459 — 
Békásmegyer 81 — Békés 321 (363) — Bicsérd 321 (363) — Bidston 40, 44 (155, 
158) — Bihar (487, 492) — Bitoráj 16 (129) — Bojcza 183 (269) — Boglár 471, 


XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


463 — Boldogasszonyfalva 76 (391, 399) — Bologna 94 — Bolya 186, 189 (272, 276) — 
Bombay 40, 44 (155, 158) — Bonczhida 406 (482, 483) — Bonn 55 — Boroszló 
(Breslau) 23 (137) — Borgóprund 409 — Brassó 36, 34, 33, 27, 30/2838, 25, 24253, 
99, 19, 17 (150, 130, 132, 136, 137, 138, 142, 144, 140, 141, 147, 149) — Brüsszel 
54 — Budafok 328 (372) — Budapest 38, 40, 44, 50, 60, 214, 216, 229, 317, 
327, 343, 153, 155, 158, 165, 302, 359, 370, 389). 

Cairo 40, 44 (155, 158) — Calcutta 40, 44 (155, 158) — California 523 —  Cam- 
pulung 492 — Carloforte 40, 44 (155, 158) — Catania 40, 44, 108 (155, 158, 526) — Ceti 
Alpok 469 — Cerro la Gigant 444 (521, 523) — Czikó 487 — Czinkota 329 (373) — 
Cordoba 40, 42 (155, 158) -— Cornwall 10 (121) — Csallóközsomorja 25 (138) — 
Csarnóta 26 (140) —  Csáklyakő 192, 193 (278, 279) — Cheltenham 40, 42 (155, 
158) — Csepel 329 (372) — Csicsóhegy 411 (488) — Csingervölgy 458 — Csik 
431 (511) — Csitényhegy 462 — Csopak 451, 447 — Csömör 329, 330 (372, 
374) — Csővár 81 — Czebe 228 (315) — Czód 183, 184, 188 (269, 275). 

Dambovitza 490 — Darmstadt 55 — Deliblat 323 (365) — Detrekőszentmiklós 77 
(391) — Devecser 461 — Déda 176 (261) — Dés 83 (396, 488) — Désakna 176, 
181 (488, 260, 483) — Délibakony 458 — Déva 13, 444 (125, 523) — Dicsőszent- 
márton 177, 180, 408 (262, 264, 484) Dinári 492 — Diósjenő 3831 (373) Diszel 451 
— Ditró 12, 14 (124, 126) — Doboka 482, 488 — Dobosagárlető 467 — Dobozi- 
erdő 466 — Dobrudsa 413, 414 (492, 493, 491, 494) Domoszló 86 (591) — Dorogh 
52, 424 (365, 502) — Dömös 329 (372) — Dráva 469, 465 — Duna 469 — Duna- 
bogdány 328 (372) — Dunakeszi 329 (373) — Dörgicse 451 — Düsseldorf 198 (284). 

Edinburgh 40, 44 (155, 158) — Enyed 82 — Ercsi 328 (371) 329 (373) — Erdély 173, 
183, 405, 471 — Esztergom 328, 349 (371) — Etna Il. Aetna. — Érchegység 217, 474. 

Faluszemes 462 — Feketeügy 414 (492) — Fellegvár 488 — Felsőőrs 448, 447, 451 
— Fenyőfalva 185 (270) — Firence 40, 44 (155, 158) — Fiume 107 — Fokszabadi 462 
— Fonyód 464, 470 — Forna 460 —. Fót 331 (374) — Frankfurt 55 — Fülöp 465, 
447 — Tűzfő 472. 

Galántha 322 (364) — Gelemérpuszta 448 — Gerecse 421 (499) — Gobi 468, 471 — 
Göd 331 (374) 328, 329 (372) — Göriach 36, 37, 38 (151, 153) — Görgényszent- 
imre (396) 83 — Görgényüvegcsür 176 (261) — Göttingen 40, 41 (155, 158) — 
Graz 60 — Gulács 466, 467 — Guraró 183 (269) — Gyalu 413 (487, 492) — 
Gyergyó 14 (126) — Gyergyószentmiklós 12 (124) — Györgyfalva 80 (488) — 
Győr 468 — Gyulakeszi 451. 

Haláp 471, 461 — Halle 54 — Hamburg 107 — Haraszt 465 — Hargita 412, 431 
(489, 490) — Hatvan 322 (364) — Hegyesd 466 — Heidelberg 218 (305) — Herend 
460, 461 — Herzyn (492) — Hohenheim 40, 41 (155, 153) — Homokos 322 (364) 
—  Homoródszentpál 83 (396) — Homolulu 40, 42 (155, 158) — Hortobágy 
410 (487) — Hódosfalva 413 (491) — Hója (488) — Hundsheim 30 (145) — 
Hunyad 10 (120). 

Ikland (484) — Irkutsk 40, 44 (155, 158) — Iszkaszentgyörgy 448. — Italia 351 (525). 

Jablanica 36, 37, 38 (151, 153) — Jákó 460 — Jena 40, 44 (155, 158) — Jurjew 
40, 44 (155, 158). 

Kabansk 40, 44 (105, 158) — Kabhegy 466, 467 — Kakukhegy 431 (511) — Kalota 
488 — Kalyán 406 (483) — Kaposvár 470 — Karács 217 (304) — Karád 320 
(362) — Kálváriadomb 421 — Kecsed 406, 482 (488) — Kecskemét 323 (365) — 
Kelemen (490) — Kemence 77 — Kenese 462 — Kerekdomb 466, 463 — Keresz- 
tényfalva 18, 19, 22 (130, 132, 136) — Kerka 471 — Keszthely 461 (398) 89, 88 

Kew 40, 44 (155, 158) — Kéthely 462 — Kisakna 180, 408 (265, 483, 484) — 
Kisalföld 465 — Kiscell 328, 329 (372) — Kisdisznód 183, 184 (269) — Kisemenkes 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 


85, 422 (500) — Kisgerecse 86 — Kisjenő 482 — Kisfenes (491, 487) 413, 410 — 
Kiskapus 410 (487) — Kismaros 328 (372) — Kisompoly 485 — Kissármás S, 9, 
10, 177 (118, 119, 120, 261) — Kistalmács 183, 184 (269) — Kodaikanal 40, 44. 
(155, 158) — Kolozs 82, 83, 178, 180 (265, 395, 396, 262, 483) — Kolozsvár 10, 80, 
349, 410 (120, 486, 494) — Kósd 81, 202, 203 (290, 291, 395) — Köszvényes remete 
176 (261) — Kőhalom 83, 180 (265, 396, 511) — Kőszeg 26, 28, 468 (139, 142, 
391) — Kölsitó 447 — Kővágóőrs 447 — Köveskálla 449 — Krakau 40, 44 (155, 
158) — Krapina 348 (403) — Krasnojarsk 40, 44 (155, 158) — Kremsmünster 40, 
44 (155, 158) — Kusma 176 (261) — Kúnszentmiklós 322 (364). 

Laach 444, 464 (523) — Laibach 40, 44 (155, 158) — Lábod 465 — Leányfalu 10, 
11 (121, 122) — Ledince 326 (368) — Leipzig 40, 44, 55 (155, 158) — Lipari 353 
(527) — Litér 446 — London 54, 94 — Lovas 451 — Lölling 211 (298) — Lun- 
kány 447. t 

Magyarhermány 432 — Magyaróvár 61, 323 (365) — Magyarsáros 8, 408 (118, 484, 
491) Majgrád 487 — Malacka 323 (365) — Manila 40, 44 (155, 158) — Marcal 468, 
469 — Marosszentgyörgy 78 — Marosugra 8, 78, 180, 408 (118, 119, 264) — Maros- 
ujvár 10, 57, 83, 180 (120, 265, 396) — Marosvásárhely 82, 177 (262) — Marótlak 
410, 413 (457, 491) — Mauritius 40, 44 (155, 158) — Márkó 460, 461 — Medgyes 
S (118 — Megyehegy 465, 448 — Meleghegy 25 (138) — Messina 40, 44, 108 
(155, 158) — Mezőbánd 484 — Mezőföld 462 — Mezőkapus 484 — Mezősámsond 
8 (118, 484) — Mezőség 481 — Mezőszentmihálytelke 174 (258) — Mezőszent- 
györgy 411 (489, 491) — Mezőzáh 9 (119) — Mexico 444 (523) — Miskole 76, 
998, 229 —- Mocs 82, 406 (395, 483) — Mogyoród 330 (374) — Moldova 490, 
491 — Monor 411 (489) — Monostorapáti 466 — Monoszló 451 —- Montdore 
443 (522) — Montesomma 442 (521) — Munkács 61 — München 40, 44, 95, 
96 (155, 158). 

Nagyalföld 465 — Nagyatád 461 — Nagyág 217, 218, 223, 224 (310, 311) — Nagy- 
bakony 465 — Nagydisznód 84, 184, 185, 189 (269, 271, 275) — Nagyemenkes 86 
— Nagyenyed 82, 530 — Nagyhalmágy 217 — Nagyhavas 511 — Nagyiklód 483 
— Nagymaros 329 (372) — Nagypisznice 85, 86, 422 (500, 501) Nagysár- 
más 78, 82, 180 (264) — Nagyszeben 186, 189 (271, 276) — Nagytalmács 84, 184, 
186, 189 (269, 271, 275) — Nagytétény 328, 329 (372) — Nansan 468 — Nápoly 
107, 108 (525) — Nemesboldogasszonyfa 88 — New-York 228 — Németpróna 60 — 
Nikolajew 40, 44 (155, 158) — Nógrád 331 (385) — Novi 15 (127) — Nyárádszent- 
istván 82 — Nyirlugos 323 (365) — Nyitra 469. 

Offenbánya 217, 411 (304, 485) — Oravicza 60 (494) — Orlát 183, 186 (269, 271) — 
Osaka 40, 44 (155, 158) — Oszlop 460 — Ozora 468 — Ógyalla 40, 44 (155, 158) 
— Öregkő 500— Örvényes 450. 

Padria 443 (522) — Pagocsa 411 (484, 489) — Paisley 40, 44 (155, 158) — Palermo 
108 — Paloznak 451, 447 —  Paphomloka 431 (511) — Paplaka 183, 186 (269, 
273) — Parajd 83 (396) — Pavia 40, 44 (155, 158) — Pápavár 460 —- Paris 54, 
298 — Pécel 330 (374) — Pécsel 451 — Pilismarót 329 (372) — Pinkaszoros 468 
— Piotrokow 228 — Plaidt 444 (523) — Pockő 85, 86 (422, 500) — Pojána Ruszka 
446 — Pola 40, 44 (155, 158) — Polgárdi 446 —  Ponta Delgada 40, 42 (155, 
158) — Porcsesd 487 — Port of Spain 40, 42 (155, 158) — Postdam 40, 44 (155, 
158) — Preluka 487 — Pusztakamarás 321 (363) —  Pusztaszentlőrinc 328, 330 
(372, 373) — Puy de Dome 522 — Puy de la Tache 433, 443 (513, 521, 522) — 
Puy de Sarcouy 522 — Püspökfürdő 26 (140). 

Ouito 40, 42 (155, 158). 

Radna 487 — Radnót 82 — Rajna 464 — Rancho de los Nunes 444 (523) — Ravnó 


XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, 


16 (129) Rába 465, 469 — Rákosszentmihály 328 (372) — Rendek 460 — Reps 
1. Kőhalom — Resinár 186, 183 (269, 273) — Rettenegg 212 (300) — Révfülöp 
465, 471 — Rio de Janeiro 40, 42 (155, 158) — Rocca di Papa 40, 44 (155, 158) — 
Rodostónyaraló 448 — Romángladna 447 — Royat 523 — Róma 107, 108 (525) — 
Ruminien (490) — Russland (489) — Rüsz 184, 185, 188, 189, 408 (269, 271, 274, 
276, 484, 487, 491). j 


Sajószentandrás 83 (396) — San Fernando 40, 42 (155, 158) — Sarajevo 40, 44 
(155, 158) — Sardinia 443 (522) — Sándordomb 464 — Sárbogárd 468 — Sármás 
47, 82, 178, 407 (267, 395, 484) — Sárrét 468 — Sátoraljaujhely 228 — Set. 


Cassian 451 — Seebach 205 (292) — Segesvár 412 (489) — Selmecbánya 7, 201 (117 
289) — Shide 40, 44 (155, 158) — Sicilia 352 (526) — Siebenbürgen (481, 489, 492, 
493) — Simla 40, 44 (155, 158) — Sió 468 — Siófok 462 — Sofia 40, 44 (155, 158) — 
Somogy 470, 472, 463 — Somhegy 460 — Somosújfalu 74 (390) — Soroksár 328, 
329 (372, 373) — Sorostély 188 (274, 483) — Sólyomkő 488 — Sóvár 74 (390) — 
Sóvárad 349 — Stájerlak 498 — Stassfurt 78 — Stockholm 55, 10 (121) — Strass- 
burg 40, 44, 107 (155, 158) — Stromboli 443 (516, 522, 527) — Stuttgart 55 — Sümeg 
452, 458, 471 — Süttő 349 — Szabadbattyán 446 — Szamára 87 — Szamos 482 
— Szaratov 87 — Szászcsanád 188 (276) Szásznyires 176 (260) — Szászpéntek 
(396) 83 — Szászrégen 180 (264) — Szászújfalu 185 (271) — Szászváros 217 — 
Szászvessződ 186 (272, 486) — Szelindek 189 (276) — Szelistye 183, 186 (269, 
272) — Szentantalfa 451 — Szentágota 180, 186 (265, 271) — Szentbenedek 178 
(263) — Szentgróth 469 — Szentgotthárd 468 — Szentgyörgy 462, 466 — Szent- 
királyszabadja 448 — St. Petersbourg 399 — Szék 178, 180 (262, 265) — Székely- 
keresztúr 9 (119) — Székelyudvarhely 193 (279) — Szibiel 183 (269) — Szokoly- 
huta 58 — Szolnok 323 (365) — Szovát 406 (483) — Szováta 80, 83, 176 (261, 
396, 394) — Szöd 329, 330, 331 (373, 375) — Syracusa 108, 352 (526). 

Tahi 328 (372) — Tambor 87 — Taormina 108 — Tapolca 462, 461 — Taskent 40, 
44 (155, 158) — Tatabánya 30, 61, 348 (403, 168, 144, 500, 505) — Tátika 466 — 
Tenke 320 (362) — Terjén 9 (119) — Tiflis 40, 44 (158, 158) — Tihany 464, 463. 
— Tokyo 40, 41 (155, 158) — Torda 10, 83, 180, 410 (120, 265, 486, 396) — Torja. 
94 — Toronto 40, 42 (155, 158) — Tortosa 40, 42 (155, 158) — Tóti hegy 467 — 
Tölgyes 14 (126) — Tölgyhát 85, 86 (503) — Törökbükk 86 (501) — Triest 40, 
44 (155, 158) — Turgaj 87 — Turkestan 429 — Tyrrheni tenger 353 (527). 

Udvarhely 431 (511) — Ugra 82 (396) 407 (484) — Újmoldova 416 (499) — Uralszk 
87 — Urhida 446, 459 — Urkút 459 — Úz 492. 

Vajdakamarás 406 (483) — Variscus 491 — Vác 81, 202, 328 (290, 372, 395) — 
Válaszút 406 (482) — Vále 183 (269) — Városhidvég 468 — Városlőd 459, 461 — 
Várpalota 462 — Vászoly 450, 451 — Verdnik 77, 193, 193, 325 (280, 281, 367) 
— Verespatak 224 — Verestorony 488 — Vesuvio 442 (516, 526) — Veszprém 76, 
459 — Vértes 468 — Victoria 40, 42 (155, 158) — Visegrád 329 (372) — Visevica 
16 (129) — Vizakna 83, 180, 184, 185, 186 (265, 269, 270, 271, 272, 396, 397, 489) 

Vlegyásza 413 (487) — Vörösberény 447, 448, 451 — Vulcano 353 (527). 

Washington 40, 42, 317 (155, 158, 359) — Wien 8, 17, 40, 44 (119, 129, 155, 158). 

Zagradski 16 (129) — Zala 469, 470 — Zalaszántó 75 — Zalatna 217, 411 (304, 
485) Zayugrócz 25 (138) — Zágráb 11 (122) — Zengg 15 (127) — Zikawei 
40, 44 (155, 158) Zirc 460 — Zlobin 16 (128) — Zsibó 412 (490) — Zürich 95. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XVII 


III. 


FÖLDTANI, ÁSVÁNY-, KŐZET- ÉS TALAJNEVEK. 


(Geologische-, Mineral-, Gesteins- und Bodennamen.) 


Agyag 24, 84, 86, 178, 184, 185, 187, 188, 190, 224 — Agyagpala 12, 13, 218, 223, 
994 — Albit 212. 213 (300) — Ametiszt (Amethyst) 74 (390) — Amfibol (Amphibol) 
11, 14, 221, 325, 326, 332, 333, 335, 340, 343, 473 (122, 126, 221, 308, 309, 367, 

"368, 369, 376, 378, 379, 386, 387, 388, 495) — Amfibol andezit (Amphibol Andesit) 
219, 460, 408 (304, 305, 308, 488) — Analcim (Analzim) 74 (390, 495) — Andalazit 
336 (380) — Andezit (Andesit) 10, 14, 218, 219, 220, 224, 227, 329 (121, 125, 304, 
313, 309, 306, 310, 372) — Andezittufa (Andesittuff) 329 (372, 490) — Antiklinalis 
176 (260) 407, 413 (483, 491) — Antimonit 225 Apatit 14, 219, 326, 335 (126, 305, 
369, 496) — Arany 219, 224, 226 — Arzénkovand 225 — Aufschiebung (492) — 
Augit 325, 326, 417 (368, 369, 496). 

Banatit 495 — Barit (Baryt) 81, 211 (298, 395) — Barnapát 225, 227 — Barnaszén 
36, 223, 228 — Bartonieu 459 — Bazalt (Basalt) 14, 88, 419, 416, 466 (126, 489, 
494, 495) — Bazaltbreccsia 464 — Bazalttufa 75 —  Bazaltsisak 462 —  Bazanit 
466 — Bányászkodás 477 — Becken (493) — Berek 463, 472 — Biotit 12, 13, 
325, 326, 335, 340, 473, 418 (124, 368, 369, 379, 386, 495, 496) — Bitumen 178 
(263) — Braunkohle (151) — Brecscsia (Breccie) 15, 188, 189, 219 (127, 128, 274, 
275) — Buchensteini rétegek 449, 450. 

Campanien 458 — Chabasit 74 (390) — Cenoman 458 — Csillám 14, 18, 22, 342. 

Dacit (Dazit) 177, 219, 223 (261, 310, 308, 488) — Dacittufa (Dazittuf) 85, 179, 180, 
184, 188, 189, 411, 406 (264, 265, 270, 274, 275, 482, 490) — Danubit 11 (122) — 
Diorit 495 —  Diszlokáció 469 —  Diszkordanzia 505 — Disztén (Disthen) 337 
(382) — Dogger 422 — Dolomit 16 (128). 

Eleolitszienit (Eleolithsyenit) 12, 14 (126, 104) — Hocén (Eozán) 459 (487) — Epi- 
dot 13, 14, 205, 335 (126, 126, 292, 381) — Erdgas (IL7, 121, 481, 484) — Ezüst 
J05 Brc 87, 218, 220, 477. 

Feldspath (125, 156, 367, 368, 377, 490) — Fillipszit 75 — Fluorit 81, 395 — 
Földigáz 7, 10, 82, 174, 415, 405 — Földpát 12, 13, 14, 221, 226, 325, 326, 333, 
473 — Flis (Flysch) 414 (492) Fumarola 354 (528) — Futóhomok 470 — Füredi 
mész 450, 456. 

Galenit 225, 226 — Gáz (Gas) 8, 9, 10, $5, 178 (119, 120, 263) — Gejzir 463 — 
Geoszinklinális 493 — Gipsz (Gyps) 83, 179, 180, 181, 223, 225 (264, 265, 
266, 312, 396) — Glauch 223, 224 (310) — Glimmer (136, 126, 388) — Gneisz 
(Gneiss) 14 (126) — Gold (305, 315) — Granat 332, 337, 343 (376, 382, 389) — 
Granit 447 — Grobkalk (487). 

Hematit (Hümatit) 325, 472, 431 (368, 514, 511) — Hialit (Hyalith) 74 (390) — 
Hidrologia 472 — Hiperszten (Hypersthen) LII, 336 (122, 381) — Holocén 471 — 
Homok 178, 184, 185, 187, 319, 328, 331, 332, 333, 337, 338, 340 — Homokkő 
17, 19, 22, 176, 179, 184, 185, 192, 193, 223, 224, 329 — Humusz 15, 24 (137, 
138, 512) — Hullópor 471. 

Hmenit 338 (383) — Iszap 189, 223, 224, 332, 471. 

Jászpisz 334 (378) — Jura 24, 456, 421 (137, 506, 501). 

Kalcedon (Chalcedon) 74 (391) — Kalcit (Kalzit) 74, 202, 225, 227, 290, 325, 472 
(290, 307, 308, 309, 368, 390, 395, 495) — Kampili rétegek 448 — Kalkstein JE 
mészkő — Kalkspath I. mészpát — Kanadabalzsam 13, 14 (125, 126, 497) — Kaolin 


Földtani Közlöny. XLIII. küt. 1913. b 


XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


219, 472, 474 (490) — Kavics 17, 18, 21, 179, 184, 185, 186, 192, 328, 329, 330, 
331, 467, 470 — Káliumsó (Kalisalz) 10, 72, 78, 173, 174, 178, 179, 180, 181, 182, 
183, 415 (121, 257, 258, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 392) — Kárpáti homokkő 
(Karpaten Sandstein) 218 (304) — Kén 108 — Klorit (Chlorit) 221, 340, 335, 472 
(307, 309, 379, 356) — Kohle I. szén — Konkordancia 505 —- Konglomerát 22, 
184, 188, 189. 192, 193, 218, 219, 222, 223, 224, 410, 460, 468 (136, 270, 274, 
275, 279, 489) — Konyhasó 177, 178, 179, 183 — Korund 12, 13, 337 (124, 125, 
382) — Kovand 226 — Kréta (Kreide) 19, 457, 458 (131, 487, 490) — Kristályos 
pala 192 (279) — Kvarec (Ouarz) 13, 74, 184, 220, 222, 223, 224, 225, 227, 325, 
332, 333, 334, 339, 341, 342 (125, 270, 307, 312, 368, 376, 377, 378, 384, 386, 3598, 
390) —  Kvarcit (Ouarzit) 192 (279) — Kvarcandezit 460, 416, 219, Kvare- 
porfir 447. 

Labradorit 334 (379), 412 (490) — Ladini emelet 448 — Lajtamész (Leithakalk) 77, 
193, 329 (280, 372) — Láva 489 — Leukoxén 472 —  Levantei emelet (Levan- 
tische Stufe) 330, 412, 467 (374, 489) — [Liasz (Lias) 15, 17, 421, 424, 456 (128, 
130, 500, 502, 505, 508) — Lignit 177 (261) — Limburgit 417, 466 (496) — Limo- 
nit 325 (368) — Lösz 328, 470 (372) — Lutécien 459, 460. 

Magnetit 13, 332, 335, 338, 339, 342, 343, 418, 473 (125, 376, 379, 381, 352, 383, 
387, 389, 430, 495, 496) — Magnéziumsó (Magnesiumsalz) 182 (267) — Mangán- 
pát 224, 225 —  Markazit 81, 202, 203, 213, 225 (290, 291, 301, 395) — Márga 
(Mergel) 21, 22, 459 (134, 135) — Mediterrán emelet 460 — Megyehegyi dolomit 
445 —  Melafir (Melaphyr) 217, 218, 220 (306, 307, 499) — Metán 8, 84 (119 
397) — Mezozoós mész 192 (279) — Mészkő (Kalkstein) 14, 15, 16, 22, 24, 81, 
85, 86, 192, 193 (126, 127, 138, 270, 278, 279) — Mészpát (Kalkspath) 224, 225 — 
Mésztufa (Kalktuffe) 328 (372) — Mikroklin 13, 333 (125, 377) — Miocén (Miozán) 
481 (485, 492) — Mocsári lösz 471 — Mofetta 489 —- Monsignit 420 (499) — 
Muszkovit 13, 14, 334, 340 (124, 379, 386). 

Nátronföldpát (Natronfeldspath) 340, 342 (385, 388) — Nefelin (Nephelin) 183, 14, 
326, 418, 417 (125, 126, 369, 496, 498) — Neogén 460 — Neokom 20, 22, 192 
(133, 136, 278, 279) — Nummulitmész 469, 450. 

Oligoklász 334 (379) — Olivin 337, 418 (381, 496] — Oligocén 460 — Opák 333 — 
Orthoklász 333 (377). 

Pala 13, 178, 179, 183, 186, 187 — Palagonit 485, 489 —  Paleogén 459, 460 — 
Pannoniai pontusi rétegek 330, 412, 462, 465 (374, 486, 489) — Perm 447 — 
Petróleum 9, 10, 78, 82, 87, 174, 181 (119, 121, 258, 266) — Pikrit 419 (499) — 
Pirit (Pyrit) 19, 74, 202, 219, 221, 222, 223, 225, 226, 472 (132, 290, 305, 307, 
308, 311, 312, 390) — Piroxen (Pyroxen) 221, 222, 332341, 343, 473 (309, 311, 
376, 387, 388) — Plagioklasz 334 (378, 495) — Pleisztocén 467 (490) — Pliocén 
414 (492) — Porfir (Porphyr) 218 (487) — Propilit 472. 

Ouarz 1. Kvarc. 

Rézkovand 225 — Riolit (Rhyolith) 177, 184, 185, 410 (261, 305, 270, 487) — 
Rutil 332, 334, 335, 337, 338, 342, 343 (376. 378, 379, 382, 383, 387, 389) 

Sagenit 335 (349) — Sand (269, 270, 273, 273, 372, 375, 385) — Sandstein (130, 
131, 132, 136, 260, 263, 269, 270, 492) — Salz I. Só — Sehiefer (263, 270, 273, 
310) Sechlamm (276, 376) — Sehotter (130, 134, 270, 264, 271, 272, 279, 371, 
375, 399) Seisi rétegek 447 — Senon 458 — Sjögrenit 10 (121) — Solfatara 354 
489 (528) — Só (Salz) 9, 57, 74, 78, 82, 83, 84, 87, 174, 176, 177, 178, 179, 180, 181, 
186, 187, 188, 189, 190, 319, 349, 414, 477 (119, 258, 260, 261, 263, 264, 265, 266, 
272, 273, 274, 275, 276, 366, 481, 485, 492) — Stilbit 390 — Szarmata (Sarma- 
tisch) 41II, 461 (484) — Szárazföld 470 — Szericit 13 (124) — Szén (Kohle) 36 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIX 
81, 202 (151, 290) — Szfalerit 225 — Szienit (Syenit) 12, 13, 14 (124, 125, 126) — 
Szillimanit 336 (389) — Szirtmészkő 218 — Színlő 465 — Szkapolit (Skapolith) 
19, 14, 15 (124, 126, 127) — Szodalit (Sodalith) 14 (126, 127) — Sztaurolit (Stau- 
rolith) 337 (382) Sztratovulkán 358 (528). 

Talaj 472 — Tefrit (Tephrit) 11 (121, 498) — Tomzonit (Thomsonith) 417 (495) — 
Titanit 13, 472 (125, 496) — Titonmész (Tithonkalk) 15, 16, 17, 19, 22, 85, 192, 
JISKADS ZO 131136 2485 3975 500) —:Ton. (138, 253, 269, 270, 271, 276/7311) 
— Tonschiefer (124, 125) — Trachit 324, 327 (367, 370) — Transzgresszio (Trans- 
gression) 409 (486) — Triasz 447, 454 — Tufa (Tutf) 107, 177, 219, 220, 222, 223, 
994 (261, 304, 305, 311) — Turmalin 336 (380) — Turon 458 — Turzás 463 — 
Tófenék 471 — Tőzegláp 471, 472. 

Vas 477 — Verrukánó 447 — Viaszopál 333 Vocolli 353 (528). 

Wengeni rétegek 449 — Wüste (482). 

Zeolit 74, 472, 473 (390) — Zirkon 337, 334, 336, 3538, 343 (376, 378, 381, 383, 389) 
— Zöldkő 472. 


IV. 


PALAFONTOLÓGIAI NEVEK. 


(Paláontologiscoehe Namen). 


Actaeonina sp. 16 (129) — Acteonella brevis dOrb. 459 — Amaltheus margaritat 
457 — Amauropsis crassitesta Kittl 452 — Ammonites multicostatus Hauer 425 
(503) — Ammonites tardecrescens Hauer 424 (503) — Amphielina sguamula Bittn. 
451, 452 — Anatina precursor Ouenst 452 — Anoplophora Pappi Frech 452 — 
Anoplophora canalensis Catullo 447 — Anodonta ecygnea 470, 471 —  Anomia 
Coguandi Zittel 458 —- Anser sp. 33 (148) — Arca diluvii 460 —  Arietites 
Bucklandi 456 — Arietites multicostatus Hauer 426 (504, 505) — Arietites perspi- 
ratus Wihner 426 (505) — Arietites proaries Neum. 426 (505) —  Arietites 


rotiformis 456 —  Arietites tardecrescens Hauer 426 (504) — Arthropoda 33 
(147) — Arvicola sp. 33 (148) — Arvicola arvalis 29 (143) — Arvicola terrestris 
L. 29 (143) — Astarte latifrons Desh. 458 —  Atractites Böckhi Stürzen- 


baum 449 — Atractites liasicum Gümb. 449 — áAvicula falcata Stoppani 453 — 
Avicula contorta Portl. 452. 


Bairdia anatolica n. sp. (507) 428 — Balatonites balatonicus Mojs. 449 — Batopora 


multiradiata Rss. 459 — Bellerophon Vaceki Bittn. 447 — Békák 31 (146) — 
Bos sp. 33 (148) — Bourguetocrinus Thorenti d Arch. 459 — Brachio poden (504) 
— Bulimus Mumieri Hantk. 458 — Bulla Lajonkaireana Bast. 463. 
Calamophyllia multicincta Reuss 458 — Campylea Banatica Rossm. 34 (148) — 
Campylea faustina Rozssm. 32 (146) — Campylea canthensis Beyr. 32 (147) — 
Canis aureus L. 28 (142) 33 (148) — Canis Petényii Kormos 35, 59 (149) — 
Canis coronensis Toula 27, 28, 33, 35, 36 (141, 148, 149) — Canis Kronstadtensis 
23, 35 (136, 150) — Canis Nescherensis Blains. 35 (149) — Canis sp. 28 (141) — 
Capreolus caprea Gray 33 (148) — Capreolus capreolus L. 31 (145) — Cardium 
apertum Münst. 462 — Cardium gratum Desh. 459 — Cardium obsoletum Eichw. 
176, 185 (261, 270) — Cardita austriaca Hauer 452, 453 — Carnites floridus Wulf 
432 — Celtis australis 349 (524) — Celtis sp. 33, 34 (147, 148) — Celtites epolensis 
Mojs. 450 — Ceratites Reitzi 456, 449 — Ceratites Böckhi Roth 449 — Ceratites 
felsőörsensis Stürzenbaum 449 — Ceratites hungaricus Mojsisovics 449 — Ceratites 
trinodosus Mojs. 449 — Cerdocyon Petényii 28 (141) — Ceritkium auriculatum 


be 


XX BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Scehl. 459 — Cerithium balatonicum 458 — Cerithium cognatum Lk. 458 — Cerithium 
Fuchsi Hantk. 459 — Cerithium morcanum Buvign. 16 (129) — Cerithium pic- 
tum Basterot 176, 185, 461 (261, 270) — Cerithium rubiginosum Eichn. 176, 185 
(261, 270) — Cerithium sp. 16 (129) — Cervus capreolus L. 31 (145) — Cervus 
elaphus L. 33 (148) — Cervus pygargus Pallas 31 (145) — Cervus sp. 33 (148) 
— Cidaris sp. 16 (128) — Clausilia marginata Rossm. 32, 33 (147, 148) — Cla- 
vulina cylindrica Hantk. 459 — Colubride 31 (146) — Congeria balatonica 464, 
466 — Congeria Banatica Hörnes 176. 185 (261, 271) — Congeria Doderleini 
Brus. 185 (271) — Congeria Markovici Brus. 185 (271) — Congeria Neumayeri 
Brus. 464 — Congeria Partschi 412 (489) — Congeria ungula capre Münst. 465 
— Congeria sp. 462 — Conchodus Hungaricus Hörnes R. 452 — Corbis Lóczyi 
Böckh 452, 453 — Corbula planata Zitt. 459 — Corbula angustata Sow. 458 — 
Cricetulus arenarius 29 (143) — Cricetulus nigricans 29 (143) — Cricetus cricetus 
L. 28 (142) — Cricetus frumentarius Pall 33 (148) — Cricetus phaeus Pall 28, 
29, 33 (142, 143, 148) — Cricetus sengasus 29 (143) — Crinoidea 16, 426 (128, 
504) — Crocidura russula Herm. 26 (139) — Ctenodonta lineata 451 — Cucullge 
austriaca Zitt. 458 — Cyclas gregaria Zittel 458 — Cyelolites discoidea Lamk. 
458 — GCyeclolites elliptica Lamk. — Cyelolites sp. 458 — Cyrena grandis 460 — 
Cytherella Beyrichi n. sp. 430 (508) — Cytherella karadarjensis n. sp. (510) 431 — 
Cytherella ovata 431 (510) — Cytheridea asiatica n. sp. 430 (509) — Cytheridea 
pinguis Jones 429 (509) — Cytheridea turkestanensis n. sp. 429 (508). 

Dadocrinus gracilis Buch 449 — Daonella cassiana Mojs. 451 — Daonella esinensis 
Sal. 451 — Daonella hungarica Mojs. 449 — Daonella laticostata Kittl 451 — 
Daonella Lommeli Wissm. 450, 456 — Daonella Pichleri Gümb. 452 — Daonella 
reticulata Mojs. 450, 452 — Daonella Sturi Ben. 449 — Diastoma castellata Desh. 
459 — Diceras sp. 16 (128) — Diceras Luci Defr. 17 (129) — Dicerocardium 
incisum Frech 452 — Dicerocardium mediofasciatum Frech 452 —  Dinarites 
dalmatinus Hauer 448 — Dinotherium giganteum 468, 88 (399) — Dreissenomya 
Sabbe Brus. 464 — Dreissenomya Schröckingeri Fuchs 464. 

Elephas antiguus 468, 469 — Elephas meridionalis 469 — Elephas primigenius 
Blumenbach 186, 469 (272) — Elephas trogontherii 349 (404) — Entomostraca 
429 — Entrochus liliiformis Lamk. 449 — Erinaceus europeus L. 33, 25 (139, 
147) — Ervilia podolica Eichw. 185, 463 (270) — Evotomys glareolus Schreb. 
29 (143) — Estheria Lóczyi Frech 452 — Eulota fruticum Mühl 32 (146) — 
Exogyra columba Rom. 428 (507). 

Felis catus Linne 33 (148) — Fische (482) — Foraminifera 504 — Förscher (146) 
— Frondicularia sp. 426 (504) — Fusus Noe Lamk. 459. 

Gasteropoda 504 — Gervilleia angusta Goldf. 451 — Gervilleia modiola Frech 448 — 
Gervilleia Murchisone Gein 447 — Gervilleia precursor Ou. 452, 449 — Ginkgo 
parvifolia 349 (524) — Glis glis Lin. 28 (142) — Globiconcha baconica Hantk. 
457 — Globiconcha ovula d Orb. 457 — Globigerina 482 — Gonodus astartiformis 
Münst. 452 — Gonodus lamellosus Bittner 451 — Gonodus Mellingi Hauer 451 
— Gradiella papodensis Kittl 452 Gryphaa vesicularis Lamk. 458, 428 (507) — 
Gulo sp. 28 (141). 

Halobia rugosa Hauer 451, 452 — Harpatocarcinus guadrilobatus Desm. 459 — 
Harpoceras bifrons 456 — Helix cereoflava Bielz 34, 33 (148) — Helix diodonta 
Mühbhlf. 33 (148) — Helix faustina Rosm. 33 (148) — Helix fruticum Müll. 33 (148) 
Helix pomatia Linne 33 (148) — Helix Rietmülleri Tausch 458 — Helix strigella 
Drap. 33 (148) 34 — Hidrozoa 16 (128) — Hipparion 465 — Hippurites Gosa- 
viense Douville 458 — Hippurites ineguicostatus Münst. 458 —  Hippurites 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXI 


cornuvaccinum Bronn 458 — Holopella gracilior 448 — Hungarites Mojsisovicsi 
Roth 449 — Hyalinia plutonia Kimak. 33 (148) — Hydrobia balatonica Tausch 
458 — Hyotherium sp. 36 (151) — Hystrix sp. 39, 34 (144, 148) — Hystrix 
cristata Linne 30 (144) — Hystrix hirsutirostris Brandt 30 (1444 — Homo 
heidelbergensis 85 (397) — Homo primigenius 84 (397) — Homo sapiens 
fossilis 85 (397). 

Inoceramus Cripsi Mant. 458. I 

Joannites bathycolus Mojs. 449 — Joannites trilabiatus Mojs. 449 — Joannites sub- 
tridentinus Mojs. 451 — Juglans eocaenica 350 (524) — Juglans nigra 350 (524) — 
Juglans paleoregina 349 — Julus ap. 383 (147) — Jurányia hemif labellata 349 (524). 

Kigyók 31, 33 (146, 148) — Koninckina Leonhardi Wissm. 451 — Kovamaszat 471. 


Lacerta sp. 31 (145) —  Lecanites sibyllinus Frech 449 —  Lepus sp. 30 (144) — 
Lepus timidus Linne 30, 33 (144, 148) — Leucocyon lagopus 28 (141) — Lima 
austriaca Bittn 451 — Lima precursor 0Ou. 452 — Limneaa peregra 470 — Lim- 
neus araceum Brus. 185 (271) — Limneus nobilis Reuss 185 (271) — Limneus 
velutinus Desh. 176 (261) — Limnocardium decorum 471 — Limnocardium 
Mayeri Hoernes M. 185 (271) — Limnocardium Penslii Fuchs 464 — [Limno- 
cardium syrmiense Hoernes R. 185 (271) — Limnocardium nudatum Reuss 185 
(271) — Limnocardium Winkleri Halaváts 176 (261) — Limnocardium vicinum 
471 — Limnophysa sp. 471 — Limopsis calvus Sow. 458 — Limnus stagnalis 


L. 467. — Livngula tenuissima 448 — Listriodon 36 (151) — Lithiotis eretacica 
Lőr. 457 — Lithoglyphus sp. 469, 471 — Lithoglyphus naticoides 471, 470 — 
Lithothamnium sp. 459 — Lobites delphinocephalus Hauer 452 — Lucina Du- 
jardini Deshayes 177 (261). 

Machairodus latidens 77 (391) — Mactra triangula Ren. 177 (261) —  Magnolites 


silvatica Tuzson 461 —  Mastodon americanus Cuv. 88, 89 (399) — Mastodon 
arvernensis 88 (399) — Mastodon Borsoni 76, 88 (391) — Mastodon giganteum 
76 (391) — Mastodon longirostris Kaup. 88, 464, 468 (398, 399) — Megalodus 
Böckhi Hörnes 452 — Megalodus carinthiacus Hauer 451 —  Megalodus comp- 


lanatus Gümb. 452 — Megalodus trigueter Wulf. 452 -—— Megalodus sp. 425 (504) — 
Megalostoma rarespinatum Tausch 458 — Melania Escheri 460 — Melania Heberti 
Hantk. 458 — Melanopsis austriaca Handm. 185 (271) — Melanopsis Bouéi Fer. 
185 (271) — Melanopsis impressa 460 —  Melanopsis Martiniana Fer. 185, 464 
(271) — Melanopsis stricturata Brus. 185 (271) — Mierotus arvalis Pall.. 29 
(143) — Miliobatus superbus Hantken 459 — Modiola minuta Goldf. 452, 53 — 
Modiola sphenoides Rss 458 — Molge sp. 32 (146) — Monophyllites Suessi Diener 
449 —  Muschelkrebse (506) — Myophoria costata Zenk. 448 —  Myophoria 
Goldfussi Alb. 452 — Myophoria postera Ou. 453 —  Myophoria praecorbicularis 
Bittn 447 — Myophoria Whatleye 452 — Myotis Bechsteinü Leisl. 25 (138) — 
Myotis Nattereri K. 25 (139) — Myoxus glis Pall. 33 (148) — Mysidia lithopha.- 
goides Frech 452 — Mus sylvaticus L. 28. (142). 

Natica gregaria 448 — Natica sp. 16 (129) — Natiria costata Münst. 448 — Nelumbo 
Hungarica 349 (524) — Neomys fissidens Kormos 26 (240), 34 (148), 35 (150) — Ne- 
rinea carpatica Zeuschn. 16 (129) — Nerita picta 460 — Neritina danubialis 470 — 
Neritina Pilari Brus. 185 (271) — Nodosaria sp. 426 (504) — Nucula carantana 
Bittner 451 — Nucula expansa 451 — Nummulites complanata Lamk 459 — 
Nummulites explanate 459 — Numaulites levigata d Orb 459 — Nummaulites La- 
marcki d"Arch 459 — Nummulites leves 459 — Numulites Lucassana Defr. 459 — 
Nummulites perforata d Orb. 425, 459, 460 (504, 505) — Nummulites punctate 
459 — Nummaulites striatus 460 — Nummaulites subplanulatus 460 — Nummulites 


BXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


subleves 459 —  Nummaulites subreticulatus 459 — Nummaulites Tsihatseffi 
d Arch. 459. 

Ochotoma pusillus Pall 30, 34 (144, 148) — Omphalia Kefersteini Zk. 458 — Oppelia 
sp. 16 (129) — Orbitulites baconica Hantk. 459 — Orthophragmina radians d"Arch 
459 — Orthophragmina stellata d Arch 459 — Ostracoda 506 — Ostrea sp. 463 — 
Ostrea cochlear Poli 184 (270) — Ostrea Haidingeri Em. 452 — Ostrea lamellosa 
461 — Ostrea montis caprilis Klipst. 451 —  Ostrea rastellaris Münst. 17, 16 
(129) — Ozoramites Mandelslohi 18 (130) — Oxinoticeras oxynotum 456. 

Pachydiscus Neubergicus Hauer 458 — Palegomeryx sp. 36 (151) — Paludina prisca 
Lamk. 458 — Pandanites acutidens 349 (524) — Panopmxa freguens Litt. 458 — 
Panopega sp. 193 (280) — Pekten sp. 463 — Pecten acrorysus 16, 17 (129) — Pecten 
Budakesziensis Hofm. 459 — Pecten filosus Hauer 451 — Pecten Hehlii Emm. 452 — 
Pecten occulte striatus Zitt. 458 — Pecten poecilographus Gemm. 16, 17 (129) — 
Pentacrinus sp. 426 — Pereira Gervaisi 460 — Perna Urkutica Hantken 459 — 
Pholadomya sp. 77, 196 (283) — Pholadomya Alpina Math. 77, 196, 198, 200 (283, 
286, 392) — Pholadomya Alpina var. rostrata Schaff. 77, 199, 201 (289, 287) — 
Pholadomya ambigua 196 (284) — Pholadomya H. Böckhi n. sp. 77, 194, 197, 199, 
201 (251, 392, 285, 287, 289) — Pholadomya corrugatta 196 (284) — Pholadomya 
granulosa Zittel 458 — Pholadomya margaritacea 196 (283) — Pholadomya Puschi 
196 (283). 198 (284), 459 — Pholadomya rectidorsata Hörn. 196 (283, 284) — Phola- 
domya rugosa Hantk. 459, 198 (286) — Pholadomya tyrhenna Sim. 198 (286) — 
Pholadomya Turniensis Sacc. 198 (286) — Pholadomya Weisi Philippi 198 (286) — 
Pholadomya Vaticana Panzl. 198 (286). — Phylloceras sp. 426 (505) — Phylloce- 
ras silesiacum 457 — Physocardia Hornigi Bittn. 451 — Pinus Kotschyana 349 — 
Pinus Lawsonoides 349 (524) — Pinus ovoidea 349 524) — Pinus Szádeczkyi 349 
(524) — Pisidium fossarium 470 — Placochelys placodonta Jaekel 458 — Planorbis 
sp. 469 — Planorbis umbilicatus 470 — Plandanites acubidens 349 — Pleuromya 
Löschmanni Frech 452 — Pleuronautilus Lóczy Frech 449 — Polystomella erispa 
Lamk. 463 — Pomatia pomatica 32 (146) — Posidonomia Bronni 456 — Posidonomia 
Wengensis Wissm. 450, 456 —  Potamides mitralis Eichn. 471 —  Potamides 
pictus 460 — Proarcestes Böckhi Mojs. 450 — Proarcestes subtridentinus 450 — 
Protrachyceras Aon Klipst. 450, 456 — Protrachyceras Pseudo Archelaus Mojs. 
450 — Protrachyceras Reitzi 449 — Pseudomonotis aurita Hauer 448, 447 — 


Pseudomonitis Clarai 447 —-  Pseudomonitis Laczkói Bittn 448 —  Pseudomo- 
nitis Lóczyi Bittn 448 — Pseudosciorus 2. suevicus Hensel 36 (151) — Psiloceras 
megastoma 85, 426 (505, 506) — Psiloceras planorbis 456 — Pteridites Staubii 


349 (524) — Pupilla muscorum Lin. 467 — Ptychites angusto umbilicatus Böckh 
449 — Purpuroidea baconica Kittl 452 — Putorius sp. 27 (141) — Pyrgulifera 
Pichleri Hörn. 458. 

Radiolites sp. 457 — Radiolites styriacus Zittel 457 — Radiolaria sp. 506 — Reg- 


nienia Lonsdali 457 —-  Rhynchonella decurtata 449 — R. linguligera Bittn. 
450 — BR. Matyasovszky Böckh 426 (504) — R. plicatissima, Ou. 426 — R. tri- 
costata, Bittner 452, 451 — Rhinoceros etruscus 468 — R. Coronensis Toula 31, 


33, 35 (145, 148, 149) — R. Kronstadtensis 23, 35 (136, 150) — R. Merki 31, 35, 
36 (145, 149). 

Schafarzikia oligocenica n. sp. 349 (524) — Schizaster d Archiaci, Cotteau 459 -— 
Sirenites subbetulinus, Frech 451 — Schlangen (146) — Sehlotheimia marmorea 
456 — Sciurus gibberosus, Hofm. 36, 37, 38 (151, 153) — Sciurus indicns 38 
(153) — S. vulgaris 38 (153) — Sorex araneus, Linne 26 (140) — öSpheractinia 
diceratina, Steinm. 17 (129) — Spherulites neocomensis, d Orb. 457 — $Spheru. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXL 


lites sp. 457 — Spherium corneum 470 — Spiriferina alpina 426 (502) — Spiri- 


gera Mentzeli, Dunk. 449 — Spirigera trigonella Sehloth. 449 —- Spirigerina 
Mentzeli Dunk. 449 — Spondylus radula, Lam. 459 — Strophostoma cretaceum 
Tausch 458 — Stephanocosmia dolomitica Frech 452. 


Tachea hortensis Müll. 467 — Talpa europea Linne 26 (140) — Talpa sp. 27 
(140) — Tapes sp. 463 — Tapes gregaria Partsch 176 (261) — Tellina sp. 177 
(261) Tellina Ottnangensis 405, 482 — Tellina Stoliczkai Zittel 458 — Terebra- 
tula sp. 504, 505 — T. diphya 423, 457 (501) — T. julica Bittner 451 — T. mu- 
tabilis 425 (503) — T. piniformis Suess 451 — T. punctata Sow. 426 — T. sub- 
orbicularis Münst. 450 — T. tenuistriata Leym. 459 — T. vulgaris Schloth 
449 — Tirolites Cassianus Ouenst 448 — Torguilla frumentum 32 (147) — Tra- 
chiceras Aon, Klipst. 451 —  Trachyceras Attila 452 — Tr. Austriacum Mojs. 
451 — Tr. Hofmanni, Böckh 452 — Tr. Reitzi 450 — Trigonia limbata d Orb. 
Trochus sp. 16 (129) — Tropidonotus natrix, L. 31 (145) — Turbo Escheri Stopp. 
452 — Turbo Gosaviensis Rss. 458 — Turbo restecostatus Hauer 448 — Turbo 
solitarius Ben. 452 — Turritella disjuncta Zk. 459. 

Ulmannites Rhodeanus 447 — Unio Halavátsi Brus. 464 — Unio Wetzleri 466 —- 
Ursus arectos, Linne 27 (141) — Ursus spelaeus Rosenm. 27 (141) — Ursus sp. 
33 (149). 

Valvata piscinalis 471 — Velates Schmideliana Chemn. 459 — Vespertilio sp. 33 
(147) — Vivipara sp. 462 — Vivipara Sadleri 464 — Vivipara vera 470 — Vola 
adunca 461 — Voluta crenata Zk. 458 — Vulpes corsac 28 (141) — Vulpes vul- 
garis 28 (141). 

"WValdheimia carinthiaca, Rothpl. 452 —  Waldheimia Gepidorum Kittl. 452 — 
Waldheimia Hantkeni, Böckh 452 — Waldheimia mutabilis Opp. 426 (504). 

Zonites nitidae, Müll 467. 


TÁBLÁK JEGYZÉKE. 


( Verzeichnis der MTafeln.) 


Oldal 
(Seite) 


Tafel I. Tábla. Papp KÁáRony dr.: Az Erdélyi Neogénmedence térképe , 173 


[ II 
d TE 
CU 
c V-X. 


(Dr. KARL v. Papp: Karte des Siebenbürgisehen Neogen- 


beckens)  . SMN EST A TSÁNEES jére zákes : HAN dá a (ZD 
VEnxpr Mánra dr.: Kristálytani vizsgálatok .. 0. 205 


(Dr. MaARiA VExpt : Kristallographische Untersuchungen) (292) 
VENDL ArzapáR dr.: A  Csepelsziget homokjának mikro- 
fotografiái 331 


vere ném 


(IDEG AS VENDBE Über den Sand der Csepelinsel) sza AB45) 


MéÉHEs Gyura dr.: Kövesült kagylósrákok Ázsiából 428 


(Dr. J. MÉHEs: Fossile Ostracoden aus Asien . .. (506) 
Fig. 1— 2. ábra. Bairdia anatolica n. sp. 
c 3— 7. c  Gytheridea turkestanensis n. sp. 
c  8— 9. c  Gytheridea asiatica n. sp. 
c 10—13. c  (ytherella Beyrichy (REuss) var. elliptica. 
c 14—15. GCytherella karadarjensis n. sp.) 
ZIMÁNYI KÁRoLY dr.: Kakukhegyi hematitok . . .. 431 


(Dr. K. Zimányi: Hámatit vom Kakukberge) sz (BA 


Fig. 


19 


s 


6. 


9 


A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 


(Verzeichnis der Textfiguren.) 


Oldal 
( Seite) 
. ábra. PopEk FEREnxc: UJ liászrög a Bárcaságban, a Salamonkő 
környékén ható Fe ÜZ 18 
(FR. PopEk: Über ein neues Voskornán von lkngus ET 
im Burzenlande. Situationsplan d. Salamonfelsens im 
BÁTCASÁY Ettek s ANNE TÉS VÉ ABE A EE BEEN eV eze 3 Ú) 
PopEK FERExc: A Salamonkő szelvénye DK-ről Ny felé 19 
(FR. PorEk: 50—W Profil d. Salamonfelsens) .. .. . (132) 
PoDEKk FERExc : A Brassói-hegy alaprajza a neokom márga- 
előfordulásokkal . . EZT) ERÉL (e TÖLE ET an, áES NEL 
(FR. PopEKk: Der Neokommergel der Brassóer Berge. 
DG GLOTS JOLA NM SA Ezt ezet sa a e KSL e) sás en ZS 
ÉHIK Gyura: A Brassó mellett levő Fortyogó sziklaüreg 
vázlatos szelvénye HENK TES MY ég ee 24 
(4. ÉHIK : ELMÉT Ee OS Profil der Felshöhlung am 
Fortyogóhegy, Gesprengberg) . (138) 
ÉnIxK Gyura: A brassói Fortyogóhegy és krt őke jz 
színrajza 1: 15,000 mértékben . 0... 584 
(I. ÉHIK: Der Fortyogóberg bei BEASSÓ nd seine (ime 3 
pebungSittatonsplan 05000) EZEN Ete AA NE (A) 
KoRmos TiIvapaR: Scijurus gibberosus HoFxm. alsó állkapcsa 
és fogsora Jablanicáról . . 83 38 
(TH. Kokgmos: Sciurus gibberosus Előre von Jalüe mén. 
Unterkiefer und Zahnreihe) . $ (152) 


FexwyvEs JAKAB: Az 1906 január r 31-i foldtenéés hodografja 41 
(J. FEwxyvEs : Hodograph des kolumbischen Erdbebens vom 


31. Januar 1906). zo zzat56) 
FEwxyvEs JAKAB: Az 1906 jei 31. 1 Föntabia földrengés 
hodócTai as 1— USSTAZA Sza Ms tte széke a kez ÁB 
(J. FEwxyves: Hodograph des kolumbiscehen Erdbebens 
vom 31. Januar 1906, 1—III. Phase). .. .. sz (15), 
Fenyves JAKAB: Az 1906 január 31-i FONLKTDTÁI földrengés 
első fázisának hodografja . . 4.8 


(J. FExyves: Hodograph der ersteén TERASB des kolam- 
biscehen Erdbebens vom 31. Januar 1906) . . . 0 . (163) 


XXVI SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 


Oldal 
(Seite) 
Fig. 10. ábra. PaPP KÁáRorLy dr.: Az erdélyi Mezőség földtani szelvénye, 
amiként azt a kálisókutatások megindítása előtt, az 1906. 
év nyarán képzeltük eposza EZEL 
(Dr. K. v. Papp: Geologiseches Profil fe Mezőség, wie Wir 
es uns im Sommer 1906 vor Beginn der Kalisalzforschun- 
gén vörstellten) s asz jesá setee tetszes ES AZ 
c 11. c — Haravárs Gyura: D—É irányú szelvény a vízaknai só- 
tÖNNZBON ÁT sz ese e E e TE LÉ RT ÉS ELO 
(J. SÉRLÁvára s broki duréh íon Saétőtk vón Vízakna 
im Eadneks Teile Siebenbürgens) . . . an sz (218) 
a 12. c  HALaváTs Gyura: Szelvény a- vízaknai új EGnzetőa túli 
medentetészból ez si tekerés s kt zi tuzzáe záe ké MESE ESETT 
(J. v. Haravárs: Profil im südlichen Teile Siebenbürgens) (273) 
c 13. HAravárs Gyura: Szelvény a nagytalmácsi dombságon át 189 
(I. v. Haravárs: Profil durch das Hügelland bei Nagy- 
talmács im südlichen Teile Siebenbürgens) . .. za (275) 
a 14. c PÁvaI-VaJsa FERExc dr.: Pholadomya H. Böckhi n. 65 a 
szerémségi Verdnik lajtameszéből eredeti nagyságban  . 194 
(Dr. Fe. Pávar-VasJna: Pholadomya. H. Böckhi n.sp. . — (281) 
c 15. c — Pávar-Vagsa FERENc dr.: Pholadomya H. Böckhi n. sp. 
Verdnik lajtameszéből, elülről nézve, kicsinyítve. . . 195 
(Dr. FR. Pávar-Vagsa: Pholadomya H. Böckhi n. sp.). (282) 
16. . c — PÁvAI-Vassa FERENxc dr.: Pholadomyák összehasonlítása . 197 
(Dr. FR. Pávar-Vagwa : Vergleichung der Pholadomyen) (285) 
c 17. c PÁvar-Vagsa FEREnc dr.: Pholadomyák összehasonlítása . 199 
(Dr. FR. PÁvar-VaJsa : Vergleichung der Pholadomyen) . (287) 
a 18. c — Jugovics Lasos dr.: Markazit kristályok Kósdról  . .. 203 
(Dr. 1. JuGovtos: Markasítévon Kósa etes zt og 
19. c — ViGH Gyura: A dorogi Nagykőszikla szelvénye . .. .. 425 
(J. VigH: Profil d. Nagykőszikla von Dorogh) " .. .. (504) 
a 20. c  ViGH Gyura: A dorogi Nagykőszikla szelvénye . .. .. 427 
(J. ViGH: Profil des Nagykőszikla von Dorogh) .. .. (505) 
21. . . — Zimányi KÁRoLy dr. : Hematitkristályok andeziten a Kakuk- 
hegyről 6 ka Fé Sz DESSA 
(Dr. K. Zimányi : Hamatitkrstaió gen Ándesit vóm n Kakuk- 
bergé) (zi Vág zte zak a rege a S ezt ts ENEKEL MAN 
22. c — Zimányi KáRony dr.: A Kakukhegy hematitjának rostozása 435 
(Dr. K. Zrmányr: Feingeriefte Flichen des Hüámatits vom 
Kakukberge nach ScHmipDT)  . vet -— (514) 


23—24. ábra. ZIMÁNYI KÁROLY dr. : A Kakukhásy hematitjának fikféi. 439 
(Dr. K. Zrmáwyr: Zwillinge des Hümatits vom Kakuk- 
Szalos) 


berge, nach ScHMIDT) .. 


ÉRTELEMZAVARÓ SAJTÓHIBÁK. 


Az 1—3. füzet 81. oldalának 14—15-ik sora a következőkép helyes- 
bítendő : 

ckerüljék a személyeskedést, s maradjanak a tudományos viták tárgyi 
keretei között. 

A 4— 6. füzet 178. oldalán a felső sorban : 

cHzért szerintem kezdetben a fúrásokat ajánlatosabb északon mé- 
lyeszteni, ahol kisebb mélységekkel is beérhetjük., 

A 4— 6. füzet 230. oldalának legalsó sora a következőkép helyesbítendő : 

cBarogGH MARGir dr.: Meine Studienreise an die Nordküste Afrikas., 


A 4—6 füzet 267. oldalán a második sor végén Prof. A. KocH mellé 
tett 1 idézet az 5-ik sorban levő Prof. Sr. v. Gaáz mellé teendő. 


A 7—9. füzet 353. joldalán a 3-ik sorban cstermito és harnitó 
szerű fekete szálako olvasandó. 

Ugyancsak a 353 oldal 9-ik sora a következőkép helyesbítendő : 

cA Stromboli tökéletes sztratóvulkán, láva takarók és hamu- 


rétegek váltakozásábóls. 


Ugyancsak a 353. oldalon, az alulról számított 7. sorban cborollós, 
helyett cvocollis, olvasandó. 


i0 szal 


).al 
ki 


ve 
HA 
men 
[va 
Sat 
n 


ar 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII. KÖTET, 1913 JANUÁR—FEBRUÁR—MÁRCIUS, 1—3., FÜZET, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1913. ÉVI KÖZGYŰLÉSÉNEK 
MEGNYITÓ ELŐADÁSA 


Tartotta SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. 


Tisztelt Közgyűlés! 

Amidőn a mh. Földtani Társulat 1913-ik évi közgyűlését megnyitni 
szerencsém van, mindenekelőtt az elmult év nevezetesebb eseményeiről 
kivánok röviden jelentést tenni. k 

Ügykezelés, pártfogói támogatás ; 
meghívások. 

Társulatunk beléletében semmi rendkívüli esemény nem adta elő 
magát, és örvendetes tudomásul szolgálhat, hogy egyesületünk műkö- 
dése — hála dr. PAPpPp KáRony úr derék titkárunk odaadó buzgóságának — 
a fokozatos fejlődés és az anyagi megszilárdulás jegyében folyt le. 
Az első titkárt fáradhatatlanul támogatta dr. VoGL VIkToR másodtitkár 
úr, aki különösen a Földtani Közlöny német része szerkesztésével 
lekötelezte társulatunkat; a pénzügyi dolgok lebonyolítása pedig az első 
titkár irányításán kívül AscHER Anrar, kipróbált pénztárosunk érdeme. 
Fogadják nevezett tiszttársaim ezen alkalomból és erről a helyről is 
odaadó fáradozásukért leghálásabb köszönetemet. De elismeréssel és 
köszönettel tartozom tisztelt elnöktársam: dr. SzorraGH Tamás úrnak is, 
aki engemet a sűrűn megtartott szak- és választmányi ülések vezetésében 
gyakran felváltott és aki különben is mindig odaadóan támogatta társu- 
latunkat; de köszönet illeti az igen tisztelt választmányunkat is, 
amelynek minden egyes tagja mindenkor hathatósan segített bennünket 
a felmerült ügyek elintézésében. 

A mai közgyűlésünk alkalmából legyen még szabad magas párt- 
fogóinknak is társulatunk legmélyebb köszönetét és háláját tolmá- 
csolni, nevezetesen EszTERHÁZY MIKLós úr ő Hercegségének, társulatunk- 
nak megalapítása óta évenkint adományozni szokott és az elmult évben 
is kiutalványozott pártfogói támogatásáért, továbbá ef. Zrcny 
János, Vallás- és közoktatásügyi és gf. SERÉNYI BÉLA dr. Földmívelésügyi 
miniszter urak ő Excellenciáiknak az utóbb is kegyesen kiutalt tekin- 
télyesebb állami segélyezésért. Mondhatom, hogy csakis ezen 

Földtami Közlöny. XLIII. köt. 1913. É 1 


9 D: SCHAFARZIK FERENC 


pl 


több oldal felől tapasztalt jóindulat és hathatós anyagi segély képesíti 
társulatunkat arra, hogy színvonalon megállhasson és tudományos, de 
egyszersmind gyakorlati irányú és közhasznú működést kifejthessen. 

Áttérve társulatunk belső ügyeire, valamint olyan kívülesőkre is, 
amelyek társulatunkat közelebbről érintik vagy érdekelhetik, mindenek- 
előtt felemlítem, hogy társulatunk a lefolyt évben is több oldalról meg- 
tisztelő meghívásokban részesült. Így meghívattunk a magy. 
Orvosok és Természetvizsgálók mult évi augusztus végén 
tartott vándorgyűlésére Veszprémbe, amelyen én magam képviseltem a 
társulatot, egyszersmind a szakülések egyikén a magyar nemes 
opálokról előadást is tartván. A m. Földrajzi Társulat 
pedig 40. jubiláris évében szeptemberben gyüjtötte egybe tagjait és 
barátait a debreczeni vándorgyűlésen, amelynek megnyitásán a jelen- 
voltakat társulatunk nevében személyesen üdvözöltem. 

Megvoltunk még híva augusztus végén a Bányászati és 
Kohászati Egyesület nagybányai közgyűlésére, amelyet társu- 
latunk nevében táviratilag üdvözöltem. 

14118 
A mh. Földtami Társulat új 
Barlangkutató szakosztálya. 

Örömmel jelenthetem, hogy a mh. Földtani Társulat Bar- 
langkutató Bizottsága, mely immár három év óta fennáll, egyre 
bokrosabb fejlődésnek indult. Az az élénk érdeklődés, amellyel első 
sorban a mh. Földtani Társulat mint anyaegyesület, továbbá a magy. 
Tud. Akadémia, a Közoktatásügyi- és Földmivelésügyi Miniszteriumok, 
valamint a művelt nagyközönség is e bizottság tudományos műkö- 
dését kisérik, teljesen meg van okolva. A hazai barlangok rend- 
szeres átkutatása, főleg azonban az ősember nyomozása körül már 
eddig is elért sikerei immár számottevő poziciót biztosítottak e bizott- 
ságnak a hazai természettudományi egyesületek sorában. A hámori 
Szeléta-barlang sokat vitatott remek paleolith kőeszközei, a 
répáshutai Balla-barlang unikum paleolithos gyermekkoponyája, 
a polgárdi mészkőbarlang gazdag pleisztocén faunája, a tatai 
ember pleisztocén tűzhelye és egyéb nyomai stb. mindmegannyi 
fontos adalékok hazánk pleisztocénjéhez, tehát a jelent megelőző kor 
történetéhez, amik a szűkebb határokon túl is méltó feltünést keltettek. 
Pedig mindezek még csak a kezdő lépések, úgyszólván csak mintegy az 
első próbavételek az eddig még érintetlenül elrejtőzködő tudományos 
kincsekből, — úgy hogy ezek után bízvást még sok egyéb szép fel- 
fedezésnek nézhetünk elébe. 

Nem csoda tehát, hogy ha ezen igen agilis bizottságunk már fenn- 
állása harmadik évében szűknek kezdte érezni a neki kiszabott kereteket. 


ELNÖKI MEGNYITÓ. z- 


Nagyobb önállóságra tört, hogy annál biztosabban és méltóbban lép- 
hessen fel a tudományok arénáján. E gondolat foglalkoztatta a bizott- 
ságot még a nemrég elhunyt első érdemdús elnöke SIEGMETH KÁROLY 
működése idejében, de az a terve. hogy önálló szakosztállyá 
alakuljon, csak most a bizottság új elnöke LENHOSSÉK MiHány dr. udv. 
tan., egyetemi tanár égisze alatt közeledik a megvalósulás stádiuma felé 
és ebben az ügyben éppen a mai közgyűlés bölcsessége fogja előre- 
láthatólag majd megadni a szentesítést. Azon reményben, hogy az 
újonnan kreálandó szakosztály ép oly odaadással végzendi feladatát, 
mint régebben a szűkebbkörű barlangkutató-bizottság, részemről szívből 
óhajtom, hogy a mostani vezetőség új meg újabb diadalokra vigye előre 
e szakosztályunkat a hazai prehisztorikus ember kutatásában ! 


108. 
A geológia külön tanszéketnek 
ügye,- és a geográfia a, budapesti 
tud. egyetemen. 

Amint emlékezni méltóztatnak, elhatározta volt a mult évi köz- 
gyűlésünk, hogy memorandum intéztessék a nagyméltóságú Vallás- és 
közoktatásügyi Miniszteriumhoz az újonnan felállítandó debreczeni és 
pozsonyi egyetemeken, valamint a régebben fennálló kolozsvári egyete- 
men és a budapesti műegyetemen is a geológiának a mineraló- 
giától való elválasztása ügyében, valamint egyszersmind 
abban az irányban is, hogy a budapesti tud. egyetemen, az ország eme 
legelső főiskolájána geológiának még a paleontológiától is elválasztva 
külön tanszék állíttassék föl. Értesüléseim alapján közölhetem, hogy 
előterjesztésünk irányadó helyen méltányló fogadásban részesült és hogy 
az az illetékes faktoroknak tanulmányozás és jelentéstétel végett ki is 
adatott. Az a benyomásom, hogy —- ha csak külső bonyodalmak pénz- 
ügyileg nem vetik vissza az országot — bizalommal várhatjuk a leg- 
felsőbb fórumok állásfoglalását és kedvező döntését. 

"Míg tehát ilyenformán a saját szaktárgyaink, úgymint a minera- 
lógia, a geológia és a paleontológia főiskolai tanulmányi rendje újonnan 
történő megállapításának teljes megnyugvással nézhetünk elébe, addig 
tisztelt Közgyűlés a szomszédos határban, még pedig a geológiával 
legszorosabb kapcsolatban lévő tudományág t. i. a geográfia területén 
egy oly disszonans hang pattant ki és ütötte meg lelkünket, amely 
bennünket felettébb fájdalmasan érintett. Dr. CziRBusz Géza, a buda- 
pesti m. tud. egyetemen az egyetemes összehasonlító földrajz ny. Tr. 
tanára ugyanis a letelt év vége felé ca nemzeti művelődés 
geográfiája és a geográfiai fatalistákv címen (Budapest, 
1912. EGGENBERGER-féle könyvkiadóvállalat) egy 383. oldalra terjedő 

: jé 


4 DI SCHAFARZIK FERENC 


könyvet írt annak kimutatása végett, hogy szerinte mennyire van ártal- 
mára a geográfia független fejlődésének a természettudományi, első sor- 
ban pedig a geológiai belevegyítés, ha azt nem geografus, hanem geoló- 
gus eszközli és hogy mennyire akasztotta meg elődjének dr. Lóczy 
LaJsosnak az erre az alapra fektetett tanitasa az igazi vagyis az antro- 
pogeográfia kibontakozását. 

Oly téves állítás ez, mely ki kell, hogy váltsa bennünk a leg- 
élénkebb ellenvetést. CzriRBusz, két év óta az új tanár (372. old.) 
ipsissimis verbis vissza akarja rántani a geográfiát a vég- 
leges bukástól, és cvissza akarja vezetniv e studiumot fej- 
lődésének történelmi vágányaira. Hátat fordít tehát az eddig követett 
iránynak és hévvel ráveti magát az antropogeográfiára. Fejeze- 
teken keresztül bizonyítja ez utóbbinak jogosultságát, előbbrevalóságát, 
kijelentvén, hogy a szellemi tudományok vagyis az etnográfia, szocio- 
lógia, nemzetgazdaságtan, történelem, vallás- és nyelvtudomány sokkal 
közelebb állanak a geográfiához, mint a természettudományok összessége, 
vagyis a geofizika, geológia, orológia, oceánográfia, hidrológia, biológia 
stb., s úgy adja elő a dolgot, mintha a kulturális geográfia minden 
geológusnak ipso facto szálka volna a szemében. Pedig ez is merő 
tévedés, mert nincs köztünk senki, aki a kulturális geográfia jogosult- 
ságát, fontosságát és tudományosan művelő hatását kétségbe vonná vagy 
csak kicsinyelni is akarná. Maga Lóczy érezte leginkább szükségességét 
ezen irány kifejlesztésének és ezért tett is annak idején illő helyőn elő- 
terjesztést a tanszék kettéosztása ügyében. 

Az antropogeográfiai irány különben a mai formájában, eltekintve 
egyes régibb úttörőktől, újabb keletű; valamint hozzá tehetem még azt 
is, hogy világszerte nem azok a tudósok viszik előbbre az ügyét, akik 
a fizikai földrajz ápolói. Oly államokban, ahol több egyetem van, némely 
főiskolán a fizikai — másokon ismét inkább az antropogeográfiai föld- 
rajzot képviselő tanárokat látunk működni — ahol pedig kevesebb az 
egyetem, ott legalább az első intézeteken, számotvetve a körülményekkel, 
újabb időben, két tanárt pl. Bécsben BRÜcKNERt (fiz. geogr.) és OBER- 
HUMMERt (kult. geogr.) szoktak megbízni a geográfiai előadásokkal. Téves 
az a felfogás, hogy mivel a fizikai geográfia előadója a természettudo- 
mányokban járatos és különösen a geológiában iskolázott, ezért mint 
geográfus perhorreszkálandó, és még a geográfiai katedrán is csak tisztán 
geológusnak minősítendő. A szakgeológus többnyire csak szűkebb keretű 
részletkérdégsekkel és egyes vidékek felvételével szokott foglalkozni, amiért 
rendesen nagyon távol van attól, hogy összefoglaló modorban egy egész 
országról vagy éppenséggel az egész Földről tarthasson előadásokat. 
A geográfus ellenben, ha még úgy természettudományi alapon állna is, 
előadása közben soha sem fog olyan részletekbe belebocsátkozhatni, 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 5 


mint azt a geológus teszi, amikor például egyes hegységeket, azok petro- 
gráfiai és paleontológiai viszonyait ismerteti; de olyanok előtt, kik a 
természettudományi alaptételeknek csak általános megismerésére törek- 
szenek, az efféle beható részletezésre nincs is szüksége a geológus- 
geográfusnak, mivel ez csak zavarólag hatna. 5 tudtommal ezzel a 
körülménnyel számolt, ameddig a katedrán volt, Lóczy LaAJos is. 

A geográfia diszciplinája azért, mert sok mindenféle kutatási ered- 
ménynek az összesítő tudománya, legkevésbbé sem lehet más, mint 
szigoruan exakt. Amit a geográfia mintegy kivonatosan más tudomány- 
szakokból akár a természettudományiakból, akár a humániorákból átvesz, 
hogy azután céltudatosan a maga igénye szerint egy új képpé egyesítse, 
mindannak a tudományok mindenkori állása szerint feltétlenül szabatos- 
nak kell lenni. Fzért szükséges a legutóbbi évtizedekben kialakult tudomá- 
nyos követelmények szerint, hogy az illető tanár, mielőtt a geográfia 
ösvényére lépne, előbb vagy a természettudományokból (leg- 
többször a geológiából) szerezze még a kellő szakjártasságot, ha 
fizikai földrajzról van szó, vagy pedig a humaniorákból, mielőtt 
antropogeográfiát akarna tradálni, mert csak ily módon lesz képes azt 
a sokféle szálat, amely az ő kezében összefut, kellőképen ellenőrizni, 
értékelni és geográfiai szempontból tudományosan átdolgozni. Enélkül 
ingatag és kontárkodó lenne minden lépése. Szabatosságra a geográfiában 
törekedett Lóczy LaJsos is s állíthatom, hogy ő nemhogy megakasztotta 
volna, hanem ellenkezőleg határozottan előbbre vitte nemcsak a magyar 
geográfia ügyét, hanem a geográfiáét általában is. Önálló munkásságával 
nemcsak biztos ítéletű megfigyelő, hanem tanítványait és szaktársait 
lelkesíteni tudó tanár volt ő mindig a tudományegyetemen eltöltött 
23 éve alatt is. 

Boldog emlékű Huwrauvr JÁNsosnak én is feltétlen tisztelője voltam 
és tisztelettel hódolok élete úttörő munkássága iránt ma is. Három- 
kötetes főmunkája: Magyarország természeti viszonyainak 
leírása, mely 1863—65-ben mint a m. tud. Akadémia kiadványa 
látott napvilágot, korának csakugyan kimagasló és valóban hézagpótló 
alkotása volt. Dacára annak azonban, hogy a Magas Tátrában, az Alpok 
keleti nyúlványai közt, az Aldunán, Erdély keleti részében és egyebütt 
szerzett személyes impresszióit is beleszőtte, műve egészbenvéve mégis 
csak egybegyüjtése volt, mintegy gondos inventáriuma mindama geográfiai 
ismereteknek, amelyek a kiadatás évéig az irodalomban szerteszét hever- 
tek. Hatalmas munkája alapján buzgón és nagy hévvel tanított ő az 
egyetemi katedrán egészen halálának évéig. Amidőn azután abban az idő- 
ben RicHTHoFEwx br. nyomán Hurópaszerte a geográfiától az önálló vizs- 
gálódást természettudományi alapon követelték, az elárvult tanszékre, 
mint erre a feladatra legképzettebb és legalkalmasabb egyéniséget Lóczy 


6 DI: SCHAFARZIK FERENC 


LaJos geológust szemelték volt ki, aki akkoriban már a gf. SZÉCHENYI 
BÉLa-féle keletázsiai expedicióból visszaérkezett volt. 

Tanárok az egyetemi katedrákon önálló kutatásaik révén és speciális 
hajlamaik szerint szoktak tudós egyéniségekké kialakulni; kötelesség- 
szerűen természetesen előadják az egész elvállalt tárgy minden részét, 
de ha az illető tanár szakmájának egyszersmind irodalmi művelője is, 
akkor elkerülhetetlen, hogy egy bizonyos irányban ne speciálizálódjék. 
Amennyi a szakember, annyi felé hajtja őket ez a speciálizálódás. Így 
látjuk Lóczynál is, hogy előképzettségéből kifolyólag a fizikai földrajzi 
irányt választotta magáénak, ami teljesen érthető is. És ez semmiesetre 
sem bűne, hanem ellenkezőleg inkább erényeül róható fel neki. Éppen 
fordítva visszás lett volna az állapot. hogy ha megtagadva geológiai 
előképzettségét netán főleg a ma CziRBusz által oly élénken reklamált 
humanisztikus geográfiára adta volna magát. A tanszéket elfoglalva, 
mint komoly szakfériú csakhamar a cselekvés terére lépett és oly ter- 
vezéssel lepte meg a tudományos világot, mely a hazai geográfia erejét 
ugyancsak próbára tette. Vállalkozása éveken át tartó munkássága révén 
végre megtestesült és büszkén vallhatjuk, hogy a Balaton tudományos 
kutatása, mely minden izében új és eredeti, örök időn át ragyogó kút- 
forrása leend a magyar geográfiának. E vizsgálódások sorában a kultu- 
rális geográfiai kutatásnak is ugyanolyan hely jutott, mint a természet- 
tudományi diszciplinák közül akármelyikének; teljesen önkényes tehát 
CzrigBusznak az a feltevése, mintha e standard munka szervezője valaha 
15 cex cathedra kiközösíteniv igyekezett volna a humaniorák geográfiáját. 
Kifogásolták némelyek, hogy Lóczy túlszéles alapra rakta le cBalaton)- 
ját, de ez menthető azzal, hogy olyan eredeti munkával kívánta a 
geográfiai tudományt szolgálni, mely az elkényeztetett Külföld előtt is 
nyomjon valamit a latba. Ismételve kijelenthetem tehát, hogy merőben 
téves az az állítás, mintha Lóczy 23 évi tanári működésével megakasz- 
totta volna a magyar geográfia fejlődését, mert egyszersmindenkorra 
ennek éppen az ellenkezője áll, t.i. az, hogy a magyar geográfia presz- 
tizsét hatalmasan gyarapította. Avagy jobb lett volna talán, hogy ha 
a geográfiában önálló kutatásra nem törekedve továbbra is az enciklo- 
pédikus kereteket tartotta volna fenn? Határozott fellépése által a 
magyar geográfiát a saját lábán járó tudománnyá avatta és módszere 


ezentúl most már, akár a fizikai, akár a kulturális geográfia szempont- 


jából, kötelező erővel bír. 

Bocsánatot kérek tisztelt Közgyűlés, hogy ha e tárgynál huzamo- 
sabban időztem, de a való tényállást kötelességem volt föltárni nemcsak 
azért, mivel Lóczyt. ki nekünk évtizedek óta mindig elől küzdő fegyver- 


társunk, CziRBusz iratában méltatlan vád érte, hanem általában a 
geológia szempontjából is, amelynek szereplése a geográfiában távolról 


MKK kkal sa tknásszzzzáklsááss sás am 


I 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 


sem illetéktelen térfoglalás, hanem amely ellenkezőleg mint segítő és 
alapozó  társtudomány a tudományos  geográfiának nélkülözhetetlen 
kelléke. 

CzriRBusz könyvéből a leplezetlen türelmetlenség sugárzik felénk és 
ez az, ami aggasztó. Magyarország szűkös főiskolai keretei mellett nem 
tekinthetjük egykedvűen, hogy a budapesti m. tud. Egyetem egyetlen 
geográfiai tanszéke olyan radikális módon megváltoztathassa eddigi cél- 
tudatos irányát, már t. i. úgy, hogy az utód csak az elődje tanépületé- 
nek teljes lerombolása után akarjon új házat építeni. Jónak bizonyult 
és kipróbáltnak a régi hajlék — ha újat kell emelni, állítsuk azt a régi 
mellé. Concordia parve res erescunt, discordia maxime dilabuntur. 
. A fizikai földrajz édes testvére és kiegészítő része a geológiának, de 
viszont a Földrajz fizikai részének legbecsesebb építő anyaga éppen a 
geológiából kerül ki. De a fizikai Földrajz képezi egyszersmind azt az 
áthidaló kapcsot is, mely a természettudományokat az antropogeográfiá- 
val összeköti. Ez ennek a tudománycsoportnak szerves és hézagot el 
nem biró sorozata ! 

A magyar Geográfia ügye országos közmivelődési ügy, melynek 
nyugodt és következetes fejlődését . . . c Most már a humanizáló geográfián 
a sorv-féle kiáltásokkal (351. old.) és ellentétes frontváltoztatásokkal 
kockára vetni nem szabad. A történtek után úgylátszik, teljesen meg- 
erettek már a viszonyok arra, hogy a Geográfiának eme két fontos és 
és egyenrangú ága legalább a budapesti egyetemen egymastól elkülönít- 
tessék, ami — hogy az ügy érdekében mielőbb bekövetkezzék — őszinte 
óhajom ! : 

FV: 
Az Erdélyi medence ezidőszerinti 
földigáz készlete. 

Valóban a maga nemében egyedül álló az a siker, mely a mult 
évben a m. kir. Pénzügyminiszteriumnak Erdélyben folytatott 
földigáz kutatásait koronázta. A fúrások telepítését és kivitelét 
egymással egyetértve Lóczy LaJos dr., a m. kir. Földtani Intézet igaz- 
gatója és dr. Böckm HuGó, selmeczbányai főiskolai tanár, jeles tagtársaink 
irányították. Úgy mint két év előtt, a mult évben is történtek az erdélyi 
medencében speciális geológiai felvételek, amelyekben BöckH 
HuGgGó dr. személyes vezetése mellett résztvettek: LÖRENTHEY IMRE, 
PHLEPSZ OTTÓ, ÖTRÖMPEL GÁBOR, SZÁDECZKY GYULA, VITÁLIS ISTVÁN és 
időnkint más tagtársaink is, akiknek lépésről-lépésre való bejárásai új 
és mindig biztosabb világításban mutatják be e medence szerkezetét. 
E vállalkozást segítette még a m. kir. Földtani Intézet rendes geológiai 
felvételeket végző két állami geológusa is, nevezetesen T. Rorm LaJos 
és Haravárs Gyuna főbányatanácsosuk, akik az utóbb eltelt egy-két év 


8 D-: SCHAFARZIK FERENC 


alatt szintén nem egy nagyjelentőségű tektonikai vonást örökítettek 
meg a xckisebbik magyar hazai délibb részére vonatkozólag. Mind- 
ezzel azonban tagtársaink munkálkodása még távolról sincs befejezve. 
és igen sok megfigyelésre lesz még szükség, hogy e medencének az alsó 
miocén idő óta történt kialakulása mozzanatait egy egységes képbe 
összefoglalhassuk. És ép ezért érthető az az érdeklődés, amellyel mind- 
nyájunk a tavaly megindított bizottsági kiadványok folytatólagos meg- 
jelentetését várjuk. Az eddigi vizsgálatok oly fontos tektonikai momentu- 
mokat hoztak a felszínre, hogy ezek alapján az újabb fúrások már 
biztosabban voltak telepíthetők. Az 1912-ben lemelyített fúrások úgy 
Kissármás körül, mint távolabbra onnét, nagyobbrészt pozitiv eredmény- 
nyel és bőséges gázszolgáltatással végződtek. 

Január hó végéig a következő fúrások szolgáltattak nagyobb meny- 
nyiségű gázt :" 


II. Kissármás HOLY ra: 26-5 athmoszf. — 864,000 m? naponként 
3.0 ( GS-0 E 85 c DSA c 
XII. c HOÓ TAK 12-0 c 65,000 c c 
XI c VOR 25-0 ( 204,063 c c 
XLI c 108570. c 8-2 c 70,000 c ( 
XX: c TAO Ete 1470 c 169,000 c c 
p.0.e c 220:39" c 20-2 c 56000 c ( 
XVI. Mezősámsond 215740 cx ffolyamat- 16,000 c ( 
XVa ( 189:60 c WV ban 20000 a ( 
XXII. Medgyes 102-00 a 13"5 c 18,000. c c 
XVIII. Magyarsáros 1538 c 17" c 1965,000 c ( 
KEX ( 28610 a gázkitörés 
XIV. Bázna 14076 c 21"5 c 55000 c ( 
AV EE. c 1476 a 10:7 c 38,000 c ( 
XXIV 998 TAN HSÉG erős gázkitörések 
XXV. Kiskapus 11850 c 178 ( 86.000 mt? c 


Eltekintve a marosugraitól, mely 1282:39 mtr mély, a felsorolt 
16 eredményes fúrás annyira kismélységű, hogy együttvéve is csak mintegy 
20500 m-t képviselnek ; átlagosan tehát egy-egy fúrás mélysége alig több 
146 m.-nél. Az általuk szolgáltatott összes gázmennyiség 1,911.000 mtv? 
naponta és egyedül csak a kissármási gázkutak gázszolgáltatása 17604. millió 
köbmtr. Maga a metángáz annyira tiszta, hogy elégetéskor 8600 kalóriát 
képes kifejteni, úgyhogy minden köbmtr-je egyenértékű 1723 kg 7000 kalóriás 


! Alábbi adatokat részint egy Böckh Hugó dr. főbányatanácsos úr szíves 
vezetése mellett személyesen tett körutazás alkalmával magam gyüjthettem, részint 
a kolozsvári mk. kirendeltség szíves közléseinek köszönöm, részint pedig egy leg- 
újabban megjelent összefoglaló cikkből merítettem. (W. Petraschek, Wien: Die 
siebenbürgisehen Erdgasaufsechlüsse des ungarischen Fiskus Mont. Rundschau IV. 
évf. 24. szám 1912 dec. 16.) 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 9g 


kőszén fűtőerejével, minélfogva az eddig feltárt összes mennyiség naponta 
23510 waggon kőszénnek felelne meg. Valamennyi kút, köztük a 
II. számú kissármási is le van zárva, úgyhogy mostanában gáz már sehol 
sem ömlik ki hiába a levegőbe. Az utóbbi fúrások már az első gázhorizont 
elérésekor lettek lezárva és az összes kutak zárva is maradnak mind- 
addig, míg a gázt iparilag fel nem fogják használni. Mélyítés által vala- 
mennyinek gázszolgáltatása erősen növelhető. Főleg a kissármási fúrások 
ugyanis kiderítették azt, hogy a gáz a miocén sóformáció több 
egymás alatt fekvő rétegét tölti meg. A mostanáig felismert és 
eredményesen megfúrt gázterületek mind antiklinálisokon fekszenek, 
amelyeket BöckH Hugó dr. nagyszámban mutatott ki az erdélyi meden- 
cében, de még egy és ugyanazon az antiklinálison is legkecsegtetőbbek 
azok a pontok, amelyeken az antiklinális felpúposodik. Ott bőségesen 
van gáz, ellenben az antiklinálisok behorpadásaiban nagy mélységig fúrva 
sem sikerül nagyobb mennyiségű gázt fakasztani. Ilyen pont a maros- 
ugrai fúrás, amelynek mélyéből csak kevés gáz tör fel. Nevezetes azon- 
ban, hogy e kút jódos sósvizet szolgáltat; ha e vizet szivattyuzzák, 
akkor a gáz nagyobb mennyiségben szokott kitörni. A fúrást még tovább 
folytatják és pedig Székelykeresztúron (Udvarhely vm.), Mezőzáhon (Torda- 
Aranyos vm.) és Terjén (Bihar vm.), ahol azt petroleumot sejtve nem 
régen megkezdették. A fúrás részint vállalatban van kiadva, részint pedig 
saját kezelés mellett történik. Ez utóbbi fúrásokat vezeti, de egyszersmint 
valamennyinek a haladását ellenőrzi Bötm FERENxc úr m. kir. főmérnök, 
a kolozsvári állami gázkirendeltség főnöke. 

Kezdetben a tőke és az ipari vállalkozás természeti kuriozumnak 
tekintette a gáz előfordulását és gyakorlati kihasználásától húzódozott, 
attól tartva ugyanis, hogy hátha az egész tünemény csak rövid ideig 
tart és gyorsan elmulik. Tapasztalva azonban a kissármási gázkút éveken 
át tanusított állandóságát, ! közelebbről kezdtek érdeklődni a dolog iránt, de 
most már valami komolyabb akció megindítását megint ahhoz a feltételhez 
fűzték, hogy a Magyar Állam még több pontonis mutatná ki az erdélyi 
medencében a gáz jelenlétét, ami a gázszolgáltatást feltétlenül hosszabb 
időre biztosítaná. Az elmult évben, miként említém, most már ez is meg- 
történt, úgy, hogy a tőke immár eléggé biztosítva láthatja a vállalko- 
zását. Most tünik csak ki az 1910. évi a földigázt állami monopoliumnak 
nyilvánító törvény rendkívüli áldása. A gyors feltárás csakis úgy volt 
lehetséges, hogy az állam maga vette kezébe ez ügyet; sok birtokos 
beleszólása mellett bizonyára sohasem ölthetett volna e kérdés ilyen 
valóban imponálóan nagyszabású méreteket. 


1 A II. számú kissárrnási gázkút manometere a két évi szabadon való gáz- 
ömlés után ma is 27 athmoszfera nyomást. mutat. 


10 D: SCHAFARZIK FERENC 


S bizonyosan ezen kedvező feltárási eredményeknek tudható be az, 
hogy az elmult hónapokban végre különböző vállalatok alakulásának vet- 
tük hirét. Ilyen a Kissármáson vagy esetleg egy Kolozsváron felállítandó 
salétromsav-gyár tervezete. Hallottunk részvénytársaságok alakulásáról, 
amelyek csővezetékben Kolozsvárra, Tordára, Marosujvárra és Hunyadba 
akarják a gázt elvezetni, még pedig világítási, fűtési, tüzelési és kohá- 
szati célokra. Azonkívül szorgalmasan vizsgálják a gázt állami labora- 
toriumokban is, vajjon mi egyébre lehetne még e földi kincset eredményesen 
fölhasználni. 

Számottevő pozitiv lépés a kihasználás terén azonban ezideig még 
nem történt, de most már mégis bízhatunk benne, hogy talán már a 
jelen esztendő meg fogja hozni a várva-várt vállalkozási bátorságot, és 
hogy a sok közül egyelőre legalább egynémely terv fog majd meg- 
valósulni. 

Közben a pénzügyi kormány azonban nem fog pihenni és nem 
fogja várni tétlenül a fejleményeket, hanem céltudatosan tovább szán- 
dékozik haladni a bányászati kutatás megkezdett útján. Az 1913. évi 
költségvetésbe ugyanis 379,878 koronát látunk előirányozva a földigáz, 
a petroleum és kálisóra való fúrásokra és tisztán csak a földigáz további 
geológiai kutatására 21,000 korona van beállítva. A tudományos vizs- 
gálatoknak tehát egész sora fog ezen az alapon megindulhatni, ami 
szakköreinkben élénk megelégedést és hazafias örömet kelthet. 


AVAG 
Az 1910. évi stockholmi XI. 
nemzetközi geológiai kongresszus 
comptes vencdus-je. 

Jelenthetem végre a tisztelt Közgyűlésnek, hogy az 1910-ben 
ötockholmban megtartott XI. nemzetközi geológiai 
kongresszus aktái most már teljesen lezárattak. amiről a néhány 
hét előtt szétküldött Comptes rendus-jének két vaskos kötete tanuskodik. 
Gazdag tartalmából egynéhány bennünket közelebbről érdeklő dolgot 
említek föl, de csak amennyiben ezek kiegészítését képezhetik kongresszusi 
képviselőnk: Lóczy Lagos v. tag úr ama jelentésének, amellyel 1910 
szeptember 10-iki keltezéssel, tehát közvetlenül a kongresszus után tag- 
társainkat tájekoztatta. (L. Föld. Közl. XLI. köt. 1910, 529—536. old.) 
Tiszteleti tagtársunk dr. KRENNER 5. JózsEF ür a mineralógiai és 
petrografiai szekcióban bemutatta (129. old.) a Sjögrenit nevű új 
foszfátot Cornwallból, melynek összetétele 5 /e.0, 3 P,O, 38 H, 0 
és előterjesztette továbbá (130. old.), amint már előzőleg 1910-ben a 
júniusi gyűlésen szóval a budapesti Tud. Akadémiának is jelentette volt 
ama megfigyelését, hogy Leányfalun a dunai andezitcsoport jobbparti 


ELNÖKI MEGNYITÓŐ. 11 


részében Tefrit is fordul elő, mely automorf nefelin, hipersztén és 
amfibólból áll s melyet mint új ásványkombinációt a Danubit néven 
óhajtja bevezetni a tudományba. A magy. Tud. Akadémiában tartott 
előadása alapján e kőzet lelőhelyéről még fel volna jegyezhető, hogy az 
Leányfalun néhai Gyurari Pán házához tartozó kertjének hátulsó, a hegy- 
oldalon felhúzódó részéről való. 

Több cikk vonatkozik továbbá a pleisztocén eljegesedés 
klimaváltozására (FREcH, — TUTKOvSZKY,  BRÜCKNER,  WOEIKOFF), 
amelyekben úgylátszik a többszöri klimaváltozás elméletét kezdik elhagyni 
és inkább egy egységes klimahullám végigsiklása mellett foglalnak állást. 
A tektonikára vonatkozó előadások során bemutatja G. MuRGoci a déli 
Kárpátokra vonatkozó tanulmányát, amelyhez több szelvényt is 
mellékelt. Végre találunk a Comptes rendus-ben még egy értekezést 
GoRJANovIó KáRony, zágrábi egyetemi tanár úr tollából, amelyben ő 
leírásban és rajzban egy interpleisztocén diszkordanciát 
mutat ki a szlankameni lösz lerakódásában. 

A kongresszus egyéb, bennünket érdeklő eseményei még a követ- 
kezők. Európa geológiai térképe, melynek teljes kiadása már 
kissé túlsokáig elhúzódik, BnyscHLaGcnm FR. bizottsági elnök jelentése 
szerint most már a lehető legrövidebb időben fog befejeztetni; hátra 
vannak még e műből a DK-i és a D-i lapok, amelyek K-i Oroszországra, 
Kisázsiára és É-i Afrikára esnek, amely vidékekröl csak nagynehezen 
lehetett hiteles geológiai adatokhoz jutni. Az egyik török lap éppen- 
séggel csak kiszinezetlenül fog Európa tablójához csatoltatn:. Mérlegelvén 
e nehézségeket, nem igen lelkesedett a kongresszus SmirH O. az Egy. 
Áll. földtani intézete igazgatójának ama indítványán, hogy most már az 
egész Földnek adnák ki a geológiai térképét 1 :1.000,000-hoz való mér- 
tékben. Ily alakban a propoziciót ugyan elvetették, de azért egy ennél 
kisebb mértékben megszerkesztendő geológiai világtérképnek az eszméjét 
mégis fontolóra vették és előkészítés végett az ügyet BEYSCHLAG igazgató- 
nak adták ki. 

Nagy jelentőségű a Föld geotermikus gradienseit tanul- 
mányozó bizottság megalakulása is, G. F. BEcKER elnöklete alatt. Ebben 
Magyarország is képviselve leszen, még pedig társulatunk két tagja, 
nevezetesen dr. Lóczy LAJos és dr. SZorTaAGH TAMÁS urak által. 

Megválasztották dr. L. WaAaGENx, bécsi geológus indítványára azt a 
bizottságot is, mely az egész Földre vonatkozóan a sztratigráfiai 
lexikont megírja. Ez oly nagyszabású munka leend, mely meg fogja majd 
könnyíteni a mai geológiai és sztratigráfiai nomenklatura útvesztőjé- 
ben az eligazódást. Ebből a nagy munkából kivehetné részét a mh. 
Földtani Társulat is, hogy ha a lexikon magyarországi vonatkozásu 
sztratigráfiai címszók megírására vállalkoznék. És előzetesen jelenthetem, 


12 Dr SCHAFARZIK FERENC 


hogy ez ügyben dr. WaaGEwxnel érintkezésbe léptem, aki a bizottság 
részéről örömmel és köszönettel fogadja a kooperáció eszméjét. 

Közölhetem továbbá, hogy a fosszil embernek világszerte 
való tanulmányozására egy állandó bizottság küldetett ki, amely az 
idei kanadai kongresszuson fugja működésének programmját beterjesz- 
teni. Ebben a bizottságban a mi részünkről eddigelé csak GOoRJANOVIÓ- 
KRAMBERGER K. zágrábi egyetemi tanár urat látjuk megnevezve. Barlang- 
kutató szakosztályunk tiszlelt vezetősége bizonyára figyelemmel kiséri 
ezen nemzetközi mozgalmat és valószínüleg ki is veszi majd részét a 
közös munkából. 

Végül pedig még felemlítem, hogy a legközelebbi XII. nemzet- 
közi geológiai kongresszus az idén (1913) Kanadában fog 
megtartatni. 

Elnöki előterjesztéseim végére érve van szerencsém ezek után a 
mh. Földtani Társulat 1913-ik évi közgyűlését megnyitottnak nyilvánítani. 


ÉRTEKEZÉSEK. 
A DITRÓI SZIENIT KÉT ÚJABB ELEGYRÉSZE. 


Irta MauRgirz BÉLA dr. 


Két ásványról akarok e helyen megemlékezni, amelyek a gyergyói 
eleolitszienittömzsből eddig még ismeretlenek. Az egyik ásvány a korund, a 
másik a szkapolit. 

A korundot tartalmazó kőzet Gyergyószentmiklós határából származik. 
Pontos lelőhelye a Várpatak és Károlypatak összeömlésétől kissé észak felé a 
Károly-vésze nevű gerincen van. Az összeömlésnél érintkezik a szienit közvet- 
len az agyag-palákkal, ott lehet a szienitnek a palákba való intruzióját a leg- 
jobban látni. A Károly-vésze csúcsától (1130 m) délnyugat felé egy árok 
ereszkedik le a Károlypatakba. Ebben az árokban számos görgeteget találunk, 
amelyek nagyon feltünőek erezetes-csiíkos szövetük folytán. Világos földpátok- 
ban gazdag erek váltakoznak biotitban gazdag sötét erekkel. Ezek a görgetegek 
közvetlen a szienit-kontaktus közelébői valók; bennük fordul elő a korund. 

Szabad szemmel a kőzetekben csakis a csillámot és a földpátot lehet 
felismerni ; csak nagyon elvétve akadunk egy-egy piszkos rózsaszínű korund- 
szemecskére. A mikroszkóp alatt a kőzet elegyrészekben nem sokkal gazda- 
gabbnak bizonyul. Az elegyrészek a következők : 

1. makroszkopice fekete csillám, helyenként automorf módon kifejlődve, 
többnyire csak xenomorf lemezek; a lemezkék csipkés szélűek, a mikroszkóp 
alatt barnán átlátszóak, pleochroizmusok rendkívül erős : világosbarna—feketés- 
barna, az optikai tengelyszög igen kicsi, csaknem egy optikai tengelyűek. 


A DITRÓI SZIENIT KÉT ÚJABB ELEGYRÉSZE. 13 


Megtartásuk igen Íriss, a mállásnak semmi nyomát sem mutatják. Hz a csil- 
lám alkotja a közetnek a zömét, 

2. muszkovit-csillám, amely nagyobb lemezekben igen ritka, többnyire 
párhuzamosan össze van nőve a biotittal; optikai tengelyszöge meglehetős 
kicsi. Rendkívül apró kis lemezkékből álló és teljesen szericitjellegű halmazok 
alakjában a muszkovit meglehetős gyakori; úgy látszik a földpátok rovására 
keletkezett; erre enged következtetni az a körülmény, hogy a muszkovit 
gyakran a földpátok belsejét tölti ki, míg máskülönben a földpátok frissek. 
Mennyiség tekintetében a muszkovit messze a biotit mögött marad. A szericit- 
halmazokban fordul elő a közet legritkább elegyrésze, t. i. az 

3. epidot ; kristályai meglehetős automorfok, halványzöld színnel átlátszók, 

4. a földpátok teljesen alaktalan szemek; túlnyomórészt végtelen fino- 
man és igen sűrűn ikerrovátkosak ; ezek a földpátok plagioklászok, még pedig 
oligoklász-albitok. A nem ikerrovátkos földpátok ritkábbak, törési exponensük 
a kanadabalzsaméval körülbelül egyenlő, így valószínűleg szintén oligoklász- 
albitok ; ortoklász biztosan nem mutatható ki. 

5. a korund szemecskéi elérik a 2 mm-t is. Makroszkopice piszkos 
rózsaszínűek, a mikroszkóp alatt csaknem szintelenül átlátszók, helyenként 
kék foltokat látni bennük, amelyek meglehetős erősen pleochroiztikusak : 
0 — sötét kék, E — világos kék. A korund-szemecskék részben xenomorfok, 
de másrészt automorfok is; a piramis-lapoktól vannak határolva. Optikai 
sajátságaik igen jól felismerhetők: igen erős fénytörés. gyenge kettős törés 
(w—e — 07010), egy optikai tengely, negativ karakter. Igen jól lehet látni a 
piramis lapokkal párhuzamosan sűrűn ismétlődő ikerlemezeket, amelyekkel 
párhuzamosan a kristályok elválást mutatnak. Mindezek a jellemvonások any- 
nyira bizonyító erejűek, hogy a szemek csakis korund-kristálykák lehetnek. 

6. Elvétve láthatni még a közetben néhány xenomorf titántartalmú 
magnetitszemecskét. ; 

Igaz, hogy a közetnek tipikus mozaikszerű szövete van, hogy a korun- 
dot kivéve, a többi elegyrészek mind xenomorfok és hogy a gyergyói szienit 
egyes tipikus elegyrészei (mikroklin, nefelin, titanit) hiányzanak, mégis a köőze- 
tet nem lehet egyszerűen kontakt palának tekinteni. A kvarc teljesen hiányzik, 
a korundot kivéve egyéb kontakt ásványok hiányzanak; a földpát igen bősé- 
ges, különösen a fehéres erekben; mindezek a körülmények amellett szólnak, 
hogy nem kontakt közettel, hanem magának a szienitnek egy különös fáciesé- 
vel van dolgunk. Az agyagpala közelsége viszont megint amellett is szól, 
hogy e görgetegekben teljesen beolvadt és a magmától injiciált paladarabokat 
tételezzünk fel. 

Máskülönben korundot tartalmazó szienitet ismerünk már többet is pl. 
az Uralból, Ontarioból és Madrasból.! 

A korund magyarországi lelőhelyei eddig nem valami nagy számmal 
ismeretesek. SzápEczgY ? a következő hét helyről sorolja fel: a dévai Várhegy 
(felfedezte ScCHAFARZIK), a szobbi Ságh-hegy, a sztolnai Szárazpatak, a gyalui, a 


1 RosENBuscH : Mikroskopische Physiographie II. rész. 
2 Földtani Közlöny XXIX. 240. 


14 D: MAUKITZ BÉLA 


dévai Petrosz-kőbánya és a nagyági andezitekből, továbbá az ajnácskői Csontos- 
árok bazalthömpölyeiből (utóbbiakat SzápEczkY fedezte fel). Míg ez a hét elő- 
fordulás harmadkori vulkáni közetekben van, addig a gyergyói egy mélység- 
beli közetben. 

Még sokkal érdekesebb a szkapolit előfordulása. Ezt az ásványt Magyar- 
ország területéről eddig nem ismertük. Főképen a kontakt-mészkövekben szo- 
kott keletkezni; Ditrón magában a tipikus eleolitszienitben találjuk. A Ditró- 
ról Tölgyesre vezető országúton a 72—7-3 km jelzőkövek között a következő 
. feltárást találjuk: az alsó padok földpátban szegény sötét színű szienitből, a 
felsők földpátban gazdag, világos szienitből állanak, a csillámok mind a ket- 
töben párhuzamosan helyezkednek el, a szövet a gnájszokra emlékeztet. Mel- 
lékesen megjegyezhetjük, hogy mindkét kőzetet pegmatiterek járják át. A felső 
padokat alkotó világos palás szienitben fordul elő a szkapolit. A szienit közepes 
szem-nagyságú és a normális elegyrészekből áll. A szórványos, de elég nagy 
nefelinszemek xenomorfok és jórészt muszkovitlemezkék halmazává alakultak 
át. Az automorf amfibol sötétzöld, igen erős pleochroizmussal (sárgás zöld — 
feketés zöld), kioltása c :c— 149, az optikai tengelyszöge igen kicsi; elég bőven 
van képviselve; megtartása fÍriss. A még bővebben képviselt biotit makrosz- 
kopice fekete; pleochroizmusa rendkívül erős (sárgászöld és zöldes fekete); 
pikkelyei xenomorfok. Elvétve találunk egy-egy legömbölyödött apatit-oszlopot. 
A xenomorf cancrinit-szemek igen ritkák és igen aprók; a titanit-kristályok 
meglehetős nagyok és eléggé automorfok. Csipkés szélű muszkovitlemezek 
helyenként kis halmazokat alkotnak, epidot meglehetős automorf kristályokban 
főkép a szkapolitok között található. A szodalit teljesen xenomorf, csakis a 
többi elegyrészek közötti tért tölti ki. A földpátok közül biztosan meg lehe- 
tett állapítani a nagy mikroklinpertiteket és a bőséges albit-oligoklászt, amely 
többnyire rendkívül finom ikerlemezkékből áll. A szkapolit ritkán látható 
egyes elszórt szemecskékben, hanem rendesen igen apró gömbölyödött sze- 
mecskék kis halmazokat alkotnak. Sajátságai jól felismerhetők: kitünő hasa- 
dás a tetragonális prizma szerint, a fénytörés erősebb a kanadabalzsaménál, a 
kettős törés közepes (w—e körülbelül 0-02), egy optikai tengelyű, optikai 
karakter negativ. A szemek csak mintegy sejtetik a tetragonális külsőt, a 
mennyiben éleiken legömbölyödöttek. Igen feltünő, hogy a szkapolit és föld- 
pát, de még inkább a szkapolit és szodalit között egy különös érintkezési 
zóna fejlődött ki. A szkapolit-szemek koszorú módjára igen finom csipkés- 
rostos zónával vannak körülövezve, a zóna fénytörése igen gyenge, kettős törése 
alig észrevehető, vagy csaknem izotrop. A mikroszkópi kép teljesen azt a 
benyomást kelti, mintha az egyik ásvány a másiknak a rovására keletke- 
zett volna. j 

Tekintettel arra a körülményre, hogy a kőzet teljesen normális össze- 
tételű és hogy a mellékkőzet igen messze van tőle, nincs okunk feltételezni, 
hogy itt valami kontakt hatással lenne dolgunk. A szkapolitot primer elegy- 
résznek kell tekintenünk; hogy a szodalit, földpát és szkapolit között van-e 
valami kölcsönösségi viszony, azt csak sejthetjük, de nem dönthetjük el vég- 
érvényesen. 


-— 


ADATOK A TENGERMELLÉKI TITHON ISMERETÉHEZ. 15 


A szkapolit ismeretes már eddig is néhány eruptiv közetből, legköze- 
lebb BRauss! fogja az eifelhegységi szaniditbombákban előforduló szkapolitot 
behatóan ismertetni. 


ADATOK A TENGERMELLÉKI TITHON ISMERETÉHEZ. 


Irta VoGL VIKTOR dr. 


A Ouarneró északi partjait kréta- és eocénkorú vonulatok alkotják, me- 
lyeknek legalsó része szürke, néha vörösfoltos, legtöbbnyire breccsiás mészkő. 
Ezt a képződményt SracHE Gvuipno az átnézetes felvételek alkalmával Klaus- 
rétegeknek határozta meg. Hogy ez a breccsiás mészkő krétakorú, azt az 
Isztriában, Krajnában, Dalmáciában térképező osztrák geológusok már régeb- 
ben felismerték, mert sikerült kimutatniok, hogy közvetlenül alatta mindenütt 
tithonkorú mészkő következik. 

Ez a tithon mészkő a magyar birodalom területére eső tengermelléken 
is megvan. Vékony 2—2!/2 km széles sáv alakjában Krajna felől körülbelül 
É—D-i irányban csap át a birodalom határán, később mindinkább délkeletre 
fordul és Novi meg Zengg között kiér a tengerpartra. Mint említettem, eleinte 
aránylag nem vastag, vonulata legfeljebb 242 km széles, a Lici-mezőtől keletre 
azonban hirtelen kiszélesedik, s most már 4—5 km széles. A tithonvonulat- 
nak ez a hirtelen kiszélesedése valószínűleg hosszanti vetődésekre vezethető 
vissza, melyek mentén a rétegek megismétlődnek. A rétegek dölése megfelel 
területünk idősebb képződményeinek általános  dölésirányának, nyugaton 
17—18h, keleten 14—15 kh felé fordul. 

A tithon felső határa az adriamenti karsztban mindenütt igen éles és 
már messziről felismerhető. A kréta-breccsia egyike legelkarsztosodottabb ,.kő- 
zeteinknek. Rendesen kopár sziklatengert találunk rajta, melyet csak itt-ott 
tarkáz egy-egy terrarossza folt, amelyen fű vagy egy-egy bokor veti meg a 
lábát. Ha erdő borítja, akkor is vakító fehérre mállott breccsiasziklák világí- 
tanak ki a sötétzöld fenyőfák közül, messziről jelezve az erdő járhatatlan- 
ságát. Á tithonmészkőre érve minden átmenet nélkül szelidebb térszínt talá- 
lunk. Humusszal borított füves lejtők, többnyire lombos erdők jellemzők erre 
a közetre, melyet mállott állapotában sötétebb színe is megkülönböztet a kréta- 
breccsiától. 

Ugyanilyen éles a tithon alsó határa is. A tithon alatt sötétszürke, úgy- 
szólván fekete liászmészkő következik, mely a breccsiához hasonlóan fehér 
mállási felületeket alkot, szintén sziklás hegyvonulatokat épít fel, melyeken 
vagy fenyves vagy kevert erdő tenyészik. 


1 Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie u. Palüáontologie. XXXV. Bei- 
lage Bd. Seite 119. 


16 Dr VOGL VIKTOR 


Hogy a tithonmészkő térszíne annyira eltért a fekvő és fedő mész- 
kövek térszínétől, abban kétségtelenül része van annak is, hogy benne — vas- 
tagabb vagy vékonyabb padok alakjában — a dolomitnak is nagyobb szerep 
jut már, de pusztán ezzel alig magyarázható meg a vázolt térszínváltozás. 
A tithonban járva ugyanis gyakran nagy területen tiszta mészkövet látunk, 
melyen dolomitos voltának semmi jele sem látszik, s a térszín mégis a tithonra 
általában jellemző szelid formákat mutatja. 

Nyilvánvaló tehát, hogy a vegyi összetétel mellett e különböző közetek 
szövete is nagyban befolyásolja a mállást, mely karsztos vidékekben tudva- 
levőleg főként korrózió. 

A tithon túlnyomóan szürke mészkövekből áll, melyeknek színe ál- 
talában jóval világosabb a fedő krétabreccsiáénál. Közben dolemitok is talál- 
hatók, melyeknek anyaga fehéres, rendesen homokos tapintatú. 

Kövületek ebben a képződményben eléggé gyakoriak, bár az irodalom 
tithon leletekről alig tesz említést. Folyamatban levő tengermelléki fölvételeink 
során több helyen gyijtöttünk kisebb-nagyobb faunákat. Lelőhelyeink közül 
mindeddig csupán Zlobin volt ismeretes, melyet SCHUBERT említ fel c(Geolo- 
gischer Führer an der nördlichen Adriav című munkájában. Zlobin falutól 
délre, a vasúton túl az országút mellett kis kápolna emelkedik, mely mögött 
kis feltárás van a tithonmészkőben. Ebben a feltárásban hidrozoákon kívül 


cidarisokat, crinotdeákat s egy rossz megtartású Rhynchonella sp.-t találtunk. - 


A kövületek itt főként felületi kimállások alakjában gyüjthetők, azért nem a 
legjobb megtartásúak. 

Ehhez hasonló megtartású faunánk van a Lici-mező délkeleti 
sarkáról, ahol azonban korallok az uralkodók, melyek mellett Dicerus- 
maradványok is mutatkoznak. 

Jóval használhatóbb másik két lelőhelyünk faunája, elsősorban a 
Zagradski-vrh lejtőin gyűjtött kövületek. Itt már a kőzet szétütésekor is 
találhatunk — többször héjas — kövületeket, melyek legnagyobb része leg- 
alább közelítőleg meghatározható. 

Ilyenek: Rhynchonella sp., Ostrea efr. rastellaris Muwsr., Pecten acro- 
rajsus GEMm. k pri Bnuasi, P. efr. poecilographus GEmm. k pi Brasi Nerínea 
sp. ind., Oppelia sp. (atff. succedens Opp.) 

Negyedik lelőhelyünk végül a Visevica. Ezt a lelőhelyet 1911 nyarán 
Kormos Trvapagral egyik közös kirándulásunk alkalmával fedeztük fel, amikor 
a Bitoráj felől jövet délfelé Ravnóra, a Zagradski vrh vidékére tartottunk. Az 
1428 m magas Visevica, e vidék legmagasabb csúcsa a ravnói fensíktól északra 
emelkedik. Mikor az említett utunkról letérve a Visevicát megmásztuk, közel 
a csúcshoz sziklatömböt találtunk, mely több kövületet szolgáltatott. Ez a kis 
fauna egészen eltér az eddigiektől, amennyiben főként csigákból áll. Eddig a 
következő fajokat ismertem fel benne: Actaeonina. sp. Nerinea carpathica 
ZEuscnx. Ceritlhium sp. (aff. C. moreanum Bouvian.) Natica sp. ind., Tro- 
chus sp. 

Amint már a fentebbi felsorolásokból is látható, tithonfaunáink meg- 
lehetősen eltérnek egymástól. A Zagradski vrh faunájában kagylók uralkodnak, 


sza ta Sad sa 


ADATOK A TENGERMELLÉKI TITHON ISMERETÉHEZ 77 


a Visevicáról egyetlen felismerhetetlen kagylótöredéktől eltekintve csak csigá- 
kat ismerünk, a Licko-polje délkeleti sarkában korállos rétegek képviselik a 
tithont, végül Zlobin szegényes, rossz megtartású faunájában hidrozoák, echi- 
nodermaták maradványai fordulnak elő nagyobb mennyiségben. 

Tithon vizsgálataimnak ugyan még csak elején vagyok, s jelen sorok 
csak előzetes jelentésnek tekintendők, mindazonáltal már az eddigiekből is 
nagy valószínűséggel következik, hogy a szóban levő faunák egykorúak és csak 
faciesükben térnek el egymástól. Az összes pontosabban meghatározott fajok, 
tehát Ostrea efr. rastellaris, Pecten acrorysus, Pecten cfr. poecilographus a 
Zagradski vrh faunájából valamint Nerinea carpathica, Cerithium aff. morcanum 
a sziciliai Terebratula janitoros-rétegekből valamint a morvaországi strambergi 
rétegekből ismeretesek, úgy hogy már ebből is nagy valószínűséggel állítható, 
hogy felső jura mészkövünk a felső tithonba tartozik. Ez is igazolja 
. Kossmar meghatározását, aki a krajnai megfelelő képződményeket Diceras 
Luci Derg. és Sphaeractinta díiceralina STEINM. alapján a strambergi rétegek- 
kel azonosította. ! 

A faunák további behatóbb tanulmányozása, s újabb szerencsés gyűjté- 
sek előreláthatólag sok haszonnal fognak járni e terület ismeretére nézve, és 
különösen a velebiti cladocoropsisos mészkő helyzetét tisztázni. 


ÚJ LIASZRÖG A BÁRCASÁGBAN. 
Irta: PopDEK FERENC. 


ZSZ AZ 15 25 ábrával — 


Már 1910-ben megkísérlettem bebízonyítani,? hogy a Salamonkő alján 
előforduló homokkő a liaszhoz tartozik. Újból felemlítem ezt, hogy ezen a helyen 
is felhívjam erre a hazai szakférfiak figyelmét. 

cSalamonkőós elnevezéssel általában a brassói völgy felső végén (Bolgár- 
szeg) kiemelkedő tithon mészkösziklát illetik, amely ahhoz a hatalmas, 15 km 
hosszú mészkővonulathoz tartozik, amely az c Etwicho -ben kezdődik és a brassói 
Cenk Csigahegy nevű előőrsében végződik. 1907-ben TEurscH GYyutA, az ismert 
archeológus a Salamonkőn ásatásokat végzett. Ez alkalommal a humuszos 
talajból homokkő darabok kerültek napfényre, amelyek a mélyebbre hatolásnál 
szaporodtak, majd kavicsokká sokasodtak, végül szilárd kőzetbe mentek át. 
A kőzet barnássárga, gyakran rozsdavörösre festett lazább homokkő, amelyben 


1 KossMaAT: Haidenschaft u. Adelsberg. Erláuterungen zur geol. Karte der 
im Reichsrate vertretenen Königreiche und Lünder. Wien 1905. 33—34. old. 

2 Geologisches aus dem Schulergebirge. cKarpathen,. 1910. Heft. 16. Verlag 
H. Zeidner, Brassó. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1518. 2 


18 PODEK FERENC 


gyakran észlelhetők csillámpikkelykék. Ez nagyon hasonló a Keresztényfalvi- 
hoz, nmelyet HERLicn ! tűzálló kőzetként említ fel s azt hiszem, nem tévedek, 
ha azt állítom, hogy itt a Salamonkőnél azzal azonos kőzet bukkan fel. 

Csak egy rossz megtartású kagylókötél és egy növénylenyomat van 
innét; mindkettőt TEeurscH EmIL úr lelte a kavicsban. A kagylót közelebbről 
nem lehet meghatározni, ellenben a növénynyom az Otozamites Mandelslohi 


1. ábra. Uj liászrög a Bárcaságban, a Salamonkő környékén. 


bázisrészletének bizonyult, amit a Tovura? udvari tanácsos által feldolgozott 
keresztényfalvi anyag alapján határoztam meg. Ennek a bár gyenge palxon- 
tológiai anyagnak alapján hajlandó vagyok ezeket a képződményeket a liasz- 
hoz sorolni, de meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt kövületek nem elegendők 


1 Lr. HERLICH FERENC: A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. A m. k. 
Föld. Int. Évkönyve V. k. 95. o. 

2 Palaeontologische Mitteilungen aus deu Sammlungen von Kronstadt in 
Siebenbürgen. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt Band XX. Heft 5. Wien, 1911. 


ÚJ LIASZRÖG A BÁRCASÁGBAN. 19 


a pontos kormeghatározásra. Inkább csak sejtés ez a részemről, amikor annak 
a véleményemnek adok kifejezést, hogy a homokkő a liaszhoz tartozik. 

Ha azonban meggondoljuk, hogy a Barcaságban a tithonmészkő min- 
denütt a liasz fölé települve jelenik meg, ez a sejtésem igazoltnak tekinthető. 
. Különösen az a-val jelzett sziklacsúcsnál és beljebb az erdőben lehet észlelni, 
hogy a tithonmészkő rátelepszik a homokkőre. Egyébként már Dr. KocH ANTAL 
megemlíti, ! hogy a brassói hegyek alapközetét a liaszrétegek szolgáltatják ; ez 
olyan körülmény, amely a szóbanforgó homokkő korának megállapításánál nem 
csekély fontosságú. 3 

1911-ben ezen a helyen egy magánvállalkozó tűzálló anyag után kuta- 
tott, de eredménytelenül. Csekély agyagot és szénnyomokat azonban mégis fel- 
tártak. A 17 m hosszú kutató tárón kívül, amelyet közvetlenül a patak fölött 
telepítettek, még több helyen is történt kutatás, amelyek igen jó feltárásokat 


Ny 


2. ábra. A Salamonkő szelvénye DK-ről Ny-felé. 
Magyarázat : kg kréta konglomerat ; tk tithon mészkő; ! liasz; a Valea ku Apa; 
e Hősök völgye; 0 Ograda-hát; u Salamonkő. 


szolgáltatnak. Az említett kőzet mellett mindenütt ott látjuk szálban a világos, 
vagy sötétszürke, többé-kevésbbé csillámos, kemény homokkövet, amelyben nem 
ritkán pyritgumók is előfordulnak, ép úgy, mint Keresztényfalvánál. Sajnos, 
ez a homokkő is kövületmentes, legalább is én hosszas keresés után sem tudtam 
benne kövületeket találni. 

Ezt a liaszfoltot az erózió tárta föl. Erre utalnak a meredek sziklafalak, 
barlangok, üregek, amelyek a tithonmészkőben fellépnek, továbbá a cHősök 
völgyés-nek bővízű patakja, amelynek a lehordásban ma is jelentékeny szerep jut. 

Fel kell még említenem, hogy a szomszédos, szurdokszerű Ördögvölgy- 
ben, nem messze a márgafejtőtől, szintén napfényre bukkan a rozsdavörös 
foltos homokkő és nincs kizárva, hogy a többi, éppen itt mélyen bevágódott 
mellékvölgyekben (Lőportelep, Hősök völgye, Valea cu apa) is előfordulnak a 
liasz képződményei. A települési viszonyok valószínűleg ugyanolyanok, amilye- 
nek a Salamonkőnél észlelhetők. 

Brassó, 1911 szeptember 30. 


1 A brassói hegység szerkezetéről és talajvíz viszonyairól, Akad. Értekezések . 
a természettud. köréből. Budapest, 1887. 


A BRASSÓI HEGYEK NEFOKOM MÁRGÁJA. 
Irta PopEkK FERExnc. 


SZÁNTA ONÁNAU 


Röviden, átnézetesen óhajtok szólani a Brassó mellett előforduló neokom 
márgáról, amely elszigetelt s ennek következtében sajátszerű fellépése, másfelől 
kövületekben való gazdagsága következtében már régóta magára vonta a kuta- 
tók és a gyűjtők érdeklődését. 

Tudtommal ezzel a márgával eddigelé MEscHENDÖRFER J. (Die Gebirgs- 
arten des Burzenlandes und Versuch einer urweltlichen Geschichte des Burzen- 
landes), HAUER és STACHE (Geologie Siebenbürgens) és később dr. KocH A. 
(A brassói hegység földtani szerkezetéről és talajvíz viszonyairól) foglalkoztak, 
kik a munkáikban csak négy lelőhelyről tesznek említést. En még hat új, a 
földtani irodalomban nem szereplő előfordulást fedeztem fel, úgy, hogy ma 
összesen tíz előfordulás ismeretes, amiket a következőkben sorolok fel. Köze- 
lebbi tájékozódásra szolgáljon a mellékelt térképvázlat, 

1. Cenkhegy alovagösvény mellett. Ez az előfordulás a g. 
kel. kápolna fölött, az ösvény 4—5. szerpentinjénél van. Szálban álló közet 
alig észlelhető, csak szürkéssárga anyag látható. amelyben kisebb-nagyobb 
márga darabok vannak. Csekély mélységben már kétségkívül a szálban álló 
rétegre bukkannánk. 

9. Gorica-hegy. Ha a lovagösvényen a hegyen felmegyünk, majd 
az ebbe beletorkolló széles vörös-kék színekkel jelzett úton lefelé megyünk s 
azon a kis szurdokon, amely a Cenk-hegy és a Gorica-hegy között van, át- 
haladtunk, újból egy márgaelőfordulásra akadunk, amely eddig ismeretlen volt. 
96 m hosszúságban van feltárva a szálban álló, de erősen elmállott kőzet. 

3. Ördöghíd a pataknál. A Gorica-hegy környékén eredő kis patak 
balpartján egy jobboldali mellékpatak betorkolásával szemben van a harmadik 
márgaelőfordulás, amely eddig szintén ismeretlen volt. 20 m hosszúságban jól 
észlelhető az elmállott kőzet. 

4. Ördöghíd az út mellett. Nem messze attól a gör. kel. kápol- 
nától, amely a felső külvárosban, a cPasisteas végén fekszik, van ez a márga- 
előfordulás, amely a mélyen bemetszett (kék-vörös színnel jelzett) mély úton 
jól fel van tárva. A cPasistea utca; végén is észlelhetjük ezt a márgát, sót 
egy ház bejárata is ebbe van belevágva. 

5. Ördögvölgy. Ez a legnagyobb és legérdekesebb előfordulás, amely 


. helyen ismételten kutattak a geologusok. Legutóbb Tovura F. udv. tanácsos tett 


A BRASSÓI HEGYEK NEOKOM MÁRGÁJA. 21 
közzé egy értekezést! az Ordögvölgy néhány kövületéről. A márgatelep 10 m 
hosszúságban (a hegylejtőn felfelé) és 10—15 m szélességben van feltárva. Min- 
denütt észlelhető az agyagból és kavicsból álló szálban lévő közet, úgy hogy 
itten, persze elfödve az erdei talajjal és fiatalabb törmelékkel, nagyobb kiterje- 
dését gyaníthatjuk. 


ESNE Zé 
(oz NI MET] 


( gó 


NN 


2 


e j/ OO régebben ismert 
f 


SSÉEzől lelőhelyek 
6€ új lelőhelyek 


3. ábra. A Brassói-hegy alaprajza, a neokom márgaelőfordulásokkal. 
Magyarázat : I. Cenkhegy, II. Goricahegy, III—IV. Ördöghegy, V. Ördögvölgy, VI. 
Magashát, VII. Valea Stiklarie, VIII. Ördögárok, IX. Nyugati forrás, X. Hóhid. 


6. Magas hát. Abban a mély útban, amely az Ördögcsúcsról a Holló- 
kőre visz, van az a kis márgaelőfordulás, amire a talajnak szürkéssárga színe 
(anyag márgatöredékekkel keverve) mindjárt figyelmessé tesz. Máig ez az elő- 
fordulás ismeretlen volt. 


1 Paleontologische Mitteilungen aus den Sammlungen. von Kronstadt in Sieben- 
bürgen. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. Band XX. Heft 5. Wien, 1911. 


22 PODEK FERENC 


7. Valea Stiklarie (Schulerau). A Seifenbach első jobboldali mellék-- 
patakjának jobb partján. 1905-ig ez az előfordulás előttem ismeretlen volt. Egy 
pusztító áradás alkalmával, amely ez év őszén történt, az 1—2 m széles márga- 
réteg napfényre került, amely látszólag a tithon mészkőbe van gyűrve, kevéssel 
ezelőtt arról értesültem, hogy egy katonai gyakorlat alkalmával 2 m mélység- 
ben a neokommárgára bukkantak. Minden jel szerint itten nagyobb teleppel 
van dolgunk, mert a Kaluger-forrásnál is észlelhetők nyomok. 

$. Ördögárok. Ennek a geologiailag igen érdekes helynek a bejára- 
tánál, a Valea Cheici pataknak a Seifenbachba való torkollása alatt kisebb- 
nagyobb márgatömböket észlelünk, amelyek nézetem szerint a bal hegyoldalról 
származnak s ezáltal a márga jelenlétére utalnak; azonban egészen el van ma 
födve. Ezt az előfordulást az irodalomban nem említik. 

9. Sonnabendguelle. A forrás fölött, nem messze a kék-sárga 
színnel jelzett úttól, egy kis réten egy mélyedés van, amelyen a feltünő, majd- 
nem egyenlő nagyságú márgatömbök hevernek. Szálban itten sem észlelhetni 
a márgát, de a márgadarabok arra utalnak, hogy valószínűleg már csekély 
mélységben a márgaréteg jelen van. 

10. Sehneebrüeh. Ezt az előfordulást, amelyet mindig jelenlévő 
agyag- és márgatörmelék elárul, a kocsiút tárja fel. Ez nagyobb előfordulásnak 
látszik, mert több ponton észleltem a márgát. Ez eddigelé szintén ismeretlen volt. 

A neokom márga szürke színű, amely gyakran zöldesszürkébe megy át. 
Ha — csak rövidebb ideig is — a mállásnak volt kitéve, számtalan lemezkévé 
és pálcikává hull szét. A mállási termék szürkéssárga agyag, amelyet minden 
előfordulásnál többé vagy kevésbbé észlelni tudtam. Nem ritkán vékonyabb, 
vagy ujjnyi vastag calcitereket észlelhetni a márgában. Majdnem mindenütt a 
tithonmészkőbe települve jelenik meg a márga s ezért az egyhangú, kövület- 
mentes mészköterületen — bár kevéssé szembetűnő változatosságot idéz elő. 
Csak a Schneebrüchi előfordulás kivétel e tekintetben, amennyiben itt középső- 
liaszkőzetek lépnek fel. Jelentőséggel bírnak az cút melletti Ördöghíd,-nál 
észlelhető települési viszonyok, ahol szálban álló kréta konglomerátum van, 
azután az Ördögvölgyben (szurdokban) észlelhető települési viszonyok, ahol a 
márgaréteget egy sajátságos szilárd konglomerátum fedi és végül az Ördög- 
árokban ! lévők, ahol a tithonmészkő mellett még laza, csillámdús, kövület- 
mentes homokkő és szürke mészkő fordul elő, amely utóbbi a Keresztényfalvi 
liaszterület mészkövéhez igen hasonló. 

A további vizsgálat feladata lesz az, hogy a neokommárgának eme saját- 
ságos, csoportonkint való előfordulására magyarázatot adjon. Én mindössze csak 
az ismeretlen ncokom lelőhelyeket akartam felemlíteni, hogy a hazai geologusok 
a közel jövőben várható részletes felvételeiknél ezeket is figyelembe vehessék. 

Brassó, 1911 május 1-én. 


1 Nyomatékosan utalok arra, hogy az Ördöghíd (3—4), Ördögvölgy (— szur- 
dok— Teufelssehluchts) és Ördögárok (Teufelsgraben 8) három különböző és egymástól 
távoleső előfordulás, tehát össze nem tévesztendők. A mellékelt térképvázlaton ez 
mindjárt szembeötlik. 


A BRASSÓI PREGLAGIÁLIS FAUNA. 


(Előzetes jelentés.) 
— A 4—5. ábrával. — 


Irta: EHiK GyuLza.! 


Toura FEREsxc bécsi tanár az 1909. évben igen érdekes faunát ismer- 
tetett? amely a brassói Fortyogóhegyről került elő. Ez a fauna felkeltette 
érdeklődésemet, mert Toura FEREwxc két új állatfajt: a Rhinoceros Kronstadten- 
sis és Canis Kronstadtensis-t írt le onnan. A feldolgozott fauna egyrészt TOULA 
saját gyűjtéséből, másrészt brassói gyüjtöktől származik és nagyobb részét 
FREUDENBERG, az alsóausztriai hundsheimi fauna ? feldolgozója határozta meg. 

A lelőhely első felfedezője Nixmawxpz ViLmos brassói városi rendőrhivatal- 
nok, aki gyűjteményének egy részét, az 1906. évben, a m. kir. Földtani Inté- 
zetnek ajándékozta, másik részét pedig a később megalakult Brassói Magyar 
Muzeumban helyezte el. Kívüle többen gyüjtöttek ott még ; nevezetesen LEXEN 
FRIGYES, PoDEK FERENC, TREIBER Guszráv és TEurscH Gyura. Gyűjtéseik egy 
része Bécsbe vándorolt, másik része pedig most is birtokukban van. 

TzurscH Gyura 1900-ban egyes maradványokat a nagyszebeni múzeum- 
nak ajándékozott.: Ezt kiegészítendő, Kimakovicz, a nagyszebeni múzeum volt 


igazgatója is gyűjtött Brassóban, de az anyagot, dilettáns utódai, — mint az, 
1911 okt. 9-én kelt, hozzám intézett leveléből kitünik — mint meghatározha- 


tatlant kidobták." Egyet-mást gyűjtött volt tanárom: dr. MoEsz Guszráv is, 
ki gyűjtését a Földtani Intézetnek ajándékozta. Ujabban Pax, boroszlói egye- 
temi tanár is járt ott nehányszor, hogy az ott előforduló növényi maradvá- 
nyokat összegyűjtse. 

Magam a lelőhelyet gyermekkoromtól fogva ismerem. Az 1911. év nyarán 
és karácsonyán többször is gyűjtöttem ott. Gyűjteményem a kir. Földtani 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 január hónap 24-én tartott 
szakülésén. 

2 TouLra: Diluviale Söugethierreste vom Gesprengberg Kronstadt in Sieben- 
bürgen. Jahrbuch d. k. Geologischen Reichsanstalt b. 59. 1909. p. 575—614. 

3 FREUDENBERG: Die Fauna von Hundsheim in Niederösterreich, Jahrbuch 
d. k. k. Geol. Reichsanstalt b. 58. 1908. p. 197—222. 

4 Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgisehen Vereins b. 50. 1900. 
KEXIXI.: 1. 

5 Az erre vonatkozó rész így hangzik: cWie ich hörte, wurden die geschenk- 
ten Reste von den nun dort tátigen Dilettanten als unbrauchbar weggeworfen, da 
daraus kein ganzes Skelett zusammengestellt werden konnte., 


24 ÉHIK GYULA. 


Intézet tulajdona. A lelőhely a barcasági síkság fölött 44 m. magasságra emel- 
kedő Fortyogóhegy tövében, annak nyugati oldalán van. Magassága a tenger 
szintje felett 560 m. A hegy jura mészkőből áll, s annak egyik nagyobb üreg- 
kitöltésében és repedésében fordulnak elő a csontok. Közvetlenül az üreg mellett 
egy repedés is van, amely apró csontokban igen gazdagnak bizonyult. Az üreg- 
ről vázlatos szelvényt is készítettem (4. ábra). A legfelső réteg humusz (4. ábra Ah), 
mely egységes takaróként fedi az egészet, s alóla itt-ott bujik csak elő az 
erősen i1epedezett juramészkő (4. ábra ni), mely az üreg falazatául szolgál. Az 
üreget vörös agyag (terra rossa) töltötte ki (4. ábra u), melyben kisebb-nagyobb 
mészkődarabokat találunk; ebben különösen nagyobb állatok maradványai és 


4. ábra. A Brassó mellett levő Fortyogó sziklaüreg vázlatos szelvénye. 
oD oD ő 


Magyarázat : h — humusz, m— mészkő, a—agyag, kü — kivájt üreg, t — törmelék. 


igen sok csiga találhatók. Apróbb állatok csontjai az üregben általában ritkák. 
Jelenleg az üregkitöltést már mintegy felerészben feltúrták, s a kihányt agya- 
gos törmelék (4. ábra t) igen jó feljáróul szolgál az üreghez. A Fortyogóhegy 
túlsó oldalán már Brassó városában vagyunk, míg az üregtől 50 méternyi 
távolságban, a Wortyogó nevű időszakos forrást találjuk, mely jelenleg (1911 ka- 
rácsonyán) nincs működésben.! FEzzel szemben a Fortyogó mocsara terül el, 
melyet most igyekeznek a kultura számára meghódítani (5. ábra). 

Mielőtt rátérnék a fauna ismertetésére, kedves kötelességemnek tartom 
itt is hálás köszönetet mondani Lóczy LaJos dr., egyet. tanár úrnak, a m. kir. 
Földtani Intézet igazgatójának és Szorragm Tamás dr., kir. tanácsos úrnak, 
nevezett intézet aligazgatójának, akik szivesek voltak megengedni, hogy az 
intézet könyvtárát és a Kogkmos Tivapak dr., kir. geologus úr felügyelete alatt 


1 1912. év julius havának utolsó hetében e forrás újra megindult; 1912 aug. 


31.-én már tíz helyen tört elő és a főforrás 30Xx50 ecm.-es nyíláson ontotta bő vizét. 


19 
Ot 


A BRASSÓI PREGLACIÁLIS FAUNA. 


álló gyüjteményeket használhassam. Köszönettel tartozom KoRMmos Trvapak dr. 
úrnak is, ki munkámban a legmesszebbmenő támogatásban részesített; úgy- 
szintén MéHELny Lagos dr., múzeumi osztályigazgató úrnak, a tud. akadémia 
rendes tagjának, aki különösen a denevérek meghatározása közben, többször volt 
segítségemre. Szeretett volt tanárom MoEsz Guszráv dr., múzeumi igazgatóőr is 
sokszor támogatott jó tanácsával, s gyűjtését, melyet azóta a Földtani Intézet- 
nek ajándékozott, készséggel bocsájtotta rendelkezésemre. A Brassói Magyar 
Múzeum tulajdonában levő fosszilis csontoknak a feldolgozás céljaira való 
megszerzéséért NIEMaNDz ViLmos Brassó városi rendőrhivatalnok úrnak tar- 
tozom köszönettel. 


A gyűjtött anyag ismertetése. 


1. Myotis Bechsteinii LEISL. 


Mindössze egy baloldali alsó álkapocstöredék került elő belőle. MÉHELY 
szerint: cA nagyfülű denevér Közép-Európa lakója. Irországtól az Uralig s 
középső Skandináviától az Alpokig terjed; az Alpoktól délre még nem észlel- 
ték. Hazánkból Bankóról (Kassa mellett), Csallóköz-Somorjáról, Z7ay-Ugrócról 
(Trencsén m.) és Meleghegyről (Gömör m.) ismeretes, hazánknak csupán az 
északnyugati felföldjén van otthon.! Mindenesetre érdekes, hogy régebben 
hazánkban délibb vidékeken is élt, amit a brassói pleisztocén előforduláson 
kívül, egy újabban talált koponya is bizonyít, mely — mint KoRmos dr. szíves 
közléséből tudom — a krassószörénymegyei Böckh János barlangból származik. 
Tudtommal ez a faj fosszilis állapotban még nem ismeretes. 


2. Myotis (Nattereri Kunt ?) 


A vizsgálat anyaga: egy baloldali alsó álkapocs, amely gondos vizsgálat 
és összehasonlítás tárgyául szolgált MénEny LaJos dr. úrnál, a Magyar Nemzeti 
Múzeum gyűjteményében. Ennek alapján feltételesen ehhez a fajhoz sorozom ; 
feltételesen azért, mert a Myotis Nattereritől a koronanyujtvány alkotásában 
kissé eltér. Mai napság állatunk egész Közép-Európát lakja; Irországtól az 
Uralig és Dél-Skandináviától az Alpokig terjed.? Hazánkból MÉéHELy Komjátiból 
(Abauj-Torna m.) és a kisnyiresi barlangból (Háromszék m.) sorolja fel.? 
Tudomásom szerint ez a faj fosszilis állapotban eddig nem ismeretes. 


3. Erinaccus (europaeus L.?) 


Vizsgálati anyag: egy baloldali alsó állkapocs, a m., töredékével, amely 
úgy alak, mint méretek tekintetében teljesen egyezik az E. europaeus-szal; de 


MÉHELY : Magyarország denevéreinek monografiája. Bpest. 1900. p. 188—189. 
Th p: 082 
TB p.182. 


9 6 e 


26 ÉHIK GYULA 


minthogy a fogazatból csak a második alsó zápfog töredéke van meg, a faj 
meghatározását nem lehet véglegesnek tekintenem. Tovra is közli innen ezt a 
fajt,! FREUDENBERG meghatározása alapján. 


4. Crocidura (russula HERMANN ?) 


A vizsgálat anyaga két alsó állkapocs (jobb és bal). A házicickány Magyar- 
országon ma fehérhasú válfajával: a mezei cickánnyal ((r. russula leucodon) 
együtt közönséges. Fosszilis képviselője hazánkban ezideig csupán Köszegről 
ismeretes, ahol KoRmos dr. az utóbbi válfajt találta. ? A brassói darabok a meg- 
felelő köszegiekkel úgyszólván teljesen megegyeznek, csupán a koronanyujt- 
vány szabásában mutatkozik némi eltérés, amely valószínűvé teszi, hogy vagy 
a törzsalakkal, vagy esetleg valamely más válfajjal van dolgunk. 


5. Sorex arancus L. 


A vizsgálat anyaga egy jobboldali alsó állkapocs. Egyike a jelenleg Ma- 
gyarországon élő cickányok legközönségesebbjeinek, mely a hazai pleisztocén- 
ból már több helyről ismeretes. 


6. Neomws fissidens (PErT.) KoRmos. 


A vizsgálat anyaga 3 alsó állkapocs (a Brassói Magyar Múzeum tulaj- 
dona) NizManpz Virmos gyűjtéséből. Ezt az állatot PETÉNYI SALAMON fedezte fel 
először Beremenden, ahol újabban KoRmos szintén megtalálta. Előfordul azon- 
kívül a baranyamegyei Usarnóta preglaciális faunájában? is, nemkülönben a 
biharmegyei Püspökfürdő mellett emelkedő Somlyóhegy pleisztocén üledéké- 
ben.£: PerÉnyi eredeti leírását IKoRMmos csarnótai és püspökfürdői példányok 
alapján tetemesen kiegészítette. A brassói példányok méretek és alak tekin- 
tetében tökéletesen megegyeznek a baranyamegyeiekkel. 


7. Talpa europaea L. 


A vizsgálat anyaga egy humerus, amelynek alapján e jellegzetes és közön- 
séges faj jelenléte biztosan megállapítható. 


1 TouLa: Diluviale Süugethierreste ete. p. 578. 

2 KoRmos: Über eine arktische Süugethierfauna im Pleistocen Ungarns. 
Centralblatt f. Min. etc. Jahrg. 1911. Nr. 9. p. 301. 

5 KoRkmos : Canis (Cerdocyon) Petényti és egyéb érdekes leletek Baranyamegyé- 
ből. M. kir. Földt. Int. évkönyve XIX. köt. p. 156—158. 

4. KORMOS-: A püspökfürdői-Somlyóhegy-pleiszteeén- faunája Biharvármegyében 
Völdtani Közlöny XLI. köt. p. 740. 


A BRASSÓI PREGLACIÁLIS FAUNA. 


L92 
ag 


8., Talpa (sp. ?) 


Egy kisebb vakondok-faj is képviselve van a faunában, még pedig eléggé 
jó karban lévő darabok (3 ulna, 2 radius, 3 humerus és 4 állkapocstöredék) 
alapján. A szóban lévő maradványok között van egy majdnem tökéletesen ép- 
nek mondható alsó állkapocs is, közel teljes fogazattal. Nevezetes, hogy 
FREUDENBERG a hundsheimi faunából is említ egy kisebb (steppei?) vakondokot.! 
Igen érdekes az is, hogy a brassói maradványok nagyság tekintetében nagy- 
jában megegyeznek annak a subtrópusi (pliocén) Talpa-fajnak a maradványai- 
val, amelyet KoRmos dr. a polgárdi faunából említ," s amelyekkel a brassói 
példányokat a kir. Földtani Intézet gyűjteményében összehasonlítani alkal- 
mam volt. 


9. Ursus arctos [L. 


Vizsgálati anyag: egy jobboldali felső szemfog, két baloldali felső zápfog 
(m., m.o), az utolsó háticsigolya, egy baloldali metatarsusj, jobboldali metatar- 
susa, egy baloldali ileumtöredék és egy ph,; valamennyi a Brassói Magyar 
Múzeum tulajdona Nrizmawspz V. gyűjtéséből. 


10. Ursus spelaecus KOSENM. 


A vizsgálat anyaga egy baloldali alsó állkapocstöredék a pm,-el (a 
Brassói Magyar Múzeum tulajdona, gyűjtötte Nixmawpz V.). Ezenkívül egy jobb- 
oldali ulna, femur, tibia és humerus, a M. kir. Földtani Intézet tulajdona; 
gyűjtötte Nizmawpz V. 

Amint a fentiekből kitűnik, eléggé szép anyag képviseli ezt az állatot 
faunánkban. Érdekes, hogy az Ursus arctos-szal együtt fordul elő, ami nem új 
dolog. Ugyanitt említhetem még, hogy Touza is közöl innen Ursus-maradvá- 
nyokat, de a fajt nem határozta meg; mindössze annyit mond, hogy való- 
színűleg két fajjal van dolgunk.? 


11. Putorius (Arctogale) (sp. ?] 


Egy menyét-féle jobboldali alsó állkapcsa három foggal (pm,, m., és m,) 
van előttem amely a hermelinnél nagyobb, de a görénynél kisebb állatra vall. 


12. Canis (coronensis ToutaA ?) 


Vizsgálati anyagom egy ig inf. dext., melyet egyelőre ehhez a fajhoz 
sorolok, mert rókafognak igen nagy, farkasfognak pedig igen kicsiny lenne. 


1 FREUDENBERG : Die Fauna von Hundsheim etc. p. 201. 

2 KoRmos: A polgárdi pliocén . csontlelet. Földtani Közlöny XLI. kötet 
(1—2. füzet) p. 10. 

3 TouLA: Diluviale Süugethierreste etc. p. 609—611. 


vu 


192 


8 ÉHIK GYULA " 


Összehasonlítottam azonkívül Gulo-val is, de erről se lehet szó, épen a nagy- 
ság és alak miatt. Legközelebb mégis a farkashoz áll s így valószínű, hogy a 
Tovrától leírt Canis coronensis-szel van dolgunk, annál is inkább. mert ez is 
közel áll a farkashoz? ! 


13 Canis (sp. ?) 


Vizsgálati anyagom egy jobboldali alsó állkapocs (m, és m.-vel) ezen- 
kívül egy szemfog és két metszőfog, amelyek valószínűleg szintén ehhez a faj- 
hoz sorozhatók. A rendelkezésemre álló összehasonlító anyag ( Vulpes vulgaris, 
Vulpes corsac, Leucocyon lagopus, Cerdocyon Petényii) közül ez az állkapocs 
alak és méretek tekintetében legjobban a sarki rókával egyezik. Az m, méretei 
e-faj variálási határai közé ? jól beleillenek. 

Tekintettel azonban arra, hogy e faj jelenléte a brassói faunában meg- 
lehetősen idegenszerű lenne, nem lehetetlen, hogy valamely más, steppei róka- 
fajjal van dolgunk. Az állkapocs és a fogak kicsinységét tekintve, a sakállal 
(Canis aureus L.) való összehasonlítástól el kell tekintenünk. 


14. Glis glis L. 


A vizgálat anyaga egy jobb- és egy baloldali alsó állkapocs és két külön- 
álló zápfog. E fajt Toura is közli innen metszőfogak alapján.? A magyarországi 
pleisztocénből csak Köszegről ismeretes, ahol gyakori." 


15. Mus sylvaticus L. 


Öt jobboldali és egy baloldali alsó állkapocs képviselik a brassói fauná- 
ban. Nehring a következőket jegyzi meg róla: cDie sogenannte Waldmaus 
(Mus syivaticus L.) ist keineswegs auf Wülder bescehránkt, sondern findet sich 
sehr hüáufig auch in den Steppen.s ? 


16. CGricetus ericetus L. 


Egy jobboldali alsó állkapocstöredék van belőle, mind a három zápfoggal. 
Touvra is közli egy combcsont alapján." 


17. Cricetulus phaecus PALL. 


12 felső és 36 alsó állkapocs képviselik ezt a fajt, mely utóbbiak közül 
18 baloldali és 18 jobboldali. A brassói faunában ez a legközönségesebb állat. 


MAST 600; 

2 KokRmos : A hámori puskaporos pleisztocén faunája. M. kir. Földtani Intézet 
évkönyve XIX. köt. (3. füz.) p. 120. 

3 TouLA: Diluviale Süugethierreste ete. p. 578. 

4 Kokmos : Über eine arktische Süugethierfauna im Pleistocüin Ungarns. Central- 
blatt f. Min. etc. Jahrg. 1911. Nr. 9. p. 301. 

5 NEHRING: Tundren und Steppen p. 104. 

6 TouLa: Diluviale Süugethierreste ete. p. 579. 


A BRASSÓI PREGLACIÁLIS FAUNA. 99 


. Megtalálta ugyanitt Toura is.! Jelenleg Dél-Oroszországban, a Volga mentén 
és a Kaspi-tó körül, a Kaukazusban, Kis-Ázsiában, Perzsiában. Transcaspiában, 
Armeniában, Palesztinában, Középázsiában, Kasgar, Jarkand, Gilgit és Szarikol 
vidékén él.? Magyarországról az óruzsini és novi barlangokból (Rorn 5.), 
Beremendről (Baranya m. PErÉwyi, KoRmos), a Somssich-hegyről (Villány mel- 
lett, HoFFMaANwN), a hámori puskaporosból (KoRmos) ? és Püspök-fürdőről (Bi- 
har m. KoRmos) ismeretes. 

Valószínűleg több apró ázsiai hörcsögfajjal van dolgunk, de nagyobb 
összehasonlító-anyag híjján a kissé eltérő alakokat is ide kell sorolnom. Mikor 
NEHRING a beremendi faunával foglalkozott, szintén sejtette, hogy több apró 
fajjal van dolga, s mégis a GCricetulus phacus PALL. névvel látta el őket. Tette 
pedig ezt azért, mert a dolog lényegén ez nem változtat semmit se, hiszen 
legfeljebb csak rokon fajokról lehet szó, melyek ép úgy jellemzők a steppére, 
mint a Gricetulus phaeus. (V. ö. NEmgIxa: Über Tundren und Steppen p. 67, 
85 és 184.) Ilyenek Gr. arenarius, songarus, migricans stb. 


18. Evotomys glareolus SCHREB. 


Az erdei pocok, melyet gyökeres fogai jellemeznek, a brassói faunában 
6 baloldali és 2 jobboldali alsó állkapoccsal szerepel. Ez időszerint hasonló az 
óruzsini Antal barlangból, a hámori puskaporosból? és Köszegről ismeretes ; § 
legújabban megtalálta még KoRmos dr. a Somlyóhegyen (Bihar m.) is." 


19. Microtus arvalis PALL. 


7 jobboldali, 5 baloldali alsó állkapocs, egy felső állcsont töredéke és 
két különálló fog képviselik ezt a fajt faunánkban. — aVon Arvicola arvalis 
sagt EvERSMANN, dab sie sich überall in den Steppen der Kirgisen bis zum 
Sir findets — mondja NEmkrsa fentebb idézett könyvében.8 Érdekes, hogy 
Toura ezt a fajt nem közli, pedig felismerése semmi nehézségekbe sem ütkö- 
zik. Mindössze annyit jegyez meg a pockokról, hogy két fajuk található." 


20. Arvicola terrestris (1.) SAvI. 


Van belőle egy felső állkapocs, két baloldali alsó állkapocs és négy külön- 
álló fog. Ez az állat erdős vidékeken ép úgy előfordul, mint az erdőnélküli 
steppéken.19 


ST hágp koz 9t 

TROUESSART : Catal,. mamm. I. p. 509. . 

5 KoRMmos: A hámori puskaporos ete. p. 121. 

4 KoRMos : Die pleistocáne Fauna des Somlyóhegy ete. p. 604. 
KoRmos: A hámori puskaporos ete. p. 112. 

Kokmos : Über eine arktische Süugethierfauna ete. p. 301. 
KoRmos : Die pleistocáne Fauna des Somlyóhegy etc. p. 604. 
NEHRING : Tundren und Steppen p. 86. 

Toura : Diluviale Süugethierreste etc. p. 578. 


-— 


10 NEHRING: Tundren und Steppen p. 104—105. 


94 aes 


30 ÉHIK GYULA 


21. HHystre (sp:?) 


Gyüjtéseim legkimagaslóbb darabja egy tarajos sül alsó állkapocstöredéke 
két zápfoggal és a metszőfog töredékével. Ezenkívül ide tartozik egy laza fog 
is, melynek az állcsontban levő helye még nincs megállapítva. Igen érd e- 
kes aza körülmény, hogy aszóbanlevő állkapocs első záp- 
foga még nem volt használatban, sígy bizonyos ősi bélye- 
gek észlelhetők rajta, melyek a Spalacidákkal való szár- 
mazástani kapcsolatra utalnak. Ezzel a kérdéssel MÉHELY tanár úr 
szándékozik behatóbban foglalkozni. 

Hogy a brassói Hystrixc-maradványok melyik fajhoz tartoznak, annak az 
eldöntése későbbre marad; itt csupán arra akarok utalni, hogy sokkal való- 
színűbb, miszerint az ázsiai Hystrix hirsutirostris BRawxpTs-val van dolgunk — 
mely a középeurópai pleisztocénben, nevezetesen Németországban már több 
helyről ismeretes — mint a délvidéki Hystríx cristata L.-val, amelyet FREUDEN- 
BERG a hundsheimi faunából említ.? 


22. Ochotona (pusillus PALL.?) 


Ugyancsak egyike a brassói fauna legérdekesebb tagjainak ; sajnos, hogy 
mindössze csak egy baloldali felső állcsonttöredék (négy foggal) van belőle. 
Eredeti hazája Oroszország délkeleti része (a Volgáig), az Uralhegység és 
Délszibéria egészen az Obiig.? Hazánkból eddig a hámori puskaporosból, a 
répáshutai Balla-barlangból és Tatáról ismeretes.? A brassói példány megha- 
tározása még megerősítésre szorul ugyan, de tekintettel a fauna egyéb jelle- 
geire, nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ezzel a fajjal van dolgunk. 


23. Lepus (sp.?) 


Vizsgálati anyag: négy metszőfog és öt zápfog; metatarsus,, hátsó ph, 
és két ph,. 4 

A. rendelkezésemre álló gyér maradványok közül mindösze egy felső 
pm, s a metatarsus, töredéke azok, amelyek a meghatározásnál fontosabb 
szerepre hivatottak. Ezek közül az előbbi a Lepus timidus-ra utal, míg utóbbi 
a baranyamegyei — eddig még közelebbről meg nem határozott — preglaciális 
nyúl megfelélő maradványaival tüntet fel bizonyos rokonvonásokat. Nagyon 
érdekes volna, ha a Lepus maradványok révén is szorosabbá válnék a kap- 
csolat a brassói és baranyamegyei preglaciális faunák között. Toura Brassóból a, 
Lepus timidust említi, t mely FREUDENBERG szerint Hundsheimban is előfordul." 


1 FREUDENBERG : Die Fauna von Hundsheim etc. p. 203. 

2 TROUESSART : Catal. Mamm. etc. Ouinguennale Supplem. 1904. p. 532. 

3 KokRmos: A tatai őskori telep. M. kir. Földt. Int. évk. XX. köt. (1 füzet.) 
p. 19—20. r 

4 TourA : Diluviale Saugethierreste ete. p. 611. 

5 FREUDENBERG: Die Fauna von Hundsheim etc. p. 203. 


A BRASSÓI PREGLACIÁLIS FAUNA. 31 


24. Capreolus capreolus L. , 


Van belőle egy első vagy második felsőzápfog (saját gyüjtésemből) ; egy 
jobboldali alsó állkapocs, egy bal- és egy jobboldali felső állkapocs (a Brassói 
Magyar Muzeum tulajdona). Ugyancsak innen való két hátulsó és két mellső 
ph,. egy csigolya, három astragalus, egy scapula töredék, egy fiatal állat tar- 
salis csontjának distalis vége, egy tibia és egy radius proximalis része, nem- 
különben két kisebb tarsalis csont. 

Toura is közli ezt az állatot, még pedig meglehetősen gazdag marad- 
ványok alapján.! Bár az őz inkább erdei állat, azért steppéken is előfordul. 
Itt is csak NEHRING örökbecsü munkájára hivatkozom, ki többek között ezt 
írja: aNach LEDEBouR und Fiwsscn führt das sibirisehe Reh regelmáBige Wan- 
derungen aus, und zwar im Herbst von den Gebirgen in die Steppen, im 
Frühjahr von den Steppen in die Gebirge.,? Ugyanitt megjegyzi, hogy a 
szibériai őz (Cervus pygargus Pann.) legfeljebb csak mint varietása szerepelhet 
a mi őzünknek (Cervus capreolus L1.). 


95. Rhinoceros coronensis ToutaA. 


Vizsgálati anyagom egy baloldali alsó állkapocs, majdnem teljes fog- 
sorral — melyből csak az első előzápfog hiányzik — és egy baloldali comb- 
csont, mind a kettő Nixmawnpz V. gyűjtéséből; a M. kir. Földtani Intézet tulaj- 
dona. Tovra vizsgálataiból kitünt,? hogy ez a faj a Rhinoceros Mercki alak- 
körébe tartozik, ami pedig a kort illetőleg az alsó pleisztocénre utal. 


26. Lacerta. (sp. ?) 

Vizsgálati anyag három állkapocstöredék, amelyek esetleg két fajt kép- 
viselnek. 

27. Tropidonotus (natrix L."?) 

Vizsgálati anyag egy maxillának a hátsó darabja, melyet feltételesen 
ehhez a fajhoz sorolok. Feltételesen azért, mert a Nemzeti Muzeumban lévő 
recens példányoktól kissé eltér, Az azonban bizonyos, hogy a GColubridákhoz 
tartozik. 

28— 29— 30. Kigyók. 


Több állkapocstöredék, melyek közül két articulare a Colubridaek család- 
jába, két külömböző fajhoz tartozik és több száz meghatározatlan csigolya. 


31—32—33. Békák. 
Csontok és állkapocs-töredékek 3 fajtól. 


Touza : Diluviale Sáugethierreste etc. p. 599—603. 
NEHRING : Tundren und Steppen p. 109—110. 
TouLa : Diluviale Saugethierreste etc. p. 580—598. 
t Határozta: GEDULY OLIVER. 


5. WGV e 


[683 


ÉHIK GYULA 


4 


34. Molge (sp.") 


Egy koponya töredéke, mely tudtommal az első ilynemű lelet a magyar- 
országi pleisztocénben. 


39. Eulota fruticum Münt. 


24 példány, melyek közül egyesek szokatlanul magas tekercscsel (spira) 
tünnek ki; minthogy azonban ezeket a tipusos példányokkai átmenetek kötik 
össze, különválasztásukra nincsen semmi okunk. Tovng is közli Éw. Wüsr 
meghatározása alapján.! 


36. Pomatia pomatia L. 
Két példány. 


37. Campylaea faustina Rossm. 


Hat példány. Tovra is felsorolja.? 


38. Campylaea banatica Rossum. 


Egy fiatal példány (a Brassói Magyar Muzeum tulajdona). Kormos dr. 
vizsgálatai szerint, e klasszikus faj mai elterjedésének ismeretes legnyugatibb 
pontja a szlavóniai Vocarica,? míg északra Soós szerint Máramarosig terjed. 

Nevezetes, hogy a Campylaea banatica hajdan sokkal szélesebb körben 
volt elterjedve, mint manapság, amennyiben a thüringiai pleisztocén üledékek- 
ből ismeretes Campylaea canthensis BEYR vele azonos." A magyarországi 
pleisztocénben KoRmos legutóbb Nyitra megyéből is kimutatta." Tovura nem közli. 


39. Torguilla frumentum DRAr. 
Két példány. 


40. CGlaustlitastra marginata Rossm. 


Egy példány. Mai elterjedési köre Magyarországon főként az erdélyi 
részekre szorítkozik; Brassó környékén ma is gyakori, ezenkívül csak Mehádia 
környékéről ismeretes. Toura is közli.7 


1 Toura: Diluviale Süugethierreste etc. p. 613. 

za Lee áatátleZ ; 

3 KokRmos: Über neuere wichtige Fundorte ungariseher Heliciden, Nacbrichts- 
blatt. d. D. Malac. Ges. Jg. 3t, 1910, p. 118. 

4 Soós: Magyarország Helicidái. Állattani közl. III. köt. 3. füzet p. 169. 

5 KokRmos: Über neuere, wichtige Fundorte, ete. p. 118. 

5 KoRmos: Adatok Nyitramegye pleisztocén faunájának ismeretéhez. Földtani 
Közlöny XLI. köt. 1911, p. 736. 

7 ToutA : Diluviale Süugethierreste, etc. p. 614. 


A BRASSÓI PREGLACIÁLIS FAUNA. 33 


41. Julus (sp. ?) 


Pleisztocén Ar(tropoda-maradványok általában igen ritkák; még ritkáb- 
bak azonban a százlábuak, melyek közül Magyarországról tudtommal egy sem 
ismeretes. A faj meghatározhatatlan. Egy töredékes példány van belőle. 


42. Celtis (sp. 9) " 


Terméshéj maradványok. Hogy melyik fajjal van dolgunk, azt csak 
beható tanulmányozás dönthetné el. Toura Hundsheimról szintén említ Celtis- 
maradványokat, ? amelyek FREUDENBERG meghatározása szerint a Celtis australis- 
tól származnak. 

A Celtis-nem maradványai a középső oligocéntól kezdve lépnek fel; gya- 
koriságukból joggal lehet arra következtetni, hogy ez a nem a harmadkorban 
sokkal nagyobb elterjedtségnek örvendett, mint napjainkban, s jelenlegi elter- 
jedésének északi határát jóval túllépte.? 


nel Le 


A felsorolt faunával szemben TouraA és FREUDENBERG Brassóból az alábbi 
fajokat közlik:t 1. Erinaceus europaeus L. 2. Vespertilio sp. 3. Arvicola 
(2 faj). 4. Myoxus glis Panc. 5. Lepus timidus L. 6. Cricetus fromentarius 
Pan. 7. Cricetus phaeus Pann. 8. Felis catus L. 9. Ursus sp. (2 faj). 10. Canis 
aureus L. 11. Canis coronensis Toura. 12. Cervus cf. elaphus L. 13. Cervus sp. 
14. Capreolus caprea GRav. 15. Rhinoceros coronensis Tovra. 16. (Bos sp. ?) 
17. Anser sp. 18. Kigyó (4 faj). 19. Hyalinia (Vitrea) plutonia KImax. 
20. Helix (Trigonostoma) diodonta Münvr. ap. Rossm. 21. Helix (Euomphalia 
strigella DRap. var. agapeta Bar. 22, Helix (Campylaea) faustina. Zen. ap. 
Rossm. 23. Helix (Eulola) fruticum MüLnrn. 24. Helix (Pomatia) pomatia L. 
25. Helix (Xerophila) cereoflava M. BiEzz. 26. Clausilia (Clausiliastra) mar- 
ginata Rossxm. 

Ezzel szemben én 41 állat- és egy növényfaj maradványairól számoltam 
be a fentiekben. A Tovrától említettek közül a következőket nem találtam : 
1. Vespertilio sp. 2. Lepus timidus L. 3. Felis catus L. 4. Canis aureus L. 
5. Cervus cf. elaphus L. 6. Cervus sp. 7. (Bos sp.?) 8. Anser sp. 9. Hyalinia 
( Vitrea) plutonia Kimax. 10. Hclix (Trigonosloma) diodonta Münrr. ap. Rossxm. 


1 TuzsoN professor úr a kir. Magy. Természettud. Társulat Növénytani Szak- 
osztályának 1912 febr. 14-iki ülésén tartott előadásában kimutatta, hogy a brassói 
Celtis maradványok a C. australis nevű fajhoz tartoznak. A Celtis australis Magyar- 
országon az Alduna mellékén és a Delibláton vadon él. 

2 Toura: Diluviale Süugethierreste, etc. p. 579. 

3 ZITTEL: Handbuch der Palgontologie II. rész. Palegophytologie, München. 
1890 p. 476. 

4 TouLA: Diluviale Süugethierreste etc. 


[d 6) 


Föidtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 


34 ÉHIK GYULA 


11. Helix (Euomphalia) strigella DRap. var. agapeta Bar. 12. Helix (Xerophila) 
cereoflava M. Bisuz. 

Ezzel szemben csak a legnevezetesebbeket akarom kiemelni azok közül, 
amelyek Touvra felsorolásában nem szerepelnek : 1. Ochotona (pusillus PaALnr.?). 
9. Hystrix (sp. ?) 3. Neomys fissidens (PEr.). koRmos. 4. (Jampylaea banatica 
Rossm. és (ieltis (sp. ?). 

A brassói fauna steppei fajai mellett előfordul néhány erdei állat is; 
nevezetesen barna medve, őz, pele, erdei egér és erdei pocok. NEHRING kor- 


Mertek 


5. ábra. A brassói Fortyogó hegy és környéke helyszínrajza 1 :15000 mértékben. 


szakos tanulmányai azonban kimutatták, hogy ezek között egy sincs olyan, 
amely kizárólagosan erdei életet élne. Ezek az állatok a déloroszországi steppék 
erdős területein, nemkülönben az erdőrégió és steppe határán otthon vannak, 
s hébe-korba a nyilt pusztán is megfordulnak. Jelenlétük tehát a tipusos 
steppei állatvilág képviselői mellett, még abban az esetben sem volna meg- 
lepő, ha maradványaikat olyan helvren találnók, amelynek közelében erdő- 
ségeket a pleisztocén steppe-időszakban nem tételezhetünk fel. Ámde egy 
pillantás Brassó környékének topográfiai térképére, mindenkit meggyőzhet 
arról, hogy ezen a helyen a hajdani Barczaság steppéje, szükség- 
képen az erdő-régióval ölelkezett. (5. ábra.) 


A BRASSÓI FREGLACIÁLIS FAUNA. 35 

FREUDENBERG szerint! a brassói fauna etisztán mediterrám jellegű. Teljes- 
séggel érthetetlen azonban, hogy FREUDENBERG mire alapítja ezt a véleményét, 
hacsak a gyér maradványokkal képviselt sakálra nem? Tekintettel azonban 
arra, hogy a sakál — mint általában a (/anis-félék — kóborló állat, mely 
kóborlásai közben nemcsak a pleisztocénben vetődhetett el könnyen hozzánk, 
hanem napjainkban is többször puskacső elé került már Magyarországon, ettől 
az egy cbizonyítéktól;, el kell tekintenünk. 

A FREvDENBERGtől és tőlem felsorolt többi faj között eddig egyetlen egy 
sincs olyan, mely a brassói fauna kizárólagos mediterrán jellege mellett bizo- 
nyítana, hacsak a Rhinoceros Mercki rokonságába tartozó Rhinoceros coro- 
nensis-t, és a Canis coronensis-t nem tekintjük ilyeneknek. 

Erre vonatkozólag azonban megjegyezhetem, hogy ámbár a Rhino- 
ceros Mercki tényleg déli eredetű állat, ez az eredet még 
Tema baz om b ra basis ót OTSSSZAajwú medvtetraám jellege 
mellett; annál kevésbbé, mert utóbbi nagyon könnyen 
helyi rossz-nak bizonyulhat, mely éppen azért különbözik 
a törzsalaktól mert eredeti hazájából elkerülve, más élet- 
viszonyok közé jutott s ezekhez képest módosult. 

Ugyanez az eset áll fenn a franciaországi pliocénből ismeretes Canis 
Neschersensis (CRorz.) BrAxv. rokonságába tartozó (Canis coronensis-t illetőleg 
és még inkább a csarnótai (Canis (Cerdocyon) Petényii KoRmos esetében.? 
Mindezek déli, illetőleg délnyugati származású állatok ugyan, amelyek azon- 
ban — mire hozzánk értek — olyan szervezeti átalakuláson mentek át, mely 
csakis fejlődő alkalmazkodás útján jöhetett létre, s amelynek révén az eredeti 
jelleg már feltétlenül elmosódott, 

A Neomys fissidens (PEr.) KoRmos a magyarországi pleisztocén fauna 
legsajátságosabb tagja, melynek származását ma még nem ismerjük, s így 
erre állatföldrajzi vonatkoztatásokat alapítani ez időszerint nem lehet. Ma 
csak arra az érdekes kapcsolatra kell utalnom, mely e faj brassói és baranya- 
megyei előfordulása közt fennáll, kiemelvén egyúttal azt, hogy ez az állat 
Magyarország egyes pontjain, még a fiatal pleisztocénben is élt. Hogy azonban 
ekkor már kiveszőben volt, azt a Püspökfürdő melletti somlyóhegyi példányok 
kisebb, elsatnyult termete bizonyítja.? Ehhez hasonló állat a hundsheimi fauná- 
ból nem ismeretes. 

Tovra két brassói új faját Rhinoceros aKronsladtensiss; és Ganmis eKron- 
stadtensis, néven nevezte el. Kogmos dr. kimútatta, hogy miután Kronstadt 
nevű város Magyarországon nincs, e nevek tarthatatlanok, s ajánlotta, hogy 
ezek a fajok a coronensis jelzővel illettessenek.t Amidőn én jelen munka 
keretében szintén így használom e neveket, akkor csupán IKoRmos dr. meg- 
győző érvelését teszem magamévá. 


1 Toura: Diluviale Sáugethierreste etc. p. 579. 
KoRkmos dr.: Camis (Cerdocyon) Petényti etc. p. 175—178. 
KoRmos dr.: Die pleisztocáne Fauna des Somlyóhegy ete. p. 605—606. 
t KoRmos dr.: Két Magyarországra vonatkozó őslénytani név helyesbítése. 
Földtani Közlöny 1912. évf. 2. füzet. 


[6 


a. 
w 


; 
3 


36 ÉHIK GYULA 


A brassói fauna korát illetőleg FREUDENBERG megjegyzi,! hogy az vagy 
preglaciális vagy interglaciális. KoRmos dr. inkább preglaciálisnak tartja? bár 
nem zárkozik el annak a lehetősége elől sem, hogy további vizsgálatok után 
a brassói fauna kora az első interglaciálisba lesz helyezhető. A. beremendi és 
csarnótai faunával fennálló kapcsolat, s a pliocén eredetű ARhinoceros Mercki 
rokonságába tartozó orrszarvú, valamint a (Gamnis coronensis jelenléte. minden- 
esetre inkább a preglaciális kor mellett szólnak. Hz is egyike volna tehát 
azoknak a faunáinknak, amelyek bizonyos tekintetben átmenetül szolgálnak a 
legfelső pliocénből a legalsó pleisztocénbe. 

Budapesten, 1912 január havában. 


SÚIURUS GIBBEROSUS HOFM. A MAGYARORSZÁGI 
MIOCENBEN. 


Irta KoRMmos TIvADAR dr. 


— A 6. ábrával. — 


Az 1882. évben a krassó-szörény vármegyei Jablanica község határában, 
MATESSERÁN JENŐ úr szénkutatás közben néhány ősemlős-maradványra buk- 
kant, melyek később vásárlás útján a m. kir. földtani intézet gyüjteményébe 
kerültek.? A szóbanlevő darabok (Hyotherium, Lislriodon Palaeomeryx) között 
volt többek közt egy mókus-állkapocs töredéke is, mely a f. mediterránkorú 
agyagból került elő. Utóbbit, melynek pontosabb előfordulásáról, sajnos nem 
maradtak fenn közelebbi adatok, néhai PerHő Gyura főgeológus Pseudosciurus ? 
cfr. suevicus HENSEL jelzéssel sorozta be a gyüjteménybe, ahol mindeddig így 
feküdt, anélkül, hogy róla valamit közöltek volna. 

Tekintettel arra, hogy mediterrán időszaki rétegeink faunájában apró 
emlősök, különösen pedig az olyannyira nevezetes rágcsálók eddig nem szere- 
pelnek, eléggé fontosnak tartottam a kérdéses mókusmaradványt arra, hogy 
vele közelebbről foglalkozzam. ; 

Tüzetes tanulmányozás és az irodalmi adatokkal való gondos össze- 
hasonlítás után arra az eredményre jutottam, hogy a szóbanlevő állkapocs a 
HOoFMANN A.-tól Göriach (Stájerország) miocén barnaszénrétegeiből leírt Sciu- 
rus gibberosus-szal egyezik s feltétlenül ehhez sorozandó. Mindamellett, hogy 


1 TouLra: Diluviale Söugethierreste ete. p. 579. 

2 KoRkmos dr.: A tatai őskőkori telep. p. 59—60. 

3 A jablanicai lelőhelyet tüzetesen ismertette HALAVvÁTS GYULA: cAdatok 
Szörény-megye földtani viszonyaihoz; c. tanulmányában. Földtani Közlöny. X. 
1880. 131—138. 1. 


SCIURWS GIBBEROSUS HOFM. A MAGYARORSZÁGI MIOCÉNBEN. 57 


HoFrMANN leírása az én példányomra is tökéletesen illik, újból való leírását 
nem mellőzhetem; már csak azért sem, mert a jablanicai állkapocs éltesebb 
állattól származónak látszik, ami a fogak lemajszolásának különböző fokában 
jut kifejezésre és esetleg könnyen megtévesztő lehet. 


Sciurus gibberosus Hofm. 


A. HOFMANN : Die Fauna von Göriach. Abhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. Bd. 
XV. Heft 6. pag. 42—43. Taf. II. Fig. 11 a—d (Wien. 1893). 


A jablanicai példány leírása : 

Megvan a baloldali alsó állkapocs töredéke a teljes és kitünő karban 
levő fogsorral. Az állcsontból csak épen annyi maradt meg, amennyi a foga- 
kat összetartja. Mindamellett megállapítható, hogy az állkapocs az előzápfog 
előtt épen olyan meredeken lejt alá, mint azt HorMaANw leírása mondja. Az 
utolsó zápfog mögötti rész ellenben (a koronanyujtvány előtt) a vízszintes sik- 
kal sokkal hegyesebb szöget zár be, vagyis lankásabb emelkedésű. 

Az előzápfog (pm) 30 mm hosszú, szélessége elől 29 mm, hátul 3-2 
mm ; elől két erőteljesen fejlett gumót visel, melyek közül a belső a nagyobb. 
E két gumó között a fog elülső részén kis közbülső gumó van. A fog mellső 
része mögött bemélyedés van, melyet hátul apró dudorodásokkal diszített léc 
határol. H léc külső és belső végéhez ismét egy-egy gumó csatlakozik, ezek 
egyforma magasságúak. A fog belső szélén a mellső és a hátulsó gumók között 
kis, keresztben álló bütyök látható, míg ezzel szemközt, a külső oldalon na- 
gyobb közbülső gumó van. Utóbbi a korona belső részén, mindenfelől elhatá- 
rolt kis szigetként emelkedik ki s belső szélével majdnem a fog hosszanti 
középvonalát érinti. 

Az első zápfog (m,) 31 mm hosszú, szélessége elől 3-0 mm, hátul 3-3 
mm. Elől szintén két gumó van rajta, melyek közül itt is a belső a magasabb 
a kettő között azonban nincs közbülső bütyök, hanem e helyett kis ovális 
bemélyedés látható. A. fogkorona hátulsó része ugyanolyan, mint az előzáp- 
fogon; a mellső és a hátulsó belsőoldali gumók között levő keresztben álló 
mellékgumó azonban kettős. A. külső közbülső gumó erősen lemajszolt s a 
külső elülső gumóval egybeolvadva, zománchurkot mutat. 

A második zápfog (m,) 38 mm hosszú, szélessége elől 3-5 mm, hátul 
3:"6 mm. Egyébként ugyanolyan mint az első. 

A harmadik zápfog (m,) 50 mm hosszú, szélessége elől 3-6 mm, hátul 
30 mm. Mellső fele olyan, mint az előtte levőké, hátulsó része azonban elkes- 
kenyedik. Az elülső és a hátulsó gumók közötti bemélyedés ezen a fogon sok- 
kal hosszabb, mint az előtte valókon s az ezt határoló hátulsó zománcléc igen 
erőteljes fejlettségű. 

A teljes fogsor hosszusága 15 mm, az egyes fogak koronájukkal szoro- 
san egymáshoz illeszkednek. 

Hormawsw Göriachi példányán a fogsor szintén 15 mm 6 hosszú, míg az 
egyes fogak méretei a következők: pm hosszúsága 3-0 mm, szélessége elől 


38 D: KORMOS TIVADAR 


36 mm; m, hosszúsága 3-8 mm, szélessége elől 38 mm, hátul 3-8 mm; m. 
hosszúsága 5-0 mm, szélessége elől 38 mm, hátul 30 mm. 

Mint látjuk, a jablanicai mókus fogsora és egyes fogai is ugyanolyan 
hosszúsági méreteket mutatnak, mint HoFmanw Göriachi példányán ; mindössze 
az első zápfog bizonyult a jablanicai állkapcson 0-1 mm.-rel hosszabbnak, ami 
azonban lényegtelen különbség. A fogak szélességében mutatkozik ugyan némi 
eltérés a kettő között, ezt azonban az egyébként teljes megegyezés mellett a 
lemajszoltság különböző fokának tudom be. Nem tévesztendő szem elől, hogy 
úgy a tipust, mint a jablanicai fajt csak egy-egy fogyatékos állkapocs képviseli, 
úgy, hogy a fogak méreteinek ingadozási határai különböző korú és ivarú 


2:2 mm, hátul 30 mm; m, hosszúsága 30 mm, szélessége elől 30 mm, hátul 


6. ábra. Sciurus gibberosus HoFMm. alsó állkapcsa és fogsora. 
a Baloldali alsó állkapocs külső oldala, kb. háromszoros nagyításban. b Baloldali 
alsó fogsor felülről, term. nagyságban és kb. háromszoros nagyításban. 
(Term. után rajz. Dr. ToBoRFFrY GÉZA). 


példányokon egyelőre nem állapíthatók meg. A fennálló nagy megegyezés 
mellett azonban lehetetlennek és szükségtelennek tartom azt, hogy a jablani- 
cai mókust a Göriachi Sc. gibberosus-tól fajilag elkülönítsem. 

HOoFMANN szerint a Sc. gibberosus nagyság tekintetében kb. a ma élő 
Sc. indicus-nak felelhetett meg, vagyis a fosszilis faj a legnagyobb mókusok 
egyik képviselője. Kitűnik ez a mi hazai mókusainkkal való összehasonlításból 
is, amennyiben utóbbinak az alsó fogsora legfeljebb 9:5—10-0 mm. hosszú. 
Ezt véve az összehasonlítás alapjául, kitűnik, hogy a Sc. gibberosus legalább 
is másfélszer akkora lehetett, mint a mi Sc. vulgaris-unk. 

Hazánkban ezideig csupán a Püspökfürdő melletti Somlyóhegyről isme- 
rek fosszilis mókusmaradványokat, melyek azonban sokkal fiatalabb (alsó- 
pleisztocén) korúak s valószínüleg már a mai magyarországi mókust képviselik. 

Budapesten, 1912 november hó. Készült a m. kir. földtani intézetben. 


AZ 1906 JANUÁR 31-IKI KOLUMBIAI FÖLDRENGÉS, 


Írta FEnyvEs JAKAB. 


— A 7—9. ábrával. — 


Néhány évtized óta pontos műszerekkel figyelik a földrengéseket. Ada- 
taikból azt várták a szeizmológusok, hogy megfelelő számítások után felvilágo- 
sítást fognak nyújtani a Föld belsejéről. A Kövesligethy-féle geometriai elmé- 
let alapján tisztán időadatokból kiszámíthatók a földrengés epicentrumának 
koordinátái (a földrajzi hosszúság, szélesség és a mélység), a rengés kipatta- 
násának ideje, terjedési sebessége és a Föld belsejében leírt útja. A két utóbbi 
elem van hivatva arra, hogy az eddig ismeretlen mélységi rétegekről hírt hozzon. 

A műszerek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 
1906-ban, a cerámi rengés időadatai alapján végzett számításokban Köves- 
ligethy 1737X perenyi maximális megfigyelési hibát állapított meg. Azóta az ered- 
mények nem hogy javultak volna, hanem inkább rosszabbodtak. Az újabb 
műszerek, úgy látszik, érzékenyebbek a régieknél, de a számításokban vala- 
mennyinek az adatát fölhasználják. Minthogy a műszerek között nagyobb a 
különbség, mint azelőtt, természetes, hogy adataik különbsége is növekedett. 

Hat elem meghatározása szükséges mindenkor, ha bármely földregést 
mikroszeizmikusan dolgozunk fel (bo, la, h, v, T, és g.J 

A számolási anyag kiválasztásában nem állott sok földrengés rendel- 
kezésemre. Egyrészt a műszerek különbözősége, másrészt az időszolgálat töké- 
letlensége igen kedvezőtlenül befolyásolják az észlelések pontosságát, amint azt 
a mellékelt diagramok is bizonyítják. 

A kolumbiai rengésre vonatkozó adatokat két helyen találtam meg : 
SIEGMUND SZIRTES: acKatalog der im Jahre 1906 registrierten seismischen Stö- 
rungen, című évkönyvben és a RUDOLPH és SZIRTES által szerkesztett xBei- 
trüge zur Geophysik című folyóiratban. 

Összehasonlítottam a kettőt s nagy különbségeket találtam nemcsak a 
távolságokban, hanem az időadatokban is, mit a mellékelt diagramok is bizo- 
nyítanak. (7—8. ábra.) 

Mint aránylag legjobbat az első fázist választottam és számoltam. (7. ábra.) 

A mikroszeizmikus számoláshoz szükséges adatokat a SIEGMUND SZIRTES : 
cKatalog der im Jahre 1906 registrierten seismischen Störungenm; című év- 
könyvből vettem, melyeket a következőkben közlök : 


kX Ez az első fázis maximalis hibájának értéke; az ötödik fázisé 7762. 


40 


Megfigyelő állomások 


1  Ouito 


Port of Spain. teldogéjk 
3 "Gordoba AJ e szasz e 


TAGUDAYA [Esze 


2 

4 

5 Washington. — — —i 
GABANAMOTOZ Zs e 
7-CGholtenmamies szeszts 
08 j 
9 


3. TÖTONb0 ez evez tesi tést 
RIO dB JAMBÍT OSZ sz 


10 Ponta Delgada .. - 
TEGYE ÉOTLA zzz e 
JD SETGÍTO TÚL SEA ZA ESS ezaz 


EGG ERÉNY NE E zt k e szo lee 


IPa1gley osi sz szei 


TGSBIÁASTOT Stee azt téze nes 


(/ctdmbutgii ss 


irod. telekosztás 
TONTOTTOSA Ze és rés kéz zt 


As Strassburg — 
BAyia set ez szt 
93 Hohenheim 
GATLOTOTGOA E ezt zet ERNI 


Bergen" szssesz szisz 


5 Göttingen om em ee 
) aj ena tte 
Firencze— "Ouarto Cast 


98 NTŰRG ROI és e zt 


29 Leipzig 2 e me am mm 


TPGTSOLANTAN s zt 


31 Rocca di Papa .. - 
FORTÉETBBE LÉT Ser te 


Kzemsmüneter Eger e 


FELALL NSA SAteet elere sza 


SZ AL ÉT ri az red eat bsA S ES NE 
30 Wien ; LES Vvgsto sema eat 
EST SG AKATLA sze ieeztsze zi 


8 Messina u — es ve em 
Ógyalla a 2 va am ae 


41 Búdapost ez ze 


2 Sarajevo vm se mee mem 
IKVAKRUZS E 
JET ne ebet a E 
HOHA ese elsz es 

j Nikolajew -— mu 


AT AG ALT OZ ze kevés izzzet esőt áz 


IZ BSÍNŰ zs té ése VAN 
AKGAlkalaki E sze 
Ark si Rt Stt zek EP És 


51 Krasnojarsk Ké ag E 


52 Mauritius u sz) 


Tny het ekey tegezte 


ZA RAZWOL és vél sz ső ze 
KÖLTLLASN és zdés lé izé 
BÓTUDAY 421 ss ezzek 


A  AVLATLLA Kés ás sző 


KO KADAL as e été 


61 Batavia .. 


San Fernando c. - me 


IBOlgtad Ms ss izes 


PR k ee esz (zs ét 


MEVIGTGTENTÁT Ize 4 des 11 
63 ; 


FENYVES 


Észlelt idők 


h. m. S. 
15 36-6 —- 
15 39 — 
15 43"1 — 
112) 41 48 
15 43 98 
15 43"4 —— 
5 43 54 
15 44"8 — 
15 44"1 — 
1135 47"0 -— 
15 45"4 — 
15 49 "3 — 
15 459 —— 
15 48"5 — 
12) 48"9 — 
15 46"6 -—— 
15 48":5 — 
15 48"8 — 
15 47 01 
15 49 41 
15 49 02 
15 49 00 
15 49 12 
15 50 00 
15 49 041 
15 49 06 iz 
112 49 90 
115 49 06 
15 49 1891 
115 49 16 
15 49 33 
15 49 53 
15 50 12 
15 51 90 
15 49 30 
15 50 3 
15 49 31 
15 48 38 
15 54 29 
15 49 06 
15 51 48 
15 49 06 
15 50"6 — 
15 50 37 
15 50 45 
15 5b4"2 — 
15 Da) - — 
d, (mi — 
15 56 42 
15 297 06 
15. aga 
15 5870  — 
15 58"1 — 
15 D/ZO — 
15 49"3 E 
15 56 08 
15 D/"0 — 
15 59 42 
16 01:6 — 
15 so) — 
15 55 34 
15 54"8 — 
15 D702 — 
15 D/eZ 


JAKAB 


Epicentr. táv. 


22 


(4 
12 
06 
04 
923 
05 
98 
4.7 
52 
18 
00 
94 
08 
44 
46 
92 
30 
48 
10 
96 
43 
594 
54 
57 
40 
16 
90 
94 
28 
48 
08 
B 
06 
10 
14 
38 
38 
44 
03 
90 


Megfigyelési műszerek 


Omori 
Milne 
( 
Omori— Bosch 


( (( 


Milne 
Omori—Bosch 
Milne 
Omori1—Bosch 
Milne 


Omori1— Bosch 
Wiechert 
Agamemnone 
Omori—Boseh 
Vicentini 
Wiechert 

(( 
Stiattesi 
Wiechert 


(( 

v. Rebeur—Hecker 
Agamemnone 
v. Rebeur—Ehlert 
Vicentini 
v. Rebeur—Ehlert 
Wiechert 
Cancani 
Vicentini 
0Omori1— Bosch 
Vicentini— Konkoly 
0Omori—Bosch 
Vicentini— Konkoly 
Omori— Bosch 
Zöllner—Repsold 
Omori—Bosch 
v. Rebeur 
Milne 

( 
Omori—Bosech 
v. Rebeur—Ehlert 
Omori—Bosch 
Milne 
Omori— Bosch 
Zöllner—Repsold 
Milne 
Omori 
Zöllner—Repsold 
Omori 

(( 
Milne 
Vicentini 
Milne 


(( 


41 


, 


IAI FÖLDRENGES. 


ÉVI KOLUMB 


Az 1906. 


"ueldejt VSVIII[?AZSSO CNONDISZ SALHIZG 
eljexsoxpogy STzej 9sIo zy "eljexsopoy s99Uu9IpToz Terguantog TYI-Tge xencel 9061 ZV 


agy "z 


t 9 vét AMNSZESlé ELVE mez 
ESZE a ; 
Hé Zé es KEZET, edz 8 Wa 


492 3 FENYVES JAKÁB 


Ugyancsak ebből vettem ki a megközelítő epicentrum koordinátáit is. 


b, 4 09 50" ; 1 81 5322W 


A katalógus szerint 64 állomás állott rendelkezésemre, amiket redukál- 
tam összevonás által 20-ra. Még pedig olyképen, hogy nemcsak a távolságokat, 
hanem az azimuthokat is tekintetbe vettem és így csak az egymáshoz közel 
eső állomások kerültek egy csoportba. 

Az összevonást oly módon csináltam, hogy a földrajzi szélességnek és 
hosszúságnak a középarányosát vettem. 

Ily módon összesen 20 összevont állomás időadataival rendelkeztem, 
vagyis a hat ismeretlen elem kiszámítására 20 egyenletet állíthattam fel. 

Volt egy pár időadat, amit a katalógus megkérdőjelezett, ezen időadato- 
kat az állomásokkal együtt figyelmen kívül hagytam. 

. Miután az egyenletek száma az ismeretlenekét többszörösen felülmulja, 
azért megoldásukat a legkisebb négyzetek módszerének alkalmazásával eszkö- 
zöltem dr. KöveEsziGETHY R.: acSeismonomiav című munkájában foglalt s a 
mikroszeizmikus számolásokra vonatkozó formulák alapján." 

Az összevont koordinátákkal számítottam ki a távolságokat és azimuthokat. 
A számolásnál a szükséges előzetes számításokat nem végeztem, hanem ehelyett 
az időadatokat koordináta-rendszerben ábrázoltam, hol az időadatok mint abcis- 
sák, a távolságok mint ordináták szerepeltek. Az így kapott hodograph alapján 
határoztam meg a legvalószínűbb g értéket s azt —0-5 — nek találtam. — Ennek 
folytán a lökéssugár görbéje nem ellipsis, hanem hyperbolikus volt. A grafikus 
módszert arra is felhasználtam, hogy a számítás helyességét ellenőrizzem. 

A kiegyenlítési számolásnál minden csoportnak olyan súlyt adtam, 
ahány állomás foglaltatott benne. Az egyes állomások egy súlyt kaptak. 

A numerikus számolást és az ellenőrző egyenleteket nagy terjedelmüknél 
fogva nem közlöm, csupán csak a fontosabb eredményeket, melyeket tábláza- 
tokban foglaltam. 


Megfigyelő állomások ! Távolság ! Azimuth JObserváltt.! Calculalt t. VÁNYA pere] dt pere 

ö 
1.  Auito.. — — — ma] 3912755"1—70938 37" 15b36536515h3672245/. 0-20000/—2:00000 
2.) Port of Spain .. 122011" ]1--639 1738"/15b39m — (15539m305—0:-50000—2:20000 
3.) Cordoba... .. - 1 36934/19"1—9250427/47"15b435m06515b4172485/ 1"30000-4-0-65000 
4.) Tacubaya .. .. .. ]25922751"1/—41952/49"15b41"4g515b4om — ! 1:80000/—0:30000 
5.) Észak-amerikai cs.?] 3903074471-4- 495213" 15P43m54515h42mis5 160000 —0-50000 
6.1 Rio de Janeiro .. ) 4491353"1—559 2129" 15b44706515b495m545 1:20000 —0-40000 
7.]Ponta Delgada .. ! 632 4/26"13-4771321"15bazm — 115b457365  1:40000—0-40000 
8. Victoria... — - .. ] 5998631"1—30051/17"15b45m94s15b45m 65 0-30000—1-60000 
9.] Honolulu .. u. 772 929" 6s018797"15bagmigs15ba7m 65 2:20000-4-0-701666 
10.) Spanyol csoport? ] 80239/11"14-50054/40"15b.gmogs15b47m365 — 0-86666—1-13333 

I 


1 R. de Kövesligethy : 


pulandis. Pag. 107—130. 


Az egyes csoportok tagjai: 
2 Washington, Baltimore, Cheltenham, Toronto. 


5 San-Fernando, 


Tortosa. 


Seismonomia. Modena 1906. Pnaecepta seismis com- 


43 


, 


NGES. 


, 


. ÉVI KOLUMBIAI FÖLDRA 


Az 1906 


IA E ÉSE AE 


"TOdggeatoÁTog nurro ecsziságdosg axnz ospxtogn e ueldeie LSVITIJeoZsSO SATUIZG 59 ATOGNT 
"SEzyg nmpeumey  nposyur osrm : III TI TT eljyisopoy s9dueIxproz rerguanjog Drr-rg xenuet 9061 ZV 


"exgy 8 
e sázte EE ERB [EYÁG HÁL KE LÉ ESZE ZSEBE RE SET 
I sz E 


s / SEL ZRÉS 


44 FENYVES JAKAB 


Megfigyelő állomások ) Távolság Azimuth  JObservált t.! Calculalt t.[A tperc! ót perc 


W j 
11.) Angol-Norvég cs.1! 86910/29".4.35016/ 7" 15bagmggs 1 5bagm195 0:350001-4-1"55000 
12.) Középeurópai cs. 2 -8792447"/1-38938"33" 15b50"O9515h482545. 1"25000/—0-05000 
13.] Dél-európai csop. [x-869 0" 1" 3-46959"48" 15h49m39515hagm —  0-65000/— 1-85000 
14.] Jurjew — — -. .. [r-81916" 3"13-30714"52"15b50537515b49m945 1-21666]--1"13333 
15.) Orosz csoport 4... -r-63913"10"/3-39942"119"15b56m15515b502485. 5-45000/1-4-2:46666 
16.) Levante csoport? [n-69929"37"/3-55917/28"15b53m — 15550"245  2-6000011-0-30000 
17.] Szibéria csoport6 [x-54927/587— 29 3! 3"15b57"43515b51"125 6:516661-4-0-85000 
18.] Mauritius .. .. .. [r-44923"12"/—61933"20"15b58m — (15b517m188 6-70000[-4-3:45000 
19. ] Kelet-ázsiai csop.7 7-46919729"—399 823" 15b58m31515b5179495 6-816661-4-4"05000 
20.) Indiai csoport S . [7-28939724"/3-5592 9" 4"15b57907515bh592m945 4-716661--2:35000 


A. végleges elemekkel számított ephemeridában fennmaradó hibákat meg- 
különböztetésül d t-vel jelöltem. 

A hibaegyenletek koefficienseinek kiszámítása után, a homogénné tett 
20 egyenlet ismeretleneinek koefficienseit a következő táblázat adja: 


j Ül. b. ÜL d. És je 1105 
1. 1 0501112" ! 0-153536 ! —0-47931 ] 0-27322. "O5O0077 TT" S0-02386 "FEFOSON7OT 
2. [ 0-07599 ] 0-20856 ] 3-0"44746 ] 0-27322 ] 0:00425 ! 3-0-07737 ! —0-04268 
3. ] 012292 ] 0-40271 I —0:20989 ! 0-27322 ] 0-01657 ] 3-0:12912 ] 3-0:11096 
4. ] 0-08665 ] 0-"34062 / —0:32841 ] 0:-27322 ] 0-00609 ] 3-0:08942 ! 3-0"15364 
5. ] 026434 ] 0:88333 ] 3-0:81525 ] 0:"54644 ] 0"04105 ] 3-0"27792 Í 3-0:27173 
6.] 0-14668 ] 0:-25080 / —0:38827 ] 0-27322 ] 0"-"02800 ] 3-0"15418 ] -3-0"10243 
7. ! 0-20019 ] 0-27767 ! 3-0"32479 ! 0-27322 ] 0-:07273 ! 3-0:20789 ! 3-0"11950 
8. ] 0-19102 ] 0-:35607 ] —0-23022 ] 0-27322 ] 0-06272 ! 3-0:19888 ! 3-0-02560 
9. ( 0-23537 ] 0-14134 ] —0"38459 ] 027322 ! 0"-12140 ! 3-0:24016 Í 3-0"18779 
10. ( 034417 ] 0:33371 ] 3-0"33109 ] 038524 ] 0-18462 ] 3-0:35069 ] 3-0"10033 
11. ( 0-6240£ ) 0"-"72487 ] 3-0:55483 ] 0-:66660 ] 0"38040 ] 3-0:63042 ] 3-0:07116 
12. ( 098979 ( 100000 ] 4-0:"86534 ! 1:00000 ] 0:66333 ! -3-0-"98714 ! 3-0:"38875 
13.] 100000 ] 0-86168 ] 4-1"00000 ! 100000 ] 0:69552 ]! 4-1"00000 ! 3-0" 20046 
14.) 0-27962 ! 0-28749 ] -4-0-18144 ] 0-27322 ] 0-:21159 ] 4-0:27751 ] 4-0"10385 
15.] 061684 ] 0-44959 ] --0"40403 ] 0-54644 ]! 0"90235 ] -3-0:"59855 I] --0:93045 
16. ] 0-42246 ] 0-24721 ] 3-0-38627 ] 0":"38524 ] 0:36912 ] -3-0-"41326 ] 3-0:31293 
17.] 0"54655 ] 0-46322 I] —0:22357 ] 0-46995 ] 0"55918 ] --0:52761 ] 3-0:95675 
18. [ 032081 ! 0-"11508 I] —0-22989 / 027322 ! 0:36430 ] -§-0:31276 ! 3-0:57191 
19. 1 056070 ] 0-33146 ] —0:29197 ] 0-46995 ] 0"-"60379 ] -3-0:53436 -1"00000 
20. / 083284 ] 0-27222 ] 3-0-42133 ! 0:"66666 ]! 1"00000 ! 3-0:78085 4-0" 98121 


1 Paisley, Kew, Bidston, Edinburgh, Schide, Bergen. 

2 Strassburg, Hohenheim, Göttingen, Jena, München, Leipzig, Potsdam, 
Kremsmünster, Wien, Ógyalla, Budapest, Krakau. 

3 Pávia, Carloforte, Firenze-Ouarto C., Rocca di Papa, Triest, Pola, Laibach 
Catania, Messina, Belgrad, Sarajevo, Sofia. 

4 Nicolajew, Akhalkalaki, Tiflis, Taskent. 

5 Cairo, Beirut. 

6 Krasnojarsk, Kabansk, Irkutsk. 

7 Tokyo, Osaka, Zi-ka-wei. 

S Simla, Bombay, Manila, Calcutta, Kodaikanal, Batavia. 


FE e KTK LKÉLÉaa sam sas 


Az 1906. ÉVI KOLUMBIAI FÖLDRENGÉS. 45 


Az ismeretlenek számának megfelelő normál egyenletek a következők : 


478635 7-4107253y-7-2:98191273-4 503371 3-4"09148u7-4"71580w—3-66731 
4107232-7-454959y1-2:855882 3-4"95400t1——3"04374u—7-4"08934w—2: 70497 
2:981912-73-2:85588y--45801832 1-2:85698t 3-2:10466u 1-2:-84069w—0 94263 
450337x7-495406y 1-2:856982-4-4"971161--3801414-7-4"67670w—3"41010 
4"091480-73-304374y-7-2:10466273-3-8014.1t17-3"93446u 1-3"99412w—3- 79798 
4715802--4 08934y 3-2:840692 3-4"67670t 3-3"99412u1-464498w—3"55416 


Az ismeretlenek számának megfelelő a, y, 2, t, u, w értékek az elimi- 
nációs egyenletekből határozhatók meg. 
Az eliminációs egyenletek ezek : 


4786350-7-4"10723y-7-2:98191273-4.50337t7-4"09148u-7-4"71580w— -4-3"66731 
102513y--0-297072-7-1"089671—0-46720u7-0"04266w—— 0-44199 
2:636322—0-26438t—0-30894u—0"10961w——1-21402 
0-45069£--0-41749u-7-0"183£1w— 7-0-30771 
0-57459u-7-0"13946w— -7-0:60444. 
0-03314w——0-11265 
Az eliminációs egyenletek megfejtése a következő eredményekre vezetett : 
me 006750 2 — — 030796 ; 
y — — 0-17255 ; b— e O29N70 
wa 4 105195 


w-re oly értéket kaptunk, hogy ezzel számítva, lehetetlen lenne az eredmény, 
ezért kénytelenek vagyunk feltenni, hogy w — határozatlan, akkor az ezen 
ismeretlent tartalmazó tagok mindenütt kiesnek. 

Egyenleteink helyes megoldását az összes ellenőrző egyenletek igazolják, 
melyek végeredményeit a következőkben közlöm : 


TELS TÉS SKTA éra ÁK Sa — 76-06 
IL. . . ajsrtasszt-asszt tt" dooSog — 28-85345 
TIL... bis434-boSat-bsSzt-::"T1-bagSag — 26-30480 
TEV AR MAT ONS E ESSzae Ézőz at ee CzOSaO 19:16282 
VE NET sga e das a ae ülasszte ss e lagssg — 29178377 
VI. . .. . . 0154-t 0252 HegSz tt ezoSza  — 2476783 

NVTSEEZTS SSE [ása tala szea elte lagsán "— 2901574 
METESZ te a. NyS1tNaSaNngsg-k : : " -NogSog — 22:63575 
TEKSeTázeTOSA] S Alia 

KSE S évei CST ssel ől 

Hallo ésszezi tel bá S 202631 
MET SS zz3 [es S 0:10336 
ERTS e ez ZS] s 008772 
OB T055Ű s 1 052826 
GGV sé Jaa nala —— 110573936 
SZENDE e slT; ÉT 038375 


XOVATZE e se ét a les5 c 41080760 


46 


FENYVES JAKAB 


AGYU SEZRDÍTS s ss: 002342 
ÖXUJEXE SEA YAN ÍÖSÉS] S 19458 
e 0 ŐR zödicsál] — 045790 
ODÚ ár er s0 vs — 1 10:89429 
JCXATLSSES Ag SZARRA ÍÍ [S el s 005414 
AAN E 0551 s, úlsásja0h] 
AD LZ eze e ESA S A31850 
SERONT (fs. — 024050 
SERVE EE sz e ERŐT SA] s "184769 
XXVII. IG Ú/Sál —  0-07951 
FEKET TREES "-üisel — 046071 
XXIX. [nn] — 0"19044 
16 tálal — Mag 
LU Ea AS sea EM — 28-85345 
TÓ . 1ba]--Ibb]4- . . . -[bn] — 26-30481 
PV a [caj4- leb]... [en] ÖTRO2S8 
AGE .  [da]--[dbd]-- . . . 4 [dn] — 99:17378 
VE — a .[2a]4-[eb] 4. . . [en] a 24:716185 
VE . [fa] 7-[/b]1-- ...-4 [f/] —28515/9 
"VELE és [na] -4-[nb]-- . . Inn] sz 226300 
TEXTS —  [bb4]-4-[bes]4- . .. -Ibn.] c. 154534 
b SZAVA ecset [éra s allzáll 
AI ze zt 02 eles see [dn.] sz. XO2603T 
PAGE c ilev lé feed tést len cc1010336 
XA EE sss [/051 — 008772 
AES E s rolol lee ese é BE [Inn] c 10:52826 
EKG ESSZGtt. sz [ecet ledsláte sze tallerái S 073937 
XVI. maz [dos Iddo]. . 5-4 idnal — 0-38376 
EV sé s Ea hl édalek sze stét SZÜ S07605 
CVI s feszes ef? to] a 10702340 
XIXS a . [ncs] 4-[ndo]— . . . - [nno] S NSA SA 
Aa Ez del: [de Est dna S 045792 
RAS sát eda ele és [ez SE len] — 0-89431 
XXII. az "(fda1--Ifegl-- . . fel s 400545 
JONAT .  [md91-4-Ineg]-. . . 4-Inne] szatlta0s0s 
DA TENY söt [ee,]--lef,1- [en] A 131849 
GE .  [7e,1--[7f.2-4 [fr] — 024050 
VÉNA BEER (ne,]1--[nf,1-- Inn] — : 184769 
ek I 4. [7717 [fr] — 0-07951 
X2GVTEC ; Inf.1 Inn] S S0Z26074 
XXIX. SZAJA — 0-19067 


Az ellenőrző egyenletek ezen szép egyezése ellenére az utolsó eliminaciós 
egyenletben a hibák oly kedvezőtlenül csoportosultak, hogy mélységet számí- 
tani nem lehetett. 


a 
ni 


Az 1906. ÉVI: KOLUMBIAI FÖLDRENGÉS. 47 


Minthogy ez a tapasztalat szerint sokszor előfordul, nem látszott cél- 
szerűnek újabb revideálás alá vetni. 

Miután egyenleteink helyesen oldattak meg, a szeizmikus elemek korrek- 
cióit megkapjuk, ha az a, 1, 2, t, u értékeket behelyettesítjük a következő 
egyenletekbe : 


ZÁS — Hl ető sz 0515766 
Ag 
zta e ETNA NSZ E EE ARON ESNE ET 
Al gés TT EN ÖV — 795462 
TS SAZSGN; z MEN 
Áll E s TA ss sec b, — 309 0681 
IN 2 
DS 
N h TSZOGte h 
Vas No ET én e ses 3-0-39921 
Eg TT 1 
ET 
VSE i FYZÜL E E 
4h— — pe ( 1] Vsa(1—9) 5-0 


E kifejezésekben : 
A 502006 
Dos a 6l651 
Ge 149354 
ME 0366 
75 SOÓS 
MESE OSZ 
Ne 17492 
Tao 4 SÜSS 


Ha most ezeket a korrekciókat a feltételezett értékekhez hozzáadjuk, 
megkapjuk a rengés végleges elemeit. 


zt — 949385 
a km 
SZÁD AD BV WE TAR ——— 


DSE ; 
sec. 

[ő € OL BON DLA 

7 — 15 óra 36 perc 47 másodperc 

g SETA 

h — határozatlan. 


Ha a kapott eredményeket összevetjük, a mikroszeizmikus észlelésnek 
legnagyobb epicentrális távolával —- ami 1679 48" — rögtön eszünkbe jut, 
hogy e rengés nem lehetett vulkáni, mert azok helyi jellegűek s terjedésük 
igen kicsi.! 


1 S. Günther: Lehrbuch der Geophysik. 1. kötet. 1897. 


a 


sz esszetei 


A 


9. 


czrzzzaanő 


mV. 


FENYVES JAKAB 


IL. 


9. ábra. 
Az 1906 január 31-iki kolumbiai földrengés első fázisának hodografja, 


az I. észlelések és a II. a végzett számítások alapján. 


48 


Az 1906. ÉVI KOLUMBIAI FÖLDRENGÉS. 49 


Különben ha végig tekintünk Dél-Amerikán, azt látjuk, hogy kevés föld- 
rész van olyan, hol oly nagy lenne az ellentét a ráncos és táblás hegységek 
között, mint épen itt. Az elterülő hegységek részben fiatal, részben őskori 
képződményekből van fölépítve. — Itt a vulkánok egész sora helyezkedik el, 
de ezek csak iszapvulkánok, melyek semmiféle rengéseket sem idéznek elő. 

Ami rengésük természetét illeti, teljesen kétségtelenné teszi — nagy ki- 
terjedése mellett a kapott epicentrumok is, — hogy csak tengeri lehetett. Már 
többen kimutatták, hogy tengerrengéseknél az epicentrumok legtöbbnyire a 
tengerekben fekvő mély árkokban fekszenek, a vetődési vonalak mentén.! 

Érdekes, hogy rengésünk epicentruma a MowrEssus de BALLORE-féle két 
kör metszéspontjának közelében volt. Ő mutatta ki, hogy a rengések 9499-a 
azon két legnagyobb körre esik, melynek egyikét az európai Földközi-tenger 
vidéke, Irán, Himalája, India képezi, míg a másikat a Csendes-Óceán két 
partja.? 

E területre vonatkozó ismereteinket összegezve, állíthatjuk, hogy rengé- 
sünk periferikus sülyedési rengés volt, ami a fenéknek zökkenésszerű alá- 
sülyedéséből keletkezett. — Azt tudjuk, hogy az óceánok medencéje sülyedt 
területek, melyek lassan ugyan, de folytonosan sülyednek lefelé. Ezek a sülye- 
dések néha olyan zökkenésekkel járnak, hogy rengésükhöz hasonló földrázkód- 
tatásokat idéznek elő.? 

A sülyedést nagyben befolyásolja az, hogy a tengerek alatt a földkéreg 
vékonyabb, mint a szárazföldek alatt. Ehhez hozzájárul, hogy a vékony föld- 
kérget nagy súllyal nyomja lefelé a rajta levő óriási víztömeg. I 

A fenéksülyedésnek okát nem tudjuk. De ha GeERLAwD-tól" felállított 
hipotézist fogadjuk el, akkor ezen sülyedések csak azáltal jöhetnek létre, hogy 
a föld gáznemű magja lassankint kihül s e" hőmérsékletesökkenés következté- 
ben összehúzódik. Összehúzódása sokkal intenzivebb. mint a szilárd kéregé, 
minek következtében köztük hézagok támadnak. Ily módon a támaszától meg- 
fosztott szilárd kéreg saját súlya alatt beszakad. 

A keresett hat elem közül ötre plauzibilis eredményeket kaptam. A ha- 
todikra, a fészekmélységre az eredmény nem lett reális, de ez várható is volt. 
Igaz ugyan, hogy van egy állomás amely csak 39-ra van az epicentrumtól, de 
a többiek mind 209-on felül vannak. A legnagyobb részük 907 körül van 
[Európa] és a legtávolabbi 1679-ra. , 

Ez az elrendezés elég kedvező a többi elem meghatározására. Ugy a 
sebességre, mint a törésmutatóra olyan értéket kaptunk, amely megegyezik az 


eddig elért eredményekkel. Csaknem teljesen egyenes terjedés 11-18 SG 


sebességgel. s 


1 Dr. FREcH: Erdbeben und Gebirgsbau. Peterm. Mitt. 53. Bd. XI. Heft. 
1907 
Les tremblements de terre: Montessus. 
A. SuPaN : Grundzüge der physischen Erdkunde. Leipzig, 370 1. 1908. 
4 Dr. BöckH HuGcó: Általános geológia. I. K. 


gG a 


Földtani Közlöny. XLIII. töt. 1913. 4 


50 FENYVES JAKAB 


Eredményünk annál becsesebb. mert a javítások mind elég kicsinyek és 
az ellenőrző egyenletek egyezése mindenütt teljesen kielégítő. 

Egyenleteink helyességét igazolja még a mellékelt hodograf is (9. ábra), 
hol a kiegyenlítődés az észlelések és a végzett számítások között igen szépen 
láthatók. 


Tanulmányom befejezésével kedves kötelességemnek tartom e helyen is 
hálás köszönetemet kifejezni szeretett tanáromnak, dr. KövEsLIGETHY Rapó egye- 
temi ny. r. tanár úrnak, aki nehéz munkámban szíves útmutatással és felvi- 
lágosítással támogatott. 

Nemkülönben köszönettel adózom dr. PÉcsi AtLBERT tanársegéd úrnak, 
aki szíves segítségével munkám elkészítéséhez nagyban hozzájárult. 

Budapest, 1913 január hónap 25-én. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HATVANHARMADIK 
KÖZGYŰLÉSE. 


A Magyarhoni Földtani Társulat hatvanharmadik közgyűlését 
1913 február hónap 35-én, szerdán délután 6 órakor a királyi Magyar 
Természettudományi Társulat előadótermében (Budapest VIII. kerület, 
Eszterházy-utca 16. szám I. emeleten) a következő napirenddel tartotta : 
1. Elnöki megnyitó, 2. tiszteleti tagok választása. 3. titkári jelentés, 
4. a pénztárvizsgáló bizottság jelentése, 5. költségvetés az 1913. évre; 
6. pénztárvizsgáló bizottság kiküldése, 7. bizottságok jelentése; 8. Bar- 
langkutató szakosztály alakulása, 9. esetleges indítványok, 10. tisztvise- 
lők és választmányi tagok választása az 1913—1915. évi időközre. 

Az elnöki asztal körül ülnek: ScHAFARZIK FERExc dr. m. kir: bánya- 
tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár és dékán, mint a Magyarhoni Földtani 
Társulat elnöke, IGLóri Szorxragn Tamás dr. királyi tanácsos, a m. kir. 
földtani intézet aligazgatója, mint a Magyarhoni Földtani Társulat 
másodelnöke és PaPP KÁRory dr. m. k. osztálygeológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat elsőtitkára. A jegyzőkönyvet vezeti VOoGL VIKTOR dr. 
m. királyi geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat másodtitkára. 

Megjelentek : BRYsox JÁNosNÉ, BRYsoN IRMA, BRYSON IBOLYKA, GLÜCK 
ZOLTÁN, RÁrH TriBok, TELEGDI RórH JENő dr. és TREIrz PÉTERNÉ vendégek. 

Továbbá : ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BALOGH MARGITKA CS 
BaRrúcz LaJos, BEnna Lasos, BEREY IMRE GÁBOR, BRYSON PIROSKA, DICENTY 


tött űtkteszttl öl nú 


TÁRSULATI ÜGYEK. 5 


Dezső, Emszr KÁLMÁN dr., ERőDI KÁLMÁN dr., ÉHIx Gyura, Heyxpnr DÁ- 
NIEL, HoRusiIrzkY HENRIK, HoRváÁTH BÉLA .dr., ILosvaY Lagos dr., ÍNKEY 
BÉLA, JuGovics Lagos dr., IKAaAprIé OTTOKÁR dr., KocuH AwraLn dr., KocnH 
NÁNDOR dr., KoRMmos TIVADAR dr., KRENNER J. SÁNDOR, KULCSÁR KÁLMÁN, 
Lasz Samu dr., Lásznó GÁBOR dr., LENHOSSÉK MIHÁLY, LIFFA AURÉL dr., 
Lóczy Lasos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTroN, MARos IMRE, MARZSsÓ 
LaJos, Maugirz BÉLA dr., MAYER Isrvás, MÁRToN LaAJos, MÉHES GyuLA dr., 
MiHóxk Orró dr., MILLEKER REzső dr., BÁRó NYÁRY ALBERT dr., PAnNTró 
Dezső, PaPP KÁRoLY dr., Pánrry MóR, PITTER TIVADAR, PosEwIiIrz TIVADAR dr., 
RÉTHLY ANTAL, ROZLOZSNIK PÁL, Sass LÓRÁNT, SCHAFARZIK FERENC dr., 
SCHOCK LIPÓT, SCHOLTZ PÁL KoORNÉL, STREDA REzső dr., STRÖMPL GÁBOR dr., 
SZAFFKA TIHAMÉR dr., IGLóI SzorraGH Tamás dr., TELEGDI RórH KÁRoLnYy dr., 
TEreGpI RórH LaJos, TÉGLÁS GÁBOR, TImkó IMRE, TREIrz PÉTER, VARGHA 
GyöRGY dr., VíGH GyYuLA, VIZER VILMOos, VoGL VIKTOR dr., ZSIGMONDY 
Ánpáp társulati tagok, összesen 70-en. 

OCHAFARZIK FERENC dr. elnök bemutatja az 1912 február hónap 
71-én tartott közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét s a mai ülés jegyző- 
könyvének hitelesítésére felkéri Lóczy LaJos dr. tiszteleti és LIFFA AURÉL dr. 
választmányi tag urakat. 

I. Elnök megtartja a jelen füzet első helyén közölt beszédet s 
ezzel megnyitja a közgyűlést. 

Az elhangzott elnöki megnyitó után SzorraGH TAMÁS dr. másod- 
elnök indítványt terjeszt be, hogy a nagyértékű beszéd kinyomatiassék, 
s az irányadó köröknek külön lenyomatban megküldessék. A. közgyűlés 
az indítványt egyhangulag elfogadja. 

2. Tiszteletitagok választás a. 

Papp KÁnRonYy dr. elsőtiítkár a következőket jelenti a közgyűlésnek : 

cAz 1912 november 6-i választmányi ülés jegyzőkönyvének kivo- 
nata a következő : 

A választmány kimondja, hogy HErm ArBERT nyugalmazott zürichi 
egyetemi és műegyetemi tanár urat, a geológia s tektonika nagynevű 
tudósát, továbbá GRormH Pár műünchemi tanár urat a kristálytan és 
ásványtan terén kifejtett korszakos munkásságának elismeréseül és az öt 
tagtól aláírt ajánlat alapján ILosvav Lagos dr. választmányi és örökítő 
tag urat az ásványtani és földtani kémia terén és a Magyarhoni Földtani 
Társulat fejlesztése körül szerzett nagy érdemei elismeréseül a Magyar- 
honi Földtani Társulat közgyűlésének egyhangúlag tiszteleti tag o- 
kul ajánlja. 

A közgyűlés az ajánlott urakat egyhangúlag a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat tiszteleti tagjaiul választja. 

ÖCHAFARZIK FERENC dr. elnök erre a következő beszéddel üdvözli a 
a megválasztott tiszteleti tagokat : 

4x 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


yt 
12 


cTisztelt Közgyűlés! 

A Közgyűlés tehát egyhangú akarattal emelte tiszteleti tagjai so- 
rába GRórH Pánt, HErm AzBERTet és ILosvay LaJgost. Valóban három 
nagyjelentőségű név s csak szerencsét kívánhatok társulatunknak, hogy 
viselőiket tiszteleti tagjaink közé számíthatjuk. 

GRórTH PÁL a mineralogusok nesztora, HEIM ALBERT a glaciológiá- 
nak és tektonikának mestere és ILosvax Lagos a chémiának általában, 
de különösen a geológiai chémiának kiváló mivelője. Tudományos érde- 
meiket ez alkalommal mind felsorolni lehetetlen, de fölösleges is, mivel 
ezek a tisztelt Közgyűlés minden egyes tagja előtt amúgy is ismerete- 
sek; az ilyen vállalkozás egyértelmű volna azzal, mint amikor valaki 
baglyot akarna Athénbe szállítani. 

Egy olyan közös vonásról szabadjon azonban mégis itt röviden 
megemlékeznem, amely őket mindhármukat egyformán jellemzi és ez 
az az eléggé fel nem becsülhető nevelő hatás, amelyet hazai tudo- 
mányos köreinkre gyakoroltak. A magyar mineralogusok tekintélyes 
része tanítványa GRorH PáÁL-nak, aki őket a krisztallográtába be- 
vezette, vagy őket e tudományban továbbképezte. 

HEIM ÁLBERT szárnyai alatt valósággal egy egész generáció (külö- 
nösen mérnök) erősödött meg a geológiai ismeretekben és búvárkodás- 
ban és ezek sorából szabadjon csak két nevet felhoznom, t. 1. idősb és 
fiatalabb Lóczy LaAJos-ét, kik mind a ketten HEim tanítványai, az egyik 
tanárkodása elején, a másik pedig annak végén. Betűrendben végre 
IrosvavY LaJos keze alól sok százával kerültek ki a képzett chémikusok 
és tanárok. 

Méltóságos Uram! Mélyentisztelt Barátom, ÍLosvaY 
LaJos ! 

Amidőn a magyarhoni Földtani Társulatnak a tiszteleti tagságról 
szóló oklevelét, eme legnagyobb kitüntetést, melyet közgyűlése adomá- 
nyozhat, Neked személyesen átnyújthatni szerencsém van, — nem tehe- 
tem ezt anélkül, hogy Neked ezen alkalommal hálás köszönetemet ki 
ne fejezzem mindama tanítványaid és ifjabb szaktársaid nevében, akiket 
szabatos tudományos gondolkozásra és dolgozásra 
rászoktattál. Szabatos módszered kihatással volt a szomszédos tudomá- 
nyokra is és nekünk geologusoknak is sokszor volt alkamunk előadá- 
saidon és személyes érintkezés révén Tőled tanulhatni. Módszered titkát 
őrzöd, mondhatom legmeghittebb letéteményese Te vagy, mindenkire 
alkalmazod, anélkül azonban, hogy a varázsigét nekünk elárultad volna. 

Egy kedves véletlen folytán itt vagyunk, egykori mesterünk : THÁN 
KÁRorY képmásának színe előtt és nekem még ma is cseng a fülembe, 
amikor chémiai előadásának legelső óráján az ő kissé halk hangján azt 
mondotta nekünk: rA tudomány egyedüli ellenőrzője a 


TÁRSULATI ÜGYEK, 53 


kételyo, vagyis más szóval következtetést vonni nem szabad, ha csak 
nem alapos és ismételt megfontolás után. Egyedül csak ez őrizhet meg 
bennünket a tévedéstől. Ez a rövid jeligeszerű mondás tartalmazza azt 
a törvényt, amelyet Te magad mindig híven betartottál, és szigo- 
rúan másokkal is betartattál, egyedül csak ennek követése emelheti a . 
tudományok nivóját ! 

Elnök emez üdvözlő szavaira ILosvavY LaJos dr. tiszteleti tag meg- 
hatottan válaszol. Nagy megtiszteltetésnek tekinti eme fényes társulatba 
tiszteleti tagul való megválasztatását. A természet rendje, hogy az öre- 
gek kidőlnek s ezért kell, hogy a fiatal erők a munkára elő legyenek 
készítve. Az a fiatal kémikus, aki majd az ő helyét a választmányban 
elfoglalja, iparkodjon buzgalommal s lelkesedéssel szolgálni a Földtani 
Társulat ügyeit, hogy a folytonosság meglegyen minden tekintetben, 
mert csak így remélhetjük a sikeres s eredményes munkálkodást. Amidőn 
megköszöni a közgyűlésnek a kitüntető megválasztatást, ajánlja magát 
továbbra is a Földtani Társulat szeretetébe. 

A közgyűlés hosszantartó éljenzéssel üdvözli ILosvax LAJos dr. tisz- 
teleti tagot. 

2. bitkári jelentés: 

PaPP KÁRoLY dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő : 


cMélyen tisztelt Közgyűlés! 


A mai napon letelt az a három esztendő, amelyre a titkári hivatalt reám 
és VoaL VIkToR dr. titkártársamra bízni méltóztatott. Bevallom mindkettőnk 
nevében, hogy bátortalanul vállaltuk a kitüntető tisztséget, különösen olyan 
kiváló szakférfiak után, aminők elődeink: LŐRENTHEY IMRE tanár úr és boldo- 
gult GÜLrL Virmos geológus társam voltak. Három éves működésünk alatt ipar- 
kodtunk az ő nyomdokain haladni, s ily módon sikerült is társulatunk ügy- 
kezelését a régi jó hírnévben megtartanunk. 

LŐRENTHEY IMRE dr. úr, a főtitkári székben közvetetlen elődöm, az 1910 
február 10-iki közgyűlésen tartott jelentésében amaz óhaját fejezte ki: cvajha 
társulatunkat az eddigieknél szorosabb kapcsok fűznék a 
magyar királyi Földtani Intézethez, hogyígytársulatunk 
az intézet mellett, de attól nem függő helyzetben, váll- 
vetve működjék közre a magyar geológiai tudomány fej- 
lesztésébenv, s utódjának főkép ca taggyűjtési akciót, a 
népszerű előadások tartását, a kirándulások rendezését 
és a szakszótár nagy ügyét, ajánlotta figyelmébe. Hivatali elő- 
dömnek eme nagybecsű tanácsai adták kezembe azt a vezérfonalat, amely 
után iparkodtam a titkárságot vezetni. 

Ami az első pontot, tudniillik társulatunknak az állami 
földtani intézethez való viszonyát illeti, méltóztassék meg- 
engedni, hogy egy kis kerülővel térjek majd erre a kérdésre vissza. 


54 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Lóczy Lasos dr. tiszteleti tagunk a m. kir. Földtani Intézet 1910. évi 
jelentésében érdekes tanulmányt közöl az európai földtani intézetekről azon 
alkalomból, hogy 1908 november és december havában 30 nagy város geoló- 
ciai intézetét látogatta meg. Bizonyára valamennyi tagtársunk elolvasta ezt a 
tanulmányt, s így csak azt említem föl, hogy a földkerekségnek 55 államában 
van geológiai intézet, de ha az Északamerika egyes államaiban levő 38 kis 
intézetet is számítjuk, úgy a földkerekség összes geológiai intézményeinek 
száma 93-ra rúg. 

Pillantsunk szét ezekután a földtani társulatok között is. A tudományos 
geológiai társulatok Hurópában általában a legtöbb helyütt megelőzték az 
állami földtani intézeteket. Így Nagybritanniának geológiai társulata már 
1807-ben megalakult Londonban, míg földtani intézetét csak 1835-ben szer- 
vezték; Franciaországban a Geológiai Társulat 1830-ban alakult Párisban, míg 
földtani intézete csak 1880 óta van. A mai Német-birodalom területén Hallé- 
ban már 1779-ben volt geológiai szakosztály, s a Német Geológiai Egyesület 
is már 1848-ban megalakult Berlinben, míg a nagy porosz geológiai intézetet 
csak 1873-ban szervezték. Kivétel azonban Ausztria, ahol a nagyhírű bécsi 
geológiai intézetet az állam már 1849-ben megalapította, s szinte csodálatos 
jelenség, hogy Bécsben Mineralógiai Társulat csak 1901-ben, és Geológiai 
Társulat csak 1907-ben alakult. Úgy látszik, hogy a túltengő állami hatalom 
nem kedvez a szabad szellemű társulatoknak ! 

A földkerekségen jelenleg 70 földtani társulat van. A legtöbbet Német- 
ország területén látjuk, ahol nem kevesebb, mint 20 társulat, illetőleg szak- 
osztály foglalkozik a mineralógia, geológia és paleontológia terjesztésével. 
Ezután Északamerika következik, amelynek 10 geológiai és paleontológiai 
társulata van 50 és 400 tag között váltakozó szakférfival. 

A 70 földtani társulat között legnagyobb a Londoni Geológiai 
Társulat (The Geological Society of London), amely 1807-ben alakult, s 
amelynek a legújabb kimutatás szerint 1300 tagja van. 

Inkább a bányászati egyesületek közé kell soroznunk az 1855-ben ala- 
kult Saint-Etiennei Társulatot (Société de lindustrie minérale), 
amely Franciaország eme hatalmas kőszénbánya területén nem kevesebb, mint 
1450 taggal működik. Eltekintve tehát ettől a hatalmas társulattól, a geoló- 
giai egyesületek között a két legnagyobb társulat mégis Londonban van, mert 
a második helyre szintén angol egyesület kerül, nevezetesen az 1858-ban ala- 
kult Geológiai Egyesület (The (Geologists Association) 750 taggal. 
A. harmadik a sorozatban az 1850-ben alakult Magyarhoni Földtani 
Társulat 724 taggal. A negyedik az 1848-ban keletkezett Német Geoló- 
giai Társulat (Deutsche Geologische Gesellschaft) Berlinben 671 taggal. 
Az ötödik az 1830-ban alakult Francia Geológiai Társulat (Société 
Géologigue de France) Párisban 600 taggal; a 6-ik a londoni Paleontológiai 
Társulat (The Palaeontographical Society), amely 1847-ben alakult s nem keve- 
sebb, mint 500 tagja van. A 7-ik a Belga Geológiai Palaeontológiai s Hidro- 
lógiai Társulat (Société Belge de Géologie, Paléontologie et d"Hydrologie), 
amely Brüsszelben 1887-ben alakult s 500 taggal működik. A 8-ik a stutt- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 55 


garti, 9-ik a frankfurti és 10-ik a stockholmi Geológiai Egyesület (Geologiska 
Föreningen i Stockholm), amely 1871-ben alakult és 450 tagja van. Ezután 
következnek a különböző német, olasz és amerikai társulatok. A legkisebbek 
közül valók a Szerb Geológiai Társulat, amely Belgrádban 1887-ben alakult és 
64 taggal dolgozik, azután a lipcsei Mineralógiai-Geológiai Társulat 50 taggal, 
továbbá az 1910-ben alakult Bonni Geológiai Igyesület (Geologische Vereini- 
gung) 30 taggal, s a legkisebb a Californiai Geológiai Klub (Le Conte Geolo- 
gical Club of California. San Francisco) 25 taggal. 

Nézzük a sok rokon társulat közül egynek a szervezetét. Kiválasztom a 
Német Geológiai Társulatot, amely úgy korára, mint tagjainak a 
számára a legközelebb áll ami társulatunkhoz. A társulat helyisége Berlinben, 
az egyesített porosz geológiai intézet és bányászati akadémia épületében van. 
Itt van elhelyezve a társulat gazdag könyv- és térképtára, amelynek 1906-ban 
kiadott katalógusa 422 oldalra terjed, ugyanolyan formában, mint a magyar 
királyi földtani intézet mult évben megjelent 436 oldalas katalógusa. Az emlí- 
tett helyiségben tartja a társulat rendes üléseit minden hónap első szerdáján 
esti 7 órakor. A nyári nagy ülést azonban minden évben más helyütt tartják 
Németország vagy Ausztria valamelyik városában. Így az 1911. évi főülést 
augusztus 10—12-én Darmstadtban, a technikai főiskola helyiségében, az 1912. 
évi főülést augusztus 8—10-e között Greifswaldban tartották, geológiai kirán- 
dulásokkal egybekötve. A társulatnak 1 elnöke, 2 helyettes elnöke, 1 könyv- 
tárosa, 1 pénztárosa és 4 titkára van. Valamennyi szakember, s ezidőszerint 
mind berlini geológus, illetőleg bányászati akadémiai tanár. A társulati segéd - 
tanács, amely megfelel ami választmányunknak, csak 6 tagból áll, akik Német- 
ország s Ausztria legkiválóbb geológus tanárai, közöttük jelenleg egy berlini 
sincs. A tagok száma ezidőszerint 671, legnagyobbrészt német tanárok s 
geológusok, de köztük igen sok a külföldi. Legújabban számos intézet és 
testület is belépett tagul, így 1912 január óta a Magyar Nemzeti Múzeum 
mineralógiai osztályát is ott látom a Német (Geológiai Társulat tagjai so- 
rában. i 

Szavazó joga minden tagnak van. A szavazólapokat hetekkel előbb szét- 
küldik minden egyes tagnak, aki azt leragasztva, s kívül nevét ráírva, vissza- 
küldi Berlinbe. Magam is 11-szer szavaztam már ilyen módon posta utján, 
titkosan. A legutóbbi választásra 228 szavazólap érkezett Berlinbe. Az egész 
tisztikar és segédtanács minden évben lemond, úgy hogy minden december- 
ben van választás. 

A tagsági dij meglehetős magas, eddig 20 márka volt, de a mult évi 
főülésen 25 márkára emelték; az örökítő tag 300 márkát fzet. DIzért a tár- 
sulat 4 vaskos füzet értekezést ad, s újabban 12 füzet havi jelentést is. Bár 
a társulat írói díjat nem fizet, s honorárium gyanánt csak 50 különlenyo- 
matot ad, az értekezések mégis olyan tömegben érkeznek be, hogy a szer- 
kesztő csakis az olvashatóan írt kéziratokat veszi figyelembe. 

A társulati élet nagyon élénk, s miként az ülések jegyzőkönyvei tanu- 
sítják, a nyugodt német tudósok is gyakran erős vitákba keverednek. Így leg- 
utóbb a túlságos kicsiny alakú kiadványok megváltoztatásáról volt nagy vita, 


56 TÁRSULATI ÜGYEK. 


különösen a paleontológusok követelték a nagyobb formát — azonban ered- 
ménytelenül. A Német Geológiai Társulat a porosz állami Geológiai Intézettel 
benső viszonyban van s teljes harmoniában működik. 

Még bensőbb ez a viszony a Sveici Geológiai Társulat és Geológiai Bi- 
zottság között (Schweizerische Geologische Gesellschaft — és Kommission), 
amely utóbbi 40,000 frank állami szubvencióval a Geológiai Társulat elnöké- 
nek felügyelete alatt működik. ? 

Sokkal lazább már a kapcsolat a bécsi geológiai társulat és az intézet 
között, sőt azt mondhatnók, hogy a fiatal társulat a régi hírneves intézettől 
teljesen függetlenül halad. A legtöbb társulat s intézet általában nem valami 
benső viszonyban van egymással; ugyanis a régibb de többnyire szegényebb 
viszonyú társulatok kissé féltékeny szemmel tekintenek a rohamosan fejlődő 
állami intézmények felé. 

Ami most már a Magyarhoni Földtani Társulatnak a m. kir. Földtani 
Intézethez való viszonyát illeti, ez hála Istennek a lehető legbensőbb. Mind- 
annyian tudjuk, hogy 1850-ben alakult társulatunkból fejlődött ki 1869 ben a 
m. kir. földtani intézet, amely bölcs vezetők alatt rohamosan emelkedett. Az 
idei állami költségvetés szerint a m. kir. földtani intézet már 29 szakember- 
rel és 11 szolgával dolgozik, s e mellett még számos külső munkatársat fog- 
lalkoztat. Költségvetése az idén 386,200 koronára emelkedett, s ha a 136,000 
korona személyi járandóságot leszámítjuk is, még így is 200000 korona jut 
ezen állami intézménynek a geológia művelésére. Ezzel szemben társulatunk- 
nak mult évi összes bevétele 23,151 koronára rúgott és 63 év alatt szerzett 


vagyonunk is alig mulja fölül az 50,000 koronát. A m. kir. földtani intézet" 


a mult évben kiadványokra több mint 30000 koronát fordított, míg társula- 
tunk a Földtani Közlönyre alig 12,000 koronát költhetett. 

Ezek a nyers adatok mindennél jobban megvilágítják a társulatunk és az 
állami földtani intézet között levő anyagi különbséget, s azt hogy a költséges 
kiadványok terén az állami intézettel nem mérközhetünk. Annál nagyobb hálával 
és köszönettel kell társulatunk titkársága részéről adóznom a m. kir. földtani 
intézet igazgatóságának, hogy nagy értékű kiadványait nem zárta el tagjaink 
elől, s bár rohamosan szaporodtak tagjaink, úgy hogy ma már kétszer annyi 
kiadvány kell, mint 3 esztendővel ezelőtt, mégis eme kiadványokat a Nagytekintetű 
Igazgatóság minden egyes tagtársunknak tagsági illetmény gyanánt juttatta. 

Szoros kapcsolatban maradtunk továbbá — úgy mint régebben — a 
budapesti tudomány- és műegyetem ásványtani és földtani tanszékeivel, a 
kolozsvári egyetem ásványtani tanszékével, Nemzeti Múzeum ásványtárával a 
selmecbányai főiskolával, sőt a zágrábi egyetem rokon tanszékeivel is. Mind- 
emez intézeteknek tanári és tanársegédi testülete az elmult ciklusban is buzgó 
támogatója volt társulatunknak. 

Ezekben vázolva a társulatunk s a többi szakunkbeli intézet között levő 
viszonyt, áttérek ataggyűjtési akcióra. 

Társulatunk fejlesztését dr. Szorragm TaMÁs úr mélyen tisztelt alelnö- 
künk javaslatára a választmány már 1908-ban megindította, s a tagok gyűj- 
tését dr. LÖRENTHEY IMRE és GÜLL Virmos titkár urak meg is kezdették, úgy 


TÁRSULATI ÜGYEK. 57 


hogy az 1909. év végén társulatunknak már 393 tagja volt. A titkárság ügyeit 
1910-ben átvéve, a mélyen tisztelt Elnökséggel egyetértően folytattam a tagok 
gyűjtését. Mély köszönettel kell itt megemlékeznem Lóczy Lasos tiszteleti ta- 
gunkról, aki bennünket hathatósan támogatott. Neki köszönhetjük a többek 
között annak a kieszközlését, hogy az összes állami erdőigazgatóságok, erdő- 
hivatalok és erdőfelügyelőségek a tagjaink sorába léptek, s ilymódon 80 állandó 
taggal szaporodott társulatunk. Ugyancsak nagy köszönet illeti a Barlangkutató 
Bizottságot, s különösen buzgó előadóját: Kapró OTTOKÁR urat, aki fáradha- 
tatlan volt a taggyűjtésben. Nagy buzgalmat fejtettek ki továbbá HonRusrirzkY 
HENRIE, KoRmos TIvapaR dr. és MavugRirz BÉLA dr. választmányi tag urak, de 
általában összes tagtársaink buzgólkodtak az új tagok ajánlásában. Iymódon 
sikerült elérnünk azt, hogy társulatunk nagyságra ma már a harmadik helyen 
áll a világ geológiai társulatai között. Jelenlegi állapotunk a következő: van 
1 pártfogó, 17 pártoló, 41 örökítő, 14 tiszteleti, 12 levelező tag, 5 levelező, 
202 budapesti rendes, 190 vidéki rendes, 42 külföldi rendes tag, 200 intézet 
és testület mint rendes, összesen tehát 724 tag. Ezenkívül van 60 előfizetönk 
és 200-nál több csereviszonyosunk a föld minden részéről. Úgy hogy az 1000 
példány Földtani Közlönyből mi sem maradt, s csupán az a 10 példány van 
raktáron, amivel a nyomda többet szokott küldeni. 

A népszerű előadások ügyében, bevallom, nem sokat tettünk, 
minthogy a nagy közönség számára előadást nem tartottunk. Alapszabályaink 
szelleme ugyanis az, hogy a társulat üléseit tagjainak s nem a nagy közön- 
ségnek rendezi. Ha azonban a közérdekű tárgyakról érthetően tartott előadá- 
sokat is a népszerű előadásoknak nevezzük, úgy mégis szólhatunk népszerű 
előadásról. Így Lóczy [Lasosnak a sármási gázkitörésről, HARDER 
Párnak Izland szigetéről, KoRmos TrivapaRnak a marosújvári 
sóbányászatról és CHornokyx JEnőnek Erdély morfologiájáról 
tartott előadásai megközelítik a népszerű előadások fogalmát. 

Az elmult évben különben 11 szakülésen 23 előadótól 28 előadást hal- 
lottunk és pedig a legtöbbet, úgy mint harmadéve, tavaly is KoRMmos TIvaADAR dr. 
tagtársunk tartotta. Az előadók között két külföldi is volt, és pedig NorH 
GyuLa gácsországi és HARDER PáL dán geológus. Ki kell emelnem WESZELSZKEY 
Gyura tagtársunk előadását a budapesti hévvizek radio-aktivitásáról, amely 
igen szépen egészítette ki SCHRÉTER ZoLrráw tagtársunk tanulmányát a budai 
hévforrások eredetéről; továbbá Rózsa MiHány előadását az oceáni sólerakodá- 
sok periodikus rétegeiről. : Utóbbi tagtársunkat a mélyen tisztelt Elnökség 
javaslatára a m. kir. pénzügyminisztérium 4000 korona ösztöndíjjal Német- 
országba küldötte a kálisótelepek eredetének tanulmányozására. 

Szaküléseinken különösen a mult év utolsó hónapjaiban magas 
színvonalú viták hangzottak el, amelyek bár néha élesebbek voltak a 
szokásos hozzászólásoknál, de serkentően hatottak a geológiai kérdések tisz- 
tázására. Úgy a szakülések tárgyainak megválasztásában, mint a Földtani 
Közlöny irányításában a titkárság az FElnökséggel a legteljesebb egyetértésben 
működött, s a mennyire a viszonyok engedték, társulatunk szellemi szabadsá- 
gát és függetlenségét minden téren iparkodtunk megőrízni. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


ot 
(92) 


Az elmult trienniumban 2 nagyobb és 2 kisebb geológiai kirán- 
dulást rendeztünk és pedig 1910 május 26-án Nógrád s Szokolyahuta vidé- 
kére 12 résztvevővel, 1911 pünkösdjén ugyancsak 12 résztvevővel a Balaton 
vidékére. Az előbbit SCHAFARZIK FERENC elnök úr, az utóbbit Lóczy LaJos igaz- 
gató úr vezette, s mindkét utazás tanulságait SCHRÉTER ZOLTÁN tagtársunk 
ismertette. Érdekesnek igérkező kirándulást terveztünk továbbá Erdélybe, a 
Mezőség antiklinálisainak a megszemlélésére, de a késő ősz miatt nem igen 
jelentkeztek résztvevők, úgy hogy BöcgkH Hugó dr. főbányatanácsos úr veze- 
tésével mindössze három tagtársunk vett részt az erdélyi utazásban. 

Ami végül a szakszótár ügyét illeti, erről mélyen tisztelt Másodelnökünk, 
mint a kiküldött bizottság elnöke fog jelentést tenni. E helyütt csupán azt 
jelzem, hogy a geológiai helyesírás ügyét dülőre vittük. Örvendezve említem 
föl, hogy az egyöntetűen megállapított helyesírás használatát a m. kir. föld- 
tani intézet igazgatósága is elrendelte, úgy hogy ma már a Földtani Társulat 
és a m, kir. Földtani Intézet mindennemű kiadványában egyöntetűen ír. 

Ezekben vázoltam azokat a szempontokat, amelyeket LŐRENTHEY IMRE dr . 
úr tisztelt elődöm szellemében a titkárság három éven át követett. 

Meg kell emlékeznem még a Barlangkutató Bizottság műkö- 
déséről. Tudvalevő, hogy eme bizottság megalakítását Lóczy Lagos úr ajánla- 
tára az 1909 november 5-iki választmányi ülés indítványozta és az 1910 feb- 
ruár 10-én tartott közgyűlés meg is alakította. A bizottság SIEGMETH KÁROLY 
elnök, JogpáN KÁRoLy dr. másodelnök és Kapió OTTOKÁR dr. előadó urak veze- 
tésével nyomban munkához kezdett, s most három év multán számottevő 
sikert mutathat fel. A bizottság mult évi működéséről Kapió OTTOKÁR dr. 
előadó úr az idei január 25-én tartott évzáró ülésen terjedelmes jelentésben 
számolt be. Ezen jelentés szerint a Bizottság kutatásokat végzett az aggteleki 
Baradla barlangban, továbbá a Bükk- és a Pilis-hegység barlangjaiban, vala- 
mint a Kis Kárpátokban és a Vargyas völgyében. Belső tevékenységük a 13 
ülésben tükröződik vissza. Az előadók: BEkEY IMRE GáBoRr, Hongusirzky HENRIK, 
HILLEBRAND JENő, Kapi OTTOKÁR, KoRMmos TivaADAR, PÁvaAY- VAJNA FERENC, STRÖMPL 
GÁáBoR, Roska MÁRrosx és VaRGa GyöRGY urak a barlangtan minden ágát fel- 
ölelték. A Bizottság közvetve s közvetlenül mintegy 3250 korona anyagi támo- 
gatást kapott a különböző intézetektől és lelkes birtokosoktól, s ezzel az arány- 
lag csekély összeggel valóban úttörő munkát végzett. A Bizottság a mult évben 
32 új tagot választott, úgy hogy jelenleg tagjainak száma 65-öt tesz ki. Vesz- 
teség is érte azonban a bizottságot a mult évben, első elnökének: SIEGMETH 
Kánrony tagtársunknak elhunytával, aki után az elnöki székbe a bizottság egy- 
hangúan LENHossÉK MiHnánYy egyetemi tanár urat választotta. Az új elnök úrnak 
országszerte ismert neve és szaktudása a legszebb reményeket kelti a magyar- 
országi barlangkutatások iránt mindannyiunkban. 

A Völdtani Társulat tagjainak juttatott kiadványokról kell még 
nehány szót mondanom. A mult év folyamán a Földtani Közlöny 5 
egyes és 3 kettős füzetben, 64 ív terjedelemben 988 oldalon 10 táblával és 
65 ábrával élénkítve jelent meg. Közlemények vannak benne az ásvány-, kőzet, 
földtan és talajtan összes ágaiból, továbbá az őslénytan és a barlangtan köré- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 59 


ből is van nehány értekezésünk. Széles körben érdeklődést keltett Lóczy LaAJos 
úrnak az Artézi kutakról írt tanulmánya, továbbá TELEGDI Rorn Lagos úrnak 
a Zborói mélyfúrásokról közölt leírása. Ezenkívül különösen az erdészek köré- 
ben figyelmet keltett GEpRorIz KowsrTANTIN orosz agrikultur kémikusnak a 
Talajelemzés módszereiről szóló tanulmánya, amelyhez TRErIrz PÉTER 
választmányi tag úr utján jutottunk. A. rendkívül fölszaporodott eredeti érte- 
kezések miatt sajnos az irodalomnak vajmi kevés hely jutott, azonban mégis 
van nehány birálat Közlönyünk hasábjain; ezek között főkép IwsxzkEvY BÉLA és 
Párrx Móg uraknak az Erdélyi Érehegység harmadkori vulkánjai fölött meg- 
indult magas színvonalú vitái tűnnek ki. 

Tagsági illetmény gyanánt küldöttük továbbá a m. kir. Földtani Intézet 
1910. Évi Jelentését 22 ív terjedelemben 350 oldalon, 3 kor. 50 fill. érték- 
ben; és a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből a XIX. kötetet 19 korona 
50 fillér értékben. Hogy ha ezekhez hozzávesszük a Földtani Közlöny 10 kor. 
bolti árát, úgy a mult évben tagtársainknak a 10 kor. tagsági díj fejében 33 
korona értékű kiadványt küldöttünk. 

A. m. kir. földtani intézet évkönyvének egyes füzetei a következők : 

XIX. köt. 1. JaAczEvskI LEoNARD : A források fiziko-chemiai természetének 
vizsgálatához szükséges adatok kritikai áttekintése. (1.50 kor.) — 2. Vapász 
M. ELEMÉR: Őslénytani adatok Belső-Ázsiából. 4 táblával (3 kor.) — 3. Kapró 
OTTOKÁR dr. és KoRmos TrvapaR: A hámori Puskaporos és faunája Borsod- 
megyében. 2 táblával (2 kor.) — 4. KoRmos Tivapag: Canis (Cerdocyon) 
Petényii n. sp. és egyéb érdekes leletek Baranyamegyéből. 2 táblával (2 kor.) — 
5. SCHRÉTER ZOLTÁN: Harmadkori és pleisztocén Hévforrások tevékenységének 
nyomai a Budai hegyekben. 1 térképpel (3 kor.) — 6. RozLozswsix PÁL: 
Aranyida bányageológiai viszonyai. 5 táblával és 3 térképpel (8 kor.), össze- 
sen 19.50 korona értékben. 

Súlyosan nehezedik úgy társulatunkra, mint a m. k. földtani intézetre 
a közlemények német kiadása; ha ez nem volna, úgy épen kétszer annyi 
munkát publikálhatnánk. Azonban a külföld előtt közleményeink értékét épen 
ez az idegen nyelv emeli, s a csereviszonyosoktól épen ezen a réven évenkint 
több ezer korona értékű folyóirat érkezik hozzánk. 

Társulatunk anyagi viszonyairól a pénztárvizsgáló bizottság jelentése 
fog számot adni, e helyütt csak azt jelzem, hogy a szokásos támogatásokat a 
m. k. Földmiívelésügyi és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumoktól, vala- 
mint HERcEG EsTERHÁZzY MixLós dr. úr pártfogónktól az elmult évben is meg- 
kaptuk, azonkívül SEMSEY ANDOR dr. úr tiszteleti tagunk 900 koronával támogatta 
társulatunkat. Alapítványokat tettek Pazzrsi INgex BÉLa úr tiszteleti tagunk, 
dr. FROHNER Román budapesti vegyész, TERLANDAY EMIL esztergomi Szent-Benedek- 
rendi főgimnáziumi tanár és.dr. ZIELINSEI SZILÁRD műegyetemi tanár urak. 

Mindezen uraknak a titkárság nevében is mély köszönetet mondok ; 
ugyancsak hálával és köszönettel adózunk Lóczy LaJos földtani intézeti igaz- 
gató s SzorraGH Tamás aligazgató uraknak a helyiség engedélyezéséért, vala- 
mint LENGYEL BÉLA dr. és ILosvax LaJos dr. úr őméltóságaiknak, hogy eme 
díszes termet téli üléseink számára átengedni kegyeskedtek. 


69 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Választmányunk határozata értelmében meg kell emlékeznem végül el- 
hunyt tagtársainkról. 

A mult év tavaszán meghalt Budapesten 

1. BRÖSSLER IGvác vegyészmérnök 56 éves korában. Tanulmányait a bécsi 
műegyetemen végezte, s kezdetben ott tanársegéd is volt. Később Magyar- 
országba költözött s magánpraxist folytatott. Többek között vezetője volt a 
kósdi szénbányáknak is. Társulatunk tagjainak sorába 1904-ben TELEGDI RorH 
Lajos úr ajánlotta. 

2. Bguck JózsEF m. k. földmívelésügyi miniszteri segédhivatali igazgató, 
a m. k. földtani intézet könyvtárosa a mult év december 10-én 62 éves korában 
elhunyt. A megboldogult 1892 óta vezette az intézet könyvtárát és a 32,000 
kötetről és 6000 térképről mintaszerű katalógust készített, azonkívül évtizedeken 
át hűségesen és becsületesen kezelte az intézet pénztárát. Társulatunk KoRMmos 
Trvapagk dr. úr ajánlására 1910-ben választotta rendes tagul. 

3. GRAENZENSTEIN BÉLA nyugalmazott m. kir. pénzügyminiszteri államtitkár 
ez év január 9-én elhunyt Budán. Nagynevű tagtársunk GRAENZENSTEIN GUSZTÁV- 
nak, az első magyar pénzügyminiszteri államtitkárnak a fia volt s 1847 augusztus 
5-én Oraviczán született. 1866—-1869 között a selmeczi bányászakadémiát végezve, 
1870-ben a liégei egyetemre ment, ahol a bányászatban és vaskohászatban 
képezte tovább magát és Belgium ipartelepeit tanulmányozta. 1871-ben állami 
szolgálatba lépett, s csakhamar főbányatanácsos, majd a bányászati ügyosztály 
vezetője lett. 1886-ban a dohányjövedék igazgatását vette át, s 1895-ben . ál- 
lamtitkár lett. 1892—1905 között a facseti, majd az oraviczabányai kerület 
képviselője volt, míglen 1905-ben titkos tanácsosi méltósággal nyugalomba 
vonult. Társulatunknak 1872 óta rendes tagja volt. boldogult BöcgH JÁNos és 
Maryvasovszzry JAKAB tagtársaink ajánlása folytán. 

4. HöóRwsEs Ruporr osztrák geológus, gráci egyetemi tanár a mult év 
augusztus 21-én hunyt el. Életrajzi adataiból röviden fölemlítem, hogy 1850 okt. 
7-én Bécsben született. 1872-ben SvEss EpÉvel hosszabb tanulmányuton Olasz- 
országban volt, s 1874—1876 között a déltiroli geológiai felvételekben vett 
részt. 1876-ban PErEgs KáRoLy gráci egyetemi tanár utódja lett és pedig azon 
a réven, mert Böőcgn Jáwos a tanszékre való meghívást el nem fogadta. Mint 
gráci tanár főkép paleontologiával foglalkozott, s tudományos munkái mind 
becses, alapvető művek. A Földtani Közlöny 28. és 29-ik kötetében értékes 
tanulmányt közölt a Bakony felsőtriaszkorú  megalodontáiról 6 ábrával. Tár- 
sulatunk Haravárs Gyura ajánlására 1884-ben választotta rendes tagul. 

5. Loczka JózsEr múzeumi őr, született 1855-ben a nyitramegyei Német- 
prónán. Egyetemi tanulmányait 1875-ben kezdte, 1885-ben a Magyar Nemzeti 
Múzeum ásványtári osztályához került vegyésznek s haláláig itt működött. 
Értékes irodalmi munkásságot fejtett ki különösen az ásványelemzési közle- 
mények terén. Műveinek száma 20-nál több, amelyek főkép az Akadémia 
kiadásában, de jórészt a Földtani Közlönyben jelentek meg. Társulatunk tagjai 
sorába 1883-ban Lóczy LaJos úr ajánlotta. Meghalt 1912 március 8-án Buda- 
pesten. 

6. Nagy IMRE uradalmi intéző mult év december 3-án 38 éves korában 


TÁRSULATI ÜGYEK. 61 


váratlanul Tatabányán elhunyt. Soproni eredetű földbirtokos családból szárma- 
zott, s a magyaróvári gazdasági akadémiát. végezve, a pannonhalmi apátság 
birtokára került, ahol mint intéző a Tömörd pusztai uradalmat haláláig vezette. 
Társulatunkba rendes tagul 1910-ben dr. LIrraA AuRÉL úr ajánlotta. 

7. SIEGMETH KÁRoLY nyugalmazott m. kir. államvasúti igazgató-helyettes, 
a Barlangkutató Bizottság elnöke mult év április 20-án 70 éves korában elhunyt 
Munkácson. Érdemeit a Barlangkutató Bizottság évzáró ülésén HORUSITZEY HENRIK 
választmányi tag úr méltatta. E helyütt csak azt említem meg, hogy boldogult 
tagtársunk külföldi származása mellett is lelkes magyarrá lett, s a Kárpátok 
turisztikai ismertetésével nagy érdemeket szerzett. Mint gépészmérnök a MÁV 
szolgálatában jelentős sikereket mutatott föl, s érdemeiért Őfelsége a Ferenc 
József renddel tüntette ki. Társulatunk kötelékébe 1879-ben SzaBó JózsEr aján- 
lására lépett be, s az 1910—1912. évi ciklusban mint a Barlangkutató Bizottság 
elnöke mindannyiunk tiszteletét kiérdemelte. Temetésén társulatunkat s a bi- 
zottságot HoRusirzkY HENRIK választmányi tag úr képviselte s ravatalára koszo- 
rút helyezett. ő 

S. Ványa MiKkcós polgári iskolai igazgató a mult év április 20-án elhunyt 
64 éves korában Kőbányán. Társulatunknak dr. SzaáBÓó dJózsEF ajánlására 
1876 óta rendes tagja volt. 

Eme szomorú kötelességnek is eleget téve, jelentésem végéhez értem. 5 
amidőn köszönetet mondok úgy a magam, mint VoGgGL VIkToR titkártársam 
nevében a mélyen tisztelt Elnökségnek, s a Tekintetes Választmánynak, hogy 
8 ülésében a titkárságot támogatni kegyes volt, s amidőn titkári állásunkat 
a mélyen tisztelt Közgyűlésnek köszönetünk kifejezésével visszaadjuk, kérem, 
hogy eme jelentést, illetőleg beszámolást tudomásul venni méltóztassék; . 


Az elhangzott titkári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. 


LENxHOSSÉK MiHÁny dr. a Barlangkutató Bizottság elnöke köszöne- 
tet mond az elnöknek, s a titkárnak a Bizottságról mondott elismerő 
szavakért. 


4. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése. 
ILosvax LaJos dr. tiszteleti tag, mint a pénztárvizsgáló bizottság 
elnöke a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elé : 


62 TÁRSULATI ÜGYEK. 

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
PÉNZTÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE 
az 1918 januárius hónap 96-án történt vizsgálatról. 

I. Horgó tőke. 

A) Bevétel. 

A bevételek megjelölése Az. 1912. évre. ez ttal 
TF. Bénztát átnozatalsaz 4914. évről ea szet ee 2E REZOST KO ZEKE 
2. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium segélye 4000 c — c 4000 c — c 
3. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 3000 c — c 3000 ca — c 
4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 840 u — c 840 c — a 
5. Magánosok segélye (Semsey Andor dr.). .. 100 c — c SAME — 
6. Adaptokerkarnabjas szosz ez eat aka e e e EoŰDJOON E ES ett VOLTÁT STEA 
T-AMOTSÓSLOKS KATA a see esete es stl NOSE Gee IN EZGASZÁNG 
85 eeláttalókos tagsasirdájaik? (esést KEZE ND est 516 c — c 
9. 1912. évi tagsági díjak. . be ges Ezsest ő) IHJOOD ZA AG as ZOME e ád 
MOSALJA Za Kéva előtizetéstá dá ai kest st ésa ea ast esetét d OBA DDD ( — ( 
11. Kiadványok eladásából . ... .. set DODO ZSZ 940 c — c 
12.-Vegyes bevételek 2. aaz aes SET AEKDÜKI 35 ( — 4 
13. Dr. Szabó-alap kamataiból ÖNÉ sült szt AD — 500 c — 
tág bartangkutatosbizottságza ses ea ek 00 Ge a 7150 c — a 
15. Pallini Inkey Béla tiszteleti tag 1000 kor. 
alapítványának I. részlete . . . . — c — 4 500 c — c 
16. Dr. Frohner Román örökítő tagsági la mFt — 4 200 c — c 
17. Terlanday Emil Szent Benedek rendi fő- 
gimnáziumi tanár örökítő tagsági díja .. —i a1— 900 c — c 
18. Dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár 
ÖLÖKkÍtő. tagsági dÁJAT LEees sző tl esta — ( — c 900 c — c 
Összesen . .. 19500 K — f 23151 K 301 
B) Kiadás. 
A Kdadások megjelölése miövzt ltlstteTSES 
1. Földtani Közlöny. . kae Tesó s T20004 KET SL GT SKSEGZZEEE 
2. M. k. Földtani intézet kiadványaiért . . 400 c — c 400 c — c 
3. Elsőtitkár tiszteletdíja EV j 720 c — a 720 c — a 
4. Másodtitkár ( j h HAVÓz MLDSÁT MIRESEZST a LOS át 
5. Pénztáros ( rő 43 sza DVÜ Kt 300 ( — c 
6. Irnok ( ska 180 a — c 180 (c — 4 


KKK azás 


TÁRSULATI ÜGYEK. 63 


KNSzolgálkérúta lön ala s8k elj a sam alle aa a E SSZOORRSEST 90). 1 ft 
SROSGÜKOLTSÉGAMEK será Jah ir za eg 900É UA 1200 c — c 1270 c — a 
9: Irodai kiadások" 7 YEN SEé AMA B ÉT  FŐDŐ TOGO KÉR EÁTONe 
NOS tönyvitántejlesztésTrens ee egér sel d ZABOT ET ES JON aa 
iMseVegyesükiadásokr e szánt e Ü) BDONEGNESENT 669 c 25 c 
12. Alaptóke gyarapítására a fóts0 tőkéből . Ü000 a Sa" 000 4 — c 
13. Alaptóke gyarapítására a befolyt alapit- 

ványokból .. BE HB TE ——— fú SE űl 100 S té 
14. A Dr. Szabó- ATA kádatstbór MEgDZásra J00N GE 200 ú — c 
15. A Dr. Szabó-alap tőkéjének gyarapítására —— (i — Ú H00 a — a 
16. A földrengési burok eladásából befolyt 

összeg a törzsvagyon gyarapitására. .. . — ( — ( JÚ eg 
dzsbaranekutatótábazottság sz mee Meat a aa TOR A ZD TOT 


18. Forgótőke maradványa mint egyenlés 
a) anyatársulati készpénz 1844 K 331 
b) Barlangkutató Bizottságé 17 c 03 c me lez a SGEGEZOET 


Összesen TOL NK EEESA ST KÖSDT 


II. A társulat vagyona 1912 december 31-én. 


1. fe séTbstk szi SES a Ge lot VGA DZÁMÁR BAT At 
9. Dr. Szabó ózset öné tátapó gé AaT 168.1ú S SMKEKDONE 
3. Dr JáSzabó- allapekamábjastóse Teste KERET ege 71590 c 56 
4. A forgó tőke maradványa . .. ; 1861 ( 306 a 
Összesen 53691 K 78 f 
Kelt Budapesten 1912. év december hó 31-én. 
Papp KáÁRony dr., titkár. ÁSCHER ÁNTAL, pénztáros. 


Jegyzőkönyv. 

Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 február 7-I 
közgyűlése, valamint választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai 
napon a pénztárban megjelenve. megbizatásunkban eljártunk és a következőket 
jelentjük. 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló uta- 
sításokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 


1. A Társulat vagyona az Osztrák-Magyar Banktól kiállított letét- 


elismervényekben és takarékpénztári betétkönyvekben . 42347 K 571 
KSVrSSSzabór Józsetemlékala pi szt att a Esken a 352 6 29 
ESSUTtSzszabószalapkamiatanz ts sala eze jet el eetzsz a E 450 -0IDGE 4 
AMötoroó: töke. maradványa 12 a ua ösi esz el ezalsatazz özizi e 1861 c 36 c 

Összesen 53691 K 78 f 


azaz ötvenháromezerhatszázkilencvenegy korona és 78 üllér. 


64 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Az 1912. évi bevételek összege 23151 K 30 f, amely összeg az 
előirányzott 19500 K-t 3651 K 30 fillérrel fölülmulja. Ennek okai a követ- 
kezők: 1. mert SEMSEY Awnpoónk dr. tiszteleti tagunk a Társulatot 900 koronával 
segélyezte, 2. mert az alaptőke és a forgó tőke kamatja 141 korona 90 fillér- 
rel múlja fölül az előirányzott összeget. 3. mert tagsági s előfizetési díjakból 
1102 koronával több gyűlt be, mint előirányozva volt, 4. a kiadványok eladá- 
sából 340 koronányi többlet mutatkozik, 5. s végül mert az alapító s örökítő 
tagok 1100 K-val gyarapították bevételeinket. 

A kiadások egyes tételei általában az előirányzat 
keretében maradnak, sőt a Földtani Közlöny és a szolgák jutalomdíja 
tételeiben némi megtakarítás is mutatkozik. Túlkiadást a postaköltségekben 
látunk, amennyiben ez 70 koronával múlja fölűl az előirányzott 1200 koronát ; 
ennek természetes okát azonban a társulat szaporodó tagjaiban találjuk. A ve- 
gyes kiadások 669 K 25 f-nyi összegében 149 korona 25 fillér túlkiadás mutat- 
kozik, ami azonban az ilynemű kiadások előre nem látható természetében 
gyökerezik. Ugyanis a vegyes kiadások között látjuk a dr. Kapró OTTOKÁR 
barlangkutató bizottsági előadó urnak nyujtott 200 korona tiszteletdíját, a 
NorH GYULA és HARDER PÁL dr. külföldi előadó uraknak fizeteti 100 korona 


utiköltséget, továbbá a boldogult SIzGMETrH KáRory barlangkutató bizottsági . 


elnök ravatalára tett koszorú díját és még több apró kiadást. 

A Barlangkutató Bizottság túlkiadása csak látszólagos, mert az előirány- 
zott s tényleg befolyt 750 korona bevételen felűl a Bizottságnak a múlt évről 
még csaknem 700 korona megtakarított pénze volt, amely összeg a bevételi 
tételek 1. rovatában lévő 2912 korona pénztári áthozatalban foglaltatik. Úgy 
hogy végeredményben a Barlangkutató Bizottság számadása 17 korona 03 fillér 
fölösleggel zárul. Az anyatársulat törzsvagyonát az idén a  forgótőkéből 
1000 koronával, a befolyt alapítványokból 1100 koronával, s a földrengést 
jelző műszer burkának eladásából 50 koronával, összesen tehát 2150 koronával 
gyarapítottuk. Ezenkívül a $SzaBó-pályázattól visszalépett egyik tagtársunk 
300 koronát visszatérítve, ezt az összeget választmányunk határozata alapján a 
HzaBó-emlékalap tőkéjének gyarapítására fordítottuk. Szembeállítva a bevételeket 
a kiadásokkal, az 1912. év forgótőkéje 1861 korona 36 fillér készpénz maradékkal 
záródik. Ezekután javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztárnok- 
nak a felmentést adja meg, és buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. 

Kelt Budapesten, 1913 január hónap 26 án. Dr. InLosvax LaAJos és PETRIK 
LaJos mint a közgyűlés és a választmány részéről kiküldött pénztárvizsgáló 
bizottság tagjai. Megjegyzés. Dr. LőRENTHEY IMRE bizottsági tag betegség miatt 
volt távol. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


5. Költségvetés az 1913. évre. 


A) Bevétel. 


1. Pénztári áthozatal az 1912. évről 

9. M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium segélye 

3. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium segélye 
4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 

5. Magánosok segélye He 

6. Alaptőke kamatja .. .. -— — 

7. Forgótőke kamatja ? 
8. Hátralékos tagsági díjakból 
9. 1913. évi tagsági díjakból 
10. 1913, évi előfizetésekből 
11. Kiadványok eladásából 

12. Vegyes bevételek ; B 
13. A Dr. Szabó-alap jer tatól TiGGMizéseaé 


15844. 
4000 
3000 
840 
100 
1600 
100 
500 
5000 
500 
200 
15 
500 


K 


A várható bevételek összege 18200 K — f 


B) Kiadás. 


JEE Eőldtamte Közlönye szék ez  ZA0009K EST 
9. Elsőtitkár tiszteletdíja (180 Kő ma CtEleje, 9004 — c 
3. Másodtitkár ( (120 K-val emelye), 600 c — c 
4. Pénztáros a He Se terig Fleet ek 300 ( — a 
5. Irnok ( (60 K-val emelve) 940 c — c 
6. Szolgák jutalomdíja (80 K-val emelve) és 430 c — a 
7. Postaköltség 1200 c — a 
8. Irodai kiadások És ÉS L E tel ADOG ANÁN eelé ot égy bet 1000 ( — a 
9. Vegyes kiadások a E 580 c — c 
10. Alaptőke gyarapítására .. EOGÁ ts ÉS 900 (c — c 
11. A Dr. Szabó-alap tarataából né bizáss 188 500 ( — a 
12. A Barlangkutató Bizottságnak segély (új tétel) 1200 ( — c 
Összesen 18200 K — f 
Kelt Budapesten, 1913 január hónap 29-én. 
SzorraGH Tamás dr. ÁSCHER ÁNTAL 
másodelnök. pénztáros. 


A közgyűlés a bemutatott költségvetést egyhangúlag elfogadja. 


6. Elnök a társulat nevében köszönetet mond apénztárvizsgáló 
bizottság tagjainak: ILosvax Lagos dr. tiszteleti, LŐRENTHEY IMRE dr. 
választmányi és PETRIK LaJos rendes tag uraknak fáradtságos munkájukért 
s egyúttal felkéri a nevezett urakat, hogy eme terhes tisztséget az 


1913. év folyamára is sziveskedjenek elvállalni. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 


5 


66 TÁRSULATI ÜGYEK. 


7. Bizottságok jelentese 

A) Papp KáRoLYy dr. elsőtitkár kivonatosan előterjeszti a Barlang- 
kutató Bizottságnak az 1912. évről szóló jelentését, amelyet a közgyűlés 
örvendetes tudomásul vesz. 

A Barlangkutató Bizottság 1913 január 25-én tartott 
évzáró és tisztújító ülésén az 1913—1915 időköz folyamára elnökké 
LENHOSSÉK MiHÁGY dr. m. k. udvari tanácsos s egyetemi ny. r. tanár 
urat, alelnökké báró NyáRY ALBERT dr. archeológus urat, és előadóvá 
dr. Kapió Orrokág m. kir. I. oszt. geologus urat választotta. 

Ezt a választást az 1913 január 29-i választmányi ülés örömmel 
s egyhangúlag tudomásul vette. 

A közgyűlés a Barlangkutató Bizottság tisztikarának 1913—1915. évre 
való megválasztatását szintén egyhangúlag tudomásul veszi. 

B) SzorracH Tamás dr. másodelnök a BöckH János szobra ügyé- 
ben kiküldött bizottság működését ismerteti. Boldogult elnökünk 
és tiszteleti tagunk szobrára eddigelé 6179 korona 29 fillér gyűlt egybe 
az 1— 175. tételek alatt s ez az összeg a Pesti Hazai Első Takarékpénz- 
tárban van gyümölcsözően elhelyezve. 

A szobor elkészítése ügyében a bizottság lépéseket tett ÖSTROBL 
mesternél, aki a szoborkészítésre 5000 K-ért vállalkozni hajlandó. 

C) A Geológiai Szakszótár készítésére kiküldött bizottság 
jelentését szintén SzorraGH Tamás dr. másodelnök terjeszti elő, beszá- 
molva a bizottság eddigi működéséről. 

D) Az őslénytani tárgyak megvédése ügyében a mult 
évi közgyűlésen KoRmos Tivapag dr. tagtársunk indítványt terjesztett elő, 
amelyet a közgyűlés véleményezés végett a választmány elé utalt. A vá- 
lasztmány foglalkozott is ezzel a kérdéssel, de a mai nehéz viszonyok kö- 
zött sem az országgyűlés elé, sem a kormány elé nem fordulhatunk ezen 


kényes üggyel. 

Az A—D) alatt felsorolt jelentéseket a közgyűlés tudomásul veszi. 

8. Barlangkutató Szakosztály alakulása. 

Elsőtitkár jelenti, hogy az 1913 január 8-i választmányi ülés a 
Barlangkutató Bizottságnak azt a határozatát, hogy szakosztálylyá ala- 
kuljon át, általánosságban elfogadta és a január 29-én tartott választ- 
mányi ülés kölcsönös megállapodások alapján a következő ügyrendet 
ajánlja elfogadásra a mélyen tisztelt közgyűlésnek : 


rakat tsa ÉM Ek átm kdátsátákz lámát át ákán stktkál nosítása Ád ését 


TÁRSULATI ÜGYEK. 67 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
BARLANGKUTATÓ SZAKOSZTÁLYÁNAK ÜGYRENDJE. 


A szakosztály címe, célja és feladata. 


1. Címe: aA Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szak- 
osztálya. Budapest 1913." 

2. Célja: A barlangtan és rokontudományainak míivelése és ter- 
jesztése. 

3. Feladata : A hazai barlangokat nyilvántartani, szakszerűen kutatni, 
folyóiratban, esetleg egyéb kiadványokban magyar és idegen nyelveken 
ismertetni, a kutatások eredményeit szaküléseken és népszerű estélyeken 


s.) pee 


és mozgalmakat figyelemmel kisérni. 


A szakosztály tagjai. 


4. A szakosztálynak vannak örökítő, alapító és rendes tagjai. 

5. Rendes tag az anyaegyesületnek minden tagja, aki ebbeli 
óhaját a szakosztály vezetőségének bejelenti és kötelezi magát a szak- 
osztály folyóiratára 3 korona évi előfizetési díjat fizetni. 

6. Az előfizetési díj minden év első negyedében fizetendő. Ha 
valamely tag évi előfizetési díját égy év eltelte után nem fizette, a szak- 
osztály az illetőt a tagok sorából törölheti. 

7. A rendes tag, ha a szakosztályból ki akar lépni, a következő 
évre vonatkozó kilépési szándékát a vezetőségnél december hó 1-ig elő- 
zetesen bejelenteni tartozik. i 

8. Alapító tag az, aki a szakosztály folyóiratára egyszersmin- 
denkorra legalább 100 koronával előfizet. 

Örökítő tag az, aki a szakosztály folyóiratára s egyéb kiad- 
ványaira egyszersmindenkorra 200 koronával előfizet. 

Intézetek, testületek és hatóságok 200 korona egyszersmindenkori 
előfizetéssel szintén örökítő tagjai lehetnek a szakosztálynak. 

9. Az alapító és örökítő előfizetési díjakat az anyaegyesület pénz- 
tárosa mint alapítványokat kezeli s a szakosztály ezen alapoknak csak 
a kamatjait költheti el. 

10. A szakosztály tagjai a szaküléseken, népszerű estélyeken, ki- 
rándulásokon és az évzáró és rendkívüli gyűléseken részt vehetnek, 
ezeken felszólalhatnak és indítványokat tehetnek, ott szavazhatnak, elő- 
adást tarthatnak s azokhoz hozzászólhatnak. 


5k 


68 TÁRSULATI ÜGYEK, 


A szakosztály ügyvezetése. 


11. A szakosztály ügyeit a választmány intézi, melynek tagjai: a 
tisztviselők (elnök, alelnök és titkár) és hat válaszmányi tag. 

12. A szakosztály választmányát a szakosztály tisztújító évzáró 
gyűlésén a jelenlevő tagok títkos szavazás útján szótöbbséggel három 
évre választják. A választás mindenkor az anyaegyesület tisztújító köz- 
gyűlése előtt történik. 

13. A választmány hivatalos ügyeit választmányi üléseken intézi, 
melyeket az elnök szükség szerint -hív össze, de három választmányi tag 
írásbeli kérésére is köteles azt nyolc napon belül összehívni. 

A választmány szótöbbséggel határoz, még pedig személyi ügyek- 
ben mindig titkos szavazással. A határozat érvényes, ha a jelenlevő tiszt- 
viselőkön kívül a választmánynak legalább három tagja jelen van. 

14. Az elnök irányítja a szakosztály ügyeit, képviseli a szakosztályt 
a nyilvánosság előtt; továbbá utalványozhat a költségvetésnek meg- 
felelően. 

A szakosztály elnöke egyszersmind hivatalból az anyaegyesület 
választmányának tagja. 

15. Az alelnök az elnököt szükség esetén helyettesíti. 

16. A titkár vezeti a szakosztály adminisztrativ és pénztári ügyeit, 
nyilvántartja a tagok névsorát és a hazai barlangokat, szerkeszti a szak- 
osztály folyóiratát és egyéb kiadványait, szervezi a szakosztály kuta- 
tásait; továbbá a szakosztály működéséről és vagyoni állásáról a választ- 
mánynak, illetve az évzáró gyűlésnek évi jelentésben számol be és egy- 
úttal beterjeszti a jövő évi költségvetést. 

A titkárt hivatalos teendőiért a szakosztály évzáró gyűlése tisztelet- 


díjban részesítheti. 


Az évzáró gyűlés ügyrendje. 


17. A szakosztály évenkint egy évzáró gyűlést tart, még pedig az 
anyaegyesület közgyűlése előtt. Szükség esetén az elnök bármikor, vala- 
mint 15 tag írásos kérésére is, rendkívüli gyűlést 15 napon belül hív- 
hat össze. 

18. Az évzáró és rendkívüli gyűlések hitelesített jegyzőkönyvei, 
valamint esetleg a szakosztály évzáró gyűlése által tervezett ügyrend vál- 
toztatásai az anyaegyesület választmánya útján a közgyűlés elé terjesz- 
tendők; azok jogerőre csak akkor emelkedhetnek, ha azt az anyaegyesület 
választmánya előterjesztésére a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése 
elfogadja. 


E ÉL GENT " VENSENPNENA ! 


TÁRSULATI ÜGYEK. 69 


19. A szakosztály választmánya a pénztár megvizsgálására pénz- 
tárvizsgáló bizottságot küld ki, amelynek jelentését a titkár terjeszti elő, 
A választmány évközben bármikor is elrendelheti a pénztár vizsgálatát. 


A szakosztály vagyona. 


20. A szakosztály jövedelmei a következők : az alapítványok és azok 
kamatjai, az előfizetési díjak és a kiadványok eladásából származó be- 
vételek, állami segély és egyéb adományok, végül a Földtani Társulat 
évi segélye, amelyet a választmány előterjesztésére az anyaegyesület köz- 
gyűlése állapít meg. 


A szakosztály föloszlatása. 


21. A szakosztály föloszlatását az anyaegyesület közgyűlése vagy a 
szakosztály évzáró gyülése határozhatja el. A szakosztály évzáró gyűlé- 
sére a meghívók egy hónappal előbb küldendők szét a tárgy különös 
kiemelésével. Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a szakosztály 
tagjainak kétharmada jelen van. Ennek sikertelensége esetében az anya- 
egyesület határoz a szakosztály további sorsa felett. 

A szakosztály feloszlatása esetén a szakosztály egész vagyona fölött 
a Magyarhoni Földtani Társulat, mint anyaegyesület rendelkezik. Ha 
azonban a szakosztály önálló és hasonló célt szolgáló társasággá alakulna 
át, a vagyon az újonnan alakult, hasonló célt szolgáló társulatra száll át. 


Az anyaegyesület felügyelete. 


22. A Barlangkutató Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat 
osztálya lévén, működéseért a nevezett társulat közgyűlésének felelős ; 
működéséről az anyaegyesület közgyűlésének, a Földtani Társulat választ- 
mánya útján évi jelentésben számol be. 


Az ajánlott ügyrendet ILosvav LaJos dr. tiszteleti tag elfogadható- 
nak véli, csupán a cbarlangtany szó helyett ajánl valami szebben hangzó 
kifejezést, pl. barlangismeret, vagy egyéb jobb szavat. 

Az 1—22. pont alatt ismertetett ügyrendet a közgyűlés egyhangú- 
lag elfogadja. 

9. Indítványok 

Elsőtitkár jelenti, hogy a Barlangkutató Szakosztály alakulásával 
Alapszabályaink bizonyos módosítása válik szükségessé. 

Az 1913 január hónap 29-én tartott választmányi ülés a Magyar- 
honi Földtani Társulat 1904 febr. 3-án elfogadott alapszabályaiban a 
következő módosításokat ajánlja: 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Alapszabály módosítások tervezete-t 


TETEL S iz kiözsoik 


4. §. A jelentékenyebb eszközök: a) gyűlések, b) kiadványok, 
c) könyvtár, d) ásvány-, föld- és őslénytani tárgyak gyűjtése, e) egyes 
vidékek földtani tanulmányozása, f) fiókegyesületek és szakosztályok 
alakítása. 


VETLEN ozolk ejeor gas 


17. §. A tagok a társulattól oklevelet kapnak, melynek alapján 
magukat a Magyarhoni Földtani Társulatv pártoló, örökítő, rendes, 
tiszteleti, vagy levelező tagjainak nevezhetik. 

A társulat minden tagja részt vehet a szaküléseken és a közgyűlé- 
seken is; azonban a közgyűléseken szavazati joga a tiszteleti, pártoló, 
örökítő és rendes tagoknak csak akkor van, ha olt személyesen meg- 
jelennek. A tagok jogaival biró intézetek, hivatalok, testületek vagy 
vállalatok megbízottjaik útján szavazhatnak. Az irásbeli felhalalma- 
zással megbizottak azonban a közgyűléseken csakis akkor szavazhat- 
nak, ha ott személyesen megjelennek. A levelező tagok kivételével a 
társulatnak minden tagja kapja a társulat folyóiratát, használhatja a 
társulat könyvtárát és új tagokat ajánlhat. A /iókegyesületek és szak- 
osztályok kiadványaikért díjat szedhetnek. 


IX. Ügyvezetés. 


18. §. A társulat ügyeit a választmány intézi, amelynek tagjai: az 
elnök, másodelnök, a fiókegyesületek és szakosztályok elnöket, a magyar 
honos tiszteleti tagok, 12 választmányi tag, az elsőtitkár, másodtitkár és 
a pénztáros. 


X. Gyűlések. 


Ad 26. §. A választmány mindenféle személyi ügyben mindig 
titkos szavazással dönt. 


A bemutatott tervezethez szót kér Lasz SAMu dr. rendes tag. Nem 
látja be, hogy miért kell személyesen megjelenni a tagoknak a közgyűlé- 
sen, a választásokon. Épen most hallottuk a titkári jelentésben, amely 
érdekes adataival a felszólaló figyelmét megragadta, hogy az elsőtitkár 
úr már 11 ízben szavazott a Német Geológiai Társulatban posta útján, 


$ A dűlt betűkkel szedett kifejezések jelzik a módosításokat. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


titkosan. Ha Berlinben ilyen módon szavaznak a földtani társulat tagjai, 
miért kell épen nálunk személyesen megjelenni. 

Elnök a felszólaló tagtárs úr aggályait eloszlatja s kéri őt, hogy 
nyugodjon bele eme változtatásokba, amiket a választmány egyhangú- 
lag hozott. 

A közgyűlés a tervezett módosításokat elfogadja s utasítja az elnök- 
séget, hogy az Alapszabálymódosításokat jóváhagyás végett felsőbb helye 
felterjessze. 

KOSSTEES ZAK UN ÁNbANSA as zal 913 Aosrégy vet e 0lklö zt e. 

Elnök a magá és tiszttársai nevében megköszönve a közgyűlésnek 
azt a támogatást, amelyben őket a társulat az 1910—1912. évközben 
részesítette, korelnökül felkéri Kocn Awran dr. tiszteleti tagot; és maga 
a másodelnökkel s a titkárokkal együtt távozik az elnöki emelvényről. 

Az elnöklést Koch Antal dr. korelnök veszi át. 

Itosvav LaJos tiszteleti tag a közgyűlés nevében köszönetet mond a 
lélépő tisztikarnak, nevezetesen SCHAFARZIK FERENC dr. elnök, SZONTAGH 
Tamás dr. másodelnök, PaPpP KáRoLrLy dr. elsőtitkár és VoGr VIKTOR dr. 
másodtitkár uraknak, hogy az 1910— 1912. évi ciklusban a Magyarhoni 
Földtani Társulatot oly lelkesedéssel és eredményesen vezették. A Föld- 
tani Társulat az elmult ciklusban valóban nagyot fejlődött úgy a szel- 
lemiekben, mint az anyagiakban s ezért elismerés illeti meg a lelépő 
tisztikart. 

OCHAFARZIK FERENC lelépett elnök úgy a maga, mint a vele együtt 
távozó tisztikar nevében is megköszöni a szives elismerést, amelyet a 
közgyűlés nevében ILosvav LaJos dr. tiszteleti tag úr oly meleg hangon 
tolmácsolt. 

Ezután elnöklő korelnök elrendeli a tisztújító választás megkezdé- 
sét. A szavazatszedő bizottság elnökéül felkéri Lirra AuRÉL dr. és TImkó 
ImRE rendes tag urakat, mig tagjaiul Emszr KÁLMÁN dr., Dricexrvy DEzső, 
Löw MÁáRrown és dr. ViGH Gyura rendes tag urakat nevezi ki. 

A választásokat a két elnök vezetésével két szavazatszedő bizott- 
ság végzi. 

A választások eredményét azután KocH Awrar dr. korelnök a követ- 
kezőkben hirdeti ki: 

cJegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1913. évi febr. 5-i 
közgyűlésen megejtett tisztújító választásról. A lelépő elnök ajánlatára 
korelnökül dr. Kocn Awrat tiszteleti tag kéretett fel, a választások meg- 
ejtésére pedig két szavazatszedő bizottság küldetett ki. A szavazatszedő 
bizottságok elnökei: dr. LIrra AuRÉL és Trmkó IMRE társulati tagok, 
Lőw MÁRrows dr. és Vic Gyura, nemkülönben EmszT KÁLMÁN dr. és 
Dicewxrv DEzső társulati tagoknak, mint a szavazatszedő bizottság tagjai- 
nak közreműködésével a választás a következő eredménnyel ejtetett meg : 


72 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Leadatott összesen hatvan szavazat. 
I. A választandó tisztviselőkre esett a) az elnökjelöltek 
közül 60 szavazat, ebből 


dr. ÖCHAFARZIK FERENC-Tre . s s SZAVAZ 

dr. FRANZENAU ÁGOSTON-ra .. MT 2 (t 

dr. ZIMÁNYI KÁROLY-ra dab ágepeeeiti ( 
1) másodelnök jelöltek közől : 

HT S SZONTÁAG ES LÁNTÁS STAT ké áal ás E SENEREA) c 

dr. TTÖRENTEHBY ÍMRÉ- Te he. 148 ( 

ÜT ZRÁNES MÓRETAT zzz án EST e S ( 
e) az elsőtitkár jelöltek közől: 

dr. PAPP KÁROLY-ra . . egés ot szk Mill ( 

ds AVLAURTTZ ADETASGAT ót este 16 c 

TREITZ PÉTER-re ELETEN 3 ( 
d) másodtitkár jelöltek közől: 

MARos IMRÉ-re.. sik S L0 ( 

IROCHLANÁNDORZUTKEMAN E ez Set 19 ( 

CELLA VOGTOVTÉRŐR EA zt ts sal TS e S ( 


II. A választandó választmányi tagokra leadatott ösz- 
szesen 60 szavazat, melyből három érvénytelen volt s így a szavazatok 
összege 57, melyből esett: dr. Maugrrz BÉLÁ-ra 50, dr. LIFFA AURÉL-ra 
49, dr. FRANZENAU ÁGosron-ra 46, dr. Pánry MónR-ra 46,  TREITZ 
PérER-re 45, Timkó ImRR re 42, dr. Emszr KÁLMÁN-ra 40, dr. LŐRENTHEY 
IMRÉ-re 37, dr. KoRmos TIVADAR-ra 37, dr. ZIMÁNYI KÁRonYy-ra 306, 
HoRusirzkY HENRIK-re 36, dr. BCHRÉTER ZOLTÁN-ra 33, dr. KADIcsS 
OTToKÁR-ra 31, dr. Vapász ELEMÉR-re 24, dr. Lászró GáBoRra 22, 
dr. Décny MónR-ra 19, RozrozsNIK PÁáL-ra 17, dr. PRiÓxz Gyurá-ra 14, 
BELLA LaJos-ra 14, ILLÉS VILMos-ra 10, ZSIGMONDY ÁRPÁD-ra S, ÖTEIN- 
HAUs GYULÁ-ra 5, Löw MÁRToN-ra 5, dr. BALocH MARGIT-ra 4, dr. GÁSPÁR 
JÁNos-ra 4, KocH NÁáNwDpoR dr.-ra 2, dr. SIGMoND ELEK-re 2, MIHóKk 
Orró-ra 1, T. RórH KáRony-ra 1 és MARos IMRÉ-re 1 szavazat. 

Korelnök kihirdetvén a választás eredményét, megválasztott tiszt- 
viselőkül jelenti ki a következő urakat : 

Elnök : dr. SCHAFARZIK FERENC. 

Másodelnök : dr. SZONTAGH TAMÁS. 

Elsőtitkár: dr. Papp KÁROLY. 

Másodtitkár: MARos IMRE. 

Válasz:mányi tagok pedig: dr. MAaAuRrrz BéÉna, dr. LIFFA AURÉL, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 18: 


dr. PánrvY Món, dr. FRANZENAU ÁGosros, TRErIrz PÉTER, Timkó IMRE, 
dr. Emszr KÁLMÁN, dr. LŐRENTHEY IMRE, dr. KoRMmos TIvVADAR,-dr. ZIMÁNYI 
KÁRoLYy, HoRusiIrzkY HENRIK, dr. SCHRÉTER ZOLTÁN. 

Kelt Budapesten, 1913 február 5-én. 


Dr. LIrra AURÉL és Timkó IMRE KocH ANTAL dr. 
a szavazatszedő bizottság elnökei. tiszteleti tag, korelnök. 


Elnöklő korelnök kihirdetvén a választások eredményét, üdvözli 
a megválasztott tisztikart és a választmányt s kéri a megválasztott 
urakat, hogy az 1913—1915. évi ciklusban ugyanolyan buzgalommal 
szolgálják társulatunk ügyeit, mint azt az elmult években tették. 

OCHAFARZIK FERENC dr. elnök a megválasztott tisztikar és a választ- 
mány nevében köszöni a közgyűlésnek a szives bizalmat, hogy nagyobb- 
részt ugyanazon tisztikart s választmányt tisztelte meg a jövő három 
évre 18 az ügyek vezetésével, mint az elmult trienniumban, s igéri, hogy 
miként a multban, úgy a jövőben is a legnagyobb buzgalommal ipar- 
kodik úgy a tisztikar, mint a választmány a beléjük helyezett bizalom- 
nak megfelelni. 

Egyéb tárgy hiányában elnöklő korelnök a közgyűlést esti 9 óra- 
kor berekeszti. 

Kelt Budapesten, 1913 február hónap 5-én. 

Jegyezte PaPP KÁáRony dr. elsőtitkár. 


B) SZAKULESEK. 
1. Jegyzőkönyv az 1912 november 6-iki szakülésről. 


Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében d. u. 5 órakor kezdődik. 


Elnök: ScHAFARZIK FEREwxc dr. műegyetemi tanár és dékán, m. kir. 
bányatanácsos. 

Megjelentek: Bakrúcz Lagos dr., SPITZER MóR, STANIK LAJOS, ÖTREDA 
Rezső dr. vendégek. 

Továbbá: AscHER AwnTan, BEnna Laros, Emszr KÁnmás dr., ÉHIK GYUuLA, 
FRANZENAU ÁGosTows, HILLEBRAND JENŐ dr., HoRusirzgkY HENRIK, ILosvav LaJos dr., 
JuGgGovics Lagos, Kaprió OTTOKÁR dr., KocH AwxTrar dr., KoRmos TIvADAR dr., 
KuLcsáR KÁLMÁN dr., Kun Arrira, LÁSzLó GÁBoR dr., LIFra AuRÉL dr., Lóczy 
Lasos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTown dr., MARos IMRE, MaARzsó [LaJos, 
MaAuxgirz BÉLA dr., Parkovics JózsEr, Panró Dezső, Papp KÁROLY dr., PITTER 
TrvapaRg, Roska MÁRTonx dr., Sass LÓRÁNT, STEINHAUsz GYULA, SZINYEI MERSE 
ZSIGMOND, SZONTAGH Tamás dr., TRzsrrz PÉTER, VaARGHA GYÖRGY dr., VIGH GYULA, 
VoGn VIKTOR dr., Zrmásyr KÁRoLy dr. és ZsiGmosxpY ÁnpáD tagok. 

Összesen 44-en. 


74 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a szép számban megjelent szaktár- 
sakat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Erre PaPP KÁRoLnYy dr. 
elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő : 


cTisztelt Szakülés ! 


Amidőn a június 5-iki szakülés óta a mai napon első ízben találkozunk, 
mély tisztelettel jelentem a szakülésnek, hogy az öthónapos szünidőben társu- 
latunk a Földtani Közlöny utján iparkodott tagtársainkkal a kapcsolatot fönn- 
tartani. Ezen időközben megjelent a Földtani Közlöny 6-ik, 7-ik és 8-ik füzete ; 
elkészült továbbá a 9—10-ik kettős füzet is, amely bő tartalommal a jövő hét 
elején már tisztelt Tagtársaink kezében lesz. Azonkívül a mult héten expedi- 
áltuk a m. kir. földtani intézet 1910-ik évi jelentését. 

A szokásos jelentésekre áttérve, tisztelettel jelentem, hogy a f. évi június 
5-iki választmányi ülés társulatunk rendes tagjaivá választotta a következő 
testületeket s urakat: 

1. M. kir. kulturmérnöki hivatal Nagyenyed. (Ajánlotta a 
titkárság.) 

2. Kús Arrita műegyetemi hallgató Bpest. (Ajánl. SAs LóRÁND r. t.) 

3. RósavY BÉLA magánmérnök Bpest. (Ajánlotta a titkárság.) 

4. CzEK VALDEMÁR tanárjelölt Bpest. (Ajánlotta KövEsziGErHY Rapó r. t.) 

5. Hóng H. gimnáziumi tanár Segesvár. (Ajánl. KocH AwTAaL tisz. tag.) 

6. SroPNEvirs ANDRÁS bányamérnök, Stawropol, Kaukázus. (Ajánl. titk.) 
A bejelentés tudomásul szolgál. 

Az elnöklést IGLói SzorvracH Tamás dr. másodelnök veszi át, s felkéri 
Schafarzik Ferenc urat bejelentett előadásának megtartására. 

1. ScHAFARZIK FEREnc dr.: Ásványtani közlemények címén ne- 
hány ásványelőfordulást mutat be, buzdításul a geológusoknak, hogy országos 
felvételeik közben az ásványokról se feledkezzenek meg. Bemutatja a somos- 
újfalusi zeolitokat, amelyek főkép chabasitok és ritkább ikertörvény : 
a törzsromboéder szerint vannak kifejlődve. Ugyanezen a stuftán kvarckristá- 
lyok is vannak, amelyek idősebbek. Ugyancsak Somosújfaluról analcimot 
mutat be, amely mellett chabasit, pirit, s mint legfiatalabb generáció kalcit is 
van. Egy másik stufán analcim, chabasit, heulandit, stilbit és kalcit látható. 
Mindebből kiderül, hogy először a kvarc, azután a zeolitok, majd a pirit s 
végül a kalcit képződött. Bányafaluból kalcedont, kalcitot és hialitet 
mutat be, majd romboéderes kalcitot, rajta apró ametiszt kvarcokkal. Sóvár- 
ról, az ottani elfullasztott sóbányából, kék sókristályokat mutat be, 
megemlítve, hogy Komporrny Józser Aknaszlatinán is talált kék kősó kristályt. 
Majd Budavidékének ásványairól számol be. A Péterhegy agyag- 
gödrében a kiscelli agyag között keményebb szarukő breccsiás rétegek van- 
nak, amelynek repedései között szép gipszkristályok találhatók, mellső 
ferde prizmával s ortodomával. Végül Puszta Kolop diluviális agyagjából 
viviamitvásványt"mutat "be, amely-ott"behintve fordulnak elő. 

SCHAFARZIK tanár előadásáért elnöklő másodelnök köszönetet mondva, az 
elnöklést ismét SCHAFARZIK FERENC veszi át. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


"—1 
ut 


9. Tuza AgRÉn dr.: A fillipszit újabb hazai előfordulása 
címen a badacsonytomaji Nagykőfejtőben talált fillipszitről beszélt. Ezt az 
ásványt Lóczy LasJos dr. fedezte föl, s Badacsonytomaj ezidőszerint a fillip- 
szitnek harmadik lelőhelye hazánkban. A kicsiny, szemmel alig látható ásvá- 
nyocskákat az előadó optikai úton pontosan meghatározta. 

Az előadáshoz szót kér Lóczy Lasos dr., aki elmondja, hogy ennek a 
fillipszíitnek az előfordulása igen érdekes. Ugyanis a kürtöhöz közel fekvő 
helyen találta ezt a posztvulkánikus terméket, a palagonitos bazalttufában. Az 
egész kőfejtő anyaga vulkáni sárból származik, fölötte szilárd bazaltanyag, 
majd ismét tufa van. 

ScHAFARZIK FERENC elnök felhívja a figyelmet arra, hogy Zalaszántón 
(keszthelyi j.) szintén van egy fillipszit- termőhely (1. SCHAFARZIK F. Ma- 
gyar kőbányák részletes ismertetése. Bpest, 1904. 360. old.) az ottani bazalt- 
köbányában. 

3. HrrnrtE8sganp Jenő dr. antropológus: Az ősember újabb lakó- 
helyei hazánkban címen tart előadást. Elmondja, hogy a mióta HERMAN 
Orró kezdeményezésére a Földtani Intézet, a Miskolczi Múzeum, a Tudomá- 
nyos Akadémia és a Nemzeti Múzeum támogatásával hazánkban megindult a 
barlangkutatás, a diluviális ősember lakóhelyeinek föltárása gyors menetben 
haladt előre. Nemrég még az a nézet uralkodott, hogy a diluviális ember csak 
elvétve kereste volna fel Hurópa keleti részeit, addig újabb leleteink azt bizo- 
nyítják, hogy az ősember nagyon is sokat tartózkodott hazánknak jégáraktól 
mentes vidékein, mert különösen a barlangokban bővelkedő hegységeink között 
igen jól érezte magát. Bizonyítják ezt a felkutatott barlangokban talált tűz- 
helyek, szebbnél szebb kőszerszámok, továbbá a velő kedvéért feltört rénszar- 
vas. hiéna és barlangi medve csontok. A kőszerszámokból arra következtethe- 
tünk, hogy hazánkat a moustérien korú nagyon primitiv típusú neander- 
tali emberrasz is lakta. 

Az újabban felkutatott barlangok a következők: a KocH Anrar tanártól 
felfedezett Kiskevély-barlang a Buda melletti Csobánkán, a HoRusrirzkY HENRIK 
főgeológustól felfedezett Pálffy-barlang Detrekőszentmiklóson 
a Kis-Kárpátokban, azután a HIitLEBRANDtól felfedezett Istállóskői és 
Peskő barlang a Bükk hegységben. 

Az elhangzott előadáshoz KoRmos Trvapag dr. megjegyzi, hogy a detre- 
kőszentmiklósi Pálffy-barlangban temérdek lemming maradvány van, ami 
azért nevezetes, mert összekötő kapocs a kőszegi lemming-előfordulással. 
A Bükk-hegység barlangjait azonban úgylátszik, hogy a lemmingek el- 
kerülték, mert az eddig fölásott barlangokban semmi nyomuk. 

SCHAFARZIK FERENC elnök megjegyzi, hogy a detrekőszentmiklósi PÁLFFY- 
barlangból kikerült eszközök anyaga egészen más, mint a Szeletabarlang kék 
kalcedon anyaga. 

HoRkusirzgx HENRIK főgeológus elmondja, hogy egy névtelen író kétségbe 
vonja azt, mintha ő fedezte volna fel a Pálffy-barlangot. A névtelen író egy 
pozsonyi lapban, s a földtani intézet igazgatójához írt levélében azt állítja, 
hogy a detrekőszentmiklósi Pálffy-barlangot már SPITZER MóR uradalmi bérlő 


76 TÁRSULATI ÜGYEK. 


is ismerte. A jelenlevő SPirzER úrnak HoRusirzkY HENRIK megmagyarázza, hogy 
a szóbanforgó Pálffy-barlangot előtte senki sem kereste fel, s így ez teljesen 
új hely a speleológiában. 

Roska MáÁRrox dr. rendes tag üdvözli HILLEBRAND doktort szép leletei és 
előadása alkalmából, s arra serkenti a Barlangkutató Bizottságot, hogy gyor- 
sabb menetben folytassa a kutatásokat. SzorracH Tamás dr. másodelnök kije- 
lenti, hogy a m. kir. földtani intézet 1906 óta már 14,000 koronát költött a 
Miskolcz vidéki barlangok, s főkép a Szeleta kiásatására, s így az államot nem 
terheli semmiféle mulasztás. 

BELLa LaJos dr. rendes tag elmondja, hogy a trencséni s felvidéki 
múzeumok lázas buzgalommal gyűjtik a felsőmagyarországi kincseket, s ebben 
nagyon támogatják őket a cseh s morva szakemberek. Ez ellen az államnak 
erélyesen fel kellene lépni. 

Lóczy Lasos dr. tiszteleti tag szerint a Földtani Társulatnak igazságo- 
san kell anyagi s erkölcsi erejét a geológia birodalmában szétosztani. A. társu- 
lat minden erejét nem fordíthatja a barlangkutatásra. mert a társulatnak, 
épúgy mint a földtani állami intézetnek is mindenféle mineralógiai, geológiai 
s paleontológiai gyűjtést egyenlően kell támogatni. Azonkívül ne várjunk min- 
dent az államtól, hanem a társadalamhoz is forduljunk anyagi és erkölcsi 
támogatásért. 

4. Lóczy Lasos dr. bemutat egy Mastodon Borsoni fogat a dunántúli 
Boldogasszonyfalváról. Ez a fog nagyon emlékeztet arra a fogra, amelyet dr. 
PAwLrowwxE egy amerikai fajjal azonosított. Az amerikai Mastodon giganteum 
tényleg nagyon hasonlít a magyar faj fogára. 

5.-Lóczy LaJos dr. a természeti.szépségek megvédését 
ajánlja a szaktársak figyelmébe. Az Orvosok és Természetvizsgálók 
idei veszprémi vándorgyűlésén számos felszólalás történt a természeti szépsé- 
gek megvédéséről. Miként törvény van már a régi épületek, várromok, vala- 
mint a madarak védelméről, azonképen védjük mi geológusok a ritka földtani 
tárgyakat, a gyönyörű bazalt-hegyeket, amik maholnap már a köfejtők csáká- 
nyai alatt pusztulnak el. Feladatunk, hogy ezeket a természeti szépségeket 
lajstromozzuk, s azután a társadalmat szólítsuk fel segítségünkre. 

ILosvav LaJsos dr. választmányi tag megjegyzi, hogy ezek a dolgok nin- 
csenek teljesen elhanyagolva, mert a Természettudományi Társulat, épúgy, mint 
a Földtani Társulat már 1908-ban behatóan foglalkozott a természeti kincsek 
megvédésének kérdésével. A Természettudományi Társulat ezrével küldözte 
szét a gyüjtőiveket, azonban a társadalom nem sokat törődik ezekkel a dolgokkal. 

Elnök a vitát bezárva, az ülést estéli 7 órakor berekeszti. 


2. Jegyzőkönyv az 1912 december 4-én tartott szakülésről. 
Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor 
kezdődik. 
Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. 
Megjelentek: BLumM SÁNDOR, BRENNDÖRFER J. dr., GEREczE PÉTER dr., 


kéé sake 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


Haravárs Gyura, HaLász GyYuLA, HEGEpüÜs J. LÁszLó, KERESZTES MÁRui4, KISSÁR- 
MÁSI MÁLY SÁNDOR, STREDA REzső dr., SZATALA ÖDöN, VNuTsKó FERExc vendégek. 

Továbbá: ASCHER ANTAL, BEgkEY IMRE GárpoR, BERKó JózsEF dr., BRAUN 
Gyura dr., ÉHIK Gyura dr., EmsSzT KÁLMÁN dr., HILLEBRAND JENő dr., HoRu- 
sirzkY HENRIK, HoRvárH BÉLA dr., ILosvaxY LAJos dr., INKEY BÉLA, KApDió OTTOKÁR 
dr., KocH ANTAL dr., KocH NÁNwDpoR dr., KoRmos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, 
LászLró GÁBoR dr., LIFFA AuvRÉL dr., Lóczy LaJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Löw 
MÁRTrowx dr., MAJER Isrvás, MaAvuRgirz BÉLA dr., Magos IMRE, Magzsó LaAJos, PÁLFY 
MóR dr., Panró DEzső, Papp KÁRoLY dr., Páva VaJNa FEREnxc dr., PITTER TIva- 
DAR, ROZLOZSNIK PÁL, SIGMOND ELEK dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZONTAGH TAMÁS 
dr., TELEgGpi RórH LaJos, Timkó IMRE, ToBoRgrrY Géza, TRErrz PÉTER, VENDL 
ÁLADÁR dr., VoGL VIKTOR dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr. és ZsIvNnY ViIkrog dr. tagok. 

Elnök az ülést megnyitván, felkéri KoRmos TiIvapagR dr. rendes tagot 
cMagyarországi új ősemlősöks címen hirdetett előadásának meg- 
tartására. 

1. KoRmos Trvapag dr. állami geológus új ősemlősöket mutatott be 
Magyarországról. Részben olyanok ezek melyek a tudományra nézve teljesen 
újak; ezek közül kiemelendő egy — a mai berber majomhoz közellálló — 
majom Baranya megyéből és három rendkívül érdekes pézsmacickány faj, 
melyeknek a legközelebbi rokona ma a Pyrenaeusokban él, valamint egy 
rozsomák (Gulo) faj Biharmegyéből, mely a mai északi cVjelfrasso, jégkorszak 
előtti, kistermetű őse. Ezzel együtt került elő egy tigrisféle állat (Macha- 
irodus latidens) maradványa is, amely hazánk ősfaunájában szintén új: Elő- 
adó a bemutatott tárgyakat Magyarország hajdani klimatikus viszonyaira való 
tekintettel bő reflexiókkal kisérte. Dr. KoRmos TIvaDAR előadásához Elnök 
megjegyzi, hogy a vándorlási teória nagyon egyezik Tuzsowx tanár megfigye- 
lésével, aki kimutatta, hogy a növények nyugatról vándoroltak be Oroszországba. 

2. Utána Enix Gyura tanárjelölt a detrekőszentmiklósi Pálffy-barlang 
faunája címen tartott előadást, melyben utalt arra a nevezetes körülményre, 
hogy e barlangból a lemming tömegesen került elő. E körülmény rendkívül 
érdekes kapcsolatot nyujt az óruzsini és a novi barlangok faunája között, melye- 
ket még horn Samu a 90-es években ismertetett. 

3. PÁvax-VaJsa FERExc dr. selmecbányai főiskolai tanársegéd Új Phola- 
domya hazánkban címen mutatja be azt az óriási nagy Pholadomyát, 
amelyet BőckH Hugó dr. főbányatanácsos gyüjtött Verdmniken lajtamészkőből. 
Három példányban még a hontmegyei Kemence határából került elő szintén 
felső mediterrán üledékekből ugyancsak egészen megegyező méretarányokkal, kör- 
vonalakkal és díszítésekkel. amelyek élesen megkülönböztetik az eddig ismert összes 
fajoktól. Vizsgálatai alapján legközelebbi rokonai a Pholadomya alpina. MATH. és 
Pholadomya alpina v. rostrola ScHAFF., de azoktól is élesen megkülönböztet- 
hető s ezért az előadó, mint új fajt Pholadomya H. Bőcxni n. sp. néven hajlandó 
bevezetni az irodalomba, BöcgeH Hucó dr. főiskolai tanár, kiváló magyar geolo- 
gusunk, tiszteletére. 

4. Ezután Papp KáÁRory dr. társulati főtitkár Kálisókutatások 
hazánkban címen ismerteti az Erdélyi Medence újabb furásait. Elmondja, 


78 TÁRSULATI ÜGYEK. 


hogy a nagysármási III. b) fúrás 970 m, a marosszentgyörgyi 863 m, a maros- 
ugrai 1282 m mély, az utóbbi ezidőszerint hazánknak legmélyebb fáúrása. Eddig- 
elé 28 mélyfúrás van Erdélyben, de ezek közül egyik sem ütötte meg sem a 
kálisó, sem a petróleum-telepeket. 

Előadónak az a nézete, hogy a sótelep Erdély mélységében nem folytonos 
vonulatban van meg, hanem csak a medence szélein egyes elzárt öblökben képző- 
dött só; s szerinte ezért a kálisókutatásokra végzett fúrásoknak is a medence 
széleiről kellene kiindulni, minthogy kálisóra csakis ott lehet remény, ahol egy- 
általában só is van. A. petróleum-telepekre Erdélyben vajmi kevés a remény. 

Ezen kétségeskedő állásponttal szemben ismerteti Erdély legkiválóbb 
ismerőinek : Lóczy LaJos, MgazEc LaJos és BöceH Hucó tanároknak álláspont- 
ját, akik erősen remélik, hogy Erdélyben a kálisóra s petróleumra is rábuk- 
kan a fúró. Végül az előadó azt óhajtja, hogy kétségeskedő álláspontját minél 
előbb megcáfolja a fúró, s hogy BöcgH-Lóczy-MRaAzrc elmélete nyomán mielőbb 
megtalálja az állam a keresett kincseket. 

5. Ugyancsak Papp KÁáRonry főtitkár ismerteti Rózsa MiHÁány dr. rendes 
tagnak: A stassfurti sótelepek organikus szerkezetéről írott 
értekezését. Rózsa tanár jelenleg a m."kir. Pénzügyminisztérium 4000 koronás 


ösztöndíjával a németországi kálisótelepek eredetét tanulmányozza, s erről szól . 


bemutatott értekezése is. 

Az elhangzott előadásokhoz szót kér Lóczy Lasos tiszteleti tag. Azzal 
kezdi felszólalását, hogy az Erdélyi Medencét még nem ismerjük. Épúgy nem 
ismerjük még a kálisótelepek eredetét sem. A mult század nyolcvanas éveiben 
SvEss EpE ösztökélésére sokat gondolkozott az Erdélyi Medence esetleges kálisó- 
telepeiről. Be kell vallanunk, hogy sem a németországi, sem a keletgácsországi 
kálisó telepekről nincsenek megállapodott felfogások. Régente úgy hittük, hogy 
a kálisó felül van, most ellenben azt hangoztatják, hogy a régebbi sótelepben 
van a karnallit és a szilvin. Elszasszban az eredeti sótelep hullámos redőzése- 
ket mutat, míg felül nyugodt a település. Az Elsass-vidéki legújabban feltárt 
kálisótelep nagy reményt nyujt az erdélyi kálisótelepek kutatására is. Utal 
továbbá a Lancsaufu menti kínai medencére is. A hanhai rétegek szárazföldi 
eredetű képződmények, amelyekből házilag sót termelnek. A kínai szalinákban 
nemcsak kősót, hanem kieseritet is találunk. Ide menjen Rózsa tanár, ha a 
kálisótelepek eredetét akarja kutatni. 

Papp előadó nem ismeri az újabb erdélyi kutatásokat, s azért mondja 
nyugodt településűnek az Erdélyi Medencét. Pedig a BöckH tanár vezetése 
alatt működő geológusok ott is találtak gyűrődéseket, ahol kősó egyáltalán 
nincs. Az újabb kutatások szerint a Mezőség főkép szarmata és pontusi réte- 
gekből áll, s ezért szintes; a mélységben mindenesetre gyűröődöttebb a réteg- 
zés, ahol a mediterrán rétegek vannak. Az Erdélyi Medence tükörképe illető- 
leg ellentéte a Cseh Masszivumnak, vagy a Pécsi hegység újbányai részének, 
ahol periklinális rétegek vannak. Az Erdélyi Medence leroskadt terület, amely- 
nek peremen szintesen, transegressziv fekszenek a rétegek. A. medence peremén 
tehát vízszintes, s belseje felé gyűrödött rétegek vannak. Lóczy három vonu- 
latban talált annakidején tetőszerű települést, tehát három antiklinális vonu- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 79 


latot ismert fel 1908-ban, míg legújabban BöcgH tanár úr már 18 antiklinális 
vonulatot konstatált. A kétségeskedők tábora nem hiszi az antiklinális vonula- 
tokat, csak nehány kilométeres hosszaságú antiklinálist fogad el, amelyek 
helyenkint elsimulnak, de ismét előtűnnek. Igaz, hogy Erdélynek csakis pere- 
mein vannak kősótelepek, de azt nem tudjuk, hogy a medence belsejében, pl. 
a sármási antiklinálisban nincs-e meg a kősó. Valószínű, hogy itt még nem 
értük el a kösó mélységét. Azt véli, hogy a medence szélein a kősó nem ere- 
deti helyén van és a gyűrődés benne nem tektonikus eredetű, hanem oldódási 
folyamatok eredménye. Úgy képzeli a dolgot, hogy a vegyes sórétegből kimen- 
nek a könnyebben oldható részek, s a visszamaradók mozgásba jönnek, miál- 
tal összenyomódás keletkezik. Az Erdélyi Medence tektonikus jelenségeit távolról 
sem hasonlíthatjuk össze az Alpok vagy a Kárpátok mozgásaival, hanem le- 
roskadó tömegnek kell gondolnunk, amelynek szélei összenyomódnak. Lóczy 
tanár bevallja, hogy Erdélyről sok tekintetben megváltozott régi nézete, mert 
hiszen évtizedeken át nyugodt medencének hirdette Erdélyt, míg ma gyűrődött 
területnek tartja, azonban egyben nem változott meg nézete, s ez pedig az, 
hogy ott kell keresni a kálisót, ahol a sótelepeket az erózió még nem érte, s 
így a viz fel nem oldhatta. 3 

OCHAFARZIK FERENC elnök az elhangzott felszólalás kapcsán úgy véli, hogy 
a kálisókutatás tényleg indokolt. Hisz a legtöbb magyarországi forrásban meg 
van a KCIl, így a luhi Margitvízben, s az erdélyi ásványos vizekben. Utal 
arra, hogy a sóformáció a mediterránban egységes volt, akár elfogadjuk UHLIG 
felfogását, akár nem. Igaz hogy Romániában kálisó nincs, de megvan Gali- 
ciában Kaluszon. Az elhangzott vitából azt látja, hogy a geológusok két cso- 
portra oszlanak a kálisókérdésben ; az egyik csoport pesszimisztikus álláspon- 
ton van, a másik csoport optimisztikus véleményt táplál. Elnök kifejti, hogy 
maga az optimisztikusok közé számítja magát, s eme kijelentésével esti 8 óra- 
kor az ülést bezárja. Jegyezte Papp KÁRoLy dr. titkár. 


3. Jegyzőkönyv az 1912 december 11-én tartott szakülésről. 


Az ülés helyisége a m. kir. földtani intézet előadóterme, kezdete délután 5 óra." 


Elnök: SzorragH Tamás dr. királyi tanácsos másodelnök. 

Megjelentek : RADVÁNYI ÁNTAL, ÖTREDA REzső dr., gróf TELEKI PÁL dr. 
és ZELLER TIBoR vendégek. 

Továbbá: BALoGH MARGITKA dr., BőckH HuGó dr., CHoLNoxkY JENnő dr., 
BHRőpI KÁLMÁN dr., GAÁL IsTván dr., HILLEBRAND JEnő dr., JuGovics [LaJos, 
Kapió OTTOKÁR dr., KoRmos TivapaRg dr., Lurra AugRÉL dr., Lóczy Lagos dr., 
MARos IMRE, MaRgzsó LaAJos, Papp KáRory dr., PárrY MóR dr., PÁvAI VAaJNA 
FERENC dr., PITTER TIVADAR, PosEwITrz TIVADAR, ROZLOZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOL- 
TÁN dr., STEINHAUSZ GYULA, ÖTRÖMPL GÁBOR, TAEGER HENRIK, TELEGDI RórH [LAJos, 
Trmgkó IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN, VENDL ALADÁR dr., VIZER VILMOS. 

Elnök felhívja CHorwoky JEwvxő dr. kolozsvári egyetemi tanár urat, társu- 
latunk rendes tagját, hogy Nehány megjegyzés Erdély morfologiájá- 
hoz, címen bejelentett előadását megtartani szíveskedjék. 


80 TÁRSULATI ÜGYEK. 


CHOLNOKY JEső dr. kimutatta, hogy az Erdélyi Medence halomvidékén a 
völgyek lejtőin általánosan jellemző az úgynevezett suvadás, vagyis rogyás és 
csúszás, földfolyással egybekötve. A suvadások sokkal, de sokkal nagyobb mére- 
tűek, mint azt eddig gondolták. Vannak 5—10 km hosszú suvadások, amelyek 
sokszor egész halomvidéket mozdítottak ki a helyükből. Így pl. Szováta só- 
sziklái és tavai mind egy óriási suvadáson foglalnak helyet, amiért is a sóvi- 
dék mai alakulása nem látszik tartósnak. A suvadások sok bajt okoznak a 
vasutaknak, de még többet a közutaknak, amelyek éppen a suvadások miatt 
sokszor állandóan eltolódnak. Ez az oka, hogy pl. Kolozsvárról a szomszéd 
mezőségi falvakba csak nagyon rossz, alig járható utak vezetnek, amelyeknek 
fenntartása rengeteg költséget okoz. Györgyfalvára pl. igen sokszor lehetetlen 


kocsival átjutni. A földművelés megváltoztatott módszere segíthet ezen egye-. 


dül. Jövő tavaszra igen sok új földcsuszamlás, suvadás várható. 

CHorwxoxkYy JENŐ előadásához szót kér NaGysúgi BöcgknH Hugó dr. rendes 
tag. Minthogy már a mult szakülésen történtek antiklinálisaira megjegyzések, 
s most CHorNxoxkY JENő is fölemlítette újabb kutatásait, azért szükségesnek látja 
ez alkalommal megjegyzéseit megtenni. Az első dolog annak a megállapítása, 
hogy az Erdélyi Medencében megvannak-e, vagy sem az antiklinális vonulatok. 

BöckH HuGó dr. kijelenti, hogy az antiklinálisokat ő maga és munka- 
társai 100 meg 100 dűlés méréséből állapították meg, tehát az antiklinálisok 
jelenléte kétségtelenül be van bizonyítva. GaáLr Isrvás tanárral vitát kezdeni 
nem óhajt, mert mint az erdélyi geológiai felvételek főnöke arról győződött 
meg, hogy GaáL dr. képtelen volt a reábizott feladatnak megfelelni. 

A második kérdés az, hogy az antiklinálisok képződése összefügg-e a 
sótelepekkel, vagy sem. A Küküllő vidékén a medence peremén hatalmas gyű- 
rőödéseket konstatált LázáR bányamérnök, ezen gyűrődések alatt pedig még a 
só eddig konstatálva nincs. ÜHoLwokY nem tartja tektonikus eredetűeknek a 
kolozsi sóbánya vidékén levő gyűrödéseket, pedig ezek tektonikus eredete két- 
ségtelen. Az Erdélyi Medence peremén padka van, amelyen a gyűrődés mini- 
mális. A gyorsan sülyedő medencének gyűrödésére a Pálfy-féle magyarázatot 
el lehet fogadni, s ezzel az antiklinálisok képződését is meg lehet fejteni. Az 
antiklinális vonulatok kanyarodásairól több helyütt szemmel láthatólag meg- 
győzödhet bárki. Ami azt az ellenvetést illeti, hogy kálisót eddig Erdélyben 
nem találtunk, az még nem bizonyítja elméletem helytelenségét, mert pl. 
Ugrán csak 1900 m mélység körül várhatjuk a sótelepet. 

Lóczy LaJos tiszteleti tag az elhangzott magas színvonalú vitatkozásokra 
megjegyzi, hogy ő 1908-ban az első antiklinálist morfológiai asszimetriából 
vette észre. A külső asszimetrikus formákat mérföldekre látta, s így gondolt 
az antiklinálisokra. Ezeket azután BöckH Hugó tanár úr munkatársaival ásá- 
sokon alapuló mérésekkel nyomozta ki. Az antiklinális elméletben egyetért 
Bócxgn tanárral. Az ellenvéleményen levő geológusok tagadják a Medence bel- 
sejében az antiklinális-vonulatokat. A. geológusok ugyanis hozzászoktak ahhoz, 
hogy a fiatal medencéket szinteseknek tekintsék, mint pl. a S0o0mogy-zalai hal- 
mokat. Kritikusaink tehát azt hiszik, hogy Erdélyben is olyanok a viszonyok, 
mint a Túladunán. Pedig Erdélyben mások a viszonyok. Igaz, hogy az erdélyi 


TÁRSULATI ÜGYEK. 81 


eocén-rétegek nagyjában szintesen s nyugodtan fekszenek, de azért bennük 
pikkelyességet is megfigyelhetünk. A  Párisi medencét is gyűretlen medencé- 
nek tartják, pedig ki van mutatva, hogy itt. is vannak gyűrődések, bár itt 
nincs só. Nem nyomós tehát az az érv, hogy az Erdélyi Medence gyűrödése 
a sóhoz van kötve. 

Gaán Isrvás megjegyzi, hogy a Párisi medencében só ugyan nincs, de 
van gipsz, amely a gyűrődést okozhatta. Az Erdélyi Medence 3—-4 fokos dű- 
lésű rétegeit bizony nem tekintheti antiklinálisoknak. A. BőcxnH-féle egyik át- 
döfött redőt pedig suvadásnak találta; a sármási átdöfött redő sem állja meg 
a helyét, mert az összekötött két dacittufa-réteg nem egykorú képződmény. 

BöcgkH Hucó dr. főbányatanácsos Gaár Isrvás dr. megjegyzéseire azt 
válaszolja, hogy vele vitába elegyedni nem óhajt és így érdemleges választ 
felszólalására nem is ad. Elnöklő másodelnök kéri a vitatkozó urakat, nogy 
kerüljék a személyeskedést, s maradjanak a tudományos viták targyi 
között. 

Pávar VaJva FERENC dr. tanársegéd bemutatja legújabb térképét, amelyet 
az Erdélyi Medence permén BöckH Hugó főbányatanácsos úr útmutatásai nyo- 
mán készített, s ahol Apahida vidékéről tektonikai felvételeket szemléltetően 
kitűntetni képes volt. 

CHorwxoxy JEwxő dr. végül zárószó jogán válaszol az elhangzott vitatkozá- 
sokra. Ha Böckn tanár úr a Pálfy-féle elmélethez hajlik, úgy ez azt mutatja, 
hogy nem ragaszkodik a regionális felgyűrődéshez. Az Erdélyi Medence keve- 
set sülyedt s ezzel nem magyarázható meg a 2000 méter vastag réteg oly 
nagy fokú, diapir redőzése, amelyet Böckn tanár úr feltételez. 

A Kolozsvár északi részén Szápmczky Gyura dr. tanár úrtól készített 
tektonikai térképezésben sok a tévedés, mert a nevezett tanár úr és tanítvá- 
nyai nem birták a rogyásokat, csúszásokat és suvadásokat az eredeti réteg- 
ződéstől megkülönböztetni. A. Pávax VaJwa FEREwc tagtárstól említett mély 
bevágódású völgy szintén suvadás révén keletkezett. 

Végül köszönetet mond a vitatkozó uraknak, hogy előadását magas szín- 
vonalú vitáikkal annyira kitüntették. j 

9. A második előadást Jugovics LaJos dr. budapesti egyetemi tanársegéd 
tartotta. Ásványtani közlemények című előadásának tárgya röviden 
a következő volt: 

a) Békásmegyer határában levő Rókahegy-i mészkőbányából származó 
barytok kristálytani viszonyai. 

b) Nógrádmegyei Csőváron a raibli mészkőben talált fluorit bemutatása 
és az előfordulási stb. viszonyok ismertetése. A fluorit mellett található kal- 
citok kristálytani viszonyai. Megemlítette, hogy a baryt és fluoritról szóló dol- 
gozata a Nemz. Múz. Annaleseinek e hó végén megjelenő kötetében meg fog 
jelenni, s már nyomás alatt van. Végül 

c) a Vácz mellett levő Kosd-i szénbányából származó markasiteket 
ismertette a kémiai analizis eredményeivel megvilágítva. 

Elnöklő másodelnök az előadó uraknak köszönetet mondva az ülést 
estéli 8 órakor berekeszti. 


Földtani Közlöny XLIII. köt. 1913. ő 


82 TÁRSULATI ÜGYEK. 


4. Jegyzőkönyv az 1912 december 18-án tartott szakülésről. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet Stefánia-uti palotájának első emeleti 
előadótermében délután 5 órakor kezdődött. 

Elnök : SzorracH Tamás dr. királyi tanácsos, masodelnök. 

Megjelentek : BaroGH MaRGir dr., EmszT KÁLMÁN dr., báró Börvös LÓRÁND 
dr., ERőpI KÁLMÁN dr., KocH ANTAL dr., KoRMos TIvADAR dr., KRENNER JÓZSEF 
SÁNDOR dr., Lóczy Lagos dr., MARos IMRE, Pawnró DEzső, PaAPP KÁRoLY dr., 
Párrxy MónR dr., Puskáss KÁRoLYy, PosEwITZ TIVADAR, STEINHAUSZ GYULA, STREDA 
REzső dr., ÖTRÖMPL GÁBOR dr., TREIrz PÉTER, VoGr VIKTOR dr., VIZER VILMOS. 

Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván felkéri STRÖMPL GÁBOR dr. ren- 
des tagot bejelentett előadásának megtartására. 

1. STRÖMPL GÁBOR dr.: crAz. erdélyi Mezőség szerkezete és 
arculata, címen bemutatta a Mezőséget szóban és képekben. Főkép a Kolozs 
és Nagysármás között elterülő vidéket ismertette, a gyűrődött sótartalmú zóná- 
tól befelé a mindjobban ellaposodó Mezőség felé. Kimutatta a sármási antikli- 
nális vonulatot, s még egy közbeeső lapos antiklinálist, Kolozs és Mocs között. 
Előadását vetített képekkel kisérte. 

2. A második előadó ViGH Gyura:a dorogi Nagykőszikla liasz 
rétegeiről értekezett. 

STÖMPL GÁBOR előadásához Lóczy LAJoz dr. tiszteletitag megjegyzéseket 
fűz. Fölveti a kérdést, vajjon amit annyira keresünk: a földigáztartók mindig 
a mezőségi rétegekben vannak-e vagy sem. A romániai petróleum eredő helye 
a slír, de kiadós, migrált telepek vannak a szarmáciai, söt a pontusi rétegek- 
ben is. Ezen analógia útján a Mezőségen nemcsak a mediterrán, hanem a 
szarmáciai s pontusi rétegekben is remélhetünk gázt. 

Báró Eörvös LóRÁND dr. szintén hozzászól a kérdéshez mult nyári vizs- 
gálatai nyomán. Azt az egyet meri állítani, hogy az Erdélyi Medence 
mélységében nagy nyugalom észlelhető, amely az Alfölddel 
izosztatikus egyensúlyban van. A két medence között a hegység úszó egyen- 
súlyban helyezkedik el. Az Erdélyi Medence mélységében redőktől mentes 
tömegek vannak. Enyedtől kezdve Radnótig emelkedés van, innét Marosvásár- 
hely felé esés. A mélységben meg bir különböztetni mágneses tömött közeteket 
és nem mágneses tömött kőzeteket, milyenek a mezőségi márgák. Az ugrai 
antiklinális alatt a mélységben, a nagyobb sűrűségű tömegekben antiklinális 
nincs, ellenkezőleg Ugránál tekintélyes sülyedés van. Marosújvárnál, a só körül 
kimutathatja a mélységben is az antiklinálist, ellenben Sármás alatt nem. 
A. rétegek települését vizsgálataival csak mintegy 2000 m mélység alatt ismeri 
föl. Vizsgálataival eddig Nagyenyedtől csak Nyárádszentistvánig jutott s csak 
egy szelvénye van ezen a vonalon, a másik szelvény Nagyenyedtől Nagysár- 
másig halad. A kereszt profil a mágneses kőzetben mint egy szkématikus vul- 
kán tűnik elő. Maga az Erdélyi Medence valószínűleg igen egyszerű, egységes 
képet fog nyujtani. 

KEörvös báró nagyértékű megjegyzéseihez Lóczy LaJos hozzáfűzi, hogy 
az Erdélyi Medencének nagyjában szabályos teknőszerű telepedését elismeri, 


zart tsóátrttaliiia a a asse 


ka at sat 


[9 4) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 3 
de az is bizonyos, hogy a medence gyűrődött és töredezett. Az egyenletes 
" tömeg felületben Eörvös báró szerint az ugrai antiklinális alatt a mélységben 
szinklinális van. Ez megegyezik az Alpokban észlelt viszonyokkal, ahol a fel- 
gyűrt rétegek alatt tömeghiány, illetőleg az Alpok alatt nyugodt alapzat van ; 
úgylátszik így van ez az Erdélyi Medencében is. 

Papp KÁRoLY dr. szintén szót kér a vitához. Kifejti, hogy Börvös LÓRÁND 
úr őnagyméltóságának megfigyelései Erdélyről rendkívül egyeznek a régebbi 
felfogással, amelyet Kocn Awrar tanár úr évtizedeken át hirdetett, s amelyet 
1907 óta az előadó is némikép módosítva hangoztatott. Ezen felfogás szerint 
az Erdélyi Medence nyugodt településű képződmény, amelynek belsejében az 
antiklinálisok csak végtelenül lapos boltozatok képében tűnnek elő. Szemmel 
látható antiklinálisok, illetőleg nagyobb arányú gyűrődések csak a Medence 
pereméhez közel a sótestek zónájában vannak. Ha a vizaknai sótömzsöktől 
Marosujvár, Torda, Kolozs, Dés sóbányái felé haladunk, s innét Sajószent- 
andrás, Szászpéntek, Görgényszentimre, Szováta Parajd sótömzséin át, Homo- 
ródszentpál, Köhalom:" sószikláin át vissza Vizaknára jutunk, azt látjuk, hogy 
a só- és gipsztömzsök zónájában mintegy 15—20 kilométer szélességben gyű- 
rőödött rétegek vannak, hatalmas antiklinálisokkal. Ettől a zónától úgy kifelé, 
mint befelé a Medencében a harmadkori rétegek egyaránt nyugodt települést 
mutatnak. Hörvös báró úr eddigi megfigyelései nagyon szépen egyeznek ezek- 
kel a tényekkel. 

Elnöklő Szorragcn Tamás dr. másodelnök köszönetet mondva úgy az elő- 
adónak, mint a vitázóknak, s különösen Hörvös LoRásxD báró őnagyméltósá- 
gának becses tanulmányai szíves közléseért, a szakülést estéli 7 órakor berekeszti. 


5. Jegyzőkönyv az 1913 január 8-iki szakülésről. 


Az ülés helyisége a kir. magyar Természettudományi Társulat ülésterme, 
kezdete délután 5 óra. 

Elnök: ScHAFARZIK FERExc dr. kir. bányatanácsos, kir. Józsefműegye- 
temi ny. r. tanár és dékán. 

Megjelentek: AnpREA János, HALAvÁTS GYULA és HERMAN ÁTTÓ vendé- 
gek; továbbá. BarocH MAaRGiIr dr., BExzyY IMRE GÁBoR, EMmszT KÁLMÁN dr., GAÁL 
IsTváNs dr., HILLEBRAND JENő dr., HoRusirzkY HENRIK, JuGovics [LaJos, Kapré 

TTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KocÓu NÁNDpoR dr., KoRmos TIVADAR dr., KULCSÁR 
Kármán, LIrra AURÉL dr., Lóczy LaJos dr., ifjú Lóczy LAJos, LÖRENTHEY IMRE dr., 
Löw MáÁRrowx dr., MÁssRg Isrvás, MaRzsó LaJsos, báró NyÁáRY ALBERT dr., PANTó 
DEzső, PaPP KÁROLY, PITTER TIVADAR, ROZLOZSNIK PÁL, SAss LÓRÁNT, ÖTEINHAUSZ 
GYULA, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGpI RorHn KáÁRoLry dr., TIMKkó IMRE, VARGHA 
GyöRGY, VIGH GYULA, VIZER VILMOS, ZSIGMONDY ÁRPÁD, ZSIVNY VIKTOR. 

Elnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, a távollevő VoGLr 
VikroR dr. másodtitkár helyett a jegyzőkönyv vezetésére felkéri VIGH GYULA 
rendes tagot. 

Elnök felkéri az elsőtitkárt jelentésének megtételére. 

Papp KÁRoLnYy dr. elsőtitkár bejelenti, hogy INkEY BÉLA tiszteleti tag 1000 


6 


84 TÁRSULATI ÜGYEK. 


koronás alapítványt ajánlott föl a Földtani Társulatnak. Bejelentette továbbá 
az 1912 december 4-én megválasztott örökítő s rendes tagokat. 

A titkári jelentés tudomásul vétele után Elnök felkéri HALAvÁTS GYULA 
m. kir. főbányatanácsos-főgeológust, mint vendéget, bejelentett előadásának 
megtartására. 

Harnavárs Gyura: Adatok az Erdélyrészi Nagy Medence 
tektonikájához című előadásában a következőket mondotta: CHOLNOKY 
JEsőnek 1912 dec. 11-ikén tartott előadásán nem jelenhetett meg és ezért 
ezen előadásban elhangzott azon állítására, hogy a medence középtáján a 
rétegek nem gyűrödöttek, hanem csak a peremén, most reflektálva kijelenti, 
hogy a rétegek a medence közepén is gyűrödöttek. A medence tektonikájának 
részletes tárgyalása előtt a terület fölépítésében résztvevő képződményeket 
sorolja föl. Az eredetileg vízszintesen leülepedett képződmények ma már nin- 
csenek abban a helyzetben, hanem a föld mélyében működő erők nagyon is 
megváltoztatták fekvésöket. A rétegek településében a legnagyobb változásokat 
a vízaknai sótömzsnek, mely maga is erősen gyűrött, a mélységből való erő- 
szakos feltódulása idézte elő. A sótömzs fedőjét alkotó képződmények, külö- 
nösen az azt köpenyként körülvevő szarmata rétegek is különböző düléseket 
mutatnak. Az alsó pontusi agyag települését már kevéssé érte a sótömzs fel- 
puffadása. Az agyag lapos szinklinálist alkot D-ről É-ra. É-ra azonban törés 
mentén mediterrán korú rétegek nyomulva föl, elvágják a pontusi rétegeket, 
ezután DNy-Ék-i irányban a lapos szinklinális ránc szintén megvan. Az alsó 
pontusi agyag az előbb említett vetődésnél a kontaktuson két meredek ráncot 
vet. A ráncok csapása ÉNy-DK-i, amely irány nagyjában megfelel az egykori 
partvonal irányának, vagyis a ráncok evvel párhuzamosak. Nagydisznód-Nagy- 
talmács-nál elüt a medence arculata. Itt a szarmata rétegek nyugodtak és kis- 
fokkal dűlnek. A pontusi rétegek azonban már szűk szinklinális ráncot vet- 
nek, majd lapos antiklinális ránc következik és tovább lapos szinklinális ráncba 
mennek át. A ráncok tengelye itt már nem parallel a parttal, hanem merő- 
legesen érinti azokat. Tehát a medence felépítésében résztvevő neogén képződ- 
mények nemcsak a medence szélén, hanem a medence belsejében a sótöm- 
zsön túl is erősan ráncosodtak. 

Előadó területének nem egy pontján a mélyben iszapos vizű források 
fakadnak, melyek az árterek síkjában kis kúpokat emelnek, melyekből víz 
szivárog. Ezt artézi jelenségnek tartják és előadó csatlakozik e nézethez, mert 
okát is tudja adni e jelenségnek. A szinklinális agyagán összegyül a talajvíz, 
ahonnan a nagy hidrosztatikai nyomás alatt a legmélyebb részén a területnek 
kitör és folyik mindaddig, míg az iszapkúp olyan magas nem lesz, hogy a 
hidrosztatikai nyomás nem képes a vizet fölemelni, mikor is a víz a terület 
más mély pontján buggyan föl és alkot kúpot. Ennek a szinklinális ráncnak 
folytatásában Bójától DNy-ra van egy ehhez hasonló forrás, mely már nem 
épít kúpot, minthogy a hidrosztatikai nyomás 0 pontján van. Ezen források 
jelenléte, előadó szerint, mindig az altalajban levő szinklinálisra vall. 

DCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönetet mondva az előadónak, raegem- 
líti, hogy a rüszi iszapvulkánoknál methángáz is tör fel, simely a forrást 


I egJNG ehen dts sze 97 pt 


4 
. 
4 


TÁRSULATI ÜGYEK. s5 


vegyes természetűvé teszi. A víz származhatik ugyan olyan csekélyebb mély- 
ségből, ahol még az évi középhőmérséklet uralkodik, de a gáz, mely a vizet 
felhajtja, az alsó agyagrétegek nagyobb repedéseiből jöhet úgy, hogy ezen 
alapon épenséggel nincs kizárva, hogy a ruszi iszapvulkánsor mentén tekto- 
nikai törést ne tételezzünk fel. 

Az előadáshoz szót kér GAÁL Isrván dr. r. tag, aki szerint a medencé- 
ben a felszínen nem lehet konstatálni a medencét kitöltő fiatalabb üledékek 
geológiai viszonyait, mert elfödik olyan morfológiai viszonyok, hogy a tekto- 
nikai viszonyokba bepillantást nem engednek meg. Kétségbe vonja a rétegek 
gyűrődöttségét és ellenmondást vél találni az előadó szavaiban, mert hogyan 
lehet a fekvő réteg nyugodt, a fedő pedig gyűrődött? Lóczy Kasos tb. tag 
közbe szólva utal az alpesi példákra, ahol ilyen települési viszonyt sokszor 
találni.. Gaán dr. folytatva hozzászólását, kételkedik a rétegek korának meg- 
határozása helyességében és a dacittufát sem tartja okvetlenül közép miocén 
korúnak. 

Elnök felkéri ezután HILLEBRAND JExő dr. rendes tagot, hogy cA fosz- 
szilis ember kérdéses címen bejelentett előadását tartsa meg. 

HILLEBRAND JExő dr. ismertette az eddigi diluviális embercsont marad- 
ványokat s ezek alapján kifejtette azt a felfogást, hogy azokat nagyon eltérő 
morfológiai bélyegeik alapján legalább is három külön fajba kell besorozni. 
Ezek: a Homo heidelbergensis, a Homo primigenius és a Homo sapiens fos- 
silis, amelyek valószínűleg nem: is egyenes leszármazottjai egymásnak, más 
szóval nem képeznek ősi sorozatot, hanem csak lépcsős sorozatot, amennyiben 
csak bizonyos jellegeik alapján tüntetik fel azokat a stádiumokat, amelyeken 
a mai embernek át kellett mennie. 

SCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönő szavai után KoRmos TIVADAR dr. T. 
tag kért szót és örömmel csatlakozik HILLEBRAND dr.-nak azon nézetéhez, hogy 
a Homo heidelbergensis, H. primigenius és H. sapiens-t három külön fajnak 
tekinti. Majd felhívja az anthropológusok figyelmét arra, hogy a jelenleg élő 
emberrasszok faji különállósága kérdésének vizsgálatát addig kezdjék meg, 
míg a rasszkeveredés vagy épen egyes rasszok kihalása a vizsgálatot meg 
nem hiusítja. 

c) Harmadik előadó KurcsáR KÁLMÁN volt, ki Földtani meg- 
figyelések a Gerecsehegységben, címen tartott szabad előadást. 
Előadó SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár úr megbizásából a mult év 
augusztus havában a (Gerecsehegységben kövületeket gyűjtött a Műegyetem 
részére és ezzel kapcsolatban földtani megfigyeléseket is eszközölt. Személyes 
megfigyelések alapján arra az eredményre jutott, hogy a gerecsei júrasorozat 
részletesebben tagolható, valamint, hogy az eddigi megállapítások javításra 
szorulnak. A júraszisztémán belül a fauna és települési viszonyok alapján az 
alsó-, középső- és felső liaszt, az alsó doggert és a tithont különböztethette 
meg. Az alsó liasz két fáciesben van kifejlődve, ú. m. brachopodás-, és ammo- 
niteses mészkövek alakjában. 1. A brachiopodás fácies ismét kétféle alakban 
lép föl, ú. m. a) világos vörösszínű kövületekben szegény mészkövek (Pockő, 
Tölgyhát, Kis-Emenkes, Nagypisznice), melyek a Psiloceras megastoma színtbe 


$6 TÁRSULATI ÜGYEK. 


helyezhetők; b) brachiopodás és apró ammonitesekben gazdag mészkövek 
( Asszony-, Teke-, Nagysomlyó- és Hosszúvontató-hegy), melyek a jellegzetes 
hierlatz-zal egyeznek s a liasz 0-ba tartoznak. 2. Az ammoniteses fácies vörös- 
színű cephalopodás mészkövek alakjában lép föl (tardosi Bányahegy, bajóti 
Öreg kő Ny-i oldalán, Pockő, Tölgyhát, Nagyemenkes, Törökbükk, Domoszló, 
Nagypisznice, Kisgerecse). A középső liaszon belül is két fácies különböztet- 
hető meg; 1. sötétvörös színű, mangángumós mészkő, 2. világos vörös színű 
mészkő. Mindkét fácies az Amaltheus margaritatus szintbe helyezhető (Pockőó, 
Tölgyhát, Nagyemenkes, Törökbükk, Domoszló, Nagypisznice és Kisgerecse.) 
Tölgyháton a világosvörös színű mészkő felett 50—60 cm. vastagságban sötét- 
szürke színű agyag fordul elő, mely még a középső liaszhoz sorolható. 

A felső liaszt agyagos, sötétvörös színű mészkő képviseli (Tölgyhát, Nagy- 
pisznice, Kisgerecse), míg az alsó dogger vörösszínű mészkő alakjában lép föl 
melynek felsőbb rétegei szaruköves fáciesbe mennek át (Tölgyhát, Nagypisznice, 
Kisgerecse, Tűzkőhegy, Nyagda árok). 

A Gerecse hegység júrasorozata a tithon emelettel zárul, melyhez külön- 
böző színű, sima törésű, helyenkint elkovásodott mészkövek tartoznak (Asz- 
szonyhegy D-i oldala). A rétegsorozat áttekintése után röviden szólt a tele- 
pülési viszonyokról is. 

Elnök köszönetet mond előadónak érdekes előadásáért, egyéb tárgy hiá- 
nyában esti 7 órakor az ülést berekeszti. 


6. Jegyzőkönyv az 1913 január hónap 29-én tartott szakülesről. 


Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor 
kezdődött. Elnök: SzorracH Tamás dr. királyi tanácsos, másodelnök. 

Megjelentek : ARawY IMRE, BÁTKY ZSIGMOND dr., ÜSELLINGARIAN JAKAB dr., 
DEvEciIs DEL VEccHIo REzső dr., KascHánszky GyöRGY dr., KATONA NÁNDOR, 
KocH KáRory dr., Kovács ENDRE dr.. MapaRgassy LászLó, PFEIFER MIxLós dr., 
SZTANKOVITS Rezső dr. és TREirz PÉTERNÉ úrnő vendégek. 

Továbbá: BarogGH MaRGgir dr., BiscHirz BéÉLa dr., DicEwnryY DEzső, 
EmszT KÁLMÁN dr., HogusirzgY HENRIK, HoRgvárÓ BÉLA dr., IÖNgxzY BÉLA, Kapió 
OTTOKÁR dr., KoRMmos TrvapaR dr., Lurra AuRÉL dr., Lóczy Lagos dr., Löw 
MÁRToNx dr., MARos IMRE, MaRzsó LaJos, MavuRgirz BÉLA dr., Panró DEzső, PAPP 
KÁRoLry dr., PánrY MónR dr., PITTER TIvapaR, PosEwirz TIVADAR dr., REITHOFFER 
KÁRoLYy, ROZLOZSNIK PÁL dr., Sass LÓRÁNT, SIGMOND ELEK dr., STERIHAUSZz GYULA, 
SrTREDA Rezső dr., TIMKó IMRE, TELEGDI RórH LaJsos, TELEGDI RórH KÁRoLYy dr., 
TREirz PÉTER, Túzson JÁáwos dr., VoGL VIKTOR dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr. 

Elnöklő másodelnök üdvözölvén a szép számban megjelent vendégeket 
és tagokat és ScHAFARZIK HERENL dr. elnök távolmaradását bejelentvén, az 
ülést megnyitja. 

Dr. Parp Kánony titkári jelentése után elnöklő másodelnök TImkó IMRE 
m. kir. osztálygeológus urat, társulatunk válaszmányi tagját hirdetett előadá- 
sának megtartására kéri fel. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 87 


1. Timkó IumRe: Talajismereti tanulmányutam Orosz- 
ország steppein című előadásában elmondta, hogy az elmult év nyarán 
hatheti szabadságot élvezve, az oroszországi styep-nek mint hazánk alföldi 
pusztáinak őseredetiségében megmaradt mását tanulmányozta át a woronyeszi 
kormányzóság területén, a doni kozákság birodalmában, Tambor, Szaratov és 
Szamára kormányzóságokban, végül az orenburgi kozák földön a Kalmük 
steppen Asztrachán kormányzóságban s az Ural folyón túl Turgaj, Uralszk 
tartományokban egész az Aral tóig és Kaka Kum sivatagig. Mindezek a terü- 
letek nemcsak geológiai felépítésükben, de talajkialakulásaikban is sok-sok 
rokon vonást tüntetnek fel hazai viszonyainkkal. Az orosz styep talajának 
gazdagságát, mely jóval felülhaladja a mi hasonló alkotású mezőségi acélos 
búzát termő talajainkat, hátrányosan befolyásolja a mostoha klima. A legszél- 
sőségesebb kontinentális klima ez, melynek nyara 40—509 C perzselő 
melegével ellentétben 30—409-os téli hidegek járnak. Kevés csapadék és 
aránytalan eloszlásban —mindmegannyi klimatikus mostohaságok, melyek 
különösen az Ural folyón túli részeken a talaj s a növényzetre való 
hatásukat annyira éreztetik, hogy ott a mezőgazdaság teljesen háttérbe 
szorulva,  nomadizáló  pásztorkodás üűzhető csak. E félsivatagi területek 
sós pusztái a legérdekesebb s legtanulságosabb tanulmányul szolgálhatnak 
Alföldünk szikes területei kialakulásának megmagyarázásához. Érdekes, hogy 
e sós pusztákon az orosz államkincstárnak nagyszabású szalinái vannak, így 
Marinszkij kop-nál Orenburgtól délre 65 wersztnyire és Baszkuncsáknál az 
asztracháni kormányzóságban. Az aktjubinszki Ural hegység végződéseiben 
ércek és petróleumelőfordulások vannak. 

Mindmegannyi érdekes s értékes a megfigyelésre. 

Az előadás számos vetített képén az árvalányhajas, délibábos gazdag 
feketeföld, a styep, a félsivatagi sós puszták, a Brszuki és a Karakum sivatag 
homoktengere elevenedett meg a hallgatók előtt. 

TrImkó IMRE élvezetes előadásáért elnöklő másodelnök köszönetet mondva, 
felkéri TREmirz PÉTER választmányi tag urat, hogy soron kívül bejelentett elő- 
adását az 1911. évi porhullásról megtartani szíveskedjék. 

2. TRurrz PáéreR: Jelentés az 1911. évi május 31-én hazánk 
keleti részén végigvonult porfelhőről című szabad előadásában 
a következőket mondotta: Az ország természetrajzi viszonyainak egyik saját- 
sága és jellegzetes vonása az évente ismétlődő porhullás. A normális porhul- 
láshoz annyira hozzá vagyunk szokva, hogy az fel se tűnik, csak akkor kapunk 
róla hírt, ha az oly nagymértékű, s a felhő, melyből hullik olyan sűrű, hogy a 
láthatárt elfedi s a látást gátolja. A porhullás tavasszal és ősszel erősebb, 
télen és nyáron gyengébb, de azért folyton tart. Hazánk Alföldjét koszorúzó 
hegyhátak termóföldje nem annyira az alapot alkotó kőzet mállási tényeiből, 
alakult, mint inkább abból a hulló porból, mely a legfiatalabb geológiai kor 
tartama alatt még hullott s a lejtőkön és tetőkön felszaporodott. A. por szár- 
mazásra nézve kétféle: egyrésze a nagy sivatagokból származik, mely Afrika 
és Ázsia közepét foglalja el; másik s nyilván nagyobb része pedig abból a 
porból rakódik le, melyet az Alföldről felmelegedett légáramok hoznak magok- 


88 TÁRSULATI ÜGYEK. 


kal s a hegységbe való felemelkedésük a beálló lehülés hatása alatt lehullatnak. 
Az Alföld peremén emelkedő dombhátakra és hegyekre nem hullik mindenüvé 
egyenlő mennyiségű por. Egy. helyre több, más helyre kevesebb jut. A hulló 
por mennyisége határozza meg az illető vidék floráját, ezért az évi porhullás 
nemcsak mint érdekes geológiai tény érdemel figyelmet, hanem vizsgálata 
rendkívül nagy fontossággal bir úgy erdészeti, mint mezőgazdasági szempon- 
tokból is. 

Az évi porhullás vizsgálatát az idén kivánjuk megindítani s erre igen 
alkalmas az idei havas tél. Kérést intézünk a társulat tagjaihoz aziránt, hogy 
a nagy Alföld szélén, valamint a magas hegységben hómintákat gyűjtsön s 
a havat egy edényben megolvasztva az ülledéket küldje be a társulat titkár- 
ságának vizsgálat céljából. A hóminta begyűjtésére az érdeklődőknek részletes 
utasítást küldünk. 

TReEerrz PÉTER előadásához szót kér Lóczy Lajos tiszteleti tag. Nagy 
jelentőségű dolognak tartja a Treitz tagtársunktól elmondottakat. Por tudva- 
levőleg a levegőben mindenütt van. Franciaországban már régóta vizsgálják a 
hulló port, s kiszámították pontosan, hogy évenkint mennyi por s ezzel együtt 
mennyi trágyaanyag hull a levegőből a földre. Lóczy maga is végzett a Bala- 
tonon kísérleteket, és ezekből kiszámíthatta, hogy a balatoni iszap mennyi idő 
alatt képződött. A port tényleg, úgy amint Treitz tagtársunk mondotta, a havon 
legjobban lehet gyűjteni. Nagyon óhajtja, hogy ezeket a kísérleteket ne csu- 
pán a Földtani Társulat, vagy TREirz PéreR tagtársunk végezze, hanem hogy 
ezt az Országos Meteorológiai Intézet vegye a kezébe, mert csak rendszeres s 
nagy apparátussal végzett kísérletek s megfigyelések adhatnak pontos ered- 
ményeket. Az esetről-esetre való megfigyelések nem sokat mondanak. A rend- 
szeres megfigyeléseknek főcélja pedig az legyen, hogy honnan jön a porfelhő 
a levegőben és hol hull alá. 

Üdvözli TgErrz PérER tagtársunkat úttörő megfigyeléseiért, amiket bár 
a Földtani Társulat szerény keretében végzett, de ezzel példát adott arra, 
hogy milyen irányban kell eme megfigyeléseket végezni. 

3. Elnöklő másodelnök köszönetet mondva TRErrz PÉTER úrnak előadásáért, 
felkéri Lóczy LaJsosr, társulatunk tiszteleti tagját, hogy a tuladunai Mastodon 
leletekről bejelentett soron kívüli előadását megtartani szíveskedjék. 

Dóczy LaJos dr. elmondja, hogy Keszthely környékén Nemesboldog- 
asszonyfán kutatásból került fel egy a M. longirostris Kaup-hoz tartozó záp- 
fog. A Badacsony-hegy badacsonytomaji nagy bazaltkőfejtőjéből valószínűleg 
ugyanennek a fajnak felső állkapocsbeli agyarvége. Mindezek a túladunai 
pannoniai pontusi rétegek legfelsőbb rétegeiből származnak. 

Egy további M. longirostris lelet, amely a gráci Joanneum múzeumában 
mint M. arvernensis őriztetik és a Rába-Mura közötti Lassnitz-tunnel építése 
közben M. longirostris és Dinotherium giganteum maradványokkal került fel- 
színre, beható vizsgálat után szintén M. longirostris maradványának bizonyult. 
Lóczy a túladunai nagy kiterjedésű kavicstakarók geológiai viszonyait vilá- 
gítá meg ezekkel. 

Ezeken kívül még egy nevezetes újdonsággal is szolgál a Mastodon ame- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 89 


ricanus (Cuv. magyarországi előfordulásának konstatálásában: amely fajnak 
zápfogát fentartással a novemberi szakülésen mint kérdéses M. Borsoni ma- 
radványt már bemutatta, amelyet azonban, Pavrow Mária moszkvai egyetemi 
docens tekintélye a M. americanustól származónak konstatálhat. 

Ez a faj Északamerikának pleisztocén rétegeire jellemző és eddig Euró - 
pában csak Oroszországban találtatott lösz alatti telepeken. Figyelemreméltó, 
hogy Keszthelyen a legfelső pannoniai-pontusi rétegekből származik a magyar- 
országi lelet. 

FElnöklő másodelnök Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag nagyon érdekes elő- 
adását megköszönve és felkérvén a választmányi tag urakat, hogy az 1913. évi 
februári közgyűlést előkészítő választmányi ülésen itt maradni sziveskedjenek, 
a szakülést estéli 8 órakor berekeszti. 

Jegyezte PaPPp KÁRoLYy dr. elsőtitkár. 


FELHIVÁS A HULLÓ POR GYÜJTÉSÉRE. 
9 


Az 1911. év május hónap 29-től június hó 2-ig nagy porfelhő 
vonult át hazánk keleti felén. A porfelhő anyagának vizsgálata azt mu- 
tatta, hogy ezen porfelhő is azon évente ismétlődő portartalmú lég- 
áramok egyike, melyek délről a sivatagos területekről kiindulva végig- 
vonulnak az északi mérsékelt öv felett. E légáramlatok portartalmának 
egy része majd itt, majd ott, a helyi meteorologiai állapot szerint vagy 
esővel, vagy hóval, vagy szárazon jut le a föld felszinére. Csak akkor tűnik 
fel, ha olyan helyen mutatkozik, ahol különben a poros légkör a rit- 
kább tünemények közé tartozik, mint pl. magas hegységben. Az Alföl- 
dön rendesen olyankor jelzik a porhullást, ha az egész vidék hótakaró- 
val van födve s a por a hóra hullva megfesti azt, más évszakokban a 
poros légkör, a porhullás, mindennapi esemény. 

A porhullásra vonatkozó feljegyzések tanulmányozásából kitűnt, 
hogy minden évben van porhullás. Hazánk különböző vidékein végzett 
agrogeológiai vizsgálatokból már régen azt kellett következtetnünk, hogy 
a hegyeink lejtőit és fennsiíkjait fedő termőtalaj egy része abból a hulló 
porból halmozódott fel, melyet a szél hossszú évezredeken át oda- 
szállított. 

Azonban ennek a hulló pornak csak kisebb része származik ten- 
gerentúlról; nagyobb részét azok a légáramok szállítják, melyek a 
nyári és őszi száraz időszakban naponta az Alföldről felhúzódnak a 
hegységbe (völgyi szelek). 

A tengerentúli por vonulásának ősszel és tavasszal van az ideje. 
Január, február és március hónapokban támadnak a föld sivatagos régiói- 
ban azok a hatalmas erejű viharok, melyek a port a földről a légkör 
legfelső régióiba felsodorják, ahonnan az uralkodó légáramok észak felé 
szállítják. 


90 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A hulló pornak a növényzet tenyészetére rendkívül nagy hatása 
van s ezért erdőgazdasági szempontból nagyon fontos volna annak a 
megállapítása, hogy az ország különböző vidékeire télen át hullik-e 
egyáltalán por s ha igen, mennyi. 

A minta begyüjtésére olyan helyet kell kikeresni, mely úgy a 
közlekedési utaktól és vasútvonaltól távol esik. A hómintát mindig 
fennsikról kell venni; lejtők a minta gyüjtésére nem olyan alkalmasak. 
A begyüjtött hómintát legcélszerűbb ott helyben egy tiszta edényben 
megolvasztani s a tiszta vizet leöntve, a maradékot egy üvegben eltenni 
s abban beküldeni. 

Tájékozásul megemlítem, hogy Budapest mellett a Svábhegy leg- 
magasabb pontján négy liter hóban (— cc. 2 liter víz), 07075 gr por volt. 
A pornak nagyobb része ugyan korom, de elég anyag volt benne arra- 
nézve, hogy mikroszkópiai vizsgálatot végezhessünk rajta. 

A mintavétel alkalmával következő adatokat kell feljegyezni: 

I. A hely megjelölese, tengerszini magasság a katonai 1 : 75,000 
térkép alapján. 

2. A hóréteg vastagsága. 

5. A megolvasztott hó mennyisége. 

A föntebb vázolt fontos kérdések megállapítására szükségünk volna 
a Magyarhoni Földtani Társulat mindazon tagjainak a közreműködésére, 
akik fáradságot nem kimélve, már eddig is több becses megfgyelést, sőt 
mintát is küldöttekaMagyarhoni Földtani Társulat titkári 
hivatalának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.), ahová kérjük az összes 
adatok s minták küldését. 

Hazafias tisztelettel 


Budapesten, 1913 február §-án. 
TReiIrz PÉTER, 
m. kir. agrofőgeológus. 


C) VÁALASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 
1. Jegyzőkönyv az 1912 november 6-i választmányi ülésről. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadótermében estéli 7 órakor kezdődik. 

Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József műegyetemi tanár és dékán. 

Jelen vannak: KocH ANTAL dr., Lóczy Lajos dr. tiszteleti tagok, továbbá 
lEEmszrT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY LAJos dr., KORMOS TIVADAR dr., 
LIFFA AURÉL dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MAuRirz BÉLA dr., TREITZ PÉTER választ- 
mányi tagok, SZoNTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOoGL 
VIKTOR dr. másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére fel- 
kéri EMSZT KÁLMÁN dr. és LÖRENTHEY IMRE választmányi tagokat. 

Majd felbívja az elsőtitkárt a mult választmányi ülés jegyzökönyvének fel- 


olvasására. 


BIZOTTSÁGI ÜGYEK. 91 


Elsőtitkár felolvassa az 1912 június 5-i választmányi ülés jegyzőkönyvét, 
azzal a megjegyzéssel, hogy a szóbanforgó ülésen mindössze négy választmányi 
tag jelenvén meg, alapszabályaink 26. §-a szerint ezetleg ezen jegyzőkönyv határo- 
zatai ellen kifogás emnlhető. Elnök javaslatára a választmány egyhangúlag kimondja, 
hogy a szóbanforgó ülés határozatait érvényeseknek elismeri. 

Elnök felhívja a titkárt jelentésének megtételére. 

PAPP KÁROLY elsőtitkár előterjeszti, hogy az 1912 június 5-i választmányi ülés 
óta rendes tagokul jelentkeztek a következő testületek és urak: 

1. Alapító és Szervező Kereskedelmi Részvénytársaság, Budapest, ajánlja a 
titkárság. 

2. Ganz és Társa-Danubius gép-, waggon- és hajógyár Részvénytársaság Ke- 
reskedelmi Osztálya, Budapest, ajánlja a titkárság. 

3. Dizssr PÁL asszisztens a geológiai múzeumban, Berlin, ajánlja dr. BALOGH 
MARGIT r. tag. 

4. Fenyves JAKAB tanárjelölt, Budapest, ajánlja dr. KÖVESLIGETHY RADpó r. tag. 

5. LEGÁNYL FERENC földbirtokos, Eger, ajánlja T. RórH KÁáRoLy r. tag. 

6. ÓHiDI LÉGMaN LEó joghallgató, Eger, ajánlja a titkárság. 

7. MEINHARDT VILMOS bányafelügyelő, Ajka, ajánlja dr. LÁSZLó GÁBOR r. tag. 

S. POLONKAY ANDRÁS csász. és kir. kamarás, magyar kir. testőr és huszár- 
kapitány, Szendrőlád, ajánlja a titkárság. 

9. RöpER Orró bányaigazgató, Budapest, ajánlja a titkárság. 

10. REsz KÁROLY dr. boroszlói egyetemi és műegyetemi magántanár, Breslau, 
ajánlja dr. Lóczy LaJos tiszteleti tag. 

11. SorwsraG JÁNos bányaügyi előadó a kir. bányahivatalnál, Halle a. S., ajánlja 
HERBING dr. r. tag. 

12. TERLANDAY EMIL bencés áldozópap s főgimnáziumi tanár, Esztergom, 
ajánlja dr. ZIMÁNYI KÁROLY vál. tag. 

13. TeurscH GyuLa likőrgyáros, Brassó, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 

14. TomogáGA GyöRGY, bányatulajdonos, Felsővisó, ajánlja a titkárság. 

15. WoLF SÁNDOR borkereskedő, Kismarton, ajánlja BELLA LaJos r. tag. 

16. Dr. ZIELINSKY SZILÁRD műegyetemi tanár, Budapest, ajánlja SCHAFARZIK 
FERENC elnök. 

A felsorolt testületeket és urakat a választmány rendes tagokul megválasztja. 

Csereviszony kötést kérnek: 1. Insecta című entomológiai lap 
Rennes ; 2. Turistaság s Alpinizmus, Budapest. A választmány mindkét folyóirattal 
csereviszonyt köt. 

Elsőtitkár előterjeszti, hogy az 1912 június 5-i választmányi ülés óta a követ- 
kező fontosabb ügyiratok érkeztek : 

1. cM.k. Pénzügyminisztérium 74910. szám. A Magyarhoni Föld- 
tani Társulat Tekintetes Elnökségének, Budapest. j 

Folyó évi május 22-ről 112. eln. sz. alatt kelt előterjesztésére értesítem a 
Tekintetes Elnökséget, hogy dr Rózsa MIiHÁLYt, a székesfővárosi községi II. ker. 
felső kereskedelmi iskola tanárát a káliumsó-telepek, azok keletkezése és feltételei- 
nek tanulmányozása céljából hajlandó vagyok Németországba 8—10 hónapi idő- 
tartamra kiküldeni s e célból részére a kívánt 4000 K kiküldetési átalányt engedé- 
lyezni fogom, ha felettes hatóságától a kieszközlendő egy évi szabadság engedélye- 
zését igazolni fogja. Feltételül azonban kikötöm, hogy tanulmánya eredményéről 
annak idején kimerítő jelentést terjesszen elém. A nevezett tanárhoz intézett ren- 
delvényemet kézbesítés céljából mellékelten megküldöm. 

Budapest, 1912 július hó 23-án. TELESZKY.v 


92 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A nevezett tanárnak szóló rendeletet 1912 július 26-án már kézbesítettük is 
s júl. 30-án Rózsa MiHány Aflenzből kelt levelében meg is köszönte a Földtani Tár- 
sulat Elnökségének, nevezetesen SCHAFARZIK dr. elnök és SZONTAGH dr. másodelnök 
uraknak, hogy számára ezt a fontos kiküldetést kieszközölni sziveskedtek. 

Rózsa úr tanulmányait már meg is kezdte, amiként erről a Lóczy LAJos dr. 
egyetemi tanár úr ő méltóságához intézett következő levél tanúskodik : 

cGeologisches und Mineralogisehes Institut an der Universitát Halle. Halle 
a. S. 28/X. 1912. Domstr. 5. Fernruf 3271. Lieber Herr Kollege! Sie haben mir 
kürzlieh durch Prof. Rózsa Grüsse überbringen lassen und ich habe mich gefreut 
diesen so intelligenten, begabten und ausgezeichneten Forscher kennen zu lernen. 
Es war mir eine besondere Freude, ihm hier in meinen Institut ein Zimmer und 
einen Tisch im Laboratorium anwiesen zu können, und ihn durch unser königl. 
Oberbergamt aller königliehen und privaten Salzwerken zu empfehlen. Denn es 
secheint mir, dass Rózsa mit neuer ausgzeichneten Gesichtspunkten und mit seiner 
sehr gewissenhaften Methode eine ganze Fülle wichtiger Probleme lösen wird. Zu- 
nüchst dürfen wir von ihm erwarten, eine exakte Gliederung der Lagerstütten von 
Stassfurt die trotzvieler Forscher doch im Detail eine Menge alter dogmatische 
Funktionen birgt. Dann glaube ich, dass seine Untersuchungen die Schicksale des 
permischen Meeres und die Differenzierung des Senkungsvorgange am Boden der 
alten Geosynklinal entrátzeln werden. Jedenfalls will ich ihm in jeden Hinsicht 
helfen und Sie können überzeugt sein, dass ich Alles tue, was ich zu seinen Guns- 
ten erreichen kann. Mit den fr. Grüss Ihr ergebener JOHANN WALTHER mp. 

2. Dr. SEMSEY ANDOR úr tiszteleti tagunk ifjú Lóczy LAJosnak a Villányi 
s Báni hegység geológiájáról megjelent munkája kiadására 1912 július 
23-án 900 K-át engedélyezett társulatunknak. 

A választmány dr. SEMSEY ANDOR úrnak köszönetet mond. 

3. DUBRAVSZKY RÓBERT miniszteri tanácsos urat azon alkalomból, hogy Őfelsége 
a magyar nemességgel, a Srószi előnévvel kitüntette, társulatunk nevében üdvözöl- 
tük, mint a földmívelésügyi minisztériumban társulatunk egyik jóakaróját. 

4. WVallásés Közoktatásügyi m. k. Miniszter. 127/4959" Sz. 
Intézkedtem, hogy a Révai Nagy Lexicon egy példánya és pedig a már megjelent 
6 kötet egyszerre, e többi kötetek pedig megjelenésük után a Társaságnak díjtala- 
nul megküldessék. Budapest, 1912 szeptember 26. A miniszter rendeletéből MAKkAY 
miniszteri tanácsos. A Földtani Társaságnak, Budapest. 

A választmány úgy a m. kir. Pénzügy- mint a Vallás s Közoktatásügyi Minisz- 
ter Uraknak köszönetet mond a szíves adományokért. 

5. A Német Természetvizsgálók s Orvosok Társulata Leip- 
zigből életrajzi adatokat és nekrológokat kér német természetvizsgálókról és orvo- 
sokról a társulat archivuma számára. 

ILosvaY LaJos dr. választmányi tag megjegyzi, hogy ez mint egyszerű szer- 
kesztői ügy nem tartozik a választmányhoz. 

6. GAIGER FÜLÖP párisi bányavállalkozó eladó bányabirtokok után "kérde- 
zősködik. 

Miként az előbbi, ez sem választmány elé való ügy, amiért a titkárság saját 
hatáskörében adhat választ. 

7. Akanadai XII. kongresszus az 19183-i ülésre meghivót küld. A vá- 
lasztmány kimondja, hogy a felhivás légközelebb a Földtani Közlönyben egész ter- 
jedelmében angolul és magyar fordításban közöltessék. 

8. Elsőtitkár bemutatja a Barlangkutató Bizottság 1912 május 24-i 
bizottsági ülésének jegyzőkönyvét, amelynek 12. pontja szerint cLENHOSSÉK MIHÁLY 


TÁRSULATI ÜGYEK. 93 


dr. bizottsági elnök javaslatára a Barlangkutató Bizottság elhatározza, hogy szak- 
osztállyá, alakul. 

Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag pártolja ezt az eszmét, amely szerint a Föld- 
tani Társulat is épúgy szakosztállyal bővülne, mint legutóbb a Földrajzi Társulat 
is a gazdasági szakosztállyal egészítette ki magát. Minthogy a barlangkutatás mintegy 
áthidalja a geológiát az archeologiával, azért a bizottságnak külön szakosztállyá 
való alakulása nagyon is indokolt. 

SzZoONTAGH Tamás dr. alelnök szintén pártolja a szakosztály eszméjét. 

HORUSITZKY HENRIK és KoRMmos TIVADAR választmányi tagok hozzászólása után, 
SCHAFARZIK FERENC dr. elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány a Barlang- 
kutató Bizottságnak Barlangkutató Szakosztállyá való alakulását elvben helyesli, 
azonban a bizottságtól részletesen kidolgozott tervezetet vár, amely tervezettől teszi 
függővé a döntést. Ezt a tervezetet a benyújtás után következő választmányi ülé- 
sen beható tárgyalás alá fogja venni. 

Elsőtitkár javasolja, hogy a választmány a Barlangkutató Bizottság előadójá- 
nak 100 K tiszteletdíjat engedélyezzen. 

Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a választ- 
mány dr. KaApró OTTOKÁR bizottsági előadónak buzgó működése elismeréseül 200 K 
tiszteletdíjat szavaz meg. 

9. Lóczy LaJos tiszteleti tag indítványt terjeszt elő a természeti ritka- 
ságok megvédésének ügyében. A közönség egy része már várja, hogy a 
geológusok is tegyenek valamit a természeti szépségek megvédése ügyében. Lasz 
Samu dr. és PLarz BowIrÁc dr. cikkeket írnak arról, hogy a bazalthegyeket egészen 
elpusztítják a köfejtéssel és támogatást kérnek ez ellen a kormánytól és a társa- 
dalomtól. Sajnos, hogy a kőbányák művelését törvénnyel megakadályozni nem lehet. 
A magántulajdonba az államnak sem lehet beleszólni. Poroszországban a természeti 
szépségek megvédésére két törvény is van és pedig az egyik 1902 jún. 2-án, a má- 
sik 1907 júl. 15-én kelt: Törvény a helységek s a tájképileg szép vidékek megvédé- 
séről. Amiként BEYSCHLAG a porosz geológiai intézet igazgatója 1912 okt. 3-án kelt 
levelében írja: Poroszországban a köőfejtőket be kell jelenteni a porosz geológiai 
intézetnek. A természeti kincsek megvédésére pedig egy állami intézmény van, 
amely a Közoktatásügyi miniszter alatt áll s amelynek elnöke CoNvENTZ titkos 
tanácsos. Két nemzeti parkjuk is van, az egyik Nyugatporoszországban Elbing 
mellett 26 hektár erdős terület s a másik Hannoverben a Lüneburger Heide 
nevű természeti park. Ajánlja ezekután, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat ala- 
kítson bizottságot a geológiai nevezetességek megvédésére. 

Lóczy LaJos tiszteleti tagnak emez indítványára SZONTAGH TAMÁS dr. másod- 
elnök megjegyzi, hogy a társulat már 1908 április 1-i ülésén foglalkozott ezzel az 
üggyel, amikor is a választmány ILosvax LaJos dr. indítványára átírt a m. kir. 
földtani intézethez, hogy az intézet geológusai írják össze a megvédésre ajánlatos 
objektumokat. A m. kir. földtani intézet igazgatósága azután a megvédendő helyeket 
össze is írta s részletesen megokolt jelentést terjesztett a Földmívelésügyi minisz- 
ter úrhoz. Az évekkel ezelőtt kezdett mozgalom azonban újabban elcsendesedett. 

Többek hozzászólása után a választmány a Geológiai Szépség ek meg- 
védésére bizottságot alakít, amelynek tagjai: Lóczv Lasos tiszteleti tag, SCHAFARZIK 
FERENC dr. elnök, SZoNTAGH TAMÁS dr. másodelnök és PaAPP KÁROLY titkár. 

10. Elsőtitkár jelenti, hogy 1912 november 1-i kelettel a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat Elnökségéhez a következő indítvány érkezett : 

Nagyságos dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úrnak, mint a Magyar- 
honi Földtani Társulat Elnökének, Budapesten. 


94 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Nagyságos Elnök Ur ! 


Alulírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai, a társulat tiszteleti 
tagjává való megválasztatásra ajánljuk ILosvavY Lagos dr. műegyetemi tamár urat, a 
Magyarhoni Földtani Társulat örökítő és választmányi tagját. Az Alapszabályok 
13. §-a követelte indokolást van szerencsénk a következőkben előterjeszteni : 

Irosvav Lagos dr. a kémiának nemcsak hazánkban, hanem Európaszerte 
ismert egyik legkiválóbb tudósa. A tudományos kémiát 1880 óta úgy elméleti, 
mint kisérleti irányban egyaránt eredményesen műveli s eddigelé több mint száz 
eredeti értekezéssel gazdagította a hazai s külföldi irodalmat. Működése s munkás- 
sága minden szakember előtt ismeretes, úgy hogy ezt bővebben nem szükséges a 
Mélyen tisztelt Társulat Választmánya előtt ismertetni. E helyütt csupán azon 
oldalról mutatjuk be működését, amellyel a földtan körébe vágó tudományágakat 
gazdagította. A budai keserűvizeknek eddig ki nem mutatott alkatrészeiről, az 
ásványos vizek összetételének megváltozásáról, a buziási Józsefforrás, a luhi Margit- 
forrás, a Sarolta ásványvíz elemzéseiről írt nagybecsű tanulmányai mindmegannyi 
becses tudományos munkák, a mi szakunkban is. Atorjai Büdös-barlang 
levegőjének kémiai s fizikai vizsgálata című munkája pedig egyik 
örökértékű forrásműve marad a pontvulkanizmussal foglalkozó geografusnak és geo- 
lógusnak egyaránt. 

ILovavY LaJos mint tanár 1882 óta egész nemzedékeket nevelt föl a kémia sze- 
retetében s mint első műszaki főiskolánknak több ízben dékána, majd rektora, a 
műegyetem fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Nem is említve köz- 
működési s társadalmi téren való fontos szereplését, csupán azt említjük, hogy a 
természettudományok népszerűsítésében évek óta vezető szerepet visz hazánkban. 

Társulatunknak 1883 óta rendes, 1884 óta örökítő és 1889 óta választmányi 
tagja. Mint választmányi tag bölcs tanácsaival már nagyon sokszor kisegítette a 
társulatot s mint a pénztárvizsgáló bizottság tagja 1890 óta fáradságot nem ismerő 
buzgalmával önzetlenül működik társulatunk fejlesztésén. 

Mindezek alapján kérjük Nagyságos Elnök urat, hogy eme javaslatunkat a 
Földtani Társulat választmánya és közgyűlése elé terjeszteni szíveskedjék. Budapes- 
ten, 1912 november 1-én. 1. Lóczy LaJsos tiszteleti tag; 2. TREITZ PÉTER vál. tag ; 
3. EmszT KÁLMÁN dr. vál. tag; HoRvÁTH BÉLA dr. rendes tag; 5.. SZINYEI-MERSE 
ZSIGMOND rendes tag. 2 

Elősőtitkár megjegyzi, hogy az indítvány az alapszabályok 13. §-ának meg- 
felelően s kellő időben érkezvén az elnökséghez, tárgyalás alá vehető. 

KocH ANTAL tiszteleti tag melegen ajánlja ILosvaY Lagos úrnak tiszteleti 
taggá választatását. Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a 
választmány a benyújtott s öt tagtól aláírt ajánlat alapján ILosvaY LaJós dr. vá- 
lasztmányi és örökítő tag urat az ásványtani és földtani kémia terén és 
a Magyarhoni Földtani Társulat fejlesztése körül szerzett nagy érdemei elismeréseül 
a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésének egyhangúlag tiszteleti 
tagulajánlja. é 

11. Elnök kifejti, hogy a legnagyobb kitűntetés, amit a Magyarhoni Földtani 
Társulat kiváló tagjainak, illetőleg a kiváló szakembereknek adhat, a tiszteleti tag- 
ság. Dr. Szazó JózsEr elnöksége idejében számos külföldi kiváló szakembert is vá- 
lasztott a társulat tiszteleti tagjainak sorába. Ezek közül jelenleg csak négy van 
életben, ú. m. BLANFORD londoni geológus, CAPELLINI GIOVANNI bolognai egyetemi 
tanár, STACHE GvuvIDO az osztrák Geológiai Intézet igazgatója és SuEss EDE bécsi 
egyetemi tanár. Javasolja ezek után, hogy ezt a régi szokást tartsuk meg s a leg- 


TARSULATI ÜGYEK. 95 


közelebbi közgyűlés elé külföldi kiváló szakembereket is terjesszünk tiszteleti tago- 
kul való megválasztatásra. 

Az elhangzott javaslatra Lóczy Lasos tiszteleti s örökítő tag a következő 
indítványt terjeszti a választmány elé : 

cNagyságos Elnök úr! Társulatunk mindig figyelemmel kísérte a külföldi 
földtani tudományos életet és rajta volt, hogy azokat a férfiakat, akik tudományun- 
kat előbbre vitték és új irányokat érvényesítettek, közelebbi viszonyba hozza a m 
törekvéseinkhez. Ebből az elvből kiindulva bátorkodom HEIm ALBERT doktort, emeri- 
tált zürichi műegyetemi és tudományegyetemi professzort, a Geologische Commis- 
sion der Schweizeriscehen Naturforschenden (Gesellschaft elnökét, társulatunk kül- 
földi tiszteletbeli tagjának leendő megválasztatásra a legközelebbi közgyűlésen mély 
tisztelettel ajánlani. 

HEIM ALBERT, mint a nagyérdemű ARNOLD ESCHER von der LINTH tanítványa 
és utódja, negyven évig tanított a zürichi jóhírű főiskolán. Ékes szava, gyönyörű 
tolla s éles kritikája ismertté tette nevét az egész földkerekségen és mindenfelől 
jöttek hozzá a tanulni vágyók. A pontos rajzolást művészi tökéletességre emelte a 
geológiában és a domborzati ábrázolásban remekelt. Körülötte iskola fejlődött ki 
ezen a téren. Az Alpok tektonikai kutatásaiban vannak HEIM ALBEET legnagyobb 
tudományos érdemei. A Mechanismus der Gebirgsbildung című mun- 
kája Suxss: Antlitz der Erde remeke mellett a legjobban ismert és használt 
mű ebben a diszciplinában. Das Sentisgebirge munkája pedig a geológiai 
felvétel minuciózus pontosságának és páratlan szépségű ábrázolásnak mintaképe. 
HEIM ALRERT a fizikai földrajz vagy az általános földtan terén is nagy érdemmel 
dolgozott és elmélkedett. Elsőnek adott egészségesebb irányt a vulkáni kitörések 
megfigyelésének a Vesuvio 1872. évi kitörése alkalmával, amelynek véletlenül szem- 
tanúja volt. A források vizsgálatában, a völgyalakulás és a terraszok keletke- 
zése, valamint a földrengések megfigyelésében is gyümölcsöző eszméket hirdetett. 
A Magyarhoni Földtani Társulatot egykoron a Földrengési Bizottság megalakulása- 
kor jó tanácsokkal támogatta. Azzal a meggyőződéssel ajánlom a mélyen tisztelt 
választmánynak HEIM ALBERT urat tiszteleti taggá való megválasztásra, hogy ezzel 
társulatunk díszét és tekintélyét növeljük. 

Kelt Budapesten, 1912 október hónap 31-én. Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag. 

Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány 
Lóczy Lagos dr. javaslatára HBIM ALBERT nyugalmazott zürichi egyetemi és mű- 
egyetemi tanár urat, a geológia s tektonika nagynevű tudósát, egyhangúlag ajánlja 
a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává való megválasztatásra. 

12. Elsőtitkár jelenti, hogy az elnökséghez november 1-i kelettel dr. SCHAFAR- 
ZIK FERENC, LIFFA AURÉL dr. és MaAuRirz BÉLA dr. aláirásával a következő indítvány 
érkezett : 


cTekintetes Választmány ! 


A Magyarhoni Földtani Társulat tisztelettel alósírott tagjai, vagyunk bátrak — 
alapszabályaink 13. §-ra hivatkozva — dr. GRcTH PáÁL-t, a müncheni egyetem 
ásványtani tanszékének nagynevű professzorát a Magyarhoni Földtani Társulat 
tiszteletbeli tagjává ajánlani. 

E tiszteletteljes indítványunkat indokolva, legyen szabad mindenekelőtt fel- 
hozni, hogy mint eddig, ezentúl is érdeke Társulatunknak, hogy a külföld nagy- 
nevű szakférfiaival összeköttetést keressen, a meglevőt pedig fentartsa. Ebből kiin- 
dulva, felhasználjuk az alkalmat, hogy a Tek. Választmánynak dr. GRoTH PÁL sze- 
mélyében e kitüntetésre teljes mértékben érdemes férfit ajánljunk. Munkáinak köze- 


96 TÁRSULATI ÜGYEK. 


lebbi méltatása csaknem fölösleges, mert kézikönvvei, nagyszámú ásványtani, kris- 
tálytani s chémiai irányú dolgozatai, — amelyekkel kora fiatalságától kezdve a szak- 
irodalmat oly mértékben gazdagította, hogy hozzá hasonló példa csak kevés fog- 
ható — nemkülönben a még 1877-ben megindított és ez idő szerint a szakirodalom 
legelső rangú cZeitsehrifít für Kristallographie stb.s című folyóirata 
úgyszólván közismeretesek. 

Mindezeken kívül Társulatunk eme kitüntetésére még különösen azért is 
érdemes, mert nem egy hazánkfiának adott alkalmat, hogy messziről 
özönlő hallgatósága között helyet foglaljon és szaktudásában osztozzon. 

A Magyarhoni Földtani Társulat megválasztatása esetében nem kevesebb 
büszkeséggel tekinthet majd dr. GRorH PÁLrra ama nagyszámú egyéb külföldi tár- 
sulatnál, mely őt már korábban tiszteletbeli tagjai sorába emelte. 

Budapest, 1012 november 1. Dr. SCHAFARZIK FERENC elnök, dr. LIFFA AURÉL, 
dr. MAuRIrz BÉLA választmányi tagok. 

Az elhangzott indítványhoz a választmány egyhangúlag hozzájárulván, elnök 
határozatilag kimondja, hogy a választmány dr. GRoi1H PÁL műüncheni egyetemi 
tanár urat, a kristálytan és ásványtan terén kifejtett korszakos munkásságának 
elismeréseül a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésének tiszteleti taggá való 
megválasztatására ajánlja. 

Végül LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag felhívja az elsőtitkárt a választ- 
mánynak arra a korábbi határozatára, hogy a két nyári hónapot (május, június) kivéve, 
a Földtani Társulat üléseit a belvárosban tartsa, minthogy a földtani intézet a 
főváros szélén feküdvén, igen nehezen érhető el s ennek tudható be, hogy a június 
5-i választmányi ülésen is csak négy választmányi tag volt jelen. 

Elsőtitkár jelenti, hogy miként tavaly és harmadéve, úgy az idén is a Föld- 
tani Társulat decemberben, januárban és februárban egy-egy ülést a Természettudo- 
mányi Társulat üléstermében szándékozik tartani. 

Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 8 óra 10 perckor berekeszti. 

Kelt Budapesten, 1912 november 6-án. 

Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 

Hitelesítik : dr. EMSzZT KÁLMÁN és LŐRENTHEY IMRE választmányi tagok. 


2. Jegyzőkönyv az 1912 december 4-én tartott választmányi ülésről. 


Az ülés a kir. magyar Természettudományi Társulat üléstermében esti fél 
nyolc órakor kezdődik. 

Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr., műegyetemi tanár. 

Megjelentek : INKBY BÉLA, KocH ANTAL dr., Lóczy LaJsos dr., TELEGDI RÓTH 
LAJos tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY [Lagos dr., 
LIFFA AURÉL dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MauRIrz BéLa dr., PÁLFY MóR dr., TIMKó 
IMRE, TREIrz PÉTER választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr., másodelnök, PAPP 
KÁROLY dr., VOGL VIKTOR dr. titkárok, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMmszT KÁL- 
MÁN dr. és TIMKó IMRE választmányi tagokat. 

Majd felhívja a titkárt a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasására. 

VoGL VIKTOR dr., másodtitkár felolvassa a november 6-iki választmányi ülés 
jegyzőkönyvét, amelyet egyhangúlag helyesnek itélnek. 

Elmök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. 

PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következő jelentést terjeszti elő : 


TÁRSULATI ÜGYEK. 97 


egen tisztelt választmány! Van szerencsém jelenteni, hogy a f. évi novem- 
ber 6-iki választmányi ülés óta 


I. Pártoló tagul jelentkezett 


1. INKEY BÉLA tiszteleti és örökítő tag, aki nov. 11-én Taródházán kelt levelé- 
ben hálája és ragaszkodása jeléül 1000 koronás alapítványösszeget ajánl fel a Föld- 
tani Társulatnak. 


II. Örökítő tagul jelentkezett: 


2. TERLANDAY EMIL szentbenedekrendi gimnáziumi tanár, Esztergom, ajánlja 
ZIMÁNYI KÁROLY dr., vál. tag. 

3. ZIELINSZKY SZILÁRD uűegyetemi tanár, Budapest, ajánlja SCHAFARZIK 
FERENC elnök. 


1II. Rendes tagokul jelentkeztek : 


4. M. kir. állami Erdőhivatal, Zalaegerszeg, ajánlja a m. kir. Föld- 
mivelésügyi miniszter. 

5. Magyar Kerámiai Gyár Részvénytársaság, Budapest, ajánlja 
a titkárság. 

6. Ref. kollégiumi nagykönyvtár, Debrecen, ajánlja KoRmos TIVADAR 
vál. tag. 

7. EcsEpY ISTVÁN dr., ref. kollégiumi tanár, Debreczen, ajánlja KoRMmos TIVADAR 
vál. tag. 

8. BaRrúcz LaJos dr., antropológus, Budapest, ajánlja a Barlangkutató Bizottsá 

9. LUKÁCS ARNOLD bányavállalkozó, Budapest, ajánlja a titkárság. 

Kérem a nevezett uraknak szíves megválasztását. 


9. 
D 


A választmány a felsorolt urakat egyhangúlag pártoló, örökítő, illetőleg ren- 
des tagokká választja. 

Elsőtitkár folytatólagosan bejelenti, hogy, meghalt: HOERNES RUDOLF dr., egye- 
temi tanár Grácban, 1912 aug. 21-én, a megboldogult 1884 óta volt rendes tagunk. 

Szomorú tudomásul szolgál. 


Kilépésüket jelentették : 


1. BERÉNYI SÁNDOR dr., budapesti ügyvéd 1907 óta rendes tag. 

2. HOLLAKI IMRE acsucai földbirtokos 1907 óta rendes tag. 

Minthogy a nevezett rendes tagok kilépésüket kellő időben jelentették, az 
1912 évre kilépésüket a választmány elfogadja. 

A folyó ügyek sorából a következő ügyek kerülnek elő : 

1. ILosvaY LaAJos dr. úr, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára 
f. é. nov. 24-én kelt 182. sz. átiratában értesíti az elnökséget, hogy a Földtani Tár- 
sulat választmányának kivánságára társulatunknak a december, január s február 
hónap első szerdáján a Természettudományi Társulat üléstermét előjegyezte. 

A választmány ILosvaYv főtitkár úrnak köszönetet mond a szíves támogatásért. 

2. Cook Thomas és Fia Cég utazási irodája ajánlkozik, hogy az 
1913-i kanadai kongresszusra Torontóba jelentkező tagokat előnyösen elszállásolja. 

Tudomásul szolgál. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1918. 4 


98 TÁRSULATI ÜGYEK. 


3. a) Steinbruchés Sandgrube hallei lap lenyomatási engedélyt kér 
a Földtani Közlönyből Papp KÁRory: A futásfalvi Pokolvölgy cikkéből. 

b) A Bánya szerkesztősége lenyomatási engedélyt kér Magyarország kőszén- 
készlete cikkből. 

A választmány a lenyomatási engedélyt mindkét folyóiratnak megadja. 

4. Kapió OTTOKÁR barlangkutató bizottsági előadó úr megköszöni a választ- 
mánynak a 200 korona tiszteletdíjat, a melyet a Földtani Társulat pénztára neki 
már ki is utalt. 

5. Dr. KoRmos TIvADAR választmányi tag 1912 dec. 1-iki kelettel a következő 
levelet intézte az Elnökséghez : 

Tisztelettel bejelentem, hogy a társulat választmányához benyújtott kettős 
indítványomat ezennel visszavonom s kérem a Tekintetes Elnökséget, hogy annak 
tárgyaltatását mellőzni sziveskedjék. Egyúttal van szerencsém bejelenteni, hogy a 
társulatban viselt választmányi tagságomról ezennnel lemondok 
s miután ez az elhatározásom érett megfontolás eredménye és megmásíthatatlan, 
tisztelettel kérem a Tekintetes Elnökséget, hogy a tisztújítás alkalmából esetleges 
újabb jelölésemtől eltekinteni méltóztassék.) 

Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány 
nem talál okot a felolvasott levél alapján a lemondásra, ezért dr. KoRMos TIVADAR- 
nak a választmányi tagságról való lemondását nem veszi tudomásul s 
megbízza az Elnökséget, hogy a választmánynak eme határozatáról dr. KoRMmos 
TrivapAR urat értesítse. 

6. A Barlangkutató Bizottság bemutatja 1912 november 14-iki 
ülésének jegyzőkönyvét, amelynek mind a 6 pontja tudomásul szolgál. 

7. A Barlangkutató Bizottság előterjeszti a tervezett Barlang- 
kutató Szakosztáy ügyrendjét. 

Az ügyrend részletes megvitatására a választmány bizottságot küld ki, amely- 
nek elnöke: SZONTAGH TAMÁS dr., másodelnök és tagjai: HORUSITZKEY HENRIK és 
Timkó IMRE választmányi tagok. 

Elnök felveti a kérdést, vajjon a szakosztály ügyrendjével kapcsolatban nem 
volna-e. célszerű a szakosztály leendő elnökét is biztosítani, hogy ő vagy a társulat 
elnökségébsn, vagy a választmányban helyet foglalhasson. 

ILosvax LaJos dr. ajánlja, hogy az ügyrenddel kapcsolatban az alapszabályok 
18. §-a olykép módosíttassék, hogy a választmánynak hivatalból tagja legyen a 
leendő szakosztály elnöke. 

Elsőtitkár megjegyzi, hogy a leendő szakosztály elnöke minden alapszabály- 
változtatás nélkül, rendes választás útján is belekerülhet a választmányba. Többek 
hozzászólása után elnök szavazást rendel, amelynek eredménye az, hogy ILOSVAY 
LaJos dr. indítványára 10 szavazat, az ellenindítványra 2 szavazat esik. 

Elnök ezekután határozatilag kimondja, hogy a választmány javasolni fogja 
legközelebbi közgyűlésnek a 4. §. és 18. §-ainak megfelelő változtatását : 

4. §. A jelentékenyebb eszközök : 

/) Fiókegyesületek és szakosztályok alakítása. 

18. §. A társulat ügyeit a választmány intézi, amelynek tagjai: az elnök, 
másodelnök és a szakosztály elnöke, továbbá 12 választmányi tag, az 
állandóan Magyarországon lakó tiszteleti tagok, az első-, másodtitkár és a pénztáros.) 

Minden kétség eloszlatása céljából ezen alapszabályváltoztatással kapcsolato- 
san a leendő Barlangkutató szakosztály ügyrendje is a közgyűlés elé terjesztetik s 
elfogadás esetén a megváltozott 4. ás 18. §-ok helybenhagyás végett felsőbb helyre 
terjesztendők fel. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 99 
S. Elsőtitkár és pénztáros előterjesztik a Földtani Társulat vagyoni állását. 


A) Forgótőke állása 1912 december 1-én : 


jogoaátávíbezátelt kez NASA E TES ELM 169696-1KESÖZTS 
MOS Ze Tök OL BEST MAL ALA E ROSZ T  LÖ2OZV gé DONE 
TT AMAÜNKÖSZD TÍZ EE Vt ezet EA 3 22! MADOTTRESÁNÉS 


B) A vagyonálladék 1912 december 1-én : 
Alaptőke: 


Ca ortékpapírokbanáátse sa ezlese 41300/K TT 
bjilbetéti könyvben eze Eg E JODEGESZ SNS DOG ARSZT 


Dr. Szabó-emlékalap alaptőkéje: 


GYI érátálágejokaol ene ei EMU ISSZÁK 

b)ibetétyikönyybenezze Se 32 c 29 c MRD GAZD 
Dr. Szabó-emlékalap kamatai: 

DELL ÖNY DON KSS az sek tg ns (LL zta ÜK LÖZOOJE 
Borgótóke: 

a) társulati (betéti könyvben) .. .. 2.893 K 20 f. 

b) barlanek. biz. (bet. k.-ben)  . 168 c 26 c 3.061 c 46 c 
Előlegokmányokban (dr. BALLÓ részére) — .. SAS ZOOO SEA 


Összesen: 54.251 K 18 f. 
Budapesten, 1912 december 1-én. 
Dr. PAPP KÁROLY ÁSCHER ANTAL 
elsőtitkár. pénztáros. 


A beterjesztett kimutatás tudomásul szolgál. 
Egyéb tárgy híjján Elnök az ülést 8 óra 35 perckor berekeszti. ő 
Kelt Budapesten 1912 december 4-én. Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár., 


3. Jegyzőkönyv az 1913 január 8-án tartott választmányi ülésről. 


Az ülés a Kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében kezdődik 
d. u. 7 órakor. i 

Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. kir. bányatanácsos, műegyet. ny. r. tanár. 

Jelen vannak: Lóczy LaJos tiszteleti tag, EmsSzT KÁLMÁN, LIFFA AURÉL, 
TLŐRENTHEY IMRE, HORUSITZKY HENRIK, TRErrz PÉTER, TImMKó IMRE vál. tagok. SZON- 
TÁGH TAmás másodelnök, PAPP KÁROLY elsőtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére fölkéri LIFFA AURÉL 
és Timkó IMRE urakat, a jegyzőkönyv vezetésével ViGH GyuLA r. tagot bízván meg. 
Majd felolvastatja a mult ülés jegyzőkönyvét, melynek megtörténte után LŐRENTHEY 
v. tag megjegyzi, hogy a jegyzőkönyv nem födi a valóságot, mert a választmány 
úgy határozott, hogy az összes téli hónapokban a Term. tud. Társulat üléstermében 
tartja az üléseit, míg a jegyzőkönyv csak három hónapról szól. — PAPP KÁROLY 


7x 


400 TÁRSULATI ÜGYEK. 


elsőtitkár megjegyzi, hogy ez a választmányi határozat régebben hozathatott, mert 
titkársága alatt ilyen határozat nem volt. — LŐRENTHEY vál. tag ismételt fölszólalása 
után Lóczy Lajos tb. tag kijelenti, hogy a választmány kötelező határozatot nem 
hozhat, mert idegen termek fölött rendelkezési jogot nem gyakorolhat, tehát csak 
óhajtásokat fejezhet ki. — SzZoNTÁGH TAMÁS másodelnök oly értelmű kijelentést 
tesz, hogy lehetőleg a téli hónapokra igyekezzék a választmány a Természettudo- 
mányi társulat termét megszerezni. — Lóczy L. tb. tag a választmányi ülések 
helyét sem tartja pontosan megjelölhetőnek és felemlíti, hogy már a régmult idő- 
ben is különböző helyeken tartották azokat. — Elnök határozathozatal kérdését 
vetvén föl, egyhangú határozat alapján kijelenti, hogy a választmány óhaját fejezi 
ki afölött, hogy a Földt. Társulat a téli hónapokban üléseit VERRZÉNGB a város köz- 
pontjában fekvő termekben tartsa. 

Elnök felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. 

Dr. PaPP KÁROLY elsőtitkár erre a következőket jelenti: xcIgen tisztelt Vá- 
lasztmány ! Tisztelettel jelentem, hogy az 1912 december 4-iki választmányi ülés óta 


I. örökítő tagul jelentkezett : 


1. Református főgimnázium Mezőtúr. Ajánlja Horusitzky Henrik vál. tag. 


II. rendes tagokul: 


2. M. k. állami erdőhivatal Torda. Ajánlja M. k. Földmívelésügyi Miniszter. 
ék ( ( Arad. c (( ( c ( 
BoKoR ELEMÉR cs. és kir. 26-ik gyalogezredbeli hadnagy, Esztergom. 
Ajánlja Mihók Ottó r. tag. 

5. LixBscH HuGcó kerámiai gyárigazgató Budapest. Ajánlja a titkárság. 

6. SULCZER VILMOS vegyész, a Magyar Kerámiai Gyár R. T. műszaki asszis- 
tense Bpest. Ajánlja a titkárság. 

A felsorolt testületeket s urakat a választmány egyhangúlag a társulat örö- 
kítő, illetőleg rendes tagjai közé választja. 


u 


egg 


Meghalt BRuck JózsEF földmivelésügyi miniszteri segédhivatali igazgató, s. 


a m. k. földtani intézet könyvtárosa 1912 dec. 10-én 62 éves korában. A megbol- 
dogult mindössze 3 év óta volt rendes tagunk. 

Szomorú tudomásul szolgál. 

A választmány ezek után a folyó ügyek tárgyalására tér át. 


SZONTAGH TAMÁS dr. a Barlangkutató Bizottság ügyrendjének átvizsgálására. 


kiküldött bizottság elnöke ezután jelenti, hogy a szakosztállyá átalakulni óhajtó 
Barlangkutató Bizottság ügyrendjét a bizottság egyszerűsíteni volt kénytelen. Az 


elnöklete alatt HOoRUsITZKY HENRIK és TIMKó IMRE választmányi tagokból álló. 


bizottság beható tárgyalások után módosított ügyrendet dolgozott ki. Az eredeti 
tervezetnek 32, a módosítottnak 22 pontja van. 

Elsőtitkár fölolvassa a módosított ügyrendet. 

A 9. §-nál Elnök kifogásolja, hogy a bizottságba választandó tiszteleti tag 
a Földtani Társulatnak is tiszteleti tagja legyen. — LŐRENTHEY v. t. megjegyzi, 
hogy más szakosztályok, pl. a Természettudományi Társulat szakosztályai sem 
választanak tiszteleti tagokat. Elnök szavazásra tevén föl a kérdést a bizottság 
tiszt. tagválasztási joga fölött, a választmány egyhangúan annak törlését határozza 
el azon indokolással, hogy tiszteleti tagok más szakosztályokban sincsenek, 

Elnök az alapító tagsági díjra vonatkozólag megjegyzi, hogy túlmagas a 


e ."x"IFEMEM BRBZSÁT TM mM NMTMTMTTNYTNYANTMYONATÉRETAETONTNTÉNYÁTNSÁE TSA TNS TNÉTTTTTTTTTTNTNTTNÉN 


TÁRSULATI ÜGYEK. 101 


200 K díj. Indítványára választmány úgy határoz, hogy pártoló tagul jelentkezők 
200 K, örökítő tagul jelentkezők pedig 100 K-t tartoznak fizetni. 

A 12. §-nál Lóczy t. t. megjegyzi, hogy nem tartja helyénvalónak, hogy a 
szakosztály közgyűlést tarthasson; indítványára a cközgyűlési szónak eszakosztályi 
tisztújító ülés; vagy sévzáró ülés; elnevezésre való kijavítását határozza el a 
választmány. 

A 14. §-nál Lóczy t. t. megjegyzi, hogy a szakosztályi elnök teljes függet- 
lensége nem helyes ; utal az egyetemre, ahol az egyes karok az egyetemi Tanács 
közvetítésével, valamint a Földrajzi és Természettudományi Társulatok szakosztá- 
lyaira, ahol a társulat elnökének közvetítésével történik a hatóságokkal s a hiva- 
talos közegekkel való érintkezés. Nem képviselheti a hatóságok előtt a szakosz- 
tályt, mert az nem önálló erkölcsi testület. Indítványára a szöveg így módosíttas- 
sék : eképviseli a szakosztályt a nyilvánosság előtt., 

A 20. §-nál SzorvráGH Tamás alelnök megjegyzi, hogy a mostani bizottság hő 
vágya, hogy a támogatás az anyatársulat részéről bármely csekély összegben is, de 
állandó legyen. — Lóczy L. t. t. az xévis szót kihagyandónak tartja, mert nem 
lehet tudni, hogyan alakulnak a Földt. Társulat viszonyai és az xeévis szóval leköti 
magát az anyatársulat a szakosztállyal szemben. — LŐRENTHEY v. tag hozzászólása 
után a választmány következőképen módosítja az eredeti szöveget: ca Földtani 
Társulat segélye, melyet a választmány évről-évre állapít meg. 

Elsőtitkár jelenti, hogy a Barlangkutató Bizottságnak szakosztállyá 
való átalakulása szükségessé teszi, hogy a Földt. Társulat alapszabályainak 4. §-a 
is módosíttassék a következőleg : cf) fiókegyesületek és szakosztályok alakítása, ; és 
a 18. §. is a következőképen : vA választmány tagjai: elnök, másodelnök, a fiók- 
egyesületek és szakosztályok elnökei, elsőtitkár, másodtitkár, 12 választm. tag, a 
magyar honos tiszteleti tagok és a pénztáross. 

LŐRENTHEY v. t. kéri a választmányt, hogy egy pár módosítást eszközölhessen 
az alapszabály egyes paragrafusain. A választmány ebbe beleegyezik. — Elnök kéri 
a pénztárvizsgáló bizottság tagjait, hogy a pénztárvizsgálathoz január hó 26-ika 
délelőttjén megjelenni sziveskedjenek. 

Egyéb tárgy nem lévén, elnök a választmány nevében a Barlangkutató 
Bizottság ügyrendje körül eljárt bizottságnak köszönetet mondva, az ülést esteli 
3/49 órakor berekeszti. 

Kelt Budapesten 1913 január 8-án. 

Jegyezte PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Hitelesítik: LIFFA AURÉL dr. és TIMKÓ 
IMRE választmányi tagok. Látta SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. 


4. Jegyzőkönyv az 1913 január 29-én tartott választmányi ülésről. 


Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 7 órakor kezdődik. 

Elnök: SzorvTAGH Tamás dr. királyi tanácsos, másodelnök. Megjelentek : INKEY 
BÉLA, Lóczy LaJos dr., TELEGDI RórH LaJos tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., 
HORUSITZKY HENRIK, LIFFA AURÉL dr., MAuRirz BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., TIMKóÓ 
IMRE, TREITZ PÉTER választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. 
titkárok. 

Elnöklő másodelnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMmszT KÁLMÁN dr. 
és PáLrY MónR dr. választmányi tagokat. 

A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az ellen senkinek észrevétele nincs. 

Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. 

PaPP KÁRoLy dr. elsőtitkár erre a következő jelentést terjeszti elő : 


102 TÁRSULATI ÜGYEK. 


eIgen tisztelt Választmány! Tisztelettel jelentem, hogy az 1913 jan. §8-iki 
választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 

1. M. k. állami főreáliskola Győr. Ajánlja a titkárság. 

2. Dr. STREDA REzső hitoktató Budapest. Ajánlja a titkárság. 


3. PaRÁSZKA GÁBOR áll. polg. isk. tanár Felsővisó. Ajánlja a Barlangkutató 


Bizottság. 

4. FILIMON AURÉL népiskolai tanító Felsővisó. Ajánlja a Barlangkutató 
Bizottság. A felsoroltakat a választmány egyhangúlag rendes tagokká választja. 

Elsőtitkár fotytatja: cSzomorúan jelentem továbbá, hogy GRAENZENSTEIN 
BÉLA v. b. t. t., nyug. m. k. államtilkár 66 éves korában 1913 jan. 9-én meghalt. 
A megboldogult 1872 óta volt rendes tagunkö,. Szomorú tudomásul szolgál. 

A mai ülésről távolmaradásukat kimentették SCHAFARZIK FERENC dr. elnök, 
ILosvavY LaJos dr. és LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tagok. 

A folyó ügyek sorából a következők kerülnek sorrendre : 

1. A Barlangkutató Bizottság beterjeszti 1912. évi müködéséről a 
jelentést, amelyet Kapró OTTOKÁR dr. előadó az 1913 január 25-i évzáró ülésen elő- 
terjesztett. A jelentés szerint a Bizottságnak 2 tisztviselője, 5 tiszteletbeli, 50 bizott- 
sági, 6 külső, tehát összesen 63 tagja van, ezek közül 22 bizottsági tag az 1912. 
évben választatott. Elnöklő másodelnök jelenti, hogy a bizottság évzáró ülésén 
dr. Pálfy Mór s Horusitzky Henrik választmányi tagokkal együtt ott volt, s így 
ismeri a" jelentés tartalmát. A választmány a jelentést egyhangúlag tudomásul 
veszi. 

2. A Barlangkutató Bizottság beterjeszti az 1913 január 25-iki 
üléséről a jegyzőkönyvet. Az évzáró tisztujító ülés az 1913—1915. ciklus folyamára 
elnökké LENHOSSÁK MIHÁLY dr. egyetemi tanárt, alelnökké báró NYÁRY ALBERT dr. 
archeológust és előadóvá dr. KADpIé OTTOKÁR ma. k. I. oszt. geológust választotta. 

A választmány a Barlangkutató Bizottság tisztikarának megválasztatását 
tudomásul veszi. : 

3. Az 1912 dec. 4-iki válaszmányi ülés a Barlangkutató Szakosz- 
tály ügyrendjének tárgyalására bizottságot küldött ki, amelynek elnöke dr. SzoN- 
TAGH TAMÁS másodelnök s tagjai: HORUSITZKY HENRIK és TIMKó IMRE választmányi 
tag urak voltak. A bizottság jelentését választmányunk idei jan. 8-iki ülése általá- 
nosságban elfogadva s némi módosításokkal a Barlangkutató Szekosztály ügyrend- 
jét 22 pontban meg is szövegezte. Ezen ügyrendet elnökségünk a Barlangkutató 
Bizottságnak átadva, ezt január 25-iki évzáró ülésén tárgyalás alá vette, s erről 
most átiratban számol be. A BEkEY IMRE GÁBOR és Kapió OTTOKÁR uraktól aláírt s 
a Választmányhoz intézett átirat 15 oldalon részletesen birálja a választmánytól 
elfogadott tervezeteket, s számos módosítást ajánl ezen. Lóczy LaJos tiszteleti tag 
úgy látja, hogy a Barlangkutató Bizottságnak most az a törekvése, hogy elváljon 
a Földt. Társnlattól, azért azt ajánlja, hogy maradjon a bizottság tovább is bizott- 
ság, miként eddig volt s ne alakuljon szakosztállyá. PáLFY MóR választmányi tag 
szerint az elszakadást főkép a nem dolgozó bizottsági tagok kivánják, ezért java- 
solja, hogy a választmány szüntesse be ezt a 60 tagú barlangkutató bizottságot, és 
e helyett küldjön ki egy szükebbkörű bizottságot, amelynek feladata a komoly 
barlangkutatás legyen. HORUSITZKY HENRIK választmányi tag nem ajánlja, hogy a 
bizottságot megszüntessük, hanem indítványozza, hogy a bizottság az eredeti ter- 
vezet szerint alakuljon át Barlangkutató Szakosztállyá. 

Elnöklő másodelnök felteszi a kérdést, hogy PÁLFY MóR dr. választmányi 
tag indítványára, amely szerint a Barlangkutató Bizottság mai összeállításában 
szűnjön meg s egy szűkebb zártkörű barlangkutató bizgttság küldessék ki, dolgozó 


iát éttákatáttuzzmatá 


st 4. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 103 


tagokkal — kik szavaznak? A szavazás megtörténvén, PÁLFY MóR indítványára 
4-en, ellene 5-en szavaznak. Elnöklő másodelnök tehát kimondja, hogy a Barlang- 
kutató Bizottság megmarad mai összeállításában mindaddig, míg a közgyűlés a 
Barlangkutató Szakosztályt meg nem alakítja. 

Elnöklő másodelnök ezekután felteszi a kérdést, hogy a létesíteudó Barlangkutató 
Szakosztály ügyrendjének tervezetével, illetőleg a benyujtott s BEKEY IMRE GÁBOR és KA- 
DIC OTTOKÁR uraktól aláirt észrevételekkel szemben a választmány minő állásponton van. 

A feltett kérdésre Horusitzky Henrik választmányi tag azt ajánlja, hogy a 
választmány ragaszkodjon az 1913 január 8-iki választmányi ülésen elfogadott 
ügyrendhez, s a BEKEY IMRE GÁBOR és KaApiIó OTTUOKÁR uraktól ajánlott módosítá- 
sokból csak az 5. pontot fogadja el, t. 1. hogy a szakosztály rendes tagjaira az évi 
3 korona előfizetési díj kötelező legyen. 

Többek hozzászólása után elnöklő másodelnök határozatilag kimondja, hogy 
a választmány ragaszkodik az 1913 január 8-iki választmányi ülésen elfogadott 
ügyrendhez, s a Barlangkutató Szakosztály 1—22 pontból álló ügyrendjében csak 
az 5. pont módosítását engedi meg a következőképen : 

.5. Rendes tag az anyaegyesületnek minden tagja, aki ebbeli óhaját a szak- 
osztály vezetőségének bejelenti és kötelezi magát a szakosztály folyóiratára 3 korona 
évi előfizetési dijat fizetni., 

Az 1913 jan. 8§-iki választmányi ülés az Álapszabályok 4. és 18. §-ának módo- 
sítását határozta el. Ugyanezen ülés engedélyt adott dr. LŐRENTHEY IMRE választ- 
mányi tag úruak is arra, hogy pár módosítást a közgyűlést előkészítő választmányi 
ülés elé terjeszthessen. Dr. LŐRENTHEY IMRE választmányi tag úr a következő módo- 
sítást ajánlja : 

VIII. Tagok jogai. 17. $. Második bekezdés. A társulat minden tagja részt 
vehet a szaküléseken és a közgyűléseken is; azonban a közgyűléseken szavazati 
joga csak a tiszteleti, pártoló, örökítő és rendes tagoknak van, ha ott személyesen 
megjelennek ; a rendes tagoknak akkor, ha a közgyűlés évére a tagdíjat kifizették 
s ezt igazolják is. 

Többek hozzászólása után elnöklő másodelnök felteszi a kérdést, hogy az indít- 
vány első részéről, t.i. hogy a tagok személyesen megjelenjenek, minő állásponton áll 
a választmány. A választmány a személyes megjelenés kötelezettségét elfogadja. 

Elnöklő másodelnök felteszi a kérdést, hogy az indítvány második részét, 
hogy csak a tagsági díj kifizetését igazoló tag szavazhasson — elfogadja-e a választ- 
mány. Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány 
nem fogadja el azon indítványt, hogy a rendes tagok csak akkor szavazhassanak, ha 
a tagsági díj kifizetését igazolják, minthogy annak ellenőrzése, hogy ki fizetett, ki 
nem, a valóságban csaknemlehetetlen; különben is a hátralékos tagokat a választ- 
mánynak módjában van a tagok sorából törülni. De ameddig valaki tag, addig nem 
foszthatjuk meg tagsági jogainak gyakorlásától. 

PáLrv MónR dr. választmányi tag indítványozza, hogy a tagok jogaival brió inté- 
zetek, testületek megbizottjaik útján szavazhassanak. MaAvRrrz BÉLA dr. ellenzi ezt 
a javaslatot, mert az intézmények előre nem tudhatják, hogy kire szavazzanak, s 
bajos nekik bizonytalan személyre meghatalmazást adni. Lóczy LAJos helyesli PÁLFY 
MónR indítványát s kifejti, hogy az intézmények csak arra adnak meghatalmazást, 
hogy képviselőjük szavazhasson, de hogy kire szavazzon ez a megbízott, azt a titkos 
szavazás folytán úgy sem rendelhetik el; a megbízott tehát saját belátása szerint 
épúgy szavaz titkosan, mint bármely más tag. 

A választmány többek hozzászólása után PÁLFY MóR dr. indítványát szótöbb- 
séggel elfogadja. 


104 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Ezek után elnöklő másodelnök kimondja, hogy a választmány az alapszabályok- 
nak következő módosítását ajánlja a közgyűlésnek : 


cAlapszabálymódosítások tervezete! 


Az 1913 január hónap 29-én tartott választmányi ülés a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat 1904 február 3-án elfogadott alapszabályaiban a következő módosításo- 
kat ajánlja : 

HIT. ES. zk öz ő k. 


4. §. A jelentékenyebb eszközök: a) gyűlések, b) kiadványok, c) könyvtár, 
d) ásvány-, föld- és őslénytani tárgyak gyűjtése, c) egyes vidékek földtani tanulmá- 
nyozása, f) fiókegyesületek és szakosztályok alakítása. 


VIII. Tagok jogai 


17. §. A tagok a társulattól oklevelet kapnak, melynek alapján magukat a cMa- 
gyarhoni Földtani Társulat, pártoló, örökítő, rendes, tiszteleti vagy levelező tagjai- 
nak nevezhetik. 5 

A társulat minden tagja részt vehet a szaküléseken és a közgyűléseken is ; 
azonban a közgyűléseken szavazati joga a tiszteleti, pártoló örökítő és rendes tagok- 
nak csak akkor van, ha ott személyesen megjelennek, A tagok jogaival bíró intézetek, 
hivatalok, testületek vagy vállalatok megbizottaik útján szavazhatnak. Az írásbeli 
felhatalmazással megbízottak azonban a közgyűléseken csakis akkor szavazhatnak, 
ha ott személyesen megjelennek. A levelező tagok kivételével a társulatnak minden 
tagja kapja a társulat folyóiratát, használhatja a társulat könyvtárát és új tagokat 
ajánlhat. A fiókegyesületek és szakosztályok kiadványaikért dijakat szedhetnek. 


IX. Ügyvezetés. 


18. §. A társulat ügyeit a válaszmány intézi, amelynek tagjai: az elnök, 
másodelnök, a fiókegyesületek és szakosztályok elnöke, a magyar honos tiszteleti tagok, 
12 választmányi tag, az elsőtitkár, másodtitkár és a pénztáros. 

Ad 26. 5. A választmány mindenféle személyi ügyben mindig titkos szava- 
zással dönt. ; 


5. A Magyar Néprajzi Társaság 1912 dec. 17-én kelt 147. sz. átiratában arra 
kéri a Földtani Társulatot, hogy tegyen lépéseket úgy a m. kir. Vallás- és Köz- 
oktatásügyi Minisztériumban, mint a budapesti tudományegyetem bölcsészettudo- 
mányi karánál a megüresedett embertani tanszék fenntartása érdekében. 

A választmány a Néprajzi Tarsaság kérését egyhangúlag elfogadja, s a lépé- 
seket a jelzett irányban meg fogja tenni. 

HILLEBRAND JEsxő Münchenből jelenti, hogy dr. BAYER JózsEr a bécsi Hof- 
museum archeológiai osztályának őre március 17-én hajlandó volna előadást tartani 
társulatunkban a jégkorszakról, kapcsolatban a magyar leletekkel. 

A választmány BAYER úr ajánlkozását örömmel veszi, s őt meghívja előadás 
tartására. Í 

7. GAÁL ISTVÁN r. tag átír az Elnökséghez az 1913. jan. 8-i szakülésen történt 
közbeszólás ügyében. A választmáuy az ügy elintézését az elnökség hatáskörébe tarto- 
zónak vélvén, GAÁL IsTvÁN tagtárs úr beadványának elintézését az elnökségre bízza. 


1 Á dült betükkel szedett kifejezések jelzik a módosítást. 


ölt kk ákEKÉL ÉL áz a sss 


TÁRSULATI ÜGYEK. : 105 


S. A választmány végül megállapítja a 63-ik közgyűlés napirendjét. Az 1913 
február 5-én délután 6 órakor tartandó közgyülés napirendje a következő leend : 

1. Elnöki megnyitó ; 2. tiszteleti tagok választása ; 83. titkári jelentés ; 4. pénz- 
tárvizsgáló bizottság jelentése; 5. költségvetés az 1913. évre; 6. pénztárvizsgáló 
bizottság kiküldése ; 7. bizottsági működésekről beszámolók, és pedig jelentések 
a) a barlangkutató bizottság ; b) Böckh-szobor bizottság; c) geológiai szótár bizottság 
működéséről ; d) jelentés az őslénytani tárgyak megvédésére beterjesztett dr. KORMOS- 
féle javaslatról; 8. a Barlangkutató szakosztály alakulása; 9. esetleges indítványok 
és alapszabálymódosítások ; 10. tisztújítás és pedig tisztviselők és választmányi tagok 
választása az 1913—1915. évi időközre. 

A jelölést a választmány a régi tradiciók alapján olykép ejti meg, hogy a 
tisztikarra hármas, a választmányi tagokra kettős jelölést javasol, a következőképen : 


A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselőirei 


az 1913—1915. évi ciklusra, 


Választandó: 1 elnök Szontagh Tamás dr." 
1 másodelnök Pálffy Mór dr. 


1 elsőtitkár és 


1 másodtitkár. k § 
s: Horusitzky Henrik 
Elnök ő Papp Károly dr." 
Franzenau Ágoston dr. Treitz Péter. 
55 erő 
S ber alttétet Másodtitkár : 
Zimányi Károly dr. ú 
É E Koch Nándor dr. 
Másodelnök : Maros Imre 
Lőrenthey Imre dr. Vogl Viktor dr." 


Elsőtitkár : 


A Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagjaira: 
az 1913—1915. évi időközre. 


Választandó 12 választmányi tag. 
Üé o 


1. Bella Lajos 13. Mauritz Béla dr." 
2. Déchy Mór dr. 14. Pálffy Mór dr." 

3. Emszt Kálmán dr." ÜSS Btimez ÜGY dt: 

4. Franzenau Ágoston dr." 16. Rozlozsnik Pál 

5. Gáspár János dr. 17. Schréter Zoltán dr. 
6. Horúsitzky Henrik" 18. Steinhausz Gyula 
7. Illés Vilmos 19 eimnikó drei 5 

8. Kadié Ottokár dr. 90. Treitz Péter" 

9. Kormos Tivadar dr. 21. Vadász Elemér dr. 
10. László Gábor dr. 99. Vízer Vilmos 

11. Liffa Aurél dr." 23. Zimányi Károly dr." 
12. Lőrenthey Imre dr." 24. Zsigmondy Arpád. 


A választmány végül PÁLFY MóR dr. indítványára elhatározza, hogy az első- 
titkár fizetése 900 koronára, a másodtitkáré 600 koronára, az irnoké 240 koronára 
a szolgák jutalomdíja 480 koronára emeltessék; ellenben törli a könyvtár fejleszté- 


1 A csillaggal jelöltek az 1910—1913. évi időközben tisztviselők voltak. 
2 A csillaggal jelöltek az 1910—-1912. évi időközben választmányi tagok voltak 


106 TÁRSULATI ÜGYEK. 


sére előirányzott 200 koronát, amelyet a titkári fizetések emelésére fordít. A barlang- 
kutató bizottságnak pedig az 1918. évre 1200 korona segélyt szavaz meg. ; 
Egyéb tárgy hiányában elnöklő másodelnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 
Kelt Budapesten, 1913 január 29-én. 
Jegyezte : Dr. PAPP KÁROLY elsőtitkár. Hitelesítik : EMszT KÁLMÁN dr., és PÁLFY 
MóR dr. választmányi tagok. Látta: SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


A) A m. kir. földtani intézet 1913. évi költségvetése. 


Az Állami Költségvetés 1913. évi V. füzetében a Részletezések 177—179. 
oldalán a következő adatokat látjuk. A személyi járandóságok. Az 
1912. évre engedélyezett 172,065 koronával szemben az 1913. évben 186,506 
koronára rúgnak. A dologi kiadások az 1912. évben engedélyezett 
107.300 koronával szemben az 1913. évben 110,700 koronát tesznek ki. Ezen 
dologi kiadások között ben van az 50,000 koronára rúgó hivatali átalány, a 
40,300 koronát kitevő utazási és szolgatartási átalány, továbbá 5000 korona 
ásatásokra, 2500 korona az épület fenntartására, 5000 korona külföldi utazá- 
sokra és 4500 korona az írói tiszteletdíjakra. A rendes kiadások összege 
tehát 297,206 korona. A rendkívüli kiadások az 1912. évre engedé- 
lyezett 65,000 koronával szemben az 1913. évben 39.000 koronára rúgnak. Az 
Indokolás (118 oldal) szerint ezen emelkedésnek a legfőbb oka, hogy a fels ő- 
magyarországi új felvételekre (ú. n. reambulációkra) a m. k. Föld- 
mivelésügyi Miniszter 25,000 koronát irányzott elő. A felvidék 16 vármegyé- 
jében a geológiai reambulációt az a körülmény teszi szükségessé, hogy ezen 
országrészekről sem önálló felvételi adatokkal, sem pedig geológiai térképek- 
kel nem rendelkezünk. A m. k. földtani intézet ezen régen érzett hiány pót- 
lását munkaprogrammjába vette és a reambulációt, valamint a térképek ki- 
adását 10 év alatt tervezi. A rendkívüli kiadások között a következő tételek 
szerepelnek : 35,000 korona geológiai gyakorlati irányú kutatásokra, 10,000 
korona a laboratóriumok felszerelésére, 5000 korona az intézet épületének 
mázolására, 10,000 korona a hazai érctelepek tanulmányozására, 25,000 ko- 
rona a felsőmagyarországi új felvételekre és 4000 korona a Szeleta-barlang 
kutatásának befejezésére. A rendes átmeneti kiadások főösszege 
az 1912. évre megállapított 344365 koronával szemben az 
1913. évben 386206 korona v 

Kapcsolatban a mm. k. földtani inlézet költségvetésével megemlítjük, 
hogy a földmivelésügyi költségvetés tárgyalásakor, 1912 nov. 9-én a pénzügyi 


bizottságban hazánk közgazdasági életének egyik kimagasló férfia nagy elisme- 


réssel szólt az intézet működéséről. Ugyanis; a Budapesti Hirlap, a 


d- 


Pesti Hirlap s a többi nagyobb napilap följegyzése szerint HELTAI Frx- 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 107 


RExc dr. országgyűlési képviselő, a székesfővárosi gázművek vezérigazgatója 
(jelenleg Budapest székesfőváros főpolgármestere) a következőket mondotta : 
cA földtani intézet személyzete igen sanyarú helyzetben tengődik, pedig az 
intézet munkálkodására nagy jövő vár hazánk közgazdasági életében. Nagy 
szolgálatot tett ez az intézet a földigáz- és a petróleum-források feltárása 
körül. Az itt érdemeket szerzett tisztviselők egyike kapna 
külföldön olyan dotációt, mint amilyennel nálunk az egész intézet 
van ellátvav. 


B) Geológusok tanulmányútja Olaszországban. 


A budapesti m. kir. földtani intézet geológusai közül heten az idei 
tavasz folyamán öt hetes tanulmányuton voltak Olaszországban. Az utazásban 
részt vettek: Lóczy LasJos dr. egyetemi tanár, a m. k. földtani intézet igaz- 
gatója, IGLói SzonracH Tamás dr., királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet 
aligazgatója, PárryY MóRg dr. m. kir. főgeológus, Papp KáRory dr. m. kir. osz- 
tálygeológus, RozLozsSIK Pár, Magos IMRE és VENDL ALapÁR dr. magy. kir. 
geológusok. 

A hét tagból álló társaság 1913 március 25-én indult útnak Budapestről 
és Fiumén, Anconán keresztül március 27-én érkezett Rómába, ahol hozzájuk 
csatlakoztak ifjú Lóczy Lasos tanárjelölt és SzZABó KoRwÉL okl! vegyészmérnök, 
zürichi egyetemi hallgatók. 

Rómában épen akkor "nyilt meg a X. nemzetközi földrajzi kongresszus, 
amelynek szaküléseit Lóczy Lagos dr., mint a Magyar Földrajzi Társaság 
elnöke nyitotta meg a Balatonról tartott s vetitett képekkel illusztrált 
értekezésével. Meg kell állapítanunk, hogy Lóczy Lasos előadása nemcsak sor- 
rendben az első, de az összes ülések közöit a legnépesebb volt, amivel nagy 
sikert és dicsőséget szerzett a magyar geografiának. Francia nyelven tartott 
előadása előit Lóczy LasJos a Magyarhoni Földtani Társulat üdvözletét, is 
tolmácsolta, s a SZzorráGH Tamás dr. másodelnök aláirásával ellátott üdvözlet 
élénk szimpatiát keltett a világ minden részéből összesereglett geografusok 
körében. 

Rómában való időzésük alatt a geológusok a környékre több kirándulást 
is tettek, így március 30 és 31én a Bolsenai- és Braccianói-tavak 
környékének bazalt tufait, április első napjaiban az Albanói-hegy vidékét jár- 
ták be, s különösen a Rocca di Papa bazaltjából gazdag ásvány- s közet- 
gyüjteményt hoztak. Április 4-én Napoliba utaztak, s itt ismét egy hetet töl- 
töttek. Megnézték Pozzuoli környékének minden geológiai nevezetességét, a 
herkulánumi és pompéi újabb ásatásokat, április 8—10 napját a Vesuvio és 
Monte-35omma tanulmányozásának szeutelték ; a jelenleg szünetelő vulkánt MAL- 
LADRA A. dr. tanár vezetésével igen részletesen bejárták. 

Április 11-én tovább hajóztak Napoliból, s utjokban hozzájuk csatlakoz- 
tak SAPPER KáRoryY dr. strassburgi és WriEssEg G. dr. bamburgi tanárok. 
Aprilis 12—14. napját a Stromboli-, 15—18. napját a Lipari- és Vulcano- 


108 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


szigetek vulkánjainak tanulmányozására fordították. Április 18-án áthajóztak 
Sziciliába, megnézték Messina romjait, Taormina és Siracusa környékét, s 
Catania vidékén hosszasabban időztek. Itt főkép Scaria S. egyetemi tanár 
vezette s kalauzolta a magyar geológusokat. Április 22--23-án az Etnát mász- 
ták meg, felejthetetlen képet nyerve a 3279 m magas kráterről, s a nemrég 
keletkezett ikerkráter veszedelmes tölcséréről. Április 25—27-én Szicilia bel- 
sejében Caltanisetta és Imera gazdag kéntelepeit tanulmányozták, s leereszkedtek 
a 280 m mély Santa-Maria aknába A kénbányászkodás egy évtized óta nagyon 
fellendült, úgy hogy Szicilia jelenlegi kéntermelése megközelíti az évi 5 millió 
métermázsát 50 millió lira értékben; a kéntermelés központja jelenleg Caltani- 
setta, míg Girgenti inkább csak mint a kén kiviteli kikötője szerepel. 

Április 27-én Palermót tekintették meg, többek között az egyetemi geo- 
lógiai gyüjteményt, s április 28-án indultak vissza, Napolin, Román és Anco- 
nán át térve vissza Budapestre, ahova április 30-án este érkeztek meg. 

Az öthetes tanulmányút szemmellátható eredménye 15 hatalmas láda 
anyag, amely különösen a vulkánikus közetekből nagyon gazdag gyüjteményt 
tartalmaz, s a m. k. földtani intézet muzeumának mindenkor becses össze- 
hasonlító gyüjteménye leend. 


C) Szerkesztőbizottság alakulása. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 április 2-án tartott választmányi 
ülése a Földtani Közlöny szerkesztésére szerkesztő-bizottságot alakított, amely- 
nek elnöke ScHAFARZIK FERExcz dr. társulati elnök, tagjai pedig: EmszT KÁL- 
MÁN dr., LÖŐRENTHEY IMRE dr., MaAvxgirz BÉLA dr., TrImgkó IMRE választmányi tagok, 
ParPp KÁRoLY dr. első titkár és MARos IMRE másodtitkár. 

A kéziratok a Magyarhoni Földtani Társulat titkárságának küldendők. 

Budapesten 1913 május hó 10-én. ; 
Papp KÁRoLY dr. 

titkár. 


4 EE. BME NE 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 
XLIII, BAND. 3 jú JAN JAR-FEBRUAR-MÁRZ 1915. ; isk. l 1-5. HEFT. 


ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN 
V. D: FRANZ SCHAFARZIK. 


Geehrte Generalversammlung ! 

Indem ich mich beehre die Hauptversammlung 1918 der 
Ung. Geol. Gesellschaft zu eröfinen, sei es mir gestattet in 
Kürze einiger hervorragenderer Ereignisse des abgelaufenen Jahres zu 
gedenken. 

1 


Administrative, interne Angelegen- 
heiten; Rinladungen von verwand- 
ten Korporationen. 


Im SchooBe der Gesellschaft selbst ist nichts AuBergewöhnliches 
vorgefallen, und mag es zu befriedigender KenntniBnahme dienen, dab 
sich die Tátigkeit unseres Vereines — Dank dem hingebenden Eifer 
unseres verehrten Sekretürs, Herrn Dr. KARL PaPP — im Zeichen steti- 
ger Entwicklung und finanzieller Festigung abspielte. Hierbei wurde 
der erste Sekretár von seinem Kollegen, dem zweiten Sekretár, Herrn 
Dr. VircroR Vor in unermüdlieher Weise unterstützt, der übrigens 
unsere Gesellschaft speziell noch durch die Redaktion des deutschen 
Teiles unseres aFöldtani Közlöny zu Dank verpflichtet hat; die 
Obliegenheiten der gesellschaftliehen Finanzangelegenheiten dagegen 
fielen auBer der Oberleitung dureh den ersten Sekretár unserem von 
lange her erprobten Kassier, Herrn AxTrox AscHER zu. Genehmigen die 
genannten Herrn Genossen im Amte auch bei dieser Gelegenheit und 
von dieser Stelle aus für all ihre gehabten Bemühungen meinen aufrich- 
tigsten Dank. Anerkennung und Dank schulde ich aber auch meinem 
sehr geehrten Kollegen im Prásidium, Herrn Dr. THoMAs v. SZONTAGH, 
der mich im Verlaufe der zahlreiceh abgehaltenen Fach- und Ausschub- 
sitzungen hüufig abgelöst hat und der unentwegt die Interessen der 
Ung. Geologischen Gesellschaft auf das wármste vertreten hatte; Dank 
zolle ich sehlieBlieh auch dem verehrten Ausschub8, dessen jedes 
einzelne Glied uns bei Erledigung der laufenden Agenden stets bereit- 
willigst unterstützt hat. 


110 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


Es sei mir aber anlálflich der heutigen Hauptversammlung ganz 
besonders gestattet unseren hohen Gönnern den tiefgefühlten Dank 
unserer Gesellschaft auszudrücken, namentlich Sr. Durchlaucht dem 
Herzog Herrn Dr. NiKoraus EszTERHÁZY, unserem Protektor, für den uns 
jöbrilienh zuteil werdenden Geldbetrag, ferner Ihren Exzellenzen den 
Herren Graf Jorawsws Zicny, k. ung. Kultus- und Unterrichts-, und Graf 
Dr. BÉLA SERÉNYI, k. ung. Ackerbauminister für die uns jüngsthin 
gütigst angewiesene staatliche Subvention. Ich muB bei diesem Anlab6 
gestehen, dab ohne dieses von verschiedener Seite uns geschenkte Wohl- 
wollen und ohne die erwáhnte namhafte Unterstützung es uns geradezu 
unmöglich wáre das Leben und die Tátigkeit unserer Gesellschaft sowohl 
in wissenschaftlicher, als auch in praktischer Beziehung auf dem Niveau 
zu erhalten. 

Indem ich zu den internen Angelegenheiten unserer Gesellschaft 
übergehe, sowie auch zur Vorlage externer Begebenheiten, die unsere Ge- 
sellscehaft unmittelbar berühren oder dieselbe interessieren, erwáhne ich 
vorerst, dab uns im abgelaufenen Jahre von mehreren Seiten Hin- 
ladungen zugekommen sind. So ging uns eine Hinladung vom Vereine 
der Ung. Árzte und Naturforscher zu ihrer Ende August in 
Veszprém abgehaltenen Wanderversammlung zu, an welcher ich mich 
in Vertretung unserer Gesellschaft persönlich beteiligte und mit einem 
Vortrage über die ungarischen Edelopale auch einen Beitrag zu 
ihren Fachsitzungen lieferte. 

Die ungar. Geographiseche Gesellschaft dagegen hielt 
ihre letztjáhrige Jubiláumswanderversammlung anláblich ihres 40-jáhrigen 
Bestandes Ende September zu Debreczen ab, an der ich ebenfalls per- 
sönlich teilgenommen und bei deren FEröffinung ich diese Schwester- 
gesellschaft in Form einer Ansprache begrübt habe. SehlieBlich erwáhne 
ich noch, dab wir auch zu der ebenfalls Ende August zu Nagybánya 
zusammengetretenen Generalversammlung des ungarischen Berg- und 
Hüttenmüánnischen Vereines eingeladen waren, die ich im 
Namen unserer Gesellschaft telegraphisch begrübt habe. 


1411 
Die neue Sektion für Höhlenkunde 
der Ung. Geol. Gesellschaft. 

Es gereicht mir zu besonderer Freude konstatieren zu können, 
daG die bisherige Kommission für Höhlenkunde der Ung. 
Geol. Gesellschaft seit 3 Jahren, der Zeit ihres Bestehens, eine 
sich immer mehr steigernde Tütigkeit entwickelt hat. Das rege Interesse, 
mit welchem in erster Reihe die Ung. Geol. Gesellschaft als Stamm- 
verein, ferner die ung. Akademie der Wissenschaften, die Ministerien 


ERÖFFNUNGSREDE. 151 


für Kultus und Unterricht, sowie für Ackerbau und endlich auch die 
höheren Kultursehiehten des groBen Puablikums die wissenschaftlichen 
Bestrebungen dieser Kommission begleitet haben, sind wahrlich vollauf 
berechtigt. Die systematische Durchforschung unserer heimischen Höhlen, 
namentlieh aber die bisherigen Erfolge in Bezug auf die Nachwei- 
sung des prehistorisehen Menschen in Ungarn haben ihr auch bis 
zum gegenwártigen Momente eine wohlberechtigte Position in der Reihe 
unserer einheimischen naturwissenschaftlichen Vereine gesichert. Die 
wunderbaren und vielumstrittenen paláolitisehen  Steinwerkzeuge der 
Szelétahöhle bei Miskolcz, der palüolitisehe Kinderschüdel aus der 
Ballahöhle bei Répáshuta, die reiche pleistozáne Fauna aus der Kalk- 
steinhöhle bei Polgárdi, die Feuerstellen des pleistozánen Mannes bei 
Tatatóváros und noch manches Andere erwiesen sich als ebenso viele 
wichtige Daten zur Geschichte des ungarischen Pleistozáns, die auch 
aubBer den Grenzen unseres Vaterlandes berechtigtes Aufsehen hervor- 
gerufen haben. Und doch sind dies blo8B erst die ersten Schritte, 
gewissermaBen blo8 die ersten Probenahmen aus den noch in groBer. 
Menge verborgenen wissenschaftlichen Schátzen, infolgedessen wir gewib 
noch zahlreiche wertvolle Entdeckungen gewártigen werden können. 

Auf solche Weise kann es somit nicht wundernehmen, wenn diese 
unsere sehr agile Sektion bereits im dritten Jahre ihres Bestandes sich 
in dem ihr ursprünglieh gegebenen Rahmen etwas beengt fühlte. Die- 
selbe trachtete nach grölBerer Selbstándigkeit, um dadurch umso sicherer 
und würdevoller auf dem Plane der Wissenschaften auftreten zu kön- 
nen. Diese Idee bescháftigte die Kommission zwar noch unter dem Regime 
ihres unlángst verstorbenen verdienstvollen ersten Prüásidenten KARL 
ÖIEGMETH, der Gedanke aber: die Kommission in eine selbstándige 
Fachsektion umzuwandeln, hat erst jetzt unter der Egide des neuen 
Prásidenten, Herrn Hofrates und Univ.-Professors Dr. MICHAEL LENHOSSÉK 
eine bestimmte Form angenommen. Gerade die heutige Hauptversamm- 
lung der Ung. Geol. Gesellschaft wird in der Lage sein, die Sanktio- 
nierung dieses Wunsches voraussichtlieh auch auszusprechen. In der 
Hofinung, da8 die neu zu kreierende Fachsektion das ihr vorsehwebende 
Ziel mit der gleichen Hingebung verfolgen wird, wie wir dies von der 
früheren Kommission für Höhlenkunde zu sehen Gelegenheit hatten, 
erlaube ich mir anlöáblich dieser Wandlung dem aus vollem Herzen 
kommenden Wunsche Ausdruck zu verleihen, dab es der gegenwártigen 
Leitung vergönnt sein möge, die soeben gegründete Sektion neuen Trium- 
phen auf dem Forschungsgebiete des prehistorischen Menschen in 
Ungarn entgegenführen zu können. 


112 D: FRANZ SCHAFARZIK 


TIT 
Angelegenheit der getvennten Lehr- 
kanzeln für (Geolorgie, sowie über 
den geographischen Lehrstuhl an 
der Universítüt zu Budapest. 

Wie es Ihnen allen noch erinnerlich sein dürfte, hat die vor- 
jührige Hauptversammlung beschlossen, ein Memorandum an das 
hohe Ministerium für Kultus und Unterricht zu unterbreiten und zwar 
in Angelegenheit einer Abtrennung der Geologie von der 
Mineralogie sowohl an den neu zu errichtenden Universitáten 
Debreczen und Pozsony, ebenso wie auch an der bereits seit lángerem 
bestehenden Universitát zu Kolozsvár und der technischen Hochschule 
zu Budapest, ferner bezüglich einer weiteren Abtrennung der Geologie 
alsganzselbstándiger Disziplin vonder Paláontologie 
an der Universitát der Wissenschaften zu Budapest, dieser ersten Hoch- 
sechule Ungarns. Nach mir bekannt gewordenen Nachrichten ist diese 
unsere Denkschrift an leitender Stelle wohlwollend aufgenommen und 
behufs Studiums und Berichterstattung den kompetenten Fachkreisen aus- 
gefolgt worden. Ich gewann den Eindruck, dab wenn das Land nicht 
etwa durch von AuBen drohende Komplikationen finanziell zurück- 
geworfen würde, wir einer günstigen Stellungnahme und Entscheidung 
der leitenden Oberbehörde zuversichtliceh entgegensehen dürften. 

Wenn wir also auf diese Weise eine bevorstehende Neureg u- 
lierung der Studienordnung bezüglieh der uns nahestehenden Dis- 
ziplinen, námlicn der Mineralogie, der Geologie und Palá- 
ontologie mit vollem Vertrauen zu erwarten berechtigt sind, — haben 
wir andererseits, hochverehrte Versammlung, auf dem unseren Disziplinen 
zunaáchst gelegenen und verwandten Terrain, námlich dem der Geographie 
einen derartig dissonanten Ton vernommen, der uns tief verletzend be- 
rührte. Dr. Géza CziRBusz, ord. öff. Professor der vergleichenden allgemei- 
nen (Geographie an der Budapester Universitát, veröffentlichte gegen 
vergangenen JahresschluG unter dem Titel: cDie Geographie der 
nationalen Kultur uünd"die Batalisteomtaüt udjerenyeties 
bietes in ungarischer Sprache ein Buch von 383 Seiten blo$ um zu 
beweisen, wie sehr (seiner Meinung nach) der naturwissenschaftliche 
und zwar in erster Linie der geologische Hinschlag der unabhüngigen 
Entwicklung der Geographie zum Nachteil gereiche, wenn diese Disziplin 
nicht von einem (Geographen, sondern einem Geologen gelesen würde 
und wie sehr sein gewesener Vorgüánger Dr. LupwIia v. Lóczy durch 
seine auf derartiger Basis fubBenden Vortrüge die Entfaltung der wahren 
Geographie, nümlieh der Anthropogeographie hintangehalten hatte. 

Js ist dies eine derartig falsche Behauptung, die uns zu lebhaf- 


ERÖFFNUNGSREDE. 113 


testem Gegenspruch veranlabt. CziRBusz, seit zwei Jahren der neue 
Professor, will nach seinen eigensten Worten edie Geographie von 
ihrem endgültigen Ruine zurückreibenv, und will sie xzuüurüekführen 
auf die historischen Geleise ihrer Entwicklungy (pag. 372). Er kehrt 
daher der bisher befolgten Richtung den Rücken und stürzt sich mit 
feurigem Eifer auf die Anthropogeographie. Ganze Kapitel hindurch 
bringt er Beweise bei für die Berechtigung und die Prioritát dieser 
letzteren und führt aus, dab die mentalen Wissenschaften, námlich die 
Ethnographie, die Soziologie, die Nationalökonomie, die Geschichte, 
die Religion und Sprachwissenschaft zur Geographie bedeutend náher 
liegen, als die Naturwissenschaften insgesamt, sowie die Geophysik, 
die Geologie, die Orologie, die Oceanographie, die Hydrologie, die 
Biologie u. A. Dabei wird die Sachlage in der Weise dargestellt, als 
ob die Kulturgeographie ipso facto jedem Geologen ein Dorn im Auge 
wüáre. Auch dies ist eine total verfehlte Auffassung, da sich unter uns 
niemand befindet, der die Berechtigung, die Wichtigkeit und die wissen- 
schaftlich bildende Kraft der Kulturgeographie anzweifeln oder auch 
nur herabmindern" wollte. Lóczy selbst fühlte die Notwendigkeit der 
Entwicklung auch dieser Richtung in der Geographie sehr wohl und 
hatte auch seiner Zeit an kompetenter Stelle einen Vorschlag behufs 
Zweiteilung des Lehrstuhles unterbreitet. 

Die Anthropogeographie ist übrigens in ihrer gegenwártigen Form, 
abgesehen von einigen früheren Vorláufern, im Allgemeinen eine Be- 
strebung der neueren Zeit. Ebenso kann ich noch hinzufügen, dab in 
der ganzen weiten Welt die Ansprüche derselben nicht durch die 
Gelehrten zur Geltung gebracht werden, die bisher als die Vertreter 
der physikalischen Geographie eine Rolle gespielt haben. In Staaten, 
die über Universitáten in grölBerer Zahl verfügen, bemerken wir, dab 
sich an der einen Hochschule ein mehr der physikalischen Richtung, 
an der anderen ein eher der anthropogeographisehen sich zuneigen- 
der Geographie-Professor befindet, wo es aber weniger Hochschulen 
gibt, dort sehen wir, da$ in neuerer Zeit wenigstens an den ersten 
Instituten des Landes den tatsáchlichen gegenwártigen Ansprüchen 
KRechnung tragend eine Zweiteilung der Geographie durchgeführt wor- 
den ist, so z. B. in Wien, wo Prof. BRÜCKNER (phys. Geogr.) und OBER- 
HUMMER (kult. Geogr.) parallele Vorlesungen halten. Irrig ist ferner 
auch die Auffassung, dab, weil der die physikalische Geographie 
Vortragende mit den Naturwissenschaften vertraut und besonders in 
der Geologie geschult ist, derselbe selbst auf dem Lehrstuhle für 
Geographie als Geographe zu perhorreszieren und bloB als Geologe 
in Betracht zu nehmen wöre. Ein Fachgeologe ist gewöhnlich mit 
enger umgrenzten Detailfragen okkupiert und mit der Aufnahme gewisser 

Földtani Közlöny. XLIII. köt. 19183. 8 


114 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


TLandesteile in Ansprueh genommen, infolgedessen derselbe sehr weit 
davon entfernt ist, in zusammenfassender Manier über ein ganzes Land 
oder geradezu über die ganze Erde Vortráge halten zu können. Der 
Geograph dagegen, wenn derselbe noch sosehr auf dem Piedestal 
der Naturhistorie steht, kann sich im Lehramte bei Leibe nicht in 
derartige KEinzelnheiten einlassen, wie dies z. B. der Geologe zu thun 
pflegt, der seinen Anteil an irgend einem Gebiete, z. B. in petro- 
graphischer oder paláontologischer Hinsicht beschreibt; es ist aber auch 
durchaus nicht notwendig und es würde sogar störend wirken, zuweit 
in Details eindringen zu wollen vor Schülern der Erdkunde, die die 
naturwissenschaftliechen  Grundprinzipien bloB in allgemeinen egroBen 
Zügen kennen zu lernen wünsehen. Selbst von einem geologisch vor- 
gebildeten Geographen wáre ein solcher Vorgang geradezu verfehlt. 
Diesem Umstande hat aber auch LuDpwiG v. Lóczy, so lange er den Lehr- 
stuhl für Geographie an der Universitát inne hatte, vollauf Rechnung 
getragen. 

Die Geographie darf debwegen, weil sie in vieler Hinsicht eine 
zusammenfassende Wissenschaft ist, durchaus nicht anders als streng 
exakt vorgehen. Was in den Bereich der Geographie zumeist in exzerp- 
tierender Weise entweder aus den naturwissenschaftlichen Füchern, 
oder aber auch aus den humanistisehen übernommen wird, um sodann 
eigenen Zwecken entsprechend zu einem neuen Ganzen verarbeitet zu 
werden, kann und darf dem jeweiligen Stande der Wissenschaften 
entsprechend stets nur unbedingt genau sein. DeBhalb ist es nach den 
Erfahrungen der jüngst verflossenen Jahrzehnte notwendig, dab der 
betreffende Professor, bevor er den Pfad der Geographie betritt, sich 
vorerst entweder die naturwissenschaftliche (zumeist geologische) Schulung 
aneignet, wenn es sich um die physikalische Geographie handelt, oder 
aber das Gebiet der humanistischen Disziplinen zum Ausgangspunkte 
erwáhlt, wenn er dem Lebrstuhle für Anthropogeographie zustreben 
sollte. BloG auf diese Weise wird der betreffende in der Lage sein, 
die zahilosen Fáden, die in seinen Hüönden zusammenlaufen, fachgemaB 
zu sichten, zu bewerten und vom (resichtspunkte der Geographie aus 
zu verarbeiten. Ohne solche Vorstudien würde sich sein Auftreten 
schwankend und stümperhaft gestalten. Exaktheit in der Geographie 
zu erreichen war es nun, was Lóczy angestrebt hat, und ich kann 
ruhig behaupten, dab derselbe die Sache der ungarischen Geographie 
nicht hintangehalten, sondern im Gegenteil um ein Bedeutendes vor- 
warts gebracht, sowie auch der (Geographie im Allgemeinen gedient 
hat. Infolge seiner selbstándigen Wachtátigkeit hat sich derselbe nicht 
blob selbst als ein sicherer Beobachter bewiesen, sondern hatte er es 
auch verstanden, wüáhrend der an der geographisehen Lehrkanzel ver- 


ERÖFFNUNGSREDE. 181. 


brachten 23 Jahre seine Schüler und Fachgenossen für dic Wissen- 
schaft zu begeistern. 

Auch ich war ein unbedingter Verehrer weil. JoHANN HUNFALVYS, 
ebenso wie ich auch heute der babnbrechenden Arbeit seines Lebens Ver- 
ehrung zolle. Sein aus drei Bánden bestehendes Hauptwerk, betitelt : 
cBeschreibung der physischen Verhüáltnisse Ungarn8v 
(in ungarischer Sprache), welches 1863—65 durch die ungarische Aka- 
demie der Wissenschaften herausgegeben wurde, war jedenfalls eine 
hochragende und grundlegende Leistung seines Zeitalters. Trotzdem 
aber in demselben seine in der Hohen Tátra, in den östlichen Aus- 
láufern der Alpen, an der unteren Donau, in den östlichen Teilen 
Siebenbürgens und in noch anderen verschiedenen Gebieten des Landes 
gesammelten Impressionen und Beobachtungen in dieses Werk mit 
eingeflochten sind, stellt dasselbe in seiner ganzen Anlage doch nur 
eine Zusammenfassung, gewissermabBen ein mit grobem Fleib angelegtes 
Iventar aller derjenigen geographischen Kenntnisse dar, die bis zum 
Jahre seiner Edition in der früheren Literatur allseits verstreut waren. 
Auf Grund dieses seines groben Werkes hielt Huwraárvy auch seine 
Vortráge mit vielem Eifer und aulerordentlicher Hingebujnjg bis zum 
Jahre seines Todes. Als dann hierauf von den berufenen Kreisen unter 
Hinweis auf Br. RicHrTHoFews Tátigkeit in ganz Europa von der Geo- 
graphie eine von naturwissenschaftlicher Grundlage ausgehende, mehr 
selbstándige Forschungstátigkeit gefordert wurde, erschien anlábPlieh 
der Besetzung des vakant gewordenen Lehrstuhles für Geographie an 
der Universitát der Wissenschaften zu Budapest als dieser Aufgabe 
am meisten gewachsene und hiezu am meisten prádestinierte Person 
der Geologe LupwiG v. Lóczy, der damals erst vor kurzem mit der 
Graf BÉLA SzécHEnvischen ostasiatischen Expedition zurückgekehrt war. 

Hochschul-Kanzeln innehabende Lehrkráfte pflegen zufolge spe- 
zieller Neigungen und selbstüándiger Forschung sich zu gelehrten Per- 
sönlichkeiten auszugestalten; pflichtgemábG tradiert wohl jeder alle Teile 
des ihm anvertrauten Gegenstandes, wenn aber der betreffende zugleich 
auch eine literarisch arbeitende Kraft ist, so erscheint es geradezu 
unvermeidlich, dab sich derselbe in einer gewissen Ricbtung nicht 
spezialisiere. 80 sehen wir nun auch bei v. Lóczy, dab er sich seiner 
Vorbildung anpassend der physikaliscehen Richtung, dem physikalischen 
Zweige der Geographie zugewendet hat, was denn auch vollkommen 
verstándlich erscheint. Und es kann ihm dies unmöglich als ein Ver- 
schulden, sondern im Gegenteil als ein Verdienst angeréchnet werden. 
Gerade umgekehrt würe es sehr misslich gewesen, wenn er mit der 
ihm eigenen geologisehen Vorschulung sich etwa mehr der heute von 
CziRBusz in so lebhafter Weise reklamierten humanistischen Geographie 

Sk 


116 br FRANZ SCHAFARZIK 


zugewendet hütte. Nach erfolgter Installation sehritt Lóczy als ernst 
denkender Mann alsbald zur Tat und überraschte die wissenschaft- 
lichen Kreise mit einem Plane, welcher die Kráfte der einheimischen 
Geographie zu einer ziemlichen Leistung anspannte. Durch eine Reihe 
von Jahren andauernde Arbeit nahm endliech die wissenschaftliche Er- 
forschung seines cBalaton) eine ausgereifte Form an und heute 
können wir mit wohltuender  Befriedigung behaupten, dab dieses 
Werk in allen seinen Teilen eine Originalleistung darstellt, die für 
ewige Zeiten einen glünzend sprudelnden Born für die ungarische 
Geographie bedeutet. Im Kreise dieser Studien hat auch die kultur- 
geographisehe Forschung Aufnahme gefunden und nahm sie in der 
Reihe derselben einen ebensolchen Rang ein, wie welch immer andere 
der naturwissenschaftlichen Disziplinen; es ist daher eine vollkom- 
men willkürliche Behauptung CziRBusz, dergemáb der Organisator 
dieses Standard Werkes die humanistisehe Geographie jemals xex 
cathedra zu verbannenv gesinnt gewesen würe. Wohl hörte man mit- 
unter, dab v. Lóczy seinen Balaton auf zu breiter Basis angelegt habe 
doch findet dies seine Rechtfertigung darin, dab er der wissen- 
schaftlichen . Geographie ein derartiges Öriginalwerk vorlegen wollte, das 
auch von einem verwöhnteren Auslande als vollwertig anerkannt würde. 
7am wiederholtenmale erkláre ich deBhalb, dab es eine total unbe- 
rechtigte Behauptung ist, dab v. Lóczy durch seine 23 Jahre hiedurch 
ausgeübte Lehrtátigkeit der FEntwicklung der ungarischen Geographie 
hinderlich im Wege gestanden hütte, denn gerade das Gegenteil der- 
selben ist ein für allemal festzulegen, námlich da8 derselbe das Prestige 
der ungarischen Geographie gewaltig gehoben hat. Wáre es etwa besser 
gewesen, wenn sich v. Lóczy nicht der selbstándigen Forschung zu- 
gewendet und auch noch weiterhin den enzyklopedischen Rahmen im 
Gebiete der Geographie aufrecht erhalten hátte? Sein energisches Vor- 
gehen hat die ungarische Geographie zu einer auf eigenen FüBen 
stehenden Disziplin erhoben und seine Methode wird nun nicht nur 
für "die physische, sondern auch für die kulturelle Geographie wohl 
für alle Zukunft von bindender Kraft bestehen. 

Verzeihe es die geehrte Generalversammlung, wenn ich bei diesem 
Punkte etwas lönger verweilte ; — den richtigen Sachverhalt aufzudecken, 
ist mir aber eine Pflicht nicht blo8 deBhalb, weil v. Lóczy, unser seit 
Jahrzehnten stets in den vorderen Reihen kümpfender Waffengefáhrte, im 
Buche Czipusz! in unverdienter Weise angegriffen worden ist, sondern 
auch vom allgemeinen Standpunkte der Geologie aus, welcher in der 
Geographie nicht die Rolle einer unberufenen Okkupation zugemutet 
werden darf, da dieselbe im Gegenteil ihre Stelle als fundamentale Hilfs- 
wissenschaft in der Geographie einzunehmen vollkommen berechtigt ist. 


elönt ssa zá jöllhkátbhasztóás 


ERÖFFNUNGSREDE. 17 


Aus den Zeilen CzriRBusz weht uns der Hauch einer unverhohle- 
nen Intoleranz entgegen und dies ist es, was mir bedenklich erscheint. 
Angesichts des noch ungenügend entwickelten Rahmens unseres Hoch- 
sechulunterrichtes kann es nicht geleichmütig hingenommen werden, dab 
der einzige Lehrstuhl für Geographie an der Universitát der Wissen- 
schaften zu Budapest seine bisherige zielbewubte Richtung in solch 
radikaler Art verándern könne, námlich auf die Weise, dab der Nachfolger 
im Amte nur nach vollstándiger Demolierung des Lehrgebüudes seines 
Vorgüángers ein neues aufführen wolle. Der alte Bau hat sich als 
gut und erprobt erwiesen; handelt es sich aber trotzdem darum ein 
neues Gebüáude zu erriehten, so möge es an die Seite des früheren 
gestellt werden. Concordia parve res crescunt, discordia maxime dilabun- 
tur. Die physische Geographie ist die Zwillingssehwester und eine ergán- 
zende Disziplin der Geologie, andererseits aber entlehnt die. physische 
Geographie ihre wertvollsten Bausteine gerade aus dem Dominium der 
Geologie. Die physische Geographie bildet zugleich das überbrückende 
Bindeglied zwischen den Naturwissenschaften und der Antbropogeographie. 
Einzig und allein ist dies die Reihe und der organische Verband dieser 
Gruppe von Wissenschaften, in die keine Bresche geschossen wer- 
den darf! 

Die Disziplin der ungarischen Gecgraphie ist eine Kulturangele- 
genheit des ganzen Landes, deren ruhige und logische Entwicklung 
nieht mit derartigen Exclamationen: eNun ist an der humanistischen 
Geographie die Reihev (pag. 351), sowie mit scharfen Frontveránderun- 
gen geführdet werden darf. — Nach dem Vorgefallenen will es uns bedün- 
ken, dab die Sachlage gegenwártig bereits vollkommen darnach angetan 
ist, um eine Trennung der beiden wichtigen und gleichberechtigten 
Zweige der Geographie wenigstens an der Universitát der Hauptstadt Buda- 
pest berechtigt erscheinen zu lassen, deren baldige Durchführung im 
Interesse der Wissenschaft auch mein lebhaftester Wunsch wáre! 


Tv: 

Über den derzeitigen Vorrat an Erd- 

gas im siebenbürgischen Becken. 
Walhiriich als einzig in seiner Art muS der durchschlagende Erfolg 
bezeichnet werden, von dem im abgelaufenen Jahre die Bohrungen des 
k. ung. Finanzministeriums in Siebenbürgen auf Erdgas gekrönt wur- 
den. Die Placierung der Tiefbohrungen wurde auf Grund eines gemein- 
scnaftliechen Studiums der Herren: Dr. LupnwiIG v. Lóczy, des Direktors 
der kel. ung. Geologischen Reichsanstalt und Dr. Hugo v. Böcxn, 
Professor an der montanistisehen Hochschule zu Selmecbánya vor- 
genommen. 50 wie bereits vor zwei Jahren wurden auch im letzten 


118 DI: FRANZ SCHAFARZIK 


Sommer im Becken Siebenbürgens geologische Spezialaufnahmen aus- 
geführt, an denen sich unter der persönlichen Leitung Dr. BöckHs die 
Herren EMERICH LŐRENTHEY, OTTO PHLEPS, GABRIEL ÖTRÖMPL, JULIUS V. 
SZÁDECZKY, STEFAN VITÁLIS, sowie zeitweise auch noch andere unserer 
Fachgenossen beteiligt haben, deren planmáBigés, sechrittweises Vorgehen 
die Beschaffenheit und den Aufbau des Beckens in einem immer 
klareren Lichte erscheinen lábt. Diese Untersuchungen wurden aubBer- 
dem auch noch von den zwei im Becken mit der regelmábBigen Auf- 
nahme betrauten Miteliedern der kön. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt und zwar von den Herren Oberbergráten LupwiG Born v. 
TELEGD und Junius Harzavárs unterstützt, die anláblich ihrer letzt- 
jáhrigen Begehungen ekenfalls mehrere sehr bemerkenswerte tektonische 
Charakterzüge im Baue des südlicheren siebenbürgisehen Beckens fest- 
gelegt haben. Mit allem diesen ist jedoch die Tátigkeit der ge- 
nannten [achgenossen noch lange nicht als beendigt zu betrachten, 
da es noch vieler Beobachtungen bedarf, um schliePlieh die Entwick- 
lungsgeschichte des Beckens vom unteren Miozán an zu einem ein- 
heitliehen Bilde vereinigen zu können.  Ebendeshalb ist auch die 
Neugierde erklárlich, mit der die Fortsetzung der vor einem Jahre 
begonnenen Editionen der Kommission für Gasforschung von den Fach- 
kreisen erwartet wird. Die bisherigen Forschungen haben auch schon 
bis jetzt derartig wichtige tektonische Momente zutage gefördert, dab 
die Anlage von Neubohrungen bereits mit gröbBerer Sicherheit vor- 
genommen werden konnte als anfangs. Die im Jahre 1912 abgeteuften 
Bohrungen sowohl um Kissármás herum, als auch weiter entfernt von 
diesem Orte waren sümtlich von positivem Irfolge und reichlichen 
Gasausströmungen begleitet. 

Bis Ende Jánner lieferten folgende Bohrungen namhaftere Ouan- 
titáten an Gas : 


1118 Kissármás 30179 m 26-5 Atmosph. 564,000 m? táglich 
bé c 68-66 c 8-2 c 54371 a c 
XI. ( S6-8 12-0 ( 65,000 c ( 
pg e [j 299692 a 230 fú 204063 ( ( 
SETA c 10870 a 8-2 ( 70,000 a ( 
pg c 1290 c 140 c 169,000 c 
XI [0 1. 229039 290-2 ( 56,000 a € 
XVI.  Mezősámsond 215740 c ] wird 16,000 a [ 
KV. a 189:66 c ] fortgesetzt 20,000 a ( 
X.XII. Medgyes 102:00 a 135 Atmosph. 18,000 a ( 
XVIII.  Magyarsáros 1538 4 17"8 ( 196,000 c ( 
XIX. ( 28670 c Gaseruption 
p.é hr Bázna 140-6 c 915 a 55000 m? tüglieh 
XVII. a 14776 a 16-7 ( 38000 a fi 
XXVI. ( 1410 a Starke Gaseruptionen 


XXV. Kiskapus 118:50 17-8 c S6,000 m? tüglich 


ERÖFFNUNGSREDE. 119 

Abgesehen vum 1282:33 m tiefen Bohrloche bei Marosugra sind 
sámtliche übrigen von blob geringer Teufe und reprásentieren die 
angeführten 16 Bohrungen selbst zusammengenommen nicht mehr 
als 20500 m, so daf§ durehschnittlich auf jede Bohrung blo8 146 m 
entfállt. Die aus denselben zur Verfügung stehende Gasmenge belüáuft 
sich tüglich auf 1.911,000 m? und allein blo8 die Gasbrunnen von 
Kissármás liefern 1-60£ Millionen m? táglich.! Das den Brunnen ent- 
strömende Methangas ist von so hoher Reinheit, da  dasselbe beim 
Verbrennen 8600 Kalorien entwickelt und infolge dessen jeder Kubik- 
meter 17-23 kg Steinkohle von 7000 Kalorien entspricht, so daB die 
bisher aufgeschlossene Gasmenge von tüglich nahezu 2 Millionen 
Kubikmeter 235,10 Waggon Steinkohle gleichkömmt. Alle Gasbohrun- 
gen, darunter auch Nr. II in Kissármás sind abgesperrt, so dab 
gegenwártig kein Gas mehr unnütz in die Luft entweicht. Die letzte- 
ren Bohrungen sind bereits nach Erreichung des ersten Gashorizon- 
tes eingestellt und abgeschlossen worden und süámtliche Sonden blei- 
ben auch weilterhin verschlossen, bis das Gas nicht in entsprechen- 
der Weise verwendet werden wird. Durch Nachteufung wurde man 
sich beim Niederstoben der Bohrungen von Kissármás klar, dab das 
der miozánen Salzformation angehörige Erdgas mehreren untereinander- 
liegenden Sandlagern entstammt. Die bisher als solche erkannten und 
mit Erfolg angezapíten Gasfelder sind alle auf Antiklinalen gelegen, 
die von Dr. Hugo BöcgkH im Bereiche des siebenbürgisehen Beckens in 
grober Anzahl nachgewiesen und kartiert wurden. Doch sind selbst 
auf den Antiklinaien jene Punkte die günstigsten, an welechen sich 
die Antiklinalen aufbauschen; dort ist Gas in reichlicher Menge anzu- 
treffen, wáhrend in den eingesunkenen Teilen derselben selbst bei bis 
zu grober Tiefe forzierten Bohrungen Gas entweder nicht oder bloB 
in spárlicher Menge anzutreffen ist. Bin derartiger Punkt ist Marosugra 
mit wenig Gas, aber einer jodhaltigen starken Salzsoole ; bemerkenswert 
ist es aber immerhin, da$ beim Auspumpen des Wassers, also bei Druck- 
verminderung das Gas in gröBerer Menge zu erumpieren pflegt. Bohrun- 
gen wurden teils fortgesetzt, teils unlángst neu begonnen in Székely- 
keresztur (Kom. Udvarhely)  Mezőzáh (Kom. Tordaaranyos) und in 
Vermutung auf Petroleum bei Terje (Kom. Bihar). Die Bohrungen sind 


1 Die angeführter Daten habe ichteils persönlich anlábBlieh einer unter Leitung 
das Hrn. Oberbergrates dr. HuGo v. BöckH unternommenen Tour durch die Gas- 
distrikte Siebenbürgens gesammelt, teils wurden sie mir durch die löbl. K. ung. 
Gasexpositur in Kolosvár zur Verfügung gestellt und sehlieBRlieh sind 
einige auch einem jüngstens erschienenem zusammenfassenden Artikel entlehnt. 
(Vgl. W. PETRASCHEK: Die siebenbürgisehen Erdgasaufschlüsse des ungarischen 
Fiskus. Wien 1912 Mont. Rundschau VI. Jg. Nr 24. 


120 DI FRANZ SCHAFARZIK 


teils an Unternehmungen vergeben, teils aber werden dieselben in 
eigener Verwaltung durchgeführt. Die letzteren werden von Herrn FRANZ 
Börm, k. ung. Montanoberingenieur, Chef der k. ung. Erdgasexpositur 
in Kolozsvár, geleitet, der auch zugleich die Oberaufsicht über die 
Bohrungen der Unternehmungen ausübt. 

Anfangs haben das Kapital sowie verschiedene Unternehmungen 
das Gasvorkommen von Kissármás blo8 als ein naturwissenschaftliches 
Kuriosum betrachtet und sich seiner praktischen Verwertung gegenüber 
ablehnend verhalten, da man meinte, dab es sich blob um ein kurz- 
lebiges und bald zu Ende gehendes Phünomen handle. Als man aber 
sah, dab das Gas aus der Bohrung bei Kissármás jahrelange in unver- 
minderter Stürke ausströmt," begann man sich bereits etwas naáher zu 
interessieren, doch forderte man jetzt von der Regierung, dab vorerst 
das Vorkommen von Erdgas auch noch an weiteren Punkten des 
siebenbürgisehen Beckens nachgewiesen würde, da hiedurch die In- 
anspruchnahme dieses natürliehen Brennstoffes für bedeutend lüngere 
Zeit gesichert erschiene. Nun ist im vergangenen Jahre auch dies 
geschehen, so dab also das Kapital seine Unternehmungen wohl als 
hinreichend gesichert betrachten wird können. Jetzt erst kann man 
die wohltuende Kraft des die Monopolisierung des Erdgases abzielen- 
den Gesetzartikels vom Jahre 1910 klar ermessen. Ohne ihn wáre eine 
so rasche AwufsechlieBung des natürliehen Erdgases und an so zahl- 
reichen Stellen einfach unmögheh gewesen; einzig und allein war 
dieses imponierend bedeutende Resultat blo8B durch das energisehe Vor- 
gehen der Gesetzgebung erreichbar gewesen. 

Wahrscheinlich kann es diesen durchwegs günstigen Aufschlub- 
arbeiten zugeschrieben werden, dab in den letzten Monaten verschiedene 
Unternehmungen rege geworden sind. Vor allem ist eine entweder in 
Kissármás selbst oder aber eventuell in Kolozsvár zu errichtende Sal- 
petersüurefabrik mittelst elektrischen Stromes aus Lult geplant. Ferner 
hörten wir von der Gründung von verschiedenen Akzienunternehmun- 
gen, die das Erdgas in Pipe-lines nach Kolozsvár, Torda, Marosujvár 
und Vajdahunyad zu leiten beabsichtigen und zwar zu Beheizungs, 
Beleuchtungs-, Abdampf- und Hochöfenzwecken. Auberdem sind noch 
in staatlicehen Laboratorien Untersuchungen im 6 Zuge, um die Ver- 
wendbarkeit des Erdgases eventuell auch noch in anderen Richtungen 
darzutun. 

Irgend ein nennenswerter positiver Schritt ist bis jetzt bezüglieh 


1 Bin am Bohrloch Nr. II bei Kissármás angebrachter Manometer zeigt auch 
heute trotz des 2 Jahre lang wührenden Gasverlustes unvermindert einen Druck 
von 27 Atmosphüren. 


. a FÖL TÉP- PT ük ő za 


ERÖFENUNGSREDE ú2A 


der Verwendung des Erdgases noch nicht erfolgt, jetzt aber sind wir 
denn doch berechtigt in der Annahme, dab wahrscheinlich das bevor- 
stehende Jahr das lüngst erwartete kühnere Vorgehen einleiten wird 
und da$ von den zahlreichen Projekten vorderhand wenigstens einige 
zur Ausführung gelangen werden. 

Inzwischen jedoch wird das Finanzárar nicht ruhen und nicht 
müBig die Entwicklung der Dinge abwarten, sondern hat dasselbe 
den zielbewubten Willen, auf dem nun betretenen Wege der monta- 
nistischen Sehurfítátigkeit weiter fortzusehreiten Im Budget für das 
Jahr 1913 sind námlich 379,578 Kronen vorgesehen für Zwecke der 
Erdgasbohrungen, für Bohrschürfungen auf Petroleum und NKalisalz, 
ebenso sind blo8 für die weitere geologisehe Erforschung des Erdgas- 
vorkommens 21,000 K eingestellt. Hs dürfte daher auf dieser Basis 
eine ganze Reihe von wissenschaftlichen Untersuchungen und Ergeb- 
nissen zu Stande kommen, was allen WFachkreisen gewiB zu lebhafter 
Befriedigung und patriotischer Freude gereichen wird. 


AVE 
Einiges aus den (omptcs-renrlus 
des im Jahre 1910 zu Stockholm 
abgehaltenen XI. internationalen 
Geologenkongresses. 

Sehlieblich erlaube ich mir der geehrten Generalversammlung 
noch anzuzeigen, dab die Akten des zu Stockholm im Jahre 1910 ab- 
gehaltenen XI. Geologenkongresses, wie dies die vor einigen 
Wochen versendeten zwei ansehnlichen Bönde der Comptes-rendus erken- 
nen lassen, nunmehr güánzlich zum Abschlu8 gekommen sind. Aus dem 
reichen Inhalte dieser Schlubausgabe hebe ich einige uns náher inter- 
essierende Begebenheiten hervor, insoferne sie jenen Bericht ergánzen, 
den unser Aus-chubmitelied Herr LupwiG v. Lóczy, der unsere Gesell- 
schaft am Kongresse vertreten hat, nach seiner Rückkehr aus Schweden 
am 10. September 1910 an die Leser unseres Fachorganes richtete. 
(Földt. Közl. XLI. Band 1910, p. 529—36.) 

Ehrenmitglied Prof. Dr. Joser A. KREwswsER legte in der mineralo- 
gisch-petrographischen Sektion des Kongresses (Comptes-rendus p. 129) 
ein neues Phosphat aus Cornwall von der Zusammensetzung 
MTE OSSZES umtersdemeeNameni 100 g rezni tú Vor EETner 
sprach derselbe, wie er dies auch kurz vorher in der Sitzung vom 
10. Juni 1910 der ung. Akademie der Wissenschaften bereits mündlieh 
angezeigt hatte, über einen Tefrit, welcher im Gebiete der rechts- 
seitig gelegenen Donauandesitgrüuppe bei Leányfalú vorkömmt. Nach 
seinem Bericht in der wissenschaftl. Akademie zu Budapest wáre der in 


122 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


den Comptes-rendus niedergelegte Text noch dahin zu ergánzen, dab 
sich die Fundstelle an einer zur Haus- und Gartenparzelle weil. PAUL 
Gyutais, des bekannten Literaten befindet. Dieser Tefrit besteht (Comptes- 
rendus p. 130) aus automorphem Nephelin, Hypersthen und Amphibol 
und wird vom Autor als eine neue Mineralkombination unter dem 
Namen Danubit in die petrographische Wissenschaft eingeführt. 

Mehrere Artikel beziehen sich ferner auf díe Klimasch wa n- 
kung der pleistozánen Vereisung (FRxcH, TUTKOovsSzKY, BRÜCK- 
NER, WOoEBIKoFF), in denen wie es scheint die Theorie der mehrfachen 
Klimaschwankungen allmáhlig verlassen und eher einer einheitlich 
stattgehabten Klimawelle das Wort gesprochen wird. Über die Tektonik 
der südliehen Karpathen handelt ein Artikel des Chefgeologen G. MuR- 
GocI zu Bukarest, welchem derselbe auch mehrere schematische Profile 
angeschlossen hat. Endlieh finden wir noch eine Abhandlung vom 
k. ung. Hofrat KaRn GokJsawnovió, Universitátsprofessor zu Zagreb (Agram) 
über eine interpleistozáne Diskordanz im Löb von Slankamen an der 
upnteren Donau. 

Einige weitere, uns nüher interessierende, am Kongresse zur 
Sprache gekommene Angelegenheiten sind folgende. Die geologische 
Karte von Europa, deren Erscheinen sich stark in die Lünge ge- 
zogen hat, soll nach Direktor FR. BevYscHLaGcs Meldung bereits in kür- 
zester Zeit zum AbschlubB gebracht werden. Es fehlen zur IErgánzung 
der bisher erschienenen Hefte nur noch einige 80- und 0-liche Blötter, 
die auf russische Gebietsteile, auf Kleinasien und Nord-Afrika entfallen, 
von w ho man nur unter groBen Sehwierigkeiten geuvlogisehe Daten er- 
halten konnte. Das eine türkische Blatt soll überhaupt nur unkoloriert 
dem Kartenwerke angeschlossen werden. In Anbetracht der Schwierig- 
keiten, die sich der raschen Ausführung selbst einer geologiscehen Karte 
von Europa entgegenstellten, konnte man sich für den vom Direktor 
des Geol. Institutes der Vereinigten Staaten 0. SmirHs gestellten Antrag, 
nunmehr zur Herausgabe einer geologischen Welikarte 1 : 1.000,000 
sehreiten zu sollen, nicht begeistern. Trutzdem aber diese Idee im vor- 
geschlagenen MaDgBstabe nicht angenommen wurde, hat man dennoch 
die Herausgabe einer geologisehen Weltkarte in einem anderen ent- 
sprechenderen (kleineren) MaDgstabe ins Auge gefabt und mit den 
hiezu notwendigen Vorarbeiten den Direktor der Berliner Geologischen 
Anstalt Herrn FR. BeYscHraG beauftracgt. 

Von grober Wichtigkeit ist auch die Konstituierung der Kom- 
mission zur Untersuchung der geothermischen Gradienten der 
Erde, die unter das Prásidium G. F. BrckeRs gestellt wurde. Ungarn 
wird in dieser Kommission durch zwei unserer Miteglieder vertreten sein, 
námlich durch die Herren Dr. LupwiG v. Lóczy und Dr. TH. v. SZONTAGH. 


ERÖFENUNGSREDE. 11258. 


Über Antrag des Geologen der k. k. Geol. Reichsanstalt zu Wien 
Herrn Dr. Lukas WaaGex wurde eine provisorisch aus einigen Mit- 
gliedern bestehende Kommission konstituiert, welcher die Aufgabe zu- 
fallen wird, ein stratigraphisches Lexikon bezüglieh sümtlicher geologi- 
secher Formationen der IErde abzufassen. Es wird dies ein breitspurig 
angelegtes Werk sein, das berufen sein wird, die Zurechtfindung im 
Labyrinthe der geologischen und stratigrapbischen Nomenklatur zu 
erleichtern. An dieser wichtigen Arbeit könnte sich auch die Ung. 
Geologische Gesellschaft beteiligen, etwa mit der Fertig- 
stellung der auf Ungarns Boden bezügliehen stratigraphischen Schlag- 
worte. Auch kann ich im Anschlulfe hieran der geehrten Hauptversamm- 
lung die Mitteilung machen, dab ich in dieser Richtung mit Herrn 
Dr. L. WaaGEx in briefliche Verbindung getreten bin und dab der- 
selbe die Idee einer Kooperation von Seite unserer Gesellschaft mit 
Dank und Freude begrübte. 

Ferner kann ich noch die Mitteilung unterbreiten, dab behufs 
Studiums des fossilen Menschen auf der ganzen Erden- 
runde eine permanente Kommission entsendet wurde, welche auf 
dem diesjáhrigen kanadensischen Kongresse ihr Arbeitsprogramm vor- 
legen wird. Bisher befindet sich in dieser Kommission von unserer 
Seite blob Herr Dr. KARL GoRJAxovró-KRAMBERGER Univ. Prof. zu Zagreb. 
Ich vermute, dab die verehrte Leitung unserer Fachsektion für 
Höhlenkunde diese internationale Angelegenheit mit Aufmerksam- 
keit verfolgen und sich an der gemeinschaftlichen Arbeit ebenfalls 
beteiligen wird. 

Endlich erwáhne ich nur noch, dab der náchste XI. inter- 
nationale geologische Kongress heuer(1913) in Kanada 
wird abgehalten werden. 

Indem ich nun zum Schlusse meiner Vorlage gelanegt bin, beehre 
ich mich nach derselben die Hauptversammlung des Jahres 19183 der 
Ungarischen Geologischen Gesellschaft für eröffinet zu erklüren. 


ABHANDLUNGEN. 


Z/WEL NEUE GEMENGTEILE IM SYENITE VON DITRÓ. 


Von Dr. BÉLa Maux1rz. 


Zwei Mineralien sollen hier beschrieben werden. die bis jetzt im Elxo- 
lithsyenit von Ditró unbekannt waren. Das eine dieser Mineralien ist der 
Korund, das andere der Skapolith. 

Das korundhaltige Gestein stammt eigentlich aus der Umgebung von 
Gyergyószentmiklós. Der Fundort befindet sich etwas nördlich vom Zusam- 
menflieben der Büche Várpatak und Károlypatak am Bergrücken Károlyvésze. 
Dicht an der ZusammenflieBungsstelle befindet sich der Syenit mit Thon- 
schiefer im Kontakte; hier sieht man am schönsten die Intrusion des Syeni- 
tes in den Tonschiefer. Von der Spitze (1130 m) des Rücken Károlyvésze 
zieht sich ein Graben in südwestlieher Richtung in den Károlypatak hinein. 
In diesem Graben finden wir viele Gerölle, welche. infolge einer sehlierigen 
Strugztur besonders auffallend sind. Helle in Feldspáthen reiche Scehlieren 
wechseln mit dunklen biotitreichen ab. Diese Gerölle stammen also aus der 
Nöhe des Syenitkontaktes und in denselben findet sich der Korund." 

" Mit unbewaffnetem Auge kann man nur den Glimmer und den Feld- 
spath erkennen; nur üuBerst selten bemerken wir ein schmutzigrosafarbiges 
Korundkörnchen. Unter dem Mikroskope erkennt man, daB das Gestein an 
(Gemengteilen wirklich arm ist. Wir finden die folgenden Gemengteile : 

1. Biotit-Glimmer, makroskopiseh schwarz, stellenweise automorph aus- 
gebildet, meist nur xenomorphe Schuppen mit gekerbten hánder ; diese Schup- 
pen sind unter dem Mikroskope braun durchsichtig und sehr stark pleochro- 
istisch (hellbraun und sehwarzbraun); der optische Axenwinkel ist ganz klein, 
die Bláttehen erscheinen fast optisch-einaxig. Sie sind ganz frisch erhalten 
und zeigen keine Spur der Verwitterung. 

2. Muskovit-Glimmer: in grössern Bláttehen sehr selten, meist mit 
Biotit parallel verwachsen, der optische Axenwinkel ist zjemlich klein. Öfters 
findet man Hüufchen, die aus winzigen serizitartigen Blüttehen bestehen; es 
seheint, der Serizit bildete sich auf Kosten der Feldspáthe; auf diese Bil- 
dungsweise zeigt der Umstand, das der Serizit oft das Innere der Feldspüthe 
ausfüllt und sonst die Felspüáthe vollkommen frisch sind. In Bezug auf die 
Menge bleibt den Muskovit weit hinter dem Biotit zurück. In dem Serizit- 
hüáufchen kommt der seltenste (Gemengteil des (esteins vor, náhmlich 


santa nnztátldáttmisznáátálarűnát a ELÜL ALRKÉKÜ 


szed sak 


áládía Alá ként kallknéé tl 


újnak szalaszd áá Ltzélnll 


ZWEI NEUE GEMENGTEILE IM SYENITE VON DITRÓ. 125 


3. der Epidot, dessen Krystalle ziemlich automorp sind mit hellgrüner 
Farbe durchsichtig sind. 

4. Die Feldspáthe bilden vollstándig xenomorphe Körner, meist sind sie 
auBerordentlich fein zwillingslamelliert; diese Feldspáthe sind  Plagioklase 
und gehören der Reihe Oligoklas-Albit an. Nicht zwillingslamellierte Feld- 
spáthe sind seltener; da der Brechungsguotient ungefáhr dem des Kanada- 
balzam gleich ist, sind dieselbe wahrscheinlich auch nur Oligoklas-Albite. 
Orthoklas lábt sich nicht sicher nachweisen. 

5. Die Korund-Körnchen erreichen eine Dimension von 2 mm. Makro- 
skopisch sind sie schmutzig rosafarbig, unter dem Mikroskope fast farblos 
durchsichtig und nur stellenweise sieht man blaue Flecken, die sehr stark 
pleochroistiseh sind: 0 — dunkelblau, / — hellblau. Die Korund-Körnchen 
sind teilweise xzxenomorhh, teilweise automorph; man erkennt an ihnen nur 
die Pyramidenfláchen. Die optischen Konstanten lassen sich sicher bestim- 
men : sehr starke Lichtbrechung, sehwache negative Doppelbrechung (4—e — 
0-010), optiseh einaxig. Man kann die Zwillingslamellen, welche den Pyra- 
midenfláchen parallel verlaufend sich oít wiederholen, sehr deutlich beobach- 
ten; diesen Fláchen parallel zeigen die Krystalle eine ziemlich gute Abson- 
derung. Alle diese Kennzeichen. beweisen es ganz sicher, da8B diese Körnehen 
Korundkrystállehen sind. 

6. Nur ganz vereinzelt findet man noch einige xenomorphe titanhaltige 
Magnetit- Körnchen. 

Es ist wohl wahr, da8 das Gestein eine typische Mozaikstruktur hat, 
daB auBer dem Korund die übrigen Gemengtheile alle xenomorph sind und 
daB ejnige für den Syenit von Ditró typische (Gemengtheile (Mikroklin, 
Nephelin, Titanit etc) fehlen, dennoch kann das Gestein nicht ohne weiteres 
als Kontaktschiefer bezeichnet werden. Ouarz fehlt vollstándig, aubBer Norund 
sind keine andere Kontakt-Mineralien anwesend ; das Feldspath ist sehr reich- 
lich, besonders in den weiBen Schlieren: alle diese Umstánde sprechen , dafür, 
dab wir kein Kontaktgestein, sondern eine besondere Fazies des Syeniles vör 
uns haben. Anderseits spricht aber die nahe Nachbarschatft des Tonschiefers 
dafür, dab man in diesen (Geröllen vollstándig eingesehmolzene und durch das 
Magma injizierte Schieferbruchstücke annehmen soll. Korundhaltige Syenite 
kennen wir von mehreren Fundorten z. B. aus dem Uralgebirge, aus Ontario 
und Madras.! 

Korundfundorte sind in Ungarn ziemlich spárlich bekannt. SzápEczxy? 
záhlt die folgenden sieben Fundorte auf: Várhegy bei Déva (zuerst gefunden 
durch ScHAFARZIK), Ságh-hegy bei Szobb. Szárazpatak bei Sztolna, Gyalu, 
Petrosz-Steinbruch bei Déva, Nagyág, überall in Andesiten und Daziten und 
zuletzt in Basaltgeröllen im Csontos-árok bei Ajnácskó (die sechs letzten 
Fundorte hat Szádeczky entdeckt); Diese sieben Vorkomnisse sind alle an 


1 RosESxBuscH: Mikroskopische Physiographie II. 1. Theil. 
2 Földtani Közlöny. XXIX. 296. 


126 BÉLA MAURITZ 


tertiüre vulkanische Gesteine gebunden; demgegenüber kommt der Korund in 
Gyergyószentmiklós in einem Tiefengestein vor. 

Noch viel interessanter ist das Vorkommen des Skapolith. Dieses Mine- 
ral war bisjetzt aus Ungarn unbekannt. Sein gewöhnliches Muttergestein ist 
der kontaktmetamorphe Kalkstein; in Ditró findet man das Mineral selbst 
im typischen Elegolithsyenit. Die Landstrasse, welche von Ditró nach Tölgyes 
führt zeigt zwisehen den Kilometersteinen 7-2—7-3 den folgenden AufsehluB. 
Die unteren Bünke bestehen aus einem dunklen Syenit, welcher an Feld- 
spathen sehr arm ist, die oberen aus einem hellen Syenit reich an Feldspathen ; 
die Glimmer sind überall untereinander parallel angeordnet, die Struktur ist 
ganz gneibáhnlich. Nebenbei kann bemerkt werden, daB beide Gesteine mit 
Pegmatitgángen durchgeadert sind. Der Skapolith kommt in den oberen aus 
hellern sechiefrigen Syenit bestéhenden Bünken vor. Der mittelkörnige Elxolith- 
syenit enthült sonnst die normalen Gemengtheile. Die spárlichen Nephelin- 
körnchen sind ziemlich groB, aber xenomorph ausgebildet ; meistens trifft man 
sie halbwegs in einem Haufen von Muskovitbláttehen umgewandelt. Der auto- 
morphe Amphibol ist dunkelgrün, mit einem starken Pleochroismus (gelblich- 
grün-sehwárzliehgrün), die Auslösehungsschiefe c :c — 149, der Axenwinkel 
sehr klein; das Mineral ist ziemlich reichlieh vertreten und gut frisch er- 
halten. 

Noch reichlicher ist der Biotit; makroskopisch schwarz, unter dem 
Mikroskop mit einem kráftigen Pleochroismus (gelbliehgrün und grünlich- 
sehwarz ; die kleinen Bláttehen sind ringsherum xenomorph. Spaürlich findet 
man einzelne abgerundete Apatitsáulen. Die xenomorph ausgebildeten Can- 
ecrinitkörnehen sind gar spárlich und dabei sehr klein, die Titanitkrystállehen 
ziemlich grob und ziemlieh automorph begrenzt. Muskovitbláttehen mit zacki- 
gen KRöándern bilden kleine Hüufechen; Epidot findet sich in halbwegs auto- 
morph ausgebildeten Krystallen hauptsáchlieh von den Skapolithen umgeben. 
Der Sodalith ist vollstándig xenomorph und füllt nur den Raum zwischen 
den übrigen Gemengtheilen aus. Den Skapolith sieht man sehr selten in 
einzelnen Körnchen zerstreut; gewöhnlich bilden die ganz kleinen abgerun- 
deten Körnchen kleine Hüufchen. Die physikalischen Higenschaften sind leicht 
zu erkennen : vollkommene Spaltbarkeit nach dem tetragonalen Prisma, stür- 
kere Lichtbrechung wie diejenige des Canadabalsam, Doppelbrechung máBig 
(w—e — ca 0-02), optisch einaxig mit negativem Charakter. Die einzelnen 
Körnchen sind zwar xenomorph, dennoch verraten sie den tetragonalen Habi- 
tus, nur sind die Krystüllcehen an den Kanten abgerundet. Es ist sehr be- 
merkenswert, daB einerseits zwischen den Skapolith und den Feldspath, ander- 
selts noch pregnanter zwischen den Skapolith und den Sodalith eine auffal- 
lende Kontaktzone sich herausgebildet hat. Die Skapolithkörnehen sind kranz- 
főrmig mit einer gar feinen strahlig-zackigen Zone umgeben: diese Zone zeigt 
eine sehr schwache Lichtbrechung und keine oder eine kaum merkbare Dop- 
pelbrechung. Das mikroskopische Bild macht ganz den Hindruck, da8 das 
eine Mineral auf Kosten des andern sich gebildet hat. 

Es ist kein Grund vorhanden, dab man das Gestein als ein Kontakt- 


ZWEI NEUE GEMENGTEILE IM SYENITE VON DITRÓ. 127 


gesteifti betrachten soll. Einerseits ist die Zusammensetzung desselben ganz 
normal, anderseits ist das Nebengestein von dem Fundort weit entfernt. Der 
Skapolith kann nur eine primüre Bildung sein; daB zwischen den Mineralien 
Feldspath, Sodalith und Skapolith irgendeine gegenseitige genetisehe Beziehung 
vorhanden würe, kann nicht geleugnet werden; aber nach den bisherigen 
Beobachtungen kann die Frage endgültig gelöst nicht betrachtet werden. 

Der Skapolith würde schon fÍrüher als Gemengtheil einiger Eruptiv- 
gesteine erwáhnt; in der nüchsten Zeit wird BRauwxs! den Skapolith der 
Sanidinitbomben des Eifelgebirges eingehend untersuchen. 

Budapest den 10 Jánner 1913. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DES TITHONS 
AN DER NORDKUSTE DER ADRIA. 


Von Dr. VIKTOR VodGL. 


Die Nordküste des Ouarneros besteht aus eozánen und kretazischen 
Bildungen, deren tiefstes Glied ein grauer, zuweilen rotgefleckter, meist brec- 
ciöser Kalk ist. Gelegentlich der übersichtliehen Aufnahmen wurde dieser 
brecciöse Kalk mit dem Namen, xcKlaus-Schichtens bezeichnet. Da8 dem je- 
doch nicht so ist, dab vielmehr diese Bildung zur Kreide gehört, wurde von 
den Geologen der k. k. geologischen Reichsanstalt in Krain, in Istrien und 
Dalmazien bereits vor lüngerer Zeit nachgewiesen, indem festgestellt wurde, 
daB unter der Breccie unmittelbar ein tithonischer Kalkstein folgt. 

Dieser Tithonkalk ist auch im kroatiscehen Litorale ausgebildet. Er 
streicht in Form eines etwa 2—24e2 km breiten Bandes in ungefáhr N-- §- 
licher Richtung von Krain über die Grenze, wendet sich spáter almáhlich 
gegen SEL und gelangt zwischen Novi und Zengg an die Küste. Wie erwáhnt 
bildet er anfangs eine verhaltnismáBig schmale, 2—2!12 km breite Zone, öst- 
lich vom Licer Felde wird er jedoch mit einem Male etwa doppelt so breit 
(4—5 km). Diese Erscheinung ist wahrscheinlich auf Löángsverwerfungen 
zurückzuführen, an denen sich die Scechichten wiederhohlen. Der Tithonkalk 
fáallt — wie das ültere Mesozoikum §-lich und W-liceh vom Permokarbon von 
Füzine im allgemeinen, gegen 17—18h weiter östlieh gegen 14—15 2. 

Die obere Grenze des Tithons ist — wie im adriatiscehen Karst überall — 
euch hier sehr scharf. Die Kreidebreccie ist eines unserer höchstverkarsteten 
Gesteine. Meist bildet sie hier kahle Felswüsten, wo sich nur hie und da eine 
handvoll Terra rossa ansammelt, auf welchem Grüser, oder ein $Strauch 
Wurzel faBt. Auch wenn die Breccie von Wald bestanden ist, so leuchten 


1 Neues Jahrbuch f. Mineralogie, Geologie und Palgeontologie. XXXV. Bei- 
lagsband. Seite 119. 


198 DI: VIKTOR VOGL 


zwischen den dunklen Nadelbüumen blendend wei8 angewitterite Felsen hervor, 
welche schon von weiten vermuten lassen, dab wir einen unwirtlichen, oft 
ungangbaren Landstrich vor uns haben. 

Dem gegenüber ist der Tithonkalk wohl ebenfalls hoch verkarstet, bil- 
det jedoch ruhigere Landschaftsformen. Es wechseln hier mit Humus be- 
deckte. mit Rasen bewachsene Lehnen mit Wüldern ab, die meist aus Laub- 
büáumen bestehen. 

BEbenso scharf ist auch die untere Grenze des Tithonkalkes. Unter dem 
Tithonkalk folgt dunkelgrauer, fast schwarzer Liaskalk, welcher ebenso wie 
die Breccie weiBe Verwitterungsfláchen  aufweist, ebenfalls felsige "Berg- 
züge Aufbaut, auf welchen gemischte oder aber reine Nadelwálder ge- 
deihen. 

Die Verschiedenheit der Landschaftsformen dieser verschiedenen Kalk- 
steine ist zum Teil jedenfalls darauf zurückzuführen, dab im Tithonkomplex 
in Form von mehr oder weniger máchtigen Bánken — auch Dolomit auftritt, 
doch finden wir wieder auch gröBere Strecken wo reine Kalksteine auftreten, 
die keineswegs dolomitisch zu sein scheinen, wáhrend die Gelándeformen auch 
hier sanft sind. Offenbar muB also zwischen diesen Kalken auch ein struk- 
tureller Üntersehied bestehen, welcher die Verwitterung beeinfluBt, makros- 
kopisch jedoch nicht zu erkennen ist. 

Das Tithon besteht überwiegend aus grauen Kalksteinen, deren Farbe 
im allgemeinen betráchtlich heller ist als jene der hangenden Kreidebreccie. 
zwischenhin findet sich auch Dolomit, welcher weiB und meist von sandiger 
Struktur ist. Meist bildet er nur dünne Lagen, östlicn vom Licer-Felde je- 
doch, bei Ravno ist eine müchtigere Partie rein dolomitisch. 

Fossilien kommen in dem Tithon unseres Gebietes ziemlich háufig vor, 
obzwar von solchen Funden bisher kaum etwas bekannt geworden ist. Wah- 
rend unserer  Aufnahmsarbeiten im DLitorale sammelten wir an mehreren. 
Punkten ármere oder reichere Faunen. Von unseren Fundorten war bisher 
ledielieh Z1lobin bekannt, welcher von SCHUBERT in seinem cGeologischen 
Führer an der nördlichen Adria, erwáhnt wird. Südlicnh von der Ortschaft 
Zlobin, jenseits der Eisenbahn steht an der LandstraBe eine kleine Kapelle, 
hinter welcher sich im Tithonkalke ein kleinerer AufschluB befindet. In die- 
sem AufsehluB sammelten wir nebst Hydrozoen auch Cidaris, sodann CGrinot- 
den und eine schlecht erhaltene Rhynchonella sp. Die Fossilien sind hier 
meist in Form von Anwitterungen zu sammeln und deshalb nicht am besten 
erhalten. 

Bine ühnlich erhaltene Fauna entdeckten wir in der südöstlichen 
Ecke des Liéer Feldes, wo jedoch Korallen vorherrsechen, neben denen 
auch Diceras-Reste auftreten. 

Viel brauchbarer ist die Fauna anderer zwei Fundorte, in erster Reihe 
die an den Lehnen des Zagradskivrh gesammelten Fossilien. Hier 
erhült man auch beim Zerschlagen des (Gesteines Fossilien, öfíters sogar mit 
erhaltener Schale, deren gröbter Teil wenigstens annühernd bestimmbar ist. 
Die bisher bestimmten Formen dieser Fauna sind die folgenden: Rhyncho- 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DES TITHONS AN DER NORDKÜSTE DER ADRIA. 129 


nella sp., Ostrea cfr. vastellaris Müwssr., Pecten acrorysus GEmm. k DI BLASI 
P. cfr. poecilographus GEmm. £ pri Brasi, Nerinea sp. ind., Oppelia sp. (aff. 
succedens OPp.) 

Ein vierter Fundort befindet sich scehliefliech auf dem Berge Vise- 
vica. Diese Fundstelle entdeckten wir — Dr. THEopoR KoRmos und ich — 
auf einer gemeinsamen Tour, als wir vom Bitoraj-Gebiet gegen Süden, nach 
Ravno, in die Gegend des Zagradski vrh trachteten. Die 1428 m hohe Vise- 
vica, die höchste Spitze dieser Gegend erhebt sich nördlich vom Plateau von 
Ravno. Nahe der Spitze fanden wir beim Besteigen des Berges einen Fels- 
block welcher mehrere Fossilien lieferte. Diese kleine Fauna weicht von den 
bisherigen gánzlich ab, indem sie vornehmlieh aus Gastropoden besteht. Bis- 
her bestimmte ich von hier folgende Formen : Arciaconina sp,, Nerínea car- 
pathica ZEuscnxn., (Gerithium sp. (atft. G. moreanum Buvigw.), Natica sp. ind., 
Trochus sp. 

Wie schon aus den obigen Enumerationen zu sehen ist, weichen unsere 
Tithonfaunen von einander ziemlich ab. In der Fauna des Zagradski vrh 
herrsehen Bivalven vor, von der Visevica liegen uns abgesehen von einem 
nicht náher bestimmbaren Bivalven-Fragment blob Gastropoden vor, in der 
Südostecke des Licerfeldes wird das Tithon durch Korallen führende Schich- 
ten vertreten, bei Zlobin sehlieBlieh besteht die öürmliche, auch ziemlich 
sehlecht erhaltene Fauna zum 6 grölBten Teil aus Hydrozoen und KEchinoder- 
maten. 

Ich bin zwar erst am Anfang meiner Tithonstudien, und möchte meine 
Zeilen nur als vorláufigen Bericht betrachtet sehen, immerhin aber 
glaube ich nicht fehlzugehen, wenn ich aus obigem sehlieBe, daB all diese 
Faunen gleich alt sind, und lediglich in der Fazies von einander abweichen. 
Sámtliche genauer bestimmten Arten, also Osilreca cír. rastellaris, Pecten acro- 
rysus Pecten cfr. poecilographus aus der Fauna -des Zagradski vrh, ferner 
Nerinea carpathica, Cerithium aff. morcanum kommen in den Schichten mit 
Terebratula janitor Siziliens sowie in den Stramberger Schichten in Máhren 
vor, so dab schon hieraus folgt, dab wir es mit oberen Tithon zu tun 
haben. Zu demselben Ergebnis gelangte betreffs des Tithons im Gebiete des 
Kreuzberges auch FR. Kossmar auf Grund von Spaeractinia diceratina  SAIMM. 
und Diceras Luci DEFn.! 

Das weitere Studium den Faunon und neuerliche erfolgreiche Aufsamm- 
lungen werden voraussichtlich sehr nutzbringend für die Kenntnis dieses Ge- 
bietes sein, und vielleicht auch die Stellung der Cladocoropsis-Kalke im Vele- 
bit fixieren. 


1 KossMar: Haidenschaft und Adelsberg. Erlöuterungen zur geol. Karte d. 
im Reichsrate vertretenen Königreiche und Lünder. Wien 1905 S. 33—34. 


Földtani Közlöny, XLIII. köt. 1918. 9 


ÜBER EIN NEUES VORKOMMEN VON LIASGESTEIN 
IM BURZENLANDE. 


Von FRawsz PoDpEK. 


— Mit den Figuren 1—2. — 


Bereits im Jahre 19101 habe ich den Versuch gemacht, nachzuweisen, 
daB der am Grunde der cSalamonsfelsen; vorkommende Sandstein dem Lias 
ángehört. — Ich tue es neuerdings, um auch an dieser Stelle die Aufmerk- 
samkeit der heimischen Fachleute auf das Vorkommen zu lenken. 

Mit dem Namen cSalamonsfelsens; werden allgemein die am 
oberen Ende des Brassóer Tales (Obere-Vorstadt) emporragenden Tithonkalk- 
felsen benannt, die dem müchtigen 15 klm langen Kalkzuge angehören, der 
seinen Anfang im cEtwich, nimmt und in der Brassóer Zinne mit seinem 
Vorposten dem Schneckenberge endet. 

Im Jahre 1907 hat der bekannte Archaeologe Juzrrius TEeurscn bei den 
-Salamonsfelsen, Ausgrabungen unternommen. Bei dieser Gelegenheit kamen 
aus dem Humusboden Sandsteinbrocken zum Vorschein, die sich bei zu- 
nehmender Tiefe vermehrten, um dann in völligen Schotter und sehliBlich 
in festes Gestein überzugehen. Das Gestein ist ein braungelber, ofít rostrot 
gefárbter minderharter Sandstein, in dem man hüufig Glimmerschüppchen 
bemerkt. Derselbe hat gro8Be AÁhnliehkeit mit dem Keresztényfalvaer, von 
Herbich 2 als feuerfest bezeichneten Gestein und ich glaube nich fehlzugehen, 
wenn ich behaupte, dab hier beim Salamonsfelsen das gleiche (Gestein zu- 
tage tritt. 

An Fossilien besitze ich von hier den beschüdigten Steinkern eines 
7Zweischalers und einen Pflanzenabdruck; beide Stücke sind von Herrn IEMIL 
Tegvrscn im Schotter gefunden worden. 

Waáhrend der Zweischaler nicht nüher bestimmbar ist, haben wir in 
dem Pflanzenabruck das Basisstück einer Otozamites Mandelslohi 
das ich mit Hilfe des von Hofrat FRasz Tovra? bearbeiteten Keresztény- 


1 Geologisches aus dem Schulergebirge. — sKarpathens 1910, Heft 16. Ver- 
lag H. Zeidner, Brassó. 

2 Dr. HERBICH FERENCZ, A székelyföld földtani és őslénytani leírása pag. 95. 

3 Paláontologische Mitteilungen aus den Sammlungen von Kronstadt in 
Siebenbürgen. Abhandlungen der k. k. geologisehen Reichsanstalt. Band XX. Heft 
5. Wien 1911. 


Maud zászáaták duzáa d 


ÜBER EIN NEUES VORKOMMEN VON LIASGESTEIN IN BURZENLANDE. 131 


falvaer Materiales bestimmen konnte. Auf Grund dieses, wenn auch dürftigen 
palüontologisehen Materiales bin ich geneigt, diese Bildungen dem Lias zu- 
zurechnen, doch muB ich bemerken, dab für eine genaue Feststellung die an- 
geführten Versteinerungen nicht genügen. Es ist daher meinerseits nur eine 
Vermutung, wenn ich der Meinung Ausdruck verleihe, da8 die Sandsteine 
dem Lias angehören. Wenn wir aber bedenken, da8 im Burzenlande der 


Fig. 1. Lageplan d. Salamonfels im Barcaság. 


Tithonkalk fast überall dem Lias aufgelagert erscheint, so dürfte meine Ver- 
mutung berechtigt sein. Besonders bei der Felskuppe A und weiter waldein- 
wárts kann man die Beobachtung machen, da8B der Tithonkalk den Sandstein 
überlagert. Übrigens erwáhnt sehon Dr. Awnron Kocn,! dab den Untergrund 
der Brassóer Berge Lias-sechichten bilden, ein Umstand, der bei der ÁAlters- 
frage des uns bescháftigenden Sandsteines nicht zu unterschátzen ist. 


1 A brassói hegység földtani szerkezetéről és talajviz viszonyairól. Ertekezé- 
sek a természettudományok köréből. Budapest 1887. 


gk 


132 FRANZ PODEK 


Im Jahre 1911 wurde an dieser Stelle von einem privaten Unternehmen 
nach feuerfestem Thon geschürft, allerdings, wie das so oft bei uns vor- 
gekommen ist, mit keinem besonderen Resultat. Schwache Thon- und Kohlen- 
spuren sind aber immerhin aufgedeckt worden. AuBer dem 17 m langen Ver- 
suchstollen, der gleich oberhalb dem Bache angelegt wurde, sind noch an 
mehreren Orten Sehurfstellen angelegt, die sehr gute AufschlüBe bieten. 
Überall sehen wir neben dem bereits erwühnten Gestein den hell- bis dunkel- 
grauen, mehr oder weniger glimmerreichen und harten Sandstein anstehen, 


Fig. 2. 50—W Profil über d. Salamonfels. 
Kg — Kreide-Conglomerat. Tk — Tithonkalk. L — Lias. a — Apa Bach. 
e — Heldenbach. o — Ograda-Rücken. u — Salamonfelsen. 


in dem sich nicht selten Schwefelkiesknollen, ebenso wie bei Neustadt, ein- 
gelagert finden. Leider sind auch diese Sandsteine fossilfrei, wenigstens konnte 
ich trotz eifrigen Suchens keine Versteinerungen auffinden. 

Dieser Liasílecek wurde durch Erosion bloBgelegt. Dies beweisen am 
treffendsten die steilen Felswánde, Höhlen, Löcher im Tithonkalk und sehlieR- 
lich der wasserreiche Heldenbach, der auch heute noch an der Abtragung 
kráftigen Anteil nimmt. 

Noch sei hier erwáhnt, dab in der benachbarten, klammartigen Teufels- 
schlucht und zwar nicht weit von dem Mergelbruch, ebenfalls der rostrot ge- 
fleckte Sandstein zutage tritt und es ist nicht ausgesehlossen, daB auch in 
den übrigen, gerade hier tiefeingeschnittenen Seitentülern (Pulvergrund, Hel- 
dental, Apa Bach) Liasbildungen vorkommen. Die Lagerungsverhültnisse 
dürften dieselben sein, wie bei den Salamonsfelsen. 

Brassó, am 30. September 1911. 


DER NEOKOM-MERGEL DER BRASSÓER BERGE. 
Von FRANZ PoDpEK. 


— Mit der Figur 3. — 


In kurzen, übersichtliehen Zügen soll über den Neokom-mergel bei 
Brassó, der einerseits durch sein beschrünktes und darum eigenartiges Vor- 
kommen, andererseits durch seinen Fossilienreichtum von jeher die forscher- 
und Sammelkreise interessirte, Mitteilung gemacht werden. 

Soweit mir bekannt ist, haben sich mit diesem Mergel bisher J. MESCHEN- 
DÖRFER (Die Gebirgsarten des Burzenlandes und Versuch einer urweltlichen 
Geschichte des Burzenlandes) dann HAvER und SrAcHE (Geologie Siebenbür- 
gens) und spüáter Dr. A. Kocn (A brassói hegység földtani szerkezetéről és 
talajvíz viszonyairól) beschaftigt, die in ihren Arbeiten nur vier Fundstellen 
erwáhnen. Nach meinen Beobachtungen treten noch sechs neue, in der geo- 
logischen Literatur nirgend erwüáhnte Vorkommen hinzu, so daB heute im 
Ganzen 10 Vorkommen bekannt sind, die nun im Nachstehenden angeführt 
werden sollen. Zur nüáheren Orientierung benütze man die nebenstehende Kar- 
tenskizze. 3 

1. Zinne am Rittersteig. Dieses Vorkommen liegt oberhalb des 
gr. or. Betháuschens an der 4—5 Serpentine. Anstehendes Gestein ist kaum 
zu beobachten, nur ein grau-gelber Ton, in dem die kleineren und grösseren 
Mergel-Blöcke stecken. In einer gewissen Tiefe düríte man jedenfalls auf die 
Schichte stoBen. 

92. Goritzaberg. Wird der Rittersteig bergauf und dann der in die- 
sen einmündende breite, rotblau markirte Weg bergab verfolgt, so erreicht 
man nach einigen Schritten, wenn die kleine Sehlucht, die sich zwischen 
Zinne und Goritzaberg befindet, übersehritten wird, ebenfalls ein  Mergel- 
Vorkommen, daB bis jetzt unbekannt war. Es hat eine Lánge von 26 m. 
Anstehendes Gestein ist deutlich zu beobachten. doch ist dasselbe stark ver- 
wittert, j 

3. Teufelsbrücke am Bache. Am linken Ufer des kleinen, in 
der Umgegend des Goritzaberges entspringenden Baches, gegenüber der Kin- 
mündung eines rechtseitigen Nebenlaufes, befindet sich das dritte Mergellager 
daB ebenfalls bisnoch umbekannt war. In einer Lánge von 20 m ist das ver- 
witterte Gestein deutlich bemerkbar. 

4. Teufelsbrücke am Wege. Unweit des gr. orient. Betháuschens 


134 FRANZ PODEK 


daB sich in der oberen Vorstadt am Ende der cPasistea), befindet, liegt dieses " 
Lager, das durch den tiefgehenden Hohlweg (blau-rot markiert) gut auf- 
geschlossen wird. Auch am Ende der aPasistea-Gasse, kann man den Mer- 
gel bemerken und ist sogar der Zugang eines Hauses in diesen einge- 
sehnitten. 


És 
VSE 


500 19000m 
E 1 


LAGEPLAN. 


eze aV a] 
í ; 


O Bekannte (Meschen- 
dörfer, Hauer und 
Stache, Koch) Vor- 
kommen. 

€ Bisher unbekannte 
Vorkommen. 


Fig. 3. Der Neokom-Mergel der Brassóer Berge. 


5. Teufelssehlueht. Es ist das grölBte und interessanteste Vor- 
kommen und hat als solches wiederholt Geologen zur Untersuchung gedient. 
In aller letzter Zeit hat noch Hofrat FRaxz Toura ! über einige Versteinerun- 
gen der Teufelssehlucht eine Abhandlung veröffentlicht. Aufgeschlossen ist das 
Lager in einer Lünge (den Bergabhang hinauf) von 10 m und in einer Breite 
von 10—15 m. Überall kann man das aus dem Ton und (Gerölle anstehende 


1 Paláontologisehe Mitteilungen aus den Sammlungen von Kronstadt in 
Siebenbürgen. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt, Band XX. Heft 5. Wien 1911. 


DER NEOKOM-MERGEL DER BRASSÓER-BERGE. 1350 


Gestein beobaechten, so dab man hier, fÍreilich verhüllt durch Waldboden und 
jüngeren Schuttmassen, ein grösseres Lager vermuten darf. 

6. Hoher-Rücken. In dem Hohlwege, der von der Teufelspitze zur 
Rabenspitze führt, liegt das kleine Mergellager, auf das man sofort durch die 
grau-gelbe Bodenfarbe (Thon untermengt mit Mergelsplitter) aufmerksam wird. 
Bis heutigen Tages war dieses Vorkommen unbekannt. 

7. Valea Stiklarie (Schulerau). Am rechten Ufer des ersten 
rechtseitigen Nebenlaufes des Seifenbaches. Bis zum Jahre 1905 war mir die- 
ses Vorkommen unbekannt. Durch einen verherenden Bachausbruch, der im 
Herbste desselben Jahres erfolgte, wurde die 1—2 m 6 breite Mergelschichte, 
scheinbar im Tithonkalk eingeklemmt, blobBgelegt. Wie ich vor kurzem er- 
fahren habe, wurde gelegentlich einer militárisehen Übung in 2 m Tiefe 
Neokommergel angetroffen. Allem Anscheine nach haben wir es hier mit 
einem grösseren Lager zu tun, denn auch bei der Kalugerguelle kann man 
Spuren bemerken. 

S. Teufelsgraben. Am EHingange dieser, geologiseh sehr interessan- 
ten Lokalitát, unterhalb der Einmündung des Valea-Cheici-Baches in den 
Seifenbach, bemerken wir im Gerölle grölere und kleinere Mergel-Blöcke, die 
meiner Ansicht nach vom linken Bergabhang stammen und dadurch, jetzt 
natürlich verdeckt, auf eine Mergelschichte hinweisen. Dieses Vorkommen 
wird in der Literatur nirgends erwáhnt. 

9. Sonnabendguelle. Oberhalb dieser Ouelle, nicht weit vom blau- 
gelben Weg auf einer kleinen Wiese befindet sich eine Vertiefung, in der die 
auffálligen, fast gleichgroBen Mergel-Blöcke vorkommen. Anstehend kann auch 
dieser Mergel nicht beobachtet werden, doch deuten die Blöcke darauf hin, 
daB in einer, vielleicht nur geringen Tiefe, ein Mergellager sein muPB. 

10, Sehneebrüch. Dieses Vorkommen, daB sich nur durch den un- 
vermeidlichen Thon und den Mergelsplittern bemerkbar macht, wurde durch 
den angelegten Fahrweg aufgeschlossen Es seheint ein grösseres Lager zu 
sein, da ich an mehreren Stellen den Mergel beobachton konnte. Es war bis- 
jetzt ebenfalls unbekannt. j 

x 


Der Neokommergel ist an Farbe grau, oft mit einem Stich ins Grün- 
lche und zerfállt, wenn er nur kürzere Zeit der Verwitterung ausgesetzt ist, 
in zahllose Pláttchen und Stábchen. Das Verwitteruogsprodukt ist ein grau- 
gelber Lehm, den ich bei allen Vorkommen mehr oder weniger beobachten 
konnte. Nicht selten kann man in dem Mergel bis fingerdicke Kalzitadern 
bemerken. 

Fast überall erscheint der Mergel als in dem Tithonkalk eingelagert 
und ruft deshalb in dem einförmigen versteinerungsarmen Kalkgebiet eine, 
wenn auch wenig wahrnehmbare Abvwechslung hervor. Nur das Vorkommen 
im cSchneebrüch; macht hierin eine Ausnahme, da hier mittelliaszeitliche 
Gesteinsarten auftreten. Von Bedeutung sind noch die Lagerungsverhültnisse 
bei der c Teufelsbrücke am Weges mit anstehenden Kreidekonglomerat, dann 


136 JULIUS ÉHIK 


in der c Teufelsschlucht, wo die Mergelschichte von cinem cigenartigen festen 
Konglomerat überlagert wird und sehlieRlich im acTeufelsgrabeno! weil hier 
neben dem Tithonkalk noch ein mürber, glimmerreicher und versteinerungs- 
leerer Sandstein und ein grauer Kalkstein, der mit dem Kalkstein des Keresz- 
tényfalvaer Liasgebietes groBe Ahnliehkeit hat, auftreten. 

Sache der weiteren Forschung wird es sein, über das eigenartige grup- 
penweise Vorkommen des Neokom-mergels Aufklárung zu geben. Ich wollte 
hier blos auf die unbekannten Neokomfundstellen hinweisen damit die hei- 
mischen Geologen bei der zu erwartenden Detailaufnahme auch diese be- 
rücksichtigen können, 

Brassó, am 1. Mai 1911. 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 


(Vorláufiger Bericht.) 


Von JuLius EHIK. 


Mit den Figuren 4—5. — 


Prof FR. Tovura beschieb im Jahre 1909 eine sehr interessante Fauna 
vom Fortyogó bei Brassó, welche mich überaus interessierte, da TouraA von 
dort auch zwei neue Arten, Rhinoceros Kronstadtensis recte coronensis (vide 
pag. 150.) und Canis Kronstadtensis recte coronensis beséhrieb. Die bearbejtete 


Fauna stammt einesteils aus der Sammlung von TouLna? selbst, andererseits 
aber von verschiedenen Sammlern in Brassó. Die Fauna wurde zum gröferen 


Teil von FREUDENRERG, dem Bearbeiter der Fauna in Niederösterreich ? bestimmt. 

Der Entdecker des Fundortes ist W. Nixzmaxpz, Polizeibeamter in Brassó, 
der einen Teil seiner Sammlung 1906 der kgl. ungar. geologiescehen Reichs- 
anstalt, einen anderen aber dem spáter entstandenen Ungarischen Museum zu 
Brassó schenkte. AuBer ihm sammelten an dem in Rede stehenden Fundort 
auch andere; so FR. LEXENx, FR. PopEx. G. TREIBER und J. TEurscn. Hin Teil 
ihrer Sammlungen wanderte nach Wien, ein anderer befindet sich auch noch 


1 Es sei hier ausdrüecklich darauf hingewiesen, daB die Teufelsbrücke (3, 4) — 
schlucht (5) und — graben (8) drei verschiedene und von einander weitentfernte 
Lokalitáten daher nicht zu verweechseln sind. Aus der beigesehlossenen Karten 
skizze ist das sofort ersichtlich. 

2 TouLa: Diluviale Süugetierreste vom Gesprengberg, Kronstadt in Sieben- 
bürgen. Jahrbuch d.k. k. geol. R.-A. Bd. LIX, 1909, S. 575—614. 

3 FREUDENBERG: Die Fauna v. Mundsheim in Niederösterreich. Jahrb. d. k. k. 
geol. R.-A. Bd. LVIII, 1908, S. 197—9299., 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 137 


jetzt in ihrem Besitz. TEeurscH schenkte 1900 einzelne Reste dem Museum zu 
Nagyszeben.! Um das Material zu ergünzen, sammelte auch Kimakovicz, der 
ehemalige Direktor zu Nagyszeben an unserem Fundorte, doch wurde das 
Material von seinen unkundigen Nachfolgern als unbrauchbar weggeworfen, 
wie dies aus seinem an mich gerichteten Briefe vom 9. Oktober 1911 hervor- 
geht.? Einiges sammelte auch mein gewesener Lehrer, G. MoEsz, der seine 
Sammlung der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt schenkte. Neuerdings wurde der 
Fundort auch von Prof. Pax aus Breslau besucht, der die dort vorkommenden 
Pflanzenreste aufsammelte. 

Ich kenne den Fundort bereits seit meiner Kindheit. Im Sommer und 
zu Weihnachten 1911 sammelte ich dort mehreremale. Meine Sammlung ist im 
Besitz der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt. 

Der Fundort liegt am FuBe des sich 44 m über die Ebene des Barcaság 
erhebenden Fortyogó (Gesprengberg), an der W-Lehne desselben. Seine Höhe 
betrágt 560 m ü. d. M. Der Berg besteht aus Jurakalk, die Knochen kommen 
in der Ausfüllung einer gröberen Höhlung desselben vor. Unmittelbar neben 
der Höhlung befindet sich eine Spalte, welche sich als sehr reich an kleinen 
Knochen erwies. Von der Höhlung verfertigte ich auch ein schematisches 
Profil. (Fig. 1.) Die oberste Schicht ist Humus, welche das ganze als einheit- 
liche Schicht bedeckt, nur hie und da tritt darunter der stark zerklüftete Jura- 
kalk zutage, welcher als Wand der Höhlung dient. Die Höhlung wird durch 
roten Ton (terra rossa) ausgefüllt, welcher gröBere oder kleinere Kalkstein- 
trümmer einsechlieBt. In diesem Ton kommen besonders Reste von gröBeren 
Tieren und viel Schnecken vor. Knochen von kleineren Tieren sind in der 
Höhlung im allgemeinen selten. Gegenwártig ist die Ausfüllung bereits etwa 
bis zur Hülfte durehwühlt, und das ausgeworfene tonige Trümmerwerk erleich- 
tert den Aufstieg zu der Höhlung. Jenseits des Berges befinden wir uns bereits 
in der Stadt, wáhrend sich etwa 50 m von der Höhlung die periodische Ouelle 
Fortyogó befindet, die gegenwártig (Weihnachten 1911)? kein Wasser gibt. 
Gegenüber dieser breitet sich der Sumpf des Fortyogó aus, welchen man jetzt 
der Kultur zu unterwerfen trachtet. (Vergl. beiliegende Karte.) 

Bevor ich nun an die Besprechung der Fauna schreiten würde, will ich 
noch eine angenehme Pflicht erfüllen, indem ich Herrn Prof. Dr. L. v. Lóczy, 
dem Direktor der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt, sowie Herrn kgl. Rat 
Dr. TH. v. SzorvraGH, dem Vizedirektor dieser Anstalt meinen ergebensten Dank 
ausspreche dafür, dab es mir gestattet war, die Bibliothek und die unter Auf- 


1 Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürg. Vereins. Bd. L, 1909, 
5. XXXI. 

2 Der betreffende Teil des Briefes lautet folgendermaBen: cWie ich hörte, 
wurden die geschenkten Reste von den nun dort tütigen Dilettanten als unbrauch- 
bar weggeworfen, da daraus kein ganzes Skelett zusammengestellt werden konnte., 

5 In der letzten Woche des Monats Juli 1912 begann diese Ouelle wieder 
Wasser zu geben; am 31. August brach das Wasser bereits an 10 Stellen hervor 
und die Hauptguelle ergoB ihre reicehe Wassermenge durch eine Öffnung von 30x50 em 
Durchmesser. 


138 JULIUS EHIK 


sicht des Herrn TH. Kormos stehende Sammlung der Reichsanstalt zu benützen. 
Zu Dank hat mich auch Herr Dr. TH. KoRmos verpflichtet, indem er mich bei 
melner Arbeit der gröbtmögliehen Unterstützung zuteil werden lie8, ebenso 
auch Herr Dr. L. v. MÉHEny, Sektionsdirektor am Ungar. Nationalmuseum, 
der mir besonders bei der Bestimmung der Fledermausarten mit Rat und 
Tat bei Seite stand. Auch mein hochgeehrter ehemaliger Lehrer, Dr. G. MoEsz, 
Chefkustos am Nationalmuseum, unterstützte mich mit wertvollen Ratschlágen 
und überlieb mir seine Sammlung, die er seither der kgl. ungar. geol. Reichs- 
anstalt schenkte, mit der gröliten Bereitwilligkeit zum Studium. Durch Zu- 


VEX 
az : een RÉZ 
Fig. 4. Schematisches Profil der Felshöhlung am Fortyogóhegy (Gesprengberg). 


stellung des im Besitz des Ungarischen Museums zu Brassó befindlichen: Ma- 
terials verpflichtete mich Herr W. Nizmawpz, Polizeibeamter zu Brassó, zu 
grobem Dank. 


Beschreibung des gesammelten Materials. 


1. Myotis Bechsteinti LEISL. 


Von dieser Art gelangte insgesamt das Fragment eines linkseitigen 
Unterkiefers zutage. Nach MéHELnYy ist dieses Tier ein Bewohner von Mittel- 
europa. Es kommt von Irland bis zam Ural, vom mittleren Skandinavien bis 
zu den Alpen vor. Aus Ungarn ist es von Bankó (bei Kassa), von Csallóköz- 
Somorja, von Zay-Ugróc (Komitat Trencsén) und Meleghegy (Kom. Gömör) 
bekannt, und lediglich im nordwestliehen Hochlande Ungarns zuhause.! Jeden- 


! L. v. MÉnELny: Monographie der Fledermüuse Ungarns. Budapest, 1900, 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 139 


falls ist es interessant, daB diese Fledermaus früher auch in südlicheren Ge- 
genden des Landes lebte, wie dies auBer dem pleistozánen Vorkommen bei 


Brassó ein Schüdel beweist, welcher — wie mir durch freundliche Mitteilung 
von Tu. KoRgmos bekannt wurde —  neuerdings aus der J. Böcxn-Höhle im 


Komitat Krassó-Szörény zutage gelangte. Meines Wissens war diese Art bisher 
fossil nicht bekannt. 


2. Myotis (Nattereri Kunt ?) 


Das vorliegende Material ist ein linkseitiger Unterkiefer, welcher bei 
Herrn Dr. L. v. MéHEny sorgfültigst untersucht und verglichen wurde. Auf 
Grund dieser Untersuchung muB ich ihn mit Vorbehalt zu dieser Art stellen ; 
mit Vorbehalt deshalb, weil er von Myotis Naltereri in dem Bau des Kronen- 
fortsatzes einigermaBen abweicht. Heute lebt dieses Tier in ganz Europa. Es 
erstreckt sich von Irland bis zam Ural, vom südliehen Skandinavien bis zu 
den Alpen.! Aus Ungarn wurde es von MÉHELY aus Komjáti (Kom. Abauj-Torna) 
und aus der Höhle von Kisnyíres (Kom. Háromszék) angeführt.? Soviel ich 
weiB, war die Art bisher fossil nicht bekannt. 


3. Erinaceus (europaeus L.). 


Untersuchungsmaterial: ein linkseitiger Unterkiefer, mit einem Bruch- 
stück des mo, welcher sowohl in der Gestalt als auch betrefis der MabBe voll- 
stándig mit E. europaeus übereinstimmt; da jedoch von der Bezahnung blob 
ein Bruchstück des zweiten unteren Molars erhalten ist, kann die Bestimmung 
der Art nicht als endgiltig betrachtet werden. Toura ? führt die Art auf Grund 
der Bestimmung FREUDENBERGS von hier ebenfalls an. 


4. Crocidura (russula HERMANN ?). 


Zur Untersuchung lag ein recht- und ein linkseitiger Unterkiefer vor. 
Die Hausspitzmaus ist heute samt ihrem weiBbüáuchigen Verwandten, der Feld- 
spitzmaus (Cr. russula leucodon) in Ungarn überall gemein. Fossil ist sie in 
Ungarn bisher lediglicen von Köszeg bekannt, wo Konwmos " letztere Varietát 
antraf. Die Stücke von Brassó stimmen mit den entsprechenden von Köszeg 
sozusagen vollstándig überein, nur in der Ausbildung des Kronenfortsatzes gibt 
sich eine gewisse Abweichung kund, die es wahrscheinliceh macht, dab wir es 
entweder mit der Stammform oder aber einer anderen Varietát zu tun haben. 


TET es5 182. 

AD KESTSan kejt 

3 Toura: Diluviale Süugetierreste etc., S. 578. 

Kogmos : Über eine arktische Sáugetierfauna im Pleistozán Ungarns. Zentral- 
Dia ein ete. Jahros 1911. Nr-9, S... 301: 


140 JULIUS ÉHIK 


5. Sorcex arancus L. 


Zur Untersuchung lag ein rechtsseitiger Unterkiefer vor. Dies ist eine 
der gewöhnlichsten Spitzmáuse Ungarns, welche aus dem ungarischen Pleistozán 
sehon mehrfach angeführt worden ist. 


6. Neomys fissidens (PEr.) Kormos. 


Untersuchungsmaterial : 3 Unterkiefer (im Besitz des Ungarischen Museums 
zu Brassó) aus der Sammlung von W. Nixmanxpz. Diese Art wurde bei Bere- 
mend von PETÉNYI entdeckt, letzthin fand sie Kokmos an diesem Fundort eben- 
falls vor. Sie kommt auBerdem auch in der práglazialen Fauna von Csarnóta! im 
Komitat Baranya, sowié in den altpleistozánen Sedimenten des Somlyóberges 
bei Püspökfürdő im Komitat Bihar vor.? Die ursprüngliehe Beschreibung von 
PerÉnyr wurde neuerdings auf Grund von Exemplaren von Csarnóta und Püs- 
pökfürdő durch KoRmos wesentlich ergánzt. Die Exemplare von Brassó stimmen 
betrefis der MaBe und der Gestalt vollkommen mit jenen aus dem Komitat 
Baranya überein. 


7. Talpa europaea L. 


Es liegt mir ein Humerus vor, auf Grund dessen das Vorhandensein 
dieser Form bei Brassó mit Bestimmtheit festzustellen ist. 


8. Talpa (sp. ?) 


Auch eine kleinere Maulwurfsart ist in der Fauna von Brassó vertreten, 
u. zw. durch ziemlich wohl erhaltene Stücke (3 Ulnen, 2 Radii, 3 Humeri und 
4 Kieferfragmente. Unter den in Rede stehenden Resten befindet sich ein fast 
vollstándig erhaltener Unterkiefer mit nahezu komplettem GebiB. Es ist be- 
merkenswert, dab auch FREUDENBERG? aus der Fauna von Hundsheim eine 
kleinere (Steppen- ?) Maulwurfsart erwáhnt. Interessant ist ferner, da8 die Reste 
von Brassó betrefis GröbBe annáhernd mit jener sübtropischen (pliozánen Talpa- 
art übereinstimmen, welche KoRmost aus der Fauna von Polgárdi erwihnte, 
und welche ich in der Sammlung der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt mit den 
testen von Brassó vergleichen konnte. 


1 KokRmos : Canis (Cerdocyon) Petényü. und andere interessante Funde aus 
dem Komitat Baranya. Mitt. a. d. Jahrbuch d. k. k. g. R.-A. Bd XIX, S. 170—172. 

2 KokRmos: Die pleistozáne Fauna des Somlyóhegy bei Püspökfürdő im Ko- 
mitat Bihar. Centralblatt f. Min. Jahrg. 1911, S. 603—607. 

3 FREUDENBERG: Die Fauna v. Hundsheim etce., S. 201. 

4: Kógmos: Der pliozáne Knochenfund bei Polgárdi. Földt. Közl. Bd. XLI, S. 11 
(Sonderabdruck). 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSO. 141 


9. Ursus arctos [. 


Untersuchungsmaterial: ein rechtseitiger oberer Kanin, zwei linkseitige 
obere Molaren (m., mo) der letzte Rückenwirbel, ein linkseitiger Metatarsus ,, 
ein rechtseitiger Metatarsus,, das Bruchstück eines linkseitigen Ileums, ferner 
ein pa; alle sind Bigentum des Ungarischen Museums zu Brassó und stammen 
aus der Sammlung von W. NIEMANDZ. 


10. Ursus spelaeus (?) RosEwxu. 


Zur Untersuchung lag ein linkseitiges UnterkieferÍragment mit pm, 
vor (Eigentum des Ungarischen Museums zu Brassó, gesammelt von W. NIE- 
MANDZz), auBerdem eine rechtseitige Ulna, Femur, Tibia und Humerus (im Be- 
sitze der kel. ungar. geol. Reichsanstalt, gesammelt von W. NIRMANDZ). 

Wie aus obigem ersichtlich, wird dieses Tier in der Fauna durch ein 
recht schönes Material vertreten. Interessant ist, daB dieser Bár hier mit 
Ursus arctos zusammen vorkommt, was nichts neues ist. Es ist auch noch zu 
erwühnen, dab auch Tovura Ursusreste von Brassó erwáhnt, jedoch bestimmte 
er dieselben nicht und bemerkte blo8, daB dieselben wahrscheinlich zwei Arten 
angehören.! 


11. Putorius (Arctogale) (sp. ?]. 


Es liegt mir der rechtseitige Unterkiefer eines wieselartigen Tieres mit 
drei Záhnen (pm,, m, und mo) vor, der auf ein Tier deutet, welches gröBer 
als ein Hermelin, jedoch kleiner als ein Iltis war. 


12. Canis (coronensis TouzaA?) 


Untersuchungsmaterial : ein i, inf. dext., welchen ich einstweilen zu dieser 
Art stellen will, da er für einen Fuchszahn zu grob, für einen Wolfszahn 
aber zu klein ist. Ich verglich ihn auBerdem auch mit Gulo, doch kann eben 
wegen der GröBe und Gestalt auch hiervon keine Rede sein. Am nöüchsten 
steht er noch dem Wolfe, so daB es wahrscheinlich ist, daB wir es mit Canis 
coronensis Toura zu tun haben, umsomehr, als auch diese Art dem Wolfe 
nahe steht.7 


TZNE ans sós?) 


Untersuchungsmaterial : ein rechtseitiger Unterkiefer (mit m, und m,), 
auBerdem ein Kanin und zwei Sechneidezáhne, die wahrscheinlich ebenfalls zu 
dieser Art gehören. Unter dem mir zur Verfügung gestandenen Vergleichs- 
material (Vulpes vulgaris, Vulpcs corsac, Leucocyon lagopus, Cerdocyon 
Petényii) stimmt .der Unterkiefer betrefis Gröbe und Gestalt am besten 


1 Toura: Diluviale Süiugetierreste etc., S. 609—611. Diese Reste müssen noch 
mit Ursus Deningeri v. REICHENAU verglicehen werden. 
ZAB resz en tollat 


142 JULIUS ÉHIK 


mit dem Polarfuchs überein. Die MaBe des m, passen sich in die Grenzen der 
Variation ! dieser Art gut ein. 

Jedoch mit Betracht darauf, dab das Auftreten dieser Art in der Fauna von 
Brassó sehr fremdartig würe, ist es nicht unmöglich, dab wir es mit einem 
anderen, einem Steppenfuchs zu tun haben. In Anbetracht der geringen Gröbe 
des Unterkiefers und der Záhne muB von einem Vergleich mit einem Schakal 
(Canis aureus L.) abgesehen werden. 


TASAGÜSsotes álá 


Untersuchungsmaterial : ein rechter und ein linker Unterkiefer, ferner 
zwei lose Molaren. Diese Art wird auf Grund von Sehneidezáhnen von hier 
auch durch Tovura angeführt,? Aus dem Pleistozán Ungarns ist die Art bloB 
von Köszeg bekannt, wo sie hüufig ist.? 


15. Mus sylvaticus L. 


Diese Art wird in der Fauna von Brassó durch fünf linkseitige und 
einen rechtseitigen Unterkiefer vertreten. NEHRING bemerkt von derselben fol- 
gendes: cDie sogenannte Waldmaus (Mus sylvaticus L.) ist keineswegs auf 
Wálder besehránkt, sondern findet sich sehr hüáufig auch in den Steppen.§ 


16. Cricetus cricetus [L. 


Es liegt mir ein rechtseitiges Unterkieferfragment dieser Art mit allen 
drei Molaren vor. Auch Touvura führt dise Form auf Grund eines Schenkel- 
knochens von Brassó an.? 


17. Cricetulus phaeus PALL. 


Diese Art wird durch 12 obere und 36 Unterkiefer vertreten, von welch" letz- 
teren 18 rechtseitig und 18 linkseitig sind. Es ist dies die gewöhnlichste Form 
der Fauna von Brassó. Sie wurde von hier bereits durch Toura$ bekannt. 
Gegenwürtig lebt sie in SüdruBland, an der Volga in der Umgebung des Kaspi- 
sees, im Kaukasus, Kleinasien, Persien, Transkaspien, Armenien, Palestina, in 
Mittelasien, in der Gegend von Kaschgar, Yarkand, Gilgit und Sarikol." In 
Ungarn ist sie aus den Höhlen von Óruzsin und Novi (8. Rorm), Beremend 


1 Kogmos: Die pleistozáüne Süugetierfauna der Felsnische Puskaporos bei 
Hámor. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. geol. Reichsanst. Bd. XIX, S. 132. 
TovuLaA: Diluviale Süugetierreste etc., S. 578. 

KoRmos : Über eine arktische Süugetierfauna im Pleistozán Ungarns. Cen- 
tralblatt f. Min. etc. Jahrg. 1911, S. 301. 

NEHRING : Tundren u. Steppen, S. 104. 

5 TouLa: Diluviale Süugetierreste etc., S. 579. 

Al, 0, 8. OZ, 

7 TROUESSART : Catal. mamm. I., S. 509. 


v 


s 


DIE PRÁAGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 143 


(Kom. Baranya, PETÉNYI, Kormos), vom Somssichberg bei Villány (HOoFMaAn9x), 
aus der Felsnische Puskaporos bei Hámor (KoRmos!) und von Püspökfürdő 
(Kom. Bihar, KoRmos 7?) bekannt. 

Wahrscheinlich haben wir es mit mehreren kleinen Hamsterarten zu tun, 
doch muB ich in Ermangelung eines gröberen Vergleichsmaterials auch eini- 
germaben abweichende Formen hieherzáhlen. Als sich Nemere mit der Fauna 
von Beremend befabBt hat, vermutete er ebenfalls, dab ihm Reste von mehreren 
Arten vorliegen, und doch fabBte er sie unter dem Namen Grircelulus phaeus 
Parr. zusammen. Er tat dies deshalb, weil dies die Sache nicht wesentlich 
öndert, da es sich ja nur um verwandte Arten handeln kann, die für die 
Steppe ebenso charakteristiseh sind, wie Cricetulus phacus (Vergl. NEHRING : 
Über Tundren und Steppen, S. 67, 85 und 184). Solcehe Arten sind Cr. are- 
nartus, Cr. songarius, Cr. nigricans usw. 


18. Evotomys glareolus SCHREB. 


Dieses Tier, welches durch seine mit Wurzeln versehenen Zühne charakte- 
risiert wird, ist in der Fauna von Brassó durch 6 linkseitige und 2 rechtsei- 
tige Unterkiefer vertreten. Bisher ist diese Art aus der Antalhöhle bei Óruzsin, 
aus der Felsnische Puskaporos? und von Kőszeg! bekannt; neuestens fand 
sie Kogmos auch am Somlyóhegy (Kom. Bihar)." 


19. Microtus arvalis PALL. 


Diese Art ist in unserer Fauna durch 7 rechtseitige, 5 linkseitige Unter- 
kiefer, ein Oberkieferfragment und 2 lose Záhne vertreten. cVon Arvicola arvalis 
sagt EIRDESMANN, dab sie sich überall in den Steppen findet, — so sehreibt 
NEHRING in seinem Buche.? Es ist interessant, dab Tovra diese Art nicht er- 
wühnt, wo doch ihre Bestimmung -an keinerlei Schwierigkeiten stöbt. Er er- 
wáhnt von den Ratten nur soviel, dab sich zwei Arten derselben finden." 


90. Arvicola terrestris (D.) SaAvi. 


Es liegen mir von dieser Art ein Oberkiefer, zwei linkseitige Unterkiefer 
und vier lose Zöhne vor. Diese Art kommt in waldigen Gebieten ebenso wie 
in waldlosen Steppen vor." 


pa 


KoRmos: Die Felsnische Puskaporos bei Hámor, 5. 152. 
KoRmos : Die pleistozáne Fauna des Somlyóhegy ete., 5. 604. 
KoRmos: Die Felsnische Puskaporos, S. 134. 

KoRmos : Über eine arktische Süugetierfauna etc., S. 301. 
KoRgmos: Die pleistozáne Fauna des Somlyóhegy ete., S. 604. 
NEHRING: Tundren u. Steppen, S. 86. 

Toura: Diluviale Süugetierreste etc., S. 578. 


NEHRING: Tundren u. Steppen, 5. 104—105. 


v 


og a ne 


1 


2 


144 JULIUS ÉHIK 


21. Eysénie elebe 39) 


Das hervorragendste Stück meiner Sammlungen ist das Unterkiefer- 
fragment einer Hystrixart mit zwei Molaren und dem Bruchstück eines 
Schneidezahnes. AuBerdem gehört auch ein loser Zahn hieher, dessen Stellung 
im Kieferknochen noch nicht bestimmt ist. Sehr interessant ist der 
Umstand, daB der erste Molardes in Rede stehenden Un- 
terkieders noch nicht in Gebrauch war, so dab daransges 
wisse atavistisehe Merkmale zu beobachten sind, die auf 
einen phylogenetischen Zusammenhang mit den Spala- 
ciden deuten. Mit dieser Frage gedenkt sich Prof. v. MÉHELY eingehender 
zu befassen. 

Zu welcher Art die Hystrixreste von Brassó gehören, das zu bestimmen 
muB der Zukunft vorbehalten werden; hier will ich blo8 darauf hinwe:-sen, 
daB wir es viel wahrscheinlicher mit der asiatischen Hystric hirsutirostris 
BRgawxprTs zu tun haben — welche aus dem Pleistozán Mitteleuropas, nament- 
lich Deutschlands schon von mehreren Punkten bekannt ist — als mit der 
südlichen Hystrix cristata L., welche FREUDENBERG ! von Hundsheim erwáhnt.? 


92. Ochotona (pusillus PAtnL.?) 


Ebenfalls eine der interessantesten Formen der Fauna von Brassó ; leider 
liegt blob ein linkseitiges Oberkieferfragment mit vier Züáhnen vor. Die ur- 
sprüngliche Heimat dieses Tieres ist der südöstliche Teil RuBRlands (bis zur 
Wolga), der Ural und das südliche Sibirien bis zum Obi. Aus Ungarn ist es 
bisher aus der Felsnische Puskaporos bei Hámor, aus der Ballahöhle bei Répás- 
huta und von Tata bekannt.? Die Bestimmung des KExemplares von Brassó 
bedarf zwar noch einer Bestátigung, doch ist es in Anbetracht des sonstigen 
Charakters der Fauna sehr wahrscheinlich, dab wir es mit dieser Art zu tun 
haben. 


23. Lepus (sp.?) 


Untersuchungsmaterial : vier Schneidezáhne und fünf Molaren, ein Meta- 
tarsus ,, ein hinterer ph, und zwei pl, 

Unter den mir vorliegenden spüárlichen Resten sind bei der Bestimmung 
insgesamt nur ein oberer pm, und das Metatarsus,-Fragment von Wichtigkeit. 
Ersterer deutet auf Lepus tíimidus, wáhrend letzteres eine gewisse Verwandt- 
sehatt mit dem noch nicht nüher bestimmten práglazialen Hasen aus dem 
Komitate Baranya aufweist. Es wáre sehr interessant, wenn sich die práglazialen 


1 FREUDENBERG: Die Fauna v. Hundsheim etce., S. 203. 
2 TROUESSART: Catal. mamm. ete. Ouinguennale supplem. 1904, S. 532. 
" Kokgmos: Die paláolithische Station von Tata. Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. 


Ungar. geol. Reichsanst. Bd. XX, Heft 1. 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 145 


Faunen von Brassó und aus dem IKomitate Baranya durch die Lepus-Reste 
noch inniger verknüpfen würden. Tovra erwülmt von Brassó Lepus timidus,! 
welche Art nach FREUDENBERG auch bei Hundsheim vorkommt.? 


24. Capreolus capreolus [. 


Es liegt mir von dieser Art ein erster oder zweiter oberer Molar (eigene 
A ufsammlung) ein rechtseitiger Unterkiefer, ein rechtseitiger und ein linksei- 
tiger Oberkiefer (Eigentum des Ungarischen Museums zu Brassó) vor. Hierher 
gehören ferner zwei hintere und zwei vordere ph.., ein Wirbel, drei Astragali, 
ein Scapulafragment, das distale Ende eines Tarsalknochens von einem jungen 
Tiere, eine Tibia, das proximale Ende eines Radius, schlieBlich zwei kleinere 
Tarsalknochen. 

Auch Touvza führt dieses Tier an u. zw. auf Grund von ziemlich reichen 
Resten.? Obwohl das Reh mehr ein Waldtier ist, so kommt es doch auch in 
Söteppen vor. Auch hier kann ich mich wieder nur auf das vortreffliehe Werk 
NeEHrRIxGs berufen, in welchem es folgendermaBen heiBt: cNach LEDEBovuR und 
Fisscn führt das sibirische Reh regelmaBige Wanderungen aus und zwar im 
Herbst von den Gebirgen in die Steppen, im Frühjahr von den Steppen in die 
Gebirge.: Ebenso wird bemerkt, dab das sibiriscehe Reh (Cervus pygargus PALnn.) 
höchstens eine Varietát unseres Rehes (Cervus capreolus L.) sein kann. 


95. Rhinoceros coronensis Touta. 


Untersuchungsmater al: ein lipkseitiger Unterkiefer mit fast vollstándi- 
gem GebiB, von welchem blob der erste Prámolar fehlt, ferner ein linkseitiger 
Schenkelknochen aus den Aufsammlungen von W. NIiEmanpz (Higentum der 
kgl. ungar. geol. Reichsanstalt). Aus den Untersuchungen von Toura ? ging 
hervor, dab diese Art in den Formenkreis von Rhinoceros Mercki gehört, was 
auf unteres Pleistozán deutet. 


26. Lacerta sp. ? 


Untersuchungsmaterial: drei Unterkieferfragmente, welche allenfalls zwei 
versechiedenen Arten angehören. 


27. Tropidonotus (natrix 1.?)S 


Untersuchungsmaterial: das hintere Stück einer Maxille, welche ich mit 
Vorbehalt zu dieser Art stelle. Mit Vorbehalt deshalb, weil sie von den rezenten 


1 TouLraA: Diluviale Sáugetierreste etc., S. 611. 

FREUDENBERG: Die Fauna v. Hundsheim ete., S. 203. 

Toura: Diluviale Sünugetierreste etc., S. 599—603. 

NEHRING : Tundren u. Steppen, S. 109—110. 

TouLa: Diluviale Süugetierreste etc., S. 580—598. 

Die Bestimmung dieser Schlange verdanke ich Herrn O. v. GEDULY. 


(64 


a. 
s 


4 
5 
6 


Földra ai Közlöny. XLIII. köt. 1913. 10 


146 JULIUS ÉHIK 


Exemplaren des Nationalmuseums einigermaben abweicht. Soviel ist jedenfalls 
gewiB, daB sie der Familie Colubridae angehört. 


28—29—30. Schlangen. 


Mehrere Unterkieferfragmente, wovon zwei Articularia zu zwei verschie- 
denen Arten der Familie Colubridae gehören, sowie mehrere hundert Wirbel. 


31—32—33. Frösche. 


Knochen und Kieferfragmente von drei Arten. 


34. Molge (sp. ?) 


Bin Schüádelfraxment, welches meines Wissens der erste solchartige Fund 
aus dem Pleistozán Ungarns ist. 


35. Eulota fruticum MütLtn. 


94 Exemplare, wovon sich einzelne durch eine ungewöhnlich hohe Spira 
auszeichnen; da jedoch diese mit den typisehen Exemplaren durch Übergünge 
verbunden sind, liegt kein Grund vor, sie abzutrennen. Auch Tovra führt die 
Art auf Grund der Bestimmung von Ew. Wüsr an.! É 


36. Pomatia pomatia L. 


Zwei Exemplare. 


37. Campylaea faustina Rossum. 


Zwei Exemplare. Auch Tovra führt sie an.? 


38. Campylaea banatlica Rossm. 


Bin jugendliches Exemplar (Bigentum des Ungarischen Museums zu 
Brassó). Nach den Untersuchungen ist der westlichste Punkt des heutigen Ver- 
breitungsgebietes dieser klassischen Art Vocarica? in Slavonien, wüáhrend sie 
sich im Norden bis nach Máramaros erstreckt. 

Es ist bemerkenswert, dab Campylaea banatica ehemals viel weiter ver- 


1 TouLa: Diluviale Süugetierreste etc., 5. 613. 

mez 10, OL 

3 Kogmos: Über neuere wichtige Fundorte ungar. Heliciden. Nachrichtsbl. d. 
d. Malac. Ges. Jg. 34, 1910, S. 118. 

4 Soós: Magyarország helicidái. (Die Heliciden Ungarns.) Állattan. Közlem. 
jd. III, Heft 3, S. 619. 


DIE PRÁGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 147 


breitet war, als heute indem Campylaea canthensis BEYR. aus dem thüringischen 
Pleistozán mit unserer Art ident ist.! Im Pleistozán Ungarns wies sie KoRMos 
jüngst auch aus dem Komitat Nyitra nach.? Tovura erwáhnt sie nicht. 


39. Torguilla frumentum DRAr. 
Zwei Exemplare. 


40. Clausiliastra marginata Rossm. 


Ein Hxemplar. Heute beschrüánkt sie sich in Ungarn vornehmlich auf 
die siebenbürgisehen Landesteile; in der Umgebung von Brassó ist sie auch 
heute háufig, auBerdem ist sie blo8 aus der Umgebung von Mehádia bekannt. 
Tovra führt sie ebenfalls an.? 


ZSatusalsps 9) 


Pleistozáne Arthropodenreste sind im allgemeinen sehr selten ; noch sel- 
tener sind im besonderen TausendfüBler, von welehen meines Wissens aus 
Ungarn bisher kein einziger bekannt ist. Es liegt mir ein einziges fragmentares 
FExemplar vor, welches artlich unbestimmbar ist. 


42. Celtis (sp.?) " 


Fruchtschalenreste. Mit welcher Art wir es zu tun haben, könnte erst 
durch eingehende Untersuchungen festgestellt werden. Toura erwüáhnt von 
Hundsheim ebenfalls Celtisreste,? die nach der Bestimmung von FREUDENBERGS 
der Art Celtis australis angehören. 

Reste der Gattung Cellis treten vom mittleren Oligozáün an auf; aus 
ihrer Háufigkeit ist mit Recht darauf zu sehlieBen, dab diese Gattung im 
"Tertiar viel verbreiteter war, und sich besonders gegen Norden viel weiter er- 
streckte, als heute.§ 4) ; 

Gegenüber der oben aufgezáhlten Fauna führen Tovura und FREUDENBERG 
von Brassó folgende Arten an :" 1. Erinaceus europaeus L., 2. Vespertilio sp. 


1 KoRmos: Über neuere wichtige Fundorte etc., S. 118. 

2 KoRMmos: Beitr. z. Kenntn. d. pleistoz. Fauna d. Kom. Nyitra. Földt. Közl. 
Bd. XLI. 

3 Toura: Diluviale Sáugetierreste, S. 614. 

4 Herr Prof. J. Tuzsown wies in seinem Vortrag in der Sitzung der botanischen 
"Sektion der kgl. ungar. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft am 14. Feber 1912 
nach, daB die Celtis-Reste von Brassó zu Celtis australis gehören. Diese Art wüchst 
in Ungarn an der unteren Donau und in der Sandwüste Deliblát wild. 

5 TouLraá: Diluviale Süáugetierreste etc., S. 579. 

6 ZITTEL: Handbuch d. Paláontologie, II. Teil, Paláophytologie, S. 476. 

7 Toura: Diluviale Sáugetierreste etc. 


10£ 


148 JULIUS ÉHIK 


3. Arvirola (2 sp.), 4. Myoxus glis Pann., 5. Lepus timidus 1L., 6. Cricetus 
frumentarius Pant., 7. Cricetulus ;.haeus PaAnr., 8. Felis catus L., 9. Ursus sp: 
(2 Arten), 10. Canis aureus 1., 11. Canis coronensis Tovuna, - 19. Cervus et. 
elaphus L., 13. Cervus sp., 14. Capreolus caprea GRayv, 15. Rhinoceros coro- 
nensis Toura, 16. Bos sp. ?, 17. Ansersp., 18. ScWlangen (4 Arten), 19. Hyalinia 
(Vitrea) plutonia Kirmax., 20. Helix (Trigonostoma) diodonta MüÜntnr. ap. Rossxm., 
21. Helix (Euomphalia) strigella DRapP. var. agapeta Bar., 22. Helix (Cam- 
pylaea) faustina ZGr. ap. Rossm., 23. Helix (fulota) fruticum Mütnn., 24. Helix 
(Pomalia) pomatta L., 25. Helix (Xerophila) cereoflava M. Bixuz, 26. Clausilia, 
(Clausiliastra) marginata Rossm. 

Mir gelang es dem gegenüber 41 Tier- und eine Pflanzenart von Brassó 
nachzuweisen. Von den von Tovura ausgeführten Arten fand ich folgende nicht 
vor: 1. Vespertiltossp., 2. Lepus timidus 1.3. Helts aeartaus ME ASKÜLONOS 
aureus 1., 5. Cervus cf. elaphus L., 6. Cervus sp., 7. Bos sp.?, 8. Anser sp., 
9. Hyalhnia (Vitrea) plutunia Kimax., 10. Helix (Trigunostoma) diodonta 
Münxr. ap. Rossm., 11. Helix (Euomphaliu) strigella DRAp. var. agapeta Bar., 
12. Helix (Xerophila) cereoflava M. BiEcz. 

Dem gegenüber will ich nur die wichtigsten Arten hervorheben, die in 
der Touraschen Liste fehlen: 1. Ochotona (pusillus Pannz. ?), 2. Hystryx (sp. ?), 
3. Neomys fissidens (Per.) KoRmos, 4. Campylaea banatica Rossm. und 5. Cel- 
tis: (SDSVIE 

Neben den Steppenformen der Fauna von Brassó kommen auch einige 
Waldtiere vor; so der braune Bár, das Reh, die Haselmaus, die Waldmaus 
und die Waldwühlmaus. Die epochalen Studien NEHRIxGs haben jedoch gezeigt, 
daB es unter diesen kein einziges solches gibt, welches ausschlieBlieh ein Wald- 
leben führte. Diese Tiere sind in den waldigen Gebieten der Steppen Süd- 
ruBlands, jedoch auch an der Grenze der Wald- und Steppenregion zuhause, 
zuweilen kommen sie jedoch auch in der fÍreien Steppe vor. Ihr Auftreten 
neben typischen Steppentieren würe also auch in dem Falle nicht überraschend, 
wenn sich ihre Reste an solchen Punkten fánden in deren Náhe in der pleisto- 
zünen Steppenperiode keine Waldungen angenommen werden könnten. Jedoch 
ein Blick auf die topographiscehe Karte der Umgebung von Brassó kann Jeder- 
mann überzeugen, dab die ehemalige Steppe des Barcaság hier unbedingt an 
die Waldregion angrenzte. (Vergl. Fig. 5.) 

Nach FREUDENBERG ! ist die Fauna von Brassó von rein mediterranem 
Charakter. Es ist jedoch unbegreiflich, worauf FREUDENBERG diese Annahme 
stützt, wenn nicht vielleicht auf den durch spárliche Reste vertretenen Schakal ? 
Jedoch mit Betracht darauf, da8 der Schakal — wie überhaupt die Caniden — 
ein Tier ist, welehes weite Streifzüge unternimmt, und welches auf seinen 
weiten Wanderungen nicht nur im Pleistozán leiecht hierher gelangen konnte, 
sondern auch heutzutage in Ungarn öfters vor den Lauf kam, muB8 von diesem 
einen Beweis abgesehen werden. 

Unter den übrigen von FREUCDENBERG und mir aufgezühlten Arten gibt es 


1 TouLta: Diluviale Süugetierreste etc., S. 579. 


DIE PRÁAGLAZIALE FAUNA VON BRASSÓ. 149 


keine einzige, welche für einen aussehlieBlieh mediterranen Charakter der 
Fauna von Brassó zeugen würde, wenn wir nicht die in die Gruppe von 
Rhinoceros Mercki gehörende Art Rhinoceros coronensis und Canis coronensis 
als solche betrachten wollen. i 
Diesbezüglich kann ich jedoch bemerken, daB obwoh1 Rhinoceros 
Mercki tatsáchlich ein Tier von mediterranem Ursprung 
Jszt adéttersedrorethamméehatetül medre. mediterramnen 0 hvartra kite dee 
ÁASEIGVOLO ABN ais S1ÓN Sp TE hét zs 1 sro Wwen ig erat. hetzteressüeh 


Gx 


SZ 
Berlalamvah w SZN 
SZa17/ok Ze té Ke 


Va $. 


herrek 


felroleumfír. 


Fig. 5. Der Fortyogóberg bei Brassó und seine Umgebung. 


sehr leiecht als lokale Rasse erweisen kann, die sich ge- 
rade deshalb von der Stammform untersecheidet, weil sie 
melt éron hr er üTs pr une li ehren ÉV ed mart umsten er esmreter ele 
bensverhüáltnisse gelangte, denen sie sich anpab8Bte. 
Dasselbe ist bei dem in die Verwandtschafít des französisehen pliozánen 
Canis Neschersensis (CRozz.) BLArwsv. gehörigen Cams coronensis bezw. in noch 
erhöhtem MaBe bei Canis (Cerdocyon) Petényii KoRmos! der Fall. All diese 
Tiere stammen zwar vom Süden, bezw. Südwesten, doch erlitten sie auf dem 


1 KoRmos : (lanis (Cerdocyon) Petényít etce., S. 184. 


150 JULIUS ÉHIK 


Wege zu uns solche Veránderungen, die nur durch progressive Anpassung zu- 
stande kommen konnten, wobei der ursprüngliehe Charakter unbedingt ver- 
loren ging. 

Neomwys fissidens ist die eigenartigste Form der pleistozánen Fauna 
Ungarns, dessen Abstammung noch nicht geklárt ist, so daB sich auf dieselbe 
keine tiergeographischen Schlüsse gründen lassen. Ich will nur auf jenen 
interessanten Zusammenhang hindeuten, welcher zwischen dem Vorkommen 
dieses Tieres bei Brassó und im Komitat Baranya besteht, und muB zugleich 
hervorheben, daB dieses Tier an einzelnen Punkten Ungarns auch noch im 
Pleistozán lebte. DaB es jedoch damals schon im Aussterben begriffen war, 
darauf deutet die geringere GröBbe der Hxemplare.! Bin áhnliches Tier ist aus 
der Fauna von Hundsheim nicht bekannt. 

Tovura nennt seine zwei neuen Arten von Brassó ARhinoceros akKron- 
studlensisn und (CGanis akronstadtensiss. TH. KoRMmos? wies nach, dab diese 
Benennungen, da es in Ungarn eine Stadt namens Kronstadt nicht gibt, un- 
haltbar sind, und schlug vor, diese Arten mit dem Namen coronensis zu be- 
legen. Als ich in vorliegender Arbeit diese Arten unter letzterem Namen an- 
führe, wollte ich nur kundgeben, daB ich mir die Beweisführungen KoRMmos" 
zu eigen mache. 

Betreffs des Alters der Fauna von Brassó wies FREUDENBERG? nach, 
daB dieselbe entweder práglazial oder interglazial ist. Kormos? hült sie eher 
für práglazial, obzwar er zugibt, dab sie auf Grund von weiteren Untersuchungen 
vielleicht in die erste Interglazialperiode zu stellen sein wird. Die Beziehungen 
zu den Faunen von Csarnóta und Beremend, die Rhinocerosart aus der Ver- 
wandtschaft des pliozánen ARhinoceros Mercki, sowie das Vorhandensein von. 
Camis coronensis sprechen jedenfalls eher für die prüglaziale Periode. Dies 
würe also ebenfalls eine jener unserer Faunen, welche den Übergang vom 
Pliozán in das Pleistozán vermittelt. 

Budapest, im Jánner 1912. 


1 KoRMmos: Die pleistozáne Fauna des Somlyóhegy etce., 5. 605— 606. 

2 KoRmos: Richtigstellung von zwei auf Ungarn bezügliehen paláontologisehen 
Namen. Földt. Közl., Bd. XLII. Ép 

5 Toura : Diluviale Süáugetierreste ete., S. 579. 

t KoRMmos: Die paláolithische Station von Tata, S. 59—60 (ungar.). 


SCIURUS GIBBEROSUS HOFM. IM MIOZÁN UNGARNS. 


Von Dr. THEopoR KoRmos. 


e Müt-d.. Figy 6. 


Im Jahre 1882 stie8 Herr J. MATESSERÁN in der Gemarkung von Jabla- 
nica (Komitat Krassószörény) gelegentlieh von Kohlenschürfungen auf einige 
Sáugetierreste, die spáter durch Kauf in die Sammlung der kel. ungar. geolo- 
gischen Reichsanstalt gelangten.! Unter diesen Stücken (Hyotherium, Rhinoce- 
ros (9), Palaeomerya (?)) befand sich u. a. auch das Fragment eines Hich- 
hörnehenkiefers, welches aus obermediterranem Ton zutage gelangte. Derselbe — 
über dessen genaues Vorkommen leider keine genaueren Angaben vorliegen — 
wurde der Sammlung durch weil. Chefgeologen Gy. v. PerHő unter der Be- 
zeichnung Pseudosciurus? cfr. suevicus HENSEL einverleibt, und lag da bis auf 
den heutigen Tag, ohne da8 darüber etwas publiziert worden wáre. 

Ín Anbetracht dessen, dab aus den miozánen Schichten Ungarns Mikro- 
mammalien, besonders aber die so sehr wichtigen Nagetiere bisher nicht be- 
kannt sind, erscheint mir der vorliegende Bichhörnchenrest genügend wichtig, 
um eine náhere Besprechung zu rechtfertigen. 

Eingehende Studien und ein sorgfáltiger Vergleieh mit den Angaben in 
der Literatur führten mich zu dem Sehlusse, da8B der in Rede stehende Kiefer 
mit dem von A. Hormaxw aus den miozáünen Braunkohlenschichten von Göriach 
(Steiermark) besehriebenen Sciurus gibberosus übereinstimmt und unbedingt 
zu dieser Art gestellt werden muB. Trotzdem die Beschreibung A. HOFMANNS 
auch für mein Exemplar vollstándig zutrifft, kann ich von einer neuerlichen 
Beschreibung doch nicht absehen, u. zw. schon deshalb nicht, weil der Kiefer 
von Jablanica von einem ülteren Individuum zu stammen scheint, was in der 
versechiedenen Abnützung der Záhne zum Ausdruck gelangt und leicht irre- 
führen könnte. 


Sciurus gibberosus HoFwmaAwx. 


A. HoFMASSx: Die Fauna von Göriach; Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt 
Bd. XV, Heft 6, 5. 42—43, Taf. II, Fig. 11 a—d. (Wien, 1893.) 

Beschreibung des Exemplares von Jablanica : 

Es liegt mir das Fragment eines linken Unterkiefers mit vollstándiger 
und vorzüglieh erhaltener Zahnreihe vor. Vom Kinnbein ist gerade nur so viel 


1 Über das Vorkommen von Jablanica berichtet J. Harnavárs : Zur geologischen 
Kenntnis des Szörényer Komitates. Földt. Közl. X. 1880, pag. 158. 


152 Dr: THEODOR KORMOS 


erhalten, wie viel zum Zusammenhalten der Záhne nötig ist. Dennoch kann 
festgestellt werden, dab der Unterkiefer vor dem Prümolaren ebenso steil ab- 
fállt, wie dies von HoFrMmaNN angegeben vird. Die Partie hinter dem letzten 
Molaren (vor dem Kronenfortsatz) sehlieBt jedoch mit der Horizontalen einen 
viel spitzeren Winkel ein, steigt also viel allmáhlicher an. 

Der Prámolar (pm) ist 30 mm lang, vorn 29 mm, hinten 3-2 mm breit; 
er trágt vorn zwei stark entwickelte Höcker, von welchen der innere der gröBere 
ist. Zwischen diesen beiden Höckern befindet sich im vorderen Teile des Zahnes 
noch ein kleines Höckerchen. Hinter dem vorderen Teile des Zahnes befindet sich 
eine Vertiefung, welche hinten durch eine mit winzigen Höckerchen besetzten 
Leiste begrenzt wird. Dem inneren und üuBeren Ende dieser Leiste schlieBt 
sich wieder je ein Höcker an, diese sind gleich hoch. Am Innenrande des 
Zahnes zwischen den vorderen und hinteren Höckern ist ein kleines guer- 


Fig. 6. Scturus gibberosus HoFm. von Jablanica Unterkiefer und Zahnreihe. 


a) Linker Unterkieferast (von auBen). VergröBerung etwa 3-fach. b) Linke untere 
Zahnreihe (von oben) in Originalgeröbe (UmriB) und etwa 3-fach vergrölert. 
Nach d. Nat. gez. v. Dr. G. v. TOBORFFY. 


gestelltes Köckerchen zu beobachten, wáhrend diesem gegenüber an der AuBen- 
seite ein grölberer Zwischenhöcker auftritt. Letzterer ragt als eine gegen das 
Innere der Krone allseitig abgegrenzte Insel empor und berührt mit seinem 
Innenrande fast die Lüöngen-Medianlinie des Zahnes. 

Der erste Molar (m.) ist 31 mm lang, vorn 3-0 mm, hinten 3-3 mm 
breit. Vorn befinden sich daran ebenfalls zwei Höcker, von denen auch hier 
der innere der höhere ist; zwisehen den beiden befindet sich jedoch hier kein 
Höckerchen, sondern statt dessen eine kleine ovale Vertiefung. Der hintere Teil 
der Krone ist ebenso beschaffen wie der entsprechende Teil des Prámolars ; 
der guergestellte Nebenhöcker zwischen dem vorderen und hinteren innersei- 
tigen Höcker ist jedoch zweigeteilt. Der üáuBere Zwischenhöcker ist stark ab- 
genützt und bildet — mit dem vorderen üuBeren Höcker cvereinigt — eine 
Schmelzfalte. 

Der zweite Molar (m.,) ist 38 mm lang. seine Breite betrágt vorn 
35 mm, hinten 36 mm. Im übrigen ist er dem ersten Molar gleich. 

Der dritte Molar (m,) ist 5 mm lang, vorne 3-6 mm, hinten 30 mm 
breit. Seine vordere Hülfte ist jener der vor ihm befindlichen Molaren gleich, 
nach hinten zu wird er jedoch schmüler. Die Vertiefung zwischen den vor- 


SCIURUS GIBBEROSUS HOFM. IM MIOZÁN UNGARNS. 153 


deren und hinteren Höckern ist in diesem Zahne viel lönger als an den vor- 
deren Molaren und die diese Vertiefung begrenzende hintere Schmelzleiste ist 
sehr kráftig entwickelt. 

Die Lánge der vollstándigen Zahnreihe betrügt 15 mm, die einzelnen 
Záhne schmiegen sich mit ihrer Krone eng aneinander an. 

Die Lánge der Zahnreihe des Göriacher Hxemplares von HoFrMmawnw be- 
trágt ebenfalls 15 mm, wáhrend die MaBe der einzelnen Záhne folgende sind : 


pm Lünge: 30 mm, Breite vorne : 2-2 mm, hinten : 30 mm. 


m,. ( 30 c ( a Fa ÚJAK a 36 ( 
Ma ( aie c ( DS lg a 938 c 
Ma ú HO a 7 fd ZS ( e ÜT 


Wie aus diesen Daten erhellt, weist die Zahnreihe und auch die ein- 
zelnen Záhne des Hichhörnehens von Jablanica dieselben LöángenmabBe auf, 
wie jene des Hormaswsschen Exemplares von Göriach; nur der erste Molar ist 
an dem Exemplare von Jablanica um 0-1 mm lánger, doch ist dies eine un- 
wesentliche Abweichung. In der Breite der Záhne gibt sich zwar eine gewisse 
Abweichung zu erkennen, doch möchte ich dies in Anbetracht der übrigens 
vollstándigen Übereinstimmung dem verschiedenen Grade der Abnützung zu- 
sehreiben. Es darf nicht auBer Acht gelassen werden, dab sowohl der Typus 
als auch die Form von Jablanica nur durch je einen einzigen unvollkommenen 
Kiefer vertreten wird, so dab die Schwankungsgrenzen der Zühne bei Exem- 
plaren von versckiedenem Alter und Gesehlecht nicht festgestellt werden können. 
In Anbetracht der groBen Übereinstimmung erscheint es mir jedoch unmöglich 
und unnötig, das Hichhörnchen von Jablanica vom Sciurus gibberosus von 
Göriach artlich zu trennen. 

Nach Hormanx dürfte Sc. gibberosus seiner GröBe nach etwa dem heute 
lebenden Sc. indicus entsprochen haben. Die fossile Art ist also eines der gröbten 
FEichhörnchen. Dies zeigt sich auch bei einem Vergleich mit dem ungarischen 
Eichhörnchen, da die Lánge der Zahnreihe des letzteren höchstens 9-5 —10-0 mm 
betrágt. Wenn man die beiden Arten auf Grund dessen vergleicht, so geht 
hervor, da8B Sc. gibberosus etwa 142-mal so gro8B gewesen sein dürfte als unser 
Se. vulgaris. 

Aus Ungarn sind mir fossile FEichhörnchenreste bisher lediglich vom 
somlyóberge bei Püspökfürdő bekannt, doch sind diese viel jünger und ver 
treten wahrscheinlich die heute in Ungarn lebende Art. 

Budapest, kgl. ungar. geologische Reichsanstalt; November 1912. 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 


Von JAKOB FENYVES. 


— Mit den Figuren 7—9. — 


Seit einigen Jahrzehnten beobachtet man die Erdbeben mit genauen 
Apparaten. Die Seismologen erwarteten von ihren Daten nach entsprechenden 
Berechnungen Aufklárungen über das Erdinnere. Auf Grund der geometrischen 
Theorie von KöveEsziGETHY lassen sich aus bloBen Zeitdaten die Koordinaten des 
Epizentrums eines Erdbebens (geographische Lánge und: Breite, sowie Tiefe), die 
Zeit des ErdstoBes, die Fortpflanzungsgeschwindigkeit und der im Erdinneren 
besechriebene Weg berechnen. Die zwei letzteren FElemente sind dazu berufen, 
um über Sechichten im Erdinneren, die bisher unbekannt waren, Kunde zu geben. 

Indessen haben die Apparate hinsichtliceh der, beim Ceramer Erdbeben 
im Jahre 1906, auf Grund der Zeitdaten durchgeführten Berechnungen, den 
an sie geknüpíten Erwartungen nicht entsprochen. KövEszriGErHY hat einen 
maximalen Beobachtungsfehler von 1 m. 37 sec. festgestellt. 

Seither haben sich die Ergebnisse nicht nur nicht verbessert, sondern 
vielmehr verschlechtert. Die neueren Apparate scheinen empfindlicher zu sein 
als die álteren, doch werden eben süámtliche Apparate zu den Berechnungen 
verwendet. Nachdem nun der Unterschied zwischen den Apparaten gröBer ist 
als ehedem, ist es natürlich, dab auch der Unterschied in den Daten zuge- 
nommen hat. 

Welches Erdbeben immer auch mikroseismisch ausgearbeitet werden soll, 
so erscheint hierbei die Bestimmung von sechs Elementen notwendig (bo, lo, h, v, 
T úndsgi 

In der Auswahl des Rechnungsmaterials standen mir nicht viel Erdbeben- 
fálle zur Verfügung. Sehr ungünstig beeinflubt wird die Genauigkeit der Be- 
obachtungen einesteils durch die Verschiedenheit der Apparate, andererseits 
durch die Unvollkommenheit des Zeitdienstes, wie dies auch die beigesehlossenen 
Diagramme bezeugen. (Fig. 7— 8.) 

Die auf das kolumbische Erdbeben bezüglichen Daten habe ich an zwei 
Stellen gefunden, und zwar in dem Jahrbuche von SIGMUND SZIRTES: cKatalog 
der im Jahre 1906 registrierten seismischen Störungen, und in dem von 
RuporpH und SziRrEs verfabten Jahrbuche cBeitráge zur Geophysik),, 


Ich verglich beide mit einander und habe nicht allein in den FEntfer-. 


nungen, sondern auch in den Zeitdaten grobe Differenzen gefunden, wie dies 
auch die beigesehlossenen Diagramme bezeugen. 
Als die relativ beste habe ich die erste Phase gewáhlt und berechnet. (Fig. 7.) 
Die zur mikroseismischen Berechnung erforderlichen Daten habe ich 
dem erwühnten Jahrbuch von SIGMUND SZIRTES: cKatalog der im Jahre 1906 
registrierten seismischen Störungen; entnommen und teile ich dieselben in der 
folgenden Tabelle mit : 


ntését á 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 155 


ee ee eaeedátsetteztsmmzzttzm——.—.—.—.————.—.—.—..——————..—.mm.—. 
Beobachtungs-Stationen — ) Beobaechte:re Zeiten Entt. d. Epizentr./ Beobachtungs-Instrumente 
h. m. a 0 íj j 
IEGÜoT ez sa ses 15. 36767! — 5 12 ) Omori 
2 Port of Spain... db) — 22 06 ] Milne 
3 Cordoba . 15. 43-11  — 25 (E BESZ bagatk 
4 Tacúbay aa e melód Tasi 48 05 93 ] Omori— Bosch 
JO WAasShingtom s sz 15 3 28 35 Ú3a u ( c 
SZEZLADTO Sz sőr ző éz Íi 3"4 — — 38 98 Milne 
TEGRELtemhanaáe ee ez Te AB 54 39 47 ] Omori—Bosch 
SETOTONDOL S iz áé zol 15. 44 —- 42 52 ] Milne 
9 Rio de Janeiro... .. 188. ZÁ as 44 18 Omori— Bozch 
10 Ponta Delgada I EG ESR ASUS 5G 00 ] Milne 
TV tetorta etés 2 zá sos e adás ut 550 7 ARZATÁ ett 
EZ ETOTOL alta ezet 15 493 — — 79 08 c 
13 San Fernando. . 15  45-:Yy  — 79 44. ( 
14 Paisley -.. ia LADIES 79 46 : 
T9-Kew. . 2 15 489  — 82 929 K 
16 Bidston . SE eszt EST 1550 EZŐAGAN — 82 30 ( 
Mat dambűtehs etes la mlrejemny s E 82 48 ( 
18 Shide .. eze EOK ÁSNB E 83 10 ( 
KOKO LOSA ZS zös e il ez 01 2 26 ( 
20 Bergen KA Re et 15 49 41 87 3. [ Omori— Bosch 
JÍSSÉTASSDUTA ll él ae ez 02 SS — 54 ] Wiechert 
DOSPANTAS E Tea Tt e 15 "49 00 59 54 ] Agamemnone 
23 Hohenheim SAS A 15. 49 TONS SG E//SE Omori—! ose] 
DARGAK ATOK LON ez szal 50 MIDEN) 40 ] Vicentini 
JJAGOGTSeN he ! Hő t OA7z tsz 16 ] Wiechert 
dOrdenai esz 1330 49 067 91 PA JE ( 
27 Firencze— Ouarto Cast 15 :49 90 91 24 Stiattesi 
S2SoMűnehenz Az zuze sz 15649 06 91 28 ] Wiechert 
ZEZENTÉ EV ZT E etek gvass 4) E ldza ezzll 48 ] a 
FÜGÉOÜSTAT Eza es SSE ea dor 149 16 92 08. ] v. Rebeur—Hecker 
31 Rocca di Papa 15 49 35 92 37 ]) Agamemnone 
32 Triest - KSE sál 53 93 06] v. Rebeur— Ehlert 
33 Kremsmünster .. — 14577 700010) TESB (0 ( ( 
SZHBOLA yea zése te tet aes o 32 (OVER NGNL OS 14 ] Vicentini 
ESZJNÁTÉT A DN GÁT AVE se szo 40 30 93 38 v. Rebeur—Ehlert 
SOLYA zeke Bagéza Sz EN 800 32 94 38 Wiechert 
DÜÁGATANA A 2 teás ss 15 49 31 y4 44 Cancani 
JORMIGSSTAA azzá LOSZTÁS 38 95 03 ] Vicentini 
SO ey lase zés seta Tó ssot 99 96 90 Omon— Bosch e; 
AV ZB OLT Se azza zen 549 06 96 99 ] Vicentini— Konkoly 
41 Budapest . CEST A fs 35 48 96 30 ] Omori— Bosch 
AAS ÁTÁJGYOS Zs zzz ei zel Áe 149 06 96 34 ] Vicentini— Konkoly 
AZA IRAS e ő e ND DUO ss 96 50  ! Omori— Bosch 
MEL ÉJE We e ese esz o 00 SAM ENSZOS 44 ) Zöllner— Repsold 
YESS OMT AN E kes set ia osz D0 Aze 101 00 ] Omori— Bosch 
46 Nikolajew ER SS BOZ ZaNlze ts 311105 08 ! v. Rebeur 
AZESBAKO SZ vi szesz sz ül ÁD 109 —  ] 109 16 ] Milne 
48 Beirut... ZS R Sa ZA OR) —— 111 48 ( 
49 Akhalkalaki .. nm 2 E d5s56 42 114 62 Omori1— Bosch 
ELTETT NYZ E VE ESET EGÉszts] tegtés Va ugelásáto YT ( 06 KEL5 38 ] v. Rebcur—Ellert 
51 Krasnojarsk . MAT á E TSA BO Tt A UBB 58 ] Omor— Bosch 
52 Mauritius ms HBA aza E töteée  UNeátESer 195 34 ] Milne 
OK ÜDans ez szz ezel szd al DOS s 126 40 Omori— Bosch 
SEAN Sk ese ező DOS ég 1112 40 ] Zöllner—Repsold 
DOMTOKSOT Sze les a Tk zza E 26 r8 .] Milne 
DORÓ RAS A zzák sek ea [LA 00 08.74513 91 Omori 
HÜSLAAK ONE ezett zek 1 Eg ANESAT ÁS 0 SE ÉSE 130 14 Zöllner— Repsold 
SSZEG WAN ee ezé sz DN 09 42 141 16 Omori 
a öferkaaj (en ÉZREe SE SA 16 OI-6 — j 1ál 40 c 
HSZ Bye esze DS DO d A Va 149 48 ] Milne 
OHENTAM aes eza zek ss d5rF Bo 34 152 4 Vicentiui 
GE GA CT bba ze dol zet DÁS Or sz 154 38 ] Milne 
S3-Kadaikanak a ei zSz A TEK b hab 22 ( 
64 Batavia TT EKE Ae S at EGZ 48 fi 


ME A 0 fast - 8 hd ta 4 
ÉG ps Rn EB e ke 


: 


gdexsoporg 


"aseyg T93sIJ8 


"LD 9Ia 


"SATTIZSG ANAKWDIG TOA HUNTJOJSUAUTUILSNZ JOD UAPU 
xIop gdexsopor "9061 Jenüef "Ig MIOA suogogpa TOTDSTAUTOT sop 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 157 


Gleichfalls von dort habe ich die annáhernden Koordinaten des Fpizen- 
trums entnommen : 


bo — 4 09 50; tos 819 32724 


Nach dem Kataloge standen mir 64 Stationen zur Verfügung, die ich 
durch Zusammenziehung auf 20 reduziert habe, und zwar so, da8 ich nicht 
allein die FEntfernungen, sondern auch die Azimuthe berücksiechtigte und auf 
diese Weise nur die nahe aneinander fallenden Stationen in eine Gruppe ge- 
langten. Die Zusammenziehung führte ich in der Weise aus, dab ich von der 
geographischen Breite und Lönge den Durchschnitt nahm. Auf diese Weise 
verfügte ich insgesamt über die Zeitdaten von 20 zusammengezogenen Stationen 
oder ich konnte 20 Gleichungen zur Berechnung der sechs Unbekannten auf- 
stellen. 

EBinige im Katalog mit Fragezeichen versehene Zeitdaten habe ich samt 
den Stationen auBer Acht gelassen. 

Nachdem die Anzahl der Gleichungen jene der Unbekannten mehrfach 
übertraf, habe ich zu deren Lösung auf Grund der in Dr. R. KövESLIGETHYSs 
Werk  cSeismonomiav enthaltenen, auf die mikroseismischen Berechnungen 
bezügliehen Formeln! die Methode der kleinsten Ouadrate in Anwendung 
gebracht. 

Aus den zusammengezogenen Koordinaten berechnete ich die Entfernun- 
gen und die Azimuthe. In der hechnung führte ich die notwendigen vorláufigen 
Berechnungen nicht durch, sondern ich stellte mir dafür die Zeitdaten in 
einem Koordinatensystem bildlich dar, in welehem die Zeitdaten als Abszissen 
und die Entfernungen als Ordinaten figurierten. Auf Grund des so erhaltenen 
Hodographen bestimmte ich den wahrscheinlichsten Wert für g und fand diesen 
mit 0-5. Demzufolge war die Kurve des StoBradius keine Ellipse, sondern eine 
Hyperbel. Ich verwendete die graphische Methode auch dazu, um die Richtig- 
keit der Berechnung zu kontrollieren. 

Bei der Ausgleichungsrechnung gab ich jeder Gruppe ein solches Gewicht, 
welches der Anzahl der in derselben enthaltenen Stationen gleichkam. Die ein- 
zelnen Stationen erhielten je ein Gewicht. 

Wegen des groben Umfanges der numerischen Rechnung und der Kon- 
trolleleichungen teile ich diese hier nicht mit, sondern nur die wichtigeren 
Resultate, die ich in Tabellen gefabBt habe. 


1 R. DE KÖVESLIGETHY: Seismonomia. Modena, 1906. Precepta seismis compu- 
landis. Pag. 107—130. 


158 


9 90X 9 UR 919 


.] Sibirische Gr.S 
s ATETÜTÜS Ete 
. 1] Ostasiat. Gruppe? 


SETS kzt e zet TI 


Auito.. 
Port of Spain. 
Cordoba... 

Tacubaya .. 
Nordamer. Gr.1 
Rio de Janeiro .. 
Ponta Delgada . 
Victoria zet ene 
Honolulu .. 
Spanische Gruppe? 


.] Engl.-Norw. Gr.§ 

.! Zentraleurop. Gr.§ 
.] Südeurop. Gr. 
.] Jurjew Bú 
.] Russische Gr.6 


Levante Gruppe 7 


Indische Gruppe1l9 


32 12 9155 " 
22011 
30 34195 
DDSDA SA 
39930/44" 
4491353" — 
637 4/2967 
593631 
77 298 
80039/11" 
86910/22" 


m-8792447" 


-869 0-1" 
r-81916" 3" 


m-63913710" 


n-69929"37" 


s iT-DA S ABBA 
r-44923"12" 


n-46919729" — 


m.2803924"4-559 27 4" 


JAKOB FENYVES 


Beobachtungs- —( Entfernung !  Azimuth Beobach- 
Stationen tetes t. 


—70203837" 
HEG30 HVZST 
— 95949147" 
—41959"49" 
3- 49059/13" 

559 9799" 
3-47213"91" 
—30051/17" 
—682018/97" 
1-50054/40" 
1-35916" 7" 
3-38038/33" 
3-46059"48"" 
3-30214"52" 
73-39042"19" 
1-559017/98" 


mad Ztálo szálú 


—6193320" 
HONESZZ 


15h36m365 
15h39m 

15h43m065 
15bh41m485 
15h43m545 
15h44m065 
15bh47m 

15h45m945 
15b49m185 
15h48m985 


15h48m3351 
15h50m09s 


15h49m395 
15h50m375 
15h56m15s 
15h33m 


15h38m 


15h5gm315 


15h57m075 


5-h37m43s 


Berechne- 
tes t. 


15h36m245 
15h39m305 
15h41m485 
15h4Om 

15h49m18gs 
15h49m545 
15h45m365 
15b4;m 65 
15h47m 65 
15h47m365 
5h48m195 
15h48m545 
15b49m 

15h49m945 
15h50m485 
15h50m245 
15h51m195 
15h51m185 


15h51m495 


15h52m945 


ZA 


Minuten 


0-20000 
—0:50000 
130000 
180000 
1:60000 
120000 
140000 
0:30000 
2:20000 
0:86666 


035000] 
125000 


0:65000 
121666 
545000 
2:60000 
651666 
670000 
6:81666 


471666] 


ó t Minuten 


—2:00000 
—2-20000 
7-0"65000 
—0-30000 
—0-50000 
—0-40000 
—0-40000 
—1-60000 
73-0-"01666 
—113333 
1-1"35000 
—0-05000 
— 185000 
1-113333 
1-2:46666 
1-0-30000 
73-0-"85000 
1-3-"45000 
--4"05000 
1-2:35000 


Die in den, mit endgiltigen Elementen berechneten Ephemeriden erübri- 
genden Fehler habe ich behufs Unterscheidung mit őt bezeichnet. 
Die nach der Berechnung der Fehlergleichungs- Koeffizienten gleichwertig 
gemachten Koeffizienten der 20 Unbekannten zeigt die folgende Tabelle : 


a, b. Cs d. 03 (e n. 
0:01112 ] 0"15556 I] —0-47931 ] 0-27322 ]! 0"00077 I] —0":02386 ! 3-0"01707 
0-:07599 ] 0"20856 ] 3-0"44746 ! 0-"27322 ! 0:00425 ]! 4-0:07737 ] —0:04268 
0:12292 ! 0:40271 ] —0:20989 ] 0:27322 ] 0-"01657 / 3-0:12912 ! 3-0"11096 
0:08665 ! 0"-"34062 ] —0:32841 ] 0:27322 ]! 0-00609 ]! 3-0"08942 ! 1-0"15364 
0-26434 ! 0-88333 ] 3-0:81525 ! 0-"54644 ! 0"04105 ! 3-0:27792 ] 3-0:27173 
0-14668 ]) 0:250S50 ] —0:38827 ] 0-27322 ] 0"02800 ] 3-0-15418 / 3-0" 10243 
0"20019 ] 0-27767 ] 3-0"32479 ] 0-27322 ] 0-07273 ] 3-0:20789 ] 3-0"11950 
0-19102 ) 0:35607 ] —0-23022 ] 0-27322 ] 0:06272 ][ 3-0:19888 ) 4-0:02560 
Glieder der einzelnen Gruppen : 

1 Washington, Baltimore, Cheltenham, Toronto. 

2 San Fernando, Tortosa. 

3 Paisley, Kew, Bidston, Edinburgh, Schide, Bergen. 

98 Strassburg, Hohenheim, Göttingen, Jena, München. Leipzig, Potsdam, 

] Kremsmünster, Wien, Ogyalla, Budapest, Krakau. 

. ( Pavia, Carloforte, Firenze—Ouarto C., Rocca di Papa, Triest, Pola, Laibach, 
4 ] Catania, Messina, Belgrad, Sarajevo, Sofia. 

6 meeeg v, Akhalkalaki, Tiflis, Taskent. 

7 Cairo, Beirut. 

S Krasnojarsk, Kabansk, Irkutsk. 

9 Tokio, Osaka, 271—ka—wei. 

10 Simla, Bombay, Manila, Calcutta, Kodaikanal, Batavia. 


159 


cyisAydoso xmz osvitog jjutyosztoz Jop ut ságtIzg pun amToany Uo0A SUn[T93s 
-ouUtSNZ Ip TOBN "eseYA "TIT TI T "9061 Jenüef "TE MOA sUdgA4PIH KOLJASTÁTUTATOZ sop ydexsoporr 


"gt 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 


160 JAKOB FENYVES 


1 a. b. c. (ak e. fs j n. 
95 OSZZZZT 0"14134 —0":38459 ) 0"-27322 0"12140 ]! 3-0"24016. ] -—-0"18779 
10.] 0-34417 ] 0-33371 ] 3-0"33109 ) 0-38524 ) 0-18462 ] 4-0:35069 ] 4-0"10033 
11.] 0-62404 ! 0-72487 ! 3-0:-55483 ) 0:66666 ! 0-38040 ] 3-0:63042 ) 3-0:07116 
12.1 0:98979 ! 100000 / 3-0"86534-! 100000 ! 0:66333 ] -3-0"98714 ! 3-0"38875 
3.1] 1"00000 ! 0-86168 ! 3-1"00000 ! 100000 ! 0:69552 ] 3-1"00000 ! 3-0" 20046 
14.1 0-27962 ] 0-28749 ] 3-0"18144 ] 0-27322 ] 0-21159 1]! 3-0-277ó1 ] 3-0"10385 
15.1 0:"61684 ]! 0-44959 ! 3-0"40403 ! 0"54644 ! 0"90235 1] 3-0"59855 : -—-0"93045 
16.] 0-"42246 ]! 0-"24721 ! 3-0"38627 ! 038524 ! 0-36912 ] 3-0"41326 ] 3-0"31293 
17.] 0"54655 ! 0-"46322 ] —0:22357 ! 0-"46995 ) 0"55918 [I --0:"52761 ] --0"95675 
18.] 0:32081 ] 0-11508 !] —0-22989 ] 0-27322 ]! 0-:36430 ] -4-0"31276 ] 3-0-57191 
19.1 0:56070 ] 0"33146 ! —0:29197 ] 0:46995 ]! 0-60379 ] --0:53436 ( 3-1"00000 
20.] 0-83284 ] 0:-27222 j 71-0"421383 ] 0:66666 1"00000 -4H0"78085 ! 4-0"98121 


Die der Anzahl der Unbekannten entsprechenden Normalgleichungen sind 
die nachstehenden : 


478635. c 3-410723y--2:981912-7-4-503371-—4-09148u-4-4"71580w—3-66731 
410723: 1-454959y 1-2:855882 3-4"95406t14-3-"04374u1-4"08934w—2:70497 
2-981912 --2:85588y-7-4"580132 —2:85698t 4-2:10466u--2:84069w—0 94263 
4"503370-71-4"95406y 1-2:856982 3-4"97116t-73-3"8014.11-4-467670w—3"41010 
4"091482x1-3-04374y-7-2:10466273-3:80141t3-3"93446u-14-3"99412w—3-79798 
4"715802£ 3-4 08934y--2:840692 3-4"67670t 3-3"99412u--4-"64498w—3-55416 


Die der Anzahl der Unbekannten entsprechenden Werte von a, 1, 2, t, 
u und w können aus den Eliminationsgleichungen bestimmt werden. 
Die Eliminationseleichungen sind die nachstehenden : 


478635 73-4"10723y--2:981912-7-450337t74-4"09148u-4-471550w— 4-3"66731 
102513y--0-29707273-1"089671—0"-4.6720u-1-0704266w—— 041199 
2:636322—0-264381—0-30894w—0"10961w——1"21402 
0-45069t-3-0-41749u7-0-183£41w—-0"30771 

0-57459u-7-0"13946w— 3-0-60444. 

0-703314w—--0-11265 


Die Lösung der Eliminationsgleichungen hat zu folgenden Resultaten 
gefühit : 
a I 1006/5060 z — — 0-30796 ; 
y-—017250; Gee O2ON0S 
u: 3 105195 


Für w haben wir einen solehen Wert erhalten, da8 das Resultat ein 
unmögliches sein würde, wenn man mit demselben rechnete; wir sind deshalb 
gezwungen anzunehmen, daB w— unbestimmt ist, und es fallen dann die, diese 
Unbekannte enthaltenden Glieder überall weg. 

Die richtige Lösung unserer Gleichungen wird durch sümtliche Kontroll- 
gleichungen gerechtfertigt und teile ich die Endresultate der letzteren nach- 
stehend mit : 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 


TE ze (DY p TV plz ra [adó e 7 78M0 
1 MIS ma am daS16 daSa tt agSg tt tt dagSag — 298"85345 
ME ztséget sét b.514-boSa 1 bsSz- ::"-bagSag — 26-30480 
HAVAS . 01517-CoS2t css" egoSoy — 1916252 
VI d1S1 tt daSaFdesg-t r-HdooS20 — 29 47377 
E .  81S1t Cosa tHegsz eggs — 24706783 
XUL fisat foSat feszt tfaoS2o  — 258 51574 
VHT E . MISI NaSa tt Tigsg Fr ENagSag — 92:63575 
IX. SZANOSÁ a 154534 
HAS lés sZ 877 
DSA Látás [ds] — 120265 
21 sz SZSSEE SSE [es] c 10-10336 
KSHLISAÚ esz zsét e S] — 507084 72 
XIV. ad rusáal — (052826 
PSA ASai vel [cso] S V-J5950 
TAGVALT SAE ző e S5 e JÓHÁD 
ZAN SEL zek ESEK —  0-80763 
DSA RU da tsegző (fso] — [002342 
DG Dési e eegol be Su T9A55 
OSDAÉS a Detssil s 049790 
EXOXOTS ES Ezső e OSS — 0-39429 
TAXES [fs] —  0705414 
XXL e éz (ÜST S 150501 
XIV Ze ESZES AES SS S50 
IXSKOVTK Oz fs. —  0-24050 
MEXGVIS ZSEBE E edes SS 69 
DNSXEVZTÉ E zs 5] az — — 0-07951 
XXVI 2 ENO — 0-46071 
XXIX. sale — 0-19044 
se s Aza S 16089 
TES ész YES [aa]--[ab]-- . ..-[an] S ZONG JOLO 
ID0GZE . [Da]--[bb]-- ., .4-Ibn] — 26-30481 
YE -— [cal--[eb]A4-...-- [en] S HG2SS 
RV sz . [da]--[db]— ...--[dn] s 248117185lte 
"Val. maz n[ea1-- [eb] 3 ...3-[en] — 94"76785 
MIUL £ . [fal--[fb1-- . . 4 [fn] Sa B LDB 
VIT. sa [na]--[nb]-- . . .[nn] - 22:63575 
JURE ma [bb.J4-Ibed-...-t- Ibn] S MIGHA33l 
X. az Köd Az Hsszs zelőtal zá NET S7A 
XI. . a [db4-- Ide] ...4-Idn] SZO2OST 
EXULTE [eb.]-4-[ec]-k . . . ten] —— ő 010356 
XT SEEM SE éz ese e ee Zell ESO 08772 
MY mbe melő mi] su 052820 
XV zzz za ez Se [assa [oz St 03991 
KGN AE d OTA antes E déta s ENSSBTŐ 
Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 


162 


XV. 
HA DG EAST 


XXTY. 
KKMLZM 
KONYMESL S a 08 
KRT 5 


Entgegen dieser schönen Ubereinstimmung sind die Fehler in der letzten 
Eliminationsgleichung so ungünstig gruppiert, dab die Tiefe nicht berechnet 


werden konnte. 


Da dies erfahrungsgemábB háufig vorkommt, erschien es nicht zweckmaBig, 


vena vev6 ses 


JAKOB FENYVES 


lecs]1-t-[eda]-k . . . 1- [eno] 

[főal--[/dol-t . . . t- [fal 

-. [mco1-tIndol-... 1 Innel 

[ddo1-H [de]. . . 4 [dng] 

(edel-t-[eeg]-t . . . lene] 

[fda]--feg]-- . .. E [fine] 

..  Inds1-4-Ines1--...--[mne] 
[ee.]1--lef,13- lere] 


EE VE [ez 
(Ine,]1--Inf,1-- Inn] 
[ff51-- [fr] 

Inf:17- Inn] 

[007 


dies einer neuerlichen Revision zu unterziehen. 


Nachdem unsere Gleichungen richtig gelöst sind, erhalten wir die Kor- 
rektionen der seismischen FElemente, wenn wir die Werte von a, 1, z, t und u 


in die folgenden Gleichungen einsetzen : 


dr 


4h, 


dr 


N 


0 


In den Ausdrücken : 


CIRT HESÉZTES VEZET TV Ta 
— —9—z — —015766 
EE ÉL UT go 
x 515 5 
SZÁSOSZE IN E Éz 
e ga Co T 
N, Í 
—- ——— t — 3 0m 9337 
D, 
37 te N, 9—8?angyi u 
7 


Sze 
5-1 


Ah E ( NE ) vi g ( 19) 
0 . 


— 5":02006 


A, 

B)— 161651 
C,— 149354 
D,— 366 
E, — 101087 
F,— 5:29726 


N) —1171492 


wührend VE 08814 


— 73-0"3921 


0:80765 
0-02340 
119454 
0-45792 
089431 
0-05415 
153505 
131849 
0 24050 
184769 
0-07951 
0-46071 
0-19067 


sec b, - 73-09 0681 


(4 


163 


DAS ERDBEBEN VON KOLUMBIA AM 31. JANUAR 1906. 


:-rosUunyyoegoog Top U9RU 


9. 


"uogunurdoasog uoziynjosyoaanp Yen : II 
: [9067 jenuefr "Tg WoA suogogpi UA YOSIJUINTOH S9D 952 


16 9IA 


üg uegszó xop gdexsopotH 


Al 


41 


164 JAKOB FENYVES 


Wenn wir nun diese Korrektionen zu den bedingten Werten addieren, 
erhalten wir die endgiltigen Elemente des Bebens. 


— 62 49" aa V — 1 (éj légi te) TE] 
In SES G AV 

TT SA5Nötands a eMnn 47 Sek. 

— unbestimmt 


r — 949385 
km 
sec 


Es 
j 
j 


Als wir die erhaltenen Resultate mit der gröbten epizentralen Entfernung 
der mikroseismischen Observation — welche 1679" 48" betrágt — kombinierten, 
entsannen wir uns sogleich, daB dieses Erdbeben kein vulkanisches sein konnte, 
da diese einen lokalen Charakter haben und ihre Fortpflanzung sehr gering ist.? 

Wenn wir einen Überblick machen, sehen wir in Südamerika, dab es 
wenige solcher Erdteile gibt, wo der Gegensatz zwischen den faltigen und 
tafeligen Gebirgen so groB ist, wie eben hier. Die sich ausbreitenden Gebirge 
sind zum Teil aus jüngeren, zum Teil aus Urformationen aufgebaut. Hier hat 
sieh eine ganze Reihe von Vulkanen placiert, doch sind dies nur Schlamm- 
vulkane, die keinerlei Beben hervorrufen. 

Was die Natur unseres Bebens betrifft, lassen dessen groBe Fortpflanzung 
und die erhaltenen Epizentren keinen Zweifel darüber aufkommen, dab es nur 
ein Seebeben sein konnte. Mehrere Autoren haben schon nachgewiesen, dab 
die Epizentren bei Seebeben zumeist in tiefen Gráben unter dem Meere, lángs 
der Dislokationslinien liegen.? 

Interessant ist es, dab das Epizentrum unseres Bebens in der Náhe des 
Schnittpunktes der zwei Kreise von MowxrEssus DE BALLORE war. Letzterer hat 
nachgewiesen, dab 9490 der Beben auf diese zwei grölbten Kreise entfallen, 
von welchen einer die Region des europáischen Mittellándisehen Meeres, Iran, 
das Himalajagebiet und Indien, der andere die beiden Küsten des Stillen 
Ozeans bildet.? 

Unsere anf dieses Gebiet sich beziehenden Kenntnisse resümierend, können 
wir behaupten, dab unser Beben ein peripherisches Senkungsbeben gewesen 
ist, welches durch ruckweises Hinabsinken der Oberfláche entstanden ist. 

Wir wissen, dab das Becken der Ozeane gesunkene Gebiete sind, die 
zwar langsam, aber kontinuierlich hinabsinken. Diese Senkungen stehen zu- 
weilen mit solchen StöBen in Verbindung, daB sie áhnliche Erderschütterungen, 
wie bei unserem Beben, hervorrufen." 

Im groBen wird die Senkung durch den Umstand beeinfluBt, daB die 


1 S. GÜNTHER: Lehrbuch der Geophysik. 1. Band, 1897. 
Dr. FR. FgEcH: Erdbeben und Gebirgsbau. Peterm. Mitt. 53. Bd., XI. Heft, 


[64 


1907. 


e. 


MowxTressus :" Les tremblements de terre. 
A. SUPAN : Grundzüge der physischen Erdkunde. Leipzig. Pag. 370, 1908. 


DAS ERDBEBEN VON KULUMBIA AM 31. JAyUAR 1906. 165 


Erdrinde unter dem Meere dünner ist als jene unter den Kontinenten. Hiezu 
kommt noch, dab die dünne Irdrinde unter dem Meere von dem groBen 
Gewichte der darüber befindlichen riesigen Wassermasse hinabgedrückt wird. 

Die Ursache der Oberfiáchensenkung kennen wir nicht. Nach der von 
GERLAND! aufgestellten Hypothese sind diese Senkungen nur dadurch zustande 
gekommen, daB der gasartige Kern der Irde sich allmáhlich abkühlt und sich 
infolge dieser Temperaturabnahme zusammenzieht. Diese Zusammenziehung 
ist um vieles intensiver als jene der fe-ten Erdrinde und infolge:dessen ent- 
stehen zwischen ihnen Lücken. Auf diese Weise bricht die ihrer Stütze beraubte 
feste Erdrinde unter ihrem eigenen Gewichte ein. 

Unter den gesuchten sechs Elementen habe ich von deren fünf plausible 
Resultate erhalten. Für das sechste, die Herdtiefe, war das Resultat kein reales, 
doch war dies auch zu gewürtigen. Es ist zwar richtig, dab es eine Sta- 
tion gibt, die nur um 39 vom Epizentrum entferntist, doch sind alle übrigen 
über 209 davon entfernt. Der gröBte Teil derselben ist um 90? herum entfernt 
(Europa) und die entfernteste Station um 1679. 

Diese Anordnung ist für die Bestimmung der übrigen FElemente genug 
günstig. Wir haben sowohl für die Geschwindigkeit, wie für den Bruchanzeiger 
(g) einen solchen Wert erhalten, der mit den bisher erreichten Resultaten 
übereinstimmt. Die fast vollkommen direkte For-rpflanzung hat 11-18 Hz 
Geschwindigkeit. 

Unsere Resultate sind um so wertvoller, da die Korrekturen sömtlich 
ziemlich gering sind und die Übereinstimmung der Kontrollgleichungen überall 
vollkommen befriedigend ist. 

Die Richtigkeit unserer Gleichungen bezeugt ferner auch der beigefügte 
Hodograph (Fig. 3), wo die Ausgleichung zwischen den Beobachtungen und 
den durchgeführten Berechnungen sehr schön zu sehen ist. 


x 


Bei Beendigung meiner Arbeit erachte ich es für meine angenehme 
Pflicht, auch an dieser Stelle meinem verehrten Professor, Herrn Dr. R. vow 
KövesziGerny, Universitátsprofessor, der mich in meiner sehwierigen Arbeit 
durch freundliche Anleitung und Aufklárung unterstützt hat, meinen wármsten 
Dank auszudrücken. ű 

Ebenso schulde ich tiefen Dank dem Herrn Adjuncten Dr. ALBERT PícsI, 
der mir durch seine freundliche Hilfe bei der Ausführung meiner Arbeit 
behülflich war. 

Budapest, den 20. Okt. 1912. 

Übersetzt von M. PnzyBo:.sxr, dipl. Bergingenieur, Berginspektor, Budapest. 


1 Dr. BöckH HuGcó : Általános geologia, I. k. 


.GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


VERLAUF DER 03. GENERALVERSAMMLUNG 
DER. ÜNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Die 63. Generalversammlung der Ungarischen  Geologischen Ge- 
sellschaft wurde am.5. Feber 1913 im Sitzungssaal der kgl. ung. Natur- 
wissenschaftlichen Gesellschaft, unter dem Prásidium des Herrn kgl. 
Bergrates und Professors a. d. Techn. Hochschule Dr. FRANZ SCHAFARZIK, 
unter Beteiligung von 70 Mitgliedern abgehalten. 

Das. Progyramm der Generalversammlung war folgendes : 

1. Die Eröffnungsrede des Prüásidenten FRANZ HSCHA- 
FARZIK, welche in der vorliegenden Nummer unseres Közlöny enthal- 
ten ist. 

2. Von der Generalversammlung wurden einstimmig zu Ehremn- 
mitgliedern erwühlt die Herren : ( 

a) Dr. ALBERT HEIim, Professor an der Universitát und der eidge- 
nössischen technischen Hochschule in Zürich, Prásident der Schweize- 
rischen Naturforscehenden Gesellschaft (auf Empfehlung des  Ehren- 
mitgliedes Dr. LupwiG v. Lóczy). 

b) Dr. PauL von GRorH, geheimer Bergrat, Professor an der Uni- 
versitát München (auf Empfehlung der Herrn Dr. FRANZ , SCHAFARZIK, 
Dr. AuREL LIFFA- u. BÉLA MAURITZ). 

c) Dr. LupwiG von ILosvav, Professor a. d. Techn. Hochschule in 
Budapest (auf Empfehlung der Herren dr. LupwIiG v. Lóczy, PETER TREITZ, 
KoLomaN EmszrT, BÉLA v. HoRvÁTH und SIGISMUND v. SZINNYEI-MERSE). 

Die neuerwáhlten Ehrenmitgiieder wurden vom Prásidenten fol- 
gendermaben begrüblt: ; 

cGeehrte Generalversammlung ! 

Die Generalversammlung hat soeben PavuL v. GRoTH ALBEKkT HEmm und 
LupwiG v. ILosvax in die Reihe ihrer Ehrenmitglieder erhoben. Fürwahr, drei 
klangvolle Namen, bei deren Nennung ich unseren Verein nur beglückwün- 
schen kann, dab wir die Tráger derselben nun zu unseren Ehrenmitgliedern 
záhlen können. 

PaAuL v. Gnkorn, der Nestor der Mineralogen, ÁLBERT HEim der Meister 


GESELLSCHAFTLICHE ANGELEGENHEITEN. 167 


der Geologie und Tektonik, und LupwiG v. ILosvax, der bedeutende Förderer 
der Chemie in Ungarn im allgemeinen, insbesondere aber der geologisehen Chemie. 
AnláBlich dieser Gelegenheit alle ihre wissenschaftlichen Verdienste 
aufzuzáhlen, ist unmöglieh, aber auch überflüBig, nachdem  dieselben jedem 
Teilnehmer der Generalversammlung ja ohnedies vollauf bekannt sind; 
solches Unternehmen würe gleich dem, wenn jemand BEulen nach Athen 


"tragen wollte. Es sei mir jedoch gestattet, eines solchen gemeinsamen Zuges 


zu gedenken, welcher alle drei in gleicher Weise : charakterisiert, und das ist 


. die nicht genug hoch anzuschlagende edukatorische Wirkung, welche" sie auf 


" ansere wissenschaftlicehen Kreise ausübten. 


Ein ansehnlicher Teil der ungarischen  Mineralogen gehört zu den 


. Sehülern PavuL v. Ggorrs, der sie in die Kristallographie einführte oder sie 


in dieser Wissenschaft fortbildete. Unter den Fittichen ALBERT HEwus erstarkte 
sozusagen eine ganze Generation (besonders von Ingenieuren) in ihren geolo- 


gischen Kenntnissen und Untersuchungen, und es sei mir gestattet, aus der 


Reihe derselben bloB zwei Namen zu erwáhnen, nöümlich LupwiG v. Lóczy 


senior und junior, welche beide Schüler Hems sind, der ein zu Ánfang 
seiner Lehrtátigkeit, der andere hingegen am Ende derselben. 


Der alphabetischen Reihenfolge nach, wende ich mich nun an LuDwIG 


"v. Irosvavx, unter dessen Hand hunderte von Chemikern und Professoren 
. herangewachsen sind. 


Hochverehrter Freund LupwiG v. ILosvax! 
Indem ich die Ehre habe, das FEhrenmitglieds-Diplom der Ungarischen 


:Geologischen Gesellschaft, diese höchste Auszeichnung, welche unsere General- 
. versammlung verleihen kann, Dir persönlich überreichen zu. können, ist mir 


dies nicht möglich, ohne Dir bei dieser Gelegenheit meinen tiefen Dank aus- 
zusprechen im Namen aller deiner Schüler und jüngeren Fachgenossen, denen 
Du exaktes wissenschaftliches Denken und Arbeiten ange- 


. wöhnt hast. Dein exaktes System war auch auf die Nachbarwissenschaften 


von EinfluB, und auch wir Geologen halten oft Gelegenheit in Vortrágen 
und im persönlichen Verkehr von Dir lernen zu können. 

. Wohl versehlossen hültst Du das Geheimnis deines Systems — gewisser- 
massen als der berufenste Hüter desselben — und wendest es bei jedermann 
an, jedoch ohne uns das Zauberwort selbst verraten zu haben. Infolge eines 
besonderen Zufalles stehen wir aber hier vor dem Bildnisse unseres einstigen 


. Meisters: KaáRL v. THáw, und noch heute klingt es mir im Ohre, wie er uns in 


der ersten Stunde seiner Vortráge über Chemie mit seiner etwas leisen Stimme 
ans Herz legte: cdie einzige Kontrolle der wahren W.issen- 
sechaftist im Zweifel gelegens, das heiBt mit anderen Worten, man 
darf nie SchlüBe ziehen, auBer nur nach gründlicher und wiederholter Hr- 
wágung. Dies allein nur kann uns vor Irrtümern bewahren. Dieser kurze 


. devisenartige Ausspruch enthült jenes Gesetz, weléhes Du selbst stets treu 
. befolgtest und durch andere ebenfalls streng einhalten lieBest. Nur durch die 


die Befolgung dieses Gesetzes allein kann das Niveau der Wissenschaít ge- 
hoben werden.) 


168 GESELLSCHAFTLICIIE ANGELEGENHEITEN. 


3. Chefsekretár Dr. KaáRL v. PaPP scbildert die Tátigkeit der 
Geologisechen Gesellschaft in den Jahren 1910—19312, 
Ein Vergleich der 70 Geologischen Gesellsehaften der Erde zeigt uns, 
daB gegenwürtig die 1807 begründete The Geological Society 
of London mit 1300 Mitgliedern an der Spitze steht, ihr folgt die 
1858 begründete The Geologist" s Association in London 
mit 750 Mitgliedern. An. dritter Stelle steht die 1850 begründete 
Magyarhoni Földtani Társulat mit 72£ Mitgliedern, als 
vierte folgt die seit 1848 bestehende Deutsche Geologische 
Gesellschaft in Berlin, mit 671 Mitgliedern, als fünfíte sei noch 
die 1830 begründete S0o0ciete Geéologigue de France in Paris 
mit 600 Mitgliedern erwüáhnt. 

Aus der Reihe der verwandten Gesellschafíten bespricht er die 
Organisation und die Tátigkeit der Deutschen Geologischen Gesellschaft. 
Nach diesem Vergleieh scekildert er sodann die Tátigkeit der Ung. 
Geologisehen Gesellschaft. Er betont, daB die Mitglieder unserer Ge- 
sellschaft für den Mitgliedsbeitrag von 10 Kronen auBer den 12 Hef- 
ten des Földtani Közlöny auch noch die Publikationen der kgl. ung., 
Geologischen Reichsanstalt in einem Gesamtwert von ungefáhr 35 Kronen 
beziehen. 3 1 

Die Gesellschaft besitzt gegenwártig einen Protektor, 17 unter- 
stützende, 41 gründende, 14 Ehren, 12 korrespondierende Mitglieder, 
5 Korrespondenten, 202 ordentliche Mitglieder in Budapest, 190 am 
Land, und 42 im Ausland, ferner 200 Institute und Korporationen als 
ordentliche Mitelieder, zusammen also 724 Mitglieder, sehlieBlieéh 60 
Abonnenten und über 200 Tauschverbande, so, daB8 die Zeitschrift 
Földtani Közlöny, welche in 1000 Exemplaren zur Ausgabe gelangt, im 
Jahre 1912 gánzlich vergriffen wurde. 

Er widmet sodann den verstorbenen Mitgliedern einen Nachrut, 
Die Gesellschaft verlor folgende Mitglieder. 

1. IgGyaz BnRössrER, Chemiker-Ingenieur, gest. im Alter v. 26 
Jahren in Budapest. 

2. JoseF BRuck, Bibliothekar der kegl. ung. Geol. Reichsanst., 
pest. IA vők JT SL EBHESb 

3. BÉLA GRAENZENSTEIN, wirkl. Geheimrat, Staatssekretár des Finanz- 
ministeriums. seit 1872 ord. Mitglied d. Ges., gest. i. A. v. 66 J. i. 
Bpest. 

4. RuporF HöRNEs, Üniv.-Prof., gest. i. A. v. 63 J. 1. Graz. 

5. JoserF Lorzka, Kustos der Nationalmuseums, gest. i. A. v. 
58 J. 1. Bpest. 

6. EMERIcH Nagy, Verwalter der Domünen der Abtei, gost. i. A. 
v. 38 J. i. Tatabánya. 


GESELLSCHAFTLICHE ANGELEGENHEITEN. 169 


7. KARL SIEGMETH, Prüásident der Höhlenforschungs-Kommission, 
Gest. d Av 70 Ji. Bpest: 

8. NIKOLAUuSs VÁLYA, Schuldirektor, gest. i. A. v. 64 J. i. Bpest. 

Nach dem Referat des Chefsekretürs folgt: 

4. Der Bericht der Kassenrevisionskommission, laut 
welchem das Gesamtvermögen der Gesellschaft 53,691 Kronen betrügt, 
wáhrend sich die Einnahmen des Jahres 1912 auf 23.151 Kronen be- 
laufen. Von den Ausgaben entfállt der gröbte Betrag: 11,617 Kronen 
auf die Zeitschrift Földtani Közlöny. 

5. Das Budget für 1913 wird von der Generalversammlung mit 
15,200 Kronen festgestellt. 

6. In die mit der Revision der Kassa beauftragte Kommission 
werden die Mitglieder LupwiG v. ILosvav, BEMERICH LŐRENTHEY und 
LupwIG PETRIK delegiert. 3 

7. Die: ELőhVenTorse hrunegisiksormen ús Som "war. unter der 
Leitung des Vorsitzenden MICHAEL LENHOSSÉK, des Vizeprásidenten 
Dr. AzsEeERT Baron NyáRgY und des Referenten Dr. OTTOKAR  Kapic 
mit 60 Mitgliedern tátig. Die Kommission für die JoHANN v. BöcKH 
Büste berichtet, dab zu diesem Zweck bisher 6179 Kronen 29 Heller 
eingelaufen sind. 

8. Die Generalversammlung besechlie8t die bisherige Höhlen- 
forschungskommission mit Rücksicht auf die grobe Anzahl ihrer Mit- 
glieder in eine Sektion für Höhlenforschung umzuwandeln, 
und aus diesem Anlab6 

9. die Statuten der Geologisechen Gesellschaft der- 
art umzuündern, daB die Gesellschaft berechtigt sei zukünftig a) Filia- 
len und b) Sektionen zu errichten. 

10. Von der Generalversammlung wurden für den Cyklus 1915— 
1915 folgende Funktionáre erwáhlt: 

Prásident: Prof. Dr. FRANZ BCHAFARZIK, 

Vizeprásident: kel. Rat Dr. THoMaAs v. SZoNTAGH, 

Chefsekretar: Dr. KARL v. PAPP, 

Sekretár: EmERIcH v. MARos, ferner 

12. AusschubBmitglieder: 1. Koromawn Ewmszr, 2. Dr. Aucusr FRAN- 
ZENAU, 3. HEINRICH v. HoRusirzkY, 4. THEoDoR KoRMos, 5. Dr. EMERICH 
v. LŐRENTHEY, 6. Dr. AvuRÉL LIFFA, 7. Dr. Béra MauRgirz, 8. Dr. MoRirz 
v. PánFry, 9. Pereg TRErrz, 10. EmegicH Timkó, 11. ZOLTÁN BCHRÉTER, 12. 
KARL ZIMÁNYI gewühlt. 


GEOLOGISCHE NACHRICHTEN. 


Das Budget der kgl. ung. geologischen Reichsanstalt 
für 1913. 


Im Staatsbudget für 1913 finden wir folgende Angaben: Die Personal- 
gebühren belaufen sich den für 1912 bewilligten K 172.065 gegenüber im 
Jahre 1913 auf K 186,506. Die Realauslagen betragen den für 1912 liguidierten 
K 107,300 gegenüber im Jahre 1913 K 110,700. Ferner sind angewiesen 
K 50,000 an Amtspauschal, K 40,300 an Reise und Bedienungspauschalen 
für die geol. Aufnahmen, ferner K 5000 für Ausgrabungen, K 2500 für die 
Reparaturen des Gebáudes, K 5000 für auslándische Studienreisen und K 4500 
als Honorar für die Autoren der Pubilikationen. Die Summe der ordentlichen 
Ausgaben betrágt somit K 297,206. 

Die auBerordentliehen Ausgaben betragen den für 1912 bewilligten 
K 65,000 gegenüber im Jahre 1913 K 89.000. Der Haupterund dieser Zu- 
nahme liegt darin, dab vom kel. ungar. Ackerbauministerium zum Zweck 
geologischer Reambulierungen in Oberungarn K 25,000 práliminiert wurden. 
Die Reambulierung der 16 Komitate Oberungarns wird durch den Umstand 
begründet, dab von diesem Teile des Landes weder selbstündige geologische 
Aufnahmen, noch eigene geologiscehe Karten vorliegen. Die kgl. ungar. geologische 
Keichsanstalt hat sich die Eliminierung dieses lángst verspürten Mangels zur 
Autgabe gemacht und gedenkt dieselbe die Reambulation und die Herausgabe 
der Karten binnen 10 Jahren zu vollenden. In der Reihe der auBerordentlichen 
Ausgaben finden wir folgende Rubriken: K 35,000 für Unternehmungen auf dem 
Gebiete der praktischen Geologie, K 10,000 für die Ausstattung der Laborato- 
rien, K 5000 für Anstreicherarbeiten im Institutsgebüude, K 10,000 für das 
ötudium der Irzlagerstütten Ungarns, K 2500 für die Aufnahmen in Ober- 
ungarn und K 4000 zur Beendigung der Erforschung der Szeletahöhle. Die 
Hauptsumme der ordentlichen und Übergangs-Ausgaben betrügt der für 1912 
festgestellten Summe von K 344,365 gegenüber im Jahre 1913 K 386,206. 


Nyilvános nyugtató. 
(Offentliche Ouitlierung.) 


Az 1912. év május hónap 1-e és december 31-e között a Magyarhoni Földtani 
Társulat titkári hivatalához a következő tagsági, előfizetési s oklevéldíjak érkeztek be. 

Zwischen dem 1 Mai 1912 und 31 Dezember 1912 kamen dem Sekretariat der 
Ungarischen Geologischen Gesellschaft folgende Mitgliedsgebühren, Abonnements- 
gelder und Diplomtaxen zu : 


I. Pártoló díjat fizetett : 
(Gründende Mitghiedsgebühv eingezahlt von :) 


PALINI INKEY BÉLA földbirtokos Taródháza 500 K. 


JI. Örökítő tagsági díjat fizetett : 
( Unterstützende Mitghedsgebühr eingezahlt von :) 


TERLANDAY EMIL bencés főgimnáziumi tanár Esztergom 204 K; dr. ZIELINSKY 
SZILÁRD műegyetemi tanár Budapest 200 K. 


III. Rendes lfagsági, előfizetési s oklevéldíjat fizettek : 
(Ordentliche Mitgliedsgebühkr, Prünumeration und  Diplomtaxe eingezahlt von :) 


Allami felső kereskedelmi iskola Miskolc 10 K; állami főgimnázium Brassó 
9 K; állami főgimnázium Zombor 10 K; állami főreáliskola Déva 10 K; állami 
polgári iskola Abrudbánya, Szigetvár 10—10 K; Balás Jenő Kolozsvár 10 K ; Balás 
Pálné szül. dr. Krizsó Jolán Máramarossziget 10 K; Balkay Béla Budapest 10 K ; 
Balló Rezső dr. Budapest 10 K; Bauer Mór Budapest 10 K; Bányagondnokság 
Márkusfalva 10 K; Bány. Kohászati Egyesület Salgótarján 12 K; Bekey Imre Gábor 
Budapest 10 K; Berényi Sándor dr. Budapest 10 K; Berkó József Budapest 14 K ; 
Bernoulli K. dr. Basel 10 K; Beutl Engelbert Nadrág 10 K; Bibel János Budapest 
10 K; Borsodi Bányatársulat Rudabánya 10 K; Borza Sándor Balásfalva 10 K; 
Böhm Ferenc Kolozsvár 10 K; Bradofka Frigyes Felsőbánya 10 K; Bruck Albert 
Budapest 10 K; Buday Ernő Kolozsvár 10 K; Burchard Bélaváry Budapest 10 K; 
Cegléd város tanácsa 10 K; Csató János Nagyenyed 10 Kp; Császári és királyi 
VII. hadtest vezérkari osztálya Temesvár 10 K ; Csiktusnád gyógyfürdő 10 K ; Czek 
Valdemár Budapest 14 K; Dienst Pál Berlin 14 K; Dornyay Béla Rózsahegy 10 K; 
Egyetemi földrajzi intézet Kolozsvár 10 K; Endrey Elemér Ogyalla 10 K; Erdős 
Lipót Naszádos 10 K; Erdős Lajos dr. Budapest 10 K : Erőss Lajos Budapest 10 K ; 
Ertl Lajos Sternberg 10 K; Északmagyarországi Köszénbánya Részvénytársulat 
Mizsérfa 10 K; Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum Kassa 10 K; Finger "Béla 
Alsóvadász 10 K; Finkey József Drenkova 10 K; Fodor Sándor Budapest 10 K; 
Forster Elek Gyulakeszi 10 K; Friedlünder és Fia Berlin 10 K; Fuchs Armin Nesz- 
mély 10 K; Futó Gyula Budapest 14 K; Ganz és Társa Danubius Részvény társulat 
Budapest 14 K; Gazdasági Akadémia Kolozsvár 10 K; Gazdasági Egyesület Vesz- 
prém 10 K; Gábor Ignác Budapest 10 K; Gászner Béla Budapest 10 K; Gedroiz 
Konstantin St Petersburg 24 K ; Geolog. Institut der Universitát Wien 10 K ; Gesell 
Sándor Besztercebánya 10 K; Glinka K. D. Szentpétervár 14 K; Goldberger A. L. 
Vágujhely 14 K; dr. Görgey Rudolf Wien 10 K; Görög Gábor Budapest 10 K; 
Graenzenstein Béla Budapest 10 K; Graf József Brassó 14 K ; Grill könyvkereske- 
dése Budapest 9 K; György Albert Budapest 10 K; Gyürky Gyula Ózd 10 K; 
Hamberger József Teplitz 10 K; Hoitsy Pál Budapest 10 K; Hollaki Imre Haró 
10 K; Horusitzky Henrik Budapest 10 K; Horváth Béla dr. Budapest 10 K ; Höhr 
Henrik Segesvár 14 K; báró Inkey Imre Rasinja 10 K; Jahn Vilmos Nadrág 10 K ; 
Jánk Sándor Rudabánya 10 K; Jex Simon Tatabánya 10 K; Joós István Budapest 
10 K; Jordán Károly Budapest 10 K; Jugovics Lajos Budapest 10 K; Kadié Otto- 
kár dr. Budapest 10 K; Károlyi Lajos Sopron 14 K; Kerényi Hugó Budapest 10 K ; 
Kiss Béla Máramarossziget 14 K; Klein Gyula Budapest 10 K; Klekner László 
Alsószalánk 10 K; Koch A. G. dr. Wien 20 K ; Kocsis János Miskolc 10 K ; Kogu- 
towicz Károly Budapest 10 K; Kohn Gyula Budapest 10 K; Kontinentale Tiefbohr- 
gesellsehaft Halle a. S. 10 K; Konkoly Thege Miklós Budapest 20 K; Kormos 
Tivadar dr. Budapest 10 K; Kőszénbánya Drenkova 10 K; Kővári Ernő Vajdahunyad 
12 K; Krausz Béla Budapest 10 K; Krausz Nándor Rozsnyó 10 K; Kún Attila 
Budapest 14 K; Lakner Antal Oradna 10 K; Lasz Samu dr. Budapest 10 K ; Laza- 


172 NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 


revics Milorad Belgrád 10 K; Lengyel Géza Budapest 10 K; Legányi Ferenc Eger 
14 K 50 f; Leopold Andor Budapest-10 K; Lier F. C. Brassó 14 K; Liffa Aurél 
dr. Budapest 20 K; Lukács Arnold Budapest 14 K; Lobmayer J. F. Budapest 10 K ; 
Löw Márton dr. Budapest 10 K; Machan Ottó Budapest 10 K; Mack Ottó Lud- 
wigsburg 10 K; Madarassy-Beck Gyula báró dr. Budapest 10 K; Magasházy László 
Budapest 10 K; Magyar királyi állami erdőhivatalok : Alsókubin, Beszterce, Dicső- 
szentimiárton, Eperjes, Kolozsvár, Lőcse, Máramarossziget, Nagykároly, Nagyvárad 
Szeged, Temesvár, Torda, Ungvár, 14—14 K; M. kir. Erdőfelügyelőségek 20 királyi 
erdőfelügyelőség 200 K; magyar királyi erdőhivatal Gödöllő, Ujvidék, Zalaegerszeg 
10—10 K; magyar királyi erdőigazgatóság Beszterce 13 K 90 f; m. kir. erdőigaz- 
gatóság Lugos 14 K; m. kir. erdőőri szakiskola Királyhalom, Liptóújvár 14—14 K ; 
m. kir. bányahivatal Erzsébetbánya, Kapnikbánya Selmecbánya 10—10 K; m. k. 
bányakapitányság Igló, Oravicabánya, Zágráb 10—10 K ; m. k. főbányahivatal Akna- 
szlatina 30 K; m. k. főbányahivatal Marosujvár 10 K; Magyar Gyáriparosok Or- 
szágos szövetsége Budapest 10 K; Magyar királyi Gazdasági Tanítóképző intézet 
Kecskemét 14 K; magyar királyi gazdasági tanítóképző intézet Komárom 10 K; 

magyar királyi Gazdasági Akadémia Kassa 10 K; magy. kir. középiskolai tanár- 
képző intézet gyakorló főgimnáziuma Budapest 10 K; m. kir. köszénbányahivatalok 
Komló, Petrozsény, Verdnik 10—10 K; m. kir. közp. szölészeti kisérleti állomás 
Budapest 10 K; m. kir. központi erdészeti kisérleti állomás Selmecbánya 14 K; 
m. k. kulturmérnöki hivatal Nagyenyed 14 K; magyar királyi vasgyári hivatal 
Vajdahunyad 10 Ket Majer István Vác 14 K; Marton. Lajos. dr. Budapest 10 Kp; 
Martini István Nagybánya 10 K; Marzsó Tajos Budapest 10 K; Mautner József 
Nagybáród 10 K; Mátyás Lajos "Egercsehi 10 K; Méhes Gyula Budapest 10 K; 
Miklós Ödön Pápa 10 K; Mossóezy Sándor Márosujvár 10 K; Mrazec Lajos dr. Bu- 
karest 10 K ; dr. Muraközy Károly Budapest 10 K; Muntyán Tzidőr Nagybánya 10 K ; 
Müller Walter Zabragyen, Kurland 10 K; Nagy Dezső geológus Budapest 20 K; 
Nyáry Albert báró dr. Budapest 10 K ; Nyugatmagyarországi Köszénbánya társulat 
Budapest 10 K; Óhidi Légman Leo Eger 14 K; Österreichische Berg- und Hütten- 
werk Gesellschaft Teschen 10 K ; Palkovics József cs. és kir. nyug. altábornagy Bu- 
dapest 10 K; Paszlavszky József dr. Budapest 10 K; Pálfy Mór dr. Budapest 10 K ; 
Pctrovits András Budapest 10 K; Péchy Péter Avasujváros 10 K; Platz Hubert 
Kolozsvár 10 K; Ploem V. H. Keresztényfalva 14 K; Plotényi Géza Sajószentpéter 
10 K; Polonkay Endre Szendrőlád 14 K; Prinz Gyula Budapest 10 K; Redl Gusz- 
táv Tapolca 14 K; református főgimnázium Miskolc 10 K; Reiner Ignác Temesvár 
10 K; Renz Károly Karánsebes 14 K; Révész Jenő Budapest 10 K; Richter Aladár 
dr. Kolozsvár 10 K ; Riegel Vilmos Ágfalva 10 K; dr. Roska Márton Kolozsvár 10 K ; 
dr. Rónay Béla Budapest 10 K; Röder Ottó Budapest 14 K; Ruzitska Béla dr. 
Kolozsvár 10 K ; Schaffer Antal Visegrád 10 K; Schiele F. Berlin Charlottenburg 
10 K ; ifjú Schmidt Lajos Budapest 10 K; Schmidt Sándor Dorog 10 K; Schmidt 
Károly dr. Basel 20 K; Scholtz Pál Kornél Budapest 10 K; Schock Lipót Budapest 
10 K; Schreiner János Veszprém 10 K; Schumacher F. Brád 10 K ; Schultes Emil 
Budapest 10 K; Schuster Henrik dr. Arad 10 K; Schürger János dr. Kassa 10 K ; 
Schwarz Adolf Esztergom 10 K; Schwarz Ignác Budapest 10 K; Schweiger Imre 
Ambrus Budapest 10 K; Sikora Gyula Pécsbányatelep T021KS Sicher és Lederschneider 
Prága 10 K; Spiegel Adolf Budapest 10 K ; Statít dr. Berlin 10 K; Starna Sándor 


Hodrusbánya 10 K; Stopnewits András Stavropol Kaukázus 14 K ; szab. kir. Város: 


Selmecbánya, Szabadka 10—10 K; Szentiványi Lajos dr. Déva 14 K; Szentpétery 
Zsigmond dr. Kolozsvár 10 K; Székely György Budapest 10 K; Székány Béla dr. 
Kecskemét 10 K ; Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgy 10 K; Szinyei Merzse 
Zsigmond dr. Budapest 10 K ; Szilády Zoltán dr. Kolozsvár 20 Kis Takács László 
Pécel 14 K; Teutsch Gyula Brassó 14 K; Téry Ödön dr. Budapest 10 K ; dr. Thir- 
ring Gusztáv Budapest 10 K; Tiles János Tatabánya 10 K; Tirts Rezső Pilismarót 
14 K; dr. Toborffy Géza Budapest 10 K; Tobortfy Zoltán dr. Budapest 10 K ; ifjú 
Tomojága György Felsővisó 14 K; Trauzl et Comp. Tiefbohrtechniker Wien 10 Jós 
Treitz Péter dr. Budapest 10 K ; Túzson János Budapest IO K; Urikany-Zsilvölgyi 
Köszénbánya R. Társulat Lupény 10 K; Vasipar Társaság Nadrág 10 K ; Vágó Lajos 
dr. Székesfehérvár 10 K; Városi Tanács Esztergom 9 K 8£ f; Vendl Aladár dr. 
Budapest 10 K ; Veszprémi Antal Nagysármás 10 K ; Vigh Gyula Buúdapest 10 K ; 
Villani Frigyes báró Fiume 10 K; Wachner Henrik dr. Segesvár 20 K; Weg Max 
Leipzig 10 K; Wellisch A. dr. Brassó 10 K; Wick Gyula Szomolnokhuta 10 K ; 
Wolf Sándor dr. Kismarton 14 K; Wollmann Kázmér Meozőólabore 10 K ; Zalányi 
Béla dr. Budapest 14 K ; Zsigmondy Árpád Budapest 20 K; Zujovics M. J. nyug. 
szerb külügyminiszter Belgrád 20 K. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII, KÖTET, 


1913 ÁPRILIS—MÁJUS- JÚNIUS, 


4—6. FÜZET. 


ÉRTEKEZÉSEK. 


KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 
Második közlemény. 
Ismerteti Papp KáRoLny dr.! 


—. Az I. táblával és a 10-ik ábrával. — 


A Földtani Közlöny 1911. évi XLI. kötetének 1—2. füzetében rész- 
letesen ismertettem a kálisókutatások történetét hazánkban, kezdettől 
fogva addig az időpontig, amikor Mány SáwpoR miniszteri tanácsos úr, 
a magyar állami bányák főnöke, a kémiai vizsgálatok köréből a geoló- 
giához fordult segítségért. Szószerint közöltem azt a szakvéleményt, 
amelyet Lóczy LaJsos dr. egyetemi tanár úr, a Magyar Földrajzi Társa- 
ság elnöke, 1907 április 3-án a m. k. pénzügyminisztériumhoz intézett, 
s amely korszakos jelentés alapján meg is indultak Erdélyben a geoló- 
giai kutatások. 

Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy a m. k. Földtani 
Intézet is foglalkozott a kálisók kérdésével, minthogy azonban az inté- 
zet akkori vezetőségének nem nagy reménysége volt abban, hogy a 
kálisók meg lennének hazánkban, azért a kérdés tanulmányozását kez- 
detben udvariasan a kémikusok körebe utalta. 

Hogy azonban a m. k. Földtani Intézet már akkor is éber sze- 
mekkel kisérte a kálisókutatások kérdését, bizonyítja a következő esemény. 

Az 1906. év tavaszán SzorraAGn Tamás dr., akkorában m. kir. fő- 
geológus úr ajánlatára boldogult Böckn János, a m. kir. Földtani Intézet 
igazgatója megbízott, hogy az erdélyi Mezőséget utazzam be, s a víz- 
hiány orvoslására valami módot ajánljak. A megbizatást ERŐDI KÁLMÁN dr. 
és PazáR Isrváx urak társaságában el is végeztem és háromhetes uta- 
zásomról terjedelmes jelentésben számoltam be. Az 1906 július 12-én 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi december 4-én tartott 
szakülésén. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 12 


174 Dr PAPP KÁROLY 


kelt jelentésem! végső soraiban a következőket írtam: Bármennyire 
kétséges is a Mezőszentmihálytelkén ajánlott 800 méteres fúrás ered- 
ménye, mégis kérjük a mélyfúrás elrendelését. Mert ez a fúrás föltárja 
a Mezőség földtani szerkezetét a mélységben; utat mutat arra, hogy 
egyáltalában van-e remény valaha az erdélyrészi medencében artézi 
vízre; eldönti, hogy a sót tartalmazó agyagrétegek s a sótömzsök foly- 
tonos vonulatban vannak-e meg a medence mélységében, esetleg világot 
vet az értékes kálisókra is, amelyek után már évek óta kutat a kincstár, 
sőt talán a szenet, petróleumot, vagy a földi gázokat tartalmazó rétegek- 
ről is hírt hozand: egyszóval sok olyan dolgot fog földeríteni, amikhez 
fontos közgazdasági érdekek fűződnek, de amiket most még csak a 
geológus szeme sejthet.? 

Amikor ezeket a sorokat boldogult BöckH Jáwsosnak felolvastam, ő 
szelid mosolygással a következőket mondotta : 

— Hogy sósvizet és esetleg földigázt adhat ez a fúrás, azt nem 
kétlem, de hogy a többi kincset is megtalálják, azt nem hiszem. Az Ön 
által rajzolt szelvény pedig épen arra mutat, hogy maga sem nagyon 
bízik abban a sok kincsben, sőt talán csak buzdítani akarja a magas 
kormányt a fúrágsra ! 

— De — jegyeztem meg bátortalanul — majd csak előhoz vala- 
mit ez a fúrás; vagy kálisó lesz ott, vagy petróleum! 

— Engedje meg tisztelt doktor úr megjegyeznem azt, — válaszolta 
a megboldogult, — hogy még egy harmadik eset is lehetséges, s ez 
pedig az, hogy sem kálisó, sem petróleum! 

A szóbanforgó szelvényt, amelyet 1906 nyarán rajzoltam, s amely- 
nek kapcsán Böckn János és SzorvraGH Tamás dr. urakkal sokat tanakod- 
tam az erdélyi kálisókról, a 10-ik ábrán mutatom be. 

Akkor időben KocH AwxraL tanár úr nyomán?" még mindannyian 
a felsőmediterrán emeletbe soroztuk a mezőségi rétegeket, s azt hittük, 
hogy vastagságuk mintegy 600 méterre rúg. Ezért körülbelül 500 méter 
mélységben vártuk a sótelepeket, KocH AwnraL tanár úr szintezése nyo- 
mán a mezőségi rétegek alsó szintájába sorozván azokat. Általános véle- 
mény szerint akkor időben a sótelepeket folytonos vonulatban képzeltük 
az Erdélyi Medencében; azonban BöcgH JÁNos és SzorragGm TAMÁS urak 
már akkor is kétkedéssel fogadták a folytonos sóvonulat elméletét, s 
miként a szóbanforgó szelvény tanusítja, magam is csak az elméleti sós- 


1 PaAPP KÁROLY—PAZÁR IsTvÁN: A Mezőség vízhiányának orvoslása 10 ábrá- 
val. Különlenyomat a Bányászati és Kohászati Lapoks 1907. évi október hó 1-i 
19-ik számából. 

2 KocH ANTAL dr.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. 
II. Neogén-csoport. Budapest, 1900. Kiadja a Magyarhoni Földtani Társulat 53—85. 


oldalakon. 


(HAZsog zeyesogrerel gzope o-zT snrmte 9067 U94YÁSN ESVISOAIO JEUVÁTULTUZTA SISOZOTT V : NYATSI dyZYJd—ATOGYY ddvg ÁAugalozs v) 
"yngyezdog utgatár A9 "906T Ze 90 


919. ESYHPUTSOUT MOSYJLMYYSTTYI ? IZL JUPHTUTL (ÁTYAJOZS TULYPTOJ HOSYZOTT TÁTYPIO ZY "IGY OT 


19dr1 450498 : egjozígg 
s "9061 1p fjoJey ddaj :ajzsaysazg 


LELET 


ezett ettő 
TBzjejed Sa0875—— 


eggs — zzz 


E 5 5 B ; KSRAGYTÁ 
E yebajei iőasozaj nigyusnagpay aga SS SNS NI 


mm a has söze 
ee KN ZEÉÚ ZZEZESTE Z 
see dl SANAUGT 
NN tj ás 


EUYBOG — INSRA 


Bit Hit 004 
(uu004) (4swe) (4yTUGpe sze pzesm 12) (ugy) zen (4008) Orr EE (450) 1ugge) uzze 964 SHE 605 0 — 804 LIS 495 — OSS er $ éga 
LETT 91505 H4ajuag eyat ayjajhjegiusarsozag §8Ú/0//8 - SEA 911eu0jey szoW veRjey-sefbeg Ojsos ISZOJOK4 3 / 94 
31 hja "mjajepng ; "6euryjuigsz uyngsesén £7 
Biaihósy majugg 


ojzsenuazo ve 


12x 


156 Dr PAPP KÁROLY 


agyag vonulatát képzeltem folytonosnak, de magukat a sótömzsöket már 
akkor négy elszakított helyzetben ábrázoltam, embrionális antiklinálisok- 
kal burkolva azokat. 

Amikor Lóczy LaJos egyetemi tanár úr ajánlatára 1907-ben MÁLYy 
SÁNDOR pénzügyminiszteri tanácsos úr a kálisókutatásokkal megbízott, 
mellém osztván segédkezésül BőuHmM FERENC és Bupar ERnő bányamérnök 
urakat, 1907 július 20-án a désaknaisótelepek körül azzal a tudattal kezd- 
tük vizsgálatainkat, hogy itt a legnyugodtabb településű sótömzsöket talál- 
juk. Nagyon meglepődtünk azonban, amikor a nyugodt helyzetünek tar- 
tott désaknai sótömzsben szeszélyesen gyűrődött, hurkosan átforgó réte- 
geket láttunk, sőt a sóbányába vivő Lajos-tárna félkilométeres hossza- 
ságában magát a sós agyagot is 707 DK dűlésű padokban mérhettük. 
Körülnézve Désakna vidékén, a dacittufa kőfejtőkben 60—707 dűlésű 
padokat találtunk, konstatálva, hogy az oláh templom körül a dacittufa- 
padok ÉK felé, míg az Erdőkútnál DK felé dűlnek, tehát hogy az egész 
désaknai sótömzs egy hatalmas boltozat tengelyében helyezkedik. 

A Désaknától keletre fekvő Szásznyires határában a Bandó-patak 
kősósziklákon folyik. A sóházzal szemben levő köősósziklákat dacittufa 
borítja 307 dűlésű padokkal, s az ellenkező oldalon: a Pusztabérc nevű 
szakadék 507 dűlésű homokkőlapokat mutat. Az ellenlejtes dűlésekből 
konstatáltuk, hogy a szásznyíresi sósziklák is egy antiklinális tengelyé- 
ben vannak. Néhány hetes vizsgálataink után jelentettük Lóczy Lasos 
tanár úrnak, hogy az Erdélyi Medence északnyugati csücske nem olyan 
nyugodt, mint képzeltük; mert ahol a legkisebb sótömzs jelentkezik, ott 
mindjárt meredek boltozatba ugranak a mezőségi rétegek. A sótömzsöket 
lépésről-lépésre kutatva, a sajóvölgyi, szászpénteki, görgényi sósziklákon, 
a szovátai s parajdi sómezőkön mindenhol megállapíthattuk, hogy a 
sótelepek zónájában erősen gyűrődöttek a rétegek. 

Erdély keleti peremén arra is rábukkantunk, hogy a márgás agyag- 
rétegeknek tekintélyes csoportja nem a felsőmediterránba, hanem rész- 
ben a szarmáciai s részben a pannoniai-pontusi emeletbe tartozik. Neve- 
zetesen Beszterce és Szováta között mintegy 80 kilométer hosszaságban 
a szarmáciai és alsópontusi rétegeket kövületekkel sikerült! kimutatni. 
A Besztercétől keletre eső Kusma határában: (erilhium pictum Basr, 
Cerithium rubiginosum Erxcnw., (jardium obsoletum Ercuw., Tapes 
gregaria PaRrscH és még számos kövülettel a szarmáciai emeletet; míg 
Déda-Ratosnya, Görgényüvegesür, Köszvényesremete és Szováta községek- 
ben a Congeria Banatica HöRwes, Limnocardium Syrmiense, Limno- 
cardium Winkleri Hazavárs, Limnaeus velutinus DEsSH. és még számos 


1 PaAPP KÁROLY: A kálisó és a kőszén állami kutatása. A. m. k. Földtani 
Intézet 1907. évi jelentése, 245—246. 


KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. $77 


más fajjal az alsópontusi rétegeket konstatáltam. A Déda mellett levő 
Galonya pusztán, ott, ahol a Maros a Hargittát elhagyja, egész világo- 
san láttuk, hogy a 109-val ÉK felé dűlő, kövületes alsópontusi már- 
gákra a Hargitta andezittufája borul, amiből kitűnik, hogy a Hargitta 
kitörése az alsópontusi idők után történt, s hogy ennek tufája az Erdélyi 
Medence idősebb rétegei közé nem kerülhetett. 

A mezőségi rétegek tufái tehát keletről semmi szín alatt nem ered- 
hettek, hanem főkép a Medence északi részén levő Csicsóhegy riolitos 
dacit vulkánjából, és esetleg nyugatról az Érehegység riolit s dacit ki- 
töréseiből kerültek a mezőségi rétegekbe. 

A Mezőségnek a sótelepektől határolt belső része javarészben a felső- 
mediterrán emeletbe tartozik. Így a nagysármási I. sz. fúrás 482 m 
mélységéből Mactra triangula Rewx., az 544 m-ből Lucina Dujardíni 
DEsn. került ki, továbbá több Tellina-kagylóhéjtöredék, amelyek két- 
ségtelenné teszik, hogy itt felsőmediterrán-üledékekkel van dolgunk. 
A Mezőség felszíni rétegei, különösen a magasabb fekvésű homokos 
padok azonban valószínű, hogy szarmáciai képződmények. Az Erdélyi 
Medence déli felében a szarmáciai s pontusi-pannoniai rétegek alkotják 
legnagyobbrészt a felszínt, mig a délkeleti öblökben a lignittelepeket 
tartalmazó levantei képződmények uralkodnak. Amikor 1908-ban Nagy- 
sármáson az I. sz. fúrást 627 méterben befejezték és a II. sz. fúrással 
Kissármáson a tüneményes földigázforrást megütötték, az a vélemény 
alakult ki bennem, hogy az Erdélyi Medencében összefüggő sótelepet 
hiába keresünk. Ezt hangoztattam a III. sz. fúrás kitűzésekor iíi5 a kö- 
vetkezőkép:" xcBármennyire kivánatos is a Medence közepén néhány 
igazi mélyfúrás, de ha kálisó után óhajtunk kutatni, az eddigi tapasz- 
talatokból okulva, ajánlatosabb lenne, ha egy kutatófúrást a sótestbe 
mélyesztenénk. A keletgácsországi példák azt mutatják, hogy kálisó 
mindenütt lehet, ahol sótelep van; nemcsak a konyhasó fölött, hanem 
ezalatt is. Szem előtt tartva ezt, nagyon ajánlatos volna az Erdélyi 
Medence peremén valamelyik sótestnek az átfúrása. KocH ANTAL tanár úr 
kimutatta, hogy a felsőmediterrán korszakban az Erdélyi Medence északi 
és nyugati szegélye már kiemelkedőben volt, s a beltenger a Medence 
déli felére visszahúzódni kezdett. Ezekből itélve a Medence déli része 
a kálisóképződésre kedvezőbbnek látszik. Azonban tekintve azt, hogy 
délen a felsőmediterrán rétegek fölött még hatalmas szarmata, sőt pon- 
tusi-pannoniai képződmény is van, a fúrásnak itt sokkal nagyobb mély- 
ségűnek kell lenni, mint északon. Becslésem szerint Marosvásárhely és 
Dicsőszentmárton tájékán a mezőségi rétegek teljes feltárása 2000 méte- 


1 PAPP KÁROLY dr.: A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Földtani Közlöny 
1910. évi XL. köt., 5—6 f., 333. oldal. 


178 DI: PAPP KÁROLY 


res mélyfúrást igényelne. Ezért szerint kezdetben a fúrásokat ajánlato- 
sabb északon mélyeszteni, ahol kisebb mélységekkel is beérhetjük. Hogy 
a Lóczy LasJos dr. egyetemi tanár úr által 1907-ben kifejtett elvtől el ne: 
térjünk, azt ajánlom, hogy a legközelebbi fúrás a Mezőség szélén tör- 
ténjék. Sármáshoz a legközelebb eső sótelepek Kolozson és Széken van- 
nak, az előbbi 30, s az utóbbi 26 km-nyire a sármási mélyfúrástól. 
Javasolom tehát, hogy a magas kincstár legközelebbi mélyfúrását a 
kolozsi elhagyott sóbánya tövén, a fürdő mellett levő Sósréten telepítse. 

Minthogy eme nézetemmel kissé ellenkező álláspontra jutottam 
úgy Lóczy Lasos, mint Böckn Hucó tanár urak véleményével, azért MÁLY 
SáwpoR miniszteri tanácsos urat kértem, hogy az egységes kutatások 
érdekében a nagyarányban megindult erdélyi geológiai fölvételek alól 
mentsen fel. Ez meg is történt. 

Az 1910. év nyarán BöckH HuGó dr., selmecbányai tanár úr veze- 
tésével megindult az a nagyaranyú kutatás, amelynek eredményeit BöcKH 
tanár úr az cErdélyi Medence földigázt tartalmazó anti- 
klinálisairól című alapvető tanulmányában! ismertetett. A geoló- 
giai felvételek az Erdélyi Medencében, főkép a földigáz feltárását célozták 
s az összes fúrások is erre irányultak, ami mellett a kálisókutatás: 
kérdése kissé háttérbe szorult. Az eddig mélyesztett 30 fúrás közül azonban 
van egy, amely véletlenül az én javaslataim szellemében történt, t. i. a 
Medence északnyugati csücskén a szentbenedeki fúrás. 

Szentbenedek a Nagy- és Kisszamos egyesüléséhez közel, a 
désaknai és a szásznyiresi sótelepek között, az egyik legterjedelmesebb. 
sóvonulat közepetáján fekszik. A fúrás a Kisszamos partján kb. 240 m t. £. 
magasságú térszinen, gázömlések után történt, s tulajdonkép egy kézi 
és két mélyebb fúrásból áll. 

Az 1911 május havában mélyesztett VIII. sz. fúrás szelvénye a 
következő : 0—4 m között alluviális agyag, 4£—5 m között durvaszemű 
homok, 5—14"5 m között felsőmediterránkorú palás agyagmárga, ami 
alatt 16 m mélységig aprószemű homok következett. Ez alatt 30 cm-es 
sós agyagréteget és 16-30—28-60 m között kősót hatolt át a fúró. 
A fehéres és szürke színű, nagykristályú sótestet sötét anhidrites és. 
agyagmárgás rétegecskék tarkítják, s amiként a gyűrődött kősómagok 
mutatják, a nagykristályú kősó legnagyobb dűlése 507. A 28-6—37-8 m 
között szürke agyagmárga és 3778—41 m között ismét aprószemű homok 
következett, majd a 41—434 m között mutatkozott anhidrites és Sós. 
agyagrétegecske alatt 434—73 m között tisztátalan bitumenes 
kősó jelentkezett anhidrites agyagmárga-rétegekkel. A. 73—73-15 m 


1 Jelentés az Erdélyrészi Medence földigáz előfordulásai körül eddig végzett 
kutató munkálatok eredményeiről I. rész, Budapest, 1911. 


KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 19 
között levő anhidrites homokkő-rétegecske alatt 73:15—92:80 m között 
dacittufa következett szenesedett növényi maradványokkal s homokos 
márgarétegekkel tarkítva, a 92-8—97-9 között dacittufa, s ez alatt a 
108-6 m mélységig kékesszürke palás agyagmárgában mozgott a fúró. 

Ezt a fúrást 108-6 m mélységben beszüntetve, 1911 augusztus 
havában a Szamos jobbpartján a IX. sz. fúrást kezdték meg és pedig 
75 m-ig kézi fúrással, majd e mellett közvetlenül 1911 november havá- 
ban mélyfúrással. Az összevont szelvényből a következő kép áll elénk. 


Alluvium. 
ÜSSE SO mi reétütold 
1-20—  2:80 a homokos agyag. 


Diluwium. 
SAO SA ae 
SE ES BEK 
DES SZ ŐS 


kavics gázzal, 
agyagos homok, 
kavicsos agyag. 


Felsőmediterrán. 


6-60— 44-63. c szürke palás agyagmárga, 
4463— 59-59 c agyagmárga dacittufarétegekkel, 
H99—  O050- te kö ső Tés" 9 VDSZ: 

6150— 6470 c palás homokkő gipszrétegekkel, 
64"70— 657"— c agyagmárga, 

65  — 69-30 c dacittufa, 

69-"30— 75-45 c szürke laza homokkő, 

715745— 76-60 a sós agyagmárga, 

76-60£ 8820 a kösó, 

3820— 99-90 . agyagmárga gipszrétegekkel, 
9990—119:50 c dacittufa, 

11950—278-30 c szürke palás agyagmárga, 
278"30—300-70 a homokos sós agyagmárga, 
300-70—306-30 c homokos agyagmárga kemény homokkőrétegekkel. 

A szentbenedeki fúrások tehát egy felső vékony és egy alsó kősó- 
telepet konstatáltak, sajnos, káliumsó nélkül. Az ezen fúrásokban meg- 
ütött kősót sokfélekép értelmezték, de bármikép fogjuk is fel ezt, az 
tény, hogy a sótelepet itt átfúrták anélkül, hogy a káliumsónak nyoma 
mutatkozott volna. 

Ezekután tehát azt kell mondanunk, hogy a kálisókutatások kér- 


180 D: PAPP KÁROLY 


dése még ma is olyan bizonytalan, mint hat évvel ezelőtt. Az Erdélyi 
Medencében végzett 30 fúrás közül sótestet egy fúrás sem talált a szent- 
benedekin kívül. Pedig a Medence belsejében most már tekintélyes mély- 
ségű fúrások vannak. Így Nagysármáson az I. számú fúrás 627 m, a 
IIIa) sz. 974 m; a IV. sz. fúrás Szászrégenben 894 m mély; az V. sz. 
fúrás Marosugrán jelenleg 1282 m, tehát hazánknak ezidőszerint a leg- 
mélyebb fúrása. A VII sz. fúrás Dicsőszentmártonban 515 m mélységet 
ért el. A X—XXIX. fúrások a földigázok céljából mélyesztve, nagyobb- 
részt csak 100—300 m mélység között vannak. 

A kálisókutatások kérdésében a geológusok tábora je - 
lenleg két csoportra oszlik: az egyik a kételkedők, a másik 
a bízók csoportja. 

A) A kételkedő geológusok érvei a következők: Az Erdélyi 
Medence felülete magas fensik, amelynek harmadkori rétegei nyugodt 
településben húzódnak mérföldeken át. Nagyobb arányú rétegzavargások 
csak a medence peremén vannak, ahol különösen a gipsz- és a sótele- 
pek környéke szemmel látható gyűrődéseket mutat. Ha Erdély sótelepein 
végig járunk, azt látjuk, hogy azok köröskörül a miocénmedence szélein 
helyezkednek. Így ha délnyugatról kiindulunk, Vízaknáról észak felé 
Balásfalván és Kisaknán át Marosujvár sóbányájához jútunk, innét Torda, 
Kolozs és Szék hatalmas sómezőin át a désaknai sóbányákhoz érünk. Északon 
a szásznyiresi és a sajóvölgyi sósziklák bukkannak elő, majd a sajómagyarosi 
sótelepek délkelet felé a bilaki, szászpénteki s a görgénysóaknai sótömzsökben 
folytatódnak. A Hargitta peremén a szovátai, parajdi, sófalvai sósziklák, 
a székelyudvarhelyi sósforrások tünnek elő, míglen a homoródvölgyi só- 
sziklákon át vissza délnyugatnak fordulva, Kőhalom és Szentágota só- 
szikláit érintve, ismét Vízaknára jutunk (I. tábla). Ahol a legkisebb só- 
sziklácska is kibukkanik, azon a rétegek azonnal fölemelkednek és köpeny- 
szerűen burkolják a sótestet, legyenek ezek a fedőrétegek akár mediterrán, 
akár szarmáciai, akár pannoniai-pontusi képződmények. Ha ezek a só- 
burkok hosszanti irányban megnyúlnak, úgy az antiklinálisok támadnak. 
Ezek az antiklinálisok a gipsz- és a sótelepek fölött 50—60"7 meredek 
dűlést is mutatnak, míg magjuk: a gipsz vagy a só szeszélyes gyűrődé- 
sekben sokszoros hurkokat láttat. Ha azonban a gipsz- és a sótelepek- 
től befelé a medencébe haladunk, a rétegzés mind lankásabb lesz. Mér- 
földekre látszanak a hófehér dacittufa padok 5—6 fokos dűlésben a 
mezőségi márgák között. Azok az antiklinális vonulatok, amiket a 
medence belsejében Lóczy Lasos úr fedezett fel, majd BöckH Hucó úr 
oly pontosan térképezett, mind nagyon lapos boltozatok. Ameddig a 
szem ellát, s ameddig a fúró lehatol, valódi gyűrődést az Erdélyi 
Medence belseje sehol sem.mutat. Mert azok a hurkok, amiket az újabb 
kutatók a Medence belsejéből rajzolnak, vagy a levegőben vannak, vagy 


adá öld zt d 


KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 181 


olyan nagy mélységekben, ahova csak lelki szemeinkkel láthatunk. 
A Medence tehát nyugodt településű fensíkot mutat, amelynek felületén 
a rogyások és csúszások uralkodnak. Ezek a rogyások nem véletlen 
jelenségek, hanem egy vetődésekkel és törésekkel zavart, összetöredező 
táblának a felületen való nyilvánulásai. Ezek szerint az Erdélyi Medence 
úgy geografiailag, mint tektonikailag különálló terület, amely lényegesen 
különbözik a Kárpátok külső részétől, és pedig úgy a gácsországi, mint 
az oláhországi vidéktől. 

Összegezve az elmondottakat: az Erdélyi Medence nagy- 
arányú gyűrődéseket csak a miocén medence külső peremén, a 
só és gipsz-tömzsök övében, mintegy 15—20 kilométer 
szélességben mutat. Ettől a zónától úgy kifelé a paleogén rétegek, 
mint befelé a neogén képződmények egyaránt nyugodt településben 
vannak. 

Az a tény, hogy a 30 fúrás közül csak az egyetlen szentbenedeki 
hatolta át a sótestet a Medence ÉNy-i csücskén, a többiben pedig sónak 
nyoma sincs, továbbá hogy petróleum-gázt eddigelé egy fúrás sem hozott 
a felszínre, azt sejteti, hogy a Medence belsejében sem só, sem petró- 
leum nincs. Az Erdélyi Medencében összefüggő sótelep tehát aligha kép- 
ződött, hanem az egykori miocén-tengerőöbölnek csak a partjain, egyes 
kis elzárt öblökben rakódott le a só. Ezt a véleményemet már 1908-ban, 
gácsországi utazásom utan is hangoztattam, amikor a harmadik mély- 
fúrást a kolozsi sómező közepén azzal az indokolással ajánlottam, hogy 
kálisót csak ott remélhetünk, ahol egyáltalán só is van. Azóta nem 
ugyan a kolozsi, hanem a Désakna mellett levő szentbenedeki sótelepet 
átfúrták, sajnos azonban, hogy káliumsónak itt nyoma sem volt. Hogy 
az Erdélyi Medence gyűrődései a gipsz- és sótelepek zónájához vannak 
kötve, azt már NocH Awxrar tanár úr hangoztatta az Erdélyi Medencéről 
szóló monografiája II. része 73. oldalán. A sótömzsök körül a fedőréte- 
geknek burokszerű elhelyezkedése olyan ismert jelenség, hogy az Erdélyi 
Medencében egy-egy boltozatos rétegzésből mindjárt sótömzsre gondol- 
tunk. Így TELEGDI RórH LaJos ! a Szászcsanád (Scholten) és Sorostély vidé- 
kén kimutatott antiklinálisból ezt következteti: A mediterrán-rétegek 
e felráncosodása alighanem a sótest erős gyűrődésével függ össze és 
minthogy az alsópannoniai rétegek közt indult meg, melyeket magával 
rántott, természetesen csak a fiatalabb rontusi kortól kezdve mehetett 
a rétegek e mozgatása végbe. 

Hogy az Erdélyi Medence általában nyugodt településű terület 
és csak a gipsz- és a sózóna környéke mutatja a nagyfokú gyűrődése- 


1 TELEGDI RórH LaJos: Az Erdélyrészi Medence földtani alkotása Baromlaka, 
Nagyselyk és Veresegyháza környékén. M. k. Földt. Int. 1908. Evi Jelentése S1. old. 


182 DI PAPP KÁROLY 


ket, ez KocH ANTAL tanár úr felfogása, s legujabban ehhez a nézethez 
csatlakozik GAÁL Isrván dr. tanár úr ií8s sAz Erdélyi Medence neogén- 
képződéseinek rétegtani viszonyairóli írt munkájában." 

Azok a geológusok, akik Erdélyt nyugodt medencének tartják, ter- 
mészetesen úgy a kálisó-, mint a petróleumkutatások elé igen kétséges 
reménnyel tekintenek. 

B)Denézzükavigasztalóbb abiztatóbbvéleményt. 
Lóczy LaJos; MnRazzc LaJos és BöcgkH Hucó? tanár urak, az Erdélyi 
Medencének legkiválóbb ismerői, több mint négy éves kitartó és fáradt- 
ságos kutatásaik nyomán a következőket mondják : 

Az Erdélyi Medence gyűrődésekkel zavart fennsik, amelynek bár 
felső : szarmata és pannoniai-pontusi rétegei aránylag nyugodt település- 
ben vannak, de a medence szélein a mediterrán-rétegek erősen gyűrő- 
döttek. Ezeket a gyűrődéseket nem a só- vagy gipsztelepek okozták, hanem 
ellenkezőleg a Kárpátok gyűrődését követő pliocénkorú ráncolás emelte fel 
áltdöfő, vagy domszerű boltozatokba a sótesteket is. Ezek a sótestek azon- 
ban mindig messzire elnyúló antiklinális tengelyeken vannak, az átdöfött 
redőkben napfényre kerültek a kősónak az antiklinális átdöfő magját 
alkotó részei. Nem kevesebb, mint 18 antiklinális vonulat húzódik végig 
északnyugatról délkelet felé a Medencében, köztük a sármási—felsőbajomi 
antiklinális vonulat 160 km hosszú. Bár ezek az antiklinálisok igen lapos 
boltozatok, de a mélységben a mediterránrétegek ép olyan gyűrődöttek, 
mint akár a sótestek körül. Az Erdélyi Medence antiklinális gyűredezett- 
sége tehát homológ-természetű a romániaival, csakhogy míg Romániában 
a nagyfokú erózió szemmelláthatólag feltárta a gyűrődött rétegeket, addig 
Erdélyben a felszíni nyugodt rétegek alatt sejthető gyűrődések még nin- 
csenek feltárva. Az Erdélyi Medence mélységében folytonos sótelepnek 
kell lenni, mert hiszen az egész Erdély nem nagyobb, mint a Karabugaz- 
öböl. Miként pedig a Kaspi-tónak emez öblében a beszáradó sósviíz a 
konyhasó mellett "5 rész kálium- s magnéziumsót is tartalmaz, úgy az 
erdélyi miocén-öbölben is le kellett egykoron rakódni a konyhasónak 
s káliumsóknak. Minthogy azonban a káliumsók a partoktól csak nagyobb 
távolságokra várhatók — mert a káliumsók csak a teljes beszáradás 
után rakódhattak le — azért a fúrásokat a medence belső részeiben kell 
telepíteni. Az Erdelyi Medence már Kocn AwraL tanár úr vizsgálatai 
szerint is kelet, illetőleg dél felé sülyedvén, azért a keleti, illetőleg a 


1 KocH-Emlékkönyv, Budapest, 1912, 33. oldal. 

2 Lóczy LaJos dr.: A romániai petroleumterület és ennek összehasonlítása 
az Erdélyrészi Medencével. Földtani Közlöny 41. kötet, 1911, 5—6. füzet, 386—419. 

3 BöckH HuGó dr. : Az Erdélyrészi Medence földigázt tartalmazó antiklinálisai- 
ról. Kiadja a m. k. Pénzügyminisztérium. Budapest, 1911. I. rész. 1—36. oldal. 


ADATOK AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 183 


déli részeken van a legnagyobb remény a kálisóra; ugyanitt várható 
esetleg a petróleum Is. 

Ezekben ismertettem a kálisókutatások mai állását, s bár megval- 
lom, hogy magam a kételkedők álláspontján vagyok, de lelkemből és 
szivemből kívánom, hogy minél előbb csalódjam és hogy MÁLYy SÁáwDpoR, 
Lóczy LaJos és BöckH HuGcó tanár urak elmélete nyomán a fúró minél 
előbb megüsse az olyannyira vart kincseket. 


ADATOK AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 
fita HaALravárs GyuLa.! 


A 11—13. ábrával. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi december 11-én tartott 
szakülésén CHoLwokY JEső dr. Néhány megjegyzés Erdély morfo- 
logiájához cím alatt elmondta tapasztalatait. Nagy sajnálatomra ezen az 
ülésen nem lehettem jelen és csak elbeszélésből tudok az akkor előadottakról. 
Eszerint CHornoxky J. azt állította, hogy az erdélyrészi medence földtani alko- 
tásában résztvevő rétegek csak a medence szélén vannak összegyűrve, a me- 
dence belsejében azonban nyugodt vízszintes településben maradtak. Hát én a 
medence délnyugati abban a részében, mely az országos részletes geológiai 
fölvétel alkalmából nekem jutott osztályrészül, s melyet 1907—1912 évek 
nyarán jártam be, az ekkor tapasztaltak alapján nem erősíthetem ezt meg, 
hanem ép ellenkezőleg azt állítom, hogy a medence belsejében is erősen 
gyűrtek a rétegek. Amikor is szorosan ragaszkodom ahhoz a meghatározás- 
hoz, mely szerint a medence szélének az a rész veendő, mely az egykori part 
és a sótömzsök közé esik, míg a sótömzsökön túl lévő rész már a medence 
belseje. 

Mielőtt azonban a tőlem fölvett medencerész tektonikai viszonyait tár- 
gyalnám, szabad legyen a földtani alkotásában résztvevő képződményeket 
röviden megismertetni. 

A Szelistye, Vále, Szibiel, Orlát, Guraró, Paplaka, Resinár, Kisdisznód, 
Czód, Kistalmács, Bojcza szebenvármegyei községek fekvésével adott ÉNyÉ—DKD 
irányú vonal mentén, a dombságból hirtelen meredek lejtőkkel kiemelkedő, 
kristályos palákból álló hegység képezi az egykori partot, illetőleg a medence 
határát. 

Az e parttól ÉK-re elterülő medencében lerakódott neogénkorú képződ- 
mények között legöregebb a Vízaknán ősidők óta fejtés tárgyát képező kősó, 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1913 január S iki szakülésén. 


184 HALAVÁTS GYULA 


mely itt nagy ellipszisalakú tömzsöt formál. Fölötte sötétkék, fekete bitu- 
menes agyag; majd barnászöld agyag homok közfekvetekkel; sárgásbarna 
homokos agyag; sárga agyag következik, a mediterrán kort képviselve. 

A mediterránkorú üledék azonban a szóbanforgó területen nemcsak VÍíz- 
aknán van meg, hanem innét északra, a MÁV. vesződi megállóhelyénél is 
jelentkezik a felszínen, alkotva az általános térszínnél jóval magasabb domb- 
hátat. A rétegsorozatot a megállóhely átellenében lévő vízmosásban találjuk 
jól föltárva. Kék és sárga agyagrétegekkel váltakozó, vastagabb sárga homok- 
rétegekből áll itt az üledék. A homokban kenyéralakú homokkőkonkréciók for- 
dulnak elő. A rétegsor felső részében világossárga dácittufapadok társulnak 
hozzájuk, s a közbetelepedett homok is világosszínű és tufás. A dacittufák 
tovább Ny-ra a dombhát D-i ereszén mindenütt nyomozhatók, söt egyhelyütt 
fejtették is a hassági út burkolására. Rétegeinkből itt csak 1—-2, közelebb meg 
nem határozható apró kagylóteknő került elő. Kelet felé Rüsz irányában még 
egy darabig nyomozhatók, csakhamar azonban a fiatalabb rétegek alá buknak. 

A part mentében Kisdisznód, Nagydisznód, Czód, Nagytalmács, Kis- 
talmács táján találkoztam mediterránkorú üledékkel. A legalsó részt durva, 
lejtőtörmelékhez hasonló, félig legömbölyített és szegletes darabjaiból a kris- 
tályos paláknak álló vastag üledék képezi, melynek darabjait kristályos pala- 
murva tartja össze, s benne lencseszerű fészkekben sovány agyag, az ú. n. 
kallóföld fordul elő, melyet Czódnál és Nagytalmácsnál szabálytalan Iyukakban 
nyernek s a nagydisznódi takácsok darócaik kallózásánál használnak föl. 
Fölötte nagy kavicsok összetömörüléséből létrejött konglomerátpadok következ- 
nek. A kavicsok javarésze kvarc, aztán kristályos palák, de találkozik köztük 
kristályos mészkő legömbölyített darabja is. Szépen föl van tárva az üledék ez 
a része a Nagytalmácsnál, a Szebenpatak balpartján égnek meredő függélyes 
lejtőben, ahol is a meztelen konglomerátpadok fejei előnyösen hozzájárulnak a 
vasút mente festőiességéhez. Ezen konglomerátokra. sárga, durva homokba ágya- 
zott kavics, majd sárga homok, benne 1—2 homokkőréteggel, telepedett. Majd 
vastagabban kék agyag következik, s erre fehér homok, mely felső részében 
1 m-nél vastagabb dacittufaréteget zár magába. Sajnos, ebből az üledékből 
eddig kövület nem került elő s így osztályozni nem lehet. pedig valószínűnek 
tartom, hogy a mediterránkor akvitániai, burdigaleni és vindobónai emelete 
benne van. Csak Kisnódról, a felsőkrétakori homokkövekhez telepedett sötét- 
színű agyagból van pecten-cserepek társaságában Osírea cochleár Ponzr teknő, 
ami a vindobónai emelet jelenlétére vall. Itt erre az agyagra kemény globige- 
rinás márga, majd homok, kavicsrétegek következnek. Az üledék felső részé- 
ben előforduló dacittufa a mediterrán korra jellegző. 

A mediterránra a szarmatakorú rétegek következnek. Jól föl van- 
nak ezek tárva Vízaknánál, a vasút Vizahídján túl lévő bevágásaiban. Hatal- 
mas vastagságban kékes és sárgászöld, csillámos, finomabb-durvább homok ez, 
melynek rétegei közt apró, egészen mogyorónagy kavicsrétegek is vannak, s a 
vastag rétegek közt vékony agyagos szallagok jelentkeznek, melyek az üledéket 
rétegessé teszik. Alsóbb részében néhány vékony riolittufarétegecske is telepe- 
dett közéje. 


ADATOK AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 1585 


Szarmatakorú üledékkel a szóbanforgó terület délkeleti csücskében, 
Fenyőfalvánál is találkoztam. Itt a legalsó részt sötét hamvaskék, palás agyag 
képezi, melybe kék, finomabb és vékonyabb homokrétegek is vannak közbe- 
telepedve. Az agyagon kék, aprókavicsos durvább homok nyügszik, benne 
Cardium obsoletum BErcnw., Ervilia podolica Ercnw., Gerithium rubigino- 
sum Ercnw., C. pictum Basr. Majd kavics, vékony riolittufa, finomabb sárga 
homok, homokkőkonkréciókkal s ismét kavics következik. 

A szarmatarétegekre a pontusi korú üledék telepedett, melynek fel- 
színes elterjedése nagy, úgyhogy a térkép túlnyomólag ennek a színével van 
befestve. 

Legalsó részét vastag, réteges kék agyag alkotja, melyből Vízaknánál, 
Rüsznél, Szászújfalunál Congeria banatika R. HomRws., Limnocardium syrmi- 
enze R. HorRx. teknőket gyüjtöttem. Alsópontusi kora ekkép minden kétséget 
kizáró módon meg van határozva, mely másutt is, ahonnét ismerjük, mindig 
a pontusi kor legalsó részét képezi. 

Az agyag felső részeibe homokrétegek kezdenek közbetelepedni, s ilyen 
homokrétegből Nagydisznódnál Congeria Doderleini Bgus., Melanopsis Bouci 
FÉR., M. austriaca. Hanpm., M. stíricturata Bnus., M. (Lyrcaea) Martiniana 
FéR., Neritina Pilari BRvus. került elő. Olyan fauna, mely szintén az alsó- 
pontusi emeletre jellegző. 

Az agyag felső részébe telepedett, mindinkább vastagodó homokrétegek 
átmenetet képeznek a felette következő, száz méternél vastagabb homokos üle- 
dékhez, mely a szeliden hullámos, néhol azonban meredek ereszű dombhátakat 
alkotja. A homok szürke vagy sárgaszínű, csillámos, finomabb, majd durvább, 
s a szóbanforgó terület nyugati részében felső rétegei közé eleinte vékony, 
majd vastagabb sárga, kékszínű agyagrétegek telepedtek, melyek a dombok 
felsőbb részét foglalják el, s az alatta lévő homokon megcsúszva, sok helyütt 
meredek falat képeznek. Szelindeknél az egyik ilyen csúszásban föltárt sárga 
agyagból Congeria Markovici Bgus., Limnocardium Mayeri M. Hönx., L. nu- 
datum Rxuss, L. cfr. arcaceum Bxgus., Lirnnaeus nobils Rxuss, házakat gyűj- 
töttem, s ekkép felsőpontusi korúsága nemcsak sztratigrafiailag, hanem kövü- 
letekkel is be van bizonyítva. 

Területem északkeleti részében a homok mindinkább durvább lesz, s 
közben már aprókavicsos közfekvetek is jelentkeznek. Ha aztán az üledéket 
dél felé nyomozzuk, azt tapasztaljuk, hogy a kavics mindinkább szaporodik és 
durvább lesz. A kavicsot a községek közelében több helyütt útkavicsolásra 
nyerik, legerősebb Mohnál, a nagyszeben—szentágotai vasút mentén, a Kavics- 
bánya megállóhelynél, hol már vastag rétegekben fordul elő, s benne hordó- 
nagy hömpölyök is vannak. 

Területünkről a pontusi kor végén leszaladt a víz, s a szárazzá lett 
helyeken megkezdték a folyóvizek működésüket. A levantei korban, melynek 
jelenlétét eddig nem sikerült kimutatni itt, még csak romboltak a folyóvizek, 
völgyeket mostak ki. Az ezt követő diluviális korban azonban már építő tevé- 
kenységükkel találkozunk azokban a hosszan elnyuló kavicsterraszokban, melyek 
a jelenkor folyóvizei mentén kb. 400 m magasságban terülnek el. 


186 HALAVÁTS GYULA 


Területem legjelentékenyebb folyóvize a Szebenpatak. Messze délen a 
magas hegységben fakad, s a medencébe Orlátnál jön be s Nagytalmácson túl 
szakad az Olt-folyóba. Jobbpartján terjedelmes terraszok kisérik, melyeknek 
fokán épült Nagyszeben városa. Nagytalmácsnál a terrasz összeolvad a Czód- 
patak terraszával, mely tovább Ny-ra is elnyúlik egészen a hegység lábáig. 
A Mohnál a Szebenbe torkolló, s Szentágota felül jövő rakoncátlan Hortobágy- 
patakot nem kiséri terrasz, ez még csak árterét fejleszti. 

A diluviális korszakban északról is jött egy folyóvíz. Délen, Kistorony- 
nál kezdődik üledéke s észak felé messzire követhető. Vízaknánál a vízválasz- 
tékot alkotja s folytatása a Vizapatak balpartján van, de csakhamar a jobb- 
parton jelentkezik egészen Szászvesződig, ahol " hirtelen keletre kanyarodik s 
egészen Bolyáig követhető. 

Szelistye táján pedig egy diluviáliskori tónak az üledékével találkoztam, 
melynek korát a belőle kikerült Elephas primigenius, Brme. zápfog hatá- 
rozza meg. 

Mind e helyeken a képződmény alsó részét durva kavics alkotja, mely 
gyüjteménye a magas hegység kristályos paláinak s egyéb közeteinek, s fölötte 
1—2 m vastagon agyagos iszap terül el és termékeny szántóföldek a terraszok 
felszíne. 

x 

Az eredetileg vizszintesen vagy közel vizszintesen leülepedett képződmé- 
nyek azonban ma már nincsenek ebben az állapotban, hanem a föld mélyé- 
ben működő erők néhol nagyon is kizavarták eredeti településükből, melyek- 
nek megismertésével áttérek mostani előadásom tulajdonképeni tárgyára. 

A rétegek települését legerősebben a vizaknai sótömzsnek a mélységből 
való erőszakos föltolódása zavarta meg. Már maga a sótömzs is erősen gyű- 
rött, s az egymással váltakozó világos és sötétebb rétegek a legkülönbözőbben 
gyűrödött ráncokat tüntetik föl a kamra falain s gyönyörködtetik a szemet 
ezek a moire-szövésüű selyemfodraira emlékeztető rajzok. 

A sótömzs fedőjét alkotó képződmények, különösen a szarmatakoruak 
köpenyként veszik körül a sótömzsöt s a világtájak felé tőle eldülnek, még- 
pedig a tömzs közelében nagy fok alatt, távolabb pedig ellaposodnak. Így Víz- 
aknától ÉK-re, a Vizapatakon lévő vasúti hídon túl lévő bevágásban a szarmata- 
korú rétegek 5 hóra felé 65 fokkal, a következő bevágásban pedig 5 hóra felé 
már csak 25 fokkal dőlnek. A várostól Í-ra, a toporcsai út bevágásában 20 hóra 
felé 15 fokkal, D-re a kiscsűri út alatti vízmosásban 11 hóra felé 70 fokkal. 
A szarmatakorú üledék fedőjében lévő alsópontusi agyag települét már kevésbé 
érte a sótömzs fölpuffadása, mert csak 5—10 fokos a dőlése. Ez az agyag, mely 
tömött voltánál jobban ellenáll a településében zavaró hatásoknak, mint a 
felette lévő laza homok, a legjobb vezérlőfonal, számos helyen föl van tárva 
a völgyek fenekén, ép azért erre fektetem a fősúlyt területem tektonikai viszo- 
nyainak fölismerésénél. 

Agyagunk a sótömzstől D-re és D-ra egy-egy lapos szinklinális ráncot 
formál. A délit egészen a medence széléig követhetjük, s itt Paplakától K-re, 
a hesinárra vivő út alatti vízmosásban 24 hóra felé 5 fokkal dőlnek rétegei. 


187 


ÁHOZ. 


, 


ZI MEDENCE TEKTONIKAJ 


. 


YRES 


, 


ADATOK AZ ERDEL 


"SZUIOJOS B "] — "959391 NIOY 

2 ő vi § . . (3 FŐ 

-MLAJOJIPOUT "9 "ggpojn MIONYYEULLUZS a Syáge snyuodosje "p — "OU isnyuodosToz "8 manna bigi se UT j/ 
4 . e .. 


"T9AZS9I 99UOpPOUL TUM uoszuIioj9s v ÁugAl9ZS vagy "77 


eUNETA 


"Wa 
"o9sÁs9U maed OTIV vageed SOÁTBIJSIIH "8 "SZUTOJOS B "] — "yos9g9i NION 

- tf 2] . c] 17 z (tente szül éjet . mp e 

UVAJOJTPOTT "9 — I9DOIR ATOT VJEUITVZS "G — -gyAge tsnguod OSTB TT "SSfOTIOY isnyuod OsI93 "e tunTANTIP "6 TANTANT[R "1 


"ye UOSZUIN395 IVUJUZTA B Áu9ATOZS TÁN [GF SZE orai 


188 HALAVÁTS GYULA 


Az É-i szinklinális ránc Hasságig terjed, a községtől É-ra azonban egy 
7—19 hóra irányú törés mentén a mediterránkorú rétegek nyomultak a fel- 
színre s elvágják a pontusi üledéket, melynek rétegei délnek dőlnek, mig a 
mediterráné diszkordánsan 1 hóra felé 40 fokkal. 

Ezt a települést az 11. ábra teszi szemlélhetővé, mely a sótömzsön át 
D— É-i irányban van fektetve. 

A mediterránkorú üledéknek ezt a felszínre kerülését tovább való ÉNYy-ra 
T. RorH Lasos! egészen Szászcsanádig nyomozta és Sorostélynál a kontakton 
a pontusi korú lerakódásnak egy meredek antiklinális ráncát konstatálta. 

Ha azonban a sótömzstől DNy—ÉK irányban fektetünk  metszetet 
(12. ábra), akkor azt látjuk, hogy a sótömzsön túli D-i lapos szinklinális ránc 
itt is megvan s Rüszig terjed. E községen túl azonban a mediterránkorú réte- 
geknek Hasságtól É-ra fentebb említett repedés mentében való kiemelkedése 
megszűnik, mert ezek a rétegek már a pontusi kornak alámerülnek, de érez- 
tetik hatásukat annyiban, hogy az alsópontusi agyag erősen össze van gyűtrve, 
ép a kontakton két ráncot vet, amint azt Rüsz ÉNy-i szélén levő árokban szépen 
látjuk. A. községtől K-re lévő völgynek fenekén még megvannak a mediterrán- 
korú rétegek, a felette lévő alsópontusi agyag 3 hóra felé 40 fokkal dől. 

Tovább nyomozva rétegeinket ÉK felé, Szászvesződtől K-re a messziről 
föltünő vízmosásban megtaláljuk az alsópontusi agyagot igen jól föltárva, mely 
itt 4 hóra felé 8 fokkal dől. Majd az ezzel párhuzamosan futó K felől követ- 
kező völgyben találkozunk vele, ahol azonban három ráncot vet. Lefelé haladva 
a völgyben, egy vetődés mentén újra a felszínre jut, s itt rétegei 4 hóra felé 
5 fokkal dőlnek. 

A tárgyalt területen a ráncok csapása átlag ÉNy—DK-i, ami kb. meg- 
felel az egykori part irányának, vagyis a ráncok ezzel párhuzamosak. 

Elütő ettől a nagydisznód—nagytalmácsi medencerész arculata. (13. ábra) 
Nagytalmácsnál a mediterránkorú breccsia, konglomerát és dacittufa meg a többi 
rétegek nyugodtan, táblásan feküsznek s rétegei átlag 3 hóra felé 5—10 fokkal dől- 
nek. Amint azonban a fedőben jelentkező pontusi korú üledékbe jutunk, a nyugodt 
településnek vége, s mindjárt a kontakton az alsópontusi agyag egy szűk szin- 
klinális ráncot vet, melynek DNy-i szárnya 2 hóra felé 25 fokkal, ÉK-i szárnya 
pedig 14 hóra felé 25 fokkal dől. Aztán egy laposabb antiklinális ránc jelent- 
kezik, melynek EK-i szárnyában a rétegek 23 hóra felé 20 fokkal dőlnek, a 
tovább már lapos szinklinális ráncba menve át. Ezt a szinklinális ráncot aztán 
DNy felé is megtaláljuk, amennyiben Czód táján a dacittufa a czód—nagy- 
talmácsi út mentén 1 hóra felé 5 fokkal, míg az Untere Hinterbach völgyben 4 
hóra 25 fokkal dől és a kettő közötti Valea szeratában két helyen sósvíz fakad. 

Erre a lapos szinklinális ráncra meredek antiklinális ránc következik, 
mely Mohnál, a Hortobágypatak völgyében jelentkezik, s melynek ép a ten- 
gelyében hömpölyög a patak. Ennek az antiklinális ráncznak DK-i szárnyában 
a rétegek 8 hóra felé 35 fokkal, míg a DNy-iban 22 hóra felé 40 fokkal dől- 
nek. Ezt az antiklinális ráncot tovább DNy-ra nem konstatálhattam, ha ugyan 


1 A m, kir. földt. int. évi jelent. 1908-ról, 84. 1. 


ADATOK AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 189 


a Nagydisznódtól K-re a. szőlők szélén lévő gödörben a 


rétegeknek 17 hóra felé 20 fokkal való dőlése talán ép hi fe 
ezt nem jelzi. 3 

Nagydisznód—Nagytalmácsnál tehát a ráncok ten- § 38 "3 
gelye, azaz csapásuk, nem párhuzamos a parttal, hanem a 8 a 
derékszögben érinti azt. SAS 18 

A szóbanforgó terület tektonikai viszonyainak is- 8 §p 8 
mertetése tehát azt igazolja, hogy a medence kitöltésében AS 3 -á 
résztvevő neogénkorú képződmények nemcsak a medence seg s 8 
szélén, a part és a sótömzs között, hanem a medence sé ea A 
belsejében, a sótömzsön túl is erősen ráncosodottak, 5 mezt E 

Jő 


nem feküsznek eredeti nyugodt helyzetükben. Torony- 
irányban mérve a sótömzstől a ruszi ráncok 13, a szász- 
vesződiek pedig 17 km-re vannak, vagyis már tekinté- 
lyesebb távolságban. 


t. 


— 34. alsópontusi agyag, — 4. szarmatak 


990 
, 


x 


6 0999 o 
9900 


009, 
, 


ságon á 


Végül szabad legyen még egy jelenségről szólni, 
mely a tektonikai viszonyokkal szorosan egybefügg. Terü- 
letemnek nem egy pontján ugyanis a térszín legmélyebb 
részein a völgyek fenekén olyan források fakadnak, me- 
lyeknek vize nem kristálytiszta, mint azt megszoktuk,  5----- ; 
hanem erősen iszapos. Ilyen iszapos források fakadnak 
Nagyszebentől D-re a Goldwiesen, Bolyától DNy-ra, 
már Szelindek határában a Hévestalban, hol négy tó is 
van, Rüsztól Ny-ra a Viza völgyében, hol több tó is csat- 
lakozik hozzájuk. 

Ezek között legérdekesebbek és legjelentékenyebbek 
a rüsziek, mert míg másutt csak süppedékes a vizes 
iszap, addig a rüszi források 4—5 méter magas kúpokat 
építettek a fölhordott iszapból. A Viza széles völgyében 
a vasút 12. és 13. őrházai között 6—7 szabályos kúp 
emelkedik ki az ártér síkjából. E helyen nagyobb mély- 
ségből víz tör fel s homokos iszapot hoz föl magával, 
mely iszapot kráterje szélén lerakja s építi lassankint a 
kúpot mindaddig, míg magassága a víz hidrosztatikai 


o 


orú konglomerat, — 5(C mediterránkorú breccsia. 


k 


án 


13. ábra. Szelvény a nagytalmácsi domb 


Gyaru Korbunari 


k, —.5A dacittufa, — 5B mediterr 


Fi o 
si rö 
nr 4 piss . , es 
nyomásának 0 pontját el nem éri, amikor aztán meg- B ka 
s-- lis 
szűnik a víz kiömlése. A síkon álló kúpok legtöbbje már § sz] 
[44 de , , [7 4 tem] 
olyan, melyből nem ömlik a víz s fűvel van benőve. Az ÉS 


1910. évben ottjártamkor már csak egy, a 18. sz. örház- 
tól ÉKÉ-ra lévő, 4 m magas kúpnak a tetején szivárgott 
ki némi víz. Ez is nemsokára megszűnik működni. Az 
ettől DK-re lévő fűvel benőtt 3 m magas kúp lábánál 
azonban kb. 5 cm átmérőjű lyukból azonban erősen 
tódul föl a hamvasszürke színű, nagyon iszapos víz, 


1. alluvium, — 2 diluvium, — 3. felsőpontusi homok, 


ÉNY 
Szebenpatak 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 18 


190 HALAVÁTS GYULA 


melynek hőmérséke 10 R?". (C12:5 9.). Ez azonban már nem fog kúpot építeni, 
mert vize árkon át a legközelebbi tóba ömlik. 

Akik eddig a rüszi iszapkúpokról írtak,! a víznek ezt a föltódulását ter- 
mészetes artézi jelenségnek mondják. Magam részéről annál is inkább csatla- 
kozom e nézethez, mert okát is tudom adni. 

Fentebb már előadtam, hogy rétegeink a vízaknai sótömzs és a vesződi 
vasúti megállóhelynél konstatált repedés között egy lapos szinklinális ráncot 
formálnak. A felsőpontusi korú homokos üledékben a csapadékvíz beszivárog 
az altalajba, itt az alsópontusi korú agyagon a szinklinális legmélyebb részén 
(mely a 13. sz. őrház táján van) összegyűl. Itt aztán olyan hidrosztatikai nyo- 
más alá kerül, hogy — a közlekedő csövek elméletéhez képest — amihez 
tán még gázok nyomása is járul, a talált hasadékon át a térszín mélyfekvésű 
pontján (a 13. sz. őrház táján a völgy 35£ m-nyire van a tenger színe 
felett) a felszínre tólul, magával ragadva iszapot, melyet krátere körül lerak, 
kúpot épít mindaddig, míg magassága a hidrosztatikai nyomás 0 pontját el 
nem éri, amikor itt építő működése megszűnik s máshol tör magának utat. 
Vizünk azonban nem jön nagy mélységből, illetőleg az alsópontusi agyag nem 
fekszik nagyobb mélységben a völgy talpa alatt, amit bizonyít hőmérséke, 
mely ennek a vidéknek az évi középhőmérsékéhez közel áll. 

Ugyanennek a szinklinális ráncnak a kelet felé váló folytatásában jelent- 
kezik Bolyától DNy-ra, már Szelindek határában a Heves thalban egy iszapos 
forrás, mely azonban azon oknál fogva, hogy itt a völgy talpa magasabban 
fekszik, mint a Vizapataké, a hidrosztatikai nyomás 0-pontja táján nem épít 
kúpot, hanem csak vizes lágy iszapömlés. 

Általában az ilyen iszapos források és a sósforrások megjelenése mindig 
arra vall, hogy egy szinklinális ráncz van ott. 


1 J. C. ANDRAE, Bericht über eine im Jahre 1851 unternommene geognostische 
Reise durch die südwestlichen Punkte des Banats, der Banater Militárgrenze und 
Siebenbürgen. (Abh. d. naturw. Geselseh. in Halle. Bd. I. (854] pag. 55.) 

F. Posepwy, Studien aus dem Salinargebiete Siebenbürgens. V. Saline Vízakna 
und deren weitere Umgebung. (Jahrb. d. k. k. g. R.-A. Bd. XXI [871], pag. 143.) 

M. ScHusrTER, Die Schlamguellen und Hügel bei dem Reussner Teichen. (Verh. 
u. Mitth. d. siebenb. Ver. f. Naturw. Jg. XXXII [882], pag. 158.) 


JEGYZETEK AZ ERDÉLYI ÉRCESHEGYSÉG PILIS-CSÁKLYAKÓ 
.  SZIRTZÓNÁJÁNAK TEKTONIKÁJÁHOZ. 


Irta HoFrFER AwnDpRÁS dr. 


A mult nyáron az Erdélyi Érceshegység keleti szirtes vidékére tettem 
nehány kirándulást s annak Nagyenyedtől nyugatra eső részét, nevezetesen 
Szabaderdő, Bredesty, Intregáld és a Rejkány-telep között részletesebben is 
bejártam. Bár ennek a geológiai, geomorfológiai és különösen tektonikai szem- 
pontból fölötte érdekes, de ép oly komplikált vidéknek szerkezetéről nehány 
hét alatt tiszta képet alkotni szinte lehetetlen, tekintettel annak szegényes 
irodalmára nem lesz talán fölösleges, ha a HERBIcH, HEREPEI és a RorH meg- 
figyelései közé — akik ezen terület geológiájával aránylag még legtöbbet fog- 
lalkoztak — egyet a saját följegyzéseim közül is beiktatok. 

Már a nevezett geológusok munkáiból ! tudjuk, hogy itt az Érchegység 
szirtvonulata nem egy, hanem több zónából áll. Nem is említve a neogén 
medence határán húzódó szakadozott szirtzónát, a hatalmas centrális Bedellő- 
Tarkó vonulat előtt keleten ott emelkedik a centrálisnál keskenyebb (átlag 
csak 700—800 m széles) és csak 9 km hosszú, de valamivel magasabb Pilis 
(1250 m), Fácaptyetri (1146 m), Priszaka Zsoazsuluj (1156 m), Csáklyakő 
(1233 m) vonulat, mögötte pedig a Pilis-Csáklyakőinél is keskenyebb és sza- 
kadozottabb Rimbesczi-Boczányi szirtzóna. 

Itt csak a keleti Pilis-Csáklyakói zónáról van mondani valóm. 

Ezt a zónát minden oldalról a helyenkint konglomeratos és márga- 
pados kárpáti homokkő veszi körül. Ismeretes, hogy ezt a homokkövet sokáig 
eocén korúnak tartották, míg végre HERBIcH, HEREPEI és RorH kimutatták, 
hogy az alsó kréta (neokom) kori. 

Ezt a homokkőzónát egész 7 km-es szélességében igen szépen tárta föl 
a Marosba siető Gyógypatak, amely fönt a Tarkőt a csodaszép remetei szikla- 
szorossal (Tyeja), a Pilis-Csáklyakő szirtvonulatot pedig a Monasztirea fölött 
vad sziklakapuval törte át. Szirtvonulatunkat a déli "4-ében is átvágta egy 
patak, a Csáklyai; elválasztva a Csáklyakót az egyik közbülső tagtól, a Priszaka 
Zsoazsulujtól. 


1 Dr. HERBICH FERENC cGeológiai tapasztalatok a mészszirtek területén, az 
erdélyi érchegység keleti szélén.v Földtani Közlöny. VIL. évf. 9., 10., 11., 12. sz. 1877. 

HEREPEI KÁRoLY rAlsófehér vármegye földtani leírásai. Alsófehér vármegye 
monográfiája. I. 1. 115—175. o. 1896. 

TELEGDI RorH LAJos: A magyar kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900. 
.-és 1901. évekről. 


131 


192 DI: HOFFER ANDRÁS 


A Gyógypatak föltárásában jól látszik, hogy a finoman, néhol — pl. a 
Monasztireánál — valósággal kaotikusan gyűrött homokkő-redők egészben 


véve ÉÉK—DDNYy-i csapást mutatnak, vagyis a centrális tömeg főtengelyével 
parallel húzódnak. 

Maga a mészkő egészen tömör, világosszürke szinű, kalcit-eres. Kövüle- 
tekben nagyon szegény. Meghatározható kövületet én sem találtam benne. 
Kövületszegénysége az oka, hogy korát mindezideig pontosan nem tudták 
megállapítani. Herepei a cFehérkövek gerince, ( Fácaptyetri) a Preszáka ( Priszáka 
Zsoazsuluj) és a Csáklyakó mészkövét is a fekvő rétegeik s magának a mész- 
kőnek kőzettani jellege alapján felső neokomi (Caprotina) mésznek mondja. 
Roth az 1900-iki évi jelentésében (70 oldal) a Pilist a tithon meszek között 
említi, de koralokon és bryozoákon kívül (melyeknek neveit nem - közli) 
egyéb szerves maradványt nem figyelt meg benne. A Priszaka Zsoazsulujt és 
a Csáklyakövet szintén a tithon-malm vonulat tagjának veszi, de kövületet 
egyikből sem említ. Herbich a Pilisről röviden csak annyit mond, hogy vörös 
kötőszerű mészbreccsából áll. A középső tagot (Priszaka Zsoazsuluj— Fácaptyetri) 
nem is említi. A Csáklyakövet is csak futólag nézte meg s csupán cbizonytalan 
Caprotina vagy talán Diceras, átmetszeteket említ belőle. De azután 
azt mondja, hogy ca magasra fölnyúló homokkőképződményeknek egy nyugat 
felé irányult elterülésénél úgylátszik, hogy a Piatra Csáki (— Csáklyakő) 
mészköve arra telepedikö,. Valószínűleg ezen feltevése alapján rajzolta a Gáldi- 
völgyről adott szelvényén a neokomi homokkő és konglomerátum rétegek fölé — 
konkordáns településsel — a Csáklyakó mészkövét felső neokomi mészköőnek. 

Amit Herbich nem látott tisztán, t. i. a neokominak vett képződmények- 
nek a Csáklyakő mészköve alá való dölését, azt én világosan láttam a hegy 
1149-es déli magassági pontja alatt, a keleti oldalban levő elfalazott barlang 
bejárójában. 

A barlang szájához két hatalmas sziklafal között kell fölkapaszkodni. 
Ezek közül az északi, a barlang szájával szemközt állva a jobbkéz felöli fal 
oldalában tisztán látszik, hogy a neokomi rétegekhez tartozó konglomerátum 
919-kal Ny—ÉNYy-nak, vagyis a Csáklyakő mészköve alá dől. Különben ugyan- 
ezt itt a Csáklyakő keleti oldalában több helyen is világosan látni. 

A mészkő alá dűlő poligén-konglomerátum anyaga a legkülönbözőbb 
nagyságú (akad félméteres átmérőjű is) kvarcit, kristályos pala, eruptivus kőzet 
és alárendelten mezozoos mész kavicsokból áll. 

A legmélyebb föltárásban, a Gyógypatak áttörésében a homokkő (illetve 
konglomerátum) és a mészkő határát elborította a mészkő törmeléke, de már 
a Pilis keleti oldalában több helyen, különösen pedig közvetlenül a menedék- 
ház háta mögött ismét jól látszik, hogy a homokkő — az említett helyen 
kb. 309-kal — a mészkő alá dől. 

Az tehát bizonyos, hogy a Pilis-Csáklyakóő vonulat 
mészköve legalábbrészben aneokomi konglomerátumon, 
illetve homokkövön fekszik. Ez azonban még nem dönti el a 
mészkő korát. 

A mészkő csak nehány helyen mutat jó rétegzettséget, dőlésének iránya 


JEGYZETEK AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉG PILISCSÁKLYAKŐ SZIRTZÓNÁJÁNAK TEKTONIKÁJÁHOZ. 193 


és foka azonban úgyszólván lépésről lépésre változik. Szóval azt a konkordáns 
települést, amelyet Herbich az említett szelvény szerint a két képződmény 
között föltételez, mindenesetre csak hipotétikusnak kell tekintenünk. 

Ha annak a fölfogásnak van igaza, amely ezeket a szirteket általában 
júrakorinak mondja, akkor — tekintettel azon mészkődarabokra, amelyeket a 
Csáklyakó alá dűlő konglomerátumban megtaláltam s amelyek petrográfiailag 
azonosak a Csáklyakó és Tarkő mészkövével — a Pilis-Csáklyakővonulat rá 
van tolva a fiatalabb (kréta) homokkőre, illetve konglomerátumra. A Herepei 
és Herbich felfogását pedig, hogy t. i. ez a mészkővonulat felső neokomi 
(Caprotina) mész, csak kövületek alapján lehetne eldönteni, 

Kelt Székelyudvarhelyen 1912 október hónap 1-én. 


ÚJ PHOLADOMYA A MIOCÉNBŐL. 


Írta Pávar Vajwa FERENC dr.! 


— A 14—17. ábrával. — 


Főnököm, dr. Böckn Hucó főiskolai tanár, m. kir. főbányatanácsos ur két 
hatalmas pholadomya kőbélre hívta föl a figyelmemet, amikor ennek az évnek 
tavaszán, az ásványföldtani tanszékhez kerültem. Ezeket a pholadomyákat 
BöcgH annak idején Verdniktől D-re gyűjtötte, a vasút Ny-i oldalán levő mész- 
égető köfejtőjében, a 231 m-es ponton, lajtamészkőből. 

További érdeklődésem folytán dr. Vaápász M. ELEMÉR egyetemi tanár- 
segéd volt olyan szíves és egy hasonlóan óriási példányt bocsátott rendelkezé- 
semre a tud, egyetemi őslénytani gyűjteményből, amelyet dr. SCHRÉTER ZOLTÁN 
m. kir. geológus még mint egyetemi hallgató gyűjtött a kemencei szintén 
lajtamészkőből. Újabban a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében akadtam 
egy mindeniknél erősebb Panopaca sp.-ként kiállított példányra szintén, Kemence 
előfordulási hellyel (Hont m.) 1884-ben ScHAFARZIK professzor gyűjtötte. Az 
intézet igazgatóságának szives engedelmével ezt is megvizsgáltam. 

Ez idő szerint tehát öt példányban két különböző termőhelyről isme- 
rem ezt az állandó jellegekkel felruházott, minden általam leírásban ismert 
pholadomyánál sokkal nagyobb fajt, a felső mediterrán üledékekből. Mert 
aránylag megnyúlt alakkal van dolgunk és mert a héjak hátsó pereme élesen 
lemetszett, a  kőbélnek nagyjából általános trapez alakja van. Az egyik 
BöcxH-féle egészen ép példányon (14—15. ábra) megfigyelhetően a héjak közül 
a balteknő kissé nagyobb. A búb kevéssé, de azért észrevehetően kiemelkedő 
s a héjaknak csaknem a mellső részén foglal helyet; oldalról nézve éles tompa- 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi december 4-én tartott 
szakülésén. 


PAVAI VAJNA FERENC 


r 


D 


194 


ha AAllhász a 


14. ábra. Pholadomwya 


H. BöcHi n. sp. a szerémségi Verdnik lajtameszéből, eredeti nagyságban. 


2 


UJ PHOLADOMYA A MIOCÉNBŐL. 195 


szöget alkot, a felső peremmel annak előlről a második harmadában. A jobb- 
teknő búbja kissé bepöndörödött a balteknő búbja alá s így nyitódásnál a bal 
búb hegyét lekoptatta. A. kőbélen ebben a kis mélyedésben igen szépen látszik 
a balteknőbúb mind a 14 finom csomós bordájának a benyomata. Mellső 
pereme a teknőknek lekerekített és pedig olyan formán, hogy a középmagas- 
ság fölöttől kezdve lefelé erősebb a lemetszés úgy, hogy a héjak legnagyobb 
magassága nem esik szembe a búbbal, az alsó peremen, hanem kissé hátrafelé 
tolódik el, a 3-ik bordaközhöz. Az alsó perem hátsó része ugyancsak lekere- 
kített, de sokkal kevébbé s csak az alsó hátsó harmadában a héjak magassá- 
gának. A hátsó héjszélek ferdén lemetszettek úgy, hogy az alsó perem hátulsó 
részével hegyesszöget, a záros peremével tompaszöget zár be. Ebből a lemet- 
szettségből kifolyólag hátul a héjak erősen, a vastagság két harmadára táton- 
góak, míg a perem többi részein, egész kereken érintkeznek mindenütt. A felső 


Zöagzt 


15. ábra. Pholadomya H. Böckhi n. sp.Verdnik lajtameszéből elülről nézve, kicsinyítve 


vagy záros perem majdnem, egyenes, de elől és hátul kissé mégis felhajló. 
A teknők a mellső és hátsó felső részek kivételével bordázottak. A bordák 
keskenyebbek, mint a bordaközök, különösen a mellső héjrészek felé lekere- 
kítettek s ahol a növedék vonalakkal találkoznak, bütykösek. A búbról kiinduló- 
lag ferdén le és hátrafelé futnak le és pedig a mellsők kevésbé, mint a hátsók. 
A jobb teknőn 14, a ballon 13 borda van. A jobb teknő 14-ik bordája mellső 
részen foglal helyet, rövidebb és gyöngébb mint a többi. A  növedékvonalak 
az egész teknőn jól szemlélhetők a köbeleken is. Lefutásuk különösen a hátsó 
perem közelében igen jellemző és összefüggésben van annak lemetszettségével. 
A záros peremtől kiindulva hátra lefelé, majd egyenesen le, megint az előbbi 
irányban haladnak s azután le és előre kanyarodnak. Ez olyan bélyeg, amelyet 
egyetlen leábrázolt pholadomyánál sem észleltem, de ugyancsak az itt leírt 
példány fiatalabb korbeli héjrészein sem ilyen lefutásúak egészen a növeke- 
dési vonalak, amennyiben a másodszori hátra lefele irányuló fordulásuk kima- 
rad s így ennek az állatnak a fiatalkori teknői részben más alakúak, mint az 
egészen kifejlett korban. 

A bordák és növedékvonalak, mert köbélről van szó, természetszerűen a 


Pat. D"Pappd 


196 DI PÁVAI VAJNA FERENC 


vékony héj belsejében is jól kivehetőek. Az izombenyomatok, mint rendesen a 
pholadomya kőbeleknél, nem láthatók, ellenben a nagy, egyenlőszárú három- 
szögre emlékeztető sinusok a köpenybenyomaton elég jól meg vannak tartva s 
a záros perem végétől kiindulva a hátsó szegély kétharmadát fogják be szárai. 

A kőbél leírását azzal fejezem be, hogy körülhatárolt áreát nem külön- 
böztethetünk meg a teknők búbmögötti részén. 

Ez az utóbbi körülmény már rendszertani helyének megállapítása felé 
vezet, amennyiben AGassiz után két nagy csoportra osztjuk a pholadomyákat 
olyanokra, amelyeknek jól körülhatárolt áreájuk van és olyanokra, 
amelyeken ilyent nem különböztethetünk meg. 

A héjak záros pereme egészen hátranyúlik a hátsó tátongó részig, odáig, 
ahol a köpenybenyomat kezdődik. Búbjuk előlfekvő, vastag, erős. A bordák 
és növedékvonalak szintén erősek és bütykösek, amely általános tulajdonságok 
alapján az áreanélküli pholadomyák trigonatae specieseihez kell számí- 
tanunk ezt az újat is, amint legközelebbi, szintén harmadkori és élő rokonai 
is ide tartoznak. 

A pholadomyák pontos meghatározása körül ma még nagy nehézségekbe 
ütközünk. Hogy ezek a nehézségek magukban az állatokban, azok szervezeté- 
ben és ebből kifolyólag a héjak nagy változatosságában gyökeredznek-e vagy 
a leírok és monográfusok terhére irandók, annak megvitatásába ezen a helyen 
nem bocsátkozhatom s a rendelkezésemre álló anyag sem jogosít fel erre. 
Annyi azonban bizonyos, hogy amikor olyan szembeötlően különböző formák 
összevonását látja az ember MoEscH monografiájában,! mint Gorzrpruss Phola- 
domya Puschiját és HönRwEs Ph. rectidorsatáját s utalást lát arra, hogy a 
Ph. Puschit még a margarilaceaval és esetleg alpinaval is össze lehetne vonni, 
amikor már azok is rettenetes különbségeket tüntetnek föl, szinte hihetetlen- 
nek látszik egy új faj leírása, az egész rokonságnak újra való leírása nélkül. 
Ha MoEscy XXXVII. tablájának 6. ábrája s a XXXIX. 5. számú képe egy 
és ugyanez a faj s ezt még azonosítani lehet ar XXXVII. tábla 2. ábrájával 
is (1. 14. ábra), akkor csak egy Pholadomya-faj volt a világon s minden állat- 
ból csak egy faj élt és él. Meg azután az is érdekes, amikor ugyan az a faj 
egyik egyéne 12, másika 36 bordás. 

Összehasonlítás kedvéért a 16. ábrában néhány időben és formában közel 
álló fajnak a körvonalait rögzítettem, hogy az erre vonatkozó eltérések és meg- 
egyezések kidomborodjanak. Ha ezeket a körvonalakat megnézzük, első tekin- 
tetre szemünkbe ötlik az, hogy ez a faj valamennyinél jóval nagyobb s a körvonal 
lefutását illetőleg sem egyezik egyikkel sem. A liászbeli Ph. corrugatahoz és 
ambiguahoz bár kétségtelenül hasonlít alakra, nem csak korbelileg, hanem 
szisztematikailag is nagyon messze esnek egymástól s így a részletekben is 
óriási a különbség. 

MoEscn szerint a Pholadomya Puschi Gorpr. tipusai a Ph. rectidorsata 
HönRx., tehát mindjárt egyszerre tárgyalhatjuk a kettőt. A Ph. rectidorsata 


1 Dr. MorscH: Monographie der Pholadomyen. Abhandl. der Sehweizerischen 
Gesellschaft. 1874—75. 


197 


UJ PHOLADOMYA A MIOCÉNBŐL. 


"6 IIIAXX 4 


"XKIXX d "000vg yo pnsonb "a iyosndg 


al 


"XXX I "T00M DU49]591 


"T "ISOTOTA UOSOOTA "MOG PPIPUVI 
S 9) 


e IIATO 1 44710 L49SsNng 
e 7 PL NHOH 010540011994 


) 


at 


"ds "a 2yyoog "Hú vfwopvioyg "1 


"LSEJIJUOSLYJAZSSO YVÁLUIOPVIOUA VIGP 91 


sizétendtendatheozáuni 


.s-e.r—n. 
keret edd 0.0... 


—ÓÖ—— 


198 DI PÁVAI VAJNA FERENC 


HöRx. búbja nem emelkedik föl, mellső pereme alul előre nyuló, hátsó pereme 
lekerekített. Bordaja 23 van s-ezek a hátsó perem felé is megvannak. 

Ezzel tehát új alakuk nem azonosítható az ő felemelkedő vastag búbjá- 
val, felül előre nyuló mellső részével. Épen így különbözik tőle lemetszett 
hátsó pereme és 13—14. bordája által, amelyek az alsó peremen végződnek 
csupán. Gorpruss Ph. Puschiját sokkal erősebben kiemelkedő és előre nyuló 
vékony búbja, valamint a búb előtt előugró mellső része, elől és hátul egyaránt 
erősen felhajló alsó pereme és a hátsó peremnek ugyancsak lekerekített volta 
épen úgy megkülönböztetik, mint több bordája és nagysága. Gorpruss ugyan 
említi, ! hogy Düsseldorfnál kétszeres nagyságú példányokat is talált mint, amit 
leábrázolt, de ha ezek tényleg olyanok, mint amelyet lerajzol, nagyobb példá- 
nyokban sem lehetnek azonosak azzal, amit Böcxn gyűjtött. Ez kitünik abból is, 
hogy ha Gornpruss ábrájának legnagyobb méretei közül a magasság számérté- 
kével elosztjuk a hosszúság és vastagság méreteit, mert akkor a következő 
viszonyt találjuk: 1-25:1:071, míg a mi példányunknál a viszony ez: 
ISGZsát 0 58 

Szóval az utóbbi aránylag hosszabb és vékonyabb. De ha MoEscH méret- 
oldalait vesszük kétszeresen, akkor sem kapunk hasonló viszonyt a méretek 
között, sőt még kevésbé megközelítőek lesznek, mint az előbbi, 1:60:1 : 127. 

Részemről GoLrpruss óriás példányairól azt hiszem, hogy azok már nem 
a Ph. Puschihoz számíthatók, hanem megfelelő különbségek által talán az itt 
leírt új Pholadomyához. 

A — Pholadomya margarítacea Sow.-val való azonosítást továbbá, már 
ennek kicsiny méretei miatt sem kísérelhetjük meg, de megemlíthetem, hogy 
amíg a záros és mellső perem a Ph. Puschinál hegyesszöget zár be, addig a 
Ph. margarítaceánál ez a szög közel derékszög s a mi pholadomyánknál már 
tompaszög, de nem olyan nagy még mint a Ph. rectidorsala HÖRN., vagy 
Ph. Puschi v. guesita SAcc. és Ph. hesterna Sow. meg Ph. candidua Sow.-nál. 

A. Pholadomya hesterna Woop. főleg a búb előtt messze előre nyúló. 
mellső peremével s így nagyon is középtáj felé eső búbjával különbözik ala- 
kunktól. 

A. többi tercier fajok, mint Ph. Lábatlanensis HANTEEN, Ph. rugosa 
HANTK., Ph. Canavarii Sxm., Ph. Weisi Purtxppi, Ph. Halaensis AnRcnrac., Ph. 
Ludensis DEsHaxes., Ph. Turniensis SaAcc., Ph. vaticana Ponzi., Ph. pliocenica 
L. FokEsri, Ph. thyrrena. SIMoNELL stb. annyira különböznek tőle, hogy bővebb. 
összehasonlítás fölösleges. 

A Pholadomya Alpina Marn.-val és az élő Ph. candida Sow. meg még 
a Ph. Puschi vor. guesita MIcnr.-val azonban még behatóan össze kell vetnünk. 

Mindenek előtt konstatálnunk kell, hogy nagyság tekintetében ezek is 
messze mögötte maradnak a kezemben levő példányoknak. 

A Pholadomya Alpina MArn. tipusául MoEscu a XI. tábl. 2. ábráját 
tekinti, amely azonban kiemelkedő hegyes, vékony búbjával, előre ugró vékony 
bűbelőtti mellső perem részével, aminek dacára mellső alsó pereme még sincsen 


1 GoLDFUSS : Petrefacta Germaniae . 


199 


UJ PHOLADOMYA A MICOÉNBŐL. 


ME 1] 


"6 TIX TT JŐÖO0Uoj HOSAOIN "WOW? ) 2ATT 


íg NDK Hj ) ) ) ) ) v "TIT 
2 ATX TI 4aHOog 0J041s04 "a vuidjo ) ÚT 


"ds "a 2yyvog "H vhwopvioyg "T 
"ESVIT[TOSLTJOZSSO HVLÁTTOPDVIOUA "VIGY "ZT 


e . kéz HEdsét 
Hat as sms" 7 66 a—.. —.. cset 


200 Dr: PÁVAI VAJNA FERENC. 


annyira lekerekítve, mint az itt leírta, még sem azonosítható. Aminek útját 
állja az is, hogy hátsó pereme nem lemetszett, hanem lekerekített s így kevésbé 
tátongó s ez a tátongás a búb felé jobban előre nyúlik. Itt a kagyló hátsó 
részének a vastagsága a legnagyobb vastagság negyedrésze a Ph. n. sp.-nél 
háromnegyede. MorscH XI. 1. C. ábráján feltüntetett példány sem tátong 
olyan erősen s HöRvEsé pláne csak fél vastagságnyira tátong. Bár tagadhat- 
lanul ez a két utóbbi hátsó peremének lemetszettségével s némileg a növedék- 
vonalak lefutásának irányával új alakunkra üt, erősen kiemelkedő búbja s 
nagyon elvékonyodó, hosszú hátulsó teknő részeivel, élesen különbözik tőle. 

Annyi azonban bizonyos, hogy a P. Alpina egyénei között némely tekin- 
tetben átmenetekkel találkozunk ehhez az új Pholadomyához, de azonosítani 
azokat ezzel nem lehet, mert ha ki nem fejlett példányoknak is tekintjük a 
némileg hasonló alpinákat, akkor sem jutunk eredményre, mert elég a BöcEH- 
féle példány képére nézni (14. ábra) s mindjárt szembeötlik, hogy ez fejletlen 
korában még jobban különbözött azoktól. 

SAcco Pholadomya Puschi v. guesitajárói ugyanazt kellene mondanom, 
mint az előbbiről, bár ez, első látásra, közelebb áll hozzá, de a búb alakja, a 
hátsó perem lemetszettségének iránya és kicsinysége határozottan megkülön- 
böztetik, amihez még a korkülönbség (oligocén) járul. 

Az élő Pholadomya candida Sow. már megint távolabb áll tőle, mert 
bár első szempillantásra általános formája hasonló, részleteibenTerősen külön- 
bözik. Búbja rövidebb, mellső alsó pereme új alakunkhoz képest nincsen is . 
lekerekítve úgy, hogy itt épen az nyúlik előre, a nátsó pereme lekerekített s 
így hátsó felső része nem emelkedik ki. 

Még egy pholadomya van, amelyet behatóan össze kell hasonlítanunk új 
fajunkat és ez a Pholadomya alpina v. rostrata ScHAFFER. Ezt ScHAFFER az 
alsó mediterrán eggenburgi rétegekből írta le, tehát idősebb üledékből, mint 
a mienkek. 

A 17-ik ábrán látható körvonalak világosan szemléltetik azt, hogy míg 
OCHAFFER XLV. T. 3-ik ábráján feltüntetett forma minden tekintetben messze 
áll az itt leírttól, ugyanannak a táblának 2-ik ábrája több tekintetben közele- 
dik ahhoz, talán jobban, mint az előbbihez, bár ScHAAFFER még mindig a 
varietas rostratához számítja. Ennek hátsó fele lemetszettségével s a záros 
és alsó perem lefutási irányát illetőleg teljesen megegyező. Mellső pereme 
azonban ellenkezőleg nem alul, hanem felül van jobban lekerekítve s így 
búbja sem olyan előrefekvő s sokkal jobban le van kerekítve. 

Ha ozek után még a nagyságkülönbségre utalok és arra, hogy a Ph. 
Alpina v. rostrata, SCHAFFER leírása szerint, elől is tátong, meg hogy magas- 
sága ugyanakkora mint a vastagsága, azt hiszem, eléggé reá mutattam, hogy 
a kezemben levő pholadomya ehhez sem tartozhatik. 

Az alsó mediterrán Ph. alpina v. rostata. ScHAFr. némelyik egyéne sok 
egyező tulajdonságánál fogva, úgy látszik, egyenes őse a mi felső mediterrán 
pholadornyánknak, sőt talán ha más formáit tartjuk szem előtt, magának a 
Fholadomya alpinának is, amely szintén inkább felső mediterrán faj. 

Az itt leírt pholadomya tehát legközelebb áll a Ph. Puschi var. guesita 


UJ PHOLADOMYA A MIOCÉNBŐL. 901 


SaAcc.-hoz, a Ph. alpina MArH. egyes megnyult formáihoz és különösen a Ph. 
alpina v. rostrata. SCHAFF.-hoz, de míg ezek egyes alakbeli tulajdonságait egyesíti 
magában, addig arányainak óriási nagyságával, hosszú, aránylag lapos búbjá- 
val, növedékvonalainak sajátságos lefutási irányával s ebből következő erős 
ferde lemetszettségével a hátsó peremnek élesen különbözik tölük. Ezekhez a 
különbségekhez csak hozzáadok, amikor arra is utalok, hogy a zárosperem és 
a mellső perem felső részének iránya, derékszöghez közelebb álló tompaszöget 
zár be, mint a hozzá legközelebb álló fajok, amelyeknél ez a szög nyujtottabb. 

Leírásomnál azért használtam, amint már kiemeltem, csak egyetlen egy 
példányt, mert az minden tekintetben egész és hibátlan, míg a másik négy 
részben hiányos és összenyomástól torzított. 

Ezek után Pholadomya nm. sp.-em fő jellegeit a következőkben foglalom 
össze: hossza 163 mm, magassága 99 mm, vastagsága 83 mm; 
alakjaleginkábbáltalánostrapezhezhasonlítható; mellső 
felső pereme kevésbé mint az alsó, tompaszögben lekere- 
kített, a hátsó ferdén lemetszett. Búbja vastag, hosszú és 
kevéssé kiemelkedő. Bordája 13—14 van; bütykösek s csak 
az alsó peremen végződnek. A részletekre vonatkozólag az eddigiek 
irányadók. 

Az elmondottak alapján, azt hiszem, a vrdniki és kemencei lajta- 
mészkőből származó nagy pholadomya az ő sajátos és állandó jellegeivel mint 
önálló, új faj megállhat az irodalomban s mint ilyent ?2oladomya Z7. Böckhá- 


nek nevezem el, dr. Böckn Hugó, m. kir. főbányatanácsos, főiskolai rendes 
tanárról. 


BöckH olyan helyet foglal el geológusaink sorában, hogy elnevezésem 
már alig jön kitüntetés számba úgy, hogy amikor ezt teszem, inkább csak 
őszinte hálámnak és tiszteletemnek adok kifejezést az irántam tanusított nem 
főnöki, hanem igazán baráti jóindulatáért. 

De nem teszem le a tollat addig, amíg köszönetemet nem nyilvánítom 
ezen a helyen is dr. Viráris Isrvás tanárnak, a főiskolán a palxontológia 
előadójának, amiért ebben a munkámban útbaigazításával támogatott. 

Készült a selmeczbányai m. kir. bányászati s erdészeti főiskola ásvány- 
földtani tanszéknél. 

Selmeczbányán, 1912. évi július havában. 


Dr. Pávar VaJwsa FERENc főiskolai tanársegéd. 


KÓSDI MARKAZIT. 


Irta Jugovics Lasos dr. ! 


— A 18-ik ábrával. — 


Vác mellett a cNagyszálv délkeleti lejtőjén Kósd község határában szénre 
bányásznak, mely itten, a középső eocen-rétegekben fordul elő. Ebben a szén- 
ben, mint bekérgezés, gyakori a pirit, de ujabban egy darab szenet kaptam e 
helyről, melybe beágyazva szép markazit-kristályokat találtam. A kristályok 
kalcit ér mentén tömör markaziton ülnek, csak egyik részükkel kifejlődve. 
Nagyságra nézve 1—3 mm hosszuak és 0-5—1 mm szélesek. Általában a 
c (001) szerint táblások, jó, fényes lapokkal vannak határolva, ezért különö- 
sen alkalmasaknak mutatkoztak a kristálytani vizsgálatra. 

A markazit kristálytani viszonyai meglehetős bizonytalanok, illetve a 
különböző szerzők eltérő adatokat találtak. Hausmann? és Dejussieu? voltak 
az elsők, kik a markazit kristálytani viszonyaival foglalkoztak. Később Sade- 
beck végzett behatóbb vizsgálatokat rajta és helyesebb tengelyarányt állított 
fel. Ezután A. Gemacher " foglalkozott részletesebben a markozitokkal, hogy 
annak kristálytani állandóit megállapítsa. Mindegyikük más-más szögadatokat 
és tengelyarányt kapott. Az eltérések bemutatására a következő szögadatot 
közlöm : 


Hausmann - 
f Dejussieu Miller Sadebeck Gehmacher 
EZEN SZS ESNE 80990" 78997 kotsz kJ 


Ugyanezen szerzők a következő tengelyarányokat állították fel: 


Dejussieu megb aucr JÜJÁDBS LEE 85 
Hausmann c SOHA E MZENSTSÁZS 
Sadebeck c SZAVGODÉEK ESŐ 
Gehmacher ( c (070225 SZELES ZGBB 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 dec. 11-i szakülésén. 

2 HAUSMANN : Vollstündiges Handbuch der Mineralogie 1847. 

3 DEjussIEu, LAURENT PIERRE: Journal des mines. XXX. 1811. 

4 A, SADEBECK : Über die Kristallisation des Markasits und seine regelmássi- 
gen Verwachsungen mit Bisenkies. Poggendorffs Annal. Ergünzungsband 8. 1878. 

5 A. GEHMACHER : Morphologische Studien am Markasit. Zeitschr. f. Krystallo- 
graphie XIII. B. 242. 


KÓSDI MARKAZIT. 203 


E nagy eltérések teszik szükségessé, hogy sok és pontos vizsgálat tör- 
ténjék, hogy a markazitra állandó tengelyarányt nyerjünk vagy az ingadozások 
okát megismerjük. 

A kósdi markazit alkalmas volt pontos vizsgálat elvégzésére, mert lapjai, 
különösen a dóma lapok fényes, sima lapok, melyek csak ritkán vannak kissé 
legömbölyödve. Míg a föntemlített szerzők mindig kiemelik, hogy az általuk 
vizsgált markazitokon a dóma lapok, főleg az 7 (011), mindig rostos a 011 és 
011 metszési élével párhuzamosan, ami a mérést zavarta, mert egy határozott 


18. ábra. Markazit kristályok Kosdról. 


reflex helyett reflexsorozatot mutatott, amiből többen vicinális lapok jelenlétét 
is megállapították. 

Összesen 26 kristályt vizsgáltam meg és rajtuk a következő hat formát 
állapítottam meg : 


GEO e. 101 
mee 0 DE 0 
za (014 aaa BÁR 


Az egyes formák kifejlődésére nézve a következőket említhetem. A leg- 
nagyobb lappal a c (001) van képviselve, mely azonban mindig legömbölyödött 
hullámos, az ikreken pedig erősen rostos. Nagyságra nézve a dómák követ- 
keznek, melyek jó kifejlődésükkel alkalmasak voltak, -hogy hajlásszögeiket 
alapértékek gyanánt használjam. Ezért 15 kristályon, melyeken az 17 (011) 
különösen ép lap, mértem a 011-el való hajlását és e mérések középértéke 
gyanánt a következő szögadatot kaptam, összehasonlítva Sadebeck és Geh- 


macher megfelelő értékeivel : 
határértékek Sadebeck Gehmacher 


1: 1 — 011 : 011 — 78958! 78943" — 79"27 Ülteszo ÜSSSÜ 


A másik dóma az e(101) szintén jól kifejlődött lap csak homályosabb, 
mint az előbbi és ezért a reflexe sem olyan határozott. Tiz kristályon végzett 
mérések középértéke gyanánt a következő szögadatot kaptam : 


204 Dr: JUGOVICS LAJOS 


G határértékek 
ö : e I0Vs 1041 HALDA E GB SZTSÉSHÁSZIT 


Sadebeck Gehmacher 
63"40" 649879" 


Mint ez összehasonlításból látható, ezen értékek (Gehmacher értékeihez 
nagyon közel állanak, úgy hogy nem tartottam szükségesnek uj tengelyarányt 
felállítani, mely úgy sem térne el attól jelentékenyen. 

Ami a többi lap kifejlődését illetii megemlíthetem, hogy az m (110) 
kicsiny legömbölyödött lap. A v (013) dómát egy kristályon találtam vékony 
sáv alakjában. 

Ikrek a prizma (110) szerint gyakoriak, s rajtuk a c(001) lap mindig 
rostos az 7 (011) lappal alkotott metszési éllel párhuzamosan, mint azt a mel- 
lékelt rajz mutatja. 

A következő táblázat a mért és számított szögértékeket mutatja a határ- 
értékekkel, továbbá a kristályok számát, melyeken az illető hajlásszöget mér- 
tem. Megjegyzem, hogy a számított értékek Gehmacher alapértékeiből vannak 
számítva. 


Mért Határértékek kr. Számított 
jet ON ETOTÁD 78958! 789043"— 799071 15 78950" 
ez e TONS TOT EMEGZ SZAG ESEN GZ 5 ES Á39 TOKE GÁSSO 
1: e — 011: 101 69256" 69232"— 70258" 7 70917"58"" 
Il: m—011:110 6291" 61920/— 63934 9 622495" 
e: m— 101:110 479227" 469541— 4.890" 9 Az o31 96 
ax: e — 212 : 101 1896! 17990/—18950/ 9 17953"57"" 
x: c — 212:212 — 59938! zi 1 59954 
ven ESO 3011 98937"30" set 1 28230/26" 


Dolgozatom befejezéseül őszinte köszönetet mondok dr. KRENNER JézsEF 
egyet. tanár úrnak azért a szives jóindulatáért, hogy munkámban nagybecsü 
tanácsával és utbaigazításával támogatni kegyes volt. 

(Készült a budapesti tud. egyetem ásvány-kőzettani intézetében.) 


KRIST ÁLYTANI VIZSGÁLATOK. 
Irta: VENnDL MÁRIA dr. 


A II. táblával. 


A) Seebachi epidot. 


A tudományegyetem ásványtani intézetébe az újabb időben igen tökétetes 
epidotstufa került, amely felső Sulzbach völgyéből Seebach mellől származik. 
Az alapkőzet erősen mállott foltos, szürke kőzet, melynek felülete 2—3 milli- 
méter vastag zöld, bársonyszerű azbeszttel van fedve és ezen ülnek szép 
sötétzöld diopszidok társaságában az epidotkristályok. A megvizsgált kris- 
tályok mind barnászöld színűek, nagyságuk 1—4 mm-ig terjed; szabad, ki- 
fejlődött végükön szép átlátszók, fennőtt végükön azonban kissé homályosak. 
A kristályok mind az ortotengely irányában megnyujtott oszlopok, alaki ki- 
fejlődés tekintetében mégis három tipusba sorozhatók. H tipusok meglehetős 
eltérést mutatnak egymástól nemcsak habitusuk szempontjából, — amennyiben 
minden tipusban más a kristályok uralkodó formája, amely azok habitusát 
megszabja — hanem a kombinációt alkotó formák száma tekintetében is. 
A megvizsgált kristályok között ikreket nem találtam, mind egyszerű kristá- 
lyoknak bizonyultak. A méréseket kéttávcsöves reflexiós goniometerrel végeztem. 


Tb DÁS: 
IL tábla s 4: (ábra. 


A vizsgált kristályok között e tipusba tartozók a legnagyobbak, körül- 
belül 4 mm hosszúak és 1—2 mm szélesek, s egyuttal a leglapdúsabbak is, több- 
nyire fényes hibátlan lapokkal, csak az ortodóma-öv nehány lapja mutat ros- 
tozottságot. Összesen 22 formát észleltem, melyek a következők! : 


Véglapok : Ortodómák : 
T — (100) — 00 B 00 e— (101) ——Boo 
NEE (009 E 0E s (105) — 1/5 Poo 
P — (010) —coRoo me (MB u 9 EEG 

Prizmák : s (70.15) ES/15860 
maz 0 — oo v (102) szja É 60 
vi (20) E ee B2 IZOM SZ ÉSO 

Klinodómák : z (11.0.10) —H/10P oo 
0 SI 1 — (201) si. 2d600 
[ZD E 5 Basez FE (501) SZ: 350 


1 A betűket Hintze: cHandbuech der Mineralogiev-ja szerint alkalmaztam. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 14 


906 VENDL MÁRIA 


Hemipiramisok : 
(Al 1) --P 
TE (ÉL) SOLA s 
GE (221) EZ e 
7 (21) ss 22 
SI(233) EZGANNRÉAV2 
al — (171) sz 


A véglapok közül főkép a T(100) és M (001) dominál, e kettő körül- 
belül egyenlő nagyságban van kifejlődve. Az M többnyire szép sima és fényes 
lapokkal jelenik meg, a T lapjai gyakran wostozottak. A b(010) lapjai szintén 
meglehetős mértékben kifejlődöttek, mindig rostozottak a (111) és (010) metsző 
élével párhuzamosan. 

A prizmák között a 2 (110) és u(210) van jelen. A 2-nek nagyobb lap- 
jai vannak, mint az u-nak, de mindkettőnek lapjai fényesek és simák, határo- 
zott, éles reflexekkel. 

A klinodómák közül az 0(011)-et és a k(012)-t figyeltem meg. Mind- 
kettő körülbelül egyforma nagyságban kifejlődött, fényes és sima lapokkal 
szerepel. 

Leglapdúsabb öv az ortodóma-öv, keskeny, fényes lapokkal, melyek gyak- 
ran rostozottak, de azért mindig határozott reflexet adnak. Ez övben csak a 
T (100) és M (001) jelenik meg nagy és széles lapokkal. A többi forma lapjai 
mind igen keskenyek, néha csak mint vékony csikok jelennek meg, de min- 
dig biztosan meghatározhatók voltak éles és határozott reflexük alapján. 

A negativ ortodómák közül csak az e(101) van a kristályokon kifej- 
lődve. Többnyire mint keskeny, de igen fénylő és sima lap mutatkozik. 

; A. pozitiv ortodómák közül az r (101), i (102) és c (103) körülbelül egyenlő 
nagyságban kifejlődött, keskeny lapokkal jelennek meg; az 7(201) és (301) 
lapjai valamivel szélesebbek. 3 

Az r(101) többnyire sima fényes lapokkal szerepel, csupán egy esetben 
észleltem a 101 lapon erősebb rostozottságot. Reflexei sohasem élesek, hanem 
mindig homályosak és elnyujtottak. Az z(102) lapjai mindig teljesen simák és 
fényesek, határozott, éles reflexekkel. A ac (103) szintén. fényes és sima lapokkal 
jelenik meg, reflexei halványak, de azért élesek. 

Mint már említettem, az 1(201) és /(301) dómák kissé szélesebb lapok- 
kal jelennek meg, ezek azonban csak ritkán simák, legtöbbször erősen 
rostozottak. 

Mint éles, keskeny csík van jelen a (7.0.15) dóma. Halvány, de hatá- 
rozott reflex jelezte a (105) jelenlétét. 

Egyszer szerepel a (11.0.10) ortodóma rendkívül vékony sáv alakjában, 
halvány, de nem nagyon szétnyujtott reflexszel. 

A. hemipiramisok között az n(111) terjedelem tekintetében nemcsak a 
többi piramist. hanem a klinodómákat és prizmákat is felülmulja. Lapjai emel- 
lett nagyon tökéletes kifejlődésű, fényes, csillogó, igen határozott és éles ref- 


1 JT betüt GoOLDSCHMIDT: eKristallographiscehe Winkeltabellens-jéből vettem 


KRISTÁLYTANI VIZSGÁLATOK, 907 


lexet adók. Erre vall az is, hogy a 111 és: 111 piramislapok egymáshoz való 
hajlásának mért és számítottt értéke teljesen megegyezik : 


Mért Számiiott 
111 : 111 — 70999" 70999" 


A többi pozitiv piramis lapjai is mind mint igen fényes, csillogó lapok 
jelennek meg. Az y(211) lapjai csillogó kis háromszögű lapok alakjában van- 
nak meg az n, u és f lapjai . között. 

A g(221) mindig keskeny csik alakjában szerepel az n piramis és 
z prizmalapok között, melyek élét párhuzamosan tompítja. Többnyire elnyult 
határozatlan reflexűek, úgy hogy a kapott szögértékek nem nagyon állandók. 

A b (233) hemipiramist! egy kristályon észleltem. Lapjai meglehetős na- 
gyok, nagyobbak, mint a g és y lapjai. Emellett rendkívül fényesek és éles 
reflexet adnak; ebből kifolyólag a mérésekből kapott értékek nagyon közel 
állanak a számított értékekhez. 

A. (171) hemipiramis kis fényes lapok alakjában van meg, ezek azonban 
nem egészen simák, hanem a 010 lappal párhuzamosan rostozottak. 

A negativ hemipiramisok közül csak a Jd(111) van jelen. Lapjai fénylők, 
de nem mindig simák, hanem gyakran töredezettek. Mindig kisebb lapokkal 
jelenik meg, mint a pozitiv n (111) piramis, de a többi pozitiv piramis lapjait 
nagyságban mindig fölülmúlja. 


JRE ps: 
II. tábla 3. és 4. ábra. 


E tipus habitusát főkép az teszi jellegzetessé, hogy az n (111)pozitiv hemi- 
piramis lapjai az ortotengely végén levő többi lapot nagyságban mind jóval 
felülmúlják s az u(210), 2(110), k (012), 0o(011) és 4(111) körülbelül egyen- 
súlyban vannak kifejlődve. Ezen kívül jellegzetes még az, hogy az ortodó- 
mák közül az r(101) az ortodómaöv összes lapjainál jóval terjedelmesebb lapok- 
kal lép fel, ezek tehát még a P (001) és T (100) lapjainál is jóval szélesebbek. . 

A formák száma tekintetében e tipus szegényebb az előbbinél; mig ott 
22 formát észleltem, itt csak 19-et. E formák a következők : 


Véglapok : Ortodómák : 
TT SZI(100)— cs Bos az (0) — —RBos 
NEZ (0049—0-B a (11020 SAV kos 
D.S (010) 00R es (A350- 15) SS/15- Boo 

Prizmák : (1049) Ess Boo 
IN Eros (TOL A0JS 44/1086 
07 EA) Zőes 121201) ANAS] 

Klinodómák : (13.0.6)  — 148/6 Bos 
ON (O00V—. 12. R oo 


ke 012) SB 09 


1 E formát BücKING észlelte először. BückIÖxG H.: Über die Kristallformen 
des Epidots, Z. f. Krist. Bd. II. 


145 


908 VENDL MÁRIA 


Hemipiramisok : 
d.e (114 B 
JTA ESNE 
1 ÜDV) E 2 
E (GÁ) 21 
a s (mb) JAS 


A véglapok közül a 7(100) és M(001) körülbelül egyforma nagyságban 
vannak kifejlődve. Lapjaik többnyire rostozottak. A P(010) mint fényes, kes- 
keny lap van jelen. 

A T(100) és M(001) véglapokon kívül az ortodómaövben még 7 for- 
mát — ortodómákat — figyeltem meg. Ezek közül nagyságra nézve kitünik az. 
r (101), mely a véglapoknál is jóval nagyobb lapokkal van jelen. Lapjai min- 
dig rostozottak, néha töredezettek is. 

A többi ortodómalap jóval keskenyebb. Ezek között az i(102), 7 (201) és 


a negativ e(101) körülbelül egyforma nagyságban vannak kifejlődve. Az i (102) 


lapjai ritkán simák, többnyire gyéren rostozottak, az l (201) lapjai sűrűn ros- 


tozottak s kissé töredezettek is, de azért mindkét forma lapjai meglehetősen jó. 


reflexet adnak. Az e(101) negativ ortodóma sima, fényes, határozott reflexű 
lapokkal szerepel. 

A (13.0.15), (11.0.10) és (13.0.6) ortodómák igen vékony, fénylő sáv 
alakjában vannak meg. Reflexük szétnyúlt de azért határozott. 

A prizmák közül e tipusnál is a 2(110) és u (210) van jelen. Körülbelül 
egyenlő nagyságban vannak kifejlődve. Lapjaik sohasem simák, hanem érdesek 
s néha tördeltek. 

A klinodómák közül az o (011) és k(012) szerepel. A (012) lapjai jóval 
nagyobbak, mint a (011) lapjai, de míg az előbbiek többnyire érdesek, a 
(011) lapjai szép simák és fényesek, éles, határozott reflexszel. 

A negativ hemipiramisok közül itt is csak a d(111) lép fel; lapjai érde- 
sek és szétnyúló reflexet adnak. 

Pozitiv hemipiramist négyet figyeltem meg, ezek: n(111), y (211) g (221) 
és (171). Ezek között az uralkodó az n(111), melynek lapjai nagyság tekinte- 
tében, az ortodómaöv lapjait kivéve, az összes többi lapot jóval felülmúlják 
Mindamellett, hogy ilyen kiterjedt nagy lapokkal szerepel, e lapok mégis szép 
simák és fénylők, csak elvétve érdesek kissé, reflexük azért mindig igen éles. 
és határozott. 

A n(111) után következik nagyságra nézve a d (111) negativ hemipiramis. 
s ez után a többi pozitiv hemipiramis, még pedig első sorban az 1 (211). mely- 
nek lapjai mindig mint fényes, csillogó lapok jelennek meg az n(111), pozitiv 
hemipiramis és az u (210) prizma lapjai között. 


A g (221) hemipiramis mint az n(111) és 2(110) lapjait tompító kes- : 


keny, fényes sáv van jelen, mindig kifogástalan reflexekkel. 

A 010 és 111 közt mint igen keskeny lap lép fel a (171) hemipira- 
mis. Reflexe meglehetős halvány és szétnyujtott, de a kapott mért érték alapján, 
amely csak kevéssé tér el a számított értéktől, 


KRISTÁLYTANI VIZSGÁLATOK. 209 
Mért ] Számított 
GAKOJE 7 EG BTB [52451 


jelenléte kétségtelennek tekinthető. 


MATELSSTHÉNO! S: 


je tábla 2. ábra. 


Formákban a legszegényebb tipus. Mindössze 11 formát figyeltem meg 
Az egyes lapok többnyire simák, fényesek. Ez különösen kitünik az ortodómaöv 
lapjainál, melyek az előbbi két tipusnál többnyire erősen rostozottak, itt a leg- 
több ortodómalap sima, fényes, csak néha mutat rostozottságot vagy tördeltséget. 
A megfigyelt formák a következők : 


Véglapok : Ortodómák : 
TE (A00)Z 538 os (3.0.16) — §/16 Boo 
EG) NON B c 1103) Z 13 Boo 
JOSZAÁT00) S Eoh seg 2 S(102) 13 Boo 
Prizmák : TE01) -: Pos 
2 (MAO s restb Hemipiramis : 
us (210) cajb2 asc (A) zz 1 5 
Klinodóma : 
(a EME e ASE 


Az ortodómaövben a legnagyobb lapokkal szerepel a 7(100) véglap. Lapjai 
meglehetős simák és fényesek, határozott reflexekkel. 

Az M (001) véglap és " (101) ortodóma körülbelül egyenlő nagyságban van 
kifejlődve, de míg az előbbi többnyire sima, fényes és határozott reflexű lapok- 
kal jelentkezik, utóbbi lapjai mindig rostozottak és néha töredezettek, elnyuj- 
tott s meglehetős határozatlan reflexszel. 

Az i (102) lapjai mint keskeny, a (001) és (101) élét tompitó sávok jelen- 
nek meg. A c—(103) mint igen keskeny fényes csík van jelen. 

A (3.0.16) ortodóma egyszer szerepel egy lappal, mely meglehetős szé- 
les, emellett azonban nagyon homályos s kissé töredezett. Reflexe azért mégis 
elég határozott; ezt azis bizonyítja, hogy a mérés útján kapott érték a számí- 
tott értékkel teljesen megegyezik. 

Mért Számított 
00453:0.16.— 1272" 12991 


A prizmák közül itt is, mint az előbbi két típusnál csak a z(110) és 
u (210) volt megfigyelhető. Az u(210) többnyire nagyobb lapokkal szerepel. 
Mindkét forma lapjai többnyire fényesek és simák, főkép az (110) lapjai min- 
dig simák, a (210) lapjai néha egyenetlenek. 

A P (010) véglap sima, fényes: határozott reflexű, a prizmalapokkal 
körülbelül egyenlő nagyságban kifejlődött lapokkal észlelhető. 

A klinodómák közül csak az o(011)-et és a piramisok közül is csak 


210 VENDL MÁRIA 


egyet, még pedig a pozitiv n (111)-et sikerült megfigyelnem. Körülbelül 
egyenlő nagyságban vannak kifejlődve, de az n (111) lapjai többnyire simák, 
az o (011) lapjai majdnem mindig gyéren rostozottak. 3 

A következő táblázatban a mért értékeket állítottam össze, egybevetve a- 
számított hajlásokkal. A táblázatban feltüntetett mért értékekül mindig a 
mérések középértékeit vettem. A számítások alapjául Kokscharow alapértékei 
szolgáltak. 


Mért Számított 
001 : 100 M:T 642 38. 649 36" 
001 :101 M:e 349 48/ 349 49" 19" 
001 : 105 2 ZET Ag SAY TKES ea aA KENT ÉKEK 
001: 3.0.16 ; 199 97 A2982I 
001-: 103 M:o 99915" 2259.20" 55" 
001:7. 0.15 390 15/ S1ohát tv: 
001 : 102 M:i 340 17" 342 20! 53" 
001-: 13. 0. 15 5797! 579 15" 
001 : 101 M:r 639 99! 632 42" 
00£4:11.0. 10 689 9! ÖSSZ 
001 : 201 M:1 892 19" 899 26" 39" 
001:13.0. 6 912 46" 919 35" 
001 : 301 M:f 982 33" 989 38" 
100 : 210 T:u 350 34! 359 31" 327 
100:110 T:2 559. 1! 549 59" 45" 
001 : 012 M:k 399 11" 399 12" 
001 :011 M:o 582 98! 580 99" 99" 
011 : 012 o:k 997177 199 17" 99" 
100 :011 T:0 779781 772887 
001: 111 M:n 7odsz a lo) 752-41-57" 
101:111 r:n 542 46" 54947! 4" 
001 : 521 M:g 899 487 892 42" 10" 
pe ditazi n:g 142 36! "142 3013" 
391 :110 g:z2 149 97! 142 32" 50" 
001:111 M:d -! 52918! 52990" 9" 
110:111 z:d 939 98" 93094" 58" 
100:111 T:d 499 54 492 52" 46" 
O11:111 o:d 979 9! 979 10" 14" 
100 : 333 T:b 1009 9" 1002 6" 53" 
100:111 T:n 699 5" 692. 3" 46" 
010:111 P:n 359 14" 359 12" 56" 
011 : 233 o:b 999 59" 939 3153" 
333 :111 b:n 109 53/ 109 49" 21" 
100 : 211 IENNMGETU STT 442 50" 450 8711" 
114211 n:y 249 10" 239 55! 39" 
010 :171 59 45/ 59 45" 
TÁL ATA] 999 97! 999 97! 56" 


KRISTÁLYTANI VIZSGÁLATOK. 211 


B) Löllingi barit. 
ET tábla 7. és, 85 abra 


E barit Tirolból a Gölschitz patak völgyében fekvő. Löllingről származik. 

A megvizsgált kristályok kifejlődés tekintetében mind a c (001) véglap 
szerint táblás tipust mutatnak, még pedig e táblák az a brachitengely irányá- 
ban meglehetősen megnyúltak. A kristályok nagyságra nézve igen eltérők; a 
táblák átmérője az a tengellyel párhuzamos irányban mérve 1-5 mm-től 
8 cm-ig terjed. Ez utóbbi nagy táblán ülnek a többi kicsiny kristályok, mint 
második generáció. Az egész kicsi, 15—2 mm nagyságú kristályok között 
vannak olyanok, amelyek az a tengely irányában való megnyúlást kevésbbé 
mutatják, mint a nagyobb kristályok, de az a és b tengely. irányában körül- 
belül egyformán kifejlődött táblákat alkotnak. A kristályok fehérek és bor- 
sárga színűek, egyesek átlátszók. 

A löllingi barit formákban nem valami gazdag kifejlődést mutat, ameny- 
nyiben a vizsgált kristályokon csak 7 formát figyelhettem meg. Ezek a követ- 
kezők :! 


Véglapok : Makrodóma : 
e (NEG 018 AEENTOD E BTS 
b — (010) — c0P 60 Brachidóma : 

Prizmák : ; 0 — (011 —  Éos 
MEZ 65 B Piramis : 
JT MO oo B 3 ze (At Pp 


E felsorolt. formák azonban csak a nagy táblán ülő kristályokon vannak 
meg ; maga a nagy táblás kristály a c(001), b (010), m (110), 4 (102) és o (011) 
formák kombinációjából áll. A  c(001) nagy, kissé hullámos lapokkal van. 
jelen, a b (010) lapjai keskeny, fényes csíkok az o(011) lapjai között. Az 
m (110) meglehetős nagy lapokkal szerepel, a d (102) . lapjai mint igen sima, 
fényes lapok mutatkoznak a c(001) és m (110) lapjai között. ; 

A kisebb kristályokon is, amennyiben mind a c(001) véglap szerint 
táblásak, a c (001) szerepel a legnagyobb kiterjedésű lapokkal. Lapjai mindig 
fényesek, néha kissé hullámosak. I 

A b (010) lapjai a 011 és O1T, illetőleg a 011 és OIT lapok élét tompítva, 
többnyire mint keskeny fényes lapok jelennek meg, néha azonban szélesebb 
kifejlődést is mutatnak. 

Igen fényes és simák a prizmák lapjai. Még pedig főkép az 7(130) 
jelenik meg igen fényes, csillogó, rendkívül éles, határozott reflexű lapokkal. 
Az m(110) lapjai nagyság tekintetében felülmúlják az y(130) lapjait. Az 
m (110) lapjai szintén fényesek, de kissé hullámosak. 

A d(102) makrodóma és o(011) brachidóma lapjai fényesek és simák 


1 A betűket itt is, valamint az albitnál és markazitnál is, Dana: xMinera- 
1logy,-ja szerint használtam. 


p9 


12 VENDL MÁRIA 


az o (011) lapjai gyakran hullámosak s kissé kimartak. Igen fényes kicsiny 
lappal jelenik meg a z2(111) piramis. 

A mért szögértékek általában véve csak kevéssé térnek el a számított 
értékektől, mint ez az alább közölt táblázatból is kitűnik s ez is a lapok töké- 
letes kifejlődését bizonyítja. A számítások alapjául Helmhacker alapmérései 
szolgáltak. Mint mért értékeket mindig a mérések középértékeit tüntettem fel. 


Mért Számított 

b:m — ) 010:110 509 48" 502 48" 47" 
m: 7 I 110:130 28036" ]  28934"94" 
m : m! TTOSTAO TONS SZENT NESÁTO TT KEST KET 
c:0 ]  001:011 522 40" 52043" 8" 
0: 07 !  011:011 742 34" 742 33" 44" 
esib 001 : 010 892 58" 909 

e:d 001 : 102 380 53/ .38051"28"7 I 
d:d" — ]! 102:103 1020 13" 102917" 4" 
c:2 001:111 642 96" 642 18" 43" 
0:m 011: 110 599 57" 59249" 15" 


() Retteneggi albit. 


HE tábla 65 ábra. 


Barnaokkeres bevonatú csillámpalán anataz és kvarc társaságában talál- 
hatók ez albitok. 

A kristályok nagysága körülbelül 3—7 mim; szintelenek, víztiszták töké- 
letesen kifejlődött lapokkal. Mind ikrek, még pedig az albit-ikertörvény sze- 
rint összenőve; tehát a 010 az ikerlap. Az egyes lapok mind nagyon jó ki- 
fejlődésűek, fényesek s meglehetős reflexeket adnak. Különösen kitünt az egyik 
3—4 mm nagyságú víztiszta kis kristály lapjainak tökéletes kifejlődésével; e 
kristály a vizsgálat során négyes ikernek bizonyult. Lapjai meglehetős simák, 
csupán a prizmazóna mutat erős rostozottságot. 

A retteneggi albit formákban meglehetős szegény. Összesen hét formát 
az albit legközönségesebb formáit figyeltem meg; ezek a következők : 


Véglapokz 2 S (000 0SE Makrodóma: xx —(101)— ,P,oo 
man) e sa Bes Brachidóma: n — (021) — 2"P, 00 
IPrizmálk aa ME 0 ose Piramis : OSSZAM ETONBI 
(130) 


E formák között legnagyobb lappal a (010) szerepel, amely szerint többé- 
kevésbbé táblásak a kristályok. A 010 lap mindig rostozottságot mutat a 001 
lappal párhuzamosan, de azért határozott reflexet ad. A 001 véglap szintén 
jól kifejlődött, kissé rostozott, de azért határozott reflexű. 

A. prizmák közül az M(110) mindig jóval szélesebb lapokkal lép fel, 
mint a 2 (130), amennyiben az utóbbi lapjai keskeny sávok alakjában tompítják 


KRISTÁLYTANI VIZSGÁLATOK, pa 6) 


a 0I0 és 110 lapok élét. A prizmalapok, főképen az (110) lapjai, többnyire 
erősen rostozottak. A 2(130) lapjai néha egész símák, fényesek, határozott 
reflexekkel. 

Igen síma, fényes lappal jelenik meg az n (021) brachidóma, melynek 
lapja mint keskeny sáv tompítja a 001 és 010 élét. Az c (101) makrodóma 
lapjai mindig homályosak s néha tördeltek is. 

A piramisok közül csak az 0(111) van jelen meglehetős síma és hatá- 
rozott reflexű lapokkal. 

A mérések középértékeit a következő táblázat tünteti fel, egybevetve a 
számolt értékekkel. A számítások alapjául MEznczEeR! alapértékei szolgáltak, 
amelyekkel mérési adataim legjobban megegyeznek. 


És sszszztazkedtészzttettézeltedtaten öktnüa tssttsédezás sáüő szzütllÓaztttttsttstttnztttzttttttamtáetl 


Mért j Számított 
; 
O10:091 / b:m JAÖZSÁY e ML ASS LL 
J ÖZTSVOTI (1JEKE A Za NNNMESAGOZZETOT 
001 : 001 c: 69 57" 7991 
010 : 001 b:c HJZEZONAN AN EOZSB 
OTO: 150! b:z 309 957 302 16/ 
OTO: 110) b: M GÖSgTi 60951587 
130 : 110 2:M 999 59" 992 49" 51" 
130: 130 22 119539 MIAZ BS 
1710:170] M:M 599 43/ 599 487 14" 
OTO:TTI ! b:0o 66240" ]) 669924! 95" 
TT T01 0: 979 90" 97? 95! 58" 
OTO: 101 b:a 939 56" 939 50" 23" 
TTL ata] 0:0 469 52" 47911" 10" 
TÖLSTÖNSZ e za TOROK SZG SZOKAG 
001: TTI c:0 BOKA 7 VS ET AAD 
001 : 101 c:a Baoa6t [e 45201 6A 
001 :110 c:M GYOADI TNMGY EEG BLA 
001 : 130 c:z ego e VS 


D) Markazit Balfról. 
Hetáabla o abra. 


Balfon (Sopron megye) egy kút mélyesztése alkalmával agyagban találta 
dr. Wosrsszgx Isrvás fürdőorvos e markazitkristályokat s elküldte azokat 
dr. KRENNER JózsEF egyetemi tanár úrnak, aki azután volt szíves e kristályokat 
nekem átadni megvizsgálás céljából. 

A kristályok körülbelül 2—4 mm nagyok ; mindig csak egyik végük van 
kifejlődve. A mérések alapján kitünt, hogy mind ikrek, még pedig a cdárda- 


1 Dr. MEzczeg Guszráv: Adatok azalbit pontos ismeretéhez : Földtani Köz- 
löny. XXXV. kötet. 


214 VENDL MÁRIA 


kovand; ikertípúst mutatják, mint amely általában jellemző az üledékes köőze- 
tekben fellépő markazit-kristályokra. Ikerlap tehát az m (110) — co P prizma. 

Az 1 (011) — P co brachidomán és c (001) — OP véglapon kívül csak egy 
esetben sikerült meglehetős határozott és éles reflex alapján még egy brachi- 
dómát az y— (025) — 2Beot megfigyelnem, mint a 011 és 001 lapokat pár- 
huzamosan tompító keskeny lapot. 

A lapok általában véve mind igen rostozottak és görbültek; az Z lapjai 
néha símák és fényesek, de a c lapjai mindig görbültek. A lapok ez egyenet- 
lensége okozza aztán azt, hogy az egyes mérések eredményei között meglehetős 
nagy eltérések mutatkoznak, mint ez az alább közölt táblázatból is kitűnik, 
ahol épen e célból közlöm a határértékeket is. Méréseim eredményei legköze- 
lebb állanak SADEBEck eredményeihez, azért összehasonlítás céljából az ő értékeit 
is közlöm. 


Közép- SS ÉSLTŐ Sadebeck 
érték LATE LTKSLÜSLS GETE ESETE 


: 011 7890" 779 92! — 789 50" 185 2 
a AT 506294 569 53 — 589 8" 56307 
: 011 DI2S Sr DOSZD2EZE BI 37 509 59" 
: 025 249 18" 249 43" 


Végül őszinte hálás köszönetet kell mondanom e helyen is méltóságos 
dr. KRENNER JózsEF egyetemi tanár úrnak nemcsak azon szívességeért, hogy a 
vizsgálati anyagot rendelkezésemre bocsátotta s megengedte, hogy intézetében 
dolgozhassam, hanem azért is, hogy munkámban mindvégig jóindulatú tanácsai- 
val és útmutatásaival támogatott. 

Budapesten, 1913 május 1-én. 


(Készült a budapesti tudomány-egyetem ásvány-kőzettani intézetében.) 


IRODALOM. 


I. GFOGRÁFITA ÉS FÖLDTÜDOMÁNY. 


— Reflexiók méltóságos dr. SCHAFARZIK FERENC elnöki megnyitójára. — 


Konstatálom, az első tisztességes hang és tárgyias, minden tendenciától 
és személyes animozitástól mentes tárgyalás, mellyel a: Földtani Társaság 
nagyrabecsült és tudós Elnöke könyvemet kitüntette elnöki megnyitójában. 

Ezért megkülönböztetett tisztelettel és a mélt. Elnök úrnak könyvemben 
is hangoztatott geológiai szakképzettsége iránt való igaz őszinte elismerésem- 
ből kifolyólag megteszem észrevételeimet az elnöki megnyitónak geográfiai 
vonatkozással biró kijelentésére. 

Minden a beállítástól függ. Ha úgy tárgyalom a Föld. egyes vidékeit, 
miként ezt a modernizáló geológiai, helyesebben természettudományos geográfia 
teszi, akkor az illető vidéknek természeti képét nyerem. PassaRgcmnek 
cLandschaftsbild, -je.ez. De ha ennek. keretében az Ember geográfiai jelentősé- 
gének is helyt juttatok, előáll nem-a vidék, hanem az ország politikai, humánus 
vagy művelődési képe: Kültúrbild. A kettő együtt szerintem geográfia. 

Így fogják fel a geográfia feladatát azon tanult, higgadt geográfus elmék, 
pl. WAGNER, HARMS, PARTSCH, ÜBERHUMMER, kik egyenlő értéket tulajdonítanak 
a Természet és Ember hatásainak a föld lakható területeire. ; 

Akik azonban akár tudós kizárólagosságból, akár a dolgoknak csak egy- 
féle beállítása miatt túlmennek a célon és magukkal sodorják a geográfia 
témáit, azok csak bajt és egyoldalúságot hoznak a geográfiába, mi ellen PENck 
és HErTNER, tehát a geológizáló és morfologizáló geográfia két oszlopos talen- 
tuma a leghatározóttabban tiltakoznak és szemére vetik német kollégáiknak, 
hogy kivetköztetik a geográfiát valódi jellegéből és" földtudományt csinálnak 
belőle olyan értelemben, aminőben PERrY-és GERLAND az antropológiából az 
emberre vonatkozó összes tudásunk foglalatát akarták csinálni. 

Ez ellen keltem ki s állítom tudásom teljes meggyőződésével —-ily el- 
járás már nem geográfia többé. 

Nevezhetjük Erdwissenschaftnak, geogóniának, geozófiának, geofizikának 
vagy geográfiai fiziológiának (PASSARGE), a név nem határoz, csak föl d- 
leírásnak nem mondhatjuk többé. Mert a geósz antropósz nélkül üres 
mogyoró. 

Hogy én birálóim minden egyes megjegyzéseit kellő értékére szállítsam, 
ahhoz még két pótló kötetet kellene írnom Műveltségi Geográfiámhoz. Én fon- 


9216 IRODALOM. 


tosabbnak találom a Földön a lakóhely kulturális, mint fizikai vagy ha úgy 
tetszik, fiziológiai (RirreR) képét. És azon homlokegyenest ellenkező magya- 
rázatok után, miket DaAwIs, SuEss, KREICHGAUER, BönM, KönvIG, LAPPARENT stb. 
tételeik bizonyítására, a geográfiai formák megokolására használnak, poziti- 
vebb alapnak tartom a topográfiát az önkényes természettudományi beállítá- 
soknál és megokolásoknál — egyedül csak azért, hogy a geográfiai tény mindig 
az marad, míg az eleváció, kontrakció vagy egyéb természettudományi elmé- 
letek mindig csak ideiglenes magyarázatok, habár elismerem, hogy legalább 
kisérletek a plasztika értelmezésére, mi teljesen mégsem nélkülözhető a geográfiá- 
ban sem. 

Ezért nevezem én állásfoglalásomat geográfiai konkretizmusznalk. 

Midőn azonban a természettudomány az Ember intellektuális és erkölcsi 
alkotásait merészli módszerével magyarázni — ez ellen határozottan kikelek, 
ha mindjárt RICHTHOFEN, HETTNER vagy bárki fia téveszti össze e két külön 
világnak, Embernek és Természetnek kimért. heterogén határait. 

Hogy meg nem értenek vagy meg nem akarnak érteni! — tehet-e arról 
készséges és okulni akaró hívük dr. CzriRBusz GÉZA. 


Szerkesztői megjegyzés. 


Örömmel adtunk helyet dr. CzrgRBusz Géza egyetemi tanár úr föntebbi 
reflexiójának, s ehhez a következő megjegyzéseket fúzzük. Miként dr. SCHAFARZIK 
FERExc elnök úr, úgy a Földtani Közlöny szerkesztősége is elismeri a 
kulturális geográfia jogosultságát. De CziRBusz tanár úrnak föntebbi válaszából 
is kitűnik, hogy a fizikai és a kulturális geográfia egymással össze nem egyez- 
tethető. Ezért újból hangoztatjuk, hogy mindannyiunknak közös érdeke, hogy 
a budapesti tudományegyetemen mind a két jogosult tudományágnak: a fizikai 
földrajznak és a kulturális geográfiának is minél előbb meglegyen a külön 
tanszéke. 

Budapesten, 1913 április 10-én. 

A szerkesztőség. 


2. SOHUMACHER F.: A RUDAI TIZENKÉTAPOSTOL- 7 
BÁNYATÁRSASÁG ARANYÉRCTELEPEI ÉS BÁNYÁSZATA CÍMŰ 
MUNKA ISMERTETÉSE. 


(Die Golderzlagerstátten und der Goldbergbau der Rudaer Zwölf-Apostel-Gewerk- 
schaft zu Brád in Siebenbürgen. 83 ábrával és 6 táblával. Berlin, 1912.) 


Egy nevezetes magyarországi bányahelynek monografikus leírása, mely 
tudományos alapon nemcsak az üzem. technikáját és statisztikáját, de főleg 
az ércfekvőhelyek geológiai és mineralógiai viszonyait nagyon behatóan tár- 
gyalja, mindenesetre nagy mértékben megérdemli figyelmünket, még ha e munka 
szerzője nem is honfitársunk éz nyelve idegen is. Ha még hozzávetjük, :hogy 


IRODALOM. 217 


a munka tárgya Magyarországnak, sőt egész Európának legjelentékenyebb, 
leggazdagabb aranybányája, melyből az összes magyarországi aranytermelésnek 
több mint fele kerül ki évente: ha továbbá látjuk, hogy a monográfia tudo- 
mányos része nagy mértékben magyar tudósok előzetes dolgozataira támasz- 
kodik — mindenekelőtt dr. Pánry MóR vizsgálataira az Erdélyi Érchegység- 
ben — és hogy ezeket a dolgozatokat önálló kutatásokkal és részletes adat- 
gyűjtéssel nagy mértékben kiegészíti; végre ha a munkában nemcsak érdekes 
leírásokat és adathalmazokat találunk, hanem a bányageológiai kérdések elmé- 
leti tárgyalásában a szerző önálló nézeteivel is megismerkedünk: indokolva 
látszik ebben a munkában hazai bányageológiai irodalmunk becses gyarapo- 
dását látni és tartalmát egyelőre terjedelmesebb megbeszéléssel e helyen meg- 
ismertetni. 

A rudai bányászat jelentőségéhez méltó ez a most megjelent monográfia, 
mely amellett, hogy a bánya közgazdasági jelentőségét a külföld előtt feltárja, 
a természeti viszonyok alapos leírásával a tudományos kutatásnak is nagy 
szolgálatot tesz. EH munka megírásával a bányaművek igazgatósága dr. ScHu- 
MmacHERt bizta meg, rendelkezésére állítván az összes szükséges segédeszközöket, 
laboratóriumot, mikroszkópot, szakirodalmat stb., úgy hogy a szerző Brádon, az 
igazgatóság székhelyén, tehát úgyszólván a helyszínén végezhette egész mun- 
káját. Mily mértékben értékesítette ő a már meglevő irodalmat, nevezetesen a 
magyar szerzők munkáit, a következőben fogjuk :látni. A geológiai részben 
nevezetesen dr. Párrv MónR fölvétele szolgált neki alapul, akinek geológiai tér- 
képét változatlanul átvette, habár Párrynak a mult évben megjelent nagy 
munkáját, amelyben ez a térkép először közzététetett, munkaközben még nem 
ismerhette; de maga a fölvétel .kézirati másolata már régen megvolt az igaz- 
gatóság birtokában és Párrynak előzetes közleményei, melyek részben németül 
is megjelentek, az összefoglaló monográfiiát jórészt pótolhatták. Ezenkívül 
FRANZENAv, PRIMICS, SCHAFARZIK és Papp közleményei álltak rendelkezésére. 
Mindebből látjuk, hogy ScHumaAcHER munkáját, habár német szerzőtől ered és 
német nyelvű, mégis a magyar bányageológiai irodalomhoz számíthatjuk és 
mint ennek becses járulékát fogadhatjuk. 

A munkában a fősúly az éretelérek leírására esik, mihez az első részben 
adott geográfiai és geológiai rövid áttekintés csak bevezetésül szolgál. 

Minket e helyen csak a bányageológiai és mineralógiai rész érdekelvén, 
legyen szabad ezen fejezetek tartalmát röviden ecsetelni. 

A földrajzi fejezet tartalmához egyéb megjegyezni való nincs, mint 
az, hogy az ismeretes PoSEPwx-féle háromszöget, melyet később SzaABó módosí- 
tott (Nagy-Halmágy— Offenbánya— Szászváros), az erdélyi aranybányászat körül- 
határolására elégtelennek találja a szerző és inkább a Papp K. által javasolt 
négyszöget (Offenbánya—Zalatna— Nagyág—Karács) fogadja el. 

A geológiai leírásban a társulat bányabirtokának területére szorít- 
kozik a szerző, alapul véve, amint mondottuk, PánrY részletes fölvételét és el- 
fogadva az ő felfogását is, ami a geológiai szerkezetet, az eruptiv kőzetek kor- 
viszonyát stb. illeti. Behatóbban foglalkozik, de csak az irodalmi adatok alapján, 
a melafirnemű kőzetek korával, melyet TSCHERMAK és DöLTER körül- 


918 IRODALOM. 


belül a tithonba., SrTacHE a surakorszak végére kelyeznek, mig PRimics az alsó- 
tiiász korát tulajdonítja ezeknek a kőzeteknek. De ugyancsak Pgimics nyomán 
téved a szerző, midőn INxkexnek azt a nézetet tulajdonítja, hogy a melafir- 
közetek kitörése a triászban kezdődött és a felső-juráig tartott legyen, holott 
IsxEYx szavainak! helyes értelme csak annyit mond, hogy az akkor- ismert 
adatok alapján a melafirkitörés nem lehet idősebb a triásznál és nem ifjabb a 
strambergi rétegeknél, de némi valószínűséggel az egész eruptiv-ciklus a felső- 
triászba helyezendő. 

A szóbanforgó területeken a következő geológiai képződmények sze- 
repelnek : j 

1. melafir és ennek tufája, főleg a terület nyugati részében ; mint 
a Dealu Feti és a Muszári bányák ércteléreinek mellékkőzete is fontos ; 

DEGDOTTO E Táb 

3. szirtmészkő, mind a kettő jelentéktelen ; 

4. kárpáti homokkő, azaz homokkő, konglomerát és agyagpala, a 
terület keleti részében, Kristyor és Seszur között; a felső-krétához számítandó ; 

5. harmadkori tengeri üledék, mediterránkorú; mint. bánya- 
közet is nevezetes ; 

6. harmadkori kitörésbeli kőzetek (andezitek) és azoknak 
törmelékképződményei. 

Az andezitek korviszonyát illetőleg a szerző Pánryhoz csatla- 
kozik és aszerint legidősebbnek tekinti a hiperszténes andezitet, mely után 
az amfibolandezit, erre pedig a dacit következett, közbeesvén a dacittal rokon, 
de mégis különálló PnRimics-féle gránátos andezit. Tudjuk, hogy PánrY ezt a 
sorrendet leginkább épen a rudai területen nyert tapasztalatokra alapította és 
így természetes, hogy szerzőnk is e nézethez csatlakozik ; de midőn ő (11. old.) 
e nézet támogatására felemlíti, hogy a Párnrv-féle sorrend legjobban felel meg 
a fokozódó aciditás szabályának, elfelejti (vagy nem tudja), hogy Párrx épen 
a legsavasabb kőzetet, a riolitot helyezi a korsorozat élére, melyet azután 
ismét a kvarcos dacittal betetőz. ; 

A vulkáni szerkezet fölfogásábán is Pánrv :nézeteit követi a 
szerző, kürtőkitöltésnek tekintvén a kemény közetből álló kimagasló kúpokat, 
melyeket az előzőleg kihányt és kifolyt vulkáni anyag, tufa és konglomerát- 
rétegek és lávaárak alakjában, körülvesz. E felfogás igazolására legalkalmasabb 
épen a rudai bányaterület a Bárza és Hirnik kimagasló kúpjaival észa völgy- 
szakadékokban, valamint a bányamíiíveletekben feltárt tufákkal és lávákkal. 

A terület vulkáni közeteinek petrografiiájával a szerző 
nagyon behatóan foglalkozik és részletes vizsgálatai, ha nem is változtatnak 
semmit az eddigi meghatározásokon, némely mellékes megfigyelésben mégis 
kissé túlmennek még azokon. az adatokon is, melyeket eddig PRIMICS, SCHAFARZIK 
és Párnrv munkáiban birunk. Itt fel kell említeni két kémiai elemzést, melyek 
az uralkodó közetfajnak, a hipersztén:amfibol-andezitnek normális és zöldkő- 
nemű állapotát egymással szembe állítják ? (17. old.). Ami ezekben az elem- 


1 L. Nagyág, 8. oldal. 
2 Az elemzéseket dr. DirrRrcH M. Heidelbergben eszközölte. 


IRODALOM. i 219 


zési adatokban feltűnik, az a foszforsav nagy mennyisége a normális andezit- 
ben (22690), míg a zöldkövesben csak 0-5890 mutatkozik. Ha ezzel egybevetjük 
a CaO magasabb számát (641) a normálisban, azt kellene következtetnünk, 
hogy a zöldkövesedés által az eredeti apatit nagyobbrészt eltávolíttatott. 

Ami a külszínen a vulkáni csatornakitöltések közül leginkább látható 
nem annyira tufaképződmény, mint fehéres, pirittel impregnált kőzetanyag, 
melyet a szerző, PánFrYval egyetértve, kaolinosodott lávának tekint. A tufák, 
breccsák és konglomerátok ellenben a földalatti feltárásokban játszszák a leg- 
nagyobb szerepet. 

Az amfibolandezit, gránátos kvarcandezit és dacit leírásai nem hoznak 
semmi újat. 

A II. főrész, mely az aranyércek fekhelyeit behatóan tárgyalja, 
azitteni bányászat történelmének áttekintésével nyílik meg. A szerző 
azt véli, hogy a római foglalás előtti időben, sőt annak kezdetén is az arany- 
nyerés csak az aranymosásra szorítkozott, melynek nyomai a Fehér-Körös 
mentén és a Lunkoji patak körül csakugyan felismerhetők. Később a rómaiak 
is a hegyi arany kizsákmányolásához fogtak, de tévedés volna az összes régi 
bányamíveleteket csakis a rómaiaknak tulajdonitani. Mert ha talán a népván- 
dorlás korszakában az aranybányászat egy ideig szünetelt is, feltehető, hogy 
annak lezajlása után a középkorban ismét felvirult, még pedig egész a puska- 
por feltalálásáig, ugyanazon üzemi módszerekkel, melyeket az ókorban használ- 
tak. Az első történelmi adatok azonban csak a XVIII. századból valók. 

A rudai és Valearszului bányák először a Ri8Brczmy család, majd a TOoLDA- 
LAGI és ZEYK családok birtokában voltak; 1884-ben a németországi Harkort- 
társaság vette meg a Tizenkét-apostol című rudai bányákat, melyekhez nem- 
sokára a Valearszului, Valeamori és végre a Muszári és Dealu Feti bánya- 
miveletek csatoltattak. 3 

Az ily módon egyesített nagy területen bányageológiai szempontból két 
nagy csoportba lehet a fekhelyeket összefoglalni: a Bárzahegy 
körül a Ruda, Valeamori és Valearszului nevű bányák sorakoznak, és a 
Muszári csoporthoz még a felhagyott Dealu Feti nevű bánya kapcsolható. 
Mind a két területnek tektonikáját és geológiai történetét a szerző PÁánrx nyo- 
mán adja, akitől öt szelvényrajzot is átvesz a szöveg közé iktatott ábrákban 
(5., 6., 7., 8., 9. ábrák). A Bárza-vulkán a mediterrán-korszakban hamukitöré- 
sekkel vette kezdetét ; ezekből származnak a mediterrán-üledék felső részében 
betelepedett tufarétegek. Ezután következett egy hatalmas és tartós kitörés, 
mely ama üledék fölé vastag tufa-, konglomerát- és lávarétegeket -borított. 
Végre az ily módon képződött kráter belsejében a legutoljára feltódult szívós 
láva mint szilárd tömeg megmerevedett és később a Bárza kimagasló kúpjaként 
kibontakozott. Mellette egy szomszéd kürtőben a Szmercs lávája nyomult fel 
és fent a Barzáéval összeolvadt, mig a mélységben a kettő között fennmaradt 
az üledékes anyag mint válaszfal, melyet a mély bányamíveletek feltártak. 

A muszári bányaterületen nagyobb szerep jut a másodkorbeli melafir- 
nak, illetve melafirtufának és az éretelérek részint ebben, részint kvarctartalmú 
andezitekben vannak, de mégis a Hirnik tömzse közelében, melynek kőzete a 


290 IRODALOM. 


Bárzáéval megegyezik. Maga a kvarc- és gránáttartalmú andezit, melyben a 
Dealu Feti és részben a Muszári bányák telérei mozognak, némileg zöldkőnemű. 

Amit a szerző a telérhasadékok alaki viszonyairól számos 
példa idézésével közöl, nagyjában ugyanoly bonyolódott és szabálytalan telér- 
hálózat képét adja, aminőt az Erdélyi Érchegység többi bányáiról ismerünk. 
A. főtelérek csapásiránya általában északnyugat-délkeleti vagy ÉÉNy—DDK, 
dőlésük meredeken délnyugati, de mind a két irányban számos eltéréssel is 
találkozunk. A főteléreket számos szakadvány és melléktelér kiséri és az arany- 
termelésre nézve ezek gyakran fontosabbak, mint a vastagabb főtelérek, melyeket 
gyakran csak kvarc és kalcit tölt ki. A telérek vastagsága nemcsak nagyon 
különböző, hanem egyazon teléren is gyakran és hirtelen változó. Rendkívüli 
vastagságot mutatnak egyes telérek a ruda—bárzai csoportban, ahol pl. a 
Magdana-telér helyenként két méternél vastagabb egységes hasadékként jelent- 
kezik, melynek tölteléke főleg csak kalcit. Ahol azonban ennél még tetemesebb 
vastagságok (10—20 méter) említtetnek, ezalatt nem egyes hasadékok, hanem. 
vékony szakadványok hálózata értendő, melynek gazdagsága az együttes le- 
fejtést követeli. 

A telérhasadékok keletkezését a szerző nem akarja az 
eruptiv kőzet kihűlése alkalmával beállott összehúzódásra visszavezetni, ami 
PRimics véleménye, hanem inkább Pánrvx nézetéhez csatlakozik, mely szerint a 
hasadékok tektonikai tömegmozgás folytán keletkeztek és nagyjában az egész 
vidék tektonikájában kifejeződő csapásirányokat követik. 

Korbeli különbségeket a telérek között biztosan kimutatni nem sikerült. 
A telérkeresztezések már maguk is ritkák, míg kettéválásuk és egyesülésük 
igen gyakori; jelentékenyebb elvetődések pedig alig fordulnak elő. PRrmrcscsel 
szemben, aki a telérek kitöltését és az ércképződést különböző korszakokban 
végbementnek tekinti, a szerző azt véli, hogy ezek a folyamatok lényegileg 
egy időszakban állottak be, t. i. a szarmata korszakban, mikor a vidéken 
az erupciós ciklus már teljesen befejeződött, az andezitek zöldkövesedése is 
már véghezment volt. 

Egy külön fejezet foglalkozik az éretelérek mellékkőzeteivel, 
elsősorban tehát a különböző vulkáni közetekkel, melyekről már a meg- 
előző geológiai részben hallottunk. Itt azonban a szerző az általános petrográfiai 
jellemzésen kívül, főlega bányafeltárásokban észlelhető jelensé- 
geket írja le. 

A muszári bányákban főleg a melafir és ennek tufája szerepel 
mint mellékköőzet. Az éretelérek hatása részint mint kaolinosodás, részint mint 
elkvarcosodás nyilvánul benne, de e két folyamat egymástól független és az 
utóbbi mindig később állt be, mint az előbbeni. A másik fajta mellékkőzet az 
a gránátos kvarcandezit, melynek tipusát PRrmics állította fel, mint átmeneti 
tagot az amfibolandezit meg a dacit között. A szerző ezt a nézetet elfogadja 
és SEMPER ellen védi. A zöldkőmódosulat jelenségei ebben a kőzetben is mutat- 
koznak, bár nem oly teljesen, mint a bárzai piroxénandeziten. 

Az utóbbi kőzetet és vele a zöldkőmódosulat jelenségeit a szerző 
nagyon behatóan tárgyalja és ebbeli eredményei lényegileg megegyeznek avval, 


IRODALOM. 991 


amit INkeY BéLa a X. nemzetközi geológiai kongresszuson,! mint a zöldköve- 
sedés lényegét kifejtett, csakhogy a szerző még nyomatékosabban hangoztatja 
azokat a megfigyeléseket, melyeket más szerzők ellenkező állításaival szemben 
a kérdés tisztázása szempontjából nem szabad elhanyagolni, nevezetesen : 

1. hogy a tökéletes zöldkövesedés mellett is a földpátok teljesen 
friss állapotban megmaradhatnak ; 

2. hogy a piritbehintés nem tartozik a zöldkömódosulat lényegé- 
hez, mert gyakran egészen hiányzik, csak a telérek közelségében mutatkozik 
sűrűen és mint bevándorlás tekintendő ; 

3. hogy a kaolinos módosulat a zöldkövesedéstől teljesen füg- 
getlen és csak utólag állott be az érctelérek zónájában ; 

4. hogy a zöldkőmódosulat lényege az amfibol és piroxén- 
ásványok elváltozásában áll, melyek anyagából főleg klorit és karbonátok, 
esetleg szerpentin (bastit) és epidot képződik ; 

5. hogy a zöldkőmódosulat nem az ércteléreket kisérő, hanem na- 
gyobb vidékre egyenletesen kiterjedő jelenség melyet nem lehet a 
telérekből kiindulónak tekinteni. 

Ezek az eredmények tehát nemcsak a régi RicHTHoFEx-féle propilitelmélet 
megdöntésére szolgálnának, ha arra mainap még szükség volna, hanem arra i8 
alkalmasak, hogy a bányageológiában még mindig uralkodó némely téves néze- 
teket helyreigazítsanak és a zöldkőmódosulat eredetére nézve a helyes útra 
vezessenek. Egyrészt ugyanis most már nem lehet a kaolinosodást a zöldkő- 
módosulattal összetéveszteni és amazt mint emennek végső stádiumát tekin- 
teni; másrészt, minthogy a pirittartalom már nem tekinthető lényegesnek, el- 
esik az a kapcsolat, melyet sokan ezen az úton keresnek az éretelérek és a 
mellékkőzet zöldkőállapota között; végre bizonyossá válik, hogy a zöld- 
kövesedés megelőzte atelérhasadékok kitöltését, sőt való- 
szinűleg azok megnyilását is, nemhogy a hasadékokból vette volna 
eredetét. 

Ezek után a szerző tekintetbe veszi a zöldkömódosulat okozóinak 
kérdését. A földpátok feltünő friss állapota ellene van STELZNER-BERGEAT abbeli 
véleményének, hogy a még nem teljesen megszilárdult eruptiv tömeget átjáró 
vulkáni gázok okozták volna ezt az elváltozást. Ugyanezt az ellenvetést lehet 
INxgEx ellen felhozni, aki, habár az okra nézve nem nyilatkozik határozottan, 
mégis reámutat arra a ehemiai lehetőségre, hogy az amfbol-augit anyaga 
szénsavas víz hatása alatt klorittá és karbonáttá változhatik. Hiszen a szénsav 
elsősorban a földpátokat támadta volna meg, amint a külszini mállás jelenségei 
bizonyítják. Másfelől azonban megfontolandó, hogy ez az ellenvetés megtörik 
magán azon a tagadhatatlan tényen, hogy a zöldkőben a teljesen friss földpát 
mellett az amflbol- és piroxénkristályok teljes felbomlásban jelentkeznek. Már 
pedig: ami van, az lehetséges — mondja a logika. Tehát lehetséges az is, 
hogy valamely tényező bizonyos körülmények között (magas hőfok, levegő ki- 


1 L. B. DE INKEY: De la relation entre Vétat propylitigue des roches ande- 
sitigues et leurs filons minéraux. Mexico, 1906. 


Földtani Közlöny XLIII. köt. 1913 15 


19 


999 IRODALOM. 


zárása stb.) egy kőzetben csak egy bizonyosfajta ásványt támad meg, másfajtát 
meg nem. Ilyén tényezőt pedig másnak, mint kémiainak elképzelni bajos volna. 

Minthogy ily módon úgy a pneumatolitikus, mint a termális tényezőket 
kizártaknak tekinti, a szerző nem talál más útmutatást a kérdés megoldása 
felé, mint azt a gyenge analógiát, melyet RosExBuscH szerint a Fichtel-hegység 
némely elehloritosodott diabázfajtái nyújtanak, ahol a kloritosodás a tömeg- 
mozgással járó nyomásnak tulajdoníttatott: az Érchegység tektonikájában 
szintén hatalmas dinamikai erőnyilvánulások nyomaira találunk, melyeknek 
metamorfizáló hatásokat lehet tulajdonítani, aha a dinamometamorfózist tel- 
jesen kémiai munkává átváltoztatva gondoljuk;. Nézetünk szerint ez utóbbi 
kinyilatkoztatás, melynek szabatossága és világossága nem kifogástalan, csak 
nehezen fogadható el genetikai magyarázatnak. 

Ha ezek után bebizonyultnak tekinthető, hogy az andezitek zöldkömódo- 
sulata nem a telérhasadékokból indult ki, a kaolinos elváltozásra 
nézve épen az ellenkezőt lehet kimutatni. A szerző ebben a kérdésben is INKEx 
nézetéhez csatlakozik, különösen hangoztatván még azt is, hogy — legalább itt 
a bányaterületén — a kaolinosodás a már zöldköővé vált közetet támadta 
meg és hogy a pirit impregnáció, mely gyakran a kaolinos zónán túl 
is terjed, mégis csak ennek az elváltozásnak kisérő jelensége. A már tel- 
jesen kaolinosodott fehéres anyagban a szerző igen sok kalcitanyagot mutat ki, 
mely egyrészt már a zöldkövesedés folyamán keletkezett, másrészt pedig még 
a felbontott (azaz kaolinosodott) plagioklász mésztartalmával szaporodott. A porrá- 
zúzott anyag, sósavval kezelve, gyakran súlyának felét is vesztette. A pirit 
finom repedések mentén sokszor feltűnik és előszeretettel rakódik le a szét- 
mállott fekete ásványok helyére, úgy hogy a piritből gyakran valóságos 
pseudomorfozák találhatók amfibol, vagy piroxén után. A kaolinosodás leg- 
inkább a vékony telérszakadványokból indul ki és legerősebb ott, hol ezek 
sűrű hálózattá tömörülnek. Érdekes megfigyeléseket közöl a szerző arra nézve, 
hogy a kaolinos módosulat, mely rendszerint elmosódva vész el a friss mellék- 
kőzetbe, helyenként mégis minden átmenet nélkül élesen elválik emettől ; 
némelykor valami papirvastagságú erecske látszik ezen a határon, de vannak 
esetek, hogy ez is hiányzik. 

Másféle elváltozása a  mellékkőzetnek az elkvarcosodás, mely 
azonban a tömör andezitben jelentéktelenebb szerepet játszik, mint a tufák- 
ban. Az elkvarcosodás a kaolinosodás után következett be és nem 
hatol soha oly messze a mellékkőzetbe, mint az utóbbi. 

A valeamorii telérvonulat bányáiban gyakran nem a tömör andezit, 
hanem annak finom tufája a telérek mellékkőzete. Ez is rendszerint kaolinos 
állapotban, bőséges piritbehintéssel, jelentkezik. A szerző azután a tufák 
egyes változatait Írja le: vannak oolitos tufák, bőséges kvarctarta- 
lommal; vannak továbbá fehér vagy szürkés finom szövetű egynemű tufák, 
melyek a leírás szerint az erdélyi medencében szélesen elterjedt krétaszerű 
tufákkal — az osztrákok apallés-jával azonosak ; vannak azonban durvább szö- 
vetüek is egész a breccsaszerű kiképződésig, melyekben különböző színű 
kvarcgörgetegek is mutatkoznak, úgy hogy a mediterrán konglomerátokba való 


IRODALOM. 993 


átmenetet képeznek. A bárzai területben ezek a konglomerátok helyenként az 
érctelérek közvetlen mellékközetét alkotják. A tufák és konglomerátok sok 
helyütt nagyon el vannak kvarcosodva; a finomszemű tufák ezáltal néha 
kemény szarukőszerű anyaggá lesznek. Kizártnak látszik, hogy akár az elkaoli- 
nosodás, akár az elkvarcosodás a külszínről behatolt legyen, mert mindenütt, 
még tetemes mélységben is, szorosan a telérekhez csatlakoznak : fel kell tenni, 
hogy a telérhasadékokban felszálló oldatok okozták eme elváltozásokat. 

A bárzai és valeamorii ércteléreknek egyik jelentékeny mellékkőzete a 
mediterrán-üledékhez tartozó fekete agyagpala. Ennek az üledéknek ren- 
desen nincs jól felismerhető rétegzése, ellenben számtalan csuszamlási repe- 
dés folytán szögletes darabokká esik szét. SzmpER nézetét, mely szerint ez a 
képződmény iszapkitörésből keletkezett volna, a szerző épen úgy elveti, mint 
Párrv, kinek szelvényrajzát a 22. ábrában közli, ahol ugyanis a fekete palá- 
nak üledékes homokkővel való gyakori váltakozása világosan látszik. A. benne 
talált növénymaradványok SrauB meghatározása szerint mediterrán-korra valla- 
nak. A bányafeltárásokban gyenge barnaszén foszlányokat, másutt megint 
gipszbetelepedéseket találtak. A telérek szomszédságában helyenként 
elkvarcosodás és piritbehintés mutatkozik a fekete palában is. 

A következő fejezetben, mely a hasadékok kitöltéséről szól, a szerző első- 
sorban a glauchképződményt tárgyalja, mely ezen a vidéken a Valea- 
mori bányaterületre szorítkozik, de itt sokkal jelentéktelenebb, mint Nagyág 
bányáiban. Amit IÖskey Nagyágon konstatált, hogy a glaucherek minden eset- 
ben az éreteléreknél idősebbnek bizonyulnak, azt a szerző az ő területén is 
találta. Különben, ha ő lényeges különbséget lát e két hely glaucherei között, 
ez a különbség nem tűnik fel épen lényegesnek, mihelyt a két szerzőtől szár- 
mazó leírásokat alaposabban megvizsgáljuk. Mert először is, ha a glauch Valea- 
moriban inkább a mediterrán agyagpalában, Nagyágon pedig túlnyomóan a 
zöldkődacitban találtatik, ez csak azért van így, mert Nagyágon a mediterrán- 
üledék sokkal csekélyebb mértékben szerepel az érctelérek mellékközeteként, 
mint Valeamoriban; már pedig a földalatti feltárások mégis főleg csak az ére- 
telérek menetét követik. Ha továbbá a glauch alapanyaga Valeamoriban vilá- 
gosabb színű, mint a kőzetzárványok, Nagyágon ellenkezőleg sötétebb, meg kell 
gondolni, hogy amott ezek a zárványok egy majdnem fekete agyagpalából, 
Nagyágon pedig a fehéres mállott dacitból állanak. Nagyágon is a glauch alap- 
anyaga inkább csak nedves állapotban sötétszínű, szárazon néha elég világos- 
szürke. Ami továbbá a zárványokat illeti, mind a két szerző abban megegye- 
zik, hogy azoknak túlnyomó része a közvetlen mellékközetből származik, ter- 
mészetes tehát, hogy Valeamoriban az agyagpala, Nagyágon a dacit szolgál- 
tatja a zárványok zömét. De mind a két helyen alárendelten távolabb eső 
kőzetek töredékei is be vannak keveredve. Végre, ha a szerző a glauch alap- 
anyagát határozottan tufásnak mondja, mig INKEY a nagyági glauch alapanyagá- 
ban csak igen finom kvarcszemeket és amorf agyagpelyheket meg sok opák 
(pirit?) szemcsét talált: meggondolandó, hogy a glauch alapanyaga, ha csak- 
ugyan a környező üledék iszapjából származik, Nagyágon, ahol nincsenek 
tufarétegek a mediterrán-üledék között vagy fölött, nem lehet egészen ugyanaz, 


19" 


994 IRODALOM. 


mint Valeamoriban, ahol a szerző tanusága szerint az andezittufa oly nagy 
szerepet játszik. Egyébiránt a szerző az alapanyag tufás voltát ugyan ismé- 
telten említi, de sehol határozottan be nem bizonyítja, sőt maga is azt mondja 
(47. old.), hogy a nagymérvű mállás folytán a tufajelleg határozatlan és el- 
mosódott; később pedig (48. old.) azt az érthetetlen megjegyzést teszi, hogy 
az anyagban cnagyon bőségesen elszórt apró töredékes kvarcszemek, melyek- 
ben már nagyító lencsével tufaalkatrészt lehet felismerni, idegenből származ- 
nako,. Már pedig az ottani andezit tudvalevőleg kvarcmentes, a kvarcos érc- 
telérek csak később keletkeztek: honnan származzék hát az a temérdek 
kvarcszem, ha nem az áttört mediterrán rétegekből, melyekben, amint láttuk, 
az agyagpala homokkő és konglomerát rétegekkel váltakozik. 

Ez az utóbbi ellenvetés ledönti azt az egyetlen válaszfalat is, mely a 
glauch alapanyagának származására nézve a két szerző nézetei között, 
legalább dr. ScHUMAcHER szerint, volna. Mert ő, midőn azt vallja, hogy a glauch 
képződésére nézve INKEY iszapelmélete a megoldást megközelíti, nyomban 
hozzáteszi, hogy az ő esetében (t. i. Valeamoriban) nem lehet iszapképződmé- 
nyekről beszélni, hanem a tufaképződményből kell kiindulni,. De azután épen 
úgy írja le a folyamatot, mint INKkEY, és ha nála a talajvíz a tufarétegekben 
rekedt meg és ezeknek agyagából készített finom iszapot, Nagyágon a meg- 
levő, nem tufás, víztartó üledékekkel kellett megelégednie, de az eredmény 
lényegileg ugyanaz. 

A Muszári bányákról is említ a szerző érctelen konglomerátos közettelére- 
ket, de azokat már nem nevezi glauchnak. 

Megjegyzendő még az is, hogy a szerző szerint is a glauchok kivétel 
nélkül idősebbek, mint az érctelérek. 

Nagyon érdekes és becses adatokat közöl a szerző a telérek ásvá- 
nyairól, érceiről és elsősorban aranytartalmáról. Az aranynak 
három módon való előfordulása, mint szabad szemmel látható be- vagy felnött 
kristályos halmaz (szabadarany), mint finom, láthatatlan behintés a telér töme- 
gében (zúzóére), végre mint a szulfidok aranytartalma (maraérc) részletesen 
vannak leírva és ábrákban bemutatva. A benőtt szabadarany legáltalánosabban 
kvarcban, azonkívül mangán- és mészpátban, ritkábban súlypátban találtatik. 
Érdekes adat, hogy a szabadarany néha nem a megnevezett telérásványokba 
benőve, hanem valami teljesen összezúzott és átnedvesített agyagos telértölte- 
lékben golyók és gumók alakjában lép fel, melyek néha tojásnagyságúak is. 
A telérüregekben felnőtt alakban található szabadarany kristályos ugyan, de 
olyan szép és nagy aranykristályok mint Verespatakon, ezekben a bányákban 
még nem mutatkoztak. A parányi kristályokból álló halmazok a legkülönbözőbb 
alakokat öltik. Rendesen kvarzon ülnek, de a mészpátot, a szulfidos érceket 
sem kerülik. Az erdélyi szabadarany tudvalevőleg mindig sok ezüsttel van 
elegyedve. A szerző statisztikai adatokat közöl, melyek szerint a kérdéses 
bányákban az aranytartalom a szabadaranyban 695 és 781"/00, a zúzóércé 
691 és 7519/00 között ingadozik, legszegényebb lévén a Muszári-bánya aranya, 
leggazdagabb a Valeamorié. 

A többi telérásvány leírásából kiemelendő, hogy telluros érceket 


IRODALOM. 225 


a szerző maga ugyan nem látott itt soha, de egy korábbi adat szerint (WENDE- 
BoRN, 1902) a Dealu Feti bányában ilyenek is előfordultak volna; hogy a 
nemes ezüstércek előfordulása szintén ritkaságszámba megy, de újabb 
időben mégis találtak olyanokat (proustit) Valeamoriban, sőt termésezüstöt 
Muszáriban. A pirit mint az aranytartalmú maraérc főalkatrésze fontos, de 
a közölt adatok szerint a marának . arany- és ezüsttartalma rendkívül széles 
határok között ingadozik. Arra a sokszor felvetett kérdésre, hogy az arany 
miképen foglaltatik a kovandokban, mint chémiailag kötött elegyrész vagy mint 
finom zárvány, a szerző sem talál feleletet. Markazit lényegileg Muszáriban 
található és itt ez is csekély arany-ezüstöt tartalmaz. Egyéb telérásványok : 
ú. m. arzénkovand, rézkovand, galenit, szfalerit, fakóérc és antimonit az arany- 
termelésre nézve nem igen fontosak. ; 

A nemérces telérásványok közül a kvarc, mangánpát, mészpát, barnapát, 
súlypát alakjait és válfajait írja le a szerző ; mint másodlagos képződményeket 
pedig malachitot, gipszet és vasvitriolt említ. 

A. pszeudomorfozák és a telérszövetek leírása után a szerző a telérásvá- 
nyok paragenetikai viszonyaira nézve a következő eredményhez 
jut: 1. szarúkőnemű vagy finom kristályos kvarc és vaskos kalcit; 2. vaskos 
mangánpát kvarccal összenőve, az elsővel egykorú vagy ennél fiatalabb ; 
3. telérüregekben fiatalabb ásványok, ú. m. kristályosodott kvarc, kalczit vagy 
barit; 4. barnapát a kristályokat bekérgezve; 5. gipsz. 

Az ércek vagy mint régibb képződmények az első telérásványok közé 
és fölé rakódtak, vagy mint fiatalabb kristályalkotások, többnyire kvarcon ül- 
nek; a bariton ritkán található kovandkérgek nagyon fiatal képződményeknek 
tekintendők. 

Az alább következő genetikai fejtegetésre nézve nagyon fontosak azok az 
"esetek, melyekben a bekérgezés egyoldalú, azaz ahol a nyilt odukban 
kiálló kristályok (többnyire kvarc) csak felső részükön vannak barnapát- vagy 
néhol kovandkéreggel bevonva. Hz a jelenség, mely főkép Valeamoriban gyak- 
ran látható, világosan a felülről lefelé haladó újjáképződésre mutat és amint 
látni fogjuk, az arany eloszlásának kérdésére is némi világosságot vet. 

Abból, amit a szerző az aranygazdagságnak térbeli elosz- 
tását illetőleg nagy részletességgel és minden egyes bányaterületről külön 
előad, elsősorban csak az a már régen ismeretes igazság tünik ki, hogy az 
erdélyi aranybányászatban a nemesérc előfordulására nézve biztos szabály fel- 
ismerni nem sikerül. Talán sehol sem hozott az aranybányászat annyi és oly 
nagyszerű meglepetéseket, mint ezen a vidéken és még élénk emlékezetünkben 
vannak az utolsó évtizedekben időnként, de mindig váratlanul elért nagy 
mennyiségű aranyleletek, pl. 1891-ben a Muszári bánya Klárateléren elért dús 
lelet, mely 30 órán belül 55 kg aranyat adott. Ehhez újabb időben több 
hasonló eset csatlakozik. A. számos példa, melyeket a szerző nagyobbára saját 
tapasztalatából idéz, szerinte is igazolja az Erdélyi Érchegységnek azt az álta- 
lános jelenséget, hogy nem a főtelérek érintkezése vagy kereszteződése hozza 
a nagy áldást, hanem többnyire az azokhoz csatlakozó vékony szakadványok, 
sőt hogy az ilyen szakadványok sokszor gazdagabbak mint maguk a főerek, 


996 IRODALOM. 


Maguk a főtelérek érintkezési pontjai többnyire szegények, de annál biztosab- 
ban várható az ércbőség némi távolságban, főleg ha ott szakadványok csatla- 
koznak a főtelérhez. Néhol a szakadványok sűrű hálózata annyira gazdag, 
hogy egészben való lefejtésre érdemes. Nem kevésbé fontos a vékony 
kovanderek nemesítő hatása a telérekre. A szerző szerint ezek a vékony 
erecskék idősebbek, mint az igazi érctelérek. Ehhez hozzávetve, hogy a telér- 
töltelékben magában fellépő szulfides ércek is kedvező hatással vannak az 
aranybőségre, a szerző ezeket a jelenségeket arra vezeti vissza, hogy a szul- 
fidek okozták az arany lecsapodását oldatokból. Még a galenit is, melynek a 
bányász gyakran káros befolyást tulajdonít, a szerző szerint sokszor gazdag 
érceket hoz. A mellékkőzet minőségének befolyását szerző nem ismeri el telje- 
sen, legfölebb sűrű pyritbehintésnek tulajdoníthat a kovanderecskékhez hasonló. 
kedvező befolyást. 

Mindezen becses adatok részletes közlése után a szerző az ércek ere- 
detének elméleti kérdésével foglalkozik és véleményt mond arról, 
hogy a két főelmélet közül, melyik felel meg leginkább az ő területén észlelt 
viszonyoknak, a lateralsecretio vagy az ascensio elmélete? Az elsőt 
abban a formában tárgyalja, amelyben IwxxEv! azt újabban, épen az Erdélyi 
Érchegységre nézve, kifejtette és elismeri, hogy az erdélyi aranytelérek és 
zöldkőandezitek között mindenütt mutatkozó szoros kapcsolatnál fogva ez a 
nézet közel fekvő és figyelemreméltó. Ellene azonban a következő érvek szól- 
nak: 1. hogy a mellékkőzet bomlási zónái nem állnak arányban a telér érc- 
tartalmával ; sok igen gazdag telér oldalfalain a bomlás csak 1—-2 dm-ig halad, 
azontúl pedig a zöldkőnemű andezit egészen friss; 2. ha a mellékkőzet aranyat 
tartalmaz, ami sok esetben igaz, ez csakis a telérekből bevándorolt pyri- 
tek aranytartalma; 3. hogy egyazon mellékkőzetben nagyon különböző tölte- 
lékkel bíró telérek vannak és hogy bennük az arany eloszlása nagyon szabály- 
talan; 4. hogy az egészen különböző természetű mellékkőzetek, melyekben az 
itteni tellérek haladnak, egészben véve nem változtatják meg a telérek átlagos 
jellegét, más szóval, hogy a mellékkőzetnek nincs befolyása a telér kitöltésére 
sem gazdagságára. 

Mindezek az ellenvetések csak azt mutatják, hogy a szerző INKEY fejte - 
getését, bár a megelőzőkben azt elég helyesen adja elő, itt megint nem jól 
értelmezi. Mert hiszen a mellékkőzet kaolinos bomlását és a pyritek be- 
vándorlását INKEYx is a telérekből kiindultnak mondja, az aranyat ellenben az 
egész andezittömeg fekete szilikátjaiból származtatja, tehát nem 
csupán a közvetlen mellékkőzetből. Ha a zöldkövesedés folytán keletkezett 
aranytartalmú oldat később a megnyitó hasadékokban, más tényezők be- 
folyása alatt, aranytartalmát itt-ott lerakja, e lerakodások térbeli eloszlására 
nézve a mellékkőzet faj- és állapotbeli különbsége már közömbös lehet. Fon- 
tosabb ellenvetés a szerzőnek az a megjegyzése, hogy az említett szilikátokat 
felbontó agens nyilván első sorban a földpátokat bontotta volna fel, holott 


1 INKgY: De la relation entre Vétat propylitigue des roches andésitigues et 


leurs filons minéraux. México 1906. 


IRODALOM. DDT 


ezek a friss — azaz még nem kaolinos — zöldkő-andezitben rendesen egész 
épek. E jelenség kémiai magyarázatát sem IwxgEvx, sem a szerző nem adja; 
de az ellenvetés tarthatatlanságára nézve ismételhetjük azt, amit előbb a zöldkő- 
módosulat keletkezésére nézve mondottunk. 

A szerző azonban még tovább ment, mint Isxxpy ezen kérdés felvilágo- 
sítása útján és a kérdéses kőzetet (piroxénandezitet) az általános kémiai 
elemzés alkalmával tüzetesen esetleges aranytartalmára nézveis 
megvizsgáltatta, de sem a normális állapota sem a zöldkőnemű piroxén- 
andezitben aranynak nyomát sem találta. Ez hát döntő bizonyíték 
volna IwxxevyY nézete ellen, habár a vizsgálat nem abban az irányban ejtetett 
meg, melyre Iwxkev utalt, hanem olyan normális andeziten, mely a telérektől 
elég messze van és a zöldköneműtől élesen különválva mint későbbi áttörés 
jelentkezik. 

A szerző tehát INkEY nézetét elejtve, a másik elméletet fogadja el, mely- 
nek PáÁrrY is híve, t. i. az aszcenzio elméletét, mely az érctartalmat 
az ismeretlen mélységből mint vulkáni utóhatást származtatja. Minthogy azon- 
ban az andezitkitörések meg a gazdag aranytelérek között fennálló térbeli kap- 
csolat tagadhatatlan, a szerző ebben is PáÁrnrv felfogását osztja, mely szerint a 
telérek leginkább a kitörési kürtők szélein mutatkoznak és aranytartalmuk csak 
a kürtők közelében lesz jelentékeny. Ebben rejlenék azután arra való útmuta- 
tás, hogy az ércanyagot tartalmazó és felszállító hévvizek vagy gázok ugyan- 
abból a vulkáni tűzhelyből fakadtak, mint maga az andezit. Hogy az arany 
szállítója vizes oldat volt-e vagy gőzalakú, ez ugyan még nyilt kérdés, de a 
szerző az első feltevés felé hajlik, minthogy az itteni hatalmas telérekben az 
arany szoros kapcsolatban mutatkozik főleg kvarccal és mészpáttal, tehát olyan 
telérásványokkal, melyeknek szublimációja nem is képzelhető. 

Nagyon fontos az a megkülönböztetés, melyet a szerző az aranynak 
elsőrendű és másodlagos lerakódása között megállapít. Első 
képződésűnek látszik az az arany, mely kvarccal vagy mangánpáttal szorosan 
összenőve, vagy pedig a szulfidos érceekben mutatkozik. Másodlagos helyen van 
elsősorban a telérüregekben szabadon felnőtt arany, továbbá a baritban benőtt 
és részben a kalcithoz kötött arany. Már előbb volt szó egy esetről, mely 
ásványos anyagnak fölülről lefelé való mozgását bizonyítja (kvarckristályok 
egyoldalú bekérgezése barnapáttal): ugyanily bizonyítékot talált a szerző az 
arany mozgására is. Ennek alapján függőleges irányban két telérzónát 
kölönböztet meg: a felsőben, vagyis az oxidációs zónában a kívülről beszívárgó 
nedvesség és levegő az aranytartalmú kovandot felbontották és az arany ebben 
a vitriololdatban lefelé szivárgott mindaddig, míg a cementáció s zónában 
más szulfidok hatása alatt lecsapódott. Hz az alsó zóna ennélfogva annyival 
meggazdagodott, amennyivel a felső megszegényedett. Az aranynak ily módon 
való tömörülése alsó határát azon a színtájon lelte, ameddig a külszíni víz 
leszivároghatott, vagyis a mai tapasztalatok szerint körülbelül a Körösvíz szín- 
tájában. Innen fölfelé körülbelül a rudai patak felső részének színvonaláig 
mutatkoznak a leggazdagabb szabadaranytömörülések; amely miveletek mai 
nap még efölött vannak, nagyon szegényeknek bizonyulnak és már az ókori 


228 IRODALOM. 


vágások is, amennyire a fejletlen technika akkoriban a vizzei megbírkózni 
képes volt, a mélységet keresték fel. A mostani mivelések csak kis mértékben 
hatoltak a Körös színtája alá, de habár eddig is mutatkozott, hogy a cemen- 
taciós zónának gazdagsága ezen alul csökken, még koránt sincs bebizonyítva, 
hogy az éretelérek a mélység felé egyáltalán meddőkké válnak vagy épen hogy 
kiékelődnek. 

A munka harmadik főrésze a bányatársulat birtokában levő körösbányai 
barnaszénbányákat írja le, felhasználva BavER és Papp K. geológiai vizsgálatait. 
A míivelésre érdemes széntelepek Mesztakon és Czebe között mediterrán üle- 
dékekben vannak feltárva. A jó minőségű barnaszén főleg az ércfelkészítő 
gépeknek, a villamos berendezésnek is általában az ércbányaberendezésnek 
szolgáltatja a hajtóerőt. 

A negyedik főrésszel, mely a bányaüzem és ércfelkészítés leírását adja 
és az ötödikkel, mely a termelés és értékesítés statisztikai adatait tartalmazza, 
e helyen nem akarunk foglalkozni és még csak egy függeléket kell felemlíte- 
nünk, mely az Erdélyi Érchegységben annyira elterjedt aranylopás kérdésével 
foglalkozik és mint annak leghathatósabb óvszert a szabad aranykereskedés 
megszüntetését vagy legalább korlátozását ajánlja. 

Kelt Tarótházán 1912 november 1-én. INKEY BÉLa. 


3, HETLPRIN ANGELO GEOLÓGUS ÉLETE $ MUNKÁSSÁGA. 


A HexrnpRIrx-családról aMIcHAEL HEILPRIN and his sons; címen nagyon 
részletes és gondos életrajz jelent meg 1912 őszén New Yorkban, PoLLÁK 
Gvuszráv hazánkfia tollából. 

Az érdekes munkából közöljük a következőket : 

a) HEregix Minány, amerikai ujságíró és enciklopedista, szül. Piotrkow- 
ban (Orosz-Lengyelország), 1823-ban, meghalt Summitban (N. Jersey), 1888 
május 10-én. A zsidóüldözések elől 1842-ben Magyarországba menekült és 
Miskolcon könyvesboltot nyitott. A. szabadságharc idejében számos forradalmi 
dalt írt; később, a független kormány belügyminiszteriumában titkári állást 
nyert. A. szabadságharc leveretése után Párisba menekült. Visszatérve, S.-A.- 
Ujhelyen tanítóskodott, míg 1856-ban végleg kivándorolt Amerikába, ahol 
baráti érintkezést tartott fenn Kossuth Lajos nővéreivel és számos emigránssal. 

Rendkívüli műveltségű ember volt, 18 nyelven értett, nyolcat jól beszélt. 
Mint ujságíró és mint az cAmerican Cyclopedia, munkatársa a nyelvészet, de 
főleg a történelem terén munkálkodott. A lexikon számára ő írta meg Magyar- 
ország történetét. Petőfinek számos költeményét lefordította angolra. 

b) Fia: HEmnpPRIN AwxGELo egyetemi tanár, S.-A.-Ujhelyen született, 1853 
március 31-én, meghalt New Yorkban, 1907 július 17-én; 1856-ban került 
jrooklynba, később Washingtonba, végül Philadelphiába. Kereskedőnek készült, 
de minden szabad idejét a természettudományok és a festészet között osztotta 
meg. Első kedves olvasmánya magyar könyv volt: Rarr Természet-Históriája, 


IRODALOM. 299 


melyet a Kossuth családtól kapott ajándékba. Esténként buzgón tanult és 
1873-tól kezdve segédkezett atyjának az cAmerican GCyclopmediav reviziójánál. 
Önálló cikkekben természettudósok életét és munkásságát ismertette. 

1876-ban Hurópába jött főiskolai tanulmányok végett. HuxLEv, IwNDpp, 
ETHERIDGE és VoGr voltak a mesterei. Járt az Alpokban és a Kárpátokban is, 
végül 1879-ben visszatért Amerikába. A philadelphiai egyetem tanácsa 1880-ban 
a gerinctelen őslénytan tanárává választotta meg. Öt évvel később a geológiai 
tanszéket nyerte el, melyről 1899-ben leköszönt. Írt egy népszerű dolgozatot 
Philadelphia környékének közeteiről, továbbá számos nagyfontosságú geológiai 
és őslénytani munkát az Egyesült Államok harmadkori képződményeiről, 
Florida ny-i partjairól, az állatok földrajzi és földtani elterjedéséről, a geológia 
elemeiről, a Földről és történetéről stb. 

Művei: Contributions to the tertiary geology and palxontology fo the 
United States (1884), Town geology : The lesson of the Philadelphia rocks (1835), 
Explorations on the West Coast of Florida and in the Okeechobee Wilderness 
(1886), The geographical and geological distribution of animals (1887), The 
geological evidences of Evolution (1888), The animal life of our Sea-Shore (1887), 
The Bermuda Islands (1889), Principles of geology (1890), The arctic problem 
and narrative of the Peary relief expedition (1893), The Earth and its story 
(1896), Alaska and Klondike (1898), The eruption of Pelée (1908, posthumus). 
Számos cikk tudományos és népszerű folyóiratokban és napilapokban. 

Expediciókat vezetett Floridában (1886), Mexicóba (1890 és 1896), el- 
kísérte Pxagyt Grönland ny-i részére (1891) és egy évvel később ő vezette a 
PEaRY megszabadítására küldött expediciót. 1896-ban mint az Academy of 
Natural Sciences kiküldötte résztvett a Budapesten tartott bányászati és geo- 
lógiai kongresszuson. Innen Algierba és Marokkóba ment, 1898-ban pedig 
Alaskába és Klondykeba. Rövid idővel az 1902 május 8-iki kitörés után élete 
veszélyeztetésével két ízben is megmászta a Mont Pelée-t, melynek sziklatűjét 
még kétszer (1903-ban és 1906-ban) felkereste és le is festette. Tapasztalatai 
alapján megírta az Antillák és a Panama-szoros geológiáját. Utolsó útja Britt- 
Guyana belsejébe vitte. 8 

c) Bátyja: HEmepRIs LaJsos, született Miskolcon, 1851 július 2-án, meg- 
halt 1912 február 2-án. Atyja nyomdokait követte mint kiváló enciklopedista 
és ujságíró. Földrajzi, történelmi és műszaki cikkeket irt. 

Budapesten, 1913 január 1-én. MaAnRos IMRE. 


4. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1912. évben, 


Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1912. 


Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petrográfiai, 
geomorfológiai, talajismereti, mineralógiai, ásványkémiai és bányageológiai 
munkák felsorolvák, melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, ille- 
tőleg amiket egyrészt magyar szerzők hazai és külföldi folyóiratokban, más- 
részt külföldi szerzők hazai folyóiratokban írtak. 

In diesen Repertorium wurden alle jene geologischen, paláontologischen, 
petrographisehes, geomorphologischen, agrogeologisehen, mineralogischen und 
montangeologisehen Arkeiten aufgenommen, die auf die Lánder der Ungari- 
sehen Krone Bezug haben, bezw. die aus der Feder ungarischer Autoren in 
ungarischen und auslündisechen Zeitsechriften erschienen sind, oder von fremden 
Antoren in ungarischen Zeitschriften veröffentlicht wurden. 


Amundsen, R.: Délsarki utam. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 765. 
Budapest 1912. ; 

Arthaber, G.: Neue Funde in den Werfener Schichten und im Muschelkalke 
des südlichen Bakony und Revision der Gephalopodenfauna des Muschel- 
kalkes. (2 Taf.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. 
Zweit. Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. III. Bd. pag. 1—26. Wien 1911. 

Ballenegger, R.: /elvételi jelentés az 1911. év nyarán a Nagy-Alföldön vég- 
zelt talajismereti felvételről. Földt. Int. Évijelentése 1911-ről. pag. 200. 
Budapest 1912. j 

— Bericht über die im Sommer 1910 in der Umgebung von Békés vorgenom- 
menen detaillierten agrogeologischen Aufnahmen. Jahresb. d. kgl. ung. 
geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 204. Budapest 1912. sie 

Balló, R.: A dolomitképződés ismeretéhez. Földt. Közl. XDLII. köt. (Társ. 
Jegyzkv.) pag. 582. Budapest 1912. 

Balogh, M.: Tanulmányutam Afrika északi partvidékén. (9—12 ábr.) Földt. 
Közl. XLII. köt. pag. 12—24. Budapest 1912. 

Balogh Ernő dr.: A Kolozsvár, Kajántó és Torda környeki bitumenes mész- 
kövek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek, az E. N. M. Ásványtárának 
Értesítője. I. köt. 1. sz. p. 1—32. Kolozsvár 1912. 

— Die bituminösen Kalke und ihre Mineralien aus der Umgebung von 

Kolozsvár, Kajántó und Torda. Múzeumi Füzetek. Mitteilungen aus der 

min.-geol. Sammlung des Siebenbürgisehen Nationalmuseums. I. Bd. Nr. 1. 

pag. 51—80. Kolozsvár 1912. 

Meine Studienveise an die Nordküste Afrikas. (Mit d. Fig. 9—12.) Földt. 

Közl. Bd. XLII. pag. 68—73. Budapest 1912. 


AZ 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 931 


Bányay, J.: Verespatak aranybányászata. Uránia. XIII. évf. pag. 127 és 226. 
Budapest 1912. 

Berg- und Hüttenwesen in Bosnien und der Herzegowina im Jahre 1911. 
Mont. Rundschau. IV. Jahrg. Nr. 13. pag. 633. Wien 1912. 

Bernoulli, W.: Geológiai vizsgálatok a kárpáti homokkőövben Zboró vidékén. 
(V., VI. tábl. 37. ábr.) Földt. Közl. XIII. köt. pag. 367—381. Budapest 1912. 

—  (xeologisehe Untersuchungen in der Kárpátischen Sandsteinzone bei Zboró, 
Nordungarn. (Mit d. Taf. V, VI und Fig. 37.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 
40€0—417. Budapest 1912. 

Bittner, A.: Brachiopoden aus der Trias des Bakonyer Waldes. (Mit 5 Taf.) 
Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Abh. 
Paláont. d. Umg. d. Bal. II. Bd. pag. 1—60. Wien 1912. 

— Lamellibranchiaten aus der Trias des Bakonyer Waldes. (Mit 9. Taf.) 
Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Abh. 
Paláont. d. Umg.-d. Bal. Bd. II. pag. 1—107. Wien 1912. 

Bodócs, I.: Megjegyzések Réthlyj Antal úrnak a kecskeméti földrengésre vo- 
natkozó cikkére. (1 ábr.) Földr. Közl. XI.. köt. V. füz. pag. 80. Buda- 
pest 1912. 

Böckh, H., Kövesligethy, R., Wodetzky, J. és Strömpl, G.: A súrmási gáz- 
kút mellett történt robbanásról. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 326. 
Budapest 1912. 

— Adatok a kissármási gázkitörés történetéhez. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. 
I. köt. pag. 65. Budapest 1912. 

— Még egyszer a kissármási gázkitörésről. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. 
I. köt. pag. 335. Budapest 1912. 

T Böckh, J. und Lóczy, L.: KEinige rhütische Versteinerungen aus der Gegend 
von Rezi im Komitat Zala und das Resultat neumerer dortiger Aufsamm- 
hungen. (Mit 1 Taf. u. 2 Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. 
Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. Bd. II. pag. 1—8. 

San en 92 

Cholnoky, J.: A sármási gázkút mellett történt robbanásról. (2 képpel.) . Ter- 
mészettud. Közl. XLIV. köt. pag. 299. Budapest 1912. 

— Mégegyszer a sárimási gázkútról. Magy. Mérn. és Épít. Hgyl. Közl. XLVI. 
köt. pag. 270. Budapest 1912. ; 

— Die Veründerungen des Klimas seit dem Maximum der letzten Eiszeit. 
Peterm. Mitteil. 58. Jahrg. April-Heft. pag. 195. Gotha 1912. 

Czek, V.: A radioaktivitás és szerepe az újabbkori földrajz-geológiai fel- 
fogásokban. Földt. Közl. XIDLII. köt. pag. 428—454. Budapest 1912. 

— Die Radioaktívitütl und ihwe Bedeutung in den neueren geologisehen und 
geographischen Auffassungen, WFöldt. Közl. Bd. XLII.  pag. 471—473. 
Budapest 1912. ; 

Déchy, M.: A természet védelme és a nemzeti parkok. Természettud. Közl. 
XLIV. köt. pag. 81. Budapest 1912. 

Diener, K.: Mitteilungen über einige GCephalopodensuiten aus der Trias des 
südttehen Bakony (mit einer Taff). Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. 


032 Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 


Balatonsees. Erst. Bd. Zweit. Teil. Abh. Paláont. d. Umgebung d. Bal. III. 
Bd. pag. 1—22. Wien 1911. 

Diener, K. : Neue Beobachtungen über Muschelkalk-Cephalopoden des südlichen 
Bakony (mit einer Taf.). Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. 
Erst. Bd. Zweit. Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. III. Bd. pag. 23—32. 
Wien 1911. 

Ecsedy, J.: A Hortobágy-puszta jelene és jövője. Uránia. XIII. évf. pag. 485. 
Budapest 1912. 

Éhik, Gy.: A brassói preglaciális fauna. Földt. Közl. XIII. köt. (Társ. 
Jegyzkv.) pag. 574. Budapest 1912. 

-—— Über die prüglaciale Fauna von Brassó. Földt. Közl. Bd. XLII. (Protok. 
Ausz.) pag. 656. Budapest 1912. 

Emszt, K.: Bericht über die Tütigkeit des chemischen Laboratoriums der 
agrogeologischen Section der kgl. Ungar. Geolog. Reichsanstalt. Jahresb. d. 
k. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 265—278. Budapest 1912. 

— Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumának 1911. évi 
működéséről. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 203. Budapest 1912. 

— Bericht über die Tütigkeit des chemischen Laboratoriums. Jahresb. d. kgl. 
Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 341. Budapest 1912. 

— és László, G.: Bericht über geologische Torf- und Moorforschungen im 
Jahre 1909. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1909. pag. 213—225. 
Budapest 1912. 

— und László, G.: Bericht über die Torf- und Moorforschungen im Jahre 
1910. Jahresber. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 311. Buda- 
pest 1912. k 

Ernyei, B.: A bélaapátfalvai portlandcementgyár. Magy. Chem. Lapja. III. 
évf. 3. sz. pag. 12. Budapest 1912. 

Erődy, K.: Az erdélyi Mezőség határai. (38. ábr.) Földt. Közl. XLII. köt. pag. 
425—427. Budapest 1912. 

— Die Grenzen der siebenbürgisehen Mezőség (mit d. Fig. 38.) Földt. Közl. 
Bd. XLII. pag. 467. Budapest 1912. 

Fehér, M.: A kissúrmási gázkilörés elbírálása jogi szempontból. Bány. és Koh. 
Lap. XLV. évf. I. köt. pag. 657. Budapest 1912. 

Frech, F.: Neue Cephalopoden aus den Buchensteiner, Wengener und Reibler- 
Sechichten des südlichen Bakony. (11 Taf. u. 18 Fig.) Result. d. wissen- 
schaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Zweit. Teil. Abh. Paláont.- d. 
Urag. d. Bal. III. Bd. pag. 1—74. Wien 1911. 

— Nachiráge zu den Cephalopoden und Zweischalern der Bakonyer Trias 
( Werfener und Gassianer Esterienschichten). (Mit 30 Textabbild.)  Result. 
d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Zweit. Teil. Abh. 
Paláont. d. Umg. d. Bal. III. Bd. pag. 1—30. Wien 1912. 

— Neue Zweischaler und Brachiopoden aus der Bakonyer Trias. (Mit 140 
Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. 
I. Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. Bd. II. pag. 1—140. Wien 1912. 
he Leitfossilien der Werfener Schichten und Nachtrüge zur Fauna des 


Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. es 


Muschelkalkes der Gassianer uud Raibler Schichten, sowie des Rhaet und 
des Dachsteindolomites (Hauptdolomit). (Mit 16 Taf. u. 27 Textabbild.) 
Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. A bh. 
Paláont. d. Umg. d. Bal. Bd. II. pag. 1—96. Wien 1912. 

Frohner, R.: A Budapest-környéki alacsonyabb hőfokú hévvizek radioaktivi- 
. tásáról. Math. és Természettud. Ért. XXX. köt. pag. 382. Budapest 1912. 

Gaál, J.: Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Szászrégen und 
Bátos. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 105. Bpest 1912. 

— A nagykürtösi barnaszénterület. (4 ábr.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. 
X. pag. 1. Budapest 1912. 

— Le territoire du lignite de Nagykürtös. (Avec 4 fig.) Annal. Mus. Nation. 
Huvg. Vol. X. pag. 14. Budapest 1912. 

— Az Erdélyi Medence neogén képződéseinek rétegtani és hegyszerkezeti viszo- 
nyairól. Koch-Emlékkönyv. Pag. 7—34. Budapest 1912. 

— Hunyaddobra környékének geológiai viszonyai. (13 ábr.) Földt. Közl. 
XILII. köt. pag. 25—41. Budapest 1912. 

— (Geologische Notizen von Hunyaddobra. (Mit Fig. 13.) Wöldt. Közl. Bd. 
XDLII. pag. 74—81. Budapest 1912. 

— Die Neogenablagerungen des Sziebenbürger Beckens. (5 Fig.) Centralbl. 
f. Min., Geol. u. Paláont. Nr. 14, 15. pag. 436, 457. Stuttgart 1912. 

Gavazzi, A.: Die Verschiebung der Meeresgrenze in Kroatien und Dalma- 
tien in historischer Zeit. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXIV, pag. 
19—93. Zagreb 1912. ert 

Gedroiz, K.: A talajelemzés módszerei. Földt. Közl. XLII. köt. pag. 529— 569. 
Budapest 1912. 

— Arbeits-Methoden der chemischen Bodenanalyse die am landwirtschaft- 
lichen Chemaschen Laboratorium zu St.-Petersburg angenommen sind. 
Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 604—655. Budapest 1912. 

Gerő, F.: Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás télen. (35—37. ábra.) Földt. 
Közl. XLII. köt. pag. 273—276. Budapest 1912. 

— Die periodische Springguelle von Ipolynyitra im Winter (mit den Fig. 
359—37.) WFöldt. Közl. Bd. XLII. pag. 335—338. Budapest 1912. ; 
Gorka, S.: Újabb Ielhthysaurus-lelet (5 képpel). Természettud. Közl. XLIV. 

köt. pag. 65. Budapest 1912. 

Gorjanovié-Kramberger, D.: Fosilni proboscidi Hrvatske i Slavonije. Djela 
Jugosl. akadem. znan. i. umj. Knj. XXI. Zagreb 1912. 

— Bemerkungen zu Walkhoffs neunen Uutersuchungen über die menschliche 
Kinnbildung. (Mit 3 Textfig.) Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXIV, 
pag. 110—117. Zagreb 1912. 

— Pltki krs okolice Generalskog stola u Hrvatskoj. Glasnik srp. geogr. drustva. 
Svez. 1. Beograd 1912. 

Götzinger, G.: Vorláufiger Bericht über morphologíiseh-geologische Studien 
im der Umgebung der Dinara in Dalmatien. Verhandl. d. k. k. Geol. 
Reichsanst. Nr. 8. pag. 226. Wien 1912. 


934 az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Güll, V., Treitz, P. és Timkó, I.: Aufnahmsbericht vom Jahre 1909. Jahresb. 
d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 207—212. Budapest 1912. 
Halaváts, Gy.: A vízkérdés Budapesten. Bpesti építőmest., kömív., kőfaragó 

és ácsmest. ipartest. VIII. évk. 173. 1. Budapest 1912. 

— Bericht über die im Sommer 1909 im Krassó-Szörényer  Mittelgebirge 
durchgeführte Reambulation. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 
1909. pag. 91—92. Budapest 1912. 

— Bólya, Vulpód, Hermány, Szenterzsébet környékének földtani alkotása. 
Földt. Int. Éviielentése 1911-ről. pag. 129. Budapest 1912. 

— Der geologische Bau der Umgebung von Szelindek. Jahresb. d. kel. Ung. 
Geol. Reichsanst. für 1910. pag. 174. Budapest 1912. 

— Dognácska—Gattaja környéke. 24. z./XXV. r. 1 : 75,000 jelű lap. Magya- 
rázatok a Magy. Korona Orsz. részl. geol. térk. (két tábl.) pag. 3— 40. 
Budapest 1912. 

— és Schafarzik, F.: Karánsebes és Resicabánya. Geol. térkép 1 :75,000 
mérték. Magy. kir. Földt. Int. kiadv. Budapest 1912. 

Hambloch, A.: Die lösliche Kieselsüure im Trab. Ung. Mont. Ind. und 
Handelsztg. XVIII. Jahrg. Nr. 21. pag. 3. Budapest 1912. 

Harder, P.: Izland sziget délkeleti részének arculata. Földt. Közl. XIII. köt. 
(Társ. Jegyzkv.) pag. 579. Budapest 1912. 

— Forschungen auf Izland. Földt. Közl. Bd. XIII. (Prot. Ausz.) pag. 662. 
Budapest 1912. 

Hillebrand, J.: A Balla-barlangban történt ásatásoknak újabb eredményei- 
ről. Földt. Közl. XILII. köt. (Barlangk. Bizotts. Jegyzkv.) pag. 932. Buda- 
pest 1912. 

— A Balla-barlangban 1911. évben végzett ásatások eredményei. (LV. tábl.) 
Földt. Közl. XILII. köt. pag. 763—772. Budapest 1912. 

— Resultate der im Jahre 1911 in der Ballahöhle vorgenommenen Grabun- 
gen. (Taft. IX.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 876—885. Budapest 1912. 

— A fauna és kőipar-tipusok kormeghatározó értékéről a pleistocénban. Földt. 
Közlöny XLII. köt. (Barlangk. Bizotts. Jegyzőkönyve) pag. 932. Buda- 
pest 1912. 

Hoffer, A.: A radiologia és a geol. időszámítás. Természettud. Közl. XLIV. 
köt. pag. 305. Budapest 1912. 

Höfer, H.: A kissármási gázkíitörés és az argille scagliose. Bány. és Koh. 
Lap. XLV. évf. I. köt. pag. 177. Budapest 1912. 

Hoffmann, F.: Az Egyesült-Államok mezőgazdasági öntöző művei. (22 képpel.) 
Vízügyi Közl. II. évf. 3. füz. pag. 195. Budapest 1912. 

Hofmann, K. és Vadász, M. E.: A Mecsekhegység középső neokom vrétegei- 
nek kagylói. (V—VII. tábl. 5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XX. 
köt. 5. füz. pag. 191—226. Budapest 1912. 3 

Horusitzky, H.: Agrogeologische Notizen aus der Umgebung von Galgóc. 
Jahresber. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 186—199. Buda- 
pest 1912. 

A kisbéri m. kir. Állami Ménesbirtok agrogeológiai viszonyai. (4 térk. 


Az 1919-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 935 


7 szöv. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XX. köt. 4. füz. pag. 128—187. 
Budapest 1912. 

Horusitzky, H.: Jelentés az 1911. év nyarán végzett felvételeimról. Földt. Int. 
Évijelent. 1911-ről. pag. 167. Budapest 1912. 

— Die agrogeologischen Verhültnisse der Umgebung von Szered, Cseszte und. 
Felsődiós. Jahresb. d. kgl. Ung. Geolog. Reichsanst. f. 1910. pag. 190. Buda- 
pest 1912. 

Horváth, B.: Mitteilungen aus dem chemischen Laboratorium der kgl. Ung. 
Geologischen Reichsanst. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1909. 
pag. 251—264. Budapest 1912. i 

— Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából (1911). 
Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 223. Budapest 1912. 

—  Milteilungen aus dem chemischen Laboratorium der kgl. Ung. Geolo- 
gischen Reichsamstalt. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1910. 
pag. 355. Budapest 1912. 

Ilosvay, L.: Az elemek keletkezése, fejlődése és átváltozása. Természettud,. 
Közl. XLIV. köt. pag. 670. Budapest 1912. 

—  Kalecsinszky Sándor emlékezete (a 34. ábr.). WFöldt. Közl. XLII. köt. pag. 
232—9244. Budapest 1912. 

— Den Manen Alexander von Kalecsinszkys (mit Portrait). Földt. Közl. Bd. 
XLII. pag. 258—270. Budapest 1912. 

— Than Károly emlékezete. Akad. Emlékbeszéd és Vegyészeti Lapok. VII. 
évi. 10. sz. pag. 181. Budapest 1912. 

Inkey, B.: Megjegyzések dr. Pálfy Mór atAz Erdélyrészi Érchegység bányái- 
nak földtani viszonyai és ércteléreis című munkájához. Földt. Közl. XLII. 
köt. pag. 737— 752. Budapest 1912. 

— Anmerkungen zu dem Werke: aDie geologischen Verhültnisse und die 
PFrzlagerstütten des siebenbürgisehen Erzgebirges; von Dr. M. Pálfy. Földt. 
Közl. Bd. XLII. pag. 851—5869. Budapest 1912. 

Jaekel, 0.: Wirbeltierreste aus der Trias des Bakonywaldes. (Mit 10 Text- 
abbild.) Result. d. wissensechaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Zweit. 
Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. Bd. IIT. pag. 1—23. Wien 1911. 

— Placochyelis placodonta aus der Obertrias des Bakony. (10 Taf. u. 50 
Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. 
Zweit e Neje cAtbhesbaláontakassumgzerds :Bal Bá ttTSE passz 91. 
Wien 1911. 

Jahresbericht der kgl. Ungar. Geologischen Reichsamstalt für 1909. Mit 
11 Abbildungen im Texte.) pag. 1—291. Budapest 1912. 

Jahresbericht der kgl. Ungar. Geologisehen Reichsamstalt für 1910. (Mit 1 Tat. 
und 25 Abbild.) pag. 1—390. Budapest 1912. 

Junghann, H.: Das Eruptivgebiet von Tiszole (Kom. Gömör) Ungarn. (Mit 
1—IV. Taf. u. 1. Fig.) Neues Jahrb. f. Min., Geol. u. Paláont. Bd. XXXIII. 
Heft 1. pag. 1—42. Stuttgart 1912. 

Jugovics, L.: Kristálytami tanulmányok magyar ásványokon. (1II—IV. tábla.) 
Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. X. pag. 301. Budapest 1912. 


235 Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Jugovics, L. : Kristallographische Studien an ungarischen Mineralien. (Tat. 
III—IV.) Ann. Mus. Nation. Hung. Vol. X. pag. 311. Budapest 1912. 
Kadié, 0.: Jelentés a horvát Karsztban 1911. évben végzett geológiai felvéte- 

lekről. Földt. Int. Évi jelent. pag. 80. Budapest 1912. 

— Die geologischen Verhültnisse des Tales von Runk im Komitat Hunyad. 
Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f.  1909.. pag. 86—90. Buda- 
pest 1912. 

— Jzvjestoj o geoloskom snimanju hrvatskog krsa u. god 1911. Izvj. Hrots. 
Slav.. ods. kr. Ug. Gteol. Zav. o geol. snim u god 1911. Földt. Int. Évi 
jelent. 1911-ről. pag. 271. Budapest 1912. 

— Kormos, T. und Vogl, V.: Die geologischen Verháültnisse des ungarisch- 
kroatischen Küstenlandes zwischen Fiume und Novi Jahresber. d. kgl. 
Ung. Geolog. Reichsanst. f. 1910. pag. 78. Budapest 1912. 

Katzer, F.: Zur Kenntnis der Arsenerzlagerstütten Bosniens. Österr. Zeitschr. 
für Berg- und Hüttenwesen. LX. Jahrg. Nr. 20. u. 21. pag. 267, 285. 
Wien 1912. 


— Zur Morphologie des dinarischen (Grebirges. Peterm. Mitteil. 58. Jahrg." 


Márz-Heft. pag. 149. Gotha. 1912. 

Kispatié, M.: disthen-, silimamit- und staurolitführende Schiefer aus dem 
Krudija-Gebirge in Kroatien. (Fig. 5.) Centralbl. Min., Geol. u. Paláont. 
Nr. 19. pag. 518. Stuttgart 1912. 

Kittl, E.: Materialien zu einer Monographie der Halobiidae und Monotidae 
der Trias. (Mit 10 Taf. u. 37 Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. 
d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Abh. Paláont. d. Umg. d. Bal. Bd. IL. 
pag. 1—230. Wien 1912. ; 

— Trias-Gastropoden des Bakonyer Waldes. (Mit 3 Taf. u. 4 Textabbild.) 

—  Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Abh. 
Paláont. d. Umg. Bal. Bd. II. pag. 1—58. Wien 1912. 

Koch, F.: Bericht über meíne palaáontologisehen Aufsammlungen und strali- 
graphischen Beobachtungen wáhrend des Sommers 1909 in der Umgebung 
von Szvinica im Komitat Krassó-Szörény. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. 
Reichsanst. für 1909. pag. 123—1-6. Budapest 1912. 

— lzvjestoj 0 geoloskom snimanju hrvatskog krsa u. god. 1911. Izvj. Hrvts. 
Slav. Odsj. kr. Ug. Geol. Zav. o geol. Snim u god 1911. Földt. Int. Évi- 
jelent. 1911-ről. pag. 271. Budapest 1912. 

— Jelentés a Karlopago—Jablanáci lapon végzett részletes földtami felvétel- 
ről. (9 szövegábr.) Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 86. Budapest 1912. 

Koch, N.: A Magyar Középhegység jurafaciesei. Koch-Emlékkönyv. Pag. 
35—44. Budapest 1912. 

Kormos, T.: A magyarországi preglaciális fauna származástani problémája. 
Koch-Emlékkönyv. Pag. 45—58. Budapest 1912. 

— Bericht über meine im Sommer 1909 ausgeführten geologisehen Arbetten. 
Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 114—122. Buda- 
pest 1912. 


— Beilvüge zur Kenntnis der .pleistozünen  Molluskenfauna des Mitlel- 


Az 1912-1K ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 937 


Karpathen-Gebietes. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 
326. Budapest 1912. 

Kormos, T.: Die pleistozüne Molluskenfauna des Kalktuffes von Rontó (Kom. 
Bihar) in Ungarn. Centralbl. f. Min., Geol. u. Paláont. Nr. 5. pag. 152. 
Stuttgart 1912. 

— A tatai őskőkori telep. Földt. Int. Évk. XX. 1. 1—66. pag. 3 tábláv. és 
39 szöv. ábráv. Budapest 1912. 

— Die palaolithische Ansiedelung bei Tata. Mitteil. a. d. Jahrb. d. k. Ung. 
Geol. Reichsanst. Bd. XX. H. 1. pag. 1—76. Mit 3 Tafeln und 39 Text- - 
figuren. Budapest 1912. E 

— Az első ősember nyomai a  Karszthegységben. Közlem. a m. Földt. Társ. 
barlangkutató bizottságából. 1912. 1. füz. 1 tábláv. és 3 szövegábráv. pag. 
48—54. Budapest 1912. 

— Die ersten Spuren des Urmenschen im kroatischen Karstgebirge. Mitteil. 
aus d. Höhlenforsch.-Komm. d. Ung. Geol. Ges. Jahrg. 1912. H. 1. pag. 
97—104. Mit Taf. II. und Textfig. Nr. 15—17. Budapest 1912. 

— Középkori bölény- és medvevadászok nyomai a Krassószörényi Hegységben. 
Természettud. Közl. XLIV. köt. 549. füz. pag. 267—271. 4 képpel. Buda- 
pest 1912. 

—  Hazánkra vonatkozó két őslénytani név helyesbítése. Földt. Közl. XILII. köt. 
5. fűz. 382—383. pag. Budapest 1912. 

.—  Berichtigung zweter auf Ungarn bezügliehen paláontologisehen Namen. 
Földt. Közl. (Geol. Mitteil.) Bd. XLII. H. 5. p. 418—419. Budapest 1912. 

— (Gyűjtéseim Samos szigetén. (Jegyzők.) Földt. Közl. XLII. 4. füz. pag. 301. 
Budapest 1912. 

— Adatok a Közép-Kárpátok vidéke pleisztocén puhatestű faunájának isme- 
retéhez. Földt. Int. Évijelent. 1910-ről, pag. 291—304. 1 ábrával Buda- 
pest 1912. 

— Jelentés 1911. évi külföldi tanulmányutamról. 2 táblával és 11 szöveg- 
ábrával. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 249. Budapest 1912. 

Kövesi, A.: A kissármási gázkíitörések erőhatásairól. Magy. Mérn. és Épít. 
Egyl. Közl. XLVI. köt. pag. 277. Budapest 1912. j 
Kövesligethy, R.: A kissármási 1911. évi október 26-iki földrengés fészek- 

mélysége. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. I. köt. pag. 98. Budapest 1912. 

— A földrengésról. Uránia. XIII. évf. pag. 38. Budapest 1912. 

— A földrengések előrelátásának lehetőségéről. Uránia. XIII. évf. pag. 250. 
Budapest 1912. 

— Kövesligethy, R., Wodetzky, J., Strömpl, G. és Böckb, H.: A sármási 
gJázkút mellett történt robbanásról. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 
326. Budapest 1912. 

Kulcsár, K.: Középső liász a Gerecsehegységben. Földt. Közl. XIII. köt. (Társ. 
Jegyzőkv.) pag. 583. Budapest 1912. 

Laby, T. H.: A Föld kora. Uránia. XIII. évf. pag. 293. Budapest 1912. 

Laczkó, D.: Az 1911 július 8-iki földrengés Veszprémben (a 14. ábr.). Földt. 
Közl. XLII. köt. pag. 42—43. Budapest 1912. 


Földtani Közlöny XLIII. küt 1918 16 


938 Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Laczkó, D.: Das Erdbeben- von: Veszprém am 8. Juli 1911. (Mit d. Fig. 14.) 
Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 92—93. Budapest 1912. 

László, G.: Jelentés az Alföld északkeleti részén eszközölt átmnézetes . talaj- 
felvételről. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 191. Budapest 1912. 

— und Emszt, K.: Bericht über geologischen Torf- und Moorforschungen im. 
Jahre 1909. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1909. pag. 213— 225. 
Budapest 1912. 

— und Emszt, K.: Bericht über die Torf- und Moorforschungen im Jahre 
1910. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 311. Budapest 1912. 

Lázár, V.: Bericht über die im Sommer des Jahres 1909 in der Umgebung 
von Nagybáród vorgenommenen geologischen Arbeiten. Jahresb. d. kel. 
Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 138-—142. Budapest 1912. 

Lendvay, M.: A csilisalétrom. Vegyészeti Lapok: VII. évf. 2. sz. pag. 33. 
Budapest 1912. ja 

Lenhossék, M.: A jégkorszaki ember kulturája. (4 képpel). Természettud. 
Közl. XLIV. köt. pag. 345 és 377.- Budapest 1912. 

— A jégkorszakbeli emberről. (33 képpel.) Természettud. Közl. XLIV. köt. 
pag. 130—146, 161—182, 245—266. Budapest 1912. : 
Liffa, Au.: Agrogeologische Notizen aus der Umgebung von Tömörd-puszta 
und Kocs. svahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1909. pag. 200—206. 

Budapest 1912. 

— Jegyzetek az oravica—csiklovabányai és a  szászkabánya—áújmoldovai 
kontaktvonulatról. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 157. Budapest 1912. 

— Notizen über den Kontaktzug von Vaskó—Dognácska. Jahresb. d. kel. 
Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 181. Budapest 1912. 

Lóczy, L.: Alföldünk artézi kútjai és az artézi kutak törzskönyvvezetése (a 
III. tábl. 18—32. ábr.) Földt. Közl. XLII. köt. pag. 113—150. Buda- 
pest 1911. 

— Die artesischen Brunmen des groben ungarischen Alföld und die Evidenz- 
haltung der artesischen Brunnen. (Mit d. Taf. III und den Fig. 18—32.) 
Földt. Közl. Bd. XLIL pag. 179—211. Budapest 1912. 

— A kissármási gázkíitörés. (I. tábl. 1—8. ábr.) Wöldt. Közl. XIII. köt. pag. 
1—11. Budapest 1912. 

— Über die Gaseruption bei Kissármás. (Mit Taf. I und Fig. 1—8.) Földt. 
Közl. Bd. XLII. pag. 55—67. Budapest 1912. 

— Az intézet tudományos élete. Igazgatósági jelentés. Földt. Int. Évijelent. 
1911-ről. pag. 9. Budapest 1912. 

—  Directionsbericht. Jahrb. d. kel. Ung. Geolog. Reichsanst. für 1909. pag. 
7—39.: Budapest. 1912. 

— Übersicht des Lebens der Anstalt. (Directionsbericht.) Jahresb. d. kel. Ung. 
(Geol. Reichsanst. f. 1910.-pag. 9. Budapest 1912. 

— Über die geologischen Anstalten Europas. Jahresb. d. kel. Ung. Geol. 
Reichsanst. f. 1910. pag. 244. Budapest 1912. 

— A tenger sótartalmának eredete. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 402. 
Budapest 1912. 


Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 939 


Lóezy, L.: und Böckh J.: Finige rhütische Versteinerungen aus der (regend 
von Rezi im Komitat Zala und das Resultat neuerer dortiger Aufsammlun- 
gen. (Mit 1 Taf. "u. 2 Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. 
Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Abh. Palöont. d. Umg. d. Bal. Bd. II. 
pag. 1—8. Wien 1912. 

ifj. Lóczy, L.: A Villányi hegység geológiai viszonyai. Uránia. XIII. évf. pag. 
89. Budapest 1912. 

— A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. (VII., VIII. tábl. 45—50. 
ábr.) Földt. Közl. XLII. köt. pag. 672—695. Budapest 1912. 

— Die geologisehen Verhültnisse der Villányer und Báner (Gebirge. (Tat. 
VII, VIII. Fig. 45—50.) Földt. Közl. Bd. XLIIL pag. 781— 807. Buda- 
pest 1912. 

— A Villány és Bán— Kiskőszegi hegységekről. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
XIII. köt. pag. 304. Budapest 1912. 

— Über die Gebirge von Villány und Bán—Kiskőszeg. Földt. Közl. Bd. XII. 
pag. 348. (Prot. Ausz.) Budapest 1912. i 

Lőrenthey, I.: Újabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek 
geológiájához. Math. és Természettud. Ért. XXX. köt. pag: 263. Bpest 1912. 

Löw, M.: Beitvüge zur krystallographischen Kenntnis des Realgars von Felső- 
bámya. (Taf. III.) Zeitschr. f. Krystallogr. und Mineralog. Bd. 51. Heft 2. 
pag. 132. Leipzig. 1912. 

Magyar kir. Földtani Intézet Evijelentése 1911-ről. (2 tábla és 24. ábr.) 
pag. 1—290. Budapest 1912. 

Mauritz, B.: A gyérnánt európai termőhelyei. Természettud. Közl. XLIV. köt. 
pag. 369. Budapest 1912. 

— Adatok a gyergyódítrói szienittömzs kémiai viszónyainak ismeretéhez: Math. 
és Természettud. Ért. XXX. köt. pag. 607. Budapest 1912. 

— A ditrói cancrinit. Math. és Természettud. Ért. XOXEXÉN kotapas s oz3 Buda 
pest 1912. 

— Foyaitos kőzetek a Mecsekhegységből. Koch-Emlékkönyv. Pag. 59—66. Buda- 
pest 1912. 

Márkus, S.. A spanyol piritbányászat és a vele kapcsolatos hidr ometallurgiai 
rézkivonó eljárás. Vegyészeti Lapok. VII. évf. 8. sz. pag. 142. Buda- 
pest 1912. 

Méhes, Gy.: Über Trias-Ostrakoden aus dem Bakony. (Mit 4 Taf. und 
12 Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. 
Bazze Ten ADA Palaont ád eme stds Bal tS e BaS pages 
Wien 1911. 

Milleker, R. : Utam Island szigetén. Uránia. XIII. évf. pag. 339. Budapest 1912. 
A naicai gipszbarlangok. Uránia. XIII. évf. pag. 366. Budapest 1912. 
eke, J.: Adatok a Nyugati Mátra geológiájához. Földt. Int. Írvijelentése 

1911-ről. pag. 46. Budapest 1912. 

— A salgótarjáni szénterület földtami viszonyai. "Koch-Emlékkönyv. Pag. 
67—90. Budapest 1912. 

—  Bericht über die im Kreidegebieté zwischen dem Maros- und dem Körös- 


16 


240 Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


fiusse ausgeführten geologischen Arbeiten. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. 
Reichsanst. für 1909. pag. 143—146. Budapest 1912. 

— Beitrüge zur Geologie dos Mátragebirges. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol, 
Reichsanst. f. 1910. pag. 48. Budapest 1912. 

Noth, Gy.: Orange— River délafrikai köztársaság petroleumtelepeiről. Földt. 
Közl. XIII. köt. pag. 897 és (Társ. Jegyzkv.) pag. 576. Budapest 1912. 
— Beitrag zur Kenntnis des Petroleumvorkommens im Orange—River Frei- 
staat in Süd-Afrika. WFöldt. Közl. Bd. XLII. pag. 942 und (Prot. Ausz.) 

pag. 658. Budapest 1912. 

— Galicia kincstári petroleumterületei. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. II. köt. 
pag. 679. Budapest 1912. 

— A magyarországi földigázról. Földt. Közl. XLII. köt. pag. 893—896. Buda- 
pest 1912. j 

— Über das Erdgas in Ungarn. Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 937—941. Buda- 
pest 1912. 

— Die Foraminiferenfauna der roten Tone von Barwinek und Komarnok. 
(I. Taf. 1 Fig.) Beitráge zur Paláont. und Geologie Österr.-Ung. u. d. 
Orients. Bd. XXV. Heft I. pag. 1—24. Wien u. Leipzig 1912. 

Oppenheim, P.: Neue Beitrüge zur KEozünfauna Bosniens. (Taf. X—XVIL 
Fig. 5.) Beitrüge zur Palüont. und Geologie Österr.-Ung. u. d. Orients. Bd. 
XXV. Heft II und III. pag. 87—149. Wien u. Leipzig 1912. 

Orosz, E.: Adatok a hód (Castor fiber, L.) hazai elterjedéséhez. (X. tábl.) 
Földt. Közl. XLII. köt. pag. 904—908. Budapest 1912. 

— Angaben über die Verbreitung des Ribers (Castor fiber, L.) in Ungarn. 
(Taf. X.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 950—954. Budapest 1912. 

Pálfy, M., Szontagh, T. és Rozlozsnik, P.: Adatok a Biharhegység kö- 
zépső részének földtani ismeretéhez. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 99. 
Budapest 1912. 

— Az wujvidéki próbafúrások. (41-42. ábr.) Földt. Közl. XLII. köt. pag. 
521—528. Budapest 1912. 

— Die Probebohrungen in Ujvidék. (Fig. 41—42.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 
595— 603. Budapest 1912. 

— A medencék gyürődéséről, tekintettel az erdélyrészi medence amtiklináli- 
saira. Földt. Közl. XLII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 574. Budapest 1912. 
— Über die Faltung der Becken mit Betracht auf die amtiklinalen des 
Siebenbürgischen Beckens. Földt. Közl. Bd. XLII. (Prot. Ausz.) pag. 657. 

Budapest 1912. 

— A medencék gyürődéséről, tekintettel az Erdélyi Medence amtiklinálisaira. 
Koch-Emlékkönyv. Pag. 91—100. Budapest 1912. 

— Válasz Inkey úr megjegyzéseire. (65 ábr.) Földt. Közl. XIDLII. köt. pag. 
913—920. Budapest 1912. 

— Erwiederung auf die Bemerkungen des Herrn v. Inkey. (Fig. 68.) Földt. 
Közl. Bd. XLII. pag. 960—968. Budapest 1912. 

— Die Umgebung von Verespatak und Bucsum. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. 
Reichsanst. für 1909. pag. 133—137. Budapest 1912. 


Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 941 


Pantó, D. és Lázár, V.: Munkálkodási jelentés az 1911. évről. Földt. Int. Órvi- 
jelent. 1911-ről. pag. 165. Budapest 1912. 

— und Lázár, V.: Bericht über die im Sommer des Jahres 1910 in dzs 
(egend von Verespatak. ausgeführten montamistischen und montangeolo- 
gisehen Aufnahmen. Jahresber. d. kel. Ung. Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 
188. Budapest 1912. 

Papp, K.: Marosillje környéke Hunyad vármegyében. Földt. Int. Évijelent. 
1911-ről. pag. 106. Budapest 1912. 

— Magyarország kőszénkészlete. Földt. Közl. XLII. köt. pag. 753—758. Buda- 
pest 1912. 

— Die Steinkohlevorráte Ungarns. Földt. Közl. Bd. LXII. pag. 870—875. 
Budapest 1912. 

— A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék vármegyében. (51—60. ábr.) 
Földt. Közl. XLII. köt. pag. 696—723. Budapest 1912. 

— Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im Komitat Háromszék. (Fig. 
51— 60.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 808—-837. Budapest 1912. 

— Az őrszentmiklósi gázkút. A Bánya. VII. évf. 18. sz. pag. 3. Budapest 1912. 

— Über das Braunkohlenbecken im Tale der Weifen Körös. Jahresb. d. kgl. 
Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 147—185. Budapest 1912. 

— Die geologischen Verhültnisse der Umgebung des Strimba. Jahresb. d. kgl. 
Ung. Geol. Reichsanst. für 1910. pag. 99. Budapest 1912. 

— Die Sármáser Tiefbohrungen im Komitate Kolozs. Jahresb. d. kgl. Ung. 
Geol. Reichsanst. f. 1910. pag. 261. Budapest 1912. 

Pávay-Vajna, F.: A fényes kavicsokról. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 
556. Budapest 1912. 

— Felső-eocén kvarctrachit (rhiolit-) tufa a budai Mátyáshegyen. (39. ábr.) 
Földt. Közl. XLII. köt. pag. 455—456. Budapest 1912. 

— Über ein Vorkommen von Ouarztrachit- (Rhyolith-) Tuff am Mátyásberg 
bei Budapest. (Fig. 39.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 474—475. Buda- 
pest 1912. 

—  Szarmatakorú dacittufa és újabb szarmataüledék előfordulások Nagy- 
enyed környékén. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. II. köt. pag. 137. Buda- 
pest 1912. 

— Über den Löfb des Siebenbürgisehen Beckens. Jahresber. d. kgl. Ung. Geol. 
Reichsanst. für 1909. pag. 226—250. Budapest 1912. 

Pécsi, A.: A jégkorszakról. Földr. Közl. XL. köt. 1—IV. füz. pag. 13. Buda- 
pest 1912. 

Pfeifer, I.: A földgáz értékesítése. (13 képpel.) Természettud. Közl. XLIV. köt. 
pag. 281 és 313. Budapest 1912. 

— Mi okozta a kissármási gázkitörést. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. I. köt. 
pag. 329 és Magy. Mérn. és Építészegylet Közl. XLVI. köt. pag. 190. Buda- 
pest 1912. 

— (rázkutak teljesítőképességének fokozása. Magy. Mérn. és Épít. Egyl. Közl. 
XLVI. köt. pag. 410. Budapest 1912. 


94? Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 


Poech, Fr.: Bergtechnische Mittetlungen aus Bosnien. Österr. Zeitschr. für- 
Berg- u. Hüttenwesen. LX. Jahrg. Nr. 27, 28. pag. 369, 386. Wien 1912. 

Poljak, J.: Prilog poznavamju geologije Velebita. Od Jablanca preko Alana. 
(roliéa, Mrkvista, do Stirovace. Glasnik hrv. prirodosl. drustva. God. XXIV., 
pag. 118—129. 

Posewitz, T.: Felvételi jelentés az 1911. évről. Földt. Intézet Évijelentése 
1911-ről. pag. 38. Budapest 1912. 

—  Bericht über die Aufnahme im Jahre 1909. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol.. 
Reichsanst. für 1909. pag. 40. Budapest 1912. 

—  Aufnahmsbericht vom Jahre 1910. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. 
für 1910. pag. 47. Budapest 1912. 

Prinz, Gy.: Kuenlun és Pamir. Koch-Emlékkönyv. Pag. 101—110. Buda- 
pest 1912. . 

—  Belsőázsiai utazásaimnak topográfiai eredményei. Math. és Természettud. 
Ért. XXX. köt. pag. 109. Budapest 1912. 

Réthly, A.: Az augusztus 17-iki monorvidéki földrengés. Természettud. Közl. 
XLIV. köt. pag. 694. Budapest 1912. 

—  Erdbeben in der Umgebung des Balatonsees. Result. d. wissenschaftl. 
Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Erst. Teil. Geoph. Abh. (Mit 10 Karten- 
skizzen.) pag. 4—47. Budapest 1912. 

— Földrengések a. Balaton környékén. Geofizikai függelék. I. köt. I. rész 4. 
pag.: 1—47. Budapest 1912. Ugyanez németül. 

— A földrengéstudomány újabb sikere. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 68. 
Budapest 1912. j 

— Az 1911. évben észlelt földrengések hazánkban. WFöldt. Közl. XLII. köt.. 

., pag. 32—41. Budapest 1912. 

— Die in Ungarn im Jahre 1911 beobachteten Erdbeben. Földt. Közl. Bd. 
XLII. pag. 82—91. Budapest 1912. 

. Megjegyzések Bodócs István adjunctus úr megjegyzéseire. Földr. Közl. XI. 
köt. V. füz. pag. 84. Budapest 1912. 

— Adatok az Alföld szerkezetéhez. Földr. Közl. XI. köt. VI. füz. pag. 114. 
Budapest 1912. 

Rigler, G.: Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez. A Balaton tud. tan. 
eredm. Első köt. II. rész. Függelék. pag. 3—29. Budapest 1911. 

Rohringer, S.: Kulturmérnöki munkálatok a felvidéken. (27 képpel.) Vízügyi 
Közl. II. évf. 6. füz. pag. 157. Budapest 1912. 

Róthbauer, F.: Pennsylvánia köszéntelepei. Bány. és Koh. Lap. XLV. évt. 
I. köt. pag. 122. Budapest 1912. . 

T. Róth K.: A Rézhegység északi oldala Paptelek és Harnács között és a 
szilágysomlyói Magura déli része. Földt. Int. Úvijelent. 1911-ről. pag. 113. 
Budapest 1912. 

— A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös 
tekintettel az egervidéki felső oligocénre. Koch-Emlékkönyv. Pag. 111—126. 
Budapest 1912. 


Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 943 


T. Róth, K.: Eger vidéke felső oligocén rétegeinek faunája. Földt. Közl. XLII. 
köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 578. Budapest 1912. 

—  Übver die oberoligozáünen Bildungen von Eger. Földt. Közl. Bd. XILII. (Prot. 
Ausz.) pag. 661. Budapest 1912. 

—  Bericht über die geologische Reambulation im Szatmárer Bükkgebirge 
und in der Gegend von Szinérváralja. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichs- 
anstalt für 1909. pag. 41—48. Budapest. 

T. Róth L.: Az Erdélyi Medence geológiai alkotása Erzsébetváros, Beret- 
halom és Mártonfalva környékén. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről. pag. 121. 
Budapest 1912. 

— A zborói mélyfúrások Sáros vármegyében. HFöldt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) 
X.I.II.. köt. pag. 303 és pag. 5361—866. (IV. tábl. és a 36. ábr.) Búda- 
pest 1912. T 

— Über Tiefbohrungen von Zboró. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) Bd. XIII. pag. 347. 
Budapest 1912. 

— Die Tiefbohrungen auf Petroleum bei Zboró im Komitate Sáros. (Mit d. 
Taf. IV. Fig. 36.) Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 393—399. Budapest 1912. 
— A petroleum előfordulása Magyarországon. A Bánya. VII. évf. 51— 52. sz. 

pag. 3. Budapest 1912. 

— A teregovai földpátelőfordulás Krassó-Szörény vármegyében. Földt. Közl. 
XLII. köt. pag. 908—909. Budapest 1912. 

— Das Feldspatvorkommen bei Teregova im Komitate Krassó-Szörény (Süd- 
Ungarn). Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 954—56. Budapest 1912. — Ung. 
Mont. Ind. und Handelsztg. XVIII. Jahrg. Nr. 3. pag. 1. Budapest 1912. 

—  (xeologische Reambulierung im westlichen Teie des Krassó-Szörényer 
(Gebirges im Jahre 1909. Jaresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. 
pag. 93—95. Budapest 1912. 

—  Einige Notizen aus dem Krassó-Szörényer (xebirge und geologíische Detail- 
aufnahme lüngs des Nagyküküllő- Tales. Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichs- 
anstalt für 1910. pag, 114. Budapest 1912. 

Rózsa, M.: Az oceáni sólerakódások periodikus rétegeiről. Földt. Közl. XLII. 
köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 581. Budapest 1912. Á 
— Über die periodischen Schichten ozeamischer Salzablagerungen. Földt. 

Közl. XLII. Bd. (Prot. Ausz.) pag. 663. Budapest 1912. 

Rozlozsnik, P.: Einige Beitrüge zur (Geologie des Klippenkalkzuges von 
Riskulica und Tomnatek. Jahresber. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanstalt für 
1909. pag. 49-59. Budapest 1912. 

— Szontagh, T. und Pálfy M.: Das mezozoische Gebiet des Kodru-Moma. 
Jahresb. d. kgl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 127—132. Buda- 
pest 1912. 

Rozsnyay, K.: Boszniai és dalmáciai tanulmányutam. (36. ábr.) Vízügyi Közl. 
mMrévr. 2. tüz. pag. IIL Búdapest 1912. 

Salopek, M.: Vorlüufige Mitteilung über die Fauna der mittleren Trias von 
Greguric-brijeg in der Samoborska gora. (Glasnik hrv. prirodosl. drustva. 
God, XXIV., pag. 719—93). Zagreb 1912. 


244 az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Sawicki, L.: Beitrüge zur Morphologie Siebenbürgens. Anzeiger d. Akad. d. 
Wissensch. in Krakau. No 2. A; No. 3. A. pag. 130, 168. Cracovie 1912. 

Schafarzik F.: Reambuláció 1911 nyarán Berzászka környékén és az Almás- 
ban. Földt. Int. Évi Jelent. 1911-ről, pag. 135. Budapest 1912. 

— Elnöki megnyitóbeszéd és megemlékezés Uhlig Viktorról (33. ábra). Földt. 
Közl. XLIII. köt. pag. 221— 3231. 

—  Eröffnungsvortrag und Erinnerung an Viktor Uhlig (mit Portrait). Földt. 
Közl. XLII. Bd. pag. 245—257. Budapest 1912. 

— Reambulation in den südlichen Karpathen und im  Krassó-Szörényer 
Mittelgebirge im Jahre 1909. Jahrb. d. k. ung. Geol. Reichsanst. für 1909. 
pag. 69—85. Budapest 1912. 

—  (reologische heambulation der Ungebung von Berszászka. Jahresb. des 
köniel. ung. Geéol. Reichsanst. f. 1910. pag. 124. Budapest 1912. 

Schréter Z.: Hegyszerkezeti vizsgálatok a Krassószörényi hegységben. Földt. 
Int. Évi Jelentése 1911-ről, pag. 142. Budapest 1912. 

—  Harmadkori és pleiosztocén hévforrások tevékenységének nyomai a budai 
hegyekben. (VIII. tábl. 1. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XIX. köt. 5. füz. 
pag. 181—231. Budapest 1912. 

— A magyarországi szarmata rétegek rétegtani helyzete. Koch. Emlékkönyv. 
Pag. 127—138. Budapest 1912. 

— A Krassószörényi hegység és a Kárpátok hegyszerkezete az újabb tektomikai 
vizsgálatok szempontjából. Földt. Közl. XL. köt. 1—41. füz. pag. 10. Buda- 
pest 1912. 

— A komárniki barlang kialakulásának története. WFöldt. Közl. XLII. köt. 
pag. 928—931. Budapest 1912. ; 

— Entwicklungsgeschichte der komarniker Höhle. Földt. Közl. Bd. XLII. pag. 
978—981. Budapest 1919. 

—  Bericht über die geologischen Untersuchungen auf dem (xebiete der Krassó- 
szörényer Neogenbuchten. Jahresb. d. k. ung. Geol. Reichsanst. für 1909. 
pag. 96—113. Budapest 1912. 

—  Beitrüge zur Tektonik des südlichen Teiles des westliechen Krassó-Szöré- 
nyer Kalkgebirges. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Reichsanst. für 1910. pag. 
134. Budapest 1912. 

Schubert, R.: Die Fischotolithen der Ungarischen Tertiürablagerungen. (Mit 
20 Textfig.) Mitteil. aus dee Jahrb. d. k. ung. Geol. Reichsanstalt. XX. 
Bd. 3. Heft, pag. 117—139. Budapest 1912. 

— (xeologíischer Führer durch die Nördtiche-Adria. Sammlung geologischer 
Führer No XVII. Berlin 1912. 

Schubert, R.: Magyarországi harmadidőszaki Halotolithusok. (20. ábra.) 
A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XX. kötet, 3. füzet, pag. 103—123. Bpest 1912. 

Schumacher, F.: Die Golderzlagerstütten und das Braunkohlenvorkommen 
der Budaer Zwölf-Apostel-Gewerkschaft zu Brád in Siebenbürgen. (73 Fig. 
und 4. Taf.) XX. Jahrg. Heft 12 pag. 1. Berlin 1912. 

Schwarz, J.: A tatabányai bányászat gazdasági jelentősége és üzeme. Magy. 
Mérn. és Épít. Egyl. Közl. XLVI. köt., pag. 437. Budapest 1912. 


az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 245 


Schaler, W.. H. : Földtani ismereteink haladása a 19. században. Természettud. 
Közl. XLIV. köt. pag. 441. Budapest 1912. 

—  Őslénytani ismereteink fejlődése. Természettud. Közl. XLIV. köt. pag. 473. 
Budapest 1912. 

Sigmond, E.: Uj műszer a talajnedvességnek a helyszínen való meghatáro- 
zására (2 képpel). Vízügyi Közl. II. évf. 5. füz. pag. 81. Budapest 1912. 

Soddy, Fr.: A rádium és fizikai energiáért való küzdelem. Természettud. 
Közl. XLIV. köt. pag. 701. Budapest 1912. 

Somló, K.: A kovaföldról. Vegyészeti Lapok. VII. évf. 23. szám, pag. 412. 
Budapest 1912. 

Strömpl, G.: A Vargyas szurdoka. Földt. Közl. XL. köt. VIII. füz. pag. 223. 
Budapest 1912. " 

— Jelentés az 1911 okt. 29-iki kissármási gázkíitöréssel kapcsolatosan a kör- 
nyéken végzett szeizmologiai kutatásokról. Bány. és Koh. Lapok XSLV. 
évf. I. köt. pag. 91. Budapest 1912. 

— A sármási gázkitörések összefüggése. Bány. és Koh. Lapok XLV. évf. 
I. köt. pag. 585. 

— Előzetes jelentés az 1911. év nyarán az Abaúj-Gömöri barlangvidéken 
végzelt barlangkutatásokról. WFöldt. Közlöny XDLII. köt. pag. 325— 329. 
Budapest 1912. 

— Vorláufiger Bericht über die im Sommer des Jahres 1911 im 6 Höhlen- 
gebiet Abaúj-Gömör vorgenommenen Höhlenforschungen. Földt. Közl. Bd. 
XII. pag. 325--329. Budapest 1912. 

— Földrengések az 1912. évben. Bány. és Koh. Lap. XLV. évf. I. köt. pag. 696. 
Budapest 1912. 

— Magyarországi földrengések. Bány. és Koh. Lapok. XLV. évf. II. köt. 
pag. 709. Budapest 1912. 

— Az abaújtorna-gömöri barlangvidék. WFöldt. Közl. XILII. köt. (Barlangk. 
Bizotts. Jegyzkv.) pag. 936. Budapest 1912. 

Szádeczky Gyula dr.: Egy nagy tévedés földünk életének magyarázásánál. 
Múzeumi Füzetek. Ásványt. Ért. 1911. I. k. p. 41—46. Kolozsvár 1912. 
— Lin groper Irrtum in der Erklürung des Lebens unserer Erde. Múz. Füz. 
Mitt. a. d. min.-geol. Samml. d. Siebenb. N.-M. Jahrg. 1911. Bd. I. pag. 

90—96. Kolozsvár 1912. ; 

Szentpétery Zsigmond dr.: Elephas primigemus Blb. maradványok Maros- 
sárpatakról és Akmárról. Múzeumi Füzetek. E. N. M. Ásványt. Értesítője. 
I. k. pag. 33—37. Kolozsvár 1912. 

— Überreste des Elephas primigenius Blb. von Marossárpatak und Akmár. 
Múzeumi Füzetek. Mitt. a. d. min.-geol. Samml. d. Siebenb. N.-M. Bd. I. 
pag. 81—86. Kolozsvár 1912. £ 

— Cervus euryceros Cuv. koponyatöredéke Olasztelekről. Múzeumi Füzetek. 
E. N. M. Ásványt. Ért. I. k. pag. 38—40. Kolozsvár 1912. 

— Schüdelbruchstück eines Cervus euryceros GCuv. von Olasztelek. Múzeumi 
Füzetek. Mitt. a. d. min.-geol. Samml. d. Sieb. N.-M. Bd. I. pag. 87—59. 
Kolozsvár 1912. 


246 Az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Szinyei-Merse Zs.: Évi jelentés 1911-ról. Földt. Int. Évi jelentése 1911-ről 
pag. 240. Budapest 1912. 

Szontagh T.: Die Entwicklung der königl. ungar. Geologischen Reichs- 
anstalt unter dem Minister Ignaz v. Darányi. Jahresb. d. königl. ung. 
Geol. Reichsanst. für 1910. p. 20. Budapest 1912. 

— Pálfy, M. és Rozlozsnik, G.: Adatok a Biharhegység középső részének 
földtani ismeretéhez. Földtani Int. Évijelent. 1911-ről, pag. 99. Buda- 
pest 1912. 

Teeger H.: További adatok a Bakony Földtami viszonyaihoz. Földt. Int. Évi 
jelentése 1911-ről, pag. 61. Budapest 1911. 

— Beitrüge zur Geologie des nördlichen Bakony. Jahresb. d. königl. ung. 
Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 60—68. Budapest 1912. 

— Daten zum Bau umd erdgeschichtliehen Bild des eigentlichen Bakony. 
Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1910. pag. 64. Budapest 1912. 

Téglás G.: Ujabb őslénytani adalékok hazánk különféle tájáról. Földt. Közl. 
XIII. évf. pag. 902—904. Budapest 1912. 

— Neuere paláontologíische Beitrüge aus verschiedenen (Gegenden Ungarns. 

3 Földt. Közl. Bd. XIII. pag. 947—949. Budapest 1912. 

Teutsch, Gy.: A magyarbodzai ásatások akadályai. Földt. Közl. XLII. köt. 
pag. 762—763. Budapest 1912. 

Timkó, J.: A Duna-Tisza közötti hegyrögök és azok déli lejtőihez csatlakozó 
dombvidék; a Tiszai Alföld-, Nyirség- és Hortobágy egy részének talaj- 
viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1911-ről pag. 181. Budapest 1912. 

— Die Bodenverhültnisse des südlichen Teiles des Komitates Békés. Jahresb. d. 
kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1910, pag. 208. Budapest 1912. 

— Treitz, P. és Güll, V.: Aufnahmsbericht vom Jahre 1909. Jahresbericht d. 
königl. ung. Geol. Reichsanst. für 1909. pag. 207—212. Budapest 1912. 
— Die Umgebung von Érsekujvár und Komárom. Bl. Zon. 14. Kol. XVIII. 
(1: 75,000) Erláuter. zur geol. Spezialkarte d. Lánd. d. Ung. Krone, pag. 

3—17. Budapest 1912. 

— A magyar földtami irodalom jegyzéke az 1911-ik évben. Földt. Közl. 
XIII. köt. pag. 157—176. Budapest 1912. 

—  Repertorium der auf Ungarn bezüglichen Literatur im Jahre 1911. Földt. 
Közl. Bd. XLII. pag. 157—176. Budapest 1912. 

Treitz P.: Jelentés az 1911. évben végzett átnézetes agrogeologiai felvételek- 
ról. Földt. Int. Évi jelentése 1911-ről, pag. 174. Budapest 1912. 

— A klima hatása a talajalakulásra Aradhegyalján. Földt. Közl. XLII. köt. 
(Társ. Jegyzk.) p. 577. Budapest 1912. 

— Über die Wirkung des Klimas auf die Bodenbildung im Aradhegyalja- 
Gebirge. Földt. Közl. Bd. XLII. (Prot. Ausz.) pag. 660. Budapest 1912. 

A porond szerkezete.  Földt. Közl. XIII. köt. pag. 578. (Társ. Jegyzkv.) 
Budapest 1912. 

— Über die Struktur der Sandbaünke. Földt. Közl. Bd. XIII. (Prot. Ausz.) 
pag. 661. Budapest 1912. 

— Vorláufiger Bericht über den Boden der Weingegend Arad-Hegyalja und 


ut zdáazttálílbütásásó va SE hanááüs 


az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 247 


von dem ebenen Teile des Komitates Arad. Jahresb. d. kgl. ung. Geol, 
Reichsanst. f. 1910. pag. 214. Budapest 1912. 

Tuéan, F.: Terra rossa, deren Natur und Entstehung. Neues Jahrb. f. Min. 
Geol. u. Paláont. XXXIV. Bd. Heft 2. pag. 401—430. Stuttgart 1912. 
Vadász M. E.: A Mccsek hegység középső neokom rétegeinek kagylói. Math. 

és Természettud. Ért. XXX. köt. pag. 688. Budapest 1912. 

— Kisázsiai liasz képződmények. Math. és Természettud. Ért. XXX. köt. p. 
694. Budapest 1912. 

— Koch Antal dr. negyvenéves tanári juileuma (43—44. ábra). Földt. Közl. 
XIDII. köt. p. 695—671. Budapest 1912. 

— Das vierziegjáhrige Dienstjubileum Professor Anton Koclvs. (Fig. 43—44.) 
Földt. Közl. XLII. Bd. p. 777—780. Budapest 1912. 

— Fajfogalom az ősállattanban. Koch Emlékkönyv. Pag. 139—152. Buda- 
pest 1912. 

— Földtani megfigyelések a Mecsek-hegységből. Földt. Int. Évi jelentése 1911- 
ről. p. 67. Budapest 1912. 

—  Geologische Skizze des E-lichen Teiles des Mecsekgebirges. Jahresb. des 
königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1910. p. 73. Budapest 1912. 

— Die Juraschichten des südlichen Bakony (2 Taf. u. 34 Textabbild). Result. 
d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees. Erst. Bd. Zweit. Teil. Abh. 
Palaeont. d. Umag. d. Bal. II. Bd. pg, 1— 39. Wien 1911. ; 

— Hoffmann, K. : A Mecsethegység középső neokom rétegeinek kagylói (V—VIL 
tábla 5 ábra). A m. kir. Földt. Intézet Évkönyve XX. kötet 5. füzet, pag. 
191—226. Budapest 1912. 

Vargha, Gy.: A Propaszta szurdokbarlang eredete (40. ábra.). Wöldt. Közl. 
XLII. köt. p. 458—460. Budapest 1912. 

— Der Höhlenursprung des Propasta Engpasses. (Fig. 40.) Földt. Közl. Bd. 
XIII. pag. 477—479. Budapest 1912. i 

Vendl, A.: Jelentés a Velencei hegységben végzett részletes földtami vizsgála- 
tokról. Földt. Int. Évijelent. 1911-ről, pag. 40. Budapest 1912. 

— Az andaluzit új előfordulása hazánkban. (64. ábra.) Wöldt. Közl. XLIL 
köt. p. 909—911. Budapest 1912. ű 

— Neuere Andalusítvorkommen aus Uugarn. (Fig. 64.) Földt. Közl. XLII. Bd. 
pag. 956—959. Budapest 1912. 

— Az eresztvényi bazalt wilmenitjes. WFöldt. Közl. XLII. köt. pag. 911—912. 
Budapest 1912. 

— Über das aTitaneisens im Basalte von Eresztvény. Wöldt. Közl. Bd. 
XLII. p. 958—959. Budapest 1912. 

Vitális, J.: A peremartoni Somlódomb pliocénkorú rétegsora és faunája. 
Földt. Közl. XLII. köl. pag. 151—156. Budapest 1912. 

Vogl, V.: A Fuzine körüli mesozoikus terület. Földt. Int. Évi jelentése 1911- 
ről. pag. 75. Budapest 1912. 

— Az eocén és oligocén határa Burdapest környékén. Koch-Emlékkönyv, pag. 
153—158. Budapest 1912. 


945 az 1912-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Vogl, V.: A Vinodol eocén márgáinak faunája. Földt. Int. Évk. XX. kötet 
9. füzet 67—100. oldal. Budapest 1912. 

— Die Fauna der eozünen Mergel im Vinodol im kroatischen Küstenlande. 
Mitt. a. d. Jahrb. d. kel. ungar. Geologischen Reichsanstalt XX. Bd. 2. 
Heft 5. Bpest 1912. 

—  Geologiai kulatások a tengermelléki hegységeinkben. A Tenger II. évfo- 
lyama, Budapest 1912. 

Wahblner, A.: Magyarország bánya- és kohóipara az 1911. évben. Bány. és 
Koh. Lapok. XLV. évf. II. köt. pag. 753—1619. Budapest 1912. 

Weszelszky, Gy.: A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről. Math. 
és Természettud. Ért. XXX. köt. pag. 340. és Földtani Közlöny. XLIII. köt. 
(Társ. Jegyzkv.) p. 576. Budapest 1912. 

— Über die Radioaktivitüt der Thermen von Budapest. Földt. Közl. Bd. XIII. 
(Prot. Ausz.) pag. 660. Budapest 1912. 

Wieder, H. M.: A délnyugatafrikai német gyarmat bányászata és gyémánt- 
területei. (VII. Tábl.) Bány. és Koh. Lapok. XIV. évf. I. köt. pag. 721. 
Budapest 1912. 

Zemplén, Gy.: Az urán ipari alkalmazását célzó kisérletek. Vegyészeti Lapok 
VIL évi. 9. sz. pag. 117. Budapest 1912. 

— A Föld belsejének felkutatása elektromos hullámok segítségével. Természettud. 
Közl. XLIV. köt. pag. 64. Budapest 1912. 

Zimányi, K.: Hematit az Aranyi-hegyról és Déváról. (II. tábla.) Annal. Mus. 
Nation. Hung. Vol. X. pag. 263. Budapest 1912. 

— Über den Hümatit vom Arany-Berge und von Déva. (Taf. II.) Annal. Mus. 
Nation. Hung. Vol. X. pag. 267. Budapest 1912. Zeitschr. f. Krystall. und 
Miner. Bd. 51. Heft 1. pag. 49. Leipzig 1912. 

— Über Pyritkrystalle von Spanish Peaks in Colorado. (Fig 1.) Zeitschr. für 
Krystallogr. u. Mineralog. Bd. 51. Heft 2. p. 146. Leipzig 1912. 

— Uj alakok a piriten és az eddig ismert összes alakjai. (61. ábr.) Földt. 
Közl. XLII. köt. pag. 724—736. Budapest 1912. 

— Neue Formen am Pyrit und seine bisher bekannuten sümtlhcehen Formen. 
(Fig. 61.) Földt. Közl. Bd. XIII. 838—851. Budapest 1912. 

— Ásványtami közlemények. Földt. Közl. XIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 578. 
Budapest 1912. 

— Mineralogische Berichte. Földt. Közl. Bd. XLII. (Prot. Ausz.) pag. 662. 
Budapest 1912. 

Zuber, R.: Jelentés az izaszacsali fúrásokról. A Bánya. VII. évf. 5. sz. pag. 2. 
3udapest 1912. 

Összeállította : Timkó IMRE. 


TÁRSULATI ÜGYEK; 


A) Jegyzőkönyv az 1913 március 5-én tartott szakülésről. 


Az ülés a m. k. Wöldt. Int. előadótermében d. u. 5 órakor kezdődik. 

Elnök : IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. kir. tan., másodelnök. 

Megjelentek: dr. MAuRIrz BÉLÁNÉ úrnő vendég, továbbá dr. BALOGH MARGIT, 
dr. EmszT KÁLMÁN, GAÁL ISTVÁN dr., GLÜCK ZOLTÁN, GRosz LAJOS, HORUSITZKY HEN- 
RIK, KocH ANTAL dr., KoRmos TIVADAR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR, KULCSÁR KÁLMÁN, 
Lóczy LaJos -dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTON dr., MÁJER ISTVÁN, MARos IMRE, 
PALKOvICcSs JÓZSEF, PANTó DEzső, PaAPP KÁROLY dr., PáLrFyY MóR dr., PITTER TIVADAR, 
PoOSEWITZ TIVADAR dr., RÉTHLY ANTAL dr., ROZLOZSNIK PAL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., 
SOMOGYI KÁLMÁN, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SZÁDECZKY GYULA dr., TAEGER 
HENRIK, TELEGDI RórH KÁRoLYy, TIMKó IMRE, VIGH GYULA, ZALÁNYI BÉLA, ZSIDMONDY 
ÁRPÁD. 

Elnöklő másodelnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére, PAPP KÁ- 
ROLY dr. elsőtitkár bejelenti az 1913 január 29-én megválasztott tagok névsorát. 

Elnöklő másodelnök felkéri SzápEczkY GYULA dr. kolozsvári egyetemi tanár 
urat, társulatunk örökítő tagját: Adatok az Erdélyi Medence tektontkájához című 
előadásának megtartására. 

Az erdélyi medencét földigáztartalma geologiai és gazdasági szempontból 
egyaránt érdekessé tette. Sok kitünő dolgozat jelent meg e tárgyról Lóczy, 
BöcKH stb. tollából. Előadó is kivette részét e munkából, amennyiben a sárnmiás- 
iklandi dacittufák és a balázsfalva-nagysejki vonulat tufáinak tanulmányozására 
vállalkozott. ú 

A dacittufák lerakódása idején sivatagi klima uralkodott itt, ekkor indult meg 
a tenger vizének koncentrálódása, amely a szerves életet elűzte a medencéből, csupán 
egyes indifferens halak és foraminiferák maradtak meg. Kormeghatározás szem- 
pontjából nagy fontosságú a dacitvulkánok hamuja, amelyet a felsőmiocén tenger- 
parti vulkánjai szórtak ki magukból. 

A medence nyugati peremén 3 tufaréteg, illetőleg rétegsor van egymás felett 
és pedig más tektonikai elrendezésben, mint a medence belsejében. Előbbi terúü- 
leten e rétegeknek gyenge délkeleti lejtésük van. Doboka és Esztény mellett el- 
tünik a legalsó tufaréteg, ami gyűrődéstől mentes, táblás szerkezetre vall (a dülés 
nem egészen 29). Felette még 2 tufaréteg következik. A nem gyürt, táblás terület 
határa a Kis-Szamos, de nem pontosan; Deésnél a gyűrt rész áthúzódik a bal- 
oldalra, másutt a nem gyűrt rész terjed át a jobboldalra. Kolozs antiklinálisai 
nagyjából a Szamosnál végződnek. Annyi bizonyos, hogy a tektonikai határ lé- 
nyegesen befolyásolja a Szamosvölgy kialakulását. 

Sármásnál az alsó tufarétegek a mélyben maradnak, de egy igen vékony réteg, 


250 TÁRSULATI ÜGYEK. 


mely esetleg a táblás rész 4-ik rétege (alulról), megtalálható itt is, különböző vastag 
közbetelepült márgával, mely csoportokra tagolja, de azért, bár fáradsággal, mégis 
követhető. 

A Czigányhegy tufája Nagysármás mellett régen ismeretes. Ez az antiklinális 
nyugati szárnyán van. A II. sz. fúrás felett is megvan, a BÁNFFY-uradalom fejteti. 
Magassága az antiklinális tetején 430 m, de több szintben fordul elő, mert szaka- 
dások vannak benne. Tuzson és Uzdiszentpéternél eltünik a felszínről, ami lemélyedő 
felső miocén boltozatra vall. Az itteni tufa szarmáciai korú. A tufa Pagocsa táján 
bukkan ismét a felszínre, Mezősámsond szomszédságában. A boltozat itt már 
nem oly lapos, tengelyében foglalnak helyet a régi gázömlések. Délkelet felé a tufa 
ismét eltünik. Legmagasabb előfordulása 450 m, tehát 20 m-rel magasabb, mint 
Sármásondon." 

Mezőbándnál ismét megjelenikik a tufának egy hosszan elnyúló, rendkívül lapos 
boltozata, mely inkább a sármásihoz, semmint a sámsondihoz hasonlít. A Kiszelicza 
(466 m) vázát tufa alkotja. Alatta a völgyben több gyenge gázömlés található. Keletre 
mély bevágás van egy sor tóval s jogos az aggodalom, hogy ez a gázt részben 
lecsapolta. 

Iglandnál ismét elsülyed a tufa. Marosugránál 380 m mélységben van ugyan- 
olyan mikroszkopiai szerkezetű tufa, a hullámosan lefutó antiklinális vonulat tehát 
3- 466-tól — 380-ig esik. 

Az irodalom sok téves adatot tartalmaz, mert sok fehér márga tufának lát- 
szik. A dicsőszentmártoni furásban magasabban érte a fúró a tufát, mint a Maros- 
völgyben. Magyarsárosról a felszínről is említ az irodalom tufát (SHMITH: Zeitschr. 
f. prakt. Geol.). 

A medencét kitöltő rétegek összes vastagságát BöckH 2000 m-re teszi, amiből 
1000 m esik a sótest fölé. Ebben az egyhangú sorozatban a tufa rendkívül fontos 
színtjelző. ; 

A Balázsfalva—Rüsszi antiklinális vonulat teljesen rnás képet mutat, mint a 
medence közepe. Lényegében 3 izoklinális ránc van itt, többnyire DNy-ra áttolva 
sok helyt látszólag egy 4-ik is van. Az egyenes állású antiklinálisok ritkák, gyako- 
ribbak az összeszorított vonulatok. Számos sóskút jelzi őket. 

A tufarétegek többes számban vannak. Nagysejknél pl. 4 is van. 

Balázsfalvától keletre, a Nagyküküllő mellett vékony amfibolanderit-tufa van, 
A vékony amfibolandezit-tufarétegek sokszor ismétlődnek, alattuk és felettük dacit- 
tufa van. 

Balázsfalva vízellátása ügyében több helyütt megfúrták a sót, innen nem 
messze a Grujecz nevű dombon lelte meg előadó az amfibolandezit-tufát, de megvan 
e tájon majdnem minden község határában. 

Egy másik, észak-déli antiklinális vonulatban, Vizaknánál is megvan a dacit- 
tufa közt az amfibolandezittufa. Olyan tipusú kőzet ez, mint a Zalatna offenbányai 
amfibolandezit kicsi áttörései. Rendesen a plagioklaszoknál bázisos magra savanyúbb 
zónák következnek, itt sok "helyt fordítva áll a dolog, amit MicHEL-LÉvY beolvadt 
idegen anyagoknak tulajdonít. Oly kevés ebben a kőzetben a kvarc, hogy dácittá 
nem teszi. ; 

A medence fejlődéstörténetére vonatkozó ismereteink (KocH, 1900) bővültek 
(PÁLFv), ehhez fűzi előadó a maga megfigyeléseit és következtetéseit. A sótestekről, 
minthogy elkülönülve és mindenütt gyűrve jelennek meg, már régebben azt tartja, 
hogy egyes elkülönült medencék beszáradásakor keletkeztek. A haldokló tenger egyes 
mély részeibe húzódott vissza a környezet sója is, innen a több 100 m vastag só- 
testek. Ilyen nagyobb besülyedéseket említ PÁLFY is. A dőlések arra vallanak, hogy 


TÁRSULATI ÜGYEK. 951 


a szakadások a medence felé történtek fokozatosan. PÁLFY szerint a sülyedő tömegek 
"elől kitérő anyagnak a medence peremén kellett feljönnie, ha ezt vulkáni erupciók 
alakjában érti, úgy az előadó is csatlakozik hozzá kéri véleményét. 

Előadó a Vlegyásza és a Bihar erupcióinak nagy részét a felső krétába helyezi, 
mikor a Pojána-Ruszkában is voltak kitörések. 

A tarka agyagok 1000 m-en fölüli magasságokig felhúzódnak az alaphegységre 
(KocH). A harmadkor előtt a medence területe peneplén volt, a beszakadások ezután 
történtek. Maróthlak stb. táján az eruptivumok közelében durva felsőkréta konglo- 
meratumok vannak, amik a szakadásokkor megélénkült vízfolyások eredményei. 
A harmadik időszaki lerakódások előtt tehát nagy színtváltozásoknak kellett bekö- 
vetkezniök. 

A savanyú vulkánok anyaga nem könnyen folyó. A miocenben a medence 
szélén dacitvulkánok keletkeztek explóziókkal, amik messzire szórták a távolság- 
gal egyre finomodó tufát. A szarmata elején is sok a konglomeratum (GAÁL). 
Sármáson, Sámsondon, sőt vékonyan a feleki homokkövek alatt Kolozsvártól 
"északra és délre is megvan. Ezeket a konglomeratumokat is zökkenésekre lehet 
visszavezetni. 

Vizakna körül a pontusi rétegekben vékony palagonittufa van, nem az alsó- 
rákosi bazalttal kapcsolatos-e ez ? Sokan levanteinek, de mások pontusiaknak tartják 
a bazalterupciót. 

A Hargita is jelzi, hogy a beszakadások és vulkáni erupciók délkelet felé 
vándoroltak. A román geologusok petróleumtanulmányai is idevágnak (Dámbovita- 
vonulat), de a Dardanellák beszakadása is egészen fiatal, ami mind délkeleti hala- 
dást jelez. 

A Föld zsugorodik, a vezető momentum tehát a sülyedés, nem pedig, mint a 
geografusok gyakran hangoztatják, az emelkedés. 

Az antiklinális vonulatok másolják a határhegységek irányát. Az egyes kis 
megtörések tán az észak-déli határhegységet tükrözik vissza. 

Az utolsó vizek a keleti határon voltak, tán a rátolódások folytán. MURGocI 
Olteniából ismétlődő tufákat ír le. Lehet, hogy ebben az irányban összefüggés volt, 
ami csak nemrég szakadt meg. 

Az elhangzott előadáshoz szót kér PÁáLrY MóR dr. választmányi tag, szerinte 
a medence alapja igen mélyen van, eredeti felszíne kréta (?) vagy jura. A legnagyobb 
hegységek a legnagyobb mélységek mellett vannak; az anyag, ami az utóbbiakból 
hiányzik, itt kellett, hogy feljőjjön, de nem vulkáni erupciókra: gondol. Nagyenyed, 
Balázsfalva tufái az Érchegység strátóvulkánjaiból és nem a Csicsóból származnak. 
Nem hiszi, hogy a horzsakőtufákról akár kémiai elemzés alapján is meg lehetne állapí- 
tani, hogy piroxén vagy amfibol andezitokkal kapcsolatosak-e, annyival kevésbbé, mert 
tengerbe hullottak, ahol idegen anyagok járultak hozzá. A dacittufa larakódása a 
felső mediterránban kezdődött és a szarmatában is tartott. 

A megjegyzéshez SzáDpEczKY tanár a következőket fűzi: PáLrY a dacittufákat 
az Érehegység nyugati pereméről származtatja. Kémiai alapon (OSANN) és az ásvá- 
nyok alapján meg lehet határozni, mikor van tiszta tufával dolgunk. A dacit- 
tufákat északról, de nem az Érchegységből származtatja. 

GAÁL ÍsTVÁN hozzászólásában megjegyzi: Annyi bizonyos, hogy akár a paleon- 
tologusok kövületekre, akár a petrografusok tufákra alapított színtező, pontos sztrati- 
grafiai munkája kell hogy megelőzze a tektonizálást. 

Majd szót kér Lóczy LaJos tiszteleti tag, aki elmondja, hogy SzÁpEczky, T. 
RorH LaJos, HALAvÁTSs, BöcKH és hozzászóló antiklinálisokat jeleznek, GAÁL és CHOL- 
NOKY tagadják a tektonikai antiklinálisokat és ami gyűrődés van, suvadásoknak és 


252 TÁRSULATI ÜGYEK. 
a sótesteknek tulajdonítják. Szerinte poszthumus gyűrődésekről van szó, ezt SZÁDECZKY 
is megerősíti, de még inkább RorH L. és HALavÁTs 1912. évi felvételi jelentései. 
Abban igaza van GAÁL-nak, hogy minden kormeghatározás alapja a fosszilia, de ahol 
nincs, ott se szabad csüggedni, mert akkor beszkid és subbeszkid áttolódásokról se 
lehetne beszélni. A Kárpátok gyakorlati (petróleum) tanulmányozása is kövületek 
nélkül tektonizál. 

Ez a terület a Föld legkomplikáltabb része. Gyűrődés, rátolás, mindenfajta 
erupciók találhatók itt. Reméli, hogy előbb érünk célt, mint az Alpok kutatói, akik 
különböző, egymás felé elzárt országok fiai. 

Riolitos erupciók már a krétában kezdődtek. A Csetatyét igen fiatalnak 
látja. Sártufája kész völgyekbe folyt bele, valamint a Kirniké is. Vannak ott oly ép 
vulkáni részletek, akár a Mte Somma. 

A 800—900 m magas letarolt peneplénen ott a kavics és a vörös anyag. Itt 
kövület nélkül is lehet tektonizálni. 

A szücsüeni vörös medence hasonló a mienkhez. Földigáz tüzével párologtat- 
ják be ott a sót. Leírásánál RICHTHOFEN figyelembe veszi a párisi medencét, amely- 
ben csak legújabban konstatáltak antiklinális és szinklinális rendszereket, mik a 
variskusi és armorikai hegységekhez simulnak. A párisi medence tanulságait nekünk 
is tekintetbe kell vennünk. 

Elnöklő másodelnök köszönetet mondva az előadónak s a hozzászóló tagtár- 
saknak, az ülést estéli 7 órakor berekeszti. 


B) Jegyzőkönyv az 1913 március 5-én tartott választmányi ülésről. 


Az ülés a magyar kir. Földtani Intézet előadótermében d. u. 7 órakor kez- 
dődik. 

Elnök : IGLóI SZONTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos, másodelnök. 

Megjelentek : Lóczy LaJos dr. tiszteleti, EMSZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HEN- 
RIK, KoRMmos TIVADAR, LŐRENTHEY IMRE dr., MAURITZ BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., 
SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMkó IMRE választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár 
és MARos IMRE másodtitkár. 

Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hite- 
lesítésére felkéri SCHRÉTER ZOLTÁN dr. és TIMKó IMRE választmányi tagokat. 

Elnöklő másodelnök felolvastatja az 19183 január 29-i választmányi ülés jegyző- 
könyvét, ami ellen senkinek kifogása nincs. 

Elnöklő másodelnök felhívja áz elsőtitkárt jelentésének megtételére. 

PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár jelenti, hogy a Budapest Székesfőváros Gázművei 
Igazgatóságától a következő átirat érkezett : 

.508—1913. g. i. szám. Budapest, 1913 március 5. A Székesfőváros Tekintetes 
Tanácsának 24,541./1913. XII. számú fölhatalmazása alapján van szerencsénk érte- 
síteni T. Címet, hogy Budapest Székesfőváros Gázművei belép a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat pártoló tagjai sorába. Pártoló tagsági díjul egyszersmindenkorra 400, 
azaz négyszáz koronát fizetünk, amely összeget T. Címnek a mai napon átutal- 
tuk. Kiváló tisztelettel, RIPKA dr., Budapest székesfőváros gázműveinek közp. igaz- 
gatója.) 

Ezen pártoló tagság kieszközlését HELTAI FERENC dr. székesfővárosi főpolgár- 
mester úrnak, társulatunk rendes tagjának köszönhetjük, aki kérésünket a Tekin- 
tetes Fővárosi Tanácsnak ajánlani szíveskedett. 

A f. évi január 29-i választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 


TÁRSULATI ÜGYEK. 953 


BáGyA Iván dr. főszolgabiró, Vajdahunyad. Ajánlja KŐvÁRI ERwő dr. r. t. 
FAZÉK GyuLA aranybányai igazgató, mérnök, Iloba. Ajánlja Panró Dezső r. t. 
FERENCZI ISTVÁN egyetemi gyakornok, Kolozsvár. Ajánlja SZÁDECzKY Gy. r. t- 
GLüÜcK ZOLTÁN m. k. bányamérnök, Budapest. Ajánlja PaAwxró Dezső r. t. 
KováTsirs KÁRoLY hercegi tiszttartó, Eszterháza. Ajánlja HORUSITZKY HEN- 


RIK YT. 


RÁzEL LaJos m. k. bányamérnök, Vajdahunyad. Ajánlja KővÁRI ERNŐ r. t, 
RixpL GuszrTÁv bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja Barrucz LaJos r. t. 
SOMOGYI KÁLMÁN gyakorló tanárjelölt, Budapest. Ajánlja VíGHY GuLA r. t. 
SZEMZŐ VILMoS áll. polg. isk. igazgató, Felsővisó. Ajánlja PARÁSZKA GÁBOR r. t. 
felsoroltakat a választmány rendés tagukol megválasztja. i 


CÓ 1 OD et OT ja CW 19 ja 


pm 9 


Meghaltak: 


1. ANDRÁSSY DÉNES GRÓF bányabirtokos 78 éves korában Palermóban, ez év 
február 24-én; 1885 óta pártoló tag. 

9. HATVANY- DEUTSCH SÁNDOR BÁRÓ Tf. évi febr. 18-án Nagysurányban ; 1910 
óta tag. 

3. GLoS ARTHUR fürdőigazgató, 80 éves korában Csízen, febr. 20-án; 1890 
óta tag. 

4. Máwpi GyöRGY bányamérnök, földbirtokos, Felsőszászberek; 1909 óta tag. 

Szomorú tudomásul szolgál. 

A beérkezett fontosabb ügyiratok a következők : 

1. Az 1913 februárius 5-i tisztújító közgyűlés alkalmából a szavazatszedő 
bizottság jegyzőkönyve, amely szerint a közgyűlés az 1913—1915. évre elnökéül 
SCHAFARZIK FERENC dr.-t 57 szavazattal, másodelnökké SZoNTAGH Tamás dr.-t 39 
szavazattal, elsőtitkárrá PAPP KÁROLY dr.-t 47 szavazattal s másodtitkárrá MARos 
IMRÉt 40 szavazattal megválasztotta. Választmányi tagokká MauRirz BÉLA dr.-t 50, 
LIFFA AURÉL dr.-t 49, PÁLFY MónR dr.-t 46, FRANZENAU ÁGOSLON dr.-t 46, TREITZ 
PÉTERt 45, Timkó IMRÉt 42, EmszT KÁLMÁN dr.-t 40, LŐRENTHEY IMRE dr.-t 37, KoR- 
MoS TIVADAR dr.-t 37, ZIMÁNYI KÁROLY dr.-t 36, HORUSITZKY HENRIKet 36 és SCHRÉTER 
ZOLTÁN dr.-t 33 szavazattal választotta. 

A megválasztott négy tisztviselő a megválasztatást még a közgyűlés színe 
előtt köszönettel elfogadta. A megválasztott választmányi tagok tem lévén mind- 
annyian jelen a tisztújításon, azért hozzájuk kötelességszerűen értesítést küldöttünk. 
Eddigelé válasz érkezett a következő uraktól, és pedig elfogadták : 1. EmMszT KÁLMÁN, 
2. HORUSITZKY HENRIK, 3. KoRmos TIVADAR dr., 4. LŐRENTHEY IMRE dr., 5. LIFFA 
AURÉL dr., 6. MAuRgirz BÉLA dr., 7. PÁLFY MóR dr., 8. Timkó IMRE, 9. TREITZ 
PÉTER, 10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., 11. FRANZENAU ÁGosron dr. 12. Nem fogadja el 
ZIMÁNYI KÁROLY dr. úr a választmányi tagságot, azonban az elnökhöz s titkárhoz 
intézett levelében ezt nem indokolja. Többek hozzászólása után, elnöklő másodelnök 
kimondja, hogy a választmány nem látja indokolva ZIMÁNYI KÁROLY dr. régi buzgó 
tagtársunknak visszalépését s kéri őt, hogy kipróbált, nagybecsű munkálkodásával 
a választmányt továbbra is támogassa. 

2. A Barlangkutató Szakosztály jelenti, hogy f. évi február 20-án 
megalakult s választmánya a következő: Elnök LENHOSSÉK MIHÁLY dr.; alelnök 
BELLA LaJsos; titkár Kaprió OTTOKÁR dr. Választmányi tagok: BEKrYy IMRE GÁBOR, 
HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., STRÖMPL GÁBOR dr., 
VARGHA GYÖRGY dr. 

A bemutatott jelentésre PÁLFY MóR dr. választmányi tag megjegyzi, hogy a 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 19183. jé 17 


2954 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Barlangkutató Szakosztály megalakulása elhamarkodva történt; először fel kellett 
volna szólítania az összes társulati tagokat a belépésre, s amikor ez megtörtént, 
azután kellett volna a Szakosztálynak megalakulnia s a tisztikart megválasztania. 
Elnöklő másodelnök sajnálattal látja, hogy az elhamarkodott választások miatt 
NYÁRY ALBERT báró dr. másodelnök kibukott a tisztikarból, holott NyáRy báró úr 
a bizottságban buzgó munkásságot fejtett ki mint alelnök. Minthogy azonban a 
Szakosztály megalakulása bevégzett tény, a választmány a megalakulást tudo- 
másul veszi. 

3. A megválasztott tiszteleti tagok közül ILosvaY LAJos dr. műegyetemi tanár 
úr a megválasztást még a közgyűlés színe előtt elfogadta; a külföldi tiszteleti 
tagok : GRorH PáL Münchenből és HErm ALBERT Zürichből meleghangú köszönő le- 
velet írtak. 

GROTH PÁL levele a következőkép szól: cMünchen, den 15. Februar 1913. 
Die Ungarische Geologische Gesellschaft hat dem Unterzeichneten durch die Ueber- 
sendung des Diploms, durch weleches er zum Ehrenmitgliede ernannt wird, eine 
freudige Ueberraschung dargeboten, und erlaubt er sich für die grosse, inm dadurech 
erwiesene Ehre seinen verbindlichsten Dank auszusprechen. Mit der Versicherung 
ausgezeichneter Hochachtung zeichnet ergebenst P. GROTH.) 

HEIM ALBERT levele a következően hangzik: cAn die Ungarische Geologische 
Gesellschaft, Budapest. Hochgeehrte Herrn und Collegen! Sie haben mich zu Ihrem 
Ehrenmitgliede ernannt, und mir dies durch Uebersendung eines sehr gesehmack- 
vollen Diplomes kundgethan. Uns verbindet die Freude und Begeisterung für die Wissen- 
schaft von der Erde, und Ihr mich so hoch ehrender Beschluss ist mir ein neuer 
Beweis dieser inneren Verwandtschaft. Ich danke Ihnen dafür. 

Ich bin zwar ein alter Mann geworden. Meine. Arbeitskraft geht zur Neige. 
Ich will aber noch in der Leitung der Schweizerisehen Geologisehen Landesunter- 
suchúng und deren Publicationen thun was ich kann, und unserer Wissenschaft 
dienen bis an mein Ende. Immer wieder und wieder habe ich es erfahren, dass in 
allen Mühsalen und Vergünglichkeiten. des Lebens das Suchen nach Wahrheit doch 
die edelste und dauernste Freude bleibt. Ihre Gesellschaft gehört zu denjenigen, die 
nach Wahrheit suchen. Ich.entbiete Ihnen dazu meinen Glückwunsch. Möge die 
Ungarische Geologische Gesellschaft gedeihen, und möge es ihr gelingen, recht an- 
regend und fruchtbar zu wirken auf dem Felde der Forschung. Ich bin und bleibe 
mit herzliehem Danke für ihre Anerkennung meiner bescheidenen Mitarbeit Ihr 
getreues Mitglied, Zürich d. 28. II..1913. ALB. HErm.) 

4. KALECSINSZKY SÁNDOR dr. síremlékére gyűjtést indítva, arról értesültünk, 
hogy emlékkövet időközben unokaöccse, KALECSINSZKY ZOLTÁN dr. állított. Ezért az 
elnökség azt határozta, hogy a társulat az emléket bronz-plakett formában óhajtja 
felállítani. Ezt a megoldást a család nevében KALECSINSZKY ZOLTÁN dr. és MÁGócsY 
Dizrz SÁNDOR urak a legnagyobb hálával fogadják. 

A. síremlékre eddig begyűlt 371 korona az 1—35. tétel alatt ; az alományokat 
a Földtani Közlöny hasábjain nyugtázzuk. 

A választmány a bronz-plakettre való gvűjtést megindítja s annak idején ennek 
elkészítésére a lépéseket megteszi. 

5. Rózsa MiHÁLny Stassfurtból jelentést küld vizsgálatairól s jelzi, hogy vizs- 
gálatainak eredményeit többen ellesve, azokat előbb közölték, mint ő maga. 

6. TIETZE, a bécsi geológiai intézet igazgatója, értesít STACHE GUIDO 80 éves 
születési jubileumáról, amely, ez év március 28-án lesz. 

Az elnökség SraAcHE GvuiIpót, mint 1880 óta tiszteleti tagunkat, üdvö- 
zölni fogja. 


19 
őri 
JT 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


7. Febrüár 15-i közgyűlésünk a SzABó-alap kamataiból megbízásra 500 K-t 
tűzött ki. 

Eddigelé egy pályázat érkezett FERENcZI ISTVÁN kolozsvári egyetemi gyakor- 
nok úrtól, SZÁDEczKY GyYuLA dr. egyetemi tanár úr ajánlásával. A választmány a 
beérkező ajánlatok megbírálására PÁLrrY MóR dr. elnöklésével bizottságot küld ki 
LŐRENTHEY IMRE dr. és MAuRiIrz BÉLA dr. választmányi tag urakból, akik választ- 
mánynak áprilisban jelentést tesznek. 

8. Alapszabályaink 21. §-a szerint a választmány évenkint pénztárost választ, 
ellenőrzi a pénztári kezelést s a pénztárt minden évben megvizsgáltatja. 

A pénztárvizsgáló bizottság tagjai: ILosvaY LAJOS dr, LŐRENTHEY IMRE dr. s 
PETRIK LAJos urak az idénre is kegyesek elvállalni a pénztárvizsgálat fáradságos 
tisztét. 

A pénztáros-választásra elnöklő másodelnök szavazást rendel, amelynek ered- 
ménye gyanánt a választmány titkos szavazás útján 9 szavazattal ÁSCHER ANTAL 
urat, az eddigi pénztárost választja meg. 

9. a) A Rómában tartandó X. nemzetközi geográfiai kongresszus ez év már- 
cius 27-ike és április 3-ika között lesz. A választmány társulatunk képviseletére fel- 
kéri SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök urat. 

b) A XII. nemzetközi geológiai kongresszus előkészítő bizottsága Kanadából 
értesít, hogy a társulatok elnökei a végrehajtó bizottságnak hivatalból tagjai. Kérik 
a társulat támogatását, hogy minél több geológus keresse fel a kongresszust. 

10. A nemzetközi sztratigrafiai szótár ügyében WAAGEN kéri a közreműködést 
a magyar geológusok részéről. 

Lóczy LaJos választmányi tag kifejti, hogy a Stockholmban alakult bizottság 
a magyar csoport önállóságát el nem ismerve, WAAGEN bécsi kollégánkat bízta meg 
az egész monarchia területéről a szótárkészítéssel. Ily módon nem ajánlja, hogy a 
magyar geológusok bécsi szakember alatt dolgozzanak. Elnöklő másodelnök ki- 
mondja, hogy mindaddig, míg a bizottságtól felhívás nem érkezik az önálló műkö- 
désre, a Magyarhoni Földtani Társulat nem hajlandó a szótárkészítésben résztvenni. 

11. Elsőtitkár kérdésére a választmány kimondja, hogy legközelebbi ülését 
április hó 2-án tartja. 

12. Dr. LŐRENTHEY IMRE választmányi tag beterjeszti PÁvAI-VAJNA FERENC 
panaszát amiatt, hogy a szerkesztő PÁvAI marosvölgyi munkáját két év óta nem publi- 
kálta. Elsőtitkár erre azt válaszolja, hogy a terjengős kéziratot részben olvashatatlan 
írása, részben pedig a miatt nem közölte, minthogy nem vállalkozott fordító ennek 
a lefordítására. Csak a mult hetekben sikerült egy fordítót találni, aki a kéziratot 
fordításra elvállalta. A választmány a titkár felvilágosítását tudomásul veszi. 


Ú728 


SU PP GÉM ELNE 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII, BAND, APRIL—MAI—IJUNI 1913. 4—6. HEFT, 


ABHANDLUNGEN. 


KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 


(Zweite Mitteilung.) 
Von Dr. KARL v. Papp." 


— Mit der Tafel I und der Figur 10. — 


Im Heft 1—2 des Bandes XLI dieser Zeitschrift habe ich eine 
-ausführliche Scehilderung der Geschichte der Kalisalzschürfungen in 
Ungarn geliefert, u. zw. vom Beginn an bis zu dem Zeitpunkt, als 
Herr Ministerialrat ALEXANDER v. Mány, Chef der staatliehen Bergwerke, 
die chemischen Untersuchungen einstellen lieB, und sich entschoss die 
Geologie zu Rate zu ziehen. In meiner angeführten Studie findet sich auch 
eine wörtliche Abschrift jenes Gutachtens, das Herr Prof. Dr. LuDpwIG 
v. Lóczy, Prásident der Ungarischen Geographischen Gesellschaft dem 
Finanzministerium abgab, und auf Grund dessen die geologisehen Unter- 
suchungen in Siebenbürgen eingeleitet wurden. 

Der Wahrheit zuliebe muB aber erwáhnt werden, dab sich saek 
die kgl. ungar. geologische Reichsanstalt mit der Kalisalz-frage befabte, 
da jedoch die damalige Leitung der Anstalt wenig Hoffnung auf die 
Entdeckung von Kalisalzen in Ungarn setzte, wies sie das Studium der 
Frage anfangs in höflieher Form den Chemikern zu. ; 

DaB jedoch die kgl. ungar. geologiscehe Anstalt die Frage der 
Kalisalzschürfungen schon damals mit regem Interesse begleitete, das 
erhellt aus folgendem. 

Im Frübhjahr erhielt ich auf Vorschlag von Dr. THOMAS v. SZONTAGH, 
damals Chefgeologen, vom Direktor der Anstalt JogtaAsw v. BöcgH den Auf- 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 4. Dezember 1912. 


958 DI: KARL V. PAPPE 


trag, die Mezőség in Siebenbürgen zu bereisen, und einen Vorschlag 
betreffs der" Abhilfe des Wassermangels zu unterbreiten. Ich kam dem 
Auftrag in Gesellschafit der Herren Dr. C. ERőpI und Sr. v. PAZÁR 
nach, und unterbreitete über meine dreiwöchentliche Relse einen aus- 
führlichen Bericht.! Dieser vom 12. Juli 1906 datierte Bericht schlob 
mit folgenden Worten: cWie zweifelhaft auch das.  Resultat der bei 
Mezőszentmihálytelke in Vorschlag gebrachten 800 m tiefen Bohrung 
sein mag, so ersuchen wir doch um Anordnung dieser Tiefbohrung. Diese 
Bohrung wird nömlich den Bau des Untergrundes in der Mezőség auf- 
sehlieBen, und Aufklárung geben, ob im siebenbürgisehen Becken über- 
haupt Hoffnung auf artesisches Wasser vorhanden sei; sie wird weiters 
entscheiden, ob die" salzhaltigen Tonschichten und die Salzkörper in 
der Tiefe des Beckens einen kontinuirliehen Zug bilden; auch wird die 
Bohrung allenfalls auf die wertvollen Kalisalze Licht werfen, auf welche 
das ÁArar nun schon seit Jahren schürft, ferner vielleieht auch von 
kohlen-, erdöl- und erdgasführenden Schichten Kunde bringen: kurz 
sie wird viele solche Fragen kláren, an die sich groBe nationalökono- 
mische Interessen knüpfen, die jedoch jetzt nur das Auge des Geologen 
zu vermuten vermag. j 

Als ich Herrn Direktor J. v. Böckn diese Zeilen vorlas, erwiderte 
er lüchelnd folgendes : 

cleh bezweibBe nicht, dab die Bohrung Salzwasser und allenfalls 
FErdgas ergeben wird, daB sie jedoch auch die übrigen Schátze aufschlieBen 
würde, glaube ich nicht. Das von Ihnen entworfene Profil spricht gerade 
dafür, dab auch Sie wenig an jene vielen Schátze glauben, daB Sie viel- 
mehr die Regierung nur zur Bohrung bewegen wollens. 

cEtwas wird die Bohrung ja aber doch zutage bringen; —  be- 
merkte ich zaghaft — entweder wird es Kalisalz sein oder Petroleum! 

cGestatten Sie mir, sehr geehrter Herr Doktor, die Bemerkung — 
antwortete der Verewigte — daB auch noch ein dritter Fall möglich 
wáre, námlich der, dab sich weder Kalisalz noch Petroleum vorfindet.rv 

Das in Rede stehende Profil, welches ich im Sommer 1906 zeich- 
nete, und welches die Veranlassung zu den vielen Debatten über die 
Kalisalze Siebenbürgens gab, die ieh damals mit den Herren J. v. BöckH 
und TH. v. SZONTAGH führte, erscheint in beigefügter Figur 10 abgebildet. 

Damals stellten wir die Mezőséger Schichten nach Prof. A. KocH? 


1 K. v. PAPP. — ST. v. PAzÁR: A Mezőség vízhiányának orvoslása (— Sanie- 
rung der Wassernot in der Mezőség). Mit 10 Figuren. Bányászati és Kohászati 
Lapok. Nr. 19 vom 1. Oktober 1907. 

2 A, KocH: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürg. Landesteile. 
II. Neogene Abteilung. Herausgegeben von der Ungar. Geol. Gesellschaft. Buda- 
pest 1900. S. 57—94. 


JeuUudrezas 90GT IME "GT ae 

hi a f. 
XX JOP ut jJouJosse 4 Jop sunxorueg o9Ip JOógY S ayzvd "A SS pun s davg "A "9791 
"U991[993540A UOSUNTOSTOJZTESTIL J9p uutsog 199 906I JOTUUIOS MI sun s9 JIM OTM 


a 
095079 1994 urop nz ose[tog sTe opxanm [goxd Se 
"SOSOZOTT 19p IHOId SOTJDSTSOT09D "OT xIn5rT 


— ESZT 


! 


. vi a j já a A f) " Jodrt ua f 
17a989791011)2] SDANy Ápt HAZAI DB. "12 UDBOSOZO B JOZSIDUL MI[01091) "9061 1P jogy dőgy : aizsawaze 


oz ŰZ LZZTŰTÜÜ? 


I ŰES TNS EE ESZES ; Hz EX SEEHAZ[Ű 


[ZD 


ela pay Dsjaj— OSZ 


euyeOG — 1ns5e4 


Br hin 004 
46004] ugy UL YTUGEP S2JAg 780413 rug f s ; 

uns NETEN ET ( Ge ( ELTELVE Ete] salsa lan eBt Modslay ott ae 9 ÜDE enn BISZ SZÁTOK 96 sre 60S 80 ds 23s OSS ele B. §j j 
Ziajhbsy aug átt biás "5euyjugsz uynagserép 


ajzsenjuazG 


260 DI: KARL V. PAPP 


noch allgemein zum oberen Mediterran, und nahmen an, dab ihre Mách- 
tigkeit etwa 600 m betrage. Deshalb erwarteten wir die Salzlager in 
etwa 500 m Tiefe, indem wir dieselben nach A. KocH in den unteren 
Horizont der Mezőséger Schichten stellten. Der allgemeinen Auffassung 
entsprechend nahmen wir damals noch an, dab die Salzlager im Siebep- 
bürgiscehen Becken einen kontinuierlichen Zug bilden; die Herren J. v. 
BöcgH und TH. v. SzorracH hegten jedoch schon damals Zweifel gegen 
die Annahme einer Kontinuierlichkeit der Salzlager und wie aus dem 
in Rede stehenden Profil hervorgeht, nahm auch ich den ledigliech theo- 
retischen Salzton als zusammenhüngend an, wáhrend ich die Salzstöcke 
in Form von vier selbstándigen Partien abbildete, mit embryonalen 
Antiklinalen in ihrem Hangenden. 

Als ich auf Antrag von Herrn Prof. L. v. Lóczy im Jahre 1907 
von Herrn Ministerialrat A. v. Mány mit den Kalisalzforschungen betraut 
wurde, und mir die Herrn Bergingenieure FR. Bönm und FE. Bupar 
zugeteilt wurden, begannen wir unsere Studien am 20. Juli 1907 in 
den Salzlagern von Désakna mit der Meinung, dab wir ein Salzlager 
von ganz ungestörter Lagerung vorfinden werden. GroB war unsere 
Überraschung, als wir in dem für ungestört gehaltenen Salzstock von 
Désakna launenhaft gefaltete, schlingenförmig umgekippte Schichten be- 
obachteten, ja in dem zur Saline führenden, "2 km langen Lajos-Stollen 
auch die Bánke des Salztones selbst mit cínem Einfallen von 70? sahen. 
Als wir uns in der Umgebung von Désakna umsahen, fanden wir auch 
in den Dazittuffbrüchen unter 60—70" fallende Bánke, und beobach- 
teten, dab die Dazittuffbánke in der Náhe der románischen Kirche 
gegen NE, beim Erdőkút aber gegen SW fallen, so dab der ganze Salz- 
stock von Désakna in der Achse einer müchtigen Wölbung liegt. 

Der Bandó-Bach in der Gemarkung von Szásznyires, östlich von 
Désakna, fliebt über Steinsalzfelsen. Die Salzfelsen gegenüber des Salz- 
wáchterhauses werden von 307" fallenden Dazittuffbánken bedeekt, an 
der gegenüberliegenden Seite beobachtet man in der Schlucht Pusztabérc 
unter 50" einfallende Sandsteinbünke. Aus der wiedersinnigen Fall- 
richtung konnten wir feststellen, dab auch die Salzfelsen von Felsőnyires 
in der Achse einer Antiklinale liegen. Nach AbschluBb unserer mehr- 
wöchentlichen Studien berichteten wir an Herrn Prof. L. v. Lóczy, dab 
die NW-Ecke des siebenbürgisehen Beckens nicht so ruhig gelagert ist, 
als man bisher annahm; wo nömlich selbst der kleinste Salzstock 
auftritt, dort bilden die Mezőséger Schichten sofort eine steile Wölbung. 
Als wir die Salzstöcke Sehritt für Schritt untersuchten, konnten wir an 
den Salzfelsen von Sajóvölgy, Szászpéntek, Görgény, sowie auf den 
Halzfeldern von Szováta und Parajd überall feststellen, da8 die Sechichten 
in der Zone der Salzlager stark gefaltet sind. 


KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 2/eat 


Am Ostrande von Siebenbürgen entdeckten wir ferner, dab eine 
ansehnliche Gruppe der mergeligen Tonschichten nicht zum oberen 
Mediterran, sondern teils in die sarmatische, teils in die unterpanno- 
nische Stufe gehört. Namentlich gelang es uns die sarmatischen und 
die pontisch-pannonischen öScehichten zwischen Beszterce und Szováta 
auf einer Strecke von etwa 80 km auf Grund von Fossilien! nachzu- 
weisen. In der Gemarkung von Kusma, östlich von Beszterce charakte- 
risieren die Arten: (erithium picium Basr., Gerithium rubiginosum 
Ercuw., (Gardium obsolelum Ercnw., Tapes gregaria PaáRrscH und noch 
zahlreiche andere die sarmatische Stufe, wáhrend ich in den Gemeinden 
Déda-Ratosnya, Görgényüvegecsür, Köszvényesremete und Szováta auf 
Grund der Formen Gongerta banatica HörNvEs, Limnocardium syrmiense, 
Limnocardium Winkleri Hanavárs, Limnaeus velutinus DEsHn. und noch 
zahlreichen anderen das Auftreten von unterpontischen Schichten nach- 
weisen konnte. Auf der Galonya-puszta bei Déda, dort wo der Maros- 
fliuB das Hargittagebirge verlübt, konnten wir ganz genau feststellen, 
dab den unter 10 gegen NE einfallenden fossilführenden unterpontischen 
Mergeln der Andesittuff des Hargitta auflagert, woraus zu schlielen ist, 
dab die Eruption der Hargitta nach dem Unterpontischen erfolgt ist, 
und da der Tuff derselben daher nicht in ültere Schichten des Sieben 
bürgisehen Beckens gelangen konnte. 

Die Tuffe der Mezőséger Sehichten können also keineswegs von 
Osten stammen, sie rühren vielmehr vornehmlich von dem rhyolitischen 
Dazitvulkan des Csicsóhegy am Nordrande des Beckens, und allenfalls 
von Westen, von den Rhyolit- und Daziteruptionen des Erzgebirges her. 
Der innere, durch die Salzlager begrenzte Teil der Mezőség gehört vor- 
nehmlich in das obere Mediterran. S0 gelangte aus 482 m Tiefe der 
Bohrung Nr. I von Nagysármás Mactra triangula REx., aus 544 m Tiefe 
Lucina. Dujardini Desm. und mehrere Tellina-Fragmente zutage, die 
unzweifelhaft beweisen, dab wir es hier mit obermediterranen §Sedi- 
menten zu tun haben. Die zutage liegenden Schicehten der Mezőség, be- 
sonders aber die höher im Gelönde lagernden sandigen Bünke sind 
jedoch wahrscheinlich sarmatisech. In der südlichen Hülfte des Sieben- 
bürgischen Beckens besteht die Oberfláche zumeist aus sarmatischen und 
pontisch-pannonischen Schichten, wáhrend in den südöstliehen Buchten 
lignitflözeführende levantinische Bildungen vorherrschen. Als die Boh- 
rung Nr. I in Nagysármás im Jahre 1908 beim 627. m eingestellt wurde 
und die Bohrung Nr. II in Kissármás die müchtige Erdgasguelle auf- 
schloss, gestaltete sich bei mir die Meinung aus, dab man im Sieben- 


1 K. v. PAPP: Über die staatliche Schürfung auf Kalisalz und Steinkohle. 
Jahresbericht der kgl. ungar. geologiscehen Reichsanstalt für 1907. Seite 278—279. 


962 D: KARL V., PAPP 


bürgischen Becken vergebens nach einem zusammenhüángenden Salzlager 
suche. Dies betonte ich schon bei der Fixierung des Bohrpunktes 
Nr. III: c0uoigue lVeffectuation de guelgues sondages tres profonds au 
milieu du bassin de la Mezőség soit trés désirable, au point de vue 
de la recherche des sels de potassium il faudrait effectuer un sondage 
dans les gisements de sel gemme. Lexemple de la Galicie orientale 
montre, guil peut y avoir des sels de potassium partout oü il y a des 
gisements de sel gemme. Le forage dun gisement de sel gemme 
reste donc a faire. Mais ou faudrait il effectuer le sondage? Comme Ta, 
démontré M. A. Kocn au milieu du bassin de la Mezőség entre Maros- 
vásárhely et Dicsőszentmárton et dans sa partie sud, Vabsence du tuf 
blanc de dacite est trés remarguable, ce gui prouve gujau niveau supe- 
rieur des couches de la Mezőség a Vepogue de la formation de ces 
couches les volcans de dacite nont plus fait djéruptions de cendres. 
A Vépogue vindobonienne, les bords nord et ouest du bassin étaient en 
voile délévation, et la mer interieure commencait a se retirer vers le 
bord sud. La partie sud parait avoir été plus favorable a la déposition 
des sels de potassium. Mais vu gutau sud au dessus des couches vindo- 
boniennes il y a dépaisses formations sarmatiennes et méme pontiennes, 
le sondage devrait pénétrer plus profondément gujau nord, Selons mes 
évaluations dans les environs de Marosvásárhely et Dicsőszentmárton, 
un sondage gui traverserait le systeme entier des couches de la Mezőség 
devrait étre profond de 2000 meétres. II faudrait donc commencer par 
le nord, ou Von pourrait atteindre les sels de potassium au moyen de 
sondages moins profonds. Pour ne pas nous écarter du principe posé 
en 1907 par M. px Lóczy, je conseille de fair exécuter le 4" sondage 
dans les gisements de sel gemme les plus proches des sondages de 
Sármás, sur les confins de la Mezőség. Ces gisements sont a Kolozs et 
a Szék; le premier est a 30, et le deuxisme a 26 km de Sármás. Je 
conseille donc, gue VÉtat fasse exécuter le prochain sondage au Sósrét 
a Kolozs, tout prés des salines abandonnées.v! 

Da ich mit dieser meiner Ansicht in Gegensatz zu der Meinung 
der Herrn L. v. Lóczy und H. v. Böcgkn gelangte, ersuchte ich Herrn 
Ministerialrat A. v. Mány, mich im Interesse der Einheitlichkeit der For- 
schungen von der Verpflichtung an den nun auf breiter Basis begon- 
nenen geologischen Aufnahmen teilzunehmen, zu entbinden. 

Im Sommer 1910 wurde unter der Leitung von Herrn Prof. 
H. v. BöcgH jene Aufnahmsarbeit ins Werk? gesetzt, deren Ergebnisse 


l OH. DE PAPP: Source de méthan 4 Kissármás. Földt. Közl. Bd. XL, S. 413. 
2 Bericht über die Ergebnisse der an den Erdgasvorkommen in Siebenbürgen 
bisher ausgeführten Forschungsarbeiten (ungari I. Teil. Budapest 1911. 


KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 263 


von Herrn H. v. BöckHn in einer grundlegenden Studie sÜber die erdgas- 
führenden Antiklinale des Siebenbürgisehen Beckensv zusammengefabt 
wurden. Die geologisehen Aufnahmen bezweckten in erster Reihe die 
Aufscbliebung des Erdgases, auch sümtliche Bohrungen richteten sich 
auf dieses, wobei die Frage der Kalisalze in den Hintergrund gedrüngt 
wurde. Unter den bisher niedergeteuften 30 Bohrungen gibt es aber 
eine, die zufállig im Sinne meines Vorschlages placiert wurde, námlich 
aber bei Szentbenedek, in der Nordwestecke des Beckens. 

Szentbenedek liegt in der Náhe des Zusammenflusses der 
beiden Flüsse Nagyszamos und Kisszamos, zwischen den Salzlagern von 
Désakna und Szásznyires etwa in der Mitte eines der müchtigsten Salz- 
züge. Die Bohrung erfolgte am Ufer der Kisszamos in etwa 242 m 
Höhe ü. d. M. an einem Punkte, wo Gasexhalationen beobachtet wur- 
den, und besteht eigentlich aus einer Handbohrung und zwei tieferen 
Bohrungen. 

Das Profil der im Mai 1911 niedergeteuften Bohrung No. VIII ist 
das folgende: zwischen 0—4 m alluvialer Ton, zwischen 4—5 m grober 
Sand, zwischen 5—14-5 m 6 obermediterraner schieferiger Tonmergel, 
unter welchem bis 16 m Tiefe feinkörniger Sand folgte. Unter diesem 
durchdrang der Bohrer eine 30 cm machtige Salztonschiecht, sodann 
zwischen 1630—2860 m Steinsalz. Der weiBliche oder graue 
grobkörnige Salzkörper erscheint durch dunkle Anhydrit- und Tonmergel- 
schichten verunreinigt. Das gröbte Fallen des grobkörnigen Steinsalzes 
betráügt — wie die gefalteten Salzkerne zeigen — 507. Zwischen 28-6 — 
378 m folgte grauer Tonmergel, zwischen 37-8—41 m aber neuerdings 
feinkörniger Sand, sodann zeigte sich zwischen 41—43-4 m eine An- 
hydrit- und Salztonschicht, unter weleher zwischen 43-4—73 mó un- 
reines, bituminöses Steinsalz mit anhydritisehen Tonmergelschichten 
folgte. Unter der anhydritischen Sandsteinschicht zwischen 73—73-15 m 
folgte in 73:15—92:80 m Tiefe Dazittuff mit verkohlten Pflanzenresten 
und sandigen Mergelschichten, dann zwischen 92-8—979 m Dazittuft, 
unter diesem aber bis zur Tiefe von 108-6 m bláulichgrauer schieferiger 
Tonmergel. , 

Diese Bohrung wurde in 108-6 m Tiefe eingestellt und im August 
1911 am rechten Ufer der Szamos die Bohrung No. IX begonnen; bis 
75 m wurde mit Handbetrieb gearbeitet, im November 1911 aber un- 
mittelbar daneben eine Tiefbohrung niedergebracht. Das kombinierte 
Profil dieser Bohrungen ist das folgende : 


Alluvtum. 


0— 120 m Wiesenboden, 
120—  2-80 ac sandiger Ton. 


264 Dr KARL V. PAPP 


Diluvium. 


2-380— 320 m Scehotter mit Gas, 
320— 570 c toniger Sand, 
570—  6-60 c schotteriger Ton. 


Oberes Mediterran. 


6-60— 44-63 c grauer schieferiger Tonmergel, 
44763— 59-00 c Tonmergel mit Dazittuffschichten, 
29:00— 61750. a Steinsalz umd:Gips, 

6150— 6470 ua scehieferiger Sandstein mit Gipslagern, 
6470— 65-00 c Tonmergel, 

657"00— 69-30 ac Dazíittuff, 

69-30— 75-45 a grauer lockerer Sandstein, 

13745— 76-60 a Salztonmergel, 

716-60— 88-20 a Steinsalz, 

88-20 — 99-90 c Tonmergel mit Gipssechichten. 

9990—119:50 a Dazittuff, 

11950—278-30 c grauer schieferiger Tonmergel, 

278-30—300-70 a sandiger salzhaltiger Tonmergel, 

5300-70—306-30 c sandiger Tonmergel mit harten Sandsteinschichten. 


Die Bohrungen bei Szentbenedek wiesen demnach ein oberes dün- 
nes und ein unteres Salzlager nach, leider ohne Kalisalz. Das in diesen 
Bohrungen angeteufte Salz wurde auf mehrere Weise gedeutet, wie 
immer wir es jedoch auffassen, das eine steht fest, dab hier das Salz- 
lager durchbohrt wurde, ohne daB sich eine Spur von Kalisalz gezeigt 
hátte. 
3 Nach all diesem muB gesagt werden, dab die Frage der Kalisalz- 


schürfungen heute ebenso ungelöst ist, als vor sechs Jahren. AuBer 


jenen bei Szentbenedek wies keine der 30 im Siebenbürgisehen Becken 
niedergeteuften Bohrungen Steinsalz nach. Und doch gibt es heute im 
Inneren des Beckens bereits recht tiefe Bohrungen; die Bohrung No. I 
bei. Nagysármás ist z. B. 627 m, die Bohrung No. III 974 m tief, die 
johrung No. IV bei Szászrégen 894 m, die Bohrung No V bei Maros- 
ugra aber erreichte bis heute eine Tiefe von 1282 m, sie ist somit bis- 
her die tiefste Bohrung in Ungarn. Die Bohrung No VII in Dicsőszent- 
márton erreichte 515 m 6 Tiefe. Die Bohrungen No. X—XXIX wurden 
aut Erdgas niedergeteuft und erreichten meist nur eine Tiefe von 
100—300 m. 

In der Frage der Kalisalzforschungen ist das Lager der Geologen 


KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN, 265 


. gegenwártig in zwei Gruppen gespalten: in die Gruppe der Skeptiker 
und in jene der Zuversichtlichen. 

A) Die Gruppe der Skeptiker stützt sich auf folgende 
Argumente: Die Oberfláche des Siebenbürgischen Beckens ist ein Plateau, 
dessen tertiáre Schichten sich meilenweit ungestört dahinziehen. GröBere 
Schichtenstörungen sind nur am Rande des Beckens zu beobachten, wo 
besonders die Umgebung der Gips- und Salzlager auffallend gefaltet ist. 
Wenn man die Salzlager Siebenbürgens ins Auge fasst, so findet man, daB 
dieselben ringsum die Rönder des miozánen Beckens einnehmen. So ge- 
langt man von Südwesten, von Vízakna gegen Norden zur Saline von 
Marosujvár, von hier über die máchtigen Salzfelder von Torda, Kolozs 
und Szék zu den Salinen von Désakna. Im Norden treten die Salzfelsen 
von Szásznyires und Sajóvölgy zutage, die Salzlager von Sajómagyaros 
aber setzen sich gegen Südosten in den Salzstöcken von Bilak, Szász- 
péntek und Görgénysóakna fort. 

Am Rande des Hargittagebirges zeigen sich die Salzfelsen von 
Szováta, Parajd und Sófalva, ferner die Salzguellen von Székelyudvarhely. 
SchlieBlich gelangen wir über die Salzfelsen des Homoródtales mit Be- 
rührung der Salzfelsen von Kőhalom und Szentágota wieder nach Vízakna 
zurück. Wo auch nur der kleinste Salzfelsen zutagetritt, dort erscheinen 
die Schichten sogleich gestört, indem sie den Salzkörper mantelartig 
umgeben, mögen diese Deckschichten nun obermediterran, sarmatisch 
oder pannonisch-pontisch sein. Wenn sich diese Salzdecken in die Lánge 
ziehen, so entstehen Antiklinalen. Diese Antiklinalen weisen über den 
Salz- und Gipslagern Einfallswinkel von 50—60 auf, wáhrend der Kern, 
das Steinsalz oder Gips in launenhafte Falten gelegt ist. Wenn man 
jedoch von den Salzlagern gegen das innere Becken schreitet, so wird 
die Lagerung der Schichten stetig facher. Meilenweit lassen sich die 
weiBen Dazittuffbánke zwischen den Mezőséger Mergeln mit einem 
Fallen von 5—6 Grad verfolgen. Jene Antiklinalzüge, die von Herrn 
L. v. Lóczy entdeekt und von Herrn H. v. BöckH so genau kartiert 
wurden, sind durchwegs sehr flache Wölbungen. Soweit das Auge blickt 
und so weit der Bohrer hinabdrinet, ist nirgends eine echte Faltung 
im Inneren des Siebenbürgischen Beckens zu beobachten. Jene Falten 
nömlich, die von den neüeren Forschern aus dem Inneren des Beckens 
gezeichnet werden, befinden sich entweder in der Luft oder aber in 
solcher Tiefe, in welche man nur im Geiste hinab zu dringen vermag. 
Das Becken stellt also ein ruhig lagerndes Plateau dar, an dessen Ober- 
fláche Rutschungen vorherrschen. Diese Rutschungen sind keine zufülli- 
gen Erscheinungen, sondern Offenbarungen einer durch Verwerfungen 
und Brüche gestörten, zertrümmerten Tafel an der Öberfláche. Demnach 
ist das Siebenbürgische Becken ein sowohl geographisch, als tektonisch 


266 7 D: KARL V. PAPP 


selbstándiges Gebiet, das sich von Galizien ebenso unterscheidet wie 
von Rumnlen. 
Fassen wir nun das Gesagte zasammen, so zeigt das Siebenbürgische 


Becken nur am üuBeren Rande des miozánen Beckens intensivere Fal- 


tungen in der Region der Salz- und Gipsstöcke und in der Breite von 
etwa 15—20 km. Von dieser Zone ebenso nach auBen zu den paláogenen 
Schichten, als auch ins innere zu den neogenen Ablagerungen, finden 
sich beide in ungestörter Lagerung. 

Die Tatsache, dab von den 30 Bohrungen, lediglich jene von Szent- 
benedek in der NW-Ecke des Beckens den Salzkörper durchdrungen hat, 


wáhrend in den anderen jede Spur von Salz fehlte, ferner da8 Spuren 


von Erdölgasen in keiner der Bohrungen nachgewiesen werden konnten, 
lábt vermuten, dab es im Inneren des Beckens weder Salz, noch Petro- 
leum gibt. Im Siebenbürgisehen Becken hat sich also kaum ein zusammen- 
hüngendes Salzlager gebildet, das Salz lagerte sich vielmehr nür an den 


Ufern der einstigén miozüánen Bucht, in einzelnen kleinen abgeschlos- 


senen Buchten ab. Dieser:. Meinung .-habe ich bereits im Jahre 1908, 
nach meiner galizischen Reise Ausdruck verliehen, als ich beantragte, 
die Bohrüng No. III in der Mitte des Salzfeldes von Kolozs nieder- 
zubringen und diesen Antrag mit der Behauptung begründete, dab. Kali- 
salz nur dort zu erhoffen ist, wo auch Steinsalz bekannt ist. Seither 
wurde das Salz zwar nicht bei- Kolozs; - sondern bei Szentbenedek durch- 
bohrt, leider fand sich jedoch auch hier keine Spur von Kalisalz. 

Dab die Faltungen im Siebenbürgisehen Becken an die Zone der 
Salzlager gebunden sind, wurde bereits von Herrn Prof. A Kocn im 
II. Teil seiner Monographie über das Siebenbürgische Becken betont. 
(Seite 77.) Die mantelförmige Lagerung der Deckschichten über den 
Salzstöcken ist eine so bekannte Erscheinung, da8 man im Siebenbür- 
gischen Becken aus so manchem Schichtengewölbe auf die Anwesenheit 
des Salzes schlob. So sehlie8t L. RorH v. TELEGD aus einer in der Um- 
gebung von Szászcsanád und Sorostély nachgewiesenen Antiklinalen fol- 
gendes: aDiese Auffaltung der mediterranen Schichten steht sehr wahr- 
scheinlich mit der starken Faltung des zunüchst gelegenen Salzkörpers 
von Vízakna in Zusammenhang und da sie zwischen den unterpanno- 
nischen (pontischen) Schichten erfolgte, die sie mit sich riB, so konnte 
naturgemüG diese Bewegung der Schichten erst von der jüngeren pan- 
nonischen Zeit an vor sich gehen.v! § 

DabG das Siebenbürgisehe Becken eine im allgemeinen ruhig lagernde 


1 Geologischer Bau des Siebenbürgiscehen Beckens in der Gegend von Barom- 
laka, Nagyselyk und Veresegyháza. Jahresbericht d. kel. ungar. geol. Reichsanst. 


f. 1908. 


cegyn 


KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 967 


Bildung ist, und daB nur die Umgebung der Salz- und Gipszone be- 
deutendere Faltungen aufweist, das wurde zuerst von Prof. A. Kocn" 
betont; seiner Ansicht schlie6t sich in seiner Studie über die strati- 
graphischen Verháltnisse der neogenen Bildungen des Siebenbürgisehen 
Beckens auch Prof. Sr. v. GAÁL an. 

Jene Geologen, die Siebenbürgen als ein ungestört lagerndes Becken 
betrachten, sehen natürlieh sowohl den Erdöl- als auch den Kalisalz- 
schürfungen mit sehr geringer Hofinung entgegen. 

Wir wollen jedoch nun die tröstlichere, die zuversichtlichere An- 
sicht" kennen lernen. L. v. Lóczy, L. MRgazec und H. v. Böcgkn," die 
besten Kenner des Siebenbürgisehen Beckens, üubern sich auf Grund 
ihrer vierjáhrigen mühsamen und ausdauernden Forschungen folgender- 
maben : 3 

Das Siebenbürgisehe Becken ist ein .durch Faltungen gestörtes 
Plateau, dessen obere: sarmatische und pannonisch-pontische Schichten 
verhültnismáBig ruhig lagern, wihrend die mediterranen Schichten am 
Rande des Beckens heftig- gefaltet sind. Diese Faltungen wurden nicht 
durch die Salz- oder Gipslager verursacht, sondern die Salzkörper wur- 
den durch die der Faltung der Karpathen folgende pliozáne Faltung in 
überkippte oder domförmige Falten gelegt. Diese Salzkörper liegen jedoch 
stets in der Achse von lang dahinziehenden Antiklinalen, und sind die 
die Achse der Antiklinale bildenden Partien des Steinsalzes in den über- 
kippten Falten zutage gelangt. Nicht weniger als 18 Antiklinalen durch- 
ziehen das Becken in NW—SE-liecher Richtung, darunter der Antiklinal- 
zug von Sármás— Felsőbajom 160 km lang ist. Obwohl die Antiklinalen 
sehr flache Wölbungen sind, sind die Mediterranschichten in der Tiefe 
ebenso gefaltet, wie etwa in der Umgebung der Salzstöcke. Die anti- 
klinale Faltung des Siebenbürgisehen Beckens ist also homolog mit der 
rumünischen, wührend jedoch in Rumünien die gefalteten Schichten 
durch die starke Erosion aufgeschlossen wurden, sind die vermutlichen 
heftigen Faltungen in Siebenbürgen noch durch die ungestörten oberen 
Schichten verdeckt. In der Tiefe des Siebenbürgisehen Beckens muG ein 
kontinuierliches Salzlager vorhanden sein, denn ganz Siebenbürgen ist 
ja nicht gröBer, als die Karabugasbucht. Ebenso wie in dieser Bucht 
des Kaspischen Sees das eintrocknende Salzwasser nebst Kochsalz auch 
1/, Teil Kalium und Magnesium enthült, so muBten sich einst auch im 


Kocxn-Festschrift. Budapest, 1912. S. 33. (Ungarisch.) 
L. v. Lóczy: Über die Petroleumgebiete Rumüniens im Vergleich mit dem 
neogenen Becken Siebenbürgens ; Földt. Közl. Bd. XLI, S. 470—506. 

3 H. v. Böckn: Über die Erdgas führenden Antiklinalen des Siebenbürgischen 


1 
2 


Beckens (ungarisch). Herausgegeben vom kel. ungar. Finanzministerium. I. Teil, 


S. 1—36. 8 


968 D: KARL V. PAPP 


miozüáünen Becken Siebenbürgens Kochsalz und die Magnesium- und 
Kaliumsalze absetzen. Da jedoch die Kaliumsalze nur in weiterer Ent- 
fernung vom Strande zu erwarten sind — die Kaliumsalze konnten sich 
nömlich nur nach vollkommener Eintrocknung absetzen — műüssen die 
Bohrungen im Inneren des Beckens niedergeteuft werden. Da sich das 
Siebenbürgisehe Becken — wie bereits Prof. A. KocH nachwies — im 
Osten, bezw. Süden senkte, ist in den östliehen und südlichen Teilen 
die gröbte Hoffnung auf Kalisalze vorhanden; ebenda ist auch allenfalls 
Erdöl zu erwarten. 

Damit habe ich den heutigen Stand der Kalisalzschürfungen ge- 
schildert, und obzwar ich gestehen muB, dab ich auf dem Standpunkte 
der Skeptiker stehe, wünsche ich dennoch aus vollem Herzen, dab ich 
mich baldmögliehst táuschen möge und der Bohrer nach der Theorie 
der Herrn A. v. Mány, L. v. Lóczy und H. v. BöcgH alsbald die so 
sehnlich erwarteten Schátze anzufahren vermöchte. 


DATEN ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISÜHEN BECKENS, 


Von JuLius v. HALAvÁTS.! 


— Mit den Figuren 11—13. — 


Im der am 11. Dezember 1912 stattgefundenen Fachsitzung der Unga- 
rischen Geologischen Gesellschaft hat Dr. EUGEN v. CHorwokxx in seinem, unter 
dem Titel cBinige Bemerkungen über die Morphologie von 
Siebenbürgens gehaltenen Vortrage über seine Erfahrungen berichtet. Zu 
meinem grossen Bedauern konnte ich bei dieser Sitzung nicht gegenwártig sein 
und erfuhr nur nachtráglich Kenntnis von dem Gegenstande seines Vortrages. 
Demnach habe CHorwxoky behauptet, dab die an der geologiscehen Bildung des. 
siebenbürgisehen Beckens teilnehmenden Schichten nur am Rande des Beckens 
gefaltet sind, im Innern; desselben aber in ruhiger horizontaler Lagerung 
verblieben. Nun kann ich dies aber bezüglieh des südwestlichen Teiles des. 
Beckens, jenes Teiles, der gelegentlich der geologischen Detail- Landesaufnahme- 
als mein Sektionsteil mir zugefallen war und den ich in der Sommersaison 
in den Jahren 1907—1912 begangen habe, auf Grund der damals erworbenen 
Erfahrungen nicht bestátigen, sondern behaupte im Gegenteil, daBb die Schich- 
ten auch im Inneren des Beckens stark zerknickt sind. Ich sehlieBe mich 
eng jener Definition an, nach welcher jener Teil an der Bildung des Becken- 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung d. 8. Jünner 1813 der Urgarisehen Geolo- 
gischen Gecgellschaft. 


GZ S TA 


/ 5) 
serfsoJey 


18 


DES 298 
hőyofjuszssosejy a JA 


ge 
yezozay 
XX 
DUOSUJRSOZA, 


2.79 
seues/DEK e 


seu Pss B Gee 
Ej Íllszay o 


PU9/f34oY o 
[/ 


N 
hix 


dl 2ss 


Ig] 
As 


TT ris ENE) " ÁS NE ERESZ ET] JOT TE HT TTZÁL KÉSÉS VGA BEEE TÉVÉS 7es zt ZÉa 
SZESZRAESZEE ZS SÉE  ESL EL ELZSÁ MESE SSÉNBEEN 14 / hr (77 (TA €7 eg IT e ELT EL TÖBKEZETSEEte FOSZ izt, sin lő FIZE ÁBZBGE TETÉZTE AAKGTÉSTÉKETÉ VET, ESZ SZKKEEZ TOKE SÉSEZ E 
LETZZSESTEREETREZSSZBZT SÉT ZET ESÉTST S] [ESSZÉT " A63. a. a EL E ET 4 Ő 7 (A cz BÉB TÖRZSRE 7 7) b YATES mat ZT VT TZRETÉRSEET JEGNETETKEZE ZS VK 


ey 24-12 /0204421.2P 


0I90I TI 19/0I 19909y TITTX Vuvg hugjzoy TUDIDI9A 


"d9H09d 


"SU9XDIIAUASJOSN TOTOSISINAU9AAIS S9op 934ey : dded UOA IBM "IG — 


:usgun1igOgJAaT JJ, 
"TOSPANJÁTPIT 


S9TEZOTTId-UTREZOTJAT 


"GOUOpOoTI 


"9H003SsZTeS 
TIOIJOITTÁ-T9OOTTAT 


"HOSZUIO3OS 


ÉS 


nil 


el 


3 


"ada3I19] 9oUUApouI U99309u TÁT9PJI9 zy : "Ap ÁrogeŐ dded 


"ogatgosgpuniD 
S9OUBZOTIUIOVIA 


SUTOJSSZATJÁNAK "gosAgoydeTe 
"A9gOZ9H Adna 133919 T9DOTT 


[AJJAJ -ZSOSÍ[/ 
8 5) ealnso4e, ) 


DATEN ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 969 


mi 


randes teilgenommen hat, welcher zwischen dem einstigen Ufer und den Salz- 
stöcken liegt, wáhrend der jenseits der Salzstöcke liegende Teil schon zum 
Inneren des Beckens gehört. 

Bevor ich jedoch die tektonischen Verhültnisse des von mir aufgenom- 
menen Beckenteiles behandle, sei es mir gestattet, einiges über die an dem 
geologisehen Aufbau teilnehmenden Bildungen kurz mitzuteilen. 

Das, lángs der Linie, welche durch die Lage der Ortsechaften Szelistye, 
Vále, Szibiel, Orlát, Guraró, Paplaka, Resinár, Kisdisznód, Czód, Kistalmács 
und Bojcza des Komitates Szeben in der Richtung NWN—SES gegeben ist, 
aus dem Hügellande schroít und steil aufragende, aus kristallinisehen Schie- 
fern bestehende Gebirge bildet das einstige Ufer, beziehungsweise die Grenze 
des Beckens. Unter den, in dem vom Ufer nach NE sich ausbreitenden Becken 
abgelagerten neogenen Bildungen ist das ülteste das Steinsalz, welches seit 
uralter Zeit in Vizakna Gegenstand des Abbaues bildet und hier einen groBen 
ellipsenförmigen Stock bildet. Darüber findet sich dunkelblauer und sehwarzer 
bituminöser Ton, dann folgen: bröunliehgrüner Ton, Sand mit runden Hin- 
lagerungen, gelblichbrauner sandiger Ton und gelber Ton, welche das M e d i- 
terran reprásentieren. 

Das Mediterransediment existiert jedoch nicht allein auf dem in Rede 
stehenden Gebiete in Vizakna, sondern zeigt sich auch nochmals gegen Nor- 
den, bei der Vesződer Haltestelle der ungarisehen Staatsbahnen an der Ober- 
föche und bildet daselbst eine das allgemeine Terrain ziemlich überragende 
Anhöhe. Gut aufgeschlossen findet man die Schichtenreihe in dem gegenüber 
der Haltestelle befindliehen Wasserrib. Hier besteht die Ablagerung aus 
abwechselnden blauen und gelben Tonschichten und müchtigeren gelben Sand- 
sehichten. Im Sand kommen brodförmige Sandsteinkonkretionen vor. In der 
oberen Partie der Schichtenserie gesellen sich noch liehtgelbe Dazittuftbánke 
hinzu und auch der dazwischen gelagerte Sand ist von heller Farbe und tuff- 
artig. Die Dazittuffe können noch weiter gegen W bis zur 5-lichen Abdachung 
des Hügelrüeckens überall verfolgt werden und sind dieselben an einem Orte 
sogar für den Bau der Hasságer StrabBe gebrochen worden. In unseren Schich- 
ten kommen hier nur 1—2 Arten von kleinen Muscheln vor, die jedoch nicht 
náher bestimmbar sind. Gegen E in der Richtung nach Rüsz können die 
Schichten noch ein Stück weiter verfolgt werden, tauchen aber schon bald 
unter jüngere Schichten unter. 

Lüángs des Ufers begegnete ich mediterranen Sedimenten in der Gegend 
von Kisdisznód, Nagydisznód, Czód, Nagytalmács und Kistalmács. Die unterste 
Partie bildet eine aus groben, halb abgerundeten und eckigen Stücken von 
kristallinisehen Sehiefern — einem Gerölle áhnlich — bestehende miáchtige 
Ablagerung, bei welcher die einzelnen Stücke durch einen Grus aus kristal- 
liniscehem Sehiefer zausammengehalten werden ; in diesem Sediment kommt ein 
fetter Ton, die sogenannte Walkererde, in linsenförmigen Nestern vor. Diese 
Walkererde wird bei Czód und Nagytalmács in regellosen Löchern auch ab- 
gebaut und von den Nagydisznóder Webern zum Walkern von Fries benützt. 
Über diesem Ton folgen Konglomeratbünke, die durch Zusammendrángung 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1918. 18 


970 JULIUS V. HALAVÁTS 


von grobem Schotter entstanden sind. Der gröBte Teil des Schotters besteht 
aus Ouarz und kristallinisehem Schiefer, doch findet sich in demselben auch 
kristalliniseher Kalkstein in abgerundeten Stücken. Schön aufgesehlossen ist 
diese Partie der Ablagerung bei Nagytalmács, wo dieselbe am linken Ufer des 
Szebenbaches in steilen, senkrechten Böschungen emporragt und wo auch die 
schroff aufgerichteten Köpfe der Konglomeratbánke zum malerischen Bilde lángs 
der Bahn vorteilhaft beitragen. Auf diese Konglomerate hat sich gelber, in 
groben Sand gebetteter Schotter und dann gelber Sand mit ein bis zwei Sand- 
steinsechichten gelagert. Sodann folgt müáchtigerer blauer Ton und hierauf weibBer 
Sand, welcher in seiner oberen Partie eine Dazitschicht von über 1 m Mich- 
tigkeit einsechlieBt. DLeider haben sich in dieser Ablagerung bisher keine 
Versteinerungen vorgefunden und so kann dieselbe nicht stratifiziert werden, 
doch balte ich es für wahrscheinlich, daB sich die aguitanische, Burdigalien- 
und Vindobonaetage der Mediterranformation darin befindet. Nur in dem 
dunkelfárbigen Ton von Kisdisznód, der mit den oberkretazischen Sandsteineu 
abgelagert ist, findet sich in Gesellschaft von Pectenscherben eine Schale von 
Ostrea cochlear Ponri, was die Gegenwart der Vindobonaetage bezeugt. Hier 
folgt auf diesen Ton harter Globigerinenmergel, sodann Sand und Schotter- 
schichten. Der in der oberen Partie des Sedimentes vorkommende Dazittuff ist 
für das Mediterran typisch. 

Auf dass Mediterran folgen die sarmatischen Schichten. Diese sind 
bei Vizakna, bei dem jenseits von Vizahidja befindliehen Bisenbahneinschnitte 
gut aufgeschlossen. Es ist dies ein müchtiges Sediment von blüáuliehem und 
gelblichgrünem, glimmerigem, fein- und grobkörnigem Sand, zwischen dessen 
Schichten sich auch Schichten von kleinem, bis haselnubBgrobem  Schotter 
befinden; zwischen den michtigen Schichten zeigen sich tonige Büönder, welche 
die Ablagerung zu einer geschichteten machen. In der unteren Partie sind 
auch einige dünne Schichten von Riolittuff dazwischen gelagert. 

Sarmatische Sedimente fand ich auch in der südöstliehen Ecke des 
in Rede stehenden Gebietes, bei Fenyőfalva. Hier bildet dunkel graublauer schief- 
riger Ton die unterste Partie, in welchem auch blaue, feinere und dünnere 
Sandschichten zwischengelagert sind. Auf dem Ton liegt blauer gröberer Sand 
mit kleinem Schotter; in demselben finden sich Cardium obsoleltum Brcnw., 
Ervilia podolica Ercuw., Cerithium rubiginosum Brcnw., (7. pictum Basr. 
Sodann folgen Schotter, dünner Riolittuff, feinerer gelber Sand, mit Sandstein- 
konkretionen und abermals Schotter. 

Auf die sarmatischen Schichten sind pontische Sedimente gelagert, deren 
Oberfláchenausdehnung grob ist, so dab die Karte überwiegend in deren Farbe 
angelegt werden konnte. 

Die unterste bildet máchtiger, geschichteter blauer Ton, aus welchem ich 
bei Vizakna, Rüsz und Szászújfalu Schalen von GCongeria banatica R. HoERN. 
und Limnocardium syrmicum R. HoERx. gesammelt habe. Das unterpontische 
Alter ist auf diese Art in einer jeden Zweifel ausschlieBenden Weise bestimmt 
und bildet dieses Vorkommen auch anderwürts, von wo wir es kennen, immer 
den untersten Teil der pontischen Stufe. 


DATEN ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKEN. 271 


In den oberen Partien des Tones beginnen sich Sandsehichten dazwischen 
zu lagern und in solchen Sandschichten kommen bei Nagydisznód GCongeria. 
Doderleimi BRus., Melanopsis Bouéi FER., M. austriaca HANDM., M. stricturata 
BRus., M. (Lyrcaea) Martiniana FER., Neritina Pilari BRus. vor; eine Fauna, 
die gleichfalls für die unterpontische Stufe typisch ist. 

Die im oberen Teile abgelagerten, immer michtiger werdenden Sand- 
sehichten bilden einen Übergang zu dem über denselben folgenden, um hundert 
Meter máchtigeren sandigen Sediment, welches sanft wellenförmige, manchen- 
orts aber auch steil abfallende Hügelrücken bildet. Der Sand ist von grauer 
oder gelber Farbe, glimmerig, feinkörnig, dann grobkörniger und in der west- 
lichen Partie des in Rede stehenden Gebietes haben sich zwischen den oberen 
"Schichten anfánglieh sehwache, dann miüchtigere gelbe und blaue Tonschichten 
abgelagert, welche den oberen Teil der Hügel einnehmen und, auf dem darunter 
liegenden Sand abrutschend, an vielen Orten steile Wnde bilden. Bei Sze- 
lindek habe ich aus einem solchen bei der Rutschung aufgeschlossenen gelben 
Ton Gehüáuse von Congeria Markovici Bgus., Limnocardium Mayeri M. HoExx., 
L. nudatum Rexvuss., L. efr. arcaceum BRus., Limnaeus nobilis Rxvuss. ge- 
sammelt und ist solcherart das oberpontische Alter nicht nur stratigraphisch, 
sondern auch durch Versteinerungen nachgewiesen. 

Im nordöstlichen Teile des Gebietes wird der Sand immer grobkörniger 
und in der Mitte zeigen sich auch schon Gesteinseinlagerungen mit kleinem 
Schotter. Wenn man dann die Ablagerung gegen Süden verfolgt, findet man, 
dab der Schotter immer mehr zunimmt und gröber wird. Der Schotter wird 
in der Náhe der Ortschaften an mehreren Punkten behufs StraBenschotterung 
gewonnen, am meisten bei Moh, lángs der Nagyszeben-Szentágotaer Bahn, bei 
der Haltestelle des Schotterbruches, wo derselbe bereits in máchtigen Schichten 
vorkommt und wo sich in dem Schotter sogar fabBgroBe Gerölle finden. 

Von unserem Gebiete ist das Wasser am Hnde der pontischen Periode 
abgelaufen und an den trocken gewordenen Orten begannen die flieBenden 
Gewásser ihre Wirksamkeit. In der levantischen Periode, deren Anwesenheit 
hier nachzuweisen bisher nicht gelungen ist, haben die FluBwásser nur noch 
zerstört und Tüler ausgewaschen. In der darauf folgenden Diluvialperiode jedoch 
finden wir bereits deren Bautátigkeit in jenen sich weit erstreckenden Schotter- 
terrassen, welche sich löngs der FluBwásser der Gegenwart in ungefáhr 400 m 
Höhe ausbreiten. 

Das bedeutendste fliebende Gewüsser des Gebietes ist der Szebenbach. 
Derselbe entspringt weit im Süden, im 6 Hochgebirge, tritt bei Orlát in das 
Becken ein und ergieBt sich jenseits von Nagytalmács in den OltfluB. An 
seinem rechten Ufer begleiten ihn ausgedehnte Terrassen, auf deren Stufen 
die Stadt Nagyszeben erbaut ist. 

Bei Nagytalmács vereinigt sich die Terrasse mit jener des Czódbaches, 
welche sich auch weiter gegen W, bis an den FuB der Gebirge ausbreitet. Der 
bei Moh in den Szebenbach sich ergiebende und oberhalb Szentágota her- 
kommende unbestándige Hortobágybach wird nicht von Terrassen begleitet; 
hier wird nur ein Inundationsterrain gebildet. 


18" 


19 
1 
tás) 


JULIUS V. HALAVÁTS 


In der Diluvialperiode ist auch vom Norden ein flieBendes Gewüsser 
herabgekommen. Das Sediment desselben beginnt bei Kistorony und kann 
gegen Norden weit verfolgt werden. Bei Vizakna bildet dasselbe die Wasser- 
seheide und seine Fortsetzung ist am linken Ufer des Vizabaches; bald aber 
zeigt es sich am rechten Ufer bis Szászvesződ, wo es sich plötzliceh nach E 
wendet und bis Bolya verfolgt werden kann. 

In der Gegend von Szelistye hingegen traf ich das Sediment eines Sees. 
aus der Diluvialperiode, dessen Alter durch den in demselben vorkommenden 
Backenzahn von Elephas primigenius BrmB. bestimmt ist. 

An allen diesen Orten besteht die untere Partie der Bildung aus grobem 
Schotter, der von den kristalliniscehen Schiefern und anderen Gesteinen des 
Hochgebirges herrührt, wáhrend sich oberhalb desselben ein toniger Schlamm 
in 1—2 m Michtigkeit ausbreitet und am der Oberfláche der Terrassen einen 
fruchtbaren Ackerboden bildet. 

x 

Die ursprünglich horizontal oder nahezu horizontal abgelagerten Bildungen 
sind jedoch heute nicht mehr in dieser Lage, sondern die in der Tiefe der Erde- 
wirkenden Kráfte haben die ursprüngliehen Ablagerungen an manchen Orten 
sehr gestört, und übergehe ich nunmehr zur Besprechung dieser Störungen, 
als dem eigentlichen Gegenstande meines jetzigen Vortrages. 

Die Ablagerung der Schichten wurde am stárksten durch die aus der 
Tiefe kommende gewalttátige Aufschiebung des Vizaknaer Salzstockes gestört. 
Schon der Salzstock selbst ist auch stark zerknittert worden und an den 
Wánden der Salzkammer fallen die abwechselnd helleren und dunkleren Schichten 
in sehr versehieden geknickten Falten auf und erinnern an die gewundenen 
Zeichnungen eines Moiré-Seidengewebes. 

Die das Hangende des Salzstockes bildenden Formationen, insbesondere 
die sarmatische, umgeben den Salzstock mantelförmig und fallen nach allen 
Weltgegenden von demselben ab, und zwar in der Nöhe des Salzstockes unter 
einem grölberen Neigungswinkel, wáhrend sie sich in gröBerer Entfernung mehr 
abflachen. S0 zeigen die sarmatischen Schichten in dem N-liceh von Vizakna 
jenseits der Bisenbahnbrücke über den Vizabach befindlichen Hinschnitte ein 
Einfallen nach 5h mit 659, wáhrend sie im nüchsten EBinschnitte nach 5h mit 
nur 25" einfallen. 

Im Toporcsóer Wegeinschnitte, N-lieh von der Stadt, finden wir ein 
Einfallen nach 20h mit 159, in dem unter der Kiscsűrer Stra8e befindlichen 
Wasserrisse im S, ein KEinfallen nach 11h mit 709". Die im Hangenden der 
sarmatischen Stufe befindliche Ablagerung von unterpontischem Ton ist von 
der Aufschiebung des Salzstockes schon weniger erreicht worden, denn sein 
Kinfallen ist nur 5 bis 109. Dieser Ton, der wegen seiner dichten Beschaffen- 
heit in seiner Ablagerung den störenden Wirkungen besser widerstand als. 
der darüűber befindliche lockere Sand, ist der beste Leitfaden; derselbe ist an 
zahlreichen Orten in den Talsohlen aufgeschlossen, und eben deshalb habe 
ich das Hauptgewicht bezüglieh der Erkennung der tektonisehen Verhültnisse: 
des von mir behandelten Gebietes auf denselben gelegt. 


DATEN ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKEN, 


"9DO3SZTES "2 
: pueg JoYosIzUodJ99g 0 "ge FTUNTANITT "6 ! UNTANITV "T 


! TAZYOTTJASUVIJAIT PAIN "9 ! TAZYOALYDS eYosíjetIeg "G : pueg xoyosíijuodzejun "p 
"SUJZIMAUOJOIG OTTO], UOYOITPNS UI TFOI "ZT "SIX 


"JSIIJ9SI9I[] OPUNU[9359g TUAJJOIU[IG TAYOSTUIT[EISITY SN8 "8 ! HDOJSZIESG JOP "/ : USJUYOIUNDS 9UVI93 
-IDou "9! uodunIoSeIgy oUosígeues "eg og, soyosijuodzozjun "p :pueg Jsoyosíjuodzogo "g : UINTANTKT "6 : UUNTAMITV "I 


"SUOSINGUOJOIG OTTOT, UOUOTIPOS UI PUJVZTA UOA Xf903sZ[eg op Yyanp Tyogg "IT "9 


"SUNILTYIA 


274 JULIUS V. HALAVÁTS 


Der erwáhnte Ton bildet 5-liceh und N-lich vom Salzstock je eine flache-: 
Synklinalfalte. Die südtiche láBt sich bis an" den Beckenrand verfolgen und 
hier zeigen seine Schichten in dem 6 E-lien von Paplaka, unter dem nach 
. Resinár führenden Weg befindlichen Wasserrisse ein BEinfallen nach 24h mit 59. 

Die N-liche Synklinalfalte erstreckt sich bis Hasság, doch sind die medi- 
terranen Schichten lángs einer nach 7—19h streichenden Bruchlinie, N-lich 
von der Gemeinde, gegen die Oberfláche emporgedrungen und schnitten die 
pontiscehen Sedimente ab, deren Schichten nach Süden einfallen, wáhrend die 
Mediterran schichten diskordant nach 1h mit 407 einfallen. 

Diese Lagerung ist in dem Profil der Figur 1, welches über den Salz- 
stock von 5—N gelegt ist, dargestellt. 

L. v. Rorn! hat dieses Auftauchen der mediterranen Sedimente an die 
Oberfláche weiter gegen NW bis Szászcsanád verfolgt und bei Sorostély, am 
Kontakt mit der pontischen Ablagerung, eine steile Antiklinalfalte konstatiert.. 

Wenn man jedoch einen Schnitt vom Salzstoek von S5W—NE führt 
(Fig. 2), so sieht man, daB die jenseits des Salzstockes befindliche N-liche flache 
Synklinalfalte auch hier vorhanden ist und sich bis Rüsz erstreckt. Jenseits 
dieser Gemeinde hört jedoch das Hervortreten der Mediterranschichten N-lich 
von Hasság lüngs der erwáhnten Bruchlinie auf, weil diese Schichten bereits 
unter die pontischen Schichten versinken, doch ist deren Wirkung insofern 
fühlbar, als der unterpontische Ton stark gefaltet ist und gerade am Kontakt 
zwei Falten aufweist, wie man dies in dem Graben am NW-lichen Rande 
von Rusz schön sieht. In der Sohle des E-lieh von der Gemeinde gelegenen 
Tales sind die mediterranen Schichten noch vorhanden, der über denselben 
liegende unterpontische Ton föllt nach 3h mit 409 ein. 

Verfolgt man diese Schichten weiter gegen NE, so finden wir -lich 
von Szászvesződ den unterpontischen Ton sehr schön aufgeschlossen in dem 
von weitem auffallenden WasserriB; derselbe fállt hier nach 4h mit 89 ein. 
Sodann finden wir ihn in einem mit diesem WasserriB parallel laufenden Tal 
gegen E, wo er jedoch 3 Falten erkennen lásst. Weiter abwárts im Tale gelangt 
er lüngs einer Verwerfung abermals an die Oberfláche und hier zeigen seine 
Schichten ein KHinfallen nach 4h unter 59. 

Das durchschnittliche Streichen der Falten in dem behandelten Gebiete 
ist NW—SE, welches ungefáhr der Richtung des einstigen Ufers entspricht, 
das heibt die Falten laufen parallel mit diesem. 

Abweichend von dem oben beschriebenen Teil des Beckens ist die Phy- 
siognomie des Nagydisznód-Nagytalmácser Beckenteiles. 

jei Nagytalmács liegen die mediterranen Konglomerate und Dazittutt, 
sowie die übrigen Schichten ruhig, tafelartig, und die Schichten fallen durch- 
schnittlich nach 3h unter 5—10? ein. Sobald wir aber in die im Hangenden 
sich zeigende pontische Ablagerung gelangen, hört die ruhige Lagerung auf 
und der unterpontische Ton zeigt gleich am Kontakt eine enge $Synklinal- 
falte, deren SW-licher Flügel nach 2h unter 259 einfállt, wáhrend der NE-liche 


1 Jahresbericht der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt 1908. 


DATEN ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKEN. 


gegen 14h unter 257 geneigt ist. Hierauf zeigt sich eine 
flachere ÁAntiklinalfalte, in deren NE-lichen Flügel die 
Schichten gegen 23h unter 209 einfallen; die weiteren 
Schichten übergehen bereits in eine Synklinalfalte. Diese 
Synklinalfalte finden wir auch gegen SW, insofern der 
Dazittuff in der Gegend von Czód lángs des Czód- 
Nagytalmácser Weges nach 1h unter 59 einfüllt, wáhrend 
er im unteren Hinterbachtale ein Hinfallen nach 8h 
unter 259 zeigt und in dem zwischen beiden Punkten 
gelegenen Valea Serata an zwei Stellen ein salzhül 
tiges Wasser entsprinet. 

Auf diese flache Synklinalfalte folgt eine steile 
Antiklinalfalte, die sich bei Moh im Hortobágybache 
bemerkbar macht und in deren Achse eben der Bach 
flieBt. Im SE-licehen Flügel dieser Antiklinalfalte fallen 
die Sehichten nach 8h unter 35? ein, wáhrend sie im 
SW-lichen nach 22h unter 4097 einfallen. Diese Anti- 
klinalfalte konnte ich weiter gegen SW nicht konsta- 
tieren, wenn dies nicht vielleieht dureh das Hinfallen der 
Schichten nach 172 unter 209 in einer E-lich von Nagy- 
disznód am Rande der Weingárten befindlichen Grube 
bezeichnet wird. 

Bei Nagydisznód-Nagytalmács ist also die Achse 
der Falten, das heiBt ihr Streichen nicht?parallel mit 
dem Ufer, sondern triffít letzteres in einem rechten 
Winkel. 

Die Kenntnis der tektonischen Verhültnisse des in 
Rede stehenden Gebietes rechtfertigt daher, dab die an 
der Ausfüllung des Beckens teilnehmenden neogenen 
Bildungen nicht nur am Beckenrande: zwischen dem 
Ufer und dem Salzstock, sondern auch im Inneren des 
Beckens: jenseits des Salzstockes, stark gefaltet sind 
und nicht in ihrer ursprünglichen ruhigen Lage liegen. 
Die Rüszer Falten sind vom Salzstock 13, die Szász- 
vesződer hingegen 17 km in der Luftlinie entfernt, be- 
finden sich also in ansehnlicher Entfernung davon. 


x 


Zum Schlusse sei mir gestattet, eine Erscheinung 
zu besprechen, die mit den tektonischen Verháltnissen in 
engem Zusammenhange steht. 

An mehreren Punkten des hier behandelten Ge- 
bietes, námlich in den tiefsten Partien des Terrains, 
auf den Talsohlen, entspringen solche Ouellen, deren 
Wasser nicht kristallrein, sowie wir es gewohnt sind, 


OK, 


ÉNY 


rárrom 


Szevenpatak 


zt 
3) 
Cs 
pi 
És 
S 
hi 
a 
Hj 
5 


Hortobágy patak 


Szebenpatak 


. 13. Profil durch das Hügelland bei Nagytalmács im südlichen Teile Siebenbürgens. 


110 
1g 


A. unterpontiseher Ton; 4. sarmatische Schichten ; 


) 2 


) 


3. oberpontiseher Sand und Schotter ; - 


Diluvium 
5, mediterrane Ablagerungen ; 


1. Alluviumi s 2. 


rklirung 


a 
10 
A 


5A. Andesittuf; 5.B. mediterranes Konglomerat ; 5(€. mediterrane Breccie. 


976 JULIUS V. HALAVÁTS 


sondern stark schlammig ist. Solche schlammige Ouellen entspringen: im 
S von Nagyszeben auf der Goldwiese; SW-liceh von Bolya, im Hotter von 
Szelindek im Hévestal, wo es auch vier Seen gibt; W-liceh von Rüsz, im 
Vizatale, wo sich auch mehrere Seen an dieselben anreihen. 

Unter diesen Ouellen sind die interessantesten und bedeutendsten jene 
von Rüsz, denn wáhrend anderwárts der wüsserige Sehlamm nur morastig ist, 
haben die Rüszer Ouellen 4—5 m hohe Kegeln aus dem heraufgebrachten 
Schlamm aufgebaut. Im breiten Vizatale ragen zwischen den Bahnwiáchter- 
háusern Nr. 12 und 13 6 bis 7 regelmáBige Kegeln aus der Ebene des Inun- 
dationsterrains empor. An dieser Stelle bricht das Wasser aus gröBerer Tiefe 
hervor und bringt sandigen Schlamm mit hinauf, welcher am Kraterrand ab- 
gelagert wird und nach und nach den Kegel aufbaut, so lange, bis dessen 
Höhe den Nullpunkt des hydrostatischen Druckes des Wassers erreicht hat, 
worauf dann der AusfluB des Wassers aufhört: die meisten der auf der Ebene 
stehenden Kegel sind schon solche, aus welchen kein Wasser mehr flieBt und die 
mit Gras bewachsen sind. Im Jahre 1910, zur Zeit meiner dortigen Begehung, 
sickerte nur mehr aus dem Gipfel eines NEN-lich vom Wichterhaus Nr. 13 
befindlichen 4 m hohen Kegels etwas Wasser hervor. Auch dieser wird bald 
zu funktionieren aufhören. 

Am FuBe des von diesem SE-lich befindlichen, mit Gras bewachsenen 
3 m hohen Kegels jedoch drángt das sehr schlammreiche aschgraue Wasser 
aus einem zirka 5 cm weiten Loch stark hervor; seine Temperatur ist 109 R. 
(1257 C.). Diese Ouelle wird jedoch keinen Kegel aufbauen, weil deren Wasser 
sich über Gráben in den nüchsten See ergiebBt. 

Diejenigen, welche bisher über die Rüszer Schlammkegeln geschrieben 
haben, ! stellen diese Ouellen in die Reihe der natürlichen artesischen Erschei- 
nungen. leh schlieBe mich meinerseits umsomehr dieser Ansicht an, da ich 
auch den Grund derselben angeben kann. 

Ich bemerkte bereits weiter oben, dab unsere Schichten zwischen der 
beim Vizaknaer Salzstocek und bei der Vesződer KHisenbahn-Haltestelle kon- 
statierten Spalte eine flache Synklinalfalte bilden. Das Niederschlagswasser 
sickert durch das oberpontische sandige Sediment in den Untergrund und 
sammelt sich am unterpontischen Ton, in der tiefsten Partie der Synklinalen 
(welche sich in der Gegend des Waáchterhauses Nr. 13 befindet). Hier gelangt 
es unter einen solchen hydrostatiscehen Druck, dab das Wasser — nach der 
Theorie der kommunizierenden Röhren — durch die gefundenen Öffnungen 
hindurch an den tiefst gelegenen Punkten des Terrains an die Oberfláche drüángte 


1 J. C. ANDRAE: Bericht über eine im Jahre 1851 unternommene geognostische 
teise durch die südwestliehen Punkte des Banates, der Banater Militárgrenze und 
Siebenbürgen (Abh. d. naturw. Gesellsch. in Halle, Bd. I (854), pag. 55). 

F. Posmpwy: Studien aus dem Salinengebiete Siebenbürgens. V. Saline Viz- 
akna und deren weitere Umgebung. (Jahrb. d. k. k. G. R. Bd. XXI (871), pag. 143.) 

M. ScHusrTER: Die Schlammguellen und Hügel bei den Reussner-Teichen 
(Verh. u. Mitteil. d. siebenb. Ver. f. Naturw. Jg. XXXII (882), pag. 158). 


VAGY TAANE TRY SEPN 


NOTIZEN ÜBER DIE TEKTONIK DER PILIS-CSÁKLYAKŐER KLIPPENZONE. 277 


-(n der Gegend des Wáchterhauses Nr. 13 hat das Tal 354 m Seehöhe), Sehlamm 
mit sich riB, der sich rings um den Krater ablagert und so lange einen Kegel 
aufbaute, bis dessen Höhe den Nullpunkt des hydrostatischen Druckes erreicht 
hat, worauf dann diese Bautátigkeit der Ouelle aufhört und das Wasser sich 
anderwárts einen Weg bricht. Das Wasser kommt jedoch nichl aus groBer 
Tiefe, beziehungsweise liegt der unterpontische Ton nicht in eröberer Tiefe 
unter der Talsohle, was dessen Temperatur bezeugt, welche der mittleren 
Jahrestemperatur dieser Gegend nahekommt. 

In der E-lichen Fortsetzung derselben Synklinalfalte findet sich SW-lich 
von Bolya, in der Gemarkung von Szelindek, im Hévestale eine Schlammguelle, 
die jedoch aus dem Grunde, da hier die Talsohle höher liegt als jene des Viza- 
baches — in der Gegend des. Nullpunktes des hydrostatiscehen Druckes — 
keinen Kegel aufbaut, sondern nur wüsserigen, leichten Schlamm gibt. 

Im allgemeinen weist das Erscheinen solcher Schlammiger und salziger 
Ouellen immer darauf hin, daB sich dort ein Synklinalfalte befindet. 3 


, 


NOTIZEN ÜBER DIE TEKTONIK DER PILIS-(SÁKLYAKŐER 
KLIPPENZONE DES SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGES. 


Von Dr. ANDREAS HOorrFExR. 


Im vergangenen Sommer machte ich einige Ausflüge in das östliche 
Klippengebiet des siebenbürgisehen Erzgebirges und habe auch die westlich 
von Nagyenyed gelegene Partie, namentlich zwischen Szabaderdő, Bredesty, 
Intregáld und der Rejkányer Anlage detaillierter begangen. Obgleich es nun 
fast unmöglich ist, sich in einigen Wochen ein klares Bild über die in geolo- 
gischer, geomorphologiseher und tektonischer Beziehung so interessante, aber 
auch ebenso komplizierte Struktur dieses Gebietes zu schaffen, dürfte es doch 
mit Bezug auf die spárliche einschlögige Literatur vielleieht nicht überflüssig 
sein, wenn ich unter die Beobachtungen von HExRprcH, HEREPEI und T. RorH — 
.die sich mit der Geologie jenes Gebietes noch am meisten bescháftigen — auch 
eine meiner eigenen Aufzeichnungen hier einschalte. 

Aus den Arbeiten der genannten Geologen ist es uns bereits bekannt,! 
daB der Kiippenzug des Erzgebirges hier nicht aus einer, sondern aus meh- 
reren Zonen besteht. 


1 HERBICcH F. dr.: Geológiai tapasztalatok a mészszirtek területén. F. K. 
BVTSEBE ÉS 7 

HEREPEI K.: Alsófehérmegye monografiája, 1896. 

T. RorH LAJos: A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1900, 1901. 


DI ANDREAS HOFFER 


192 
ag 
(9 a) 


Die an der Grenze des Neogenbeckens streichende zerrissene Klippen- 
zone unbeachtet lassend, erhebt sich im Osten vor dem miáchtigen zentralen 
Zug Bedellő-Tarkő der schmülere (durchsehnittlieh 700—800 m breite) und 
nur 9 km lange, aber etwas höhere Zug Pilis (1250 m), Fáczapietri (1146 m), 
Priszaka Zsoazsuluj (1156 m), Csáklyakő (1233 m), hinter demselben hingegen 
die gleichfalls sehmülere und zerrissenere Klippenzone Rimbacsi- Boczány. 

Hier will ich nur die östliche, die Pilis-Csáklyakőer Zone behandeln. 

Diese Zone umfaBt von allen Seiten stellenweise Konglomerat und Mer- 
gelbünke führender Karpathensandstein. Bekanntlich hat man diesen Sandstein 
lange Zeit für eozün gehalten, bis endlich HERpJcH, HEREPEI und T. RorH nach- 
gewiesen haben, dab derselbe unterkretazisch (neokom) ist. 

Diese Sandsteinzone ist in ihrer ganzen Breite von 7 km sehr schön 
von dem der Maros zueilenden Gyógypatak aufgesehlossen, welcher oben den 
Tarkő mit der wunderschönen Remeteer Felsenenge (Tyeja), den Pilis-Csáklya- 
kőer Klippenzug hingegen mit dem wilden Felsentor oberhalb Monasztirea 
durchbrochen hat. 

Unser Klippenzug ist im südlichen Viertel auch von einem Bach durch- 
schnitten, dem Csáklyaer Bach, als dieser das eine mittlere Glied des Csáklyakőó, 
den Priszáka Zsoazsuluj verlieB. 

Im Aufschlusse des Gyógypatak sieht man gut, dab die fein, und hie 
und da, wie z. B. bei Monaszteria, wirklich chaotisch zerknitterten Sandstein- 
falten im ganzen ein Streichen von NNE nach SSW zeigen oder mit der 
Hauptachse der zentralen Masse parallel streichen. 

Der Kalkstein selbst ist ganz dicht, von hellgrauer Farbe und führt 
Kalzitadern. An Petrefakten ist er sehr arm. Bestimmbare Petrefakte habe ich 
auch nicht in demselben gefunden. Seine Armut an Petrefakten ist die Ur- 
sache davon, dab man sein Álter bisher nicht genau feststellen konnte. HEREPEI 
erklürt den  Kalkstein des cFehérkövii gerincs (Fáczapietri), der Preszáka 
(Priszáka Zsoazsuluj) und auch jenen des Csáklyakó auf Grund des petrogra- 
phischen Charakters der Liegendschichten und des Kalksteines selbst als ober- 
neokomen (Kaprotinen-) Kalk. 

T. Rorn macht im Jahresberichte für 1900 Erwáhnung vom Pilis unter den 
Tithonkalken, doch hat er in demselben auBer Korallen und Bryozoen (die 
Namen derselben hat er nicht mitgeteilt) keine anderen organischen Reste be- 
obachtet. Er nimmt den Priszáka Zsoazsuluj und den Csáklyakó ebenfalls als 
Glied des Tithon-Malmzuges an, doch führt er von keinem Petrefakte an. 

HExpicH sagt vom Pilis in Kürze nur soviel, da8 er aus Kalkbreccie mit 
rotem Bindemittel bestehe. Das mittlere Glied (Priszáka-Zsoazsuluj-Fáczapietri) 
erwühnt er überhaupt nicht. Den Csáklyakő hat er auch nur flüchtig besiehtigt 
und bloBb einige Ouerschnitte von cunbestimmten Gaprotinas oder vielleicht 
Dicerasn aus demselben angeführt. 

Dann aber sagt er, cdab es scheine, da8 der Kalkstein der Piatra 
Csáki (Csáklyakő) bei einer nach Westen gerichteten Ausbreitung der sich 
hoch hinaufziehenden Sandsteinbildungen auf diesem letzteren lagert,. Wabr- 
seheinlich auf Grund dieser Annahme hat er in dem Profil, welches er vom 


NOTIZEN ÜBER DIE TEKTONIK DER PILIS-CSÁKLYAKŐER KLIPPENZONE. 279 


Gálditale gibt, über die neokomen Sandstein- und Konglomeratsechichten — 
mit konkordanter Lagerung — den Csáklyakőkalkstein gezeichnet. 

Das, was HERBIrcH nicht klar gesehen hat, nümlich das Binfallen der 
für neokom gehaltenen Bildungen unter den Csáklyakőer Kalkstein, habe ich 
deutlich unter dem 1149 m hoch gelegenen südlichen Höhenpunkte des Berges, 
am HBingange der auf der östlichen Seite befindlichen zugemauerten Höhle 
gesehen. 

Um zur Höhlenöffínung zu gelangen, muB man zwischen zwei michtigen 
Felswánden hinaufklettern. Steht man der Höhlenöffnung gegenüber, so kann 
man an der Seite der nördlichen — rechts befindliechen — Felsenwand deut- 
lich sehen, da$ das zu den neokomen Schichten gehörende Konglomerat unter 
219 nach WNW, oder aber. unter den Kalkstein des Csáklyakő einfállt. Das- 
selbe kann man übrigens an mehreren Stellen auf der Ostseite des Csáklyakő 
deutliceh sehen. 

Das Material des unter den Kalkstein einfallenden polygenen Konglo- 
merates besteht aus Ouarzit, kristallinisehem Schiefer und Eruptivgestein, unter- 
geordnet aus mesozoischen Kalkgeröllen, von versechiedenster GröBe (es finden 
sich selbst Stücke von yV2 m Durchmesser). 

Im tiefsten Aufschlusse, im Durchbruche des Gyógypatak, sind die Grenzen 
des Sandsteines (bezw. des Konglomerates) und des Kalksteines von Kalkstein- 
sehutt bedeckt, doch kann man schon an mehreren Siellen auf der östlichen 
Seite des Pilis, insbesondere unmittelbar hinter dem Schutzhause wieder gut 
sehen, dab der Sandstein an den erwáhnten Stellen mit ca. 307 unter den 
Kalkstein einfüllt. 

Gewih úsittallsosdasedak der Kalkstein des Pilis:Csák- 
lyakőóer Zuges, wenigstens zum Teil, auf dem neokomen 
Konglomerat bezw. Sandstein liegt. Dies entscheidet jedoch noch 
nicht das Alter des Kalksteines. 

Der Kalkstein zeigt nur an einzelnen Stellen eine gute Schichtung; 
seine Fall- und Streichrichtung und sein Fallwinkel jedoch ándert sich sozu- 
sagen von Schritt zu Schritt. Kurz, jene konkordante Lagerung, die HEngIcH 
dem erwáhnten Profile gemáB zwischen den beiden Bildungen voraussetzt, mub 
jedenfalls als hypothetisceh angesehen werden. 

Wenn jene Ansicht berechtigt ist, nach welcher man die Klippen im 
allgemeinen dem Jura zuerkennt, dann ist, im Anbetracht der Kalkstein- 
stücke, die ich unter den Csáklyakő einfallenden Konglomerat gefunden habe 
und die petrographisch mit dem Kalkstein des Csáklyakő und Tarkő identiseh 
sind, der Pilis-Csáklyakőer Zug auf den jüngeren Sandstein (Kreide), beziehungs- 
weise auf das Konglomerat aufgeschoben. 

Die Richtigkeit der Ansicht HEREPEIs und HERpIcHs hingegen, dab dieser 
Kalksteinzug neokomer Kalk (Kaprotinenkalk) sei, könnte nur auf Grund von 
Petrefakten entschieden werden. 

Székelyudvarhely, den 1 Oktober 1912. 


FINE NEUE PHOLADOMYA AUS DEM MIOCAN. 


Von Dr. FgAwnz v: PÁvAaI VagJwa.! 


— Mit den Figuren 14—17. — 


Als ich im Frühling des Jahres 1912 als Assistent zur min.-geolog. 
Lehrkanzel gelangte, lenkte mein Chef Dr. Hugó von Böckn, Professor und 
k. u. Oberbergrat an der Montan-Hochschul zu Selmecbánya meine Aufmerk- 
samkeit auf zwei máchtige Pholadomya-Steinkerne. Diese Pholadomyen hatte 
Böcxn seinerzeit südlieh von Verdnik in dem, auf der westlichen Seite der Hisen- 
bahn befidlichen Kalksteinbruch (Cote 231 m) aus dem Leithakalk gesammelt. 

Infolge weiterer Erkundigungen war Universitáts-Assistent Dr. ELEMÉR 
M. Vapász so freundlich, mir ein ühnlich riesiges Hxemplar aus der palüáon- 
tologisehen Sammlung der Universitát zur Verfügung zu stellen, welches der 
kön. ung. Geologe Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER noch als Universitátshörer gleich- 
falls aus dem Leithakalkstein, und zwar in Kemence gesammelt hatte. Kürzlich 
stieB ich in der Sammlung der k. ung. Geologischen Reichsanstalt auf ein 
noch stárkeres, als Panopaea sp. ausgestelltes HExemplar, gleichfalls von Ke- 
mence (Honter Komit.) stammend, i. J. 1884 von Professor Dr. ScHAFARZIK 
gesammelt. Mit freundlicher Bewilligung der Anstalt habe ich auch dieses 
untersucht. Derzeit kenne ich von dieser mit permanenten Charakteren aus- 
gestatteten Art, die bedeutend gröBer ist als die mir aus Beschreibungen 
bekannten Pholadomyen fünf Exemplare von zwei verschiedenen Fundorten, 
aus den Sedimenten des oberen Mediterran. 

Da wir es hier mit einer relativ langgestreckten Form zu tun haben und 
da der rückwártige Rand der Schalen scharf abgeschnitten ist, haben die Stein- 
kerne im groBen ganzen die allgemeine Trapezform. 

An dem einen günzlich unversehrten BöcgkHschen Exemplar (Fig. 14—15) 
kann man beobachten, dab die linke Klappe der Schalen ein wenig gröBer 
ist. Der Wirbel ist ein wenig, aber immerhin merklich hervorragend und 
entfállt nahezu auf den vorderen Teil der Sehalen; von der Seite ge- 
sehen, bildet er mit dem oberen Rande in dessen, von vorn gerechnetem 
zweiten Drittel, einen scharfkantigen stumpfen Winkel. Der Wirbel der rechts- 
seitigen  Klappe ist unter dem Wirbel der linken Klappe etwas einge- 
bogen und hat solcherart beim Öffnen die Spitze des linken Wirbels abge- 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung 4. Dezember 1912 der Ungarischen Geolo- 
gischen Gesellschaft. 


281 


MIOGAN. 


NEUE PHOLADOMYA AUS DEM 


EINE 


"ds "a 2 


yo0g "H vhwopovjoug "yt AA 


982 br FRANZ PÁVAI VAJNA 


wetzt. An dem Steinkern ist in jener kleinen Vertiefung der Eindruek der 
14 feinen knotigen Rippen des linken Klappenwirbels sehr schön zu sehen. 
Der vordere Rand der Klappen ist abgerundet, und zwar in solcher Weise, 
dab er oberhalb der mittleren Höhe beginnend, nach abwárts stürker abge- 
"echnitten ist, so da8 die gröbte Höhe der Schalen nicht gegenüber dem 
Wirbel am unteren Rande ist, sondern sich ein wenig nach rückwárts, zum 
dritten Rippenintervall verschiebt. Der rückwártige Teil des unteren Randes 
ist ebenfalls abgerundet, jedoch bedeutend weniger und blob im unteren rück- 
wartigen Drittel der Schalenhöhe. Die hinteren Schalenránder sind schiet 
abgeschnitten, so daB der untere Rand mit seinem rückwürtigen Teil einen 
spitzigen, und mit dem SchloBrand einen stumpfen Winkel einsehlieBt. Infolge 
dieser Abgeschnittenheit sind die Schalen hinten stark klaffend, und zwar bis 
auf zwei Drittel der Dicke, wáhrend sie sich an den übrigen Teilen des Randes 
rundherum überall berühren. Der obere Rand oder SchloBrand ist nahezu 


Fig. 15. Pholadomya H. Böckhi n. sp. 


gerade, oder vorn und rückwürts dennoch ein wenig aufgebogen. Die Klappen 
sind mit Ausnahme der vorderen und rückwártigen Oberteile gerippt. Die 
Rippen sind sehmüler als die Rippenintervalle; insbesondere gegen den 
vorderen Schalenteil sind sie abgerundet und, wo sie mit den Anwachslinien 
zusammentreffen, höckerig. Dieselben laufen vom Wirbel ausgehend schief 
htach ab- und rückwárts und zwar die vorderen weniger als die rückwár- 
tigen. Auf der rechten Klappe gibt es 14, auf der linken 13 Rippen. Die 
14-te BRippe der rechten Klappe entfállt auf den Vorderteil, ist kürzer und 
sehwücher als die übrigen. Die Anwachslinien können auf der ganzen Klappe 
auch auf den Steinkernen gut wahrgenommen werden. Der Verlauf derselben 
ist besonders in der Nühe des rückwürtigen Randes sehr charackteristiseh und 
befindet sich im Zusammenhang mit der Abgestutzheit derselben. Vom SchloB- 
rande ausgehend, ziehen sich diese Linien rückwürts hinab, sodann gerade hin- 
unter, wieder in der vorigen Richtung und wenden sich sodann ab und vorwürts. 
Es ist dies ein solches Merkmal, wie ich es bei keiner einzigen abgebildeten 
Pholadomya beobachtet habe, aber auch bei den einer jugendlichen Form ange- 


EINE NEUE PHOLADOMYA AUS DEM MIOCAN. 983 


hörigen Schalenpartien der hier beschriebenen Spezies zeigen die Anwachs- 
linien nicht güánzlich den selben Verlauf, insofern ihre nach unten gerichtete 
zweimalige Rückwártswendung wegbleibt, Klappen dieses Tieres sind also 
im jugendlichen ÁAlter zum Teil anders gestaltet als im vollkommen ent- 
wickelten Zustande. 

Die Rippen und Anwachslinien sind naturgemüb auch im Inneren der 
dünnen Schale gut wahrnehmbar. Die Muskeleindrücke sind, wie in der Regel 
bei den Steinkernen der Pholadomwya, nicht sichtbar, dagegen sind die an 
gleichschenklige Dreiecke erinnernden Sinuse an dem Manteleindruck genügend 
gut erhalten und schlieBen die Schenkel derselben, vom Ende des Schlob- 
randes ausgehend, zwei Drittel des hinteren Randes ein. 

Ich sehlieBe die Beschreibung des Steinkernes mit der Bemerkung 
daB man eine umgrenzte Area in der hinter dem Wirbel befindlichen Partie 
der Klappen nicht zu unterscheiden vermag. Letzterer Umstand ist für die 
systematische Bestimmung wichtig, da die Ptoladomyen nach AGcassiz in 
zwei groBe Gruppen eingeteilt werden, und zwar in solche, die eine gut 
umgrenzte Area haben und solche, bei welchen diese nicht 
unterscheidbar ist. 

Der SchloBrand der Schalen zieht sich ganz bis zum. rückwártigen 
klaffenden Teile zurück, bis dorthin, wo der Manteleindruck anfángt. Ihr Wirbel 
ist vorliegend, dick und stark. Die Rippen und Anwachslinien sind ebenfalls 
stark und höckerig, auf Grund welcher allgemeinen BHigenschaften auch diese 
neue Art zu den Spezies trigonatae der arealosen Pholadomyen gezühlt 
werden muB, zu welchen auch ihre nüchsten, gleichfalls tertiáren und lebenden 
Verwandten gehören, 

Bei der genauen Bestimmung der Pholadomyen stoben wir heute noch 
auf groBe Sehwierigkeiten. In eine Diskussion darüber, ob diese Schwierig- 
keiten in den Tieren selbst, in deren Organismus und hieraus entspringend 
in der groben Mannigfaltigkeit der Schalen begründet sind, oder aber auf die 
Autoren und Monographen zurüekzuüführen sind, kann ich mich hier nicht 
einlassen und berechtigt mich hiezu auch nicht das zu meiner Verfügung 
stehende Material. Soviel ist jedoch sicher, dab, wenn man die Zusammen- 
ziehung solcher auffallend verschiedener Formen in der Monographie von 
MoEscsx ! sieht, wie Gorpruss" Pholadomya Puschi und HöRwsEs" Ph. rectidorsata 
und einen Hinweis darauf findet, dab man die Ph. Puschi auch noch mit der 
margaritacea und eventuell alpina zusammenziehen könne, und da auch diese 
schon sehr betráchthche Unterschiede erkennen lassen, so erscheint auch die 
Beschreibung einer neuen Art, ohne die ganze Sippe von neuem zu beschrei- 
ben beinahe ungerechtfertigt. Wenn in Mozscwm Fig. 6 auf Tafel XXXVII und 
Fig. 5 auf Tafel XXXIX eine und dieselbe Art ist und wenn diese sich auch 
noch mit Fig. 2 auf Tafel XXXVII identifizieren lüsst, (Siehe Fig. 1.) dann 
hat es überhaupt nur eine einzige Pholadomyaart auf der Welt gegeben und 


1 Dr. MoEscH: Monographie der Pholadomyen. Abhandl. der Sehweizerischen 


paláontologischen Gesellschaft. 1874—75. 


984 D: FRANZ PÁVAI VAJNA 


von jedem Tier lebte und" lebt nur eine Art. Interessant ist es auch, wenn 
das eine Individuum dieser Art 12, das andere 36 Rippen gehabt hátte. 

Des Vergleiches wegen habe ich in Fig. 16. die Umrisse einiger, bezüglich 
des Alters und der Form nahestehender Arten fixiert, um die hierauf bezüg- 
" lichen Abweichungen und Übereinstimmungen hervortreten zu lassen. Wenn 
wir diese Umrisse ansehen, fállt uns beim ersten Blicke auf, dab dieselben 
bedentend gröBer sind als alle anderen und daB8 sie auch rücksichtlich des 
Verlaufes des Umrisses mit keiner einzigen übereinstimmen. Obgleich in der 
Form eine unzweifelhafte Áhnlichkeit mit der aus dem Lias stammenden Ph. 
corrugata und ambigua besteht, liegen dieselben doch nicht nur in Bezug 
aut das Alter, sondern auch systematisch weit von einander, und so besteht 
auch in den Details ein auffallender Unterschied. 

Nach MoEescn ist der Typus der Pholadomya Puschi Goropr. die Ph. 
rectidorsata HöRx.; wir können daher beide gleich auf einmal behandeln. 
Der Wirbel der Ph. rectidorsata HöRwx. erhebt sich nicht, sein vorderer Rand 
zieht sich unten nach vorwárts und sein rückwártiger Rand ist abgerundet, 
Es gibt 23 Rippen und sind. diese auch gegen den hinteren Rand vorhanden. 
Mit dieser letzteren kann also die neue Form der Ph. mit ihrem dicken 
Wirbel, und ihrern oben nach vorn vorspringenden Vorderteile nicht identi- 
fiziert "werden. IEbenso unterscheidet sie sich von derselben durch ihren 
rückwártigen abgestutzten Rand und ihre 13—14 Rippen, die nur am unteren 
Rande endigen. 

Die Ph. Puschi von Gorpruss hat einen bedeutend stárker emporstehen- 
den und nach vorn sich erstreekenden dünnen Wirbel, so wie sie sich sowohl 
durch den vor dem Wirbel vorspringenden Vorderteil, den vorn und hinten 
gleich stark aufgebogenen unteren Rand und die abgerundete Beschaffenheit 
des hinteren Randes, wie durch die gröBere Anzahl der Rippen und die Gröle 
unterscheidet. Gorpruss erwáhnt zwar,! daB er bei Düsseldorf auch Exemplare 
von doppelter GröBe als das abgebildete gefunden habe; wenn aber diese auch 
so beschaffen sind, wie die, welche er abgebildet hat, so können dieselben 
auch in gröberen Exemplaren nicht mit jenem identiseh sein, welches BöcEH 
gesammelt hat. Dies geht auch daraus hervor, dab man, wenn man unter den 
gröbten Dimensionen in der Zeichnung von Gonpruss die Lüngen- und Dicken- 
mabBe durch den Zahlenwert der Höhe dividiert, folgendes Verhültnis findet: 
.125:1:071, wáhrend das Verháltnis bei unserem Exemplar 164 :1:0"83 ist. 
Kurz, das letztere ist verhültnismáBig lünger und dünner. Aber auch dann, 
wenn wir die Seitendimensionen verdoppeln, erhalten wir kein áhnliches 
Verhültnis zwischen den Dimensionen, ja sie nöühern sich demselben sogar 
noch weniger als die früheren : 160 : I : 127. 

Meinesteils glaube ich bezüglieh der riesigen Gorprussschen Exemplare, 
dab diese nicht mehr zu den Ph. Puschi, sondern zufulge ihrer entsprechen- 


den Unterschiede vielleicht zu der hier besehriebenen neuen Pholadomwya zu 
záhlen sind. 


1 GoLDFUSS: Petrefacta Germanieg. 


EINE NEUE PHOLADOMYA AUS DEM MIOCAN. 


"6 IIIAXX 1 "XIXX d "000vg yo paisonb "a 1osndg 4 KA 


" "XXX L "d00M 9U491S9Yy ) A assz ezt s 

"T "I JASOUOJK U9SOOTN "MOg DpPIPUVI ) AIT 7 gy SZG 1 — 
"e IIIATO 14 4aT10D 249sNnd ) HMM S Ssszzagugsi TETT 

e 7 TT NHOH 9010540p4994 ) JI ———— — 

ds u 2yyoog "H vlimopvioyg "1 emez szt s 


"UOÁTOPV (OUT JP SUNYOTOTSJOA "97 "SA 


ES; 


9 S — 


EGE ES e SK ST set fg) ] 


ösgeező 


19 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 


286 DI FRANZ V. PÁVAI VAJNA 


Die Identifizierang mit der Pholadomya margaritacea Sow. können wir 
wegen deren kleinen Dimensionen auch nicht versuchen, doch bemerke ich, 
daB, wáhrend bei der Ph. Puschi der SchloBrand mit dem vorderen Rand 
einen spitzigen Winkel einsechlieBt, dieser Winkel bei der Ph. margaritacea 
nahezu ein rechter, und bei unserer Pholadomya bereits ein stumpfer Winkel 
ist, jedoch noch nicht so groB wie bei der Ph. rectidorsata HöRw. oder bei 
der Ph. Puschi v. guesita Sacc. und Ph. hesterna Sow., sowie bei der Ph. 
candida Sow. 

Die Ph. hesterna Woop. unterscheidet sich insbesondere durch ihren 
weit vor dem Wirbel nach vorn sich erstreckenden vorderen Rand und ihren 
solcherart auch betráchtlieh gegen den Mittelgrund hin fallenden Wirbel von 
unserer Form. 

Die anderen tertiáren Arten, wie Ph. Lábatlanensis HANTKENS, Ph. rugosa 
Hanr., Ph. Canavartt SIm., Ph. Weisi Pururepi, Ph. Kalaensis AxgcnHiac., Ph. 
Ludensis DEsHAYEs, Ph. Turniensis SAcc., Ph. vaticana Powzi, Ph. pliocenica 
L. FogEsri, Ph. thyrrena SIMONELL usw. unterscheiden sich von derselben der- 
mabBen, daB ein weiterer Vergleich überflüssig ist. Mit der Pholadomya Alpina 
Marx. und der lebenden Ph. Candida Sow., ferner mit der Ph. Puschi var. 
guesita MicHnr. hingegen muB sie noch eingehend vergliehen werden. 

Vor allem muB konstatiert werden, daB auch diese Spezies hinsichtlich 
der GröBe weit hinter den in meiner Hand befindlichen Exemplaren zurück- 
bleiben. 

MoEscH. erblickt in Fig. 2. auf Tafel XL. .die Type der Pholadomya 
Alpina  MArn., die jedoch zufolge ihres hervorragenden, spitzigen, dünnen 
Wirbels, der verspringenden dünnen, vorderen, dem Wirbel vorgelagerten 
Partie des Randes, die trotzdem an ihrem vorderen unteren Rande noch 
nicht so abgerundet ist, wie bei der hier beschriebenen, mit dieser auch 
nicht identifiziert werden kann. Die Sache wird noch dadurch erschwert, dab 
ihr rückwártiger Rand nicht abgesechnitten, sondern abgerundet und infolge dessen 
weniger "klaffend ist, und dieses Klaffen zieht sich mehr gegen den Wirbel 
hin, nach vorwárts. Hier betrágt die Dicke des Hinterteils der Muschel ein Viertel 
der gröbten Dicke, bei der Ph. n. sp. drei Viertel derselben. Auch das in 
Fig. 1/c auf Tafel XL von MoEscn dargestellte EHxemplar klafft nicht so stark, 
ja sogar das von HöRwES klafit nur bis zur halben Dicke. Obgleieh nun die 
beiden letzteren mit ihrer Abgestutztheit des hinteren HRandes und einiger- 
maBen auch wegen der Verlaufsricehtung der Anwachslinien unleugbar auf 
unsere neue Form hinweisen, unterscheiden sie sich doch scharf von ihr durch 
ihren stark hervorragenden Wirbel und ihre sich sehr verdünnenden langen 
rückwürtigen Klappenteile. 

sicher ist jedoch soviel, dab man unter den Individuen der Ph. Alpina 
in mancher Beziehung Übergünge zu dieser neuen Pholadomya findet, doch 
kann man auch diese nicht mit letzterer identifizieren, denn wenn man auch 
die einigermaben ühnlichen Alpina für unentwickelte Exemplare ansieht, so 
gelangt man auch dann zu keinem Resultat, da es genügt, einen Blick auf das 
BőckH sche Exemplar zu werfen (Fig. 1), wobei es sogleich in die Augen. 


287 


EINE NEUE PHOLADOMYA AUS DEM MIOCAN. 


"az TIX I 4ÍOUOJIN HOSHOTR "YON? 5 "AT "ne 
SEAT; ) ) b) ) ÚHHTÉS sz paláe s s 
"7 ATX TIT "44HOG DJ04JSO4 "a Dido p JI ———- — 


"ds "a 2yyoog "H vfiwuwopv]joyg "I 


2 . 2 
"UAÁTIODVIOUJg J0p SUnyYoTOTSIJ9A "ZT "9TA 


se mm e 6 a— e man a 


Perek sak ale Ty Ses 97 


e At] 
"S 85 Ér e a SSZÁSST 


199 


988 Dr: FRANZ PÁVAI VAJNA 


fállt, daB dieses im unentwickelten Zustande sich noch besser von jenen 


unterschieden hat. 
Von der Pholadomya Puschi v. guesita SAcco muB ich dasselbe sagen 


wie von der vorigen, obgleich diese beim ersten Anblick ihr náher steht, doch 
unterscheidet sie sich bestimmt durch die Form des Wirbels, die Richtung 
der Abgestutztheit des rückwártigen Randes und die Kleinheit, wozu noch 
der groBe geologische ÁAltersunterschied (oligocán) hinzutritt. 

Die lebende Pholadomya candida Sow. steht schon wieder weiter von 
ihr entfernt, denn obgleich ihre allgemeine Form auf den ersten Anblick 
ahnlich ersecheint, unterscheidet sie sich doch stark in den Details. Ihr Wir- 
bel ist kürzer, ihr vorderer unterer Rand ist gegenüber unserer neuen Form 
auch nicht abgerundet, so daB sich hier gerade dieser nach vorn erstreckt, 
ihr rückwártiger Rand ist abgerundet, und so -ragt der rückwürtige obere Teil 
nicht hervor. 

Schliesslich gibt es noch eine Pholadomya, die mit unserer neuen Art 
eingehend zu vergleichen würe; dies ist die Pholadomya Alpina v. rostrata 
ScHAFFER Diese hat SCHAFFER aus den Eggenburger untermediterranen Schichten 
besechrieben, also aus üálteren Sedimenten, als die unsrigen. 

An den in Fig. 4. ersichtliehen Umrissen kann deutlich beobachtet 
werden, dab wührend die in Fig. 3. auf ScHAFrERs Tafel XLV. dargestellte 
Form in jeder Hinsicht weit von der hier beschriebenen entfernt ist, Fig. 2 
auf derselben Tafel sich derselben in mehrfacher Beziehung nühert, vielleicht 
noch mehr als der vorigen, obwohl sie ScHAFFER noch immer zur varietas 
rostrata záhlt. Die rückwártige Hálfte derselben ist mit ihrer Abgeschnittenheit 
und bezüglich der Verlaufsrichtung des Schlo8- und unteren Randes völlig 
übereinstimmend. Dagegen ist jedoch ihr vorderer Rand nicht unten, sondern 
oben besser abgerundet. Wenn ich hiernach noch auf den Unterschied in der 
GröBe, sowie darauf verweise, da8 die Ph. Alpina v. rostrata nach SCHAFFER s 
Beschreibung auch vorne klafft und da8 ihre Höhe ebenso groB ist wie deren 
Dicke, so glaube ich genügend darauf hingewiesen zu haben, dab die in meinen 
Hiánden befindliche Pholadomya auch zu dieser nicht gehören kann. 

Vermöge vieler übereinstimmender Higenschaften mancher Individuen 
der untermediterranen Ph. Alpina v. rostlrata SCHAFF. scheint diese der direkte 
Ahne unserer obermediterranen Pholadomyen zu sein, vielleicht sogar — wenn 
wir uns andere Formen vor Augen halten — auch jene der Pholadomya 
Alpina selbst, die eher ebenfalls als eine obermediterrane Art zu betrachten ist. 

Die bier beschriebene Pholadomwya steht daher am 6 nüchsten zur Ph. 
Puschi v. guesita SaAcco, zu einzelnen gestreckten Formen der Ph. Alpina MATn. 
und besonders zur Ph. alp. v. rostrata ScHAFr. Obzwar sie jedoch einzelne 
Eigenschaften dieser Formen in sich vereinigt, unterscheidet sie sich zufolge der 
riesigen GröBe ihrer Proportionen, des langen, verhültnismágig fachen Wir- 
bels, der eigentümlichen Verlaufsrichtung ihrer Anwachslinien und der hier- 
aus sich ergebenden sehr schiefen Abgestutztheit des hinteren  Randes 
scharf von den letzteren. Diesen Unterschieden füge ich noch den Hin- 
weis darauf hinzu, dab die Richtung des oberen Teiles des SchlobBrandes und 


EINE NEUE PHOLADOMYA AUS DEM MIOCAN. 289 


des Vorderrandes einen mehr einem rechten Winkel sich náhernden stumpfen 
Winkel mit einander einsechlieBen, als bei den ihr am nüchsten stehenden 
Arten, bei welchen dieser Winkel ein gestreckterer ist. 

Zu meiner Beschreibung habe ich, wie erwáhnt, deshalb nur ein ein- 
ziges Exemplar benützt, weil dieses in jeder Beziehung ganz und fehlerfrei 
ist, wáhrend die anderen vier teilweise fehlerhaft und durch Zusammen- 
drückung entstellt sind. 

Die hauptsáchlichen Charaktere der Pholadomya n. sp. fasse ich nun 
in folgendem zusammen: Lönge 163 mm, Höhe 83 mm; die Form ist eher 
trapezartig, vorderer oberer Rand weniger stumpfwinklig abgerundet, der 
rückwártige schief abgeschnitten. Der Wirbel ist dick, lang und wenig hervor- 
ragend. Rippen gibt es 13 bis 14; dieselben sind höckerig und endigen 
nur am unteren Rande. Bezüglich der Details sind die bisher angegebenen 
mafGgebend. 

Auf Grund des oben Mitgeteilten glaube ich, dab die aus dem Verd - 
niker unddKemenceer Leithakalk stammende groBe Pholadomya mit den 
ihr eigentümlichen und permanenten Charakteren in der Literatur als selbst- 
stándige neue Art bestehen kann, und benenne sie als solehe nach dem kön. 
ung. Oberbergrat und ordentl. Hochschulprofessor Dr. Hugo von Böcknm, 
Pholadomya H. Böckhi. 

BöcgeH nimmt in der Reihe unserer Geologen eine solche öStelle ein, 
daB raeine Namensgebung wohl kaum als eine Auszeichnung in Betracht 
kommt, so daB ich, wenn ich dies tue, vielmehr nur meinem avufrichtigen 
Dank und meiner Ehrerbietung für das von ihm nicht als Chef, sondern als 
wahren Freund mir bezeugte Wohlwollen Ausdruck gebe. 

Bevor ich diese Zeilen schliesse, kann ich nicht umhin, auch an dieser 
Stelle meinen Dank Professor Dr. STEFAN ViráLrs, Vortragenden der Paláon- 
tologie an der Hochschule, auszusprechen, der mich bei dieser Arbeit in 
weitgehender Weise unterstützt hat. 

Ausgeführt im mineralogisch-geologischen Institut. 


Selmecbánya, im Juli 1912. 
Dr. FRANZ v. PÁvaY VAaJNA, 
Hochschulassistent. 


MARKASIT VON KÖSD. 


Von Dr. LupwiG Jugovrics.! 
— Mit. d. Fig. 18. — 


Am südöstil. Abhange des cNagyszáb unweit von Vácz, in Ungarn, wird 
in der Gemarkung der Gemeinde von Kósd, Kohle, die im Mittel-Hocön liegt, 
abgebaut. 

Pyrit ist als Kruste nicht selten auf dieser Kohle zu finden, vor kurzem 
erhielt ich jedoch ein Exemplar, in dem auch Markasitkristalle eingebettet 
waren. Die Kristalle sitzen entlang einer Calcitader auf dichtem Markasit, 
wo bei nur ein Teil der Kristalle vollkommen ausgebildet ist. Ihre GröBe 
betrágt bei 1—3 mm Lönge 05—1 mm Breite ; sie sind zumeist nach c (001) 
tafelförmig, von gut spiegelnden Flöchen umgrenzt und zu krist. Unter- 
suchungen sehr geeignet. 

Die kristall. Verhültnisse des Markasit sind noch ziemlich unvollkom- 
men bekannt, daher erklüren sich die verschiedenen Angaben der Autoren, 
die sich mit seiner Untersuchung befassten. Die ersten, die ihn nüher unter- 
suchten, waren HAUSMANN und DEsussiEu, spüter stellte SADEBECK ein richtigeres 
Axenverháltnis auf, nachher bemühte sich A. GEHMACHER bessere kristallogr. 
Constanten zu geben. Alle erhielten verschiedene Axenverhültnisse. Diese 
Abweichungen zeigen sich in folgenden Winkelwerten : 


s DEJ. HAUSSM. " — SADEB. GEHMACHER 
. 


[eaz e0N aZ 80461 80020" 716230 78950" 


Dicselben Autoren geben folgende Axenverháltnisse : 


Dejussreu: — a:b:c— 074538 : 1 : 111585 
HAUSMANN: — a:b:c— 0-75241 : 1 : 118473 
SADEBECK : a:b:c: 07662 :1:1"2342 
GEHMACHER: a :b:c 076225 : 1 : 121669 


Die angeführten Abweichungen erheisehten eine ausgedehnte und pünkt- 
liche Untersuchung, um den Grund der Abweichungen aufzuklüren. Hiezu 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 11 Dezember 1912. 


MARKASIT VON KÓSD. 291 


eignete sich besonders der Markasit von Kósd, weil seine Flöchen, besonders 
die Domen, zumeist eben, und gut spiegelnd sind, wührend die obgenannten 
Autoren immer hervorheben, dass an ihrem Untersuchungsmaterial die Domen, 
besonders 2(011) mit den Schnittkanten von 011 und 011 parallel gestreift 
sind, dadurch die Messung störend beeinflussten, indem sie statt eines Reflexes 


ESÉS E I 


Elem Év 2 


 ZAGSRBNONÁ S 


SS 


Fig. 18. Markasit von Kósd. 


eine Reihe von Reflexen zeigten, woraus viele das Vorhandensein von Vicinal- 
fláchen konstatierten. 

Ich untersuchte zusammen 26 Kristalle und bestimmte folgende 6 
Formen : 


c — 001 e — 101 
me W0 o s0ő 
/ — 011 goze 2 


Die Ausbildung der einzelnen Formen betreffend habe ich beobachtet, 
dab c(001) mit der gröBten Fláche entwickelt, aber zumeist abgerundet, wel- 
lig, an Zwillingen stark faserig vorkommt. 

Der GröBe nach folgen die Domen, deren gute Ausbildung es mir er- 
mögliehte, ihre Neigungswinkel als Grundwerte zu benützen. Daher habe ich 
an 15 Kristallen, wo 7(011) besonders wohlentwickelt war, seine Neigung zu 


011 gemessen und als Mittel der Messung erhielt ich — vergliehen mit den 
entsprechenden Werten von SADEBECK und GEHMACHER — folgende Werte : 
Grenzwerte SADEBECK  GEHMACHER 
VET: OTA S0I85 58 78943" — 79927" Ü8E 2 78950" 


Das andere Doma e(101) ist ebenfalls vollkommen, nur etwas trüber 
als das vorige und daher sind auch die Reflexe nicht so sicher. An 10 Kri- 
stallen durehgeführte Messungen ergaben als Mittel folgende Werte : 


Grenzwerte SADEBECK GEHMACHER 


e : et — 101 : 101 — 649546" 63957"—64939" 63940" 64982" 


9992 D- LUDWIG JUGOVICS 


Wie aus diesem Vergleich ersichtlich, stehen diese Werte jenen GEH- 
MACHER s sehr nahe, so daB es überflüssig schien ein neues Axenverháltnis 
aufzustellen, da es sich nicht wesentlich von jenem unterscheiden würde. 

Was die Ausbildung der anderen Fláchen betrifft, sei erwáhnt, dab 
m(110) eine kleine abgerundete Flöche bildet; Doma ac(013) habe ich nur an 
einem Kristall als schmalen Streifen gefunden. 

Zwillinge sind nach (110) háufig, die Fláche c(001) ist immer parallel 
faserig mit der Schnittkante 7 (011), wie es die Zeiehnung zeigt. 

Folgende Tabelle zeigt die gemessenen und berechneten Winkelwerte 
samt Grenzwerten und die Zahl der Kristalle, an welchen der betreffende Nei- 
gungswinkel gemessen wurde. Die berechneten Werte sind aus GEHMACHER s. 
Grundwerten berechnet. 


Gemessen Grenzwerte deus Berechnet 
VET NÁLESOT 78958" 78943"—79927" 15 78950" 
e: e. — 101 : 101 640546" 63957 —64939" 10 64082" 
tes ő0NNME HOT 609750 69932"—70958" 71 JOSATSS 
Vesz STOTU TSAAO 0251 61920— 63934 9 O2 AZA 
esze OLE ANG VT 469541/—4890" 2 Al sad 30 
eg eg— FE TO 1896" 17990/7—18950" 2 MEZ ZDRA ON 
ien EDD ZRTD; 859538 ss ÁZ HOSSÁT 
oz ik Milói a (0 DSZZMBOK — 1 283020 


. KRISTALLOGRA PHISCHE UNTERSUCHUNGEN. 


Von Dr. MARIA VENnDL. 


— Mit der Tafel II. — 


A) Epidot von Seebach. 


Das mineralogische Institut der Budapester Universitát gelangte vor nicht 
langer Zeit in den Besitz einiger recht vollkommener Epidote, welche von 
Seebach, aus dem Ober-Sulzbachtale stammen. Das stark verwitterte, fleckige, 
graue Grundgestein ist mit ca. 3—4 mm dickem, sammetartigen, grünen Asbest 
belegt. Die Epidotkristalle finden sich in Gesellschaft von schönen, dunkel- 
grünen Diopsiden vor. Die von mir untersuchten Kristalle sind alle von 
sechöner, bráunlichgrüner Farbe, 1—4 mm groB, an ihrem frei ausgebildeten 
Ende durchsichtig, an dem angewachsenen ein wenig trübe. Die Kristalle sind 
in der Richtung der Orthoachse gestreckte Prismen. Der Ausbildung nach 
konnten 3 Typen untersechieden werden, welche sich von einander ziemlich 
unterscheiden. Es waren alle einfache Kristalle, Zwillinge fand ich keine. 


KRISTALLOGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN. 293 


dlajja meg die 
(Taf. II. Fig. 1.) 


Die Kristalle, welche diesem Typus angehören, sind die gröbBten der 
von mir untersuchten. Sie sind 4 mm lang und 1—2 mm breit. Diese Kri- 
stalle sind auch die reichsten an Fláchen, welch letztere meistens glünzend 
und tadellos ausgebildet sind, ausgenommen einige der Zone des Orthodomas, 
welche gerieft sind. Ich konnte 22 Formen bestimmen, und zwar : 


Pinakoide : Orthodomen : 
TE (M100yzs- ös Bos e — (101) ——PRPoo 
NEZ (00408 S (105) —1/5 Boo 
P — (010 —00Roo 0— (103) S1/3B oo 
Prismen : — (750£ 5 Vas E sa 
ZO sorb aa (102) —1/a P oo 
MENO) SSE 011) S ESs 
Klinodomen : — (11.0.109—11/10R oo 
fo (041) Roo E (201 aa ÁS S. 
JE (012) 2Ros 7 (20111) Sat e eg 
Hemipyramiden : 
aa (111) az — 
NE (111) sz 18 
(1 — (221) szi" 9P 
y — (211) sz 
b — (233) zs o Í33E 
az — (171) SÜN 


Unter den Pinakoiden ist 7(100) und M(001) vorherrschend, welche 
beiláufig in gleicher Gröle ausgebildet sind. M erscheint meistens mit schönen, 
glatten und glünzenden Fláchen, die des T sind dagegen oft geriett. Die 
Fláchen von b sind auch ziemlich gut ausgebildet, und parallel der Kante 
von (111) und (010) gerieft. 

Unter den Prismen sind 2(110) und u(210) vorhanden; z hat gröBere 
Fláchen, doch sind die beiden glatt und glönzend und liefern scharf be- 
grenzte, gute Reflexe. 

Unter den Klinodomen beobachtete ich 0o(011) und k(012). Beide be- 
sitzen beiláufig gleich groBe, glánzende, glatte Fláchen. 

Die Zone des [Orthodomas ist die  formenreichste, sleren Fláchen 
glatt und eglüönzend und wenn auch öfters gerieft, doch stets scharf be- 
grenzte Reflexe geben. In dieser Zone erscheint nur 7 (100) und M (001) mit 
groBen und breiten Fláchen, die der anderen Formen sind alle recht schmal, 


1 Die Buchstaben wende ich nach HINTZE: cHandbuch der Mineralogie, an. 


WD . 


2 Diesen Buchstaben entnahm ich GoLpscHMIDTS: Krystallographische 
Winkeltabellen.v 


294 Dr: MARIA VENDL 


oft nur als üuBerst dünne öStreifen ersecheinend, doch konnten sie in jedem 
Falle auf Grund ihres scharfen Reflexes gut bestimmt werden. 

Unter den negativen Orthodomen ist an den Kristallen nur e(101) aus- 
gebildet; meistens als eine ausnehmend schmale, jedoch sehr glánzende, glatte 
Fláche sichtbar. 

Die positiven Orthodomen F (101), 2(102) und ac(103) besitzen beiláufig 
gleich groBe, schmale Fláchen, doch die von Z7(201) und f(301) sind schon 
etwas breiter. 

Das Orthodoma r(101) kommt meistens auch mit glatten, glünzenden 
Fláchen vor, nur in einem einzigen Falle beobachtete ich Riefung, und zwar 
an der Flöche (101). Die Reflexe sind nie scharf, im Gegenteil versehwommen. 
Die Formen z(102) und a (103) besitzen stets glatte, glünzende Fláchen, und 
zwar liefern jene von ? scharfe, gut begrenzte, diese von c, wenngleich auch 
scharfe, doch ein wenig blasse Reflexe. 

Wie ich schon erwáhnte, sind die Fláchen der Domen 1 (201) und f (301) 
um ein weniges breiter, doch nur áuBerst selten glatt, meistens stark gerieft. 

Das Doma (7.0.15) tritt als ein scharfer dünner Streifen auf. Das Vor- 
handensein von (105) verriet sich als ein recht guter, wenn auch blasser Reflex. 

Das Orthodoma (11.0.10) kommt einmal als ein áussert sehmaler Streifen 
vor. Der beobachtete Reflex war bla8, doch nicht sehr verzerrt. 

Von den Hemipyramiden übertrifft n (111) nicht nur alle anderen Pyra- 
miden, sondern auch die Klinodomen und Prismen. Dabei besitzen ihre Flichen 
tadellose Reflexe. Der gemessene und der brechnete Wert des Winkels, 
welchen die Pyramidenfláchen 111 und 111 miteinander bilden, stimmt voll- 
kommen überein. 

Auch die Flöchen der anderen positiven Pyramiden sind alle auffallend 
glünzend und funkelnd. Die der Hemipyramide y (211) sind zwischen denen 
von n, u und f als kleine, funkelnde Dreiecke zu beobachten. g tritt in Form 
eines sehmalen Streifens auf, welecher die von den Pyramidenfláchen n und 
Prismenfláchen z gebildete Kante parallel abstumpft. Indem sie meistens nur 
versehwommen begrenzte Reflexe zeigen, ist es leicht erklárlich, dab die 
Winkelwerte nicht sehr konstant sind. 

Die Hemipyramide b (233) beobachtete ich an einem Kristalle. Sie hat 
ziemlich grobBe, diejenigen von g und y an GröBe übertreffende Fláchen, welche 
nebstbei schönen Glanz besitzen und scharfe Reflexe liefern, demzufolge die 
auf Grund der Messungen bestimmten Wertevon den berechneten Werten sich 
kaum unterscheiden. 

Von den negativen Hemipyramiden ist nur J(111) anwesend. Sie be- 
sitzt glünzende, doch öfters Unebenheiten aufweisende Flöchen, welche immer 
kleiner als die der positiven Pyramide 7(111), doch immer gröBer als die der 
anderen positiven Pyramiden sind. 


KRISTALLOGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN. 295 


Taps] IT; 


(Taf. II. Fig. 4.) 


Das Charakteristikum dises Typus ist, dab die Flichen der positiven 
Hemipyramide n (111), die am Ende der Orthoachse sich befindenden an GröBe 
weit übertreffen, und dab u(210), 2 (110), k (012), 0 (011) und d (111) beilüufig 
in gleichem 6 Verhültnisse ausgebildet sind. Charakteristiseh ist weiter, dab 
unter den Orthodomen r (101) mit weit ausgebreiteteren Flchen auftritt, als 
die gesamten anderen der Zone des Orthodomas, also diese noch weit breiter 
sind, als die von P(O00L) und T(100). 

Was die Zahl der Formen betrifft, ist dieser Typus nicht so reich, wie 
der vorige, wo ich 22 Formen beobachten konnte. Hier sind deren nur 19, 
und zwar die folgenden : 


Pinakoide : Orthodomen : 
7400) —-ooB ss ei a —-—Bos 
ME 00 E OB d (1102) — 1/aPoco 
BEEHOLO Zoo RSS s (Űzd d5jE 13/15 B oo 
Prismen : ETO E: P oo 
2 NUS SS SHGKKVS0 EE nez 
u — (210) — 0022 SZ (20) Ez 9P 09 
Klinodomen : (13.0.6) — 836RBoo 


OSZNOÁA Ztosv B So 
k — (012) — 501/2R co 


Hemipyramiden : 
ds (tt) P 
TS NN ESB 
y—-— (211) 922 
GE DAN) EZ 20 
eszi) — Tá sed 


Die Pinakoiden T(100) und M(001) zeigen beilüufig die gleiche GröbBe 
und gerieíte Fláchen. P(010) tritt als schmale glánzende Fláche aut. 

AuBer den Pinakoiden T(100) und M(001) konnte ich in der Zone des 
Orthodomas noch 7 Formen — Orthodomen — beobachten, und zwar fállt durch 
seine betráchtliche GröBe besonders r(101) auf, welches noch weit gröBere 
Fláchen besitzt, als die Pinakoide. Diese Flöchen sind ohne Ausnahme gerieft, 
öfters auch brüchig. 

Die anderen Fláchen des Orthodomas sind schon um vieles schmler. 
Beiláufig in gleicher GröbBe sind, ausgebildet i(102), 1 (201) und das negative 
e (101). Die Fláchen von 7 (102) sind nur selten glatt, meistens spárlich gerieft, 
die des e (201) zeigen sogar dichte Riefung, auch sind sie eimgermabBen uneben, 


1 Diese Form wurde zuerst von BÜückING beobachtet. H. BückING : Über die 
Kristallformen des Epidots. Z. f. Krist. Bd. II. 


996 DI MARIA VENDL 


dessenungeachtet beide Formen ziemlich gut reflektieren. Das negative Ortho- 
doma e(101) tritt mit glönzenden, gut reflektierenden Fláchen auf. 

Die Orthodomen (13.0.15), (11.0.10) und (13.0.6) finden wir in der Form 
von sehr dünnen, glünzenden Streifen vor. Ihr Reflex ist etwas langgezogen, 
doch gut begrenzt. 

Von den Prismen finden sich auch bei diesem Typus beiláufig in gleicher 
GröBe ausgebildet, 2 (110) und w (210), mit immer rauhen Fláchen. 

Unter den Klinodomen kommen o (011) und k (012) vor. Die Fláchen 
von (012) sind um vieles gröBer, als die von (011), und zwar sind die letzteren 
sehön glatt, scharfe, bestimmt begrenzte Reflexe bietend, erstere sind meistens 
recht rauh. 

Unter den negativen Hemipyramiden ist hier auch nur d(111) vor- 
handen; die Fláchen sind rauh und geben einigermaBen verzerrte Reflexe. 

Positive Hemipyramiden beobachtete ich 4, nümlich: n (111), y(211), 
g (221) und (171). Dominierend ist n(111) dessen Fláchen — angenommen die 
der Zone des Orthodomas — alle anderen an GröBe übertreffen, dennoch sehön 
glatt und glánzend, nur hie und da ein wenig rauh sind, doch immer scharfe, 
deutlich begrenzte Reflexe liefern. 

Náchstfolgend in der GröBe ist die Hemipyramide d (111), dann kommen 
die weiteren positiven Hemipyramiden, und zwar in erster Reiche 1 (211), mit 
zwischen den Fláchen der positiven Hemipyramide n(111) und des Prisma 
u (210) hervorscheinenden funkelnden Flüchen. 

Die Hemipyramide g (221) stumpfít die Fláchen von u(111) und z(110 
ab und erscheint als schmaler, glünzender Streifen, welcher stets tadellose 
Reflexe liefert. 

Als eine dünne Fláche tritt die Hemipyramide 171 zwischen den Fláchen 
von 010 und 111 auf. Ihr Reflex ist zwar ziemlich blaB und unbestimmt, 
doch auf Grund des gemessenen Wertes, welcher von dem berechneten sich 
kaum unterscheidet, ist ihr Vorhandensein ohne Zweifel anzunehmen. 


Gemessen Berechnet 
OL ST7AE5ZZ 5945" 


Asztal H BE 
(Taf. II. Fig. 2.) 


Dieser Typus ist der an Formen üármste. Im ganzen konnte ich 11 For-- 
men beobachten, deren einzelne Flüichen meistens glatt und glünzend sind. 
Besonders fállt dies bei denen der Zone des Orthodomas auf, welche bei den 
vorhergehenden Typen meistens stark gerieft waren, was hier nur üuRert. 
selten vorkommt. 

Die bestimmten Formen sind : 


KRISTALLOGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN. 997 


Pinakoide : Orthodomen : 


TE 00) 7 co Es (3.0.16) — 3/16 Boo 
MW (004 E 07B i c — (103) za 1/3 Boo 
ZT) Zeiss i — (102) z 1/a Boo 
Prismen : Fe ETO — R oo 
cz za) S s B Hemipyramiden : 
u: (210) — 0022 Ea) s 187 
Klinodomen : 


OZ NOV E RG 


In der Zone des Orthodomas besitzt das Pinakoid 7 (100) die gröbten 
Fláchen, welche ziemlieh glatt und glünzend sind, auch gut reflektieren. 

Das Pinakoid M(001) und das Orthodoma (101) sind beiláufig gleich 
groB ausgebildet, doch wührend ersteres meistens glatte, glinzende, gut reflek- 
tierende Flöchen besitzt, finden wir, da8 die des (101) gerieft, öfters auch 
sehr uneben sind und ziemlich unbestimmte, langgestreckte Reflexe zeigen. 

Die Flichen des z(102) kann man als schmale, die Kanten des (001) 
und (101) abstumpfende Streifen erkennen; ühnlich ist auch c — (103) als 
ganz feiner, glinzender Streifen zu bemerken. 

Das Orthodoma (3.0.16) kommt ein einzigesmal mit einer ziemlich 
breiten, doch sehr trüben und ein wenig unebenen Fláche vor, dessenungeachtet 
es doch einen recht guten, genügend scharf begrenzten Reflex zeigt. Dies be- 
stüttigt auch der Umstand, daB der gemessene Wert mit dem berechneten 
vollstándig übereinstimmt. 


Gemessen Berechnet 
GES -OETOEA22 I 19994 


Unter den Prismen konnte ich, wie bei den vorigen 2 Typen auch, nur 
2(110) und u (210) bestimmen. 

Letzteres besitzt meistens gröBere Fláchen. Die beiden Formen sind 
meistens glatt, haben einen schönen Glanz, dies können wir besonders an 
denen von (110) beobachten, wogegen die von (212) öfíters Unebenheiten 
aufweisen. 

Das Pinakoid P(010) ist auch glatt und glánzt, die Flichen zeigen gute 
Reflexe und sind beiláufig so wie die Prismaflüchen. 

Von den Klinodomen gelang es mir nur o (011) und von den Pyrami- 
den auch nur die positive Pyramide n(111) zu beobachten. Sie sind ca. gleich 
groB, die Flichen von n (111) meistens glatt, die von o (011) in den meisten 
Föllen etwas gerieft. 

In der folgenden Tabelle habe ich die gemessenen und die berechneten 
Winkelwerte zusammengestellt, und zwar bemerke ich, dab meine Angaben 
stets die mittleren Werte sind, welche meine Messungen ergaben. Als Basis 
meiner Berechnungen dienten mir die Grundwerte KOKSCHAROwS. 


998 DI: MARIA VENDL 


KÉSÉSE KÉKKEL t——————— tt [ 


Gemessen Berechnet 
001 : 100 M:T 642 387 649 36" 
001 :101 M:e 3490 48/ 349 49" 19" 
001 : 105 TGV ú 1129 444 
001 :. 3.0. 16 199 9! 12527 
001 : 103 M:o 99915" DION SD 
O0VES7 OAB 3 390 15/ 319 59" 
001 : 102 M:i 34017" 340 20" 53" 
001: 13. 0.15 570 77 579 15/ 
001 : 101 M:r 6392 99! 639 49" 
001 TTSO TO 689 97 ÖSSK 
001 : 301 M:1 892 19" 89726" 39" 
001:13.0. 6 912 467 912 357 
001 : 301 M:f 982 33 989 38" 
100 : 210 ALI E3 390 Dá HJA 30 
100:110 T:2 559 1/ 549 59" 45" 
001 : 012 M:k 39911" 399 12" 
001: 011 M:o 589 987 589 99" 99" 
OEO12 za S o:k 19917" 19917" 99" 
100 :011 T:0 TBI 709 BY 
001 :111 M:n 759 19" To 4ág 
101 :111 r:Nn 549 46! B4OZ7T 4 
001 : 321 M:g 892 487 892 49" 10" 
Í T11:221 n:g 149 36! 149 30" 13" 
.22s ae séges 149 97! 149 32" 50" 
001:111 M:d 5929 187 52990" 9" 
110:111 z:d 93998! 93094! 58" 
100:111 T:d 499 54. 492 52" 46" 
O11:111 o:d 979 97 97910" 14" 
100 : 33: m:ib 1009 9" 1009 6/5838" 
100:111 jegy Usa 692 5" 690 3746" 
010:111 P:n 350 14 359 12" 56" 
011 : 233 o:b 999 59" 930353 
333:111 b:nm 109.53/ 109 49" 21" 
100 : 211 1910 449 50" JONES KLIK 
T11: 211 n:y 249 10" 939 55! 35" 
010:171 59 45/ 59 45" 
71 99997! 999 97" 56" 


B).Baryt von Lölltüne 
Cat LB g sz and 189) 


Dieser Baryt stammt von Lölling in Tirol, aus dem Tale des Gölschitz Baches. 
Die von mir untersuchten Kristalle zeigen alle nach dem Pinakoide 
c (001) tafeligen Habitus, und zwar sind diese Tafeln nach der Brachyachse a 


KRISTALLOGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN. 999 


gestreckt. Die Kristalle sind in versehiedener GröBe ausgebildet; der Durch- 
messer der Tafeln, in der Richtung parallel zur a Achse gemessen, schwankt 
zwischen 15 mm bis 8 em Lüánge. Auf letzterer gröbten Tafel sitzen die 
kleineren Kristalle, die zweite Generation bildend. Unter den ganz kleinen 
gibt es einige, welche die Streckung nach der a Achse weniger, als die 
gröBeren, erkennen lassen, aber in der Richtung der Achsen a und b sind 
die verschiedenen Tafeln so ziemlich gleichmáBig ausgebildet. Die Kristalle 
zeigen weiBe oder weingelbe Farbe, einige sind durchsichtig. 

Dieser Baryt ist nicht sehr formenreich, indem ich nur 7 Formen be- 
obachten konnte. Dies sind die folgenden : 


Pinakoide : Makrodomaa : 
GEGLNVOLY E OÉ CEN 2) FC [2 Poa 
b — (010) — 00 P co Brachidoma : 
Prismen : GYCENOKA P 00 
mee (0 7soB Pyramide : 
zsziit30) s 503 szrzől (AAA) sz P 


Diese Formen sind aber nur an den auf der groRen Tafel sitzenden 
Kristallen bemerkbar; der groBe, tafelige Kristall selbst ist eine Kombination 
der Formen c (001), b (010), m(110), d (102) und o (011). Das Pinakoid c (001) 
besitzt grobBe, ein wenig wellige Flöchen, die von b(010) sind als dünne, 
glánzende Streifen zwischen denen von 0 (011) bemerkbar. Das m wird durch 
ziemlich groBe Fláchen vertreten und zwischen denen vom c (001) und m (110) 
bemerkt man die glatten, glönzenden Fláchen des Makrodomas d (102). 

Unter den kleineren Kristallen, welche alle in der Richtung des Pinakoides 
c (001) tafeligen Habitus aufweisen, tritt c mit den ausgebreitetesten Flöchen 
auf, welche immer glünzend, manchmal wellig sind, 

Die Flchen von b erseheinen meistens als schmale, glmnzende, die von 
den Flöchen 011 und 011 gebildeten Kanten abstumpfende Flchen. Ausnahm- 
welse sind sie einigemal etwas breiter. 

Sehr schönen Glanz besitzen die glatten Flichen der Prismen, beson- 
ders tritt 7 auffalend glünzend und ausnehmend scharf reflektierend auf. Die 
von m sind gröBer, als jene von y (130). Erstere besitzen auch einen schönen 
Glanz, doch sind sie etwas wellig ausgebildet. 

Das Makrodoma Jd(102) und das Brachydoma o(011) hat glünzende 
glatte Fláchen, die des Brachydomas sind öfters wellig und auch ein wenig 
angeützt. Eine überaus glinzende, kleine Flöche vertritt die Pyramide 2(111). 

Die gemessenen Winkelwerte unterscheiden sich, — wie dies aus der 
folgenden Tabelle ersichtliceh ist — kaum von den berechneten, weleher Um- 
stand auch die vollkommene Ausbildung der Fláchen bestáttigt. Bei den 
Berechnungen stützte ich mich auf die Messungen HELMHACKERS. Die gemesse- 
nen Werte sind als Mittelwerte zu verstehen. 


300 D!: MARIA VENDL 


Gemessen Berechnet 


b:m —" ] 010:110 HOS AE ENSSOSZTS ZATU 
m: 7 I 110:1830 982 36 280 34" 94" 
m:m" — ) 110:110 1019 38/ 1019 37" 34" 
c:0 !  001:011 529 40" 52943! 8" 
0: 0! 011: 011 742 34 742 33" 44" 
c:b 001 : 010 899 58/ 902 
TESZ 001 : 102 380 53/ 380 51/9287 ! 
d:d" 102:102 ] 1022183/ 102917" 4" 
e: OOA SZAT 640967 642 18" 43" 
G eme [e DLAEÁÓ 599 577 592 49" 15" 


C) Albit von Rettenegg. 
(Taf. II. Fig. 6.) 


In Gesellschaft von Anatas und Ouarz, finden sich diese Albite auf mit 
braunem Okker bedektem Glimmerschiefer. 

Die Kristalle sind ca. 3—7 mm groB, farblos, wasserhell mit vollkom- 
men ausgebildeten Flöchen. Hs sind ausnahmlos Zwillinge und zwar nach 
dem Albit-Zwillingsgesetz verwachsen, demgemab ist 010 die Zwillingsfláche. 
Die einzelnen Fláchen sind sehr gut ausgebildet, glánzen und geben ziemlich 
gute HReflexe. Besonders fiel ein ca. 3—4 mm groBer, wasserklarer Kristall 
auf Grund seiner tadellos ausgebildeten Fláchen in die Augen. Es war ein 
Zwillingkristall und zwar ein Vierling. Er besitzt ziemnlich glatte, nur in der 
Zone des Prismas geriefte Fláchen. 

Dieser Albit ist nicht sehr reich an Formen, Im ganzen konnte ich 7 — 


die gewöhnlichsten Formen des Albits — bestimmen. Es sind dies: 
Pinakoldas se c (00 ESsHOB Makrodoma : 
b: (010) SesIB6s a TON e Bs 
Prisraen: 2 ME A0) S co Brachydoma: n— (021)— 2/P"cs 
z— (130 — ÉP 3 Bzzieislas 7 OG) E 


Mit der gröBten Fláche tritt (010) auf, auch sind die Kristalle nach 
(010) mehr oder weniger tafelig ausgebildet. Hine zur Fláche 001 parallele 
tiefung zeigt 010, trotzdem sehen wir auch hier scharf begrenzte, gute Reflexe. 
Das Pinakoid ist auch gut ausgebildet, ein wenig gerieft, doch sehr gut 
reflektierend. 

Unter den Prismen tritt M(110) mit weit gröberen Fláchen als z (130) 
auf, dessen Flöchen in Form feiner Streifen die Kanten von 010 und 110 ab- 
stumfen. Die der Prismen, besonders des Prismas (110) sind stark gerieft. 
Die von z(130) sind oft ganz glatt, glánzend und Jliefern scharfe, bestimmt 
begrenzte Reflexe. 


KRISTALLOGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN, 301 


Mit einer überaus glatten, glánzenden Fláche erscheint das Brachydoma 
n (021), dessen Fláche als ein feiner Streifen erscheinend, die Kanten von 001 
und 010 abstumpft. Die des Makrodomas 7 (101) sind immer trübe, öfters recht 
uneben. 

Unter den Pyramiden ist nur 0 (111) zugegen, sie besitzt ziemlieh glatte 
und gut reflektierende Flöchen. 

Die mittleren Werte meiner Messungen sind aus der nachstehenden 
Tabelle ersichtlieh, wo ich sie den berechneten Resultaten vergleichend gegen- 
überstellte. Als Grundlage der Berechnungen dienten mir MEnczEegs Grund- 
werte, mit welchen meine Daten am besten übereinstimmen. 


Gemessen Berechnett 
li 
OTO:031 ]  b:n 462 37" 462 48! 54" 
J 013004 I ne 469 33" 462 42" 10" 
D0CZO0ÉS ! eaz elze 69577 794Dt 
OTO:001 ]  b:c 93930/ ] 939317 
OTO:130 ] biz 309 95/ 302 16 
010: 1710 b:M 602 11" 600 5" 53" 
1530: 110 z:M 990 59! 999 49" 51" 
150: 130 2:2 1199 39/ 119997! 56" 
110: 170 M:M 599 43 592 48" 14" 
ÖLŐ Stt eset al 662 40" 66994 95" 
TMSSHIP-S] 0: 979 90" DTADZHÁSŰ 
ÖTÖS TOT em eMzéb e ék 932561 932 50" 23" 
TTI : IT 0:0 469 59" 47911" 10" 
TOL : T01 a: e 79 50" 79 40" 46" 
ÜDV el csa 579 37! 579 41" 19" 
001 : 101 e:x SJOTG J2S 1916 
001 : 170 ec:M 699 9" 699 5"93" 
001 : 130 c:2 SOSE SOSE 


DiMatkasitvon Bali. 
j (Taf. II. Fig! 5.) 


Diese Markasitkristalle wurden von dem Badearzte, Herren Dr. STEPHAN 
"Wosisszky bei Vertiefung eines Brunnens, in Lehm eingebettet gefunden. Er 
ssandte sie dem Herren Universitátsprofessor Dr. JosEF KRENNER, der die Güte 
hatte selbe behufs náherer Untersuchung mir zu überlassen. 

Die Kristalle sind ca. 2—4 mm groB. Ausgebildet ist nur das eine 
Ende. Auf Grund meiner Messungen stellte es sich heraus, daB es ausnahm- 
los Zwillingskristalle sind, welche den für in sedimentáren Gesteinen sich 
treffenden Markasitkristalle charakteristisehen sogenannten Speerkies-Zwillings- 
typus zeigen. Zwillingsfláche ist also m (110) — co P. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 90 


302 Dr MARIA VENDL 
. 


AüBer dem Brachydoma 17(011—Pco und Pinakoid c(001—0P 
selang es mir nur noch ein einzigesmal auf Grund eines befriedigend schar- 
fen Reflexes ein Brachydoma, und zwar 1 (025) —2Poo als eine 011 und 001 
. parallel abstumpfende schmale Fláche zu beobachten. 

Die Fláchen sind überhaupt alle geriefít und gebogen, die von f sind 
öfters glatt und glünzend, die von c immer gebogen. Diese Unebenheit dér 
Flüchen erklárt es, dab die Ergebnisse der einzelnen Messungen ziemlich 
differieren, wie dies aus der Tabelle ersichtlich ist, wo ich gerade aus diesem 
Grunde auch die Grenzwerte angebe. Die Ergebnisse meiner Messungen stehen 
denen von SADEBECK am nüchsten. 


Mittel- CrGAZOTATóEt . Werte von 
wert Sadebeck 
0 S EONT3OLT 789 10" 7792 ..29"7— 789 50" Ras 2 
VEZE OLE OAAT 5600 99! HO das JOVO 50230 j 
c :1:-001 9011 BLS38I 50-32" — 519 37" 502 59" 
ty 014025 949 18" 949 43" 


Schlie8lich kann ich es nicht versáumen auch an dieser Stelle dem 
Herren Universitátsprofessor Dr. JosEF KRENNER meinen aufrichtigen Dank 
auszusprechen, nicht nur weil er die Güte hatte, mir das Material zur Ver- 
fügung zu stellen und mir die Erlaubnis erteilte, in seinem Institute zu 
arbeiten, sondern auch für alle wohlwollenden Ratschláge und Unterweisungen, 
mit welchen er mich bei meiner Arbeit stets unterstüzt hat. 

Ausgeführt im mineralogisch-petrographischen Institut der Universitát. 

Budapest, den 1. Mai 1913. 


A II. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


Oldat 
VÉNDL MÁRIA dr.: Kristálytanióvizsgálatoki o 12 og a E E 
1. — ábra. Seebachi epidot kristálya I. tipus. 
2. a (( . . INÜ 
Sk ( (( [0 a j 1 9 fi 
5. c Markazit Balfról (Sopron megye). 
6. . — Rettenegi albit kristálya. ; 
7—8. a — Löllingi barit kristálya Tirolból. 
ERKLÁRUNG ZUR TAFEL II 
Seite 
298 


Dr. MaRta VEnDL: Kristallographische Untersuchungen . ... .-. 
Fig. 1.  Épidot von Seebach Tipus I. 
a 2. " c c ís. 5 TE 
0 Gszt a a c TE 
( 5. . Markasit von Balf (Komitat Sopron.) 
a 6.  Albit von Retteneg. 
a  7—8. Baryt von Lölling (Tirol.) 


LITERATUR. 


1. F. SSJHUMAGHER: DIE GOLDERZLAGERSTÁTTEN UND DER 
GOLDBERGBAU DER RUDAER ZWÖLF-APOSTEL-GEWERKSCHAFT 
ZU BRAD IN SIEBENBÜRGEN. 


(Berlin, 1912. Mit §3 Abbildungen im Text und 6 Tafeln.) 


Die Beschreibung des bedeutendsten Goldbergbaues von Ungarn, ja 
von ganz Europa, welche uns in obgenannter Monographie geboten wird, ist 
gewib5 geeignet das Interesse der ungarischen Fachkreise zu erregen, um so 
mehr, als ihr sehr ausführlicher geologisceh-mineralogischer Teil sich auf 
Arbeiten von Vorgángern stützt, die zum groBen Teil unserem Vaterlande 
angehören. Wenn wir dabei anerkennen, dab sich der Verfasser, bei aller 
Aneignung Írüherer Forschungsresultate seine wissenschaftliche Selbstándig- 
keit wahrt, alles durch eigenen Augensehein nachprüft und die Menge des 
Bekannten durch sehr zahlreiche und genaue eigene Beobachtungen vielfach 
vermehrt, die theoretischen Ansichten nach allen Seiten hin überprüft und 
formuliert, so müssen wir in diesem deutschen Werke eine wertvolle Be- 
reicherung unserer Kenntnisse und eine willkommene Ergánzung unserer 
einheimischen Fachliteratur begrüBen, und es scheint demnach angemessen, 
. den Inhalt dieses Werkes unseren Kreisen auszugsweise vorzuführen. 

Bergingenieur Dr. ScHuMACHER hat diese Arbeit im Auftrage der Rudaer 
Gewerkschaftsdirektion unternommmen, welche ihm alle dazu nötigen wissen- 
sehaftlichen Hilfsmittel zur Verfügung stellte und es ihm ermöglichte, die 
ganze Arbeit an Ort und Stelle auszuführen. 

Da das Werk berufen war, eine vollstándige Monographie des Gruben- 
besitzes darzustellen, wurde dem weitaus überwiegenden montangeologisehen 
Teile auch die Beschreibung der Betriebsverhültnisse, der technischen Hin- 
richtungen und der wirtschaftlichen ErgebniBe mit statistisehen Ausweisen 
beigefügt.. Unsere Aufgabe kann sich jedoch an dieser Stelle nur auf die 
Bekanntmachung des ersteren Teiles beziehen, und soll aueh hierin vor- 
nehmlich die Beziehungen auf die Arbeiten ungarischer Geologen und die Be- 
reicherung, welche diese neue Arbeit bringt, berücksichtigen. 


x 


Ein einleitendes Kapitel bringt uns in geographischer Hinsicht nichts 
neues. Hine Kartenskizze (Fig. 1) bietet die Ubersicht über das Siebenbür- 


20" 


304 LITERATUR. 


gische Erzgebirge, dessen nühere Umgránzung der Verfasser mit dem von 
K. v. Papp zuerst aufgestellten unregelmáBigen Viereck: Offenbánya-Zalatna- 
Nagyág-Karács angibt, indem er PozErwnys, von SzaBó abgeündertes Dreieck 
als unzureichend verwirft. 

Im geologiseh besechreibenden Teil beschránkt sich der Verfasser auf 
das engere Grubengebiet seiner Gewerkschaft und folgt darin günzlich der 
durch den ungarischen Staats-Geologen M. v. PárrY ausgeführten Detailauf- 
nahme, die er auch in der beigegebenen Tafel I. vorführt. Auch in Bezug 
auf die Auffassung der tektonisehen Verhültnisse, der Struktur und AÁlters- 
verhültnisse der Eruptivgebilde sehlieBt sich der Verfasser PárryYs Ausführun- 
gen durchaus an. Hiner eingehenderen Diskussion unterzieht er die Literatur- 
angaben über das geologische Alter der melaphyrartigen Eruptivmassen, das 
von TSCHERMAK und DÖLTER für tithoniseh von SrTaAcHE für spátjurassisch erklürt 
wurde, indes PRrmics den Ausbruch in die untere Trias versetzt. Hierbei 
wiederholt der VerfaBer eine irrtümliche Angabe PRrmrcs", wonach INKEY die 
Melaphyreruptionen von der Trias an bis in den Oberjura sich fortsetzen 
lieBe, was auf eine Verwechselung mit jüngeren Porphyriten zurück zu führen 
sei, denn die echten Melaphyre seien alle in einer Periode, der unteren Trias 
hervorgetreten. Der diesbezügliche Auspruch IsxxEvs! will aber nichts weiter 
besagen, als dab nach dem damaligen Stand der Kenntnisse die untere Grenze 
für diese Eruptionsgesteine in der Untertrias, die obere aber etwa am Stram- 
berger Kalk gezogen werden muB; ja es wird sogar hinzugefügt, dab sie der 
"Wahrscheinlichkeit nach der oberen Trias angehören. 

Nach dem Melaphyr und seinen Tuffen, die im westlichen Teile des 
Grubenreviers auch als Nebengestein der Erzgünge eine Rolle spielen, sind 
der Altersfolge nach ein belangloses Vorkommen von Porphyrit ein ebensolches 
von Jurakalk zu nennen. Der Karpatensandstein, welecher der oberen Kreide 
zugerechnet wird, tritt im östlichen Teile des Grubenreviers auf. GröBere 
Bedentung kommt dem mediterranen Sedimenten zu, welche als unmittelbare 
Unterlage der tertiáren Eruptivgebilde, hier zwar auch zutage erscheinen, 
mehr noch aber in unterirdiscehen AufsehlüBen als Nebengestein vieler Erz- 
günge beachtenswert sind. i 

Die Andesite nun, denen hier sowohl in geologiseher wie auch in mon- 
tanistiseher Beziehung die Hauptrolle zuföllt, dürfen, wenigstens in diesem 
Teil des Erzgebirges, sömmtlich dem Obermediterran zugerechnet werden, mit 
dessen obersten Schichten sie durch wechsellagernde Tuffe eng verbunden 
sind. In ihrer Klassifikation und Reihenfolge stimmt der Verfasser vollstündig 
mit Párrvs Ansichten überein und stellt demnach die Altersfolge : Hypersthen- 
Amphibolandesit, Amphibolandesit, Dazit auf, wobei er jedoch auch dem von 
Pecs als gesonderten Typus festgestellten granatführenden Andesit als 
Zwischenglied von Amphibolandesit und Dazit gelten láBt. Wenn er aber zur 
Bekráftigung dieser Altersfolge deren Übereinstimmung mit dem Gesetze der 
zunehmenden Azidiítát hervorhebt, so scheint er zu vergessen oder nicht zu 

1 Siehe: INKEY, Nagyág, S. 8. 


DD), 


LITERATUR. 305 


wissen, dab Párrv eigentlieh gerade das kieselsáurereichste Gestein, den 
Rhyolith an die Spitze seiner Reihe stellt, die er dann wieder mit dem guarz- 
reichen Dazit absehlieBt. 

Auch in Bezug auf die vulkaniscehe Tektonik akzeptiert der Verfasser 
Párrys Auffassung, die sich ja vornehmlich beim Studium dieser Gegend 
herausgebildet hat. Demnach erbliekt auch er in den hervorragenden Kuppen 
aus festem Gestein (Barza, Hirnik usw.) die Kerne der Ausfüllung vulkanisecher 
Schlote, die von den vorher zutag geförderten Tufimassen und Lavaströmen 
mantelförmig umgeben werden. 

Die Petrographie all dieser Eruptivgesteine wird auf Grund eigener 
Untersuchungen sehr eingehend besprochen, und wenn auch diese Darstellung 
an dem bisher Erkannten wenig oder garnichts ündert, so finden wir darin 
doch manche beachtenswerte Zusüátze. Es sei hier namentlieh der chemischen 
Bauschanalysen gedacht, welche Dr. M. DirrgicH in Heidelberg an zwei 
Varietáten des Hypersthen-Andesites, einer normalen und einer grünstein- 
artigen, ausgeführt hat: an diesen fállt uns namentlich die bedeutende Menge 
der Phosphorsüáure (2:26 99) im normalen Gestein auf, die hingegen im 
grünsteinartigen auf 058 99 herabsinkt. Beachtet man dabei, da8B CaO in 
ersterem Gestein auch etwas reichlicher vorhanden ist als in letzterem, 
wáhrend man dem mikroskopischen Befunde nach das (Gregenteil zu erwarten 
hütte, so könnte man zu den Schlu8B kommen, da8 der ProzeB der grünstein- 
artigen Umbildung mit einer Auflösung und Auslaugung des Apatitgehaltes 
verbunden sei. 

Die Diskussion über die Grünsteinbildung wird spáter bei der Bespre- 
chung der Grubengesteine ausführlicher wiederholt. 

Das weiBRliche, mit Pyrit stark imprágnierte Gestein, welches zutage 
den Barzastock umgibt, hált der Verfasser in Übereinstimmung mit PÁLFY 
nicht für Tuffmassen sondern für stark kaolinisierte Laven. Tutte, Breccien 
und vulkanische Konglomerate spielen aber in den unterirdisehen Aufschlüssen 
eine groBe Rolle. j 

Der zweite Hauptteil, welcher sieh mit den Lagerstátten der Golderze 
befaBt, bringt zunáchst einen geschichtlichen Rückbliek auf diesen uralten 
Bergbau, der, unzweifelhafíten Belegen nach, schon zur Zeit der römischen 
Okkupation Daziens in Blüte stand, wáhrend die Spuren von Goldwáschereien 
im Köröstale und seinen Nebentülern wahrscheinlich in noch weit ültere 
Zeiten zurückreichen. Gegenüber der landesübliehen Auffassung, die alle noch 
sichtbaren Spuren von Schlügel- und HBisenarbeit und von Feuersetzen, alle 
aufgefundenen alten Werkzeuge den Römern zusehreibt, ist der Verfasser der 
Ansicht, dab manches davon einer viel spüteren Epoche entstamme, da ja, 
nach den Stürmen der Völkerwanderung, dieser lohnende Bergbau gewib 
wieder aufgenommen, aber freilieh bis zur Anwendung der Sprengmittel in 
der alten Weise fortgeführt worden sei. Die ersten historisenen Angaben 
stammen aus dem 18. Jahrhundert. Die Werke von Ruda und Valearszuluj waren 
damals im Besitz der Familie Rigrczey; spüter wurden sie Bigentum der 
Grafen TorparaGH und der Barone ZYExx, von denen sie im Jahre 1884 und 


306 LITERATUR. 


1889 die Gothaer Aktiengesellsehaft HARKoRT küvflich erwarb. Die Werke von 
Muszari und Dealu Feti kamen ebenfalls 1889 in den Besitz dieser Gesell- 
schatt, welche durch groBartige Anlagen für Förderung und Aufbereitung 
sowie durch intensive Aufsehlüsse die vereinigten Werke zu hohem Aufschwung 
brachte. 

Für die Beschreibung der Lagerstátten trennt der VerfaBer die admini- 
strativ getrennten 5 Gruben in zwei Gruppen, von denen die östliche die 
Grubenfelder von Ruda, Bárza, Valeamori und Valearszuluj, die zweite jene 
von Muszari und Dealu Feti umfaBt. Erstere sehlieBt sich an das Bergmassiv 
des Bárza an, dessen geologiseher Bau nach PárrYs Darstellung gegeben und 
durch Profilbilder von demselben Forscher erlüutert wird.! Hier fanden zur 
Zeit des Obermediterran zuerst submarine Aschenauswürfe statt, die sich in 
den mit Meeressedimenten wechsellagernden tuffigen Schichten erhalten haben. 
Hierauf folgten noch gewaltigere Ausbrüche von zerstáubtem und fragmen- 
tarisehem Material und abwechselnden Lavaergüssen, die einen michtigén 
Vulkankegel aufbauten, in dessen Schlot schlieBlieh das emporgepreBte Magma. 
zu einer festen MaBe erstarrte. In nüchster Náhe befindet sich eine ühnliche 
Ausbruchstelle, der heutige Szmrecskegel, desser Eruptivmasse oben mit der 
des Barzakegels zusammengewachsen ist, wáhrend in der Tiefe die trennende 
Scheidewand von durchbrochenen Sedimenten durch Grubenbaue  aufge- 
sehloBen ist. 

Im Gebiete der Grube Muszári fállt dem Melaphyr, resp. seinen Tuffen 
die Hauptrolle zu und die Erzgünge streichen sowohl in diesen Bildungen als 
in dem anstoBenden guarzführenden Andesit. Aber auch hier sehen wir ganz 
in der Náhe eine Hruptivmasse, deren Gestein mit dem des BarzamabBives 
identisch ist, und auch der granatführende Ouarzandesit, in welchem sich die 
Erzgánge des Dealu Feti und zum Teil Muszári bewegen, zeigt teilweise grün- 
steinartige Umwandlung. 

Was uns der Verfasser in einem besonderen Kapitel über die formelle 
Ausbildung der Erzgánge in ausführlicher Beschreibung mitteilt, láBt ein Bild 
höchst unregelmáBiger und verworrener Gangzüge erkennen, wie wir es ühn- 
lich in fast allen BErzlagerstátten des Siebenbürgisehen Erzgebirges wieder- 
finden. Die Hauptgánge zeigen wohl eine vorwiegende Streichrichtung nach 
NW oder NNW mit steilem Einfallen nach SW; allein in beiden Richtungen 
gibt es zahlreiche Ausnahmen, und ein Gewirk von Nebengüngen und Trüm- 
mern begleitet die gröberen Gönge oder tritt auch in vielfach durechklüfteten 
Gebirgspartien zu stockáhnlichen Anháufungen zusammen. Ebenso unbe- 
stándig ist die Müchtigkeit der Gönge sowohl im Streichen als im Fallen. 
Einzelne Günge im Rudaer Revier besitzen Müchtigkeiten, wie sie in keiner 
ánderen Grube des Erzgebirges bekannt sind, so z. B. der Magdanagang, der 


1 PÁLFYs zusammenfassendes Werk über das Siebenbürgisehe Erzgebirge war 
dem Verfasser wührend der Arbeit noch nicht zugüngliech, Döch kannte er sowohl 
die geol. Karte, als die vorangehenden Binzelpublicationen desselben, denen er auch 
alle hier bezeichnete Daten entnehmen konnte. 


LITERATUR. 307 


als einheitliche Spaltenausfüllung bis 2 m und darüber müchtig wird. Doch 
sind es nicht gerade diese michtigen Göünge, die reiche Anbrüche führen, 
sondern hüufiger die begleitenden schmalen Trümmer und Adern. Man hat 
wohl auch von Miácbtigeiten von 10, ja 20 Metern gesprochen ; dann ist aber 
darunter immer nur eine im Ganzen abbauwürdige Zone verworrener Ader- 
netze zu verstehen. 

Als Entstehungsursache der Gangspalten ist der VerfaBer nicht geneigt 
die Kontraktion der EruptivmabBe bei deren Abkühlung gelten zu laBen, wie 
dies PRgrmics getan hat, der auch demgemab die Gangspalten üm den Barza- 
stock kranzförmig verlaufen lásst. Die Unrichtigkeit letzterer Ansicht, welche 
auch noch von SEMPER geteilt wird, hat schon Pánrv dargetan. Letzterer hat 
auch, in Hinweis auf die Tektonik des ganzen Erzgebirges, in welcher sich 
nordwestlich verlaufende Bruchlinien ausprágen, die in der Hauptsache der 
eleichen Richtung folgenden Gangspalten auf dieselben tektonisechen Vorgángé 
zurückgeführt, und dieser Ansicht sehlieBt sich der VerfaBer rückhaltslos an. 
Bedeutendere Altersunterschiede an den Güngen zweifellos festzustellen ist 
dem VerfabBer nicht gelungen. Wáhrend Spaltungen und Vereinigungen von 
Gángen zu den gewöhnlichen Erscheinungen gehören, sind wirkliche Kreu- 
zungen von Göngen sehr selten und die etwaigen Verwerfungen ganz unbe- 
deutend. Was das Alter der Gangausfüllung und mit ihr der Erzbildung 
betrifft, kann der Verfasser PRimrics" Ansicht, dab diese zu versehiedenen Zeit- 
perioden und namentlich in den Porphyren früher als in den Andesiten statt- 
gefunden habe, nicht teilen; er leitet vielmehr das Material der Gangaus- 
füllung aus dem gemeinsamen Herde der Andesitausbrüche ab und versetzt 
das postvulkanische Aufsteigen der erzbringenden Lösungen oder Döámpfe in 
die Zeit der sarmatischen Stufe, ohne Rücksicht auf das versechiedene Alter 
der Nebengesteine. 

Das náchstfolgende Kapitel, welches über die Petrographie der Neben- 
gesteine der Erzgánge handelt, ist besonders durch die eingehende Beschrei- 
bung und Diskussion der an denselben ersichtlichen Modifikation interessand. 
Schon an den kompakten Melaphyren, welche in den Muszárigruben, allerdings 
nur als einzelne Hinschaltungen in den Melaphyrtuffen, als Nebengestein auf- 
treten, zeigt sich im 6 ÁAllgemeinen eine Chloritisierung und in unmittelbarer 
Náhe der Gánge eine kaolinisehe Umwandlung, wie wir sie spüter auch an 
den tertiáren Hruptivgesteinen beobachten werden; ebenso an den Tuften, die 
in sehr verschiedener struktureller Ausbildung das vorwiegende Nebengestein 
bilden. Diese sind auch chloritisiert und weisen starke Kalzitbildung auf. In 
der Náhe der Gönge sind auch sie kaolinisiert, mit Pyrit impregniert und 
stellenweise nachtráglich stark verguarzt. 

Das zweite Nebengestein der Muszárigánge ist der  granatführende 
Ouarzandesit. Bei diesem üuBert sich die grünsteinartige Modification in der 
Zersetzung der Amphibole zu Chlorit und Calcit. Auch die Kaolinisierung 
tritt hier auf. Obwohl der VerfaBer die von SEMPER untersuchten Gesteins- 
varietáten, welche einen Übergang in Dazit vermitteln, selbst genau kennt, 
spricht er sich doch, gleich Pnimics, für die gesonderte Stellung des durch 


308 LITERATUR. 


Granat gekennzeichneten Gesteinstypus aus, als c Bindeglied zwischen Amphibol- 
andesiten und Daziten.r 

Der grünsteinartige Hypersthenandesit tritt am Berge Hirnik, obwohl 
hier noch erzleer. ganz in der Náhe der Muszárigánge auf. Im östlichen Revier 
bildet er den Stock des Bárzamassives und somit das wichtigste Nebengestein 
der um dasselbe geschaarten Erzgánge. Seine petrographische Beschreibung 
stimmt mit den zutag anstehenden (CGesteinen überein; hier wird nun aber 
die Erscheinung der grünsteinartigen Umwandlung sehr eingehend behandelt 
und zwar in einer Weise, die dem Wesen nach mit der von INKEx schon 
lange vorher, zuletzt auch auf dem zehnten internationalen GeologenkongreB- 
gegebenen Beschreibung ganz übereinstimmt.! Bei beiden Autoren wáren. 
besonders folgende Punkte hervorzuheben, die manchen gegenteiligen Angaben 
gegenüber festgehalten werden müBen und bei der Behandlung der Frage 
über die Grünsteinbildung nicht übersehen werden dürfen : 

1. daB selbst bei vollstándiger Grünsteinbildung die Feldspáthe in völlig 
frischem Zustand bleiben können ; 

2. daB die Pyriteinsprengung nicht zum Wesen der Grünsteinbildung 
gehört, da der Pyrit, welcher an manchen Stellen dem Grünstein auch günz- 
lich fehlt, als Einwanderung aus den Güngen, in deren Náhe er am hüufigsten 
ist, anzusehen ist ; 

3. da8 die kaolonische Umwandlung von der Grünsteinbildung ganz und 
gar unabhángig ist und erst nachtráglich, in der Zone der Erzgánge ausge- 
bildet ist ; 

4. dab das Wesentliche der Grünsteinbildung in der Zersetzung der 
Amphibole und Pyroxene zu Chlorit und Kalzit, eventuell mit Bildung von 
Epidot oder Serpentin (Bastit), zu suchen sei ; 

5. daB die Grünsteinmodification keine Begleiterseheinung der Erzgánge 
sei, nicht von diesen ausgehe, sondern sich unabhángig über weitere Gesteins- 
regionen verbreite. 

a — Diese Resultate würden nicht nur genügen die alte RICHTHOFEN sche- 
Theorie von eigenen Propylitausbrüchen zu wiederlegen, wenn sie nicht schon 
lángst verlaben würe, sondern sie sind auch jetzt geeignet manche irrige 
Ansichten der Montangeologie richtig zu stellen und in Bezug auf den 
Ursprung der Grünsteinbildung den richtigen Weg zu weisen. Man kann nun 
nicht mehr die Kaolinisierung mit der Grünsteinbildung zusammenwerfen und 
erstere für das Endstadium der letzteren erkláren. Man kann auch nicht den 
Pyritgehalt für wesentlicn annehmen und darin ein Bindeglied zwischen 
Grünsteinbildung und FErzgüngen erblicken. SchlieBlich erscheint es auch 
erwiesen, dab die Grünsteinbildung der BHinwanderung der Erze in die Günge, 
wahrscheinlich sogar der Öffnung der Gangspalten vorangegangen, keinesfalls. 
aber von den Göngen aus erfolegt sei. 

Indem nun der VerfaBer an die Frage nach dem Ursprung der Grün- 


1 S. INKEY: De la relation de Vétat propylitigue des roches andésitigues et 
leurs filons minéraux. México, 1910. 


LITERATUR. 309 


steinbildung herantritt, weist er zunáchst auf die Frische der Feldspáthe hin 
als Argument gegen die bei STELZNER-BERGEAT (Die Erzlagerstátten) ausge- 
sprochene Meinung, wonach die Propylitisierung einer intensiven Durchgasung 
des noch nicht ganz verfestigten MaBives zuzuschreiben sei. Diese gasförmigen 
Agentien hátten doch vor allen den leicht zerstörbaren Feldspath angreifen 
műben. 

Derselbe Hinwand könnte gegen alle jene Theorien gelten, die sich zur 
Erklárung auf postvulkanische Thermalguellen berufen, mögen diese auf den 
Spalten der Erzgünge oder sonst wie aufgestiegen sein, wobei gegen die erstere 
Ansicht auch andere Gründe angeführt werden können. Auch Iszxgys Hinweis 
auf Kohlensáure und Wasser als chemisch hinreiehend zur Umwandlung der 
Amphibolsubstanz in Chlorit und Kalzit, wird aus demselben Grunde zurück- 
gewiesen, da ja schon bei der atmosphaárischen Gesteinsverwitterung das 
kohlensaure Wasser den Feldspat am ehesten angreift. 

Da nun der Verfasser sowohl die pneumatolitische, als die thermale Hin- 
wirkung verwirft, findet er keine andere Mögliechkeit der Erklárung als den 
Hinweis auf die Analogie mit der epidioritisehen Fazies der Diabase im Fichtel- 
gebirge, die RosEwxBuscH dem Gebirgsdruck zuschreibt. Freilich findet er an 
seinen Andesiten sonst keine Anzeichen von Druckwirkung, beruft sich aber 
auf die Massenbewegungen, deren Spuren sich in der ganzen Tektonik der 
Gegend verraten und möchte dem damit verbundenen Druck immerhin einen 
metamorphisierenden EinfluB zuschreiben, cwenn man sich die Dynamometa- 
morphose vollstándig in ehemische Arbeit umgesetzt denkt.; DLetzterer Aus- 
spruch, der an Klarheit zu wünsecken übrig láBt, dürfte diesen Erklárungs- 
versuch kaum Geltung verschaffen. Da es nun doch eine feststehende Tatsache 
ist, dab in diesen Grünsteinen neben den ganz frischen Feldspüten ganz zer- 
setzte Pyroxene und Amphibole zu sehen sind, so muB er nach der logischen 
Regel, dab man vom Sein auf die Möglichkeit zu schlieBen habe, doch irgend 
ein Agens geben, welches imstande ist, unter den obwaltenden Umstánden 
(etwa Erwármung, Abschlu8 der Luft) diese eklektisehe Metamorphose zu 
bewerkstelligen und es ist sehwer sich dieses Agens anders als ein chemisches 
zu denken. ; 

Ist es nun als sicher anzunehmen, dab die grünsteinartige Umwandlung 
nicht von den Gangspalten aus erfolgt sei, so lábt sich für die kaolinische 
Zersetzung gerade das Gegenteil nachweisen. Der Verfasser schlieőt sich auch 
darin Isgzeys Meinung an, hebt aber noch ausdrücklich hervor, dab die Kaoli- 
nisierung — wenigstens in seinem Forschungsgebiete — das schon zu Grün- 
stein gewordene Gestein ergriffen habe und dab die Pyritimpregnation, die 
sich oft noch über die kaolinisierte Zone hinaus verbreitet, doch nur als eine 
Begleiterseheinung zu betrachten sei. In dem total kaolinisierten Gestein weist 
der Verfasser eine sehr bedeutende Menge von Kalzitsubstanz nach, die zum 
Teil sehon durch die Grünsteinbildung entstanden, noch durch die Umwand- 
lung des kalkhaltigen Plagioklas vermehrt wurde. Aus dem Gesteinspulver 
konnte mittelst Salzsáure oft 5090 des Gewichtes ausgezogen werden. Die KHin- 
wanderung des Pyrites ist oft an ganz feinen Spalten erkennbar. Er siedelt 


310 LITERATUR. 


sich mit Vorliebe an der Stelle der zerstörten sehwarzen Silikate an und bil- 
det oft wahre Pseudomorphosen nach diesen. Die Kaolinisierung geht vorzüg- 
liceh von den sechwachmiüchtigen Gangtrümmern aus undist am intensivsten 
dort, wo dieselben ein dichtes Netz bilden. Interessant ist die Beobachtung, 
dab die kaolinisehe Umwandlung, die sich für gewöhnlich ganz allmülig gegen 
das frische Gestein hin verliert, manchmal doch ganz scharf absetzt, und zwar 
nicht nur etwa an ganz feinen Sprüngen oder Kiesadern, sondern selbst auch 
ganz unvermittelt, wovon einige Zeichnungen Zeugnis ablegen. 

Hine anderweitige Veránderung des Nebengesteines wird durch die Ver- 
kieselung bewirkt. Sie ist an dem massiven Andesit seltener und weniger inten- 
siv zu beobachten als an den Tuffen ; auch wo das Nebengestein aus scehwarzem 
Schiefer besteht, kann man sie erkennen, wo dann das Gestein zu einer horn- 
steinartigen sehr festen Masse erhürtet. Jedenfalls ist die Verkieselung auch: 
von den Gangspalten aus. erfolgt, jedoch erst nach der Kaolinisierung. Sie 
dringt auch nie so tief ein, wie letztere. 

Da nebst dem eruptiven Andesit auch dessen Tuffe, sowie die darunter" 
liegenden mediterranen Sedimente eine bedeutende Rolle spielen, láBt sich der 
Verfasser auf die genaue Beschreibung dieser Gesteinsarten und deren Modi- 
fikationen ein. Unter den vielen Strukturvarietátén der Tuffe wird eine sehr- 
feinkörnige, kreideartige Abart erwáhnt, die wohl der im Siebenbürger 
Becken weit verbreiteten, von HAUER als cPallas; beschriebenen Art entspricht. 
Der csehwarze, Schiefer, ein dunkelgefárbtes, undeutlieh geschichtetes, aber 
von zahllosen Absonderungsfláchen durchsetztes Gestein, wurde von SEMPER für 
das Produkt einer Art Schlammeruption angesehen, eine Ansicht, die schon 
von PárrY widerlegt worden ist. Aufschlüsse in den Gruben lassen eine oft- 
malige Wechsellagerung dieser Schiefer mit Sandstein- und Tuffsechichten er- 
kennen und pflanzliche Überreste, die darin aufgefunden worden sind, sprechen 
für dessen mediterranes Alter. Auch Gipseinlagerungen wurden hier wie an- 
derswo in den Mediterranschichten angetroffen. 

Das Kapitel, welches die Ausfúlluug der Gangspalten betrifft, beginnt 
mit der Beschreibung des Glauches, der in den- Valeamori-Gruben  anzutreffen 
ist. Glauch nennt man bekanntlich taube Gesteinsgánge, die in den Nagyáger 
Bergwerken sehr hüáufig auftreten. INkey hat sie von diesem Orte beschrieben 
und wenn der Verfasser zwischen dieser Beschreibung und der seinen wesent- 
liche Untersechiede zu finden vermeint, so dürften sich dieselben bei náherer. 
Betrachtung doch nur als ganz unwesentlich herausstellen. Der eingreifendste 
Unterschied, aus dem sich auch die geringen Verschiedenheiten anderer 
Merkmale ableiten lassen, bestünde wohl darin, dab der Glauch in Valeamori 
auf die Region der Mediterransedimente und Andesittuffe beschrünkt ist, 
wáhrend der in Nagyág vornehmlich im kompakten, wenn auch kaolinisierten 
Dazitgestein und nur untergeordnet in den umsehlossenen Sedimentmassen 
auftritt. An beiden Orten besteht der Glauch aus einer nicht eruptiven Grund- 
masse, in der zahlreiche eckige Fragmente des Nebengesteins eingeschlossen 
sind. Da nun dieses Nebengestein in Valeamori vornehmlich der schwarze 
öchiefer, in Nagyág hingegen der gebleichte Dazit ist, so ist es erklárlich, dab 


LITERATUR. 311 
im Gegensatz zur Farbe der Einschlüsse, die Grundmasse hier dunkler, dort 
aber  heller erscheint. Übrigens ist auch in Nagyág die Grundmasse nicht 
gerade schwarz, sondern besonders im trockenen Zustand grau, in verschiede- 
nen Schattierungen. 

. Was nan die Beschaffenheit der Grundmasse betrifft, so wird sie zwar 
vom Verfasser entschieden als ctuffigo bezeichnet, doch wird dieser Tuffcharak- 
ter wegen der starken Zersetzung als cundeutliceh und versehwommen;? be- 
sehrieben. Auch werden keine unzweifelhaften Zeugen für den Tuffeharakter, 
keine Partikelchen von Feldspat, Amphibol oder Pyroxen erwüáhnt, hingegen 
reichliche fragmüntare Ouarzkörner, die man wohl nicht aus dem guarzlosen 
Andesit des Bárza, höchstens aus dessen verguarzten Tuffen, aber auch ebenso 
aus den begleitenden Sandsteinen herleiten könnte. AuBerdem wird nur noch 
von reichlichen Pyritkörnern und einer cverschwommenen, Tuúffmasse ge- 
sprochen. Dies alles stimmt wohl recht gut mit der Beschreibung überein, 
welche INKEY von der Grundmasse des Nagyáger Glauches gibt: ckleine runde 
Ouarzkörner und flockenartige Tongebilde mit eingesprengten opaken Körnern 
(Pyrit)., 

Für die eckigen Gesteinseinschlüsse liegt der Ton nicht auf ihrer petro- 
graphischen Beschaffenheit, sondern auf ihrer offenbaren Herkunft aus dem 
unmittelbaren Nebengestein, wenigstens für die weitaus überwiegende Mehrzahl. 
Demnach werden in Valeamori die Fragmente von cschwarzem Schieferv, in 
Nagyág von Dazit überwiegen. Aber an beiden Orten findet man auch hie 
und da fremde, d. h. von etwas weiter herstammende Gesteinsfragmente, in 
Valeamore solche von Pyroxenandesit, in Nagyág von mediterranem Sandstein, 
Konglomerat oder Tonschiefer. 

Wenn dann der Verfasser unter allen Hypothesen, die bisher für die 
FEntstehungsweise des Glauches aufgestellt worden sind, Iwzzvs Erklárungs- 
versuch als den annáherndsten bezeichnet, aber gleich hinzufügt, daB-in seinem 
Falle von Schlammgebilden nicht die Rede sein könne, sondern man von der 
Tuftfbildung ausgehen műüsse: so secheint uns der Gegensatz auch hier nicht 
recht ersichtlich. Denn auch der Verfasser geht auf die durch die empordrin- 
genden Eruptivmassen gestörten und gestauten Grundwasser zurück, welche 
sich mit den weichen Tuffen zu einer breiartigen Masse verwandelt hátten und 
so in die sich öffnenden Spalten hineingepreBt worden seien. Das ist nun ganz 
der Vorgang, wie IwxevY sich ihn denkt, höchstens, daB bei Nagyág, wo es 
keine Tuffe gibt, das Grundwasser sich nur mit dem Material der Sedimente 
beladen konnte, wáhrend bei Valeamori auBer Ton und Sandstein auch feiner 
Tuff zu Sehlammbildung zur Verfügung stand. DaB aber auch hier dieser 
Schlamm nicht aussehlieBlieh aus Tuffmaterial bestand, scheint aus dem früher 
gesagten hervorzugehen. 

Auch von den Grubenaufsehlüssen von Muszári erwáhnt der Verfasser 
taube Konglomeratgünge, die er aber nicht dem Glauch zurechnet. 

Zu bemerken würe noch, dab des Verfassers Beobachtungen auch darin 
mit denen von INkex übereinstimmen, dab die Glauchgánge durchwegs ülter 
sind, als die Erzgánge. 


312 LITERATUR. 


Sehr zahlreiche und interessante Beobachtungen enthült der Abschnitt 
über die eigentliekhen Gangmineralien und Erze, vor allem über das 
wichtigste derselben, das Freigold. Letzteres tritt entweder in urüsen frei 
aufgewachsen als kristallinisehes Aggregat von den verschiedensten Formen, 
oder in Ouarz, Manganspat, Kalkspat oder Baryt eingewachsen, aber noch mit 
freiem Auge sichtbar auf. Das siebenbürgische Freigold hat bekanntlich immer 
einen bedeutenden Silbergehalt, der aber in den verschiedenen Revieren ver- 
sehieden hoch ist. Nach einer mitgeteilten Tabelle hat das Gold der Muszári- 
grube den niedrigsten, das von Valeamori den höchsten Feingehalt. 

Das in unsichtbar feiner Verteilung in den Gangarten eingesprengte Gold 
wird Pochgold genannt. Als dritte Art des Vorkommens kann man das 
den Kiesen, sei es chemisch, sei es auch nur mechanisch, verbundene Gold 
ansehen, das Sehlichgold genannt wird. 

Ein interessantes Vorkommen in einer lettigen, durchfeuchteten Gangaus- 
füllung, wo das Gold nicht nur in feiner Verteilung, sondern manchmal zu 
gryöberen Knollen und Muggel bis zur GröBe eines Hühnereies konzentriert. 
aultritt, verdient Beachtung auch in genetischer Hinsicht. 

Von den übrigen Gangerzen sei hier nur erwáhnt, daB nach einer 
früheren Angabe (WEwDEBoRx, 1902), welche der Verfasser nicht mehr kontrol- 
liéeren konnte, in der nun aufgelassenen Grube des Dealu Feti Tellurerze 
eingebrochen seien; ferner, dab edle Silbererze zwar zu den Seltenheiten ge- 
hören, aber in neuerer Zeit doch mehrfach gefunden worden seien, Proustit 
in Valeamori, gediegen Silber in Muszári. Neben dem weitverbreiteten Pyrit 
findet sich auch Markasit und Kupferkies, beide goldháltig. Andere Erzarten 
sind Arsenkies, Fahlerz, Bleiglanz, Antimonit und vor allem háufig Zinkblende.. 
Von den nichtmetallischen Gangarten spielt Ouarz entweder allein in verschie- 
denen Ausbildungen oder eng verwachsen mit Mangan- oder Kalkspat die 
Hauptrolle. Kalk bildet oft für sich die ganze Ausfüllung sehr müchtiger, aber 
wenig ergiebiger Gangpartien. Schwerspat gehört ebenfalls zu den nicht selte- 
nen Gangarten und ist hüáufig Trüáger von Freigold. Sekundárer Entstehung- 
sind Malachit, Gips und Eisenvitriol. 

An die Beschreibung der Pseudomorphosen in den Göngen und der 
Gangtextur, die viele, durch Zeichnungen dargestellte, interessante Erschei- 
nungen bietet, schlie8t sich an die Aufstellung der paragenetischen Verháltnisse- 
mit der Reihenfolge ; 

1. Hornstein, derber Ouarz, derber Kalzit mit Kies, Bleiglanz, Blende 
und der ülteren Generation von Freigold. In Valeamori: derber Manganspat 
mit Erzen. 

2. Drusenmineralien: (Ouarz, z. T. Manganspat oder Baryt mit Erzen: 
und jüngerem Freigold. In Muszári: Ouarz, Kalzit, Baryt und Freigold. 

3. Braunspat, Pyrit als Überkrustungen. 

4. Sekundáre Mineralien: Gips, oxydische Kupfererze. 

Sehr wichtig sind die Beobachtungen an einseitigen Überkrustungen von 
Ouarzkristallen in Drusenrüumen durch Braunspat, Kies oder aucb Freigold: 
da sich diese jüngeren Ansiedelungen immer nur an der oberen Fliche der 


LITERATUR. 548: 


Kristallgruppen zeigen, muB auf eine Auflösung der betreffenden Mineralssubtanz 
dureh einsickernde Tagewásser und den Wiederabsatz bei absteigender Be- 
wegung geschlossen werden. 7 

Aus den zahlreichen Angaben, die uns der Verfasser über die rüumliche 
Verbreitung der Reicherze in den Güngen, nach den einzelnen Revieren ge- 
sondert, mitteilt, erhellt zunáchst die lángst bekannte Wahrheit, daB hier, wie 
auch in den anderen Goldbergwerken des Erzgebirges, sich für die Verteilung 
des Adels keine wirkliehen Regeln aufstellen lassen. Überraschende ErsehlieBung 
auBergewöhnlich reicher Adelspunkte, wie z. B. im Jahre 1891, als auf dem 
Klaragang in Muszári in 30 Stunden 55 kg Gold gewonnen wurde, gehören 
wohl zu den Ausnahmen, haben sich aber auch in neuerer Zeit mehrfach in 
aáhnlicher Weise wiederholt. Hine ziemlich allgemeine Erscheinung, die der 
Verfasser an vielen selbstbeobachteten Beispielen nachweist, ist die, daB die 
Adelspunkte meistens nicht an Scharungs- und Kreuzungsstellen der Haupt- 
gánge liegen, sondern in einiger Entfernung davon, wo sich scehmale Trümmer 
anschlieBen. Oft auch sind die letzteren reicher als die Hauptgánge und an 
manchen Orten hat sich ein dichtes Netz von feinen Gangadern so reich 
erwiesen, da8B es den Abbau im Ganzen, samt dem reich impregnierten Neben- 
gestein, lohnte. 

Nicht minder wird den dünnen Kiesschnüren eine veredlende Wirkung 
auf den Gang zugeschrieben, was vom Verfasser ebenfalls an mehreren Bei- 
spielen gezeigt wird, wobei sich die Kiesschnüre immer als die ültere, von 
den Erzgángen durehkreuzte Bildung erweisen. Diese Hinwirkung, nebst der 
Erscheinung, daB in der Gangmasse Ansammlungen von sulfidisehen Erzen 
sich der Goldführung oft günstig zeigen, führt der Verfasser auf die Fáhig- 
keit gewisser Sulfide, Gold aus Lösungen abzuscheiden, zurück. Selbst der 
Galenit, dem die Bergleute meist einen verderblichen EinfluB zusechreiben, hat 
sich hier, nach des Verfassers Beobachtung, oft als günstig erwiesen. inen 
direkten EinfluB des Nebengesteines auf die Goldführung will er nicht an- 
erkennen, höchstens der starken Imprágnation mit Schwefelkies, deren Wir- 
kung dann nach der obigen Erklárung zu beurteilen wáre. 

Nach allen diesen wichtigen Beobachtungen kommt der Verfassér auf 
die theoretische Frage nach dem Ursprung der Erze zu sprechen und hat sich 
dafür zu entscheiden, welche der beiden hier in Betracht kommenden Hypo- 
thesen, ob Lateralsekretion oder Aszension, sich den beobachteten Verhült- 
nissen anpassen lasse. Indem er erstere in der Form, wie IÍNKEY sie in neuerer 
Zeit eben in Hinblick auf das Siebenbürgische Erzgebirge dargestellt hat, als 
hier naheliegend und beobachtenswert bezeichnet, führt er doch dagegen fol- 
gende Binwánde an : 

1. dab die Zersetzangszonen des Nebengesteines in keinem Verhültnis 
zu dem Erzgehalt der Gönge stehen, da oft bei sehr reichen Göngen die Zer- 
setzung nur 1—2 dm tief in den darüber hinaus friséhen grünsteinartigen 
Andesit dringe ; 

2. wenn, wie so oft der Fall ist, das Nebengestein goldháltig sei, dies 
nur auf den Goldgehalt der eingewanderten Kiese zurückzuführen sei : 


314 LITERATUR. 


3. dab das gleiche Nebengestein oft Gánge mit sehr verschiedener Aus- 
füllung einschlieBe und dab die Verteilung des Goldes darin sehr unregel- 
mábig sei; ZET áátk 

4. dab ganz verschiedenartige Nebengesteine hier áhnliche Gánge führen, 
dab also die Beschaffenheit des Nebengesteines keinen BinfluR ausübe auf die 
Ausfüllung und den Goldreichtum der Göünge, 

Diese Hinwánde beweisen nur, dab der Verfasser Ixxeys Theorie, die er 
doch vorher in ziemlich richtiger Forraulierung wiedergegeben hat, doch nicht 
richtig auslegt. Denn 1. und 2. beziehen sich auf die Kaolinisierung des 
schon grünsteinartig umgewandelten. Andesites und auf die Kiesimprágnation, 
beider Erscheinungen, die auch INsxegy als von den schon fertigén Güngen aus- 
gehend bezeichnet. ; 

Die grünsteinartige Zersetzung erstreckt sich aber, wie der Verfasser 
auch weibB, auf viel gröbere Zonen als die Kaolinisierung und nicht diese, 
sondern jene ist es ja nur, aus der INkgy das Gold herleitet. Die Spalten, in 
denen sich das aus den zersetzten Silikaten in Lösung gegangene" Gold kon- 
zentriert, mögen dann auch in irgendwelche benachbarte Gesteine hinein- 
setzen, deren Beschaffenheit ohne EHinfluB auf die Konzentration sein kann. 
Mehr ins Gewicht fállt des Verfassers. Bemerkung, daB Agentien, welché Am- 
phibol und Pyroxen zu Chlorit und Kalzit zersetzen können, doch zuerst den 
Feldspat angreifen műüBten, ein Hinwaurf, dem wir schon früher begegnet 
sind. Um aber IwsxEvs Auffassung auch auf exaktem Wege zu kontrollieren, hat 
der Verfasser den Pyroxenandesit sowohl in normaler, wie in grünsteinartiger 
Ausbildung auf seinen Gehalt an cprimürens Gold prüfen lassen und dabei 
nur negative Resultate erhalten. Dies dürfte also als das entscheidende 
Argument gegen INxkEYs Theorie aufgefaBt. werden, obschon diese analytiséhe 
Prüfung nicht den Weg gegangen ist, den Ixxgy ihr angedeutet hat, sondern 
solche normale Andesite üntersucht hat, die mit den Frzgángen ráumlich in 
keinerlei Bezug stehen und sich von den benachbarten Grünsteinen scharf 
trennen. : 
Indem also der Verfasser Iszeys Ansicht fallen lábBt, erklárt er sich für 
die andere Hypothese, deren Anhünger auch Párry ist, für die Aszensions- 
theorie, welche den Erzgehalt aus unbekannten Tiefen durch postvulkanische 
Emanationen aufsteigen lábt. Da aber doch gerade diese Erzgegend für einen 
unverkennbaren Zusammenhang zwischen den Andesitbildungen und den FEdel- 
erzen lautes Zeugnis ablegt, so schlieBt sich der Verfasser auch darin PÁLFYs 
Ansicht an, dab diese Emanationen, seien es nun wöüsserige Lösungen oder 
Dámpfe und Gase, von den vulkanischen Herden der Andesite ausgehen. PÁLFY 
hat auch ein Erfahrungsgesetz aufgestellt, wonach im Siebenbürgisehen Erz- 
gebirge die edlen Erzgüánge vorzüglich als Tangenten der kompakten. Schlot- 
ausfüllungen auftreten und sich nur in der Náhe der Schlotmassen goldreich 
erweisen, eine Ansicht, die der Verfasser an den Erzgüngen seines Forschungs- 
gebietes bestátigt findet. 

Die Frage, ob die postvulkanischen Goldbringer die Form von wisse- 
rigen Lösungen oder von Düömpfen hatten, lübt der Verfasser offen, neigt sich 


LITERATUR. 51148. 


aber doch der ersteren Ansicht zu, da sich das Gold in den máchtigen Gángen 
mit Ouarz und Kalkspat innig verwachsen zeigt und die Sublimation dieser 
Mineralsubstanzen wohl kaum denkbar ist. ; 

Beachtenswert ist die Unterscheidung, welche der Verfasser zwischen 
Gold primárer Entstehung und solchem an sekundürer Stelle macht. Primár 
 erscheint das Gold, welches mit Ouarz oder Manganspat, oder auch mit sulfi- 
dischen Erzen innig verwachsen awuftritt. An sekundárer Státte befinde sich 
das in Drusen frei aufgewachsene, aber auch das von Baryt, eventuell auch 
von Kalkspat nachtráglich umhüllte kristallinisehe Gold. Die schon erwáhnten 
Beobachtungen an einseitig überkrusteten Gangmineralien, die auch für die 
Goldlösung eine absteigende Bewegung verraten, führen zur Unterscheidung 
von zwei Horizonten, von denen der obere die sog. Oxydationszone darstellt, 
in welcher die vom Tage her eindringenden Atmosphárilien durch Oxydation 
der Sulfide Lösungsmittel für das primür abgelageite Gold schaffen. Diese 
Lösungen gelangen dann in absteigender Richtung in die Zementationszone, 
wo das Gold durch die nicht oxydierten Sulfide als Freigold ausgefállt wird. 
Der untere Horizont wird also auf Kosten des oberen angereichert. Und in 
der Tat glaubt der Verfasser aus der Bergbaugeschiechte dieser Gruben nach- 
"weisen zu können, daB die gröbte Menge reicher Binbrüche von Freigold im 
mittleren Horizonte der Grubenbaue angetroffen worden sei. Die Zementations- 
zone kann nur so tief hinabreichen als die Tagwásser eindringen können und 
das würe beim heutigen Stand der Dinge etwa das Niveau des Köröstales. 
Doch mag diese untere Grenze im DLaufe der Zeiten mit den Schwankungen 
des Grundwasserspiegels Veránderungen erlitten haben und die bis jetzt noch 
wenig unter jenes Niveau eingedrungenen Tiefbaue berechtigen noch nicht 
zur Annahme einer Verarmung oder gar güánzlichen Vertaubung der edlen 
Erzgánge. 

Eine kurze Beschreibung der der Gewerkschaft gehörigen Braunkohlen- 
felder bei Cébe und Mesztakon im Tale der WeiBen Körös sehliebt sich an 
die Arbeiten von J. BavEg und K. v. Papp an. Im Zusammenhang damit werden 
auch die Ausbrüche von Erdgas bei den dort bewerkstelligten Bohrungen auf 
Kohle erwáhnt. ÜÉR 

Beschreibungen der techniscehen Anlagen, der Betriebsverháltnisse und 
statistisehe Anweise über die Produktion des Goldbergbaues vervollstándigen 
diese interessante Monographie. 

Tarotháza, den 1. November 1912. 

BÉLA v. INKEY. 


2. REPERTORIUM DER AUF UNGARN  BEZÜGLIGHEN 
, GEOLOGISUHEN  LITERATUR IM JAHRE 1912. 
(S. Seite 230.) 


316 


A ,, Földiani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, 
ésványiani és őslénytani megismertetésére s a földlani ismere- 
lek terjesztésére. Megjelenik havonkénti öt évnyi tartalomanalt. 
A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai (0 K évi lag- 
sági díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendők be. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja 
a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet 
kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) 
tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- 
nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- 
zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és 
Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul 
s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. 

Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az 
oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mínt örökitő tagok ; — mig hivatalok, 
intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- 
korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. 


Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher 
Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer vervandten Wissen- 
schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen 
sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der 
jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder 
jáhrliceh einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit 
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren 
Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sámtliche Publikationen 
erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer 
Übersetzung. 

Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim 
Eintrvitte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch 
Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- 
stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein 
für allemal nachkommen. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII. KÖTET, 


1913 JULIUS—AUGUSZTUS-SZEPTEMBER. 7-9. FÜZET, 


ÉRTEKEZÉSEK. 


A TALAJOK JELLEMZÉSE VIZES KIVONATUK SEGÉLYÉVEL. 


Írta: BALLENEGGER RÓBERT. 


1912 őszén a m. kir. földtani intézet agrogeológiai felvételeket 
végző tagjai a mezőgazdasági szakoktatás céljait szolgáló talajgyüjte- 
ményt állítottak össze. Ez a 25 talajszelvényből álló gyüjtemény főleg 
tipusos, nagy területeket alkotó talajnemeket tartalmaz. 

A talajok kémiai jellemzése céljából megvizsgáltam vizes kivona- 
tukat. A kivonatot előzőleg ki nem szárított talajból készítettem olykép, 
amint azt az amerikai és orosz talajkémiai laboratóriumokban szokás,! 
t. 1. 100 g talajra 500 cm" desztillált vizet vettem, a kivonatot három 
perenyi keverés után SCHLEICHER és SCHÜLL-féle 602. sz. wextra hartv 
jelzésű szűrőpapirból készült redős szűrőn leszűrtem. A legtöbb talajból 
ilyképen teljesen tiszta oldatot kaptam. Kivételt csupán a székes talajok 
és az ú. n. nyiroktalajok képeztek. A székes talajokból készült kivonat 
ugyan teljesen tisztán ment át, azonban oly lassan, hogy egy nap alatt 
30—40 cm-nél több nem szűrődött. Ezért a székes talajok vizes ki- 
vonatának elkészítésénél a légszivattyút vettem igénybe olykép, hogy a 
vízzel elkevert talajt egy átlyukkasztott porcellánlappal ellátott tölcsérbe 
öntöttem, a tölcsér lapjára előzőleg egy darab szűrővásznat tettem, melyet 
szűrőpapirossal borítottam le; a szűrőlombikban ezután vacuumot állí- 
tottam elő. Megkisérlettem a PuxanL-féle agyagszűrők használatát is, 
amint azt MirscHERLIrIcmH? használja, azt tapasztaltam azonban, hogy a 
szűrőagyag absorbtió következtében a kivonatban levő ásványos anyagok 
egy részét visszatartja s így a vizes kivonat összetételét megváltoztatja. 


1 A vizsgálati módszerek részletesen le vannak írva a következő munkákban : 

OSWALD SCHREINER — G. H. FAILYER : Colorimetric, turbidity, and titration 
methods used in soil investigations, Washington, 1906 és 

GEpROIZ K.: A talajelemzés módszerei. Földtani Közlöny. Budapest 1912. 

2 E. A. MiTsCHERLICH: Eine chemische Bodenanalyse für pflanzenphysiolo- 
gische Forschungen. Landwirtschaftliehe Jahrbücher. Berlin, 1907. 365. old. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 21 


318 BALLENEGGER RÓBERT 


Az így nyert vizes kivonatnak minden egyes esetben meghatároz- 
tam elektromos vezetőképességét 18 C€"-on és lúgosságát "/100 normál 
kénsavval való titrálással (indicator methylorange, illetve ha a talaj nor- 
mális karbonátokat tartalmazott  phenolphtalein volt). Ezenkívül a 
WINKLER-féle eljárással meghatároztam a kivonat (/a"-tartalmát, továbbá 
1/100 normál ezüstnitráttal a CI -t. Egyes tipusos talajoknál ezenkívül meg- 
határoztam az összes oldott részt egy adott térfogatú kivonat bepárologta- 
tása által, továbbá a maradék összes ásványos részeit a száraz maradék 
kiizzítása útján. 

Az elektromos vezetőképességből továbbá kiszámítottam a kivonat- 
ban levő ásványos részek összegét, az oldott ásványos anyagok 2egui- 
valens súlyát középértékben 75-nek véve. Az így nyert értékeket a mérés 
útján nyert értékkel összehasonlítva, azt látjuk, hogy a mezőségi tala- 
joknál, ahol a talajnedvesség főleg Ca(HCO,), oldatából áll, a két érték 
kitünően egyezik, a szürke erdei talajoknál és a székes talajoknál a 
számított érték kissé alacsonyabb. EHnnek oka a talajnedvesség eltérő 
összetételében keresendő, ugyanis az erdei talajoknál és a székes tala- 
joknál a talajnedvesség kolloidális ásványos anyagokat is tartalmaz 
(SZO,, AI.O.,, Fe,O0.,), ezek az elektromosságot nem vezetvén, a vezető- 
képesség mérése által nem is határozhatóak meg. 

A vizsgálat számadatait a következő táblázatban foglaltam össze 
(L. 320—323. old). 

A táblázat értékeinek összehasonlításánál kitűnik, hogy az egyes 
talajnemek vizes kivonataik segélyével jól jellemezhetőek. 

A szürke erdei talajok vizes kivonata tartalmazza a legkevesebb 
oldott anyagot, a tenkei talaj A) szintjében 100 g talajból 0-0246 g 
oldódik, ebből 070096 (3999) szerves anyag. A kivonat alkalinitása oly cse- 
kély, hogy majdnem neutrálisnak mondható. A tavaszi és az őszi talaj- 
nedvesség összetételében különbség alig van. 

A tenkei talajon ma is erdő (tölgy) áll, ez a legkilúgzottabb, a 
többi a táblázatban szereplő szürke erdei talaj már régebb idő óta 
szántóföld, a művelés következtében ezeknek könnyen oldható sótartalma 
és alkalinitása is valamivel magasabb értékkel bir. 

A barna erdei talajok vizes kivonata már koncentráltabb. A karádi 
talajban (ősi bükkerdő) 0-0435"90 könnyen oldható rész van, melynek 
5349o-a szerves anyag. A kivonat alkalinitása is magasabb, 0"-0104. 
A bicsérdi talaj már régóta szántóföld lévén, nem tipusos erdei talaj 
többé, hanem átmenetet kép-z a mezőségi földek felé. 

Az erdei talajok vizes kivonatai szintelenek. 

A. mezőségi zóna talajai között Magyarországon legnevezetesebbek 
a sötét- és világosbarna mezőségi talajok, ezek a Nagy Magyar Alföld 
legtermékenyebb földjei és nagy területeket borítanak be a Tisza és a 


A TALAJOK JELLEMZÉSE VIZES KIVONATUK SEGÉLYÉVEL. 319 


Maros szögében, továbbá a Bácskában. Ezek között a csorvási feltalaj- 
ban 0-7070690 könnyen oldható alkotórész van, melynek csak 1099-a 
szerves anyag. Általában a könnyen oldható sók mennyisége a megvizs- 
gált talajok A) szintjében 0-0522—0-0762, a kivonat lúgossága pedig 
0-0476—0-0806 értékek közt váltakozik. Mig a szürke erdei talajoknál 
az A) és B) szintekből készült kivonat összetétele nem mutat lényeges 
különbséget, addig a barna mezőségi talajoknál az A) szint több könnyen 
oldható sót tartalmaz, mint a B) szint. A () szintben a sótartalom és 
az alkalinitás rohamosan emelkednek. A tavasszal gyűjtött talajminta 
kevesebb sót tartalmazott, mint az ősszel gyűjtött. Érdekes tünemény még, 
hogy a csorvási föld altalajában másfél méter mélységben 0-055199 szóda 
(Na. CO.) van, amelynek jelenlétét a felszínen még semmi sem árulja el. 

A táblázatban a mezőségi földek között szereplő hatvani talaj nem 
tipusos mezőségi föld, hanem oly terület talaja, amely régebben erdő 
volt, ma azonban mesterségesen előállított mezőség. 

Az oroszországi csernozemmel összehasonlítható fekete föld Magyar- 
országon csak az erdélyi mezőségben ismeretes. Könnyen oldható ásvá- 
nyos rész tartalmát és alkalinitását illetőleg az erdei és a barna mezőségi 
földek között áll. 

A Nagy Alföldön igen nagy területeket foglal el a fekete réti 
agyag; a táblázatban két ilyen talajszelvény szerepel, a békési szelvény 
egy még csak kis idő óta szántott területről való," míg a Simon-majori 
szelvényen már az elszékesedés kezdete látható, ami a B) szint magas 
sótartalmában és alkalinitásában nyilvánul. 

A mezőségi talajok A) szintjéből készült kivonatok sárga színűek, 
a mélyebb szintekből készültek szintelenek. 

A székes talajok között a balmazújvárosi tipusos kérges-oszlopos 
sós talaj, a könnyen oldható sóknak a B) szintben való felhalmozódása 
jellemzi. Szóda csak az altalajban mutatkozik. A szürkeszínű feltalaj 
vízben könnyen oldható részének 2899-a szerves anyag. A kúnszent- 
miklósi homokos, szerkezetnélküli széktalajnak már a legfelsőbb szintje 
is tartalmaz szódát. Az oldható sók a feltalajban accumulálódtak. 

A székes talajok vizes kivonata sötétbarna szinű. 

A talajok vizes kivonatának jellemzésére igen jól felhasználható 
az elektromos vezetőképesség meghatározása. Ezt a módszert Magyar- 
országon "SIGMOND ELEK? ismertette és a békésmegyei talajok tanulmá- 


1 A békési fekete réti agyag teljes kémiai elemzését és leírását illetőleg lásd 

BALLENEGGER R.: Felvételi jelentés az 1910. év nyarán Békés környékén vég- 
zett agrogeológiai részletes felvételről. A m. kir. földtani intézet 1910. évi jelentése 
Budapest 1912. ű 

2 "SIGMOND ELEK: Székes talajok vizsgálata a helyszinén. Az I. nemzetközi 
agrogeológiai konferencia jelentése. Budapest 1909. 


21" 


, 


LEE fe urn — ] — — JOTYO.0OfST90-0 26FO.010500.0 (2190-0Í6-LET 5 085—09 FI 16 


! 


L6.LT19600-O) —  ! — — 16900-OJZ8TO:0 1 8050-0 [6600-0 0960-018-6GF ) 09 ——-06 g (u AZourxog) rptatHy] 05 
06-0616£00.O/[ oÁa] —- "TOTO.Ol£870-0!9870.OIOGTO.O! GEFO-OI9-aL !  tetezurzs [08 —0 V 6I 
"golereg tepxe euseg (g 
xoG PT IZITOO0] — ESZ GOTŐS OKOT EGOS ON tk MSSbN Nt 981 h z0964 d SI 
ILLES TTNÁ KOTON I Set TA ss ZO OS 0 TEGTB ÖTÖT c Ji Ta6 2 OTT 2 ölés LI 
0€.8T18000.0 ( —  18100-OleITO.0] — ][ — 8.-0£ I , 09. —ok 1 A. [ea TAK) ESZHOLSREN [5i 
HAZBA KOKO E VE 9600.-OTZSTO-O] — Ez szaz] Kegatól 7 UoTozUIzS 106 70 Ka" GT 
x86-€ [TI00-0O Is. 6600-019£60-0 S 7 Süt SY ) —7OYtI d VI 
8p-6l ze ocmi ate TYOO-OJGZTO-O] — TE) § v-Gy n 05 ÜS ő SE $l 
1e:LT10100.0 £700.0I8GTO-OI  — Ez — [8-2 ; 09 —eg ) !g ](eASeusex)uokunsry ) GT 

53 $I-SI § s —— —18$00-OIGSIO-O] — 5 EE ZMGÖK 22 GezsaőG a 4 d 241 

2 SG OL KOTOOSON e zzz sől $$00-0O1S8STO-0 Sz 57 wiiiGsoy UOTOJUIZS 1096 —0 74 OT 

a 

4 99-TI Ta 077 7600.-01G960-0J — 5-7 583 0-0L 4 OVI 06I 325) 16 

8 Pr:A9T] — 7 5- s ÜL TO-Ől er 5 szt 8sÖB ; MOTZZAS MESZ SAS KSZN ETET TŐ 

8 988 £ izT se INGADOZOTT éji — 19.16 , MESSZOT Al A Se ez aozegakt [él 

E 99-LI vszER Ált 22 ls ——  187100-0f8500-0O ts. ZT [rotta] b " ÚR Sat aT E 4 1.9 

HA TGM Esz EE tése — — 1 8T00-016900.0j  — — — [zo JENKI e 

ei ! ! j 

d ! 

Fa 96-TIÍV600-OJ — —  18010.012860-010£V0-010900-0  0870-010-99 ? OT E--UGR EI v 
68-GT1TYO000-OJ — I .1600-016900-0  8£60.0 [ 6600-0 / 0660-019:91 2 09 —OoPp ! g Jeasínás u9-paouzi6I Je 
96-GL1T7000-0 . — 8100-016900-0 / 8€T0-016800.0  0Yc0-019-91 7) ORE GT ) (eAgeu imyig) eyueg ) G 
€G-9T19000-OI — $T00-016800.0 1 0€T10.019600-019760.016.16 ToTejIzS IG 0 TK] I 

"3oferey Topxe oyxnzg (p 
"xofere) IPA "TT 

BO-0/ 0 / j (3Xun OT Xx ] kj 
BE n í S0A J ZS9I [o398sod ! I e Si 
MEGG-E 0D j A95 1 HOD 3 8 -x9zs) 3985! 3JOPTO !-ay 007 PUIZS "9 j GWzj d Lé k 48. TON 
"81 3959 ] ! : ———— [ -O3Z80A ! ggzgsgo [784 sou 9056 I 8 a ) 9Ále IsSgyzeutivzs lemy v] a 
7 ] j ai 5 s H9SÁTYUT [Sy gos 
-S0Apou j SOZSSO fZ594 SOÁURASB SOZSSO [/ISB3IZZI / -OAYo[9 ] f [98 j z 
fereg V .U8d-09 IBUZONMJBUOA VI[9[B4 ZBIVZS "I "S 00T HOÁU9UPOIO ZY [7 JBUOADN KV Tózzészági 

3 "AJOJIJOZSSO HRUVJLUOATY SOZIA MOÍRTR]) TÖLZSJOJVÁSRIN 


321 


SEGÉLYÉVEL. 


KIVONATUK 


A TALAJOK JELLEMZÉSE VIZES 


(ST 59 


1) gegyeztvőszta ueggoderg zexvzsdeT xolervy Joel TesdeITIso v 


"18 93394 JI99ApOY H9SssaÍ[[0g 8 BAJEZVIGBI B U9gÁUuoaUIozÍ(n AS B Tedezezs or ÍVIB3 IPBIBY V 1 


GYAÁONA LE ) LTST-016681-OJ — 3 — 10.908 X 076—07T GY 
$0-LT sz ő, ZSZT-0f66ZT-0 7; p7 a 0582 BOJZYS OZT7OST I egATetGT exams] 
[7.06 , £eVO-019790.0 — "1 G.T9T , 0071—08 SZESVAÁGN TaGKOUUÁANY] ÚT 
Gg . 06 , L6F0.0150£0.0!  — — 16-eet ! uerezurzs (08 —0£ f ÉSE de 
69.66 [ uoÁu 9.70-O[GGGO-O — — V.6ET / vs1vs Aleyg [06 —0 SE 
8T-EI [eTT0-0l 7 (60PO-OLGLO:09040.0ÍSPOO.0  PeFO.Ol 0.951 , 08 —09 uv-9gy I Ze 
89.16 ÍG9TO-OIL rt V.G0.0ÍT8G0-0  6£90.OÍ1GZ00-.0/VOLO-O[ 6.-EGT [ teTezuTZS (07 — 05 TX. "öt6I 8A3ÍnáS tTezs 98 
89.26 TO6TO-0O [/TaoÁu $6€0-0O10T90-0!1E90-OTGL00.019040.OI 6-O9T ! 95xvs "ajeg [08 —0 -ZS9(ut soy) SvAJoso ] eg 
"JOÍVIey Id9sSOZAUT VUIVG "IIA 59 BUIVAJAJOS (7) 
klan jégO-0 10460.01G£70-0/  — L.69 ] teteguizs ]021—OTT egszer IV Zs 
Ír -EGISSOOSON V910.-OJGGTO-OT — 6 8-IF ] ) OV — 06 he j ú eg 
őI.£6 [9$00-0l - MOJOOLTSLOOL S TT — ] — [org [ esívs arg hoz —0 SZŐTÉI) HZKESSEÉST REZSI VE 
"fereg tSesozerm ejeyeg (g 
09-ST (TE00-O] — .6£50-0 KARLEbA 15 5 — [0-0 ? 0GVOTI Te 
LT-SI 19500-OJ  — 7890-01TE60-OlI  — —— - 0.SV6 !  vofozuIzs [68 —94 (eÁgou / 08 
98-66 19$00-OI - 66£0-0ISGPO-O — őse s gáGat , gy —0£ IvyuozoT) xoleuuoug 63 
V6.L6 18800-O[ - C610.OJZGTO-0 EKET KeSTBSTON HENOSAZZŰ $6 
£0-0G ÍG8I0-0/ — E610-0IGI60-0/ — az — 1 0.erő d 06 —04 i I LG 
10-46 16900.-0/  — 1900-OLT6GTO-OI  — — —  16-IG ] teregjuizs fJop —0G (u seg) s9x9g ) 96 
80-86 19900.0I  — £010-OIT650-0.  — — A EZ eza A oa — 0 I 66 
"HoseÁöt Ho (V 
"HOleIVI IBISOZAN "TI 
08-26 (9670-OJ 2?! 196£0.016G60.0/  — Ha ]0-IvI y 001—09 [ 7 6 
86-£G [TGTO-OJ  ?"  ] .—  ]8Z£0-OÍ997r0-Ol — s üesHat , 06 —0G d [(wa tváutaeg) pixgsorg 86 
89-STÍTTTO-OI aoául —  106£0-OI6GTGO-OI — b et 1 §-8e1 I ueregurzs [086 —0 VI I 66 


, 


L4.06 18000-019800-010610-OIG6GTL.OJOSGT-OI szt 7 J0/EGE] , FSTŐOTHVSOA sét á s 
66-ST 18000.0 £600-0 [0€TO-0  00£1-OJOSET-O] — T — 1z.s98 b varorurea 16g7—a [ag fán 4) sorymazuszsuny : 09 
18-L2T 19000-O] — — [GYITO-O 0666.-OJGTTS-OJ — ke; — ]o-g9er!  eureg GESSZOSMÁK a 19 
£6-IT 12000-0O]1 — — 18700.0 GPGG-OJO0GPE-O LT9G:010450.04846.-010.-879 BBIVS SZOVA: (ekőgur ! 09 
66.61 141600-019800-0! — — 8S5LT.010995.0 6I86G:0Í8TSO-01098€-010.60L ) 0 GE JT A (e ft Ge 
Ie.6 1$000-ol — 1! — /99£0.010990.0l1o8et-olee80.0lGező-010.9zt ! — euxag Í]G —0 [7 [9pfem) sozyafozenneg [ 9g 
"golereg seygzg (a 
erealejial — ] —  ]tY890-016080-Ol — —- — ]9.eei , OMT 2! Le 
SZAM I elkt ses sz — — 16290-OÍJZ9YO-OI — ésén — 19-ret ! teregurzs (011—0£ ! d 0 J(uáuoszog) eyjugieg I 96 
H SIDESZÁTS S E  IGFO-OÍGYHO-O] — —— FOSZT ESTESSATOT AKOS ON eg 
e] ! ] 
e aj (EZI Tetszett félllánea — — LEG0-OÍGY90-O €9€0-OIGTO0-008G0-O[G-TLT )  etegurzs 109 —eg [27 oagfnA8 "ageg ! 79 
8 ÖDEGTÁMSzz EN KVEG — —91T0-OÍT€20-018650-01€£00-00££0.010-L9 , 98 —GT ] 7 [ergreusesopgjuvaserr] s 
E mlhatan [9 5Ti — — FGTO.016€50-0100£0-016V00-06YE0-O[G-69  ) vSavssarey [gt —0 PK I GG 
ö ] ] ] j ] 
E 6£-IT 19500-0/G100-OJ — — /GEGOT.019951-O]J — Éz —— [kósas ) HERO KEI] S [19 
z 97.-8T [O6TO-0 6T00-O] —  160£0.01€G90-0OJ — EA — ÍL-PLT ]) tejegutzs [0y—er ] g ! — (mm x9yeg) Áuopv] 0G 
d 86-06 [0810-0 / 8100. 0 - 1 66G0-OJSEZO.O] — zs — 19.961 ] vözys arey [gt—0 ÍV OI GY 
f5aj ! ! 
91-8T [4660-0/ 7? — — 10060-OJZOTO.OI — sz — [DAVE [ egere [08 —07 ET I 87 
00-67 Í8V60-OJ 7? — — 16I80-OJL9FO-OI — si szálló KE LL VRÉSÉT ce —GG [4] (u sovg) gomleg [2 
94.8T 19460-O[/moÁa ]  — — 19080-0ÍG6e0-0OJ — sz —  19-6EL ] eszes are [06 —0 ["V ] 97 
ii jj 
SV-66[ 7 , —  1£020.0(6IS0-OI — ző — 1a-get [ veregurzs 109—098] g ] [et 
EGT NK tt NE Esz NT BOZOSO NÉ SSGDZO (St 7 — KösZHK ) 98 —GG [ ív [(mryzuozonjsogomonm ) PF1 
95-06] — /goAu ! -  79840.OÍG9ZO-O] — za —  ]0-£80G ] eszes "ATeg [68 7508 újat gi 
Ek HASA BATH] kzgoa [7 szavó ól zágt JGHKSAT ek 5 
VUIT4I a ] § 9AIJ9UI ] B5 e. 
: 0) 19 TEODOR -BzS -I9ZS)d9s! 3JOPIO [-ox 9J8z OTIZS ro jos 3 FS 
"183 998 i -sosn] (1 [-O93Z80A " ggzggo [79A SO dosÁr9u 3 $ a VÁ ISEZBULIVZS [EIB V S 
-SOApou ] SOZsSsO0 7594 SOÁNYAS? SOZSSOj TSBJIZZI -oayyeTe gés [evil B 
51 (mereg v . (44-04) HBUZOYJVUOA VIÍVI8) Z8IVZS "I "S 00T XoÁtuaUUpAaI9 7 JEUOATH V TEZDEA j 


323 


, 


KIVONATUK SEGÉLYÉVEL. 


VIZES 


, 


A TALAJOK JELLEMZESE 


$0-G 
61-€ 


66-8I 
10-61 


TV-eT 
$sY-€I 


0800-0 
0800-0 


9100-0 
1800-0 


8£50-0Í72£0-Ol — ső 


9.98 ] ) 04€147—08 
6960-0ÍVGS0-0 Ge. Gaz Ez 9.98 


us jeguTzs . [08 —0 


Gc00-01£800-010610-010£00-010660-OJ €-L6 varazsa 0€6—0T 
2900-OT98TO-01 T1960-012900-OISTSO-OJ 8-6P ) Bogps 7ATBU JOT —0 


a: 1800-OfGEIO-O] — — ráctetar ! ) 0G —OT 
—— 17600-OILYIO-O 6 k SZE 6-6 ! uerezuizs 107 70 
7-5 ST00-011Y00-0 2 éz —- (ga EN , —ji 
4 $£700-01G600-0 szel edzi —— LVI talogurzs Í[eI —0 


"jolemeg gouor (g 


I GGTO-ONLEZOSO [4 sz — [og a] ) 08 —GIT 
— — (F9T0.OlZFG0-0I — —- — 16.p9 uejegurzs [el —0 
— — 1 96£0.-o ésa ál zz — —  f0-ept ) ueregurzs 109 —06 
-  199£0.-olaezo-ol  — — ] — (Í£.egt ] eszes ateg [08 —0 
É "yofereg ta9zay (V 


"jofele si jeoz on "TIT 


(ur same Tr) gerdrred 


Ca gsog) 91rorsooy 
jj 
(u sojogezg) sosn]I1tÁN 


! 


(ta Áuoszog) RXDRTETIN 1 


j (ur xourozs 
-unyÁ seuzse fr) JouTozg 


(0A sou 


GZ 
vL 


49 
99 


§9 


UTOSOTN) AVAOIBÁSBIN] 19 


324 BALLLENEGGER RÓBERT 


nyozásánál alkalmazta is. A módszer azonban nemcsak a székes talajok 
térképezésénél használható, ahol azonban nélkülözhetetlen is, hanem 
általában az összes talajok tanulmányozásánál. A táblázatból láttuk, 
hogy az egyes talajtipusoknál az A) szintben a vezetőképesség a követ- 
kező értékekkel bir: 


szürke: erdei talajoknal ás skOS e essem SRASG SEL 
barna A ( EK get 75"6 
réti agyagoknál.. .. Sz 5 eza (a SL r oz La 
barna mezőségi talajoknál . OO... 1394—205"-0 
székes talajoknál BEz Tény h 13640 


A vizes kivonatok vezetőképességének meghatározása tehát gyorsan 
tájékoztat a talaj könnyen oldható sótartalmát és a sóknak az egyes 
szintekben való eloszlását illetőleg. Az oldható sók mennyiségének és a . 
kivonat reakciójának ismerete pedig felvilágosítást nyújt arra nézve, 
hogy a kérdéses talaj minő talajképződési folyamaton megy keresztül. 

Kelt Budapesten, 1913 május 1-én. 


A FRUSKA-GORA TRACHITOS KŐZETEI. 


Írta: dr. Maugirz BÉLA. 


A Fruska-Gora trachitos kőzeteit már eddig is igen sok kutató tanul- 
mányozta. Rövidebben foglalkoztak vele Wornr,! DoELTER,? NEDELJIKOVIÓ,? 
Porpovió,t Szazó ő és LEsz;S több munkájában behatóan tárgyalja őket KocH 
ANTAL? és KispPATIó.S Ásványos összetétel és szövet tekintetében KocH és 
Kisparió leírásai nem sok kivánni valót hagynak maguk után; épen ezért a 
következőkben csak egész röviden akarok a kőzettani leírásra kitérni. KocH e 
kőzeteket edolerites trachito, Kisparió pedig etrachit, névvel illeti. A pontos 
rendszertani helyzet megállapításához megbizható elemzésekre volt szükségem ; 
vizsgálataim eredményét a következőkben foglalhatom össze. 


1 Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1861—62. 160. 

2 Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1874. 60. 

3 Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1874. 15. 

4 Földtani Közlöny. 1876. — Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1874. 226. 

5 Földtani Közlöny. 1873. 94. 

6 Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt. 1873. 295. 

7 Földtani Közlöny. 1873. 144; 1876. 21; 1882. 257. — Magyarhoni Földtani 
Társulat Munkálatai. III. 82. — Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt. 1871. 23. és 
1876. 1. — M. Tud. Akadémia. Értek. a math. és természettud. köréből. 1871. és 
1874. M. Tud. Akadémia. Math. term. tud. Közlemények. XXV. 5. szám. 

S Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt. 1882. 396. és 409. 


A FRUSKA-GORA TRACHITOS KŐZETEI. 325 


Kocn szerint a Fruska-Gora trachitos kőzetei a felső krétakorú üledékek 
közé konkordánsan betelepülve két telepet alkotnak. KocH tanár úr szívességé- 
ből két közetpéldány állott rendelkezésemre; a kettő habitus tekintetében egy- 
mástól meglehetősen eltér. 

Az egyik példány lelőhelye cVerdnik (Szerém m.), Dobra voda felett a 
Vienacon, a Kamenár közelében;. Világosszürke alapanyagban nagy (5—10 
mm-nyi) üvegfényű földpáttáblákat és számos 2—10 mm-nyi fényes sötét 
amfbolprizmát látunk kiválva. Az automorf földpáttáblák részint szanidinek, 
részint savanyú plagioklászok (oligoklászok); teljesen friss állapotban vannak 
megtartva; optikai sajátságaik jól megállapíthatók. Az amfibolok automorf 
módon vannak kifejlődve, az oldallapon és prizmán kívül a terminális lapok 
is jelen vannak. Optikai sajátságaik: a kioltás c:c— 12—-149, a tengelyszög 
meglehetős kicsi, a kettős törés gyenge, a pleochroizmus: c — barnába hajló 
sötétzöld, b — sötétzöld, a — sárgászöld; megtartásuk teljesen Íriss, a magma- 
tikus rezorpciónak épen csak nyomait lehet észlelni. A kőzet igen nagy meny- 
nyiségű makroporfiros (1 mm-nyi) augitot is tartalmaz, amelyet azonban halvány- 
zöld színe miatt szabadszemmel nehéz felismerni. Ezek az augitprizmák teljesen 
automorfok, a vékony csiszolatban halványsárga színben átlátszók, optikai tulaj- 
donságaik : c : c — 409 körül, tengelyszög — 607 körül, néha kissé zónás szer- 
kezetet is mutatnak, söt helyenként még homokóraszerkezet is ismerhető fel ;: 
mindezek a tulajdonságok a diopszidszerű monoklin augitra utalnak. Biotitot 
ez a kőzet egyáltalában nem tartalmaz. Az alapanyag földpáttábláknak és sze- 
mecskéknek rendkívül tömött szövedékéből áll. Meglehetős sok zömök apatit- 
prizma, élesen automorf titanitkristályok, továbbá alaktalan magnetitszemek 
egészítik ki az elegyrészek sorozatát. Másodlagosan keletkezett a kevés kalcit, 
kvarc, limonit és hematit. 

A kőzet kémiai összetételét a következőnek találtam (1. számú elemzés) : 


súly-90 molekula-99 

St 0, EEEN ES DOS 63"15 
MTI0St E REVE 0-83 0-70 
Jazz ez Ente 24 10-72 
HOST stee gy tte 431 — 
MGONNS kht e e attenesá bé 2531 578 
JADEN BAJ Ht a nyom — 
IV AE KESÉN E ves 7. 2-61 439 
ÜNKOL eze ; 627 754 
ING SEN EAOSL EN eza - 4017 442 
KO 8 4:61 da 
TROLAL VA bek 0719 — 
HO IAÉTNYÉS gb 178 —— 
ús i 035 —— 

7 99-84 10000 


Fajsúly — 2 65. 
Az OsaANnw-féle értékek : 
s A G F a c f n 
G385 e 72 ZOOO TTAÁ71 alga ka de) AA 057 


D: MAURITZ BÉLA 


A másik megvizsgált köőzetpéldány lelőhelye cLedince (Szerém m.) kő- 
bánya a Ratorszkipatakban, az ércbányán fölülv. Külső habitus tekintetében 
az előbbitől nagyon eltér. Makroporfirosan kevés földpát és amfbol van 
kiválva; az utóbbiak azonban nem automorfok. Az alapanyag sötétebb kékes- 
szürke és a tefritekre emlékeztet. A vékony csiszolatban az amfibol különös 
elváltozásokat árul el: helyenként hosszanti irányban mintegy rostokra bom- 
lott szét, máskor pedig szabálytalan repedésekkel van átjárva, amelyek másod- 
lagosan ércekkel töltődtek ki. Az amfibolok mindig barna biotitlemezkékkel 
vannak körülvéve; a mikroszkópi kép azt a benyomást kelti, mintha ezen 
biotitpikkelyek az amfibol rezorpciója révén keletkeztek volna. A biotit egyes 
önálló nagyobb táblákban is előfordul, a hasadások mentén érccsomók váltak 
ki benne. Az augit ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja, mint az előbbi 
kőzetben. Az alapanyag aránylag meglehetős nagyszemű ; benne az oligoklászok 
a fénytörés révén a szanidinektől élesen különválnak. Az oligoklászok az idő- 
sebbek, mert a legtöbb esetben szanidinköpenyeggel vannak körülvéve. Az 
apatitprizmák ebben a kőzetben meglehetős nagyok és a vékony csiszolatban 
kékes színnel átlátszók ; rendkívül nagymennyiségű opak pálcikás zárványt tar- 
talmaznak. ; 

A kőzet kémiai összetételét a következőnek találtam (2. számú elemzés) : 


súly-00 molekula-99 
ISYJESE 59-05 62-48 
JEMÜNS TE 096 0-82 
Al, 0, 16-32 10-89 
hez 4"02 —- 
FeO 2:4.6 915 
MnO nyom 
MgO . 2-72 463 
CaO 648 788 
Na. 0 ÉS 3"88 426 
K,O 455 329 
P, 0. 0-38 költ 
ES) 2:60 - 
EDE sz BE nyomok — 
99-42 100-00 
ATS Ülsz 9 
Az OsAaNnw-féle képlet: 
s A (4 F a c jé n 
62-48 -7-55 324 1492 90. 220 LO KEHIG 


Nefelin vagy egyéb földpátpótló ásványok még csak nyomokban sem 
mutathatók ki. Hasonlítsuk össze ezeknek a kőzeteknek tipusformuláit az OSANN- 
féle ! táblázattal : 


1 TSCHERMAKS Min.-petr. Mitt. XX. 506. 


A FRUSKA-GORA TRACHITOS KŐZETEI. 327 


s a, [4 1 
GZ ISNOZKKKD30 4-6 1. számú elemzés 
HZ-DEG Ho RO et6 2 a c 


635 65 2 115  Bruderkunzberg-tipus (Siebengeb.). 
Ö2.2 SÖ4SR0 11 Kolmer Seheibe-tipus (Böhm. Mittelgeb.). 


A Bruderkunzberg-trachittipusról már Osawxws is megjegyzi, hogy a leg- 
bázikusabb trachitoknak egyikét képviseli, amelyet joggal lehet a trachidole- 
ritek közé is besorolni; az utóbbi közetcsoportban a Kolmer Scheibe-tipus 
csaknem azonos a fruskagorai közetekkel. Kémiai összetétel tekintetében igen 
közel állanak e kőzetekhez az Arso-trachit és a Columbretes-szigetek némely 
trachitos közetei, utóbbiakat BEmcxe! atefrites trachits névvel illette : 


17 Fruska-Gora 3 Arso Columbretes 
SOL ET tEz  M 99-05 56-75 9312 
TA DE 18 0-8 ; 096 124 0-25 
S te ze 6 HOZÁ 16-32 18-03 20-48 
0 LME 431 4-02 9:99 513 
FeO ages] 2-46 304 150 
MTU ezt e s nyom —- — esti 
JD TÜSKE ZET KE 2:61 2-12 202 1-88 
ÖVE TA ZKERRÉT Ő j 05217 67-48 468 429 
ANETTE 0 NÁL béeesEtSS 4-07 3:88 485 6-20 
10) za b 461 455 992 488 
HÜ új 1-78 2:60 0-18 295 
TEL ESETE vs 019 0-38 0-34. 043 
SSEL hézése —— — — — 
ÖK AGAS KÁSÁT 0-35 KEL te b 
ÜRERZE ár e KO és es EL ÜKS — 0 0-28 

99"S4 99-42 99:38 100 83 


A Fruska-Gora trachitos kőzetei az igazi trachitoknál jóval bázikusabb 
kőzetek, vagyis az igazi trachitókhoz képest kevesebb kovasavat és több színes 
elegyrészt (vas-magnézium-kalciumszilikátot) tartalmaznak. Kémiai összetételük 
alapján nincsen kizárva a földpátpótló ásványok keletkezésének lehetősége. 
A természetes kőzetrendszerben a trachitok és trachidoleritek közé illeszked- 
nek be. A cdolerites trachito megnevezést, amelynek szerzője KocH ANTAL, igen 
szerencsésnek tartom, amennyiben ez a név kifejezi a közetnek a trachit- 
családhoz való tartozását, de másrészt utal arra a körülményre, hogy e közetek 
az igazi trachitoknál bázikusabbak. Egyáltalában nem lesz meglepő, ha elegy- 
részeik között előbb-utóbb a földpátpótló ásványokat is fel fogjuk fedezhetni. 

Készült a tud. egyetem ásvány-kőzettani és a műegyetem ásvány-földtani 
intézetében. 

Budapest, 1913 május havában. 


1 TSCHERMAKS Min.-petr. Mitt. XVI. 168. 


A VISEGRÁDI DUNASZOROS ÉS A PESTI SÍKSÁG FIATALABB 
KAVICSTELEPEI." 


Irta: STRÖMPL GÁBOR dr. 


A Dunavölgy középmagyarországi szakaszának kavicstelepeiről szóló iro- 
dalom már eddig is tekintélyes. Többen foglalkoztak vele, de összefoglalóan, 
avagy részletesebben eleddig még senki sem. Magam a M. kir. Földtani Intézet 


kitüntető megbizásából jutottam e tanulmányokhoz, amikor — mint ennek az 
Intézetnek külső munkatársa — tavaly nyáron a Duna Esztergom és Ercsi 


közé eső szakaszának kavicslerakódásait nyomoztam. Sajnos, kogy a rendelke- 
zésemre álló idő rövid volta, különösen azonban a tervbe vett terület nagy ki- 
terjedése, nem engedték meg a részletes kutatást. Jóformán csak átnézetes fel- 
vételt végezhettem, de már ez maga is elegendőképen tájékoztatott a kavics- 
telepek általános geológiai viszonyairól. 

Kutatásaimat az irodalom megjelölte módszerekkel kezdettem. Eleinte 
csupán a kavicsok sztratigrafiai és települési viszonyaira ügyeltem, később 
azonban. mihelyest a dunamenti kavicsokban fluviatilis eredetű terraszkavi- 
csokra ismertem és kivettem, hogy e kavicstelepek a Duna völgyének térszíni 
arculatában határozottan kifejezett lépcsős, terraszos elhelyezkedést mutatnak, 
tanulmányaimba belevontam a gyorsabb áttekintést adó morfológiai megfigye- 
lési módokat is s ez, a jobbadán meddő, sokszor rosszul feltárt, vagy a még 
újabb képződményektől teljesen elhantolt kavicstakaróknál, telepeknél és fol- 
toknál célravezetőbbnek bizonyult. 

Morfológiai tanulmányaimnak a Dunavölgy térszíni kialakulását érintő 
megfigyeléseit a Földrajzi Társaságnak mult évi (1910. XII. 22.) szakülésén 
terjesztettem elő, míg jelen előadásomban pusztán a kavicsok geológiai viszo- 
nyait óhajtanám ismertetni. Településüket, majd függőleges és vízszintes el- 
terjedésüket, végül sztratigrafiai helyzetüket. Széltében a Duna itteni völgyén 
majdnem mindenütt van kavics. Váctól Soroksárig és még lejebb a folyam bal- 
partján, futóhomok vagy mocsaras és morotvás üledék fedi; a Duna szorosá- 
ban meg a jobb partokon (Basaharc, Dunabogdány, Vác felett, Gellérthegy stb.) 
sok helyütt lösz, egyebütt mésztufa (Kiscell), omladék, patakhordalék (Duna- 
bogdány, Tahi stb.) borítja. Fekvője hasonlóan változatos. Leggyakrabban a 
neogén rétegekre települ (Rákosszentmihály, Kőbánya, Pusztaszentlőrinc, Buda- 
fok, Nagytétény stb., néhol (Kismaros, Göd, Kiscell, cinkotai Annatelep stb.) 
a paleogén képződményeinek erősebben diszlokált rétegeit üli meg, míg a 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 május 3-iki szakülésén. 


A VISEGRÁDI DUNASZOROS ÉS A PESTI SÍKSÁG FIATALABB KAVICSTELEPEI. 399 


Duna szorosában sziklaterraszokkal (Pilismarót, Dömös, Visegrád, Nagy- 
maros stb.) magán a kemény andeziten fekszik. Települési viszonyainak leg- 
hűbb képét szelvényeken tüntethetem fel. Az egyiket Csepel Rákoskeresztúron 
át vonom meg, a másikat valamivel feljebb Kiscell és Csömör között. Mind- 
kettőt a főváros közelében, hogy ismertebb területet érintsenek s mert a 
kavicslerakódások épen ezen a tájon vannak a legszebben kifejlődve, illetőleg 
terraszai épen itt a legtipusosabbak. A kavicsok, ahogy azt a szelvényeken lát- 
hatjuk, takarókban, leplekben ülik meg a diszlokált aljazatnak egyes elvető- 
dött rögeit és diszkordánsamn telepszenek a harmadkori képződményeknek 
hol fiatalabb, hol meg idősebb rétegeire. Kivételt teszen a csömöri Kálvária- 
hegynek kavicselőfordulása, mert ennek álrétegzett kavicstakarója konkordánsan 
fekszi meg a pannoniai agyagnak legfelső emeletét. Ugyanilyen konkordáncia 
van a szentlőrinci alsóbb, a levantei kavicsnál is. A. kavicsterraszok szintesek ; 
anyaguknak szerkezete fészkes településű és álrétegzett. Kavicsuk általában 
lapos. Túlnyomóan kvarcból áll, csak ott, hol sziklatalajt érint a takaró, az 
illető helynek anyaközete lesz az uralkodó. Nagytéténynél sok benne a szarmata- 
mészkő, Dömösnél a — nem mállott —- andezit. Ezekből a kimosott, de nem 
nagyon messzire hordott s épen ezért apró darabokra nem töredezett, kevéssé 
koptatott anyakőzettuskókból olykor hatalmas kavicsokat, valóságos kavics- 
tömböket találunk (Szentlőrincen a lajtamészkő, a Sashalom laposán andezit- 
tufa). Gödnél pl. a Duna még ma is 0-73X0-5 m nagyságú kavicsalakú tömböt 
formált a közeli partnak felső-oligocén homokkövéből. A kavicstelepeknek ez a 
szintes, a fekvőrétegeket mintegy lenyeső, a fluviatilis eredetű álrétegzettség 
szemelőttartásával, határozottan folyóterraszokra utal és ezt a terraszos tér- 
színt a szelvényeknek arányosan torzított magaslatai világosan mutatják. Még 
a kavicsokra rakódott homokbuckák hepe-hupássága nem nyomja el a terra- 
szoknak általános, jól kivehető laposait, mert a terraszok belső pereme, a 
homlokai, legalább itt a főváros közvetlen közelében, koptatósabb lejtőikkel 
túlszárnyalják az alantabb következő terraszlaposnak valamennyi kiemelke- 
dését. Dunakeszi felett, Göd és Szöd körül, ahol magasabbak a buckák, cserben- 
hagy a morfológiai kutatás. A térszín lépcsői helyett itt, magát a kavics- 
kibukkanást kell megkeresni, ha tájékozást akarunk szerezni a kavicstakarók 
további lefutásáról. Egyebütt már a terrasz-homlokainak követése is megadja 
a kellő felvilágosítást a kavicsleplek elterjedéséről. Nagyjában, átnézetesen 
követtem is ezeket a lépcsőzetes lejtőket. Isztergomtól, az Ipoly és a Garam 
torkolati .szakaszainak belevonásával, a jobbparton le Ercsiig, a balparton 
Soroksárig, Rákoskeresztúrig. Elterjedésüknek, lefutásuknak morfológiai érde- 
kességű leírását itt mellőzöm, függőleges tagozottságukra vonatkozólag pedig 
csak a legfontosabbakat említem meg. 

A Duna szorosán át a pesti róna felé általában négy terrasz kiséri a szo- 
rosabb értelemben vett Duna völgyét. Magasságuk a folyam mai szintje felett, 
amennyire azt eddigi átnézetes felvételeimen térkép útján megállapíthattam, 
3—5, 6— 8, 10—15 és 35—50 m. Pontosabb adatokat csak gondos mérések 
után adhatok. A Csömör és Cinkota környéki terraszok ennél magasabbak, de 
a 120—150 m-nél feljebb nem nyúló terraszok, illetőleg kavicstakarók: 


330 D-: STRÖMPL GÁBOR 


száma bizonytalan. Elterjedésük is kétes, mert már Szödnél nyomuk vész. 
A kavicsok eredetét, sztratigrafiai helyzetét már ezekből az adatokból is sejt- 
hetjük, egyelőre azonban még nem bizonyíthatjuk. A két első, azaz az alsóbb 
(3—5 és 6—8 m) terraszokon fekvő kavicsok a mai ártér üledékeivel együtt 
alluviálisak; a középsők (10—15 és 35—50 m), a dunamenti kavicsok- 
nak legnagyobb részét hordó terraszok, miként az hazánk számos helyéről az 
e magasságú terraszokból gyűjtött kövületek igazolják, pleisztocén korúak. 
És pedig az alacsonyabbik (CHOLwNoxY cvárosi,-terrasza) fels ő-, a magasabbik 
( CHOLNOKY cfellegváris-terrasza) alsó:-pleisztocén korú. S ezt a sztrati- 
grafiai szintezést az itteni kövületek és települési viszonyok is igazolják. 

A mai Duna felett 3—50 m magasságban fekvő kavicsokat a Duna rakta 
le. Részint a közeli, nagyobbára andesit- és mészköhegyekből származó törme- 
lékekből, részint — s ez a túlnyomó kvarckavicsokra áll — abból a levantei 
korú törmelékkúpból (Lóczy, INgEY), amelynek legalsó, közvetlenül a pannoniai 
agyagot megfekvő kövületes részletét Pusztaszentlőrinc nagy kavicsbányájából 
ismerjük. 

A magasabban fekvő kavicsok, valamint a szentlőrinci alsó (levantei) 
kavics nem a Duna hordaléka. Kavicsuk jóval nagyobb, semhogy azt a Duna 
a Kis-Alföldön át hozhatta volna. Sokkal magasabban is fekszenek a Duna 
szorosának legmagasabb (50 m) terraszánál. Lerakódásukkor a Duna még 
nem folyt át a mai középhegységi szorosán, hanem ott veszett el a Kis-Alföld- 
nek beltavában (?), amikor a Csallóköznek hatalmas törmelékkúpját építgette. 
Csak később, a pleisztocén korszak legelején lépte át a visegrádi szorost a 
dömösi andezitkúpok közti horpadáson át és ömlött a Nagy-Alföld medencé- 
jébe. Hogy és miként, azt csak a későbbi tanulmányok fogják kideriteni. 

Nem tévedek, azt hiszem, ha ezeknek a magasabban fekvő, a csömöri 
Kálvária- és Szőlő-hegyeken. oly nagy vastagságú kavicstakaró lerakódásának 
korát a levantei korszakba teszem. Ugyanis a 140—150 m relativus magas- 
ságig hágó kavics konkordánsan fekszi meg a pannoniai agyag legfelső réte- 
geit, míg nyugaton a Dunának régi alsó-pleisztocén korú terraszos völgye hatá- 
rolja. Lerakódása csak a pannoniai és a pleisztocén korszak közötti időben, a 
levantei korszakban történhetett. Levantei korszakbeli kavicsot ugyanis a közeli 
Pusztaszentlőrineről ismerünk s úgy tudom, nem csalódom, ha ebben a ma- 
gasan fekvő, Mogyoródtól Csömörön át szinte Pécelig terjedő tekintélyes kavics- 
takaróban, települési viszonyai — és nem zsákos redőzései miatt — annak a 
levantei korú törmelékkúpnak a legfelső darabját, a keleti szegélyét látom, 
amely törmelékkúpnak legalsó, ugyancsak a pannoniai agyagra települő homo- 
kosabb részletét épen Szentlőrincnél vizsgálhatjuk. A két kavicselőfordulás, el- 
tekintve a törmelékkúpnak felhalmozódásához szükséges, de aránylag rövid 
időtől, egykorú és mindenesetre azonos eredetű törmelékkúpos lerakódás. — 
A levantei törmelékkúpba vágódott Duna későbbi oldaleróziója nem ért el 
egészen Csömörig s így a törmelékkúpnak ezt a keleti szegélyét nem takarít- 
hatta el. Csermelyek és záporpatakok marta takarójával most is ott fekszik 
pannoniai aljazatán. A szentlőrinci levantei kavicselőfordulást a pannoniai 
agyagnak és vele a levantei kavicsnak az Alföld felé irányult — postlevantei — 


A VISEGRÁDI DUNASZOROS ÉS A PESTI SÍKSÁG FIATALABB KAVICSTELEPEI. 331 


sülyedése (a SZEMERE-féle lövőház mentén) mentette meg az elhordástól, 
amennyiben a Dunának alsó-pleisztocén korszaki oldaleróziója itt ért le a 
pannoniai agyag szintjéig. Erzsébetfalván a felső-pleisztocén korú völgyfenék 
már igen, amiért ehelyütt a szálban álló levantei kavicsnak már nyoma sincs. 

Tekintélyes vastagságú és kiterjedésű törmelékkúp boríthatta az Alföld- 
nek a Duna szorosáig érő csücskét, amelyet később a szoroson átfolyó Duna 
bontott meg a felismerhetetlenségig. 

A levantei kavicsok származását kutatva, a pleisztocén korú kavicsok 
tanulmányozásánál oly célszerűnek bizonyult terrasznyomozások legalább eddig, 
a futólagos felvétellel, nem vezettek határozott eredményekre. Már Fótnál, de 
még inkább Göd táján vastag futóhomok lepi el a kavicsokat. A. terraszok el- 
mosódnak, kibogozásuk alapos bejárás nélkül lehetetlen. Szödnél nyomuk vész, 
folytatásukat nem ismerjük. 

Lóczy tanár úr a levantei kavicsot a  Cserhátnak mediterrán korú 
abráziós kavicsaiból származtatja, amelyet torrens jellegű vízfolyás hordott el 
dél felé a levantei korszakban Az ő ajánlatára kezdtem meg ez idén húsvét- 
kor a cserháti (Nógrád, Diósjenő) kavicsok geológiai és morfológiai tanulmá- 
nyozását. Az eddig bejárt területnek megfigyelései még mitsem bizonyítanak a 
fenti feltevés mellett, mindazonban a két (levantei és mediterrán) kavicsterület 
általános lejtési és morfológiai viszonyai biztatók s remélem, hogy az idei nyár 
tanulmányaival geológiai és petrografiai érvekkel igazolhatom majd a cserháti 
eredet helyességét. 


A CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 


Írta: VENDL ALADÁR dr.! 


(A III. táblával.) 


Tanulmányom célja a Csepelsziget ÉNy-i része homoktalajának ásvány- 
tani alkotását a petrografia és az elemző kémia módszereinek segítségével kva- 
litative és — amennyire lehetséges — kvantitative jellemezni. 

A tanulmányozott homokpróbákat Csepel községtől Ny-ra, a tölténygyár 
ÉNy-i sarka körül gyűjtöttem, közvetlen a felületről s legfeljebb 10 em mélység- 
ből. A homokot a növényi részek eltávolítása céljából 1 mm lyukacsú szitán 
átszitáltam. H szitán az összes homokmennyiség keresztülhullott ; tehát a homok 
szemecskéi 1 mm-nél kisebb átmérőjűek. A szemek nagyjában koptatottak, 
de ez a koptatottság nem túlságos; mindenesetre azonban jóval gömbölyödöt- 
tebbek a szemek, mint a folyami éles homok. Úgy, hogy a kalcit, apatit sze- 
meinek túlnyomó része s a kvarc szemei közt is igen sok majdnem teljesen 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi május hónap 3.-iki 
szakülésén. 


332 Dr VENDL ALADÁR 


gömbölyű. Hogy a homok vagy a talajok vázának mineralógiai összetételét 
legalább közelítőleg kvantitative is jellemezni lehessen, az egyes ásvány- 
fajok egymástól való minél tökéletesebb elválasztása szükséges. Ideális ered- 
mény úgy volna elérhető, ha sikerülne minden ásványfajt külön-külön izolálni 
s az egyes ásványfajok összes súlyát lemérni, de ez természetesen elérhetetlen. 
Meg kell elégednünk avval, hogy a homokot alkotó ásványokat fajsúlyuk sze- 
rint bizonyos csoportokra szétkülönítjük, az így nyert részleteket megmérjük 
s végül e részleteket külön-külön megelemezve, az elemzési adatokkal észlele- 
teinket kiegészítjük. Ily módon — habár teljesen kvantitativ mineralógiai elem- 
zést nem sikerül is keresztülvinnünk — annyit mindenesetre elérünk, -hogy 
kvantitative jellemezzük a kérdéses homokot. Egyik dolgozatom 
alapján! a Duna hordalékának főbb ásványait nagyjában már előzetesen 
ismertem; úgy hogy e csepeli homok vizsgálatát mindjárt a kvantitativ szét- 
választással kezdhettem meg. A kolloid anyagok a nehéz folyadékok és olva- 
dékokkal való elválasztást meghiusítják. Ezért előbb a vizsgálandó homokot 
920 cm magas vízoszlopon keresztül való 24 órás — napokon át tartó — üle- 
pítéssel a kolloid anyagoktól megszabadítottam. Az így leiszapolt agyag 
mennyisége az egész homoknak 0-7290-a. Ezenkívül még a 1640" percnél 
nagyobb idő alatt ülepedő iszapot is különválasztottam, ami 0-5290-ot tett ki. 

IIy módon a homoktalajnak 742:56 gy vázrészére tettem szert s a további 
vizsgálatokat evvel az anyaggal folytattam. 

Nehéz folyadékok és olvadékok segélyével nagyjában a REraERs W.? 
ajánlotta csoportokra választottam szét a homokot. Minden elválasztást kétszer 
ismételtem. Nehéz folyadékul a Thoulet-oldatot, a jodmetilént s a jodmetilénes 
jod--jodoformoldatot, nehéz olvadékul — többszöri próbálgatás után — a. 
thalliummereuronitrátot használtam, mellyel, minthogy csak a legnagyobb faj- 
súlyú kis mennyiségű anyag szétválasztására használtam, igen kényelmesen 
lehet próbacsőben dolgozni. A thalliummercuronitrát eltávolítására híg AJ oldat- 
tal, majd vízzel mostam ki az illető részletet. 

A szétválasztott s kimosott részleteket szobahőmérsékleten szárítva mér- 
tem. s így a következő csoportokat nyertem : 


Fajsúly 09] Ásványcsoport 


Kvarc-káliföldpátcsoport 


2:60—2:70 ! 7138 ) Kvareccsoport 


2:70—3"00 ; 21-73 . Karbonát-kvarec-esillámecsoport 


3:00—3:30 ! 1:39 " Amfibolesoport 


3:30—3:60 , 0-45 Piroxéncsoport 


3"60—4-80 . 0-84  Gránát-rutil-zirkon csoport 


fs 4"80 0-14  Magnetitcsoport 


1 VENDL A.: Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez. Bpest 1910. 
2 RerGERs J. W.: Über die mineralogisehe und ehemische Zusammensetzung 
der Dünensande Hollands etc. Neues Jahrb. etc. 1895, I. pag. 16—74. 


A CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 333 


EH számok természetesen nem lehetnek állandóak: mindamellett fontos 
jellemzői a talajvázrészek ásványtani összetételének. 

A fajsúlyuk szérint szétválasztott részleteket részben óraüvegen ismert 
törésmutatójú folyadékokban, részben kanadabalzsamos preparátumokban tanul- 
mányoztam a mikroszkópi vizsgálat módszereivel. A kisebb törésmutatójú ásvá- 
nyokat rendesen benzolban, a nagy törésmutatójúakat jodmetilénben vizsgál: 
tam. A közepes törésmutatók közelítő meghatározására még néhány SCHROEDER 
VAN DER KoLrKk ajánlotta folyadékot használtam fel. 

Igen gyakran az ismert mikrokémiai reakciók egyike-másika is szükséges 
volt az optikai úton nyert eredmények kiegészítésére. 

A meghatározott ásványok diagnózisaikkal együtt a következőkben fog 
lalhatók össze: ; 

Mikroklin. A 2:60-nál kisebb fajsúlyú részletben a földpátok túlnyomó 
része mikroklin. A mikroklin-szemek a jellemző rácsos strukturájukról 
könnyen felismerhetők; a kioltás a P lapon szimmetrikusan 16? körül. A sze- 
mek átlátszók, üdék, tiszták ; némelyik szem azonban zavarosnak látszik. Néha 
fekete, gyakran elágazó interpoziciók, máskor rozsdás foltok észlelhetők ben- 
nük. Némelyik szemben barnásfekete, átlátszatlan zárvány volt megfigyelhető. 

Ortoklász már jóval ritkábban fordul elő, mint a mikroklin. Sze- 
mecskéi elég tiszták ; némelyikben azonban sárgásszínű zavarodás mutatkozik. 
Hasadásuk jól kivehető. A szétzúzás útján nyert P hasadási lapon átlagos 
09 extinkció észlelhető. Az ortoklász és a mikroklin szemecskéi rendesen 
inkább lemezesek, mint izometrikusak. 

A mikroklin és ortoklász összes mennyisége az egész homoknak csak 
24090-a, amit a kémiai analizis eredménye mutat. Igen ritkán a követ- 
kező 2:60—2:-70 fajsúlyú részletben is akad egy egy káliföldpát-szemecske ; ezek 
mennyisége azonban roppant csekély, 

Opál. A legkisebb fajsúlyú részletben egy-két sárga vagy sárgásbarna 
szinű szemet találtam, melyek részben koptatottak, részben friss kagylóstörésű 
felületet mutattak. A szemecskéket szétzúzva, helyenként víztisztán átlátszók ; 
ez átlátszó részeken a benzolénál jóval kisebb fénytörés volt megfigyelhető. 
Az átlátszó helyek részben izotrop módon viselkednek; részben foltos inter- 
ferencia-színeket mutatnak. Úgy, hogy ez a néhány szem közönséges sárga 
viaszopál vagy májopál volt. 

Kvarc a fő alkotó ásványa a homoknak. Maga a 2:60—2:70 fajsúlyú 
kvarccsoport túlnyomó része kvarc, de a két szomszédos részlet is tartalmaz 
kvarcot. Úgy, hogy a homok összes kvarctartalma 73:8090: tehát kereken a 
homoknak mintegy ?4 része kvarc. 

A kvarc szemecskéi változó alakúak; egy részük közelítőleg nagyjában 
izometrikus s meglehetős koptatott. De sok szem teljesen szögletes, éles, tele 
friss egyenetlen kagylós töréssel, ami arra mutat, hogy a homok még nem tett 
meg nagy utat a szél hatására. 

A kvarcszemek legnagyobb része teljesen víztisztán átlátszó, optikailag 
egynemű viselkedésű. De e színtelen szemeken kivül sok szürkés, barna, fekete, 
már kevesebb zöld, rózsaszínű s nehány teljesen átlátszó halványsárga színű 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913 99 


334 D: VENDL ALADÁR 


kvarc is megfigyelhető. A szürkésbarna, fekete színű szemek annyira teltek 
opak interpoziciókkal, hogy majdnem teljesen átlátszatlanok. A rózsaszínű sze- 
mek némelyikében hematitpikkelyek konstatálhatók ; az ily szemecske HF-ben 
való oldás után igen erős Fe reakciót ad. A zöldes színű kvarcszemecskék tör- 
melékeiben apró zöldes lemezkéket lehet megfigyelni, sőt némelyik szilánkon 
látni őket beágyazottan a szemecskébe, amint éleikkel felfelé állanak. E zöld 
lemezkék kloritoknak bizonyultak. 

Ezeken kívül zárványként még zirkont, rutilt, amfibolt s 
folyadékzárványt mozgó libellával észleltem. Egyik kvarcszemecske 
biotittal, egy másik klorittal volt összenőve. 

Igen ritkán egy-egy teljesen sárga, tiszta átlátszó kvarc is akad. Bár a 
kvarcszemek túlnyomó része optikailag egynemű viselkedésű, ritkán egy-egy 
különbözően orientált egyénekből álló szemecske is akad ; ezek homogén aggre- 
gátumként foltosan oltanak. Sogsy H. C. szerint ezek palákból származó kvar- 
cok; az egységes optikai viselkedésűek pedig gránit és gnejszból származtak." 

A 2:70—3-00 fajsúlyú részletben levő harmadik kvarcrészlet legnagyobb 
részben a zavaros kvarcféleségeket tartalmazza, amelyek bár kémiailag főleg 
Sz09-ből állnak, mégsem minősíthetők tiszta kvarcoknak, hanem inkább szarukőó, 
talán jászpisz stb. féleségek. 

Plagioklászok túlnyomó részben a  kvarerészletben találhatók, de a 
9:50—2:60 fajsúlyú részletben is előfordulnak. Határozott formát megállapítani 
nem lehetett rajtuk, de annyi bizonyos, hogy szemecskéik talán inkább leme- 
zesek, mint izometrikusak, tehát olyanok, mint a káliföldpátok. Aminek oka 
a (001) szerint való kitünő hasadásuk lehet. A plagioklász szemecskéi részben 
tiszták, színtelen átlátszók, részben zavarosak, sárgás foltot tartalmazók, málló- 
félben levők. Legtöbb szem igen jól ikerrovátkos. Néhány plagioklászszemecske 
törésmutatója az eugenol (1540) és nitrobenzol (1552) törésmutatója között 
volt s az ikerrovátkás P lapon közel 097 kioltást mutatott, tehát oli- 
goklásznak tekinthető. Ezeken kívül szép ikerrovátkás szemecskék, melyek- 
nek a! és y-ja— a nitrobenzol törésmutatójánál és jóval nagyobb a kanada- 
balzsaménál, a következő kioltásokat mutatták: 9—129  8—89", 10—14", 
9—11", 14—169", 19—20"9, 21—22", 20—23". Ezek a labradorit féle tagok 
közé tartoznak. 

A kémiai elemzés alapján a plagioklászok összessége az andezin össze- 
tételének felel meg, ami az optikai megfigyelésekkel jól összevág. 

Muszkovit a legfontosabb csillámféleség a Csepelsziget homokjában ; túl- 
nyomó részben a 270—3-00 fajsúlyú részletben koncentrálódik. Igen ritkán a 
két szomszédos részletben is akad egy-egy lemezke. A muszkovit mindig finom 
pikkelyek, lemezkék alakjában található, melyek általában nagyok. Kettős- 
terésük nagysága tetemes, optikailag negativok. A tengelyszöget csavaros mikro- 
méterokulárral 2 V— 3459, 379, 399, 419 nagyságúnak mértem. Zárványként 


1 SoRgBY H. C.: On the microscopical Characters of Sand and €Clays. The 


mouthly microscopical Journal. 1877 ; ref. RoseNxBuscnH H.: Neues Jahrb. f. Min. etc. 
1880, 1. 218. 


A. CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 335 


színtelen zirkon tűk, vörösbarna vagy sárgásvörös lécalakú foltok, opak, fekete 
magnetitpontocskák s ily pontokból összerakott olvasószerű sorok fordulnak elő. 

Biotit már jóval kevesebb található a homokban, mint muszkovit ; min- 
dig pikkelyek alakjában észlelhető. Többnyire barnásfekete, sötétbarna színű 
lemezkék ; sok azonban bronzsárga, némelyik zöldes árnyalatú. De egész hal- 
vány, csaknem színtelen pikkelyek is akadnak köztük. A tengelyszög 2 V — 11", 
159, 179. Némelyik lemezke fekete opak (magnetit?) zárványt, ritkábban rutil- 
tűket tartalmaz. ; 

A biotit legnagyobb része is —- természetesen — a muszkovittal együtt 
a 2:70—3-00 fajsúlyú került, de a nagyobb fajsúlyú biotitfajtáknak megfelelőn 
a következő nagyobb fajsúlyú részletben is találhatók biotitpikkelyek; az el- 
választás tökéletlensége miatt igen-igen ritkán még a 2:60—2:70 részletben is 
akad egy-egy lemezke. 

Klorit zöld, sárgászöld vagy szürkészöld lemezkékben jelentkezik. Kettős 
törés nagysága igen csekély, a vékonyabb lemezkéken csak teinte sensibleval 
észlelhető. Z7árványként magnetit és sagenit észlelhető. A  kloritlemezkék 
mennyisége a biotiténál sokkal kisebb. 

Amfibolok. A 300—3-30 fajsúlyú homokrészlet túlnyomó része amfibol, 
KH szemecskék rendesen hosszúkás, pálcikaalakúak, a hosszú irány a c tengellyel 
parallel; úgy, hogy határozott főzóna mindig jól felismerhető rajtuk; meg- 
lehetős élesek, szögletesek, ami a kitünő hasadás következménye lehet. A ha- 
sadás jól kivehető, különösen a szétzúzott szemeken. Ez amfibolszemecskék 
többfélék; határozottan a sötétzöld varietások túlnyomók, erős pleochroiz- 
mussal : 7 — sötétzöld, kissé kékes árnyalattal, ] r — halvány sárgászöld vagy 
halvány barnászöld ; maximális észlelt kioltásuk 18—19". Néhány szemre vonatko- 
zólag y —sötétkékes ibolya I] 7 — halványabb kék, extinkció 207 körül. A barna 
amfibolok száma már kisebb; ezeknek pleochroizmusa is erős: r — sötét 
zöldesbarna, ] y— barnássárga, kioltás jóval 207 alatt. Ritkán oly szem is 
akadt, mely y— sötét vörösbarna, ] y — világos vörösbarna pleochroizmust 
mutatott ; ezeken csak 9—109 kioltást észleltem. A színtelen vagy csak igen 
halványzöld, nem pleochroos aktinolit-féle amfibolok sem ritkák 18—20? 
maximális kioltással. 

A megfigyelt amfibolok optikailag negativok, főzónájuk pozitiv. Zárvány- 
ként némelyik szemben opak (magnetit?) pontok észlelhetők. Fajsúlyúk a szín- 
nel arányban nő. Főtömegük a 300—330 fajsúlyú részletben található. Igen 
ritkán a két szomszédos részletben is akad egy-egy szemecske. 

Apatit — fajsúlyának megfelelően — az amfbolrészletben koncentráló- 
dik. Szemecskéi rendesen gömbölyűek, ritkábban hosszúkás pálcikaalakúak, 
színtelenek. Ritkán a hosszúkás pálcikaalakú oszlopocskán haránt hasadás ész- 
lelhető. Törésmutatójuk nagy, kettőstörésük gyenge, a vékony szemecskék csak 
a legalacsonyabb szürke interferencia színeket mutatták. Optikailag negativok. 
Ellenőrzésül az ammoniummolybdofoszfát reakciót használtam. 

Az apatitszemek rendesen tiszták ; ritkán magnetitzárványt és igen apró, 
színtelen, erősen fény- és kettőstörő, minden valószínűség szerint zirkontűket 
tdrtalmaznak. 


994 


336 Dr VENDL ALADÁR 


Turmalin — fajsúlya 3:00—3-30 — az amfibolrészletben gyakori. Bár 
a gránitok, gnejszokban etc. akcesszorikus, nagy keménysége s ellentálló képessége 
érthetővé teszi a homokban, talajban stb. való előfordulását. 

Gömbölyű és prizmatikus szemek egyaránt előfordulnak, utóbbiakon az 
egyenes kioltás észlelhető. Fénytörésük és kettőstörésük tetemes; optikailag 
negativok. Makroszkóposan a legtöbb sötétbarnás fekete színű. Pleochroizmusuk 
igen erős s a szemek túlnyomó részére nézve w — igen sötét (zöldes) barna, 
ec — halvány barnássárga. Ritkábban w — barna, c — sárgás rózsaszínű, vagy 
w — halvány szürkésbarna, ec — színtelen. 

Zárványként magnetit észlelhető egyik-másik szemben. 

Andaluzit szabálytalan vagy kissé hosszúkás szemek alakjában található: 
az amfbolrészletben. A hasadás jól kivehető, ehhez mérve a kioltás egyenes. 
Törésmutató nagy (a monobromnaftalin és monojodbenzol között), kettőstörés. 
kicsi. Az andaluzitszemek pleochroizmusa határozott: a — rózsaszínű, ] a — 
színtelen; optikailag negativok, a tengelyszög nagy. Ritkábban fekete opak 
interpoziciókat tartalmaznak. Az andaluzitszemecskék száma azonban csekély. 

Szillimanmit. Az amfibol- és a piroxénrészletben egyaránt igen ritkán 
hosszú keresés után egy-egy szillimanitszemecske is akad. Ezek hosszúkás véko- 
nyan szálas, élénken polarizáló, színtelen vagy kissé szürkés szemek; törés- 
mutatójuk az a monobromnaftaliné körül. A szemecskék hossziránya 7-val 
esik össze, ehhez képest a kioltás egyenes. Némely szem fekete, opak zárványokat 
tartalmaz. 

Hipersztén. A 330—3-60 fajsúlyú piroxéncsoport túlnyomó része hi- 
persztén. A szemecskék rendesen nagyobbak az amfibolszemeknél s vagy 
kissé gömbölyödöttek vagy hosszúkás pálcika alakúak, mikor is a 7-val parallel 
főzóna jól kivehető. Pleochroizmusuk igen erős: y — sötétzöld vagy sötét 
barnászöld, ] gy halavány teabarna. Optikai tengelyszög nagy, optikai ka- 
rakter — amennyire megfigyelhető volt — mindig negativ. A szemecskék 
legtöbbje sok opak zárványt tartalmaz, ritkán üvegzárványhoz hasonló inter- 
poziciót. 

Monokhn piroxének roppant alárendelten kis mennyiségben találhatók a, 
homokban. Igen ritkán lehet egy-egy hosszúkás, oszlopalakú nem pleochroos. 
palackzöld vagy fűzöld színű augitra akadni; kioltásuk 38—409 körül; 
optikailag pozitivok. Ritkán alig észrevehető pleochroizmus is mutatkozik : 
y-zöld, ] y— kissé világosabb zöld. Néha színtelen, nem  pleochroos. 
diopszidszerű piroxén is akad, melynek kioltása szintén erősen ferde, 
40—44" körüli. Optikailag ezek is pozitivok. Némelyik szemben opak érc- 
zárvány fordul elő. 

Zoizit. A piroxén és amfibolrészletben igen ritkán egy-egy színtelen 
táblás vagy oszlopalakú erős — 177 körüli — fénytörésű szem figyelhető meg. 
4 szemek kettőstörése igen gyenge, kioltásuk a hosszirányhoz képest egyenes ; 
két optikai tengelyűek, pozitivok, amennyire kivehettem o — v; platinkanálban 
való izzítás után sósavban kocsonyásodnak. 

Epidotszemek a piroxénrészletben koncentrálódnak. Hosszúkás, vagy 
gömbölydedek ; sárgás, sárgászöld vagy zöld színűek, néha igen halványak, sőt; 


- 


A CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 337 


színtelenek is. Fénytörésük és kettőstörésük igen nagy. Pleochroizmus az erő 
sebb színűeken mindig jól megfigyelhető: zöld, sárgászöld és igen halvány- 
sárgás színekben. Némelyik szemen a hasadást jelző vonalkák jól kivehetők, 
ezekhez képest a kioltás egyenes. Némely szem foltos interferencia színeket 
mutatott határozott kioltás nélkül, tehát homogén aggeregátumként viselkedett. 

Zárványként opak fekete (magnetit?) interpoziciókat észleltem. 

Olivin. A 330—3"-60 fajsúlyú részletben két szem színtelen, gömbölyded 
szemecskét találtam. E szemek igen magas interferencia színeket mutattak, 
törésmutatójuk nagyobb az a monobromnaftalin és kisebb a jodmethylenénél. 
E szemek két optikai tengelyűek, sósavban methylkékkel festhető kocsonyát 
adnak. Úgy, hogy e szemekben az olivint sejtem. 

Gránát. A 3:60—48 fajsúlyú részlet túlnyomó része gránát. A gránát- 
szemek különböző alakúak, legnagyobb részük azonban többé-kevésbbé izo- 
metrikus; majdnem minden szem felületén sok friss törés észlelhető. Igen 
ritkán még az eredeti kristályforma egy-egy lapjának maradványa is kivehető. 
Igen halvány rózsaszínűek, csak kivételesen akad egy-egy sötétebb s inkább 
barnásvörösbe játszó szemecske. Izotropok. 

A gránátszemek legtöbbje idegen zárványokat is tartalmaz; többnyire 
sok magnetitot, ritkábban erősen kettős- és fénytörő tűalakú (rutil? zirkon?) 
zárványt. 

Sztaurolit — fajsúlya 34—3"8 között — tehát a piroxén és a gránát- 
részletben egyaránt előfordul. Némelyik szemecske legömbölyített, koptatott, 
" másokon egész friss egyenetlen kagylóstörésű felületek figyelhetők meg. Törés- 
mutató 1774 körül, kettőstörés igen mérsékelt. A vékony hasadási vonalkákhoz 
képest a kioltás egyenes. Pleochroizmus elég erős: 7 — sötét narancssárga, 
177 igen halványsárga. Optikai tengelyszög nagy, optikai karakter pozitiv. 
A sztaurolitszemecskék gyakran magnetitzárványt tartalmaznak opak fekete 
pontok alakjában. Sztaurolit közel annyi, vagy csak nem sokkal kevesebb van 
a homokban, mint diszthen. ű 

Disthenszemek a piroxén- és gránátrészletben találhatók. Rendesen léc-, 
vagy táblás alakúak, széleik többnyire élesek. Színtelenek ; igen ritkán a vasta- 
gabb szemeken gyenge pleochroizmus is mutatkozik : y — halványkék, ] 7 — 
színtelen. A P és T szerint való hasadás mindig jól észlelhető. A szemek 
fénytörése nagy, kettőstörése csekély; kioltás a 7 lapon 30—329"; a közel 
1. T-re, optikai tengelyszög nagy. A disthenszemek száma elég nagy. 

A diszthenszemecskék némelyike sűrűn telve van opak fekete zárványok- 
kal; néha e zárványok hosszúkásak s c-vel [] elhelyezésűek. 

Korund. A 3"6—4"8 fajsúlyú részben nagyon ritkán egy-egy szabálytalan 
körvonalú, fekete interpoziciókat tartalmazó, halványkék, halvány zöldeskék 
színnel pleochroos szem akad. E szemek fénytörése igen nagy (n- 174); 
kettőstörés kicsi, körülbelül a kvarcéval egyező; a szemek egy optikai ten- 
gelyűek ; ezek alapján tehát csak korundnak tekinthetők. 

Rutil. Bár a rutilszemek összes mennyisége a homokban nem nagy, a 
3-6—48 fajsúlyú részletbe koncentrálódva könnyen reájuk bukkanunk. Ren- 
desen megnyúlt, hosszúkásak, ritkábban gömbölydedek. A hosszirány c-vel esik 


338 D: VENDL ALADÁR 


össze. Egy esetben térdalakú ikret is találtam. Pleochroizmus jól kivehető : 
ec — gyantasárga, w — világos gyantasárga; de kisebb számban oly szemek is 
találhatók, melyek absorpciója: c — sötét barnássárga, w — halványsárga. A sze- 
mek KHSO,-vel való összeolvasztás után H,0,-vel erős Ti reakciót adtak. 

Zirkon rendesen csak kevéssé koptatott, jól kivehető prizmatikus kris- 
tálykákban — melyeknek végét piramis zárja be — található; gömbölyded 
szem csak kevés akad. A zirkonszemek színtelenek, optikailag pozitivek, fény- 
törésük és kettőstörésük igen nagy. Kioltás természetesen egyenes. Ellenőrzésül 
a MicHEL-LéÉvv-BouRGrors-féle reakciót használtam. 

A zirkonokra a legtöbb resetben jellemző zárványok:! színtelen-barnás 
üvegcseppek, apatit tűk, rutilkristálykák, valamint a héjas struktura nyomai is 
gyakoriak. 

Magnetit. A legnagyobb fajsúlyú részlet majdnem kizárólag magnetitből 
áll. Szemecskéi átlag 01—015 mm nagyok, de sok rendkívül apró szem is 
van köztük; a megfigyelt legnagyobb szem 0-25 mm volt. Többnyire feketék, 
kékesfekete árnyalattal ; felületük rendesen igen érdes, helyenként valósággal 
lyukacsos; sok szemecske felülete azonban teljesen síma, tükröző. A törési 
felületen az egyenetlen kagylóstörés jól megfigyelhető. Igen ritkán egyik-másik 
szemen még az eredeti (111), (110) koptatott formája fel is ismerhető. 

A. magnetit szemecskéi között egészen vörös szemek is akadtak; e sze- 
mek gömbölyűek vagy elliptikusak, erősen koptatottak. Egyik-másikuk széttörés 
után a belsejében még el nem változott magnetitet árul el. Legtöbbjük azon- 
ban teljesen limonitszerű anyagból. rozsdából áll. 

Bár a legnagyobb fajsúlyú részlet az egész homoknak csak 0-1490-a, a 
vasérctartalom ennél jóval nagyobb, ha a zárványként jelenlevő magnetitot is 
figyelembe vesszük, amint azt a kémiai vizsgálat mutatja. 

Ilmemit. A magnetit szemecskéi között igen ritkán nem mágneses, 
fekete, inkább lemezes kifejlődésű opak szemet is találni, mely igen nagy Ti 
tartalmú, fénye is eltér kissé a magnetitétől. Bár a magnetitszemek legtöbbje 
is ad Ti; reakciót: az eltérő alak és igen erős Ti tartalomnál fogva e néhány 
lemezes szem csak ilmenit lehetett. 

A mineralógiai-petrografiai vizsgálattal karöltve a homokot kémiai elem- 
zéssel is tanulmányoztam abból a célból, hogy az ásványfajok 
mennyisége közelebbről is jellemezhető legyen. H kémiai 
vizsgálat az átlagos elemzést helyettesítő különböző fajsúlyú cso- 
portok megelemzése volt. Ámbár izolált állapotban minden ásványfajt 
külön-külön megelemezni lehetetlen, mert hiszen egyrészt a tökéletes elkülö- 
nítés kivihetetlen, másrészt pedig némely ásványfaj oly csekély mennyiségben 
fordul elő a homokban, hogy mennyisége nem elég kvantitativ analizis végzé- 
sére: mégis az egyes csoportok külön-külön való megelemzése sokkal jobban 
megvilágítja az egyes ásványfajoknak a homokban levő mennyiségét, mint az 
átlagos analizis. 


1 CHRUSTSCHOFF K.: TSCHERMAKS Min.-petr. Mitt. 7. 423, 1886. 
THüRacH H.: Über das Vorkommen mikroskopiseher Zirkone und Titanmine- 
rale in den Gesteinen. Würzburg 1884. 


A. CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 339 


Ha meggondoljuk, hogy vizsgálati anyagunk ?/3 része kvarc, a többinek 
is közel a fele sziliciumdioxid, úgy, hogy a többi alkotórészek mennyisége 
mindössze csak néhány százalék: belátható, hogy az átlagos elemzés az igen 
kis mennyiségben szereplő alkotórészek (Ti, Zr, P) mennyiségét nem adná meg 
elég pontossággal. 

Ez elemzéseket tetemesen meggyorsítja az a körülmény, hogy a szilikátok 
elemzésekor szükséges kettős feltárás (Na,GO.-val és /HF-vel) itt mellőzhető, 
mert az alkaliáknak úgyszólván összes mennyisége a legkisebb fajsúlyú részle- 
tekbe koncentrálódik, míg a legnagyobb fajsúlyú részletek alkálitartalma a 
homok összes mennyiségéhez viszonyítva elenyésző csekély, úgy, hogy elhanya- 
golható. A kvarctartalmú részleteket tehát csak //F-vel tártam fel, a három- 
nál nagyobb fajsúlyú részleteket pedig csak Na,G0.-val. 

Az egyes részletek elemzése a következő : 

A káliföldpát-kvarc részletet /lF-vel tártam fel. 


AlaOs 6 161290 
3-Fe,0O, nyom ( 

OGADIS ése 1 E Rez lőlááetb 0-26 

Na, ENNE ezé öss 3 166 a 

KO e szet 10-08 c 


A CaO, Na,O és K,O mennyiségét tiszta Ca-, Na-, illetőleg káliföld- 
pátra átszámítva : 


Ca földpát. jé B  AS2OSÓ 
IN s SE EE ése, 14"02 c 
K CNESREEE S ESÉSE IR sz OVTOB ú 
Földpátok oda zelési 748490 


Vagyis e részlet kvarctartalma : 25"1690. Es minthogy e részlet az egész 
homoknak 4"0490-a: e részletoen van az egész homok mennyiségére vonat- 
koztatva : 


K földpát .. ; 24090 
Na a 3 ki pé 0-57 
Or TENNÉ ÉNEA nez ő 0-705 c 

Összesen. 3029 
ÖSSRYAT GE MÉNE ASE [4 02 


A káliföldpát — a mineralógiai vizsgálat szerint — túlnyomólag mikroklin. 

A kvarerészletben jelenlevő csekély karbonátmennyiség már nem 
hanyagolható el. Mindenekelőtt tehát sósavval kilúgoztam a karbonátokot ; 
ekkor feloldódott 24290 karbonát, az oldhatlan maradék pedig 97-5890. A. kar- 
bonátok a kalciumon kívül magnéziumot és vasat is tartalmaztak izomorf 
módon a CaGCO.,-ban a következő mennyiségben : 


CaCoO, z 13199 
MGO ze 2 ha 0-5O 
SAGA SSTVat 0-61 c 


Osszesen 


SEKOTIS 


340 DI VENDL ALADÁR 


A sósavas oldatban csak a fémek mennyiségét határoztam meg s a nyert 
értékeket átszámítottam karbonátokká. 
A sósavban oldhatatlan maradékot két részletben HF-vel tártam fel. 


(GY kötéssel szi 05190 
MgO Bree sé sz eseté 007 
K,O A ORA Éz élsz 034 c 
IN ÖLD la, SES ENE AÉ rést Lt amel 0-45 a 


E Ca, illetőleg Na mennyiség megfelel 52390 kálciumföldpátnak, ille- 
tőleg 38090 nátriumföldpátnak; az összes anyagra vonatkozólag pedig 1:3090 
kálciumföldpátot és 271909 nátriumföldpátot képviselnek ez értékek. A karbo- 
nátok e csoportban az összes homoknak 1"7790-át teszik. A többi — 651090 — 
a kvarcra esik, bár e részlet kevés Mg és K-t is tartalmaz, amit a nyomok- 
ban jelenlevő csillámok okoznak. 

E két első részletben talált plagioklászpercenteket szemügyre véve, az 
egész homok tartalmaz: 3-2890 nátriumföldpátot és 13590 kálciuraföldpátot. 
E két szám viszonya közel az Ab; Ang összetételű andezinnek felel meg, ami 
. jól egyezik az optikai úton nyert megfigyelésekkel. 

A karbonát-kvarc-csillámrészletből is mindenékelőtt só- 
savval a karbonátokat vontam ki; kioldódott 462590 karbonát, a többi 537590 
sósavban oldhatatlan maradék. A karbonátok összetétele : 


MGO k zeke Hi —. 246190 
FeCO, i ki JAGÍTBBR 
MgCOs sz szg ta a O2ŐSi 


Ez a 462590 karbonát az összes anyagnak 10-05 90-a. 

A karbonátoknak sósavval való kioldása útján nyert maradékot HAzaRp J.! 
indirekt módszere szerint híg kénsavval (két rész térfogat koncentrált kénsav 
és egy rész víz) beforrasztott üvegcsőben nagy nyomás és magas hőmérséklet 
mellett tártam fel. A bombát 8 órán át 2507 C. hőmérsékleten tartottam. Ily 
módon a csillámok (muszkovit, biotit és chlorit) és a néhány szem halvány- 
színű amfibol feltáródott, a kvarc pedig visszamaradt. Az egész tömeg meg- 
szűrése után a szűrőpapirt tartalmával együtt hig kálilúgba téve, körülbelül 
két óráig digeráltam a vízfürdőn. Majd vízzel erősen higítottam s megszűr- 
tem; a maradékot forró híg kálilúggal, majd híg sósavval, végül vízzel való ki- 
mosás után platinatégelyben elhamvasztottam s kiizzítva megmértem. Ily mó- 
don a sósavban oldhatatlan maradékban kimutatható : 


kvarc HE s ESB JENS ÉGDTZOKÓ 
csillámok A SE 34-64. c 


Vagyis az egész 2:"70—3-00 fajsúlyú részlet összetétele : 


1 Zeitschrift für analytisehe Chemie. XXIII. 158—160. lap ; és KEILHACK K. : 
Lehrbuch der praktischen Geologie. II. Aufi. Stuttgart 1908. 539-——540. lap. 


A CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 341 


karbonátok TA 4 462599 
EGYZNROLT sészált átál j JAT a 
csillámok . 23 A 1840 


Az egész anyagmennyiségre vonatkozólag pedig ez értékek a következő 
percentszámoknak felelnek meg : 


KADONÁTGOKS Et ev 0 drtul 7 100506 
kvarc e : mék 768 a 
csillámok Le E LÉTSAGA 1500 

Összesen 217399 


Az amfibolrészletből mindenekelőtt salétromsavval főzés útján 
kioldottam az apatitot, a megszűrt oldatból a foszforsavat ammoniummolib- 
dáttal kicsaptam, e csapadékot (H.N)(OH)-ban oldottam és a foszforsavat 
NH, C13- MgCI,-vel leválasztva, magnéziumpirofoszfát alakjában mértem. 


Az egész amfibolrészlet F.O. tartalma 1-1590, ami — ha az apatit P,O. 
tartalmát 4190-nak vesszük — 2:8190 apatitnak felel meg; a talaj vázrészei- 
nek összeségére vonatkoztatva pedig 0-03990 apatit és 0-01699 P,O. értékeket 
nyerjük. 

Az amfűbolcsoport többi 97"1990-a szilikát, melynek összetétele : 

ME al ez A ÉGBEN 520299 
Al,Oz sevszt 15-33 a 
Fe 0, 88 kés ekezet Te 12:35 a 
MVTYUN SAR TÖRÉS Men KELL ÉS ÁK EN St et OS a 
(GT ALÁG  VGNAENÉNN TS EN ÜLEKŐ ÉV T05278e 
JONES RE eb kötne ál blgybes 6-28 c 
Izzítási veszteség . DI40 
100-35 
A piroxén-csoport összetétele: 
ISZ SAE AOKEZe 387096 
e, 02 Eza ÉRE  40f a SÁR Ua: 35 
ASS gl jea 16-43 c 
ROL HAVA TED 
IVO San REN TA EÁ 1) 1181 
MnoO ÉSE ; nyom 
FEMALE SE EE TK j nyom 
Zr0sei a 3 teértt9€ 2 nyom 
Izzítási veszteség . 22290 
99":73 


E csoportot jobban részleteznem nem sikerült. 
A 3":60-nál nagyobb fajsúlyú két részletet együtt elemeztem meg, 
Mindenekelőtt a finom porrá tört anyag egy részletéből sósavval való 


1 A ferro-vasat külön nem határoztam meg. 


342 D: VENDL ALADÁR 


főzés útján kioldottam a magnetitot s az igen ritkán észlelt titánvasat. Kioldó- 
dott 264690 vasérc, ami az összes vázrészmennyiségre vonatkoztatva 0"-2699. 
Ez az érték igen erősen eltér a nehéz olvadék segélyével elválasztott 0-"1499-tól. 
Ennek az az oka, hogy a gránátok igen sok magnetitot tartalmaznak zár- 
ványként. 

A maradék, mely szilikátokból és rutilból áll, 64"8290-a a két legnagyobb 
fajsúlyú részletnek s a következő összetételű : 


ISZ EE ÁRENNE see at AGA YÓ 
9 ÜVÁ EGES — az GÉ E sg zt MSZT 
ARO BR a s EZ SERZOZ B 
ELOLE At dett LE 40-81 c 
ZTE Ste jee 083 c 
BITADAN a Jé. By ; 3744 c 
MgO 2 Ez s e ag EÜ 
99:47 


Ebből ZrO, mennyisége 1-2490 zirkonnak felel meg, ami az össz- 
mennyiségre vonatkoztatva 0-0190. Az 177790 TO, a rutil mennyiségét alkotja, 
az összes anyagnak szintén circa 0-O0190-a. A többi túlnyomó részben a grá- 
nátnak felel meg. 

Ezek szerint az összetétel a következő : 


92: DO JOT KÁLTOLAD ÁB 8 4 ek SNS E AVES BG 
fésákei kill aaa nátronföldpát . . Jöt ET mV Ke ÜZE 057 a 
káliföldpát-  0-0£90 ee. KENE AN SL AS ásn EZRET tesi EK 
csoport 
25:16909 kvare . tg zzdjoei LEGE SESET 102 a 
06199 FeCO, 
1 38c(GaakOS a DAAD O S karbonát ket se E e NI AE TESTEMET 
0:50 c MgCO, 
Kvarc- 71-38 00 Kvarc, bázis nyomokkal . .  6510c€ 
csoport ki CaO —0-51909. 2:5390 kálciumföldpát 1-80 a 
975890 ]Mg0 —007 a 
szilikát ]A20 —0-34. 
Na, 0—045 c. 38090 nátronföldpát . 2771 c 
41695 09 has 90 CaCO, 462599 karbonát 10-0590 
MESE tt MAKÁKÓK 
Karbonát karbonát [0964 MgGOs 
kvarc- gr szzkl szí 4 
Ae 917739 2 zett . 34"75c kvarc . 7684 
csillám- 537500 (653690 kvarc 
csoport sósavban 
oldhatlan 
maradék 134"64 c csillámok )J 18404 csillámok 400 c 


! ZrPO, alakban meghatározva. 


Aműfibol- 


csoport 
Piroxén- 0-45 00 
csoport 
Gránát-, 
set d 050 
zirkon- 
csoport 
Magnetit . 0149 


ÉLKRKReRee————————— —.———. a e a a mk NN 


A CSEPELSZIGET HOMOKJÁRÓL. 343 
28190 apatit. BE: ... 070490 
5109 —5202 
Al,O;, sla38 
Fe,0 sb] 
GJTISS SI LELKE 
TÉRKÉK WnO c 015 ASszimikána 13590 
CaO SZÜ027 
MgO —a 028 
Ízz. veszt.— 395 
S209 —38-70 
Al, 0, —16-43 
Wes 0S —18:35 
CaO s 12722 
MgO —11-81 ; Piroxén-csoport 04590 
MnO —-nyom 
IKAD nyom 
ZrO, -nyom 


Izz. veszt.— 2"02 


Haz sam 


circa 00199 


Si0, —41-32 
Ti0, — 1777 


648290] Al,0,—10-36 
szilikát ! RO —4081 
és: Süti ZRŐ, — 1053 
CaO — 344 

( MgO — 094 
264690 magnetit . 


124 c zirkon c 001 
S20, 40-91 lik 
HILO. STOES an 141 
BZO 081 kie ÖT 
AN GYTN részben 
NO HOS Neee át 

072690 


Budapest, kir. József-Műegyetem ásvány-földtani intézete, 1911 május 


havában. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A) SZAKÜLÉSEK. 


4. Jegyzőkönyv az 19153 április 2-iki szakülésről. 


Az ülés a m. kir. Földtani intézet előadótermében délután 5 órakor 
kezdődik. 

Elnök: ScCHAFARZIK FERENc dr. műegyetemi ny. tanár. Megjelent 40 tag. 

Elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy PaAPP KáRory dr. elsőtitkár 
távollétében a titkári teendők ellátására Lxrra AuRgÉL dr. választmányi tagot 
kérte fel. Ezután felhívja KoRmos TrvapaR dr. választmányi tagot bejelentett 
előadásának megtartására. 

1. KoRmos Tivapag dr. állami geológu Madagaszkár ősi állat- 
világáról tartott előadásában utal arra, hogy e sajátságos fauna Hurópából 
származik s abban az időben került Madagaszkárra, mikor még ez a sziget a 
Mozambigue-csatorna helyén az afrikai kontinenssel összefüggött. Minthogy 
Madagaszkár faunájából a mai tropikus Afrika jellemző állatvilága úgyszólván 
teljesen hiányzik, fel kell tennünk, hogy ez később vándorolt be észak felől 
Afrikába, amikor Madagaszkár a szárazföldtől már elszakadt volt. Hlóadó 
azonkívül bemutatott egy igen szép csontvázmásolatot, mely a bécsi udvari 
természetrajzi múzeumban levő madagaszkári óriás makimajom eredetije után 
készült s melyet előadónak sikerült a m. kir. földtami intézet múzeuma ré- 
szére — ahol legközelebb kiállításra kerül — megszerezni. 

Elnök előadónak köszönetet mondva érdekes előadásáért, felkéri TAEGER 
HENRIK dr. németországi geológust bejelentett előadásának megtartására. 

2. TAEGER HENRIK dr. A Lumiére-féle színes fényképek a 
földtan szolgálatában címmel a szines fényképező eljárás lényegét, 
fokozatos fejlődését és esetleges hiányait ismertette számos magyarázó és a 
földtan, geomorfológia és a növénytan körébe vágó pompás színes vetített kép 
kapcsán. Ezután, ugyancsak eredeti színes képekkel illusztrálva, a Garda-tó 
vidékének ráncait. töréseit és áttolódásait ismertette, amelyek e területnek 
délről és keletről jövő oldali nyomás által az Adomello régi kristályos töme- 
géhez való préselődése útján állottak elő. A jégkorszak hatásának az eredmé- 
nyeit e területen nem kevésbbé élethű színes képekkel ismertette. 

Elnök az előadónak köszönetet mondva, az ülést estéli 7 órakor bezárta. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 345 


2. Jegyzőkönyv az 1913 május 7-iki szakülésről. 


Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor 
kezdődött. 

Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelent 28 rendes tag. 

Elnök felkéri BavegR JózsEr dr. vendéget, a bécsi természetrajzi udvari 
múzeum asszisztensét, hogy cMagyarország a jégkorszakban; című előadását 
megtartani szíveskedjék. 

1. Bavzeg Józser dr.: Magyaroszág a jégkorszak idején 
című előadásában, amelyet német nyelven vetített képek kiséretében tartott, 
kifejtette, hogy milyen hely illeti meg Magyarországot a jégkorszakban. Fej- 
tegetéseinek bevezetésében előadó visszapillantott a Magyarország diluviális 
múltjára vonatkozó kutatások kezdetére. Szerinte az a körülmény, hogy ez a 
kezdet nem esik oly régmult időkre, mint Hurópa más országaiban, éppen 
nem hátrány, sőt ellenkezőleg, Magyarország őskőkori kutatásai szempontjából 
szerencsés mozzanatnak tekintendő, mivel ennek az országnak a becses lelő- 
helyei ilymódon megkíméltettek azoktól a pusztitásoktól, melyekről Európának 
mindazon országai panaszkodhatnak, ahol az őstörténeti kutatást laikusok 
kezdették meg. 

Jelenleg azonban Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy 
diluviális kulturemlékeinek szerfelett gazdag kincseit a modern tudományos 
módszerek követelményeinek mindenben megfelelő módon ásathatja fel, mert 
az országnak e célra immár a tudományosan bevált, fáradhatatlan kutatók 
egész serege áll rendelkezésére. Bizonyos, hogy a jövőben senki sem irhat 
vagy beszélhet Magyarország jégkorszakáról anélkül, hogy azokról a nagy 
érdemekről meg ne emlékezzék, melyeket HERMAN Orró, az ornithológiai köz- 
pont örökifjú igazgatója szerzett magának a magyar öőskőkori vizsgálódások 
körül, midőn Magyarország BovucHER DE PERTHEs-jeként a külföldnek eleinte 
kedvezőtlen itéletével dacolva, eltántoríthatatlanul továbbdolgozott azon, hogy 
a rendszeres őskőkori kutatásnak Magyaroszágon útját egyengesse. Fáradozá- 
sait rövidesen a legteljesebb siker koronázta, midőn Kaprió OrToxkáR dr. m. kir. 
geológus kitartó szorgalommal megkezdette első nagyszabású rendszeres ása- 
tásait a Szeletabarlangban, melyek tudományos szempontból oly jelentős ered- 
ménnyel jártak. Nem kevésbbé szerencsések voltak előadó szerint IKoRMos 
TIVADAR dr. és HILLEBRANDT JEnő dr. munkálatai, olyannyira, hogy neve- 
zetteknek Magyarországon eddig elért tudományos eredményei ma már meg- 
engedik, hogy Magyarország palzeolithikumának összehasonlító megvilágítását 
az európai diluviális kultura kifejlődésének keretében megkiséreljük. zt a 
kisérletét előadó a negyedkorra vonatkozólag ma fennálló nézetek tüzetes 
kritikai mérlegelésével vezeti be, mely őt az alábbi kvartérchronologiai rend- 
szer felállítására vezette : 


346 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Posztglaciális—-Azilien—Tardenoisien 
Magdalénien (arktikus mikrofauna). 


Würm-jégkorszak—késői Solutréen 
korai Solutréen 


Riss-Würm  ——  Aurignacien Primigenius-fauna. 
intergaciális időszak (fiatalabb lösz) 


Riss-jégkorszak — késői Moustérien (arktikus mikrofauna). 
korai Moustérien 
Achenléen 
(régibb lösz) -— keverék fauna. 
Mindel-Riss ———  Chelléen —— Antiguus-fauna. 
interglaciális időszak 


Előadó hozzáteszi, hogy az összes tapasztalatok szerint, amelyeket eddig 
nemcsak Európában, hanem annak szomszédságában is. szerezhettünk, a Fran- 


ciaországban először felismert archeologiai szintek — maguktól értetődő loká- 
lis jelenségektől eltekintve — általánosan érvényesek, más szóval, a diluviális 


kultura kifejlődésének, melyet előadó számos vetített képben mutatott be, 
legalább is az Ó világ nagy részében egyidejűleg és azonos módon kellett 
lefolynia, amint azt a geológiai és paleontologiai kisérő jelenségekből követ- 
keztetnünk kell. Ha ebből a feltevésből kiindulva megkisértjük Magyarország 
őskőkori leleteinek besorozását, igen érdekes helyzet áll elő, melynek nem az 
a lényege, hogy a Középeurópában annyira ritka régi paleolithos szint Magyar- 
országon is megvan (Krapina), hanem az, hogy a fiatal paleolithos fejlődési 
fokot Magyarországon mindezideig úgyszólván kizárólag a Solutréen képviseli, 
melynek csodálatos technikai tökéletessége megüti a nyugateurópai mértéket. 
Azért oly figyelemreméltó ez, mert az idetartozó összekötő tagok nyugat felé 
csaknem teljesen hiányoznak, minthogy Predmost, Ofnet, Sirgenstein stb. leg- 
föllebb hídpilléreknek tekinthetők, de semmi esetre sem hídnak Francia- 
ország és Magyarország Solutréenje között. Hz a tényállás annál feltünőbb, 
mivel éppen Magyarországnak fiatalabb paleolithos nyomokban annyira gazdag 
szomszédja: Alsó-Ausztria eddigelé egyetlen egy babérlevélalakú szerszámot 
sem szolgáltatott; a Solutréen szintjét ott a löszben eddigelé nem találtuk 
meg, de a barlangi leletekből is hiányzik, ahol pedig, mint pl. a Gudenus- 
barlangban megvan a Moustérien és a Magdalénien, tehát a Solutréen is 
joggal várható lett volna. Ezzel szemben Magyarországon a Középeurópában 
oly gyakori Aurignacien mindezideig majdnem teljesen hiányzik. Hasonló- 
képen hiányoznak a Magdalénien jellemző képviselői is, megvan azonban a 
szintjük, melyet itt éppen úgy, mint Délnémetországban is a hideget kedvelő 
mikrofaunának több barlangban észlelt előfordulása látszik megjelölni. A. velük 
talált atipusos kő- és csontleleteket tehát szintén a Magdalénienbe helyezhetjük. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 347 


A magyarországi diluviumnak jelenleg elénk táruló sajátságos képét 
előadó következőképpen igyekszik megmagyarázni: A Solutréenre vonatkozó- 
lag nem szabad elfelednünk, hogy a kulturának ez a foka, feltéve, hogy elő- 
adónak fennt vázolt felfogása helyes, már a közeledő Würm eljegesedés ide- 
jére, tehát a pre-Würm időszakba, a fiatalabb lösz képződése utánra esik. 
Így érthetővé válnék, hogy az Aurignacien-kultura alsóausztriai kifejlesztői az 
éghajlat rosszabbra fordultával erről az Alpok közelébe eső területről kelet 
felé, Magyarországba vándoroltak, anol a barlangok százai kínálkoztak nekik 
természetes lakásokul, míg Alsó-Ausztriában ilyen menedékeket csak kevés 
számban találhattak. A gazdagabb Aurignacien-leletek eddigi hiánya azonban 
nem arra volna visszavezetendő, hogy ebben az időben ne lettek volna embe- 
rek Magyarországon, hanem abban lelné magyarázatát, hogy itt eddig csupán 
barlangkutatások történtek. Előadó azt a nézetet vallja, hogy Magyarország 
hatalmasan kifejlődött lösztakarója csak úgy, mint Hurópa más részeiben is. 
Aurignacient rejt magában, s felszólítja a magyar kutatókat, hogy a szabad- 
ban létezett őskőkori állomások feltárása körül is buzgólkodjanak. Ha az 
Aurignacien meg volna állapítható, akkor előadó szerint az az ujabb időben 
ismételten megváltozott felfogás is kézzelfoghatóan meg volna cáfolva, amely 
szerint Magyarországon a Solutréen-ipar közvetlenül az őskökoriból származott 
volna. Hogy ennek a nézetnek már ma is igen kevés a jogosultsága, azt 
előadó a willendorfi Aurignacien kifejlődésével igazolja, ahol a legfiatalabb 
kulturrétegekben megtalálhatók a  babérlevélalak  prototípusai, melyeknek 
semmi közük az őskökorszakbeli szakócákhoz, amennyiben egyszerűen lapos 
retussal ellátott pengék, mely az Aurignacien meredek retusait e fok vége 
felé mindinkább kiszorította. A babérlevélalak tehát itt nem az öskökori 
szakóca egyenes leszármazottja, hanem az aurignacien-pengéből jött létre, ami 
bizonyára Magyarországon se történt másként. Ha előadó a tübingeni paleth- 
nologiai konferencián még kételkedett abban, vajjon azok a kis szakócaalakú 
eszközök, amelyeket Kapré dr. csekély választékban bemutatott, őskökori ter- 
mékek-e, avagy a Solutréen régies alakjai, úgy most már beigazoltnak látja, 
hogy valamennyi megvizsgált barlangból eddig kizárólag csak fiatal paleo- 
líthikum került elő s hogy a lapos retusú kicsiny formák a babérlevélalak 
kategóriájába tartoznak. 

Dacára az igen vastag lerakódásoknak, melyekre Magyarország barlangi 
leletei eloszlanak, legnagyobbrészt mégis csak egyetlen kulturfokkal, a Solut- 
réennel van dolgunk, amelynek számára így tekintélyes időtartamot van jogunk 
feltételezni. A Szeletabarlang 14 m-es lerakódásai a durvább Solutréen-eszkö- 
zöket mélyebb, a szép babérlevél-alakokat magasabb rétegeikben tartalmazták. 
A Ballabarlangban csupán az előbbiek voltak jelen, úgylátszik tehát, hogy az 
ember ezt a barlangot korábban elhagyta, mint a Szeletát. A Magyarország 
több más barlangjából kisebb próbaásások során napfényre került pompás 
Solutréen-eszközök feljogosítanak arra a reményre, hogy ennek a kultura- 
foknak a leletei továbbra is számottevően fognak gyarapodni. Az a tény, 
hogy ezek a leletek a Solutréennek, mint teljes értékű 
öskőkori foknak a jelentőségét Magyarországon kétség- 


348 TÁRSULATI ÜGYEK. 


telenül igazolják, előadó szerint a magyar őskökori kuta- 
tásnak eddigelé legfontosabb vívmánya. 

A Kormos dr.-tól megvizsgált és (a M. kir. Földtani Intézet Évkönyve 
XX. kötetének 1. füzetében) ismertetett tatai szabad ösköőkori állomásra 
vonatkozólag előadó megjegyzi, hogy korának OBERMAIERtől és ScHMIDT-től 
származó meghatározása, amely szerint a korai, illetve késői Moustérienbe 
tartoznék, azon a feltevésen alapul, hogy a kulturréteg fekűjében lévő lösz a 
crégibb lösszelö azonos. Minthogy azonban a tatai lösz sem kőzettani, sem 
faunasztikai szempontból nem viseli magán ez utóbbinak a bélyegeit, hanem 
úgylátszik a cfiatalabb lösznek; felel meg, a tatai kultura, dacára a számos 
vakarónak, talán mégis inkább a legrégibb Solutréennel, semmint a Mousté- 
riennel volna azonosítandó. Különösen a Kormos I. táblája 2. ábráján feltün- 
tetett mandulaalakú jáspishegy a Font-Robert kulturára látszik utalni. Egyéb- 
ként előadó Tatára vonatkozólag mindaddig nem óhajt végleges itéletet mon- 
dani, amíg gazdagabb leletek vagy magyar összehasonlító anyagok nem fognak 
rendelkezésünkre állni. 

Fejtegetéseinek végeztével előadó szerencsekivánságait tolmácsolja a 
Magyarhoni Földtani Társulatnak az őstörténeti kutatás mezején oly rövid idő 
alatt elért jelentős sikereihez, amelyeket egyenlő mértékben köszönhet a kor- 
mány hathatós támogatásának és a hazai tudományos intézetek áldozatkész- 
ségének, valamint a magyar tudósok buzgóságának, s amelyekre irigységgel 
tekintene, ha nem a lovagias magyar nemzet részesülne bennük. Szavait azzal 
az óhajtással fejezte be, hogy Magyarország bajtársi módon dolgozzék együtt 
a külfölddel, elsősorban Ausztriával, ami nemcsak a fennebb megbeszélt tudo- 
mányos problémák megfejtését fogja a legszerencsésebb módon előmozdítani, 
hanem a barátság kötelékeit is szorosabbra fogja vonni a két szövetséges 
ország körül. 

x 

A hozzászólások során Kormos két kérdést intézett Hlőóadóhoz, és pedig 
Krapinának előadó chronológiai rendszerében elfoglalt helyzetére, azután arra 
vonatkozólag, hogy mennyire jogos két jégkorszak feltételezése a Riss-jégkor- . 
szak előtt, amely időszakot KoRmos már preglaciálisnak fogadná el, minthogy 
Magyarországon régi negyedkori jégkorszakokra utaló leletek mindezideig nem 
kerültek napfényre. Krapinára vonatkozólag BavER dr. azt feleli, hogy ezek a 
leletek a régi paleolithikumba és pedig leginkább a pre-Riss-időbe helyezen- 
dők, melynek folyamán az Antiguus fauna a Primigenius faunától kiszorítva 
örökre eltűnt Európából. A krapinai ember testi eltérése talán két rassznak : 
a régi paleolith-kultura neandertaloid hordozójának és a Homo recensnek tán 
délről, az Aurignacien-kultura primer kialakulási elemeivel benyomuló elődei- 
nek keveredésére vezetendő vissza. Ez a feltevés annyiból bír némi jogosult- 
sággal, mert megmagyaráz nem egy jelenséget, amely érthetetlen maradna, ha 
feltennénk, hogy egy és ugyanaz az emberfajta a fiatalabb negyedkor folyamán 
zavartalanul fejlődhetett volna tovább. Nélküle az az áthidalhatatlan űr, amely 
a bárgyú, művészietlen régi paleolithos-kultura és a művészetben kedvét lelő, 
egészen más, modern szellemben élő fiatal paleolithos-kultura között tátong, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 349 


éppoly kevéssé volna megérthető, mint a Moustérien és Aurignacien szoros 
időbeli egymásutánját tekintve, aránytalanul nagy testi eltérés, amely eme 
kulturák hordozói között fennáll. Sok helyütt kínálkozna az a feltevés, hogy 
e két rassz keveredett, amit talán ott lehetne beigazoltnak tekinteni, ahol a 
Moustérien-kultura kapcsolatba lép az Aurignaciennel (Alai Audit-kultura), 
továbbá a termet bizonyos atavisztikus bélyegeiben, melyek az Aurignacienben 
és az utána következő időkben észlelhetők. 

A régi negyedkor jégkorszakaira vonatkozó kérdésre előadó azt vála- 
szolja, hogy a régi negyedkorban történt eljegesedésekre elsősorban a geológia 
szolgálhat bizonyítékokat. Ha elfogadjuk, hogy a magas és alacsony terraszok 
jégkorszaki képződmények, amit annak a viszonynak az alapján, amely e 
terraszok és a morénák között mutatkozik, meg kell tennünk, úgy nem tehe- 
tünk egyebet, mint következetes módon a régibb és fiatalabb Deckenschotter-t 
is jégkorszakok képződményei gyanánt értelmezni, és pedig annál is inkább, 
mert PEwxck az Alpok területén oly morénákat mutatott ki, amelyek kétség- 
telenül idősebbek a régi mórénáknál (Alt-Moránen) és a Deckenschotterekkel 
szoros kapcsolatba hozhatók. Faunisztikailag a Chelléen Antiguus faunája 
előtt semmiféle élesebb beosztás nem vihető egységesen keresztül, de itt is 
egyes állatok, mint pl. az Elephas throgecntherii megjelenése, már most lénye" 
gesen más éghajlati viszonyokra mutat, mint aminők egyrészt a pliocénben, 
másrészt a Mindel-Riss-interglaciális időszakban uralkodhattak, úgy, hogy a 
Chelléen-korszak nem következhetett közvetlenül a legfiatalabb harmadkor 
után, hanem tekintélyes hosszúságú, éghajlatilag nagyon eltérő időszakok 
választják el attól. 

Elnök BavEg előadó úrnak igen értékes előadásáért köszönetet mond a 
Társulat nevében. 

9. Majd felkéri Túzsows Jáwxos dr. budapesti műegyetemi tanár urat, 
társulatunk rendes tagját, hogy bejelentett előadását sziveskedjék megtartani. 

Tuzson János dr. Adatok Magyarország fosszilis flórá- 
jához, cimű előadásában ismertette azon anyagot, amelyben az utóbbi évek- 
ben meghatározás végett hozzá az ország különböző részéből beküldött, vala- 
mint saját maga által gyűjtött fosszilis növények 17 érdekesebb és a tudo- 
mányra nagyrészt új faja van leírva. Hzek közül a Zsilvölgy oligocénkorú 
rétegeiből való a Pteridites Staubii nevű páfrány, a Schafarzikia oligocaenica 
Musa-féle növényfaj és a Nelumbo Hungarica nevű lótuszvirág Erdély kü- 
lönböző pontjáról a pontusi rétegekből pedig egy őskori fenyőfélének a Pinus 
Kotschyana-nak tobozai nagy mennyiségben kerültek elő; Krassó-Szörény 
megyéből, Bigérről a Gingko parvifolia, a bozovicsi szénbányákból pedig a 
Pinus ovoidea, egy pinia-féle fenyőnek igen szépen megmaradt toboza. Erdély- 
ből Sóvárad mellől a Pinus Lawsonoides; Kolozsvár mellől a Pinus Szadeczkyi 
fenyők tobozai; Ruszkabánya mellől, a felső krétarétegekből egy pandanusznak 
a Pandanites acutidens-nek levélrészletei; a tordai sóbányákból a Juglans 
palaecoregia nevű diófa termése; Brassó és Süttő környékéről a Celtis austra- 
lis magvai; Esztergom vidékéről Chara-félék termései ; Ruszkabánya mellől a 
Jurányia hemiflabellata nevű pálma virágzata és termése van a munkában 


99 


Föidtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 40 


TÁRSULATI ÜGYEK. a 


ismertetve. Igen érdekes továbbá szerzőnek az a megállapítása is, hogy a 
Kis-Svábhegyen levő kőbányák gyakori dió-kövületei nem  Carya-termések, 
mint ahogy eddig gondolták, hanem az északamerikai Juglans nigra-val rokon 
diófának a Juglans cocaenica-nak termései1. 

; Elnök az előadónak köszönetet mondva, az ülést estéli 7 órakor be- 


rekeszti. 


3. Jegyzőkönyv az 1913 június 4-iki szakülésről. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadó termében délután 5 órakor 
kezdődik. 

Elnök: ScHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, kir. József-mű- 
egyetemi tanár és dékán. 

Megjelentek : Bgxson JÁNOSNÉ, BRYsoN IROoLYKa, HAvIÁR Győző, HERMANN 
Győző dr., LEoPoLD KÁROLYNÉ, REHBERGER ANNA, ifjú SAVELY K., SCHNETZER 
JÁwsos, ScHURRY JÁNOSNÉ és SZEŐKE IMRE vendégek. 

Továbbá ASCHER ANTAL, BaáALoGH MARGIT dr., BEKEY IMRE GÁBOR, BERKÓ 
JózsEr, Emszr KÁLMÁN dr., Ggosz LaJos. HoRgvárH BÉLA dr., JuGcovics LaJos dr., 
KRENNER Józser dr, KIzcsáR Kármán, Lászró GáBoR dr., LIFFA AVURÉL dr., 
TITTKE ÁvRÉL dr., Lóczy LasJos dr., LoBMAYER Jásos FERENc, Löw MARTON dr., 
MaJER Isrvás, ManRos IMRE, MaRzsó Lagos, Mavkgirz BÉLA dr., MIHók Orró, 
Parp KáRorY dr., PárnrY MónR dr., PirrER TIiIvapDaR, REITHOFER KáRonry, Roz- 
LOZSNIK PÁL, ScHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINHAUusz GYULA, STREDA Rezső dr., 
SOMOGYI KÁLMÁN, SZINYEI MERSE ZSIGMOND dr., SZONTAGH Tamás dr., TELEGDI 
RorH KáRonyx dr., TELEGpI Rorm Lagos, Timkó IMRE, ToBoRrrY Géza, TREITZ 
PÉTER, VagRGHA GyögGY, VENDL ALADÁR, VIG GyuLa, WESZELSZEY GYULA dr., 
ZATANYI Béna, ZrMÁNYI KÁROLY. Összesen 55-en. 

Elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. 

Erre Papp KáRoLy dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő : 

egen tisztelt Szakülés! Tisztelettel jelentem, hogy az 1913 május 7-I 
választmányi ülés társulatunk rendes tagjaivá választotta : 

JaBroxszky JEső bölcsész urat. Ajánlotta a Barlangkutató szakosztály. 

MÁTHÉ ENDRE ( ( ( Jugovits Lajos Tr. t. 

Ezekután pár szóval indokolnom kell a Tisztelt Szakülés előtt azt a 
körülményt, hogy bár június hónapban vagyunk, mindeddig az idén a Föld- 
tani Közlöny még nem jelent meg. A közgyűlésünket követő választmányi 
ülés a Földtani Közlöny szerkesztését bizottságra bízta, amely bizottság lesz 
ezentúl felelős a kiadványokért. Minthogy a szerkesztő-bizottság első ülését 
csak a mult hónapban tartotta, amikor is a már régebben kiszedett füzeteket 
birálat alá vette, s a közlemények sorrendjét is megváltoztatta, ezért újból 
kellett a füzeteket tördeltetnünk, s ezzel a munkával csak a mult héten készült 
el a nyomda. Az első füzetet a jövő héten, s a következő füzeteket még június 
hónap folyamán fogjuk szétküldeni tisztelt tagtársainknak. 

Egyébként tagsági illetmény gyanánt az idén már tetemes mennyiségű 
kiadványt küldöttünk szét. Nevezetesen a m. kir. Földtani Intézet 1911. évi 


.úű 


TÁRSULATI ÜGYEK. 30 


jelentését, azután a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből a XX. kötet 1—7. 
füzetét és a XXI. kötet 1—4. füzetét; összezen tehát 12 vaskos füzetet. Ugy 
hogy — hála a m. kir. Földtani Intézet tekintetes Igazgatóságának — eddigelé 
minden két hétre esett Tisztelt Tagtársainknak egy-egy füzet. 

A titkári jelentést tudomásul véve, Elnök felkéri Lóczy Lagos dr. urat 
bejelentett előadásának megtartására. 

Lóczy Lasos dr. tiszteleti tag az olaszországi vulkánokról 
tartott szabad előadásában a következőket mondotta : 

Az 1913. év tavaszán, március és április havában a m. kir. Földtani 
intézet hét tagja: Lóczy Lagos, SzorraGmH Tamás, Pánry MóRg, PAPP KÁROLY, 
RozLozsNIK PÁL, MARos IMRE és VENDL ALADÁR geológusok közép és déli Itália 
vulkános területeit látogatták meg. Hozzájuk csatlakozott még két fiatal geoló- 
gus növendék is: SzaBó KORNÉL és ifj. Lóczy DLasos zürichi főiskolai tanuló. 
Azok vettek részt ebben a kirándulásban, akiknek feladatául jutott Magyar- 
ország vulkáni területeinek tüzetes földtani fölvétele. A régibb magyarországi 
vulkánok eredeti formáit elhordotta az eső, patak és a szél. Csak óriási rom- 
jaik maradtak meg. Ezeknek a romoknak tanulmányozásához az eredeti vul- 
káni alakulások rekonstruálásához szükséges volt a jelenleg is működésben 
levő és a geológiai közelmultban tevékeny vagy alig kihalt vulkánok meg- 
ismerése. Itáliának az a része, amely a Tirhenni tengert félkörben környezi a 
Monte-Amiatától az Etnáig és Syracusa vidékéig a harmadkori és jelenlegi, 
vulkáni tevékenységnek klasszikus helye. 


A) Róma környéki vulkánok. Ide tartoznak a Monte Amiata, 
Bolsena tava körüli tufa és láva takarók, Cimini vulkán csoportja Viterbo 
vidékén, és Bracchiano tavának környéke. Róma vidékén az Albanoi hegység 
a Rocca Monfina központjai annak az óriási tufaterületnek, amely Rómának 
távoli környezetét adja és amelynek szanidintufája a Peperino az antik városok 
épületköveit szolgáltatta; pliocénkorú rétegeket takar e tufa és a felszín termő- 
földjét adja ott, ahol a lávatakarók nem borítják. 


B) Napoli vidékén a Flegrei mezőkön nem nagy távol- 
ságban a Rocca Monfinától a peperino tufák másik területe kezdődik, amely 
a Napoli öblét veszi körül és az ősi Vesuviot hatalmas, nagyrészt elpusztult 
nagy gyűrűvel veszi körül Ischia szigettel a Monte-Lattari kréta mészköhegy- 
ségnek M. St. Angelo csúcsáig. Ennek a gyűrűnek közepén emelkedik a Ve- 
suvio az ő Somma gallérjával. A Vesuvio főbb kitörései: 

Kr. u. 79. aug. 24-én. amelyet Plinius írt le; a Torre del greco láva- 
árjai 1631., 1737., 1794., 1861. években a Vesuvio déli oldalán. 

1872. áprilisi explózio és láva, mely 220 m óránkénti szélességgel folyt 
le a hegy északnyugati lejtőjén S. Sebastiano és Marsa felé. 

1891—94. Colle Margherite, 1895—99. Colle Umberto lávadombjai az 
Atrio del Cavalloban. 

1904—6. a kráter megtelik és 1310 m 6 magasságú terminális kúp 
támad. k 


352 TÁRSULATI ÜGYEK. 


1906 ápr. 4—8. Explozio lávaárok Ottajanának és Boscofreco és Torre 
Annunciata felé, ahol 30 m-ben a tenger színe felett végződik. 


A kiöntött tömeg 13.695,000 m? lávában, 
29.152,800 m? hamu és lapillában 
Összesen 42-8 mill. m3 volt. 


Most 7 év óta nyugalomban van a Vesuvio. 
A Monte Nuovo 139 m magas kúpja 1538-ban keletkezett, a Solfatara 
1198-ban. 


C) A harmadik vulkáni terület bazaltláváival Sicilia keleti 
partján terül el Syracusa és Catania környékén. 

Az előbbi két vulkánterület az Appeninek belső övében van és helyzetére 
nézve a Vihorlát-Gutin-Hargita vulkánláncolattal rokon. Sicilia vulkánjai az 
Etnával az Appeninek külső részén vannak. A Ponza-szigetek a gaetei öböl- 
ben és a Lipari v. Boli szigetek Sicilia és Catania között nagy tengeri mély- 
ségekből kiemelkedő vulkánok. Pantellaria szigete a Siciliai tengerben, köze- 
lebb Afrikához az olasz félszigethez olyanféle helyzetben van, mint a Padova 
vidéki vulkánok az Huganei és Berici hegyek. A vulkáni működés északról 
délfelé helyezte át a harmadkor végétől hevesebb paroxizmusainak központjait. 
Jelenleg az Etna működését ismerjük legerősebbeknek. Az Etna 1669-iki nagy 
kitörése a M. Rossi krátereket szülte, innét indult ki az a nagy lávafolyás, 
amely Catania felé tartott és a várostól SW-re érte el a tengert. 1879-ben Colle 
Umberto és C. Margherita kúpok az északi oldalon voltak lávafolyósak. Kiin- 
duló központján a lefolyó lávaeső 2.286,000 m? területet lepett el. 1883-ban 
a déli oldalon támadt radialis repedés, amelyből Nicolosi felé folyt a láva és 
330 m távolságban állt meg e városka előtt. Catánia püspöke St. Agatha 
fátyolával hárította el a fvárostól a veszélyt.. A Monte Gemellero 1892-ben 
keletkezett, innét 115—166 m szélességgel 2 km távolságig Nicolosihez folyt 
a láva. Négy kráter támadt közelében. A Valle del Bove Calderájában 1908- 
ban a Torre del Filosofo közelében nyilt meg egy 1 km-es hasadék 20—50 m 
szélességben, amelyből 5 km hosszú láva folyt le. 1910 március 23-án a 
Piaho del Lago-n 2 km hosszú hasadás nyílt meg 1950 m magasságban a 
Cantonierótól NNW-ve a Monte Cristalloval, amelyből a lávaár 6 nagyobb és 
17 kisebb Vocotti nevű lávakráterrel a Monte Ricco hegyének tarajával 
3 km-re közelítette meg április 6-án Nicolosit és a Cisterna della Regina mel- 
lett állott meg; helyenkint 100 m vastag volt. Mindezek a lávafolyások tehát 
excentrikusan fekvő kisebb hamu és lapillikúpokkal társulnak; ezek az Etná- 
nak jellegzetes parazitikus kráterkupjai, amelyek száma a 100-at meghaladja. 
Ezek összessége mintegy arányos a Vesuvio egyetlen nagy hamukúpjával az 
Etnának óriási lávafolyásaihoz képest, amelyekhez viszonyítva az lIitnának 
központi vagy terminális hamukúpja és krátere ugyancsak kicsiny. 

1912. évi május hó 27-én az Etna északi oldalán a centrális kráter alatt 
100 m-rel kis bocca kezdett kamut és köveket szórni. 

Ebből szept. 9—10-én 8 km hosszú repedés nyílt meg NNE irányban, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 353 


ezen hét csoportban 101 kráternyílás támadt. A legalsóból két lávaár indult 
ki a M. Nero oldalán; nagy beszakadások jellemzik a hasadék magasabb 
részét és termitos harnitosszerű fekete szálak a kupot alul. A nagy lávaár 
15 nap lefolyása alatt a Circumetnai vasut vonalát 800 m hosszat és 30 m 
magasan ellepte és 2 km-rel túlterjedt rajta. 


D) A negyedik vulkániterület a Lipari szigetek cso- 
portja. A Tirrheni tenger 3000 méter mélységéből emelkednek az Holi 
szigetek, Stromboli, Panaria, Salina, Lipari és a Vulcano tűzhányókkal. 

Atromboli tökéletes sztratovulkán, láva tatzerek és hamurétegek vál- 
takozásából áll, jelenleg azonban csak kőtuskókat és hamut szórt. A Lipari 
szigeteken a liparitok obszidiánjai s horzsakövei gyönyörűen tanulmányozha- 
tók s mi Bergeat művével kezünkben igen tanulságos kirándulásokat tettünk 
a lősztufával váltakozó lávaárak között. 


Immár negyedik ízben volt alkalmam a Vesuviót meglátogatni és három- 
szor voltam az Etnán. 

Ezeknek a működő vulkánoknak a változásait 1899-től tehát ismerem. 

Az olasz vulkanológusok három főtipust állapítottak meg a jelenlegi 
vulkáni kitörésekben : 

1. Exploziós, vulkáni és péléi tipust, amelyek a hamut lapilit és a 
kenyérdurcás bombákat adják a nagyon lomha folyású, nyúlós vagy már 
megkeményedett magmából. 

2. Stromboli tipust veresinezzó lávát szóró kitörések. 

3. Hawai tipust nagyon higan folyó lávával. 

Solfatara állapot a kénes gázok emanaciójával a nyugalmi időközöket 
jellemzi. 

A nagy exploziók szűlik a hamuesőket, a salak- és horzsakő és láva- 
lapilli hullásokat. Mély tölcsér, tágas kráter az eredményük és a sztratovulká- 
nok köpenyszerű felépítése ennek a tipusnak az állandóságából származik. 

A Vesuviót az exploziós típus jellemzi, hasonlóképen a Lipari szigete- 
ken a Volcano is ilyen jellegű, ettől származott a tipus neve. 

A Stromboli az ő folyvást izzó lávát dobáló szűk kürtőivel képviseli a 
róla elnevezett tipust. 

Az Etnán gyorsfolyású híg lávaáramok egyidejűleg támadó parazitikus 
hamu és lapilli kúpok alól excentrikus kürtőkből folynak ki és hosszú repe- 
déseken jutnak felszínre, amelyeket a lávakráterek cborollós és tölcséres be- 
szökelések jellemeznek. 

A Vesuvion a lávafolyások a központi kúp oldalán szakadnak ki mint 
lateralis effuziók. 

Ezek a tipusok azonban nem szigorúan és kizárólagosan nyilvánulnak 
a vulkánok megnyilatkozásaiban. 

A Vesuvio 1872-ben hatalmas explozióval nyílt meg, óriási krátert 


354 TÁRSULAJI ÜGYEK. 


hagyott hátra, de egyszersmind San-Sebastiano felé nagy lávaárat is bocsátott. 
Explosió és effuzio tehát együtt voltak. 

Azután viszonylagos nyugalom állott be 1906ig. miközben lateralis 
(sőt excentricus) nyilásokon az Atrio del Cavalloban a Colle Margherita (1891— 
94) és a Colla Umberto (1895—1899) lávadómjai épültek fel. 

Azután az 1872. évi 250 m mélységű kráterben Stromboli-jellegű bomba- 
és lapillihullás vette kezdetét és 1906. évi április 4-ig 1300 m-ig emelkedő 
terminális kúppal töltötte meg a krátertölcsért. Ezt 5—7-én lávafolyások kö- 
vették a kúp déli és délkeleti oldalain nyiló szűk nyilásokból (bocca). Az 
erupció április 8-án éjjel iszonyú explozióval végződött, amely a S5omma észak- 
keleti lejtőjét vastag hamu- és horzsakó-takaróval borította el. 

A Stromboli, amely emberemlékezet óta kis tölcséreiből izzó lávát és 
lávabombákat szórt, jelenleg vulkáni tipusú, mert köveket és hamut hány 
ki; most nagyobb tölcsérben egyesítette különálló lávatorkait és vulkáni 
tipusu. 

Az Etna az ő túlnyomó lávafolyásaival és excentrikus parazitikus kúp- 
jaival szintén vegyes tipusu, mert központi kettős krátere a Vesuviónál jelen- 
leg talán nagyszerűbb. 

Egészben azonban a hosszú hasadékokból messzire lefolyó és nagy terü- 
leteket ellepő hígan mozgó lávatakarók jellemzik az Etnát. 

Persze valamennyi vulkánon a solfatarai tipus is tapasztalható a krá- 
terből felszálló fojtó kénes fumorolákban. 

Az Etnának 1908-ik évtől tartó 1909., 1910. és 1911. években erősebb 
megnyilatkozású tevékenysége a központi kráter közelébe helyezte a paroxys- 
musok színhelyeit, amelyek előbb jobban excentrikusok voltak. 

A hatalmas sziciliai vulkán központi kúpján heves a vulkáni exploziv 
működés. Állítólag a szűk kráter fenekén lávát is lehet izzani látni, úgy hogy 
itt a Stromboli-tipus a vulkánival társul és az excentrikus parazitikus kúpo- 
kat felépítő működés háttérbe szorul. 

Az a probléma, hogy mi okozza a vulkáni erupciókat, már régóta és 
jelenleg is nagy viták tárgya. 

Mióta BRux bebizonyította, hogy a vulkános exhalációk víznélküliek és 
a fehér felhők, amelyek a vulkánok kráterséből nagy tömegekben felszállnak, 
nem vízgőzből valók; a Humboldt-féle vulkanologia, amely a tenger vizének 
az erupciókat okozó vízgőzéhez kötötte a vulkanosságot, legalább is kétsé- 
gessé vált. 

Azonban BRuwx túloz, amikor a föld belsejét és magmáit anhidritosoknak 
hiszi és a juvenilis víz létezését tagadja. 

Ezekben ismertette Lóczy LaJsos dr. tiszteleti tag az olaszországi vulká- 
nokat, az eredeti fotografiáknak és térképeknek egész légiójával illusztrálva 
azokat. 

Elnök köszönetet mondva úgy a maga, mint a szakülés nevében a rend- 
kívül tanulságos előadásért, estéli fél nyolc órakor az ülést bezárja. 

Jegyezte Papp KÁRony dr. titkár. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 355 


, , .. , 
A h ! A r 
B) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 
1 Kivonat az 1913. évi április hó 2-án tartott választmányi ülés 
jegyzőkönyvéből. 

Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadótermében d. u. 7 órakor kezdődik. 
Elaök: dr. SCHAFARZIK FERENC, műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: KoRmos 
TIVADAR dr., LIFFA AURÉL dr.. LŐRENTHEY IMRE dr., MauRrrz BÉLA dr., SCHRÉTER 
ZOLTÁN dr., TELEGDI RórH LaJos, TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER választmányi tagok és 
ÁSCHER ANTAL pénztáros. 


Elnök — kinek ez új trienniumban ma van először alkalma a választmányi 
ülést megnyitni — üdvözli a választmányi tagtársakat és kéri szíves támogatásukat 


a társulat ügyeinek elintézésében. Ezután bejelentvén, hogy a titkárság hivatalból 
el van utazva, a titkári teendőknek az ülés folyamán való ellátására felkéri LIFFA 
AÁURÉL dr. és KoRmos TIVADAR dr. választmányi tagokat. A mai ülés jegyzőkönyvé- 
nek hitelesítésére pedig SCHRÉTER ZOLTÁN dr. és TIMKó IMRE választmányi tagokat 
kéri fel. Az 1913. évi március hó 5-iki választmányi ülés jegyzőkönyve felolvastat- 
ván, utána a titkári teendőkkel megbízottak jelentik : 

1. hogy a f. évi március hó 5-iki választmányi ülés óta rendes tagokul je- 
lentkeztek : 

a) ApsaY V. JÁNos, a newyorki cSzabadság; munkatársa. Ajánlja: dr. PaPP K. 
titkár. 

b) Dr. KsiRscH EDUÁRD orvos, Bécs. Aj.: Barlangkutató szakosztály. 

c) MArztász JózsEF m. kir. pénzügyi számvizsgáló, Déva. Aj.: Barlangkutató 
szakosztály. 

d) Szit8BER Józser tanárjelölt, Budapest. Aj.: dr. STRÖMPL G., r. t. 

A felsoroltakat a választmány rendes tagokul megválasztja. 

2. Elhunyt: 

UENGYEL BéÉLa dr., egyet. ny. r. tanár, a Természettudományi Társulat elnöke, 
ez év március hó 10-én 70 éves korában. A megboldogult 1892 óta volt a társulat 
rendes tagja. Elhunyta alkalmából a kir. magy. Természettudományi Társulat vá- 
lasztmányának részvétiratot intézett az elnökség, amelyre a következő válasz 
érkezett : 

cNagyságos Alelnök úr! A Kir. Magyar Természettudományi Társulat választ- 
mánya nevében hálás köszönetet nyilvánítunk azokért a kegyeletes szavakért, 
amelyekkel a Magyarhoni Földtani Társulat Elnöksége, néhai dr. LENGYEL BÉLának, 
Társulatunk elnökének emlékét megtisztelni méltóztatott. Kérjük Nagyságodat, 
kegyeskedjék a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya előtt őszinte nagyra- 
becsülésünket tolmácsolni. Budapesten, 1913 március 17. Dr. Ewsrz Géza, m. kir. 
udvari tanácsos, alelnök, dr. ILosvav LaJos, m. kir. udvari tanácsos, elsőtitkár., 

Szomorú tudomásul szolgál. 

3. A beérkezett fontosabb ügyiratok : 

a) Az orsovai m. kir. ordőhivatal átirata, melynek kíséretében tár- 
sulatunk felszólítására gyüjtött hullóport küld be. Ezt tudomásul véve, a választ- 
mány utasítja a titkárságot, hogy a társulat nevében köszönő levél küldessék. 

b) ZImásyr KÁRoLrY dr. választmányi tag IKALECSINSZKY SÁNDOR síremlékére 
öt koronát küld. Köszönettel tudomásul szolgál. 

4. Ezek után elnök kérdezi, hogy a nemzetközi sztratigrafiai szótár ügyében 
értesítették-e WAAGENt a választmány multkori határozatáról? A választmány úgy 


határoz, hogy az elnök lépjen vele közvetlen érintkezésbe. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


us 
ÖT 
kej 


Elnök bejelenti, hogy SraAcHE GvuIpo társulatunk tiszteleti tagjának a jubi- 
leumára gratulált. A levelet becsatolja. Köszönettel tudomásul szolgál. 

A titkárság helyzetét egyes felolvasók netalán teljesíthetetlen követeléseivel 
szemben megkönnyítendő, elnök azt ajánlja, hogy egy szerkesztő-bizottság 
küldessék ki, úgy, amint ez régebben is fennállott. KoRMos TIVADAR dr., LŐRENTHEY 
IMRE dr., LIFFA AURÉL dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok helyeslik a 
szerkesztő-bizottság felállításának eszméjét. 

A szerkesztő-bizottságot a választmány hosszabb eszmecsere után a következő- 
képen állította össze egyhangúlag : 

Geológia: dr. SCHAFARZIK FERENC és dr. PAPP KÁROLY. 

Agrogeológia: TIMKó IMRE. 

Palgontológia : dr. LŐRENTHEY IMRE. 

Mineralogia és petrografia: dr. MAuRITz BÉLA. 

Vegytan: dr. EMSZT KÁLMÁN. 

A bizottság elnökéül dr. SCHAFARZIK FERENC clnököt és előadóul dr. PAPP . 
KÁROLY elsőtitkárt kéri fel a választmány. 

Végül KoRgRmos TivADpAR dr. választmányi tag kéri a választmányt annak ki- 
mondására, hogy a különlenyomatok ezentúl lehetőleg tetszetősebb formában, cím- 
mel ellátva szolgáltassanak ki a szerzőknek. Igyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést 


berekeszti. 


2. Kivonat az 1913. évi május hó 7-én tartott válaszimányi ülés 
jegyzőkönyvéből. 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadótermében, d. u. 7 óra 15 perckor 
kezdődik. 

Elnök : dr. SCHAFARZIK FERENC, műegyetemi ny. r. tanár. 

Jelen vannak: dr. EmszT KÁLMÁN, dr. KucH ANTAL, dr. KORMOS TIVADAR, 
dr. LIFFA A., dr. MAUR:Tz BÉtA, dr. PÁLFY MógR, TELEGDI RórH LaJos, dr. SCHRÉTER 
ZOLTÁN, dr. SzorrauH TaMís választmányi tagok, ÁSCHER ANrAL pénztárnok. Távol- 
létét kimentette: dr. PAPP KÁRoLY elsőtitkár. Jegyző: MARos IMRE másodtitkár. 

Elnök megnyitja az ülést és a mai jegyzőkönyv hitelesítésére dr. PÁLFY MóR 
és dr. KoRgRmos TivADAR választmányi tagokat kéri fel. 

Az 1913. évi április hó 2-án tartott választmányi ülés jegyzőkönyve felolvas- 
tatván, dr. SZoNTaGH TAMÁS alelnök annak pótlólagos megállapítását kéri, hogy ő, 
valamint az első- és másodtitkár, továbbá dr. Lóczy LaJos és Dr. PÁLFY MóRg vá- 
lasztmányi tagok az ülésről való elmaradásukat olaszországi hivatalos útjokkal ki- 
mentették. 

A jegyzőkönyvben említett 500 K-ás Szató-díjra vonatkozólag elnök meg- 
jegyzi, hogy az eddig még nem volt hirdethető, mivel időközben a közlöny nem 
jelent meg. Egyébként az érdeklődők tudomást szerezhettek róla, minthogy a köz- 
gyűlés igen népes volt. A beérkezett FERswczy IsTrvÁw-féle pályamunka-tervezetet 
elnök kiadja a f. é. március hó 5-iki választmányi határozattal kijelölt bíráló- 
bizottságnak, melynek elnöke dr. PÁLFY MónR, tagjai dr. LŐRENTHEY ÍMRE és dr. MAu- 
RITZ BÉLA választmányi tagok. 

Dr. PárryY MóR felmentését kéri a bírálói tisztség alól, minthogy a jövő héten 
kezdődő felvidéki reambulációkkal és a rendes felvételi munkával őszig el lévén fog- 
lalva, bírálásra nem marad ideje. A választmány dr. PÁLFY MóR leköszönését el- 
fogadja és helyette dr. EmszT KÁLMÁN választmányi tagot kéri fel, aki a tisztséget 


TÁRSULATI ÜGYEK. 313 


vállalja és a pályamunkát átveszi. A bizottság elnöksége dr. LŐRENTHEY IMRE vá- 
lasztmányi tagra száll át. 
Áttérve a folyó ügyekre, a másodtitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelent- 
keztek : a 
JABLONSZKY JENŐ, bölcsész, Kistétény. Ajánlja: a Barlangkutató Bizottság. 
MÁTHÉ ENDRE, bölcsész, Budapest. Ajánlja: JuGovirs Lagos r. tag. 
A felsoroltakat a választmány rendes tagokul megválasztja. 
KALECSINSZKY SÁNDOR bronzplakettjére eddig a következő adományok folytak be : 


1—40. tétel alatt bevétel... u u 0 e § 424— K 
41. c — Országos Magyar Bányászati Egyesület 25"— a 
42. c — Dr. BucHBöck Guszráv, Budapest " 20— 
43. x — GOLDBERGER sírkőgyáros, Vágujhely 7 — a 
41. c — Dr. Zimányi KÁROLY, Budapest .. . 5 — a 
45. c — MApERSPACH Livius, Zólyom 5"— u 
46. c — ILLES ViILMos, Budapest . Bé 6" — 
4z. a — Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. .. .. 20— . 

Összesen e 512: sej K 


3. Kivonat az 1913 június 4-iki választmányi ülés jegyzőkönyvéből, 


Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadó termében, estéli félnyolc órakor, 
SCHAFARZIK FERENC dr. elnöklete alatt, kilenc választmányi tag és három tisztviselő 
jelenlétével kezdődött. 

Az ülésen PaPP KÁRoLY dr. elsőtitkár bejelenti, hogy SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
választmányi tag és VENDL ALADÁR dr. rendes tag örökítő tagokul jelentkeztek. 
A választmány a nevezett urakat örökítő tagokul meg is választja. 

BEKEY IMRE GÁBOR r. tag kilépését jelenti. Minthogy azonban BEKEY úr a 
Barlangkutató Szakosztálynak is választmányi s egyúttal örökítő tagja, az anya- 
társulatból való kilépésével a szakosztályban is megszűnik mindennemű tagsági 
joga. Ezért a választmány egyhangúlag kimondja, hogy ra Barlangkutató 
Szakosztály ügyrendjének szelleme az, hogy a szakosztály- 
nak rendes, alapító és örökítő tagjai csak azok lehetnek, akik 
a Magyarhoni Földtani Társulatnak istagjai." 

A folyó ügyek sorából : 

1. SEMSEY ANDOR dr. tiszteleti tag ZIMÁNYI KÁROLY dr. kakukhegyi hematitról 
szóló monografiájának kiadásához 1000 K-t engedélyez. 

2. A SzaBó JózsEr-emlékalap kamataiból a választmány FERENCZY ISTVÁN 
kolozsvári egyetemi gyakornoknak Zalatna vidéki petrografiai tanulmányához 
200 34- 100 K-t; MÁJER IsTváÁN tanárjelöltnek a Börzsönyi hegység miocénképződ- 
ményeinek vizsgálatára 150 K-t és ViGH Gyura műegyetemi tanársegédnek a Fehérkő 
aviculás rétegeinek tanulmányozására 150 K-t engedélyez. 

3. Lóczy Lajos tiszteleti tag a nemzetközi geológiai térkép újból való kiadá- 
sáról tesz jelentést, amire a választmány az ügyet a m. kir. Földtani Intézetre bízza. 

4. A Canadai nemzetközi kongresszusra a társulat képviselőiül SCHAFARZIK 
FERENC dr. és SzápEczkY GYuLA dr. urakat kéri fel. 

5. A választmány BAYER JózsEr udvari múzeumi őr úrnak társulatunkban 
1913 május 7-én tartott előadása alkalmából 50 K útiköltséget engedélyez. 

6. A társulat pénztárosa jelentést tesz a vagyoni állományról, amely jelenleg 
57,209 K 55 fillér, s az elsőtitkár a forgótőkéről, amely ezidőszerint 2698 K 30 fil- 


358 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Végül a választmány a szerkesztő-bizottságba MARos IMRE másodtitkárt is 
beválasztja. 

Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést estéli 9 órakor berekeszti. 

A kivonat hiteléül: dr. PAPP KÁROLY, elsőtitkár. 


HELYREIGAZÍTÁS. 


A Földtani Közlöny 1913. évi 43. kötete 1—3. füzetének 81. ol- 
dalán, az 1912. december 11.-i szakülés kinyomatott jegyzőkönyvébe tévedés 
csúszott bele. Ugyanis CHorwoxkY JENő előadó úr zárószavait az említett jegyző- 
könyv olykép rögzíti meg, hogy ca Kolozsvár északi részén Száppczky GyuLA dr. 
tanár úrtól készített tektonikai térképezésben sok a tévedés, mert a nevezett 
tanár úr és tanítványai nem bírták a rogyásokat, csúszásokat és suvadásokat 
az eredeti rétegződéstől megkülönböztetni. 

Ezennel megállapítjuk, hogy CHorwokY úr nem ezeket a kifejezéseket 
használta, hanem körülbelül a következőket mondotta, : 

cAz Erdélyi Medencében általában óvatosan kell a rétegdőléseket és 
csapásokat megállapítani, mert félek, hogy az erdélyi geológusok és SZÁDECZKY 
tanár úr bármily kitünő tanítványai is Kolozsvár vidékén gyakran tévedtek, 
amikor nem ismerték fel a suvadásokat s a lesuvadt rétegek dűlését és csapá- 
sát a térképekre bejegyezték. 

A CHorwsoxy tanár úr által használt kifejezésekben semminemű sértés 
nem volt SzápEczky Gyura tanár úr személye ellen, s a helytelenül reprodu- 
kált kifejezések tévedés folytán kerültek a jegyzőkönyvbe. 

Budapesten, 1913 augusztus hónap 20.-án. 

A szerkesztőbizottság. 


77 4ENEGSTB MENT 


MOT TMBÁN TT KÖZ HONA 


XLIII. BAND. JULI— -AUGUST SEPTEMBER 1913. 7—9. HEFT, 


ABHANDLUNGEN. 


TÉTUDE DES S0LS A UAIDE DE LEURS SOLUTIONS AOURUSES, 


Par ROBERT BALLENEGGER. 


Au courant de Vautomne 1912 les agrogéologues de  VInstitut 
géologigue de Budapest ont fait une collection des sol typigues de la 
Hóngrie. 

En vue de Vétude echimigue de ces sols nous en avons fait des 
solutions agueuses. Les solutions ont été préparées selon les méthodes 
adoptées par le Bureau of Soils a Washington et les laboratoires russes,! 
c" est-a-dire gue nous avons délayé 100 grammes de terre non desséchée 
préalablement dans 500 centimetres cubes deau distillée et, apres Vavoir 
agité pendant trois minutes, nouse Vavons jetée sur un filtre (en papier 
filtre de la maison ScHLEICHER et ScHÜLL N" 602 cextra harto). Dans la 
majorité des cas nous avons obtenu ainsi un filtrat clair, les sols salants 
et les sols argileux faisant seuls exception. Les solutions agueuses des 
sols salants filtraient fort lentement, en 24 heures nous navons obtenu 
gue de 30 a 40 cm? de solution. Pour accélérer la filtration nous. nous 
sommes servi de la trompe a vide. Nous avons aussi essayé des filtres 
en argile systeme PUKALL comme cela a été préconisé par M. MITSCHER- 
LICH,? mais nous avons trouvé gue largile retient par absorbtion une 
partie des substances minérales contenues dans la solution dont la com- 
position se trouve ainsi altérée. 

Nous avons en chague cas déterminé la conductibilité électrigue 
de la solution (a 187 C), puis nous en avons dosé lalcalinité par de 


1 Pour les détails consulter : 

OSWALD SCHREINER and GEORGE H. FAILYER: Colorimetric, turbidity, and 
titration methods used in soil investigations. Washington 1906 et 

K. GEpRoIz : Methoden der Bodenanalyse. Földtani Közlöny. Budapest 1912. 

2 BH. A. MirscHuRLICH: Eine chemische Bodenanalyse für pflanzenphysiolo- 
gische Forschungen. Landwirtschaftliche Jahrbücher. Berlin 1907, p. 365. 


360 PAR ROBERT BALLENEGGERT 


Vacide sulfurigue titré centinormal. Ensuite nous avons dosé la teneur 
en Ca" selon la méthode de M. WINKLER? et la teneur en CGI par 
une solution dazotate dargent titrée. Dans certains cas, nous avons 
aussi dosé la totalité des matiéres solubles dans leau en évaporant a sec 
un volume donné, puis nous avons incinéré lextrait sec a la tempéra- 
ture du rouge naissant. Le résidu nous a donné le poids des matieres 
minérales aisément solubles dans Veau. 

Nous avons aussi calculé a laide de la valeur de la conductibilité 
éleetrigue la teneur en matieéres minérales de la solution. Pour ce 
calcul nous avons admis gue la moyenne des poids djéguivalences des 
sels dissous est de 75. En comparant ces valeurs avec celles gue nous 
avons obtenues par pesée, on remargue gue dans les cas des sols de 
steppe et des sols forestiers bruns, ou la solution agueuse contient 
principalement de Dhydrocarbonate de calcium, ces deux valeurs con- 
cordent entiérement. Dans le cas des sols sylvestres gris et des sols 
salants, la valeur calculée est plus faible gue celle gui a été obtenue 
par pesée. La cause en est la composition différente de la solution, gui 
contient dans ces cas des matiéres colloidales dont la guantité nest 
pas révélée par la mesure de la conductibilité. 

Les résultats des dosages sont réunis dans le tableau suivant. 

(Tableau pp. 364—367.) 

Ces chiffres montrent gulon peut caractériser les sols au moyen de 
solutions agueuses. 

Les sols eris forestiers contiennent le moins de matieres solubles, 
ainsi dans Vhorizon A) du sol de Tenke il ny a dans 100 grammes 
de sol gue 070246 grammes de matiéres solubles dont 0-0096 (3990) de 
matiere organigue. [L/alcalinité de la solution est tres faible, elle est 
pour ainsi dire neutre. Les solutions des échantillons prélevés en 
automne et au printemps ont une composition presgue identigue. 

Ce sol est recouvert encore maintenant de foréts (chénes), c"est le 
plus lessivé de la collection, les autres sols gris forestiers du tableau 
sont cultivés depuis un certain temps; par suite de la culture leur 
teneur en matiéres solubles et leur alcalinité ont augmenté. 

La solution des sols bruns forestiers est plus concentrée. Dans 
Véchantillon de Karád (bois de hétres), il y a 0-7043590 de matiéres 
solubles, dont 3499 sont combustibles. Lalcalinité de la solution est 
aussi plus élevée 070104. Le sol de Bicsérd est cultivé depuis long- 
temps; ce nest plus un sol forestier typigue, il forme transition avec 
les sols de steppe. 

Les solutions des sols forestiers sont incolores. 


1 OSWALD SCHREINER and GEORGE H. FAILYER : loc. cit. p. 56. 


LÉÉTUDE DES SOIS A LAIDE DE LEURS SOLUTIONS AGUEUSES. 361 


Parmi les sols de steppe en Hongrie les plus remarguables sont 
les sols chátains et brun-foncés. Ce sont les sols les plus fertiles de la 
Grande Plaine hongroise oü ils couvrent de vastes espaces, surtout 
dans Vangle formé par la Tisza et le Maros, et dans la Bácska. Dans 
cette elasse, le sol de Csorvás contient 0-7070699 de matiéres solubles 
dont 1099 seulement sont combustibles. En général dans 1] horizon A) la 
teneur en matiéres solubles varie entre 070522 a 07076290 et Valcalinité 
de la solution entre 070476 a 0-80690. Tandis gue chez les sols gris 
forestiers les horizons A) et 5) contiennent presgue la méme guantité 
de matiéres solubles, chez les sols de steppe Vhorizon A) contient une 
accumulation de sels; la teneur en matiéres solubles et Valcalinité de 
la solution diminuent vers la profondeur; dans Vhorizon B) elles 
descendent au minimum, puis elles augmentent de nouveau (hor. (A). 

L/échantillon prélevé au printemps contenait moins de matieres 
solubles gue celui gue nous avons prélevé en automne. Notons encore 
gue dans le sous-sol de Csorvás, on trouve a 1 metre 50 de profon- 
deur 0-055190 de carbonate de sodium (Na. GO), dont rien ne révele 
la présence a la surface. 

Le sol de Hatvan gui figure au tableau, nest pas un sol de 
steppe typigue; cjest le sol dun ancien terrain sylvestre transformé en 
steppe artificielle. 

En Hongrie on ne trouve de terres noires comparables au cher- 
nozom russe gujen Transylvanie. Le sol de Pusztakamarás (N"" 32 a 34) 
occupe une place intermédiaire entre les sols forestiers et les sols de 
steppe bruns pour la teneur en matiere solubles et lValcalinité de la 
solution. 

Dans la Grande Plaine hongroise de vastes espaces sont couverts 
dun sol argileux noir. Cet argile chargé dhumus constituait jadis le 
fond de marécages; par suite de lVassainissement de la Grande Plaine 
ces sols sont devenus cultivables. Dans le tableau on trouve deux de 
ces sols, le sol de Békés (N"? 25 a 27) nest ecultivé gue depuis une 
dizaine dannées;! sur le sol de Simonmajor (Nos 28 a 31) on voit les 
débuts de la transformation en sol salant, ce gue montre laccumula- 
tion des sels dans Vhorizon B). 

Chez les sols de steppe, Vhorizon 4) donne une solution jaune et 
les horizons plus profonds des solutions incolores. 

La collection renferme deux types de sols salants. Dans Vun (sol 


1 On trouve la deseription et lanalyse chimigue de ce sol chez ROBERT 
BALLENEGGER : Aufnahmsbericht über die im Sommer des Jahres 1910 in der Um- 
gebung von Békés gemachte detaillierte agrogeologische Aufnahme. Jahresbericht der 
kgl. ung. geolog. Reichsanstalt. Budapest 1912. 


LEE [EN ou] —  ) — — 0IYO-OJSI50-0 26Y0-0 10600.0  2190.-016-LEV ) ÜSESEÜZ SÍN (Agour ] 16 
L6-LI 1£600-0O — — 6900.-01Z28T0-0 8050 -0 / 6600.0  0960-018-GT ) KO9SZZOGÉT a -og ep "uIo09) vagy 06 
606:06 [e£00.0 809413 —-  (FOIO.01£8G0-0! €860.0IOSTO.0! SEFO-O19. GZ OZOJO9UI [06 —0 V mes 6 
"sunig sxergsegoj szog (g 
eset [ADI DI 5 ODDADI KÖLEKÜ SB [117 1 JíVoSeT b —096]1 d SI 
10 I KDUNDAÁD E Az 4 TAVA ASKOSVÍ  T "Te mezét GE , SOK (ersz [21 
06.8T 18000-OJ[ — 7 JJ RIKVÜG0 EE ÉLLBSÁ0IN I a 17 37; sz aug x4 09 —Op ! g [ep 109) BSZIULJÁSEN / 91 
Gott AKAD e st ze 213000 ZEGSÁTÁOASTO (GERE w "sze GK OZIOTOJUIL 10670 [V ej 
8G-8 ÍTTO00-O] — — — 16600-O19£60-OI 7 73 sz 0 GY ; SZÜ TVE ai VI 
s$-6I E? 57 — ÍTTOD-OJGZTO-O] Ez szesz ZIK ) OZTESzÜs 2 j s el 
rá MZGEZÁTE TOJIK RE —— — 16700.018€10-0 E KARÁT ) 08 —eg ] Hg / (sgAep-uroo)]uroÁunsry GT 
ed €l-SI szi e; — — 18$00.-OICSTO-O]J — Ta sszklisók 2 (et ell UTC a II 
5 CG SZÍ LEON KOO ET ETT — — 18$00-OTSSTO-O 6":6Y AIOTOVUT FS NOGET0 Sa 01 
2 ; ] ] 
a 9G:TT TT úri AAA [EEKÁOLD TT ú SZSNKOSOZ ) ÜKALSE ÜL GEN SES] 6 
2 jaratja TE Éj Öz; 7 [[/AKOJ STO crei szülő ) 004—€S ) g €IGTIM [8 
63. 98-8I 7 67 ri KEzS KOSOVO Ke sas ma [o a - GYA CZ Ig [atz ergaergad9g9 tg [Z 
2 94-ZT 5-§ AT EESIKÓVSOMSGOO KO ere szal NA erezetű MG A ) (07 Aláenbe 1! EÁ , UoTI3UutU99 [/duguI or ! 9 
é LI-6I 7. FG. je ESTO0SOKOIOOS ONES szak vezír HTOTODT Tale ret Os tat jeéstt G 
8 96-TT ÍTT00-O] — FE SOTOSO L1860.-0 ! 0£70-010£00:0  08$0-010-99 5 0YT—O0GEI 2 :ZTGI "AOT 1 OT 9491 Tv 
éz 68-GT 11000-OJ — —  11600-0[fG6900-0 8£60-0f6G00-0  0660-0[19-91 ) (Üzlet gl Sage TOTT3URU[29 I G 
96-GI 11000-OJ — ri /ST00-0 6909-0 SS10-016800.0  0760-019-91 ) OVE S a (xeyig ap "UI09) eyueT 6 
SG-9T I9000-OI — — 187100-0Í1G800.0! 0€T0O.019600-0191460.016-16 OZIOTO9UL IG] —0 FV ve es zl :T 
"SIA1S SIOIJSOIOJ SIOG (PF 
"SJ9US9JO]J SIOS "1 
JODH Ua s AYÁtat e uo 907 "x J janölli zz 
urai 179. 10. ! 700 He) ekes SEK Szoc EöRÉSÉK MetiSbi JEGÉN ké H. E 
§ 9 de 4 ete re 4 4 5 j 1 ! 9 N 3 a T (Do 
NE l O1BJO; -I49 ep / 11813X9 "130019! ey op kügtlon u mep e los up utso p nerr ei 
-IUIMH ; ; e NZELTÚSOTS [o LR ÁRA setét TE 93zrod 93ITIg13 -uoJOoI1g 
B ű SOMTUVIJ UO JIUOUUONIJUOI (ARS IIOZOP 3 00T -onpuoD 


ll MŰŰŰ————-W-;5"5m5MW5hM5BNÍS Ni 


363 


DE LEUES SOLUTIONS ARGUENSES. 


, 


L AIDE 


LÉTUDE DRS SOLS A 


ey-91 
$0-LT 
IV-06 
GE :06 
64.66 


SI-GI 
69-16 
89-26 


LL.91 
LY-G6 
6I:S6 


09-GI 
L1-SI 
98-66 
vo.L6 


£0:06 
L0-Y6 
80-86 


08:66 
G6:-£6 
89-81 


GII0-0 
6910-0 


06 10-00! 


1£00-0! 
$600 01 
TFO0O.O! 


1600-0 / 
9600-0 
9400-0 
8600-0 


6SI0-0 
6900:0 


9900.-0 


9610-0 
IG10-0 
TYYIO-0 


S99819 


$99819 


1£0-0 
180-0O 


LISV-0 
ZSZT-0 
$870-0 
LGYO.0 
9.270-0 


6010 -0 
T2G0-0 
S66€0-0 


10450.0 


T9T0-0 
7910-0 


06600:0 
1890 -0 
66€0-0 
6610-0O 


E6[0-0 
1900-0 
$0T0-0 


96£0.016560.0/  — ] s 
$.£0-OT997O-OI  — 7 
0680.-OIGTGO.OI  — üz 


Ö68T-0 Ze zzz 7 0.90G 
TATTEKOJ TES —— —  [0.SLY 
TEJOSON E : He E GEKOT 
COGOSONNEE — — 6-SeIT 
G6£0-0 hoz jzoldal 


ELT0.09070-0ÍSTOO. 0 PEYO-O 0.961 
TSG0-0  6£90.0 Erno én KAALN 6.€GI 
0T90.01£90.016200-019020.01 6-09T 


) 
eunel 
) 
9IOTODUT 
9unw( 


9IOTODUI 
b 


eunw(l 


"§99uoj-unxig 30 surejeyo szog (D 


ESGOSÜ TS ető MT a ML AGONA 
GETOM E s MET 
ernő zs —— [0-1 
"s1tou eddegs ep s[og (g 
FESbubi REG) LAGE zt J 0.996 ) 
TÉGOZO SEN MENNEK — [1.86 
SGFO-OJ — — — 111 6.661 
LGTO-OI — E Jess] [gol 
ó160-ol — ! — ] — fogrz 
MÓDADI  — TA ——1651g 
TGGOSONSNEE KET a hasuk 


"SATOU XNOTISIV STOG (Pp 
"9ddöjs op SIo0Ss "TI 


0-TTT ! 
g.VeT ! 
P-SET I 


9JOJODUIT 
b 
eunel 


) 


9IOTODUI 


[4 


euue[l 


) 
AXOTOJUT 
eunwl 


) 
b 


AIJOTODUI 


104y5—ozE] 9 
VOLT OG 
1001—0O8S T g 
KOGSÉSÜS ay 
106 5) 67 


108 -—-09 td 


Má) 9 
og 0 4 37 
0z1—oTI] 9 
OV 706 d 
WGV 
OGTEZOTNI 0 
EGK OZ ÁKK EGET 
EGKETOS UT 
080 V 
06 —0L [9 
JOT (a 
kezen biz 
1001—09 ] 9 
NORsz SG Ag 
0050 V 


"$]I6I AI rő eme err] 


Glól Xx 96 
[ (s9y9T 9p"t09) SRAJOSD 


] (SZOTOW ep 1 
[ 109) svaieeyezzsng 


(IvyuozoT, 
ep "109) zoleuuomig 


! 


(s9x94d ep "u09) s9x9g 


(ván . 
-va ee] ep "U09) pxassoig ! 
I 


ve 
tetés 


OG 


18 
08 
60 
so 


L6 
90 


66 


PAR ROBERT BALLENEGGER 


L4.06 18000-019£00-010510.0IGGTL-0 
66-8ST 180000 16900-0 [0GT10-0  00£1.-0 
18-41 19000-OIL —  [GYIO-0/0666.-0 
$6-IT 12000-O] -— 0  18$Y00.0/GPGG-O 
64.61 12600-019800-OI —  /8GZT.0 
IG-6 í17000-OI — TEEKOYSÜSŰ 


9£-GT 
80-LI 


09-GIT 


9600-0 
0610-0 
0810-0 


91-ST 


T660-O 
s760-O 
92460-0O 


00-67 


8V:66 
$2-8I 
96 :06 


uorT3 
-UBU99 , 
ep 931p 
"MINH 


OSZT-0I  — 
O8ET.0]  — 
GITG.0Ol  — 
0475.0!LT92-0 
0993.0! GT8G.0 
0990.0108ET-0 


0-ESG 
6:898 
01961 
0460.-0 


S$VG0O-0O 
GG80-0 


LZS26-010-S879 
09££:010.60L£ 
GS06"010.921 


"szjueres s1og (d 


szasi —— — ]11690-0160G€0-OI — it sast ő eltete 
kr ——  T6ZG0-OTL9PO-O] — rEZ Sz KGKGIE 
1IGV0-01 GFTO-O zi sz NOSSEE 
LE60:016Y90-0 [ 8960-0O1ST00-01 08G0.0fG.TLT 
5; ——  191T0-011850-0/6670-01G£00.00££0.010.49 
ToI0.016€50-0100£0-016Y00-0/ 67E0-01G.69 
6100-0 EGOL-0199E1-0 6:S66 
G100-O]J — 0 160£0-01€G90O-OI — 57 ar [/dOCAU 
S100-0 6640-018640-O] — sző sze g0IT 
ji ss NOOGOSOSZOROSOT  — sz - 19.801 
? se NGISOSOTZOKOSOJ NET 78 Sz GEK ŐT 
59981) 9080:0166€0-0 es — — 19-69] 
) Ez SOZOSO TS EGOKO NK Eü szaz 1 Beletéketl E 
) —  180Z£20-OLGSGDO] — A sza VOKPaIE 
899643 s [9GZ05OTGIZOOT is; —— 10.606 
SODH U8 uo 907 "ze 
5 egarzdxel 199199 99EAN, -BUITO 988 — [dOLNTOS 
I 40 ADIOS aes aed 1ud zabg ál A tI ep 
914103 4 -I49 op [ Hvagxo VséLő 
AJTULVOATVÍ sojeagutnu sozgyem [  ogrod OTT 
SOMUVIJ UO TUPUUDIJUOI 9WORS 0II93 op 23 00T "onpuo 


! 


) 7—00OIT 
OJOTOOUI (GZ —G 
uanxg ee 0 
eunel Et 
p Üpusc a 
unig gs 
n si 0 1) B ! 
9IOTOJUT — (101T—0£ 
eunel 08570 
OXOTOJUI 09 —Gg 
) Gg —GT 
eunel EJEz0) 
Ü eső 00T 
AIOTODUT (07 —GT 
eunel át —0 
OIOTODUI 108 SOT 
) 18 —GG 
9unwl 106 aze 0) 
9XOTODUIT 109 ——0G 
) 198 766 
euns( 177 —0 


I mo 
TOTJNIOS 
7 ce mep 
BI ep aneTn09 / 
] -"uojorg 


5 go 


aféle. -Í5- 


enged 
ha 


ei 
ia. 


— 


dgda sg 


- 


jee 
o 
d. 
NN 
fej 
8 


(ys9d ep 


"UI09) SOLHTTUJUSZSUN YI 


(mplem ep 


"uro9)  sogxpalnzeureg 


(Aaosz 
-og 9p "u09) eyzuee og 


"eEI6I Jotxaej (s34 
-OH. 9p 09) ueajer 


(Meye 7 ep "u109) Áuopv 


(sovg op "uo9) goualeg ! 


(1eguox 
-OT, 9p "1I09) sogouiom 


[os np eulstiop nerT 


I €9 
[9 
(19 

09 
Il 6G 


I 89 


Le 
98 


61 e 
mm -i 


TG 


2G 
, a 


6G 


IG 
OG 
Gr 


365 


L ÉTUDE DES SOLS A LAIDE DE LEUES SOLUTIONS AGUENSES. 


0800-0 
0800-0 


9100-0 
1800-0 


8660-0 
6960-0 


GG00-0 
2900-0 


1500-0 
7600-0 


$T00-0 
£700-0 


GGI0-0 
T910.-0 


194£0-0 
. 99£0-0 


T765E0-0 
T660-O0 


$800-0 
9810-0 


c610-0 
LVIO0-0 


1700-0 


GG00-0 


L$c0-0 
L760-0 


L£60.0 
S£L0-0l 


0610-0 
1§60-0 


oo 
GO 00 


0£00-0 
21900-0 


0660-0 
S1I£0-0 


6161 e ellapi oD 


0-ITT 
L-TI 


"neudorges szog (g 


6-T9 
6-19 


0-erT 
£.GGT 


"KNRTANTJ[8 SIOG (V 
"mneuoze SsTos "III 


) 
9IOTO9UI 


OIOTODUI 
ounel 


AIOTOJUT 


) 
9IOTOJUT 


OIOTOJUIT 
eunel 


061708 
Wa. 770) 
0£6-——-0T 
(0 70) 
04 7—0T 
VEG 

——GI 
GiissszŰ 
04 7 GT 
elkeszeriő) 
09 706 
ÜGSTÜ 


(so 
-al, op "uro9) xetarred 


(180g 
9p "1109) 


(sojogezg 


9p  "UI09) SOSNIAIÁN 


(Áuosz 


-og ep "1I09) VYABIBIN 


(gouTozs-uny 
-Zsgf  "I09) HOorozg 

(TTOSOTA 
(ep "UI09) IBAJIBÁSBIN 


joo soy 


29 
99 
49 
179 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 


366 PAR ROBERT BALLENEGGER 


de Balmazujváros) les sels sont accumulés dans Vhorizon B) et on ne 
trouve de carbonate de sodium (Na.CO,) gue dans le sous-sol marneux 
(hor. (9). Dans le deuzieme type (sol de Kunszentmiklós) Vaccumula- 
tion des sels se trouve a la surface et il y a du Na,CO, dans chague 
horizon. 

La couleur des solutions des sols salants est brune par suite de 
la présence des humates des alcalis. 

Pour Vétude des solutions agueuses des sols, on peut se servir 
avec profit de la détermination de la conductibilité électrigue. La mesure 
des résistances est déja employée depuis guelgues années par les chi- 
mistes du Bureau of Soils de Washington, gui se servent de ce pro- 
cédé pour Vétude des sols salants.! Mais on peut sen servir aussi pour 
Vétude de tous les types de sols comme le montrent les chiffres gue 
nous avons obtenus au cours de notre travail. Cest ainsi gujon trouve 
dans le tableau les valeurs suivantes pour Vhorizon A) (les valeurs sont 
multipliées de 109): 


pouráles  S0ls E gris HTOKOSÜLET S RAS ETA SK ST 
( vett úns e ToTeSMens etes ez 79"6 
CE e der BTODPDESTOTTS See TENNÉ IZ 316) 
( c a  ehátains et brun-foncés ..  1394a 2033 
c kerzzáltse SA AM A zezstszátzz sás en beket e e 13640 


Comme la détermination de la conductibilité au moyen d un pont 
de Wheatstone est une opération rapide et aisée on peut y avoir 
recours pour se renseigner facilement sur la teneur en matiéres miné- 
rales solubles des sols et la distribution de ces matieres dans les diffé- 
rents horizons. II suffit de doser encore Valcalinité ou lacidité de la 
solution pour étre complétement renseigné sur la nature des réactions 
gui se font dans le sol et dont le sol méme est un produit. 

Budapest, le 1 mai 1913. 


1 M. WHITNEY — H. Meaxs : An electrical method of determining the soluble 
salt content of soils. Washington 1897. 
R. 0. E. Davis — H. Bryax: The electrical bridge for the determination of 


soluble salts in soils. Washington 1910. 


DIE TRACHITISCHEN GESTEINE DES FRUSKA-GORAGEBIRGES 
IN SLAVONIEN. 


Von Dr. BÉLA MaAuRkrrz. 


Die trachitischen Gesteine des Fruska-Goragebirges wurden bis jetzt 
von mehreren Petrographen untersucht. Kurz behandelt werden dieselben 
durch Worr,! DoELTER,? NEDELJIKOVIG,? Porpovié,t SzaBó ? und Lesz ;6 öfters 
und eingehend beschaáftigten sich mit denselben Awxrowx Kocr?" und Kispartó.§ 
In bezug auf ihre mineralogiscehe Zusammensetzung und Struktur sind die 
Beschreibungen von KocH und Kisparré vollstándig ausreichend; infolgedessen 
will ich nur eine ganz kurze petrographische Beschreibung dieser Gesteine 
geben, welche von KocH als cdoleritisehe Trachites, von Kisparió kurz als 
cTrachites bezeiehnet wurden. Zur Feststellung ihrer richtigen systematischen 
Stellung waren genaue Analysen erwünseht; die Resultate meiner Unter- 
suchungen kann ich kurz in folgendem zusammenfassen. 

Nach den Beobachtungen von Kocn bilden die trachitiscehen Gesteine 
des Fruska-Goragebirges — zwischen den oberen kretazischen Sedimenten 
konkordant eingelagert — zwei Lager. Herr Professor Anron KocH übergab 
mir zwei Exemplare dieser Gesteine, welche im üuBeren Habitus von einander 
ziemlich verschieden sind. 

Der Fundort des einen Exemplares ist c Verdnik (Komitat Szerém), über 
Dobra Voda an der VienacstraBe, nahe zur Kuppe Kamenar.v In der hell- 
grauen Grundmasse erkennt man porphyrisch ausgeschiedene groBe (5—10 mm) 
glasglánzende Feldspattafeln und zahlreiche 2—10 mm lange glönzende dunkle 
Amphibolprismen. Die automorph ausgebildeten Feldspattafeln sind teilweise 
Sanidine, teilweise saure , Plagioklase (Oligoklase); sie sind vollstándig frisch 
erhalten geblieben und lassen sámtliche optische Higenschaften gut erkennen. 
Die gleichfalls automorph ausgebildeten Amphibolkristalle zeigen auBer der 


Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt 1861-— 62. 160. 

Daselbst 1874. 60. 

Daselbst 1874. 15. 

Daselbst 1874. 226. Földtani Közlöny 1876. 215. 

Földtani Közlöny 1873. 94. 

Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1873. 295. 

Földtani Közlöny 1873. 144., 1876. 21., 1882. 257. 

Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai III. 82. 

Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1871. 23. és 1876. 1. 

M. Tud. Akadémia. Értek. a math. és term.-tud. köréből. 1871. und 1874. 
M. Tud. Akadémia Math. és Term.-tud. Közlemények. XXV. 5. szám. 
S Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1882. 396 und 409. 


5 Y BV 


a a a 


24 


368 DI BÉLA MAURITZ 


Löngsfláche und dem Prisma auch noch die Terminalfláchen. Ihre optischen 
Eigenschaften sind: Auslösehungsschiefe c:cs— 12—149", Axenwinkel klein, 
Doppelbrechung sechwach, Pleochroismus kráftig : c — bráunlich dunkelgrün, 
.b — dunkelgrün, a — gelbliehgrün ; sie sind frisch erhalten geblieben und zei- 
gen eben nur Spuren der magmatischen Resorption. Das Gestein enthült eine 
groBe Menge makroporphyrisch ausgebildeter Augitkristalle (1 mm groB), 
welche aber wegen der hellgrünen Farbe mit freiem Auge sehwer zu erkennen 
sind. Diese Augitprismen werden vollstándig automorph begrenzt; im Dünn- 
sehliff sind sie hellgelb durchsichtig; die optischen FEigenschaften sind: 
c :c— ca 409, Axenwinkel — ca 609, manchmal lassen sie stellenweise eine 
etwas zonale Struktur erkennen; alle diese Higenschaften deuten auf den diopsid- 
artigen monoklinen Augit hin. Biotit fehlt vollstándig. 

Die Grundmasse besteht aus einem auBerordentlich dichten Filz von 
Feldspattáfelehen und -Körnchen. 

Sparliche Nebengemengeteile sind noch die gedrungenen Apatitprismen, 
die scharf automorph begrenzten Titanitkristállehen und endlich die xeno- 
morphen Magneteisenkörnchen. Sekundár entstanden sind der spárliche Kalzit, 
der Ouarz, der Limonit und der Hematit. 

Die chemische Analyse des Gesteins ergab (Analyse No. 1) : 


Gewichts-09 Molekular-99 


ISZOL EST ASE HEGÉTO s Et ER BARON 63:15 
MOS ÉSNE TE B ek EÜ ASS a OT 083 0.70 
ALÁNOS AE ALLES Bee MOSZ EE zh OAVOR 2 ETÉGADA f0872 
VON OAL A ER ZA TEST ML KU EÜ ZSTO TE 4 4"31 EZT3 
FeO 3 KAJA BÉL EE EE ZÉTA ASE VSE ALL 5"78 
TVE ÉNTSTEB ee KAI LÉT E, deka kes Sp uren nes 
Jo e Egé ös tag Ara ett ON TETÉSI 4":39 
COLT VÁD e ae jég 6"27 DA 
ANNAL BA O ke SE ANT Á07 4." 42 
TÁRA LEN BETEE ST a ETET TSA MNSZ ET 4"61 3"30 
2505 0 EA zá b LEE e. MT s vet 0-.19 — 
V7 ED Lsdsgjeeeb Jake sztar RA 678 sz 
GOS sz EZZÉZÉR E OAZA NALA ADAT SEZÉ KÜ BB at 
99" 84. 100"00 


Spezifisches Gewicht — 2: 65. 
Die Osawnwsschen Zahlen sind : 


s A (7 F a (b if n 
63"85 PSV 3"00 Tsak lestáge a] 295 IG) ENETI 


Der Fundort des andern untersuchten Gesteins heiBt cLedincze (Komitat 
Szerém), Steinbruch im Ratorskibach über der Erzgrube., Der üuBere Habitus 
ist stark abweichend von dem des ersteren Gesteins. Makroporphyrisch sind 
nur wenige Feldspat- und Amphibolkristalle ausgeschieden ; die letzteren sind 
aber nicht automorph ausgebildet. Die blüulichgraue Grundmasse erinnert 
schon etwas an die Tephrite. Im Dünnschliffe lát der Amphibol merkwürdige 


DIE TRACHYTISCHEN GESTEINE DES FRUSKA-GORAGEBIRGES IN SLAVONIEN. 369 


Umwandlungen erkennen: stellenweise wurde derselbe zu Fasern aufgelöst, 
anderseits wird er von unregelmáBigen Rissen durchadert, welche sekundár 
mit Erzen erfüllt wird. Dieser Amphibol ist immer mit einem Kranze kleiner 
Biotitpláttehen umgeben ; das mikroskopische Bild erwecht die Impression, als 
ob diese Biotitsehüppchen infolge der Resorption der Amphibolprismen entstan- 
den wáren. Der Biotit kommt auch in grölBeren selbstándigen Bláttchen vor; 
in den Spaltrissen wurden Erzhüáufchen ausgeschieden. 

Der Augit zeigt dieselben Bigenschaften, wie im ersten Gestein. Die 
Grundmasse ist relativ ziemlich grobkörnig; infolge der Lichtbrechung heben 
sich die Oligoklastáfelehen neben den Sanidintáfelehen scharf hervor. Die 
ersteren sind öülter, weil sie meist mit einem Sanidinmantel umgeben sind. 
Die Apatitprismen sind in diesen Gestein bedeutend groB, im Dünnscehliffe 
werden sie mit blöáulicher Farbe durchsichtig und enthalten eine bedeutende 
Menge von Binschlüssen in Form von opaken Stábchen. 

Die Analyse des Gesteins ergab (Analyse No. 2) : 


Gewichts-09 Molekular-09 


SZE ET ee se MEL zeke ás ADOD 62" 48 
TO SZBEZ EE E Tk Vak eke 0"96 0" 82 
JATE ÉSE SE ST ENNE s ek ÉSSA ORS 10"89 
TES ÚJ SÉ za ér Set e Mg Eta Rá 4" 02 — 
F 20 j CURE GY TESS Ű ÉZeS 7 ia VET tl áz et 6 9"75 
TVE LESZEN Re e ea ZT szo BESZÉDED et 
HG St A SÜKEÉ AASEN Ég leg 4" 63 
CO RÉSZE ÉS OS EE ee BT OLT YT pe 6"48 7"88 
INAS OS SZÉRE Ste ao e OL 0 4.26 
KO kr Es a ÚZS ÜSS VSZ ESŐ ép zét CLA Fő 4 Et 5D 3 kt 99 
VES e BEEE EST ee ek a el Die) —— 
IGTAG ESEN SEN VT ANST tág ETT Tee TS ELEE 2:60 zúg 
CO, 28 -—— Spuren — - 
99" 42 100"-00 


Spezifiscehes Gewicht — 291. 
Die Osanxwsschen Zahlen sind : 

s A CG F a c ft n 
62"48 ADA 3" 34 14"92 DB 29" 6 116 956 


Nephelin oder einen anderen Feldspatvertreter kann man nicht einmal 
in Spuren nachweisen. 

Vergleicht man die Typenformel dieser Gesteine mit der Osanwschen 
Tabelle,! so ergibt sich: 


s a, c 78 
63-9 671 2"3 11"6 Fruska-Gora 1. 
625 9:8 2:6 116 ( 2. 
63" 5 6"5 2 11"5 Typus Bruderkunzberg (Siebengebirge) 
62 6 6. 11 c Kolmer Scheibe (Böhm. Mittelgeb.) 


1 TSCHERMAKS Min. petr. Mitt. XX. 506. 


370 D: BÉLA MAURITZ 


Bezüglich des Trachittypus Bruderkunzberg bemerkt schon Osawnn, dab 
derselbe einen der am meisten basischen Trachitgesteine reprásentiert; derselbe 
kann mit demselben Recht auch den Trachidoleriten zugerechnet werden. 
In der Gruppe der Trachidolerite ist der Typus Kolmer Scheibe mit den 
trachitischen Gesteinen des Fruska-Goragebirges fast vollstándig identisch. In- 
bezug der ehemischen Zusammensetzung zeigen mit diesen Gesteinen der Arso- 
Trachit und einige trachitische Gesteine der Insel Columbretes (sog. ctephri- 
tiseher Trachyto von BEcErE) die gröbte Verwandtschaft. 


Fruska-Gora ATso Columbretes 

1 2 
SZOz sa üle vek TODT al NOB ÜZ DO TB a 
TOsazzz ÖNT s eÜLŐS 0: 96 124 0:25 
ATA zat sb ez FSZ OSZT 16" 32 18"03 290" 48 
TEAT AEK TÉRE 4"31 4:02 2:22 5"13 
IFNGŰ ESZB ÉTÉ A SA ate st Zs e 2"46 9"04 1:50 
JTA akt E de kere NO LN HONT — -— — 
ÜLTÉL LATSZAT St átl Al] 9:72 9:02 1:88 
CaO ose CATSSÉZ ÉRTENE 6"27 6" 48 4" 68 4." 29 
Na,0O 4"07 3"88 4" 85 6"20 
ESO ZS e s 4." 61 455 2:92 4" 88 
H,O ér Ajka 2:60 oka 225 
P20S 0:19 0:38 0-34 043 
S stk — — — 0-14 
GOZOS Sa teret KÖRÖS ei KÉL sakk 
(618 8 RL ONzááeeezesi — (iszlál 0:"98 


99" 84 99: 42 99-38 SLO0SSB 


Die trachitischen Gesteine des Fruska- Goragebirges sind bedeutend basi- 
schere Typen, wie die eigentlichen Trachite, d. h. sie enthalten weniger Kiesel- 
süure und mehr farbige Gemengteile (Hisenoxyd, Magnesia und Kalk), wie die 
letzteren. Auf Grund ihrer chemischen Zusammensetzung ist die Möglichkeit 
der Bildung der feldspatvertretenden Mineralien nicht ausgeschlossen. Im na- 
türlichen Gesteinssystem reihen sie sich zwischen den Gruppen der Trachite 
und der Trachitdolerite ein. Die Bezeichnung adoleritiseher Trachits, dessen 
Namensgeber Prof. A. Kocn war, finde ich sehr zutreftfend. Dieselbe betont einer- 
seits die Zugehörigkeit dieser Gesteine zur Trachitgruppe, deutet aber ander- 
seits auf den Umstand hin, daB diese Gesteine bedeutend basisecher sind, als 
die eigentlichen Trachite. Es würde garnicht überraschen, wenn man unter den 
Gemengteilen dieser doleritisehen Trachite früher oder spáter auch die feldspat- 
vertretenden Mineralien entdecken würde. 

Min. petr. Inst. der Univ. und min. geol. Inst. der techniscehen Hoch- 
schule-Budapest. 

Budapest, den 1. Mai 1913. 


DIE JÜNGEREN SCHOTTERLAGER DER VISEGRÁDER DONAU- 
ENGE UND DER PESTER EBENE. 


Von Dr. GABRIEL STRÖMPL. 


Die Literatur über die Schotterlager in der mittelungarisehen Zone ist 
schon bisher eine ansehnliche. Mehrere Autoren haben sich mit denselben 
beschaftigt, in zusammenfassender und ausführlicherer Weise jedoch noch 
niemand. Ich selbst gelangte zu diesen Studien durch den mich auszeichnenden 
Auftrag der kön. ungarischen Geologischen Reichsanstalt, als ich — als exter- 
ner Mitarbeiter dieses Institutes — im vorigen Sommer Untersuschungen 
über die Schotterablagerungen in dem Donauabsehnitt zwischen Fsztergom 
und Íjresi unternahm. 

Bedauerlicherweise gestattete mir jedoch die Kürze der mir zur Ver- 
fügung gestandenen Zeit, sowie insbesondere die grobe Ausdehnung des in den 
Plan einbezogenen Gebietes keine detaillierte Durchforschung. Ich konnte nur 
eine ziemlich übersiehtliehe Aufnahme durehführen, doch selbst diese bot genü- 
gende Orientierung über die allgemeinen geologischen Verháltnisse der Schotter- 
lager. j 

Ich begann meine Forschungen nach den in der Literatur verzeichneten 
Methoden. Zunáchst richtete ich mein Augenmerk auf die stratigraphischen 
und Lagerungsverhültnisse der Schotter, spáter aber, sobald ich in den Schot- 
tern lüngs der Donau Terrassenschotter fuviatilen Ursprunges erkannte und 
entnommen hatte, daB diese Schotterlager in der Terrainkonfiguration des 
Donautales entsehieden eine ausgesprochen treppenförmige, terrassenartige 
TLagerung zeigen, habe ich dieselben auch in die, eine raschere Übersicht bie- 
tenden morphologisehen Beobachtungsmethoden einbezogen und hat sich dies 
bei den gröBtenteils fossilienleeren, hüufig sehlecht aufgesehlossenen oder von 
noch neueren Formationen vollstándig verdeckten Schotterdecken, Scehotter- 
lagern und Schotterinseln auch als zweckmáBiger erwiesen. Meine morpholo- 
gischen Studien über die, die Ausgestaltung des Terrains des Donautales be- 
treffenden Beobachtungen habe ich in der Fachsitzung der Geographischen 
Gesellschaft im vergangenen Jahre (22/XII 1910) dargelegt, wáhrend ich in 
meinem gegenwürtigen Vortrage blo8 die geologischen Verhültnisse der Schotter, 
ihre Lagerung, ferner ihre vertikale und horizontale Ausbreitung und sehlieBlich 
ihre stratigraphisehe Lage zu besprechen wünsche. Im allgemeinen gibt es im 


1 Vortrag gehalten in der Fachsitzung der Ungarischen CGeologischen Gesell- 
schaft am 3. Mai 1911. 


372 D: GABRIEL STRÖMPL 


hiesigen Donautale fast überall Schotter. Von Vácz bis Soroksár und noch weiter 
hinab bedecken Flugsand oder sumpfige und morastige Sedimente das linke Ufer 
des Stromes ; in der Donauenge und am rechten Ufer (Basaharc, Dunabogdány, 
oberhalb Vác, Gellérthegy usw.) werden diese an vielen Orten von LöB, anderwárts 
von Kalktuff (Kiscell), Schutt und Bachgeschieben (Dunabogdány, Tahi usw.) 
bedeckt. Ebenso mannigfaltig ist das Liegende dieser Sedimente. Am hüáufigsten 
lagert der Schotter auf neogenen Schichten (Rákosszentmihály, Kőbánya, Puszta- 
szentlőrinc, Budafok, . Nagytétény usw.), hie und da (Kismaros, Göd, Kiscell, 
Cinkotaer Annakolonie usw.) liegt er auf stárker dislozierten Schichten der 
paláogenen Bildungen, wüáhrend er in der Donauenge (Pilismarót, Dömös, 
Visegrád, Nagymaros usw.) mit Felsenterrassen auf dem harten Andesit selbst 
liegt. Das getreueste Bild von den Lagerungsverháltnissen der Schotter kann 
ich in Profilen vorführen. BHines derselben habe ich über Csepel-Rákoskeresz- 
túr gezogen, das andere um etwas höher, zwischen Kiscell und Csömör, beide 
Profile in der Náhe der Hauptstadt, um ein bekannteres Gebiet zu berühren 
und weil die Schotterablageraungen gerade in dieser Gegend am schönsten 
entwickelt, beziehungsweise ihre Terrassen eben hier am typischesten sind. 

Wie wir aus den Profilen ersehen, liegen die Schotter in Form von 
Decken und Hüllen auf einzelnen verworfenen Schollen des dislozierten Unter- 
grundes der tertiáren Formationen, hier auf den jüngeren, dort auf den ülte- 
ren Schichten derselben. Hine Ausnahme macht das Schottervorkommen des 
Csömörer Kalvarienberges, weil dessen umgelagerte Schotterdecke konkordant 
mit der höchsten Etage des pannonischen Tones liegt. Eine ebensolche Kon- 
kordanz findet man auch beim Szentlőrincer unteren — dem levantinischen 
Schotter. 

Die Schotterdecken liegen horizontal; die Struktur ihres Materials ist 
nestartig und sind dieselben umgelagert. Ihre Schotterkörner sind im allgemeinen 
flach. Sie bestehen vorherrsehend aus Ouarz, nur dort, wo die Decke den 
Felsengrund berührt, wird das Muttergestein des betreffenden Ortes zum vor- 
herrschenden Material. Bei Nagytétény findet sich in den Schottern viel sarma- 
tischer Kalkstein, bei Dömös unverwitterter Andesit. Von diesen ausgespülten, 
aber nicht sehr weit fortgetragenen und eben deshalb nicht zu kleineren Stücken 
zertrümmerten und etwas abgeriebenen Klötzen des Muttergesteines finden wir 
alsdann miüchtige Schotterstücke, weiBliche Sehotterblöcke (bei Szentlőrinc 
Leithakalk, am 6 Plateau am Sashalom Andesittuff. Bei Göd formt beispiels- 
weise die Donau noch heute aus den Sandsteinen des oberen Oligocán der 
nahen Ufer schotterförmige Blöcke von 0-73c0-5 GröBe, 

Diese horizontale, die Liegendschichten beinahe abschneidende Lage 
der Schotterlager und diese Umlagerung fluviatilen Ursprunges weist bestimmt 
auf FluBterrassen hin und die in den Profilen im vergröbBerten MadDstabe dar- 
gestellten Höhen zeigen dieses terrassige Terrain deutlich. Selbst die Holprig- 
keit der auf den Schottern abgelagerten Sandhügel verdrüngt nicht die im 
allgemeinen gut ausnehmbaren Flöchen der Terrassen, weil der innere Rand 
der Terrassen, die Terrassenfront —  wenigstens in unmittelbarer Nüáhe der 
Hauptstadt — mit ihren ansteigenderen Löschungen sümtliche Hervorragungen 


DIE JÜNGEREN SCHOTTERLAGER DER VISEGRÁDER DONAUENGE UND DER PESTER EBENE. 373 


der unten folgenden Terrassenplatten überragt. Oberhalb Dunakeszi, bei Göd 
und Sződ, wo die Sandhügel höher sind, lábBt uns die morphologisehe Unter- 
suchung im Stich. Statt der Terrainstaffeln. müssen wir hier das Hervortreten 
des Schotters selbst aufsuchen, wenn wir uns über den weiteren Verlauf der 
Schotterdecken Orientierung verschaffen wollen. Anderwüárts gibt schon die 
Folge der Terrassenfronten die notwendigen Aufklárungen über die Ausbreitung 
der Schotterdecken. 

Ich habe diese staffelförmigen Abhánge im groBen und übersiehtlieh 
verfolet, und jene von Esztergom, unter Einbeziehung der Mündungsabsehnitte 
der Ipoly und Garam, am rechten Ufer bis Ercsi hinab und am linken Ufer 
bis Soroksár und Rákoskeresztúr. Die Ausbreitung, den Verlauf und die mor- 
phologiscehe Beschreibung derselben will ich hier übergehen und nur das wich- 
tigste bezüglich ihrer vertikalen Gliederung erwáhnen. 

Im allgemeinen begleiten durch die Donauenge gegen die Pester Ebene 
hin vier Terrassen des Donautal im engeren Sinne. Die Höhen derselben über 
dem heutigen FluPniveau betragen, soweit ich dies auf meiner Karte nach 
meinen bisherigen übersichtlichen Aufnahmen feststellen konnte, 3—5, 6— 8, 
10—15 und 35—50 m. Genauere Daten könnte ich nur nach sorgfáltigen 
Messungen geben. Die Terrassen in der Gegend von Csömör und Cinkota sind 
höher als jene, aber die Anzahl der nicht über 120—150 m Höhe erreichen- 
den Terrassen, bezw. Schotterdecken ist ungewiB; auch deren Ausbreitung ist 
zweifelhaft, da sich ihre Spur schon bei Sződ verliert. 

Den Ursprung und die stratigraphische Lage der Schotter können wir 
wohl schon nach diesen Daten vermuten, jedoch vorláufig nicht nach weisen. 
Die auf den ersten zwei Terrassen, námlich auf den unteren (3—5 und 6—8 m) 
liegenden Schotter sind samt den Sedimenten des heutigen Inundationsterrains 
alluvial; die mittleren (10—15 und 35—650 m hohen), welche den gröBten 
Teil der lángs der Donau abgelagerten Schotter tragen, sind — nachdem dies 
die an zahlreichen Orten unseres Vaterlandes von Terrassen von dieser Höhe 
gesammelten Petrefakten bezeugen — pleistozüánen Álters, und zwar sind 
die niedrigeren (.Stadt-Terrasses, nach CHoLrwoxkYy) oberpleistozán und 
die höheren (cFellegvárer Terrasses nach CHoLrwokY) unterpleistozán. 
Diese stratigraphische Nivellierung wird auch durch die hier vorkommenden 
Versteinerungen, sowie die Lagerungsverhültnisse gerechtfertigt. Die in einer 
Höhe von 3—5 m über dem heutigen Donaustande liegenden Schotter hat die 
Donau abgesetzt. Sie bestehen teils aus dem Schutt von den nahen Bergen, 
gröBtenteils Andesit und Kalkstein, teils — und dies gilt bezüglich der vor- 
herrschenden Ouarzschotter — entstammen sie jenem levantinischen Schutt- 
kegel (Lóczy, IsxEx), dessen unterste, petrefaktenhültige Partie den pannoni- 
sehen Ton unmittelbar überlagert und die wir vom groBen Schotterbruch in 
Pusztaszentlőrinc her kennen. 

Die höher liegenden Schotter, sowie der Szentlőrincer untere (levanti- 
nische) Schotter sind keine Donaugeschiebe. Ihre Schotterkörner sind viel 
gröber und kann sie die Donau nicht über das Kleine Alföld gebracht haben. 
Dieselben liegen auch um vieles höher über den höchsten Terrassen (50 m) 


374 DI: GABRIEL STRÖMPL 


der Donauenge. Zur Zeit ihrer Ablagerung durchflo8 die Donau noch nicht 
den heutigen Mittelgebirgspab, sondern verlor sich dort in dem Binnensee (?) 
des Kleinen Alföld, als sie den máchtigen Schuttkegel des Csalóköz aufbaute. 
Erst spáter, gleich am 6 Anfang des Pleistozán, übersehritt sie die Visegráder 
Erige durch die Binsenkungen zwischen den Dömöser Andesitkegeln und ergoB 
sich in das Becken des GroBen Alföld. Wie und auf welche Weise dies geschah, 
werden nur spütere Studien aufkláren. 

Ich glaube mich nicht zu irren, wenn ich das Alter dieser höher liegen- 
den Schotterdeckenablagerungen, die aus dem Csömörer Kalvarienberg und 
Weinberg eine so groBe Máchtigkeit besitzen, in die levantinische Periode ver- 
setze. Der bis auf 140—150 m relative Höhe ansteigende Scehotter liegt gleich- 
falls konkordant mit den obersten Schichten des pannoniscehen Tones, wáhrend 
ihn im Westen das alte, unterpleistozáne Terrassental der Donau begrenzt. 
Seine Ablageraung konnte nur zwischen der pannonischen und pleistozánen 
Periode — naámlich im levantinischen Zeitabsehnitt — erfolgt sein. Schotter aus 
dem levantinisehen Zeitabschnitte kennen wir auch von dem nahegelegenen 
Puszta. szentlőrinc, und ich glaube mich nicht zu táiscehen wenn ich in dieser 
hochgelegenen Schotterdecke, die sich von Mogyoród über Csömör bis Pécel 
erstreckt, zufolge ihrer Lagerungsverháltnisse — und nicht wegen ihrer sack- 
förmigen Faltung — als das oberste Stück des östliehen Rande von jenem 
Schuttkegel aus der levantinisehen Periode anspreche, dessen unterste, gleichfalls , 
auf pannonischem Ton auflagernde sandigere Partie wir gerade bei Szentlőrinc 
beobachten können. Die beiden Schottervorkommen sind — abgesehen von der 
zar Aufhüufung der Schuttkegel erforderlichen, jedoch relativ kurzen Zeit — 
gleichen Alters und jedenfalls Schuttkegelablagerungen identischen Ursprunges. 
Die auf den levantinischen Schuttkegel spáter wirkende Seitenerosion der Donau 
hat nicht bis Csömör gereicht und konnte daher seinen östlichen Rand nicht 
fortschaffen. Mit seiner, durch Böüchlein und Sturzbáche zerrissenen Decke liegt 
er noch jetzt dort auf dem pannonischen Untergrunde. Die gegen das Alföld 
gerichtete postlevantinische Senkung (lángs der SzEMmEREschen SchiBstütte) 
des pannonischen Tones und mit ihm jene des levantinischen Sehotters, hat 
das Szentlőrincer levantinisehe Schottervorkommen vor der Vernichtung inso- 
fern gerettet, als die Seitenerosion der Donau in der unterpleistozánen Periode 
hier nicht bis auf das Niveau des pannonischen Tones hinabgereicht hat. Bei 
der oberpleistozánen Talsohle von Erzsébetfalva ist dies aber schon der Fall, 
weshalb an diesem Orte von dem anstehenden levantinischen Schotter schon 
keine Spur mehr vorhanden ist. Bin Schuttkegel von ansehnlicher Michtigkeit 
und Ausdehnung mag den bis an die Donauenge reichenden Zipfel des Alföld 
bedeckt haben, den dann spüter die knapp hindurechfliebende Donau bis zur 
Unkenntlichkeit zerstört hat. 

Nach der Erforschung des Ursprunges der levantinisehen Sechotter haben 
die Terrassenforschungen, die sich beim Studium der pleistozánen Schotter 


als so zweckmáBig bewáhrt haben — wenigstens bei den bisherigen flüchtigen 
Aufnahmen — zu keinen bestimmten Resultaten geführt. Schon bei Fót und 


noch viel mehr bei Göd überdeckt máchtiger Flugsand die Schotter. Die Terrassen 


DIE JÜNGEREN SCHOTTERLAGER DER VISEGRÁDER DONAUENGE UND DER PESTER EBENE. 375 


sind fortgespült und ihre Bestimmung ist ohne gründliche Begehung unmög- 
lich. Bei Sződ verliert sich ihre Spur und ihre Fortsetzung ist nicht mehr zu 
erkennen. 

Herr Professor Dr. v. Lóczy leitet die levantiniscehen Schotter von den 
Cserháter mediterranen Abrasionsschottern ab, welche ein torrenter Wasserlauf 
in der levantinischen Zeit gegen Süden fortbewegt hat. Auf seine Empfehlung 
begann ich heuer zu Ostern die geologischen und morphologisehen Studien 
über die Cserháter Sehotter (Nógrád, Diósjenő). Die Beobachtungen in den 
bisher begangenen: Gebiéten beweisen noch gar nichts zu Gunsten der obigen 
Annahme, trotzdem sind die allgemeinen (Gefálls- und morphologischen Ver- 
hültnisse der zwei Schottergebiete (levantinisches und mediterranes) ermutigend 
und hoffe ich durch meine, in diesem Sommer unternommenen Studien. die 
Richtigkeit der Cserháter Herkunft mit geologischen und geographischen Argu- 
menten bald beweisen zu können. 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 
§ Von Dr. ALADÁR VENDL.! 


— Mit der Tafel III. — 


Das Ziel meiner Untersuchungen war, die mineralogische Zusammen- 
setzung des Sandbodens im nordwestlichen Teile der Csepel Insel mit den 
Methoden der Petrographie und der chemischen Analyse gualitativ und — 
soweit es möglich war — auch guantitativ zu charakterisieren. 

Die zur Untersuchung dienenden Sandproben sammelte ich westlich von 
der Gemeinde Csepel, an der nordwestliechen Ecke der Patronenfabrik, un- 
mittelbar an der Oberfláche oder höchstens bis zu 10 cm Tiefe. Von den 
pflanzlichen Bestandteilen reinigte ich den Sand mit Hülfe eines Siebes von 
1 mm Lochweite, welches die ganze Sandmasse durchlieB ; die Sandkörner be- 
saBen somit einen Durchmesser von weniger als 1 mm. 

Die einzelnen Körner sind im allgemeinen abgeschliffen, zwar 
nicht übermaBig, aber jedenfalls bedeutend abgerundeter, als der scharfe FluB- 
sand, so dab der überwiegende Teil der Kalzit-, Apatit- etc. Körner, sowie 
auch ein groBer Teil der Ouarzkörner beinahe völlig rund ist. 

Um die mineralogisehe Zusammensetzung des Sandes wenigstens an- 
nüáhernd auch guantitativ zu charakterisieren, ist es notwendig, die 
einzelnen Mineral-Arten mögliechst vollkommen von einander zu trennen. Wáre 
es möglich, jede Mineral-Art besonders zu isolieren und das Gesamtgewicht 
der einzelnen Arten zu bestimmen, so würde das auf diese Weise erreichte 
Resultat ein ideales zu nennen sein; dies ist aber natürlich unmögliech. Wir 
müssen uns also damit begnügen, die den Sand zusammensetzenden Minerale 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen geologisehen Gesellschaft 
am 3. Mai 1911. 


376 D: ALADÁR VENDL 


dem spezifischen Gewicht nach in gewisse Gruppen zu scheiden, 
die so gewonnenen Gruppen zu wügen, die einzelnen Gruppen gesondert zu 
analysieren und endlieh unsere Beobachtungen mit den Angaben der Analyse 
zu ergünzen. (Gelingt es auf diese Weise zwar nicht eine vollkommene guantitative 
mineralogische Analyse durchzuführen, so lábt sich doch so viel erreichen, um 
den fragliechen Sand guantitativ charakterisieren zu können. 

Auf Grund einer früheren Arbeit,! waren mir die Mineralien des Sandes 
der Donau bereits bekannt, so daB ich die Untersuchung des Sandes von Csepel 
sofort die guantitative Scheidung in Angriff nehmen konnte. 

Da durch die kolloiden Bestandteile eine Scheidung mittels schwerer 
Flüssigkeiten und Lösungen vereitelt wird, muBte der Sand vor allem von den 
kolloiden Bestandteilen befreit werden. Dies erreichte ich, indem ich die 
Proben in einer Wasserschichte von 20 cm Höhe 24 Stunden lang sich ab- 
setzen lie8, — eine Arbeit, welche mehrere Tage beanspruchte. Die Menge 
des so abgeschlemmten Tones betrug etwa 077290 der ganzen Probe. AuBerdem 
sonderte ich auch den Schlamm, dessen Setzung mehr als 1640" in Anspruch 
nahm, dies waren etwa 0-5290. 

Auf diese Weise erhielt ich 742-:56 gr der Bestandteile des Sandbodens 
und den weiteren Untersuchungen lag diese Menge zu Grunde. 

Mittels sehwerer Flüssigkeiten und Lösungen schied ich den Sand im 
groBen in die von W. RErGERs ? empfohlenen Gruppen. Jede Scheidung wurde 
zweimal wiederholt. Als schwere Flüssigkeiten benützte ich THovurers Lösung, 
Jodmethylen und die Lösung von Jod 3- Jodoform in Jodmethylen und als 
sehwere Schmelze nach wiederholten Versuchen Thalliummercuronitrat; da ich 
letztere nur bei Trennung der geringen Substanzmengen von gröbBtem spezi- 
fischen Gewicht anwendete, lábt sich die Arbeit mit derselben sehr beguem in 
einer Eprouvette vornehmen. Zur Entfernung des Thalliummercuronitrats be- 
nützte ich eine dünne Lösung von KJ, sodann wusch ich die betreffenden 
Partien noch mit Wasser nach. 

Die gesonderten und ausgewaschenen Partien lieB ich bei Zimmertempe- 
ratur trocknen, wog dieselben dann und erhielt so folgende Gruppen : 


Spec. Gewicht To zá Mineralgruppe 


! 


2:50—2:60]/ 4-04 " Ouarz-Kalifeldspath-Gruppe 
2:60—2":70 ) 71"38 ! Ouarz-Gruppe 


2-70—3-00 j 21.068 Carbonat-Ouarz-Glimmergruppe 
3:00—3-30! 1:39 . Amphibol-Gruppe 
3:30—3:60 ). 0-45 Pyroxen-Gruppe 

3:60—4"80 ) 0-84 Granat-Rutil-Zirkon-Gruppe ú 


9 480 fa 0714 Magnetit-Gruppe 


1 A. VENDL : Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez. Budapest 1910. 
2 RETGERS, J. W.: Über die mineralogische und chemisehe Zusammensetzung 
der Dünensande Hollands etc. Neues Jahrb. etc. 1895. I. p. 16—74. 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. av 


Diese Zahlen können natürlich nicht bestündig sein; trotzdem aber 
bilden sie ein wichtiges Charakteristikum der minera- 
logischen Zusammensetzung der Bodenbestandteile. 

Die weitere Untersuchung der dem spezifischen Gewicht nach geschiedenen 
Partien erfolgte teils im Uhrgelase in Flüssigkeiten mit bekanntem Brechungs- 
exponenten, teils in  Kanadabalsampráparaten mit den  mikroskopischen 
Methoden. Die Mineralien mit geringeren Brechungsexponenten untersuchte 
ich gewöhnlich in Benzol, diejenigen mit groBben Brechungsexponenten in 
Jodmethylen. Zur approximativen Bestimmnng der mittleren Brechungsexpo- 
nenten benützte ich noch einige von SCHROEDER VAN DER Kork empfohlene 
Flüssigkeiten. 

Sehr oft war es nötig auch eine oder die andere der bekannten mikro- 
echemischen Reaktion anzuwenden zur Ergánzung der auf optisehem Wege ge- 
wonnenen Resultate. 

Die bestimmten Mineralien mitsamt ihren Diagnosen fasse ich im fol- 
genden zusammen : 

Mikroklin. In der Partie mit geringerem spezifisehen Gewicht als 
29-60 besteht der überwiegende Teil der Feldspate aus Mikroklin. Die 
Mikroklinkörner sind an der charakteristisehen Gitterstruktur leicht zu 
erkennen; Extinktion auf P symmetrisch ca. 169. Die Körner sind durch- 
sichtig, frisch, klar; einige erscheinen jedoch getrübt. Mitunter sind schwarze, 
háufig verzweigte Interpositionen oder rostige Flecken in denselben zu be- 
obachten und einige Körner enthielten bráunlichscehwarze und durchsichtige 
Einschlüsse. 

Orthoklas kommt bereits viel seltener vor als der Mikroklin. Die 
Orthoklaskörner sind ziemlich klar, vereinzelt treten jedoch gelbliche Trü- 
bungen auf. Die Spaltbarkeit ist deutlieh sichtbar. An der Spaltungsfláche P 
ist eine Extinktion von durchschnittliceh 09 zu beobachten. Die Orthoklas- und 
Mikroklinkörner sind im allgemeinen mehr lamellar als isometrisch. 

Die Gesamtmenge des Mikroklin und Orthoklas betrágt nur 24090 des 
ganzen Sandes, wie die chemische Analyse zeigt. Sehr selten findet sich auch 
in der folgenden Partie von 2:60—2:70 spez. Gewicht ein vereinzeltes Körn- 
chen Kalifeldspat, die Menge derselben ist jedoch sehr gering. 

Opal. In der Partie mit kleinstem spezifischem Gewicht fand ich einige 
Körnchen von gelber oder gelblichbrauner Farbe, welche teils abgeschliffen 
waren, teils friscehe muschelige Bruchfláchen aufwiesen. Nach Zertrümmeruüng 
der Körnchen erschienen dieselben stellenweise wasserhell, durchsichtig; an 
diesen durchsichtigen Teilen war die Lichtbrechung viel geringer als die des 
Benzols. Die undurchsichtigen Stellen zeigten teils ein isotropes Verhalten, 
teils fleckige Interferenzfarben. Somit erwiesen sich diese Körner als gewöhn- 
licher gelber Wachsopal oder Lederopal. 

O0uarz bildet den Hauptbestandteil des Sandes. Der überwiegende Teil 
der eigentlichen Ouarzgruppe von 2:60—2:70 spezifisehem Gewicht besteht aus 
(Vuarz, aber auch die benachbarten Partien enthalten Ouarz. Der gesamte 
Guarzgehalt des Sandes betrágt 738090 somit ?/4 Teile des ganzen Sandes. 


378 DI ALADÁR VENDL 


Die Ouarzkörner sind von wechselnder Gestalt; ein Teil derselben ist 
annühernd isometriseh und ziemlich abgeschliffen. Viele Körner jedoch sind 
scharfkantig, mit frischen, unregelmáBig muscheligen Bruchfláchen, was darauf 
hinweist, dab der Sand unter dem Einflu8 des Windes noch keinen groBen 
Wég zurückgelegt hat. 

Der gröBte Teil der Ouarzkörner ist völlig wasserhell, durchsichtig und 
zeigt einheitliches optisches Verhalten. AuBer den farblosen Körnern finden 
sich zahlreich graue, braune, schwarze, wenig grüne, rosafarbene und einige 
völlig  durchsiechtige blabBgelbe Ouarzkörnehen. Die grauliehbraunen und 
schwarzen Körner sind in solchem MaBe mit opaken Interpositionen erfüllt, 
daB sie beinahe völlig undurchsichtig sind. In einzelnen rosafarbenen Körnern 
lassen sich Hámatitpláttchen konstatieren; solche Körnchen geben nach Lösung 
in HF eine kráftige Fe-Reaktion. In den Bruchstücken der grünen Ouarz- 
körner sind kleine grünliche Pláttehen zu beobachten, an einzelnen Splittern 
erscheinen dieselben in die Körnchen eingebettet, mit den Kanten hervor- 
ragend. Diese grünen Pláttehen erwiesen sich als Chlorit. 

Als Hinschlüsse beobaehtete ich auBerdem noch Zirkon, Rutil, Am - 
phibol und flüssige Hinsehlüsse mit Libelle. Bin Ouarzkörnehen war mit 
Biotit, ejn anderes mit Chlorit verwachsen. 

Als groBe Seltenheit beobachtete ich vereinzelt auch völlig gelbe, klar 
durchsichtige Ouarzkörnehen. Der überwiegende Teil der Ouarzkörner zeigt 
ein optisch einheitliches Verhalten, mitunter finden sich aber auch aus ver- 
sehieden orientierten Individuen bestehende Körnchen, welche als homogene 
Aggregate fleckig auslösehen. Nach H. C. SoRgY stammen diese Ouarze aus 
Schiefern; die Ouarze mit einheitliehem optischen Verhalten hingegen aus 
Granit und Gneis.! 

Der dritte Teil der Ouarze in der Partie mit 2-70—3-00 spezifischem 
Gewicht enthült gröBtenteils die trüben Ouarzarten, welche obwohl sie in 
chemischer Beziehung hauptsáchlich aus 570, bestehen, dennoch nicht als 
reiner Ouarz anzusprechen sind, sondern eher Hornstein-, Jaspis-Arten etc. 
darstellen. 

Plagioklas findet sich überwiegend in der Ouarzgruppe, kommt aber 
auch in der Partie mit 2:50—260 spez. Gewicht vor. Hine bestimmte Form 
der Körner lieB sich nicht feststellen, dieselben waren jedoch entschieden 
mehr lamellar als isometrisch, also so wie die Kalifeldspate. Die Ursache dieser 
Erscheinung ist wahrscheinlich in der vorzüglichen Spaltbarkeit nach (001) zu 
suchen. Die Plagioklaskörner sind teils klar, farblos durchsichtig, teils erschei- 
nen sie getrübt, mit gelblichen Flecken in Verwitterung begriffen. Die meisten 
Körnchen zeigen eine deutliche Zwillingsstreifung. Der mittlere Brechungs- 
exponent war in einigen Föüllen zwischen demjenigen des Eugenols (1540) 
und des Nitrobenzols (1552) und die Extinktion an den zwillingsgestreiften 


1 SoRpy, H. C.: On the microscopical Characters of Sands and Clays, The 
monthly microscopical Journal. 1877 ; ref. RosENBuscH, H. : Neues Jahrb. f. Min. etc. 
1880. 1. 218. 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 379 


P-Fláchen nahezu 07; dies spricht für Oligoklas. Andere Körnehen zeigten 
eine deutliche Zwillingsstreifung, a!" und 7" war gröBer als der Brechungs- 
exponent des Nitrobenzols und betráchtlich gröBer als derjenige des Kanada- 
balsams ; mit folgenden Extinktionen : 9—129, 8—89, 10—149, 9—11"9", 14—16", 
19—209, 21— 229  20—239". Diese Körnehen gehören somit in die Labra- 
doritreihe. 

Auf Grund der chemischen Analyse entspricht die Gesamtheit der 
Plagioklase der Zusammensetzung des Andesin, was mit den optiscehen Be- 
obachtungen gut übereinstimmt. 

Muskovit ist die wichtigste Glimmerart in dem Sande der Insel 
Csepel. Derselbe konzentriert sich zum überwiegenden Teil in der Partie mit 
2:"70—3"-00 spezifisehem Gewicht. Selten findet sich auch in den benachbarten 
Partien ein vereinzeltes Pláttchen. Der Muskovit tritt stets in Form kleiner 
feiner Schuppen und Pláttehen auf, welche im allgemeinen ziemlich groB sind. 
Dieselben zeigen eine Doppelbrechung von betráchtlicher GröBe und sind 
optisch negativ. Die GröBe des Achsenwinkels betrágt mit dem Schrauben- 
Mikrometerokular gemessen 2 V — 349, 379, 399, 419. Als Einschlüsse kommen 
farblose Zirkonnadeln, rötliehbraune oder gelblichrote lángliche Flecken, opake, 
sehwarze Magnetitpünktehen und aus solchen Pünktechen zusammengesetzte 
rosenkranzartige Schnüre vor. 

Biotit enthált der Sand bedeutend weniger als Muskovit; derselbe 
tritt stets in Gestalt von Scbuppen auf. Die Farbe ist meistens bráunlich- 
schwarz oder dunkelbraun, háufig bronzgelb, mitunter grünlich angehaucht. 
Hie und da finden sich auch beinahe farblose Pláttchen. Der Achsenwinkel 
betrágt 2V— 119, 159, 179". Hinzelne Pláttehen enthalten schwarze opake 
Hinsechlüsse (Magnetit ?), seltener Rutilnadeln. 

Der gröbte Teil der Biotitpláttehen ist natürlieh mit dem Muskovit ge- 
meinsam in der Partie von 2:70—300 spezifisehem Gewicht enthalten, ent- 
sprechend dem gröBeren spezifischen Gewicht einzelner Biotitarten sind aber 
auch in der folgenden Partie mit gröBerem spezifisehen Gewicht Biotit- 
pláttchen zu finden; infolge der unvollkommenen Scheidung kommen als 
aubBerordentliehe Seltenheit auch noch in der Partie von 2:60—2-70 spezi- 
fisehem Gewicht vereinzelte Pláttchen vor. 

Chlorit tritt in grünen, gelbliehgrünen oder graulichgrünen Pláttchen 
auf, mit sehr geringer Doppelbrechung, welche in den dünneren Pláttchen nur 
mittels des Teinte sensible nachweisbar ist. An BHinschlüssen enthalten dieselben 
Magnetit und Sagenit. Die Menge der Chloritpláttchen steht hinter derjenigen 
der Biotitpláttehen weit zurück. 

Amphibol. Der überwiegende Teil der Partie mit 3-00—3-30 spezi- 
fisehem Gewicht besteht aus Amphibol. Die Körnchen sind gewöhnlich der 
C-Achse nach lánglich stábchenförmig, so dab eine Hauptzone stets deutlich 
ausgeprágt ist. Die Scharfkantigkeit derselben mag eine Folge der vorzüglichen 
Spaltbarkeit sein, welche besonders an den zerdrückten Körnechen deutlich 
hervortritt. Diese Amphibolkörnechen sind verschiedener Art; überwiegend sind 
die ausgeprágt dunkelgrünen Varietüten mit deutlichem Plcochrois- 


380 Dr: ALADÁR VENDL 


mus: y — dunkelgrün mit blüuliehem Anflug, I 7 — bla8B gelblichgrün oder 
blab bráunlichgrün, die maximale beobachtete Extinktion betrug 18—199". Bei 
einigen Körnern war y — dunkelbráunlich violett, !] 7 — blaBblau, Extinktion 
ca. 207. Die Zahl der braunen Amphibole ist bereits geringer; auch 
diese zeigen einen deutlichen Pleochroismus : y — dunkel grünlichbraun, y ] — 
bráunliechgelb, Extinktion bedeutend unter 20". Vereinzelt fanden sich auch 
Körner mit folgendem Pleoehroismus: y— dunkel rotbraun, ] y— hell rot- 
braun; bei diesen beobachtete ich nur 9—109 Extinktion. Nicht selten sind 
auch farblose oder nur sehr blabBgrüne Aktinolit-artige Amphibole ohne 
Pleochroismus, mit einer maximalen Extinktion von 18—209. 

Die beobachteten Amphibole sind optisch negativ, ihre Hauptzone positiv. 
Als Binschlüsse sind in einzelnen Körnchen opake Pünktehen (Magnetit?) zu 
beobachten. Ihr spezifisches Gewicht nimmt der Farbe proportional zu. Das 
Gros derselben findet sich in der Partie mit 300—3-30 spezifisehem Gewicht. 
Als groBe Seltenheit kommen aucb in den benachbarten Partien vereinzelte 
Körnchen vor. 

Apatit. Derselbeist entsprechend seinem spezifiscehen Gewicht in gröBter 
Menge in der Amphibolgruppe konzentriert. Die Apatitkörnehen sind gewöhn- 
lich rund, seltener lünglich stábchenförmig, farblos. Mitunter zeigen die lüng- 
lich stábchenförmigen Prismen eine Spaltbarkeit, parallel zur Ouerachse. Der 
Brechungsexponent ist groB. die Doppelbrechung gering, die dünneren Körn- 
chen zeigten nur die niedrigsten grauen Interferenzfarben. Der optische Cha- 
rakter ist negativ. Zur Kontrolle wendete ich die Ammoniummolybdophosphat- 
Reaktion -an. 

Die Apatitkörnehen sind gewöhnlich klar; selten enthalten sie Magnetit- 
einschlüsse und sehr kleine farblose Nadeln mit starker Lichtbrechung und 
Doppelbrechung, aller Wahrscheinlichkeit nach Zirkon. 

Turmalin, dessen spezifisches Gewicht 3-00—3-30 betrágt, ist in der 
Amphibolgruppe háufig. Obwohl Turmalin im Granit, Gneis etc. nur als aAccesso- 
rischer Bestandteil vorkommt, macht seine groBe Hürte und Widerstands- 
fdhigkeit das Vorkommen im Sand, Boden etc. verstündlich. 

Die Turmalinkörnehen sind bald rund, bald prismatisch; letztere zeigen 
eine gerade Extinktion. Die Lichtbrechung und Doppelbrechung ist betrücht- 
lich; der optiscehe Charakter ist negativ. Makroskopisch zeigen die meisten 
eine dunkle, bráunlichschwarze Farbe. Der Pleochroismus ist sehr krüftig 
ausgeprágt und für den überwiegenden Teil der Körnchen: w — sehr dunkel- 
(grünlich) braun, e — bla8 bráunlichgelb. Seltener ist w — braun, e — gelblich 
rosafarben oder w — blab graulicehbraun, e — farblos. 

Als KinschluB ist hie und da Magnetit anzutreffen. 

Andalusit kommt in unregelmáBigen oder etwas lönglichen Körn- 
chen in der Amphibolgruppe vor. Die Spaltbarkeit ist deutlich sichtbar, die 
Extinktion zu dieser gemessen gerade. Der Brechungsexponent ist gro8 
(zwischen dem des a Monobromnaphtalins und Monojodbenzols), die Doppel- 
brechung gering. Die Andalusitkörnehen zeigen einen ausgeprügten Pleochrois- 
mus: a — rosafarben, ] a — farblos; der optische Charakter ist negativ, der 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 381 


Achsenwinkel groB. Mitunter enthalten die Körnchen schwarze opake Inter- 
positionen. Die Anzahl der Andalusitkörnehen ist gering. 

Sillimanit. Sowohl in der Amphibolgruppe, als auch in der Pyroxen- 
gryuppe findet man als groBe Seltenheit nach langem Suchen mit- 
unter auch ein Körnchen Sillimanit. Es sind dies lüngliche, dünn ausgezo- 
gene, lebhaft polarisierende farblose oder etwas graue Körner, deren Brechungs- 
exponent dem des a. Monobromnaphtalins nahesteht. Die Lüángsrichtung der 
Körnchen fállt mit 7 zusammen, die Extinktion ist zu dieser gerade. Manches 
Körnchen enthült sehwarze opake Kinschlüsse. 

Hypersthen. Der überwiegende Teil der Pyroxengruppe mit 3:20— 
3"60 spezifisehem Gewicht besteht aus Hypersthen. Die Körner derselben sind 
gewöhnlieh gröBer als die Amphibolkörnehen und etwas abgerundet oder láng- 
lich stábehenförmig, in welchem Falle die zu 7 parallele Hauptzone deutlich 
sichtbar ist. Der Pleochroismus ist stark ausgeprügt: 7 — dunkelgrün oder 
dunkel bráunlicherün, ] 7— bla8 theebraun. Der optische Achsenwinkel ist 
gyoB, der optische Charakter — soweit derselbe zu beobachten war — stets 
negativ. Die meisten Körnehen enthalten viele opake Einschlüsse, selten Glas- 
einsehlüssen ühnliche Interpositionen. 

Monokline Pyroxene kommen in dem Sande sehr untergeordnet 
und nur in geringer Anzahl vor. Sehr vereinzelt findet man lánglich prismen- 
förmige, bouteillengrüne oder grasgrüne Augite, ohne Pleochroismus, mit 
einer Extinktion von 38—409 und positivem optischen Charakter. Selten 
zeigen dieselben einen kaum merkbaren Pleochroismus : 7 — grün, ] y — etwas 
heller grün. Mitunter trifft man auch farblose, Diopsid-artige Pyroxene 
an; dieselben zeigen keinen Pleochroismus, ebenfalls eine sehr sehráge Extink- 
tion, ca. 40—449 und sind optisch ebenfalls positiv. Manche Körner enthalten 
opake Erzeinschlüsse. 

Zoisit. In der Pyroxen- und Amphibolgruppe finden sich sehr selten 
vereinzelte farblose tafelige oder prismenförmige Körner mit starker Licht- 
brechung (ca. 1-7). Die Doppelbrechung dieser Körner ist sehr gering, die 
Extinktion zu der Lüángsrichtung gerade. Dieselben sind optiseh zweiachsig, 
positiv und soweit ich feststellen konnte, war o — v; nach Glühung in der 
Platinschale mit Salzsáüure behandelt, verwandelten sie sich in eine galler- 
tige Masse. 

Epidot. Die Epidotkörner sind in der Pyroxengruppe konzentriert. 
Dieselben sind lünglich oder rundlich; gelblich, gelblichgrün oder grün, mit- 
unter sehr bla8 oder auch farblos, mit sehr groBer Lichtbrechung und Doppel- 
brechung. Der Pleochroismus ist an den kráftiger gefüárbten Stücken stets 
deutlich sichtbar mit den Farben grün, gelblichgrün uvd sehr blab gelblich. 
An einzelnen Körnchen sind auch die die Spaltungsrichtung andeutenden 
Strichelcehen gut zu erkennen, die Extinktion ist zu diesen gerade. Hinige 
Körner zeigten fleckige Interferenzfarben ohne ausgesprochene Extinktion, ver- 
hielten sich also wie homogene Aggregate. 

Als Binschlüsse beobachtete ich opake schwarze Interpositionen ( Magnetit ?), 

Olivin. In der Partie mit 3"30—3-60 spezifisehem Gewicht fand ich 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 25 


382 DI ALADÁR VENDL 


zwei farblose rundliche Körnchen, welche sehr hohe Interferenzfarben auf- 
weisen und einen Brechungsexponenten gröBer als a Monobromnaphtalin und 
kleiner als Jodmethylen, besaBen. Diese Körner sind optisch zweiachsig und 
geben mit Salzsáure behandelt eine in Methylblau fárbbare Gallerte. Somit 
halte ich diese Körner für Olivin. 

Granat. Der überwiegende Teil der Partie mit 3-60—4-80 spezifisehem 
Gewicht besteht aus Granat. Die Granatkörner sind von verschiedener Gestalt, 
gröbBtenteils aber mehr oder weniger isometrisch und an beinahe jedem ein- 
zelnen Korn sind zahlreiche frische Bruchfláchen sichtbar. Sehr selten sind 
auch noch Reste einer Flüáche der ursprünglichen Kristallform zu erkennen. 
Die Farbe ist eine sehr blasses Rosa, nur selten finden sich dunklere, mehr 
ins bráunlichrote spielende Körnchen. In optischer Hinsicht zeigen sie ein 
isotropes Verhalten. 

Die meisten Granatkörnechen enthalten auch fremde Binschlüsse : meistens 
viel Magnetit, seltener nadelförmige Hinschlüsse mit starker Lichtbrechung 
und Doppelbrechung (Rutil? Zirkon?). 

Staurolit — mit einem spezifischen Gewicht von 34—3"-8 — kommt 
in der Pyroxengruppe und in der Granatgruppe gleicherweise vor. Hinzelne 
Körnchen sind "abgerundet, abgeschliffen, andere mit ganz frischen uneben- 
muscheligen Bruchfláchen. Der Brechungsexponent betrágt ca. 1774, Doppel- 
brechung sehr mábBig. Extinktion zu den feinen Spaltungslinien gerade. 
Pleochroismus ziemlich kráftig: 7 — dunkelorange, ] y— sehr blaBgelb. Der 
optische Achsenwinkel ist groB, der optisehe Charakter positiv. Die Staurolit- 
körnechen enthalten hüufig Magnetiteinschlüsse in Form opaker schwarzer 
Pünktehen. Die Menge der Staurolitkörner in dem Sande ist nahezu die gleiche 
oder nur wenig geringer als diejenige der Disthenkörner. 

Disthen findet sich in der Pyroxen- und Granatgruppe. Derselbe ist 
gewöhnlich leisten- oder tafelförmig, mit scharfen Kanten. Die Disthen- 
körnchen sind meistens farblos, selten zeigen die gröberen einen sehwachen 
Pleochroismus : y — blabblau, I] 7 — farblos. Die Spaltbarkeit nach P und T 
ist stets deutlich sichtbar. Das Lichtbrechungsvermögen ist grob, die Doppel- 
brechung gering, Extinktion auf 7 30—329". a nahezu ] 7, der optische 
Achsenwinkel ist grobB. 

Die Zahl der Disthenkörner ist ziemliech groB; einzelne derselben sind 
dicht angefüllt mit opaken, schwarzen Hinschlüssen ; mitunter sind diese Hin- 
sehlüsse lángliech und zu c parallel gelagert. 

Korund. In der Partie mit 3-(6—4"8 spezifiscehem Gewicht trifft man 
sehr vereinzelt unregelmáBig gestaltete, sehwarze Interpositionen enthaltende, 
blabblau und blab grünlichblau pleochroistiscehe Körner, welche ein sehr 
grobBes Lichtbrechungsvermögen besitzen (n — 1774). Die Doppelbrechung ist 
gering, etwa wie jene des Ouarzes; die Körnchen sind optisch einachsig, 
können somit nur für Korund gehalten werden. 

Rutil. Obwohl die Gesamtmenge der Rutilkörner in dem Sande keine 
groBe ist, so findet man diese doch leicht, da sie sich in der Partie mit 
3"6—4 8 spezifiscehem Gewicht konzentrieren. Gewöhnlich sind es lünglich ge- 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 383. 


streckte, seltener rundliche Körnchen, deren Laángsachse mit c zusammenfállt. 
In einem Falle fand ich einen knieförmigen Zwilling. Der Pleochroismus ist 
deutlich ausgeprágt: e — harzgelb, w — hell harzgelb ; in geringer Zahl finden 
sich aber auch Körnechen mit folgender Absorption : c — dunkel bráunlichgelb, 
w — blaBgelb. Die Körnehen gaben nach Schmelzung in KHSO, mit HO, be- 
handelt, eine kráftige Ti-Reaktion. 

Zirkon kommt gewöhnlich in nur wenig abgeschliffenen, deutlich 
erkennbaren prismatischen Kristallen vor, deren Ende die Pyramide abstutzt ; 
rundlieche Körnchen finden sich nur selten. Die Zirkonkörnchen sind farblos, 
optiseh  positiv, mit sehr groBer Lichtbrechung und Doppelbrechung. Die 
Extinktion ist natürlieh gerade. Zur Kontrolle benützte ich die MiIicHEL-LÉvYv- 
BovuRGEoIs sche Reaktion. 

In den Zirkonen sind auch die meistens charakteristisehen Binschlüsse : ! 
farblos-brüunliehe Glastropfen, Apatitnadeln, Rutilkristállehen, sowie Spuren 
der Schalenstruktur háufig. 

Magnetit. Die Partie mit gröbtem spezifischen Gewicht besteht bei- 
nahe aussehlieBlieh aus Magnetit. Die Körnehen desselben sind durchsehnitt- 
lich 01—0-15 mm groB; es finden sich aber auch zahlreich aubBerordentlich 
kleine Körnchen; das gröBte beobachtete Korn war 0725 mm. Die Farbe ist 
meistens schwarz, mit bráunlichsehwarzem Anfluge, die Oberfláche gewöhnlich 
sehr rauh, stellenweise sogar löcherig; viele Körnehen besitzen aber eine völlig 
glatte, spiegelnde Oberfláche. An den Bruchfláchen ist der uneben-muschelige 
Bruch gut sichtbar. Sehr selten ist an einzelnen Körnchen noch die -abge- 
sehliffene Form des ursprünglichen (111), (110) zu erkennen. 

Mitunter findet man unter den Magnetitkörnehen auch ganz rot gefárbte, 
runde oder elliptisehe, stark abgesehliffene Körnchen. Kinzelne zeigen Zzer- 
trümmert in ihrem Inneren noch den unveránderten Magnetitkern, die meisten 
bestehen jedoch vollstándig aus einer limonitartigen rostigen Masse. 

Obwohl die Partie mit gröBtem spezifiscehen Gewicht nur. 01490 des 
ganzen Sandes betrügt, ist der Gehalt desselben an Hisenerzen doch betrácht- 
lich gröBer, wenn man auch den in Form von Hinschlüssen vorhandenen 
Magnetit in Betracht zieht, wie die chemische Untersuchung zeigt. 

Ilmenit. Unter den Magnetitkörnehen finden sich sehr selten auch 
"nicht magnetische, schwarze, mehr pláttehenartig ausgebildete opake 
Körner, welche einen sehr groBen T--Gehalt zeigen und auch im Glanze etwas 
von den Magnetitkörnern abweichen. Obwohl auch die meisten Magnetitkörner 
eine Ti-Reaktion geben, kann ich diese wenigen pláttehenartigen Körner wegen 
der abweichenden Form und der sehr kráftigen Ti-Reaktion nur für Ilmenit 
halten. 


1 CHRUTSCHOFF, K.: TSCHERMAK s Min. petr. Mitt. 7. 423. 1886. 
THüÜRAcH, H.: Das Vorkommen mikroskopischer Zirkone und Titanminerale 
in den Gesteinen. Würzburg 1SSt. 


19 
kéj 
ak 


384 DI ALADÁR VENDL 


Zugleich mit der mineralogisch-petrographischen Untersuchung unterzog 
ich den Sand auch einer chemischen Analyse um auch die Menge der 
einzelnen Mineralarten náher charakterisieren zu kön- 
nen. Diese chemische Untersuchung bestand anstatt der durchschnittlichen 
Analyse in einer Analyse der einzelnen Partien von verschie- 
denen spezifischen Gewicht. Obwohl es unmöglich ist jede einzelne 
Mineralart in isoliertem Zustande gesondert zu analysieren, da einesteils eine 
vollkommene Scheidung undurechführbar ist, andernteils der Sand einzelne 
Mineralarten in solch geringer Menge enthült, welche zur guantitativen Analyse 
nicht ausreicht: so wirfít doch die gesonderte Analyse der einzelnen Gruppen 
ein viel helleres Licht auf die Menge der einzelnen Mineralarten in dem Sande, 
als die durchschnittliche Analyse. 

Bedenkt man, daB ?3 des untersuchten Materials aus Ouarz bestehen 
und nahezu die Hülfte der übrigen Bestandteile aus Siliciumdioxyd besteht, 
die Gesamtmenge der übrigen Bestandteile somit nur wenige "o ausmacht: 
so ist leicht ersichtlich, dab eine durchschnittliche Analyse die Menge der 
nur in sehr geringen Mengen vorhandenen Bestandteile, z. B. Ti, Zr, P nicht 
mit der erwünsechten Genauigkeit ergeben würde. 

Sehr erleichtert wird die Analyse durch den Umstand, daB die bei 
Analyse der Silikate nötige doppelte AufschlieBung (mittels Na,CO, und HF) 
hier übergangen werden konnte, da die Alkalien sozusagen süámtlich in der 
Partie mit dem geringsten spezifiscehen Gewicht konzentriert waren, wáhrend 
der Alkaligehalt der übrigen Partien im Verháltnis zu der im Sande enthal- 
tenen Gesamtmenge ein versehwindend kleiner ist und deshalb vernachlüssigt 
werden kann. Die Ouarzháltigen Partien habe ich somit nur mit HF aut- 
geschlossen, die Partien mit gröBerem spezifischen Gewicht als 3 hingegen 
nur mit Na, CO.. 

Die Analyse der einzelnen Partien ergab folgende Resultate : 

Kalifeldspat-Ouarzgruppe (mittels HF aufgeschlossen). 


ATA (ös 
3- Fe,O, in Spuren ] HA On köa EM 
ÚN zBa Keze rad éz Gees 026 a 
Nap 1 ; KEESsn : IEG6 
Ke Sen ee ON SS Ete AE 10-08 c 


Die Menge des CaO, Na,Ó und K,O in reinen Ca-, Na-, bezüglieh Kali- 
feldspat umgerechnet : 


Ca tolás patt zak est ate 129099 
Na-Beldspata estet sá ek 14702 c 
K-Feldspat mea kezet JÚ 


Gesamtmenge der Feldspate 74-8490 


Der Ouarzgehalt dieser Gruppe betrügt somit 251690. Und da diese- 
Gruppe 40490 des ganzen Sandes ausmacht, enthült dieselbe auf die Gesamt-- 
menge des Sandes bezogen : v 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 385 


KÉBeldspatra 7 ezi az ez 2-40 9 
Na-Feldspat .. s 0-57 c 
Ca-Feldspat .. . részl zá OSS 
Summa 30299. 
MIOTA TSZ éz rt a s , AODA 


Der Kalifeldspat besteht nach der mineralogisehen Untersuchung über- 
wiegend aus Mikroklin. 

Die in der Ouarzgruppe anwesende geringe Menge von Karbonaten 
darf nicht mehr vernachlüssigt werden. Vor allem muBten daher die Karbo- 
nate mit Salzsáure ausgelaugt werden; dabei lösten sich 24299 Karbonate 
und der unlösbare Rest betrug 97-5890. Die Karbonate enthielten im CaGCoO, 
in isomorpher Weise auBer Ca auch noch Mg und Fe in folgenden Mengen : 


(ÖL KENOS IZE ESETRE ET 1319 

MgCoO, seképa Agoaake ÚS0 

FeC ús As A SÉST JATE ÉSE 71 [BA 0-61 c 
Summa... . 9499 


In der Salzsáurelösung bestimmte ich nur die Menge der Metalle und 
berechnete aus den so gewonnenen Zahlen die Karbonate. 
Der in Salzsáure unlösliehe Rest wurde in zwei Partien mittels HF auf- 


geschlossen. 
CaO h38 SZ ezette ző hal eat b OT B 
NK O zést sky tehá tte b 0707 c 
Ty ELEN TEÁS TK KV i 07-45 a 


Diese Ca-, beziehungsweise Na-Menge entspricht 52390 Kalziumfeldspat, 
beziehungsweise 38090 Natriumfeldspat und für die Gesamtmenge reprásen- 
tieren diese Zahlen 18090 Kalziumfeldspat und 2:7190 Natriumfeldspat. Die 
Karbonate in dieser Gruppe betragen 17790 der ganzen Sandmenge. Die 
übrigen 651090 bestehen aus Ouarz, obwohl diese Gruppe auch ein wenig 
Mg und K enthült, welches aus den spurweise anwesenden Glimmern stammt. 

Betrachtet man die in beiden ersten Gruppen gefundenen Plagioklas- 
perzente, so enthált die Gesamtmenge des Sandes 32890 Natriumfeldspat und 
18590 Kalziumfeldspat. Das Verháltnis dieser beiden Zahlen entspricht nahezu 
der Zusammensetzung des Andesin: Ab, Aneg, was mit den auf optischem 
Wege gewonnenen Resultaten gut übereinstimmt. 

Auch aus der Karbonat-Ouarz-Glimmergruppe löste ich 
vor allem mittels Salzsáure die Karbonate aus; es lösten sich 462599 Karbo- 
nate, der unlösliehe Rest betrug 53-7590. Die Zusammensetzung der Karbo- 
nate war folgende : 


386 DI ALADÁR VENDL 


CaCO, EME S e a bv 
FeCO, MESE aló d GEN 
MAGOS Akart a te EZT ORA 


Diese 462590 Karbonate betragen 100590 der Gesamtmenge des Sandes 

Der nach Lösung der Karbonate gewonnene Rest wurde nach der in- 
direkten Methode J. HAzaRgps 1! mittels verdünnter Schwefelsüure (2 Vol. konz. 
Schwefelsüure und 1 Vol. Wasser) in einer zugeschmolzenen Glasröhre bei 
grobem Druck und hoher Temperatur aufgeschlossen. Die Bombe verblieb 
8 Stunden lang in einer Temperatur von 2507 C. Auf diese Weise wurden die 
Glimmer (Muskovit, Biotit und Chlorit) und einige blasse Amphibole auf- 
geschlossen; die Ouarzkörner blieben zurück. Nach Filtration der ganzen 
Masse gelangte das Filtrierpapier mitsamt seinem Inhalt in dünne Kalilauge 
und wurde etwa zwei Stunden lang im Wasserbade digeriert. Sodann wurde 
das Material mit Wasser stark verdünnt und filtriert, der Rest in verdünnter 
heiBer Kalilauge, dann in dünner Salzsáure und endlich in Wasser ausge- 
waschen, im Platintiegel eingeüschert, geglüht und dann gewogen. Nach diesem 
Verfahren lieB sich in dem in Salzsáure unlösbaren Rest nachweisen : 


90, gt 405:3040 
3404 c 


Ouarz 
Glmmer 


Somit ist die Zusammensetzung der ganzen Partie von 2:70—3-00 spezi- 
fisehem Gewicht : 


Karbonate .. És 462599 
Ouarz ÖNZÉS ez Vt 34775 4 
Glimmer Bi sa e STB AV za 


Für die Gesamtmenge des Sandes entsprechen diese Werte folgenden 
Prozentzahlen : 


IKatrbonatoz e s eg za 00595 
VO AZaS zzák B Át ez AL TÖS c 
Gamümers raketa e san tö 007e 

Summa E 217390 


In der AÁmphibolgruppe wurde vor allem der Apatit mittels Kochen 
in Salpetersüure gelöst, aus der filtrierten Lösung die Phosphorsüüre mit 
A mmoniummolybdat ausgefállt, der Niedersehlag in (H,ND(OH) gelöst und 
die Phosphorsáure mittels NH,CI-- MgCl, abgespalten: und als Magnesium- 
pyrophosphat gewogen. ú 

Der P.,O.-Gehalt der ganzen Amphibolgruppe betrug 1"1590, was — 
nimmt man den P,O.-Gehalt des Apatits als 4199 — 2-8190 Apatit ent- 
spricht; auf die Gesamtheit der Bodenbestandteile bezogen, erhült man so 
0-703990 Apatit und 001699 P,O,. 


1 Zeitschrift für analytiscbe Chemie. XXIII. p. 158—160; und KEILHACx, K. : 
Lehrbuch der praktischen Geologie. II. Aufl. Stuttgart 1908. p. 539—540. 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 387 


Die übrigen 97-1970 der Amphibolgruppe sind Silikate mit folgender 
Zusammensetzung : 


Si0, ES Za se éz szzz és sás MD ZA 
EVA Té ta TKZÁNR LSEZERNÚ 
es 0, E AKA Es slomttágy SZE 8 KESZEN Kezi 
LTD a er sé et 7 ÉR EZEN ESSERE RRRETRRES 015 a 
TELET ERVEÉRÁKS GE LT e LÉ ta SS ZÖOT a 
MgO zs ta EGZ TAR ERSRÉNÉS 628 c 
CNYSEMÜS Et ze za a 395 c 


100"35 90 


Zusammensetzung der Pyroxengruppe: 


Si0O, KRESSESEe e ker szés az 0 7006 
Fe, 0, Rk ga . 22 1835 c 
Át O; KET SÉN SETÉT e s. TSABA 
VSE ÉTATS St ; 12:292 
MgO eza SES a AT e A SÁV 
VAA LÓ SEEN SE Ess zi spurweise 
FINE VÉN Ez E ga e vissz í 
Zr 0, a ÉS c 
ET tust 58 3 B 2290 
997399 


Es ist mir nicht gelungen diese Gruppe besser zu trennen. 

Die beiden Gruppen mit gröBerem spezifischen Gewictit 
als 360, wurden zusammen analysiert. 

Vor allem wurde aus einer Partie des zu feinem Pulver gestoBenen 
Materials mittels Kochen in Salzsáure der Magnetit und das sehr selten be- 
obachtete Titaneisen gelöst. Es lösten sich 264690, dies macht auf die Gesamt- 
menge des Sandes bezogen 0-2690. Diese Zahl weicht von den mittels sehweren 
Lösungen abgescbiedenen 071490 erheblich ab. Die Ursache dieser Abweichung 
ist darin zu suchen, daB die Granate sehr viel Magnetit als HBinschlüsse 
enthalten. i 

Der Rest, welcher aus Silikaten und Rutil besteht, betrágt 64-8290 der 
beiden Gruppen und zeigt folgende Zusammensetzung : 


50 . Eat Fe Ms LŐVE h-t 4.1 32 09 
TRANSZ ESÉSE 1 KOST, BY IE 
ÜTÉST és a A 10-36 a 
Feo Te RRt e e s 4081 ( 
ÁGA za esketést iget sz Wázaet 
CaO fi ST. 344. (( 
MgO AZ E 0794. a 

— 994 7097 


1 Das Ferro-Eisen wurde nicht separat bestimmt. 
2 Als ZrPO, bestimmt, 


388 DI ALADÁR VENDL 


Hiervon entspricht die Menge des ZrO, 172490 Zirkon; dies macht auf 
die Gesamtmenge des Sandes bezogen 0-0190. Die 17790 T-O, bilden die 
Menge des Rutils, ebenfalls 070190 der Gesamtmenge des Sandes. Die übrigen 
Bestandteile entsprechen vorwiegend dem Granat. 

Die Zusammensetzung ist demnach folgende : 


995390 Kalifeldspat . .. ESZA ZÁ TÉMÁT. Ő 29-40 09 
NA ts vigssés c Natronfeldspat 93 a ASK EE KLHÓN BT 
TEK 40400 s e Kalzumteldspáta ez sesr ebadta er szerv 05 
E 
ZD UG YOSZTLANSZ SZÉK Sen vé kae s átzein , 1702 c 
0-6190FeC0O, ! 
ESA OO EK Ő Ta AT GK Nt L ee 1706 
0-50 a MgCO, 
Ouarz- 71-38 09 Ouarz mit Spuren von Basen . 65"10 c 
Gruppe CaO —0519  2:5399 Kalziumfeldspat 1-80 a 
975800 ÍMgO —0-07 c 
Silikate KO SSÜFRZMNG 
Na,0—045 a 3":8090 Natronfeldspat 271 c 
46:2500 94"61 90 CaCO;z 462599 Karbonate 100590 
Karbonate jo c FeCO; 
Karbonat- 10-26 c MgCO, 
Ouarz- HAAS éjen zét KÉS ; 
iramot te 1 [SS 7VGÁÖSSGÜb: Ovaz át ő ét ÜZ TÉ B 
Gruppe in Salz- 
sáure un- 
lösl. Rest 13464 c Glimmer ! 18404 Glimmer 400 a 
OG NOS ADA 2l ls rafról e: LATO, ere éttttók b SAMSA 
SO, —52:02 
SALE KÖT ate . Al, 0, 1533 
ZERKÉ 189900 zapgs ele aes EE 
tetett SRA K onikate ket tlElSSoa 
BEER Ő —10-27 
MgO — 6-28 
Glühverlust " — 395 
Si0, —38-70 
Al; —16-43 
Fe,O, —18:35 
 PyrOxBj I CaO ss 4 
úsübbe 0-45901 MgO —11"81 ; Pyroxen-Gruppe .. .. 0459 
i MnO Sspurw. 
Ti, ENG 


ZrO, mem ( 
Glühverlust  — 2-02 


ÜBER DEN SAND DER CSEPEL-INSEL. 359 


SIO, —41"32) 177790 Rutil (ca. 070190 
HO GI70 124 c Zirkon stee TOO 
Granat-, 64-82 90] AL,0, —10-36 [ SZO, —40-91 v 
Rutil-, —— ).g4o,] Silikatej FeO —40-81 1 AI,0,—10-32 mh 
Zirkon- (d u. Rutil! ZrO, — 0-831 FeO —40-81! TOTWIe-i 9.70 a 
Gruppe CON A (CaO 344 gend 
MgO — 0941 MgO — 0-34 Granat 
Magnetit  0-1490( 26-4690  Magnetit GÁZ 


Budapest, im min.-geol. Institut des kel. ung. Joseph-Polytechnikums. 
Mai 1911. 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


6. November 1912. 


1. Dr. FRaAsz SCHAFARZIK bespricht unter dem Titel: Mineralogische 
Mitteilungens vor allem einige Stufen aus Somosujfalu, welche als ülteste 
Generation Ouarzkristalle, darüber verschiedene Zeolithe, namentlich Kristalle 
des Chabasit, Analzim und Stilbit (Heulandit). dann Pyrit- und als jüngste 
Generation Kalzitkristalle tragen. Er zeigt sodann Stufen mit Chalzedon, Kal- 
zit, Hyalith und Amethyst aus Bányafalu (Beregh), ferner blaue Salzkristalle 
aus der versüuften Salzgrube von Sóvár (Sáros), wobei er gleichzeitig erwáhnt, 
dab solche von J. Komrporrny auch in Aknaszlatina (Mármaros) gefunden wurden. 
ochlieSlieh zeigt Vortragender die schönen Gipskristalle, die in den Spalten 
einer dem Kisceller Tegel in der Lehmerube des Péterhegy bei Budapest 
zwischengelagerten Hornsteinbrekzie gefunden wurden, und den Vivianit, welcher 
im diluvialen Lehm bei Pusztakolop (Com. Pest) eingesprengt vorkommt. 

2. Dr. AugEn Lirra bespricht unter dem Titel: Bin neues Vorkommen 
von Phillipsit in Ungarn; jene winzigen Kristalle, welehe von Prof. Dr. L. 
v. Lóczy im groBen Steinbruche bei Badacsonytomaj entdeeckt wurden. 

An den Vortrag anschliebBend erwáhnt Prof. v. Lóczy, dab er dieses post- 
vulkanische Produkt unweit des Kraters im Palagonittuffe gefunden habe. 

Vorsitzender Prof. SCHAFARZIK macht darauf aufmerksam, daB der Phil- 
lipsit auch im Basaltsteinbruche von Zalaszántó vorkommt (siehe: Dr. FRAwNz 
SCHAFARZIK : Detaillierte Mitteilungen über die auf dem Gebiete des ungarischen 
teiches befindlichen Steinbrüche, Budapest, 1909, pag. 491. 

3. Dr. EuGEsx HItLEBRAND bespricht: Neuere Wohnstüátten des 
Urmenschen in Ungarn. Vor kurzem herrsehte noch die Meinung, 
dab der diluviale Mensch die östlichen Teile EBuropas nur vereinzelt aufgesucht 
habe. Die auf Anregung Orro HERMANs eingeleitete und dank freigebiger 
Unterstützung seitens der kgl. ung. geologisehen Reichsanstalt, des Museums 
von Miskolc, der Akademie der Wissenschaften und des Nationalmuseums 
rasch fortschreitende Durchforschung der Höhlen Ungarns zeigte jedoch, dab 
er unsere eisfreien (Gebiete massenhaft bewohnte und in zahlreichen Höhlen 
Feuerherde, prüchtige Steinwerkzeuge und zerschlagene Knochen von Renn- 
tieren, Hyönen und Höhlenbáren hinterlassen hatte. Die Steinwerkzeuge weisen 
zum Teil auf die sehr primitive, neandertaloide Menschenrasse des Mousté- 
riens hin. 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 391 


In neuerer Zeit wurden folgende Höhlen durchforscht: die von Prof. 
Dr. A. KocH entdeckte Kiskevélyhöhle bei Csobánka unweit Budapest, die vom 
Chefgeologen H. HoRusirzky entdeckte Pálffyhöhle bei Detrekőszentmiklós in 
den Kleinen Karpathen, sehlieBlieh die vom Vortragenden entdeckten Istállóskő- 
und Peskőhöhlen. 

Dr. THEopoR KokRmos erwáhnt, dab in der Pálffyhöhle eine Anzabi 
von Lemmingresten gefunden wurde, woduréh sich ein Verbindungselied 
mit dem Fundorte von Köszeg ergibt. In den Höhlen des Bükkgebirges fehlt 
bisher jede Spur dieser Tiere. 

Vorsitzender bemerkt, da8 die Steinwerkzeuge der Pálffyhöhle aus einem 
ganz anderen (Gestein hergestellt wurden als diejenigen der Szeletahöhle, 
welche letztere zumeist aus blauem Chalzedon bestehen. 

4. Ehrenmitglied Prof. Dr. LupwiG v. Lóczy legt der Versammlung einen 
Zahn des Mastodon Borsoni vor, welcher aus der transdanubialen Gemeinde 
Boldogasszonyfalva herstammt und sehr an einen von Dr. MARra Pawtowa mit 
dem amerikanischen Mastodon giganteum identifizierten Zahn erinnert. 

5. Prof. v. Lóczy lenkt die Aufmerksamkeit der Fachgenossen auf den 
Schutz der Naturschönheiten, ein Thema, welches in der diesjáhri- 
gen Wanderversammlung der ungarischen Árzte und Naturforscher zu Veszprém 
vielseitig besprochen wurde. Es bestehen Gesetze zum Schutze alter Gebüude, 
Ruinen, gewisser Vogelarten etc., wir müssen nunmehr dahinstreben, auch die 
seltenen geologiscehen Objekte, namentlich unsere herrlichen Basaltberge vor 
der Zerstörung durch Steinbrüche zu retten. 

AusschubPmitelied Prof. Dr. LupwiG v. ILosvax bemerkt, da8 aüch die 
kgl. ung. Naturwissenschaftliehe Gesellschaft dem 6 Sehutze der Naturobjekte 
seit 1908 eine lebhafte Propaganda mache. 


4. Dezember 1912. 


1. Kgl. ung. Geologe Dr. THEopoR KokRmos bespricht cNeue Ursáuge- 
tiere aus Ungarn, darunter gönzlich neue Arten, von welchen besonders 
eine dem heutigen Berberaffen áhnliche Affenart aus dem Komitate Baranya, 
und drei Arten der Moschusspitzmaus, deren nüchste Verwandte heute in den 
Pyrenüen leben, ferner ein Gulo, der zwerghafte práglaziale Ahne des heutigen 
nordischen cVjelfrasso aus dem Komitate Bihar hervorzuheben sind. Mit letz- 
teren zusammen wurden auch die ersten Reste des Machairodus latidens in 
Ungarn gefunden. Vortragender knüpfte an die besprochenen Reste eingehende 
Reflexionen über das Klima und die zoogeographisehen Verhültnisse jener Zeiten, 
worauf Vorsitzender Prof. SCHAFARZIK bemerkt, daB die soeben ausgeführte Theorie 
über die Wanderung der Tiere gut mit den Beobachtungen Prof. Tuzsons über- 
einstimmt, wonach die Pflanzen vom Westen nach RuBland vorgedrungen sind. 

2. Jurrus Én spricht über die Fauna der Pálffyhöhle bei 
Detrekőszentmiklós und hebt besonders das massenhafte Auftreten 
des Lemmings hervor, wodurch sich ein interessantes Verbindungselied zwi- 
sehen den von SaAmucEL RorH besehriebenen Höhlen von Oruzsin und Nori ergibt. 

3. FRasz v. Pávavx-VaJwsa, Assistent an der Hochschule zu Selmecbánya, 


392 GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN, 


bespricht in seinem Vortrage : ÜUbereine neue Pholadomyain Ungarm 
jene ungeheure Spezies, welche vom Oberbergrat Dr. Hugo v. BöcgH aus dem 
Leithakalke bei Vrdnik gesammelt wurde, und in drei ganz ühnlichen Exem- 
plaren und aus dem oberen Mediterran bei Kemence im Komitate Hont zum 
Vorschein gekommen ist. Sie steht den Arten Ph. alpina Marn. und Ph. alpina 
var. rostrata ScHAFr. am 6 nüchsten, löBt sich jedoch auch von diesen scharf 
unterscheiden und wurde demnach vom Vortragenden zu Ehren des hervor- 
ragenden ung. Geologen H. v. BöcknH Pholadomya H. Böckhi benannt. 

4. Chefsekretár Dr. KARL v. Papp referiert in seinem Vortrage: aKali- 
salzforsehung in Ungarn über die neueren Bohrungen, von welchen 
die Bohrung No. IIIb) bei Nagysármás 970 m, diejenige von Marosszentgyörgy 
863 m, endlich diejenige von Marosugra 1282 m tiefist, und zurzeit die tiefste 
Bohrung Ungarns reprásentiert. In den 28 Bohrungen wurde bisher weder Kali- 
salz noch Petroleum gefunden. 

Vortragender üuBert die Meinung, da8 der Salzstock in der Tiefe des 
siebenbürgisehen Beckens nicht kontinuierlich sei, sondern daB sich das Salz 
blob an den Ründern desselben, in einzelnen Buchten abgelagert habe. Die 
Bohrungen auf Kalisalze müBten ebenfalls von hier ausgehen, da solche nur 
dort zu erwarten sind, wo überhaupt Salz vorhanden ist. Petroleum ist in 
Siebenbürgen sehwerlich zu erwarten. 

Vortragender schlie8t mit dem Waunsche, der Bohrer möge nicht die 
soeben geáuBerten Zweifel, sondern die optimistisehe Anschauung der gewieg- 
testen Kenner des siebenbürgischen Beckens: der Professoren LupwiG v. Lóczy, 
LupwiG MRazEc und Hugo v. BöcgkH rechtfertigen und die gesuchten Schütze 
ehebaldigst erreichen. 

5. Chefsekretár Dr. K. v. Papp prásentiert der Versammlung den Bericht 
des ordentlichen Miteliedes Dr. MicHAEL Rózsa über ddieorganische Struk- 
tur der StaBfurter Salzlager. Prof. Rózsa befaBt sich zurzeit mit 
dem Problem der Entstehung der Kalisalze, ein Studium, welches ihm durch 
ein Stipendium des kel. ung. Finanzministeriums ermöglicht wurde. 

Hierauf ergreift Ehrenmitglied Prof. L. v. Lóczy das Wort. Der Gedanke, 
das siebenbürgische Becken könne Kalisalze enthalten, beschaftigt ihmn seit 
30 Jahren. Die erste Anregung hierzu erhielt er von EDUARD SvEss in den 
achtziger Jahren des verflossenen Jahrhunderts. Die Auffassungen bezüglich 
der Entstehung der Kalisalze im allgemeinen und. speziell derjenigen Deutsch- 
lands und Ostgaliziens haben sich jedocb noch immer nicht geklürt. 

Auch der verwickelte Aufbau des siebenbürgisehen Beckens ist uns noch 
immer nicht genügend bekannt. Früher herrschte die Ansicht, die Kalisalze 
lágen oben, wogegen jetzt Stimmen laut werden, nach welchen Karnallit-und 
Sylvin zum ülteren Salzlager gehören. In ElsaB zeigt das ursprüngliche Salz- 
lager eine wellige Faltung, wáhrend oben die Lagerung ungestört bleibt. Das 
dort unlángst angebohrte Kalisalz berechtigt auch unsere Forschungen zu 
neuen Hoffnungen. Auch das Lantschaufu-Becken in China ist zu beachten. Die 
dortigen Hanhai-Schichten sind terrestriscehe Ablagerungen, aus welchen die 
Hausindustrie Salz gewinnt. Die chinesischen Salinen enthalten nicht allein 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN, 393 


Kochsalz, sondern auch Kieserit. Prof. Rózsa sollte womölgieh auch dieses 
Gebiet studieren. 

Dem heutigen Vortragenden sind die allerneuesten Ergebnisse der sieben- 
bürgisehen Untersuchungen nicht bekannt, sonst könnte er für das Becken 
keine ungestörte Lagerung annehmen. Die unter der Leitung Prof. v. BöcKHS 
tátigen Geologen fanden auch an solchen Stellen Faltungen, wo überhaupt 
kein Salz vorkommt. Nach den neueren Nachforschungen ist die Mezőség 
hauptsüáchlich von sarmatischen und pontisehen Schichten aufgebaut und des- 
halb horizontal; die mediterranen Ablagerungen in der Tiefe sind jedenfalls 
mehr gefaltet. . Das siebenbürgische Becken gleicht einem $Spiegelbilde des 
böhmisehen Massivs oder einer Partie" des Pécser Gebirges bei Ujbánya, wo 
periklinale Schichten zu beobaechten sind. Es ist ein gesunkenes Gebiet, wo 
die Schichten am Rande horizontal liegen, gegen das Innere jedoch gefaltet 
ersecheinen. Redner entdeckte bis 1908 drei antiklinale Züge; seither gelang es 
Prof. v. BöckHn, die Zahl derselben auf 18 zu erheben. Hin Teil der Fach- 
genossen bezweifelt diese Züge und akzeptiert blo8 einige Antiklinalen von 
geringer DLönge, welche stellenweise verflachen und neuerdings auftauchen. 
Die bekannten Salzlager Siebenbürgens befinden sich sámtlich an den Rüándern 
des Beckens, doch wissen wir es noch nicht bestimmt, ob das Salz auch im 
Innern desselben, z. B. in der Antiklinale von Sármás vorhanden ist. Wahr- 
scheinlich haben die Bohrungen die Tiefe des Salzes noch nicht erreicht. 
Redner ist der Ansiecht, dab sich die Salzlager am Rande des Beckens nicht 
an ihrem ursprünglichen Orte befinden und daB die Faltung derselben nicht 
tektonischen  Ursprunges, sondern durch Lösungsvorgánge entstanden sei. 
Er stellt sich die Sache so vor, dab sich aus der gemischten Salzschichte die 
leichter löslicehen Teile entfernten, die zurückgebliebenen aber in Bewegung 
gerieten und durch den Druck gefáltelt wurden. Die tektonischen Erscheinun- 
gen des siebenbürgisehen Beckens lassen sich keineswegs mit den Bewegungen 
der Alpen oder Karpathen vergleichen, sondern műüssen auf das Sinken des 
ganzen Gebietes zurückgeführt werden. Redner sah sich zwar im Laufe der 
Zeiten wiederholt veranlabBt, seine Anschauungen über dieses (rebiet zu üándern, 
er ist und bleibt jedoch überzeugt davon, da8B die Kalisalze dort zu suchen 
sind, wo die Salzlager von der Erosion noch nicht angegriffen und folglich 
noch nicht angelangt waren. 

Vorsitzender Prof. SCHAFARZIK gelangt auch seinerseits zur der Konklusion, 
dab die Kalisalzforsehung begründet sei. Enthalten doch die meisten Mineral- 
wasser Siebenbürgens gröBere oder geringere Mengen des ACI. Er weist 
darauf hin, daB die mediterrane Salzformation als einheitlich angesehen wer- 
den muB, ohne Rücksicht darauf, ob man sich zu UHrras Auffassung bekennt, 
oder nicht. In Rumünien fehlen zwar die Kalisalze, in Galizien wurden sie 
hingegen bei Kalusz angetroffen. Aus der heutigen Debatte geht hervor, dab 
sich die Geologen bezüglieh der Kalisalzfrage in zwei Parteien, eine pessi- 
mistische und eine" optimistisehe gliedern; er selbst sehliegt sieh der letz- 
teren an. 


394 GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


11. Dezember 1912. 

1. Universitátsprofessor Dr. EUGEN v. CHoLwoxkY trágt cBinige Bem e r- 
kungen zur Morphologie Siebenbürgens vor. Für die Abhánge 
des Hügellandes im siebenbürgisehen Becken sind hüufige Rutschungen und 
Bergstürze dermaBen bezeichnend, daB sich das Volk hierfür den speziellen 
Ausdruck: csuvadáss, geschaffen hat. Diese Rutschungen erreichten weit gröbere 
Dimensionen als man bisher geglaubt hütte. Vortragender erkannte 8-——10 km 
lange Brüche dieser Art, durch welche oft ausgedehnte Hügelgebiete umgestal- 
tet wurden. Die Salzfelsen und -Seen von Szováta befinden sich gleichfalls im 
Bereiche einer solchen Rutschung. Überhaupt kann zufolge der Hiufigkeit 
dieser Erscheinung das heutige Antlitz des Salzgebietes nicht für bestándig 
angesehen werden. Durch die alljáhrlieh sich wiederholenden Rutschungen 
wird den Bisenbahnstrecken und Stra8Ben viel Schaden zugefügt. Vortragender 
würe geneigt, einen groBen Teil der als Faltungen gedeuteten Schichtenstörun- 
gen durch Dislokationen zu erklüren, welche zufolge dieser Rutschungen statt- 
finden mubten. 

Prof. Dr. Hugo v. BöckH betont in seiner Reflexion den Umstand, dab 
die Anwesenheit der Antiklinalzüge durch ihn und seine Mitarbeiter auf 
Grund vieler Hunderte von Messungen festgestellt wurde, also keinen Zweifel 
erleidet. Die zweite Frage würe nun, ob die Antiklinalen an die Salzlager 
gebunden sind oder nicht. Bergingenieur LázáR konstatierte am Rande des 
Beckens, in der Gegend der Küküllő máchtige Falten, unter welchen das Salz 
in der Tiefe noch nicht nachgewiesen ist. Den Falten in der Gegend des Salz- 
lagers schreibt er im Gegensatz zu CHorwoxkys Auffassung einen entsechieden 
tektonischen Ursprung zu. Seiner Ansicht nach lieBe sich die Faltung des rasch 
sinkenden Beckens eher durch die Theorie PárrYvs erkláren. 

Der Umstand, daB die Kalisalze bisher nicht ersehlossen wurden, beweist 
noch keineswegs die Unrichtigkeit unserer Annahmen, da das Salz nach unseren 
Berechnungen z. B. bei Ugra erst in einer Tiefe von ca.1900m zu erwarten ist. 

Ehrenmitelied Prof. L. v. Lóczy erwáhnt, daB er die erste Antiklinale 
im Jahre 1908 auf Grund einer gewissen Asymmetrie erkannte, welche sich 
in der áuBeren Morphologie der Gegend kundgibt und meilenweit sichtbar ist. 
Diese Antiklinalen wurden dann von Prof. v. BöcgeH und seinen Mitarbeitern 
mit Hilfe unzáhliger Messungen weiter verfolgt, welche an künstlieh, durch 
Grabungen freigelegten Schichtenflüchen vorgenommen wurden. Die Gegenpartei, 
welche die Antiklinalen in Abrede stellt, ist gewöhnt, jüngere Becken im all- 
gemeinen für horizontal anzunehmen ; dem ist jedoch nicht so, der Bau des 
siebenbürgisehen Beckens weicht wesentlieh von demjenigen der transdanu- 
bialen Gebiete, z. B. des Somogyer Hügellandes ab. Die eozánen Schichten 
Siebenbürgens liegen zwar im groBen ganzen horizontal und ungestört, zeigen 
jedoch immerhin stellenweise eine gewisse Schuppenbildung. Im Pariser Becken, 
welches bis vor kurzem als ungefaltet gegolten, wurden in neuerer Zeit Falten 
nachgewiesen, obzwar hier kein Salz vorhanden ist. Die Behauptung, die Fal- 
ten des siebenbürgisehen Beckens würen ausschlieBlich an das Salz gebunden, 
erscheint demnach nicht stichhaltig. 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 395 


Privatdozent Dr. STEFAN GaáL bemerkt hierauf, da8 im Pariser Becken 
zwar kein Salz, wohl aber ansehnliehe Gipslager vorhanden sind, durch welche 
sich die Faltung gleichfalls erkláren lábt. Er ist nicht geneigt die auf 3—4- 
gradige Finfallsmessungen gestützten Antiklinalzüge anzuerkennen. Hine der 
von BőócgH erwühnten Diapirfalten ist seiner Ansicht nach eine Rutschung; 
diejenige von Sármás kann gleichfalls nicht aufrechterhalten werden, da die 
dort verbundenen beiden Dazittuffischichten versehieden alte (tebilde sind. 

Assistent Dr. FRasz v. Pávax-VaJsa legt der Versammlung seine nach 
den Anweisungen Prof. v. BöcgHs in der Gegend von Apahida durehgeführten 
Kartenaufnahmen vor, welche die Tektonik deutlich veranschaulichen. 

Prof.  v. CHOLNoxkY beantwortet die Reflexionen. Wenn Prof. v. BöckH 
geneigt ist, zur Párnryschen Theorie zu greifen, so ist dies ein Beweis dafür, 
daB er nicht unbedingt an der regionalen Faltung festhült. Das siebenbürgische 
Becken ist jedoch wenig gesunken und eine derart hochgradige diapire Faltung 
des 2000 m miáchtigen Schichtenkomplexes, wie sie von Prof. v. BöckH ange- 
nommen wird, láBt sich hierdurch keineswegs erkláren. 

2. Assistent Dr. LupwiG JuGovics bespricht in seinen cMineralogi- 
schen Mitteilungen : 

a) Die kristallographischen Verháltnisse der im Kalksteinbruche des 
Rókahegy bei Békásmegyer gefundenen Baryte ; 

b) die Fluorite aus dem raibler Kalk von Csővár (Komitat Nógrád) und 
die kristallographischen Verhültnisse der Kalzite, welche den Fluorit begleiten ; 

c) die cehemische Beschaffenheit der Markasite aus der Kohlengrube von 
Kósd bei Vác. 

Vortragender erwáhnt, daB seine Aufsátze über die besprochenen Baryte 
und Fluorite demnáchst in den Annalen des ung, Nationalmuseums erscheinen 
werden. 


18. Dezember 1912. 

1. Dr. GABRIeL SrgömpL bespricht in seinem Vortrage cAufbau und 
Antlitz der Mezőség in Siebenbürgens hauptsáchliceh das Gebiet 
zwischen Kolozs und Nagysármás, von der stark gefalteten Salzzone bis in das 
verflachende Terrain des Mezőség; er zeigt die Antiklinale von Sármás, ferner 
eine weitere flache Antiklinale zwischen Kolozs und Mócs. 

2. Junius ViGH bespricht dieLiasschichten des Nagykőszikla 
bei Dorogh. 

Ehrenmitglied Prof. v. Lóczy knüpft an den Vortrag STRÖMPLS einige 
Reflexionen und wirft die Frage auf, ob sich die Reservoire der so eifrig 
gesuchten Erdgase unter allen Umstánden in den Mezőséger Schichten befin- 
den oder nicht. Das Petroleum Rumániens stammt aus dem Schlier, doch 
sind zufolge der Migration auch in sarmatischen, ja sogar pontischen Schichten 
ausgiebige Vorráte anzutreffen. Auf Grund dieser Analogie dürfte man in der 
Mezőség nicht allein aus den mediterranen, sondern auch aus den sarmatischen 
nnd pontischen Schichten Erdgase erwarten. 

Baron L. Eörvős gelangte durch seine am verflossenen Sommer durch- 


396 GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


geführten Untersuchungen zur Überzeugung, daB in der Tiefe des sieben- 
bürgischen Beckens eine gyroBe Ruhe herrscht, welche mit 
dem Alföld ein isostatiscehes Gleichgewicht hült. Zwischen den beiden Becken 
sehweben die Gebirge in schwimmendem Gleichgewicht. In der Tiefe des 
siebenbürgisehen Beckens sind ungefaltete Massen vorhanden. Von Inyed bis 
Radnót konnte eine Hebung, von hier bis Marosvásárhely eine Senkung wahr- 
genommen werden. In der Tiefe lassen sich magnetische und nicht magnetische 
dichte CGresteine unterscheiden ; zu letzteren gehören auch die Mergel der Mező- 
ség. Unterhalb der Antiklinale von Ugra ist in den dichteren Massen der Tiefe- 
keine Antiklinale, sondern im Gegenteil, eine ansehnliche Depression vorhan- 
den. Im Salzgebiet von Marosujvár konnte die Antiklinale auch in der Tiefe 
nachgewiesen werden, unterhalb Sármás hingegen nicht. Seine Methode ermög- 
Meht einen Hinblick in die Lagerung der Schichten bis auf eine Tiefe von 
etwas unter 2000 m. Zurzeit besitzt Redner zwei Profile durch dieses Gebiet, 
eines zwischen Nagyenyed bis Nyárádszentistván und ein zweites von Nagy- 
enyed bis Nagysármás. Das Ouerprofil ergibt im magnetischen Gestein ein 
Bild, welches einem schematisehen Vulkan gleicht. Das Becken selbst wird 
wahrsecheinlich ein höchst einfaches, einheitliches Bild liefern. 

Prof. L. v. Lóczy bemerkt im Anschlusse an die Darlegungen Sr. Exzel- 
lenz B. Hörvös, dab auch er den in groben zZügen regelmáBigen, muldenför- 
migen Aufbau des siebenbürgisehen Beckens anerkennt. Auch das steht jedoch 
fest, dab im Beeken Falten und Brüche verborgen sind. Die Beobachtung, da6 
sich unter der Antiklinale von Ugra in der Tiefe eine Synklinale befindet, 
stimrmat mit den Verhültnissen der Alpen überein, wo unterhalb der gefalteten 
Schichten eine gewisse Abnahme der Massen wahrzunehmen ist. 

Chefsekretár Dr. KaRL v. Parp hebt die groBe Übereinstimmung der 
gravimetrisehen Befunde mit der von Prof. Kocn Jahrzehnte hindurch verteidig- 
ten Ansicht hervor, die mit einigen AÁnderungen auch Redner seit 1907 
befürwortet und laut welcher das siebenbürgisehe Becken ein ungestört lagern- 
des Gebilde würe, in dessen Inneren die Antiklinalen nur als unendlich flache 
Gewölbe auftreten. Dem Auge wahrnehmbare Antiklinalen respektive betrácht- 
lichere Faltungen sind nur unweit des Beckenrandes, in der Zone der Salz- 
lager anzutreffen. Vom Salzstocke bei Vizakna zu den Salzgruben von Maros- 
ujvár, Torda, Kolozs und Dés fortsehreitend und von hier über die Salzstöcke 
von Sajószentandrás, Szászpéntek, Görgényszentimre, Szováta und Parajd, so- 
dann über die Salzfelsen von Homoródszentpál und Kőhalom nach Vizakna 
zurückgelangend, kann man in der 15—20 km breiten Zone der Salz- und 
Gipslager gefaltete Sechichten mit müchtigen Antiklinalen beobachten. 

Sowohl auBer- als auch innerhalb dieser Zone zeigen die tertiüren 
Sehichten im vollsten Hinklange mit den uns soeben mitgeteilten Resultaten 
der gravimetrischen Untersuchungen eine ungestörte Lagerung. 


8. Jánner 1913. 
1. Oberbergrat Gyura v. Haravárs bespricht als Gast in seinem Vortrage : 
.Beitráge zur Tektonik" des groRen siebenbürgisehen 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 397 


Beckens,ő vor allem die Gebilde, welche sich am Aufbau des Beckens be- 
teiligen. Die ursprünglich horizontal abgelagerten Schiechten erlitten spüáter 
nicht nur an den Rándern, sondern auch im Inneren des Beckens erhebliche 
Störungen. Durch das Anschwellen des Salzstockes von Vizakna wurden die 
Schichten des Hangenden, insbesondere der sarmatische Mantel des Salzstockes 
gefaltet. Der untere pontisehe Ton wurde schon weniger gestört und bildet eine 
von S nach N verlaufende flache Synklinale. Im Norden tauchen jedoch lüngs 
einer Bruchlinie mediterrane Schichten an die Oberfiáche empor. Der untere 
pontische Ton wirít hier am Kontakte zwei steile Falten, welche in NW— 
SE-licher Richtung, also mit der einstigen Uferlinie so ziemlich parallel ver- 
laufen. Anders gestalten sich die Verháltnisse bei Nagydisznód und Nagy- 
talmács. Die sarmatischen Schichten lagern hier ungestört und zeigen ein 
geringes Gefülle, die pontischen Schichten bilden jedoch eine enge Synklinale, 
welcher eine flache Antiklinale und eine ebensolche Synklinale folgen. Die 
Achse der Falten steht hier senkrecht auf die ehemalige Uferlinie. 

An verschiedenen Stellen des vom Vortragenden aufgenommenen Gebie- 
tes brechen schlammige Ouellen hervor und erbauen im Niveau des Alluviums 
kleine Kegel, aus welchen Wasser hervorsickert. Am Ton der Synklinale 
sammelt sich das Grundwasser, es bricht, dem hydrostatischen Druck nach- 
gebend, am tiefsten Punkte des Gebietes hervor und flieBt so lange, bis der 
hydrostatiscehe Druck durch die wachsende Hőhe des Kegels aufgehoben wird. 
In diesem Stadium befindet sich eine solche (Ouelle SW-lich von Bója. Diese 
Ouellen deuten immer auf synklinale Falten des Untergrundes hin. 

Vorsitzender Prof. ScHAFARZIK erwáhnt, da8 das Wasser der Schlamm- 
vulkane bei Rüsz von Methangas begleitet wird, welches höchstwahrscheinlich 
aus gröberen Tiefen herstammt, ein Ums and, der zur Annahme berechtiet, 
dab diese Schlammvulkanreihe lángs eines tektonischen Bruches entstanden sei. 

2. Dr. EuGEx HiLLEBRAND spricht über die Frage des fossilen 
Menschen. Er besechreibt die bisher bekannten Reste des diluvialen Menschen 
und liefert den Nachweis, dab dieselben auf Grund ihrer sehr abweichenden 
morphologisehen Merkmale zumindest in drei verschiedene Arten, namentlich : 
Homo heidelbergensis, Homo primigenius und Homo sapiens fossilis eingeteilt 
werden műüssen, welche höchstwahrscheinlich nicht direkt voneinander abge- 
leitet werden können, folglich keine geschlossene Ahnenreihe geben. 

Dr. THEzopoR KoRmos sehliebt sich der Auffassung HILLEBRANDSs an und 
weist darauf hin, wie wünschenswert es wáre, dab die Anthropologen die jetzt 
lebenden Menschenrassen baldmögliehst auf ihre Selbstándigkeit als verschie- 
dene Arten untersuchen, solange die vielseitige Vermischung oder das Aus- 
sterben einzelner Rassen diese Studien nicht vereitelt. 

3. Koroman KugnpcsáR geliedert in seinem Vortrage: -Geologisehe 
Beobachtungen im Gerecsegebirges das Jurasistem dieses Gebie- 
tes und unterscheidet auf Grund der Fossilien und der Lagerungsverháltnisse 
den unteren, mittleren und oberen Lias, den unteren Dogger und das Tithon. 
Der untere Lias besitzt eine Brachyopoden- und eine Ammonitenfazies ; der 
mittlere Lias kann auf Grund petrographischer Unterschiede gleichfalls in zwei 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 26 


398 GESELLSCHAFTS- ANGELEGENHEITEN. 


Fazies zergliedert werden. Die ganze Serie besteht fast aussehlieBlich aus zu- 
meist roten Kalksteinen; im mittleren Lias tritt eine dunkelgraue Tonschicht, 
im Dogger eine durch Hornstein gekennzeichnete Fazies aut. 


29. Jánner 1913. 

1. EmERicH Timkó berichtet über seine :PedologischeForsechungs- 
reise durch die Steppen RuRlands,. Der Ertrag des Bodens der 
russischen Steppen, welcher an Güte unsere besten Weizenböden bedeutend 
übertrifft, wird durch das ungünstige Klima nachteilig beeinfluBt. In diesem 
extremen kontinentalen Klima der 40—50 C gradigen, versengenden Hitze des 
Sommers folgen 30—40 C gradige Fröste im Winter. Die spárliehen Nieder- 
schláge verteilen sich sehr ungleich, wodurch die Vegetation besonders in den 
Gebieten jenseits des Urals dermabBen leidet, da8 die Landwirtsehaft gezwun- 
gen ist, den Boden der nomadisierenden Viehzucht abzutreten. Die Sodaböden 
dieser Halbwüsten zeigen hochinteressante Analogien mit den áhnlichen Gebie- 
ten unseres Alföldes. In den Salzwüsten RuBlands besitzt das Arar groBartige 
Salinen. 

9. PETER TREirz berichtet über dies Staubwolke, welche sich am 
321.Maa 19141 éüber dem sörst 1aehre n Tea nem amnssi inas zzorSatülben 
jáhrlich sich wiederholende Staubregen ist eine charakteristisehe Erscheinung 
unseres Landes, und trug besonders auf dem Rücken der sich am Rande unse- 
res Alföld erhebenden Berge mehr zur Bildung des Bodens bei, als die Ver- 
witterung der dort anstehenden Gesteine. Der Staubregen ist im Frühjahre 
und im Herbst stárker, im Winter und im Sommer sehwücher, bleibt jedoch 
nie gönzlich aus. Hin geringerer Teil des Staubes stammt aus den groBen 
Wüsten  Asiens und Afrikas, der gröBere hingegen wird durch die warmen 
Lultströmungen vom Alföld emporgewirbelt und fállt gelegentlich der Abkühlung 
in den Gebirgen zu Boden und beeinflubt dadurch, daB er an versehiedenen 
Stellen in versehiedenen Mengen zur Ablagerung gelangt, sogar die Flora der 
betreffenden (Gebiete. Zum Studium des Staubes verhilít uns besonders die 
Schneedecke, auf welcher derselbe vom Boden isoliert liegen bleibt. An die 
Mitglieder unserer (Gesellschaft soll im Wege des Közlöny ein Aufruf zur 
Sammlung nnd Einsendung von Schneeproben ergehen. 

Prof. Dr. L. v. Lóczy würdigt die Wichtigkeit dieses Problems. In Frank- 
reich wird die Menge des jührlich herabfallenden Staubes und dessen Düng- 
wert schon lüöngst beobachtet respektive berechnet. Er selbst stellte durch 
Experimente fest, wieviel Staub jáhrlich auf den Spiegel des Balatonsees herab- 
fállt und berechnete hieraus die Zeit, welche zur Ansammlung der heutigen 
Schlammschichte des Seebodens erforderlieh war. Im Interesse des Erfolges 
erachtet er es für wünschenswert, daB sich das Meteorologische Institut dieser 
Vrage annehme, da nur systematische und mit grobem Apparat durchgeführte 
Beobachtungen verlá8liche Resultate ergeben. 

Nach der Tagesordnung bespricht Ehrenmitglied Prof. L. v. Lóczy einige 
Mastodon-Funde aus dem transdanubialen Gebiete, namentlich 
einen Molar des M. longirostris Kaup., weleher unweit Keszthely in der 


all ks bölökáílkénztá ásás 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN, 399 


Gemeinde Nemesboldogasszonyfa gelegentlich einer Brunnengrabung gefunden 
wurde, ferner das Ende eines wahrscheinlich zu dieser Spezies gehörigen StobB- 
zahnes aus dem groBen Basaltsteinbruch von Badacsonytomaj. Beide stammen 
aus den obersten Schichten der transdanubialen pontischen Ablagerungen. 

Ein weiterer M. longírostris-Rest kam aus dem Lazsnitz-Tunnel in der 
Gesellschaft von Dinothertum giganteum zum Vorschein und wurde im 
Museum des Joanneums zu Graz unter der irrigen Benennung M. arvernensis 
aufbewahrt. Diese Funde tragen wesentlich zur Beleuchtung der ausgedehnten 
transdanubialen Schotterdecken bei. 

Zum SchluB erwáhnt Vortragender, daB der von ihm der November- 
Fachsitzung vorgelegte Zahn durch MARIA PaAwrowa in St. Petersburg endgeiltig 
als M. americanus Cuv. bestimmt wurde. Diese Spezies ist für das Pleistozán 
Nordamerikas bezeichnend und wurde bis jetzt in Huropa nur unter dem Löb 
RuBlands vorgefunden. Der ungarische Fund stammt aus den obersten ponti- 
sehen Schichten bei Keszthely. 


2. April 1913. 

1. Dr. THEopoR KoRmos, kel. ung. Geologe, weist in seinem Vortrage 
über die erloscehene Fauna Madagaskars darauf hin, daB diese 
merkwürdige Fauna aus Huropa herstammt und zu jener Zeit nach Mada- 
gaskar gelangte, als diese Insel an der Stelle des heutigen Mosambigue-Kanals 
mit dem afrikanischen Kontinent noch verbunden war. Nachdem aus der 
Fauna Madagaskars die charakteristisehe Tierwelt des heutigen tropischen 
Afrika nahezu vollstándig fehlt, mu8 man annehmen, daB letztere spáter vom 
Norden her nach Afrika wanderte, als Madagaskar vom Festlande bereits ge- 
trennt war. Vortragender zeigte sodann der Versammlung eine sehr schöne 
Skelettkopie, welche nach dem Original eines im k. k. naturhistorischen Hof- 
museum Wien befindlichen, aus Madagaskar stammenden Riesen-Makis ver- 
fertigt wurde, und durch Vermittlung des Vortragenden in den Besitz des 
Museums der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt gelangte, wo es demnüchst 
zur Schau gestellt wird. 

9. Dr. HErsgicH TAEGER, Geologe aus Deutschland, sprach über die 
Lumierschen Farbenphotographien im Dienste der Geo- 
logie. Die modernen Errungenschaften auf dem Gebiete der Photographie in 
natürlichen Fbrben lassen es als wünschenswert erscheinen, dab auch die 
Wissenschaft insbesondere die verschiedenen Disziplinen im Reiche der Erd- 
kunde von ihnen mehr und mehr Gebrauch mache. In welcher Weise man 
das Problem der naturfarbigen Landschaftsphotographie nach mannigfachen 
Irrwegen in ziemlicher Vollkommenheit gelöst hat und welche Müngel dem 
heutigen Verfahren noch vielleicht anhaften, wird in einer Reihe von Licht- 
bildern erlüutert. Welche Dienste die Lumiersche Autochrommethode der 
Wissenschaft zu leisten vermag, wurde mit teilweise recht farbenpráchtigen 
Originalaufnahmen in bunter Folge auf den verschiedensten Gebieten der Erd- 
kunde : Geologie, Geomorphologie, Botanik erlüntert. Als zweiter rein wissen- 
schaftlicher Teil schloBb sich hieran, ebenfalls in naturfarbigen Originalauf- 


26" 


400 GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


nahmen, eine Übersicht über den Gebirgsbau des südliechen Teiles des Ost. 
gebietes der Etschbucht, also der den Gardasee umschlieBenden Bergwelt, 
ausgezeichnet durch scharf ausgeprügte Faltungen, Brüche und Überschiebun- 
gen, mit denen dieses Land durch einen Schub von Süden und Osten gegen 
die alte kristalline Masse des Adamello gepreBt wurde. Ebenso wurden die 
hochinteressanten eiszeitliehen Probleme in diesem Gebiete an der Hand prách- 
tiger Aufnahmen in natürliehen Farben entwickelt und erklárt. Die Vorfüh- 
rungen wurden mit warmen Beifall aufgenommen. 


7. Mai 1913. 

In der Sitzung der ungarischen geologischen Gesallschaft am 7. Mail. J. 
sprach Herr Universitátsdozent Dr. Pn. Joser BaYER, k. u. k. Assistent am 
k. k. naturhistorisehen Hofmuseum aus Wien über Ungarns Stellung 
im BEiszeitalter. Hingangs seiner Darlegungen warf Redner einen Rück- 
blick auf die Anfánge der Erforschung der diluvialen Vergangenheit Ungarns; 
der Umstand, daB sie weniger weit zurücklágen als in anderen Löndern 
Europas, sei kein Nachteil, sondern műüsse im Gegenteil als ein speziell für 
Ungarns Palöolitforsehung glückliches Moment betrachtet werden, da diesem 
Lande dadureh áhnliche Verheerungen seiner wertvollen Fundplátze erspart 
geblieben seien, wie sie diejenigen Lünder Huropas zu beklagen haben, in 
welechen die Urgeschichtsforschung von Laien begonnen wurde. 

Heute aber sei Ungarn in der glücklichen Lage, die Hebung seiner so 
überreichen Schátze an diluvialen Kulturdenkmalen in der allen Anforde- 
rungen des modernen Wissenschaftsbetriebes gerecht werdenden Weise vor- 
nehmen zu können, da nunmehr dem Lande zu diesem Zweck eine Gruppe 
wissenschaftlich bewáhrter, unermüdlicher Forscher zur Verfügung stehe. Nie- 
mand aber werde künftig über Ungarn im Eiszeitalter schreiben oder sprechen 
dürfen, ohne der groBen Verdienste zu gedenken, die sich der greise, aber 
stets jugendfrische Direktor der ornithologisehen Zentrale. Orro HERMAN, um 
die paláolitisehe Forschuug in Ungarn erworben, als er, der BOUCHER DE 
PERrHEs Ungarns, trotz des anfáneglich abfölligen Urteiles des Auslandes, un- 
entwegt weiter daran arbeitete, der systematischen Paláolitforschung in Ungarn 
die Wege zu ebnen. Bald wurden seine Bestrebungen in reichlichstem Mabe 
belohnt, als Dr. OrrTokaR Kapiéó, Geologe von Fach, mit Ausdauer und Sorgfalt 
die ersten groBen systematischen Grabungen in der Szeletahöhle ausführte, 
welche die wissenschaftlich so bedeutungsvollen Resultate ergaben. Nicht 
minder glücklich, führt Redner aus, waren die Arbeiten von Dr. THEoDoR 
KoRmos und Dr. EuGEN HILLEBRAND, so da8 die bisher in Ungarn erzielten 
wissenschaftlichen Resultate der (Genannten schon heute einen Versuch ge- 
statten, das Palüolitikum Ungarns im Rahmen der europáischen Diluvial- 
kulturentwicklung vergleichend zu betrachten. Diesen Versuch leitet Redner 
mit einer eingehenden kritisehen Betrachtung der heute bestehenden Ansichten 
über das Ouartár ein, die ihn zur Aufstellung des folgenden guartürchronolo- 
gischen Systems geführt hat : 


e NR 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN, 401 


Postglazial—Ázilien -Tardenoisien 
Magdalénien (Arktische Mikrofauna) 


Wiürm— KHiszeit—J ung-Solutréen 
Alt-Solutréen 


RiBb-Würm  —  Aurignacien Primigenius-Fauna 
Zwischen-Kiszeit (jüngerer Löb) 


RiB-Biszeit — — Jung-Moustérien (Arktische Mikrofauna) 

Alt-Moustérien 

Achenléen 

(álterer LöB) — — Mischfauna 
Mindel-Ri8B ————  Chelléen — — Antiguus-Fauna 
Zwischenzeit. 


Dazu bemerkte Redner: Nach allen Erfahrungen, die wir bis heute ge- 
wonnen, u. zw. nicht nur in Huropa, sondern auch in dessen Nachbarschaft, 
besitzt die in Frankreich zuerst erkannte archüáologisehe Stufenfolge, wenn 
man von selbstverstándlichen lokalen Erscheinungen absieht, allgemeine Gil- 
tigkeit, mit anderen Worten, die Entwicklung der dilavialen Kultur, die der 
KRedner in zahlreichen Lichtbildern zur Darstellung brachte, war zu gleicher 
Zeit wenigstens in einem groBen Teile der alten Welt eine gleiche, wie aus 
den  geologisch-paláontologisehen  Begleiterseheinungen  gesechlossen werden 
muB. Versucht man unter dieser Voraussetzung die Hinreihung der Palüolit- 
funde Ungarns, so ergibt sich eine sehr interessante Situation: Sie besteht 
nicht darin, dab das in Mitteleuropa so seltene altpalüolitisehe Niveau auch in 
Ungarn (Krapina) vertreten ist, sondern vielmehr darin, dab die jung- 
paláolitisehe Entwicklung in Ungarn bisher fast ausschlieBlieh durch ein 
Solutréen reprásentiert wird, dessen bewunderungswürdige technische Voll- 
endung die westeuropáische Höhe aufweist. Das ist deshalb so merkwürdig, 
weil die hiehergehörigen Bindeglieder mit dem Westen so gut wie ganz fehlen, 
da Predmost, die Ofnet, der Sirgenstein etc. doch höchstens als Brückenpfeiler, 
aber nicht als Brücke zwischen Frankreichs und Ungarns Solutréen gelten 
können. Diese Sachlage ist umso auffallender, als gerade das an jungpaláoli- 
tisehen Spuren so reiche unmittelbare Nachbarland von Ungarn, Nieder- 
Österreich, bisher nicht eine einzige Lorbeerblattspitze geliefert hat; hier hat 
sich bisher das Niveau des Solutréen im LöB nicht vorgefunden, aber auch 
in Höhlenfunden fehlt es, wo, wie in der Sudenushöhle, Moustérien und Magda- 
lénien vorhanden ist und Solutréen daher wohl erwartet werden durfte. Ander- 
seits fehlt in Ungarn bislang das in Mitteleuropa so hüufige Aurignacien fast 
günzlich. Auch das Magdalénien ist bisher in seiner charakteristisehen Aus- 
prágung hier noch nicht vertreten, immerhin aber sein Horizont, der hier in 
gleicher Weise wie in Süd-Deutschland durch das Auftreten einer külte- 
léebenden Kleinfauna in mehreren Höhlen fixiert erscheint. Die in ihrem 


402 GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 


Bereich gefundenen atypischen Stein- und Knochenfunde wird man daher wohl 
in das Magdalénien stellen dürfen. 

Das gegenwaártig sich darbietende merkwürdige Bild der Kultur des 
Diluviums in Ungarn sucht Redner auf folgende Weise zu erklüren : Bezüglich 
des Solutréens dürfe man nicht vergessen, dab diese Kulturstufe, wenn die 
oben dargelegte Auffassung des Vortragenden richtig sei, schon in die Zeit 
der herannahenden Würm-Vereisung füllt, also in die Prá-Würmzeit nach der 
Bildung des jüngeren LöB. Das würde verstándlieh machen, dab die Tröger 
der Aurignacienkultur in Nieder-Österreich bei beginnender Verschlechterung 
des Klimas aus diesem alpennahen Gebiete gegen Osten nach Ungarn abge- 
wandert sind, wo sich ihnen Hunderte von Höhlen als natürliche Wohnungen 
darboten, wüáhrend sie solehe Untersehlupfe in Nieder-Österreich nur in geringer 
Zahl vorfanden. Der bisherige Mangel an reichen Aurignacienfunden wáre 
aber nicht auf das WFehlen des Menschen in Ungarn zu dieser Zeit zurückzu- 
führen, sondern hátte seinen Grund darin, dab bisher hier nur Höhlen- 
forscehungen angestellt wurden. Redner ist der Ansicht, daB die allenthalben 
műáchtig entwickelte Löbdecke Ungarns gleichwie der LöB im übrigen Huropa 
Aurignacien birgt und fordert die ungarischen Forscher auf, auch in bezug 
auf die ErschlieBung freier Paláolitstationen eine rege Tátigkeit zu entfalten. 

Ist das Aurignacien einmal sichergestellt, dann ist nach des Vortra- 
genden Meinung auch die in letzter Zeit öfters geüjuBerte Ansicht, dab in 
Ungarn die Solutréentechnik direkt aus der altpaláolitisehen hervorgeht, ekla- 
tant widerlegt. DaB diese Ansicht schon heute wenig Berechtigung besitzt, 
zeigt Redner an der Aurignacienentwicklung von Willendorf, wo sich in den 
jüngsten Kulturschichten die direkten Prototypen der Lorbeerblattspitzen vor- 
finden, die mit dem altpaláolitisehen Faustkeil nichts zu tun haben, sondern 
einfache Klingen mit Flachretusche sind, welch letztere die Steilretusche des 
Aurignacien gegen Ende dieser Stufe mehr und mehr verdrángt. Die Lorbeer- 
blattspitze geht also hier nicht direkt aus dem altpaláolitisehen Füustel, son- 
dern aus der Aurignacienklinge hervor und das wird in Ungarn wohl auch nicht 
anders sein. Wenn es Redner auf der paláetnologisehen Konferenz zu Tübingen 
noch zweifelhaft erschienen sei, ob die kleinen Artefakte von Fáustlingform, 
die Dr. Kaprié in kleiner Auswahl vorlegte, altpaláolitische Erzeugnisse oder 
altertümliche Formen des Solutréen seien, halte er es nunmehr für ausge- 
macht, dab in allen untersuchten Höhlen bisher nur Jungpalöolitikum vorliege 
und dab die Kleinformen mit Flöchenretusche in die Kategorie der Lorbeer- 
blattspitzen gehören. ! 

Trotz der allenthalben sehr máchtigen Ablagerungen, auf die sich 
Ungarns Höhlenfunde . verteilen, liegt wenigstens in der Hauptmasse nur die 
eine Kuülturstufe des Solutréen vor, für die man demnach eine betráchtliche 
Dauer anzunehmen berechtiet ist. Die 14 m miüchtige Ablagerung der Szeleta- 
höhle enthielt die geröberen: Solutréen-Artefakte in den tieferen, die schönen 
Lorbeerblattspitzen in den oberen Partien. In der Ballahöble waren nur die 
ersteren vorhanden; es seheint mithin der Mensch diese Höhle früher ver- 
lassen zu haben als die Szeleta. 


GESELLSCHAFTS-ANGELEGENHEITEN. 403 


Die bei kleinen Schürfungen aus mehreren anderen ungarischen Höhlen 
zum Vorschein gekommenen prüchtigen Solutréen-Artefakte lassen die Hoffnung 
auf eine weitere namhafte Vermehrung der Funde dieser Kultarstuffe vollauf 
berechtigt ersecheinen. 

In der Tatsache, dab diese Funde in Ungarn die Be- 
deutung des Solutréen als einer vollwertigen Paláolit- 
stüude in unzweitlelhaiter Weise bekunden erblieckt der 
Vortragende die bisher wichtigste Errungenschaft der 
Eadharosa tos elhe ünn Une azn 

Bezüglich der von Dr. KoRmos untersuchten und (im Jahrbuche der kel. 
ungarischen geologischen Reichsanstalt XX. Band, I. Heft) publizierten freien 
Palöáolitstation in Tata (Kom. Komárom) möchte Redner bemerken, dab die 
Richtigkeit ihrer Altersbestimmung durch H. OBERMAIER und R. R. ScHMIDT 
als Früh- beziehungsweise als Spát-Moustérien zur Voraussetzung hátte, dab 
der LöB im Liegenden der Kulturschichte cülterer LöBo ist. Da der LöB von 
Tata nun weder petrographisech, noch faunistisch das Geprüge des letztern 
aufweise, sondern, wie es scheint, das des cjüngeren Löbs sei die Kultur von 
Tata, trotz der zahlreichen Schaber, vielleicht eher dem ültesten Solutréen als 
einem  Moustérien gleichzusetzen. Insbesondere die Retuschierung der von 
Kormos a. 0. Taf. I. Fig. 2. abgebildeten mandelförmigen Jaspisspitze scheine 
auf die Font-Robert-Kultur hinzuweisen. Übrigens möchte Redner bezüglieh 
Tata solange kein definitives Urteil abgeben, als nicht ein reicheres Fund- 
material oder ein ungarisches Vergleichsmaterial zur Verfügung stehe. 

Zum Sehlusse seiner Ausführungen beglückwünscht der Vortragende die 
kgl. ungarische geologische Gesellschaft zu den in so kurzer Zeit erzielten 
bedeutenden Erfolgen auf dem Gebiete der Urgeschiechtsforschung, die gleicher- 
weise der michtigen Unterstützang durch die Regierung und der Opfer- 
willigkeit der vaterlindischen wissenschaftlichen Institute wie der Arbeits- 
freudigkeit der ungarischen Gelehrten zu danken seien und auf die man mit 
Neid blicken müBte, wenn sie nicht der ritterliehen magyarischen Nation ge- 
gönnt wüáren. Redner sehlo8 mit dem Wunsche eines künftigen kamerad- 
schaftliehen Zusammenarbeitens Ungarns mit dem Ausland, vor allem mit 
Österreich, das nicht nur die Lösung der oben besprochenen wissenschaft- 
lichen Probleme in glückliehster Weise fördern, sondern auch die Bande der 
Freundschaft um die beiden verbündeten Lönder fester sehlingen werde. 


xx 


In der Diskussion riechtete Dr. KoRgmos an den Vortragenden zwei 
Fragen und zwar über die Hinreihung Krapinas in sein Chronologiesystem 
und über die Berechtigaung zur Annahme zweier Biszeiten vor der hiB-Biszeit, 
welche Zeit KoRmos schon als práglazial bezeichmen will, da bisher in Ungarn 
keine auf altguartáre Biszeiten hinweisende Funde gemacht worden seien. Be- 
züglien Krapina antwortet Dr. BaxER, dab diese Funde altpaláolitisch und 
am ehesten in die Pra-RiB-Zeit zu versetzen seien, wührend welcher die 
Antiguus Fauna, von der Primigenius-Fauna abgelöst, aus Kuropa für immer 


404 GESELLSCHAFTS- ANGELEGENHEITEN. 


verscehwunden sei, Die körperliche Verschiedenheit der Menschen von Krapina 
sei möglicherweise auf die Mischung zweier Rassen, der neandertaloiden Tráger 
der altpaláolitisehen Kultur und vielleieht aus dem Süden mit den primáren 
Entwicklungselementen der Aurignacienkultur eindringenden Vorfahren des 
Homo recens zurückzuführen. 

Diese Annahme habe insofern einige Berechtigung, als sie manches 
erklüren würde, was bei der Annahme einer ungestörten Entwicklung einer 
und derselben Rasse im jüngeren Diluvium dunkel bleiben würde. Ohne ihr 
würe die unüberbrückbare Kluft zwischen der eigentliceh stupiden, kunstlosen, 
altpaláolitisehen Kultur und der kunstfrohen, ganz anderen, moderneren Geist 
atmenden jungpalöolitisehen Kultur ebensowenig zu verstehen, wie die im 
Hinblick auf das enge ze-tliehe Verhültnis des Moustérien und Aurignacien 
unverhültnismábig groBe Verschiedenheit der körperlichen Beschaffenheit der 
Tráger dieser Kulturen. Löüge dann nahe, manchenorts Mischungen der beiden 
Rassen anzunehmen, so könnte man sie vielleicht dort bestátigt sehen, wo die 
Moustérienkultur mit der Aurignacienkultur in Verbindung tritt (Alai Audit- 
Kultur), ferner in gewissen atavistischen Irscheinungen des Körperbaues des 
Aurignacien und der Folgezeiten. 

Die Frage bezüglieh der altguartáren Biszeiten beantwortet Vortragender 
dahin, dab Zeugnisse von Vereisungen im Alt-Ouartár in erster Linie die Geologie 
darbiete. Akzeptiert man námlieh Hoch- und Nieder-Terrasse als eiszeitliche 
Bildungen, was man bei dem Verháltnis dieser Terrassen zu den Moránen tun 
műüsse, so bleibe nichts anderes übrig, als konseguenter Weise auch den ülteren 
und jüngeren Deckenschotter als Bildungen von Biszeiten zu deuten und dies 
umsomehr als PExck im alpinen Gebiete Moránen nachgewiesen habe, die 
sicher ülter als die Alt-Moránen seien und mit den Deckenschottern in nahe 
Verbindung gebracht werden müBten. Faunistisch sei eine schürfere Binteilung 
vor der Antiguusfauna des Chelléen noch nicht einheitlieh durechzuführen, 
aber auch da weise schon jetzt das Auftreten gewisser Tiere, wie des Elephas 
trogontherii, auf wesentlich andere klimatische Zustánde hin, als sie einerseits 
ima Pliozán, anderseits im Mindel RiB-Interglazial bestanden háütten, so dab 
die Chelléen-Epoche nicht unmittelbar auf das jüngste Tertiár gefolgt sein 
könne und daher nicht práglazial sei, sondern daB8 diese Perioden durch betrácht: 
liche, klimatisch sehr versehiedene Zeitráume voneinander geschieden seien. 


MAGYARÁZAT A III. TÁBLÁHOZ. 


VENDL ALADÁR dr.: A Csepelsziget homokjának mikrofotografiái. (331. old.) 
. Kvarcszemek és mikroklin X nikolok közt. 

. Kvarc- és plagioklászszemek X nikolok közt. 

. Amfibolok. 

. d — diszthen ; s — sztaurolit ; h — hipersztén; a többi szem gránát. 

. Zirkon. 

6. Magnetitszemek. 

Nagyítás : 1 : 52. 


) OT a WD 


ERKLÁRUNG ZU TAFEL II. 


Dr. A. VENDL: Über den Sand der Csepel Insel. (Pag. 375.) 

1. Ouarzkörner und Mikroklin bei gekreuzter Nikols. 

2. Ouarz- und Plagioklaskörner bei gekreuzter Nikols. 

3. Amphibole. 

. d— Disthen ; s — Staurolit ;" h — Hypersthen; die übrigen Körner sind 
Granaten. 

. Zirkon. 

. Magnetitkörner. 

VergröBerung : 1 : 52. 


He 


Oo: Ot 


Földtami Közlöny. Band XLIII. kötet. Tafel III. tábla. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII, KÖTET, 1913 OKTÓBER—NOVEMBER—DECEMBER. 10—12. FÜZET, 


ÉRTEKEZÉSEK. 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 


Írta: SzáDEczkY GyYuLA dr.! 


Bevezető. 


Az Erdélyi Medence gazdag földi gáz tartalmánál fogva nemcsak 
közgazdasági, hanem igen örvendetes módon általános geológiai érdekű 
kérdés lett az utóbbi időkben. A földi gázzal kapcsolatos intenziv geoló- 
giai kutatások sok érdekes részletet állapítottak meg Erdély földjének 
történelmére vonatkozólag és az elméleti okoskodás ennek a mintaszerű 
medenceképződés kialakulásnak közelebbi körülményeire több gondolatot 
fűzött ahhoz a történethez, amelyet először rendszeresen egybeállítva 
Kocn AnwrarL: dr. könyvében cAz Erdélyrészi terciér mé- 
dence fejlődésének történetes címen (5) találunk. Ehhez 
szándékozom én is hozzájárulni a magam részéről afféle eszmefuttatás- 
sal, aminőt Párry MóRgR nyilvánított (13) a KocH emlékkönyvben. 
A tektonikai okoskodás azonban csak a sztratigrafiai észleletek alapján 
mozoghat biztosabban, ezért, mielőtt a tektonikához hozzá szólanék, új 
sztratigrafiai vonásokra és azok értékére óhajtok rámutatni. A ponto- 
sabb szintmeghatározás tekintetében tudvalevőleg főként a közepső miocén 
(sós-salifer) mezőségi rétegeknél állunk sok nehézséggel szemben. A tro- 
pikus meleg és ahogy Lóczy magát kifejezte, ra nagyobb intenzitású 
sivatagbeli állapot, megindította az Erdélyi Medencében a tengerviz 
koncentrálódását, s ennek kapcsán a só kiválását (19). E folyamat követ- 
keztében a miocén alsó szakában a kórodi retegek lerakódásakor itt 
élt gazdag tengeri állatélet elmenekült. Az itt maradt indifferens és 
helyenként nagy mértékben elszaporodott állatok, aminők a globigeri- 
nák, vagy a gyeren található halak (8) és kagylók (Tellina  ottnangen- 
sis) egyáltalában nem alkalmasak arra, hgy velük ebben az 1000 métert 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1913. évi március 5-én tartott 
szakülésén. Í 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 27 


406 D: SZÁDECZKY GYULA 


meghaladó vastagságú, márgás és homokos rétegek egyhangú, végtelen- 
nek látszó sorozatában, biztos vezető szinteket állapítsunk meg. De 
meglehetős általánosságban el van terjedve ezekben a rétegekben a 
dacittufa, amelynek anyagát leginkább a medence szegélyén, szakadá- 
sokkal kapcsolatban kigyuladt explóziós vulkánok szórták a medence 
egyhangú rétegei közé. 

Más alkalommal már volt szerencsém ezen a helyen rámutatni (20) 
a tufarétegeknek az Erdélyi Medence miocén sorozatában való sztrati- 
grafiai fontosságára. Azóta folytattam a tufák tanulmányozását és még 
inkább meg vagyok győződve ezek fontos szerepéről. Három könnyen 
felismerhető dacittufa-rétegsorozatot különböztethetünk meg a közép- 
miocén üledékek Erdély északnyugati, nyugodt, mondhatnám táblás tele- 
pülésű szegélyén (legszebben az alparéti Babgyihegytől kiindulva, Kecsed, 
Doboka, Válaszút, Bonczhida és Szamosújvár környékén), amelyek nagyj ában 
véve a Kis-Szamos völgyéig nagyon enyhe, általában számitva 1!"/2—29 
DK-i dőléssel lejtenek a medence közepe felé és amennyiben a Szamos- 
nak adózó oldalvölgyek lejtése még kisebb, fokozatosan egymás után 
eltünnek a völgy talpán. A Babgyi-hegyről jövő első vastag tufa Kecsed, 
Doboka táján tűnik el a felület alá. De itt megjelennek kb. 100 m-el 
magasabb szintben a második tufasorozatnak márgás közbetelepüléssel 
egymástól elválasztott rétegei. Ezek Kisjenővel szemben a Szamos jobb 
partján tűnnek el a felület alá. Itt azonban ismét vagy 100 m-el ma- 
gasabb szintben megtalálhatók a harmadik sorozathoz tartozó, még vé- 
konyabb tufarétegek. Ennek a táblás szerkezetű miocén területnek keleti 
határát nagyjából a Kis-Szamos jelöli, nem szigorúan ugyan, mert a 
szamosújvár-dési szakaszban a Szamos baloldalára húzódik kis területen 
a désaknai sótestet tartalmazó rétegek, gyűrött településű középmio- 
cénje. A nagyiklód-bonczhidai szakaszban pedig a jobboldalra terjed 
a táblás rész. Így, ha a Kis-Szamos nem is követi szigorúan ezt a tekto- 
nikai határt, mégis azt kell következtetnünk, hogy a középső miocén 
rétegek eme tektonikai vonása nagy befolyással volt az ősi Szamos folyásá- 
nak irányítására. 

A Szamosnak Apahidánál hirtelen É-ra kanyarodását a Kolozs 
felől ide jövő sűrű ráncok és főleg azoknak ellenálló dacittufa bordái 
okozták. 

Ettől a táblás szerkezetű szegélytől keletre eső területen a földi gáz 
érdekében tett kutatások tanusága szerint (1), egészben véve gyűrve 
vannak a miocén rétegek. A gyűrődés sűrűbb redőket vet a medence 
szegélyén, ahol a miocén rétegek a Határhegység régibb képződményei 
közelébe jutnak. 

Meg kell említenem, hogy a kolozs-kötelendi antiklinálistól K-re, 
Vajdakamarás, Mocs, Szovát, Aranykút, Kalyán környékén egy kisebb, 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 407 


egészben véve táblásféle településűnek látszó területet ismerek az előbbi 
és a sármási antiklinális között. 

Az Erdélyi Medence sótelepei antiklinálisok mentén jelentkeznek 
a felületen. Ezt az 1910 március 2-án e helyen (20) tartott előadásom- 
ban nyilvánított állításomat igazolták a földi gáz érdekében azóta végzett 
nagyszámú, igen részletes vizsgálatok. Ezek a felgyűrődő antiklinálisok 
a felületre hozzák a mélyebb tufarétegeket is, a melyek könnyen fel- 
ismerhető és biztos szintet jelölnek meg. Nyilvánvaló tehát a tufaréteg 
lehető legpontosabb áttanulmányozásának elsőrendű sztratigrafiai fon- 
tossága az erdélyi miocén rétegsorra nézve. 

A medence északnyugati részében lévő különböző tufarétegek rész- 
letes mikroszkópos összehasonlító tanulmányozása részben még hátra 
van, azért ezekről most szólni nem óhajtok. Az eredményekről később 
egy részletes munkában szándékozom számot adni. Az egyes tufarétegek 
közelebbi sztratigrafiiai és tektonikai jelentőségének megitélése szem- 
pontjából azonban vázolni kivánom itt az 1912. évi felvételeim ered- 
ményét. 

Ebben az évben a pénzügyminisztérium megbizásából tanulmá- 
nyoztam egyrészt a sármási antiklinális északi részének, másrészt a 
kisakna—balázsfalva—sorostélyi vonulatnak tufa-előfordulásait. 


I. A sármás-ugrai antiklinális. 


Itt a medence kellő közepén a felsőmiocén szarmata-rétegek (lásd 
2 és 11 műveket az irodalom jegyzékében) márgás, homokos egy- 
hangú sorozatába vékony, alig "2—1 méter vastag tufa szövődött be. 
Ez a tufaréteg nem marad mindenütt a felszínen, sőt nagyon is szeszé- 
lyesen hullámzó helyzetében többször a felület alá sülyed. Lefutásáról 
részletesen felvételi jelentésemben számolok be. Segélyével nagyon szé- 
pen meg lehet állapítani, az antiklinális vonulat mentén azokat a bol- 
tozatokat, amelyekben a földigáz meggyűlik. Ezekről röviden csak azt 
említem meg, hogy külön domborulat felel meg a sármási és külön 
gerinc a pagocsa-mezősámsondi gáz-előfordulásnak. Az előbbi sokkal 
szélesebb, az utóbbi összenyomott. Ezenkívül egy harmadik tekintélyes 
lapos antiklinális boltozatot árul el ez a vékony tufaréteg a mezőbánd-, 
mezőkapus-iklandi szakaszban, a nagy tavaktól nyugatra. A vonulat 
további folytatásában azután leszáll a tufaréteg, eltűnik a felület alatt. 
Míg ez az utóbbi boltozat legmagasabb helyen, a mezőkapusi Kiszelicza- 
tetőn 466 méter magasságban van tenger szine felett, addig az ugrai 
fúrás 378 méter mélyen, tehát — tekintettel arra, hogy Marosugra 
280 m magasan fekszik a tenger színe felet. — 564 m-el mélyebben 
ért el az előbbiekkel megegyező mikroszkópi szerkezetű dacittufaréteget. 

27r 


408 D: SZÁDECZKY GYULA 


A dicsőszentmártoni fúrás pedig egészen ilyen finom horzsaköves üveg- 
tufát 302 méterből adott. Tekintettel arra, hogy PAPP KÁROLY dr. sze- 
rint is (11) Marosvásárhely és Dicsőszentmárton közt hiányzik a dacit- 
tafa, az antiklinális tengelye itt nagy területen a mélybe sülyed. Figye- 
lemre méltó: jelenség azonban, hogy Dicsőszentmártonban, közeledve- 
a magyar-sárosi földigázhoz, 78 m-el már magasabban van a tufaréteg, 
mint Marosugrán. Magyarsároson pedig, ahol a földi gáz régóta 18me- 
retes, ismét a felületen van dacittufaréteg (17). 


II. A kisakna-balázsfalva-rüszi tufavonulat. 


A medence délnyugati részeben eső ennek a másik vonulatnak 
tufaelőfordulásai a sármás-dicsőszentmártoni vonulattól merőben külön- 
böző szerkezetet árulnak el. Ebben a vonulatban több (3—4) tufaréte- 
get tartalmazó, igen erősen összenyomott redők húzódnak egymás mel- 
lett. A tufarétegek alapján három, uralkodólag ÉNy-DK-i csapású, egy- 
máshoz szorult, legnagyobb reszben DNy-i irányban erősen áttolt redőt. 
ismertem meg, amelyek közé egyes helyeken lehet, hogy még más redők 
roncsai is közbeszorulnak. Kiemelni óhajtom itt azt, hogy a tekintélyesebb. 
és könnyen felismerhető dacittufa-rétegeken kívül több helyen, mindig 
vékony és jelentéktelen amfibolandezítlufa-rétegecskéket is sikerült fel-. 
fedeznem. 

A medence emez új közetének részletes ismertetését az Erdélyi 
Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítőjében legköze- 
lebb fogom közölni. Itt csak azt említem meg, hogy a vizaknai anti- 
klinálisban is meglévő és a medence szegélyén Kisompolyon több méter 
vastag réteget alkotó emez amfibolandezittufának részletes tulajdonságai 
alapján az Erdélyi Érchegységben Zalatna és Offenbánya vidékén lévő. 
apró amfibol-andezitkúpokkal látszanak származási kapcsolódásba jutni 
és hogy kitörésük ideje a tufarétegek előfordulása alapján középső mio- 
cénbe tehető. Ezzel kapcsolatban röviden megemlítem, hogy Vizaknán a. 
pannoniai rétegekben elmállott vékony palagonitféle tufát is találtam, 
amelynek részletes tanulmányozása még nem történt meg. 


III. Az Erdélyi Medence kialakulása. 
Tektonikai rész. 


Az Erdélyi Medencére vonatkozó eddigi ismereteink alapján a kö- 
vetkezőleg képzelem a medence kialakulásának főbb fázisait. Ennél az. 
én góndölkozásom bizonyos tekintetben hasonló nyomon halad, mint 
aminőt Pánry dr. a Kocn Emlékkönyvben (13) követett, ahol ő a medence 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 409 


belseje felé fokozatosan bekövetkező szakadásokat és sülyedéseket és az- 
után a szakadások mentén felgyűrődést vesz fel a medencealakulás fő 


tényezőjeül. 

A medence miocén rétegeiben előforduló tekintélyesebb konyhasó- 
telepekre vonatkozólag én, — tekintve ezek lokális megjelenését és min- 
denütt erős gyűrődését — már régóta lokális sülyedés valószinűségét 


hirdetem egyetemi előadásaimon, tehát nem gondolom, hogy az egész 
miocén medencét közel egyenletes vastagságú sóréteg töltené ki. Más- 
részt kétségtelen a harmadkori tengernek az ÉNy-i szegélytől fokozatos 
visszahúzódása is. Ha közbül némi ingadozás, rövid transzgresszió — ami- 
nőt BöckH HuGó dr. említ (1) — volt is, de a visszahúzódás jelensége 
nyilvánvaló. A sós medencék mindenütt elég távol esnek a harmadik 
időszaki medence északnyugati szegélyétől. A sórétegek többnyire a 
dacittufa betelepülések alatt jelennek meg és úgy látszik, hogy minde- 
nütt a miocénperiodus középső szakában váltak ki. 

PaPPp KÁáRony dr. szerint (11) a borgóprundi sóskutak jórészben 
már az aguitáni homokkőből fakadnak. MuRGcoci (9) is burdigali, hel- 
veti és tortoni sóképződményt vesz fel a szomszédos romániai oltmenti 
medencében. 

Ezekkel az erősen gyűrt rétegekkel szemben éles ellentét a nyu- 
.gati szegélyén a mezőségi rétegeknek már előbb említett merev, majd- 
nem táblás kiképződése, amely sokszor olyan benyomást tesz, mintha a 
régi merev alaphegység volna alatta. E két tektonikai forma érintkezé- 
sénél kell feltételeznünk elsősorban az erősebb megtörést és ennek 
mentén a felgyűrődést, olyan értelemben, ahogy PáÁrrYv vázolta említett 
cikkében. A párkány-táblának a medence belseje felé hajló gyenge dő- 
léséből következtetek arra, hogy a medence vetődesei nem voltak függé- 
lyesek, hanem a medence belseje felé dőltek. 

Jellemző és a gyűrődés általános szabályát követő vonás, amire 
már BöckH HuGó és Lóczy LaJos is rámutatott (1 és 7), hogy a me- 
dence belsejében lévő antiklinálisok fő csapásiránya a keleti és nyugati 
peremhegység irányát követi. A medence párkányszegélyének befolyása 
a szakadások irányára szembetűnően nyilvánul meg a kisakna— balázs- 
falva—szászvessződi tektonikai vonulatban. Ez a legerősebb, legfeltűnőbb 
diszlokáciot mutató vonulat azok között, amelyeket az erdélyi harmad- 
kori medencében ismerek. A gyűrődésben nemcsak a mediterrán, hanem 
a" szarmata-rétegek is több helyütt részt vesznek és körülötte pannoniai- 
pontusi üledékek vannak uralkodólag elterjedve, amelyek sorozatából 
merednek ki ezek a fiatalabb, több helyütt izoklinálisan összenyomott 
redők. 

Nagy érdeklődéssel olvastam Harzavárs 1911. évi felvételi jelenté- 
sében, hogy ez a gyűrődés a csapás irányában folytatódik Rüsztől 


410 DI SZÁDECZKY GYULA 


DK-re is egészen Hortobágyig a felületen lévő pontusi rétegeken (a. 
mediterránrétegek itt a mélybe húzódnak). Hogy Hortobágyfalvától DNy-ra 
Mohig az előbbire merőleges csapású antiklinális jelentkezik a Hortobágy 
patak mentén, ez talán a határhegységnek a Verestoronynál kezdődő. 
ilyen irányú vonulatára volna visszavezethető. 

Általános szabályként mutatkozik az a vonás, hogy a medence 
párkánya közeleben sűrűbben és a párkány felé tolva jelentkeznek a 
ráncok (Balázsfalva, Torda, Kolozsvár), a medence közepén pedig gyé- 
rebben vetődnek és egyenesek. 

Ezeknek és a később említendő tapasztalati tényeknek alapján azt 
képzelem, hogy az erdélyi harmadszaki medence a következő módon 
alakult ki: A. mezozoós éra végén lekoptak a megelőző idők kéregmoz- 
gásaiból származott hegyek. Ennek az elsimult egyenetlenségnek a képe 
tükröződik vissza a Gyalui hegység tetején látható peneplén arculatán. 
A nagy beszakadások megkezdődtek a medence déli felében a porfir, 
porfirit stb. kitörésekkel kapcsolatban már a malm lerakodások előtt, 
északi felében pedig a felsőkrétában. Ezek a beszakadások — tekintet- 
tel az ÉNy-i szegélyen, továbbá északon Radna vidékén és délen Por- 
csesd vidékén ismeretes eocén-maradványokra — nagyobb területre, tán 
az egész medencére kiterjedtek. Igen erős változást hoztak a felsőkréta- 
kori beszakadások létre az északnyugati részen, ahol az óharmadszaki 
lerakodások mélyen bienyúlnak a határhegység tömegébe, úgy hogy a 
bánffihunyadi medencétől északra az alaphegységnek csak egy elvéko- 
nyodó vonulata, tovább pedig (Czikó, Preluka) szórványos szigete ma- 
radt meg a felületen. A felsőkréta beszakadással kapcsolatban áll a 
Vlegyásza és Biharhegység tömegén áthúzódó erupciós nyilvánulás. 
hosszú hatalmas sorozata. A beszakadás révén támadt erozionális sülye- 
désnek, tehát a szintkülönbség nagyobbodásának hirdetője az a felső- 
kréta epochabeli durva konglomerát, amelynek maradványa a medence 
peremén sok helyütt ott van, amelyben több helyütt (Marótlakán, Kis- 
kapuson, Kisfenesen) már dacit, vagy riolit erupciós közetdarabok is. 
akadnak. A medence sülyedése és vele az erupciós működés folytatódott 
gyengébb mértékben tovább. Az eocénepocha tengeri rétegei (alsó-, felső- 
durvamészkő) közé lagunás parti, sőt édesvízi rétegek ékelődnek közbe. 
Gránitos szövetű kőzetek intrudálódtak a Vlegyászában és a Biharban 
porfirosok közé és a medence peremén valószínűleg az óharmadszakban 
is voltak apróbb vulkáni kitörések. Mojgrád környéke esetleg a Gyalui. 
tömeg telérei. 

Így gondolom a sülyedést kapcsolatban a kiemelkedéssel és ha 
PÁgry dr. (13) ezt értette volna az alatt, hogy a medence lesülyedt 
része valahol a szegélyen megfelelő kiemelkedést hoz létre, akkor ebben 
a tekintetben is egy nézeten volnék vele. Újabb, igen tekintélyes és 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 411 


nagy területre terjedő durva kavicslerakodást ismerek a középső miocén 
rétegek közt a vastag dacittufa fekvőjében a Csicsóhegyen, továbbá 
nagyon szépen feltárva Dés felett a Királyárokban, kevésbbé jól Kecsed, 
Doboka vidékén és Sólyomkőn. Kisebb-nagyobb szakadások, vetődések 
is előfordulnak Kolozsvárt a Fellegyvár—Hója vonulatban, részint a felső- 
oligocén, részint az eocén rétegeken. Ezekkel kapcsolatban következett 
be valószínűleg a nagyobb repedések mentén az Erdélyi Medencében oly 
jelentős szerepet játszó dacittufa exploziós vulkánjainak működése. Ezek 
kitörési helyére a durvább anyag, helyenként lávaféle tömegek közbe- 
ékelődése és rétegeik megvastagodása alapján következtethetünk. Két- 
ségtelen, hogy a csicsóhegyi, dobokai már régebben ismert kitöresi 
központokon kívül mások is voltak. Ilyeneknek maradványait láthat- 
juk Kolozson is és valószínűleg Kolozsvár környékén is volt ilyen 
kitörés." 

Ezekkel a középső miocén medence szegélyén működött tekinté- 
lyesebb, exploziós dacit-vulkánokkal egy időben apróbb amfbolandezit 
vulkánok gyuladtak ki a medence délnyugati peremén, közelebbről 
Zalatna, Offenbánya környékén, amelyek kis vulkáni kúpokat építettek 
fel és kevesebb törmeléküket vékony rétegenként szórták a felső 
miocénbeli tekintélyes dacittufarétegek közé. 

A dacittufa-vulkánok lassanként elcsendesedő működése folytató- 
dott a szarmata epochában is, az alárendelt amfibolandezit 
vulkánokkal együtt. Az amfibolandezitek, amennyire ezt Györgyfalván 
a szarmata homokkő alatt közvetlenül előforduló vékony tufából követ- 
keztetni lehet, úgylátszik ebben az időbén a medence északi felé- 
ben, Radna környékén ki is törtek. Ezekben tehát megnyilvánulni 
látszik a hasonló anyagú erupciónak észak felé fokozatosan fiatalabb 
időben való megjelenése, amit PáÁnry dr. az Erdélyi Érchegységben 
felismert (14) és a Földtani Közlöny 1912. évi, 42. kötete 
915. oldálán szkématikus ábrában is bemutatott INKEY megjegyzéseire 
adott válaszában. , 

A szarmáciai rétegek lerakódása kezdetén folytatódó beszakadások- 
nak illetőleg nagyobb szintkülönbségeknek hirdetői azok a tekintélyes 
szarmata konglomerátok, amelyek az utóbbi időben Mezőszentgyörgy, 
Pagocsa, Besztercze, GaáL dr. 1910 felvételéből (3) Bátos, Monor kör- 
nyékén ismeretesek lettek, amelyek vékony rétege Kolozsvár környékén 
is megtalálható a feleki rétegek alján és ennek megfelelően a Kolozs- 
vártól északra eső területen Is. 

A pannoniai (pontusi) rétegeink Gaár (2) és ScHRérER (18) 
újabb követelményei szerint az oroszországi középső és felső szarmatá- 


1 BöckH HuGó szerint (1) a felsőmediterrán dacittufa kitörésekkel kezdődött. 


412 Dr: SZÁDECZKY GYULA 


nak felelnek meg. A szarmatából a pannoniai rétegekbe való átme- 
net SCHRÉTER szerint diszkordancia nélkül következik be és mindenütt 
csendes. 

Ha a vizaknai pannoniai rétegekben előforduló vékony palagonit- 
féle tufarétegeket az Erdélyi Medencében, jelesül az Alsó-Rákos környé- 
kén ismeretes bazalt kitörésekkel kapcsolatba lehet hozni, úgy a pan- 
noniai epochába kellene helyezni az Erdélyi Medence jelentéktelenebb 
bazalt kitöréseit." 

A pontusi és levantei epochában következett be a Har- 
gita hosszú ÉNy—DK-i irányú szakadási és erupciós vonulatának meg- 
felelőleg az a hatalmas vulkáni működés, amelynek utolsó lávaömlése PAPP 
KáÁRony dr. szerint (12) a mi időnket vagy 300,000 esztendővel előzte 
volna meg. Ennek szolfatarás és mofettás működése jelenleg is tart. 

A WACHNER tanártól (22), Segesvárról a középső pontusi 
(Gongeria Partschi szint) rétegekből említett 3 em vastag tufabetelepü- 
lés egy darabkáját az ő szivessége folytán volt alkalmam mikroszkóppal 
megvizsgálni. Meggyőződtem arról, hogy ez a limonitos festés nyo- 
mán sárgás szinű tufa finom, szemes szerkezetű. Az uralkodó, részben 
kaolinosan (-- eh. rostokból álló), részben  negativjellegű  rostokká 
(földpátfélén) átalakult alapanyag szemek mellett elég sok, általában 
"/4 mm-nyi plagioklász (labradorit —- Ab An, és andezin — Ab, An.) kristály- 
töredék és jóval kevesebb magnetitszem van benne. Ez tehát csakugyan 
nem dacit-, hanem andezittufa, ahogy WAcHNER is helyesen ne- 
vezte, amely bizonyára a Hargita kitöréséből származik. Kvarcot nem 
is találtam a vékony csiszolatban. 

A Hargita impozáns tömegű vulkáni anyaga, amely annyira megváltoz- 
tatta a medencének előbbi terjedelmét és képét, lényegileg sztrato vul- 
káni termék, tehát exploziós kitörések révén került a felületre. A Har- 
gita vonulatában visszatükröződik a medence általános VONT ATA vala- 
mint az antiklinálisok általános vonulata is. 

Ha az erupciós működések időrendi sorozatán áttekintünk, az vonja 
magára leginkább figyelmünket, hogy a medence kialakulásánál leg- 
először nyugaton voltak a legtekintélyesebb beszakadások, amelyek Erdély 
nyugati Határhegysége erupciós anyagának a nagy részét a felületre 
hozták. Azután eltekintve apróbb ingadozásoktól, a medence belsejében 
támadtak újabb beszakadások ezekkel kapcsolatban, főleg a medence 
északi felében  kigyuladtak az exploziós dacittufa-vulkánok. Végül foly- 
tatódtak a pannoniai és levantei sülyedések és szakadások a medence 


1 HOFFMANN K. dr. BöckH JÁNOS és VITÁLIS ISTVÁN dr. (1907-ben) a balatoni 
bazaltot pannoniai kitörésnek tartják, azonban LÖRENTHEY IMRE dr. szerint úgy a 
balatoni, mint az oltmenti bazalt alsó levantei korú. 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 413 


déli és délkeleti részében és ezek kapcsán felépült a Kelemen — Hargita 
fiatal, impozáns vonulata. 

A medencének egészben véve délkeletre való sülyedésével a fiata- 
labb és hovatovább kisebb medencerészletek fokozatos vándorlása, tehát 
nyilvánvaló. Még inkább szembetűnik ez, ha tekintetbe vesszük azt is, 
hogy Romániában Dambovitza és Moldova déli része között a legfiata- 
labb, legjelentékenyebb mozgások még a Hargita kitörésénél is fiatalabbak, 
amennyiben legerősebb fázisuk a negyedkor elejére esik (15). SAwIckT- 
nek ezzel ellenkező hivatkozása (16) helytelen. PoPEscu-VOITESTI még a 
Brezoi-Titesti beszakadást is posztpliocén, pleisztocén eleji nagy mozgá- 
sokra vezeti vissza és a dambovitzai fontos tektonikai vonalnak képző- 


dése — amely egymástól lényegesen különböző faciesek határa — hosszú 
időn át, amely a pliocén tektonikai vonásokat is átszeli, — még ennél 


is fiatalabb (15). 

Ha most ennél az úgyszólván egy egész érára vonatkozó képnél 
szemelőtt tartjuk azt a sokszor elfeledett (16) vezető fonalat, hogy a 
föld kihülésével térfogata kisebbedik, tehát a kéreg kisebb területre 
zsugorodott, akkor megértjük, hogy a medence belsejében lesülyedő és 
a határon erupciós tömegeben felnyomuló átalakulásoknál egészben véve 
mégis csak sülyed a szint. A sugár irányában a föld központja felé 
törekvő tömegek oldalnyomást gyakorolnak egymásra, tehát a gyengébb 
helyeken, a szakadások mentén (balázsfalva—rüszi vonulat!) felgyűrődnek 
egymásra szorulnak a rétegek. Innen van, hogy a jól ismert redők a 
"nyugati és déli párkányon mind a közeli párkánytól vannak alátolva, 
illetőleg a medence belseje felé néző szárnyuk dől laposabban. 

Hogy a közeli Moldovában a redők hosszabb szárnya Ny-ra, Er- 
dély felé dől, tehát K-rőil vannak alátolva, azt talán a Dobrudsától 
ÉÉNYy-ra huzódott variszkusi hegységnek tulajdoníthatjuk, amely a felüle- 
ten többé nem látható, de MRazrc szerint talán még az alsó mioecén- 
ban (8), sőt tekintettel arra, hogy zöld kavicsai a sármási és mező- 
szentgyörgyi szarmata kavicsok között is előfordulnak, szerintem egyes 
részeiben talán még később is a felületen volt. A medence közepe tájára 
eső sármási antiklinális daganatok azonban elég szabályosaknak látsza- 
nak, mintha itt az oldalakról jövő nyomások egyenlő mértékben érvé- 
nyesülnének. 

Az antiklinálisok általános ÉNy—DK-i csapásával ellenkező meg- 
törések tán a medence északi és déli párkánya nyomására vezethetők 


1 Ez a felnyomulás okozza talán a felsőkréta és részben az óharmadkori ré- 
tegeknek azt a gyűrődését, amely a Vlegyásza tömege ÉK-i szegélyén Marótlakán, 
továbbá a KocHtól ismertetett Hódosfalván a Gyalui tömeg szegélyén sok helyütt, 
pl. Kisfenesnél is olyan jellegzetesen előfordul. 


414 DI SZÁDECZKY GYULA 


vissza. Ennek lehet tulajdonítani az antiklinális vonulatnak azt a na- 
gyon hullámos menetét is, melyet a tufaréteg segélyével a sármás—- 
magyarsárosi szakaszban kimutatni sikerült. Ha az orogenetikus erők- 
nek a harmadik időszak folyamán egészben véve DK-i irányban való 
elmozdulását, a medencéknek ilyen irányú vándorlását a fiatal xzgei be- 
szakadásokat tekintjük, úgy valószínűnek kell tartanunk, hogy az Erdélyi 
Medence levantei vizei ezen a részen találtak lefolyást a tenger felé. 

Mnazcxc szerint (a (8) alatt idézett mű 20—56. lap) a déli Szubkárpát 
vidéken a pliocén (meotiai, pontusi, daciai, levantini) rétegek összes. 
vastagsága 1090—1500 m-nél nagyobb és ezek lerakodása után i5 ca 
felső pliocénben, vagy nagy valószínűséggel a posztpliocénbenv erős moz- 
gások voltak, amelyek révén a flisöv fedőrétegei autochton miocénjével 
együtt a szubkárpát miocénra tolatott. Ez előtt, a középső miocénben 
fejeződött be a keleti Kárpátokban UHrriGc Szubbeszkid takaró- 
jának megfelelő szegélyborítéknak (cnappe marginales) és valószínűleg 
a beszkidtakarónak megfelelő úzi- (Bakó-) homokkőnek a rátolása az 
autochton miocen sósrétegekre. 

SCHMIDT KÁRoLnY is felveti a kérdést (17), vajjon nincs-e rátolva a 
Hargitától DK-re a Feketeügy környékén a flis a sóagyagra? 

Az erdélyi és a romániai miocén medencének összeköttetését na- 
gyon valószínüvé teszi a dacittufa-rétegek hasonló többszöri ismétlő- 
dése egyrészt Nagyselyk vidékén, másrészt Campulungon (151273). 

Ha az Erdélyi Medence vizeinek jelenlegi nyugati irányú lefolyá- 
sát tekintjük, akkor ennek megértésénél az említett rátolások és a me- 
dencétől DK-re eső területen bekövetkezett nagy tektonikai mozgások 
jöhetnek segítségünkre, amelyek ezen a részen elzárták a medencét, a 
vizeket ellenkező folyásra kényszerítették és létrehozták a jelenlegi állapo- 
tokat. Az Erdélyi Medence tehát egyrészt a Gyalu-Bihar és szomszé- 
dos nyugati Határhegyek között képződött ki, melynek jelentékeny 
része hercyniai kontinens töredékekből áll, másrészt pedig a szintén 
ilyen származású, de a dinári részhez tartozó Dobrudsa vonulat 
között. Sokkal jelentékenyebb és fiatalabb ez utóbbi régi kontinens töre- 
dék sülyedése, mint Erdély nyugati Határhegységeé. 

Ezeknek a régi, megmerevedett kéregrészeknek az epirogenetikus 
mozgásával kapcsolatban következett be a medence töltelékének ránco- 
sodása és a szegélyrészeknek rátolódása, nyugaton az Erdélyi Érchegy- 
ségben, TELEGDI Rorn Lasos részletes felvétele szerint (21) ÉNy-ra, ke- 
leten a Dobrudsa vonulatában egészben véve keletre. Utóbbi vonulat a 
DK-re fokozódó sülyedés révén nagyobb részben eltűnt a felületről. 

Az Erdélyi Medence tehát egy olyan érdekes kis része a harmad- 
szaki nagy geoszinklinálisnak, melynél a hercyniai ráncosodásból támadt. 
kontinensek északi és déli csoportja egészen közel került egymáshoz. 


ADATOK AZ ERDÉLYI MEDENCE TEKTONIKÁJÁHOZ. 415 


Irodalom. 


(Az 1—22. számok alatt idézett forrásmunkák a szövegben zárójelbe téve megfelelő 
számokkal jelölvék.) 


1. BöceH Hucó dr.: Az Erdélyi Medence földgázt tartalmazó antikli- 
nálisairól. M. k. Pénzügyminiszterium kiadása 1911. 

2. GAÁL Isrván dr.: Az Erdélyi Medence neogén képződéseinek réteg- 
tani és hegyszerkezeti viszonyairól, Kocn-emlékkönyv, 1912, 7. oldal. 

3. GAÁL Isrván dr.: Szászrégen és Bátos környékének földtani viszonyai. 
A m. k. földtani intézet 1910. évi jelentése, 102—103. oldal. 

4. HorrER Anspgás: A Kiskapus és Gyerővásárhely közötti terület geoló- 
giai viszonyai. Doktori értekesés. Kolozsvár, 1909, 52— 53. oldal. 

5. KocH AwraL dr.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei 
II. Kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest 1910, 318. oldal. 

6. KocH ÁNNTAL dr.: Apró pal;zontelógiai közlemények. Földtani Köz- 
löny 34. kötet, 1904, 333. lap. 

7. Lóczy LaJos dr.: A romániai petróleumterület és ennek összehasonlí- 
tása az Erdélyi Medencével, Földtani Közlöny 41. kötet, 1911, 386. old. 

8. Megazzc L.: Lindustrie du pétrole en Roumanie. Les gisment de 
pétrole. Bucarest, 1910. P. 41. 

9. Mugaoci D. G.: Das Tertiár Olteniens etc. Extras din Anuarul Insti- 
tuluj geol. al Romanici An. I. Fasc. No. 1. Bucuresti, 1907. 

10. Papp KÁRorY dr.: A kissármási gázkút Kolozs megyében. Földtani 
Közlöny, 1910, 40. kötet, Budapest. 

11. Papp KÁRorY dr.: A kálisó és e köszén állami kutatása. A m. k. föld- 
tani intézet 1907, évi jelentése, Budapest. 

12. Papp KáRory dr.: A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék 
vármegyében. Földtani Közlöny 42. köt. 1912, 696. old. 

13. PáLrrv Mór [dr.: A medencék gyűrődéséről, tekintettel az Erdélyi 
Medence antiklinálisaira. KocH-emlékkönyv, Budapest, 1912, 91. oldal. 

14. PárnrY Mónk dr.: Az Erdélyrészi Ércbegység bányáinak földtani viszo- 
nyai és eretelérei. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. kötet, 4. füzet, 
Budapest, 1911. 

15. PorPEscu-VoIrEsriI: OContribution a létude géologigue de la region 
des collines comprises entre la vallée de la Dombovitza et le vallée de VÖltu. 
Anuarul Institutuluj geologic al Romanei, 1898. Bucnresti, 1909, 277. old. 

16. SaAwrcxki L. dr.: Die jüngeren Krustenbewegungen in den Karpathen. 
Mitteil. d. Geol. Ges. Wien II. 100, 1909. 

17. ScHmipr C.: Naturgase und Erdöl in Siebenbürgen. Bergwirtschaft- 
liche Mitteilungen, Berlin, 1911. Pag. 73. 

18. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: A magyarországi szarmata rétegtani helyzete. 
Kocn-emlékkönyv, Budapest, 1912, 127. oldal. 

19. SzápEczky Gyuna dr.: Földi gáz és petróleum az Erdélyi Medencében. 
Természettudományi Közlöny, 43. kötet, 1911. 


416 D: SZÁDECZKY GYULA 


20. SzápeczgyY Gyura dr.: Adatok az Erdélyi Medence ÉNy-i részének 
tektonikájához. Földtani Közlöny, 40. kötet, 1910. 

21. TeErEGpi RorH Lasos: Jelentés a m. k. földtani intézet 1900. évi 
részletes geológiai fölvételéről, Budapest, 1902. 

22. WACHNER HENRIK : Adatok Segesvár környékének földtani alkotásához. 
Földtani Közlöny, 41. kötet, 1911. Budapest, 742. oldal. 

Kelt Kolozsvárott, 1913 június hó 1-én. SZÁDECZKY GYULA. dr. 


egyetemi tanár. 


AZ ÚJMOLDOVAI BAZALT. 


Írták: DR. EmszT KÁLMÁN és ROZLOZSNIK PÁL. 


Bevezető. 


A Magyarhoni Földtani Társulat segélyével az 1906. évben 
eszközölt tanulmányútam alkalmával az Újmoldovától K-re fekvő Amália-völgy- 
nek felső harmadában az erről a vidékről már régóta ismeretes bazaltból is 
gyűjtöttem néhány példányt. Ennek a kőzetnek összetételéről az irodalomban 
eltérő adatokat találunk. 

Előfordulását MaRrrisi KáRonrY fedezte fel s azt írja, hogy a benedikti 
hegy szienitjében wacke-szerű bazaltnak és mandulakőnek telér- vagy 
tömzsszerű tömege fordul elő.! Corra B felemlíti, hogy Újmoldova mellett a 
banatitot valódi olivines bazalt töri át? 

A közet sajátos összetételét NixpzwiEpzri J. mikroszkópos vizsgálatai 
derítették ki.? Vizsgálatai alapján a cDreieinigkeit, táróból gyűjtött kőzet 
túlnyomó augiton kívül, magnetitból, biotit ból, olivin ból s mezoisz- 
tázisként megjelenő üvegbázis ból áll. cEz az alapanyag keresztezett niko- 
lok között ugyan sok helyütt a fény gyenge kékes polarizációját ismerteti fel, 
az anyag egyébkénti jellege után azonban azt hiszem, hogy ezt a tüneményt 
a kristályos alkatrészek által okozott molekuláris feszültség eredményének kell 
felfognom és az alap amorf természetét kétségen felülinek tartomo. A kőzetet 
ennek megfelelően magma bazalt nak határozza meg. Két évvel rá SzaABó 
Józser dr. tette közetünket tüzetes vizsgálat tárgyává. KElőfordulására nézve 
megjegyzi, hogy a kvarctrahitot (kvarcos dioritporfiritot) két egymással nem 


1 KARL MARTINI: Die geognostischen Verhültnisse in den Banater Bergwerk- 
revieren Oravicza, Dognácska und  Neu-Moldova. LEONHARDS Taschenbuch für 
Mineralogie, 1823, 555 Il. 

2 B. v. Corra : Erzlagerstátten im Banat und in Serbien. Wien. 1864, 47 Il. 
3 JT. NigpzwIgpZKI: Zur Kenntnis der Banater Eruptivgesteine. TSCHERMAKS 


Min. Mitteilungen. III, 1873, 261 I. 


atta ama kátál súlú stk SÉG KA ön sban kát átélő ád ák za sa ső 4 


sm 


AZ ÚJMOLDOVAI BAZALT. 417 


párhuzamos K—Ny csapású telérben áttöri, belőle ökölnagyságú zárványokat 
is tartalmaz s fiatalabb az ércelőfordulásoknál is. Új alkatrészül kimutatja a 
magnetit-augitos szegélyű amfibolt, pikotitot, apatitot, egy helyen egy 
nagy plagioklás z-kristályt, mandulakitöltésül thomsonitot, kalcitot, 
fennőve analcimot s kalcitot. Hogy az alapanyag (mezosztázis) termé- . 
szetét kikémlelje, hosszabb vizsgálatnak vetette alá; vékony csiszolatból só- 
savval teljesen kioldódott, a kőzet porából bőséges kocsonyakiválás mellett 
sósavval nyert oldatban lángfestéssel igen sok Na-ot, sok (Ga-ot s elég sok 
K-ot mutathatott ki. Az oldat vegyi vizsgálatát Jovicza SÁxpog és ORpópY LaJos 
vitték keresztül az egyetemi vegytani intézetben ; erre az elemzésre még későb- 
ben visszatérek. Minthogy pedig az egyöntetű színtelen kristályos alapanyag 
a sugaras-rostos tomzonittal, bár ez az alapból kikristályosodni látszott, egy- 
forma interferens színeket mutatott, azt szintén tomzonitnak véli s a közet 
számára thomsonitbazalt néven új közettipust teremt.! 

Rárn G, a cdioritoto és az éretömzsöt áttörő olivines bazaltot csak 
éppen hogy megemlíti.? 


Petrografiai leírás. 


Mint az az előzőkből kitűnik, az újmoldovai bazalt ásványos össze- 
tétele az eddigi kutatások révén jól ismeretes, csak a színtelen bázis termé- 
szete vitás. Az általam gyűjtött közetek némelyikében ez a színtelen bázis ke- 
resztezett inkolok között nem reagáló üveg, a közet tehát NIEDZwIEDZKI meg- 
határozásának megfelelően limburgitnak vagy magmabazaltnak 
jelölendő, más kőzetekben ellenben nefelinnek bizonyult," a kőzet tehát a 
nefelines bazaltnak első előfordulása hazánkban. A következőkben csak 
a kőzet főalkotórészeinek mikroszkopiai tulajdonságait röviden felsorolom. 

a) Nefelines bazalt. Szövete porfiros, beágyazásai 0-4—0-6 mm-es 
vagy ennél is nagyobb szemnagyságú augit és olivin. A túlnyomó alap- 
anyag magnetitból, apatitból, biotitból, augitból és nefelinből tevődik össze 
olyanténképpen, hogy a 07(05—0-1 mm szemnagyságú augit- és biotit egyének 
0:1—0:55 mm szemnagyságú nefelinegyénekben ülnek. . 

A kőzet főrészét alkotó augit a titánaugithoz tartozik. Erős 
disperziója o — v, jól mutatja a kiváltódások diszperzióját; tengelyszögére a 
BxcKE-féle rajzolóasztallal a következő értékeket nyertem 9V —-k 509, -4 532 
és 49:5". Rendszerint homokóraszerű felépítést mutat, pl. kioltódása a magban 
cry —— 449, a piramis szerinti növési kúpban cyr— — 509, az erősebb szín- 
intenzitású prizmazona szerinti növési kúpban cr— — 609. Pleochroizmusa. 
8 — Ty — violás, a — sárgás. Gyakran ismétlődő ikerképződést mutat (100) lap 


1 SzaBó JózsEF: Újmoldova némely eruptiv kristályos kőzete. II. A. moldovai 
bazalt. Földtani Közlöny V., 1875, 194. I. 

2 G. vom RárHn: Bericht über eine 1878 unternommene Reise etc. Sitzungs- 
berichte d. niederrh. Gesellschaft in Bonn. 1879, 55. 1. 

3 V. ö. ROZLOZSNIK PÁL és dr. EmszT KÁLMÁN: A Medves-hegység bazaltos 
kőzetei. Földtani Közlöny, XLI., 1911, 258. oldalán 7. jegyzet, 


415 Dr EMSZT KÁLMÁN ÉS ROZLOZSNIK PÁL 


szerint, az alapanyag augitjai ferde penetrációs ikreket is alkotnak. Az alap- 
anyag augitjai szélükön gyakrabban karbonátokká mállottak el. 

A pikotitoktaederes olivin részben idiomorf, részben korrodált formá- 
ban fordul elő; rendszerint nagyobb egyéneket alkot, szemnagysága azonban 
lesülyedhet az alapanyag ásványainak szemnagyságáig. Tengelyszöge igen nagy, 
optikailag pozitiv jellege még eldönthető, diszperziója v— o. Szélén és repe- 
dések mentén barnára festett szerpentinné bomlik el. Mennyisége az augiténál 
jelentékenyen kisebb. 

A barna biotit az alapanyagban bár nem nagy mennyiségben, de állandó 
elosztásban észlelhető, sokszor a magnetitot — olykor az olivint szélezi. Ten- 
gelyképe mérhető mértékben nem nyílik szét. 87 

Érce mindig izometrikus, tehát titántartalmú magnetit. Az apatit 
vékony tűi sűrűn észlelhetők. 

A nefelin gyenge kettős törése, a kanadabalzsamétól alig különböző 
fénytörése s negativ egytengelyű tengelyképe által meghatározható. Repedések 
mentén vagy apró fészkekben gyakran alacsony kettőstörésű és fénytörésű 
zeolitos ásvány (opt. 4-, 2E — 739), olykor karbonát is pótolja, mely másod- 
lagos ásványok mandulakitöltésül is észlelhetők. Részletesebben nem foglal- 
koztam velük. 

A nefelinen kívül valószinűleg gyér üvegbázis is fordul elő; a biotit s 
augit egyénekkel telt alapokban azonban biztos megkülönböztetése a ] a talált 
nefelinegyénektől nem vihető keresztül. 

b) Alimburgit kifejlődése hasonló a nefelines bazaltéhoz, csakhogy 
itt a nefelin szerepét nefelinitoid üveg veszi át. Olivinje teljesen szerpen- 
tinné és esetleg karbonáttá változott át. Titánaugitjának kitolódását a 
piramisszerinti növési kúpban 49—519-nak, a prizmazona szerintiben 60— 
62:59-nak találtam. Tengelyszöge a magban 2V—7- 489, s ez az érték szé- 
lén 449-ra sülyedt, nagysága tehát a kioltódás értékének nagyobbodásával 
fogy. A színtelen izotrop üvegbázis részben zeolitos ásványokká bomlott el. 


Vegyi összetétel. 
A nefelines bazalt OsaAnNw-féle állandói a következők : 


SE AGOT SAS ÁST A (IGIZOSM E BIBO NTI SALA 
az 2 e S 29s s f esd 9 a ose Z ae yesss el a 


Összehasonlítva közetünket az OsanN által felállított nefelines bazalt- 
tipusokkal, azt találjuk, hogy az újmoldovai kőzet a RoBbergtipus és a 
Kreuzbergtipns közzé esik.! DLegfeltünőbb a kőzet magas cCv (illetve AZ,0O,) 
tartalma, mely Osawxw-nak Kreuzberg- és Heidersbergtipusaiban még jelenté- 
kenyen nagyobb mértékben lelhető. Osanw idézett helyen részletesen foglalko- 
zik a váratlanul magas Al,O, tartalom okaival. Az újmoldovai kőzetnél ez a 


1 A, OsaNN: Versuch einer chemischen Classification der Eruptivgesteine. 
Die ErguBgesteine. T. M. u. P. M. XXI. 


üdít jaaa. sás ást 


AZ ÚJMOLDOVAI BAZALT, 419 


1. Nefelines bazalt, Újmoldova, elemezte dr. EmMszT KÁLMÁN 


2. Bazalt, Új- Í 3. Pikritporfir 


I eredeti [cssélésne ! fém atom moldova HCI Stajerlak 
I — elemzés ( 0/ oldat összetételel el. Jonw C. 
Si0, 4128 4459 38-54 
TO, 47 184 116 13 
Al, 0, 17-12 10-91 18:86 917 
FeO,. 154 398 6. b ÉRE jás6 
TEOg ZS, ] KERES heat [dl 
MjO 997. ] 1497] 12-94 5:35 9:07 
CaO 12:96 15-05 13701 655 1195 
MnO ny. fé iz 
Na,o 3:19 335 579 159 nincsenek 
K,O 196 136 2:35 168 meghatá 
ES0S 0"19 0-08 0-14 0-40 j TOZVa 
jE0sap a ap lá katonai És — 1:76 J 
ÉLÖ o eg J té 0-45 [ 522 
OS 021 — — 0"50 153 
S bi d: I és nel 
CI 
Li I — 
Összesen . 10054 


körülmény a csillámtartalmon kívül az augitnak jelentékenyebb Al 0, tartal- 
mára enged következtetni. Mindenekelőtt tehát kívánatos volna az augit meg- 
elemzése is. Szóba jöhetne ugyan az amorf üvegbázis is, ez azonban aláren- 
delt szerepet játszhatik s vegyi jellege ismeretlen. 

A 2. szám alatt közölt elemzés Jovirza SÁnpoR és ORDópY LaJos szerint a 
bazalt sósavas oldatának összetétele (közölte SzaBó JózsEr). Minthogy azonban 
az olivin ismeretes módon már hideg sósavval is elbomlik, továbbá meleg 
sósav C. E. LoRp szerint! a titándús augitokat teljesen elbontja, ezen elem- 
zésből egy bizonyos alkotórész összetételére következtetést vonni nem lehet. 
Ebben az elemzésben különösen feltűnik a Na,0 alacsony mennyisége rendes 
K,O mennyiség mellett. 

A 3. alatt közölt elemzésről kesőbben lesz szó. 


Az újmoldovai bazalt tehát az előzök szerint úgy ásványos, mint vegyi 
összetételét tekintve, a tefrites sorba tartozik. Minthogy a krassószörényi 
hegységben más hasonló tipust nem határoztak meg, legközelebb fekvő gondo- 
lat volna őt a Balkán hasonló közeteivel összefüggésbe hozni. A. Balkánból 


1 H. RosENBuscH u. E. A. WüLFIÖsG: Mikroskopische Physiographie der 
petrographisch wichtigen Mineralien. II. IV. Auflage. 1905, p. 209. 


4920 D: EMSZT KÁLMÁN ÉS ROZLOZSNIK PÁL 


pl. Rosrwan ! írt le nefelines bazaltot, Tovura F. pedig bazaltoidos nefelines 
tefritet.? 

Nincsen azonban ÉSÉT VA az az eshetőség sem, hogy az újmoldovai ba- 
zaltok a Krassószörényi hegységnek más néven leírt közeteivel egy közös cso- 
portba lesznek egyesíthetők. Azokra az Anina és Stajerlak környékén 
előforduló kőzetekre gondolok, melyek rendesen pikrit, pikritporfirit néven 
szerepelnek s talán a melafirok is.? Addig, míg az alkali- és az alkalimészsor 
közeteit nem különítették el, a pikrit név tulajdonságaikat fedte; másként áll 
a dolog, ha pikritek alatt RosEnBuscH ajánlata szerint csak az alkali mészsor 
kőzeteit értjük. S tényleg már RosEnBuscH megjegyzi az Anina aknai kő- 
zetre, hogy a pikritporfirokhoz csak látszólagos s tévútra vezető hasonlósá- 
got mutat s benne a monchiguitok hangját sejti. (L. c. p. 1332.) 

A stajerlaki kőzet pld. HussAxK szerint üvegbázison kívül olivinból, augit- 
ból áll s ennek a köőzetnek 3. alatt közölt s Jouwn C. által eszközölt elemzése 
hézagossága dacára is feltünő megegyezést mutat az újmoldovai bazaltéval. 
Míg a tulajdonképeni pikriteket jellemzi a magnezia tetemes túlsúlya a mész 
felett (I. RosEsBuscH: Elemente der Gesteinslehre. III. Auflage. 1910, p. 427.) 
a stajerlaki cpikritporfiro-ban az újmoldovai bazalthoz hasonlóan a mész meny- 
nyisége valamivel nagyobb a magnéziáénál. 

A  stajerlaki—aninai kőzetek korára nézve T. Rorn Lasos vizsgálatai 
kiderítették, hogy az alsókrétakorú üledékeket is áttörik, felső határa nem 
állapítható meg s így az újmoldovai bazalttal való egykorúságának mi sem 
áll útjában. 

Kelt Budapesten, 1913 május hó 1-én. 

RozLozsNIK PÁL 
m. k. geológus. 


1 Au. RosrwaL : Zur Kenntnis der kristallinisehen Gesteine des zentralen Bal- 
kan. Denkschriften d. k. Akad. d. Wissenschaften, Wien, 1890. LVII. p. 268. 

2 Dr. FRasz TouLA: Geologische Untersuchungen im östlichen Balkan. Neues 
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1890. I. 273 I. 

3 EUGÉN HussAK: Pikritporphyr von Steierdorf, Banat. Verhandlungen der 
k. k. Geol. Reichsanstalt, 1881, p. 258. 

T. RorH LaJsos felvételi jelentései a M. Kir. Földtani Intézet Évi jeleátésélték 
következő évfolyamaiban: 1886, p. 162; 1887, p. 123.; 1890, p. 30; 1891. p. 81, 
SCHAFARZIK F. dr. mikroszkopos vizsgálataival. 

Dr. F. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie II. 1894. p. 856. 

4 H. RosENxBuscH: Mikroskopische Physiographie. IV. Auflage. ErguBgesteine. 
1908. p. 1326. 


FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A GERECSE-HEGYSÉGBEN, 


Írta: KULCSÁR KÁLMÁN.! 


A mult év augusztás havának elején dr. SCHAFARZIK FERENc műegyetemi 
tanár úrtól azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy a Gerecse-hegységben 
intézete részére kövületeket gyűjtsek s ezzel kapcsolatban földtani megfigyelé- 
seket végezzek. 

A rendelkezésemre álló idő legnagyobb részét arra használtam, hogy a. 
kevésbé ismert júrakorú rétegekből gondos gyűjtéseket eszközöljek, amiáltal 
a már begyűjtött és különböző intézetekben elhelyezett, főként HANTKEN gyűj- 
téséből származó gazdag kövületanyagot rétegtani szempontból is értékessé 
tegyem. Ezenkívül gyűjtöttem a. kövületekben nem szegényebb harmadkorú 
képződményekből is. 

A Gerecse-hegység júra rétegsorozatának megállapításánál HANTHER MIKkSÁ- 
nak van legnagyobb érdeme. HANTEEN ugyanis kövületekkel az alsó-, középső- 
és felső liászt, az alsó- és középső doggert mutatta ki, valamint bizonyos fel- 
sőbb júrabeli képződményeket. Ezt a rétegsort dr. HorManwx KÁROLY az alsó 
tithonnal egészítette ki. Később Srarr Jáwsos és dr. Lirra AvRÉL urak végeztek 
megfigyeléseket a Gerecsében s a már kimutatott emeletek több új előfordulá- 
sát említik munkáikban. 1 

Nyári kirándulásom alkalmával törekedtem az eddig ismertetett összes 
júraelőfordulások felkeresesére s személyes megfigyelések alapján arra az ered- 
ményre jutottam, hogy a gerecsei jurasorozat részletesebben tagolható, vala- 
mint, hogy az eddigi megállapítások javításra szorulnak, amely a gazdag fauna 
beható tanulmányozása alapján vihető csak keresztül. 

A Gerecsében a júra szisztéma mészkövek alakjában van kifej- 
lődve. A fauna és a települési viszonyok alapján az alsó-, középső- és felső 
liászt, az alsó doggert és a tithon emeletet különböztethettem meg. A. HANTKEN 
kimutatta középső doggert eddigi gyűjtéseim alapján nem tudom megerősíteni, 
de nagyon valószínűnek tartom, hogy az összfauna részlettanulmánya ezt az 
eredményt is meghozza ; sőt hiszem, hogy a tatai Kálváriadombon kifejlődött 
felső dogger is kimutatható lesz. t 

Az alsó liász vörösszínű mészkövek alakjában van kifejlődve. Altalá- 
ban két fácies különböztethető meg, úgymint a brachiopodás és az ammoni- 
teszes fácies. 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1913. évi január 8-ikán tartott 
szaküléséből. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913 28 


492 KULCSÁR KÁLMÁN 


A brachiopodás fácies kétféle alakban lép fel. Pockőn, Tölgy- 
háton, Kisemenkesen és Nagypisznicén a dachsteinmészkő felett világoz vörös- 
színű, kövületekben szegény mészkő következik. H rétegek fácies és a telepü- 
lési viszonyok alapján a tatai és dorogi brachiopodés fáciessel azonosíthatók 
s a Psiloceras megasto ma szintbe helyezhetők. Ettől egészen eltérnek 
az Asszony-, Teke-, Nagysomlyó- és Hosszúvontató hegyeken előforduló mész- 
kövek. Ezek ugyanis gazdag brachiopoda és apró ammonites faunájukkal a 
jellegzetes hierlatzal egyeznek s annak megfelelőleg a liász /-ba helyez- 
hetők. 

A brachiopodás fáciesre mindenütt. ahol csak megfigyelhető volt az 
ammoniteszes fácies vörösszínű, cefalopodás mészköve települ. A mészkő 
uralkodólag húsvörös színű, helyenkint azonban világosabb, vagy sötétebb 
színárnyalattal. E fáciesen belül az egyes szintek csakis az összfauna feldolgo- 
zásával jelölhetők ki. Nagyobb kiterjedésben a tardosi Bányahegyen és a bajóti 
Öregkő ny-i oldalán jut felszínre; de előfordul Pockőn, Tölgyháton, Nagy- 
emenkes dk-i oldalán, Törökbükk, Domoszló, Nagypisznice és a Kisgerecse 
nevű hegyeken is. 

A középsőliászt vörös, cefalopodás mészkövek képviselik. A középső 
liászon belül is két fácies különböztethető meg, úgymint a sötétvörös 
színű, mangángumós és a világosvörös színű mészkő. Míg 
az első fácies mészkövei sötétvörös színűek, egyenetlen felülettel hasadók, vastag 
padosak, addig az utóbbi fácies mészkövei világosvörös, helyenkint sárgás- 
fehér színűek. ridegek, síma törésűek, vékony táblásak. A begyűjtött fauna 
alapján mindkét fácies az A maltheus margaritatus szintbe helyezhető. 
Felszínre bukkannak!: Pockő, Tölgyhát, Nagyemenkes, Törökbükk, Domoszló, 
Nagypisznice és a Kisgerecse nevű hegyeken. 

Tölgyháton a világosvörös színű mészkő felett mintegy 50—60 cm vas- 
tagságban sötétszürke színű agyág fordul elő lokális kifejlődésben. 
Az agyagot dr. Vapász M. ELEMÉR úr vizsgálta meg s nagymennyiségű hal- 
fogat talált benne a foraminiferák teljes hiányával. Azt hiszem nem tévedünk, 
ha ez agyagréteget még a középső liászhoz soroljuk, mivel fedője a kövületek- 
kol jól jellegzett felső liászemelet. 

A felső liász agyagos, sötétvörös szinű mészkő alakjában lép fel. 
Vékony, összetöredezett tábláinak felülete rozsdavörös agyaggal van bevonva. 
Ezzel könnyen megkülönböztethető a vörösszínű alsó dogger mészkötől, 
melynek egységes réteglapjait világosvörös színű agyag vonja be. De külön- 
böznek egymástól a hasadásban is, ugyanis a felső liász mészkövek egyenet- 
len felülettel hasadnak, addig az alsó doggerkorúak síma törésűek. Az alsó 
dogger felsőbb rétegei szaruköves fácies-be mennek át. A szarukó 
vékonytáblás, világos, vagy sötétvörös, helyenkint pedig egészen barnaszínű. 
Vastagsága 1—2 m-re tehető. A felső liász és alsó dogger mészkövek együt- 
tesen jutnak felszínre. Tölgyháton, Nagypisznicén és Kisgerecsén, melyeken 
kívül az alsó dogger felületre bukkan még Tűzkőhegyen és a Nyagda-völgy- 
nek Újheggyel szemben fekvő oldalán. 


A Gerecsehegység júrasorozata a títhon emelettel záródik le. Az 


FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A GERECSE-HEGYSÉGBEN. 423 


ide tartozó mészkövek különböző színűek, :síma törésűek, helyenkint elková- 
sodottak. Jellemezve vannak a Terebratula diphya és különböző aptyehusok 
által. Az Asszonyhegy d-i oldalán fordulnak elő, ahol dr. Vapász M. ELEMÉR 
és dr. KocnH NánxpoR urak ismerték fela benne talált kövületek alapján. 

E rövid összefoglalásból is kitűnik, hogy a gerecsei júra beható tanul- 
mányozása a mediterrán júraöv üledékeinek számos kérdésében fog becses 
adatokkal szolgálni, mind az üledékek keletkezési viszonyainak, mind pedig 
a júratenger partvonalainak elhelyezkedése szempontjából. 

A Gerecse-hegység tipusos röghegység, melynek arculatát a vetődések 
és törések bizonyos rendszere szabja meg. Kialakulásában két főtörési irány 
jut kifejezésre: az egyik ÉK—DNYy, a másik ÉNy—DK irányú. E két főtörési 
irányon kívül a tér minden irányában elhelyezkedő vetődések, törések, szaka- 
. dások lépnek fel, melyeknél fogva a rideg mészkövek kisebb-nagyobb táblákká, 
töredeztek szét. A vetődések korának megállapítása a legtöbb esetben igen kö- 
rülményes. Általában két csoportba oszthatók: az egyikbe azok tartoznak 
melyek az eocén előtt keletkeztek, ide sorolhatjuk azokat a főtöréseket, melyek 
az alaphegység lábainál lépnek fel; a másikba pedig azok, melyek az eocén 
után jöttek létre, ide azok sorolhatók, melyek az arculat mai kialakulását ered- 
mményezték. A rétegek általában meglehetős lankásan dűlnek, leggyakoribb a 
10—159-os dűlés, de helyenkint 20—309-nyi hajlás is észlelhető. 


Kedves kötelességet teljesítek akkor, amikor hálás köszönetemet fejezem 
ki dr. SCHAFARZIK FERENC professzor úrnak ama megtisztelő megbízásért, amely- 
lyel lehetővé tette, hogy a (Gerecse-hegységben földtani megfigyeléseket esz- 
közölhettem. Köszönettel tartozom továbbá dr. Vapász M. ELEMÉR úrnak szak- 
szerű útbaigazításaiért, amelyekkel már eddig is ellátni szíveskedett; valamint 
köszönetemet fejezem ki a Földtani Intézet Igazgatóságának, 
amiért volt szíves a múzeumában levő HANTKEN és HOFMANN gyűjtéséből szár- 
mazó gazdag kövületanyagot tanulmányozás céljából átengedni. 

Tanulmányaim s az együttlevő gazdag anyag alapján most már abban 
a helyzetben vagyok, hogy hozzáfoghatok a Gerecse-hegység monografikus fel- 
odlgozásához. 

Készült a kir. József műegyetem ásvány- és földtani intézetében. 

Budapest, 1913 január havában. 


28 


LIÁSZRÉTEGEK A DOROGI NAGYKŐÖSZIKLÁN. 


Írta: Vicn Gyuna.! 


— A 19—20. ábrával. — 


Dr. Kocn Awxrar egyetemi tanár úr szíves intenciói alapján ez év augusz- 
tus és szeptember havában a Budai hegység NW nyúlványában, a Pilis-hegy- 
től Esztergomig terjedő területen tartózkodtam, hogy ott hegyszerkezeti és 
rétegtani megfigyeléseket eszközöljek. Az e területen fellépő képződmények, 
nevezetesen : felső triászkorú bitumenes mészkő (raibli), dolomit, dachstein 
mészkő, júra, még pedig alsó-liászkorú mészkő és egy idősebb, valószínűleg a 
középső és felső-liász határán lévő tűzköréteg, továbbá az eocén és oligocén 
egymáshoz való viszonyának tanulmányozása közben szükségét láttam annak, 


hogy e képződmények kifejlődését más — hasonló felépítésű területen is meg- 
tekintsem. — Legkedvezőbb és legközelebbi hasonló felépítésű terület a Gerecse- 


hegység, ahol ugyanekkor épen KuncsáR KÁLMÁN műegyetemi tanársegéd vég- 
zett földtani megfigyeléseket. Vele és az időközben hozzánk csatlakozott VaApÁsz 
ELEMÉR dr. egyetemi tanársegéd úr társaságában főként a Gerecse-hegység 
júraképződményeivel ismerkedtem meg és arra az eredményre jutottam, hogy 
ez a Pilis-hegységbeli júrakifejlődéstől bizonyos tekintetben eltér. 

A két terület egymástól eltérő kifejlődésű júrája közti összefüggést ke- 
resve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az összekötő kapcsot alkotó réte- 
geknek a két hegység közt fekvő területen kell lenniök, még pedig a dorogi 
Nagykősziklán és a bajóti Öregkőn, esetleg még a környező magasabb hegye- 
ken. A föltevés valószínűségét növelte az a tény, hogy már PEregs ? 1858-ban 
megjelent tanulmányában említést tesz egy a dorogi Nagyköősziklán talált Arie- 
titesről, mely szerinte kétségkívül a dachsteinmészkő fölött fekvő gazdag ammo- 
nites-tartalmú rétegösszletből került ki. Majd 1859 és 1871-ben HANTKEN? 
említi újból e rétegeket: Ammonites tardecrescens HAvER; Ammonites cíÍr. 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi december 18-ikán tar- 
tott ülésén. 

2 Geologische Studien aus Ungarn. Jahrb. d. k. k. G. Reichsanst. 1859. 10. köt. 
491. old. 

3 HANTKEN : Geologiai tanulmányok Buda és Tata közt. (Kiadja a m. tud. 
Akadémia math. és természettud. állandó bizottmánya. I. köt.) 

HANTKEN : Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. 1871. Földtani 
int. évkönyve, I. köt. 53. old. 


LIÁSZRÉTEGEK A DOROGI NAGYKŐSZIKLÁN. 425 


multicostatus HAvER; Terebratula mutabilis és Terebratula sp. kövületeket 
sorolva fel azokból. 

Újabban pedig LIFFA AvRÉL dr.! úr. kétségbe vonta a liásznak a dorogi 
Nagykösziklán való jelenlétét. 

A saját szempontom és a vitás kérdés tisztázása céljából szeptember 
hónapban Vapász ELEMÉR dr. úr társaságában személyesen is megtekintettem 
a dorogi Nagykősziklát és észleléseim azt eredményezték, hogy itt nemcsak 
az alsó-lIiasz, hanem még egy másik, magasabb szint ig 
meg van. 

A. dorogi Nagykőszikla két csúcsú közel WE orografiai csapású mezozoós 
rétegekből álló köröskörül eocénelőtti szegélytörésekkel határolt rög, melynek 
a két kúp közti nyerge eróziós és nem tektonikus eredetű. Déli meredek olda- 
lán dachstein és liász mészkövek rétegfejei állanak ki. A lithoklázisok az eocén 


19. ábra. A dorogi Nagykőszikla szelvénye. 1. Dachsteini mészkő ; 2. Világos vörös- 
színű mészkő (alsó-liász 1. szint); 3. Középső és felső-liász határon lévő tűzkő ; 
4. Hocén operculiná-s agyag ; 5. Nummaulites perforatus-os rétegek. 


tenger által breccsiává feldolgozott dachsteini és júra mészkő, továbbá tűzkő 
törmelékével vannak kitöltve, melyet homokos márga cementez össze. A kiálló 
rétegfejekre hasonlóképen eocén transzgressziós tűzkő- és mészköbreccsia tele- 
pült rá. ; 

A keleti (E) csúcs teljes egészében, a W pedig legnagyobb részében jól 
padozott szennyesfehér v. világosszürke, helyenként márgás 24£k 15—209-os 
dűlésű dachstein mészkőből áll, melyet a hegy E végén nagy köfejtőben fejte- 
nek. E dachstein mészkőből ez ideig három Megalodus sp. került ki; az 
.elsőt SCHAFARZIK FERExc dr. műegyetemi tanár úr gyüjtötte, a másikat LIFFA 
AvRÉL dr. úr az 1902-ben végzett fölvétele alkalmával és végre van egy har- 
madik, meglehetős nagy Megalodus sp. példány a Földtani intézet gyüjtemé- 
nyében. A nyugati kúp tetejét foglalják el a liászrétegek körülbelül 10—20 m 
vastagságban. Sárgásvöröses, testszínű, alsó rétegeiben szürkés-sárga tömött 24h 


1 TLIFFA AURÉL dr. : Jelentés az 1902. évi agrogeologiai fölvételről. Földt. int. 
-évi jelentés 1902, 156. old. 

LIFFA AURÉL dr.: Megjegyzések cS14AFF: A Gerecsehegység stratigrafiai és 
ztektonikai viszonyaihoz.; Földt. int. évkönyve, 1909. 9. old. 


496 VIGH GYULA 


159-os dűlésű mészkövek tartoznak ide. Vékonycsiszolatban kristályos szöve— 
tet mutat sok foraminifera — melyek kis faj, de nagy egyedszámban lép- 
nek föl — krinoidea (pentacrinus) nyéltag, brachiopoda, gasteropoda-héj és. 
ammonites metszettel. Kövületek gyüjtése nem a legkönnyebb ugyan, de ennek. 
okát nem a kövületek gyér előfordulásában, hanem a feltárás hiányában talál- 
juk meg. A kőzet felülete u. i. érdes a sok — kimállott — kiálló héjdarabtól.. 
Nemcsak apró, hanem nagyobb kövületek (brachiopoda, ammonites) metszetei- 
is elég gyakran találhatók a felületen, de csak a legritkább esetben szabadít-- 
hatók ki. 

A fauna, mely részben saját, részben régebbi gyüjtések eredménye, kevés 
fajból áll, de ezek oly jellemző szintjelző fajok, melyek teljesen elegendők a 
szint pontos megállapítására. 

HANTKEN Arietites tardecrescens HaAuExR, Arietites cfr. multicostatus HATTER, . 
Terebratula mutabilis, Terebratula sp. fajokat említi, mely faunát gyüjté- 
seim és vizsgálataim alapján a következőkkel egészíthetek ki: Nodosaria sp.. 
Frondicularia sp., azonkívül Crinoidea (pentacrinus) nyéltagok, valamint 
Holothuriá-k összetettebb mésztestecskéi. A Molluscák közül : Spiriferina. alpina 
OPpp., Spiriferina sp. ind. (alpina (?) Opp.), Rhynchonella Malyasovszkyi BöcxnH, 
Rhynchonella cf. plicatissima Ov., Terebratula cf. punctata Sow., var. Andler? 
OPp., Terebratula cf. punctata Sow. var. ovatissima ONOv., Terebratula sp., 
Waldheimia cf. mautabilis OPpp., Phylloceras sp. ind,, Arietites perspiratus" 
WAnx., Arierites proaries NEum., Arietites cf. proarics NeEvum., Ariectites sp. (a 
proaries NEum. alakköréből), Arielites sp. ind. (multicostatus (7?) Hav.), Atracti- 
tes liasicum GÜMB., alractites sp. 

Ezen fauna, illetve az ammonitesek alapján már most könnyű a szint 
kijelölése. Az Arietites proaries NEvm. az északkeleti Alpok alsó-liászának, 
Psiloceras megastoma által jellemzett szint egyik jellemző kövülete! s az 
Arietites perspiratus legnagyobb elterjedése is ebbe a szintbe esik.? Semmi 
kétségünk sem lehet afelől, hogy itt is ezzel a szinttel van dolgunk. Eddigi 
ismereteink szerint ez a szint épen a Magyar-Középhegység egy másik pont- 
ján, nevezetesen a tatai Kálvária-dombon észlelhető.? Azonos települési viszo- 
nyaik, a fauna jellemző alakjainak közössége oly tények, melyek indokolttá 
teszik, hogy e két képződményt korban és fáciesben is azonosnak tartsuk. 

Az alsó-liászrétegek látszólagos konkordanciával települnek a dachstein- 
mészköre, de hogy köztük bizonyos fokú eróziós diszkordancia van, mutatja 
a liász tenger üledékének betelepülése a dachstein mészkő repedéseibe, amint 


1 WAHNER : Beitráge z. Kenntn. d. tief. Zonen d. unt. Lias etc.; Beitr. z. 
Pal. u. Geol. Östr. Ung. Bd. 4. 

WAHNER: Zur heteropischen Differenzierung d. alp. Lias; Verhandl. der 
k. k. geol. Reichsanstalt. 1886, pag. 168. 

2 WAHNER : Beitr. z. Kenntn. d. tief. Zonen d. unt. Lias etc, ; Beitr. Pal. z. u. 
Geol. Östr. Ung. Bd. 6. 

3 KocH N. dr.: A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai; Földtani Közlöny,.. 
XXXIX. köt. 


LIÁSZRÉTEGEK A DOROGI NAGYKŐSZIKLÁN. 427 


azt a dorogi Nagykőszikla mindkét csúcsán látni lehet. Egyúttal a betelepülés 
a keleti (E) csúcson, a melyen most liászrétegek már nincsenek jelen, a liász- 
rétegeknek korábbi időben való nagyobb és összefüggőbb vízszintes elterjedé- 
séről tanuskodik. Az alsó-liászrétegekre barna, szürke, zöldesfekete, majd tel- 
jesen fekete tűzköőrétegnek az eocén transzgresszió abráziójától megkimélt fosz- 
lányait találjuk rátelepedve. Vékony csiszolatát vizsgálva azt találjuk, hogy 
igen sok radiolariát tartalmaz. Rossz megtartásuk miatt közelebbi meghatá- 
rozásra nem alkalmasak. Korának megállapítása a radioláriák alapján amúgy 
is lehetetlen, települése alapján csak annyi valószínű, hogy az alsó-liásznál 
fiatalabb. A Bakonyban Vapász H.! dr. úr magántartalmú radioláriás tűzkövet 
mutatott ki, melynek középső- és felső-liász közti kora a fekvő- és fedőrétegek 
alapján meg volt állapítható. A mi tűzkörétegünk teljes analógiát mutat a 
bakonyival és ennek alapján hajlandó vagyok ezt is a középső- és felső- 


e] 
Za NETEN ka E EzÍü ElEk 
ú 
szzzts [al ed KERETTERVET EN EST HET 2 
220 m tag I T 


90. ábra. A dorogi Nagykőszikla szelvénye. 1. Dachsteini mészkő ; 2. világos vörös- 
színű mészkő (alsó-liász 1. szint) ; 3. középső-eocénkorú operculiná-s agyag ; 4. Num- 
mulites perforatus-os rétegek. 


liasz határrétegének tekinteni. A tithonba nem tartozhatnak, mert a 
Magyarközéphegység tithon tűzkövei sohse lépnek föl egységes réteget alkotva, 
hanem csak egyes gumók alakjában a mészkőben elszórva. 

Összefoglalva tehát az elmondottakat kitűnik, hogy kövületek alapján 
bebizonyítottuk az alsó-liász Psiloceras megastoma és ÁArie- 
tites proariessel jellemzett szintjének, valamint egy 
fiatalabb, valószínűleg a középső- és felsőliasz határ- 
rétegét alkotó tűzkőnek a dorogi Nagykősziklán való jelenlétét. 

Végül kedves kötelességet teljesítek, mikor hálás köszönetem fejezem ki 
KocH AwraL dr. tanár úrnak azért a sok irányú szíves támogatásért, melyben 
munkám folyamán részesített. Mély köszönettel tartozom SCHAFARZIK FERENC dr. 
műegyetemi tanár úrnak, mélyen tisztelt főnökömnek is, hogy alkalmat adott 
munkám befejezésére, továbbá Vapász ELEMÉR dr. egyetemi tanársegéd úrnak 
azokért a legmesszebbmenő szíves útbaigazításokért, melyekkel munkám elké- 
szítését lehetővé tette. Nemkülönben köszönetemet kell kifejeznem a m. kir. 
földtaniintézet tekintetes Igazgatóságának is, hogy az inté- 
zet gyűjteményének tulajdonát képező dorogi kövületeket rendelkezésemre bo- 
csájtotta és ezzel tanulmányozásukat lehetővé tette. 

Készült a kir. József műegyetem ásv.-földtani intézetében, Budapest. 


1 Vapász E.: A déli Bakony júrarétegei; A. Balaton tud. tanulm. eredményei 
I. köt. 1. rész. Pal. függelék 22. old. 


KÖVESÜLT KAGYLÓSRÁKOK ÁZSIÁ BÓL. 
Írta: Mérges Gyura dr. 


— A IV. táblával. — 


Kisázsia liász-, s Belsőázsia eocénképződményeinek ostracoda-fauna isme- 
retéhez akar néhány adattal hozzájárulni ezen kis értekezés. E helyekről ada- 
taink még egyáltalán nincsenek, azért örömmel ragadtam meg az alkalmat, 
hogy a dr. MILLEEKER Rezső és dr. PRIsz GYULA utazásai alkalmával gyüjtött 
anyagot röviden ismertessem. Dr. MILLEERER Rezső gyüjtéséből származik a 
Bairdia anatolica n. sp., mely Kisázsia alsó liászképződményeinek faunáját 
gazdagítja, a többi leírt faj dr. Pgmz Gyura második, Belsőázsiában tett 
expedicióján gyüjtött anyagból származik s a Kara-darja völgyének középső 
eocénkorú képződményeinek ostracoda faunáját gazdagítja új adatokkal. Ezen 
fajokat dr. Vapász M. ELEMÉR 1 volt szíves rendelkezésemre bocsátani, ki 
a Gryphaea vesicularis Lam. és az FEaxogyra columbina Rox. példányairól 
leütött márgás-mészkőből iszapolta ki. 

Az ismertetett fajok száma nem nagy s épen ezen ok miatt ezen néhány 
faj alapján messzemenő következtetésekbe nem bocsátkozhatom; meg kell elé- 
gednem e helyen a fajok leírásával. De fontosnak tartom ezt is, mert új ada- 
tokkal járul hozzá olyan terület s olyan állatcsoport ismertetéséhez, ahonnan 
s amelyből adataink s ismereteink még nagyon hiányosak s így minden ada- 
tot fontosnak kell tartanunk. 


24 


Őszinte köszönetet mondok e helyen is dr. MILLEEKER REzső és dr. PRmsz 
(Gyura uraknak, kiknek szívességéből ezen érdekes anyag feldolgozásához hozzá- 


jutottam. 
Bairdiidae. 
Bairdia anatolica n. sp. 
— IV. tábla 1—2. ábra. — 


Hossza : 062 mm, magassága : 038 mm, átmérője: 0-21 mm. 

A vizsgálati anyagban csak egy bal kagyló állott rendelkezésemre. 
A kagyló (IV. t. 1. á.) mindkét csúcsszegélye egyenletesen kerekített, a hasoldali 
kagylószegélybe észrevétlenül olvadnak bele; ez egyenletesen gyengén ívelt. 


1 Dr. VADÁSz M. ELEMÉR : Öslénytani adatok Belső-Ázsiából. Földt. int. Év- 
könyve, XIX. köt. 2. füz. Budapest, 1911. 


KÖVESÜLV KAGYLÓS RÁKOK ÁZSIÁBÓL. 4299 


A mellső csúcsszegély a hátoldali kagylószegéllyel alig észrevehető ívben egye- 
sül; a hátulsó csúcsszegély a hátoldali kagylószegély felé menedékes lejtővel 
halad s avval tompa szögletet alkot. A hátoldali kagylószegély a hátulsó csúcs- 
szegély felé eső egyenes vonalat ír le. Felülről (IV. t. 2. á.) nézve a kagylók 
szabályos csónakformát mutatnak. A kagyló vörös szinű, falazata vastag, át 
nem látszó, finomabb szerkezeti rajz nem figyelhető meg. 

Lelethely: Angorától ÉENy-ra Jakadjik nevű falu határában levő 
alsóliasz mészkőképződmények vörös agyagos málladékából került elő egyéb 
kövületek társaságában, melyeket dr. VApász M. ELEMÉR írt le.! 

A tudományra nézve a Bairdia anatolica teljesen új, mert Kisázsia 
ezen helyéről még egyáltalán nem ismeretes kövült ostracoda s így a kis- 
ázsiai alsó liászképződmények faunáját gazdagítja. ; 


Cytheridae. 
Cytheridea turkestanensis nm. sp. 
— IV. tábla 3—7. ábrák. — 


Hossza : 0780 mm magassága : 074 mm, átmérője : 0730 mm. 

A jobb kagyló (IV. t. 3. á.) szabályos veseformájú. A mellső csúcssze- 
gély valamivel magasabbb, mint a hátulsó, inindkettő tompán, egyenlete- 
sen kerekített s észrevétlenül mennek bele a hátoldali kagylószegélybe, 
mely egyenletesen, gyengén ívelt. A mellső csúcsszegély a hasoldali kagyló- 
szegéllyel kis tompa zúgot alkot, a hátulsó csúcsszegély észrevétlenül olvad 
bele. A: hasoldali kagylószegély majdnem egyenes lefutású, közepén egy kissé 
ívelt. A mellső és hátulsó csúcszegély finomabb szerkezete is megfigyel- 
hető (IV. t. 4. á.). Mindkét csúcsszegélyen a külső kutikula perem igen kes- 
keny csik alakjában megvan, a peremlemez is keskeny övű, rajta a likacscsator- 
nák is felismerhetők némikép. Eredésük helye pontosan nem állapítható meg, 
de valószínűleg a peremlemez belső széléről indulnak ki. A kagyló hátoldali 
szegélyén jól felismerhető a zárókészülék (IV. t. 5. á.), mely a Cytheridea gé- 
nuszra jellemző. A mellső harmadban 12, a hátulsóban 6—7 kis fogacska 
emelkedik, melyek a bal kagyló megfelelő mélyedéseibe illeszkednek. Felül- 
ről nézve (IV. 6. á.) a kagylók téglalapalakúak: az oldalvonal egy kissé 
ívelt, a hátulsó csúcs valamivel szélesebb, mint a mellső. A kagyló igen jó 
megtartású, üvegszerű a falazata. Felülete (V. .t. 7. á.) elég sűrűn be van 
hintve apró pontokkal. Záróizmok lenyomatait nem lehetett megfigyelni. 

Lelethely: Turkesztán, a Kara-darja mellett levő középső eocén korú 
kőzetekből került elő egy jobb kagyló. 

A leírt faj némikép megegyezik a Cytheridea pinguis Jones?-szel még 


1 Dr. Vapász M. ELEMÉR: Kisázsiai liászképződmények. Mathematikai és 
Természettudományi Értesítő. XXX. 4. füz. Budapest. 1912. — Liászkövületek Kis- 
ázsiából. M. k. földtani int. Évkönyve. XXI. k. 1913. 

2 T. R. Joss: A Monograph of the Tertiary FEntomostraca. London, 1856. 
Tá 430 


430 Dr MÉHES GYULA 


pedig a kagyló általános alakja tekintetében, de eltér különösen a hátoldali 
és hasoldali kagylószegély lefutásában, úgy hogy avval azonosítani uem lehet. 


Cytheridea asiatieca n. sp. 
— IV. tábla 8—9. ábrái. — 

Hossza : 062 mm, magassága : 04 mm, átmérője : 0-3 mm. 

Oldalról nézve a kagyló tojásformájú (IV. t. 8. á.). A mellső csúcs széle- 
sebb, mint a hátulsó s utóbbi kissé hegyesebben kerekített. A csúcsszegélyek 
észrevétlenül mennek bele a hasoldali és hátoldali kagylószegélybe. A has- 
oldali kagylószegély gyengén ívelt, majdnem egyenes lefutású, a hátoldali erő- 
sen Ívelt. Felülről nézve (IV. t. 9. á.) a kagylók megnyúlt tojásformát mutat- 
nak. Az oldalvonal középen egy kissé homorú. Bár két teljes kagyló állott 
rendelkezésemre, a kagylókon finomabb szerkezetet nem lehetett felismerni 


Ugyanarról a helyről származik, mint az előző faj. ú 


Cytherella Beyrichi (Rxuss) var. elliptica n. var. 
— IV. tábla, 10—13. ábrák. — 


Hossza : 0-72 mm, magassága : 0-42 mm, átmérője : 0-38 mm. 

Ez a faj mint alakját, mint szerkezetét véve figyelembe, majdnem telje- 
sen azonosítható a Gytherella Beyrichi (REuss) var. laevis 2. Jones et Sher- 
born 1-hez, melyet Jowvzs et SHERBORN Anglia harmadidőszaki képződményeiből 
írnak le. Az eltérések a következőkben foglalhatók össze: OÖldalról nézve a 
(IV. t. 10. á.) Jones et Sherborntól leírt változat hátoldali és hasoldali kagyló- 
szegélye egyenes vonalat ír le, a kagylószegélyek a hátulsó csúcsszegély felé 
egy kissé kifelé lejtenek, miáltal a hátulsó csúcsszegély valamivel magasabb 
lesz, mint a mellső. Az én példányom két kagylószegélye igen gyengén Ívelt, 
egyenletesen olvadnak bele a mellső és hátulsó csúcsszegélybe, miáltal a kagyló 
szabályos ellipszis formát nyer. Felülről nézve (IV. t. 11. á.) Jones et Sher- 
born változatának oldalvonala egyenlőtlen oldalú háromszöget ír le, középen 
egy kissé homorú az oldalvonal, az én példányomon ellenkezőleg erősen 
kiemelkedő szöget alkot az oldalvonal s jóval nagyobb lesz így átmérője. 
A belső peremlemez keskeny övű (IV.t. 12. á.), szerkezet rajta nem ismerhető 
fel. Izomlenyomatok nem észlelhetők. A kagyló falazata rendkívül finom, 
üvegszerű, felülete sűrűn be van hintve (IV. [t. 13. á.) finom, hólyagszerű 
kiemelkedésekkel. A fent elsorolt különbségek alapján a Gytherella Beyrichi 
(Rxuss) új változatának minősítem. Ugyanonnan származik, mint a Cytheridea 
turkestanensis. Ú 


LT. R. JosEs et C. D. SHERBORN : A Supplementary Monograph of the Ter- 
tiary Entomostraca of England. — London, 1889. — II. t. 2. ábra a, b 48. o. 


KÖVESÜLT KAGYLÓS RÁKOK ÁZSIÁBÓL. 431 


Cytherella karadarjensis un. sp. 
— IV. tábla, 14—15. ábrák. — 
Hossza : 08 mm magássága 048 mm, átmérője 0-28 mm. 


Oldalról nézve a kagyló (IV. t. 14. á.) magas vesealakú. A mellső és 
hátulsó csúcsszegély tompán, egyenletesen kerekített, észrevétlenül olvadnak 
bele úgy a hátoldali, mint hasoldali kagylószegélybe. A hasoldali kagyló- 
szegély igen gyengén homorú. Felülről nézve (IV. t. 15. á.) a kagylók majd- 
nem szabályos csónakformájúak, a hátulsó csúcs valamivel tompább, mint a 
mellső. A kagyló falazata igen finom, üvegszerű, vöröses barna színű, felülete 
finoman pontozott. A most leírt faj sok hasonlóságot mutat a JoNnEs et HINDE- 
től leírt Cytherella ovata !-hoz, melytől leginkább nagyságbeli méretei miatt 
tér el, meg azon különbségben, hogy Jones et Hinde faján a hátoldali kagyló- 
szegély erősen menedékes lejtővel halad a hátulsó csúcsszegély felé, minek 
következtében a kagyló szabályos veseformája megszűnik. 

Lelethely ugyanaz. 

Az átvizsgált anyagban még néhány kőbelet is találtam, melyeket azon- 
ban meghatározni nem lehetett. 

Készült a kir. József-műegyetem állattani intézetében. 

Budapest, 1913 február 23. 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL. 


Írta: ZIMÁNYI KÁROLY.2 
S "Az V- xx. táblával os ar 21—94 rábráwvak — 


Csik és Udvarhely vármegyék határán emelkedik a Kakuk-hegy, 
1560 méterre a tenger színe fölé. Ennek déli lejtőjén közvetlenül a : völgy 
fölött, az erdő övén túl, egy nagy havasi legelő terül el, a Nagy Havas pusz- 
tája (1230 m), a melynek DNYy felé lenyúló része a Paphomloka; ez 
utóbbi a Hargita-hegység gyönyörű hematitjának közelebbi lelethelye. 

Az előfordulás már régebb idő óta ismeretes; BREITHAuPT-nak ? és utána 
MrrnExR-nek : közlései csak a Kakukhegy hematitjára vonatkozhatnak, amikor 


1 T. R. JoNEs et G. I. Hip: A Supplementary Monograph of the Cretaceous 
Entomostraca of England and Ireland. London, 1890. — III. t. 46., 47. á. 46. o. 

2 Előadta a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának 1907. évi ápri- 
lis 22-én tartott ülésén. V. ö. Akadémiai Értesítő 1907. 18. 498. 1. 

3 A. BREITHAUVPT : Vollstünd. Handbuch d. Mineralogie. Dresden und Leipzig. 
1847. 3. 820. 1. 

A W. Puintips: An element. Introduct. to Mineralogy. New edition by H. I. 
BROooK s and W. H. MILLER. London, 1852. 238. I. 


432 ZIMÁNYI KÁROLY 


Magyar-Hermányt említik, amely község a Kakukhegytől mintegy 11 kilomé- 
terrel DNy-ra fekszik a Baróti patak völgyében. BRREIrHaAuPT még e vulkáni 
eredetű hematitkristályok nagyságát különösen kiemeli; mint lelethelyet Kő- 
halmot (amit az erdélyi szászok Repsnek neveznek) is említi, ez valószínűleg 
tévedés, mivel innen az újabb kutatók, akik e vidéket geologiai és mineralo- 
giai szempontból alaposan átkutatták, hematitról nem szólnak.! Kevéssel ké- 
sőbb AcCgNER? már a közelebbi lelethelyről és az előfordulási viszonyokról is 
megemlékezik, a hematitkristályok szépségét pedig az elbaiakéval hasonlítja 
össze ; ZEPHAROvIcH ? szintén ACcCKNER adatait vette át. Az előfordulást illetőleg 
az első kimerítőbb közléseket saját tapasztalatai után HERpIcn" adja. Kristály- 
tanilag Scumipr? írta le, újabban MELczERf pontos mérésekkel a tengely hosz- 
szát állapította meg, míg Kuwsz I." mágneses sajátságait vizsgálta meg ; JAHN, 
HaAssáK S és Loczka " pedig chemiailag megelemezték. 

Az 1904-ik év tavaszán a lelethelyet én is felkereshettem, hogy ott a 
Nemzeti Múzeum részére gyűjtsek; azóta főképen dr. SEMSExY ANDOR úr aján- 
déka útján sok és kiváló szép hematittal gyarapodott gyűjteményünk. Mivel 
megfigyeléseimet bő és szép anyagon végezhettem, ScHmiDr-nek eredményeit 
különösen az ikerkristályokon nyertekkel egészíthetem ki. 

HoFrFrMawxw Géza bányaigazgató úrnak szívességét ezen a helyen is őszin- 
tén köszönöm, amiért nekem a köpeczi lignit-bányáktól munkásokat bocsátott 
rendelkezésemre, akikkel a szükséges mélyebb ásatásokat végeztethettem. Szán- 
dékom volt az előfordulás helyén a szilárd kőzetig leásatni, hogy esetleg an- 
nak üregeiben vagy hasadékaiban is megtaláljam a szép, nagy hematitkristá- 
lyokat; ez azonban csak nagyobb földmunkával és ácsolással sikerülne, mert 
az agyagos talaj olyannyira omlékony, hogy nagyobb mélységre (1/2—2 m) 
ásva támasztás nélkül már meg nem áll. 

A Kakuk-hegy hematitjának legnagyobb és legszebb kristályai egy barnás- 
vörös agyagban (nyirok) találhatók, a mely szárazon meglehetős laza, ellen- 
ben ha nedves, összetartó, gyúrható, de vízbe téve csaknem rögtön szétesik, 
amikor sokszor a leggyönyörűbb hematitkristályok kerülnek elő. Hematit- 
lemezkék és kristálykák töredékei a talajban a havasi legelő nagy területén 
találhatók ; ahol gyep nem födi a termőföldet, úgyszólván mindenütt csillognak 
a kis hematittáblácskák, különösen jól láthatjuk ezt a friss vakandtúrásokon. 
Ugyancsak az agyagban vannak az erősen mállott, vörösesszürke andezit- 


1 V. ö. KocH A.: Erdély ásványainak kritikai átnézete. Orvos-természettud. 
Értesítő. 1884. 9. 280—281. I. 

2 M. I. AcCKNER: Mineralogie Siebenbürgens. Hermannstadt, 1855. 219. 1. 

3 V. v. ZEPHAROVICH : Mineralog. Lexikon etc. Wien, 1855. 1. 205. Il. 

4 Erdélyi múzeumegylet orvos-természettud. Ertesítője. 1881. 6. 301. I. 

5 Ugyanott 1883. 7. 547: I. 

6 Megyar Chemiai Folyóirat 1903. 9. 87. I. 

7 Neues Jahrb. f. Mineralogie etc. 1907. 1. 71. Il. 

8 Vegytani Lapok. 1882. 1. 43. 1. 

9 Mathem. és természettud. Közlemények 1891. 24. 6. sz. 341—354. 1. 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL, 433 


nek ! ököl vagy fejnagyságú darabjai, de 25—40 cm átmérőjű tuskókis találhatók ; 
a kőzet már annyira elváltozott, hogy nedvesen csupán kézzel is könnyen szét- 
tördelhető. Ezekre a mállott andezitdarabokra a táblás, vagy lapos rhomboéde- 
res kristályok többnyire széleikkel sűrűn nőttek fel szabálytalanul, vagy közel 
párhuzamos állásban, "úgy hogy a kisebb csoportok egyénei fésű fogai módjára. 
helyezkedtek egymás mellé. A köőzetre telepedett apró hematitkristályok távol- 
ról sem oly szépek, mint az agyagban levő nagy, fényes táblák, ilyeneket 
kőzetre nőve nem találtam (21. ábra). 

Olykor a közeten 1—3 cm vastagságú vaskos hematit van és csak ezen 
ülnek a kristálykák. A nagy, szabad kristályok nem ritkán üregesek, különö- 
sen bizonyos lapokon. A Kakuk-hegy hematitjának előfordulása és a kristá- 


21. ábra. Hematitkristályok andeziten a Kakuk-hegyről. 


lyok kifejlődése feltünően emlékezteta Puy de la Tache? szanidin-trachit- 
ján és ennek málladékában található hematitra, a mi nyilván a képződés 
hasonló körülményeire enged következtetni; a nagy kristályok itt sem ülnek 
már a közeten. 

Szembetűnő a különbség a szabad és a fennőtt kristályok közt: amazok 
jóval nagyobbak, sokkal szebbek, tökéletesebbek, amennyiben lapjaik többnyire 
tükörsímák és éles élekben metszik egymást. A legnagyobb kristályok mére- 
tei a következő határok közt változnak : 

60—85 mm hosszúság, 35—75 mm szélesség, 3—6 mm vastagság, még 
a nagy táblás kristályok töredékei közt, a melyeknek határló lapja körös- 
körül már nem voltak, gyakran találtam 40—60 mm átmérővel. A kőzetre 
nőtt kristályok sokkal kisebbek 2—15 mm, élesen kifejlettek csak az aprók; 
nemcsak az élek legömbölyödése gyakoribb, de a táblácskákat környező lapok 
is sokszor legömbölyödtek, kivéve a bázist, amely sik. 

Kerek számmal 450 kristályt vizsgáltam meg és ezek közül ötvenet 


részletesen megmértem. 


1 PánrY MóR vizsgálatai szerint a kőzet piroxéntartalmú biotit-amfibol andezit. 
Erdélyi múzeumegylet orvos-természettud. Irtesítője. 1895. 20. 158—160. 
2 A. LAcROIxX: Minéralogie de la France. Paris, 1902. 3. 255. és 261. I. 


434 c ZIMÁNYI KÁROLY 


Mint a legtöbb vulkáni hematiton a hargitain is az aiakok száma nem 
nagy, mindössze 13-at állapítottam meg; ezeknek többsége a hematit leg- 
közönségesebb alakjai és négynek kivételével a mesterséges hematiton is! elő- 


fordulnak, 


e (0001) — (1113 
a (1190) — (101) 
r f10T1y — (100) 
d (1012) — (411 
y (0118) — (332) 
Vf0116) — (7744 


u 10115) — (221) 
e (0112) — (110) 
$ (0221 Z TI) 
(1123) — (201) 
n 12243) — (311) 
sz 252 E 0 


xj (4371) — (405). 


ScHMIDT hét alakot figyelt meg u. m.: e, a, n, r, e, s, 7, MEnczeR pedig 
még 7 másodrendű piramist. A három negativ rhomboéder y-0118), V-(0116) 
és 14 (0115) erre a lelethelyre, d (1012) a vulkáni hematitra is 9j (4371) szkale- 
noéder pedig a hematitra egyáltalában új. 

Minden kristályon felismerhetjük a bázist és az alaprhomboédert ; nagyon 
közönséges alakok, amennyiben csaknem minden kristályon kifejlettek e (0112) 
és a (1120); a többi alak gyakoriságát apadó sorrendben a következő táblázat- 
ból láthatjuk. 

Az 50 megmért kristály közül 


n (22434) 39 kristályon fejlett ki 


IC (1 1985 94 c € ( 
u (01153 23 c c ( 
s (0221) 13 c c a 
77 (1 232) 13 [d ( ( 
d (1012) 1 c c ( 
VAOLTÓF 3 c dzség 
y (0118 2 fi c c 
KAZE nisi vh 


Az uralkodó véglap sokszor még több cm? nagyság mellett is tökélete- 
sen síma, azonban jellegzően rostos is a negativ rnomboéderekkel képzett élek 
irányában; de mind a két esetben, még a legnagyobb kristályoknál is a 
tükörkép éles és egységes. A nagy táblákra r(1011) szerint nött ikreknél 
néha a véglap kerülete gyöngén homorú s igy a szélső élek látszólag kissé föléje 
emelkednek. A xrostozás nem mindig egyenletes, néha csak az egyik irányban 
feltünőbb ; előidézői e (01124 keskeny vagy csíkalakú lapjai, amelyek azonban 
maguk símák. Némely kristály véglapját tulajdonképen c-(0001) és e (0112) 
sűrű, lépcsős" váltakozása nagyon szabályosan felépíti, ilyenkor a véglap rész- 
letei többnyire szélesebbek, mint a rhomboéderlapok (VII. tábla 12. rajz). 
Ugyancsak gyakori, különösen a nagy kristályokon, hogy e-(0001) síma és 
4 (0115) finoman rostos lapjai váltakoznak egymással (V. tábla, 8. rajz és 
VI. tábla, 10. rajz). 


1 GRorH P.: Chemische Krystallographie. Leipzig, 1906. 1. 105. I. 


, 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL. 435 


Nem ritkán a nagy kristályok, különösen az elnyúlás irányában meg 
vékonyodnak, ami azonban nem a két véglap konvergálásának, hanem az 
említett két negatív rhomboéder és a véglap lépcsős váltakozásának az ered- 
ménye. 

A véglapon közönségesek az orientált fekvésű és fő körvonalaik szerint 
háromszögű rajzok és emelkedések, különben alakjuk és nagyságuk meglehető- 
sen változatos ; oldalaik párhuzamosak, [c:e)] élekkkel, míg csúcsaik a pozitív 
sextansok felé vannak fordítva. Legegyszerűbbek az élesen határolt, szabályos 
háromszögek, hegyes vagy lekerekített csúcsokkal. 

Gyakoriboak azonban a véglapok felületéről kissé kiemelkedő három- 
oldalú tapintott piramisok, ezeknek oldalait e (0112) keskeny és fényes, vagy 
pedig 410115) szélesebb, de finoman rostos lapjai 
határolják, csúcsukat pedig e-(00014X háromszögletes 
vagy lekerekített lapja tompítja. Az e(0112) alkotta 
piramisok gyérebbek, a kisebbek, sarkaikat elég gyak- 
ran d (10124 és :r (11234 lapocskái módosítják, a lép- 
csős felépítés sem ritka. e-(0112) és :r(1123) sűrű 
ismétlődéséből erednek a csipkézett vagy fűrészelt 
körvonalú háromszögek, kellő megvilágításnál a pár- 
huzamos fekvésű lapocskák egyszerre tükröznek és a 
kristály véglapjának ezen helyén sajátságos fényt 
eredményeznek. Ezt a lapismétlődéseket vázlatosan a 
VII. táb. 12. rajzán tűntettem fel, de természetben a lapocskák sokkal sűrűb- 
ben váltakoznak egymással. 

Közönségesebbek a 4(0115) lapjaitól környezett piramisok, a melyek 
általában nagyobbak és nincsenek mindig. letompítva; a sarkélek sokszor 
legömbölyödöttek, a mikor a tompító véglap nem ritkán egy köralakú lapocska. 
Ezeket a kiemelkedő piramisokat finom rostozás veszi körül, a mely a kerület 
felé mindinkább ritkul, a sarkok körül pedig körszerűen kiszélesedik, 

Ezeknek a tompa piramisoknak lapjai sokszor egy negatív skalenoéder 
szerint görbültek, illetőleg megtörtek, a méréshez azonban nem alkalmasak ; 
ScHMipT ! közelítő mérésekből az alak jelét (1.10.11.3)-nak határozta "meg. 

Felemlítem még azokat a párhuzamosan egymás mellé sorakozó kiemel- 
kedéseket, a milyeneket a VII. tábla 1. és X. tábla? 1. rajzán láthatunk. 
Elnyúlásuk iránya merőleges [c:1) élre, szabad végük pedig a pozitiv sextan- 
sok felé irányult és vagy lekerekített, vagy pedig 609-nyi szöget bezáró CSÚCS- 
csal határolt; tetejükön a síma véglap tükrözik, oldalaik pedig rostosak. A vég- 
lapokon feltűnő, imént leírt rajzok és piramisszerű emelkedések gyakoribbjait 
a VII. tábla, 1—7. rajzán tűntettem fel néhány kristálynak fotografia után 
készült képét, a véglapon látható alakokkal pedig a X. tábla 1—8 ábráin 
láthatjuk. 

Az ikerkristályoknál aszerint amint a két egyénen a háromszögek  csú- 


992. ábra. A Kakukhegy 
hematitjának  jellegző 
rostozása Schmidt után: 


1 Az idézett helyen 263. I. 
2 A X. táblán az 1—8. számú rajzok kétszeres, a 9. számú pedig eredeti 
nagyságban készültek. 


436 ZIMÁNYI KÁROLY 


csaik, vagy oldalaik vannak egymással szemben és az ikerhatár egyenes vonal- 
ban, vagy szabálytalanul húzódik a véglapokon különböző alakok keletkeznek 
(VII. tábla, 8—11. rajz), egyes kristályokon többé-kevésbbé csillagalakúak is, 
(X. tábla, 6. rajz). 

A véglapokon emelkedő eme orientál fekvésű kiemelkedések, különösen 
a nagyok, sokszor üregesek; ha a piramist tompító véglapot egy tű hegyével 
óvatosan áttörjük, az üreg alján a nagy kristálynak síma véglapját látjuk. 
Nem tartom kizártnak, hogy ezek a letompított piramisok a kristály tovább- 
növekedésének későbbi képződményei. Megemlítem még, hogy a nagy táblás 
kristályok sokszor a legszebb kis cvasrózsákc láthatók (X. tábla, 7. rajz.) 

A másodrendű oszlop a (1120) lapjai majd kisebbek, majd nagyobbak ; 
mint alárendelt lapocskák r-(1011), e (0112), u (0115) vagy n (2243) oldaléleit 
tompítják (V. tábla, 4. és 7. rajz, VI. tábla, 1. és 2. rajz). Túlnyomóan kifogás- 
talan símák, néha üregesek, teknőszerűen mélyedtek, vagy síkok ugyan, de 
rendkívül finoman rostozottak. A rostozás csaknem párhuzamos [r:a) élekkel, 
a finom rovátkák azonban nem huzódnak az egész lapon végig, hanem mint 
szaggatott vonalkák tűnnek fel. Az ikreken, a két egyén szomszédos és egy 
síkba eső lapjain az ikerhatártól jobbra és balra, ellenkező irányban, de ugyan- 
azon szög alatt húzódnak a rostok (VII. tábla, 16. rajz). 

A másodrendű piramisok közül a (2243) a gyakoribb, lapjai rendesen 
kifogástalan fényesek és síkok, némelyek azonban a közepük táján teknő- 
szerűen bemélyedtek és csak széleik mint sik keretek tükröznek zavartalanul. 
Ellenben 7r (1123) lapjai kivétel nélkül símák, gyakran r(1011) és e (01125 
szomszédos lapjai közt, mint éltompítók jelennek meg (V. tábla, 10. rajz és 
VI. tábla, 7. rajzy; ha a két piramis együtt fejlett ki, akkor a meredekebb- 
nek lapjai szélesebbek, nagyobbak (V. tábla, 10. rajz). 

r(10114 és e(0112) lapján kifogástalan fényesek, az alaprhomboéder 
csaknem mindig előtérbe lép. Gyakrabban a nagy kristályoknál az r(10117 
felületéről üregek nyúlnak befelé, ezeknek körvonalai vagy egészen szabályta- 
lanok, vagy a környező lapokkal képezett kombinációi élekkel közelítően pár- 
huzamosak (VII. tábla, 15. rajz). Az üregek belsejében olykor több párhuzamos 
lemez emelkedik színfalak módjára egymás mögött; a lemezek oldalait " (1011 
alkotja, szabad széleiken pedig c, e, és a laprészletei tükröznek. 

Nem ritkák azok a kristályok, a melyeken e (0112) és c (00013 sűrűn 
váltakozva egy durván rostos, széles rnomboéderlapot látszanak alkotni, ennek 
szélén az e (0112), a tábla közepe felé pedig a síma véglap fénylik (V. tábla, 
1. rajz). Hasonlóképen gyakoriak c (0001) és (0112) lépcsős ismétlődései, az 
egyes lépcsőfokok mintegy csipkések zr (11234 apró lapocskáinak ismétlődésétől. 
Egyszerű nagyítóval a lapocskák jól felismerhetők, geniométeren pedig az övek- 
ből és mérésekből a lapok jelei is megállapíthatók. Ezeket a viszonyokat váz- 
latosan a VII. tábla 12. rajzán tüntettem fel. 

2 A Kakukhegy hematitjának egy igen jellegzően kifejlett és gyakori alakja 
40115); nagy lapjainak felülete hasonló, mint azt GoNwaRD! és LACROIx? a 


1 Compt. rend. 1898. 126. 1048—1050. I. 
2 Minéralogie de France. Paris, 1901. 3. 255. I. 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL. 437 


Puy de Tache hematitjén is megfigyelték. A rostozás néha oly sűrű és finom, 
hogy a lapok selyemfényűek, felületük többször gyöngén, hullámosan görbült. 
Egy kristálynak fotográfia után eredeti nagyságban készült képét a sűrűn ros- 
tos és kissé görbült u(0115) lapjaival a VI. tábla 11. rajzán láthatjuk. Ilyen 
lapokról nagyon zavart és szétszórt tükörképet kapunk; azonban vannak lapok, 
amelyek felületén szabálytalanul szétszórva, különböző nagy, síma, tükröző és 
jól mérhető részleteket találunk. (VI. tábla, 9. rajz.) Nemkülönben némely nagy 
kristálynak véglapján emelkedő háromoldalú piramisok w(0115) lapjai sokszor 
erősen fényesek, alig észrevehető finom rovátkákkal; élesen tükröző lapokról 
a mérések csak néhány perccel eltérnek. Egy kristályon mind a hat rhom- 
boéderlap hajlását a bázishoz megmérvén, a következő eredményeket kaptam : 


(0004) (0115) 7 A7027" (ONOTYEKOT5) E ü7S27 
§ (1105) sz Wo § (1105) — 17-25 
S 0t5 E 1723 : (1015) — 17 24 


Mig a számított hajlás 17930". 

s (0221) lapjai mindig hiányos számúak és túlnyomóan keskenyek, ritkán 
szélesebbek. 

JJ (1232) lapjai mindig erősen fénylenek, de egyenetlenül görbült, homorú 
felületük miatt nem tükröznek élesen (VII. tábla, 15. rajz); különben helyze- 
tüket [1011 : 1210] és [1120 : 0112] övekből konstatálhatjuk. 

d (10123, V-(0116) és y fOL18) egészen alárendelt, csikalakú lapocskái 
gyöngén tükröznek; az utóbbit RárHn a Stromboli hematitján szintén alárendelt 
lapokkal figyelte meg. Egy soklapú, lapos rhomboéderes kristálynak [4223 : 3122] 
élét egy keskeny és kissé görbült lapocska tompította, gyönge tükörképét arány- 
lag még elég jól beállíthattam. A lap 7 (4371) szkalenoéderhez tartozik, amely 
a hematitra új, jelét [1011 : 2110 — 121] és [4223 : 1105 — 7.17.2] övekből hatá- 
roztam meg (VIII. tábla, 1. rajz), de csak egy kristályon mérhettem közelitő 
pontossággal. 

Az élesen kifejlett kristályok mellett gyakoriak a legömbölyödött élűek ; 
. az ilyen élekről sűrű egymás mellé: sorakozó és elmosódott reflexeket kapunk, 
ezeknek néha erősebben szembetünő részei komplikált jelű vicinális lapoktól 
erednek. A legömbölyödött élek főképen ezek : [p : c — LOTL : 0001], [r : s— 1011: 1012], 
[ra — 1011: 1120], " [e : a — 0112 1120]," [4:n 70115: 92431, a "rövid "oszlopos 
vagy táblás kristályoknál pedig gyakori az (1120 :2110] élek legömbölyödése. 

Az egyes alakok csekély száma mellett a kombinációk elég változatosak, akár 
az egyes alakok számát, akár ezek lapjának viszonylagos nagyságát tekintjük. Mint 
más lelethelyeken (Vesuv, Stromboli) is tapasztalták, egyszerű kristályokat és több 
alak képezte kombinációkat egyaránt találhatunk ; ez annyiban figyelemreméltó, 
hogy ugyanazon a helyen ha nem is tökéletesen azonos, de lényegileg hasonló. 
feltételek mellett egyszerűbb, komplikáltabb és más típusú kombinációk úgyszól- 
ván egymás mellett fordulnak elő. Úgy az egyszerű, mint az ikerkristályok egy 
irányban gyakran elnyúltak, többször egy [c:r— 0001 :1011] és ritkábban egy 
[c : a — 0001 : 1120] él szerint ; ily kifejlődésű kristályokat ábrázoltam az V. tábla 
2., 3. és 5. rajzán és a VIII. tábla 2., 3., 4., 6. és 7. rajzán. A szimmetriásan ki- 


Földtani Közlöny. XLIII. küt. 1913. 29 


438 ZIMÁNYI KÁROLY 


fejlett kristályokon kívül találunk olyanokat is, amelyek egynemű lapjaik 
aránytalan nagysága vagy hiánya miatt meglehetősen eltorzultak; vagy pedig 
a tábla egyik oldalán az azonos lapok nagyobbak, szélesebbek és a túlsó olda- 
lon csak a véglap uralkodik, aminek következtében a kristály hemimorf ki- 
fejlődésű (VIII. tábla, 1. és 2. rajz). 

A kombinációkon a következő öt típust különböztethettem meg. 

1. A véglap uralkodása folytán táblásak; a vékony táblák gyakoribbak 
az agyagba ágyazott kristályoknál, ellenben a vastagok inkább a köőzetre, vagy 
a nagy táblákra ikerállásban nött kristálykák közt közönségesek, ez utóbbiak 
közt olyanokat is találhatunk, amelyeken a II. piramisok lépnek előtérbe 
(V. tábla, 10. és 11. rajz) a rnomboéderek kis lapjai mellett. A környező lapok 
közül vagy F (1011), e (0112), u (0115) rhomboédereknek, vagy pedig a másod- 
rendű oszlopnak lapjai nagyobbak. Különböző táblás kombinációkat az V. és 
VI. táblán ábrázoltam. 

2. A lapos rhomboéderes kristályok sokszor nagyon szimmetriás kifejlődé- 
sűek:; az uralkodó véglapon kívül még 4-(0115) nagy, rostos lapjai adják meg 
a kombináció jellegét, amelyek olykor a sarkélekben is metszik egymást 
(VI. tábla, 1. 3. és 12. rajz). Ennek a típusnak legegyszerűbb, gyakori kom- 
binációit az 1—3. rajzon láthatjuk. Az oldaléleket többnyire a (1120) keskeny 
lapjai tompítják ; a síma véglapnak közepéről nem ritkán emelkedik a 4-(0115) 
és c 10001) alkotta letompított piramis (VI. tábla, 10. rajz). 

A 3-ik típus kristályai hasonlók a megelőzőkhöz, de a táblás kifejlődé- 
sűekhez is; vékonyabbak vagy vastagabbak, az oszlop jól kifejlett lapjai rövid 
élekben metszik egymást. A véglapot körülhatároló lapok közül vagy 4 (01157 
vagy n 129243) nagyobbak (VII. tábla, 13. és 14. rajz). Ezeket a kristályokat 
mindig csak a közetre telepedve találtam. 

4. A negyedik típust képviselik az egészen kicsi (1—1"2 mm), zömök 
termetű rhomboéderes kristályok, kombinációjuk nagyon egyszerű; legtöbb- 
nyire a nagy táblákra nőttek, vagy ikerállásban, vagy minden orientálás nél- 
kül (IX. tábla, 1—3. rajz). A véglap és az alaprhomboéder körülbelül egyenlők, 
jól kifejlettek még a (1120) és e (0112). 

5. A legritkábbak az apró (1—2 mm) rövid oszlopos kristálykák, a vég- 
lapon a rostozást e (0112) csíkjai okozzák. Ily kifejlődésű az IX. tábla 6. rajzán 
ikerállásban levő kristályka, míg a 4. rajzban két oszlopos ikerkristályt látha- 
tunk, amely egy nagyobb táblára szabálytalanul nőtt. Hasonló rövid oszlopos 
kristályokat említenek Lasaurx! és LaAvaL? a Puy de Dőmeról, Dr FRawxco? 
pedig az Aetnáról és MEzczER" a Vesuvról. 

A megfigyelt kombinációkat a következő táblázatban állítottam össze :? 


1 Verhandl. d. naturhist. Vereins d. preuB. Rheinl. und Westph. 1874. 31. 254. I. 

2 Mémoire de VAcad. Clermont. 1874. 16. 635. I. 

3 Accad. Gioenia di Scienze Naturali. Catania, 1903. (4a.). 17. 9. 1. 

4 Magyar Chemiai Folyóirat 1903. 9. 56. 1. 

5 27 (0118) rhomboédert csak két kristálynak töredékén figyeltem meg az 
egyiknek alakjai c, u, y, a másikéi pedig c, u, a, y, azért a kombinációk közt nem 
vettem fel. 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL, 439 


ep CST OR a ESOTNÁS 

Ca TTA CAPE OT EÉB 

ös ehaze LK AL Ü, 5 
GETSZÁG 1 CSE (Úr, Ta SÓ 
COLT ÁT CAT Llse Tt, A€s, TOLRTB 

c, Tr, a ne CL MT, TO, "ERETT 

CZSÜLE ÖS EG TŰ Sr, 1 "a TE 
eü Y. e N SUL TIMO TATÓ 
CYSÜNET , JOAN CG ÁO, TUNO 

Cs úm T, sa EAT ELRÖSLOBI Mr öS Él 
CSEK ZO, 8 CAN TOO IT SZÜ 
ég JTA ÜT An CAGE ORE Ste 
CB) ESZÉK TT CLA TANÚ; JOEL 
CNSO ae Tea CET ÁT EG SZE TŰ 
CA EN NAG OKT 923 CAT TELT 
DES S MU TVR CSÜT se Os Os ETENAS TÚL 
CET OS ZO ATÓ TOSÓ CO ÜSNA Ún, o ERVO ÚT 


A szabad kristályok közt gyakori kombináció c, u, r, a, n többé-kevésbbé 
szabályos rhoraboéderes kifejlődéssel (VI. tábla, 1. és 2. rajz); vagy a (1120), 
vagy r (1011) nagyobb, az n (2243) sokszor hiányzik is, de.ha jelen van mindig 
mint keskeny csik, u-(0115) gyakran lépcsősen ismétlődik a bázissal. 

Szépen kifejlett és jól mérhető ikreket csak a vörös agyagba ágyazott 
nagy kristályokon figyeltem meg; a közetre nőtt ikrek ritkák, s ezek kifejlő- 
désük miatt nem alkalmasak mérésekre, 
csak a véglapon látható háromszöges 
rostozás, vagy a két szomszédos egyén 
u (0115) lapjainak beugrószögei árulják 
el az ikerösszenövést. Röviden ScHMIDT" 
is megemlíti az ikreket és két rajzot 
is ad róluk, de méréseket nem közöl 
róluk. 23— 24. ábra. A Kakukhegy hematitjá- 

A gyakoribbak a c(0001) szerint nak ikrei Schmidt után. : 
alkotott ikrek, ezeknél az összenövés 
lapja mindig m (1010), amellyel párhuzamos [c : r] él irányában sokszor elnyúl- 
tak (VIII. tábla, 3., 4., 6. és 7. rajz). Nagyon hasonlók az Aetna vagy Stromboli ? 
láváján képződött, továbbá a mesterséges hematiton? és a vele isomorph mes- 
terséges chromoxydon! megfigyelt ikrek. Két egyén összenövéséből alakult 
egyszerűbb ikreket a VIII. tábla 3., 4. és 5. rajzain láthatunk ; ilyenek elég 


1 Az idézett helyen 262. és 263. 1. XII. tábla 4. és 6. ábra. 

2 Ezen törvény szerint alkotott és az m (1010) szerint összenőtt ikreket már 
HAIDINGER említi. FR. Mons : Treatise of Mineralogy. Translated by W. HAIDINGER. 
Edinbourgh 1825. 2. 406. I. 

3 Zeitschr. f. Krystallographie 1892. 20. 568. 1. 

4 STRUEVER: Sulla forma cristallina del! ossido cromico. Mem. Real. Accad. 
A. Lincei. Classe di Sci. Fis. etc. 1888. (4.) 5. 519. 1. Tav. I. Fig. 22. 


29. 


440 ZIMÁNYI KÁROLY 


közönségesek, többnyire csak négy oldaluk fejlett ki és a másik keskeny végen 
a lapok rendesen hiányzanak; alakjuk egy rhombos kristály szimmetriájának 
felel meg. A. két egyén összenövési határát nem mindig látni (5. és 5a. rajz) 
a síma véglapon. máskor mint finom pontozott egyenes (3., 4., 6. és 7. rajz); 
vagy többszörösen megtört, szabálytalanul húzódó vonal látható. Ha a külön- 
ben síma véglapon ikerhatárt nem is látunk, a piramisos emelkedések orientált 
fekvése elárulja az ikerösszenövést, mint ezt egy idealizált rajzban (VIII. tábla, 
8. rajz) szemléltettem; különben ezek az emelkedések és rajzok sokszor egé- 
szen rendetlenül vannak a véglapon, jeléül az ikerhatár szabálytalan kanyaro- 
dásának. 

Feltünőbb az ikerhatár, ha a véglap rostos vagy a két egyénen c (0001) 
és 4 (0115) többszörösen ismétlődnek (VILI. tábla, 7. rajz). Az egy irányban 
elnyúlt ikreknél, a tábla hosszabb oldalán kifejlett u-(0115) lapok sokszor 
aránytalanabbul szélesebbek a többiekhez képest. A két egyén szomszédos 
r (1011) lapjai képezte, [r:r] élet nem ritkán egy keskeny, görbült, de meg 
nem határozható lapocska tompítja. 

Vannak többszörös ikrek is, a nagy táblás kristályok töredékei közt sok- 
szor találhatunk ilyeneket, de szépen kifejlődve ritkák. 

Az 7 (1011) szerint összenőtt ikrek különbözők; legtöbbször egy nagy 
táblás kristálynak, amely néha szintén iker c-(0001) szerint, véglapjára apró 
(05—25 mm) kristálykák nőttek, az alaprhnomboéder egy vagy mind a három 
lapja szerint ikerállásban; hasonlókát figyelt meg v. Lasaurx az Aetna és 
ÖTRUEVER a Stromboli hematitján. Igen gyakran ezek az apró ikeregyének a 
főegyén véglapján emelkedő letompított háromoldalú piramisok tetejére tele- 
pedtek (lásd a 23. szövegrajzot a 439. 1.), ami szintén gyakori a vulkáni hematito- 
kon. ScHMIDT (v.ö. az id. helyen 262. 1.) az ikerállásban levő kis kristálykák és 
ezen emelkedések együttes megjelenése közt okozatos összefüggést vélt; meg 
kell azonban jegyeznem, hogy ily párhuzamos emelkedések rájuk telepedett 
ikerkristálykák nélkül is vannak. Ezek a kicsi ikeregyének néha alig emelked- 
nek ki a főegyén bázisa fölé, mások pedig akkorák, hogy az ikerszögek is 
megmérhetők ; kombinációjuk típusa szerint rhomboéderesek, vastag táblásak, 
ez utóbbiak a legközönségesebbek és rövid oszloposak (IX. tábla, 2—7. rajz). 
Elvétve találunk táblás kristályokat, amelyek közepére is nagyobb tábla, vagy 
a széleikhez a főegyénnél nem sokkal kisebb táblás kristály nőtt (IX. tábla, 
5. rajz). A szimmetriásan kifejlett apró ikrek szintén a nagyobb táblák vég- 
lapjára telepedtek, hasonlók az Ascension és Stromboli szigetéről leírtakhoz: 
(IX. tábla, 2. és 3. rajz). 

Vannak vastag táblák töredékei, amelyek véglapján a kicsi táblás kris- 
tályok sűrűn egymás mellett sorakoznak és mivel az alaprhomboéder három 
lapja szerint vannak ikerállásbán, a kissé kiemelkedő kristályok mintegy csip- 
kés szélű léceket alkotnak, amelyek egymást 609-nyi szög alatt metszik 
(X. tábla, 9. rajz); Rarm Ascension szigetének vulkáni hematitján hasonlókat 
figyelt meg. 

A sok megvizsgált kristály közül csak egyet találtam, amely átnőtt iker 
volt, amilyenek a vulkáni hematitoknál nem éppen gyakoriak. Az IX. tábla 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL. 44I 


8. rajzán a kombinációt és az ikerösszenövés módját lehetőleg hűen megtartva 
láthatjuk. A főegyén vékonytáblás (15—12 mm széles és közel 1! mm vastag) 
és csaknem köröskörül kifejlett alakjai: c, r, e, a, Tr; a negativ sextansokban 
e (01125 és c (0001) sűrűn oscillálva mint erősen rostozott széles rhomboéder- 
lapok tünnek fel. A másodrendű piramisnak tulajdonképen csak egy kicsike 
önálló lapocskája tűnik fel, míg a többi csak egészen apró lapelemek, mint 
fényes pontocskák ismerhetők fel az [u : r] övek beállításakor az említett rostos 
rhomboéderlapokon e és r közt. A második egyén kisebb, de vastagabb (9 mm 
hosszú, 4 mm széles) és az egyik [c:r] él irányában elnyúlt; a főegyénen 
átnőve, ennek egyik véglapjáról magasabbra emelkedik ki, mint a vele pár- 
huzamos másikról. Ezen kisebb átnőtt egyénnek alakjai: c, r, e, a, gy, m, n, 
amelyek közül zr kicsi, de élesen kifejlett lapokkal, n pedig mint egészen alá- 
rendelt, keskeny csíkok tüntek fel, ezért az utóbbiakat a rajzban el is hagytam. 
A véglap szintén vékony lemezkékből lépcsősen épült fel; 7 lapjain a jellegző 
vájt, egyenetlen felületek voltak feltünök. Ezenkívül a főegyén bázisán még 
néhány kisebb (1—2 mm) táblás kristályka nőtt ikerállásban, ezeket, nemkülön- 
ben a véglap és az e rhomboéder sűrű ismétlődését a rajzban szintén elhagytam. 

A következő táblázatban a mérések középértékeit állítottam össze a szá- 
mított hajlásokkal; a mérések egymás közt általában nagyon jól egyeztek, 
kifogástalanul tükröző lapoknál az eltérés 9 2-—1". Közelítőek a mérések csak 
d és j keskeny és görbült lapjainál, nagyobbak még az eltérések 7 skalenoéder- 
nél és u. rthomboédernél. A másodrendű oszlop lapjainak hajlása egymáshoz és 
a véglaphoz legfeljebb -£1!12"-cel tért el a szimmetria követelte értékektől. 

A gömbprojekción az állandó és a leggyakoribb alakok pólusait nagyobb 
pontokkal tüntettem fel (IX. tábla, 9. rajz). 

A szögtáblázatban kr. és n a mért kristályok, illetőleg az élek számát 
jelölik. 


mérve : kr. n számítva : 

Credes OVOTY ATOT] 38932" ca 7/ 129 34ej la 614 

E hd (LO 57 37 42 108 57 37 01 
Sr : (0118) 11 14 2 3 TNESKRB 

: KE : (0116) 14 36 3 3 14 43 36 
pet / : (0115) 17 24 19 40 17309 
B sa(0442) 38 15 40 106 510143 48) 
SEAN : (0221) 79 29 11 14 72 2421 
SEU (11253) 42 17 18 31 42 18 46 
54 EZ (2243) 61 13 29 57 61 13 21 
9 SZÜ VO TTÁLEE(010-1) s6 0 10 20 90.046 
9 ez : (1123) 27 20 7 20 27 19 48 
982 E : (0112) 46 59 9 22 46 59 57 
5.41 : (2243) 25 59 11 22 25 59 32 
SYALE : (1232) 36 19 7 d0NAN 365100-47 
ász : (0221) 55 39 2 2 959 38 26 
meres 12321 (0004) 64 48 1 1 64 23 10 
Esz (OVVDJ (1015) 30 23 1 1 JOL" 
TS (ASZ (400) 34 43 ca 1 1 35 2442 


4 Magy. Chem. Folyóirat. 1903. 9. §7. 1. 


442 ZIMÁNYI KÁROLY 


Az ikreken mért néhány szög a következő : 


mérve : kr. n számítva r 


Ikerlap c (0001) : 


r:r — (1011) " (OM) S 499551/2 9 2 49057/98" 
kez a EMOLUS) ÉKTŐT S) s 0742 1 fi 17-17 50 
Ikerlap (1011) : 
c :c — (0001) : (0001) — 64944" 7 8 64946" 4" 
28a c (ME Mn ae úm er 5 5 11 44 10 
Te (0NL) S(OTAR ES 59 5 7 7 59 48 
ara (1120) (ő) 94 2 2 93 59 54 
sz a — (1215): (1218E 16 45 1 1 46 39 48 
e : e — (0112) : (0112) — 86 3 I 1 86 0 6 


A kristálytanilag eddig megvizsgált vulkáni hematitokon az alakok száma. 


közel ötven; az állandóak, amelyek minden lelethely kristályain megvannak. 
c 10001) és (10113, nagyon gyakoriak a (1120), e (0112) és n (2243), már rit- 
kábbak 4-(0115), s-(0221), (1123), i (4265) és 7(1232). Eltekintve a bizony- 
talan alakoktól, amelyek egy részét már a megfigyelők is ezekhez sorolták, a 
többi egyszerűbb jelűeket csak egy vagy két lelethelyen figyelték meg. Az egyes 
alakok számát illetőleg a Vesuvról 22, a Puy de la Tacheról 17, Perro la 
Giganteről (Calif) és a Kakukhegyről 13, az Aetnáról pedig 12 alakot isme- 
rünk, a többi helyekről még kevesebbet. 


A vulkáni hematitra vonatkozó fontosabb kristálytani 
irodalom. 


I Vesüvio! és Monte Somma. 


1. G. vom Barn.! Zeitschrift d. deutsch. geolog. Gesellsch. 1573. 25. 234... 
2. A. ScaccHI. Atti della R. Accad. delle Sci. fis. e mat. di Napoli. 1874.. 


3. G. vom Rarn. Verhandl. d. naturhist. Ver. d. preuB. Rheinlande u.. 


Westfalens. 1877. 34. 148. 

4. P. GRorn. Die Mineraliensammlung d. Kais. Wilh.-Universitát Strab- 
burg. 1878. 76. 

5. A. Scaccni e FE. Scaccnri. Atti della R. Accad. delle Sci. fis. e mat. 
di Napoli. 1883. 1. (Ser. II) No. 5. 

6. A. ARzRUNI. Zeitschrift f. Krystallogr. etc. 1891. 18. 46. 

7. MErczER G. Magyar Chemiai Folyóirat. 1903. 9. 56. 

8. L. J. SPENcER. Mineralog. Magazine. 1908. 15. 60. 

9. F. ZAMBONINI. Mineralogia Vesuviana. 1910. 70—74. 


1 A Vesuvra vonatkozó teljes irodalmat ZAMBONINI fenn idézett munkája. 
10—71. lapján találjuk. 


ll a 


HEMATIT A KAKUKHEGYRŐL. 443 


TIBA e tra 


10. A. v. LAsaunx. Zeitschrift f. Krystallogr. etc. 1879. 3. 294. 

11. L. Bucca. Rivista di Mineral. e Cristallogr. 1893. 13. 12. 

12. 8. pi FRanco. Atti delV Accad. Gioenia di Sci. Natur. in Catania. 
Anno 81. 1903. (4a). 17. 1. Memoria I. 


III. Stromboli. 


13. A. Lévv. Déscription dune collection de Mineraux etc. Londres 1837. 
3. 111. Atlas Pl. LXVI. Fig. 4. 

14. G. vom RATH. Poggendorfs Annalen etc. 1866. 128. 430. 

15. G. ÖTRUEVER. Accad. d. Lincei. Memor. d. Class. sci. fis. matem. e 
natur. 1889. (4a.) 6. 153. 


ÍV. Padria (Szardinia). 


16. F. MirnosevicH. Atti R. Accad. de. Lincei. 1907. (5.) 16. 884. Rendic. 
cl. sci. fis. matem. e natur. 


VEN ont Dromesés Piüryidre Ja Tac he 


17. A. LÉvv. Déseription d une collection de Mineraux etc. Londres, 1837. 
3. 113. Atlas. Pl. LXVI. Fig. 7. 

18. A. DurRÉnov. Traité de Minéralogie. II edit. Paris 1856. 2. 570. 
Atlas. Pl. LXVII. Fig. 96. 

19. F. Gowvwsagp. Comptes Rendus. 1898. 126. 1048. 

20. F. GowwaRp. Bull. de la Soc. fran. de Minéral. 1912. 35. 517. 

21. A. LAcRorx. Minéralogie de la France. Paris, 1901. 3. 255— 262. 


VI. Puy de Döme és Puy de Sarcouy. 


22. A. v. Lasaunx. Verhandil. d. naturhist. Ver. d. preuB. Rheinlande u. 
Westfalens. 1874. 31. 254. 

23. LAvar. Mémoires Acad. Clermont. 1874. 16. 635. 

24. A. ILLACROIXx. Minéralogie de la France. Paris, 1901. 3. 262— 263. 


VII. R:orya t. 
25. A. [LacRorx az idézett helyen. 8. 264. 1. 


VIE PA détkés ai araie h 


26. G. vom RarH. Poggendorfs Annalen etc. 1866. 128. 420. 
27. G. vom RarH. Poggendorfs Annalen etc. 1869. 138. 536. 
28. K. Busz. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1891. 19. 24. 


444 ZIMÁNYI KÁROLY 


IX. Aranyi hegy és Déva. 


99. KocHn A. Értesítő, orvos-természettud. Kolozsvár, 1878. 3. 21— 229. 

30. Kocn A. Ugyanott 1884. 6. IX. évf. 281. 

31. KRENNER J. Értesítő, mathemat. és természettud. (Magy. Tud. Akad.) 
1884. 2. 239. 

32. Zimányi K. Annales histor. natur. Musei Nation. Hungar. 1912. 10. 
263. és 265. 


X. Ascension sziget. 


33. P. Ggorn. Die Mineraliensammlung d. Kais. Wilh.-Universitát Stra8- 
burszsló4o ez: j 
34. G. vom Rarx. Zeitschrift f. Krystallographie etc. 1882. 6. 193. 


XI. Ranchodelos Nujes (Mexikó). 


35. G. W. Mc Krx. Americ. Journ. of. Sci. 1904. (IV. Ser.) 17. 241. 
36. H. UwxGEsmacHn. Bulletin de la Soc. Franc. de Minéralogie. 1910. 33. 396. 


XII. Cerrola Gigante (AVsó- Kalifornia. 


37. H. UwGEmacn. Bulletin de la Soc. Franc. de Minéralogie. 1910. 33. 
398—399. 
éa 


Méréseimet dr. KRENNER JózsEF egyetemi tanár úr szíves engedelmével a 
budapesti tud egyetem ásványtani intézetében végeztem. amiért neki őszinte 
köszönetet mondok. Ugyancsak köszönettel adózom SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., 
főrendiházi tag nagybirtokos úr öméltóságának, a Magyarhoni Földtani Társu- 
lat Tiszteleti Tagjának azért, hogy adományával munkám megjelenését lehetővé 
tenni sziveskedett. 

Budapest, 1913 március havában. ZIMÁNYI KÁROLY dr. 


ISMERTETÉSEK. 


1]. DR. LOGZY LAJOS: A BALATON KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGTÁJA. 


Első rész : A Balaton környékének geológiai képződményei 
és ezeknek vidékek szerinti telepedése. I— VIII. és 617 old. 15 táb- 
lával és összesen 327 szövegközti ábrával, nagy 89. Nyomatott HORNYÁNSZKY 
VIKTOR cs. és kir. udv. könyvnyomdájában és megjelent a m. kir. FÖLDMÍVELÉS- 
ÜGYI, a VALLÁS ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMOK, valamint báró HORNIG KÁROLY 
bíbornok, veszprémi püspök és dr. S. SEMmsEY AwpoRk főrend támogatásával a 
Magyar Földrajzi Társaság kiadásában és Kirriás FergyEs, m. kir. 
egyetemi könyvárus bizományában, Budapesten, 1913. 


Ezzel a vaskos kötettel megjelent a Balaton tudományos leírásának egyik 
legfontosabb része, mert hiszen ez felel meg arra a kérdésre, hogy miképen 
is keletkezett a Balaton, és hogy milyen a kerete Magyarország eme ragyo- 
góan szép gyöngyének. Monográfia ez a szó legkimerítőbb értelmében. Nyom- 
ban meg kell azonban jegyeznünk, hogy szerzője, Lóczy Lasos e kötet soraival 
még nem zárta le fejtegetéseit, amennyiben ez alkalommal, miként ezt külön- 
ben a címben és előszavában is világosan kifejezi, egyelőre csak a rBala- 
ton környékének geológiai képződményeit és ezeknek 
vidékek szerinti telepedéséts, írja le. Egy még megjelenendő kö- 
tetben helyezi kilátásba a tulajdonképeni végszót, mely a körülbelül két év- 
tizedes kitartó geológiai kutatás tektonikai és paleográfiai összefoglalását, tehát 
a tulajdonképeni befejezést fogja tartalmazni. Ezek szerint tehát az előttünk 
fekvő kötet tartalma pusztán csak a sztratigráfiai-topográfiai alap, úgyszólván 
a nyers építőanyag az említett és még hátralevő fejezetekhez. De ha így is 
áll a dolog, mégis azonnal tisztában lehetünk azzal, hogy az előttünk fekvő 
topográfiai-geológiai leírás egyszersmind az egész mű geológiai szakaszának 
oroszlánrésze, amennyiben a tulajdonképeni végkövetkeztetések szükségképen 
ebből kell hogy kikristályosodjanak, valamint hogy ennek a rendkívül gazdag 
adathalmaznak az alapján valószínüleg már rövid időn belül lesz megfogal- 
mazható a végszó. 

Lóczy jelen munkája azonban már önmagában is nagy nyereséget jelent 
s valóban monumentális mű hazánk geológiai irodalmában, dacára annak, 
hogy leírásának tárgyára vonatkozólag éppen 40 évvel ezelőtt egy igen 
kimerítő leírás jelent meg néhai BöckH János tollából, aki a déli Bakonyt 
mint első részletesen 1 : 28800 méretben térképezte és 1 : 144000 méretben 
kézi festésben kiadta. Egyúttal Hormawnws KáÁRony, a m. kir. földtani intézet 


446 ISMERTETÉSEK. 


egykori jeles főgeológusa, ismertette a déli Bakony bazaltjait. Nem voltunk 
tehát éppen híjjában a Balaton délibb, jobban mondva a Bakony déli részé- 
nek tudományos ismertetése dolgában, de eltekintve attól, hogy Lóczy a tó 
környékét a legtágabb értelmezéssel köröskörül ölelte fel tanulmányai körébe, 
még a déli Bakonyra nézve is oly részletességgel és érdekes új adatsoroza- 
tokkal állott a jelen munkájában elő, hogy műve még ebben a részben is távol 
áll az egyszerű ismétlésektől. Szerző a Balaton egész környékének számos új 
vonását figyelte meg s mutatta be utánzásra serkentő részletességgel és vilá- 
gossággal. Érdekes továbbá az a nem mindennapi álláspontja, amelyre a mű meg- 
írásánál helyezkedett, t. i. hogy a régibb képződményeknek kevesebb tért, ellen- 
ben többet a fiatalabbaknak szentelt, tehát éppen fordítva, amint azt tudva- 
levőleg régibb szerzők tenni szokták és e tekintetben teljesen igazat kell neki 
adnunk, mivel a Balatonnak a fiatalabb időszakokban lejátszódott története 
csakugyan megérdemli a nagyobb részletességet. Ez az időszak az, mely visszafelé 
közvetlenül megelőzte a mostkort, amelynek mikéntje tehát a paleogeográfust 
elsősorban érdekelheti. Ez egyszersmind a paleogeográfia szempontjából a leg- 
háládatosabb is, mert sajnos, való, hogy minél lejebb szállunk az idők sor- 
rendjében, annál foszlányosabbak a még felismerhető adatok és annál szakado- 
zottabbak az ismereteink. 

Szerző művét a geológiai tények rendszeres ismertetése, azok kritikai 
összefoglalása és az azokból levont szigorú következtetések jellemzik. E munka 
még a világirodalomban is ritka példája az exaktságnak, mivel szerzője mind- 
addig nem nyugodott és eladdig a balatoni kutatás összefoglaló geológiai 
részének a megírásához hozzá nem fogott, míg a tőle és munkatársaitól ren- 
geteg petrográfiai és paleontológiai anyag és egyéb adatok teljesen feldolgozva 
nem lettek. Nem maradt semmi meghatározatlanul. Hgyedül csak a petrográ- 
fiai, geológiai és paleontológiai monográfiák és kisebb-nagyobb szakleírások a 
aBalaton; tudományos kiadványaiban mintegy 250 nagy lex. 89 ívet foglal- 
nak el, körülbelül 100 tábla és számos ábra kiséretében. Munkatársai voltak : 
AÁRTHABER GUSZTÁV, BALLENEGGER RÓBERT, BATHER F. A., BITTNER SÁNDOR, BöcEH 
JÁNnos, DIENER KÁRory, EmszT KÁLMÁN, FREcH FRIGYES, HALAVÁTS GYULA, JÁCKEL 
Orró, ILosvax LaJos, KaApró OTTOKÁR, KirrL ERNŐ, KogRmos TiIvapag, Laczkó DEzső, 
Lászró GáRoR, LIFFA AURÉL, LÖRENTHEY IMRE, MÉHEs GyuLA, MELCZER GUSZTÁV, 
PANTocsEK JózsEF, PAPP KÁROLY, SCHAFARZIK FERENC, SCHRÉTER ZOLTÁN, SOMMER- 
FELDT E., TREirz PÉrER, Tczson JÁNnos, VADÁSZ ELEMÉR, VENDL ALADÁR, VINASSA 
de REGwny P., Viraris Isrvás és WErsz ARTHUR geológusok és paleontológusok, 
nem említve azokat a munkatársait, kik zoológiai, botanikai, geográfiai, ethno- 
gráfiai, régészeti és más irányokban járultak hozzá a nagy vállalkozás meg- 
valósításához. Már egyedül csak a szereposztás is nem csekély körültekintést 
igényelt, de emellett Lóczy maga is folytonosan szoros kontaktusban maradt 
a leírandó területtel és jóformán nem múlott el 20 év óta egyetlen egy hónap 
sem, hogy a Balatonra és annak környékére ki ne szállott volna... Végre 
megjelent a Lóczy kötete is, a melyről előre is megállapítható, hogy nagy 
gonddal és az őtőle megszokott keresetlen közvetlenséggel van megírva. Mun- 
kája élvezhetőségét és használhatóságát előmozdítják még a hozzá csatolt sok 


ISMERTETÉSEK. 447 


térképvázlat, geológiai profilrajz, továbbá az eredeti fényképek kliséi és egyéb 
rajzok, úgy, hogy örömmel forgathatjuk e könyv lapjait akár rendszeresen 
elejétől végig, akár csak egyes fejezeteiben is, mert ezek dicséretreméltó mó- 
don mind úgy vannak megírva, hogy önmagukban is könnyen megérthetők és 
külön egy-egy teljesen kikerekített egészet alkotnak, 

Valóban mondható, hogy Lóczy nemcsak az egész cBalaton, gyűjtemé- 
nyes monográfia megjelentetése körül kifejtett élénk akciójával, hanem a maga- 
felette értékes kötetének a hozzáadásával is igaz hálára kötelezte Hazáját és a 
magyar tudományosságot egyaránt. 


A címben említett munka tartalma kivonatosan következő : 

A Balaton környékén legrégibb képződmények a kristályos 
mészkő (Szabadbattyán, Polgárdi), bizonyos kvarcos fillitek, kvarcitpalák, kvarc- 
porfirok, illetve porfiroidok (Urhida, B.-Főkajár) diabáztufás palák (Litér, 
somogyi mélyfúrások), amelyek tektonikailag mindenütt a legmélyebb eleme- 
ket képviselik. Valamennyi a permi. homokköveknél feltétlenül idősebb, de 
amennyiben szerves maradványok egyáltalában nem kerültek ki belőlük, kö- 
zelebbi szintezésök nem volt keresztülvihető. Lehet, hogy a legalsó karbon és 
még az ennél régibb koroknak is a képviselői. A Pojána Ruszkában, amelyre 
Lóczy utal, csakugyan fordulnak elő nagy kiterjedésben selymeslapú fillitek, 
fekete, lídiai kőre emlékeztető kvarcitpalák és dolomitos kristályos mészkövek 
(R.-Gladna, Lunkány stb.), amelyeket az ott dolgozott geológusok (Halaváts, 
Kadics, Schafarzik) szintén ópaleozoosaknak (valószínüleg karbonelőttieknek) 
írtak le. Nevezetes, hogy a Balaton vidék eme ópaleozoos képződményei több 
ponton erősen gyűrödöttek. 

A következő képződmény a permi verrukano, amely Paloznak 
határában a Veresparton mintegy 60 m vastagságban közvetlenül, de több 
esetben diszkordáns módon ópaleozoos rétegekre telepúlve egy fillittörmelékes 
alapkonglomerátumot alkot. Fölötte azután nagyobb elterjedésben a grödenivel 
azonosított vöröshomokkő következik, mely petrográfiailag arkozás homokkő- 
nek minősíthető. Anyaga abrodált gránit, illetve kvarcporfir-tömegekből szár- 
mazhatott. Petrográfiai kifejlődése és fitopaleontológiai leletek (UWmamnites 
Rhodeanus) alapján is perminek volt minősíthető ezen régebben alsótriasz- 
(tarkahomokkő)-korúnak tartott képződmény, amelyről megjegyzendő, hogy az 
élénkebben gyűrődött werfeni rétegektől élesen elválik. E permi homokkő 
Kőcsitó, Felsőörs, Kővágóörs és Fülöpön keresztül egészen a Tótihegyig húzó- 
dik le s több helyütt hullámosan gyűrődött; azonkívül számos váltós vetődés 
is zavarta meg eredeti telepedését, úgy hogy a gyakran lépcsőzetesen elhelyez- 
kedő homokkőtelepek sokkal vastagabb komplexust látszanak képezni, mint 
amilyen az valójában (100—150 m). Másrészt a Kővágóörs melletti xaKő- 
tenger, óriás homokkő-rögeit, mint nem a permhez tartozó képződményeket, 
hanem a sokkal fiatalabb pontusi homokkő lerakodásokból kimállott kemény 
kvarchomokkőtuskókat ismeri föl. 

Igen részletesen foglalkozik ezekután Lóczy a tri14asszal, amely eltérő- 
leg a régibb képződmények kövülethiányától, vagy legalább is szegénységétől, 


448 ISMERTETÉSEK, 


a szerves maradványok rendkívüli gazdagsága által tűnik ki. Igaz, hogy már 
Böcgrn János is elég kimerítő foősszilia-listákat közöl, de Lóczy és hű segítője 
Laczkó Dezső, még sokkal több szerves maradványt gyűjtöttek a triasz külön- 
böző emeleteiből, úgy hogy ma a déli Bakony a mediterrán-tipusú triasz leg- 
gazdagabb kövület lelőterületének mondható általában is. Ezenkívül megvan 
ennek a balatoni triaszról szóló fejezetnek még az a rendkívüli becse, hogy 
3öckH János felfogását a bakonyi triasz sztratigráfiáját illetőleg a legteljesebb 
mértékben igazolta, ami annál is inkább esik latba, mivel ezen Bőcgn J. által 
409 év előtt megállapított sztratigráfiai osztályozás az alpesi triasz rétegosztá- 
lyozásának helyesebb felismerésére is kihatással volt. Az újabb kritikai tanul- 
mány alapján tehát a bakonyi triasz még inkább tekinthető a mediterrán 
provinciájú triasz klasszikus példájának. 

A seis-i rétegek diszkordánsan és gyűrödve telepszenek a permi homok- 
kőre (Arács) és főbb kövület-lelőhelyei : Vörösberény, Felsőörs, Almádi, Balaton- 
kövesd, Balatonfüred, Arács és Csopak, ahonnan különösen a (rervilleia 
Murchisonae, GEIx., mut. pannonica, FREcH., Pseudomonotis aurita, HAUER., 
Myophoria praeorbicularis, BITTN., Anoplophora canalensis, CATULLo., Belle- 
rophon Vaceki, Birrwx., stb. nemekhez tartozó fajok roppant nagy számmal 
kerültek napfényre. A mélyebb szintet jellemző Pseudomonotis Clarai kagylós 
ellenben a veszprémmegyei Hidegkút recsekhegyi kőbányájában fordul elő 
roppant mennyiségben. 

Erre az alsó kampili rétegek telepszenek váltakozó vékonypalás 
homokkő, palás agyag és mészkőpadok alakjában, amelyek gyakran gasteropoda- 
oolitosak, a homokkőlemezek pedig sokszor cripple marks-os vagy hieroglifás 
felületűek, amely jelenségek csekély parti vizből való képződésöket bizonyítja. 
Az alsó kampili rétegek különösen a  Pseudomonotis Laczkót, Birrw., Ps. 
Lóczyi, Birrw., Ps. aurita, HavER., stb. fordulnak elő szaporán ; a gasteropoda- 
oolitos rétegek pedig tele vannak Natira cf. gregaria ScHauR., Holopella . ef. 
gracilior, ScHaunk., stb. fajokkal. Főbb lelőhelyek az Iszkai-hegy, Vörösberény, 
Almádi, Csopak, Zánka, Köveskálla stb. 

A középső kampili rétegek palás homokos márgák és mészkőpadok 
által vannak képviselve és Tierolites ef. cassianus, OwvEnsT., Dinarites dalma- 
tinus, HaAuvER., Natiria costata, Münsr., Turbo rectecostatus, HAvER., de ezek 
mellett még számos (Gervilleia, Pseudomonotis, Myophoria, Pecten stb. fajok 
által vannak jellemezve. Előfordulásuk főbb helyei Iszkaszentgyörgy, a Gelemér- 
puszta, Vörösberény, Almádi, Szentkirályszabadja, Felsőörs, de főleg Csopak, 
ahonnan a leggazdagabb fauna kikerült. 

A felső kampili rétegek csoportjában uralkodnak a sejtes dolomit 
és lemezes mészkő, amelyek közül az előbbi kövület nélküli, az utóbbi pedig 
a Myophoria costata, ZENK., Gervilleia modiola, FREcn., Lingula tenmissima, 
Scnrorn., stb. fajok által jellemezve van. Wőlelőhelyei nagyjából megegyezők 
a mélyebb kampili rétegekéivel. BöckH ezt a lemezes mészkövet a középső 
triasz fekü-rétegcsoportjának tekintette, Lóczy azonban petrográfiai és paleon- 
tológiai alapon inkább a felső kampili rétegekhez vonja. 

A werfeni rétegek diszkordánsan, sőt transzgressziv módon telepszenek 


ISMERTETÉSEK. 449 


a permi homokkőre, annak minden, tektonikai okokból vagy denudació folytán 
származott egyenetlenségét kitöltvén. Helyenként azonban maguk a werfeni 
rétegek is gyűrődöttek, így pl. Balatonfüreden a Rodostó-nyaraló körül. A wer- 
feni rétegek komplexusának vastagsága 500—700 m, amiből azonban legalább 
400—500 m a werfeni dolomitra és lemezes mészkörétegekre esik. Ha emel- 
lett a werfeni rétegek felszíni elterjedése 1-5—3-5 kilométernyi, úgy ez az 
ismételten fellépő váltós vetődések és horizontális eltolódások számlájára irandó. 
Ezek közül a Böckn J. által megállapított híres litéri törés is hosszában éri 
a werfeni rétegek zónáját. 

A középső triasz BITTNER csoportosítása szerint úgy a mélyebb 
anisusi, mint a magasabb ladini emelet által van képviselve. Az anisusi 
emelet legalsó tagja, a vaskosan padozott megyehegyi dolomit, mely 
a feküjében állandóan a felső kampili lemezes mészkő, a fedüjében pedig a tulaj- 
donképeni kagylós mészkő által van közbefoglalva. Vastagsága tetemes és azért 
egyik legfeltünőbb tagja a bakonyi triasznak. Térszíni megjelenése még azáltal 
is gyarapodik, hogy a litéri törés mindkét oldalán megjelenik, habár az ÉNy-i 
oldalon keskenyebben. Klasszikusan fordul elő Vörösberény és Litér közt a 
Megyehegyen, amelynek profilját annak idején már Böcgn J. megrajzolta; de 
innen e vidékről még messzire követhető úgy ÉK-i, mint DNy-i irányban. 
Kövületeket gyéren tartalmaz ; krinoidákon kívül előfordul benne a Spirigera 
Memtzeh, Duwx., Sp. trigonella, ScBLorn., stb. és Balatonites balatonicus, Moss., 
mely utóbbit Bőckm a megyehegyi komplexus legfelsőbb részében telálta. 

A megyehegyi dolomit felett következik azután a talajdonképeni kagy- 
lós mész, melynek komplexusa azonban sokkal vékonyabb és márgás voltá- 
nál fogva is mállékonyabb, úgy hogy nem annyira szembetűnő, mint a fekű 
dolomitja. Vonulatában az alsóbb Rhynchonella decurtala (recoaroi brachiopo- 
dás mész) és a (/eratites trinodosus (reiflingi mész és márga) zónákat lehet 
megkülönböztetni. A Megyehegynek eme két zónája együttesen is alig vasta- 
gabbak 8 m-nél ; klasszikusok azonban azon rendkívül gazdag faunájuk alapján, 
melyek régebben Böckn J. T., Rorm L és SrüRrzEvxBAum J. gyűjtöttek és újab- 
ban Lóczy L. és Laczkó D. tetemesen gyarapitottak. A decurtata zónából föl- 
említjük az FPntrochus hliiformis, Lam., Dadocrinus gracilis, Bucn., Terebra- 
tula vulgaris, ScHLoTH., Ahynchonella decurtata, GER., Spirigera trigonella, 
SCHLOTH., Spiriferina. Mentzelti, Duwx., stb., a trinodosus zónából ellenben 
Spiriferina Mentzelii, Duwxk,, var. baconica, Birmrws., Daonella Sturi, BEx., 
D. hungarica, Moss., (rervilleia praecursor, Cen., Ceratites trinodosus, Moss., 
Ptychites flexuosus, Moss., Atractites Böckhi, Srükz., stb. fajokat. E faunák 
főlelőhelye Felsőörs szelvényében a malomvölgyi Forráshegy, továbbá a csopaki 
Kopaszhegy, az arácsi Péterhegy, a balatonfüredi Tamáshegy. Köveskállán a 
Mezőmál feletti Horoghegy stb. Ezek mind a litéri hasadékon innen vannak, 
de ugyancsak szép számmal léteznek hasonló lelőhelyek azon túl is. 

A középső triasz felsőbb, vagyis BITTNER szerint ladini emelete úgy a 
buchensteini rétegek (alsó), mint a wengeni rétegek (felső) 
szintjei képében gazdagon kifejlődve találhatók meg a Bakonyban. A buchen- 
steini rétegek. vagyis a Protrachyceras Reitzi zóna kovás mészkőből, agyagos 


450 ISMERTETÉSLK. 


márgából, homokkő és diabáztufás piatra verde rétegekből állanak. zt a 
zónát tudvalevőleg BöckH fedezte fel és önállóságát mi sem bizonyítja jobban, 
mint az a körülmény, hogy létezését és jogosultságát utólag a keleti Alpok 
profiljában is felfedezték és elismerték. BöckH e zónát a felsőörsi szelvé- 
nyen kívül még csak egynehány helyről ismertette, Lóczy azonban Felsőörstől 
egészen Köveskálláig birta ezen nevezetes rétegeket továbbnyomozni. Ezen hori- 
zont számos foraminiferán kívül krinoidákat, néhány kagylóst, de főleg cephalo- 
podákat tartalmaz és ezek között a Protrachyceras Reitzi, Böckn., Ceralites 
hungaricus, Moss., C. felsőörsensis, SrüRgz., C. Böckhi, Rorn., Hungarites 
Mojsisovicsi, Rorn.,  Ptjchites angusto-umbalicatus, Böcxkn., Pleuronautilus 
Lóczyi, FgEcn., Atractites Böckhi, Srükz., stb. jellemző fajokat. 

Egyúttal megállapítja, hogy a Lecanites sibyllinus, FREcH (FREcH meg- 
határozása) (— Monophyllites cfr. Suessi (DIENER meghatározása) tévesen ke- 
rült a buchensteini fossziliák jegyzékébe (FREcn. Uj cephal. Pal. függ. p. 16), 
hanem hogy az a vörös tűzköves. tridentinus rétegek (also wengeni r.) feletti 
fehérkrétás márgás-gumós mészkövekből való. Továbbá tévesen kerültek 
Bőcrn Jánosnál is (F. J. évk. II. 151. oldal, IX. tábla, 10. ábra) a Joannites 
bathyolcus, Moss. és a J. trilabiatus, Moss. is a Cer. Reitzi szint (buchen- 
steini rétegek) kövületlistájába, mert ezek is úgy, mint a L. sibyllinus is a 
tridentinus zóna fedőrétegeiből valók. 

Itt említendő meg, hogy a kagylós mészkő és a buchensteini rétegeknek 
egy igen érdekes fehér mészkő fáciesét Laczkó D. fedezte fel a Tóhegyen, 
Hajmáskéren és még néhány más ponton, mely az említett két rétegcsoport, 
söt még a sct.-cassiani rétegek faunáját is magában egyesíti, úgy hogy ez 
még legjobban a Keleti Alpok reiflingi meszéhez lenne hasonlítható, mely 
ugyancsak a kagylós mésztől egészen a. sct.-cassiani rétegekig tartalmazza az 
együttes faunát. 

Erre most a wengeni rétegek következnek, amelyek felső része a Proar- 
cestes subtridentinus, alsója a Daonella Lommeli zónája. A Proarcestes subtriden- 
tinus régibb elnevezése (Arcestes tridentinus) alapján egyszerűen tridentinus 
rétegeknek is nevezik ezen zónát. Az előbbiek csekély vastagságú, eres tűz- 
köves mészkőből és szürkés fehér márgából állanak, amely Hajmáskértől 
DNy-felé egészen Köveskálla tájáig követhető. Vastagsága ezen zónának mintegy 
358 m. Gazdag cephalopoda faunájából kiemelhető a Proarcestes subtridenti- 
nus, Moss., P. Böckh, Moss., Protrachyceras Pseudo-Archelaus, Moss., GCel- 
tiles epolensis, Moss. stb., Daonella Lommeli, Wissm., Rhynchonella linguli- 
gera, BITTw.. Terebratula ef. suborbicularis, Müwxsr., var. semiplecta, KLIpPsT. 
stb. és ide tartoznak a Trachyc. Reitzi szintnél felemlített helyesbítés szerint 
még a Lecanites sibyllinus, a Joanmites bathyolcus és a J. tralabiatus is. Ezen 
zóna nevezetesebb kövületlelőhelyei Vörösberény (Megyehegy), Felsőörs (FHorrás- 
hegy), mely kiválóan gazdag, Balatonszőllős (Megyhegy) Örvényes, Szent- 
antalfa, Csicsó stb. 

Részint a tridentinus rétegek közé behelyezkedve, részint a kagylós és 
a tridentinus meszek közé beilleszkedve — mintha a Cer. Reitzi zónát helyet- 
tesítenék fordulnak elő Örvényesen, Aszófőn, Vászolyon stb. majd lágy 


ISMERTETÉSEK, 451 


márgás, majd pedig keményebb lemezes tufás rétegek, melyek a Posidononmya 
wengensis, Wissm., Daonella Lommeli, Wissm. stb. által jellemezve vannak, 
Ezen tipusok képviselői a déltiroli wengeni. rétegeknek, amelyekkel való rokon- 
ságuk tufás voltuk által még inkább megerősödik. 

A ladin emeletet bezárná azután a cfüredi mészkős, amaz általában kövü- 
let nélküli sárga-foltos, dolomitos, tűzkőben szegény mészkő, amelyet azonban 
egy benne talált Protrachyceras Aon, Kzrepsr. alapján Lóczy a karniai emeletbe 
átutalt. BöckH a füredi mészkövet Lovas, Hidegkút stb. határaiban választotta 
ki és azonkívül még az D-i csoportban is Hajmáskér, Veszprém és Nagyvázsony 
körül vélte felismerhetni. Ezeket az utóbbi előfordulásokat azonban Lóczy és 
Laczkó kövületek alapján a felsőtriaszba tették át. 

A felső triasz mind a három emeletével: a karniai, a norikumi és 
a réciai emelettel van a Bakonyban képviselve. 

A karniai emelet tehát az előbbiek alapján legalul a füredi 
mészkövel kezdődik s vagy erre, vagy pedig ahol füredi mészkő nincsen, 
közvetlenül a tridentinus mészre telepedve következnek éles elhatárolás nélkül a 
felső márgák. A fokozatos átmenet mellett a kettő közti határt ott lehetne 
meghúzni, ahol a Daonella reticulata, Moss. bővebben kezd fellépni. Ezzel tár- 
sulva még más daonellák is kerültek ki innen e mészmárgákból, úgymint 
D. laticostata. Kirrr., D. cassiana, Moss., D. esinensis, San. stb. Eme kom- 
plexus felsőbb részeiben sűrűn előforduló apró brachiopodák, kagylók, ammo- 
nitok (Joannites cf. subtridentinus, Moss., Trachyceras Aon. Kriipsr., Lobites) 
a Sct. Cassian-raibli rétegek ekvivalenseit sejtetik ezekben a felső már- 
gákban. Az újabb kutatások teljes mértékben igazolják Böcgn J. ama felfogá- 
sát, hogy e márgák már a felső triaszba állítandók. A sct.-cassiani régiókat 
nem lehet a Bakonyban a felső márgák horizontjától elválasztani s különben 
a D-i Alpokban sem lehet a sct.-cassiani rétegeket a raibliaktól sem petro- 
gráfiailag, sem paleontológiailag élesen elkülöníteni. Ezért már Mossisovics, 
WAAGEN és DIENER a cassiani rétegeket a karniai emeletbe helyezték, eltérőleg 
BirrwEx-től, ki ugyanazokat az É-i Alpokban tapasztalható viszonyokból ki- 
indulva, még a középső triasz ladin emeletéhez számította. 

A felső márgák, melyek úgy a Balaton parti zónájában, mint pedig a 
litéri törésen túl is előfordulnak, kb. 60 km hosszúságban húzódnak el DNy-ra, 
1—3 km térszíni szélesség mellett. Vastagságuk Monoszlónál 773 m, de meg- 
lehet, hogy váltós vetődések következtében ennél a méretnél kevesebb. 

Eltekintve a Laczkó DEzső tanulmányozta veszprémi márgáktól, kiváló 
helyek a felsőmárgák paléontológiai és tektonikai tanulmányozására Vörös- 
berény, Felsőörs és Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Balatonfüred. Balaton- 
szőllős, Pécsel, Vászoly, Dörgicse, Szentantalfalva, Monoszló, Diszel, Gyula- 
keszi, valamint a Keszthelyi hegység, ahol e rétegekben rendkívül gazdag 
és változatos faunát sikerült nemcsak régebben BöcgHnek, hanem újabban 
még inkább Lóczy Lasosnak is gyűjtenie, amikből kitűnik. hogy a cfelső- 
márgák, egyrészt a D-i Alpok karniai rétegeivel, de másrészt az É-i Alpok 
reingrabeni paláival és opponitzi mészköveivel szoros rokonságban állanak. 


452 ISMERTETÉSEK. 


Lóczy e rendkívül gazdag paleontológiai anyag alapján a Bakony karniai 
emeletében következő rétegeket különbözteti meg. 

f) Sándorhegyi mészkő közbetelepedett kagylólumasellával. Cidaris- 
tüskék ; Terebratula julica, Birrwx.. T. piriformis, SuEss., var. Alexandrina, 
FRxcn.. Physocardia Hornigi, BiITTw., sp. (Gonodus Mellingi, Hav,, Megalodus 
carinthiacus, Havu., Ostrea montis-caprilis, Kzipsr., — ez a Bakonyi felső- 
triásznak ama szintje, amely a Tropites subbulatus alpesi zónának 
(tori rétegeknek) megfelel s melyben Laczkó DEzső a veszprémi Jeruzsálem- 
hegyen a kiváló érdekességű Placochelys placodonta, JAEzcgEL teknőcöt fel- 
fedezte. 

e) Márgaréteg. Lima austriaca, BITTN. 

d) Levelesmárga. Nucula carantana, BiIrrwx., N. expansa, Wissm., Cteno- 
donta ltineata. A komplexus alsó mészmárga és homokköőlemezeiben pedig 
növénymaradványok, továbbá Pecten filosus, Hav., Halobia rugosa, HAu., 
Gervilleia angusta, Gornpr., Nucula ef. carantana, BITTN., Sirenites subbetuli- 
nus, FREmcn., Trachyceras austriacum, Moss. (Raibli nívó.) 

c) Sötétfoltos mészkő elszórtan tűzkögumókkal. Rhynchonella tricostata, 
BirrTw., Amphiclina sguamula, Birrws., Koninckina Leonhardi, WIissm., (Gono- 
dus ef. lamellosus, BITTN., Trachyceras austriacum, Moss. 

b) Leveles márga és palás agyag, kemény márgalemezekkel. Anoplophora 
Pappi, FgEcn., Rhynchonella tricostata, Birrws., Halobia, rugosa, Havu., Gono- 
dus astartiformis, Münsr., Mysidia lithophagoides, Fggcn., CGarnites floridus, 
Wunr., Estheria Lóczy, FREcH. 

a) Vékony mészkőpadok  palásagyaggal. ARhynchonella, cf. tricostata, 
BirTx., Waldheimia, (CGruratula) carinthiaca  (RorHPn.) Birrus., Trachyceres 
( Anolcites) Hofmanni, Böcxgn., Tr. ef. Attila, Moss., Lobites delphinocephalus, 
HavER. Legalul a világosszürke, sárgafoltos mészkőben Chondrites ágacskák, 
Amphiclina sguamula, BITTS., Daonella reticulata, Moss.. D. ef. Pichleri, 
GüMmB. (Uassiani nivó.) 

A Chondrites-szel borított mészkőréteg alatt fekszik Felsőörsön és Ará- 
cson az a szürke sárgafoltos mészkő, melyet Böckn J. füredi mészkőnek neve- 
zett volt s mely viszont közvetlenül a tridentinus mészkő fölött foglal helyet. 

A norikumi emelet a Bakonyban a fődolomit, vagyis ama képlet 
által van képviselve, mely a magyar Középhegység dunántúli részének Buda- 
pesttől— Keszthelyig lényeges alkotórésze. Már BöckH J. ismerte belőle a Mega- 
lodus complanatus, GümB., M. trigueter, WuLrr., Myophoria Whatleyae, Turbo 
( Worthenia) solitarius, BEx., Waldheimia Hantkeni, BöcxgH., fajokat. Újabban 
különösen a veszprémi Jutaspuszta melletti dolomitból került elő több új 
megalodusfaj, az esztergári Papodhegyről pedig a Megalodus Böckhi, R. Hönx., 
Conchodus hungaricus, R. HöRNx., (rervilleiu n. sp. aff. praecursor, Ou., 
Myophoria (xoldfussi, AzB., Pleuromya (?) Lösehmanmi, Fexcn., Capulus sp., 
Turbo ( Worthenia) Escheri (Srorpp.), W. Gepidorum, Kirru., Amauropsis (?) 
erassítesta, Kirru., A. an Gradiella (?) papodensis, Kirru., Stenhanocosmia 
dolomítica, Kirrr, és Purpuroidea baconica, Kirru. A sümegi Szőlőhegyen két 
szintet különböztethetünk meg: a felsőben megalodusok mellett a Dicero- 


ta áatszazönüntőük ál ázát stl 


ISMERTETÉSEK, 453 


cardium incisum, FREcH., az alsóban pedig a D. medio-fasciatum, FRECH. 
találtatott, amelyek a réciaival való rokonságára utalnak. Egyébiránt a fődolo- 
mit részletesebb szintezése a Balaton környékén ezidőszerint még nem vihető 
keresztül és FREcH-nek ezt célzó kísérlete is még korainak látszik. 

A réciai emeletnek két fáciese ismeretes a Bakony területén, egyike 
a dachsteini mész, másika a kösseni rétegek szintje. 

A kösseni rétegek Szentgáltól D-re a Baglyakőpusztán és Keszthely vidé- 
kén Vallustól DK-re, valamint Keszthely és Rezifalu közt fordulnak elő. A. kös- 
seni rétegek sötétszürke vékonylemezes bitumenes mészkövek, amelyek tele 
vannak kövületekkel és ezek között szerepelnek a jellemző Avicula contorta, 
PokRrL., Anatina praecursor, Ov. Különösen gazdag a Rezi melletti Akasztó- 
domb rétegeinek faunája, melyet annak idején Böcxkn J. fedezett volt fel és 
melynek Lóczy gyűjtéseivel kiegészített faunáját újabban is Böckh J. hatá- 
rozta meg. Böcgkn Jáwos és Lóczy LaJos: Néhány réciai korú kövület zala- 
vármegyei Rezi vidékéről (Paleont. függelék). Itt az említetteken kívül előfor- 
dulnak még Ostrea Haideriana, Emm., Avicula falcata, Sropp; Lima praecur- 
sor, Ov., Pecten Hehlü, Emm., Gervilleia praecursor, Ov., Modiola minuta, 
Gonpr., Cardita austriaca, Hav., Corbis Lóczyi, Böcxn., Placochelys száj- 
padlásfog sp. 

A dachsteini tipusú mészkőben pedig sok tekintetben hasonló a fauna, 
amennyiben pl. Szöczről következők kerültek elő: Avicula ef. falcata Srorpp, 
Pecten Hehln, Emm., Modiola ef, minuta, Gorpr., Myophoria cf. postera, (Ou., 
Cardita austriaca, HAvER., Gorbis Lóczyi, Böcxn, stb. 

Érdekes, hogy a réciai emelet mindenütt a fődolomitból fejlődik ki, még 
pedig legalul a kösseni fáciessel, úgy mint a Pilisen, Esztergom mellett, ahol 
szintén csak fölötte következik a dachsteini mész. Míg a fődolomitnak elter- 
jedése a bakonyi hegységben folytonosnak mondható, addig a réciai emelet 
mind a két zónája szakadozottan lép föl. Ebből Laczkó D. diszkordanciára, 
Lóczy ellenben ÉNy— DK-i irányú leveles törések okozta szétszakadásra gon- 
dol, míg Vapász E. (A déli Bakony júrarétegei 35—37. oldal) a tenger regresz- 
sziója esetét látja fennforogni, annál is inkább, mivel a krétáig tektonikai 
elmozdulásokat nem mutathatott ki. 

Az előzőkből kitetszik, hogy a Déli Bakony triász szisztémájának taglalása, 
melyet mintegy 40 év előtt Böcxkn J. inaugurált, Lóczy L. széleskörű vizsgá- 
latai alapján, a lényeges fővonásaiban fényes megerősítést nyert. Annak dacára 
azonban mégsem lesz fölösleges a bakonyi triászt táblázatosan is bemutatni, nem- 
csak az eddigi újabb nomenklatura alapján, hanem figyelembe véve Lóczynak 
egynémely ujabb álláspontját is. ; 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 30 


(snurgueptag e 


14 
[/ 


ms segso9avogg] 


9 YyZzs9UI SUUTJu9piJ g, 


[roururorr :(r] 
jopedesie]IAT 


ag Ny 


NM 


AY 
) 


O3XZzs9ua snutju9 PUL S9OAOIZNT 


(Image sogomma 7 


-og ]zse u tpem 


[uoy ) 


roÁrovazgoig] / 
ZS9UI IPeI 14 
-na sosog / 
-IIpPUOUD / 


eIgOTRH "sn 


/ TVATRUIOÁT 
H/ "Z TUVISSBI 


[Egy 
"39 "a1T Ttuuwem 


-JOH SeIo9ÁToVIT]) 


VUOZ 


TOY SVIODAÁT[DBIJOIA 


[esogna 


soly 93094] 


"z ctanoeIgjsnüe SBIOJÁTJOBIT, l 


[rrradvo- SIJUOTI V9IJSO 


"uguoposvrd 


s ÁTeyDodeIg ] 


euoz TÖTUJOLT VIPAVIOSÁUAG 


SUDOTVSATAT 


EI6I soferr Az907T 109-zL81 S0Uef WHOA —gnG[ uwgvoergoT e zurtozs JOGELV 
IREK aal As algák tane ESRÁEZÉ EL AS Ésa Eset no tdov ás TVE Al ee 1 sét ESO HÁRáötRe zek szásak MA álá ats szá kettös 


919 / 


A 


H999391 IU9 


PST9A 
see E SES 


fi 


S9-VSJRTI 0 


j10do 


L Rdlent 


"9 UIperT 


J9]9TI9 TUIUIRM 


, snyeuerduios 
"SUTALIITOS ogan], 


1oyZzDerT "IA TÁZDOrT SNpOTtS9IA 


JIUTOTOpP 


[99403ú09 EINDTA] 
(e 28 
1959391 TUOSSO 
VILIAJSNV VIIDIVD 
ZS9TI TUTAJSU[DV(T 


0 


erv 


esejelőe) s 


: 


Y959J9I TIOT, 


s 
Be 
45. (ÖT 
zseui snurguopin a], [9 8 
És zi 
I[0UI 1 
-urorT "Ta zseui Ipoxnyg huz 
sningors a 
VINOIAV "SISU9S 5 
-UoM BÁLTOUOPISOT [5 §] Hi 
EE tsa 
h- § p: 2 
. Os 
Ino91U0o9Rg B 
VITV SPIODÁYDVIT, a 
f a 
9 
18 a] 8 
(sirtadwo a 
-SIJUOTI 89198 9] sörbe 
Kb 
mi 


(sntaegttos oganT 
süjemejrduros snporesoTy] 
JITOTOPOT 


[dor IJSNe 
vegrpae) "yosnporesemi AseN] 
ZS9TT TUTOJSUJDVT 


SETS 


MEGT ETET 


Zs 


TULIOZ TETT 


a 
yoJog Jo. ]  yutzs Tre ki pi 
-9. te) 68 B -IIOrT BII9O? - S 
91 docAuthor ] si j "195939 úT IT d ist tet 
- e igoeuzaeg Ada ——— ii , 2 
4 [MOZS fej ( —- 
selon [8 EZÉ Szkettal "JUIZS UOYV B eli 
-91 TURISSBD) [4 SeI9JÁYDVIT [9 a 
kogküb Z iz 
ered 
; al úldss JUIZS SOPITOTUOB 
24 
099391 TIAIRYT ogvadtrroI 198ei SOJÁTÁGTT] SEN 
959391 Tzoun 
19 993 rf 1 s 
3 B. 
2 
] Set 
! ] o 
j 8 ő 
d 
j nm To 
SEEN vűuta a] yiurojop s9 gurzs snyerng a el 
Y959Jj9I IJOT, [ zs9uT iznuoddo I -gns segrdogT, va 
! ] Oz 
j ! 
; én et 
l Í 2 aj 
gram gu JUIZS [59 [§ 
-ogopog ASva !-ojopog Adva ]sniaegrtos (ea (ERÍ5 
ZSOUTIUTAISDR(T ZS9TT TUTAISUDR(T [ -9UY OM) OGANT, zikől iksz 
Kát tál; ] BES 
j kH 
ev 
ra Aa Gar 8 
ALK SG KÉt T "JUIZS 83103 a 
j Soggizs ÁGBA ] IUOSSOM ÁSBA 109 vmoray [7 
ZSOUITUTAISUDV(T [ZS9UI TUTAIST[DV(T ; o 


MERLE] Ted e 


uegyod 
"TV Hiezsg ze 


SOJRZVI4 2] OJNUOSRYAZSSO zSéRIA) TÁUOYLG V 


[Tta-rexero sg] :jxuizs ggosje 

([egrane "sg] : xutzs 9s5Teg 
TUNYYIATIOTSUOY 

"9yHOoTITOoY "UIOTOD ÁSRA SOZSOTT 


y95 
-9991 TST9G 


(sraogereg ertogydoXA I TÁZsorT 
"sg Togzoerrstjououropnesg] 
JIT00 vpodoJzajsen : STR 
([sn3e3509 
-9390I1 OgANT, "8383509 VIII 
-EN "SNURISSB9 SOJTIOJTT] 443 
-IRUIZSATUI SOITTOJTT, : osdozoy 
jiuroTop seg[l9g 
[uanijjexosozágy "ejorpour 
VIOTTTAJ9) "883509 VIIJEN] 
9yZzs9uI sazemorT : OSToJ 
: JUM9ZS ÁzI0p7 s9 Y994g 


H059391 triduren 


[ergoacsrag vxostatdg 
"snoruogemeg sozrrojereg] 
jiIOTOPp TÁS9YOÁSOIN 
[rfezguoit eurzoziadg ] 
egezandop erfonogouágy] 
zsora sgpodotyotig TO1?OJo 
(snsonxeg sogryoAgg sns 
-opoutag "D9] [7seur tsurytog] 
JUTZS SUSODOUIJJ S9IIJV49D) 


IÁSeY 


cags "s 


4 


ZSs9Uur so 


("euro 
vijouoeg 
"megnurtu 
VIJMTUJSH 
SISU9STOM 
eruopiísog] 
DIvdIyuT SY 
-ny tussrom 


(Ezgtog 
, SB49dÁYovagogg] 


Y959391 


Tutsgsusyong 


hl fi: 
H959J91 Iutsgsudgyong 


11602 b JNA 


DRGNJOS Tk É TÓ 


H9 


39[9UI9 ISNSIUV 


3999 UIperT 


UI BI 
-AUIOTS UO S9 OYYJOUIOY SOJOA 


[9983509 erzoydoATr] 
VSIVUT S9 OJYOTTONH 


jiuroJop s9 ogoeaynei s93[9g 


OXZS9UIT saZATIOTT 


JIUIOTOPTÁSAUJJÁSATN 


gyurzs egejandop veIjduooTÁUg TT 


[zs9ui 1surgtog] 
JUIZs TIOPNIG SO3S09IV 


Y959391 IMNYJ9U JOJNAOY SVA  ; 
-OY $9 gJuIzs IZJI9T S9JIJ4J9D ! 


3] FOTO UTOTT NE ST KELETT 


! 
UIZS IVAVID 
a 8 tazlsZáz] 1) 
sSz SG ose báts 2 ! sijououropnosg 
I 
Sr 
Hi e 
- 5 Ta szg 
o N nm 
es] a. os 
pee AVI) 5 
jj erts 
! o 
Eva B Hi 
a tosesk "JUTZS 9, [B 
959391 IJIduTe; 
al Akták 91 a. ] evysos eme] 8 [5 
o jv2i 
OG N 
o 
jee 
gUIZS SITI9 
Y95939I H9S9J91  / -BIS SNUTIIOD 
S9-SIJTO?IO MISJSU9JJND [ -VC 59 SISUOT 6 
-UejS VIAN [ a 
ZE — —— ——— —  —— — I E Hi 
"JUTZs Fa. 
ZS9UT OXIVOJOYf ] (gIUIOTOPp nes egegand9p o ve 
-uweg) (xogrur eiJouoygouÁgy B 0 
SZT TSGTKÜ SB BEEE öT űl 3 SS ZA TT ENEK) — [at 
ke -OTOp) Jozso Set o 38 
9 zs sns s 
Y959391 SOTTOSO 49309 JUITZS 488 
snsopoutaT, ú -OUTI1J S93IJ2I9) a 
F————  —  —  —  —  — —— — ———  — s —- 5 .- -——————— —— — - ÓT 
[j j MÉG 
j mi 
j E 
5 És 
j j ez 2 
Y9509394 ) gurzs tzgtog Ej 110 
MISZSU9UONY JUT ! SU49DÁYDVAJOIg 8 § 
5-] -oTop s9 zsou o, 
0 zzz — 
(e ]. mtegszogjom o 
Eső ÁSnRA 


304 


456 ISMERTETÉSEK. 


Összehasonlítva ugyanis az előttünk fekvő Lóczv-féle műben behatóan 
tárgyalt bakonyi triasz rétegsorozatát egyrészt BöckH János 1872. évi felfogásá- 
val, másrészt pedig az alpesi triász szintezésével (ARTHABER G. Lethaea 1903— 8), 
több irányban is mutatkoznak a legújabb vizsgálati eredmények alapján eltéré- 
sek. Az alsó triasz werfeni rétegeinek taglalása megegyezik a Böcknm féle osztá- 
lyozással és teljesen hozzásímul egyszersmind az alpesi szintezéshez is s egye- 
dül csak az említendő meg, hogy Lóczy L. a clemezes mészkő; rétegcsoport- 
ját, mely BöcgHnél a kagylósmész sorozatot nyitja meg, kövületleletek alapján 
még az alsó triaszhoz (felső campili rétegekhez) számítja. Ennek következté- 
ben Lóczynál a középső triasz a megyehegyi dolomittal kezdődik, amely fölött, 
úgy mint BöcknHnél, a tulajdonképeni ckagylós mészs következik (Rh. decurtata 
és C. trinodosus szintek). Hzen a mai alpesi nomenklatura szerint Anisus-i 
emelet fölött következik azután a középső triasz felsőbb, vagyis ladin emelete. 
Habár ebben a sorrend a főbb vonásokban ugyanaz maradt, mint 40 év előtt 
Böcxkmnél, úgy mégis Lóczy behatóbb részletezése folytán szövevényesebb a 
kép. A bakonyi középső triaszra már FREcH FRIGYES (Új cephalopodák stb., 
Paleont. függ.) szerint is jellemző, hogy a faunákbói nagyszámú idősebb fajok 
magasabb szintekbe is felnyúlnak ; így benne van a kagylós mész faunájának 
egy bizonyos része még a Cer. Reitzi (— buchensteini) rétegek faunájában, — 
másrészt pedig hozzákeveredik megint ennek faunája fölfelé, a wengeni szintek 
alakjai közé. A triasznak különösen az ammonit faunája észlelhető szakadatlan 
fejlődésben a werfeni paláktól föl egészen a raibli rétegekéig, semmiféle rend- 
ellenesség által meg nem zavarva, amiért a bakonyi triasz az aipesi triasz 
egyik legklasszikusabb példájának van elismerve. A megszakítás nélküli át- 
menetet az egyes emeletek közt megerősíti Lóczy is, különösen azzal a meg- 
figyelésével; hogy a buchensteini rétegek (Protrachyceras Reitzi rétegek) csak- 
ugyan egyes közfekvetek alakjában még a tridentinus zóna alsó részében is 
folytatódnak. 

Az alpesi wengeni rétegek legtipusosabb képviselői a Bakonyban BöckH 
és Lóczy szerint a Posidonia wengensis, Wissm. által jellemzett tufás márgák, 
amelyek vagy közvetlenül a kagylós mészkő (trinodosus szint) fölé teleped- 
nek, vagy a Protrachyceras Reitzi és a tridentinus - rétegek közé ékelőd- 
nek be; de wengeni tipusúak azok a márgapadok is, melyek a tridentinus 
meszek közé települtek. 

A cfüredi mészo,, melyet Böcgm a D. Lommeli alapján, habár kérdőjel- 
lel a wengeni rétegek közelébe helyezett, nem oda való, amennyiben [Lóczy 
tanulmányaiból kitűnik, hogy a D. Lomimeli nem a füredi mészből, hanem az 
alatta lévő tridentinus mész egyik márgás padjából, tehát egy igazi wengeni 
rétegből származott, úgyszintén nem áll a wengeni rétegekkel való azonosítása 
Feecn FR. részéről sem, mivel ez utóbbi tanulmányaihoz, sajnos, tévesen 
cédulázott anyagot kapott. A füredi mészkő ugyanis Lóczy felismerése szerint 
egy a wengeninél magasabb nívóba való, amennyiben utóbb sikerült neki e 
különben kövületnélküli mészkő felső, Chondriteses részében egy Prolrachyceras 
Aon példányt találni, tehát egy oly formát, mely a cassiani szintre utal. 
A casslani szintet, mely a Bakonyban csak nyomokban, néhány alakkal van 


ISMERTESÉSEK. 457 


képviselve, a fentebb (451 old.) elmondottak szerint Lóczy általában már 
a karniai triaszba helyezi s vele együtt, a Protr. Aon lelete alapján, ca füredi 
mészkövet is. A cfelső márga? csoportot, melyet már BöcgnH is helyesen, mint 
felső triaszkorút ismert fel, Lóczy hat szintre osztja, amelyek közül a táblá- 
zatba felvett három jellemzőbb az alpesi Aon, aonoides és bullatus szinteknek 
felelhet meg. 

A jura szisztéma rétegei a Déli Bakonyban eldaraboltan fordulnak 
elő. Köztük a térszint kréta és harmadkori lerakódások foglalják el. Az eldara- 
boltság, úgy látszik, a triaszból álló alaphegység ÉNy—DK-i irányú vetődésekre 
vezethető vissza. Egészben véve a Déli Bakony juraelőfordulásai mintegy foly- 
tatását képezik a Nagybakony területileg egységesebb jura szisztémájának. A jura 
főleg Úrkút, Városlőd, Herend és Szt. Gál közt foglal el összefüggőbb terüle- 
tet, amelyet Vapász ELEMÉR tanulmányozott tüzetesebben. Vapász a Bakony 
déli részében a jurának következő zónáit írja le (a Déli Bakony jurarétegei, 
Paleont. függ.) : 

Alsó liasz a sinemuri (6) és hettangi (7) emeleteknek megfelelve 
1. dachsteini tipusú mészkő (Psiloceras planorbis zóna); 2. rhynchonellás 
tűzköves mészkövek (Schlottheimia marmorea és Arietites rotiformis zóna); 
3. veres brachiopodás mészkövek, adnethi fácies (Arielites Bucklandi zóna) ; 
4. krinoideás és brachiopodás hierlatzi tipusú mészkövek (Oxinoticeras o0xyno- 
tum zóna). 

A középső liasz, megfelelve a charmouthi (0) emeletnek, áll 1. a 
cefalopodás mészkő (Amaltheus margaritatus zóna) és 2. a mangán tartalmú 
radioláriás tűzkő (Am. spinatus és Am. margaritatus) zónájából. 

A felső liasz, megfelelve a toarci (e) emeletnek, magában foglalja : 
1. a posidonomiás mészkő (Posidonomya Bronni zóna) és 2. a kovasavas 
márga (Harpoceras bifrons) zónáját. 

A Malm-ból a portlandi emeletnek megfelelve az alsó tithon (Terebra- 
tula diphya és Phyl. silesiacum) zónája található meg. 

Ebből a felsorolásból kitetszik, hogy a Dogger teljesen hiányzik s hogy 
a Malm-ból is csak a tithonemelet van képviselve. Ellenben nagyon szép a 
liasz sorozat megjelenése, mely sokkal jobban van itt kifejlődve, mint az Alpok- 
ban, ahol bonyolult tektonikai elmozdulások zavarták meg eredeti telepedését. 
A rétegek nyugodt egymásutánja és csorbítatlan vastagsága, tehát az eredeti 
fáciesek felismerése dolgában a bakonyi liászt illeti meg az elsőbbség. Élénk 
színekkel ecseteli Vapász E. (L. c. 35—37. old.) a Déli Bakony paleogeográ- 
fiáját, azaz lerakódásainak különböző fácieseit, valamint a juratenger nívó- 
változásait. A közép- és felső liászban sokkal mélyebb volt a tenger (cephalopoda- 
fácies), mint az alsó liászban (hierlatzi brachiopodafácies). A felső liasz után É-ra 
húzódott vissza (regresszió), a Dogger és a Malm idejében szárazon hagyván 
a liasz előbb említett lerakódásait és csak a tithonban és folytatólag az alsó 
krétában transzgredált ismét a tenger a szárazulat partjait képező liasz lerakó- 
dásai fölé. 

A Déli Bakony liaszfaunája Lóczy véleménye szerint a déli és északi 
alpesi fácieseket látszik magában egyesíteni. Háládatos feladat volna továbbá a 


458 ISMERTETÉSEK. 


bakonyi liasznak a pécsi, a Nagyvárad-királyerdői, a Stájerlak-dománi, a ber- 
zaszkai és a brassói gresteni fáciesű liasz előfordulásokkal való összehasonlítása. 
Ezeket a széntartalmú lerakódásokat azután fel egészen a tithonig — így foly- 
tatja Lóczy — középeurópai tipusú jura emeletek borítják, amiből következik, 
hogy a nagy magyar Alföldet egykor elfoglaló variskuszi hegytömeg leroskadása 
előtt hazánkban a középeurópai juratengernek nagy elterjedése lehetett; s felet- 
tébb érdekes végre az, hogy ezen lerakódások területét vagyis a nagy magyar 
Alföldet a Vágtól a Kárpátok mentén egészen az Olt forrásáig ismét az alpesi 
jura rétegei veszik körül. 

A kréta mintegy 68 km-re elhúzódó vonulatot képez Csernye-Szápár 
vidékétől DNy-i irányban Ajkáig ; azontúl pedig egyes szigetek alakjában talál- 
ható Urkuton, a Csingervölgyben és Sümeg körül. Ebből csak az Ajka vidéki 
és a sümegi szigetek esnek a Déli Bakony területére. 

Az Ajka vidéki krétát kaprotina meszek (urgo-apt.) és felsőkrétakori 
(gosau) rétegek képviselik. Kislődön szintesen fekszenek a kaprotinás mészkő 
rétegei, még pedig alsóliaszmészkövön, viszont őket nuammulitos mészkő takarja. 
Urkuton Ujhutánál sűrűn fordul elő a Lithiotis cretacica, LŐRENTHEY, amely- 
nek fekvőjében HANTKEN szerint igazi radiolites mész fordul elő. A lithiotis- 
réteg fölé egy nerineás mészkő települ, amelyben vadtolites és sphaerulites-ek 
is vannak; erre újból a lithiotismész 1 m vastag pad alakjában, mire azután 
megint a kaprotinás mész, a fedüben pedig végre eocén rétegek következnek. 
Az egész alsókréta összesen legalább 40 m vastagságú. 

A kaprotinás mész jellemzőbb kövületei Orbitulinák, Reguienia Lonsdali,. 
D Oxxe., Radiolites styriacus, ZrIrr., Sphaerulites cfr. neocomiensts, D"onB., (rlo- 
biconcha baconica, HANTK., (in litt.) aff. G. ovula, D"ORe. 

Az Ajka vidéki felső kréta részint a külszínen, részint pedig az ottani 
szénbánya táróiban tanulmányozható. Háládatosabb az utóbbi. A felső kréta 
17—18 m vastagságú, fekvője az alsó krétakorú kaprotinás mész, fedője pedig 
az eocén nummulit-képződmény. A felső krétakorú csoport édesvízi rétegekből 
áll, amelyek közé 25 széntelep illeszkedik bele, 2 m-nyi lemívelhető vastagság- 
gal. E efölött, következik egy tengeri eredetű szintsorozat, mely a) agyagos 
márgából, b) márgás mészkőből és c) hippurites mészkőből áll. Ezeknek réteg- 
sorozati viszonya az édesvizű csoporthoz azonban még nem látszik eléggé tisz- 
tázottnak, amennyiben pl. dr. Papp KÁRorvy ez utóbbiakat a bennök található. 
kövületek (Gyelolites sp., Astarte latifrons, DEsH., Anomia Coguamndi, ZITrT., 
Corbula angustata, Sow., Pecten oculte-striatus Zirr., Gryphaea vesicularis, 
Lam,, Trigonia limbata, DORs., Panopaea freguens, Zirr., stb, alapján turo- 
niaknak tartja, az édesvízi szénpalákat ellenben a danienbe helyezi. Ez utób- 
biaknak remek faunáját legbehatóbban Tavscn ismertette és az általa közölt 
gazdag listából felsoroljuk a következő alakokat: Pyrgulifera Pichleri, HoEnx., 
Melania Heberti, HANTK., Paludina prisca, Lam., Hydrobia balatonica, TavscnH., 
Helix Riethmülleri, Tauscn., Bulimus Munieri, HANTK., Megalostoma rarespi- 
natum, Tavscn., Strophostoma cretaceum, Tavscn., Gerithium balatomtcum, 
Tauscn., stb., amelyek közül Tauscn szerint nem egy a mai tropusok tavi 
faunái alakjaival közeli rokonságban van. 


ISMERTETÉSEK. 459 


Sümeg vidékén 28 km-re DNy-ra a csingervölgyi széntelepektől magá- 
nyosan emelkedik a Sümegi-hegy és a Rendeki Csúcsoshegy platója. Sümegen 
hiányzik az alsó krétát képviselő kaprotinás mészkő, hanem itt mindjárt a felső 
krétával kezdődik a rétegsor, még pedig egy fehér, mintegy 50 m vastag 
mészkő komplexummal, melyben számos Hippurites cornuvaccinum, BRONN; 
H. inaeguicostatus, Müxsr., H. Gosaviense, DovvILLÉ felismerhető. Az e fölött 
következő zóna egy körülbelül 15 m vastagságú márgacsoport, amelyből külö- 
nösen a város északi végén lévő kútból, annak ásása közben temérdek gosau 
tipusú kövület került elő, melyeket a DaRxax múzeumban őriznek. Ezeket Papp 
KáRony határozta meg és közülök megemlítjük a következőket : Galamophyllia 
multicincta, Rss., (Gyyelolites elliptica, Lam, C. discoidea, Lam, Pholadomya 
granulosa, Zarr., Gyeclas gregaria, Zarr., Tellina Stoliczkat, Zairr., Cuculaec 
austriaca, Zarr., Limopsis calvus, S0w., Modiola sphenoides, Rss., Gryphaea 
vesicularis, LAM., Turitella disjuncta, Zx., Omphalia Kefersteini, Zx,. Acteo- 
nella brevis, DORB; Turbo gosaviensis, Rss., Voluta crenata, Zx., Cerithium. 
cognatum, Zx. stb. E márgában vékony széntelepek is vannak. Végre befejezi 
a sort egy kb. 160 m vastagságú felső szenonkorú márgás mészkő, amelyből 
a Pachydiscus Neubergensis HAvER és Inmoceramus Cripsit, MaAxr. kerültek elő, 
amelyek a felső szenonra (campanienre) vallanak. Az ez alatt fekvő, széntele- 
peket tartalmazó márga és legalsó hippurites-es mészkő ennélfogva, normális tele- 
pedést feltételezve, a felső kréta mélyebb sintjeit (Turon, Cenoman) képviselhetik. 

Látnivaló tehát, hogy a Déli Bakony krétakorú üledékeinek részletes 
szintezése eddig még nem volt keresztülvihető, sőt hogy ellenmondások (Parr K.) 
is állanak fenn a gosau széntartalmú rétegcsoportjára nézve. Mindezeket a kér- 
déseket véglegesen tisztázni csak akkor lesz lehetséges, ha majd a Nagybakony 
sokkal teljesebb kréta területének pontos tanulmányozása is be lesz fejezve. 

Kenozoos képződmények. Míg a mezozoos képződmények konform 
módon telepszenek egymásra, addig a harmadkori rétegek, takarók és parti 
üledékek alakjában transzgresszióban vannak. Közülök természetesen a pontusi 
rétegek foglalják el legnagyobb elterjedésben a hegyek és rögök közti mélyed- 
ményeket. És amíg a paleogén és régibb neogén rétegek a legfiatalabb vetődé- 
sek által még érintve lettek, úgy hogy ezáltal különböző magasságokba jutot- 
tak, addig a szarmata és pontusi rétegek mindenfelől egyenlő magasságú, de 
az előbbieknél mélyebb fekvésű partvonallal veszik körül a hegyvidéket, ami 
azt jelenti, hogy inkább csak egységes kontinentális emeltetésben volt részök. 

Az eocén szekciót illetőleg Böcxkm J. két szintet különböztetett meg, 
úgymint egy alsót: a nummulitos mészkövet, (párisi durvamész, lutécien) és 
egy felsőt: az orbitoidás márgát (priabonai bartonien). Ellenben HANTKEN M. 
a nummulitok szerint három emeletet sorol fel a Bakonyból: 1. A félig 
recés nummulitok (N. subreticulatae), 2. a pontozott és kiterült nummulitok 
(N. punctatae et explanatae), 3. a sima nummulitok (N. laeves aut sublaeves) 
rétegcsoportjait. 

1. Az első rétegcsoport az Urkuti Ujhuta mellett volt egy régi szén- 
kutató aknában feltárva; 1909—10-ben pedig kutakat ástak ezen rétegekben, 
amelyekből temérdek kövület került napfényre. HE rétegcsoportban alulról föl- 


460 ISMERTETÉSEK. 


felé három kőzetféleséget lehet megkülönböztetni, úgymint azt annak idején 
HANTEEN is tapasztalta: a) szürke foraminiferás, főleg miliolideás márga : Cor- 
bula, planata, Zrrr., Gardium gratum, DeEsH,, Perna urkutica, HANTK., Fusus 
Noae, LDam., Cerithium PFuchsi, HANTK ., C. auriculatum, ScHL., Velaltes Schmi- 
deliana, CHEMx., Diastoma costellata, DEsn. stb. fajokkal ; b) Nummulitos márga 
kevesebb puhánnyal, de sok félig recés nummulittal (N. Lamarcki, D"ARgcn., N. 
laevigata D"ORB. stb. c) Mészmárga temérdek pernával (Perna urkutica, HANTKEN). 

2. A második rétegcsoport a cfőnummulitos mészkőv gazdag faunájával : 
Lithothammum sp. OÖOrbitulites baconica, HANTKEN, Nummuhna Tsehihatscheffi, 
DARcH., N. Lucasana, DEFR., N. perforata, DJORB., Conoclypus conoideus. 
AG., Schizaster D Archiaci, Corrgauv., Harpactocarcinus guadrilobatus, DEsm. 
stb. A főnummulitos mészkő Városlőd, Urkút, Boda-Csékút között 40—50 m 
vastagságú és tetemes elterjedésű körülbelül 350 m középmagasságban. 

3. A harmadik szintet a sima nummulitok rétegcsoportja szolgáltatja, 
amelynek közete márgás durvamész és mészmárga. Ezt BöcgH fedezte fel az 
Ujhuta-Padragi úton, de azonkívül előfordul e rétegcsoport még más három 
ponton is. Sok benne a kövület és uralkodók köztük az orbitoidák. Szerves 
maradványai közül felemlítjük a következőket: Clavulina eylindrica, HANTK. 
Orthophragmina (Asterocyclina) stellata, DARcn., 0. radians, DARcH., Num- 
mulina Tschihatscheffi, DARgcn., N. complanata, LAam., Bourguetocrinus Tho- 
renti, DARcmn., Batopora multiradiata, Rss., Hornera, sp., Terebratula tenui- 
síriata, LExm., Pholadomya rugosa, HAwxmTx., Ph. Puschi, Goropr. (?), Peclen 
Budakesztensis. Horm., Spondylus radula, ILam,, Miliobatus superbus, HANTK. 
stb. Böcgn, HANTKEN és Hormanw a priabonai rétegcsoporttal azonosították 
ezen előfordulást. 

Ezen tipusos felső eocén márgák még Veszprémben, Urhidán is találhatók, 
szintén sok és hasonló kövületekkel. 

A. paleogén képződmények Lóczy szerint kb. 100—150 m vastagságban 
lépnek föl transzgredáló módon, a már előbb összetöredezett mezozoos-paleozoos 
alaphegység fölött 300—400 m magasságban. A nummulitos mészkő, mely Eszter- 
gom és Buda vidékén szintekre osztható, a Bakonyban tömegesen lép föl és 
összefüggő övben kiséri a Bakony ÉNYy- -i peremét Sümegtől Oszlopig. A szóban- 
forgó eocén takaró a Kis-Alföld felé lejt, ellenben a Bakony DK-i szélén 
hiányzik ennek még a legcsekélyebb nyoma is, miből Lóczy azt következteti, hogy 
a Bakony és a Pécsihegység közt az eocén időben a Bakonynál magasabb száraz- 
föld emelkedett, mely még a miocén elején is fennállott úgy, hogy egészen 
addig a hidrográfiai lejtő nem DK-nek, hanem ÉNy-nak irányult (miocén 
kavicstakaró ÉNy -on !). 


Oligocén lerakódások a D-i Bakonyban, vagyis a Balaton Jkgveldbő 
környékén nincsenek. 

Nemcsak a bakonyi, hanem általában a magyarországi paleogén lerakó- 
dások szintezése dolgában még mindig szétágazók a felfogások, amit a paleogén 
fejezet. végéhez csatolt szintezési táblázatból is észrevehetünk. Eddig ugyanis 
(főleg Hormawsws K. szerint) a széntartalmú édesvízi ((Gyrena grandis), elegyes- 
Vízi, és a N. subplanulatus, N. perforatus és N. striatus (Puszta WFornai) 


ISMERTETÉSEK. 461 


rétegeket középső (Lutétien, Parizsi emelet) eocénnek tekintettük; a közölt 
táblázat azonban az eocént csak két részre osztván, a nevezett rétegeket a 
subplanulatus szinttől fölfelé az alsó eocénbe, az alatta lévő széntartalmú édes- 
vizi és brakkvizi rétegeket pedig a legalsó eocén, vagyis a Landenien (LAPPA- 
RENT) étageba helyezi. 

A neogén szekció. Idetartozóknak felsorolja Böcgn J. a mediterrán, 
a szarmata és a pontusi emeleteket. A mediterrán Márkó, Herend, Város- 
lőd és Rendek környékén durva konglomerátumokból, kavics, homok és agyag- 
rétegekből áll. Herendnél fölül kavics, alatta kavicsos agyag ( Potamides Duboisi, 
Arca diluviiz stb.), azután agyag, homok, édesvízi mész és szénnyomok (Pot. 
pictus, P. Duboist, Neria picta, Pereira (Gxervaisi stb.), továbbá homokos 
agyag több szénrétegecskével (Melanopsis impressa, Melania FEscheri) és leg- 
alul gyenge lignit-telepeket tartalmazó lerakódások vannak. A P. Gervaisi 
szintet a grundi nivóba helyezte. A mediterrán konglomerátok és kavicsok 
azonban Zirc, Bakonybél és Jákó vidékén 300 m-től egészen 450 m magas- 
ságig fölmenőleg fordulnak elő; vastagságuk a szápári gépaknában 26 méter, 
másutt azonban még ennél is több. Egészben véve e kavics egy nagy kiterje- 
désű takarót alkot, melynek 300—450 m. magasságú részletei vetődések által 
jutottak jelenlegi hepe-hupás helyzetökbe. E platószerű takaróból a közép- és 
felső mezozoos képződmények magas horsztok alakjában emelkednek ki a tér- 
szinből, így a bakonybéli Somhegy 653 m, a Pápavár 532 m stb., ami meg- 
szabja a Középbakony É-ibb részének sajátszerű orográfiai jellegét. Petrográfiai- 
lag amfibolandezit, kvarcandezit, gneisz, csillámpala, fekete agyagpala, fekete 
(lydiai) kovapala, veres homokkő és konglomerátum, sötét mészkő és nummulitos 
mészkő görgetegekből áll ezen kavics. Az ÉNy— DK-i irányú törések szerint 
mélyebbre lesűlyedt helyeket azonban már ebben az időben a tenger foglalta 
el, úgymint pl. a Bántapuszta mellett, ahol 180—200 m magasságban egészen 
szintesen és közvetlenül a fődolomitra lajtamészkő (Ostrea lamellosa, Vola 
adunca stb.) rakódott le. Mediterrán kavicsok fordulnak elő Keszthely körül 
és Bakonytól ÉK-re (a Vértes és a Gerecse kihagyásával) Budapesten is; de 
mig a Jákó és Zirc közti kavicsplató 300—450 m közötti magasságú, addig a 
két utóbb említett tájon a kavicstakaró átlag csak 200—230 m magasságot ér 
el. Közelebb a Balatonhoz Herend és Városlöd körül legvastagabb és legdur- 
vább szemű a kavics és azonkívül itt sok mészkő és dolomit görgeteg is van 
benne. Mint szerves maradványok gyakoriak benne a Magnoltles silvatica, 
Tuzsos kövesült fadarabjai. E vidéken a takaró lankásan Ny-felé dől és fölötte 
helyenként lajtamész és szarmatamész következik. 

A mediterrán rétegek a Balaton és a somogyi halmok alatt 76—180 m 
mélyek a tenger szine alatt; Tapolcza körül pedig 180—200 m, sőt Herend körül 
200— 300 m-nyire feküsznek ugyanezen rétegek a t. sz. felett. Ez egyszersmind 
az a nívó, mely a veszprém-nagyvázsonyi fennsík abrodálásának a magassága. 

Míg ezek az eddig említett kavicsok, melyek sok helyütt fokozatosan 
lajtamészkőbe mennek át, alsómediterránkorúak és tengerparti képződésűek, 
addig a Nagybakony 400 méter magasságú kavicstakarója már valószínűleg 
szarmatakorú és kontinentális keletkezésű. 


462 ISMERTETÉSEK. 


A meditérrán kavicsot az ő kvarcit, fillit, paleozoos mészkő, andezit és 
dácit görgetegeivel Lóczy L. egy még a miocénben a fehérvármegyei Alföld és 
a somogyi dombok helyén állott régi, számos eruptiv közettől átjárt hegység- 
ből származtatja le s hasonló gondolatnak adott kifejezést ScHAFARZIK F. is. 
(Kőzettani függelék). 

Érdekes, hogy Sümeg és Tapolca vidékén az alsómediterrán kavicsai a 
pleisztocén defláció következtében fényes felületű éles kavicsokat szolgáltattak, 
akárcsak a Nógrád körüli, szintén alsómediterrán kavicsok. 

A mediterrán emelet kövületeit SCHRÉTER ZOLTÁN határozta meg újból, 
nevezetesen a Devecser, Haláp, Tapolca, Herend és Márkó körüli kiválóbb 
lelőhelyekről. Egyúttal megállapítja, hogy a nyirádi hydrobiás mészkő nem 
szarmatakorú (Böcxn J.), hanem a grundi színtájnak egyik édesvízi betelepülése. 

A szarmata emeletet már Böcgn J. jelölte volt ki pontosan és 
Balatonudvarról és Tapolczáról kövületeket is sorol fel. Az újabb meghatáro- 
zásokat SCHRÉTER ZOLTÁN végezte, főleg a Devecser—Tapolcza, Zánka— Akali 
között és Balatonudvari környékéről származó paleontológiai anyagon és egyszer- 
smind ugyancsak ő hívja fel a geológusok figyelmét arra, hogy a közönségesen 
Cerithium picium-nak mondott nevű csiga helyesebben Potamaides (Pirenella) 
mitralis, BrcHw.-nak nevezendő. Megállapítja továbbá, hogy a Balatonvidék, de 
egyszersmind Magyarország összes szarmata lerakódásai is az orosz és a román 
szarmata rétegekhez viszonyítva, kizárólag az alsó szarmata emeletet kép- 
viselik s hogy Gaár Isrvás cközépsős szarmata emelete Hunyadban kétsé- 
gesnek tekintendő. 

Ezek után előadja Lóczy L., hogy a szarmata mész általában mélyebb 
szintben van, mint a mediterrán lajtamész, még pedig Devecsernél 190 m., 
Tapolcánál 150 m-nyire a t. sz. f. és itt iktatja közbe JoRpáwx KÁROLY térszíni 
vázlata kisérletében a nemrégen felfedezett tapolcai tavas barlang leírását is. 

A szarmata rétegek felszínét bevonja végre egy szakadozott kavicslepel, 
melynek kavicsa a defláció által kifényesíttetett. Ez a kavics a Nagybakonyból 
származik, ahonnan azt a szarmata időben nagy esésű patakok szállították le. 

A mediterrán és szarmata lerakódások ott, ahol a mezozoos alaphegységre 
rátelepültek, elég szintesek és zavartalanok; akadnak azonban több helyütt 
kissé megdőlt rétegkomplexusok is, ami arra vall, hogy az ÉK— DNy-i töré- 
sek még az alsó neogén lerakódásokat is eldarabolták. 

A pannoniai-pontusi emelet. A szóbanforgó lerakódások Lóczy L. 
oknyomozó fejtegetései szerint legcélszerűbben pannoniai-pontusiaknak nevezen- 
dök; a pontusi kifejezést (Bécstől az Aral-tóig) a szarmata és levantei közé 
eső szint, ellenben a pannoniait ennek egyik fáciese megjelölésére kivánván alkal- 
mazni. Hz utóbbi vonatkozás értelmében pannoniai, beszarabiai, gétiai, kaukázusi 
stb. fáciesei vannak a pontusi emeletnek. Kéthelynél 250, Faluszemesen 293 m-ig 
fúrták meg az agyag, homok, édesvízi mészkőrétegek és lignit telepecskékből 
álló lerakódásait; a siófoki fúrásban pedig 340 m-nek találták összes vastag- 
ságukat. A Balaton felvidéki lejtőkön 230—250 m magasságban kanyarog vé- 
gig a régi pontusir partszegély kavicsos konglomerátuma, a Badacsony és a 
Szentgyörgy bazaltsisakjai pedig 280—290 m. t. sz. f. magasságban pontusi 


ISMERTETÉSEK. 463 


talajon nyugszanak. Másutt még valamivel magasabbra is mennek föl, úgy 
hogy a 10—20 m-nyi lösztakaró levonása után a pontusi rétegek felső ma- 
gassági nívójukat átlag 250—270 m-nél érik el. A bakonyi pontusi lerakódások 
nem tekinthetők egy külön medencében ülepítetteknek, hanem csak a nagy 
magyar medence egyik aliguot részének. A pontusi rétegek azok, melyek a, 
Balaton körül leginkább uralkodnak. A tónak egész multja szorosan hozzájuk 
van kötve és ezért, mind az eddigiek után tulajdonképeni céljához, a Balaton 
fejlődéstörténetéhez érve, ő velök foglalkozik legbehatóbban. 

Várpalota és Siófok közt a veszprémi Mezőföld pontusi térszíne sehol a 200 m 
magasságot nem múlja fölül. Kenessénél 60—70 m-nyire leszakadt partokkal érik 
el a pontusi lerakódások a Balaton (10457 m) tükrét. Várpalotánál egy 6 m 
vastag lignittelep foglaltatik bennök, amely részint a helyszínén elhalt mocsári 
növényzetből, részint uszadékfa felhalmozódásából keletkezett; ugyanitt fordul 
elő az újmajori feltárások rétegeiben Vapász és LÖRENTHEY szerint egy gazdag 
édesvízi fauna is. Kitünő feltárásokat nyújt továbbá a Kenesse— Aligai mere- 
dek roskadozott part, amelynek a Csitény-hegy alatti faunáját, valamint a 
kenesseit is Harnavárs Gy. irta le. A meredekpart vetődéses voltát számos ábrá- 
ban illusztrálja Lóczy, aki veszedelmes töredezettségét még az Akarattyai puszta 
melletti tunel fúrása előtt ismerte volt fel. Siófok környékén főleg Fokszabadi 
környékén vannak feltárva a pontusi rétegek (Card. / Adacna/ apertum, Münsr., 
Congeria sp. Vivipara sp.). Számos fúrás törtéut különösen a délivasút mentén, 
úgyszintén végeztetett fúrásokat Lóczy maga is a Balatonmeder fenekén egy 
külön erre a célra épített tutajról. E fúrások anyagát SCHRÉTER Z. vizsgálta 
meg tüzetesen, amikor is kitűnt, hogy úgy a partokon, mint a Balaton fene- 
kén a pontusi rétegek a felszínen lévő holo- és pleisztocén rétegek alatt csak- 
hamar elérhetők. Különösen érdekes a balatonföldvári fúrólyuk szelvénye 
70—316-22 m-ig. Kezdetben pontusi rétegeken ment keresztül a fúró, azután 
76"02-től 181-717-ig homok, mészkő, agyagmárga rétegek következtek Polysto- 
mella crispa, Dam, Bulla Lajonkaireana, Basr., Tapes töredékek, FErviliu 
podolica, Frcuw. fajokkal, tehát már a szarmata korra mutató alakokkal. 
181:17-től 22821 m-ig a felsőmediterrán volt felismerhető Ostrea és Pecten 
töredékek alapján; innentől 285-59-ig kövület nélküli alsómediterrán (?) Terakó- 
dások és innentől 316-22-ig csillámpala és szericites pala következett, miket 
ScHRÉTER archai korúaknak (?), vagy még nagyobb valószínűséggel ópaleozoo- 
soknak minősített. A pontusi lerakódásokat Lóczy vetődésektől megzavartaknak 
itéli s a balatonmelléki terrasz sem más, mint a somogyi plató (300 m) 
tómenti leszakadásának az eredménye. 

A somogyi dombvidék általánosságban a Bakony mai délfelé való lejtő- 
désének mintegy folytatása. Legérdekesebb beöblösödései ennek a halomvidék- 
nek a tó felől az ú. n. cberkeko, vagyis olyan mocsarak, melyek mintegy 
2 m magas homokgátak (turzások) által vannak a Balaton nyilt tükrétől 
elválasztva. Mindegyik berek mély völgyben folytatódik DDK-i irányban s általá- 
ban megjegyezhető, hogy a völgyek vonalai ugyanannyi tektonikai törésnek 
felelnek meg. Ezen tektónikai rendszernek behódol a boglári bazalttufa is. 
A pontusi lerakódások gazdag faunáját részint Haravárs Gy., részint LŐRENTHEY 


464 ISMERTETÉSEK. 


ImRE tanulmányozták. A pontusi rétegek fölött sok helyütt, kivált a szél árnyé- 
kában, valamint a somogyi partmenti alacsonyabb terraszt is vastagon sárga 
lösz borítja. A feltárások szép képei és profiljai kisérik a somogyi dombvidék 
részletes leírását. 

A somogyi dombvidékhez számítja Lóczy még a Tihanyi félsziget 
pliocénjét is, noha ez jelenleg a tó ÉNy-i oldalával függ össze. A tihanyi fél- 
szigetre vonatkozó 20 oldal egyik legnagyobb szeretettel megirott fejezete 
az egész munkának. A félsziget alkotásában résztvesznek annak fundamentumá- 
ban a pontusi rétegek, továbbá eruptiós bazalttufa, gejzir forráskúpok, édes- 
vízi mészkövekkel és kovatufával és végre a lösz. A rendetlenül dombos fel- 
színt két vízzel telt horpadás teszi változatosabbá. A dombok (160—229 m) 
kialakulását az atmoszferiliáknak jobban ellentálló bazalttufa kitörések és 
geiziritkúpok szabták meg. Különösen nagyszámmal láthatók ez utóbbiak a 
Belsőtó DK-i partján, vagyis a Kerekdomb É-i lejtőjén. A Geizirkúpok anyaga 
édesvízi mészkő és kalcedonos kovatufa. Az egyes kúpok magassága 20—30 m-t 
is érhet el és ezeknek gyönyöru képei ékesítik Lóczy művét, de részben 
már Viranis J. munkájában is láthatók lefényképezett másai (a Balaton vidéki 
bazaltok, Geológiai függelék). A geizirit kúpok a legszorosabban függnek össze 
a bazalt vulkánosságával; néhol ugyan külön csatornákon, a pontusi rétegeken 
keresztül szállott fel a geizir egykori hévforrása, legtöbbször azonban magának 
a bazalterupció kürtőjét használta fel a kifolyásra. Legtanulságosabb ebből a 
szempontból a 169. számú ábra, amelyen Lóczy a Kopasz- és Nyársashegy 
szelvényében a vízszintes pontusi rétegeken áttörő eruptív bazaltbreccsiát mu- 
tatja be a szintén rajtuk keresztülmenő geizirittal együtt. Összesen nyolc 
erupciós kürtöt fedezett fel Lóczy, amelyeken a bazaltbreccsia feltódult. — 
geiziritkúp azonban sokkal több létezik, t. i. a XIII. táblán látható térkép 
szerint ugyanis 81-et számolhatunk össze. Az erupciós kürtökben bazalttufa anyag 
közé foglalt mészkonkréciók és márgadarabok is láthatók, utóbbiak tele pontusi 
kövületekkel, amelyek a kitöréskor a bazalt által fölragadtattak. Végre megemlíti 
Lóczy, hogy a félsziget tómélyedései nem maar-ok, ú. m. pl. a Laachi-tóa Rajna 
vidékén, hanem pusztán csak tufakitörések által körülsáncolt térszíni mélyedések. 

A tihanyi félsziget csakis annak köszönheti kialakulását és létezését, 
hogy a laza anyagú pontusi lerakódások fölött elterülő bazalttufa leplek a 
piedesztáljukat a denudaciótól megvédték. A bazaltbreccsia kitörése Lóczy sze- 
rint a pliocén végére, sőt talán folytatólagosan még a régibb pleisztocén ide- 
jére tehető. Végük pedig felemlíti, hogy a ckecskekörmöki (C. ungula-caprae 


bubmaradványai) lekoptatását egy a mai víztükör felett 2-5 m magasságban a . 


Balaton régibb, talán pleisztocénkorú (?) vagy ó-holocén időbeli szinlőjén meg- 
törött hullámok okozták. : 

A somogyi halomvidék különálló dombjai közé sorakoznak Boglár és 
Fonyód magányosan álló dombjai, amelyeknek felépítésében az elég szintes 
pontusi rétegeken kívül még az eruptív bazaltbreccsia is részt vesz. A boglári 
temetődombon egy pompás tömzsszerű bazaltbreccsia telér tűnik fel, mely a 
pontusi rétegek köőzetét alig néhány cm-nyire pörkölte meg. Kitünő apró kis 
sztratóvulkánt formál a Sándordomb is. A Fonyódi hegy magas falán ellenben 


ISMERTETÉSEK. 465 


pontusi rétegeket látni. (Cong. balatonica, Vivipara Sadleri), amelyeken ke- 
resztül a Kis- és Nagyvárhegyen bazalt tört fel. 

A pontusi lerakódások elterjedését illetőleg megjegyzi 

Lóczy, hogy a Balaton Ny-i dombvidékét agyag, homok, vékonylemezes homokkő 
és imitt-amott lignittelepecskék formálják. Nemesboldogasszonyfa községből egy 
18 m mély kútból lignit fölött egy Mastodon longirostris, Kaup zápfoga találtatott. 
A Hévvizi radioaktiv melegforrás egy 36 m mély tölcsérből fakad, melynek 
oldalai D-nek dülő homokkőlemezekből alkotvák. Keszthely környéke felé túl- 
nyomóan homokkő lép fel, mely a Rezivár romjai közelében 400 m magas- 
ságú. Ezek a magasan fekvő homokkő telepek Lóczy szerint már kontinentális 
(szélfújta) képződésűek és koruk bizonytalan, vajjon pliocének-e még, avagy 
pleisztocén korúak. Azonban a mélyebb fekvésű homokkő előfordulások biztosan 
pliocénkorúak, amint azt a Várivölgy nagy köfejtőjében észre lehet venni, ahol 
OÖCHRÉTER /. meghatározása szerint Unio cf. Halavátsi, BRus., Cong. ef. Neu- 
. mayeri, Bgus., Limnocardium ef. Penslii, FvucHs., Melanopsis (Lyrcaea) cf. 
Martiniana, FÉR., tehát a mélyebb és magasabb szint alakjai együtt fordulnak 
elő. A pontusi emeletnek lefelé való terjedésére élénken rávilágít a keszthelyi 
Andrássy-téri artézikút, amely 100 m vastagságban tárta fel a rétegeket. 

Tapolca körül és a Balaton felvidék alján a pontusi fétegek dolomitra 
telepedve 18—20 m vastagságban kavics és kavicskonglomerátumból állanak, 
melyekből HALAvÁTS és SCHRÉTER szerint a Dreissenomya Schröckingeri, Fucns., 
D. ef. Sabbae, Beus. Limnocardium, ef. Penslii, FucHs., tehát az alsóbb szin- 
tet jellemző kövületek kerültek ki; fölötte egy agyagréteg és e fölött azután 
váltakozva agyag és homokrétegek következnek. Ezek a felsőbb szintet kép- 
viselik (Cong. ungula-caprae, Münsr., Hipparion). Az egész, közel szintesen 
települő, vagy pedig igen csekély lejtésben lévő rétegkomplexust a bazalt- 
erupciónak termékei borítják el és említésre méltó, hogy a pontusi rétegekből 
csak mintegy ernyők alatt a bazalttakarók alzatául szolgáló részletek marad- 
tak épségben mint magaslatok, míg különben a pontusi rétegek lazább anya- 
gát a pleisztocén defláció egészen az alsó kavicsokig eltávolította. A bazalt- 
kúpok közti mai mélyedmények nagyobbrészt alsó kavicsból állanak. Kapolcs 
körül édesvízi mészköőtelepek találhatók a pontusi agyag és homokrétegek közé 
telepedve, amiért Lóczy őket egykorúaknak tartja a pontusiakkal és nem úgy, 
mint Viránis J., ki e meszeket fiatalabb postvulkáni forrásképződményeknek 
tekintette. Fiatalabbak a bazalt kitörésénél már csak azért sem lehetnek e 
mészkövek, mert a barátkai erdő legmélyebb bazalterupciója édesvízi mész- 
kövön tört át és ugyancsak ennek darabjai fordulnak elő a bazaltban is zár- 
ványok gyanánt. 

A felvidék balatoni lejtője különösen alkalmas a pontusi tenger 
színlői-nek tanulmányozására.  Balaton-Arácson 135 m, a Fülöphegyen 
140—150, Rév-Fülöpön 160—170 m, söt a Megyehegy oldalában 200 m magas- 
ságban vannak a mélyebb szint kavicssztrátumai, mint az egykori parti erozió 
képződményei; ezzel szemben a legfelsőbb szint az édesvizi mészkő, vagy. a 
mészkőlencsék 220—250 m-ig nyulnak fel a [Ielvidék oldalain. A Bakony 
ÉNY-i lejtőjén a pontusi lerakódások platószerűen jelennek meg, azonban a 
suberikus eroziótól szakadozottan és másrészt egyfelől a Rábamelléki magasabb 


466 ISMERTETÉSEK. 


fennsíkokról, másfelől pedig a Nagybakonyról idáig lehúzódó kavicsleplek által 
eltakarva; azonban a sümegi Haraszton 260 m magasságban igen szépen meg- 
figyelhető a durva parti turzás konglomerátuma. Érdekes, hogy a pontusi tó 
abrodált sziklafeneke a Bakony É-i peremén legalább 200 m-rel magasabban 
fekszik, mint a Balaton környékén; mert míg Balaton-Szt-Lászlónál még 
410—45 m t. sz. f. magasságban található a pontusi lerakódások alja, addig a 
nagyatádi fúrásban 273 m, a lábodiban pedig 358 m-nyire ment le a furó a 
pontusi rétegekben. De amennyiben az atádi fúrásban a típusos levantei réte- 
geket is elérték, amelyeknek a somogyi fensíkon a 300 m t. sz. f. lösz alatt 
semmi nyoma nincs, kiviláglik, hogy a Dráva völgyében a pontusi táblának 
egyik lesülyedt része fölött transgredálva a levantei vizek az Alföld felől öböl- 
szerűen nyomultak előre. A nagy magyar Alföldnek dunántúli részén a pontusi 
lerakódások egész vastagságát Lóczy csak mintegy 250— 300 m-re teszi. De 
tovább is boncolgatja Lóczy a pontusi lerakódások fiziográfiáját, megállapítván 
azt, hogy anyaguk a Bakonytól Ny-ra s onnan messze le Somogyba túlnyomóan 
homokos, továbbá a Bakonytól K-re a móóri hasadékon keresztül a Kis-Alföld. 
felől szintén homok, másrészt ellenben eltekintve a parti kavicsszínlőktől a 
Bakony DK-i oldalán és mintegy e hegység árnyékában messze be Somogyba 
is főleg agyagos az uralkodó üledék. Ezt a tüneményt Lóczy folyóvizek műkö- 
désével magyarázza, amelyek kétfelől is megkerülve a Bakonyt, a Kis-Alföldet 
elborító tóságokból a Nagy-Alföld sikér medencéjébe oly időkben szakadtak 
bele, amikor ennek partjai negativ értelemben jobban visszahuzódtak volt. 

A Balaton körüli pontusi lerakódások általában vízszintesek és a paleo- 
és mezozoos, söt az eocén és miocénkorú rétegekből álló partok fölött transz- 
gredálók, amiből kitetszik, hogy a Balaton-Felvidék és a Nagybakony a pontusi 
környezettel szemben a postpliocénkor óta viszonylagos diszlokációkat nem 
szenvedett. Azért. mégis az tapasztalható, hogy a Balaton ÉK-i végén a leg- 
magasabb pontusi színlő alig több 200 m-nél, ami a fehérmegyei alaphegység 
mélyebbre süppedt helyzetével kapcsolatos, míg Ny-on még a 300 m-t is meg- 
haladja. De érintették a pontusi rétegek széles balatonkörnyéki területét azok 
a nyílegyenes és kerékküllőkhöz hasonló legyezőszerűen szöttérő árkos vetődések 
is, melyek Zalában £—D-i, Somogyban ÉÉNy— DDK-i és Budapest körül már 
ÉNy—DK-i irányúak és amelyeket mindenütt a legszembeszökőbb módon a mai 
hidrológiai hálózat elfoglalta. E völgyek annál is biztosabban értelmezhetők vető- 
déses vonalaknak, mivel sok esetben ismert törések közvetlen folytatásába esnek. 

A Balaton környéki bazalt topográfiailag több típusnak felel meg. Lóczy 
ugyanis megkülönbözteti: 1. A magasan fekvő és szélesen elterülő lávatakaró- 
kat (Kabhegy, Dobozierdő). 2. A csonka kúpalakú magányosan álló hegyeket 
(Badacsony, Gulács). 3. A mélyen fekvő kicsiny bazalterupciókat (Hegyesd, 
Kereki domb). 4. A nagykiterjedésű bazalt platókat (Monostorapáti erdő). 

A magasabbakat (300—260) régiebbeknek, a mélyebbeket pedig fiatalab- 
baknak tartja Lóczy, úgy magyarázván a dolgot, hogy az előbbiek a pontusi 
lerakódások eredeti térszinén, az utóbbiak annak már több mint 100 m-rel 
erodált, — tehát később kialakult felszínén foglaltak helyet. 


ISMERTETÉSEK. 467 


A bazalterupciókkal BEUDANT, STACHE, BöckH J. és HOFMANN óta SOMMER- 
FELDT és Viráris Isrvás (Petrográfiai függelék) foglalkoztak tüzetesebben, de 
azért ezeken kívül több becses adatot közöl róluk még Lóczy maga. is. Így 
pl. konstatálja, hogy bazaltgörgeteg a bazalttufákban nincsen; hogy az utóbbiak 
nem konglomerátumok, hanem breccsiák. HoFMANN KáÁRoLY-lyal egy nézeten 
van, t. 1., hogy e bazaltbreccsiák eruptiv keletkezésűek. BöcxH-el és HOFMANN- 
nal teljesen egyetértve Lóczy is a bazalt erupcióit a felső pontusi időben tör- 
téntnek ismeri föl Viráris Isrván-nal szemben, ki a bazalterupció kezdetét a 
Congeria balatomica és az Umo Welzleri szintek közé véli helyezhetni. 
A bazalterupciók a legfelsőbb édesvízi mészkő lerakódásának idejében kezdődtek, 
először vízben ülepített tufákkal, azontúl pedig szárazföldi kitörések képében. 
Ettől az időponttól eltartottak az erupciók a pleisztocén idő elejéig. A. geizir- 
kúpok keletkezése pedig csak azután következett be és ezek működése még az 
említettnél is fiatalabb időbe esik. A feltörő bazalttufa zárványai különösen a 
a Tihanyi félszigeten, a cBarátlakásoko szikláján sokfélék, nevezetesen fillit, 
kristályos mészkő, permi homokkő, dolomit, édesvizi mészkő stb. 

A bazaltkitörések száma a Balaton környékén 100-nál több és egyes 
helyeken Viráris három (Szt-György), illetve két (Tátika) erupciós ciklust 
különböztetett meg, t. i. a bazanit, a limburgit és limburgitoid és végre a föld- 
pátos bazalt ciklusait, amelyek azonban Lóczy szerint legfeljebb vulkánegyeden- 
ként, de semmiesetre az összes Balaton környéki bazaltvulkánokat illetőleg 
(Viráris nézete) jelenthetnek viszonylagos korokat is. Nemcsak a lávatakarók, 
hanem még a nagyobb kúpok is bizonyára több és ismételt lávakitöréseknek 
köszönhették létrejöttöket. A pliocén alapon elterülő bazalttakarók összesége 
egy 260— 300 m magasságban elterülő platót szolgáltatott, mely eredeti kiter- 
jedésében legnagyobb volt Hurópában és amely sokban emlékeztet Indiában a 
dekáni és másrészt az északamerikai bazaltplatókra, habár ezek méreteikben 
sokkal nagyobbak. Most azonban ezek az egykor nagyobb kiterjedésű láva- 
takarók az erozió folytán el vannak darabolva és megcsonkítva, úgy hogy ezidő- 
szerint leginkább csak a kürtők körüli részek vannak még annyira-amennyire 
épségben. Sok kürtőnek az üregét mint végső ejectum breccsiás tufa foglalja 
el. Viszont igazi, ma is felismerhető kráterek nem voltak megfigyelhetők. 

A bazaltvulkánok elhelyeződését illetőleg arra az eredményre jutott Lóczy, 
hogy a BöcxH-HoFrMaANx-féle elrendeződés, egymást derékszögesen keresztező 
töréseken ma már alig tartható fenn, amennyiben a kijelölt vetődési vonalakon 
tényleges vetődések nem voltak kimutathatók. Az összes dunántúli bazaltokra 
vonatkozólag pedig megállapította, hogy azok részint a Bakony-hegység tenge- 
lyében, részint pedig egyes medencék peremén lépnek föl, vagy pedig árkos 
vetődésekhez vannak kötve. A legmagasabb térszínben, nevezetesen a fődolo- 
miton elterülő Kabhegy (601 m) vagy a Dobos-Agártető (513 m) magas bazalt- 
takarók a leghigabban folyó lávát képviselik és egyszersmind ezek a legrégiebbek 
is. Utánuk következtek a 300 m magasságban nyugvó (Tótihegy, Gulács, 
Badacsony, Szt-György) és a Balatonfelvidék geomorfologiai tengelyébe esők és 
végre mint legfiatalabbak a 140—150 m magasságban elhelyezkedők, amelyek 
a Balaton mellett törtek fel és főleg eruptiv tufákból álló. 


468 ISMERTETÉSEK. 


A pontusi korú képződmények után következnének a levant e i-korúak, 
de ilyeneket Lóczy sem a Bakonyban, sem általában a dunántúli területeken 
nem tudott üledékek alakjában kimutatni. A levantei időben ugyanis az emlí- 
tett területek már kiterjedt szárazulatot alkottak. Az esetleges kontinentális 
jellegű levantei lerakódások már beleolvadnak a pleisztocén korúakba, 
amelyek általában diszkordans módon borítják a pontusi emelet rétegeit. El- 
tekintve a vulkáni működéstől, mely egészen a pleisztocén időkbe belenyúlott, a 
pleisztocén mintegy folytatólagosan a legfelsőbb pontusi édesvizi mészkövek 
felett jelenik meg. Ezek néhol szintén édesvizi mészkő telepekből állanak, 
amelyekben u. m. pl. Mentshelyen alsó pleisztocén-korú kövületek fordulnak 
elő, még pedig KoRgmos T. meghatározása szerint Zonites nitida, MünL; Tachea 
hortensis, MünnL ; Pupilla muscorum, L.; Limneus stagnalis, L., stb. Tihanyon 
agyagos és meszes palarétegekben fordultak elő Rhinoceros sp. csontok, melyek 
valószínűleg szintén alsó pleisztocénkorúak. A pleisztocénbe tartozóknak veszi 
Dóczy a Tihanyi félsziget összes geizirképződményeit is. 

A veszprémi fennsikon is temérdek a pleisztocén édesvizi mészkő és 
különösen a balatonfüredi mészkő kevert szárazföldi és vizi alakokból álló fau- 
nája bizonyítja, hogy e képlet már a Balaton vizszélén rakódott le. A mész- 
tufaképződés tovább tartott és számos a Nagybakonyból eredő forrásban és 
lerohanó patakon kimutatható az még manapság is. 

A Balaton tágabb környékének, vagyis a dunántúli résznek legbonyolultabb 
képződményei azonban a kavicstelepek, amennyiben koruk meghatározása 
nagy körültekintést igényel. Petrográfiailag sokszor nagyon hasonló anyagú a 
kavics, sztratigráfiailag azonban mégis a legkülönbözőbb emeletekbe tartozhatik 
az. Ahol valamely kavicstelepnek biztosan kivehető a fekvője és a fedője, avagy 
pedig ahol kövületeket is találni benne, ott egyszerű a dolog; ellenben ott, 
ahol az eredeti anyag az erozió folytán a felszínre kerülve egyébb újabb 
kavicsokkal keveredik, ott már bonyolódottabb a kérdés. Kavicstelepek jóformán 
az egész barmadkoron végig kisérik a többi lerakódásokat, anélkül hogy 
minden egyes esetben .származásukat kielégítő módon megmagyarázni képesek 
volnánk; sok fiatal kavics azonban régibb telepek elrombolása és újból való 
letelepítése által jött létre. Harmadkorú kavics vagy durvább homok már az alsó 
oligocénben is -ismeretes mint hárshegyi homokkő és konglomerátum (budai 
hegység), továbbá a felső oligocénben (Vértes), az alsó mediterránban (Buda- 
pest körül) a felső mediterrán és szarmatakorokban (Bakony), a pontusi idő- 
ben és végre a pleisztocénben (Bakony— Budapest környéke) és a holocénben. 

Felette becses külön fejezetekben tárgyalja most Lóczy a különböző 
Balaton körüli vidékek fiatalabb kavicstelepeinek geológiai viszonyait. Ilyenek 
a fehérvármegyei Sárrétről Sárbogárd felé lehuzódó pleisztocén kavicsok, a 
Kenesse-városhidvégi kavics, mely az egykori folyómederben Ozoráig követ- 
hető. Hasonló a városhidvégi Sió melletti kavics, amelyben Flephas antiguus, 
Rhinoceros etruscus maradványok találtattak, úgy hogy ennek kora biztosan 
alsó pleisztocén. Míg tovább a Balaton D-i környezetén már nem fordul elő 
pleisztocén kavics, addig Zalaegerszegen ismét nagy kiterjedésben tünnek fel a 
pleisztocén kaviccsal borított területek. Ezek a Rábamenti kavicsok, melyek a 


ISMERTETÉSEK. 469 


stájer határon pliocén (Mastodon longírostris, Dinothernum giganteum), ellen- 
ben Szt-Gotthardtól Győrig pleisztocénkorúak. Hz utóbbiak csak a Rába jobb- 
partján formálnak egy jól kivehető magas kavicsterraszt, ellenben a balparton 
lévők halkan, alig észrevehetőleg emelkednek egészen a K-i Alpok tövéig, 
Köszegnél 300 m-ig, a Pinkaszorostól D-re pedig 450 m-ig is felnyúlván. Nagy 
kiterjedésű kavicstörmelékkupok ezek, amelyek a legfiatalabb pliocénben, vagy a 
legidősebb pleisztocénben az Alpok felől ereszkedtek alá a kis Magyar-Alföldre. 
Ezeket Lóczy sivatagbeli képződményeknek vallja, a Gobi sivatagban a Nansan 
É-i alján elterülő kavicsokhoz hasonlítván őket. Sok bennök a szegletes, alig 
legömbölyített görgeteg, amelyet nyilván torrensvizek sodortak lefelé a lejtőn. 

Fiatalabb, a pontusi lerakódások fölött fekvő, de lösz alatti kavics és 
murvás homoktelepek a Zala környékén fordulnak elő, helyenkint mocsárvizi 
faunák által jellemezve. Lóczy a dunántuli kavicstelepek összességének kétféle 
kerületét ismeri fel. Az egyik a bakonyi mediterrán-szarmatakorú kavicstelep, 
amely minden utána következő fiatalabb kavicstelepnek szülőforrása. Ebből 
keletkezett a pontusi rétegek alján fekvő fluviatilis jellegű kavics Sümeg és 
Tapolca közt, továbbá a pontusi rétegek fölötti kavics Veszprém és Várpalota. 
táján. Másod- és harmadlagos helyzetbe került a Bakonyi kavicstelepek anyaga 
a pliocén vagy alsó pleisztocénkorú kavicsmedrekben, egyrészt ÉNy-on a Rába 
és Marczal völgyéig, másrészt DK-en a Sió mentén majdnem a Dunáig. Végre 
még ezeknél is fiatalabbak a felső pleisztocén, óholocén és récenskorú kavics- 
telepek, melyek a Balaton körül különböző szintekben fekszenek. Minél fiatalabb 
egy-egy ilyen átmosott kavicstelep, annál apróbb szeművé válik egykori eredeti 
anyaga, és annál több helyi törmelék keveredik hozzá. Magának az egykori 
mediterrán-szarmata kavicsnak eredetét homály borítja, de igen valószínű, 
hogy anyaga egy a miocénkor óta eltünt magasabb hegységről származott le 
a Bakony területére. 

Egészen más származású ellenben az a kavics, mely a Zala mellékén, 
továbbá a Rábának a Marczalba való betorkolása fölötti szakasza mentén, vala- 
mint általában a Rábától Ny-ra széltében található. Ezt a kavicsot Lóczy be- 
ható tanulmányok alapján a Ceti alpokból származónak ismerte föl. A .leg- 
felső, körülbelül 750 m t. sz. f. magasságban fekvő telep a postpontusi (levantei ?) 
korban képződött, de sajnos, hogy belőle paleontologiai leletek ismeretlenek. 
Ennek átmosott és kisebbre koptatott anyaga szolgáltatta azután a két alsó 
terraszt, amelyek közül a mélyebbik (fiatalabb) Szent Grótnál mammutleletek 
alapján pleisztocénkorúnak bizonyult. A kis magyar Alföld eme DNy-i területén 
óholocén és récens kavicsterraszok egész hálózata kíséri a Rába felé siető 
mellékfolyókat, valamint magát a Rábát is. Ezeknek az alpin származású 
kavicsok anyaga túlnyomólag kvarc és kvarcféleségekből álló. 

Érdekes, hogy a Duna közelében Ács és Bábolna közt kb. 150 m. és ennél 
valamivel magasabb helyzetben is fordul elő olyan durva, dió-, structojásnagy- 
ságú fluviatilis jellegű kavics, mely pontusi lerakódások fölött terült el. Anyaga 
és helyzete szerint szerző leginkább a Nyitra vármegyei kristályos masszivu- 
mokból származónak ítéli. Kora alighanem pliocén. E fejezet vége felé Lóczy 
továbbá még a Budapest vidéki magasabb kavicsterraszokat is, valamint 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1918. 31 


470 ISMERTETÉSEK. 


az Ercsi mellettit a keletkezésükkor még elkülönült kis Alföldi és nagy Alföldi 
medencékbe É-felől beszakadt torrens folyók törmelékkúpjainak tartja, míg ellen- 
ben a közép Duna folyásának kialakulását a felső pleisztocénbe helyezi. Ide- 
tartoznak a budapesti, kb. 30 m magasságú, Elephas primigeníus maradványok 
által jellemzett kavicsok is. De Lóczy a kavicsok keletkezésének nyomozásában 
még tovább megy és szép paleogeográfiai és hidrográfiai tanulmányába belevonja 
még a keleti Alpok tövében a stájer völgyek, valamint a bécsi medence kavics- 
telepeit is, szintek szerint és amennyiben lehetett paleontológiai leletek alapján 
értékelvén őket. Mind e megfigyeléseket egy kortáblázatban foglalja össze, 
amely arról az egész széles területről, mely a Duna és a Dráva között fekszik, 

áttekintést nyújt. Ezzel a szerző egy érdekes és megkapó képet állít elénk, 
. amely a jövendő kutatóknak mindíg örökbecsű kiindulásul fog szolgálni. 

A Balaton területe a pontusi kor végén még szárazföld volt, de a levantei 
időben erős diszlokációk állottak be, amelyek mentén kezdetben — még 
pedig az £E. antiguus (E. meridionalis) kavics lerakódása utáni időben, négy 
különálló besüppedés keletkezett. A Balaton legnagyobb ősi vízállása kb. 110 m-re, 
tehát mintegy 6 m-el magasabbra tehető a mai közép vízállásnál (104-57 m), 
s kb. ebben a magasságban fordúlnak elő a pleisztocén tavirétegek is (Litho- 
glyphus, Planorbis stb.). Hasonlóképen mocsaras jellegű volt a Balaton É-i 
partja is, amint azt az ottani 6—7 m-el a mai viztükrénél magasabban fekvő 
pleisztocén édesvizi mészkőpadok bizonyítják. 

Pleisztocénkorú lerakódások ugyanazon fluviatilis, mocsaras, vagy tavi 
édesvizi faunával vannak a Balaton tava altalajában is, miként ezt a fúró- 
hajóról magában a Balaton medencéjében végzett 5—14 m mély fúrások anyaga 
bizonyítja (Planorbís umbilicatus, Vivipara vera, Limnaea peregra, Litho- 
glypohus naticordes, Pisidium fossarium, Neritina  danubialis, Sphaerium cor- 
neum, Anodonta cygnea). 5—7 m mélységben egy tőzeg telepre is akadtak, 
ami egy a mainál mélyebb vízállásnak a jele. A Balaton fejlődéstörté- 
netére nézve fontos, hogy ezek a pleisztocén lerakódások, a levantei emelet 
teljes hiánya mellett, közvetlenül a pontusi rétegekre ülepedtek rá, valamint 
hogy a kezdetben még elkülönült négy DNy-ról ÉK-felé sorakozó kisebb 
medencékben szárazföldi törmelékek is halmozódtak fel, minek következtében 
a szélein tőzeges nyilt víztükrök számára aránylag csak igen kis területek 
maradtak szabadon. 

A pleisztocénnek meg vannak azonban a szárazföldi képződ- 
ményei is, ú. m. a futóhomok, kavics, babérces agyag, lösz, berekföld és a 
tőzegláp. A szárazföld pusztulását ellenben jelzik az éles kavicsok és a simított 
kövek, valamint helyenkint a szélfúvás marta sziklák. Mind e képződmények 
és jelenségek a legszorosabban csatlakoznak a pleisztocén fluviatilis és tavi 
képződményekhez, amelyektöl azonban sem vízszintesen, sem vertikális irány- 
ban élesen el nem különíthetők. Ezért Lóczy a Balaton környéki pleisztocén 
lerakódások korbeli szintezését ma még nem is tartja keresztülvihetőnek. 
A futóhomok különösen Zalában és Somogyban lép föl nagyobb kiterjedésben, 
úgy, hogy mellette lösz alig figyelhető meg, amit az itt akadálytalanul végig- 
sivitó erős J-i szél hatásának lehet tulajdonítani. E homok anyaga a pontusi 


ISMERTETÉSEK. 471 


rétegek kirostált homokjából származik és a legfinomabb futóhomok még a 
legmagasabb helyekre, nevezetesen a bazaltplatókra is feljutott. Somogyban 
(Fonyód, Kaposvár) vastag telepekben fekszik a futóhomok, még pedig különösen 
Kaposvártt diszkordanciában a lösz és a babérces agyag fölött. 

A nálunk jól ismert eolikus képződésű lösz elterjedése a Bakony 
körül igen jelentős. Érdekes annak a megállapítása, hogy a Veszprém— fehér- 
vármegyei lapályon nagy foltokról hiányzik a lösz; hasonlóképen a Bakony 
D-i és Ny-i lejtőjén is. Zalában pedig csak szakadozott leplekben lép föl, ellen- 
ben a Bakonytól D-re, tehát az É-i szél árnyékában vastagon fekszi meg a, 
térszínt. Már Tihanyon, a Szigligeti dombok és a kenessei partok mélyedései- 
ben, de még inkább a somogyi dombok délfelé néző lejtőin található meg a 
típusos lösz. Anyagára a lösz kétféle, ú. m. a magasabb lejtők és platók fino- 
mabb rétegzetlen lössze, másrészt pedig a völgyek homokos murvás rétegzett 
löszlerakódása, amely utóbbi voltaképen egy már denudációs törmelékekkel 
kevert lösznek felel meg. Sok régibb völgyelés, mely a pontusi felszínt a mai 
vízhálózatnál mélyebbre barázdolta, a negyedkorban beköszöntő szárazabb klima 
mellett lösz által lett ismét feltöltve, így pl. a Puszta Akarattyai és Balaton- 
aligai löszvölgyek is. A lösz fiatalabb pleisztocén korára nézve döntő a zala- 
egerszegi mammutcsontváz lelete, melyre az ottani vastag lösztakaró legalján, 
közvetlenül a pontusi lerakódások fölött bukkantak. A völgyi löszre vonatkozó- 
lag jellemző, hogy réteges és kevésbbé meszes, mint a magaslatokon lévő, 
valamint hogy benne a megszokott szárazföldi csigahéjjakon kívül olykor még 
Limnophysa és Lithoglyphus fajok is előfordulnak (mocsárlösz, HoRusrrzxy) 

Részint magában a löszben kiékelődő lapokat képezve, néhol pedig annak 
alján, máskor meg a lösztakaró felszínén jelenik meg a Balaton körül egy ren- 
desen mésznélküli, sötétebb színű vasasabb, sőt többnyire vasborsós agyag, 
mely a Zala völgyében fölfelé haladva egyre összefüggőbben lép fel, sőt végre 
úgy e völgyben, mint a Kerkáéban is, tehát már a stájer határon egymagában 
válik uralkodóvá. Itt az ország szélén azután a lösznek már semmi nyoma. 
Lóczy a babérces agyag keletkezésére nézve nem nyilatkozik, habár alig lehet 
kétséges, hogy az csak nagyobb nedvesség és dúsabb csapadék befolyása mellett 
jöhetett létre, ú, m. az Alföld másik végén, a Bánságban és Erdélyben. 

A következő fejezet aholocén képződményeknek van szentelve, amelyek 
során a homokterületek és a szélokozta alakulásokról, a Balaton partjainak 
kiformálódásáról, a Balatonba hulló porról és a tófenékröl, a tőzeglápokról és 
a Balaton környéki termőótalajról van szó. Mindezek szorosan véve már a most 
uralkodó fizikai viszonyoknak, s különösen a mai klimának az eredményei, 
minek következtében már inkább a modern geográfiai leírás keretébe tartoznak. 
Kiemeljük közülök különösen a É-i irányból évszakonként a bóra erősségével 
dühöngő szél munkáját, vagyis a futóhomok által simára fényesitett kavicsokat, 
az éles kavicsokat és megcsiszolt sziklafelületeket, amiket főleg a tapolcai fenn- 
síkon Halápon és Sümegen találni oly sűrün, mint akárcsak a Gobi sivatagban. 
Érdekes továbbá annak a konstatálása is, hogy a pleisztocénben besüppedések 
útján keletkezett négy kisebb tó a hullámverés partmarása folytán miként 
egyesült a mai nagy Balatonná, amelytől jelenleg egyedül még csak a keszt- 


21 Haj 


472 ISMERTETÉSEK. 


helyi kis Balaton maradt elkülönülve. A Balaton fenekén található iszap, mely 
10—13, helyenkint — így a zalai partokon — 25 m vastagságú, közvetlenül 
pontusi rétegeken terül el, miként ezt a fúróhajóról eszközölt. fúrások kimu- 
tatták. Kiderítette ennek az iszapnak petrográfiai vizsgálata azt is, hogy anyaga 
teljesen azonos annak a finom eolikus poréval, melyet Lóczy a vízfelületére 
kitett vizes kádakban mint a levegő szállóporát felfogta. A lehulló por évenkint 
átlag 07-72 mm vastagságú réteget ad és ezen az alapon számította ki Lóczy, 
hogy a Balatonfenék átlag 325 m vastagságú holocén iszaprétegének képződé- 
séhez 8421 évre lett volna szükséges. Analog számítás alapján a közelben lévő 
10 m vastag dombi lösz 22,437 év alatt képződött volna. Ezután következik a 
fúróiszapoknak rendszeres megvizsgálása és az eredményeknek táblázatos 
egybefoglalása, amiből kitetszik, hogy a holocén iszap alatt még egy régibb 
iszap is következik, amely sok helyen, így pl. Boglár és Révfülöp között, a 
Balaton közepéről 4—8 m közt pleisztocén (Lithoglyphus naticoides, Valvata 
piscinalis, Anodonta  cygnea stb.) és 8—10 m közt hasonló és pliocén fajokból 
(Limnocardium vicinum, L. decorum) álló gazdag faunákat tartalmaz. A pleisz- 
tocén iszap alján sok helyen patakkavicsot tárt fel a fúró, amely kavics sivatag- 
beli ópleisztocén kavicsból származhatott, miként ezt az Alsóörsi tófenék mélyé- 
ből előkerült éleskavics bizonyítja. 

Továbbá meghatározta PawxrocsEK JózsEr dr. a holocén Balaton iszap 
kovamoszatait, összesen 356 élő bacilláriát és válfajait; ILásztó GÁBOR 
pedig a Balaton melléki tőzegláp o k-ról és berkek-ről értekezik, amelyek 
Somogyban 2—3, a kis Balaton körül 2—4 és Tapolcától D-re 2—4 m vastag: 
ságú tőzegtelepeket tartalmaznak és BALLENEGGER RÓBERT és LÁSZLÓ GÁBOR 
megállapították végre még a Balatonvidéki talajtipusok-at is ú. m. 1. a 
barna mezőségi talajok (Nagyalföld öblei a Balatonig), 2. barna erdei talajok 
(somogyi dombvidék), 3. fakó erdei talajok (Bakony ÉNY-i lejtői), 4. réti 
agyagok és tőzegtalajok (tespedő vizek lerakódásai), 5. váztalajok (nyers el- 
mállott alapkőzettalajok Fűzfőtől Akarattya pusztáig) típusait. 

Befejezésül Lóczy még a balatonkörnyéki forráso k-ról is értekezik, 
külön szakaszban sorolván fel a tőle átkutatott terület összes forrásait, azok 
geológiai poziciója szerint, amivel hálára kötelezi mindazokat, akik a Balaton 
környékének hidrológiájával foglalkoznak. 

udapest, 1913 október 1-én. Dr. SCHAFARZIK FERENC. 


2. LAZAREVIÓ MILORAD: A PROPITITOSODÁS (ZÖLDKÖVESEDÉS), KAOLINOSO- 
DÁS ÉS A KVARCOSODÁS, VALAMINT EZEK VONATKOZÁSA A FIATAL ARANY-EZÜST 
ÉROTELÉR CSOPORTRA." 


Propilitosodás. 


Szerző erdélyi és szerbiai kőzetek vizsgálata alapján kétféle zöldkövese- 
dést különböztet meg s azoknak a következő jellemzését adja : 


1 Zeitschrift für praktische Geologie 1913. 345. 


ISMERTETÉSEK. 473 


1. Zeolitos propilitosodás. 


Az amfibol és a piroxének jórészt kloritos (klorit, pennin, klinoklor) és 
-szerpentines anyaggá bomlottak. Az átalakulás a hasadékok mentén halad az 
ásvány belsejébe. A hasadékokban kálcit, zoizit, pisztacit, zeolitok és kevés 
titánit kristálykák válnak ki. Gyakoriak az említett átalakulási termékek 
pszeudomorfozái amfibol után. A biotit általában frissebb szokott lenni, de 
azért szintén észlelhetők benne átalakulási termékek. A földpátok jóval Íris- 
sebbek a föntebb említett alkatrészeknél, de mindamellett még itt is meg- 
figyelhetők szericit, kálcit, klinozoizit, zeolitok és kaolin. A magnetit rendesen 
teljesen ép, csak gyéren akadnak a széleken leukoxénné és hematittá alakúlt kris- 
tályok. Az alapanyag helyenkint zavaros, gyéren másodlagos kvarcszemek van- 
nak benne. Ennek az átalakulásnak jellemző másodlagos ásványai: kálcit, 
zeolitok, titánit, leukoxén, hematit és kevés pirit. 


DP aTaNtkes Eper pal d troisrordrára 


Erre jellemző a pirit sürű fellépése. A színes elegyrészek ugyanúgy bom- 
lottak, mint a zeolitos propilitosodásnál, csak a hematitot pirit pótolja. A föld- 
pátok szericites és kaolinos anyagoktól már zavarosak. A magnetit gyakran 
pirit-leukoxén-limonit pszeudomorfozákká alakúlt. Az alapanyag egészen zava- 
ros és mikroszkópos kvarcszemecskék vagy pirit lépnek fel benne. Helyenkint 
pirit és alunit kristálykák észlelhetők. A zeolitos propilitosodás titánitját rutil- 
tűk pótólják. Kálcit és zeolitok visszafejlődnek. Jellemző másodlagos ásványok : 
sok pirit, bauxit-kaolinos anyag, rutil, alunit és gipsz. 

Szerző a mikroszkópi vizsgálatból következteti, hogy a kétféle propilito- 
sodást okozó tényezők minőségileg különböztek. Míg az elsőnél a szénsavnak 
juttat fontos szerepet, addig a másodiknál különösen a redukáló H.,S-nek 
tulajdonítja az átalakítást, amely részben SO, és S0,-má oxidálódott, amire a 
helyenkénti alunit és gipsz előfordulása utal. 

Az alábbi táblázatba foglalja össze a propilitos fácies jellemző másodla- 
gos ásványait : 


. Eredeti elegyrészek Zeolitos propilitosodás : Pirites propilitosodás 
SERRHE Kálcit, zeolitok, titánit, hematit. — Pirit, titánit, rutil. 
Biotit, Kálcit, titánit, hematit. Pirit, titánit-leukoxén, rutil. 
Földpátok,  Szericit, kálcit, zeolitok. Szericit, bauxit-kaolinos anyag. 
Magnetit Titánit-leukoxén, hematit. Pirit pszeudomorfozák. Leukoxén- 
limonit magnetit után. 
Alapanyag — Helyenkintzavaros, ritkán mikro- — Nagyon bomlott, gyakran mikro- 
szemcsés — kvarccal  helyette- szemcsés kvarccal és pirittel 
sítve. Pirit gyéren. helyettesítve. Sok pirit. Alunit 
és gipsz. 


A zöldkövesedés okát szerző posztvulkáni hatásokban látja, mivel a 
-propilitosodás — amint azt a bányafeltárások igazolják — mélyen lenyúlik 


471 ISMERTETÉSEK. 


a talajvíz színe alá; a normális kőzet felé fokozatos átmenetet alkot. Ezt kell 
elfogadnunk, ha még a propilitosodásnál keletkező másodlagos ásványokat is 
figyelembe vesszük. Párrx azzal a nézetével, hogy a propilitosodás már a krá- 
terben, vagy még mélyebben áll be, nem hozhatók összhangba az újonnan 
keletkezett ásványok. Részletesebben foglalkozik ScHuMAcHER dinamometamorfi 
elméletével, amelyet több nyomós oknál fogva szintén élvet. 

A propilitosodás és az ércelőfordulások közötti viszonyra nézve szerző 
arra az általános felfogással (amely szerint a propilitosodás az érctelérektől 
származik) és INxex B. nézetével (amely szerint a propilitosodás az ércek for- 
rása) ellenkező és ScHuMAcHERÉvel egyező eredményre jutott, hogy a propilito- 
sodás a telérképződéstől független és azt megelőző folyamat. A propilitos fiatal 
arany-ezüst érctelérek keletkezésére nézve szerző az általánosan elfogadott 
aszcenziós elmélet híve. Ezzel szemben INgzx B. azt mondja, hogy a telérkép-— 
ződésnél aszcenziós-laterális szekrécióról van szó, azaz hogy az oldó-bontó ténye- 
zők aszcenzió útján a mélyből jönnek, de hogy az érctartalom a mellékkőzetből 
származnék s kilúgozás útján kerülne a telérekre. Hzt vallotta a mexikói kongresz- 
szuson elhangzott előadásában és ezt hangoztatja később PárzryY M.-nak az 
Erdélyi Érehegység bányáiról írt munkájára vonatkozó megjegy- 
zéseiben ! és SCHUMACHER, a rudai tizenkét apostol-bányatársaság aranyérctele- 
pei és bányászata című munka ismertetésében? is, anélkül, hogy adatokkal 
támogatná felfogása helyességét, holott közben már az ellenkező nézet támoga-- 
tására adatokkal is rendelkezünk. Szerző még felhozza a laterális szekréció 
ellen, hogy a mikroszkópi vizsgálatok szerint a közet elbomlása és a másod- 
lagos ásványképződés kis téren belül történik, tehát a másodlagos ásványok a 
primér ásványoktól nem messze keletkeznek. 


Kaolinosodás. 


Szerző ezen cím alatt nem a kaolinosodásról általában, hanem csak a 
felsőkréta-tercier vulkáni kőzetek kaolinos elváltozásáról szól. A kétféle zöld- 
kövesedésnek megfelelőleg kétféle kaolinosodást különböztet meg, melyeknek 
következő főbb jellemzését adja : 


"Ká Le1t-ze oltvt os kaotlimrolsrord Áá a 


Független minden ércelőfordulástól. Az ilyen kőzet halványzöld amfibolt 
(friss kőzetben feketés-zöld) tartalmaz világosszürke, egészen szürkés-fehér alap- 
ban. Mikroszkóppal az eredeti földpátoknak körvonalait még helyenkint meg- 
ismerhetjük. Rendesen szürkés-fehér izotrép anyag tölti ki, vagy szericit pik- 
kelyek és kálcit észlelhetők benne. Az amfibol igen gyengén kettőstörésű 
anyaggá változott. Kálcit ebben is van. A zeolitok zavarosak és kálcitkéreg- 
vonja be őket. Szivacsszerű opálos kovasav, teljesen ép apatit és magnetit zár- 
ják be a jellemző ásványok sorát. Az alapanyagba még helyenkint mikro- 
szemcsés kvarc válik ki. A kőzet alkoholos metilénkéktől erősen szineződik s- 


1 Földt. Közl. 19125 737. 
2 Földt. Közl. 1913, 216. 


ISMERTETÉSEK. 415 


mosás után egy rész elszíntelenedik, tehát az anyagnak csak egy része kaolin, 
míg a többi egy Al,0.-ban gazdagabb ásvány. 


2 Bűznte suk aoltnosodás 


Ezt mint az ércelőfordulások közvetlen mellékköőzetét és attól függetle- 
nül a pirites impregnációs övekből említi. 

Általános jellemzés: Színes elegyrészek: amfibol, piroxének már csak 
egyes helyeken ismerhetők fel. Biotit itt is a legjobban ellentáll. Zeolitok tel- 
jesen hiányzanak, a kálcit is nagyon gyérül s a hol meg is jelenik, ott későbbi 
eredetü. Leukoxén-titánit nagyobbrészt rutillá alakúlt. Alunit, gipsz, kvarc, 
opál még a megfigyelhető ásványok. Jellemző, hogy a földpátok is a kaolinnál 
Al,0.-ban gazdagabb anyaggá változtak. Pirit nagy mennyiségben elterjedt. 

Ezzel kimutatta, hogy a kétféle propilitosodás átmehet a megfelelő 
kaolinosodássá. A kettő közt a különbség csak az, hogy a pirites kaolinosodás- 
nál több szabad kovasav válik ki s így Al,0.-ban gazdagabb anyag keletkezik, 
mint a kálcit-zeolitos kaolinosodás esetében. 

Szerző a kaolinosodást az érc keletkezésétől független folyamatnak tartja 
s benne csak a propilitosodás intenzívebb fokát látja. 


Kvarcosodás. 


Ezt szerző Verespatakon, Nagyágon és számos helyen Szerbiában a 
helyszinén is tanulmányozta, míg több lelőhely anyagát csak mikroszkópi 
tanulmány tárgyává tehette. A  kvarcosodott kőzet alábbi jellemzését adja. 
Makroszkóposan csak a primér kvarc látható, amely rendkívül finomszemű 
másodlagos kvarcba van beágyazva. E kétféle kvarc már kézi példányokon is 
megkülönböztethető. A primér kvarc zsírfényű, laposan kagylós törésű, a sze. 
kundér pedig érdes felületű. Mikroszkóppal még nagyobb eltérések észlelhetők. 
A primér kvarc sokszor határozott bipiramisos körvonalakat mutat; üveg- és 
folyadékzárványok sem ritkák benne; idegen ásványok hiányzanak. A szekun- 
dér kis kvarc szemecskék szélei egymásba nyúlnak ; üvegzárványt nem tártal- 
maznak, de igen gyakran apró szericitpikkelyekkel és kaolinos anyaggal teltek. 
A kőzet kvarcosodása rendesen az alapanyagban indúl meg és sokszor csak 
néhány kaolin-szericit foszlány marad meg az eredeti kőzet földpátjából. 
A kvarcosodással arányban nő a kőzet keménysége. 

Verespatakon is a kemény és a lágy dácit közötti különbséget úgy magya- 
rázza, hogy a telérek közvetlen szomszédságában intenzívebben kvarcosodott a kőzet. 

A kvarcosodást összehúzódás által keletkezett csaknem meredek hasadé- 
kokon feltörő H,S-t, SO,-t és S0,-t tartalmazó gőzök és vizes oldatok okoz- 
zák, amelyek a mellékkőzetet erősen kilúgozzák, miáltal a kovasavtartalom 
mint kvarc kiválik. Ennek bizonyítására kvantitativ vizsgálatokkal kimutatja, 
hogy a kvarcosodott tömegekben a kovasav gyarapodása csak látszólagos, mert 
ha figyelembe vesszük a térfogati viszonyokat, úgy a normális andezit még több 
kovasavat tartalmaz az elkvarcosodottnál, tehát a kvarc az anyakőzetből származik. 

Végül szerző a befejezésben a főbb eredményeket újból formulázza. Ezekből 
a következőket tartottam szükségesnek az ismertetés keretébe felvenni : 


476 ISMERTETÉSEK. 


1. A zöldkövesedés nagyobb mértékben a felsőkréta és tercier gránódio- 
ritos effuzív kőzetekre terjed ki s itt a régionális metamorfózis egy nemét 
képviseli. Keletkezését éppen úgy, mint a propilitos fiatal arany-ezüst érctelé- 
rekét posztvulkáni hatások okozzák, de az említett érctelérekkel nincsen oki 
összefüggésben. A keletkezett új ásványokra való tekintettel kétféle propilito- 
sodást: a) a zeolitos propilitosodást és b) a pirites propilitosodást különböz- 
tetjük meg. A két tipust átmenetek kapcsolják össze. 

2. Az a feltevés, hogy a propilitosodást dinamometamorf hatások okoz- 
ták (ScHuMACHER), minden közelebbi megokolást nélkülöz. 

3. Tisztán elméleti és kevéssé valószínű az, hogy a fiatal propiites arany-ezüst 
érctelérek értartalmukat a propilitosodásnak köszönhetik (IxgkEx B.), amennyiben 
ezt kőzettani, valamint kémiai vizsgálatokkal még nem lehetett támogatni. 

4. A kaolinosodás jóval kisebb mértékben fellépő közetátalakulás, mint a 
propilitosodás. Általában a propilitosodás előrehaladott stádiumának  tekin- 
tendő. Valamint a propilitosodás, úgy a kaolinosodás sem tartozik kizárólag a 
fiatal propilitos arany-ezüst érctelérekhez, amennyiben ezektől függetlenül is 
észlelték. 

5, A kvarcosodásnál a propilitosodás két csoportja közötti eltérések telje- 
sen elvesznek: a kőzet egy kovasav tömeggé alakúlt, amelyben a régi közet- 
alkotó ásványok átalakúlt termékeiből is csak gyér foszlányok maradtak meg. 

Mind a három átalakulás. — a propilitosodás, a kaolinosodás a kvarcoso- 
dás a másodlagos ásványokra való tekintettel a posztvulkáni fázis változó 
fizikai-kémiai körülményei folytonos függvényének tekintendő. 

A mérsékelt propilitosodás a pneumatolitos-hidrotermális képződmények 
határfázisa, míg a kaolinosodás és a kvarcosodás főleg hidrotermális eredésűek. 

A kvarcosodást közvetlenül követi, s vele részben párhuzamosan halad 
az ércfekvőhely képződése. 

Szerző a propilitosodás-érctelérképződés genetikai sor összefüggését a 


következő vázlatban adja : 


2 Propilitosodás 

eri Ma oO 

ze 

"a Kaolinosodás 

ra (a a 

[ei I ke 

8 Kvarcosodás 

8 Ö e) 

NI sé . , . 

sa Pirit keletkezés a magnetit és a 

4 . . , , J , , . . ege , 
szilikátok vastartalmának rovására — Pirites propilitosodás — 
ETT TT ETT UT TT? SE 


Kvarcosodó és kaolinosodó 
impregnációs övek 
—. Fémoldatok hozzáömlése — 


refekvőhelyképződés 


e; O 
A propilitos fiatal arany-ezüst érectelér csoport 
ki — 
primér szekundér 


Budapesten, 1913 október 15 én. 
DR. Löw MÁRrox. 


GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 


1. Igazságügyi és közigazgatási tisztviselők a m. k. föld- 
tani intézetben. 


Az igazságügyi és közigazgatási tisztviselők részére rendezett jog- és 
államtudományi továbbképző tanfolyam hallgatói ez év október hónap 9-én 
mintegy százhetvenen a m. k. földtani intézetet tanulmányozták. A hall- 
gatóság soraiban ott láttuk hazánk összes megyéiből az igazságügyi s köz- 
igazgatási tisztviselők számottevő képviselőit. A hallgatókon kívül megjelentek : 
MaAxaY BÉLA dr. vallás és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, mint a jog- és 
államtudományi továbbképzés központi bizottságának elnöke ; FRIEDMANN ERNŐ dr. 
királyi ügyész, a bizottság ügyvezető titkára; továbbá a belügyminiszterium 
részéről Vicziáv Isrváw dr. miniszteri titkár; a földmívelésügyi minisztérium 
részéről ZSEDÉNYI BÉLA dr. miniszteri tanácsos; a honvédelmi minisztérium 
részéről MELIcHÁR KÁLMÁN dr. miniszteri tanácsos; az igazságügyminisztérjum 
részéről SzLrapirs KáRorY dr. az igazságügyminisztériumban alkalmazott kir. 
ítélőtáblai bíró ; a kereskedelemügyi minisztérium részéről MALnoprczxYy JÁnos dr. 
miniszteri osztálytanácsos; a pénzügyminisztérium részéről KÁLLAY TIROR dr. 
miniszteri titkár. 

A m kir. földmívelésügyi minisztériumból ZsEpÉNYI BÉLA dr. miniszteri 
tanácsoson kívül ott láttuk még MaGyagy Győző dr. miniszteri osztálytanácsos, 
Kovárs ArapáR m. k. főerdő-tanácsos, AmBRUus, BrRó és PFEIWFFER Gyura m. k. 
főerdőmérnök, BLASKE LaJos dr. miniszteri fogalmazó, Jósa BÉLA dr. és MIHóK 
ERwnő dr. miniszteri segédfogalmazó urakat. 

Az előadások sorozatát d. e. 10 órakor Lóczy LaJos dr. egyetemi tanár, 
a m. k. földtani intézet igazgatója nyitotta meg az Országos földtani 
intézetekről szóló előadásával. Majd Párrx Mónkg dr. m. k. főgeológus a 
kőbányászatról és kőiparról értekezett. Utána ParPpP KÁnonx dr. m. k. 
osztálygeológus az érc-, vas- és szénbányászat, valamint a sóbá- 
nyászkodás közérdekű részeiről tartott félórás előadást. A követ- 
kező előadó KoRmos TrIvapag dr. m. k. geológus volt, aki a geológiai 
gyűjtéseketsacsomagolástechnikáját ismertette. Végül SZONTAGH 
Tamás dr. királyi tanácsos, a m. k. földtani intézet aligazgatója (A magyar 
királyi földtani intézet vízügyeink szolgálatában címen 
tartott igen érdekes és kimerítő előadást. SzovraGH dr. aligazgató előadása déli 
egy órakor végződvén, a hallgatóság a megjelent miniszteri képviselőkkel 
együttesen társas ebéden vett részt a Stefánia-úti Belle v u e-vendéglőben. 

Ebéd után a tanfolyam folytatta ülését, amelyen SzonraGH Tamás dr. 


478 GEOLOGIAI ESEMÉNYEK. 


intézeti aligazgató a természeti ritkaságok és szépségek védel- 
méről tartott szabad előadást. Az előadások végeztével az összes hallgatók a 
m. k. földtani intézet múzeumába vonultak, amelyet geológusok vezetésével 
több csoportban részletesen végig néztek. Az egyes csoportokat SZONTAGH 
Tamás dr. királyi tanácsos, intézeti aligazgató, TELEGDI RorH Lagos m. k. fő- 
bányatanácsos, főgeológus, HaLravárs Gyura m. k. főbányatanácsos, főgeológus, 
HonxusirzgY HENRIK m. k. főgeológus, Papp KáRorx dr. m. k. osztálygeológus, 
EmszT KáLzmáwx dr. m. k. osztálygeológus és SziINYErI MERSE ZsriGMorp m. k. 
geológus vegyészek, LÁászró GáBoR dr. m. k. osztálygeológus, TELEGDI RorH 
KáRory dr. és VENDL ALADÁR dr. m. k. geológusok kalauzolták. 

A múzeum végigszemlélése délután hat óráig tartott, amelynek végeztével 
SzorxraGH Tamás dr. királyi tanácsos, aligazgató megköszönte a résztvevőknek a 
szives érdeklődést, kérve őket, hogy hatáskörükben minél jobban támogassák 
hazánk geológiai vizsgálatának fontos ügyeit. 


2. Nyugdíjba lépett egyetemi tanárok. 


Arról értesültünk, hogy a budapesti tudomány egyetemen szakunknak 
két kiváló tanára: KocH Awrar dr. és KRENNER JózsEF SÁNDOR dr. a folyó 
tanév elején nyugdíjba lépett. 

KocH AwraL dr. tanár úr a kolozsvári majd a budapesti egyetemen a 
földtant s őslénytant adta elő egy emberöltőn keresztül, s csak a mult év 
tavaszán emlékeztünk meg negyvenéves tanári jubileumáról, amikor tanít- 
ványai 1912 május 28-án meleg szeretettel ünnepelték (Földtani Közlöny 
42. kötet, 665—671. oldalain). 

KRENSNER JózsEF Sáwxpog tanár úr 1870 óta a budapesti királyi József- 
műegyetemen, s 1894 óta a királyi magyar tudomány egyetemen az ásvány- és 
köőzettan tanára volt, s mint ilyen egész nemzedék mérnököt, orvost s tanárt 
nevelt föl a mineralógia szeretetében. 

Mindkét tanár urat szoros kötelék fűzi a Magyarhoni Földtani Társulat- 
hoz, s ezért szívből kivánjuk mindkét tiszteleti ta gunknak, hogy tudományos 
munkásságukat nyugdíjbavonulások után is ép oly eredményesen folytassák, 
miként eddigelé. 

A földtani s őslénytani tanszéket ideiglenesen LÖRENTHEY IMRE dr. ny. 
rk. tanár, míg az ásvány- s kőzettani katedrát MavRgrirz BÉLA dr. magántanár 
urak látják el mint megbízott helyettes tanárok. 


3. Telegdi Roth Lajos nyugdíjban. 


A m. kir. földmivelésügyi miniszter a m. kir.. földtani intézet igaz- 
gatósága útján TEneGpI Rorn Lasos m. kir. főbányatanácsosi címmel és 
jelleggel felruházott földtani intézeti főgeológus úrhoz a következő leiratot 
intézte : : 
Magyar királyi Földmívelésügyi Minister. 9447. szám. eln. IX. 2. 1913. 
Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége Bécsben folyó évi szep- 


GEOLOGTAI ESEMÉNYEK, . 4179 


tember hó 17-én kelt legfelső elhatározásával legkegyelmesebben megengedni 
méltóztatott, hogy Nagyságod saját kérelmére állandó nyugalomba helyeztessék. 
Midőn ezen körülményről Nagyságodat értesítem, egyben a hosszú állami szolgálata 
alatt tanusított lelkiismeretes, buzgó és sikeres működéseért teljes elismeré- 
semet és köszönetemet fejezem ki. Nagyságod nyugdíjját teljesen  kitöl- 
tött szolgálati ideje után az 1912. évi LXV. törvényczikk 37. és 38. §-ai 
alapján évi 9200 koronában, lakbérnyugdíját pedig évi 1280 koronában álla- 
pítom meg, melynek f. évi december 1-től kezdve való utalványozása iránt 
egyidejűleg kelt rendeletemmel intézkedtem. Budapest, 1913 november 21-én. 
BÁRÓ GHILLÁNY IMRE. 

TEnEGpI Rorn Lasros 1867 november 28-án lépett állami szolgá- 
latba s a m. kir. földtani intézetben 1870 április 14 óta működik. Negy- 
venhat éves pályája a csendes, de kitartó munkásság példájául szolgál- 
hat. Földtani felvételei megbízhatóság és pontosság szempontjából minta- 
szerűek, geológiai térképei pedig nemes izlésükkel tűnnek ki a magyar 
földtani térképek közül. Gyakorlati téren olyan alkotás fűződik nevéhez, 
amely szinte páratlan a mult század geológiai eseményei között. 
Ugyanis TELEeGvni Rorm [Lasos teljesen geológiai alapon fedezte fel a 
tatabányai barnaszéntelepeket. 

Az 1895. év november havában a KIRÁLDI HERZ ZSIGMOND és HÖNSCH 
ÁRgpÁD vezetésével működő vállalatnak azt javasolja, hogy ez IV. számú 
fúrását a Vértessomlyótól északkelet felé harmadfél kilométer távolságra 
levő Sikvölgyben mélyessze. A ÍV. számú fúrás azután 116 méter mély- 
ségben 6 m vastag eocén széntelepet talált, amit nyomon követett a 
156 m mélységű V. számú fúrás 15 méter vastag széntelepével. Ezzel 
megvolt vetve a tatabányai szénbányászkodás alapja, úgyhogy az Ezred- 
éves Bányászati és Geológiai Kongresszuson, 1896 szeptember havában 
Kixárpi HERz ZsiGmonp tíz fúrás alapján már 200 millió tonna szén- 
kincsről számolhatott be Felsőgalla és Bánhida alatt. Ez az eocén szén- 
telepaMagyar Általános Kőszénbánya Társulatot hazánk 
egyik legnagyobb iparvállalatává tétte, amely ma már 60 
millió korona alaptőkével és évi 8 millió korona nyereséggel dolgozik. 
Valóban fölemelő látvány az ősz geológusnak élete alkonyán az a tudat, 
hogy egy szerény tudós a magyar közgazdasági életet százmilliókra rúgó 
vagyonnal gazdagította. 

Kívánjuk, hogy volt elnökünk s jelenleg tiszteleti tagunk megelé- 
gedésben töltse napjait s kérjük, hogy gazdag tapasztalataival úgy a 
m. kir. földtani intézetet, mint társulatunkat továbbra is támogassa. 

PL 


480 


A ,, Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország földtani, 
ásványlani és őslénytani megismertelésére s a földtani ismere- 
lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt évnyi tartalommal. 
A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai (0 K évi tag- 
sági díj fejében kapják. Blőfizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja 
a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet 
kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) 
tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- 
nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- 
zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és 
Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul 
s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. 

Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az 
oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, 
intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- 


korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. 


Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher 
Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- 
schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt 
den Titel xordentlieches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen 
Gegellschaftv zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der 
jührlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder 
jáhrlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit 
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren 
Schriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sámtliche Publikationen 
erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer 
Übersetzung. 

Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim 
Fintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch 
Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- 
stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflicehtungen ein 


für allemal nachkommen. 


Dél PPCE MINT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLIII. BAND. OKTOBER—NOVEMBER—DEZEMBER 1913. 10—12. HEFT. 


ABHANDLUNGEN. 


BEITRÁGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISÜHEN BECKENS. 


Von Dr. JULIUS VON SzZÁDECZKY.! 


Einleitung. 


Das Siebenbürgische Becken ist in der letzten Zeit vermöge seines 
reichen Gehaltes an Erdgas nicht allein eine nationalökonomisehe, son- 
dern erfreulicher Weise auch eine allgemeine geologisch interessante 
Frage geworden. 

Die mit dem Erdgas in Verbindung stehenden intensiven geolo- 
gischen Forschungen haben bezüglieh der Geschichte des Siebenbür- 
giscehen Beckens viel interessante Details festgestellt, und die theore: 
tisehe Erörterung der nüheren Umstüánde der Ausgestaltung dieser 
mustergiltigen Beckenbildung hat jener Geschichte mehrere neue Ideen 
angereiht, die wir, zum erstenmale systematisch zusammengestellt, in 
dem Buche von Dr. AsxTrox Kocn: Entwicklungsgeschiechte des Sieben- 
bürgischen Tertiárbeckens (5) finden. ; 

Hierzu gedenke ich nun auch mit einigen Reflexionen meiner- 
seits beizutragen, wie solche von Dr. Moxiz v. Párrr in Kocs Ged en k- 
buch veröffentlicht worden sind (13). 

Die tektonische Folgerung kann sich indessen sicherer nur auf 
Grundlage stratigraphischer Theorien bewegen, weshalb ich auch zunáchst, 
ehe ich die Tektonik bespreche, hier auf neue stratigraphische Momente 
und deren Wert hinweisen möchte. 

tücksiechtlien der genaueren Niveaubestimmung stehen wir be- 
kanntlich hauptsáchlich bei den Mezőséger (Salz-, Salifer-) Sehiehten des 
mittleren Miozán, groBen Schwierigkeiten gegenüber. Die tropische Wárme 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 5. Márz 1913. 


482 Dr: JULIUS V. SZÁDECZKY 


und wie Lóczy sich ausdrückte (2) cder intensivere wüstenartige Zustand 
hat die Konzentration des Meerwassers im Siebenbürgischen Becken, 
und im Zusammenhange damit die Salzausscheidung (19) eingeleitet. 
Infolge dieses Vorganges ist im unteren Abschnitt des Miozán zur Zeit 
der Ablagerung der Koróder Schichten, die, reiche marine Tierwelt, die 
hier gelebt hat, eingegangen. Die hier zurückgebliebenen indifferenten und 
stellenweise in grobem MaBe sich vermehrenden Tiere, wie die (rlobi- 
gerinen oder die selten vorfindlichen Fische (8) und Muschlen (Tellina 
oltnagensis) sind durchaus nicht dazu geeignet, um mit denselben in 
dieser, 1000 Meter Máchtigkeit überschreitenden, scheinbar endlosen, 
monotonen Reihenfolge meregliger und sandiger Schichten zuverlássige 
leitende Niveaus festzustellen. 

Ziemlich allgemein jedoch ist der Dazittuff in diesen Schichten 
verbreitet, dessen Material meistens am Beckenrande durch explosiv 
ausbrechende Vulkane in Verbindung mit Rissen zwischen die mono- 
tonen Schichten des Beckens geschleudert wurde. 

Ich habe bereits bei einer anderen Gelegenheit an dieser Stelle 
auf die stratigraphische Wichtigkeit der Tuffschichten in der miozánen 
Schichtenserie des Siebenbürgischen Beckens hingewiesen (20). Seither 
habe ich das Studium der Tuffe fortgesetzt und bin gegenwártig noch 
mehr von ihrer wichtigen Rolle überzeugt. 

Wir können in den Sedimenten des mittleren Miozáün an dem 
nordwestlichen, ruhig, sozusagen plattenförmig gelagerten Rande Siebenbür- 
gens drei leicht erkennbare Schichtenserien von Dazittuff unterscheiden 
(am sechönsten vom Alparéter Babgyiberge ausgehend, in der (regend 
von Kecsed, Doboka, Válaszút, Bonchida und Szamosujvár), die im 
groben ganzen bis zum Tal der Kleinen Szamos unter einem sehr 
sanften Verfláchen — allgemein unter 172—2" — 5SE-lich gegen die 
Beckenmitte einfallen und sofern das Gefálle der, der Szamos zunei- 
genden Táler noch geringer ist, stufenweise nacheinander in der Tal- 
sohle verschwinden. 

Die vom Babgyiberg kommende erste müchtige Tuffserie versehwin- 
det in der Gegend von Kecsed und Doboka unter der Oberfláche. Hier 
erscheinen jedoch in einem ca. 100 Meter höheren Niveau die durch 
" mergeligen Zwischenlagerungen von einander getrennten Schichten der 
zweiten Tuffserie. Diese versehwinden am rechten Ufer der Szamos, 
gegenüber Kis-Jenő unter der Oberfláche. Indessen sind hier in einem 
ungefáhr 100 Meter höheren Niveau abermals die zur dritten Serie 
gehörigen, noch schwücheren Tuffschichten anzutreffen. Die östliche 
Grenze dieses miozünen (rebietes mit plattiger Struktur wird im grofen 
ganzen, wenn auch nicht streng genommen, durch die Kleine Szamos 
bezeichnet, da sich im Szamosujvár—Deéser Abschnitt das in alten 


BEITRAGE ZUR TETTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 483 


gelagerte mittlere Miozán der den Deésaknaer Salzkörper enthaltenden 
Schichten auf einem kleinen Gebiet auf die linke Seite der Szamos hin- 
über zieht. Im Nagyiklód—Bonchidaer Abschnitt hingegen breitet sich die 
plattige Partie auf die rechte Seite aus. Wenn nun die Kleine Szamos 
dieser tektonischen Grenze auch nicht genau folgt, muB gleichwohl ge- 
folgert werden, dab dieser tektonische Zug der mittleren Miozánschichten 
von grobem Einflub auf die Direction des Laufes der alten Szamos 
gewesen ISt. 

Die plötzliehe Wendung der Szamos nach N bei Apahida haben 
die von Kolozs hierher kommenden háufigen Falten und vornehmlich 
die denselben widerstehenden Dazittuffrippen verursacht. 

Auf dem östlieh von diesem Beckenrande mit plattiger Struktur 
gelegenen Gebiete sind, wie dies die im Interesse des Hrdgases unter- 
nommenen Untersuchungen bezeugen, die miozáünen Schichten im ganzen 
genommen gefaltet. Die Faltungen treten hüufiger am Beckenrande auf, 
wo die miozünen Schichten náher zu den üálteren Bildungen des Grenz- 
gebirges gelangen. 

Zu erwühnen ist ferner, dab ich in der Gegend von Vajdakamarás, 
Mocs, Szovát, Aranykút und Kalyán, östlich von der Kolozs— Kötelender 
Antiklinale ein kleineres, im ganzen genommen scheinbar plattenartig 
gelagertes Gebiet zwischen dieser und der Sármáser Antiklinale kenne. 

Die Salzlager des Siebenbürgisehen Beckens zeigen sich an der 
Oberfláche lángs der Antiklinalen. Diese Behauptung, die ich in meinem 
an diesem Orte am 2. Márz 1910 gehaltenen Vortrage zum Ausdruck 
brachte, ist durch die seither im Interesse des Erdgases durchgeführten 
zablreichen und sehr detaillierten Untersuchungen bestátigt worden. 
Diese aufgefalteten Antiklinalen brachten auch die tieferen Tufischichten, 
die ein leicht erkennbares und zuverlássiges Niveau bezeichnen, an die 
Oberfláche. 5 

Hinsichtlich der siebenbürgisehen Miozánschichtenreihe ist daher 
offlenbar ein möglichst genaues Studium der Tuffschichten von gröbBter 
stratigraphischer Wichtigkeit. Das mikroskopische vergleichende Detail- 
studium der versechiedenen Tuftsehichten in der nordwestlichen Becken- 
partie ist zum Teil noch ausstándig, weshalb ich diese für jetzt nicht 
zu besprechen gedenke. Über die Ergebnisse beabsichtige ich spüter in 
"einer ausführlichen Arbeit zu beriehten. Zur Beurteilung der náheren 
stratigraphischen und tektonischen Bedeutung der einzelnen Tufischichten 
will ich jedoch hier das Ergebnis meiner Aufnahmen vom Jahre 1912 
skizzieren. Im genannten Jahre studierte ich im Auftrage des Finanz- 
ministeriums einesteils die Tuffvorkommen des nördlichen Teiles der 
"Bármáser Antiklinalen, anderesteils jene des Kisakna— Balázsfalva— 
"Sorostélyer Zuges. 


484 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY 


I. Die Antiklinale Sármás-— Ugra. 


Hier begegnen wir in der richtigen Beckenmitte, in der monotonen 
Serie der obermiozünen sarmatischen Scehichten (siehe 2 und 11 im 
Titeraturverzeichnis) einem mergeligen, sandigen, dünnen, kaum !2—1 m 
miüchtigen Tuff. Diese Tufischichte verbleibt nicht überall an der Ober- 
fláche, sondern senkt sich in ihrer allzu sehr launenhaft gewellten 
Lage háufig unter dieselbe, Über ihren Verlauf berichtete ich bereits aus- 
führlich in meinem Aufnahmsberichte. Mit ihrer Hilfe kann man lángs 
der Antiklinallinie sehr schön jene Wölbungen feststellen, in welchen 
sich das Erdgas ansammelt. Über letztere will ich hier nur in Kürze 
bemerken, dass eine besondere Wölbung dem Sármáser und ein beson- 
derer Rücken dem Pagocsa—Mezősámsonder Gasvorkommen entspricht. 
Die erstere ist viel breiter, der letztere zusammengedrückt. Ausserdem 
verrát diese schwache Tuftischicht ejne dritte ansehnliche Antiklinal- 
wölbung im Mezőbánd—Mezőkapus—lIklander Absehnitt, westlich von 
den grobBen Seen. 

In der weiteren Fortsetzung des Zuges fállt die Tuffschichte so- 
dann hinab und verschwindet unter der Oberfláche. Wahrend diese 
letztere Schichtenwölbung an ihrem höchsten Punkte — auf dem Mező- 
kapuser Kiszelicagipfel — eine Seehöhe von 466 m aufweist, ist die Ugraer 
Bohrung 378 m tief und erreichte daher, mit Rücksicht darauf, dab 
Marosugra in 280 m Seehöhe liegt, erst um 564 m tiefer jene Dazit- 
tuffschicht, welche in ihrer mikroskopischen Struktur mit den ersteren 
übereinstimmt. Die Dicsőszentmártoner Bohrung hingegen ergab ganz 
denselben feinen, bimssteinartigen Glastuff in 302 m Tiefe. Im Hinblick 
darauf, dab auch nach Dr. K. v. ParpP (11) der Dazittuff zwischen Maros- 
vásárhely und Dicsőszentmárton fehlt, versinkt hier die Antiklinalachse 
auf einem egroBen Gebiete in der Tiefe. Hine beachtenswerte Erschei- 
nung ist es jedoch, dab sich die Tuffschichte in Dicsőszentmárton, nahe 
beim Magyarsároser Erdgasvorkommen um 78 m höher befindet als in 
Marosugra. 

In Magyarsáros aber, wo das Erdgas schon seit langer Zeit be- 
kannt ist, finden wir die Dazittuffschichte abermals auf der Ober- 


fláche (17). 


II. Der Tulizug von Kisakna— Balázstalva—Küsz. 


Die in den südwestlichen Beckenteil fallenden Tuffvorkommen 
dieses zweiten Zuges zeigen eine von dem Sármás — Dicsőszentmárton-er 
Zuge durchaus verschiedene Struktur. In diesem Zuge streiechen mehrere 
(3—4) Tuffschichten enthaltende, sehr stark zusammengedrückte Falten 


BEITRÁGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS, 485 


nebeneinander. Auf Grund der Tufischichten erkannte ich drei, vorherr- 
sehend NW—SE streichende, aneinander gepresste, gröBtenteils in 
SW-lieher Richtung stark übereinander geschobene Falten, zwischen 
welehen sich an einzelnen Stellen auch noch andere Faltentrümmer ein- 
gepresst haben mochten. 

Hervorheben möchte ich hier, dab es mir gelungen ist, au8Ber den 
ansehnlicheren und leicht erkennbaren Dazittuffschichten auch dünne 
und unbedeutende Schichtehen eines Amphibolandesittuffes aufzufinden. 
Eine ausführliche Beschreibung dieses neuen Gesteines des Beckens 
werde ich demnüchst in den Mittheilungen des Mineralienkabinets des 
Siebenbürgisehen Nationalmuseums veröffentlichen. Hier will ich nur 
erwáhnen, daB auch der in der Vizaknaer Antiklinale vorhandene 
und am Beckenrande bei Kisompoly eine mehrere Meter michtige 
Schicht bildende Amphibolandesíittutff auf Grund seiner speziellen Higen- 
sehaften mit den im Siebenbürgisehen Erzgebirge in der Gegend von 
Offenbánya und Zalatna befindlichen kleinen Amphibolandesitkegeln be- 
züglich ihres Ursprunges in einen Zusammenhang zu kommen scheinen 
und dab die Zeit des Ausbruches dieser Tuffe auf Grund des Vorkom- 
mens der Tuffschichten in das mittlere Miozün verlegt werden kann. 

Im Zusammenhang damit sei in Kürze erwáhnt, daB ich in Víz- 
akna in den pannonischen Schichten auch einen verwitterten dünnen, 
palagonitartigen Tuft gefunden habe, dessen Detailstudium indessen nocb 
nicht erfolgt ist. 


TII. Die Ausgestaltung des Siebenbürgischen Beckens.. 
Tektonischer Teil. 


Auf Grund unserer bisherigen Kenntnis des Siebenbürgischen 
Beckens stelle ich mir die Hauptphasen der Ausgestaltung des Beckens 
in der nachstehend dargestellten Weise vor. In diesem Ideengang 
folge ich in gewisser Beziehung der gleichen Spur, welcher Dr. PÁLFY 
in KocuHs Gedenkbuch (13) gefolgt ist, wo er stufenweise eintretende 
Risse und Senkungen gegen das Innere des Beckens und hierauffolgende 
Auffaltungen lüngs der Risse als Hauptfaktoren der Ausgestaltung des 
Beckens annimmt. Bezüglich der in den miozánen Schichten des Beckens 
vorkommenden ansehnlicheren Salzlager, habe ich im Hinblick auf ihr 
lokales Erscheinen und ihre überall zu beobachtende starke Faltung, 
in meinen Vorlesungen an der Universitát schon seit langer Zeit die 
Wahrscheinlichkeit lokaler Senkungen betont und bin ich daher nicht der 
Ansicht, dab das ganze Miozüánbecken von einer nahezu gleichmáchtigen 
Salzschichte ausgefüllt würe. Andererseits ist auch der stufenweise Rück- 
zug des tertiüren Meeres vom NW-liehen Rande unbestreitbar. Wenn 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 32 


486 DI: JULIUS V. SZÁDECZKY 


es auch inzwischen etwas von einer Schwankung oder kurzen Trans- 
gression gegeben haben mag, wie dieselbe Dr. Hugo v. Böcxn (1) erwáhnt, 
so ist doch die Erscheinung des Rückzuges offenbar. Die Salzbecken 
fallen überall genug weit weg vom nordwestlichen Rande des Tertiár- 
beckens. Die Salzschiehten erscheinen meistens unter den FEinlagerun- 
gen des Dazittuffes, und es scheint, daB sie sich überall im mittleren 
Abschnitt der Miozánperiode ausgeschieden haben. 

Nach Dr. K. v. Papp (11) entspringen die Borgoprunder Salz- 
brunnen bereits zum groPen Teil aus dem aguitaniscehen Sandstein. 
Auch MuRaoci (9) nimmt in dem benachbarten rumánischen Becken 
lüngs des Olt eine Salzbildung des Burdigalien, Helvetien und Torto- 
nien an. 

Diesen stark gefalteten Schichten gegenüber bildet die bereits 
. früher erwáhnte, fast plattige Ausbildung der Mezőséger Schichten am 
westliehen Rande einen scharfen Kontrast und macht dies oft einen 
solchen Bindruck, als ob sich das alte starre Grundgebirge darunter be- 
finden würde. Am Kontakt dieser beiden tektonischen Formen müssen 
wir in erster Reihe einen stárkeren Bruch und lüngs demselben die 
Auffaltung in dem Sinne voraussetzen, wie dies Dr. PáLrY in seinem 
oben erwáhnten Artikel skizziert hat. Ich schliefe aus dem saníten Ein- 
fallen der Randplatte gegen das Innere des Beckens, da8 die Verwer- 
fungen des Beckens nicht vertikal waren, sondern sie gegen das Innere 
des Beckens einfallen. 

Charakteristiseh und den allgemeinen Regeln der Faltung folgend 
ist es, — auf welche Tatsache auch schon Dr. Hugo v. BöckH und 
L. v. Lóczy (1 und 7) hingewiesen haben, — dab die Hauptstreich- 
richtung der im Inneren des Beckens befindlichen Antiklinalen der 
Richtung des östlichen und westlichen Randgebirges folgt. 

Der EinfluB des Beckenrandes des auf die Richtung der Zer- 
reibungen wird auffállig klar in dem Kisakna— Balázsfalva — Sz.- Vesződer 
tektonischen Zuge. Es ist dies der, die stárkste und auffallendste Dislo- 
kation zeigende Zug unter allen, die ich im siebenbürgischen Tertiár- 
becken kenne. An der Faltung nehmen nicht nur die mediterranen, 
sondern an vielen Stellen auch die sarmatischen Schichten teil, und 
um diese sind vorherrsehend pannonische (pontische) Sehichten ausge- 
breitet, aus deren Reihe diese jüngeren, an vielen ÖOrten isoklinal zu- 
sammengedrückten Falten hervorragen. 

Mit groBem Interesse las ich im Aufnahmsberichte von HALAVÁTS 
vom Jahre 1911, dab diese Faltung sich in der Streichrichtung von Rüsz 
gegen SE auch bis Hortobágy in den an der Oberfláche befindlichen pon- 
tischen Sehichten fortsetzt, da sich die mediterranen Séhichten hier in die 
Tiefe hinabziehen. Der Umstand, daB sich lángs des Hortobágybaches eine 


BEITRAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 487 


Antiklinale von Hortobágyfalva SW-lieh bis Moh zeigt, deren Streichen 
senkrecht gegen jenes der vorigen gerichtet ist, kann vieileieht auf den 
bei Verestorony beginnenden Zug des Grenzgebirges zurüeckgeführt wer 
den, der eine solche Richtung zeigt. 

Als allgemeine Regel zeigt sich hier der Umstand, daB die Falten 
in der Nöhe des Beckenrandes dichter und gegen den Rand hin (Balázs- 
falva, Torda, Kolozsvár) verscehoben erscheinen, in der Beckenmitte hin- 
gegen breiter gefaltet und gerade sind. 

Auf Grund dieser, sowie der spüter zu erwáhnenden, aus Erfah- 
rung  geschöpíten Umstánde stelle ich mir die Ausgestaltung des 
Siebenbürgisechen Tertiárbeckens auf folgende Weise vor: 

Am Ende der mesozoischen Ara  wurden die durch die Krusten- 
bewegung in den vorangegangenen Perioden entstandenen Berge denu- 
diert. Das Bild dieser geglátteten Unebenheiten spiegelt sich in der 
auf der Höhe des Gyaluer Gebirges sichtbaren Peneplainkontur : ab. 
Die groben Risse begannen in der südlichen Hülfte des Beckens in 
Verbindung mit den Ausbrüchen des Porphyrs, des Porphyrits usw. 
bereits vor den Ablagerungen des Malm, in der nördlichen Hülfte da- 
gegen in der oberen Kreide. Diese Risse haben sich im Hinblick auf 
die am NW-licben Rande, sowie im Norden bei Radna und im Süden 
bei Porcsesd bekannten eozüánen Reste über ein gröBeres Gebiet, viel- 
leicht auch über das ganze Becken erstreckt. Hine sehr bedeutende Ver- 
ánderung haben die Risse in der oberkretazisehen Periode im nord- 
westlichen Teile zustande gebracht, wo die alttertiüren Sedimente tief 
in die Masse des Grenzgebirges hineinreichen, so dab vom Grundgebirge 
nördlich vom Bánfiyhunyader Becken nur ein sich versehmülernder Zug 
und weiter (bei Cikó und Preluka) nur eine sporadisehe Insel an der 
Oberfláche zurückblieb. Im Zusammenhange mit dem oberkretazischen 
Rib steht die lange und des müáchtige Reihe der sich durch die Gebirgs- 
masse der Vlegyásza und Bihar ziehenden Eruptionserscheinungen. Der 
Beweis der durch die ZerreiBung entstandenen Senkung der Erosions- 
basis, also der Zunahme des Niveauunterschiedes ist jenes oberkreta- 
.ziscehe grobe Konglomerat, dessen Überreste sich an vielen Stellen des 
Beckenrandes vorfinden, und in welchem an mehreren Punkten, (bei 
Marótlak, Kiskapus und Kisfenes) auch Dazit oder rhyolithische erup- 
tive. Gesteinsstücke anzutreffen sind. 

Die Senkung des Beckens und mit dieser die eruptive Tütigkeit. 
schritt in schwácherem MadGfe fort. Zwischen die marinen Schichten der 
Eozánperiode (unterer und oberer Grobkalk) haben sich lagunenartige 
Ufer-, ja selbst Sübwassersediemente eingekeilt. Unter die porphyrischen 
Gesteine des Vlegyásza und Bihar fügten sich Gesteine von granitischer 
Textur ein und am Beckenrande hat es wahrscheinlich auch in der alt- 

32. 


485 D:t JULIUS V. SZÁDECZKY 


tertiáren Periode kleinere vulkanisehe Ausbrüche (Umgebung von Moj- 
orád, eventuell die Gánge der Gyaluer Masse) gegeben. 

Auf diese Weise denke ich mir die Senkung in Verbindung mit 
Emporhebung, und wepn es auch Dr. PárnFrY so gemeint hátte, da$ der 
gesunkene Teil des Beckens irgendwo am Rande eine entsprechende 
Erhebung zustande gebracht habe, dann wöre ich auch in dieser Be- 
ziehung derselben Ansicht, wie er. 

Eine neuere, sehr ansehnliche und über ein groBes Gebiet sich 
erstreckende Ablagerung von grobem Sechotter zwischen den mittleren 
Miozüánschichten kenne ich im Liegenden des máchtigen Dazittuffes am 
Csicsóberge, ferner eine sehr schön aufgeschlossene Ablagerung im 
Királygraben auBerhalb Dés und eine weniger gut aufgeschlossene in 
Kecsed, in der Gégend von Doboka und bei Sólyomkő. 

Kleinere und gröBere Risse und Dislokationen kommen auch bei 
Kolozsvár im Fellegvár—Hójaer Zuge vor, teils in den oberen Oligozán-, 
teils in den Bozánschichten. 

In Verbindung mit diesen stellte sich wahrscheinlich lángs der 
eröberen Spalten die Tátigkeit der explosiven Vulkane des Dazit- 
tuffes ein, der im Siebenbürgisehen Becken eine so bedeutende Rolle 
spielt. Auf die Ausbruchstelle dieser Vulkane kann man auf Grund des. 
gröberen Materials, der stellenweisen Erscheinung lavaartiger Massen und 
der Verdickung ihrer Schichten schlieBen. Zweifellos hat es aubBer den 
schon löngst bekannten Eruptionszentren von Doboka und am Csicsóberge- 
auch noch andere gegeben. Die Reste solcher Ausbrüche kann man 
auch in Kolozs sehen, und wahrscheinlich hat es auch in der Gegend 
von Kolozsvár einen solchen gegeben." 

Gleichzeitig mit diesen am Rande des mittleren Miozánbeckens 
tötigen explosiven Dazitvulkanen brachen auch kleinere Amphibolandesit- 
Vulkane am südwestlichen Beckenrande, besonders in der Gegend von 
Zalatna und Offenbánya auf, die kleine Vulkankegel aufbauten und ihre 
geringeren Schuttmassen als dünne Schichten zwischen die ansehnlichen 
Dazittuffscehichten des oberen Miozán ausstreuten. É 

Die allmábhlich stiller werdende Tütigkeit der Dazittuff- Vulkane: 
setzte sich auch wüáhrend der sarmatischen Epoche im Verein mit jener 
der untergeordneten Amphibolandesit-Vulkane fort. Die Amphibolandesite 
scheinen, insoweit sich dies aus dem in Györgyfalva unmittelbar unter 
. dem sarmatischen Sandstein vorkommenden dünnen Tuff sehlieBen lábt, . 
zu jener Zeit in der nördlichen Hülfte des Beckens, in der Gegend von: 
tadna ausgebrochen zu sein. Es scheint also mit diesen Ausbrüchen. 


1 Nach Dr. Huco v. Böckn hat das Obermediterran mit Dazittuffausbrüchen- 


begonnen. 


BEITRÁGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 489 


wahrscheinlich zu werden, dab die Eruptionen von áhnlichem Material 
in gradatim jüngeren Zeitpérioden gegen Norden vorgerückt sird, wie 
dies Dr. PárrY im 6 Siebenbürgischen Erzgebirge erkannt (14) und 
im Földtani Közlöny 1912, Bd. 42, S. 915 in seiner Entgegnung 
auf Iskeys Bemerkungen auch in schematischen Zeichnungen dar- 
gestellt hat. 

Die Anzeichen der am Beginn der Ablagerung der sarmatischen 
Schichten sich fortsetzenden Brüche, beziehungsweise der. gröBeren 
Niveauunterschiede sind jene imposanten sarmatischen Konglomerate, 
die in neuerer Zeit aus den Gegenden von Mezőszentgyörgy, Pagocsa, 
Beszterce, nach Dr. GaAárs Aufnahmen (3) vom Jahre 1910 aus der 
Gegend von Bátos und Monor bekannt geworden sind und deren dünne 
Schichten auch in der Gegend von Kolozsvár am FuBe der Feleker 
Schichten und dementsprechend auch in dem nördliceh von Kolozsvár 
gelegenen Gebiete anzutreffen sind. 

Unsere pannonischen (pontischen) Schichten entsprechen nach den 
neueren Mitteilungen von GAÁL (2) und ScHRÉTrTER (18) den mittleren 
und oberen sarmatischen Schichten in RuBland. Der Übergang der 
sarmatischen Schichten in die pannonische erfolgt nach ScCHRÉTER ohne 
Diskordanz und ist überall ein ruhiger. 

Wenn sich im Siebenbürgisehen Becken die in den Vizaknaer 
pannonischen Schichten vorkommenden dünnen palagonitartigen Tuff- 
sehichten vorzüglieh mit den in der Gegend von Alsó-Rákos bekannten 
basaltischen Ausbrüchen in Zusammenhang bringen lassen, so müBten 
die unbedeutenderen Basaltausbrüche des Siebenbürgisehen Beckens in 
die pannonische Epoche versetzt werden." 

In der pontischen und levantischen Epoche setzte jene, dem lan- 
gen NW—SE streichenden Hargitaer Bruch- und Eruptionszuge ent- 
sprechende máchtige vulkanische Tátigkeit ein, deren letzter Lavaergub 
nach Dr. K. v. Parr (12) vor etwa 300,000 Jahren erfolgt sein soll. 
Die solfatarische und mofettische Tátigkeit dieser Ausbrüche hült auch 
gegenwártig noch an. 

Ich hatte Gelegenheit ein Stückehen Tuttf mikroskopisch zu unter- 
suchen — welehes ich der Gefülligkeit des Professors WACHNER ver- 
danke — der aus der 3 cm máchtigen Tuffeinlagerung aus den mittel- 
pontischen Schichten von Segesvár (Congeria Partschi- Horizont) 
Stammt, von welcher Prof. WAcHNER (22) Erwáhnung macht. leh be- 
obachtete hierbei dab dieser, zufolge limonitiseher Fárbung gelbliche 


1 Dr. K. HOFMANN, J. v. BöckH und Dr. S. ViráLis (1907) halten den Bala- 
toner Basaltausbruch für einen pannonischen; nach Dr. KH. LŐRENTHEY jedoch würe 
sowohl der Balatoner, als auch der Basalt lüngs der Olt unterlevantinisch. 


490 DI: JULIUS V. SZÁDECZKY 


Tuff, eine feinkörnige Struktur besitzt. Nebst den vorherrschenden;. 
teils zu kaolinisehen Wasern (positiven Charakters), teils zu Fasern 
negativen (feldspatartigen) Charakters umgewandelten Grundmassen kör- 
nern, finden sich darin viele, im allgemeinen !": mm groBe Kristall- 
fragmente von Plagioklas (Labradorit — Ab An, und Andesin — Ab: An) 
und bedeutend weniger Magnetitkörner. Hs ist dies also kein Dazit-, 
sondern ein Andesittuff, wie ihn auch WAcHNER als solchen richtig: 
benannt hat und der sicherlieh dem Hargitaer Ausbruch entstammt. 
Oüarz habe ich nicht einmal im Dünnschliffe gefunden. 

Dieses, in imposanten Massen vorkommende vulkanische Gestein, 
welches den früheren Umfang und das Bild des Beckens so verándert 
hat, ist im wesentlichen ein stratovulkanisches Produkt, ist also durch 
explosive Ausbrüche an die Oberfláche gelangt. Im Hargitazuge spiegelt 
sich sowohl] die allgemeine Richtung des Beckens, als auch der allge- 
meine Antiklinalenzug ab. 

Überblieken wir die ehronologische Reihenfolge der eruptiven 
Tátigkeit, so wird unsere Aufmerksamkeit am meisten darauf hingelenkt,. 
dab bei der Ausgestaltung des Beckens die bedeutendsten Brüche zuerst 
im Westen stattfanden, ein ansehnlicher Teil in der oberkretazischen 
Epoche, in der Gegend von Bánfihunyad und Zsibó, wo dieselben einen 
groBen Teil der Eruptivpmagmen des westlichen Siebenbürgisehen Grenz- 
gebirges an die Oberflüche brachten. Sodann entstanden, abgesehen von 
kleineren Schwankungen im Inneren des Beckens, neuere Risse, und in 
Verbindung damit brachen, hauptsáchlieh in der nördlichen Hálfte des 
Beckens die explosiven Dazittuff-Vulkane aus. SehlieBlich setzten sich 
die pannonischen und levantinischen Senkungen und Risse im südlichen 
und südöstliehen Teile des Beckens fort und im Zusammenhange damit 
baute sich der junge, imposante Kelemen—Hargitaer Zug auf. 

Mit der im ganzen genommenen südöstlichen Senkung des Beckens 
ist daher die stufenweise Wanderung der jüngeren und wohl auch klei- 
neren Beckenpartien offenkundig. Noch auffallender wird dies, wenn 
noch in Betracht gezogen wird, dab in Rumánien zwischen dem 
südlichen Teile der Dambovitza und Moldova die jüngsten ünd be- 
deudendsten Bewegungen noch jünger sind als der Hargitaer Aus- 
bruch, insofern ihre stárksten Phasen in den Anfang der Ouartár- 
periode fallen (15). Die widersprechende Angabe Sawrxckis (16) ist 
unrichtig. 

PopPEscu-VorrEsri hat im Jahre 1909 auch noch den Brezoi— 
Titester RiB auf die starken postpliozánen Bewegungen am Anfang des 
Pleistozáün zurückgeführt. Die Bildung des  wichtigen Dambovitzaer 
tektonischen " Zuges,. —  lange Zeit hindurech die Grenze von ein- 
ander sich wesentlieh unterscheidender Fazies, — welcher auch die tek- 


BEITRÁAGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 4916 


tonischen Züge des Pliozáün durchschneidet, ist noch jünger als der 
vorige. 

Wenn wir uns nun in diesem sozusagen auf eine ganze Ára sich 
beziehenden Bilde jenen oft vergessenen Leitfaden vor Augen halten,. 
daB sich das Volumen der Erde bei ihrer Abkühlung vermindert, die 
Kruste daher auf kleinere Ráume zusammensechrumpft, dann begreifen 
wir, dab bei der im Inneren des Beckens vor sich gehenden hinabsen- 
kenden und an den Grenzen in den Eruptivmassen empordrüngenden. 
Umgestaltung das Niveau im ganzen genommen doch nur sinkt. Die in. 
der Richtung des Erdhalbmessers dem Erdmittelpunkte zustrebenden 
Massen üben einen Seitendruck gegeneiander aus, mithin falten sich die 
Schichten an den sehwácheren öStellen den Rissen entlane auf (Balázs- 
falva—Rüszer Zug)! und pressen sich gegen einander. 

50 kommt es, dab die wohlbekannten Falten am westliehen und. 
südlichen Rande sámtlich von dem nahen Rande untersehoben sind, 
beziehungsweise ihr gegen das Innere des Beckens gerichteter Flügel 
flacher einfállt. 

Der Umstand, daG in der nahen Moldau der lüngere Flügel der 
Falten gegen W, gegen Siebenbürgen einfüállt, also von E her untersehoben 
ist, könnte vielleicht dem Variscischen Gebirgssysteme zugeschrieben 
werden, das sich einst von der Dobrudscha nach NNW hingezogen hat und. 
das auf der Obertláche jetzt nicht mehr sichtbar ist, nach MRAzxc jedoch: 
noch wáhrend des unteren Miozáns und meiner Ansieht nach — im 
Hinblick darauf, dab seine grünen Schotter auch zwischen den Sármáser 
und Mezőszentgyörgyer sarmatischen öSchottern vorkommen — in. ein- 
zelnen Partien vielleieht auch noch spüáter, an der ÖOberfláche ge- 
wesen sein mochte. 

Die beiláufig in der Mitte des Beckens liegenden Sármáser anti- 
klinalen Schwellungen scheinen indessen genug regelmálug zu sein, 
als ob hier die von beiden Seiten kommenden Pressungen in gleichem 
Mabe zur Geltung gekommen würen. 

Die dem generellen NW—SE-lichen Streichen der Antiklinalen ent- 
gegengesetzten Richtungen können vielleicht auf den Druck des nördlichen 
und südlichen Beckenrandes zurückgeführt werden. Diesem ist wohl 
auch jener auffallend wellenförmige Verlauf des Antiklinalzuges zuzu- 
schrjeben, den nachzuweisen mir mit Hilfe der Tuffschichten im Sármás — 
Magyarsároser Abschnitte gelungen ist. 


1 Dieses Empordrüngen verursachte vielleicht jene Faltung der oberkreta- 
zisehen und teilweise der alttertiáren Schichten, welche am NE-lichen Rande des 
Vlegyászamassives, ferner bei Marótlak, dann bei dem von KocH beschriebenen 
Hódosfalva und an vielen Stellen am 6 Rande des Gyaluer Massivs, z. B. bei Kis- 
Fenes, so charakteristiseh vorkommt. 


492 D: JULIUS V. SZÁDECZKY 


Zieht man die im allgemeinen $SE-liche Fortbewegung der oro- 
genetischen Kráfte im Laufe der Tertiárperiode, die Wanderung der 
Becken in derselben Richtung und die jüngeren eegeischen Risse in Be- 
tracht, so mub5 man es für wahrscheinlich halten, dab die levanti- 
nischen Gewüsser des Siebenbürger Beckens in diesem Teile ihren Ab- 
fiut nach dem Meere gefunden haben. 

Nach Mnazrc ((8) S. 20—56) betrágt die Gesamtmáchtigkeit der 
pliozánen  Schichten im  Subkarpatengebiete (meotische,  pontische, 
dazische, levantinische Schichten) mehr als 1000—1500 m, und haben 
auch nach der Ablagerung derselben im oberen Pliozán oder mit groBer 
Wabrscheinlichkeit im Postpliozán starke Bewegungen stattgefunden, 
durch welche die Hangendschichten der Flyschzone mit deren autochtonen 
Miozán zusammen auf das subkarpathische Miozán aufgeschoben wur- 
den (S. 42). Vor diesen Bewegungen aber vollzog sich im 6 mittleren 
Miozün in den östliehen Karpaten die Überschiebung der der UHnurGsehen 
Subbeskiden-Decke entsprechenden Randdecke (xsnappe marginales) und 
wahrscheinlich auch die Überschiebung des der Beskidendecke ent- 
spechenden Uzer (Bakó-) Sandsteines auf die autochtonen miozánen 
sSalzschichten. 

Auch von €. Scnmivr(17) wird die Frage autgeworfen, ob der 
Flysch in der Gegend von Feketeügy, 5E-lich vom Hargita nicht auf 
Salzton gescehoben worden ist. 

Den Zusammenhang des siebenbürgisehen und rumánischen Miozán- 
beckens láBt die oftmalige gleiche Wiederholung der Dazittuffschiechten 
einesteils in der Gegend von Nagyselyk, anderenteils bei Campulung als 
sehr wahrscheinlich erscheinen (15) 5. 273). 

Berücksiehtigt man den gegenwártigen westlichen Lauf der (re- 
wásser des Siebenbürgisehen Beckens, so können uns zum besseren 
Verstándnis desselben die erwühnten Überschiebungen und die im 
SE-liehen Gebiete des Beckens eingetretenen groBen tektonischen Bewe- 
gungen zu Hilfe kommen, die das Becken in diesem 6 Teile abgesperrt, 
die Gewüsser zu einem entgegengesetzten Lauf gezwungen und die gegen- 
wártigen Zustünde geschaffen haben. 

Das Siebenbürger Becken hat sich daher einesteils zwischen dem 
Gyalu—Bihar und dem benachbarten westlichen Grenzgebirge — 
dessen ansehnlicher Teil aus herzynisechen  Kontinentfragmenten 
besteht, 


andererseits aber zwischen dem Dobrudschazuge ge- 
bildet. welch letzterer egleichen Ursprunges ist, jedoch zum dinari- 
sehen Teile gehört. Die Senkungen des letztgenannten alten Kontinent- 
fragmentes sind viel bedeutender und jünger als jene des westlichen 
Siebenbürgisehen Grenzgebirges. 

In Verbindung mit dieser epirogenetischen Bewegung der alten 


BEITRÁGE ZUR TEKTONIK DES SIEBENBÜRGISCHEN BECKENS. 493 


erstarrten Krustenteile trat die Faltung der Beckenausfüllung und die 
Uberschiebung der Randpartien ein und zwar westlich im Siebenbürgisehen 
Erzgebirge, nach den Detailaufnahmen von L. v. Rorn (21) nach NW, 
östlieh im Dobrudschazuge im allgemeinen gegen E. Letzterer Zug ist 
zufolge der gegen SE zupehmenden Senkung zum gröBeren Teil von 
der Oberfláche verschwunden. 

Das Siebenbürgische Becken ist daher ein solcher interessanter kleiner 
Teil der groBen tertiáren Geosynklinale, bei welehem die nördliche und 
südliche Gruppe der aus der herzynisehen Faltung entstandenen Konti- 
nente ganz nahe aneinander gelangt sind. 


Literatur. 


Die mit 1—22 bezeiehneten OCuellenwerke sind im Text mit den entsprechenden 


eingeklammerten ( ) Ziftfern bezeichnet.) 


1. Dr. Hugo v. Böcxn: Über die Erdgas führenden Antiklinalzüge des 
Siebenbürgisehen Beckens. Herausgegeben vom kel. ung. Finanzministerium, 
1911, Budapest. (I. Teil.). 

2. Dr. SrexpPHan GaáL: Über die stratigraphischen und Gebirgstruktur- 
verháltnisse der neogenen Bildungen des Siebenbürgischen Beckens. KocHs 
(Gedenkbuch. 1912. 8. 7 (ungarisch). 

3. Dr. SrmpHan GaáL: Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Reichs- 
anstalt vom Jahre 1910. S. 107—108. 

4. ANDREAS HorFrER: Die geologisehen Verháltnisse des Gebietes zwischen 
Kiskapus und Gyerővásárhely. Inaugural Dissertation. Kolozsvár 1909. 5. 52— 53. 

5. Dr. Axron Kocn : Die Tertiárbildungen des Siebenbürgisehen Beckens. II. 
Herausgegeben von der Ung. Geologischen Gesellschaft. Budapest 1910. S. 357. 

6. Dr. Asron KocH: Kleine paláontologisehe Mitteilungen. Földtani Köz- 
löny, Bd. 34. 1904. 5. 365. ; 

7. Dr. Lupwic v. Lóczy: Über die Petroleumgebiete Rumüniens im 
Vergleich mit dem neogenen Becken Siebenbürgens. Földtani Közlöny. 1911. 
Bd. 41. S. 470. 

8. L. Mgazxc: Lindustrie du pétrole. Bucarest 1910. p. 41. 

9. D. G. Mugaocr: Das Tertiár Olteniens etc. Extras din Anuarul Insti- 
tutuluj geol. al Romaniei An. I. Fasc. No. 1. Bucuresti 1907. 

10. CaRLEs de Papp: Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs). 
Földtani Közlöny. Bd. 40. Budapest 1910. Pag. 387—415. 

11. Dr. Kagn v. Papp: Die staatlichen Schürfungen auf Kalisalz und 
Steinkohle. Jahresberieht der kel. ungar. Geologisehen Reichsanstalt vom 
Jahre 1907. Budapest. 

12. Dr. Kagn v. Papp: Die Umgebung des Pokoltales bei Futásfalva im 
Komitate Háromszék. Földtani Közlöny. 1912. Bd. 42. 5. 814. 

13. Dr. Moxiz v. Párry: Über die Faltung der Becken mit Rücksicht 


494 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY 


auf die Antiklinalen des Siebenbürger Beckens. Kocns Gedenkbuch. Buda- 
pest 1912. 5. 91 (ungarisch). 

14. Dr. Mokirz v. Párry: Die geologisehen Verhültnisse der Bergbaue 
und Erzgánge des Siebenbürgischen Erzgebirges. Jahrbueh der kgl. ungar. 
Geologischen Reichsanstalt. Bd. XVIII. Heft 4. Budapest 1911. 

15. PorEscu-VorrEsri: Contribution 4 lVétude géologigue de la région 
des collines comprises entre la vallée de la Dambovitza et la vallé de I Oltu. 
Anuarul Institutuluj geologic al Romanei. 1898. Bucuresti 1909. pag. 277. 

16. Dr. L. Sawicxkr: Die jüngeren Krustenbewegungen in den Kar- 
pathen. Mitteil. der Geolog.- Gesellschaft. Wien. II. 100. 1909. 

17. C. ScHmior: Naturgase und Erdöl in Siebenbürgen. Bergwirtschaft- 
liche Mitteilungen. Berlin 1911. S. 73. 

18. Dr. Z. ScHRÉTER: Die stratigraphische Lage der sarmatischen Stufe 
in Ungarn. Kocws Gedenkbuch. Budapest 1912. S. 127 (ungarisch). 

19. Dr. Junius v. Szápeczgy: Erdgas und Petroleum im Siebenbürgisehen 
Becken. Természettudományi Közlöny. Bd. 43. 1911 (ungarisch). 

20. Dr. Jurrus v. SzápEczxy: Beitráge zur Tektonik des NW-lichen Teiles 
des Siebenbürgisehen Beckens. Földtani Közlöny. Bd. 40. 1910. Pag. 289. 

21. L. v. Roran: Bericht über die geologiscehen Detailaufnahmen der kgl. 
ung. Geologischen Reichsanstalt im Jahre 1900. Budapest 1902. 

22. HEisRicH WacHNER: Beitráge zur (Geologie der Umgebung von 
Segesvár. Földtani Közlöny. Bd. 41. S. 806. Budapest 1911. 

Kolozsvár (Klausenburg), am 1. Juni 1913. . Dr. Jurrus von SZzÁDECZKY, 

Universitáts- Professor. 


DER BASALT VON ÚJMOLDOVA. 


Von Dr. Koromax Euxmszr und PAauL ROZLOZSNIK. 


KEKinleitung. 


Gelegentlieh meiner im Jahre 1906 mit der Unterstützung der Unga- 
riscehen Geologischen Gesellschaft unternommenen Studienreise wurden von 
mir im oberen Drittel. des von Újmoldova DF-lich liegenden " Amaliatales auch 
einige Probestücke des von dieser Gegend schon lang bekannten Basaltes auf- 
gesammelt. Úber die Zusammensetzung dieses Gesteines finden sich in der 
Literatur abweichende Angaben vor. 

Das Basaltvorkommen wurde von KaRL MaRkriiwsi entdeckt, indem er be- 
richtet, dab im Syenite des Benediktiberges eine gang- oder stockartige Masse 
vom wackartigen Basalt und Mandelstein vorkommt.! B. v. Corra 


1 KARL MARTINI: Die geognostischen Verhültnissein den Banater Bergwerk- 
revieren Oravicza, Dognácska und Neu-Moldova. LEONHARDs Taschenbuch für Mine- 
ralogie. 1823, p. 555. 


DER BASALT VON ÚJMOLDOVA. 495 


erwáhnt kurz, da8 bei Újmoldova der Banatit vom olivinhaltigen echten 
Basalt durchsetzt wird.! 

Die eigene Zusammensetzung des Gesteines wurde durch die mikrosko- 
pischen Untersuchungen von J. NixpzwIEpzkI ? aufgeklürt. Nach seinen Unter- 
suchungen setzt sich das am Dreieinigkeitsstollen gesammelte Gestein auBer 
dem vorherrschenden Augit aus Magnetit, Biotit und einer in Meso- 
stasen erscheinenden Glasbasis zusammen. cDiese Grundmasse zeigt wohl an. 
vielen Stellen ein ganz geringes bláuliches Polarisieren des DLichtes bei ge- 
kreuzten Nikols, doch glaube ich bei dem sonstigen Habitus der Masse diese 
Erscheinung nur als eine Folge von molekularen Spannungen, verursacht durch 
die kristallisierten Binschlüsse betrachten zu müssen und halte die amorphe 
Natur der Grundmasse für unzweifelhaft., Nixpzwrxpzxki bestimmte dement- 
sprechend das Gestein as Magmabasalt. 

Zwei Jahre daradf wurde das Gestein von Dr. JosEPH v. SzaBó einer ein- 
gehenden Untersucbung unterworfen. Über sein Auftreten bemerkt er, daB 
der Basalt den. Ouarztracehyt (Ouarzdioritporphyrit) in Form zweier mit 
einander nicht parallelen EF—W streichender Güánge durchbricht, faustgroBe 
Hinschlüsse der durchsetzten Nebengesteine enthüált und auch jünger als die 
Erzlagerstátten ist. Als neue Gemengteile werden nachgewiesen der von Mag- 
netit und Augit umkrüönzte Amphibol, der Pikotit, der Apatit, an 
einer Stelle ein groBer Plagioklaskristall, als Mandelráumeausfüllung 
Thomsonit, Kalzit, ferner aufgewachsener Analzim und Kalzit. 
Um die Natur der Grundmasse (Mesostasen) zu erforschen, unterwarf er sie 
einer detaillierten Untersuchung; dieselbe wurde im Dünnscehliff von Salzsáure 
vollkommen aufgelöst, in der aus dem Gesteinspulver mit Salzsáure bei reich- 
lichem Gelatinieren gewonnenen Lösung lieB sich an der Bunszsflamme reich- 
liches Na, viel Ca und genug reichliches K nachweisen. Die chemische Analyse 
der Lösung wurde im echemischen Institute der Universitát zu Budapest von 
ALEXANDER Jovicza und LupwiG ORpópY durchgeführt; auf diese Analyse wollen 
wir noch spáter zurückkommen. Da nun die gleichartige farblose kristalline 
Grundmasse die Interferenzfarben des radial-faserigen Thomsonit aufwies, hült 
er sie — obwohl der Thomsonit sich aus der Grundmasse auszukristallisieren 
sechien — gleichfalls für Thomsonit und stellt für das Gestein als Thom- 
sonitbasalt einen neuen Gesteinstypus auf.? 

Bei G. v. Rarn wird von dem den cDioritb und den Erzstock durcb- 
setzenden Olivinbasalte nur eben Erwáhnung getan.§ 


1 B. v. Corra: Erzlagerstátten im Banat und in Serbien. Wien, 1564, p. 47. 

2 J. NIEDZwIEDZEI: Zur Kenntnis der Banater Eruptivgesteine. TSCHERMAK s 
Min. Mitteilungen. III. 1873, p. 261. 

3 Dr. SzaBó JózsEr : Újmoldova némely eruptiv kristályos közete. II. A mol- 
dovai bazalt. Földtani Közlöny V, 1875. p. 194 (ungarisch). 

4 G. v. RarH: Bericht über eine 1878 unternommene Reise etc. Sitzungs- 
bericht d. niederrh. Gesellschaft in Bonn. 1879, p. 99. 


496 DI: KOLOMAN EMSZT UND PAUL ROZLOZSNIK 


Petrographische Beschreibung. 


Aus dem Vorangehenden geht es hervor, dab die mineralische Zu- 
sammensetzung des újmoldovaer Basaltes auf Grund der bisherigen Unter- 
suchungen wohlbekannt und nur die Natur der farblosen Basis strittig war. In 
einigen Gesteinen meiner Aufsammlung erwies sich diese farblose Basis als 
bei gekreuzten Nikols nicht reagierendes Glas, das Gestein ist also ent- 
sprechend der Bestimmung von NIEDZwIEczkI als Limburgit oder Magm a- 
basalt zu bezeichnen, in anderen Gesteinen aber als Nephelin,! das 
Gestein reprüsentiert also das erste Vorkommen des Nephelinbasaltes 
in Ungarn. In dem Folgenden soll nur die kurze mikroskopische Charakte- 
ristik der Hauptgemengteile aufgeführt werden. 

a) Nephelinbasalt. Das Gestein ist porphyrisch struiert, Hinspreng- 
linge bilden Augit und Olivin in einer Korngröbe von 0-4—0-6 mm aufwörts. 
Die überwiegende Grundmasse setzt sich von Magnetit, Apatit, Biotit, Augit 
und Nephelin zusammen, und zwar derartig, daB die 005—0"1 mm KorngröBe 
besitzenden Augit- und Biotitkristállehen in den 0-1 —0-55 mm Korngröle auf- 
weisenden Nephelinindividuen sitzen. 

Der den Hauptbestandteil des Gesteins bildende Augit gehört dem 
Titanaugit an. Er besitzt starke Dispersion u. zw. o—v, lábt die Dispersion 
der Auslösehungssechiefen gut beobachten; für den Achsenwinkel ergaben sich 
mittels dem BEcxkEschen Zeichentiseh folgende Werte: 2 V — --509, 537 und 
1.49-59. Er weist in der Regel Sanduhrstrukteren auf, seine Auslöschungs- 
schiefe betrágt z. B. im Kern cr— —449, im Anwachskegel der Pyramide 
cy— —509, in dem intensiver gefürbten Anwachskegel der Prismenzone 
cz — — 609. Sein Pleochroismus ist 8 — py — violett, a — gelblich. Er lábt oft 
die repetierende Zwillingsbildung nach (100) beobachten, die Augite der Grund- 
masse bilden auch schiefe Penetrationszwillinge. Die Augitindividuen der Grund- 
masse sind randlich öfters in Karbonate umgewandelt. 

Der Binschlüsse von Pikotitoktaedern führende Olivin tritt teilweise 
in idiomorphen, teils in korrodierten Formen auf; er bildet meist gröBere 
Individuen, seine Korngröbe kann aber bis zu jener der Grundmassegemeng- 
teile sinken. Sen Achsenwinkel ist gro8, der optisch positive Charakter ist 
aber noch konstatierbar, seine Dispersion ist v I po. Randlich und lángs Rissen 
geht er in braun gefárbten Serpentin über. Die Menge des Olivins ist eine 
betráchtliceh kleinere als jene des Augits. 

Der braune Biotit kann in der Grundmasse zwar in keiner bedeu- 
tenden Anzahl, doch in konstanter Verteilung beobachtet werden, er umrandet 
oft den Magnetit, hin und wieder auch den Olivin. Sein Achsenbild öffnet sich 
zu keiner mebBbaren GröbBe. 

Das Erz weist stündig isometrische Durchschnitte auf, ist daher titan- 
hültiger Magnetit. Dünne Apatitnadeln finden sich reichlich vor. 


1 Vergl. PAUL ROZLOZSNIK und Dr. KoLoMmaN Emszr: Beitrüge zur Kenntnis 
der Basaltgesteine des Medvesgebirges. Földtani Közlöny XLI (1911), Seite 345, 
2. Anmerkune:. 


DER BASALT VON ÚJMOLDOVA. 497 


Der Nephelin bestimmt sich durch seine schwache Doppelbrechung, 
durch seine vom Kanadabalsam kaum abweichende Lichtbrechung und durch 
sein einachsig optisceh negatives Achsenbild. Lángs Rissen oder nesterartig 
wird er oft von einem niedere Licht- und Doppelbrechung aufweisenden 
zeolithisehen Mineral (mit opt. -- Charakter, 2 E — 739) oder von Karbonaten 
verdrángt, die sekundáren Mineralien treten auch in Mandelráumen auf. Mit 
letzteren habe ich mich náher nicht befabBt. 

Nebst Nephelin ist noch höchst wahrscheinlich spárlich auch Glasbasis 
vorhanden . die mit Augit und Biotitkristállehen erfüllten Partien lassen aber 
eine sichere Entscheidung gegenüber den ] ca getroffenen Nephelinindividuen 
nicht zu. 

b) Der Limburgit ist áhnlich dem Nephelinbasalt ausgebildet, nur 
wird die Rolle des Nephelin von einem nephelinitoiden Glas übernommen. Der 
Olivin ist in diesem Gestein gánzlich in Serpentin, gelegentlich mit Karbonaten 
übergangen. Die Auslösehungssechiefe des Titanitaugits fand ich im An- 
wachskegel der Pyramide 49—51", in jener der Prismenzone 60—62:59". Der 
Achsenwinkel konnte im Kern als 2 V — 3489 gemessen werden, und dieser 
Wert sank randliech auf 449, seine GröBe fállt daher mit Zunahme der Aus- 
lösehungsschiefe. 

Die farblose isotrope Glasbasis ist teilweise in zeolithische Mineralien 
übergangen. 

Chemische Zusammensetzung. 


1. Nephelin Basalt, Újmoldova analysiert von 
Dr. KoLOMAN EmszT 


(9 ) 7Ga . 
FESZ LETYEÉTEBES 3. Pikritporfir 


: a lekál] LT ea Salzsáure- Grareslat 
Original- ]  Molekular- Metall Atom Í lősung. Basalt c. 2) Jszés 
analyse ] prozente  ] — prozente Ujmoldova 


Si0O, 4198  ] 4459 40-42 

Ti0, J 164 134 116 ; s 

ATSOS űl J 17512 10-91 1886 : 917 1 

FeO, JE 3-98 ma LB A 28-36 
ő És ) 6-85 § 

"e0 ] 563 8:35 721 j 3 

MgO 927  ] — 1497 12-94 535 9:07 

CaO 12:96 15-05 13-01 11:25 

MnO ny. —- -- — — 

mezo h 319 3:35 j 

KO 196 136 unbestimmt 

P,O; 0-19 0:08 J 

HSOSSE 31 la E ] 

HON ES — ke J 

CO, 021 LT 

S 

CI 

Li W 

Zusammen ! — 10054 100-00 


498 D. KOLOMAN EMSZT UND PAUL ROZLOZSNIK 


Die Osanwsschen Konstanten des Nephelinbasaltes sind folgende : 


szá601, AZ 471 05 620. "M— S8S5 REV 
aaz 02 GET MALONE KE OKOZ RE NT EB 


Vergleichen wir unser Gestein mit den Osansschen Nephelinbasalttypen, 
so finden wir, daB der Nephelinbasalt von Újmoldova eine mittlere Stellung 
zwischen den Typen Rossberg und Kreuzberg einnimmt.! Am auffallendsten 
ist der hohe Wert der konstante C (beziehungsweise der hohe AZ,0,-gehalt), 
welcher Wert sich in den Osasssehen Typen Kreuzberg und Heidersberg in 
noch betráchtliceh höherem MaBe vorfindet. Osanw befaBt sich an zitierter Stelle 
eingehend mit dem unerwartet hohen Gehalt an AZ 0,. In unserem Gestein 
lábt dieser Umstand auBber dem Glimmergehalt auf einen bedeutenderen 
Al,09-gehalt des Augits schlieBen. Vor allem würe also auch eine Analyse des 
Augits wünschenswert. Es könnte zwar auch noch die amorphe Gilasbasis in 
Betracht kommen, dieselbe kann aber nur eine untergeordnete Rolle spielen 
und ist ihre chemische Konstitution unbekannt. 

Die unter 2. aufgeführte Analyse gibt nach ArzEzxawnpER Jovirza und 
LupwiG ORDÓDY die Zusammensetzung der mit Salzsáure gewonnenen Lösung 
des Basaltes. Da nun aber der Olivin sich schon bei Behandlung mit kalter 
Salzsáure zersetzt, ferner die titanreichen Augite nach C. BE. LoRgDn? durch 
heibe Salzsáure gánzlich zerstört werden, kann aus der Analyse auf die Zu- 
sammensetzung eines bestimmten Gemengteiles kein Sechlu8 gezogen werden. 
Besonders fállt darin bei normalem K,0-gehalt der niedrige Na, 0-gehalt auf. 
Von der Analyse 3. soll noch spáter die Rede sein. 


Der Basalt von Újmoldova gehört also seiner mineralogischen, als auch 
chemischen Zusammensetzung nach der tephritisehen Reihe an. Da nun 
áhnliche Typen in dem Krassó-Szörényer Gebirge noch nicht bestimmt worden 
sind, wáre zunáchstliegend, unser Gestein mit den ühnlichen Gesteinen des 
Balkans in Zusammenhang zu bringen. So besechreibt vom Balkan z. B. 
Rosrwar ? Nephelinbasalt, F. Toura wieder basaltoiden Nephelintephrit. 

Es ist aber auch jene Möglichkeit nicht ausgeschlossen, da8 der Basalt 
von Újmoldova mit einigen unter anderen Namen besehriebenen CGesteinen 
des Krassó-Szörényer Gebirges in eine gemeinsame Gruppe vereinigt werden 
können wird. Es sechweben mir dabei jene in der Umgebung von Anina 
und Stájerlak auftretenden Gesteine vor den Augen, die in der Regel als 


1 A. OSANN: Versuch einer chemischen Klassifikation der Eruptivgesteine. 
Die ErguBgesteine. T. M. P. M. XXI. . 

2 H. RosenBuscH und FE. A. WÜLFING: Mikroskopische Petrographie der 
petrographisch wichtigen Mineralien. II. Teil. IV. Auflage, 1905, p. 209. 

" Au. RosrwaL: Zur Kenntnis der kristallinisehen (Gesteine des zentralen 
Palkan. Denksechriften d. k. Akad. d. Wissenschaften. Wien, 1890, LVII, p. 268. 

4 Dr. Fgasz TourA: Geologische Untersuchungen im. östlichen Balkan. Neues 
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1890. I. p. 273. 


DER BASALT VON ÚJMOLDOVA. 499 


Pikrite, Pikritporphyre bezeichnet werden und vielleicht auch die Melaphyre.! 
Solange die Gestéine der Alkali- und Alkalikalkreihe nicht separiert wurden, 
wurden ihre Charaktere mit der Bezeichnung Pikrit gut gedeckt; anders steht 
die Sache, wenn wir nach dem Vorschlage von Rosexzuscn unter Pikriten nur 
die Gesteine der Alkalikalkreihe zusammenfassen.? Und tatsüchlich bemerkt 
bereits RosEwxBuscH, dab das Gestein des Aninaschachtes mit den Pikrit- 
porphyrén nur. eine scheinbare und auf Irrwege führende Ahnliéhkeit besitzt 
und vermutet darin ein Glied der Monchiguite (I. c. p. 1332). 

Der Pikritporphyr von Stájerlak setzt sich z. B. nach Hussax auBer 
einer (ilasbasis aus Olivin, Augit und Amphibol zusammen und die unter 3. 
aufgeführte Anályse von C. Jomnw desselben zeigt trotz ihrer Lücken eine 
auffallende Ahnliehkeit mit der Analyse des Nephelinbasaltes von Újmoldova. 
Wáhrend die eigentliehen Pikrite durch die bedeutende Ubermacht von Mag- 
nesia über Kalk charakterisiert werden (5. H. RosEwxBuscn: Elemente der 
Gesteinslehre. III. Auflage. 1910, p. 427), ist im cPikritporphyro, von Stájerlak 
áhnlich dem Nephelinbasalte von. Újmoldova der Kalkgehalt etwas gröbBer als 
der Gehalt an Magnesia. 

Bei den CGesteinen von Stájerlak und Anina gelang LupwIiG -RorH 
v. TELEGpD der Nachweis, dab sie die untere Kreide durchbrechen ; die obere 
Áltersgrenze konnte nicht fixiert werden, demzufolge steht ihrer Gleichaltrigkeit 
mit den Basalten von Újmoldova nichts im Wege. 

Budapest. den 1. Mai, 1913. PAUL ROZLOZSNIK, 


kgl. ung, Geologe. 


GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM GERECGSEGEBIRGE. 


Von KOLOMAN KuLcsáR.? 


Anfangs August v. J. erhielt ich vom Herrn Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK 
den ehrenvollen Auftrag, für die mineralogisch-geologisehe Anstalt der tech- 
nischen Hochschule im Gerecsegebirge Petrefakte zu sammeln und in Ver- 
bindung hiermit geologische Beobachtungen anzustellen. 

Den gröbten Teil meiner zur Verfügung stehenden Zeit benützte ich um 
aus den wenig bekannten Schichten der Juraperiode sorgfáltige Sammlungen 


1 EUGEN HUSSAK: Pikritporphyr von Steierdorf, Banat. Verhandlungen der 
k. k. Geol. Reichsanstalt. Wien, 1884, p. 258. Ferner die Aulnahmsberiechte von 
LupwIG ROTH DE TELEGD in folgenden Jahrgüngen der Jahresberichte der kgl. ung. 
Geol. Reichsanstalt:. 1886, p. 189; 1887, p. 145; 1890, p. 128; 1891, p. 95, mit 
mikroskopischen Untersuchungen von Dr. FR. SCHAFARZIK. Dr. F. ZIRKEL: Lehr- 
buch der Petrographie. II. 1894, p. 856. 

2 H. RosENBuscH: Mikroskopische Physiographie. IV. Auflage. Ergubgesteine. 
1908, p. 1326. 

3 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am §. Jánner 1913. 


500 KOLOMAN KULCSÁR 


vorzunehmen und hierdurech das bereits angesammelte und in verschiedenen 
Anstalten befindliche, hauptsáchlich aus der Sammlung von v. HANTKEN her- 
stammende petrefaktenreiche Material stratigrafisch wertvoll zu machen. AuBer- 
dem sammelte ich auch aus den an Petrefakten nicht üármeren Terziár- 
bildungen. 

Um die Feststellung der jurassischen Schiechtenfeolge des Gerecsegebirges 
hat sich Max v. HAXTKEN das gröBte Verdienst erworben. v. HANTKEN erwies 
nömlich vermittels Petrefakten den unteren, mittleren und oberen Lias, den 
unteren und mittleren Dogger, sowie auch gewisse obere Jurabildungen. Diese 
Schichtenfolge wurde von Dr. KaáRL Hormanx mit dem unteren Tithon ergánzt. 
Spüter nahmen die Herren JoHANN STAFF und Dr. AugÉL Lrrra Beobachtungen 
im Gerecsegebirge vor, die in ihren Arbeiten mehrere neue Vorkommen bereits 
erwiesener Stufen erwáhnen. 

Gelegentlich meines Sommerausfluges trachtete ich sámtliche bisher be- 
kannte Juravorkommen aufzusuchen und gelangte auf Grund meiner persön- 
lichen Beobachtungen zu dem Resultate, daB die Jurareihe des Gerecse aus- 
führlicher zergliedert werden könnte, ferner daB die bisherigen Behauptungen 
einer Korrektion bedürfen, die nur auf Grund einer eingehenden Studie der 
reichen Fauna durehgeführt werden kann. 

Im Gerecse ist das Jurasystem in Form von Kalksteinen entwickelt. 
Auf Grund der Fauna und der Lagerungsverháltnisse konnte der untere, 
mittlere und obere Lias, der untere Dogger und die Tithonstufe unterschieden 
werden. Auf Grund meiner bisherigen Sammlungen kann ich den durch 
v. HANTKEN nachgewiesenen mittleren Dogger nicht bekráftigen, doch halte ich 
es für sehr wahrscheinlich, daB eine Detailstudie der genannten Fauna auch 
zu diesem Resultat führen wird; ich glaube sogar, da8 der am Kalvarien- 
hügel zu Tata entwickelte obere Dogger gleichfalls nachzuweisen sein wird. 

Der untere Lias ist in Form von roten Kalksteinen entwickelt. Im all- 
gemeinen kommen zwei fazielle Unterschiede vor, u. zw. die Brachiopoden- 
und die Ammonitenfazies. 

Die Brachiopodeufazies tritt in zwei Formen auf. In Pockő, Tölgyhát, 
Kisemenkes und Nagypisznice folgt dem Dachsteinkalk ein roter, petrefakten- 
armer Kalkstein. Diese Schichten können auf Grund der faziellen und Lagerungs- 
verhültnisse mit der Tataer und Doroger Brachiopodenfazies identifiziert und 
in das Psiloceras megastoma-Niveau verlegt werden. Ganz abweichend hiervon 
sind die an den Asszony-, Teke-, Nagysomlyó- und Hosszúvontatóbergen vor- 
kommenden Kalksteine. Diese stimmen nümlich mit ihrer reichen Brachio- 
poden- und kleinen Ammonitenfauna mit dem charakteristischen Hierlatz 
überein und sind demnach in den Lias Ő zu versetzen. 

Überall, wo nur die Brachiopodenfazies zu beobachten war, ist ihr der rote 
Cephalopodenkalkstein der Ammonitenfazies über gelagert. Der Kalkstein ist 
meistens fleischfarbig rot, stellenweise mit einem helleren oder dunkleren Farben- 
ton. Innerhalb dieser Fazies können die einzelnen Niveaux nur durch A ufarbeitung 
der Gesamtfauna angegeben werden. Er tritt in einer gröberen Ausdehnung am 
Tardoser Bányaberg und an der W-liehen Seite des Bajóter Öregkő auf, doch 


Szt LÉHEltlllilllíltlaúán 


GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM GERECSEGEBIRGE. 501 


kommt er auch an den Bergen Pockó, Tölgyhát, an der SE Seite des Nagy- 
emenkes, Törökbükk, am Domoszló, Nagypisznice und Kisgerecse vor. 

Der mittlere Lias ist durch rote Cephalopodenkalksteine vertreten. Auch 
innerhalb des mittleren Lias können zwei Fazies unterschieden werden u. zw. 
der rote, manganhültige Kalkstein und der hellrote Kalkstein. Wáhrend die 
Kalksteine der ersten Fazies eine dunkelrote Farbe haben, mit unebenen 
Fláchen spalten, dickbankig sind, erscheinen die Kalksteine der letzteren Fazies 
hellrot, stellenweise gelblichweiB, spröde, glattbrüchig, dünntafelig. Auf Grund 
der gesammelten Fauna können beide Fazies in das Niveau des Amaltheus 
margaritatus verlegt werden. Sie treten an den Bergen Pockő, Tölgyhát, 
Nagyemenkes, Törökbükk, Domoszló, Nagypisznice und Kisgerecse zutage. 

Am Tölgyhát über dem hellroten Kalkstein kommt bei einer Máchtigkeit 
von etwa 50—60 em in lokaler Entwickelung ein dunkelgrauer Ton vor. Diesen 
untersuchte Herr Dr. ELEMÉR M. Vapász und fand in demselben eine betrácht- 
liche Anzahl von Fischzáhnen, wobei die Foraminiferen vollkommen fehlten. 
Ich glaube nicht zu irren, wenn ich annehme, daB diese Tonschicht noch dem 
mittleren Lias angereiht werden kann, da das Hangende derselben aus der 
durch die Petrefakten gut charakterisierenden oberen Liasstufe besteht. 

Der obere Lias tritt in Form eines tonhültigen. dunkelroten Kalksteines 
auf. Die Oberfláche seiner dünnen, zerbrochenen Tafeln ist von einem rost- 
farbigen Ton überzogen. Hierdurch kann er vom untezen Doggerkalkstein 
leicht unterschieden werden, dessen einheitliche Schichtenplatten von hell- 
rotem Ton überzogen sind. Doch unterscheiden sich dieselben von einander 
auch in der Spaltung, wáhrend nümlich die oberen Liaskalksteine mit 
unebener Flüáchen spalten, sind jene der unteren Doggerperiode von glat- 
tem Bruch. Die oberen Sehichten des unteren Dogger gehen in eine horn- 
stein artige Fazies über. Der Hornstein ist dünntafelig, hell- oder dunkelrot, 
stellenweise ganz braun. Seine Máchtigkeit ist etwa 1—2 m. Die oberen Lias- 
und unteren Doggerkalksteine treten am Tölgyhát, Nagypisznice und Kis- 
gerecse gemeinsam an die Oberfláche; auber diesen tritt noca der untere 
Dogger am Tűzkőberg und an der dem Újberg gegenüberliegenden Seite, des 
Nyagdatales zutage. 

Die Jurareihe des Gerecsegebirges sehlieBt mit der Tithonstufe ab. Die 
hierhergehörigen Kalksteine sind von verschiedener Farbe, glattbrüchig, stellen- 
weise verguarzt und durch Terebratula dyphia und verschiedene Aptychi cha- 
rakterisiert. Sie kommen an der 8-licehen Seite des Asszonyberges vor, wo sie 
zufolge der in denselben enthaltenen Petrefakten von den Herren Dr. ELEMÉR 
M. Vapász und Dr. FERDIvaxD KocH erkannt wurden. 

Aus dieser kurzen Zusammenfassung wird klar, dab eine eingehende 
Studie des Gerecseer Jura zu vielen Fragen der Ablagerungen der mediterranen 
Jurazone wertvolle Daten liefern wird sowohl betrefis der Lagerung, und Ent- 
stehungsverhültnisse der Sedimente, wie auch der Uferlinien des Jurameeres. 

Das Gerecsegebirge ist ein typisches Schollengebirge, dessen Landschafts- 
bild durch ein gewisses System von Verwerfungen und Brüchen gekennzeichnet 
ist. Bei seiner Entwickelung kommen zwei Hauptbruchsrichtungen zum Ausdruck, 


Földtani Közlöny XLIII. köt. 1913. 33 


502 KOLOMAN KULCSÁR 


die eine ist von NEH—SW-licher, die andere NW—SE-licher Richtung. AuBer 
diesen zwei Hauptbruchsrichtungen treten nach allen Richtungen verlaufende 
Brüche, Verwerfungen, Sprünge auf, wodurch die spröden Kalksteine in 
kleinere, bald gröBere Tafeln zersprengt wurden. Das Alter der Verwer- 
fungen festzustellen ist in den meisten Föllen sehr schwierig. Im allge- 
meinen zerfallen sie in zwei Gruppen. Zu der einen Gruppe gehören jene 
Verwerfungen, die vor dem Hozán entstanden sind; hierher gehören jene 
Hauptbrüche, die an den Füssen des Grundgebirges auftreten. Zur anderen 
Gruppe hingegen gehören jene, welche nach dem Bozán entstanden sind. Hierher 
können jene gezáhlt werden, die die heutige Entwickelung des Landschafts- 
bildes resultierten. Die Schichten haben im allgemeinen ein ziemlich sanftes 
Fallen, meistens betrágt es 10—159, stellenweise aber kann auch ein Fallen 
von 20—3079" beobachtet werden. 

Hiner angenehmen Pflicht komme ich nach, indem ich Herrn Prof. Dr. 
FRANZ ŐSCHAFARZIK meinen innigsten Dank für jenen ehrenvollen Auftrag 
ausspreche, wodurch mir die Möglichkeit geboten wurde, im Gerecsegebirge 
geologische Beobachtungen vorzunehmen. Hinen besten Dank zolle ich ferner 
Herrn Dr. ELEMÉR M. Vapász für die fachgemüBen Instruktionen, die er mir 
schon bisher zu erteilen gütig war, ferner danke ich bestens der Direktion 
der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt, welche das in ihrem Museum 
befindliche, aus der Sammlung des v. HANTKEN und HOoFMANN herstammende 
petrefaktenreiche Material behufs Studium mir zu übergeben die Güte hatte. 

Auf Grund meiner Studien und des beisammen befindlichen reichen 
Materials bin ich nunmehr in der Lage, die monographische Aufarbeitung des 
Gerecsegebirges beginnen zu können. 

Aus dem mineral. geolog. Institute der technischen Hochschule Budapest. 


LIASSCHICHTEN AM DOROGER NAGYKŐSZIKLA. 


Von Junius Vign.! 


— Mit den Figuren 19—20. — 


Zufolge gütiger Initiative des Herrn Univ. Prof. Dr. Awnron Kocn hielt 
ich mich in August und September I. J. in der NW-lichen Verlüöngerung des 
Ofner Gebirges, an dem vom Pilisberge bis Esztergom sich erstreckenden 
Gebiete auf, um dortselbst tektonische und stratigraphische Beobachtungen an- 
zustellen. Wüáhrend der Studie der an diesem (Gebiete vorkommenden Bildun- 
gen, namentlich des bitumenhültigen Kalksteines aus der oberen Triaszeit 
(Raibel), des Dolomites, Dachsteinkalkes, des Jura, u. zw. des Kalkstein aus der 
unteren Liasperiode und der an der Grenze einer ülteren, wahrscheinlich des 


1 Vortrag, gehalten am 18. Dezember 1912 in der Fachsitzung der Unga- 
rischen Geologischen Gesellschaft. 


LIASSCHICHTEN AM DOROGER NAGYKŐSZIKLA. 503 


-mittleren und oberen Lias befindlichen Feuersteinschicht, ferner der Beziehung 
-des Bozüns und Oligozáns zu einander, erwies es sich für nötig, die Entwicke- 
lung dieser Bildungen auch auf einem anderen (Gebiete ühnlichen Aufbaues 
zu besichtigen. Das günstigste und nüchst gelegene Gebiet áhnlichen Aufbaues 
ist das Gerecsegebirge, wo gerade zur selben Zeit der Polyt. Assistent Herr 
Koromaw Kuncság geologische Beobachtungen anstellte. In seiner und des sich 
mittlerweile uns anschliessenden Univ. Assistenten Herrn Dr. ELEMÉR Vapász 
Gesellschaft bin ich hauptsüchlieh mit den Jurabildungen des Gerecsegebirges 
bekannt geworden, wobei icb zum Resultate kam, das diese von der Jura- 
entwickelung des Pilisgebirges in gewisser Hinsicht abweichen. 

Waihrend ich dem Zusammenhang des Jura beider Gebiete in von einander 
abweichender Entwickelung nachforschte, gelang ich zur Überzeugung, da8 die das 
Verbindungselied bildenden Schiehten unbedingt auf dem zwischen den beiden 
Gebirgen befindlichen Gebiete, u. zw. am Doroger Nagykőszikla und am Bajóter 
Oregkő, eventuell an den umgebenden höheren Gebirgen vorhanden sein müssen. 
Die Wahrscheinlichkeit dieser Annahme gewann durch den Umstand, dab 
sehon Perees ! in seiner im Jahre 1858 erschienenen Studie einen am Doroger 
Nagykőszikla vorgefundenen Arietites erwáhnt, der — seiner Ansicht nach — 
ohne Zweifel aus dem über dem Dachsteinkalk befindlichen ammonitenreichen 
Schichtenkomplexe herstammt. Spüter, in den Jahren. 1859 und 1871 machte 
v. HANTKEN wieder eine Erwáhnung von diesen Schichten, aus welchen er die 
Petrefakte Ammonites tardecrescens HavEr, Ammonites efr. multicostatus 
HauER, Terebraltula multabilis, Terebratula sp., aufzáhlit. 

Neuestens bezweifelte Herr AuREL [Lrrra die Gegenwart des Lias am 
Doroger Nagyköszikla. 

Behufs Klarstellung meines eigenen Standpunktes, wie auch der stritti- 
gen Frage besichtigte ich im Monate September. in Begleitung des Herrn 
Dr. ELEMÉR Vapász, den Doroger Nagykőszikla und kam auf Grund meiner 
Betrachtungen zu dem Resultate, dab hier nicht nur der untere Lias, 
sondern auch noch ein anderes höheres Niveau vorhan- 
den ist. ; 

Der Doroger Nagykőszikla (Grosser Steinfels) ist eine aus mesozoischen 
"Schichten (mit WE-en orographischen Streichen) bestehende $Scholle. — ie 
wird von Randbrüchen, welche vor dem Hozün stattgefunden haben, ringsum 
begrenzt. Der Sattel zwischen den beiden Kuppeln ist von erosivem und nicht 
tektonischem Ursprunge. — An seiner steilen Seite stehen die Schichtenköpfe 
der Dachstein- und Liaskalksteine hervor. Die Lithoklasen sind mit den 
Bruchstücken des vom eozünen Meer zu einer Breccie verarbeiteten Dachstein- 
und Jurakalk, ferner Feuerstein ausgefüllt, welehe durch sandigen Mergel ver- 
zementiert sind. Auf die hervorstehenden Schichtenköpfe sind ebenfalls eozáne 
"Transgressions-Gesteine, Feuerstein und Kalksteinbreccien gelagert. 

Der E-liche Gipfel besteht im Ganzen, der W-liche hingegen zum gröbten 


1 Geologisehe Studien aus Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1859. 
B. XX. 05.494 


33. 


504 JULIUS VIGH 


Teil aus bankigem, sehmutzigweiBem oder hellgrauem Dachsteinkalk mit einem: 
Fallen von 242 15—209, der am E-lichnen Ende des Berges in einem grofen 
Steinbruche abgebaut wird. Aus diesem Dachsteinkalk liegen bisher drei 
Exemplare Megalodus sp. vor Das erste sammelte Herr Polyt. Prof. Dr. FRAwz 
SCHAFARZIK, das zweite, anlásslich einer im Jahre 1902 vorgenommenen Auft- 
nahme, Herr Dr. AvugEL LIirra, endliech gibt es noch ein drittes, ziemlich 
grobBes Exemplar Megalodus sp. in der Sammlung der kgl. ung. Geol. Reichs- 


anstalt. 


Die Spitze der W-lichen Kuppel ist in einer Michtigkeit von etwa. 


10—15 m mit Liasschichten bedeckt. Die unteren, gelblichrötlichen, fleisch- 
farbigen Schichten enthalten graulichgelbe, dichte Kalksteine mit einem Fallen 
von 241159. Im Dünnsehliff zeigen dieselben eine kristalliniscehe Beschaffen- 


heit mit vielen Foraminiferen, die in einer geringen Art, — jedoch in groher 


Fig. 19. Profil d. Nagykőszikla von Dorog. 1. Dachstein-Kalk; 2. roter Kalk (unt. 


Lias 1. Horizont) ; 3. mittlere und obere Lias ; 4. Bozün Operculinen-Tegel ; 5. Num- 
mulites perforatus-Schichten. 


Individuenanzahl auftreten ferner eine Menge von Grinodeen-(pentacrinus) 
Stiele, Brachiopoden-, Gasteropoden-schalen und Ammonitendurchsehnitten. 

Das Aufsammeln von Petrefakten ist hier nicht am leichtesten. Die Ur- 
sache dessen aber ist nicht im seltenen Vorkommen der Petrefakte, sondern im 
Mangel von Aufschlüssen zu suchen. Die Oberfláche des Gesteines ist von den 
vielen — stark ausgewitterten — hervorstehenden Schalenstückehen sehr rauh. 
Die Durchsechnitte sowohl groBer, wie auch kleiner Petrefakte (Brachiopo- 
den, Ammoniten) sind an der Oberfláche zwar oft genug aufzufinden, doch 
können dieselben nur im seltensten Falle befreit werden. 

Die Fauna, — Resultat teils eigener, teils ülterer Sammlungen, — be- 
steht aus wenigen Arten, die so charakteristiseh sind, dab sie zur genauen 
Bestimmung des Niveau vollauf genügen. v. HANTKEN erwühnt folgende: 
Arten: Arietites tardecrescens HavER, Arietites cfr. multicostatus HAuER, 
Terebratula mutabilís, Terebratula sp., welche Fauna ich auf Grund mei- 
ner Aufsammlungen und Untersuchungen nunmehr mit folgenden ergünze : 
Nodosaria sp., Frondicularia sp., ferner Crinoideen- (pentacrinus) Stiele, sowie 
auch die zusammengesetzten Kalkkörperchen von Holothurien. Von den Mol- 
lusken : Spiriferina alpina Opp., Rhynchonella Matyasovszkyi (?) Böcxgm, Tere- 


ette sa Lá tás Ala mé 


LIASSCHICHTEN AM DOROGER NAGYKŐSZIKLA, 505 
bratula sp., Phylloceras sp. ind., Arietites perspiratus WAnw., Arietites proaries 
NEUM., Arietites cfr. proaries NEum., Arietites sp. (multicostatus (?) HavEn). 

Auf Grund dieser Fauna, bezw. der Ammoniten, ist nunmehr das Niveau 
leicht zu bezeiehnen. Arietites proaries Ngum. ist ein charakteristisehes Petre- 
fakt! des durch Psiloceras megastoma charakterisierten Niveaus des unte- 
ren Lias der NE-liehen Alpen und fállt die gröbte Verbreitung des Arietites 
perspiratus ebenfalls in diese Zone.? Kein Zweifel, daB sich auch hier dieses 
Niveau vorfindet. 

Nach unseren bisherigen Kenntnissen ist dieses Niveau auf einem ande- 
ren Punkte des ungar. Mittelgebirges, namentlich am Tataer Kalvarienhügel 
beobachtet worden.? Ihre identisehen Lagerungsverhültnisse, die Übereinstim- 
mung der charakteristisehen Form der Fauna sind Tatsachen, die es motivieren, 
dass diese zwei Bildungen der Periode nach und auch faziell identiseh sind. 


ed DEE-i 
TT 
Ze 
220 m tag T 
Figur 20. Profil d. Nagykőszikla von Dorog. 1. Dachsteinkalk ; 2. roter Kalk (unt. 
Lias 1. Horizont) ; 3. mittlere Eozán, Operculinen Tegel ; 4. Nummulites perforatus- 
Schichten. 


Die unteren Liasschichten lagern mit anscheinender Konkordanz auf 
dem Dachsteinkalk, dab aber zwischen ihnen eine erosive Diskordanz gewissen 
Grades vorhanden ist, beweist der Umstand, dab die Ablagerungen des Lias- 
meeres in die Spalten des Dachsteinkalkes eindrangen, wie dies an beiden 
(Gipfeln des Doroger Nagyköszikla, ersichtlich ist. Diese Hinlagerung am E-lichen 
(Gipfel, wo Liasschichten nicht mehr vorhanden sind, liefern einen sicheren 
Beweis für die in fÍrüheren Zeiten grölere und zusammenhüngendere horizontale 
Verbreitung der Liasschichten. 3 

Auf die unteren Liasschichten sind die von der Abrasion der eozánen 
Transgression versehonten Stücke einer braunen, grauen, grünlichschwarzen, 
bald ganz sehwarzen Feuersteinschicht gelagert. Prüft man den selben im Dünn- 
sehliff, so findet man, daB derselbe sehr viele Radiolarien enthált. Ihrer sehlechten 
Erhaltung wegen sind sie zur náheren Bestimmung nicht geeignet. Die Bestim- 


1 WAHNER: Beitráge z. Kenntn. d. tief. Zone d. unt. Lias etc.; Beitráge z. 
Pal. u. Geol. Österr.-Ung. Bd. 4. 

WAHNER : Zur heteropischen Differenzierung d. alp. Lias. Verh. d. k.k. Geol- 
R.-A. 1886, pag. 168. 

2: WAHNER : Beitr. z. Kenntn. d. tief. Zonen d. unt. Lias etc.; Beitr. z. Pal. u. 
Geol. Österr.-Ung. B. 6. 

3 Dr. N. KocH: A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai. (Die geolog. Ver- 
háltnisse des Tataer Kálváriahügels.) Földt. Közl. XXXIX. k. 


506 JULIUS VIGH 


. 


mung seines Áltes ist allein auf Grund von Radiolarien ohnehin unmöglich, Auf 
Grund ihrer Lage aber ist es jedoch wahrscheinlich, da er jünger ist, als der 
untere Lias. Im Bakony wies Herr Dr. E. Vapász! einen manganhöltigen 
Radiolarienfeuerstein nach, dessen ÁAlter zwischen dem mittleren und oberen 
Lias auf Grund der liegenden und Deckschichte bestimmt werden konnte.. 
Unsere Feuersteinschicht zeigt eine vollkommene Analogie mit derjenigen aus 
dem Bakony, auf Grund derselben ich diese auch als Grenzschicht des mitt- 
leren und oberen Lias betrachte. Zum Tithon können sie nicht gehören, weik 
die Tithonfeuersteine des Ungar. Mittelgebirges niemals so auftreten, daB sie- 
eine einheitliche Schicht bilden, sondern im Kalkstein zerstreut, in Form von 
einzelnen Knollen vorkommen. 

Fabt man das oben Erwáhnte zusammen, so wird es klar, dab im obigen 
auf Grund der Petrefakte das Vorhandensein des durch Psiloceras megastoma 
und Arietites proaries charakterisierten Niveau des unteren Lias, sowie auch. 
des die Grenzschicht eines jüngeren, wahrscheinlich des mittleren und oberen 
Lias bildenden Feuersteines am Doroger Nagykőszikla bewiesen werden konnte. 

Hine angenehme Pflicht erfülle ich, indem ich Herrn Prof. Dr. Anrow 
KocH meinen innigsten Dank für die vielfache gütige Unterstützung ausspreche, 
die mir im Laufe meiner Arbeit seinerseits zuteil wurde. Auch meinem sehr 
geehrten Chef, dem Herrn Polyt. Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK zolle ich meinen 
verbindlichsten Dank dafür, dab er mir zur Beendigung meiner Arbeit, Gelegen- 
heit bot, ferner Herrn Univ. ÁAssistenten Dr. ELEMÉR Vapász für die weit- 
gehenden gütigen Winke, mit welchen er die Fertigstellung meiner Arbeit 
ermöglichte. Schliesslich spreche ich der Direktion der kgl. ung. Geolog. Reichs- 
. anstalt meinen Dank aus dafür, daB sie mir die das Higentum der Sammlung 
dieser Anstalt bildenden Doroger Petrefakte zur Verfügung stellte und hierdurch 
ihr Studium ermöglichte. 

Aus dem mineral. geol. Institute der technischen Hochschule Budapest.. 


FOSSILE OSTRACODEN AUS ASIEN. 


Von Dr. Junius MÉHES. 


— Mit Taf. IV. — 


Diese kleine Abhandlung soll mit einigen Beitrágen zur Kenntnis der 
Ostracodenfauna des kleinasiatiscehen Lias und der Kozánbildungen Innerasiens 
beisteuern. Von diesen Gegenden besitzen wir noch durchaus keine Daten und 
deshalb ergriff ich mit Freuden die Gelegenheit, um das gelegentlich der 


1 Idem: A déli Bakony jurarétegei (Juraschichten des §-liehen Bakony).. 
A Balaton tud. tanulm. eredményei. I. köt. I. rész. Pal. függelék 22. old. 


FOSSILE OSTRAKODEN AUS ASIEN. 507 


Reisen des Dr. Ruporr MILLEKER und Dr. Jurrus PRgrxsz gesammelte Material 
in Kürze zu beschreiben. 

Aus der Sammlung des Dr. R. MILLEKER stammt die Bairdia anatolica 
n. sp., welche die Fauna der unteren Liasbildungen von Kleinasien bereichert ; 
die anderen besehriebenen Arten entstammen dem von Dr.-Jur. Pgisz auf 
dessen zweiter Expedition nach Innerasien gesammelten Material und berei- 
chern die Ostracodenfauna der mittleren Hozánbildungen des Kara-darja Tales 
mit neuen Daten. Dr. ELEMÉR M. Vapász! hatte die Güte, diese Arten mir 
zur Verfügung zu stellen; er hatte letztere aus den bei der Praparation 
von Exemplaren von Gryphaea vesicularis Lam. und Exogyra columbina Rom. 
losgehauenem mergeligen Kalkstein Abfállen ausgeschlemmt. 

Die Anzahl der bekanntgegebenen Arten ist nicht grob und eben kann 
ich mich auf Grund dieser wenigen Arten in weitgehende SchluBfolgerungen 
nicht einlassen und muB mich an dieser Stelle auf die Beschreibung der 
Arten beschránken. Doch halte ich auch das für wichtig, da es zur Kenntnis 
neuer Daten und solcher Tiergruppen auf einem solchen CGrebiete beitrágt. von 
welchem unsere Kenntnisse noch sehr mangelhaft sind. 

Aufrichtigen Dank statte ich auch an dieser Stelle den Herren Dr. RuDoLF 
MILLEKER und Dr. Jurrius Pgisz ab, durch deren Gefülligkeit ich zur Bearbei- 
tung dieses interessanten Materials gelangt bin. 


Bairdiidde. 
Bairdia anatolica n. sp. 


— Fig. 1—2 der Taf. IV. — 


Lünge : 0662 mm, Höhe: 0-38 mm, Durchmesser : 09-21 mm. 

Im Untersuchungsmaterial stand mir blo8b eine linke Schale zur Ver- 
fügung. Beide Spitzenráünder der Schale (Fig. 1 Taf. LV.) sind gleichmábig 
abgerundet und versehmelzen unmerklich im Ventralrande; dieser ist gleich- 
máBig schwach geschweift. Der Vorderrand vereinigt sich mit dem Dorsal- 
rande in einem kaum wahrnehmbaren Bogen; der Hinterrand : schreitet gegen 
den Dorsalrand in einer sanfíten Neigung fort und bildet mit diesem einen 
stumpfen Winkel. Der Dorsalrand besechreibt eine gegen den Hinterrand 
verlaufende gerade Linie. 

Von oben gesehen (Fig. 2 Taf. IV.) zeigen die Schalen eine regelmáBige 
Kahnform. Die Schale ist rot, die Wandung dick, undurchsichtig, feinere 
Textur ist daran nicht zu beobachten. 

Fundort : In dem roten, tonigen Verwitterungsprodukte in den NN W-lich 
von Angora, an der Grenze des Dorfes Jakadjik befindlichen unterliasischen 


1 Dr. ELEMÉR M. Vapász : Palüáontologische Beitrüge aus Innerasien. Jahrbuch 
der Geologischen Reichsanstalt XIX. Bd. 2. Heft. Budapest 1911 (ungar.). 


508 JULIUS MÉHES 


Kalksteinbildungen, in Gesellschaft von anderen Petrefakten, welche Dr. ELEMÉR 
M. Vapász besechrieben hat.! 3 

In wissenschaftlicher Hinsicht ist die Bairdia anatolica ganz neu, 
denn aus diesem Teile Kleinasiens sind fossile Ostracoden noch unbekannt 
und bereichern sie solcherart die Fauna der unteren Liasbildungen von 
Kleinasien. 


Cytheriddae. 
Cytheridea turkestanensis n. sp. 


-— Fig. 3—7 der Taf. IV. — 


Lánge : 0-80 mm, Höhe : 0-4 mm, Durchmesser : 030 mm. 

Die rechte Schale (Fig. 3 Taf. IV.) ist regelmáBig nierenförmig. Vor- 
derrand ist etwas höher als der Hinterrand, beide sind stumpf, gleichmaBig 
abgerundet und gehen unmerklich in den Dorsalrand über, der gleichmaBig 
schwach gesehweift ist. Der Vorderrand bildet mit dem Vorderrand eine 
kleine stumpfe Vertiefung, der Hinterrand verschmilzt darin unmerklieh. Der 
Ventralrand hat einen fast geraden Verlauf, in der Mitte ist er schwach- 
bogig. Am Vorder- und Hinterrande láBt sich auch eine feinere Textur be- 
obachten (Fig. 4 Taf. IV). 

An beiden Schalenrándern ist der áuBere Kutikularsaum in Form eines 
sehr schmalen Streifens vorhanden; auch die Lamelle hat einen sehmalen 
Gürtel und können auf derselben auch die Porenkanüle einigermaBen erkannt 
werden. Ihre Ursprungsstelle ist nicht genau feststellbar, doch gehen dieselben 
wahrscheinlich vom inneren Saum der Lamelle aus. Am Dorsalrande ist der 
Schliessapparat (Fig 5 Taf. IV) gut erkennbar, welcher für das Genus (Gyythe- 
ridea charakteristisch ist. Im vorderen Drittel erheben sich 12, im hinteren 
6-—7 kleine Záhnchen, welche in entsprechende Vertiefungen der linken Schale 
passen. 

Von oben gesehen (Fig. 6 Taf. IV) zeigen die Schalen die Form eines 
Parallelogrammes ; die Seitenlinie ist ein wenig bogig, der Hinterrand ist um 
etwas breiter, als der vordere. 

Die Schale ist sehr gut konserviert, die Wandung glasartig. Ihre Ober- 
fláche (Fig. 7 Taf. IV) ist ziemliech dicht mit kleinen Punkten besiet. 

Eindrücke von Schliedmuskeln konnten nicht beobachtet werden. 

Fundort: In den Gesteinen des mittleren Hozün bei Kara-darja in Tur- 
kestan kam eine rechte Schale vor. 

Die beschriebene Art stimmt einigermaBen mit der (íytheridea pinguis 


1 Dr. ELEMÉR M. Vapász : Kleinasiatische Liasbildungen. Mathematischer und 
Naturwissenschaftlieher Anzeiger. XXX. 4. Heft. Budapest 1912 (ungarisech). — Lias- 
petrefakte aus Kleinasien. Jahrbuch der kön. ung. Geolog. Reichsanstalt XXI. Bd. 
1913. (ungarisch). 


FOSSILE OSTRÁAKODEN AUS ASIEN. 509 


Jowszs! überein, und zwar hinsiehtlich der allgemeinen Horm der Schale, 
weicht jedoch insbesondere im Verlauf des Dorsal- und Ventralrandes von 
derselben ab, so daB sie mit dieser nicht identifiziert werden kann. 


Cytheridea asiatica n. sp. 
— Fig. 8—9 der Taf. IV. — 


Lönge : 062 mm, Höhe 0-4 mm, Durchmesser : 03 mm. 

Von der Seite gesehen, ist die Schale eiförmig (Fig. 8 Taf. IV). Der 
Vorderand ist breiter, als der Hinterrand, letzterer ist ein wenig spitziger abge- 
rundet. Die Spitzránder gehen unmerklich in den Ventral- und Dorsalrand 
über. Der Ventralrand ist sehwach sehweifbogig und hat einen fast gerad- 
linigen Verlauf, der Dorsalrand ist stark bogig. 

Von oben gesehen (Fig. 9 Taf. IV) zeigen die Schale eine verlüngerte 
Eiform. Die Mitte der Seitenlinie ist ein wenig konkav. 

Obgleich mir zwei vollstándige: Schale zur Verfügung gestanden sind 
konnte ich feinere Texturen an den Schalen nicht erkennen. 

Die Gytheridae asiatica stammt von demselben Fundorte, wie die 
vorige Art. 


Cytherella, Beyrichi (Reuss) var. elliptica n. sp. 
— Fig. 10—13 der Taf. IV. — 


Lánge : 072 mm, Höhe: 042 mm, Durchmesser : 0-38 mm. 

Diese Art kann mit Rücksicht auf ihren Form und Textur fast voll- 
stándig mit der (ytherella Beyrichi (Rxuss) var. laevis 2. Joss et SHERBORN ? 
identifiziert werden, welche JoNEs und SHERBORN aus den Tertiárformationen 
Enelands beschreiben. 

Die Abweichungen können in folgendem zusammengefabBt werden: Von 
der Seite gesehen (Fig. 10 Taf. IV) beschreibt der Dorsal- und Ventral- 
rand der von Jones und SHERBORN beschriebenen Varietát eine gerade Linie, 
die Schalenránder fallen gegen den Hinterrand ein wenig nach auswürts ab, 
wodurch der Hinterrand ein wenig höher wird, als der vordere. 

Bei meinem  Exemplar sind die zwei Schalenránder sehr schwach 
bogig und versehmelzen gleichmábBig in den Vorder- und Hinterrand., wo- 
durch die Schale eine regelmábBige elliptisehe Form erhült. Von oben ge- 
sehen (Fig. 11 Taf. IV) bildet die Seitenlinie der Varietát von JowEs und 
SHERBORN ein ungleichseitiges Dreieck, in der Mitte ist die Seitenlinie ein 
wenig konkav; bei meinem Hxemplar dagegen bildet die Seitenlinie einen 
stark hervorragenden Winkel und wird der Durchmesser solcherart bedeutend 


1 T. R. Joves: A Monograph of the Tertiary Entomostraca. London 1856. 
Taf. II. Fig. 4, pag. 43. J 

2 T. R. JoNvEs et C. D. SHERBORN: A Supplementary Monograph of the Ter- 
tiary Entomostraca of England. London, 1889. Fig. 2a, b Taf. II. pag. 48. 


510 JULIUS MÉHES 


gröBer. Die Innenlamelle hat einen schmalen Gürtel (Fig. 12 Taf. IV), eine 
Textur ist darauf nicht erkennbar. Muskeleindrücke sind nicht wahrzunehmen. 

Die Schalenwandung ist sehr fein, glasartig, ihre Oberfláche ist mit 
blasenartigen Erhebungen (Fig. 13 Taf. IV) dicht besüet. 

Auf Grund der aufgezáhlten Unterschiede gualifiziere ich diese Art als 
eine neue Varietát der Gytherella Beyrichi (REuss). 

Dieselbe stammt von demselben Orte wie die CGytheridea turkestanensis. 


Cytherella karadarjensis n. sp. 


— Fig. 14—15 der Taf. IV. — 


Lánge: 038 mm, Höhe: 048 mm. Durchmesser : 028 mm. 

Von der Seite gesehen ist die Schale hoch, nierenförmig (Fig. 14 Taf. IV). 
Der Vorder- und Hinterrand ist stumpf, gleichförmig abgerundet, dieselben 
versehmelzen unmerklich sowohl in den Dorsalrand, wie in den Ventralrand. 
Der Dorsalrand ist sehwach und gleichmáBig bogig, der Ventralrand ist sehr 
sehwach konkav. 

Von oben gesehen (Fig. 15 Taf. IV) sind die Schalen fast regelmaBig 
kahnförmig, die hintere Spitze ist um etwas stumpfer, als der vordere. 

Die Schalenwandung ist sehr fein, glasartig, von rötlichbrauner Farbe, 
ihre Oberfláche fein punktiert. 

Fundort derselbe. 

Die soeben beschriebene Art zeigt viele Ahnlichkeiten mit der von JowNEs 
und HispE besehriebenen f(ytherella ovata,! von welcher sie am meisten durch 
ihre GröBenausmabe abweicht, mit dem Untersehiede, da8 bei der Art von 
Joss und HispE der Dorsalenrand in einer sehr sanften Neigung gegen den 
Hinterrand fortschreitet. infolgedessen die regelmaBige Nierenform der Schale 


aufhört. 
x 


In dem untersuchten Material habe ich auch noch einige Steinkerne 
gefunden, die jedoch nicht bestimmt werden konnten. 

Ausgeführt im Zoologischen Institut des Josephs-Polytechnikums. 

Budapest. 23. Februar 1913. 


1 T. R. JovEs et G. J. Hispr : A Supplementary Monograph of the Cretaceous 
Entomostraca of England and Ireland. London, 1890. Taf. III. Fig. 46, 47. pag. 46. 


A iz rétak a, Aszen 


ÜBER DEN HÁMATIT VOM KAKUKBERGE. 


Von KARL ZIMÁNYI. 


— Hierzu die Tafeln V-X und Textfiguren 21—24. 


Der Fundort des sehr schön kristallisierten vulkanischen Hüámatits ist 
der Paphomloka genannte Teil der groBen Alpenweide des Nag y- 
Havas (1230 m), welche oberhalb des bewaideten Tales liegt; es ist der 
südliche Abhang des 1560 m hohen Kakukberges, welcher an der Grenze der 
Komitate Csik und Udvarhely sich erhebt. 

Das Vorkommen ist schon lange bekannt; BREIrHaurrs ? und nach ihm : 
MirrERs? Angabe über den Hámatit von Magyarhermány können sich nur 
auf den Kakukberg beziehen, die Gemeinde liegt von diesem etwa 11 km 
SW-lich im Tale des Barótibaches. Besonders hebt BRErrHaurr die GröBe der 
Kristalle hervor; die andere Fundortsangabe, nüámlich Kőhalom (Reps) ist irr- 
tümlieh, da in neuerer Zeit diese Gegend mehrfach geologisch und minera- 
logiseh eingehend untersucht wurde, über grobe KHisenglanzkristalle wurde 
jedoch nichts mitgeteilt.§ 

Binige Jahre nach dem Erscheinen der Mineralogy vón PHILLIPs-MILLER 
gibt AcgkweRő? den náheren Fundort genau, kurz auch das Vorkommen an und 
vergleicht die Schönheit der groBen Kristalle mit jener von der Insel Elba; 
ACKNERS Angabe übernahm auch v. ZEPHAROovIcH." Die ersten, ausführlichen 
Mitteilungen über das Vorkommen gibt HERrercn ; " kristallographiseh untersuchte 
diesen Bisenglanz ScHmiopr:? und durch genaue Messungen wurde das Achsen- 
verháltnis von MEnczER ? bestimmt; die chemische Analysen führten JAnHw, 


1 Vorgelegt in der Sitzung d. ung. Akademie der Wissenschaften am 22. April 
1907. Zentralblatt für Mineralogie etc. 1908. pag. 3. 

2 A. BREITHAUPT : Vollstánd. Handb. d. Mineralogie. 1847. 3. 520. 

3 W. Pnintips: An element. Introduct. to Mineralogy. New edition by H. J. 
BRooks and W. H. MILLER. 1852. 228. ; 

4 A. Kocn: Kritische Übersicht d. Mineralien Siebenbürgens (ungarisch). 
Orvos-természettud. Értesítő. 1884. 9. 280—281. Daraus eingehend in V. v. ZEPHA- 
ROVICH Mineralog. Lexikon. 1893. 3. 126. 

5 M. J. AcKNER: Mineralogie Siebenbürgens. 1855. pag. 219; richtig soll es 
hei8en Pap Homlokas. 

6 Mineralog. Lexikon. 1855. 1. pag. 205. 

7 Orvos-természettud. Értesítő. 1881. 6. pag. 301. 

S Zeitschr. f. Kristallogr. 1883. 7. pag. 547. 

9 Zeitsehr. f. Kristallogr. 1903. 37. pag. 597. 


Di2 KARL ZIMÁNYI 


Hassáx ! und DLoczka? aus. Das Vorkommen dieses vulkanischen Hámatits ist 
auch in den Lehrbüchern der Mineralogie von TscHERMAK (1905. VI. Aufl. 
pag. 469), NAUMANN-ZIRKEL (1907. XV. Aufl. 478) kurz, in Hiszes Handbuch 
(1908. 1. pag. 1816) ausführlicher erwáhnt. 

Im Frühjahr 1904 hatte ich auch Gelegenheit diesen Fundort zu be- 
suchen, um für das ungarische National-Museum zu sammeln; seither kam 
in die Sammlung hauptsáchlieh durch die Munifizenz des Herrn AÁNnDoR 
v. SezmsegyY noch viel schönes Material. Hierdurch war es mir möglieh ScHMIDTS 
kristallographische Beobachtungen so an einfachen, besonders aber an den 
verzwillingten Kristallen zu ergánzen. 


Die gröBbten und schönsten Kristalle dieses Kisenglanzes finden sich in 
einem brüunlichroten Tone (Letten), dieser ist trocken ziemlich locker, aber 
feucht plastiseh und knetbar; im Wasser zerfállt er sehnell, wobei oft die 
práchtigsten Bisenglanzkristalle herausfallen. Hámatittáfelehen oder Bruch- 
stücke von Kristallen findet man in groBer Ausdehnung auf dieser Alpenweide ; 


Fig. 21. Hüámatitkristalle auf Andesit vom Kakukberge. 


wo der Humus von der Vegetation nicht bedeckt ist, besonders an den frisch 
aufgewühlten Maulwurfshügeln, glitzern überall die Hámatite. 

In diesem Tone finden sich auch kleinere und grölbere Stücke des stark 
verwitterten rötlichen Andesits, zuweilen auch Trümmer von 25—40 cm Durch- 
messer. An diesen Andesit sind oft dicht nebeneinander kleinere Kristalle auf- 
gewachsen, zuweilen sieht man auf dem Gestein derben Hámatit von 1—3 cm 
Dicke und nur auf diesen die Kristalle. Die aufgewachsenen Kristalle sind 
nicht im entferntesten so schön als die im Tone lose liegenden. In den groBen 
Kristallen sieht man oft tiefe Hohlrüume, welche ebenfalls mit Ton gefüllt sind. 
Die groBen, schönsten Kristalle fand ich nie aufgewachsen auf das CGestein. 


1 Vegytani Lapok. 1882. 1. pag. 43. Ref. 
2 Mathem. u. naturw. Berichte aus Ungarn. 1890. 8. pag. 99. 


ÜBER DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE. 513 


Das Vorkommen, die Ausbildung, der Habitus der Kristalle und die Fláchen- 
beschaffenheit erinnern auffallend an den HBisenglanz von Puy de la Tache,! 
welcher am Sanidintrachyt und in dessen Verwitterangsprodukt vorkommt ; die 
gröbten Kristalle findet man hier ebenfalls nur lose. 

Auffallend verschieden sind die losen Kristalle von den aufgewachsenen ; 
jene sind viel gröBer und schöner, haben überhaupt bessere Fláchenbeschaffen- 
heit und vollkommenere Ausbildung. Die Dimensionen der gröbBten Kristalle 
haben 60—85 mm Lünge, 35—75 mm Breite und 3--6 mm Dicke; nicht 
selten findet man Bruchstücke gröBerer Tafeln, deren Durchmesser 40—60 mm 
ist. Die aufgewachsenen Kristalle sind viel kleiner, 2—15 mm, meistens haben 
sie abgerundete Kanten und mit Ausnahme der Basis sind auch die Fláchen 
oft gerundet, scharf ausgebildet sind nur die kleinsten Kristalle. 

Es wurden 450 Kristalle untersucht, und von diesen 50 ausführlich ge- 
messen ; an diesen stellte ich dreizehn Formen fest, welche vorwiegend hüáufige 
Formen des Hisenglanzes sind und mit Ausnahme von vier auch an dem 
künstlichen Bisenglanz beobachtet wurden.? 


c (00013 — (111) 
GAL N20E TOT 
r (1011) — (1003 
d (10124 — (411) 
y (0118) — (332) 
V (01163 — (774) 


u (01151 — (221) 
e (01124 — (110) 
oD) ET 
JV988— 2107 
n (2243) — (311) 
SZAR) ED 


xj (4371) — (403) 


ScHMIDT beobachtete sieben Formen, und zwar : c, a, n, r, e, S, y. MELCZER 
noch die Pyramide zweiter Ordnung -r. Die drei flachen negativen Rhomboéder 
y, V und u sind für diesen Fundort, d für den vulkanischen und das positive 
Skalenoéder £j (4371) überhaupt für den HEisenglanz neu. An jedem Kristall 
ist ausgebildet die Basis und das Grundrhomboéder, sehr hüufig sind e, a, 
indem wir sie beinahe immer vorfinden; weniger hüáufig sind n, x und u. Die 
Hiufigkeit der übrigen Formen zeigt die folgende kleine Tabelle; an den ge- 
messenen Kristallen waren entwickelt : i 


n (2243) an 39 Kristallen 
Tt (1123) c 24 a 
(0115). c 23 c 
s (0231) a 13 x 
x (1232) c 183 ( 


d (1012) an 7 Kristallen 
VONT 8 c 

y (0118) e 2 c 

kj (4371) cx 1 Kristall 


Die herrschende Endfláche ist oft noch bei einigen Ouadratcentimeter 
GröBe vollkommen gelatt, oft auch charakteristisch gestreift parallel den Kanten 
der Gegenrhomboöder mit der Basis; selbst bei den gröbten Kristallen ist das 
Reflexbild scharf und einheitliceh. An den kleinen, sich in Zwillingsstellung 


A. LAcRoIx : Mineralogie de la France. Paris 1901. 3. 255 und 261. 
P. GRorH : Chemische Kristallographie. Leipzig 1906. 1. 105. 


1 
2 


514 KARL ZIMÁNYI 


nach r (1011) befindliehen Kristallen ist die Peripherie der Basis zuweilen 
etwas konkav. Die dreifache Streifung ist nicht immer gleichförmig, sondern 
tritt oft nur nach einer Richtung stárker hervor, sie wird hervorgerufen von 
den schmalen Flöichen des Rhomboéders e (0112). Die Basis mancher Kristalle 
wird treppenförmig aufgebaut durch das Alternieren der Flöchen c (00017 
und e (0112), die Flichenpartien der Basis sind breiter als jene des Rhom- 
boöders (Taf. VII. Fig. 12). Nicht minder hüáufig ist es, besonders an den groBen 
Tafeln, daB die glatte Endfláche mit den feingerieften Fláchen des stumpfen 
Rhomboüders 4 (01154 alterniert (Taf. V, Fig. 8 und Taf. VI, Fig. 10). Die 

e groBen Kristalle verjüngen sich hüáufig, besonders nach 
der Richtung der Verlöngerung; dies rührt nicht 
vom Konvergieren der beiden Endfiáchen her, son- 
dern von dem treppenförmigen Aufbau, aáhnlich der- 
jenigen des Zwillingskristalls von Plaidt, welchen vom 
Rarn abbildete. 

Sehr gewöhnlich sind auf der Basis die ihren 
Hauptumrissen nach dreieckigen Figuren und flach 
trigonale Erhebungen, welche der GröBe und Gestalt 
nach grobe Mannigfaltigkeit aufweisen ; ihre Seiten sind 
parallel zu den Kanten [c:ej, die Ecken sind den 
positiven Sextanten zugewendet. Die einfachsten sind scharf begrenzte, regel- 
mübBige Dreiecke, deren Ecken nicht selten abgerundet sind. 

Noch hüufiger sieht man auf der Basis mehr oder weniger abgestumpífte, 
flache, dreiseitige Pyramiden, diese werden von den schmalen, aber glatten 
Fláchen des e (01124. oder den breiteren, jedoch feingerieften Fláchen von 
u 10115) begrenzt. In anderen Fállen erscheint statt dieser kleinen trigonalen 
Pyramiden nur eine gröBere tafelförmige Partie, deren Rand von den negativen 
Rhomboétdern begrenzt wird, und oft die schon oben erwáhnten treppenför- 
migen Wiederholungen bildend. Die von e (0112) gebildeten kleinen Erhöhungen 
sind seltener, die Ecken werden zuweilen von d (1012) und zr (1123) modifi- 
ziert. Infolge des Alternierens der kleinen Flöchen von e (0112) und ar (1123) 
erscheinen die Seiten der Dreiecke wie gezáhnt; bei entsprechender Beleuch- 
tung reflektieren die parallel orientierten Flüchen gleichzeitig und verursachen 
auf der Basis einen eigentümliehen Glanz. Diese soeben geschilderten Flüáchen- 
wiederholungen veranschaulichte ich schematisiert auf Tat ovit. Bűga2 skan 
den Kristallen sind jedoch diese Wiederholungen viel dichter. 

Unveregleichlich hüufiger sind die von u (0115) gebildeten Erhebungen, 
im allgemeinen sind sie grölBer und nicht immer abgestumpft; die Endkanten 
sind oft abgerundet und die kleine Basis erscheint als kreisrunde Fláche. Die 
Streifung der Rhomboéderfláchen übergeht auch auf die Basis, aber gegen die 
Peripherie wird. dieselbe immer schütterer und um die Ecken bildet sie diemehr 
oder weniger kreisförmigen Rundungen. Die Flöchen dieser fachen Pyrami- 
den sind sehr ofítim Sinne eines negativen Skalenoöders geknickt, welches 
ScHmipr ! aus den approximativen Messungen für (1.10.11.3) bestimmte. Auber 


Fig. 22. Feingeriefte 
Flichen des Hümatits 
des Kakukberges nach 

SCHMIDT. 


l Zeitschrift für Kristallogr. 1883. 7. 550—551. 


ÜBER DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE. 515 


den schon erwáhnten pyramidalen Erhöhungen finden sich an einigen gröbBeren 
Tafeln auch langgestreckte, ihre Löngsrichtung ist vertikal zu einer Kante 
l[c:r]; das freie Ende ist gegen die positiven Sextanten gewendet und ist ent- 
weder abgerundet oder zugespitzt, die Seitenfláchen sind gerieft, die Basis 
hingegen glatt (Taf. VII, Fig. 1). An den Zwillingskristallen sind diese Erhöhun- 
gen auch ziemlich mannigfaltig je nachdem die Seiten, oder die Heken ein- 
ander zugewendet sind, die Zwillingsgrenze eine gerade Linie ist, oder un- 
regelmábBig sich dahinzieht (Fig. 8—11 auf Taf. VII); an manchen Kristallen 
sieht man mehr oder weniger sternförmige Erhebungen, wie dies naturgetreu 
nach Photographie auf Taf. XI, Fig. 6 wiedergegeben ist; die Fig. 1—8 sind 
auch naturgetreue Reproduktionen in zweifacher GröBe, Fig. 9 ist in Original- 
gröBe ausgefübrt. 

Die soeben geschilderten trigonalen Erhebungen, besonders die gröBeren, 
sind nicht selten hohl; bricht man mit einer Nadelspitze die Basisfliche behut- 
sam durch, so wird die glatte Basis des groBen Kristalls sichtbar. Es scheint 
mir nicht ausgeschlossen zu sein, dab diese Gebilde wáhrend der Bildung des 
Kristalles erst spüter auf die Basis sich ansetzten. Oft sind. an den egroBen 
Tafeln die zierliehsten kleinen cHisenrosenr erkennbar (Taf. X, Fig. 7). 

Die Flchen des Prismas a (1120) sind entweder klein, oder groB, wenn 
gánzlich untergeordnet, so stumpfen dieselben die Seitenkanten von F (1011). 
u (0115) oder n (2243). Meistens sind sie tadellos glánzend, zuweilen tragen 
sie auch Vertiefungen, oder sind sehr zart gerieft. Die Streifung ist beinahe 
parallel zur Kante [r : a] und wird hervorgerufen aus linienförmig sich ordnen- 
den kurzen Riefchen, welche bei Zwillingskristallen an zwei benachbarten, aber 
in eine Ebene fallenden Prismenfláchen federförmig erscheint (Taf. VII, Fig. 16). 

Von den Pyramiden zweiter Ordnung ist n (2243) háufiger, die Fláchen 
sind glatt, oft nur um die Peripherie und um die Mitte konkav vertieft. 
Die Fláchen von 7r (1123) sind ausnahmslos eben und glönzend, sehr háufig 
erscheinen sie als Abstumpfungen der Kanten [1011:0112]; wenn die beiden 
Pyramiden an einem Kristall ausgebildet sind, erseheint die steilere gewöhnlich 
mit gröBeren Fláchen (Taf. V, Fig. 10). j 

Die Rhomboéder r (1011) und e-(0112) haben immer tadellose, gutspie- 
gelnde Fláchen, die Grundform ist beinahe immer vorherrschend. An den 
groben Kristallen sieht man sehr hüufig eine kastenförmige Bildung der 
r (1011) Fláchen, in diesen Höhlungen alternieren die groBen Fláchen von r 
mit den kleinen Fláchenelementen von e, c und a (Tat. VII, Fig. 15). Es finden 
sich auch Kristalle, an welchen e (0112) und c(0001) oscillatoriseh auftreten 
und eine groBe, geriefte RBhomboéderfláche bilden, an deren Rande eine schmale, 
glánzende Fláche von e (0112) auftritt (Taft. V, Fig. 1). Zwischen den Riefen 
erscheinen oft die kleinen Fláchen von z7r (1123). (Taf. VII. Fig. 12). 

Eine sehr charakteristiseh ausgebildete und ziemlich hüufige Form ist 
4 (0115), die Flchen sind grob und von ühnlicher Beschaffenheit als am 
Eisenglanz von Puy de la Tache, welchen Gowxwagp! und Lackorx ? besehrie- 


1 Compt. rend. 1898. 126. 1048—1050. 
2 Minéralogie de France. 1901. 3. 255. 


516 KARL ZIMÁNYI 


ben. Die starke Streifung ist zuweilen so fein und dicht, da8 die Fláchen 
Seidenglanz haben ; nicht selten sind sie wellenartig gekrümmt und erscheinen 
etwas eingesenkt, ihre Kanten an der Peripherie erheben sich ein wenig über 
die Ebene der Fláchen. Natürlicherweise sind die Reflexe solcher Flöchen 
gestört und diffus (Taf. VI, Fig. 11); man findet jedoch Flöchen, an welchen 
unregelmábBig verteilte, verscehieden groBe, glatte und spiegelnde Partien scharfe 
Reflexbilder liefern (Taf. VI, Fig. 9). Ahnlicherweise sind die die dreiseitigpyra- 
midalen Erhöhungen begrenzenden w (0115) Flöchen oft gut spiegelnd und 
gestatten befriedigende Messung, die Differenzen erreichen doch einige Minuten ; 
an einem Kristall konnte ich die Neigung der sechs Rhomboéderfláchen zur 
Basis feststellen und erhielt folgende Werte : 


(O00ÁYEKOTT5 ZD (GODye (0) — 1227 
e T05 EZ ITOT : (1105) — 17 25 
S (045) sál 28 F (ON5 EST SA 


Der berechnete Wert dieses Winkels ist 179307. 

Die Fláchen des Rhombozders s (0221) sind überwiegend schmal, nur 
an zwei Kristallen fand ich dieselben grölBer, aber an den gemessenen Kristallen 
nie mit voller Fláchenzahl. 

Die negative Form 71232) hat entweder groBe oder untergeordnete 
Fláchen, welche zwar stark glünzend, aber uneben und gekrümmt sind, daher 
gestörte Reflexe geben; ihre Position ist durch die zwei Zonen [1011 : 1210] und 
(1120:0112] bestimmt (Taf. VII, Fig. 15). 

Die schmalen, streifenförmigen Flöchen der Rhomboéder d (1012), 
y (0118) und V-(0116) liefern schwache Reflexe. 

An einer formenreichen Kombination (VIII Fig. 1.), war die Kante 
[4223 : 3122] von einer schmalen, ein wenig gekrümmten Fláche abgestumpfít, 
deren lichtsehwaches Bild ich noch einstellen konnte. Die Flöche gehört zu 
dem neuen Skalenoéder X) (4371), das Symbol wurde aus den zwei Zonen 
MON 2TTOSGARAT ümnda já2OZE OS ETETTEZI bestimmt a ése Bú eg zél9 ő 

AuBer den mit scharfen Kanten ausgebildeten Kristallen findet man auch 
nicht selten mit gerundeten, geflossenen Kanten; von diesen erhült man ein 
ununterbrochenes Band dicht sich aneinander reihender, mehr oder weniger 
versehwommener Reflexe, in welchen die lichtstárkeren Teile von Vizinalen- 
fláchen herrühren. Hauptsáchlich sind folgende Kanten abgerundet : [1011 : 0001], 
[1011 : 1012], [1011 : 1120], [0112 : 11201, (0115 : 2243] und bei den kurzprismatischen 
Kristallen die Kanten [1120 : 2110]. 

Die Kombinationen sind sehr mannigfaltig, entweder Folge der Zahl der 
KHinzelformen, oder der relativen GröBe ihrer Flöchen. Auch bei anderen vulka- 
nischen Vorkommen (Vesuv, Stromboli) findet man sehr einfache und kompli- 
ziertere Kombinationen, so auch versechiedene Ausbildungstypen sozusagen 
neben einander; jedenfalls ist dies bemerkenswert, wo doch die Bildungs- 
vetháltnisse im Wesentlichen dieselben waren. Die einfachen, so auch die 
verzwillingten Kristalle sind oft gestreckt nach einer Kante [c:r)] (Taf. V, 
Fig. 3, 5; Taf. VIII, Fig. 3, 4, 6, 7), seltener nach einer Kante [c : a) Taf. V, 


Fig. 2). 


pádlllátásatssás 


ÜBER DEN HÁAMATIT VOM KAKUKBERGE. 517 


Symmetrisch ausgebildete Kristalle finden sich oft, hingegen sind andere 
wegen der versehiedenen Zentraldistanz oder des HFehlens einzelner Flöchen 
ziemlich verzerrt (Taf. VIII, Fig. 2); zuweilen dominiert auf der einen Seite 
nur die Basis und die anderen Formen treten sehr zurück, der Kristall erhált 
"eine hemimorphe Ausbildung (Taf. VIII, Fig, 1), da auf dem entgegengesetzten 
Ende der vertikalen Achse die Basis kleiner ist und die übrigen Flichen 
gryöbBer sind. 

An den untersuchten Kristallen konnte ich fünf Kombinatjonstypen 
unterscheiden. 

I. Typus. Durch das Vorherrsehen der Endfláchen sind die Kristalle 
tafelförmig; die dünntafeligen finden sich hauptsáchlieh in dem-roten Ton, 
hingegen sitzen die dicktafeligen háufiger am Andesit, oder an gröberen Tafeln 
in Zwillingsstellung angewachsen; an diesen letzteren treten nicht selten die 
Pyramiden II. Ordnung hervor und die Rhomboéder haben kleine Flöchen 
(Taf. V, Fig. 10, 11). Von den übrigen Formen sind entweder die Rhomboéder 
r, e, u. oder das Prisma II. Ordnung a grölBer entwickelt. Verschiedene tafel- 
förmige Kristalle sind auf Taft. V und VI abgebildet. 

II. Typus. Es sind flach rhomboédrische Kristalle, an welchen neben 
der dominierenden Basis die grobBen und gestreiften Flöchen von u (0115) den 
Typus der Kombination bedingen; oft sind diese Kristalle sehr symmetrisch" 
ausgebildet. An manchen Kristallen erhebt sich in der Mitte der glatten End- 
fláche u (0115), dessen Polecke von der Basis abgestumpít wird; zuweilen 
sehneiden sich die groBen Flöchen dieses stumpfen hhomboéders in Pol- 
kanten. Dieser Kombinationstypus ist bei den aufgewachsenen, so auch bei 
den losen gröBeren Kristallen hüufig, in den Figuren 1—4 und 8—12 der 
Taf. VI habe ich einige Kombinationen abgebildet. § 

Die Kristalle des Typus III sind áhnliceh den vorigen, aber die Flichen 
des Prismas a (11204 schneiden sich in Kanten (Taf. VII, Fig. 13—14) ; diesen 
Typus beobachtéte ich nur bei den aufgewachsenen Kristallen. 

IV. Typus. Die kleinen (1—1!2 mm) Kristállehen rhomboédrisch und 
sind von sehr einfacher Kombination; meistens sind sie in Zwillingsstellung 
auf die groBen Tafeln aufgewachsen, oft auch ohne jeder Orientierung (Taf. 
IX, Fig. 1—3). Die Basis und das Grundrhomboéder sind beiláufig von 
eleicher GröBe, gut entwickelt sind noch a (1120) und e (0112). 

V. Typus. Am seltensten findet man die kleinen (1—2 mm), kurz- 
prismatischen Kristalle ; auf Taf. IX, Fig. 6 ist der kleine prismatische Kristall 
in Zwillingsstellung auf das Hauptindividuum angewachsen. Fig. 4 stellt einen 
Zwilling vor, gebildet von zwei prismatischen Kristállchen. Áhmliche prisma- 
tisehe Kristalle beobachteten v. Lassaurx und LavarL von Puy de Döme, Di 
FRaAxco vom Aetna, und MELczER vom Vesuv. 

Die beobachteten Kombinationen ! sind folgende : 


1 Das Rhombotder y (0118) beobachtete ich nur an zwei Bruchstücken, des- 
halb zühle ich dasselbe bei den Kombinationen nicht auf; an dem einen konnte ich 
die Formen c, 4, y, an dem anderen c, u, a, y feststellen 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1915. 34 


518 KARL ZIMÁNYI 


TELL c, T, a, n, e, nm, 
CT, a c, Yv, n, a, e, g, 
CTG e c, YT, a, é, g, Nn, S 
CSATA B C, TT, €, ús NN, Z; gú 
CSAT Cs VT, u NE 


c 
Cs ELOTSZEK OIT 2 
CSETE TVE (E gibas a ús r0z Ök ta í/ 
Cse E MOLATV ETÚT í J 


Eine sehr háufige Kombination ist c, u. r, a, n, die Pyramide fehlt 
auch zuweilen und wenn entwickelt, so hat sie immer sehmale Fláchen (Taf. VI, 
Fig. 1 und 2). 

xx 


Schön ausgebildete und goniometrisch meBbare Zwillinge konnte ich nur 
unter den grofken, freien Kristallen finden; sehr selten findet man Zwillinge, - 
welche an das Gestein aufgewachsen 
sind, und diese konnte ich nicht durch 
Winkelmessung, sondern an der Strei- 
fung der Basis und den einspringenden 
Winkeln der 14-(0115) Form der Zwil- 
lingsindividuen — erkennen. — ScHMIDT ! 
erwáhnt ebenfalls beide Zwillingsgesetze, 
Fig. 23, 24. Zwillingen des Hámatits — aber ohne Winkelangaben. 

vom Kakukberge nach ScHMIDT. Die háufigeren sind die Zwillinge, 
wo die Basis c-(0001) Zwillingsebene 

und eine Flöche des Prismas m (10104 Zusammenwachsungsebene ist; Zwil- 
linge dieser Art erwáhnt schon HAmmGER.2 Sehr oft sind diese Zwillinge 
nach der mit der Verwechslungsflüche parallelen [c : r] Kante gestreckt (Taf. LV, 
Fig. 3, 4, 6 und 7). Sehr áhnlieh sind die Zwillinge vom Aetna und Strom- 
boli, sowie des durch Sublimation gebildeten Hámatits? und des künstlichen 
Chromoxyds.: Derartige Zwillinge einfacher Kombination stellen die Fig. 3, 4. 


1 Zeitschrift für Kristallogr. ete. 1883. 7. 550. Taf. X. Fig. 4 und 6. 


2 FR. Mons : Treatise of Mineralogy. Translated by W. HAIDINGER. Edinburgh 
1825. 2. pag. 406. 


" Zeitschrift für Kristallographie etc. 1892. 20. pag. 568. 
: Memoria Real. Accad. d. Lincei. 1888. (4.) 5. pag. 519. Tav. I, Fig. 22. 


ÜBER DEN HÁAMATIT VOM KAKUKBERGE. 519 


und 5 auf Taf. VIII vor; meistens sind diese Zwillinge nur an vier Seiten aus- 
gebildet. Die Zwillingsgrenze ist an der glatten Basis nicht immer wahrzu- 
nehmen, zuweilen aber als feinpunktierte gerade oder mehrfach gebrochene 
Linie bemerkbar. Auffallender ist die Zwillingsgrenze, wenn die Basis gestreift 
ist, oder an beiden Individuen das Rhomboéder 4 (0115) mit der Basis mehr- 
fach alterniert (Taf. VIII, Fig. 7). Bei den nach einer [0001 : 1011] Kante ge- 
streckten Zwillingen sind die an den zwei langen Seiten gelegenen u (01157) 
Fláchen verháltnismáBig viel breiter als die übrigen. Nicht selten ist die 
Zwillingskante (r.r] durch eine sehmale, abgerundete Fliche abgestumpít. Es 
finden sich auch mehrfache Zwillinge, jedoch gut ausgebildet selten, aber an 
den Bruchstücken der gröbBeren Tafeln erkennt man dieselben oft an der Strei- 
fung der Basis. 

Die Zwillinge nach dem Gesetze: Zwillingsebene r (1011) sind von ver- 
sehiedener Ausbildung. Gewöhnlich sitzen auf einem groBen, nach der Basis 
tafelförmigen Kristall kleinere (0"5—2:5 mm) Individuen in Zwillingsstellung, 
ahnlich wie dies v. Lasaurx! an dem Fisenglanz vom Aetna und STRUEvER 2 
an dem vom Stromboli beobachteten ; das Hauptindividuum ist zuweilen auch 
sehon ein Zwilling nach dem ersten Gesetz. Die kleinen Zwillingsindividuen 
sitzen oft auf den pyramidalen Erhöhungen, was man bekanntlicherweise auch 
nicht selten beobachten kann an dem  vulkanischen Eisenglanz (SCHMIDT 
Fig. 6). Nach ScHminr 0 wöüre ein ursachlicher Zusammenhang in dem 
Erscheinen der kleinen Zwillingsindividuen und der trianguláren Erhöhungen ; 
ich will aber bemerken, daB diese letzteren auch ohne die kleinen Zwillings . 
individuen sich finden. Diese kleinen Kristüllehen erheben sich oft sehr wenig 
über die Basis des Hauptindivids, bei manchen hingegen kann man selbst 
die einspringenden Winkel messen. Der Kombinationstypus dieser kleinen 
Zwillinge ist rhomboédrisch (Taf. IX, Fig. 2 und 3), meistens diektafelig oder 
kurzprismatisch (Taf. IX, Fig. 4). Seltener findet man tafelige Kristalle in 
Zwillingsstellung, wo beide Individuen nahezu von egleicher GröBe sind (Taf. IX, 
Fig. 5). Die symmetrisch ausgebildeten Zwillinge sind ebenfalls an groBe 
 "Tafeln angewachsen und haben Ahnlichkeit mit den. symmetrisch gebildeten 
Zwillingen von Ascension und Stromboli; solche Zwillinge veranschaulichen 
die Figuren 2 und 3 auf der Tafel IX. 

. Es finden sich auch dickere Tafeln, an deren Basis dieht aneinander 
gereiht kleine Kristállehen nach den drei Rhomboéderfláchen in Zwillings- 
stellung angewachsen sind; diese .nur wenig über die Basis sich erhebenden 
Kristallreihen erscheinen als gezáhnte Leisten, welche sich unter einem Winkel 
von 609 schneiden. Áhnliche Zwillingsbildungen beobachtete auch vom RArH an 
dem Hisenglanz von Ascension.? Auf Taf. X stellt die Fig. 9 eine solche 
Kristallplatte in OriginalgröBe, diehtbesetzt mit kleinen Zwillingskristüllehen vor. 

Unter den zahlreichen untersuchten Kristallen fand ich nur einen 


1 Zeitschrift für Kristallographie. 1879. 3. 294. 
2 Accad. d. Lincei. Memoria d. Cl. d. sci. fis., mat., e nat. 1889. (4a.) 6. 153. 
3 Zeitschrift für Kristallographie ete. 1882. 6. 192. 


345 


520 KARL ZIMÁNYI 


Penetrationszwilling, die Fig. 8 der Taf. IX stellt möglichst naturgetreu dem 
Kombinationstypus und die Verwachsung dar. Das Hauptindividuum (15 mm 
lang, 12 mm breit, 1 mm dick) war dünntafelförmig, nach einer Kante 
[0001 : 1011] etwas verlángert und beinahe ringsherum ausgebildet. Die Voll- 
kommenheit der Flöchen gestattete die sichere Feststellung der Zwillings- 
verwachsung und die Bestimmung der Formen. Die Formen des gröBeren 
Individuums waren: c, r, e, a, Tr, welche mit Ausnahme der Basis schmale, 
untergeordnete Fláchen hatten; c und e bildeten in oscillatoriseher Kombina- 
tion breite, stark geriefte Rhomboéderfláchen. Die Pyramide II. Ordnung war 
nur als eine kleine, scharf ausgebildete Fliche vorhanden, die übrigen waren 
nur als winzige Fláchenteilchen auf den oben erwáhnten gestreiften Rhomboéder- 
fláchen bei KHinstellung der Kanten [a:r] zwischen den Fláchen F und e: 
erkennbar. Das zweite Individuum ist kleiner, aber dicktafelig und ebenfalls 
nach einer Kante [0001 :1011] gestreckt (9 mm lang, 4 mm breit, 2 mm dick ; . 
über die eine Basisfláche erhebt es sich mehr als über die ihr parallele Gegen- 
fláche. Die beobachteten Formen waren : c, r, e, a, 4. 7, n, von welchen 7 zwar 
kleine, aber scharf ausgebildete Fláchen hatte, n hingegen üuBerst schmale.- 
Streifen, welche deswegen in der Figur 8 weggelassen wurden. Die Basis hat 
stufenförmigen Aufbau und die groBen Fláchen von 7 besitzen ihre charakte- 
ristiseh gestörte Flöchenbeschaffenheit. Auf der Endfláche des groBRen tafel- 
förmigen Kristalls waren noch einige kleine (1—2 mm) Kristállchen in 
Zwillingsstellung nach derselben und einer anderen Flöche des Grund-- 
rhomboéders aufgewachsen. 

Die folgende Winkeltabelle enthált die Mittelwerte der gemessenen und 
berechneten Normalwinkel; die Übereinstimmung bei tadellosen Flüchen ist 
im allgemeinen sehr befriedigend (!2--1"9). Annáhernd sind die Messungen bei 
den etwas gekrümnmten Flöchen von j und d, gröBer sind die Differenzen auch 
bei den Formen und u; die Fláchen des Prismas II. Ordnung zu einander 
und der Basis haben höchstens eine Abweichung von -£112 " von den der 
Symmetrie geforderten Winkeln. 

In der Tabelle bezieht sich Ar. auf die Zahl der gemessenen Kristalle 
und n auf die der Kanten. 

In der sphárischen Projektion (Taf. IX, Fig. 9) sind die Pole der be- 
stándigen und hüufigsten Formen durch stárkere Punkte angegeben. 


Gemessen Kr. n Berechnet 
cz daO00LY ETL 0N2) Z B8SZ2UÉGAS 1 12 eleje) Ún ál taj 
ST 9é E S (10K) ESZES 42 108 57-37. 01 

2 1, : (0118) —11 14 2 aj ia. 659 
— : (0116) — 14 36 3 gs 14 43 36 
4 2 ae 2 19 40 17. 30.9 

ET JE : (O1A2FEZRI 15 40 106 989 19.59 

mt K FALON) EZER ri! 14 72 2421 

JR: 18 198) EADA 18 31 49 18 46 
érga E : (2243) 61 13 29 57 0113 21 


1 Zeitschrift für Kristallographie etc. 1903. 37. 597—599. 


ÜBER DEN HAMATIT VOM KAKUKBERGE, 92 


Gemessen Kv. n Berechnet 

726470 (1 KOLTÉL) S( (OAK) Z;9é00 10 20 502096 
ő TE (1123) E 27-20 1/ 90 — 27 1948 
E (0002 ZA6I59 a 22 46 59 57 
Mm : (2243) — 25 59 11 22 25 59.32 

: gy :((12324—36-19 7 10 — 36 1047 

vr : s — (1011) : (0221) — 55 39 2 2 59 38 26 
x : c — (1232) : (0001) — 64 48 j 1 64 23 10 
um S(OLN5):XT015) 30528 1 1 30 14/59 
j : r — (4371) : (1011) — 34 43 ca. 1 1 35 24 42 


An den Zwillingskristallen habe ich gemessen : 
Zwillingsfüche c 100017 


Gemessen Kr. n Berechnet 
476210 e (MOT) e (0411) — 495554" 2 2 499057"28" 
u: u — (0115) : (AKJLbs) SE 1 1 SZE 7R0 


Zwillingsfláche r (1011) 


c : c — (0001) : (0007) — 64944. 7 8.2 6E4G A 
e : e — (1012) : (1019) — 11 37 5 5 aE 10 
me T0T60) (01) 7 59 5 7.24 F7( 5948 
a : a — (1130) : (1120) —94 1 2 2 — 93 5954 
x : nm — (I2T3) : (1213) — 46 45 1 17 463948 
e : e — (0112) : (0112) — 86. 3 1 1 2860 6 


An dem vulkanischen Hámatit wurden bisher nahezu 50 Formen nach- 
sewiesen; es finden sich an jedem Fundort c 100014 und r-(1011) bestándig, 
sehr háufig sind a (1120), e (0112) und n (2243), seltener finden sich (01155, 
s (ogö1y, z (1123), i (4265) und x 112323; abgesehen von den unsicheren For- 
men, wurden die übrigen nur von ein oder zwei Fundorten bekannt. Vom 
Vesuv sind 22, von Puy de la Tache 17, vom Cerro la Gigante (Calif.) und 
dem Kakukberge 13, vom Aetna 12 einzelne Formen nachgewiesen. 


Den vulkanisehen Höámatit betreffende wichtigste 
kristallographische Literatur. 


I. Vesuv! und Monte So0mm a. 


1. G. vom Rar. Zeitschr. d. deutsch. geolog. Gesellschaft. 1873. 25. 234. 

9. A. Scaccnr. Atti della R. Acad. delle Sci. fis. e mat. di Napoli. 1874. 6. 
No. 9.3. 

3. G. vom Rarn. Verhandl. d. naturhist. Ver. d. preub. Rheinlande u. 
Westfalens. 1877. 34. 148. 


1 Das vollstündige Literaturverzeichnis gibt F. ZAMBONINI loc. cit. p. 70—71. 


599 KARL ZIMÁNYI 


L. P. Ggorn. Die Mineralien-Sammlung d. kais. Wilhelm-Universitüt.. 
Strassburg 1878. 76. 

5. A. ScaccHi e E. Scaccnr. Atti della R. accad. delle Sci. fis. e mat. di 
Napoli. 1883. 1. (Ser. ID. No. 5. 
. A. ARzRuNnI. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1891. 18. 46. 
G. MEcczeEx. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1903. 37. 
L. J. SPExcER. Mineralog. Magazine. 1908. 15. 60. 
F. ZANBONINI. Mineralogia Vesuviana. 1910. 70— 74. 


o0ap 


NB EÁS Ors as 


10. A. von LAsaunx. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1879. 3. 294. 

11. L. Rucca. Rivista di Mineral. e Cristallogr. 1893. 13. 12. 

12. S. nr FRawco. Atti delV Accad. Gioenia di Sci. Natur. in Catania. 
Anno 81. 1903. (14a). 17. 1. Memoria I. 


MET EKSEt atoms bors 


13. A. Lévv. Déscription dune collection de Mineraux. Londres 1873. 3. 
TUL SSAHas SARTAIN TS BTS 

14. G. vom Rarm. Poggendorfs Annalen etc. 1866. 128. 430. 

15. G. STRUEvER. Accad. d. Lincei. Memor. d. Class. sci fis. matem. e 
natur. 1889. (4a). 6. 153. 


TVECBardazga ső arai s 


16. F. Mizrosevicn. Atti. R. Accad. de Lincei. 1907. (5.) 16. 884. Rendic.. 
Class. sci. fis. matem. e natur. 


V. Mont-Dore und Puy de.la Tache. 


13. TtocsActessálú3 FAtlas AP ETIKOV EBHS7E 

18. A. DurRÉnov. Traité de Minéralogie. II. edit. Paris 1856. 2. 570. 
Atlas. Pl. LXVIL Fig. 96. 

19. F. Gowswsagp. Comptes Rendus. 1898, 126. 1048. 

90. F. GownwaRp. Bull. de la S0c. franc. de Minéral. 1912. 35. 517. 

91. A. LacRgorx. Minéralogie de la France. Paris 1901. 3. 256—262. 


VI. Puy de Dómé und Puy de Sarcouy. 


29. A. v. LAsaurx. Verhandil. d. naturhist. Vereins d. preuB. Rheinlande 
u. Westfalens. 1874. 81. 254. f 
3. LAvaL. Mémoires Acad. Clermont. 1874. 16. 635. 


) 
91. A, LacRoxx. Loc. cit. 3, 262—263. 


Milt lkamzásásésas 


ÜBER DEN HÁAMATIT VOM KAKUKBERGE. 593 


VIL Royat. 
91. A. [BacRorxx. Loc. cit. 3. 264. 


VIM BTaTát und e aran 


23. G. vom RarH. Poggendorfs Annalen etc. 1866. 128. 420. 
24. G. vom Rarn. Ebendort. 1869. 138. 536. 
25. K. Busz. Zeitschrift f. Kristallographie etc. 1891. 19. 24. 


IX. Aranyer Berg und Déva. 


26. A. Kocn. Értesítő, orvos-természettud. Kolozsvár 1873. 3. 21—22. 

27. A. Kocn. Ebendort. 1884. 6. IX. Jahrg. 281. 

28. J. KRENNER. Értesítő, mathemat. és természettud. (Magy. tud. Akad.) 
1884. 2. 239. 


29. K. Zimányi. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1913. 51. 49. 


Xelmise IRSZÁS GOD S10 nt 


4. P. Ggorn. hoc. cit. 76. p. 
30. G. vom Rarn. Zeitschrift f. Kristallogr. etc. 1882. 6. 193. 


XI. Rancho de los Nujes (Mexiko). 


31. G. W. Mc. KzE. Americ. Journ. of Sci. 1904. (IV. Ser.) 17. 241. 
32. H. UnGEmacn. Bullet. de la S50c. Franc. de Minéralogie. 1910. 33. 396. 


XII. Cerro la Gigante (N.-Californien). 
33. H. UwxGEmacn. Loc. cit. 1910. 33. 398—399. 


x 


Die Winkelmessungen führte ich mit Erlaubnis des Herrn Prof. Dr. J. KRENNER 
im mineralog.-petrograph. Institut der Budapester Universitát aus, wofür ich 
dem Herrn Professor auch an dieser Stelle danke. Ebenso bin ich dankbar 
dem Herrn Grossgrundbesitzer Dr. ANDREAS SEMSEx von SEMSE, Ehrenmitglied 
der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, wegen seiner verbindlichsten Unter- 
stützung, mit welcher er die Publikation meiner Arbeit ermöglichte. 

Budapest im Monat Márz 1913. 

Dr. KARL ZIMÁNYI. 


MITTEILÜNGEN AUS DEN FACGHSITZUNGEN. 


T. 


Beitráge zur fossilen Flora Ungarns. 


Vortrag, gehalten am 7. Mai 1913 von Dr. JoHANN Tuzson. 


Der Vortragende macht Mitteilungen über jenes Material, in welchem 
unter den von verschiedenen Teilen des Landes ihm behufs Bestimmung zu- 
gesendeten und auch von ihm selbst gesammelten fossilen Pflanzen 17 interessan- 
tere und für die Wissenschaft zum grobBen Teile neuere Arten beschrieben 
werden. 

Unter diesen finden sich aus den Zsilvölgyer oligozánen Schichten eine 
Farnart .Pleridites Staubii, die Schafarzikia oligocaeníca, eine nussartige 
Pflanzenspezies, und die Lotosblume Nelumbo Hungarica. An verschiedenen 
Punkten Siebenbürgens, und zwar in den pontiscehen Schichten, kamen in 
grober Menge Zapfen einer urzeitigen Tannenart Pinus Kotschyana vor; aus 
dem Krassó-Szörényer Komitate, in der Gegend von Bigér, fand sich in 
Dogger Sichten eine (Gingko parvifolia, aus den Kohlengruben von Bozovics 
ein sehr schön erhaltener Tannenzapfen von Pinus ovoidea, einer miozüáen 
Tanne; aus der Gegend von Sóvárad in Siebenbürgen eine Pinus Lawso- 
noides; aus der Kolozsvárer Gegend Tannenzapfen von Pinus Szádeczkyi; 
aus den oberkretazischen Schichten bei Ruszkabánya Blatteile einer Pandanus 
Pandamittas acutidens; aus den Steinsalzbergwerken von Torda die Frucht 
eines NuBbaumes Juglans palacoregia; aus den Gegeenden von Brassó und 
Süttő Kerne von (eltis australis; aus der Umgebung von Esztergom Früchte 
von Charaarten; endlich werden in der Arbeit Blüte und Frucht einer Palme 
Jurányi hemiflabellata aus der Umgebung von Ruszkabánya besechrieben. 

Sehr interessant ist die Feststellung des Autors, daB die in den Stein- 
brüchen auf dem Kis-Svábhegy háufig vorfindliehen NuB-Steinkerne nicht, wie 
man bisher geglaubt, (Garyafrüchte, sondern Früchte eines mit dem nordame- 
rikanischen Juglans nigra verwandten NuBbaumes Juglans eocaenica sind, 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 525 


118 
Uber die Vulkane ltaliens. 


Vortrag, gehalten am 4. Juni 1913 von Dr. LupwiG von Lóczy. 


Im Frühling des Jahres 1913, in den Monaten Mürz und Ápril, haben 
sieben Mitglieder der königl. ungarischen Geologischen Reichsanstalt, die Geologen 
Lupwia von Lóczy, THomas von SzoNnTaGH, Mokgirz von Pánrx, KARL von PAPP, 
PAUL ROZLOZSNIK, EMMERICH von Magos und ArzapáR VEwpL die vulkanischen 
Gebiete Mittel- und Süditaliens besueht. Denselben schlossen sich noch zwei 
junge Eleven: KoRwEn SzaBó und der Züricher Hochschüler LUDWIG VON 
Lóczy jun. an. An dieser Exkursion beteiligten sich diejenigen, denen als 
Aufgabe die eingehende geologisehe Aufnahme der vulkanischen Gebiete von 
Ungarn zugeteilt wurde. 

Die ursprünglichen Formen der ülteren Vulkane Ungarns wurden durch 
Denudation, Erosion und Winde verándert und nur ihre riesenhaften Ruinen 
blieben zurück. Zum Studium dieser Ruinen und um die Rekonstruktion der 
ursprünglichen Formen zu ermöglichen, wear es notwendig, auch die gegen- 
wártig tötigen und die in jüngstvergangenen geologisehen Zeiten wirksamen 
oder kaum erloschenen Vulkane kennén zu lernen. Jener Teil Italiens, den 
das Tyrrhenische Meer vom Monte Amiata bis zum Aetna und in der Gegend 
von Syracusa in einem Halbkreis umgibt, ist der klassische Ort der tertiáren 
und gegenwártigen vulkanischen Tatigkeit. 

A) Vulkanein der Umgebung von Rom. Hieher gehören der 
Monte Amiata, die Tuff- und Lavadecken um den Bolseno-See, die Cimini- 
Vulkangruppe in der Gegend von Viterbo und die Umgebung des Bracchiano- 
Sees. 

In der Umgebung von Rom sind die Rocca Monfina und das Albaner- 
gebirge die Zentralpunkte jenes riesigen Tuffgebietes, welches die weitere Um- 
gebung Roms bildet und dessen Sanidintuff, der Peperino, die Bausteine der 
antiken Stüdte geliefert hat; dieser Tuff bedeckt pliozáne Schichten und gibt 
vorzüglichen Ackerboden dort, wo ihn keine Lavadecken verhüllen. 

B) Inder Umgebung von Napoli, auf den ílegráisehen 
Feldern, unweit von der Rocca Monfina, beginnt das zweite Gebiet der 
Peperinotuffe, weleches den (Golf von Napoli umgibt und mit einem műchtigen, 
zum groBen Teile zerstörten Ring den alten Vesuvio mit der Insel Ischia bis 
zum Gipfel M. St. Angelo des Kreidekalkgebirges Monte-Lattari  umsehliebBt. 
Inmitten dieses Ringes erhebt sich der Vesuvio mit seinem Sommakragen. 

Die Hauptausbrüche der Vesuvio fanden statt: Am 24. August 79 n. Chr., 
von Plinius geschildert; Lavaströme von Torre del greco an der südliechen 
Seite des Vesuvs in den Jahren 1631, 1737. 1794 und 1861. 

April 1872: Explosion und Lava, die sich mit einer Geschwindigkeit 
von 290 m in der Stunde auf dem nordwestliehen Bergabhange gegen 5 .Sebastiano 


und Marsa ergobB, 


526 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


1891—1894: Colle Margherita. — 1895—1899 Colle Umberto, Lavahügel 
im Atrio del Cavallo. — 1904—1906: der Krater füllt sich und es entsteht 
ein 1310 m hoher Terminalkegel. 4.—8. April 1906: Explosions-Lavaströme 
gegen Ottajana, Bosco Trecase und Torre Annunciata, wo dieselben 30 m 
über dem Meeresspiegel endigten. 


13.695,000 m8, 
29.152,800 


daher siudátie 4929-8 Millionen 


Die ergossene Masse von Lava betrug mv 
jene der ausgeworfenen Asche und Lapilli 


Kubikmeter. 

Jetzt befindet sich der Vesuvio seit 7 Jahren in Ruhe. 

Der 139 m hohe Kegel des Monte Nuovo entstand im Jahre 1538, die 
Solfatara im Jahre 1198. 

C) Das dritte vulkanische Gebiet breitet sich mit seinen 
Basalten an der Ostküste von Sizilien in der Umgebung von Syracusa und 
Catania aus. 

Die vorigen zwei Vulkangebiete befinden sich in der inneren Zone der 
Apenninen und sind bezüglich ihrer Lage mit der Vulkankette Vihorlát— 
Gutin— Hargitta in Ungarn verwandt. Die Vulkane von Sizilien mit dem Aetna 
befinden sich am áuBeren Teile der Apenninen. 

Die Ponza-Inseln im Golf von Gaeta und die Liparischen oder Aeolischen 
Inseln sind aus groBen Meerestiefen zwischen Sizilien und Calabrien auf- 
tauchende Vulkane. Die Insel Pantellaria im sizilianiscehen Meere, nüher zu 
Afrika gelegen, nimmt der italieniscehen Halbinsel gegenüber eine solche Lage 
ein, wie die Vulkane in der Gegend von Padua: die Huganeischen und Beri- 
ciscehen Berge. 

Die vulkanische Tátigkeit hat die Zentren des ungestümen Paroxismus 
am Ende der Tertiárperiode von Norden nach Süden verlegt. Gegenwürtig ist 
uns die Tátigkeit des Aetna als die stárkste bekannt. Der groBe Ausbruch des 
Aetna im Jahre 1669 hat die M. Rossi-Krater geschaffen; von hier ging jener 
grobe Lavastrom aus, der sich gegen Catania ergoB und SW-lich von der 
Stadt das Meer erreichte. Im Jahre 1879 waren die Kegel Monte Umberto und 
M. Margherita auf der nördlichen Seite lavaflüssig. An seinem Zentralausgangs- 


punkte hat der niedergehende Lavarstrom einen Fláchenraum von 2.186,000 m?2 § 


überdeckt. Im Jahre 1883 entstand auf der südlichen Seite eine radiale Spalte, 
aus welcher die Lava gegen Nicolosi flob und in einer Entfernung von 330 m 
von diesem Stádtchen stehen blieb. Der Bischof von Catania soll mit dem 
Schleier der heiligen Agatha die Gefahr von der Stadt abgelenkt haben. Der 
Monte Gemellaro ist im Jahre 1892 entstanden, und von hier floB die Lava 
in einer Breite von 115—166 m bis zu einer Entfernung von 2 km gegen 
Nicolosi. In der Náhe entstanden vier Krater. In der Caldera des Valle del 
Bove öffnete sich im Jahre 1908 in der Gegend Torre del Filosofo eine Spalte 
von 1 km Lönge in einer Breite von 20—50 m, aus welcher die Lava 5 km 
lang herabströmte. Am 23. Márz 1910 öffnete sich am Piano del Lago in 
1950 m Höhe bei der Cantoniera, NNW-lich vom Monte Cristallo eine 2 km lange 


szánták ktlllkák 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 527 


Spalte, aus welcher sich der Lavastrom mit 6 grölberen und 17 kleineren, 
Vocolli genannten Lavakratern mit dem Kamm des Monte Ricco am 6. April 
bis auf 3 km Entfernung Nicolosi nüherte und bei der Cisterna della Regina 
stehen blieb; stellenweise betrug seine Dicke 100 m. Alle diese Lavaströme 
gesellten sich also zu exzentriseh gelegenen kleineren Aschen- und Lapilli- 
kegeln ; dies. sind die charakteristisehen parasitischen Kraterkegel des Aetna, 
deren Zahl 100 übersteigt. 

Die Gesamtheit dieser Kraterkegel ist sozusagen proportional mit dem 
einzigen groBen Aschenkegel des Vesuvio beziehentlich der riesigen Lavaströme 
des Aetna, denen gegenüber die zentralen oder terminalen Aschenkegel des 
letzteren vielmehr klein sind. 

Am 27. Mai 1912 begann eine kleine Bocca auf der Nordseite des Aetna, 
100 m unter dem Zentralkrater, Asche und $Steine auszuwerfen. Aus dieser 
Bocca öffnete sich am 9.—10. September eine 8 km lange Spalte in NNE-licher 
Richtung, auf welcher 101 Krateröffnungen in sieben Gruppen entstanden. Aus 
der untersten derselben traten zwei Lavaströme an der Seite des M. Nero 
aus; grobBe Hinstürze charakterisieren den höheren Teil der Spalte und der 
groBe Lavastrom hat wührend seines I5tügigen Abflusses die Linie der Circum- 
Aetnabahn auf 800 m Lánge und 30 m Höhe bedeckt und dieselbe noch 2 km 
weit überschritten. 

JO RDZa sé vaenite e v uliksarmarsie he Ge hüet "bild-et edirez Ge üppie 
der Liparischen Inseln. Im Tyrrhenischen Meere erheben sich aus 
300 m Tiefe die Aeolisehen Inseln mit den Feuerbergen Stromboli, Panaria, 
Salina, Lipari und Volcano. 

Der Stromboli ist ein vollkommener Stratovulkan und besteht aus mit- 
einander abwechselnden Aschen und [Lavenschichten, gegenwártig warf er 
jedoch nur Felsblöcke und Asche aus. Auf den Lüparischen Inseln können 
die Obsidiane und Bimssteine der Liparite práchtig studiert werden, und 
wir haben, mit dem Werke BERGzars in der Hand, sehr lehrreiche Austlüge 
zwischen den mit LöBtuff abwechselnden Lavaströmen unternommen. 

Ich hatte nun sehon zum vierten Male (Gelegenheit den Vesuvio zu be- 
suchen, und dreimal war ich auf dem Aetna. jú 

Die Veründerungen dieser tátigen Vulkane seit dem Jahre 1899 sind 
mir also bekannt. 

Die italienisehen Vulkanologen haben in den gegenwártigen vulkanischen 
Ausbrüchen drei Haupttypen festgestellt; es sind dies: 

1. der  Explosions-, Volcano, und Pélétypus, welcher Asche, Lapilli 
und Brod-Krusten Bomben aus dem sehr trág flieBenden, záhen oder bereits 
erstarrten Magma liefern. 

2. Die Ausbrüche des Strombolitypus, welcher rotglühende Lavafetzen 
und Bomben auswirft. 

3. Der Hawaitypus mit sehr flüssiger Lava. 

Der Solfatarazustand mit Emanazionen von schwefeligen Gasen kenn- 
zeichnet die Ruhepausen. 

Die groBen Explosionen erzeugen die Aschenregen, die Schlacken- und 


528 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Bimsstein-, sowie Lava-Lapillihagel. Tiefe Trichter und weite Krater sind ihre 
Ergebnisse, und der mantelförmige Aufbau der Stratovulkane entstammt der 
Bestündigkeit dieses Typus. 

Den Vesuvio charakterisiert der Explosionstypus ; einen solchen Charakter 
besitzt auch der Volcano auf den Liparischen Inseln und von diesem rührt 
auch der Namen des Typus her. 

Der Stromboli mit seinen fortwáhrend glühende [Liava sehleudernden 
engen Essen reprásentiert den nach ihm benannten Typus. 

Auf dem Aetna ergieBen sich die schnell bewegten, dünnflüssigen 
Lavaströme unter gleichzeitig entstehenden parasitisehen Aschen- und Lapil- 
likegeln aus exzentrischen Essen und gelangen in langen Spalten an die Ober- 
fláche, welche die Lavakrater cVocolliv und die trichterartigen Schlünde 
charakterisieren. j 

Auf dem Vesuvio brechen die Lavaströme an der Seite des Zentralkegels 
als laterale Effusionen aus. 

Diese Typen offenbaren sich jedoch nicht streng getrennt und ausschlieB- 
lich bei den Manifestationen der Vulkane. 

Der Vesuvio öffnete sich im Jahre 1872 mit einer máchtigen Explosion, 
einen riesigen Krater hinterlassend, lieferte aber gleichzeitig auch einen groBen 
Lavastrom gegen San Sebastiano; Explosion und Effusion fanden daher zu- 
sammen statt. 

Sodann trat relative Ruhe ein bis zum Jahre 1906; unterdessen haben 
sich im Atrio del Cavallo in lateralen (und selbst exzentrisehen) Öffnungen 
die Lavadome des Colle Margherita (1891—1894) und Colle Umberto (1895— 
1399) aufgebaut. 

Hierauf nahm aus dem 250 m tiefen Krater vom Jahre 1872 ein den 
Strombolicharakter besitzender Bomben- und Lapillihagel seinen Anfang und 
am 4. April 1906 füllte sich der Kratertrichter mit einem sich auf 1300 m 
erhebenden Terminalkegel. Darautf folgten vom 5. bis 7. April Lavaflüsse aus 
engen Öffnungen (Bocca), die sich auf der südliehen und südöstlicehen Seite 
. des Kegels bildeten. Die Eruption endigte in der Nacht des 8. April mit einer 
entsetzliehen Explosion, welche den nordöstlichen Abhang der Somma mit einer 
dicken Aschen- und Bimssteindecke überzog. 

Der Stromboli, der seit Menschengedenken aus seinen kleinen Trichtern 
glühende Lava und Lavabomben ausgeworfen hat, entspricht gegenwártig dem 
Volcano-Typus, da er Steine und Asche auswirft; auch hat er seine abgeson- 
dert gelegenen Lavaschlünde zu einem gröBeren Trichter vereinigt. 

Der Aetna mit seinen überwiegenden Lavaflüssen und exzentrischen 
parasitischen Kegeln ist gleichfalls von gemischtem Typus, weil sein zentraler 
Doppelkrater gegenwürtig groBartiger als beim Vesuvio ist. 

Im Ganzen charakterisieren jedoch den Aetna die aus langen Spalten 
sich weit ergiehenden und grolbe Gebiete überziehenden dünnflüssigen, beweg- 
lichen Lavadecken. 

Natürlich kann bei sámtlichen Vulkanen auch der Solfatara- Dypus in den dem 
Krater entsteigenden, erstickenden sehwefeligen WFumarolen beobachtet werden. 


! 
3 
3 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 529 


Die stürkere Offenbarung der Tátigkeit des Aetna vom Jahre 1908 an, 
in den Jahren 1909, 1910 und 1911, hat den Schauplatz der Paroxismen, die 
früher mehr exzentrisch gewesen sind, in die Náhe des zentralen Kraters verlegt. 

Heftig ist die vulkanische explosive Tötigkeit auf dem Zentralkegel des 
michtigen sizilianiscehen Vulkans. Angeblieh soll man auf der Sohle des engen 
Kraters auch glühende Lava sehen können, so daB sich hier der Stromboli 
zum Volcano-Typus gesellt und die exzentrische, parasitisehe Kegel aufbauende 
Tátigkeit in den Hintergrundá gedrüángt wird. 

Das Problem der Ursachen der vulkanischen Eruptionen ist schon seit 
lange her und auch gegenwürtig Gegenstand groBer Meinungsverschiedenheiten. 

Seitdem Beus nachweiesen wollte, dab die vulkanischen Hxhalationen 
wasserfrei sind und dab die weiBen Wolken, die den Kratern der Vulkane 
entsteigen, nicht aus Wasserdampf bestehen, ist auch die Humboldtsche Vul- 
kanologie, welche das Meerwasser und den die Eruptionen verursachenden 
Wasserdampf mit dem Vulkanismus in Verbindung gebracht hat, zumindest 
zweifelhaft geworden. 

Bguw übertreibt jedoch, indem er das Hrdinnere und dessen Magma 
für anhydritiseh hült und das Vorhandensein von juvenilem Wasser leugnet. 


x 


Den auferordentlich lehrreichen Vortrag unseres Ehrenmitgliedes Dr. Lup- 
wiG vor Lóczy illustrierten zah]reiche Originalphotographien und Karten. 


(Aus dem Ungarischen übersetzt von M. PgzYBoRskI Dipl. Bergingenieur, Berg- 
inspektor i. P.) 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


Benkő Ferenc emléke. 


A nagyenyedi Bethlen-kollégium tanári kara a következő felhívást bocsátja. 
közzé : 

cEmléket Benkő Ferencnek, az első magyar ásványtan Író- 
jának ! 

Oh e hazában olyan sok jeles 
Sírján ringatja vándor fuvalom 
A feledésnek tüskebokrait ! 

Petőfi. 

A nagy fejedelem, BETHLEN GÁBOR születésének 300-adik évfordulóján 
emlékezzünk meg egy elfeledett tudósról, a magyar kultura lánglelkű úttörőjé- 
ről, a Bethlen-főiskola dicsőséges multjának egyik legérdemesebb alakjáról. 

Ő írta nyelvünkön az első ásványtant, a Magyar Minerologiát 1786-ban. 
Kétkötetes Magyar Geográfiája is egyike a legelső ilynemű könyveknek irodal- 
munkban. 

Ő teremtette meg hazánkban az első természetrajzi múzeumot Nagyenye- 
den. Az erdélyi közönség okulására Parnasussi Időtöltés címen kedves és tanul- 
ságos évkönyvet ír és ad ki. Tndományos érdemeit a külföld is elismerte, mert 
a cJénai Tudós Társaságv tagjává választotta. 

Emellett korának elismert legkiválóbb egyházi szónoka és a szemléltető 
tanításnak valóságos művésze. A magyar professzor példaképe. A. szorgalom, 
szerénység és bölcseség megtestesülése. 

5 mindez érdemekért cserében emlékezetét az ő tizenkét kötet nyomatott 
munkáján kívül nem őrzi más, mint néhány irodalmi adat és egy szerény 
életrajz. (Természettudományi Közlöny 1911.) 

Elfeledett sírja jeltelenül várja már-már századik évfordulóját csendes 
elmulásának. (1816.) 

De mi reméljük, hogy a százéves fordulón az ő elfeledett neve újra 
föléled és a hálás magyar társadalom drága kincs gyanánt fogja őrizni emlékét. 

Övezzük babérral nemes alakját! 

Állítsunk emléket Benkő Ferencnek ; 

Minden művelt és a természettudományokért lelkesedő magyar ember 
hozzájárulását kéri 

a Bethlen-kollégium tanárkara nevében : 

Nagyenyeden, 1913 december 1-én. 

Dr. SziLtÁDY ZOLTÁN MOLNÁR KÁROLY 
természetrajz-tanár, főgimnáziumi igazgató. 


manltáadéánákkékhen 4 


dl üket e aa 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 531 


VERSÜHIEDENE MITTEILUNGEN. 


EKin Franz Benkő-Denkmal. 


Die Leiter des Bethlen-Kollegiums zu Nagyenyed richten anláBRlich der 
300jáhrigen Geburtstagsfeier des groBen HFürsten Bethlen Gábor an das ge- 
bildete Publikum einen Aufruf dem vor nahezu 100 Jahren verstorbenen Pro- 
fessor des Kollegiums: Franz Benkő ein Denkmal zu errichten. 

Dieser Gelehrte war es, der 1786 die erste Mineralogie in ungarischer 
Sprache verfabBte. Auch seine ungarische Geographie (Magyar Geográfia) in 
zwei Bánden ist eine der ersten dieses Faches in unserer Literatur. 

Er war der Schöpfer des ersten ungarischen naturgeschichtlichen Museums 
in Nagyenyed. Zur Belehrung des siebenbürgisehen Publikums redigierte er 
eine belehrende Zeitschrift betitelt: Parnassischer Zeitvertreib (Parnassusi 
időtöltés). 

Seine wissenschaftliche Tátigkeit fand auch im Auslande Anerkennung : 
die Gelehrte Gesellschaft in Jena erwáhlte ihn zu ihrem Mitgliede. 

Hoffentlich wird sein verfallenes Grab im 100. Jahre seines Todes 
(1916) nicht mehr unbezeichnet stehen. 

Beitráge zu diesem Zweck wolle man unmittelbar der Kassa des Bethlen- 
Kollegiums in Nagyenyed zusenden. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt 
az 1913—1915. évi időközben. 


FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- 
műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára és az egyetemes s vegyé- 
szeti szakosztály dékána, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- 
Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. 

Másodelnök (Vizeprásident): IGróri SzorracH Tamás dr., királyi tanácsos és 
m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 

Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁáRony dr., m. kir. osztálygeológus. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : Maros IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. 

Pénztáros (Kassier) : ASCHER AwraL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztaly tisztviselői. 


Funktionare der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident): LENxHossÉK MiHÁLY dr. m. kir. udvari tanácsos, egye- 
temi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. 

Alelnök (Vizeprásident): BErra Lasos, nyug. főreáliskolai igazgató. 

Titkár (Sekretár) : Kapió OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. 


A választmány tagjai (AusschubBmitglieder) 
I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 


(ín Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 


. Inosvax Lasos dr. a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, ország- 
gyűlési képviselő, kir. József-műegyetemi ny, r. tanár, a M. Tud. Aka- 
démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat főtitkára ; 
a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 

2. Pannisi INgevY Béna földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- 
s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGvác dr., v. b. t. t., nyug. 

m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 


— 


Gazdaszövetség elnöke. 


(0 4) 


bel 


5933 


. KocH AwraL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes 


tagja, a Geological Society of London kültagja. 


. KRENNER J. SÁnpoRk dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár 


és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 


. Lóczi Lóczy LaJsos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 


Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar 
Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 

Telegdi Rorm Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. fő- 
geológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 

SEMSEI SEMSEY ÁANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 
tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 

SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, 
nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- 
toló tagja, 


II. Választott tagok, 
(Gewühlte Mitglieder.) 


Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 


. FRANZENAU AÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- 


nyos Akadémia levelező tagja. 


. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus. 


KoRmos Trvapag dr., m. kir. I. osztályú geológus. 

LIrra AuRÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. 

LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező és a 
Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 


. Maugirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár, a tudomány- 


egyetemen az ásvány- s kőzettan helyettes tanára, a M. Tud. Akadémia 
levelező tagja. 
Párrv Móg dr., m. kir. főgeológus. 


. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni 


Földtani Társulat örökítő tagja 


. Timkó ImRE, m. kir. főgeológus. 
. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. 
. Zrmányri KÁRony dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- 


s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 


Földtani Közlöny. XLIII. köt. 1913. 35 


1900. 


1903. 


1906. 


1909. 


1912. 


A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT 
MUNKÁK JEGYZÉKE, 


VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE 
AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 


I. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- 
nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottan? 
petroleumtartalmú lerakodásokra. 

II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének 
geológiai viszonyai különös tekintettel az ottani 
petroleumtartalmú lerakodásokra. 

Mindkettőt írta Bőcgn János. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet. 
Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 
(Arbeiten J. Böcxs über ungarische Petroleumgebiete). 

Die Geologie des Tátragebirges. I. Binleitung und 
stratigraphischer TeilII. Tektonik des Tátragebirges. 
Írta dr. UHria Vixrok. Megjelent a Denkschriften der mathematisch- 
naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- 
schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 
1900-ban. 

I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint 
természetes hőakkumulátorokról. 

II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. 

Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNpoR. Megjelent a Földtani Közlöny 
XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. (Abhandlungen A. KALECSINSZEY S - 
über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen). 

Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner 
(Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). 

Írta dr. PerHő Gwxyura. Megjelent a Palsontographica LII. köte- 
tében, Stuttgart, 1906-ban. 

Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani 
viszonyai és ércetelérei. 

Írta Pánrx MóRg dr. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- 
nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit 
M. Párrvs über das siebenbürgische Erzgebirge). 


Szerkesztői üzenetek. 


A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott 
ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja-azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, 
amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai 
vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. —- 

Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- 
nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- 
tásakor velem közölni sziveskedjenek. 

Ugyancsak a választmány 1911. május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, 
hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek, 
A. különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos 
boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a 
régi határozatai érvényesek. 

Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, 
ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német 
nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés 
határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két 
íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából 
fedezendő. 

Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- 
iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. 

Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat 
tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- 
kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra, 
irányadó a Földtani Közlöny 1911. évi 41. kötetének 578—590. oldalain 
közölt helyesírási szabályzat, a melyet az érdeklődő munkatárs uraknak 
szivesen megküldök. 

Kelt Budapesten, 1913 december 20-án. 

A Szerkesztő Bizottság nevében : 
Papp Károly dr. 


elsőtitkár. 


Zur gefálligen Kenntnisnahme. 


Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, da8 er es nicht 
gerne sieht, wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Földtani Közlöny erschien, in 
demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb 
die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. 

Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- 
fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 
4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titel- 
aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. 

Das Honorar betrágt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro 
Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, 
deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen 
umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus 
dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. 

Manuskripte werden nicht zurückgegeben. 


Budapest, den 20. Dezember 1913. 
Dr Ke vaPapp 
erster Sekretár. 


39X 


536 
A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. 


Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani lársulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten 
IV., Váci-utca 32. sz. 


Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft. 


Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, 
VII., Siefánia-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- 
folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beztehen. 


1. Erster Bericht der geologisehen tiesellschaft für Ungarn. 1852 ..  5kor.— fill 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 c — e 
-. magyarhoni föltinú társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott—Vergrifífen. 
3 8a a a [/ IT. (kötet. 1863. € S AD EGK 
4. a a TELE ége sekotat 
1867—1870. Ízótétenént sz DEO" Band. se eszet EZ, 25 BTO AGRÁR 
5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 15 c — o? 
6. f a V--IX. c 1875—1879. Elfogyott— Vergriffen. 
7 , a X. . 1880. Kötetenként — Bo; Band sz 25. rat Rt 
8. c a ge rtssiketene Ét es 1Ó c — e 
9 : a XL 8B2 Kötelenként —- úro (Bani 2227 TO G ÉG 
10. , . XIII. c 1883. c egg seg 2 12 c — a 
11. a a XIV. :. 1884. Kötetenként— pro Band  . 0 4 r — . 
19. űj a XV. e" 1889. u u 98 En 0 a — a 
T8i a XV 386: ( CARES A SE ÉSE ő LE KÉTSS CI 
14. a XVII. XXXVII. EE KENE ÉG ÉS ri BENKE 10 c — a 
15: Fgbásző Értesítő I—III. . 1880—1883. ú SANÍSEN ASZ Toy SZER 
16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. ÉVI ÖSSZES kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. —  (General-Index sümtlieher Publi- 
kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — :. 
17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky 
Jenő. 1903." et Tldag za EERRT 
18. érsz zu den Bünden XXIII—XXXII des Földtani Közlöny. . Dr. E 
Cholnoky. KIOZZNEZEG ESÉS ki 3) 93 sz B sag SZE 
19. A magyar korona országai földtani "viszonyainak rövid vázlata. Buda- 
DESGSÜSJZ SL ez 5 EE Tt ezzek SE 0 
20. Geologiseh- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
in. Os OZUnNngaTrOs vo na ABORSPDTNy AG 4 zést EKET EK 6 ag 
21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén 
csoport. Dr. Koch Antal. 1900... § ELÉNK HEC 18 0 
22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen  Landesteile. 
II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900. . .. LENE 
25. A Magyarhoni Földtani Társulat 59 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 — a 60 a 


Geschichte der fünfzigjáhrigen Tátigkeit der. Ungar. Geologisehen 
(iesellsehaft. Dr. Anton Koch 1902. fa STEG ő 


24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub 
Móric. 1905. (Die (Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten 


und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905.) c. ... éz 1028 a: Nyet SZAR 
25. A selmeczi bányavidék  éretelér-vonulatai. (Die.  Erzgünge. von 

Schemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- 

kép. szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroBformat . ... 10 c — e 
26. Néhai dr. Szabó József és Melezer Gusztáv arcképei — ... AL vNEE— 
27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Kalecsinszky Sándor dr. 

arcképei súly szzg a d vAKE S 


28. L. v. Lóczy—Kk, v. Papp: Die im . Ungarischen Staatsgebiete vorhan- 

denen Bisenerzvorrüte. (Sonderabdruck aus The Iron Ore Resources — Elfogyott 
of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textüigaren — Vergriffen 
29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két 


. — táblával és hat ábrával Budapest TO10N SS MEg KE 
30. Souree de méthane 4 Kissármás (Comitat de Kolozs), par Oharles 
de Papp. Aveec les planches I, II, et les figures 10 a 15. SE Se 


ő 4 fsuá 4 í 
"UN ÁRBA A 
85 A 


I ps KE ÖK ri 4 
ol diését rtILGA 
I EéGT éü ús; SALA 


MénHEs Gyura dr.: Kövesült kagylósrákok Ázsiából ... . 


9 [ei 
issza, 


0 E AI OG OT HW 


Dr. Julius MÉHES: Fossile Ostracoden aus Asien 


Fig. 1—2. 
1l6 
2. 
Fig. 3—7. 
3. 


1 63 OT ja 


Fig. 5—9. 
8. 

9. 

Fig. 10—13. 
10. 

1118 

Ú2; 

13. 

Fig. 14—15. 
14. 

15. 


Fig. 16—18. 


A IV. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


. ábra. Bairdia amatolica n. sp. 

. Bal kagyló oldalról nézve, REIrcH. 2/3. 

. Kagylók felülről nézve, RErcnH. 2/3. 

. ábra. Cytheridea turkestanensis n. sp. 

. Jobb kagyló oldalról nézve, RrrcH. 3/0. 

. Belső peremlemez belülről nézve, RErcH. 3/3. 
. Zárókészülék szerkezete, REicH. 2/3. 

. Kagyló felülről nézve, REIcn. 3/0. 

. A kagyló felületi díszítése, RErcH. 1/6. 

. ábra. Cytheridea astatica n. sp. 

. Bal kagyló oldalról nézve, RErcn. 1,/3. 

. Kagylók felülről nézve, RErcn. 1/3. 

. ábra. Cytherella Beyrichi (REuss) var. elliptica n. var. 
. Kagyló oldalról nézve, REIrcn. 1/3. 


a felülről GF RETeH. 1/35 


. Belső peremlemez belülről nézve, REIrcH. 5/8. 
. A kagyló felületi díszítése, Rrrcn. 1/6. 
14—15. 
. Bal kagyló oldalról nézve, Rrrcn. 1/3. 
. Kagylók felülről nézve, RErcH. 183. 
16—18. 


ábra. Gytherella karadarjensis n. sp. 


ábra. Meg nem határozható kőbelek. 


ERKLÁRUNG DER TAFEL IV. 


Bairdia anatolica n. sp. 

Linke Muschel von der Seite gesehen, RErcn. 2/8. 
Muscheln von oben gesehen, RrIicH. 2/3. 
Cytheridea turkestanensis n. sp. 

Rechte Muschel von der Seite gesehen, RrrcH 3/0. 


. Innenlamelle von innen gesehen, RercH. 3/3. 
. Schliessapparat RrIcH. 2/3. 

. Muschel von oben gesehen, RErxcn. 3/0. 

. Schalemvandung von aussen ges. RErcn. 1/6. 


Cytheridea astatica n. sp. 

Linke Muschel von der Seite gesehen, RErcnH. 1/3. 
Muscheln von oben gesehen, RErcn. 1/3. 
Cytherella Beyrichi (Rxuss) var. eltiptiea n. var. 
Muschel von der Seite gesehen, REIicnH. 1/3. 

( c  oben gesehen, Rexrcn. 1/3. 
Innenlamelle von innen gesehen, REIcnH. 5/3. 
Schalemvandung von aussen ges. RErcH. 1/6. 
üytherella karadarjensis n. sp. 

DLinke Muschel von der Seite gesehen, RerxcnH. 1/3. 
Muscheln von oben gesehen, RercnH. 1/3. 
Noch nicht bestimmbare Steinkerne. 


— ma 428 oldal 


.. pag. 506 


Földtani Közlöny, Band XLIII.kötet. Tafel IV. tábla. 


14. 16. 17. 18. 


[ath. Grund VI utódai Budapest 


A V. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok .. . .. ....  —  -. 431—444 oldal 
1. ábra. Táblás kristály c és e sűrű ismétlődésével. 


2. c Az egyik [a:c)] él irányában elnyúlt kristály, finoman rostos 
u lapokkal. 


3 és 5. a  — Az egyik [r:c)] él irányában elnyúlt kristályok. 
4,6—9. c Vékonytáblás, 10—11. ábra vastagtáblás kristályok. 
ERKLARUNG ZUR TAFEL V. 
Dr. K. ZrmáNnyrI: Hámatit vom Kakukberge ....... . — - nm .. Seite 511—523 


Fig. 1. Tafelförmiger Krystall mit dichtem Alternieren der c und ? Fláchen. 
c 2. Nach der Kante [a:c] gestreckter Krystall. 
Fig.3.und5. Nach der Kante [r: c] gestreckte Krystalle. 
c 4, 6—9. Dünntafelige, Fig. 10—11 dicktafelige Krystalle. 


Földtani Közlöny, Band XLIII. kötet. Tafel V. tábla. 


74m1 1 K dol án TE EST let E ENVETTÉÜ ak ZTE té 
himányi K. del. 1ath. Grund VI utódai Budapest 


mm? A 


. 


A VI. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok ... . ... . . .. 431—444 oldal 


5—7. ábra. Táblás kristályok nagy r és kisebb e lapokkal. 

1—4, 8—10.és 12. a —— Lapos, rhomboéderes kristályok uralkodó c és nagy u 
lapokkal; a 10. ábrán a c és w lapok lépcsős ismét- 
lődése látható. 

11. a — Lapos romboéderes kristály, erősen rostos és görbült u, 
jól kifejlett r és kicsi c lapokkal. Eredeti nagyságban, 
fotografia után készült rajz. 


ERKLÁRUNG ZUR TAFEL VI. 


Dr. K. Zrmányr: Hömatit vom Kakukberge ..  .... ... . .. .. .. Seite 511—523 


Fig. 5—7. Tafelförmige Krystalle mit grossen r und kleineren e Flichen. 
Fig. 1—4, 8—10 und 12. Stumpfe, rhomboédrische Krystalle mit grossen c und 4 
Fláchen ; in der Fig. 10 sind die treppenförmigen Wieder- 
holungen der Flöáchen c und 4 veranschaulicht. 
Fig. 11. Ein stumpfer rhomboédrischer Krystall, mit stark gestreiften 
und gekrümpten x Flichen, die Basis cist klein, hingegen 
r grösser. In Originalgrösse nach Photographie gezeichnet. 


Tafel VI. tábla. 


. Földtani Közlöny, Band XLIII. kötet . 


Budapest 


Zimányi K.del 


SZÁE 


kurzen degeltó PENN TT SA var hl E TA 04 Ép gs § Bi ret 
j GE JAE AN TREES Á HATE Kdzböls ENYEEYAN 
ör Lé őt, hg se ekáker ápr sirás ÁTGZTZTÁNÁI 
gevsatáe HEGATAN tradjA TEGJÁKALÁN VETEK Y KAES EZEHEKI a 
Argtsálaz ak da ANES, ; 
inna rineütt GJ Rsátti fg 


tt 


JARAT áge zt rő Te ALT zetét 
E kúnmöjkéra szélű ee adábos ká tssát ál bisep e 


v5 Ae SÖVENNUN ESHAÁLS ád 


ie éé gé 
Úr 


ve i Haiti IK MU sípgte sé 


vi 


él Sera gát TE TK e KEL LÖKKTAT ÉN] 
jak tk ssh Pt atA EÜTV EÁ pi éke zek 


mm 


MEG ői FINGLHARBL TÓT salsjöks, 1 ád gyyzt a Hi köteg Fat 5 Ms Vané 


evi ; ty Hi ETT MB 


54 ős diagosntk SÓ JÁ HeGgt Ante gyűlő s8ú 2 HE 


puli j Gjés vekezjtőt (re a sit zázzát áló DV75i VT a tagefritbt est; hin A va bb 
rávagti 1 514 NY AN LEÁNOZNT JEL Nat jan igdéságai úd mait 11 


éj eds té uyátgsztás: áú a zel 


A VII. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok 


E 431—444 oldal 


1—7. ábra. Az egyszerű 8—11., ábra az ikerkristályok c lapján gyakran 
látható orientált-fekvésű kiemelkedések és rajzok. 


10. Egy ikerkristály egyrésze az a lapra projiciálva. 
12. c Egyszerű kristály c, e és x lapok sűrű ismétlődésével. 
13, 13a,14és14a. c  Táblás kristálykák az andezitről. 


15. c Táblás kristály üreges " és homorú gy lapokkal. 


ERKLÁRUNG ZUR TAFEL VII. 


Dr. K. ZamÁnYyi: Hiámatit vom. Kakukberg —— 2 — 5 s zza a S6ite DÁd- 598 


Fig. 1—7. Orientierte Erhöhungen und Zeichnungen an der Basis der 
einfachen und verzwillingten Krystallen. 
Fig. 10. Ein Zwillingskrystall auf die Fliche a projiciert. 
c 12. Einfacher Krystall mit vielfacher Wiederhohlung der Flichen 
c, e und x. 
Fig. 13, 13a, 14 und 14a. Einfache, tafelförmige Krystalle vom Andesit. 
Fig. 15. Tafelförmiger Krystall mit Vertiefungen an den r Rhombo- 
éderfláchen und concaven gy Fláchen. 


Földtani Közlöny, Band XLIII. kötet. Tafel VHI.tábla. 


Zimányi K. del. Lith. Grund V. uzódai Budapest 


. 
dee al a 


a 


ha 


pr 
Cd 
7 
evang ey 


db 


/ 
a 


meal) 


dara he 


ll seásszéneó tenág ét 


k § 
dd d — 
ha hi la 
sek pe 
2 tal 
"he kád E E 
eg 
Pa 
T/ mag zápvés 


úg 


ás 
jé 


(ába köv 108 j KS JAV TF Ten AT 


a 
ú vi 
e. fi fat ug 4 
ed ks 
s 
, 6] 
"B Kik AN, 


Val Es AT het ag TEATRO NÁNÁKRNRRB 


AT ZATroAt A Ta badeduzrólada 11XN Mi KAR B CE Z ÉL ÁGYÁT dij úey tie kg ter Ik BSE f 
MEGETTEK KÉSÉTE LT EVERA, AATAGÉLE ÁGA TEN VENNI e ETLAL VeéTEÉ18 a TE É 
8 Sá Ji Jlaratla ah hatá ryr teja s d 
E ü pesta hó Ltti Í 39 
San Á og at va 2 elsgaltéávt HEAT AS áz ITL elv Dal da BI h Mek Pt ae 
- , . ya s 
a ki 
€ 
e j Ad 
ségét 
4 avi Í T I ag í éY ? 
§ 4 11 já! ! Í ús . i 
út B-osd et ALATTA IX FLENY ELH tel 
B sz va gúdtáietá LE TTLÉPVTES MG EZT E evést ős PE 
hütlen ágya" dokatóya Hettita stét é 
sa: é4 14 íg l [/ etwa Ty 9 áfás te §j éi bd 4 7 
bart [árnűl es (7 orát ütáníús 12ggi I at 
ILLET EE dia! [ilag EME é Mt MELL T ti Kedd td 99—K eVáá then A 
va ; 
a 
) 78 
A hadi 
ho 
vi 
ES 
a a 
é vag 
A : ; 38 
ű "gy 
,! d 
1 
. a ú P 
ű A 
lány 
ú 4 
A vy FAR 
Vé 
hő . j 18 
14 
j hé 
ft a 
mis z e , " a 
- rea tiszdl) j úda ; 
e we va ze Per MELY a 
s ép E EAT TTL TESZ a" TELS ki 4g 


A VIII. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok 431—444 oldal 


1. ábra. Hemimorph kifejlődésű kristály "j (4371) skalenoéder egy lapjával. 

2. c  [c:r] él irányában elnyúlt oszlopos kristály, a bázison lépcsős 
lapismétlődésekkel. 

3—8. c —— Ikerkristályok c (0001) szerint, horizontalis projekcióban. 


ERKLÁRUNG ZUR TAFEL VIII. 


— mm nm Seite 511—523 


Dr. E. Zimányi: Hömatit vom Kakukberge.. . 
Fig. 1. Hemimorph ausgebildeter Krystall, mit einer Fliche des Skaleno- 
öder tj (4371). 
a 2. Nach der einen [c:r] Kante gestreckter, süulenförmiger Krystall, 
an der Basis mit treppenförmigen Wiederhohlungen. 
Vig. 3—8. Zwillingskrystalle nach c (0001) in horizontaler Projection. 


Földtani Közlöny, Band XLIII.kötet . TalelVilltábla . 


Zimányi K. del 1 Iath. Orund V. utódai Budapest 


VE 
f 


11 


t- LENT 68 lve Ebt őek ges i 
d sre MEZEI Henk gé AÁtiKas. 
k MTA] Badá 11. 1 bv ; vé sú 
VERTE etesse TZIRGÉGIK HÁ g14221 tig Hé 
adot JEZOTÁNE c 1ztglbs bi kills SZALKOTUT eti 


orség 


Sz üköNe 


4 


vik PG ESÜS dthezűk : li új a rzMi f 


NZ hő öSlöÉLZASAENB ; gé dsg. Pé HOK 
SZZEEKÉTE A gs HETENTE EBB A a ése, gat TELGHG] spásáslők 
Ezé f kez E ező § 

Als ; E. 4 ba ENTENÉSS 


" 


ME tag sázél matt 


MARE HIS AZA 
me fr zés 


A IX. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok . 7... . .  431— 444 oldal 
1. ábra. Rhomboéderes kristály uralkodó r lapokkal. 
2—6. c  Rhomboéderes, táblás és oszlopos ikerek r f10TL) szerint. 
Ve e 


SE 152 
a 


Dr. K. ZIMÁNYI 


Bis 
Fig. 2—6. 


Fig. 
(( 


K 


: Hámatit vom Kakukberge 


oO 00 A 


Ikerkristály c (0001) és r (1011) szerint. 
Atnőtt ikerkristály r (1011) szerint. 
A Kakukhegy hematitján megfigyelt alakok gömbprojekciója. 


ERKLÁRUNG DER TAFEL IX. 


ÉL EE sg E a sze (szd Sz DOMNOSDÁ AZ 


Rhombozdrischer Krystall mit vorherrschendem r. 

Rhomboüedrische, tafelförmige und süulenförmige Zwillinge nach 
r (1011). 

Zwillingskrystall nach c (00019 und r (1011). 

Durchwachsungszwilling nach r (1011). 


Stereographische Projection sümmtlicher Formen des Hámatits vom 
Kakukberge. 


Földtani Közlöny, Band XLIII ; Tafel IX . tábla. 


Zrmányi K.del lath. Grund V. utódai Budapest 


Földtani Közlöny, Band XLIII.kötet. É Tafel IX . tábla. 


Zimányi K del latk. Grund V. utódai Budapest 


ú 
fs 
ő 
új 
ti 
. 
1, 
a 
Ki w ij vi 
ui ha ő D fi 
§ vel 5 szd ETTE 4 ETT 4 ép Ég te ee 
Be lén mé E " 16-84; da gp It f- Bakó 481 jé AU 01 
Csu j ag uk EV ő s ( én ü 
ra ki - 5 w fi v ti 5 B 
1 fő dni pet án! 1 4 vs i zt K será . ree Éz . Mi i 
af j 1) - Hat Re : vi VEZET hé zés 
a ernyloti aj e. / hev! A K.P vago (7 éskt As isk Ez, dkg JV été 
j keüt . hi ; j tól LAN— És. 8 l 
ER 3 jó als SÉRE VÉN" 
j A (41 pre e § ke. NEsteeti $ 15 ERAT ÉN aló ai ke 
mét 81) a 48 LA SALPLA) HET 42 HET 81 SJ Vat ES OS 1 ) 7 
Em KON Gs  adissel 4 ANTALT A ELASROS ASE MATT ÓE TEK 
8 i 9 
: A EM4) c) ri f j Fk 
: [j 
. ni hé 
$ ő 
2 1 Aa A 
é - fa 33 ! 2142 apáca Tahi "1 egukk 
! x 
A r 7 at A 
49 k 9 
ar HT tü megy 
új A 
69 13 sa tbe A ai 
4 sguk 9 da 43 8 f. mp . 
his 
09 
íj 
e , 
a ! 
f É (a 
19 . 
"a kt [j 
K f aA 
e 
- Wan 
jj 
f CB ad) 
r 
458 fy szadi 
ay 5 A 
i í. 
? - 
H fi ú 
14 § ző í 


A X. TÁBLA MAGYARÁZATA, 


ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Kakukhegyi hematitok 3 me zen 431—444 oldal 


1—8. ábra. Táblás kristályok fotografiai reprodukciói kétszeres nagyságban. 
9. c  — Ikerállásban az r (1011) három lapja szerint a bázisra nőtt apró 
kristálykák sorai. Fotografiai reprodukció eredeti nagyságban. 


ERKLÁRUNG DER TAFEL X. 


Dr. K. ZrmÁnyi: Hömatit vom Kakukberge ... .  ... . .. .. . Seite 511—523 


Fig. 1—8. Photographische Reproduktion tafelförmiger Krystalle in zweifacher 
Vergrösserung. 
Fig. 9. Dichte Reihen kleiner Krystállehen auf der Basis nach den drei 
Flichen des Rhomboéders r (1011), photographische Reproduktion 
in Originalgrösse. 


Höldtani IKozlony SBandészt EE kötet. erat els e talolat 


Dr. Zimányi K. 1915. 


ai et tát 


ri 


8 


ú 
u 
a 
f td 
b 
4 


ék 


e 


4 
ő 
ül. w" 
cg e 
ör 4 
, 
, 
4 
gi 


i 


DRAKSÉS b) SE Rák: EZÉSE 


— 1918 JANUÁR—MÁRCIUS. 1—3. FÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


, 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


ABB Bt EGYSZERSMIND 
6k i A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 
3 lé A SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG 
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 
SZERKESZTIK 


eg PAPP KÁROLY dr. írt MAROS IMRE 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


BUDAPEST, 1913. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


. ] — FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) 5 
ZEITSOHRIFi DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT , 


ZUGLEICOH " 


AMTLICHES ÖRGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REIOCHSANSTALT. 


UNTER MITWIRKUNG DES 


al 


hus 


HDACTIONS-COMITÉS 


REDIGIERT VON 


2 up E. v. MAROS 


kh" 
NSESELLSCHAFT. 


PLATE Xi 


71913, 


AOHEN GESELLSCHAFT. 


Larus delawarensis, §, sa .£ 


Fig. 2.  Larus delawarensis, ? , ad. w 
Fig. 3. . Larus canus brachyrhync 
Fig. 4.  Larus canus brachyrhynchi 


szt B 


Fig. 6.  Rissa tridactyla tridacty 


Fig. 5.  Xema sabini, ? , juv. 


Fig. 1. 


A 
— VNEEEESZOT CI OMUKNÉLL ZP TZKZOETOK SZEN THENEK . 
II, ker., Stefánia-út 14. szám 
ény címzendő, 


on bittet man mit folgender 
6: VII., Stefánia-út 14. 


b 


J 


. PopEx FERENC: A brassói hegyek neokom márgája (a 3. ábrával) 5 


. FENnyYvES JAKAB: Az E januári földrengés Kolumbiában fa É 


d 


MATA Béra dr.: A ditrói AZndt két ek ejetszéske gs 
"VoGL Vixrok dr.: Adatok a tengermelléki tithon ismeretéhez - 
PopEK FERExc: Új liasz rög a Bárcaságban (a. AE 0; áá FE 


ÉHIK GyutzA : A brassói preglaciális fauna (a 4—65. ábrával) Vesta 
KoRMóS TIVADAR dr.: Sciurus gibberosus. Horu.. Éj; angyarországi 


(a 6. ábrával)---  --— --- --- teak SZ az 


Társulati REÉTÁBB 7 ézszts 

A) Tisztújító közgyűlés 1913 február TE ÉSE ZS TE AL E e 

B) Szakülések: 1. 1912 november 6-án ; 2. 1912 december 4-én ; 8. 1912 d 

ber 11-én; 4. 1912 december 18-án; 5. 1913 január 8-án és 6-ik januá 

€) Választmányi ülések: 1. 1912 november 6-án; 2. 1912 deczembe; 
8. 1913 január :8- -án és 4. pees január 29- ÖÜESt EZD ELÉRHET A GHZ 


Ü Gieelópisi események. 
1) A mast. Poldtami Intézet 1913. évi költségvetése. k dv- VEB 
B). Gsőlósusok tanulrányúűtja Olaszországban "2 : ja LV a SRLÁKÉSE 
Cd SSZOT Lk / tamz tiság ajaknulás. ag 2 hey s tál Be 
1 ő Tr v v 
$ c 2 y 144 i táj EE ÁS DEE ti : í 14 £ 


Dr, Bnasz BOHAFABZAK : Í röffnangárede des Prásidenten 


Abbandiangon. f 
ús 7 is pó 
Úr b. Mutxiéz: Zwei neue Gemengteile 1 sent vi És DItró Mé Sato LEE sa s 
we, )GI Deoltrage zür Kerntais dés Titbons 1 de No vaki He der Adslő ia ke 
e. Ponnx; ÚUber ein netrss,Vorkómrien; Von £ szegghein 10 :Borzonlandem 9 
1-4 ME set B 430 
4 kék j dé Et 3 7 aa 
Kt. Pooak ; Der. Neokora Mgyfe. 884 Brufbóei - ersz § 38 águr 3). - 488 
IT. HAL Die prüágisz ala Fauns vén BrassÓ (Hi t4 474 7.§ EA b 38) szeg í ; 
, . é a § 908 e 
fut. Közpmós: Sciurus gibberosuz Hova ipa. MiOGÁG z 2 z 70 ől0I Wigur 6) 33 08 "zak 
Í. 4 ANXNI Das Erábeben vor:Kcirúnbiá am 9" é És sek jé HFig.7 —:9) 1545 k. Perszú 
253. 3.§§ Pv S ge ál 
ét zá gAG 3 
Geralisokatti. B ádst s ként 
re d 4 § CLA ragi 
3 ől teát i öségé8S 5 gk 
3. Général vérét muntang der e? EA 2 29294 az angt 
k íz 8889 íz éz 
ú G eelógis É § £ £ £ z g, 
Das Budget der kel. Ung" (eólo; Aa pa É. És Én 190 
pit 
e 9 aim h b 4 
ús. ág, ág ág, ds, as di 
effele pi 


E ANBKEST 
va a 
esos 

Fé 
a 


irá 


"egos "Pe poig 

. eHI9A-pesdog ennyi 
. —— UDIM "Árogyegurozs 
JI GUI] "egIOSD "esseY 
tzoJ0de]J, 9umIg 

BESES ZÁS VET 

ejHjIeg "RdIOSJ eSSPY 
OsseIg peIv 

s Zea 10ÁD 
Houjozs 

O9II9PL2D 

posg s29d 

oAofexes pessrog 
ejjieg "egIzos) "esseH 
NEISIMRIS JASIZSIN 
9umig "geasez 

ULAJUH 

1S91IT. 410ÁD 

HPuIOZS VIEHÁSUN 
oHsoig 
SSEL-SODfTuguszsuny 
TRAJRH 
192994 
OSS?IAG "IBASZOTOM 
ÁJOdéN "edioy "9UInIig 
SSE [-SOTH1Uujuszsuny 
ursog eginy 
HOUTOZS "EJRHÁSEN 

i eIVPLVI 


gi 


z 
NI AAA JAS AJ AIR 


menetrei 


a 


TA a ár ÉL A be 


, 


tak 


ez 
u 
szg 


U9IM  "ÁforegurozS]] . 
2 "uoxdos jenytáok 

ő ágrt. "JAA UIAT 9UZJOMET OIP 
EZ ha5SIZSIK 4sosexng "perv 909 
57 7 OTNOPHD [dés 
ft WMIOIVUIOY ST 
I s sHed 9TOT 
LIPJÁSEN (407 
— CG [fiodeunuezsuoypersrog FOG 
5. án: 6 H9zsa ezsjodvg TOGT 
. pam] oAo(exegs eypegvzs TO7T 
vi HOUTOZS SIg 

aHsolg 97 

197994 07£ 
: UBAJEH Te 
urniog emmy TO£ 
SOJOHSIY 916 
Jsoxexng "pery F09 

sot kdZt p 

ESSLY "SJAUUIAT 

"Areufneljesojus tl 
ve! Zex1D SULIU9J POLT 

48 "—. OIAPAD 91£ 
eHI94-pradog "essey oz  ! FOST 


, 9HSIIg 
HOZSA BUNNY UML 
. U9IM "ÁRU egurozs 
: UVAJRH 
 a0Aefexes "s9prarn 
. J98IZSJA STAOJ, "PELV 
í9 


001 IGoPe 
srGl[! 800T 
oeG[] OT 

oeG[ FIE 
ozG[] PIG 
AzS loz ll 719 


" ezotodej, poxmjzuoremg 


TES GO E 
VEZE a E e jags kez bAL ÉSE I 


"T9asogpagoszor-jsadepng 
TSEINDPDUI JOJRUOA V 


"HIP9YoIZOH uogodeu 
-ZOH. TJOI9 douun s2 UOjeguiozs Hes (9 
"HIP9HoIZOY UOHOdeuzos 11019 douun s? 
UOJEGUIOZS HVSI STHOVJOZS TOJRILHÁSEN (c 
"IPI H91ZON 81-eT Jagulazjdozs Sejoxezog 
191-eT sn(íeu uoyodeudouun s? -IESPRA (; 
"HIP9H 
-9gZOH uoygodeudouun S9 -IESLA HBSD (g 
"TIP9T9IZOT 
31-eT Jogurozdozs SeI0xeZ9gd T93-GT sniunf 


"HIPAHOTZOK 191-T sntunf (z 


OIITOPOD [ c JoocI (EPIT 

SZISOTA [ex ge eEe 
ezorodeg, posnyuojemeg [ a IepOTI TIT 
UIEHÁSEN ] a Igo0lj 91t 
SSEL-sorujuszsuny [ 4AzS [o001I 816 
eHI94-PeIdog "eSSLY ! AAD ag ! zR0GI 
9S9ld ] AZS lJoe6 j VzG 

uoxdos aim [ A£49lor6 ] g 
NELISTUVIS JASIZSIK [. c Iac8 ! 9041 
ursog egyny ] c Iseg ] 908 
poxag s9zsgd ] s Isz8 ] 9067 

OSSPIG ILASZOTON ] a loz8 ! GIE 
9UZIOMBT SILHUNM [AZS loTr8 ! 90PF 
ezojode], poxnzuojeteg [449 [co$ :7OTI 
jsoreynyg "OSSVAg "PLIV [ a logsz [o $04 
AZJAOHUIA VIJOS PLIJSTAE ] a IgpZ ! 806 


9II9P2D 

Saaguo9T 1sáurozig (Aus 
"  JS9I1J, 7449 "SULIU9g 
oAo(exes eyog pPveasog 
OSSBIG PLIV 
SZIAOHUIA S29g]/. 

"eUIOYJ "OUMIOT, 9uNnIg 
PdIOSD) "BSSLYH 

ejiseg "egsosn) "eSSeY 
uosdos Z8XID9 U9IM 
ose 

ursog egyny 

UVLATOUJ 


UVLAJRH 

9HSIId 

poxnjuojemeg "ezsrodeg, 
ESSEH "edJos) Vjiseg 
IBASZOJOH "I2AS9S9S 
LTI92P2I 

JS9MIT 7Z82I1D 

pessjog "eyos 
IsÁurszig "SIx9gur9T 
SOJOHSTH 

s294d 9UINI4 euroy 
eHUNY UIsog 
ÁSLgIOT, 35911 

pexy "osseIxg 

S294d HI9ZSH 9ZIJAOHUTA 
197299d 

9HSIIg 

BSSBH "egJOSD 

ZBID "U9IM 

eIILPVD 

J99IZSIN "9UZIJOMBT 
poJg 9umnig 
BILHÁSON 
poxmzuojereg "ezstodeg 
9HSoIg 

eHüNY ursog 
SIU9J9ZS 

pegy Jsogeyng 
pvasjog eyos 

JOSIZSJA "NEIISUBIS 
ZBJD "UJIM 

esse THI94-peidog 
EpiUuÁleary-yonig 
UuazI91gorg 9s591exng 
HOUTJOZS 

eNepP9agDg 

192294 

poanjuozjeieg ezoIJOodweg 
VILHÁSLN 

AAS 
SSeL-sorgruguszsuny 
SULUIY94g Z2I1D 

ESSLH "PHI2A4-pvadog 
UVAJEH 

s99d H9zsA 

UJIM "SII?4d "UOPUOT 
eypegezs poxg 049leges 
peayv jsoxxng 
UuoJdogs "U9ImM 

LSSLY "SJ9GUIAT 
ÁTOd?UuTJULISUOY 
eHÜNY Ulsog 
pexy jsosexng 
LII9P29 


E 
[ds] 


AMA BA (aaa BA 


[ej tel a] éj 


alat olataol s? 


a 


151 


DDDDTETEDSDETT 


10 
Fa 


Szá 8 zzzszöüt : Te [. 


4 


Met 


KK AóSG ] ZTOR 
"azg IőzP ILSTS 


"1919a 
"BRAISOJPAJOSZO[-jsodepng 
IS9Z9HIJI9 JOJLUOA V 


(90eg 
jora "MIPAHPIZON ON 
tane -odeuzoy Mmejn douun s2 UoJ9y Hes) 
$0ST "HIPAHAIZON 31-eT J9guIoazdoazs SejO0JIezag 
369 191-er sn(eur uogodeudoauun S9 -ItStA (9 
FÜéT AIpoxorzon Így T enrunr (e 
206 uoyodeuzoy 11019 deudouun S9 -JtsBA 
eln [1 es2 SrpIgguotPH-Asodepng IJÁSEAIOL 4 
Ti "1TPAH 
T00T -9IZOH uoyodeudouun S9 -IESBA HBSD (g 
öseéten e "NIPONSIZON 91-eT 
106 JIagurajdozs  gejorxezog 103-ei sniunrf (z 
$09 "HIPoHoIZOH uvldeu HIpos 
kek -euIr douun Sso0lJ9H s9 deUuIEsSBA UJPUTI (z 
7 Ppexv UazdaId9]] .. c 
TGI "dunyASek 59 jos IL 309 
6 9Hsdig [ s [srOLlI c 
(20678 d ; ZOJOHSTA [ AZS lozOL] 60P 
eOP uosidos "Ájayjegwmwozs A] ., c 
6007 pré tEDt 59 [sot] s 
(egze egpegezs ] AZS [cs6 ] €I6 k. 
60TT ezatodeJ, 9umrg [AAD ee6 ) €001 jú 
sz egynd ezeyési s ese ms 
Cl 0 a . 
íz ueaeH ] s Isp8 ] Ize é 
209 IVASZOTOH gs9eynyg / a ÍIseg ! 6IG 
206 sed! s loz$8 Í SIOT 
GOZT tsseH edios) enaeg [ s lIerT8 ] SISI 
e pváslog "0A9lexms a lor2 ] TI6 
6L0€T SULUU9g ZLID] s [o08 ] 60£I 
GT oysog] s lowz ] Iz , 
ITS ULAJLH s lovZ Í 6IE 
(rOTISG OII2POD ] : logsZ ] £IE 
67e SSeL-sorgruguszsuny ] a Iggz ! PLI6 
Lc6 AGASZOTON "osseig [ a lozz ] eIg 
IITT OITOP95 / AZS IgoZ Í eIE 
ITG 9UMIA TSAIIT VWUOY [449 [ooZ ] £001 
vez gessez 9umig [ a 1os9 ] 2001 
6I6 essey [Áns "9s9gui9r]  [AzS log9 ZOP 
081 ESSEYI . 
T0cT ) "exte4-pvdog úrágusik M9 hoe9 [5091 
Gee U9IM ( c [sz9 TT 
J0SIZSIN melsiüejg [ a Igr9 ] ZOLI 
UIOJLUIOH [ c [509] ZT 
192994 [ " 1009] €Ie 
ÁASegJoT [ s IgaG] 6I 
pesdrog poxg eyog [ s IazG ] 606 
pexry "ossexig a 609 
ezstodeg, Hazsy [ e S06T 
uveajen Í 4AzS 60£ 


PEIVAÁSEN T9327991g9 [/7sAJ, 
eyüNnyY ursog [AA 


Rákospalota-Újpest 
Szege 
Zsolna, Berlin 


alota-Újpest 


, ] Szeged, Szolnok , Nagymaros ; 
"a. ] Esztergom Esztergom 
5] Lajosmizse,Kecskemét Rákospalota-Ujpest 
Rákospalota-Ujpest JEpyete tetés vé 
Wien, Paris, Ostende E sztek vö. az 


Wien, Paris 
Párkány-Nána 
Rákospalota-Ujpest 
Esztergom 
Szatmár-Németi, Brassó 
Wien 


Segesvár. Stanislau 
Zsolna, " Berlin 
Nagyszombat, Wien 
; Dunakeszi-Alag 
Gyv.] Orsova, Báziás 
Szv.] Báziás, Karánsebes 


.v ] Nagymaros Galánta KzPE 
4 Esztergom Bukarest, Báziás 
v ] Wien, Berlin , Czegléd, Szolnok 
v ] Rákospalota-Újpest Lajosmizse, Kecskemét 
v ] Rákospalota-Újpest Rákospalota-Ujpest 
s ] Lajosmizse, Kecskemét Szob aid 
v ] Nagymaros EVÉS EjáESTk, pest 
n ] Czegléd Szege 
..[ Wien Wien 
Szob 


Rakospalota-Ujpest 
Párkány-Nána 
Vecsés 

Nagymaros 

Monor, Ocsa 
Esztergom 


k : ; TES SEB ság eszznátkt Be 726 Czegléd, Szolnok ? 
9 s ágarű sel abokon május 15-től LSE TT LALÉSRET guta 
öziekedik. . 1 SZ ta 
d) eszes és ünnepnapokon közle- CZ Bálospalota-Újpest 
éské ; . 5; h6 
áF9 TEElSSŐ KEgAENÁP előtti hétköznapo- rt Czegi éd 

.. kon köz ik. szjesése 

4) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től 9985 ML SÉNána 
bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. 710 Dúkarcst Báziás 

5) Minden kedden, csütörtökön, pénteken 182 Dún Kesz AA 

6) ha nilere Dértők arts 1408 Zódná, Bern 
Minden Őn, szerdán és szombaton ien Pari 
közlekedik. 7 kre KEEN KE Tá 


Bukarest, Stanislau 
Dunakeszi-Alag 

Szeged, Báziás, Bukarest 
Maros-Vásárhely 
Kiskunfélegyháza Szeged 
Esztergom 


Belgrád Konstantinápolyi 


Nagymaros 
Bukarest, Konstanti- 
nápoly 


A vonatok indulása Buda-Császárfürdőről. 


4004. ] 854] v ] Esztergom s ] Piliscsaba 
4 Esztergom 
Dorog 


Esztérgom 


ME TV-T T mg om me e megreveer kt 


honnan 


149 Rákospalota-Ujpest Rákospalota-Ujpest 
151 DunakesztA lag Na REGŐS tézis 
721 ( zegléd Bukarest, Báziás 
723 Vecsés Rákospalota-Ujpest 
725 Monor erejére Kolozsvár, 
4103 Esztergom Szatmár-Németi 
133 Nagymaros Paris, Wien 
6701 Szolnok, Czegléd Esztergom 
9011) rémes géz sé, s  ] Dunakeszi-Alag 
exv. [IBelgrád v ] Rákospalota-Ujpest 
70191 6101 s rel geszs mák zés v ] Kecskemét, Lajosmizse 
Bukarest 5 s ] Rákospalota-Úipest 
153 ] 625] Szv.] Rákospalota-Újpest s ] Temesvár-Józsefváros 
6507 ] 6301 s ] Lajosmizse v ] Nagymaros 
135 ] 635] vs ] Nagymaros ; 4113 ] 595] s ] Esztergom 
1407 ] 630) v 1 Berlin, Zsolna 175 ] 515] s ] Rákospalota-Ujpest 
503 ] 6501] Gyv.] Maros-Vásárhely 121 ] 555] s ] Érsekújvár 
4105 ] 710] Szv. [ Esztergom 115 ] 622] s ] Wien, Berlin 
709 ] 715] s ]! Bukarest, Báziás 1403 ] 622] v ] Berlin, Zsolna 
155 ] 720] v ] Rákospalota-Ujpest 177 ] 622] s ] Rákospalota-Újpest 
125 ] 725] s ( Párkány-Nána 707 ] 623] Gyv.] Orsova, Bázijás 
727 ] 750] -v!. Czegléd 105 ] 6221 s ! Wien 
501 ! 735 Gyv. Are Kolozsvár, 107 Í 729] s ] Wien 
Yv.  UMaramarossziget 711 ] 738] Szv.] Báziás, Temesvár 
157 ] 730] Szv.] Vácz 179 ] 822] s ] Rákospalota-Újpest 
6501 ] 750] vs ] Kecskemét, Lajosmizse [j 731 ] 828] v ] Vecsés 
127 ] 755] v ] Párkány-Nána 1419) 812] s ] Nagymaros 
113 ] 810] s ] Paris, Wien 41179) 812] s ] Piliscsaba 
1107 ] 815] s ] Esztergom 143 ] 822] o ] Nagymaros 
719 ] 830] s ] Kiskunfélegyháza 131 ] 888] s ] Párkány-Nána 
129 ] 845] . ] Párkány-Nána 109 ] 928] Gyv.] Wien 
159 ] 910] s ] Dunakeszi-Alag 7299 929] Szv.] Czegléd I 
705 1 925Í Gyv.] Szeged 41199] 928] s. ] Piliscsaba 
1401 193091 v Berlin, Zsolna, Pozsony [6505 ] 922] s ] Kecskemét, Lajosmizse 
4109 / 955] Szv.] Esztergom , " 181 1] 928] s ] Dunakeszi-Alag 
161 11030] s ] Rákospalota-Újpest 509 / 932 Gyv.] Segesvár, Stanislau 
715 11045] s ] Szege 1405 ] 938] s ( Berlin, Zsolna 
119 11125] s ] Galánta 4115. 11022] Szv.] Esztergom 
163 1200] v ] Rákospalota-Ujpest I 18359)110£23] s ] Vácz 
; I 145 11028] s ] Nagymaros 
J 6513 11022] s ] Ócsa 
—— 147. 1 02Sjs Wien .. 9. ee 
1 Érkezik minden kedden, szerdán, [] 717 1122] s ] Temesvár, Báziás 
pénteken és vasárnapon. É 101 11128] k-. o ERrgte FELET VEJÉg 
2) Erkezik minden hétfőn, csütörtökön 5. Fra Paris, Wien 
és. szombaton, 185 [11 sa Szv. / Dunakeszi-Alag 


8) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től [/ 123 me v ] Ersekújvár 
közlekedik. 

4) Vasár- és ünnepnapokon közlekedik. 

5) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től 
bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. 


A vonatok érkezése Buda-Császárfürdőbe. 


4001 ] 539] Szv.] Dorog 
1005] 716] s ] Esztergom 


4011 ] 219] Szv. ] Esztergom 


s .] Esztergom 


4007 1 820] s ( Esztergom s. ] Piliscsaba 
4009 11004] s ] Esztergom s. ] Piliscsaba 
se : Érez: v ] Esztergom 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


KIADJA 


SA MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGY EDEN NE 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS -KÖZLÖNYE., 


A SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG 
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 


SZERKESZTIK 


PAPP KÁROLY dr. És MAROS IMRE 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


BUDAPEST, 1913. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


e (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UN GARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


ZUGLEICH 


.  AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


UNTER MITWIRKUNG DES 
REDACTIONS-COMITÉS 
REDIGIERT VON 


DE. K./v. PA PPSUNDS Bv. MAROS 


SEKRETÁREN DER GESELLSCHAFT, 


BUDAPEST, 195. 


EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


ez Metz tet sszétesöszatn as östttásítet áztdtettátízesa töktntzettzltetalgzütátetnzítítemmuztátüttitztttmátttszátsmkátál ké 
Ess sgyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Steflánia-út 14. szám f 
ú — — — alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. 3 


die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
. — erbeten: EZGYATNOE Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 19.57 7 


TERE a éle. j tú ös "12 Értekezésplé : 


"Papp KÁROLY dr.: Kálisókutatások hazánkban (az ; e táblával és a 10. únea 
. HaALaváTs GYULA: Adatok az erdélyrészi medence tektoniká, jáboz (a 113; ábráv jé 

. HOFFER ANDRÁS dr.: Jegyzetek az erdélyi FÖL HEhSGS zés Pilis-Csáklyakő szirt: 

3 Iz zónájának. tektonikájához 0... 0... 22. TÉS ezel ge 
ses —— PÁvAI VAJNA FEREMC dr. : Új pholadomya a micódukől (a S EESH E ábrával és 
57 ———— Juaovtics LaJos dr.: Kósdi markazit (2:18. A DTÁVAl) asz ös ése eti szg EB 
. VENDL MÁRIA dr.: Kristálytani vizsgálatok (a II. táblával) 0... 


EISERN ÉT ABRB Irodalom. 
3 B; 1. CzigBusz GÉZA dr. : Geográfia és földtudomány. Reflexiók méltóságos ; Borara 

8 IR. BEREN felnöki mMognyitójáta scsi eseté le SZH Sk ee 
2. SCHUMACHER F.: A rudai tizenkétapostol-bányatársaság aranyéretelepei és 
bányászata című munka ismertetése INKEY BÉLÁ-tól 4... 0. ; ; 

3. HEILPRIN ANGELO geológus élete 8 munkássága. Közli MARos IMRE ... 
4. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1912. évben (Repertorium der at, a 
Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1912.) Közli Timkó IMR 23 


Társulati ügyek. 


A) Jegyzőkönyv az 1913. március 5-én tartott szakülésről 0. 4. 
B) Jegyzőkönyv az 1913. március 5-én tartott választmányi ülésről 


Abhandlungen : 


Dr. K. v. Papp: Kalisalzschürfungen in Ungarn (Mit der Tafel I. und. der 
J. v. HALaAvÁTS: Daten zur Tektonik .des Siebenbürgischen Becken 


iiétáz gabe ÉLES ő TS sea TÓT 08 SE EStÉS 

A. HorFER : Notizen über die Téktönik der Pilis Gsáldrakőor Klippenzorie es 
Siebenbürgischen Eirzgebiéges Sr az étele ást eti ez eetáá e ESSÉK EKE zén es 

Dr. FR. PÁvar Vagsa: Eine neue Pholadomya aus dem Miocön (Mit d. Figuren 
ik. SE 7) RSS ms EE SÉES ZS Es SZAR zetttlA 

Dr. L. Jugovrcs : Markasit von Kósd (Mit d. ELS i 18) BEST ISÉRE MRS ET 


Dr. M. VEsxpL: Kristallographische Untersuchungen (Mit der Tafel 145) 


Literatur: 


1. F. SCHUMACHER: Die Golderzlagerstütten ünd der Goldbergban der Rudaer 7 


ar) 


Zwölf Apostel-Gewerkschaft zu Brád in Siebenbürgen, von BÉLA von INKEY : 


2. Repertorium der auf Ungarn bezügliehen geologischen Literatur - - im Jahre 
1912 A 230) k 


d y ai KÉ vy 
1 p e. 4 : tagééz, 
Y . f HE ARE a Kek ezi 4 iemtzsost eg Gá SOT 


ka 


Fállanvasúfak nyári menelren. d 


yar királyi 


amvasutak. Helyi forgalom Budapest nyugoti p. u. —Párkány-Nána között. A 


ros-Visegráds és eEsztergomi csavargőzöss megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a csa e 
gőzösök közvetitik. 


9 központi v) [754] Tás tás tós] tába TERI 1á4 túálúen tóz 1áú TIE ÍTéi! áá] úg 
; 136 16 (164 : 1404 06. 
LOMASOK IT.ITTTLIII1—IIT ELIT 1. 1L III.IILI 1—ILI ILILIILILI II. 1—III ITL EI 1— d88, 16ö gé8 t 
yugoti p.u. 9. me i.] 599] 525] 5251.635] 705] 800] 845/1915] 945 1100] 120091205 122571 
Ő be 521 l 641 ű 807 xy21  9521107] 1212 x1231/ 1 
12] 527 647 I 813 I 95911 14] 1219 12361 
5 a-Újpest Test nő 581] 531 651] 715] 818] 9090/793111003111 18 r12131223 1244 
lapest balparti Üüv.) érk. érk. I érk.! érk. érk. 
27.) 551 8291 giij g4ij — 19231. ST 1255 8 
azal 0 ÉSA iltaza, érk.[ 5918 — ! 2 "1259 3 
— d. [leedsi 1 1 - 11 T péz — fé 
SEK POST b ezta za 926] 951 12321 — JE 09 pE. 
SE [6981 IS: ET er 9S0kate E SI ES Ta ez 
— [613] — ja j —: 1 9985] 9597] — ] — [a l 118 — 
25 76225 Je 7a9he it. 9g461006I 12351. 7ig TEN LA 
SES S E SE Sarek SZEZON S2a 
— ] 94256 ]a — [ —7 141246] 103] — BEER LAN ét sa ég 
SEM ee e áay ei Fid 639] — ] — 9951 — S, 995]. — 
TE-é E SEA BEDE E ESVÉR NA ÉS KÉR KÉT ési a sees 
sz Za EN Ag EST 9491012] — 1256] 31250 190 ni 
esése e ez ] 9 1 10903110241 — KOST 143 Bs 
— 1 632] — Ig, s: 1 100811028] — — l 138 — 
segg ga esz [ett SZ SA 3 1019/1036] T sázi tt f197 157 sza 
Ez ES Fi [ee 5 ] 102311043] — 124 901 x 
SEEYÉSZT EE 5 ] érk.1088] — XI 29] — érk ő 
. E AZAKERÉRÉZÉSE SES Eza ez mp ] — [1055] — ) Re 135] — — — 
2 aie ZS 08 e (os — sti 142 s §. ba 
SESSP aal es ] o ES EGE Kt ess ts se Éz. 
ni csavargőzös I E ZEÉS e 
— szír Eg SSAÁRAZARRRRBÁNBB SES eze [815 Sza eh Sá esse E ég so VES 48 
772. KSESÁROB met — [ — ] 734] — FI BP — EI —]— IlS5a § 153 — — ÉS 
tZ ESZES 9őRAREN e ISzthez ZA2 — 825 Fr SEA] ta Za Tsz Pesze ge 302 . - TE2 ét 
b 2. ni Ji 


vnasáréti Helyi forgalom Budapest nyugoti p. u.—Párkány-Nána között. (Folytatás.) 


at ii ergélyvonatnál a heti münkásbérleljegyek és munkásigazolvány alapján váltott jegyek Budapestről bezárólag 
Nagymarosig érvénytelenek. 
. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegyek érvény j 


. Nagymaros-Visegrád? és cEsztergomi csavargőzösv megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a csavar- 
gőzösök közvetitik. 


tért 
zi 


e 


——— 


ő: 


Szv. ] Szv.] Szv.] Szv. ] Szv. ] Szv. ] Szv. [ Szv.] Gyv.] Szv.] Szv.] Szv. ] 132 TBzé Ti 
j1 168 120/1172 1140 174 sz 176 1128 144 1406 130 178 180 13 2 1182] 
1 11—IITI II. II[11—ILITII.ILI[11—ELET TT ITT LELET III (I. IL/T—IIT LILI] [III ! 1—ELI ITILITI 1—II 
230] 935] 310] 355] 410] 520] 550] 690! 615] 650] 655] 755] g29] 40] 9830 
316 ] 416 556 x6$21 ! ! 
] 922] , 422 l 603 tere anal hal ; j 
951 326/7498 426] 533 628/7613 682 8 S 728] 
2 4. já ; heg k. , § v 5 Í 
Tag; ÖZREÁGBEZEEK hal 3021] 418 E -saa] E 251 g341 218 719 J 
megálló lesz KG ] 306 SAZ211- —5 47 [I EEMEGESZOZS nel B Ze j 
xg12] — ]x427] — [552] — 1635] T [314] 728 ] 
S de a 4sil — I 5560 ezaegsel" jóg7az ís 
320] -— 35] — ] 6922] — ] 633] 729] [5] 7838 S 
327] — Jr44o] — [X698].— pG38Ix7o5] [7781 e 
xgooj 336] — ] 449] — ] 613] — ] 65ZI 718] 782 Él 
MEGSE ET] Tosa sheet kezve [ja 
ERAT S set ee ess fhtzetk 11— e EK ZERGE ESET iz Ize zs ük 
Za Új ád Z 55 u Héé 5, 
SZESZ E x3ooj 339] — 1451] — ] 618] — 1658] 728 752 — 15. § 852 8 IS 983 
ÜVETŐCZE mezon őt 32 E 503 Cs] OZAT ESZES 89251 — fan 912] Hi 12-.947 
s 1511/2 sz. őrház c 307] — 15071 — 1 625 S SZZejSZÉS HOSI TÁS 7 Ma 0 IE e FE 
405] "52 [/5164—, [.6221-2S h72m geg 818] — s 925] s E. 959 1086 
413] — ] 523] — ] 683] — ] 782] 7588) 825] — d. 2 d 933] s: 121028] 1083 
419] — ]x528j — ]X659] — ]X78ZI érk 880] — MS n d o98y B d 
426 —" IF5S4 AZ ESÉST ASS SS TSZ BAJ 838] — MCz § 9348 c ! 1018 11928 
432]. — 1X5391.— ga2j 5 JXBOOT KSZL— Ir a78 2981 5 ja I 
AZA E S] Hra a zztaaz ÉS ező SOSE 8325]. — g 988" 1027 11132 
7431] — Jérk.] — lérk.] — 17823] — 1859] — 2 j 1088 B ; 
i csavargőz. I j N. 
tak) geSzös 448 816] — 888] — 3.5 Hi 1098 £ ! 
Úsz KESZEN MS Té Tó e et ) 922] — 52 f 1023 8 j 10859] TÉS 
MORE 829] — [ 787 999] — ) IA 10285 FUSS 


ér) 


. A Magyar Királyi Államva men 


A M ki ál i a r Ld , I T ; . ese f 8 
250.  államvasutak. Helyi forgalom Párkány-Nána—Budapest nyugoti p. u. között. 7 
3A 113. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérl. gy 


telenek, Esztergomi csavargőzösv és Nagymaros-Visegrádv megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama a 
gőzösök közvetitik. es 


mag TM Szv. 1-Szv.] Szv.] Szv.] Szv.] Szv. ]-Szv.] Szv.] Szv.] Szv. Szv.] Szv.] Szv.] Gyv. I Szv.] Szv. ] Szv.] Sz 
Budapest balparti üv. ű J ő 
(EEG uit d ) 149 151133 153 135 / 1407 1155 1125 157 1127 7113.129 159 1401 1161 119 1163 1165. 
ALLOMASOK MILTLIL TEL LITTLE 1—LI ILL ELEIT II.ILI1—IITI—ILI1—LETT III] I. IL IILILI 1—8 1 ELIT ELT 
ELFENÉ NNA SA ét [6] [—[/- 24) — ] 5909] — ] 588] 587] 6211— [ 8801 —] g29 [S 
Garánikövesdréz sm el — [—] — [ — [// 434] — [ 510 — 1.54851.607] 311 — JEA RGON ÉSE 
Esztergomi csavargőzös 
(Kovácspatak) NT e ez ss iss d szAX SA TV 5A SZAR SON SS ZS E — T gs seats 
Helémba"13£. sz. őrház a4—]J—]—][]—]—-— I 1 — p529 —op5es 4 POz] LETT XÓÖTTSEE ST 
NOTE ÉSSE szászok — tol RE 438] — [525] — 1 6026-6211 6471 — 2z TT 9go8i EZT 
Szob megálló LE as Fzzia seeig ira szg ál egz I ].— P528j — PGOSI 4 a PGSO ] — fg ze att 
MNSZ s eze eszt — [te 428 — [5882] — ] 613 629 657] — [836] — ] 918] — [ 
Dömösi átkelés 142. őrh.-€1f—1—1—1—]1— Ig I I — 582 — P619] 4 P7o3] — Sz Xg za tie 
Nagymaros. .. szd — d) — ] 423] — 14386: 519] — ] 589] — ] 631 693] 712] — SZE fogda esztet 
Nagymaros-Visegri szet ]— 489 — 433 2 518 — ] 553 — ] 636 649] 717] — Jx1856] — [ 939 — 
Kismaros 15142 sz. őrház ej — ] — [74228 — 422 27522 S XGO1 —: 1.638 A 72 E DE E 
NÖSTAdVErŐCZE meensrzzznen aj — ] — As —rj523o 5209] — ] 6097] — 1 652] 700] 7360/ — Ez] 70 pet ES ZESÁ RA 
Váoz esz mmmzeezé[ — 1 — ] 483] — -[-54995 532] — ] 619] — 704712] 7421 —) 941] — (71006. 5 JESSI 
- Él aze ő r E ÍKETTE ESZÉsá 7 : 3 
a Ez het ÉZEN VÉR JETBV atn Tee 11 JERÉZE V] [ dette IEEE FzZ ORESÉRE HSta EN ASZT NA IR rk pg Le 193]. sz AHA 
Ipolyság l. 46 BE Sarj eze ee ea sú [adsz ze ak zttk EGTTES TT EGNTERA 
3 NN sza ű 
Met —— b - s gu ——— ——]—— 
ET aal EN AÁSÉSEÁE .a.4— I — [488] 1 52112 548] — ] 624] 635] 709] 718] 74615 4. 1016. 2üsééő 
Szőód 166. sz. őrház ..... ej — [ — 1528] — ] 588/5555) — b633645 x75519 a 1028]. ESÍÉS 
Felsőgöd 169. sz. őrház. a) — ] — ] 5419 — 158949. I ] — / 689 651 8005 e: az. 1033]. EEtföke 
EGES dá — d — ] 529] — 152215 :603] — 1. 6341/656 733] 805I6:§ [kis 1038] — [ — 
Kisgód SZ sss ef—]l—] IL] — [538 — P617P659 gos e] 2] A1091] — [ — 
Dunakeszi megálló... aj — [ — 7582) — ] 588 — ]653] 797 pradszáz Io nála té 71087). ES 
Dunakeszi-Alag mm a) — ] 429] 528] — ] 604) 6181 — ] 659] 713 734] 820] 843] S1J5] — 11054] — [ 
(Budapest központi ív.) ] lg; Bis ; T 
Rákospalota-Újpest . ....... al 385] 437 523] 609] 616] 1/6271 704] 7101-725 757] 830] 854] "19 [1012] 111211 44/1234 
Palótaújfalú 15-i) 339] 452] 533) 6131. 622] - 709714] 730 8341 859] [81017 11491939] 
"Rákos rendező p.u. -—.... a) 320] 422522 620] 629] 2634) 715] 4 [735 xg39] go5] 17 11024k1119 s 
Budapest nyugoti p.u. 9€..é.[ 321] 5252] 555] 625] 635] 640] 720] 725] 740 755] 810] 8451 910] 940/1030] 1125 


Lá : Magyar királyi z [d [4 [4 na ha u. ; 
1250.  államvasutak. Helyi forgalom Párkány-Nána—Budapest nyugoti p. u. között. (Foly 
TA 115. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletje 
telenek. eEsztergomi csavargőzös" és :Nagymaros-Visegráds megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a Li 5; 


gőzösök közvetitik. ső 


Szv. TSzv.T Sze. 


(Budapest "balparti üv.) Szv.] Szv.] Szv.] Szv.] Szv.] Szv.] Szv.]. Gyv. ].Szv.]Gyv.] Szv.] Szv. ] Szv.] Szv. Szv. Gyv. j 
; Aj 17111731139 175121 7115 1403 1177 105 11143 131118111405 183 (1457 
ALLOMÁSOK IL ILUN TELI TTL TEN TEIL 1—11111—ILI] 1—ILI ITIII[ I. 11 § 1—11I11—IIEU.LI[/ E. 111 II.LET 11—ELI 1— 

; ] 3311 3871 512 kBag] sétára 2] 

SETA ESETE ZERO szál 12. ás az 

NAK EGET e ARAN 2 A AA ela úgye 

EZ RÉT ENE KS Aj EHE et a — Ki md 

GT ÉKEBE KER S e a A E] e 7] E 1356] 420 az — fs 2 a 

Szob megálló SZT ze eze PE] ez joe 1 EH — ea Etés 

KERESSETEK E szt 11 — 41 lé ft] [400420] z — se eg 

I Dömösi"átkélés 142. őrh. c) — ] — ] — ] — ] — 17412] 483 ] ki Szág ff 9 

KERÉK OS ÉSz zzz] — 7— 1 — [ 2971.—] 4221 482] A — 4 0250 pőtépó 

Nagymarós-Visegrád.-... a) — ] — I — 12381] — ] 4271 487415836] — zi 67 sz) 

Kismaros 151!/2 sz. őrház c) — ] — ] — 1 239] — ] 433 455 ; — — §6- ate 

Nógrádverőcze menza! — ] — ] — ] 25518— I 4430] 502 — — h62 Nag 

KGÖT EZZE e, em zzél — 4eTtT— 13097] — 4452] 513] 551).—— ]-608 — 18 72 l-t 
éj] hilőesri úká PI vé 30" E mA s 
Ipolyság 1. 46 see re Adi Ez ksEéi 9. e 58 
vsz ARE ET BE ÉREZ RRSÁTRBB ml iz 
1100, eörlz ( A KÓÁZÁTÁRRSÁRSZTSAA 1-4 2 [/. [dok zt] 465h519].. 55úl — 1609]. — 74 s. 
Szöód 166. sz. őrház... .....-. aj — ] — [ — 319] — p5094] 52 - — jd722 Cl 
Felsőgöd 169. sz. őrház aj — ] — [ — [324 — ] 509 lle sa B 
Köd SES e sed a[/— E —13280—] 5141.5961 (S [- — 178 ci 
MIRROR ele a — ] — 5 P382y— RBÍT 213] — — 72 Se 

Dunakeszi megálló. . seem af — ] — ] — 388] — 1523 zat ges T 

Dunakeszi-Álag vere d] 2991 — [ — 1.394 — [529] 546] sjz] - 7328 

(Gudapest központi űv.) ! j ; ölel 

Rákospalota- o jpest ..... sr] 223] 244] 334] 354] 457] 540] 558] Fj9] 618 

Palótáújfalu mnit [ 228] 2491 3399 3591 502 544] 621 5 [622 

Rákos xendező pu. -.... a] 234] 255] 345] 4041. 509 549 698] " [71629] 

Budapest nyugoti p.u. 5£...é.[ 249. 300] 350) 410] 515 555] 612 29] 629.629 


FRANKLIN-TARSULAT  NYOMDÁJA. 


TÖEhi ANI TETTE 


HAVI FOLYÓIRAT 


lie KIADJA 
MAGYAR HONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


SÚ MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


A SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG 


sz; KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 


SZERKESZTIK 3 őt 

zú 

"PAPP Fe élok dr. És MAROS IMRE set 

3 BUDAPEST, 1913. : 

ve 4.5 MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 2 
FÖLDTANI KÖZLÖNY. 

— (GROLOGISCHE TEEZKUNGENI 97 


MTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


UNTER MITWIRKUNG DES 


REDACTIONS-COMITÉS 


REDIGIERT VON 


Dr. Kv. PAPP uxp H. v. MAROS 


SEKRETÁREN DER GESELLSOHAFT, 


BUDAPEST, 1913, 


."  EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


ldtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám : 
att van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. 


sche Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adrosse EEEN 
nzj) Bags kázészeták Földtani Társulat, ENGHDBSE VII., Stefánia-út 14. — tOSSET 


49 
b. 


ölt Alarz AT SSE 


tet áriák" aknák ád aaa 


Mia 7-2 aséössk séta s anal 


TARTALOM 


w 


LOL ő més 
e Az AN IOSTT 


árás 


JÓGF ne 


Értekezések. 9 3 


BALLENEGGER RÓBERT: A talajok jellemzése vizes kivonatuk segélyével 
MaAuRkirz BÉLA dr.: A Fruska-Góra trachitos kőzetei .. SZENES sét 
STRÖMPL GÁBOR dr.: A Visegrádi Dunaszoros és a pesti síkság fiatalabb ka; 
telepei Esz ÜG aZ IZ ENR Tot (TAKAO ga TU TÖVEG MERESS 4. ú 7 
VENDL ALADÁR dr.: A Csepelsziget homokjáról (a III. táblával) 0... einek 


TársuJati ügyek. 


A) Szakülések. 1913 április 2. KoRmos TIVADAR: Madagaszkár ősi állatvilág 
TAEGER HENRIK dr.: A Lumiöre-féle szines fényképek EA ESERáER 

— 1913 május 7. 1. BAYER JózsEr dr.: Magyarország a jégkorszak id 
2. Túzson János dr.: Adatok Magyarország fosszilis flórájához . 

— 1913 június 4. Lóczy LaJos dr.: Az olaszországi vulkánokról a yisás 

B) Választmányi ülések: 1913 április 2-án, május 7-én, június 4-én ... . 
Helyreigazítás az 1912 dec. 11-i szakülés jegyzőkönyvéhez 


sas dsell ——— 


. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: 


Abhandlungen : 


R. BALLENEGGER: [/étude des sols § Vaide de leurs solutions agueuses  .. 
B. MaAuRkrrz : Die trachitisehen Gesteine des Fruska-Gora Gebirges in Slavo 


G. STRÖMPL: Die jüngeren Schotterlager der Visegráder Donauenge und 
Pester Ebene... 8 


A. VENDL: Über den Sand der Csepel-Insel (mit der Tafel III.) g 


ésaz zenés 


Gesellschaftsangelegenheiten. 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen — 6. November 1912. 1. Er. SCHAFARZIK 
Mineralogische Mitteilungen. 2. A. LIFFA: Ein neues Vorkommen voi 
Phillipsit in Ungarn. 3. E. v. HILLEBRAND: Neuere Wohnstütten des Urmensc 
in Ungarn. 4. L. v. Lóczy: Schutz der Natarschönheiten sző ne ES áa 

— 4. Dezember 1912. 1. TH. KoRmos : Neue Ursáugetiere aus Ungarn. 2. J. ÉnHIK : 
Über die Fauna der Pálffyhöhle bei Detrekőszentmiklós. 3.FR. PáÁvAY—VAJNA 
Über eine neue Pholadomya in Ungarn. 4. K. v. Papp : Kalisalzforschun 


in Ungarn. 5. M. Rózsa: Über die organische Struktur der Stassfurter. ; 
Salzlager. . : § 


Siebenbürgen. 2. J. Vin: Liasschiehten deg Nagykőszikla 22 E SEszetee ű 
— 8. Jánner 1913. J. v. HALAVÁTS : Beitráge zur Tektonik des Siebenbürgisehen 
Beckens. 2. E. HILIEBRAND: Über die Frage des fossilen Menschen. 3. 
K. KuLcsáÁR : Geologische Beobachtungen im Gerecsegébírgősz: "ús szánktóltő 
— 29. Jönner 1913. 1. B. Trmxó: Pedologische Forschungsreise durch die. is 
Steppen Russlands., 2. P. TRrrrz: Über die Btaubwolkéni : EL8 ) Sokuk zttkktet 398 
27 2. April 4913. 17H, KozMoss Über -dis erloschene Fauna Madagaskars. 


2. H. TARGER: Über die Lumierschen Farbenphotographien im Diensteder 07 


É KÖNY. 
Geologie ... 273 Beee ar dt tea fr AZ S tesz STT OSSTT 
— 7. Mai 1913. Dr. J. BAYER: Über Ungarns Stellung im Eiszeitalter ... sző 


HA 


1 öy 


§ 
és 


13 [ 
As 
HA 


li menetrend; 


é 


eeamvasotak "T 


teyog pesőlog porg 
eHI91-pexdog ennyi 
.U9TAA "ÁTojegurozSs 
SA19AUIAT "egIJOSD) "RSSLY 
ezosjodej, 9umIig 
T9Z99d 

ejjitg egzosn "esse 
OSSLIGg PLIV 

ZeID J9ÁD 

Houjozs 

OTIAP9I 

pogg "s99d 

oAxof(exes pwessrog 
ehnxvg egixosn) essey 
NEISIURIS JASIZSIN 
S9UUVD) "EZZIN UN ag 
ULAJGH 

1049 

HOUJOZS VILHÁSLN 
SSe[-SOLYuguszsuny 
aHsdIg 

ULAJLH 

19799d 

OSSPAg "/IBASZOJOM 
ÁlodeN euoy "9uInig 
Í — sser-sopgrunuszsuny 
ursog emny 
HOUJOZS ILHÁSEN 
9TIRPVI 

TUDTAM "Ál eguiozs] 
"uosdog Jo0XA9j 


HIAGUIIT[ "9UZJOMVUTT ) 


J98IZSIK 959 enng peiy 
9IT9PLD 

UIOIVUIOY 

SALA 

Árodvunuezsuoy peas31og 
AZSAT eZJOdVJ, 
OAoÍ(eaeS "eypegezs 
HOouJOozS 

9HSIId 

19799d 

ULAJEHH 

ursag egimny 
SOJOHSTA 

1s91eyng perry 
SII2d U9IM 

essey "sJsoagworr] 
"Árgulmelmesons 
Z2AD "SUIIU94 
LIIVPID 

tl 4-peadog "esseY4 
NP?ZSA VUIOT "9UUNIg 
UOIM "ÁJPTegurozs 
ULAJRH 

oaofexes Ssz9praln 
1991ZSIN "STAOT, "PLA 


! 


- 
ARARRARNARAAGR A ÁAA 


2 


a 
"AZG 
"AAD 


ozGI 
loz6] 


o. 
§3 
35] 


"HWpoJ9zoH uoyode 


UZOIAU HUS (e 
"JIPOHIIZOY UOYOdLU 


-ZOH TOT douun s2 uojegulozs Hes) (z 
"ATP 
-OIZOH ST TEAVÍISJOHOTRU IRUOASS9Idx9 
TEJOTATI—[013—159déepndg—U9I V OJ 
-egulozs s9 UOHOJJOJS9 "1UO0J19U] UJDUTUI 
31-eg SITIde 193-7 Jenidog SIPIOJU9ION 
—jsodepng T04-n "d neje jsodepng 
IMMAPIUOZV "HIPIJOIZOM T9I-T SNIZAIENN (g 
"HIp9Ho1Zoy uoyodeuzoy 111019 douun s? 
Uojegurozs HUs9 STHOUTOZS TOJVIVHÁSEN (z 
"MIPIHAIZON 51-gg 
xmnigaj Sejosezoag 193-GT JoguI9ZzI9[d (z 


9HSII9g 

ezsjodeT, paanzjuojeleg 
VJEHÁSEN 

SSe L-SOTATUJUu9ZzsunY 
eHI24-pexdog essey 
9YSIId 

toIdoSs M9IM 
AVISTUVIS J9SIZSIA 
ursog eginy 

pogg  J9ZsAI 

OSSPIG ILASZOJOM 
9UZJOMBTT "SILYUNI 
js9eyned "ossexig PeIV 
SZIJAOHUIA tegos "Pe1S194 
9NOPVD 

Szao9guor] 1sÁurszig TÁns 
JS91I[, Z4A1J SULIU9J 
oAol(exes "eros pessiog 
OSSLIG PLIV 
SZJAOYUIA  S2941 
"euro "oUuTIOT, "9umIig 
LGgIOSD) "ESSLM 

evjseg "Vegsos) SSL 
UuoIdos "Z8x TU9IM 
9HSIIg 

ursog esni 

UVATRH 

vezogjodeT, paxanjuojeneg 


fejet Hi 
s$OT 
so01 
0001 
se6 
o0£6 
or6 
998 
sEe8 
978 
o0z8 
oT8 
0984 
svl 
o0eZ 


ia 
GITT 
91: 
$I6 
"180€T 
[er 
(A 
90ZT 
908 
9067 
cIS 
90p 
809 
$06 
GIS 
cOP 
GOT 
906 
G09 


G00T 


"BISOJBAJOISZOf-]S9 


depng 


ISIZO9HII9 HOJRUOA V 


tssSeH "egIJos) "enieg 
ABASZOJOH IPAS9S9S 
LIHVPALD 

JS911L. "246412 

pvasi9g veyos 
IsÁuszig SIz9guro mg 
SOJONHSTH 

s294d 9UNIJ VUVY 
eynny urasog 
ÁSLGgJOT JS9IL 

peuiyv "osseig 

s294d HI9ZSH SZIJAOHUTA 
T9799d 

aHSIIg 
ESSLM "edIOSJ 

ZVAD "UJTAN 

J9S1ZSIN "9UZIJOMLTT 
poxg 9umIig 
poxmnzuojejeg ezsrodeg, 
9Hsoig 

tANNY UlJsog 
FOLLGAGYÁS 

perry Jsogeyng 
pvesslog veyos 

JOSIZSIA "NETISUVIS 
ZA) "UJIM 

LSS2Y ?HI94-pradog 
VPIUÁTVI1-yon ig 
Uuazd91da rg 9s59exng 
HOUTOZS 

LII9PAVI 

19799d 

paanjuojemeg ezoszodeg 
BJEHÁSEN 

o9Hysolg 

SSE L-SOTTTUN U9ZSUNnY 
SUIJIHAH 724 

ESSELH VHI2A-Ppvadog 
UVAJRUH 

s99d H9zsA 

UJIM "SII24d UOPUOT 
eypegezs poJg "049 l(vxes 
pegv Jsogexng 
UOJCOS "U9IMA 

ESSeY SJ9GUI9T 
pes8jog A10deuguvisuoy 
eyüny UIsog 
pexv Jsorexng 
s. 9NAPOD 


"A 


tető 

syl 

szl 

szZ 

ozL4 

o0Z£ ! c0ZT 
sE9[ e 
s79 heZ0cT 
0791 SI 
sT9 ] TIS 
509 (50TIS 
szG [ üde 
ozP ] 4cS 
ooP ] TIT 
or$ ] IcS 
00£ ] VEG 


orG ] 6I6 


cz6 ! TOST 
ozG ! IOSI 
OT6 ] €re 
as[T] TOGT 
or[ IT 
Gee LOGL 
sz[] 109 
oz[]2 
sol] TOP 
ool I £06 
T0£ 
19 


-gnur douun sojos 


T 159 -IV: 

-jsodepng kése 

APANDIZÁN 91 

gaenxdoj Seloxezod .T01-ET DAUI9ZI9(I (g 
MIpoyolzoy uwldeu yipos 


deun UJPUTN (y 


BA 


Og tgeie ez 


-86 


"e/jIgdgtAol SI IEÍIS9OYOILTT I2UOA 
-ss91dx9. US9depnd--UOLM--[011J--BIATALI 
t UOjeguIrozs Ss2. uepaazs "Uuona I up 
-uTUuI. 31-67 SIMI 103-Z senagog 81-m "d 
HoIoH Js9depng JOIPJOJ UT o H-zsodepng (g 

"MIDAMOIZOM T03-T SMNIZIJILUI 
HLSI SISOJOGEZSLIZSN4-ÁUOPT TOJ9UINIJ (z 
"AIP9A9IZOT 


uate[(9 orfey 91og9y TOxdeuJesea HE5 (r 


pexy uozod9I1god 


isa kn AAD log IT 509 


9HSOIg "EZZIN "S9UULT) 
ZOTOHSTA 


tosdos Ste EnétSk E 


"epiuATeary-y9niag 


eypegezs 


ezojodeT, "9umig 
enyi "uraog 

J10Á9 

UBVAJLH 

IVASZOIOH J59IINYg 
sHed 

esse VdgJosD ejaeg 
pessiog "oA9lexs 
SULIU94 Z4ID 

9HSIId 

ULPAJLH 

LIIeP2I 

SS [-SODJTUTU9ZSUNnY 
ILVASZOJOH "osseug 
YII9PVD 

9UINIT JSAIIT, "UO 
geisez 9umIig 

esse (Aus "sx9ogursrT 
DUAIVAÁSRN 


készébl v 


"eYl94-peidog 319gurxo1 
U9IM 

J9SIZSIA neTSIUuV1Ss 
UIOJLUIOY 

197994 


j ÁSVAIOJ, 
peasrog poxg vyos 
pPerxv "ossexg 
ezojode]g, H9zs4 
URAI H 


PUIVAÁSON 979919 [/7sAJ, 
MA] 


egüny "ursag 


tuuoy 


hd 
[dj 


a ! 


RAL A HA RTAA ARAN 


SAS B A: A.R 


"AzG 


- 
z 
hu.) 


sr0T 
ozO0l 


so0I 


as6 
se6 
cez6 


8FG 


(egz 
GOP 


3 
si 


EI6 
(G00T 
L08 

$I 
Ize 
6Ig 


L00T1 
LOP 
19£1G 


n 


714 [1215 197 Hits haki áj aa ee HATE oz TELTTK 13 VOT HK GTA naros "SYARÉSI 
Érsekujvár — . 1404 [1220 Gyv.] Zsolna, Berlin Gyv.] Bukarest, Báziás 
Szeged, Szolnok 138 1225 Szv.] Nagymaros ; kezi VTABASTR ői jA j Szv. ] Rákospalota-Ujpest 
Esztergom i 4106 [12001 e Esztergom , 181 et ( 2 o] Esztergom G esti Kolozsvár, 
smizse, Kecskemét 100 Rákospalota-Újpest ] Nagymaros 3 IV Szatmár-Németi 
ospalota-Újpest 511 TNMETÉRÉSÉN vi í zisdtis pite 262 íját Ocsa T Ezabes Wien 
? l unakeszi-Ala i JKonstantinápoly, zv. ztersom 
Wien, Paris, Ostende Esztergom 8 (Belgrad rézbsé v Dunakeszi-Alag 


Segesvár, Stanislau 106 Wien, bVaris fKonstantinápoly, " ] Rákospalota-Újpest 
Zsolna, Berlin 126 Párkány-Nána 5 : tukarest s ] Kecskemét, Lajosmizse 
Nagyszombat, Wien 170 Rákospalota-Újpest 153 ) 625 Szv.] Rákospalota-Ujpest s ] Rákospalota-Újpest 
Dunakeszi-Alag 4110 Esztergom 6507 ] 630) s ] Lajosmizse t s, ] Temesvár-Józsefváros 
Orsova, Báziás 506 Szatmar-Németi, Brassó 135 ] 635] s ] Vácz , ] Nagymaros 
Báziás, Karánsebes 108 s. ] Wien 1407 ] 630] s ] Berlin, Zsolna s, ] Esztergom fi 
Nagymaros 120 Szv. ] Galánta 1 503 ] 6507 Gyv.] Maros-Vásárhely , ] Rákospalota-Ujpest 
s  ] Esztergom 704 Gyv.] Bukarest, Báziás 4105 ]J 7197 Szv.] Esztergom s ] Ersekújvár 
v ] Wien, Berlin , 6710 Szv. [ Czegléd, Szolnok 709 1 715] e ! Bukarest, Báziás v ] Wien, Berlin 
s] Rákospalota-Újpest 6506 p Lajosmizse, Kecskemét 155 ] 720] s ] Rákospalota-Ujpest Gyv. Berlin, Zsolna. 
s ] Rákospalota-Ujpest 172 f- vs ] Rákospalota-Ujpest 125 17251 s "arkány-Nána . ; Szv. / Rákospalota-Ujpest - 
v  ] Lajosmizse, Kecskemét [] 140 ] 355] : ] Nagymaros 727 1 730] s ]J Czegléd Gyv.] Orsova, Báziás 
v. ] Wien 174 1 4191) " ] Rákospalota-Ujpest z ., Bukarest, Kolozsvár, s ] Wien s8 
30 501 ] 7358/ Gyv. pi ; , Bé kező 
716 1490] v ] Szege MV. Máramarossziget v ] Wien é 
110 [ 515 Gyv.] Wien 137 1.730 Szv.] Vácz i Szv.] Báziás, Temesvár . 
142 ] 520] Szv.] Nagymaros , 6501 1 750] , ] Kecskemét, Lajosmizse s ] Rákospalota-Újpest z 
! 176 ] 5501 s ] Rákospalota-Újpest 127 ] 7551 s ] Párkany-Nána , ] Vecsés - 
128 ] 629] : ] Párkány-Nána 113 ] 310] s ] Paris, Wien s ] Piliscsaba z 
e ! 722 628 s, ] Vecsés 4107 ] 815] s ] Esztergom ő s ] Nagymaros 2 
2 144 HERS ) ] Nagymaros 719 ] 310] s ] Kiskunfélegyháza , ] Párkány-Nána ki 
ként 1 724 026 v. ] Monor, Ócsa 7 129 ] 845] s, ] Nagymaros Gyv.] Wien ; h Z 
4114 [ 675] " ] Esztergom 159 ] 910] s ] Dunakeszi-Alag Szv. ] Kecskemét, Lajosmizse z 
ázat telén ee öss Ján] Et HB a ös vázessetáktsset JERB 
1 Jó ez sezekzuő ) 26 gyv ozsony, Zsolna, Berlin n ] Berlin, Zsolna, Pozson yv.] Segesvár, Stanislau 1 
) pegéretés 10-ig közlekedik BEZÁTÓlAg [E1aő 628 Szv. [ Párkány-Nána 4109 ] 955] Szv.] Esztergom si n ] Berlin, Zsolna 
E zgszávéne SES 49 ) HAL ACest ll "zeglé 30 A -Uj Szv. / Esztergom 
1) Vasár- és ünnepnap előtti hétköznapo- 726a ere Czegléd a8 161 (10 s] Rákospalota-Ujpest v.] Eszterg 
kon közlekedik HAS Cr 3 e zegate Ob HÍRES 1Tn fides hd NT 7 . 2. Né 
2 8 ; összege kge jus : 2. 22] 9 :zeglé FT] alánta v . csa 
e )D fmdenetáenjegatámtákon Pénteken [gáds ) 7280: ] Lajősmizse 163. [ha00) : ) Hálkospalota-jpest TT En san mák 
selő FE (GET ESTÉRE ÉZE BG IZÉT JN] 22 Tácz . emesvár, Báziás 
Tesg )  eiztzg ZET TABÁN szerdán és szombaton ([/ 710 HÉ s, ] Bukarest, Bázias 05/k.o Teát: Ostende, 
KEZEZe f 182 Sz] v ] Dunakeszi-Alag" exv. (IParis, Wien 
i avi 1408 18327 5 ]! Zsolna, Berlin" Szv. ! Dunakeszi-Alag 
Maélér séni Si já 1) Erkezik minden kedden, szerdán, 
AES KESO TELT ELEK S. , pénteken és vasárnapon. 


Dunakeszi-Alag 

Szeged, Báziás, Bukarest 
Maros-Vásárhely 
Kiskunfélegyháza 


Esztergom 

Belgrád Konstantinápoly 
Vácz 

. Bukarest, Konstanti- 
nápoly 


Kir 


4 té 


2 


egg 
a 
kése 


ag 


d [j 
lása Buda-Császárfürdőről. 


4006 112151 Szv.! Esztergom 
. Piliscsaba 
Esztergom : 
"Doro Hi j 
ztergom 


S 


Esztergom 
Esztergom 


A vonatok érkezése Buda-Császárlürdőbe, 


?, Erkezik minden hétfön, csütörtökön 
és szombaton. 
5) Vasár- és ünnepnapokon bezárólag 
november 10-ig közlekedik. 


14001 ] 582 Szv.] Dorog 


4005 [ 716 


te 


Esztergom 
Esztergom — 


Esztergom 
Esztergom 
Piliscsaba 

Esztergom 


el áfa 


1913 OKTÓBER NOYBAIBER—DECEMBER  10—12. FÜZBI ve 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 
A SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG 
KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 


SZERKESZTIK 


PAPP KÁROLY dr. és MAROS IMRE , 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


A XLIII. KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL. 


BUDAPEST, 1913. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT 


ZUGLEICH 


: AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT., 


UNTER MITWIRKUNG DES 


REDACTIONS-COMITÉS 


REDIGIERT VON 


MR: xv. PABB ONDE v. MAROS 


SEKRETÁREN DER GESELLSCHAFT, 


BEILIEGEND INHALTSVERZEICHNIS DES XLIII. BANDES. 


BUDAPEST, 1913. 


EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


honi Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. sal 
. —— alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. 


úr rarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
réten: Magyárhontk Földtani Társúlat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. 


ses ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Hematit a Kakukhegyről (az V-X. Sá Éa és a 21—24. 


. 1. Lóczy Lasos : Balaton környékének geológiája. Taliortetk DCHAFARZIK FERENC dr. 445 
. 2. LAZAREvIó MILoRAD : A propilitosodás s kaolinosodás. Ismerteti Löw MÁRTON dr. 412. j 


. — J. VícHn: Liasschichten am Doroger Nagykőszikla (Mit den Figuren 19—20) 50 


. A Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke (Verzeichnis der 


her k 
8. : j 2 
s est 
TARTALOM : 
Lap. ; 
A. Földtani Közlöny XLIII. kötetének tartalomjegyzéke 0... .. .. 1—XXVITN 
; Értekezések. 3 3 zá 
. SzápmozgY GyuraA dr: Adatok az Erdélyi Medence tektonikájához ... ... ... 405 
. EMszT KÁLMÁN—ROZLOZSNIK PáL: Az újmoldovai bazalt 2 0 2. 
. KULCSÁR KÁLMÁN: Földtani megfigyelések a Gerecse hegységben  ... .. 421 08 
. Víg GyuLA dr.: Liasz rétegek a dorogi Nag gykősziklán (a 19 E. 
. MéHEs GyuLa dr.: Kövesült kagylós rákok Ázsiából (a IV. tábláwaljes  SETskB 428 


BETA) tő ez e aes i öáájeez a ZSZ aZ ező, OS Sze őt 2 , s SI 


Ismertetések. 


Geológiai események. 


1. Igazságügyi s közigazgatási tisztviselők a m. kir. földtani intézetben ... ... 47 
meNyusdíjba lépett egyetemi tanárok zet e e Stt aes zést átt EKE KZSNNZE 
3. TELEGDI Roru LAJos nyugdíjban 2." 47 ső sz d TEÉTT E ONES 
. Welhivás a Magyarhoni Földtani TEAT alatt; való Vbtépés tési OEK ONE esse Ézs e 480 JTA 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : 


Abhandlungen, 
Seite ő 
J. von SzápEczky: Beitráge zur Tektonik des Siebenbürgischen Beckens 4 ASLAN 
IK Eimszr— P. ROZLOZSNIK : Der Basalt von Ujmoldova " --- --- -5 SZ".  Áá9g4A kk 
. K. KurcsáR: Geologisehe Beobachtungen im (Gerecsegebirge 7 0.2. 0-2. 0... 0 --- 499 


J. MénEes : Fossile Ostracoden aus Asien (Mitzder sRatol Ve sein uz aa ARA 506 
K. Zimányi: Über den Hümatit vom Kakuk-Berge (Mit den Tafeln V—-X und 
MOT Sztü ütem 21 ESA hal szk Rat test ETSETN e tőtatlö KÉá TÖTT SÁTÁNT c . 1 ONE 5íL A: 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


. J. Tuzsox: Beitrüge zur fossilen Flora Ungarns estate boxer za. zlv - Sz áá ttttáattlERBBB 8 


. v. Lóczy : Über die Vulkane : Ialianas 224 esztet srészt ÉS ZRKENERRRB 


Vegyes közlemények. 
( Verschiedene Mitteilungen.) 


BENKŐ FERENC emléke (Ein Franz Benkő Denkmal) ... c... 0... --- 
A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői s választmányi tagjai (Funktionüre —— - 
der. Ungarischen Geologiséhen Gesellschaft c. "c u. 12 — 12 532. 


mit der Szabó-Medaille ausgezeiehneten Arbeiten) ae dizsi Ut OS SZERÍZSÉRETEKÉB 8 
Szerkesztői üzenetek (Zur gefülligen Kenntnisnahme) — 2... --- --- 22. 12 585. A 
A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke (Verzeichnis der : 

Publikationen der Ungarischen Geologischen Gesellschaft) -.. .-- --- --- - 536 ú 


) j é 4 vz 
4. st 2. VEN 4 


; áá DO0rT [52 
b." enje ep EHOZTOHANT [AA TT 

1." eggye HU ZS j 
r 399 are EGAGSD  BSSEM ! 


ZaróÁg gi, 7UTO 1 
pg. pgtesr 
di GE "1 I 
aj Év ? 2 d 44 
pad E. HONI 
78 92. eUop 
3 őxab sós ej 
e iii 27 ki ú izek [po 
e. met zs aag 4 ; 
eg em sére s: weotg 4 RE] " 
. § A UO 1 1885 
H OSAJErt I r e7 
a önt a d gt PI vi 
zs a Gant ere Sz-h " 
sg ő HV bj pággeozé geg ! 
KA 4 dteor" 
zi he d) Sá 10 
iz s 0$3UI x 
Ét [3 éz dése él a Er 
h (dagi Hi VDTAN t 54 
j ae i il ő 
Tagi 
§- ké. j Yoo G 
si fe 
[e j Uugíjá ( fi 


kh 
Jaa o ef! Gy 


aa 
KERZSJE 1" 
d 


íz 
hő 


C 4 gat k " em 
E a 


9 t 


OISOJYAI3SZOf[-js2ÜLpPNG 
sár 19 4AtÓ HOJZRUOÁA V ht 
s! 
Be MGYÜdEUZOINAT AV5 
Aipazazox ugyou a 
n 89 UOJB- 18 
te 
sz 
his: hé 
sz 4 
v 
37 
i i 
ő 
; 


JIEZ úuraud 


aodeatvé Be 90 rgtedoroatnisb een € aj 
vari szag losnyáknudtopró 21545 24 3 ar 


ga o 4407 pá. VEGE Béna — meh emet MT 
J 83 "HIP9HNPIZAA 91-öG 
DBAJOSZOI ánál ti 44 xenadag 3eI9Iezod T9EST I9UIAZII (c 
B I "HIPAYAZON Uv[deu HIPOS 
Mag 30 . -eur douun Sony S9ÁBUJESBA UJPUIK ( 
7 "eljtgdtA oz SI JE[ISIOHOTEU IUUOA 
— T. — I -ssaadxa ns2depnd—U9IA—[0OIT--BIJATALI 
Í e uojegurozs s9 UEpIsazs OnYU Ua 
sz -utur 31-67 SHHÁB T94-L JENIG9J 91- " 
izét gocr 1] BP jsodepng TOPIVJUSTAH-AS9dePNA (s ; 
SES , "ATpPOHOIZOH 193-I SMIZIILUIT 35 
ISSn ere ges9 BISIJOGEZSPIZSNd- UODY TOJ9UNI (z ; 38 
- O£T "TIPAAPIZOA 
adá uaj9((9 oreg 219a?U TOZdeUuJtsBA HLSI (r 
cart hag [dc6 
LISTS jazg l 
rk száy 
Le pegy "UuszI91dad ll [ . 
OHUEA "puxpa ABB) 
9d 1 ONSIIA "BZZIN "S9UUBIJ [ 2 
1 ZOTOMSTIAI [ AZS 
pi a uosdos "Ár9yeguozs a [4 x 
JA] reprárvary-tonag[] "9 
ai eypedgezs 
€ e ezojode], 9umig [ 4 4g 
tudográd a egnny unod] s 
[ 466 IOÁDÍ a be 
; ULAJBH [5 pr43 7 
AJ IABASZOJOH "3s2egng a 6IG - s 
pa 8 ; sHed a GTOT b 
jos tsSseH VdJOSJ enseg [5 ETT 
["AZS pesslog "oAolegeg [es 45 
B pa. fuuyog zeID [ s ik 
kiér vadog [a oysoig ] s 
UBAJH / c 
OIVPLAD [ " 
sse[-soryiunuszsuny s 
a 


AJLASZOTIOH "OSSPIÁ 
eTIRPLI 

9UINIJ JS9IIT "BU 
gessez 9Uumig 


i ( . fá fi kg ű at e ő í ; er 1 

sé "oz! zodiw. BE Hb sdkültopid újsatgjo et. b Bi et b é esse TAns rodtuo 
aj bole scosonrarvuos vezémin 2 stáddátjattók E köles punyaáőeN 
29 199 ai DB eR AÍBbáit 9 jiagbir Hét i 0 ai 2 22 0 ágál igy, "gyo4-pexdog maoguo7] 
15: r1 1 ab zban Suunokri a 89. jea ) ZOST i össz dé i Haz CG MERCIT 
ZD Betért! ] . . [/doAAtóg onos (DÉST tet 4.206 ] S ADKÁK siavd TOPUOT ; — — UIOJRUION 
sé És LA a Ka i i i o kal) száját ré 4 Epegozs po (e )5 fedug .. 122994 
94191 1024 di ds . i Me; l ig ri 30438 ptgy  ASZIESNH fa ASVdIOJ, 

ferisjz a - a Jot] . ké Class ba a text SS -[UOaGos SUZFA ]. pus$log posg "eyos 

pog j 5 (gz[] ! ta 4 vurőű 4 9 ii 6 st s ir ka BESE la szel P pery fosstig 

, jú § 459 (ov 1 XI ezerbe 09 ] gos j IP19 9 ÁTOÁBUNUTÍSU OZ A ( ezotode]J, iggzsy 

pzs sága sanntd 5 lóvá megk ime tmI2AT 3 UTAH 
91 D6tI ta 2 j €G! 159. PuryaASeN "U97291490 


ANAL zs 
tákospalota-Ú, 3 I ; zv. ) Rákospalota 
E SALTS A müá ; d : h l a tk tk adj bb 5 r ] Nugymaros 

Szeged, Szolnok a] ÖZV [/ 1ATOS 3 k0 GTÁGNTT 25iGyv.j Bukarest. Báziás 


. Esztergom 106 9. Esztergom "1 i Rákospaiota-UÚjpest 
7 ajosmizse Kecskemét — HEs Rákospalota-Újpest Esztergom 1! HA Kolozsvár, 
lez Rákospalota-Újpest ggkérérer Kézi Nagymaros 3 - " ASzalraár-Nérmeti 
9 Wien, Paris, Ostende Tisztes eszi-Alag z ; Szolnok, Czegléd, ÓOcsa [/ 103 Paris, Wien 
j ee ez EL SAÉLTA SA . 9011) 610 fKonstantinápoly, 4111 -wv. ] Esztergom 
ez] Segesvár, Stanislau j : Wien, Paris exv. [I Belgrád s ] Dunakeszi-Aia 
5 é 8 8 
v Zsolna, Berlin — 126 Párkány-Nána. 70191 610 Konstantinápoly, s] Rákospalota-Újpest . 
ae iz Nagyszottbaó Wien PEkb jeg atálota Újpest j TE ZAN REMEK ha s épiisszogsán Lajosmizse 
ú unakeszi-Ala; sztergom Szv. ] Rákospalota-Ujpest 5 ákospalota-Újpest ; 
Í Orsova, Báziás 506 SL ARLEZN ágeásA Brassó 197 ] 680] s Lajóíítiése ÉNes. -iBi lég ? ENESYÜT-JÓÉSBÍTZÉE a 
ABB rilátészek Karánsebes 19 slot KK 48 v GE a vek b Nagymaros 
0 pm] agymaros : fe í E [9 erlin, Zsolna v ] Esztergom 
0 Esztergom ? 704 Bukarest, Báziás 188 Gyv.( Maros-Vásárhely 175 s] Rákospalota-Ujpest S 
éle) Wien, Berlin , 6710 Czegléd, Szolnok 18 Szv, [ Esztergom ; j s. ] Érsekújvár ; LA 
Rákospalota-Ujpest 0500. álg Lajosmizse, Kecskemét 12; v ] Bukarest, Báziás — . 622] v ] Wien, Berlin ; 
d Rákospalota-Újpest 172 [3 jEsÁt er Rákospalota-Ujpest 72. s. ] Rákospalota-Újpest 1403 ] G£2I Gyv.! Berlin, Zsolna É 
4 Lajosmizse, Kecskemé! ][/ 140 38. v ] Nagymaros . v ] Párkány-Nána 177 ] 622] Szv.! Rákospalota-Újpest x 
Wien LYEN ő bót ille es ága áktbnil já, 501 v. ( Czegléd ; 707 ] 6282] Gyv.] Orsova, Báziás 
aggp - 45 LA, ég 716 [4 éjrlttési Szege 157 Meet (ekzesb Kolozsvár, 105 618 v ] Wien zt 
ját jó 110 [ 515 Gyv.] Wien IV. Maramarossziget 107 [ 729] s ] Wien S r 3 
WV a Sti Nagymaros. Vácz 711 ( 758] Szv.] Báziás, Temesvár 
. 68 176 [5 s ] Rákospalota-Újpest v ] Kecskemét, Lajosmizse [] 179 ] 522] s ] Rákospalota-Újpest 
joe 128 ] 0-6] " ] Párkány-Nána s. ] Párkány-Nána 731 ] 822] s ] Vecsés 
2 ű HT b álá éák 7 v. ] Paris, Wien zi Era p peliszektbő 
: ceajésé agymaros s  ] Esztergom 3 ] 022] s ] Nagymaros 
622) s ] Monor, Ócsa s ] Kiskunfélegyházá 131 ] 822] s ] Párkány-Nána 
arj GZS 2 Czeslék S 5 Mukbeiaros, 109 ( 998] Gyv.] Wien ; 
jölseszt sé s 1 LES ESESEREZK ESZ $50 CV [ELAN Hizolnok SZETT 5 gé áábest e kelti tra Szv. gecékettét, Lajosmizse 
8 1) iz ata ee "] Pozsony, Zsolna, Berlin yv.] Szege Z2] s Junateszi-Aiag 
6 tllasár:, és 10-ig 1 Hsuekon bezárólag mádkai ofera Szv. FALA NANA al Berlin, Zsolna, Pozsony 608 BAK Gyv.! Serssvár, , fanistnu 
a " siketertesztő :; hátra 9 a — zegléc 4. Szv.] Esztergom 405 -2] sv ] bHerlin, Zsolna 
s ni ) 125, TÉRÁTÁTHAET éges előtti hétköznapo- [178 Has k Rákospalota-Ujpest . pete palota íját 4115 1098 Szv. Esztergom 
pa .? Minden kedden, csütörtökön, pénteken zsgáltsüra] d :zegléd. " ] Szege s. 1025 n..) Vácz 
ramem és vasárnapon közlekedik 6508, Zé Lajosmizse v Galánta 3 6513 1025 v Ocsa 
05 ] 4 Mindenénéttőn. szerdát ős vgy. 132 (1 728] " ]f Vácz b s ] Rákospalota-Ujpest 117 11028] s ] Wien 
E  Közeeellné ER Má 710 [ BSSI 5 Búkarest;  Báztás 717 JIL22] s ] Temesvár, Báziás 
Vitát a 182 ] 829] ? ] Dunakeszi-Alag 1128] k.o [/London, Ostende, 
s4 1408 ] 822] ? ] Zsolna, Berlin 101 [LE exv. Paris, Wici S 
118 ] 928 Wien, Paris. 3 ) 185 JII2£] Szv.Í Dnnakeszi-Alag 
öt 182 1920 Dant keszsá lost 1 Érkezik minden kedden, szerdán, [/ I 


, pénteken és vasárnapon. 


5. k.0. 
JT OKNa 


Bukarest, Konstanti- 


96 a 
7029/1118 nápoly 


[A 


[avi Hgy TpESztSZ ETET SÁ egesabár 3) velek mindet hétfön, csütörtökön 
e IZ: 5 s szombaton. 
ú 9) 45 1120] s let háza 9) Vasár- és ünnepnapokon bezárólag ! 
ZT 7 ireagezsai (3 ágeetál lag gom november 10-ig közlekedik. j 
A 9028/1132] cv. ] Belgrád Konstantinápoly kt 
8 z 145 11188] Szv.] Vácz 


A vonatok indulás: 
5585] Szv.] Esztergom ; 
854 w ] Esztergom 


szárfürdőről. 


Esztergom — 
Filidesabá Dorog 4011 ] 210 
. Esztergom i Esztergom 114013 [ 520 
: vi ] : Eszntétgü vaj e jú; Esztergom HA IHAOLY A 8 

3 SZART KÉESEKEKARAN 7 [7 "Esztergom, 3 1]4015 [1022 


A vonatok érkezése Buda-Császárfürdőbe. 


SY paty Jaz 


(0 4 


f/ "aza 


18 


Oldtani 


dó ske [/ 


l